aaa fe
CICR)
” nee an co
yeaah tits LEE wi DIOR
44 1» x tee pat
d'os N ee VON MAC" CIO ACT A CR
4 i
44 Wy A Ko OR FE)
N A A
WIN bat Haale
‘ br COL IIS MARISA GER UT “ tot
FA. ra
LT
tas 14 Nu
bel EN
VAN
ATALA AIA,
14 ON i ICI
4
N
LD Ped EL CE]
na a!
1
QU ICI MILLION
Î CA
a
Ocha tl
CU Lye eee al
11
14 4 44414
895941
‘ahha lait
we
Win Gti
DICI NE
THALE
an eine ti
4
A i Pala 3 BERN Ù
Ap N N DIC 4 RE DEN COLE
LI
Ha HE 4
WIESE dir
4 Ag let
4 A REICH RETRO ROC KOHLER CH Wi he I
RENON \ i + CROP OP IC ER
RFC RENE
144 "OE WH ELANCE
Cee CaN
SA AU du a 4
AMEN
RAUICILA
in NEREO eut if CARS
je 447 ee ri
RE CA Su
3 Bo
en
pi tiva
à a
lates
an "3 (I ste de
nas oe raters
saat a feat fest
à Es Que Bl
en
INH Er banana!
i Spino
er eo
at ey
Pi es
atmen
au nn ty RH EE à
LA
dit, add id
ee at o: Re BÓK
IR NH RUN Net re
ZEN, At à X ‘
st Be Yin A je aden shcatebsarerara bra
Bir nt Di
He
_
Nase
muli: ae MT
_
LICH
HI — is
AN, KENIA
ii i) UE Se
h b en
a hen FIGURA RES si nes
DA INK LE INT ET EAN nn tant a teh ied tad a
titel boy LI i A: CN
te iro I
è
SI
“ 6
VA ee eat st
le BIER Gini
ASUS pub
“na Vidob e Mi:
N
van st $
au
if
jun ne
A sayeth
N
Pan
a Bene
LIN
Arte
ut
jun
iii
4
ag 9 a ye
4 DHL ROUE
ATP MOLA
PURÉE EN
AND Betsy
po Hartl ete
a
ea
Giants ZEN i i ale je
a Aas er
DE CL LA!
a
} Keen
ha
(res
ni 1
DCS
A tt
of ea Atha yeni)
Mes a CILS UC
i Peat it ns f Haas
Kur a nes È
CATE
Hua n
Rue
où
ae PAPE
Final
wi
PRIA
se kéret | RTE
ie TURI
he
ay AN)
+ eat
n.
Ri
ita ae
i CHA
\
# 4 ae
REINA e Tai
1147 283 iain
REN i.
4 sii beh 4341 DITA
RE È siete ah Ruhe sd
FANS To) LUE . ae Cy
rt
MAT “Wi afl
io CAOIUA Dit
in Ban
*
Het DION
a
eat
fee
ae!
Flan an AA AA RAA a a malma NY VAa la eV
RAN MAT, a TARA,
ARRA | ARRA LARA RA AA a
AAAAAAAAAA AAA RAM A SARMAA RARAAAA
| AAA aaa a.
4 | \ a 2 [
= NERA | AAA da;
AAN AR
PAGE hala AAAAAAA AA
“AAA AR Bam AAA AAA
nee VA | ANAANAS
PARA AAA RANA AAA RAR ANA AAA AR
JAR ARA RAR RAA ana ARR Ro | JAA a a AAA |
AAA | Aha, AAAAAA
PO RAR RAA
RA POMONA raiment
AAAARARAA ARA = Ä
ANNA A ‘
M i AN A a Alíz
ANA PRFAFFFAR ANNAGERARZAZRAA Aaa
ARN ARRAR WRA RA A A
AA RARA RARA AAA NENNEN
alain)
” ARR SOON AA N APR RARA |
ony
(a (m [a [am
Aa AALAZA
CORRE AAA :
AADAA AR oO AAA À A ZA AR AAA . AA AA
AAA NE ARAAA AAAAAAAAAR PA AAAAAAAR AR AAS N NASA
DI
DB
3
JB
>
D _)
3
ART ERROR RTS
2
>
>>
»2
-b)D2
B) DB
DI
D)
>»
Mala
BAAAAAAF ARE RANAARAZAZAA
AAAAAAAA AAR |
A ‘a
| A
IS Won / NA
FIAT AAA AA AI
7 f |
AAAAAA
\
"An
"aA
~ NIN
AAA AA AA RARE
A AAAAAAAL
| À AAA AAA AA
ala
RA CAR wees \
AR | AA
\
AAA agent
A Cana AA aa AAA
AAA AA AN SAN ar AAARARAA/ AN ER
Adi VAI AA
AA SARA AA
AAAAANAAAR a A a a alan AAA | a A
A ARA A AAA ANY
ARCS eri NA
n + AAR \
AA AAA AAA
a
ANA A
AANARAAA
MAR
By
Sa D + +
> >»)
>)» »>»»1
>») DID
DÌ
BABES |
|
en ng re
TEE TE Tre an oer ene en pen engen nahe
À na Tree re dE d D
> 4. { i À NA ö FRE TR 7 SH
M. KIR. MADÄRTANI INTEZET.
KÖNIGL. UNGARISCHES ORNITHOLOGISCHES INSTITUT.
ROYAL HUNGARIAN INSTITUTE OF ORNITHOLOGY.
INSTITUT ROYAL ORNITHOLOGIQUE DE HONGRIE.
AQUILA
MADÄRTANI FOLYÖIRAT.
ZEITSCHRIFT FÜR ORNITHOLOGIE.
PERIODICAL OF ORNITHOLOGY.
JOURNAL POUR ORNITHOLOGIE.
SZERK. REDACT.
CSÖRGEY. TITUS TITUS CSÖRGEY
BUDAPEST
TOM. XXXIV—XXXV.
ARA BELFOLDON TIZENOT PENGO.
PREIS FUR DAS AUSLAND 20 PENGO.
+ TN PONS e ER NME AN NE ME FRE: Dove uICUtT WAM Y TAC NENTHOLOGICCHEN INSTITUT
Megfigyelöinkhez és Munkatarsainkhoz! AR
Megfigyelőinknek és munkatársainknak beküldött adatait évről-évre
feldolgozva adjuk közre, mert az egyes adatokat a szakszerü feldolgozás Br
. a tudomány számára még értékesebbé teszi. Hogy a különféle adatok |
feldolgozása részünkre megkönnyittessek, arra kérjük megfigyelőinket ee
munkatärsainkat, hogy jövöben a különbözö kategóriákba tartoz6 adataikat FR
lehetőleg ne egy összefoglaló jelentésben küldjék be, hanem a vonulási,
gyürüzési, faunisztikai, biologiai vagy egyéb adataikat külön-külön papirlapon
legyenek szivesek megirni, mert az egyes kategoriákra vonatkozó adatok |
feldolgozäsäval Intézetiinknek mäs-mäs tagja foglalkozik, — de ezenkivül
a feldolgozott adatok leveltäri kezelése és nyilväntartäsa is azt kivánja,
hogy a különféle, más-más iratszekrényben elhelyezendő ügyek ne legyenek
he) RE SEIT a
TEEN
egybefoglalva.
A vonuläsi jelentések junius, illetve december vegeig küldendök
be, a fajoknak lehetőleg a CHERNEL-féle nomenclatura szerinti feltüntete-
sével, s a megfigyelö területén hasznälatos népies elnevezesek hozzä-
függesztesevel, — a feszkelö fajokat pedig kerjük egy csillaggal vagy —
egyéb jeggyel megjelölni. BR
A gyürüzesi jelentések augusztus vegeig küldendök be kimutatäsba |
foglalva, mely kimutatäs a következö adatokat tartalmazza : — 1. gyürü-
szam és nagysäg; 2. a madarfaj neve; 3. a jelölés. ideje ; 4. a jelölés d
helye; 5. a megjelölt madär kora 6s esetleg neme (fióka, öreg, him, 0.
nöstény.) — Azonkivül a fiókáknak fészekal sf
is feltüntetendő.
7
À
s
n oa
n
;
x
I 3
2
È
"vaj
er”
i
janként valö osszetartozésaga N =
Br.
; a
de.
€ Mt hő
‘ Mr" ek
a 224 ae
age AA
14
AQUILA
A MAGYAR KIRALYI MADARTANI INTEZET FOLYOIRATA
ZEITSCHRIFT DES KÖNIGLICH UNGARISCHEN
ı :: ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES
GEGRÜNDET VON
OTTO HERMAN
MEGINDITOTTA
HERMAN OTTO
SZERKESZTI
CSORGEY TITUS
REDAKTEUR
TITUS CSORGEY
XXXIV—XXXV. ÉVFOLYAM # 1927—1928. « JAHRGANG XXXIV—XXXV.
8 TABLAVAL, 1 TERKEPPEL, 2 TABLAZATTAL ES 12 SZOVEGABRAVAL.
MIT 8 TAFELN, 1 KARTE, 2 TABELLEN UND 12 TEXTFIGUREN.
BUDAPEST
A MAGYAR KIRALYI MADARTANI INTEZET KIADVANYA.
VERLAG DES K. UNG. ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES.
1929.
Kiadatott 1929 junius 1-&n. — Herausgegeben am 1. Juni 1929.
Megjelenik 600 peldänyban. — Erscheint in 600 Exemplaren.
BUDAPEST, 1929.
MAGYAR KIRÄLYI ÄLLAMI NYOMDA.
2622.
TARTALOM.
AGARDI EDE : Kigyäszölyv fészkelése a Zengön ... ... -.- au un u …
Sas" Beketeg harkály előfordúlásár 2.0... ia ieee 022 cre cue sea e
— — A kis poszáta kiköltötte a tovisszurò gébics areca Hr
AIZENPREISZ LAJOS: A gyurgyalag fészkelése Vemenden ... ... ... ...
BARCZA LASZLO dr.: Hajnalmadär ujabb megjelenése Csabrendeken ©... ... —..
BARTHOS GYULA: Heketezgólya Del Zalaban enne n ne cans aan we
— — Tuzok Nagykanizsa határában ... ... ... SES es bad) eee EP NER ose ee nies
"SES I enel aan jac, (cae ae Be
NUR ALAA. eet sss) ase, can NE, ae vets, eben see Le
eu rartvokokpallandosatvonulasa: Stare I eee ane ratto lee tn
S Mi WKRoral BUtCO TIOKAK -.--_ =... - cee - ==
u ZzRKoplalsshaziiyule sce eco ss ine
Csuszka mint tenge MIO AOC VON En aoe exo N cone teem ga ee) cy Seen cae
BALVANYOSSY LASZLO: Pasztormadar Zalaban
BARANYOS JOZSEF : Oidemia fusca L. sze ... Er en ge se re ae fonc pt
BESSENYEI ISTVÁN : A csiesörke fészkelése Vészpróni a x My A ee eee
BODNAR BERTALAN : Mikor alszanak el s mikor ébrednek madaraink? ... ... ... ...
BOLZA GEZA gr.: A bibic, fehér gólya és füsti fecske megérkezése Szarvason ...
BREUER GYÖRGY : Sturnus vulgaris poltaratskyi FINSCH ..- --. --- ---
Golyaszaporodasıradatok. ar euren ren ccs men nn
— — Scolopax rusticola fészkelése Sopron környékén ... -.. ... —
— — Asio accipitrinus tömeges megjelenése ... ... --- Ser!
— — Parus ater szokatlan fészkelése en Oh tica o eri a SA A
— — Adalék a Podiceps cristatus fióka lélektanshoz sn ng
— -- Phasianus colchicus-ok idegessége a meteorhullaskor ...
== Sylvia eurruca fészkét kifosztö erdei sikló ... ... --- -
BURNOVSZKY ISTVÁN: Csicsörke Győr megyében ... ... ... még
BUSITS JÓZSEF : A vetési varjunak rovarirtásra való felhasználása,
CERVA FRIGYES : A székicsér (Glareola pratincola L.) tojásból való fölnevelte, 2 táblával ...
—- — Colymbus areticus ER terns es tés an ROSSI aan) Soe
CHERNEL ISTVÄNNE: Hafnalundar ı a P Szeatevorpyhee PVOIL PR so) Cem
CSATH ANDRAS: Hajnalmadär Kisperegen ... ... pee acts Bee, use ne
CSORGEY TITUS: Mit var Magyarorszag egy ujabb Rn ni törvenytöl?
— — A mezei billegető (Motacilla flava campestris PALL.) ujabb előfordulásai Magyarországon
— — Hidrodinamikus hatások a vizirigò buvarfutasanal
e Ana Py INKIT Anser QUOT TRONS Sine) CSOLJCRMC. wen ee ee yee a a
— — Adatok a vetési varju (Corvus frugilegus L.) juniusi taplalkozasahoz
— — Piokajat hatan vivo füstifeeske” 2" .._ 2
— — Madartani kongresszusok az 1926—28-ik években
— — Dr. Darányi Ignác (Necrologus) ... .-- ...
— — Kékessy László (Necrologus) ... Bee Da er nn ni deg ALSO 2)
SCC SET EI EN CINE CLOUS) ee en ee N pene any do
DERGUNOV N.: Madärgyürüzés Oroszországban … -..
DOPPELMAIR G. dr.: Madargyiiriizések Oroszországban a ee ee
DORNING HENRIK dr.: A sarlösfecske (Oypselus apus L.) ee Budapesten
A AR US (OV IP OV AR Ses ee ET NN Mn
— — A gerle mint városi madár ... ... --
FAY ALADÁR: Molnärfecske ... 0 00 .
FEKETE KÁROLY : Oidemia fusen L.
— — Somateria mollissima --. --- ..- Le) asd eee VELOSO een esi esa
FORINTOS KAROLY: A lilik a Duncatuton
GAÁL ISTVÁN dr.: A bora és vändormadaraink...
=" Madardal pergétiizben .. -.. ... . -.- ezé -.
GYORGYEY ADO dn M Hanalnad ire lApDION VOTE En en RE Er et
GYORFFY ISTVAN dr.: A szőlőrigó (Turdus iliacus L.) előfordulása a Magas-Tatraban
— — Tôkésréce albino
Oldal
387
387, 388
402
376
389
385
386
386
386
395
400
408
410
379
384
390
405—407
394
379
385
386:
395
402
403
404
413
390
409, 410
184—188
385
389
389
7~-11
101, 102
305—307
313, 314
316—321
403, 404
465 — 468
488
495
495
414, 415
415
195—198
385, 386
398
394
384
2 TARTALOM.
GYÖRFFY ISTVÁN dr.: Keresztesörü széncinege =. --- --- --- --- nun mn mn oo -
Kitépik-e a vetési varjak a zsenge vetést? ... ... --- --. --- --- --- --- ann == ==
— Mezei verebek téli tápláléka... ... --- --- en EEE Coes
— — A szepestotfalvi kénes forrkaba fulladt állatok è BP a te en a:
HEGYMEGHY DEZSO : Pasztormadar Gyérmegyében .. u --- --- --- --- --- nn nn on
HORVATH ALADÁR : Három énekes hattyu ... ... or ie ee en Se a FH
HRABAR SANDOR: Adatok a vändorsölyom Bilsikoessation © Beat Saha ee
ILLYÉS TIBOR: Az aranymälinkö és vadgerle letelepedése ... --- -.. --- --- --- --- ---
KABACZY ERNO: A csicsörke Bereg megyében ... ... --- --- --- = --- 2 200 on --- ---
Erdei szalonka a kutban ... ... -.- Be yes SES Se ee zee
— — Molnarfec skek költese mesterséges fé sszekben Son ake Teds Chee en ee e) e
KEKESSY LASZLO: A madarvédelem fokozása ... --- --- --- --- --- --- --- --- --- - ---
OY VITRO? TEES er Cae Kis-AMOldOn — — 2: il ee
KORMOS ISTVÁN: Fehérläbu gólyák — u un ann mn nn nn an nn nn
KOVATS ELEMER: Fakökeselyü Asz6f6n ... ... --- Saghe Soa ee SRO.
LINDNER KAROLY : (Naumburg a/S.) A bubospac cata fé en häztetökön a
— — Levéltetveket pusztité magevö madarak ... --- .-- --- --- --- --- --- --- --- --- ---
LOVASSY SANDOR dr.: Kakukfi a füszkelöoduban ... ... --- -- 22 00 22. an …
— — Sziirke légykapó fészke villamlampa ernyöjen ... --- --- --- --- -- --- --- --- ---
— — Epret evö zöldküllö SF: A ITA
— — Villamvezetéken elpusztult füleskuvik ee NEM EEE een a a Sse
— — Csapövasba KOIUE BERICHAK =. leaf ey ET =
MAUKS KAROLY dr.: Adatok a AUTRE (Berinus canarius ee KOCH) elterjedeschez
— — A vörösfejüi gebies (Lanius senator) fészkelése a borsodi Bükkben ... ... ... ...
— — Monticola saxatilis alta — we Bice ome Scene (aa See eee ee
— — Hajnalmadar a borsodi Bükk Szeleta barlangjaban EE Wee, Ss iene Free
MARTONFFY DENES: Vörösfejü gébics Komárom megyében ... ... -.. --- --- --- --- --- -
MARY GYULA: A gyurgyalag fészkelése Füzfön ... ... -.. - c am 000 c one ann — 22. sz —
MEDRECZKY ISTVAN: Madar-allomanyunk pusztulása ... ... --- --- --- --- --- --- ee aan
Erithacus luseinia L. és Erithacus philomela BECHTS. egyiittes eo ne
— — Adatok a esicsôrke elöforduläsähoz ... ... ... a n le ee
MIKOLAS KALMAN: Albinisztikus var rn vidékén e SS
UCCISO RO ENTER ARIE MARR E TEST
— — A fehér gólya és a vörös szin ... ... Bind mee pee TM ao ee ITA
MOLNAR LAJOS: Adatok a kakuk ee RE NEI A LA TER Ve
NAGY JENŐ dr. : Örvös ludak a Horohupy0l®--- reti m ATI ae
— — Rissa tridactyla L. LE MEI, E atte zsé eee) dec E
NAGY JOZSEF: A vörösfejü zählen nfabb té szkelò halve Se polo SE A DORSO ki
‘OSZTROLUCZKY PÀL : Stercorarius pomarinus TEMM. ... ... ... SET
PETER IMRE: Hogyan helyezi el a kakuk a tojását dajkalòi fészkébe?! Se: Sa
PONEBSEK JANOS dr.: Madartani ällomäs Jugöszlavaahatt. ui SD meee
RACZ BELA: A kuvik mint baromfi LEA TE NE ER ER Fe
REZ ENDRE: A gyurgyalag fészkelése Nögrädban ... -.. .. ... ... ... ...
SALIM A. ALI: Madärgyürüzes Indiában ... ... 2
SCHENK HENRIK : Ujabb megfigyelések a Cettia cetti sericea TEMM role
— — Oidemia fusca L. ... ... -.. na EE ERRE de el sie, Re EEE
— — Szarkafészkek a nádasban. 1 | täbläval.. 3 EEE
m Tüvisszüré gébics fészkelése a ha. 1 bléval dito SERE
SCHENK JAKAB: A kishalatoni köcsagtelep jövőjéről. 1 táblával és 2 ee
— — Az 1926—27 évi magyar madarjelòlések. XII. jelentés. 2 szövegäbräval ...
— — Néhany palaearktikus madarfaj települesi viszonyai
— — A päsztormadär 1924—26 évi megjelenese Magyarorszagon. 4 táblával, és 2 szòvegabra val
— — A vonulási adatok szerepe és alkalmazása a madärvonuläs kutatásában. 5
äbräval . =
— — A kereszte sört 1927 ri inváziója er
— — A dolmänyos varju pacsirta-fogäsa ... ... ...
— — Madärtojäsok gyüjteménye Videfalvan caga 25 Sen) hot ee te
— — Kécsagvédelem—Természetvédelem. 1925/28 évi jele rités - Zen =
szòveg-
— — Jelentés az 1926 május 24-töl—29-ig Kopenhägäban tartott VI. Nemzetközi Madär-
tani Kongresszusrél i TI SE A RR ees ba
— a Vitéz Csörgey Karoly (Necrologus) ... ... ... ... ... ..
— Necrologusok
Oldal
408
409
410, 411
412
379
384
408, 409
380
390
395
401
333—335
390
405
386
398
410
400
402
410
412, 413
413
202—205
378, 379
380
388, 339
379
379
337—340
380
390, 391
392, 393
393
403
399, 400
383
384
379
384
399
415
412
374, 375
414
377, 378
384
397
397, 398
11—15
16—53
85 —101
104—114
242— 256
396, 397
412
413, 414
459—461
469—476
491
492—495
TARTALOM.
SCHÖBER EMIL dr. Besztormadar szatmarbam 2-5 vu u Eee en
SIKÒ SZILÄRD: Vekonyesörü viztaposò ... ...
SOLYMOSY LÄSZLO br.:
Vörösnyaku vöcsök feszkelese Nagylozson ... ... --
Fekete harkäly .. SEITE SN EEE MEDA I
Régi madartani HUGO LESSE de a agg de an u
SOREGI JANOS: Regi adat sölyom fészkelésről RT IS
STRÄNSZKY DENES : Mitől fehéredik meg a gólyák lába ?
SZABÓ GYÖRGY : A seregély kártétele a kukoricában ...
Sikeresyvedekezesiimodspelekzellene® menu rn RE EN pe
SZALAY LAJOS ELEMER dr.: Oidemia fusca Le... 2 2.0.2...
Koran érkező köesagok <2. 2. -
SZEMERE LASZLO: Buhu .. È mn = SE POS a BRR ARE SE an | soe. cat oath abe
SZEMERE ZOLTAN: A De ndi ocopos ned i. párzási játéka. 1 szövegähräval ... .
A verebek taplalkozasarol aa ee aaa eee el LANE i ne
SZOMJAS GUSZTAV: Vadaszat és dee oe
SZOMJAS LASZLO: Madartani adatok a Hortobagyrol
TARJAN TIBOR dr.: Gyurgyalag a Balaton vidékén ... _..
Hortobacyı level (22 222 22 22 =
Kakukfioka és a nadirigò ... soos eh oat eee
TELEKI JENO gr.: A saskeselyü ujbol ee a Retyezáton FM: noi prato
VASVARI MIKLOS dr.: A vörösnyaku lud téli szállása állatföldrajzi een
Adalékok a bölömbika és pocgem táplálkozási oekologiajahoz _..
A monori erdő madarairöl ... .
Keselyük Dunantulon ... ... ... -..
Pandion haliaétus adatok SEN UE vc SN OR ER TREE
A kerti sarmany uj lelőhelye Pest-megyében ... ... ... ... ...
PORUSAIUTUbTIS eNO LOZS=-MECVODONY an e I ee a en ln
A seregely költese Budapest belterületén ssa
A gyòngybagoly ketszeri költeseröl ... SR pane Dees eset te en RR
VASARHELYI ISTVAN: A fehér golya mint a mezei o Piano
VERIESESAEBERT PARszarkaskartetelenen Yo.) 00 22) sf DE I es sémi et
WALZEL JÓZSEF : Késő őszi fecske adatok ... ...
Corvus cor nix különös jateka ... ... ... Le Soul aie ices Rene ee EEE oes
WARGA KALMAN: A Bombyeilla garrula 1923/24, 1925/26 és 1927/28 évi Amen. — s az
eddigi invaziök atnézete. 1 térképpel és 2 táblázattal ... ... ... ...
Madarvonulasi adatok Magyarországból. X. (1926-0s) évfolyam ...
Bigrettafgarzetagieszkelesera*Kishalatononi =) 225 e NON eee ee es
Nssolyumosyarıısariosteeske-telepe ir. N ES a! ence teen eae eed RA ee Ee
Hajnalmadar Pesthidegkuton ©... ... --- --- -... .... -
Rehersvadiuder Sp eee AE
= = PARI AMIATA NI REESE RR ne ne
— — Loria curvirostra L. és Loria leueoptera bifaseiata Brhm ns a San see More
— — Karvalyfiokak aránytalan fejlődése Er N SR
LTR LOZ UU VG Kee eee NE o leo ee eeu
— — Personalia ... ... ... ee NERO ie e LAI E RO E ARA
— — Bársony Istvan (Nec I, DR EN ee Pl hy N fi Di À RER Re
WARREN E. : Fehérlabu gólyák Délafrikaban EG CENA RSI EMO e:
WAHL IGNACZ: Kis köcsag (Egretta garzetta) Messe Meletti fala ES ee nt
— — Apatinban rohamosan fogynak a gólyák ... ... ... ..- _… =e eae es ste esi mes) des
a neNSvelesievarjunterjeszkedesere cx, Li io SRI
ee AM CSICSOLKO RAZ ASI GIONI, cok =.) hs A er a I NET Le ee de
Kisebb közlemények .. ... ... ... ... ... e ees A ATA ER
Intszetnugyekeaneı er io eee ee NE UNE Uae SL META
Personalia __ __. LES N len Eee =
Necrologus (Dr. DARANYI IGNÁC, BÁRSONY ISTVÁN, vitéz CSÖRGEY KÁROLY, “SUSHKIN
PETER, Dr. BUTTIKOFER JANOS, HESS ALBERT, Dr. HACKER BÁLINT,
DANFORD KAROLY, VALLON GRAZIANO, CAPEK VENCEL, BURG GUSZTAV,
nemestöthi SZABO GYORGY, Dr. VERTESI TÖTH IMRE, vamosi KÜLLEY JANOS,
KEKESSY LASZLO, SELYMESSY FERENC) ... ...
Index alphabeticus avium ...
383
383, 384
387
414
414
404, 405
410
415
384
395
386
309—311
411
328—331
208—210
375
381, 382
399
374
214—228
342 — 361
382, 383
387
387
391
391
399
400, 401
411
412
393
407, 408
122154
257—305
376, 377
380, 381
388
392
396
402, 403
476—480
486, 487
490
404
377
385
388
390
374—415
476— 480
486, 487
483 —495
497 —504
3/a
Il,
HI.
IV.
V,
VI.
VII.
Vil.
1. Gyürüzött kisbalatoni köcsagfiökäk lelöhelyei ... ... --- --- --- --- --- --- --- -
2. A Kisbalaton térképe a tervezett rezervatummal _..- ... --- =-- -
HE DIESE TAI BERTIRBR .- — —-- — AE LI so ee
TABLAK JEGYZEKE. — KEPEK JEGYZEKE.
TABLAK JEGYZEKE.
Köcsagfökäk a Kisbalatonon - 2 --- .-- --- "= — see eze - E
Pasztormadar fészkelő helye : Novaj ... ..- ..- --- --- == --- --- .- --- --- =
Etetö pasztormadarak : Novaj ... ... --. -- NEE EI Se
Päsztormadär feszkelö helye: uegbnon: 6 és Te ene, i e
Päsztormadär fészkelő helye : Tarnaszentmäria és Satoraljaujhely … ---
Glareola pratincola feszke és ari E aereo estera È
E IC) POSE RE EE 2
Szarka és tôvisszüré gébics fészke a FFT N RE RES
KÉPEK JEGYZEKE.
4. Magyar batläk lelöhelyei _... ... ... ..- ER EEE EEE ge IR
5. A päsztormadär fészkelő telepei 1925- Den A ME ech PE
6. A gyürüs pasztormadarak kézrekerülési helyei ... ... --- ..- -. .-. … … -
7—11. Grafikonok a vonulási adatok alkalmazásának szemleltetesehez ... ... ...
12. A Dendrocopos medius parzasi:jatéka’ .. sza ___ rina
Oldalak
között |
12— 13
106— 107
106—107
106—107
106—107
186—187
186—187
396 — 397
Oldal
13
15
23
25
106:
113
249—253
309
AGARDI EDUARD: Brüten des Schlangenadlers auf dem Zengo ... ... ... -
AIZENPREISZ LUDVIG:
BARCZA LADISLAUS dr.:
BALVANVOSSY LADISLAUS:
BARANYOS JOSEF:
INHALT.
INHALT.
Vorkommen des Schwarzspechtes ... ... --- SS
Sylvia curruca bebriitet die Eier des rotons on Wi ürgers ...
Merops apiaster—Nest in Vemend ... ... ...
Tıappe bei Nagykanizsa ... ... ... ---
Stadtwachteln
ÚN Am Szala =
Stándiger Durc plate von Oedienemus scolopar... --. --- --- --
Frühe Buteo communis Brut ...
Fastende Haushenne
Neueres Erscheinen von Tichodroma muraria in
BARTHOS JULIUS: Schwarzstorch im Komitate Zala _.. ..- -.. .-- --- -
Sitta europaea caesia als Nano oi Rresser re 72 ke Sees
Rosenstar in Zala... ___
Oidemia fusca Ti. = 2. __ =
BESSENYEI STEPHAN: Brüten des Girlitz im Komitee VE oe L À
BODNAR BARTHOLOMAEUS : Wann schlafen unsere Vögel ein und wann wachen sie auf?
BOLZA GEZA Gr.:
BREUER GEORG:
Daten zur Vermehrung von Ciconia alba ... --. --- --- --- --- --- --
BURNOVSZKY STEPHAN: Girlitz im Komitate Győr ...
Die Ankunft des Kiebitz,
Szarvas ...
Sturnus SIRO Dons FINSCH ee
Nisten von Scolopax rusticola in der Umgebung von Szun, =
Massenhaftes Erscheinen von Asio aceipitrinus = --. ---
Sonderbare Nistweise von Parus ater
Beitrag zur Psychologie eines jungen Podiceps eristatus ... ---. ---
Nervösität von Phasianus colchieus während des Meteorfalles
Nest der Sylvia curruca plündernde Aeskulapschlange...
Csabrendek
BUSITS JOSEF: Die Verwendung von Corvus frugilegus zur RC ae
CERVA FRIEDRICH: Die Brachschwalbe (Glareola pratincola L.) und ihre Aufzucht
Mit 2 Tafeln
Einen Colymbus arcticus L. --- ue er
Frau v. CHERNEL STEPHAN: Rd dr muraria am Sonlernkere =>
CSATH ANDREAS: Tichodroma muraria in Kispereg
CSÖRGEY TITUS: Was erwartet Ungarn von einem neuen europäischen Vogelschutzgesetz ?
DERGUNOV N.: Vogelberingungen in Russland __
DOPPELMAIR G. dr.
DORNING HEINRICH dr.:
FAY ALADAR: Eine Mehlschwalbe
FEKETE KARL:
FORINTOS KARL: Die Blässgans im Gebiets
GAAL STEPHAN dr.:
GYORGYEY ADOLF dr.:
GYORFFY STEPHAN dr.:
Weissen Storches und der Rauchschwalbe in
aus dem Ei.
Neueres Vorkommen der gelbköpfigen Schafstelze (Motaeilla flava campestris PALL.)
ANNE ATE ees, En & Rae
Hvdrodynamische Effekte beim ceca der Wasseramsel...
Das Schnabel-Erkennungszeichen der Blässgans (Anser albifrons
Beiträge zur Juni-Nahrung der Saatkrähe (Corvus frugilegus L.) ---
Hirundo rustica ihr Junges auf dem Rücken tragend ... ... --- ---
Dr. Ignatz v. Darányi. (Nekrolog ) ..-
: Vogelberingungen in Russland... ..
Die Ansiedlung des Mauerseglers
Die Störche von Rákosfalva ... ... ---
Turtur communis als Stadtvogel ... ---
Oidemia fusca L....
Somateria mollissima L.
jenseits der
Die Bora und unsere Zugvogel...
Vogellied im Trommelfeuer
Tichodroma muraria in Tapiögyörgye- ..-
Hohen--Tatrami sc 2
Donau!
(Cypselus apus
Scop.)
L.) in tid debt
Vorkommen der Weindrossel (Turdus iliacus L.) im Sommer in der
HS
>
à à
DO O
»
À & ak
dv N a oO
188—194
427
432
434
-
#
103, 104
307, 308
314, 315
321—328
445, 446
488, 489
458
458
199—202
427
440
436
426
426
425
436
450
431
433; 434
5 INHALT.
GYORFFY STEPHAN dr.: Stockenten-Albino ... -.. --- - === 24 == == za wee _
— — Kreuzschnäblige Parus major... ... --- --- --- --- --- --- 002 200 --- --- --- mn nn ---
-- -- Corvus frugilegus auf der Jungsaat... ..- --- --- --- --- --- --- mn --- --- nun --- -- -
— — Winternahrung von Passer montanus ... --- --- Se ne ee i
— — In der Schwefelquelle von Szepestotfalu Selickte ENT) LE Te >>
HEGYMEGHY DESIDERIUS: Rosenstar im Komitate Győr... --- --- .. --- --- ---
HORVATH ALADAR: Drei Singschwiine... ... --- --- ee TEL SE LÉ. LAZ
HRABAR ALEXANDER: Daten zur Ernährung von Falco peregrinus TUNST. he ae
ILLYÉS TIBERIUS: Ansiedelung des Pirols und der Turteltaube... ... --- --- --- --- --- --- —
KABACZY ERNST: Der Girlitz im Komitate Bereg ... ... --- = 2 = 0 0 -
— - Seolopax rusticola im Brunnen ... ... LR nt En PS SE NL PRE SN RER
— — Briiten von Delichon urbica in kiinstlic ee asia ER PP ee eee
REREGuY LADISLAUS: Der erhohte Vogelschutz... --. iL 0: 22.222, CE
KIRÁLY IVAN: Der Girlitz in der Kleinen Tiefebene ... ... = 2-2 --- --- 22 0. 2 ---
KORMOS STEPHAN: Ciconia alba mit weissem Lauf... cc --- váza --- --- --- --- --- 2 --
KOVATS ELEMER: Gänsegeier bei ASZÓÍÓ ... --- ... --- --- LS 3 re
LINDNER CARL (Naumburg a/S.): Das Nisten von Galerida erislain ay ca Hassi her PERS
— — Blattläuse vertilgende Samenfresser ... ... RE Te |
LOVASSY ALEXANDER dr.: Junger Kuckuck in Re Nisthöhle en Seon Soe Er
— — Muscicapa grisola Nest auf dem Schirm einer elektrischen Lampe ... ... _…
— — Maulbeeren fressender Picus viridis hg RE oe es,
— — An der elektrischen Leitung verunglückte Otus scops ... ... --- … --
— — Ins Fangeisen geratene Fulica atra
MAUKS KARL dr. : Daten zur Verbreitung des Girlitz (Berinus canarius hörtulanus KOCH)
— — Brüten des Rotkopfwürgers (Lanius senator) im Borsoder Bükkgebirge
Monticola saratilis ... ... ..
— Tichodroma muraria in dar ee Höhle nee Er Baker
MARTONFFY DIONYSIUS: Lanius senator L. im Komitate Komárom ... ... ... ..
MARY JULIUS: Nisten des ‘Bienenfressers in Füzfö .. nidi at AE
MEDRECZKY STEPHAN: Der Riickgang unserer Vorelhestinde
- — Gemeinsames Brüten von Erithacus luseinia L. und Erithac us Dhilomera BECHST.
à Daten zum Vorkommen des Girlitz bei Ungvár ... ... - See AR
MIKOLAS KOLOMAN: Albinistische Vögel aus der Gegend von ee
— — Uberwinternde Rauchschwalbe ers
- — (Ciconia alba und die rote Farbe EN Oe eee
MOLNAR LUDWIG: Daten zur Naturgeschichte des Gane ae nS ee
NAGY EUGEN dr.: Ringelgänse auf der Hortobágy ... -.- --- ... -
— — Rissa tridactyla L. da RP en CE
NAGY JOSEF: Ein neues Brutgebiet des Lanius senator L. 2 cea ade MB
OSZTROLUCZKY PAUL: Stercorarius pomarinus TEMM. ... _.. 0 Lu .. …
PETER EMERICH: Wie legt der Kuckuck sein Ei in das Nest seiner Pfleger ?
PONEBSEK JOHANN dr. : Vogelwarte in Jugoslavien — _ __ _.
RACZ BELA: Glaucidium noctuum als Geflügelmörder er ES Be
REZ ARDREAS: Das Nisten des Bienenfressers in Nogradisza = Sla
SALIM A. ALI: Vogelberingung in Indien ... ... __. rita
SCHENK HEINRICH: Weitere Beobachtungen über Cettia cetti BR TEMM.
— Frühes Erscheinen von Oidemia fusca L. ... -- ... -.. = -_ iL
Pica rustica Nester im Rohrwald. Mit 1 Tafel
— — Lanius collurio L. Nester im Rohrwald. Mit 1 Tafel
SCHENK JAKOB: Über die Zukunft der Silberreiher-Kolonie in Kisbalaton Sumpt în U
Mit 1 Tafel und 2 Textfiguren ... ... .
Ungarn.
— Die Vogelberingungen in Ungarn in den hice 1926— AZ I Bericht. Mit 2 Text-
figuren
— Die Sieähıngsverhältnisse ( einiger r Vögel dn palati tino so Fia
— Das Erscheinen des Rosenstares in Ungarn in den Jahren 1924—26. Mit 4 Tafeln und
2 Textfiguren BA et nad Aaa Pi O Behr) ITA
— Werteinschätzung und Verwendung der Zugdaten in der
Mit 5 Textfiguren
— — Die Invasion von Loria curvirostra a in ni im 1 Jahre 1927
— — Lerchenfang von Corvus cornix ... u = ...
— — Vogeleier—Sammlung in Videfalva ... ... ... ... ...
— — Edelreiher- und Naturschutz. Bericht 1925—28....
v ER -Forschung.
Seite
432
436, 437
443
335—337
432
447, 448
429
114—121
242
437, 438
455
457
461—464
INHALT. 6:
Seite
SCHENK JAKOB: Bericht über den VI. Internationalen Ornithologen-Kongress in Kopen-
kagensvomise 29. tens Mau G26) se i te pew nn rn: 469:
— —_ Ken Son CS OPEN AN CRTOLO D) Me Inn ennio nen LE 491, 492°
SCHÖBER EMIL dr.: Rosenstar in Szatmár ... ... Ls, ee a ee 421
SIKO CONSTANTIN: Ein schmalschnäbliger Veste BEN MES at Oe Alaa RE i Li raed 428:
SOLYMOSY LADISLAUS Br.: Weisse Wild gang ES A ne RENTE mill Lita Cai fia 425
no SBrütengdeszkathalssieisstussesuns Napylozssra ae aay ay ah as) ene kez e ee 425, 426
ee ee TI CHW ALTZS DOCG = vr a ee SEE a een Al toe 430
— — Alte ornithologische Daten _. -.- ee TE PEN er ee 457
SÖREGI JOHANN: Alte Angabe über das Brüten von Walken jee REAL 456
STRANSZKY DIONYSIUS: Die Ursache des weissfarbigen Laufes von Ciconia alba 2 447
SZABO GEORG: In Maisfeldern verursachter Schaden von Sturnus UL OURS hee ee 453
iin ioOlereicher Schiltz gegen den Siebenschlaten A sees lesen oy ce DEI SS 457
SZALAVIESICUDWIGI dh ÜZ TRY iuscamlase NRE EN RSR Re RT nn 426
run an ommende Edelre her RE een ee 436
SZEMERE LADISLAUS : Merwin E, RR ee ÉLES Se LE ME Pee, By 428
SZEMERE ZOLTAN: Paarungsspiel des Dendrocopos medius m Mit 1 ee N a er 311, 312
= — Wher die Ernahrung derasperlingen.. hu di to cone set i gio Mere IE roe eA ee: 454
SZOMJAS GUSTAV: Jagd und Vogelschutz ... ... PELA PR ey NE AO 331, 332
SZOMJAS LADISLAUS : Ornithologische Daten aus er onen PUSZTA ca an a ei oh 211—213
TARJAN TIBERIUS dr.: Bienenfresser am Balaton aa. ... . a a Lu un 417
RE Ein Bier aussdersHomtoDasy-Busztaun Car. RO N ee De 423, 424
— — Junger Kuckuck und Rohrdrossel ... ... ... . RA O lee RE RE hy SES 440, 441
TELEKI EUGEN Gr.: Der Bartgeier briitet wieder im a Retyezat ER Pa EE TEN RELA CENE 415
VASVARI NIKOLAUS dr.: Die Winterquartiere der Rothalsgans in tiergeographischer Be-
leuchte eee N ER È Lt MO ER IS REA NEN A 228—241
— — Beiträge zur Ernährungscekologie von OICR Sii L. und Ardetta minuta L. ... 361—374
Be lipersdieuvocelrdes;Monorera\Vialdesse EEE Per YORU a EN MET 424, 425
= i NEVIS TU US SIENS ITS AT CT Donate A RR NI TA PR MI 429
— — Daten über Pandion haliaetus ... --- SRO AIN TITANI UT MILO DEA e Va 429
— — Neuer Fundort der Gartenammer im Ton Pest? NE Aa ER et 433
— — Parus lugubris im Komitate Kolozs .. ... n SLI AN PEER SL PE MISANO 433
— — Das Brüten von Sturnus vulgaris im Be von ds E II Se ok) ente 440.
Über zweimaliges Brüten von Strix flammea FR. RE REL ERA et 442, 443
VASARHELYI STEPHAN: Ciconia alba als Vertilger der Fee SSF) BRR DE À CT + QUE ie ME TRE RS 454
VERTSE ALBERT: Schaden von Pica rustica ... __. - VAN by ae fh Rn De OR aN er 455
WALZEL JOSEF: Schwalbendaten aus dem Spätere en RN SNe 435
— — Merkwiirdiges Spiel von Corvus cornix_.. ... ... - BE SAONE RAS ET ENTE 450, 451
WARGA KOLOMAN: Die Bombyeilla garrula—Invasion in den Jahren 1923/24, 1925/26,
1927/28, — und die Übersicht der bisherigen Invasionen. Mit 1 Karte und 2 Tabellen 155—183
er ZNogelzussdaten aus/Ungarn. x. (1926) Bericht SRO cee oy O 257—305
— u Nisien des seldenreiners am Kısbalaton! = Par ee a o 417, 418
a DieyMawerseglerkoloniernsSolymosvarı.. 2... 4-2) RESA 422, 423
u ichodromaiineraragnnoPestiidegkiti --- SS pee eee es et 430
— — Accentor collaris im Bisztra-Gebirge ... ... . Selene AEREA IONI TOPI LOTO 434
— — Loxia curvirostra L. und Loxia leucoptera bifasciata, BRHM i in "Büdapest Re et NET Se 437
— —- Ungleichmässige Entwickelung der Jungen von Accipiter nisus _.. = = --. --- --- --- --- 444, 445
u einstituts-Angelerenheiten RSS. vl eens pee Te ee NE Pa E O n La ae 481—485
= «(Personalia =: 2. - aay ae SL a re SERIE ET SE N SS TE at pe EEE 486, 487
— — STEPHAN BÄRSONY (INekrolog) 7 - BES Hoe LEE ERBE NARA N EN 490, 491
WARREN E.: Ciconia alba mit weissem Lauf in Südafrika -___ .. _. ... . -. -. . .. 446
WAHL IGNATZ : Seidenreiher (Egretta garzetta) bei Monostorszeg = LL Le 419
sali RA pa Inn EM ENT die Sto rchesta pid abe ER RI UE RI ee USANO 497
Ze Aushreitungirder Saatkrähesr-r (lu pies Seer a en U Ra u 430
Stan Usicanamvusfhortulanastanider-Mefehene EL ME ee LÉ 432
KismeregMitte:|UNgen BRA E IAT ieee N) LI A a, 415—-458
Insftuts-AngeleGenheite nat e Ro a OR anon en UO OCU ns o 481—485
Bersonalaw ee oes a2 Be pares Pee Se ee er Re Ps RT 486, 487
Nekrolog (Dr. I. DARANYI, ST. BÁRSONY, K. CSÖRGEY.) _ ES LR Me ILL. 0 1,4882 498
Endexgalphzbetikusgannunmia TR RER RO N ee re 2 497—504
VII
. Fi
. Die
—11.
fő sa 9 om te té
VERZEICHNIS DER TAFELN.
VERZEICHNIS DER TAFELN.
. Junge Silberreiher aus dem Kisbalaton ... ... --- -
. Brutplatz des Rosenstares in Novaj ... ---
. Fütternde Rosenstare
. Brutplatz des Rosenstares in Sze veghalom, par Kare ag
. Brutplatz des Rosenstares in Tarnaszentmäria und Sátoraljaujholy
. Glareola pratincola Nest und Eier ... ... ..- ..- --- --- --- ---
. Glareola pratincola-Jungen ...
Nest von Pica rustica und Lanius altiagio im ‘Rohr
VERZEICHNIS DER TEXTFIGUREN.
indorte der im Kisbalaton beringten Silberreiher Jungen... ... --- --- -
e Brutplätze des Rosenstares im pane 1925
. Fundorte der beringten Rosenstare ..
Graphikone zur Veranschaulichung de verwendinis der mirate
. Der Kisbalaton mit dem geplanten Reservat ... ... --- ..- --- --- --- --- --- --- --
. Das Winterquartier der Kiebitze von Ùrb6... ..- --- --- sz =- --- --- --
. Fundorte ungarische Sichler
. Paarungsspiel des Dendrocopos medius ... --- --- --- === --- --2 --- --- wee ___ ---
— VERZEICHNIS DER TEXTFIGUREN.
Zwischen
den Seiten
Le 12—13
ke 106—107
23 106—107
ui 106—107
E 106-107
Le 186—187
Le 186—187
a 396— 5397
Seite
us 13
aa 15
3 23
223 25
106
52 113
tr 249— 253
ie 309
NI
Mit var Magyaroszág egy ujabb európai
madarvedelmi törvénytől?"
Irta: CSÖRGEY TITUS.
Was erwartet Ungarn von einem neuen
europäischen Vogelschutzgesetz?*)
Von TITUS CSÜRGEY.
Az 1902-iki pärisi madärvédelmi egyezmény kétségtelenül haladást
jelentett a nemzetközi megällapodäsok teren, amennyiben sikerült a közösen
védendő fajok névsorát egybeällitani és a védelmet a madarak täplälko-
zasanak vizsgälatäval reälis alapra helvezni.
Magyarország madärvedelmi szervezete is a pärisi egyezményen
alapszik, kiegészitve a Madarak és Fak napja valamint az Ifjusági Madar-
védő Liga intézményével, végül a m. kir. Madártani Intézet által vezetett
gyakorlati madárvédelmi és természetvédelmi akcióval.
Az elmult 26 esztendő tapasztalatai szerint azonban madárvédelmi
törvényünk már kiegészitésre és metodikai módosításra is szorul, mert
sem a végrehajthatóság szempontjából, sem nemzetközi viszonylatában
nem felelt meg kellőképpen a hozzáfüzött várakozásoknak.
Amidőn tehát ama kérdés előtt állunk, milyennek kivannok az új
európaközi, modern madárvédelmi törvényt, célszerünek tartom a Magyar-
országon észlelt hiányosságokat röviden feltárni, abban a feltevésben, hogy
a párisi egyezményhez csatlakozott többi államokban is hasonló tapasz-
talatok adódtak.
Ami elsősorban a mai törvényszöveg végrehajthatóságát illeti, a leg-
nagyobb akadály abban van, hogy oly mértékü madártani ismereteket
igényel a végrehajtó közegek részéről, aminővel azok nem rendelkezhetnek
*) Szerző előadása a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottságnak 1928 május 22 — 23-án
Genfben tartott előértekeztetén, mely angol és francia nyelven a bizottság kiadásában
a meg.
**) Vortrag des Verfassers auf der Vorkonferenz des Internationalen Commitees
fiir Vogelschutz in Genf am 22—23. Mai 1928; erscheint in englischer und franzésischer
Sprache im „Bulletin“ des Commitees; von einer Publikation in deutscher Sprache
muss daher abgesehen werden.
8 CSÖRGEY TITUS
s melyek megszerzésére nem is kenyszerithetök. Ez a körülmény késztette
néhai CHERNEL Istväxt arra, hogy az Aquiläban közreadott törvenyterve-
zetében jelentékeny metodikai mödositäst ajánljon. Szerinte célszerü volna
a védendő fajok hosszu névsora helyett csupán azt a néhány, közismert
káros madarat megemliteni, amelyek bármikor vagy az év nagy részén jogos
önvédelem cimén elpusztithatök. Ez kétségtelenül megkönnyitené az ellen-
örzés munkáját.
Minthogy azonban a madárvédelem terhöditäsähoz a hasznos madarak
szeleskörü ismerete feltétlenül szükséges, továbbra is arra kell törekednünk,
hogy a védendő fajok szines ábrákkal ellátott ismertetése is közkézre
kerüljön.
A háboru előtt volt is már 120 fajig terjedő képsorozatunk, országunk
mai szegénysége mellett azonban e sorozat ujabb kinyomatására sincs
módunk, nemhogy bővitésére. Arra gondoltam tehát, hogy az új törvényben
megállapítandó sorozat szines ábráit az egyezményt aláiró nemzetek közös
költségen adhatnák ki, ezzel is dokumentálva céljaik egységes voltát.
Ha e képsorozatok a magyarázó szöveggel együtt falitáblákon egye-
sitve országunk minden iskolájában és az ellenőrzésre hivatott hatóság min-
den hivatalában kifüggeszthetők volnának, csak akkor remélhetnők a madár-
védelem eszméinek rohamos térfoglalását (mert hiszen csak meg kell
ismernünk a madarat. hogy már is megszeressük, iránta részvétet érezzünk).
Magyar törvényünk második hiányossága abban van, hogy azt az idő-
közben megreformált vadászati törvényünkkel nem sikerült teljes összhangba
hoznunk. Eltekintve egyes ragadozó madárfajok körül támadt nézeteltéré-
sektöl, kivált a ,vizimadár" gyüjtőnévbe foglalt fajok védelme teren
vannak bonyodalmak, részint a fajok ismeretének hiányossága folytán,
részint a vadászati tilalmak határideje körül. A tervezett európaközi tör-
vényt tehát már azért is örömmel värjuk, mert az ökologiai kérdések
további tisztázódása alapján az egyes államok vadászköreire morális nyomást
is gyakorolva, megkönnyitené a madárvédelemnek a vadászattal való össz-
hangba hozását.
A 26 évi tapasztalat alapján módosítandónak bizonyult törvényünk
ama szövege is, amely a védett madárfajok és különösen tojásaiknak
tudományos célból való gyüjtését szabályozza. Az engedélyek kiällitäsät
ugyanis a közigazgatási hatóságok helyett a földmivelésügyi és kultusz-
miniszterium hatáskörébe kellene koncentrálni, olymódon, hogy a kiadott
engedélyekről a két hatóság egymást kölcsönösen értesíteni tartozzék.
A mai decentralizált eljárás mellett ugyanis lehetetlen az ellenőrzés, külö-
nösen pedig a tojäsgyüjtes terén észlelt aggasztó méretü dilettantizmuse
megfékezése.
E megszoritässal szemben viszont kibövitendöknek látjuk azoknak
az intézkedéseknek sorát, amelyek a törvényesen védett, de kivételesen.
MIT VAR MAGYARORSZAG EGY UJABB EUROPAI MADARVEDELMI TORVENYTOL. 9
e
lokális károkat okozó fajokkal szemben a jogos önvédelem határait meg-
szabják. Természetesen ehhez is a fajok felismerését elősegitő szines ábrák
széleskörü terjesztése volna szükséges.
Megoldatlan kérdésképen kezeljük az énekesmadarak kalitkában való
tartásának ügyét is. Ma nálunk generális tilalom van érvényben. Tehát
a hasznos énekesmadarak fogvatartása csak igazoltan tudományos műkö-
désü egyéneknek vagy intézményeknek van megengedve, szigoru korlátok
közt tartva mind a fogást, mind a szállítást. Ezzel szemben kivanatosnak
látszik, hogy bizonyos, könnyen táplálható és létükben még kevéssé veszé-
lyeztetett énekesmadarak bizonyos korlátok közt nem szakemberek. által
is tarthatók legyenek. Tapasztalható ugyanis, hogy a madárkedvelők nagy
része az életüket megedesitö szobamadarak iránti szeretetüket a szabadban
élők egyetemére is kiterjesztik. Sajnos azonban, mindeddig nem sikerült
oly megoldást találnunk, amely a fogással és ärusitässal űzhető vissza-
éléseket feltétlenül kiküszöbölhetné. Amig ugyanis énekesmadaraink Olasz-
országban nem részesülnek megfelelő védelemben, az ebből eredő állandó
nagy vérveszteséget a megmaradt csekély állománynak legszigorubb védel-
mével kell ellensulyoznunk.
S ezzel elérkeztem a legnehezebb problémához, jelen összejövetelünk
tárgyalási anyagának sulypontjähoz: a déleurópai államokban divo madär-
pusztitäs kérdéséhez.
Magyarországot e téren az olaszországi madärpusztitäs érinti leg-
közelebbről. Gyürüjelzéseink megdönthetetlen bizonysága szerint ugyanis
vonuló madaraink óriási többsége Olaszországon halad téli szállása felé
és részben ott is telel. 5 hogy mily tömegben pusztulnak ott részint leg-
hasznosabb madaraink, részint idehaza nagy gonddal óvott ritkaságaink,
arról az olaszországi piacokon élelmezés céljából árusított madarak sta-
tisztikája tanuskodik. Igaz ugyan, hogy e téren az utóbbi években jelen-
tékeny javulás észlelhető, a Magyarországon védett fajok állandó fogyá-
sának veszedelme azonban nincs még elháritva.
Ez a magyarázata annak, hogy madaraink védelmére és ezen tul-
menőleg mesterséges szaporitására irányuló törekvéseink miért járnak leg-
feljebb fél eredménnyel, tehát legjobb esetben a régi állomány fenntartásával ?
Amidőn már most a bajok orvoslásának módjait keresem, tudatában
vagyok egyrészt a helyzet rendkivüli nehézségeinek, másrészt annak is,
hogy az e téren eddig történtek nem voltak gyakorlatilag kellőképen meg-
alapozva. De épp ez utóbbi körülmény nyujt reményt arra, hogy a hiányok
pótlásától, ha tökéletes megoldást nem is, de legalább jelentékeny javulást
várhatunk.
Nézzük előbb a nehézségeket. Az Olaszországban divò madárfogás
évezredek során annyira belegyökeresedett a köznép lelkületébe, annyira
kiirtotta a madár szépsége és kedvessége iránti érzéket, hogy azt az olasz
10 CSÖRGEY TITUSZ
madärvedök által mar megkezdett nevelő munka is csak hosszu idő multán
lesz képes felébreszteni. A második nehézség már szociális természetü,
amennyiben a megélhetési viszonyokban van. A gabonatermesztésre csak
kis részben alkalmas földterületen oly néptömeg van összezsufolva, amely
táplálékának hiänyait a vándormadarak millióiból iparkodik pótolni. Ezen
az állapoton pedig csupán Olaszország gyarmatügyi politikájának sikere
segithetne.
A harmadik nehézség végül abban van, hogy a keskeny földnyelven
összetorlódott madarak, éppen nagy tömegeiknél fogva, ott — kivált az
öszi vonuláson — jelentékenv károkat is okoznak. E fajok közt olyanok
is vannak, amelyek Közép- és Északeurópában a nyár folyamán rovar-
pusztitässal hasznosaknak bizonyulnak, őszre azonban gyümölesevökke
válva, Déleurópában károkat okozhatnak. Egyetlen példaképen a seregélyre
(Sturnus vulgaris L.) hivatkozom, amely Európa északi felén, hol szölö-
termelés nincsen, mint rovarirtó az erdők és mezők kiváló védelmezője.
Ugyanez a madár azonban már Középeurópában is károkat okoz. Észak-
európa seregélyei a magyarországi szőlőket pusztitják, ugyanez időben
pedig a magyarországi seregélyek már Olaszország szőlőtermését kárositják.
Klasszikus példája ez annak, mennyire szükséges, hogy madaraink táplál-
kozását ne csak észak- és középeurópai fészkelőterületükön vizsgáljuk,
hanem a déleurópai államokon átvezető vándorutjuk egész vonalán is.
Ebben látom a kérdés gyakorlati megalapozásának első, legfontosabb
lépését. Ennek a széleskörü vizsgálatnak alapján tudhatnók meg egyrészt,
mely madárfajok azok, amelyekkel szemben a déli államok lakói a jogos
önvédelem alapján állanak és mily mértékben. Másrész pedig mely fajok
azok, melyek pusztitäsa az etikát és a nemzetek közvagyonát sértik.
E megállapítás bizonyos fajokra vonatkozólag a jogos önvédelmet elfogadva,
felmentené a déli államokat az oknélküli madärpusztitäs ódiuma alól.
Kzzel szemben azonban az odalenn számottevő kárt nem okozó, kivált-
képen pedig a létükben már is erősen veszélyeztetett fajok abszolut kimé-
letét annál nagyobb nyomatékkal követelhetné. Az ilymódon ökologiailag
jól megalapozott akció etikailag is jelentékenyen alátámasztható azáltal,
hogy a középeurópai államok is hasonlóképen honorálják az északeurópai
allamok kivänsägait a területükön átvonuló madarak védelme ügyében.
Az elmondottak alapján tehát, magyar szempontból, a következő két
feladat látszik mindenek előtt megoldandónak : 1) A vándormadarak gazda-
sági szerepének beható vizsgálata a déleurópai államokban is, tehát európai
vándorutjok egész vonalán. 2) A Közép- és Eszakeuröpäban már létükben
veszélyeztetett fajok összeirása, a védelmükhöz szükséges speciális intéz-
kedések megtétele céljából.
Befejezésül még csak annyit, hogy céljaink megvalósulására Olasz-
ország részéről kedvezőbbnek látom az atmoszférát, mint aminő ezelőtt
MIT VAR MAGYARORSZÄG EGY UJABB EURÖPAI MADARVEDELMI TORVENYTOL. il
volt. A fascismusban ujjaéledt Olaszorszäg ugyanis a legutöbbi idöben a
gyakorlati madärvedelem teren is alkoto munkähoz fogott. Hivatkozom
Dr. P. E. CATTORINI professzorra, aki a m. kir. Madártani Intézet szem-
leltetö anyaga alapján Milano környékén egész sorát tartotta a gyakorlati
madärvedelmi előadásoknak és bizományi lerakatot letesitett a magyar-
orszägi fészekodugyár keszitmenyei részére. E propagandát MUSSOLINI
miniszterelnök támogatásával ki fogja terjeszteni Olaszország egész területére -
Ez a biztató kezdet remélnünk engedi tehát, hogy az európai madarak
nemzetközi védelme, jelen összejövetelünkből kifolyólag, ujabb nagy lépé-
sekkel fog megvalósulásához közeledni.
ee Fr
A kisbalatoni köcsagtelep jövőjéről."
Irta: SCHENK JAKAB.
1 táblával és 2 szövegäbräval.
Ùber die Zukunft der Silberreiher-Kolonie im
Kisbalaton-Sumpf in Ungarn."
Mit einer Tafel und 2 Textfiguren.
Von JAKOB SCHENK.
A madärvedelemnel tulajdonképen két szempontból kell kiindulnunk.
Az egyik szempontból védenünk, söt mesterségesen szaporítanunk kell
minden hasznos madárfajt; a másik szempontból az állományukban.
veszélyeztetett madárfajokat kell védenünk, és amennyire az csak lehet-
séges, mesterségesen is szaporitanunk.
A két feladat közül mindenesetre az utóbbi a sürgősebb.
Amíg egy madárfaj nincsen veszélyeztetve állományában, nem szük-
séges túlnagy jelentőséget tulajdonítanunk az állomány évenkénti inga-
dozásainak, mert egy kedvező év helyrehozhatja az előző évek veszteségeit.
Egészen mások a viszonyok azoknál a fajoknál, amelyeknél az állomány
*) Szerző előadása a Nemzetközi Madärvedelmi Bizottságnak 1928. május
22— 23-án Genfben tartott előértekezletén, mely angol és francia nyelven a Bizottság
kiadásában jelent meg.
**) Vortrag des Verfassers auf der Vorkonferenz des Internationalen Committees
für Vogelschutz in Genf am 22—23. Mai 1928; erscheint in englischer und franzözischer
Sprache im „Bulletin* des Committees; von einer Publikation in deutscher Sprache muss
daher abgesehen werden.
12 SCHENK JAKAB
egyetlen elöforduläsi helyre szorult és ahol a feszkelö pärok szämät akär
az ujjainkon megszämolhatjuk, mint példaul a magyarorszägi egvetlen és
utolsó köcsagtelep állományánál: a Kisbalaton 6smocsaraban. Minden
tavasszal szorongó szívvel várjuk a köcsagör jelentését, hogy mennyi tert
vissza. 1921 óta, midőn J. Driver barátom buzditäsa és nagyarányú
propagandája nyomán nagyobb adományok érkeztek hozzánk a magyar-
országi kócsagok megmentésére, amelyek lehetővé tették egy állandó kó-
esagor alkalmazását — minden évben pontosan megállapítottuk az állo-
mányt. Azt akartuk megtudni, mily mértékben fogja szaporítani az éven-
kénti állományt a szigorú őriztetés, a tojások és fiatalok szedésének meg-
akadályozása. Várakozásaink — sajnos — csak az első években teljesültek.
A költő párok száma ugyanis az egyes években a következő volt :
1921-ben 10 fészkelő pár,
1922-ben (az őrzés kezdetén) 16 . 4.
1923-ban 24 2 +
1924-ben 26 e
1925-ben 15 € x
1926-ban 10 x È
1927-ben 16 b x
1928-ban 12 a L
Az Oriztetés megkezdése utáni első években oly örvendetes és sokat
igérő szaporodás — sajnos — nem tartott sokáig. Az állomány a 26 párnyi
legmagasabb létszámról váratlanul 15-re csökkent és 1926-ban elérte
mélypontját 10 párral. Erre szakítottam addigi aggodalmaskodäsommal és
1927-ben elhatároztam, hogy a fiatal generáció egész állománvát meg-
gyűrűzzük, hogy ezáltal egyrészt megismerjük a kisbalatoni kócsagok vonulási
utját, másrészt pedig, hogy esetleg felderithessük e gyors csökkenés okait.
Az eredmény, bizony, meglehetősen szomorú volt. A 48 meggyűrűzött
fiatal kócsag közül eddig már 15-öt jelentettek vissza. ami azt bizonyítja,
hogy a fiatal generációnak legkevesebb 30 százaléka már elpusztult.
Minthogy úgy a halál oka, mint a madár elpusztulásának a helye is
fontos a szükséges ellenintézkedések szempontjából, röviden említést
teszek róluk.
Az 1-őt a gyűrűzés után egy hónappal a telep közelében kimulva
találták; hasonlóképen a 2-ikat is.
3. Lelőtték 1% hónap mulva Ké mes-en, Magyarországon.
4. Lelőtték 27. hónap mulva Morvaszentjános-on, Csehszlovákiában.
5. Állítólag egy eltévedt sörét ölte meg Marchegg-ben, Ausztriában,
három hónappal a gyűrűzés után.
6., 7. és 8. Mind a hármat kimultan találták a Pellérd és Tüskés
melletti halastavaknál, Magyarországon, szeptember elején. Itt hosszabb
ideig tartózkodott körülbelül 15 példány; dacára annak, hogy a tógazda-
-UOE[EISIy U JOUETS asunr — ‘UOUOJE[PUSIM è YeyoysSvsooy
‘ysodepng JeA3wıg reisosepovg 18488 : oud
"82/1561 AXXX/NIXXXx "INOL VIINdV
A KISBALATONI KOCSAGTELEP JÖVŐJÉRŐL. 13
sag vezetősége kimélte őket, ismeretlen tettesek mégis lelöhettek ezt a
három példányt. Minthogy a madaraknak nem voltak dísztollaik és mert
a felfedezéstől is féltek, egyszerűen otthagyták őket.
9. Szeptember közepén Lébény-nél, Magyarországon betegen fog-
täk el; elpusztult.
10. Lelőtték november 17-én Portogruaro-ban, Olaszországban.
11. Lelőtték november 25-én Cagliari-ban, Szardinia szigetén.
12. Lelőtték december 19-én a Kykladok Zeryphos szigetén.
13. Lelöttek december 23-ân Serajevoban, Jugoszläviäban.
1. ábra. — Fig. 1.
Az 1927-ben gyürüzött kisbalatoni köcsagfiökäk lelöhelyei.
‚Fundorte der im Jahre 1927 im Kisbalaton beringten Silberreiher Jungen.
14. Lelöttek december 24-én Montalto di Castro-ban, Roma tarto-
mänyäban, Olaszországban.
15. Lelőtték 1928. április 10-én Valonä-ban, Albániában.
Az elpusztulás oka tehát a legtöbb esetben szándékos lelövés.
Ez a lelövés már Magyarországon megkezdődik, holott nálunk a kócsag
védve van és lelövése tilos. A teleptől északra egy-egy példányt Ausztriä-
ban, illetőleg Csehszlovákiában ejtettek el; délre Jugoszláviában, Albániá-
ban és Görögországban egyet-egyet, míg Olaszországban hármat lőttek le.
14 SCHENK JAKAB
De mennyi maradhatott még bejelentés nélkül? Összel elköltözött
32 öreg és 46 fiatal, összesen tehát 78. Ezekből 1928 tavaszán legfeljebb
30 darab tért vissza: tehát az állomány 60 százaléka elveszett. Java részé-
ben bizonvára elpusztult az átvonúló területeken és a téliszállásban.
Ezeket a számokat és körülményeket látva. azt hiszem felesleges
hangsulyoznom egy egész Európára kiterjedő madárvédelmi törvény szük-
ségességét. Ez a megállapítás leginkább azoknak a fajoknak a védelmére
vonatkozik, melyek állományukban veszélyeztetve vannak, mert ezeket
nemcsak a költési helyeken kell védenünk, hanem védelmüket ki kell ter-
jeszteni úgy az átvonuló, mint a telelő területekre — még pedig minél
előbb. mielőtt elkésnénk vele. Hálával és tisztelettel tartozunk közszeretet-
ben álló elnökünknek, Pearson úrnak, hogy a jelenlegi tarthatatlan álla-
potok nemzetközi megoldásához a kezdeményezést megragadta.
A másik kérdés, mely Magyarországra nézve talán még fonto-
sabb s amelyet itt egész röviden még érinteni kívánok, az a kisbalatoni
ösmocsárnak, mint védett természeti kincsnek a megmentése. Már tíz év
óta igyekszem ezt keresztülvinni, de eddig lényegesebb eredmény nélkül.
Annyit azonban elértem, hogy a kerdest ma már szóba lehet hozni.
A helyzet a következő :
A Kisbalaton 6smocsara, ahol a kócsagtelep mellett az európai
kontinens egyik legjelentékenyebb gémtelepét is megtaláljuk, melyben
üstökös-, kanalas-, szürke-, vörösgém és bakcsó mellett körülbelül 500 pár
batla is költ — lecsapolásra van itélve. Minthogy a mai viszonyok között
teljes lehetetlenségnek látszott az egész Kisbalatonnak, mint védterületnek a
megmentése, azt javasoltam, hogy legalább egy részét hagyják meg, amelyet
töltéssel védenének meg a lecsapolás ellen. E célra a legmélyebben fekvő
területet választottam, melyet a kócsagok és gémek évről-évre a legszívesebben
keresnek fel. Ennek a résznek azonkivül az az előnye is megvan, hogy azt a
világhírű Héviz melegforrásából eredő, soha ki nem száradó patak segít-
ségével — megfelelő zsilipnek alkalmazásával — szükség esetén bármikor
eláraszthatjuk. E terület szegélyén sekélyes pocsolyák és rétek vannak,
melyek utján a szükséges táplálkozási terület is biztosítva volna. Ennek a
körülbelül 500 hektár nagyságú területnek a fenntartásával előreláthatólag
biztosíthatnánk továbbra is a telep állományát.
Hogy ez a megoldás lehetséges, arra van már példánk. Ujvidéken
lecsapoltak egy ősmocsarat; az ottani gémtelep a következő évben egy
szomszédos nádasban ütött tanyát, amely két töltés között lévén, a lecsa-
polástól megmenekült. A gémtelep ezen a sokkal kisebb területen is
egészen jól megvolt.
Minthogy manapság ennek a kisebb területnek államtulajdonul való
megszerzése is lehetetlennek látszik, legutóbb azt ajánlottam, hogy a m.
kir. földmivelésügyi miniszterium vegye azt hosszabb időre bérbe. Idővel
A KISBALATONI KOCSAGTELEP JÖVÖJERÖL. 15
majd megoldjuk valahogy e kérdést! Lehetséges, hogy talan mar nehäny
ev mulva olyan légkörbe jutunk, hogy e terület lecsapolasat megaka-
dalyozhatjuk.
A leggyorsabban megoldandó feladat tehát e terület bérbevétele
volna és ebben a tekintetben számítok a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság
erkölcsi támogatására. Valószinünek tartom, hogy az ügynek nagyon
sokat használna egy-egy Magyarország kormányzójához, HortHY MIKLÓS
Ő Főméltóságához és a tulajdonoshoz, FEsTETIcH TAssiró herceg Ő
/ Balatonszent yo
/ vato gyorgy
a
N
# @ Nagy köcsag telepek
JA © Szürkegém :
74 © Vörös gem
O Bakcso mn
© Üstökös gem" «
© Kanalas gem »
© Barla telepek
== Záró zsilip
== Ontizé zsilig
cm falyi és csatornák védő gatakkal
Wa Zárógát
Lepték=1:250090.
0 1 2 km.
2. abra. — Fig. 2.
A Kisbalaton térképe a tervezett rezervätummal.
Der Kisbalaton mit dem geplanten Reservat.
Fömeltösägähoz intezett megkeresés. Kerem ezert ezt a gondolatot fontolora
venni, s azutän ahhoz képest cselekedni, hogy ezt az annyira veszelyeztetett
gyönyörű természeti emléket megmenthessük.
Hogy a kócsagot Európában megőrizhessük, javasolnám még Ausztria
és a Balkán államok kormányait is megkeresni, hogy a még meglevő kócsag-
állományt védjék és hogy lehetőleg állítsák össze azok statisztikáját.
SCHENK JAKAB
16
[4 e ee [4
Az 1926-27 évi magyar madarjelolesek.
Irta: SCHENK JAKAB.
XII. jelentés.*)
Az 1926 és 1927 évek madärjelülési programmja nagy vonasokban
megegyezett az elöbbi esztend6k programmjaval, amelynek két sarkalatos
pontja volt: az első a vonulási viszonyok kutatása, a másik a települési
viszonyok tanulmányozása.
A vonulási viszonyok kutatása céljából fokozottabb mértékben jelöltük
a Kisbalaton gémállományát, igy 1927-ben 4 kivételével az egész
kócsagszaporulatot — összesen 48 fiókát — és azonkivül 617 gémfiókát.
Ürbő pusztán és környékén is folytattuk az előző évi munkálatokat a
gázló madarak vonulási viszonyainak további tisztázása érdekében. Általá-
ban munkatársaink figyelmébe ajánlottuk, hogy az eddigelé még csak kisebb
mennviségben jelölt madárfajok minél nagyobb mennyiségben való meg-
jelölését vegyék programmjukba, nehogy a jelölések állandóan ugyan-
azokra a fajokra vonatkozván, a munkálatok iránt való érdeklődést csök-
kentse és az eredményeket is károsan befolyásolja.
Mint aktuálitásra külön felhivtam a munkatársakat a gébics-fajok
jelölésére, amelyek vonulására az utóbbi években terelődött rá a figyelem
DR. STRESEMANN és GEYR von SCHWEPPENBURG tanulmányai alapján.
Ezt a felhiväst ezen alkalommal is megismétlem, mert az eddigi
gébicsjelülések még nem adtak eredményt, máig is ismeretlenek a gébicsek
átvonulási területei és téli szállásai. Egyetlenegy gyürüs gébicset se jelen-
tettek vissza. GEYR és STRESEMANN tanulmányai szerint a gébicsek délkelet
felé vonulnak, éppen ugy, mint a fehér gólya, vagy mint a bubos banka,
amelyből két Erdélyben jelölt példány került kézre : az egyik Bulgaria-
ban, a másik Athénben.
Más programmot a jövőre nézve sem tudok adni, mint azt, hogy
mindenki a maga területének faunájából válogassa ki azokat a fajokat,
amelyeket nagyobb számban tud jelölni, azokra vesse rá magát a rendel-
kezésére álló idővel és energiával, hogy ily módon a vonulási problémának,
ha bármi kicsi részletkérdését is megoldhassa. Ez természetesen nem jelenti
azt, hogy csakis ezeket a kijelölt fajokat gyürüzze és egyéb, esetleg kezébe
kerülő, vagy könnyen elérhető fajokat gyürü nélkül elengedjen, csak arról van
szó, hogy mindenki bizonyos szilárd rendszert vigyen be jelölési munkálataiba.
*) Az előzőket I. az AQUILA következő évfolyamaiban: 1908, p. 294; 1909, p. 425 ;
1910, p. 219; 1911, p. 326; 1912, p. 321; 1913, p. 434 ; 1915, p. 219; 1919, p. 26; 1922
p. 51; 1923—24, p. 145; 1925—26, p. 24. i
AZ 1926-27 EVI MAGYAR MADARJELOLESEK. 17
Különösen fontos ez a szempont a települési viszonyok tanulmänyo-
zásában, amely kétségtelenül a feladat nehezebb része, minthogy az anya-
madaraknak a fészekről való lefogásával jár. Ez a lefogás azonban a
madárfajoknak csak kisebb részére alkalmazható. Igy történik azután, hogy
egyes fajoknál a vonulási viszonyok már annyira ismertek, hogy a további
jelölgetés szinte fölöslegesnek látszik, mint pl. a fehér gólyánál. Viszont
éppen ennél a fajnál a települési viszonyok ismerete minimálisnak mond-
ható, mert az anyamadarak lefogása a fészekről oly körülményes és nehéz
feladat, amelyre aligha akadna vállalkozó. Pedig micsoda nagyszerű ered-
ményeket várhatnánk attól, ha valaki oly helyen, ahol jelentékenyebb
gólyaállomány van, néhány esztendőn át az összes anyamadarakat és
fiókákat megjelölné, illetőleg ellenőrizné, hogy az előző évben, vagy évek-
ben megjelölt anyamadarak közül mennyi tért vissza és hogyan helyez-
kedtek el a fészkekben. Erre a célra föltétlenül a legalkalmasabb faj a
fehér gólya, mert állománya tökéletesen ellenőrizhető.
Éppen ellenkező a helyzet a fecskéknél, amelyeknél a települési
viszonyok eléggé ismertek, ellenben a vonulási viszonyok változatlanul
ismeretlenek, dacára annak, hogy az eddigi munkálatok során már közel
12.000 füstifecskét és 5.000-nél több molnárfecskét jelöltünk.
Még legjobb a helyzet a földön fészkelő gázlómadaraknál, mint pl.
a bibic-nél, amelyeknél az anyamadarak lefogása a fészekről nem oly
nehéz feladat s ahol a fiatal nemzedék állományának számottevő része is
megjelölhető. Itt mindössze az a lényeges akadály van, hogy nem lehet
pontosan számbavenni a teljes állományt s ezért aztán nem lehet tudni,
hogy valamely terület állományának hány százaléka lett megjelölve.
Ennek hiányában pedig nem tudjuk magyarázatát adni annak a feltünő
jelenségnek, hogy pl. Ürbő pusztán miért oly elenyészően csekély az
előző években gyürüzött anyamadarak kézrekerülési százaléka, aminek
illusztrálására szolgálhat a következő statisztika. Az 1926. évben 34,
1927-ben pedig 83 bibic-et fogtam le a fészkekről. Ezek közül 1928-ban
csak 3-at találtam fészkelve, dacára annak, hogy ebben az évben nem
kevesebb, mint 222 bibic-et fogtam le a fészkéről ugyanazon a területen.
A vöröslábu cankó-nál 1926-ban és 1927-ben összesen 42 anyamadarat fog-
tam le a fészkekről, ezek közül 1928-ban, amikor 27 anyamadarat sikerült
fognom, egyetlenegy sem került ujra kezeim közé. A nagy goda-ból 1926-
ban és 1927-ben összesen 48 anyamadarat jelöltem. Ezek közül 1927-ben
fészkelt 2, 1928-ban egy sem, pedig akkor is sikerült 18 anyamadarat
lefognom a fészkekről. Hasonlók a viszonyok a széki lile-nél, amelyből 1926-
ban és 1927-ben 22 fészkelő madarat fogtam. 1928-ban, amikor 15-öt
fogtam — a teljes fészkelő állománynak legalább a felét — egyetlenegy
se került kézre a 22-ből.
Pedig az anyamadarakon kivül jelentékeny mennyiségű fiókát is
Aquila 2
18 SCHENK JAKAB
gyürüztem 1926—27-ben. Bibic-bôl 407-et, vöróslábu canko-böl 23-at,
nagy goda-ból 19-et, széki lile-ből 61-et, összesen 510-et.
Ebből az 510 fiókából csak egyetlenegy goda került kézre a területen.
Joggal fel kell vetni tehát a kérdést, hogy hová lesz egyrészt az a
sok gyürüs madár, másrészt pedig, minthogy 1928-ban az állományban
nem hogy csökkenés mutatkozott volna, sőt inkább határozott emelkedés,
hogy honnan történik az utánpótlás, honnan való az a sok uj telepes.
amely benépesitette a területet ?
"Eleinte arra gondoltam, hogy bizonyára az egész állománynak csak
egy töredékrészét tudtam megjelölni. Hogy ezt a feltevést kikapcsol-
hassam, az 1928. évi munkálatokat egész rendszeresen kezdtem felépiteni.
Aprilistöl kezdve állandó munkást alkalmaztam, akit már az előző évben
belevezettem és alaposan kioktatlam, akinek egyéb dolga nem volt, mint
egész nap a fészkek keresése, az anyamadarak lefogása, a fiókák kelésé-
nek szemmeltartása, hogy minél kevesebb kerülhesse el a gyürüzést. Minden
területrészen följegyezte a talált fészkek számát, valamint azt, hogy azok-
ról mennyi anyamadarat tudott lefogni. A munkálatokat hétről-hétre ellen-
őriztem s a statisztikai adatok alapján állithatom, hogy a bibic-nél, mint
legalkalmasabb kisérleti madárnál, az állománynak közel 80%-a lett lefogva.
Ennek a 80%-nak legnagyobb része nőstény, mert a himet csak kivételesen
lehet lefogni, ellenben a vöröslábu cánkó-nál, a nagy goda-näl, valamint a
széki lile-nél többnyire a himet és a nőstényt együtt lehet lefogni. i
Ilyen elömunkälatok után mar most reménykedve várom a következő
jelölési és fogási idény eredményeit. Nem táplálok azoban tulságosan
vérmes reményeket, mert ezen első alapvető kisérletem folyamán most
arra az eredményre jutottam, hogy Ürbő puszta nem az a terület, ahol
teljes sikert remélhetnék és pedig azért nem, mert a kisérleti terület nincs
izolálva. Ürbö puszta egy nagyobb és jellegében nagy vonásokban azonos
faunaterületnek a középpontja. Igaz, hogy a három főfaj — bibic, nagy
yoda, vöröslábu cankó — itt fészkel legnagyobb számban, de köröskörül
hasonló területeken még szintén elég nagy mennyiségben fészkelnek ezek
a lajok, ugy hogy a törzsállományt nem lehet pontosan számontartani. Külö-
nösen most, mikor a délebbre fekvő területeket lecsapolják, minek következ-
tében az onnan kiszoruló madarak más területeket kénytelenek felkeresni.
A települési viszonyok tanulmányozására az Ürbő pusztán végzett
kisérleteim alapján legalkalmasabbak az izolált telepeken fészkelő madárfajok,
amelyeknél a teljes állományt, az összes anyamadarakat és az összes
fiókákat meg lehet gyürüzni. Ilyenek pl. a gulpán-, csér- és sirály-telepek.
Azonban ezeknél is csak ugy remélhetünk döntő sikert. ha nagyobb kör-
nyezetben az összes telepek lakosságát lehetne megg
yürüzni, hogy a vár-
ható visszajelentések,
de még inkább a későbbi rendszeres lefogások alapján
megkaphassuk a szükséges adatokat arra nézve. hogy mennyi az uj telepes
AZ 1926—27 EVI MAGYAR MADARJELOLESEK. 19
az egyes koloniakban, honnan érkeznek azok, illetőleg ättelepül-e az egyik
kolónia lakossága a másik telepre stb.
Az idevágó rendszeres munkálatok igen fontos oekológiai eredmények-
kel kecsegtetnek és nagyon kivánatos volna, hogy a magyar példa és ered-
mények nyomán most már a külföldön is nagyobb tert höditsanak, különösen
azokban az oszágokban, ahol a szükséges izolált madártelepek fölött
rendelkezik a madártani kutatás.
A mi megfigyelőink számára, sajnos, erre nézve nem tudok megvalósit-
ható programmot adni, éppen azért, mert hiányoznak olyan madártelepek,
ahol ezeket a munkálatokat a siker reményében meg lehetne kezdeni.
Gólya, gém, kárókatona, parti fecske, kék vércse, dankaswaly, gyurgyalag igen
alkalmas kisérleti madarak volnának, mert a főfeltétel, az izoláltság meg-
van, de viszont nincs mód arra, hogy ezeknél legalább csekély részben
is lefoghassuk az anyamadarakat a fészkekről. Csak egyetlenegy idevágó
tanácsom, illetőleg kérésem van, hogy akinek módja van hozzá, az jelöljön
minél több bibie-et (anyamadarakat és fiókákat egyaránt), hogy ezáltal az
ürböi jelölések ne maradjanak teljesen elszigetelt kisérletek, hanem más terü-
letekről nyert eredményekkel kiegészüljenek. Maga a lefogás elég egyszerü.
könnyen megtanulható és elvégezhető művelet, a melyhez ugy az utasitás,
mint a fogóeszköz mintáját is szivesen megadja az Intézet az érdeklődőknek.
Áttérek már most az 1926—27. évek folyamán visszajelentett gyűrüs
madarak által szolgáltatott ujabb eredmények tárgyalására. Kezdem azok-
kal, amelyek a települési viszonyokra vonatkoznak.
A széki Ähle-re nezve most kaptuk az első adatot arról, hogy
visszatér a régi fészkelőterületre.
A bibic-re nézve már sokszorosan beigazolódott a régi fészkelő-
területre való visszatérés, de eddig mindig csak az anyamadarakra vonat-
kozólag. Most kaptuk a két első esetet arról, hogy a fiókák is vissza-
térnek hazájukba fészkelés céljából. Emlitesre méltó, hogy ugy a 4 éves.
mint a kétéves példány a terület azon részén telepedett meg, amelyen kikelt.
A vöröslabu cankó idei kézrekerült adatai között a legérdekesebb az,
amely a Hajdunánás-on lőtt példányra vonatkozik. Ez a madár 14 évvel
a gyürüzés után került kézre, de a julius 2-diki dátum alapján, sajnos, nem
lenet biztosra venni azt, hogy ez a madár az elejtés helyén fészkelt volna, igy
az adat inkább csak, mint a madarak korára vonatkozó adalék érdemli meg
a figyelmet. A madár öreg korában kapta a gyürüt, tehát legalább 15 éves.
Aluminiumgyürüt viselt, amely majdnem teljesen le volt kopva ugy, hogy
nagy üggyel-bajjal tudtuk csak megállapítani a gyürüzési adatokat.
A települési kutatásokra nézve ez az adat annyiban fontos, mert
valószinüvé teszi, hogy a fészekről való lefogások révén az ország több pontján
is megtaláljuk majd az Urb6 pusztán eredménytelenül keresett madarakat.
A nagy goda az eddigi adatok szerint egyik legbiztosabb hazatérő s
D*
20 SCHENK JAKAB
ezt az idei adatok is bizonyitjäk. Härom anyamadär is került kézre a regi
fészkelési területén és pedig annak közvetlen környezeteben, alig 2—3
kilométernvire az eredeti feszkelöhelytöl. Ujdonsägszämba megy az a fidka,
amely egyéves koräban szinten a születesi helyere tert vissza, valosziniileg
fészkelés céljából. Sajnos, a madarat lelőtték, igy fészkelése nem biztos.
A batla fiókák visszatérése a szülők fészkelőterületére nincs ugyan per-
rendszerü pontossággal bizonyitva, mert csak a gyürüzés alkalmával meg-
figyelt példányok igazolják, de tekintettel arra, hogy másutt nem gyürüztek
batlákat és hogy rézgyürüket csak a Madártani Intézet használt
eddigelé, nem lehet kétségbevonni, hogy a Kisbalatonon megfigyelt
gyürüs batlák az ugyanott gyürüzött fiókák közül valók voltak.
j A gémféléknél a régi kolóniába való visszatérés különben nem uj
dolog, különösen sokszor igazolódott be a bellyei uradalom területén
jelölt vörös gémeknél, amelyek közül ezidén egy tizenhat éves példány
került kézre, egyelőre a legöregebb gyürüs madarunk. A dombornyomásu
aluminiumgyürü a hosszu használat dacára majdnem teljesen ép, való-
szinüleg azért, mert a vörös gém csak az édesvizeken jár s csak iszap-
ban, nem kavicsos, homokos területeken, mint pl. a danka sirály.
A fehér gólya nem tartozik a gyakori visszatérők közé s ezt az idei
adatok is bizonyitják. Mindössze két példány került kézre, a jelölési,
illetőleg születési hely körzetében, de ezek is annak távolabbi környékén.
A golvanal ez rendes jelenség s alig egy-két esetről tudunk, amikor a
jelölés helyére tért vissza. Erre az érdekes jelenségre külön is felhivjuk
a gólyák jelölésében buzgón közreműködő munkatársainkat, név szerint
BArsony Gy., KABÁczY E., KiRány I. és TóBIÁs Gy. urakat.
A települési viszonyok tanulmányozásához fontos adalékokat nyuj-
tanak a más területről hozatott és település vagy vérfelfrissités céljából
kibocsátott madarak, mint példäui a foglyok és fácánok. Idevágó kisérletet
végzett Bourannt L. Eperjes-en a fogolylyal. Az egyik példány még
harmadfél év mulva is ott volt a kibocsátás helyén. Fölhivjuk munka-
társaink figyelmét ezekre a kisérletekre.
Állandó tartózkodási helyen való megmaradásra, illetőleg a születési
helyre való visszatérésre vonatkozólag Gsszesitem a következő, egvelőre
még behatóbban nem méltányolható adatokat. Örvös galamb visszatért;
héja helyben maradt; kabasólyom visszatért; kék vércse visszatért két év
mulva ; macskabagoly helybenmaradt ; gyöngybagoly részben helyben maradt,
részben 60 kilométerig elkalandozott, amiről már koräbban is voltak adataink;
fontos volna ezt a fajt is nagyobb mennyiségben jelölni, egyúttal megfigyelni a
faj oekologiai viszonyait, mert kalandozásai alighanem a szűkebb táplálkozási
viszonyokkal függnek össze ; örvös légykapó ugyanabba a kertbe tért vissza
fészkelni, amelyben előző évben fészkelt — első idevágó adatunk; citromsdr-
mány és csuszka helybenmaradtak — megerösitik a korábbi idevágó adatokat.
AZ 1926—27 EVI MAGYAR MADARJELOLESEK. 21
A füsti fecske ezuttal is csak a települési viszonyokról nyujtott
többé-kevésbbé ismert adatokat. Mindenesetre a legérdekesebb adat az,
hogy az 1922-ben Mariakéménd-en jelölt fióka két év mulva 18 kilo-
méternyi távolságban Véménd-en fészkelt. Tudomásom szerint még ily
messzire nem távozott a fecske az otthonától. A többi adat a már untig
ismert visszatérést erősiti meg. Mindazonáltal a fecskegyürüzést még
koránt sem szabad befejezettnek minősiteni, de lehetőleg azzal a rend-
szerességgel kell azt folytatni, ahogyan azt DR. THOBIAs GYuLA csinálja,
aki nemcsak jelöli, hanem a következő esztendőben néhány kilométeres
átmérőjü körzetben rendszeresen kutat a visszatért gyürüs fecskék után.
Nagy kár, hogy érdekes és fontos kutatási eredményeit mindeddig nem
tudta közreadni. Ettől eltekintve is azonban mindenképpen folytatni kell
a fecskejelöléseket mindaddig, amig meg nem ismerjük fecskéink átvonu-
lási területeit és téli szállásait. A magyar vonulási kutatásnak egyik leg-
fájdalmasabb mozzanata, hogy a minden alkalommal elsőnek felvetett
kérdésre: hogy hova mennek a fecskéink, még mindig nem tud pozitiv
választ adni.
A széncinege a települési viszonyokra vonatkozó kutatások egyik leg-
könnyebben elérhető és leghálásabb kisérleti madara. Arra lehetne gondolni,
hogy a további jelölgetés ennél a fajnál is már csak ismétlődéseket fog
eredményezni. Megtudjuk azt, amit már ugyis régóta tudunk, hogy a szén-
cinege ragaszkodik az állandó fészkelőterületéhez; évek során át ugyan-
arra az etetőre jár, annak az etetőnek a közelében szokott fészkelés cél-
jából is megtelepedni, párját is erről a környékről választja, párját sok-
szor már a második költés alkalmával is változtatja, de akadnak tartósan
együttmaradó házastársak is. Ezek a legismertebb és sokszorosan beiga-
zolódott eredmények. Ha azonban végignézzük a kézrekerült gyürüs
széncinegék hosszu sorozatát — 75 madárról van szó — akkor arra a
meglepő eredményre jutunk, hogy a 73 széncinege egynek a kivételével
csupa , öreg", vagy „feszekröl fogott öreg" ! Csak egy , fiatal" van közöttük,
amely julius 16-tól augusztus 8-ig helyben maradt, tehát lényegtelen adat.
Pedig a statisztika szerint 1926-ban 158 , öreg" mellett még 120.
fióka is meg lett gyürüzve, 1927-ben 273 , öreg" mellett 142 fióka. Hová
lettek a fiókák ? Látható ebből a jelenségből, bogy a szencinegejelöles is
tartogat még érdekes problémákat, csak legyen, aki rendszeres jelölések és
keresések révén megfelelően tanulmányozza azokat.
Valahányszor az idevágó eredmények mérlegelésével foglalkozom,
mindig eszembe jut a BERLEPSCH által alapitott méltán viläghirü seebachı
madárvédelmi telep. Sehol a világon nem lehetne a madarak települési
viszonyait hasonló könnyedséggel és eredményességgel tanulmányozni, mint
éppen itt ebben a csodálatos madárparadicsomban, a hol eddig utól nem
ért madárvédelmi és telepitési berendezések révén a települési terület oly
22 SCHENK JAKAB
teljes, sőt talán tulsigos benépesülése keletkezett, mint sehol másutt a
világon. Az anyamadarak és fiókák rendszeres megjelölése itt valóban
csodás eredményeket szolgáltatna !
A barátcinege szintén nagy mértékben ragaszkodik az otthonához,
amint azt a 12 kézrekerült gyürüs madár bizonyitja. A települési és egyéb
oekolögiai viszonyok ennél a fajnál ugyan még távolról sincsenek annyira
tisztázva, mint a széncinegénél s ezért a további rendszeres jelölés még
nagyon is szükséges, annál is inkább, mert a fiókák — ugy látszik legalább —
jobban ragaszkodnak az otthonukhoz, mint a széncinege fiai.
A kerti rozsdafarku jelölései révén nyertük eddigelé a leginkább kielegitö
eredményeket, mert nemcsak az anyamadarak, hanem a fiatal nem-
zedék elhelyezkedésére vonatkozólag is oly anyagot kaptunk, amelynek
alapján világos képet alkothatunk magunknak a kerti rozsdafarku települési
viszonyairól. WarGa KÁrmÁN az Intézet parkjában, tehát aránylag
nagvon kis területen végzett rendszeres jelölései és a rákövetkező idények-
ben való keresések és fogások révén kimutatta, hogy a kerti rozsdafarku
már egy -éves korában ivarérett. Lehetséges azonban, hogy ivarérettségének
foka még nem éri el az idősebb nőstényekét, mert az egyik egy éves
nőstény a második költést nem a saját tojásain végezte, hanem egy erő-
szakkal elvergelt másik fészkelőpárnak a tojásain. Ennek az esetnek az
érdekességét csak fokozza az a megállapítás, hogy ennek a fiatal nőstény-
nek a himje feltehetőleg azért, mert eddigi párjában csak a költés-
ösztön jelentkezett, a nemi azonban nem — másik nősténnyel is össze-
állt, igy tulajdonképpen bigámiában élt.
Kz a kiválóan érdekes és tanulságos eset minden szónál ékesebben
bizonyitja a madárjelölési kisérletek fontosságát az oekológiai viszonyok
tanulmányozására s bizonyára serkentőleg fog hatni az ilynemű vizsgálatok
kiterjesztésére.
A települési viszonyokra vonatkozó eredmények erre a fajra vonat-
kozólag röviden összefoglalva a következők: anyamadarak és fiókák a
következő idényben fészkelés céljából visszatérnek az otthonba; az egyes
párok részben összetartanak ugy, hogy nem csak a második költést vég-
zik együtt, hanem még a következő esztendőben is együtt vannak — rész-
ben azonban már az első költés után szétválnak és másik párt választanak ;
hogy ezek azért történtek-e, mert az egyik pár elpusztult, arra nézve az
eddigi kisérleti eredmények nem nyujtanak megbizható adatokat.
Nem mulaszthatom el azt, hogy rà ne mutassak arra. mily hálás és
könnyü kisérleti madár a kerti rozsdafarku, amely mesterséges fészek-
odvak kihelyezése által arravaló kertekben igen könnyen megtelepithetö.
A települési viszonyokra vonatkozó kisérletek a fülemile-re nézve is
vegre eredmennyel jartak, amennyiben kiderült, hogy a fülemile is vissza-
ter régi feszkelöhelyere és pedig — az adatok tanusaga szerint — a Köz-
AZ 1926—27 EVI MAGYAR MADÄRJELÖLESEK.
ND
=
Me
temetőben fogott a Köztemetöbe, a zugligeti [pedig a Zugligetbe, szöval
mindegyik a maga szükebb hazájába.
Látszatra tán tulságos részletességgel foglalkoztam ezekkel a kérdé-
sekkel, de az volt a célom, hogy mélyebb bepillantást adjak ezekbe az érdekes
kisérletekbe, hogy lelkes munkatársaink közül azok, akiknek arra módjuk
van, minél rendszeresebben foghassanak hczzá az idevágó kisérletekhez.
Az Intézet a maga részéről mindig készséggel ad tanácsot, fogó-
eszközmintát stb.
A migrációs részre áttérve, kezdjük a tárgyalást a bibic érdekes
vonulásának az ismertetésével. Ennél a fajnál első sorban is arra a rend-
kivül érdekes jelenségre kell rámutatni, hogy az Ürbő pusztáról elindult
Zeraja
| Tiaret 1927 xy
| #28 ©
3. äbr. — Fig. 3.
Az ürbei bibiczek teli szallasa 1927/28 telén ; a kisebb körök a regebbi lelöhelveket jelzik..
Das Winterquartier der Kiebitze von Urbö im Winter 1927/28; die älteren Fundorte-
sind durch kleinere Kreise bezeichnet. |
gyürüs bibicek közül az elmult 15 esztendő alatt még egyetlenegy se
került kézre Ürbő és Olaszország között. A legközelebbi lelőhely 680
kilométernyire van Ürbö-töl. Bibiceink tehát feltehetőleg egy hajtásban
teszik meg az utat az olaszországi első pihenő állomásig. Ez a távolság
közel 700 kilométer, tehát még ha 70 kilométert is tesznek meg óránként,
akkor is 10 óra hosszat kell egyfolytában repülniök.
Az átvonulási terület és részben már téli szállás is a P o folyó
medencéje, nevezetesen a lombard sikság, ahol eddig a legtöbb gyürüs
bibic került kézre. Szórványosan lekerülnek az Adria keleti és nyugati
partvidéke mentében néha egészen Tunis-ig. A másik ág valószinüleg a
24 SCHENK JAKAB
Rivierán át Franciaországba, onnan Spanyolországba vezet, sőt azontul
egészen Marokkóig. Ez volt eddig a helyzet. Az idei eredmények jelenté-
kenyen kibővitették a téli szállást. A Tunis felé vezető uton haladók közül
kettő eljutott Algir-ba. Egy példány közelebbről meg nem jelölhető uton
vagy Elba-Korzika-Szardinia érintésével, vagy pedig a hazafelé vivő uton
Spanyolország felől indulva eljutott a Baleári szigetcsoportra. A téli
szállás kibövitett és maximumát azonban nyugati irányban találjuk. 5 an t-
ander a Vizcava öböl déli partján, Nantes a Loire torkolatánál,
Quimper a Bretagne-ban és Arleuse a francia-belga határon jelzik
a kibővitett téli szállás szélső pontjait. A téli szállásnak ez a nagyfokú
kiterjesztése az 1927/28 év telén történt s aligha tévedek, ha ezt a jelen-
séget az akkori rendkivüli kemény téllel hozom okozati összefüggésbe.
Normális vagy mondjuk enyhe tél idején a bibicek nem távoznak messzire,
de ha a normális téli szálláson megszigorodik a téli időjárás, akkor kény-
telen-kelletlen tovább mennek, olyan helyekre, ahol megélhetésük biztosabb.
Ez a jelenség ellenkezik azzal a többfelől vallott felfogással, hogy a téli
szállásba érkező vonuló madár szervezetében megszünt a vonulási ösztön,
ugy, hogy kedvezőtlen időben sem vonul már tovább, hanem inkább
elpusztul. Részemről azonban más plauzibilis magyarázatát ennek a jelen-
ségnek adni nem tudom, csak azt, hogy a vonuló madarak a téli szálláson
is kitérnek a kedvezőten időjárás elől és tovább vonulnak addig, amig
megfelelő klimára akadnak.
A vöröslábu cankó vonulásáról szintén új adatokat nyertünk. Sem
Olaszország nyugati partjáról, sem Algirból nem jelentettek vissza eddigelé
vöröslábu cankót, csak most.
A nagy goda-ra vonatkozó olaszországi adat a rendes utvonalon
fekszik.
A batla 1926 évi jelölési eredményei valóságos szenzációt alkotnak !
Az eddigi adatok tanusága szerint a batlák tőlünk délre és délnyugatra
fekvő téli szállásokat szoktak felkeresni, ezzel szemben 1926 őszén észak-
nyugat és északkelet felé távoztak, megdöntve minden kombinációt, amit
a korábbi adatok alapján fölállitottam. Az első jelölések ugyszólván ered-
ménytelenek maradtak, mert csak néhány példányt jelentettek vissza,
azokat is a jelölési helytől délkeletre. Azután évek során át nem jött semmi
hir s akkor azt gondoltam, hogy tán messze délkeleti vidékeken telel-
nek, ahol az általános miveltség még nincs oly fokon, hogy a kézrekerülő
példányokról hirt adjanak. Végre jött azután a sevillai, majd a máltai és
sziciliai példány, amelyek alapján revideálni kellett a régi fölfogást, és
azt kellett gondolni, hogy a batla is délnyugat felé vonuló madaraink nagy
országutján halad a Földközi Tengert övező országokban levő téli szállá-
saiba. A wolgamenti, a norvég, valamint a két hollandi példány kézre-
kerülése most ezt a feltevést is megdönti — föltéve, hogy a batláknak
AZ 1926—27 EVI MAGYAR MADARJELOLESEK. 25
ez a szerterebbenése több izben is megismétlődik s nem csak ritka ki-
vételként fordul elő. Erre vonatkozólag meg kell várnunk a későbbi jelö-
lési eredményeket s gondoskodtunk is róla, hogy ne hiába värakozzunk,
mert az 1928. évi szezonban 800-nal több batlat gyürüztünk.
A kanalas gem az idei adatok szerint is a delnyugati utvonal menten köl-
tözik a téli szallasba, amely a többi gémfajokéhoz hasonlóan a Földközi
Tengert övező országokban van. Ugyanezt mondhatjuk a bakeso, a szürke és
vörös-gem, valamint a nagy kócsag vonuläsära is. Utöbbira vonatkozólag az
idei esztendő szolgáltatta az első idevágó adatokat. (L. a térképet p. 13).
Nem mulaszthatom el azonban fölhivni a figyelmet a gémvonulásnak
arra a föltünő és egyedülálló sajátságára, hogy az őszi elvonulás előtt a
4. ábra. Fig. 4.
Magyar batlák lelőhelyei. — Fundorte ungarischer Sichler.
fiatal generáció ugyszólván a szélrózsa minden irányába széled els ezen-
közben természetesen olyan vidékekre is eljut, amelyek nem esnek a téli
szállásba vezető ut irányába. Ez a tény igen érdekes vonuláselméleti
szempontból. Az a kérdés, vajjon ezek a szerteszéledő példányok is el-
találnak-e a téli szállásba, vagy csak azok, amelyek a helyes uton indultak ?
Valöszinünek látszik, hogy igen. A Pellérd -en és közvetlen szomszed-
ságában Tüskés-en megfigyelt 17 darab nagy kócsag a teleptől 100
kilométernyire délkeleti irányban tartózkodott a telepről való eltá-
vozás után. Volt közöttük gyűrűzetlen anyamadár is, tehát nem valószinü,
hogy ezek valamennyien elpusztultak volna azért, mert nem a Kis-
96 SCHENK JAKAB
Balaton-röl hanem Pellerd-röl indultak. Itt nem boldogulunk a
vonulási utak öröklött ismeretének az elméletével, inkább arra kell gon-
dolnunk, hogy a gémfajok az őszi kóborlások alkalmával oly nagyfoku
tájékozódást szereznek fészkelőtelepük közelebbi és távolabbi környékén,
amelynek segélyével azután idegen területekről is eltalálnak a téli szállásra.
Természetes dolog, hogy ez a rendkivül érdekes kérdés ezzel koránt sincs
elintézve, még kevésbé eldöntve, csak folhivom rá a figyelmet, hogy mä-
sok is foglalkozzanak vele.
A fehér gólya vonulási viszonyaira vonatkozólag az idei adatok is
adnak uj adalékokat. Tudtuk ugyan azelőtt is, hogy az őszi vonulás
alkalmával Bulgárián keresztül halad a délafrikai téliszállás felé, de
mindeddig igen gyér számu adattal rendelkeztünk erre vonatkozólag. Az
idén DR. Buresen sofiai muzeum-igazgalö szives intervenciója folytán
két ujabb adattal gazdagodott tudásunk. Ugyancsak bővült az átvonulási
területekről szóló ismeretünk, amennyiben a Nilus torkolata és a dél-
afrikai teliszälläs közötti hézagot egyszerre 4 lelőhely is kitölti, ugymint :
Armant, Adua, majd Kassala és Roseires.
Az aranymálinkó ill. sárgarigó vonulásáról rendkivül érdekes adattal
bővült az ismeretünk. Egy 5 éves példány Szicilia szigetén,
Alcamo mellett került kézre s ezzel áthidalta azt a hézagot, amely
eddig a két ismert lelőhely — Brindisi és Tunisz között tátongott.
A pásztormadárra-ra vonatkozólag befutott adatok legalább azt az
egy jelentős eredményt adták, hogy a pásztormadár valóban Indiában
telel. Eddig is az volt a nézet, de okmányszerüleg nem volt bebizonyitva.
Egyébként azonban a pásztormadár-jelölések, azt lehet mondani, siralmas
eredménnyel végződtek. 2726 gvürüs madár közül csak 4-et jelentettek
vissza — ez oly eredmény, amely még legpesszimisztikusabb reményeinknek
is messze alatta maradt. A jövőben ez a szám alig fog emelkedni, mert
az eddigi tapasztalat szerint a legtöbb gyürüs madár a jelölést követő
első és második évben kerül kézre, igy a pásztormadarakról már alig
fogunk hallani, legfeljebb tán abban az esetben, ha megint hozzánk
jönnének fészkelés céljából. Erre a körülményre nyomatékosan figyel-
meztetjük megfigyelöinket. Összegezve a 4 adat tanulságát, azt mond-
hatjuk, hogy a nálunk fészkelt pásztormadarak kelet, vagy délkelet felé
vonulnak az Indiában levő téliszállásba. (L. a térképet p. 103.)
A meggyvágó vonulásáról szintén érdekes, habár nem abszolut
biztossággal — értelmezhető adalékot szolgáltatott egy Budapesten
ÍV. 24-én sajnos öreg korában megjelölt példány, a mely másfél
év mulva Franciaország délkeleti részében, az olasz-francia
határ közelében az őszi vonuláson került kézre. Április végén még
lehetnek nálunk északkeleti hazájukba még vissza nem tért példányok,
igy egyelőre nem lehet biztosra venni, hogy a nálunk honos meggy-
AZ 1926—27 EVI MAGYAR MADARJELOLESEK. 2
=]
vagok legalább részben Franciaországban telelnének. Meg kell várnunk a
tovabbi adatokat.
Sok erdekes adatot szolgaltattak a magyar madärjelölesek a madar-
vonulási kutatásnak, igy főleg a päsztormadärra, a köcsagra és batlara
vonatkozókat, mert ezeket jelenleg csak a magyar munkálatok révén nyer-
heti a tudomány s igy a jól végzett munka kellemes érzetével mondok kö-
szönetet mintaszerüen közremüködő munkatársainknak, egyben kérem őket,
hogy ezeket az egész világon nagy erővel megindult kisérleteket a jövő-
ben is a most nyert eredmények figyelembevételével minél erőteljesebben
fölkarolják.
Befejezésül következnek még a szokott statisztikák. Ezeket a jelen-
tékeny munkateljesitmenyt és gondosságot igénylő statisztikai munkákat
java részükben WARGA KALMAN, a madárjelőlésekben buzgó munkatársam
végezte. Kötelességemnek tartom, hogy ezért ezen a helyen is köszönetet
mondjak.
A statisztikák a következők: 1. Az 1926 és 1927 években a madár-
jelölésekben közremüködött munkatársak névsora annak megjelölésével,
hogy hány madárfajt jelöltek és milyen mennyiségben; ezek között egy
külföldi is szerepel : SLETGpr A. G., a ki Madrid környékén fehér gólyákat
jelölt. 2. A megjelölt fajok jegyzéke, megpötolva a kezrekerültekkel. 3. Az
1908-tól 1927-ig minden egyes évben megjelölt madarak mennyisége.
4. A gólyaszaporodási statiszika 1926-ra és 1927-re. 5. Az 1926/27-ben
visszajelentett gyürüs madarakról szóló kimutatás. 6. A külföldön jelölt
és Magyarországon kézrekerült gyürüs madarak jegyzéke.
Az 1926 évi jelölő munkatársak névsora.
Namenverzeichnis der Mitarbeiter im Jahre 1926.
É | ss
| Fa) Osszesen
es Munkatars neve--Name des Mitarbeiters | Art Ad. Bull. Zusammen,
ALÁN RAN EN, N N MENT TAO 5 | 102 107 |
PEN ron eye. 0) 101. 715. 129 144 |
3 Behräudt Baron, sales EN a 14 54 80 164
4. ST MEMOIRE PER SES Re N et 35 36 | 276 312 |
5 HARAS RAS AO ERP a a nti 4 il 68 | 69 |
6 Kanes Anal el RSR PRE er! 7 2 21 23 |
7. Herniglagast te era Be el zó 22 200 14 84
8 Kabäczy Ernő _-- _. Sa m LE a al NE 29. 112 191
9 RER er eroe ren eu 5 le dyes. 23
10. DUR RSE ne a Ree ene INR ee AREA Li 1 1
11. Kratesoyitspkerene ciao nn i. 5 — 19 19
IS SCHENK JAKAB
Osszesen
pa Munkatàrs neve—Name des Mitarbeiters ; Zn
NTO |
12. Krausz Karoly... ... -
13. Müller Péter
Nagy László
Pawlas Gyula ... ..
Radetzky Dezsö
Rhedey 0ltan er |.
Schenk Henrik
STARS EME Wu) PRES ES SS eee eee
BZEMETB-MASZIO tant e a
Dr. Thöbiäs Gyula... ... .--
Walzelad@zsete 27 22: cen
Br. Wardener Mihály .-- ---
ee aan eta e Le Li
Osszesen — Zusammen
Az 1927 évi jelölő munkatársak névsora.
Namenverzeichnis der Mitarbeiter im Jahre 1927.
Sor- = os
n Faj Osszesen
| Fig Munkatärs neve—Nanıe des Mitarbeiters Art Ad. Pole e
Nro
113 PES ee AIG CS NN RE Dl ii 9 4 53 57
à 4 EUs N B o ie i ole 3 20 | 195 215
TARN" 2) 282... 22 u sztó 1 = 31 31
H LEC, hy) So Li Lt. LL. D 36 37 | 168 205
5. BürnoyReky Istvan > (o u _… LIM: 2 5 20 25
6. BR RE a n a N. 2 _ 15 15
Pra Cama ande es N ni 1 20 _ 20
BI MR OO OZ ROL en e 2 —- 17 17
BE RRC OR en et | 4 4 11 15
10, BIRRE PONE e al 9 6 76 82
LE, Aspymegie BBRROTE a ne en ük 1 1 68 69
MW ora János : La 2S. 2 PUR SEE NS ee 15 30 6 36
13. RE ANR el ne 20 | 186 80 266
eo ioni n CORP un: 3| — 31 31
DESIO Mute SRO Ss) cui La ee] 6 | 3 36 39
BAER Kalo a. gg 65
ug panne Polen, Te et os de 11 | 45 | 248 293
PONT Tonio dor LUE a a 6| — | 20 20
AZ 1926—27 EVI MAGYAR MADÄRJELÖLESEK
i Munkats PERS : AE Fa) Összesen
Nro Munkatärs neve—Name des Mitarbeiters A Ad...) Sa VE ns ar
19. JRE ai A SALE QTE Heed Vest EE nent Oo eo 1 13 — 13 |
17120: KhederiZoltan a ea oa Nee 7 50 Dal?) 262
21. Sanvajez, FETE, tici ad se ee ers 5 L 31 32 |
22. Sehenk- Henrik seri. j225 2-2)-25, 2. 23 És 2 4 = t
23. Schenk Henrik jun. E ke 3 — 11 11
24. SchenkjJakab;#: Mele ze =f 19 | 216 | 427 643
25. SikowsSzilamd so ote giao ee, eri 6 1 11 12
26. SiposrAmitali. ti; det: Na ei 9 2 33 30
27. At Sletgel, zer. ap ele ES N Men 1 = 9 9
28. Br. Sölymosy László ..- Een. 42° 2 2 1 49 50
29. Szemere Zoltan i 1) 0. den ESB 2 1 1 2
30. Dra Thobias Gyula, 722 2.2 „2... yee 4| 270 | 402 672
SIE ee lisa ou ig. le. ae 65 100 |
galli (Bry Wardener) Mihaly. u... 2 2. 202.0 202,2, 168 75 |
33. | Warga Kálmán yea Sh a tek N A
Osszesen — Zusammen | 105 |1.349 | 3.210 4.559
Az1926—1927 evben gyürüzött madarfajok jegyzeke és mennyisége.
Verzeichnis und Anzahl der in den Jahren 1926—1927 beringten Vogelarten.
Lauf. Nr.
Sorszam
Faj—Art
Acanthis cannabina ___ __
Acanthis linaria ___ ... _..
Accentor modularis ___
Aceipiter nisus
Acrocephalus arundi-
MACCHIE Se e
Acrocephalus palustris ...
Acrocephalus streperus ...
Aegithalos c. europaeus
Alauda arvensis
Anas boschas
Anas crecca ___
Ardea cinerea
Ardea purpurea
1925-ig
ÜSSZe-
sen
bis
1925
beringt
1926
ÖSSZ.
ad. pull. zusam-| ad
men
20 1 21
8) — 8
fee pe
3 — 3 3
— 16 16 il
Zi 5 Ii =
== 7 Fe =
4 9 13; —
il 42 43| —
a 4 it
Kézrekerült
D]
se Zurückgemeldet
| Ao
össz. | 1925-ig er
pull. | zusam- bis a
men 1925, |" d. J.
1926/27.
ar Ola,
un | ge ee
= “re if
13 14 — —
AD ng BO ee |) a
— — — 2
MRI NA
2 2 1] —
1 1| — —-
1371] 197 8 15
191 191 40 11
30 SCHENK JAKAB
1 925-ig 1926 i Ren
Uegri- | ng |
& | 4996 |. ad. | pall. | ad: | PUT ee a In
éz] | beringt end | men | 993, |} d. J.
AA | | 1926/27.
i e nd) Li‘ a a
14 | Ardeola ralloides --. ... 583| — 3| 3 — 6 6 x —
15 | Ardetta minuta ... ... -- 10! = 1| 1 — — — = =
16 | Asio accipitrinus ... --- pes il — 1 1 — 1) — —
IMPRARIONONISO env res Zi 1 — 1 — — -— 1 1
18 | Astur palumbarius ... | — 1 2] 3] — | — | — | — 1
19 | Athene noctua ... --- -« 14 2 4 6 2) — 2 2 1
20 | Buteo communis ... --- 5 1 1l 2 3) — 3| 2 1
21 | Calidris arenaria ... ... — — == — 1 — 1 — —
22 | Caprimulgus europaeus ...| Oi ET Rte 3 3 — | —
23 | Carduelis elegans... ... sl 5 2 660 84 20) 104 1! 2
24 | Cerchneis tinnunculus _..| 70) — 29) 22 1| 2 3 5 1
25 | Cerchneis vespertinus | 168 — 29) 29 — 5 D 3 1
26 | Certhia familiaris | — — — — 1} — 1 — =
27 | C. f. macrodactyla ... e — — —- — 1 1 — —
25 | Charadrius alexandrinus 57 Oj 22 bi 13 19 32 3 1
29 | Chrysomitris spinus _... 21; 26) — 26 41 RP, =
30 | Giconia alba... ... .-. ---17.054 = 1] 302) 308] — | 220] 220] 102] 16
31 | Circus cyaneus ... ... -- 3| — = ey ae 2 a =;
32 | Clivicola riparia... _.. ... | 331] 126 149] 275) 12 4A 56) — 4
| 33 | Coecothraustes vulsaris._.| 11 12 1 13 7 2 9), eS 1
34 | Coloeus m. spermologus | 4| 2 — | 2 um = = SR =
35 | Columba palumbus ... | 11) — 4 2 edi 7 7 1 1
36 | Coracias garrulus _.. ___ 16! 2 Dd | 27 97 = ei
37 | Corvus frugilegus ___ ...| 15) EMEA 6 = = = er en
55 | Coturmx communis... = oe) — 2] 2 4 6 10) — —
39 | Crex pratensis ... .... ... A = = | = 4 A a
40 | Cuculus canorus... ... | si _ 1| Li = 1 1| ee es
41 | Cypselus apus ... ... … 40) ts «| al E ur pl =
42 | Delichon urbica ... ... ... 14.106| 163] 325| 488) 120 354| 474] 118) 53
43 | Dendrocopos m. pinetorum 8| — — | — 3 — 3| — —
+ | Dendrocopos medius HI 4 — 14 14 — | 2 9 Pu a
#0 | Dendrocopos m. hortorum 3) — 2 Dl 11 — | a ee
46 | Egretta alba... ... | 19) — | — | | — | 48 48 3 15
47 | Emberiza calandra ... ..- 42) — | 4 4 — | 2 a e at
48 | Emberiza citrinella ... ... 89 42 1 43 26, 1 27) 1 1
| | |
Nr.
Sorszam
Lauf.
AZ 1926--27 EVI MAGYAR MADARJELOLESEK.
Emberiza schoeniclus __.
Erithacus luscinia ___ __.
Erithacus phoenicurus ...|
Erithacus rubecula __ ___ |
BelibacUusstilyst ann
Balrossubbuteo to =
Fringilla coelebs... ... ..-
Fringilla montifringilla ___
Bullca-atra: .... ELS ei
Galerida cristata .__ ...
Gallinago gallinaria___ _..
Gallinula chloropus ___ ...
Garrulus glandarius._. __.
Glareola pratincola ___ _..
Haliaétus albicilla ___ ___
Eirundo rustiea 2 2
Hydrochelidon nigra ___
Jynx torquilla
anise’ eollurior. Li
Lanius excubitor ___ ...
Kanıus minor) Si i
Lanius senator __ ... __.
Larus ridibundus
Ligurinus chloris
Limosa aegocephala.__ ___
Locustella luscinioides ___
Merops apiaster _ __.
Monticola saxatilis ___ _
Motacilla alba __ __ _._
Museicapa atricapilla
Museicapa collaris
Muscicapa grisola
Nycticorax griseus
Oriolus, galbula sea =
bis
1925 |
\beringt
11925-ig|
) ÖSSZE-
| sen
1926
ie
OSSZ.
ad. pull. zusam-
| men
|
1 1 2
20 1 21
7 2% 27
seat
1 S4| 35
DIANE 24
1 3 4:
gle 3]
5 — 5
EL 1
Ee 1 1
242] 825 1.067
4 53] 57
La 53) 58
72 18 18
1 ib 2
39 1 40)
29] 13) 42
an 4 4
1 5
1 il
De 2
5 35 40
ii Woh 48
ad. |
kH KH eS
=
RSI OS SN EN een don
pull.
|
30
10,
Össz.
zusam-
men
bo
HS
Kezrekerült
1925-ig
bis
1925.
2
1926/27-
1926/27.
Zurückgemeldet
ben
rd).
02 SCHENK JAKAB
1925-ig 1926 en
üssze- - CSS
à Faj— Art | ed össz. össz.
< | 1925 | pallio: pale
E \beringt men
È
84 | Ortygometra parva ... --- 3 — | — | — | — 4 — | —
85 | Ortygometra porzana ..- 12| — — = 1) — 1 — -—
86 | Parus prone, Arey |. 60) — 3) — 10) 10 Li
87 | Parus caeruleus... ... | 280 16 2 18; 21 5 26 on:
88 | Parus major... ... .... ---|2.172| 158] 120) 278) 273] 142) 415 118] 78
89] Parus p. communis... ...] 211 4 1 5 3 3 6 22 —
90 | Parus p. stagnatilis... ...| — 11) — LE 4 4 8] — 12
91 | Passer domesticus ... ..- | 441 64 31 95 7 1 8 5 6
92 | Passer monlanus ... | 187 191 19 4 2 6| — =
93 | Pastor roseus ... ... =) 2.726 — -- == — — — 2 2
94 | Perdix cinerea ... ... ...| 147) 10 10] 20 50 2 52
95 | Phasianus colchicus... ... 1 15) — 15] 46) 10) 56) — 2
96 | Phasianus c. torquatus...| 3 1| — 1 | — | — | — | —
97 | Phylloscopus collybita ...| 15 | >> 4 8 1 91 — 2
98 | Phylioscopus sibilator | — | — | — | — 1 — le
99 | Phylloscopus trochilus ... 4 1 — 1 — | — — = =
100 | fregare gin ack we Le 32| — 1 2 — 2 3 1
101 | Picus v. pinetorum ... ..- 8 1 1 2) — 3 Be el —
102 | Piatalea leucorodia _.. ... 1831| — — | — | — 34 34 12 5
103 | Plegadis falcinellus ... ...| 728| — | 47 Anl = 164 164 21 5
104| Podiceps cristatus ... ... | 1 oe il — |. |M
1( 5 | Podiceps griseigena... __.| — — | — — il — i ee =
106 | Pyrrhula r. major ... ... | 43 Be 5} 2 — 22 de
107 | Regulus cristatus ... __.| — 1 — | 1 — — — = =
108 | Serinus c. hortulanus ..., 12 fh ML is; 10) 14 24/0
109 Sitta e. caesia _.. ... | 56] 3 — 3) cal 2) alu
110 | Strix fl. putata ae! | 9 — -- — 4 10 14 3
111 | Sturnus vulgaris ... | 854 tie 7 6 2 8. 221°
112) Sylvia atricapilla er i 2] 6 9 AN a —
ibra born the kth Dr —— 1 4 5} — | —
114 | Sylvia communis ... ... PQ = re ee 1) — 11 be
115 | Sylvia curruca ... ... ... | 244 — | — | — | 2 A —ı |
116 Sylvia nisoria ... ... ... 71 — | — — | — 5 Dl — —
117 | Syrnium aluco Pa | 7 4 — + 1] 3 1 |
118 | Totanus calidris ...| 306) 9 8 17 33) 15] 48] 10) 3
| | | | |
Tetelszäm
Lauf. Nr.
AZ 1926—27 EVI MAGYAR MADARJELOLESEK.
| se È
| Osszesen — Zusammen
33
EP D D DE ee ee ti MT À
ns VII Di ee an
4 ad. | pull. zusam- ad. | pull. zusam bis | i 1)
È 4 | RR en 1926/27.
Totanus glareola_.. _ --- — | — — 2 — SES =
Primes alpina, 221278 2. — 6 — — — U
Troglodytes parvulus ..- — 3] — | — — — —
Turdus merula ... ... ... 10 9 19 so ro INTE Le en
Turdus musicus eze __- --- 5 D kő 10|,»= 1
Nuzturscommunis sr _ 11 11 a) 229 28) — =
DDUPDANEDODS = 4 11 15 2 34 36| — —
Vanellus capella... ... 34/0220 0254 0283| , 187 1270, 1780| 20
1284" 2587| 3871| 1349 3210) 4559 es:
Az 1908—1927. evekben megjelölt madarak mennyisége.
Anzahl der järlich beringten Vögel in den Jahren 1908—1927.
DAS ER N RE
Re
LAV a ce SE
VEN EEA ons oh ti
e eh SRL
IS ES LENS SATO, SA EA
o
ta VU
1.064
2.940
.649
al
Si
.938
bil
fea lps en 1.3050
19102 War ren a OO
TOUS PAT le LOS
LODE pee a eee ey SI eo 72,885
13277 ARIE
NOPD en en LI
SD EB an 2 a 3:8
IS RR Te ER Er
4.559
Osszesen — Zusammen ___ 49.618
Gélyaszaporodäsi kimutatas az 1926. evröl.
Storchvermehrungs-Statistik des Jahres 1926.
Jelölö allomas
Markierungs-Station
Feszek — Horst mit
1 | 2
fidkaval — Jungen
©
Feszkek szama
Anzahl der
Horste
Fiokak szama
Anzahl der
Jungen
pass
Bagyog
a Da ee
Derecske ey ar eee ie
LOCH er nn Sees
elet aa a Agia
Gulacsseasa NE
Helen eg ur seh We ta 15
RESI eee eee EE
Mariakemend |) 2. 20 2
Aquila.
Abauj-Torna megye — Komitat
Nesala nat ETS AE ARRET le Si
| | no
8 | 13 9 D
5 4) — | —
Pa e eae
1 1 3 | —
Er Ruel e
1 2 | — | —
1 3 2 i
5 Di —
il 1; — | —
wi SINNI RESI hh
09
= ND © ORF Or CONI
de)
=
Tetelszäm
Lauf.
SCHENK JAKAB
r
i
la at nl) a ines e ee ee - --
12. | Márokpapi TER li 1
13. | Nagyesäkäny... --- SIAM — 1
14. Usl <= RE re — 1
15. | Räbaszovät DR he 4
16. | Sari HOT ES beta 5 =
17 SYA Cs ee Te nn a
18. | Szilsarkany ap 1 | —
19. Szür 2 — | —
BI. ina +. az all = ra
Osszesen — Zusammen ... 3 131
Jelölő állomás
Markierungs-Station
Fészek — Horst mit
FE
(
fiókával — Jungen
1
fà
| OS
Ce DR NID RD DO
N à
le è
|S =
SSA Sh
fr [eda SE
al RE
4 5 6. (is Se een
LEE sé Sn |S ©
IS So lIÉN.E
© su
Ga me
| =
= i
Szaporodási aränyszäm: — Vermehrungs-Koefficient : 2:96.
Gölyaszaporodäsi kimutatas az 1927. evröl.
Storchvermehrungs-Statistik des Jahres 1927.
SZ Jelölő állomás = ae
= sa Markierungs-Station 3
| Abauj-Torna megye — Komitat DAAD
NRA AD EE. que sebe ee — iy)
3 Barbacs — |
+. | Bagyog a
b. Beregdaróc - | —
D'MRECTBERUEANNE- 2 co sé sk 1
1. Bodonhely ai - —
8. BORFOBZIO “a. Liu —
SV a1) (a0 peepee wre eee l 6
10. GRADO Pre Sen Pa RER Ne > Alga
ir. Csorna : s ee A l 5
12: Daraboshegv... | Bits
13. | Farad DE MER pe
14. | Gelej 3 UR
5. Gulécs e n. | 4
16. Hete
17. Kétutküz a = wi
18. Maelöca ... ...
19. Mariakéménd
20. Märokpapi
L. Osli
2. Rábaszovát
3. Sari :
Reo LAR DO SS cn
Osszesen
Szaporodasi
Fészek — Horst mit
oS
Zusammen ... | 10 | 36
aranyszam :
5
[al
|
eb pd je je pd pà [NO pà OR COE |
|
|
09 DI à
36
fidkaval — Jungen
|| Feszkek száma
— Vermehrungs-Koefficient : 2°62
V
e
HD
BRD RRP RR OUST Re RE ORR RP RE RENO Ne
9
or
ez
s]
_
a
SI
251 OO HN DI
AZ 1926—27 EVI MAGYAR MADARJELOLESEK.
oo
Qt
Az 1926/27 években visszajelentett gyürüs madarak
jegyzéke.
Charadrius alexandrinus L. — Széki lile.
Anyamadar ; gyürüszäm 29.066; feszekröl fogtam 1926. VI. 14.-en
Apaj pusztán. Feszekröl fogtam 1927. IV. 29.-én ugyanott.
Vanellus capella Scuarrr. — Bibic.
1. Fiöka ; gyiiriiszim 16.354; jelöltem 1923. VI. 7.-én Ùrb ő pusztan;
feszekröl fogtam ugyanott 1927. V. 17.-en.
Kor: 4 ev.
2. Anyamadar ; gyürüszäm 19.868 ; feszekröl fogtam 1925. IV. 27.-en
Ürbö; ugyanott feszekröl fogtam ugyanabban a hatärreszben 1926.
V. 2.-än.
3. Anyamadar ; gyürüszam 19.665 ; feszekröl fogtam 1926. V. 2.-än
Ürbö; feszekröl fogtam ugyanott, de mas hatärreszben 10 km. tävol-
sägban 1928. IV. 23.
4. Fiöka; gyürüszäm 19.851; jelöltem 1926. IV. 25. Apaj; fé-
szekröl fogtam ugyanott 1928. V. 12.
Kor: 2 év.
5. Anyamadär; gyürüszam 19.041 ; feszekröl fogtam 1926. V. 13.
Ürbö; ugyanott, de mas hatärreszben 2 km. távolságban feszekröl
fostam: 1927..V. 7:
6. Anyamadar; gyürüszam 29.291; feszekröl fogtam 1927. IV. 30.
Urb6; ugyanott, ugyanabban a hatärreszben feszekröl fogtam 1928. IV. 19.
7. Anyamadar ; gyiiriiszim 19.837; feszekröl fogtam Urbé 1925.
V. 21; kézrekerült 1928. II. 22. Santander, Spanyolország. ANTONIO
GUTIERREZ jelentése.
Távolság : 1860 km. Irány: Ny—DNy.
8. Anyamadar ; gyürüszám 29.277; feszekröl fogtam Urbo 1927.
IV. 29; elejtve 1928. I. 3. Landudal (Quimper) Bretagne, Francia-
orszag.
Távolság : 1800 km. Irány : Ny—ENy.
9. Fiöka; gyürüszäam 19.578; jelöltem 1925. VI. 10. Apaj;
elejtették 1925. XII. 8. L'Ile d’Elbe mellett a Sevre folyó mentén, Francia-
orszäg, Vendée dep. lasd: Le Chasseur Francais 1926. p. 264.
Kor: 6 hónap. Távolság: 1600 km. Irány : Ny.
10. Fiöka; gyürüszäm 29.239; jelöltem 1926. VI. 14. Ürbő. Elej-
tették 1926. XI. 6. Vignola mellett Olaszországban Ponte Galera
közelében. CESARE Navonre értesítése.
Kor: 5 hónap. Távolság; 820 km. Irány: DNy.
36 SCHENK JAKAB
11. Fidka; gyürüszäm 29.103 ; jelölte Warca KÁLMÁN 1926. V. 21.
Apaj. Elejtettek 1927. XI. 30. Arleuse mellett, Douai közeleben
Franciaorszäg, Nord dep. Le Chasseur Francais 1928. p. 205.
Kor: 1 év 6 hönap. Tävolsäg: 1400 km. Irany: ENy.
12. Fiöka ; gyürüszäm 29.109 ; jelölte Warca K. 1926. V. 21. Apaj.
Elejtve 1926. XII. 30. Vercelli, Olaszorszag, Piemonte prov. FRANCESCO
Caron értesitése.
Kor: 7 hónap. Távolság: 850 km. Irány: Ny—DNy.
13. Fiöka ; gyürüszäm 14.093; jelöltem 1926. V. 13. A paj. Elejtve
1927. II. 12. Sa Torreta, Menorca sziget Baleari szigetesoport, Spanyol-
ország. E. Casraxos értesítése.
Kor: 9 hónap. Távolság: 1450 km. Irány: DNy.
14. Fiöka ; gyürüszäm 19.033 ; jelöltem 1926. V. 2. Ùrb ő. Elejtették
1928. Il. 25. Pieve del Cairo prov. Lomellina, Italia, Lurer Rossi
ertesitese.
Kor: 1 ev. Távolság : 800 km. Irány: DNy.
15. Fiöka; gyürüszäm 19.853; jelöltem 1926. IV. 25. Apaj. Elej-
tették 1927. III. 3. La Palme, dep. Aude, Franciaország. Le Chasseur
Francais 1927. p. 269.
Kor: 11 hónap. Távolság: 1350 km. Irány: Ny—DNy.
16. Fiöka ; gyürüszäm 40.060 ; jelöltem 1927. VI. 20. Szunyog.
Elejtve 1927. IX. 22. Nantes, Franciaorszäg. Dr. VADASZ IMRE értesitése.
Kor: 3 hönap. Tävolsäg: 1620 km. Irany: Ny.
17. Fiöka ; gyürüszäm 40.055 ; jelöltem 1927. VI. 10. Apaj. Kézre-
került 1927. VIII. 27. Masi Torello, Ferrara, Itália. Dr. A. BENNATI és
Örvös Bandzs értesítése.
Kor: 2 hónap. Távolság 680 km. Irány: DNy.
18. Fidka; gyürüszam 40.003 ; jelöltem 1927. V. 17. Szunyog.
Kézrekerült 1927. X. 26. Furbara, prov. Roma, Itália. A. MestIcI
értesitése.
Kor: 5 hónap. Távolság: 830 km. Irány: DNv.
19. Fioka; gyürüszäm 37.706 ; jelöltem 1927. VI. 20. Ürbö. Elejtve
1927. dec. Zeraia, Algir. Le Chasseur Francais 1928. p. 77.
Kor: 6 hönap. Tavolsag: 1600 km. Irany: DNy.
20. Fidka; gyürüszam 40.050 ; jelöltem 1927. VI. 10. Apaj. Elejtve
1928. marcius. Tiaret, Algir. Le Chasseur Francais 1928. p. 140.
Kor: 10 hónap. Távolság: 2050 km. Irány: DNy.
Totanus calidris L. — Vörösläbü cankò.
1. Anyamadar; gyiiriiszim 6201; feszekröl fogtam 1914. IV. 18.
Ürbö. Elejtve 1928. VII. 2. Hajdunänäs. LAKNER Gyuza értesítése.
Idö: 14 ev. Távolság: 165 km. Irány: K—EK.
AZ 1926—27 EVI MAGYAR MADÄRJELÖLESEK. 37
3. Fiöka; gyürüszäm 19.037; jelöltem 1926. V. 2. Ürb6. Elejtve
1926. nov. havában S. Ferdinando di Puglia, prov. Foggia, Italia.
G. PIAZZOLLA fu LEONARDO értesítése.
Kor: 6 hónap. Távolság: 750 km. Irány: D—DNy.
3. Anyamadär ; gyürüszäm 29.078; feszekröl fogtam 1927. V. 7.
Ürbö. Elejtve 1928. januär Fetzara tö, prov. Constantine, Algir. Le
Chasseur Francais 1928. p: 11.
Idő: 8 hónap. Távolság: 1550 km. Irány: DNy.
Limosa aegocephala Brousr. — Nagy goda.
1. Anyamadar; gviriszàm 19.418; feszekröl fogtam 1924. V. 22.
Ürbő. Ujra fészekrôl fogtam 1926. V. 13. ugyanott és pontosan ugyan-
abban a hatärreszben.
2. Anyamadär; gyürüszäm 19.688; feszekröl fogtam 1926. V. 2.
Ürbö. Ujböl feszekröl fogtam 1927. V. 17. ugyanott, de mas hatärreszben,
kb. 2 km-nyire az eredeti feszkelöhelytöl.
3. Anyamadär: gyürüszäm 19.681; jelöltem 1926. V. 2. Ürb6.
Elejtve 1927. V. 30. ugyanott, kb. 3 km-nyire az eredeti fészkelő helytől.
4. Fiöka; gyürüszäm 28.081; jelöltem 1927. VI. 20. Szunyog.
Elejtve 1928. junius. Urbo.
Kor 1 ev. Tävolsäg: 10 km. Irany: DK.
5. Anyamadär ; gyürüszäm 28.314; jelöltem 1927. V. 17. Urbé.
Elejtve 1928. IV. 10. Molinella, prov. Bologna, Italia. Vırr. FORLANI
értesitése.
Idő: 11 hónap. Tävolsäg: 700 km. Irany: Ny—DNy.
Piegadis falcinellus L. — Batla.
1. Fidka ; gyürüszäm 27.703; jelöltem 1926. VII. 5. Kisbalaton.
Elejtve 1926. VIT. 28. Ssamara, Oroszország. DR. STRESEMANN E. érte-
sitése az „Uragus“ 1927. p. 35. közlemenye alapjan.
Kor: 1 hónap. Távolság: 2600 km. Irany: K—EK.
2. Fiöka: gyürüszäm 27.524; jelölte Szemere L. 1926. VI. 15.
Kisbalaton. Elejtve 1926. IX. 11. Breda, Hollandia. Dr. E. D. van
Oort értesitése. hy
Kor: 3 hönap Tävolsäg: 1050 km. Iräny: ENy.
3. Fiöka; gyürüszäm 27.515; jelölte Szemere L. 1926. VI. 15.
Kisbalaton. Elejtve 1926. IX. 9. Oost Voorne, Hollandia. P. A.
Hens .ertesitese.
Kor: 3 hö. Tavolsag: 1100 km. Iräny: ENy.
4. Bioka; gytiriszim 27.519; jelölte Szemere L.. 1926. VI: 15.
VA
38 SCHENK JAKAB
Kisbalaton. Elejtve 1926. őszén. Sylte, Surnadal, Norvégia. NATVIG
L. R. értesítése.
Kor: 3 ho. Távolság: 1900 km. Irány: E—ENy.
5. Fidka; gyiiriiszim 40.592; jelölte Warea K. 1927. VI 17.
Kisbalaton. Elejtve Kisiljevo, Pozarevac, Szerbia, 1927. VIII. 5.
MULLER FR. Ertesitese.
Kor: 2 hónap Távolság: 400 km. Irány: DK.
6—9. Ismeretlen gyürüszammal Warca KÁLMÁN ornithologus és
GuLyAs J. köesagör, 1927. VI. 18-án a jelölések alkalmával láttak 4 darab
gyürüs peldänyt. A tävesövel a gyürüt pontosan lättäk, köztük volt egy
rezgyürüs peldäny is.
Platalea leucorodia L. — Kanalas gem.
1. Fiöka ; gyürüszam 9552; jelöltem 1925. V. 28. Kisbalaton.
Kézrekeriilt 1928. V. 18. Ujozora (Uzdin), jugoszläv megszällot terü-
leten. Uzdini Vadaszegylet értesitése.
Kor: 3 ev. Távolság: 300 km. Irány: DK.
2. Fiöka; gyürüszäm 32.908 ; jelöltem 1927. V. 21. Kisbalaton
Kezrekerült 1927. VII. 19. Bellye, jugoszláv megszállott terület. Pror.
PLanèIè J. értesítése.
Kor : 2 hónap. Távolság: 170 km. Irány: DK.
3. Fioka; gyürüszäm 32.911; jelöltem 1927. V. 21. Kisbalaton
elejtve 1928. V. 5. Santi-Quaranti, Albania. Luca MimBELLI értesitéee.
Kor: 1 ev. Távolság: 700 km. Irány : D—DK.
4. Fioka; gyiiriiszam 32.902; jelöltem 1927. V. 21. Kisbalaton.
Elejtve 1928. V. 10. Sambiase, Catanzaro, Olaszország. PANZINO SAL-
VATORE fu PIETRO értesitése.
Kor: 1. ev. Távolság: 850 km. Irány: D.
5. Fidka; gyürüszam ; 8476. jelölte Warea K. 1927. V. 29. Ki -
balaton; elejtve 1927. VIII. 5. Gombos, jugoszläv megszällot terület
KOMÁROMI ISTVÁN értesítése.
Kor: 2 hónap. Távolság: 200 km. Irány: DK.
Ciconia alba Brcusr. — Fehér gólya.
1. Fióka; gyürüszám 6.060; jelöltem 1913. VII. 11. Ballony, Győr m.
holtan találták 1917-ben Middelburg-ban, Transvaal, Délafrika. May J.
értesítése.
Kor.: 4 év. Távolság: 7.300 km. Irány: D—DK.
2. Fióka; gyürüszám 6.345 ; jelöltem 1914. VII. 3. Tiszatarjän.
Kézrekerült 1915. április, Armant, Felsőegyptom. LEBNAN B. értesítése.
Kor: 9 hónap. Távolság: 2.700 km. Irány: DK.
3. Fióka ; gyürüszám 8.674 ; jelölte PLarruy À. 1915. VII. 7. Tisz a-
AZ 1926—27 EVI MAGYAR MADARJELOLESEK. 39)
tarjan; holtan találva 1922-ben Rooiwal farmon, Rustenburg, Trans-
vaal, Délafrika. BaupinET G. W. értesítése.
Kor: 7 ev. Tävolsäg: 8.250 km. Iräny: D—DK.
4. Fidka; gyürüszam 6.649; jelölte WAHL I. 1916 nyarán, Apatin:
elejtve 1926. V. 30. Szigetcsép, Pest m. Mirrermann B. értesítése.
Kor: 10 ev. Távolság: 170 km. Irány: E.
5. Fiöka; gyürüszam 7.217; jelölte AGArpr E. 1922. VII. 1. Sze-
derkény, Baranya m.; holtan találva 1926. VII. 10. Alexandra puszta,
Somogy m. Erdöcsokonyai uradalom értesitése.
Kor: 4 ev. Tävolsäg: 75 km. Irany: Ny.
6. Fioka ; gyürüszäam 9.379; jelölte Dr. THósrás Gy. 1925. VI. 19.
Komjäti, Abauj T. m; sebesülten elfogtäk 1925. öszen. Berekböször-
mény, Bihar m. Dorner BÉLA és BEREI Róza értesítése.
Kor: 3 hónap. Távolság: 170 km. Irány: D—DK.
7. Fidka; gyürüszäm 9.387; jelölte Dr. THóBrIÁs Gy. 1925. VI. 24.
Vilmäny, Abauj T. m; kézrekerült 1926. V. 30. LeZimir, Mitrovica,
Jugoszlávia. PERA Siskovié értesítése.
Kor: 11 hönap. Tävolsäg: 410 km. Irany: D—DNy.
8. Fidka; gyürüszam 9.373; jelölte Dr. THoprds Gy. Komjáti,
Abauj T. m; kézrekerült 1926-ban, Adua-ban, északi Abessziniäban..
Az abessziniai Ras TAFARI értesítése az Addis Abeba-i osztrák konzul útján.
Kor: 1 ev. Tävolsäg: 4250 km. Irany: D—DK.
9. Fidka; gyürüszam 9.348; jelölte 1925. VI. 18. Dr. THOBIAS Gy.
Bödvaräkö, Abauj T. m; jégverésben elpusztult 1927. II. 23. Mount
Frere, Kapföld. The Kaffrarian Museum értesitése.
Kor : 1 ev Shönap. Távolság : 8.800 km. Irány: D—DK.
10. Fiöka; gyürüszaäm 9.612; jelölte 1926. VII. 15. KrrALy I.
Räbaszovät, Sopron m; holtan talaltàk 1927. jan. 1. Serowe, Kanya,
Bechuanföld, Delafrika. A budapesti angol követseg értesitése.
Kor: 6 hónap. Távolság: 8.150 km. Irány: D—DK.
11. Fiôka ; gyürüszam 32.603: jelölte Fazekas LAszıö 1926. VII. 9.
Ürbö; holtan találták 1927. II. 9.-én Schuinsdrift, Transvaal, Del-
afrika. The Farmers Weekly értesitése.
Kor: 7 hönap. Tävolsäg: 8.150 km. Irany: D—DK.
12. Fidka; gyürüszäm 9.909; jelölte Dr. THòBrAs Gy. 1926. VII. 8.
Komjäti, Abauj T. m; kezrekerült 1926. X. 1. Kassala, Szudän.
BROCKLEHURST H. C. értesitése.
Kor: 3 hónap. Távolság: 4.200 km. Irány: DK.
13. Fidka; gvirisszam 9.129; jelölte KaBAozy E. 1926. VI. 19.
Tarpa, Bereg m; kézrekeriilt 1927. II. 14. Roseires, Szudän. Game
Preserv. Dep., Khartoum értesitése.
Kor: 7 hónap. Távolság: 4.250 km. Irány: D—DK.
40 SCHENK JAKAB
14. Fiöka; gyiiriiszim 41.376; jelölte Braskö M. 1927. VI. 7.
Sari, Pest m; holtan találták 1927. VII. 26. Ferdinandovo, Bulgaria:
Dr. Burescx I. értesítése.
Kor: 2 hónap. Távolság: 650 km. Irány : DK.
15. Fiöka ; gyürüszäm 41.068 ; jelölte Dr. THOBIAS Gy. 1927. VII. 13.
Csobad, Abauj T. m; kézrekerült 1927. augusztus. Roman, Bulgaria.
Dr. BurescH I. értesítése.
Kor: 1 hónap. Távolság: 650 km. Irány: DK.
16. Fiöka ; gyürüszam 32.563; jelölte BArsony Gy. 1927. VIII. 8.
Gelej, Borsod m; elejtve 1927. IX. 2. Nagvrozvägy, Zemplen m.
BArsony Gy. értesítése.
Kor: 1 hönap. Tävolsäg: 100 km. Iräny: EK.
Nycticorax griseus L. — Bakcso.
1. Fioka; gyürüszäm 3.542; jelölte Warca K. 1927. V. 27. Kis-
balaton; elevenen elfogatott 1927. VII. 27. Gsököly, Somogy m.
Csökölvi főjegyző értesítése.
Kor: 2 hónap. Távolság: 50 km. Irány: DK.
2. Fióka; gyürüszám 3.546; jelölte Warea K. 1927. V. 27. Kis-
balaton; elejtve 1928. IV. 30. Govone, prov. Guneo, Italia. Dr.
Giov. MARELLO értesítése.
Kor: 11 hónap. Távolság: 800 km. Irány: DNy. ,
3. Fiöka; gyürüszäm 3.528; jelölte Warca K. 1927. V. 27. Kis-
balaton; elfogva 1927. VIII. 19. Aquileja, Itália. Dr. A. MARCHESINI-
PIEMONTESE értesitése.
Kor: 3 hönap. Tävolsäg: 350 km. Iräny: DNy.
Ardea cinerea L. — Szürke gem.
1. Fidka; gyiiriiszim 8.489; jelölte Warea K. 1927. V. 30. Kis-
balaton; elejtve 1927. VII. 25. Käpolnapuszta. JaksıcH D. értesítése.
Kor: 2 hönap. Tävolsäg: 20 km. Irany: DNv.
2. Fiöka; gyürüszäm 2.862; jelölte Warca K. 1927. VI. 17. Kis-
balaton; elejtve 1927. VII. 18. Felsösegesd. BuGLy P. értesítése.
Kor: 1 hónap. Távolság: 40 km. Irány: D.
3. Fiöka; gvürüszäm 32.819; jelölte Warea K. 1927. V. 30. Kis-
balaton; elejtve 1927. VII. 21. Gige. LENKEI A. értesitése.
Kor: 2 hónap. Távolság: 50 km. Irány: DK.
4. Fioka: gyürüszam 32.803 ; jelölte Warca K. 1927. V. 30. Kis-
balaton; elejtve 1927. VIII. 17. Nemeskeresztur. SZEKELY I.
értesítése.
Kor: 3 hónap. Távolság: 50 km. Irány: É.
AZ 1926--27 EVI MAGYAR MADÄRJELÖLESER. 41
5. Fióka; gyürüszám 3.350; jelölte Warca K. 1927. V. 29. Kis-
balaton; elejtve 1927. VIII. 12. Lábod. PELTZMANN J. értesítése.
Kor: 3 hónap. Távolság: 55 km. Irány: D—DK.
6. Fióka; gyürüszam 32.861; jelölte Warea K. 1927. VI. 19. Kis-
balaton; elejtve 1927. VIII. 27. Szigetvár. Gr. AnprAssy M. értesítése.
Kor: 2 hónap. Távolság: 80 km. Irány: DK.
7. Fidka; gyürüszám 32.949; jelölte Warea K. 1927. VI. 18. Ki s-
balaton; elejtve 1927. IX. 4. Gusztávmű v e. BRANDTNER GY. értesítése.
Kor: 3 hónap. Távolság: 90 km. Irány: DK.
8. Fidka;. gyürüszäm 3.345; jelölte Warea K. 1927. V. 28. Kis-
balaton; elejtve 1927. VII. 25. Börzsönypuszta. Szücs G. értesítése
Kor: 2 hónap. Távolság: 110 km. Iranv: DK.
9. Fióka; gyürüszám 3.334; jelölte WaRca K. 1927. V. 28. Kis-
balaton; elejtve 1927. VII. 12. Pinnye. ScHERG H. értesítése:
Kor: 2 hónap. Távolság: 110 km. Irány: E—ENy.
10. Fiöka; gyürüszäm 8.354; jelöltem 1927. VI. 17. Kisbalaton;
elejtve 1927. VII. 30. Davod. Püspökpusztai bergazdasäg értesitése.
Kor: 2 hönap. Tävolsäg: 150 km. Iräny: DK.
11. Fiöka; gyürüszäm 32.913; jelöltem 1927. V.21. Kisbalaton;
elejtve 1927. VIII. 20. Cigoë, Zágráb m. Rouna N. értesítése.
Kor: 3 hönap. Tävolsäg: 150 km. Iräny: DNy.
12. Fidka; gyürüszäm 3.332; jelölte Warca K. 1927. V. 28. Kis-
balaton; elejtve 1927. VII. 22. Novska, Pozega m. ZıGa HaRosTOVIC
értesitése.
Kor: 2 hönap. Tävolsäg: 160 km. Iräny: DNy.
13. Fiöka ; gyürüszam 8.496; jelölte Warea K. 1927. V. 30. Kis-
balaton; elejtve 1927. VIII 16. Sajószentpéter. Marroncsix F.
ertesitese.
Kor: 3 hónap. Távolság: 320 km. Irány: EK.
14. Fiöka; gyürüszám 32.916. jelöltem 1927. V. 21. Kisbalato n;
elejtve 1927. VII 30. Dwor Gotysz, Chybie, Lengyelország. KRZEMIECI
F. értesitése.
Kor: 2 hönap. Tavolsag 400 km. Irany: EK.
15. Fiöka; gytiriiszim 3.318; jelölte Warca K. 1927. V. 27. Kis-
balaton; elejtve 1927. X. 20. Pachino, Sicilia. LIBERO BELLOMIA
értesitése.
Kor: 5 hónap. Távolság: 1.150 km. Irány: D—DNy.
Ardea purpurea L. — Vörös gem.
1. Fiöka ; gyürüszäm 298; jelölte Scaun V. 1910 nyarán. Bellyei rét;
elejtve 1926. VI. 7. ugyanott. VAukar I. értesítése.
Kor: 16 év.
42, SCHENK JAKAB
2. Fioka; gyürüszam 29.724; jelölte Warca K. 1927. V. 29. Kis-
balaton; holtan találva 1927. VII. 17. Savoly. Hounösy J. értesítése.
Kor: 2 hónap. Távolság: 10 km. Irány: D.
3. Fiöka; gyürüszäm 32.847; jelölte Warea K. 1927. VIII. 15. Kis-
balaton; elejtve 1927. VIII. 15. Tapsony. RécsEy A. értesítése.
Kor: 2 hónap. Távolság: 30 km. Irány: D—DK.
4. Fidka; gyürüszam 32.827; jelölte Warca K. 1927. VI. 19. Kis-
balaton; elejtve 1927. VII. 30. Iharos. BREUER Gy. értesítése.
Kor: 2 hönap. Tavolsag: 40 km. Irany: D.
5. Fidka; gyürüszäm 32.874; jelölte Warea K. 1927. VI. 19. Kis-
balaton; elejtve 1927. IX. 16. Ötteveny. PEcHTOL J. értesítése.
Kor: 3 hönap. Tävolsäg: 110 km. Iräny: E—EK.
6. Fioka; gyürüszäm 32.851; jelölte Warca K. 1927. VI. 19. Kis-
balaton; elejtve 1927. VII. 31. Poljana, Jugoslavia. Quinz J. E.
értesítése.
Kor: 2 hónap. Távolság: 170 km. Irány: DK.
7. Fióka; gyürüszám 29.705; jelölte Warca K. 1927. V. 29. Kis-
balaton; holtan találva 1927. VII. 30. Seebarn bei Grasenwörth, Alsö-
Ausztria.
Kor: 2 hónap. Távolság: 250 km. Irány: ENy.
8. Fióka; gyürüszám 2.900; jelölte Warea K. 1927. VI. 18. Kis-
balaton; elejtve 1927. VIII. 15. Slawkow, Olkusz, Lengyelország.
ABRAMOWICZ I. értesítése.
Kor: 2 hónap. Távolság: 450 km. Irány. E-EK.
9. Fióka; gyürüszám 3.433; jelölte Warca K. 1927. V. 29. Kis-
balaton; elejtve 1927. IX. 5. Greiffenberg, Szilézia, Németország.
Enric N. értesítése.
Kor: 3 hónap. Távolság: 500 km. Irány: ENy.
10. Fiöka; gyürüszam 2.899; jelölte Warea K. 1927. VI. 18. Kis-
balaton; elejtve 1927. X. 7. Lanciano, Chieti, Olaszorszäg. Cav. Arv.
CARLO DE LEONARDIS értesitése.
Kor: 4 hönap. Tâvolsäg: 550 km. Irany: D—DNy.
11. Fiöka; gyürüszäm 2.877; jelölte Warea K. 1927. VI. 18. Kis-
balaton; elejtve 1927. X. 15. Salerno, Olaszorszag. GAETANO ARI-
GHANO értesítése.
Kor: 4 hónap. Távolság: 700 km. Irány: D—DNy.
Egretta alba L. — Nagy kócsag.
1. Fidka; gyürüszam 8.463; jelölte WarGa KALMAN 1927. V. 29.
Kisbalaton; holtan találva 1927. VI. 27. ugyanott. Gunzyás J.
értesítése,
Kor: 1 hónap.
AZ 1926—27 ÉVI MAGYAR MADARJELOLESEK. 43
2. Fidka; gyürüszäm 32.945; jelölte WarcA K. 1927. VI. 18. Kis-
balaton; holtan találva 1927. VII. 24. ugyanott. GuLyAs J. értesitése.
Kor: 1 hönap.
3. Fiöka; gyürüszam 8.467; jelölte Warca K. 1927. V. 29. Kis-
balaton; holtan találva 1927. szept. Pellérd. Dr. Unger E. jelentése.
Kor: 4 hónap. Távolság: 100 km. Irány: DK.
4. Fióka; gyürüszám 32.925; jelöltem 1927. V.21. Kisbalaton;
holtan találva 1927. szept. Pellérd. Dr. Unger E. jelentése.
Kor: 4 hónap. Távolság: 100 km. Irány: DK.
5. Fidka; gyürüszám 32.929; jelöltem 1927. V. 21. Kisbalaton;
elejtve 1927. IX. 15. Lébény, Forpr E. értesítése.
Kor: 4 hönap. Tävolsäg: 120 km. Irany: E—EK.
6. Fiöka; gyürüszam 40.685; jelölte Warea K. 1927. VI. 18. Kis-
balaton; elejtve 1927. VII. 2. Kemes. SEBOK K. értesitése.
Kor: 2 hónap. Távolság: 130 km. Irány: DK.
7. Fioka; gyürüszam 8.462; jelölte Warea K. 1927. V. 29. Kis-
balaton; elejtve 1927. VII. 28. Marchegg. Marcheggi erdöhivatal
ertesitese.
Kor: 3 hónap. Távolság: 180 km. Irány: È.
8. Fiöka; gyürüszam 2.885; jelölte Warea K. 1927. VI. 18. Kis-
balaton; elejtve 1927. VII. 12. Morvaszentjänos. Maxtan P. értesítése.
Kor: 2 hönap. Tävolsäg: 220 km. Irany: E.
9. Fiöka; gyürüszäm 2.890; jelölte Warea K. 1927. VI. 18. Kis-
balaton; elejtve 1927. XII. 23. Reljevo, Sarajevo. Dr. Boukay J.
értesitése.
Kor: 6 hónap. Távolság: 320 km. Irány: D—DK.
10. Fiöka ; gyürüszam 32.935 ; jelöltem 1927. V. 21. Kisbalaton;
elejtve 1927. XI. 17. Portogruaro, Olaszorszag. ARNALDO IBERATI
ertesitese.
Kor: 6 hönap. Tävolsäg: 350 km. Iräny : DNy.
11. Fiöka ; gyürüszam 8.469; jelölte Warca K. 1927. V. 29.
KRrsbalaton; elejive 1927. XII. 28 Montalto di Castro,
Olaszország. Cav. PROF. Dorr. Guipo ANICHINI értesitése.
Kor: 7 hónap. Távolság : 650 km. Irány : DNy.
12. Fiöka ; gyürüszäm 8.465; jelölte Warea K. 1927. V. 29.
Kisbalaton; elejtve 1928. apr. 10. körül Valona, Albania. B. Sr.
DHIAMANDI értesitése.
Kor: 11 hónap. Távolság : 750 km. Irány : D—DK.
13. Fiöka ; gyürüszäm 40.681 ; jelölte Warea K. 1927. VI. 18.
Kisbalaton; elejtve 1927. XI. 25. Cagliari, Szardinia szigeten.
E. Grassi értesitése.
Kor: 5 honap. Tavolsag: 1050 km. Iräny : DNy.
=
=
SCHENK JAKAB
14. Fidka; gyürüszäm 2.888; jelölte Warca K. 1927. VI. 18.
Kisbalaton; elejtve 1927. XII 19. Zéry phos, Cyclädiszigetesoport,
Görögország. A. PANDELI Lıvanıos értesitése.
Kor: 6 hónap. Távolság : 1200 km. Irány : DK.
15. Fiöka; gyürüszäm 8.471; jelölte Warca K. 1927. VI. 29.
Kisbalaton; holtan találva 1927. szeptember, Tiskéspuszta,
Baranya m. Dr. UnGER E. jelentése.
Kor: 4 hónap. Távolság: 100 km. Irány : DK.
Megemlitendö még, hogy Tüskés-en 5 drb mutatkozott, ezek
közül ismeretlen tettesek 1-et lelöttek, de a hullät nem vittek magukkal.
Ugyanaz törtent Pellerden is, hol 12 darab köcsag idözött hosszabb
időn keresztül haboritlanul, a mig szintén ismeretlen tettesek 3 darabot
lelőttek, a melyek közül 2 volt gyürüs.
Phasianus colchicus L. — Fácán.
1. Anyamadár ; gyürüszám 9.424 ; jelölte BREUER Gy. 1926. IV. 3.
Fertőrákos; kézrekérült 1926. VI. 1. ugyanott.
2. Anyamadär ; gyürüszám 29.570 ; jelölte Brever Gy. 1927. II. 11.
Sopron; elejtve 1927. okt. 7. Lakfalva, Heınzı L. értesitése.
Idő : 8 hónap. Távolság: 13 km. Irány : DNy.
Perdix cinerea Laru. — Fogoly.
Komotauböl, Csehországból hozatott s vérfelfrissités céljából szabadon
engedett madár; gyürüszám 4.420; jelölte Bonranpt L. 1923. II. 23.
Eperjes; elejtve 1926. szept. 5. ugyanott.
Idő: 3 év 6 hónap.
Columba palumbus L. — Örvös galamb.
Fioka; gyürüszäim 16.171; jelölte Wanzen J. 1926. XI. 3.
Nagycsakany; elejtve 1927. VII. 22, Ratot.
Kor: 9 hónap. Távolság: 5 km. Irany: Ny.
Astur palumbarius L. — Héja.
Fiöka ; gyürüszäm 2.851; jelölte Breurr Gy. 1926. VI. 14.
Brennberg; elejtve 1927. IV. 20. Nagyczenk. Mamata L
ertesitese.
Kor: 10 hónap. Távolság : 16 km. Irány : D—DK.
Aceipiter nisus L. — Karvaly.
Öreg ; gyürüszäm 19.009 és 29.034; jelölte Warca K. 1927. IL 8
Budapest; kézrekerült 1927. III 18. Kispest. Cerva F. értesitése.
Idő: 1 hónap. Távolság : 6 km. Iräny : DK.
AZ 1926—27 EVI MAGYAR MADARJELOLESEK.
Buteo communis Lesson. — Egerész ölyv.
Öreg ; gyürüszam 3.359 ; jelölte BREUER Gy. 1927. III. 6. Sopron;
élve elfogva és szabadon bocsátva ugyanott 1927. III. 23.
Haliaetus albicilla L. — Réti sas.
Fiöka ; gyürüszám 26; jelölte Spiess A. 1925. VI. Zorileni,
Barlad, Románia ; elejtve 1925. julius, Palm as a n, Constanza, Romania.
A Szózat 1925. VII. 12. számában levő hir.
Kor: cca 3 hónap. Távolság : 260 km. Irány : D.
Falco subbuteo L. — Kabasólyom.
Fióka ; gyürüszám 4.043 ; jelölte Dr. THóBrIás Gy. 1925. VII. 24.
Alsöfügöd; holtan talaltàk 1926. VII. 17. Forrö, a jelölési "hely
szomszédságában.
Kor: 1 Ev.
Cerchneis tinnunculus L. — Vörös vércse.
Öreg ; gyürüszäm 19.817 ; jelölte Kazäezy E. 1927.11. 12. Tarpa;
két het mulva ujra kézrekeriilt ugyanott.
Cerchneis vespertinus L. — Kék vércse.
Fioka ; gyürüszäm 14.107; jelölte Rarney Z. 1924. VII. 6.
Erpatak; kezrekerült 1926. V. 9. Nyiregyhaza. Naey L. értesitese.
Kor: 1 ev 10 hónap. Távolság 20 km. Irány : É.
Asio otus L. — Erdei fülesbagoly.
Öreg ; gyürüszäam 27.501 ; jelölte Kap4ozy E. 1926. X. 8. Tarpa:
kezrekerült ugyanott 3 hönap mulva.
Syrnium aluco L. — Macskabagoly.
Öreg; gyürüszäm 2.845; jelölte Breuer Gy. 1926. V. 10.
Brennberg; elevenen elfogta és szabadonbocsatotta ugyanott 11
honap mulva.
Athene noctua Scor. — Kuvik.
Öreg ; gyürüszäm 19.816 ; jelölte Kap4ozy E. 1926. X. 10. Tarpa.
elejtve 5 hönap mulva ugyanott.
Strix flammea guttata Breum. — Gyöngybagoly.
1. Öreg; gyiiriiszam 3.357; jelölte Breuer Gy. 1927. III. 6.
Sopron; élve elfogta és szabadonbocsätotta ugyanott 2 het mulva.
46 SCHENK JAKAB
2. Fidka; gyürüszäm 28.221: jelölte GraeFrL A. 1927. VI. 21.
Kétutk6z; holtan találva 1927. XI. 8. Poroszló. Ronay J. Ertesitese.
Kor: 5 hónap. Távolság : 8 km. Irány: DK.
3. Fioka; gyürüszäm 28.222 ; jelölte GraeFL A. 1927. VI. 21.
Ketutköz; elevenen elfogva és szabadonbocsätva 1928. II. 5.
Zabar, Nógrád m. Kur N. értesitése.
Kor: 8 hónap. Távolság: 60 km. Irány : ENy.
2. es 3. testverfiökäk !
4. Fiöka ; gyiiriiszam 17.088 ; jelölte Krausz K. 1927. VII. 15.
Fürged; élve elfogva és szabadonbocsätva 1927. XI. 19. Kurd,
Tolna m. Dr. Szurrer L. értesitése.
Kor: 4 hónap. Távolság : 30 km. Irány : D.
Hirundo rustica L. — Füstifecske.
1. Fiöka ; gyürüszäm 15.467; jelölte AcArpr E. 1922. VI. 17.
Mariakéménd; feszkelt 1924. nyarán V é m én d-en. HEsz B. értesitése.
Kor: 2 ev. Tävolsäg: 18 km. Irany: DNy.
2. Fiöka ; gviiriiszam 15.090 ; jelöltem 1923. VI. 7. Urb6; fészkelt
1925. julius, Ürbôn, a Pallagi tanyán. FAZEKAS L. értesitése.
Kor: 2 ev. Tävolsäg: 2 km. Iräny : K.
3. Fészkel6 anyamadar ; gyürüszäm 17.512 ; jelöltem 1924. V. 21.
6; feszkelt ugyanazon a hazon 1926. IV. 25.
4. Feszkelö anyamadär ; gyiiriiszim 32.131 ; jelöltem 1926. VI. 14.
6; fészkelt ugyanazon a häzon 1927. IV. 21.
5. Feszkelö anyamadar; gyürüszäm 35.952; jelöltem 1927. IV. 21.
Urb6; ugyanazon a házon fészkelt 1928. V. 1.
6. Feszkelö anyamadar ; gyürüszäm 22.201 ; jelölte WALZEL J. Nag v-
csákány, párjával együtt 1924. VIII. 9; fészkelt ugyanabban a fészekben
1925. julius 14-en gyürüzetlen pärral; ezzel a mäsodik pärjäval fészkelt
régi feszkeben 1926. VI. 13.
7. Feszkelö anyamadar ; gyürüszäm 22.208 ; jelölte Wauzen J. Nagv-
csákány 1925. VII. 4; párja volt 22.201 (Il. 6. szám alatt); régi fészké-
ben regi pärjäval együtt feszkelt 1926. VI. 13.
8. Feszkelö anyamadär; gyürüszäm 22.209; jelölte Wauzen J. Nagy-
csákány 1925. VIII. 17; ugyanott fészkelt 1926 VI. 17.
9— 10. Feszkelö par; gyürüszäm 22.844, ill. 22.831; jelölte KaBAczy E.
Hete 1925. VI. 17; feszkelö pär 1926. IV. 22.
~
r
Us
Muscicapa collaris Bronst. — Örvös légykapó.
Feszekröl fogott © ; gyürüszäm 32.487; jelölte Warea K. 1927. V. 16.
Budapest, Angolkert: ugyanabban a kertben feszkelt 1928. V. 25.
AZ 1926—27 EVI MAGYAR MADARJELOLESEK. 47
Pica rustica Scop. — Szarka.
Fidka; gyürüszäm 23.969; jelölte WarGa K. 1926. VI. 15. Buda-
pest, Avipark; a jelölesi helyén holtan talalva 1926. VII. 14.
Garrulus glandarius L. — Szajko.
Öreg madar; gyiiriiszim 34.746; jelölte Brever Gy. 1927. II. 21.
Sopron; elejtve ugyanott 1927. VIII. 3.
Oriolus galbula L. — Aranymalinko.
Fiöka; gyürüszam 18.363 ; jelölte MÜLLER P. 1913. VI. 22. Szeged;
kezrekerült 1928. V.6. Alcamo, Szicilia szigete. SETTEPANI G. Ertesitese.
Kor: 5 ev. Távolság: 1100 km. Irány : DNy.
Pastor roseus L. — Päsztormadär.
1. Fiöka; gyürüszam 30.140 ; jelöltem 1925 VU. 6. Karcag; elejtve
1926. VII. 10. Adana. Kisázsia. EcHREF M. értesítése.
Kor: 1 ev. Távolság: 1700 km. Irány DK.
2. Fidka; gyürüszam 27.381; jelöltem 1925. VI. 30. Novaj; kézre-
került 1926. IV. 28. Lahore, India. The Karachi Motor Works értesítése.
Kor: 10 hönap; Távolság: 5000 km. Irány: K—DK.
Passer domesticus L. — Haziveréb.
1—2. Öreg ; gyürüszam 10.636, ill. 10.637; jelölte Bonranpr L. 1921.
Il. 17. Eperjes; elfogta 1923. II. 21. ugyanott.
3. Öreg ; gyürüszäm 11.086 ; jelölte Bomkanpr L. 1922. I. 28. Eper-
jes; elfogta 1923. II. 2. ugyanott.
4. Öreg; gvürüszäm 11.093 ; jelölte Bonranpr L. 1922. II. 9. Eper-
jes; elfogta ugyanott 1923. II. 2.
5. Öreg; gyürüszam 12.514; jelölte Bouranpr L. 1923.11. 21. Eper-
jes; elfogta ugyanott 1923. XII. 29.
6. Fiôka ; gyiiriiszam 12.592 ; jelölte Bouranprt L. 1925. V. 20. Eper-
jes; elejtette ugyanott 1926. VI. 15.
Coccothraustes vulgaris Parr. — Meggyvago.
Öreg 7; gvürüszäm 23.645; jelölte Warea K. 1926. 1V.24. Budapest:
kezrekerült 1927. X. 30. Les Omergues, Sisteron, Franciaorszäg
Basses Alpes tartomänyäban. IMBERT FREDERIC értesitése
Idő: 1 ev 6 ho. Távolság: 1100 km. Irany: DNy.
Carduelis elegans Stern. — Tengelic.
1. Oreg ©; gyürüszäm 23.350; jelölte Warea K. 1925. XI. 21. Albert-
falva; elfogva és szabadonbocsätva 1926. II. 28. Kispest. Cerva FR. érte-
sitese.
48 SCHENK JAKAB
Idő: 3 hónap. Távolság: 10 km. Irány: K.
2. Öreg d'; gyürüszäm 23.572; jelölte Warea K. 1926. II. 7. Buda-
pest, Allatkert; elfogva és szabadonbocsätva 1926. II. 28. Kispest.
Cerva FR. értesitése.
Idö: 3 het. Tävolsäg: 10 km. Irany: DK.
Emberiza citrinella L. — Citromsarmany.
Öreg © ; gyürüszäm 22.118; jelölte: Warca K. 1925. V. 28. Buda-
pest, Hüvösvöley ; elfogva és szabadonbocsatva ugyanott 1926. IV. 24.
Sitta europaea caesia Worr. — Csuszka.
1. Oreg; gyürüszam 12.386; jelölte Bonranpr L. 1922. XII 2. Eper-
jes; elfogta ugyanott 1923. II. 18.
2. Fiatal madár ; gyürüszam 36.688 ; jelölte Warea K. 1927. VI. 25
Budapest, Zugliget; elfogta és szabadon bocsátotta MoLNAR Gy.
Budakeszi, 1927. X. 22.
Kor: 4 hónap. Távolság: 5 km. Irány: Ny.
Parus major L. — Széncinege.
1. Öreg ; gyürüszäm 23.098; jelölte Breuer Gy. 1926.1. 26. Brenn-
berg; ujra elfogta ugyanott 1926. III. 20.
2. Öreg; gyürüszám 34.849 ; jelölte MÜLGER P. 1927. IV.5. Szeged;
fészkelt ugyanott 1927. V. 24. és VII. 6; a második költésnél már más
volt a párja.
3. Öreg ; gyürüszám 22.645 ; jelölte Pawnas Gy. Sashalom, 1925.
XI. 29; ugyanott elfogta 1926. XII. 8. és 1927. XII. 8.
4. Öreg; gyürüszam 22.651 ; jelölte Pawras Gy. Sas halom, 1925
XII. 11; ugyanott elfogta 1927. I. 9.
5. Öreg; gyürüszäm 10.934; jelölte Bonranpr L. 1920. I. 24. Eper-
jes; etetön elfogta ugyanott 1922. XII. 19. es 1923. II. 18.
6. Öreg; gyiiriiszim 12.385; jelölte Bomranpr L. 1922. XII. 2
Eperjes; etetön elfogta ugyanott 1923. II. 21.
Kabáczy Ernő jelölései, Tarpa.
7—20. Öreg madarak; jelöltettek 1927. IX. 8. és XI. 24. között;
ugyanott etetőről lefogva 1927. X. 8. és XII. 29. között. Gyürüszámok
38.908, 09, 15, 17, 19, 22, 23, 24, 26, 29, 46, 52, 57, 72.
21—25. Etetön fogott Greg madarak ; jelöltettek 1926. XI. 1—23.
között; ugyanott etetöröl elfogva 1927. I. 5—27. között. Gyürüszämoy
18.506, 08, 09, 13, 14.
26—46. Etetön fogott öreg madarak; jelöltettek 1926. XI. 17. és
1927. II. 18. között; ugyanott etetöröl elfogva 1926. XII. 4. es 1927.
AZ 1926-27 ÉVI MAGYAR MADÄRJELÖLESER 49
III. 1. között. Gyürüszamok 31.933, 38. 41, 42, : 45, 48, 50, 52, 54,
Gye ps. 62, 71,1 77,78, 81, 87, 89, 35501.
47. Öreg; gyürüszäm 34.561; jelölte 1926. XI. 30 ; ugyanott elfogta
19272. 11. 26. esiV. 30.
48. Öreg ; gyürüszäm 31.905 ; jelölte 1926. V. a ugyanott elfogta
1926. X1 240.68. 1987.09) 20 VI, 245) X. 25. és XI. .2
49. Öreg; gyürüszäm 34.561; jelölte 1926. XI. 748 ugyanott elfogta
1927. 11: 26. KÉS '1927..V...80.
50—51. Öreg ; gyürüszam 35.513. és 35.532; jelölte 1927. II 18;
ugyanott elfogta 1927. VI. 16., illetve 1927. VI. 24.
52. Oreg; gyürüszäm 35.690; jelölte 1927. VI. 23; ugyanott elfogta
19275, X%:00..85 XI
Warga Kalman jelölesei, Budapest.
(Ahol nincs külön megemlítve, ugy az intézeti park- (, Avipark*)-ban
fészkelő vagy etetőről fogott példányokról van szó.)
53. Fészekről fogott c7 ; gyürüszám 22.815; párja a 22.809-es gyürüt
kapta ; jelölve 1925. V. 8; ujböl feszkelt ugyanott 1926. IV. 19. illetve
V. 20. (párja most mas, gyürüszäma 23.342 ;1. 54.)és 1927. V. 11., párja most
ugyanaz, mint 1926-ban, a 23.342 szämu gyürüs 9; kezrekerült ezenkivül
1925. X. 29. és 1926. I. 28. az eteton.
54. Öreg Q; gyürüszäm 23.342; jelölve 1925. IX. 9; feszekröl fogva.
ugyanott 1926. IV. 19. es V. 10; párja 22815 (Il. 53.); ismét fészekrol
fogva 1927. V. 11. ugyanott régi pärjäval; holtan talälva (megfagyott)
ugyanott 1927. XII. 19.
55. Feszekröl fogott o7; gyürüszam 22.130; párja kapta a 23.178-as
eyürüt; jelölve 1925. V. 29; ujbol feszkelt ugyanott régi párjával 1926.
V. 18-an az elsö, 1926. VI. 1-én a mäsodik költes alkalmaval; tovabba
1927. V. 11-én, de párja most már mas, a 32.442-es gyürüvel jelölt © ;
kezrekerült ezenkivül 1926. I. 7. az etetön.
56. Feszekröl fogott © ; gyürüszam 23.178; jelölve 1925. V. 20;
párja 22130 (I. 55.); elfogva 1926. I. 28. ugyanott; ujböl feszkelt ugyan-
ott 1926. IV. 27. régi parjaval az elsö költes alkalmaval és 1926. VI.
1-en a mäsodik költeskor.
57. Feszekröl fogott 9; gyürüszäm 32. 30 gelolve , 1927. Ve 11;
pärja 22130 (L 55.); ugyanott elfogva 1927. VII. 22; etetön elfogva 1927.
XII 14; ujböl feszkelt ugyanott 1928. V. 7., de most uj párral, mely
a 37.156 sz. gyürüt kapta (l. 58.).
58. Etetön fogott öreg o7; gyürüszäm 37.156 ; jelölve 1927. XII. 14;
ugyanott fészkelt 1928. V. 7; párja 32.442 (1. 57.).
59. Öreg d ; gyürüszam 23.531 ; jelölve 1925. XII. 16; fészkelt 1926.
V. 10. ugyanott (1. 60.), első költesben, és 1926. VI. 21-én második köl-
Aquila. 4
50 SCHENK JAKAB
tésben, párja mindakét esetben a 23.533 sz. © volt (I. 60.); ugyanott elfogva
1927. III. 28., és feszkelt 1927. V. 4., de most mäsik pärral, mely a
32.426-os gvürüt kapta (I. 61.); ugyanezzel a párjával ugyanott második
költését végezte 1927. VII. 6; ujra fogva 1927. XII. 30.
60. Öreg O ; gyürüszám 23.533 ; jelölve 1925. XII. 18; fészkelt ugyanott
1926. IV. 19: párja a 23.531-es gyürüt viselte (1. 59.); második költését is régi
párjával végezte ugyanott 1926. VI. 10; ujböl elfogva ugyanott 1926. VIII. 14.
61. Fészekről fogott 9; gyürüszám 32.426 ; jelölve 1927. V. 4., párja
volta 23.531 sz. c" (1. 59.) ; második költését ugyanott végezte régi párjával
1927. VIL 6:
62. Fészekr6l fogott 9; gyürüszam 23.710; jelölve 1926. V. 3; párja
a 23.798-as gvürüt viselte (1. 63.); fészkelt ugyanott 1927. VI. 27; ugyanott
feszkelt 1928. V. 18.
63. Fészekrôl fogott o7; gyürüszäm 23.798; jelölve 1926. V. 25;
parjan 23.710-es gyürü (1. 62.); ugyanott feszkelt régi pärjäval 1927. VI. 27.
64. Feszekröl fogott ©; gyürüszäm 32.440; jelölve 1927. V. 11;
pärjan 32.400-as gyürü (1. 65.); ugyanott elfogva 1927. VII. 9., XII. 30;
ugyanott fészkelt 1928. V. 7. uj párral, melynek gyürüszäma 37.276.
65. Öreg d ; gyürüszám 32.400 ; jelölve 1927. IV. 20 ; fészkelt 1927.
V. 11. ugyanott 32.440-es gyürüvel jelölt párjával (I. 64.); macska fogta e
ugyanott 1927. VII. 7.
66. Fiatal madár; gyürüszam 36.734; jelölve 1927. VII. 16; elfogva
ugyanott 1927. VIII. .7
67. Öreg d; gyürüszäm 37.087: jelölve 1927. X. 21; elfogva
ugyanott 1928. II. 3.
68. Öreg 9; gyürüszam 37.159; jelölve 1927. XII. 16; holtan találva
ugyanott 1928. I. 27.
69. Öreg c; gyürüszäm 23.823; jelölve 1925. VI. 13. Hüvôsvôlgy;
elfogva ugyanott 1926. V. 12.
70—71. Öreg 5 és 9; gyürüszam 23.623 és 23.624; jelölve 1926.
IV. 10. Hüvösvölgvy; párban fészkeltek 1926. V. 27. ugyanott.
72. Öreg 5; gyürüszäm 23.699; jelölve 1926. V. 1.Hüvösvölgy:
holtan talälva ugyanott 1926. XI. 19.
73. Öreg d; gyürüszám 32.489; jelölve 1927. V. 16. Angolkert;
32.488-as gyürüvel jelölt párjával feszkelt; feszkelt ugyanott gyürütlen
pärral 1928. V. 25.
Parus palustris Aucr. — Baratcinege.
Kabaczy E. jelölesei, Tarpa.
1. Fiatal madár; gyiiriiszim 35.697; jelölve 1927. VII. 7; elfogva
ugyanott 1927. XI. 21. és 1928. I. 9.
2-4. Öreg: gyiiriiszim 31.934, 38.904, 38.911; jelölve 1926. XI. 19
AZ 1926—27 ÉVI MAGYAR MADARJELOLESEK. 51
PT ANA TOTEN. 3: oyanott; elfogva 1927. 11.19; 1927) VIII 19;
1927. XI...b, XP 10.
5—7. Fiatalok; gyürüszäm 35.687, 35.686, 35.698 ; jelölve 1927. VI.
TI NI i727 VIL: 72 elfogvanugyanott 1927. VII. .19, VII. 4
BE 37871251927. N1722 571927. x, 29's XT. 28; XIL 29.
Bohrandt Lajos jelölései, Eperjes.
S—12. Öreg; gyürüszäm 10.623, 12.313, 12.372, 12.384, 12.387; jelölve
2921.11. 7.1922. Ih ta 1922) XI, 24922 XT. 2,1922. XII. 2 ugyanott
elioeva;19220-XI 219234011, te 192321118 551923. 11, 18.;:1923. 1118.
Aegithalos caudatus europaeus Herm. — Oszapé.
1—2. Fiökäk; gyürüszäm 31.644 es 31.648; jelölte BREUER Gy.
Brennberg 1926. V. 22; holtan találva ugyanott 1926. VI. 21. és VII. 26.
Phylloscopus collybita Vırını. — Csilcsal füzike.
1--2. Öreg; gyürüszam 23.702 és 36.638; jelölte Warca K. Buda-
nes esige) alles Zugliiget 1926871271 8571927. Vi. 11;
kézrekerült 1926. VI. 12., ill. 1927. VII. 2. mindegyik a jelöles helyen.
Turdus musicus L. — Enekes rigé.
Fiatal; gyiriszam 34.214; jelölte BREvER Gy. 1926. VII. 16. Brenn-
berg; holtan talälta ugyanott 1926. VIII. 12.
Saxicola oenanthe L. — Hantmadar,
Az Aquila 1925/26. évf. p. 50. emlitett, es Pantelleriän kézrekeriilt
madár nem nov. 14-én, hanem szept. 30-án lett elejtve.
Erithacus titys. — Házi rozsdafarku,
1—2. Fiókák; gyürüszám 34.228., 36.298 ; jelölte BREUER Gy. 1926.
VII. 2., ill. 1927. VIII. 6; kézrekerültek ugyanott 1926. VII. 27., ill. 1927.
MEN re
Erithacus phoenicurus L. — Kerti rozsdafarku.
Warga Kalman jelölesei, Budapest-Avipark.
1. Fidka, amint később kiderült 9; gyürüszam 17.486; jelölve
1924. V. 20; feszkelt ugyanott 1925. V. 8. (pärja 22.814.); 1925. V. 23.
fiainak repitese után idegen pártól eleröszakolt 4 tojáson kotlik, (Il. 2.).
2. Fészkelő 5; gyürüszám 22.814; előbbi párja; jelölve 1925. V. 8;
ujra elfogva ugyanott 1925. V. 23., mint a 17.486. sz. © párja (1. 1.) és 1925.
VI. 3., mint a 17.486. és 22.813-as © párja, mely utóbbival bigámiában
élve, 7 fiókát nevel, de egyidejüleg eteti a 17.486. számú régi párját is.
3. Fészkelő 9; gyürüszám 23.192; jelölve 1925. V. 27; ugyanott
Teszkelty 1926.) VI. 117.
4*
52 SCHENK JAKAB
4. Fiatal; gyürüszäm 23.339; jelölve 1925. VIII. 8; ugyanott feszkelt
1927. V.18; pärja a 23.793-as gyürüt kapta, (1. 5.). Ujböl fészkelt ugyanott
1928. V. 21., de pärja gyürütlen volt s a 36.504-es gyürüt kapta (l. 12.).
5. Feszkelö 9; gyiiriiszim 23.793; jelölve 1926. V. 20; párja
a 23.794-es gyürüt viselte; feszkelt ugyanott 1927. V. 18., de a 23.339.
számmal jelölt himmel (I. 4.).
6. Fészkelő d; gyürüszám 23.794; jelölve 1926. V. 20; párja
ugyanakkor a 23.793-as gyürüt kapta (I. 5.); ugyanott fészkelt 1927. V.
18. gyürütlen párral, mely a 36.502-es gyürüt kapta (I. 7.). Ugyanott
végezte a második költést ugyancsak 36.502. számu párjával 1927. VI.
29. Ugyancsak fészkelt 36.502. számú régi párjával 1928. V. 22.
7. Fészkelő 9; gyürüszám 36.502; jelölve 1927. V. 18., mint
a 23.794-es párja; ugyanezzel a párjával fészkelt másodszor ugyancsak
1927. VI. 29., valamint 1928. V. 22. (1. 6.).
8. Feszkelö ©; gyürüszam 23.711; jelölve 1926. V. 3; ugyanott
mint feszkelö ujra elfogva 1926. VI. 1.
9—10. Fiöka; gyürüszäm 23.943, ill. 23.941; jelölve 1926. VI. 1;
ugyanott elfogva 1926. VI. 15., ill. VI. 16.
11. Fiöka; gyürüszam 36.540; jelölve 1927. V. 24
c elfogva ugyanott 1928. V. 23.
12. Feszkelö ©; gyiiriiszim 36.504; jelölve 1927. V. 20; párja
36.536-os gyürüvel; ugyanott fészkelt 23.339-es számu párjával 1928.
V. 22. (1. 2.)
13. Fiatal © ; gyürüszäm 36.739; jelölve 1927. VII. 27; ugyanott
feszkelt 1928. V. 21.
14—15. Feszkelö o és ©; gyürüszam 36.524 es 36.527; jelölve
1927. V. 21. BudapestAngolkert; ugyanott együtt fészkeltek a
mäsodik költes alkalmäval 1927. VI. 21.
; mint feszkelö
*
16. Öreg; gyürüszäm 38.902; jelölte KaBáczY E. 1927. VII. 19.
Tarpa; ugyanott elfogta 1927. VIII. 11.
Erithacus luscinia L. — Kis fülemile.
1: Oreg d; gyiiriiszim 23.155; jelölte Warca K. 1925. V. 15.
Budapest-Köztemetö; elfogva és szabadonbocsatva ugyanott 1925.
VL.-17:
2. Öreg 9; gyürüszäm 23.927; jelölte Warea K. 1926. V. 29.
Budapest-Köztemetö; elfogva és szabadonbocsätva 1927. V. 15.
ugyanott.
3. Öreg 9 : gyiiriiszam 36.650; jelölte WarGa K. 1927. VI. 14. Bud a-
pest-Zugliget; elfogva és szabadonbocsätva ugyanott 1928. V. 3.
AZ 1926—27 EV) MAGYAR MADARJELOLESEK. 53
Külföldön jelölt madarak Magyarorszägon.
1. Larus ridibundus — C. 38. (Mus. Zool. Helsingfors, Finland. —
jelölve 1926. VI. 7. Kimrro — Finnország deli részében; elejtve : 1927.
II. 21. Budafok, Pest m.
2. Larus ridibundus juv. — Lotos 21.003. — jelölve 1924. VI. 14.
Lundenburg ; elejtve: 1924. VIII. 14. Csabakmajor, Ädänd mellett, Somogy
megye.
3. Ciconia nigra — R. 2554. (P. Skovgaard.) — elejtve: 1925.
VIII. 28. Balmazujväros, Hajdu m.
4. Larus ridibundus — S. 938. (Lotos.) — elejtve: 1927. IX. 7.
Dasztifalu, Sopron m.
5. Larus ridibundus juv. — S. 1297. (Lotos.) — elejtve : 1928.
IX. 18. Nögrädveröce, Szentendresziget, Nógrád m.
6. Anas boschas juv. 07. 1925. IX. 11. Lundenburg; elejtve 1928.
X. 10. Demehäza mellett, az u. n. „Dögös“ mocsärban.
7. Ciconia alba — R. 1216. (P. Skovgaard, Viborg, Danmark,
Europa.) — elejtve: 1923. VIII. 6. Turnisor = Kistorony, Nagyszeben
mellett, Szeben megye.
Die Vogelberingungen in Ungarn in den
Jahren 1926 — 27.)
Von JAKOB SCHENK.
XI. Bericht.
Das Beringungs-Programm blieb in den Jahren 1926/27 in grossen
Zügen das nämliche, wie in den vorangehenden Jahren. Die beiden wich-
tigsten Punkte dieses Programmes waren das Erforschen der Zugsverhält-
nisse der ungarischen Vögel, anderseits das Studium der Siedlungsver-
hältnisse.
Berufs Klärung der Zugsverhältnisse wurden vor allen die Revher-
arten im Kisbalaton in weit grösserem Ausmasse beringt, als früher.
Im Jahre 1927 wurde fast der ganze Nachwuchs der Silberreiher beringt,
nur vier Junge erhielten keinen Ring; beringt wurden insgesammt 48 Stück,
ausserdem 613 andere Reiherjunge. Auch auf der Puszta Ürbö wurden
die in den vorangehenden Jahren eingeleiteten Arbeiten zur Klärung der
Zugsverhältnisse unserer Stelzvögel in erhöhtem Masse durchgeführt. Im
* Die vorangehenden in den folgenden Jahrgängen der Agvıra: 1908, p. 294;
419097 pact; 1910, 92219: 1911, p. 32651912; p. 321; 1913, p. 484; 1915, pi 219;
1919, p. 26; 1922, p.. 51; 1923/24, p. 145; 1925/26, p. 24.
54 JAKOB SCHENK
Allgemeinen wurden unsere Mitarbeiter dazu angehalten die Beringungen
in höheren Masse auf diejenigen Arten auszudehnen, welche bisher ver-
nachlässigt wurden, damit nicht das ständige Beringen nur gewisser Arten
das Interesse für diese Arbeiten beeinträchtige und dadurch auch die zu
erwartenden Resultate schädige.
Als Aktualität wurde besonders das Beringen der Würger-Arten
anempfohlen, indem die Zugforschung auf Grund der einschlägigen Arbeiten
von STRESEMANN und GEYR diesem Probleme besonderes Interesse ent-
gegenbringt.
Diesen Aufruf wiederhole ich auch bei dieser Gelegenheit, weil die
bisherigen Würger-Beringungen bisher leider noch keine Resultate ergaben,
und die Durchzugsgebiete und Winterherbergen unserer Würger-Arten
nach, wie vor unbekannt sind. Nach den Untersuchungen von STRESEMANN
und GEYR ziehen die Würger ebenso nach Südost, wie der Storch, oder
wie der Wiedehopf. Von letzterer Art wurden zwei in Siebenbürgen be-
beringte Exemplare auf dem Balkan angetroffen und zwar einer in Bul-
garien, der andere in Athen.
Für die nächste Zukunft möchte ich auch jetzt kein weiteres
Programm geben, als dass Jedermann auf seinem Gebiete diejenigen
Arten aussuche, welche in grösserer Anzahl beringt werden können und
sich mit der zur Verfügung stehenden Zeit und Energie auf diese verlege.
Nur so kann es auch der einzelne Beringer erreichen, wenigstens eine
Detailfrage der ungarischen Zugsforschung zu lösen. Es bedeutet dies
natürlich nicht so viel, dass man die zufällig erhaltenen, oder ansonsten
leicht beringbaren Vögel einfach unberingt wegfliegen lässt ; die Hauptsache
ist jedoch in diese Beringungen ein den gegebenen Verhältnissen ent-
sprechendes System zu bringen.
Ganz besonders hat die für das Studium der Siedlungsverhältnisse
Geltung, welches jedenfalls die weitaus schwierigere Aufgabe ist, weil ja
zu diesem Zwecke die Brutvögel vom Neste abgefangen werden müssen.
Dieses Abfangen ist jedoch nur bei einem gerigeren Teile der Vögel durch-
führbar. So kann es dann verkommen, dass die Zugsverhältnisse einiger
Arten schon derart bekannt sind, dass ein weiteres Beringen derselben
fast überflüssig erscheint, wie zum Beispiel beim Weissen Storch. Dem
gegenüber sind gerade bei dieser Art die Siedlungsverhältnisse nur in
minimalen Grade bekannt, weil das Abfangen der Brutvögel vom Neste
eine solche Aufgabe darstellt, welche fast unlösbar erscheint. Und doch
wären gerade bei dieser Art wahrhaft frappirende Resultate zu erwarten.
Bei keiner anderen Art kann nämlich der ganze Bestand des gegebenen
(Gebietes so genau in Evidenz gehalten werden, als gerade beim Storche.
Fast genau den entgegengesetzten Fall finden wir bei den Schwalben.
Hier sind die Siedlungsverhältnisse schon genügend geklärt, aber die
VOGELBERINGUNGEN IN UNGARN 1926—27. 55
Zugverhältnisse sind bisher noch immer gänzlich unbekannt, weil von etwa
15.000 beringten ungarischen Schwalben bisher noch keine einzige ausser
halb der Landesgrezen angetroffen wurde.
Am besten stehen wir noch bei den am Boden brütenden Stelzvögeln,
bei welchen das Abfangen der Brutvögel keine so schwierige Aufgabe ist
und auch ein bedeutender Teil der jungen Generation beringt werden
kann. Ein grosses Hinderniss bildet hier der Umstand, dass man keinen
genauen Massstab dafür hat, wie viel Prozent des Gesammt-Bestandes
beringt werden konnten.
Ohne diese Kentmisse lässt sich kaum eine Erklärung der ungemein
auffallenden Erscheinung finden, dass nämlich in Urb6 Puszta so aus-
serordentlich wenig Ring-Brutvögel aufgefunden weden. Zur Illustration
dieser Tatsache diene folgende Statistik: In den Jahren 1926 und 1927
habe ich insgesammt 117 Brutkibitze vom Neste gefangen und beringt ;
von diesen fand ich im Jahre 1928 nur drei brütende in Ürbö,
trotzdem ich damals nicht weniger, als 222 Brutkiebitze auf demselben
Gebiete vom Neste gefangen hatte. Wo blieben die Übringen ?
Von den 42 Rotschenkeln, welche ich im Jahre 1926 und 1927 vom
Neste abgefangen hatte, gelangte im Jahre 1928 nicht ein einziger in
meine Hände, trotzdem ich damals 27 Brutvögel abgefangen hatte. Von
48, in den Jahren 1926 und 1927 abgefangenen schwarzschwänzigen Ufer-
schnepfen wurden im Jahre 1927 zwei Exemplare als wieder brütend
konstatiert, im Jahre 1928 aber keine einzige unter 18 Brutvögeln.
Dieselben Verhältnisse finden wir beim Seeregenpfeifer. Von den 22 im
Jahre 1926/27 beringten Brutvögeln wurde im Jahre 1928 kein einziger
als wiederum brütend angetroffen, obwohl ich in diesem Jahre 15 Brut-
vögel beringte, jedenfalls die Hälfte des Gesammt-Bestandes.
Dabei wurde auch eine nicht unbeträchtliche Anzahl von Jungvögeln
beringt, u. zw. Kiebitz 407, Rotschenkel 23, Uferschnepfe 19 und Seeregen-
pfeifer 61 Exemplare.
Das Gebiet war im Jahre 1928 ausserordentlich gut besetzt, so dass
von einer Auswanderung durch die Behelligung der Brutvögel gar keine
Rede sein kann. Die Vögel verübeln diese Abfangen überhaupt nicht und
werden in der nämlichen Saison oft auch zum zweiten Male gefangen,
wenn die erste Brut misslungen ist. Von diesen 510 Jungvögeln wurde
nur ein Uferschnepfe im Gebiete konstatirt.
Wo bleiben also die Ring-Brutvögel und Jungvögel und voher kommen
die neuen unberingten Ansiedler her ?
Meine erste Annahme war, dass ich ganz sicherlich nur einen Bruch-
teil des Gesammt-Bestandes beringen konnte, dass also dies die Ursache
dieser Erscheinung sein könnte. Um diese Möglichkeit auszuschalten
beschloss ich die Beringungen im ‚Jahre 1928 ganz systematisch zu
JAKOB SCHENK
Qu
(er
organisieren. Vom April angefangen wurde ein städinger Hilfsarbeiter
angestellt, welcher schon gelegentlich der vorjährigen Arbeiten entspre-
chend ausgebildet wurde und sich auch als verlässlich erwiesen hatte.
Derselbe halte dort nichts anderes zu tun, als die Nester aufzusuchen,
die Brutvögel abzufangen und das Schlüpfen der Jungen in Evidenz zu
halten, damit je weniger der Beringung entgehen können. In jedem einzel-
nen Gebietsteile wurde eine Statistik der aufgefundnen Nester angelegt
gleichzeitig notiert, wie viel Brutvégel von denselben abgefangen wurden.
Diese Arbeiten wurden von mir wöchentlich kontrolliert, ebenso auch von
dem Hüter des Gebietes, welcher ebenfalls Angestellter des Institutes
ist. Auf Grund dieser Statistiken konnte ich nunmehr feststellen, dass vom
Kiebitz gut 80 Prozent der Brutvöge abgefangen wurde. Es sind dies fast
ausschliesslich Weibchen, weil sich das Männchen nur ausnahmsweise
auf das Nest begiebt, selbst dann nicht, wenn das Weibchen die Eier
nicht bebrütet. Bei der Uferschnepfe, beim Rotschenkel und Seeregenpfeifer
kann man meistens beide Eltern vom Neste fangen.
Nach diesen Vorarbeiten erwarte ich nun hoffnungsvoll die Fanger-
gebnisse der nächsten Saison. Wohl darf ich mich kemen all zu kühnen
Hoffnungen hingeben, weil ich nach diesen grundlegenden Versuche, zu
der Überzeugung gelangen musste, dass das Forschungsgebiet Ürbö kein
ganz befriedigendes Resultat lierfern kann und zwar deshalb nicht, weil das
Gebiet nicht isoliert ist. Ürbö ist das Zentrum eines grossen, in seiner
Beschaffenheit ziemlich einheitlichen Faunengebietes. Wohl brüten die drei
Haupt-Arten (Kiebitz, Uferschnepfe und Rotschenkel) in diesem Gebietsteile
am häufigsten, aber rings um dieses Zentrum, brüten dieselben ebenfalls
noch in ziemlich grösserer Menge, so dass man Grundbestand von Ürbö.
nicht mit genügender Sicherheit feststellen, noch weniger eventuelle Über-
siedelungen verhindern kann. Es ist dies ganz besonders jetzt von Wich-
tigkeit, weil die südlicher gelegenen Gebiete schon kanalisiert sind,
wodurch der Stelzvogel-Bestand derselben in andere geeignete Gebiete
übersiedeln muss.
Auf Grund meiner Erfahrungen in Ürbö, halte ich für diese
Untersuchungen diejenigen Arten am geeignetsten, welche in isolierten
Kolonien nisten, wie z. B. Säbelschnäbler, Seeschwalben und Möven,
wo bei einiger Umsicht und Ausdauer der ganze Bestand an Eltervögeln
und auch die gesammte Nachkommenschaft einer Kolonie beringt werden
kann. Aber auch bei diesen können nur dann entscheidende Resultate
erwartet werden, wenn in einer gewissen Umgebung der Bestand sämtlicher
Kolonien beringt werden könnte, damit man bei Gelegenheit des späterhin
erfolgenden systematischen Abfanges der Brutwögel und auf Grund anderer
Rückmeldungen ein klares Bild darüber erhalten könne ob und in welcher
Menge die verschiedenen Kolonien Überläufer an einander abgeben ?
VOGELBERINGUNGEN IN UNGARN 1926—27. 57
Derartige svstematische Arbeiten versprechen sehr wichtige oekolo-
gische Resultate und wäre es deshalb wünschenwert, wenn nun auf Grund
des ungarischen Beispieles diese Untersuchungen auch in anderen Ländern
eingeführt würden, besonders in denen, wo die notwendigen isolierten
Vogelkolonieen vorhanden sind.
Pro domo kann ich diesbezüglich leider kein Programm geben,
welches einigermassen lösbar wäre, weil wir über keine solchen Gebiete
verfügen, wo diese Arbeiten mit der Aussicht auf Erfolg durchgeführt
werden könnten. Storch, Reiher, Krähenscharbe, Uferschwalbe, Rotfussfalk,
Lachmöve wären zwar sehr geeignete Objekte, weil bei diesen die Haupt-
bedingung, nämlich die Isolation der Kolonieen vorhanden ist, doch ist
gerade bei diesen Arten das Abfangen des gesammten Bestandes der
Elternvögel eine an das Unmögliche grenzende Aufgabe. Ich möchte dies
besüglich nur eine Anregung geben, resp. eine Bitte an unsere Mitarbeiter
richten. dass nämlich alle diejenigen, die es tun können, je mehr Kiebitze
markieren möchten u. zwar nicht nur Nestlinge, sondern womöglich viele
Elternvögel. Das Abfangen der Brutvögel ist eine einfache leicht erlernbare
Aufgabe zu weleher das Institut nicht nur die Instruktion, sondern auch
ein Fangapparat-Muster bereitwilligst zur Verfügung stellt.
In aller Kürze möchte ich noch das Ringmaterial erwähnen. Das
anfänglich ausschliesslich angewandte Aluminium hat sich nicht bei allen Arten
bewährt. Wiederholt erhielten wir Ringe, welche so abgeschliffen sind, dass die
Identifikation der Vögel nur mit schwierigen, auf Reminiszenzen beruhenden
Kombinationen durchgeführt werden kann. Jedenfalls muss man jedoch
damit rechnen, dass die Aluminium-Ringe von sehr geringer Lebensdauer
sind. besonders bei Wasservögeln, weshalb wir seit zwei Jahren die etwas
schwereren, aber dauerhafteren Kupferringe bei denselben anwenden.
Kleinvögel erhalten noch wievordieleichtenundleichı
zu handhabenden Aluminiumringe. Bisher haben mir mit
diesen Kupferringen keine üblen Erfahrungen gemacht, ausser einem
Storche wurde kein einziger Vogel mit kranken Fusse gemeldet. Der
erwähnte Storch hatte jedoch auch nicht vom Kupferring zu leiden,
sonden geriet wahrscheinlich bei einem Bau in eine Zementschicht.
Dieses Material setzte sich an dem Innenrande das Ringes fest, wurde
zu einer unlöslichen Masse, welche dann die freie Bewegung des Ringes
um den Lauf verhinderte und die Epidermis ständig abschliff.
Bezüglich des Ring-Materiales muss die Forschung danach streben
ein dem Aluminium gleichendes völlig umschädliches, aber ein bedeutend
dauerhafteres Metall zu erhalten. Unser Institut wird in dieser Beziehung
mit den von Balser in Fulda herstelten und patentierten Neusilberringen
emen Versuch machen.
Ich übergehe nun auf die Besprechung derjenigen Resultate, welche
58 JAKOB SCHENK
die in den Jahren 1926/27. zurückgemeldeten Ringvögel ergaben und
beginne mit denjenigen, welche sich auf die Siedlungsverhältnisse beziehen.
Bezüglich des Seeregenpfeifers erhielten wir diesmal nach vielen
Beringungen die erste Bestätigung, dass derselbe ebenfalls in sein früheres
Brutgebiet behufs Brütens zurückkehrt.
Über den Aïebitz erhielten wie schon vor langer Zeit und zu
wiederhalten Malen die Bestätigung, dass derselbe in sein früheres Brut-
gebiet zurückkehrt, diesmal erhielten wir jedoch sogar zwei Daten darüber,
dass auch die Jungvögel dorthin behufs Fortpflanzung zurückkehren. Für
erwähnenswert halte ich die Tatsache, dass sowohl das vierjährige, als
auch das zweijährige Exemplar behufs Brütens in die ummittelbare Nach-
barschaft des Ausbrülungsortes zurückkehrte.
Von den diesjährigen Rückmeldungen über den Rotschenkel ist die-
jenige die interessanteste, welche sich auf das bei Hajdunänäs erlegte
Exemplar bezieht. Dieser Vogel wurde 14 Jahre nach der Beringung erlegt,
leider zu einem Zeitpunkte, am 2. Juli, an welchen das Brüten in dem
Erlegungsgebiete nicht mehr als ganz sicher angenommen werden kann.
Die Rückmeldung ist daher in erster Linie als Altersgrenze zu bewerten.
Dieser Rotschenkel wurde als Brutvogel beringt, war daher zum mindesten
15 Jahre alt. Der Aluminium Ring, welchen er getragen hatte, gehörte
zu einem besonders dicken Ringmuster, hätte also noch manches Jahr
gehalten, die Aufschrift des Ringes war jedoch derart abgeschliffen, dass
man die Identität des Vogels nur mit Mühe und Not bestimmen konnte.
Für die Erforschung der Siedlungsverhältnisse ist dieser Fall insofern
von Wichtigkeit, weil es auf Grund dessen nicht ausgeschlossen erscheint,
dass durch das Abfangen der Brutvögel vielleicht auch anderswo einige
der auf Ürbö erfolglos gesuchten Brut-Ringvögel gefunden werden könnten.
Laut den bisherigen Daten gehört die Uferschnepfe zu den am
sichersten in das ursprüngliche Siedlungsgebiet zurückkehrenden Arten
und beweisen dies auch die diesjährigen Rückmeldungen. Von den Ring-
Brutvögeln wurden insgesamt 3 Exemplare wieder als Brutvögel vom Neste
abgefangen und zwar in einer Entfernung vom 2—3 Kilometer vom früheren
Neste entfernt. Als Novum wurde auch eine als Nestling beringte Ufer-
schnepfe im ersten Lebensjahre im Siedlungsgebiete der Eltern erlegt.
Leider erlegt und nicht vom Neste abgefangen !
Die Rückkehr der jungen Generation des Sichlers in das elterliche
Siedlungsgebiet ist zwar nicht dokumentarisch festgestellt, aber dennoch
kaum zu bezweifeln. Gelegentlich des Beringens der Jungvögel wurden
in der Wolke der Elternvögel, welche fast beständig in geringer Höhe über
dem Brutplatze zu schweben pflegt, einige Rinexemplare beobachtet. Indem
ausser Ungarn kaum einige Sichler,beringt wurden, mit Kupfer-Ringen ganz
bestimmt noch nirgends, als im Kisbalaton, so muss man logischerweise
VOGELBERINGUNGEN IN UNGARN 1926—27. 59
mit Sicherheit annehmen, dass die beobaehteten Ringexemplare aus der
Elternkolonie stammten d. i. dorthin zurückkehrten.
Die Rückkehr der Reiherarten in das unspriingliche Siedlungs-
gebiet gehört überhaupt zu den wohlbekannten Resultaten der ungarischen
Vogelberingung. Ganz besonders ist dies bekannt für die Purpurreiher
der Brutkolonie von Bellye, von wo uns diesmal ein sechzen-
jähriger zurückgekehrter Vogel gemeldet wurde. Es ist dies unser
ältester Ringvogel. Dieser Vogel trug einen Ring des ersten Musters
in welchem die Aufschrift reliefartig erhöht d. i. nicht eingraviert ist.
Trotzdem war der Ring fast unversehrt, wahrscheinlich deshalb, weil der
Reiher weder in Brackwassern fischt, noch sandige oder schotterige Boden-
arten aufsucht wie z. B. die Lachmöve.
Dass der Weisse Storch nicht zu denjenigen Vogelarten gehört,
welche besonders häufig in das Siedlungsgebiet der Eltern zurückkehren,
beweisen auch die diesjährigen Rückmeldungen. Es wurden insgesamt nur
zwei Exemplare aus der weiteren Umgebung des Siedlungsgebietes zurück-
gemeldet. Es sind bisher neben den vielen anderen nur zwei Fälle bekannt,
in welchen Jungstörche genau in das Siedlungsgebiet der Eltern zurück-
gekehrt sind, und will ich die Aufmerksamheit unserer eifrigen Storch-
beringer ganz besonders auf diesen Umstand aufrufen.
Zum Studium der Siedlungsverhältnisse ergeben auch diejenigen
Arten wichtige Beiträge, welche behufs Neubesiedelung oder Blutauffrischung
aus anderen Gegenden beschafft und dann ausgesetzt wurden. L. BoHRANDT
machte einen diesbezüglichen Versuch mit dem Rebhuhn in Eperjes.
Solch ein ausgesetztes Exemplar befand ich nach 2!/2 Jahren noch immer
am Orte wo es ausgesetzt wurde. Diese Versuche möchten wir unserer Mit-
arbeitern ganz besonders anempfehlen.
Diejenigen Daten über das Verbleiben im Siedlungsgebiete oder
über die Rückkehr in dasselbe, welche infolge Mangels an entsprechendem
Vergleichsmateriale noch nicht gehörig bewertet werden können, führe
ich nachstehend an: Ringeltaube zurückgekehrt; Habicht verblieben ;
Baumfalke zurückgekehrt, ebenso Rotfusfalke nach zwei Jahren ; Waldkautz
verblieben ; Schleiereule teilweise am Siedlungsorte bleibend, teilweise bis
60 km. streichend, wofür auch schon frühere Daten vorhanden sind: es
wäre interessant diese Art in grösserer Anzahl zu beringen, mit Berück-
sichtigung der oekologischen Verhältnisse weil der Strich wahrscheinlich
mit den Nahrungsverhältnissen in engerem Zusammenhange steht ; Halsband-
_fliegenfünger kehrte behufs Nistens in das vorjährige Siedlungsgebiet
zurück — der erste Fall in Ungarn ; Goldammer und Kleiber verblieben im
Siedlungsgebiet — auch schon durch frühere Versuche festgestellt.
Bezüglich der Rauehschwalbe ergaben die Beringungen wieder nur die
bisher übergenug bestätigte Regel der Rückkehr in das schon innegehabte
60 JAKOB SCHENK
Siedlungsgebiet. Ein einziges etwas abweichendes Resultat ergibt die 1922
in Mariakéménd erbrütete junge Rauchswalbe, welche zwei Jahre"
später in Véménd brütend angetroffen wurde, also in 18 Kilometer
Entferung vom elterlichen Siedlungsgebiete. Alle übrigen Resultate bezeugen
die Rückkehr in das ursprüngliche oder elterliche Siedlungsgebiet. Trotz-
dem darf man die Schwalbenmarkierungen noch immer nicht als abge-
schlossen betrachten, doch muss man dieselben mit derselben systematischen
Einteilung und Genauigkeit durchführen, wie dies seitens unseres eifrigen
Mitarbeiters Dr. Junıus THOBIAS geschieht, der die Schwalben nicht nur
beringt, sondern im nächsten Frühjahre im Umkreise von einigen Kilo-
metern sämtliche Schwalbennester kontrolliert, ob dort beringte Exemplare
vorkommen, oder nicht. Schade, dass er seine diesbezüglichen interessanten
Forschungsergebnisse bisher nicht veröffentlichte. Aber auch abgesehen
von diesem Umstande müssen wir die Schwalbenmarkierungen so lange
fortsetzen bis wir einmal die Durchzugsgebiete und Winterquartiere unserer
Schwalben kennen lernen. Trotz Beringung von 15.000 Rauchschwalben
und 5000 Mehlschwalben wurde uns bisher kein einiges Exemplar ausser
den Landesgrenzen gemeldet. Es ist dies einer der schmerzlichsten Momente
der ungarischen Zugforschung. Die erste Frage seitens der ungarischen
Interessenten ist immer die Frage wohin unsere Schwalben ziehen und
gerade auf diese Frage müssen wir immer und immer wieder die Antwort
schuldig bleiben.
Die Kohlmeise ist eine für die Erforschung der Siedlungsverhältnisse
am leichtesten erreichbare und zugleich dankbarste Vogelart. Man sollte
glauben, dass die fortsetzende Beringung besonders bei dieser Art nur
Wiederholungen der bisherigen Ergebnisse liefern könnte. Tatsächlich
erfahren wir aus den diesjährigen Resultaten, was wir schon seit langer
Zeit wissen, dass die Kohlmeise im ursprünglichen Siedlungsgebiete ver-
bleibt, dass dieselbe jahrelang — vielleicht zeitlebens — im Winter
dieselben Futterapparate besucht, dass sie auch in der näheren oder
weiteren Umgebung derselben zu brüten pflegt, ebenso den Ehegesponsten
aus den im nämlichen Siedlungsgebiete heimischen Exemplaren ausser-
wählt, aber denselben vielfach schon gelegentlich der zweiten Brut um-
tauscht, dass es aber auch Dauerehen gibt. Wer sich aber die Mühe gibt
und die aus 75 Exemplaren bestehende Serie der wiedergefundenen Ring-
Kohlmeisen eingehender untersucht, der wird mit Überraschung feststellen,
dass sich unter diesen 73 Exemplaren lauter „Alte“ oder vom Neste
gefangene „Elternvögel“ befinden. Nur ein einziger Jungvogel ist unter
denselben von welchem der Ring aber auch nicht mehr sagen kann, als
dass er vom 16. Juli bis 8. August im elterlichen Siedlungsgebiete ver-
blieb. Also eine ganz unwesentliche Bereicherung der Forschung! Laut
der Beringungs-Statistik wurden jedoch im Jahre 1926 neben 158 „alten“
VOGELBERINGUNGEN IN UNGARN 1926—27. 61
Vögeln noch 120 der Nachkommenschaft und im Jahre 1927 neben 273
„alten Vögeln“ noch 142 Jungvögel beringt. Was ist mit den Jungvögeln
geschehen, wo sind diese hingekommen, dass sie sich weder an den Futter-
apparaten noch in den künstlichen Nisthöhlen zeigten? Ich glaube mich
nicht im Irrtum zu befinden wenn ich der Ansicht bin, dass selbst die
fortsetzende Beringung der Kohlmeisen noch manche interessante Ergeb-
nisse zur Siedlungs-Biologie der Vögel ergeben wird.
Bei der Übersicht und Bewertung dieser Resultate muss ich immer
und immer wieder unwillkürlich an die von Freiherrn v. Berlepsch gegrün-
dete grossartige und mit Recht weltberühmte, derzeit staatliche Vogel-
schutzstation in Seebach denken! Nirgends in der Welt könnte man
die Siedlungsverhältnisse der Vögel leichter und gründlicher studieren, als
gerade in diesem Vogelparadies, wo durch bisher unübertroffene Vogel-
schutz- und Ansiedelungs- Einrichtungen eine bisher unnerreichte Voll- oder
Überbevölkerung des Siedlungsgebietes erzielt wurde. Eine systematische
Beringung der Eltern und Jungvögel dürfte hier wundervolle Resultate zeitigen!
Die Sumpfmeise zeigt ebenfalls eine grosse Anhänglichkeit an ihr
Siedlungsgebiet, wie dies die 12 in demselben angetroffenen Ringvögel
beweisen. Ausserhalb des Siedlungsgebietes wurde kein Ringvogel gemeldet.
Die Siedlungs und oekologischen Verhältnisse dieser Art sind zwar bei
Weitem nicht in dem Masse geklärt, wie bei der Kohlmeise, weshalb die
weiteren Beringungen auch bei dieser Art unbedingt notwendig sind,
besonders mit Hinsicht auf die Tatsache, dass die junge Generation
anscheinend eine viel grössere Anhänglichkeit an das elterliche Siedlungs-
gebiet zeigt, als diejenige der Kohlmeisse.
Die besten Resultate in Bezug auf die Siedlungs-Verhältnisse ergab
bisher der Gartenrotschwanz. Diese beziehen sich nicht nur auf die Sie-
delungen der Elternvögel, sondern zugleich auch auf diejenigen der Jung-
vögel, so dass wir ein übersichtliches Bild der Siedlungsverhältnisse dieser
Art erhalten haben. KoLoman Warga konnte durch die Beringungen von
Eltern- und Jungvögeln im Instituts-Parke, also auf einem verhältnissmässig
kleinen Gebiete nachweisen, dass der Gartenrotswanz schon im ersten
Lebensjahre fortpflanzungsfähig ist. Warscheinlich erreicht jedoch diese
Fortpflanzungsfähigkeit nicht den Grad der älteren Weibchen, indem ein
solches einjähriges Weibchen die zweite Brut nicht auf seinem eigenen
Gelege vollzog, sondern die Eier eines anderen Brutpaares usurpierte,
doch dieselben nicht ausbrütete. Dieser Fall ist auch deshalb noch unge-
mein interessant, weil das Männchen dieses Vogels, wohl infolgedessen,
weil sich in seinem bisherigen Ehepaare nur der Brutinstinkt, nicht aber
zugleich auch der Paarungstrieb meldete, sich gleichzeitig auch mit einem
anderen Weibchen paarte, also eigentlich in Bigamie lebte.
Dieser ganz besonders interessante und lehrreiche Fall beweist zur
62 JAKOB SCHENK
(renüge, die grosse Wichtigkeit des Ringversuches in dem Studium der Vogel-
Ökologie und dürfte wohl zu weiteren diezbezüglichen Versuchen anregen.
Bezüglich der Siedlunsvehältnisse des Gartenrotschwanzes wurden noch
folgende Resultate erzielt: Elternvögeln und Nachkommenschaft kehren
behufst Brütens in die elterlichen Siedlungen zurück; die Ehepaare
schliessen Dauerehen, indem die Brutpaare nicht nur gelegentlich der zwei-
ten Brut, sondern auch in nächsten Brutsaison zusammenhalten ; es kommt
jedoch vor, dass schon gelegentlich der zweiten Brut dieselbe mit einen
anderen Ehegatten vollzogen wird, ob deshalb, weil der frühere verunglükt
ist, oder aber infolge anderer Umstäde, lässt sich noch nicht sicher bestim-
men. ‚Jedenfalls muss festgestellt werden, dass der Gartenrotschwanz einen
ausserordentlich dankbaren Versuchsvogel ergibt, welcher auch noch den
Vorteil besitzt, dass er sich durch Aushängen von künstlichen Nisthöhlen
leicht ansiedelsn lässt.
Das Studium der Siedlungsverhältnisse ergab nunmehr auch für die
Nachtigall den Bewies, dass auch diese in die ursprünglichen Siedlungs-
gebiele zurückkehrt, und zwar in die nächste Nähe derselben. Von den
in Budapest an zwei verschiedenen, von einander einige Kilometer
entfernten Stellen beringten Nachtigallen wurde jede an ihrem früheren
Standorte wieher eingefangen.
Möglicherweise behandelte ich diese Siedlungsverhältnisse etwas zu
weilschweifig, doch bezweckte ich dadurch einerseits einen tieferen
Einblick in diese hochwichtigen und interessanten Studien zu geben und
anderseits unsere Mitarbeiter zu je eifrigerem Mitwirken anzuregen. Das
Institut gibt jederzeit bereitwilligste Auskunft, Muster der Fangapparate
u. 5: W.
Auf die Migrationsverhältnisse übergehend beginne ich mit der Schil-
derung des so interessanten Kiebite-Zuges. (Siehe die Karte p. 23). In
erster Linie möchte ich die aussergewöhnlich interessante Erscheinung
erwähnen, dass während den 15 Jahren, in welchen Kibitze beringt
wurden, noch kein einziger Ringvogel zwischen Urb6, dem Siedlungs-
gebiete, und Italien dem nächsten Winterquarliere angetroffen wurde.
Selbst der allernächste Fundort ist noch immer 680 Kilometer von Ürbö
entfernt. Unsere Kibitze scheinen also diesen Weg in einer Tour zu
machen, müssen also selbst bei einer Geschwindigkeit von 70 Kilometer
in der Stunde mindestens 10 Stunden lang in einer Tour fliegen.
Das am häufigsten frequentierte Durchzugsgebiet, welches teilweise
auch schon Winterquartier darstellt, ist die PO-Ebene, eigentlich die
Lombardei, wo bisher die meisten Ring-Kiebitze angetroffen wurden.
Von hieraus werden sie gelegentlich der Riviera entlang der Küste folgend
bis Spanien vertrieben, sogar auch bis Marokko. Ein Exemplar wurde
auch auf den Balearen gefunden, ob dasselbe während des Herbst-
VOGELBERINGUNGEN IN UNGARN 1926—27. 63
zuges der Linie Elba-Korsika-Sardinien-Balearen folgte, oder
aber während der Heimreise von der spanischen Küste aus dorthin geleitet
wurde, bleibt unentschieden. Im Winter 1927/28 wurde dieses bisher
ziemlich scharf begrenzte und eingehaltene Winterquartier wesentlich
erweitert und zwar in westlicher und nordwestlicher Richtung, in welcher
unsere Kiebitze nach Santander, an der Südküste des Golfes von
Viscaya, bis Nantes an der Loire-Mündung, dann bis Quimper in der
Bretagne und schliesslich bis Arleuse an der belgisch-französischen
Grenze gelangten. Aber auch diejenigen Kiebitze, welche der adriatisch-
tunesischen Leitlinie folgten, mussten in diesem Winter das bisherige
Winterquartier ausdehnen und zwar in westlicher Richtung nach Algerien.
Ich glaube mich bestimmt nicht zu irren, wenn ich diese bedeutende
Erweiterung des bisher innegehabten Winterquartieres auf die abnor-
male Witterung des Winters 1927/28 zurückführe. In normalen Jahren,
wenn der Winter in der Lombardei mild ist, so wandern die Kiebitze
nicht weit weg, wenn aber hier ungünstige Witterung sich einstellt, so
müssen sie weiterliegende Gegenden aufsuchen, wo sie ihren Leben-
sunterhalt finden können. Diese Erklärung widerspricht jener des Öfteren
geäusserten Auffasung, wonach der im Winterquartire angekommene
Vogel den Zugtrieb einbüsst und selbst bei ungünstigster Witterung dort
weiterhin verharrt und eher zugrundegeht, als dass er weiterwandere.
Meinerseits muss ich wenigstens bezüglich des Kiebitz feststellen, dass
derselbe auch im Winterquartiere der ungünstigen Witterung ausweicht
und so lange weiterwandert, bis er entsprechende Nahrunsgebiete findet.
Bezüglich des Rotschenkel-s erhielten wir auch einige neue Daten.
Bisher wurden weder in Algerien, noch an der Westküste Italiens
ungarische Rotschenkel angetroffen. Möglicherweise wurde dieses Ausbreiten
des Winterquartieres durch dieselben Wintterungsverhältnisse verursacht,
wie beim Kiebitz.
Der Fundort der Uferschnepfe fällt in das bisherige Winterquartier.
Die Beringungs-Resultate über den Sichler (siehe die Karte p. 25) vom
Herbste 1926 können mit Recht als sensationell bezeichnet werden. Laut
den bisherigen Daten musste angenommen werden, dass der Sichler von
uns südlich und südwestlich gelegene Gebiete als Winterquartiere bezieht,
dem gegenüber zogen dieselben im Herbste 1926 nach Nordwest
und Nordost.
Der Sichler-Zug gab uns seit jeher eines der schwierigsten Probleme.
Die ersten Beringungen verblieben vorerst fast gänzlich erfolglos, weil nur
einige Vögel aus der näheren Umgebung der Kolonien zurückgemeldet
wurden, die übrigen, der Zahl nach mehrere Hunderte blieben lange Zeit
hindurch verschollen. Indem die aus der näheren Umgebung erfolgten
Rückmeldungen eine unzweideutige Tendenz nach Südosten zeigten, glaubte
64 JAKOB SCHENK
ich annehmen müssen, dass unsere Sichler weit südöstlich gelegene Gebiete
aufsuchen, von wo dieselben infolge der geringen allgemeinen Bildung
nicht zurückgemeldet werden. Endlich nach langen Jahren wurde ein
Exemplar aus Sevilla, später je eines von den Inseln Sizilien und
Malta gemeldet. Auf Grund dieser Fundorte musste die frühere Ansicht
revidiert werden und auch der Sichler zu den Südwest-Züglern Ungarns
gezählt werden. Nun wird auch diese Annahme hinfällig durch die Exem-
plare, welche im Herbste 1926 in Holland, in Norwegen und
an der Wolga angetroffen wurden, falls sich dieses Auseinander-Stieben
der Sichler widerholen sollte und nicht eine seltene Ausnahme darstellt.
Indem gerade mit Hinsicht auf diese Verhältnisse im Jahre 1928 nahezu
der ganze Bestand der Jungvögel im Kisbalaton (etwa 800) beringt wurde,
so hofften wir bald diesbezügliche Daten zu erhalten. Leider sind bis
Februar 1929 noch keine wesentlicheren Rückmeldungen eingelaufen. Es
widerholte sich wahrscheinlich der frühere nach Südost gerichtete Zug,
bei welchen nur minimale Rückmeldungen einzulaufen pflegen. Diese
Annahme stütze ich auf die bisherigen Rückmeldungen, nach welchen
der Sichler im Herbste 1928 südöstlich an der Donau gelegene Gebiete
aufsuchte, so dass wir kaum nennenswerte Resultate erhalten werden.
Der Löffelreiher gehört auch nach den diesjährigen Daten zu den
Ivpischen Südwest-Züglern, welcher ebenso wie der Fisch-, Purpur- und
Nacht-Reiher, in den Ländern über wintert, welche um den westlichen
Becken des Mittelmeeres gelagert sind. Hieher gehört auch der Silberrether,
von welcher Art wir diesmal die ersten Beweis-Daten erhielten. Eine
katographische Darstellung der Fundorte befindet sich p. 13.
Ich möchte die Besprechung des so interessanten Reiherzuges nicht
abschliessen, ohne auf die ganz einzig aastehende Eigentümlichkeit des-
selben hizuweisen. Es ist dies die Gewohnheit, dass sich die Jungvögel vor
dem Wegzuge in einem weiteren Umkreise der Kolonieen fast nach allen
Richtungen der Windrose zerstreuen und dabei natürlich auch solche
Gegenden berühren welche nicht in die Richtung des Winterquartieres
fallen. Es lässt sich nun die Frage stellen, ob auch diese die Winterquartiere
erreichen, oder nur diejenigen, welche die entsprechende Richtunge ein-
schlugen. Es ist sehr wahrscheinlich, dass auch die in der unrechten Richtung
weggezogenen Individuen das Winterquartier ereichen. In Pellérd und
in Tüskés, welche knapp nebeneinander gelegen sind, wurden insgesammt
17 Silberreiher längere Zeit hindurch beobachtet. Diese künstlichen Fischteiche
befinden sich 100 Kilometer südöstlich von der Kolonie. Es befanden sich
unter denselben auch unberingte, also Elternvögel, welche also den Weg
hin und zurück schon mehrmals zurückgelegt hatten und deshalb als Führer
dienen konnten. Es ist jedenfalls sehr unwarscheinlich, dass diese Vögel ihre
Winterquartiere nicht erreicht hätten, nur deshalb, weil sie nicht direkt
VOGELBERINGUNGEN IN UNGARN 1926— 27. 65
aus der Kolonie dorthin zogen, sondern zuerst einen Abstecher in ein
seitlich gelegenes Nahrungsgebiet machten. Hier versagt die Theorie von
der ererbten Kenntnis der Zurgstrassen vollständig und kann diese
Erscheinung nur dadurch erklärt werden, dass die Reiherarten wärend ihres
Herbststriches eine derartige Kenntniss der näheren und weiteren Umgebung
ihrer Brutkolonie erwerben, dass sie die Winterquartiere auch dann auf-
zufinden vermögen, wenn sie nicht direkt aus der Kolonie aufbrechen.
Natürlich halte ich diese Frage mit den obigen Äusserungen durchaus nicht
für erledigt, da bedarf es noch weiterer Untersuchungen und die Anregung
zu denselben war der Hauptzweck dieser Erörterungen.
Zur Kenntniss der Zugsverhältnisse des Weissen Storches erhalten
wir noch immer neue Beiträge, und Ergänzungen. Wohl war es ja schon
längst bekannt, dass unsere Störche durch Bulgarien ziehen, doch hatten
wir diesbezüglich nur eine ganz geringe Anzahl von Belegsdaten; diese
wurden heuer durch die freundliche Intervention des Herrn Museum-
Direktors Dr. BurescH in Sophia um zwei Belege vermehrt. Ebenso wurde
unsere Kenntniss des Durchzugsgebietes bedeutend vermehrt, indem die
grosse Lücke von der Nil-Mündung bis zum südafrikanischen Winter-
quatiere auf eimal durch vier Daten überbrückt wurde. Es sind dies:
Armant in Oberegypten, Adua in der Nähe des Roten Meeres,
Kassala und Roseires im Niltale.
Auch über den Zug des Pirol erhielten wir eine sehr wertvolle
Bereicherung unserer bisherigen Daten. Ein 5 järiges Exemplar wurde in
Alcamo auf der Insel Sizilien erlegt und überbrückte die Lücke, welche
zwischen den bei Brindisi und den bei Tunis erlegten Ringvögeln bestand.
Die Rosenstar-Beringungen ergaben leider bei Weitem nicht die
erhofften Resultate. Als eines der Wichtigsten kann jedenfalls die Fest-
stellung gelten, dass der Rosenstar in Indien überwintert. Es war dies
ja fast allgemein angenommen, aber die Annahme war bisher noch
nicht dokumentarisch nachgewiesen. Dass wir aber von 2726 beringten
Rosenstaren nur vier Rückmeldungen erhalten werden, hätte ich selbst im
grössten Pessimismus nicht erwartet. In der Zukunft wird sich diese
Anzahl kaum bedeutend erhöhen, weil ja erfahrunsgemäss der grösste
Teil der Ringvögel im ersten Lebensjahre zurückgemeldet wird. Nur eine
einzige Möglichkeit könnte sich ergeben eine grössere Anzahl derselben
zu beobachten, nämlich wenn der Rosenstar wieder in Ungarn brüten
würde. Diese Möglichkeit möchte ich der ganz besonderen Aufmeksamkeit
unserer Beobachter anempfehlen.
Das Ergebniss der vier Rückmeldungen ist daher, dass die in Ungarn
brütenden /osenstare teilweise in östlicher, teilweise in südöstlicher Rich-
tung die Brutgebiete verliessen um in Indien zu überwintern. Die Fundorte
der Rosenstare sind auf der Karte p. 113 dargestellt.
Aquila 5
66 JAKOB SCHENK
Sehr interessant, leider nicht unzweideutig erklärbar ist das Vor-
kommen des Kirschkernbeisser-s in Frankreich im Dep. Basses-Alpes. Der
Vogel wurde am 24-ten April beringt, zu welcher Zeit bei uns noch
Durchziigler vorkommen können, so dass man nicht mit absoluter Sicher-
heit darauf schliessen kann, dass unsere Kirschkernbeisser wenigstens
teilweise in Frankreich überwintern. Wahrscheinlich ist es aber jedenfalls
doch müssen spätere Daten den Beweis liefern.
Zusammenfassend darf ich wohl behaupten, dass die ungarischen
Vogelberingungen der Forschung wertvolle und willkommene Daten lieferte,
besonders über den Rosenstar, Silberreiher und Sichler, welche derzeit
nur von der ungarischen Ornithologie geliefert werden können und kann
ich also mit dem Gefühle der gut verrichteten Arbeit unseren mustergültig
wirkenden Mitarbeitern den Dank unseres Institutes aussprechen und
dieselben zur ferneren Mitarbeit aufrufen.
Zum Schlusse folgen noch die gewöhnlichen statistischen Ausweise
welche eine bedeutende Arbeitsleistung und viele Sorgfalt : erheischen.
Diese Arbeit wurde von Konoman Warca, meinem eifrigen Mitarbeiter in
den Vogelberingungen bewältig, wofür ich ihm auch an dieser Stelle gebüh-
renden Dank sage.
Die Statistiken sind die folgenden: 1. Das Verzeichnis der Mitarbeiter
in den Jahren 1926/27, mit der Angabe wie viel Vogelarten jeder beringte
und in welcher Anzahl (p. 27); unter unseren Mitarbeitern befindet sich auch
Herr SLETGET A. G., der in der Umgebung von Madrid Störche beringte.
2, Das Verzeichnis der beringten Arten. ergänzt mit den zurückgemel-
deten (p. 29). 3. Die Anzahl der in jedem einzelnen Jahre beringten Vögel vom
Jahre 1908 angefangen bis 1927 (p. 33). 4. Die Storchvermehrungs-Statistik der
Jahre 1926 und 1927 (p. 33). 5. Das Verzeichniss der in den Jahren 1926/27
zurückgemeldeten Ringvögel (p. 66).
Charadrius alexandrinus L. — Seeregenpfeifer.
Brutvogel; Ring Nr. 29.066; beringt von mir; vom Nest gefangen
14. VI. 1926 auf Apaj Puszta. Am Nest gefangen 29. IV. 1927 ebendort.
Vanellus capella ScHarrr. — Kiebitz.
Wo nicht anders angegeben von mir beringt.
1. Pull.; Ring Nr. 16.354; beringt 7. VI. 1923 auf Urb6 Puszta;
am Nest gefangen ebendort 17. V. 1927.
Alter: 4 Jahre.
2, Brutvogel ; Ring Nr. 19.868 ; vom Nest gefangen 27. IV. 1925 auf
Ürbö; ebendort, in derselben Gemarkung am Neste gefangen am 2. V. 1926.
3. Brutvogel; Ring Nr. 19.665 ; vom Neste gefangen 2. V. 1926 auf
VOGELBERINGUNGEN IN UNGARN 1926—27. 67
Ürbö; am Neste gefangen ebendort, jedoch in einer anderen Gemarkung,
10 Km entfernt, am 23. IV. 1928.
4. Pull.; Ring Nr. 19.851; beringt am 25. IV. 1926 in Apaj; am
Nest gefangen ebendort 12. V. 1928.
Alter 2 Jahre.
5. Brutvogel ; Ring Nr. 19,041; vom Nest gefangen 13. V. 1926
in Ürbö; ebendort, aber in einer anderen Gemarkung in 2 Km Entfernung
am Neste gefangen 7. V. 1927.
6. Brutvogel; Ring Nr. 29.291; vom Nest gefangen 30. IV. 1927 in
Urb 6; ebendort, in derselben Gemarkung am Nest gefangen am 19. IV. 1928.
7. Brutvogel ; Ring Nr. 19.837; vom Nest gefangen in Ürbö 21.V.
1925. Gefunden am 22. II. 1928 in Santander, Spanien. Meldung von
ANTONIO GUTIERREZ.
Entfernung : 1860 km. Richtung : W—SW.
8. Brutvogel ; Ring Nr. 29.277; vom Nest gefangen in Ùrb6 am
29. IV. 1927. Erlest am 3. I. 1928 in Landudal (Quimper) Bretagne,
Frankreich.
Entfernung : 1800 km. Richtung : W—NW.
9. Bull.; Ring Nr: 19.578; berinst am. 10. VI. 1925. Apa), erlest
8. XII. 1925 neben L’Ile d’ Elbe am Sevre-Fluss, Frankreich, Dep.
Vendée. Siehe: Le Chasseur Francais 1926, p. 264.
Alter: 6 Monate. Entfernung: 1600 km. Richtung: W.
10. Pull.; Ring Nr. 29.239; beringt 14. VI. 1926. Ürbô. Erlegt
6. XI. 1926 in Italien bei Vignola in der Nähe von Ponte Galera. Mit-
teilung von GESARE NAVONE.
Alter: 5 Monate. Entfernung : 820 km. Richtung : SW.
11. Pull.; Ring Nr. 29.103; beringt von Kotoman Warea 21. V.
1926. Apaj. Erlegt 30. XI. 1927 bei Arleuse, in der Nähe von Donai,
Frankreich, Dep. Nord. Le Chasseur Francais 1928, p: 205.
Alter: 1 Jahr 6 Monate. Entfernung : 1400 km. Richtung : NW.
12. Pull. ; Ring Nr. 29.109; . beringt von K. Ware@a. 21. V. 1926.
Apaj. Erlegt 30. XII. 1926 bei Vercelli, Italien, Prov. Piemonte.
Mitteilung von FRANCESCO Caron.
Alter: 7 Monate. Entfernung: 850 km. Richtung : W—SW.
13. Pull; Ring Nr. 14.093; beringt 13. V. 1926..Apaj. Erlegt 12.
II. 1927 bei Sa Torreta, Insel Menorca (Balearen), Spanien. Mittei-
lung von E. Castanos.
Alter: 9 Monate. Entfernung: 1450 km. Richtung: SW.
14. Pull.; Ring Nr. 19.033 ; beringt 2. V. 1926. Ürb ő. Erlegt 25. IL.
1928. Pieve del Cairo, Prov. Lomellina, Italien. Mitteilung von Lurer Rossi.
Alter: 1 Jahr. Entfernung: 800 km. Richtung: SW.
DE
68 JAKOB SCHENK
15. Pull.; Ring Nr. 19.853 ; beringt 25. IV. 1926. Apaj. Erlegt 3. III.
1927. La Palme, Dep. Aude, Frankreich. Le Chasseur Francais 1927, p. 269.
Alter: 11 Monate. Entfernung: 1350 km. Richtung: W—SW.
16. Pull.; Ring Nr. 40.060 ; beringt 20. VI. 1927. Szunyog. Erlegt
22. IX. 1927. Nantes, Frankreich. Mitteilung von Dr. EMERICH VADASZ.
Alter: 3 Monate. Entfernung: 1620 km. Richtung: W.
17. Pull.; Ring Nr. 40.055 ; beringt 10. VI. 1927. Apaj. Gefunden
27. VII. 1927. Masi Torello, Ferrara, Italien. Mitteilung von Dr. A.
BENNATI und Örvös BALÁZS.
Alter: 2 Monate. Entfernung : 680 km. Richtung: SW.
18. Pull.; Ring Nr. 40.003 ; beringt 17. V. 1927. Szunyog. Erbeutet
26. X. 1927. Furbara, Prov. Rom, Italien. Mitteilung von A. MESTICI.
Alter: 5 Monate. Entfernung: 830 km. Richtung: SW.
19. Pull.; Ring Nr. 37.706; beringt 20. VI. 1927. Ürbé. Erlegt
Dez. 1927 bei Zeraia, Algir. Le Chasseur Francais 1928, p. 77.
Alter: 6 Monate. Entfernung : 1600 km. Richtung: SW.
20. Pull.; Ring Nr. 40.050; beringt 10. VI. 1927. Apaj. Erlegt
März 1928. Tiaret, Algir. Le Chasseur Francais 1928, p. 140.
Alter: 10 Monate. Entfernung : 2050 km. Richtung: SW.
Totanus calidris L. — Rotschenkel.
1. Brutvogel; Ring Nr. 6201; beringt von mir; vom Nest gefangen
18. IV. 1914. Ürb ő. Erlegt 2. VII. 1928 bei Hajdunänäs. Mitteilung von
JULIUS LAKNER.
Alter: 14 Jahre. Entfernung: 165 km. Richtung: O—NO.
2. Pull.; Ring Nr. 19.037; beringt von mir 2. V. 1926. Ürb ő.
Erlegt Nov. 1926. S. Ferdinando di Puglia, Prov. Foggia, Italien.
Mitteilung von G. PrazzOLLA fu LEONARDO.
Alter: 6 Monate. Entfernung: 750 km. Richtung : S—SW.
3. Brutvogel: Ring Nr. 29.078; beringt von mir; vom Nest gefangen
7. V. 1927 Urb6. Erlegt Jan. 1928 beim See Fetzara, Prov. Con-
stantine, Algir. Le Chasseur Francais 1928, p. 11.
Alter: 8 Monate. Entfernung : 1550 km. Richtung : SW.
Limosa aegocephala Brcusr. — Uferschnepfe.
Alle von mir beringt.
1. Brutvogel; Ring Nr. 19.418; vom Nest gefangen 22. V. 1924.
Ürbö. Am Nest wieder gefangen 13. V. 1926 ebendort und genau in
derselben Gemarkung.
2. Brutvogel; Ring Nr. 19.688; vom Nest gefangen 2. V. 1926.
Ürbö. Wieder vom Nest gefangen 17. V. 1927 ebendort, jedoch in einer
anderen Gemarkung, ca, 2 km vom urspriinglichen Nistplatz entfernt.
VOGELBERINGUNGEN IN UNGARN 1926-27. 69
3. Brutvogel; Ring Nr. 19.681; beringt 2. V. 1926. Urb6. Erleg.
30. V. 1927 ebendort, ca 3 km vom Nistplatz.
4. Pull.; Ring Nr. 28.081; beringt 20. VI. 1927. Szunyog. Erlegt
Juni 1928. Ürb ő.
Alter: 1 Jahr. Entfernung: 10 km. Richtung: SO.
5. Brutvogel; Ring Nr. 28.314; beringt 17. V. 1927. Ürb ő. Erlegt
10. IV. 1928. Molinella, Prov. Bologna, Italien. Bericht von VITT. FORLANT.
Alter: 11 Monate. Entfernung: 700 km. Richtung: W—SW.
Plegadis falcinellus L. — Brauner Sichler.
1. Pull.; Ring Nr. 27.703; beringt von mir 5. V1I.1926am Kisbalaton.
Erlegt 28. VII. 1926. Ssamara, Russland. Mitteilung von Dr. E. STRESE-
MANN auf Grund der Veröffentlichung des „Uragus“ 1927, p. 35.
Alter: 1 Monat. Entfernung : 2600 km. Richtung : O—NO.
2. Pull.; Ring Nr. 27.524; beringt von L. SzEMERE 15. VI. 1926
am Kisbalaton. Erlegt 11. IX. 1926. Breda, Holland. Mitteilung von
Dr. E. D. von Oort.
Alter: 3 Monate. Entfernung: 1050 km. Richtung: NW.
3. Pull.; Ring Nr. 27.515; beringt von L. SZEMERE 15. VI. 1926
am Kisbalaton. Erlegt 9. IX. 1926. Oost Voorne, Holland. Mitteilung
vou Pi: A. Hens.
Alter: 3 Monate. Entfernung: 1100 km. Richtung: NW.
4. Pull.; Ring Nr. 27.519; beringt von L. Szemere 15. VI. 1926
am Kisbalaton. Erlegt Herbst 1926. bei Sylte, Surnadal, Norwegen.
Mitteilung von L. R. Narvia.
Alter; 3 Monate. Entfernung : 1900 km. Richtung : N—NW.
5. Pull.; Ring Nr. 40.592; bermgt von K. Warca 17. VI. 1927
am Kisbalaton. Erlegt Kisiljevo, Pozarevac, Serbien 5. VIII. 1927.
Mitteilung von F. MÜLLER.
Alter: 2 Monate. Entfernung: 400 km. Richtung : SO.
6—9. Ringnummer unbekannt. Der Ornithologe KoLoman WARGA
und der Wächter der Edelreicherkolonie J. Guzy4s sahen gelegentlich der
Beringungen am 18. V1.1927. 4 Stck. Ringvögel. Mit Hilfe des Feldstechers
waren die Ringe deutlich zu sehen, darunter auch ein Kupferring.
Platalea leucorodia L. -— Löffelreiher.
1. Pull. ; Ring Nr. 9552 ; beringt am 28. V. 1925. am Kisbalaton.
Erbeutet 18. V. 1928 bei Ujozora (Uzdin), auf jugoslavischem besetzten
Gebiet. Mitteilung des JAGDVEREINS UZDIN.
Alter: 3 Jahre. Entfernung: 300 km. Richtung: SO.
70 JAKOB SCHENK
2. Pull. ; Ring Nr. 32.908 ; beringt am 21. V. 1927 am Kisbalaton.
Erbeutet 19. VII. 1927. Bellye, jugosl. besetztes Gebiet. Mitteilung von
PROF. J. PLANGIÉ.
Alter: 2 Monate. Entfernung: 170 km. Richtung: SO.
3. Pull.: Ring Nr. 32.911; beringt 21. V. 1927 am Kisbalaton.
Erlegt 5. V. 1928. Santi-Quaranti, Albanien. Mitteilung von Luca
MIMBELLI.
Alter: 1 Jahr. Entfernung: 700 km. Richtung : S—SO.
4. Pull.; Ring Nr. 32.902; beringt 21. V. 1927 am Kisbalaton
Erlegt 10. V. 1928. Sambiase, Catanzaro, Italien. Mitteilung von
Panzio SALVATORE fu PIETRO.
Alter: 1 Jahr. Entfernung : 850 km. Richtung: S.
5. Pull.; Ring. Nr. 8.476; beringt von K. Warea 29. V. 1927 am
Kisbalaton; erlegt 5. VIII. 1927 bei Gombos, jugosl. besetztes
Gebiet. Mitteilung von STEFAN KOMÁROMI.
Alter: 2 Monate. Entf.: 200 km. Richtung : SO.
Ciconia alba Buchst. — Weisser Storch.
1. Pull.; Ring Nr. 6.060; beringt von mir 11. VII. 1913 Ballony,
Kom. Gvör. Tot gefunden 1917 in Middelburg, Transvaal, Südafrika.
Mitteilung von J. May.
Alter: 4 Jahre. Entf.: 7300 km. Richtung: S—SO.
2. Pull.; Ring Nr. 6.345; beringt von mir 3. VII. 1914 Tiszatarjän.
Erbeutet April 1915, Armant, Oberägypten. Mitteilung von B. LEBNAN.
Alter: 9 Monate. Entf.: 2700 km. Richtung : SO.
3. Pull.; Ring Nr. 8.674; beringt von A. Puarray 7. VII. 1915
Tiszatarjän; tot gefunden 1922 auf der Rooiwal Farm, Rusten-
burg, Transvaal, Südafrika. Mitteilung von G. W. BANDINET.
Alter: 7 Jahre. Entfernung: 8250 km. Richtung: S—SO.
4. Pull.; Ring Nr. 6.649; beringt von I. WAHL im Sommer 1916
Apatin; erlegt 30. V. 1926 Szigetcsép, Kom. Pest. Mitteilung von
B. MITTERMANN.
Alter: 10 Jahre. Entfernung: 170 km. Richtung: N.
5. Pull.; Ring Nr. 7.217; beringt von E. AcäAmpr 1. VII. 1922
Szederkény, Kom. Baranya; tot gefunden 10. VII. 1926 Alexandra-
Puszta, Kom. Somogy. Mitteilnng der Herrschaft Erdöesokonya.
Alter: 4 Jahre. Entf.: 75 kın. Richtung: W.
6. Pull.; Ring Nr. 9.379; beringt von Dr. J. THOBIAS 19. VI. 1925
Komjati, Kom. Abauj-T. Verwundet gefangen Herbst 1925 Berek-
böszörmänvy, Kom. Bihar. Mitteilung von BELA Dorner u. Rosa BEREI.
Alter: 3 Monate. Entf.: 170 km. Richtung: S—SO.
VOGELBERINGUNGEN IN UNGARN 1926—27. 7%
7. Pull.; Ring Nr. 9.387. beringt von Dr. G. THòBIAS 24. VI. 1925
Vilmäny, Kom. Abauj-T.; erbeutet 30. V. 1926 Lezimir, Mitrovica,
Jugoslavien. Mitteilung von PERA SISKOVIC.
Alter: 11 Monate. Entf.: 410 km. Richtung: S—SW.
8. Pull.; Ring Nr. 9.373; beringt von Dr. G. THòBIAs, Komjäti,
Kom. Abauj-T.; erbeutet 1926 in Adua, Nord-Abessinien. Mitteilung des
abessinischen Ras TAFARI im Wege des österr. Konsuls von Appis
ÄBEBA.
Alter: 1 Jahr. Entf.: 4250 km. Richtung: S—SO.
9. Pull.; Ring Nr. 9.348; beringt 18. VI. 1925 von Dr. J. THOÒBIAS,
Bödvaräkö, Kom. Abauj-T.; im Hagelsturm umgekommen 23. II.
1927 Mount Frere, Kapland. Mitteilung des The Kaffrarıan Museum.
Alter: 1 Jahr 8 Monate. Entf.: 8.800 km. Richtung: S—SO.
10. Pull.; Bing Nr. 9.612; beringt von I. KrgALy 15. VII. 1926 in
Räbaszovät, Kom. Sopron; tot gefunden 1.1. 1927 Serowe, Kanya,
Bechuanland, Südafrika. Mitteilung der Budapester englischen Gesandt-
schaft.
Alter: 6 Monate. Entfernung: 8150 km. Richtung : S—SO.
11. Pull.; Ring Nr. 32.603; beringt von LavısLaus Fazexas 9. VII.
1926 Ürbö; tot gefunden 9. IL 1927 Schuinsdrift, Transvaal,
Südafrika. Mitteilung von THE Farmers WEEKLY.
Alter: 7 Monate. Entfernung : 8150 km. Richtung: S—SO.
12. Pull.; Ring Nr. 9.909; bering von Dr. J. THOBIAS 8. VII. 1926
Komjati, Kom. Abauj-T. Erbeutet 1. X. 1926 Kassala, Sudan.
Mitteilung von H. C. BROCKLEHURST.
Alter: 3 Monate. Entf.: 4200 km. Richtung: SO.
13. Pull.; Ring Nr: 9.129; beringt 19. VI. 1926 von E. Kasiczy,
Tarpa, Kom. Bereg; erbeutet 14. II. 1927 Roseires, Sudan; Mitteilung
des Game Preserv. Dep., Khartoum.
Alter: 7 Monate. Entf.: 4250 km. Richtung : S—SO.
14. Pull.; Ring Nr. 41.376; beringt von M. BuaAskö 7. VII. 1927
Sari, Kom. Pest; tot gefunden 26. VII. 1927 Ferdinandovo, Bul-
garien. Mitteilung von Dr. I. BurkscnH.
Alter: 2 Monate. Entf.: 650 km. Richtung : SO.
15. Pull.; Ring Nr. 41.068; beringt von Dr. G. THésrds 13. VII. 1927
Csobad, Kom. Abauj-T. Erbeutet August 1927 Roman, Bulgarien-
Mitteilung von Dr. I. BurescH.
Alter: 1 Monat. Entf.: 650 km. Richtung : SO.
16. Pull; Ring Nr. 32.563; beringt 8. VIII. 1927 von G. BArsony.
Gelej, Kom. Borsod. Erlegt 2. IX. 1927 Nagyrozvagy, Kom. Zemplen.
Mitteilung von G. BÁRSONY.
Alter: 1 Monat. Entf.: 100 km. Richtung: NO.
JAKOB SCHENK
=]
no
Nycticorax griseus L. — Nachtreiher.
1. Pull.; Ring Nr. 3.542; beringt von K. Warea 27. V. 1927 Kis-
balaton; lebend gefangen 27. VII. 1927 Cs6k6ly, Kom. Somogy.
Mitteilung des Obernotärs von CGsökölvy.
Alter: 2 Monate. Entf.: 50 km. Richtung: SO.
2. Pull.; Ring Nr. 3.546; beringt 27. V. 1927 von K. Warea Kis-
balaton. Erlegt 30. IV. 1928 Govone, Prov. Cuneo, Italien. Mitteilung
von Dr. Giov. MARELLO.
Alter: 11 Monate. Entf.: 800 km. Richtung: SW.
3. Pull.; Ring Nr. 3.528; beringt von K. Warca 27 V. 1927 Kis-
balaton. Gefangen 19. VIII. 1927 Aquileja, Italien. Mitteilung von
Dr. A. MARCHESINI PIEMONTESE.
Alter: 3 Monate. Entf.: 350 km. Richtung: SW.
Ardea cinerea L. — Fischreiher.
1. Pull.; Ring Nr. 8.489; beringt von K. Warea 30. V. 1927
Kisbalaton. Erlegt 25. VII. 1927 Käpolnapuszta. Mitteilung von
D. JAKSICH.
Alter: 2 Monate. Entf.:-20 km. Richtung: SW.
2. Pull.; Ring Nr. 2.862; beringt von K. Warea 17. VI. 1927
Kisbalaton. Erlegt 18. VII. 1927 Felsösegesd. Mitteilung von
P. Buezy.
Alter: 1 Monat. Entf.: 40 km. Richtung: 5.
3. Pull; Ring Nr. 32.819; beringt von K. Warea 30. V. 1927
Kisbalaton; erlegt 21. VII. 1927 Gige. Mitteilung von A. LENKEI.
Alter: 2 Monate. Entf.: 50 km. Richtung: SO.
4. Pull.; Ring Nr. 32.803; beringt von K. Warea 30. V. 1927
Kisbalaton; erlegt 17. VII. 1927 Nemeskeresztur. Mitteilung
von J. SZÉKELY.
Alter: 3 Monate. Entf.: 50 km. Richtung: N.
b. Pull; Ring Nr. 3.350; beringt von K. Warga 29. V. 1927 Kis-
balaton; erlegt 12. VIII. 1927 Labod. Mitteilung von J. PELTZMANN.
Alter: 3 Monate. Entf.: 55 km. Richtung: S—SO.
6. Pull.; Ring Nr. 32.861; beringt von K. Warea 19. VI. 1927
Kisbalaton. Erlegt 27. VIIL 1927 Szigetvär. Mitteilung von Graf
M. ANDRÁSSY.
Alter: 2 Monate. Entf.: 80 km. Richtung: SO.
7. Pull.; Ring Nr. 32.949; beringt von K. Warca 18. VI. 1927
Kisbalaton. Erlegt 4. IX. 1927 Gusztävmüve. Mitteilung von
G. BRANDTNER.
Alter: 3 Monate. Entf.: 90 km. Richtung: SO.
VOGELBERINGUNGEN IN UNGARN 1926—27. 73
8. Pull. ; Ring Nr. 3.345; beringt von K. Warea 28. V. 1927 Kis-
balaton. Erlegt 25. VII. 1927 Börzsönypuszta. Mitteilung von
G. Szüos.
Alter: 2 Monate. Entf.: 110 km. Richtung : SO.
9. Pull.; Ring Nr. 3.334; beringt von K. Warea 28. V. 1927 Kis-
balaton. Erlegt 12. VII. 1927 Pinnye. Mitteilung von H. ScHERG.
Alter: 2 Monate. Entf.: 110 km. Richtung: N—NW.
IONE alls Rings Nr: "8 52 beringt 172 VE 1027) Ki s b'alaton
Erlegt 30. VII. 1927 Dävod, Mitteilung der Püspökpusztaer Gutsver-
waltung.
Alter: 2 Monate. Entf.: 150 km. Richtung: SO.
11. Pull.; Ring Nr. 32.913 ; beringt 21. V. 1927 Kisbalaton. Erlegt
20. VIII. 1927 Cigoé bei Zágráb. Mitteilung von N. RoLna.
Alter: 3 Monate. Entf.: 150 km. Richtung : SW.
12. Pull.; Ring Nr. 3.332; beringt von K. Warea 28. V. 1927
Kisbalaton. Erlegt 22. VII. 1927 Novska, bei Pozega. Mitteilung
von ZıGA HAROSTOVIC.
Alter: 2: Monate. Entf. : 160 km. Richtung : SW.
13. Pull.; Ring Nr. 8.496; beringt von K. Warea 30. V. 1927 Kis-
balaton. Erlegt 16. VIII. 1927 Sajöszentpeter. Mitteilung: von F.
MARTONCSIK.
Alter: 3 Monate. Entf. : 320 km. Richtung : NO.
12° Pull. > Bine Nr. 32.916, beringt 21. Vi. 1927 Risbalaton.
Erlegt 30. VII. 1927 Dwor Gotysz, Chybie, Polen. Mitteilung von
F. KRZEMIECI.
Alter: 2 Monate. Entf.: 400 km. Richtung : NO.
15 Pull, > Ring’ Nr. 3.3183) beringt .vom.K. Wares 27. V. 1927
Kisbalaton. Erlegt 20. X. 1927 Pachino, Sizilien. Mitteilung von
LiBERO BELLOMIA.
Alter: 5 Monate. Entf.: 1.150 km. Richtung : S—SW.
Ardea purpurea L. — Purpurreiher.
1. Pull.; Ring Nr. 298; beringt von V. ScHua im Sommer 1910
Bellyei rét. Erlegt 7. VI. 1926 ebendort. Mitteilung von E. VALKAI.
Alter: 16 Jahre.
2. Pull.; Ring Nr. 29.724; beringt von K. WARGA 29. V. 1927 Kis-
balaton; tot gefunden 17. VII. 1927 Savoly. Mitteilung von J. HOLLÓSY.
Alter: 2 Monate. Entfernung: 10 km. Richtung : 5.
3. Pull.; Ring Nr. 32.847; beringt von K. Warea 15. VIII. 1927
Kisbalaton. Erlegt 15. VIII. 1927 Tapsony. Mitteilung von A. RÉCSEY.
Alter: 2 Monate. Entf. : 30 km. Richtung: S—SO.
74 JAKOB SCHENK
4, Pull.: Ring Nr. 32.827; beringt von K. Warea 19. VI. 1927
Kisbalaton. Erlegt 30. VII. 1927 Iharos. Mitteilung von G. BREUER.
Alter: 2 Monate. Entf.: 40 km. Richtung: S.
5. Pull: Ring Nr. 32.874; beringt von K. Warea 19. VI. 1927
Kisbalaton. Erlegt 16. IX. 1927 Ötteveny. Mitteilung von J. PEcHTor.
Alter: 3 Monate. Entf. : 110 km. Richtung : N—NO.
6. Pull): "Ring Nr. 32.851; beringt von K: Ware4t 197 View i327
Kisbalaton. Erlegt 31. VII. 1927 Poljana, Jugoslavien. Mitteilung
von J. E. Quinz.
Alter: 2 Monate. Entf.: 170 km. Richtung : SO.
7. Pull.; Ring Nr. 29.705; beringt von K. Warca 29. V. 1927
Kisbalaton. Tot gefunden 30. VII. 1927 Seebarn bei Grasenwörth,
Niederösterreich.
Alter: 2 Monate. Entf.: 250 km. Richtung : NW.
8. Pull.; Ring Nr. 2.900; beringt von K. Warea 18. VI. 1927
Kisbalaton. Erlegt 15. VIII. 1927 Slawkow, Olkusz, Polen. Mit-
teilung von I. ABRAMOWICZ.
Alter: 2 Monate. Entf.: 450 km. Richtung : N—NO.
9. Pull.; Ring Nr. 3433; beringt von K. Warea 29. V. 1927 Kis-
balaton. Erlegt 5. IX. 1927 Greiffenberg, Schlesien, Deutschland.
Mitteilung von N. EHRIG.
Alter: 3 Monate. Entf. : 500 km. Richtung : NW.
10. Pull.; Ring Nr. 2899; beringt von K. Warea 18. VI. 1927
Kisbalaton. Erlegt 7. X. 1927 Lanciano, Chieti, Italien. Mitteilung
von Cav. Arv. CARLO DE LEONARDIS.
Alter: 4 Monate. Entf. : 550 km. Richtung : S—SW.
Li. Pull.; Ring Nr..2877; beringt von K. WareA.18.3E71927
Kisbalaton. Erlegt 15. X. 1927 Salerno, Italien. Mitteilang von
GAETANO ARIGHANO. ;
Alter: 4 Monate. Entf.: 700 km. Richtung : S—SW.
Egretta alba L. — Silberreiher.
1. Pull.; Ring Nr. 8463; beringt von KoLoman WarGa 29. V. 1927
Kisbalaton. Tot gefunden 27. VI. 1927 ebendort. Mitteilung von J. GULYÁS.
Alter: 1 Monat.
2. Pull.: Ring Nr. 32.945; beringt von K. Warea 18. VI. 1927
Kisbalaton. Tot gefunden 24. VII. 1927 ebendort. Mitteilung von J. GULYÁS.
Alter: 1 Monat.
3. Pull.; Ring Nr. 8467; beringt von K. Warea 29. V. 1927 Kis-
balaton. Tot gefunden Sept. 1927 Pellerd. Mitteilung von Dr. E. Unerr.
Alter: 4 Monate. Entf.; 100 km. Richtung : SO.
VOGELBERINGUNGEN IN UNGARN 1926—27. 73
4. Pulls; Ring Nr. 32.925; "berngt von mir. 21. V. 1927 Kis-
balaton. Tot gefunden Sept. 1927 Pellérd. Mitteilung von Dr. E.
UNGER.
Alter: 4 Monate. Entf.: 100 km. Richtung: SO.
by Pulls hing Nr. 02.9295 keringt von mir 21. V.. 1927 Kis-
balaton. Erlegt 15. IX. 1927 Lebeny. Mitteilung von E. Foppr.
Alter: 4 Monate. Entf.: 120 km. Richtung : N—NO.
6. Pull. ; Ring Nr. 40.685; beringt von K. Warea 18. VI. 1927 Kis-
balaton. Erlegt 2. VIII. 1927 Kémes. Mitteilung von K. SEBŐK.
Alter: 2 Monate. Entf. 130 km. Richtung: SO.
7. Pull.; Ring Nr. 8.462; beringt von K. Warea 29. V. 1927 Kis-
balaton. Erlegt 28. VIII. 1927 Marchegg. Mitteilung des Marchegger
Forstamtes.
Alter: 3 Monate. Entf.: 180 km. Richtung : N.
8. Pull.; Ring Nr. 2.885; beringt von K. Warea 18. VI. 1927 Kis-
balaton. Erlegt 12. VII. 1927 Morvaszentjänos. Mitteilung von
P. MAXIAN.
Alter: 2 Monate. Entf.: 220 km. Richtung: N.
9. Pull. ; Ring Nr. 2.890; beringt von K. Warga 18. VI. 1927 Kis-
balaton. Erlegt 23. XII. 1927 Reljevo, Sarajevo. Mitteilung von
Dr. STR. BOLKAY.
Alter: 6 Monate. Entf.: 320 km. Richtung : 5— 50.
10> Poll Kung Nr. 32.935): berinst 21 N: A927 Kisbalaton.
Erlegt 17. XI. 1927 Portogruaro, Italien. Mitteilung von ARNOLDO
IBERATI.
Alter: 6 Monate. Entf.: 350 km. Richtung: SW.
11. Pull.; Ring Nr. 8.469; beringt von K. Warea 29. V. 1927
Kisbalaton. Erlegt 28. XII. 1927 Montalto di Castro, Italien.
Mitteilung von Cav. Pror. Dorr. GUIDO ANICHINI.
Alter: 7 Monate. Entf.: 650 km. Richtung : SW.
12. Pull.; Ring Nr. 8.465; beringt von K. WarGa 29. V. 1927 Kis-
balaton. Erlegt 10. IV. 1928 Valona, Albanien. Mitteilung von
B. ST. DHIAMANDI.
Alter: 11 Monate. Entf.: 750 km. Richtung: S—SO.
13. Pull.: Ring Nr. 40.681; beringt von K. Warea 18. VI. 1927
Kisbalaton. Erlegt 25. XI. 1927 Cagliari, auf der insel Sardinien.
Mitteilung von E. Grasst.
Alter: 5 Monate. Entf.: 1050 km. Richtung : SW.
14. Pull.; Ring Nr. 2.888; beringt von K. Warea 18. VI. 1927
Kisbalaton, Erlegt 19. XII. 1927 Zéryphos, Cycladen, Griechenland.
Mitteilung von A. PANDELI LIvANIOS.
Alter: 6 Monate. Entf.: 1200 km. Richtung : SO.
76 JAKOB SCHENK
15. Pull.; Ring Nr. 8.471; beringt von K. Warea 29. VI. 1927
Kisbalaton. Tot gefunden Sept. 1927 Tüskespuszta, Kom. Baranya.
Mitteilung von Dr. E. UnGER.
Alter: 4 Monate. Entf.: 100 km. Richtung : SO.
Zu erwähnen wäre noch, dass bei Tüskes sich 5 Stück zeigten,
davon wurde von unbekannten Tätern 1 Stück geschossen, der Kadaver
aber nicht mitgenommen. Dasselbe geschah auch bei Pellerd, wo sich 12
Silberreiher längere Zeit ungestört aufhielten, bis wieder unbekannte
Täter 3 Stück abschossen, darunter 2 Ringvögel.
Phasianus colchicus L. — Fasan.
1. Brutvogel; Ring Nr. 9.424; beringt von G. Breuer 3. IV. 1926
Fertöräkos. Erbeutet 1. VI. 1926 ebendort.
2. Brutvogel ; Ring Nr. 29.570; beringt von G. Breuer 11. II. 1927
Sopron. Erlegt 7. X. 1927 Lakfalva. Mitteilung von L. Heınzı.
Alter: 8 Monate. Entfernung: 13 km. Richtung : SW.
Perdix cinerea LarH. — Rebhuhn.
Aus Komotau, Tschechoslowakei, importierter und zur Blutauffrischung
ausgesetzter Vogel: Ring Nr. 4.420; beringt von L. Bonranpr 23. IL
1923 Eperjes. Erlegt 5. IX. 1926 ebendort.
Alter: 3 Jahre 6 Monate.
Columba palumbus L. — Ringeltaube.
Pull. ; Ring Nr. 16.171; beringt von J. Warzez 3. XI. 1926. Nagy-
csákány Erlegt 22. VII. 1927 Rätöt.
Alter: 9 Monate. Entfernung : 5 km. Richtung: W.
Astur palumbarius L. — Hühnerhabicht.
Pull. ; Ring Nr. 2.851 ; beringt von G. BREUER 14. VI. 1926 Brenn-
berg. Erlegt 20. IV. 1927 Nagyczenk. Mitteilung von L. MAILÁTA.
Alter: 10 Monate. Entf.: 16 km. Richtung: S—SO.
Accipiter nisus L. — Sperber.
Ad.; Ring Nr. 19.009 und 29.034 ; beringt von K. Warea 8. II. 1927
Budapest; erbeutet 18. III. 1927 Kispest. Mitteilung von F. CERVA.
Alter: 1 Monat. Entf.: 6 km. Richtung: SO.
Buteo communis Lrssox. — Mäusebussard.
Ad.; Ring Nr. 3.359; beringt von G. Brever 6. II. 1927 Sopron.
Lebend gefangen und in Freiheit gesetzt ebendort 23. III. 1927.
VOGELBERINGUNGEN IN UNGARN 1926—27. FAT
Haliaëtus albicilla L. — Seeadler.
Pull. ; Ring Nr. 26; beringt von A. Spress Juni 1925 Zorileni,
Barlad, Rumänien. Erlegt Juli 1925 Palmasan, Constanza, Rumänien.
Ansı dem: A°-0:02at vom 12. VIl-1925.
Alter: cca 3 Monate. Entf.: 260 km. Richtung: S.
Falco subbuteo |. — Baumfalke.
Pull. ; Ring Nr. 4.043; beringt von Dr. J. THOBIAS 24. VII. 1925
Alsöfügöd. Tot gefunden 17. VII. 1926 Forrò, in der Nähe des
Beringungsortes.
Alter: 1 Jahr:
Cerchneis tinnunculus L. — Turmfalke.
Ad.; Ring Nr. 19.817; beringt von E. KaBAozy 12. IL 1927 Tarpa:
nach zwei Wochen ebendort erbeutet.
Cerchneis vespertinus L. — Rotfussfalke.
Pull. ; Ring Nr. 14.107; beringt von Z. RHEDEY 6. VII. 1924 Er-
patak. Erbeutet 9. V. 1926 Nyiregyhaza. Mitteilung von L. Naey.
Alter: 1 Jahr 10 Monate. Entf.: 20 km. Richtung : N.
Asio otus L. — Waldohreule.
Ad. ; Ring Nr. 27.501 ; beringt von E. KasAczy 8. X. 1926 Tarpa.
Erbeutet ebendort nach 3 Monaten.
Syrnium aluco L. — Waldkauz.
Ad. ; Ring Nr. 2.845; beringt von G. BREUER 10. V. 1926 Brenn-
berg; lebend gefangen und freigelassen ebendort nach 11 Monaten.
Athene noctua Scor. — Steinkauz.
Ad.; Ring Nr. 19.816; beringt von E. KaBAczy 10. X. 1926 Tarpa.
Erlegt nach 5 Monaten ebendort.
Strix flammea guttata Breum. — Schleiereule.
1. Ad.; Ring Nr. 3.357; beringt von G. BrEUER 6. III. 1927 Sopron.
Lebend gefangen und freigelassen ebendort nach 2 Wochen.
2. Pull.; Ring Nr. 28.221; beringt von A. GrarrL 21. VI. 1927
Kétkutk6z. Tot gefunden 8. XI. 1927. Porosz16. Mitteilung von J. Ronay.
Alter: 5 Monate. Entf.: 8 km. Richtung : SO.
3. Pull.; Ring Nr. 28.222; beringt von A. GRAFFL 21. VI. 1927
Ketkütköz; lebend gefangen und freigelassen 5. II. 1928 Zabar.
Kom. Nógrád. Mitteilung von N. Kier.
78 JAKOB SCHENK
Alter: 8 Monate. Entf.: 60 km. Richtung : NW.
2. und 3. Geschwister!
4. Pull.; Ring Nr. 17.088; beringt von K. Krausz 15. VII. 1927
Fürged; lebend gefangen und freigelassen 19. XI. 1927 Kurd, Kom.
Tolna. Mitteilung von Dr. L. SZUTTER.
Alter: 4 Monate. Entf.: 30 km. Richtung: 5.
Hirundo rustica L. — Rauchschwalbe.
1. Pull.; Ring Nr. 15467; beringt von E. AcArpr 17. VI. 1922
Mariakéménd; nistete Sommer 1924 in Véménd. Mitteilung von
B. Hrsz.
Alter: 2 Jahre. Entfernung: 18 km. Richtung: SW.
2. Pull.; Ring Nr. 15.090; beringt von mir 7. VI. 1923 Ürbö,
nistete im Juli 1925 auf Ürbö, Pallagi tanya. Mitteilung von L. FAZEKAS.
Alter: 2 Jahre. Entf. : 2 km. Richtung : O.
3. Nistender Brutvogel ; Ring Nr. 17.512 ; beringt von mir 21. V. 1924
Ürbö; nistete an ebendemselben Hause 25. IV. 1926.
4. Nistender Brutvogel; Ring Nr. 32.131; beringt von mir 14. VI.
1926 Ürbö; nistete an demselben Hause 21. IV. 1927.
5. Nistender Brutvogel; Ring Nr. 35.952; beringt von mir 21. IV.
1927 Ürbö: nistete an demselben Hause 1. V. 1928.
6. Nistender Brutvogel ; Ring Nr. 22.201; beringt von J. WALZEL,
Nagvesäkäny 9. VIII. 1924 zusammen mit seinem Ehegatten; nistete in
ebendemselben Nest 14. Juli 1925 mit einem unberingten Gatten ; mit
diesem später beringten zweiten Gatten im nimlichen Neste brütend 13.
VI. 1926.
7. Nistender Brutvogel; Ring Nr. 22.208; beringt von J. WALZEL,
Nagycsakany, 4. VII. 1925, Gatte beringt mit Nr. 22.201 (siehe
Nr. 6); brütete mit demselben im alten Nest 13. VI. 1926.
8. Nistender Brutvogel; Ring Nr. 22.209; beringt von J. WALZEL,
Nagycesäkäny, 17. VIII. 1925, nistete ebendort 17. VI. 1926.
9—10. Brutpaar; Ring Nr. 22.844, resp. 22.831; beringt von E.
KaBAczy, Hete, 17. VI. 1925, wieder als Brutpaar angetroffen 22. IV. 1926.
Muscicapa collaris Brcusr. — Halsbandfliegenschnäpper.
Am Neste gefangenes © : Ring Nr. 32.487; beringt von K. Warea
16. V. 1927 Budapest, Angolkert; brütete im demselben Garten
au»: 1928.
Pica rustica Scor. — Elster.
Pull.; Ring Nr. 23.969 ; beringt von K. Warea 15. VI. 1926 Buda-
pest, Avipark; am Beringungsort tot gefunden 14. VII. 1926.
VOGELBERINGUNGEN IN UNGARN 1926—27. 79
Garrulus glandarius L. — Eichelhäher.
Ad.; Ring Nr. 34.746; beringt von G. Brever 21. III. 1927
Sopron; erlegt ebendort 3. VII. 1927.
Oriolus galbula L. — Pirol.
Pull.; Ring Nr. 18.363; berinst won Pi Monimr 22. VI. 1923
Szeged. Erbeutet 6. V. 1923 Alcamo, Sizilien. Mitteilung von G.
SETTEPANI.
Alter: 5 Jahre. Entfernung : 1100 km. Richtung : SW.
Pastor roseus L. — Rosenstar.
1. Pull.; Ring Nr. 30.140; beringt von mir 6. VII. 1925 Karcag;
erlegt 10. VII. 1926. Adana, Kleinasien. Mitteilung von M. EcHREF.
Alter: 1 Jahr. Entfernung : 1700 km. Richtung : SO.
2. Pull.; Ring Nr. 27.381; beringt von mir 30. VI. 1925 Nova].
Erbeutet 28. IV. 1926 Lahore, Indien. Mitteilung von THE KARACHI
Motor Works.
Alter: 10 Monate. Entfernung : 5000 km. Richtung : O—SO.
Passer domesticus L. — Haussperling.
1—2. Ad.; Ring Nr. 10.636, resp. 10.637 ; beringt von L. BoHRANDT
17.11.1921 Eperjes; gefangen 21. II. 1923 ebendort.
3. Ad.; Ring Nr. 11.086; beringt von L. Bonranpr 28. I. 1922
Eperjes; gefangen 2. II. 1923 ebendort.
4. Ad.; Ring Nr. 11.093; beringt von L. Bonranpr 9. II. 1922
Eperjes, gefangen 2. II. 1923 ebendort.
5. Ad.; Ring Nr. 12.514; beringt von L. Bouranpr 21. II. 1923
Eperjes; gefangen ebendort 29. XII. 1923.
6. Pull; Ring Nr. 12.592 ; beringt von L. Bonranpr 20. V. 1925
Eperjes; erlegt-ebendort 15. VI. 1926.
Coccothraustes vulgaris Parr. — Kirschkernbeisser.
Altes &; Ring Nr. 23.645; beringt von K, Wares 24. IV. 1926
Budapest, Hüvösvölgy. Erbeutet 30. X. 1927 Les Omergues,
Sisteron, in dem franz. Dep. Basses Alpes. Mitteilung von IMBERT FREDERIC.
Alter: 1 Jahr 6 Monate. Entfernung: 1100 km. Richtung : SW.
Carduelis elegans Srepu. — Stieglitz.
1. Altes 2; Ring Nr. 23.350; beringt von K. Warea 21. XI. 1925
Albertfalva; gefangen und freigelassen 28. II. 1926 Kispest. Mit-
teilung von FR. Crrva.
80 JAKOB SCHENK
Alter: 3 Monate. Entf.: 10 km. Richtung : 0.
2. Altes 7; Ring Nr. 23.572; beringt von K. Warea 7. II. 1926
Budapest, Tiergarten. Gefangen und freigelassen 28. II. 1926
Kispest. Mitteilung von Fr. CERVA.
Alter: 3 Wochen. Entf. : 10 km. Richtung : 50.
Emberiza citrinella L. — Goldammer.
Altes ©: Ring Nr. 22.118; beringt von K. Warea 28. V. 1925
Budapest, Hüvösvölgy. Gefangen und freigelassen ebendort 24. IV. 1926
Sitta europaea caesia Wour. — Kleiber.
1. Ad.; Ring Nr. 12.386; beringt von L. Bonranpr 2. XII. 1922
Eperjes. Gefangen ebendort 18. II. 1923.
2. Juv.; Ring Nr. 36.688; beringt von K. Warea 25. VI. 1927
Budapest, Zugliget; gefangen und freigelassen von G. MOLNÁR
Budakeszi 22. X. 1927.
Alter: 4 Monate. Entf.: 5 km. Richtung : W.
Parus major L. — Kohlmeise.
1. Ad.; Ring Nr. 23.098; beringt von G. BREUER 26. I. 1926
Brennberg; wieder gefangen ebendort 20. III. 1926.
2. Ad. ;Ring Nr. 34.849; beringt von P. MÜLLER 5. IV. 1927 Szeged;
brütete ebendort 24. V. und 6. VII. 1927; bei der zweiten Brut mit
einem anderen Gatten.
3. Ad.; Ring Nr. 22.645; beringt von J. Pawnas, Sashalom
29. XI. 1925; ebendort gefangen 8. XI. 1926 und 8. XII. 1927.
4. Ad.; Ring Nr. 22.651; beringt von J. PAwLAs, Sashalom 11.
XII. 1925; ebendort gefangen 9. I. 1927.
5. Ad.; Ring Nr. 10.934; beringt von L. BogranpT 24. I. 1920
Eperjes; am Futterplatz gefangen ebendort 19. XII. 1922 und 18. II. 1923.
6. Ad.; Ring Nr. 12.385; beringt von L. Bouranpt 2. XII. 1922
Eperjes; am Futterplatz gefangen ebendort 21. II. 1923. |
Beringungen von Ernst KaBiczy in Tarpa:
7—20. Alte Vögel. Beringt zwischen 8. IX. und 24. XI. 1927;
ebendort am Futterplatz gefangen zwischen dem 8. X. und 29. XII. 1927.
Ring Nr. 38.908, 09, 15, 17, 19, 22, 23, 24, 26, 29, 46, 52, 67, 72.
21--25. Am Futterplatz gefangene alte Vögel; beringt zwischen 1.—23.
XI. 1926. Ebendort am Futterplatz gefangen zwischen 5.—27. L 1927.
Ring Nr. 18.506, 08, 09, 13, 14.
26—46. Am Futterplatz gefangene alte Vögel; beringt 17. XI. 1926
bis 18. II. 1927 ; ebendort am Futterplatz gefangen zwischen dem 4. XII.
VOGELBERINGUNGEN IN UNGARN 1926—27. 81
1926 und 1. II. 1927. Ring Nr. 31.933, 38, 41, 42, 43, 45, 48, 50, 52,
bear Do 62, 71@70, 77, 78, 81, 87, 89, 38.001.
47. Ad.; Ring Nr. 34.561; beringt 30. XI. 1926, ebendort gefangen
db il. und 30. V.11927.
48. Ad. ; Ring Nr. 31.905 ; beringt 17. V. 1926; ebendort gefangen
Preto und: 26. 11, 24. VI 25. X tu. 29. X. 1927.
49. Ad.; Ring Nr. 34.561; beringt 30. XI. 1926; ebendort gefan-
gen 26..II. 1927 u. 30. V. 1927.
hpi Aden Raine Nr 35.513 u. 35.532; bernst 18. IL 1927;
ebendort gefangen 16. VI. 1927 bezw. 24. VI. 1927.
52. Ad.; Ring Nr. 35.690; beringt 23. VI. 1927; ebendort gefan-
seno. X. u. 7. XI, 1927.
Beringungen von Koromax Warga in Budapest:
wo nichts besonderes erwähnt, handelt es sich um Exemplare, die im
Institutspark (,Avipark“) brüteten oder am Futterplatz gefangen
wurden.
53. Am Neste gefangenes 7; Ring Nr. 22.815; der (Gatte erhielt
den Ring Nr. 22.809; beringt 8. V. 1925 ; brütete wieder ebendort 19.
IV. bezw. 20. V. 1926 (mit einem anderen Gatten, Ring Nr. 23.342; siehe
54) und 11. V. 1927, mit demselben Gatten wie 1926 mit Ring Nr. 23.342;
wurde ausserdem noch 29. X. 1925 u. 28. I. 1926 am Futterplatz
gefangen.
54. Altes ©; Ring Nr. 23.342; beringt 9. IX. 1925; am Nest ge-
fangen ebendort 19. IV. u. 10. V. 1926; sein © Nr. 22.815 (s. 53);
wieder am Nest gefangen 11. V. 1927 ebendort mit seinem alten
Gatten; tot gefunden (erfroren) ebendort 19. XII. 1927.
55. Am Nest gefangenes 7; Ring Nr. 22.130; sein © bekam den
Ring Nr. 23.178; beringt 29. V. 1925; nistete wieder ebendort mit dem-
selben © 18. V. 1926 bei der ersten, 1. VI. 1926 bei der zweiten Brut,
weitesr am 11. V. 1927, aber jetzt mit einem anderen Gatten, mit dem
O Nr. 32.442 ; wurde ausserdem am 7. I. 1926 am Futterplatz gefangen.
56. Am Neste gefangenes © ; Ring Nr. 23.178; beringt 20. V. 1925;
sein c" 22.130 (s. 55); gefangen 28. I. 1926 ebendort ; nistete wieder
ebendort mit seinem alten Gatten am 27. IV. 1926 gelegentlich der
ersten, und 1. VI. 1926 bei der zweiten Brut.
57. Am Neste gefangenes © ; Ring Nr. 32.442; beringt 11. V. 1927;
sein © 22.130 (s. 55); ebendort gefangen 22. VII. 1927; am Futterplatz
gefangen 14. XII. 1927; brütete ebendort wieder am 7. V. 1928, aber
jetzt mit einem neuen Gatten, das den Ring Nr. 37.156 bekam (s. 58.)
58. Am Futterplatz. gefangenes altes 7; Ring Nr. 37.156; beringt
14. XII. 1927; brütete ebendort 7. V. 1928; sein 9 ist Nr. 32.442 (s. 57).
Aquila. 6
JAKOB SCHENK
[0 a)
19
59. Altes 7; Ring Nr. 23.531; beringt 16. XII. 1925; brütete
ebendort 10. V. 1926 (s. 60) (erste Brut) und 21. VI. 1926 (zweite Brut),
seine Gattin war in beiden Fällen das © Nr. 23.533 (s. 60); ebendort
gefangen 28. III. 1927 ; brütete ebendort 4. V. 1927, aber jetzt mit einem
anderen ©, das den Ring Nr. 32.426 bekam (s. 61); mit demselben Gatten
und ebendort vollzog es die zweite Brut 6. VII. 1927; wieder gefangen
30.. XII: 1927.
60. Altes © ; Ring Nr. 23.533 ; beringt 18. XII. 1925 ; brütete eben-
dort 19. IV. 1926; sein © trug den Ring Nr. 23.531 (s. 59); auch
die zweite Brut machte es mit dem alten Gatten ebendort 10. VI. 1926;
wieder gefangen ebendort 14. VIII. 1926.
61. Am Nest gefangenes 9; Ring Nr. 32.426; beringt 4. V. 1927.
Sein Gatte war das œ Nr. 23.531 (s. 59); die zweite Brut machte es
ebendort mit seinem alten o 6. VII. 1927.
62. Am Nest gefangenes 9; Ring Nr. 23.710; beringt 3. V. 1926;
sein c" trug den Ring Nr. 23.798 (s. 63) ; brütete ebendort 27. VI. 192
brütete ebendort 18. V. 1928.
63. Am Nest gefangenes ©’; Ring Nr. 23.798; beringt 25. V. 1926;
seine Gattin hat Ring Nr. 23.710 (s. 62); brütete ebendort mit dem-
selben © 27. VI. 1927.
64. Am Nest gefangenes © ; Ring Nr. 32.440; beringt 11. V. 1927;
sein Gatte mit Nr. 32.400 (s. 65); ebendort gefangen 9. VIII 1927 u.
30. XII. 1927: briitete ebendort 7. V. 1928 mit einem neuen Gatten,
dessen Ring Nr, 37.276 ist.
65. Altes o7; Ring Nr. 32.400; beringt 20. IV. 1927; brütete eben-
dort 11. V. 1927 mit seinem mit Nr. 32.440 gezeichneten 9 (s. 64); von
einer Katze gefangen ebendort 7. VII. 1927.
66. Juv.; Ring Nr. 36.734 ; beringt 16. VII. 1927; gefangen eben-
dort 7. VIII. 1927.
67. Altes 7; Ring Nr. 37.087; beringt 21. X. 1927; gefangen
ebendort 3. II. 1928.
68. Altes ©; Ring Nr. 37.159; beringt 16. XII. 1927; tot gefunden
ebendort 27. I. 1928.
69. Altes 7; Ring Nr. 23.823 ; beringt 13. VI. 1925 Hüvösvölgv;
gefangen ebendort 12. V. 1926.
70—71. Altes c" u. © ; Ring Nr. 23.623 u. 23.624; beringt 10. IV.
1926 Hüvösvölgy; als Brutpaar ebendaselbst angetroffen 27. V. 1926.
72. Altes 7; Ring Nr. 23.699; beringt 1. V. 1926 Hüvösvölgv;
tot gefunden ebendort 19. XI. 1926.
73. Altes 7; Ring Nr. 32.489; beringt 16. V. 1927 Angolkert;
brütete mit seinem mit Ring Nr. 32.488 gezeichneten Q; brütete ebendort
mit einem unberingten Gatten 25. V. 1928.
VOGELBERINGUNGEN IN UNGARN 1926—27. 83
Parus palustris Aucr. — Sumpfmeise.
Beringt von E. KaBiczx in Tarpa.
1. Juv.; Ring Nr. 35,697 ; beringt 7. VII. 1927; gefangen ebendort
SEX. 1937 u. 9. 1. 1928.
2—4. Ad. ; Ring Nr. 31.934, 38.904, 38.911; beringt 19. XI. 1926.
4. VIII. 1927, 3. X. 1927; ebendort gefangen 19. II. 1927; 19. VIII.
meno. XI. u. 10. XI. 1927.
5—7. Juv.; Ring Nr. 35.687, 35.686, 35.698 ; beringt 17. VI. 1927,
17. VI. 1927, 7. Vil. 1927; ebendort gefangen 19. VII. 1927, 4. VIII.
Bear X. 1927 7222 Vil oats 20." X28. XE. S29) XI 1927.
Beringt von Lupwic Bouranpt, Eperjes.
8 12, Ades Ring Nev 10.623, 23R, 12372) 12.3827 2.337;
Dermet 7. 11.1921, 12, WM. 19232, 2% 1922, 2. Xie 1922, 2: XII 1922;
ebendort gefangen 2. XII. 1922 ; 18. II. 1923; 18. II. 1923; 18. II. 1923;
18. 11. 1923:
Aegithalos caudatus europaeus Herm. — Schwanzmeise.
1—2. Pull.; Ring Nr. 31.644 u. 31.648; beringt von G. BREUER,
Brennberg 22. V.1926; tot gefunden ebendort 21. VI. u. 26. VII. 1926,
Phylloscopus collybita Vızızu. — Weidenlaubsänger.
1—2. Ad.; Ring Nr. 23.702 u. 36.638; beringt von K. Warea,
Budapest—Hüvösvölgvy, bezw.Zugliget 1. V. 1926 u. 11. VI. 1927;
erbeutet 12. VI. 1926 bezw. 2. VII. 1927, jeder am Beringungsorte.
Turdus musicus L. — Singdrossel.
Juv.; Ring Nr. 34.214; beringt von G. BREvER 16. VII. 1926.
Brennberg; tot gefunden ebendort 12. VIII. 1926.
Saxicola oenanthe L. — Steinschmätzer.
Der in der „Aquila“ Jahrgang 1925/26 auf Seite 50 erwähnte, in
Pantelleria erbeutete Vogel wurde nicht am 14. November, sondern
am 30. Sept. erlegt.
Erithacus titys — Hausrotschwanz.
1—2. Pull.; Ring Nr. 34.228 u. 36.298; beringt von G. BREUER
2. VII. 1926, bezw. 6. VIII. 1927; erbeutet ebendort 27. VII. 1926, bezw.
tee Vl 1927.
Erithacus phoenicurus L. — Gartenrotschwanz.
Beringungen von Konoman Warca in Budapest—Avipark.
1. Pull., wie sich später herausstellte Q; Ring Nr. 17.486; beringt
20. V. 1924; nistete ebendort 8. V. 1925 (sein © Nr. 22.814); brütet
6*
84 JAKOB SCHENK
23. V. 1925, nach Ausfliegen der Jungen auf 4 von einem fremden Brut-
paar okkupierten Eiern (siehe 2).
2. Nistendes X: Ring Nr. 22.814; Gatte des vorigen; beringt 8. V.
1925 ; ebendort gefangen 23. V. 1925 als Gatte von Nr. 17.486 (siehe 1)
und 3. VI. 1925 als Gatte der 9 Nr. 17.486 und 22.813, mit welch
letzterem es in Bigamie lebt, 7 Junge aufzieht. aber gleichzeitig auch
seine frühere Gattin Nr. 17.486 füttert.
3. Nistendes 9; Ring Nr. 23.192; beringt 27. V. 1925; brütete
ebendort 17. VI. 1926.
4. Juv.; Ring Nr. 23.339; beringt 8. VIII. 1925; brütete ebendort
18. V. 1927; der Gatte erhielt den Ring Nr. 23.793 (siehe 5). Brütete
wieder an derselben Stelle 21. V. 1928, aber sein diesmaliger Gatte
war unberingt und erhielt den Ring Nr. 36.504 (siehe 12).
5. Brütendes 9; Ring Nr. 23.793; beringt 20. V. 1926; sein Gatte
trug den Ring Nr. 23.794; briitete ebendort 18. V. 1927, aber mit dem
mit Nr. 23.339 gezeichneten © (siehe 4).
6. Brütendes ©’ ; Ring Nr. 23.794; beringt 20. V. 1926; seine Gattin
erhielt gleichzeitig den Ring Nr. 23.793 (siehe 5); brütete ebendort 18. V.
1927 mit einem unberingten ©, welches den Ring Nr. 36.502 erhielt
(siehe 7). Machte ebendort die zweite Brut wieder mit 9 Nr. 36.502 am
29. VI. 1927. Nistete wieder mit seinem Q Nr. 36.502 am 22. V. 1928.
7. Nistendes 9; Ring Nr. 36.502; beringt 18. V. 1927 als Gattin
von Nr. 23.794; brütete wieder mit demselben Gatten 29. VI. 1927,
sowie 22. V. 1928 (siehe 6).
8. Nistendes ©; Ring Nr. 23.711; beringt 3. V. 1926; ebendort
wieder brütend gefangen 1. VI. 1926.
9—10. Pull.; Ring Nr. 23.943 resp. 23.941; beringt 1. VI. 1926;
ebendort gefangen 15. VI., bezw. 16. VI. 1926.
11. Pull.; Ring Nr. 36.540; beringt 24. V. 1927; als briitendes ©
ebendort gefangen 23. V. 1928.
12. Brütendes © ; Ring Nr. 36.504; beringt 20. V. 1927; sein Gatte
mit Ring Nr. 36.536; brütete ebendort mit seinem X Nr. 23.339 am
22. V. 1928 (siehe 4).
13. Junges 9; Ring Nr. 36.739; beringt 27. VII. 1927; brütete
ebendort 21. V. 1928.
14—15. Brütendes X u. ©: Ring Nr. 36.524 und 36.527; beringt
21. V. 1927 Budapest—Angolkert: nisteten ebendort wieder zu-
sammen 21. VI. 1927, zweite Brut
16. Ad.; Ring Nr. 38.902; beringt von E. KasAozy 19. VII. 1927
Tarpa; gefangen ebendort 11. VIII. 1927.
PALAFARKTIKUS MADARFAJOK TELEPÜLESI VISZONYAI. 85
Erithacus luscinia L. — Nachtigall.
1. Altes o; Ring Nr. 23.155; beringt von K. Warea 15. V. 1925
Budapest—Zentralfriedhof; gefangen und freigelassen ebendort
#2. VIL 1925.
2. Altes ©; Ring Nr. 23.927; beringt von K. Warea 29. V. 1926
Zentralfriedhof; gefangen und freigelassen ebendort
Budapest
15. VV. 1927.
3. Altes ©; Ring Nr. 36.650; beringt von K. Warea 14. VI. 1927
Budapest—Zugliget; gefangen u. freigelassen ebendort 3. V. 1928.
Nehäny palaearktikus madärfaj települesi
viszonyai."
Irta SCHENK JAKAB.
Die Siedlungsverhältnisse einiger Vögel der
palaearktischen Fauna.™
Von JAKOB SCHENK.
Bevezetésül néhány szóval az elöadäsomhoz fölhasznált adatok
eredetét kell érintenem. 4
A madärvonuläs kutatásának elmélyitése és el6bbrevitele céljából
még 1899-ben kezdményezte Mortensen KERESZTÉLY, dan középiskolai
tanár, a madarak gyürüzését, hogy ezzel a módszerrel megismerhessük a
vonuló madarak eladdig teljesen ismeretlen átvonulási területeit és téli
szállásait. Ezt a módszert a madárvonulás tanulmányozásában csakhamar
széles körökben alkalmazták s ennek a révén valóban uj mederbe tere-
lődött a kutatás.
Ezek a gyürüzések azonban az eredeti célon túlmenőleg egyéb értékes
adatokat is eredményeztek elsősorban a madarak ökologiájára vonatkozólag,
igy főleg az életkorra és a települési viszonyokra nézve.
Amikor 1908-ban Magyarországon bevezettem a gyürüzést, mindjárt
kezdetben fölhivtam a munkatársak figyelmét ezeknek az adatoknak a
* Szerző német nyelvü előadása az 1927. szept. hó 8-án Budapesten tartott X.
Nemzetközi Zool. Kongresszus alkalmából. Magyar fordítását a lelkes magyar madär-
jelölő gárda iránt tartozó kötelességből közöljük. Szerk.
** Vortrag gehalten am 8. Sept. 1927 gelegentlich des X. Internat. Zoologen-
Kongresses zu Budapest. Der Original-Vortrag wird in den Verhandlungen des Congresses
erscheinen. Red.
86 SCHENK JAKAB
kiváló fontosságára. Mindjárt feltettem a kérdéseket: vajjon a vonuló
anyamadarak a következő költési idényben visszatérnek-e a régi fészkelő
helyre, az eredeti , biotop"-ba, illetőleg megmaradnak-e állandóan abban az
ugynevezett állandó madarak? A mindenkori új nemzedék hol telepszik meg
fészkelés céljából? Munkatársaink közül többen nagy lelkesedéssel és körül-
tekintéssel vetették magukat ezekre a kiserletekre, igy különösen id. SZEÖTS
BÉLA, akinek ily irányu munkáit a világirodalom is állandóan idézi, továbbá
Pawras GYULA, Dr. Mauxs KArory stb. és legujabban DR. THÓBIÁS GYULA,
aki ebben az irányban jelenleg nagyszabásu kisérleteket folytat alsófügödi
madártani állomásán. Első sorban a könnyen elérhető, tehát nagy számban
jelölhető madárfajokra vetették magukat, igy fecskékre és cinegékre, amelyek
közül nemcsak fiókákat jelöltek, hanem anyamadarakat is. A rákövetkező
esztendőkben aztán rendszeres összefogás utján tudták megállapitani, hogy
visszatértek-é az anyamadarak és fiókák, milyen mennyiségben és az eredeti
fészkelő helytől milyen távolságra helyezkedtek el. A magam részéről ezeket
a kisérleteket kiterjesztettem az Ürbőpusztán fészkelő gázlómadarakra,
bibicekre, cankókra, godákra, széki lilékre stb. A fészkelési idő alatt lefogtam
az anyamadarakat a fészekről s lehetőleg megjelöltem a fiakat is. Ezt az
eljárást néhány éven át folytattam annak a megällapithatäsa céljából, vajjon
visszatérnek-e az anyamadarak a régi fészkelő helyre, illetőleg az új nem-
zedékből mennyi és miként helyezkedik el a családi fészkelő területen.
Ezeknek a rendszeres magyarországi kisérleteknek az eredményeihez
csatoltam azután azokat az adatokat is, amelyeket 25 év lefolyása alatt
Európában, főleg Németországban, Dániában “és Angliában gyüjtöttek.
Az adatok kiválasztásánál első sorban azt vettem tekintetbe, vajjon
az illető faj vonuló, vagy állandó madár. A vonuló fajoknál csak azokat
az adatokat vettem figyelembe, amelyek a fészkelési időszakba estek, az
állandó fajoknál azonban valamennyi adatot figyelembe kellett venni annak
megállapítása céljából,-vajjon az anyamadarak elhagyják-é állandó tartözko-
dási helyüket — biotop-jukat — és másokba költöznek, továbbá hol helyez-
kedik el az új nemzedék, a szülők biotop-jában, vagy egyebütt.
Nagyon fontosak az idevágó vizsgálatok mai természettudományi
nézeteink és elméleteink helyes megitélése szempontjából. Jelenleg majdnem
kivétel nélkül minden ällatfajban föltételezzük a terjeszkedési hajlamot,
különösen a madarakban, amelyekre nézve kiváló helyváltoztatási képes-
ségük következményeként — ugynevezett elterjedési korlátok alig látszanak.
Az ugynevezett izolációt, vagyis a faj teljes elszigeteltségét a leghatalma-
sabb fajátalakitó tényezők egyikének tartjuk. Ebben a feltevésben hallga-
tólagosan bebizonyitottnak vesszük azt, hogy olv fajoknál, amelyek elter-
jedési területén megszakitatlan folytonosságban sorakoznak egymás mellé
a biotopok, mint az egyes törzsek lakóhelyei, ott korlátlanul kereszteződ-
hetnek a különböző törzsek tagjai s ez a kereszteződés aztán megakadá-
PALAFARKTIKUS MADARFAJOK TELEPÜLESI VISZONYAT. 87
lyozza a varietäsok, vagy lassan kifejlödö vältozatok kitenyeszteset, tovabba.
a mutäciök, vagyis a hirtelen fellép6 valtozatok allandosulasat.
Az idevago kiserleti adatokat, amelyek pedig böven rendelkezésre
ällanak, eddig még nem dolgoztäk fel ezeknek a vizsgälatoknak az érde-
kében s éppen ez a tény biztatott jelen fejtegetéseim megirasara. A beve-
zetésben emlitett gyürüzési kisérletek szolgáltatják ugyanis a szükséges
kisérleti adatokat, amelyek már csak azért is alkalmasak erre a célra,
mert 40 madarfajra vonatkozólag közel 1400 adatunk van, tehát oly tekin-
télyes anyaggal rendelkezünk, amely biztos alapot nyujt a vizsgálatok
számára. Ezt az anyagot 4 csoportba osztottam. Az első csoportba soroltam
mindazokat az adatokat, amikor valamely madár, akár fészkelő anyamadar
volt, akár pedig fióka, visszatért a régi fészkelő helyére, ill. szülőhelyére,
illetőleg, ha megmaradtak ezekben. Ebbe a csoportba tartoznak tehát mind-
azok az esetek, amikor a lelőhely a gyürüzési helytől legfeljebb 10 kilo-
méter távolságban van. Ez a határ persze teljesen önkényesen van meg-
szabva, de azt hiszem elég szűkre is. A következő csoportba tartoznak az
50 kilométeren belül talált lelőhelyek, a harmadikba a 100 kilométerig
terjedő, a negyedikbe a 100 kiloméleren túl levő lelőhelyek. A részletes
adatok a 94— 97. lapokon találhatók.
Az első csoportba, tehát a biotop közvetlen környezetébe visszatérők
vagy abban megmaradók csoportjába az összes esetek 80 százaléka esik,
a második csoportra, vagyis a biotop távolabbi környékén találtakra 10".
A harmadik csoportra esett 3-5, a negyedikre pedig 6-5 százalék. A két
utolsó csoport egyedeinek száma, tehát azoké, amelyek a biotoptól jelen-
tékenyebb távolságban helyezkedtek el, szinte elenyésző csekély és jelen-
tőségüket a kereszteződés szempontjából még az a tapasztalat is kisebbiti,
hogy biotopjaiktól messzire elvetődött madarak, úgynevezett eltévedt (Irrgast)
egyének többnyire elpusztulnak még mielőtt szaporithattak volna.
Ezt az eredményt azt hiszem joggal váratlannak vagy frappansnak
lehet minősíteni. Eleve nem látszott valöszinünek az a feltevés, hogy a
biotop-ba való visszatérésre ily nagyfoku kényszer alatt álljanak a könnyü
helyváltoztatással biró madarak. Szinte képtelenségnek látszik az a föltevés,
hogy a madár is a röghöz van kötve, pedig a fenti adatok alapján ebben
nem lehet kételkedni. Tényként kell eifogadnunk azt, hogy a fent felsorolt
fajok mindegyikére nézve az egyes biotopok lakói, vagy az egyes , törzsek"
egymás között szigoruan elkülönitett egységeket — szigeteket — alkotnak,
amelyekből még a legközelebbi törzsek számára is csak kivételesen akad
új telepes vagy szökevény, az u. n. verfelfrissites céljából.
A madaraknak ebben a viselkedésében már régebben törvényszerüséget
véltem felfedezni és elneveztem azt a faji terület optimális kihasználása
törvényének. Ennek a berendezésnek az a következménye, hogy a fajkOzi
harcok a meglevő fészkelési és táplálkozási területek birtokáért a mini
88 SCHENK JAKAB
mumra korlátozódnak. Tudvalevő, hogy minden madárra nézve legnehezebb
az első családalapítás, addig van a legtöbb nehézség, amig beletájékozódott
a biotopjába és helyt tudott állani a fajtársaival folytatott küzdelmekben.
Ha tehát valamely madár oly biotopban telepszik meg, amelyet már
előzetes tapasztalásból jól ismer, akkor az ránézve lényeges előnyöket
jelent, mert egyrészt biztosabban, másrészt nagyobb számban is nevelheti
föl a fajfenntartó utódokat, mint az idegen telepes. Ismeretes dolog, hogy
ujonnan megtelepedő gólyák csak ritkän nevelnek ivadékot a letelepedés
első esztendejében, mert akkor a fészekrakás gondjai miatt többnyire
elkésnek a költéstől.
Az eredeti biotopban való megmaradás kétségtelenül igen jelentős
fajfenntartó tényező, minthogy ennek következtében a faj elterjedési
területének minden alkalmas és egyszer már elfoglalt biotopja a faj
állománya számára megtartható. Másrészt azonban ez a konzervativ irányban
működő tényező kedvezőtlen is lehet a faj szempontjából, minthogy meg-
akadályozza a faj terjeszkedését, ujabb biotopokban való megtelepedését,
valamint elemi csapások vagy emberi beavatkozás következtében elvesztett
biotopok ujböl való meghöditäsät. Az irodalomban számos adatot találunk
arra nézve, hogy egyes biotopok, hä az ott honos törzs kipusztult, végle-
gesen vagy legalább is igen hosszu időn át lakatlanok maradtak. Egyik
legjellegzetesebb példa erre vonatkozólag az, amelyet a hires szibériai
utazó MIDDENDORFF jegyzett fel. Rendkivül érdekes közlésének szó sze-
rinti szövege a következő: ,Hogy valamely madár évről-évre túlnyomóan
mindig visszatér ugyanarra a helyre, abban bizonyára nem szabad kétel-
kedni. Számos közvetlen bizonyitékunk van erre. Közvetett bizonyitékot is
szereztem erre nézve oly módon, hogy a Livlandban gyakran fészkelő
sárszalonkát három éven át űzött rendszeres kilövéssel utolsó darabig
kipusztitottam. Dacára annak, hogy az a terület kiválóan alkalmas a
sárszalonkák fészkelésére, mégis több mint 35 év óta egyetlen egy sár-
szalonka se fészkelt itt többé, ahol azelőtt igen gyakori volt." (Sibirische
Reise II. rész, IV. kötet p. 468.)
Ezek az adatok tehát nem bizonyitjäk azt, hogy az állatvilágban
általános terjeszkedési tendencia uralkodnék, ami pedig jelenlegi ter-
mészettudományi gondolkodásunk szerint szinte magától értetődő volna.
Ez az eredmény azonban szembetünően megegyezik azzal a ténnyel, hogy
ilyen terjeszkedési folyamatot csak kevés fajnál látunk. A legföltünőbb
terjeszkedési mozgalmak egyikének most vagyunk tanui. A csicsörke MAYR
alapos monografiája szerint Majna menti Frankfurtból Danzigig haladt
előre egy évszázad leforgása alatt. Nagy kár, hogy a gvürüzesi kisérletek
éppen erre a fajra nézve csak igen kevés adatot eredményeztek s igy nem
tudjuk, hogy mely vidékekről származó egyének azok, amelvek a faj
elterjedési területét állandó kirajzás utján kiterjesztik. Ilven kivételes és
PALAEARKTIKUS MADARFAJOK TELEPÜLÉSI VISZONYAI. 89
csekély számban előforduló terjeszkedési mozgalmakkal szemben a faj
elterjedési területét a biotopok megtartása törvényének folyománvaként
nagvjaban állandónak kell minésiteni.
Más kérdés az, vajjon ezt a jelenséget szabad-e minden továhbi
nélkül törvényszerüségnek minösiteni, dacára annak, hogy kisérleti uton
megállapított adatokon alapul? S ha törvénynek minösitjük, milyen követ-
keztetéseket lehet abból vonni? Ha az eredeti, mondjuk ősi biotopban való
megmaradás az illető faj alaptulajdonsága, hogyan magyarázható akkor
a faj elterjedési területének a benépesitése? A jelenleg divö felfogás szerint
az egyes fajok úgynevezett keletkezési centrumokból kezdtek terjeszkedni
concentrikus hullámok módjára s ez a terjeszkedési folyamat addig tartott,
amig a belső vagy külső tenvezök által előálló elterjedési korlátok a további
előrehaladást meg nem akadályozták. Ezt a rendkivül plauzibilis elméletet
azonban a jelenlegi települési viszonyok egyáltalában nem igazolják. Sőt
ellenkezőleg! Azt a teljesen valószinütlen folyamatot kellene feltételezni,
hogy az elterjedési területet az egyes fajok egyénei egyszerre egy időben
foglalták el. Ezt a képzelt folvamatot tán legjobban azzal a hasonlattal
tudnám érzékeltetni, hogy az egész fajállomány eső módjára hullott le a
faj elterjedési területére. Az elterjedési területnek ezen első megtelése
után a faj minden törekvése abban merült ki, hogy ezt az eredetileg, elfog-
lalt területet továbbra is megtarthassa. Ez azonban nem volna egyéb, mint
a tehetetlenség elvének a kiterjesztése az élő világra, amely szöges ellen-
tétben van a jelenleg elfogadott természettudományi gondolkodással és
nem jelentene mást, mint visszatérést Darwın-töl LINNÉ-hez, illetőleg a
fejlődés tanától a teremtés dogmájához.
Nagyon nehéz dolog a ténvek és elmélet között fennálló ellentét
kiegvenlitése. Az egyes fajoknál tényleg meglévő terjeszkedési hajlandóság
is óvatosságra int. Ezek alapján talán azt a felfogást lehetne elfogadni,
hogy a terjeszkedési hajlandóság mint centrifugális vagy expansiv erő
minden madárfajban megvan, de csak addig hatásos, amig az összes
megfelelő biotópok megtelepitese befejeződött. Ennek megtörténte után
az expansivitás mindaddig látens marad, amig ujabb terjeszkedési lehető-
ségek keletkeznek, mint pl. a csicsörkénél, amelynél a folyton nagyobb
számban keletkező nyilvános parkok, villa-kertek stb. nagyon kedvezők a
terjeszkedésre, vagy a búbos pacsirtánál, amelynél az országutak állandó
nagymértékü szaporodása szintén folyton új és új letelepitesi lehetőségeket
szolgáltat. Amint az ily kedvező terjeszkedési viszonyok megszünnek,
akkor a terjeszkedési képesség is ujra látens lesz és érvénybe lép az állan-
dóan ható centripetális erő, a megmaradás az eddigi biotopban, vagy a
később meghóditott biotopokban.
Ezt a magyarázatot egvelőre el is lehetne fogadni, de ellentmond
annak egvrészt az a már emlitett tény, hogy az egyszer elveszitett bio-
90 SCHENK JAKAB
topokban sokszor évtizedekig nines új település, másrészt pedig az a sok-
szoros tapasztalat, hogy a faj elterjedési területén belül igen sok olyan
biotop akad, amelyen a faj nem telepszik meg, holott úgy a fészkelés,
mint a táplálkozás szempontjából teljesen megfelelnének a faj igényeinek.
Nagyon érdekes idevágó példát találunk Budapesten is, melynek fauná-
jából a sarlósfecske — Cypselus apus — Dr. Dornine H. alapos tanul-
mányában részletesen ismertetett sokszoros megtelepülési kisérletek dacára
még mindig hiányzik, holott Bécsben, Pozsonyban, Komáromban, Ujvideken
és egyéb dunamenti városokban nagy mennyiségben tanyázik.
Egyéb lehetőségek is akadnának még ezeknek a viszonyoknak a
magyarázatára. Minthogy azonban ezekkel nem tudnók a tényeket az
elméletekkel összhangzásba hozni, azért ebből a tényből csak azt a követ-
keztetést vonhatjuk le, hogy a manapság divö feltevések és elméletek
helyébe ujakat kell adni, ha el akarjuk kerülni: azt, hogy az ökologiai
kutatásokban stagnálás álljon be.
Ugyanerre az eredményre jutunk, ha a madárvilág települési viszo-
nyának tanulmányozásából fakadó másik, épp oly fontos kérdést vizsgáljuk.
Ez a faji állandóság kérdése. Minthogy a fajnak minden egyes törzse
szivösan és szigoruan ragaszkodik a maga területéhez, azért ezek egy-
mástól szinte teljesen el vannak szigetelve. Igy pl. valamely falu vagy
tanya fecskéi csak kivételesen mennek a szomszédba häztüznezöbe.
A gémtanyákra csak kivételesen vetődik el más gémtelepről származó ujabb
telepes vagy verfelfrissitö. Dankasiralyok tulnyomóan visszatérnek az anya-
madarak telepére. Bibiceknél, cankóknál azt tapasztaltam kb. 10 négyzet-
kilométeres területen végzett jelüléseim alkalmával, hogy szigoruan ragasz-
kodnak a fészkelő helyhez. A terület északi részén jelölt anyamadarakat
a következő években is a terület északi részén fogtam le ujból a fészekről,
a déli részen jelölteket ujból a déli részen stb. Ezek a kisérleti adatok
arra engednek következtetni, hogy az egyes törzsek egymástól el vannak
szigetelve. Az elszigeteltség pedig az ökologiai kutatás mai felfogása szerint
a leghatalmasabb fajatalakito tényező. Az a felfogás uralkodik, hogy az
elszigetelés megakadályozza a kereszteződést a fajállomány zömével és
ezáltal elősegiti az új formák kifejlődését.
Ennek a felfogásnak az alapja tudvalevőleg az a tapasztalat, hogy
a fajallomanyban állandóan találhatók variációk és mutációk, ezeknek az
ällandösitäsät azonban megakadályozza a kereszteződés. Uj fajok, vagy
fajták, csak hosszantartó teljes elszigeteltség mellett tudnak kifejlődni.
Azt nem mondhatnám, hogy a madarak eddig ismert települési
viszonyai teljes pontossággal megfelelnének ezeknek a követelményeknek,
de annyi bizonyos, hogy az egyik törzstől a másikhoz áttelepülők száma.
oly csekély és ezek is oly kis távolságra szakadnak el eredeti törzsüktől,
hogy az egyes törzseket valójában elszigetelteknek kell minösitenünk.
PALAEARKTIKUS MADARFAJOK TELEPÜLESI VISZONYAI. 91
Ilyen viszonyok között már most hogyan magyarázható az a tény,
hogy pl. a füsti fecske a Szaharától föl Norvégiáig, Franciaországtól
kezdve Szibériáig és Beludzsisztánig mindenütt teljesen egyforma, úgy,
hogy még a szőrszálhasogatásig menő vizsgálat sem tud különbségeket
felfedezni közöttük, legalább is a külsőben nem, mert hiszen az északibb
példányok szivsulyai valószinüleg nagyobbak. Szabad-e föltételezni azt,
hogy azok a gyér számban ättelepülö füsti fecskék, a melyek az Atlanti
Óceán partjától behatolnak a kontinens felé, de csak a közelben lakó
törzsekhez jutnak el, átruházzák faji jellegeiket az Uralvidék fecskelakos-
ságára? Meg vagyok győződve róla, hogy ez a föltevés sokkal kevesebb
hitelre találna, mintha azt állitom, hogy a faji jegyek átruházása a csira-
plazma utján sok-sok törzs közvetitese révén lehetetlen dolog. Itt más
erők működnek s a kutatás feladata ezeknek az erőknek a kideritése.
Hogy a faji jegyek állandóak maradhatnak a kereszteződés lehetetlen
volta mellett, arra klasszikus példát szolgáltat a fehér gólya, amelynek
elterjedési területe két részre oszlik. A Weser felső folyásától keletre
fészkelő fehér gólyák a gyürüzési adatok szerint Magyarországon és Kis-
ázsián át Délafrikába vonulnak a téli szállásba. A Weser folyásától délre
és nyugatra fészkelő gólyatörzsek Spanyolországon át Nyugat-Afrikäba
vonulnak, —- hogy meddig, azt egyelőre nem tudjuk. A két különböző
területen lakó gólyatörzsek tehát sem az átvonulási területen sem a téli
szállásokban nem találkozhatnak s az eddigi tapasztalatok szerint áttele-
pülők sem ismeretesek s ennek dacára a dán gólyák pont olyanok, mint
az eszakafrikaiak, a kisázsiaiak ugyanolyanok, mint a svájciak, vagy dél-
németországiak, a németalföldiek teljesen egyeznek az oroszországiakkal stb.
A gólyának ez a két elterjedési területe nem érintkezik, közbeékelődnek
oly vidékek, amelyeket a gólyák nem érintenek, tehát a két terület úgy
el van szigetelve egymástól, akár két távoli sziget az Oceanban s dacára
ennek az elszigeteltsegnek, a faji jegyek mégis ugyanazok maradtak.
A füsti fecskére és fehér gólyára vonatkozó kisérleti adatok összege-
zése a következő eredményt adja: a füsti fecskénél faji állandóság meg
nem szakitott elterjedési területen; a fehér gólyánál ugyanaz a faji
állandóság két elkülönült, egymással nem érintkező elterjedési területen ;
a fecskénél az egyes törzsek majdnem tökéletesen elszigetelik magukat
életmódjuk által, ellenben a gólyánál a közelebbi és távolabbi kör-
nyékbe áttelepülő egyének száma a legnagyobb. Tehát már eleve is szinte
a lehetetlenséggel határos ezeknek az ellentétes tényeknek valamely
logikai törvényszerüségben való összeegyeztetése.
Idevágó tanulmányaim kezdetén abban a tapasztalatban kerestem
a vázolt jelenség okát, hogy a vonuló madarak sokkal kevésbbé hajla-
mosak variációkra, új alfajok kifejlesztésére, mint az állandó és kóborló
madárfajok. Ugy gondoltam, hogy az özvegységre jutott anyamadarak,
92 SCHENK JAKAB
illetőleg az ivarérettséget elért fiatal madarak már az ätvonuläsi terü-
leteken, vagy a téli szálláson házasodnak össze, tehát ott, ahol sok törzs
gyülekezik össze s ezzel meg van adva a kereszteződés lehetősége. Ezzel
szemben az állandó madaraknál a távolabb lakó törzsekkel való keresz-
teződés nem lehetséges, tehát a fellépő változatok állandósulhatnak s új
alfajok kitenyésztésére vezethetnek. Ezt a feltevést azonban hamarosan el
kellett ejtenem, mert hiszen egész sereg vonuló madár van, amely éppen
ugy hajlamos alfajok képzésére, mint az állandó madár. Legjellemzöbb
madár erre nézve a sárga billegető, amely a palaearktikus faunaterületen
kb. 20 alfajban fordul elő s ezzel egyáltalában nem marad el a nagy
örgebics mögött, amely pedig szintén rekordot alkot alfajainak nagy
száma tekintetében.
Még egy mozzanatra kell tekintettel lenni ezeknek a viszonyoknak
a tárgyalásában s ez a beltenyésztés. Ha csekély lélekszámmal biró törzsek
egymástól el vannak szigetelve, akkor a faj egész elterjedési körében
okvetlenül jelentkeznének a beltenyésztés káros következményei. Ezzel
szemben sem a fecskéknél, sem a cinegéknél, sem a seregélynél, zöldikénél,
bibicnél, stb., amelyeknél a visszajelentett gyürüs madarak 100 százalékig
az eredeti biotop legközelebbi környékén kerültek kézre, egyáltalában nem
mutatkoznak degenerációs jelenségek. Talán csak a mind gyakrabban
jelentkező albinizmus az, a melyet esetleg degenerációs tünetnek lehetne
minösiteni. Az albinizmus ma jellegzetes tünet a városokban lakó madár-
fajoknál, pl. a verébnél és fekete rigónál, amelyek abszolut állandó
madarak. Éppen csak emlitem, hogy az albinizmust, mint beltenyésztésből
fakadó degenerációs tünetet csak odavetett gondolatnak tartom: bebizo-
nyitva nincsen.
A fenti fejtegetésekből azt hiszem nyilvánvaló, hogy az eddigi elmé-
ietekkel a faji állandósag törvénye nincs összhangban a madarak tényleges
települési viszonyaival. Uj tényekre van szükségünk abból a célból, hogy
azok alapján az ökologiai kutatás új elméleteket és munkahipotéziseket
epitsen fel magának. Különösen fontosaknak tartom az új vizsgálatokat
arra nézve, hogyan keletkeznek a variációk és mutációk. Egyältaläban
nem tartom valöszinünek azt, hogy ezek csak véletlenül keletkeznének,
de hogy milyen okok idézik elő azokat, arra nézve még teljesen a sötétben
tapogatózunk. Tulajdonképpen csak annyit tudunk biztosan, hogy a varia-
bilitás, a változásra való hajlamosság a szerves lények általános sajátos-
sága. Némelyek csak igen kis mértékben variálnak s ezeket , régi" fajoknak
szoktuk minősiteni, mások nagy mértékben variálnak s ezeket , fiatal" fajoknak
nevezzük. Ezekkel az elnevezésekkel azonban nem tudjuk megközelíteni a
kérdés lényegét. Ezek csak jólhangzó szavak, amelyekkel ideiglenesen tán
meg lehet kerülni a kutatás elé tornyosuló akadályokat, de eltávolitani nem.
A kutatást ezen a téren is ki kell mélyitenünk. Valószinü, hogy a
PALAEARKTIKUS MADARFAJOK TELEPULESI VISZONYAI. 95
variációk és mutációk végső elemzésben a szerves vegyületek — hogy
úgy mondjam — természetrajzában gyökereznek. Vannak oly jelenségek,
amelvek ezt a feltevést támogatják. A ki szerves vegytant tanult, az bizo-
nyára emlékszik rá, hogy a magasabb rendü szerves vegyületek szintén
hajlamosak a variációra, ha tán nem is oly nagy fokban, mint egyes
madárfajok. Ez a variálás a legegyszerübb alakjában az ugynevezelt izo-
mériában nyilvánul és annál inkább fokozódik, minél magasabb rendü a
vegyület. Külön is hangsulyozni akarom azt, hogy a szóbanforgó magas-
rendü vegyületek variációi ugy mennyiségileg, mint minőségileg tökéletesen
egyforma összetételüek, de fizikai tulajdonságaikban szin, szag, fénytörés
stb. tekintetben mégis különböznek egymástól. Tán szabad helyet adni
annak a gondolatnak, hogy az élő szervezet által mindig tökéletesen
ugyanabban az összetételben produkált festékanyagok a különböző külső
hatások alatt — a környezettől más és másféleképpen visszaverődő vagy
alsorbeált ultraviolett sugarak, a levegő más páratartalma stb. — más és
más variációban fejlődnek ki és szinezik a tollazat egyes parcelláit. Erre
vonatkozólag még csak megemlitem azt a feltünő párhuzamosságot, hogy
az ilv-szerves vegyületek, habár variációt alkotnak is, mégse alakulnak át
más vegvületté s ugyanigy viselkednek az egyes madárfajok vagy forma-
közök is, amelyek keretében akárhány változat fejlődik is, ezek vala-
mennyien mindig ugyanahhoz a fajhoz vagy formakörhöz tartoznak, de
nem alakulnak át más fajjá, vagy formakörré.
Lehetséges, hogy az ebben az irányban végzett vizsgálatok termé-
kenvitö hatással volnának a kutatásra. A mi szakmánkban elsősorban azok
a kérdések érdekelnének: mi akadályozza az ugynevezett régi vagy öreg,
vagy mondjuk elöregedett fajoknál a variációk és mutációk keletkezését
és mi segiti elő azokat az olyan fiatalabb fajoknál, amelyek ugyanazokon
a területeken élnek. Talán a fiatal fajoknál oly hormonok működnek,
amelyek már a jelen geologiai korszakban keletkeztek, tehát érzékenyebben
reagálunk a környezethatásokra, mint az elöregedett fajok hormonjai,
amelyek az előző geologiai korszakban keletkeztek s igy csak konzerváló
hatást fejtenek ki? Ezeknek a kérdéseknek az eldöntését a ,kémiai ana-
tomidiol“ kell várnunk. Dr. Hesse RIKHÁRD-tól az Ökologiai kutatás ut-
törőjétől származik az uj kutatási iránynak ez az elnevezése. Az idevágó
vizsgálatokat már egészen uj előképzettséggel kell majd megkezdeni és
ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei alapján tán több sikerrel magya-
rázhatjuk meg a madarak települési viszonyait s az ezzel összefüggő kér-
déseket.
Gyürüzött madarak lelőhelyei a fészkelési időszakból az otthontól
való távolságok szerint csoportosítva. (Nomenclatura HARTERT E. Die
Vögel d. paläarkt. Fauna szerint).
SCHENK JAKAB
A lelöhelyek szama az otthontöl
szamitva
A madärfaj neve ye 10-50 | 50-100 | 100 kilo.
aed | kilo- kilo- meteren
= © | méterig | méterig tul
Holló — Corvus corax corax (L.) .
Dolmänyos varju Corvus cornix
cornix (L.) .
Fekete varju — Corvus corone corone (L.)
Vetési varju — Corvus frugilegus fru-
gilegus (L.) .
Csóka — Colaeus monedula spermolo-
ETS UNITED) ee
Szarka — Pica pica (L.).
Angol szajkö — Garrulus glandarius
rufitergum (Hart.) . .
Seregély — Sturnus vulgaris vulgaris (L.)
Zöldike —
Kenderike — Acanthis cannabina canna-
IRR ee IE Re
Süvöltö — Pyrrhula pyrrhula europaea
(VIEILL.) Tr
Chloris chloris chloris (L.) .
Angol süvöltö — Pyrrhula pyrrhula
pileata (Macc.)
Erdei pinty — Fringilla coelebs coelebs
(L.)
Hazi vereb — Passer domestica dome-
stica (L.) .
Mezei veréb
tana (L.) .
Citromsarmany —
citrinella (L )
Passer montana mon-
.
Emberiza citrinella
Mezei pacsirta — Alauda arvensis arven-
SFA) rise à
Réti pipis — Anthus pratensis (L.)
Baräzdabillegetö — Motacilla alba yar-
SED En N ke
Csuszka — Sitta europaea caesia (WoLF.)
Fenyves cinege — Parus ater ater (L.)
Széncinege — Parus major major (L.)
Kek cinege — Parus caeruleus caeru-
TŰS (UR) Pe ae ea
Mocsári baratcinege — Parus palustris
VATS ae ee LA
Tôvisszuré gébies — Lanius collurio (L.)
Szürke légykapó — Muscicapa striata
SING MERI) E En ea
PALAEARKTIKUS MADARFAJOK TELEPULESI VISZONYAI.
A madárfaj neve
A lelöhelyek szäma az otthontöl
szamitva
10-50 | 50—100 | 100 kilo-
10 kilo-
nee kilo- kilo- meteren
SS méterig | meterig tul
Kormos légykapó — Muscicapa atri-
capilla atricapilla (L.) . - 2 — —
Fitisz füzike — Phylloscopus trochilus
trochilus (L.) . TR 1 — 1 —
Mezei poszáta — Sylvia communis com-
munis (LATH.) 1 _ — —
Kerti poszäta — Sylvia borin borin
(Bopp.) 1 -- — u
Fenyörigö — Turdus pilaris (L.) 1 — — ke
Léprigó — Turdus visciv. viscivorus (L.) 1 — — =
Enekes rigé — Turdus philomelos phi- |
lomelos (BREHM.) 3 41 3 — 2
Fekete rigó — Turdus merula
merula (L.) . 67 2 2 =
Hantmadar — Saxicola oen. oenanthe (L.) 9 | — — =
Rozsdas csalancsuk — Pratincola rubetra
rubetra (L.) 3 1 = — =
Kerti rozsdafarku — Phoenicurus phoe-
nicurus phoenicurus (L.) . 8 — — —
Házi rozsdafarku — Phoenicurus och-
ruros gibraltariensis (Gm.) 9 — = ==
Nagy fiilemile — Luscinia luscinia (L.) 2 -- — —
Fehéresillagos kekbegy — Luscinia sve-
cica cyanecula (WoLr.) 1 — — _
Vörösbegy — Erithacus rubecula rube-
cula (L.) . 123 1 — ~~
Sziirkebegy — Prunella modularis mo-
dularis (L.) . 17 — — —
Okérszem — Troglodytes troglodytes
troglodytes (L.) 16 _ — —
Füsti fecske — Chelidon rust. rustica (L.) 195 5 1 —
Molnärfeeske — Hirundo urb. urbica (L.) 44 1 1 —
Parti fecske — Riparia riparia riparia (L.) 1 — = =
Havasi sarlösfeeske — Apus mel. melba (L.) 3 — == =
Sarlosfecske — Apus apus apus (L.) 23 — = ==
Fekete harkäly — Dryocopus martius
martius (L.) 1 2 — —
Nyaktekercs — Jynx torqu. torguilla (L.) 5 = == =
Erdei fiilesbagoly — Asio otus otus (L.) 3 1 — =
Kuvik — Athene noctua noctua (Scor.) 5 = TA =
Macskabagoly — Strix aluco aluco (L.) 6 1 — =
96 SCHENK JAKAB
A lelöhelyek szama az otthontöl
% szamitva
A madárfaj neve = -— — =
J r 10—50 | 50—100 | 100 kilo-
10 kilo- E | : >
ario kilo- | kilo- meteren
5 | méterig | méterig tul
et = |
Gvöngybagoly — Tyto alba guttata |
IBERBADD Ro een ea, 8 | 2 = | =
Vändorsölyom — Falco peregrinus pereg- |
PUS UCSD! CENA Ot ER 1 il ION 1
|
Kis sólyom — Falco columbarius regulus |
(RATTO IR a Beek er + — 2 —
Kék vérese — Falco vespertinus ves-
YE mnie (Be M ER ER NE al ete — | 1 1 1
Vörös vérese — Falco tinnunculus tin- |
DUO ISEE gel; 3 3 2
Egerész ölyv — Buteo buteo buteo (L.) | 9 3 | +
Gatyäs ölyv — Buteo lagopus lagopus
GESTRUINON |) NE asa e na — | 1 — | —
|
|
Barna rétihéja — Circus aeruginosus | |
AERUPINOSUSZUN TE ER Re Dun L — —
Hamvas rétiheja — Circus pygargus (L.) l — _- 1
Héja — Accipiter gentilis gentilis (L.) dini 5 1) VI
Karvaly — Accipiter nisus nisus (L.) . 10 10 | 3 | 1
Vörös kanya — Milvus milvus milvus (L.) — — — 1
Barna kanya — Milvus migrans migrans | I |
(BODEN ER O — | 1 —. | —
|
, Sa . . . |
Daräzsölyv — Pernis apiv. apivorus (L.) — 1 — 1
Fehér gólya — Ciconia ciconia ciconia (L.) 1620) 34 16 | 93
|
Batla — Plegadis falc. falcinellus (L.) 4 | — — —
Szürke gém — Ardea cinerea cinerea (L.) 5 9 2 1
| | |
Vörös gem — Ardea purp. purpurea (L.) 8 | 2 Tai —
Üstökös gem ... Ardeola ralloides (Scor.) Yan — | — 2
|
È È |
Bakesò — Nycticorax nycticorax nvc- |
roi SUE, e AA PS EE RTE” 1 4 1 | —
Bütykös lúd — Tadorna tadorna (L.) . Lil —- — | —
Tékésréce — Anas platvrhyncha platv- |
a ERRE Dr > 26 \| 1 3 | +
Nagy kärökatona — Phalacrocorax carbo
ielots) ((b:)} TUE MF Gee HL ey 3 2 3 4
Üstökös kárókatona — Phalacrocorax
QUIRRA ME) ees kw ohh zal ab a 4 — = 2
Kék galamb — Columba oenas oenas (L.) 1 — — | --
Örvös galamb — Columba palumbus
DOME) e a a>} 1 Lai —
Gerle — Streptopelia turtur turtur (L.) Bau — — | —
MADARFAJOK TELEPÜLESI VISZONYAT. 97
A lelöhelyek szama az otthontöl
szamitva
| ‘10-50 | 50—100 | 100 kilo-
| kilo- kilo- | méteren
|
meterig | meterig | tul
A madärfaj neve Sheer
10 kilo-
meterig
Parti lile — Charadrius hiaticula hiati-
aa. (OA) ee 1 | — =
Széki lile — Charadrius alexandrinus
ea LUS LA) MA sur. ae tou | = —
Bibie — Vanellus vanellus (L.). . . . 29 | = -
Vöröslabu cankò — Tringa totanus tota- |
nus (L.) 3 1 ==
Nagy goda — Limosa limosa limosa (L.) TENOR =— | —
Nagy poling — Numenius arqu. arquata (L.) ae 2 ==
i |
Erdei szalonka — Scolopax rusticola | |
ES ICONA (Ia) see RAT 12 | —. | —
| | |
Csigaforgato — Haematopus ostralegus | |
GSM ite toe ceo 2 | u, =
|
Kormos szerkö — Hydrochelidon nigra | 1
NEC AU DA es. Serta) be AR — | 1 1e
Kenti csér — Sterna sandvicensis sand- |
WACOTIST Sei (MHA NS US le : ie 12 —-
Kiiszvagò csér — Sterna hirundo hirundo
ÜL er SE NETES NE S ES E en 18
co
w
Sarki cser — Sterna paradisea (Brünn.) 1 — | =
Kis cser — Sterna albifrons albifrons | |
(BALL). > Gr ie AN CE fee Se er" 3 | == | Fe ;
Dolmänyos sirály — Larus marinus (L.) — | Teti =
| |
Ezüstös sirály — Larus argentatus argen- | |
tatus (Poxr.) PA kez a Tai 1254) LISA 2
|
Heringsiräly — Larus fuscus fuscus (L.) 2 Zu —
Viharsiräly — Larus canus canus (L.) . 8 dy 1
|
Dankasirälv — Larus ridibundus ridi- .
bundus (L.) A Ais ied RIA AS 58 20 | 10
|
Lumma — Uria aalge aalge (Ponr.) . . 7 1 =
Lunda — Fratercula arctica arctica (L.) 1 = FE
Szarcsa — Fulica atra atra (L.) . . . 4 Zum 2
Siketfajd — Tetrao urog. urogallus. (L.) — 1 Ts
Osszesen 1271| 162 | 69
80% 10% | 3:5°% 6:5%o
Aquila a
98
SCHENK JAKAB
Irodalom.
. Burxirr J. P. A study of the Robin by means of marked Birds. British Birds
XVIII. p. 97—103, 250—257; XIX. p. 120—124; XX. p. 91—101.
. DAHL F. Grundlagen einer ökologischen Tiergeographie. Jena, 1921.
3. Daur K. und Hess A. I. Bericht über die Tätigkeit d. schweiz. Zentralanstalt für
Ringversuche in den Jahren 1911—13. Der Ornith. Beob. XI. 1913--14, p. 281—283.
. — — Dto II. Bericht 1914—16. Ibid. XII. 1916—17, p. 122—126, 128.
5. Drost R. IX. u. X. Bericht d. Vogelwarte Helgoland. Journal für Ornith. 75, 1927,
p. 259.
. HARTERT E. Die Vögel d. paläarkt. Fauna. 3 Bände mit Nachträgen. Berlin 1910—23.
. Herawic R. Abstammungslehre und neuere Biologie. Jena, 1927.
. Hess A. III. Bericht über die Tätigkeit d. schweiz. Zentralanstalt für Ringversuche
in den Jahren 1917—19. Ibid. XVII. 1919—20, p. 121—124, 137.
. — — Dto IV. Bericht 1920. Ibid. XVIII. 1920—21, p. 129—131.
wo —= Mio N. Bericht 1921. ibid. XIX. 1921.93, 9.1231
. — — Dto VII. Bericht 1923. Ibid. XXII. 1924—25, p. 110, 144.
. Hesse R. Tiergeographie auf ökologischer Grundlage. Jena, 1924.
. JÄGERSKIÖLD L. A. Fynd av ringmärkta fiskmäsar. Fauna och Flora 1927, p. 136.
. JOHANNSEN W. Elemente der exakten Erblichkeitslehre III. Aufl. Jena, 1926.
5. Kriss P. Berichte über die Vogelberingungsversuche in den Jahren 1913—16.
Journal für Ornith. 66. 1918. Sonderheft p. 5—37.
3. Lincozx F. C. Returns from banded birds 1923 to 1926. Washington 1927.
. LonnBero E. Svenska ringmärkte fäglar äerfunna i slutet av ar 1925. Fauna och
Flora 1926, p. 1, 126, 182, 227, 276.
. — — Aterfunna ringmärkta fäglar. Ibid. 1927, p. 4, 118, 179, 222, 282.
9. Loos K. I. Bericht über die Tätigkeit d. ornith. Station des ,Lotos*. 1914. Lotos
64. 1915, p. 10.
20. — — Dto II. Bericht 1915. Ibid. 65. 1917, p. 97--104.
21. — — Dto III. Bericht 1916. Ibid. 65. 1917, p. 109-113.
22. — — Dto IV. Bericht 1917. Ibid. 66. 1918, p. 57, 08.
23. — — Dto VI. Bericht 1920. Ibid. 69. 1921, p. 129, 130.
24. — — Dto VII. Bericht 1921. Ibid. 70. 1922, p. 285, 236.
25. — — Dto VIII. Bericht 1922. Ibid. 71. 1923, p. 65.
26. — — Dto IX—XI. Bericht 1923—25. Ibid. 74. 1926, p. 110—121.
27. Mauxs K. Madarvédelem és madärgyürüzes Algy6gyon 1917-ben. Aquila XXIV. 1917,
p. 227—229. — Vogelschutz und Vogelberingung in Algyögy 1917. Aquila XXIV.
1917, p. 230—232.
28. Mortensen H. Chr. Ringfugle. Dansk Ornit. For. Tidsskrift I. 1906—907, p.
152, 153.
29. — — Nogle Danske Rovfuglekulds Störrelse. Ibid. IV. 1909/10, p. 34—42.
30. — — Maerkede Spidsaender. Ibid. VIII. 1913/14, p. 127.
31. — — Maerkede Storke. Ibid. XIV. 1919/20, p. 118—130.
32. — — Maerkede Maager. Ibid. XVI. 1922, p. 76, 79.
. Oort E. D. van. Resultaten van het ringonderzoek van het Rijks Museum te Leiden
Ardea I. 1912, p. 41, 42.
34. — — Dto Ibid. III. 1914, p. 116—122.
35. — — Dto Ibid. IV. 1915, p. 120—126.
36. — — Dto Ibid. V. 1916, p. 100—102.
MADARFAJOK TELEPULESI VISZONYAI. 99
37. — — Dto Ibid. VI. 1917, p. 110—114.
58. — — Dto Ibid. Vil. 1918, p. 139, 140.
39. — — Dto Ibid. IX. 1920, p. 7—10.
40. — — Dto Ibid. X. 1921, p. 107—110.
41. — — Dto Ibid. XII. 1923, p. 9—16.
42. — — Resultaten van het ringonderzoek betr. d. Vogeltrek ete. Zool. Mededeelingen.
Deel IX. p. 180—196.
43. Pepersen H. Haettemaagens traek. Dansk Ornith. For. Tidsskrift XVIII. 1924, p.
116—126.
. Rosısson H. W. Report on the Results of Ringing Blackheaded Gulls. British
Birds VIII. p. 209—218.
. SANTNER E. Vogelkundliche Beobachtungen 1926. Carinthia II. 36, p. 17—18.
. SAXTORPH L. M. Maerkede Hejrer. Dansk Ornith. For. Tidsskrift XVI. 122. p-
111—113.
. SCHAANNING H. Th. Ringfugler 1. Norsk Ornith. Tidsskrift Serie I. p- 29.
a Yio Il Ibid. Serie I. p, 101:
2 Sto IM. bid. Serie IT. p. 30-32.
. — — Dto IV. Ibid. Serie II. p. 142—143.
. SCHENK J. Jelentes az 1909. évi madärjelölesekröl. — Bericht über die Vogel-
markierungen im Ungarn im Jahre 1909. Aquila XVI. 1909, p. 257, 268.
. — — Dto 1910. Ibid. XVII. 1910, p. 236— 254.
- — — Dto 1911. Ibid. XVIII. 1911, p. 339— 358.
2 2 Dio 1912. Ibid. XIX.::1912, p. 345-352.
. — — Dto 1913. Ibid. XX, 1913, p. 445—466.
- — — Dto 1914—15. Ibid. XXII. 1915, p. 233—261. Deutscher Teil p. 270—328
- — — Dto 1916—19. Ibid. XXVI. 1919, p. 36—44.
» — — Dto 1920-22. Ibid. XXIX. 1922, p. 61—65.
- — — Dto 1923—24. Ibid. XXX—XXXI, 1923— 24, p. 164— 165,
— — Dto 1925—26. Ibid. XXXII—XXXIII. 1925—26, p. 41—50. Deutscher Tex
p. 51—65.
. — — Das Experiment in der Vogelzugforschung. Bericht über d. V. Int. Ornith.
Kongress in Berlin 1910, p. 175—204.
— — Az erdei szalonka vonulása Európában. Aquila XXX—XXXI, 1923—24, p-
42—47. — Der Zug der Waldschnepfe in Europa. Ibid. p. 75—120.
. SCHNABEL E. 1. Bericht über die Tätigkeit d. Beringungsstelle Unterforscher.
Verhandl. d. Ornith. Gesellsch. in Bayern XVII. 1926—27, p. 67—73.
63. Skoveaarp P. Maerkede Havmaager (Larus argentatus). Danske Fugle I. 1920—24,
p. 65—84.
64. — — Maerkede Haettenmaager (Larus ridibundus). Ibid. p. 155—170.
65. — — Nogle Ringmaerkingsresultater. Ibid. VI. 1925, ps 18.
66. — — Maerkede Staere Ibid. VI. 1925, p. 19.
7. — — Maerkede Hejrer (Ardea cinerea) Ibid. VII. 1926, p. 41.
68. — — Maerkede Sorte Storke (Ciconia nigra Bechst.) Ibid. VII. 1926, p. 49.
69. — — Maerkede Storke (Ciconia alba Briss.) Ibid. VII. 1926, ps 57.
70. — — Nogle Rovfugles Traekforhold. Ibid. VII. 1926, Bees
71. — — Maerkede Havmaager II. (Larus argentatus) Ibid. VIII. 1927, p. 108.
72. Sunpsıröm K. E. Beringade faglar i Finland under $ren 1916—24. Ornis Fennie
73.
II. 1925, p. 37—41.
Szeòrs B. A füsti fecskék jelölése közben szerzett tapasztalataim. Ergebnisse meine
Rauchschwalben markierungen. Aguila XVIII. 1911, p. 357—361.
7%
100 SCHENK JAKAB.
74. — — Dto Ibid. XIX. 1912, p. 369—372.
75. — — Dto Ibid. XX. 1913, p. 470—475.
76. — — Dto Ibid. XXI. 1914, p. 192—198.
77. THIENEMANX J. VIII. Jahresbericht (1908) d. Vogelworte Rossitten Journ. für Ornith.
57. 1909, p. 453—468.
78. — — Dto IX. 1909. Ibid. 58. 1910, p. 621—630.
79. — — Dto X. 1910. Ibid. 60. 1912, p. 148—153.
SO. — — Dto XI. 1911. Ibid. 60. 1912, p. 478—480; 61. 1913 Sonderheft p. 7—62.
81. — — Dto XII. 1912. Ibid. 61. 1913. Sonderheft p. 66.
82. — — Dto XIII. 1913. Ibid. 62. 1914, p. 429— 484.
83. — — Dto XIV. 1914. Ibid. 63. 1915, p. 427 —504.
84. — — Dto XV. 1915. Ibid. 64. 1916, p. 500—581.
85. — — Dto XVI. 1916. Ibid. 65. 1917, p. 320-355.
$6. — — Dto XVII. 1917. Ibid. 66. 1918, p. 351—380.
87. — — Dto XVIII. 1918. Ibid. 67. 1919, p. 266—291.
88. —'— Dlo XIX. 1919. Ibid. 69. 1921, p. 17—38.
89. — — Dto XX. 1920. Ibid. 70. 1922, p. 71-89.
90. — — Dto XXI. 1921. Ibid. 71. 1923, p. 138—157.
91. — — Dto XXII. 1922. Ibid. 72. 1924, p. 212—222.
92. — — Dto XXIII—XXIV. 1923—24. Ibid. 74. 1926 p. 64—96.
93. Thomson A. L. Aberdeen University Bird Migration Inquiry. First Interim Report
1909—12. The Scottish Naturalist 1912, p. 144 ete.
94. — — Dto Second Int. Report 1912—14. Ibid. 1915, p. 313.
95. — — The Migration of British Starings British Birds XVI. p. 62.
96. — — The Migration of some British Ducks. lbid. XVI. p. 262.
97. — — The Migration of the Harring Gull and Lesser Blackheaded Gull. Ibid. XVIII.
p. 34.
98. — — Results ot a Study of Bird Migration in the Marking Method. The Ibis
1921, p. 466.
99. — — Problems of Bird Migration. London 1926.
100. Trarz E. P. Il. Jahresbericht d. Ornith. Station Salzburg 1914—17, p. 16—18.
101. VALixaneas I. Die Vogelberingung in Finnland im Jahre 1926. Ornis Fennica IV.
1927, p. 102—104.
102. Weicoup H. II. Jahresb. d. Vogelwarte Helgoland 1910. Journ. f. Ornith. 59. 1911.
Sonderheft p. 197.
103. — — Dto III. 1911. Ibid. 60. 1912. Sonderheft p. 1—23.
104. — — Dto IV. 1912. Ibid. 61. 1913. Sonderheft p. 15—59.
105. — — Dto VII. 1913. Ibid. 72. 1924, p. 17. etc.
106. — — Dto VIII. 1914. Ibid. 73. 1925, p. 582—593.
107. Wirnersy H. F. On some results of Ringing Songtrushes etc. British Birds. X. p.
215—220.
108. — — On some results of ringing certain species of Birds. Ibid. XII. p. 269—271,
292—296, 307—312.
109. — — Recovery of Marked Birds. Ibid. IV. p. 113.
110. — — Dto Ibid. V. (1911/12) p. 313—314.
111. — — Dto Ibid VI. (1912/13) p. 212, 214.
112. — — Dto Ibid. VII. (1913/14) p. 9—15, 162— 165, 334—337.
113. — — Dto Ibid. VIII. (1914/15) p. 45—47, 111—113.
114. — — Dto Ibid. IX. (1915/16) p. 19—22, 43, 45, 46, 265—271.
115. — — Dto Ibid. X. (1916/17) p. 60—63.
A MEZEI BILLEGETO UJABB ELOFORDULASAI MAGYARORSZÄGON. 101
116. — — Dto Ibid. XI. (1917/15) p. 156—159, 185—187.
117. — — Dto Ibid. XI. (1918/19) p. 154—157.
118. — — Dto Ibid. XIII. (1919/20) p. 125—128.
119. — — Dto Ibid. XIV. (1920/21) p. 129—131.
120. — — Dto Ibid. XV. (1921/22) p. 111—113.
121. — — Dto Ibid. XVI. (1922/23) p. 13—17, 300, 304.
122. — — Dto Ibid. XVII. (1923/24) p. 77—81, 236—240, 242.
123. — — Dto Ibid. XVIII. (1924/25) p. 186—190.
124. — — Dto Ibid. XIX. (1925/26) p. 13—17, 165—174.
125. — — Dto Ibid. XX. (1926/27) p. 43—52, 242—250.
A mezei billegetö (Motacilla flava campestris
Pall.) újabb előfordulásai Magyarországon.
Irta: CSÖRGEY . TITUS.
A mezei billegető a magyar madárvilágnak oly kevéssé észlelt jelen-
sége, hogy a legutóbbi évekig csupán egvetlen előfordulása volt ismeretes.
Ezt az egyetlen, őszi tollazatú hímet, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum
őriz, még PETÉNYI SALAMON gyüjtötte 1842. aug. 20.-án a turócmegyei
Stubnya környékén. Motacilla flava flavicapilla Per., sárgafejü sárga bille-
gény PET. néven irta le.
84 évnek kellett eltelnie, mire ismet hirt kaptunk felöle, még pedig
Nagy LAszLo r. megfigyelönk által, aki a Nagvkällé mellett levő Csaszar-
szälläson lött egv himet 1926. aug. 22.-én. Ez utöbbinak vizsgalata közben
räjöttem, hogy az a särga billegetö, amelyet még 1898. szept. 2.-än ejtettem
el a Fertö deli partjan és amely mindeddig kerdöjeles cimkevel szerepelt
intezetünk börgvüjtemenveben. szintén mezei billegető. Naplömban kutatva,
további adatra is bukkantam. U. i. „1901. április 26.-án egy teljesen zöld-
fejü és sárga superciliumú példányt hibáztam el." Ez is a Fertő déli
partjának rétövében történt. A köz. sárga billegetők csapata, amelyhez ez
a ritkaság csatlakozott, oly gyorsan hullámzott északi irányban, hogy a
nádtorzsák közt alig bírtam nyomába törtetni. Távolról kockáztatott lövésem
tehát nem sikerült. Igy estem el attól a szerencsetöl, hogy a mezei billegető
első tavaszi mezű hazai példánvát is megszerezhessem. Csak 27 év multán,
ezidén, 1928. április 23.-án volt ujból alkalmam e szép madár tavaszi
mezében gyönyörködni. A budapesti ,lágymánvosi tó" partján alig 20
lépésnyire tipegett előttem, ugy, hogy 9-szeres távcsövem minden tollát
tisztán mutatta. Világos fűzöld feje és élénksárga szemsávja kétségtelenül
a mezei billegetőre vallott. Az a körülmény pedig, hogy homloka nem
102 CSORGEY TITUS
volt sarga — mint tavasszal a himeké — valamint, hogy file tajan és
nyaka oldalán olajzöldes foltok voltak, mindez tojó voltát bizonyította.
Elejtéséről — sajnos — szó sem lehetett a fővárosnak e belső területén.
A fentemlített 2 példányt — a Fertőn, ill. Császárszálláson elejtet-
teket — összehasonlítás céljából megküldöttem Dr. HARTERT ERN6-nek, a
tringi múzeum igazgatójának is, aki a következőkben volt szives válaszolni :
„A két Motacillát kétségtelenül AZ. fl. campestrisnek kell minősítenünk,
mert pontosan megegyeznek 2 ugyanily időbeli tollazatú peldänyunkkal“.
Az ujabb észleleteknek eme halmozódása, — 2 elejtett és 2 észlelt
példány, — valamint az a körülmény, hogy a mezei biliegető vonulása
Lengyelországban rendes jelenség.") arra vall. hogy e szép madár nálunk
inkább csak a megfigyelések hézagossága miatt szerepelt eddig legnagyobb
ritkasägaink között. Ajánlatos tehát a sárga billegetőink vonuló csapatait
eddiginél nagyobb figyelemmel kisérni. Annál is inkább, mert prizmás
tävesöveink segélyével a M. fl. campestris életjegyeit, a fűzöld fejet és
sárga szemsávot a fakóbb őszi tollazaton is felismerhetjük. Még könnyebb
ez tavasszal, amikor a hímek homloka és fültája is sárga és a tojók feje
is világos fűzöld.
A mezei billegető fészkelőterülete HARTERT szerint a Volgától Trans-
kaspiäig, HENNICKE szerint Déloroszországtól Turkesztänig terjed. Tehát
ezeken a területeken helyettesíti a Motacılla flava L.-t, amellyel nem él
közös területen s ezért rendszertanilag a hármas névvel jelölt alfaj helye
illeti meg.
A hozzá hasonló, de fején kevésbé sárga Motacılla flava rayı Bp.
pedig Nagybritannia területén helyettesíti a középeurópai M. fava L.-t.
Ismerve a Középeurópán átvezető vonulás Északkelet-Délnyugat irányát,
biztosra vehetjük, hogy a nálunk előforduló példányok a keleti alfajnak,
tehát a AL fl. campestris-nek egyedei.
" ) HexxiCKE, Nacy NAUMANN, Tom. III. p. 128.
NEUERES VORKOMMEN DER GELBKÖPFIGEN SCHAFSTELZE IN UNGARN 103
Neueres Vorkommen der gelbköpfigen
Schafstelze (Motacilla flava campestris Pall.)
in Ungarn.
Von Trrus CSÔRGEY.
Die gelbköpfige Schafstelze ist eine so wenig beobachtete Erschei-
nung der ungarischen Vogelwelt, dass lange Zeit hindurch. bloss ein
einziges Vorkommen bekannt war. Dieses einzige im Ungarischen National-
Museum aufbewahrte Exemplar, ein Männchen im Herbstkleid, wurde noch
von SALAMON PETÉNYI an 20. Aug. 1842 in der Nähe von Stubnya im
Kom. Turóc gesammelt. Er beschrieb es unter dem Namen Motacilla flava
flavicapilla Per., gelbköpfige Schafstelze.
84 Jahre vergingen, bis wir wieder Kunde von dieser Schafstelze
erhielten, und zwar durch unsern ord. Beobachter LapısLaus Nagy, der
am 22. Aug. 1926 bei Csaszarszallas neben Nagykálló ein Männchen
erlegte. Bei der Untersuchung dieses Exemplares kam ich darauf, dass
jene Schafstelze, die ich am 2. Sept. 1898 am Südufer des Fertö-Sees
erlegte und deren Zettel in der Balgsammlung unseres Institutes seither
immer mit einem Fragezeichen versehen war, ebenfalls eine gelbköpfige
Schafstelze war. Ich blätterte in meinem Tagebuch nach und fand auch
noch andere Daten: „Am 26. April 1901 schoss ich auf ein vollständig
grünköpfiges Exemplar mit gelbem Augensireif, fehlte es aber". Auch dies
geschah am südlichen Rande des Fertö. Ein Schwarm gewöhnlicher
Schafstelzen, dem sich diese Seltenheit angeschlossen hatte, flog so rasch
in nördlicher Richtung davon, dass ich zwischen den Rohrkufen kaum
ihrer Spur folgen konnte. Mein von weitem riskierter Schuss ging also
fehl. So hatte ich nicht das Glück, das erste vaterländische Exemplar der
gelbköpfigen Schafstelze im Frühlingskleide zu erlegen. Erst nach 27
Jahren, heuer am 23. April 1928 hatte ich wieder Gelegenheit, das
Frühlingskleid dieses schönen Vogels zu bewundern. Am Ufer des Buda-
pester , Lágymányos" trippelte es kaum 20 Schritte vor mir herum,
so dass mein 9-facher Feldstecher jede einzelne Feder klar zeigte. Der
hell grasgriine Kopf und der lebhaft gelbe Augenstreif deuteten ohne
jeden Zweifel die gelbköpfige Schafstelze an. Der Umstand aber, dass
die Stirn nicht — wie im Frühjahr bei den Männchen — gelb war,
ferner die olivengrünen Flecke in der Ohrgegend und an den Halsseiten,
bewiesen das weibliche Geschlecht des Vogels. Von einem Erlegen konnte
leider im Weichbilde der Haupstadt nicht die Rede sein.
Die erwähnten 2 Exemplare — vom Fertö-See bezw. Csaszar-
szállás — sandte ich zum Vergleichen an Herrn Dr. Ernst HARTERT,
10% SCHENK JAKAB
dem Direktor des Tringer Museum, welcher die Güte hatte, folgendes
zu antworten: „Die beiden Schafstelzen müssen wir ohne Zweifel als M.
fl. campestris ansprechen, da sie mit 2 im gleichen Kleide befindlichen
Exemplaren unserer Sammlung vollkommen übereinstimmen“.
Diese Anhäufung der neueren Beobachtungen, — 2 erlegte und 2
beobachtete Exemplare, — wie auch der Umstand, dass der Zug der
geblköpfigen Schafstelze in Polen eine regelmässige Erscheinung ist
(Naumann, Nature. d. Vögel etc. Neu herausg. v. HENNICKE, Tom. III. p. 128)
zeugen dafür, dass dieser schöne Vogel bei uns bisher bloss wegen
ungenügender Beobachtung zu den grössten Seltenheiten gezählt wurde.
Es empfiehlt sich daher, die Schwärme ziehender Schafstelzen in Hinkunft
mit noch grösserer Aufmerksamkeit zu beobachten. Umsomehr, als wir
mit Hilfe der Prismengläser die Merkmale der JZ. fl. campestris, gras-
grünen Kopf und gelben Augenstreif, auch an dem fahleren Herbstkleid
erkennen können. Noch leichter ist dies im Frühjahr, wenn auch Stirn
und Ohrgegend der Männchen gelb und der Kopf des Weibchens hell
grasgriin ist. \
Das Brutgebiet der gelbköpfigen Schafstelze erstreckt sich nach
Hartert von der Wolga bis Transkaspien, nach Naumann von Süd-
Russland bis Turkestan. Also vertritt sie in diesen Gebieten die Motacilla
flava L., mit der sie nicht in gemeinsamen Brutgebieten lebt, und des-
halb gebührt ihr in der Systematik der ternäre Subspezies-Name.
Die ihr ähnliche, aber am Kopfe weniger gelbe Motacilla flava ray
Bp. vertritt die mitteleuropäische M. flava L. in Grossbritannien.
Da die Richtung des über Mitteleuropa führenden Vogelzuges
bekanntlich Nordost-Südwest ist. können wir mit Bestimmtheit annehmen,
dass die bei uns vorkommenden Exemplare der östlichen Subspezies,
also M. fl. campestris angehören.
A päsztormadar 1924 —26 évi megjelenése
Magyarorszagon.
Irta: SCHENK JAKAB.
4 táblával és 2 szòvegabraval.
Az 1907 —O9. évi tömeges invázió emlékét idézi vissza a pasztormadar
1924—26. évi, tehát szintén három egymásután következő évben való
megjelenése. Az 1907—09. évek mindegyikében fészkelt is, de a mostani
hármas beözönlés idejében csak 1924-ben és 1925-ben. Az invázió most
is tömeges volt. Legnagyobb volt az 1925. évi, amikor kb. 15000 párban
fészkelt, tehát oly mennyiségben. mint eddig még sohasem.
A PÄSZTORMADÄR 1924—26. EVI MEGJELENESE MAGYARORSZÄGON. 105
Minthogy ennek a legújabb invazionak a jelentőségét a VI. Nemzet-
közi Madártani Kongresszuson, Kopenhägäban tartott elöadäsomban behatóan
tárgyaltam s ez az előadásom magyar nyelven a „Termeszettud. Közlönv“
1928. évfolyamának 595—605 lapjain is megjelent, ezen a helyen csak az
invázióra vonatkozó nyers faunisztikai és oekologiai adatokat adom közre.
Ezek természetszerüleg nem valók az összefoglaló előadásokba, azonban.
mint a magyar madártan egvik kiválóan emlékezetes eseményének adalékai,
egyuttal nemzetközi viszonylatban "s, mint a pásztormadár természetrajzát
kiegészítő érdekes adatok, okvetetlenül megőrzendők a jövő kutatás számára.
Az 1924 évi invázió csaknem észrevétlenül folyt le. Csodálatosképpen
ezt a feltünő madarat a két feszkelöhelyen — Novajon és Szeghalmon
kívül — még csak 3 helvről jelentik.
A borsodmegvei Novaj községben nagy fészkelőtelep volt az út-
burkolásra szánt körakäsokban. Erkezesük ideje nem lett megfigvelve.
A fészkelésről a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara értesítette az inté-
zetet, mire SZEMERE Lászró 1924. aug. 3-án meglátogatta a telepet.
A fiókák akkorára azonban már kirepültek s így az annyira óhajtott
gyűrűzést már nem lehetett végrehajtani — a tudomány pótolhatatlan kárára.
mert hiszen a következő esztendőben újra fészkelt itt a pásztormadár s
végtelenül érdekes lett volna megállapítani, hogy van-e közöttük gyűrűs,
vagy nincs.
A helyszinen PcnGáRgy Lagostol, Nova) községének jegyzőjétől be-
szerzett adatok szerint, a pásztormadarak július végén repítettek. Ha ebből
visszafelé következtetünk a pásztormadár fészkelési oekologiája alapján.
akkor a fészkelés kezdetét június közepére kell megállapítani, mert kb.
hat hét az az időtartam, amely alatt a pásztormadár fészket épít, tojásait
lerakja és kikölti s fiait felnevelt.
Ily késő fészkelésre még nem volt példa s ezt tán úgy lehet meg-
magyarázni, hogy rendes fészkelőterületein eleinte kedvező fészkelési
alkalmak mutatkoztak, amelvek aztán hirtelenül kedvezőtlenekké váltak s
így törlént a hirtelen késői beözönlés, valamint az útbaeső fészkelési
tanyák elfoglalása anélkül, hogy másutt is mutatkoztak volna, mint ahogvan
az más években mindig történni szokott.
A repites után a fiókák a faluba és a szomszédos községekbe
vonultak és ott főleg az eperfa gyümölcsével táplálkoztak, de alvásra még
a fészkelőtanvára tértek vissza. Hogy az eperre és cseresznyére vetették
magukat, annak az volt az egyszerű magyarázata, hogy a fészkelőtelep
környékén a säskänak még csak hírmondója is alig maradt, annvira ki-
pusztították őket.
SZEMERE gondos fölvétele szerint 65 kőrakásban ütöttek tanyát.
Mindegyik lakott körakäsnak már a külseje is elárulta a pásztormadarak
nyomát, annvira tele volt ürülékkel. A kőrakások belseje tele volt fészek-
106 SCHENK JAKAB
maradványokkal, amelyek között imitt-amott egy-egy zäptojäst talált
A fészekmaradványok alapján átlagosan 25 párra becsülte egy-egy kőrakás
lakosságát, így az összes lakosság kb. 1600 pár lehetett.
A másik fészektelep Szeghalom mellett volt ugyancsak útburko
lásra szánt körakäsokban. Kiss LAszuö főszolgabíró adatai szerint igen
sok jelentkezett, de a tudatlan lakosság eleinte, amíg sáskairtó működé
süket nem ismerte, igen sok kárt tett a tojásokban. Érkezésükről, valamint
távozásukról nincsenek adataink.
Az 1924. évben még a következő helyekről jelentik: — Szolnok:
Cerva FRIGYES adata, aki mástól hallotta, így részletesebb adatokat nem
Pm e SE le Tr en Tr Terre TE Ne ET |
© Pasztormadar fészkelő
|
| |
TEISPER. / _, Vereczkersioros
| Brutp/ötze des 4 GAS Pass vonVereczke |
1] Rosenstares. || |
uj AR
PEER
i Ce
‘| or ST
Ba
À eps
‘ aS
| LES
| CONI
ETTI
„| BEN
| , on
| A ‘ eal
Il & à >
[4 a %
Mine. Sa, \
| Ri. 48%
|
|
5 kép. — Fig. 5.
A pasztormadar fészkelő telepei 1925-ben a säskajäräsos területeken.
Die Brutplätze des Rosenstares im Jahre 1925 auf dem Heuschreckengebieten.
tudott. Kétutk6z: GRAEFL ANDOR szerint július 7-én 10-es csapat;
Taktakenéz: Veen KÁLMÁN MAryäs szerint július végén 2 darab.
Az 1924. évi invázió természetrajzához hozzátartozik még az az
adat. hogy a fészkelőtelepek nagy sáskajárásos területen voltak.
Az 1925. évi invázió jelentékenyen nagyobb volt. Adatait azzal a
megjegyzéssel kell bevezetnem, hogy ebben az esztendőben is jelentékeny
sáskajárás dúlt Magyarországon. A mellékelt térkép mutatja a fertőzött
területeket a M. Kir. Rovartani Állomás szivességéből átengedett adatok
alapján. Ugyancsak feltüntettem rajta az 1925. évi fészkelési tanyákat is,
amelyek kivétel nélkül mind a sáskajárásos területen vannak. Összesen
AQUILA TOM. XXXIV/XXXV. 1927/28. TAB. II.
|
Phot,: Szemere L.
Körakäsok sora Novaj mellett: a pasztormadarak fészkelő helye.
Steinhaufenkette in Novaj: Brutplatz des Rosentares.
L. = STE
Phot.: Szemere L.
Päsztormadärfeszkek a körakäs belsejeben.
Nester des Rosenstares im Inneren eines Steinhaufens.
AQUILA TOM. XXXIV/XXXV. 1927/28. TAB. III,
Phot.: Szemere L.
Etetö pasztormadarak.
Fütternde Rosenstare.
ario u “
Phot. : Szemere L.
Etetö päsztormadarak.
Fütternde Rosenstare.
hy kes
AQUILA TOM. XXXIV XXXV. 1927/28. TAB.
72 = - - = migra A erre rm PRI per ee yet; enti
Phot. : Schenk J.
Päsztormadär fészkelő helye Szeghalom mellett.
Brulplatz des Rosenstares bei Szeghalom.
Phot. : Schenk T.
Pásztormadár fészkelő helye Karcag mellett.
Brutplatz des Rosenstares bei Karcag.
N
LE áztt
n
PEC inn es
1
AQUILA TOM. XXXIV/XXXV. 1927/28. TAB
Phot.: Warga K.
Pasztormadar fészkel6 helye Tarnaszentmäria mellett.
Brutplatz des Rosenstares bei Tarnaszentmäria.
| Phot.: Warga K.
Päsztormadär fészkelő helye Satoraljaujhely mellett.
Brutplatz des Rosenstares bei Sátoraljaujhely.
ZUR VIE
A PÄSZTORMADÄR 1924—26. EVI MEGJELENESE MAGYARORSZÄGON. 107
6 ilyen telep volt s ezúttal mar sok jelentés érkezett a fészkelotelepek
közelebbi környékéről is, mert PorsAry Lasos első értesítése alapján a
napisajtó útján informálhattuk a nagyközönséget. A fészkelőtelepek kör-
nyékéről származó adatokat az egyes telepek ismertetésénél közlöm. Ezeken
kívül csak a következő helyekről jeieztek:
Június 7-én 5 darab 2 ÉK-nek repülve, O ver b ás z, Bácsbodrog-megye
megszállott részén, ahol SCHENK HENRIK szerint 30 év óta akkor jelent
meg először.
Június közepén KoRpa IMRÉNÉ 6 darabot észlelt Sövényházán,
Csongrádmegyében.
Hogy csak ezt a két adatot kaptuk, azt annak bizonyítékául tekintem,
hogy a pásztormadarak 1925-ben — hogy úgy mondjam — a ,készre*
jöttek a mult évből ismert sáskajárásos területekre s így nem volt szük-
séges az elszéledés. Megerősít ebben a felfogásomban az a tény, hogy
1925-ben nemcsak Magyarországon volt pásztormadárinvázió, hanem
egész Európában is. Igy eljutottak Angliába s annak legnyugatibb szigetére,
St. Kilda-ra.
A feszkelötelepek ismertetésére térve at, elsősorban a Nova) község
határában levöröl kell szólnom, mert erről vannak legtüzeterebb és legpon-
tosabb adataink. Ezeket PoLgAry Lasos-nak köszönhetjük. Kiegeszitik azokat a
gyürüzes alkalmával, június 30-án szerzett tapasztalataim, amikor SZEMERE
LÄszıö társaságában meglátogattam a telepet, amely ugyanazokban az
ütburkoläsra szánt körakäsokban volt, mint az előző évben.
Az első csoport május 19-én érkezett ; ez még aznap eltűnt és újból
csak 26-án érkeztek, de most már többen és valamennyien északkeleti
irányból ; 28-án még mindig nincsenek tömegesen és még nem kezdték
meg a fészkelést, de 30-án már igen sok van és azonnal hozzákezdenek
a fészekrakáshoz. Júnias 17-én a költés már nagyjában befejeződött.
Rengeteg tojáshéj van kiszórva a kőrakások mellett, a fiókák már csipognak,
de még csupaszok és vakok. Június 24-én már tokosak a fiókák, 30-án már
anyányiak, július 6-án a fejlettebb fiókákkal már a községbe telepedtek
az eperfákra. Július 7-én még nagyobb tömegek jöttek a községbe. A fész-
kelőtelepnél már csak néhány anyamadár tartózkodott. Ezek még gyámol-
talan fiaikat repülésre csalogatták. Július 8. és 9-én még mindig a faluban
voltak, 11-én véglegesen eltűntek.
Nem lehetetlen azonban, hogy erről a telepről valók voltak azok a
päsztormadarak, amelyeket Dr. Karpos I. még július 25-én figyelt meg,
ezerszámra kisebb-nagyobb csapatokba szétoszolva Igrici és Hejőpapi
között, valamint azok, amelyek RHÉDEY Gy. szerint augusztusban még
csapatokban mutatkoztak Mezőcsát környékén.
PoLefry Lagos fenti pontos és tüzetes adatai rávilágítanak arra a
hihetetlenül gyors fejlődésre, amely a pásztormadár életmódjának egyik
108 SCHENK JAKAB
legjellegzetesebb tünete. Május 30-ätöl a fészekrakäs kezdetétől, július 6-ig,
a tömeges repitésig, 38 napi idő telt el. Ennyi idő kellett a fészekrakashoz,
a tojások lerakásához, kiköltéséhez és a fiókaneveléshez. Még aránylag
legtovább tartott a fiókák kifejlődése — június 17-től július 6-ig — tehát 20
napig, míg a fészekrakás és a tojások kiköltése mindössze csak 17 napig
tartott. Valószinű, hogy a fés-ekrakässal már majdnem egyidejüleg kez-
dődik a tojások letojása is, mert különben még az ismert legrövidebb költési
időnél, 11 napnál is kevesebb jutna a pásztormadár költésének idejére.
A novaji telep létszámára. nézve egészen pontos adatokat szolgál-
tatott a június 30-án végzett gyűrűzés, amelvnek előkészítése és sikeres
végrehajtása PoLGÂry Lagos körjegvzö érdeme. A jelölésben közreműködtek
rajta kívül még PorGáRgy JÓZSEF. FÜRJ NÁNDOR, GYENES IMRE és SZEMERE
LáÁszzó, aki amellett még a fénvképezést is végezte. ;
Hogy a létszám becslését érthetővé tegyem, előbb le kell írnom,
hogyan történt a fiókák gyűrűzése.
Miként már említettem, a pásztormadarak az útburkolásra szánt kő-
rakásokon fészkeltek. Ezek kb. 4 méter hosszúak,"2 méter szélesek és 1
méter magasak voltak. Minden elfoglalt kőrakáson már külsőleg is föl-
tünően látszott, hogy el van-e foglalva. vagy sem. A legfelsőbb kőréteg
alatt levő fészkekben levőkből hamarosan kézrekerítünk és meggyűrűzünk
nehányat, de a tömeg úgy bujik a kőrakás hézagai között, hogy nem
lehet őket elérni. Haditanácsot tartunk s PorsAry Lagos indítványára
azt határozzuk, hogy az egész kőrakást áthordjuk új helyre, így aztán
előkerülnek az összes fiókák, amelveket aztán gyűrűzés után a fészekanvag
tulságosan be nem szennyezett részével egvütt átviszünk az új kőraká-
15
méternyire eltávolodtunk attól, már is megjelennek az anyamadarak és
sokba. Amint áthordtuk az utolsó követ is az új rakásba és 10
kotkodäcsolö ,csöt, csöt, csöt" szóval összehívják a fiókákat. Seregesen
bujnak be a réseken és hamarosan rendes mederben folyik az etetés,
mintha mi sem történt volna.
A legnépesebb kőrakásban közel 250 volt a fiókák száma, ami közel
50 fészkelő párnak felel meg. Vannak azonban kevésbbé sűrűn lakott
kőrakások is, úgy hogy legfeljebb csak 25—30 párra lehet becsülni az
egyes kőrakásokban fészkelő párok átlagos számát. Minthogy kb. kilo-
méteres hosszúságban SO lakott kőrakást számláltam meg, azért a novaji
pásztormadártelep lakosságát összesen 2000—2500 fészkelő párra becsül-
hetem, a szaporulatot pedig közelitöleg 8000 főre.
A Szeghalom-ban megtelepült pásztormadarak szintén kőrakásokat
foglaltak el. A telepre vonatkozó adatok javarészét Kiss LAszLé föszolga-
bírónak köszönjük, aki az első pusztítások után, a telep állandó őrzéséről
is gondoskodott. A fiókák gyűrűzését július 7-én DR. TARJÁN TIBOR társa-
ságában és segítségével végeztem el.
Ä PÄSZTORMADÄR 1924-25. EVI MEGJELENESE MAGYARORSZÄGON. 109
Hogy mikor foglalták el a telepet, arról nincs pontos tudomásunk.
Kiss LAszuö értesítése június 20-ról van keltezve, de akkor a telep már
régen el volt foglalva. A többi jelentés is csak junius második felére
vonatkozik. Kürrı Mrxsa junius 19-éről 10.000 fészkelő párt jelent azzal,
hogy a lakosság ezerszámra szedi a tojásokat. THuRóczY ENDRE junius
20-ról jelent nehány ezer fészkelő part. Dr. LINDER Käirory és DR.
TARJÁN TIBOR junius 21-én látogatták meg a telepet és akkor az állo-
mányt 2000 párra becsülték, július 3-án KIDON SZLÁVIK VIKTOR szerint
ezrével fészkel.
A telep távolabbi környékéről Kir4zy Ivan közölt adatokat. Május
24-énKonyáron jelentkeztek, tehát elég korán, junius 10-én Derecskén.
A telepről való eltávozás adatait Kürtı Mixsa közölte. Szerinte
július 14-én volt még néhány pár, 15-én azonban végleg eltüntek. A
repítés után a szélrózsa minden irányában elszéledtek, de estére egy ideig
megjelentek a fészektelepen és ott háltak. Igen hirtelenül távoztak ; egyik
napról a másikra majdnem a teljes állomány eltünt. DR. SAvoLY FERENC
azonban még augusztus 13-án is észlelt nehány példányt.
Szeghalom tulajdonképpen két telep volt. A kettőben julius 7-iki
látogatásom alkalmával kb. 600 pár fészkelt. A fiókák itt még jóval fej-
letlenebbek voltak, úgy hogy a fészekben együtt ültek s nem széledtek
úgy el, mint a novaji telepen, ahol sokkal korábbi volt a fészkelés. Ere-
detileg sokkal nagyobb lehetett a fészkelők száma, de kezdetben igen
sokat elpusztítottak, így csak a később fészkelők maradtak meg, amikor
már őrizték a telepet.
A fészkelőtelepről elüldözött pásztormadarak egyrésze aztán áttelepült
a közel szomszédságban levő Csökmö község egyik majorjába, ahonnan
június 20-án TórH FERENC adott hírt. Itt az ököristálló eresze alatt és
az istálló falában fészkeltek. Az ököristálló falában való fészkelést való-
szinüleg úgy kell értelmezni, hogy az eresz alatt a faltól levált a vakolat
s az így keletkezett üregekben telepedett meg a pásztormadár, amint azt
1907.-ben a Hortobágyon is megfigyeltem. Ennek a régi tapasztalatomnak
az alapján az itt fészkelők száma legfeljebb 100—200 pár lehetett.
A negyedik pásztormadártelep Szeghalom közelében, Karcag ha-
tárában volt, a Hortobägy—Berettyé főcsatorna védtöltésén levő árvédelmi
karó- és rőzserakások között. KOFRANEK VENDEL igazgató-főmérnök erről
szóló értesítése június 19-én kelt, de minthogy a június 24-iki értesítés
szerint a pásztormadarak egy része már kiköltött és rengeteg tojáshéját
dobáltak ki a fészkekből, kétségtelen, hogy jóval korábban érkeztek. Bizo-
nyosra veszem, hogy RAcz BELA megfigyelő által Szerepröl jelzett
pásztormadarak — június 4-én 20 főből álló csapat, 10-én több csapat,
12-én 10 darab — már innen kalandoztak el. A megtelepedés ezek alap-
ján június elejére tehető. KoFRANEK értesítése szerint a vidéken nagy
110 SGHENK JAKAB
sáskajárás volt, különösen a feszkelötanyäval szomszédos Bucsatelepen.
ahol gepekkel is irtottäk a säskäkat. A säskairtäs befejezese utän is maradt
azonban annvi säska, hogy itt tartözkodäsuk ideje alatt mindvegig säs-
käval täplälkoztak. A repites valamivel jülius 12-ike elött törtent, mert ekkor
mar az öreg madarak javarésze elköltözött, mig a fiatalok zöme július
25-ig maradt a telepen. Estére mindig visszatértek, reggelenkint pedig
csapatosan eltávoztak. Lehetséges, hogy az augusztus 13-án Mezőtur vidé-
kén DR. SAvouy által észlelt példányok a karcagi telepen nevelödtek.
Minthogy a fészkelőtelep a Hortobágyi Csatorna-Társulat egyik 6r-
házának közvetlen közelében volt, azért a KoFRANEK igazgató által el-
rendelt védelmet végre is lehetett hajtani úgy, hogy a pásztormadár Itt
háborítatlanul költhetett. Július 6-án, amikor KOFRANEK igazgató és SZEN-
TESSY TórH KÁLMÁN barátom szívós közreműködésével meglátogattam a
telepet, a fiókák már igen fejlettek voltak. Tömegesen künn ültek a
karórakások tetején s kis részük már rövidebb távolságokra repülni is
tudott. A jelölés nagy nehézségekbe ütközött, mert a karók hézagaiban
bujkáló fiókák közül csak igen keveset tudtam elfogni. A megoldás csak
az lehetett, hogy teljesen lebontottam a legsűrűbben lakott karórakásokat,
hogy így legalább egy részüket megfoghassam.
A karórakások száma és a megjelölt fiókák száma alapján. az állo-
mányt közelítőleg 1200—1500 párra becsültem.
Tarnaszentmária volt az ötödik telep a sáskajárásos terület
északi határán már a hegyvidéken. A beérkezett jelentések, valamint, WARGA
KÁLMÁN július 14-iki gyűrűzéssel egvesített helyszini szemléjének adatai
szerint ez volt a legnagyobb telep, amelyről sűrűn jártak el a környékre
táplálékszerzés céljából, mert magának a telepnek közvetlen környéke
nem nyujtott elegendő táplálékot.
Az érkezés napja Warca K. helyszini értesülése szerint június
11-ike volt, ami meg is felel a több helyről nyert írásbeli jelentések ada-
tainak.
Gróf SzTÁRAY Tasziró június 19-én kelt, Verpelétre, a telep
közvetlen szomszédságára vonatkozó értesítése a következő :
, liz nap óta örvendünk a sáskát pusztító rözsaszinü seregély megjelene-
sének; most folyik a párzás". Az érkezés tehát június 9--10-re tehető.
A parádi hitbizományi uradalom kőkuti intézőségétől adott értesítés szerint
június 12-én 10.000 darab érkezett Tarnaszentmária községbe, ahol
a köbänyäban azonnal fészekrakáshoz kezdtek
Scuwarc ADOLF, a Mátravidéki Epitököbänva Vállalat igazgatója június
18-án kelt értesítése szerint, június 13-án igen nagy, pár ezer főre becsült
pásztormadár-csapat vert tanyát a tarnaszentmáriai kőbányában, pedig ez
a hely veszedelmes rájuk nézve, mert a köfejtesnel lehetetlen vigyázni
rájuk s a robbantások alkalmával különösen sok tojás pusztul el. Figye-
A PASZTORMADAR 1924-26. EVI MEGJELENÉSE MAGYARORSZÁGON. 111
lemre mélté jelenség, hogy alig egy heti ott tartözkodäs alatt mar tojasaik
voltak.
Junius 17-én HarsAnyı Zsorr Feldebrö és Szentmäria között
látott pasztormadarakat. 18-án RHÉDEY ENDRE ezrével jelenti őket V erp e-
létről, 19-én Door ÖDön szerint több csapat mutatkozott Abasáron,
az egri Szabályzatismertető Tanfolyam-Parancsnokság 22-én jelenti, hogy
Verpelét, Köbölkut, Recsk és Szólát hevesmegyei községekben
figyeltek meg pásztormadarakat, későbbi jelentés szerint pedig a tarna-
szentmäriai kőbányában 500—600 pár fészkel. Június 25-én SzAntö A.
150—200 darabot látott Heves mellett, tehát a teleptől kb. 30 kilométer
távolságban. WarGa K. megfigyelései szerint ottléte alkalmával állandóan
kijártak a szomszédos községekbe, főleg Aldebrő, Feldebrő és Ver-
pelét vidékére. Az elsőket már Ludas mellett látta 10 kilométernyire
a teleptől.
SCHWARZ A. értesítése szerint a fiókák június 28. és július 2. közötti
időben keltek ki, 21-én hagyták el a telepet és a szomszéd községekben
ütöttek tanyát. Csak egyetlen anyamadár tartózkodott még néhány napon
át az elhagyott telepen és gyámolította egyik fejlődésben visszamaradt fiát.
A telep a Trányaoldal nevű hegy oldalában levő kőbányában volt.
A fészkek sziklaüregekbe és hasadékokba voltak rakva. Warea K. szerint
a fészkelő párok száma 5000 lehetett. A meggyűrűzött fiókák száma
1001 volt.
A hatodik telep Sátoraljaújhely határában volt. Ezen a telepen
a pásztormadarak a Kincsesy-féle 5 holdas szőlőt 3 oldalról körülvevő hatal-
mas kőbástyában s annak két terrasszában tanyáztak. WARGA K. becslése
szerint a fészkelő párok száma kb. 5000 volt A fészkek itt a kőbástyák
belsejében voltak, így csak kevés fióka volt hozzáférhető. A nagy tömegből
mindössze 100 fiókát lehetett gyűrűzni. A fiókák a július 9-én történt
gyűrűzés alkalmával még elég fejletlenek voltak. Akadt köztük még teljesen
csupasz, tollas még egysem.
A helyszinen beszerzett adatok szerint június 16-án érkeztek az elsők,
amelyek azonnal fészkelni kezdtek. Június 16-ról jelzi őket BÁRÓ SENNYEY
Mik1òs, aki Karos községben látott két csapatot 25—30 darabjával.
Ugyancsak még június havából jelenti őket KoMJÁTHY OSZKÁR.
A telepről augusztus 5-én távoztak. Valószinüleg innen valók
voltak azok a 100—150 darabból álló csapatok is, melyeket. KwAYSSER
VIKTOR figyelt meg július 10. és augusztus 15. között Taktaharkänv,
. Taktakenéz és Újsiska környékén. Az eperfäkon lakmározó csapa-
tokban sok volt a fiatal madár. Ugyancsak innen való lehetett az a kb.
30 főből álló pásztormadárcsapat is, amely FILEP ref. tanító értesítése
szerint július 25. és 28. között Sárospataktól 18 kilométernyire déli
irányban mutatkozott.
112 SCHENK JAKAB
HARSÁNYI GYULA a , Sárospatak" című lap július 12-iki számában
vonzó leírást adott a telep életéről. Érdekes megállapítása, hogy a Hegy-
alján nem a sáskákkal hozzák kapcsolatba a pásztormadarak megjelenését,
hanem a bő szürettel és jóminőségű borterméssel. Erre nézve emlegetik is
az 1886., 1889. és 1899. évjáratokat. Minthogy úgy a sáskajárásnak, mint
a jó borminőségnek egyik legjelentősebb tényezője a szárazság, azért ennek
a nézetnek mindenesetre lehet valamelyes jogosultsága.
Ezen a telepen kezdetben üldözték és pusztították a pásztormada-
rakat, mert azt hiresztelték róluk, hogy pusztítják a szőlőt s az érdekelt
szölöbirtokosok a Földmiv. Miniszteriumtöl engedélyt is kértek a madarak
pusztítására.
Az Intézet szakvéleménye alapján a m. k. Földmiv. Miniszter az
irtashoz nem járult hozzá, hanem ellenkezőleg, a 81.300. X/A. I. számu
1925. július 17-én kelt rendelettel utasította az összes vármegyei és városi
törvényhatóságokat, hogy a pásztormadár védelmét fokozott gondoskodásuk
tárgyává tegyék, az írtást minden eszközzel akadályozzák meg, egyúttal
utasítást ad megfelelő helyen mesterséges kőrakások létesítésére, hogy a
pásztormadár lehetőleg hazánk rendes állandó lakójává válhasson
Az 1925. évi invázió a legnagyobb volt az eddig ismertek között.
Kerekszámban kb. 15.000 pár volt a fészkelők száma, az egész állomány
pedig jóval túlhaladta a 30.000-et. Az invázió jellege igen korai volt,
korán fészkeltek és korán is távoztak. Tudományos szempontból a leg-
jelentősebb mozzanat volt a fiókák nagy számban való gyűrűzése és pedig :
Tarnaszentmaria o, 00222008
NOV une e RE A
Karcag Le eu Din CPR ON
Bzerhalom.. i sg O RI
Satoraljaujhely . . . GIAN, 100
Összesen . . . 2726 fióka.
A gvürüzesektöl várt eredmény azonban, sajnos. messze elmaradt a
várakozástól. Mindössze 4 darabot jelentettek vissza (1929 februárig) és az
eddigi tapasztalatok alapján vajmi kevés reményünk van hozzá, hogy lénye-
gesen többről kapjunk hírt a jövőben.
A négy visszajelentett madár közül egyik Poti mellett, a Feketetenger
keleti partján került kézre, a másik az Argoliszi öböl mellett Görög-
országban, a harmadik Lahore mellett Indiában, a negvedik Adana
mellett Kisázsiában. Az elszéledést a mellékelt térkép mutatja
A gyűrűzésekről szóló jelentést nem fejezhetem be anélkül, hogy
újból is hálás köszönetet ne mondanék Dr. Kiss LAszLö föszolgabirönak
Szeghalom, KoFRANEK VENDEL igazgatónak K ar c ag, DR. ORBÁN KÁLMÁN
polgármesternek Satoraljaujhely, PorGáRy Lagos körjegyzőnek N 0 vaj,
A PASZTORMADAR 1924—26. EVI MEGJELENESE MAGYARORSZÄGON. 113
ScHWARC ALAJOS banyaigazgatonak Tarnaszentmaria, DR. SZENTESSY
Tora KÁLMÁN ny. polgármesternek K arcag és Dr. TARJÁN TIBOR ügyvédnek
Bekescsaba, akik ebben a fontos munkaban a tudomäny irant valò
hagyomänyos magyar äldozatkészséggel tamogattak intezetünket.
Az 1926. évi invázió igen kis méretű volt, azt lehet mondani, hogy
az elözöknek mintegy utorezgése. Idösorrendben a következő adatokat
kaptuk:
Mäjus 15-én nagyobb szamban jelentkeztek Szeghalom videken
a mult évi feszkelötelepeken, de säskäkat nem talalvan, csakhamar elta-
voztak. Kürrtı Mrxsa értesítése.
h
D
| ©
| UP
| N
NDIAI OCEAN
6. kep. — Fig. 6.
A syürüs päsztormadarak kézrekeriilési helyei.
Fundorte der beringten Rosenstare.
Június 4-én 120—150 főnyi csapatot figyeltek meg Novajon a
mult évi fészektelepnél. A csapat 4-6töl 6-äig volt ott, de se säskät, se érett
gyümölcsöt nem találván, eltávozott és nem is jelentkezett többé. POLGÁRY
Lagos értesítése.
Június 9-én 2 darab Sorok mellett, Szombathely közelében; älli-
tólag junius 5-én is látták már őket.
Június 24-én 130—140 darab Nagymaroson. Kexpi IGNÁC je-
entése.
Aguila
114 SCHENK JAKAB.
Június 24-én 2 darab Nögrädveröczen; Dr. FROHNER R. érte-
sitese.
Junius 26-án Szany-röl (Sopron m.) jelenti őket MEDAK JÓZSEF
azzal, hogy a vidéken több helyen lättäk s hogy Szany-ban feszkel is.
A helyszinére érve azonban a päsztormadarakat mar nem talaltam ott s
fészkelésiiknek nyomát se találtam.
Június havában közelebbi datum nélkül Keszthely vidékén nagyobb
csapatokban jelentkeztek VÁRADY SÁNDOR szerint.
Augusztus 10-ike táján KÁLMÁN ENDRE még 3 darabot jelzett K i s-
bé r-röl.
Jellegzetes tünet, hogy legkorábban ezidén is az előző évi fészkelő-
telepeken jelentek meg, valósággal dokumentálva azt, hogy az ismerős
helyet keresik fel először. Minthogy nagyobb csapatok jelentek meg, való-
szinű, hogy ezúttal is fészkeltek volna, ha megfelelő táplálékuk lett volna.
Novajon ugyanis azonmód megvolt a régi fészkelőhely, így a letelepedés-
nek csak a táplálékhiány volt az akadálya. |
Az 1926. évi invázió alkalmával csak az volt a sajnálatos, hogy
egyetlen gyűrűs példányt se jeleztek a megfigyelők. Valószinűnek tartom
pedig, hogy a régi fészkelőtelepeken megjelentek között volt gyűrüs madár
is, de részben az idő rövidsége miatt, részben talán a megfigyelés nehéz-
sége miatt is elkerülték a figyelmet. Azzal a fölhivással fejezem be ezt a
jelentést, hogy a pásztormadarak legközelebbi megjelenésekor elsősorban
is arra vigyázzanak megfigyelőink, hogy akad-e gyűrüs példány közöttük.
Das Erscheinen des Rosenstares in Ungarn
in den Jahren 1924— 26.
Von JAKOB SCHENK.
Mit 4 Tafeln und 2 Textfiguren.
Das Erscheinen des Rosenstares in den Jahren 1924—26, also in
drei aufeinander folgenden Jahren, ruft die Erinnerung an die grosse
Invasion von 1907—09 wieder wach. 1907—09 brütete er auch, und zwar
in allen drei Jahren; gelegentlich des letzten Auftretens jedoch nur 1924
und 1925. Die Invasion war auch diesmal massenhaft. Am grössten war
die des Jahres 1925, wo ungefähr 15.000 Paare brüteten, also eine
Menge, wie bisher noch nie.
Nachdem ich die Bedeutung dieser letzten Invasion in einem Vortrag
auf dem VI. Internationalen Ornithologenkongress in Kopenhagen eingehend
dargelegt habe, und derselbe in den Verhandlungen des Kongresses
demniichst erscheinen wird, will ich an dieser Stelle bloss die auf die
A PÄSZTORMADÄR 1924—26. EVI MEGJELENESE MAGYARORSZÄGON. 115
Invasion bezüglichen nackten faunistischen und ökologischen Daten
veröffentlichen. Diese gehören naturgemäss nicht in die zusammenfassenden
Abhandlungen, sind aber unbedingt für spätere Forschungen aufzubewahren,
erstens als Daten eines für die ungarische Ornithologie ganz besonders
denkwürdigen Ereignisses, zweitens auch vom internationalen Gesichts-
punkte aus, als wichtige Ergänzungen zur Naturgeschichte des Rosenstares.
Die Invasion des Jahres 1924 erfolgte fast unbemerkt. Sonderbarer-
weise wurde dieser auffallende Vogel ausser an den beiden Brutplätzen
— Novaj und Szeghalom — nur noch von drei Orten gemeldet.
In der Gemeinde Novaj, Komitat Borsod, war eine grosse Brut-
kolonie in den zur Strassenpflasterung bestimmten Steinhaufen. Die Zei
des Eintreffens wurde nicht beobachtet, und als auf Grund der verspäteten
Meldungen LADISLAUS SZEMERE am 3. Aug. 1924 die Kolonie besuchte.
waren die Jungen bereits ausgeflogen ; so konnte die schon so lange ersehnte
Beringung nicht vorgenommen werden — zum unersetzlichen Schaden der
Wissenschaft, denn in dem folgenden Jahre nistete der Rosenstar wieder
hier, und es wäre unendlich interessant gewesen festzustellen, ob sich
unter den Vögeln Ringexemplare befinden oder nicht.
Auf Grund der an Ort und Stelle gesammelten Daten flogen die
Rosenstare Ende Juli aus. Wenn wir hieraus auf Grund der Brut-Ökologie
des Rosenstares rückwärts folgern, so fällt der Beginn des Brutgeschäftes
auf die Mitte des Juni, denn ungefähr sechs Wochen braucht der Vogel.
um das Nest zu bauen, die Eier zu legen und auszubrüten, sowie seine
Jungen aufzuziehen.
Ein so spätes Brüten steht bisher beispiellos da und lässt sich
vielleicht so erklären, dass die Vögel in ihren eigentlichen Brutgebieten
anfangs günstige Bedingungen zum Nisten hatten, welche dann aber
plötzlich ungünstig wurden; so erfolgte das plötzliche verspätete Vordringen,
sowie das Annehmen der auf dem Wege angetroffenen Nistplätze, ohne
dass sich die Vögel auch anderswo gezeigt hätten, wie dies in anderen
Jahren immer der Fall zu sein pflegte.
Nach dem Ausfliegen zogen die Jungen in das Dorf und in die
Nachbargemeinden und ernährten sich dort hauptsächlich von den Früchten
des Maulbeerbaumes. Zum Schlafen kehrten sie aber in die Brutkolonie
zurück. Dass sie sich an die Maulbeeren und Kirschen hielten, findet
darin eine einfache Erklärung, dass in der Umgebung der Brutkolonie
von Heuschrecken keine Spur mehr zu finden war, so gründlich hatten sie
dieselben vernichtet.
Nach der sorgfältigen Aufnahme Szemere's hatten sie sich in 65
Steinhaufen angesiedelt. Schon das Äussere jedes bewohnten Steinhaufens
verriet die Spuren der Rosenstare, so voll von Exkrementen waren sie.
Das Innere der Steinhaufen war voll von den Resten der Nestern, zwischen
s*
116 SCHENK JAKAB
welchen hier und dort ein faules Ei gefunden wurde. Auf Grund der
Überbleibsel von Nestern schätzte SZEMERE die Bewohner je eines Stein-
haufens durchschnittlich auf 25 Paare, demnach dürfte die gesamte
Kolonie ca. 1600 Paare betragen haben.
Die zweite Brutkolonie war neben Szeghalom, gleichfalls in den
zur Strassenpflasterung bestimmten Steinhaufen. Angeblich zeigten sich
sehr viele Rosenstare, die unverständige Bevölkerung richtete aber
anfangs, bevor sie über den Nutzen dieser Vögel als Heuschreckenvertilger
unterrichtet wurde, unter den Eiern grossen Schaden an. Über ihre
Ankunft und Abreise haben wir keine Daten.
Im Jahre 1924 wurden sie noch von folgenden Orten gemeldet:
Szolnok, Zeitpunkt unbekannt; Ketutköz: am 7. Juli ein Schwarm
von 10 Stück: Taktakenéz: Ende Juli 2 Stück.
Zur Naturgeschichte der Invasion des Jahres 1924 gehört noch die
Angabe, dass die Brutkolonien in Gebieten sich befanden, die von
Heuschrecken stark heimgesucht waren.
Die Invasion des Jahres 1925 war bedeutend grösser. Ich muss die
diesbezüglichen Daten mit der Bemerkung einleiten, dass auch in diesem
Jahre in Ungarn eine bedeutende Heuschreckenplage war. Die beigefügte
Karte (Seite 106) zeigt die heimgesuchten Gebiete auf Grund der von der Kgl.
Ung. Entomologischen Station liebenswürdigerweise zur Verfügung gestellten
Daten. Auf dieser Karte habe ich auch die Brutkolonien des Jahres 1925
dargestellt, welche sämtlich ohne Ausnahme auf den von Heuschrecken
überschwemmten Gebieten liegen. Im ganzen gab es 6 solcher Kolonien,
und nachher trafen dann noch viele Meldungen aus der näheren Umge-
bung der Brutkolonien ein, da wir das grosse Publikum durch die
Tagespresse informiert hatten. Die aus der Umgebung der Brutkolonien
stammenden Daten teile ich bei Behandlung der einzelnen Kolonien mit.
Ausserdem wurden die Rosenstare noch von folgenden Orten gemeldet:
Am 7. Juni bei Overbasz 5 Stück fliegend, Richtung Nord. Seit
30 Jahren zum erstenmal wieder erschienen.
Mitte Juni 6 Stück bei Sövenyhäza, Kom. Csongrad.
Dass wirbloss diese zwei Daten bekamen, betrachte ich als Beweis
dessen, dass die Rosenstare 1925 sozusagen „zum Fertigen“ kamen, nämlich
in die ihnen vom vorigen Jahre bekannten Heuschrecken-Gebiete, sodass eine
weite Ausbreitung nicht nötig war. Unterstützt wird meine Ansicht durch
die Tatsache, dass im Jahre 1925 nicht nur in Ungarn Rosenstar-Invasion
war, sondern in ganz Europa. So kamen sie bis nach England und auf
dessen westlichste Insel, St. Kilda.
Zur Besprechung der Brutkolonien übergehend, will ich zuerst die
in der Nähe der Gemeinde Novaj gelegene behandeln, da wir von ihr
die meisten und genauesten Daten haben, die wir LUDWIG POLGÁRY
A PASZTORMADAR 1924—26. EVI MEGJELENESE MAGYARORSZÄGON. 117
verdanken. Ergánzt werden diese Daten durch meine gelegentlich der
Beringungen am 30 Juni gemachten Erfahrungen, als ich in Begleitung
von LADISLAUS SZEMERE die Kolonie besuchte, die sich in ebendenselben
zur Strassenpflasterung bestimmten Steinhaufen befand, wie im vergan-
genen Jahre.
Die erste Schar kam am 19. Mai an; sie verschwand noch an
demselben Tage. Erst am 26. Mai kamen wieder Rosenstare, diesmal
mehr und sämtliche aus nordöstlicher Richtung; am 28. sind sie noch
immer nicht massenhaft da und haben mit dem Brüten noch nicht
begonnen; am 30. aber sind ihrer schon sehr viele und beginnen sogleich
mit dem Nestbau. Am 17. Juni ist das Brutgeschäft schon grösstenteils been-
det. Neben den Steinhaufen liegen massenhaft‘ Eierschalen umher, die
Jungen piepen schon, sind aber noch nackt und blind. Am 24. Juni sind
die Jungen schon befiedert, am 30. Juni schon fast fliigge und am 6. Juli
lassen sich die Elternvögel mit den flüggen Jungen im Dorf auf den
Maulbeerbäumen nieder. Am 7. Juli kamen noch grössere Massen in das
Dorf. In der Brutkolonie hielten sich nur noch einige Brutvögel auf und
lehrten ihre noch unselbständigen Jungen das Fliegen. Am 8. u. 9. Juli
waren sie noch immer im Dorfe, am 11. endgültig verschwunden.
Es ist jedoch nicht ausgeschlossen, dass zu dieser Brutkolonie auch
jene Rosenstare gehörten, welche am 25. Juli zu Tausenden, in grössere
und kleinere Schwärme aufgelöst, zwischen Igrici und Hejőpapi
beobachtet wurden, sowie auch diejenigen, die sich noch im August
scharenweise in der Umgebung von Mezöcsät zeigten.
Die Bevölkerung der Rosenstarkolonie von Novaj schätzte ich auf
insgesamt 2000—2500 Brutpaare, den Zuwachs dagegen auf annähernd
8000 Köpfe.
Die bei Szeghalom nistenden Rosenstare nahmen ebenfalls
Steinhaufen in Besitz. Wann dies geschah, wissen wir nicht genau. Am
20. Juni war die Kolonie schon bezogen.
In der weiteren Umgebung der Kolonie erschienen sie am 24. Mai
in Konyär, also ziemlich früh; am 10. Juni bei Derecske.
Aus der Kolonie zogen sie im ersten Drittel des Juli fort; am 14.
Juli waren noch einige Paare da, am 15. war alles verschwunden.
Nach dem Ausfliegen zerstreuten sich die Rosenstare in alle Richtungen
der Windrose, kamen aber eine Zeit lang am Abend in die Brutkolonie,
um dort zu schlafen. Ihr Fortziehen geschah sehr plötzlich; von einem
Tag zum andren war beinahe der ganze Bestand verschwunden. Verein-
zelte Exemplare wurden aber noch am 13. August gesehen.
In Szeghalom waren eigentlich zwei Kolonien, in denen gele-
gentlich meines Besuches am 7. Juli ungefähr 600 Paare brüteten. Die
Jungen waren hier noch viel unentwickelter, so dass sie im Neste bei
118 SCHENK JAKAB
einander sassen und sich nicht so zerstreuten, wie in der Kolonie von
Novaj, wo das Nisten viel früher erfolgte. Ursprünglich dürfte die Zahl
der Brutpaare viel grösser gewesen sein. anfangs wurden aber sehr viele
vernichtet und so blieben nur die später Brütenden am Leben, als die
Kolonie bewacht wurde.
Die aus der Brutkolonie verscheuchten Rosenstare siedelten sich
zum Teil in einem Meierhof der naheliegenden Gemeinde Gsökmö an.
Hier nisteten sie unter der Dachrinne des Kuhstalles und in der Stallwand.
Das Nisten in der Wand des Kuhstalles ist wahrscheinlich so zu verstehen,
dass sich unter der Dachrinne der Bewurf von der Mauer losgelöst hatte
und die Rosenstare sich nun indie so entstandenen Vertiefungen ansiedelten,
wie ich dies auch 1907 im Hortobägy beobachtet hatte. Auf Grund meiner
früheren Erfahrungen dürfte die Zahl der hier brütenden Rosenstare höchs-
tens 100—200 Paar betragen haben.
Die vierte Rosenstar-Kolonie war in der Nähe von Szeghalom, in
der Gemarkung von Karcag, in Haufen von Pfählen und Astholz, die
zum Schutz gegen Hochwasser auf dem Schutzdamm des Hauptkanals
Hortobagy-BerettyO lagen. Am 24. Juni hatte ein Teil der Rosenstare
schon ausgebrütet und sehr viele Eierschalen aus den Nestern heraus-
geworfen. Es ist also zweifellos, dass sie hier bedeutend früher eingetroffen
sein mussten. Ich halte es für sicher, dass die in Szerep beobachteten
Rosenstare — am 4. Juni ein 20-er Flug, am 10. mehrere Schwärme,
am 12. zehn Stück — schon von hier abgeschwärmt sind. Der Zeitpunkt
ihrer Ansiedlung kann somit auf Anfang Juni gesetzt werden. Auch in
dieser Gegend gab es riesige Heuschreckenschwärme, ganz besonders in
der nächsten Nachbarschaft der Brutkolonie, bei Bucsatelep, wo die
Heuschrecken auch mit Maschinen vernichtet wurden. Es blieben jedoch
nach Beendigung dieser Arbeiten noch immer so viel Heuschrecken übrig,
dass die Rosenstare während ihres Aufenthaltes hier sich stes mit
Heuschrecken ernährten. Das Ausfliegen erfolgte etwas vor dem 12. Juli:
damals war der grösste Teil der Elternvégel schon fortgezogen,, während
die Hauptmasse der Jungen bis zum 25. Juli in der Kolonie verblieb. Abends
kehrten sie immer zurück, morgens aber flogen sie in Scharen aus. Es
ist möglich, dass die am 13. August in der Gegend von Mezötur
beobachteten Exemplare in der nahen Kolonie von Karcag grossgezogen
wurden. i
Die Jungen waren am 6. Juli schon ziemlich entwickelt. Sie sassen
massenweise draussen auf den Haufen von Pfählen und em kleiner Tei
von ihnen konnte auch schon kürzere Entfernungen fliegend bewältigen
Auf Grund der Anzahl jener Haufen sowie der beringten Jungen
schätzte ich den Bestand auf annähernd 1200—1500 Paare.
Tarnaszentmäria war die fünfte Kolonie, an der Nordgrenze
A PÄSZTORMADÄR 1924—26. EVI MEGJELENESE MAGYARORSZÄGON. 119
des Heuschrecken-Gebietes im Berggelände. Nach den eingetroffenen
Meldungen und auf Grund der von Konoman Warca am 17. Juli gele-
gentlich der Beringungen an Ort und Stelle gemachten Beobachtuugen
war diese Kolonie die grösste. Von hier aus flogen die Rosenstare zur
Nahrungsuche oft hinaus in die Umgebung, denn der nächste Umkreis der
Kolonie bot ihnen nicht genug Nahrung.
Ankunftstag war der 11. Juni.
Aus der nächsten Umgebung der Kolonie stammen folgende Mittei-
lungen: 9. Juni Verpelét; 17, Feldebrö; 18 zu Tausenden bei
Verpelet; am 19. zeigten sich mehrere Scharen bei Abasär; 22. in
den Orten Verpelét, Köbölkut, Reesk und Szölät des Komitates
Heves; 25. Juni 150—200 Stück bei Heves.
Die Jungen wurden zwischen dem 28. Juni und 2. Juli ausgebrütet
verliessen am 21. Juli die Kolonie und liessen sich in den benachbarten
Ortschaften nieder. Nur ein einziger Brutvogel hielt sich noch einige Tage
in der verlassenen Kolonie auf und bemutterte eines seiner in der
Entwickelung zurückgebliebenen Jungen. Die Kolonie befand sich in einem
Steinbruch des „Tränyaoldal“ genannten Berges. Die Nester waren in
Felslöcher und Spalten gebaut. Die Zahl der Brutpaare dürfte 5000
betragen haben. Beringt wurden 1001 Junge.
Die sechste Kolonie lag in der Gemarkung von Satoraljaujhely.
Hier hausten die Rosenstare in der mächtigen Steinmauer, die den
Kınoszsy’schen 21/2 Hektar grossen Weingarten von 3 Seiten umfasst, sowie
in 2 Terrassen. Anzahl der Brutpaare ca. 5000. Die Nester befanden sich
hier im Innern der Basteien und wären schwer zugänglich. So konnten
im ganzen bloss 100 Junge beringt werden. Die Jungen waren am 9. Juli,
dem Beringungstage, noch ziemlich unentwickelt. Es gab darunter noch
vollkommen nackte, befiederte nicht ein einziges.
Angeblich erschienen die ersten am 16. Juni und begannen sofort
mit dem Brutgeschäft. Am 16. Juni wurden auch in der Gemeinde Karos
zwei Schwärme zu 25—30 Stück gesehen.
Die Kolonie verliessen sie am 5. August. Wahrscheinlich stammen
von hier auch jene Flüge von 100—150 Stück, die zwischen 10. Juli und
15. August in der Gegend von Taktaharkäny, Taktakenéz und
Ujsiska gesehen wurden. Unter den Trupps, die sich an den Maulbeeren
gütlich taten, waren viele Jungen. Ebenfalls aus dieser Kolonie stammend
dürfte auch jener aus ca. 30 Köpfen bestehende Schwarm gewesen sein,
welcher sich zwischen 25. und 28. Juli 18 Km südlich von Sarospatak
zeigte.
Interessant ist es, dass im Berglande das Auftreten der Rosenstare
nicht mit den Heuschrecken in Zusammenhang gebracht wird, sondern mit
der reichen Traubenernte und der guten Qualität des Weines. Man
120 SCHENK JAKAB
erwähnt diesbezüglich auch die Jahrgänge 1886, 1889 und 1899. Nachdem
nun einer der wichtigsten Faktoren sowohl der Heuschreckenplage als
auch der guten Weinqualität die Trockenheit ist, hat wohl diese Ansicht
auf jeden Fall einige Berechtigung.
In dieser Kolonie wurden die Rosenstare anfangs verfolgt und
vertilgt, denn man verbreitete das (Gerücht, dass sie die Weingärten
verwüsten, und die betrffenden Weingartenbesitzer erbaten auch vom
Ackerbauministerium die Bewilligung zur Vertilgung dieser Vögel.
Auf Grund des Fachgutachtens des Institutes bewilligte der kgl. ung.
Ackerbauminister die Vertilgung nicht, sondern wies im Gegenteil durch
einen Erlass sämtliche Komitats- und Gemeindebehörden an, dem Schutz
des Rosenstares ein besonderes Augenmerk zu widmen und dessen Ver-
nichtung mit allen Mitteln zu verhindern; ferner gab er Anweisung zur
Errichtung von Steinhaufen an geeigneten Plätzen, damit der Rosenstar
eventuell zu einem ständigen Bewohner unseres Vaterlandes werde.
Die Invasion von 1925 war die grösste von allen bis jetzt bekannten-
Rund 15.000 war die Zahl der Brutpaare, der gesamte Bestand aber
übertraf weit die 30.000. Der Charakter der Invasion war ein sehr früher;
die Brut begann sehr früh und früh zogen sie auch fort. Von wissen-
schaftlichen Gesichtspunkt war das wichtigste Moment die zahlreiche
Beringung der Jungen und zwar:
Tarnaszentmaria: ist an). ve ans ao
Noyajı, =, SEN n Ta ENT A
KIEG DÁS tsz son aa SE NE
Bzephalom., «ft... coteld, ae wer euren ES
Baloralauihely.e sui dore CORAN
Zusammen . . 2726 Junge.
Das von den Beringungen erwartete Resultat blieb aber — leider —
weit hinter den Erwartungen zurück. Insgesamt 4 Exemplare wurden
zurückgemeldet (bis Feber 1929) und auf Grund der bisherigen Erfahrungen
ist auch recht wenig Hoffnung vorhanden, dass sich diese Zahl in Hinkunft
vergrössern werde.
Von den 4 zurückgemeldeten Vögeln wurde der eine bei Poti am
Ostufer des Schwarzen Meeres erbeutet, der zweite beim Golf von
Argolis in Griechenland, der dritte bei Lahore in Indien, der vierte
bei Adana in Kleinasien. Die Fundorte zeigt die beigefügte Karte
auf Seite 113.
Die Invasion des Jahres 1926 war sehr schwach, sozusagen nur ein
Nachklingen der vorherigen. In chronologischer Folge erhielten wir die
folgenden Daten:
A PÄSZTORMADÄR 1924—26. EVI MEGJELENESE MAGYARORSZAGON. 12]
Am 15. Mai erschienen die Rosenstare in ziemlich grosser Zahl bei
Szeghalom in den vorjährigen Brutkolonien, zogen aber, da sie keine
Heuschrecken fanden, bald wieder fort.
Am 4. Juni wurde bei Novaj eine Schar von 120—150 Stiick auf
dem Brutgebiet des Vorjahres beobachtet. Sie hielten sich vom 4.—6.
dort auf, zogen aber in Ermangelung von Heuschrecken und Obst fort
und zeigten sich nicht mehr.
Am 9. Juni 2 Stück bei Sorok, in der Nähe von Szombathely;
wurden angeblich schon am 5. Juni gesehen.
Am 24. Juni 130—140 Stück in Nagymaros.
Am 24. Juni 2 Stück in Nögrädveröcze.
Am 26. Juni werden sie aus Szany (Komitat Sopron) gemeldet
mit dem Bemerken, dass sie in dortiger Gegend an mehreren Orten
gesehen wurden und in Szany auch brüten. An Ort und Stelle ange-
kommen fand ich aber die Rosenstare nicht mehr dort und auch keine
Spur davon, dass sie hier genistet hätten.
Im Monat Juni (ohne näheres Datum) wurden sie in grösseren
Mengen in der Gegend von Keszthely geschen.
Um den 10. August 3 Stück bei Kisber.
Eine bezeichnende Erscheinung ist es, dass die Rosenstare auch in
diesem Jahre am frühesten auf ihren vorjährigen Nistplätzen erschienen
und damit geradezu dokumentierten, dass sie zuerst die bekannten Plätze
aufsuchen. Nachdem sie in grösseren Mengen erschienen waren, ist es
wahrscheinlich, dass sie auch diesmal gebrütet hätten, wenn sie ent-
sprechende Nahrung gefunden hätten. In Novaj bestand nämlich noch
der alte Nistplatz vom vorigen Jahre, folglich war nur der Nahrungsmangel
der Ansiedlung hinderlich.
Gelegentlich der 1926-er Invasion ist es sehr zu bedauern, dass die
Beobachter nicht ein einziges Ringexemplar meldeten. Ich halte es trotzdem
für wahrscheinlich, dass unter den auf den vorjährigen Brutplätzen
erschienenen Vögeln auch Ringexemlare waren, die aber teils wegen der
Kürze der Zeit, teils vielleicht wegen der Schwierigkeit der Beobachtung, der
Aufmerksamkeit entgingen. Ich schliesse diese Nachrichten mit dem Aufruf
an unsere Beobachter, beim nächsten Erscheinen der Rosenstare in erster
Linie darauf zu achten. ob sich unter ihnen Ringvögel befinden.
122 WARGA KALMAN
A Bombycilla garrula 1923/24, 1925/26 és
1927/28 évi invazidja, — s az eddigi invaziok
atnézete.
Irta: WARGA KALMAN.
1 térképpel és 1 táblázattal.
Az 1923 év végén aránylag gyorsan és elég keményen beköszöntött
tél a megszokottnál jóval erősebb mértékben hajtotta hozzánk a sarki
tájakról több más téli madárvendéggel egyetemben a csonttollu madarakat
(Bombyailla garrula L.) is. |
Ezek a madarak tömeges fellepesükkel, bóbitás fejükkel, szép es érde-
kes tollazatukkal és a legtöbbször vegtelen bizalmas viselkedesükkel a hol
csak feltünnek : rögtön magukra vonják a közfigyelmet és ennek köszönhető,
hogy majdnem minden nagyobbszabású megjelenésük alkalmával nemcsak
a vadászati szaklapok, de legtöbbször a napilapok is hirt adnak róluk.
Az 1923/24 évi Bombycilla-invazid méreteire és arányaira nézve
a leghatalmasabb és legkiterjedtebbnek minősíthető mindazon inváziók
közül, melyek adatait a szakirodalom az utókor számára megőrizte.
Egyedül csak az 1913/14, illetve 1903/1904 évi invázió mérhető vele
össze, mikor a Bombycilla-csapatok egész Európát elárasztották. Lovag
TSCHUSI VIKTOR összefoglaló elaboratuma szerint — Ornis XIII. 1905.
p. 1—56. — 1903/1904-ben a következő országokban jelentek meg:
BELGIUM, BULGÁRIA, NÉMETORSZÁG, FRANCIAORSZÁG, ANGLIA, HOLLANDIA,
[TÁLIA, LUXEMBURG, AUSZTRIA, MAGYARORSZÁG, ROMÁNIA, OROSZORSZÁG,
SVÉCIA, NORVÉGIA, SWEIC.
Történelmi visszapillantás.
Kölelessegszerüen azzal kezdem ezt a történelmi visszapillantást,
hogy az 1914 évig bezárólag annak a teljes irodalmat felölelő kézirati
anyagnak az alapján készült, melyet SCHENK JAKAB gyűjtött össze és
kivonatosan felhasznált a , Fauna Regm Hungartae" címü gyűjteményes
mű , Aves" címü, 1917-ben megjelent fejezete részére. Nekem ezekután
csak egész a mai napig kellett kiegészitenem e kijegyzéseket, hogy azokat
a megfigyelőink és munkatársaink által beküldött kimeritő és részletes
jelentésekkel egybevetve, s egyben néhány ujabban előkerült régebbi
adattal is kipótolva: az eddig rendelkezésünkre álló összes Bombyeilla-
adatokról tiszta és áttekinthető képet nyujthassak.
A Bombycilla hazai megjelenését legelőször BÉL MAryAs kiváló föld-
rajzi irónk ismertette , Notitia Hungariae Novae Hist. Geogr. etc." című
BOMBYCILLA GARRULA INVAZIO. 19:
wy
müve Il. köteteben (1736), ki azt irta rola, hogy masutt ritka, de nälunk
közönséges. Utána GROSSINGER JANos jezsuita pater, az egyik legelső
magyar madártani iró emliti meg , Universa Hist. Phys. (etc.)" cimü 5 kötetes
műve II. kötetében (, Ornithologia sive Historia Avium Hungariae "1793,
p. 169.). Szerinte 1709 októberében Lukova és Oravce, Zónyom
megyei faluk határában rengeteg Bombyeilldt fogtak, melyeket Bécs-be
szállítottak és megjegyzi, hogy ez idő után sohasem jöttek e madarak
hasonló mennyiségben hazánkba. BÉL MAryAs azonban emlitett müveben
csak fenyvesrigo-invaziot jegyzett fel 1709 teléről, és így GROSSINGER ezen
adatát nem fogadhatjuk el egész biztosnak.
GROSSINGER még egy inváziót emlit fel 1768-ból, mikor is a következő
előfordulási helyeket sorolja fel: Magura-hegység. (SZEPES m.); GÖMÖR
megye ; Kassa (ABAuJ-ToRwNa m.); Bars megye ; Bihar-hegység (BIHAR m.);
Világos (Arap m.) és Somos (SÁRos m.), — ámbár Kassa itt inkább csak
mint eladási hely szerepel, hova telt kosarakban szallitottak e madarakat.
Végezetül LENGYELORSZÁG-ban való előfordulását is konstatálva, kijelenti,
hogy téved az az ujabb hazai szerző — (KLEIN MinALy: „Sammlung merkw.
Naturseltenh. etc." 1778. p. 28.) — ki a „kochlats“-nak nevezett madárról
azt irta, hogy az csak egyedül a Bakony-hegysegben fordulna elő.
Később a „Magyar Hirmondo“ (p. 132.) jelenti, hogy 1780-ban
Kőszegen, Vas megyében jelent meg madarunk.
Hosszú szünet következik ezután, mig végre ismét felbukkan a
Bombycilla. A , Hazai Tudösitäsok* — 1807, p. 107. — hoz egy érdekes
közleményt a „selymegek“ vändorläsäröl,') melyből megtudjuk, hogy az
1806/07 évek telén ARAD megye 6 községében — Nádas, Bekény,
Kujed, Dezna, Taucz és Lugozö falvakban — fordultak elő száz
meg százas csapatokban.
Husz év mulva azonban az ornithologiának hazánkban egy egészen
uj korszaka van kibontakozóban: a halhatatlan nevű PETÉNYI SALAMON
és kitünő kortársa, Zeyk Mixnos nagyenyedi tanár megalapozzák
a magyar ornithologiát, és innen kezdve azután már gyakrabban és később
mind inkább sürübben találkozunk az irodalomban a Bombycillá-val is.
Mikor azután végre Herman OTTÓ 1893-ban , ORNITHOLOGIAI Köz-
PONT" cimen a mai MADÁRTANI INTÉZET-et alapitotta meg és egyben
megszervezte a madárvonulási megfigyelők országos hálózatát is, 1894-ben
pedig megindította folyóiratunkat: az AQuiLA-t, — azóta, nyugodt lélekkel
mondhatjuk, még a legkisebb méretű invázióról is tudomást szereztünk
jól Kiépitett megfigyelőhálózatunk révén.
Alábbi táblázatban szemléltetően mutatom be a Bombycilla garrula
!) Rapwóri Dezső: Régi magyar megfigyelések. Természettudományi Közlöny
1888. p. 68.
124 WARGA KALMAN
összes eddigi, a szakirodalomból ismert hazai előfordulását, — a télre
vonatkozó kettős évszám mellett kimutatva, hogy évente hány helységben,
illetve hány megyében jelentek meg, s amennyiben lehetséges volt: fel-
tüntetem az első megjelenés és az utolsó mutatkozás napját is, végül pedig
az invázió jellegét és méretét világitom meg egy-két rövid szóval.
Megjegyzem, hogy csak a dátumos előfordulási adatokat vettem
számitásba, az évszám nélküli adatokat a dolog természeténél fogva nem
vehettem figyelembe.
A magyar Bombycilla-adatok összefoglalása : 1709—1928.
Haupt-Verzeichnis der ungarischen Bombycilla-Daten aus den Jahren
1709—1928.
Hany Hany
| Évfolyam f helyen? | megyében?
$ An wie- mia Datum Quantum
vielen vielen
Orten ? Komitaten?
|
Jahrgang
Sorszám
1709/10. ; @ rengeteg — ungeheuer viele
1768/69. SE igen sok — sehr viele
1780/81. DEA keves — wenige
1806/07. j : százas csapatok — Hunderte
1826/27. Ar sok — viele
1830/31. : : I. 4—II. 28. kevés — wenige
1831/32. X. 24. a
1833/34. IV. 20. igen sok — sehr viele
1834/35. I. 13—II. 28. kevés — wenige
1840/41. XII. néhany — einige |
1843/44. 8 XI.-IV.30;(VI.?)] roppant sok — riesig viele |
|
1844/45. XII. 26—III. igen sok — sehr viele
1845 46. Ei é XII. 30—III. 7. kevés — wenige
1846/47. I. 14.
1847/48. f i XII. 1—III. 12. | roppant sok — riesig viele
1849 50. : é XJ. 30—IV. néhany — einige
1850/51. k : I. 1—III. 31. sok — viele
1851/52. £ NE Ve) kevés — wenige
1855/56. IV. 4. n
1858/59. lai ”
1859/60. SA »
»
1860/61. 4 £ a, igen sok — sehr viele
1863/64. ites kevés — wenige
1866/67. é 1 dh 3. sok — viele
1867/68. é RR keves — wenige
BOMBYCILLA GARRULA INVAZIO.
Hany Hany
= S Évfolyam! helyen? | megyében? )
3 x Jahrgang An wie- In wie- Datum Quantum
as >| vielen vielen
SA Orten? | Komitaten?
| 26. | 1869/70. 2 2 ARS | kevés — wenige
27. | 1870/71. 2 2 I-II. n
28. | 1871/72. 1 il II. 14—IV. 23. sok — viele
29. | 1874/75.| 3 SMR mare. CIA
| 30. | 1877/78. 2 2 XII. 1—JII. sok — viele
| 31. | 1878/79. 2 22 QU (UE ;
| 32, 1879/80.[ 4 4 |x 26. avea
| 33. | 1880/81. 1 1 III. 28. néhány — einige
| 34, | 1881/82.) 4 ee. Mar) sok — viele
| 35. | 1882/83. 8 7 XI. 29—IV. 24. ie
36. | 1883/84. | 8 o e ne
37. | 1885/86. 2 2 119; kevés — wenige
| 38. | 1886/87. 2 2 IE o
| 39. | 1887/88.| 2 2, en i |
40. | 1889/90. 3 3 XIII. 24. ;
| 41. | 1890/91. 2 1 7 È
49. | 1891/92. il 1 MU 19. 5
43. | 189293. | 10 ah BE AU ee
| 44. | 1893/94. 16 12 XI. 18—IV. 15. | ezres csapatok — Tausende
| 45. | 1894/95. 27 20 XI. 28—IV. 1. | százas csapatok — Hunderte
| 46. | 1895/96. 2 2 Sache keves — wenige
47. | 1897/98. 11 10 XI. 24—III. 25. igen sok — sehr viele
48. | 1898/99. 9 9 I. 9—IV. 8. 3
49. | 1899/900. 1 1 III. 9—IV. 10. néhány — einige
50. | 1900/901. 5 5 XII. 30—IV. 5. igen sok — sehr viele
| 51. | 1901/02. 1 1 II. 13: keves — wenige
| 52. | 1908/04.| 48 Sto ORV ÁL | manned atc er
53. | 1904/05. 1 1 11... 19. nehäny — einige
54. | 1905/06. 14 11 X. 22—IV. 23. | százas csapatok — Hunderte
55. | 1906/07. 8 7 IX. 3—IV. 15. È
56. | 1908/09. 2 2 XII. 12—III. 10. kevés — wenige
| egyetlen példany
Br | 1909/10: 1 1 I. 12. ein einziges Exemplar
58. | 1910/11. 22 17 XII.-III. 18. sok — viele
| 59. | 1911/12. 2 2 IL. 14. keves — wenige
60. | 1919/14.| 87 In ee |
126 WARGA KALMAN
| Hany Hany
WE S | Evfolyam helyen ? | megyében? ADR ER
È < | Jahrgang une : poi 7
PS Orten? eee
rr ET SETS MRRES REs sEccen
61. | 1914/15. 3 3 XII. 28—II. 18. keves — wenige
62) | 1916/17. 3 3 I. 28—IIl. 31. sok — viele
63. | 1917/18. 2 2 II. 27—28. nehäny — einige
64. | 1918/19. 2 2 zii néhany — einige
65. | 1919/20. 4 4 XI. 16—II. 8. sok — viele
66. | 1920/21. 13 9 I. 14—III. 20. kevés — wenige
| 67. | 1921/22. 14 12 XII.—IV. 8. sok — viele
| 68. | 1922/23. 4 1 XII. 24—I. 27. kevés — wenige
: 4 ezres csapatok, Horvatorszagban is
| 69. | 1923/24. 83 34 XI. 17—IV. 27. Tausende, auch in Kroatien
) 70. | 1924/25. 4 4 RE 20-1. 17. 200—250 drb. St.
71. | 1925/26. 20 10 % 28 Ile keves — wenige
| 72. | 1926/27. 2 2 XII. 30—II. 22. 120—150 drb. St.
| 73. | 1927/28.] 15 12 XII. 5—III. 11. kevés — wenige
Az invázió-kimutatásból azt látjuk, hogy 1709-től 1928-ig, vagyis
219 év alatt 73 télen át keresték fel hazánkat a Bombycillak. Nekünk
ezt az időt azonban két fejezetre: a Prerenyr előtti és utáni korszakra
kell osztanunk, — s az óriási különbség legott szembetünik, mert amíg
az elsőhöz tartozó 117 év alatt, megfigyelési publikációk hiányában, csak
4. invázióról szerzett az utókor tudomást, addig a második korszakhoz
tartozó 102 évre nem kevesebb, mint 69 invázió feljegyzése esik.
Érdekes, hogy a Perényr-aerabol eredő legelső Zeyr-fele adatnak
éppen 100-éves fordulójára esik a legutolsó (1925/26 évi) nagyobb
invázió. A centennáris jubileum alkalmából tehát indokolt is az összefoglaló
visszapillantäs.
Az utolsó 102 évre a Bombyeilla számos gyakori kisebbszerü és
elszórt megjelenése mellett 15 nagvobbaränvü invázió esik, melyeknek
kiterjedés és arány szerinti sorrendjét a következőkben állapítom meg :
1.1923/24-ben 83 helyen, 34 megyében, ezres csapatokban; Horvátországbanis,
ISLA, 187. um) Ad : szäzascsapatokban; Horvätorszägban is,
3.190a/04.., 48", 31 százas csapatokban; Horvätorszäghanis,
4.1894/95. . 27 , 20 » Szazascsapatokban,
DEMO 122 „ nagvobb csapatokban,
6.1925/26. „ 20. ., .10 . kisebb csapatokban,
7. FOOT ess. 3 10 0 12 , ezres csapatokban,
BOMBYCILLA GARRULA INVAZIO. 127
iD 1/125.) , LO 7/12 5 kisebb csapatokban,
01021722, 5 14 6, 12 È nagvobb csapatokban,
101.905/06. 14 7 11 „ Szazas csapatokban,
020721. 2 13.) , 9 A kisebb csapatokban,
Bat, „ 120, 8 3 nagyobb csapatokban,
19097198: 011. 10 » hagyobb csapatokban,
07.18092/93: ,„ 10. , 7 » ezres csapatokban; Horvátországban is,
15.1898/99..;, 9. 5 9 A nagyobb csapatokban.
Amint látható, fenti sorrend megállapításánál a megfigyelési helyek
mennyisége s azon belül a vármegyékre kiterjedő megoszlás volt a döntő, —
a csapatok nagyságára vonatkozó adatokat azonban nem vehettem kizáró-
lagosan irányadóknak a helyezésnél, mert egy repülő vagy letelepedő
madárcsapat mennyiségszerinti felbecslése egészen individuális és igy igen
relativ értékü, és sokszorosan függ a megfigyelő gyakorlati judiciumától.
Fenti sorrendnek csak a két első helye lehet helyezés szemponjából
vitás, itt azonban figyelembe kellett vennem, hogy mig az 1913/14 évi
adatok az egész integer Magyarországra vonatkoznak, addig az 1923/24 évi
invázióról az utódállamokhoz tartozó területekről csak kevés Bombyeilla-
adatot kaptunk.
Ennél a 15 nagy inváziónál szembetünő a 3—4-es végű telek domi-
nálása : — 1843/44., 1893/94., 1903/04., 1913/14., 1923/24. — melyet
csak fokoz a négy utóbbinak 10—10 évre történt bekövetkezése.
Hönıe IsrvAn szerint — V. Jahresbericht f. ornith. Beob. Stat.
{1886.) 1888, p. 152. — egy kolozsvári néphit azt tartja, hogy a
Bombyeilla nálunk csak minden 7 évben vonul keresztül. Azonos értelmii
régi néphitet emlit fel TscHusi is (I. c. pag. 52.) Sajátságos véletlen, hogy
az én statisztikám igazolni látszik ezt a néphitet, mert az utolsó 100
évben átlagosan tényleg minden 7 évre esett egy-egy nagyobb invázió.
Köztudomású dolog, hogy a Bombyeilla a Felvidéken, a Kárpátokban
átlag minden második évben megjelenik, és hogy az Alföldre vagy Dunán-
tulra már jóval ritkábban huzódik le. Hogy erre nézve számszerüleg tiszta
fényt vessek: elkészítettem az összes eddigi Bombyeilla-adatok régiók és
megyék szerinti átnézetét, mely a következő képet mutatja :
a) Régiók szerint: — a FELVIDÉK-en: 59, — ERDÉLY-ben: 39, —
ÁLFÖLD-ön: 27, — DunAnTUL: 26, — HorvATrorszAG-ban: 7 tel alkal-
mával ; —
b) Megyék szerint: — Pest és SzEPES megyékben: 18, — ZóLyom
16, — ZEMPLÉN: 15, — ABAUJ-TORNA, BoRsop: 13, — ALSÓFEHÉR, BRASSÓ,
Hunyap, Una: 12, — Heves: 11, — Konozs, Pozsony, Sopron: 10, — LIPTÓ,
Vas: 9, — Arva, CSONGRÁD, TRENCSÉN: 8, — HÁROMSZÉK, SZABOLCS,
ZALA: 7, — FEJÉR, GÖMÖR, NAGYKÜKÜLLÖ, NÖGRAD, SÁROS: 6, — Bacs-
Boprog, Hont, MAramaros, Moprus-Frumr: 5, — Baranya, BEREG,
128 WARGA KALMAN
BÉKÉS, FoGaras, KomArom, SZEBEN, TURÖCZ, VESZPRÉM: 4, — ARAD,
Bars, BIHAR, Cstx, GYŐR, Maros-Torpa, SZATMÁR, TEMES, TOLNA, ZAGREB:
3, — BELOVAR-Körös, Hagpu, KRasso-SzORENY, LIKA-KRBAVA, SOMOGY,
SZILAGY, SZOLNOK, TORONTAL, UDVARHELY, VARASD: 2, — ÜSANAD, ESZTERGOM,
Moson, NYITRA, POZSEGA, SZEREM, SZOLNOK-DOBOKA, UGOCSA és VERÖCZE
megyekben: 1 tel alkalmaval jelent meg a Bombycilla. — Härom megyeböl,
és pedig: BESZTERCE-NASZÓD, KISKÜRÜLLO és Torpa-ARANYos värmegyekböl
adataink egyältalän nincsenek.
Mivel esak a legnagyobb invaziok alkalmaval szoktak az orszäg deli
es délnyugati részeire lehuzödni, megemlitem, hogy Horvátországban
kivételesen 3 olyan évben is megjelentek, mikor az egész országban
összesen csak 3, 4, illetve 8 helyen mutatkoztak, még pedig az: 1874/75,
1879/80. és 1883/84. évek telén. ;
Az összefoglaló kimutatásban, amennyire lehetett, az évjáratok mellett
feltüntettem a Bombycillak első megjelenésének és utolsó mutatkozásának
dátumát is. Legkorábban 1906. IX. 3-an, érkeztek hozzánk (Szent-
mihälykörtvelyes, MÁRAMAROS megye) és legkésőbben 1914. V. 20-án
távoztak el tőlünk (Magyarszombathely, VESZPRÉM megye.) Van ugyan
még egy kétes V. 17-iki adatunk ZeyK MikLòs-tòl és egy bizonytalan junius
havi adatunk PETÉNYI SALAMON-tól; az előbbinél ZEYK a messziről észlelt
madárban csak ,sejtette" a Bombyeilld-t, utóbbinál pedig egy valószinüleg
sérülten vagy betegen visszamaradt példányról lehetett szó, minélfogva
e két adatot nem vettem figyelembe.
Már most az évente nyert összes eddigi legkorábbi és legkésőbbi
adatokat hónapok szerint esoportositva, a következő képet nyerjük : szeptem-
ber: 1, oktober: 6, november: 13, december : 16, január : 14, február: 16,
március: 18, április: 17, és május: 3 adat; (kilenc évfolyamnál hiányzik a
vonulási dátum). A három nyári hónapból — junius, julius, augusztus —
nincsenek előfordulási adataink.
Ezek közül a szeptember—decemberiek főleg érkezési, a január —
februáriak főleg köborläsi, a március májusiak pedig távozási vagy átvonulás?
dátumok. Feltünik itt a november—februári és märcius—äprilisi adatok
csaknem egyenlő volta, minélfogva nincs is észrevehető havi kulmináció.
Látszólag meglepő a március és április távozási hónapok emelkedő ten-
denciája az érkezési adatokkal szemben, ezt a túlsúlyt azonban a délről
érkező és hazánkban csak visszafelé átvonuló csapatok adatai idézik elő,
mert ezek a madarak az általuk már lelegelt érkezési utvonalak helyett az
elvonulásra lehetőleg ujabb táplálkozási lehetőséget nyujtó ujabb utvona-
lakat választanak.
A legtöbb előfordulási évfolyamot nyujtó két megfigyelő állomásnak
sorozatos adatait érdemesnek tartom külön is kiemelni.
BOMBYCILLA GARRULA INVAZIO. 129
Ezek a következők :
Budapest (Pest megye) Tavarna (ZEMPLÉN megye)
1847/48. XII. 20. 1892/93. (NOIE,
1849/50. XI. 30. ° 1893/94. XI. 18—IV. 15.
150/01., 1.1. ° 1894/95. XII. 23—II. 19.
1866/67.. II. 6. ° 1897/98. XII. 16—II. 25.
1885/86. I. 3. ° 1898/99. II. 6— Ill. 1.
° 1894/95. III. 15—III. 31. 1900/01. II. 13—III. 26.
° 1903/04. XII. 24. 1904/02: 11. 13.
2309,10. 11. 12. ° 1903/04. XL 11V. 11.
1913/14. XI. 20-1. 22. ° 1905/06. XII. 7—III. 6.
1920/21. III: 20: 1906/07. I. 29—IV. 15.
2 1923/24. I. 7—II 2: 1908/09. III. 10.
° 1925/26. XI. 28—XII. 3. ° 1910711. J. 22 —11L 16.
° 1927/28. XII. 21—XII. 28. 7913.12. XI IN, 23.
1916/17. I. 28—HI. 31.
Amig Budapest-en sohasem idöztek 1 hönapnäl tovabb, addig
Tavarnä-n 3 izben tanyáztak huzamosabb ideig, de érdekes, hogy
mindig 10 éves időközökben és mindig csak ,nagy" invázióval kap-
csolatban.
Néha a Bombyeillák nálunk tartózkodásának ideje meglehetősen
elhúzódik. Hosszasabban időztek nálunk és pedig: — 7 hónapig: az
°1903/04, 1906/07, °1913/14, — 6 hónapig: °1843/44, "1892/93,
°1905/06, — 5 hónapig: 1849/50, 1882/83, 1883/84, 1893/94,
°1923/24, — vegül 4 hönapig: 1866/67, 1877/78, °1894/95, °1897/98,
°1921/22, °1925/26. években.
Ebböl a felsoroläsböl megällapithatö, hogy altalaban véve a nagyobb
arányú invaziok alkalmával szoktak nálunk huzamosabb ideig tartózkodni.
Két izben fordult elő, de mindig egy-egy nagyobb invázió alkal-
mával való hosszabb ittidőzés alatt az a rendkivül érdekes eset, hogy
a még ittlevő Bombycilläk-ban a már bekövetkezett ivari folyamatok
felköltötték a fészkelési hajlamot.
1904-ben Oroszvár-on (Moson m.) gror HENCKEL ARTHUR park-
jában mintegy 200, mások szerint 500 főnyi csapat telepedelt meg,
melyek IV. 22-én párokra szakadozva fészkeléshez fogtak, hogy azonban
tényleg fészkeltek volna, vagy hogy egyáltalán meddig maradtak ott, azt
utólag nem sikerült megállapitani. (1: Vadászlap 1904. p. 229; CHERNEL :
Aguila 1916. p. 310.)
1914-ben Magyarszombathely-en (VEszPRÉM m.) a Bakony-
ban, GRÓF EszTERHÁZY BÉLA parkjában az egész télen ott tanyázó
9) Nagyobb inváziók.
Aguila 9
130 WARGA KÄLMÄN
ol
Bombycillak egy párja visszamaradt, és május elején egy szilfan 6 m.
magasan fészkelni kezdett, de a fészek negyedrészének elkészülte utan
V. 20-án eltüntek onnan. (I: CHERNEL: Aquila 1916. p. 310.)
GRÓF Amprozy IsrvAan közlése szerint 1914 tavaszán Zseliz-en
(Bars m.) is megkisérelték madaraink a fészkelést. (I: Aquila 1916. p. 311.)
E rövid történelmi visszapillantäs után most mar râtérhetek a három
legutolsó nagyobb invázió tärgvaläsära.
Az 1923/24. évi invázió.
A tárgyalás menetére nézve megjegyzem, hogy a 83 adatot a
könnyebb áttekinthetőség végett nem vonulási zónák szerint, hanem
az 5 főrégión belül — FELVIDÉK, ERDÉLY, ALFÖLD, DUNÁNTUL, HORVÁT-
ORSZÁG — megyék szerint csoportositom: a megyéket a régiókban, illetve
az adatokat a megyékben keletről nyugati, illetve északról déli irányban
sorakoztatva. Az inváziós térképen az előfordulási helyek ugvanezen rend
szerinti sorszämokkal vannak feltüntetve. "Az észlelési állomás mellett
közlöm a megfigyelő munkatárs nevét, azután a vonulási adatokat, a
madarak mennyiségét, egyes oekologiai vágy egyéb körülményeket, és
végül a táplálékot. Ahol a tudósításban a Bombycilla garrula közhasz-
nálatu magyar nevei helyett — csonttollú madár, csontmadár — egyéb
elnevezés szerepel, úgy a készülő madárszótár-ra való tekintettel azt is
közreadom.
Megfigyelőink sok érdekes dolgot tartalmazó jelentéseinek röviden
kivonatolt lényegén kivül felhasználtam itt a NIMRÓD-VADÁSZUJSÁG, a
Vapászar és az eperjesi Nimröd-ban a Bombyeilläk-ra vonatkozólag
megjelent tudósításokat is, a tudósító személyének megnevezésével.
I. Felvidék.
BEREG megye. — 1.) Tarpa, KaBáczY Erno: 1924. 1.18. 12 drb ;
II. 21. 1 drb. egyedül; III. 5. 5 drb. Táplálék: fagyöngy. Csak a szár-
nyon voltak piros függelékek, a farkon nem. — 2.) Guläcs, KABÁczy
Ernö: 1924. II. 17. 5 drb.
Une megye. — 3.) Ungvár, MeprEczKy IstvAn: 1923/24 telén
elég korán jött és elég sokáig maradt, mert a tél nagyon eltolódott.
ZEMPLÉN megye. — 4.) Sátoraljaujhely, BÁRÓ WALDBOTT
FRIGYES: 1924. I. 10. csapat. Név: ,szibiriai csontmadár, csontrigo*. —
5.) Tolcsva, SZEMERE LäAszuö: 1923. XII. 30. nagyobb csapat. —
6.) Gesztelv, Kun GyYÖNGYIKE : 1924. I. 15—16. átvonuló csapat.
ABAUJ-ToRNA megye. — 7.) Füzérradvány, BÁRÓ UNGERN-
STERNBERG MiHÁny: 1923. XII. 10. 10—30-as csapatok. — 8.) Krasznok-
vajda, ScHoLtz Bena: 1923. XII. 29. 12 drb; 1924. I. 2. 7 drb.
A környéken sok helyen észlelték őket.
BOMBYCILLA GARRULA INVAZIO. 131
SZEPES megye. — 9.) Gölnicbánya, Kuxszr KÁRony : 1923. XII. 15.
elsők. — 10.) Prakfalva, Kunszr KArony: 1923. XII. 15. elsők. —
11.) Hunfalva, BETHLENFALvI JENO: 1923. XII. 1—XII. 4. nagy esa-
patokban a Poprád völgyében, azután déli irányban elvonultak.
GÖMÖR megye. — 12.) Sänkfalva, Szent-IvAny Jözser : 1924.
IV. 7. nagy csapat az erdőben, átvonulóban. — 13.) Beje, SzEnt-IvANY
Jézser : 1923. XII. 15. csapat. — 14.) Rimaszombat, Kunszr KÁROLY:
#923. XII. 15. elsők.
Borsop megye. —- 15/a.) Diósgyőr, DR. Mauxs KArony: 1923.
XII. 26—1924. I. 14. kb. 50-es csapat. A vasgyár telepén kisebb-nagyobb
mennyiségben naponta láthatók voltak. Táplálék : főleg fagyal és Viburnum
opulus. A fagyaltermés letarolása után elvonultak. — 15/b.) Diósgyőr,
PaJoR Tamás: 1924. I. 1—I. 14. elég sok volt; a város belterületén ällitö-
lag nem mutatkoztak. A Bükkhegység környékén mindenütt előfor-
dultak. Táplálék: galagonya, boróka. Név: ,kontyos fenyőmadár" (Mis-
kolc.) — 16.) Ohuta, Dr. Mauxs KArony: 1923. XII. 9. 10—14 drb.
a „Nagysänc“ (456 m.) fennsikjän. Táplálék: csipkebogyó, melyet a föld-
rol is felszedegetnek. A vadrózsa termését teljesen megsemmisitik. —
17.) Ujhuta, Puska Pár: 1923. XI. 25—1924. III. 31. 20—50-es csapa-
tokban. Majdnem minden télen megjelennek. Táplálék: kizárólag vadrozsa-
termés, népies nevén csipke. — 18.) Mocsolyástelep, Szròrs BELA:
1923. XII. 4—1924. III. 12. Az első kisebb csapatok után december
közepe felé megszaporodtak, 40—50 tagból álló csapatokban jártak állan-
dóan, de néhány izben több ezerből álló rajok mutatkoztak. 1919 január
óta minden télen megjelentek, de csak szórványosan és kevés számban.
Táplálék: csipkebogyó, mely a községi legelőt cca 200 k. holdnyi területen
elboritja és az erdőben is sok van, továbbá fakin-bogyó (Loranthus.)
Hrves megye. — 19.) Ketutköz, GRAEFL Anpor: 1923.
XII. 21—1924. I. 31. egy 7—9 tagból álló kis csapat állandóan a kertben
tanyázik. Január 17-én 50—60 drb-ra felszaporodnak. Táplálék : fagyal és
boróka. — 20.) Eger, KoLumann JAnos: 1924. I. 6. 4—5 drb. Legutóbb
1913/14 telén jártak itt. Táplálék: vadszóló. — 21.) Parad, Korzmann
Géza : 1923. XII. 28--1924. II. 10. Idén a szokottnál nagyobb tömegekben
jelentek meg. 1921 január óta minden télre megjöttek, de kisebb mennyi-
ségben. Táplálék: fagyöngy. — 22.) Visznek, UJHELYI Istvan:
1923/1924 telén 4—5 pld. volt látható.
Pozsony megye. — 23.) Somorja, Kunszr KArozy : 1923. XII. 28.
oly óriási tömegekben, hogy egész felhőket képeztek; itt még sohasem
volt ennyi. Táplálék : csipkerózsa, galagonya, tintabogyò (vadszóló), leany-
som (borbolya), fagyöngy. — 24.) Pozsony, Kunszr KArony: 1923.
XII. 20. száz és száz a vadkereskedésekben.
gr
132 WARGA KÄLMÄN
II. Erdély.
Hausmann ERNŐ adatai :
Csık megye. — 25.) Csikszentimre: 1923. XII. 29. több drb.
— 26.) Csikszereda: 1923. XII. 22. 6 drb. — 27.) Hargita hegy-
ség (1807 m.): 1924. IV. 24. egy visszavonulò nagyobb csapat.
HÁROMSZÉK megye.— 28.)Sepsiszentgy6rgy:1924.IV.11.1drb.
BrassO megye. — 29.) Tatrang: 1924. III. 9. 1 drb. —
30.) Brasso: 1924. IV. 2. 4 drb.
Focaras megye. — 31.) Zernest: 1924. IV. 7. 1 drb.
II. Alföld.
SZABOLCS megye. — 32.) Nyirbéltek, RHÉDEy Gròrey : 1923/24
telén megjelentek; az utolsók 1924. III. 12-én voltak láthatók. —
33.) Erpatak, RHÉDEY ZOLTÁN: 1923. XII. 6-án jött az első példány és
később 10—15-ös csoportokban jártak még február első felében is. 1924.
II. 20. 40—50-es csapatok; III. 9. utolsók. Érdekes tünet, hogy a fenyves
rigő mennyire üldözi, szinte formálisan kergeti 6ket.!) Harminc megfigyelt
vagy megvizsgált példánynál csak a szárnyon voltak piros függelékek, a
farkon nem. Annyira bizalmasak és annyira nem fogják fel a veszélyt,
hogy még sikeres puskalövésekre is nyugodtan marad a fán ülő csapat
zöme. Táplálék : galagonya és fagyöngy. — 34.) Nyiregyhaza, NAGY
LAszL6 : 1923. XI. 17—1924. I. 23. Később, 1924. IV. 6-án, egy visszavo-
nuló csapat volt észlelhető. Az első nap csak egy 8 főből álló kis csapat
érkezett, de napról-napra nőtt a számuk és ellepték az egész várost;
70—380-as csapatokban jártak bogyózni. Létszámuk december második
felében kulminált, de január közepéig erősen meggyérültek. Miután az
összes bogyóféléket minden válogatás nélkül sáskamódra pusztitották el :
az ennek folytán beállott teljes élelemhiány távozásra késztette őket. —
35.) Kisfástanya, Szomsas LAszuö: 1924. I. 4-én 8—9 drb. a kert-
ben. Táplálék : fagyal. Itt csaknem minden évben előfordul.
Haspu megye. — 36.) Téglás, GRóF DÉGENFELD PAL: 1923.
XII. 23— 1924. III. 21. Januárban 5—20-as kisebb csapatokban jártak; számuk
később megfogyatkozott, de II. 19-én megint nagyobb számban voltak
észlelhetők, III. 21-én pedig 10—25-ös vonuló csapatokban mutatkoztak az
utolsók. Előszeretettel tanyáztak a szil és nyár-fákon. Táplálék : fagyöngy,
akácmag, továbbá dudva- és fümag, melyeket gazos helyeken a földön
fogyasztottak. Itt majdnem minden évben megjelennek. — 37/a.) Debrecen,
Dr. NaGy Jeno: 1923. XII. 28—1924. IV. 1. Először csak 8—10 drb.
látható Extravillan, de később felszaporodtak Intravillan is, és az udvarok
') Ezt néhányszor magam is tapasztaltam, de nem minden esetben. — W. K.
BOMBYCILLA GARRULA INVÁZIÓ. 133
és kertekre is jutott nehäny példány. Januar 22-én a Nagverdöben
1000-res csapat ! — 37/b.) Debrecen, Dr. BartHA KArony: 1924. I. 15.
a város egy kertjében csapatosan bogyoznak ; II. 3. és II. 9-én százas esapa-
tokban seregélymodra szallonganak. Tücsökcirpelesre emlékeztető hangokat
adnak. Roppant jamborak, bizalmasak. Több elejtett peldänynäl csak a
szärnyon voltak piros függelékek, kettönel a fark särga szegélyén mar
gyenge piros erezés mutatkozott, de csak egyetlen példány farkán voltak
meg a kifejlődött piros szarupikkelyek. Táplálék : fakinbogyo.
BIHAR megye. — 38.) Szerep, RAcz Brera: 1924. I. 1—5. egy
kis csapat. Táplálék: csipkebogyó.
BÉKÉS megye. — 39/a.) Békéscsaba, Dr. Linper KÁRony: 1923
karácsonyára a Szechenvi-ligetben tömegesen megjelent. Táplálék : celtisz-
bogyó. — 39/b.) Békéscsaba, DR. TARJÁN Tisor: 1923. XII. 23—
1924. III. 12. Először csak egy kisebb csapat érkezett, de I. 1-én számuk
megnövekedett. Január közepén a celtiszbogyó elfogyott, és ezután egy kisebb
csapat Bombycilla a liget körül barangolva, nem naponként, hanem csak
itt-ott elvétve tünedezik fel; I. 31-én egy magános drb. a ligetben :
II. 14-én néhány a nádas körül ; II. 20-án egy 15—20 tagból álló elvonuló
csapat a város egy udvarán ; végül III. 12-én az utolsó 8—10 főből álló
átvonuló csapat a ligetben. Táplálék : celtiszbogyoö, melyre a Turdus pilaris
és viscivorus-on kivül még a Corvus frugilegus is rákapott! — 40.) Kon-
doros, Dr. Szırkczky JAnos: 1923. XII. 3—1924. I. 15. Januárban
itt-ott még gyéren mutatkozik, végül január közepén észrevétlenül eltünik.
Megjelenésekor még mindig enyhe volt az időjárás és fagy sem volt.
"Név: , selyemfarkú locska, csontmadár".
CsONGRÁD megye. — 41.) Hódmezővásárhely, BODNÁR BERTALAN:
1923. XII. 28—1924. I. 3. csekély mennyiségben jelentkezett. — 42.)
Szeged, Dr. Doryinc Henrik: 1924. II. 25. néhány. :
Pest megye. — 43.) Tamäskäta, Karona Gyurine: 1923.
XII. 18—XII. 28. 40—50-es csapatokban érkeztek, és összes számuk 3—400
darabra volt becsülhető. Utóljára 1914 januárban jártak itt, de akkor
sokkal többen voltak. Táplálék : celtisz, boróka. — 44.) Galgamácsa,
NEMESKERI Kiss GÉZA: 1923. XII. 15—1924. I. 24. csapatban: 15 drb.
— 45.) Isaszeg, NEMESKÉRI Kiss Géza: 1923. XII. 18. elsők, kisebb
csapatokban. — 46.) Örkény, Karona Grunink: 1923. XII. 18—28.
elég sok volt. — 47/a.) Budapest, Dr. Dornina HENRIK: 1924.
I. 7—I. 16. csapatokban ; egyes fővárosi kertekben is megjelentek (Klinika,
Ludovika.) Táplálék: celtiszbogyó. — 47/b.) Budapest, VoLuxHoFER
Pár: 1924. I. 7. az első 30—40-es csapat bent a városban a Ludovika-
téri celtiszfákon; a közlekedés zaját, a villamosok folytonos csengését fel
sem vették. Táplálék: celtiszbogyo. — 47/c.) Budapest, Városliget,
WARGA KÁLMÁN: 1924. I. 10—I. 30. Az ezen idő alatt megfigyelt Bomby-
134 WARGA KALMAN
cilla-mennyiség a figyelési napok szerint következőleg alakult: I. 10.
10—12 drb; I. 12. 40—50 drb; I. 14. 50—60 drb; I. 16. 60—80 drb;
I. 26. 3—400 drb; I. 30. 10—12 drb. Ezeken kivül I. 23-án a budai
Rókus-hegyen (a Debrői-uton) is láttam 4 drbot. A Bombycillák hivogatója
egy „er—crr“ hangú lágy cirregés; ennek folytán madárfogó embereim
egyszerüen ,circir“-nek nevezték őket. Táplálék: főleg celtesz-, részben
fagyal-bogyó, de ameddig celtisz volt, addig a fagyalt negligältäk,
csak a végén fanyalodtak rá. Fentjelzeti időben a Ligetben a következő
maximális számban észleltem egyéb téli vendégeket: fenydrigd (Turdus
pilaris L.) 150—200, nyiri zsezse (Acanthis linaria L.) 30—40, északi
süvöltő (Pyrrhula rubicilla major Brum.) 6—8, kis süvöltő (Pyrrhula
rubicilla europaea VIEILL.) 2—3, csíz (Chrysomitris spinus L.) 4—5 drb.
Feltünöen kevés volt a süvöltök száma, és a fenyvesrigok mennyisége is
messze elmaradt az 1920/21 évi hatalmas inváziótól. — 47/d.) Budapest,
Rókushegy. ScHENK JAKAB: 1924. I. 13. kis csapat, kb. 15 drb. —
47/e.) Budapest, Hüvösvölgy, SZEMERE LAszuö : 1924. I. 13. 6 drb. —
47/f.) Budapest, Városliget, Tozxar Vırmos: 1924. I. 16—II. 2. kb. 30
drb. Táplálék: celtiszbogyo. — 47/g.) Budapest, Zugliget, CsòrcEY
Trrus : 1924. I. 27. 200-as csapat. Táplálék: fakin (Loranthus europaeus). —
48.) Pilisszentiván, Laranszxy IstvAn: 1924. II. 10-én egy 40—50-es
csapatból egy gyürüs 7 példány") lett elejtve. — 49.) Piliscsaba,
Fopor JOZsEF: 1923. XII. 10—1924. Il. 29. elég nagy számban, csapa-
tosan. Táplálék: boróka, fugyal, galagonya, fagyöngy.
TEMES megye. 50.) Temesvár, Lintia DÉNES: 1923/24 telén
másfél hónapon keresztül; sok volt.
BAcs-Boprog megye. — 51.) Overbasz, ScHENK HENRIK: 1924.
I. 13—III. 12. kisebb csapatokban. — 52.) Ujsziväcz, Maurer RICHÁRD :
1924. I. 15—III. 5. Itt eddig még nem észlelték. Három megvizsgált példány-
nak csak a szárnyain voltak piros függelékek. — 53.) Bácsalmás, RAkon-
czay MrnAny : 1924. I. 1—II. 1. 20—30-as csapatokban. Január végén a tömeg
elvonult, de egy-két példány egy darabig még itt maradt. Táplálék: celtisz-
bogyó. — 54.) Apatin, W4Axr IGwÁcz : 1924. I. 15—II. 15. 250—300 drb.
Táplálék : celtisz, Sophora. Egy fogságban tartott példány igen szerette a
metelt főtt tésztát és a mazsolaszölöt.
IV. Dunantul,
ESZTERGOM megye. — 55.) Esztergom, EINCZINGER GYÖRGY : 1924.
1. 1—5. kb. 50 drb. Táplálék : vadrózsabogyó.
KOMÁROM megye. — 56/a.) Tata, Diósy Gyuna: 1924. I. 1—II 3.
2—3 kb. 100—100-as csapatban a bogyótermő fákon. — 56/b.) Tata.
‘) Jelöltem a 17.443. sz. gyürüvel 1924. I. 26. Budapest-Városliget. — W. K.
BOMBYCILLA GARRULA INVÁZIÓ. 135
Józsa DENES Jözser: 1924. I. 13—IV. 27. 30—40-es csapatokban. Tapla-
lek: celtisz, melynek bő termését tavaszig egészen letarolták; továbbá
fagyöngy. — 56/c.) Tata, SomoRJaI JózsEF : 1923. XII. 15—1924. II. 15.
igen sok ; 1924. IV. 9. egy nagyobb átvonuló csapat.
Györ megye. — 57.) Györ, Horas FeErencz: 1924. I. 31—
U. 5. csapat.
SoPRON megye. — 58.) Szilsärkäny, KrrAny Iván: 1923.
XII. 15—XII. 25. kisebb csapat. — 59.) Eszterhaza, Urrz Jòzser:
1923/24 telén megjelentek. Táplálék: fagyöngy. — 60.) Fertőrákos,
BREUER GyörsY: 1924. II. 21. — 61.) Sopron, BREUER GYÖRGY:
7923. XII. 9.
FEJER megye. — 62.) Csákvár, Naey Jézser : 1923. XII. 12 —
XII. 16. kevés számban ; 1924. II. 17. egyetlen példány.
VESZPRÉM megye. — 63.) Dég, BESSENYEI IstvAn: 1923. XII. 25. egy
14—16-os csapat. Többször nem mutatkozott. — 64.) Pápakovácsi,
HeGyMEGHY Dezső : 1924. II. 5—II. 18. kisebb csapat. Táplálék: fagyöngy.
— 65.) Pápa, KirAuy IvAN: 1923. XII. 15—XII. 25. kisebb csapat.
Vas megye. — 66.) Sárvár, Börönny Lagos: 1923/24 telén töme-
gesen, a Rába mentén a várostól északra fekvő fás legelő öreg tölgyein,
de szivesen tartózkodtak a befagyott Gyöngyös folyó jegén is. Érdekes,
hogy a várostól délre fekvő egészen hasonló területen egy sem mutatkozott,
pedig e két hely közötti távolság csak 3 km. — 67.) Molnaszecsőd,
MOLNÁR Lagos: 1923. XII. 15. csapat. — 68/a. Szombathely, BÁRDIÓ
Aporr: 1923/24 telén egy 40 főnyi csapat a főgimnázium kertjében. —
68/b.) Szombathely, Dr. Fromm Giza: 1924. I. 24—I. 27. csapat.
— 68/c.) Szombathely, Pauer Arnonp: 1923. XII. 7—1924, I. 22.
a premontrei rendház kertjében. Először egy 30—40-es csapat jött, de
számuk néhány nap mulva 80 főre szaporodott. Mindig egy rajban jártak,
s a környezettel hamar megbarátkoztak. Az eléjük szórt gabonaszemekhez
nem nyultak, de a kenyérmorzsát elfogyasztották. Táplálék: madár-
berkenye (Sorbus aucuparia) és vadrózsabogyó, melynek itteni népies neve :
esitkenye. A {6raj I. 12-én távozott el, 3 drb. azonban ittmaradt I. 22-ig,
mert egyik társuk valami ragadós anyagba, talán lépbe keveredve, kissé
megsérült, de megtisztitäs után mégis összeszedte magát; úgy látszik,
ennek felépülését várták meg a többiek. — 69.) Körmend, Urrz Józsrr:
1924. I. 5—I. 9. 25—30-as csapat; II. 11. egyetlen példány. Táplálék :
egyebek mellett kökény. — 70/a). Köszeg, CHERNEL ISTVÁNNÉ: 1924.
I. 15. kis csapat. — 70/b.) Kőszeg, Heaymecuy Dezső: 1924. I. 31.
kis csapat. Táplálék : fagyöngy. 71.) Nagycsákány, WALZEL JÓZSEF:
1924. I. 9-én egy 5-ös csapat a kertben reggel 9 órától d. u. 1 óráig.
Itt eddig még nem észlelték őket. — 72.) Szentgotthárd, NApassy
KÁLMÁN : 1924. I. 10—I. 12. kb. 20 drb.
136 WARGA KALMAN
Torna megye. — 73.) Tengelic, Dr. Csapó DAnrmn: 1924. I. 11.
7-es csapat. Többször nem mutatkoztak. — 74.) Gyönk, Reich OSZKÁR :
1924. I. 15—I. 18. egy 10—12-es csapat; továbbá II. 19-én egy 15-ös
csapat. Táplálék: fagyal, fakin, boróka ; a második csapat a Sophora mag-
vaira fanyalodott, melvet igen vonakodva csipegettek.
Somoay megye. — 75/a.) Kaposvár, B. B.: 1924. I. 1. csapatban.
Ennek az északi megvekben rendesen elöfordulö teli vendegmadärnak a
deli megvekben valö szokatlan megjelenése az itteni néphit szerint haborut
jelent. — 75/b.) Kaposvár, Lenker ANTAL: 1924. I. 1. az elsők.
Legutöbb 1913/14 december—januarban voltak itt. — 75/e.) Kaposvär,
TREER Gyuta: 1924. I. 15. csapat. Hetes környékén nem észlelték. —
76.) Vityapuszta, BELLosics BÁLT: 1923/24 telén, kevés mennyi-
segben. Taplalék: fagyöngy. — 77.) Pusztakoväcsi, LENKET ANTAL :
1924. III. 16. kis csapat.
ZALA megye. — 78.) Keszthely, Dr. Lovassy SAnpor : 1924.
I. 18—19. egy 6-os csapat; csak két napig időztek. — 79.) Ormänd,
GRÓF SomssicH Imre: 1924. I. 20. néhány példány.
Baranya megye. — 80.) Püspökszenterzsébet, AGÁRDI EDE:
1924. I. 6. egyetlenegy példány.
V. Croatia.
Pror. Dr. PLANCIC JOZSEF adatai:
ZAGREB megye. — 81.) Zagreb: 1924. I. 8—31. nagyobb csapa-
tokban. — 82.) Slatina: 1924. I. 14. nagyobb csapatokban.
Moprus-Frome megye. — 83.) Modrus: 1924. I. 25. nagyobb
csapatokban.
Függelék.
Adria, Quarnero-Golf, GRÓF KEGLEVICH PÉTER, — Abbazia: 1924.
I. 31. 40-es csapat folytonos hivogatäs közben lakmarozik az erdei ut
melletti cserjéken, valósággal verekedve minden szemért. Hivogatò szö-
lamuk igen gyorsan ismételt ,szrii, szri-i-i, szri“ hangon adható vissza.
Táplálék: fagyott galagonya bogyó. — Lovrana: 1924. II. 1—I. 13.
80—100 drb; II. 21. az utolsó 10—15 drb. a Loquaparkban. — Romania,
Bukarest, Hausmann Ersö: 1923/24 telén több példány elejtve.
Chronologikus attekintés.
a.) Erkezés:
1923. XI. 17. Nyiregyhaza, Szasoucs m. — XI. 25. Ujhuta,
Borsop m. — XII. 1. Hunfalva, Szerzs m. — XII. 3. Kondoros,
BÉKÉS m. — XII. 4. Mocsolyastelep, Borsod m. — XII. 6. Erpatak,
Szaboles m. — XII. 7. Szombathely, Vas m. — XII. 9. Ohuta,
Borsod m. — XII. 9. Sopron, Sopron m. — XII. 10. Füzerradväny,
BOMBYCILLA GARRULA INVAZIO. 137
Araus-Torna m. — XII. 10. Pilisesaba, Pest m. — XI. 12. Csak-
var, FEJÉR megye. — XII. 15. Gölnicbänya, Szepes megye. —
XII. 15. Prakfalva, Szepes m. — XII. 15. Beje, GöMÖR megye. —
XII. 15. Rimaszombat, Gömör m. — XII. 15. Galgamäcsa, Pest m. —
XII. 15. Tata, KomArom m. — XII. 15. Szilsärkäny, Sopron m. —
XII. 15. Papa, Veszprem m. — XII. 15. Molnaszecsöd, Vas m. —
iets: Tamaskata, Pest m. — XII. 18. Isaszeg, Pest m. —
XII. Örkeny, Pest m. — XI. 20. Pozsony, Pozsony m. —
XII. Ketutköz, Heves m. — XII. 22. Csikszereda, Csık m. —
XII. Téglás, Hanu m. — XI. 23. Békéscsaba, Békés m. —
XII. Deg, Veszprém m. — XII. 26. Diösgyör, Borsod m. —
XII. raed. Heyes m. — XI 728. 50morja, Pozsony m. —
XII. Debrecen, Hajdu'm. — XI. 28 Hodmezovasarhely,
CSONGRÁD megye. — XII. 29. Csikszentimre, Csik megye. —
XII. 29. Krasznokvajda, Abauj-Torna megye. — XII. 50. Tolcsva,
ZEMPLÉN megye.
1924. I. 1. Szerep, BrHar m. — I. 1. Bácsalmás, BAcs-Bopros
m. — I. 1. Esztergom, Eszrercom m. — I. 1. Kaposvár, SOMOGY
m. — 1. 4 Kisfastanya, Szabolcs m. — 1.5. Körmend, Vas m.
— I. 6. Eger, Heves m. — 1.6. Püspökszenterzsebet, Baranya
m. — I. 7. Budapest, Pest m. — I. 8. Zagreb, ZAGREB m. —
1.9. Nagycsakany, Vas m. — I. 10.Sätoraljaujhelv, Zemplén m.
— I. 10. Szentgotthárd, Vas m. — I. 11. Tengelicz, Totna m.
— I. 13. Överbäsz, Bács-Bodrog m. — I. 14. Slatina, Zagreb m.
— I. 15. Gesztely, Zemplen m. — I. 15. Ujsziväcz, Bäcs-Bodrog
m. — I. 15. Apatin, Bäcs-Bodrog m. — I, 15. Köszeg, Vas m. —
I. 15. Gyönk, Tolna m. — I. 18. Tarpa, Berne m. — I. 18. Keszt-
mely, Zara m.’ — 1; 20. Ormand, Zala m. — I. 25. Modrus,
Moprus-Frume m. — I. 31. Győr, Gròr m. — IL 5. Papakovaesi,
Veszprem m.
D pw DI DI NN m
Go do Di & Ha m
b.) Távozás, átvonulás :
1923. XII 25. Szilsärkäny, Sopron m. — XII. 25. Papa,
Veszprém m. — XII. 28. Tamäskäta, Pest m.— XII. 28. Orkén y, Pest m.
1924. I. 2. Krasznokvajda, Abauj-Torna m. — I. 3. Hödmezö-
väsärhely, Csongrád m. — I. 14. Diósgyőr, Borsod m. —
I. 15. Kondoros, Bekes m. — I. 15. Kaposvär, Somogy m. —
I. 23. Nyiregyhaza, Szaboles m. — I 24 Galgamäcsa,
Pec m - I. 27, Szombathely, Vas m. — I. 31. Ketutköz,
Heves m. — I. 31. Köszeg, Vas m. — I. 31. Zagreb, Zagreb m.
II. 1. Bácsalmás, Bács-Bodrog m. — II. 2. Budapest, Pest m. —
Il. 5. Györ, Györ m. — II. 10. Parad, Heves m. — II. 10. Pilis-
szentivan, Pest m. — II. 11. Körmend, Vas m. — II. 15. Apatin,
138 WARGA KÄLMÄN
Bács-Bodrog m. — II. 15. Tata, Komárom m. — I. 17. Gulacs,
Bereg m. — II. 17. Csákvár, Fejér m. — II. 18. Päpakoväcsi,
Veszprém m. — II. 19. Gyönk, Tolna m. — II. 20. Békéscsaba,
Bekes m. — II. 21. Tarpa, Bereg m. — II. 21, Fertöräkos, Sop-
ron m. — II. 25. Szeged, Csongrad m. — II, 29. Pilisesaba, Pest m.
III. 5. Ujszivacz, Bács-Bodrog m. — III. 5. Tarpa, Bereg.m. —
III. 9. Tatrang, Brassé m. — III. 9. Erpatak, Szabolcs m. —
III: 12: Mocsolyastelep, Borsod m. — IN. 127 Naor beige
Szabolcs m. — III 12. Békéscsaba, Békés m. — Ill. 12. Over-
basz, Bács-Bodrog m. — III 16. Pusztakoväcsi, Somogy m. —
Il. 21. Tegläs, Hajdu m. — HI. 31. Ujhuta, Borsod m.
IV. 1. Debrecen, Hajdu m. — IV. 2. Brassö, Brassó m. —
IV. 6. Nyiregyhaza, Szabolcs m. — IV. 7. Zernest, Focaras m. —
IV. 7. Sänkfalva, Gömör m. — IV. 9. Tata, Komärom m. —
IV. 11. Sepsiszentgyörgy, HÁROMSZÉK m. — IV. 24. Hargita,
Csik m. — IV. 27. Tata, Komärom m.
Pentadok szerinti attekintés: 1923/24.
a.) Erkezés.
|
=
|
|
|
|
Relvidek -|-|1|1|1|2|«|2|1|#|=\:
Erde... | — | | FRE |||
Be, 21101 |,8, N tas |
bei ela lle) REA => i.
Croatia | = Bee 12 MEN ES UE |
Összesen | || 4 1 | 3 61105 6 A TRS AISNE 1
| |
| | | | | | |
| S| x vela e eee ea
rit N 00 | È © _ GI GI CONI . | = | os GN
Regie A A PCR TO EU AE RE re
"A i Fai | | | _ o) — co | — | eS 10 ©
N N | ei | o | — i GI GN | 00 10 — kami a
| | | | | | | |
Rigs Fey CS Re EUR N ele e RI 1
Erdely... = | — | — | — | = - | — | =
Alfola LE +! NN NE DEAR ge EP ER DE NE en eae
| Danantuh a) ANNE A ul bos | NL! PO iles 1
| Croatia 4 = —- — ] — [ — | — kezi eee ia |
Osszesen | 2 2 Ps at | 3 ra 2 u sto 1 | 3 6 3
| | | | |
BOMBYCILLA GARRULA INVAZIO. 139
c.) Tavozds.
Regiö
Felvidék _
Erdély -. __
Dunantul ___ |
1
| | | | Pa
Alföld Nad N: | | 1
remax | 1
4
rm 62 | 20 2) 5 a
| | | | | | |
Legkoräbbi adat: 1923. XI. 17. Nyiregyhaza, SZABOLCS m.
Legkesöbbi adat: 1924. IV. 27. Tata, KomArom m.
Tartözkodäs : 163 nap = 5'/2 hönap = 33 pentäd.
Érkezési közep: XII. 15.1), illetve: XIL 27.2)
Tavozäsi közép : III. 26.
Az invázió lefolyása.
Ez az invázió, korai beköszöntése és késői végződése mellett, egyike
volt a legtartamosabbaknak, azonfelül pedig a hazai invdziok közül egye-
nesen a legnagyobb tömegü és legnagyobb kiterjedéstinek minősíthető, —
melyet az eddigelé legnagyobbnak ismert 1913/14 évi beözönlés is
körülbelül egyenlő előfordulási hely (87) mellett csak megye szerinti
eloszlásban múl felül látszólag, amennyiben akkor 44 megyéből, mig most
csak 34 megyéből kaptunk Bombycilla-adatokat, — pedig valószinü, hogy
azok megszállt vármegyéink olyan területein is megjelentek, honnan
tudósítást nem nyertünk.
Tömegre nézve az 1923/24 évi beözönlés mindenesetre felülmulja
az 1913/14 évit, mert míg akkor csak százas, addig most ezres csapa-
tokról szóltak — mint maximumról — egyes beérkezett jelentések. Ilyen
ezres csapatokat jelentett Mocsolyástelep, Borsod m. és Debrecen,
Hajdu m. Ugyancsak rengeteg tömeget jelentett Somorja, Pozsony m. is.
A beözönles XI. 17-én indult meg Nyiregyhäzän, Szabolcs m.,
hol először csak egy kis csapat előörs mutatkozott, melyek egy hónap
mulva már elérték a legmagasabb létszámot. Az első 3 pentádra,
(XI. 17—XII. 1.) csak 1—1 érkezés esik és a 3. pentádban (XI. 27—XII. 1.)
Hunfalva, Szepes m., mint az invázió legészakibb pontja szerepel.
A néhány napig itt tartózkodó nagyobb csapatok azután déli irányban
vonultak el.
1) A november—decemberi adatok számbavételével.
*) A november—januari adatok számbavételével.
140 WARGA KALMAN
Az invázió a 6. pentädban (XII. 12—16.) éri el a kulminäciôt 10
helyen valö megjelenéssel, midön Fejer-, Gömör-, Komärom- és Veszprem-
megyékbe is eljutnak. Innen kezdve azután csökkent arányban, de eléggé
stabil mértékben, minimális ingadozás mellett folyik az érkezés további
terjedése a 7—13. pentádokban (XII. 17-—I. 20.), amennyiben 5, 6, 7
körül váltakozó adatok mellett a vége felé 8-ra emelkedik, majd 3-ra
csökken a megjelenési adatok száma.
A 11. pentádban (I. 6—10.) mar HorvArorszac-ot érinti és a 12.
pentádban (I. 11—15.) az Alföldön legdélibb kiterjedését éri el: —
Överbäsz, Ujszivacz, Apatin.
A 16. pentadban (I. 31—-IL 4.) szerepel az utolsó, még érkezésnek
minösithetö adat, mert a februari mutatkozasi adatok mar kizárólag
tisztán csak köborläsnak minösithetök, midőn a falánk csapatok mindig
ujabb és ujabb táplálkozási területeket keresnek fel a vonulási irányra való
minden tekintet nélkiil. Igen valószinü, hogy a januári adatok egy része
szintén nem érkezési, hanem ugyancsak ilyen kóborlási adat, itt azonban
lehetetlen meghuzni a határvonalat.
A megyék szerinti elterjedés sorrendje a következő módon alakult
ki: — SZABOLCS, Borsop, SZEPES, BÉKÉS, Vas, SOPRON, ABAUJ-TORNA,
Pesr, FEJÉR, GÖMÖR, KOMÁROM, VESZPRÉM, Pozsony, HEVES, Cstk, HAJDU,
CSONGRÁD, ZEMPLÉN, BIHAR, BÁcs-BODROG, ESZTERGOM, Somoey, BARANYA,
ZAGREB, TOLNA, BEREG, ZALA, Moprus-Frome, GYŐR, BRassô, FOGARAS,
HÁROMSZÉK.
Ez a sorrend első látszatra teljesen rendszertelennek tünik fel, csak
közelebbi vizsgálatnál vesszük ki a megszállás régiók szerinti kialakulását.
Ugyanis az első 10 megyében : 4 FELFÖLD, 3 Alföld, 3 Dunäntul, — a
második 10-ben: 4 Anréup, 3 Felföld, 2 Dunantul, 1 Erdély, — végül
az utolsó 12-ben: 6 DunAntrun, 3 Erdély, 2 Horvátország és 1 Felföld-höz
tartozó megye szerepel. Ilyen módon még fent lehetne valahogy tartani
azt az eddigi nézetet, hogy a Bombycillák először a hegyes Felföldet (és
Erdélyt), azután a sík Alföldet és végül a dombos Dunántult szállják
meg. Fenti sorrendben a Dunántul fokozatos előnyomulása s az utolsó
harmadban való dominálása mindenesetre markánsan szembetünik. Az
utolsó 3 erdélyi megye csak visszavonulási adatokkal szerepel.
Az invázió régiók szerint igy oszlott el: — DunAnrun: 11 megyében
26 helyen, — FELFÖLD: 9 megyében 24 helyen, — ALFÖLD: 8 megyé-
ben 23 helyen, — ERDÉLY: 4 megyében 7 helyen, — HORVÁTORSZÁG : 2
megyében 3 helyen. A Dunántult eddig még sohasem árasztották el ilyen
nagymérvü kiterjedésben.
Ha szemügyre vesszük az 1923/24 évi Bombycilla-inväziô térképét,
melyen, illetve a hozzá tartozó legendän a 83 előfordulási hely lehetőleg
az első érkezés és az utolsó mutatkozás dátumával együtt van feltüntetve
BOMBYCILLA GARRULA INVAZIO. 141
— (sajnos, 6 helyről nincs idöpontunk) — a lelhelyeknek Eszakkelet—
Délnyugat irányban való felsorakozäsa legott megragadja figyelmünket.
De akár ezt az irányt, akár az Észak—Dél irányt véve, összekötő vona-
lakkal kapcsoljuk össze a megfigyelési pontokat: nem igen jutunk kielegitö
eredményre, mert a részben megfelelően emelkedő dátumok csak némileg
normális sorozatában gyakran kapunk januáriak után decemberieket, illetve
magasabb dátumok után alacsonyabbakat és egypár délibb fekvésü hely
egészen korai adata is zavarölag hat.
Nézetem szerint ezt az okozhatja, hogy hozzdnk valószinüleg 5 wany-
ból sugárzanak be a Bombycilla-csapatok és pedig: Északkelet, Észak-észak-
kelet és Északról, és az ilyen nagyobb inváziók alkalmával ugyanugy
találkoznak Magyarországon a Sarkvidék különböző tájairól származó Bom-
byeilläk, mint Délafrikában a középeurópai gólyák.
A telelni jövő csapatok tehát nem egy irányból, de nem is egy időben
indulnak és ez okozhatja azt a körülményt, hogy itt nálunk ezen csapatok
utjai keresztezve egymást: egy — mondjuk — északról, tehát közelebbről jövő
csapat korábban érkezik meg egy alsóbb fekvésü szélességi fok alá, mint egy
— mondjuk — északkeletről, tehát messzebbről jövő, de később érkező csapat
egy felsőbb fekvésü szélességi fok alá. Ezzel Kondoros, Békés m. igen
korainak tünő XII. 3-mas, Szombathely, Vas m. XII. 7-es és Csákvár,
Fejér m. XII. 12-es dátuma már meg is volna magyarázva. Lehetséges,
hogy az egyiränyböl jövő csapatok előnyomulása fokozatos, és igy talán
normálisan emelkedő dátumokat nyujt, — és hogy a csapatok több irányból
eredő volta okozza az érkezési dátumok néha elég nagyfoku egyenetlenségét.
A nálunk telelő Bombyeillák vonulási utjára eddig mindössze 2 gyürüs
példány vet némi világot. Egy Rossittenben 1913. X. 27-én gyürüzött
példány Soltészperecseny, Trencsén megyei községben került kézre
1913. XII. 10-én. Ez a madár tehát, mely északi irányból érkezett hozzánk,
17. hónap alatt kb. 700 km. utat tett meg, ami a vonulás menetéről is
némi fogalmat nyujt.
Ezzel szemben egy általam Budapesten 1924. I. 26-án gyürüzött
példány ORoSZoRSZAGBAN, Koltschanowskv-ban, Szentpétervár-tól
130 km-nyire DK-re került meg 1925 március havában, ennek a madárnak
tehát már Eszak-északkelet volt a vonulási iránya. És lehetséges, hogy
északkeletről: Szibériából is kapunk csapatokat. i
A térkép mellett az invaziò menetét szemleltetöen mutatom be az
alábbi félfokos vonulási zónákra osztott táblázatban is, a zónákban a
megfigyelő állomások szövegszerinti sorszámát, valamint az érkezés első
és a távozás utolsó időpontját is feltüntetve.
A régiók érkezési középnapjai a következők: — FeEnrönLp: XII. 21.
— ALFÖLD: XII. 23. — ERDÉLY: XII. 25. — Dunänturn: XII. 31. — Ez igy
már teljesen normális képet nyujt. Az egyenetlenségek eliminálódtak.
142 WARGA KALMAN
Orszagos közepnap (a november-decemberi adatok szerint): XII. 15..
mely pontosan fedi a kulminäciös közepet; a közepnap a januari adatok
számbavételével: XII. 25-re. és a horvátországi adatok hozzäszämitäsäval:
XII. 27-re tolödik el.
Az eltávozás körülmenyeit a chronologikus atnézet és a zonatabla-
zat szemleltetöen vilägitja meg. A december — januär—februäri távozási
adatok a lelegelt érkezési területekröl ujabb taphelyekre valò ättelepedest
jelentik, -— a március — áprilisi adatok azonban mar valódi elvonuläsi
időpontok. Itt a kulmináció az itttartózkodás 24. pentádjába (III. 12—16.)
esik és érdekes, hogy nem kevesebb, mint 4 állomásról távoztak el
III. 12-én a Bombycillák, ugymint: Mocsolyástelep, Nyirbéltek,
Békéscsaba és Óverbászról. A távozás arithmetikai középnapja
III. 26., mely a kulmináció (III. 12—16.) és másodkulmináció pentádja
(IV. 6—10.) közé esik. A februári látszólagos kulminációt (II. 15—19.)
kóborló csapatok dátumai idézik elő. Az elköltözés gyorsabb ütemben folyik
le. mint a felvonulás, de sokkal észrevétlenébbül.
A vonulási zónatáblázatot lásd a 143. oldalon.
Az invázió térképét lásd a 144. oldalon.
Az 1925/26. évi invázió.
I. Felvidék.
ABAUJ-TORNA megye. — 1.) Füzérradvány, BÁRÓ UNGERN-
STERNBERG MIHALY : 1925. XII. 4. néhány.
Borsop megye. — 2.) Mocsolyästelep, Szeörs BELA: 1926.
I. 10—IV. 1.50—60 drb. — 3.) Ujhuta, Pusxa Pr : 1926. Ill. 10-11. 22.
12—24 drb. Egész télen nem mutatkoztak. Táplálék: vadrozsabogyo.
— 4.) Mályinka, Fapò JAnos: 1925. XII. 4. hurokban fogott fenyves-
rigókat vásárolva: azok között 3 drb. Bombycilla akadt ; XII. 10. a Bükk-
hegység aljában egy 7-es csapat; a távirdaoszlop alatt 1 drb. Bombycalla
feküdt 4 drb. fenyőrigóval : nekirepültek a drótnak. Táplálék: boróka.
HEvEs megye. — 5.) Nagybatony, BenczE Gyuna: 1926. I. 15. £-es
csapat a Mätraberez tetején (780 m.), Agasvar közelében. —
6.) Visznek, Usneryı IsrvAn: 1925. XI. 30. egyetlen példány.
II. Alföld.
SZABOLCS megye. — 7.) Erpatak, RHÉDEY ZoLTÁx : 1925. XII. 10.
egyetlen példány. — 8.) Kótaj, RapvAnyr SAnpor: 1925. XII. 3. 2 drb.
BÉKÉS megye. — 9. Békéscsaba, DÉNES SAMUEL: 1925. XII. 3.
20—22-es csapat. Táplálék: celtiszbogyó. Név: , szibériai esontmadar“. —
10.) Ókigyós, Deines SÁmvEL: 1925. XII. 5. 10-es csapat. Táplálék:
gledicsia-mag. — 11.) Szarvas, GRöF Bonza Géza: 1925. XI. 29.
3 drb. > D. vonulva. A napokban 25 cm-es hó esett.
=
BOMBYCILLA GARRULA INVAZIO.
‘Ov
"Lt
"8r
"67
R44
‘Ot
16€
1925 ‘253 o9r
‘ev ‘8€ ‘LE 0€ ‘9e ve ‘ee
"Te
SEN]
708 “62 ‘88 | "09 "sg ‘19 ‘59 ‘88 ‘TS
ANI = ‘GL III ‘GT II "RS Il
(OI ! = Dal | IGT I Sl
‘Le ‘98 ‘se | | ‘eb TP | ‘08 ‘89 GL "62
Te Al | era IN SII AG an >
‘CG IIX | 86 IX Od aa ‘06 I
‘68 ‘0% "oh ‘sh ‘69 | ‘22 ‘OR | ‘IL ‘84 Bh
| Xl NU GTI (oH IN WE Ah ih Sei
| tH — IDX SEX. ‘de IX ae (3 dl | OIE U
‘88 ‘9 ‘8h CRETA EUX tag |
| Can] ‘86 "IX ak Il fel I u ll :
EN tell “IND Tall STUDS BSS eae 08
| | . ‘ € ‘ ‘ . ‘ . ‘ . €
| | ee ner qui | Gua: "LG ‘99 be da [TOR Lop IQUILUNN AI
| A "el III DRE) a ‘LG “Al "Te TI : NZIOM
CIN Ey sce mR (OT IGT TIX (3) IND : JUONUY
| eee IT ur et, | pL er I | ‘be "eg : BUIPZSIOS NOJEpy
| REESE DO] DE I alice I SLA ‘86 “IX * SUZOABI,
fell (ON II "Ge IX ‘GT IX i OCS IX! : SOZOYIY
"II ‘98 :Ppmussnzso Mm "6 | “Or 6 "98 "III :dezoy ISEZOARI,
TIX ‘LG “AZq “TIX ‘GT : Pyıusyyunyuy 37 [ea ‘LG “TIX Il! “GT ‘TIX : dozoy IS9Z0NIH
| | | = RK | |
"b2/EZ61 °1yef moA I SE "9JOZ9UJY MNULIOZS YBUOZ
uoIseAuJ-ejjpÄqwog Jap 1491s51990-usuozsánz 7 ‘IX ISBINUOA OIZPBAUT-BIJIIÄqWwog IA9 "FZ/EZGI ZV
| | | | Meee | | | | |
‘ev ‘tv 1 ‘or ‘6€ "Be TE "98 ‘5€ ‘ve "GE 04494 ‘25804 ‘]9Y
‘Ov
‘97
‘LY
‘Sv
"er
N
ARGA KALMA
Ww
144
‘Use SUN) UL p2/E261 Jayuım
Ww} UOISBAU-e[n1188 e[oÂquog
Jap Sunjja}sseg ayasıydesßojsey
RI
Nai
c
5@ -
e e. 8
ì
f
@
LO ©?
e i
pi
ur
"uosezsJoJeäidew OIZBAUI
“emise ejjlsäqwog 1A9 pz/8261 ZV
145
ILLA GARRULA INVAZIO.
BOMBYC
‘Gg I uU
JUMLJ—SNIPoW ‘SOIPON
"PT I ‘Ul qausez eumels
‘TE—Q "Tu Goasez ‘oise
‘9 ‘] u efueIeg
‘JoqoszI9)uozsyodsnq
‘0G ‘I uw efezZ ‘purung
He
"UI epez ‘Afpyjzsoy
ü Ian
"ur ÁSOUIOS “ISIPAOJEIZSNI
"str ÁSouos ‘eyzsndeAyrA
° Gb 1
‘ur A5owog "IBASOdRY
oe INI
— GT ‘I "ut tuo], ‘quoÂr
‘IT ‘] “We eujoy, ‘orpos ua],
tale, al
"UI SPA ‘Piry}J08JU9ZS
"6 Tu sey ‘Augyesofsey
‘TE—GT ‘I ‘Ul ser ‘Sozsoy
‘IT II 9 [u se‘ ‘puauuoy
GS. A TIDE
"UI SEA ‘Appyyeqwozg
ASE SUD
"UI SBA ‘POSI9ZSEULON
UW se IBAIBS
AC Geman TIX
"ur unadzsoy ‘edeg
RE UT
"u wgadzso‘ ‘Tsovaoyeded
‘GG IX
"ur woadzsaaA ‘aq
"ZI Wer IX
u Ife ‘IVANESO
"6 ‘TIX ‘we uoidog ‘uoados
Te u
"ut UOIdOS ‘sO\VIOZII]
“tm uoIdog ‘eZP19)ZS
98707 IX
"ur uoddog ‘AUBNIES]IZS
"0 IT Te T ‘wi 19045 ‘1945
GN ST
“UL WOIBWOM BYRL
el]
"UI (UOS19/ZSF "WODSAOJZSA
CT SIT
"ur Soipog-sovg ‘unedy
Se]
"ur SOIPOY eg ‘sewpesoeg
SUSE
"ut Solpog-soeg ‘ovaizsly]
(calls
"ur SoIpog-s9eg ‘ZSPIOA()
****U SOLO], “IVASOWO],
‘66 ‘Il OT "IX
"UI 7894 ‘equsosijig
‘OT II
"UI 3894] ‘UVAIJU9ZSSITId
‘ZII LUI 3594 959depng
‘86-81 TIX u 3594 ‘AuoyIo
OT ‘TIX u 1594 ‘Sazsesy]
Ro EZ“
‘TU 3599 BsBewesTeH
"8681 "IX
"UI 3894 eyeysewe],
ry
GY
‘0}IBy cop ulourumn Usp YovRvu
+
|
‘Gg ‘IL “We peasuosr) ‘posoze
AS Mere: IN Audi Oran
-Suos) “AplLIgseAgzaupoN
era
"UI soy9g ‘SOIOpUOY
(Gis Asc Gael DX
‘UL Seyog “eqrsoseyog
‘G-] T ti egyig ‘dorozg
Th NISSAN
‘wu npley ‘ueseaqacy
‘IG IL
—86 TIX "u npley ‘seisay,
I
"UL so[oqezg eÄuejspjsiy
DATE ZIONE
"UL sojoqezg ‘ezeyASoatAN
15 TRU ="9) “TD
“UL SOTOGRZS ‘yeyeday
SE N
‘UT SOTOGRZS ‘yayjeqarAN
‘LAI "W sextsog sau107
Ta CAI Audi ossexg ‘OSSEI
‘6 ‘III ‘We osseig ‘Sue,
‘IT ‘AI ‘We y9zs
mole ‘ASIOQAS uozsısdag
‘73 “AI ws) ‘ensaeH
GS TIX UNIS") ‘epodozsyis’)
(9e IX
“DITUT}U9ZSMIS")
‘0G "IX
"ur Auoszog ‘Auoszog
"SZ ‘JN wi Auoszog ‘elaowos
“UI SOAOH ‘YOUZSTA
ur AIS)
‘TG
‘66
CG
(OE WIG IUD
‘Ul S9A9H ‘pRirdg
‘9 ‘I ‘UW S9A9H ‘1954
UES I M
‘UT sade ‘zoy Nay
CUS JD
"ur posiog ‘dej9jseA]os9oy
E N SID
"ur possog ‘emula
‘6 ‘TTX ‘Ul posıog “BINGO
TAIL Sh DE
ur possog ‘aYA3sord]
GT SIDE
"uw JOUIOD ‘yeqwozsewmyg
‘GT TIX “Wi 100 ‘olog
‘LAT “We INUIQN “eapepyurg
esi De
"u sodozg ‘eayeyuny
‘GT ‘TTX "u sodazg ‘valeyyeag
‘GT IX
"ur sadezg wÄuegdrufon
6 AGS WD CU
vusoy-fneqy ‘epfeayouzsery
‘Ov Wx "U
euIOo]-Ineqy “AugapeaıgzuJ
NEE
"wu uopdumz ‘Aja}zsa4)
"08 “TTX u u9fdusZ “easojoy,
(OE 2 Sun
uojduoz “Apoyfnelferoygs
rw Sun ‘IgaSug
‘LT II u Sodog ‘somma
L
apjundssunyyseqoog dcop UQuIEN
"VG/EGGT JOJULM WI UARSU( UI UOISBAU]—ZUBMUISUOIPIOS A9P Sunffojsaeef uoyosrydeasojivy anz uodumaopmejız
ULIOZS IEWIEZSIOS d9y19} € HOJEPE ISPINPIOJOIS LA? HZ/EZEI ZV
9
G
‘y
is
ta
‘e [II 8] Sarog ‘edaey, ‘]
10
Aquila
446 WARGA KALMAN
Pest megye. — 12.) Budapest, Warca KAnmMAn: 1925. XI. 28.
Zugliget: egy 3-mas és később egy 5-6s csapat „cir-cirr“ hangon hivo-
gatva. Egy fenyörigo vagy egy félóra hosszat kitartóan hajszol egy Bom-
byeillät. Erős havazás. Táplálék: fagyöngy. fakin. — XII. 3. Városliget:
egyetlen példány. Táplálék : celtisz. — 13.) Piliscsaba, Fopor JÓZSEr :
1925. XII. 4. elsők. Táplálék: fagyal, galagonya, boróka. — 14.) Peszér-
adacs, KRÁLIK Danr: 1925. XI. 29—XI. 30. 30—50-es csapat.
Bics-Bonrog megye. — 15.) Bácsalmás, Messzıx BÉna: 1925.
XI. 30—XII. 25. több kisebb csapat. Táplálék : celtiszbogyó, melynek itteni
népies neve: ,zsidómeggy", s a melyet édeskés izéért a gyerekek is
nagyon kedvelnek. — 16.) Apatin, WÁHL IGwácz: 1925. XII. 26. 5 drb ;
1926.I. 18. 6drb. Táplálék: celtiszbogyó és a japán akác (Sophora japonica)
termése. A Bombycilla itt már nem is ritka vendég, és az a meglepő,
mikor csak oly kis számban jelenik meg, mint az idén.
III. Dunántul.
Vas megye. — 17.) Kőszeg, CHERNEL IstvAnné: 1926. I. 26.
kis csapat.
ZALA megye. — 18.) Zalaegerszeg, Neumayr és TArsa: 1925.
XII. 2. 4 drb. a Baross-ligetben. Ezeket a madarakat eddig itt még csak
egyszer észlelték, régebben, évekkel ezelőtt.
BARANYA megye. — 19.) Obánya, Józsa DEnEs Jözser : 1926.
II. 6. kevés. — 20.) Ujbanya, Józsa DÉnes Jözser: 1926. IL 3.
25 —30 drb.
Chronologikus ättekintes.
a.) Érkezés :
1925. XI... 28. Budapest, Psst m. — XI. 29 -Szarvas,
Békés m. — XI. 29. Peszéradacs, Pest m. — XI. 50. Visznek,
Heves m. — XI. 30. Bácsalmás, BAcs-Bopro6 m. — XII. 2. Zala-
egerszeg, ZALA m. — XII. 3. Kötaj, Szapozcs m. — All. 3. Bekes-
csaba, Békés megye. — XII. 4. Füzérradvänv, ABauJ-TorNA megye.
— XII. 4. Malyinka, Borsop m. — XII. 4. Pilisesaba, Pest m. —
XII. 5. Ökigyös, Békés m. — XII. 10. Erpatak, Szabolcs m. —
XII. 26. Apatin, Bäcs-Bodrog m. — 1926. I. 5. Nagybätony,
Heves m. — I. 10. Mocsolyästelep, Borsod m. — I. 26. Köszeg,
Vas m. — II. 3. Ujbanya, Baranya m. — IL 6. Obanya, Baranya m.
b.) Távozás, átvonulás :
1925. XII. 3. Budapest, Pest m. — XII. 10. Mälyinka, Bor-
sod m. — XII. 25. Bäcsalmäs, Bäcs-Bodrog m. — 1926. I. 18.
Apatin, Bäcs-Bodrog megye. — Ill. 10. Ujhuta, Borsod megye. —
IV. 1. Mocsolyästelep, Borsod m.
BOMBYCILLA GARRULA INVAZIO. 147
Culminatio.
Az 1925/26-os invázió 20 előfordulási helyével és 10 megyére való
eloszläsäval egyike volt azon, mennyiségre nézve kisebbszerü, de laza szet-
szörtsägandl fogva kiterjedtebb arányú imvázióknak, melyek aránylag
gyorsan és kevés feltünés mellett szoktak leperegm. A visszavonulás szinte
észrevétlen. Arányára és méretére nézve leginkább az 1920/21 évi
invázióhoz hasonlitható.
Tartama mindössze 26 pentádra terjedt ki, s ebből 1
teljesen adat nélkül szerepel, úgy hogy az összes adatok 12 pentädra
huzódnak össze. Az első pentád (XI. 27—XII. 1.) 5 érkezési adata után
már a XII. 2—6-os második pentádban 7 adattal, tehát az összes adatok
harmadával bekövetkezik a kulmináció, mely után elszórtan még 1—1
érkezési adat szerepel a 3, 6, 8, 9, 13, 14, 15-ik pentádban. Az országos
középnap ezuttal XII. 4-re esik, tehát a két év előttihez viszonyitva
korai, és teljesen guadrál a kulminációval. A távozás szinte észrevétlen
volt; adatai alig elégségesek.
Lehetséges, hogy a III. 10-iki adat talán nem is átvonulást, hanem
érkezést jelent; a március eleji kis utótél ezt némileg elfogadhatóvá is
teszi. A kétséget itt csak a vonuló csapat iránya dönthette volna el.
Az invázió létszáma ezuttal össze-vissza 100 darabra volt becsülhető.
A
4 pentad
Pentadok szerinti attekintés: 1925/26.
a.) Érkezés.
4 | | | | I |
i x 5 È a Sutil: - 2
js . (Je) = co =) | a Ne) i=) 1Q =) :
rg = n GI N co | a SN RENE a e 3
LT Aide e eo
x au i Zi = N | SM as = SRI |
1 1
! | | | | | | | |
| 5 i 1 = - I TN ea ER NE Ra ar qu 71
| | | | | I | I
b.) Koborlas.
148 WARGA KALMAN
Legkorábbi adat: 1925. XI. 28. Budapest, Pest m.
Legkesöbbi adat: 1926. IV. 1. Mocsolyastelep, Borsop m.
Tartózkodás : 125 nap = 4 hónap = 26 pentäd.
Érkezési közép: XII 4.1), ill. XII. 8.2)
Tavozasi közép : II. 21.
Az 1927/28. évi invázió.
I. Felvidék.
BEREG megye. — 1.) Tarpa, KaBAczy Erno: 1928. I. 5. 11 drb.
SzEPES megye. — 2.) Leibitz, Mauxs Virmos : 1927. XII. 5—14.
Borsop megye. — 3.) Mocsolyästelep, Szròrs Bena: 1928.
I. 2—II. 6. 30 drb. — 4.) Ujhuta, Puska PAL: 1928. IL 15—21.
kisebb csapat.
Heves megye. — 5.) Eger, „Tiszäntuli Hirlap": 1928. I. 2. 2 drb.
NoGrAD megye. — 6.) Diósjenő, Rrz ENDRE : 1928. I. 8—IN 11.
2-45 drb. — 7.) Nögräd, Ruz EnprE: 1928. I. 30. 12 drb.
II. Erdély.
Hunyap megye. — 8.) Malomviz, Lintia Denes: 1927. XII. 23.
kisebb csapat.
II. Alföld.
Pest megye. — 9a.) Budapest, Városliget, Warca KÁLMÁN : 1927.
XII. 21—28. 4—6 drb. — 9b.) Budapest, Népliget, Dr. DORNING
HENRIK: 1927. XII. 26—1928. I. 4. 2—6 drb.
TEMES megye. — 10.) Temesvár, Lmwrıa DÉNEs: 1927. XII. 20.
egyetlen pld.
BAcs-Boprog megye. — 11.) Apatin, WÁHL IenAcz: 1927. XII. 27.
Zornes 1928: 113.1 drh.
IV. Dunäntul.
KomArom megye. — 12.) Toväros, Diosy Gyuna: 1927. XII. ho. —
13.) Gyarmatpuszta, RHÉDEY IsrvAn: 1927. XII. 27.
TOLNA megye. — 14.)Tengelicz, Dr. Csapó DANIEL: 1927. XII. 22.
1 pld.
ZALA megye. — 15.) Vonyarcvashegy, Dr. KELLER OSZKÁR:
1928. 1.31. 2 deb:
Chronologikus ättekintes.
a.) Erkezés :
1927. XII. 5. Leibitz, Szepes m. — XII. 20. Temesvar,
Temes m. — XII. 21. Budapest, Pest m. — XII. 22. Tengelic,
Torna m. — XII. 23. Malomviz, Hunyap m. — XII. 27. Apatin,
‘) A november—decemberi adatok számbavételével.
?) A november—januari adatok számbavételével.
BOMBYCILLA GARRULA INVÁZIÓ. 149
BÁcs-BODROG m. — XII. 27. Gyarmatpuszta, KomArom megye. —
1928.1.2. Mocsolyastelep, Borsop m. — I. 2. Eger, HEVES m. —
1.5. Tarpa, Berne m. — I. 8. Diösjenö, NóGRÁD m. — I. 30. Nógrád,
Nograd m. — I. 31.Vonyarevashegy, Zara m. — Il. 15. Ujhuta,
Borsod m.
b.) Tavozas :
1927. XII. 14. Leibitz, Szepes m. — 1928. I. 4. Budapest,
mest m. — Il. 3. Apatin, Bács-Bodrog m. — IL 6. Moesolyäs-
helep, Borsod m. — II. 21. Ujhuta, Borsod m. — IM. 11. Dids-
jenö, Nögräd m.
Culminatio.
Az 1927/28-as invázió 15 előfordulási hellyel 12 megyére terjedt ki.
Kiterjedési arányaira nézve az 1921/22-es invazioval, mennyiségére nézve
pedig az 1920/21., illetve az 1925/26-os invazioval hasonlithatö össze.
Az inväziö mennvisége a jelentesek alapjan circa 150 drbra volt becsül-
het6. Tartama csak 20 pentadra terjedt ki, melynek fele adat nelkül
szerepel. Az alig feltünő kulminacio, mindössze 3 adattal, a 7. pentadban
(I. 1—-5.) következett be. A kulminäciös közép 3, illetve 1 pentäddal későbbi,
mint a decemberi, illetve december—januari adatokból számitott arithmetikai
közép (XII. 20., illetve XII. 31.). Az érkezési közép a két utolsó nagyobb
invázióhoz viszonyitva késői jellegü. A távozás, mint a kismennyiségü,
szórványos invázióknál általában : ezuttal is alig volt észrevehető.
Pentádok szerinti áttekintés : 1927/28.
a.) Erkezés.
b.) Kóborlas .
WARGA KALMAN
c.) Távozás.
Legkorábbi adat: 1927. XII. 5. Leibitz, SZEPES m.
Legkésőbbi adat: 1928. III. 11. Diósjenő, NóGRÁD m.
Tartózkodás : 97 nap — 3 hónap — 20 pentad.
Érkezési közép: XII. 20.1), illetve: XII. 312)
Tavozasi közep: III. 11.3), illetve: II. 17.4)
Fiiggelék.
Az utolsó 5 télre eső 3 nagyobb Bombycilla-invazid közé egy-egy
olyan tél ékelődött, mikor a csontmadarak mindössze csak néhány helyen
mutatkoztak hazánkban. A teljesség kedvéért ezeket az adatokat alábbiak-
ban sorolom fel minden kommentár nélkül.
1924/25. évi adatok :
1.) Borsod megye, Tiszatarján, Praruy Ágráp: 1924. XII. 15.
144652. drb:
2.) Szabolcs megye, Erpatak, RHÉDpEY Zourän: 1925. II. 17.
egyetlen példány.
3.) Csongrád megye, Batida, BopnAr Berrranan: 1925. II. 1.
igen kevés.
4.) Sopron megye, Kapuvár, NÓGRÁDI WILLIBALD: 1924. XI. 20—
1925. II. 15. 200—250 drb.
1926/27. évi adatok: |
1.) Pest megye, Nagykőrös, Dr. Jausoviczky LAszuLö: 1927.
ieee i leall >) DIN Tr:
2.) Fejér megye, Nagyhantos, GRÓF SENNYEY FERENOZNE MESZLENY
Liny : 1926. XII. 30—1927. I. 5. 100—120 drb.
Tapasztalatok.
E három utolsó invázió megfigyelésével kapcsolatban munkatársaink
sok esetben feljegyezték azt is, hogy a Bombycillák mivel táplálkoz-
1) A decemberi adatok számbavételével.
*) A december—januári adatok számbavételével.
3) A márciusi adat szerint.
4) A február—márciusi adatok számbavételével.
BUMBYCILLA GARRULA INVAZIO 151
tak. Bär tudjuk, hogy e falank madarak föleg különfele bogyökkal elnek,
mégis mint táplálkozási pozitivumokat, felsorolom mindazon növényeket,
melyek termésével a beérkezett jelentések szerint azok éltek, zárjelben
adva az esetek számát is.
Celtisz, Celtis australis et occidentalis (14 esetben), — Fagyöngy;
Viscum album (11), — Csipkerózsa, Rosa camna (8), — Boróka, Jumiperus
communis (7), — Fagyal, Ligustrum vulgare (7), — Galagonya, Crataegus
oxyacantha (5), — Fakin, Loranthus europaeus (5), — Japán akác,
Sophora japonica (3), — Vadszölö, Ampelopsis quinquefolia (2), — Kanya-
bangita, Viburnum opulus (1), — Borbolya, Berberis vulgaris (1), — Akác,
Robima pseudoacacia (1), — Berkenye, Sorbus aucuparia (1), — Kökeny.
Prunus spinosa (1), — és Gledicsia, Gleditschia triacanthos (1).
Tegläs-on, Hajdu m., előszeretettel tanyáztak a szil- (Ulmus) és
nyarfakon (Populus), de hogy talän a rügveket ettek volna, nem lett meg-
allapitva. Ugyanitt gazos helyekre is leszälltak, hol valöszinüleg fü- és dudva-
magvakat szedegettek.
Több helyen meg lett ällapitva, hogy e madarak javaresze csak a
szärnyon viselte a piros appendixeket és csak igen kevés olyan példany
került kezre itt-ott, melyeknél azok a farkon is megvoltak.
En 52 eleven peldänyt vizsgältam meg, melyekböl 47-et meggyii-
rüztem, 5-6t a MADÁRTANI INTÉZET nevében a budapesti ÄLLATKERT-nek
ajándékoztam, de az összes példányok között csak 3 olyan ven c7 akadt,
melyeknél a farkon is szépen ki voltak fejlődve a függelékek.!) Volt
közöttük egy olyan kivételes példány is, melynek mindkét szárnyán szimmet-
rikusan csak 1—1 piros függeléke volt, még pedig nem az első karevezök
egyikén, hanem a 7-ik másodrendü evezőn. Ebből azt lehetne következtetni,
hogy a függelékek sorrendi fejlődésmenete retrográd irinyu. Ezen a téren
további vizsgálatok szükségesek.
Egyetlen példányra akadtam, melynek 9 függeléke volt, vagyis
minden karevezőn egy-egy. A függelékek száma máskülönben 3 és 7
között váltakozott és elhelyezés tekintetében a következő rendszert
mutatta: 7 függeléknél a 2—8-ik, de kivételesen az 1—7-ik karevezőn is;
6-nál a 3—8-ikon vagy a 2—7-iken; 5-nél a 4—8-ikon vagy a 3—7-iken ;
4-nél az 5—8-ikon vagy a 4—7-iken; és végül 3-nál az 5—7-iken voltak
azok; — de akadtam néhány olyan példányra is, melyeknél az egyik
szárnyon 5, a másikon 6, illetve az egyiken 6 és a másikon 7 függelék volt.
Fenti 52 javarészt juvenis példány ivar szerint így oszlott meg:2307, 299,
Nézetem szerint az ivar megállapitása elég könnyü dolog, de itt nem lehet kizá -
rólag csak a függelékek számára támaszkodni (5-ig ©, 6-tól c7), hanem a c7-re
1) Rozsnyó piacán 1892/93-ban az ezernyi tömegben egyetlenegy farkfüggelékes
példány sem akadt, tehát, ugy látszik, hogy az ilyen tömegvonulásban főleg csak fiata.
madarak vesznek részt. Lásd: E. Herzenporr: Orn. Jahrbuch V. 1894, p. 36—37.
152 WARGA KALMAN
nézve elsősorban a kézevezòk fehér és sárga esuesszegélye a döntő kritérium,
mert akadt egy-két biztos 9:6, sőt 7 függelékkel is. A függelékek száma
tehát egyben korjegy is és mint ilyen, csak másodlagos wari bélyeget
nyujt. A bóbita nagysága, a torokfolt határoltsága, a sárga farkszegelv
szélessége vagy a szinezet tónusa ivarilag nem egészen megbizható
jegyeket képeznek.
Egyik tudositonk — Puska PAL, Ujhuta — ki a világháboruban
az orosz Íronton harcolt és később hadifogoly volt SZIBERIA-ban, érdekes
dolgokat közölt velünk a Bombyeillak fészkelő területéről. Szerinte Hszax-
"OROSZORSZÁG-ban a FEHÉR-TENGER tundrás partvidékén Szorok és Kém
környékén a 65° é. sz. alatt fészkelnek mohos törpe fenyvek és nyir-
bokrokbol álló területeken, továbbá ÉszaK-SzZTBÉRIÁ-ban a Tarmvr-félszigeten,
hol Cseljuszkin környékén a 75° é. sz. alatt szintén nagyobb mennyi-
ségben költenek, — a fő zömük azonban KözÉP-SZIBÉRIÁ-ban Tomszk
(56°) es Irkuezk (52°) környékén fészkel, hol az erdők állományát
havasi és erdei fenyő képezi kevés nyir-rel vegyitve. Mint főtáplálékot a
havasi fenyő olajos magvát (eirbolya) emliti, mely fanem ott száz és
száz km-es területeket borit be. E madaraknak rovarokkal való táplál-
kozásáról azonban, valószinüleg közelebbi megfigyelés hiján, nem tesz
emlitést.
„A csonttollú madár — irja Puska PÁL a Madártami Intézet-hez
küldött érdekes levelében — 1916/17 telén is látható volt Oroszországban.
a Fehér-Tenger környékén. Nagy, 45—50 C. fokos hidegek alkalmával
egész tömegekben jöttek fából épült primitiv konyhánk elé és folyton
körülöttünk lábatlankodtak, olyan bizalmasan, akárcsak a hazai élelmes
verebek. Az ételmaradékot, mely a legtöbbször a magyar gyomorra kissé
kellemetlenül ható, halzsirral készitett orosz főtt kásából állott, a konyha
elé öntöttük, s ezen lakmározott csapatosan egyetlen madárvendégünk : a
csonttollú madár. Mikor aztán ugy július végén rohamosan leolvadva tünt
el a nagy hótömeg, és jött a gyönyörü kéthónapos nyár: a tundrák sekély
vize sok helyütt elpárolgott, és annak helyén egy bogyótermő vizinövenv
hajtott ki, 50 em-es kúszó indákkal, melveken babszemnagyságú, kékes-
fekete, savanykasan édes bogyók fejlődtek. Ezekre a bogyökra, valamint
a fekete áfonya és vad rozmaring termésére augusztusban, az érés havában
a siket-, nyir- és hófajdok társaságában csapatosan jártak a csontmadarak is.
-— azt hiszem, hogy táplálkozás végett. Ezen a vidéken, eltekintve a
kéthónapos nyár rengeteg, szinte felhőszerű szúnyograjaitól, egyéb rovar
alig van, — a szúnyog magában véve talán bizony mégis csak egy kicsit
sovány koszt volna e falánk madarak számára. A nyár folyamán csak egy
éneklő madara volt a tundráknak: a esontmadar. Nagyon finoman, rigó-
füttyhöz hasonló hangon énekel, fent, a törpe fenyő csúcsán ülve. De ez
a dal csak néhány hétig tart.
BOMBYCILLA GARRULA INVÄZIO. 15:
(Cypselus apus L.) is lattam, melyek egy elhagyott lapp kunyhö omlade-
kában fészkeltek. JO soruk volt, mert a csak félórára elnyugvö éjféli nap
sugarai mellett majdnem 24 órán keresztül vadászgathattak a jó nagy
kövér tundrai szúnyogokra, melyek igen bőviben voltak. Még most is
borsódzik a hátam, ha rájuk gondolok . . .*
A háboru alatt Sziberiä-ban járt természetbarátoknak sokszor
lehetett alkalmuk az ottani madárvilágban érdekes megfigyeléseket eszkö-
zölni, — kérjük tehát munkatársainkat, hogy ilyen irányú esetleges tapasz-
.Meglepett, hogy itt fent a tundrákban egy pár sarlósfecskét
talataikat velünk közölni sziveskedjenek.
Konkluziók.
A Bombycilla nem tipikus költöző madár és egy időnkénti szabály-
talan beözönlése sem periodikus jelenség, hanem, mint már TscHUSI és CHER-
NEL is megállapította: bizonyos fokig analog tünet a Pastor roseus-, Acanthis
linaria-, Loxia-, Nucifraga- és Syrrhaptes-inváziókkal. Az ilyen inváziók
tehát nem is minösithetök tulajdonképpeni vonulásnak, hanem azok egysze-
riien táplálékkeresési mozgalmaknak nevezhetők.
Nézetem szerint az időjárásnak aránylag kevés köze van az ilyen
Bombycilla-inväziékhoz, — hiszen akárhányszor enyhe telek alkalmával
is megjelentek nálunk, mint pl. 1903/04-ben, viszont kemény teleken kima -
radtak, — hanem tisztán táplálék kérdése az egész. Bekövetkezhet oly-
kép is, hogy normális madárszaporulat mellett silány a fészkelőterületek
Oszi bogyótermése, de úgy is, hogy normális bogyótermés mellett a költés
sikerül kitünően, — mindkét esetben tehát a kevés táplálék az, mely e
madarakat vagy legalább is egy részüket bővebb táplálkozási területekre
hajtja. Az északi területek több vagy kevesebb táplálékmennyisége szabá-
lyozhatja azután a lejebb nyomuló madarak tömegeinek nagyságát is.
Az időjárás viszonylagos befolvását azonban nem lehet egészen
megtagadni, mert például rendkivüli havazások, melyek egészen eiboritjäk
a bogyótermő növényzetet: közvetve már eldidézhetik a täplalekhidnyt is,
— és ekkor már időjárási tényező inditja meg az invázió folyamatát. A
hideg maga azonban valószinüleg nem szerepel inditó ok gyanánt.
Erdekes jelensége ezeknek az invázióknak, hogy — mint a Pastor
roseus-oknál — sokszor előőrsök járnak a nagyobb csapatok előtt, hogy
azonban ezek az elöörsök felderitö utjuk után visszarepülnének értesités
céljából a csapat zömehez, arról egyelőre nincs tudomásunk. Ennek
tisztázása az ilyen előőrsöknek minél nagyobb mervben való meggvü-
rüzése utján volna csak lehetséges. Sokszor előfordul az is, hogy e kisebb-
nagyobb csapatokban járó madarakbólitt-ott egy-egy egészen magános példány
jelenik meg, és azon a vidéken abban az évben többször nem is észlelik
őket. A három utolsó nagy invázió alatt is voltak ilyen esetek, — de a
154 WARGA KALMAN
maga nemében feltünő volt az az eset, mikor 1910. II. 12-én egyetlen
szölö-peldänyt észleltem a budapesti VARosnicEr-ben egy kis csapat
Coceothraustes között, holott abban az évben az egész országban sehol-
sem észleltek Bombycillät. A madár egy alacsony celtiszfán ült, táv-
csővel figyeltem, és búbos fejével már messziről kitünt a buksifejüek
közül. Lehet, hogy az ilyenek nyugtalan, temperamentumos példányok, melyek
messze megelőzik mögöttük maradó s őket nem is követő csapatjukat,
melyhez azután, ha csak le nem lövik, vagy ragadozók el nem fogják
őket, valószinüleg visszatérnek.
Az a felfogás, hogy az inváziók zöme javarészt fiatalabb egyedekből
állhat: teljesen elfogadható, mert hiszen az évi szaporulatot fészkenként
4-es átlagban véve: az őszi állomány 66°/o-ät fiatal madarak képezik, —
és már a fekete rigó-nál is felmerül az öregebb madarak stabilitása
mellett a fiatalok nagyobb költözési hajlama.
Az inváziók terjedési és eloszlási módjait és irányait azonban csakis
az összes európai ggürüzési állomások tervszerűen kooperativ működésével
lehetne megallapitani. Ugyanigy a hazánkban való szétsugárzást is, a
Bombycillák-nak mindjárt az egyes beözönlési pontokon való tömeges meg-
gyürüzesevel, mire nézve egy bekövetkező ujabb nagyarányú invázió alkal-
mával kisérletet is szeretnék tenni. Legideälisabb és legcélravezetőbb
volna azonban a költés idejében az egyes fészkelő-területekre egy közös
európai gyürüző-exrpedittót küldeni.
Befejezés.
Megfigyelőink és munkatársaink nemes és lelkiismeretes buzgalma,
ugyszintén a napilapok és szaklapok előzékeny támogatása folytán —
mellyel az invázió megfigyelésére vonatkozó felhivásunk közreadásával
a legszélesebb körök érdeklődését felkeltették — abba a kellemes
helyzetbe kerültünk, hogy az utolsó három nagyobb invázióról és annak
lefolyásáról kimeritöen részletes és legalább Krs-MAGYARORSZÁG terü-
letére nézve tökéletes képet nyerhettünk. A legtöbb jelentés feltüntette
az érkezés és távozás napját, a felvonulás kifejlését, a csapatok nagyságát,
megemlitve a táplálékot, ecsetelve egves oekologiai jelenségeket, — és
csak egy-két olyan utólagos jelentést kaptunk, mely pusztán csak a
Bombyeilläk télen történt megjelenésének közlésére szoritkozott minden
közelebbi adat nélkül. De kaptunk egyes régebbi inváziókra vonatkozó
pótló és kiegészítő adatokat Is.
Ezért az önzetlenül buzgó és a tudományos kutatások érdekeit
szolgáló készséges támogatásért kedves megfigyelőink és munkatársaink,
valamint a sajtó részére a MapARTANI Inrezer legőszintébb köszönetel
fejezem ki.
BOMBYCILLA GARRULA INVASION 155
Die Bombycilla garrula-Invasion in den
Jahren 1923/24, 1925/26, 1927/28, — und die
Übersicht der bisherigen Invasionen.
Von: KotomMan WARGA.
Mit 1 Karte und mit 1 Tabelle.
Am Ende des Jahres 1923 traf der Winter verhältnismässig früh
und hart ein, und trieb die Seidenschwänze (Bombyeilla garrula L.)
mit mehreren anderen Wintergästen aus den nördlichen Gegenden in
einem mehr als gewohnten Masse zu uns.
Diese Vögel lenken mit ihren massenhaften Auftreten, ihrem Schopf,
schönem und interessanten Gefieder und mit ihrem zumeist zutraulichen
Benehmen, wo sie nur vorkommen, sofort die Aufmerksamkeit auf sich ;
diesem Umstande ist es zu verdanken, dass anlässlich ihres beinahe jedes-
maligen Auftretens, nicht nur die Jagdfachblätter, sondern zumeist auch
die Tagespresse Nachricht von ihnen geben.
Unter denjenigen Invasionen, deren Daten die Fachliteratur für die
Nachwelt bewahrte, kann die Invasion des Jahres 1923/24 in ihren
Dimensionen und Proportionen als die mächtigste und ausgedehnteste
qualifiziert werden. Nur die Invasionen der Jahre 1913/14 bzw. 1905/04
können mit dieser verglichen werden, als die Scharen der Serdenschwänze
ganz Europai überfluteten. Laut des zusammenfassenden Elaborates von
RITTER VIKTOR von TscHusi — Ornis XIII. 1905. p. 1—56. — erschienen
die Seidenschwänze im Jahre 1903/04 in den folgenden Ländern : BELGIEN,
BULGARIEN, DEUTSCHLAND, FRANKREICH, ENGLAND, HOLLAND, ITALIEN,
LUXEMBURG, ÖSTERREICH, UNGARN, RUMÄNIEN, RUSSLAND, SCHWEDEN, Nor-
WEGEN und die SCHWEIZ.
Historischer Rückblick.
Diesen „historischen Rückblick* muss ich pflichtgemäss mit der
Feststellung beginnen, dass derselbe auf Grund des handschriftlichen
Materiales aufgebaut ist, welches JAKOB ScHENK aus der gesammten ein-
schlägigen Litteratur bis zum Jahre 1914 zusammenstellte. Ein Auszug
dieses handschriftlichen Materiales ist im , Aves" betitelten Teile des
Sammelwerkes „Fauna Regni Hungariae" enthalten, welches im Jahre
1917 erschien. Es blieb mir danach nur noch die Aufgabe übrig, diese Daten
bis zum heutigen Tage zu ergänzen, diese mit den ausführlichen und
detaillierten Meldungen unserer Beobachter und Mitarbeiter zu vergleichen
156 KOLOMAN WARGA
und mit einigen jungstens zum Vorscheine gekommenen früheren Daten
zu ergänzen, um über die sämtlichen uns bis jetz zur Verfügung stehenden
Daten des Seidenschwanzes ein klares und überblickbares Bild zu bieten.
Das Auftreten des Seidenschwünzes in Ungarn erwähnt zuerst unser
vortrefflicher geographischer Schriftsteller, Marutas BEL, im zweiten Bande
seines Werkes: „Notitia Hungariae Novae Hist. Geogr. etc." (1736),
in welchem er bemerkt, dass der Serdenschwanz anderwärts selten,
bei uns dagegen gemein ist. Nach ihm beschrieb denselben JoHANN
GROSSINGER, der gelehrte Jesuiten-Pater, einer der ersten ungarischen orni-
thologischen Schriftsteller im II. Bd. seines aus 5 Bänden bestehenden Werkes
„Universa Hyst. Phys. etc.“ (Ornithologia sive Historia Avium Hungariae,
1795, p. 169.). Laut seinen Angaben wurden im Oktober des Jahres 1709
unendlich viele Seidenschwänze in der Umgebung von Lukova und Oravee
(Komitat Zötyom) gefangen, welche man nach Wien lieferte, und
bemerkt, dass diese Vögel niemals in solchen Mengen in unser Land zogen.
Marutas BEL erwähnte hingegen in seinem zitierten Werke vom Winter
des Jahres 1709 nur eine Wachholderdrossel-Invasion, und laut diesen
können wir diese Daten (GrRossingeR's nicht als ganz bestimmt an-
nehmen.
GROSSINGER erwähnt noch eine Invasion vom Jahre 1768, und
nennt die folgenden Orte, wo solche erschien: Gebirge Magura (Kom.
SZEPES) ; Gömör er Komitat:Kaschau (Kom. Abauj-Torna); Barscher
Komitat; Gebirge Bihar (Kom. Brnar); Világos (Kom. ARAD) und
Somos (Kom. SÂros); — obgleich Kaschau hier eher nur als ein
Verkaufsplatz genannt werden kann, wohin diese Vögel korbweise
gebracht worden. Zum Schlusse äusserte er sich dahin, — indem er das
Vorkommen der Seidenschwänze auch in Polen konstatierte, — dass sich
der betreffende Schriftsteller — (MICHAEL KLEIN : „Sammlung merkw. Natur-
seltenh. etc.“ 1778. p. 28.) — täuscht, der über den als „kochlätsch“
benannten Vogel das schreibt, dass dieser nur im Gebirge Bakonv
erscheinen würde.
Nachher berichtet „Magyar Hirmondo“ (p. 132.), dass unser Vogel
im Jahre 1780, in K6szeg, Kom. Vas, erschien.
Eine lange Pause tritt nachher ein, bis endlich der Seidenschwanz
wieder in der Literatur auftaucht. Das Blatt „Hazai Tudösitäsok* — 1807, p.
107. — bringt eine interessante Mitteilung über die Wanderung der
„Seidenschwänze“,!) aus welchem ersichtlich ist, dass dieselben im Winter
des Jahres 1806/07 in sechs Gemeinden des Arader Komitats — Nádas,
Bekény, Kujed, Dezna, Taucz und Lugozo — in Scharen von Hunderten
und Hunderten vorkamen.
1, Desiperivs Rapnorr: Régi magyar megfigyelések = Alte ungarische Beobach-
tungen. Természettudomanyi Közlöny 1888, p. 68.
BOMBYCILLA GARRULA INVASION. 157
Nach 20 Jahren begann in unserem Lande ein neues Zeitalter der
Ornithologie : der vorzügliche SALAMON PETENYI und sein ihm gleichender
Zeitgenosse, NIKOLAUS ZEYK, Professor in Nagyenyed, begründen die
ungarische Ornithologie und begegnen wir von nun ab schon öfter und
später immer mehr den Seidenschwänzen in der Literatur.
Als sodann endlich Orro Herman im Jahre 1893 das heutige
ÜRNITHOLOGISCHE INSTITUT unter dem Namen ,ORNITHOLOGISCHE ZENT-
RALE“ gründete, gleichzeitig das Netz der Vogelzugsbeobachter im ganzen
Lande organisierte und im Jahre 1894 unsere Zeitschrift „Aquıza“ ins
Leben rief: können wir ruhigen Gewissens sagen, dass wir auf Grund
unseres wohl konstruirten Beobachtungsnetzes selbst von der geringsten
Invasion Kentniss erhielten.
In dem unten stehenden Verzeichnis stelle ich das sämtliche bisher
aus der Fachliteratur bekannte Vorkommen der Seidenschwänze in Ungarn
dar, nachweisend, — neben der Jahreszahl des Winters, — an wie vielen
Orten bezw. in wie vielen Komitaten dieselben im betreffenden Jahre
erschienen sind. Soweit als möglich, gebe ich die Tage des ersten und
letzten Erscheinens an und zum Schlusse bespreche ich noch den Charakter
und die Dimension der Invasion mit einigen Worten.
Ich bemerke es, dass ich nur die mit Zeitangabe versehenen Vor-
kommensdaten in Betracht zog, die Daten ohne Jahreszahl selbstredend
nicht.
Haupt-Verzeichnis der ungarischen Bombycilla-Daten:
(siehe Seite 124—126.)
Aus dem Verzeichnisse der Invasionen ist ersichtlich, dass von 1709 bis
1928, also während 219 Jahren die Seidenschwänze unser Land 73 Winter
hindurch aufsuchten. Wir müssen aber diese Zeit auf zwei Perioden teilen,
und zwar auf die Periode vor und nach PETÉNYI; die riesige Differenz
fällt sofort auf, — denn während den 117 Jahren der ersten Periode
erhielt die Nachwelt aus Mangel von Beobachtungspublikationen bloss von
4 Invasionen Kenntniss : — auf die zur zweiten Periode gehörenden 102
Jahre fällt hingegen die Aufzeichnung von nicht weniger als 69 Inva-
sionen. Es ist interessant, dass gerade zur 100-jährigen Jahreswende der
ersten Zeyx-schen Daten — welche aus der PETÉNYI-schen Aera stammen
— die letzte grosse Invasion vom Jahre 1925/26. fällt. Aus Anlass des
hundertjährigen Jubileums ist also dieser zusammengefasste Rückblick
motivirt.
Auf die letzten 102 Jahre fallen neben dem zahlreichen öfteren
kleineren und sporadischen Auftreten der Seidenschwünze 15 grössere Inva-
‘sionen, deren Reihenfolge laut den Dimension ich im Folgenden fest-
stelle: —
158 KOLOMAN WARGA
1. Im Jahre 1923/24. an 83 Orten in 34 Komitaten Tausende ; auch in Kroatien
Dei o, LOU) T4258 S87 TY „44 a Hunderte ; auch in Kroatien
a È 1903/0271548. 1.723681 A Hunderte ; auch in Kroatien
4. % È 1894/96 27 te: 120 È Hunderte.
Dis va, FORO Mle UR” ciety 2 in grösseren Scharen.
ÖLT ee 2520er 10 Bs in kleineren Scharen.
ieee RS 1893/7949, 1605 «42 A Tausende.
is È EN rg "> oo) ee 3 in kieineren Scharen.
9 3 È 1 127 0 022 ein 12 E in grösseren Scharen.
tore: NAS L00066 ate ald x Hunderte.’ ,
eur, 1920/2100» 19005300 ir’ ; in kleineren Scharen.
LEE te RL bieten e >) a in grösseren Scharen.
FILO à 1897/9826, 11 ő N) 2 in grösseren Scharen.
1400 a SEITE EOF ony eat , Tausende; auch in Kroatien
15. à. F898199.22. Ve u, Sa) 8 in grösseren Scharen.
È
Wie ersichtlich. war bei der Feststellung der oberen Reihenfolge
die Menge der Beobachtungsorte und ausserhalb deren, die Verteilung
nach Komitaten entscheidend. Die Daten, welche sich auf die Grösse der
Scharen bezogen, konnte ich bei der Einteilung nicht als ausschliesslich
massgebend nehmen, denn die Schätzung der Anzahl einer fliegenden, oder
rastenden Vogelschar ist ganz individuell, also ein relativer Wert, welcher
vielfach von dem praktischen Judicium des Beobachters abhängig ist.
Es ist allbekannt, dass die Seidenschwünze in OBER-UNGARN im
Durchschnitte in jedem zweiten Jahre, in der TIEFEBENE und im HÜGEL-
LAND JENSEITS DER Donav viel seltener erscheinen. Damit ich diesbezüglich
ein klares Bild erhalte, verfertigte ich die Übersicht der bisherigen Da-
ten laut Regionen und Komitate, welche diese Verhältnisse wie folet
beleuchten:
a.) Laut Regionen : — im HOCHLANDE : 59, — in SIEBENBÜRGEN:
39, — im TIEFLANDE : 27, — im HÜGELLANDE JENSEITS DER Donav: 26,
— in Kroatien: während 7 Winter.
b.) Nach Komitaten erschienen die Serdensehwänze in den Komitaten
Pest und Szeprs: 18, — in Zöryom: 16, in ZEMPLEN: 15, —
in Apaus-Torna und Borson: 13, — in Ausö-FEHER, BRASSÓ, HUNYAD
und Une: 12, — in Heves: 11, — in Korozs, Pozsony und Soprox: 10, —
in Lıprö und Vas: 9, — in Arva, CSONGRÁD und TRENCSÉN: 8, — in
HÁROMSZÉK, SZABOLCS, und ZALA: 7, — in FEJÉR, GÖMÖR, Naey-
KÜKÜLLŐ, NóGRÁD und SAros: 6, — in BAcs-Boprog, Hoxt, MÁRA-
MAROS und Moprus-Frume: 5 Wintern. (Die Komitate mit weniger Daten
zähle ich aus Mangel an Raumes nicht auf). Aus drei Komitaten :
BESZTERCE-NASZÖD, KISKÜKÜLLŐ und Torpa-Aranyos haben wir überhaupt
keine Daten.
BOMBYCILLA GARRULA INVASION 159
Obgleich die Seidenschwänze blos bei Anlass grosser Invasionen in
den südlichen und südwestlichen Teilen unseres Landes zu erscheinen
pflegen, erwähne ich doch, dass diese in Kroatien ausnahmsweise auch
in solchen 3 Jahren erschienen, in welchen Jahren die Bombyeillen
sich in dem ganzen Lande insgesamt nur auf 3, 4 bzw. 8 Plätzen zeigten,
und zwar im Winter der Jahre 1874/75, 1879/80, und 1883/84.
In dem zusammenfassenden Nachweis stellte ich, wo es möglich war,
neben den Jahrgängen das Datum des ersten und letzten Auftretens der Seiden-
schwänze auch dar. Am frühesten langten die Seidenschwänze am 3. IX. 1906
beiuns an(Szentmihälykörtvelves, Komitat MArAMARos) und verlies-
sen uns spätesten am 20. V. 1914. (Magyarszombathely, Kom. Vrsz-
PREM). Wir haben zwar noch ein zweifelhaftes Datum vom 17. V. von NIKOLAUS
ZEyYK und ein Unsicheres vom Juni, beobachtet von SALOMON PeTENYI; bei
dem vorherigen glaubte Zevk blos in dem aus der Ferne wahrgenommenen
Vogel einen Seidenschwanz zu erkennen, beim letzteren konnte jedoch
nur von einem verletzten oder krank zurückgebliebenen Vogel die Rede
sein ; infolgedessen habe ich diese zwei Daten nicht in Betracht genommen.
Wenn wir die jährlich gewonnenen bisherigen frühesten und spätesten
Daten nach Monaten gruppieren, so erhalten wir das folgende Bild: —
September: 1, Oktober: 6, November: 13, Dezember: 16, Januar: 14,
Februar: 16, Marz: 18, April: 17 und Mai: 3 Daten. (Bei 9 Jahrgängen
[fehlen die Zugsdaten.)
Aus den drei Sommermonaten — Juni, Juli, August — snd keine
Vorkommensdaten.
Unter diesen sind die Daten vom September—Dezember : Ankunfts,
die vom Januar—Februar: hauptsächlich Strich, die vom März—Mai:
Abzugs oder Durchzugsdaten. Hier fällt die Gleichheit der Daten von
November— Februar und von März—April auf; demzufolge ist auch
keine monatliche Kulmination wahrnehmbar. Scheinbar überraschend ist
die steigende Tendenz der Monate des Wegzugs März—April entgegen
den Ankunfts-daten; dieses Übergewicht rufen aber die Daten der von
Süden ankommenden und durch unser Land nur im Rückflug ziehenden
Scharen hervor, denn diese Vögel wählen statt der schon abgeästen Durch-
zugsgebieten solche, welche ihnen neuere Ernährungsmöglichkeiten bieten.
Ich halte es der Mühe wert, die aufeinander folgenden Daten zweier
solcher Beobachtungsstationen separat zu erwähnen, welche die meisten
Erscheinungen aufweisen. Diese sind folgende :
Budapest (Kom. Pest) Tavarna (Kom. ZEMPLEN)
1847/48. 20. XII. ° 1892/93. 15. I—15. IL
1849/50. 30. XI. 1893/94. 18. XI—15. IV.
1850/51. 1. I. ° 1894/95. 23. XII—19. U.
160 KOLOMAN WARGA
1866/67. 6. II. ° 1897/98. 16. XN—25. HI.
1885/86. 3. 1. ° 1898/99. 6. II—1. II.
° 1894/95. 15. III—31. III. 1900/01. 13. 1I—26. III.
° 1903/04. 24. XII. 1901/02. 13. IL.
1903107121. ° 1903/04. 11. XI—11. V.
° 1913/14. 20. XII—25. I. ° 1905/06. 7. XII—6. IIL.
1920/21. 20:21. 1906/07. 29. I—15. IV.
° 1923/24. 7. I—2. II. 1908/09. 10. II.
° 1925/26. 28. XI—3. XII. - 1910/11: 220 1621IR
° 1927/28. 21. XN—28. XII. ° 1913/14. 3. XII—23. IV.
1916/17. 28. I= 31. U.
Während sich die Seidenschwänze m Budapest niemals länger als
ein Monat aufhielten, weilten dieselbe in Tavarna dreimal längere Zeit
hindurch; es ist jedoch interessant, dass dies immer nur in Intervallen
von zehn Jahren geschah und jedesmal nur in Verbindung mit grossen
Invasionen.
Manchesmal verweilen die Seidenschwänze bei uns ziemlich lange,
wie in den Jahren: ° 1903/04, 1906/07, ° 1913/14: 7 Monate; — in
den Jahren ° 1843/44, ° 1892/93, ° 1905/06 6 Monate ; — in den Jahren
1849/50, 1882/83, 1883/84, ° 1893/94, ° 1923/24: 5 Monate; — und
endlich in den Jahren 1866/67, 1877/78, ° 1894/95, ° 1897/98, ° 1921/22,
° 1925/26 : 4 Monate.
Aus dieser Aufzählung kann festgestellt werden, dass sich die Seiden-
schwänze im Allgemeinen nur anlässlich grösserer Invasionen bei uns
längere Zeit aufzuhalten pflegen. Zweimal kam jener ausserordentliche
Fall vor — aber jedesmal nach einem längeren Aufenthalt, der einer
grösseren Invasion folgte — dass der inzwischen sich meldende Fort-
pllanzungstrieb bei den Seidenschwünzen die Neigung zum Nisten hervorrief.
Im Jahre 1904 liess sich im Parke des Gr. ARTHUR HENCKEL in Orosz-
var (Kom. Moson) ein zweihunderter Flug, oder laut der Angabe anderer
ein fünfhunderter Flug nieder; am 22. IV. paarten sich einige und began-
nen zu nisten ; ob sie aber in der Tat nisteten, oder überhaupt wie lange
sie dort blieben, gelang es nachträglich nicht festzustellen. (S.: Vadäszlap
1904, p. 229; CHERNEL: Aquila 1916, p. 505.)
Im Jahre 1914 blieb im Parke des Gr. BÉLA ESZTERHÁZY in
Magyarszombathely (Kom. VESZPRÉM) im Bakony, ein Pärchen
von den dort während des ganzen Winter sich aufhaltenden Seidenschwänzen
zurück. und begann Anfangs Mai, auf einer Ulme 6 M, hoch zu nisten ;
nachdem sie aber den vierten Teil des Nestes verfertigten, verschwanden
sie am 20. V. von daselbst. (S.: CHERNEL: Aquila 1916, p. 505.)
° Grosse Invasionen.
BOMBYCILLA GARRULA INVASION. 161
Laut der Mitteilung von GR. STEFAN AMBRÖZY. versuchten unsere
Vögel im Frühling des Jahres 1914 das Nisten auch in Zseliz (Kom.
Bars.) — (S.: Aquila 1916. p. 505.)
Nach diesem kurzen historischen Rückblick, kann ich nun auf die
Besprechung der drei letzten grösseren Invasionen übergehen.
Die Invasion des Winters 1923/24.
Ich bemerke, dass ich behufs leichteren Überblickens, die 83 Daten
nicht nach Zugszonen, sondern innerhalb der 5 Oberregionen — HOCHLAND,
SIEBENBURGEN, TIEFEBENE, HÜGELLAND jenseits der Donau, KROATIEN —
nach Komitaten gruppiere; die Komitate in den Regionen bzw. die
Daten in den Komitaten ost-westliche, bzw. nord-südlicher Richtung
anreihend. Auf der Invasionskarte sind die Plätze der Erscheinungen
mit den Nummern derselben Reihenfolge dargestellt. Neben der Beo-
bachtungsstation erwähne ich den Namen des Beobachters, sodann die
Zugsdaten, die Menge der Vögel, einzelne oekologische oder andere
Umstände und schliesslich die Nahrung.
Ausser den kurz gefassten viel Interessantes enthaltenden Berichten
unserer Beobachter benütze ich auch die über die Seidenschwänze in den
Jagdblättern — ,Nimrod-Vadaszujsag*, , Vadászat", , Nimrod“ — erschie-
nenen Nachrichten.
I. Hochland (= Oberungarn).
Komitat Brrec. — 1.) Tarpa, Ernst KasAozy: 18. L 1924.
i ouiek; 21. IL 1 Stück allen; 5. II. 5 Stück. Nahrung: Viscum
album. Appendixe waren nur auf den Schwingen, auf dem Schwanze
keine. — 2.) Guläcs, Ernst KaBiczy : 17. II 1924. 5 Stück.
Kom. Une. — 3.) Ungvár, STEPHAN MEDRECZKY: Sie erschienen
im Winter des Jahres 1923/24 ziemlich früh und blieben ziemlich lange,
nachdem der Winter lange anhielt.
Kom. ZEMPLÉN. — 4.) Sätoraljaujhely, Baron Frrrz WALDEOTT:
10. I. 1924. Ein Flug. — 5.) Tolcsva, LADISLAUS SZEMERE : 30. XII. 1923.
Ein grösserer Flug. — 6.) Gesztely, GYöNGYIKE Kun: 15—16. I. 1924.
Eine durchziehende Schar.
Kom. ABauJ-Torna. — 7.) Füzerradväny, Baron MICHAEL
UNGERN-STERNBERG: 10. XII. 1923. Scharen von 10—30 Stück. —
8.) Krasznokvajda, BÉLA ScaouLtz:29. XII. 1923. 12 Stück; 2. I. 1924.
7 Stück. In der Gegend wurden dieselbe an vielen Orten wahrgenommen.
Kom. Szepes. — 9.) Gölniczbänya, Karu Kunszr: 15. XII. 1923.
me ersten. — 10.):Prakfalva, Karn Kunszr: 15. XII. 1923. Die
Ersten. — 11.) Hunfalva, EUGEN BETHLENFALVvI: 1. XII—4. XII. 1923.
In grossen Scharen im Tal des Popräds, dann zogen sie in südlicher
Richtung weg.
Aquila 11
162 KOLOMAN WARGA
Kom. Gomor. — 12.) Sänkfalva, Joser Szent-IvAny : 7. IV.
1924. Ein grosser Flug im Walde, im Durchzug. — 13.) Beje, JosEF
Szent-IvAny: 15. XII. 1923. Ein Flug. — 14.) Rimaszombat, KARL
Kunszr: 15. XII. 1923. Die ersten.
Kom. Borsop. — 15/a.) Diósgyőr, Dr. KARL Mauxs: 26. XII.
1923—14. I. 1924. Ein cca 50-er Flug. Sie waren auf dem Gebiete den
Eisenwerkes in kleineren-grösseren Mengen täglich zu sehen. Nahrung:
hauptsächlich Ligustrum vulgare und Viburnum opulus. Nach der
Abfressung der Ligusterfechsung zogen sie weg. — 15/b.) Diösgyör,
Tuomas Pagor: 1—14. I. 1924. ziemlich viele; innerhalb der Stadt
zeigten sie sich angeblich nicht. In der Umgebung des Gebirges Bükk
kamen sie überall vor. Nahrung: Crataegus oxyacantha, Juniperus com-
munis. — 16.) Ohuta, Dr. KARL Mavxs: 9.:XII. 1923. 10—14 Stück
auf dem Berg ,Nagysanc* (456 m). Nahrung: Hagebutten, welche sie
auch von der Erde auflasen und bis auf die letzte verspeisten. —
17.) Ujhuta, Pauz Pusxa: 25. XI. 1923—31. III. 1924. In 20—50-er
Scharen. Sie erscheinen beinahe jeden Winter. Nahrung: ausschliesslich
Hagebutte. — 18.) Mocsolyästelep, BÉLA Szeòrs: 4. XII. 1923—
12. III. 1924. Die Scharen vermehrten sich gegen Mitte Dezember; sie
zogen ständig in 40—50-er Scharen, es zeigten sich aber einigemale
aus einigen Tausenden bestehende Flüge. Seit Januar 1919 erschienen
diese jeden Winter, jedoch nur sporadisch und in kleinen Mengen.
Nahrung: Hagebutten, welche die Weide der Gemeinde auf einem Gebiete
von cca 100 Hektar bedecken, und auch im Walde zu finden sind ; so
auch Loranthus europaeus.
Kom. Heves. — 19.) Kétutk6z, Annor GRAEFL: 21. XII.
1923—31. I. 1924. Eine kleine Truppe von 7—9 Stück lagert ständig
in dem Garten. Am 17. Januar vermehren sie sich auf 50—60 Stück.
Nahrung: Ligustrum vulgare und Juniperus communis. — 20.) Eger,
JOHANN KoLLMANN : 6.1. 1924. 4—5 Stück. Zuletzt hielten sie sich hier im
Winter des Jahres 1913/14 auf. Nahrung: Ampelopsis quinquefolia. —
21.) Paräd, Géza Korzmann: 28. XII. 1923—10. II. 1924. Heuer
erschienen sie in viel grösserer Anzahl als sonst. Seit Januar 1921 kamen
Sie jeden Winter, aber nur in kleineren Mengen. Nahrung: Viscum album. —
22.) Visznek, STEFAN UJHELYI: Im Winter des Jahres 1923/24 waren
4—5 Exemplare zu sehen.
Kom. Pozsony. — 23.) Somorja, Kart Kunszr: 28. XII. 1923,
in solchen riesigen Massen, dass sie ganze Wolken bildeten ; hier waren
noch niemals so viele. Nahrung: Hagebutte, Crataegus oxyacantha, Ampe-
lopsis quinquefolia, Berberis vulgaris, Viscum album. — 24.) Pozsony,
KARL Kunszr: 20. XII. 1923. Hunderte und Hunderte in den Wildpret-
Handlungen.
BOMBYCILLA GARRULA INVASION. 163
II. Siebenbürgen.
Ernst Hausmann’s Daten:
Kom. Gm. 1 26.) (Csikszemtimre: 29. XII. 1923... Mebrere
Stücke. — 26.) Csikszereda: 22. XII. 1923. 6 Stück. — 27.) Gebirge
Hargita (1807 m): 24. IV. 1924. eine durchziehende grössere Schar.
Kom. HÁROMSZÉK. — 28.) Sepsiszentgyörgy: 11. IV. 1924.
1 Stück.
Kom basso, — 20) Tatrangeı 9s 11.2.1922 17 Stick.) —
30.) Brassö: 2. IV. 1924. 4 Stück.
Kom. Fogaras. — 31.) Zernest: 7. IV. 1924. 1 Stück.
III. Tiefland (= Tiefebene).
Kom. SzaBozcs. — 32.) Nyirbéltek, Grore RHÉDEY: Die Sei-
denschwänze erschienen im Winter des Jahres 1923/24; die letzten waren
am 12. März 1924 zu sehen. — 33.) Erpatak, Zorin RHÉDEY: das
erste Exemplar kam am 6. XII. 1923 an, weitere Flüge von 10—15
erschienen in der ersten Hälfte des Monats Februar. Am 20. II. 1924.
40—50-er Truppen; am 9. III. die Letzten. Interessant ist es, wie die
Wachholderdrossel die Seidenschwänze verfolgt: sie macht sozusagen förmlich
Jagd auf dieselben.*) Bei 30 beobachteten oder untersuchten Exemplaren
waren nur auf den Schwingen roten Appendixe, auf dem Schwanze keine.
Sie sind so zutraulich und fassen die Gefahr so gar nicht auf, dass selbst die
auf dem Baume sitzende Truppe trotz der erfolgreichen Schüsse ruhig sitzen
bleibt. Nahrung: Crataegus oxyacantha und Viscum album. — 34.) Nyiregy-
häza, Lanıstaus Nagy: 17. XI. 1923— 23. I. 1924. Später am 6. IV.
1924 war eine auf dem Rückzuge befindliche Schar wahrnehmbar. Am
ersten Tag kam bloss ein ganz kleiner 8-er Flug an, dann vergrösserte
sich ihre Zahl von Tag zu Tag, besiedelten die ganze Stadt, und gingen in
70—80-er Scharen auf die Suche nach Beeren. Ihre Zahl kulminierte in der
zweiten Hälfte des Monats Dezember, sie verringerten sich jedoch erheblich
bis Mitte Januar. Nachdem sie alle Beerenarten ohne jede Wahl nach Art
der Heuschrecken vernichteten, zwang sie der demzufolge eingetroffene
Mangel an Lebensmitteln zum Wegzug. — 35.) Kisfästanya, LADISLAUS
Szomsas: 4. I. 1924. 8—9 Stück in dem Garten. Nahrung: Ligustrum
vulgare. Hier kommt er bald jedes Jahr vor.
Kom. Haspu. — 36.) Téglás, Gr. PAUL DEGENFELD : 23. XII. 1923 —
21. III. 1924. Im Januar zogen sie in 5—20-er Flügen umher; ihre
Zahl verringerte sich später, doch waren sie am 19. II. wieder in einer
grösseren Zahl wahrnehmbar; am 21. III. waren die Letzten in 10--25-er
wegziehenden Truppen zu sehen. Mit Vorliebe beflogen sie Ulmen und Pappeln.
*) Dies habe ich selbst auch erfahren, aber nicht in jedem Falle. — K. W.
11%
164 KOLOMAN WARGA
Nahrung: Viscum album, Robinia pseudoacacia, Unkraut und Grassamen,
welche sie auf mit Unkraut bestandenen Plätzen von der Erde auflasen.
Hier erscheinen sie beinahe alljährlich. — 37/a.) Debrecen, DR. EUGEN
Nagy: 28. XII. 1923 — 1. IV. 1924. Zuerst waren blos 8—10 Stück
Extravillan sichtbar, jedoch späterhin vermehrten sie sich auch Intravillan
und wurden einige Exemplare auch in den Höfen und den Gärten beobachtet.
Am 22. I. war im , Nagyerdő" eine Schar von Tausenden — 37/b.) Deb-
recen, Dr. KARL BARrHA : 15. I. 1924, fressen sie die Beeren truppen-
weise in einem Garten der Stadt; 3. Il. und 9. IT. fliegen sie in Scharen
von Hunderten nach Art der Stare umher. Sie geben gleich den Grillen
zirpelnde Töne ab, sind sehr zahm und zutraulich. Bei mehreren erlegten
Exemplaren waren bloss auf den Schwingen rote Appendixe; bei zweien
zeigte sich schon auf dem gelben Rande des Schwanzes eine schwache
rote Ader; nur ein einziges Exemplar hatte die entwickelten roten
Schaftplättchen auf dem Schwanze. Nahrung: Loranthus europaeus.
Kom. BIHAR. — 38.) Szerep, BÉLA RAcz: 1—5. I. 1924, eine kleine
Truppe. Nahrung: Hagebutten.
Kom. BÉKÉS. — 39/a.) Békéscsaba, Dr. KARL Linper: Zu
Weihnachten des Jahres 1923 erschienen sie massenhaft im ,Széchénvi-
liget". Nahrung: Celtis. — 39/b.) Békéscsaba, Dr. TIBERIUS TARJÁN:
23. XII. 1923 -— 12. II. 1924. Zuerst kam nur eine kleinere Truppe
an, aber am 1. I. vergrösserte sich ihre Zahl. Nachdem die Celtis-
beeren Mitte Január verbraucht waren, liess sich eine kleine Truppe von
Seidenschwänzen um das Wäldchen herumschweifend, nicht alltäglich, nur
hie und da blicken. Am 31. I. ein einziges Stück im Wäldchen; am
14. II. einige in der Gegend eines Röhrichtes; am 20. II. eine 15—20-er
durchziehende Truppe in einem Hofe der Stadt; schliesslich am 12. HI.
die letzte 8—10-er durchziehende Truppe im Wäldchen. Nahrung: Celtis,
welche ausser Turdus pilaris und viscivorus auch von Corvus frugilegus besucht
wurde! — 40.) Kondoros, Dr. JoHANN SzırAozkY: 3. XII. 1923 —
15. I. 1924. Im Januar zeigen sie sich noch selten, schliesslich verschwinden
sie Mitte Januar unbemerkt. Bei ihrem Erscheinen war die Witterung
noch immer mild, und war auch noch kein Frost.
Kom. Csonerap. — 41.) Hödmezöväsärhely, BARTHOLOMAEUS
Bopnkr: 28. XII. 1923—3. I. 1924. Kamen nur in kleinen Mengen vor. —
42.) Szeged, Dr. HrrnrIcH Dornine: 25. II. 1924. Einige.
Kom. Pest. — 43.) Tamäskäta, Frau Junius Katona: 18—28. XII.
1923. Sie kamen in 40—50-er Truppen an, ihre Gesamtzahl konnte auf
3—400 Stück geschätzt werden. Zuletzt waren sie im Januar des Jahres
1914 hier, damals aber in viel grösserer Anzahl; Nahrung: Celtiss
Juniperus communis. — 44.) Galgamäcsa, Giza Kiss von NEMESKER :
15. XII. 1923—24. I. 1924. 15 Stück. — 45.) Lsaszeg, Gunza Kiss
BOMBYCILLA GARRULA INVASION. 165
von NEMESKÉR: 18. XII. 1923. Die ersten in kleineren Truppen. —
46.) Örkény: Frau Jurius Karona: 18. XII—28. XII. 1923. Ziemlich
viele. — 47/a.) Budapest, Dr. HrimekicH Dornine: 7. I.—16. I. 1924.
In Scharen. Sie erschienen auch in einzelnen Gärten der Hauptstadt
(Ludovika, Klinik). Nahrung: Celtes. — 47/b.) Budapest. PAUL VOLLN-
HOFER: 7. I. 1924. Die erste 30—40-er Truppe in der Stadt, auf den
Celtisbiumen des Ludovikaplatzes ; das Geräusch des Verkehrs und das
fortwährende Geläute der elektrische Bahn nahmen sie gar nicht auf.
Nahrung: Celtis. — 47/c.) Budapest, Stadtwäldehen, KoLoman Warga :
10. I—30. I. 1924. Die während dieser Zeit beobachtete Menge der Sei-
denschwänze gestaltete sich laut der Beobachtunsgtage folgenderweise :
20271012 Stick; 12. E 40—50% Stück; 14. I. 50-60. Stück ;
16. I. 60—80 Stück ; 26. I. 3—-400 Stick; 30. I. 10—12 Stück. Ausser
diesen sah ich am 23. I. auf dem Rökusberg in Buda (Debröerstrasse)
auch 4 Stück. Der Lockruf der Seidenschwänze ist ein sanftes Zirpen
„er-err“ lautend; demzufolge nannten diese meine Vogelfänger-Leute
ganz einfach „Oireir“ ... Nahrung : hauptsächlich Celtis, zum Teile Liguster.
solange aber Celtis zu finden war, negligierten sie den Liguster, nur zum
Schlusse gaben sie sich auch damit zufrieden. In oben erwähnter Zeit
nahm ich im Stadtwäldchen auch andere Wintergäste in folgender
maximaler Zahl wahr: Turdus pilaris L. 150—200, Acanthis linaria
L. 30-40, Pyrrhula rubicilla major Brhm. 6—8, Pyrrhula rubicilla
europaea Vieill. 2—3, Chrysomitris spinus L. 4—5 Stück. Die Zahl
der Pyrrhula war auffallend wenig, und die Menge der Turdus pilaris
erreichte bei weitem nicht die riesige Invasion des Jahres 1920/21. —
4/4.) Budapest, Rokusberg, JAKOB ScHENK: 13. I. 1924. Eine kleine
Truppe, cca 15 Stück. — 47/e.) Budapest, Hüvösvölgy, LADISLAUS
SZEMERE: 13. I. 1924. 6 Stück. — 47/f) Budapest, Stadtwäldchen,
WILHELM Tounar: 16. I—2. II. 1924. cca 30 Stück. Nahrung: Celtis.
— 47/g.) Budapest, Zugliget, Trrus Csöreer: 27. I. 1924. Eine 200-er
Schar. Nahrung: Loranthus europaeus. — 48.) Pilisszentivan,
STEPHAN LATANSZKY : 10. II. 1924. Aus einer 40—50-er Truppe wurde
ein beringtes c" Exemplar*) erlegt. — 49.) Piliscsaba, Joserx FODOR:
10. XII. 1923—29. II. 1924. In ziemlich grosser Zahl, trupppenweise.
Nahrung: Juniperus communis, Ligustrum vulgare, Crataegus oxyacantha,
Viseum album.
Kom. Temes. — 50.) Temesvár, Dionysius Lintia: Im Winter
des Jahres 1923/24 waren während 1'/2 Monaten viele.
Kom. BAcs-Boproc. — 51.) Overbäsz, HEINRICH ScHENK:
13. I—12. III. 1924. In kleineren Truppen. — 52.) Ujsziväcz, RICHARD
*) Beringte ich mit dem Ring Nr. 17.443, am 26. I. 1924. Budapest—Stadtwäld-
chen. — K. W.
166 KOLOMAN WARGA
Maver: 15. I—5. III. 1924. Hier bisher nicht wahrgenommen. Drei un ter
suchte Exemplare hatten nur auf den Schwingen rote Appendixe. —
53.) Bácsalmás, MicHaFL Raxonczay: 1. I—1. II. 1924. In 20—30-er
Truppen. Ende Januar zog die Masse weg, aber 1—2 Exemplare blieben
noch eine Zeit lang hier. Nahrung: Celtis. — 54.) Apatin, Ienarz
WAxL: 15. I—15. II. 1924. 250—300 Stück. Nahrung: Celtis, Sophora.
Ein in Gefangenschaft gehaltenes Exemplar liess sich gesottene Nudeln
und Sultaninen wohlschmecken.
IV. Hügelland (jenseits der Donau).
Kom. Eszrercom. — 55.) Esztergom, GEORG EINCZINGER : 1—5. I.
1924. cca 50 Stück. Nahrung : Hagebutte.
Kom. KomArom. — 56/a.) Tata, Junivs Drôsy : 1. I—3. II. 1924,
Flug von 200—300 St. auf beerentragenden Bäumen. — 56/b.) Tata,
Joser DENES Józsa : 18. I—27. IV. 1924, in 30—40-er Truppen. Nahrung :
Celtis, dessen Ertrag sie bis zum Frühjahr gänzlich abweideten ; ferner
Viscum album. — 56/c.) Tata, Joser Somorgay: 15. XII.1923—15. II.
1924, sehr viele; am 9. IV. 1924, eine grössere durchziehende
Truppe.
Kom. Gròr. — 57.) Győr, Franz Horas: 31. I—5. I. 1924.
Eine Truppe.
Kom. Sopron. — 58.) Szilsärkäny, Iván Ktrdty: 15. XII—
25. XII. 1923. Eine kleinere Truppe. — 59.) Eszterhaza, Joser Urrz:
Sie erschienen im Winter des Jahres 1923/24. Nahrung: Viscum album.
— 60.) Fertőrákos, GEoRG BREUER: 21. II. 1924. — 61.) Sopron,
GEORG BREUER: 9. XII. 1923.
Kom. FEJER. — 62.) Csákvár, Joser Nagy: 12. XII--16. XII.
1923. In geringer Zahl; 17. II 1924. Ein einziges Exemplar.
Kom. VESZPRÉM. — 63.) Dé g, STEFAN BESsENYEI: 25. XII. 1923.
Eine 14—16-er Truppe. — 64.) Päpakoväcsi, DESIDERIUS HEGYMEGHY :
5. I—18. II. 1924. Eine kleinere Schar. Nahrung: Viscum album. —
65.) Papa, Ivan KiRÁny: 15. XII—25. XII. 1923. Eine kleinere Truppe.
Kom. Vas. — 66.) Sárvár, LupwiG BörönnY: Im Winter des
Jahres 1923/24 massenhaft entlang des Raba-Flusses, auf den alten
Eichen, welche sich auf der, nördlich von der Stadt gelegenen Viehweide
befinden, doch halten sie sich auch gerne auf dem Eise des zugefrorenen
Flusses Gyöngyös auf. Es ist interessant, dass auf dem, von der
Stadt südlich gelegenen Gebiete kein einziger zu sehen war, trotzdem die
Distanz zwischen den beiden Gebieten blos 5 km ist. — 67.) Molna-
szecsöd, Lupwıs Mounär: 15. XII. 1923. Eine Truppe. —
68/a.) Szombathely, Apotr BArnı6ö: Im Winter des Jahres 1923/24
eine 40-er Truppe im Garten des Obergymnasiums. — 68/b.) Szombat-
BOMBYCILLA GARRULA INVASION. 167
hely, Dr. Geza Fromm: 24. I—27. I. 1924. Eine Truppe. —
68/c.) Szombathely, ArnoLD Paver: 7. XII. 1923—22. I. 1924. Im
Garten des Premontrer-Klosters. Zuerst kam eine 30—40-er Truppe,
ihre Zahl vergrösserte sich jedoch während einiger Tage auf 80 Stück.
Sie zogen stets in einem Schwarm und befreundeten sich bald mit
ihrer Umgebung. Sie berührten nicht die ihnen gestreuten Getreide-
körner, aber die Brotkrimmehen nahmen sie an. Nahrung: Sorbus
aucuparia und Hagebutten. Die Hauptschar zog am 12. I. weg, 3 Stück
blieben jedoch bis 22. I. zurück, denn eines der Vögelchen verletzte
sich an einem klebrigen Material, vielleicht an Leim, es raffte sich,
nachdem es gereinigt wurde, wieder zusammen; es schien, als ob die
anderen dessen gänzliche Genesung erwarten wollten. — 69.) Körmend,
Joser Urrz: 5. I—9. I. 1924. Eine 25—30-er Truppe; am 11. IL
ein einziges Exemplar. Nahrung: neben anderen, Schlehdorn. —
70/a.) Köszeg, Frau STEFAN CHERNEL: 15. I. 1924. Eine kleine Truppe.
— 70/b.) Kőszeg, Desiperıus HeGyvmeGHY: 31. I. 1924. Eine kleine
Truppe. Nahrung: Viscum album. — 71.) Nagyesäkäny, Josrr
Warzen: 9. I. 1924. Eine 5-er Truppe in dem Garten von 9 Uhr
morgens bis 1 Uhr nachmittags. Hier wurden sie bislang noch nicht
wahrgenommen. — 72.) Szentgotthärd, Konoman NApassy: 10. I—
12.1. 1924, cca. 20 Stück.
Kom. Torna. — 73.) Tengelicz, Dr. DANIEL Csapó : 11. I. 1924.
Ein 7-er Flug. — 74.) Gyönk, Oskar ReıcH: 15—18. I. 1924. Eine
10—12-er Truppe; weiters am 19. II. eine 15-er Truppe. Nahrung: Ligustrum
vulgare, Loranthus europaeus, Juniperus communis ; die zweite Truppe ver-
legte sich auf die Sophora-Körner, welche sie jedoch nur ungern verspeisten.
Kom. Somosy. — 75/a.) Kaposvár, B. B. : 1.1. 1924. In Truppen.
Das ungewohnte Auftreten in den südlichen Komitaten, dieser in den
nördlichen Komitaten gewöhnlich erscheinenden Wintergäste bedeutet
laut dem hiesigen Volksglauben Krieg. — 75/b.) Kaposvär, ANTON
LeNKEI: 1. I. 1924. Die ersten. Zuletzt waren sie in den Monaten
Dezember— Januar des Jahres 1913/14 hier. — 75/c.) Kaposvár,
Junius TREER: 15. I. 1924. Eine Truppe. In der Umgebung von Hetes
wurden sie nicht wahrgenommen. — 76.) Vityapuszta, VALENTIN
BELLOSITS: im Winter des Jahres 1923/24 in kleiner Menge. Nahrung :
Viscum album. — 77.) Pusztakoväcsi, Anton Lenker: 16. III. 1924.
Eine kleine Truppe.
Kom. Zara. — 78.) Keszthely, Dr. ALEXANDER Lovassy: 18—19. I.
1924. Ein 6-er Flug. Verweilten blos 2 Tage. — 79.) Ormänd,
Gr. IMRE SomssicH: 20. I. 1924. Einige Exemplare.
Kom. Baranya. — 80.) Piispòkszenterzsé bet, EDUARD AGARDI:
6. I. 1924. Ein einziges Exemplar.
168 KOLOMAN WARGA
V. Kroatien.
Pror. Dr. Joser PLAnéié’s Daten:
Kom. ZAGREB. — 81.) Zagreb: 8—31. I. 1924. In grösseren
Scharen. — 82.) Slatina: 14. I. 1924. In grösseren Scharen.
Kom. Moprus FiumE. — 83.) Modrus: 25. I. 1924. In grösseren
Scharen.
Anhang.
Adria, Quarnero-Golf, Gr. PETER KEGLEVICH: — Abbazia:
1924, I. 31. Eine 40-er Truppe schmaust unter beständigem Rufen an
den Sträuchern beim Walde, sozusagen um jede Beere streitend. Ihr
Lockruf kann mit einem sich sehr oft wiederholenden „srii, sri—i—i, srii*
Tone wiedergeben werden. Nahrung: gefrorene Crataegus oxyacantha. —
Lovrana: 1. II—13. II. 1924. 80—100 Stück; 21. IT. die letzte 10—15
Stück in dem Loqua-Park. — Rumänien, Bukarest, Ernst Hausmann:
Im Winter des Jahres 1923/24 mehrere Exemplare erlegt.
Chronologische Übersicht.
a.) Ankunft:
17. XI. 1923. Nyiregyhaza, Kom. SZABOLCS: — 25. XI. Ujhuta,
Borsop.
1. XII. Hunfalva, Kom. Szerss. — 3. XII. Kondoros, Kom.
BÉKÉS. — 4. XII. Mocsolyästele p, Kom. Borsod. — 6. XII. Erpatak,
Kom. Szaboles. — 7. XII. Szombathely, Kom. Vas. — 9. XII. Ohuta,
Kom. Borsod. — 9. XII. Sopron, Kom. Sopron. — 10. XII. Füzer-
radvany, Kom. Apavs-Torna. — 10. XII. Piliscsaba, Kom. Pest. —
12. XII. Csäkvär, Kom. Feste. — 15. XII. Gölniebänya, Kom.
Szepes. — 15. XII. Prakfalva, Kom. Szepes. — 15. XII. Beje,
Kom. Gômôr. — 15. XII. Rimaszombat, Kom. Gömör. — 15. XII.
Galgamäcsa, Kom. Pest. — 15. XII. Tata, Kom. KomArom. —
15. XII. Szilsärkäny, Kom. Sopron — 15. XII. Pap a, Kom. VESZPRÉM. —
15. XII. Molnaszecsöd, Kom. Vas. — 18. XII Tamäskäta, Kom.
Pest. — 18. XII. Isaszeg, Kom. Pest. — 18. XII. Örkény, Kom.
Pest. — 20. XII Pozsony, Kom. Pozsony. — 21. XII. Ketutköz,
Kom. Heves. — 22. XII. Gsikszereda, Kom. Csm. — 23. XII
Téglás, Kom. Haspu. — 23. XII. Békéscsaba, Kom. Békés. —
25. XII. Dég, Kom. Veszprém. — 26. XII. Diósgyőr, Kom. Borsod, —
28. XII. Parad, Kom. Heves. — 28. XII. Somorja, Kom. Pozsony. —
28. XII. Debrecen, Kom. Hajdu. — 28. XII. Hödmezöväsär-
hely, Kom. Csonarip, — 29. XII. Csikszentimre, Kom. Csik. —
29, XI. Krasznokvajda, Kom. Abauj-Torna. — 30. XII. Tolcsva,
Kom. ZEMPLEN. |
Jaj
BOMBYCILLA GARRULA INVASION. 169
1. I. 1924. Szerep, Kom. Bımar. — 1. I. Bácsalmás, Kom.
BAcs-Boproc. — 1. I. Esztergom, Kom. Eszrercom. — 1. I. Kap os-
pir. Kom. Somoey. — 4 I. Kisfastanya, .Kom. Szaboles. —
5. I. Körmend, Kom. Vas. — 6. I. Eger, Kom. Heves. — 6, I. Püs-
pökszenterzsebet, Kom. Baranya. — 7. I. Budapest, Kom. Pest. —
8. I. Zagreb, Kom. Zacres. — 9. I. Nagyesäkäny, Kom. Vas. —
10. I. Satoraljaujhely, Kom. Zemplen. ID Sz ents ot tli, md:
Kom. Vas. — 11. I. Tengelicz, Kom. Touma. — 13. I. Overbasz,
Kom. Bacs-Bodrog. — 14. I. Slatina, Kom. Zagreb. — 15. I. Gesz-
tely, Kom. Zemplen. — 15. I. Ujsziväcz, Kom. Bacs-Bodrog. —
15. I. Apatin, Kom. Bäcs-Bodrog. —-15. I. Köszeg, Kom. Vas. —
iol. Gyonk, Kom. Tolna. — 18 I. Tarpa, Kom. Brrre.. —
18. I. Keszthely, Kom. Zara. — 20. I. Ormand, Kom. Zala. —
25. I. Modrus, Kom. Moprus-FrumE. 31. I Győr, Kom. Gyér. —
ball Papakovacsi, Kom. Veszprém.
b.) Wegzug, Durchzug :
Poe xl. 1023. S2ilsarkany, Kom. Sopron. — 25. XIL’Papa,
Komitat Veszprem. — ‘28. XII. Tamäskäta, Komitat Pest. —
28. XII. Orkény, Kom. Pest.
2. I. 1924. Krasznokvajda, Kom. Abauj-Torna. DO toe
mezöväsärhely, Kom. Csongrád. — 14. I. Diósgyőr, Kom. Borsod.
— 15. I. Kondoros, Kom. Békés. — 15. I. Kaposvár, Kom. Somogy.
— 23. I. Nyiregyhaza, Kom. Szaboles. — 24. I. Galgamäcsa,
Kom. Pest. — 27. I. Szombathely, Kom. Vas. — 31. I. Ketütköz,
Kom. Heves. — 31. I. Köszeg, Kom. Vas. — 31. I. Zagreb, Kom.
Zagreb.
Iai, Baesalmäs, Kom: Bacs-Bodrog. — 2. Il. Budapest, Kom.
u 2 25.11 Györ, Kom. Györ. — 10, Il Parad; Kom. Heves..—
10. II. Pilisszentivan, Kom. Pest. — 11. IL Körmend, Kom. Vas.
— 15. II. Apatin, Kom. Bács-Bodrog. — 15. II. Tata, Kom. Komárom.
sei Gulacs, Kom. Bereg: — 17. Il. Csákvár, Kom. Fejér. —
18. Il. Päpakoväcsi, Kom. Veszprém. — 19. II. Gyönk. Kom. Tolna. —
20. II. Békéscsaba, Kom. Békés. — 21. II. Tarpa, Kom. Bereg. —
21. II. Fertöräkos, Kom. Sopron. — 25. II. Szeged, Kom. Csongràd.
— 29. II. Pilisesaba, Kom. Pest.
Dr ik. Ujszivacz, Kom. Bacs-Bodrog. — 5. IL. Tarpa, Kom.
Beres. — 9. II. Tatrang, Kom. Brass6. — 9. III. Erpatak,
Kom. Szaboles. — 12. II. Mocsolyästelep, Kom. - Borsod. —
BAPE Nyirbeltek, Kom. Szaboles: — 12. II. Békéscsab a,
Komitat Békés. — 12. Ill. Overbasz, Komitat Bacs-Bodrog. —
170 KOLOMAN WARGA
16. III Pusztakoväcsi, Kom. Somogy. — 21. II. Téglás, Kom. Hajdu.
— 31. HI. Ujhuta, Kom. Borsod.
1. IV. Debrecen, Kom. Hajdu. — 2. IV. Brassö, Kom. Brassò.
— 6. IV. Nyiregyhäza, Kom. Szaboles. — 7. IV. Zernest, Kom.
Fogaras. — 7. IV. Sänkfalva, Kom. Gömör. — 9. IV. Tata, Kom.
Komárom. — 11. IV. Sepsiszentgyörgy, Kom. HÁROMSZÉK. —
24. IV. Hargita, Kom. Csik. — 27. IV. Tata, Kom. Komärom.
Pentaden-Übersicht: 1923/24.
a.) Ankunft.
| A | os | |S |< = ee
ala [= = CT I FSE O ge
e e RE eee lie i,
js ~| a ala ow Les Lou | mo]. | cei des fo | ee ES
wa | a ~ — er N a | © n = au a Mao
1 ele Marka ee 0 eve iets | 6/718 | e,
b.) Wegzug.
] | eal tee er ee ÿ
Si Sia a Vs... Sl Beer
ee NC TRA E Male) TERRE
210 | | au > a ~ > — co — Ne)
NI | a i kami han) (evi a Suc (Je) — — GI GN
——————_——————_——__T
DIN er} 2 5 O Ar 2 4 ithe) ECHI 1
Frühestes Datum: 17. XI. 1923. Nyiregyhaza, Kom. SzaBoncs.
Spätestes Datum: 27. IV. 1924. Tata, Kom. KomArom.
Aufenthalt: 163 Tage = 5'/2 Monate = 33 Pentaden.
Ankunttsmittel: 15. XII.,1) bzw. 27. XII.?)
Wegzugsmittel: 26. III.
Verlauf der Invasion.
Diese Invasion charakterisiert frühzeitiges Eintreffen und später Wegzug,
war also eine der längstandauernden, ausserdem Kann diese unter unseren
Invasionen, direkt als die massenhafteste und die ausgebreiteteste qualifi-
ziert werden. Diese Invasion übertrifft die bisher scheinbar als grösste
anerkannte Invasion des Jahres 1913/14, welche bei circa gleicher Zahl
(87) der Beobachtungen nur eine’ gewisse Anzahl der Komitate zeigt ;
dazumal wurden die Seidenschwänze aus 44 Komitaten nachgewiesen,
hingegen jetzt blos aus 34. Es ist höchstwahrscheinlich, dass diese auch
in derzeit besetzten Komitaten erschienen, woher wir aber keine Informa-
tionen erhalten konnten.
1) Nur die Daten vom November—Dezember eingerechnet.
?) Auch die Daten vom November—Januar miteingerechnet.
BOMBYCILLA GARRULA INVASION. 171
Die Invasion vom Jahre 1923/24 übertrifft in ihren Dimensionen jeden-
falls diejenige des Jahres 1913/14, denn die seinerzeitigen Berichte lauteten
über Scharen von Hunderten, die jetztigen aber über Scharen von Tau-
senden. Solche Scharen von Tausenden meldeten Mocsolyästelep,
Kom. Borsod und Debrecen, Kom. Hajdu ; so meldete auch Somorja
Kom. Pozsony eine kolossale Masse von Seidenschwänzen.
Die Invasion begann am 17. XI. in Nyiregyhaza, Kom. Sza-
boles, wo sich zuerst bloss eine kleine Schar als Vorposten blicken liess;
erst nach Verlauf eines Monates wurde die höchste Zahl erreicht. Auf
die ersten drei Pentaden (17. XI—1. XII.) fällt nur je 1 Ankunft; in
die dritte Pentade (27. XI—1. XII.) fällt Hunfalva, Kom. Szepes, als
nördlichster Punkt der Invasion. Die sich hier nur einige Tage aufhal-
tenden Scharen zogen sodann nach Süden.
Die Invasion erreicht in der 6. Pentad (12—16. XII.) die Kulmination,
wo die Seidenschwänze an 10 Plätzen erscheinen und bis in den Komi-
tate FEJÉR, GÖMÖR, KomArom und VEszrRÉM gelangten. Von nun ab
erfolgt die weitere Ausbreitung in den Pentaden 7—13. (17. XII—20. 1.);
in die letzte Ankunfts-Periode entfallen noch immer 3 Daten.
In der 11. Pentad (6—10. I.) berührt die Invasion schon Kroatien,
in der 12-ten (11—15. I.) erreicht dieselbe die südlichste Verbreitung
auf der Tiefebene: — Overbasz, Ujsziväcz, Apatin.
Schliesslich steht in der 16. Pentad (31. I—4. II.) das letzte Datum
welches noch als Ankunft qualifiziert werden kann; die Daten vom Feb-
ruar lassen sich nur als Strich qualifizieren, da die gefrässigen Scharen
ohne die Richtung in Betracht zu nehmen, immer neuere und neuere
Nahrungsgebiete aufsuchen. Sehr wahrscheinlich ist es, dass ein Teil der
Daten vom Januar ebenfalls keine Ankunfts-, sondern nur Strich-Daten
sind; hier ist es jedoch nicht gut möglich die Grenzlinie zu ziehen.
Die Reihenfolge der Ausbreitung nach den Komitaten erfolgt in fol-
gender Weise: SzABOLCS, Borsop, SZEPES, BÉKÉS, VAS, SOPRON, ABAUJ-
Torna, Pest, FESER, GÖMÖR, KOMÁROM, VESZPRÉM, Pozsony, HEVES, CSIK,
Haspu, CSONGRÁD, ZEMPLEM, BIHAR, B4cs-BoproG, ESZTERGOM, SOMOGY,
Baranya, ZAGREB, TOLNA, BEREG, ZALA, Moprus-Frume, GyőR, Brassò,
FOGARAS, HÁROMSZÉK.
Diese Reihenfolge scheint auf dem ersten Blick keine Gesetzmäs-
sigkeit zu zeigen; nur bei einer näheren Untersuchung wird das regio-
nenweise Vordringen wahrgenommen. Unter den 10 ersten Komitaten fal-
len 4 ins Hocunanp, 3 ins Tiefland, 3 ins Hügelland; von den nächsten
10 Komitaten fallen 4 ins Trerzanp, 3 ins Hochland, 2 ins Hügelland, 1
auf Siebenbürgen ; — schliesslich von den letzten 12 Komitaten gehören
6 zum H&crLLAND, 3 zu Siebenbürgen, 2 zu Kroatien und 1 zum Hoch-
land. Es kann als die bisherige Anschauung aufrecht erhalten werden, dass
172 KOLOMAN WARGA
die Seidenschwänze zuerst das gebirgige oberungarische HocHLAND und
SIEBENBÜRGEN, nachher die flache TIEFEBENE und endlich das HUGELLAND
JENSEITS DER Donau besetzen. In obiger Reihenfolge fällt das stufen-
weise Vordringen in das Hügelland und die Dominierung im letzten Drit-
tel jedenfalls markant auf. In den 3 letzte Komitaten Siebenbürgen kom-
men nur Rückzugsdaten vor.
Die Invasion teilte sich laut Regionen folgenderweise : — HÜGELLAND:
11 Kom., 26 Orte; HocHnann: 9 Kom., 24 Orte; Timrnanp: 8 Kom., 23
Orte : SIEBENBÜRGEN: 4 Kom., 7 Orte; Kroatien: 2 Kom., 3 Orte.
Das Hügelland wurde noch nie zuvor in einer solch’ grossen Ver-
breitung von den Seidenschwänzen überflutet.
Wenn wir die kartographische Darstellung (p. 144) der Invasion vom
Jahre 1923/24 betrachten, auf welcher die 85 Fundorte möglichst mit dem
Datum des ersten und letzten Auftretens zusammen dargestellt sind, (leider
haben wir über 6 Plätze keinen Zeitpunkt), fällt das Vorrücken in der Richtung
von Nordosten nach Südwesten sofort in die Augen. Wenn man aber dieses
Vorrücken von Nordost nach Südwest oder von Norden nach Süden a uch in
chronologischer Beziehung untersucht, so findet man hier keine Gesetzmässig-
keit. Das Vordringen geschieht nicht ineinerkontinuierlichen Welle,
südlicher
gelegene Stationen zeigen oft früheres Erscheinen, als nördlichere u. s. w.
Laut meiner Ansicht kann dies der Umstand verursachen, dass die
Seidenschwänze wahrscheinlich aus 5 Richtungen nach Ungarn strömen
und zwar aus nordöstlicher, aus nord-nordöstlicher und aus nördlicher
Richtung. Anlässlich solch grosser Invasionen treffen sich in Ungarn die
Seidenschwänze aus den verschiedenen nördlichen Gegenden ebenso, wie
in Südafrika die mitteleuropäischen Störche.
Die überwinternden Scharen erscheinen nicht aus einer Richtung,
brechen auch nicht zu einer und derselben Zeit auf und dies verursacht
den Umstand, dass sich die Wege dieser Scharen bei uns kreuzen; so
gelangt z. B. eine von Norden, aber aus einem näher liegenden Gebiete
kommende Truppe früher unter einer südlicheren Breite an, als eine von
Nordosten aber aus einer entfernteren Gegend startende Schar unter
einer höheren Breite. Damit könnte auch das zu früh scheinende Datum
3. XII. von Kondoros, Kom. Békés, 7. XII. von Szombathely, Kom.
Vas, und das vom 12. XII. aus Csakvar, Kom. Fejer, erklärt werden.
Möglicherweise ist das Vordringen der aus einer Richtung kommenden
Scharen progressiv und wird die Ungleichheit der Ankunftsdaten durch
den Herzug der Scharen aus verschiedenen Richtungen verursacht.
Auf den Zugweg der bei uns tiberwinternden Seidenschwiinze werfen
bis nun insgesamt nur 2 beringte Exemplare etwas Licht. Ein in
Rossitten am 27. X. 1913 beringtes Exemplar wurde am 10. XII.
1913 in der Gemeinde Soltészperecseny, Kom. Trencsen, gefangen.
BOMBYCILLA GARRULA INVASION. 173
Dieser Vogel kam also aus nördlicher Richtung zu uns, und machte
einen ungefähr 700 km. langen Weg während 1'. Monaten, was uns über den
Verlauf des Zuges einen Begriff gibt. Dem gegenüber wurde ein von
mir in Budapest am 26. I. 1924 beringtes Exemplar in Koltscha-
nowsky, in einer Entfernung von 130 Km. süd-östlich in St.-Peters-
burg in Russtanp im Monate März 1925 gefangen. Die Zugsrichtung
dieses Vogels war demnach Nord-Nordost. So ist es möglich, dass wir
auch aus Sibirien Vögel erhalten.
Neben der Karte stelle ich den Verlauf der Invasion auch in der in halb-
gradige Zugszonen geteilten Zonen-Tabelle (p. 143) dar. In den Zonen habe
ich sowohl die Nummer der Beobachtungsstation laut Text, wie den ersten
Zeitpunkt der Ankunft und den letzten Zeitpunkt des Wegzuges angegeben.
Die Ankunfts-Mitteltage der Regionen sind die folgenden: —HocHLAND:
21. XII. — TIEFLAND: 23. XII. — SIEBENBÜRGEN: 25. XII. — HÜGELLAND:31. XII.
— Dies bietetschon ein ganz normales Bild. Die Ungleichheiten eliminierten sich.
Landesmitteltag (laut der Daten von November— Dezember): 15. XII..
welcher mit der Kulmination genau übereinstimmt; — der Mitteltag
verschiebt sich mit der Betrachtnahme der Daten von Januar bis 25. XII,
und mit der Einrechnung der kroatischen Daten bis 27. XII.
Der Wegzug wird veranschaulichend durch die chronologische Über-
sicht und die Zonentabelle beleuchtet. Die Wegzugsdaten der Monate
Dezember — Januar— Februar bedeuten die Übersiedlung von den abgeästen
Ankunftsgebieten auf neusre Gegenden. Die Daten der Monate März—
April sind aber schon echte Wegzugszeitpunkte. Hier fällt die Kulmination
in die 24. Pentade (12—16. II.) des hiesigen Aufenthalts, und ist es
interessant, dass die Bombycillen am 12. März von nicht weniger als
4 Stationen wegzogen, und zwar: Mocsolyästelep, Nyirbeltek,
Békéscsaba, Overbasz. Der arithmetische Mitteltag des Wegzuges
ist der 26. IIL, welches Datum zwischen die Pentade der Kulmination
(12—16. III.) und der sekundären Kulmination (6—10. IV.) fällt. Die
scheinbare Kulmination des Monats Februar (15—19. IL.) wird durch die
auf den Strich bezüglichen Daten. Der Wegzug geht rascher aber um
vieles unmerklicher, als die Ankunft vor sich.
Die Invasion des Winters 1925/26.
I. Hochland.
Kom. ABauJ-Torna.— 1.)Füzerradväny, Br. MICHAEL STERNBERG-
UnGERN: 4. XII. 1925. Einige.
Kom. Borsop. — 2.) Mo csolyästelep, BÉLA Szeörs : 10. I—1. IV.
1926. 50—60 Stück. — 3.) Ujhuta, Paun Puska: 10. III— 23. III. 1926.
12—14 Stiick. Man sah sie den ganzen Winter hindurch nicht. Nahrung:
174 KOLOMAN WARGA
Hagebutten. — 4.) Mälyinka, Jonann Faso: 4. XII. 1925. Er kaufte
in Schlingen gefangene Wachholder-Drosseln und fand unter diesen 3 Seiden-
schwänze; 10. XII. eine 7-er Truppe am Fusse des Bükk-Gebirges;
es lag unter der Telegraphenleitung 1 Seidenschwanz mit 4 Wachholder-
Drosseln, welche an den Draht angeflogen waren. Nahrung: Juniperus
communis.
Kom. Heves. — 5.) Nagybatony, Junius Benoze: 15. I. 1926.
Eine 4-er Truppe am Gipfel des „Mätraberc“ (780 m), in der Nähe von
Agasvar. — 6.) Visznek, SrepHan UsHeLvi: 30. XI. 1925. Ein
einziges Exemplar.
II. Tiefland.
Kom. Szasones. — 7.) Erpatak, Zorrás Rafpey: 10. XII. 1925.
Ein einziges Exemplar. — 8.) Kötaj, ALEXANDER. RapvANYI: 3. XII.
1925. 2 Stück.
Kom. BÉKÉS. — 9.) Békéscsaba, SAmuEL DÉNES: 3. XII. 1925.
Eine 20—22-er Truppe. Nahrung: Celtis. — 10.) Ökigyös, SÁMUEL
Denes : 5. XII. 1925. Eine 10-er Truppe. Nahrung : Gleditschia triacanthos. —
11.) Szarvas, Gr. Giza Bouza: 29. XI. 1925. 3 Stück gegen Süden
ziehend. Dazumal fiel 25 cm hoher Schnee.
Kom. Pest. — 12.) Budapest, KoLoman Warea: 28. XI. 1925.
Zugliget: eine 3-er, später eine 5-er Truppe, mit „cir-cirr“ Rufen lockend.
Ein Wachholder-Drossel verfolgt ausdauernd einen Seidenschwanz tast eine
halbe Stunde lang. Starker Schnee. Nahrung: Viscum album, Loranthus
europaeus. — 3. XII. Stadtwäldehen: Ein einziges Exemplar. Nahrung:
Celtis. — 13.) Piliscsaba, Joser Fopor: 4. XII 1925. Die Ersten.
Nahrung: Ligustrum vulgare, Crataegus oxyacantha, Juniperus communis.
— 14) Peszéradacs, Dani KrAuIK: 29. XI—30. XI. 1925. Eine
50—50-er Truppe.
Kom. BAcs-Boproe. — 15.) Bácsalmás, BÉLA Messzx : 30. XI —
25. XII. 1925. Mehrere kleinere Flüge. Nahrung: Celtis. — 16.) Apatin,
Ienatz WAuL: 26. XII. 1925. 5 Stück; 18. I. 1926. 6 Stück. Nahrung:
Celtis und Sophora japonica. Hier ist der Seidenschwanz kein seltener
Gast, und ist es überraschend, wenn dieser in solch’ geringer Anzahl
erscheint, als heuer.
III. Hügelland.
Kom. Vas. — 17.) Köszeg, FRAU STEPHAN CHERNEL: 26. I. 1926.
Eine kleine Truppe.
Kom. Zana. — 18.) Zalaegerszeg, NEUMAYR und Comp. 2. XII.
1925. 4 Stück in dem Barosswiildchen. Diese Vögel wurden hier nur
einmal, noch vor Jahren wahrgenommen.
BOMBYCILLA GARRULA INVASION. 175
Kom. Baranya. — 19.) Obanya, Joser DÉNES Józsa: 6. II. 1926.
Wenige. — 20.) Ujbänya, Joser DÉNES Józsa: 3. II. 1926. 25—30
Stück.
Chronologische Übersicht.
a.) Ankunft:
Zo AL, 1925. budapest, Kom. Pest. — 29. XL Szarvas.
Kom. Békés. — 29. XI. Peszéradacs, Kom. Pest. — 30. XI. Visz-
nek, Kom. Heves. — 30. XI. Bäcsalmäs, Kom. Bacs-Bodrog. —
2. XII. Zalaegerszeg, Kom. Zala. — 3. XII. Kötaj, Kom. Szaboles. —
Seen Békescsaba, Kom. Békés= — 4 XII Füzerradvänv,
Kom. Abauj-Torna. — 4. XII. Malyinka, Kom. Borsod. — 4. XII.
Pulisesaba, Kom. Pest. — 5. XII. ÖOkigyös, Kom. Békés. —
10. XII. Erpatak, Kom. Szaboles. — 26. XII. Apatin, Kom. Bäcs-
Bodrog. — 5. I. 1926. Nagybäton y, Kom. Heves. — 10. I. Mocsolyäs-
“owen, Kom. Borsod. — 26. I. Köszeg, Kom: Vas. — 3. II. Uj-
bánya, Kom. Baranya. — 6. Il. Obanya, Kom. Baranya.
b.) Wegzug, Durchzug:
3. XII. 1925. Budapest, Kom. Pest. — 10. XI. Mälyinka,
Kom. Borsod. — 25. XII. Bácsalmás, Kom. Bäcs-Bodrog. —
18. I. 1926. Apatin, Kom. Bács-Bodrog. — 10. III. Ujhuta, Kom.
Borsod. — 1. IV. Mocsolyästelep, Kom. Borsod.
Kulmination.
Die Invasion des Jahres 1925/26 mit ihren 20 Fundorten und
mit ihrer Verteilung auf 10 Komitate, war eine derjenigen Invasionen,
welche zwar keine Massen lieferte, aber sich auf ziemlich weite Gebiete
erstreckte und sich verhältnissmässig rasch und unauffällig abspielte.
Der Wegzug geschah sozusagen unbemerkt. Bezüglich ihrer Dimensionen
kann dieselbe am ehesten mit der Invasion des Winters 1920/21 verg-
lichen werden.
Ihre Dauer verbreitete sich insgesamt auf 26 Pentade; aus diesen
sind 14 Pentaden ohne Daten, so dass sämtliche Daten sich auf 12 Pentade
beschränken. Nach den 5 Ankunftsdaten der ersten Pentade (27. XI—
1. XII.) trifft die Kulmination schon bei der zweiten Pentade (2—6. XII.)
mit 7 Daten, also mit dem Drittel der sämtlichen ein, nach welcher noch
hie und da je 1 Datum in der 3, 6, 8, 9, 13, 14, 15-ten Pentade
vorkommt. Der Landesmitteltag fällt diesmal auf den 4. XII; derselbe
ist im Verhältnisse zu dem Mitteltag der vor zwei Jahren stattgefundenen
Invasion etwas früh, stimmt aber vollkommen mit der Kulmination überein.
176 KOLOMAN WARGA
Der Wegzug war beinahe unmerklich; die diesbezüglichen Daten sind
jedoch ungenügend.
Es is möglich, dass der 10. III nicht Wegzug, sondern An-
kunft bedeutet. Der kleine Nachwinter von Anfang März macht diese
Ansicht auch teilweise annehmbar. Den Zweifel hätte hier nur die Rich-
tung der Zugstruppe entscheiden können. Die Anzahl der gelegentlich
dieser Invasion erschienenen Seidenschwänze kann insgesamt auf 100 Stück
geschätzt werden.
Pentaden-Übersicht: 1925/26.
a.) Ankunft:
| Z Sn) hi | ra =. wf asa a Se er | «a Te ua * | = AE
FE x = c : || :
ER 5 = s 8] 5 Jele)elelelss| |
187220 EN Fi | | 4 tee} | | | =
Blida salsa ds) eee Mel
| | | |
ora -I-/ 0-2] ae) ape la 1 |
b.) Wegzug:
1 Di “CO pai
Sa | = = a a Er aa
(NE N 7 | | | a
Wee ea | | a In a In al
a In = = GI GI
=.
Frühestes Datum : 28. XI. 1925. Budapest, Kom. Pest.
Spätestes Datum: 1. IV. 1926. Mocsolyästelep, Kom. Borsod.
Aufenthalt: 125 Tage = 4 Monate = 26 Pentaden.
Ankunftsmittel: 4. XII. ?) bzw. 8. XII. 1)
Wegzugsmittel: 21. II.
Die Invasion des Winters 1927/28.
I. Hochland.
Komitat BEREG. — 1.) Tarpa, Ernst Kapdczy: 5. I. 1928.
11 Stück.
Kom. Szepes. — 2.) Leibitz, WILHELM Mavxs: 5—14. XII. 1927.
Kom. Borson. — 3.) Mocsolyästelep, BÉLA Szeòrs: 2. I—
6. II. 1928. 30 Stück. — 4.) Ujhuta, Pauz PUSKA: 15—21. II. 1928.
Eine kleinere Truppe.
Kom. Heves. — 5.) Eger, „Tiszäntuli Hirlap" 2.1. 1928. 2 Stück.
Kom. NoGrAD. — 6.) Diósjenő, Enpre Rez: 8. 1—11. III. 1928.
2—45 Stück. — 7.) Nögräd, Enpre Rez: 30.1. 1928. 12 Stück.
1) Nur die Daten vom November—Dezember gerechnet.
*) Auch die Daten vom November—Januar eingerechnet.
BOMBYCILLA GARRULA INVASION. 17
=]
II, Siebenbürgen
Kom. Hunyap. — 8.) Malomviz, Dionysius Lintia: 23. XII. 1927.
Kine kleinere Truppe.
III. Tiefland.
Kom. Pest. — 9/a.) Budapest, Stadwäldtchen, KoLoman WARGA :
21—28. XII. 1927. 4—6 Stück. — 9/b.) Budapest, Népliget: Dr. Hrın-
RICH Dornine: 26. XII. 1927—4. I. 1928. 2—6 Stück.
Kom. Temes. — 10.) Temesvár, Dionysius LINTIA : 20. XII. 1927.
Ein einziges Exemplar.
Kom. Bäcs-Bopros. — 11.) Apatin, Ienatz WAnn: 27. XII.
ier 2 Stück; 3. I. 1928: 1 Stück.
IV. Hügelland.
Kom. KomArom. — 12.) Tatatöväros, Junius Diösy : Monat XII. 1927.
— 13.) Gyarmatpuszta, STEPHAN Repey: 27. XII. 1927.
Kom. Torna. — 14) Tengelicz, Dr. DANIEL Csapó: 22. XII.
1927. 1 Exemplar.
Kom. Zana. — 15.) Vonyarcvashegy, Dr. Oskar KELLER:
57. 1. 1928. 2 Stück.
Chronologische Übersicht.
a.) Ankunft:
feed. NI. 1927. Leibitz, Kom. Szeres, — 20. XI. Temesvär,
Kom. Temes. — 21. XII. Budapest, Kom. Pest. — 22. XII. Ten-
melicz, Kom. Torna. — 23. XII Malomviz, Kom. Hunyap. —
27. XII. Apatin, Kom. BAcs-Boproc. — 27. XII. Gyarmatpuszta,
Kom.: KomArom. — 2. I. 1928. Mocsolyästelep, Kom. Borsop. —
2. I. Eger, Kom. Heves. — 5. I. Tarpa, Kom. Brrzc. — 8. I. Diös-
jenő, Kom. NoerAp. — 30.1. Nógrád, Kom. Nógrád. — 31. I. Vonyarc-
vashegy, Kom. Zara. — 15. Il. Ujhuta, Kom. Borsop.
b.) Wegzug :
14. XII. 1927. Leibitz, Kom. Szepes. — 4. I. 1928. Budapest,
kom. Pest. — 3. II. Apatin, Kom. Bács-Bodrog. — 6. IL Mocsolyas-
telep, Kom. Borsod. — 21. II. Ujhuta, Kom. Borsod. — 11. III. Diös-
jenő, Kom. Nógrád.
Kulmination.
Die Invasion vom Jahre 1927/28 dehnte sich mit 15 Fundorten auf
12 Komitate aus. Bezüglich ihrer Ausdehnung, kann diese mit derjenigen
vom Winter 1921/22 und ihrer Menge mit der Invasion des Winters
Aquila 12
178 KOLOMAN WARGA
1920/21 bzw. 1925/26 verglichen werden. Auf Grund der Meldungen
konnte die Menge der beobachteten Seidenschwänze auf cca 150 Stück
geschätzt werden. Ihrer Dauer nach dehnte sich dieselbe nur auf 20
Pentaden aus, deren Hälfte ohne Daten ist. Die kaum auffallende Kulmi-
nation fiel mit insgesamt 3 Daten in die 7. Pentade (1—5. I). Das
Kulminationsmittel ist um 3, bzw. 1 Pentade später, als das aus den Daten
der Monate Dezember, bzw. Dezember —Januar berechnete arithmetische
Mittel (20. XII., bzw. 31. XIL). Das Ankunftsmittel ist im Vergleich zu
den zwei letzten grösseren Invasionen ein späteres. Der Wegzug war — wie
es bei sporadischen Invasionen von kleinen Mengen im allgemeinen ist —
auch diesmal kaum bemerkbar.
Pentaden-Übersicht: 1927/28.
a.) Ankunft :
44 x = las les ses ies SW.
2.) Kom. Fejér, Nagyhantos, Grärın Franz SENNYEY, LILY
Meszzeny. 30. XII. 1926—5. I. 1927. 100—120 Stück.
Erfahrungen.
In Verbindung mit der Beobachtung dieser drei letzten Invasionen
berichteten unsere Mitarbeiter in vielen Fällen über die Nahrung der
Seidenschwiinze. Obgleich wir wissen, dass diese gefrässigen Vögel haupt-
sächlich von verschiedenen Beeren leben, zähle ich doch alle Pilanzen
auf, welche laut den eingetroffenen Meldungen als Nahrung der Seiden-
schwänze dienen ; in der Klammer gebe ich auch die Zahl der Fälle an.
Celtis australis und occidentalis (im 14 Fallen), — Visewm album
(11), — Rosa eanina (8), — Juniperus communis (7), — Ligustrum vulgare
(7). — Crataegus oxyacantha (5), — Loranthus europaeus (5), — Sophora
japonica (3), — Ampelopsis quinquefolia (2), — Viburnum opulus (1), —
Berberis vulgaris (1), — Robinia pseudoacacia (1), — Sorbus aucuparia
(1), — Prunus spinosa (1), — und Gleditschia triacanthos (1).
In Téglás, Kom. Hajdu, hielten sich die Seidenschwänze mit
Vorliebe auf Ulmen und Pappeln auf, ob sie aber deren Knospen
gefressen hätten, wurde nicht festgestellt. Ebenda liessen sie sich auch auf
solchen Plätzen nieder, wo sie Gras und Unkraut und deren Samen fanden.
Auf mehreren Plätzen wurde festgestellt, dass die meisten dieser Vögel
die roten Endplättchen nur auf den Schwingen hatten, und wurden nur
wenige Exemplare geschossen oder gefangen, welche die roten Schatt-
plättchen auch auf dem Schwanze hatten. Ich untersuchte 52 lebendige
Exemplare, von welchem ich 47 beringte und 5 an den Budapester
Tiergarten abgab ; unter sämtlichen Exemplaren waren aber nur 3 solche
alte c", bei welchen die Appendixe auch auf dem Schwanze ausgebildet
12*
180 KOLOMAN WARGA
waren.!) Unter diesen war auch ein solches Exemplar, welches symmet-
risch auf beiden Schwingen nur je ein Schwingenschaftplättchen hatte,
und zwar nicht auf einer der ersten, sondern auf der siebenten Arm-
schwinge. Daraus lässt sich folgern, dass der Entwickelungsverlauf
der Schaftplättchen der Reihenfolge nach, von einer Retrogradrichtung
ist. Auf diesem Gebiete sind noch weitere Untersuchungen nötig.
Ich traf ein einziges Exemplar, welches 9 Endplättchen hatte, d. h.
auf jeder Armschwinge je 1. Die Zahl der Appendixe wechselte sonst
zwischen 3 und 7, und zeigte in der Plazierung das folgende System:
bei 7 Plättchen befanden sich dieselben auf der 2--8, aber ausnahmsweise
auf der 1—7; bei 6 Plattchen auf der 3—8, oder auf den 2—7; bei 5
auf der 4—8, oder auf der 3—7; bei 4 Plättchen auf der 5—8, oder
auf der 4-7; und schliesslich bei 3 Plättchen auf der 5—7 Arm-
schwinge. Ich fand aber auch solche Exemplare, bei welchen auf
der einen Schwinge 5, auf der anderen 6, bzw. auf der einen 6 und auf
der anderen 7 Schaftplättchen waren.
Unter obigen 52 meist Juvenis Exemplaren befanden sich 23 0° und 29%.
Meiner Ansicht nach ist die Feststellung des Geschlechtes leicht, man darf sich
aber nicht ausschliesslich auf die Zahl der Plättchen stützen (bis 5 2, von 6 c),
sondern bei dem c" sind in erster Reihe die weissen und gelben Endsäume
der Handschwingen das entscheidende Kriterium; denn es gab 1—2 ?
mit 6, sogar mit 7 Plättchen. Die Zahl derselben ist zugleich auch ein
Alterszeichen, und nicht blos ein sekundäres Geschlechtsmerkmal. Die Grösse
des Schopfes, die Begrenzung des Kehlfleckes, die Breite des gelben
Schwanzsaumes oder der Ton der Färbung bilden geschlechtlich keine
zuverlässigen Zeichen.
Einer unserer Berichterstatter — Paurz Puska, Ujhuta — der
während des Weltkrieges an der russischen Front kämpfte und später Kriegs-
gefangener in SIBIRIEN war, — teilte uns intressante Dinge über die
Brutgebiete der Seidenschwänze mit. Laut ihm nisten dieselben in Norp-
RUSSLAND, am Ufer des ,WrIssen MEERES“, in der Umgebung von
Sorok und Kem, unter 65° nördlicher Breite auf Gebieten, welche mit
Zwergkiefer und Birkenbüschen bestanden sind, — weiters brüten sie in NORD-
SIBIRIEN, auf der Halbinsel Tarmyr,in der Umgebung von Tscheljusskin
unter 75° nördlicher Breite ebenfalls in grösserer Menge; der grösste
Teil nistet jedoch in MITTEL-SIBERTEN, in der Gegend von Tomsk (56 °)
und Irkutsk (52°), wo der Wald hauptsächlich aus Zirbelkiefern oder
Alpenfichten und Waldföhren mit wenigen Birken vermengt, besteht.
1) Auf dem Markte in Rozsnyó fand sich im Jahre 1892/93 nicht ein einziges
Exemplar unter Tausenden vor, welches Steuerfederplättchen gehabt hätte, es ist also
wahrscheinlich, dass bei solchen Massenzügen hauptsächlich nur junge Vögel teilnehmen.
Siehe: E. HETZENDORF : Orn. Jahrbuch V. 1894. p. 36 — 37.
BOMBYCILLA GARRULA INVASION. [St
Als ihre Hauptnahrung erwähnt er die öligen Samen der Zirbelkiefer,
welche Baumart dort Gebiete von Hunderten und Hunderten [_]km bedeckt.
Über die Nahrung dieser Vögel mit Insekten macht er, wahrscheinlich
aus Mangel einer näheren Beobachtung, keine Erwähnung.
„Der Seidenschwanz war — schreibt Paur Puska in seinem dem
ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTE gesandten interessanten Briefe — im Winter
des Jahres 1916/17 in RussLanp in der Gegend des „WEISSEN MEERES“
auch sichtbar. Bei 45—50° C. Kälte kamen dieselben in ganzen Scharen vor
unsere aus Holz gebaute, primitive Küche, und molestierten uns fortwährend
so vertraut, wie unsere klugen Spatzen daheim. Die Speisereste, welche
meistens aus mit Fischtran hergerichteten Brei bestund, schütteten wir
vor die Küche, und schmausten dann unsere einzigen Gäste, die Seiden-
schwänze truppenweise davon. Als dann Ende Juli die grossen Schnee-
massen verschwanden, und der herrliche 2 Monate dauernde Sommer
folgte, und das seichte Wasser der Tundra verdampfte, trieb eine beeren-
tragende Wasserpflanze aus, mit 50 cm langen Ranken, auf welchen sich
bläulichschwarze, säuerlich süss schmeckende Beeren von Bohnengrösse
entwickelten. An diesen Beeren, so auch an den Früchten der
schwarzen Heidelbeere und des wilden Rosmarins, labten sich dann die
Seidenschwänze in Gesellschaft der Auer-, Birk- und Schneehühner im Monat
August. In dieser Gegend sind, abgesehen von den vielen fast wolken-
artigen Mückenschwärmen, während des 2 Monate dauernden Sommers
kaum andere Insekten; die Mücke an und für sich wäre doch eine sehr
schwache Kost für solch gefrässige Vögel. Während des Sommers befand
sich in der Tundra bloss ein Singvogel, und dies war der Serdenschwanz.
Er singt sehr fein oben auf dem Gipfel der Zwergkiefer sitzend und hat
einen Ton ähnlich einem Drosselpfiffe. Dieser Gesang dauert aber nur
einige Wochen.“
„Es überraschte mich, dass ich oben in der Tundra auch einige Cypselus
apus L. sah, welche in den Ruinen einer verlassenen Lappen-Hütte nis-
teten. Es ging ihnen hier gut, denn sie konnten während 24 Stunden bei
den Strahlen der bloss auf eine halbe Stunde untergehenden Mitternachtsonne,
auf die grossen dicken Mücken jagen, welche in Hülle und Fülle waren.“
Die während des Krieges in Sibirien gewesenen Naturfreunde hatten
oft Gelegenheit in der dortigen Vogelwelt interessante Beobachtungen zu
machen, wir ersuchen demnach unsere w. Mitarbeiter, dass sie ihre
derartigen Erfahrungen uns gefälligst berichten wollen.
Konklusion.
Der Serdenschwanz ist kein typischer Zugvogel und so sind die zeit-
weise unregelmässig erfolgenden Invasionen keine periodische Erscheinung,
sondern, wie dies auch Tscuust und CHERNEL feststellten, sind diese analoge
182 KOLOMAN WARGA
Erscheinungen mit den Invasionen von Pastor roseus, — Acanthis linaria, —
Loxia, — Nueifraga — und Syrrhaptes. Diese Invasionen können demzufolge
eigentlich nicht als Zug qualifiziert, sondern nur als nahrungssuchende
Bewegung genannt werden.
Meiner Ansicht nach hat die Witterung wenig Einfluss auf solche
Bombycilla-Invasionen, — sie erschienen ja oft bei uns auch bei milden
Winter, so z. B. im Jahre 1903/04, hingegen blieben sie in harten Wintern
aus, — sondern die ganze Invasion ist bloss eine Nahrungsfrage. Diese
Invasion kann auch dann stattfinden, wenn bei normaler Vermehrung
der Herbstbeeren-Ertrag des Brutgebietes gering ist, aber auch wenn bei
normalem Beeren-Ertrag die Brut vortrefflich gelingt ; in beiden Fällen ist
also die geringe Nahrung der Umstand, welcher die Vögel, oder einen Teil
derselben, auf reichlichere Nahrungsgebiete treibt. Die mehr oder weniger
ausreichende Nahrungsmenge der nördlichen Gebiete kann sodann die
Grösse der nach dem Süden sich begebenden Vogelscharen bestimmen.
Den relativen Einfluss der Witterung können wir nicht ganz ablehnen,
denn z. B. eine ausserordentliche dicke Schneedecke, welche die beeren-
tragenden Pflanzen bedeckt, kann schon mittelbar einen Nahrungsmangel
hervorrufen ; in diesem Falle setzt schon ein Witterungsfaktor die
Invasion in Bewegung. Die Kälte allein ist wahrscheinlich kein Bewe-
gungsgrund.
Interressant ist es bei den Invasionen, dass, wie bei dem Rosen-
stare, vielmals Vorposten vor den grossen Zügen wandeln, ob aber diese
Vorposten zwecks Benachrichtigung zurückkehren, darüber haben wir bisher
keine Kenntniss. Wir könnten uns diesbezüglich nur so Gewissheit
verschaffen, wenn wir die Vorposten in je grösseren Mengen beringen
könnten. Oft kommt es vor, dass diese Vögel, welche in kleineren—grösseren
Truppen zu erscheinen pflegen, hie und da auch einzelweise erscheinen und
werden diese in der betreffenden Gegend in demselben Jahre nicht mehr
wiedergesehen. Während der drei letzten grossen Invasionen erreigneten sich
solche Fälle ; aber auffallend in seiner Art war der Fall, als am 12. II. 1910 sich
ein einziges Exemplar im Stadtwäldchen unter einem kleinen Fluge von
Coccothraustes zeigte, während man sonst im Jahre im ganzen Lande
nirgends Bombycillen wahrnahm. Der Vogel sass auf einem niedrigen Celtis-
baume; ich beobachtete denselben mit einem Fernrohr; mit seinem schop-
figen Kopfe fiel er schon von der Ferne unter den Dickkôpfigen auf. Es ist
möglich, dass dies unruhige Exemplare sind, welche ihre Truppe ver-
lassend vorwärtsziehen, und welche, wenn sie inzwischen nicht niederge-
schossen, oder durch Raubvögel gefangen werden, wahrscheinlich zu ihren
Genossen wiederkehren würden.
Die Vermutung, dass die Invasionen hauptsächlich aus jüngeren Vögeln
bestehen, ist annehmbar, nachdem die jährliche Vermehrung per Nest im
BOMBYCILLA GARRULA INVASION. 183
vierer Durchschnitt genommen : 66 Prozent der Herbstschwärme junge Vögel
bilden, und ist es auch bei der Amsel bekannt, dass die Jungvögel grössere
Neigung zum Ziehen haben, als die Alten.
Die Verbreitungs- und Verteilungsarten, so wie die Richtungen der
Invasionen könnte man nur mittels einer planmässigen, kooperativen Tätig-
keit sämtlicher europäischer Beringungsstationen feststellen. Die Verteilung
dieser Vögel in unserem Lande könnte man in ähnlicher Weise durch die
massenhafte Beringung der Seidenschwänze an den einzelnen Einfalls-
Toren feststellen. Diesbezüglich möchte ich bei einer nächsten grösseren
Invasion gerne auch Versuche machen. Es wäre am idealsten und am
zweckmässigsten eine gemeinsame europäische Beringungsexpedition wäh-
rend der Brutzeit auf einzelne Nistungsgebiete zu senden.
Schlusswort.
Die Gewissenhaftigkeit und der Eifer unserer Beobachter und Mit-
arbeiter, so auch die zuvorkommende Unterstützung der Tagespresse und
Fachblätter, welche durch Veröffentlichung unserer sich auf die Beobach-
tung der Invasion beziehenden Aufforderung das Interesse der weitesten
Kreise erweckten, brachte uns in die angenehme Lage, dass wir über
die letzten drei grösseren Invasionen und deren Verlauf ein ziemlich
ausführliches und wenigstens das Gebiet Rumpr-UnGArns betreffend ein
vollkommenes Bild gewinnen konnten. Die meisten Meldungen enthalten
den Tag der Ankunft und des Wegzuges, die Entwickelung des Zuges,
die Grösse der Flüge, ihre Nahrung erwähnend und überhaupt einzelne
oekologische Momente schildernd. Auch erhielten wir sich auf frühere
Invasionen beziehende ergänzende Daten.
Für diese uneigennützige, eifrige und das Interesse der wissen-
schaftlichen Forschungen dienende bereitwillige Unterstützung spreche
ich im Namen des ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES den aufrichtigsten Dank
unseren Beobachtern, Mitarbeitern und der Tagespresse aus.
154 CERVA FRIGYES
A székicsér (Glareola pratincola L.) tojasbol
valö felnevelése.
Irta: Cerva FRIGYES.
2 táblával.
A székicsér, sajnos, már Magyarországon sem oly gyakori, mint
volt 20—30 évvel ezelőtt. Kivált aBudapest közelében lévő területeken,
Urbö, Szunyog és Apaj környékén fogyott meg erősen. Örvendetes
kivételképen ezidén (1927) Ür bő puszta egyik aránylag kis területén mintegy
20 pár fészkelt. A tojásokat azonban, sajnos, a lelkiismeretlen tojásgyüjtők
3 fészek hijján mind kifosztották. Miként e madárfaj száma évről-évre
fogy, úgy fogy e vidék többi fészkelő faja is. Szinte álomnak tetszik,
ha e vidék hajdani madárbőségére gondolok. Egy egészen kicsiny,
alig 5—6 km kerületű területen 30—40 évvel ezelőtt 50—60 párban
költött a ma már teljesen elpusztult tavi cankó (Totanus stagnatilis BECHST.)
A gólyatöcs (Himamtopus candidus Boxy.) akkoriban csaknem közönséges
fészkelő volt. A fehérszárnyú és kormos szerkő (Hydrochelidon leucoptera
Temm. és H. nigra L.) népes telepei megszokott jelenségek voltak. A danka-
sirály (Larus ridibundus L.) ugyan nem volt rendes fészkelő, de nedves
években óriási tömegekben költött ott. Az is megszokott volt, hogy ily
nedves évszakokban mindhárom viziesibe-fajunk (Ortygometra porzana,
parva, pusilla) feltünően nagy számban fészkelt. Még ma sem ritkaság
ott a székilile (Charadrius alexandrinus L.) a nagy goda (Limosa
aegocephala BECHST.) a vöröslábú cankó (Totanus calidris L.) a bibic
( Vanellus capella SCHAEFF.) A különféle récefajok (Anas acuta L., Nyroca
ferruginea Gm., Nyroca ferina L., Anas boschas L., Anas strepera L.,
Spatula clypeata L., Anas guerguedula L.), amelyek ott tömegesen köl-
töttek, ma már nagyon elszórtan mutatkoznak, egyesek teljesen eltüntek.
Ha még megemlítem a közép sárszalonkát (Gallinago gallnaria
O. F. MünL.), a gulipänt (Recurvirostra avosetta L.) a 3 vöcsökfajt (Podiceps
cristatus, nigricollis, nigricans), továbbá ezeket : Sterna hirundo L., Hydro-
chelidon leucopareia Temm., Anser ferus Becust., Botaurus stellaris L..
Ardetta minuta L., Fulica atra L., Galhnula chloropus L., Rallus agua-
tieus L., Crex pratensis Becusr., Perdix cinerea LATH., Coturniz communis
Bonn., Oedienemus scolopax Gm., Otis tarda L., Corvus frugilegus L.,
C. cornx L., Pica rustica Scop., Cerchneis vespertinus L., C. tinnun-
culus L., Falco subbuteo L., Accipiter nisus L., Circus aeruginosus L., C.
cyaneus L., Asio accipitrinus Pauu., Athene noctua Scor., Oriolus galbula L..
Caprimulgus europaeus L., Upupa epops L., Lanius minor Gu., Anthus cam-
A SZEKICSER TOJASBOL VALO FELNEVELESE 185
pestris L., Alauda arvensis L., Galerida cristata L., Acrocephalus streperus
VIEILL., A. arundinaceus L., A. aquaticus Gm., A. schoenobaenus L., Motacilla
flava L., M., alba L., Hirundo rustica L., Delichon urbica L., Emberiza
calandra L., E. citrinella L., E. schoeniclus L., Sylvia communis Latu.,
S. atrieapilla L., S. borin Bop»., Saxicola oenanthe L., Carduelis elegans
STEPH., Acanthis cannabina L., Passer domesticus L., — ezzel megalkottam
az akkor ott fészkelő fajok képét.
Aki ezt a kicsiny, de a maga nemében gyönyörű területet még
teljes virágában láthatta, ma is örömmel gondol reá.
A székicsérre térve, e madár Alföldünk ugarjait és szikes síkságait
kedveli. Mind fészkének építésmódjában, mind helyének megválasztásában
többféle eltérést észleltem. Tojásait gyakran találtam a legelő marha által
tiport kis mélyedésekben; ezek sohasem voltak füvel vagy más szállal
bélelve. Egy esetben, 1902-ben, rovargyüjtés közben, egy répafüldün
5 párból álló kis telepet találtam. A tojások itt kikapart gödröcskékben
voltak, szintén minden alapzat nélkül. A következő évben segédeim egyike
néhány fészket a fiatal takarmány-tengeri közt talált. 1906-ban, amikor
2 angol oologust (DR. Srewarp és WADE E. W.) kisértem gyűjtő útján,
egy kis szikes folton, amely alacsony növényzettel volt borítva (Statice
gmelini Winn és Lepidium crassifolium W. et K.), találtunk néhány fészket
tojással. (A képet 1. Tab. VI.) CHERNEL IstvAn pedig a fehermegyei Dinnyésen
a velencei tó mellett, kizárólag száraz marhalepényen találta e madár
tojásait. Hasonlót észlelt REISER OTMÁR is a Duna melletti Szisztovon.
A fészekalj 3 tojásból áll, soha sem többől, gyakran csak kettőből.
Minthogy a tojások eléggé ismeretesek, csupán egy rendellenesen szinezett
s az ábrán is látható fészekalj leírására szorítkozom: e fészekalj 2 tojá-
sának alapszine egészen világos, a héjfoltok halványszürkések, szinte
gyéren. elszörtak; legfeltünőbb azonban rajtuk az a két nagy, összefolyt,
barnásfekete folt, amely az egyik tojáson a polus felé terjed, a másikon
inkább a középtáját tölti ki (1. VI. tábla). A harmadik tojás normális.
Hosszúságuk 31 mm, szélességük 22 mm. Mindkét fészekalj, amelyet
1900. év június 22-én gyüjtöttem, Ürbőről való és jelenleg a Nemzeti
Múzeumban van. Noha 48 év alatt számos Glareola-tojäs fordult meg
kezemen, soha sem észleltem, hogy nagyon hasonlítanának a székilile
(Charadrius alexandrinus L.) tojäsaihoz.
Az évek során gyakran volt alkalmam a székicsért közvetlenül tojis-
bol felnevelni. Minthogy eközben több oly jelenséget észleltem, amelyet a
szakirodalom még nem emlitett meg, lehetö rövidseggel közreadom ezeket.
Az e celra gyüjtött tojäsokat mind geppel keltettem ki. Egeszen
friss tojások, amelyeket tehát a felváltva ülő szülők még nem kotoltak, a
fiókák kibuvasaig 17—18 napig voltak a gépben. Természetesen nem volt
mindig módomban friss tojást szerezni, tehát gyakran hoztam kotoltakat
186 CERVA FRIGYES
is, amelyeket, ha több napos kiränduläson voltam, melegitö-palackkal
óvtam a kihülestöl. E módszer mindig pompásan bevált. Ezidén azután
egy kezdetleges, de nagyon célszerű melegítő-készüléket szerkesztettem :
horganybádogból készült, 30 cm hosszú és 17 cm átmérőjű kettős csőből
áll. A két cső köze forró vízzel van töltve s a tojások a belsőben gon-
dosan vannak elrendezve; este vízzel megtöltve s valamilyen szövet-
félével burkolva, másnap reggelig eléggé melegen tartja a tojásokat. Volt
azonban egy esetem, amidőn az erősen kotolt tojásokban bárminemű
melegítő-készülék nélkül is, legalább részben, életben maradtak az embriók.
1919-ben egy Szarvas-ról érkező barátom elmondta, hogy ugar-
ban maradt földjei egyikén néhány székiesér szálldos, viselkedésük fészke-
lésre vall, de tojásaikat nem sikerült megtalálnia. Magam akadályozva
lévén, egyik ápolónkat küldtem ki, aki ügyes fészekkutató. Talált is 3
fészket, 9 tojással. Ezeket kiszedve, másnap hazakészült, de a vonat-
közlekedés akkori zavarai miatt csak 56 órás késéssel érkezhetett meg.
A tojások melegítés nélkül, egyszerűen dobozba rakva utaztak, s csak
ezután kerülhettek a keltetőgépbe. Mint a kibúvásból látszott, különböző
fokban voltak kotolva. A hosszú kotläsi szünet ellenére is 5 fióka bujt
ki a 9 tojásból.
A mesterséges nevelésnek, amelyben feleségem kiválóan segédkezik,
ez a módja: A kikelt fiókák mindaddig a gépben maradnak, amíg teljesen
meg nem száradtak. Ezután egy 43 cm magas, 50 em hosszú és 38 cm
széles terráriumba kerülnek. Ennek tetején, a középtájon 110 voltos
villanykörte van, asbesttel burkolva; a burkolat a fényt visszatartja, tehát
a madarak éjjeli álma nincs megzavarva. A terráriumot ezenkivül sodrony-
fonat takarja, amelyre szövet vagy könnyű vánkos kerül; a kivánatos
20—24 C. fokos hőmérséklet a vankos leemelésével vagy félretolásával
könnyen szabályozható. A fenéken kis kéregpapirból, vagy szivardoboz-
ból készült katulya van 15—18 cm-es méretben; ez a fiókák halotanyaja,
amelyben nappali pihenőjüketis tartják. Mulatságos látvány, amikor 6— 8 kis
székicsér van a katulyaban, egymáson keresztüllepve és mindaddig tola-
kodva, amíg csak valamennyi kényelmes helyet nem talált. Még mulat-
ságosabb, ha véletlenül más fajok pelyheseivel — Ortygometra, Charadrius,
Recurvirostra, Himantopus stb. — vannak együtt, s e vegyes társaság
tódul a katulyához és keresi a helyét.
Mihelyt a gyengéd állatocskák a tolakodás és apró civakodás árán
mind helyhez jutottak, oly szorosan tapadnak egymáshoz, hogy egyetlen
pehelykupacnak látszanak.
A székicsérek felnevelése eleinte kisebb nehézségekkel jár, amennyi-
ben az első 3—4 napon tömni kell őket, friss hangyabäbbal. Később
apróra vagdalt lisztférget is kapnak. 4—5 napos korukban már leveszik
a tompahegyű csipeszről a táplálék-csomócskákat, mohón kapkodva utánuk.
AQUILA TOM. XXXIV/XXXV. 1927/28. TAB. VI.
Szekicscr rendes szinezetü fészekalja. Szekieser rendellenes szinezetü feszekalja.
Normal gefärbtes Gelege von Abnormal gefärbtes Gelege von
Glareola pratincola. Glareola pratincola.
Székicsér fészek 1906, V. 22. Apaj.
Nest von Glareola pratincola 22. V. 1906. Apaj.
TL
jet
te
Los :
: L
Mere
AQUILA TOM. XXXIV/XXXV. 1927/28. TAB. VII.
Székicsér fiókák 5 napos korukban.
5 Tage alte Junge von Glareola pratincola.
Székicsér fiókák 22 napos korukban.
22 Tage alte Junge von Glareola pratincola.
Székicsér fiókák 33 napos korukban.
33 Tage alte Junge von Glareola pratincola.
A SZEKICSER TOJASBOL VALO FELNEVELESE 187
10—12 napos korukban mar nyert ügyünk van; ekkor mar a terrarium
fenekéről is felszedik az ételt. Meg jobban szeretnek lapos tenyerröl enni,
még 5—6 hetes, tehát önálló korukban is. Ez a kényeztetés eredménye !
Megerősíthetem, hogy a székicsérek nagyevők. Óriási tömegeit költik
el a hangyabábnak és lisztférgeknek is. Utóbbiakat különösen kedvelik.
Ezekből 6—8 fióka 60—80 darabot kap minden étkezésnél, tehát naponta
5—6-szor. A sáskákat is nagyon szivesen fogyasztják. Chitintartalmú
eledel különben is fontos szükségletük, amennyiben nem csak tápláló,
hanem — mint minden madärbarät tudja — a növekedést is előmozdítja. Ily
élelem nyujtásakor mindig egy kis, bár ártatlan civakodás tör ki közöttük.
Mihelyt jóllaktak, rejtekükbe vonulnak pihenőre. Ilyenkor nyugton kell
őket hagynunk, mert a legkisebb mozdulat, sőt már a terráriumhoz való
közeledés is zavarólag hat a kis társaságra. Rögtön hallatják éles hangjukat,
kiugrálnak a katulyából, ide-oda szaladgálnak és újabb élelemért koldulnak.
Ez az éles pirregő hang, amely semmi más madáréhoz — nézetem
szerint a Sternákéhoz sem hasonlítható, mind a fiatalok, mind a fel-
nőttek sajátja. Még az öregen befogottak is minden alkalommal, de kivált
élelmük benyujtásakor hallatják e jellemző hangot.
Növekedésük gyors; testük mar 6 napos korukban eléri a 13 cm-es,
csőrük az 5 mm-es hosszúságot. 22 napos korukban teljes hosszuk 17 cm,
farkuk 4°5 cm., csőrük 6 mm, szärnyterpeszük 44 cm. [y korban kissé
kereszteződnek a szárnyaik, de a farkon nem érnek túl, 28 napos koruk-
ban hosszuk a csőrtövétől nézve 20 cm, csőrük 9 mm, szárnyterpeszük
48 cm; szárnyuk hegye ugyan már mintegy 5 mm-nyire nyúlik túl a
farkukon, de alig észrevehetőleg kereszteződik. A még ebben a korban
nem villás farkon a már meglehetősen hosszú felső fedőtollak tisztafehérek,
a farok csúcsai feketebarnák, az alsó szárnyfedők rozsdavörösek, a hasi-
oldal fehér, a láb halványvöröses, ólomszürke futtatással, a karom fekete.
Október végén — mintegy 10 hetes korban — a torokszalag már lát-
ható ugyan, de még hézagos. A fej és hát tollazata fokozatosan szürkü!.
Eltekintve a csőr tövének fekete vonalától, amely tudvalevőleg a
hímet jellemzi és csak 2 éves esetleg 3 éves korban jelentkezik, megállapít-
hatjuk, hogy a székicsér március végén, április elején, mintegy 9’ hónapos
korában, teljesen kifejlődött és ki is szineződött. A fejlődés végső fázisa,
amely e madár pompáját betetőzi, a szájzugok cinnóbervörös szinezete. Ez
a legtöbb esetben április elején, néha 1—2 héttel előbb is jelentkezik.
Összel a cinóbervörös szájzug-szinezet valamint a torokszalag is eltünik
és csak tavasszal (február-márciusban) jelenik meg újból. A korábban
kiszineződő példányok minden jel szerint hímek. Legjobban észlelhető ez,
ha 6— 8 egykorú székicsért szemlélhetünk egyszerre, fejlődésük menetét is
gondosan megfigyelve. A hímek nemcsak élénkebb szinezetűek, hanem
viselkedésük is öntudatosabb és fejük tartása is büszkébb.
188 CERVA FRIGYES
A szökieser nagyon alkalmas a fogsägbantartäsra. Jól megfér a leg-
különbözöbb madärfajokkal, a legkisebb támadó kedvet sem ärulva el.
Társas volierünkben, ahol állandóan 8—10 székicsér van, nagy godak,
pajzsos cankök, vöröslábú camkök, bibicek, apró wöcskök, fehérszarnyi és
kormos szerkök, ugartyukok, pocgémek, bübosbankak, aranymalinkok, gyakran
gyurgyalagok is vannak. Valamennyivel a legjobb egyetértésben élnek.
Mindeddig csak fiökäböl felnevelt madarakról szóltam; de öregen
befogottak is hamar megszoknak, azonnal elfogadják a táplálékot, csak-
hamar megszelidülnek és megismerik ápolójukat. Különösen a lisztférges
fazékkal ismerkednek meg hamar. Mihelyt ezt már messziről észreveszik,
seregbe csoportosulnak, egészen közelre jönnek és türelmetlenségüket
hangos kiáltással nyilvánítják. Ösztöl kezdve, amikor már friss hangyabáb
nem kapható, a szokásos lágyételkeveréket kapják, amelyre hamar rászok-
nak, de a lisztféregnek természetszerüleg nem szabad hiányoznia. Társas
volierünkben sekély vízmedence van, mert gyakran keresik fel a vízet is,
amelybe azonban csak sarokizületükig gázolnak bele. Tulajdonképeni
fürdésről nem lehet szó, ilyet magam nem észleltem sohasem; ápoló-
nőim sem látták.
Kellő ápolással 6—8 évig tarthatók fogságban. Pótlólag megjegyzem
végül, hogy ezidén több madárnál lépett fel részleges vagy teljes melaniz-
mus, mégpedig a szalakótán (Coracias garrulus L.) és csicsörkén (Serinus
canarius hortulanus Koch) kivül a székicsérnél is.
Végül nem akarom említés nélkül hagyni, hogy DR. PRIEMEL úrnak,
a Frankfurt a. M.-i állatkert igazgatójának irásbeli közlése szerint egy,
a budapesti állatkerttől beszerzett székicsér-pár költéshez látott s két
tojásból egy fiókát felnevelt.
Ugyanez nálunk is megtörtént, azzal a különbséggel, hogy én a
tojásokat — nehogy azokat valami baj érje — elvettem és költőgépben
költtettem ki. Ezek közül itt is csak egy fióka kelt ki.
Die Brachschwalbe (Glareola pratincola L.)
und ihre Aufzucht aus dem Ei.
Von FRIEDRICH CERVA.
Mit 2 Tafeln.
Dass unsere Brachschwalbe auch in Ungarn nicht mehr so häufig
auftritt, als noch vor 20—30 Jahren, ist leider eine bekannte Tatsache.
Besonders ist sie auf den nahe der Hauptstadt Budapest gelegenen
Gebieten, Urbé, Szunyog, Apaj, sehr in Abnahme begriffen. Eine
erfreuliche Ausnahme habe ich im Jahre 1927 auf der Puszta Ürbö
DIE BRACHSCHWALBE UND IHRE AUFZUCHT AUS DEM EI. 189
beobachtet, wo auf einem ziemlich kleinen Raum etwa 20 Paare brüteten.
leider wurden die Eier von gewissenlosen Eiersammlern bis auf 3 Nester
geplündert. So wie ihre Zahl von Jahr zu Jahr schwindet, so schwinden
auch die übrigen Brutvögel dieser Gegend. Es dünkt mir oft wie ein
Traum, wenn ich zurückdenke, welcher Vogelreichtum diese Gegend vor
30—40 Jahren belebte. Auf einem ganz kleinen, kaum 5—6 Km um-
fassenden Raum brüteten von 50—60 Paare des heute schon gänzlich
verschwundenen Teichwasserläufers (Totanus stagnatilis BECHST.) Der
Stelzenläufer (Himantopus candidus Bonn.) war zu jener Zeit ein
fast gemeiner Brutvogel. Umfangreiche Brutkolonien der . Weissflüge-
ligen und Trauerseeschwalbe (Hydrochelidon leucoptera Tem. et nigra
L.) zählten zu den gewöhnlichen Erscheinungen. Die Lachmöwe (Larus
ridibundus L.) war zwar kein regelmässiger Brutvogel, in wasserreichen
Jahren aber brütete sie dort in kolossalen Mengen. Dass bei solchen
nassen Jahreszeiten alle 3 Arten Sumpfhühnchen (Ortygometra porzana,
parva et pusilla) in auffallender Zahl dort brüteten, ist nur zu gut bekannt.
Seeregenpfeifer (Charadrius alexandrinus L.), Schwarzschwänzige Ufer-
schnepfe (Limosa aegocephala Brcust.), Rotschenkel (Totanus calidris L.),
viebitz (Vanellus capella SCHAFFF.). zählen auch heute noch zu keinen
Seltenheiten. Die verschiedenen Entenarten, als Anas acuta L., Nyroca
ferruginea, Gm., Nyroca ferina L., Anas boschas L., Anas strepera L.,
Spatula elypeata L., Anas querquedula L., welche dort häufig brüteten,
erscheinen heute nur mehr sporadisch, einzelne blieben fast gänzlich aus.
Wennich noch die gemeine Sumpfschnepfe (Gallinago gallinaria O. F. MÜLL.),
Sübelschnäbler (Recurvirostra avosetta L.), 3 Arten Steissfüsse (Podiceps
nigrieollis, nigricans et cristatus) Sterna hirundo L., Hydrochelidon leuco-
pareia TEM., Anser ferus Becusr., Botaurus stellaris L., Ardetta minuta L.,
Fulica atra L., Gallinula chloropus L., Rallus aquaticus L., Crex pratensis
Becust., Perdix cinerea Lara, Coturnix communis Bonn., Oedienemus
scolopar Gm., Otis tarda L., Corvus frugilegus L., O. cornix L., Pica rustica
Scop., Cerchneis vespertinus L., C. tinnunculus L., Falco subbuteo L.,
Accipiter nisus L., Circus aeruginosus L., O. cyaneus L., Asio accipitrinus
Pann., Athene noctua Scor., Oriolus galbula L., Caprimulgus europaeus
L, Upupa epops L., Lanius minor Gm., Anthus campestris L., Alauda
arvensis L., Galerida cristata L., Acrocephalus streperus VIEILL., A.
arundinaceus L., A. aquaticus Gm., A. schoenobaenus L., Motacilla flava
L., M. alba L,, Hirundo rustica L., Delichon urbiea L., Emberiza calandra
L., Emberiza citrinella L., E. schoeniclus L., Sylvia communis LATH..,
5. atricapila L., S. borin Bonp., Saxicola oenanthe L., Carduelis elegans
STEPH., Acanthis cannabina L., Passer domesticus L. erwähne, so habe
ich damit ein Bild der dort brütenden Vögel entworfen.
Ein wohltuendes Gefühl bemächtigt sich desjenigen, der dieses
190 FRIEDRICH CERVA
kleine, in seiner Art aber reizende Stück Land noch in seiner vollen
Blüte kannte.
Der Lieblingsaufenthaltsort der Brachschwalbe sind Brachfelder und
sodahaltige Flächen unserer Tiefebene. Sowohl in Nestbau, als auch in der
Wahl ihrer Nistplätze habe ich verschiedene abweichende Eigenheiten
beobachtet. Oft fand ich die Eier in kleinen Vertiefungen, welche von
den Hufen der Viehherden ausgetreten waren; diese Vertiefungen waren
nie mit Gras, oder sonstigen Halmen ausgelegt. Einmal, es war im Jahre
1902, fand ich beim Sammeln von Insekten auf einem Rübenacker eine
kleine aus 5 Paaren bestehende Kolonie. Hier lagen die Eier in aus-
gescharrten Grübchen, ebenfalls ohne Unterlage. Das nächstfolgende Jahr
fand einer meiner Helfer einige Nester in einem Maisfeld, wo der Mais
noch jung und nicht gehauen wurde. Im Jahre 1906, als ich 2 engl.
Oologen (Dr. SrewarD und E. W. Wane) auf ihren Sammelexcursionen
begleitete, fanden wir auf einer kleinen salzigen Stelle, welche mit niederen
Pflanzenwuchs: Statice Gmelini WiLp und Lepidium crassifolium W. et K.
besetzt war, einige Nester mit Eiern (Abbild. Taf. VI.) STEFAN v.
CHERNEL fand sogar einmal in Dinnyés (Kom. Fejer) m der Nähe
des Velencer Sees ausschliesslich auf Kuhfladen ihre Eier. Regirungsrat
Reiser ebenso an der Donau bei Swistow.
Das vollständige Gelege besteht aus 3 Eiern, nie darüber, wohl
öfters auch nur zwei. Indem die Eier der Brachschwalbe zur Genüge bekannt
sind, will ich mich nur auf die Beschreibung eines abnorm gezeichneten
Geleges, dessen Abbildung auf Taf. I. auch sichtbar ist, beschränken.
Zwei Eier dieses Geleges haben einen ganz lichten Untergrund, die
Schalenflecke sind blassgraulich, fast sparsam zerstreut ; die auffallendste
Zeichnung aber, welche den zwei Eiern einen abnormalen Charakter
verleiht, sind zwei grosse, zusammengeflossene, braunschwarze Flecke,
welche sich bei einem Ei gegen den einen Pol erstrecken, beim zweiten
aber mehr die Mitte des Eies ausfüllen (Taf. VI.). Das dritte Ei hat eine
normale Zeichnung. Ihre Länge beträgt 31 mm, die Breite 22 mm. Beide
(Gelege, welche ich den 22. Juni 1900 gesammelt habe, stammen aus
Urbö. Gegenwärt'g befinden sich dieselben im Ung. National-Museum.
Obwohl während eines Zeitraumes von 48 Jahren viele Glareola-Eier
durch meine Hände gingen, habe ich nie gefunden, dass sie eine grosse
Aehnlichkeit mit den Eiern von Charadrius alexandrinus hätten.
Im Laufe der Jahre hatte ich öfters Gelegenheit Brachschwalben direkt
aus den Eiern zu ziehen. Da ich bei der Aufzucht so manche Momente
beobachtet habe, welche die Fachliteratur nicht erwähnt, so will ich
dieselben so kurz als möglich bekanntgeben. Die Eier, welche ich zu
diesem Zwecke sammelte, wurden alle mittels Brutapparat ausgebrütet.
Ganz frische Eier, d. h. solche, welche von den Eltern (ich sage Eltern,
DIE BRACHSCHWALBE UND IHRE AUFZUCHT AUS DEM EI. 191
da beide Gatten abwechselnd brüten) noch nicht bebrütet wurden, brauchen
im Brutapparat 17—18 Tage bis zum Ausschlupfen der Jungen. Selbst-
verständlich hatte ich nicht immer Gelegenheit frische Eier zu beschaffen,
daher nahm ich oft auch bebrütete mit, welche ich dann, falls meine
Excursion mehrere Tage währte, mittels Wärmeflasche vor dem Aus-
kühlen schützte, welche Methode sich jedesmal vorzüglich bewährte.
Dieses Jahr construirte ich einen ganz primitiven, dabei aber praktischen
Wärmeapparat, welcher aus einer aus Zinnblech verfertigten Doppelröhre
besteht, von 30 cm Länge und 17 cm Durchmesser, der Hohlraum dieser
Doppelröhre wird mit heissem Wasser gefüllt und die Kier in das Innere
behutsam geschlichtet; wird dieser Apparat abends mit Wasser angefüllt
und mit einem dickeren Tuch, oder in Ermangelung eines solchen mit
einem Kleidungsstück eingehüllt, hält er die Eier bis zum nächsten
Morgen genügend warm. Nun will ich aber einen Fall erzählen, in welchem
die Eier, bei einem vorgeschrittenem Bebrütungs-Stadium, auch ohne
Wärmeapparat oder Flasche die Lebenskraft der Embryonen, wenn auch
nur teilweise, behielten. Im Jahre 1919 kam aus Szarvas (Kom. Bekes)
ein Freund zum Besuch und erzählte mir, dass auf einem seiner Aecker,
welcher zu dieser Zeit brach lag, einige Brachschwalben herumfligen und
laut Betragen der Vögel zu urteilen, wahrscheinlich auch Eier haben.
welche er aber nicht finden konnte. Da ich verhindert war selbst nach
dem angeblichen Brutplatz zu gehen, schickte ich einen meiner Wärter,
welcher gleichzeitig ein geübter Nestsucher ist, dorthin. Der Mann fand
auch richtig 3 Nester mit Eiern, welche er, 9 Stück an der Zahl, auch
ausnahm und den nächsten Tag die Rückreise antreten wollte. Da aber
die Eisenbahnzüge zu jener Zeit unregelmässig verkehrten, war er gezwungen
den nächsten Zug des darauf folgenden Tages abzuwarten, was eine
Verzögerung von 56 Stunden ergab. Da mein Mann auf jene Erwärmungs-
Methode nicht eingerichtet war, blieben die Kier bis zu seiner Rückkehr
ohne jeglicher Wärme in einer Schachtel liegen und wurden erst dann
in die Brutmaschine gelegt. Die Eier befanden sich, wie es sich beim Aus-
schlüpfen herausstellte, in verschiedenen Entwickelungsstadien Trotz dieser
langen Unterbrechung fielen aus den 9 Eiern fünf Junge in verschiedenen
Zeiträumen aus.
Die künstliche Aufzucht, bei welcher mir meine Frau sehr hilfreich
zur Seite steht, geschieht auf folgende Weise. Sobald die Jungen aus den
Eiern schlüpfen, bleiben sie einige Stunden, bis sie ganz trocken sind, im
Brutapparat. Nach gänzlichem Abtrocknen werden sie in einem Terrarium
von 43 em Höhe, 50 em Länge und 38 cm Tiefe untergebracht. Diese
Grössenverhältnisse der Terrarien wurden nicht speciell für diese Zwecke
angefertigt, wir hatten sie zufällig vorrätig, ob solche dann um einige em
grösser oder kleiner sind, übt auf die Aufzucht keinen Einfluss aus. In der
neo at
‘ Ù
192 La FRIEDEAGH CR VA st
Mitte des Terrariums ist oben eine elektrische Lampe (110 Volt) angebracht,
welche mit Asbest umhüllt ist, diese Umhüllung verdunkelt den Raum des
Terrariums und stört bei Nacht nicht den Schlaf. Ausserdem ist das
Terrarium mit einem Drahtgeflecht zugedeckt, auf welchem noch ein Tuch,
oder ein leichtes Polster ruht, wodurch sich die Temperatur, welche
zwischen 20—24 Gr. C. schwanken soll, durch Abheben oder zur Seite
schieben des Polsters, leicht regulieren lässt. Am Boden befindet sich
eine Schachtel aus Pappe, oder aus einen Cigarren-Kistchen | verfertigt
von 15—18 em im Umfang. Dieses Schächtelchen ist die Schlafherberge
der Jungen, in welcher sie nicht nur die Nacht schlafend zubringen, son-
dern auch bei Tag Siesta halten. Es ist recht possierlich anzusehen, wenn
sich 6—8 kleine Brachschwalben in der Schachtel befinden, wie eins auf
dem anderen herumsteigt, herumtritt und sie sich solange drängen, bis
ein jedes sein behagliches Plätzchen gefunden hat. Noch unterhaltlicher
ist der Anblick, wenn zufällig auch andere Arten von Dunenjungen z. B.
von Ortygometra, Charadrius, Recurvirostra, Himantopus, etc. mit ihnen
vereinigt wurden und wenn dann dieses Gemisch der Schachtel zuströmt
und Unterkunft sucht.
Sobald die zarten Dingerchen alle Platz finden, was, wie ich früher
erwähnt habe, durch Drängen und kleine Balgereien erzielt wird, dann
schmiegen sie sich eins an das andere so fest an, dass man nur einen
Klumpen Dunen zu sehen bekommt.
Die Aufzucht der Brachschwalben macht anfänglich hie und da auch
kleine Schwierigkeiten, da sie die ersten 3—4 Tage gestopft werden müs-
sen, was mit frischen Ameisenpuppen (fälschlich Eier) geschieht. Später
bekommen sie auch klein geschnittene Mehlwiirmer. Im Alter von 4—5
Tagen nehmen sie das Futter schon von der Pincette weg und zw. nicht
etwa einzelne Puppen, sondern kleine Klümpchen, wie man sie mit einer
stumpfspitzigen Pincette auflast. Da schnappen sie wie toll nach den
Kliimpchen Puppen, bis auch die letzte verschlungen ist. Im Alter von
10—12 Tagen ist das Spiel gewonnen! Da nehmen sie das Futter schon
vom Boden des Terrariums auf. Noch lieber ist es ihnen, dasselbe aus
der lachen Hand entgegen zunehmen. Diese Fütterung ist ihnen auch dann
noch willkommen, wenn sie schon ein 5—6 wöchentliches Alter erreicht
haben und selbstständig sind. Es ist weiter nichts als eine Verwöhnung!
Dass die Brachschwalbe ein starker Fresser ist, kann ich mit gutem
Gewissen bestätigen. Sie verspeisen eine ungeheure Menge Ameisenpuppen
und auch Mehlwürmer. Letztere schmecken ihnen besonders gut. Von
diesen bekommen sie, sobald 6—8 Junge beisammen sind, 60—80 Stück
zu jeder Mahlzeit, welche täglich 5—6 mal wiederholt wird. Auch Heu-
schrecken fressen sie gerne. Chitinhaltige Nahrung ist für sie überhaupt
ein dringendes Bedürfnis. Sie ist nicht nur nahrhaft, was jeder Vogellieb-
——
DIE BRACHSCHWALBE UND IHRE AUFZUCHT AUS DEM EI 193
haber weiss, sondern fördert auch das Wachstum. Bei Verabreichung die-
ser Kost entsteht immer eine kleine Balgerei, welche stets harmlos ver-
läuft. Einer schreit besser als der andere. Sobald sie gesättigt sind, suchen
sie ihre Herberge auf, um Ruhepause zu halten. Dann muss man sie
unbehelligt lassen, denn die leiseste Bewegung, das Nähern zum Terrarium,
wirkt schon störend auf die kleine Gesellschaft. Sofort lassen sie ihre
schrillende Stimme hören, hüpfen aus der Schachtel, laufen hin und her
und betteln neuerdings um Futter.
Diese schrillenden Töne, welche man mit einer anderen Vogelstimme
kaum vergleichen kann — meiner Ansicht nach auch nicht mit Seeschwalben —
ist sowohl jungen, als auch erwachsenen Vögeln eigen. Selbst alt Einge-
fangene lassen bei jeder Veranlassung, besonders aber bei Verabreichung
ihrer Nahruug, diese charakteristische Stimme hören.
Das Wachstum geht rasch von Statten. Schon in 6 tägigen Alter
erreichen sie eine Körperlänge von 13 cm und eine Schnabellänge von
5 mm. Im Alter von 22 Tagen ist die ganze Länge 17 cm, die des
Schwanzes #5 cm und des Schnabels 6 mm, bei einer Flügelbreite von
44 cm. In diesem Alter kreuzen sich die Flügel etwas, überragen den
Schwanz aber nicht. Im 4 wöchentliches Alter erreicht die Körperlänge von
der Basis des Schnabels bis zum Schwanzende 20 em, Schnabel 9 mm,
Flügelbreite 48 cm. Die Flügelenden ragen zwar etwa 5 mm über die
Schwanzlänge hinaus, kreuzen sich aber kaum merklich. Beim Schwanz,
welcher in diesem Alter noch nicht gabelförmig ausgebildet ist. sind die
jetzt schon so ziemlich langen oberen Schwanzdeckfedern reinweiss, die
Schwanzspitzen von oben gesehen schwarzbraun, die unteren Flügeldeck-
federn rostrot, der untere Teil des Körpers weiss, die Füsse blassrötlich
ins Bleigraue spielend und die Kralle schwarz. Ende Oktober, im etwa
10 wöchentliches Alter ist das Kehlbändehen zwar schon sichtbar, zeigt aber
noch abgeseizte Zwischenräume. Das Gefieder des Kopfes und Rückens
wird allmählig grau.
Abgesehen von dem schwarzen Strich an der unteren Schnabelwurzel,
welcher bekanntlich das Mänchen kennzeichnet und erst im zwei, eventuell
dreijahrigem Alter zum Vorschein kommt, kann man sagen, dass Ende März.
Anfang April im etwa 9% monatlichen Alter die Brachschwalbe gänzlich
erwachsen und auch das Gefieder ausgefärbt ist. Die letzte Entwickelungs-
phase, durch welche der Vogel seine Pracht vollendet, ist die zinnober-
rote Färbung der Mundwinkel, welche in den meisten Fällen Anfang April,
manchmal auch 1—2 Wochen früher sichtbar wird. Die zinnoberroten
Mundwinkel und auch das Kehlbändchen verschwinden im Herbst und
kommen erst in dem Frühjahr (Feber—März) neuerdings zum Vorschein.
Solche Individuen, welche früher verfärbt sind, gehören allem Anschein
nach dem männlichen Geschlecht an. Die besten Vergleiche kann man dies-
Aguila 13
194 FRIEDRICH CERVA
bezüglich anstellen, wenn man 6—8 Brachschwalben gleichen Alters vor
sich sieht, d. h. dieselben auch in ihrem fortschreitenden Wachstum genau
beobachtet. Das Gefieder des Männchens besitzt nicht nur eine lebhaftere
Färbung, sondern auch sein Betragen ist selbstbewusster und auch die
Haltung des Kopfes bezeugt einen gewissen Stolz.
Die Brachschwalbe ist für die Gefangenschaft wie geschaffen. Sie
verträgt sich mit den verschiedensten Vogelarten, ohne dass sie auch nur
die geringste Angriffslust verraten würde.
In unserer Gesellschaftsvoliere, wo sich stets 8—10 Brachschwalben
befinden, sind auch Limosen, Kampfhähne, Rotschenkel, Kiebitze, kleine
Steissfüsse, Weiss- und grauflügelige Seeschwalben, Triels, Zwergrohrdom-
meln, Wiedehopfe, Pirole, oft auch Bienenfresser untergebracht. Mit allen
leben sie in bestem Einvernehmen.
Bis jetzt habe ich nur von jung aufgezogenen Vögel gesprochen; aber
auch alt eingefangene gewöhnen sich bald an die Gefangenschaft, gehen
sofort ans Futter, legen ihre Scheu recht bald ab und lernen ihren Pfleger
bald kennen. Besonders schnell werden sie mit den Mehlwurmtopf bekannt.
Sobald sie diesen von weitem erblicken, vereinigen sie sich zu einer
Schar, kommen ganz nahe heran und geben ihrer Ungeduld durch lautes
Schreien kund. Bei Eintritt des Herbstes, wenn frische Ameisenpuppen
nicht mehr zu haben sind, wird ihnen das übliche Weichfutter gereicht, an
welches sie sich bald gewöhnen. Mehlwürmer dürfen selbstverständlich
nicht ausbleiben. Unsere Gesellschaftsvoliere hat ein seichtes Bassin, da
sie auch oft das Wasser aufsuchen, jedoch nur bis zur Ferse hineinwaten.
Von einem eigentlichen Baden kann jedoch keine Rede sein, wenigstens
habe weder ich, noch meine Wärterinnen jemals dies beobachtet.
Bei guter Pflege halten sie in Gefangenschaft 6—8 Jahre aus.
Als Nachtrag möchte ich noch erwähnen, dass heuer bei mehreren
Vögel teilweiser, als auch totaler Melanismus auftrat, u. zw. bei Coracias
garrulus L., Serinus canarius hortulanus Koch und auch bei Glareola
pratincola L.
Zum Schluss möchte ich es nicht unerwähnt lassen, das mir Herr
Dr. PRIEMEL, Director am Zoolog. Garten in Frankfurt a. M. brieflich
mitteilte, dass ein vom Budaposter Zoolog. Garten bezogenes Brachschwal-
ben-Paar zur Brut schritt, und von 2 Eiern ein Junges grosszog.
Derselbe Fall hat sich auch bei uns zugetragen, mit dem Unter-
schied, dass ich die Eier, um sie vor eventuellem Schaden zu schützen
wegnahm und im Brutapparat ausbrütten liess, von welchen auch nur
eine junge Brachschwalbe schlüpfte.
A SARLOSFECSKE MEGTELEPEDESE BUDAPESTEN 19
or
A sarlosfecske (Cypselus apus L.)
megtelepedese Budapesten.
Irta: Dr. DORNING HENRIK.
Noha már 30 éve figyelem Budapest madárvilágát, 1916-ig soha
sem észleltem, hogy a sarlósfecske a költési idő alatt itt tartózkodott volna.
Csupán átvonulókat láttam.
1916. június 5-én 3 drb. sarlósfecskét pillantottam meg a Műegyetem-
nek a holt Dunaágra néző oldala mögött. Ettől kezdve naponta láttam őket
Budának ezen a részén. A közeli magas tűzfalak körül röpködtek, különösen
a Kende-utca táján. Számukat jülius elején 10—12-re becsültem. Kétségtelen-
nek vettem, hogy itt költenek. Ezért már a , Természettudományi Közlöny"
1916. évi júliusi füzetében (48. kötet 471—472. o.) beszámoltam a madár
megjelenéséről, a feszkel6hely felkereséséhez az olvasók támogatását kérve.
Ennek eredményeképen dr. Kovárs JAnos tanár azt közölte, hogy a sarlós-
fecskék az I. ker. Mozdony-u. egyik magas házának tűzfalában fészkeltek.
Későn kapván az értesitést, csak 1917-ben kezdhettem meg a meg-
figyelést a Mozdony- (ma Fery Oszkár-) utcában. Az elsőket már május
2-án láttam a Műegyetem mögött. A Mozdony-utcában azonban csak május
10-én pillantottam meg őket, hamarosan megállapítva, hogy az emlitett
épületnek a Hantos-utca felé néző tűzfalában, a negyedik emelet magas-
ságában, 2 négyzetes falirést foglaltak el, amelyek átmérője kb. har-
madfél ujjnyi. Itt az egész költési idő alatt ki s be jártak, de a
Műegyetem táján is láthatók voltak, ahol VII. 31-én 12—15 darabot is
megszámláltam. Az utolsó aug. 2-án mutatkozott.
Ezzel véglegesen megällapithattam, hogy a sarlösfecske Budán, a
Gellérthegy déli- és délnyugati lejtője mellett megtelepült. Ezeknek az ész-
leleteimnek egyrészét már 1917-ben közöltem a Természettud. Közlönyben.
(„A sarlósfecskéről és budapesti fészkeléséről" 49. kötet 441—442. o.)
1918-tól 1928-ig évről-évre sikerült megállapítanom, hogy a sarlós-
fecskék május hó első felében mindig megérkeztek a megjelölt városrészbe,
állandóan láthatók voltak az egész költési időszak alatt és július legvégén
vagy augusztus első napjaiban tüntek el. Az utóbbi 11 évben a következő
napokon láttam az elsőket: 1918. V. 15., 1919. V. 17., 1920. V. 8., 1921.
DE 922 NV. 0. 1923. V. 1., 1924: V..7., 1926. V.8.,1926. V. 8., 1927.
V. 2., 1928. IV. 30. Evek öta nem lättam azonban, hogy az 1917-ben lakott
tűzfal valamelyik hezagäba bebujtak volna. A városnak ebben a részében
nagyon sok a csupasz tűzfal s igy igen nehéz megállapitani, melyikben
13*
196 DR. DORNING HENRIK
találtak alkalmasabb teglareseket s ezért hová tették at a tanyäjukat.
1926-ban a Kende-utca egyik tűzfalában fedeztem fel egy pár fészkelő
helyét. Ugy tetszik, elszórtan fészkelnek itt az alkalmas téglarésekben,
de egészben véve nem nagyon szaporodtak el. A város egyéb részén is
csak ritkán mutatkoznak.
Felmerül ezekután a kérdés, egészen új megtelepedés-e a budapesti
vagy pedig csak visszatérése a sarlósfecskéknek? Lehetséges volna ugyanis,
hogy itteni régebbi telepük kipusztult s azért hiányoztak számos éven át.
A magyar madártani irodalomból egyetlen oly adatot sem ismerek, amely
szerint a madár Budapesten régebben költött volna. FRIVALDSZKY JÁNOS
ugyan megemliti , Aves Hungariae" c. művében, hogy a Magyar Nemzeti
Múzeumban 3 sarlösfeeske van, amely (állitólag) Budapestről származik,
ezek körül azonban 2 májusban és 1 júniusban lövetett, ami valószinüvé
teszi, hogy vagy átvonulók, vagy a kedvezőtlen időjárástól elbágyadt kóborlók
voltak. Ugyancsak Frıvanpszky mondja, mint egy más kiadvány munka-
társa (Dr. MarGé Tivapar: „Budapest és környéke állattani tekintetben“
1879.), hogy a sarlósfecskét „Budapest környékén többször észlelték." Ha
tudomása lett volna itteni fészkeléséről, bizonyára nem ezt irta volna.
Az elmondottak szerint valószinü, hogy a sarlósfecske nem fészkelt
Budapesten az utóbbi évtizedekben, söt a mult században sem. Megtele-
pedését tehát újnak, vagy legalább viszonylagosan újnak kell tekintenünk.
További kérdés, miért nem fészkelt eddig Budapesten, jóllehet a
68" északi szélességtől kezdve le a Közép-tengerig egész Európát lakja,
s keleten és nyugaton, hegyes, dombos és lapos vidéken, szárazabb és
nedvesebb éghajlat alatt egvaránt előfordul. Nem tarthatom akadálynak,
hogy Budapesten a június vége és július eleje száraz szokott lenni, mert
a sarlósfecskének sokkalta többet árt a nagy lehülés és a tartós esőzés.
Távolmaradásának okát én inkább abban keresem, amit Naumann mond
róla, hogy különösen a régi nagy városokat kedveli, ha bennük jó magas,
öreg épületek, főként nagy templomok. várkastélyok és tornyok vannak,
ott pedig hiányzik, ahol effélék nincsenek s ezért ritka a falvakban.
NAUMANN szerint 50 lábnál alacsonyabban ritkán fészkel, de HARTERT
megjegyzi, hogy inkább csak 20 lábról lehet beszélni. Azt is hozzáfüzi,
hogy nem annyira az épületek magassága vonzza, mint inkább a tető-
szerkezetük minősége, valamint a fészkelőhelyek csendes és hozzáférhe-
tetlen volta. (Naumann: „Naturgeschichte d. Vögel Europas“ Herausgeg, v.
dr. C. R. HENNICKE. B. IV. 5. 232—238.) Ezt megerösiti VorxGT-nak az a
közlése, (, Deutsches Vogelleben". Teubner 1918, p. 16), hogy a kelet-
németországi tóvidéken egyemeletes falusi házak hullámosan hajló tető-
cserepei alatt is fészkelnek. Még jobban tárgybavágónak tartom FLOERICKE
s Vogelbuch“. Stuttgart—Wiesbaden 1922. p. 302) megällapitäsät, amely
szerint ujabban keletkezett és modern városokban, melyekben kevés a
A SARLÖSFECSKE MEGTELEPEDESE BUDAPESTEN 197
régi falazat, sokkalta ritkabb a sarlosfecske, mint az olyanokban, amelyek
megôriztek még valamelyes közepkori mazat.
Egyik iró sem mondja meg azonban, hogy a sarlosfecske miért
szereti az igen Greg magas épületeket, pedig ez nézetem szerint könnyen
megmagyarázható. A nagyrészben terméskőből épült, cikornyás tetejü,
viharvertfalu épületekben mindenesetre sokkalta több a kellő terjedelmü
hézag és odu, mint a téglából rakott, zárttetőzetü s azonfelül gyakrabban
is tatarozott ujabbkeletü épitményeken.
Tudjuk, hogy a régi, középkorias Buda a közel 150 éves török
hódoltság, főként pedig az 1686. évi nagy döntő ostrom alatt egészen
elpusztult. E pusztulást még tetőzte az 1723. évi — robbanással kapcso-
latos — nagy tűzvész. Pestnek is ez volt a sorsa. Az azóta épült város
eleinte alacsonyabb házakból állott, a magasabbak meg már ugy épültek,
hogy nem nyujtottak kedvező fészkelőhelyeket a sarlósfecskének. Ezért,
továbbá azért. mert fészkelőhelyéhez egyébként is nagyon ragaszkodik,
hosszu időn át nem telepedett meg Budapesten, a mai nagyságában
modern városban. |
Meg egy utolsò kérdésre kellene felelniink: miert telepedett meg
most, jolehet a gvürüzesi adatok és egyéb megfigyelések szerint szinte
konokul ragaszkodik a fészkelő helyéhez? Nézetem szerint ennek kettős:
oka van. Egyik az, hogy a háborut megelőző 10 év alatt Budának az emlitett
részén nagyon sok magas épület emeltetett, amelyeknek üres telkekre néző
magas, csupasz tűzfala van. Ezekben vannak itt-ott, hozzáférhetetlen magas-
ságban, oly lvukak, amelyek némeiyike megfelel a sarlósfecskének. Egyes
helyeken, mint a Kende-utcában, a tűzfalak ugy sorakoznak, hogy egy régi
vár bástváira emlékeztetnek. Ez adhatta az alkalmat a megtelepedésre, az
okot pedig az, hogy a sarlósfecskék kiszorultak valahol az eredeti fészkelő-
helyeikről! Ez pedig 1914—15-ben, de még később is, többfelé bekövet-
kezett a háboru pusztitásai folytán.
CHERNEL emliti (, Magyarország madarai") úgyszintén Dr. Naey
Jené (, Madártani vázlatok a pancsovai nagyrétből." Aquila, Tom. XXVIII.
p. 55.), de magam is tapasztaltam, hogy a sarlósfecskék százszámra lakták
volt a dunamenti semendriai (smederevói) régi vár falait. A Szerémségben
különben nemcsak a Dráva, hanem a Száva és a Duna mentén is a folyók
magas löszpartjaiban is fészkeltek. (Mossıssovics : „Das Thierleben der
oest-ung. Tiefebenen“ p. 127. és Dr. Nagy Jexé emlitett tanulmánya).
Ezekröl a helvekröl nagy résziiket elüldözhette a häboru. A semendriai
var falaitol legalább feltétlenül bucsut kellett venniök, mert 1915. évi
október hó 6-än és 7-én, mikor a Mackensex-hadsereg a Dunán átkelni
készült, ez a vár pusztito tüzérségi tűz alá került s falai egészen össze-
omlottak. Városok és községek is sokat szenvedtek már a háboru első
éveiben s bizonyára több helyen elpusztultak az alkalmas fészkelő helyek.
198 DR. DORNING HENRIK
Ez kényszeritett egyes sarlösfeeske-esapatokat arra, hogy máshol keressenek
otthont, s igy juthattak el Budára. Nézetemet megerősíti SCHENK HENRIK-
nek az az észlelése, hogy Overbäszon a sarlósfecske csak 1920. óta
fészkel s ott is új telepes (, Változások a helyi faunában" Aguila, Tom.
XXVIII. p. 184—185.). 1927. június hó végén különben Baján is látni
véltem egy sarlósfecskét a szerb templom tornyánál.
Én azt hiszem, hogy a világháboru még igen sok más helyen is
arra kényszeritette a sarlósfecskéket, hogy új otthont keressenek. Ezért
bizonnyára több városban, vagy faluban történt új telepedés vagy legalább
nagyobb szaporodás. Nagyon kivánatos volna, ha mas megfigyelők is
számbavennék ezt a körülményt s közölnék az idevágó észleléseiket.
Megjegyzem még, hogy a sarlösfecske a régi Magyarországon sem
költött minden olyan városban, ahol jelenlétét elvártuk volna. ZeyK MIKLós
, Erdély madarai" c. hátrahagyott kéziratában, mely 1850. körül készült
(Aquila, Tom. XXVII. p. 124—125.), a többek közt ezt irja róla: , Nem
ritka. Városainkban seholsem találtam fészkelve (ha csak Brassóban és
a Székelyföldön nem fészkezik, hol nyárban nem utaztam) stb." Ebből
kétségtelen, hogy Nagy-Enyeden és környékén, ahol Zeyk lakott, abban
az időben nem fészkelt, noha tudjuk, hogy egyébként Erdélyben sok heiyen
otthonos s nemcsak régi épületeken, hanem még elhagyott harkályodvakban
is fészkel (SZEMERE LÁszLró: , Népies madárnevek" Aquila, Tom. XXVII.
p. 264.). A mai Magyarországon is hiába kerestem 1923. május 23-án
Miskolcon és a diósgyőri várromnál, pedig azt hihetnők, hogy itt kell
költenie, hiszen a Bükkben fossilis madárként is előfordul (LAMBRECHT
KÁLMÁN: , Magyarország fossilis madarai". Aguila, Tom. XIX. p. 302.).
1926. június hó 10-én kerestem a visegrádi romnál, de nem találtam s
Győrött sem láttam. Räakadtam azonban Sopronban és Szombathelyen
(utóbbira lásd Dr. Fromm GÉzA közlését is. Aquila, Tom. XXXII..XXXIII. p.
82.). Fészkel még Kőszegen, Pécsett és Pécsváradon. Talán Szentgotthárdon
is otthonos, mert NApassy KÁLMÁN ottani vonulási jelentéseiben állandóan
szerepel. Ezek a helyek mind az ország nyugati és délnyugati határai
közelébe esnek.
Valószinü, hogy a felsoroltakon kivül van még egy-két hely hazánkban,
ahol fészkel a sarlósfecske, mert ismétlődő vonulási adatai is több helyről
szerepelnek. Az alföldi városainkból azonban hiányzik s a mai Magyar-
ország Alföldjén legfeljebb mint átvonuló vagy alkalmi látogató kerül itt-ott
a szemünk elé."
* A Madártami Intézetnek részben irodalmi adatokon, részben kéziratokon nyugvó
feljegyzései szerint, a mai Magyarország területén költött még a sarlósfecske Heves-
vármegyében a siroki és szarvaskői várromokon és egy sziklacsoportozaton (Istenmező)
Veszprémvármegyében a cseszneki várromon, azután meredek partoldalakban a Balaton
mellett Szemes közelében, valamint a Duna mellett Paks közelében. Ezek közül az
DIE ANSIEDLUNG DES MAUERSEGLERS IN BUDAPEST. 199
Die Ansiedlung des Mauerseglers (Cypselus
apus L.) in Budapest.
Von: Dr. HEINRICH DORNING.
Obwohl ich seit 30 Jahren die Vogelwelt von Budapest beobachte,
hatte ich bis zum Jahre 1916 nie wahrgenommen, dass sich Mauersegler
während der Brütezeit hier aufgehalten hätten. Man konnte blos Durch-
zügler sehen.
Am 25-ten Juni 1916 bemerkte ich drei Mauersegler, die hinter
den, an die sogenannte „tote Donau“ grenzenden Gebäuden der techni-
schen Universität in Buda (Ofen) herumflogen. Hier haben die vor dem
Kriege erbauten mehrstöckigen Häuser viele hohe freistehende Feuer-
mauern (Brandmauern); diese wurden umkreist. Seit diesem Zeitpunkte
sah ich die Segler Tag für Tag, oft auch mehrere gleichzeitig, und konnte ich
ihre Gesammtzahl anfangs Juli auf 10—12 Stück schätzen. Da ich an-
nehmen musste, dass sie hier brüten, ihren Nistort jedoch nicht aus-
findig machen konnte, berichtete ich im Juli-Hefte der Zeitschrift „Ter-
meszettudomänyi Közlöny“ über meine Beobachtung, und bat die Leser mir
behülflich zu sein. Anfangs August — für dieses Jahr schon verspätet —
erhielt ich auch eine Mitteilung der Redaktion, wonach Gymnasialprofessor
Dr. JoHann KovAts beobachtet hatte, dass die von mir erwähnten
Neuankömmlinge in einer hohen Feuermauer einer etwas weiter süd-
westlich gelegenen Gasse in Buda nisteten.
Im Frühjahr 1917 sah ich am 2-ten Mai die ersten Segler hinter
der technischen Universität. In der durch DR. KovAts bezeichneten Gasse
bekam ich sie erst am 10-ten Mai zu Gesicht, konnte aber alsbald
feststellen, dass hier in der Feuermauer eines hohen Wohnhauses zwei
Mauerlöcher besetzt wurden, welche sich — mit einem Durchmesser von
etwa dritthalb Fingerbreite — in der Höhe des vierten Stockes befanden.
Hier flogen sie während der ganzen Brütezeit aus und ein, waren aber
adatok közül azonban a legujabb is 1909-b61 ered, a legrégibb pedig 1868-böl. Igy nem
bizonyos, hogy megvannak meg ezek a telepek, az egyık vagy a mäsik pedig csak
pröbälkozäs is lehetett. Az itt szöbanforgö regebbi adatoknäl azt sem tartom kizärtnak,
hogy a megfigyelö csak ätvonulökat, vagy alkalmi köborlökat lätott s tévesen következ-
tetett a fészkelésre. Érdekesebb adat, amit VasvArı Mixrôs dr. közölt velem. 1928. VI.
18-án nagyobb csapat Cypselust látott az Örkény határában levő Madarastönäl, s KOMJÁTHY
alezredestől azt hallotta, hogy az ottani erdő nyárfáinak odvaiban fészkelnek. Már most
Örkény az Alföldön van, légvonalban kb. 50 km-re Budapesttől délkeletre. Ha itt fész-
kelhetnek, akkor Budapestről sem tarthatta őket távol az éghajlat, hanem csak vala-
milyen más ok. Ez az adat tehát az én álláspontomat erősiti meg. Dr. Dornınc.
200 DR. HEINRICH DORNING
auch in der Umgebung der technischen Universität sichtbar, wo ich am
31-sten Juli sogar 12—15 Stück zählen konnte. Der letzte zeigte sich am
2-ten August.
Hiemit war endgültig festgestellt, dass die Mauersegler sich in
Budapest, und zwar am rechten Donauufer, in jenem südwestlichen Teile
von Buda, welcher sich neben dem südlichen und südwestlichen Hange
des „Szent Gellérthegy* (Blocksberg) ausbreitet, angesiedelt hatten. Ich
berichtete auch hierüberin der bereits genannten Zeitschrift (Tom. XLIX.
p. 441—442.).
In den Jahren 1918—1928 konnte ich feststellen, dass die Segler
im Mai stets ankamen, und sich in einigen Paren während der ganzen
Brütezeit in der genannten Gegend in Buda aufhielten. Die ersten sah
ich an den folgenden Tagen: 1918. 15. V., — 1919. 17. V., — 1920.
8. V., — 1921. 10. V., — 1922. 5. V., — 1923. 1. V., — 12272
— 1925. 8. V., — 1926. 8. V. — 1927. 2..V.,,—.19228 30-9. Sie
scheinen sich jedoch nicht stark vermehrt zu haben. Auch zeigen sie sich
selten in anderen Teilen der Hauptstadt.
Nun stellt sich die Frage, ob diese Ansiedlung des Mauerseglers
eine ganz neue ist, oder blos eine Wiederaufnahme des hiesigen Brütens.
Es könnte nämlich angenommen werden, dass sie vor ‚Jahren hier ge-
brütet hatten, jedoch aus einem unbekannten Grunde vorübergehend
weggeblieben sind.
Mir ist aus der ungarischen ornithol. Literatur keine einzige Mit-
teilung bekannt, wonach der Segler früher in Budapest gebrütet hätte.
JOHANN VON FRIVALDSZKY gibt in seinem Werke „Aves Hungariae“ wohl
an, dass im ungarischen National-Museum drei Stück Mauersegler auf-
bewahrt sind, die aus Budapest stammen (sollen), von diesen wurden
jedoch zwei im Mai, und eins anfangs Juni erbeutet, wonach die Wahr-
scheinlichkeit vorliegt, dass sie Durchzügler, oder wegen ungünstiger
Witterung ermattet herumstreichende waren. Ebenfalls Frıvanpszky sagt
als Mittarbeiter in einer anderen Publikation (Dr. Maraé Trvapar:
„Budapest és Környéke állattani tekintetben“ 1879. — Budapest und
Umgebung in zoologischer Hinsicht), dass „der Mauersegler in der Um-
gebung von Budapest mehrfach beobachtet wurde“. Dies beweist zur
Genüge, dass ihm der Segler als Brutvogel in Budapest unbekannt war.
Müssen wir nach dem Gesagten annehmen, dass die Segler in Buda-
pest bisher überhaupt nicht heimisch waren, so wäre die weitere Frage
zu beantworten, was hievon die Ursache sei. Klimatische Besonderheiten
oder die geographische Lage können kaum in Betracht gezogen werden,
da doch die Segler vom Mittelmeere bis zum 68-ten nördlichen Breite-
grade beinahe überall anzutreffen sind, sowohl in bergigen Gegenden, wie
auch im Tieflande.
DIE ANSIEDLUNG DES MAUERSEGLERS IN BUDAPEST 201
Meinerseits glaube ich den Grund ihres bisherigen Fehlens darin
erblicken zu können, dass das alte Buda (Ofen) während der nahe 150
jährigen türkischen Herrschaft und infolge der Belagerungen, hauptsäch-
lich der letzten vom Jahre 1686, bemahe gänzlich demoliert wurde,
wodurch die Stadt ihr mittelalterliches Gepräge ganz verloren hat. Der
Wiederaufbau ging langsam vor sich, kam durch eine fürchterliche Feuers-
brunst im Jahre 1723 ganz in’s Stocken. Auch ansonsten waren die an-
fänglichen Neubauten niedrigere Häuser, die späterhin errichteten wurden
wieder derart erbaut, dass sie keine günstigen Nistgelegenheiten darboten.
Die heutige Grosstadt Budapest ist eine verhältnismässig neuangelegte
moderne Stadt, die weniger Anziehungskraft ausübt, als die in der Ver-
gangenheit spärlicher heimgesuchten Städte mit alten, hohen, verwitterten
Mauerwerken, altmodischen Dachstühlen, oder wenigstens mit einzelnen
derartigen Baulichkeiten. Auch Naumann, Floericke und andere betonen, dass
der Segler altes, hohes Mauerwerk, beziehungsweise alte Städte bevorzugt.
In den letzten 10 Jahren vor dem Kriege wurden in dem genannten
südwestlichen Teile von Buda sehr viele hohe Gebäude errichtet, die an
noch leere Baugründe grenzend freie, kahle Feuermauern (Brandmauern)
haben. In diesen befinden sich ab und zu solche Löcher, die den Seglern
entsprechen können. In einigen Gassen stehen diese Feuermauern derart
gereiht, dass sie den Basteien einer alten Burg ähneln.
Nach den Beringungsversuchen kehren jedoch die Segler stets zu
ihren Nistorten zurück. Auch der von HEINROTH im Berliner Aquarium
aufgezogene junge Segler kehrte in die unmittelbare Nähe Berlins
zurück („Die Vögel Mitteleuropas“ I. Band. S. 270.). Bei diesem zähen
Festhalten an den Heimatort wäre eine neuentstandene Nistgelegenheit
noch kein Grund zu einer Ansiedlung in einer Gegend, in deren nächster
Nähe vorher keine Kolonie bestand. Es muss demnach auch irgendeine
grössere Veränderung eingetreten sein, welche die Segler von ihren
ursprünglichen Nistorten vertrieb.
Meines Erachtens wurden diese Veränderungen durch den Weltkrieg
herbeigeführt.
Bereits in den Jahren 1914—15 hatten manche Städte vom Ge-
schützfeuer zu leiden. Es wurden auch andere Nistgelegenheiten zerstört.
An der alten serbischen Grenze, hart am Donauufer, stand die alte Festung
Semendria (Smederevo). Diese wurde nach den Mitteilungen mehrerer
ungarischen Ornithologen (CHERNEL, DR. EuGEN Naay), sowie nach meinen
eigenen Beobachtungen im Jahre 1914, von mehreren Hunderten der
Segler bewohnt. Die Mauern dieser Festung wurden jedoch am 6-ten
und 7-ten Oktober 1915, als die Mackensen’sche Armee die Donau über-
schritt, gänzlich zerschossen, hörten hiemit auf fürderhin eine grössere
Seglerkolonie beherbergen zu können.
202 DR. MAUKS KÄROLY
Ich glaube die Zerstörungen des Krieges — vielleicht eben die Ver-
nichtung der alten Festung Semendria — hatten die Segler dazu be-
wogen, im ‚Jahre 1916 und auch später andere Nistgelegenheiten zu
suchen. Da sie jetzt im südöstlichen Teile von Buda entsprechende Ver-
hältnisse vorfanden, hatten sie sich eingebürgert. Nach dem Kriege wurden
auch anderwiirts Neuansiedlungen festgestellt, so von HEINRICH SCHENK
im Jahre 1920 in Överbäsz. (H. Schenk : „Veränderungen in der Lokal-
fauna". Aquila, Tom: XXVIII. p. 214— 215.)
Es wäre von grossem Interesse auch anderweitig ein besonderes
Augenmerk darauf zu richten, welche Veränderungen in der lokalen Ornis
in der letzten Zeit eingetreten sind, und inwieweit diese mit den Folgen
des Weltkrieges in ursächliche Verbindung gebracht werden können.
Zum Schlusse will ich noch bemerken, dass der Mauersegler im
heutigen (Rumpf-) Ungarn — Budapest ausgenommen — nur in wenigen —
im westlichen und südwestlichen Teile des Landes gelegenen — Städten
brütet, ausserdem an einzelnen anderen Örtlichkeiten (Lösswänden ?,
Burgruinen) westlich der Donau und in der nördlichen, gebirgigen Gegend
(Komitat Heves). — Östlich der Donau besonders in der (heutigen) unga-
rischen Tiefebene ist er zur Zeit noch kein Brutvogel. In den Städten
der Tiefebene fehlen aber auch die hohen alten, oder sonstwie anlocken-
den Gemäuer.*
Adatok a csicsörke (Serinus canarius
hortulanus Koch) elterjedéséhez.
Irta: Dr. Mauxs KÁROLY.
A csicsürke megfigyelésére mar gyermekkoromban nyilt alkalmam,
amennyiben e kedves madárka szülőföldemen : a Gömör-megyei Vereskőn
nagyon gyakori volt. Vereskö a Garam forrásterületének közelében
fekszik, fenyőrengeteg közepén, a Királyhegy és a murányi fensik között
elfolyó felső Garam partján. Amennyire a nyolcvanas évek közepére eső
időre vissza tudok emlékezni, főleg a nväri hónapokban láttunk itt sok
csicsörkét, még pedig fiatalt s öreget vegyesen. Kedvenc"tartózkodási helyük
* Bereits nach der Abfassung dieses Aufsatzes erhielt ich von DR. NIKOLAUS.
Vasvärı die Nachricht, dass er am 18. VI. 1928. beim Madaras-Teiche neben Örkény
eine grössere Anzahl Mauersegler beobachtete, und dass ihm durch den Oberstleutnant
von Komjárny mitgeteilt wurde, dass diese in den Höhlen der Pappelbäume des dorti-
gen Waldes nisten. Örkeny liegt aber in der ungarischen Tiefebene, etwa 50 km. süd-
östlich von Budapest. Wenn hier das Klima entspricht, muss es auch in Budapest ent-
sprechen. Dies spricht für meine — oben ausgesprochene — Ansicht. Dr. DoRNING.
ADATOK A CSICSÖRKE ELTERJEDESEHEZ. 203
egy fenyökereg rakodönak hasznält magas feszer tetözete volt. Egy közeli
épiilet alapfalanak omladozo vakolatara jartak le rendszeresen „vakolatot
csipegetni“; itt figyeltünk reájuk néha öräkhosszat is s szerettünk volna
egyet-egyet levetett kabätunkkal „leboritani“, ami azonban nagy sajnála-
tunkra sohasem sikerült. A tótajku munkásfiuk, kik e vidéken majdnem
kivétel nélkül nagy madarászok voltak, a csicsörkét anyanyelvükön — eléggé
jellemzően — ,cibibik“-nek nevezték s élesen megkülönböztették az e
vidéken főleg tavasszal nagyon gyakori ,csizsik“ vagyis csíztől. Egy lábán
erősen sérült fiatal példányt huzamosabb ideig tartottunk fogságban.
Vereskö tengerszin feletti magassága 790—824 meter !
Gimnäziumba a szepesmegyei Kesmärk-ra (626 m t. sz. f.)
kerülve, itt is gyakran volt alkalmam csicsürkét látni. 1894-ben itt találtam
meg fészkét egy gyümölcsöskertben álló vörösfenyő törzse mellé erősítve
(I. Schenk: A csicsörke elterj. viszonyai, Aquila, XXXII-XXXIII.).
Bátyám, mint Késmárk város erdőmestere, ugyszólván diákéveink
óta szakadatlanul figyeli a csicsörkét nemcsak Késmárkon, hanem a 700
m. t. sz. felett fekvő Tátraházán is. 1927. nyarán ujra figyelemmel kisértem
a csicsörke elterjedését a Tátra alján.
1927. VIII. 3-án Diósgyőrről a Szepességre utazva, Miskolctól kezdve
figyeltem az egyes állomások környékét, de csak a kassai parkban hallottam
először hangját, majd Szepesmegve területére érve két hernádmenti állo-
máson.
Ugyanaznap d. u. Tätra-Lomnicon kiszálva a vonatból, fiatal
csicsörkék hangját hallottam egy magastörzsü fenyőcsoport táján, a cseh
legionäriusok bazárja mellett pedig egv éneklő himet figyeltem meg egész
közelből s elég hosszu ideig. Tátralomnic magassága 849 ! méter a tenger
szine felett.
A csicsörke függőleges elterjedésének határa már e néhány adat
alapján is föltétlenül 700 m. fölé emelendő.
1927. VIII. 3-án a Késmárk és Leibitz közötti ,káposztás kertek"
területén a csicsörke elég nagy számban volt látható. Mint negate szepesi
adatot emlitem meg, hogy augusztusi tartózkodási helyünkön a 790 m. t. sz.
feletti Lersch-villánál VIII. 3.—IX. 2-ig csicsörkét nem láttam.
A fenti adatok összhangban vannak eddigi — a csicsörkére vonat-
kozó — észleleteimmel. Nem annyira a tengerszin feletti magasság szabja
meg elterjedésének határát, mind inkább ama három tényező, melyhez
ugy látom föltétlenül ragaszkodik. E trias az , emberlakta hely közelsége" ,
a , fenyőfa közelsége" (ha csak egyes példányokban is) és a , táviró- illetve
telefonvezeték" ! Ahol e három tényező közül egy is hiányzik, ott a csicsörke
előfordulása kétséges; ahol pedig megvan, ott magasabb régiókban is rá-
találhatunk. Borsod, Zemplén és Erdélyben szerzett alábbi észleleteim is e
fenti föltevésemet erösitik meg.
204 DR. MAUKS KÄROLY
Hausmann E. ama megfigyelése, hogy „a csicsôrke a tulajdonképeni
erdőben sohasem látható", teljesen megegyezik eddigi észleléseimmel;
néhány 100 lépésnyire az erdő szélétől beljebb haladva, már hiába keressük
kis madarunkat.
A táviró és telefonhálózat természetesen sokkal ujabb keletü, mint
a csicsörkének országunkban való elterjedése. Én az összefüggést ugy
magyaráznám, hogy az eredeti elterjedési centrumokból a csicsörke a
sodronyvonalak mentén hatol be ujabb területekre s ha ezek igényeinek
megfelelnek, megtelepszik az uj gócpontokon, majd ezek távolabbi körzetén
is. Csak igy tudom magyarázni, hogy Tátralomnicon, a csicsörke meg-
telepszik, a tőle néhány km.-nyire fekvő Lersch-villánál (melyhez nem
vezet táviró) pedig nem; hogy továbbá a Bükk közepén fekvő Lillafüreden
elég közönséges, a közeli — táviróvezeték nélküli — Ujhután és Ómassán
pedig hiányzik.
Hangsulyozom, hogy e következtetéseket csak a saját tapasztalataimból
vonom le: ezeknél eddig nem találtam e szabálv alól kivételt. Lehet, hogy
a további megfigyelések majd más eredményre vezetnek.
Áttérve ezek után a borsodmegyei adatokra. jelenlegi ällomäs-
helyemmel, a diósgyőri vasgyári teleppel kell kezdjem, melyen a csicsörke
gvakorinak mondható. Már a mult évben is többször láttam itt fiókáit, az
1927. évben pedig legalább 10—12 párra becsültem a költés idején itt
megtelepültek számát.
1927. III. 31-én hallottam ez évben először énekét a telepi kórház
kertjében; IV. 1-én már a Ljukó-völgyi kertek alján is találkoztam vele ;
IV. 10-én a telep sok helyén szól; IV. 12-én egy tojó kertünkben fészke-
léshez alkalmas helyet keres; IV. 18-án a kórházkert egyik csenevész luc-
fenvöjen mar épitik fészküket, melyet kb. 4 m. magasságban helyeznek
el. közvetlenül a törzs mellett. Bélésnek a rózsakarókról a kötöző vászon-
szalagok foszlánvait csipegetik le. A fészek burka egyébbként gyökerekből
s fűszálakból áll; egyetlenegy vastagabb ágon nyugszik, oldalt csak kisebb
gallyak érintik, pereme feltünően magas. Dacára annak, hogy a költés
egész ideje alatt a fészek közvetlen közelében a kórházkert keritésének
javitása folyik, a madárkákat ez nem nagyon háborgatja. V. 24-én fiókáikat
a fészekben etetik; VI. 8. fiókák a közeli kertben. A fészket (mely a
Madártani Intézetnek volt szánva), időközben egy rendkivüli hevességü
zivatar a fáról letépte és elsodorta. VII. 19-én második költésből szár-
mazó fiókák házunk táján; VII. 26-án kertünk thujafájának koronájában
egy párocska fészeképitéshez lát; e fészket azonban be nem fejezi. X. 4-én
hallottam utoljára énekét.
A diósgyőri vasgyártól kiindulva, a csicsörkét ősszel a következő
helyeken figveltem meg: a mintegy 1 km.-nyire fekvő komlóstetői ház-
=
csoportnál: IV. 10. szól; IV. 27. 9 és è. Perecesbänyatelep : VI. 17. szól;
DATEN ZUR VERBREITUNG DES GIRLITZ. 205
Diósgyőr község: VI. 24. © anyanyi fiókáit eteti; VII. 3. szól. Miskolc:
népkert és a közeli villatelepen VI. 24. szól. Lillafüred: a Weidlist-villa
melletti fenyőkön és a vendéglő fenyőcsoportjának fäjan (300 m.) V. 1.
szól; VI. 8. u. igy; VI. 16. főleg utóbbi fenyőcsoport táján több drb. szól.
A Bükk-fensikon gyakori kirándulásaim dacára sehol sem találtam rá.
Hiába kerestem Ómassán is (468 m.); és főleg Ujhután (582 m.), utóbbi
helyen ismételten. Pedig ez utóbbi hely minden tekintetben megfelelne
igényeinek. Rudobanvan (277 m.) dr. Erpr bányatanácsos VI. 28-án figyelte
meg éneklés közben. Zemplén megye: Bodrogkeresztur község szélén
a Széchenyi-kastély melletti fenyőcsoport közelében szólt 1927. IV. 25.
Erdélyben első izben a marosmenti Z ám vasutállomáson figyeltem
meg 1914. IV. 23. éneklés közben (egy drb.).
Algyógyon a szanatórium területén 1908—1918. időközben nem
láttam, vagy legalább is kikerülte figyelmemet.
1918. VIII. 1. a szanatórium konyhakertjében véltem hangját hallani.
1920. VII. 18. a szanatórium parkjában szól.
1921. IV. 4. a főorvosi lak konyhakertjének régi veteményes ágyain
egy drb. eleséget keresgél.
A teljesség kedvéért még megemlitem, hogy 1912. IV. 12—22. között
Olaszországban járva, főleg a Róma melletti Tivoli , Este" parkjában —
emlékezetem szerint — nayyon sok volt a csicsörke.
Daten zur Verbreitung des Girlitz (Serinus
canarius hortulanus Koch).
Von: Dr. Karn MiAuks.
Zur Beobachtung des Girlitz hatte ich schon in meiner Kindheit
Gelegenheit, da dieser Vogel in meinem Heimatort Vereskö (Kom. Gömör)
sehr häufig war. Soweit ich mich auf die Zeit um die Mitte der 80-er
Jahre zurückerinnern kann, sah ich besonders im Sommer viele Girlitze,
Junge und Alte. Ihr Lieblingsaufenthalt war das Dach eines als Tannen-
rinden-Magazin benützten Schuppens. Gerne pickten sie den von den
Grundmauern eines nahen Gebäudes abbröckelnden Mörtel. Die slowaki-
schen Arbeiterkinder, die in dieser Gegend eifrige Vogelfänger waren,
nannten den Girlitz sehr zutreffend ,zibibik*, und konnten ihn von dem
besonders im Frühling häufigen Zeisig sehr gut unterscheiden. Vereskö
liest 790— 824 in über dem Meere.
Das Gymnasium besuchte ich zu Kesmärk (Kom. Szepes), 626 m
über dem Meere. Auch hier hatte ich häufig Gelegenheit, den Girlitz zu
sehen. 1894 fand ich hier ein Nest, an den Stamm einer in einem Obst-
206 DR. KARL MAUKS.
garten stehenden Lärche angelehnt (siehe: SCHENK, Die Verbreitungsver-
hältnisse des Girlitz, Aquila XXXII—XXXIIL.).
Auch mein Bruder beobachtete seit seiner Studentenzeit den Girlitz
nicht nur in Késmark, sondern auch in dem über 700 m hoch gelegenen
Tätrahäza. Im Sommer 1927 studierte ich wieder aufmerksam die Ver-
breitung des Girlitz am Fusse der Tatra.
Am 3-ten August 1927 hörte ich gelegentlich einer Reise von Diös-
györ in das Szepeser Komitat den Girlitz zuerst im Parke von Kassa,
dann an zwei Eisenbahnstationen entlang des Hernäd. Am selben Tage,
nachmittag, stieg ich in Tätra-Lomnic aus und hörte aus einer hoch-
stämmigen Tannengruppe die Stimme von jungen Girlitzen ; später
beobachtete ich auch ein singendes Männchen, ganz nahe und ziemlich
lange. Tätralomnie liegt 849 m über dem Meere.
Die Grenze der senkrechten Verbreitung des Girlitz ist schon auf
Grund dieser wenigen Daten unbedingt über 700 m zu setzen.
Am 3-ten August 1927 war der Girlitz in den zwischen Kesmärk
und Leibitz gelegenen „Krautgärten“ im ziemlich stattlicher Anzahl zu
sehen. Als negative Daten aus dem Komitat Szepes erwähne ich, dass ich
im August während meines Aufenthaltes bei der über 790 m hoch gele-
genen Villa Lersch den Girlitz nicht gesehen habe.
Die obligen Daten stimmen mit meinem bisherigen auf den Girlitz
bezüglichen Beobachtungen überein. Nicht so sehr die absolute Höhe
begrenzt seine Verbreitung als vielmehr 3 Faktoren, an denen er, wie
mir scheint, unbedingt festhält. Diese 3 Faktoren sind: 1. Nähe mensch- :
licher Siedlungen. 2. Nähe von Nadelbäumen (wenn auch nur einzelne
Exemplare). 3. Telegraphen oder Telephonleitungen. Wo auch nur einer
dieser 3 Faktoren fehlt, ist das Vorkommen des Girlitz zweifelhaft ; wo
aber alle drei vorhanden sind, dort kann der Girlitz auch in höheren
Regionen angetroffen werden. Auch meine in Borsod, Zemplen und
Siebenbürgen gesammelten Beobachtungen erhärten diese Behauptung.
Die Beobachtung E. Hausmanxs, dass der Girlitz im Naturwald nie
zu sehen sei, bestätigt vollkommen meine Erfahrungen. Das Telegraphen
und Telephonnetz ist natürlich viel jüngeren Datums als das Erscheinen
des Girlitz in unserem Lande. Ich würde den Zusammenhang so erklären,
dass der Girlitz von seinen ursprünglichen Verbreitungs-Zentren aus längs
der Telegraphenleitungen in neuere Gebiete vordringt, und lässt sich,
falls ihm diese Gebiete zusagen, an diesen neuen Knotenpunkten nieder,
um von dort aus in neuere Gebiete vorzudringen. Nur so ist es zu erklä-
ren, dass der Girlitz z. B. in Tätralomnie vorkommt, während er bei der
wenige Km entfernten Lersch-Villa (wohin keine Telephonleitung führt),
nicht zu sehen ist.
In meinem jetzigen Wohnorte, Diösgyörer Eisenwerk im Kom.
DATEN ZUR VERBREITUNG DES GIRLITZ. 207
Borsod, ist der Girlitz häufig zu nennen. Schon im vergangenen Jahre
sah ich oftmals hier Junge, im Jahre 1927 schätzte ich die hier brüten-
den Paare auf 10—12.
Im Jahre 1927 hörte ich auch am 31-ten März zuerst seinen
Gesang; am 12-ten April sucht ein Weibchen in unserem Garten einen
geeigneten Nistplatz. Am 18-ten und 20-ten April bauen sie auf einer
Tanne im Spitalsgarten das Nest, circa 4 M. hoch, an den Stamm
geschmiegt. Zur Ausfütterung verwenden sie Fäden aus den Bändern von
Rosenstöcken. Die Nestwand besteht aus Wurzeln und Hälmchen. Das
Nest ruht auf einem einzigen dicken Ast, seitwärts berühren es blos
einige dünne Astchen. Trotzden während der ganzen Brutzeit in der
nächsten Nähe des Nestes der Lattenzaun des Spitalsgartens repariert
wurde, liessen sich die Vögel nicht im geringsten stören. Am 24-ten Mai
fütterten sie die Jungen im Nest, am 8-ten Juni im Nachbargarten. Am
19-ten Juli Junge der zweiten Brut bei unserem Hause. Am 26-ten Juli
beginnt ein Paar mit dem Nestban; Nest wird nicht vollendet. Am 4-ten
Oktober letzter Gesang.
Sonstige Fundorte 1927: Miskole 24-ten April, Lillafüred 1-ten
Mai, 8-ten Juni, 16-ten Juni. Auf dem Bükkplateau traf ich trotz mehr-
maliger Ausflüge den Girlitz nirgends an. Ich suchte ihn vergebens in
verschiedenen Orten.
Komitat Zemplén: Bodrogkeresztur 25-ten April 1927, im Tannen-
wald neben dem Széchenyi-Kastell.
In Siebenbürgen beobachtete ich den Girlitz zuerst beim Stations-
gebäude Zam im Maros-Tale am 23-ten April 1914. In Algvögy sah ich
ihn auf dem Gebiete des Sanatoriums, von 1908—1918 zeitweise nicht,
oder er entging meiner Aufmerksamkeit.
Am 1. Aug. 1918 glaubte ich einen zu hören.
Am 18. Jul. 1920 singt einer im Park.
Am 4. Apr. 1921 ein Exemplar im Garten.
Der Vollständigkeit halber füge ich noch hinzu, dass ich vom 12—
22-ten April 1912 in Italien, hauptsächlich in dem bei Rom gelegenen
Este-Park sehr viele Girlitze sah.
208 SZOMJAS LASZLO
Madártani adatok a Hortobägyrôl.
Írta : Szomgas LÁSZLÓ.
1924. őszén két kirándulást tettünk a Hortobágyra okt. 23—26.
között s nov. 13—15. között.
Az első kirándulás alkalmával lőttem egy keleti vándorsolymot
(Falco peregrinus calidus Lavu.). Kisebb csapatokban elég sok havasi part-
futó tartózkodott a vidéken, azonkivül Nwmenzus arquatus L. és Numenius
pharopus L., továbbá Falco aesalon Tuxsr. és Falco peregrinus Tuxsr. — A
második kirándulás idején még két Gallinago: gallinaria MÜLL.. és egy
csapat Plectrophenax nivalis L. került szem elé. Utóbbi faj télen át nagy
tömegekben szokta ellepni a Hortobágyot.
1926. febr. 25-dikén a következő megfigyeléseket tettem: kivételesen
sok vetési lud volt a Hortobágyon, az ott levő állománynak közel 20
százalékát alkották. A nagy hhk a teljes állomány 70 százalékával volt
képviselve, a kis lik pedig 10 százalékkal. Néhány pár nydri lud is
mutatkozott már. Legfeltünöbb volt azonban a vörösnyaku lud nagy
számban való mutatkozása. Nyolc darab kergetőzött sokáig a Fényes tó
felett. A récefajok közül lattam : tőkés, fütyülő, nyilfarku és csörgő-récéket.
Ezeken kivül észleltem még I réti sast, nehány gatyás ölyvet, 1 vörös
véresét, törpe és vándorsolymot, 2 hollót, seregélyt, bibicet és mezei pacsir-
tákat. — Március 8-dikán nagyjában ugyanazokat a fajokat láttam
(a nyolc veresnyaku lud kivételével), ezenkivül egy ökörszemet, 4 arany lilét
és 90—100 darab tuzok-ot. Megfigyeltem 4 darab kerecsen solymot és a
mi a legérdekesebb, a Papegyház erdőben az egyik párnak a fészkét
egy akácfán. Az egyik példány egész nap a fészek körül tartózkodott és
erősen üldözölt egy hollót, amely a fészek közelébe merészkedett. Már-
cius 22-diken, mikor ujra kirándultam a Hortobägyra, a kerecsen-solymot
a fészke felett ülve találtam. Kb. 100 lépésnyire tudtam megközeliteni,
akkor azonban elrepült. Fölmásztam a fára és megnéztem a fészket,
amely teljesen uj alkotmány volt, inkább nagyobb és magasabb, mint a
szarkafészek, igen erős ágakból rakva az akácfa legfelsőbb ágvillájában,
vagyis a fa hegyétől mintegy 2 méterrel lejebb. A fészket sajnos később
elpusztították.
Ezen a kiránduláson /2 réti sast láttam. Egyszerre 8 drb verekedett
egyetlen lilik-tetemen. Láttam azonkivül még a következő fajokat: bibse,
seregély, mezei pacsirta, kerecsen és vándor sólyom, gatyásölyv, vörös
vérese, holló, tuzok, daru, nagy szélkiáltó, goda, közép sárszalonka,
najzsos és füstös cankó, sárga és fehér barázdabillegető, igen sok erdei
MADARTANI ADATOK A HORTOBAGYROL. 909
pinty, vörösbegy, ökörszem, énekes és fekete rigó, bubos banka, szén-
cinege, füsti fecske, tökes-, nyilfarku-, fütyülö-, csörgő- és böjti réce.
Nagy ülik volt kb. 85%, kis lilik 10%, vetési lud és egyéb 5°/o. Lőttem
108 nagy liliket, 11 kis liliket és egy vörösnyaku ludat; ugyanebből a
fajból március 11-dikén is lőttek egy példányt. Március 25-dikén meg-
találtam a két albino nagy liliket aPentezug mellett, egymástól nem
messzire, de ezuttal külön csapatban. Az előző esztendőkben is egy idö-
ben jelent meg a két albino és mindig közel tartózkodtak egymáshoz. Az
ittlaké mezöörök március 17-diken látták őket először és még 28-dikán
is ottvoltak, dacára annak, hogy akkor a ludak legnagyobb része már
eltávozott. Ezek az albino lilikek most már három év óta minden ősszel
és tavasszal megjelennek a Hortobágyon, ami azt mutatja, hogy a ludak
mennyire betartják vonulási utaikat és megszálló helyeiket.
1926 őszén nov. 8-tól 12-ig és dec. 3-tól 7-ig voltunk ujra a Hor-
tobágyon, ahol ezuttal igen kevés volt a vadlud. Hiányoztak a nagy
csapatok. Első izben 97, másodszor 159 libát lőttünk. Az arányszám
ezuttal is kb. a régi volt: 90% nagy lihk, 5% kis hlik, 5%. vetési lud. A
nyári lud évről-évre fogy.
A két fehér libáról BoRBÉLY GYörsY tiszaroffi földbirtokos azt az
értesítést adta, hogy több izben látta őket a tiszaderzsi réteken.
Egyébként is igen kevés volt a madár a Hortobágyon. Kb. 5 darab
rétt sas, nehány törpe és vándor sólyom voltak a legerdekesebbek. Föl-
tünő sok volt a dolmányos varju; ezek a lehalászás következtében a.
szárazon maradt apró halakon lakmároztak.
A szabolcsmegyei Guti erdőben ifj. Szomsas GUSZTAVNÉ 1926
nov. 13-dikán igen szép buhu-t lőtt. Ugyanakkor urali bagoly is esett,
mely fajból környékünkön több példányt ejtettek el. 1926 okt. 1-jen
Guszri bátyám Tiszalökön Limosa lapponica-t lőtt.
1927 őszén október 7—8-ikän, majd november 1—5-ig jártunk a.
Hortobágyon, amikor is rendkivüli madárszegénységet tapasztaltunk. Ennek
bizonyára a száraz meleg ősz volt az oka, csak nagyon kevés helyen
maradt viz, igy a vadászat is gyenge eredménnyel végződött.
Első kirándulásunk alkalmával ragadozó madarak még csekély szám-
ban mutatkoztak, dacára annak, hogy sok volt az egér. Ugy látszik, hogy
az országos egérjárás következtében a ragadozó madarak is nagyon meg-
oszlanak. Láttunk vörös vércsét, egerész ölyvet, két darab réti sast, egy
Buteo ferox-ot. A vadludak aránya még a kis lilik-nek kedvezett, több
volt belőle, mint a nagyból.
A második kirándulás alkalmával a libák már a rendes arányszámot
mutatták, amennyiben 23 elejtett libabol 20 volt a nagy lilik, kettő a
kis llk és egy Anser neglectus, melyet nov. 3-án esti huzáson ejtettem
el. A halas tavak körül igen élénk volt a madárélet. Sok vadrécét, szárcsát
Aquila 14
210 SZOMJAS LÄSZLO
és dankasirdlyt láttunk. A Hortobägy-eren bardtrécét, tökes, fütyülő, nyil-
farku, kendermagos, csörgő, böjti és cigányrécéket láttunk, a seregélyek
óriási csapatokban jártak, széjjelszórtan sok volt a bibie, kevés vetés? és
dolmányos varju, néhány nagy poling, havasi partfuto, aranylile, mezei
pacsirta, az erdőkben ökörszem és huros rigó. Föltünő gyakori volt a
közép sárszalonka: nehány kis sárszalonkát is láttunk s egyet lőttünk is
nov. 2-dikán.
Nov. 1-jén nagy daru-vonuläst figyeltünk meg. Lesögödreink fölött
3 csapat vonult el.
Ragadozók közül ezuttal vándor és törpe sólymot és néhány réti
héját láttunk.
1928-ban november 1-től 7-ig vadásztunk a ,Csunya földön",
ahol szokatlanul nagy libatömegeket találtunk. Négyen 508 darabot löttünk.
A libák legnagyobb része nagy lilik. Magam 163 darabból 3 vetési ludat,
5 kis liliket és 155 nagy liliket lőttem. Nagyjában ez volt az arány a
többi elejtett libánál is. Vörösnyaku lud ezuttal egy példány került teri-
iékre nov. 1-jén esti huzás alkalmával.
Balmazujvároson a Dinnyés laposon nagy daru-szállást fedez-
tünk föl, ahová esténként 150—200 daru szokott összegyülekezni. Hogy
ekkora tömeg ily későre maradt itt, annak magyarázatát abban vélem
megtalálni, hogy az idei abnormis szárazság következtében sok olyan
csenevész tengeri termett, hogy azt nem törték le. A darvak hosszu időn
keresztül ezeket a tengeri táblákat látogatták. Az utolsó darut nov. 27-én
láttuk Margita pusztán.
Nov. 1—7-ig még a következő madarakat figyeltük meg: kb. 6 réti
sas, ugyanannyi vándor sólyom, kékes réti héja, nagy poling, rengeteg
vadréce, sok bibic és seregély, végül a Papegyház erdő körül egy
szirti sas.
November 23. és 27. között ujra kirándultunk, ezuttal a Hortobágy
déli részére Nádudvar környékére. Ez a kirándulásunk azért volt
érdekes, mert megállapítottuk, hogy mindkét fehér vadlud megint meg-
jelent szokott tartózkodási helyén. Egész biztosra veszem, hogy ugyan-
azok a példányok, amelyeket már régebben is láttunk és jelentettünk,
mert az egyik példánynak a szennyesfehér szinezetü háta minden kétséget :
kizár. Most is a Pentezug tájékán tartózkodtak; többször mindakét pél-
dány együtt.
Ezuttal a többi liba mellett két Anser neglectus is került kézre.
Megfigyeltük azonkivül a következő fajokat: nehány réfi sas, vándor
és törpe sólyom, 2 holló, sok bibie és seregély s a halastavakon sok
szárcsa, végül több Plectrophenax nivalis.
Megemlitem még, hogy széki csért évek óta nem láttunk.
ORNITHOLOGISCHE DATEN AUS DER HORTOBAGYPUSZTA. 211
Ornithologische Daten aus der Hortobägy-
Puszta.
Von LADISLAUS SZOMJAS.
Im Herbst 1924 machte ich zwei Ausflüge auf die Hortobagy,
vom 23—26. Oktober und 13—15. November.
Gelegentlich des ersten Ausfluges schoss ich einen östlichen Wander-
falken (Falco peregrinus calidus Lath.). Es hielten sich ziemlich viele
Alpenstrandläufer in kleineren Trupps dort auf, ausserdem Numenius
arquatus L. und Numenius phaeopus L., ferner Falco —@esalon Tunst
und Falco -peregrinus Tunst. Auf dem zweiten Ausflug wurden noch
zwei Gallinago gallinaria Müll. und ein Schwarm Plectrophenax nivalis
L. beobachtet. Die letztere Art pflegt im Winter die Hortobagy in grossen
Scharen zu besuchen.
Am 25. Febr. 1926 machte ich folgende Beobachtungen: ausnahms-
weise viele Saatgünse, fast 20 Prozent des dortigen Bestandes. Die Plüss-
gans war mit 70 Prozent des Gesamtbestandes vertreten, die Zwerggans
mit 10 Prozent. Auch einige Paare Graugänse zeigten sich schon. Am auf-
fallendsten jedoch war das zahlreiche Auftreten der Rothalsgans. Acht
Stück kreisten lange über dem Fenves-See. Unter den Entenarten sah
ich: Stockente, Pfeifente. Spiessente und Krickente. Ausser diesen sah ich noch
1 Seeadler, einige Rauhfussbussarde, 1 Turmfalken, Merlin und Wander-
falken, 2 Raben, Star, Kiebitz und Feldlerche. Am 8. März sah ich
erösstenteils dieselben Arten wieder (mit Ausnahme der 8 Rothalsgänse),
ausserdem 1 Zaunkönig, 4 Goldregenpfeifer und 90—100 Trappen. Ich
beobachtete 4 Wiirgfalken und hatte das Glück, in dem Papegvhäz-
Wald auf einer Akazie das Nest eines Paares zu finden. Das eine Exemplar
hielt sich den ganzen Tag in der Nähe des Horstes auf und verfolgte
einen Raben, der sich in die Nähe wagte. Am 22. März, als ich wieder
dorthin kam, sass einer der Wiirgfalken oberhalb des Nestes. Er liess
mich auf 100 Schritte herankommen und flog dann weg. Ich bestieg den
baum und sah mir das Nest an, welches grösser und höher war als ein
Elsternnest, aus starken Zweigen gebaut, in der obersten Astgabel der
Akazie, cca 2 m. unterhalb der Baumspitze. Das Nest wurde leider zerstört,
Auf diesem Ausflug sah ich 12 Seeadler. Acht Stück stritten sich um
einen Blässgans-Kadaver. Ich sah ausserdem noch folgenden Arten: Kvebitz,
Star, Feldlerche, Würg- und Wanderfalke, Rauhfussbussard, Turmfalke.
Rabe, Trappe, Kranich, Uferschnepfe, Bekassine, Kampyliufer und Dunkler
14*
212 LADISLAUS SZOMJAS
Wasserläufer, Schafstelze und Weisse Bachstelze, sehr viele Buchfinken,
Rotkehlehen, Zaunkönig, Singdrossel und Amsel, Wiedehopf, Kohlmeise,
Rauchsehwalbe, Stock-, Spiess-, Pfeif-, Krick- und, Knäckente. Blässgünse
ca. 85%, Zwerggänse 10%, Saat- und andere Gänse 5%. Ich schoss 108
Blüssgünse, 11 Zwerggänse und eine Rothalsgans ; von dieser Art wurde
auch am 11. März ein Exemplar geschossen. Am 25. März fand ich die zwei
Blässgans-Albino neben Pentezug, nicht weit von einander, aber diesmal
in getrennten Scharen. Auch im vergangenen Jahre sind dieselben beobachtet
worden.
Vom 8.—12. November und 3.—7. Dez. 1926 weilten wir wieder
auf der Hortobágy; diesmal waren sehr wenig Wildgänse. Es fehlten
die grossen Scharen. Wir schossen bei der ersten Gelegenheit 97, nachher
159 Gänse. Das Verhältnis war auch diesmal. ungefähr das alte; 90%
Bliiss-, 5% Zwerg-, 5% Saatgänse. Die Graugans nimmt von Jahr zu Jahr ab.
Auch sonst waren sehr wenig Vögel auf der Hortobägy. Ca. 5 Seead-
ler, einige Zwerg- und Wanderfalken waren die interessantesten. Auffallend
zahlreich waren die Nebelkrähen; diese ernährten sich von den auf dem
Trockenen gebliebenen kleinen Fischen.
In dem Gut-Wald im Kom. Szabolcs schoss Frau G. SZOMJAS
am 13. Nov. 1926 einen sehr schönen Uhu. Zur selben Zeit wurde auch
eine Uraleule erlegt; von dieser Art kamen in unserer Gegend schon mehrere
zur Strecke. Am 1. Okt. 1926 schoss mein Bruder Guszrav bei Tiszalok
eine Limosa lapponica.
Am 1/5. Oct. 7/8. Nov. 1927 stellten wir auf der Hortobägy eine auf-
fallende Vogelarmut fest, deren Ursache wohl der trockene warme Herbst war.
Gelegentlich des Oktober-Ausfluges sahen wir Raubvögel nur in kleiner
Zahl, trotzdem es an Mäusen nicht fehlte. Wir sahen Turmfalken, Mäuse-
bussarde, 2 Seeadler, einen Buteo ferox. Unter dem Wildgänsen war die
Zwerggans stärker vertreten als die Blässgans. Gelegentlich des zweiten
Ausfluges zeigten die Gänse wieder das normale Verhältniss, denn unter
erlegten Stücken befanden sich 20 Blässgänse, 2 Zwerggänse und eine
Anser neglectus. Bei den Fischteichen war ein sehr reges Vogelleben. Wir
sahen viele Wildenten, Blässhühner und Lachmöwen. Am Hortobägy-Bach
waren Stock-, Tafel-, Pfeif-, Spiess-, Schnatter-, Knäck-, Krick- und
Moorenten, die Staare flogen in riesigen Schwärmen ; wir sahen zerstreut
viele Kiebitze, wenig Saat- und Nebelkrähen, einige Drachvögel, Alpenstrand-
Läufer, Goldregenpfeifer, Feldlerchen, in den Wäldern Zaunkönige. Auffal-
lend häufig war die Bekassine, wir sahen auch einige kleine Sumpf-
schnepfen und erlegten eine am 2. Nov.
Am 1. Nov. beobachteten wir einen grossen Kranich-Zug. Über
unser Versteck flogen 3 Schwärme hin. An Raubvögeln sahen wir Wander.
und Zwergfulken und einige Weihe.
ORNITHOLOGISCHE DATEN AUS DER HORTOBAGYPUSZTA. 213
Vom 1.—7. Nov. 1928 jagten wir auf den „Gsunya földek",
wo wir ungewöhnlich grosse Gänsescharen trafen. Zu vieren schossen wir
508 Stück, hauptsächlich Bldssgdnse. Ich selbst schoss 163 Stück, darunter
3 Saat-, 5 Zwerg- und 155 Blässgänse. Auch eine Rothalsgans wurde am
1. Nov. erlegt.
Bei Balmazujväros entdeckten wir eine grosse Kranich-Nieder-
lassung, wo allabendlich 150—200 Kraniche sich zu sammeln pflegten.
Dass solche Mengen so spät hier blieben, glaube ich dadurch erklären zu
können, dass heuer infolge der abnormen Trockenheit viel Mais sich nicht
entwickeln konnte, und solch verkümmerter Mais stehen gelassen wurde.
Die Kraniche suchten lange Zeit hindurch solche Maisfelder auf. Den
letzten Kranich sahen wir am 27. Nov. Auf der Margita-Puszta.
Vom 1.—7. Nov. beobachteten wir noch folgende Vögel: 6.
Seeadler, ebensoviele Wanderfalken, Kornweihen, grosse Brachvögel, sehr
viele Wildenten, viele Kiebitze und Stare, endlich über dem Papegyhaz-
Wald 1 Steinadler.
Zwischen dem 23. u. 27. Nov. hielten wir uns im südlichen Teil der
Hortobägv, in der Gegend von Nädudvar auf. Dieser Ausflug war des-
halb interessant, weil wir feststellten, dass beide weissen Wildgdnse wieder
auf den gewohnten Plätzen erschienen. Ich nehme ganz bestimmt an,
dass es sich um dieselben Exemplare handelt, die wir schon früher
beobachteten und meldeten, denn der schmutzigweisse Rücken des einen
Stückes schliesst jeden Zweifel aus. Auch jetzt hielten sie sich bei
Pentezug auf, oft beide Exemplare zusammen.
Diesmal wurden ausser anderen Gänsen auch zwei Anser neglectus
erbeutet.
Wir beobachteten ausserdem noch folgelde Arten: einige Seeadler.
Wander- und Zwergfalken, 2 Raben, viele Kiebitze und Stare, bei den
Fischteichen viele Blüsshühner, dann mehrere Plectrophenax nivalis.
Ich erwähne noch, dass wir Brachschwalben seit Jahren nicht mehr
gesehen haben.
214 DR. VASVÄRI MIKLOS
A vörösnyaku lúd téli szállása állatföldrajzi
megvilágításban.
Irta: DR. VASVÁRI MIKLÓS.
Amikor Csòrery Tirusz (12) a vörösnyakú lúd (Bramta ruficollis
Pant.) hazai első előfordulásáról hírt adott, nagy meglepődéssel szerzett
tudomást arról a magyar ornithologus-világ, hogy a vadlúdbőségéről neve-
zetes Hortobágy-pusztánkon ez az eladdig Magyarországról autentikusan ki
nem mutatott faj is megkerült. Ma, csaknem tizenhárom esztendő után,
mivel azóta is többször előfordult nálunk, alkalmasnak találom az idő-
pontot, hogy szóvá tegyem, lehet-e ennek a madárnak magyarországi
szerepléséből valami mélyrehatóbb következtetést levonni ?
A madár első előfordulása óta máig aránylag oly gyakran került
megfigyelésre, hogy szinte önként kínálkozik a kérdés, vajjon lehet-e
egváltalában a hazai példányokat az ,eltévedt vendég" egyszerű jelen-
tésű s általában — sokszor — nem sokat mondó fogalma alá vonni?
Azután meg annak a megvizsgálása is érdekel bennünket, hogy tulajdon-
képen, hogy is állunk hát a Branta ruficollis telelőtanyájának ismeretével.
Mielőtt e két szempont szerint tárgyalnám a dolgot, szükségesnek
vélem előbb röviden összefoglalni a vörösnyakú lúd szorosan vett európai
előfordulásaira vonatkozó adatokat, kivált a honiakkal valö összehasonlítás
céljából.
Európai Oroszország belsejében Dresser (14, p. 405) SABANAEFF-re
hivatkozva és MENSBIR (28 p. 730— 733) is ritkának mondja."
Finnországban egyszer került meg (24). Svédországban, Lund
mellett 1793 októberében egy fiatalt ejtettek el s Anglián kívül egyik
legelső európai példány ez volna; 1830 őszén Istod mellett és Oscars-
hamm-näl egy-egy példány került meg, 1838-ban pedig Mörkö kör-
nyékén egy pár. LÖNNBERG (25) szerint 1928 október 23-án ismét
megkerült Svédországban.
Dániában Ulriksholm és Ribe mellett némely években 4—6
főnyi csoportokban fordult elő; északi Seelandban hat példány került
kézre összesen és 1855 és 1862-ben szintén észlelték (14). Hollandiában
ALBARDA szerint az 1852 és 1890 közti években (novembertől-márciusig
* Grove HERMANN szíves közlése szerint (in litt.) a vörösnyakü lúd európai Orosz-
országban mindenütt ritka kivételes jelenség. Jelen közleményemben az Oroszországra
vonatkozó szétszórt adatokat nem foglaltam össze, részben nyelvi nehézségek miatt,
de azok amúgy sem oly jellemzőek összehasonlításul a mieinkkel, ellentétben a nyugat-
európaiakkal.
A VOROSNYAKU LUD TELI SZÄLLÄSA. 215
terjedő időben) tíz darab került meg. SNOUCKAERT br. (40) adata szerint
1911 jan. 9-én egy öreg ? Kampen mellett (Prov. Overysel) lövetett,
mely másodmagával volt. A Britt-szigeteken 1776—1871 között tizenhat
előfordulása ismeretes (14). Ujabb időben nagyon ritkan észlelték; egy
példánya Severn mellett (Gloucester) 1909 nov. 18-án került meg (18).
Belgiumban eddig egyszer került kézre és pedig 1906 márciusában,
Helvoirt-nál (Tilbourg mellett) (10). Franciaországból Dresser (14)
hivatkozva DEGLAND és GERBE adataira, öt előfordulását ismeri. Német-
országban is csak néhányszor került észlelésre. Egyet 1879 máj. 6-án (!)
Poel-sziget mellett, a Keleti-tengeren lőtlek, miután napokon keresztül
látták örvösludak (Branta bernicla L.) társaságában (31). A berlini zoo-
logiai muzeumban Pomeräniäböl származó peldänvt őriznek, mely való-
színüleg az 1810 előtti években került oda. (21, 45). A Kurische
Nehrung-on 1896. szept. 28-án egy felnőtt c7-et Heiligenbeil mellett
lőttek, a ade e vidéken Nimmersatt mellett (Memel kerület)
1908 okt. 22-én, zöld rozsvetésen ejtették el. (59). er delibb
részeiben, a bajor-württembergi határon, Bopfingen-nel, 1843 dec. 30-án,
Eltingen mellett pedig 1844 jan. 1-en ugyancsak egy-egy példänyban
került meg. (31). Olaszországból öt bizonyitö példánya van. Az első
Mantova vidékén került meg (évszäm nelküli peldäny); 1833-ban
Lombardiäban került kézre; a firenzei muzeumban egy 1869 febr. 12-én
elejtett példany van Scarperia mellől; Grossetto-näl 1915-ben,
Massaciuccoli Lucca videken pedig 1926 januärjäban ejtettek el
egy-egy példányt. Ezeken kívül még 1912 nov. 5—10 közt is észleltek
egy 8 főből álló csapatot Venezia vidékén (Valle Zappa) (2).
A velünk szomszédos területekről sokáig csak Galiciäböl volt isme-
retes és pedig FrırscH (31, p. 374) szerint ott egész csapatot figyeltek meg;
ez az adat bizonyára azonos Martin L. adatával (27), mely szerint 6 állí-
tólag ötvenes csapatból kapott egy elevenen fogott példányt; rövid köz-
lése oly sokat mondó egyébként, hogy alább még foglalkoznunk kell vele.
PRAZAK (34, p. 182) szerint Wopzicki gróf Brzezan kerületéből kapott
egy példányt; 6 maga négyet szerzett Sokal és Kamtonka Strzumi-
lowa vidékéről, még pedig 1892 októberében két himet, 1894 nov. 10-én
egy hímet és 1895 nov. 5-én egy tojót. Lengyelországból TACZANOWSKI
említi (56) egy előfordulását, aki szerint 1848 őszén Lubartow környékén
került meg. A Balkánról a legújabb időkig csak Macedonia-ból volt
ismeretes egy előfordulása, a 70-venes évekből, amikor is ott egy példányt
Drummonp Hay őrnagy lőtt (14).
Hazánkban először 1916 márc. 11-én bizonyították be előfordulását,
amidőn DOLNIK Jözser a Hortobágyon egy példányát ejtette el (1-).
Érdekes, hogy DOLNIK ugyanazon év ápr. 3-án ismét látott 6—7 darabot.
A második hazai példány 1919 márc. 14-én egy 30-as csapatból került
216 DR. VASVARI MIKLOS
terítékre (9). 1921 marc. 4—6-in Szomsas LAszLö ugyancsak a Horto-
bägvon látott egy 8—10 darabból álló csapatot, mare. 5-én egyet le is lőtt,
melyet Intézetiinknek ajándékozott. Marc. 11-én ismét észlelt 6 példányt ;
egyet Szomsas Guszriv el is ejtett és a Nemzeti Múzeum állattárának
ajándékozott. Ugyanakkor több kisebb csapatot is láttak ; ez alkalommal
nemeskéri Kiss Géza is elejtett kettőt, illetve egyiket csak szárnyazta s
ez utóbbi példány a budapesti állatkertbe került (61). Dr. TARJÁN TIBOR
(57) 1921. márc. 12-én is hallotta hangjukat. 1921. nov. 30-án Gróf CzZIRÁKY
LAszLò (11) Lovasberény mellett (Fejér m.) lőtt egy példányt, mint elsőt
a Dunántúl, illetve egyáltalában a Hortobägvon kivül; 1922. febr. elején
Unger Jené (60) Szabadbattvánon (Fejér m.) lőtt egy c7 példányt, melyet a
Madártani Intézet részére küldött be. 1922. márc. 21-én a Hortobágyon
ifj. Dr. Macoss GyöRGY lőtt egyet. Szomsas LÁSZLÓ (53) 1922. nov. 16-án egy
példányt észlelt lilikek csapatjában ; 18-án megint látott kettőt. 1927. márc.
10-én ugyancsak észleltek két példányt. 1924. nov. 15-én Szomsas LÁSZLÓ
ismét látolt egyet ; a Nimród-Vadászujság 1925. dec. 1-sei számában közölt
hir szerint egy példányt akkoriban lőttek a Hortobágyon. A Fertőn 1925.
jan. 24-én ROTHERMANN RICHARD ejtett el egy példányt, mely a bécsi Ter-
mészetrajzi Muzeumba került (5, 36): ESZTERHÁZY Frrenc gróf 1925. feb-
ruár első napjaiban a tatai nagy tó fölött libacsapat közt észlelte
e fajt (43). HOLLÁN ERNŐ értesitése szerint (in litt.) 1927 január hó közepén
Békás község határában (Veszprém m.) ejtettek el egy példányt, mely
kilömve birtokában van; ugyanakkor több csapat vetési lúd és lilik is
húzott és lehet, hogy a 8—10 dr-ból álló kis csapat minden tagja
melyek közül a vörösnyaku ludat elejtették, szintén e fajhoz tartozott.
BÁRÁNYOS JÓZSEF 1928. jan. 12-én a Hortobágvról kapott egy fiatal hímet.
Aránylag sok példány került meg 1928. novembere óta, amikor a Csepel
szigeten lőttek egy példányt, melyet FÁBA Rezső preparatoriumában volt
alkalmam látni s ugyancsak odakerült (nov. 4-énja Hortobágyon és Kis-
körös mellett lőtt egy-egy példány is; nov. 7-én ismeretlen helyről (való-
szinüleg Feher-m.-böl) kapott FÁBA egy példányt kitömésre; nov. 3-án
BENKÓ IsrvÁN lőtt egy példányt Nyiregyhaza mellett a Nagy-Szik tónál,
melyet a Madártani Intézetbe küldött be. FEKETE KArony közlése szerint
(in litt.) 1929. jan. 13-án Baja mellett is lőttek egy példányt vonuló lúd-
csapatból. BREUER (György szerint 1928. nov. 7-én Nemeskéren (Sopron m.)
nagy csapat Anser fabalis közül lőttek egyet, melyet Intézetünk gyüjtemé-
nyének ajándékozott, egy másikat pedig szintén akkoriban ejtettek el a Fertő
vidékén. Érdekes, hogy Erdélyben is megkerült egy példánya, még pedig
KAMNER Alfréd értesítése szerint Nagyszeben közelében 1928. nov. 25-én.
Már most felvetődik a kérdés, vajjon a hazánkba eljutott vörösnyakú
ludak ,eltévedt" példányok-e? Vagy ilyenek-e általában az európai
országokban észlelt összes példányok?
A VOROSNYAKU LUD TELI SZALLASA. 91
NI
Ha csupán PALMÉN (32), illetve HomeveR E. F. (22) három kate-
goriaba való beosztását küvetnôk, akkor is megállapíthatjuk, hogy a vörös-
nyakú lúd Magyarországon való fellépése semmi esetre sem tartozhatik
az első kategóriába, már csak azért sem, mert nem csupán egyes példá-
nyokról van szó. A harmadik kategóriába ugyancsak nem sorozhatjuk,
mert a Branta ruficollis nálunk iermészetesen nem lassanként letelepedő faj.
Nehezebb véleményt nyilvánítani a második kategória szempontjából,
melyet következőleg definiál PALMÉN: , hirtelenül és nagy számban meg-
jelenő fajok, melyek oly vidékeket árasztanak el, hol azelőtt nem fordul-
tak elő, de amelyek azután ismét eltünnek bizonytalan időre." A jövőbe
nem látva persze meg nem mondhatjuk, hogy az ezután következő időben
mint lesz, hogy lesz, de hogy madarunk hazai fellépése nem egészen oly
átmenet nélkül történhetett, az némely ,jelek" után sejthető.
CHERNEL IstvAn már 1897-ben (6) az ,eltévedt vendégek" fogalmát
eléggé bizonytalan értékűnek tartja s Drosre-nek azon ällitäsät, hogy azok
a bizonyos madarak , kifürkészhetetlen okokból hozzánk tévednek", CHERNEL
arra mödositja, hogy „nem s úgy tevednek ide, hanem rendesen
átvonulnak, vagy itt telelnek s azért tariattak feltünő ritkasägoknak.
mert a kutatás hiányos, a jó és szakavatott megfigyelők száma pedig igen
kevés volt. Meg vagyok győződve, hogy, — ha majd rendes sűrű meg
figyelő hálózatok lesznek s az észleletek csak úgy pontosan és évenként
történnek, mint akár a meteorológiai állomásokon, — sok ily kifürkész-
hetetlennek látszó dolog egyszerű és való világításba kerül."
Kikernulte talan Magyarorszagon a vorosnyaku
Mndwaxz 1916.éy elotti rdékben a figyelmet? Erre a kér
désre nehéz volna feleletet adni. Kétségtelen, hogy a Hortobágy, tehát
legklasszikussabb vadlúdtanyánk már legalább is két éviizedre vissza-
menőleg úgyszólván rendszeres megfigyelés alatt áll, amint ezt az
„Aquila“-nk hasábjain megjelent s oly sok érdekes s becses adatot tartal-
mazó Szomsas-féle „hortobägyi levelek" is bizonyítják. Az is bizonyos,
hogy a mindenképen s tőleg kicsinysége meg szinezete reven
feltűnő vörösnyakü lud nehezebben jelenhetett meg észrevétlenül, mini
a nem épen nagyon feltünö Anser neglectus Susak. mely az Anser
fabalistol ha különbözik is, mégis inkább, a szakember számára mas fa)
és ezért nem is csoda, ha csupán 1900-ban fedezte fel nálunk MADARÁSZ
tehát öt évvel azután, hogy Sushkin leírta.
Mindezek dacára a Branta ruficollis már a hazánkban előkerült
kétes fajok sorában szerepelt azelőtt is, még pedig REISINGER J. adata
(37) nyomán. Növeli legalább régebbi előfordulásának valószínűségét az
a körülmény is, hogy Martin L. 1855-ben írt s már említett kis közle-
ménye szerint (27) Keletgaliciá-ban nem különös jelenség és sok vadász
és „mäs szakember" ismeri. Bizonyára ez azon adat, melyet FRITSCH is
218 DR. VASVARI MIKLOS
említ és utána többen, hogy t. i. Galiciaban madarunkbol mar egész
csapatot is megfigyeltek. E helyen kell ismét felemlitenem a macedóniai
elöforduläst is a 70-es évekbôl (14).
Tagadhatatlan, hogy az utobb mnndottak nem sok bizonvitö erövel
bírnak arra nézve, hogy a vörösnyakü lúd korábban is ,látogatója" volt
Magyarországnak. Van azonban madarunk hazai szereplésének egy nagyon
érdekes, majdnem furcsa kísérő jelensége, jobban mondva nem is kísérő
jelenség, hanem oly nagyszabású madártelelési tény, amelyhez — úgy
látszik — „szervesen“ kapcsolódik a Branta ruficollis megjelenése is.
Értem a lilik (Anser albifrons Scop.) nagyarányú „beözönleset“. Ma a
látszat az ugyanis, mintha a lilik csak az utolsó két évtizedben jelent
volna meg igen nagy számban s erre vonatkozólag álljanak itt néhány
kézikönvvünknek és más idevágó közlésnek adatai.
CHERNEL IsrvAn (7, p. 130) többek közt ezt írja: , Nálunk a lilik
nem közönséges, bárha őszi vadlúdjáráskor Itt-ott akad belőle egy-egy
kisebb-nagyobb . csapat." Ugyancsak hasonló gondolat. érezhető ki Dr.
Maparisz Gyura szavaiból is (26, p. 305): Magyarországon az Őszi
és tavaszi vonuläson fordul elő s a téli lúd társaságában tartózkodik."
Később CHERNEL IsrvAn a magyar „Brehm“-ben (8, p.) így ír: , Hazánkban
a lilikek ősszel és tavasszal átvonuláskor jelennek meg s kivált az ország
keleti felében, az Alföld nagy pusztáin és szikes tavai körül gyakoriak.
Túl a Dunán ritkábbak. A Hortobágyon rengeteg van belőlük, különösen
a kisebb faj számos." Ezek után úgylátszik, mintha századunk eleje óta
volna a lilikből sok a Hortobágyon, igaz, hogy lehet mondani főleg
azóta ,van" így, amióta rendszeresebb és szakszerűbb megfigyelés alá
vették az ottani vadlúdjárást. Már régóta vadásztak a Hortobágyon vad-
ladra azelőtt is, de az ornithológiai szempont az akkori még oly nagy-
arányú vadlúdvadászatokon sem domborodott ki oly mértékben, mint
századunk első évei óta. Dr. Nagy JENO (29) már 1907-ben és pedig
április elején azt találta, hogy a hortobágyi ludak 80 százaléka lilik
volt, amit ő annak tulajdonított, hogy akkor a vetési ludak zöme elvo-
nult már, ugyanis „mäskor ők szolgältatjäk a hortobágyi vadlúdak leg-
nagyobb részét." Szomsas GuszrAv (46, 47, 48) 1909. október 18—19-én
sok liliket és kevés vetési ludat látott; 1910. december havában ,mérhe-
tetlen mennyiségű Anser fabalıs és albifrons volt a Hortobágyon" ; tömér-
dek Anser albifrons-ot látott 1911. március 9.-én (vetesi ludat nem említ);
1911. november 8 és 9.-én az Anser fabalis, A. neglectus, A. albifrons
intermedius és A. a. finmarchicus fajokat figyelte meg és általában temér-
dek vadlud volt akkor. 1916. szeptember 14—16.-án néhány lilik volt
(tehát már elég korán itt voltak); október 8.-án számos Anser albifrons
es finmarchieus, néhány Anser neglectus (SUSHK.), Anser fabalis L. és
Anser cinereus L.: október 11.-én temérdek nagy és kis liliket (Anser
A VOROSNYAKU LUD TELI SZALLASA. 219
albifrons Scop. és finmarchicus Gunn.) látott, 1917. szeptember 30.-an és
október 1.-én „rengeteg* vadlud volt, ,két nap alatt 25 Anser albifrons
finmarchieus-t, 3 Anser neglectust és 2. Anser anser-t" lőttek (ebből a
vadaszati eredmenvböl azt lehet következtetni, hogy ugyancsak a lilik volt
a legszämosabb ez alkalommal is); 1918 október 8.-ân Anser neglectus,
fabalis és ferus kevés volt, de ,annäl több a kis lilik (Anser erythropus
L.).“ Ifj. Szomsas Guszrdv (51) közlése szerint 1920 őszén , milliószámra"
volt Anser albifrons és erythropus, kevés ferus és igen kevés neglectus.
Dr. Tarsan Trpor (57) szerint 1921 őszén „a ludak zömét, mint minden
évben, úgy ezuttal is az Anser albifrons tette." SZoMJAs LAszuö (53) szerint
1922 november 15.-től 20.-ig a Hortobágyon kevés vetési lúd és tömér-
dek lilik volt.
Dr. Nagy JEnö (30) főleg az utóbbi két évtizedre kiterjedő tapasz-
talatok alapján S0—90%-ra teszi a hortobágyi lilikek (Anser albifrons és
erythropus) számát. Dr. TARJÁN TrBor (58) szintén a liliket tartja a leg-
számosabb hortobágyi vadlúdfajnak és szerinte évről-évre az összes vad-
lüdak 75 százalékét ez alkotja; Szomsas LAszuö (55) 90%-ra teszi a lilikek
hortobágyi számarányát.
Az is bizonyos, hogy aludak nagy tarsasagkedvelése
is sok mindent megmagyaráz és éppen ezen ponton óhajtanám kiemelni
oyercyes madärcsapatoknak jelentösegeta ‚„költöziesi“
viszonyok terén. Mindenesetre feltünő mar az is, hogy a vörös-
nyakú ludat Dániában, Hollandiában és Angliában többször örvösludak
(Branta berniela 1.) között észlelték. Nálunk meg úgyszólván mindig
a lilik csapatjában került meg, illetve azok társaságának közelében.
Éppen ezért, úgy látszik, mintha a vegyes madártársaságoknak nem-
csak cinkéink, fakopáncsaink, csúszkáink és fakúszóink életében volna
a kóborlások idején fontos szerepük, továbbá nemcsak a trópusi őserdők
vegyes madártársaságai volnának e kategóriába sorozhatók, hanem a
vegyes vadlüdesapatok is. Különfajú, de hasonló életmódú madarak —
mint ismeretes — sokszor vegyülnek egymással közös társaságba az utóbb
említetteken kivül is, pl. varjak, csókák, seregélyek stb.
Már most mindenekelőtt az volna a főkérdés, hol és miképen ele-
gyedik a vörösnyakú lúd a lilikek társaságába. de ugyancsak ennek a kér-
désnek érdekében kivánatos tudnunk azt, hol is van valójában a két faj
telelőszállása? HARTERT szerint a lilik télen és vonuláson egész Hurópá-
ban előfordul (19, p. 1281), ebből látható, hogy eme elég nagy elterjedésű
faj sigazi“ téliszállásának megtalálása szempontjából az európai telelések
nem sokat bizonyítanának a vörösnyakú lúd itteni szereplése dolgában.
Azt a tényt azonban, hogy HARTERT és mások egybehangzó adatai szerint
Egyiptomban nagyszámban telel, már inkább ertekesithetjük. Ugyanis az
egyiptomi csapatok mai ismereteink szerint valószinüleg inkább észak -
99) DR. VASVÄRI MIKLÖS
keleti irányból kerülnek oda és nem pl. Izlandbél, szóval az irány,
amelyből jönnek, hihetőleg részben azzal egyezik, amerről mihozzánk is
eljutnak. Az Anser albifrons főleg Kelet-Európán át vonul del fele, mint
Dr. Nacy Jexö (30) is írja, Közép-Európában pedig jóval ritkább, mint
pl. Angliában. Kiválóan fontos tulajdonképeni tárgyunk szempontjából az
is, hogy az Anser nemzetségből éppen az albifrons telel a
legnagyobb számmal a Käspi-tenger'videke my) tehát
éppen ott, ahol a Branta ruficollisnak is a telelőtanyája van. RADDE
szerint, úgy látszik az Anser albifrons a leggyakoribb telelő vadlúd Trans-
kaukázia középső reszében, mert Tiflis piacára is sokkal gyakrabban kerül,
mint az Anser segetum és cinereus. Ugyancsak RADDE szerint a Branta
ruficollis is nagyszámban telel a Káspi-tenger délnyugati partvidékén, amit
Grote (42) is említ Bussiusra hivatkozva.
Látjuk tehát, hogy a Branta ruficollis és Anser albifrons téliszállása
a Káspi-tengernél közös, már most kérdés, vajjon az Európába és külö.
nösen Magvarorszagra eljutott vörösnyakú ludak csakugyan a lilik-csapa-
tokkal kerülnek-e el ide és ha igen, hol elegyednek össze? Mindenekelőtt
figyelemreméltó az a tény, hogy a Branta ruficollis fészkelési terü-
letén a lilik is fészkel, tehát a vegyülés a költözködő madarak
részéről már otthon is megtörténhetnék. Mivel eddigi ismereteink alapján
a lilik téliszállása szélesebb területen lehet, mint a vörösnyakú lúdé, t.
i. az utóbbié főleg csak a Käspi-tenger mellékére szorítkoznék az irodalom
tanúsága szerint, így arrais lehetne gondolni, hogy a vörösnyakú ludaknak
csak egy része jön el nyugatabbra — követve az Anser albifrons csapatok
példáját. Azt a körülményt is kiemelendőnek tartom, hogy —- legalább
a gyérszámú irodalmi adatok szerint — mintha a Branta ruficolhs tele-
pülési viszonyai illetőleg „települesi sürüsege” egeszea
más volna, mint a liliké. PopHam (33) a Jenissei torkolatánál nagyszám-
ban találta a liliket, mint költőmadarat, ellenben a vörösnyakú lúdnak
csak négy fészkéről beszél és a Szamojéd-félszigeten SHITKov (42) útitársai,
FILATOV és WEDENSKI sem tesznek említést sok példányról, sőt azt írják,
hogy a szamojédek szerint nincs sok belőle, de költenek azon a vidéken,
ellenben a liliket nagyszámban észlelték és ott ez a faj a vetési lúdnál is
számosabb volna.
szerintem az esetben, ha a Branta ruficollis észlelt szórványos fész-
kelése általános jelenség, úgy ez részben megmagyarázná, miért
kerülhet el Európába ide is, oda is, de főleg hozzánk egy-egy csapat
belőle az ugyanazon területen fészkelő lilikcsapatokkal együtt. E részben
fontosnak vélem azt a körülményt is, hogy a ludak igazi téliszál-
lása, vagyis az a terület, ahol , igazában" telelnek, úgy látszik, még
nem az a szilárdan megállapodott , egységes" földdarab, mint pl. a fehér
gólyáé. Elég hivatkoznom a vadludaknak azon nagyon ismert tulajdon-
A VOROSNYAKU LUD TELI SZÄLLÄSA. 291
sagara, hogy a két vonulási idő, tehát az ősz és tavasz közben, vagyis
télen hol észak, hol dél felé vonulnak a táplálkozási lehetőségek szerint :
ha a vetést hó borítja el, hómentes helyeket keresnek. Tulajdonképeni
költöző madaraink közül ennyire , nyájak"-ban legelő fajok csakis a vad-
ludak volnának, ezért nomadizálnak a speciális táplálkozási viszonyok
hatása alatt.
Mar Henke (20) említi, hogy a vörösnyakú lúd szívesen vegyül a
nagy és kis lilikek közé, de nem rendezett sorokban repül, mint más
lúdfajok, hanem rendetlenül, varjak módjára csoportosul ; rendesen 15—20
főnyi kis csapatait szokták látni, nagyobbakat ritkán. (Utóbbiakat szerintem
a feltételesen említett elszórt fészkeléssel is jól lehetne értelmezni !)
Az említett. vegyes madärseregek“ vonulástani jelentősé-
gének .tulajdonitom, hogy a Branta ruficollis magyarországi szereplése
óta megkerült Bulgáriában és Romániában is. BoETTICHER H.
szerint (4) 1920 november 27-én Kumanitza mellett (Sofia) köze-
lében lőttek egy tojót, 1921 november 25-én pedig Negowan
mellett került meg egy fiatal hím; mindkettő a sofiai kir. természetrajzi
muzeumban van. E két példányon kivül 1924 májusa óta a sofiai
állatkertben is van egy példány, melvet mintegy 1—2 hónappal azelőtt
Dermanzi mellett (Lukowit kerületben) sebeztek meg. Amikor 1924/25.
telén a vadlúdtömegek a Fertön is szokatlanul nagy számban jelentek
meg és egészen Bécsig vonultak, ugyancsak Bulgáriában is nagy vadlúd-
seregeket észleltek és BOETTICHER szerint (4) a legtöbb a lilik volt,
de az ottani vadászok szerint más években is ez szokott a leg-
gyakoribb és legközönségesebb vadlúd lenni. Hogy Bulgáriában azelőtt
milyen volt az Anser albifrons előfordulása, igazolja REISER OTMAR is (36),
aki szerint 1889 februárjában csupa fiatal példány jelent meg belőle és
azután megint csak 1897 január 26-án, de ekkor már meglehetősen sok öreg,
kiszínezett példány is. Ellenben a Balkán-félsziget nyugati országaiban, tehát
Boszniában, Hercegovinában, Montenegróban, Dalmáciában és Görögország-
ban 1887-től 1899-ig (12 év alatt) egyet sem észleltek; 1899. december
14-én Mostar és Sarajevo meltett egyidejüleg ejtették el az első példá-
nyokat és ezen időtől kezdve majdnem évenként előkerült a lilik ott, de
Dalmáciában, a Skutari-tonal (Montenegróban), Görögországban és máshoi
is (44). Megjegyzem, hogy a sofiai kir. múzeumban 1907-ig három bulgáriai
(közelebbi lelőhely nélkül való) példányon kivül egy Sophia 1900. XI. 12.
adattal bíró példány volt, továbbá még egy másik valószinüleg szintén
bulgáriai példánya a sofiai állatkertből (1904. II. 14. datummal). *
Romániából csak 1928 szeptember közepén vált ismeretessé a
* Collections du Musée d’Histoire Naturelle de Son Altesse Royale Ferdinand |.
Prince de Bulgarie. Sophia, 1907, p. 237.
999 DR. VASVARI MIKLOS
vörösnvakü lúd. amikor a Dobrudsa Raselm-tavan Kornis KÁROLY gróf
ejtett el egy peldänyt. amely mäs vadludakkal volt együtt. Ezt az ertekes
adatot ezúton is hálásan köszönöm a lelkes kutatónak. Igen jellemző a
romániai vadlúdjárási viszonyokra az, amit Domsrowsxt (13) ír, hogy 14
esztendő alatt egyetlen Anser fabalist sem látott ott, ellenben hihetetlen
tömegekben fordult elő az Anser albifrons. Ezt a körülményt nagyon
fontosnak tartom. mert világot vet Európa szélső délkeleti részeinek vadlúd-
járási viszonyaira."
Ha így kutatunk a vörösnyakú lúd vándorútján egy rendkívül
érdekes leletre akadunk. Ez a lelet kulturhistóriai szempontból is nagyon
nevezetes, mert sajátságos módon — MARIETTE BEY szerint — a föld
legrégibb ismert festménye. Ez a freskófestmény Egyiptom egyik hyksos-
korabeli sírjából származik és hat ludat ábrázol: négy Anser albifronst
és két Branta ruficollis-t. — A nevezetes festménnyel SHALow HERMAN"
is foglalkozott a német madártani egyesület 1906 október 8-án tartott
ülésén. ScHaLow szerint már most az a kérdés, vajjon a vörösnyakú lúd
mint rendkívül ritka eltévedt vendégmadár került-e valamelyik szerencsés
madárfogó kezébe és épen ritkasága keltette volna fel a figyelmet, vagy
pedig hogy a Branta ruficollis több mint 4000 évvel ezelőtt az egyip-
tomiak előtt talán jól ismert volt, mely azóta nem jelenik meg többé
egykori téli szállásán; az utóbbi ésetben ScHaLow arra következtetne,***
hogy akkoriban ennek a fajnak nyári hazája is nyugatabbra feküdt volna
és hozzáteszi még, hogy különben e madár egyetlen előfordulása sem
ismeretes Egyiptomból. Sajátságos, hogy ScHALow figyelmét kikerülte
néhány adat, mely madarunk Egyiptomban való újabb idő-
beni előfordulásáról szól. DRESSER szerint (14) Alexandria
mellett STAFFORD ALLEN gyűjtött egy példányt a 60-as vagy 70-es
években; SCHRADER G. pedig (41) 1882-ben gyűjtött egy példányt
Damiette mellett s ugyanő többízben tartózkodván huzamos ideig Egyip-
tomban Kaffer Therra környékén novembertől márciusig a vetési lúddal
együtt a liliket is százával észlelte. Kétségtelen, hogy a SCHRADER,
gyűjtötte említett példány azonos a ,nagy Naumann“-ban említettel,
* Mindenesetre nagyon jellemző, ha a vörösnyakú lúd épen Magyar-
országra, sőt épen a Hortobágyra látogat el gyakrabban, oda, ahol az „aralo-
pontusi* fauna-elemeinknek legérdekesebb madärtagja, a Buteo ferox (Gm.) szintén
oly sürün kerül észlelésre és pedig — nyáron is, mely utóbbi tény mindeddig , rejtély".
** Journal f. Orn. LV, 1907, p. 160.
*** Ennek a következtetésnek szempontjából mint kiválóan érdekes adatot em-
lithetem, hogy Dr. LAMBREcHT KÁLMÁN (23, 23a) a répáshutai Balla-barlang dilu-
viälis agyagäböl, ha kérdőjellel is — de Branta ruficollis-maradvänyt említ és noha
Lamprecht Szerint valamely Tadorna-fajhoz is tartozhatik a kérdéses lelet, mégis egyéb,
diluviális, ma északi fajok (pl. Lagopus lagopus L.) jelenlétéből g aníthatólag igen jól
beleillenék a vörösnyakú lúd is az ottani jórészt steppei-tundrai faunába.
A VOROSNYAKU LUD TÉLI SZALLASA. 293
Homeyer E. F. gyüjtemenyeböl, melynek adatai: Damiette 1882. jan. 8.
Brasıus R. (3) 1883-ban Tancré (Anclam) gyüjtemenyeböl említi a
Branta ruficollis egyiptomi példányát így: „15 Rothhalsgänse (Anser
ruficollis) aus Sarepta, Lenkoran und Egypten“; ellenben Homeyer
gyüjtemenyeböl nem említi, igaz, hogy a „tyükfelek, galambok, mocsäri-,
úszó" és ragadozömadarakböl egyebet sem sorol fel, megjegyezve, hogy
pompás sorozatok vannak, melyek megérdemelnék, hogy pontos kata-
logus készüljön róluk. Különben érdekes, hogy az angol ornithologiai
művek a British Muzeum nagy madárkatalógúsától és Dressertől kezdve
a vörösnyakú lúd téli szállásaként Egyiptomot is felemlítik, bizonyára
jórészt az említett festmény és a fenti alexandriai előfordulás alapján.
Elzárkózni egyáltalában nem lehet azon vélemény elől, hogy mint
sok mas keletpalaearktikus madárnak, úgy a Branta ruficollis-nak telelő
tanyája is kiterjedhet , szabályszerűen" Afrikáig, akárcsak az Anser
albifrons-6. Mar sok tanulság rejlett Fixscn 0. összeállításában, mely
, Nyugat-Szibériában és Afrikában egyaránt észlelt madárfajok" cimen
jelent meg. (Aquila, XVI, 1909, p. LXXIX—LXXXVIII.) Mai. nap azon-
ban a subtilis formáknak a rendszertan és állatföldrajzi kutatások szempont-
jából való nagy jelentőségénél fogva, a téli szállás kérdése is néhány
esetben ezek révén került közelébb az , ismertség" fogalmához. Igy GROTE
a Lamius minor keleti alakját (turamicus Fepsuscuiy) Angol kelet-Afrikából
említi, hol április hóban gyüjtötték és szerinte ugyanazon területet sok
ázsiai madár érinti vonulás alkalmával, illetve használja téli szállásul.
De hogy Afrika a keleti palaearktikus madarak téli szállása szempont-
jából mily nevezetes szerepet játszik, azt ismét Grorz (16) rendkívül érdekes
közléséből tudjuk, aki szerint még Kamerunig is eljutnak délnyugat felé
oly keleti alakok, aminők a Falco peregrinus calidus LATH. vagy a
Phylloscopus trochilus eversmanni (Br.). Roppant jellemzőnek tartom a
Grote-töl felemlitett Circus macrourus (Gm.) és Falco vespertinus L.
kameruni előfordulását, kivált utóbbira nézve, amennyiben GROTE szerint
„gyanithatölag“ a transriphaeus (Bururı.) nyugatszibériai alakhoz tartozik.
Mindezekből nagyon valószínüen azt következtethetjük, hogy az
afrikai kontinens a Branta ruficolhs telelése szempontjából is nagyobb
jelentőségü, mint aminőnek eddig gondoltuk. Különösen egy megg on-
dolás erősít meg ebbeli véleményemben és ez arra vonatkozik, amit
egyes madárfajok „reminiscentia utazäs“-änak szeretnék nevezni.
Sok u. n. ,eltévedt vendég" oiy helyeken tünik fel, hol a vidék
állatföldrajzi jellege sejteti velünk azt, hogy ennek vagy amannak a vendég-
madárnak megjelenése nem is olyan csodálatos. Ilyen szerintem pl. a Cla-
mator glandarius (L.) előfordulása a Rheinlandban, a Himantopus-é Hollan-
diában vagy a Cettia cetti Temm.-é (38) Délmagyarországon. Nagyon
érdekesnek tartom és az utóbb mondottak szempontjából említem fel azt
94 DR. VASVÁRI MIKLÓS
to
to
az adatot, melyet a Plegadis falcinellus L. gyürüzesi kiserlete legutobb szol-
vältatott: a Kisbalatonnäl 1926. VII. 5.-én fióka korában megjelölt példány
ugyanazon ev VII. 28.-in Samara mellett, Oroszországban került meg.
E helyen a példák további felsorolásától elállok, és csak arra kivánok
reämutatni, hogy a vörösnyakú lüdnak Egyiptomig való levonulása nem
tartózhatik a költözési abnormitások kategóriájába és pedig a vörös-
nyakú lúd által beutazott egész területnek, — Szibé
riától Egyiptomig — több-kevesebb zoogeogräfiairokon-
ságán kívül még egy igen jelentős szempont késztet eme vélemény
kialakítására. A vörösnyakú lúd ugyanis a három palaearktikus Branta-faj
közül a legjobban ragaszkodó a belvizekhez, ami frappáns kifejezést nyer
, elismert" telelő szállása megválasztásában is, mert a palaearktikus régió
legnagyobb belvizitengeret, a Käspi-tengert välasz-
totta azzá. Mär régóta tudjuk azt, hogy táplálkozása is eltér a másik
két Branta fajétól, amennyiben húsa is nélkülözi amazok kagyló-csiga-ízét :
a Branta ruficollis szívesen legeli a zöldet*, ez is főoka lehet az Anser
albifrons csapatokkal való együttvonuläsänak.
Hogyan illeszkedik már most bele a Branta ruficollis a „remini-
seentia utazások" elméletébe? Milyen , emlékei" lehetnek Egyip-
tomból, amelyek szivesen vissza-vissza hozzák oda? Tudjuk, hogy ma a
Branta genus circumpolaris elterjedesű, mint az Anser-fajok jórésze is,
de talán nem látszik erőltetettnek abbeli nézetem, ha a vörösnyakú lúdnak
minden más lúdfajtól oly élesen elütő élénk színezetét is
annak bizonyítására említem fel, hogy e madár nemcsak fészkelő területének
szempontjából a másik két , európai" Branta-fajtól eltérőleg szorosan szi-
bériai faj, hanem a színezetében nagy szerepet játszó jellemző vörös szín
is szerintem a legélesebben elhatárolja minden ismert északi lúdalaktól.
Ez a sajátszerű vörösesbarna szín hasonló módon, — t. i. részben test-
táji elhelyezkedését is tekintve — a Colymbus septentrionalis Pont. Erolia
ruficollis Pawu., Phalaropus lobatus L. stb. fajokon is fellelhető és saját-
szerű színbeli paralellismust jelent csupán. Ámde utóbb említett fajokkal
épen nem azt akartam példázni, hogy e színbeli sajátság egyuttal kizá-
rólag az északi madarak közt fordul elő jellemzően, mert ismeretes, hogy
a „deli“ fajok közt is eléggé elterjedt tollazatbeli szinösszetetel a vörös,
feketés meg fehér szín, pl. Lanius senator L., Falco ruficollis SWAINS.
Sőt éppenséggel nem nevezhetjük ezt az összetételt az Észak jellemző-
jének, mert frappäns módon egyes csoportokban épen a déli alakok vörö-
ses nyakúak. Kétségtelen az is, hogy a feltünően sőtétszínű Branta genus
épen északi csoport, noha (GöRwsirz szerint (15) északon a melaninok
megcsappanása észlelhető. Mindenesetre teltebb színezetű vadlúd a Branta
* Ezt magam is konstatáltam elejtett példányok gyomortartalma révén. A szerző.
cani
A VOROSNYAKU LUD TELI SZALLASA. 295
ruficollis-nal mar nem is képzelhető és azt is figyelembe kell vennünk,
hogy ket oly sötet kacsafaj, amilyen az Oedemia fusca L. es nigra L.
szintén északiak! Bárhogyan is all a dolog, a vörösnyaku lúd szokatlanul
tarkás színével nagyon elüt a többi lúdaktól és ezzel is jelzi különc
voltát, amely legfőképen a vonulási viszonyaiban nyer kifejezést.
A csaknem 6000 éves egyiptomi festmény — ezek után joggal
mondhatjuk — nagyon tanulságos és oly sokat mondó, hogy talán még
csupán a háziállatok származástörténete kapott az egyiptomi emlékek
révén ennyire érdekes adatokat. Rávilágít mindenekelőtt az ősrégi fresko
a vörösnyakú lúdnak arra a , régi" szokására, hogy mas lüdfajokkal, neve-
zetesen az Anser albifronssal együtt vonul vegyes csapatban és —
hogy Egyiptomig levonul. A Branta ruficollis akárhol került elő eddig
Európában, úgyszólván mindig vegyes lüdesapatban észlelték, igy pl. Dánia,
Hollandia és Nagy-Britanniában, — mint már említettem — főleg örvös
lúdak (Brunta bernicla L.) társaságában. Valósággal úgylátszik, mintha a
vörösnyakú lúd speciálisan kelet-palaearktikus feszkelöterülete (?) és
egyébként is különleges , helyzete", , lénye" révén elvesztette volna vonulás-
tanilag véve — legalább is részben — önállóságát; de rögtön utána-
tehetjük azt is, hogy általában a lúdak költözési viszonyai kivált e madarak
oekologiäja (legelésbeli állapotok! stb.) miatt még nem kiforrottak és
különösen a Branta ruficollis vonulásának meg téli szállásának elbírálása
fajlagos értelemben nagyon nehéz és mondhatni bizonytalan.
Összefoglalva a Branta ruficollis vonulási viszonyaira és téli szállá-
sára vonatkozó tanulságokat, a következőket állapíthatjuk meg:
A vörösnyakuü lid vonuläsi történetében 6srégi
idök ötanagy szerepet jätszik részben a költöterület
közössege, részben a költözes módja és a täpläl-
Bozas oekologiäja revenisaz Anseralbifrons. Ez a
tetel egyuttal szép peldäjät mutatja a vegyes madarseregek
költözestani, téli szallasbeli, s6t települesi kapesolatait illetöleg is. A Branta
ruficollis szörvänyosabb, gyérebb települesi viszonyai — az eddigi jelek
szerint — mintha több szabadságot engednének a téli szállás megvälo-
gátásában, főleg az Anser albifrons társaságára hagyatkozva. A szokásos
módon ,eltévedt vendégek"-nek tartott madaraktól meglátogatott vidék
állatföldrajzi jellege, illetve az illető fajnak esetleg régebbi elterjedési
területéhez való tartozandósága sdk esetben megköveteli a megfontolást,
vajjon csakugyan eltévedt madárról van-e szó, minden kérdéses esetben.
Azegyiptomitéli szállás a hivatkozott tények alapján
szintén plausibilis. Kiemelendő a vadlúdak vonulási viszonyainak
szempontjából az is, hogy még sok tekintetben „kiforratlanok“,
foleg oekologiäjuk révén a téli szälläs megvalasz-
tasaban, vonulási idők (tavasz és ősz) közt nomadizáló hajlamúak.
Aquila. 15
226 DR. VASVARI MIKLOS
A Branta rufieollis azon fajok köze tartozik, amelyeknek teli szälläsät
fajlagos értelemben meghatärozni nehéz.
Hasznalt irodalom. — Beniitzte Literatur.
1. ALBARDA H. Ueber das Vorkommen seltener Vögel in den Niederlanden. Journal für
Ornithologie XL, 1892.
2. Arrigoni E. Ornithologia Italiana. Milano, 1929.
3. Brasıus R. Naturhistorische Studien und Reiseskizzen aus der Mark und Pommern.
Monatschrift des Deutschen Vereins zum Schutze der Vogelwelt, IX, 1884.
4. Boerricaer H. Wildgänsezug in Bulgarien. Ornithologische Monatsberichte, 33, 1925,
p. 158.
5. Brever Gy. Branta ruficollis elsö elötorduläsa a Fertön. Aquila XXXII — XXXIII,
1925-1926, p. 249— 250. Erstes Vorkommen von, Branta ruficollis am Fertö-See.
Ibid. p. 279.
6. Cuersen I. Megjegyzések az úgynevezett ,eltévedt költözködö“ madärfajokröl. Bemer-
kungen über die sogenannten „Irrgäste“. Aquila, IV, 1897. p. 161—163.
7. — — Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentösegökre. II, Buda-
pest, 1899.
8. — — Madarak Ill. in: Brenm A. E.: Az állatok világa, Budapest 1904.
9. — — A vörösnyakü lúd újabb előfordulása Magyarországon. Aquila, XXVI, 1919,
p. 110. Neueres Vorkommen der Rothalsgans in Ungarn. Ibid, p. 132.
10. Conrreras M. de. Les oiseaux observés en Belgique. II, Bruxelles, 1907.
11. CziRákv Laszlo gróf: Branta ruficollis első őszi előfordulása. Aquila, XXVIII, 1921,
p. 183. Erstes Vorkommen von Branta ruficollis Pall. im Herbste. Ibid. p. 213.
12. Gsörser T. A Bramta ruficollis PaLL. első előfordulása Magyarországon. Das erste
Vorkommen der Branta ruficollis PALL. in Ungarn. Aquila XXII, 1915, p. 413.
13 DomBgowski R. Ornis Romaniae. Bukarest, 1912.
14. Dresser H, E. A history of the birds of Europe. VI. London 1871—1881.
15. Gornivz K. Ueber die Wirkung klimatischer Faktoren auf die Pigmentfarben der
Vogelfedern. Journ. f. Ornithologie. 71, 1923.
16. Grove H. Ostpalaearktische Zugvögel in Kamerun. Orn. Monatsberichte 31, 1923,
p. 37—38.
17. — — Ueber Lanius minor in Afrika. Orn. Monatsber. 35, 1927, p. 179—180.
18. Harrerr, Jourpaix. Ticenurst, Wiruersy. A hand-list of British birds. London 1912.
19. Harrerr E. Die Vögel der paläarktischen Fauna II. Berlin, 1912—21.
20. Henke K. G. Über selten vorkommende Vögel. Zeitschrift f. d. gesammte Ornitho-
logie, II, 1885, p. 47—49.
21. Hesse E. Einige bemerkenswerte Belegstücke der deutschen Ornis im Königl. Zoo-
log. Museum Berlin. Journ. f. Orn. 1915, p. 569—603.
22. However E. F. Die Wanderungen der Vögel etc. Leipzig, 1881.
23. LamBrecat K A borsodi Bükk fossilis madarai. Fossile Vögel des Borsoder Bükk-
Gebirges. Aquila, XXI, 1912, p. 270-—287.
23a. — — Magyarország fossilis madarai. Die fossilen Vögel Ungarns. Aquila, XIX,
1912, p. 288—320.
24. LEVANDER-SUOMALAINEX : Nomenclator avium Fennoscandiae Orientalis. Por; 1922:
25. LÖNNBERG E. Nytt fynd av Rödhalsad Gas, Branta ruficollis Pauuas. i Sverige.
Fauna och Flora, 1928, p. 253—260.
26. Maparasz Gy. Magyarország madarai. Budapest, 1899—1903.
27.
28.
29.
30.
39.
40.
41.
42.
43.
44.
45,
46.
47.
48.
49.
50.
51.
52.
A VÖRÖSNYAKU LUD TELI SZÄLLÄSA. 297
Martin L. Anser ruficollis PaLL. in der Gefangenschaft. Journ. f. Orn. IV, 1856, p. 94—95.
MensBIR M. A. Ptici i Rossii I. Moskva, 1895.
Nagy J. Vadludjaras a Hortobágyon. Zug der Wildgänse im Hortobágy. Aquila, XIV,
1907, p. 332 —334.
— — A Hortobägy madarvilaga. A Hortobägy jelentösege a madärvonuläsban. Az
itt átvonuló vadludak. I. közlemény. Aquila XXX—XXXI, 1923 — 1924, p. 272—279.
Die Vogelwelt der Puszta-Hortobagy in Ungarn. Die Bedeutung der Puszta-Horto-
bagy für den Vogelzug. Die hier durchziehenden Wildgänse. 1-te Mitteilung. Ibid.
p. 279—288.
. Naumann J. F. Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas. IX. Gera-Untermhaus, 1902.
. PALMEN J. A. Ueber die Zugstrassen der Vögel. Leipzig 1876.
. Popsam H. L. Notes on birds observed on the Jenisei River, Siberia, in 1895. The
Ibis, 1897, p. 89— 108.
. PrazdK J. P. Materialien zu einer Ornis Ost-Galiziens. Journ. t. Ornith. 1898.
. Rappe G. Ornis caucasica. Kassel, 1884.
36. Reiser 0. Ueber den Zug nordischer Wildgänse im Winter 1924/25 nach der Um.
gebung von Wien. Ornith. Monatsber. 33, 1925, p. 101—104.
. Rersincer J. Âllattan a gerincesekröl. I. Buda, 1846.
. SCHENK J. A balkäni berki poszäta (Cettia cetti sericea Temm.) Delmagyarorszägon.
Állattani Közlemények XXIV, 1927, p. 46—53. Das Vorkommen von Cettia cetti
sericea Temm. in Südungarn. Ibid. p. 108-109.
— — Az 1926—27 évi magyar madärjelölesek Aquila XXXIV—XXXV, 1927/28, p.
16—53. Die Vogelberingungen in Ungarn in den Jahren 1926—27. Ibid. p. 53—85.
SNOUCKAERT R. v. Baron. Ornithologische Notizen aus Holland. Ornith. Monatsber.
29, 1912, p. 108.
SCHRADER G. Ornithologische Beobachtungen auf meinen Sammelreisen. V. Aegypten-
Ornith. Jahrbuch IH, 1892, p. 41—54.
SHITKOV B. Ornithologische Beobachtungen auf der Samojeden-Halbinsel (Ja-mal).
In: H. Gros : Aus der ornithologischen Literatur Russlands. 1921.
SOMORJAI J. Branta ruficollis Pall. Tata vidékén. Aquila, XXXII—XXXII, 1925-—1926,
p. 250. Branta ruficollis Pall. in Tata. Ibid. p. 279.
STRESEMANN E. Avifauna macedonica. München, 1920.
— — Die Rothalsgans, Branta ruficollis (Pall.), bei Greifswald. Ornith. Monatsbe-
richte, 31, 1923, p. 15.
SzomJas G. Naplöjegyzetek a Hortobäsyröl. Ornithologische Tagebuchnotizen vom
Hortobágy. Aquila, XVI, 1909, p 306—307.
— — Buteo ferox (Gm.) a Hortobágyon és egyéb megfigyelések. Buteo ferox (Gm.)
im Hortobágy und andere Beobachtungen. Aquila, XVIII, 1911, p. 392—394.
— — Levelek a Hortobägyröl. Aquila XXIII, 1916, p. 345—347. Briefe aus der
Hortobagy. Ibid. p. 544—547.
— — Madártani jegyzetek a Hortobägyröl az 1916. és 1917. évekből. Aquila, XXIV,
1917, p. 273—274. Ornithologische Notizen von der Hortobägyer Heide aus den
Jahren 1916. und 1917. Ibid. p. 288.
— — Madártani hirek a Hortobägyröl az 1918. évből. Aquila, XXVI, 1919, p.
110—111. Ornithologische Nachrichten von der Hortobägyer Puszta vom Jahre
1918. Ibid. p. 132— 134.
Szomsas G. jun. Hortobägyi level. Aquila, XXVII, 1920. p. 254—255. Brief aus der
Hortobagy Puszta. Ibid. p. 273.
Szomsas L. Madártani hírek Hortobägyröl. Aquila, XXVIII, 1921, p. 182—183. Orni-
»thologische Nachrichten aus der Hortobägy-Puszta (Kom. Hajdú). Ibid. p. 213.
1h
228 DR. NIKOLAUS VASVÄRI
53. — — Madártani hirek a Hortobägyröl. Aquila, XXIX, 1922, p. 165—166. Ornitho-
logisches aus dem Hortobagy. Ibid. p. 188—189.
54. — — Branta ruficollis... Aquila, XXX—XXXI, 1923—1924. p. 299, p. 321.
55. — — A vadludak viszonylagos gyakorisäga a Hortobägyon. Aquila, XXXII XXXIII,
1925—1926, p. 156—158. Die relative Häufigkeit der Wildgánsearten in Horto-
bágy. Ibid. p. 158—160.
56. TaczanowsKI L. Liste des oiseaux observées depuis cinquante ans dans lé Roya-
ume de Pologne. Ornis, IV. 1888.
57. Tarıkn T. Hortobágyi level. Aquila, XXIX, 1922, p. 166—167. Ein Brief aus dem
Hortobägy. Ibid. p. 189.
58. — — Északi vadlüdfajok a hortobágyi pusztán. Aquila, XXXII—XXXIII, 1925— 1926,
p. 152—154. Nordische Wildgänse in der Hortobägy-Puszta. Ibid. p. 154—156.
59. Tiscuter’ F. Die Vögel der Provinz Ostpreussen. Berlin, 1914.
60. Unger J. Branta ruficollis ujabb őszi előfordulása. Aquila XXVIII, 1921, p. 183.
Neueres herbstliches Vorkommen von Branta ruficollis. Ibid. p. 214.
61. VasvAri M. A vörösnyaktı lúd Magyarországon. A Természet 1925. p. 97— 100.
Die Winterquartiere der Rothalsgans
in tiergeographischer Beleuchtung.
Von Dr. NIKOLAUS VASVARI.
Als Titus Csörery (12) über das erste Vorkommen der Rothalsgans
(Branta. rufieollis PALL.) in unserem Vaterlande berichtete, nahm die
ungarische Ornithologenwelt mit grosser Überraschung Kenntnis davon,
dass auf unseren an Willdgänsen so reichen Hortobägy auch diese bisher
für Ungarn mit Sicherheit nicht nachgewiesene Art erlegt wurde. Heute,
nach dreizehn Jahren, während welcher diese Gans bei uns noch öfter
vorkam, halte ich die Frage für berechtigt, ob man aus dem Auftreten
dieses Vogels in Ungarn nicht tiefergehende Schlüsse ziehen könnte ?
Seit dem ersten Erscheinen wurde dieser Vogel verhältnismässig
so oft beobachtet, dass sich einem fast von selbst die Frage aufdrängt,
ob man wohl unsere heimischen Exemplare überhaupt als „Irrgäste“
bezeichnen kann ? Ausserdem interessiert uns dann noch die Frage, wie
es denn eigentlich mit unserer Kenntnis der Winterquartiere von Branta
ruficollis steht.
Bevor ich mit der Untersuchung dieser beiden Fragen beginne,
möchte ich die auf das Vorkommen der Rothalsgans in Europa bezüglichen
Daten kurz zusammenfassen, besonders auch zwecks Vergleichung mit
den unserigen.
DIE WINTERQUARTIERE DER ROTHALSGANS. 229
Im Innern des europäischen Russland ist sie laut Dresser (14, p. 405)
sich auf SapanAEFF berufend und MensBIR (28, p. 730—733) selten. *
In Finnland wurde sie einmal erbeutet (24). In Schweden erlegte
man im Oktober 1795 bei Lund ein junges Exemplar ; dies wäre ausser
England eines der ersten europäischen Stücke; im Jahre 1830 wurde bei
Istod und Oscarshamm je ein Exemplar erbeutet, dann 1838 bei Mörkö
ein Paar (14). Laut Prof. LöNNBERG (25) wurde am 23. Okt. 1928.
wieder ein Stück in Schweden erlegt.
In Dänemark kam sie in manchen Jahren bei Ulriksholm und Ribe
in 6-er Flügen von; im nördlichen Seeland wurden 6 Exemplare erbeutet,
1555 und 1864 wurde sie beobachtet (14). In Holland wurden laut
ALBARDA (1) während der Jahre 1852—1890 (von November bis März)
10 Stück erlegt. Nach Baron SNoucKkAERT (40) wurde am 9 Jan. 1911
en altes © bei Kampen (Prov. Overysel) geschossen, das in Begleitung
eines zweiten Exemplares war. Auf den britischen Inseln sind von
1776—1871 sechzehn Vorkommen bekannt. (14) In neuerer Zeit wird sie
sehr selten beobachtet. Ein Exemplar wurde am 18. Nov. 1909 bei
Severn (Gloucester) erbeutet (18). In Belgien wurde sie einmal erlegt
und zwar im März 1906 bei Helvoirt (bei Tilbourg) (10). Aus Frankreich
kennt Dresser mit Berufung auf DeGLANnD und GERBE fünf Vorkommen. "
Auch in Deutschland wurde sie nur einigemal beobachtet. Ein Exemplar
wurde am 6. Mai (!) 1879 bei der Insel Poel auf der Ostsee erlegt,
nachdem es sich tagelang in der Gesellschaft von Ringelgänsen (Branta
bernicla L.) gezeigt hatte (31). Im Berliner Zoologischen Museum befindet
sich ein aus Pommern stammendes Exemplar welches wahrscheinlich vor
1810 dorthin gelangte (21, 45). Auf der Kurischen Nehrung in der Gegend
von Heiligenbeil wurde am 28, Sept. 1896 ein ausgewachsenes 5 und
ein zweites Exemplar wurde bei Nimmersatt (Prov. Memel) am
22. Okt. 1908 auf einem grünen Kornfeld erbeutet (59). Im südlichen
Deutschland wurde diese Gans an der bayerisch-württembergischen Grenze
bei Bopfingen am 30. Dez. 1843 und bei Eltingen am 1. Jan. 1844
in je einem Exemplar geschossen (32). In Italien wurden fünf Stück
erlegt, das erste bei Mantova (Jahreszahl unbekannt), eines 1833 in
der Lombardei, eines am 12. Februar 1896 bei Scarperia (befindet
sich im Museum zu Florenz), dann im Jahre 1915 bei Grosetto
und im Januar 1926 bei Massaciuccoli Lucca je ein Exemplar.
Ausserdem wurden zwischen dem 5. u. 10. Nov. 1912 in der Gegend
von Venedig (Valle Zappa) 8 Stück blobachtet (2).
* Laut einer frdl. briefl. Nachricht von Herrn H. Grove ist die Rothalsgans im
europäischen Russland überall eine seltene Ausnahmeerscheinung. Im vorliegenden Auf-
salz konnte ich die zerstreuten und in Hinsicht auf unseres Thema nicht so wichtigen
russichen Daten, meist wegen sprachlicher Schwierigkeit, weglassen.
DR. NIKOLAUS VASVÄRI
In den Nachbarstaaten Ungarns war die Rothalsgans lange Zeit
hindurch nur aus Galizien bekannt und zwar wurde sie nach FrIrscH dort
in ganzen Scharen beobachtet ; diese Angabe ist jedenfalls identisch mit
jener von L. Marrıx (27), welcher „angeblich“ aus einem 50-er Schwarm
ein lebend gefangenes Exemplar erhielt. Diese kurze Mitteilung ist übrigens
so vielsagend, dass wir uns im Folgenden noch mit ihr befassen werden.
Nach Prazdx (34) erhielt Graf Wopzickt aus der Gegend von Brzezan
ein Exemplar ; er selbst sammelte vier Stück bei Sokal und Kami-
onka Strzumilowa, u. zw. im Okt. 1892 zwei? am 10. Nov. 1894
ein und am 5. Nov. 1895 ein 9. Aus Polen erwähnt TACZANOWSKI
(56) ein Vorkommen im Herbst 1848 bei Lubartow. Auf dem Balkan
war sie bis in die neueste Zeit nur aus Mazedonien bekannt, u. zw. schoss
Major Drummonp Hay (14) dort in den 70-er Jahren ein Exemplar.
In Ungarn wurde das erste sichere Exemplar am 11. März 1916
von Joser DoLsık auf der Hortobágy erlegt (12). Es ist interes-
sant, dass er am 3. April desselben Jahres wieder 6—7 Stück sah.
Das zweite heimische Exemplar kam am 14. März 1919 aus einem
30-er Flug zur Strecke (9). Am 4—6. März 1921 sah Lapisnaus
Szomsas ebenfalls auf der Hortobagy einen 8—10-er Flug, aus welchem
er am 5. März ein Stück abschoss und unserem Institut schenkte. Am
11. März sah er wieder 5 Stück, von denen Gustav Szomyas eins erlegte;
es wurde der zoologischen Sammlung des Nationalmuseums einverleibt.
Um dieselbe Zeit wurden auch mehrere kleinere Schwärme gesehen; bei
dieser Gelegenheit erlegte auch Géza Kiss von NEMESKER zwei Stück»
bezw. eins flügelte er bloss, und dieses kam in den Budapester Tiergarten (61).
Dr. TIBOR TARJÁN (57) hörte ihre Stimmen auch am 12. März 1921.
Am 30. Nov. 1921 schoss Graf Lapıstaus CzirAky (11) bei Lovasberény
(Kom. Fejer) ein Exemplar, das erste jenseits der Donau bezw. über_
haupt ausserhalb der Hortobágy. Anfang Febr. 1922 erlegte EUGEN UNGER.
(60) bei Szabadbattyan (Kom. Fejér) ein 77, welches dem Ornithologi-
schen Institut eingesandt wurde. Am 21. März 1922 schoss Dr. GEORG MAGoss
jun. auf der Hortobágy ein Stück. Lapistaus SzomJas (53) beobachlete
am 16. Nov. 1922 ein Exemplar in Gesellschaft von Blässgänsen;
am 18. Nov. sah er wieder zwei. Am 10. März 1923 wurden wieder
2 Stück beobachtet. Am 15. Nov. 1924 sah LapısLaus SZOMJAS wieder
ein Stück; laut einer Nachricht der Jagdzeitung „Nimröd-Vadäszujsäg“
vom 1. Dez. 1925 wurde um diese Zeit ein Exemplar auf der Hortobägy
erbeutet. Auf dem Fertö-See erlegte am 24. Jan. 1915 RicHARD ROTHER-
MANN ein Exemplar, welches in das Wiener Naturhistorische Museum
gelangte (5, 36). In den ersten Tagen des Februar 1925 beobachtete
Graf Franz Eszreruäzy über dem grossen See von Tata diese Art in
einem Schwarm von Wildgänsen (43). Nach briefl. Mitteilung von Ernst
DIE WINTERQUARTIERE DER ROTHALSGANS. 931
HOLLÁN wurde Mitte Januar 1927 bei der Ortschaft Békás (Kom. Veszprém)
ein Stück erlegt, das sich ausgestopft in seinem Besitz befindet. Zu der-
selben Zeit zogen auch Saat- und Blässgänse, und es ist möglich,
dass der 8—10-er Flug, aus welchem die Rothalsgans herausgeschossen
wurde, auch zu dieser Art gehörte. Nacn Mitteilung von Joser BARANYOS
erhielt dieser am 12. Januar 1928 von der Hortobágy ein junges æ.
Verhältnismässig viele Exemplare wurden seit November 1928 erbeutet.
Auf der Insel Csepel wurde ein Stück geschossen, das ich im Präpara-
torium von RupouLr FÁBA sah; ebenso kam zu diesem Präparator je ein
Exemplar aus der Hortobágy und von Kiskőrös (am 4. Nov.); am 7. Nov.
erhielt FABA von unbestimmtem Orte (wahrscheinlich Kom. Fehér) ein
Exemplar zum Ausstopfen. Am 3. Nov. schoss STEFAN BENKÒ ein Stück
bei dem „Nagy-Szik“ See bei Nyiregyhaza, welches in unser Institut
gelangte. Nach Mitteilung von GEORG BREUER wurde am 7. Nov. 1928 bei
Nemesker (Kom. Sopron) aus einem grossen Fluge Anser fabalis ein Stück
erlegt, ein anderes zu derselben Zeit in der Gegend des Fertö. KARL FEKETE
teilt brieflich mit, dass am 13. Jan. 1929 auch bei Baja ein Exemplar
aus einer Schar ziehender Wildgänse erlegt wurde. Es ist interessant,
dass laut einer Nachricht des Herrn Prof. A. KAMNER ein Exemplar der
Rothalsgans am 25. XI. 1928 auch in der Nähe von Hermannstadt
(Siebenbürgen) erlegt wurde.
Es ergibt sich nun die Frage: Sind die in unser Vaterland gekom-
menen Rothalsgänse „Irrgäste“ ? Oder sind überhaupt alle in den Ländern
Europas beobachteten Exemplare Irrgäste ?
Wenn wir uns bloss an PazmÉéx’s (32) bezw. E. F. HomeyER's (22)
Einteilung in drei Kategorien halten, so können wir doch feststellen, dass
das Auftreten der Rothalsgans in Ungarn auf keinen Fall in die erste
Kategorie gehören kann, schon deshalb nicht, weil nicht bloss von ver-
einzelien Exemplaren die Rede ist. In die dritte Kategorie können wir
sie auch nicht einteilen, weil die Rothalsgans bei uns selbstverständlich
nicht eine sich allmählich ansiedelnde Art is. Schwieriger ist es, sich zur
zweiten Kategorie zu äussern, welche Palmen folgendermassen definiert:
„plötzlich und zahlreich erscheinende Arten, welche Gegenden über-
schwemmen, wo sie vorher nicht vorkamen, welche aber nachher wieder
auf unbestimmte Zeit verschwinden“. Da wir nicht in die Zukunft blicken
können, können wir natürlich nicht sagen, wie es in den folgenden Jahren
sein wird; aber dass das Auftreten unseres Vogels in unserem Vaterlande
nicht so ganz unvermittelt geschehen ist, können wir auf Grund mehrerer
Anzeichen ahnen.
STEFAN v. CHERNEL (6) hält schon 1897 den Begriff „Irrgäste* für
ziemlich nichtssagend. Die Behauptung Droste’s, dass jene Vögel „durch
unergründliche Ursachen bis zu uns sich verirren“, ändert CHERNEL dahin
232 DR. NIKOLAUS VASVARI
ab, dass keine Irrlinge sind, sondern regelrecht durchziehen oder hier
überwintern. Sie wurden deshalb für ausserordentliche Seltenheiten gehalten,
weil die Forschung mangelhaft und die Zahl der guten und sachkundigen
Beobachter zu klein war. „Ich bin fest überzeugt, dass wenn einmal
ordentliche und dieht besetzte Beobachtungsnetze zustande kommen werden
und die Beobachtungen pünktlich und jährlich gleich die der meteorologi-
schen Stationen gemacht werden, wir solche unergründlich scheinende
Fragen in dem einfachsten und wahren Lichte ersehen werden.“
Ist vielleicht die Rothalsgans in der Zeit von
1916 in Ungarn der Beobachtung entgangen? Auf
diese Frage könnte nur schwer eine Antwort gegeben werden. Es ist
zweifellos, dass die Hortobägy, unser klassischestes Wildgansgebiet seit
wenigstens zwei Decennien sozusagen unter regelrechter Beobachtung steht,
wie dies unter andern auch die in den Spalten der „Aquila“ veröffentlichten
interessanten und wertvollen „Briefe aus der Hortobágy" von SZOMJAS
beweisen. Auch das ist sicher, dass die in jeder Beziehung, besonders aber
durch ihre Kleinheit und Färbung auffallende Rothalsgans schwerer
unbeobachtet bleiben konnte als die nicht gerade sehr auffallende Anser
neglectus Susuk., welche, wenn sie sich auch von Anser fabalis unter-
scheidet, doch mehr für den Fachmann eine besondere Art ist, weshalb es
auch nicht zu verwundern ist, dass sie bei uns bloss 1900 von MapaRASZ
entdeckt wurde, also fünf Jahre nachdem sie SusHkin beschrieben hatte.
Trotz alledem stand Branta ruficollis auch früher schon in dem
Verzeichnis der in Ungarn vorgekommenen fraglichen Arten, und zwar
wegen einer Angabe von J. REISINGER (37). Für die Wahrscheinlichkeit ihres
früheren Vorkommens spricht auch der Umstand, dass sie, auf Grund des
schon erwähnten von L. Martrry 1855 veröffentlichten kleinen Artikels, in
Ostgalizien keine besondere Erscheinung war und von vielen Jägern und
„anderen Fachleuten“ gekannt wurde. Martin erhielt also Anfang der
50-er Jahre Mitte Oktober aus einer Schar von angeblich 50 Stück ein
lebend erbeutetes Exemplar. Sicher ist dies die gewisse Angabe, welche
auch Frrrscn erwähnt und nach ihm noch mehrere, nämlich dass in
Galizien dieser Vogel schon in ganzen Scharen beobachtet wurde. Hier
muss ich das Vorkommen in Mazedonien wieder erwähnen, aus den 70-er
Jahren,
Zweifellos hat das vorstehend Gesagte keine grosse Beweiskraft
dafür, dass die Rothalsgans auch früher schon Ungarn „besucht“ hat.
Dagegen hat das Auftreten dieses Vogels in Ungarn eine sehr interes-
sante, fast merkwürdige Begleiterscheinung, oder vielmehr lässt sich hier
eine auf das Überwintern der Vögel bezügliche hochwichtige Tatsache
erkennen, mit welcher scheinbar auch das Erscheinen der Branta ruficollis
„organisch“ verbunden ist. Ich meine das massenhafte Hereinströmen
DIE WINTERQUARTIERE DER ROTHALSGANS. 233
der Blässgans Anser albifrons Scor.). Es hat nämlich den Anschein, als
ob die Blässgans erst seit den letzten zwei Jahrzehnten in sehr grosser
Zahl auftrete, und diesbezüglich mögen hier einige Daten folgen.
STEFAN v. CHERNEL schreibt in seinem Werke (7, p. 130) unter anderm
Folgendes: „Bei uns ist die Blässgans nicht gewöhnlich, wenn auch zur
Herbstzugzeit hier und dort ein grösserer oder kleinerer Trupp angetroffen
wird“. Einen ähnlichen Gedanken finden wir auch bei Dr. Juntos MADARASZ
(26) „Kommt in Ungarn auf dem Durchzuge im Frühjahr und im Herbst
vor und hält sich in Gesellschaft von Anser fabalis auf*. Wieder STEFAN v.
CHERNEL schreibt in dem ungarischen „Brehm“ (8, p. 669) wie folgt:
„In unserem Vaterlande erscheinen die Blässgänse im Herbst und Früh-
jahr auf dem Zuge und sind besonders in der östlichen Hälfte des Lan-
des, auf den grossen Puszten des Alföld häufig. Auf der Hortobägy sind
riesig viele, besonders die kleinere Art ist zahlreich.“ Es hat also den
Anschein, als ob seit Anfang ‚unseres Jahrhunderts die Blässgans
auch auf der Hortobägy zahlreich sei. Allerdings kann man sagen, dass
dies hauptsächlich seit der Zeit so ist, seit die dortigen Wildgansarten
einer intensiveren und sachgemässeren Beobachtung unterzogen werden.
Gewiss wurden auch schon viel früher auf der Hortobägy Wildgänse
geschossen, doch konnte damals der ornithologische Gesichtspunkt gegen-
über dem jagdlichen nicht in dem Masse zur Geltung kommen, wie seit
den ersten Jahren dieses Jahrhunderts. Dr. EuGen Nacy (29) fand schon
1907, dass 80°/o der Wildgänse auf der Hortobägy Blässgänse seien.
was er dem Umstand zuschreibt, dass um diese Zeit (es war Anfang
April) der Grossteil der Saatgänse schon fortgezogen ist, welche sonst
den grössten Teil der Hortobägyer Wildgänse ausmachen. Gustav SZOMJAS
(46, 47, 48) sah am 18. u. 19. Oktober 1909 viele Bläss- und wenig Saat-
gänse. Im Dezember 1910 waren unermesslich viele Anser fabalis und albi-
frons auf der Hortobägy und am 9. März 1911 sah er dort enorm viele Anser
albifrons (Saatgänse erwähnt er nicht). Am 8. u. 9. Nov. 1911 beobach-
tete er Anser fabalis, A. neglectus, A. albifrons intermedius und A. «.
finnmarchieus ; überhaupt waren damals ungeheure Mengen von Wildgänsen
dort. Am 14-16. Sept. 1916 sah er einige Blässgänse (sie waren also
ziemlich früh da!), am 8. Okt. viele Anser albifrons und finnmarchieus.
einige Anser neglectus SusuK., Anser fabalis L. und Anser cinereus L.; am
11. Okt. viele Bläss- u. Zwerggänse (Anser albifrons Scop. und finn-
marchicus). Am 30. Sept. und 1. Okt. 1917 gab es „ungeheuer“ viele
Wildgänse; es wurden erlegt 25 Anser albifrons finnmarchieus, 3 Anser
neglectus und 2 Anser anser. Aus diesem jagdlichen Resultat kann man
schliessen, dass auch diesmal die Blässgans am zahlreichsten vertreten
war. Am 8. Okt. 1918 waren wenig Anser negleetus, fabalis und ferus,
aber „umso mehr Zwerggänse (Anser erythropus L.)* Nach Mitteilung
234 DR. NIKOLAUS VASVÄRI
von G. Szomsas jun. (51) waren im Herbst 1920 „Millionen“ Anser albifrons
und erythropus, wenig ferus und sehr wenig neglectus. Nach Dr. TIBOR
Targin (37) bildeten im Herbst 1911 die Hauptmasse der Gänse, wie
in jedem Jahre, auch diesmal Anser albifrons. Laut LADISLAUS SZOMJAS (93)
waren vom 15—20. Nov. 1922 auf der Hortobägy wenig Saatgänse und
ungemein viele Blässgänse.
Dr. Everex Nagy (30) gibt hauptsächlih auf Grund der in den beiden
letzten Jahrzehnten gesammelten Erfahrungen die Zahl der Hortobagyer Bläss-
u. Zwerggänse mit 80—90% des gesamten Wildgansbestandes an. Dr. TIBOR
TARJÁN (58) hält gleichfalls die Blässgans für die auf der Hortobágy häufigste
Art, 75% aller Wildgänse; Laniszaus Szomsas schätzt 90", Blässgänse,
Auch die grosse Geselligkeit der Wildgänse vermag
sicherlich allerlei zu erklären, und ich möchte hier die Wichtigkeit
der gemischten Vogeltrupps auf dem Gebiete der
Zugsverhältnisse hervorheben Jedenfalls ist es auffallend, dass
die Rothalsgans im Dänemark, Holland und England öfters in Gesell-
schaft der Ringelgänse (Branta bernicla L.) beobachtet wurde. Bei uns
dagegen kommt sie fast immer zwischen Blässgänsen oder in deren Nähe
vor. Es scheint also, dass die gemischten Vogelgesellschaften nicht nur
im Leben unserer Meisen, Spechte, Kleiber und Baumläufer zur Strichzeit
eine wichtige Rolle spielen, ferner, dass nicht nur die gemischten Vogel-
gesellschaften der tropischen Urwälder in diese Kategorie gehören,
sondern auch die gemischten Wildgans-Schwärme. Ausser diesen Vogel-
arten pflegen sich auch andere Vogel verschiedener Art, aber von
ähnlicher Lebensweise — wie bekannt — mit einander zu Gesellschaften
zu vereinigen (Krähen, Dohlen, Stare u. s. w.).
Die Hauptfrage wäre nun die, wo und wie sich die Rothalsgans in
die Gesellschaft der Blässgänse mischt ; zur Beantwortung dieser Frage
müssen wir aber die Winterquartiere der beiden Arten kennen. Nach
HARTERT (19) kommt die Blässgans im Winter und auf dem Zuge in
ganz Europa von. Hieraus können wir bezüglich des hiesigen Vorkommens
der Rothalsgans nicht viel beweisen. Die Tatsache aber, dass die Blässgans
nach den übereinstimmenden Angaben Harrerrs (19) und anderer in
Ägypten in grosser Zahl überwintert, können wir schon eher verwerten.
Die ägyptischen Schwärme nämlich kommen nach unseren heutigen Kenni-
nissen hauptsächlich aus nordöstlicher Richtung dorthin und
nicht z. B. aus Island, mit einem Worte: Die Richtung aus der sie
kommen stimmt wahrscheinlich zum Teile mit der Richtung, aus der sie
auch zu uns kommen, überein. Anser albifrons zieht hauptsächlich durch
Usteuropa nach Süden, wie auch Dr. Eugen Naey hervorhebt (30). In
Mitteleuropa ist sie schon viel seltener als z. B. in England. Besonders
wichtig für unsern eigentlichen Gegenstand ist die Tatsache, dass aus
DIE WINTERQUARTIERE ROTHALSGANS.
DO
or
dem Geschlecht der Anser gerade albifrons in den grössten
Masseninder Gegend des Kaspischen Meeres über-
wintert, also gerade dort, wo sich auch die Winterquartiere von
Branta ruficollis befinden. Nach RappE scheint Anser albifrons in den
mittleren Teilen Transkaukasiens die am häufigsten überwinternde Gans
zu sein, denn auch in Tiflis kommt sie viel häufiger auf den Markt als
Anser fabalis und ferus. Ebenfalls nach RAppe (35) überwintert auch Branta
ruficollis in grossen Mengen in den südwestichen Teilen des Kaspischen
Meeres, was auch GrorE (42) mit Berufung auf Bussrus erwähnt.
Wir sehen also, dass Branta ruficollis und Anser albifrons am Kas-
pischen Meer gemeinsame Winterquartiere haben. Es fragt sich nun, ob
die nach Europa und hauptsächlich nach Ungarn gekommenen Rothals-
gänse wohl wirklich mit Blässgans-Schwärmen dorthin gelangten uud wenn
ja, wo sie sich vereinigen? Vor allem verdient die Tatsache Beachtung, dass
indem Brutgebiet der Branta ruficolis auch die Blassgans
brütet, dass also der Zusammenschluss schon seitens der Brutvögel in
der Heimat geschehen könnte. Nachdem auf Grund unserer bisherigen
Kenntnisse die Winterquartiere der Blässgans ein grösseres Gebiet ein-
nehmen, als jene der Rothalsgans, (welch letztere nur die Gegend am
Kaspischen Meer im Winter zu besuchen scheint) könnte man auch daran
denken, dass ein Teil der Rothalsgänse, dem Beispiel der Blässgans-
Schwärme folgend, mehr nach Westen gelangt. Auch den Umstand halte
ich für wichtig, dass — wenigstens auf Grund der spärlichen Literatur-
daten — die Siedlungverhältnisse bezw. die Siedlungs-
dichte der Rothalsgans ganz verschieden zu sein scheint von jener
der Blässgans. PopHam (33) fand an der Mündung des Jenissei die Bläss-
gans als Brutvogel in grosser Menge vor, während er nur von vier Nes-
tern der Rothalsgans spricht. Auch auf der Samojeden-Halbinsel erwähnen
Surrkow’s (42) Reisegefährten Fizarow und WeEDENSKI nicht viel Rothals-
gänse, im Gegenteil, nach Angabe der Samojeden ist diese Art nicht
häufig, briitet aber dort; dagegen wurden Blässgänse in grossen Mengen
beobachtet und soll diese Art dort noch häufiger sein als die Saatgans.
Sollte das beobachtete sporadische Britten der Rothalsgans eine
allgemeine Erscheinung sein, so würde dies meiner Ansicht nach teil-
weise die Tatsache erklären, warum hierhin und dorthin nach Europa,
aber hauptsächlich zu uns einzelne Schwärme zusammen mit den in den
gleichen Gebieten brütenden Blässgänsen gelangen. Ich halte auch den
Umstand für wichtig, dass das eigentliche „Wintergebiet“ der nord-
östlichen Gänse scheinbar ein noch nicht genau umschriebenes „ein-
heitliches“ Stück Land ist, wie z. B. dasjenige des Weissen Storches.
Es genügt, wenn ich mich auf die wohlbekannte Eigenschaft der Wild-
gänse berufe, zwischen den beiden Zugzeiten (Herbst, Frühjahr) also im
236 DR. NIKOLAUS VASVARI
Winter, je nach den Ernärungsmöglichkeiten bald nach Norden, bald
nach Süden zu wandern: wenn Schnee die Saaten bedecht, suchen sie
schneefreie Stellen. Unter unseren eigentlichen Zugvögeln sind bloss die
Wildgänse solche „in Herden“ äsende Vögel, deshalb nomadisieren
sie unter dem Einfluss der speziellen Ernährungsverhältnisse.
Schon HENKE (20) erwähnt, dass die Rothalsgans sich unter den
urossen und kleinen Blässgänsen gern einmischt, fliegt aber in keinen
geordneten Reihen, wie andere Wildgänse, sondern unordentlich krähen-
weise, und sieht man gewöhnlich kleine Flüge von 15—20 Stücken,
grössere aber selten. (Die letzterwähnten könnte man m. E. auch durch
das mehr hypothetisch sporadische Brüten gut zu erklären!)
Der phaenologischen Bedeutung der erwähnten, „gemischten
Vogelgesellschaften“ schreibe ich es zu, dass die Rothals-
gans seit ihrem Auftreten in Ungarn auch in Bulgarien, und
Rumänien zur Beobachtung gelangte. Nach H. BoETTICHER (4) wurde
am 27. Nov. 1920 bei Kumanitza in der Nähe von Sofia ein 9
erlegt und am 25. Nov. 1921 bei Negowan ein junges G7. Beide
stehen im Kgl. Naturhistorischen Museum zu Sofia. Ausserdem befindet sich
noch im Tiergarten zu Sofia ein Exemplar, das etwa im März 1924
bei Dermanzi (Distrikt Lukowit) verwundet wurde. Als im Winter
1924/25 die Wildgänse auch am Fertö-See ununterbrochen in grosser
Zahl erschienen und bis gegen Wien zogen, wurden gleichzeitig
auch in Bulgarien grosse Gänseschwärme beobachtet, nach BOFTTICHER
(4) hauptsächlich Blässgänse. Nach Behauptung der dortigen Jäger pflegt
auch in anderen Jahren diese Art die häufigste zu sein (4). Über das frühere
Vorkommen der Blässgans in Bulgarien berichtet auch-OTMAR REISER
(36) dem zufolge im Februar 1889 bloss junge Exemplare erschienen, und
dann wieder erst am 26. Jan. 1897, aber diesmal schon ziemlich viele
“
alte, ausgefärbte Stücke. Hingegen wurde in den westlichen Ländern der
Balkanhalbinsel, also Bosnien, Herzegowina, Dalmatien und Griechenland
von 1887—1899. also während 12 Jahren, nicht eine einzige beobachtet :
am 14, Dez. 1899 wurden bei Mostar und Sarajewo zu gleicher Zeit die
ersten Exemplare erlegt, und seit dieser Zeit fast alljährlich einige Bläss-
gänse dortselbst, aber ausserdem auch in Dalmatien, am Skutari-See
(Montenegro), Griechenland und anderswo (44). Ich erwähne, dass in dem Kgl.
Museum zu Sofia bis 1907 ausser drei bulgarischen Exemplaren ohne
Angabe des Fundortes, ein Exemplar mit Angabe „Sophia, 12. XI. 1900",
sowie ein Exemplar aus dem Tiergarten zu Sofia vom 14. Febr. 1904
waren.*
* Collections du Musée d'Histoire Naturelle de Son Altesse Royale Ferdinand I.
Prince de Bulgarie, Sophia, 1907, p. 237.
DIE WINTERQUARTIERE DER ROTHALSGANS.
IV
CE
N
Aus Rumänien wurde die Rothalsgans erst um Mitte September
1928 bekannt, und zwar durch ein von Graf KARL v. Kornis auf dem
Razim-See in der Dobrudscha erlegtes Exemplar, das sich in Gesellschaft
anderer Wildgänse, wahrscheinlich Blässgänse befand: für diese wertvolle
Angabe sei dem begeisterten Forscher auch an dieser Stelle herzlich
gedankt. Sehr charakteristisch für die Zugsverhältnisse der rumänischen
Wildgänse ist die Beobachtung DomBrowsxrs (13), der während 14
Jahren keine einzige Anser fabalis dort sah, wogegen Anser albifrons in
unglaublichen Massen vorkommt. Ich halte diesen Umstand für wichtig,
weil er ein Licht wirft auf die Zugverhältnisse der Wildgänse im äusser-
sten südöstlichen Teile Europas.
‘
Wenn wir so auf dem ,Reiseweg“ der Rothalsgans forschen, stossen
wir auf einen äusserst interessanten Fund. Dieser Fund ist auch vom
kulturhistorischen Gesichtspunkt aus vom grossem Wert, denn er ist
merkwürdigerweise — nach MARIETTE Bry — das älteste bekannte
Gemälde der Welt. Dieses Fresko-Gemälde stammt aus einem ägvptischen
Grabe der Hyksos-Zeit und stellt sechs Gänse dar: vier Anser albifrons
und zwei Branta ruficollis. Mit diesem wertvollen Bilde beschäftigte sich
auch HERMANN SCHALOW in einer Sitzung der Deutschen Ornithologischen
Gesellschaft vom 8. Okt. 1906.*) Nach ScHaLow fragt es sich nun, ob
wohl die Rothalsgans als äusserst seltener Irrgast in die Hände irgend
eines glücklichen Vogelstellers kam und eben durch seine Seltenheit dir
Aufmerksamkeit auf sich lenkte, oder aber war die Rothalsgans vor meh-
als 4000 Jahren den alten Ägyptern eine bekannte Erscheinung, die
seither in ihren alten Winterquartieren nicht mehr auftritt ; im letzteren
Falle würde Schalow annehmen, dass damals auch die Brutheimat dieser Art
mehr nach Westen gelegen war ;**) er fügt noch hinzu, dass übrigens nicht ein
einziges Vorkommen dieses Vogels aus Ägypten bekannt sei. Merkwürdigere
weise sind SCHALOW einige Daten entgangen, die auf neuere Vor-
kommen unseres Vogels in Ägypten Bezug haben. Nach Dresser
(14) sammelte STAFFORD ALLEN bei Alexandria (in den 60-er oder 70-er ?
Jahren) ein Exemplar. G. SCHRADER sammelte ein Exemplar 1882 bei
Damiette und gleichfalls er beobachtete gelegentlich seines Öfteren längeren
Aufenthaltes in Ägypten in der Gegend von Kaffer Therra zwischen November
*) Journal f. Ornith. LV, 1907, p. 160.
**) Ich erwähne in Hinsicht auf diese Folgerung als eine hochinteressante Angabe,
dass Dr. KoLoman LAMBRECHT (23, 23a) aus diluvialem Ton der Balla-Höhle von
Repäshuta (Com. Borsod), — wenn auch mit Fragezeichen — doch aber Rest von
Branta ruficollis erwähnt und obwohl der fragliche Fund (nach LAMBRECHT) vielleicht
auch zu einer Tadorna-Art angehören könnte, wurde doch die Rothalsgans nach Vor-
handensein anderer, heute nördlichen Arten, z. B. Lagopus lagopus L., folgernd in
die dortige zu grössern Teil Steppe-resp. Tundra-Fauna gut einpassen.
38 DR. NIKOLAUS VASVARI
und März zusammen mit der Saatgans auch Hunderte von Blässgänsen.
Zweifellos ist das von SCHRADER gesammelte Exemplar von Br. ruficollis
identisch mit dem im „Grossen Naumann“ erwähnten aus der Sammlung
von E. F. Homryer. dessen Daten folgende sind: Damiette 8. I. 1882.
R. Brasıvs (3) erwähnt 1883 das ägyptische Exemplar aus der Sammlung
von Taxcré (Anclam) wie folgt: „15 Rothalsgänse (Anser ruficollis) aus
Sarepta. Lenkoran und Egypten“; aus HOMEYERS Sammlung dagegen
erwähnt er es nicht, zählt allerdings von den Hühnerarten, Tauben,
Sumpf-, Schwimm- u. Raubvögeln nichts auf und begnügt sich mit der
Bemerkung, dass glänzende Serien vorhanden sind, die es verdienen
würden, in einem genauen Katalog festgelegt zu werden. Es ist übrigens
interessant, dass die englischen ornithologischen Werke, von dem grossen
Vogelkatalog des Britisch Museum und von Dresser beginnend, unter den
Winterquartieren der Rothalsgans auch Ägypten erwähnen, jedenfalls
hauptsächlich auf Grund obigen Gemäldes und des Vorkommens bei
Alexandria.
Man kann sich überhaupt vor der Meinung nicht veschliessen, dass
auch die Winterquartiere der Rothalsgans, wie die vieler ostpalaeark-
tischer Vögel sich „regelrecht“ selbst bis Afrika ausdehnen
können, wie auch bei Anser albifrons. Viel Lehrreiches fand sich schon
in der Zusammenstellung von O. Fixscx die unter dem Titel „Vogelarten,
welche sowohl in Westsibirien als in Afrika beobachtet wurden“ (Aquila, 1909).
Heutzutage aber ist, wegen der grosser Bedeutung der Erforschung der subtilen
Formen unter systematischen und tiergeographischen Gesichtspunkten,
auch die Frage der Winterquartiere in einigen Fällen gerade dadurch
dem Begriff des „Bekannten“ nähergebracht worden. [So erwähnt GRoTE
(17) den Lanins minor turanicus FEDJUSCHIN aus Englisch-Ostafrika, wo
er im Monat April gesammelt wurde ; und dasselbe Gebiet wird — seinen
Berichten zufolge — von vielen asiatischen Vögeln auf dem Zuge berührt,
beziehungsweise als Winterquartier benützt. Eine wie wichtige Rolle
Afrika unter dem Gesichtspunkt der Winterquartiere der ostpalaearktischen
Vögel spielt, ersehen wir ebenfalls aus einem sehr interessanten Aufsatz
Grore's (16), demzufolge solche östliche Formen wie Falco peregrinus
calidus Lavu., Phylloscopus trochilus eversmanni (Br.) in siidwestlicher
Richtung sogar bis Kamerun gelangen können. Für ganz besonders
bezeichnend halte ich das von GrorE erwähnte Vorkommen von Circus
macrourus (GM.) und Falco vespertinus L. in Kamerun, besonders im
Hinblick auf letzteren, nachdem dieser nach Grore „vermutlich“ zur
westsibirischen Form transriphaeus (Bururn.) gehört.]
Aus all dem können wir mit grosser Wahrscheinlichkeit schliessen,
dass der afrikanische Kontinent als Winterherberge von Branta ruficollis
eine viel grössere Bedeutung hat, als wir bisher dachten. Besonders eine
DIE WINTERQUARTIERE DER ROTHALSGANS. 229
Überlegung bestärkt mich in dieser Meinung, und das bezieht sich
darauf, was ich als ,Reminiscenz-Reise* einzelner Vogelarten
bezeichnen möchte. Viele sog. „Irrgäste“ tauchen an Orten auf, wo der
tiergeographische Charakter der Gegend uns ihr Auftreten gar nicht so
wunderlich erscheinen lässt. So z. B. das Erscheinen des: Clamator
glandarius (L.) im Rheinland, das von Himantopus in Holland oder von
Cettia cetti TEMM. in Südungarn (38). Als besonders interessant möchte ich
hier ein neueres Beringungsergebnis erwähnen (ScHENK, 39). Ein am 5.
Vil. 1926 am Kisbalaton beringter Plegadis falcinellus wurde am
28. VII. desselben Jahres bei Samara in Russland erbeutet!*) Ich
sehe an dieser Stelle von der Aufzählung weiterer Beispiele ab und
möchte nur darauf hinweisen, dass das Hinabziehen der Rothalsgans bis
Agypten nicht zu den Zug-Abnormitäten gehören kann; und zwar bestärkt
mich in dieser Meinung ausser der mehr oder weniger ausge-
Drasten zoogeographischen Verwandtschaft sämt-
licher von der Rothalsgans bereisten Gebiete, — von
Sibirien bis Ägypten —,noch ein sehr wichtiger Gesichtspunkt. Die Rothals-
sans ist nämlich diejenige unter den drei palaearktischen Branta-Arten, die
sich am meisten an Binnengewässer hält, was auch in der Wahl ihrer „aner-
kannten“ Winterherberge in frappanter Weise zum Ausdruck kommt, denn
sie wählte als Winterquartier den grössten Binnensee der
palaearktischen Region, — das Kaspische Meer. Wir wissen schon
lange, dass auch ihre Ernährung von der der beiden anderen Branta-
Arten verschieden ist, weswegen auch ihr Fleisch des den anderen Arten
eigenen Muschel-Schneckengeschmackes entbehrt : die Rothalsgans frisst
gern Grünes,**) und dies mag auch der Hauptgrund sein, weshalb sie
zusammen mit den Schwärmen von Anser albifrons zieht.
Wie fügt sich nun Branta ruficollis in die Theorie des „Remini-
scenz-Zuges“? Was für „Erinnerungen“ an Ägypten kann sie haben,
die sie immer wieder dorthin ziehen ? Wie wissen, dass heute das Branta-
Genus zireumpolare Verbreitung hat, ebenso wie auch der Grossteil der
Anser-Arten. Und doch erscheint es vielleicht nicht gezwungen, wenn ich
die von allen anderen Gänsearten so grundverschiedene lebhafte
Färbung der Rothalsgans als Beweis dessen anführe, dass dieser Vogel
nicht nur betreffs seines Brutgebietes — abweichend von den beiden
*) Es ist jedenfalls höchst charakteristisch, wenn die Rothalsgans
gerade Ungarn, ja gerade die Puszta Hortobagy öfters besucht, wo das
interessanteste Vogelglied unserer „aralo-pontischen“ Faunenelemente, Buteo ferox (Gm.)
ebenfalls so häufig zur Beobachtung gelangt und zwar — auch im Sommer ; diese
letztere Tatsche ist übrigens bis Zum heutigen Tage noch ein Rätsel.
**) Ich selber konstatierte dies an einigen Mageninhalten der hier erlegten
Exemplare. D. Verf.
240 DR. NIKOLAUS VASVARI
anderen z. Teil „europäischen“ Branta-Arten — eine streng sibirische
Art ist. sondern dass ihn gerade die für sein Gefieder so charakteristische
rote Farbe auf das schärfste von allen bekannten nordischen Gänse-
arten abgrenzt. Diese eigenartige rötlich-braune Farbe ist in mehr oder
weniger ähnlicher Weise — nämlich teilweise hinsichtlich der Anord-
nung am Körpergefieder — auch bei Colymbus septentrionalis Poxr.,
Erolia ruficollis Paun.. Phalaropus lobatus L. und anderen Arten auftind-
bar und stellt bloss einen merkwürdigen Färbungs-Paralellismus dar. Nun
wollte ich aber mit den oben erwähnten Arten nicht etwa zeigen, dass
diese Eigenart der Färbung ausschliesslich unter den nordischen Vögeln
vorkommt, denn bekanntlich ist ja auch unter den südlichen Arten die
Farbenzusammensetzung im Gefieder (rot, schwarz und weiss) ziemlich
verbreitet, z. B. bei Lanius senator L., Falco ruficollis Swains. etc. Im
Gegenteil, wir können diese Zusammensetzung nicht als ein Charakteris-
tikum des Nordens bezeichnen, denn frappanter Weise sind in einzelnen
Gruppen gerade die südlichen Arten ,rothalsig*. Ohne Zweifel ist das auf-
fallend dunkelfarbige Branta-Genus gerade eine nördliche Gruppe, wenn
auch nach Görntrz (15) im Norden ein Abnehmen der Melanine bemerk-
bar ist. Jedenfals kann man sich eine reicher gefärbte Wildgans als Branta
ruficollis gar nicht vorstellen und muss auch in Betracht ziehen, dass
zwei so dunkle Entenarten wie Oedemia fusca L. und nigra L. ebenfalls
nordisch sind! Wie dem auch sei, die Rothalsgans sticht mit ihren
ungewöhnlich bunten Farben sehr von den anderen Gänsen ab und kenn-
zeichnet auch hierin ihre Sonderstellung, die ganz besonders in ihren
Zugsverhällnissen zum Ausdruck kommt.
Das fast 6000 Jahre alte ägyptische Gemälde -— wir können dies
wohl mit Recht sagen — ist sehr lehrreich und so vielsagend, dass viel-
leicht nur noch die Abstammungsgeschichte der Haustiere durch die
ägyptischen Kulturreste derartig wichtige Daten erhalten hat. Vor allen
Dingen weist dieses uralte Bild auf die alte Gewohnheit der Rothalsgans
hin, mit anderen Gänsearten besonders Anser albifrons in gemischten
Schwärmen zu ziehen und — bis Agyten zu ziehen. Wo immer die
Branta ruficollis vorkam, wurde sie bisher sozusagen immer in gemischten
Flügen von Gänsen beobachtet, so z. B. in Dänemark, Holland und Gross-
britannien hauptsächlich in Gesellschaft der Ringelgänse (Branta bernicla
L.) Es hat in der Tat den Anschein, als ob die Rothalsgans durch ihr
speziell ostpalaearktisches Brutgebiet (?) und auch sonst durch ihre be-
sondere , Lage", ihr „Wesen“ — aviphaenologisch gesprochen — wenigs-
tens zum Teil Ihre Selbständigkeit eingebüsst habe; aber wir
können sofort noch hinzufügen, dass im Allgemeinen die Zugverhältnisse
der Gänse hauptsächlich wegen der Oekologie dieser Vögel (Weideverhält-
nisse u. s. w.) noch nicht genügend erforscht sind und dass besonders
DIE WINTERQUARTIERE DER ROTHALSGANS 941
die Beurteilung des Zuges und der Winterquartiere von Branta ruficollis
in spezifischem Sinne sehr schwer und, man kam sagen, ungewiss ist.
Zusammenfassend lässt sich über Zugsverhältnisse und Winter-
quartiere der Branta ruficollis Folgendes sagen:
Imsdersweschichrte des, Zimgies der Rothalssans
mpuelt seit uralten Zeiten die Blässgans.(Anser albi-
frons Scope.) eine grosse Rolle, teils durch Gemein-
ives BrutisiebvVetes, teils durch Art des Zuges
und Ökologie der Ernährung. Dieser Satz zeigt gleichzeitig
ein schönes Beispiel der Zusammenhänge zwischen Zug, Winterquartier,
ja sogar Ansiedlung bei gemischten Vogelscharen; die spo-
radischeren, dünneren Siedlungsverhältnisse der Branta ruficollis scheinen
dieser nach den bisherigen Anzeichen in der Auswahl der Wintergartiere
mehr Freiheit zu gewähren, indem sie sich dabei hauptsächtlich auf die
Gesellschaft von Anser albifrons verlässt. Der tiergeographische Charakter
einer Gegend, die von gewöhnlich für „Irrgäste“ gehaltenen Vögeln
besucht wird — beziehungsweise die Zugehörigkeit der betreffenden
Art zu ihrem eventuell älteren Verbreitungsgebeit erfordern in vielen
Fällen die Erwägung, ob wohl in jedem einzelnen Falle wirklich von
wermrrien Vögeln ‚die Rede ist. Die ägyptische Winterher-
WeeceiisttaufGrund deranseführten Tatsachen eben-
falls plausibel. Hervorzuheben vom Standpunkt der Zugsverhältnisse
der Wildgänse ist auch, dass in vieler Hinsicht die Neigung zum
Nomadisieren bei Auswahl der Winterquartiere, zwischen
den Zugzeiten (Frühlung und Herbst) noch ungeklärt ist. Die Branta rufi-
collis gehört zu den Arten, deren Winterquartier m spezifischen
Sinne schwer zu bestimmen ist.
Aquila. 16
SCHENK JAKAB
19
S
A vonulasi adatok szerepe és alkalmazasa
a madarvonulas kutatásában."
Irta: SCHENK JAKAB.
5 szövegähräval.
Werteinschätsung und Verwendung der Zug-
daten in der Vogelzugs-Forschung.*)
Von JAKOB SCHENK.
Mit 5 Textfiguren.
Önältatäs volna észre nem venni azt, hogy nagyon közelit az ana-
kronizmus mesgyéjéhez az, aki a tudomäny jelenlegi szinvonalan, a gyürü-
zési kisérletek valösäggal szenzäciös eredmenvei mellett, amikor a madär-
vonuläs kutatäsäban mär a kiserleti fiziolögia és ällati pszicholögia, tovabba
a palaeontologia, palaeoklimatologia stb. eredményei is szerepelnek, még
mindig a vonuläsi adatokkal kisérletezik. Ez az érem egyik oldala. Mäsreszt
azonban azt se szabad figvelmen kivül hagyni, hogy kezdettöl fogva folyto-
nosan csak halmozódtak a madärvonuläsi adatok, de azok értékesitésével
még mäig is ados maradt a kutatäs. Régi panasz ez, amelyel különösen
HERMAN Orto hangoztatott igen gyakran. Egyes országok, ugyan dicséretes
kivételt alkotnak, igy elsősorban Magyarország, Svédország és Bajorország,
de még mind a mai napig nélkülözünk oly munkát, amely legalább egyetlen
egy madárfaj fölvonulását ismertetné annak az egész elterjedési területén.
Az 1750 óta, tehát 175 éven át gyüjtött madárvonulási adatok még
mindig nincsenek ertekesitve a madárvonulás kérdésének kutatásában.
kzen a téren határozottan adósság terheli a kutatást, csak az a kérdés,
vajjon érdemes-e még ezt az adósságot törleszteni, vajjon ez a tömérdek
vonulási adat hátha inkább ballasztja a tudománynak, mint értéke ?
Ennek a fontos kérdésnek az eldöntése céljából elsősorban is álla-
pitsuk meg azt a célt, amelyet a vonulási kutatásnak, mint első megol-
dandó föladatát kell kitüznie. Nézetem szerint nem foroghat fönn semmi
kétség az iránt, hogy a vonulási kutatás csakis akkor vethet föl jogosan
uj kérdéseket, ha egyes fajok fölvonulási módja már ismeretes. Csakis a
vonulás lefolyásának az ismeretére lehet alapozni a kutatás épületét.
A vonulás lefolyását legszemléltetőbb módon hullámhoz lehet hasonlitani,
amely hullám tavasszal a téli szállásból kiindulva a fészkelési területeket önti el,
") Szerző előadása a kopenhágai Nemzetközi Madártani Kongresszuson 1926.
május 2-án.
*) Vortrag des Verfassers Auf dem Int. Ornith. Kongress in Kopenhagen, erschienen
in den Verhandlungen des Kongresses.
A VONULÄSI ADATOK SZEREPE ES ALKALMAZÄSA. 243
összel pedig forditva a fészkelő területekből kiindulva a téli szälläsokat árasztja
el. Különleges esetekben a vonulás lefolyása szélesebb folyamhoz hasonló, vagy
esetleg a hullámalakban tovaterjedő mozgalomban mint külön folyam is jelent-
kezhetik, pl. az időjárás hirtelen és nagyarányu változásai esetében.
Már most az a kérdés, hogy miként lehet ezeknek a vonulási hullá-
moknak a menetét legjobban megállapítani és szemléltetni, melyik az a
mozzanata a vonulási tüneménynek, amely minden egyes vidékre nézve
legkönnyebben megállapítható és egyuttal leginkább jellemző, amely tehát
közvetitheti annak az ismeretét, mely vidékre ér legelőbb a hullám, hová
érkezik meg legutoljára, mely területek lesznek kihagyva, vagy hová csa-
pódik az akadályon megtorpanó hullámok egy-egy habfoszlánya.
Hiábavaló itt minden okoskodás, a vonulási adatot, mint a madar-
vonulási kutatás legelemibb egységét nem lehet sem mellőzni, sem a
vonulási tünemény más mozzanatával helyettesiteni, nem is szólván arról,
hogy minden egyes vonulási adat egyuttal faunisztikai adatot is szolgáltat.
Ezzel a nézetemmel nem állok egyedül, sőt hivatkozhatom több
elismert kutatóra. Ezek közé tartozik első sorban DR. WExIGorp H. az
ismert heigolandi madármegfigyelő állomás vezetője, aki idevágó számos
művében mindig a leghatározottabban állást foglalt a vonulási adatok föl-
dolgozása mellett, másrészt schweppenburgi GEYR JAnos báró, aki nagy
feltünést keltett munkájában — Die Zugwege von Lanius senator, collurio
und minor, Journ f. Ornith, 1926 Heft 2. p. 388, szintén ornithophaeno-
logiai monografiákat követel, vagvis azt, hogy a meglevő madárvonulási
adatokat föl kell dolgozni — értékesíteni. Mindenki tudja, hogy ez a
három gébicsfaj vonuló madár, de hogy miként és hová vonulnak, arról
senkinek még csak halvány sejtelme sincs.
A madárvonulási kutatás éppen olyan kevéssé nélkülözheti a vonulási
adatokat, mint a meteorológia a hőmérsékletre és egyéb időjárási jelen-
ségekre vonatkozó följegyzéseket. Ahogyan a meteorológia ezeknek a föl-
jegyzéseknek az alapján állapitja meg valamely megfigyelési állomás klima-
tologiai jellegét, azonosképpen valamely terület ornithophoenologiai jellegét
is elsősorban a vonulási adatok alapján lehet megismerni és aztán a gyü-
rüzési kisérletek eredményei és egyéb megfigyelések adataival kiegésziteni.
Magától értetődik, hogy ez a fölfogäsom nem vonatkozik az összes
vonulási adatokra. A madárvonulás nagyon sok, többé-kevésbbé ellen-
Orizhetetlen tényezőnek a függvénye, úgy hogy csak a legmarkánsabb
mozzanatokat lehet értékesiteni, mind a milyenek az első megérkezésre,
az utolsók távozására, továbbá tömeges vonulásra vonatkozó adatok, akár
vonulókra, átvonulókra, téli vendégekre, vagy úgynevezett vándormadarakra
is vonatkozzanak ezek az adatok. Egyéb megfigyelések, amelyek a vonulók
állományának hullámzására vonatkoznak valamely vonulási szezon folyamán
(1. FLOERICKE hullámzási görbeit Aquila 1899. p. 280.) ritka kivételektől
16"
944 SCHENK JAKAB .
eltekintve a menthetetlenül értékesithetetlen ballasztot gyarapitjäk. A vonuläs
és időjárás között fennálló összefüggésre vonatkozó eddigi tapasztalataink
azt mutatják, hogy az egyes megfigyelési állomások u. n. hullámzási görbéi
között csak a legritkább esetekben lehet összefüggést felfedezni, mert
hiszen ezek a hullámzási görbék egyéb tényezőkön kivül attól is függenek,
hogy hol, melyik ismeretlen helyen tartózkodik a hazafelé siető vonulók
tömege. Ezek a mozzanatok pedig teljességgel ellenőrizhetetlenek.
Kivételt csakis az u. n. madárvárták adatai tehetnek, esetleg igen
rendszeresen működő megfigyelők adatai, de ezek is csak abban az esetben,
ha lehetőleg azonnal földolgoztatnak, mert hiszen igen kevés a kilátás rá,
hogy valaki a távol jövőben ráfanyalodjék arra az igen hálátlan föladatra,
hogy ezeket az adatokat 6rtekesitse, amelyek előreláthatólag csak igen
sovány eredményeket szolgáltathatnak.
Miután ezzel nagyjában megvilâgitottam a vonulási adatok szerepét
es fölhasznälhatösägät a madárvonulási kutatásban, most rátérhetek a
második föladatra, hogyan kell azokat alkalmazni. Ez a kérdés két részre
oszlik. Először azt kell vizsgálni, mennyire megbizhatók ezek az adaiok,
másodszor azt, hogy a megbizhatök miképpen hasznosíthatók. A megbiz-
hatóságra és az alkalmazás módjára vonatkozólag kidolgozott eredeti vizs-
gálati mödszereim előmunkálatai egy nagyobb tanulmányomnak, amely a
kakuk vonulási viszonyait tárgyalja annak teljes elterjedési területén.
A kiindulási pontot MipDENDORFF izepiptézisei szolgáltatták. Ezek
az izepiptézisek azok a vonalak, amelyek az egyenlő érkezésü pontokat
összekapcsolják s ilyen módon szemléltetik a vonulási hullám menetét.
Az eljárás a lehető legegyszerübb. A meglevő adatok alapján minden
egyes állomásra vonatkozóan kiszámitjuk az úgynevezett középszámot.
Ezt úgy nyerjük, ha az adatokat összegezzük -s elosztjuk ezt az összeget
az adatok számával. Alkalmas térképen aztán berajzoljuk az állomást,
melléje irjuk a középszámot s ha ez megvan, az egyforma érkezést mutató
állomásokat megfelelő görbe vonalakkal összekapcsoljuk.
Ezt az eljárást elsőizben a meteorológiában alkalmazták és máig is
változatlanul érvényben van. Igaz ugyan, hogy tán a legfontosabb szem-
pontból a meteorológia behozhatatlan előnyben van az ornithophaenologiával
szemben, t. i. a megfigyelési adatok pontosságát illetőleg. A meteorologiai
adatokat mindig készenlétben levő műszerek szolgáltatják s legfeljebb,
leolvasási hibák fordulhatnak elő, föltéve természetesen, hogy a leolvasások
az előirt időpontban történtek s a műszerek is az előirásnak megfelelően
lettek alkalmazva. Az utóbbiakban már történhetnek többé- kevésbbé jelen-
tékeny hibák s ezért a meteorológiának már kezdettől fogva gondoskodnia
kellett oly eljárásokról, amelyek segélyével a megfigyelések pontosságát
és megbizhatóságát ellenőrizhette a kutatás.
A meteorologiában erre a célra az úgynevezett FECHNER-féle törvényt
A VONULÄSI ADATOK SZEREPE ES ALKALMAZÄSA. 945
alkalmazzäk, egy elméleti mathematikai formulät, amelyre itt nem akarok
részletesebben kiterjeszkedni, mert azt a vonuläsi adatok megbiräläsära
nem tartom teljesen alkalmasnak. Ettöl eltekintve — a vonuläsi adatok
földolgozäsära szolgáló módszereket lehetőleg elemi mathematikai ismere-
tekre szeretném alapitani. mert csak igy remélhető azok elfogadása az
ornithologusok részéről. Különösen ebből a szempontból már most kell
kijelentenem, hogy nem tudom elfogadni DR. BRETSCHER K. módszereit,
amelyeket több munkájában alkalmazott elismerésre méltó buzgósággal és
találékonysággal. Ezekben a munkáiban nemcsak a középszámra támasz-
kodik, hanem kiszämitja még az eloszläsra és az asszimetriära voratkozó
értékeket, valamint az adatok úgynevezett hányadosát, guotiensét. Ezek
jelentőségét és kiszämitäsuk módjait Dr. Wrrzie J. tárgyalja Mass und Zahl
im Bereiche der Lebenserscheinungen 1924-ben megjelent erdekes mun-
käjäban. Az itt ismertetett és ajänlott mödszereket mar azert se tudom
elfogadni, mert a vonuläsi adatokat minden tovabbi vizsgälat nelkül pon-
tosaknak és megbizhatöknak fogadja el. Az eloszläsra és asszimetriära
vonatkozó értékek, valamint a hányados csak arra szolgálnak, hogy azok
alapján könnyebben fölismerjük és jobban szemléltessük az adatok időbeli
elhelyezkedését egy adott területen, de az adatok megbizhatóságának meg-
vizsgálására szolgáló módszert nem tartalmaz a könyv, pedig sok évi
tapasztalataim szerint ez a földolgozás kezdete, mert hiszen csakis meg-
bizható adatokból várhatunk megbizható eredményeket, nem is szólva arról,
hogy a különböző évekből származó adatok összeelegyitése szintén nem
helyeselhető, mert miként alább kiderül, minden évnek megvan a maga
sajátos vonulási jellege, amelyet figyelembe kell venni, ha azt akarjuk,
hogy eredményeink legalább megközelitöleg helyesek legyenek.
Kérdés már most, hogy (tudatos hamisitásoktól eltekintve) melyek
azok az elkerülhetetlen megfigyelési hibák, amelyeket alkalmas módszerek
által meg kell állapítani és aztán kiegyenliteni. Minden lelkiismeretes meg-
figyelő tisztában van azzal, hogy sokszor a véletlen is igen nagy szerepet ját-
szik az első vagy utolsó példány megfigyelésében. Kivételes esetekben egy-két
heti különbségek is mulatkozhatnak ugyanazon a területen ugyanarra a fajra
vonatkozó megfigyelési adatoknál, ezeket a különbségeket egyáltalában nem
lehet hanyagságnak vagy a lelkismeretesség kisebb fokának a rovására irni.
Ezeket a különbségeket igen sok tényező idézheti elő: némely
egyednél rendkivüli intenzitással időnek előtte jelentkezik a vonulási ösztön,
minélfogva szokatlanul korán érkezik, másik esetben a vonuló madár éppen
olyan helyen reked meg valamely közbenső kedvezőtlen időjárás alkalmával,
ahol ez a kedvezőtlen időjárás a legtovább érezteti hatását, ez a madár
tehát késni fog; megszokott jelenség, hogy az illető fajra nézve kedvezőtlen
területen az átvonulás többnyire később történik, mert csak eltévedt pél-
dányok kerülnek oda, mint pl. az erdei szalonka az Alföldön stb. Minden
246 SCHENK JAKAB
megfigyelö egész sereg idevago lehetöseget tudna fölsorolni, nem is szölvan
arról a sok teljesen ellenörizhetetlen tényezőről, amely valamely terület
madárlakosságának megérkezésére sokszor döntő befolyást gyakorol. Ide
tartozik pl. az az eset, amikor némely esztendőben valamely faj egy
adott területen teljesen kimarad. Minthogy a madarak jórésze , törzsenként"
vonul, vagyis egy falu fülemiléi együtt vonulnak el, megtörténhetik az az
eset, hogy utközben éppen ezt a , törzset" fogják el a délvidéki madarászok,
úgy hogy a rendes lakók közül egyetlen példány sem jelenik meg, hanem
nagy későn mutatkozik más vidékről való példány, amely más törzstől elmaradt
(tán ragadozó üldözése miatt) és ezért vonulása szintén rendkivüli.
Ha már most a legjobb megfigyelőknél is előfordulhatnak az ilyen
kikerülhetetlen hibák, mennyivel bőségesebb ez a hibaforrás a kevésbbé
iskolázott megfigyelőknél, akik mégis csak túlsúlyban vannak a sürübb meg-
figyelő hálózatokban a szakmegfigyelőkkel szemben. Szükségtelen tehát to-
vábbra is bizonyitgatni azt, hogy a vonulási adatok tudományos fölhasználása
a megbizhatóság előzetes alapos megvizsgálása nélkül nincs megengedve.
Egyelőre csak az a kérdés, hogyan történjék ez a vizsgálat.
A vizsgálat ill. ellenőrzés alapját alkotó eljárást nem szándékozom
a valosziniiségszamitas valamilyen elméleti formulájában keresni, hanem
tisztán magukban a rendelkezésre álló vonulási adatokban, teljesen empirikus
alapon, abból a sokszoros tapasztalatból kiindulva, hogy minden egyes
esztendőnek megvan a maga sajátos vonulási jellege. Tudjuk, hogy vannak
abnormisan korai és abnormisan késői esztendők a madárvonulás szem-
pontjából. Több évre vonatkozó összehasonlitásnál ezek az abnormális
esztendők rendkivül föltünőek. Kiválóan tanulságos ebből a szempontból
az 1890-iki esztendő, amely Középeurópában csak, meglehetősen korai volt,
Északeurópában azonban rendkivül korai jelleget mutatott.
A mellékelt összeállításban szerepelnek kivétel nélkül mindazok a
finn és svédországi megfigyelő állomások, amelyeken az 1888—1892. eszten-
dők alatt figyelték meg a kakuk első megszólalását. A sötét négyzet jelezi
a legkorábbi érkezést, a többi négyzetben levő szám azt mutatja, mennyit
késett az érkezés a legkorábbi esztendőhöz képest. Finnország 26 állomása
között 7 akad olyan, ahol a legkorábbi érkezés nem az 1890-iki eszten-
dőben történt, Svédország 22 állomása között csak egy ilyen akad. De még
ezek az állomások is csak 5 napi különbséget mutatnak a legkorábbi
esztendővel szemben, holott a többi esztendőben, mint pl. 1889. és 1891-ben
elég sürün találkozunk 15 és több napi késésekkel.
A két egymástól teljesen függetlenül működő :megfigyelő hálózat
adatainak ily szembeszökő megegyezéséből bizonyára szabad azt a követ-
keztetést levonni, hogy a vizsgálat alapjául szolgáló megfigyelések meg-
bizhatóak. Hogyan lehetne különben megmagyarázni a korai és késői esz-
tendőknek azt a valóban frappans megegyezését? Azt gondolom, hogy
A VONULÄSI ADATOK SZEREPE ES ALKALMAZÄSA. 947
ebben a jelenségben találtam meg az adatok megbizhatosaganak a leg-
biztosabb kriteriumät. Az elmeleti mathematikai kepleteknel a megbizhatösäg
kriteriuma egyreszt a minél kisebb ingadozäs, vagyis hogy az érkezési
adatok minél kevésbbé különbözzenek egymástól, másrészt hogy azok
lehetőleg egyenletesen helyezkedjenek el a középszám mindakét oldalán.
Szemmel látható, hogy ezt a kritériumot a jelen esetben nem lehet elfo-
gadni. A vonulási jelenség természetében rejlik, hogy igen erős ingadozások
5 éves megszakitatlan adatsorozatok:
Svédország Finnország
Állomás neve Dialolai|sa Allomas neve
D | 90 | | © Sì
ce) LE a | © | ©
— Dun =) e Dorn.
| o | 4 4, s'en n vr SETA
.| Björkholm 8 | |? 4|12 d. avo 17] 10177
! IE GG o | LL
3. Esphult TAB GF 10} 8 3.| Borga 2,1277:
Bea 15, 5 Y 14/1 ; nare | 13 U 4]
5.1 Frösaker 2,37, 9112 5.| Helsingfors en
6.| Frötuna 4\ 3/4) 8| 7 6.1 Impilacks NES)
| IZ = 3 1114 1/57
7. Gumlösa 7 UZ cin as. /.| Jääskis 3] 4/7
8.| Heckeberga 710 Y 10111 8. Janakkala Sy Ui
9. Hellefors 10 | 11 YW 10 | 12 9.| Kangasala 12 YW, 2 |
10. Hjälmsäter 10 YA 6110 10.) Kiithelysvaara |11| 1 ZA
11. Hofby 115110 7/4 21| 8 11.) Kimito 15] 477
12.| Hvalinge 17/44 3|12|10 12.| Kittilä 161 9/7,
| ALII VIA,
13.| Karlskrona |2!3% 3| 7 13.| Mustasaari 3| 5%
| ZZ i 5 AKA
14, Lungsund ar 6 GY QUANT 14. Nykarleby 10 LL 5
15.) Nottebäck 7187 6/12 15. Parkano 11) 9%
16. Odensvi | 3) 4 Y 7111 16.) Pelkjárvi 4 4}?
17.| Säbra 116. 13| 6 17 Puumala 71,474:
N Q Uy YY, Y, Q ln Ania sn: 2 1 477,
18.) Sandhamn 8 Yi 8| 6 18.) Saarijärvi 18 | 13 DA,
19.| Skinnskatteberg | 11| 8 4, 10|11 19.| St. Michel 1311/77
20.) Töcksmark GG 2 7 4| 5 20.| Salo | 8| 6177 1:
| A 4, 7 o 7 / 4
21.) Torpa | 61 LG 21.| Sulkawa SZASZ N c
22.| Vingaker | 6| 3: 6| 8 22.| Sysmä a Uf,
Összesen : 1190] 96] 3 1181/1188] || 22-| Tammela 9111
vr |
Index : | 8-7! 44 0-1 8-4] 8:5 24.| Tohmajärvi | 6% nr
25.| Wasa | 7| 84
26.| Wichtis 4| 7
Összesen : 214/138 19
Index: | 82; 5:38, 1:0
248 SCHENK JAKAB
lehetségesek, másrészt a tapasztalat azt mutatja, hogy néha sok késői érkezést
mutató esztendő következik egymásra, esetleg forditva is, sok korai esz-
tendő következik egymásután, úgy hogy az adatok symmetricus elhelyez-
kedése a középszám közül ellenkezik magának a természeti jelenségnek
a legsajátosabb lényegével, vagyis éppen azok a megfigyelési sorozatok
a megbizhatatlanok, amelyeknél az elméletileg megkivánt sajátságok meg-
vannak. Ezek a megfontolások birtak arra, hogy az elméleti formulákat
és képleteket elvessem és empirikus uton magukon az adatsorozatokon
keressem azokat a módszereket, amelyek alkalmazása révén biztos ered-
ményeket várhatunk a vonulási adatoktól.
Az alapgondolat az volt, hogy ha csak némileg is pontosak az adatok,
akkor minden egyes esztendőre nézve pontosan meghatározott vonulási
jelleg — korai, késői, vagy közép — fog kidomborodni. A miképpen
minden testnek, akármilyen szabálytalan legyen is az, megvan a maga
pontosan meghatározott súlypontja, azonképpen valamely madárfaj vonu-
lására nézve is minden egyes vidéknek, minden egyes esztendőnek megvan
a maga határozott jellege, amelyet az összes vonulási adatokból kiszámitott
számértékkel kifejezhetünk. Ha egy adott esztendő összes adatainak
összegét elosztjuk az adatok számával, akkor oly értéket nyerünk, mely
minden egyes esztendőre jellemző. Ezt a számértéket a következőkben
évi inder-nek nevezem. Ezeknek az évi indexeknek a kritériumát az szolgal-
tatná, hogy közeli szomszédos területeken, amelyeken a legnagyobb valószi-
nüség szerint a vonulási viszonyok egyformák, azokon az évi indexek is
legalább közelitőleg ugyanazok. Hiszen a legnagyobb mértékben meg kellett
volna ütköznünk azon, ha Finnország és Svédország adatainak fenti
összehasonlitása azt eredményezte volna, hogy az 1890-es év pl. Svéd-
országban igen késői, ellenben Finnországban igen korai lett volna.
A következő lépés azoknak az adatoknak a kiválasztása, amelyek
az évi indexek megállapításához alkalmasak. Finnország és Svédország
adatainak fenti üsszehasonlitäsähoz csak azokat az állomásokat vettem
figyelembe, amelyeken az 1888. és 1892. között levő évek mindegyikében
megfigyelték a kakuk érkezését. Ezek a megfigyelési sorozatok folytonosak,
ellentétben a megszakított sorozatokkal. A meteorologia lehetőleg csakis
folytonos sorozatokkal dolgozik s ezek valóban értékesebbek, sajnos
azonban egyuttal jóval ritkábbak is, tehát soha sincsenek elegendő számban.
Keresni kell tehát oly eljárást, melynek segélyével a folytonos sorozatok
mellett a megszakitott sorozatokat is fölhasználhatjuk az évi indexek meg-
ällapitäsära, mert hiszen enélkül igen sok értékes megfigyelést az alkal-
mazasbol és értékesítésből ki kellene zárni.
Ebből a célból megvizsgáltam a kakukra vonatkozó óriási adattömeget,
amelyet Franciaországból Ancor ALFRED közölt. Először az 1883—1895.
évekre vonatkozó adatokból kiválogattam az összes folytonos sorozatokat
A VONULÄSI ADATOK SZEREPE ES ALKALMAZÄSA. 249
es azok alapján számitottam ki az évi indexeket. Ugyanezt tettem aztán
az összes folytonos és megszakitott sorozatokkal. A mellékelt ábrán (p. 249)
látható a kétféle uton nyert évi indexek alapján készült grafikon. A két
grafikon nemcsak hogy párhuzamos, hanem majdnem tökéletetesen fedi
egymást, tehát a kétféle módszer ugyanazt az eredményt szolgáltatta, szóval
a megszakitott sorozatok az indexek megállapítására igénybevehetők.
A francia adatanyagban csakis oly állomások szerepeltek, amelyeken
legalább négy évben figyelték meg a kakuk érkezését. Ezt a négy évet vesszük
14 ehr A È PT aA) Een. ASS N MÁG EB 14
a he ae tat à IL
13 + 1 + dl | = if SS SSS | = lr =: | 13
| | Ì | | | | |
12 isis CS o Ba 2 Ale GAI fotti 12
| | | | | | | | |
i aan e N i
! | | | il
Li E SS EEE DE SE 4 | I È
| |
| |
| | | 9
| | | Î
| + 4 1 n
| ?
A T WE ie
: le
5
| SErIEN
à
8
NI
. abra.
alapul majd a későbbi hasonló vizsgálatoknál. Igaz, hogy teljesen Gnkénvesen
választjuk ezt a számot, de valamilyen alsó határt meg kell állapítani.
Az itt vázolt módszer alapján most már megállapítottam egyrészt
Sved-, Finn- és Oroszország évi indexeit, másrészt pedig Franciaország,
Elszász-Lotharingia, Baden, Hessen és Württemberg évi indexeit az 1885— 94.
évekre vonatkozólag. Az első csoport Európa északi részére mérvadó, a
másik pedig Középeurópa déli felére. Az évi indexek alapján szerkesztett
grafikonok a 250. és 251. oldalon levő ábrákon láthatók. Szembetünően
látszik a különböző országok index-grafikonjainak "párhuzamos volta, ami
bármilyen mathematikai képletnél is jobban bizonyitja a megfigyelések
megbizhatóságát.
|
250 SCHENK JAKAB
Dacara ennek a valöban meggyözö eredmenynek, mégis tovabb
kutattam és megvizsgáltam ebből a szempontból a kakukra vonatkozó
magyar madárvonulási anyagot, amelyet hosszu évek során végzett föl-
dolgozásaim alapján teljesen ismertem. Magyarországon mint ismeretes,
kétféle megfigyelési hálózat működött. Az egyiket szakmegfigyelők alkották,
a másikat a m. kir. Erdőhatóságok. Ezekkel párhuzamosan Horvátországban,
amely akkoriban még Szent István koronája alá tartozott, szintén működött
egy megfigyelési hálózat, amely a magyarországitól teljesen független volt.
Kiszámitottam már most először a szakmegfigyelők adatai alapján az évi
12 12
| e | | |
41) | Lf /1 À | | SS = i
| a |
10 z IA 16
8 Wirkembers
7, Hessen À
15355 LORA
AM \ |
5. Frankreich. 1 / Bi mer |
"N | \ Württemberg
| a di i oe:
ni | | \-frankreich |
dI
Te
w
| | \ lsass Lotte |
4 °
0 as oe — E | I i 10
28382888 8 8
8. ábra.
indexeket, aztán külön az Erdőhatóságok adatai, végül külön a horvát
adatok alapján. Az eredményt a 252. oldalon bemutatott grafikonok
mutatják. Látható, hogy a háromféle adat alapján számitott évi indexekből
szerkesztett grafikonok egymás között majdnem teljesen párhuzamosak.
Azt hiszem, hogy ez a leginkább meggyőző bizonyiték arra nézve,
hogy a módszer helyes, másrészt arra nézve is, hogy a megfigyelések meg-
bizhatók, tehát tudományos vizsgálatra alkalmasok. Csak mellékesen akarok
egyuttal arra is kitérni, hogy ezek a grafikonok szolgáltatják egyuttal a
megdönthetetlen bizonyitékot arról, hogy a vonulás függ a mindenkori
időjárástól, mert hiszen ha ilyen függés nem volna, akkor minden egyes
esztendőnek évi indexe ugyanaz volna.
dan
A VONULÄSI ADATOK SZEREPE ES ALKALMAZÄSA. 251
A következő lépés mar most arra vonatkozik, hány állomás adatai szük-
ségesek megbizható évi index megállapításához. Nem szabad lebecsülni ennek
a kérdésnek a fontosságát, mert hiszen az elégtelen számu adat alapján szá-
mitott index hibás eredményekre vezethet. Sokféle kisérletet végeztem arra,
hogy ezt a nehéz problémát kielégitő módon megoldhassam és a már emlitett
finn- és svédországi, továbbá a francia adatoknál empirikus uton meg is talál-
tam a megbizható évi index megállapításához szükséges állomások számának
43 %
| Ein i
42! | L ib 112
4 “0 1 | ae | 144
110
e
lo |S
>
UN,
ln. +
©
109
>
®
S
a
Sa
S
ì
S
Im >
E
3] 13
le [
| 446 [RE RES 11
22882 288 8
9. abra.
also hatarat. Az északi megfigyelési ällomäsokon az adatok ingadozasa,
vagyis a legkorabbi és legkesöbbi adat közötti idököz, ritkän nagyobb 20
napnäl. Ezeknél mar 20 ällomäs adatai megbizhatö évi indexet szolgältatnak.
A délebbre fekvő vidékeken az ingadozás nagyobb, itt mar 30 állomás adatai
szükségesek a megbizható évi index megállapításához. Ezt a 30 állomást
követelő alsó határt a nézetem szerint legkevésbbé megbizható francia-
országi adatok alapján értem el. Ennek a nagyszabásu anyagnak a folytonos
sorozataiból 30 állomásból álló csoportokat alakitottam. Az adatok a
departement-ok alfabetikus sorrendjében vannak közölve s ezt a sorrendet
SCHENK JAKAB
bo
ol
to
en is megtartottam, ugy hogy minden célzatossag kizärt dolog. A 30 ällomäs
évi indexei alapján szerkesztett grafikonok egymás között párhuzamosak
voltak és ugyancsak párhuzamosak voltak az összes adatok alapján meg-
állapított index-grafikonnal, tehát minden 30-as csoport már ugyanazt az
eredményt adta, mint a teljes anyag. Ha tehát nincs is minden egyes
területre . vonatkozólag akkora adathalmazunk, mint Franciaországból
vagy Magyarországból, már 30 adat alapján is megbizható és összehason-
litäsra alkalmas évi indexeket nyerünk. Ezzel megvan adva a módszer ;
a finomabb részletekre vonatkozó elmélyités és kiépítés már nem nehéz.
pi
LA RE ie ME
. | i 3
| i Ungarische
103 | He
% Unger rische
wp_{Forsibehcrden
Î | |
1 CAL BEE E A ER LL PPS ES
Kroatische, Horvát
197 lors ehörden Erdahatiseg
S 8 DI N 5 9 è Im) NT EN IT TER
ER è 885883883838
>
Csak azt kell figyelembe venni, hogy minden nagyobb egységes területre
és minden egyes madárfajra nézve ezt a számot külön kell megállapitani ;
az összes területekre és madárfajokra érvényes ilyen szám nincsen.
A vázolt módszerek alapján megállapított megbizható évi indexek
szolgáltatják aztán a normális görbét, amelynek alapján aztán az egyes
állomások megfigyelési adatai mindenkor pontosan ellenőrizhetők megbiz-
hatóságuk szempontjából. Ez a vizsgálat a gyakorlatban igen könnyen
sorozat megfelelő adatának is későinek kell lennie stb. A középszám meg-
állapításához csak azok az adatok használhatók, amelyek a normális
görbének megfelelnek. Ha korai érkezést mutat egy esztendő, amelyre nézve
a normális görbe késői érkezést ällapit meg, akkor azt az adatot ki kell selej-
tezni, mert vagy valami abnormális tünetet tükröztet vissza. amely a vonulás
A VONULÄSI ADATOK SZEREPE ES ALKALMAZÄSA. 253.
normális menetébe bele nem illeszthető, vagy pedig megfigyelési hiba.
Az eljárást egyszerü példával akarom megvilägitani.
Svédországból van normális görbénk az 1873—1899. évekre vonatko-
zölag. Minden egyes esztendő indexe legalább 30 adatból van kiszámítva
tehát megbizható, mert fenti követelményeinknek megfelel. Már most vizs-
gáljuk meg Björkholm állomásnak szintén 1873—1899. évekre vonatkozó
végezhető. Valamely adatsorozat minden egyes adatát összehasonlítjuk a
normális görbe megfelelő évi indexével. Amely évben ez a normális görbe
késői érkezést mutat, ugyanabban az esztendőben a megvizsgálandó.
adatait, hogy mennyire megbizhatóak. Ennek adatai alapján szintén meg-
szerkesztjük a görbét és azt összehasonlítjuk a normális görbével. (253.
oldal). Az összehasonlítás szerint csak az 1892. és 1896. években volt
ee
meee Ce eee ee
43 Lee! } II Tt N A EA JE] | =
12 411 ta“ T aot Ti
|, LA ili NATA 11 Biörkkoh 11
10) Byorkholiy | | | Vy v | Hi ae as om holm
3 fy. vA i>. Fi + WIAA urve
& L \ Le tal NV IH ERS
VAS if Al La
6 Il À 7 Wi D) ETTTHÉTN :
5 % Ve | ge ír | | |
#Aurve || iN ARRA EI tw | oo 4
3 lente ce GI dee
2 | Jeune) jest:
4| Vaxjó Bo | L | Vee ESA >
0 => LS ag =
SESSESESRLSSS FSSISSSIISIH 22
11. abra
jelentősebb eltérés. Björkholm állomáson 1892-ben abnormis későn, 1896-ban
abnormis korán érkezett meg a kakuk, a többi év adatai megfelelnek az
országos átlagnak. Az 1892. és 1896. év adatai tehát selejtezendők és
csak a többiből kell a Björkholmra jellemző középszámot kiszámitani.
Végül lássunk még egy rövidebb és megszakitott sorozatot, hogy ilye-
nekre nézve is megällapithassuk az eljárást. Växjö állomáson az 1873—80.
86. 87. 89. 90. években figyelték meg a kakuk érkezését. A normális
görbével való összehasonlítás azt mutatja, hogy Växjö adatai teljesen
megfelelnek a normális görbének, tehát minden selejtezés nélkül fölhasz-
nálhatók a középszám kiszämitäsänäl. A meglevő adatok szerint ez a
középszám május 5-5. Minthogy azonban ez a középszám csak 12 év
alapján lett megállapítva nem pedig a normális görbe 27 éve alapján,
azért ezt még megfelelően korrigálni kell s csak azután lehet a vonulási
térképre rávezetni. Előbb még meg kell vizsgálni azt, hogy Växjö állomás
megfigyelési éveinek középindexe milyen viszonyban van az ugynevezett
954 SCHENK JAKAB
országos indexxel, amelyet úgy nyerünk, ha az évi indexek összegét el-
osztjuk az évek számával. Svédországra nézve az 1873—99. években az
az országos index 7°4. Ezzel szemben az 1873—80, 86, 87, 89, és 1890.
évek indexe (amely esztendőkre vonatkoznak Växjö adatai) csak 6-0. Växjö
állomáson tehát tulnyomóan korai esztendőkben jegyezték föl a kakuk
érkezését. A különbség ezen esztendők középindexe és az országos index
között 174 nap, tehát ennyit hozzá kell adni a fenti középszámhoz, vagyis
Växjö közép érkezési napja nem május 5-5, hanem május 6'9.
Ezzel az eljárással végig kell vizsgálni az összes rendelkezésre allo
adatsorozatokat s a megbizható középszámokat azután a vonulási tér-
képre rávezetni hogy ily módon az illető madárfaj fölvonulásáról helyes,
tiszta és szemléletes képet nyerjünk.
Az eddigi logikus eljárás utolsó állomása már most annak a meg-
állapítása, hogy hány évi index szükséges ahhoz, hogy megbizható országos
indexet nyerjünk. Ennél a föladatnál először is meg kell jelölni előre,
hogy a pontosság milven mértékével fogunk megelégedni. A mi célunknak
tökéletesen megfelel, ha valamely országos index értéke tetszőleges újabb
éves indexek hozzáadása által csak +0'5 nappal változik meg. Lássunk erre
példát. Svédország országos indexe az 1873—99. időközre vonatkozólag
a fentiek szerint 7-4. Ha már most sorra kiszämitjuk az 1873—82.,
1973—83., 1873—84. stb. évekre és megforditva az 1899—90., 1899—39.;
1899—88. stb. évekre vonatkozó országos indexeket, akkor azt találjuk,
hogy akár a 19 első, akár a 19 utolsó évkől számitott országos indexek
eltérései a 27 éves országos indextől már csak <+0'5 napi eltérést
mutatnak. Svédországra nézve tehát már 19 év elegéndő az összehason-
litás alapjául szolgáló országos index megállapításához. Délebbre eső
vidékeken, ahol az érkezésben nagyobb ingadozások mutatkoznak, való-
szinüleg több év szükséges ilyen alapindex megállapításához. Az erre
vonatkozó vizsgálatokat az itt alkalmazott empirikus módszerrel minden
egyes területre nézve külön-külön kell végrehajtani.
Még egy utolsó kérdést kell tisztázni. Mit csináljon a vonulási adatok
földolgozója abban az esetben, ha valamely országban nincs annyi adat-
sorozat, amelyek alapján országos indexet lehetne megállapítani a meg-
levő adatok megbizhatóságának elbirálására? Ily esetekben az a teendő,
hogy a földolgozó találja meg azt a legalkalmasabb szomszédos területet,
amely kölcsön adhatja a maga országos és éves indexeit, hogy azok
alapján megbirálhassa az adatokat.
Az eljárás technikai részére vonatkozólag egész röviden csak annyit
akarok megjegyezni, hogy az állomások lehetőleg alfabetikus sorrendben
kövessék egymást s az adatokat úgy irjuk le, hogy az egyes esztendő adatai
ugyanabba a rovatba kerüljenek. Ilyen módon az éves indexek azonnal
megállapíthatók. Ajánlatos az adatokat egyszerüség okából a meteoro-
A VONULÄSI ADATOK SZEREPE ES ALKALMAZÄSA 955
logiában divó módszerrel jelölni, vagyis április 1= 91, vagyis január
1-től számitva a 91-ik nap stb.
Az eddigi fejtegetések csak a sok évet felölelő és nagy területről
való madárvonulási anyag földolgozására vonatkoznak. Egy évre vonatkozó
és kisebb területekről való vonulási adatok földolgozási módszereit a
M. Kir. Madártani Intézet sorozatos földolgozásai minden részletre kiterjedő
pontossággal már több izben is megállapították. Ezekre bővebben nem
terjeszkedek ki, csak annyit akarok megjegyezni, hogy ezek az egy évre
vonatkozó földolgozások is fontos adalékokat szolgáltatnak a vonulási kutatás
számára, egyrészt a vonulási anyag rendezése által, másrészt a vonulást
befolyásoló helyi hatások megállapítása által s végül a vonulásnak az idő-
járással való kapcsolatának tisztázása által. Az utóbbi kérdésre vonatkozó
vizsgálatokat minden egyes esztendőre külön-külön lehet csak végrehajtani,
amint ezt bizonyitják GALLENKAMP Bajorországban, DEFANDT Ausztriában
és elsősorban HEGyYFOKY Magyarországban végzett ismeretes munkálatai.
Ezután a kitérő után, amelyet azonban az ismertetett földolgozási
módszerek szerves kiegészitése céljából okvetlenül szükségesnek tartottam,
visszalérek eredeti föladatunkhoz, hogy megcsináljam a mérleget arról,
mit értünk el eddig. Tegyük föl, hogy összegyüjtöttük valamely fajra és
annak egész elterjedési területére vonatkozólag a teljes vonulási anyagot.
Ezt az anyagot a fentvázolt módszerekkel rendeztük, megbiráltuk s a
megbizhatóknak fölismert adatok alapján kiszámitott és megfelelően helyes-
bitett középszámokat rávittük a vonulási térképre és megszerkesztettük a
kivánt izepipteziseket. Az illető faj fölvonuläsänak képe tisztán előttünk van,
azonkivül az átvonulási területek és téli szállások is kisebb-nagyobb pon-
tossággal térképezve vannak.
Mit értünk el? Megérte-e a fáradtságot ez az eredmény, amely első
látásra bizony elég soványnak látszik? Mit jelez ez a térkép? A vonulási
kutatás alapját, vagy betetőzését? Kiindulási pontját, vagy végcélját?
Nem lehet kétséges, hogy ily térképek a további kutatás aiapjait
szolgáltatják. Ily térképek megszerkesztése nem jelentheti a vonulási
probléma végleges megoldását. A vonulási térkép nem nyujthat többet,
mint amennyi benne fogtaltatik, t. i. a fölvonulás menetének szemlélte-
tését. Nehány faj fölvonulási módjának alapos ismerete és ezek össze-
hasonlitása azonban mulhatatlanul szükséges ahhoz, hogy a vonulási kutatás
a kérdéseket helyesen föltehesse és el ne kalandozzék a spekulációk
útvesztőiben. A vonulás elméletére és kifejlődésére vonatkozó kérdések
helyesen és eredményre való kilátással csak úgy tehetők fel, ha ismerjük a
vonulás lefolyását. Ugyszintén a gyürüzési kisérletek eredményeit is csak
ily vonulási térképek alapján tudjuk helyesen megmagyarázni és értékelni.
Az emlitett mozzanatokon kivül még azt is tekintetbe kell venni,
hogy a föltünő vagy abnormálisnak mutatkozó vonulási jelenségeket csakis a
256 SCHENK JAKAB
vonulasi terkepek alapjan tudjuk megmagyarazni, illetve helyesen értelmezni,
a miként a meteorologia is kénytelen volt az idöjäräsi jelensegek megitelese
céljából, mint alapot az izothermak, izobarok stb. térképet megszerkeszteni.
Azt hiszem, fölösleges dolog toväbbra is bizonyitani, mennyire szük-
ségesek ezek a vonulási térképek. Csak az ellen az esetleges vád ellen
akarok még tiltakozni, mintha a vázolt eljárást elengedönek tartanám ä
madárvonulás kérdésének megoldására. Az ilyen földolgozások mellett
párhuzamosan tovább kell folytatni és fejleszteni a többi munkálatokat,
a gvürüzeseket és főleg a fiziológiai kisérleteket. Csak azt akartam fej-
tegetéseimmel kifejezésre juttatni, hogy a vonulási adatok földolgozäsät
is okvetlenül el kell végezni. Most már elérkezett az ideje annak, hogy gon-
dolkodjunk rajta, milyen uton-módon juthatunk el ezekhez a vonulási
térképekhez. Az eddigiekből világosan kitetszik, hogy itt valóban óriási
méretü munkálatokról van szó. Ki végezze ezt a rengeteg munkát ? Nézetem
szerint ilv munkálatok csak megfelelő segédszemélyzettel biró intézetekben
végezhetők. A M. Kir. Madártani Intézetben megvetettem a magyar vonulási
adatok gyüjteményének az alapját, amely 1910-ig tartalmazza az összes
fajokra nézve a teljes vonulási és faunisztikai anyagot. Ennek a gyüj-
teménynek az alapján Magyarország vonulási viszonyainak a tanulmányo-
zását és térképezését minden további előkészület nélkül meg lehetett volna
kezdeni, ha a világháboru a maga gyászos követekezményeivel annyira
meg nem csökkentette volna az Intézet személyzetét, hogy az idevágó
munkálatokat be kellett szüntetni.
Az első lépés az itt követelt vonulási monografiák megvalósításához
az volna, hogy mindenütt megkezdenék a vonulási adatok összegyüjtését,
azt mondhatnám vonulási-adat-központok létesitését. Minden országban
az Országos Muzeumok madártani osztályai vagy más alkalmas szervek
megkezdenék a megfelelő segédszemélyzet utján az idevágó irodalom
kiirását. Ha a munkának ez az első és leginkább visszariasztó része készen
van, akkor lehet megkezdeni a vonulási kutatás eddig még mindig
nélkülözött alapzatának a fokozatos kiépitését, nem is szólva arról a vég-
telen kényelemről, amelyet ily rendezett adatgyüjtemeny nyujt és ezzel
megkönnyiti az ornithologus munkáját.
Befejezésül még bocsánatot kell kérnem azért, hogy a hallgatóság
türelmét ennyire igénybe vettem. Jól tudom, hogy nem nagyon érdekes, de
annál fárasztóbb volt a kérdés fejtegetése. A lelkiismeretes kutató azonban.
aki csak a szak érdekét tartja szem előtt, nem lehet tekintettel ily
szempontokra. A lehetetlent is meg kell kisérelnie. Ostrom és roham nélkül
csak védtelen várakat lehet bevenni — pedig nincs az a vár, amely oly
hatalmasan meg volna védve és körülbástyázva mint az, amely a ter-
mészet titkait Òrzi.
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. 257
Madärvonuläsi adatok Magyarorszägböl.
Közli: Warsa KÁLMÁN.
X. (1926-os) evfolyam.!)
Vogelzugsdaten aus Ungarn.
Herausgegeben: von KOLOMAN WARGA.
X. Bericht für das Jahr 1926.?)
A madárvonulási adatoknak a meg-
figyelők neve alatt regisztráló for-
mában történt közreadását jelen
10-ik évfolyammal befejezzük és az
1927 évi adatokat ismét a fajok
szerinti feldolgozás metódusa szerint
fogjuk publikálni.
Tiz évvel ezelőtt, mikor a m. kir.
erdőhatóságok jól kiépitett országos
megfigyelő hálózatunkból a világhá-
boru folytán kiváltak s a szak-
ornithologusok egyrésze szintén mint
katona teljesíté kötelességét: az
igy jelentékenyen megritkult meg-
figyelőhálózat adatait akkor igen
célszerünek mutatkozott a megfi-
gyelők, illetve a megfigyelő állomá-
sok neve alatt adni közre.
Ennek a közlési módnak megvolt
az az előnye, hogy az egyes állo-
másokon megfigyelt összes madár-
fajok tavaszi és őszi adatait az
Die Veröffentlichung der Vogel-
zugsdaten in der registrierenden
Form unter dem Namen der Beo-
bachter, wird mit diesem X. Jahr-
gange beendet, und die Daten vom
Jahre 1927 werden wieder nach der
früheren Meihode den Arten nach
gruppiert und bearbeitet publiziert.
Als vor zehn Jahren die kgl. ung.
Forstbehörden aus unserem gut aus-
gebauten Beobachtungsnetze infolge
des Weltkrieges ausschieden, und
auch ein Teil der Fachornithologen
im Felde ihre Pflicht erfüllte, erwies
es sich als zweckmässig die Daten
des auf diese Weise verstümmelten
Beobachtungsnetzes unter dem Na-
men der Beobachter bzw. der Beo-
bachtungsstationen mitzuteilen.
Diese Art der Publikation hatte den
Vorteil. dass der sich interessie-
rende Fachmann die Frühjahrs- und
Herbstangaben der an den einzelnen
1) Az előzőket lásd: Aquila 1917. p. 241; — 1919. (II—IIL) p. 46; — 1920. p. 39;
— 1921. p. 97; — 1922. p. 91; — 1923/24. p. 179; — 1925/26. (VIII—IX.) p. 66.
?) Die vorangehenden siehe in: Aquila 1917. p. 241; — 1919. (II—III.) p. 46;
— 1920. p. 39; — 1921. p. 97; — 1922. p. 91; — 1923/24. p: 179; — 1925/26.
(VILI—IX.) p. 66.
Aquila.
17
258
érdekl6d6 szakember minden keres-
gélés nélkül könnyen tekinthette at,
és az egyes állomásokon megfigyelt
madárfajok . vonulási viszonyaiban
mutatkozó ingadozásokat és eltérése-
ket évről-évre könnyen lehetett meg-
állapítani és összehasonlitani.
Tekintve azonban, hogy az össze-
omlás utáni években 28 főre leapadt
megfigyelő gárdánk létszáma utóbbi
időkben évről-évre örvendetesen emel-
kedett és már-már csaknem elérte
a régi békeévek kb. 120 megfigyelő-
ből álló legmagasabb évi állagát —
(1926-ban 110 megfigyelőnk közül
90 megfigyelő küldte be vonulási
adatait) : — ezt az évről-évre tekin-
telvesen növekedő vonulási anvagot
jövőben a főleg csak a helyi fau-
misztika érdekeit szolgáló regisztráló
módszer mellőzésével. a HERMAN
Orró, GAÁL GASZTON és SCHENK
JAKAB által megállapított eredeti
régi és tökéletesen bevált metódus
alkalmazásával : fajok szerint fogjuk
feldolgozni.
A regisztráló módszer mellett nem
lehetett kiszämitani az évi országos
középnapot, nem lehetett megállapi-
tani a vonulás esetleges korai vagy
késői jellegét, a területi középszá-
mok nélkülözése miatt nem jelle-
mezhettük az egyes költöző fajok
vonulási évek óta
hazai költöző
fajok vonulási naptárát. Mindezek-
ből eklatänsan
typusát, végül
nem adhattuk ki a
világlik ki, hogy
WARGA KÁLMÁN — MADÁRVONULÁSI ADATOK.
Stationen beobachteten sämtlichen
Vogelarten leicht übersehen konnte,
und waren die Abweichungen und
Schwankungen, welche sich zwi-
schen den Zugsverhältnissen der auf
den einzelnen Stationen beobach-
teten verschiedenen Vogelarten zeig-
ten, von Jahr zu Jahr leicht fest-
stellbar und vergleichbar.
In Betracht dessen, dass sich die
nach dem Zusammenbruche auf
28 herabgesunkene Anzahl unserer
Beobachte in letzterer Zeit von
Jahr zu Jahr erfreulich erhöhte,
und beinahe den aus ungefähr 120
Beobachtern bestehenden Jahres-
durchschnitt der Friedenszeiten er-
reichte, (im Jahre 1926 sandten
von 110 Beobachtern cca 90 ihre
Zugsberichte ein), werden wir in der
Zukunft das sich von Jahr zu Jahr
erheblich steigernde Zugsmaterial —
mit der Beseitigung der hauptsächlich
nur die Interessen der Lokalfaunistik
dienenden registrierenden Methode
— mit der Anwendung der durch
Orto Herman, Gaston GAÁL und
JAKOB SCHENK festgestellten, wr-
sprünglich und vollkommen bewähr-
ten Methode wieder artenweiser be-
arbeiten.
Neben der Registermethode war es
nicht möglich, den alljährlichen
Landesmitteltag zu berechnen, man
konnte den eventuell früh- oder
spützeitigen Charakter des Zuges
nicht feststellen, ebenso auch den
Zugstypus der einzelnen Arten in Er-
mangelung der Mittelzahlen der
Gebiete nicht charakterisieren, und
schliesslich den Zugskalender unserer
Zugsvôgel nicht herausgeben. Aus
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN.
vonuldselmeleti szempontbol mennyi-
vel elönyösebb és értékesebb — (a
feldolgozöra ketszer olyan terhes) —
fajszerinti módszer.
Az eddigi közlési modot a 10-ik
évtolvammal zärtuk le azert, mert
egy 10 éves adatsorozat cyclusos
feldolgozäsra igen alkalmas.
Örvendetesen megnövekedett meg-
figyelő hálózatunk gardajanak buzgó
és lelkes tagjaitehát nyugodtan folv-
tathatják adatgyüjtö és építő mun-
kájukat : adataikat mi célravezető és
alkalmas módon fogjuk ertekesiteni.
A jövő évi feldolgozásban a vo-
nuláselméleti szempontból kétesnek
tetsző adatok megkérdőjelezése is el
fog maradni ; — az országos közép-
nap kiszámitásánál tekintetbe nem
vehető tulkorai és tulkésői adatokat
cursw szedéssel fogjuk feltüntetni.
Az adatok közlésének formája és
beküldésének határideje jövőben is
a régi marad, de felkérjük összes
megfigyelöinket, hogy a tavaszi jelen-
tést május, az Oszit november végé-
vel feltétlenül beküldeni sziveskedje-
nek, mert a feldolgozast a hatäridö
lejärta utän azonnal megkezdjük, —
a kesön erkezö jelenteseket tehät
nem volna módunkban feldolgozni,
s igy azok nem is kerülhetnek
közlésre.
259
alldem ersehen wir eklatant, dass vom
zugstheoretischen Standpunkte diese
Methode vorteilhafter und wertvoller
ist, obwohl dieselbe für den Bearbeiter
eine doppelte Arbeit bedeutet.
Die bisherige Methode der Ver-
öffentlichung wird nun mit dem 10.
Jahrgange deshalb abgeschlossen,
weil eme 10 jährige Datenreihe
zur zyelischen Bearbeitung sehr
brauchbar ist.
Unsere eifrigen selbstlos arbeiten-
den Beobachter mögen daher ruhig
ihre datensammelnde Arbeit fort-
setzen, wir werden ihre Angaben
dem Zweck entsprechend verwerten.
In der Bearbeitung des nächsten
Jahres wird das Versehen der unge-
wiss erscheinenden Angaben mit
einem Fragezeichen auch wegblei-
ben, die zu früh und zu spät einge-
troffenen Daten, welche bei der
Ausrechnung des Landesmitteltages
nicht im Betracht gezogen werden
können, werden wir mit cursivem
Setzen darstellen.
Die Form der Einsendung der Daten
und der Zeitpunkt der Einsendung
derselben bleibt auch in der Zu-
kunft unverändert, jedoch bitten
wir unsere sämtlichen Beobachter, dass
sie die Frühjahrsmeldung bis Ende
Mai, und die Herbstmeldung bis
Ende November einsenden mogen,
denn wir beginnen die Bearbeitung
unmittelbar nach dem Ablauf dieser
Zeitpunkte und wir wären demnach
nicht in der Lage die zu spät ein-,
treffenden Meldungen aufzuarbeiten
und könnten solche demnach auch
nicht publiziert werden.
HZ
260
Aläbbiakban főleg a még kezdő
vagy uj megfigyelők részére óhajtok
némi utbaigazitäst nyujtani.
Csak a megfigyelő által pontosan
felismert madárfajra vonatkozó adat
közlendő. A megfigyelési területen
költő fajok egy " jellel tüntetendők fel.
A területen nem fészkelő csak dtvo-
nuló fajok első megjelenési ideje
mellett lehetőleg az utolsó tavaszi
mutatkozás dátumát is jegyezzük
fel, hogy igy megismerjük az átvo-
nuläs időtartamát is; ugyanugy jár-
junk el az őszi ätvonuläskor is; pld.
Muscicapa atricapilla IV. 6— V. 10;
VIII. 26—X. 3.
— vagy:
A területen fészkelő és ott tele-
lésre kisebb-nagyobb mennyiségben
visszamaradó fajokat , Átteleltek"
cimen külön fejezetben dátum nél-
kül sorolhatjuk fel; dátum csak akkor
szükséges, ha azokat nem állandóan
egész télen át, hanem csak egy-két
kivételes alkalommal észleltük: ellen-
ben lehetőleg tüntessük fel a tél
folyamán észlelt állomány hozzáve-
foleges mennyiségét ; — pld. Alauda
arvensis: 50 drb. — Emberiza ca-
landra: 30 drb. — Erithacus rube-
1 drb. —
-
0e, OV:
Fringilla coelebs :
cula .
A területen nem feszkelö, hanem
oda csak telelni fajok „Tel
vendégek" cimen szintén külön feje-
tüntetendők fel. Ezeknél
rendkivül fontos és szükséges ugy az
jövő
zetben
WARGA KÁLMÁN — MADÁRVONULÁSI ADATOK.
Im Folgenden beabsichtige ich
hauptsächlich die Anfänger oder
ganz neuen Beobachter zu infor-
mieren.
Man möge bloss die Angabe der
durch den Beobachter genau er-
kannten Vogelarten mitteilen. Die
Brutvögel des Beobachtungsgebiets
sind mit dem Zeichen ° zu kenn-
zeichnen. Es sollen neben der ersten
Erscheinungszeit der auf dem Ge-
biete nicht nistenden nur durch-
ziehenden Vogelarten das Datum der
letzten Frühjahrserscheinung auch
notiert werden, damit wir auch die
Zeitdauer des Durchzuges erkennen
mögen;ebenso verfahren wir bei dem
Herbstzuge auch; z. B. Muscicapa
atricapula 6. IV — 10. V; — oder.
26. VIII — 3. X.
Die auf dem Gebiete nistenden
und daselbst überwinternden Arten
können wir unter der Benennung
„Überwinternde“ separat ohne Da-
tum aufzuzählen, Datum ast nur
dann notwendig, wenn wir solche
nicht ständig während des ganzen
Winters, sondern bloss in 1-2
ausserordentlichen Fällen wahrge-
nommen haben; hingegen notieren
wir möglichst die ungefähre Menge
des während des Winters wahr-
genommenen Bestandes; z. B. Alauda
arvensis: 50 Stück: — Emberiza
calandra: 30 Stück; — Erithacus.
rubecula: 4 Stück; — — Fringilla
coelebs: 2007, 59.
Die auf dem Gebiete nicht nis-
tenden, sondern dort nur überwin-
ternden Vogelarten sind unter dem
Namen „Wintergäste“ separat anzu-
führen. Bei selchen ist die Anfüh-
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. 261
érkezés, mint a tdvozds datumdnak rung des Datums des ersten und
feltüntetése, mert ezek az északi letzten Erscheinens ausserordentlich
területen fészkelő fajok ugyanolyan wichtig und notwendig, denn diese
vonulók, mint a mi költöző mada- auf dem nördlichen Gebiete nisten-
raink, — és mive! ezek vonuläsi den Arten sind gerade solche Zugs-
viszonyai eddig még sokkal kevesebb vögel als unsere Zugsvögel, und
mertekben vannak felderitve, mint nachdem deren Zugsverhältnisse bis
a mi költözö madarainké: ezekre nun um vieles weniger geklärt
kétszeres figyelem forditando. Abban
az esetben, ha a „teli vendeg“-et
nem állandóan egész télen, hanem
csak néhányszor észleltük, akkor az
alkalmi dátumokat mind felsoroljuk.
Az állomány körülbelüli mennyisége
ezeknél a fajoknál is feltüntetendő.
Például: Archibuteo lagopus 1926.
26-1927. IT. 28. 12 drb,
vagy: Falco aesalon 1926. XII. 14.
Ber 1927. I. 21. 2 drb; IL 16.
1 drb.
Hogy egy bizonyos faj ättelelö-e,
vagy téli vendég: azt a megfigyelő
ne országos vonatkozásban, hanem
kizárólag csak a saját megfigyelési
területére vonatkozólag állapítsa meg;
— ha fészkel a figyelési területen,
akkor áttelelő, ha nem fészkel, akkor
téli vendég.
Intézetünk a , Madárszótár" részére
még mindig gyüjti a népies madár-
neveket. Akinek alkalma van ilyen
népies elnevezesekhez hozzájutni,
legyen szives azokat a vonulási jelen-
tés keretében a
mellett feltüntetni.
tudományos név
Végezetül régi, gyakorlott meg-
figyelőinkhez is volna egy kérésem.
sind, als diejenigen unserer Zugs-
vögel, möge auf solche eine doppelte
Aufmerksamkeit gelenkt: werden. In
dem Falle, wenn wir den „Winter-
gast“ nicht ständig, während des
ganzen Winters, sondern nur einige-
male wahrnehmen, dann mögen
sämtliche gelegentliche Daten aufge-
zählt werden. Die Menge des Be-
standes soll bei diesen Arten auch
angeführt werden; z. B. Archibuteo
lagopus 6. XI. 1926 — 28 IT. 1927.
12 Stück, — oder. Falco aesalon
14. 2112419262 1, Ste ol. I.
1927. 32 Stück; 16. IT. 1 Stück.
Ob eine gewisse Art überwinternd,
oder ein Wintergast ist, das soll
der Beobachter nur für sein spezielles
Beobachtungsgebiet feststellen: —
nistet er in dem betreffenden Gebiete,
so ist er überwinternd : wenn der be-
treffende Vogel aber kein Brutvogel
ist, so ist er ein Wintergast.
Unser Institut sammelt noch im-
mer die volkstiimlichen Vogelnamen,
für das Vogelnamen- Wörterbuch. Wer
Gelegenheit hat, Besitz volks-
tümlicher Benennungen zu gelan-
gen, möge gefälligst dieselben ne-
ben dem wissenschaftlichen Na-
men mit der Zugsmeldung zusammen
einsenden.
Zum Schlusse hätte ich noch zu
unseren alten geübten Beobachtern
in
262
Mivel a megfigyelési terület fajainak
zömét ugyis a költöző madarak
teszik ki, nem sok munkatöbbletet
okozna a megfigyelőnek, ha a terü-
leten előjövő összes fajokat felvenné
jelentésébe, mikor is a „vonuläsi“
jelentés „faunisztikai* jelentéssé ala-
kulna át, és jelentőségben bővülne,
értékben emelkedne. Hiszen tudjuk,
hogy sok faj csak látszólag állandó,
mert télen-nyáron ugyanegy terüle-
ten látható, ezek közt azonban sok
költözködő lappang, példa erre az
általam Budapesten meggytiriizott
és — Framciaországban — kézrekeriilt
Coecothraustes vulgaris esete is...
(Lásd: p. 47.)
Befejezésül kedves kötelességem-
nek tartom, hogy buzgó megfigye-
lőink működésével
szemben a Madártami Intézet nevé-
lelkiismeretes
ben leghálásabb köszönetemnek ad-
jak kifejezést.
WARGA KÁLMÁN — MADÁRVONULÁSI ADATOK.
eine Bitte. Nachdem den Hauptteil
der Arten des Beobachtungsgebietes
die Zugvögel ausmachen, würde
es dem Beobachter keine besondere
Arbeitsvermehrung verursachen,
wenn er sämtliche auf dem Gebiete
vorkommenden Arten in seiner Mel-
dung anführen möchte, wodurch
sich der Zugbericht zu einem faunis-
tischen gestalten würde und sich seine
Bedeutung und sein Wert erhöhen
würde. Wir wissen es wohl, dass
viele Arten nur scheinbar ständig
sind, denn sie sind sowohl im
Winter, als im Sommer auf dem-
selben Gebiete sichtbar. Es befinden
sich jedoch unter denselben viele
Zugvögel, als Beispiel diene der
Fall des von mir Budapest
beringten und in Frankreich gefun-
denen Coccothraustes vulgaris. (Siehe:
pi. 79.)
Zum Schlusse spreche ich unse-
ren, lieben Beobachtern für ihre
uneigennützige und eifrige Arbeit den
aufrichtigsten Dank des Ornitholo-
gischen Institutes aus.
in
Vonulasi adatok. — Zugsdaten.
AGARDI EDE, Püspökszenterzsebet (Baranya m.)
Oszi vonuläs 1925. — Herbstzug 1925.
Coturnix communis X. 23.
— Erithacus rubecula XI. 5.— Hirundo rustica X. 12.
— Scolopax rusticola XI. 15. Pécsvárad.
Atteleltek 1925,26. — Überwinterten 1925/26.
Emberiza calandra XI. 16—28. 30—40 drb. — 30—40 St. — Fringilla coelebs
XII. 11—II. 14.
Teli vendégek 1925/26. — Wintergäste 1925/26.
Pyrrhula rubicilla europaea XII. 13. Zengövärkony. — Turdus pilaris XII. 20.
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. — (Agardi.) 263
Tavaszi wonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis III. 5. — Ciconia alba IV. 1. Püspökszenterzsebet;
IV.23. Szellő. — Circaétus gallieus V. 16. fészkel — nistet. — Columba oenas III. 15. —
Columba palumbus III. 15. — Coturnix communis IV. 23. — Crex pratensis V. I. —
Cuculus canorus IV. 11. Pécsvárad. — Delichon urbica IN. 2. — Erithacus
luscinia IV. 7. — Erithacus phoenicurus IV. 11. Pécsvárad. — Hippolais icterina
VI. 7. (? Késő. Spät.) — Hirundo rustica IN. 17. — Jynx torquilla IV. 14. — Lanius
collurio IV. 23. — Lanius minor IV. 24. — Ligurinus chloris IV. 7. — Motacilla alba
III. 9. — Oriolus galbula IV. 24. — Phylloscopus collybita IV. 1. — Pratincola rubetra
IV. 15. — Pratincola rubicola III. 18. Pécsvárad. — Saxicola oenanthe IV. 17.
— Serinus canarius hortulanus IV. 1. — Sylvia atricapilla IV. 11. Pécsvárad;
IV. 24. Püspôkszenterzsébet. — Sylvia curruca IV. 8. — Turtur communis
Rosa. Pécsvárad.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Buteo communis XI. 7. Püspökszenterzsebet; XI. 28. Maräza —
Scolopax rusticola XI. 11. Püspökszenterzsebet; XI. 28. Mará za.
ÄIZENPREISZ Dezső, Véménd (Baranya m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 20. Kunszentmiklös, Pest m. — Ciconia alba II. 22.
Kunszentmiklös. — Delichon urbica III. 31. Véménd. — Fulica atra III. 8.
Véménd. — Oriolus galbula IV. 27. Kunszentmiklös.
Dr. AnprAssy Ernö, Ermihalyfalva (Bihar m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Ardea cinerea III. 12. — Ardea purpurea III. 12. — Botaurus stellaris III. 10. —
Ciconia alba Ul. 31. — Circus aeruginosus III. 22. — Columba oenas II. 10. — Delichon
urbica III. 30. — Fulica atra II. 17. — Grus communis III. 29. — Hirundo rustica
IV. 4. — Lanius collurio V. 1. — Lanius minor IV. 24. — Larus ridibundus IV. 9.
(? Késő. Spät.) — Motacilla alba III. 26. — Nycticorax griseus III. 12. (? Korai.
Früh.) — Oriolus galbula V. 2. — Podiceps nigricans III. 19. — Pratincola rubicola
III. 26. — Saxicola oenanthe III. 29. — Sylvia atricapilla IN. 4. — Turtur communis
IV. 29. — Vanellus capella ll. 10.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Ciconia alba IX. 5. — Motacilla alba XI. 2. — Scolopax rusticola X. 16—XI. 26.
BartHos Gyuza, Nagykanizsa (Zala m.)
Téli adatok 1925/26. — Winterdaten 1925/26.
Anser fabalis II. 19—HI. 7. — Erithacus rubecula Il. 17. — Lanius excubitor
III. 15. utolsók — die letzten. — Pyrrhula rubieilla III. 5. detto. — Turdus pilaris
III. 24. detto.
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Accentor modularis IV. 1. — Acrocephalus aquaticus IV. 30. — Alauda arvensis
II. 17. — Anser ferus II. 8. Kisbalaton. — Aquila clanga IV. 22. — Ardea cinerea
264 WARGA KALMAN — MADARVONULASI ADATOK. — (Barthos.)
III. 4. — Caprimulgus europaeus IV. 27. — Ciconia alba IV. 1. — Columba oenas II. 7.
— Columba palumbus I. 31. — Coracias garrulus IV. 27. — Coturnix communis
IV. 26. — Crex pratensis V. 8. — Cuculus canorus IV. 12. — Delichon urbica III. 30.
— Erismatura leucocephala Ul. 24. 1 drb. — 1 St. — Erithacus philomela (?) IV. 1.
— Erithacus titys III. 15. — Gallinago gallinaria II. 28. — Hirundo rustica III. 27.
— Hydrochelidon nigra V. 8. — Lanius collurio IV. 27. — Lamus minor IV. 27. —
Larus ridibundus III. 23. — Limosa aegocephala IV. 8. — Motacilla alba II. 22. —
Motacilla flava IV. 8. — Milvus ictinus IV. 22. (? Kesö. Spat.) — Nyroca ferina IV. 23.
(? Késő. Spät.) — Oriolus galbula IV. 27. — Phylloscopus collybita IV. I. — Pratin-
cola rubicola IV. 3. — Rallus aquaticus IV. 6. — Serinus canarius hortulanus IV. 2.
— Scolopax rustieola Il. 15—23. — Sturnus vulgaris II. 21. — Sylvia atricapilla IV. 7.
— Totanus glareola IV. 30. — Totanus nebularius IV. 23. — Turdus musicus II. 21.
(? Korai. Früh.) — Turtur communis JV. 20. — Upupa epops IV. 1. — Vanellus
capella II. 11.
BÁRDIÓ Aporr, Szombathely (Vas m.)
Tavaszi vonulás 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 26. — Columba oenas II. 27. — Columba palumbus DI. 2.
— Cuculus canarus IV. 17. — Cypselus upus V. 2. — Erithacus rubecula III. 10. —
Gallinago major IV. 3. Lesenceistvänd. — Gallinago gallinaria IN. 26—IV. 10.
Lesenceistvand:attelelt — überwinterte. — Hirundo rustica IV. 9. — Lanius collurio
V. 1.— Motacilla alba III. 6. — Motacilla flava IV. 2. Lesenceistvänd. — Ortygo-
metra porzana IV. 8. Lesenceistvänd. — Scolopax rusticola III. 4. — Serinus
canarius hortulanus IV. 11. Lesenceistvänd. — Sylvia atricapilla IV. 8.
Lesenceistvänd. — Turtur communis IV. 19. — Vanellus capella III. 2.
Oszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Alauda arvensis X. 27. — Anser fabalis X. 4. els6k — die ersten. -— Archibuteo
lagopus XI. 2. Lesenceistvänd: első — erster. — Ciconia alba IX. 3. — Erithacus
rubecula XI. 28. — Hirundo rustica X. 6. — Ligurinus chloris X. 1. — Saxicola
oenanthe X. 3. — Scolopax rusticola IX. 26—XII. 3. — Turtur communis IX. 24. —
Upupa epops VIII. 30. — Vanellus capella X. 3.
Barsony Györsy, Debrecen (Hajdu m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis III. 6. — Ciconia alba III. 22. — Columba oenas III. 10. —
Columba palumbus III. 9. — Coracias garrulus IV. 20. — Coturnix communis IV. 26.
— Cuculus canorus IV. 21. — Delichon urbica IV. 8. — Erithacus philomela (2) IV. 22.
— Erithacus phoenicurus IV. 7. — Erithacus rubecula III. 24. — Erithacus titys
Lio 1; Fringilla coclebs III. 19. — Hirundo rustica IV. 2. — Jyna torquilla IV. 12.
— Motacilla alba III. 10. — Muscicapa grisola IV. 23. — Oriolus galbula IV. 28. —
Sazicola oenanthe IV. 12. — Sturnus vulgaris III. 11. — Sylvia atricapilla IV. 21. —
Sylvia curruca IV. 22. — Turtur communis IV. 23. — Upupa epops IV.3. — Vanellus
capella II. 1.
Oszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Alauda arvensis X. 18. — Ciconia alba IX. 6. — Columba oenas X. 12. —
Columba palumbus IX. 24. — Coracias garrulus IX. 19. — Coturnix communis X. 12.
A
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. — (Bärsony.) 265
— Cuculus canorus IX. 27. — Delichon urbica IX. 13. — Erithacus phoenicurus IX. 15
— Erithacus rubecula X. 2. — Erithacus titys X. 25. — Hirundo rustica IX. 28. —
Jynx torquilla IX. 18. — Motacilla alba X. 19. — Muscicapa grisola IX. 26. — Oriolus
galbula IX. 14. — Saxicola oenanthe IX. 13. — Sturnus vulgaris X. 14. — Sylvia
atrivapilla IX. 12. — Sylvia curruca X. 4. — Turtur communis X. 3. — Upupa
epops IX. 6.
Brörtuy KÁLMÁN, Biharkeresztes (Bihar m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Führjahrszug 1926.
Ciconia alba III. 31.
BESSENYEI IstvAn, Enying, (Veszprém m.)
Tavaszi vonuläs 1923. — Frühjahrszug 1923.
9 Acrocephalus aquaticus IN. 8. — °Alauda arvensis III. 20. — Anas acuta III. 4.
— Anas crecca II. 9. — Anas penelope II. 7. — "Anas strepera II. 20. — °Anser
ferus II. 9. — °Ardea cinerea III. 25. — °Cerchneis verpertinus III. 31. — °Ciconia
alba III. 26. — Circus aeruginosus II. 14. — Circus cyaneus IT. 9. — Circus pygargus
III. 23. — "Columba palumbus II. 29. — °Coracias garrulus V. 2. — ° Cuculus canorus
IV. 15. — °Delichon urbica IV. 14. — °Erithacus phoenicurus IV. 13. — °Fulica
atra II. 7. — °Gallinago gallinaria III. 23. — °Hirundo rustica IV. 9. — °Jynx
torquilla IV. 14. — Larus ridibundus III. 4. — °Milvus migrans IV. 14. — °Motacilla
alba III. 21. — Motacilla flava IV. 3. — °Muscicapa collaris IV. 16. — Numenius
arquatus III. 4. — Nyroca clangula Il. 7—V. 7. — °Nyroca ferina III. 7. — °Nyroca
ferruginea III. 7. — °Nycticorax griseus IV. 16. — ° Oriolus galbula V. 1. — Pavoncella
pugnax III. 23. — Plegadis falcinellus IV. 25. — ° Podiceps cristatus III. 23. — ° Podiceps
nigricans III. 23. — °Pratincola rubetra IV. 12. — °Pratincola rubicola III. 20. —
°Rallus aquaticus III. 29. — °Saxicola oenanthe IV. 2. — °Serinus canarius hortu-
lanus IV. 13. — Spatula clypeata III. 29. — °Sturnus vulgaris III. 4. — Totanus
calidris III. 20. — °(?) Totanus glareola IV. 3. — Totanus nebularius Ill. 20. — Turdus
iliacus III. 20. — Turdus musicus TI. 4. — °Upupa epops IV. 9. — ° Vanellus
capella 11. 9.
BODNÁR BERTALAN, Hódmezővásárhely (Csongrád m.)
Oszi vonulás 1924. — Herbstzug 1924.
Alauda arvensis X. 18. — Ardea cinerea X. 21. — Botaurus stellaris XI. 9. --
Cerchneis tinnunculus XI. 28. — Ciconia alba IX. 10. — Columba oenas XI. 10. —
Colurnix communis X. 25. — Cuculus canorus IX. 12. — Delichon urbica X. 10. —
Fulica atra XI. 15. — Hirundo rustica IX. 24. — Oriolus galbula IX. 28. — Sturnus vul-
garis X. 22. — Vanellus capella X. 16.
Teli adatok 1924/25. — Winterdaten 1924/25.
Bombycilla garrula, Batida: igen kevés — sehr wenige. — Fringilla coelebs,
1 drb. — 1 St. — Turdus merula. — Turdus pilaris.
Tavaszi vonuläs 1925. — Frühjahrszug 1925.
Acrocephalus arımdinaceus IV. 10. — Alauda arvensis III. 12. — Anas boschas
III. 12. — Anas crecca III. 14. — Anser ferus III. 16. — Ardea cinerea III. 26. — Ardetta
966 WARGA KALMAN — MADARVONULASI ADATOK. — (Bodnär.)
minuta IV. 10. — Botaurus stellaris IV. 1. — Caprimulgus europaeus IV. 2. — Charad-
rius dubius III. 28. — Ciconia alba Ill. 26. — Clivicola riparia IV. 6. — Columba oenas
III, 26. — Columba palumbus III. 20. — Coturnix communis IV. 18. — Crex pratensis
IV. 16. — Cuculus canorus IV. 20. — Delichon urbica IN. 12. — Emberiza calandra
III. 28. — Emberiza schoenielus IV.10. — Erithacus phoenicurus IV. 20. — Erithacus
rubecula III. 31. — Fulica atra III. 22. — Gallinago gallinula III. 26. — Gallinula
chloropus III. 28. — Hirundo rustica IN. 6. — Hydrochelidon nigra IV. 18. — Lanius
collurio IV. 26. — Lanius minor IV. 30. — Lullula arborea III. 25. — Motacilla alba
III. 31. — Nycticorax griseus IV. 18. — Oriolus galbula IV. 20. — Ortygometra porzana
IV. 12. — Podiceps eristatus IJI. 14. — Rallus aquaticus III. 22. — Scolopax rusticola
III. 15—IV. 8. kevés — wenige. — Sterna hirundo IV. 8. — Sturnus vulgaris IV. 1. —
Sylvia atricapilla IV. 18. — Turtur communis IV. 10. — Upupa epops IV. 16. — Vanellus
capella III. 19.
Öszi vonuläs 1925. — Herbstzug 1925.
Acrocephalus arundinaceus IX. 27. — Alauda arvensis X. 4. — Ciconia alba
IX. 2. — Clivicola riparia IX. 15. — Columba oenas X. 15. — Coturnia communis
X. 1. — Crea pratensis IX. 20. — Cuculus canorus IX. 8. — Delichon urbica IX. 15.
— Erithacus luseinia IX. 10. — Fulica atra X. 30. — Hirundo rustica IX. 14. —
Lullula arborea IX. 29. — Motacilla alba X. 9. — Motacilla flava IX. 12. — Oriolus
galbula IX. 24. — Pratincola rubicola IX. 5. — Sterna hirundo IX. 3. — Sturnus
vulgaris X. 1. — Sylvia atricapilla IX. 24. — Turtur communis IX. 20. — Upupa
epops IX. 10.
Teli adatok 1925/26. — Winterdaten 1925/26.
Anas boschas. — Anas crecca. — Buteo communis. — Cerchneis tinnunculus. —
Fulica atra: sok — viele. — Grus communis. — Podiceps nigricans. — Rallus aqua-
ticus. — Turdus merula.
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Acrocephalus arundinaceus IV. 16. — Alauda arvensis Il. 28. — Anas querque-
dula III. 5. — Anser ferus III. 3. — Ardea cinerea III. 5. — Ardeola ralloides V. 1.
- Ardetta minuta IV. 20. — Asio otus III. 6. — Botaurus stellaris III. 22. — Capri-
mulgus europaeus IV. 16. — Ciconia alba III. 18. — Clivicola riparia IN. 4. —
Columba oenas Ill. 4. — Columba palumbus Ill. 7. — Coturnix communis IV. 21. —
(rex pratensis IV. 23. — Cuculus canorus IV. 14. — Delichon urbica IN. 2. — Eri-
thacus phoenicurus IV. 6. — Fulica atra III. 4. — Gallinula chloropus III. 20. —
Hirundo rustica IV. 1. — Hydrochelidon nigra IV. 18. — Lanius collurio V. 3. —
Lanius minor IV. 28. — Lullula arborea III. 5. — Motacilla alba III. 7. — Motacilla
flava III. 18. — Muscicapa grisola IV. 16. — Nycticorax griseus IV. 2. — Oriolus
galbula IV. 12. — Ortygometra porzana IV. 4. — Phylloscopus collybita IV. 2. —
Platalea leucorodia IV. 4. — Podiceps nigricollis III. 13. — Pratincola rubicola III. 6.
— Scolopar rusticola III. 16. igen kevés — sehr wenige. — Sterna hirundo IV. 21. —
Sturnus vulgaris Ill. 7. — Sylvia atricapilla IV. 14. — Sylvia communis IV. 8. —
Totanus calidris III. 8. — Turtur communis IV. 21. — Upupa epops 111.29. — Vanellus
capella iil, 2.
Oszi vonulás 1926. — Herbstzug 1926.
Acrocephalus arundinaceus X. 22. — Alauda arvensis XI. 6. — Ardea cinerea
XI. 2. — Botaurus stellaris XI. 28. — Caprimulgus europaeus X. 10. — Ciconia alba
IX. 16. — Clivicola riparia X. 2. — Columba oenas XI. 10. — Coturnia communis
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. — (Bodnar.) 267
X. 28. — Crex pratensis X. 10. — Cuculus canorus IX. 28. — Delichon urbica X. 2.
— Erithacus phoenicurus X. 11. — Fulica atra XII. 1. — Gallinula chloropus X. 26-
— Hirundo rustica IX. 27. — Lanius collurio X. 12. — Lullula arborea X. 26. —
Motaeilla alba XI. 2. — Oriolus galbula X. 10. — Rallus aquaticus XII. 10. — Sterna
hirundo IX. 11. — Sturnus vulgaris X. 28. — Turtur communis X. 14. (? Kesö. Spät.)
— Upupa epops IX. 26. — Vanellus capella X. 29.
Teli adatok 1926/27. — Winterdaten 1926/27.
Ardea cinerea. — Buteo communis. — Cerchneis tinnunculus. — Columba oenas.
— Grus communis I. 18. 1 drb. elejtve — 1 St. erlegt.
BREUER Györsy, Brennbergbänya (Sopron m.)
Atteleltek 1924/25. — Uberwinterten 1924/25.
Brennbergbanya. — °Accipiter nisus. — °Motacilla alba.
Fertőrákos. — Ardea cinerea. — °Cerchneis tinnunculus. — ° Podiceps nigricans.
Lövö. — "Circus aeruginosus. — "Circus cyaneus.
Teli vendégek 1924/25. — Wintergäste 1924/25.
Fertőrákos. — Cinclus aquaticus medius II. 8. — Larus ridibundus I. 23. —
Nyroca clangula II. 20. — Nyroca fuligula I 1; II. 8. — Nyroca hyemalis III. 1.
16 drb. — 16 St.
Fertőszéplak. — Anser neglectus I. 1. — Falco aesalon.
Tavaszı vonuläs 1925. — Frühjahrszug 1925.
Brennbergbänya. — Alcedo ispida V. 19. (elöforduläsi adat. — Vorkom-
mensdate.) — "Columba oenas II. 7. — "Columba palumbus Ill. 5. — °Cuculus canorus
III. 28. — °Delichon urbica IV. 1. — °Erithacus. phoenicurus II. 28. — °Hirundo
rustica III. 28. — °Lanius collurio V. 1. — °Motacilla aiba III. 7. — Muscicapa
collaris IV. 10. — °Muscicapa grisola IV. 22. — °Oriolus galbula V. 6. — °Phyllo-
scopus collybita Ul. 28. — °Phylloscopus sibilator IV. 22. — Pratincola rubicola Ul. 28.
— °Turtur communis IV. 20.
Fertőrákos. — °Alauda arvensis II. 15. — °Anser ferus II. 23. — Anthus
pratensis II. 15. — Ardea cinerea Il: 9. — °Ciconia alba Il. 23. első — erste. —
IV. 1. fészeknél — am Horste. — Columba oenas II 7. — °Fulica atra I. 11. —
Numenius arquatus II. 15. — Podiceps nigricollis IV. 8. — °Rallus aquaticus III. 24.
— °Vanellus capella II. 20.
Fertőszéplak. — °Alauda arvensis II. 14. — Ardea cinerea Ul. 10. —
°Ciconia alba III. 15. — "Columba palumbus III. 13. — °Motacilla alba III. 4 —
°Turdus musicus III. 25. — °Upupa epops IV. 10. — °Vanellus capella III. 7.
Sopron. "Anas crecca III. 29. — Anas acuta II. 20. — Anser albifrons III. 15.
— Anser fabalis II. 28. mar kevés — schon wenige. — °Anser ferus III. 1. —
°Cerchneis tinnunculus II. 3. — °Cuculus canorus IV. 15. — °Cypselus apus V. 6. —
Egretta alba II. 23. — °Erithacus luscinia IV. 15. — °Fulica atra II. 11. — Gallinago
gallinaria II. 22. — °Hirundo rustica III. 26. — °Jynx torquilla III. 28. — °Lullula
arborea III. 16. — °Motacilla alba II. 7. — Numenius arquatus II. 11. — Nyroca
ferina III. 20. — Nyroca ferruginea III. 19. — Plegadis falcinellus IV. 10. — ° Podiceps
cristatus UI. 10. — °Scolopax rusticola III. 3. — °Serinus canarius hortulanus IV. 7.
— Sturnus vulgaris II. 22. — "Turdus merula II. 16. énekel — singt. — °Turdus
musicus INI. 6. — °Upupa epops III. 31. — °Vanellus capella II. 15.
WARGA KALMAN -- MADARVONULASI ADATOK, — (Breuer.)
268
Biologiai adatok 1925. — Biologische Daten 1925.
o Asio otus II. 15. huhog — ruft. — °Botaurus stellaris II. 21. bömböl — brüllt.
°Coracias garrulus VII. 15. juv. — °Cueulus canorus VII. 28. utolsó szólam —
letzter Ruf. > Dendrocopus major pinetorum II. ‚20. dorombol — trommelt. —
° Emberiza eitrinella II. 20. énekel — singt. — °Erithacus titys V. 23. semijuv. —
°Fringilla coelebs V. 23. kollik — brütet. — °Oriolus galbula VII. 15. utolsó szólam
— letzter Ruf. — °Passer montanus V. 23. semijuv. — °Picus viridis pinetorum
Il. 20. szól — ruft. — °Sylvia atricapilla V. 23. kotlik — briitet. — °Sylvia communis
V. 21. épit — Nestbau.
Öszi vonuläs 1925. — Herbstzug 1925.
Brennbergbanya. — °Delichon urbica IX. 20. — °Erithacus titys X. 10.
° Hirundo rustica IX. 17. — °Motacilla alba XI. 14. — Nucifraga caryocatactes
X. 7. — Nucifraga caryocatactes macrorhynchos X. 7. — °Pernis apivorus X. 10.
Fertőszéplak. — °Acrocephalus schoenobaenus X. 12. — °Alauda arvensis
X. 15. — Anser albifrons X. 18. Hegykö. — Anser fabalis X. 18. Hegykö. —
°Ciconia alba X. 2. — Columba oenasX.29. Fertőszéplak; XI. 16. Kisszälläs
(Bäes-Bodrog m.) — °Columba palumbus X. 2. — °Hirundo rustica X. 10; X. 22. —
>Motacilla alba XI. 2. — °Oriolus galbula IX. 16. — Scolopax rusticola XI. 16.
Kisszállás; XII. 2. Fertőszéplak. — °Turtur communis X. 10. — ° Upupa epops
X. 6. — ° Vanellus capella XII. 1.
Sopron. — °Coturnix communis X. 23. — °Delichon urbica IX. 23. — Egretta
alba X. 12. — Emberiza calandra X. 12. — °Erithacus phoenicurus XI. 1. — ° Erithacus
rubecula X. 1. — °Erithacus titys XI. 11. — Grus communis IX. 10. — °Hirundo
rustica IX. 17; X. 1. — °Motacilla alba XI. 11. — °Muscicapa grisola IX. 18. —
Numenius arquatus X. 12. tömeg — Masse. — XI. 11. egyesek — einzelne. —
Phylloscopus collybita X. 31. — Phylloscopus trochiius IX. 23. — Sturnus vulgaris
XI. 7. — Sylvia atricapilla IX. 9. — Totanus calidris XI. 23. - " Turdus musicus XL. 9.
Atteleltek 1925/26. — Uberwinterten 1925/26.
Brennbergbanya. — °Astur palumbarius. — 9 Accipiter nisus. — Coturnia
communis. — Erithacus rubecula.
Sopron. — °Circus cyaneus XI. 11. — Pyrrhula rubicilla europuea XI. 11.
Teli vendégek 1925/26. — Wintergäste 1925/26.
Sopron. — Anser fabalis IV. 15.Sarröd: utolsök — die letzten. — Colymbus
arclicus MI. 6. — Falco aesalon XII. 9. — Falco peregrinus I. 17. Fertösz& plak;
III. 14. Sopron. — Motacilla boarula XII. 12. — Nyroca fuligula XII. 31.
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Brennbergbänya. — Alauda arvensis Il. 26. — Caprimulgus europaeus
IV. 23. Cerchneis tinnunculus III. 10. — Columba oenas II. 21. — Columba
palumbus II. 8. Crex pratensis V. 13. — Cuculus canorus IV. 16. — Erithacus
phoenicurus III. 30. — Erithacus rubecula III. 14. — Erithacus titys III. 20. — Hirundo
rustica III. 29, — Jyna torquilla IV. 4. — Lanius collurio IV. 21. — Motacilla
alba III. 17. Muscicapa collaris IV. 20. — Oriolus galbula IV. 5. (? Korai. Früh.)
— Phylloscopus collybita Il. 10. Phylloscopus sibilator IV. 20. — Scolopax rusticola
HI. 9. Serinus canarius hortulanus V. 1. — Sylvia atricapilla III. 30. (? Korai. Früh.)
- Sylvia communis IV. 4. Sylvia curruca IV. 4. — Totanus ochropus IV. 28.
(? Késő. Spät.) — Turdus musicus III. 10. — Turtur communis IV. 24
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. — (Breuer.) 269
Sarrod. — Alauda arvensis II. 10. — Ardea cinerea III. 10. — Botaurus
stellaris III. 20. — Ciconia alba III. 28. — Columba oenas III. 3. — Columba
palumbus III. 20. — Cuculus canorus IV. 10. — Hirundo rustica III. 30. — Motacilla
alba II. 10. — Oriolus galbula IV. 20. — Turtur communis IV. 10. — Vanellus
capella II. 17.
Sopron. — Anas querquedula III. 10. — Ciconia alba III. 17. Récény; III. 31.
Fertőrákos. — Columba oenas II. 2.Fertöräkos. — Columba palumbus II. 18.
Terézhalom (Bäcs-Bodrog m.) — Egretta alba IV. 22. Fertöräkos: 40 drb. —
40 St. — Emberiza calandra IV. 8. (? Késő. Spät.) — Ærithacus luscinia IV. 15. —
Lanius minor IV. 24. — Locustella fluviatilis IV. 24. — Oriolus galbula IV. 19.
Fertőrákos. — Scolopax rusticola Il. 22. Dasztifalu. — Upupa epops IV. 28.
Biologiai adatok 1926. — Biologische Daten 1926.
Cuculus canorus IV. 28. Sarrod: első szólam — erster Ruf. — Ærithacus
phoenicurus IV. 3. Sopron : fészek — Nest. — Lanius collurio V.13. Brennberg-
banya: fészek — Nest. — Phylloscopus collybita V. 18. kotlik — brütet. — Turdus
merula III. 18. Brennbergbänya: első ének — erster Gesang. — IV. 10. fészek
— Nest. — IV. 24. kotlik — brütet.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Brennbergbänya. — Delichon urbica X. 9. — FErithacus titys XI. 2. —
Hirundo rustica X. 1. — Motacilla alba XI. 20. — Phylloscopus collybita X. 28.
Nemeskér. — Coturnix communis X. 3. — Crex pratensis X. 13. — Hirundo
rustica X. 2. — Motacilla alba X. 30. — Motaeilla flava X. 13.
Ätteleltek 1926/27. — Überwinterten 1926/27.
Brennbergbänya. — Buteo communis. — Erithacus rubecula. — Scolopax
rusticola. — Tetrao urogallus.
Fertőrákos. — Anas boschas. — Anas crecca. — Emberiza schoeniclus. —
Larus ridibundus. — Troglodytes parvulus.
Sopron. — Botaurus stellaris. — Cerchneis tinnunculus: Nemeskér. —
Erithacus rubecula. — Fulica atra.
Téli vendégek 1926/27. — Wintergäste 1926/27.
Brennbergbanya. — Anser albifrons: Sopron. — Anser fabalis IX. 25.
Fertöräkos: elsök — die ersten. — X. 1. Nemeskér: detto. — X.1. Sarröd:
detto. — Coccothraustes vulgaris. — Falco peregrinus: Fertőrákos. — Lanius excubitor.
— Mergus albellus: Sopron. — Pyrrhula rubicilla europaea. — Turdus pilaris.
Burnovszxy IstvAn, Győr (Győr m.)
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Ardea cinerea XI. 12. — Clivicola riparia IX. 30. — Egretta alba IX. 9.
Vamos: 9 drb. — 9 St. — Fulica atra XL 17. — Hirundo rustica X. 11. —
Motacilla alba XI. 27. — Oedicnemus scolopax XI. 18. Hajmaskér (Veszprém m.)
1 drb. elejtve — 1 St. erlegt. — Pratincola rubetra X. 1. — Saxicola oenanthe X. 6.
— Stercorarius parasitieus IX. 6. 1 drb. elfogva — 1 St. gefangen. — Turdus musicus
XI. 8. — Vanellus capella X. 1.
270 WARGA KALMAN MADARVONULASI ADATOK. — (Burnovszky.)
Téli adatok 1926/27. — Winterdaten 1926/27.
Anser albifrons XI. 1. elsök — die ersten. — Anser fabalis III. 20. utolsók —
die letzten. Erithacus titys XII. 27. 1 drb. — 1 St. — Fringilla montifringilla
X. 17— II. 13. — Lanius excubitor X. 25; III. 6. — Regulus cristatus X. 1. elsők —
die ersten.
Cuanupeczky János, Rinyahosszufalu (Somogy m.)
Tavaszi vonulás 1926. — Frühjahrszug 1926.
Columba oenas il. 19. — Columba palumbus III. 4. — Ciconia alba III. 18. —
Hirundo rustica III, 27. — Scolopax rusticola II. 20. — Upupa epops Ill. 24. —
Vanellus capella 11. 16.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Ciconia alba VIII. 16. — Hirundo rustica IX. 10. — Scolopax rusticola 1926/27:
ättelelt — überwinterte. — Upupa epops IX. 7. — Vanellus capella XI. 5.
CHERNEL ISTVÁNNÉ, Kőszeg (Vas m.)
Tavaszi vonulás 1925. — Frühjahrszug 1925.
Accentor modularis III. 29. — Alauda arvensis III. 29. — Anthus trivialis
IV. 18. — Ardea cinerea III. 12. — Cypselus apus V 7. 2 drb. — 2 St. — VI 5.
6 drb. — 6 St. — Columba palumbus II. 9. — Cuculus canorus IV. 13. — Delichon
urbica IV. 11. — Erithacus titys III. 28. — Fringilla montifringilla III. 12. — Hirundo
rustica IV. 3. — Jima torquilla IV. 12. — Lanius collurio V. 17. — Motacilla alba
III. 19. — Motacilla flava III. 10. — Muscicapa collaris IV. 17. — Otis tarda III. 22.
Kòzéphantos (Fejér m.) 6 drb. — 6 St. — Oriolus galbula V. 7. — Phylloscopus
collybita II. 29. — Phylloscopus trochilus IV. 13. — Scolopax rusticola III. 6. — Serinus
canarius hortulanus IV. 12. — Sturnus vulgaris III. 19. — Sylvia atricapilla IV. 10. —
Turdus musicus Ill. 29. — Upupa epops IV. 17.
Oszi vonuläs 1925. — Herbstzug 1925.
Aquila chrysaëtus VU. 5. Badacsony (Zala m.) 3 drb. — 3 St. — Clivicola
riparia IX. 7. — Columba palumbus X. 6. — Cypselus apus VII. 22. utolsók — die
letzten. Delichon urbica IX. 29. Kőszeg; X. 31. Badacsony. — Erithacus
phoenicurus IX. 23. K6szeg; X. 24. Badacsony. — Hirundo rustica IX. 6. zöme
— Masse. — X. 30. utolsók — die letzten. — Motacilla alba IX. 23. Badacsony.
Scolopax rusticola XI. 16. — Sylvia borin IX. 5. — Turtur communis IX. 18. —
Vanellus capella XI. 10. Nagykanizsa (Zala m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis III. 1. — Columba palumbus II. 19. — Cypselus apus VI. 5.
6 drb. — 6 St. — Cuculus canorus IV. 25. — Delichon urbica IV. 10. — Erithacus
luscimia V. 1. Küzéphantos. — Erithacus titys III. 29. — Hirundo rustica IV. 3.
- Lamius collurio V. 5. Küzéphantos. — Motacilla alba III. 30. — Motacilla
flava HI. 31. — Numenius arquatus III. 28. — Oriolus galbula V. 1. Köz&phantos.
- Scolopax rusticola II. 23. 2 drb. — 2 St. — Serinus canarius hortulanus IV. 1. —
Sturnus vulgaris IV. 1. — Sylvia atricapilla IV. 2. — Sylvia communis V.2. K6z6p-
hantos. Sylvia curruca IV. 18. — Turdus musicus III. 31. — Turtur communis
We a Közepha ntos,
n
KOLOMAN WARGA -- VOGELZUGSDATEN. — (Chernel.) Du
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Cypselus apus VIII. 1. utolsók — die letzten. — Delichon urbica IX. 22. —
Erithacus phoenicurus X. 12; XI. 9. — Hirundo rustica IX. 9. — Motacilla alba XI. 17.
— Nycticorax griseus XI. 16. — Sturnus vulgaris X. 29. — Sylvia borin IX. 12. —
Turtur communis IX. 16.
Dr. Csapò DANIEL, Tengelicz (Tolna m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Anas boschas II. 15. — Ardea cinerea II. 21. téli adat — Winterdate. — Ciconia
alba IV. 1. — Columba palumbus III. 7. — Coracias garrulus IV. 20. — (őszi vonulás
— Herbstzug: VII. 31.) — Cuculus canorus IV. 20. — Erithacus luscinia IV. 15. —
Oriolus galbula IV. 29. — Sturnus vulgaris III. 7. — Turtur communis IV. 27. —
Upupa epops IV. 11.
CsatH AnprAs, Kispereg (Arad m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 24. — Buteo communis III. 29. Tornya (Csanád m.)
— Circus cyaneus III. 29. Battonya (Csanád m.) — Coturnix communis IV. 26. —
Hirundo rustica IV. 14. — Lanius minor IV. 24. — Oriolus galbula IV. 24. — Sturnus
vulgaris IV. 6. (? Késő. Spät.) — Sylvia borin IV. 17. — Turtur communis IV. 21.
GRÓF DEGENFELD PÁL, Téglás (Hajdu m.)
Tavaszi vonulás 1926. — Frühjahrszug 1926.
Ciconia alba III. 25. — Columba palumbus II. 4 — Coracias garrulus IV. 19.
— Cuculus canorus IV. 17. — Hirundo rustica IV. 4. — Sturnus vulgaris IV. 22. —
Turtur communis IV. 15. — Upupa epops Ill. 30. — Vanellus capella IL. 10.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Caprimulgus europaeus IX. 22. — Ciconia alba VIII. 28. — Delichon urbica
IX. 30. — Hirundo rustica IX. 26. — Motacilla alba X. 6. — Scolopax rusticola XI. 27.
— Upupa epops VII. 30. — Vanellus capella XII. 10.
Di6sy Gyuna, Töväros (Komárom m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 23. — Coturnix communis IV. 26. — Cuculus canorus IV. 16.
— Hirundo rustica IV. 3. — Oriolus galbula IV. 26. — Podiceps eristatus III. 12.
— Scolopax rusticola III. 15. — Upupa epops IV. 7. — Vanellus capella II. 25.
Dr. Dorxine HENRIK, Budapest (Pest m.)
Teli adatok (kiegeszites) 1925/26. — Winterdaten (Ergänzung) 1925/26.
Cerchneis tinnunculus I. 10; II. 8. Népliget. — Mergus merganser II. 13—1l. 21.
Lágymányos. — Motacilla alba II. 13. Csömör. — Nyroca fuligula II. 28.
Lagymanyos. — Turdus pilaris II. 19. Népliget: utolsò — letzte.
279 WARGA KALMAN — MADARVONULASI ADATOK. — (Dr. Dorning.)
cio
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Budapest. — Accentor modularis III. 28. — Asio otus IV. 19. Népliget.
- Ciconia alba IV. 4. Rákosfalva. — Cerchneis tinnunculus III. 16. — Coracias
garrulus V. 12. Svábhegy. — Cuculus canorus V. 12. — Ci ıpselus apus V. 8. Intra-
villan. Erithacus luseinia IV. 11. Népliget. — Erithacus phoenicurus IV. 8. —
Erithacus rubecula Ill. 27. — Fulica atra III. 29. — Hirundo rustica IV. 1. Köz
temető: IV. 19. Intravillan. — Jyna torquilla III. 28. — Lanius collurio IV. 23. —
Monticola saratilis V. 17. Sashegy. (? Késő. Spät.) — Muscicapa atricapilla IV. 20.
Muscicapa collaris IV. 20. — Muscicapa grisola V. 11. — Motacilla alba III. 29.
Motacilla flava III. 29. — Oriolus galbula V. 1. Népliget. — Podiceps cristatus
III. 21. Lágymányos. — Phylloscopus collybita III. 28. — Phylloscopus sibilator
4 Fae S éplige t. — Sylvia atricapilla IV. 20. — Sylvia curruca IV. 20. — Turdus
musicus UL 26. — Turtur communis V. 1. Nepliget. — Upupa epops IV. 2.
Csömör (Pest m.) — Cuculus canorus IV. 24. — Delichon urbica IV. 21. —
Emberiza hortulana V.2.— Erithacus phoenicurus IV. 5. — Hirundo rustica III. 31. —
Lanius collurio V. 2. — Lanius minor V. 2. — Oriolus galbula V. 1. — Saxicola
oenanthe IV. 5. Turtur communis V. 2. — Upupa epops IV. 16.
Szeged (Csongräd m.) — Cuculus canorus IV. 14. — Turtur communis IV. 14.
Wien (Austria.) — Cypselus apus IV. 25.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Budapest. — Ardea cinerea X. 12. Lagymanyos. — Erithacus rubecula
X. 7. — Hirundo rustica IX. 24. — Muscicapa atricapilla IX. 1. Népliget. —
Muscicapa grisola IX. 1. — Oriolus galbula IX. 1. — Phylloscopus collybita X. 7. —
Upupa epops VII. 15.
Csömör. — Anthus sp. X. 17. — Ciconia alba NII. 20. Föth. — Columba
oenas X. 6. Coracias garrulus VII. 20. — Delichon urbica IX. 21. — Hirundo rustica
IX. 25. Lanius collurio IX. 2. — Lanius minor VII 3. — Motacilla alba X. 17. —
Muscicapa atricapilla IX. 5. — Muscicapa grisola VII. 31. — Orislus galbula VII. 28.
Phylloscopus collybita IX. 4. (? Korai. Früh.) — Saxicola oenanthe IX. 6. — Serinus
canarius hortulanus IX. 16. — Turtur communis IX. 3.
Teli adatok 1926/27. — Winterdaten 1926/27.
Budapest. — Accipiler nisus. — Anser fabalis. — Coccothraustes vulgaris.
Colymbus lumme 1. 9—I. 30. Lágymányos. — Erithacus rubecula XII. 19.
Köztemető. Fringilla coelebs. — Ligurinus chloris. — Larus camus, ad. et juv.
Larus ridibundus, ad. et juv. — Mergus merganser I. 9. — Regulus cristatus III. 19,
Zugliget. — Turdus iliacus II. 20—III. 14. Népliget. — Turdus merula. — Turdus mu-
sicus XI, 12. Népliget. — Turdus pilaris I. 6—HI. 11. Népliget. — Turdus viscivorus.
Csömör. Anser fabalis X. 3. elsik — die ersten. — Regulus cristatus
III. 25. utolsó — letztes.
FAZEKAS LÁSzLó, Bugyi-Urbépuszta (Pest m.)
Tavaszi vonulás 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 7. — Botaurus stellaris III. 7. — Charadrius alexandrinus
IV. 1. Ciconia alba III. 22. — Hirundo rustica IV. 1. — Larus ridibundus IN. 5. —
Limosa aegocephala III. 12. — Motacilla alba III. 6. — Numenius arquatus IL 7. —
Pavoncella pugnax III. 7. — Totanus calidris III. 13. — Upupa epops IV. 2. — Vanellus
capella ll. 6.
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN.
bo
=]
©
Fopor Jözser, Piliscsaba-Klotildtelep (Pest m.)
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
© Delichon urbica IX. 9. — °Hirundo rustica IX. 12; IX. 26. — °Motacilla alba
XI. 4. — Scolopax rusticola XII. 15. — °Upupa epops VIII. 29.
Forintos KArory, Mihälyfa (Zala m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Ciconia alba IV. 5. átvonuló — Durchzügler. — Columba palumbus Ii. 8. —
Coturnix communis IV. 22. — Cuculus canorus IV. 14. — Hirundo rustica IV. 1. —
Scolopax rusticola II. 16. — Turtur communis IV. 20. — Upupa epops IV. 25. —
Vanellus capella III. 6.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Anser fabalis IX. 29. elsők — die ersten. — Delichon urbica 1X. 29. — Gallinago
yallinaria IX. 20. tömeg — Masse. — Hirundo rustica IX. 18—30. — Sturnus vulgaris X. 2.
Dr. Fromm Giza, Szombathely (Vas m.)
Tavaszi vonulas 1914. — Friihjahrszug 1914.
Peterväsära (Heves m.) — Bombycilla garrula 1913. XI. 14—XII. 31,
10 drb. — 10 St. — Ciconia alba III. 15. — °Clivicola riparia V. 4. — "Columba,
oenas III. 14. — "Columba palumbus III. 21. — °Coracias garrulus IV. 19. —
°Coturnix communis V. 4. — °Crex pratensis IV. 24. — °Cuculus canorus V. 7. —
9 Delichon urbica IV. 7. — °Emberiza calandra III. 16. — °Erithacus philomela (?)
IV. 7. — °Erithacus phoenicurus IN. 7. — °Erithacus rubecula: attelelt — überwin-
terte. — °Fringilla coelebs: detto. — Fringilla montifringilla I. 4—III. 8. — °Jynx
torquilla IV. 4. — °Lanius collurio IV. 24. — °Lanius excubitor V. 2. — °Motacilla
alba II. 14; IN. 11. — °Motacilla boarula Ul. 21. — °Muscicapa grisola V. 4. —
Nucifraga caryocatactes I. 3—9. 7 drb. — 7 St. — °Oriolus galbula IV. 24. — °Phyllo-
scopus collybita IV. 14. — °Pratincola rubicola IV. 4. — Pyrrhula rubicilla major
I. 3— III. 8. 4-6 drb. — °Saxicola oenanthe IV. 4. — Scolopax rusticola III. 15. —
9 Turdus merula : attelelt — iberwinterte. — °Turtur communis V. 4. — °Upupa epops
III. 14. (? Korai. Früh.) — ° Vanellus capella II. 27.
Oszi vonuläs 1914. — Herbstzug 1914.
Pétervasara. — Bombycilla garrula 1915. I. 2—II. 18. 12 drb. — 12 St. —
Ciconia alba IX. 4. — "Columba palumbus X. 18. — °Coracias garrulus IX. 12. —
°Coturnix communis IX. 21. — °Cuculus canorus VII. 1. — °Delichon urbica IX. 13 ;
X. 14. — °Emberiza calandra XI. 7. — "Fringilla coelebs XI., XII. — Fringilla monti-
fringilla XI. 14—XII. 31. — °Hirundo rustica IX. 15. — °Lanius collurio IX. 13. —
°Motacilla alba IX. 24. — °Motacilla boarula IX. 24. — °Muscicapa grisola IX. 28-
— °Oriolus galbula IX. 24. — °P) Pyrrhula rubieilla europaea XII. 27. — Pyrrhula
rubicilla major XI. 7—XII. 31. — °Saxicola oenanthe X. 18. — °Scolopax rusticola
VIII. 30; X. 18—XI. 7. — °Sturnus vulgaris XI. 7. — °Turdus merula XII. 31. —
°Turtur communis IX. 13. — °Upupa epops IX. 3. — °Vanellus capella IX. 27.
Aquila. 18
WARGA KALMAN — MADARVONULASI ADATOK. — (Dr. Fromm.)
Tavaszi vonuläs 1915. — Frühjahrszug 1915.
Péterväsära. — °Accentor modularis IV. 20. — ° Alauda arvensis III. 6. —
Cerchneis tinnunculus III, 10. — "Columba oenas II. 21. — "Columba palumbus III. 1.
°Colurnix communis V. 6. — °Crex pratensis V. 6. — °Cuculus canorus IV. 17:
. °Kmbe isa calandra III. 24. — °Erithacus luscinia IV. 10. — ° Erithacus phoenicurus
V. 4. (? Késő. Spät.) — °Erithacus rubecula III. 10. — °Falco subbuteo III. 16. —
> Fringilla coelebs III. 10. — Fringilla montifringilla II. 1—III. 17. — °Jynz torquilla
IV. 9. o Motaeilla alba III. 10. — °Motacilla boarula III. 10. — °Muscicapa grisola
IV. 20. °Oriolus galbula V. 3. — °Scolopax rusticola III. 21. — °Turtur communis
IV. 22. — °Upupa epops IV. 16.
Oszi vonulás 1915. — Herbstzug 1915.
Péterväsära. — °Alauda arvensis IX. 2. — °Cerchneis tinnunculus VIII. 10.
2 Columba oenas X. 20. — "Columba palumbus XII. 6. — °Coturnix communis X. 2.
— °Erithacus luscinia VIII. 20. — °Fringilla coelebs XI, XII. — °Motacilla alba
X. 12. — °Oriolus galbula IX. 8. — °Turtur communis IX. 9. — ° Upupa epops IX. 19.
Tavaszi vonuläs 1916. — Frühjahrszug 1916.
Szombathely. — °Alauda arvensis III. 7. — Anthus pratensis III. 12. —
Anthus trivialis IV. 14. — °Buteo communis III. 14. — °Cerchneis tinnunculus IN. 12.
°Ciconia alba III. 27. — "Columba oenas III. 7. — "Columba palumbus III. 7. —
°Coracias garrulus V. 1. — °Cuculus canorus IV. 14. — °Cypselus apus IV. 28. —
°Delichon urbica IV. 6. — °Emberiza calandra III. 27. — °Erithacus luscinia IV. 23.
°Erithacus rubecula 111.27. — "Fringilla coelebs Ill. 12. — Fringilla montifringilla
L 6. — °Hirundo rustica IV. 12. — °Jyna torquilla IV. 14. — ° Ligurinus chloris III. 27.
°Motacilla alba III. 12. — °Motacilla boarula III. 8. — °Oriolus galbula IV. 28.
°Phylloscopus collybita II. 29. — Pyrrhula rubicilla europaea I. 16. — °(?) Regulus
eristatus Il. 17. — °Sasxicola oenanthe IV. 14. — Scolopax rusticola II. 25. — Sturnus
vulgaris II. 17. — Sylvia atricapilla IV. 14. — "Turdus merula III. 12. — Turdus
musicus IV. 20. (? Késő. Spät.) — °Turtur communis IV. 20. — °Upupa epops IV. 14.
Oszi vonulás 1916. — Herbstzug 1916.
Szombathely. — °Accentor modularis IX. 26. — °Alauda arvensis X.18. —
"Anthus pratensis IX. 14. — °Cerchneis tinnunculus IX. 1. — °Ciconia alba IX. 7. —
*Clivicola riparia VIII. 14. — °Columba oenas XI. 9. — "Columba palumbus XI. 9. —
"Coracias garrulus VIII. 20. — °Coturnix communis IX. 24. — ?Cuculus canorus IX. 1.
*Cypselus apus VII. 21. — °Delichon urbica IX. 14. — °Emberiza calandra X. 4.
"Erithacus luscinia IX. 1. — °Erithacus phoenicurus IX. 29. — °Erithacus
rubecula IX. 29. — °Falco subbuteo X. 29. — °Fringilla coelebs XI. 9. — Fringilla
montifringilla 1917. II. 27. — °Hirundo rustica X. 2. — °Jynx torquilla VII. 31. —
°Lanius collurio X. 2. — °Ligurinus chloris X. 2. — ° Motacilla alba IX. 11. — °Oriolus
galbula IX. 2. — "Phylloscopus collybita IX. 2. (? Korai. Früh.) — °Pratincola rubicola
IX. 2. °(?) Regulus cristatus XII. 6. — Scolopax rusticola XI. 9. — 9 Sylvia communis
IX. 20. "Turdus merula XII. 6. — °Turtur communis VIII. 31. i
Tavaszi vonuläs 1918. — Frühjahrszug 1918.
Szombathely. — °Alauda arvensis III. 5. — °Anthus pratensis III. 14. —
" Columba oenas III, 14. — °Columba palumbus III. 2. — °Cuculus canorus IV. 26. —
° Delichon urbica IV. 9. °Emberiza calandra III. 14. — °Erithacus luscinia IV. 14.
— °Krithacus rubecula IL 5. — °Fringilla coelebs II. 5; III. 17. — °Hirundo rustica
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. — (Dr. Fromm.) 275
IV. 7. — °Jynx torquilla IV. 15. — °Lanius collurio IV. 26. — °Motacilla alba III. 15.
— °Oriolus galbula IV. 30. — "Phylloscopus collybita IV. 13. — "Phylloscopus sibilator
IV. 21. — Pyrrhula rubicilla europaea 1. 6. — °Saxicola oenanthe IV. 11. — Scolopax
rusticola III. 11. — "Turdus merula III. 11. — °Turtur communis IV. 24. — ° Upupa
epops IV. 24.
Öszi vonuläs 1918. — Herbstzug 1918.
Szombathely. — °Accentor modularis X. 4. — °Alauda arvensis XI. 2. —
°Anthus pratensis X. 12. — °Cerchneis tinnunculus X. 22. — °Ciconia alba VIII. 31.
— °Clivicola riparia VII. 14. — °Columba oenas XII. 4. — "Columba palumbus XI. 9. —
°Coracias garrulus VII. 12. — °Coturnix communis IX. 24. — °Cypselus apus VII. 19.
— °Delichon urbica X. 20. — °Erithacus luscinia VII. 23. — °Erithacus phoeni-
curus X. 4. — °Falco subbuteo X. 4. — °Fringilla coelebs X. 22. — Fringilla monti-
fringilla XII. 24. — °Hirundo rustica X. 4. — °Jynx torquilla IX. 6. — °Lanius
collurio IX. 6. — ° Ligurinus chloris IX. 22. — °Motaeilla alba X. 12. — °Oriolus galbula
IX. 6. — °Pratincola rubicola IX. 8. — Scolopax rusticola XII. 12. — Sylvia nisoria
IX. 2. — "Turdus merula X. 22. — °Upupa epops X. 2.
y Tavaszi vonuläs 1919. — Frühjahrszug 1919.
Szombathely. — °Accentor modularis III. 24. — °Alauda arvensis IL 27. —
°Anthus pratensis Ul. 7. — °Buteo communis III. 20. — °Cerchneis tinnunculus III. 2.
— °Ciconia alba, IV. 2. — °Columba oenas III. 29. — °Columba palumbus III. 7.
— °Coracias garrulus IV. 29. — °Cuculus canorus IV. 22. — °Cypselus apus V. 7. —
°Delichon urbica IV. 11. — °Emberiza calandra III. 24. — Erithacus luscinia V.2. —
°Hrithacus rubecula III. 17. — °Erithacus titys III. 28. — "Fringilla coelebs: ättelelt
— überwinterte ; — III. 17. — °Hirundo rustica Ul. 22; IV. 16. — °Jynx torquilla
IV. 16. — °Lanius collurio IV. 21. — °Ligurinus chloris III. 21. — °Motacilla alba
Il. 27. — °Motacilla boarula Il. 12. — °Oriolus galbula V. 3. — °Phylloscopus
collybita IV. 15. — °Phylloscopus sibilator IV.30. — Pyrrhula rubicilla europaea II. 28.
— °(?) Regulus cristatus I. 17. — Scolopax rusticola II. 18. — °Sturnus vulgaris
III. 10. — "Turdus merula III. 10. — Turdus musicus III. 16. — °Turtur communis
IV. 20. — °Upupa epops IV. 20.
Öszi vonuläs 1919. — Herbstzug 1919.
Szombathely. °Accentor modularis IX. 15. — °Alauda arvensis XI. 7.
— °Anthus pratensis X. 4. — °Buteo communis XI. 24. — °Cerchneis tinnunculus
X. 15. — °Ciconia alba VIII. 31. — "Columba oenas X. 18. — °Columba palumbus
X. 4. — °Coturnix communis X. 6. — °Cypselus apus VIII. 20. — °Delichon urbica
IX. 10. — °Emberiza calandra X.4.— °Erithacus rubecula X. 18. — °Erithacus titys
X. 18. — "Fringilla coelebs X. 30. — ° Hirundo rustica IX. 14. — °Lanius collurio IX. 14.
— °Lanius minor IX. 14. — °Ligurinus chloris X. 4. — °Motacilla alba X. 14. —
°Oriolus galbula IX. 24. — "Phylloscopus sibilator IX. 1. — Pyrrhula rubicilla europaea
XII. 24. — °(?) Regulus cristatus XII. 24. — Scolopax rusticola XI. 24. — °Sturnus
vulgaris XII. 6. — "Sylvia curruca XI. 24. (? Késő. Spät.) — °Sylvia nisoria IX. 14.
— °Turdus merula XII. 24. — °Turtur communis IX. 15. — °Upupa epops IX. 15.
Furia KAroLy, Fülöpszälläs (Pest m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Hirundo rustica Ill. 28.
; 18*
976 WARGA KALMAN — MADARVONULASI ADATOK
GRAEFL Anpor, Kétutkôz (Heves m.)
Öszi vonuläs 1925. — Herbstzug 1925.
Anser albifrons X. 2. elsők — die ersten. — Anser fabalis IX. 29. detto. —
Cerchneis vespertinus IX. 23. — Ciconia alba VIII. 28; IX. 5. — Coracias garrulus
IX. 16. — Coturnie communis IX. 27—XI. 14. 2 drb. elejtve — 2 St. erlegt. —
Delichon urbiea IX. 23. — Falco subbuteo IX. 20. — Hirundo rustica IX. 17; X. 2. —
Lanius collurio IX. 2. Z'; IX. 11. 9. — Muscicapa grisola IX. 14. — Turtur communis
IX. 21. — Upupa epops IX. 13.
Ätteleltek 1925/26. — Überwinterten 1925/26.
Buteo communis. — Cerchneis tinnunculus. — Emberiza calandra. — Lanius
exeubitor. — Ligurinus chloris.
Téli vendégek 1925/26. — Wintergäste 1925/26.
Acanthis linaria XII. 20—I. 17. — Archibuteo lagopus: sok — viele. — Falco
aesalon. — Mergus albellus. — Nyroca clangula. — Turdus pilaris. i
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 5; II. 14. — Anas acuta III. 3. — Anas boschas II. 13. —
Anser albifrons III. 20. — Anser fabalis III. 20. — Anser ferus Il. 14. — Ardea cinerea
III. 8. — Ciconia alba IV. 1. — Coracias garrulus IV.24. — Coturnix communis IV. 22.
— Crex pratensis V. 2. — Cuculus canorus IV. 13. — Delichon urbica IV. 15. —
Erithacus phoenicurus III. 27. — Falco subbuteo IV. 9. — Hirundo rustica Ill. 30. —
Hydrochelidon nigra IV. 26. — Lanius collurio IV. 28. — Limosa aegocephala IU. 25.
- Motacilla flava IN. 2. — Nyroca ferruginea III. 12. — Ortygometra porzana IV. 2.
Pandion haliaétus III. 31. 1 drb. elejtve — 1 St. erlegt. — Podiceps cristatus
III. 23. — Sazicola oenanthe III. 29. — Spatula clypeata III. 22. — Sturnus vulgaris
IL 15. — Totanus glareola IN. 3. — Totanus ochropus Ul. 31. —. Turtur communis
IV. 20. — Upupa epops III. 30. — Vanellus capella II. 15; III. 2.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Anser albifrons IX. 17. Hortobágy: elsők — die ersten. - Anser fabalis
IX. 28. Hortobagy: detto. — Ciconia alba VII. 29; IX. 2. — Ciconia nigra
IX, 13. 6 drb. 6 St. -- Coracias garrulus IX. 16. — Coturnix communis X. 30. —
Delichon urbica IX. 21. — Falco subbuteo IX. 15. — Hirundo rustica IX. 16; X. 5. —
Lanius collurio VIII. 31. -7 ; IX. 10. 9. — Motacilla alba X. 21. — Numenius arquatus
XI. 9. 1 drb. — 1 St. — Nyroca ferruginea XI. 6. — Turtur communis IX. 22. —
Upupa epops IX. 10. — Vanellus capella XI. 18.
GuLyAs JOZzsEF, Vörs; Kisbalaton (Somogy m; Zala m.)
Teli adatok 1925/26. — Winterdaten 1925/26.
Anas boschas |, 28. — Anas crecca |. 25. — Anas querquedula I. 22. — Botaurus
stellaris I. 18; II. 19. — Circus cyaneus I. 5. — Haliaëtus albicilla I. 12; U. 26. —
Numenius arquatus I. 13. — Nyroca ferruginea |. 20. — Sturnus vulgaris I. 19; II. 1.
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. — (Gulyas.)
bo
“J
“J
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
9 Acrocephalus arundinaceus IV. 21. — °Alauda arvensis II. 20. — Anser ferus
II. 3. — °Ardea cinerea II. 19. — °Ardea purpurea II. 17. — °Ardeola ralloides
IV. 19. — °Ciconia alba IV. 1. — °Clivicola riparia IV. 6. — Columba palumbus II. 18.
— °Delichon urbica IN. 2. — °Egretta alba II. 28. — °Fulica atra II. 10. — Galli-
nayo gallinaria Il. 7. — Gallinula chloropus III. 17. — °Hirundo rustica III. 29. —
Larus ridibundus II. 26. — “Locustella luscinioides IV. 6. — °Motacilla alba I. 18.
— °Motacilla flava Il. 28. -— °Nycticorax griseus IV. 10. — °Oriolus galbula IV. 25.
— °Platalea leucorodia III. 3. — °Plegadis falcinellus IN. 6. — °Podiceps cristatus
III. 25. — Podiceps nigricans II. 11. — Scolopax rusticola III. 2. — Totanus ochropus
IV. 1. — "Turdus merula II. 22. — Upupa epops III. 15. — Vanellus capella 11. 3.
Biologiai adatok 1926. — Biologische Daten 1926.
° Acrocephalus arundinaceus V. 8. fészkel — nistet. — V. 14. tojás — Ei. —
V. 22. kothk — brütet. — VI. 22. semijuvenis. — °Ardea cinerea IV. 3. feszkel —
nistet. — IV. 6. tojäs — Ei. — IV. 8. kotlik — brütet. — IV. 26. pullu. — V. 29.
semijuv. — °Ardea purpurea IV. 3. fészkel — nistet. — IV. 7. tojás — Ei. — IV. 9.
kotlik — brütet. — IV. 27. pull. — VI. 4. semijuv. — °Ardeola ralloides V. 1. fészkel
— nistet. — V. 9. tojás — Ei. — V. 15. kotlik — brütet. — VI. 12. pull. — VII. 7. semijuv.
— °Ciconia alba IV. 21. fészkel — nistet. — IV. 26. tojás — Ei. — V. 2. kotlik — brütet.
— Y. 26. pull. — VII. 1. semijuv. — °Delichon urbica IV. 20. fészkel — nistet. —
V. 6. tojás — Ei. — V. 17. kotlik — brütet. — VI. 13. pull. — VIL 15. semijuv. —
° Egretta alba IV. 3. fészkel — nistet. — IV. 6. tojás — Ei. — IV. 8. kotlik — brütet. —
IV. 26. pull. — V. 30. semijuv. — °Fulica atra IV. 3. fészkel — nistet. — IV. 6.
tojas — Ei. — IV. 8. kotlik — brütet. — IV. 30. pull. — V. 31. semijuv. — ° Hirundo
rustica IV. 18. fészkel — nistet. — V. 4. tojás — Ei. — V. 12. kotlik — brütet. —
VI. 4. pull. — VII. 4. semijuv. — VIII. 3. semijuv. (IL) — °Nycticorax griseus IV. 17.
fészkel — nistet. — IV. 18. tojás — Ei. — IV. 26. kotlik — brütet. — V. 16. pull. —
VI. 27. semijuv. — °Oriolus galbula VI. 30. pull. — VIL. 27. semijuv. — ° Platalea leucorodia
IV. 4. fészkel — nistet. — IV. 8. tojás — Ei. — IV. 10. kotlik — brütet. — V. 4.
pull. — VI. 1. semijuv. — °Plegadis falcinellus V. 3. fészkel — nistet. — V. 8. tojàs
— Ki. — V. 14. kotlik — brütet. — VI. 10. pull — VII 2. semijuv. — °Podiceps
cristatus V. 5. fészkel — nistet. — V. 10. tojás — Ei. — V. 18. kotlik — brütet. —
VI. 15. pull. — VII. 20. semijuv. — °Turdus merula V. 6. fészkel — nistet. — V. 13.
tojas — Ei. — V. 20. kotlik — brütet. — VI. 18. pull. — VII. 23. semijuv.
Oszi vonulas 1926. — Herbstzug 1926.
9 Acrocephalus arundinaceus VII. 31. — Alcedo ispida XI. 30. — Anser fabalis
IX. 30. elsők — die ersten. — Anser ferus X. 5; XII. 22. — °Ardea cinerea X. 25. —
°Ardea purpurea X. 16. — °Ardeola ralloides VIII. 3; VII. 12; IX. 3. — Botaurus
stellaris XII. 5. — °Ciconia alba VII. 18. — °Clivicola riparia X. 8. — °Delichon
urbica IX. 9. — °Egretta alba IX. 18; IX. 27. — °Fulica atra XII. 31. — Gallinago
gallinaria IX. 21; XI. 18. — Haliaètus albicilla XII. 31. — °Hirundo rustica X. 3. —
Hydrochelidon leucoptera XI. 9. — Hydrochelidon nigra XI. 9. — Lanius excubitor
XII. 12. első — erster. — Larus ridibundus XI. 4; XII. 7. — °Locustella luscinioides
VILI. 29. — °Motacilla alba XI. 3. — °Motacilla flava IX. 30. — Numenius arquatus
VIII. 9; IX. 5. — °Nycticorax griseus VII. 30; VIII. 6; VII. 20. — ° Oriolus galbula VIII. 17.
— °Platalea leucorodia VII. 11; VII. 21. — °Plegadis falcinellus VII. 17; VII. 25; VIII. 1.
— °Podiceps cristatus X. 29. — Scolopax rusticola XII. 2. — Sterna hirundo XI. 13. --
Sturnus vulgaris XII. 14. — Upupa epops X. 11. — Vanellus capella XII. 2.
278 WARGA KALMAN — MADÄRVONULÄSI ADATOK.
Pror. Dr. Gyorrry Isrvin, Szeged (Csongrád m.)
Téli adatok 1925/26. — Winterdaten 1925/26.
Anas boschas. — Anser fabalis I. 31—IV. 16. — Archibuteo lagopus II. 16. —
Cerchneis tinnunculus. — Circus cyaneus II. 13. — Fulica atra. — Gallinula chloropus
I. 16. — Mergus albellus I. 6—II. 6. — Motacilla alba. — Nyroca ferina 1. 10. 1 drb.
— 1 St. — Podiceps nigricans I. 9-1. 11. — Pyrrhula rubicilla III. 28. — Turdus
pilaris 1H. 5.
Tavaszi vonulás 1926. — Frühjahrszug 1926.
Acrocephalus arundinaceus IV. 12. — Actitis hypoleucos IV. 12. — Alauda ar-
vensis II. 22. — Anas acuta III. 15. — Anas crecca III. 29. — Ardea cinerea IV. 1.
— Cerchneis vespertinus III. 28. — Ciconia alba IV. 30. első — erster. — IV. 5.
tészeknél — am Horste. — Clivicola riparia IV. 13. — Columba palumbus II. 23. —
Coturnix communis IV. 16. — Cuculus canorus IV. 24. — Cypselus apus VI. 14. —
Delichon urbica IV. 27. — Emberiza calandra III. 21. — Erithacus philomela (?) IV. 18.
— Erithacus titys IV. 9. — Hirundo rustica III. 31. — Hydrochelidon nigra V. 1. —
Larus ridibundus II. 17. — Motacilla alba III. 2. — Motacilla flava III. 18. —
Numenius arquatus Il. 22—III. 26. — Nyroca clangula III. 4. — Nyroca ferruginea
III. 4. — Oriolus galbula IV. 26. — Podiceps cristatus II. 6. (? Korai. Früh.) —
Podiceps nigricans III. 15. — Spatula elypeata III. 4. — Sterna hirundo IV. 21. —
Totanus ealidris II. 17. — Turtur communis MI. 28. — Upupa epops IN. 5. — Vanellus
capella II. 16.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Anas querquecula X. 25. — Anser albifrons XI. 22. Szabolcs (Szabolcs m.);
XII. 26. Szeged. .— Anser fabalis IX. 14. Szeged; XI. 23 Tiszafüred
(Heves m.) — Archibuten lagopus XI. 29. — Ardea cinera IX. 25. Szeged; X. 9.
Kiskundorozsma; XI. 3. Alpar. — Ciconia alba IX. 26. — Fulica atra XII. 25.
— Gallinula chloropus XII. 22. — Hirundo rustica IX. 14. Szeged; IX. 25.
Kiskundorozsma. — Larus fuscus IX. 14; XI. 1 — Larus ridibundus XII. 22. —
Motacilia alba XII. 28. — Motacilla boarula XII. 28. — Numenius arquatus IX. 23—
XII. 20. — Podiceps eristatus XII. 28. — Podiceps nigricans XII. 31. — Spatula elypeata
X. 14. — Sturnus vulgaris X. 9. — Totanus calidris XII. 19. — Vanellus capella XI. 26.
HAJEK ANTAL, Kalmanesa (Somogy m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 15. — Ardea cinerea III. 18. — Caprimulgus europaeus
IV. 23. — Ciconia alba III. 30. — Clivicola riparia IN. 28. — Columba oenas II. 3.
— Columba palumbus Il. 5. — Coracias garrulus IV. 17. — Coturnix communis III. 30.
— Crex pratensis IV. 24. — Cuculus canorus IV. 7. — Delichon urbica IV. 8. —
Erithacus luscinia IV. 3. — Fulica atra III. 2. — Hirundo rustica III. 29. — Lanius
eollurio IV. 16. — Lanius excubitor I. 15; III. 20. — Motacilla alba Ill. 7. — Oriolus À
galbula IV. 21. — Scolopax rusticola III. 8. — Sturnus vulgaris II. 25. — Turtur
communis IV. 17. — Upupa epops III. 29. — Vanellus capella II. 6.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Alauda arvensis X. 16. — Ardea cinerea XI. 30. — Caprimulgus europaeus
IX. 26. — Ciconia alba IX. 7. — Clivicola riparia IX. 20. — Columba oenas XII. 18. —
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. — (Hajek.) 279)
Columba palumbus XI. 6. — Coracias garrulus VIII. 27. — Coturnix communis XI. 13.
— Crex pratensis IX. 16. — Cuculus canorus X. 3. — Delichon urbica X. 7. —
Erithacus luscinia IX. 26. — Fulica atra X. 25. — Hirundo rustica X. 10. — Lanius
collurio IX. 27. — Lanius excubitor XII. 2. — Motacilla alba X. 28. — Oriolus galbula
VIII. 27. — Scolopax rusticola XII. 22. — Sturnus vulgaris XI. 3. — Turtur com-
munis IX. 28. — Upupa epops IX. 9. — Vanellus capella XI. 28.
Hausmann Erno, Türkös (Brassö m.)
Tavaszi vonuläs 195. — Frühjahrszug 1925.
Alauda arvensis II. 26. — Anthus spinoletta III. 10. — Aquila pomarina IV. 2.
— Columba palumbus III. 21. — Coturnix communis V. 4. — Crex pratensis V. 10.
— Cuculus canorus IV. 20. — Cypselus apus IV. 28. — Delichon urbica IV. 5. —
Hirundo rustica IV. 12. — Lanius collurio V. 4. — Motacilla alba III. 18. — Phylloscopus
trochilus IV. 30. — Regulus ignicapillus IV. 6. — Scolopax rusticola IV. 6. — Sylvia
nisoria V. 6. — Turdus torquatus III. 16. — Turtur communis NV. 1. — Upupa
epops IV. 20.
Öszi vonuläs 1925. — Herbstzug 1925.
Aquila heliaca X. 10. — Aquila pomarina IX. 17. — (Ciconia alba VIII. 20.
atvonulok — Durchzügler. — Coturnix communis X. 20. — Delichon urbica X. 5. —
Erithacus phoenicurus VII. 19. — Hirundo rustica IX. 29. — Motacilla alba X. 2. —
Muscicapa grisola X. 8. — Phylloscopus collybita X. 18. — Scolopax rusticola XI. 1.
Serinus canarius hortulanus X. 16. — Upupa epops IX. 18.
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Acrocephalus palustris V. 11. — Alauda arvensis II. 28. — Anthus spinoletta
IV. 1. — Aquila heliaca IV. 20. — Aquila pomarina IV. 17. — Caprimulgus europaeus
V. 3. — Coturnix communis V. 2. — Crex pratensis V. 10. — Cuculus canorus IV. 18.
— Cypselus apus IV. 23. — Delichon urbica IN. 15. — Eritnacus phoenicurus IV. 1.
— Hirundo rustica IV. 20. — Scolopax rusticola III. 37. — Sylvia nisoria V. 5. —
Turdus torquatus IV. 7. — Turtur communis V. 1. — Upupa epops IV. 18.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Acrocephalus schoenobaenus IX. 11. — Anthus cervinus X. 5. — Anthus pratensis
X. 7. — Ciconia alba IX. 16. — Colymbus lumme X. 22. — Crex pratensis X. 24. —
Delichon urbica IX. 18. —- Erithacus philomela VII. 10. — Fringilla montifringilla
X. 2. elsők — die ersten. — Hippolais icterina IX. 5. — Hirundo rustica X. 6. —
Lanius collurio X. 10. — Lanius excubitor IX. 11. első — erster. — Locustella fluvia-
tilis VIII. 20. — Motacilla alba X. 23. — Motacilla flava IX. 5. — Muscicapa grisola
VIII. 15. — Oriolus galbula IX. 4. — Phylloscopus sibilator VIII. 15. — Phylloscopus
trochilus X. 22. — Sylvia curruca X. 22. — Turdus iliacus X. 13. elsők — die ersten.
— Upupa epops IX. 10.
HEGYMEGHY Dezsö, Liköcspuszta (Győr m.)
Öszi vonuläs 1925. — Herbstzug 1925.
Cypselus apus VII. 31. 10—12 drb. — 10--12 St. — IX. 6. 5 drb. — 5St.
— Hirundo rustica X. 24. — Numenius arquatus XI. 29. — Phylloscopus collybita
-X. 23. — Totanus calidris XI. 21.
280 WARGA KALMAN — MADARVONULASI ADATOK. — (Hegymeghy.)
Teli adatok 1925/26. — Winterdaten 1925/26.
Anser fabalis Ill. 24. utolsók — die letzten. — Archibuteo lagopus XI. 18—IV. 8.
— Ardea cinerea XII. 2. — Asio accipitrinus I. 14. els6k — die ersten. — Colymbus
lumme XII. 19. — Emberiza calandra (forma dalmata) XI. 29. elsök — die ersten. —
Emberiza schoeniclus XII. 2; I. 5; I. 24. — Erithacus rubecula XII. 19 ; I. 10. — Falco
aesalon I. 29. — Fringilla montifringilla I. 17. — Fulica atra XII. 4 — Lanius
excubitor XII. 13; XII. 21; I. 24. — Mergus merganser III. 4. utolsók — die letzten.
— Mergus serrator III. 18. detto. — Motacilla boarula XII. 2. — Nyroca clangula
XII. 2. elsők — die ersten. — Nyroca fuligula XII. 2. detto. — Podiceps nigricans
I. 26. — Pyrrhula rubicilla XII. 13. els6k — die ersten. — Regulus cristatus IX. 2—
II. 27. — Turdus pilaris XI. 18. elsök — die ersten.
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis Il. 6. — Cerchneis tinnunculus III. 7. — Ciconia alba IV. 6. —
Columba palumbus II. 22. — Coturnix communis IV. 24. — Cuculus canorus IV. 23.
— Emberiza calandra III. 7. — Hirundo rustica IV. 22. — Lullula arborea III. 25. —
Motacilla alba III. 4. — Motacilla flava IV. 8. — Oriolus galbula IV. 22. — Pratincola
rubicola IV. 11. (? Késő. Spät.) — Sylvia atricapilla IV. 20. — Turdus musicus III. 16.
— Vanellus capella II. 20.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Accentor modularis XI. 12. — Alauda arvensis XI. 3. — Anthus pratensis X. 29.
— Ardea cinerea X. 17. — Caprimulgus europaeus X. 10. Abda. — Cerchneis verpertinus
IX. 11. — Ciconia alba IX. 9. — Coturnix communis XI. 6. — Crex pratensis IX. 26. —
Egretta alba IX. 9.6 drb. — 6 St. — Erithacus phoenicurus X.3. — Erithacus rubecula IX. 22.
— Erithacus titys X. 20. — Gallinago gallinaria XI. 12. — Hirundo rustica IX. 28. —
Lanius collurio IX. 11. — Motacilla boarula X. 3. — Muscicapa collaris IX. 25. —
Nyroca ferina XI. 3. — Oedienemus scolopax X. 4. Gvörszentjänos. — Oriolus
galbula IX. 9. — Phylloscopus collybita X. 14. — Pratincola rubetra XI. 4. 4 drb.,
1 drb. elejtve — 4 St., 1 St. erlegt. — Saxicola oenanthe X. 3. — Sturnus vulgaris
X. 25; XI. 18. — Totanus nebularius X. 14. — Totanus ochropus X. 25. — Turdus
musicus XI. 6.
Teli adatok 1926/27. — Winterdaten 1926/27.
Anas crecca IX. 9. elsők — die ersten. — Anser albifrons III. 16. utolsók —
die letzten. — Anser fabalis IX. 28 — Ill. 20. — Ardea cinerea XII. 25; Il. 18. —
Asio accipitrinus XII. 17. — Cerchneis tinnunculus XII. 8. Veszprémvarsany
(Veszprém m.) — Columba oenas I. 3. — Emberiza calandra (forma dalmata) XII. 12.
elsők — die ersten. — Emberiza schoeniclus I. 6. — Erithacus titys XII. 6. 1 §. —
Fringilla montifringilla X. 28. — Fulica atra XII. 25; II. 23. — Lanius excubitor
XI. 4; XI. 9; III. 18. — Mergus albellus XII. 26. elsők — die ersten. — Mergus
merganser III. 16. utolsók — die letzten. — Mergus serrator XII. 25. elsők — die
ersten. — Nyroca clangula XII. 25—III. 16. — Nyroca fuligula XII. 26-—III. 16. —
Podiceps nigricans XII. 28. — Regulus cristatus IX. 18—III. 13. — Regulus ignicapillus
IX. 18. — Totanus ochropus XI. 28—I. 6. — Turdus iliacus XI. 21. elsők — die ersten. —
Turdus pilaris XI. 6—III. 27.
Hrsz BÉLA, Véménd (Baranya m.)
Tavaszi vonulás 1926. — Frühjahrszug 1926.
Hirundo rustica IV. 2.
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. — (Hesz.) 281
er
Oszi vonulás 1926. — Herbstzug 1926.
Hirundo rustica IX. 25; X. 4.
Horn JAnos, Keszthely (Zala m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Acrocephalus arundinaceus V. 1. — Anser fabalis III. 9. utolsók — die letzten.
— Cerchneis tinnunculus II. 22. — Ciconia alba III. 24. — Crex pratensis V. 8. —
Cuculus canorus IV. 26. Cserszeg. — Delichon urbica IV.20. — Emberiza calandra
III. 19. — Erithacus luscinia IV. 26. — Erithacus titys IV. 7. — Falco subbuteo IV. 20.
— Hirundo rustica IV. 17. — Jynx torquilla IV.9. Cserszeg. — Larus ridibundus
II. 5. — Locustella luscinioides N. 2. — Motacilla alba III. 19. Cserszeg. —
Oriolus galbula IV. 10. — Pratincola rubetra IV. 22. — Scolopax rusticola Il. 28.
Cserszeg. — Sylvia atricapilla IV. 23. — Sylvia borin IV. 30. Cserszeg. —
Sylvia curruca IV. 10. Cserszeg. — Turtur communis IV. 13. Cserszeg —
Upupa epops IV. 20. Cserszeg. — Vanellus capella Ill. 2.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Alauda arvensis XI. 19. Cserszeg. — Ardea cinerea XI. 27. Kisbalaton.
— Ciconia alba IX, 20. — Clivicola riparia VII. 12. — Columba oenas X. 4. Cser
szeg. — Coracias garrulus X. 2. — Coturma communis IX. 12. — Cuculus canorus
IX. 20. Cserszeg. — VI. 7. utolsö szöläs — letzter Ruf. — Delichon urbica IX. 14.
— Egretta alba IX. 4. Kisbalaton. — Erithacus rubecula XI. 7. — Erithacus titys
X. 11. — Hirundo rustica VIII. 23; IX. 16. — Lanius collurio IX. 24. — Lanius
minor IX. 20. — Larus ridibundus X. 21. — Loxia curvirostra IX. 30. — Merops
apiaster IX. 30. — Motacilla alba X. 27. Cserszeg. — Muscicapa parva IX. 24. —
Oriolus galbula XI. 7. (? Kesö. Spät.) — Pratincola rubetra X. 19. — Sturnus vulgaris
X. 30. Keszthely; XI. 14 Cserszeg. — Troglodytes parvulus XI. 7. első — erster.
— Turdus merula X. 17. Cserszeg. — Turdus musicus IX. 28. — Upupa epops
X. 14. Cserszeg. — Vanellus capella XI. 28.
IrLy£s TrBor, Szovätafürdö (Maros-Torda m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis IH. 11. — Columba oenas II. 18. — Cuculus canorus IN. 8. —
Hirundo rustica IV. 2. — Motacilla alba III. 19. — Scolopax rusticola III. 24.
JAKAB ENDRE, Nyiregyhaza (Szaboles m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Actitis hypoleucos IV. 5. — Alauda arvensis II. 12. — Anas erecca UL 4. —
Ardea cinerea III. 17. — Cerchneis tinnunculus III. 5. — Charadrius apricarius II. 28.
— Ciconia alba III. 30. — Clivicola riparia IV. 10. — Columba oenas III. 5. — Cuculus
canorus IV. 13. — Delichon urbica IV. 5. — Hirundo rustica III. 26. — Jynz torquilla
IV. 13. — Larus ridibundus II. 20. — Motacilla alba III. 11. — Motacilla flava IV. 10.
— Numenius arquatus III. 5. — Oriolus galbula IV. 26. — Pavoncella pugnax III. 15.
— Phylloscopus collybita II. 15. — Phylloscopus trochilus III. 27. — Saxicola oenanthe
IV. 5. — Scolopax rusticola III. 20. — Totanus calidris Ul. 17. — Turdus merula
IL 18. — Turtur communis IV. 17. — Upupa epops III. 29.
282 WARGA KALMAN — MADARVONULASI ADATOK.
Dr. JagscHitz MınAry, Nagylöc (Nógrád m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Ciconia alba IV. 19. — Cuculus canorus IV. 25. — Delichon urbica IV. 14. —
Hirundo rustica IV. 13. — Oriolus galbula IV. 24. — Turtur communis N. 3.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Ciconia alba VIII. 21. — Hirundo rustica IX. 13.
Józsa DÉNES Jözser, Szäszvär (Baranya m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Anthus trivialis II. 13. (? Korai. Früh.) — Bombycilla garrula Il. 3. Ujbänya.
25—30 drb. — 25-30 St. — II. 6. Obanya. — Ciconia nigra V. 27. Varalja
(Tolna m.) 1 drb. — 1 St. — Columba oenas IL 12. Vékény. — Columba palumbus
III. 20. Varalja. — Coturnix communis IV. 26. — Cuculus canorus IV.9. Vekeny.
— Erithacus luscinia IV. 7. — Erithacus titys IN. 10. Obanya.— Hirundo rustica
III. 31. — Jyna torquilla IV.12. Vékény. — Lanius collurio IV. 24. Varalja. —
Oriolus galbula IV. 26. — Phylloscopus collybita III. 27. — Pratincola rubicola III. 31.
— Sylvia atricapilla IV. 13. Varalja. — Sylvia curruca IV. 8. — Turtur communis
IV. 20. Mara. — Upupa epops IV. 26.
KaBiczy Erxö, Tarpa (Bereg m.)
Téli adatok 1925/26. — Winterdaten 1925/26.
Hete. — Acanthis linaria XII. 20. els6k — die ersten. — Archibuteo lagopus. —
? Buteo communis. — Chrysomitris spinus. — ° Coloeus monedula spermologus. — Erithacus
rubecula XII. 22; I. 18. — °Fringilla coelebs. — Fringilla montifringilla. — °Lanius
excubitor. — °Ligurinus chloris. — Otocoris alpestris flava. — Plectrophenax nivalis
XII. 6. elsők — die ersten. — Pyrrhula rubicilla. — °Sturnus vulgaris XII. 30. —
Troglodytes parvulus. — "Turdus merula. — Turdus pilaris. — Turdus viscivorus.
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Hete. — °Alauda arvensis II. 18. — °Anas boschas II. 26. — Anser fabalis
Il. 15. elsők — die ersten. — °Ardea cinerea III. 20. — °Botaurus stellaris IV. 9. —
°Cerchneis tinnunculus III. 20. — °Ciconia alba III. 21; II. 31. — Ciconia nigra IV. 9.
1 drb. — 1 St. — Circus cyaneus III. 28. — °Columba oenas II. 27. — "Columba
palumbus IV. 9. — °Crex pratensis IV. 9. — °Delichon urbica IV. 20. — °Erithacus
phoenicurus IV. 9. — °Fulica atra III. 20. — °Gallinago gallinaria II. 27. — Grus
communis III. 30. — °Hirundo rustica IV. 4. — Jyna torquilla IV. 9. — °Motacilla
alba III. 19. — °Nyroca ferruginea III. 26. — Phylloscopus collybita IV. 1. —
Podiceps nigricans III. 19. — °Saaicola oenanthe IV. 1. — Scolopax rusticola IM. 24.
- °Sturnus vulgaris III. 2. — "Sylvia borin IV. 8. — Turdus musicus III. 28. —
Turdus pilaris III. 24. — ° Vanellus capella II. 27; IN. 17.
Oszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Tarpa. — Anser sp. IX. 24. elsők — die ersten. — Ardea cinerea XI. 18. —
Ciconia alba VIII. 20; VIII. 26. — °Delichon urbica IX. 18. — Emberiza calandra
XI. 27. — Grus communis X. 5. — °Hirundo rustica IX. 22. — °Oriolus galbula
IX. 27. — Scolopax rusticola XI. 21. — ° Vanellus capella XI. 7.
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. — (Kabaczy.) 983
Téli adatok 1926/27. — Winterdaten 1926/27.
Anser fabalis XII. 15. Márok; XII. 19. Tarpa. — Archibuteo lagopus. —
°Asio otus. — "Buteo communis. — °Cerchneis tinnunculus II. 12 ; II. 14. — Chrysomitris
spinus. — Circus cyaneus XII. 14. Marok;XIL 15. Tarpa. — °Coccothraustes vulgaris.
— Erithacus rubecula. — Falco aesalon II. 14. — °Fringilla coelebs. — Fringilla
montifringilla XII. 5. — Gallinago gallinaria I. 15. — °Lanius excubitor I. 13. —
°Ligurinus chloris I. 10. — Pyrrhula rubicilla XI. 23. elsők — die ersten. — °Sturnus
vulgaris XII. 21. Takos. — Syrnium uralense XII. 9; XII. 15; I. 8. — Troglodytes
parvulus. — °Turdus merula. — Turdus pilaris. — Turdus viscivorus.
KAMARÁS BELA, Szekszárd (Tolna m.)
Őszi vonulás 1925. — Herbstzug 1925.
Hirundo rustica IX. 5; IX. 18. — Scolopax rusticola XI. 17.
Tavaszi vonulás 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 15. — Ciconia alba IV. 15. — Cuculus canorus IV. 17. —
Emberiza calandra III. 15. — Erithacus luscinia IV. 22. — Hirundo rustica III. 29.
— Oriolus galbula IV. 23.
Oszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Ciconia alba VIII. 25. — Delichon urbica IX. 5.
KaMENITZKY SANDOR, Budapest (Varosmajor.)
Oszi vonulás 1926. — Herbstzug 1926.
Erithacus titys VIII. 25—XI. 2. — Monticola saxatilis VII. 24—IX. 8. —
Tichodroma muraria IX. 30. Varhegy.
KELEMEN IMRE, Szekszárd (Tolna m.)
Tavaszi vonulás 1923. — Frühjahrszug 1923.
Cicoma alba III. 28. — Columba oenas 1922. XII. 31 ; 1923. I. 31. — Cuculus
canorus IV. 23. — Erithacus luscinia IV. 15. — Fringilla coelebs III. 3. — Hirundo
rustica III. 30. — Monticola saxatilis IV. 22. — Muscicapa grisola IV. 28. — Oriolus
galbula IV. 30. — Scolopax rusticola UI. 9.
Tavaszi vonuläs 1924. — Frühjahrszug 1924.
Cuculus canorus V. 12. (? Kesö. Spät.) — Cypselus apus IV. 15. els6k — die
ersten. — VII. 28. utolsók — die letzten. — Erithacus luscinia IV. 17. — Fringilla
coelebs III. 22. — Hirundo rustica III. 25. — Muscicapa grisola IV. 29. — Numenius
arquatus III. 23. — Oriolus galbula IV. 28. — Pratincola rubicola III. 22. — Sylvia
curruca IV. 16. — Turtur communis IV. 28. — Upupa epops IV. 17.
Tavaszi vonuläs 1925. — Frühjahrszug 1925.
Cerchneis tinnunculus IT. 20.» — Cuculus canorus IV. 23. — Cypselus apus IV. 24.
elsök — die ersten. — VII. 28, utols6k — die letzten. — Erithacus luscinia IV.21. —
Fringilla coelebs III. 2. — Hirundo rustica II. 27. — Muscicapa grisola IV. 26. —
Oriolus galbula IV. 28. — Scolopax rusticola III. 3. — Turtur communis IV. 25.
WARGA KALMAN — MADARVONULASI ADATOK. — (Kelemen.)
284
Tavaszi vonulas 1926. — Friihjahrszug 1926.
Cypselus apus IV. 20. elsők — die ersten. — VII. 28. utolsók — die letzten. —
Cuculus canorus IV. 28. — Erithacus luscinia IV. 15. — Erithacus titys I. 27 ; III. 1.
- Fringila coelebs III. 4. — Hirundo rustica IV. 1. — Scolopax rusticola III. 2. —
Upupa epops ve ol
Dr. KELLER OszkÁR, Keszthely (Zala m.)
Öszi vonuläs 1925. — Herbstzug 1925.
Alauda arvensis IX. 26. Egerszalök (Heves m.) — Anser ferus X. 5. —
Ardea cinerea X. 14. Zalavár. — Ardea purpurea X. 14. Zalavár. — Botaurus
stellaris IX. 23. Váraszó (Heves m.) — Ciconia alba VIII. 20. Héviz. — Columba
palumbus IX. 27. Bätri Tetö (Heves m.) — Delichon urbica IX. 2. Egerszalök,
X. 15. Keszthely. — Gallinago gallinaria X. 14. Zalavär. — Gallinago gallinula
X. 14. Zalavár. — Hirundo rustica IX. 2. Egerszalök; X. 15. Keszthely. =
Larus ridibundus XI. 20. — Numenius arquatus IX. 14. Zalavar. — Phylloscopus
collybita IX. 21. Bätri Tető. — Sturnus vulgaris X. 17. Zalavár. — Vanellus
capella X. 17. Zalavär.
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Anser fabalis II. 13. Balatonszentgyörgy (Somogy m.) — Anser ferus
II. 13. Kisbalaton. — Ardea cinerealll.6. Keszthely; III. 6. Zalavar; IL 6
Balatonszentgyòrgy; III. 18 Fonyód (Somogy m.) — Ciconia alba HI. 18,
Fenékpuszta; IV. 1 Somogyfajsz (Somogy m.); IV.2. Seregélyes (Fejér
m.); IV. 6. Szabadbattyän (Fejér m.) — Columba oenas I 25. — Columba
palumbus |. 30. Sarmellék. — Cuculus canorus IV. 18. Keszthely; IV. 18.
Felsőörs. — Delichon urbica IV. 1. Keszthely; IV.2. Somogyfajsz; IV.
Bürgünd (Fejér m.) — Erithacus luscinia IV. 16. — Hirundo rustica IV.1.K eszt-
hely; IV. 2 Somogyfajsz; IV. 7. Börgönd (Fejér m.) — Jynz torquilla IV. 1.
- Larus ridibundus Il. 21. — Locustella luscinioides V. 1. — Motacilla alba III. 6.
Numenius arquatus III. 8. — Nyroca fuligula III. 21. Balatonszentgyörgy.
Oriolus galbula IV. 5. (? Korai. Früh.) Felsöörs. — Ortygometra porzana Ul. 18.
Fenékpuszta. — Scolopax rusticola II. 1. Szántód (Somogy m.) — Serinus
canarius hortulanus IV. 7. — Sylvia atricapilla IV. 17. — Sylvia curruca IV. 9. —
Turtur communis V. 5. — Vanellus capella II. 27. Kisbalaton.
Öszi vonuläs 1926. -- Herbstzug 1926.
Cerchneis tinnunculus IX. 23. Pösvär (Heves m.); IX. 23. Váraszó (Heves m.) —
Columba oenas IX. 23. Pösvär; IX. 23. Váraszó. — Delichon urbica IX. 23. Vär-
aszò. — Erithacus phoenicurus IX. 21. Egerszalök (Heves m.); IX. 23. Széki
Tetö (Heves m.) — Fulica atra XI. 9. Balatonvilägos (Veszprem m.); XI. 9.
Zamárdi (Somogy m.) — Hirundo rustica IX. 23. Váraszó. — Numenius arquatus
XI. 9. Zamárdi. — Phylloscopus collybita IX. 23. Bator (Heves m.) — Scolopax
rusticola XI. 22. Miske (Vasm.); XII. 16. Csepelsziget (Pest. m.); XII. 19.
Miske; XII. 22. Bänokszentgyörgy; 1927. I. 14. Alsöpähok. — Turdus
viscivorus IX. 23. Bakta (Heves m.)
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN, 283
KrrAny Ivan, Csorna (Sopron m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 21. — Anser fabalis II. 21. — Cerchneis tinnunculus II. 24.
— Ciconia alba III. 30. fészeknél — am Horste. — (Circus aeruginosus III. 7. —
Columba palumbus II. 24. — Colurnix communis IV. 25. — Cuculus canorus IV. 11. —
Erithacus luscinia Ul. 28. () — Fringilla coelebs Il. 21. énekel — singt. — Hirundo
rustica IV. 1. — Lanius collurio IV. 25. — Lanius minor IV. 25. — Motacilla alba
II. 10. — Oriolus galbula IV. 27. — Pavoncella pugnax IV. 25. (? Késő. Spat.) Fertő.
— Saxicola oenanthe IV. 11. — Sturnus vulgaris II. 21. — Totanus ochropus IV. 25.
? Késő. Spät.) Fertő. — Totanus stagnatilis IV. 25. Fertő. — Turdus musicus II. 24.
— Turtur communis IV. 27.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Ciconia alba VIII. 22. — Columba palumbus VIII. 24. — Corvus frugilegus
IX. 5. — Delichon urbica IX. 6. — Hirundo rustica VII. 24; IX. 6. — Turtur com-
munis VII. 24.
Dr. KIRCHNER JözsEr, Rezsöhäza (Torontál m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 1. — Ardea cinerea III. 16. — Ciconia alba III. 31. —
Columba palumbus II. 23. — Coturnix communis IV. 14. — Cuculus canorus IN. 20.
— Cypselus apus V. 5. — Delichon urbica IV. 28. — Emberiza calandra lv. 3. (? Késő. Spät.)
— Fulica atra III. 12. — Gallinago gallinaria III. 28. — Hirundo rustica III. 29. —
Lanius minor V. 2. — Merops apiaster V. 4. — Motacilla alba III. 10. — Oriolus
galbula IV. 27. — Sturnus vulgaris 1.23. — Turdus musicus IV. 15. (? Késő. Spät.) —
Turtur communis IV. 28. — Upupa epops IV. 10. — Vanellus capella III. 27.
Dr. Kiss Vırmos, Konyär (Bihar m.)
Oszi vomula:s 1925. — Herbstzug 1925.
Ciconia alba IX. 3; IX. 7.
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Ciconia alba III. 31. — Hirundo rustica III. 27.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Ciconia alba IX. 6. — Delichon urbica IX. 22. — Hirundo rustica IX. 25.
Kovacs FLORIAN Istvan, Szendehely (Nógrád m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 3. — Columba palumbus III. 6. — Cuculus canorus IV. 7.
— Delichon urbica III. 31. — Hirundo rustica III. 26. — Scolopax rusticola II. 28. —
Turtur communis III. 8.
286 WARGA KALMAN — MADARVONULASI ADATOK. — (Kovacs Florian.)
Őszi vonulás 1926. — Herbstzug 1926.
Columba palumbus IX. 20. — Cuculus canorus VII. 29. utolsó szólás — letzter
Ruf. — Cypselus apus IX. 14; IX. 17. ätvonulök — Durchzügler. — Delichon urbica
IX. 13. — Hirundo rustica IX. 8. — Motacilla alba X. 7. — Scolopax rusticola IX. 20;
IX. 30; XI. 16; XII. 26. — Turtur communis IX. 5.
KovArs SAnpor, Allampuszta (Pest m.)
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Ciconia alba VIII. 26: IX. 7. — Hirundo rustica IX. 5. — Vanellus capella XI. 7.
Dr. Köntzeı Gero, Küküllövär (Kisküküllö m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Ciconia alba III. 30. Radnoth; III. 31. Küküllövär — Cuculus canorus
IV. 7. — Hirundo rustica IV. 2. — Merops apiaster IV. 28. — Motacilla alba Ill. 12.
— Oriolus galbula IV. 28. — Scolopax rusticola Ul. 16. — Sturnus vulgaris II". 12.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Ciconia alba VIII. 28. — Delichon urbica IX. 3. — Hirundo rustica IX. 7. —
Scolopax rusticola XI. 1.
Krausz KArory, Fürged (Tolna m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Arcocephalus arundinaceus IV. 21. — Alauda arvensis III. 5. — Ardea cinerea
III. 24. — Ciconia alba IV. 2. — Columba oenas: ättelelt — überwinterte. — Columba
palumbus II. 8. — Coturnix communis IV. 20. — Delichon urbica IV. 11. — Erithacus
luseinia III. 31. (N — Fulica atra III. 22. — Hirundo rustica III. 29. — Lantus
collurio IV. 24. — Lanius excubitor (?) IV. 24. — Milvus migrans IV. 10. — Motacilla
alba III. 8. — Muscicapa collaris III. 29. (!) — Nycticorax griseus IV. 11. — Scolopax
rusticola Ill. 8. — Turtur communis IV. 24. — Upupa epops Ul. 31. — Vanellus
capella III. 6.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Alauda arvensis X. 12. — Ardea cinerea X. 27. — Ciconia alba IX. 7. — Circus
pygargus IX. 11. — Delichon urbica IX. 7. — Fringilla coelebs XII. 1. — Hirundo
rustica IX. 29. — Milvus migrans VIII. 27. — Motacilla alba XI. 26. — Scolopax
rusticola XI. 26. — Turtur communis IX. 30. — Upupa epops IX. 2. — Vanellus
capella XII. 5.
Kwaysser VIKTOR, Ujsiska (Zemplén m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 9. — (Ciconia alba IV. 1. — Columba palumbus II. 27. —
Delichon urbica IV. 14. — Hirundo rustica IV. 1. — Motacilla alba III. 16. — Saxicola
oenanthe III. 24. — Upupa epops III. 31. — Vanellus capella III. 22.
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. 287
LATINOVITS ENDRE, Bacsbors6d (Bács-Bodrog m.
Tavaszi vonulas 1926. — Frühjahrszug 1926.
Ciconia alba INI. 30. — Columba palumbus III. 10. — Cuculus canorus IV. 15. —
Hirundo rustica III. 28. — Oriolus galbula IV. 18. — Turtur communis IV. 18. —
Upupa epops IV. 6. — Vanellus capella Ill. 7.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Ciconia alba IX. 16. — Columba palumbus XI. 30. — Delichon urbica IX. 19. —
Hirundo rustica IX. 24. — Motacilla alba XI. 19. — Nycticorax griseus XI. 17. —
Turtur communis IX. 29. — Upupa epops IX. 4. -- Vanellus capella XI. 28.
Dr. LÁZÁR FERENc, Nyiregyhaza (Szabolcs m.)
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Ciconia alba VIII. 25. — Hirundo rustica IX. 10. — Scolopax rusticola IX. 5—XI. 6.
MarHIAS JözsEr, Magyaróvár (Moson m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis III. 4. — Cerchneis tinnunculus II. 17. — Ciconia alba IV. 6. —
Columba palumbus II. 12. — Coturnix communis IV. 24. — Crex pratensis Y. 2. —
Cuculus canorus IV. 19. — Hirundo rustica Ill. 31. Pestszentlörine (Pest m.);
IV. 1. Magyaróvár. — Motacilla alba Ul. 4. — Scolopax rusticola III. 16. — Turtur
communis IV. 2. (? Korai. Früh.) — Upupa epops IV. 2. Pestszentlőrinc; IV. 6.
Magyaróvár. — Vanellus capella II. 28.
Dr. Mauxs KArory, Diósgyőr (Borsod m.)
Teli vendégek 1925/26. — Wintergäste 1925/26.
Acanthis linaria XII. 6. Diösgyörvasgyär; XII. 13. Kondó (Hariczavilgy.)
— Corvus frugilegus III. 16. utolsók — die letzten. — Lanius excubitor III. 21. detto-
— Pyrrhula rubicilla III. 31. do. — Regulus cristatus III. 27. do. — Turdus pilaris
Mist, do.
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Accentor modularis III. 29. — "Acrocephalus palustris V. 6. — °Alauda arvensis
II. 28. — °Anthus trivialis II. 28. — Cerchneis tinnunculus I. 4. -- Ciconia alba
IV. 4. — °Coturnix communis V. 2. Parasznya. — °Crex pratensis V. 6. —
°Cuculus canorus III. 31. szól — ruft. — °Delichon urbica IV. 1. — °Erithacus luscinia
IV. 21. — °Erithacus phoenicurus IV. 3. -- °Erithacus rubecula IN. 18. — ° Erithacus
titys IV. 1. — "Fringilla coelebs III. 7. — °Hirundo rustica IV. 1. — °Jyma torquilla
III. 30. — °Lanius collurio IV. 30. — Lullula arborea III. 7. — °Motacilla alba
III. 19. — Muscicapa collaris IV. 21. — °Muscicapa grisola IV. 25. — °Muscicapa
parva V. 2. Hariezavölgy. — °Oriolus galbula IV. 29. — °Phylloscopus collybita
III. 29. — Phylloscopus sibilator IV. 17. — Phylloscopus trochilus V. 2. — °Pratincola
rubicola III. 21. — °Saxicola oenanthe III. 31. — Scolopax rusticola III. 9. — °Serinus
canarius hortulanus IV. 2. — °Sylvia atricapilla IV. 21. — "Sylvia curruca IN. 10. —
°Turdus musicus III. 7. — °Turtur communis IV. 21. — °Upupa epops IV. 21.
288 WAKGA KALMAN — MADÄRVONULÄSI ADATOK. — (Dr. Mauks K.)
Oszi vonulas 1926. — Herbstzug 1926.
Alauda arvensis X. 3. — Anthus trivialis IX. 5. — Erithacus titys X. 17. —
Delichon urbica IX. 22. Didsgyérvasgyar; X. 17. Diösgyörfalu. — Hirundo
rustica IX. 9, — Lanius collurio IX. 5. juv. — Motacilla alba X. 16. — Muscicapa
grisola IX. 9. — Oriolus galbula IX. 2. — Phylloscopus collybita IX. 27. — Phyllo-
scopus trochilus IX. 29. — Serinus canarius hortulanus X. 21. — Turdus musicus X. 17.
- Upupa epops VIII. 20. Tardona.
Mauxs ViLmos, Leibicz (Szepes i.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Leibiez. — Accentor modularis III. 31. — Alauda arvensis II. 25. — Buteo
communis II. 12. — Cypselus apus V. 2. — Erithacus titys III. 27. — Hirundo rustica
IV. 6. — Lanius collurio N. 7. — Lullula arborea II. 28. — Motacilla alba III. 24. —
Motacilla boarula IV. 4. — Muscicapa atricapilla V. 7. — Muscicapa grisola V. 7. —
Muscicapa parva V. 7. — Phylloscopus collybita IV. 5. — Pratincola rubetra IV. 25. —
Saxicola oenanthe III. 31. — Scolopax rusticola III. 29. — Serinus canarius hortulanus
IV. 5. — Sylvia borin V. 3. — Sylvia curruca IV. 12.
Tatrahaza. — Anthus trivialis IV. 19. — Aquila pomarina IN. 10. — Ciconia
alba IV. 10. — Columba palumbus III. 31. — Corvus frugilegus IV. 12. utolsók — die
letzten. — Coturnix communis V. 2. — Cuculus canorus IV. 19. — Delichon urbica
IV. 20. — Erithacus titys III. 31. — Falco aesalon II. 27. — Hirundo rustica IV. 12.
— Jynx torquilla IV. 11. — Phylloscopus sibilator IV. 25. — Phylloscopus trochilus
IV. 20. — Sturnus vulgaris II. 27. — Sylvia atricapilla IV. 25. — Sylvia communis
IV. 25. — Turdus merula IU. 31. — Turdus musicus III. 31. — Turdus pilaris II. 31.
utolsók — die letzten. — Turtur communis V. 18. (? Késő. Spät.)
Őszi vonulás 1926. — Herbstzug 1926.
Leibicz. — Accentor modularis X. 12. — Alauda arvensis X. 21; XI. 3. —
Ciconia alba IX. 5. 600 drb. egy csapatban — 600 St. in einem Flug. — Columba
palumbus X. 17. — Corvus frugilegus X. 26. elsök — die ersten. — Erithacus rubecula
X. 30. — Erithacus titys X. 7. — Fringilla coelebs XI. 23. — Hirundo rustica IX. 28.
- Motacilla alba X. 16. — Sturnus vulgaris X. 27. — Turdus merula X. 31. —
Turdus pilaris X. 2. elsök — die ersten.
Tatrahaza. — Anser ferus XI. 2. — Corvus frugilegus X. 30. elsök — die
ersten. — Cuculus canorus VII. 1. utolsó szólás — letzter Ruf. — Delichon urbica
IX. 19. — Erithacus rubecula XI. 2. — Erithacus titys XI. 1. — Fringilla montifrin-
gilla XI. 1. elsők — die ersten. — Hirundo rustica IX. 15. — Lanius collurio VIII. 6. 3°.
— Scolopax rusticola XI. 7. — Tichodroma muraria VII. 26. Szepesbela: 1 drb. —
1 St. — Turdus merula XI. 7. — Turdus musicus XI. 1.
MIKOLÁS KÁLMÁN, Szilsarkany (Sopron m.)
Oszi vonuläs 1925. — Herbstzug 1925.
Delichon urbica IX. 21. — Hirundo rustica IX. 24.
Teli adatok 1925/26. — Winterdaten 1925/26.
Accipiter nisus. — Anser fabalis. — Cerchneis tinnunculus. — Erithacus rubecula.
- Falco aesalon. — Fringilla coelebs. — Ligurinus chloris. — Regulus cristatus. —
Regulus ignicapillus. — Troglodytes parvulus. — Turdus pilaris.
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. — (Mikolas.) 289
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Cicoma alba IV. 3. — Columba palumbus III. 29. — Hirundo rustica III. 30. —
Motacilla alba HI. 30. — Phylloscopus collybita III. 29. — Sylvia atricapilla IV. 4.
MoLnAR Lagos, Molnaszecsöd (Vas m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 23. — Ardea cinerea II. 19. — Ciconia alba III. 28. első
— erster. — IV. 6. párzik — paart sich. — Clivicola riparia IV. 19. — Columba
oenas II. 12. — Columba palumbus II. 10. — Coracias garrulus IV. 12. — Coturnix
communis IV. 23. — Crea pratensis IV. 30. — Cuculus canorus IV. 12. — Delichon
urbica IV. 2. — Erithacus luscinia IV. 11. — Erithacus phoenicurus IV. 2. — Erithacus
titys III. 25. — Hirundo rustica III. 28. — Lanius collurio IV. 20. — Motacilla alba
II. 18. — Muscicapa collaris IV. 17. — Numenius arquatus III. 4. -- Phylloscopus
collybita III. 18. — Saxicola oenanthe IN. 9. — Scolopax rusticola II. 17. — Sturnus
vulgaris Il. 22. — Sylvia atricapilla IV. 5. — Sylvia communis IV. 4. — Sylvia
curruca IV. 3. — Totanus ochropus III. 30. — Turtur communis IV. 25. — Upupa
epops III. 24. — Vanellus capella II. 19.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Accentor modularis X. 9. — Ciconia alba IX. 10. — Delichon urbica X. 7. —
Erithacus phoenicurus X. 10. — Hirundo rustica IX. 26. — Motacilla alba XI. 10.
— Scolopax rusticola XI. 25. — Sturnus vulgaris XI. 16. — Sylvia atricapilla X. 9. —
Totanus ochropus X. 8. — Upupa epops IX. 29. — Vanellus capella XI. 9.
Muna MınAry, Jánoshida (Szolnok m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 7. — Anas boschas I. 28. — Ardea cinerea III. 20. —
Cerchneis vespertinus IV.2. — Ciconia alba III. 25. — Columba palumbus III. 14. —
Coturnix communis IV. 12. ver — schlägt. — Hirundo rustica III. 30. Jászberény.
— Lanius minor IV. 27. — Larus ridibundus III. 4. — Motacilla alba III. 28. —
Upupa epops I. 29. — Vanellus capella II. 20.
MÜLLER PÉTER, Szeged (Csongrád m.)
Ätteleltek 1925/26. — Uberwinterten 1925/26.
Motacilla alba. — Vanellus capella.
Tavaszi vonulas 1926. — Frühjahrszug 1926.
Acrocephalus arundinaceus IV. 23. — Alauda arvensis III. 3. — Ciconia alba
III. 31. — Coturnix communis IV. 23. — Delichon urbica IN. 7. — Erithacus rubecula
IV. 9. — Hirundo rustica IV. 2. — Lanius excubitor IV. 23. — Lanius minor IV. 24.
— Muscicapa grisola IV. 24. — Oriolus galbula IV. 26. — Turtur communis IV. 25.
— Upupa epops IV. 5.
Nagy Jozser, Csákvár (Fejér m.)
Oszi vonulás 1925. — Herbstzug 1925.
Platalea leucorodia IX. 12. — Scolopax rusticola X. 14—XI. 15.
Aquila. 19
290 WARGA KALMAN — MADARVONULASI ADATOK. — (Nagy J.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Ciconia alba III. 15. — Circus macrourus IV. 20. — Columba oenas II. 12. —
Columba palumbus II. 20. — Coracias garrulus IV. 28. — Coturnix communis IV. 19.
— Cuculus canorus IV. 19. — Delichon urbica III. 21.(!) — Hirundo rustica III. 18. (!)
— Motacilla alba II. 23. — Oriolus galbula IV. 27. — Scolopax rusticola Il. 25. —
Sturnus vulgaris Il. 15. — Turtur communis IV. 12. (I) — Upupa epops IV. 21. —
Vanellus capella II. 27.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Circus macrourus IX. 27. — Columba oenas 1927. I. 8. — Coracias garrulus
VIII. 24. — Delichon urbica IX. 5. — Hirundo rustica VIII. 31. — Oriolus galbula
IX. 5. — Scolopax rusticola X. 1. — Sturnus vulgaris XII. 15. — Turtur communis X. 1.
— Upupa epops VIII. 26. — Vanellus capella 1927. I. 8.
Nacy Läszuö, Nyiregyhaza (Szabolcs m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Acrocephalus palustris III. 9. (? Korai. Früh.) — Actitis hypoleucos IN. 1. —
Alauda arvensis II. 14. — Anas crecca II. 4. — Anas penelope II. 6. — Anthus
campestris IV. 27. — Anthus pratensis III. 6. — Ardea cinerea III. 25. — Aquila
clanga III. 17. — Cerchneis tinnunculus III. 6. — Charadrius apricarius III. 1. —
Ciconia alba IV. 1. — Columba oenas II. 6. — Cuculus canorus IV. 25. — Delichon
urbica IV. 9. — Erithacus rubecula III. 29. — Gallinago gallinaria III. 6. — Gallinago
gallinula WI. 17. — Gallinago major IV. 5. — Hirundo rustica III. 29. — Jyna
torquilla IV. 9. — Lanius collurio IV. 27. — Lanius minor IV. 25. — Larus fuscus
III. 17. — Larus ridibundus II. 22. — Limosa aegocephala IV. 24. (? Késő. Spät.)
— Motacilla alba III. 9. — Motacilla flava IV. 5. — Numenius arquatus III. 4 —
Nyroca ferina III. 8. — Nyroca ferruginea III. 8. — Oriolus galbula IV. 27. —
Pavoncella pugnax Ill. 10. — Phylloscopus collybita III. 17. — Phylloscopus trochilus
III. 29. — Plegadis falcinellus IV. 27. — Sazicola oenanthe IV. 6. — Scolopax
rusticola III. 27. — Sturnus vulgaris II. 1. — Sylvia atricapilla IV. 27. — Totanus
calidris III. 17. — Totanus ochropus IV. 1. — Turdus merula II. 19. — Turtur
communis IV. 26. — Upupa epops III. 31.
NApassy KÁLMÁN, Debrecen (Hajdu m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Budapest. — Caprimulgus europaeus IV. 5. — Erithacus luscinia IV. 23. —
Erithacus phoenicurus IV. 30. — Falco subbuteo IV. 26. — Hirundo rustica IV. 1. —
Jynx torquilla IV. 23. — Lanius collurio IV. 26. — Lanius minor IV. 26. — Numenius
arquatus IV. 1. — Oriolus galbula IV. 28. — Sylvia atricapilla IV. 23. — Turtur
communis IV. 30.
Debrecen. — Ciconia alba III. 20. — Coturnix communis V. 3. — Motacilla
alba III. 30. — Muscicapa grisola V. 3. — Scolopax rusticola III. 10. — Upupa epops
III. 26.
Oszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Debrecen. — Alauda arvensis XI. 28. — Caprimulgus europaeus IX. 15. —
Cicoma nigra IX. 15—X. 4. Vamospéres; 1 drb. — 1 St. — Circus aeruginosus XI. 21.
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. — (Nadassy.) 291
— Circus macrourus XI. 13. — Coturnix communis XI. 28. — Delichon urbica X. 3. —
Erithacus luscinia IX. 4. — Gallinago gallinaria Xl. 21. — Hirundo rustica IX. 6;
IX. 30. — Lanius collurio IX. 30. — Motacilla alba X. 3. Debrecen; XII. 19. Nyir-
äbräny (Szaboles m.) — Muscicapa grisola IX. 4. — Numenius arquatus XI. 18. —
Nycticorax griseus IX. 15. — Phylloscopus collybita X. 31. — Saxicola oenanthe
IX. 15. — Scolopax rusticola X. 1—Xl. 17. — Sturnus vulgaris XII. 26. — Vanellus
capella XI. 11. :
PAAu Géza, Zalaszentgrót (Zala m.)
Tavaszi vonulás 1926. — Frühjahrszug 1926.
Ciconia alba III. 27. — Hirundo rustica III. 27. — Oriolus galbula V. 8. —
Scolopax rusticola III. 8.
Őszi vonulás 1926. — Herbstzug 1926.
Ciconia alba IX. 4. — Delichon urbica VIII. 20. — Hirundo rustica IX.7;X. 9.
— Oriolus galbula VIII. 26.
Pasor Tamäs, Miskolcz (Borsod m.)
Tavaszi vonulás 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 25. — Ciconia alba III. 29. — Delichon urbica IV. 10. —
Erithacus luscinia IV. 17. — Hirundo rustica III. 31. — Jynx torquilla IV. 1. —
Oriolus galbula IV. 27. — Pratincola rubicola III. 26. — Scolopax rusticola III. 20. —
Turtur communis IV. 26. — Upupa epops IV. 12.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Ciconia alba IX. 4. — Corvus frugilegus X. 24. elsök — die ersten. — Delichon
urbica VIII. 14; IX. 29. — Hirundo rustica IX. 19. — Lanius collurio VII. 30. —
Muscicapa grisola IX. 18. — Oriolus galbula VIII. 29. — Turtur communis IX. 3.
Pawras GYuLA, Sashalom (Pest m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis I. 25. — Coturnix communis N. 1. — Cuculus canorus IV. 16.
Szár (Fejér m.) — Hirundo rustica III. 28. első — erster. — IV. 7. fészeknél — am
Neste. — Jynx torquilla IV. 8. — Lanius collurio IV. 26. — Muscicapa collaris IV. 19.
Budapest (Hüvösvölgy.) — Muscicapa grisola IV. 27. — Oriolus galbula V. 2. —
Phylloscopus collybita IV. 2. — Serinus canarius hortulanus IV. 13. — Sylvia curruca
IV. 7. — Turtur communis IV. 26. — Upupa epops IV. 20.
GRÓF PrsacsEvicH-Mik6 Enpre, Ludany (Nógrád m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis III. 6. — Cerchneis tinnunculus III. 4. — Ciconia alba IV. 1.
— Columba palumbus Il. 6. — Coturnix communis IV. 23. — Cuculus canorus IV. 13.
— Delichon urbica IV. 7. — Erithacus luscinia IV. 8. — Hirundo rustica IIL 28. —
Motacilla alba HI. 20. — Oriolus galbula IV. 17. — Turtur communis IV. 20. —
Upupa epops IV. 8. — Vanellus capella III. 26.
19*
292 WARGA KALMAN — MADARVONULASI ADATOK.
PÉTER Ionic, Räcztöttös (Baranya m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 20. — Caprimulgus europaeus IV. 23. — Ciconia alba III. 30.
— Ciconia nigra IV. 3.— Columba palumbus II. 10. — Coturnix communis IV. 18. —
Crex pratensis III. 20. (? Korai. Früh.) — Cuculus canorus II. 13. (? Korai. Früh.) —
Delichon urbica III. 22. — Erithacus luscinia IV. 2. — Hirundo rustica III. 19. —
Motaeilla alba II. 22. — Oriolus galbula IV. 20. — Scolopax rusticola II. 28. — Sturnus
vulgaris II. 26. — Turtur communis IV. 20. — Upupa epops IV. 6. — Vanellus
capella Il. 8.
PÉTER Imre, Szada (Pest m.)
Tavaszi vonuläs 196. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 18. — Columba palumbus III. 9.-— Cuculus canorus IV. 13. —
Erithacus luseinia IN. 2. — Erithacus phoenicurus III. 31. — Erithacus rubecula Ul. 6.
— Erilhacus titys III. 27. — Hirundo rustica II. 30. — Jynx torquilla III. 31. —
Lanius collurio IV. 26. — Milvus ictinus III. 28. — Motacilla alba III. 12. — Muscicapa
grisola IV. 27. — Oriolus galbula IV. 18. — Phylloscopus collybita III. 30. — Pratincola
rubicola III. 23. — Saxicola oenanthe Ul. 30. — Scolopax rusticola III. 10. — Turtur
communis IV. 18. — Upupa epops III. 30. — Vanellus capella II. 8.
Praruy ÁRPÁD, Tiszatarjan (Borsod m.)
Tavaszi vonuläs 1923. — Frühjahrszug 1923.
Acrocephalus arundinaceus V. 1. — Alauda arvensis III. 2. — Anthus trivialis
III. 2. (? Korai. Früh.) — Cerchneis tinnunculus III. 13. — Ciconia alba III. 22. —
Columba palumbus II. 13. — Coracias garrulus IV. 27. — Coturnix communis IV. 26.
— Cuculus canorus IV. 4. — Delichon urbica IV. 23. — Emberiza calandra II. 29. —
Erithacus luseinia IV. 19. — Erithacus rubecula III 13. — Erithacus titys III. 27. —
Hirundo rustica IV. 2. — Jyna torquilla IV. 11. — Lanius collurio V. 8. — Lanius
minor V. 1. — Motacilla alba III. 13. — Motacilla flava IV. 4. — Muscicapa grisola
V. 7. — Numenius arquatus III. 16. — Oriolus galbula IV. 26. — Sazxicola oenanthe
IV. 13. — Sturnus vulgaris III. 3. — Turtur communis IN. 23. — Upupa epops IV. 2.
— Vanellus capella Ill. 2.
Tavaszi vonuläs 1924. — Frühjahrszug 1924.
Acrocephalus arundınaceus V. 5. — Alauda arvensis III. 4. — Anthus trivialis
III. 4. (? Korai. Früh.) — Bombyeilla garrula 1924. XII. 15. 15 drb. — 15. St. —
Cerchneis tinnunculus III. 18. — Ciconia alba III. 24. — Columba palumbus III. 9. —
Coracias garrulus V. 1. — Coturnia communis IV. 24. — Crex pratensis V. 8. —
Cuculus canorus IV. 6. — Delichon urbica IV. 25. — Emberiza calandra IV. 6. —
Erithacus luscinia IV. 11. — Erithacus phoenicurus IV. 6. — Erithacus rubecula III. 9.
- Erithacus titys IV. 3. — Fringilla montifringilla 1924. I. 12. — Hirundo rustica IV. 3.
— Jynx torquilla IV. 12. — Lanius collurio V. 4. — Lanius minor V. 2. — Motacilla
alba III. 8. — Motacilla flava IV. 7. — Muscicapa collaris IV. 11. — Muscicapa
grisola V. 5. — Numenius arquatus III. 24. — Oriolus galbula IV. 27. — Phylloscopus
collybita III. 28. — Pyrrhula rubicilla 1924. XII. 1. — Regulus cristatus IV. 12. —
Sazxicola oenanthe III. 25. — Sturnus vulgaris III. 3. — Turtur communis IV. 22. —
Upupa epops IV. 6. — Vanellus capella III. 2.
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. — (Plathy.) 293
Tavaszi yonuläs 195. — Frühjahrszug 1925.
Acrocephalus arundinaceus IV. 26. — Alauda arvensis II. 20. — Cerchneis tin-
nunculus: attelelt — überwinterte. — Ciconia alba III. 13. — Columba oenas III. 5. —
Columba palumbus III. 6. — Coturnix communis IV. 23. — Cuculus canorus IV. 8. —
Delichon urbica IV. 24. — Emberiza calandra Ul. 18. — Erithacus luscinia IV. 12. —
Erithacus phoenicurus IV. 3. — Erithacus rubecula III. 4 — Erithacus titys IV. 3. —
Hirunda rustica III. 26. — Jynx torquilla IV. 12. — Motacilla alba III. 1. — Motacilla
flava IV. 2. — Muscicapa collaris IV. 12. — Numemus arquatus IN. 26. — Oriolus
galbula IV. 22. — Phylloscopus collybita Ul. 27. — Pratincola rubicola III. 27. —
Saxicola oenanthe IV. 10. — Sturnus vulgaris Il. 14. — Turtur communis IV. 26. —
Upupa epops III. 28. — Vanellus capella II. 15.
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Acrocephalus arundinaceus IV. 29. — Alauda arvensis II. 26. — Anthus trivialis
Il. 26. (? Korai. Früh.) — Cerchneis tinnunculus II. 27. — Ciconia alba IV. 1. —
Columba oenas II. 14. — Columba palumbus IL 19. — Coracias garrulus V. 3. —
Coturnix communis IV. 23. — Crex pratensis IV. 26. — Cuculus canorus IV. 17. —
Delichon urbica IV. 24. — Emberiza calandra IV. 8. — Erithacus luscinia IV. 18. —
Erithacus phoenicurus III. 30. — Erithacus rubecula III. 27. — Erithacus titys III. 31.
— Hirundo rustica II. 31. — Jyna torquilla IV. 10. — Lanius collurio V. 2. — Lanius
minor IV. 26. — Motacilla alba III. 6. — Motacilla flava IV. 10. — Muscicapa grisola
V. 4. — Numenius arquatus III. 30. — Oriolus galbula IV. 24. — Pratincola rubicola
Ill. 31. — Regulus cristatus III. 30. — Saxicola oenanthe III. 31. — Sturnus vulgaris
II. 20. — Turtur communis IV. 23. — Upupa epops Ul. 30. — Vanellus capella II. 20.
PRZYBORSKI TIBOR, Budapest (Pest m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Ciconia alba IV. 3. Budapest. — Hirundo rustica III. 31. Magyarürög
(Baranya m.)
RaDETzky Dezső, Tárnok (Fejér m.)
Tavaszi vonulás 1926. — Frühjahrszug 1926.
Acrocephalus arundinaceus IV. 20. — Acrocephalus schoenobaenus IV. 20. —
Alauda arvensis II. 20. — Anas boschas II. 10. — Anas querquedula IV. 1. —
Anthus campestris IV. 23. — Anthus pratensis III. 16. — Anthus trivialis IV. 4. —
Ardea cinerea III. 17. — Cicomia alba III. 30. — Circus aeruginosus III. 25. — Columba
oenas III. 16. — Columba palumbus III. 31. — Coturnix communis IV. 20. — Crex
pratensis V. 3. — Cuculus camorus IV. 16. — Delichon urbica IV. 15. — Erithacus
luscinia IV. 10. — Erithacus rubecula III. 25. — Erithacus suecica eyanecula IV. 1.
— Falco subbuteo IV. 23. — Gallinago gallinaria III. 31. — Hippolais icterina V. 22. —
Hirundo rustica III. 31. — Jyna torquilla IV. 19. — Lanius collurio IV. 22. — Lanius
minor IV. 27. — Larus ridibundus III. 6. — Locustella luscinioides IV. 20. — Lullula
arborea III. 31. — Motacilla alba II. 22. — Motacilla boarula III. 26. — Motacilla
flava III. 27. — Muscicapa collaris IV. 19. — Muscicapa grisola N. 15. — Numenius
arquatus III. 27. — Oriolus galbula IV. 26. — Phylloscopus collybita Ul. 29. —
Pratincola rubetra IV. 13. — Pratincola rubicola IN. 17. — Saxicola oenanthe IV. 5.
— Serinus canarius hortulanus IV. 11. — Sturnus vulgaris II. 20. — Sylvia atricapilla
294 WARGA KALMAN — MADARVONULASI ADATOK. — (Radetzky.)
IV. 25. — Sylvia communis IV. 6. — Totanus calidris III. 29. — Totanus stagnatilis
IV. 10. — Turdus musicus III. 10. — Turdus viscivorus III. 21. — Turtur communis
IV. 22. — Upupa epops III. 30. — Vanellus capella II. 24.
BÁRÓ RapvAnszky KALMAN, Sajokaza (Borsod m.)
Tavaszi vonuläs 1925. — Frühjahrszug 1925.
Acrocephalus arundinaceus V. 15. — Actitis hypoleucos IV. 28. — Alauda
arvensis III. 1. — Anser ferus III. 11. — Anthus pratensis IV. 5. — Buteo communis
Il. 20. — Charadrius dubius IV. 19. — Ciconia alba II. 21. — Clivicola riparia IV. 21.
— Columba oenas III. 28. — Coturnie communis IV. 28. — Crex pratensis IV. 30. —
Cuculus canorus IV. 10. — Delichon urbica IV. 5. — Erithacus luscinia IV. 10. —
Erithacus rubecula III. 30. — Gallinago gallinaria IV. 13. (? Késő. Spät.) — Hirundo
rustica IV. 5. — Jyne torquilla IV. 20. — Lanius collurio V. 4. — Lanius minor
V. 4. — Motacilla alba III. 15. — Motacilla boarula Ul. 16. — Oriolus galbula IV. 26.
— Phylloscopus collybita III. 29. — Pratincola rubicola IL 21. — Scolopax rusticola
III. 11. -— Sturnus vulgaris Ul. 9. — Sylvia atricapilla IN. 24. — Sylvia curruca
IV. 22. — Totanus calidris IV. 20. (? Késő. Spat.) —- Turtur communis IV. 21. —
Upupa epops IV. 10. — Vanellus capella Ul. 1.
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Acrocephalus arundinaceus V. 14. — Actitis hypoleucos IV. 24. — Alauda arvensis
II. 25. — Anser ferus Il. 28. — Anthus pratensis IV. 4. — Buteo communis II. 21. —
Charadrius dubius IV. 16. — Ciconia alba IV. 3. — Clivicola riparia IV. 18. — Columba
oenas III. 29. — Coturnix communis IV. 28. — Crea pratensis IV. 29. — Cuculus
canorus IV. 9. — Delichon urbica IV. 1. — Erithacus luscinia IN. 8. -- Erithacus
rubecula III. 31. — Gallinago gallinaria IV. 14. (? Késő. Spät.) — Hirundo rustica
II. 31. — Jynx torquilla IV. 18. — Lanius collurio V. 5. — Lanius minor V. 6. —
Motacilla alba III. 17. — Motacilla boarula III. 18. — Oriolus galbula IV. 22. —
Phylloscopus collybita Ul. 30. — Pratincola rubicola III. 22. — Scolopax rusticola HI. 10.
— Sturnus vulgaris III. 10. — Sylvia atricapilla IV. 22. — Sylvia curruca IV. 20. —
Totanus calidris IV. 19. (? Késő. Spat.) — Turtur communis IN. 21. — Upupa epops
IV. 8. — Vanellus capella III. 2.
RAcz BÉLA, Szerep (Bihar m.)
Tavaszi vonuläs 1925. — Frühjahrszug 1925.
Alauda arvensis II. 16. — Cerchneis tinnunculus: ättelelt — überwinterte. —
Cerchneis vespertinus IV. 29. — Ciconia alba III. 11. Szeghalom (Békés m.); III. 21.
Szerep. — Coturnix communis IV. 16. — Crex pratensis V. 11. — Cuculus canorus
IV. 9. — Delichon urbica Ul. 21; IV. 2. — Emberiza calandra III. 15. — Erithacus
luscinia IV. 22. — Grus communis III. 29. — Hirundo rustica IV. 12. — Lanius minor
IV. 30. — Motacilla alba III. 22. — Motacilla flava III. 23. — Muscicapa collaris
IV. 9. — Oriolus galbula IV. 26. — Pastor roseus VI. 4. elsö csapat — erster Flug.
— VI. 12. mäsodik esapat — zweiter Flug. — Phylloscopus collybita IV. 3. — Pratincola
rubetra IV. 24. — Regulus cristatus III. 28. — Saxicola oenanthe IN. 3. — Turtur
communis IV. 22. — Vanellus capella II. 24.
Oszi vonuläs 1925. — Herbstzug 1925.
Alauda arvensis XI. 16. — Cerchneis tinnunculus XI. 26. — Ciconia alba VIII. 11.
Sarrétudvari: 125 drb. a réten — 125 St. auf der Wiese. — IX. 10. Szerep. —
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. — (Racz.) 295
Ciconia nigra VIII. 17. 2 drb. — 2 St. — Coturnix communis X. 5. — Delichon
urbica IX. 28. — Fringilla montifringilla XII. 4; XII. 7. — Grus communis X. 3.
35—40 drb. — 35—40 St. — Hirundo rustica IX. 28. — Lanius minor VIII. 15. —
Motacilla alba X. 4. — Motacilla flava IX. 30. — Muscicapa collaris IX. 19. — Oriolus
galbula IX. 13. — Phylloscopus collybita X. 15. — Regulus eristatus XI. 1. — Saxicola
oenanthe IX. 14. — Troglodytes parvulus : teli vendég — Wintergast. — Turtur communis
IX. 13. — Vanellus capella XI. 1; XI. 17.
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 22. — Cerchneis tinnunculus II. 24. — Ciconia alba INI. 19.
Püspökladäny (Hajdü m.); IV. 1. Szerep; IV. 15. fészeknél — am Horste. —
Coturnix communis IV. 22. — Cuculus canorus IV. 23. — Delichon urbica IV. 8. — Emberiza
calandra III. 27. — Erithacus luscinia IV. 20. — Erithacus philomela (2) IV. 22. — Grus
communis III. 18; V. 31. — Hirundo rustica III. 31. — Lanius minor IV. 25. —
Motacilla alba III. 19. — Motacilla flava WI. 23. — Muscicapa collaris IV. 20. —
Oriolus galbula IV. 24. — Phylloscopus collybita Mi. 29. — Regulus cristatus IN. 31.
— Saxicola oenanthe ill. 28. — Turtur communis IV. 18. — Upupa epops IV. 6. —
Vanellus capella IM. 4.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Alauda arvensis XI. 13. — Cerchneis tinnunculus: attelelt — überwinterte. —
Ciconia alba VII. 10 ; iX. 3. — Cuculus canorus V. 31. utolsó szólás — letzter Ruf. —
Ooturnix communis X. 6. — Delichon urbica IX. 20. — Grus communis X. 1; XI. 3.
— Hirundo rustica IX. 22. — Lanius minor Vli. 17. — Motacilla alba X. 8. —
Motacilla flava VIII. 26. — Muscicapa collaris IX. 23. — Phylloscopus collybita X. 16.
— Ortolus galbula IX. 15. — Regulus eristatus X. 19. — Saxicolà oenanthe X. 3. —
Sylvia atricapilla IX. 24. — Turtur communis IX. 16. — Troglodytes parvulus IX. 26.
első — erster. — Turdus merula XI. 27. — Upupa epops IX. 2. — Vanellus capella XII. 6.
RuEDEyY GydOrey, Eger (Heves m.)
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Ciconia alba IX. 3. — Columba palumbus XI. 20. — Coturnix communis XII. 5
— Delichon urbica VII. 30. — Hirundo rustica IX. 25. — Motacilla alba XI. 5. —
Scolopax rusticola XII. 11. — Upupa epops X. 5. — Vanellus capella XII. 13.
RHÉDEY Zorin, Erpatak (Szaboles m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Ardea cinerea III. 20. — Cerchneis tinnunculus II. 14. — Cerchneis vespertinus
IV. 22. — Ciconia alba III. 31. — Ciconia nigra III. 29. — Columba palumbus
III. 6. — Coturnia communis IV. 20. — Cuculus canorus IV. 23. — Delichon urbica
IV. 5. — Gallinago gallinaria NI. 5. — Gallinago gallinula III. 20. — Gallinago major
IV. 18. — Hirundo rustica IV. 1. — Lanius excubitor II. 15. — Lanius minor IV. 22.
— Motacilla alba III. 14. — Muscicapa grisola IV. 1. (? Korai. Früh.) — Ortolus
galbula IV. 20. — Ortygometra porzana IV. 10. — Podiceps cristatus IV. 5. —
Podiceps griseigena IV. 5. — Sacicola oenanthe IV. 4. — Scolopax rusticola III. 29. —
Sturnus vulgaris II. 10. — Totanus ochropus Ul. 10. — Turtur communis IV. 18. —
Upupa epops III. 29. — Vanellus capella II. 9.
296 WARGA KALMAN — MADARVONULASI ADATOK. — (Rhedey Z.)
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Ardea cinerea X. 15. Erpatak; XII. 20. Vizvar (Somogy m.) — Ardetta
minuta IX. 18. — Astur palumbarius: téli vendég — Wintergast. — Cerchneis vesper-
tinus XII. 9. (2 Késő. Spät.) — Ciconia alba IX. 3. — Ciconia migra IX. 7. —
Columba oenas XI. 14; XII. 28. — Columba palumbus XI. 12. — Coturnix communis
x. 28. — Cuculus canorus IX. 28. — Delichon urbica IX. 12. — Falco peregrinus :
téli vendég — Wintergast. — Fulica atra XII. 2. — Gallinago gallinula XII. 9.
Erpatak; XII. 20. Vizvar. — Grus communis XI. 11. — Hirundo rustica IX. 24. —
Lanius collurio IX. 24. — Lanius excubitor XI. 27. Erpatak; XII. 20. Vizvar. —
Muscicapa grisola X. 10. — Nycticorax griseus XI. 15. — Oriolus galbula VIII. 28. —
Podiceps cristatus X. 10. — Saxicola oenanthe IX. 24. — Scolopax rusticola X. 11—XI. 20.
Erpatak; XII. 20. Vizvär. — Sylvia communis IX. 22. — Syrnium wralense: téli
vendég — Wintergast. — Turtur communis X. 12. — Upupa epops IX. 2. — Vanellus
capella XII. 8.
Scnenk HENRIK, Overbasz (Bács-Bodrog m.)
Téli adatok 1923/24. — Winterdaten 1923/24.
Anser albifrons. — Anser erythropus. — Anser fabalis. — Archibuteo lagopus.
— Asio aceipitrinus. — Bombycilla garrula 1924. 1. 13. 1 drb. — 1 St. — Buteo
communis. — Cettia cetti 1923. XII. 11—12. 1 drb. — 1 St. — Circus cyaneus. —
Falco peregrinus. — Scolopax rusticola.
Tavasszi vonuläs 1925. — Frühjahrszug 1926.
Acrocephalus palustris V. 10. — Acrocephalus schoenobaenus IN. 7. — Acroce-
phalus streperus IV. 26. — Actitis hypoleucos III. 26. — Alauda arvensis II. 20. —
Anas acuta II. 15. — Anas boschas Il. 10. — Anas crecca II. 12. — Anas penelope
II. 13. — Anas querquedula III. 6. — Anas strepera III. 7. — Anser albifrons Il. 10.
utolsgk — die letzten. — Anser fabalis II. 27. utolsók — die letzten. — Anthus
pratensis 1. 15—31. 2-3 drb. — 2—3 St. — III. 8. első — erster. — Anthus trivialis IV.5. —
Archibuteo lagopus III. 6. utolsó — letzter. — Ardea purpurea III. 29. — Ardeola
ralloides IV. 25. — Asio accipitrinus I. 1—Il. 10. néhány — einige. — Botaurus stellaris
I. 1-31. 2—3 drb. — 2—3 St. — Buteo communis: ättelelt — überwinterte. — Cerchneis
tinnunculus: ättelelt — überwinterte. — Cerchneis vespertinus IV. 23. — Ciconia alba
III. 14. — Circus aeruginosus III. 7. — Clivicola riparia IV. 10. — Coturnix communis
IV. 13. — Cuculus canorus IV. 25. — Cypselus apus V. 10. — Delichon urbica III. 26.
— Emberiza schoeniclus : attelelt — überwinterte. — Erithacus rubecula: attelelt —
überwinterte. — Erithacus svecica cyanecula IV. 13. — Erithacus titys III. 10. —
Falco aesalon I. 31. utolsò — letzter. — Falco subbuteo IV. 26. — Fringilla monti-
fringilla I. 31. utolsók — die letzter. — Fulica atra I. 3; II. 12. — Gallinago
gallinaria III. 1. — Gallinula chloropus : ättelelt — überwinterte. — III. 25. első —
erstes. — Hippolais icterina V. 9. — Hirundo rustica III. 28. — Hydrochelidon nigra
IV. 21. — Jynx torquilla IV. 16. — Lanius collurio V. 11. — Lanius minor V. 8.—
Larus ridibundus III. 1. — Locustella luscinioides IV. 15. — Motacilla alba II. 15. — Mota-
cilla flava 111.27. — Muscicapa grisola IV.25.— Nycticorax griseus IV. 25. Bezdan: 1 drb.
— 1 St. — Nyroca clangula 11.28. — Nyroca ferina Il. 13. — Nyroca feri uginea Il. 12. —
Nyroca fuligula III. 8. — Oriolus galbula IV. 22. — Ortygometra pusilla IV. 5. —
Phalacrocorax carbo IV. 11. 10—15 drb. > W. — 10—15 drb. > W. — Phylloscopus
collybita III. 24. — Phylloscopus sibilator IV. 16. — Phylloscopus trochilus IV. 16. —
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. —. (Schenk H.) 997
Plegadis faleinellus IV. 20. 1 drb. — 1 St. — Pratincola rubetra IV. 19. — Pratincola
rubicola III. 22. — Podiceps cristatus III. 7. — Podiceps griseigena III. 29. — Podiceps
nigricans II. 28. — Podiceps nigricollis III. 14. — Rallus aquaticus : attelelt—iiberwinterte.
— Spatula clypeata Ul. 11. — Sterna hirundo IV. 29. — Sturnus vulgaris II. 10. —
Sylvia atricapilla IV. 30. — Sylvia communis IV. 14. — Sylvia curruca IV. 20. —
Totanus calidris II. 26. — Totanus glareola IV. 26. — Totanus ochropus IL. 28. —
Turdus musicus Il. 28. — Turtur communis IV. 29. — Upupa epops IV. 5. —
Vanellus capella II. 8.
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Accentor modularis III. 27. — Acrocephalus arundinaceus IV. 11. — Acrocephalus
palustris V. 10. — Acrocephalus schoenobaenus III. 28. — Acrocephalus streperus
IV. 21. — Actitis hypoleucos II. 31. — Alauda arvensis 1. 1; II. 20. — Anas acuta
II. 6; III. 2. — Anas boschas : ättelelt — überwinterte. — Anas crecca : detto. — Anas
penelope II. 8; III. 1. — Anas querquedula III. 13. — Anser albifrons I. 1—III. 15. —
Anser fabalıs I. 1—III. 23. — Anthus pratensis II. 17. — Anthus trivialis IV. 4. —
Archibuteo lagopus 1. 1—III. 23. — Ardea cinera III. 18. — Ardea purpurea IV.3. —
Ardeola ralloides IV. 18. — Ardetta minuta N. 1. — Botaurus stellaris III. 15. —
Cerchneis vespertinus IV. 25. — Ciconia alba III. 30. — Circus aeruginosus III. 16. —
Circus pygargus III. 24. 1 drb. — 1 St. — Clivicola riparia IV. 11. — Columba
palumbus III. 14. — Coracias garrulus IV. 21. — Coturnix communis IV.17. — Cuculus
canorus IV. 22. — Cypselus apus IV. 20. — Delichon urbica IV. 10. — Erithacus
phoenicurus IV. 23. — ° Erithacus svecica cyanecula II. 28. — Falco aesalon I. 1—HUl. 15.
— Falco subbuteo IV. 20. — Fulica atra I. 20; II. 5. — Gallinago gallinaria II. 6;
UI. 1. — Gallinago gallinula Ul. 30. — Gallinula chloropus iV. 3. — Hirundo rustica
III. 24. — Hydrochelidon nigra IV. 22. — Jynx torquilla V. 2. (? Késő. Spät.) — Lamus
collurio NV. 3. — Lanius minor IV. 26. — Larus ridibundus II. 14. — Limosa
aegocephala III. 13. — Locustella luscimoides IV. 11. — Motacilla alba III. 2. —
Motacilla flava III. 27. — Muscicapa grisola V. 1. — Numenius arquatus II. 16; III. 23. —
Numenius phaeopus Ul. 31. — Nycticorax griseus IV. 8. — Nyroca ferruginea il. 28:
III. 27. — Oriolus galbula IV. 30. — Ortygametra pusilla III. 31. — Pavoncella pugnax
IL 8; III. 1. — Phylloscopus collybita III. 27. — Phylloscopus sibilator IV. 22. —
Phylloscopus trochilus IV. 2. — Plegadis falcinellus IV. 25. — Podiceps cristatus
III. 18. — Pratincola rubetra IN. 23. — Regulus cristatus III. 31. — Saxicola oenanthe
III. 27. — Serinus canarius hortulanus I. 30; III. 31. — Spatula clypeata 1. 16;
III. 15. — Sterna hirundo V. 7. — Sylvia atricapilla IV. 24. — Sylvia communis
IV. 24. — Sylvia curruca IV. 1. — Totanus calidris II. 6 ; III. 1. — Totanus glareola
Ili. 27. — Totanus maculatus III. 13. — Totanus nebularius IV. 17. — Totanus ochropus
III. 23. — Turdus musicus IL. 27. — Turdus pilaris Il. 2. 1 drb. — 1 St. — Turtur
communis IV. 25. — Upupa epops ill. 3. — Vanellus capella II. 6.
Oszi vonulas 1926. — Herbstzug 1926.
Accentor modularis XI. 20. — Accipiter nisus IX. 28. elsö — erster. — Acroce-
phalus arundinaceus X. 10. — Acrocephalus schoenobaenus X. 17. — Acrocephalus streperus
IX. 16. — Actitis hypoleucos IX. 15. — Alauda arvensis XII. 31. — Anas boschas
XII. 26. — Anas crecca XII. 20. — Anas penelope X11.:20. — Anas querquedula IX. 26. —
Anser albifrons X. 8—XII. 31. — Anser fabalis X. 6—Xil. 31. — Anthus pratensis
XII. 28. — Anthus trivialis IX. 20. — Archibuteo lagopus XI. 15—XII. 31. — Ardea
cinerea IX. 30. — Ardea purpurea X. 17. — Ardetta minuta IX. 24. — Botaurus
stellaris XII. 31. — Cettia cetti XII. 20. 1 drb. — 1 St. — XII. 29. 1 drb. elejtve — 1 St.
298 WARGA KALMAN — MADARVONULASI ADATOK. — (Schenk H.)
erlegt. — Ciconia alba VIII. 15. — Circus aeruginosus XII. 26. — Circus cyaneus
XII. 31. — Clivicola riparia IX. 15; X. 3. — Crex pratensis X. 2. — Cypselus apus
VIII. 15. — Delichon urbica IX. 15; X. 3. — Erithacus rubecula X. 30. — Falco
aesalon XI. 5—Xil. 31. — Falco subbuteo IX. 28. — Fringilla coelebs XII. 31. —
Fringilla montifringilla XI. 13. elsők — die ersten. — Fulica atra XII. 31. — Galli
nago gallinaria XII. 23. — Gallinula chloropus X. 30; XII. 31. — Hirundo rustica
IX. 15; X. 11. — Lanius collurio IX. 22. — Lanius excubitor X. 15; X. 25. — Lanius
minor IX. 3. — Larus ridibundus XII. 22. — Mergus albellus XII. 22—28. — Motacilla
alba Xi. 24, — Motacilla flava IX. 14. — Muscicapa grisola IX. 18. — Numenius arquatus
XII. 15. — Nycticorax griseus IX. 24. — Nyroca ferruginea XII. 20. — Oriolus galbula
IX. 13. — Ortygometra porzana X. 3. — Phylloscopus collybita X. 22. — Phylloscopus
trochilus VIII. 20. — Podiceps cristatus XI. 30. — Podiceps nigricans XII. 31. —
Podiceps nigricollis XI. 31. — Pratincola rubetra IX. 18. — Pratincola rubicola XII. 10.
— Serinus canarius hortulanus XI. 5. — Sterna hirundo VIII. 5. — Sturnus vulgaris
X. 31; XII 31. — Sylvia communis IX. 3. — Sylvia curruca IX. 5. — Totanus calidris
IX. 30. — Totanus glareola IX. 19. — Totanus ochropus IX. 19. — Turdus merula
XII. 30. — Turdus musicus XII. 22. — Turtur communis IX. 26. — Vanellus capella
XI, 28.
ScHENK JAKAB, Budapest, és Rendes (Zala m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Budapest. — Accentor modularis 1925. XII. — Cerchneis vespertinus IV. 25.
Ürbö (Pest. m.) — Cuculus canorus IV. 23. — Erithacus luscinia IV. 18. — Jynz torquilla
IV. 13. — Lanius collurio IV. 25. Ürbö. — Phyllosconus trochilus IV. 13. — Phyllo-
scopus sibilator IV. 18. — Sazxicola oenanthe IV. 10. — Sylvia atricapilla IV. 20. —:
Turtur communis V. 3.
Rendes. — Acrocephalus palustris N. 1. — Cuculus canorus IV. 17. Bátaszék
(Tolna m.) — Lullula arborea II. 26. — Milvus migrans IV. 17. Bátaszék. — Phyl-
loscopus sibilator IV. 17. Bátaszék.
SIKÓ SZILÁRD, Endrédujmajor (Sopron m.)
Oszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Ardea cinerea X. 14. — Ciconia alba IX. 5. — Columba palumbus IX. 25. —
Cuculus canorus IX. 10. — Delichon urbica X. 4; X. 21. — Hirundo rustica IX. 20. —
Motacilla alba XI. 6. — Scolopax rusticola XI. 18. — Vanellus capella XI. 13.
SIPOS ANTAL, Körmend (Vas m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Körmend. — Ciconia alba IV. 3. — Columba palumbus II. 8. — Cuculus
canorus III. 31. — Hirundo rustica IV. 4. — Motacilla alba II. 22. — Scolopax rus-
ticola II. 19. Daraboshegy. — Sturnus vulgaris II. 24.
Nädasd. — Alauda arvensis II. 20. — Caprimulgus europaeus III. 20. (? Korai.
Früh.) — Delichon urbica IV. 4. — Erithacus luscinia IV. 24. — Lanius collurio IV. 23.
— Oriolus galbula. IV. 25. — Turtur communis IV. 23. — Upupa epops IV. 12. —
Vanellus capella II. 28.
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. 299
BÁRÓ SOLYMOSY LAszLo, Nagylözs (Sopron m.)
Atteleltek 1925/26. — Uberwinterten 1925/26.
"Anas boschas. — Buteo communis. — °Cerchneis tinnunculus. — Circus cyaneus.
— °Turdus merula.
Teli vendégek 1925/26. — Wintergäste 1925/26.
Anser albifrons. — Anser fabalis.
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
°Alauda arvensis III. 6. — °Ardea cinerea III. 26. — °Ardetta minuta IV. 27. —
"Columba oenas ill. 27. — °Columba palumbus III. 26. — °Ciconia alba IN. 2. —
° Delichon urbica IV. 18. Sopron. — °Erithacus rubecula IN. 2. — °Erithacus titys
IV. 6. — °Hirundo rustica IV. 1. — °Lanius collurio IV. 26. — °Motacilla alba
III. 30. — °Nyroca ferina III. 28. — °Oriolus galbula IV. 26. — Phylloscopus trochilus
IV. 3. — °Podiceps nigricollis IV.6. — Scolopax rusticola III. 26. — °Serinus canarius
hortulanus IV. 5. — Sylvia communis IV. 10. — °(?)Totanus ochropus IV. 10. —
°Upupa epops IV. 3.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Acrocephalus arundinaceus VII. 24. — Acrocephalus schoenobaenus IX. 13. —
Alauda arvensis X. 17. — Anser ferus X. 6. — Anthus campestris IX. 6. Ujker;
IX. 12. Nagylözs. — Ardea cinerea XII.1. — Cerchneis vespertinus IX. 5. Ujkér;
IX. 9. Nagylözs. — Ciconia alba VII. 31. — Columba palumbus IX. 12. — Coturnix
communis IX. 13. — Crex pratensis IX. 13. — Cuculus canorus VIII. 16. — Delichon
urbica IX. 14. — Erithacus rubecula X. 17. — Fulica atra IX. 4. — Gallinula chloropus
X. 16. — Hirundo rustica IX. 29. — Lanius collurio VIII. 30. Nacvkozs;.IX. 5.
Ujkér. — Lanius minor VIII. 15. — Motacilla alba X. 17. — Motacilla flava IX. 29.
— Muscicapa collaris VIII. 26. — Muscicapa grisola IX. 12. — Oriolus galbula VIII. 27.
— Phylloscopus trochilus IX. 4. — Podiceps griseigena X. 16. — Podiceps nigricans
IX. 13. — Saxicola oenanthe IX. 11. — Scolopax rusticola IX. 18. — Serinus canarius
hortulanus VIII. 23. (? Korai. Früh.) — Sturnus vulgaris X. 17. — Sylvia atricapilla
IX. 2. — Totanus ochropus VIII. 26. — Turtur communis VII. 27. aj erőn IDA 9
Nagylóz s. — Upupa epops IX. 9.
Biologiai adatok 1926. — Biologische Daten 1926.
Podiceps griseigena VIII. 18. ova. — VIII. 7. pullus.
Atteleltek 1926/27. — Überwinterten 1926/27.
. Anas boschas. — Buteo communis. — Fringilla coelebs. — Turdus merula.
Téli vendégek 1926/27. — Wintergäste 1926/27.
Anser albifrons. — Anser fabalis. — Corvus frugilegus. — Falco aesalon. —
Pyrrhula rubicilla.
STOLL ERNŐ, Nyiregyhaza (Szabolcs m.)
tavaszi vonulás 1926. E Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis JI. 28. — Ciconia alba IN. 1. — Ouculus canorus IV. 27. —
Delichon urbica IV. 12. — Erithacus philomela (?) V. 5. — Hirundo rustica IV. 5. —
300 WARGA KALMAN — MADÄRVONULÄSI ADATOK. — (Stoll.)
Motacilla alba IV. 5. — Oriolus galbula IV. 27. — Pratincola rubicola iV. 5. — Turtur
communis III. 23. (2 Korai. Früh.) -- Upupa epops IV. 12. — Vanellus capella Ill. 5.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Delichon urbica IX. 20. — Hirundo rustica IX. 25. — Turtur communis iX. 5
— Upupa cpops IX. 25.
SZEMERE LAszr6, Budapest (Pest m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Erithacus phoenicurus III. 31. — Erithacus rubecula III. 26. — Hirundo rustica
IV. 2. — Jyna torquilla IN. 3. — Motacilla alba III. 19. — Phylloscopus collybita
III. 80. — Serinus canarius hortulanus III. 29. — Turdus musicus II. 25.
Szeörs Bena, Mocsolvästelep (Borsod m.)
Biologiai adatok 1925. — Biologische Daten 1925.
Accipiter nisus VII. 8. pullus. — Astur palumbarius VII. 8. semijuvenis. — Bonasa
bonasia VI. 17. semijuv. — Milvus ictinus VI. 17. pullus. — Phylloscopus collybita
VI. 17. nidus.
Öszi vonuläs 1925. — Herbstzug 1925.
Acrocephalus aquaticus IX. 30. — Alauda arvensis IX. 24. — Delichon urbica
VII. 24 ; IX. 20. — Erithacus phoenicurus IX. 8. — Gallinago gallinaria X. 30. —
Hirundo rustica VII. 24; IX. 5; X. 2. — Lullula arborea IX. 19. — Lusciniola
melanopogon IX. 23. — Motacilla alba X. 20. — Muscicapa grisola VIII. 22—IX. 25.
— Scolopax rusticola X. 24. — Serinus canarius hortulanus IX. 23. — Turtur com-
munis IX. 8.
Téli vendégek 1925/26. — Wintergäste 1925/26.
Archibuteo lagopus XI. 7. első — erster. — Bombyeilla garrula I. 10—IV. 1.
50-60 drb. — 50—60 St. — Lanius exeubitor IV. 1. utolsó — letzter. — Pyrrhula
rubieilla III. 27. utolsók — die letzten. — Turdus pilaris XI. 9—IU. 15.
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 20. — Caprimulgus europaeus IV. 26. — Columba oenas
II. 24. — Columba palumbus ill. 25. — Coturnix communis IV. 26. — Crex pratensis
IV. 29. — Cuculus canorus IN. 2. — Cypselus apus IV. 26. — Delichon urbica IV. 6. —
Erithacus titys IV. 7. — Hirundo rustica IV. 2. — Jynx torquilla III. 31. — Lanius
collurio IV. 23. — Lanius minor IV. 29. — Lullula arborea III. 1. — Motacilla alba
III. 4. — Muscicapa atricapilla IV. 19. — Muscicapa collaris IV. 22. — Oriolus galbula
IV. 26. — Pratincola rubetra IV. 26. — Pratincola rubicola IV.3. Hejőcsaba. —
Saricola oenanthe IV. 5. — Scolopax rusticola III. 6. — Sturnus vulgaris II. 13. —
Sylvia atrieapilla IV. 26. — Turtur communis IV. 24. — Upupa epops IV. 4.
Biologiai adatok 1926. — Biologische Daten 1926.
Acanthis cannabina VII. 26. nidus. — Aquila clanga VI. 2. pullus. — Astur
palumbarius V. 31. pullus. — Buteo communis V. 31. pullus. — Circaétus gallicus
V. 1. nidus. — Erithacus titys V. 23. semijuvenis. — Milvus ictinus V. 20. nidus. —
Milvus migrans V. 31. pullus. — Pernis apivorus V. 31. ova. — Serinus canarius
hortulanus V. 30. semijuvenis.
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. — (Szeöts.) 301
Téli adatok 1926/27. — Winterdaten 1926/27.
Bombycilla garrula : kimaradt — ausgeblieben. — Lanius excubitor II. 26. —
Milvus migrans I. 28. 1 drb. — 1 St. — Pyrrhula rubicilla XI. 18. elsők — die
ersten. — Turdus pilaris XI. 7. elsök — die ersten.
TauscHER BÉLA, Köszeg (Vas m.)
Oszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Coturnix communis X. 15. — Scolopax rusticola XI. 7. Jak; XI. 28. Köszeg.
— Sturnus vulgaris X. 25. — Vanellus capella X. 2. Hegyfalu.
TREER Gyuna, Hetes (Somogy m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Ciconia alba V. 3. (2 Kesö. Spat.) — Columba oenas Il. 3. — Columba
palumbus II. 10. — Coturnix communis V. 7. — Crex pratensis V. 8. — Cuculus canorus
V. 2. — Delichon urbica N. 7. (? Késő. Spät.) — Hirundo rustica IV. 28. (? Késő. Spät.)
— Motacilla alba III. 15. — Scolopax rusticola III. 14. — Turtur communis V. 5. —
Upupa epops V. 1. (? Késő. Spat.) — Vanellus capella II. 12.
Oszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Ciconia alba X. 6. — Columba oenas X. 3. — Crex pratensis VII. 27. — Deli-
chon urbica IX. 3. — Hirundo rustica IX. 20. — Motacilla alba X. 9. — Scolopax
rusticola XII. 13. — Upupa epops IX. 7. — Vanellus capella XI. 2.
UsvArosy Isrvix, Hajduböszörmeny (Hajdu m.)
Tavaszi vonuläs 1925. — Frühjahrszug 1925.
Anser erythropus, albino II. 17. 1 drb. — 1 St. — Anser ferus IV. 5. Näd-
udvar. (? Kesö Spät.) — Archibuteo lagopus: téli vendég — Wintergast. — Buteo
ferox IV. 6. 1 drb. — 1 St. — Columba palumbus III. 13. — Gallinago gallinaria
II. 6. — Gallinago gallinula III. 11. — Grus communis HI. 28. — Nyroca fuligula: téli
vendég — Wintergast. — Scolopax rusticola III. 5. — Turtur communis HI. 28.
(? Korai. Früh.) — Vanellus capella II. 11.
BÁRÓ UNGERN-STERNBERG MIHÁLY, Fiizérradvan y (Abauj-Torna m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Caprimulgus europaeus IV. 13. — Ciconia alba IV. 15. — Columba oenas II. 27.
— Columba palumbus III. 29. — Coracias garrulus IV. 23. — Coturnix communis
IV. 27. — Crex pratensis N. 15. — Cuculus canorus IV. 16. — Delichon urbica IV. 15.
— Erithaeus philomela (2) IV. 17. — Erithacus phoenicurus IV. 14. — Erithacus rubecula
IV. 3. — Hirundo rustica IV. 8. — Motacilla boarula III. 12. — Oriolus galbula
IV. 27. — Scolopax rusticola II. 13. — Sturnus vulgaris III. 20. — Turdus musicus
II. 16. (? Korai. Früh.) — Turtur communis IN. 20. — Upupa epops IN. 1.
VOLLNHOFER PAL, Budapest (Népliget.)
Ätteleltek 1925/26. — Überwinterten 1925/26.
Cerchneis tinnunculus. — Erithacus rubecula. — Fringilla coelebs. — Turdus
merula.
302 WARGA KALMAN — MADARVONULASI ADATOK. — (Vollnhofer.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Cerchneis tinnunculus II. 24. — Columba oenas II. 4. — Columba palumbus
I. 21. — Delichon urbica IV. 16. — Erithacus rubecula III. 20. — Erithacus luscinia
IV. 16. — Hirundo rustica IV. 7. — Jynx torquilla IV. 16. — Lanius collurio N. 5.
— Lanius minor V. 7. — Motacilla alba III. 27. — Muscicapa atricapilla IV. 16. —
Museicapa grisola IV. 16. — Oriolus galbula IV. 30. — Phylloscopus collybita
IV. 4. — Sazicola oenanthe IV. 10. — Scolopax rusticola III. 7. — Serinus canarius
hortulanus III. 18. — Sturnus vulgaris III. 1. — Sylvia atricapilla IV. 10. — Turdus
iliacus IV. 5. — Turdus musicus UI. 10. — Turtur communis V. 1. — Upupa
epops IV. 11.
Oszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Hirundo rustica IX. 6; IX. 22. — Motacilla alba IX. 9. — Turdus iliacus
IX, 19. — Turtur communis IX. 19.
VÖRÖSVÁRY ERNŐ, Szeged (Csongrád m.)
Téli adatok 1925/26. — Winterdaten 1925/26.
Motaeilla alba XI. 15; XII. 28; I. 14. — Turdus pilaris I. 16—24.
Tavaszi vonulás 1926. — Frühjahrszug 1926.
Acrocephalus arundinaceus IV. 23. — Ciconia alba IV. 3. — Cuculus canorus
IV. 13. — Delichon urbica IV. 10. — Erithacus luscinia IV. 15. — Hirundo rustica
III. 30. — Motacilla alba III. 29. — Oriolus galbula IV. 24. — Sturnus vulgaris III. 22.
— Sylvia atricapilla IV. 15.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Ardea cinerea IX. 19. — Delichon urbica IX. 8; IX. 19. — Hirundo rustica
ITEMS 19:
WALZEL Jozser, Nagycsakany (Vas m.)
Ätteleltek 1925/26. — Überwinterten 1925/26.
Ardea cinerea. — Ciconia alba. — Motacilla flava (2).
Téli vendégek 1925/26. — Wintergäste 1925/26.
Fringilla montifringilla I. 25. — Pyrrhula rubicilla europaea XII. 3. Szombat-
hely: elsők — die ersten. — II 25. Nagycsäkäny: utolsók — die letzten.
Tavaszi vonuläs 1925. — Frühjahrszug 1925.
Nagyesäkäny. — Alauda arvensis III. 5. — Ciconia alba III. 29. — Columba
palumbus II. 18. — Erithacus rubecula III. 14. — Erithacus titys III. 29. — Fulica
atra II. 15. — Hirundo rustica III. 30. — Muscicapa collaris IV. 9. Ivane. —
Phylloscopus collybita III. 25. — Scolopax rusticola III. 4. Vasszentmihäly. — Sylvia
atricapilla IV. 1. — Turdus musicus II. 22.
Magyarszombatfa. — Coturnix communis IV. 28. — Cuculus canorus IV. 14. —
Delichon urbica IV. 17. — Erithacus luscinia IV. 16. — Lanius collurio IV. 26. —
Lanius minor IV. 28. — ‚Oriolus. galbula IV. 30. — Sazxicola oenanthe IV. 11. —
Turtur communis IV. 25. — Upupa epops IV. 11.
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. — (Walzel.) 303
Ätteleltek 1926/27. — Überwinterten 1926/27.
Ardea cinerea. — °Ciconia alba. — °Erithacus rubecula. — Gallinago gallinaria.
— °Turdus merula.
Teli vendegek 1926/27. — Wintergäste 1926/27.
Corvus frugilegus X. 25—Ill. 6. — Pyrrhula rubicilla europaea III. 17.utolsék —
die letzten. — Turdus pilaris II. 27. utolsók — die letzten. — Turdus viscivorus I. 29.
BÁRÓ WARDENER MigALy, Miskolcz (Borsod m.)
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Hirundo rustica IV. 1. — Saxicola oenanthe IV. 5. — Sturnus vulgaris III. 7.
Debrecen. — Upupa epops IV. 2. Nyiregyhaza.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Delichon urbica VIII. 29. Javorkut. — Erithacus phoenicurus X. 3. Uj-
esanälos (Zemplen m.) — Erithacus rubecula X. 12. — Hirundo rustica IX. 21.
— Motacilla alba IX. 5. Javorkut.
Warca KÁLMÁN, Budapest (Pest m.)
Ätteleltek 1925/26. — Überwinterten 1925/26.
°Cerchneis tinnunculus. — °Coccothraustes vulgaris. — °Erithacus rubecula. —
9 Fringilla coelebs. — °Ligurinus chloris. — ° Turdus merula.
Téli vendégek 1925/26. — Wintergäste 1925/26.
Acanthis linaria XII. 3—5. — Accentor modularis XI. 9—11. 1 pld. —
1 Exmpl. — Accipiter nisus X. 6--I. 23. — Anser albıfrons XI. 1. — Anser fabalis
X. 8; X. 21; XI. 1; XI. 2. — Astur palumbarius XI. 21. — Bombycilla garrula XI. 28.
Zugliget: 8 drb. —8 St. — XI. 3. Városliget: 1drb.— 1 St. — Chrysomitris
spinus XI. 29—IV. 10. — Falco aesalon XI, 19 ; II. 11. — Falco peregrinus XI. 21; XII. 16;
II. 11; III. 8. — Larus ridibundus X. 7—HI. 17. — Nyroca fuligula XII. 14. — Pyrrhula
rubicilla major XI. 16—IV. 10. — Regulus cristatus X. 8. — Turdus iliacus XI. 29—TIT. 21.
— Turdus pilaris XI. 15—XII. 5.
Tavaszi vonulàs 1926. — Frihjahrszug 1926.
°Cerchneis tinnunculus III. 18. — °Cuculus canorus IV. 25. — °Delichon urbica
IV. 15. — °Erithacus luscinia IV. 15. — °Erithacus phoenicurus IV. 7. — °Erithacus
rubecula III. 10. — "Fringilla coelebs III. 14. vonuló csapat — ziehender Flug. —
°Hirundo rustica IV. 17. — °Jynax torquilla IV. 10. — °Lanius collurio IV. 25. —
°Ligurinus chloris III. 2. — Muscicapa atricapilla IV. 11-29. Városliget, Köz-
temető. — °Muscicapa collaris IV. 14. — °Muscicapa grisola V. 12. — °Oriolus
galbula N. 1. — °Phylloscopus collybita IV. 10. — Phylloscopus trochilus IV. 10-12.
Hüvösvölgy, Rökushegy. — °Phylloscopus sibilator IV. 11. — °Saxicola
304 WARGA KALMAN — MADARVONULASI ADATOK. — (Warga.)
oenanthe IV. 12. — ?Serinus canarius hortulanus IV. 17. — "Sylvia atricapilla iV. 17.
— Sylvia borin IV. 24. — Sylvia communis IV. 25. — Sylvia curruca IV. 23. —
°Turdus musicus II. 25. — °Turtur communis IV. 24. — °Upupa epops IV. 26.
Biologiai adatok 1926. — Biologische Daten 1926.
°Carduelis elegans VI. 12. juvenis. — °Cerchneis tinnunculus VII. 2. pullus. —
2 Coccothraustes vulgaris VI. 9. juv. — °Coloeus monedula spermologus IV. 17. nidus.
— Corvus cornix III, 30. nidus. — V. 15. pull. — "Corvus frugilegus III. 21. nidus. —
° Delichon urbica VI. 23. pull. — °Dendrocopos major pinetorum II. 15. dorombol —
trommelt. — VI. 5. semijuv. — VI. 12. juv. — X. 3. dorombol (!) — trommelt (!). —
> Erithacus luscinia VI. 12. semijuv. — VI. 26. juv. — °Erithacus phoenicurus
IV. 23. nidus. — IV. 30. ova. — V. 3. kotlik — brütet. — NV. 18. pull —
V. 29. semijuv. — °Erithacus rubecula VI. 26. juv. — °Fringilla coelebs III. 5.
pröbaveres — Probeschlag. — III. 26. ének — Gesang. — IV. 9. ,krüh . . .“ —
VI. 12. juv. — °Hirundo rustica VI. 23. pull. — °Jynx torquilla V. 30. ova. — VI. 7.
kotlik — brütet. — VI. 21. pull. — VII. 11. semijuv. —. °Ligurinus chloris IV. 8.
näszrepüles — Balzflug. — °Motacilla alba V. 15. pull. — Motacilla boarula VII. 24.
juv. — °Oriolus galbula VII. 17. juv. — "Parus caeruleus IV. 17. nidus. — VI. 5. juv. —
°Parus major II. 16. „pity—työ...“ — III. 5. „titi—tü...“ — IV. 6. nidus. — IV. 8.
ova. — IV. 19. kotlik — brütet. — IV. 30. pull. — V. 21. semijuv.— "Parus palustris communis
II. 24. párzik (fogságban) — paart sich (in der Gefangenschaft). — °Passer montanus
IV. 8. nidus. — V. 22. pull. — VI. 12. ova. — VI. 28. pull. — Vli. 11. semijuv. —
°Pica rustica III. 14. naszhivas — Balzruf. — IV. 15. nidus. — IV. 30. kotlik — brütet.
— V. 25. pull. — VI. 15. semijuv. — °Picus viridis pinetorum VII. 10. juv. — °Saar-
cola oenanthe VI. 20. semijuv. — °Serinus canarius hortulanus VI. 12. juv. — VI. 25.
näszrepüles -— Balzflug. — °Sylvia atricapilla V. 15. ova. — VI. 5. semijuv. — VI. 26.
juv. — °Troglodytes parvulus V. 15. nidus. — °Turdus merula IV. 2. énekel — singt. —
IV. 19. nidus. — V. 15. pull. — VI. 26. juv. — °Turdus musicus V. 15. kotlik —
brütet. — VI. 5. semijuv. — °Turtur communis VI. 4. kotlik. — brütet. — °Upupa
epops IV. 29. nidus. — V. 22. pull.
Oszi vonulas 1926. — Herbstzug 1926.
Accentor modularis X. 6—XI. 19. — Anser ferus X. 15. — Ardea cinerea X. 25.
Varosliget:1 pld. — 1 Expl. — °Cerchneis tinnunculus XI. 23. — °Delichon
urbica IX. 22. — °Erithacus phoenicurus X. 3. — °Erithacus rubecula XI. 29. —
° Fringilla coelebs iX. 22 ; XI. 24. — °Hirundo rustica IX. 19. — °Lanius collurio X. 6.
juv. — °Ligurinus chloris IX. 22 ; XI. 24. — °Motacilla alba X. 6. — Motacila boarula
IX. 22. — °Phylloscopus collybita X. 6. — Phylloscopus trochilus IX. 22 — X. 5.
Hiivésvélgy, Rökushegy. — °Pratincola rubicola IX. 22. — Scolopax rusticola
XI. 3. Kelenföld. — °Serinus canarius hortulanus X. 6. — °Sylvia atricapilla
IX. 22. — °Sylvia curruca X. 6.
Téli vendégek 1926/27. — Wintergäste 1926/27.
Accipiter nisus XI. 24—IV. 18. — Anser albifrons XI. 18. — Anser fabalis
X. 7; X. 8; X. 30; XI. 18; XII. 20; Il. 25; III. 19. — Archibuteo lagopus XI. 24; XII. 16;
II. 4; III. 19. — Buteo communis XII. 18. Tököl. — Chrysomitris spinus X. 6—IV. 13.
— Falco aesalon X. 14; 1. 4. — Falco peregrinus XI. 15; I. 5. — Fringilla monti
fringilla XII. 1—III. 26. — Larus ridibundus X. 15—III. 11. — Pyrrhula rubicilla
major XI. 18—III. 26. — Tichodroma muraria XII. 22. Pesthidegkút. — Turdus
iliacus III. 6. — Turdus pilaris XI. 18—II. 6. — Turdus viscivorus I. 5.
LUS
KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. 305
WAHL IGX4c, Apatin (Bács-Bodrog m.)
Teli adatok 1925/26. -- Winterdaten 1925/26.
Anser fabalis. — Ardea cinerea. — Bombycilla garrula XII. 26—I. 18. 6 drb. —
6 St. — Fringilla montifringilla. — Motacilla boarula. — Otis tarda XII. 19. 3 drb. —
3 St. — Pelecanus crispus. — Regulus cristatus XII. 20—IV. 2. — Turdus pilaris. —
Tavaszi vonuläs 1926. — Frühjahrszug 1926.
Alauda arvensis II. 26. — Anas acuta III. 27. — Ciconia alba III. 26. — Delichon
urbica III. 29. — Coturnix communis IV. 13. — Cuculus canorus IV. 1. — Fulica
atra III. 6. — Gallinago gallinula III. 5. — Hirundo rustica III. 29. — Erithacus luscinia
IV. 7. — Otis tarda IV. 11. 3 drb. — 3 St. — Oriolus galbula IV. 16. — Scolopax
rusticola II. 28—III. 28. — Serinus canarius hortulanus II. 27. — Sylvia borin IV. 14. —
Upupa epops IV. 18. — Vanellus capella III. 7.
Öszi vonuläs 1926. — Herbstzug 1926.
Scolopax rustieola X. 6—XI. 1. — Vanellus capella XI. 18.
Teli adatok 1926/27. — Winterdaten 1926/27.
Anser albifrons. — Anser fabalis. — Ardea cinerea. — Ardea purpurea. —
Botaurus stellaris. — Chrysomitris spinus. — Fringilla coelebs. — Fringilla monti
fringilla. — Fulica atra. — Motacilla alba. — Motacilla boarula. — Phalacrocorax
carbo. — Regulus cristatus. — Scolopax rusticola.
e e e LA e e e r [4
Hidrodinamikus hatások a vizirigo buvär-
LA r [4
futasanal.
Irta: Csércry Titus.
Az üszömadarak akaratlagos fajsulyvältoztatäsänak vizsgálata?) a vizi-
rigó (Cinclus aquaticus L.) büvärfutäsära is räterelte figyelmemet. Ámde oly
nehézségekkel talälkoztam, amelyek a legutöbbi idökig e tünemeny magya-
razatanak kisérletéig sem engedtek.
E madár u. i.. mint ismeretes, foképen vizirovarokhöl álló täpläle-
känak keresése közben nemcsak gäzolja a hegyipatakok vizét, hanem
alábukva, a folyással szemben a víz fenekén is szokott szaladgálni, szárnyát
libbentgetve. Oly képesség ez, amelynek mását madárvilágunkban sehol
sem találjuk
*) L. Aquila XXIX. p. 11—13. és XXXII-XXXIII. p. 181.
Aguila. 20
306 CSÖRGEY TITUS
A magyarazatot leginkäbb az nehezitette, hogy ehhez a büvärfutäshoz
egymagában még nem elégséges a fajsulynak oly módon való növelése,
amely az úszómadarakat orrnyilásukig való lemerülésre és szabadon való
lebegésükre képesíti. Valamilyen lefelé ható és az örvénylő vízben természet-
szerüleg pillanatonként változó irányú és erejű nyomásnak is kell itt szere-
pelnie, amely a madár talpának a síkos vízfenéken való tapadását is lehetővé
teszi. Már pedig ezt a hatást nem várhatjuk a szárnyaknak normális,
— tehát a repülésnél szokásos — működésétől, mert ez csak . emelő;
legjobb esetben vizszin!esen előrevivő lehet.
Máig is tanácstalanul állanék tehát a rejtély előtt. ha időközben OPEL
FRIGYES német mérnök rakéta-autójának szerkezetét meg nem ismerhettem
volna. Ha első pillanatra még annyira meglepőnek látszik is, még is ezen
az automobilon láttam oly aerodinamikus berendezést, amelvnek alapján a
vizirigó búvárfutásához szükséges hidrodinamikai hatás mivoltát is felismerni
vélem.
Tehát: a rakétaautó elején aeroplanszárnyak vannak, még pedig
azért, hogy az első kerékpár tapadását s vele a kormänvozhatösägot biz-
tositsäk. Ezek a vizszintes tengely körül forgatható szárnyak azonban
természetszerüleg ellenkéz6 iranyban működnek, mint a repülőgép szárnyai.
Ezeknek az autószárnyaknak ugyanis nem emelő, hanem lenyomó hatást
kell kifejteniök. Ezt úgy érik el, hogy a hátsó szélük van magasabban,
mint az elülső. Az emelkedés szöge pedig változtatható az autó sebessé-
gével változó szükség szerint.
Mindezt a berendezést megtaláljuk a vizirigó szervezetében, amely a
futó-, uszó- és repülőgépet egyesiti. Ha ugvanis a vízfenéken futó madár
szárnyának végét emeli fel, ugyanazt a leszorító hatást érheti el a szemben
áramló vízben, mint aminőt a rakétaautó szárnya hoz létre a levegővel
való szemberohanás alkalmából. Szárnya végének a szükséghez mérten
más és más szögben való emelésével pedig pillanatonként alkalmazkod-
hatik az örvénylő víznek függőleges síkban is végzett mozgásához, annak
váltakozó nyomásához.
A vizirigónak buvarfutàsa közben látható szárnymozdulatai tehát a
legnagyobb valószínüség szerint, az imént említett nyomáskülönbségek
kiegyenlítésére szolgálnak. Ezek teszik lehetővé, hogy madarunk a pillana-
tonként váltakozó erejű és irányú víznyomásból annyit hasznosítson, amennyi
lábujjainak a fenéken való megtapadásához szükséges.
További megfigyelések azt is eldönthetnék, hogy ez a maga nemében
páratlan ügyességű madár állóvizek fenekén is képes-e szaladni?
Ez esetben a rakéta-autóval való analogia még teljesebb lenne. Miként
u. i. a rakétaautó a levegővel való szemberohanassal, tehát saját mozgásával
idézi elő a lefelé ható nyomást, feltehetőleg a vizirigó is képes pusztán
lábainak motorikus erejével a lefelé irányuló nyomás szükséges fokát az.
IZIRIGO BUVARFUTASA. 307
allovizben is fenntartani. Ez a kerdes is eggvel több ok arra, hogy hegyi
vizeinknek ezt az örökké mozgékony, mindig vidám dalosät az eddiginél
is nagyobb érdeklődéssel kiserjük.
Hydrodynamische Effekte beim Tauchrennen
der Wasseramsel.
Von Tirus CsSÖRGEY.
Die Untersuchungen über die bewussten Abänderungen des spezifischen
Gewichtes der Schwimmvögel (s. Aquila XXIX. p. 11—13 und XXII—
XXIII. p. 181.) lenkte meine Aufmerksamkeit auch auf den Tauchrennen
der Wasseramsel (Cinclus aquaticus L.). Ich stiess jedoch auf Schwierig-
keiten, die bis in die allerletzte Zeit nicht einmal den Versuch einer
Erklärung dieser Erscheinung zuliessen.
Es ist bekannt, dass dieser Vogel auf der Suche seiner hauptsäch-
lich aus Wasserinsekten bestehenden Nahrung in dem Wasser der
Gebirgsbäche nicht nur watet, sondern auch unterzutauchen und gegen
die Strömung am Grunde des Wassers dahinzulaufen pflegt, dabei die
Flügel lüftend. Es ist dies eine Fähigkeit, wie wir ihres Gleichen in unserer
Vogelwelt nirgends finden.
Die Erklärung wurde besonders durch den Umstand erschwert, dass zu
diesem „Laufen unter Wasser" jene Vergösserung des spezifischen Gewichtes,
welche die Schwimmvögel zum Untertauchen bis zur Nasenöffnung und
zum freien Schweben befähigt, an sich noch nicht genügend ist. Es muss hier
auch irgend ein abwärts wirkender und in dem strudelnden Wasser
naturgemäss augenblicklich Richtung und Kraft ändernder Druck im Spiele
sein, der auch das Anhaften des Vogelfusses auf dem schlüpfrigen
Wassergrunde ermöglicht. Diese Wirkung nun können wir von der nor-
malen — also beim Fliegen üblichen — Funktion der Flügel nicht
erwarten, denn ‚diese kann nur aufwärts hebend, im besten Falle hori-
zontal fortbewegend sein.
Heute noch würde ich ratlos vor diesem Rätsel stehen, hätte ich
nicht inzwischen den Mechanismus des von dem deutschen Ingenieur
Fritz v. OPEL konstruierten Raketenautos kennengelernt. Mag es im
ersten Augenblick noch so überraschend erscheinen: ich habe doch an
diesem Automobil solche aerodynamischen Einrichtungen gefunden, auf
Grund deren ich auch die Beschaffenheit des zum Tauchrennen der Wasser-
amsel nötigen hydrodynamischen Effektes zu erkennen glaube.
20*
308 TITUS CSÖRGEY
Also am Vorderteile des Raketenautos sind Aeroplan-Flügel angebracht,
und zwar deshalb, um die Berührung des vordern Räderpaares mit dem
Boden und somit die Steuerungsfähigkeit zu gewährleisten. Diese um die
horizontale Achse drehbaren Flügel wirken natürlich in entgegengesetzter
Richtung wie die Flügel des Aeroplans. Diese Auto-Flügel müssen nämlich
nicht eine emporhebende, sondern eine abwärts drückende Wirkung her-
vorbringen. Dies wird dadurch erreicht, dass ihr hinterer Rand höher ist
als der vordere. Der Neigungswinkel aber kann nach dem durch die
Geschwindigkeit des Autos bedingten Massstaab abgeändert werden.
Alle diese Einrichtungen finden wir im Organismus der Wasser-
amsel, welcher die Lauf-, Schwimm- und Flugmaschine in sich vereinigt. Wenn
nämlich der am Grunde des Wassers laufende Vogel den rückwärtigen
Rand seiner Flügel hebt, kann er in dem entgegenströmenden Wasser die-
selbe Wirkung erreichen, wie sie der Flügel des Raketenautos beim
Anstürmen gegen die Luft hervorbringt. Durch Heben der Flügelenden
je nach Bedarf unter einem grösseren oder kleineren Winkel kann sie sich
momentan jeder, auch in vertikaler Ebene geschehendem Bewegung des
Wassers und dessen wechselndem Drucke anpassen.
Die während des Tauchfluges sichtbaren Flügelbewegungen der
Wasseramsel dienen aller Wahrscheinlichkeit nach zum Ausgleich der
vorerwähnten Druckunterschiede. Sie ermöglichen unserem Vogel, von dem
alle Augenblicke Kraft und Richtung ‚wechselnden Wasserdruck soviel
auszunülzen, als er braucht, um mit seinen Zehen den Boden noch zu
berühren.
Weitere Beobachtungen könnten auch die Frage entscheiden, ob
dieser in seiner Art unerreicht geschickte Vogel auch auf dem Grunde
stehender Gewässer laufen kann? In diesem Falle wäre die Analogie mit dem
Raketenauto noch vollständiger. Gleichwie nämlich das Raketenauto durch
Anstürmen gegen die Luft, also durch seine eigene Bewegung den ab-
wärts wirkenden Druck hervorbringt, so ist vermutlich auch die Wasser-
amsel imstande, allein mit der motorischen Kraft ihrer Füsse den not-
wendigen Grad des abwärts gerichteten Druckes auch im stehenden
Wasser aufrecht zu erhalten. Auch diese Frage ist ein Grund mehr,
diesem ewig beweglichen, stets frohgemuten Sänger unserer Gebirgs-
wässer noch grösserese Intresse als bisher entgegenzubringen.
A DENDROCOPOS MEDIUS PÄRZÄSI JÄTERA. 309
A Dendrocopos medius L. pärzäsi jateka.
Irta SZEMERE ZOLTAN.
1 szévegabraval.
1928 junius 14-én, delutän fel kett6 täjban, a Budapesttöl észak-
nyugatra lévő , Hűvösvölgy" erdőben, az erdőszéli laköhäzaktöl 30—150
méternyire, nagy melegben, szélcsendes időben észlelt megfigyelés.
“Spee VE Zan
12. kép. — A Dendrocopos medius L. párzási játéka.
Fig. 12. — Paarungsspiel des Dendrocopos medius L.
Amikor észrevettük, (Haverscumipr, Hollandia; SALMEN, Brassö,)
mar akkor feltünt, hogy teljesen mozdulatlanul kapaszkodott egy kb. 30
em. átmérőjű fan 4—5 m. magasan a földtől.
Par pillanatig tartó mozdulatlansäg után. néhány erőteljes szökéssel
feljebb kúszott a fán vagy félmétert s újra , megmerevedett". Minthogy
a fán nem kopogtatott, nyilvánvaló volt, hogy nem élelem után jár.
a Most újra pár szökés felfelé, rézsútos irányban balra, vagy egy
negyedfordulattal a fa körül.
Mikor egy más fára repült, akkor vettük észre, hogy a fa átellenes
oldaláról is elszállott a 9-ja.
Egy vastagabb fára szállottak, mind a ketten pontosan egymagasságban,
de a fának teljesen átellenes oldalain. A játékot kb. 3 m. magasan kezdték.
310 SZEMERE ZOLTÄN
Mind a kettőt kényelmesen figyelhettem, nem voltak tőlem messzebb
10—12 méternél.
A harkálypár mindég úgy kúszott a fán felfelé, hol egyenesen, hol
csavarosan, mintha egy láthatatlan erő vitte volna egyszerre mind a kettőt,
A kúszást mindég a c? kezdte, de ez csak alapos megfigyelésnél volt
észrevehető. Ha a c? balra kúszott felfelé, a 9 is balra tért ki, s 1/4—!/e
másodperc múlva megint a fa átellenes oldalain állottak. A © a c7 elől
olyan gyorsan tért ki, hogy az átellenes viszony kúszás közben is mindég
megvolt. Ezt persze csak a 9 éber hallgatózása tette lehetővé. (Hogy
mikor s merre indúl a —.)
A játék másik részében a © nem szökelésszerűen, hanem egészen
apró fogásokkal, egyenletesen kúszott felfelé és oly lassan, hogy másod-
percenként alig 5—6 centimétert haladt. Ennél a lassù küszäsnäl azonban
a szárnyait egy kissé kinyitotta, azokat nagyon gyengén rezegtette (l. a
rajzot) és a kúszás tartama alatt tompa, lassú, szaggatott s meglehetős
halk köszörülesre emlékeztető hangot adott. Néha a lassù kúszás közben
is megállt egy-két másodpercre ; ilyenkor a szárnyait nyitva hagyta, és
tovább , köszörült". Ezzel rendesen csak akkor hagyott fel, mikor egy
más fára repült át.
Mialatt a © igy köszörülve és szárnyrezegtetve kúszott, a © teljesen
némán, csukott szárnynyal haladt egyenletesen a c7-mel egy magasságban,
átellenben. |
A köszörülve kúszó c? csőrét kissé előre nyújtotta, majdnem pär-
húzamosan a latörzszsel, mig a © állandóan egyforma fejtartást mutatott.
A harkályokat vagy 5—6 , váltás "-nál (más fára repülés) figyelhettem
meg s a fent leirtakon kívül még a köveikező említésre érdemes jelen-
ségeket vettem észre :
Valamint a küszäst, úgy a váltást is mindég a c7 kezdte. 3
A váltás távolsága igen különböző volt: 4—5 métertől 60—70
méterig.
A kúszást rendesen 3—3!/2 méter magasan kezdték; a legalacso- |
nyabb kezdésük is legalább 2!/2 méter magasan volt.
A % a kiválasztott fára való rászállás alkalmával már átellenben —
szállott a törzsre. ;
Inkább vastagabb fákat szemeltek ki a játékhoz; a legvékonyabb —
kb. 25 cm. vastag lehetett. q
Egy fan kb. egy-két métert kusztak, aszerint, hogy magasabban,
vagy alacsonyabban kezdték.
A „köszörülö“ küszäs alatt nem észleltem csavarast. à
Mialatt öket figyeltem, a vülgyfenéken maradtak, ott vältogattak
ide-oda ; a hegyoldal fait nem keresték fel.
A kiválasztott fának a c a deli, vagy délkeleti oldalára szállott.
|
PAARUNGSSPIEL DES DENDROCOPOS MEDIUS. 311
Jobbrafele csak egyszer láttam őket , csavarni", de a második meg-
állás után balra folytatták. A balra kezdett csavarást azonban soha nem
változtatták.
Valamely fán az első szökelés sohase volt csavarás.
Hogy ezeknél a játékoknál észlelt látszólagos szabályszerűségek
közül mennyiben volt szerepe a véletlennek és hogy más Dendrocopos
medjus egyedek is teljesen hasonlóan viselkednek-e, arról természetesen
csak újabb, sorozatos hasonló megfigyelések alapján lehet majd valami
határozottat mondani.
Paarungsspiel des Dendrocopos medius L.
Von ZOLTÁN SZEMERE.
Mit 1 Textfigur.
Am 14. Juni 1928, nachmittags gegen halb zwei beobachtete ich in
der Gegenwart der Herren Haverscumipt aus Holland und Hans SALMEN aus
Brassó im Budapester Hüvösvölgy-Walde einen Mittelspecht, welcher sich
vollständig regungslos verhielt an einem ca 30 cm dicken Stamme im
einer Höhe von 4—5 Metern. Nach einigen Momenten andauerden Still-
standes kletterte er sprungartig etwa einen halben Meter höher, wo er
wieder ,erstarrte*. Da er den Baume nicht beklopfte, so war es klar,
dass er nicht nach Nahrung suchte. Bald machte er wieder einige Sprünge
aufwärts, aber nicht in gerader Richtung, sondern schräg nach links eine
Vierteldrehung um den Baum zurücklegend.
Als er auf einen anderen Baum flog, bemerkten wir erst, dass von
der entgegengesetzten Seite des Stammes auch sein Weibchen mitflog.
Beide flogen auf einen dickeren Baum genau in derselben Höhe,
und postierten sich genau an den entgegengesetzten Seiten des Stammes.
Sie begonnen das Spiel in etwa 3 M. Höhe.
Ich konnte beide bequem beobachten, da sie höchstens 10—12 M.
entfernt waren.
Das Spechtpaar kletterte bald gerade, bald schräg windungsartig
aufwärts an dem Stamme, als ob beide durch eine unsichtbare Kraft
gleichzeitig bewegt worden wären.
Das Klettern wurde immer seitens des 7 angefangen, aber dies
war nur bei genauer Beobachtung bemerkbar. Kletterte das c7 nach
links aufwärts, so wich ihm das © auch nach links aus und befanden sie
sich nach !/ı bis !/2 Sekunde wieder an den entgegenliegenden Seiten
des Stammes. Das © wich dem & so schnell aus, dass diese diametrale
Lage auch während der Bewegung immer erhalten blieb. Dies war
312 ZOLTAN SZEMERE
gewiss nur durch das aufmerksame Horchen des © möglich. (Wann und
in welcher Richtung das 5 ansetzt.)
In dem anderen Teile des Spieles kletterte das 5 nicht sprungar-
tige, sondern mit ganz kleinen Griffen, gleichmässig und so langsam, dass
es per Sec. nur etwa 5—6 cm zurücklegte. Es öffnete die Flügel bei dieser
langsamen Bewegung und liess sie leise zittern. (Siehe Abbildung Seite 309.)
Dabei gab es einen Ton von sich. welcher an ein dumpfes, langsames,
unterbrochenes und recht leises Schleifen erinnerte. Manchmal machte
es auch während diesen langsamen Klettern Halt. In diesen Fällen liess
es die Flügel offen und „schliff* weiter. Dieses Schleifen hörte ge-
wöhnlich nur dann auf, wenn es auf einen anderen Baum hinüberflog.
Während das 5 so schleifend und mit zitternden Flügeln klettert,
bleibt das © stumm, mit ungeöffneten Flügeln, bleibt aber in gleicher
Höhe mit dem + in diametraler Stellung. Während das schleifende œ
den Schnabel etwas nach vorne streckt. fast parallel mit dem Stamme,
zeigt das © immer eine gleichmässige Kopfhaltung.
Ich beobachtete das Spechtpaar während etwa 5—6 „Wechseln“
(Überflug auf einen anderen Baum) und bemerkte ausser den oben er-
wähnten noch folgende Ereignisse:
Sowohl das Klettern, als auch das „Wechseln“ wurde immer sei-
tens des angefangen.
Die Entfernung des Wechselns war recht verschieden : von 4—5
bis 60—70 Meter.
Das Klettern wurde gewöhnlich in einer Höhe von 3—3!/2 m. be-
gonnen ; die kleinste Höhe war mindestens 2'/2 m.
Nach dem Wechseln nahm das © sofort die diametrale Lage ein.
Es wurden hauptsächlich dickere Stämme ausgesucht. Der dünnste
dürfte etwa 25 cm stark gewesen sein.
An einem Baume kletterten sie 1—2 m. je nach dem, ob sie das
Klettern höher oder niedriger begonnen hatten.
Während dem „Schleifen“ beobachtete ich kein spirales Klettern.
Solange ich sie beobachtete, blieben sie auf dem Talgrund hin und
her wechselnd ; die Abhänge suchten sie nicht auf.
An dem erkorenen Baume setzte sich das 4 auf die südöstliche Seite.
Nach rechts sah ich sie nur einmal „drehen“, aber nach dem
zweiten Stehenbleiben setzten sie es nach links fort. Das nach links
angefangene Drehen wurde nicht geändert.
Der erste „Sprung“ an einem Baume war nie ein Drehen.
Wieweit diesen hier aufgeführten scheinbaren Regelmässigkeiten
der Zufall zugrunde liegt und ob auch andere Dendrocopos medius
Exemplare sich ganz ähnlich verhalten, darüber kann man gewiss nur.
nach weiteren ähnlichen Beobachtungen etwas bestimmtes sagen.
A NAGY LILIK CSORJEGYE.
0
—
A nagy lilik (Anser albifrons Scop.) csörjegye.
Irta CSÖRGEY Trrusz.
A nagy lilik első őszi tollazata annyira elüt az öregekétől, hogy
vidéki munkatársaink már ismételten küldtek be intézetünkbe ily példá-
nyokat, meghatározás céljából. Ezeken a fiatalokon ugyanis még nyoma
sincs a fehér hókának és a mögötte levő fekete sáv helyén is legfeljebb
csak néhány fekete tollat találunk a csőr környékén. Csőrük plasztikája
is elüt az öregekétől, mert a csőrgomb laposabb és az alsó szára véko-
nyabb. Mindezenfelül pedig — kivált a fiatal tojók — oly kicsinyek is, hogy
megközelítik a kis lilik (Anser erytbropus L.) méreteit. A hozzánk került
ily példányokat a nagy lilik fiataljainak minősítettem és a meghatározás
helyességéről utóbb vadászat közben is alkalmam volt meggyőződni.
Apaj-pusztán u.i. egy 8 tagu nagy lilik-családból sikerült a két öreg
. mögött sorakozó fiatalok egyikét kiválasztva, lelőnöm és ez teljesen egyezett
az intézetünkbe küldött kérdéses példányokkal.
A gyüjteményünkben lévő ily fiatal nagy lilik élénk vitát keltett ama
külföldi ornithológusok között is, akik a kedves emlékű 1927-iki nemzet-
közi zoológiai kongresszus alkalmából intézetünket felkeresték. Egyik kül-
földi kiválóságunk u. i. velem szemben kis liliknek (A. erythropus L.)
minősítette a kérdéses madarat. A vitát végül is a vadlud-fajok nagyhírű
oroszországi specialistája, az Ősz SUSHKIN döntötte el javamra. Rámutatott
Hi arra, hogy a felsö esörkäva fogazata, amely az A. albi-
fronsnäl oldalnézetben mindig látható, az A. erythropusnäl a raborulò
esörperem által el van takarva.
Viszonzäsképen mi az ältala felfedezett és leirt gege-ludra (Anser
neglectus Sush.) vonatkozö adatokkal szolgältunk. Ez a vetési ludhoz oly
közelálló, de piroslabù és piros esörgvürüs lud, amelynek feszkelöterülete
még ismeretlen, Oroszországban csupán az ufai kormányzóságban volt
eddig észlelhető és itt is csak őszi levonuläsa alkalmából. Oroszország
közepén még ősszel sem került szem elé, noha SUSHKIN számos munka-
társával keresteti. Olyan tehát a látszat, mintha a gege-lud Ufa vidékéről
megállás nélkül, illetőleg csak rövid éjjeli pihenőkkel vonulna Magyar-
országon lévő téli szállásába. Nálunk elsősorban a Hortobágyon, rendes
téli vendég, annyira, hogy a vetési ludétól eltérő hangjáról a gege-lud
nevet adta neki népünk.
Tavaszi felvonulása még rejtélyesebb Susuxin előtt, mert ilyenkor
még senkisem látta orosz földön. Tehát e madár nászruhájáról, kivált a:
piros csőrgyűrű tavaszi lilás színeződéséről is csak nálunk értesülhetett,
314 TITUS CSORGEY
még pedig a Dr. Maparisz Gvuza által Nemzeti Muzeumunk Annaleseiben
(1909. p. 302.) közölt leírás és színes ábra alapjàn.
A gege-lud rendszertani ertekelese körül is nagy vita tämadt intéze-
tünk fentemlített külföldi látogatói közt, folytatodva a székesfővárosi allat-
kertben. ahol 2 eleven példánv is látható. Abban megállapodtak, hogy jól
megkülönböztethető és így külön névvel jelölendő forma. De már, hogy a
faj vagy a fajta helve illeti-e meg a rendszerben, azt természetesen csak
a föszkelöhelv ismerete alapján lehetne eldönteni. Ma még nem tudjuk,
vajjon elkülönítve fészkel-e az A. fabalistól. tehát feltehetőleg fajtaképen
helvettesíti-e ezt, vagy közös fészkelőhelyen él-e vele? Minthogy a vetési
lud Nowaja Semlja déli részéből ismeretes már, SUSHKIN a gege-lud
fészkelőterületét e szigetség északi részében véli — oly tájakon tehát,
honnan egvhamar nem remélhetünk híreket.
Das Schnabel-Erkennungszeichen
der Blássgans (Anser albifrons Scop.)
Von Trrus CSÖRGEY.
Das erste Herbstkleid der Blässgans ist von dem der alten Vögel
derart verschieden. dass unsere ‘Mitarbeiter aus der Provinz schon öfters
solche Exemplare unserem Institut zwecks Bestimmung übersandten. Bei
diesen Jungvögeln ist nämlich noch nicht eine Spur der weissen Blässe
vorhanden, und auch an Stelle des dahinter liegenden schwarzen Streifens
finden wir höchstens ein paar schwarze Federn in der Umgebung des
Schnabels. Auch die Plastik des Schnabels ist von dem der Alten ver-
schieden. denn der „Nagel“ an der Schnabelspitze is flacher und der
Unterkiefer dünner. Ausserdem sind die Jungvögel — besonders die
jungen Weibehen — so klein, dass sie an Grösse fast der Zwerggans
(Anser erythropus L.) gleichkommen. Die unserem Institute eingesandten
derartigen Exemplare bestimmte ich als junge Blässgänse, und hatte nun
neuerdings bei einer Jagd Gelegenheit, mich von der Richtigkeit meiner
Ansicht zu überzeugen.
Es gelang mir nämlich auf der Puszta Apaj, aus einer 8 köptigen
Blässgansfamilie eines der den Alten sich anschliessenden Jungen abzu-
schiessen, und dieses Exemplar stimmte vollständig mit den dem Institut
gesandten fraglichen Stücken überein.
Eine solche junge Blässgans unserer Sammlung war auch der
Anlass zu einem lebhaften Meinungsaustansch zwischen den ausländischen
Ornithologen, die gelegentlich des in so angenehmer Erinnerung stehenden
Internationalon Zoologen-Kongresses 1927 unser Institut besuchten. Eine
DAS SCHNABEL-ERKENNUNGSZEICHEN DER BLÄSSGANS 315
unserer ausländischen Grössen gab nämlich mir gegenüber der Meinung
Ausdruck, dass der fragliche Vogel eine Zwerggans (A. erythropus L.)
sei. Der Streit wurde schliesslich von dem berühmten russichen Kenner
der Wildgans-Arten, dem greisen SUSHKIN, zu meinen Gunsten entschieden.
Er wies nämlich darauf hin, dass die Zähnung des Oberschnabels bei
A. albifrons von der Seite aus immer sichtbar ist, bei A. erythropus jedoch
durch den darüberreichenden Schnabelrand verdeckt wird.
Als Entgelt konnten wir mit Daten über die von ihm entdeckte und
beschriebene Rotfussgans (Anser neglectus Sush.) dienen. Diese der Saat-
gans so nahestehende, aber rotfüssige Gans mit rotem Schnabelring, deren
Brutgebiet noch unbekannt ist, konnte in Russland bisher nurim Gouver-
nement Ufa beobachtet werden, und auch hier nur gelegentlich des
Herbstzuges. Im Innern Russlands kommt sie auch im Herbste nicht zur
Beobachtung. trotzdem SusHKkix sie durch zahlreiche Mitarbeiter suchen
lässt. Es scheint also, dass die Rotfussgans aus dem Ufa-Gebiet ohne
Unterbrechung, bezw. nur mit kurzen nächtlichen Ruhepausen in ihr
Winterquartier nach Ungarn zieht. Bei uns ist sie in erster Linie auf der
Hortobagy ein regelmässiger Wintergast, so sehr, dass das Volk ihr den
Namen „Gege“-gans beigelegt hat, womit die Verschiedenheit ihrer Stimme
von jener der Saatgans gekennzeichnet ist.
Ihr Frühjahrszug erscheint Susaxix noch rätselhafter, denn zu dieser
Jahreszeit hat sie noch niemand auf russischen Boden gesehen. So
konnte auch SusHKin erst bei uns Kunde von dem Hochzeitskleid dieses
Vogels erhalten, besonders von der Verfärbung des roten Schnabelringes
in lila, und zwar auf Grund der von Dr. Jurius MaparAsz in den
Annalen des Nationalmuseums (1909 p. 302.) veröffentlichten Beschreibung
und farbigen Abbildung.
Auch bezüglich der systematischen Bewertung der Rotfussgans
entspann sich zwischen den obenerwähnten ausländischen Besuchern
unseres Institutes ein lebhafter Meinungsaustausch, der dann in unserem
hauptstädtischen Tiergarten noch fortgesetzt wurde, wo zwei lebendige
Exemplare zu sehen sind. Man kam darin überein, dass es sich um eine
Form handle, die gut zu unterscheiden sei und mit einem besonderen
Namen bezeichnet werden solle. Die Frage aber, ob ihr im System der
Platz als Spezies, oder als Subspezies gebührt, könnte natürlich nur nach
Kenntnis ihres Brutgebietes entschieden werden. Heute wissen wir noch
nicht, ob sie von A. fabalis getrennt brütet, also diese voraussichtlich als
Unterart vertritt, oder ob sie mit jener ein gemeinsames Brutgebiet bewohnt.
Nachdem die Saatgans schon aus dem südlichen Teilen von Nowaja
Semlja bekannt ist, vermutet Susukıw das Brutgebiet der Rotfussgans in
den nördlichen Teilen dieser Insel in Gegenden also, von wo wir sobald
keine Nachrichten erwarten können.
316 CSORGEY TITUS
316
Adatok a vetési varjú (Corvus frugilegus L.)
júniusi taplalkozasahoz.
Irta: CSÔRGEY TITUS.
Amióta intézetünk a vizsgálatot mar az egyes varjütelepek élelme-
zési területere specializälla, amiöta tehat a talajviszonvokhoz idomulö leg-
kedvezőbb számarányok megällapitäsäval is foglalkozunk,*) e madarak
nyari täplälekänak eddiginel behatöbb vizsgälata is szüksegesse vält. Csak
ennek alapján állíthatjuk fel a mérleget az ősztől tavaszig, a mezögazda-
sági növényzetben okozott kár és a tavasztól őszig, a rovarirtással hajtott
haszon között. Ehhez azonban a közvetlen megfigyeléseken kivül az egyes
hónapokra lehetőleg arányosan elosztódó, jelentékeny gyomortartalom-
sorozatok kellenek. Csak nagyobb sorozatok képesek az időjárásnak a
napi táplálékra való hatását, valamint az egyes napokon belül adódó
véletleneket is kiegyenlíteni.
Az időjárás napi ingadozásai u. i. természetszerüleg erősen befolyä-
solják az állati és növényi táplálék arányát. Esős, hüvös napokon, amikor
a rovar és egér elbúvik, még a nyári hónapokban is növényi táplálékra
szorul ugyan az a varjú, amely a derült napokon lehetőleg csupa rovar-
ból és egérből iparkodik jóllakni. De még az ugyanazon a napon elejtett
varjak gyomortartalmában is jelentékeny eltérések találhatók azért, mert
az egyes példányoknak rovarvadászata sem jár egyenlő sikerrel. Ez pedig
a kevesebb szerencsével dolgozók gyomortartalmában ismét csak a növényi
táplálék nagyobb arányában nyilvánul meg.
A fentemlített követelményeknek megfelelő nagyobb gyomortartalom-
sorozatok gyűjtése a fiókák szárnyrakelése után már nem könnyű feladat.
Ez az oka, hogy bár intézetünk e madár gyomortartalmából — kivált
május havából — jelentékeny anyagot gyűjtött már egybe, csak ezidén
— 1928-ban — sikerült oly nagy júniusi sorozathoz jutnia, amely egy
szükebb körre vonatkozó tanulságokon kívül, az összehasonlítás révén, a
máshonnan eredő kisebb sorozatok értékelését is lehetővé teszi.
KEGLEVICH PÉTER grófnak köszönjük ezt a 200-as sorozatot, amely
az 1928. június 2—15-ig terjedő időből származik, a pozsonymegyei
Vedrőd határából. Levele szerint: ,A vetési varjú csak kb. 4 évvel
ezelőtt telepedett meg Vedrődön és azóta egyre nagyobb számban költ
olt. Eddig nem engedtem lövésüket, minthogy túlnyomólag hasznos vol-
táról voltam meggyőződve és a cukorrépa termeléssel együtt fellépő rop-
") Csörgey T. A vetési varjú-vizsgálat ujabb irányai. Aguila 1925—26.
ADATOK A VETESI VARJU TÄPLÄLKOZÄSÄHOZ. 217
pant káros répabogar a varjak megjelenése óta már alig okoz károkat,
sőt ezidén már alig is volt belőle. Ezidén azonban a mindinkább szapo-
rodó varjak a friss kukoricában tettek nagy károkat, annyira, hogy helyen-
ként háromszor is ültették s a varjak a szemeket mindannyiszor megették.
Hiába volt riasztó, vagy őr. Ezért azután elrendeltem lövésüket, amelynek
során kb. 500 varjú ejtetett el. Kérdem: „pusztitsuk-e a vetési varjakat
és mily mértékben?"
Vizsgálnom kell tehát, hogy vajjon a tengeriben okozott kárt ellen-
súlyozzák-e a vedrődi varjak a káros rovarok irtásával és mily mértékben?
Továbbá pedig: vajjon az emlitett kártétel csakugyan a túlszaporodásnak
vagy inkább a tengeri ültetése és felujitäsa idején uralkodó kedvezőtlen
időjárásnak következménye-e? Ez utóbbi kérdés sokkal nehezebb, semhogy
egyetlen év júniusi adatai alapján megoldható volna. Tehát csupán a
következő évben vagy években végzendő gondos megfigyeléstől remélhető.
Ám lássuk előbb, mit találtam a Vedrődön 1928. június 2—15-közt
elejtett 200 vetési varjú gyomortartalmában? Volt benne ugyanis: 740
cserebogárálca (Melolontha és?), 3 cserebogár (Rhyzothrogus) 874 répa-
bogár (Cleonus punctiventris L.), 1383 vincellérbogár (Otiorhynchus ligus-
tíci L.), 170 egyéb ormányos bogár (főképp Psallidium maxillosum F.)
10 bagolypillehernyó (Agrotis) 78 tücsök (Gryllus campestris L. és melas
Charp.), 22 földicincér (Dorcadion rufipes F. és D. fulvum Scop.), 4 pat-
tanó bogár (Elateridae sp.?), 2 drótféreg (Elateridae sp.?), 24 dögbogár
(Silpha atrata L.), 6 ganajbogár (Geotrupes, Aphodius és Hister), 7 mezei
poloska (Aelia acuminata L.), 5 kis futóbogár (Carabidae) 6 lucernabogár
(Gonioctena sexpunctata Fabr.) és 2 mezei pocok (Arvicola). Az állati
täplälekanyagok üsszesitése: 3317 káros rovar, 14 közömbös rovar és 2
pocok. Ezzel szemben növényi táplálék, tehát kártételképen 50 cseresznye-
mag és kb. 300 csirázatlan tengeriszem volt megállapítható.
Ebben a változatos tápláléksorozatban nem is az a feltünő, ami
benne van, hanem az, ami hiányzik belőle vagy csak nyomokban mutat-
kozik. Ilyen a más vidékről származó, májushavi gyomortartalmakban
oly gyakori lótetü (Gryllotalpa vulg. L.) a drótféreg (Elateridae), a bagoly-
pillehernyó (Agrotis) és végül a földi cincér (Dorcadion), hiánya vagy csekély
száma. A más vidékről való juniushavi gyomortartalmakkal szemben
pedig a szöcske és sáska (Locusta, Decticus stb.) hiánya tünik fel. A bagoly-
pillehernyó hianyat az magyarázza, hogy e rovar juniusban báb- illetőleg
lepkeállapotát éli. A lótetü májusi rajzása után juniusban már földalatti
fészkében van, tulnyomórészt fiatal ivadék alakjában. A drótféreg pedig
e hónapban szintén meg van védve a varjutól, amennyiben a mezei
növényzet ekkorra már annyira megerősödött, hogy a drótféreg rágását
már nem jelzi azzal a sárgulással vagy fonnyadással, amely a varjak
figyelmét az előző hónapokban még reá vezette.
218 CSÖRGEY TITUS
Mindeme körülmenvek tekinietbe vetele mellett is kerdeses azonban,
vajjon az itt emlitett rovarok hiánya nem a talajviszonyokban rejlik-e vagy
pedig mar az erősen szaporodó varjak rovarirtó munkájának kovetkez-
menve-e? Hogv tehát a táplálék minősítéséhez alapot nyerjek, tudnom
kellett, milv mértékü a vedrődi talaj kötöttsége, mert hiszen a rovarfauna
vezéralakjai talajnemek szerint mások és mások. Tudnom kellett továbbá,
honnan szedték a varjak a sok cserebogár-álcát és végül mily körül-
mények közt került gvomrukba a szintén jelentékeny mennyiségü csirázatlan
tengeriszem ?
Mindezekre LAUKora GYULA, vedrödi számtartó volt szives a követ-
kezőkben felelni: „A vedrödi határ talaja kötöttség szempontjából általában
lazának mondható. Junius első felében szántás és vetés nem igen fordult
elő. A varjak a cserebogárálcákat a hervadozó cukorrépa-töveknél szedték
ki. A tengerit május végén. amint a földből kibujt, kiszedték; ugyanezt
tették a juniusban utánaültetett tengerivel is. amelynek ideje sem volt még
kicsirázni. Ennek okát abban keresem, hogy nem volt répabogár abban a
nagy mennyiségben, mint az előbbi években."
Ezek szerint a vetési varjak a cukorrépaföldeken juniusban is képesek
— az ormányos- és dögbogarakon kivül — a cserebogárálcákat hathatósan
irtani — olv időszakban tehát, amikor egyéb vetemények már nem jelzik
a tövükön rágó pajort. A tengeriszemek eredetéről nyert felvilägositäs-
azonban még függőben hagyja azt a kérdést, vajjon az ily kártétel elleni
védekezéshez szükséges-e a varjuállomány további gyéritése? Nem volna-e
célszerübb a tengeri vetőmagnak eddiginél nagyobb mélységbe juttatása,
amint ez a törökkanizsai Talliän-uradalomban történt?") Végül pedig,
vajjon nem az 1928-iki junius szokatlanul hüvös voltában kell-e a tengeriben
észlelt kártétel legfőbb okát keresnünk?
Oly kérdések ezek. amelyek megoldásához évek kellenek. Egyelőre
csak annyi állapítható meg, hogy a vedrődi varjutelep hathatósan korlátozza
a mezőgazdasági növényzet. elsősorban a cukorrépa rovarellenségeinek
számát. A varjak kipusztulása tehát ugyanolvan károkkal, vegvszerekkel
és emberi erővel végzendő munka nagy költségeivel járna, mini aminők a
mezőhegyesi uradalmat sujtottäk.**)
Mindezek egybevetéséből Vedrödre vonatkozólag a következő tanul-
ságok adódnak: Meg kellene kisérelni a vetőmagnak eddiginél fokozottabb
védelmét, tehát a talajminőség által megengedett legmélvebb vetést,
illetőleg a vetőmag beszántását.
Amennyiben pedig a talaj laza volta miatt a mélyvetés sem nyujtana
kellő védelmet, a vetőmagnak — legalább is a tengerinek — miniummal
") Gsörser T.: A törökkanizsai vetési varjakról. Aquila 1918. p. 194—196.
"") Aguila 1925 —26. p. 13—14.
ADATOK A VETESI VARJU TAPLALKOZASAHOZ. 319
való csavazasa volna ajánlható a RORIG G. dr. által mar kipróbált módon.
Tehát: .1 métermazsa vetőmagra 2 ker. minium veendő, továbbá 200
gramm asztalosenyv 20—24 liter vizben. Tiz ora mulva vethető."
Megkiserlendò volna továbbá — kivált az ujböl bevetett foltoknak foko-
zottabb védelmére — a földbe félig beäsott varjuhulläk alkalmazása. Ki-
egészithetné mindezt a veszélveztetett foltoknak az esös napokon valé
különösen gondos Öriztetese — lövéssel vagy ostorral — azokon a napokon
tehát, amikor a varju iuniusban is növényi pótlékkal iparkodik szükössé
vált rovartáplálékát kiegészíteni.
Csak ha mindez sikertelen volna, akkor kerülhetne a sor a vedrődi
varjutelep óvatos apasztására. E műveletet a mezei rovarvilág állandó
gondos megfigyelésével kell egybekötni, mert ez az egyedül módja annak,
hogy valamely területen a varjak leghelyesebb számarányát megállapit-
hassuk. Ez alatt azt a számot értjük, amely a lehető legkisebb őriztetési
és masiranyu védekezési költségek mellett a rovarirtässal járó legnagyobb
hasznot biztosítja. Nehéz, de rendkivül érdekes és hálás feladat, amelv a
gazdasági és egyben élettudományi kérdések és jelenségek egész sorát
vetve felszinre, természetszerüleg csupán a gazda és az ornithologus
vállvetett munkájával oldható meg.
Hogy ezek után a vedrödi adatsorozatot a vetési varju juniusi
táplálkozásának általános kérdésébe is belekapesolhassuk, meg kell!
vizsgálnunk azt a 100 juniusi gyomortartalmat is, amely évek során 12
helyről került intézetünk gyüjteményébe. E sorozat nagyobb része a
györmegyei Liköcs-pusztäröl való, intézetünk egyik legbuzgóbb munka-
társának HEGYMEGHY DEZSŐNEK jóvoltából. Az ő küldeményét különösen
értékessé teszi az, hogy minden gyomortartalom-boritékra az elejtéskor
uralkodó időjárást is rávezette. Ezzel lehetővé tette, hogy az állati- és
növényi táplálék arányának az időjárástól való függő voltát is szemlél-
hessük. Az id6jarasnak ezt a hatását az egyik, 40-es, liköcsi sorozat
nagyon szépen jelezte. A junius 1—12 közti derült meleg napokon
gyüjtött gyomrok tartalmában a rovartáplálék uralkodott, egy részük
kizárólag rovarokból állott. A későbbi esős, szeles időből eredőkben
ellenben sűrűn volt növenvi táplálék is, egyesekben uralkodölag is. Egy
régebbi eredetü, 16-os likócsi sorozat már nem adott ily tiszta képet. A
gyomortartalmak ugyanis annyira emésztett állapotban voltak, hogy a
rovarok acélkeménységü rágóinak (mandibulae) is többnyire csak a csucsa
maradt épen. Ha ilymódon már a rovarfajok meghatározása is nehézzé
vált, az eredetileg felvett táplálék állati és növényi részeinek aränvät
meg éppen lehetetlen volt megállapitani. Dr. RORIG G. etetési kiserleteiböl
ismeretes ugyanis, hogy a rovartáplálék sokkal gyorsabban megemésztődik,
* Tierwelt und Landwirtschaft. Stuttgart, 1906. p. 183—186.
390 CSORGEY TITUS
mint a növényi s ezért az erősen emésztett gyomortartalom mindig
hamis képet nyujt, még pedig a rovartaplalék eredeti arányának hátrányára.
Ebből tehát az a fontos tanulság is adódik, hogy a varjaknak ily vizsgá-
latok céljából való elejtésénél a n a pszak as fontos! A kora délelőtti
és az alkonvati órák alkalmasabbak mint a déli órák, amikorra a reggel
felszedett táplálék már javarészben vagy teljesen megemésztődött.
Az emlitett 100 gyomortartalomra visszatérve, volt benne: 268
cserebogár és álcája (Melolontha, Rhyzotrogus, Anisoplia), 131 ormányos-
bogár (Cleonus, Otiorhynchus, Psallidium), 175 tücsök, (főképen Gryllus
melas Charp.), 46 földieineer (Dorcadion), 39 pattanobogar es drötfereg
(Elateridae), 38 sáska és szöcske (Locustidae, Acrididae), 33 csikbogär
(Dytiscidae), 52 ganajbogär (Geotrupes, Onthophagus, Hister stb.), 29
mezei poloska (Pentatomidae és Aelia acuminata), 5 lötetü, (Gryllotalpa
vulgaris L.), 9 földi hernyó (Agrotis), 8 rözsabogärfele (Cetonidae), 24
kabôca (Cicada) 12 aranybogärfele (Chrysomelidae), 2 dégbogar (Sylpha),
9 kis futöbogär (Carabidae), 2 äszka (Armadillidium), 2 ezerläbu (Julus),
21 mocsári és mezei csiga (Limnaeus, Planorbis, Helix), 2 pocok
(Arvicola), 1 gyik (Lacerta). Összesitve: 768 käros rovar, 111 közömbös
rovar, 21 csiga, 2 pocok és 1 gyik.
A növényi alkatrészek fökepen tengerimaradvänyok voltak, melyek-
hez kevés ärpaszem, 3 cseresznyemag, kevés fai szedertermes és egy
esetben kendermag járult.
A főtáplálék, mint látjuk, lényegében "megegyezik a vedrődi soro-
zatban találtakkal. A járulékos táplálék már jóval válzatosabb sorát
mutatja a juniusi rovarfajoknak. Ez természetes is, tekintve, hogy ez a
sorozat több helyről és több évből ered. Nem meglepő a mezei polos-
káknak, (Aelia és Pentatoma) előfordulása sem, amennyiben tavasztól
Oszig rendes jelenség a varjufélék étlapján. Inkább annak az érdekes
bizonysága ez, hogy a poloskák maró és büzös váladéka csak a finom
szaglásu és izlésü rovarevő emlősökkel (cickány, sün) szemben nyujthat
védelmet, de a fejletlen szaglásu és izlésü madarakkal szemben már
hatástalan.
A növényi táplálékban szereplő kendermag és árpa nyilvánvalólag
hulladékból ered s igy kárnak nem tekinthető. A tengeriszemek ily
szempontból való minősítésére — helyszini szemle hijján — már nem
vállalkozhatom. Erre csak a gazda képes. Csak ő állapíthatja meg,
vajjon a takaratlanul maradt, tehát veszendőbe ment magvakról, vagy a
föld alól kiásott vetőmagról van-e szó? Hasonlóképen csakis a termeszt-
ményeit állandó gonddal figyelő gazda képes a varjak rovarirtó munkájáról
eredő haszon mértékét is esetről-esetre megállapitani. Itt kapcsolódik a
gazda szerepe a gyomortartalmat elemző ornithologus munkájába. Ennek
az együllmüködesnek teljes sikeréhez azonban az is szükséges volna, hogy
—
BEITRÄGE ZUR NAHRUNG DER SAATKRÄHE. 3
DI
=
ne csak az ornithologus foglalkozzék gyomortartalomvizsgälatokkal, hanem
a gazda is. A vetési varjak gyomortartalma ugyanis mezei rovarvildg oly
nyilvantartoja, amely mindig figyelmezteti a gazdát, mily rovar-kärtevök
veszélyeztetik termesztményeit, tehát melyek ellen kell idejében védekeznie.
Ez különösen ott fontos, ahol kevés a varju, ahol
munkáját tulnyomórészt emberi erővel kell végeztetni.
Ha még végezetül a szóban lévő 300 gyomortartalom elemzésének
közös tanulságait keressük, a következők emelkednek ki belőle: A vetési
varju juniusban is hathatósan korlátozza a cserebogárfélék (Melolonthidae)
valamint a cukorrépát pusztitö ormányosbogaraknak (Cleonus, Otiorhynchus,
Psallidium) számát. A gyomrában található rovarnemek és fajok sora a
májusihoz viszonyitva a szöcske- és sáskafélékkel (Locustidae, Acrididae),
a cserebogarak (Melolonthidae) több fajával, virágbogárfélékkel, (Cetonidae),
aranybogarak (Chrysomelidae) több fajával, valamint csikbogärfélékkel
stb. bővült. Ezzel szemben a lótetü (Gryllotalpa), a drótféreg (Elateridae)
és a földi hernyó (Agrotis) a májusi gyomortartalmakhoz viszonyitva
sokkal gyérebben mutatkozik, a fentiekben már megemlitett okokból. A
növényzetben okozott kártétele e hónapban már csak a bogaräszäsra
kedvezőtlen, esős, hüvös napokra szoritkozik. Mindezt egybevetve, eddigi
vizsgálataink bizonysága szerint, a vetési varjunak állandó rovarirtásával
hajtott haszna junius havában jelentékenyen felülmulja a növényzetben
alkalmilag okozott kártételét. A haszonnak és kárnak ennél
rosszabb aränya mar a varjak tulszaporodott voltának
kétségtelen jele. E madár juniusi táplálékának vizsgálata már azért
is hathatós segitségül igérkezik az optimális létszám megállapításának s
ezzel a vetesivarju-kerdes megoldásának teren.
tehat a rovarirtas
Beiträge zur Juni-Nahrung der Saatkrähe
(Corvus frugilegus L.)
Von Trrus CsSÖRGEY.
Seitdem die Untersuchungen in unserem Institute schon auf das
Nahrungsgebiet der einzelnen Saatkrähen-Kolonien spezialisiert wurden,
seitdem wir also auch die Bestimmung des optimalen Bestandes auf einem
gegebenen Gebiete mit Berücksichtigung der Bodenverhältnisse zum Gegen-
stande der Untersuchung machten, erwies sich auch die eingehendere Unter-
suchung der Sommer-Nahrung der Saatkrähe als notwendig. Nur eine
solche Untersuchung kann entscheiden, ob während der Zeitdauer vom
Herbste bis zum Frühjahre, der in den Nutz-Pflanzen verursachte
Schaden, oder aber der vom Frühjahre bis in den Herbst durch das Ver-
Aguila. 21
299 TITUS CSORGEY
tilgen der landwirtschaftlichen Insekten-Schädlinge geleistete Nutzen über-
wiegt. Zu solehen: Untersuchungen werden jedoch neben direkten Beob-
achtungen bedeutende Mageninhalt-Serien benötigt, welche nach Möglichkeit
gleichmiissig auf die einzelnen Monate verteilt sein sollen. Nur diese
erösseren Serien können den Einfluss der Witterung und mancher unkont-
rollierbaren Elemente auf die Tages-Nahrung der Saatkrähe eliminieren,
oder egalisieren.
Die täglichen Schwankungen der Witterung können nämlich das
Verhältniss der animalischen zur vegetabilischen Nahrung naturgemäss
ganz ausserordentlich beeinflussen. An kalten regnerischen Tagen, wenn
sich Insekten und Mäuse verbergen, wird auch die Saatkrähe auf Pflanzen-
kost gedrängt, welche doch an heiteren Tagen womöglich mit Insekten
und Mänsen satt werden will. Selbst die an dem nämlichen Tage erlegten
Saatkrähen zeigen ganz erhebliche Unterschiede bezüglich ihres Magen-
inhaltes, indem ja nicht jeder Vogel gleiches Jagd-Glück haben kann.
Dieser Umstand bedingt dann bei den minder glücklichen Jägern einen
Mehrbedarf an vegetabilischer Nahrung.
Das Sammeln von Mageninhalten, welche den obigen Forderungen
entsprechen, ist nach dem Ausfliegen der Jungen keine leichte Arbeit.
Das ist die Ursache davon, dass unser Institut, obwohl dasselbe ein ganz
bedeutendes, besonders aus dem Monate Mai stammendes Mageninhalt-
Materiale aufstapelte, erst im Jahre 1928 eine grössere Juni-Serie erhielt,
welche neben den auf ein kleineres Gebiet beschränkten Resultaten, auch
die Verwertung aus anderen Gebieten stammenden, zwar zahlreichen aber
kleinen Serien ermöglichte.
Dem GRAFEN PETER v. KEGLEVICH verdanken wir eine aus 200
Exemplaren bestehende, vom 2-ten bis 15-ten Juni 1928 in der Gemeinde
Vedröd (Komitat Pozsony) gesammelte Mageninhalt-Serie. Laut seiner
brieflichen Mitteilung: „siedelten sich die Saatkrähen erst vor etwa 4
Jahren in Vedröd an, und brüten dort seither in stets wachsender
Anzahl. Bisher hatte ich den Abschuss derselben verboten, weil ich von
dem überwiegenden Nutzen derselben überzeugt war und weil der für den
Zuckerrübenbau so ausserordentlich schädliche Rüsselkäfer seit dem Er-
scheinen der Saatkrähen fast gar keinen Schaden mehr anrichtet, im
Jahre 1928 aber fast ganz verschwunden war. In diesem Jahre machten
jedoch die sich stets vermehrenden Saatkrähen in der Mais-Saat ganz
erheblichen Schaden, so dass man stellenweise dreimal die Saat erneuern
musste, weil die Saatkrähen die Saatkörner jedesmal aushackten. Jeder
Versuch dieselben zu verscheuchen, oder die Saaten zu hüten erwies sich als
erfolglos. Nun musste ich den Abschuss gestatten und wurden auch nahezu
500 Stücke erlegt. Meine Frage ist nun, ob der Abschuss fortgesetzt werde
und in welchem Ausmasse 2%
BEITRÄGE ZUR NAHRUNG DER SAATKRAHE. 393
Die Frage war nun die, ob die Saatkrähen von Vedröd den im Mais
verursachten Schaden durch das Vertilgen schädlicher Insekten wett-
machen und in welchem Masse. Weiters, ob dieser Schaden tatsächlich
eine Folge der Übervermehrung, oder vielmehr eine Folge der ungün-
stigen Witterung war, welche bei Gelegenheit der Mais-Saat und deren
Erneuerungen herrschte. Die letztere Frage ist viel schwieriger, als dass
dieselbe auf Grund der Daten vom Juni eines einzigen Jahres beant-
wortet werden könnte. Diese Antwort kann erst im folgenden, oder in
den folgenden Jahren erhofft werden.
Sehen wir aber nun zuerst einmal was die Mageninhalte der 200
Saatkràhen von Vedröd zwischen dem 2-ten und 15-ten Juni 1928
enthielten? Es fand sich in denselben folgendes vor: 740 Engerlinge
(Melolontha), 3 Rhyzothrogus, 874 Rüben-Rüsselkäfer,. (Cleonus puncti-
ventris L.), 1383 Otiorhynchus ligustici L., 170 andere Rüsselkäfer,
hauptsächlich Psallidium maxillosum F., 10 Raupen der Saateule (Agrotis),
78 Grillen (Grvilus campestris L. und melas CHARP.), 22 Erdböcke (Dor-
cadion rufipes und D. fulvum Scop.), 4 Schnellkäfer (Elater sp. ?), 2
Drahtwürmer (Elater sp. ?), 24 Aaskäfer (Silpha atrata. L.), 6 Mistkäfer
(Geotrupes, Aphodius und Hister), 7 Feldwanzen (Aelia acuminata L.), 5
kleine Laufkäfer (Carabidae), 6 Luzernenkäfer (Gonioctena sexpunctata
FaBr.), und zwei Feldmäuse (Microtus arvalis).
Zusammenfassend bestand daher die animalische Nahrung aus 3317
schädlichen, und 14 indifferenten Insekten und zwei Mäusen. Dem gegen-
über bestand die vegetabilische Nahrung aus etwa 50 Kirschkernen und
etwa 300 ungekeimten Mais-Körnern.
In dieser abwechslungsreichen Nahrungs-Liste ist nicht so sehr
das auffallend, was dieselbe enthält. als vielmehr das, was aus der-
selben fehlt. Es sind hier in erster Linie die in den Mai-Mageninhalten
anderer Gegenden so häufige Maulwurfsgrille, dann die Drahtwürmer
(Elateridae) die Raupen der Saateulen (Agrotis) und endlich die Erdböcke
(Doreadion), welche entweder garnicht, oder nur in verschwindend geringer
Menge vorhanden sind. Im Gegensatze zu den aus anderen Gegenden
stammenden Juni-Mageninhalten ist das Fehlen der Heupferdchen
und Heuschrecken (Locusta, Decticus ete.) bemerkenswert. Das Fehlen
der Saateulen-Raupen findet seine natürliche Erklärung darin, dass dieses
Insekt im Juni im Puppen-Stadium, oder als Schmetterling lebt. Die
Maulwurfsgrille befindet sich nach der Schwarmperiode im Mai während
des Juni in ihrem unterirdischen Schlupfwinkel, hauptsächlich in Gestalt
der jungen Generation. Die Drahtwürmer sind während des Monates Juni
ebenfalls vor der Saatkrähe geschützt, weil zu dieser Zeit die Feldfrüchte
schon so erstarkt sind, dass sich der Frass nicht an der gelben Farbe,
oder aber an dem Welkwerden der Pflanzen bemerkbar macht, wodurch
21*
29 / TITUS CSORGEY
vost
dieselben im vorangehenden Monate die Aufmerksamkeit der Saatkrahem
auf sich lenkten.
Alle diese Umstiinde in Betracht ziehend, bleibt es aber noch immer
fraglich, ob dieses Fehlen der erwähnten Insekten nicht vielleicht eine
Folge der Bodenverhältnisse, oder gar eine Folge der vorherigen insekten-
vertilgenden Arbeit der Saatkrähen ist? Um daher zur Beurteilung
dieser Nahrungsverhältnisse eine geeignete Grundlage zu erhalten, musste
ich zuerst wissen, welcher Art der Boden in Vedröd ist, ob gebunden
und in welchem Grade, da ja die Leitformen der Insektenwelt eines Gebie-
tes je nach den Bodenverhältnissen verschieden sind. Ich musste des wei-
teren wissen, woher die Saatkrähen die vielen Engerlinge erhielten und
ferner unter welchen Umständen dieselben die jedenfalls bedeutende
Menge an ungekeimten Mais-Körnern auflesen konnten ? |
Auf alle diese Fragen erhielt ich von Herrn Verwalter Junius LAU-
Kova in Vedröd folgende Aufschlüsse : „Der Boden der Gegend von Ved-
röd ist im Allgemeinen locker. In der ersten Hälfte des Monates Juni
wurde nur sehr wenig geackert und gesäet. Die Engerlinge wurden von
den Saatkrähen an den welkenden Zuckerrübenstöcken gefunden. Die
Mais-Körner hackten sie Ende Mai aus dem Boden heraus, so wie die
Pflänzchen sichtbar wurden. Das nämliche machten sie mit dem im Juni
nachgesetzten Mais, welcher gar keme Zeit zum Keimen hatte. Die Ursache
dieses Verhaltens finde ich darin, dass es diesmal viel weniger Rüben-
Rüsselkäfer gab, als in den vorangehenden Jahren.“
Die Saatkrähen sind also fähig auf den Zuckerrüben-Pflanzungen
selbst noch im Juni die Engerlinge und neben diesen Rüssel- und Aas-
Käfer zu vertilgen, also zu jener Zeit, wenn andere Gewächse den Frass
derselben nicht mehr anzeigen. Der über den Ursprung der Mais-Körner
gegebene Aufschluss lässt jedoch die Frage noch in Schwebe, ob zu
einem Schutze gegen solche Schädigungen eine weitere Verminderung des
Saatkrähenbestandes notwendig ist, oder nicht? Wäre es nicht zweck-
mässiger, die Saat-Mais-Körner tiefer zu setzen, als es bisher geschah
und wie dasselbe in der Tauträn-Herrschaft in Törökkanizsa schon erprobt
wurde ?* Schliesslich muss auch noch die Möglichkeit in Betracht gezo-
gen werden, ob nicht die ungewöhnlich kühle Witterung im Juni 1928
die Hauptursache dieses Schadens in der Mais-Saat war?
Es sind dies solche Fragen, deren Lösung Jahre lang dauernde
Untersuchungen erheischt. Vorläufig kann nur soviel festgestellt werden,
dass die Saatkrähen-Kolonie von Vedröd die Insekten-Schädlinge der Nutz-
pflanzen, hauptsächlich der Zuckerrübe wirksam vermindern kann. Die
Vertilgung der Saatkrähen würde auch hier von denselben Folgen beglei-
I. Csörsey : Über Saatkrähen in Törökkanizsa. Aquila 1918, p. 194—196.
BEITRÄGE ZUR NAHRUNG DER SAATKRÄHE. 32
i) |
tet sein, wie seinerzeit in Mezöhegves, wo die Arbeit der Saatkrähen
durch Bekämpfung mittels Chemikalien ersetzt werden musste, wodurch
grosse Auslagen entstanden.**
All dies zusammenfassend, kann für Vedröd folgendes gesagt wer-
den : Es müsste versucht werden, das Saat-Korn in erhöhtem Masse zu
schützen u. zw. durch Tief-Saat, soweit dieselbe durch die speziellen
Bodenverhältnisse gestattet wird, eventuell auch durch das Einpflügen der
Saat. Wenn aber das Tief-Säen infolge des lockeren Bodens nicht genü-
genden Schutz leisten würde, so könnte noch die Minium-Beize anempfoh-
len werden, nach der schon ausprobierten Methode von Dr G. Rörıs,
nämlich : zu einem Meterzentner Saat-Korn sind zu nehmen 2 kg Minium,
200 gr Tischler-Leim mit 20—24 L. Wasser. Nach zehnstündiger Beize
kann schon gesäet werden.
Ausserdem könnte noch versucht werden, die schon wiederholt
gesäeten Stellen durch zur Hälfte in den Boden eingegrabene Krähen-Kadaver
vor den weiteren Besuchen zu schützen. Dies müsste dann an regneri-
schen Tagen durch ganz besonders strenges Hüten mittels Schiesswaffe,
Peitschengeknall u. s. w. ergänzt werden, da gerade an solchen Tagen
die Saatkrähe genötigt ist. die karg gewordene Insekten-Nahrung durch
Pflanzenkost zu ersetzen.
Nur wenn auch dies alles sich als unzulänglich erweisen würde, könnte
an eine vorsichtig durchgeführte Verminderung der Vedröder Saatkrähen.
Kolonie geschritten werden. Mit diesem Vorgehen muss die ständige
sorgfältige Beobachtung des Insektenlebens der Anbauflächen verbunden
werden, weil dies die einzige Möglichkeit ist, den optimalen Bestand der
Saatkrähen auf einem gegebenen Gebiete festzustellen. Der optimale Bes-
tand würde bei geringsten Hüter- und anderseitigen Spesen den grösst-
möglichen Nutzen durch Insektenvertilgung bedeuten. Es ist dies eine
schwierige zugleich aber auch eine ausserordentlich interessante und dank-
bare Aufgabe, welche eine ganze Reihe wirtschaftlicher und biologischer
Probleme anschneidend naturgemäss nur durch gemeinsames Zusammen-
arbeiten des Landwirtes und Ornithologen gelöst werden kann.
Um nun die Vedröder Resultate in das Problem der Landes-Juni-
Nahrung der Saatkrähe einzufügen, müssen noch die 100 Juni-Magenin-
halte untersucht werden, welche im Laufe der Jahre von insgesammt 12
Lokalitäten in die Sammlung des Institutes gelangten.
Der grösste Teil dieser Mageninhalte stammt von der Puszta Li-
köcs im Komitate Györ und wurde von einem unserer eifrigsten Sammler
DrsıpErius HEGYMEGHY eingesendet. Diese Serie ist auch schon deshalb
ausserordentlich wertvoll, weil bei jedem einzelnen Mageninhalte auch
** Aquila 1925—26, p. 13—14.
396 TITUS CSÖRGEY
die Witterung angegeben ist, welche bei der Erlegung des betreffenden
Vogels herrschte. Dadurch ist uns die Möglichkeit geboten auch den
Einfluss der Witterung auf das Verhältniss der animalischen zur vegeta-
bilischen Nahrung zu veranschaulichen. Dieser Einfluss der Witterung
zeigte sich mit ganz besonderer Deutlichkeit an einer aus 40 Stücken
bestehenden Serie. In den Mageninhalten, welche zwischen dem 1-ten
und 12-ten Juni gesammelt wurden, zu welcher Zeit schönes warmes
Wetter herrschte, war die Insekten-Nahrung die vorherrschende; in eini-
gen war überhaupt nur Insekten-Nahrung vorhanden. In denjenigen welche
später bei kühlem windigen Wetter gesammelt wurden fand sich häufig
vegetabilische Nahrung, welche in einigen Fällen sogar die überwiegende
war. Eine aus 16 Stücken bestehende ältere Sammlung ergab kein so
klares Bild. Der Inhalt der Mägen war nämlich schon derart zersetzt
und verdaut, dass selbst von den stahlharten Mandibeln der Insekten nur
mehr die Spitzen unversehrt waren. Unter solchen Verhältnissen war ja
selbst die Bestimmung der Insekten schon eine sehr schwierige Aufgabe,
ganz unmöglich war es jedoch festzustellen in welchem Verhältnisse wohl
die ursprünglich aufgenommene animalische Nahrung zur vegetabilischen
gestanden haben mag. Aus den Fütterungs-Versuchen von Dr. G. RÖRIG
ist es nämlich bekannt, dass die Insekten-Nahrung viel rascher verdaut
wird. als die vegetabilische, weshalb ein stark verdauter Mageninhalt
immer ein falsches Bild ergiebt und zwar immer zu Ungunsten der
Insekten-Nahrung. Hieraus ergiebt sich nun das wichtige Resultat, dass
bei dem Sammeln der Krühen-Mageninhalte auch die Tageszeit von
Wiehtigkeit ist! Die frühen Vormittags- und Abend-Dämmerungs-Stunden
sind daher immer geeigneter, als die Mittags-Stunden, in welchen die im
Laufe des Vormittags aufgenommene Nahrung schon zum grössten Teile
verdaut ist.
Auf die obenerwähnten 100 Mageninhalte zurükkehrend habe ich
auch diese untersucht und fand ich folgende Objekte in denselben : 268
Maikäfer und Engerlinge (Melolontha, Rhyzothrogus, Anisoplia), 131
Rüsselkäfer (Cleonus, Otiorhynchus, Psallidium), 175 Grillen, (hauptsächlich
Gryllus melas Charp.), 46 Erdböcke (Dorcadion), 39 Schnellkäfer und
Drahtwürmer (Elateridae). 38 Heupferdchen und Heuschrecken (Locustidae,
Acrididae), 33 Larven des Gelbrand-Schwimmkäfers (Dytiscidae), 52
Mistkäfer (Geotrupes, Onthophagus, Hister u. s. w.), 29 Feldwanzen
(Pentatomidae und Aelia acuminata), 5 Maulwurfsgrillen (Gryllotalpa vul-
garis L.), 9 Saateulen-Raupen (Agrotis), 8 Rosenkäfer (Cetonidae), 24
Zikaden (Cicada) 12 Blattkäfer (Chrysomelidae), 2 Aaskäfer (Sylpha), 6
kleine Laufkäfer (Carabidae), 2 Asseln (Armadillidium), 2 Tausendfiissler
(Julus), 21 Sumpf- und Land-Schnecken (Limnaeus, Planorbis, Helix),
2 Feldmäuse (Mierotus), 1 Eidechse (Lacerta). Alles zusammen 768
BEITRÄGE ZUR NAHRUNG DER SAATKRÄHE. 397
schädliche, 111 indifferente Insekten. 21 Schnecken, 2 Mäuse und 1
_Eidechse.
Die vegetabilischen Stoffe bestanden hauptsächlich aus Mais-Kern-
Fragmenten, ausserdem einige Gerstenkörner, 3 Kirschkerne, wenig Maul-
beeren, und ein einzigesmal auch Hanfsamen.
Die Haupbestandteile der Nahrung sind also dieselben, wie in Vedröd,
Die gelegentliche Nahrung ergiebt jedoch eine um vieles reichere Serie
der Juni-Insekten, als jene. Es ist dies ja auch natürlich mit Hinsicht
darauf, dass diese Serie von mehr Lokalitäten und aus mehreren Jahren
stammt. Die Feldwanzen bilden auf der Speisekarte der Saatkrähe keine
Überraschung, indem dieselben vom Frühjahr angefangen bis in den Herbst
hinein in den Mageninhalten ständig und überall vorkommen. Hingegen
gibt dieses Vorkommen den sehr interessanten Beweis, dass die übel-
riechenden und ätzenden Absonderungen der Wanzen nur gegen die
mit vorzüglichem Riech- und Geschmack-Sinne versehenen insektenfressen-
den Säuger (Spitzmäuse, Igel) wirksam sind, nicht aber gegen die Vögel, bei
welchen diese beiden Sinne nur sehr unvollkommen entwickelt sind.
Hanfsamen und Gerste stammen augenscheinlich aus Abfällen, können
daher nicht als Schaden bezeichnet werden. Die Maiskörner können ohne
Kenntniss der lokalen Verhältnisse nicht ohne weiteres ebenfalls als Abfälle
bezeichnet weden. Hier muss die Beobachtung des Landwirtes eingreifen,
nur er kann es feststellen, ob dieselben von der Oberfläche aufgelesen,
oder aber aus der Saat herausgehackt wurden. Ebenso kann nur der
Landwirt selbst und nur derjenige, welcher seine Saaten immer sorg-
fällig beobachtet die Grösse des Nutzens fallweise bestimmen, welchen
die Saatkrähen durch Vertilgen der Insekten leisten. Hier schaltet sich
nun die Rolle des Landwirtes in die Arbeit des Mageninhalte analisierenden
Ornithologen ein. Damit aber dieses Zusammenarbeiten zu einem vollen
Erfolge führe, wäre es notwendig, dass sich nicht nur der Ornithologe
sondern auch der Landvirt mit dem Untersuchen von Mageninhalten befasse.
Der Mageninhalt der Saatkrähe gibt nämlich immer die genaueste Auskunft
darüber, welche Insekten-Schäden zu gewärtigen sind, gegen welche sich
daher der Landwirt bei Zeiten zu rüsten hat. Es ist dies ganz besonders
dort von Wichtigkeit, wo es nur wenig Saatkrähen gibt, wo also die
Bekämpfung der Insekten überwiegend durch menschliche Arbeit verrichtet
werden muss.
Wenn ich nun noch zum Schlusse die gemeinsamen Ergebnisse der
Untersuchung der obigen 300 Mageninhalte zusammenfassen will, so ergibt
sich folgendes : Die Saatkrähe bekämpft auch im Monate Juni mit Erfolg
die Maikäfer-Arten (Melolonthidae) und die Rüsselkäfer-Arten (Gleonus,
Otiorhynchus, Psallidium), welche den Zuckerrübenbau schädigen. Die Anzahl
der Arten und Gattungen der Insekten wird gegenüber dem Monate Mai
398 SZOMJAS GUSZTÁV
mit Heupferdehen- und Heuschrecken-Arten (Locustidae, Acrididae), mit
mehreren Maikäfer-Arten (Melolonthidae), mit Rosenkäfern (Cetonidae) mit
mehreren Arten von Blattkäfern (Chrysomelidae) und mit Gelbrand-
Schwimmkäfern (Dyticidae) vermehrt. Dem gegenüber hat sich mit dem
Monate Mai verglichen die Anzahl der Maulwurfsgrille (Gryllotalpa), der
Drahtwürmer (Elateridae), und der Saateulen-Raupen aus den schon oben
eròrterten Ursachen ganz bedeutend verringert. Der an Nutzpflanzen verübte
Schaden beschränkt sich in diesem Monat nur mehr auf kalte Regentage,
wenn also das Wetter für den Insektenfang ungünstig ist. Alles in Allem
senommen ist der im Juni durch das Insektenvertilgen geleistete Nutzen
der Saatkrähe in hohem Masse grösser, als der nur gelegentliche an
Nutzpflanzen verursachte Schaden. Wo das gegenseitige Ver
hältniss des Nutzens und Schadens ein schlechteres
ist Gort it dies ein untrügliches Zeichen dessem
dass sich die Saatkrähe im Stadium der Überver-
mehrung befindet! Die Untersuchung der Juni-Nahrung ergibt uns
auf Grund des bisher gesagten eine geeignete Handhabe zur Bestimmung
des optimalen Saatkrähen-Bestandes, zugleich auch zur Lösung der
Krähenfrage.
Vadäszat es madärvedelem.
Irta: Szomgas GUSZTÁV.
Fogy a madár. Aki vizsgálja a madarak életét és szeretettel gondozza
a ritkaságokat és hasznos állatokat, sajnálkozással állapítja meg, hogy
materialis korunk érzéketlenül megy el ezen jelenségek mellett s termé-
szeti kincseink rohamosan fogynak.
Pusztul az erdő, mocsár, vele az állat és a madár. Mintha az
emberiség csak a mának lenne teremtve, rombol és pocsékol, nincs tekin-
tettel az utódokra, nincs tekintettel a természet bölcs harmoniájára és
szépségeire.
Mindenben csak az anyagiassäg és pillanatnyi gyönyör hajszolása
a vezető motivum, eredmény a lelki sivárság.
Egy divathóbort vagy egy inyenc falat egész madárfajokat pusztit
ki. Egy odadobott, — félreértésen alapuló — jelszó, egyik-másik madár
károsságát illetőleg, gyökeresen irt ki sokszor hasznos fajokat. A mező-
gazdaság helyzete pedig napról-napra sulyosbodik s ezt még tetézi a
rovarok és rágcsálók szaporodása.
Jelszövä lett a káros férgek irtása méreggel, mintha bizonv ezzel a
módszerrel gátat lehetne vetni a káros állatok inváziójának. i
VADASZAT ES MADARVEDELEM. 329
Hätterbe szorul a biolögiai védekezés, s a gazdasagi penztärt el-
viselhetetlenül terheli a mérges anvagok megväsärläsa és alkalmazasa.
Ha egy szämitäst csinálnánk és az egyes káros állati és növényi
elösködök pusztitäsära javasolt szerek alkalmazasat mind foganatositanänk.
elképesztô Osszeg terhelné a gazdasagokat, és felemésztené a gazdasägok
összes brutto jövedelmet. Pedig ha a termeszet böles rendjét figyelnenk,
ha a kártevők és ellenségeik munkáját kellő figyelemre meltatnänk,
reájönnénk, hogy a természet önmaga segit sok esetben a bajokon, az
ember kötelessége ennek munkáját elösegiteni, nem pedig botorul meg-
zavarni.
Amerika ezen a téren vezet. Ott a biológiai védekezést mindenek
fölé helyezik, csak ahol eredmény nincs, ott jön a chemiai és phisikai
beavatkozás. Ez a törekvés a művelt nyugaton is észlelhető, különösen
Németországban és Svájcban.
Nálunk fokozott mértékben jelentkeznek évről-évre a nagy inváziók,
a hörcsög, a pocok, a sáska, drótféreg, mocskospajor, futrinka, legyek,
molyok, répabogarak, cserebogár, hernvó, kártételei. Maholnap tehetetlenek
leszünk ezekkel szemben.
Amilyen arányban fogy a madár, ugy ismétlődnek és hatásukban
türhetetlenebbek lesznek ezek a folyton megismétlődő károk.
Panaszkodunk, hogy 40 milliót dobunk ki évente a külföldnek
gyümölcsért, mert képtelenek vagyunk ép gyümölcsöt előállitani, de nem
vesszük észre, hogy odvas fäink megfogyatkozván, eltüntek a kedves cinke,
csuszka-rajok, a harkälyok s mi nem sietünk oduk kihelvezésével a
természet segítségére.
Nyugati utam alkalmával Németországban mindenütt ott láttam a
benépesedett seregély és más odukat s vérévé vált a gazdának, hogy a
hasznos madarakat a saját javáért óvja és gondozza. Nálunk a meglévő
keveset is pusztitja a fészekrablók serege, a gummi-puska és flóbert.
Hasznos vándormadarainkat a déli népek irtják milliószámra, mi
pedig a nálunk telelőket éhen hagyjuk pusztulni. Pedig a természetben
semmi sem felesleges. Még a kiállhatatlan, sok kárt okozó veréb had is
olyan pusztitást végez a rovarokban, amit emberi erővel elvégezni lehe-
tetlen. Nem is szólok a vetési varjuról, amelynek megfogyatkozásával
lépést tart a mezőgazdaság legkérlelhetetlenebb ellenségeinek, különösen
a sáskának, futrinkának, drótféregnek, kukorica molynak, cserebogárnak
stb. mérhetetlen elszaporodása, s eredményezi azt, hogy a hatóság kény-
telen elrendelni a gazdasági cselédek nyári tüzelőéül szolgáló kukorica-
szárnak május 10-én való elégetését.
A vércsék, baglyok, ölyvek irtásával szaporodik és már-már vesze-
delembe kerget a hörcsögök, pockok, ürgék, egerek megismétlődő kártétele.
Panaszkodnak a vadászok, hogy a strychnines buzától pusztul a
330 SZOMJAS GUSZTAV
fogoly, fäcän. Mit tegyen a szegeny füldmives, ha a pocokjaras ellen nines
aki megvédje termeset? Ha a vadäszok csupa kedvtelesböl kiirtják a vercset,
baglyot és egerészò ölyvet! Ezért fordul a gazda a méreghez. A vadászat
feladata sem lehet mas, mint a mezögazdasäg érdekének szem elött tar-
tásával való együttműködés.
A mezőgazda kénytelen törvény szerint átengedni területét bérbe a
vadásznak, a vadász nem lehet kártevője a gazdának. Ám gondozza és
etesse nemes vadjait, irtsa azok ellenségét, a karvalyt, héjját, szarkát és
szürkevarjut, a rókát és vadmacskát, görényt és nyestet, de legyen védője
minden hasznos állatnak, amely sem mint vadászati trophea, sem mint
elfogyasztható pecsenye figyelembe nem vehető.
A törvény szigorával kellene büntetni azokat, akik a mezőgazdának
kárt okoznak.
Ha a vadászlapokat olvassuk, szinte megdöbbenünk a tudatlanságon,
hogy egyik-másik „irö“ micsoda rémes meséket tálal fel. Láttam ezekben
a lapokban tudósitást, hogy a kékvércse a foglyot levágta. A másik a
gólyát itéli halálra, a harmadik, mert a vércse egy élhetetlen fácán csibét
elfogott, vagy egy eléhezett foglyot az egerésző ölyv leütött: a vércsét és
ölyvet irtja kiméletlenül s buzditja ez irányban vele hasonló tudásfokon
álló puskás társait.
Itt jöjjön azután a tudomány, első sorban a Madártani Intézet
a maga sulyával segitségül és minden felkészültségével és tekintélyével
legyen segitségére a földmivelési kormánynak és hasson oda, hogy ezen
hasznos állatok védelmét kieszközölje és állítsa össze a hasznos és káros
állatok kataszterét s eszközölje ki, hogy a törvény teljes szigorával bün-
tesse a kärtevöket. Aki vadászfegyvert vesz kezébe, attól joggal elvár-
hatjuk, hogy legalább ismerje meg az állatokat és ne okozzon kárt.
A természeti ritkaságok védelme is fontos, ma már elérkezett az
utolsó óra. A kócsag, tuzok, bakcsó, gyurgyalag, jegmadär, sasok, keselvük
hazánkban vegnapjaikat élik; maholnap a gólya, feketegölya is erre a sorsra
jut. Kövessünk el mindent, hogy ezek az utókornak megmenthetők legyenek,
de kineletet érdemelnek a ritka vendégek is, amelyek otthon nagy meg-
becsülésnek örvendenek. Ilyenek a sáskamadár, a darvak, pólingok stb.
A madártani intézet keresse a kapcsolatot a gazdákkal és teljes sullyal
feküdjön reá a madarak hasznosságát illetőleg a kutatásokra s igyekezzen
meggyőzéssel a hasznos állatoknak, a madárvédelemnek mentől több
barátot szerezni.
Zürichben láttam, hogy a legnépesebb park a tó partján hemzseg az
énekes madaraktól, Láttam, amint egy madárbarát tenyerén élelemmel,
füttyszóval ismerős pintyét előhivta és az tenyerére szállt s ott fogyasz-
ms : neki kedves csemegét. Mikor jutunk mi a természetszeretet ilyen
okára :
JAGD UND VOGELSCHUTZ. 331
A lelki nemesseg a mäsok bajaval valo foglalkozäsban nyilvanul meg
a legfensegesebb formajaban, a lelki nemesség tetöfokät a természet
szeretetében s a növenyek és ällatok gondozasaban eri el.
Neveljük gyermekeinket erre s amely gyermek szivét ez iränyban
kinemesitettük, ez a társadalomban is az emberiség joltevôje lesz. Ez
hiányzik ma. Gvülölködes, irigység uralkodik a népek között. Szeretet,
jöjjön el a te országod.
jagd und Vogelschutz.
Von: GUSTAV SZOMJAS.
Wer das Leben der Vögel kennt und Seltenheiten, sowie nützliche
Tiere mit Liebe pflegt, muss mit Bedauern feststellen, dass unsere mate-
rialistische Zeit an diesen Erscheinungen gefühllos vorübergeht, und dass
unsere Naturschätze rapid abnehmen.
Wälder, Sümpfe verschwinden, mit ihnen Tiere und Vögel. Die
Menschheit verwüstet und verschwendet sie, als ob sie nur für die Gegen-
wart erschaffen wären und nimmt keine Rücksicht, weder auf die weise
Harmonie und Schönheit der Natur noch auf die Nachwelt. Die wirtschaft-
liche Lage wird von Tag zu Tag schwieriger, und mit der Verminderung
der Vögel wächst die Zahl der schädlichen Insekten.
Vernichtung der schädlichen Insekten durch Gift: das ist die Losung.
Die Abwehr auf biologischer Grundlage istin den Hintergrund gedrängt, dagegen
ist das wirtschaftliche Budget durch Anschaffung der Giftstoffe stark belastet.
Würde man eine Berechnung machen und die zur Vertilgung der
tierischen und pflanzlichen Schädlinge vorgeschlagenen Mittel anwenden,
so würde eine riesenhafte Summe die Landwirtschaft belasten und deren
ganzen Brutto-Gewinn verzehren. Würden wir jedoch die weise Ordnung
der Natur beachten und die Arbeit der Schädlinge und deren Feinde
entsprechend würdigen, dann würden wir einsehen, dass die Natur oft
selbst ausgleichend einwirkt; Pflicht des Menschen ist es, die Natur in
ihrer Arbeit zu unterstützen, nicht aber töricht zu hindern.
Amerika ist auf diesen Gebiete führend. Dort wird die biologische
Abwehr über alles andere gesetzt, und nur dort, wo kein Erfolg zu ver-
zeichnen ist, kommen chemische und physikalische Eingriffe zur Anwen-
dung. Diese Bestrebungen sind auch im gebildeten Westen zu bemerken,
besonders in Deutschland und in der Schweiz.
Bei uns treten Jahr für Jahr in gesteigertem Masse die grossen
Invasionen auf, Schäden durch Hamster, Mäuse, Heuschrecken, Draht-
würmer, Fliegen, Motten, Maikäfer, Raupen etc. Heute-morgen werden
wir diesen gegenüber ohnmächtig sein.
29° ) GUSTAV SZOMJAS
In demselben Masse, wie unsere Vogelwelt zurückgeht, erhöhen sich
die besonders im Obstbau zu bemerkenden Schäden. Die hohlen Bäume ver-
schwinden. zugleich aber auch die Scharen der Meisen, Kleiber und Spechte.
In Deutschland sah ich überall Nisthöhlen für Stare und andere
Vögel. und es ist dem deutschen Landwirt zur zweiten Natur geworden,
die nützlichen Vögel zu seinem eigenen Vorteil zu pflegen. Bei uns wer-
den auch die wenigen Vögel durch Nestplünderer und Flobert dezimiert.
Nichts in der Natur ist überflüssig. Selbst der unausstehliche, zwei-
fellos schädliche Sperling richtet unter den Insekten derartige Verwüstun-
gen an, dass menschliche Mittel dazu unmöglich ausreichen würden. Gar
nieht zu reden von der Saatkrähe, deren Vernichtung die grenzenlose Ver-
mehrung der gefährlichsten landwirtschaftlichen Schädlinge zur Folge hat.
Infolge Vernichtung der Falken. Eulen und Bussarde vermehrt sich
das Heer der Hamster, Feldmäuse, Ziesel u. s. w.
Die Jäger klagen, dass durch die mit Strychnin vergifteten Getreide-
körner die Rebhuhn und Fasanenbestände gelichtet werden. Wie aber
soll sich der Landwirt gegen das Heer der Feldmäuse wehren, die seine
Ernte bedrohen? Wenn die Jäger aus lauter Passion die Falken, Eulen
und Mäusebussarde niederknallen! Deshalb greift der Landwirt zum
Gift. Die Aufgabe der Jagd kann keine andere sein, als mit der
Landwirtschaft Hand in Hand zusammen zu arbeiten, stets die Interessen
der Landwirtschaft im Auge haltend.
Der Landwirt ist gesetzlich gezwungen, sein Gebiet dem Jäger in
Pacht zu geben; diesem aber darf der Landwirt keinen Schaden zufügen.
Mag der Jäger immer sein edles Wild pflegen und hegen und dessen Feinde
(Sperber, Habicht, Elster, Nebelkrähe, Fuchs und Wildkatze, Iltis und
Wiesel) vernichten, — den nützlichen Tieren, die weder als Trophäe noch zu
Küchenzwecken zu gebrauchen sind, lasse er vollen Schutz angedeihen.
Das Gesetz müsste mit aller Strenge diejenigen bestrafen, die der
Landwirtschaft Schaden zufügen.
Auch der Schutz der Naturdenkmäler ist wichtig, die letzte Stunde
hat bereits geschlagen. Edelreiher, Trappe, Nachtreiher, Bienenfresser,
Eisvogel, Adler, Geier sind dem Untergang geweiht. Schützen wir aber
auch seltene (Gäste, die sich in ihrer Heimat grosser Beliebtheit erfreuen,
wie Rosenstar, Kranich, Brachvogel etc.
Seelenadel äussert sich in seiner glänzendsten Form in der Anteil-
nahme an dem Geschicke Anderer, seinen Höhepunkt erreicht er in der
Liebe zur Natur, im Schutze der Pflanzen und Tiere.
Erziehen wir unsere Kinder in diesem Sinne, denn solche Kinder
werden einmal Wohltäter der Menschheit und der menschlichen Gesell-
schaft sein. Gerade dies fehlt heute noch. Hass, Neid herrscht zwischen
den Völkern. Liebe, Dein Reich komme!
nn
A MADARVEDELEM FOKOZASA. 333
A madarvédelem fokozása.
Irta: Kexessy LÁSZLÓ. +
Egy német ornithologiai könyv elöszava e mondattal kezdödik: „Tief
und innig in das Gemüt des deutschen Volkes eingegraben ist die uralte
Vorliebe für die gefiederten Bewohner unserer schönen Heimat.“
Valahänyszor ez a könyv a kezembe kerül, mindig elolvasom ezt a
mondatot és mindannyiszor valami fájó érzés fog el, hogy miért nem
irhatom le én ezt magyarul, a magyarországi viszonyokról.
Sokat gondolkoztam rajta: nincs meg az adottság a mi népünkben,
hogy a madarak iránti szeretet a lélek mélyén meggyökerezhessék, vagy
nem próbáltuk ezt a nemes érzést elültetni és kifejleszteni?
Jól esett magamban megállapítanom, hogy egyikben sem vagyunk
hibásak. Százféle közmondás, népdal, népszokás, babona igazolja, hogy
népünk lelke mélyén hordja a szeretetet a madár iránt. A szépet, a jót,
a kedveset, a szeretőt, mindig a madárral példázza. A gólyát, a fecskét
úgy védi, hogy valósággal ellenséges indulattal fordul az ellen, aki bántani
merészelné őket.
Abban sem mulasztottunk, hogy a madárszeretetet ne próbáltuk volna
fejleszteni.
Van jó madárvédelmi törvényünk; elrendeltük az elemi iskolákban
a madárnapok megtartását; propaganda filmek forognak az országban és
az utóbbi időkben a madárvédelmi intézkedések (fészekodvak, etetők) is
folyamatban vannak.
Mégis miért látjuk azt, hogy mindez nem elégséges és nem tudja
kifejteni az igazi jellemnevelő hatást. amely a madárszeretettel, a madár-
védelemmel oly szépen tud érvényesülni.
Én azt tartom, hogy a magot mi elkészittetlen, megmunkálatlan
talajba vetettük, mert itt legelső sorban a gyermek ősi, atavisztikus rom-
boló és kegyetlenkedő hajlamával kell számolnunk és ezt kell szivós és
nagyon hozzáértő munkával megváltoztatnunk.
Ehhez azonban elkerülhetetlenül szükséges, hogy maga a tanitó
ismerje a madarakat, azok életét, szokásait, vonzó lényüket, mert csak
igy tudja az ő ismereteit, szeretetét, a mindenre oly fogékony, viaszpuha
gyermeklélekbe átplántálni.
Magam tapasztaltam legutóbb is kétizben, hogy ez a szükséges
tudás — készséggel elismerem, hogy nem az ő hibájukból — legkevésbbé
sincs meg.
Egy madárnapot tartó gyermeksereg tanitója a telefon póznán meg-
szállott kis őrgébicset (Lanius minor) igy mutatta be a gyermekeknek :
KEKESSY LÄSZLÖ +
_ Nézzétek ezt a madarat. Ez a tövisszúró gebies. Leghasznosabb
madaraink egyike. Tömérdek rovart elpusztit es az a szokäsa, hogy a
bogarat elöször tövisre hüzza es onnan eszi le.
A mäsik eset nemregiben törtent egy propaganda madärfilm elö-
adäsän. Véletlenül ismét a tövisszúró gébicsnél (Lanius collurio L.) a film
magyaräzöja (egy előkelő tanférfiu) arra tanitotta a mozit zsufoläsig meg-
töltö, esupa szem-fül-gyereket, hogy a gebies azert szurdalja fel a tövisre
a bogarakat, hogy télen legyen mivel täplälkoznia. A kitünő előadó számos
botlása közül csak ezt az egyet ragadtam ki. I
Hogv az első tanitó a kis őrgébicset nem ismerte fel, azt még
rossz néven sem veszem tőle, de hogy a gébicseket, mint a hasznos
madarak tipusát mutassa be, a másik magyarázó pedig annyit nem tud,
hogy a gébicsek költöző madarak, ez már vastag tájékozatlanság.
Nekünk tehát először is magvetőket, talajművelőket kell nevelnünk.
Szándékosan kerültem az ,ornithologus" szót, mert erre is el lehet mon-
dani, amit a költőre, hogy ,non fit, sed nascitur". Nekünk nem ezer és
ezer tojásgyüjtő, egyéni muzeum-rendező ornithologusra, hanem madár-
szerető, madárkedvelő, védő, ápoló emberre van szükségünk.
Az alapfeltétel az, hogy az elemi iskolai ifjuság leendő tanitói, azaz
a tanitóképző intézetek hallgatói képeztessenek ki a madártan tudomá-
nyäban. Aki megismeri a madarat, az meg is szereti és az tudja a sze-
retetet a másik lelkébe átültetni, aki maga is érzi azt. Nem gondolok én
itt valami lelketlen, agynyomö rendszertanra, hanem egy könnyü, világos
tankönyvre, melvet élvezettel tanul a hallgató.
Ugyanezt a tankönyvet lehetne bevezetni a gazdasági, erdészeti, ker-
tészeti és földműves iskolákba is, melyeknek hallgatói közeli érintkezésbe
jutnak a madarakkal.
Az elemi iskolában kell a tanitónak megporhanyitani, megművelni a
talajt: a gyermeklelket, hogy a belé vetendő mag kikelhessen.
A gyermeklélek fejlődésének legveszedelmesebb kora a 10—16 év.
És ezalatt az idő alatt szenvednek tőle legtöbbet szegény madarak is.
A legtöbb sintérkedési hajlamból dúlja a madárfészket, fogdozza a madarat,
sok közüle már némi hamis tudományos szint akar adni (tojásgyüjtemény,
lábgyüjtemény) stb.
Ezen kritikus kor kalandozási és egyéb rossz hajlamát jó irányban
levezetni van hivatva a cserkészet. Ennek egyik fő programmpontjául kel-
lene felvenni a legvédtelenebb teremtmények: a madarak lovagias védelmét.
Csak éppen megemlítjük itt azt az — összegekben kiszámithatatlan
— közgazdasági hasznot, melyet az emberiségnek eme ingyenes kis nap-
számosai hoznak. Már emiatt is komoly probléma ez, mellyel érdemes
foglalkozni. Hogy a gyermeklélek megműveléséhez, a vadság, kegyetlen-
kedési hajlam leküzdéséhez milyen alkalmas a madarak szeretetének beoj-
DER ERHÖHTE VOGELSCHUTZ. 3:
Or
tása. ősrégi, nagy bélesel6k; mint Confucius és Mózes is felismerték,
mert térvényeikben már nyomait látjuk a madärvedelemnek.
Nagyon bölcsen tudták azt már ők is, hogy minden lépés. mely az
ős. vadösztönt leküzdi, vagy legalább enyhiti, egy lépés a kultura felé és
egy vonalnyira ismét távolabb tolja a Homo sapienst az — Anthropo-
pithecus erectus-tól.
Der erhöhte Vogelschutz.
Von: LADISLAUS KÉKESSY. +
Das Vorwort eines deutschen Vogelbuches beginnt mit dem Satze :
„fief und innig in das Gemüt des deutschen Volkes eingegraben ist die
uralte Vorliebe für die gefiederten Bewohner unserer schönen Heimat“.
So oft ich diesen Satz lese, erfüllt mich ein wehmütiges Gefühl :
warum darf ich dies nicht auch ungarisch sagen, von den ungarischen
Verhältnissen ?
Ich habe viel darüber nachgedacht: ist es unserem Volke nicht
gegeben, die Liebe zur Vogelwelt in der Tiefe der Seele zu verwurzeln,
oder haben wir noch nicht versucht, dieses edle Gefühl zu verpflanzen
und weiter zu entwickeln ?
Ich glaube, keines von beiden trifft zu. Hunderte von Sprichwörtern,
Volksliedern, Volksbräuchen, Aberglauben beweisen, dass unserer Volks-
psvche die tiefe Liebe zur Vogelwelt nicht fehlt.
Auch haben wir nie versäumt, die Liebe zur Vogelwelt weiter zu
entwickeln. Wir haben ein gutes Vogelschutzgesetz; in den Volksschulen
wird der Vogel- und Baumtag abgehalten, Propagandafilme rollen in allen
Teilen des Landes und in letzterer Zeit sind Vogelschutzeinrichtungen
(Nisthöhlen, Futterapparate) im Gebrauch.
Und doch müssen wir sagen, dass alldies nicht genügt, um jene
wahre Charakterbildung zu entfalten die durch Vogelliebe und Vogel-
schutz so schön zur Geltung kommt.
Ich bin der Ansicht, dass wir den Samen auf unvorbereiteten,
unbekanten Boden ausgestreut haben, denn wir müssen hier in erster
Linie mit dem zur Zerstörung und Grausamkeit neigenden Charakter des
Kindes rechnen, und diesen durch intensive und verständige Arbeit zu
ändern trachten.
Hierzu ist jedoch unbedingt erforderlich, dass der Lehrer selbst
Leben und Gewohnheiten des Vogels kenne, denn nur so kann er sein
Wissen und seine Liebe auf die für alles empfängliche Kinderseele über-
tragen.
Ich selbst habe in letzter Zeit zweimal erfahren, dass diese notwen-
336 LADISLAUS KÉKESSY +
dige Kenntnis — ich gebe gerne zu, dass der Lehrer nicht Schuld daran
trägt — nicht im geringsten vorhanden ist.
Es wird ein Vogeltag gefeiert. Auf einer Telegraphenstange sitzt ein
Schwartzstirnwürger (Lanius minor), den der Lehrer den Kindern folgender-
massen vorstellt: „Dies ist der Dorndreher, einer unserer nützlichsten
Vögel. Er vertilgt unzählige Insekten und hat die Gewohnheit, die Käfer
zuerst auf einen Dorn zu spiessen und alsdann zu verzehren“.
Der zweite Fall ereignete sich erst kürzlich gelegentlich der Vor-
führung eines Propagandafilms. Zufällig ist auch hier wieder vom Dorn-
dreher (Lanius collurio) die Rede, welchen der Lehrer (ein hervorragen-
der Schulmann), den Kindern folgendermassen arklärte: Dieser Vogel
spiesst die Insekten deshalb auf die Dornen, damit er im Winter sich
davon nähren könne.
Dass der erste Lehrer den Schwartzstirnwürger nicht erkannte, nehme
ich ihm gar nicht übel, dass er aber die Würger als Typus der nützlichen
Vögel darstellt, ferner dass der andere Lehrer nicht weiss, dass die
Würger Zugvögel sind, kann zum mindesten als gehörige Unorientiertheit
bezeichnet werden.
Wir müssen also in erster Linie Vorarbeiter, Pioniere der Vogel-
kunde erziehen. Ich vermeide absichtlich das Wort „Ornithologen“, denn
auch von diesen gilt das Wort, wie von den Poeten: „non fit, sed nascitur“.
Wir brauchen nicht Tausende von Eiersammlern und Museums-Ornitholo-
zen, sondern Vogelfreunde, Vogelschützer und Pfleger.
Grundbedingung ist, dass die angehenden Volksschullehrer, d.h. die
Zoglinge der Lehrerpräparandien in der ornithologischen Wissenschaft
ausgebildet werden. Wer den Vogel kennt, liebt ihn auch, und kann diese
Liebe auch auf andere übertragen. Ich denke hier nicht an eine geist-
tötende Lehrmethode, sondern an ein leichtverständliches, klares Lehr-
buch, das dem Schüler Genuss bereitet.
Dieses Lehrbuch könnte auch in den landwirtschaftlichen, forstwirt-
schaftlichen und Gartenbau-Schulen eingeführt werden, deren Hörer mit
den Vögeln in nähere Berührung kommen.
In den Volksschulen muss der Lehrer vor allem auf das Gemüt des
Kindes einwirken, damit der ausgestreute Samen aufgehen könne.
Die gefährlichste Zeit in der Entwicklung der kindlichen Psyche ist
das Alter von 10—16 Jahren. Und während dieser Zeit haben auch die
armen Vögel von den Kindern am meisten zu leiden. Die meisten
plündern aus reiner Zerstörungswut Nester und fangen die Vögel, einige
geben der Sache einen gewissen falschen wissenschaftlichen Anstrich
(Kiersammlung, Sammlung von Vogelfüssen etc.).
Zur Unterdrückung und Korrigierung der gefährlichen Neigungen
dieses kritischen Alters ist besonders auch das Pfadfinderwesen berufen.
MADARALLOMANYUNK PUSZTULÄSA. 337
In das Pfadfinder-Programm müsste als ein Hauptpunkt der ritterliche
Schutz unserer hilflosesten Geschöpfe, der Vögel, aufgenommen werden.
Nur gerade erwähnen wollen wir hier den in Zahlen unberecben-
baren landwirtschaftlichen Nutzen, den diese kleinen unbezahlten Taglöhner
der Menschheit bringen. Auch aus diesem Grunde ist der Vogelschutz
ein Problem, mit dem sich zu beschäftigen der Mühe wert ist. Wie
geeignet die Einprägung der Liebe zur Vogelwelt in die Seele des Kindes
ist, um Rohheit, Grausamkeit und sonstige schlechte Neigungen im Kinde
zu ersticken, das haben schon im grauen Altertum grosse Weisen wie
Confucius und Moses erkannt. denn in ihren Gesetzen finden wir schon
Anfänge der Vogelschutzbewegung.
Auch sie wussten schon sehr gut, dass jeder Schritt- der zur Nieder-
kämpfung oder wenigstens zur Milderung der uns angeborenen wilden
Naturtriebe gemacht wird, uns der Kultur näher bringt, und den Homo
sapiens wieder um ein Geringes weiterrückt vom -— Anthropopithecus
erectus.
Madar-allomanyunk pusztulasa.
Irta MEDRECZKY ISTVAN.
Nem tudom ugyan, hogy van másutt, a vizimadar-allomanyra vonat-
kozölag nincsenek adataim; én csak az eneklök állományát figyelem, de
erröl hatärozottan ällithatom, hogy pusztul, meg pedig rohamosan. Ezt
nem csak a számból állapíthatom meg, de sajnos, még a névsorból is.
Mert ha az évek folyamän egyik-mäsik egvszer-kétszer kimaradt, azzal
vigasztaltam magamat, majd megjön tavaszkor, de midön egyik tavaszkor
a masik utän marad el, azt mar nem a clamantes, hanem az absentes
listajara kell irnunk.
Lássuk hat, hogy is állunk voltaképen!
Aki a mult század ötvenes éveiben, tehát egy emberöltővel jóval előbb,
a madár — és ezzel kapcsolatban a madarász —- világot figyelemmel
kisérte, emlékezhetik róla, hogy mindkét fajtából volt szépen. Madár is,
madarász is. Különösen az iparosok, Felsőmagyarországon a bányászok üzték
e sportot, amire inkább foglalkozásuk, mint szenvedélyük hajszolta őket.
Életük legnagyobb részét föld alatt, zárt, bűzös légkörben töltötték, nem
csoda tehát, hogy szabad idejüket a szabad levegőn, a szép természetben
használták fel, még pedig pihenve és — várva. Majdnem mindegyiknek meg
volt a maga családi helye (hrb — gerinc, hát, domb) nagyobbrészt dombja, fel-
szerelve a madárfogáshoz álló fatörzsek (chrást) és mozgórudak és póznákkal,
(zrdy), mellette kalyiba, kellő számu hivó, elegendő lépvessző és türelemmel
Aguila. 99
338 MEDRECZKY ISTVÁN
párosult kitartással. Hogy a várót néha elnyomta az álom és felébredve
a lépen csak tollat talált, vagy hogy a hivöit néha a karvaly vagy az
erdöör megdézsmalta, az őt nem zavarta, jövő héten már megint ott várt.
Ez igy ment évről-évre. Nyáron a vizen, a többi évszakban a dombon,
és madár — mindig volt. Voltak bőfogások, néha gyengébbek, de ez a
madaräszokat nem kedvetlenitette el, sőt még buzditotta. A legbővebb
fogásokhoz tartoztak a keresztesörüek, melyek a fenyvesekben majdnem
állandóan tartózkodtak; nagyobbrészt őszi bőfogásokat szolgáltattak a
zsezse, esi2, stigline (tengelic). hegyi (fenyő) pinty, megyvágó, pirók, melyek
sokszor egész rajokban lepték el a vidéket úgv, hogy pl. a zsezsét száz-
söt zsákszámra fogták.
Volt egy más, ugynevezett cinkefogó, amely legalább 3 egymáshoz
közel álló fenvőággal letakart kunyhóból állott, felette a fenvökbe be-
tüzdelt lepvesszökkel : a cinegéket a kunyhóba bujt madarász csalta oda
liba vagy kacsa csontsippal. Ezeknek e zsákmánya azonban már kisebb volt.
A bänväszaital hanyatlott a madarászat is. A foglalkozással és más
sporttal lassan szünt a madarászat, mert nemcsak a bányászok (pro-
fesszionatus madarászok), hanem más iparosok pl. a kőművesek Kassán
(hires ptacskärok), Ungváron szintén üzték a madärfogäst; de a madár-
állomány, dacára ennek, egyre fogv, még az a része is, amelyet nem
fogtak és nem fognak.
Lássuk mar most, mely fajok azok, melyek száma egy idő óta
állandóan fogy.
Kezdhetjük mindjárt a mezei pacsirtán. amely már több év óta fogy,
úgy, hogy tavaszkor már alig hallani énekét, épúgv a mezei pityer
(parlagi pipis). amely azelőtt őszkor huzamos ideig tartózkodott nálunk,
mielőtt elvonult: a henderike, mely azelőtt, különösen őszi és téli időben
a tengelic és csiz társaságában egész rajokban szálldogált a mezei tisz-
tásokon, a hegyi pinty (Fr. montifringilla.), melyről P. S. sóháti erdész
tollából 1911. december havában a , Határszéli ujság"-ban , Milliónvi madär-
vonuläs“ cimen egy közlemeny jelent meg, melyben a nevezett, különben
jo barátom, mint csodálatos jelenséget leirja, mekkora sokaságban lepte el
a bükkfaerdőt egy szibériai madárfaj. de amelyből dacára annak, hogy
ketten voltak hivatalos uton puskákkal (ő és az erdőőr), egyetlen egy pel-
dányt sem tudtak elejteni s én csak kerülő uton azután kaptam egy pél-
dányt, különben a leirásból és tapasztalásból ugyis tudtam, hogy micsoda.
Erre a közleményre 1911. dec. 21-én ugyancsak a „Hatärszeli Ujság"-ban a
következőkben válaszoltam: ,A felvidéki milliónyi madárvonuláshoz." Az
ember természetében van, hogy a természet tüneményeit, jelenségeit mind-
addig, amig azok hasznára vagy kárára nincsenek, figyelemre nem mél-
tatja s még azok is, kik a szép természetben élnek, csak kivételesen vetnek
ügyet a természet háztartásában nyilvánuló s olykor-olvkor megujulé,
Ln fn _ J
MADARALLOMANYUNK PUSZTULÄSA. 339
ismétlődő rendes és rendkivüli mozzanatokra, de akkor azután, midőn
ilyesvalami, akár érdekességénél, akár nagy arányainál fogva megragadja
figyelmüket, tüzet, vizet kiáltanak, mintha efféle sohasem történt volna.
Pedig a jelenség mindenkor valamelves általunk nem ismert vagv távoli
ok következinenve s azzal szoros okozati viszonyban van. All ez különösen
az állat- es növenvorszägröl, melyek közül az utóbbi az előbbinek élet-
és létfeltétele. Mihelyt tehát a növényvilágban akár az időjárás, akár más
kedvezőtlen körülmenvnel fogva a termés nem sikerült, az azon élősködő
állatfaj kénytelen-kelletlen másutt táplálék után nézni s más jobb tájakra
vonulni. De ebből még nem következik, hogy okvetlenül szibériai.
Madárvonulásról lévén szó, a madarak már könnyü mozgékony-
ságuknál fogva hirtelen szedődnek fel s mint társas lények nagy rajokba
verődnek össze s illa-berek ott teremnek, ahol azelőtt talán nem is voltak.
Nagyon dicsérendő, hogy a földművelésügy közegei hébe-hóba a madár-
vonulässal is tor¢dnek, ugy — hogy mint jelen esetben — P. 5. sóháti
erdőgondnok barátom figyelme a gólváknál kisebb, ha nem is oly kedves
madarak vonulására kiterjedt (szép számu családja van) bár nagyon kivá-
natos, hogy ez a dicséretes kivétel mentől általánosabbá váljék, nemcsak
akkor, ha a vonulók az embereket majdnem feldöntik (ezt irta közle-
menyeben!), mert abból a természettudomanyok nem egy érdekes adattal
gyarapodnának.
A megfigyelt két madárfajt nem láttam ugyan — nálunk ez idő szerint
csak egyesben jelentkeztek, de mint régi ismerőseimről, közrebocsátok
"nehány adatot. A nagyobbik az u. n. hegyi pinty (Fring. montifring.),
fenyő pintynek is hivják, habár nem a fenvvesek lakója, Európa és Ázsia
északi részein honos, ahonnan télen levonul egész Spanyolországig s
Ázsiában a. Himalájáig. Nálunk rendesen már október hóban jelentkezik
egyesben, télen néha, különösen nagy havazásokkor tömegesen. 1794-ben
a , Magyar Hirmondó" igy ir róluk: ,Kassa bőjtmáshavának 7. napján.
A mult februárius közepe felé. csaknem egész végéig, majdnem minden
napon láttatott általkelni, Isten tudja honnan, városunk felett az apró
madaraknak számlálhatatlan sokasága. Homályosságot vetett a nagy
sűrűség, valamint a sáskák tömött tábora. Bámult és iszonyodott az ember
e szokatlan s csak végét nem érő költözésen. Ki győzné leirni, kinek-
kinek ez alkalmatossággal tett itéletét, jövendölését . . ."
Hazájában leginkább a nyiresekben költ, itteni vonulásakor a bikke-
seket keresi fel, nagy hidegekben az udvarokat is. A madarászok leginkább
ritkasägböl s szép tollazata miatt tartják, meg aztán hivönak ; éneke jelen-
téktelen. Mint kalitkamadär csak egvesben tartható, mert verekedő ter-
mészetü.
A másik fajta a kisebbik és nagyobbik zsezse, mely nevét a hivogató hang-
járól kapta. Skandináviában honos, ahol a nagv kiterjedésü nyireseket lakja
99%
340 STEPHAN MEDRECZKY
Yu
s ezek magjäval táplálkozik. Ha a nyár a nyirmag termésére kedvezötlen
volt, épugy, mint a hegyi pinty, nagy rajokban délibb videkre vonul, ahol
azutän a nvir és éger-fa magtermeset fogyasztja. Utjäban ellepi a fenyve-
seket, sik mezöket, ahol a szäraz körökon valami täplälekot taläl. Nagyobb
számban a hatvanas években s legutoljára 1893/94. telén jelent meg,
amidőn is azután a madarászok zsákszámra fogták. Fogságban nagyon
megszelidül, de hamar hizik.
A fenyű (fenyves) cinege: a pirókok, melyek azelőtt nagy csapatokban
látogattak meg télen; a kerti rozsdafarku már több éve kimaradt, a
hantmadár hasonlóképen. A csicsörke (Serinus) és lőrinke, (Fring. chloris),
melyeket azelőtt mint téli vendégeket vezethettem, most már mint rendes
tavaszi vonulók kimaradtak; a seregély azelőtt sürü tömegekben szállt,
most már több éve nem láttam; a poszáta, különösen a barátka és a
karvaly poszáta nagyon gyéren s a barátka oly tökéletlen hanggal, hogy
egészen elvesztette a flótás tót jellegét. (Úgy hivták a magyar fürdővendégek.)
Végigtekintve ezen elég népes névsoron, az a kérdés merül fel, mi
e pusztulás és fogyás oka? Helyi pusztulásra nem lehet visszavezetni,
mint pl. a fülemileét, mert az könnyen fogható; de vannak, még pedig
nagyobb része, amelyek nálunk nem igen foghatók. Flóbertek, parittyák
szintén nem igen divnak már; erdő-, bokor-, cserje-pusztitás dühöng ugyan,
de valami fa mégis marad és ültetnek is; a ragadozókat elég szorgalmasan
lövik, költési lehetőség és élelem meg van s mégis fogy még a fecske is.
És vajjon igy van-e az északi és déli tájakon, ahonnan kaptuk azelőtt a
vonulókat ?
Nagyon éhes és falánk gyomor kell ahhoz, hogy akkora rést üssön
madárállományunkban és annyi hasznos madarat elpusztitson s amig ezt
a torkosságot valami uton-módon ki nem elégitjük, addig még sok kedves
énekesünket elveszitjük.
Der Rückgang unserer Vogelbestánde.
Von: STEPHAN MEDRECZKY.
Meine Beobachtungen erstrecken sich bloss auf die Singvögel, von
diesen aber muss ich leider sagen, dass sie abnehmen, und zwar zu-
sehends.
Noch in den 1850-er Jahren des vorigen Jahrhunderts gab es viele
Vögel und viele Vogelfänger. Besonders die Handwerker und Bergleute
huldigten diesem Sport, kein Wunder auch, da sie ja den ganzen Tag
über in geschlossenen, dumpfen Räumen, bezw. tief unten im Bergwerk
arbeiteten. Der Vogelfang war ihnen Zerstreuung, Erholung, Aufenthalt
in der Natur. Das Vogelfänger-Handwerk vererbte sich vom Vater
DER RÜCKGANG UNSERER VOGELBESTÄNDE. 341
auf den Sohn und war gewissermassen Familientradition. So ging's
jahraus, jahrein; bald mit grösserem, bald mit geringerem Erfolg. Am
häufigsten wurden Kreuzschnäbel gefangen, die in den Nadelwaldungen
fast immer zu finden waren ; häufige Beute waren, besonders im Herbst,
Leinfink, Zeisig, Stieglitz, Bergfink, Kernbeisser und Gimpel; diese Vögel
erschienen oft in ungeheueren Scharen, sodass z. B. der Leinfink manch-
mal zu Hunderten, ja sackweise gefangen wurde. Es gab dann noch die
sogenannten Meisenfallen, deren Beute jedoch bedeutend geringer war.
Mit dem Rückgang des Bergbaues nahm auch der Vogelfang immer
mehr ab: und trotzdem werden unsere Vogelbestände immer geringer,
auch diejeniger Arten, die nicht gefangen wurden und auch heute nicht
gefangen werden.
Welche Arten sind nun in letzter Zeit im Rückgang begriffen ?
Wir können gleich mit der Feldlerche beginnen, die seit einigen
Jahren so selten ist, dass man ihren Gesang kaum noch hört; der Brach-
pieper, der sich in früheren Jahren im Herbste längere Zeit bei uns
aufhielt, bevor er fortzog, der Hünfling, der früher besonders im Herbst
und Winter in Gesellschaft des Stieglitz und Zeisig in ganzen Scharen die
Felder besuchte ; schliesslich der Bergfink. Über diesen Vogel erschien
im Dezember 1911 ein Artikel aus der Feder eines oberungarischen
Försters, betitelt: „Vogelzug zu Millionen“ ; in diesem Artikel berichtet
der Beobachter von ungeheueren Scharen einer „sibirischen“ Vogelart,
welche die Buchenwaldungen beflogen, doch konnte kein einziges Exemplar
geschossen werden. Ich erhielt dann doch auf Umwegen ein Exemplar,
übrigens wusste ich schon vorher aus der Beschreibung der Vögel und
auf Grund meiner Erfahrungen, von welcher Vogelart die Rede war. Ich
anwortete am 21. Dezember 1911 auf diesen Artikel und suchte nach-
zuweisen, dass massenhafte Ansammlungen von Vögeln, wie im vorliegen-
den Falle, nicht etwas „noch nie Dagewesenes“ seien. Sie finden ihre
Erklärung darin, dass, sei es infolge von Witterungseinflüssen oder son-
stigen Umständen, die Ernte in der Pflanzenwelt nicht gerät; die von
den betreffenden Pflanzen lebenden Vögel müssen also notgedrungen ihren
Standort verlassen und solange suchen, bis sie die ihnen entsprechende
Nahrung wieder gefunden haben. Dass es bei diesen so leichtbeweglichen
und sehr geselligen Geschöpfen dabei oft zu Massenansammlungen kommt,
ist kein Wunder.
Der Bergfink ist in den nördlichen Gegenden Europas und Asiens
heimisch, von wo er im Winter bis Spanien und in Asien bis zum Hima-
laja hinunterzieht. Schon im Jahre 1794 erwähnt der „Magyar Hirmondö“
grosse Scharen von Bergfinken, welche „den Himmel verdunkelten“.
Die Tannenmeise, die Gimpel, die uns in früheren Wintern zahl-
reich besuchten, der Gartenrotschwanz blieben seit mehreren Jahren aus,
342 DR. VASVÄRI MIKLÖS
desgleichen die Steinschmätzer. Girlitz und Griinling,. die ich früher als
Wintergäste führen konnte, bleiben jetzt als regelmässige Frühlings-Zügler
aus. Stare, früher in grossen Massen vorhanden, habe ich schon seit
Jahren nieht gesehen. Grasmücken, besonders die Mönehs- und Sper-
bergrasmücke singen sehr selten.
— Es taucht die Frage auf, welches der Grund dieses Rückganges sei?
Auf örtliche Vernichtung kann er nicht zurückgeführt werden. Flobert
und Gummibüchse sind nicht sehr im Brauch. Wald, Baum und Strauch
wird zwar gehörig gelichtet, aber Bäume gibt es doch noch genug und
werden auch frisch gepflanzt. Das Raubzeug wird fleissig vertilgt, Nist-
velegenheit und Nahrung wäre vorhanden. und doch nimmt sogar die
Schwalbe ab.
Es gehört ein sehr heisshungeriger Magen dazu, um eine derartige
Lücke in unsern Vogelbestand zu schlagen und so viele nützliche Vögel
zu vertilgen, und bis wir diese Naschhaftigkeit nicht auf irgend eine Art
und Weise befriedigen, werden wir noch viele unserer lieben Sänger
verlieren.
Adalékok a bölömbika és pocgem taplalko-
zasi oekologiajahoz.
Irta: Dr. VasvArı MIXLÓS.
Az alábbiakban e két, testalkat és életmód tekintetében egymáshoz
közelálló faj táplálkozási viszonyait óhajtanám tárgyalni. Előre kell bocsá-
tanom azonban, hogy az idevonatkozó vizsgálati anyag gazdagnak épen
nem mondható és ezért jelen közleményt inkább „elözetes“-nek jelentem
ki, annál is inkább, mivel tervem az, hogy később a többi gémfajnak
táplálkozás-oekologiai vizsgálata során visszatérek az itt tárgyalt két fajra is.
Mielőtt a táplálkozási viszonyok tüzetes tárgyalására térnék, helyén-
valónak találom, ha legalább röviden vázolom maguknak a madaraknak
életmódját és alkatuk némely jellemző sajátságára is reámutatok.
A bülömbika (Botaurus stellaris L.) összes gemeink közül a leg-
magánakvalóbb életet éli: sohasem költ telepesen. A nádas tavak madara
és mindegyik párnak megvan a maga saját területe, mégpedig — és ez a
táplálkozási viszonyok szempontjából is meglehetősen figyelmet érdemlő
körülmény — a tartózkodási, vagyis a szűkebb értelemben vett ,lakó"-
terület egyúttal jórészben táplálkozási terület is lehet, amennyiben ez a
madár bizonyos s szűk határok között mozog otthonában és így hihetőleg —
A BOLOMBIKA ES POCGEM TAPLALKOZASA. 343
táplálékát is főleg ott keresi. Nemcsak alább említendő testalkotäsa, hanem
egész viselkedése is arra vall, hogy rejtőzködő természetű lévén életének
legtöbb megnyilvánulása jórészt a vízi növényzettel benőtt, főleg nádas helyeken
folyik le. Hogy a sík vizek nem az ő elemei, arra nézve bizonyságul szolgálhat
az is, hogy Naumann (20) szerint csakis úgy található belőle több pár egy
bizonyos mocsárterületen, ha a tanyául szolgáló nádparcellákat nagyobb
síkvizek választják el egymástól, mert ekképen az idegen párok egymással
nem találkoznak és igy nem verekedhetnek. Ebből következik, hogy nem
lehet előfordulása sűrü és települési viszonyai tekintetében aránylag a
legkevésbbé számos egy bizonyos területen. KIRÁLY Ivan közlése szerint
(in litt.) madarunk pl. a Barbacs-i tavon (Sopron m.), mely a körülötte
lévő széles nádzónával és nedves rétekkel egvütt kb. 2°25 km? területű,
mintegy két párban költ, a Fertőn pedig még elszórtabban. Nagy LÁSZLÓ
pedig azt közli (in litt.), hogy tapasztalatai szerint Nyiregyhaza vidékén
kb. 60 kat. holdnyi vizen, — melyből a nádas, mintegy 20 kat. hold, —
átlagban 4—5 pár Botaurus fészkel. Vonuláskor előfordul, hogy kisebb
területen egyidejüleg több is szem elé kerül, de azért magános termé-
szetet — úgy látszik — részben a téli szálláson is megőrzi, mert BREHM A."
azt írja róla, hogy Afrikában is a hozzáférhetetlen nádasban, csaknem
mozdulatlanul ül napközben, — vagyis egyformán viselkedik mindenütt.
Olykor azonban, — főleg ha igen bő a táplálék, — összesűrűsödve található
Egyptomban, amint pl. KOENIG is tapasztalta.
A bölömbika estefelé élénkül meg s akkor kezd járni táplálék után,
mégpedig testalkotásánál fogva sekély vízben keresi azt. Lomha, nehézkes
és mivel nem egykönnyen kapható helyváltoztatásra, gyakori telelése ez
okból is könnyebben megmagyarázható. Azt a véleményt, hogy a magä-
nosságot bizonyára nem kenyéririgységből szereti, mivel bőven van tápláléka
és gyakran elhízik, — mint Naumann (20) írja róla — szerintem inkább úgy
lehetne módosítani, hogy magános természetét is jobbára kényelmessége
idézi elő, mert szűkebb lévén a vadászterülete, világos, hogy mégis csak
korlátozza ez a körülmény a táplálékmennyiség révén a települési sűrű-
séget is, már t. i. oly értelemben, hogy kisebb területen kevesebb madär-
egyed képes megélni. A bölömbika gyakori elzsírosodása is jórészt a
többé-kevésbbé helyhezkötöttség, lomhaság — és talán nem utolsó sorban
az egértáplálék — folyománya részint az ölyvek analogiájára.
Már említett gyakori telelése is a lomhaságával hozható legszorosabb
kapcsolatba. Németország enyhébb vidékein, Hollandiában és Angliában
kisebb számban, Magyarországon és Olaszországban pedig nagy számban
és rendszeresen telel. Nálunk való telelése nemcsak a déli megyékből
* A. E. Brenm: Die Fundorte des Ornithologen in Nord-Ost-Afrika. J. f. Orn.
II. 1855, p. 367.
344 DR. VASVÁRI MIKLÓS
megszokott jelenség, hanem az ország egyéb részeiben (Pest m., Fertő stb.)
is eyakran előfordul télen is. E helyen is hálás köszönetet mondok SCHENK
igazgató úrnak. aki szíves volt megengedni az általa összeállított gazdag
cédulaanyag átnézését. Természetesen figyelembe kell vennünk azt a körül-
ményt, hogy az ,áttelelő" példányok egy része északibb területről is szár-
mazhatik, de hogy a bölömbika a tartózkodási helyéhez ragaszkodólag, tehát
olt helyben is telel, erre nézve az angliai esetek is bizonyítékul szolgál-
hatnak, mert hiszen Nagy-Britaniánál északibb országban legközelebb csak
Svédországban fordul elő (a 60 sz.°-ig) és valószinü, hogy az Angliában telelök
legalább részben odavalók és nem mind északkeletről, tehát Svédországból
jönnek oda: ez utóbbi körülmény ellen szólna az is, hogy a bölömbika
ott olykor már februárban, sőt januárban is , bőg". Ugyancsak a mi tele-
lőink legalább egy részének itteni honossága mellett szól, hogy pl. Dr. Lovassy
SÁNDOR adatai szerint Keszthelv vidékén, mig 1896-ban (amikor január
és februárban ott telelt) március 19-én szólt először, addig 1897-ben már
febr. 20-án szólt és ugyane hó 23-ától kezdve rendesen ,buffogfott;
1898-ban pedig február 19-én szólt először. Madarunk tavaszi érkezésének
történeti középdátuma március 21. Mindezeket a bölömbika táplálkozási
viszonyainak tárgyalása szempontjából említettem meg, mert bizonyos hogy a
telelés és e madár speciális életmódja, meg táplálkozása között valami
kapcsolat van. Télen ugyanis nemcsak a nádasban való tartózkodáshoz
szokott természete elégül ki a le nem vágott nádasok nyujtotta búvó-
helyek révén, hanem a nádasok között élő egér- és pocokfélék is különle-
ges pusztítójukat láthatják benne.
Egy pillantást vetve a bölömbika termetére, felötlik rögtön zömök
termete — igaz, hogy főleg dústollazata teszi ilyenné. Csőre viszony-
lag elég rövid (legfeljebb 7 cm hosszú) és tövén elég ,magas", emiatt
ékalakú ; figyelmet érdemlő körülmény az is, hogy gémeink közül a test-
nagysághoz viszonyítva legrövidebb csőre van; a kisebb bakcsó (Nycticorax
griseus L.) csőre is nagvobb (felnőtt példányoké 8—8°6 em hosszú).
, Gázló" életmódot folytató madaraink másik nagyon fontos testrészét, a
lábat figyelembe véve látjuk, hogy a Botaurus csüdje elég rövid, meg-
lehetősen vaskos és lágy, amely utóbbi tulajdonsága úgyszólván magában
álló jelenség a madärvilägban.* A csüdnek ezen lágysága hihetőleg a
hosszú ujjak hajlitására szolgáló gazdagabb fejlettségű inaktól származik.
Az ujjak hosszúságára jellemző, hogy míg a csüd hossza kb. 9:5 em, addig
középső ujja (a 2°3 em hosszú karom nélkül) 9-2 em (!), hátsó ujja pedig (a
"A Botaurus lábának ezen sajátságát a preparátor szintén jól ismeri, mert ha rom-
lásnak indul a madár, akkor a lábát boritó pajzsok úgy leválnak, mint akár a gyíkok
hasán szoktak, tehát ott, ahol az alattuk lévő legtöbb lágy rész bomlása ezt a folya-
matot előidézi. Ezért tanácsos a bölömbika csüdjét tűk segitségével bemérgezni prepa-
ráláskor és az inakat is kiszedni.
A BÖLÖMBIKA ES POCGEM TÄPLÄLKOZÄSA.
I
=
on
3-9 em hosszú karom nélkül) 38 cm; vele szemben a némileg hasonló
testalkotású Nycticorax csüdje 772, középső ujja 6-3, hátsó ujja 2°5—2°7 cm.
A bölömbika hosszú ujjai és lábberendezése a nádasban való speciális tar-
tózkodásának folyománya és érdekes, hogy a vörösgém (Ardea purpurea L.)
hosszú lábujjai részben hasonló életmóddal kapcsolatosak, amire PORTIELJE
(21) is reámutatott, mert utóbbi is , nádi gém."
Mindezen testalkat- és életszokásbeli viszonyokkal kapcsolatban a
bölömbika, — mint már emlitettem — a sekélyebb s vizinövenyekkel benőtt
részeken keresi táplálékát, ellenben a sík viznek úgyszólván partján sem
jár; ennek a körülménynek ismerete jelentős a táplálkozási viszonyok
szempontjából is.
A Botaurus táplálékára vonatkozó magyarországi anyagom a következő:
Mein Untersuchungsmaterial ist folgende :
1. Csallöközsomorja, 1896. márc. 29. Odonata larva 1 (a gyiijtési
adatokat tartalmazo cédula szerint 25 db. volt benne, ezenkiviil Bombinator
igneus 1, Hydrous 1, Dytiscus 1, Haemobius vorax 4, Triton cristatus 4).
2. Komärom, 1902. maj. 1. Triton 4 (cristatus 2); beka—Frosch
1; Hydrophilus caraboides 1.
3. Budapest, 1902. maj. 20. Cyprinus carpio v. Carassius (?) 1
(kiesinypeldäny — kleines Ex.).
4. Fertö, 1902. okt. 5. Microtus arvalis 2; Cybister laterimarginalis 1,
Hydrophilus caraboides 1, Dytiscidae 1, Pterostichus 1, Harpalus 1,
Carabidae 3.
5. Komärom, 1903. okt. 1. Galeruca tanaceti 6, Chrysomela 3,
Chrysomelinae 2, Larinus 1, Curculionidae 1, Coccinella septempunctata 1,
Hippodamia 13 puntata 2, Aphodius 1, Onthophagus 1, Elateridae 1;
Hydrous 1, Hydrophilus caraboides 1, Dytiscus 1, Dytiscidae 3; hernvö v.
leveldaräzs (?)-larva, —- Raupe oder Blattwespenlarve 1; Odonata 6;
Rana esculenta 2; Egerször — Mäusehaare.
6. Ujvidek, 1905. märc. 28. Naucoris cimicoides 1; növenyi
maradvanyok — Pflanzenreste. .
7. Överbäsz, 1905. marc. 28. Pelobates fuscus 3 — Carabidae 1.
8. Komärom, 1905. apr. 2. Rana 1, Triton cristatus 1.
9. Bozi Fertő, 1905. aug. 28. Béka — Frosch 1, Cybister-alea —
Larven von Cybister 2, Naucoris cimicoides 2, Notonecta 1; Odonata 1.
10. Keszegfalu, 1906. jul. 12. Bufo (?) 1; Pterostichus 1.
11. Tata, 1907. mare. 30. Cyprinus carpio 1, Abramis brama 1,
Alburnus lucidus 1; béka — Frosch 1.
12. Keszegfalu, 1907. ápr. 2. Elater 2, Curculionidae 1, Cara-
bidae 3, Chrysomelinae 1; Hydrophilus caraboides 1, älca — Larve (sp?)
3; Pelobates fuscus 1; egyéb (?) kis békák csontjai (2—3 példány) —
knochen von anderen (?) kleinen Froschen (von 2—3 Exemplaren).
346 DR. VASVÄRI MIKLOS
13. Dobröväralja, 1907. äpr. 13. Hydrous piceus 1, Dytiscidae
(Graphoderes ?) 1; békacsontok — Froschknochen.
14. Overbasz. 1907. dec. 17. Hal — Fisch 1; Notonecta 1.
15. Ürbö-puszta, 1908. maj. 15. Dytiscus punctulatus 1, Dytiscus-
lárva — Larven von Dytiscus 5; Hister 1, Opatrum sabulosus (?) 1, Cara-
bidae 1, Donacia 2; Bombinator igneus 1.
16. Szigetcsép, 1908. nov. 6. Naucoris cimicoides 2, Dytiscus 1,
Graphoderes 1.
17. Overbasz, 1908. nov. 26. Hydrous-maradvanyok; — Reste
von Hydrous ; Ször — Haar.
IS. Deliblät, 1908. dec. 14. Hydrous 1.
19. Temes-Kubin, 1909. mare. 13. Alburnus lucidus 1.
20. Czege, 1909. marc. 26. Esox lucius 1 (nagyobb példány; —
gròsseres Exemplar); Dytiscus dimidiatus 2. |
21. Överbäsz, 1909. apr. 13. Carabidae 1, Rhantus 1, Hydro-
philus 1, Naucoris cimicoides 2, Notonecta 1.
22. Künszentmiklös, 1909. jul. 1. Bekacsontok — Froschknochen,
Cybister-lärva — Larven von Cybister 4, Agabus 2, Carabidae 1.
23. Galgocz, 1909. szept. 10. Lacerta agilis 2; bekacsontok —
Froschknochen; Harpalus aeneus 1, Pterostichus 1, Hydrous piceus 1;
sáska — Heuschrecke 1.
24. Fazekasvarsänd, 1909. nov. 23. Acerina cernua 3.
25. Csepel-sziget, 1910. jan. 6. Cyprinus carpio v. Carassius (?)
1 (kb. 10 cm-es példäny, — in einer Grösse von ca 10 cm).
26. Ötvenes, 1910. apr. 7. Kevés békacsont — wenige Frosch-
knochen; Dytiscus marginalis 1.
27. Bäcsföldvär, 1911. febr. 25. Ször (és csont ?), Haar (und
Knochen ?) eines Kleinsäugers; Cyprinus carpio (kb. 15 cm-es példány ;
in einer Grösse von ca 15 em); larva — Larve 1, vizipoloska — Wasser-
wanze 1.
28. Bugyi, 1911. ápr. 25. Triton 1; Haliplus 1, Notonecta 1;
növenytörmelek — Pflanzenreste.
29. Györ, 1911. jul. 7. Triton cristatus 2—3, Hydrous (?) 1;
Hydrous-larva — Larven von Hydrous 2, Cybister-larva — Larven von
Cybister 5; Planorbidae 7, Bythinia 1.
30. Bugyi, 1911. okt. 23. Cyprinus carpio 1.
31. Tömörd, 1912. jan. 19. Microtus arvalis 1.
32. Keszthely, 1912. jan. 25. Dytiscidae 1.
33. Kiskőrös, 1912. febr. 24. Béka — Frosch 1, Triton cristatus 6.
34. M ariapôcs, 1912. mare. 26. Pelobates fuscus 2.
35. Olb6, 1912. apr. 14. Lacerta agilis 1; ször—Haar; Dorcadion
Scopolii 1; pók — Spinne 1.
A BOLOMBIKA ES POCGEM TAPLALKOZASA. 347
36. Szenttamäs, 1913. mäj. 6. Rhantus 1, Hydaticus (?) 1, Noto-
necta glauca 6.
au. Szenttamäs, 1913. jun. 12. Pterostichus 1, Donacia (?) 1,
nädtörmel&ek — Rohr-Fragmente.
38. Överbäsz, 1913. jül. 28. Hister (?) 1, Otiorhynchus 1.
39. Liköcs-puszta. 1913. szept. 19. Rana esculenta 3, Rhantus
1, Dytiscidae (?) larva — Larven von Dytiscidae (?) ca. 2; esiga — Schnecke 1.
40. Bäcsföldvär, 1914. febr. 10. Pehelytoll — Flaumenfedern.
41. Kismegyer, 1921. maj. 16. Triton 1 (?), Hydrous 1, Dytiscus-
larva — Larven von Dytiscus 3. Dytiscidae-larva — Larven von Dytiscidae 1,
Elater 3, Cassida 1, Curculionidae 2, Anisosticta 19 punctata 1; Ranatra-
linearis 2; Paraspira spirorbis 12.
42. Györ, 1922. szept. 8. Ször — Haar; Lacerta 1.
43. Gy6r 1922. nov. 17. Rana esculenta 3 (a csatolt jegyzet szerint „nyelö-
csôvében 4 drb. egész Rana esculenta volt.“ Laut Notiz: auch 4 ganze Ex.)
44. Győr, 1922. dec. 26. Kicsiny szörgomolyag — Kleines Haarballen;
Dytiscus marginalis 1, Dytiscidarum sp. 1.
45. Kétutk6z, 1928. szept. 7. Hydrous piceus 6, Notonecta 2,
Aeschna (?) 1.
46. Dunaadony, 1928. szept. 30. Beka — Frosch 2; Dytiscidae 2;
Harpalus (?) 2, Carabidae 3—4, Curculionidae 7, Pentatomidae 1; Succinea
elegans 4; magvak — Samen.
47. Magyarorszag (közelebbi lelöhely nelkül) — Ungarn (ohne
näheren Fundort), 1928. okt. Beka — Frosch 1, Triton 1, Cybister lateri-
marginalis 1, Dytiscus 1, Hydrophilus caraboides 1, Gryllus 1, Forficula 1,
Notonecta 3, egyéb vizipoloska — eine andere Wasserwanze? (Nepidae ?) 1.
48. Magyarorszag — Ungarn, 1928. okt. Toll — Feder; Rana 1,
Triton 1; Libelulla 1.
49. Dto, — 1928. okt. Madärtoll—Feder, Hydrophilus 1, Rhantus 1,
Curculionidae 2, Donacia 1.
50. Kisbodak, 1928. dec. 9. Perea fluviatilis 3.
51. Karavukova, 1928. dec. 20. Microtus arvalis 2.
A megvizsgált 51 gyomortartalomban tehát a következő állatokat találtam;
az illető táplálékul szolgáló ällatesoportokat fontosságuk sorrendjében sorolom
fel, illetve abban a sorrendben, amint nagyobb vagy kisebb számban szerepel-
nek a vizsgálati anyagban, de külön tartva a gerinceseketés gerincteleneket.
Példány Eset Az esetek szerint.
Stück Fälle Nach den Fällen.
Beka, — Schwanzlose Lurchen . .:. 4 . . 34 21 4119
ST Se] tn ei 15 10 19:69
Apró emlős (pocok) — Kleinsäuger (Wühlmäuse) ca 10 9.17.68
22 Nolchen.(Iritem). uni Zain. 20 8 156%
DR. VASVÄRI MIKLÖS
348
Péidäny Eset Az esetek szerint
Stück Fälle Nach den Fällen
Gvik Eidechsen 4 3 -D'8%
Madär — Vügel IO est BER PRIE 3 3.68%
Vizibogar — Wasserkäfer . . . . . . . . . 48 26 5099
Egvéb bogár — Andere Käfer . . . . . . . ca. 79 ca. 15 294%
Vizi poloska — Wasserwanzen . . . . . . . 24 11 97e)
Vizi bogar-lirva — Larven von Wasserkäfern . 21:51 DE Fam
Gsiga — Schnecken‘. : Lili. 1 « 26 5 vu 984
Szitakötö — Wasserjungfern . . . . . . : . 9 4 78%
Szärazföldi poloska — Landwanze . : 1 1 19%
Da es EIA 1 1 19%
Gryllus RIO Ok eeu eat RO ARI e 1 1 19%
Pok — Spinne . , . . . « . + . + .. 1 1 19%
Növenyi maradvanyok 6 esetben voltak kimutathatök, melyeket bizo-
nvara a zsákmány megfogäsa alkalmával nyelt lea madár. — Pflanzenreste
waren sechsmal vertreten.
Mint emlitettem a vizsgälati anyag nem valami bö, de vigasztalö,
hogy tudomäsom szerint a madärtani irodalomban eddig e
targyra vonatkozo speciälis feldolgozäs még nem jelent
meg, valamint az Ardetta minuta täplälkozäsära vonatkozö-
lag sem. Ezért bővebb adatok híján röviden kell megismertetnem azt is,
mit mondanak a madártan kézikönyvei madarunk táplálkozásáról.
Tudomásom szerint eddig a legtöbb megvizsgált gyomortartalomról
Rörıs (24) tett még említést, aki 27 gyomortartalmat vizsgált meg és 14
esetben talált halakat, míg békát csak egy esetben, ami feltünő különb-
ség összevetve saját vizsgálati eredmenveimmel. Emlősöket RÖRIG négy
esetben talált és pedig 1 vízipockot, 1—1 cickányt (Sorex) és 3 egeret
(utóbbit egy gyomortartalomban). Vízibogarakat kilenc esetben mutatott ki.
Az , új Naumann“ (20) szerint: , Legkedvesebb és legszokottabb táplá-
léka... halak és halivadék: azután vizibogar, szitakötő és lärväi, férgek,
kis csigafélék is, békák és egerek: a legnagyobb valószínűség szerint a
mocsárban és víz mellett fészkelő madarak fiókái is, ha azok még egészen
gyengék és tehetetlenek. Halak leggyakrabban találhatók a gyomrában . . ."
JAECKEL (13) „sok“ általa megvizsgált példány gyomortartalma alapján beszél
a Botaurus táplálékáról és azt mondja, hogy (növényi maradványokon kívül)
különféle emlősöket (Mierotus arvalis L., Neomys fodiens PALL.), kecske-
békákat (Rana esculenta L.), gyakran halakat (Perca fluviatilis L.) -— 12 em
hosszúságig —, pontyivadekot, Sgualius-t, Esox-ot talált a bölömbikák
gyomrában; egy gyomorban sok bogár, — Euprepia-hernyók, továbbá
Libellula, Notonecta, Naucoris, Ranatra, pókok (Lycosa), több Succinea
amphibia és sok Haemopus vorax volt. JAECKEL megjegyzi, hogy a sok
A BOLOMBIKA ES POCGEM TAPLALKOZASA. 349
kis bogár valószínűleg az ugyancsak elfogyasztott békák gyomortartalma-
ként kerülhetett a bölömbika gyomrába, valamint a talált egy buzaszem
is a pocok-zsákmány szájában lehetett. Utóbbi közléstől függetlenül magam
is több esetben gondoltam arra, hogy a számos kisebb bogár
mäsodlagosan, bekäkkal került a bölömbika gyomrába.
Vizsgálati anyagomban a béka 21 gyomortartalomban szerepel és ebből
mintegy 9—10 esetben vannak együttal kisebb szärazföldi bogarak is.
Igen tanulságosak — habár nem általános érvényűek — LIEBE adatai,
aki egy pár bölömbikát egy éven át tartott fogságban és kiemeli, hogy
egyáltalán nem kedvelték a halakat ; a .. legszebb" halakat is egykedvűen
fogadták, a nagyobb halakból vágott vékony hússzeleteket csak legnagyobb
éhségükben fogadták el és nagyobb halakat egyáltalában csak ritkán és
csakis nagy éhségben ettek, noha könnyen le tudják nyelni őket ; kis
halakból itt-ott fogyasztottak, de sohasem ették magukat tele ezzel a táp-
lálékkal. Ellenben mindenfajta Rana-t örömmel felfaltak, mig ha , varangy “-
féléket, (Bufo vulgaris, B. viridis, Bombinator igneus etc.) adott nekik,
azokat is megragadták csőrükkel, de rögtön undorral dobták félre ; ezt
már első alkalommal is tapasztalta, midőn a fiatal madarak, melyek. a
béka-eledelt már megszokták, úgy látszik a varangyfelek bőrmirigyeinek
erős váladékát megízlelték. A farkos kétéltűek (gőték, szalamandrák) sem
ízlettek, de néha-néha megpróbálkoztak efajta eledellel, azonban rendszerint
még nagy éhség idején sem nyultak hozzá. LIEBF-nek e közléseivel szemben
CHERNEL IstvAn (3, 4) azt mondja, hogy a tüzes hasú békát is többször találta
begyében és gőtéket is. Saját vizsgálati anyagomban a göte-täplälek 15°6%-kal
szerepel (az esetek szerinf), a varangyokkal rokon ásóbékát (Pelobates
fuscus Laur.) három esetben 6 példányban találtam, mig
a Bombinator igneus Laur.két esetben és két példányban szerepel.
NAUMANN szerint a Botaurus a halak közül mindig csakis a mocsáros
vízben élőket fogja pl. compót, kárászt, csukát, lápi csíkot (Cobitis fossilis),
fehér halakat, pikót, kisebb pontyot stb. Azt hogy főleg halakat
eszik, vizsgálataim nem erősítik meg, mert mint az összeállításból
látható, az eseteknek csupán 19°6%-Aban talaltam halat, míg a
békatáplálék több mint kétszerese ennek (41:1%). FLOERICKE (6) is
említi, hogy a bölömbíka kevésbbé halevő faj. Általában a legtöbb
kézikönyvnek idevonatkozó adata szerintem nem alapos vizsgálódáson
alapszik és az az érzésem, mintha a , vizi" madarak táplálékának fel-
sorolásánál számos munkának adata csupán bizonyos elgondolásból
indul ki: hogy a hal nagy szerepet visz a vizek életében, bizonyára
ez a gémféle madár is, meg amaz is főleg hallal él. Kétségtelen,
hogy "olykor a helyi viszonyok szerint is ez vagy az a túl-
nyomó táplálék, de azért mégis a madár alkata és szervezetével
összeforrott täplälkozäsi hajlama a legföbb ok, amely
350 DR. VASVÄRI MIKLÖS
azsäkmänykivälogatäsätmegsza bja.ReyésReIcHERT(23)nvole
bölömbika gvomortartalmat vizsgalta meg és hatban volt hal, egyikben
egy 27 cm hosszü csuka és egy 11 cm hosszú pirosszemü kele, továbbá
sok szálka és egy egér. Az utóbb említett csukánál nagyobb halról nincs
tudomásom, hogy Botaurus elnyelte volna; átlag 14—16 cm-es halak
szoktak a legnagyobbak lenni, melyek táplálékául szolgálnak. A nyolc
gyomortartalomból halakon kívül kettőben volt béka (összesen 2 db.), az
egyikben e kettő közül sok békapete is; kettőben volt egér (összesen 3 db.)
és négyben nagyobb vizibogarak; háromban szárazföldi bogarak is; vizi-
poloska (Notonecta glauca 6 db.) egyben volt található. ZAcHER FR. (11) négy
példány közül egyben 2 fiatal csukát, egyben békaikrát és békacsontokat,
egy másikban 1—1 pockot és cickányt talált, továbbá főleg vizibogarakat,
1 fürkészdarazsat és 1 Asellus aguaticust, valamint növényi maradvá-
nyokat is. MOLTONT és SCIACCHITANO (19) mindhárom megvizsgált szärdiniai
példänv gyomrában talált halakat; egyikben három Anguilla vulgarist és
azonkívül egy Libellula-äleät. Martin (18) írja, hogy a bölömbika
gvakran eszik piócákat és annak illusztrálására, hogy mily nagy falatot
képes lenyelni, felemlíti, hogy a legnagyobb vizipocok-példanyt melyet
valaha talált, e madár begvéből szedte ki.
Már Arrum is hangsúlyozza a nagy vizibogarak (pl. Dytiscus) gyakori
szereplését a Botaurus táplálékában, melyet én is csak megerősíthetek.
Helvénvalónak találom, mivel kevés az idevonatkozó vizsgálat, ha
a közel rokon északamerikai fajra /Botaurus lentiginosus (Moxr.)]
nézve is röviden megemlitek néhány adatot." TAVERNER (27, 28) szerint
táplálékául békák, folyami rákok, kigyók, kis halak, rákfélék, rovarok és
— valószínüleg fiatal madarak — és egerek szolgálnak; a sorrendben
tehát először 6 is a békákat említi. Bent (2) szerint kedvenc tápláléka,
úgy látszik, békák és kis halak, de megeszi a mezei egereket, gyíkot, kisebb |
kígyókat, angolnäkat, folyami rákot. különféle lägvtestüeket, szitakötöt,
szöcsket és más rovarokat is. GABRIELSON (2) érdekesen és szemléltetően
irja le e madár békavadászási módját. Karon (5) szerint tápláléka főleg
békákból és azonkivül más apróbb állatokból áll, de halak ritkábban
találhatók gyomrában. Egyébként YARREL (30) szerint is rendes tápláléka
békák, gyikok és apró emlősökből kerül ki. THompson (29 p. 488—489)
egy példány gyomrában folyami rákot, rovarokat, egy vízisiklót (, garter-
* Annyival is inkább alkalmas az összehasonlítás a két faj közt, mert az
amerikai kb. negyvenszer megkerült már a Britt-szigeteken, sőt az Azorokon is elő-
fordult (L. Harrerr: Die Vögel der paläarktischen Fauna, II, 1912—1921., p. 1. 264.),
tehát ugyancsak vonzza a — mondjuk így — zoogeogräfiai összetartozandösäg! Szinte
csodálatos, hogy a lomhának ismert Botaurus ilyen különös oceán-utazásokra képes,
holott az európai Botaurus-ok jó része az irodalom szerint mintha tartózkodnék a
Földközi-tenger átrepülésétől is.
A BÖLÖMBIKA ES POCGEM TAPLALKOZASA. 5
ou
=
snake“), egy egeret és egy Menobranchust talált; utóbbi is bizonyitja,
hogy az amerikai Dotaurus is megeszi a götekkel rokon ottani
farkos kétéltüeket. Harca (8, p. 86) szerint a Botaurus lentiginosus
taplaléka föleg békakbol all. Igen figyelemre méltó, hogy az
amerikai források állandóan kiemelik a Botaurus taplalékaul szolgáló
állatok felsorolása alkalmával a békákat. Hexpersox (10) könyvéből
is az tünik ki, hogy az amerikai vizsgálati anyag e fajra vonatkozólag
— úgy látszik — nagyon csekély. Meg kell emlitenem, hogy BAKER (10)
Floridában a Botaurus täplälekäul főleg békákat és varangyokat
mond.
Összegezve a bölömbika táplálkozására vonatkozó adatokat, ki kell
mondanunk, hogy a vizek életében határozottan szabályzó működést fejt
ki főleg a békák, gőték, vizibogarak (kivált Dytiscus es Hydrous-fajok)
pusztítása révén. Mivel pedig ezek az állatok a halak szempontjából a
halivadék és haltáplálék fogyasztása révén károsak, ennélfogva a Botaurus
hasznot is szerez táplálkozása révén. A halak pusztítása által okozott
kár alig jöhet számításba, különösen e madár tartózkodási helve miatt,
mert a mocsáros, vizinövennyel benőtt helyeken jár eledel után és ilven
helyeken főleg értéktelen halak élnek. Bizonyos, hogy pontyot is fog. de
okszerű halgazdaságban a tógazdán áll, hogy a Botaurus megtelepedését
megakadályozza-e vagy sem, még pedig a növényzet, szóval a , búvóhely"
gyérítése által. Az irodalomban feltünő gyakran károsnak
minősített madár, ha kellően mérlegelünk, ezek után
csakis közömbösnek mondható és Lovassy (17) véleménye igen
helytálló e kérdésben, aki szerint a bölömbika a vadvizek lakója lévén
számbajövő kárt nem okozhat. Egyébként is e madárnak olvanok a tele-
pülési viszonyai; hogy a természetvédelem mai iränyelveire
valò tekintettel inkabb az oltalmat, mint üldözest erdemeli meg.
A pocgém vagy törpegem (Ardetta minuta L.) is rejtett életet folytat,
de némi tekintetben eltér úgy szervezetére mint oekologiajara nézve is.
Már kicsinysége is sokban hozzájárul ahhoz, hogy a táplálkozásban és fész-
kelési viszonyaiban különbségeket fedezzünk fel. Szórványosan, tehát nem
telepesen költ ő is, de bizonyos, hogy jobban megfér fajrokonaival, mint
a bölömbika, bizonnyal azért, mert adott táplálkozási területe
epen a madár kicsinysége révén is több egyedet tud
eltartani. Települési viszonyaira vonatkozólag igen tanulságosak
KRICHELDORFF A. (15) adatai, aki szerint egy tó partján (Mark, Német-
ország) ca. 2 km. hosszú és 3—10 m. széles nádszegélyben 1922-ben
kb. 5 pár pocgém fészkelt és pedig az egész nádszegélyben eloszolva :
1923-ban 8 pár volt ugyanott, amelyek telepesen költöttek és pedig
6 fészek alig 10 m?-nyi területen volt (5—8 tojással); 1924-ben ugyan-
azon a helyen 11 lakott fészek volt a telepben és kb. 500 m. távol-
359 DR. VASVÄRI MIKLÖS
sigban megint D fészek. KRICHELDORFF lehetségesnek tartja, hogy
beltenyésztés fog beállni az ilyen sürü népesség mellett, amely majd
ismét megesökkentheti számukat (ilyen eseteket emlit az ugyanott fészkelő
Acrocephalus streperus és arundinaceus fajoknál). — Ebből látható, hogy
az Ardetta-pärok eléggé megférnek egymással. Azt azonban, hogy csak a
beltenyésztés akadályozza meg ennek a fajnak kisterületen való nagvobb
számban való költését, sem erre, sem sok más fajra nézve sem
ällithatnök. mert bizonyára a táplálkozási viszonyok is döntők. Ha a
madár költőterülete egyuttal kizárólagos (vagy részbeni) táplálkozási terü-
let is. amint ez a Botaurus és Ardetta esetében is áll, úgy nem nehéz
belátni, hogy a terület táplálékmennyisége csak korlátozott számú peldänvt
képes eltartani. KRICHELDORFF igen helyesen jegyzi meg azt, hogy a
nádi- és sok más énekes madár nyári élete egészen szükre szabott, gyakran
igen kicsiny területen, sőt olykor csak egy-egy kis bozót-csomóban játszódik
le, ha ott a táplálkozási feltételek kedvezőek. Szerintem épen a táplál-
kozási viszonyok lehetnek azok, melyek megakadályoz:
zak, hogy a speciálisan nádat kúszó Botaurus és Ardetta nem
telepes madár, mert egyébként a gémfajok és más „gäzlök“, sőt
úszók is többnyire telepesen költenek."
Rez ENDRE szerint (in litt.) pl. a Diósjenő-i kb. 50 kat. holdnyi
tavon — hol a nádas kb. 10 m. széles — mintegy 6—8 pár fészkelhet, fész-
keik egymáshoz aránylag elég közel, kb. 10—50 m-re is voltak, de más-
kor meg egymástól igen messzé is, pl. a tó egyik végében, a tó másik
végében. KIRÁny IvAn tapasztalatai szerint (in litt.) a Rabatamasi-i határ-
ban (Sopron m.) sürü nádas füzbozóttal boritott kb. 7 kat. hold területü
kavicsbányában minden évben két pár fészkel sürü füzbokorban. Vitéz
ZERGÉNYI ANDRÁS értesitése szerint (in litt. Versec vidékén a náddal
teljesen benőtt u. n. „Schulhof“ csatornában fészkét mindig magányosan
találta és a vadászat közben felrepülő madarak után következtetve meg-
lehetős távol lehettek ezek egymástól, mert a 20—25 m. széles csator-
nában 1—2 km. távolság is volt a felrepülő párok közt; az egyik gätör-
háznál levő kb. 3 holdnyi füzes és nádasban? melynek környéke bővel-
kedett táplálékban, évről-évre 1—2 pár pocgém tartózkodott. Nagy LÁSZLÓ
(in litt.) pedig úgy tapasztalta Nyiregyháza vidékén, hogy egy 60 holdnyi
20 hold belőle nádas) tónál kb. 20 pár Ardetta fészkel. CERvA FRIGYES
szintén sürü települését tapasztalta Dunaharaszti mellett a 80-as évek-
" A telepesen való költés okait a Cerchneis vespertinusra vonatkozólag SCHENK
JAKAB fejti ki. ,A kékvércse fészkelésének tárgyalása az irodalomban" e. alapvető tanul-
mányában (Aguila, XVIII. 1911. p. 243—312). A kékvércsék megfelelő nagyobb táplálkozási
területe nem esik össze a fészkelő hellyel; természetesen a gémek és egyéb telepben
költő madaraké sem, mert ezek is kijárnak a nádasban vagy fákon lévő fészkelő tele-
pükről a sik vizre vagy másfelé táplálkozni.
Be
A BÖLÖMBIKA ES POCGEM TAPLALKOZASA. 353
ben, hol kb. 1 km szakaszon 20 par is feszkelt (szöbeli közles). Bär
volnának számos vidékre vonatkozó hasonló adatok, melyek
fontosak volnának a täplälkozäsi viszonyok szempont-
jabolis!
A pocgém nemcsak ällö-, de folyóvizek mentén nádasokban is tar-
tozkodik és ami nagyon érdekes körülmény, egészen kicsiny tavakon
is megtelepszik. Az ilyen törpe tavacskak valösägos aquaterrariumot abra-
zolnak s madärlaköi azok, melyek úgylátszik kicsiny területtel is beérik.
Ilyen helyeken a pocgémen kivül a vöcsökfélék legkisebbje, a törpe vöcsök
(Podiceps nigricans Scor.), azután a zöldlábú vizityük (Gallinula chloropus
L.) lakik, meg a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus L.), esetleg a foltos
nádiposzáta (A. schoenobaenus L.) is; a békákon kivül még olykor a vizi-
pocok (Arvicola sherman SHaw) feltünőbb jelenség ebben az életközösségben.
A pocgém is főleg estefelé jár préda után, kivéve mikor fiokäi
vannak; Naumann szerint olykor a nyilt viz szélén is keresi eledelét.
Általában mozgékonyabb, helyváltoztatásra hamarabb határozza el magát,
mint a bölömbika. Természetesen csak egész sekély vízben gázolhat,
tekintve rövid csüdjét.
Az Ardetta áttelelésére vonatkozó adataink csak SCHENK HENRIK-től
vannak, aki szerint Óverbász vidékén telente olykor kerülnek sebesülések
miatt áttelelt példanyok. Az uj Naumann (20) szerint É.-Németországban is
észlelték egyszer télen. REISER és FÜHRER (22) szerint Montenegroban
egyesek ättelelnek. Igen ritka telelése is kifejezi azt, hogy inkább déli faj,"
mint a bölömbika; tavaszi érkezésének országos középnapja is több mint
egy hónappal későbbre esik amazénál, — mert ez április 27.
Termetében és testalkotásában bár némileg a bölömbikära emlékeztet,
de viszonylag is karcsúbbnak tiinik fel, mert tollazata kevésbbé dus, mint
azé. Csőre mintegy 5 cm hosszú, tehát testéhez arányítva hosz-
szabb, mint a bölömbikáé, figyelmet érdemel az is, hogy a törpe-
gém csőre karcsúbb. Lába 45 mm. hosszú, ritkán valamivel hosszabb,
középső ujja a 10 mm hosszú karommal 50 mm, a hátsó ujjé a 12 mm.
hosszú karommál 30 mm, tehát körülbelül egyenlők az arányok a csüd és
lábujjak között, legfeljebb azt említhetnők meg, hogy a Botaurus karmai
viszonylagosan is hosszabbak. A pocgém törzse mintegy gerlenagysägu;
a madár súlya HEINROTH (9) szerint 130—150 gr., tehát a gerlénél könnyebb.
A megvizsgált gyomortartalmak a következők — Die untersuchten
Mageninhalte sind die folgenden :
1. Molna-Szecsőd, 1897. jún. 20. Libellula-alea — Larve von
Libellula 1; Dytiscus-álca — Larve von Dytiscus 1; Esox (?) (apró pél-
däny — ein winziges Ex.) 1.
* A hideget elég jól állja, mert Liege (16) fogva tartott példányai — 10°-ot is kibirtak.
Aquila. 23
354 DR. VASVÄRI MIKLÖS
2. Fogaras, 1897. aug. 10. Astacus (?) 1.
3. Molna-Szecsöd, 1898. jún. 10. Libellula-ilea — Larve von
Libellula 1: Libellula 1; Gryllotalpa vulgaris 1; béka (?) maradvany —
Reste von einem Frosch (?).
4. Egyhäzas-Szeesöd, 1899. maj. 30. Aeschna 1; Donacia 1.
5. Överbäsz, 1899. aug. 28. Pök — Spinne 1; Notonecta 12;
Naucoris (?) 1; Dytiscida-älea — Larve von Dytiscidarum sp. 1.
6. Overbasz, 1900. szept. 12. Naucoris cimicoides 13.
7. Overbasz, 1900. dec. 31. Notonecta 1; Squalius cephalus 1.
8. Csép. 1901. maj. 19. Naucoris cimicoides 1; mas bogär-törmelekek
— Fragmente von anderen Kleinkäfern ; Salicaceae termések — „Früchte“
von Salicaceae; Squalius cephalus (kicsiny példányok — kleine Exemplare) 4.
9. Komärom, 1902. szept. 15. Rovarmaradvanyok — Insekten-
Reste ; apró hal csontjai — kleine Fischknochen.
10. Baracska, 1902. jül. 22. Notonecta 2; Libellula-alea — Larve
von Libellula 1: Dytiscida-alea — Larve von Dytiscidarum sp. 1; Cybister
laterimarginalis 1: Pterostichus 1; Esox (?) (kicsiny peldäny — ein sehr
kleines St.) 1: Lacerta agilis 1.
11. Overbasz, 1905. marc. 24. Naucoris cimicoides 1; Notonecta Te
Onthophagus vertieicornis 1.
12. Fertő, 1905. aug. 15. Rovartörmelek — Insekten-Fragmente,
kavies — Steinchen.
13. Bozi Fertő, 1905. aug. 24. Cybister laterimarginalis-älea
Larven von Cybister laterimarginalis 2.
14. Bozi Fertő, 1905. szept. 8. több kisebb Dytiscidae — mehrere
kleine Dytiscidae; vizibogar-alca — Larve von einem Wasserkäfer 1,
Pterostichus 1, Cocinella septempunctata 1 ; béka (?) esont — Frosch (?) —
Knochen.
15. Peterfalva, 1900, mäj. 6. Szöresomö — Haarballen; rovar-
törmelék — Insekten-Fragmente.
16. Keszegfalu, 1907. maj. 12. Hydrophilidae 3; Anthonomus 2,
Agriotes 1; Blicca björkna (?) 1; beka — Frosch 1.
17. Sárospatak, 1907. maj. 24. Dytiscus-älca (nagy példányok)
— Larven von Dytiscus (grosse Exemplare) 16.
18. Szigetcsép, 1907. maj. 26. Alburnus lucidus 1.
19. Ujarad, 1907. jun. 2. Notonecta 5, ganéjtúró ? (középnagyságú)
Mistkäfer? 1; buzaszem — Weizenkorn 1.
20. Keszegfalu, 1907. jul. 4. Naucoris- és egyéb rovarmarad-
vanyok — Reste von Naucoris und von anderen Insekten; Gryllotalpa
vulgaris 1,
| 21. Keszegfalu, 1907. júl. 23. Harpalus 4, Elater 1, Chrysomela 1,
)onacia 2.
A BÖLÖMBIKA ES POCGEM TÄPLÄLKOZÄSA. 355
22. Komärom, 1907. aug. 27. Rovarmaradvanyok — Insektenreste.
23. Kis-Szt.-Miklös, 1908. maj. 4. Notonecta 1; Gryllotalpa
vulgaris 2, béka — Frosch 1.
24. Megyercs, 1908. jun. 30. Notonecta 1.
25. Megyercs, 1908. jülius 11. Notonecta 2, Rhantus 2, Haliplus (?)
2, Donacia 2, Libellula 2, Libellula-ilca — Larve von Libellula 1, Salicaceae-
termések — ,Friichte“ von Salicaceae.
26. Overbasz, 1908. augusztus 2. Ranatra 1, Naucoris cimicoides
2; Cybister laterimarginalis 2.
27. Pancsova, 1909. mäjus 9. Dytiscus (Cybister?)-älca —
Larven von Dytiscus (oder Cybister ?) 5.
28. Nagyenyed, 1909. mäjus 11. Notonecta 1, Naucoris (2) de
Donacia (?), rovartörmelek — Insekten-Fragmente.
29. Arad, 1909. mäjus 23. Ranatra linearis 4; Dytiscidae-âlca —
Larven von Ditiscidarum 2, Hydrous-alca — Larven von Hydrous 3,
Chlorophanus 3, Donacia 1.
30. Sziget-Szt.-Märton, 1909. Jünius 6. Hydrophilidae-älca —
Larve von Hydrophilidae 1; hal (kiesiny) — Fisch (ein winziges St.) 1.
31. Érsekújvár, 1909. július 11. Gryllotalpa vulgaris 2.
32. Overbasz, 1909. augusztus 24. Naucoris cimicoides 2.
33. Köszeg, 1909. szeptember 13. Bogärtörmelek — Käfer-
Fragmente. (A gyüjtö jegyzete szerint: „Egy apró keszeget kiökrendett,
mikor elevenen fogták." Laut Notiz des Sammlers: „Ein winziges Stück
von Weissfisch wurde ausgespieen, als der Vogel lebend gefangen wurde‘).
34. Rákos, 1910. május 10. Notonecta 4; rovartörmelek — Insek-
ten-Fragmente.
35. Överbäsz, 1910. július 9. Cybister laterimarginalis 2.
36. Nagytétény, 1910. szeptember 1. Rovartörmelek — Insek-
ten-Fragmente ; apró halesontok — winzige Fischknochen.
37. Szilagyeseh, 1910. november 4. Notonecta 1; bogärtörme-
lek — Käfer-Fragmente.
38. Dunaharaszti, 1911. jülius 27. Notonecta 2; bogärtörmelek
— Käfer-Fragmente: békacsontok — Froschknochen.
39. Künszentmiklös, 1911. augusztus 3. Notonecta-törmelek —
Notonecta-Fragmente.
40. Szabadszälläs, 1911. augusztus 16. Rovartörmelek — Insek-
ten-Fragmente ; Cybister-alea — Larve von Cybister 1; halesontok —
Fischknochen.
41. Bäcsalmäs, 1911. augusztus 29. Libellula 1; hal — Fisch 1.
42. Överbäsz, 1912. június 10. Naucoris cimicoides 2: Grvllo-
talpa vulgaris 1; Hydrous-alca — Larven von Hydrous 1; Donacia 1; hal
— Fisch 1.
23%
306 DR. VASVÄRI MIKLOS
43. Bodonhely, 1912. augusztus 4. Pok — Spinnen 3, bogär- és
egyéb rovartürmelék — Käfer- und andere Insekten-Fragmente.
| 44 Ujverbäsz, 1913. mäjus 24. Naucoris cimicoides 1, Aeschna
1, Dytiscidae 1, Donacia 1—2, Chrysomela 1, Dytiscidae 1; beka —
Frosch 1.
45. Ujverbasz, 1913. mäjus 14. Donacia 1, rovartörmel&k —
Insekten-Fragmente.
46. Ujverbäsz, 1913. jünius 10. Ranatra linearis 1. Hydrous-
alca Larven von Hvdrous 2.
47. Ujverbäsz, 1913. jünius 13. Alburnus 1.
48. Ujverbäsz, 1913. június 22. Leuciscus 1 (kb. 8 cm-es pél-
dänv von ca. 8 em. Grösse).
49. Ujverbäsz, 1913. junius 27. Gryllotalpa vulgaris 3; Hydrous-
alca Larven von Hvdrous 2; halpikkelyek és kevés halcsont —
Fischschuppen und wenige Fischknochen.
50. Overbasz, 1913. július 7. Hydrous-alea — Larven von
Hydrous 3; egyeb älca — eine andere Larve 1.
51. Győr, 1920. oktober 2. Notonecta 1; Cyprmus carpio (kicsiny
példäny — ein kleines St.) 1; Triton (kis peldänyok — kleine Exem-
plare) 2.
52. Győr, 1924. julius 4. (Pullus). Hydrous-ilca — Larve von
Hydrous 1, Cybister-alca — Larve von Cybister 1, bogärtôrmelék — Käfer-
Fragmente.
53. Gvör, 1924. augusztus 5. Vizirovarmaradvanyok — Reste von
Wasserinsekten.
Ezeken kivül SCHENK JAKAB Rendesen (Zala m.) 1926 szeptember
hóban 7 drb köpetet is gyüjtött, melyek Hydrous és ponty-féle halmarad-
ványokat tartalmaztak.
A megvizsgált 53 gyomortartalomban volt ezek szerint :
Az esetek
Darab Eset szerint tehát
Stück Fälle Nach den
Mageninhalten
ER e e ed vára E a do 12 245 %
Beka — Frösche 3 + 7 1329
Gôte-Molchen — (Triton) 2 1 1%
Apröemlös — Kleinsäuger ........ 1 1 1%
Gyik — Eidechse 1 1 1%
Vizipoloska — Wasserwanzen . . . . . . . 62 24 45°2 %
Szárazföldi bogár — Landkäfer . . . . . . 45 16 30°1 %
Vizibogar larva — Larven von Wasserkäfern . 50 14 26°4 %
Vizibogäar — Wasserkäfer . . . . . . . . . 11 6 LICIA
Lötetü — Maulwurfsgrille . . . . . . . . 10 6 113%
+ viel
A BÖLÖMBIKA ES POCGEM TAPLALKOZASA. 357
€ Az esetek
Darab Eset szerint tehát
Stück Fälle Nach den
Mageninhalten
Baitakoio — Wasserjungfern, :,. : 1... . 6 5 94%
Szitakötö-larva — Odonata-Larven 4 4 75%
Pök — Spinnen ATA CA RE bre RUE Ce An de 4 2 37%
Ber, Krehs(2) in... 2,2. 1 1 1%
In den untersuchten 53 Mageninhalten fand ich also die obigen
Tiere; die betreffenden Tiergruppen zähle ich in der Reihenfolge ihrer Wichtig-
keit auf, bezw. je nachdem sie in grösserer oder kleinerer Zahl in dem
untersuchten Material vorkommen, Wirbeltiere und Wirbellose getrennt (wie
bei Botaurus).
A pocgem taplalékara vonatkozólag érdemes lenne szóról-szóra idézni
az „Uj-Naumann“ adatait; igen érdekes ugyanis, amit a táplálékról mond,
hogy rendesen a vizirovarokat, rovarlárvákat és férgeket tartják a pocgém
táplálékául és csak mellesleg eszik olykor egy-egy kis halat, de ő sokkal
gyakrabban talált halat, mint mást sok elejtett példány gyomrában.
HARTERT (7) is azt mondja; , Tápláléka főleg halakból, olykor csodálatos
nagyságuakból ily kismadárhoz képest, azonkívül rovarokból és lárváikból,
békákból és békaporontvokból áll; Hocke szerint a pocgém a nádi éneke-
sek feszkeit is fosztogatja."
Sajntaiviassalatar mem erosıtik mee azt a velemeény t,
hogy a pocgém föleg halakböl él, mert hiszen csak 245% a hal
53 evomortartalomban. (Mäsok szämszerü adatait e tekintetben nem ällit-
hatom szembe, mert a kevés számú adat átlagosan legfeljebb 3—5
példány gvomortartalmára vonatkozik egy-egy szerző esetében.) Ezzel
szemben HILDEBRANDT H. (12) a haselbachi tavakon (10 km-re északra Alten-
burgtól) végzett megfigyelései szerint, a pocgém (mint a bubos vöcsök is) kerüli
a halnélküli vizeket; ezen véleményét arra alapítja a szerző érdekes köz-
leményében, hogy amikor a nevezett tavak halállománya kipusztult, az
Ardetia nem maradt meg ott költésre, ellenben a halakkal való bene-
pesítésük után ismét megtelepedeit és azelőtti állományát is elérte. Sze-
rintem azonban ezek után sem maga a haltáplálék hat annyira vonzólag
az Ardetta-ra, mert valószínűnek látszik az is, hogy a halas vizben nagyobb
számmal tenyésző rovarok, s talán nem utolsó sorban a vizipoloskák és
vizibogár-álcák bővebb állománya döntő szerepű. A búbos vöcsök vonzó-
dása a haltáplálékhoz már sokkal inkább hihető, míg a feketenyakú vöcsök
(Podiceps migricollis BREHM) HILDEBRANDT-tól is megállapított független-
sége a halállománytól és függése a víz gerinctelen lakóitól megerösiti
abbeli véleményemet, hogy a pocgém is — legalább hihetőleg — főleg
közvetve érzi meg a halhianyt, amennyiben a halak hiánya az említett
vizirovarok számára is kihatással lehet. Vagyis halban, de egyuttal
vizirovarokban is bővelkedő vizek bizonyára a Podiceps nigricollis-ra
958 DR. VASVARI MIKLOS
is a legkedvezöbbek, mert az apro hal és ikra inkább szaporitölag hat a tó
különféle gerinctelen lakóira nézve is. SCHNURRE O. (26 a) Frankfurt a. M.
.Keleti Park“-jäban fészkelő pocgemek taplalékaul kizárólag halakat
konstatált és a fiókák meggyürüzésük alkalmával mindig tekintélyes nagy-
cágú (6—10 em. hosszú) halakat ökrendtek ki. Érdekes, hogy ez a faj
figyelemreméltóan kevesebb békát fogyaszt, mint a bölömbika (a vizsgálati
anyagban 13°2%); az irodalmi adatok szerint csak kis békákat szokott
elnyelni, s hogy a nagy békával rosszul járhat, bizonyítja SCHENK JAKAB
észlelete is, aki a Fertön egy 12 cm-es békát vett ki a törpegem gyom-
rából teljesen emésztetlen állapotban; a madár apatikusan gubbasztott a
réten. De halzsákmányával is megjárhatja olykor, pl. SCHENK HENRIK (25)
megfigyelése szerint egy pocgém a tövises hátuszonya miatt torkán akadt
kb. 10 em. hosszú sügértől elpusztult.
Az Ardetta-tól fogyasztott gerinctelenek közül — úgy látszik — nagy
szerep jut a vizipoloskäknak (Notonecta, Naucoris, Ranatra),
melyek 45°2%-nyi(!) esetben voltak a gyomortartalmakban. Ennek a körül-
ménynek különös fontosságot lehet tulajdonítani, mert a vizipoloskáknak sok
természetes ellenségük nincs s szaporák lévén, gyakran kerülnek a pocgém
elé, amely — mint a vizsgálati anyag bizonyítja —, megfogásukban különösen
ügyes lehet. Ezek után a vizipoloskák jelentőségét a madarak táplálkozása
szempontjából bajosan lehetne melleslegesnek tartani és alig hihető, hogy
a kisebb vöcskökön kívül kiadósabban üldözné őket valamely faj — a
pocgémen kívül. A vizipoloskák ügyes rablók lévén — kivált a Noto-
necták — apró gerinceseket, olykor gőtéket, de kis halakat is agyonszúrnak
köztudomässzerüen igen fájdalmas mérgező szúró szäjszervükkel és
így veszedelmes halivadék-pusztítók is; bizonyára a vizek életében való
szerepüknél fogva több apró halat pusztítanak el, mint a pocgem. Érdekes
kártétele a vizipoloskáknak az is, hogy a béka halzsákmányolását segítik
elő olyképen, hogy Vocer P. szerint a hátonúszó vizipoloska által meg-
támadott pontyivadék, melyet a rovar megszúrva élve elereszt, szédülten
úszkál ide-oda, mielőtt elpusztul s ilyen állapotban esik áldozatul a békának."
Elképzelhető, hogy a trópusi (és már nálunk is megkerült) óriás vizi-
poloskák (pl. a Belostomum kordofanum), amelyek több cm-es halakat is
kiszívnak, mily veszedelmesek lehetnek a halakra nézve és bizonyára
főleg egyes vizimadarak (gémek?) a pusztitöi azoknak is.
A szárazföldi bogarak 30°1%-al, tehát elég nagy számban szerepelnek
az Ardetta gyomortartalmaiban, (mint látható az összeállításból, a Bo-
taurusban is 29°4%-nyi volt). Noha a bogár másodlagosan is belekerülhet
a pocgém gyomrába, épúgy mint a Botaurus esetében, de tagadhatatlan,
hogy az előbbi csőre egészben fimomabb, főleg pedig finomabb hegyű,
ae eo gas, fiir Teichwirtschaft, 1928. p. 239. („A Haläszat“,
A BÖLÖMBIKA ES POCGEM TAPLALKOZASA. — 359
mint a bölömbikäe és alkalmasabbnak látszik a kisebb bogarak meg-
fogására. A bölömbika és pocgem csőre körülbelül úgy viszonylik egy-
máshoz, mint a rigók csőre a poszätäk vagy — Anthusok csörehez.
Ugyancsak a hegyesebb és föleg a finomabb csörnek tulajdonithaté az is
szerintem, hogy az Ardetta a néhány cm.-es kis halat ügyesen tudja
kifogni, jobban, mint az erösebb, nagyobb és vaskosabb csörü Botaurus.
Talan ez is egyik ok lehet arra nezve, miert van mégis több hal a poc-
gémnek gyomrában, mint a bölömbikäeban. A pocgémnek a hal-
fogäskor kifejtett ereje — fejének előre lôkése alkal-
maval — úgy vélem épen elegendő az apró hal megfogasara (fino-
mabb hegyű csőre segélyével) mig a Botaurus túl erős
lévén, megtörténhetik, hogy az igen apró halat csőre hegyével ellöki,
agriehez csornek keves leven az ellenallas és célpont.
En a pocgém vizipoloska-fogäsät is részben ezzel magyarázom,
de figyelemreméltó egyben az is, hogy pl. kifejlett nagyságú Notonecta,
Naucoris-näl kisebb vizipoloskäkat (pl. a növényevő, tehát nem ragadozó
Corixa-kat) az Ardetta täplälekakent nem találtam.
Aränylag ritkäbban szerepelnek az Ardetta gyomräban a nagy
vizibogarak (Hydrous, Dytiscus); úgylátszik a lenyelésük nehéz
számára. (Közbevetőleg említem meg, hogy a nagy csiborok (Hydrous)
,hastiiskéje* sem lehet kis akadály olykor lenyelésük alkalmával.) Ugy
látszik, hogy a keskeny, hosszú vizibogär-lärväkat gyakrab-
ban fogyasztja, mert ezek az esetek 26°4%-aban szerepelnek, tehát
ha nem is éri el a Botaurus-nak ezirányú , müködését", mégis a gerinc-
telenekből álló táplálékból aránylag gyakran fordulnak elő. A lótetű
(Gryllotalpa) jelenlete (113%) talän arra mutat, hogy az
Ardetta jobban kijär a szärazra, ärkok, patakok partjära
is vadászni, mint a bölömbika. ÜCHERNEL (4) is említi, hogy
gyomrában többször talált lötetüt.
Összegezve a mondottakat, kétségtelen, hogy a pocgem halpusztítása
nem oly jelentékeny, mint eddig gondoltuk. Sok vizirovart is elpusztit és
ezért neki is szerepe van természetszerüleg a vizek életének háztartásában.
Ott ahol kisebb számmal halastónál tartózkodik, kell, hogy a kárt helyre-
üsse az okozott haszon révén. Jelentőségét, mivel amúgyis főleg értéktelen
halat fog kivált a vad vizekből, CHERNEL (3, 4) és Lovassy (17) véleményét
megerősítve ezek után is közömbösnek mondhatjuk.
Befejezésül még röviden valamit a vizsgálati anyagról. Köztudomású,
hogy a gémek gyorsemésztésü madarak és kivált a haltáplálék könnyen
emészthető. Joggal kételkedhetnők tehát, ha egyedül a gyomortartalmakban
talált halmaradványok alapján tennénk következtetéseket. Ugyanis nem
tudjuk még pontosan, vajjon a gémek köpetei mit tartalmazhatnak, a hal-
csontok és szálkák ugyanis könnyen megemésztődnek, és arra lehet gon-
360 DR. VASVÄRI MIKLÖS
dolni. hogy a halpikkelyek a köpettel kikerülnek és igy sokkal több halat
fogvaszlanak el az itt tärgyalt fajok is, mint amennyit pusztän a gyomor-
tartalmakbol lehet kimutatni. Azt is kivánatos lenne tudnunk, vajjon az
emészthetetlen részek rendszeres köpetekben löketnek-e ki, vagy pedig a
köpetképzésnek rendszeres módja még nincs e fajoknál kifejlődve és az
említett emészthetetlen anyagok a bélcsatornán keresztül az ürülékkel
távoznak-e el? Feltünő mindenesetre, hogy általában gémköpetekről alig
hallani. Senenk JAKAB többször találta a pocgem köpeteit és mint emli-
tettem, hét tőle gyüjtött köpetet megvizsgálva, halmaradványokat és csibor-
vázrészeket találtam bennük. Azt azonban, hogy a köpetek nagyobb
számban és — ismétlem — szabályos módon, rendszeresen
képződnek-e (és így feltétlenül szükségünk volna-e ezek tanulmányo-
zására is), még nem tudjuk. Sajátságos az is, hogy többször chitines rovar-
alkatrész (olykor nem a teljes rovaré) található a gyomortartalmakban,
melyeket épúgy köpetben adhatott volna ki a madár, mint a pikkelyt.
Használt irodalom. — Benützte Literatur.
1. ALtum B. Forstzoologie. II. Vögel. 2. Aufl. Berlin 1880.
2. Bent A. C. Life Histories of North American Marsh Birds. (smiths. Inst. Un. St.
Nat. Mus. Bull. 135.) Washington 1926.
3. CHERNEL |. Magyarország madarai, II. Budapest, 1899.
4. — — Madarak ill. In.: Brehm A. E.. Az ällatok viläga, Budapest, 1904.
5. Earox E. H. Birds of New-York (N. J. Stat. Mus. Mem. 12.) Albany, 1910.
6. FLogricxe K. Naturgeschichte der deutschen Sumpf- und Strandvögel. Magde-
burg, 1897.
7. Harrerr E. Die Vögel der paläarktischen Fauna ll. Berlin, 1912—21.
8. Haren P. L. Notes on the birds of Minnesota. The Geol. and Nat. Hist. Surv. of
Minnesota. Minneapolis 1892.
9. Heryroru 0. u. M. Die Vögel Mitteleuropas, II, Berlin.
10. Henperson J. The Practical Value of Birds. New-York, 1927.
11. Heumen J. J. L. v. lets over Onderzoekingen naar het Oeconomisch Belang der
Vogels, Nijmegen, 1912.
12. Hinpesranpr H. Zur Oekologie unserer Wasservögel. Ornith. Monatsberichte, 34,
1926, p. 35—38.
13. JAcken A. J. Systematische Übersicht der Vögel Bayerns. München u. Leipzig, 1891.
14. KoeniG A. Fortsetzung und Schluss der Watvögel (Grallatores) Aegyptens. Journ.
f. Ornith. LXXVI, 1928, Sonderheft.
16. KRICHELDORFF A, Degeneration durch natürliche Inzucht. Beiträge zur Fortpflan-
zungsbiologie der Vögel I, 1924—1925, p. 86—89.
16. Liese K. Tu. Zur Naturgeschichte der Rohrdommel. Ornith. Monatschrift, 1892,
p. 321—328.
17. Lovassy S. Magyarorszäg gerinces Allatai és gazdasägi vonatkozäsaik. Budapest,
1927. (Die Wirbeltiere Ungarns und ihre Beziehungen zur Landwirtschaft,
ungarisch).
18. Martin L. Zur Ernährungsweise des grossen Rohrdommels, Ardea stellaris. Journ. f.
Orn, Il, 1854, p. 371—372.
ERNÄHRUNG VON BOTAURUS UND ARDETTA. 361
19. Moroni E. — Scraccurrano I. Note sull’ alimentazione di alcuni uccelli sardi. Atti.
d. Soc. Ital. d. sc. nat. e. d. Mus. Civ. d. st. nat. in Milano, LXV, 1926, p.
158— 184.
20. Naumann J. F. Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas, VI. Neue Ausgabe, Gera-
Untermhaus.
21. PortieLJe A. F. J. Zur Ethologie bezw. Psychologie von Botaurus stellaris (L.).
Ardea, XV, 1926, p. 1—15.
22. Reiser 0. — Fünrer L. Materialien zu einer Ornis balcanica IV, Montenegro
Wien, 1896.
23. Rey E. — ReıcHerr A. Mageninhalt einiger Vögel. Ornith. Monatschrift, 33, 1908,
35, 1910.
24. Rörıs G. Magenuntersuchungen land- und forstwirthschaftlich wichtiger Vögel.
Arbeiten aus d. biol. Abt. f. Land- u. Forstwirthschaft, Berlin, I. Bd. 1900,
p. 1— 85.
25. SCHENK H. Ardetta minuta. Aquila, XII, 1905. p. 211.
26. SCHENK J. Madártani töredékek a Fertöröl. Aquila, XXIV, 1917, p. 30—66. —
Ornithologische Fragmente vom Fertö-See. Ibid. p. 66— 106.
26a. SCHNURRE 0. Ixobrychus minutus (L.) als Farkvogel. Journ. f. Ornith., 1927, p. 5—10.
27. Taverner P. A. Birds of Eastern Canada (Sec. Ed.), Canada Dep. of Mines, Geol.
Surv. Mem. 104, No 3. Biol. Ser. Ottawa, 1922.
28. — — Birds ot Western Canada. Canada Dep. of Mines, Victoria Mem. Mus. Bulli.
No. 41. Biol. Ser. W. 10. Ottawa, 1926.
29. THompson E. E. The birds of Manitoba. Proc. Un. St. Nat. Mus. XIII, 1891, p.
457—648.
30. YarreL W. A history of british birds. 4. Ed., Vol. IV. London, 1888—-1889.
Beiträge zur Ernährungsoekologie von
Botaurus stellaris L. und Ardetta minuta L.
Von Dr. NIKOLAUS VASVÁRI.
Im Folgenden möchte ich die Nahrungsverhältnisse dieser beiden, in
Körperform und Lebensweise einander nahestehenden Arten behandeln. Ich
muss gleich vorausschicken, dass das diesbezügliche Untersuchungsmaterial
nicht gerade reich war, weshalb diese Abhandlung mehr nur „vorbereitenden“
Charakter hat. Ich beabsichtige später, bei Prüfung der Ernährungs-
Oekologie der übrigen Reiherarten, auf die beiden jetzt behandelten Arten
noch zurückzukommen. ;
Bevor ich auf die Ernährungsverhältnisse näher eingehe, halte ich
es für angebracht, wenigstens kurz die Lebensweise der Vögel selbst zu
beschreiben und werde auch auf einige besonders kennzeichnende Eigen-
schaften hinweisen.
Die Rohrdommel (Botaurus stellarıs L.) führt unter allen Reiherarten
das zurückgezogenste Leben: niemals brütet sie in Kolonien. Die rohr-
bewachsenen Teiche sind ihr Revier und jedes Paar hat sein eigenes
362 DR. NIKOLAUS VASVARI
Gebiet. und zwar kann — und das ist vom Standpunkt der Nahrungs-
verhältnisse beachtenswert — das Aufenthaltsgebiet, oder besser das
„Wohn“-Gebiet im engeren Sinne gleichzeitig zum guten Teile auch
Ernährungsgebiet sein, nachdem sich das Leben des Vogels in seinem
Heim in ziemlich engen Grenzen abspielt und er vermutlich auch seine
Nahrung hauptsächlich dort sucht. Nicht nur seine noch zu erwähnende
Körperform, sondern auch sein ganzes Gebaren deutet darauf hin, dass
sich das Leben dieses von Natur aus scheuen Vogels grösstenteils ver-
borgen in den mit Wasserpflanzen und Rohr bewachsenen Stellen abspielt.
Dass offene Gewässer nicht sein Element sind, kann auch daraus ersehen
werden, dass nur dann mehrere Paare in einem gewissen Sumpfgebiet
angetroffen werden können, wenn die ihnen als Wohnort dienenden Rohr-
parzellen von grösseren Flächen offenen Wassers abgetrennt sind, so dass
die fremden Paare mit einander nicht in Berührung kommen können (20).
Daraus folgt, dass die Rohrdommel als Brutvogel nirgends häufig vorkommt.
Z. B. am Barbacs’er See (Kom. Sopron) — welcher mit dem ihr um-
gebenden breiten Rohrgürtel und den nassen Wiesen ungefähr 2°25 km?
fasst — brüten laut IVÁN KIRÁLY (in litt.) ca 2 Paare ; am Neusiedlersee brütet
sie noch zerstreuter. LApısLaus NaGy berichtet (in litt.), dass die Rohr-
dommel nach seinen Erfahrungen in ca 30 Hektar grossem Teiche, von
welchem etwa 10 Hektar mit Röhricht bestanden, bei Nyiregyhäza, durch-
schnittlich 4—5 Paare brüten soll. Zur Zugzeit kann es geschehen, dass
auf einem kleineren Gebiete vorübergehend mehrere zu sehen sind, doch
scheint sie ihr zurückgezogenes Leben teilweise auch in den Winter-
quartieren zu bewahren, denn A. E. BREHM*) berichtet, dass sie auch in
Nordostafrika tagsüber in unzugänglichen Rohrdickichten fast ganz umbe-
weglich sitzt, sich also überall gleichförmig benimmt. Kornte (14) fand
unseren Vogel in Egypten im Winter einmal sehr dicht beisammen dort,
wo die Nahrung geradezu wimmelte.
Die Rohrdommel wird gegen Abend lebhafter und beginnt ihrer
Nahrung nachzugehen und zwar entsprechend ihrem Körperban in seichtem
Wasser. Sie ist träge, schwerfällig und nicht so leicht zu einem Platz-
wechsel zu bewegen. Dies erklärt teilweise die Tatsache ihres häufigen
Überwinterns. Die Meinung, dass sie die Einsamkeit wohl nicht aus Brot-
neidliebe, da ja Nahrung genügend vorhanden sei, wie NAUMANN (20) schreibt,
könnte meiner Ansicht nach dahin abgeändert werden, dass dieses ein-
siedlerische Leben wohl gerade durch ihre Bequemlichkeit hervorgerufen
wird. Ihr Jagdgebiet ist enger begrenzt, was jedenfalls auch ihre Nahrungs-
menge einschränkt, nämlich in dem Sinne, dass auf kleinerem Raume
weniger Vogelindividuen zu leben imstande sind. Die häufige Ver-
*) Die Fundorte des Ornithologen in Nordostafrika. J. f. Orn. III, 1855, p. 367.
ERNÄHRUNG VON BOTAURUS UND ARDETTA. 363
fettung der Rohrdommel ist zum grössten Teile auch eine Folge ihrer
Gebundenheit an einen engen Raum, ihrer Trägheit und nicht zuletzt ihrer
Mäusenahrung, — vielleicht — analog den Bussarden.
Auch ihr schon erwähntes häufiges Überwintern kann mit ihrer
Trägheit in engsten Zusammenhang gebracht werden. In den milderen
Gegenden Deutschlands, in Holland und England überwintert sie seltener,
in Ungarn und Italien aber zahlreich und regelmässig. Bei uns überwintert
sie nicht nur in den südlichen Komitaten, sondern häufig auch in den
übrigen Teilen des Landes (Kom. Pest; Fertö u. s. w.). Ich konnte bez.
das Überwintern des Rohrdommels in Ungarn das von Herrn J. SCHENK
zusammengebrachte reichhaltige Zettel-Material durchsehen, wofür Herrn
Direktor Schenk auch an dieser Stelle meinen besten Dank ausspreche.
Selbstverständlich muss in Betracht gezogen werden, dass ein Teil der „über-
winternden“ Stücke vielleicht aus nördlicheren Gegenden stammt ; dass
die Rohrdommel, die sich so sehr an ihren Aufenthaltsort hält, auch an
Ort und Stelle überwintert, beweisen die englischen Fälle. In nördlicher
als Grossbritannien gelegenen Ländern kommt sie nämlich nächstliegend
nur in Schweden bis zum 60. Breitengrad vor, und es ist wahrscheinlich,
dass die in England überwinternden Exemplare wenigstens z. Teil dorthin
(also nach England) gehören und nicht von Nordosten, aus Schweden,
dorthin kommen. Dagegen würde auch der Umstand sprechen, dass die
Rohrdommel in England schon im Februar, ja selbst Januar ruft. Für die
hiesige Zugehörigkeit wenigstens eines Teiles der bei uns überwinternden
Exemplare sprechen u. a. auch die Angaben Dr. ALEXANDER Lovassy’s.
Während die Rohrdommel in der Gegend von Keszthely im Jahre 1896
(Januar und Februar überwinterte sie dort) am 19. März ihren ersten Ruf
hören liess, geschah dies 1897 schon am 20. Februar, und vom 23. Feb-
ruar angefangen ,brüllte“ sie regelmässig. Im Jahre 1898 rief sie am
19. Februar zum erstenmal. Das historische Ankunftsdatum unseres Vogels
im Frühjahr ist der 21. März. Dies alles habe ich mit Rücksicht auf die
Untersuchung der Nahrungsverhältnisse der Rohrdommel erwähnt, denn
zwischen Überwinterung, besonderer Lebensweise und Ernährung muss
irgendwelcher Zusammenhang sein. Im Winter nämlich wird nicht nur ihre
an den Aufenthalt im Rohre gewöhnte Natur befriedigt, indem die nicht
abgeschnittenen Rohrbestände ihr Unterschlupf gewähren, sondern sie findet
an den im Rohr zahlreich lebenden Mäusen und Wühlmäusen auch reich-
lich Nahrung.
Werfen wir einen Blick auf die Gestalt der Rohrdommel, so fällt
uns sofort ihre Gedrungenheit auf, wenn auch hauptsächlich ihr dichtes
und weiches Gefieder sie so erscheinen lässt. Ihr Schnabel ist relativ
ziemlich hoch ; daher keilförmig. Beachtung verdient auch die Tatsache,
dass die Rohrdommel unter allen Reihern im Vergleich zur Körpergrösse
364 DR. NIKOLAUS VASVÄRI
den kürzesten Schnabel hat. Selbst der Schnabel des kleineren Nacht-
reihers (Nyeticorax griseus L.) ist länger (bei erwachsenen Exemplaren
8-86 em.). Betrachten wir den anderen wichtigen Körperteil unserer
„Watvögel“, den Fuss, so sehen wir, dass der Lauf der Rohrdommel ziemlich
kurz. diek und weich ist, sozusagen eine einzig dastehende Erscheinung
in der Vogelwelt.*) Diese Eigenart findet ihre Erklärung vielleicht in den reicher
entwiekelten Sehnen. die zur Beugung der langen Zehen dienen. Für die
Länge der Zehen ist es charakteristisch, dass bei einer Länge des Laufes
von ca 95 em die Mittelzehe (ohne die 2°3 cm lange Kralle) 92 cm
(!) misst. die Hinterzehe aber (ohne die 3-2 em lange Kralle) 3-8 em;
demgegenüber ist der Lauf des einigermassen ähnlich gebauten Nycticorax
7:2 em lang, die Mittelzehe 6-3, die Hinterzehe 2°5—2°7 cm.
Die langen Zehen und der ganze Bau des Rohrdommelfusses sind
eine Folge ihres speziellen Aufenthaltes im Rohr, und es ist interessant,
dass die langen Zehen des Purpurreihers (Ardea purpurea L.) teilweise
mit einer ähnlichen Lebensweise in Zusammenhang stehen, worauf auch
Porrietse (21) hingewiesen hat; auch der Purpurreiher ist ein „Rohr-Reiher®.
Seiner Gestalt und seinen Lebensgewohnheiten entsprechend sucht
also die Rohrdommel in seichten, mit Wasserpflanzen bewachsenen
Gewässern ihre Nahrung, wogegen sie offene Wasserflächen gänzlich
meidet; dies ist vom Standpunkt der Nahrungsverhältnisse unseres Vogels
wichtig.
Mein auf die Nahrung des Botaurus bezügliches ungarisches Material
bespreche ich im ungarischen Text (p. 345—348).
Wie schon erwähnt, ist das Untersuchungsmaterial nicht sehr reich-
haltig; ein Trost ist, dass meines Wissens in der ornithologischen
Literatur bisher noch keine auf diesen Gegenstand be
zügliche spezielle Abhandlung erschienen ist, ebensa
nicht bezüglich der Ernährung von Ardetta minuta. Ich muss
deshalb in Ermangelung reicheren Datenmaterials, in aller Kürze bekannt
machen, was die Handbücher der Ornithologie über die Nahrung unseres
Vogels sagen. M. W. nämlich untersuchte bisher noch die zahlreichsten
Mageninhalte Prof. Rörıs (27 Exemplare) und fand er Fische in 14
Fällen und nur einen Frosch; Kleinsäuger in 4, Wasserkäfer in 9 Fällen.
Im „Neuen Naumann“ (20) steht : dass Ihre liebste und gewöhnlichste
Nahrung Fische und deren Brut seien; dann Wasserkäfer, Wasserjungfer
und deren Larven, Würmer, auch kleine Schnecken. Frösche und Mäuse ;
") Diese Besonderheit des Rohrdommel-Fusses kennt auch der Präparator, denn
wenn der Vogel in Fäulnis übergeht, löson sich die den Fuss bedeckenden Schilder ab,
ähnlich wie vom Bauche der Eidechsen, also dort, wo die darunter befindlichen Weichteile
den Verwesungsprozess hervorrufen. Deshalb ist es ratsam, den Lauf der Rohrdommel
à )r:inariar 1 ilfe eine Jade r i i
beim Präparieren mit Hilfe einer Nadel zu vergiften, oder die Sehnen herauszunehmen.
ERNÄHRUNG VON BOTAURUS UND ARDETTA. 365
der grössten Wahrscheinlichkeit nach auch die Jungen der im Sumpf und am
Wasser brütenden Vögel, wenn diese noch ganz schwach und hilflos sind.
„Fische sind am häufigsten in ihrem Magen zu finden . . . .“ JÄCKEL (13), der
„viele“ Mageninhalte von Rohrdommeln untersucht hat, berichtet, dass er
ausser Pflanzenresten folgendes fand: verschiedene Säugetiere (Mierotus
arvalis L., Neomys fodiens Pauu.), Wasserfrösche (Rana esculenta L.),
häufig Fische (Perca fluviatihs L.) bis 12 em Länge, Karpfenbrut, Squa-
linus, Esox : in einem Magen viele Käfer, Euprepia-Raupen, Libellula, Noto-
necta, Naucoris, Ranatra, Lycosa, Succinea amphibia und viele Haemopus
vorax ; JÄCKEL bemerkt, dass die vielen kleinen Käfer wahrscheinlich als
Mageninhalt der verzehrten Frösche in den Magen der Rohrdommel gera-
ten sind, desgleichen ein vorgefundenes Getreidekorn vermutlich aus
einer erbeuteten Wühlmaus stammen dürfte. Unabhängig von die-
sem Bericht habe auch ich selbst in mehreren Fällen daran gedacht,
dass die zahlreichen kleinen Käfer zusammen mit den Fröschen in den
Magen der Rohrdommel gelangen. In meinem Untersuchungsmaterial kommen
Frösche in 21 Mageninhalten vor, und unter diesen sind in 9—10 Fällen
zugleich auch kleinere Landkäfer zu finden.
Sehr lehrreich sind Lresr’s (16) Daten, der ein Paar Rohrdommeln ein
Jahr lang in Gefangenschaft hielt und hervorhebt, dass sie Fische gar
nicht bevorzugten. Von grösseren Fischen abgeschnittene Fleischstücke
nahmen sie nur bei grösstem Hunger an und frassen überhaupt grössere
Fische nur selten, obgleich sie diese leicht hinunterschlucken können.
Kleinere Fische verzehrten sie ab und zu, ohne sich aber damit voll zu
fressen. Dagegen verschlangen sie alle Arten Rana mit Freuden. Wurden
ihnen Kröten gereicht (Bufo vulgaris, B. viridis, Bombinator igneus etc.),
so ergriffen sie auch diese mit dem Schnabel, warfen sie aber sofort mit
Ekel beiseite. Dies beobachtete er schon bei der ersten Gelegenheit, als
die jungen Vögel, die sich an die Froschnahrung schon gewöhnt hatten,
wahrscheinlich die starken Ausscheidungen der Krötenhaut gekostet hatten.
Auch Molche und Salamander schmeckten ihnen nicht, manchmal pro-
bierten sie wohl derartige Kost, rührten sie aber in der Regel selbst bei
grossem Hunger nicht an. Diesen Mitteilungen LIEBES gegenüber sagt
STEFAN CHERNEL, er habe die Rotbauchunke mehrmals im Kropfe
der Rohrdommel gefunden, ebenso auch Molche. In meinem
eigenen Untersuchungsmaterial kommt dieMolch-Nahrung in 15°6°/o der
Fälle vor ; die mit den Kröten verwandte Knoblauchskröte (Pelobates
fuscus Laur.) fand ich in drei Füllen in 6 Exemplaren, während Bombinator
igneus inzwei Fällen und zwei Exem plaren vorkommt.
Nach Naumann (20) fängt die Rohrdommel von Fischen immer nur die in
sumpfigen Wasser lebenden (Schleie, Karausche, Hecht, Schlammbeissker,
Weissfische, kleinere Karpfen und dgl.) Dass sie hauptsächlich Fische
366 DR. NIKOLAUS VASVÄRI
frisst. wird durch meine Untersuchungen nicht bestärkt, denn ich
fand. wie aus der Zusammenstellung ersichtlich, bloss in 19°6 °/oder Fälle
Fische. während die Froschnahrung mehr als das doppelte (41°1°/o) davon
ausmacht. Auch FLorrIcKE (6) erwähnt, dass die Rohrdommel weniger
fisehfressend sei. Im Allgemeinen beruhen meiner Ansicht nach die
meisten diesbezüglichen Daten aus unseren Handbüchern auf nicht gründ-
lichen Untersuchungen und verraten iolgenden Gedankensgang : da die Fische
im Leben der Gewässer eine wichtige Rolle spielen, lebt gewiss dieser und
jener Wasservogel hauptsächlich von Fischen. Zweifellos ist manchmal
auch je nach den örtlichen Verhältnissen diese oder jene Nahrung über-
wiegend ; im übrigen aber bleibt doch die mit Körperform
und Organismus verbundene Veranlagung des Vogels
der Hauptfactor, der die Auswahl der. Beute bestimmt. Rey und
ReıcHert (23) untersuchten die Mageninhalte von acht Rohrdommeln und:
fanden in sechs Mägen Fische ; in dem einen war ein 27 cm langer Hecht
und eine 11 em lange Rotfeder ferner viele Gräten und eineMaus. Einen
grösseren Fisch. den Botaurus verschluckt hätte, als den letzterwähnten
Hecht, kenne ich nicht: im Durchschnitt pflegen 14—16 cm lange Fische
die grössten zu sein, die der Rohrdommel zur Nahrung dienen.
ZACHER (11) untersuchte 4 Mageninhalte und fand in einem 2 junge
Hechte, in einem Froschlaich und Froschknochen, in einem anderen
wieder 1—1 Wühl- und Spitzmaus; ausserdem Wasserkäfer, 1 Schlupf-
wespe, 1 Asellus aquaticus und Pflanzenreste. MOLTONI u. ScraccHITANO (19)
fanden in 3 Mägen Fische (auch 3 Aale) und eine Larve von Libellula.
MARTIN (18) schreibt das die Rohrdommel Egel häfig fresse; zur Illus-
trierung aber wie grosse Bissen dieser Vogel erwürgen kann, erwähnt,
das er das von ihm jemals gesehene grösste Exemplar von Wasserratte
ist dem Kropf einer Rohrdommel gefunden habe.
Auch schon Aurum betont das häufige Vorkommen der
grossen Wasserkäfer (Dytiscus) in der Nahrung der Rohrdommel
und auch ich selber konnte dies konstatieren (cf. p. 348).
In Anbetracht der wenigen Untersuchungen halte ich es für ange-
bracht, kurz einige Daten auch von der nahe verwandten amerikanischen
Art (Botaurus lentiginosus Mont.) zu erwähnen.*)
*) Umsomehr ist ein Vergleich zwischen den beiden Arten geeignet, da die ame-
rikanische Art schon ungefähr vierzigmal (!) auf den Britischen Inseln, ja sogar auch
auf den Azoren gefunden wurde. (Harrerr : Die Vögel der palaearktischen Fauna II,
1912-1921, p. 1264.) Es zieht sie also doch die — sagen wir — zoogeographische
Zusammengehörigkeit an, enge Fühlung zwischen der palaearktischen und nearktischen
Fauna. Es ist fast wunderlich, dass die als träge bekannte Rohrdommeln zu solchen
besonderen Ozeanreisen fähig sind, wo doch die europäischen Rohrdommeln nach
der Literatur selbst vor dem Uberfliegen des Mittelländischen Meeres zurückzu-
schrecken scheinen.
ERNÄHRUNG VON BOTAURUS UND ARDETTA. 367
Nach Eaton (5) besteht ihre Nahrung hauptsächlich aus Fröschen und
anderen kleinen Tieren ; Fische wurden seltener in ihrem Magen gefunden.
Auch YARREL (30) sagt, daß die gewöhnliche Nahrung besteht aus Fröschen,
Eidechsen und Kleinsäugern. THompson (29) fand in einem Magen Fluss-
krebs, Insekten, einen Natter (,Garter-snake“) eine Maus und einen
Menobranchus; also auch letzterer Befund beweist, daß auch der ameri-
kanische Botaurus die unseren Molchen verwandte Schwanz-
lurchen auffresse. Laut HarscH (8, p. 86) besteht die Nahrung
dieser Art hauptsächlich aus .Fröschen. ‘Taverner (27, 28)
erwähnt als Nahrung Frösche, Flusskrebse, Schlangen, kleine Fische,
Crustaceen, Insekten und als wahrscheinlich junge Vögel und Mäuse:
also auch er führt die Frösche an erster Stelle auf. Auch Bext (2) hebt
die Frösche und kleine Fische als Lieblingsnahrung hervor und teilt die
sehr interessante Beobachtung von GABRIELSON über die Froschjagd von
Botaurus mit. Es ist auffallend, dass die amerikanischen Literaturdaten
— ziemlich übereinstimmend — die Froschnahrung als eine bedeutende
ansprechen. Auch aus dem Buche Hrxpersoxs (10) geht hervor, dass das
amerikanische Untersuchungsmaterial betreffend diese Art sehr gering ist.
Ich muss erwähnen, dass BAKER (10) in Florida als Nahrung der Rohr-
dommel hauptsächlich Frösche und Kröten (!) angibt.
Zusammenfassend können wir sagen, dass die Rohrdommel im Leben
der Gewässer bestimmt eine wichtige Tätigkeit entfaltet, hauptsächlich
durch Vertilgung der Frösche, Molche und Wasserkäfer (Dytiscus-
und Aydrous-Arten). Nachdem aber diese Tiere als Vernichter der Fischbrut
und Fischnahrung schädlich sind, erweist sich die Rohrdommel durch ihre
Nahrung auch als nützlich. Der durch Vertilgen von Fischen angerichtete
Schaden kann kaum in Betracht kommen, besonders auch wegen des Auf-
enthaltsortes dieses Vogels, denn an den sumpfigen, von Wasserpflanzen
bewachsenen Stellen leben hauptsächlich wertlose Fische. Es ist sicher,
dass sie auch Karpfen fängt, aber in planmässigen Fischereien hängt es
dem Fischzüchter ab, ob er durch Lichten des Pflanzenwuchses (also
des Versteckes) die Ansiedlung der Rohrdommel verhindert oder nicht.
Dieser in der Literatur auffallend häufig als schädlich bezeichnete Vogel
kann bei entsprechender Prüfung bloss indifferent genannt werden. Sehr
zutreffend in dieser Frage ist Lovassy’s (17) Meinung, dass die Rohr-
dommel als Bewohner natürlicher Gewässer keinen in Betracht kommen-
den Schaden machen kann. Im übrigen sind die Siedlungsverhältnisse
dieses Vogels derartige, dass er mit Rücksicht auf die heutigen
Grundprinzipien des Naturschutzes eher Schutz als Verfolgung
verdient.
Die Zwergrohrdommel (Ardetta minuta L.) führt gleichfalls ein ver-
stecktes Leben, weicht aber doch in mancher Hinsicht sowohl bezüglich
368 DR. NIKOLAUS VASVÄRI
ihres Organismus, als auch ihrer Oekologie von der Rohrdommel ab. Schon
aus ihrer Kleinheit ergeben sich gewisse Unterschiede in Ernährung und
Nisten. Auch sie brütet in der Regel nicht in Kolonien, verträgt sich
aber jedenfalls viel besser mit ihren Artverwandten als die Rohrdommel,
vielleicht auch schon deshalb, weil bei ihrer Kleinheit ihr
Ernährungsgebiet mehr Individuen erhalten kann. So
sollen Z. B. laut E. Réz (in litt.) am Diös Jenö-er Teich (Kom. Nögräd)
— welcher ca. 25 Hektar umfasst und von einem 10 m. breiten Rohrgürtel
umrandet ist, ungefähr 6—8 Paare nisten. Die Nester stehen hier manchmal
ziemlich nahe — ca 10—50 m. voneinander, — aber in anderen Fällen
auch weit entfernt voneinander; z. B. auf die beiden Ende des
Teiches verteilt. Den Erfahrungen von I. KirALy zufolge (in litt.) brüten
in einer ca. 35 Hektar grossen und mit dichtem Rohrwalde und
Weidendickichten bestandenen Kiesgrube in der Umgebung von Räba-
tamasi (Kom. Sopron) alljährlich 2 Paare von Ardetta (in dichtem
Weidenbusch). Nach einem Berichte von A. ZERGENYI (in litt.) fand er
das Nest dieser Art am mit Rohr völlig bestandenen sogenannten
Schulhof-Kanal in der Gegend von Versec immer einzeln und mussten
die Nester — nach den während der Jagd auffliegenden Vögeln folgernd
voneinander ziemlich entfernt sein, da die Distanz zwischen den
auffliegenden Paaren auf dem 20—25 m. breiten Kanal auch 1—2 km
sein konnte; in einem ca 3 Joch grossen Weiden- und Rohrdickicht, welches
(Gebiet mit Nahrung übergefüllt war, wohnten alljährlich 1—2 Paare von
Zwergrohrdommeln. L. NaGy erfuhr, dass auf einem (mit 10 Hektar
Rohricht) 30 Hektar grossen Teich bei Nyiregyhaza (Kom. Szabolcs)
ca. 20 Paare von Ardetta brüteten (in litt). Fr. CERva konstatierte
auch eine dichte Ansiedlung bei Dunaharaszti, wo in den 80-er
Jahren auf ca 1 Km Strecke ungefähr 20 Paare brüteten (mündl. Mit-
teilung). Ähnliche Daten auch aus vielenanderen Gegenden
wären auch für die Nahrungsoekologie sehr wichtig. Bezüglich
der Siedlungs-Verhältnisse der Zwergrohrdommel sind A. KRICHELDORFF s (15)
Angaben sehr interessant. Ihm zufolge brüteten am Ufer eines Sees (Mark,
Deutschland) in einem ca2 km langen und 3—10 m breiten Rohrstreifen
im Jahre 1922 ungefähr 5 Paare, und zwar über den ganzen Streifen
verteilt; 1923 brüteten dortselbst 8 Paare, und zwar koloniew eise;
6 Nester standen auf einer Fläche von kaum 10 m? (mit 5—8 Eiern) ;
1924 waren an derselben Stelle 11 bewohnte Nester in der Kolonie, und
in einer Entfernung von ca. 500 m wieder 5 Nester. KRICHELDORFF hält
es für möglieh, dass sich bei dieser dichten Bevölkerung mit der Zeit
Inzucht ergibt, durch die dann die Zahl der Exemplare wieder vermindert
wird. (Solche Fälle erwähnt er auch bei den ebendort brütenden Aero-
cephalus streperus und A. arundinaceus.) — Hieraus ist ersichtlich, dass
ERNÄHRUNG VON BOTAURUS UND ARDETTA. 369
sich die Ardetta-Paare ziemlich gut miteinander vertragen. Die Be-
hauptung aber, dass Inzucht das zahlreiche Brüten dieser Art auf kleinem
Raum hindern kann, möchten wir weder bezüglich dieser, noch anderer
Arten gelten lassen, denn bestimmt sind auch die Nahrungsverhältnisse
entscheidend. Wenn das Brutgebiet des Vogels gleichzeitig ausschliess-
liches oder teilweises Nahrungsgebiet ist, wie dies bei Botarus und
Ardetta zutrifft, so ist leicht einzusehen, dass die Nahrungsmenge des
Gebietes nur eine beschränkte Anzahl von Individuen zu erhalten vermag.
Sehr richtig bemerkt KRICHELDORFF, dass das Leben vieler Sumpf-
und anderer Singvögel im Sommer ganz eng begrenzt ist; es spielt sich
oft auf einem ganz kleinen Raume, vielleicht nur auf einem Gebüschkom-
plex ab, wenn dort die Nahrungsverhältnisse günstig sind. Meiner Ansicht
Beh können es gerade die Nahrungsverhältnisse sein,
mie verhindern, dass so ausgesprochene Schilfbewoh-
ner wie Botaurus und Ardetta nicht kolonienweise brü-
ten, während ansonsten die Reiherarten und andere „Watvögel“, ja sogar
Schwimmvögel meist in Kolonien brüten.*)
Die Zwergrohrdommel hält sich nicht nur im Schilfe am Rande
stehender Gewässer, sondern auch an fliessenden Gewässern auf und
siedelt sich — eine sehr interessante Tatsache — auch an ganz kleinen
Teichen an. Solche winzigen Teiche stellen ein wahres Terraaquarium dar
und ihre gefiederten Bewohner scheinen auch mit dem kleinen Gebiete
auszukommen. An solchen Stellen wohnen ausser der Zwergrohrdominel:
der Zwergtaucher (Podiceps nigricans Scor.), das Grünfüssige Teichhuhn
(Gallinula chloropus L.), die Rohrdrossel (Acrocephalus arundinaceus L.),
eventuell auch der Schilfrohrsänger (4. schoenobaenus L.) etc. Ausser den
Fröschen ist noch hie und da die Wasserratte eine auffallendere Erschei-
nung in dieser Lebensgemeinschaft.
Auch die Zwergrohrdommel geht gegen Abend auf Beute aus,
ausser wenn sie Junge hat. Laut Naumann sucht diese Art manchmal
ihre Nahrung auch am Rande offener Gewässer. Im allgemeinen ist sie
lebhafter als die Rohrdommel und entschliesst sich auch leichter zu einem
| Platzwechsel als diese. Selbstverständlich kann sie nur in ganz seichtem
Wasser waten, mit Rücksicht auf ihren kurzen Lauf.
*) Die Gründe des kolonieweisen Brütens bespricht Jakob ScHENK mit Bezug auf
Cerchneis vespertinus in seiner Abhandlung: „Die Darstellung des Brütens vom Rot-
fussfalken in der Literatur" (Aquila XVIII, 1911 p. 243—312). Das entsprechend grössere
Ernahrungsgebiet des Rotfussfalken fällt selbstverständlich mit seinem Brutgebiet nicht
zusammen. Ebenso verhält es sich bei den Reihern und anderen kolonieweise brüten-
den Vögeln, denn auch diese verlassen zur Nahrungsuche ihre im Schilf oder auf
Bäumen befindlichen Brutkolonien und begeben sich an das offene Wasser oder sonst
wohin.
Aquila. 24
370 DR. NIKOLAUS VASVÄRI
Auf das Uberwintern von Ardetta minuta bezügliche Daten haben
wir nur von HEINRICH ScHENK, dem zufolge in der Gegend von Överbäsz
alljährlich Exemplare angetroffen werden, welche infolge einer Verwundung
überwintern. Nach dem „Neuen Naumann“ wurde sie auch in Nord-
deutschland einmal überwinternd gefunden. Nach Reiser und FÜHRER
überwintern in Montenegro einzelne Stücke. Ihr sehr seltenes Überwin-
tern bringt auch zum Ausdruck, dass es eine mehr südliche Art ist, als
die Rohrdommel.* Auch ihr historisches Ankunftsmittel im Frühling fällt
in unserem Lande mehr als einen Monat später, als das der Rohrdommel,
— nämlich auf den 27. April.
In Gestalt und Körperbau gleicht sie zwar einigermassen der Rohr-
dommel, erscheint aber doch schlanker, da ihr Gefieder weniger dicht ist.
Der Schnabel ist 50 mm lang. also im Vergleich zum Körper länger als
bei der Rohrdommel, und ausserdem schmäler. Der Fuss ist 45 mm
lang, selten etwas länger, die Mittelzehe mit der 10 mm langen Kralle 50
mm. die Hinterzehe mit der 12 mm langen Kralle 30 mm. Das Verhältnis
zwischen Tarsus und Zehen ist also proportioniert. Es wäre böchstens
noch zu erwähnen. dass die Krallen von Botaurus auch relativ länger sind.
Die Zwergrohrdommel hat die Grösse einer Turteltaube; ihr Gewicht beträgt
nach Herroru (9) 130—150 gr, also weniger als das der Turteltaube.
(Die „Nahrungsliste“ siehe im ungarischen Text, p. 353—357.)
Bezüglich der Nahrung der Zwergrohrdommel wäre es der Mühe wert,
die Angaben aus dem „Neuen Naumann“ Wort für Wort anzuführen ; es ist
nämlich sehr interessant, was er über die Nahrung sagt, nämlich dass man
gewöhnlich die Wasserinsekten, Insektenlarven und Würmer für die Nah-
rung der Zwergrohrdommel hält und nur nebenbei manchmal auch einen
Fisch. Naumann dagegen fand in den Mägen vieler erlegter Exemplare
viel häufiger Fische, als Anderes. Auch Harrerr sagt: „Die Nahrung
besteht haupisächlich aus Fischen“ und zwar im Verhältnis zu einem so
kleinen Vogel aus auch sehr grossen, ausserdem aus Insekten und deren
Larven und Fröschen ; nach Hocker dezimiere die Zwergrohrdommel auch
die Bruten der im Rohr lebenden Singvögel.
Meine eigenen Untersuchungen bestätigen die Ansicht nicht,
dass die Zwergrohrdommel hauptsächlich von Fischen
lebt, denn in 53 Mageninhalien fand ich nur 245% Fische. Zahlenmässige
Daten von anderen Autoren in dieser Hinsicht konnte ich nicht erwähnen
darum, weil die Untersuchungen bisher nur sehr wenige — ca. 3—5 Magen-
inhalte — seitens von einem oder anderen Forscher berührten. Nach Beobach-
tung von H. HILDEBRANDT auf den Haselbacher Teichen (10 Km nördlich von
* Die Kälte scheint sie ziemlich gut zu vertragen, wie LIEBE an gefangenen
Exemplaren beobachtete.
ERNÄHRUNG VON BOTAURUS UND ARDETTA. 371
Altenburg) vermeidet Ardetta sowohl wie Podiceps cristatus die fischleeren Ge-
wässer ; diese Meinung begründet der Verfasser in seiner interessanten Mittei-
lung darauf, dass die Zwergrohrdommel, als der Fischbestand der erwähnten
Teiche ausgestorben war, daselbst nicht zum Brüten zurückblieb ; nach Be-
setzung der Teiche mit Fischen siedelte sich Ardetta wieder an und erreichte
ihren alten Bestand. M. E. könnte man aber auch nach diesen Ausführungen es
nicht als sicher annehmen, dass die Fischnahrung selbst es sei, welche auf
Ardetta so anziehend wirkt, vielmehr scheint es wahrscheinlich, dass die im
Fischgewässer in grösserer Menge sich entwickelnden Wasserinsekten — viel-
leicht nicht in letzter Reihe ein reicherer Bestand an Wasserwanzen und
Larven von Wasserkäfern, entscheidend sind. Die Neigung des Hauben-
tauchers zur Fischnahrung ist schon glaubliches; dagegen die auch
durch HILDEBRANDT festgestellte Unabhängigkeit des Schwarzhalstauchers
von dem Fischbestand und die Abhängiekeit desselben von den wirbel-
losen Bewohnern der Gewässer verstärkt diese meine Meinung, dass auch
Ardetta — wenigstens wahrscheinlich — besonders indirekt das Fehlen
der Fische fühlt, insofern das Fehlen der Fische auf die Menge der er-
wähnten Wasserinsekten einen Einfluss ausüben kann. Also die an Fischen
und gleichzeitig auch an Wasserinsekten reichen Gewässer sind gewiss
ebenso für den Schwarzhalstaucher, wie auch für die Zwergrohrdommel die
günstigsten, da die kleinen Fische und die Fischbrut auf die Zahl
verschiedener wirbelloser Bewohner günstig einwirkt. SCHNURRE stellte
bei den im Ostpark von Frankfurt brütenden Zwergrohrdommeln als
Nahrung ausschlieslich Fische fest und die Nestjungen spieen gelegent-
lich der Beringung immer Fische von ansehnlicher Grösse (6—10 cm. lang)
aus. — Diese Art vertilgt beachtenswerter Weise weniger Frösche als die
Rohrdommel (im Untersuchungsmaterial 132%). Nach den Literaturangaben
pflegt sie nur kleine Frösche zu verschlucken. Dass grosse Frösche diesem
Vogel schlecht bekommen können, beweist die Beobachtung von JAKOB SCHENK
der am Fertö einen 12 cm langen vollständig unverdauten Frosch aus
dem Magen einer Zwergrohrdommel herausnahm ; der Vogel kauerte
apathisch auf einer Wiese. Auch an Fischen kann die Zwergrohrdommel
zugrunde gehen, wie dies HEINRICH SCHENK beobachtete, der in dem Rachen
eines Exemplares einen ca. 10 cm langen Barsch fand, welcher mit seiner
stacheligen Rückenflosse im Rachen stecken geblieben war.
Unter den wirbellosen Beutetieren der Ardetta scheinen die Wasser-
wanzen (Notonecta, Naucoris, Ranatra) eine grosse Rolle zuspielen,
von denen 45°2% (!) in den Mageninhalten gefunden wurden. Diesem
Umstand kann man besondere Aufmerksamkeit schenken, denn die Wasser.
wanzen haben nicht viele natürlichen Feinde und fallen, da sie sich auch
stark vermehren, der Zwergrohrdommel oft zur Beute, der sie mit einer ge-
wissen Geschicklichkeit zu erhaschen scheint. Auf Grund dieser Erfahrung
24%
372 DR. NIKOLAUS VASVÄRI
kann man die Bedeutung der Wasserwanzen als Nahrungsmittel der Vögel
wohl schwerlich für nebensächlich halten, und es ist kaum anzunehmen,
dass irgend eine Vogelart, mit Ausnahme der kleineren Taucher,
sie ausgiebiger vertilgt als die Zwergrohrdrommel. Die Wasserwanzen
sind geschickte Räuber, besonders die Notonecten können mit ihren gif-
tigen. stechenden und bekanntlich sehr schmerzerregenden Mundwerk-
zeugen kleine Wirbeltiere z. B. Molchen und auch kleine Fische töten und
sind deshalb gefährliche Vernichter der Fischbrut ; sicher vernichten sie, da
sie ständige im Wasser leben, mehr kleine Fische als die Zwergrrohr-
dommel. Interessant ist auch der Schaden, den die Wasserwanzen dadurch
anrichten. dass sie die Frösche zur Erbeutung kleiner junger Fische
anspornen. Das geschieht nach P. Vocer*) auf die Weise, dass der kleine
Fisch von dem giftigen Riickenschwimmer | (Notonecta-Arten) gebissen .
und dann lebend freigelassen wird; betäubt schwimmt er hin und her,
bevor er eingeht, und fällt in diesem Zustande dem Frosch zum Opfer.
Man kann sich vorstellen, wie gefährlich die tropischen, (auch bei uns schon
beobachteten), Riesenwasserwanzen sind (z. B. Belostomum cordofanum),
die auch mehrere cm. grosse Fische aussaugen. Auch diese gefährlichen
Räuber werden sicher hauptsächlich durch einige Wasservögel (Reiher ?)
vertilgt.
Die Landkäfer sind mit 30°1% in den Mageninhalten des Zwergreihers
vertreten, also in ziemlich grosser Zahl. (Wie aus der Gegenüberstellung
ersichtlich, waren es auch bei Botaurus 294”). Die Käfer können allerdings
auch indirekt in den Magen des Zwergreihers gelangt sein, wie wir das
auch bei Botawrus sahen. Jedenfalls aber ist der Schnabel, und besonders
die Schnabelspitze der Zwergrohrdommel feiner als bei Botaurus, folglich
zur Aufnahme der kleinen Käfer geeigneter. Der Schnabel von Botaurus
steht zu dem von Ardetta in solchem Verhältnis, wie der Schnabel der
Drossel dem der Sylvia oder Anthus-Arten gegenüber. Diesem Bau des
Schnabels ist es meiner Ansicht nach auch zuzuschreiben. dass die Zwerg-
rohrdommel die kleinen, einige cm. langen Fischlein geschickt fangen kann,
leichter als die Rohrdommel mit ihrem stärkeren. grösseren und gedrungeneren
Schnabel.Vielleicht ist dies auch eine Erklärung dafür, warum in den Magen der
Zwergreiher mehr Fische vorkommen als in jenen der Rohrdommel. Die
durch Vorsehnellen des Kopfes aufgewandte Kraft ist,
so meine ich, bei Zwergrohrdommel gerade genügend, um
mit Hilfe des feingespitzten Schnabels kleine Fische
zu fangen. Bei dem zu starken Botaurus dagegen kann es vor
kommen, dass die kleinen Fische von seiner Schnabelspitze beiseite 1
") Neues Korrespondenzblatt für Teichwirtschaft, 1928. A „Haläszat“ XXIX., 1928.
dec, 15. sz. nyomän.
ERNÄHRUNG VON BOTAURUS UND ARDETTA. 373
gestossen werdem, da „Widerstand“ und Zielpunkt für
den starken Schnabel zu klein ist. Ich erkläre mir auch das
Erbeuten der Wasserwanzen durch die Zwergrohrdommel auf
diese Weise, doch ist es bemerkenswert, dass ich Kleinere Wasserwan-
zen als ziemlich ausgewachsene Notonecta u. Naucoris im Magen dieses
Vogels nicht gefunden habe.
Relativ seltener finden sich im Magen der Zwergrohrdommel die grossen
Wasserkäfer (Hydrous, Dytiscus); scheinbar bereitet ihm das Hinab-
schlucken Schwierigkeiten. (Nebenbei erwähne ich, dass auch
der „Bauchstachel“ der grossen Arten (Hydrous) ein nicht geringes Hindernis
beim Verschlucken darstellt.) Die langen, schmalen Wasser-
käferlarven scheint er häufiger zu verzehren, denn diese
kommen in 26°4% der Fälle vor. Wenn er auch die diesbezügliche
Prozentzahl von Botaurus nicht erreicht, so kommt doch unter der
übrigen Nahrung an Wirbellosen diese Beute verhältnismässig oft vor.
Die Maulwurfsgrille (Gryllotalpa 113% deutet wohl
darauf hin, dass er häufiger als die Rohrdommel auch
auf das Land jagen geht (Ufer von Gräben, Bächen). Auch
CHERNEL (3) erwähnt, dass er im Magen der Zwergrohrdommel mehrmals
Maulwurfsgrillen gefunden habe.
Zusammenfassend können wir sagen, dass der Schaden des „Zwerg-
reiher“s an Fischen zweifellos nicht so bedeutend ist, wie man bisher
dachte. Er vernichtet auch viele Wasserinsekten und hat so jedenfalls
auch seine Bedeutung im Haushalt des Lebens der Gewässer. Dort, wo
er in kleiner Zahl an Fischteichen vorkommi, wird wohl bestimmt der
Schaden durch den Nutzen wieder wettgemacht. Seine Bedeutung können
wir, da er sowieso hauptsächlich wertlose Fische aus natürlichen Gewäs-
sern erbeutet, mit CHERNEL (3, 4) und Lovassy (17) als indifferent
bezeichnen.
Zum Schluss noch kurz einiges über das Untersuchungsmaterial. Es ist
allgemein bekannt, dass die Reiher schnellverdauende Vögel sind und dass
besonders die Fischnahrung leicht verdaulich ist. Wir müssten also mit
Recht Zweifel hegen, wenn wir allein auf Grund der in den Mageninhalten
gefundenen Fischreste unsere Schlüsse ziehen würden. Wir wissen näm-
lieh noch nicht genau, was die Reihergewölle enthalten, denn Fischknochen
und Gräten sind leicht verdaulich und man könnte daran denken, dass
die Fischschuppen mit dem Gewölle ausgeworfen werden, dass also auch
die hier behandelten Arten viel mehr Fische verzehren, als auf Grund
der Mageninhalte nachgewiesen werden kann. Auch wäre es interessant
zu wissen, ob die unverdaulichen Reste in regelrechten Gewöllen ausge-
stossen werden, oder ob bei diesen Arten die Möglichkeit regelrechter
Gewöllbildung noch nicht gegeben ist, und die unverdaulichen Reste durch
374 KISEBB KÖZLEMÉNYEK.
den Darmkanal mit dem Kot entfernt werden. Jedenfalls ist es auffallend,
dass man von Reihergewöllen kaum etwas hören kann. JAKOB SCHENK
fand einmal Gewölle von Zwergrohrdommel. Bei Untersuchungen von
sieben dieser Gewölle — wie erwähnt —— fand ich Fischreste und Wasser-
käferteile darin. Ob aber die Gewölle in grösserer Zahl und
ich wiederhole es — normalerweise und regelmässig gebil-
det werden, und ob auch das Studium dieser Gebilde für uns
unbedingt notwendig wäre, wissen wir bisher noch nicht. Merkwürdig ist
auch. dass mehrfach Chitin-Reste von Insekten in den Mageninhalten
sefunden werden, die der Vogel ebenso gut mit dem Gewölle abgestossen
haben könnte, wie die Schuppen.
Kisebb közlemenyek.
A saskeselyü ujböl fészkel a Retyezäton. Még 1927 őszén
Spiess ezredessel egyidejüleg láttunk egy saskeselyiit a Zenoga-tönäl.
Egyenesen szembe jött velünk ket hollötöl kisérve. A telen at többször
lättak ket peldänyt. 1928 märcius havaban a Zseminye-völgyben a
farkasok lehuztak egy őzbakot, melynek hullajarol az egyik vadőr egész
közelről látta felrepülni az egyik saskeselyüt, mig a másik példány
alacsonyan a fák fölött keringett. Az egyik példány alól feltünően világos
rozsdaszinü volt. Ezeknek a megfigyeléseknek az alapján most már bizo-
nyosra vehető, hogy a már kipusztultnak vélt saskeselyü ujból fészkel a
Retyezaton, minden bizonnyal a Stenuletye sziklái között, de ezt
még eddig nem lehetett pontosan megállapitani.
GRÓF TELEKI JENŐ.
A gyurgyalag fészkelése Nógrádban. Még 1927. augusztus 2.-án
figyeltem meg az első gyurgyalag-csapatot. Mintegy 20—25 darab érkezett
észak felől Diósjenőre. Kérdezősködésemre erdőőreim azt felelték,
hogy Diósjenőn a gyurgyalag még sohasem fészkelt, de minden ősszel
átvonulnak. Ezután állandóan láttam őket egész augusztus hó folyamán.
Lehettek összesen 50—60-an. Augusztus vége felé számuk állandóan apadt,
szeptember 3-dikára leolvadt 7-re. Szeptember 7-dikén végleg eltüntek.
Állandó kutatásaim és tudakozódásaim következtében végre meg-
találtam 1927. évi fészkelőtelepeik egyikét a jaszteleki homokbänyäban.
Allitolag 10—15 par feszkelt itt, de 1928-ban nem telepedtek meg való-
szinüleg azért, mert a mult évben kiszedték a fiókákat s néhány anya-
madarat is lelőttek. Ugy mondják. hogy a méhesek körül garázdálkodtak.
Találtam azonban egy másik telepet, amely jóval nagyobb volt. Ez
u
KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 375
Borsos-Berénke községtől körülbelül negyedórányi távolságra fekvő
domb egyik lejtőjén volt, ahol elhagyott és uj homokbányák váltakoztak.
A fészkelő párok száma körülbelül 100 volt. Megvizsgáltam a fészkeiket
s azt találtam, hogy azok rendkivül mélyek, valószinüleg azért, mert a laza
talajban igen könnyü volt a munkájuk. A legrövidebb fészekcső hossza,
is 12 méteres volt, a leghosszabbat 2°45-re mértem. Háromféle fészek-
tipust találtam. Mindháromnál a fészekhez vezető folyosó egyformán szük,
kivéve a bejárót, mely valamivel tágasabb s a sok ki- és berepüléstől ki
van tágulva. Az első tipusnál a folyosó vége hirtelen fordulattal jobbra tér
és öbölszerüen kiszélesedik; ebben van a fészek. A második tipusnál az
öböl a bal oldalon van, a harmadiknál jobbról is, balról is van egy-egy
költőtér, de mindig csak az egyik van elfoglalva. A költőtérben tulajdon-
képpeni fészek nincsen, csak nagy mennyiségü rovarmaradvány, no meg
természetesen a fiókák ürüléke. A fészkekben a tojások száma 4—7 volt.
Julius 19-én voltam utoljára a telepen s felbontottam néhány fészket,
hogy a fiókákat meggyürüzzem. Összesen csak 12 madarat gyürüztem.
Nagyon meglepett azonban az, hogy az egyes fészkekben a majdnem
teljesen kifejlett tollas fiókák mellett még egészen csupasz, látszatra csak
alig néhány napos fiókák is akadtak.
Diósjenőn az őszi vonuláson, augusztus 3-án láttam az elsőket.
Hogy mióta fészkelnek itt a gyurgyalagok, arra vonatkozólag nem
tudtam megbizható adatokat szerezni. Az Aguila 1905. évfolyamának
340-ik lapján van azonban egy érdekes közlemény UHDE Acosron-tol,
amely arra enged következtetni, hogy ez a telep már akkor is megvolt.
UHDE szerint 1905-ben a gyurgyalagot rendszeres kóborláson figyelte meg.
Mindig nyugatról érkeztek. Nógrádkövesd, Unpe megfigyelö-
helye, ettől a teleptől pont keletre fekszik körülbelül 20 kilométernyi
távolságban, igy bizonyosfoku valószinüséggel szabad arra következtetni,
hogy már 1905-ben is ezen a tájon volt a gyurgyalagok fészektelepe.
Rez ENDRE.
A gyurgyalag fészkelése Füzfőn. 1927. nyarán Füzfő határá-
ban néhány párból álló gyurgyalag-telepet fedeztem fel. A telep nagyobb
terjedelmü legelőt átszelő meredekfalu szakadékban volt. 1928-ban, sajnos,
nem foglalták el multevi tanvajukat. ;
= Ya) MARY GYuLA.
Gyurgyalag a Balaton videken. Balaton-Vilägos körül a
Balaton-part mentén ez év augusztus 14.-én 8—9 darabból álló Merops
apiaster-csapatot figyeltem meg, mely állitólag már hetek óta tartózkodott
ezen a vidéken. : 7
DR. TARTAN TIBOR.
1
97 KISEBB KÖZLEMENYEK.
A gyurgyalag fészkelése Véménden. 1925 julius 25-dikén a
véméndi szöllöhegyen az egyik mély ut leomlott partjäban Merops
apiaster fészket találtak, melyben 6 fióka volt. Sajnos csak egy maradt
meg belőlük, a többi a gyerekek kezén elpusztult.
ÄIZENPREISZ LAJOS.
Egretta garzetta fészkelése a Kisbalatonon. A Kisbalaton-on
a különféle gémek közt csak elvétve fészkelt régente néhány pár kis
kócsag. Dr. Lovassy SAnpor szerint!) 1891, 1892 és 1895-ben feszkelt
itt utoljára 1—2 pár. Igen kellemes meglepetés volt tehát, mikor 1928
junius 7-én a Kisbalaton , Cölömpös" nevü sürün rekettyés részleté-
ben gémgyürüzés közben a telep fölött keringő batlák, bakcsók, szürke-,
kanalas- és üstökös-gemek között egy az üstökös gémnél csak valamivel
nagvobb, de annál lassubb röptü, hófehér madarat pillantottam meg!
Később azután feltünt a párja is és ekkor biztosra vettem, hogy ez idén
legalább egy par Ars kócsag — annvi idő mulva! — ujra fészkel a Kis-
balatonon. Most már csak egy célom volt: felfedezni a fészket és meg-
gvürüzni a fiókákat! Gunyás JOzser kócsagőrrel lesbe álltam tehát és
kitartó türelem mellett az egyik kis kócsagot, valószinüleg a nőstényt,
háromszor is mindig a nádas ugyanegy pontján láttuk leereszkedni.
Később azulän erre a helyre kétszer visszatérve: a madár mindig ugyan-
innen emelkedett fel. Biztosra vettük tehát, hogy fészkének itt kell lennie,
de akkor nem találtuk meg. Junius 14-én ismét a Kisbalatonra mentem,
s a köcsagör örömmel jelentette, hogy felfedezie a fészket! Szemügyrevéve
a fészket, megállapítottam, hogy a telepen lévő összes fészkektől elütő
tipusu, füzbokron épült, de nádból volt rakva és leginkább a vörösgem,
sőt a nagy kócsag fészkéhez volt hasonló: kisebb kiadásban. Mivel a
garzetta füzvesszöböl szokta fészkét épiteni: bizonyosfoku fentartässal
fogadtam e fészket, — mivel azonban valamennyi feszektöl elütött:
akceptálnom kellett, hogy mégis csak ez lesz a garzetta-fészek, annál is
inkább, mert a kócsagőr állítása szerint az elmult napokban is mindig
erről a helyről szállt fel a kis kócsag. A fészekben csak 2 világos kékes-
zöld tojás volt, melyek nagysága közeljárt a bakcsó-tojásokhoz. Ez a
minimális tojässzäm csak fokozta ingadozäsomat, mert a kis kocsagnak,
mint a gémféléknek általában, 4—5 tojása szokott lenni. Végiil is arra
a konkluziöra jutottam, hogy ezt a fészket csakis a fiókák kikelése után
lehet majd teljes biztonsággal meghatározni. Erre azonban, sajnos, nem
került sor, mert mikor SCHENK JAKAB kisérletügyi igazgató junius 20-án
itt járt a telepen: addigra valami ragadozó, hihetőleg Circus aeruginosus,
') A Balaton gém-fajai. A Balatoni Muzeum-Egyesület első évkönyve, 1903. p.
104—105. ;
KISEBB KOZLEMENYEK.
DI
NI
NI
elpusztitotta a tojásokat. Ezután a lesujtò hir után annál nagyobb volt
az örömöm, mikor junius 26-án jelentette a kócsagőr, hogy megtalálta
a kis kócsag fészkét, de most már az igazit, mégpedig 4 fehérpelyhes
fiokaval! Julius 9-én már szép nagyocskák voltak a garzetta-fiökäk és
közeledtünkre rögtön fürgén kusztak le a fészekről, s a rekettyebokrok
alján batlaszerü tüneményes gyorsasággal iramodtak tova, a sürü nádban
egykettőre eltünve szemeink elől. Csak másnap hajnalban sikerült a 4 közül
az egyik Ars kócsag fiókát nagynehezen elfogni és meggyürüzni, a többit
azonban gyürütlenül hagytam, mert nem akartam őket tulságosan zaklatni.
A fészek 1.20 m. magasságban rekettyebokron füzvesszőből épült és
tökéletesen az Ardeola ralloides, illetve némileg a Nycticorax griseus
fészkéhez volt hasonló, nagyságra nézve a kettő között állva, tehát typikus
garzetta-fészek volt. Érdekesnek tartom még megemliteni, hogy mikor
junius 15-én figyeltük a garzettákat, azok leshelyünktől 10—12 lépésnyire
egy füzbokorra szálltak, és ekkor meglepődve konstatáltuk, hogy csak az
egyiknek, minden valószínüség szerint a c7-nek van kontya, illetve bóbitája.
Lehetséges, hogy párzási hevület közben talán a c" tépte ki a © konty-
tollait, de az is lehetséges, hogy a fiatal 9 az első években még nem
kapja meg bóbitáját. Ebben az esetben a bóbita korjegy volna. A kócsagőr
jelentése szerint a kis kócsagok szeptember 30-án vonultak el a Kisbalatonról.
WARGA KÁLMÁN.
Kis kócsag (Egretta garzetta) Monostorszeg mellett. 1926 év
tavaszán megtelepedett 7 drb. kis kócsag a Monostorszeg melletti Sziga
szigeten. Május hó elején lelőttek egyet s utána — épp a költés idő-
szakában — még 3-at. A többiek sorsáról — a legnagyobb utánajárásom
dacára — nem tudhattam meg semmit. or
Ujabb megfigyelések Cettia cetti sericea Temm.-röl. Erre a
madárra vonatkozó első közlemenyem óta (Aquila 1921. p. 176.) ismételten
is megjelent Overbaszon a berki poszáta. Az 1921. ev után, amikor
több peldäny is akadt, ujböl csak 1923. dec. 11-diken és 12-diken tudtam
egy-egy példányt megfigyelni. A következő példány 1926. dec. 20-dikan
mutatkozott ezt le is lőttem és beküldtem a M. K. Madártani Intézetnek.
1927-ben ujra jelentkezett két darab, ezuttal már igen korán, november
havában. Nov. 5-dikén lőttem egy szárcsát, melyet mindig kiséretemben
levő kutyám apportirozott. Csakhamar meghallottam jellegzetes hangjukat,
mert a berki poszáták rendkivül hevesen szokták a kutyát attakirozni
s ezzel tudatosan is szoktam élni, mert a nädasokba beküldöm a kutyät,
hogy jelentkezésre bírja az esetleg ott rejlőzködő berki poszátákat. A mos-
tani alkalommal is megjelent az itt levő két berki poszáta, nehány röpke
pillanatra körülcikázták a kutyát, miközben jellegzetes „sztix-sztix“ és
378 KISEBB KÖZLEMÉNYEK.
, errrertettető hangjukat hallatták, majd nyomtalanul eltüntek a sürü nádas-
ban. Másnapra megint eljöttem ide, beküldtem a kutyát a nádasba, mire
azonnal jelentkezett az egyik berki poszáta, melyet ezuttal elejtettem.
Ez a példány is a M. Kir. Madártani Intézet gyüjteményébe került.
Eddigi tapasztalataim szerint a berki poszáta csak ősszel kóborol,
november és december hónapokban. Ha áttelel, akkor néha március
elejéig is itt marad. Bajosan tudom elképzelni, hogy pont csak az én
megfigyelési területemen fordulna elő. Biztosra veszem, hogy hozzáértő
megfigvelők — különösen azok, akik délibb vidékeken vannak, ott is
megtalálnák. SCHENK HENRIK.
A vörösfejü gébics (Lanius senator) fészkelése a borsodi Bükk-
ben. Diósgyőr-Vasgyártól délre, alig néhány száz lépésnyire a telep szélétől
terül el a „Lädi erdő" nevü ritkás tölgyes, mely kelet felé legelő-területtel
s szölökertekkel határos. Az erdőt utóbbi területtől mélyebb árok választja
el s az árok mentén figyeltem meg 1926. május 29-én — elsöizben
e vidéken — a vörösfejü gébicset.
Junius 18-án ujra láttam, ezuttal már párosan. A két anyamadarat
figyelve hamarosan felfedeztünk két fiókát is, melyeket szorgalmasan etettek.
1927. április 20-ikán ugyanez árok szélén láttam az első Lanius
senatori, szederbokor tetején, amint egy leselkedő macskát figyelve, farkát
izgatottan jobbra-balra billegette. — Május havában s junius első felében
ismételten jártam e területen, anélkül, hogy e mifelénk annyira ritka
gébicsfajt ujra lattam volna; csak tövisszuró-gébics és kis őrgébics került
szemem elé. — Június 20-án kutattam e területen ismét gébicsek után s
ez alkalommal valóban meglepő eredménnyel. Vörösfejü gébicsből nem
kevesebb mint három himet, két tojót s mintegy 8—11 anyányi fiókát
találtam, aránylag kis területen, kisebb csapatokba elosztva; egy-egv öreg
körül 2—-3 drb. fióka; csak egy himet láttam fiókák nélkül. Az egvik tojó,
mely a fiókáját nagyon féltette, közeledésemre izgatott csettegései közben
egészen sajátságos, vékony, halk, fütvszerü hangot is hallatott.
Az egyik him — mely 2
-3 fiókától követve — többizben egy-
ugyanazon galagonya-bokorra szállt le, különösen felkeltette figyelmemet,
mert láttam, hogy mindig ugyanazon helyen csipeget valamit. Odaérve
meglepetve láttam, hogy az egyik tövisre kis zöld béka hullája van fel-
szurva, melynek csontjáról már le van csipegetve a hus s hasa is ki
kezdve! E kis levelibéka husával etette tehát a gondos gébicsapa fiókáit.
Tekintettel arra, hogy április végétől junius 20-ig, e területen Lanius
senatort nem láttam, utóbbi napon pedig ily nagy számban találkoztam
vele, arra gondolok, hogy költési területnek nem e legelőszéli tölgvest,
hanem egy nem tulmessze fekvő bokorral szegélyezett domboldali gyü-
mölesöst, vagy közeli szőlőt választotta.
KISEBB KOZLEMENYEK. 379
1928-ban két Lanius senator feszket talältam a „Lädi erd6“-ben.
Mindakét fészek tölgyfän van, 7—9 méternyire a föld felett, 1—2 méter-
nyire a törzstöl s közvetlenül egy-egy vastagabb ägon nyugszanak.
Az elsöket mäjus 1-én lättam. Mäjus 15-én 6 darabot észleltünk.
Az elsö feszket junius 17-én vettük észre, a mäsodikat jun. 19-én ; ebben
mar 6 tollas fidka volt, melveket 21-én meggyürüztem. 1928-ban a Borsodi
Bükk mas helyén is találkoztam a vörösfejü gébicscsel és pedig jun. 29-én
Parasznya mellett. Valöszinüleg ez is fészkelt itt. A Bükkhegyseg egyéb
videkein azonban hiäba kerestem.
Vajjon remelhetjük-e három egymás után következő fészkelése után,
hogy most már állandó telepesünk lesz ez a ritka és gyéren előforduló
gébics, amely tán Sopron vidékét kivéve sehol se telepedett meg
állandóan. Dr. MAUKS KÁROLY.
A vörösfejü gébics ujabb fészkelő helye. Csákváron 1928.
julius 1-jén egy gazdasági major közelében vörösfejü gébics fészkelt.
A jelzett időben 6 fiókája volt, melyek már rövid idő mulva kirepültek.
NAGY JÓZSEF.
Vörösfejü gebics Komárom megyében, 1927. julius 14-diken
Bábolnán, Komárom megyében 2 darab vörösfejü gébicset lőttem.
MÁRTONFFY DÉNES.
Sturnus vulgaris poltaratskyi Finsch Szibériában, Omszkban a
Krepost udvarán sok seregélyköltőláda van kifüggesztve, melyek mind be
is vannak népesitve, de kizárólag a Sturnus vulgaris poltaratskyi-val.
BREUER GYÖRGY.
Pásztormadár Győrmegyében, 1927. május 30.-án Likócs-
pusztán 5 darab pásztormadarat észleltem, amint a cseresznyefákat dézs-
málták. Egy nőstényt elejtettem közülük. Ovariuma már eléggé fejlett volt,
a peték javarésze 12-es sörét nagyságnak felelt meg. Mellén, hasán kotló-
foltnak minősithető tollhiány volt. HEGYMEGHY DEZSŐ.
Pásztormadár Zalában. 1926. junius 8. és 9.-én 35 darabból álló
pásztormadárcsapat tartózkodott Barand-pusztan, ahol a cseresznyefän
lakmároztak. Egy bizonyitó példányt elejtettem. Binvdnyossy LÁSZLÓ.
Pásztormadár Szatmárban. 1928. junius havában 2 darab, való-
szinüleg egy pár, pásztormadár jelentkezett Aranyosmedgyes hatärä-
ban. Szatmár vidékén legutóbb 1908-ban mutatközott.
DR. SCHÖBER EMIL.
380 KISEBB KOZLEMENYEK.
Monticola saxatilis. A borsodi Bükk keleti labanal fekvö Göröm-
bily-Tapoleza fürdötelep feletti meszköbänyäban 1926. május 13.-an
kövi rigöt figyeltem meg. Dr. Mauxs KÁROLY.
Az aranymalinké és vadgerle letelepedése. Szoväta fürdő
létesítése előtt itt az emlitett két madárfaj egyáltalában nem fordult elő.
A fürdő létesitése után 1913-161 kezdve kezdtek mutatkozni, de eleinte
csak szórvánvosan, azután mindig gyakrabban s 1920. óta mind a két faj
fészkel itt és fiakat nevel. Arra kell gondolnom, hogy ez a megtelepülés
kapcsolatos az ember letelepedésével. ILLYÉS TIBOR.
Erithacus luscinia L. és Erithacus philomela Bechst. együttes
fészkelése. Ungvár vidékén évek hosszu sorári megfigyeltem, hogy a kis
fülemile és a nagy fülemile együttesen fordul elő és fészkel. A nagy
fülemile inkább a patakok mentét és a sikságot kedveli, a kis fülemile ellen-
ben inkább a dombos, erdős helyeket. Ugvancsak egymás mellett fészkel
a két faj Turjasebes vidékén (48° 49" é. sz., 36° 50" k. h. Ferro.).
Dr. MEDRECZKY ISTVÁN.
A solymosväri sarlösfecske-telep. A Maros folyó jobbpartjän,
Lippától 24, km-nyire fekszik Solymos község, Arad megyében. A 252 m.
magas hegy csucsán van a hires, történelmi multtal biró festői solymosi
várrom, hol 1541-ben Budáról történt menekülése után : IZABELLA királyné
trónolt. A hegy részben kopár, köves, részben füves területből áll, itt-ott
aránylag kevés cserjével. A romokat több szobának, teremnek és udvar-
nak circa 10—20 m. magas, üreges falai képezik. Ezeken a romokon haj-
danában állitólag vándor sólymok (Falco peregrinus Tunst.) fészkeltek volna,
s egy verzió szerint innen kapta volna nevét a község is; — egy másik
verzió szerint a várban lakott királyi solymárokkal volt kapcsolatban a
község elnevezése. A romokon fészkelő solymokat állitólag a később töme-
gesen fellépő sarlós fecskék (Cypselus apus L.) szoritották volna ki. Való-
szinübb azonban, hogy a sólymokat fiókáik folytonos elszedése kész-
tette távozásra, és a sarlósfecskék talán csak azután telepedtek meg a
romokon. Az 1912—1913 években a Cypselus-ok életmódjának tanulmä-
nyozása végett többször is felkerestem a solvmosi várromot. Ezekben az
években elég népes volt a Gypselus-kolonia: mindkét évben egyformán
körülbelül 150 párra becsültem a fészkelő állományt. Feljegyzéseim szerint
1912-ben IV. 21-én érkeztek és VIII. 12-én távoztak, — 1913-ban pedig
V. 4-én érkeztek, és VIII. 6-án távoztak a solymosi sarlósfecskék. Tehát
1913-ban későbbi érkezés mellett korábbi volt a távozás. Megjegyzem,
hogy 1913. IV. 27-én Lippa (Temes m.) határában egy magános sarlós-
fecskét láttam, mely elöörs, vagy átvonuló példány lehetett. 1912. VII. 6-án
KISEBB KOZLEMENYEK. 381
a fiokaikat etető sarlösfeeskek élénk mozgalomban vannak, circa 300 drb.
cikazik a var fölött ide-oda, s az eledelt hozók villámgyors nyilalässal
surrannak a fészeküregekbe. A legalsó fészkek 3—4, a legfelsők 10—15 m.
magasságban voltak. Ezen a napon egy © vörös vércse (Cerchneis tinnun-
culus L.) keringett a vár fölött, mely többször is leszállt a várfalakra.
Meglepett, hogy a Cypselus-ok általában nem törődtek a vércsével, mind-
össze egy izben vette őt sivitva üldözőbe vagy 8—10 sarlösfecske, de a
vércse közömbös nyugalommal szárnyalt előttük. Julius 10-én megtaláltam
az itt fészkelő vércse-pár 2 kiröppent fiókáját is, ezek jelenlétét azonban
a sarlósok fel sem vették. Julius 24-én mutatkoztak az első kiröppent
fiatal Cypselus-ok. Solymoson szerzett információk szerint évtizedek óta
fészkelnek ott a sarlósfecskék, s a telep állománya évente 50, illetve 200
pár között váltakozik. Waraa KÁLMÁN.
Hortobágyi levél. 1927. őszén, október 28-tól november 4-ig
figyeltem a hortobágyi puszta madáréletét. Feltünt más évekhez képest a vad-
ludaknak gyér számban való megjelenése dacára, hogy épen a fő vonulás
idején kerestem fel e vidéket és bár úgy a szomszédos szántóföldek buja
buza vetése, mint a hortobágyi puszta kizöldült mezője, az elegendő viz
a szikes tavakban. mind kedvező szituációt jelentett az átvonuló vadludakra
nézve.
Feltünt az Anser albifrons tömeges megjelenésének elmaradása, bár
más években épen november első napjaiban a nagy lilik adta a horto-
bágyi vadludak zömét.
Utóbb nyert hiteles értesülésem szerint november 6—12-ike körül
azonban az elmaradt Anser albifrons száma alaposan emelkedett s élénk
libamozgás volt a pusztán azon néhány napon át ismét észlelhető. A vad-
ludak ezen szokatlan elmaradását, majd ismét nagyobb számban megjele-
nését a Hortobágyon feltevésem szerint az okt. 29-től nov. 5-ig tartó sürü
országos köd okozta. mely a jelzett napokon a vadludak folytonos átvonu-
lását akasztotta meg, miután nov. 6-án és a következő néhány napon,
amikor a köd ismét szétoszlott, az Anser albifrons ujból feltünően nagyobb
számban vonult át s került teritekre.
A sürü, át nem látható köd különben egyéb zavart is okozott a
vonuló szárnyasok között. Igy megfigyeltem egy csapatától elmaradt, egyéb-
ként sértetlen Turdus pilarist, az ugy nevezett Sárosér partján, valamint
egy Pyrrhula rubicilla-t a szállásunk mögött egy akácfán, mely a nagy
ködben napokon át ugyanazon helyen tartózkodott, bár a környezet meg-
élhetésére nézve kedvezőtlen volt.
1928. év őszén, november első hetében évtizedek óta nem tapasz-
talt nagy számban vonult át a hortobágyi pusztán az A. albifrons. A meg-
figyelt és elejtett libáknak mintegy 70—80 %-a az ez évi költésből eredő
289 KISEBB KOZLEMENYEK.
4
(has és mellfolt nelküli) fiatal peldänyokböl került elö, holott megallapi-
tisom szerint az előző ev őszén az elejtett lilikek között fiatal alig
akadt 1—2.
Ezen évek megfigyeléseiből tehát azon helyes következtetést von-
hatjuk le, hogy az A. albifronsnak őszi tömeges megjelenése a folyó évi
kedvező szibériai költési lehetőséggel, a kedvező szaporulattal áll okozati
összefüggésben.
Ott tartózkodásom alatt a hortobágyi pusztán következő szárnya-
sokat észleltem :
Anser erythropus, Anser segetum, Anser cinereus, Tringa alpina
csapatok (meghatározás céljából néhány lövetett), egy drb. Larus minutus
(löve), Numenius phaeopus, egy-két drb. Totanus calidris, számos Gallinago
gallinaria, okt. 29-én egy csapat Grus communis, Corvus corax, Haliaétus
albicilla, Otocoris alpestris flava, kevés Anas penelope, Anas crecca, és
egy földönülö ragadozo, melyben szinezete s nagvsägära tekintettel, a
Buteo feroxot ismertem fel.
1928. ev őszén az ismert atvonulokon kivül november 15-én nyolc
drb. Charadrius apricariust is megfigyeltem. Dr. TARJÁN TIBOR.
A monori erdő madarairól. 1928. jun. 12.-én SALMEN J. és
HAVERSCHMIDT FR. társaságában meglátogattam a pestmegyei Monor határá-
ban fekvő erdőt és itt röviden közlöm az észlelt madárfajok jegyzékét.
Már csak annyiból is érdemesnek tartom ezt, mivel köztudomásszerü,
hogy az alföldi erdők sok faj számára valódi oázisok, azután meg tudtom-
mal az említett hely madarairól az irodalomban nem történt még emlités.
Megjegyzem, hogy néhány madár nem éppen magában az erdőben került
szem elé, hanem annak közelebbi környékén. A névsor: Aceipiter nisus L.
(2 példány), Cerchneis tinnunculus L., Turtur communis Selb., Columba
palumbus L., Upupa epops L., Coracias garrulus L., Oriolus galbula L.,
Garrulus glandarius L., Pica rustica Scop., Lanius collurio L., Lanius
minor Gm., Picus viridis L., Dendrocopus maior pinetorum Br., Pringilla
coelebs L., Carduelis elegans Steph, Emberiza eitrinella L., Certhia
brachydactyla Brehm, Phylloscopus collybita Vieill., Sylvia borin Bodd.
(énekel), Sylvia communis Lath., Sylvia curruca L., Anthus trivialis L.,
Erithacus luseinia L. Megemlithetem még, hogy az erdötöl nem messze
fekvő u. n. „Bogärzö“-tavon egyebeken kivül egy Podiceps griseigena
Bopp, -et is láttunk.
Kiemelni öhajtom a karvaly jelenlétét, amely alföldi erdöinkben
feszkelés idején, ugy tudom nem nagyon ismerős jelenség. Az Emberiza
eitrinella az Alföldön szintén inkább ősztől tavaszig található. Több jel
szerint ez a település a budai hegyek felé mutat kapcsolatot s szinte arra
lehetne gondolni, hogy a fővárostól mintegy 45 km. távolságban levő
KISEBB KOZLEMENYEK. 383
monori erdö a budai videkröl nyerte avifaunäjänak egy részét. Ez utöbbi
körülmenyt azért is hihetönek vélem, mert pl. a Sylvia borin is — melv
poszataink közül a legkevésbbé gyakori faj — Buda tajékan mar jobban
előkerül. Emlitesremeltö egyébként az is, hogy a nevezett erdőben az
erdei bekät (Rana agılıs Thom.) talältam, mely éppen nem kimondottan alföldi
fa). A megfigyelt Certhiat Haverscumipr énekéről ismerte fel a kerti
fakúszó gyanánt, amely Hollandiában jól ismert madár. Ez itteni észlelés-
sel szemben Gengler (Zur Verbreitung der europäischen Baumläufer.
Pallasia 2, 1928, p. 161.) ugyancsak az Alföldön, Kiskörösön a Certhia
familiaris éneklő himjet találta március hónapban.
DR. VASVÁRI MIKLÓS.
A lilik a Dunántulon. Általánosan elterjedt az a fölfogás, hogy a
dunántuli vidékeken a nagy és kis lilik ritkaságszámba megy. A mi vidé-
künkön — Sümeg, Mihályfa, Kisvásárhely — ez a fölfogás
ellentétben áll a való helyzettel. Kb. 10 év óta figyelem itt a vadludakat
s azt tapasztaltam, hogy habár a vonulás kezdetén (szeptember és októ-
ber hónapokban) jóformán csak vetési lud-at lát az ember, később, a mint
hidegebbre fordul az idő, a ludaknak több mint a fele ilk. A Marcal
folyása mentén igen nagy számban vonul a vadlud reggel délről észak
felé. vagyis a Balatonról a vetesekre, este pedig forditva északról del
felé. vagyis vissza a Balatonra, illetőleg tán inkább a Kisbalatonra és a
balatoni berkekbe éjszakai szállásra. FORINTOS KÁROLY.
Örvös ludak a Hortobágyon. 1927. március 20-án 2 drb. Branta
bernicla-t lőttek a Hortobágyon. Előzőleg is lőttek már egy példányt,
tehát ebben az időben 3 darab örvös lud esett a Hortobágyon.
DR. NAGY JENŐ.
Fehér vadlud. 1927. február elején Kapuvár fölött naponként
átrepült egy vadludcsapat, melyben a második helyet egy fehér példány
foglalta el. Kézrekeritése nem sikerült, de az a tény, hogy állandóan a
rendes szinezetü — sajnos, faj szerint biztosan meg nem határozott —
vadludak társaságában volt, arra enged fküvetkeztetni, hogy albinisztikus
példány volt. BÁRÓ SÓLYMOSY LÁSZLÓ.
Vörösnyaku vöcsök fészkelése Nagylózson. A vörösnyaku vöcsök
hazai fészkeléséről meglepően kevés pozitiv adatunk van. Igy például a
Madártani Intézet gyüjteményében csak egyetlen egy tojás van Ujvidekröl.
A Nemzeti Muzeum gyüjteményében öt fészekalj van. A lelőhelyek:
Rakoskeresztur Besediläp, Ujharaszti, Peszer és Szu-
nyog. Erre való tekintettel érdemesnek találom közölni, hogy Nagy-
384 KISEBB KOZLEMENYEK.
lozson többizben is fészkelt. Első izben 1923-ban feszkelt, majd 1924-ben.
1925-ben kimaradtak, mert akkor igen kevés volt a viz. 1926-ban három
pár fészkelt, az egyik pár alig 2 méternyire a parttól.
BÁRÓ SórymosY LÁSZLÓ.
Oidemia fusca L. 1927. nov. 23-dikán Fonyód mellett a Bala-
tonon a füstös réce juvenis példánya lövetett, mely a M. Kir. Madártani
Intézetbe került. Dr. Szanay LAJOS ELEMÉR.
Oidemia fusca L. 1927. dec. 2-dikán Felsőszentiván-on
(Fejér m.) füstös réce tojója lövetett. en
Oidemia fusca L. c7 lövetett 1928. szept. 20-án Bäcsszenttamäson.
Alig van példa ily korai megjelenésre. 1894 szept. 18-án lőtték az egyet-
len korábbi példányt, ugyancsak a Bacsmegyében Csurog községben
(Aquila II. p. 187.) 1898-ban a velenczei tavon augusztus 18-án is találtak
egyet, de CHERNEL szerint ez valószinüleg a tavaszról visszamaradt pél-
r
däny volt. SCHENK HENRIK.
Oidemia fusca L. 7 lövetett 1929. jan. 8-an a Baja-Bâtaszéki
vasuti hid feletti Duna-szakaszon. Pann Boece
Somateria mollissima elpusztult példányát találták Szeremle
nagyközség határában (Pest m.) 1926 január 10-én. A madár kitömve
Mira Jozser uradalmi fövadäsz birtokában van.
FEKETE KAROLY.
Harom énekes hattyu tartözkodott 1928. tavaszan Nyiräbräny-
ban. Közöttük valószinüleg két him volt, mert állandóan verekedtek és
pedig annyira, hogy az egyik elvert és kifárasztott példányt elevenen
elfogták. Egy ideig fogságban tartották, de csakhamar elpusztult.
HORVÁTH ALADÁR.
Stercorarius pomarinus Temm. lövetett Hugyag mellett az Ipoly
egyik mellékfolyóján 1927. okt. 15-én. A madár varjucsapat közepén állt
s házi récét fogyasztott. Hogy ezt ő maga zsákmányolta volna, alig
hihető. Inkább azt tartottam valószínünek, hogy a falubeliek mint dögöt
dobták ide. ,
OSZTROLUCZKY PAL.
Rissa tridactyla L. lövetett 1922. okt. 22-én Nyiregyhazan,
amely a debreceni ref. Kollégium gyűjteményébe került.
DR. NAGY JENŐ.
KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 385
Colymbus arcticus L. diszruhás példányát kaptam 1928. április
12-dikén Mezőszentgyörgy-ről, Veszprém megyéből. A madár berepült
egy udvarba, ahol elevenen elfogták s azonnal autón hozták az állatkertbe,
ahol kb. 6 hónapig élt, ellentétben az eddig tapasztalt esetekkel, amikor
csak nehány napig élt a fogságban. tags.
Fekete gölya Dél-Zalaban. 1926. aug. 11-diken Nagykanizsa vide-
ken fekete gólya juvenis példányát lőttem, a helybeli főgimnázium részére;
25 év alatt ez a második példány, amely itt előfordult.
BARTHOS GYULA.
Gólyaszaporodási adatok. Fertőrákoson állandóan fészkel
egy pár fehér gólya a kastély tetején. 1922-ben 4, 1923-ban szintén 4
fiókát neveltek. Lövőn, Sopron megyében 1923. évben a községben két
fészek volt a 4 fiókával. Banca Crono
Apatinban rohamosan fogynak a gólyák. Fájó szivvel vetem
papirra ezen nehány sort. Mélyen elszomoritó még a gondolat is, hogy
4—5 év mulva eltünik végleg gyermekkorunk legkedvesebb madara. Vala-
mikor esemény számba ment nálunk az első gólya megjelenése. Öreg és
fiatal egyaránt örült a szentnek tartott madarak visszaérkezésének. Babo-
nás tisztelettel rajongtuk őket körül, mondogatva a naiv gólyaverseket.
A házon levő gólyafészek szerencsét jelentett lakóinak. Egy gólyafészek
elpusztulása — a néphit szerint — szerencsétlenséget hozott a házra s
házbeliekre. Boldogabbak is voltak az emberek. Legalább is nem voltak
olyan önzők mint ma s elnézték szegénynek, ha tett is egy kis kárt a
nádtetőben, vagy ha itt-ott elkapott egy kis baromfit. Bezzeg máskép van
ma. Az emberi telhetetlenség és önzés, a természeti szépségek iránti
érzéketlenség halálra szánta ezt a madarat is. 1914-ben volt Apatinban
még 32 gólyafészek, 8£ fiókával; 12 fészekalj 4—4 fiókából állott. Az
idén 14 év mulva, már csak 13 fészek van 22 fiókával (1926-ban még
23 fészek volt!) Uj fészket már nem rakhatnak sehol s a régieket most
már rohamosan pusztitják. 1927-ben 7-et, 1928-ban 4-et romboltak le.
Közben egyet ismét kiépitettek. Kéményeken sem türik már. Nem lehetne
a gólyafészek tulajdonosainak házadó kedvezményt kieszközöltetni? Nehogy
azonban valaki a gólyák megfogyatkozását az élelem hiányában keresse!
A Duna árterülete 35 év óta nem változott meg. Élelem bőven van a
közelben. Tisztán csak az emberi kapzsiság és tudatlanságon mulik a gólya
ijesztő pusztulása. i ein
A rakosfalvi gólyák. Az ,Aquila“ 1922. évf. 175. lapján beszä-
moltam rola, hogy a Rakosfalvan ember emlékezet ota fészkelő gölyapär
-
Aguila. 25
2356 KISEBB KÖZLEMENYEK.
300
elhaevta a fészkelő helyét. Két évig volt üres a fészek. 1925-ben a fészket
Le 5! Le 4 4 3 b
ujböl elfoglalta egy golyapar és rendesen költött.
Dr. DORNING HENRIK.
Vekonycsörü viztaposò (Phalaropus lobatus 1.) lövetett 1920.
szeptember 9-diken Beregsurány határában. SÍKŐ SZENN
Scolopax rusticola fészkelése Sopron környékén. A Brenn-
bergbányát körülövező kiterjedt erdőségben az erdei szalonka rendesen
fészkel és költ. 1914. áprilisban kaptam egy pár pelyhes fiókát, 1923. április
13.-án pedig huzáson lövetett egy tojó, melyben egy már majdnem kifej-
lett tojás volt. Be (wore
Tuzok Nagykanizsa határában. Eddig az első és egyetlen elő-
fordulását 1927. szeptember 18-dikán állapítottam meg, amikor is a leäny-
vári réteken szürke gémek társaságában leszállt egy tuzok-kakas is.
BARTHOS GYULA.
Városi fürjek. Nagykanizsa város belterületén, nehány száz
négyszögölnyi területű városi kertben 15 fürjpár fészkelt. 1927-ben a
belvárosban a hercegi vár udvarán találtam egy elpusztult fürjet, melyben
12 darab tojást számláltam meg. ee Ce
Buhu Zalában. 1925. február havában Bánokszentgyörgy
vidékéről elevenen elfogott buhut hoztak be Nagykanizsára, hogy azt érté-
kesitsék. Nem látszott rajta, hogy fogságban élt volna és arra sem tudtam
adatokat szerezni, hogy szökött vadászbuhuról lehetne szó ; igy feltételez-
hető, hogy valóban vidékünk orniszához tartozó madárról van szó, mint
a nehány évvel ezelőtt itt elejtett császárfajd-kakas esetében is.
BARTHOS GYULA.
Buhu költött 1927-ben Pilisszentkereszt határában, és pedig a köz-
ségtől délre levő vadászház körüli erdőben, a háztól kb. 3/4 kilométerre
keletre, és pedig faoduban. 2 fióka volt az oduban, de az szük volt nekik,
s az egyik kitúrta a másikat, azt aztán valaki elvitte s Budapesten érté-
kesitette. A másik később kirepült.
SZEMERE LÁSZLÓ.
Fakókeselyü Aszófőn. 1926. szeptember 23-dikán Aszófő hatá-
rában 11 darab fakókeselyü jelentkezett. Ezek közül kettőt lelőttek, mire
Tihany község határába mentek át.
Kovirs ELEMÉR.
KISEBB KÖZLEMENYEK. 357
Keselyük Dunäntulon. 1914. juniusäban Ormändon (Komärväros
mellett, Zala-m.) 2 db. Gyps fulvust lőttek. Egyik kitümve GRÓF SOMSSICH
ANTAL tulajdonában van (Ormändon.) 1928. jun. 5-én May MAryAs diszeli
közjegyző értesítése szerint Tapolca körül is láttak öt keselyüt.
DR. VASVÁRI MIKLÓS.
Pandion haliaétus adatok. 1928. jul. 20-án és aug. 8-án Erdélyben,
Tordaszentlászló felett egy-egy Pandion haliactust figyeltem meg. Mindkét
alkalommal a kb. 10 km. távolságban folyó Szamos irányába repült nem
épen magasan. Ugyanezen év április 18-án a varászlói halastavaknál
(Somogy m.) láttam egy példányt halprédával karmai közt; itt egyet régebben
is elejtettek már, mely Bexsırs TrBogR birtokában van (jelenleg Pellérden.)
Nálunk jobbára a költözés idején, főleg tavasszal áprilisban kerül elő; így
pl. 1928. IV. 27. körül GRAFFL Anpor lőtt egyet Kétútköz ön (Heves-m.)
és ugyanezen időtájban Piliscsabán is lőttek egyet. A budapesti állatkert
ugyanezen évnek szintén áprilisában és októberében kapott Gödöllő-ről a
halastavak mellől egy-egy vasban fogott példányt. Magyarországon a
Pandion fészkeléséről a múltban is kevés adatunk volt, a jelenben meg
úgyszólván semmi. Lehet, hogy hazánk számos ujkori tógazdasága vonzólag
hat majd reá, értve kivált a Dunántúl sok halastavát. Mert, hogy , szoktatható
egy bizonyos újabban keletkezett halasvízhez is, erre vonatkozólag ismerünk
példát. A halbaui halastavak 1880-ban létesültek és Topp erdész az első
Pandiont 1887-ben ejtette ott el; s mint egy húsz év alatt csaknem 200
példányt (!) lőtt belőle; 1894 és 1895 áprilisában 10—10 (!) darabot.
A további években megfogytak. (KorriBaY P. Neue Beiträge zur Vogel-
fauna Schlesiens. Berichte d. Ver. schles. Ornithologen, 1910, p. 29, 30.)
Igaz, hogy Németország egészen másként áll Pandion népesség dolgában,
mint Magvarorszäg, ami vonulási időben is érezteti hatását.
“
Dr. VASVÁRI MIKLÓS.
Kigyászölyv fészkelése a Zengőn. 1926. május 16-án a 683 méter
magas Zengö-hegv tövében ugyanazon a fenyőfán találtam a kigyászölyv
fészkét, amelyen 1924. április havában is megtaláltam (lásd Aguila
N 97 8
XXXII —XXXIII. p. 254). one
Fekete harkäly (Dryocopus martius L.) került kezre 1928. nov.
27-diken Nagylözson, cserfa erdöben. Itt még sohasem lattam s nem
is hallottam, hogy valaha elöfordult volna.
BArò SórymosY LÁSZLÓ.
Fekete harkály előfordulása. 1927. január 13.-an Pécsvárad
községi erdőjében két darab fekete harkályt láttam. Nálunk még nagyon
25*
388 KISEBB KOZLEMENYEK.
ritka, két évvel ezelőtt láttam egyet, azóta nem, pedig állandóan télen
nyáron járom az erdőt. Fészkelve itt még nem találtam.
AGARDI EDE.
A vetési varju terjeszkedése. A vetési varjak Apatin vidékén
eddig nem fészkeltek. Hozzánk csak a hidegebb idő beálltával szoktak
volt jönni. Télen át tizezrével tartózkodtak a Dunamenti nyár- és füzfa
erdőben. Tavasszal rendesen eltüntek. Nem szivesen látott vendégek, mert
magas hónál ezrével lepik el a kukoricagórékat s ugy „tapadnak“ azon,
mint nyáron a legyek. Egy feketeség ilyenkor a górék lécezete. 1924-ben
azonban többen itt ragadtak, s az idén már több, mint 300 fészket szám-
laltam az általuk elfoglalt fákon. A telep azonban nem igen fog meg-
nagyobbodni, mert tüzzel-vassal pusztitjäk őket. A Dunától néhány kilo-
méterre fekvő erdőben ütötték fel tanyájukat s a körülötte fekvő kukorica
földeken — kölönösen tavasszal — a vetőmag kiszedésével óriási károkat
okoznak. WAHL IGNÁC.
Hajnalmadár Pesthidegkuton. Pesthidegkut (Pest m.) község
határában a Fazekashegy sziklás oldalán 1926. dec. 22-én egy Tichodroma
muraria L. példányt volt alkalmam megfigyelni. Prizmás távcsővel figyelve :
rendkivül meglepődve állapítottam meg, hogy egy még nyári tollazatban
lévő c? példány van előttem. Kiterjedt fekete torokfoltja mélyen a mellig
nyult alá. NAUMANN szerint az öreg hajnalmadarak már a tél folyamán
kezdik meg a kistollazat vedlését, és a fej, a nyak egyrésze, a torok és a
begy a mellig már igen korán kapja meg tavaszi nászruháját. Lehet, hogy
egy ilyen korán vedlett példány volt előttem. Repülés közben bizonyos
távolból majdnem egészen feketének látszott. Röpte a bubos bankd-éhoz
igen hasonló, már rövid farka és hosszú csőrénél fogva is. Röptében hol
jobbra, hol balra lenditi testét, s így némileg Scolopax-ra, sőt denevérre
IE emlékeztet, WARGA KÁLMÁN.
Hajnalmadár a borsodi Bükk Szeleta barlangjában. 1927.
okt. 30-án fiammal a Szinva-völgy hámori szakasza felett fekvő Szeleta.
barlangjában jártam, mely őskori leletei révén tudvalevőleg leghiresebb
barlangjaink egyike. Éppen HERMAN Orró lankadatlan buzditäsa folytán
indult meg e barlangban 1906-ban a napjainkig tartó ásatás, mely az
őskökori ember kulturájának maradványait nem remélt nagy számban
hozta napfényre.
E mészszirtek mögé rejtett barlang mellett pihenőt tartva, egyik fiam
hajnalmadarat pillantott meg, mely egyenesen a barlang bejáratának tartott.
Utána mentünk vidékünk e ritka vendégének s csakhamar ráakadtunk a
barlang előcsarnokának nagy kupolájában, hol teljesen otthonosnak érezve
KISEBB KOZLEMENYEK. 389
magát, végigkutatta a sok hasadékot és sziklaparkanyt, nem sokat törődve
jelenlétünkkel. Ha mar nagyon közel jöttünk hozzá, kiszállt a barlang
nyilásán, csakhamar azonban ismét visszatért.
Ugyanaznap délutánján fiaim valószinüleg ugyan e példányt látták
ujra a Szinva-szoros felső végén épült , csordásház" feletti sima mészkő-
falon, az itt telelő hajnalmadarak e kedvenc tartózkodási helyén. E helyen
1921. XII. 8-án néhai id. Szeòrs BÉLA figyelte meg a Tichodromát; a
következő években ugyan e helyen a diósgyőri erdőmérnökök közül többen
és több izben látták; 1926. XI. 26-án pedig magam is láttam ugyan e
meredek — kissé áthajló — sziklafalon.
1927. november 1-én az óhutai völgy mészkőbányájában — mely
a Szeleta barlangtól légirányban 6 km-nyire fekszik — láttam hajnal-
madarat, mely ismételten átrepült a szemközti Nagy Sánc mészszirtjeire,
honnan vissza-visszatért a kőbánya meredek falaira. Az itt dolgozó mun-
kások egyikének bemondása szerint e szép madár minden évben felkeresi
a kőfejtőt; 1927. XII. 3-tól XII. 10-ig is látható volt. A dolgozó munkásoktól
ugylátszik egyáltalában nem fél. DEM Ren
Hajnalmadar Kisperegen. 1925. okt. 19-dikén estefelé lattam egy
darabot, amint ide-oda kuszott az egyik haz falán. Olyan bizalmas volt,
hogy kalappal leüthettem volna. Vidékünkön még sohasem láttam, amit
nem is csodálok, mert hiszen teljesen sik s az első olyan terület, ahol
a hajnalmadár előfordulhat kb. 70 kilométernyire van tőlünk.
CSATH ANDRÁS.
Hajnalmadár Tápiógyörgyén. 1928. okt. 23-dikán Tápiógyör-
gyén hajnalmadarat lőttem, mely házunk tetején röpködött. Nálunk még
sohasem figyeltem meg ezt a sziklás vidékhez kötött fajt. A madár a
M. Kir. Madártani Intézet gyüjteményében van.
Dr. GYÖRGYEY ADOLF.
Hajnalmadár ujabb megjelenése Csabrendeken. Az , Aguila"
1916. évfolyamának 349-dik lapján közölte CHERNEL ISTVAN, hogy az
1917. év: január és február havában hajnalmadár tartózkodott Csa b-
rendeken. 1928. február 24-dikén ismét megjelent a község belterületén
levő lakásomnál. Dee za
Hajnalmadár a Szentgyörgyhegyen. 1924. okt. 14-dikén MESZLENY
PAL a Badacsony szomszédságában levő Szentgyörgyhegyen az
egyik bazaltsziklán hajnalmadarat látott. Okt. 13-án a Badacsony fölött
3 darab Aquila chrysaetus-t figyeltem meg, két öreget és egy fiatal
madarat. . CHERNEL ISTVÁNNÉ.
390 KISEBB KOZLEMENYEK.
A csicsörke az Alföldön. A csicsürkét eddig Apatin környékén
nem észleltem. Egy par igen koran — marcius 27-én — szokatlan énekével,
mindenki figyelmet magära vonta, ki hazunk elött elment. Egészen majus
végéig tartózkodtak udvarunkban. Nagy élvezetem volt csilingelő csicser-
gésében, melyet akkor is hallatott mikor egy magasabb fáról mintegy
, lecsuszva" a levegőben bokorra szállt. Erdekes volt a levegőben való
enyelgésük, mikor hegyes zeg-zugban röpködtek. Fészkét nem tudtam meg-
lelni. Három fiatalt láttam 1926. április 30-án az öregekkel, tehát itt köl-
töttek 15. WÁHL IGNÁC.
A csicsörke fészkelése Veszprém megyében. Az 1920., 1922.
és 1923. években Dég és Enying vidékén nézetem szerint állandóan
feszkelt a csicsörke, mert ha nagyszámban nem is, de május, junius hö-
napokban mindenkor biztosan és nehézség nélkül rátalálhattunk. Deg-en
1925. és 1926. junius havában gyümölcsös kertünkben többször láttam.
1920-ban nyáron is láttam dégi szőlőnkben és kertünkben, ugyszintén a
lepsényi kertekben 1922. és 1923. években. BUS SE nn
Csicsörke Győr megyében. Az irodalom szerint a csicsörkét eddig-
elé még nem figyelték meg Győr megyében. 1927. április 24-dikén láttam
egy példányt Győrött.
BURNOVSZKY ISTVÁN.
A csicsörke a Kis-Alföldön. Csorna környékén minden tavasszal
megligyellem s azért rendes lakónak és fészkelőnek véltem. Nyári meg-
jelenésére nem emlékszem. Fészkét, tojásait, fiait nem találtam. Utoljára
junius közepe táján találkoztam vele a község területén, amikor nász-
dalát énekelte. Ebből arra következtetek, hogy elvétve költhet.
KIRÁLY IVAN.
A csicsörke Bereg megyében. A csicsörkét ezideig Bereg megyé-
ben sohase láttam, igy határozottan merem állitani, hogy annak sik részé-
ben nem költ. A megye magasabb fekvésü és hegyes vidékén sem láttam,
bár ott vadászat közben igen gyakran megfordultam, s igy ezt az eléggé
feltünő madarat okvetlenül észre kellett volna vennem. Máramaros megyé-
ben szintén igen sokat ornithologizáltam, de ott se találkoztam vele.
KapAczy ERNŐ.
Adatok a csicsörke előfordulásához. A csicsörkét Ungvárott
1890. óta évről-évre megfigyeltem, de már ifju koromban ismertem. Érke-
zése április közepén, távozása október végén, november elején.
Némely évben télen át is kitart. Igy 1895. febr. 23-án —19 C° mellett;
1899-ben egy csapat; 1910-ben egész télen itt.
KISEBB KÖZLEMENYEK. 391
Mennyisegre nezve vältozö ; érkezésre nezve a himek megelözik a
tojokat; néha, pl. 1917. IV. 1. párosan.
Ungváron valamint Szlovenszkoban inkább a dombos helyeket és
kerteket, különösen a gazdasági és konyha telepeket kedveli, ahol főképen a
fekete üröm (Artemisia vulgaris), utmenti laboda (Atriplex patulus), uti lapu
(Plumbagineae), vörös répa (Rapa vulgaris) stb. zöldségek magvait fogyasztja.
Mint fentebb emlitettem még gyermekkoromból ismerem a csicsörkét,
még pedig hogy szülőföldemről Urvölgy zólyommegyei községből, ahol
már akkor, tehát a mult század 60-as éveiben állandó fészkelő madár volt.
Urvölgy 728 méter magasságban fekszik. VESE MATE,
A kerti sármány uj lelőhelye Pest-megyében. PÉTER IMRE meg-
figyelönk sarmanyok után való érdeklődésem folytán az Emberiza hortulana
L. egyik példányát küldte be Szadä-röl. Kérdezősködésemre megtudtam,
hogy ott ez a faj nem ritka, ellenben az E. citrinella a költési időben
nem fordul elő. DR. VASVÁRI MIKLÓS.
Parus lugubris Kolozs megyében. A kolozsvári zoologiai muzeum
madárbőrgyüjteményében találtam 1928 nyarán a következő Kolozs-megyei
példányokat: (Ivarjelzés nélkül) Középlak, 1913. XI. 23. — (Ivarjelzés nélkül)
Kozéplak, 1914. I. 4. — SG Középlak, 1913. XI. 22. — cf Középlak,
1913. XII. 23. — c7 Középlak, 1914. 1.4. — 9 Középlak, 1914. I. 13. —
o 2 Gyalu, 1911. V. — SQ Gyalu, 1911. VI. — cd Békás, 1911. V.
Különös figyelmet érdemelnek a május s junius hóban, tehát fesz-
kelési időben gyüjtött példányok. Az irodalom szerint a gväszoscinege
Erdélyben csupán Alsó-Fehér-, Hunyad- és Krassó-Szörény-megyékből volt
eddig ismeretes és igy a kolozsmegyei előfordulások legészakibb
elterjedési adatait jeleznék. Ezek után bizonyára közbeneső területen,
tehát Torda Aranyos-megyében is elő fog kerülni.
Dr. VAsvÁRI MIKLÓS.
A szölőrigó (Turdus iliacus L.) előfordulása a Magas Tátrában.
1927. augusztus 6.-án a Magas-Tátra hegységben, Barlangliget és Késmárk
között, a szőlőrigónak már teljesen kifejlett, de kétségtelenül azévi fiatal
példányát találtam elhullva. Bőrét a m. kir. Madártani Intézetnek küldtem meg.
DR. GYŐRFFY ISTVÁN.
Jegyzet: A beérkezett példány fiatal volta, valamint a nyári dátum alapján a faj
ottani kivételes fészkelése is feltehető — tekintve, hogy bár tömegei Európa északi
régióiban laknak, kivételes fészkelését Türingián kivül északkeleti Németországban, valamint
Lengyelorszägbarf is észlelték már. A Tátrában való fészkelése annál is valöszinübb, mert
őszi vonulásain csak októbertől kezdve szokott Magyarországon megjelenni.
Cael:
KISEBB KÖZLEMENYEK.
Accentor collaris a Bisztra-havason. A Szeben megyeben fekvö
sebesvölgyi hegyvidéknek három jellemző madara van: a vizirigo, a mag-
törő szajkó és a havasi szürkebegy (Accentor collaris Scop.) A Sebes folyóba
ömlö Bisztra patak mellett fekvö vadregenyes Bisztra-telep körötti
erdőkben 1905. VII. 1-től VIL 6-ig terjedő időközben, körülbelül 1400 m.
tengerszin feletti magasságban, több izben láttam havası szürkebegy-eket.
Összesen mintegy 3—4 öreg, és 4—5 röpképes fiatal példányt figyeltem
meg. Az ottani oláh pásztorok, favágók és szénégetők szerint ez a madár
e környéken rendes fészkelő, évente kétszer költ, és fészkét legtöbbször
valami sürübb cserje tövében a földre rakja, de sziklarepedesekben is
fészkel. Bär ottlétem éppen a második költés idejébe esett, fészkét
nem volt szerencsém fölfedezni. Tschusi szerint az erdélyi havasokon a déli
havasi szürkebegy (Accentor collaris subalpinus Brhm) nevű alak fordulna
elő, Hartert azonban az idevágó eddigi vizsgálatokat nem tartja elégsé-
geseknek ezen forma önállóságának elismerésére. Winga Re
Tékésrécze albino. Kıskundorozsma mellett a „Nagvszek,-en
magam sok ízben, intézetem assistensei is több hónapon at figyeltünk meg
egy tiszta fehér tőkés réce tojöt, amely rendszerint különvälva a többi
rendes récétől is, messze kirítt a sásos környezetből. Azaz mégsem. volt
teljes egyedül, mert állandóan mellette volt egy rendes ruházatú gácsér.
A madár egész fehér, teljes pigmentum nélküli albino volt, mert több-
ször iollaszkodott, nyujtózkodott, volt alkalmam jól megfigyelni. Csőre
pirosas-sárga. Viselkedése sajátos vala. Inkább azt hinnők, hogy óvato-
sabb volt, mint többi társa, pedig ellenkezőleg. Mikor az egész réce had
figyelt, a fehér tojó csak lappangott, nyugtonmaradt gácsérjával; később
kiegyenesedett, figyelt nyújtott nyakkal s csak nagy óvatosan késlekedve
kapott mindig akkor szárnyra, amikor társai már néhány métert felemel-
kedtek a levegőben. Akkor azlán 6 is nagy magasságba villódzott fel a
többi megzavart csapattal együtt. Érdeklődtem a Nagyszék partján dolgozó
magyar földmiveseknel, látták-é? Az egyik azt mondotta : , egy járt itt a
nyáron, más évben nem láttam." A következő napokon láttam: 1926.
IX. 20; X. 9, 11, 18, 22; XI. 10: XII. 4,.5% 1927 n 297 Ser S
1927 szeptember közepén a Nagyszék-et egészen kiszáradva találtam.
Csak az októberi esőzéskor teltek meg mélyebb laposai, s jöttek vissza a
vízi madarak. De a szép fehér tőkés réce többé nem mutatkozott.
DR. GYŐRFFY ISTVÁN.
Albinisztikus madarak Szilsárkány vidékén. Az 1922/27 évek
között vidékünkön a következő albinókat figyeltem meg: 1922-ben tiszta
fehér Emberiza calandra-t a csornai orszaguton, a többi normális szine-
zetü sordely között; fehértarka Passer domesticus ; tiszta fehér Phasianus
KISEBB KÖZLEMENYEK. 393
colchicus ; 5 darab feher-tarka Corvus frugilegus: ezek közül 4-nek a
szarnya, farka, és a melle volt fehér és fekete, toväbbä fekete-feher-tarka
tollakkal, az ötödik példanyon pedig a toroktöl a nyak közepeig huzödott
egy szeles feher folt. MIKOLÁS KÁLMÁN.
Késő őszi fecske adatok. Vidékünkről 1927 év őszén a szokott
időben vonultak el a fecskék. Ezért meglepett, amikor Nagycsákányban
október 23-án egy Delichon urbicat-t láttam. A napsütötte várkastély tor-
nya körül repdesett ; ugyanis a hidegben csak itt találhatott kevés eleséget.
Szárnyáról 2—3 evedzötoll hiányzott. Csak néhány napig láltam még itt
e legyengült fecskét.
A másik: a Hirundo rustica, mely egy istállóban tartózkodott, még
novemberben is látható volt. Már áttelelésre gondoltam, midőn november
11-én — mint naponta tette — ismét kiszállt, azonban a nagy és hideg
esőben elpusztult. Cane
Ättelelö füsti fecske. 1924/25 telén Szilsärkänv egyik major-
jaban ättelelt egy füsti fecske. Utoljära november 9-ikén volt a szabadban,
amikor az Olmos eső visszakergette az istállóba. November 9-től március
11-ig állandóan az istállóban tartózkodott. Elelmet a marhäkon ättelelö
legyfelek alkották, amelyeket a barmokra szállva szedegetett fol. Ez a
fecske anyamadär volt s a räkövetkezö nväron abban a feszekben költött,
amelyben a telen at lakott. imme de
A bora és vandormadaraink. Az Isonzò melléki Karszton (Plava
mellett) 1915. ev őszén szeptember 9-én jelentkezett a bora. Ez időtől
kezdve igen kevés fecskét láttam. Mindössze is IX. 11. és 14.-röl jegyeztem
föl 1—1 füsti fecskét; a legutolsó pari pedig IX. 23-án láttam, amikor
5° C hideg volt és érezhető bora.
Ugyan ebben az időben a következő éneklőket jegyezhettem föl:
IX. 16. Lanius exeubitor L., Sylvia borin Bodd., Sylvia curruca L.,
Muscicapa collaris Bechst.
IV. 17. Erithacus phoenicurus L., Erithacus luscinia L.
IX. 25. Phylloscopus collybita Vieill.
Ugy látszik azonban, hogy a bóra nem riasztotta el valamennyi éneklőt,
mert amint október 10. után az idő enyhébbre fordult, napos, esős idő
váltakozott, főként sok poszátát hallottam dalolni, a mezei pacsirta pedig
, égbe furta énekét":
X. 18-án megkezdődött a III. olasz offenziva s ezzel egyidőben
nagyon beesősödött, sőt hamarosan havazott is. Az énekesek ezentul köze-
lünkben nem mutatkoztak.
DR. GAÁL ISTVÁN.
394 KISEBB KÖZLEMÉNYEK.
Molnárfecskét /Delichon urbica) láttam 1926 december hó 30-ikán
Lussin szigetén, a Monte Giovanni déli lejtőjén, meleg napfényben.
FÁY ALADÁR.
A bibic, fehér gólya és füsti fecske megérkezése Szarvason.
__ Die Ankunft des Kiebitz, Weissen Storches und der Rauch-
schwalbe in Szarvas.
Gróf Bouza GÉza megfigyelései :
Beobachtungen des Grafen GÉZA von BOLZA.
A megfigvelö ällomäs földrajzi fekvese:
Geographische Lage der Beobachtungs-Station:
Bi aan Ken Magassäg: oz
NB. 16° 52 non 38° 13! Ferro. | Höhe : 85 M.
rr -errr;rrr* rFr—_rr>:>**t-eeee“=="“* «-***="
| Bibie — Kiebitz Feher gölya — Weisser Fiisti feeske —
Ev — Jahr Vanellus capella Storch Rauchschwalbe
SCHAEFF. Ciconia alba L. Hirundo rustica L.
1891 SIE — IVISSO
6.
1892 1229; —— III. 29.
1893 11-27: ill, 810) ING
1894 II. 28. III. 14. IV2°9:
1895 III. 18. IV. 4. EVE
1896 LR: INE Pale IV. 9
1897 1119: 130: IV. 2:
1898 II. 28. NIE ZU TIRI
1899 II. 20. IV. 4. IV. 8.
| 1900 sehe Wess IV. 6.
1901 Dies: Ill. 26. 111220:
1902 118025: III. 24. Vigo
1903 TRE — =
1904 II. 14. [II. 28. Veo)
1905 ill. 13. MEZZA INC
1906 II. 28. IV. 4. ING Gli
1907 lea 7. IE ale ÍV, 15
1908 IT. 26. Ul. 31. INI
1909 LI 8: LVII IV. 6
1910 A283 Veet IND
1911 II. 25 — IV. 12
1912 I. 13 III. 28 NERO!
1913 17 = III 25
1914 II. 24. _ [Vea
1915 III. 3. Ni [VERS
1916 III. 5. III. 30 11. 28
1917 A ey őő Ties 27. NIS Sil
1918 -- IV. 4. IV. %
1919 — IV. 22 INS:
1920 II. 25. Ill. 22 IV. 12
1921 III. 2 III. 30 IV. 10
1922 II. 24 III. 24 IVO:
1923 [LL de III. 30 IV.
1924 ITS: III. 24 III. 20
1925 1.47% III. 24 III. 27
1926 II. 20. IV. 4. Lio
1927 LL: III. 26 IV. 5
1928 III. 6. IV. 9 III. 31
KISEBB KOZLEMENYEK. 395
Koran érkező köcsagok. 1926-ban mar koran jelentkezett Fo-
nyöd-on az úgynevezett bézsenyi berekben a kócsag. Nagy Lagos tözeg-
telepi igazgató mar február 28-ikan látott három példányt vadlibazas közben.
DR. Szanay LAJOS ELEMÉR.
Erdei szalonka a kutban. 1926 okt. 17-dikén Csaroda község-
ben reggelre erdei szalonkát találtak az egyik gémes kutban, melyet nehány
napig életben is tartottak. A madár valószinüleg nekirepült a sötétben
magasra felnyuló kutostornak s elszédülve belezuhant a kutba. Hogy
az egyébként nagyon éleslátásu erdeit szalonkát érhetik ehez hasonló
balesetek, erről meggyőződtem a beregszászi erdőkben, ahol a keresztül-
vonuló vasuti töltés mellett a sürgönydrótok alatt többször találtunk törött-
szárnyu, sőt holt erdeit szalonkákat, amelyek huzäskor repültek neki
a drótnak. :
Ezzel kapcsolatban megemlitem, hogy 1905 november havában én is
kihalásztam a kutból egy szárcsát. Akkoriban ehhez az esethez azt a
megjegyzést füztem: „köd, gémes kut, mocsaras vizek kiszäradva‘. Nem
tartottam akkoriban kizárva azt az eshetőséget, hogy a szárcsát a mélyből
. felcsillanó viz vonzotta a leszállásra ; valószinű azonban, hogy a szárcsa
is a ködben nekiment a gémeskut ostorának és igy zuhant bele a kutba.
Kapsozy ERNŐ.
Ugartyukok állandó átvonulása. Nagyon érdekes jelenség, hogy
a Nagykanizsától délnyugatra fekvő Gyóta pusztának egyik 60 holdas
mezőgazdasági tábláján, mely magasabb fensikszerü, évről-évre követ-
kezetesen megjelennek az ugartyuk 12-től 50 példányig való csapatai,
az eddigi megfigyelések szerint okt. 10. és nov. 3. között. Talán arra
lehet visszavezetni ezt a föltünő jelenséget, hogy a csapatokat olyan
ugartyuk vezeti, amely ezt az utat már több izben megtette. Nagy
kérdés azonban, hogy honnan valók ezek az ugartyukok? Ha madaraink
átalánosan követett délnyugati vonulási irányából indulunk ki, akkor ezek
valószínüleg magyar madarak.
BARTHOS GYULA.
Asio accipitrinus tömeges megjelenése. 1923. november 18.-án
megérkeztek Lövőre (Sopron megye) a nádi fülesbaglyok. Az erdő szélén
közel egy tóhoz leereszkedtek, miután előbb varju módjára kóvályogtak
és közbe-közbe vijjogtak. A nedves réten meglapultak ; közéjük menve
csak nagy nehezen, egyenként kaptak szárnyra és a közelben kóvályogtak;
30—40 darab lehetett egész kis területen. Csak pár száz lépésre repültek
és ujból leereszkedtek. Igen erős egérjárásos év lévén itt is teleltek.
BREUER GYÖRGY.
396 KISEBB KÖZLEMÉNYEK.
Loxia curvirostra L. és Loxia leucoptera bifasciata Brehm
Budapesten. 1926 január havában egy 10—12 darabból álló kereszteséri
(Loxia curvirostra L.) csapat tartózkodott Budapest határában a Sváb-
hegy és Zugliget fenyvein. Ezekből 1926. I. 6-án több példányt elfogtak,
melyekből néhánv a budapesti Állatkertbe került. — Régi jegyzeteim
szerint 1894 október havában a budape:ti Városligetben tanyázott egy
20—25-ös csapat kis keresztesörü, melyekből 1894. X. 10-én és 14-én
egy-egy him példány lett elejtve.
1894. XII. 27-én 4— 5 drb. szalagos keresztcsoriit észleltem a
budapesti Városligetben, amint az erdei és fekete fenyők tobozait
bontogatták. A szárnyukon lévő kettős szalag rögtön elárulta fajukat.
WARGA KÁLMÁN.
A keresztcs6rii 1927 évi inváziója Magyarországon. Az 1927
évben európaszerte keresztcsőrü-invázió volt, amely azonban csak egyes
területeken öltött nagyobb méreteket, igy főként a Svedorszägtöl délre
és délnyugatra eső országokban. Különösen sok volt Angliában. Német-
országban már jóval kisebbméretü volt ez a beözönlés.
Magvarországon is csak kisebb méretü invázióról adnak hirt meg-
figyelőink. Nemcsak hogy nagyon kis mennyiségben jelent meg, hanem
nagyon kevés helyen is, úgy hogy méreteiben össze se lehet hasonlitani
a legutolsó 1909 évi nagy invázióval.
Keletről nyugat felé haladva a következő helyeken jelent meg :
Tarpa (Bereg m.) Kapaczy Erno augusztusban figyelt meg egy
kóborló csapatot.
Debrecen. Dr. Nagy JENÒ szerint szeptember elejétől kezdve
november közepéig kb. 15—20 darab két csapatra osztva járta a vidék
fenyveseit, főleg azonban a debreceni Nagyerdőt. Az egyik csapatban
csupa zöldszinü madár van, tehát fiatalok és tojók, a másikban csupa piros
hím társult.
Diósjenő (Nógrád m.) RÉz ENDRE junius 1-én 200—300 darabból
allo csapatot látott, majd julius 22-én ujból észlelt 10-15 darabot.
Budapest. Oktober 10-től november 15-ig a Svábhegyen 10—12
darabot figyelt meg WARGA KÁLMÁN.
Szekesfehérvarott állítólag szintén láttak nehányat.
Várpalota (Veszprém m.) Október 26. és 27-én 6 tagból álló
családot észlelt veréz CSÖRGEY KÁROLY.
Bogyoszló (Sopron m.) KiRÁny Iván julius 19. és 21-én, továbbá
augusztus 4-én minden alkalommal 4 darabot látott.
Nagykanizsa vidékéről Barrnos Gyura a következő jelentést
küldte ;
.1927-ben első izben figyeltem meg Nag vkanizsa vidékén a
‘9861 ZSBqIOAGQ, :Ayoy WI "TT OHNI[O9 SNIUET UOA JSON
‘8861 ZSBqIOAG :UEAPEU è ONZS97 SOIG9S OINZSSIAQI, :SZGT ZSEqI9A( :Ayoy Wt 7 UOIJSNI Borg UOA JSON
‘9261 ZSEQIOA() :uegpeu è 0NZs9; BNIEZS
>
"INA “SVL "83/1361 ‘AXXX/AIXXX "INO.L Y1NOV
KISEBB KÖZLEMENYEK. 397
Loxia curvirostra-kat, még pedig t6bb helyen is. Julius 21-én Obornak
erdei fenyveseiben láttam 7 darabot; julius 23-án Bajcsa községben
1 darabot és szeptember 2-än Homok-Komárom alatt a luc és
erdei fenyőkkel elegyes uradalmi erdőben élénk toboz-szaggatás közben
kb. 12 darabot. Nehány elejtett példány valamennyi juvenis volt. Harminc
évre terjedő állandó megfigyeléseim folyamán eddig még soha se talál-
koztam vidékünkön ezzel a fajjal.
Hogy honnan származtak a hozzánk érkezett keresztesörüek, amelyek
ugylätszik valamennyien a kis fajhoz (Loxia curvirostra L.) tartoztak, azt
biztosan nem tudhatjuk. Minthogy azonban téli vendégeink java részét észak-
keletről szoktuk kapni, nagyon valószínü, hogy ezek is onnan érkeztek. Nagy
mértékben támogatja ezt a föltevést az a körülmény, hogy 1927 nyarán
SCHARLEMANN szerint (Ornith. Monatsberichte 1928 p. 18) Ukrainaban
is volt nagyszabásu invázió. Érdekesen összevág az a tény is, hogy Kiev
környékén szintén 1909-ben volt az utolsó nagy beözönlés, tehát ugyan-
akkor, mint Magyarországon. Suse ARIA
Szarkafészkek a nádasban. Az Agua 1906 évfolyamának 214.
lapján mar közöltem, hogy Overbaszon, ahol igen kevés a fa, a szar-
kak feszkeles céljabol a nadasba menekülnek. A szarkaknak ez a szokasa
a kesöbbi idöben mind gyakoribb lett, különösen a viläghäboru idejeben,
amikor igen gyakran nem lehetett learatni a nädat. A szarkäk ugyanis
avas nädterületeket igényelnek a nädasban elhelyezendo fészkeik részére,
egyrészt, hogy megfelelö alapzatuk legyen, mäsreszt, hogy elrejtve legyenek.
A mellékelt fényképen (VIII. tabla) látható ily nadba rakott szarkafeszek t6bb-
nyire 40 centiméter magasságban van a viz fölött. Látható, hogy a fészek
miben sem különbözik a szarkanak fara rakott feszketöl, éppen olyan
teteje is van, mint annak. 1928-ban 5 kilométer hosszú nädsävban 10
ilyen nádasba rakott fészket találtam.
További megfigyelések majd megmutatják, hogy mennyire állandósul
a szarkáknak ez a fészkelési módja. Mindenesetre érdekes volna megtudni,
vajjon másutt is szokott-é fészkelni a nádasban.
Ezzel a megfigyeléssel kapcsolatban még megemlitem, hogy ugyancsak
1928-ban a nádasban levő fűzfán láttam egy szarkafészket tető nélkül. A
madarat láthatólag az a törekvés vezette, hogy elhagyott fészket mutasson.
A fészek közelében azonban láttam a madarat, amint ült a fészekben s
később tojásokat is leltem benne. NE HENRIK
Tövisszuró gébics fészkelése a nádban. Ez a madár nálunk
mindenfelé elég gyakori, ha nem is annyira mint régebben, aminek az az
oka, hogy majdnem tisztára kiirtották a dülő és egyéb mezei utak menti
Lycium-sávokat, ami a karvalyposzáta állományát is nagyon megritkitotta.
398 KISEBB KÖZLEMENYEK,
Hogy a szarka módját követve a tövisszur6 is a nádban kezd fészkelni,
annak magyarázatát abban vélem megtalálni, hogy ott nagyobb biztonság-
ban érzi magát. 1928 nyarán nem kevesebb mint négy fészket találtam
a nádban, valamennyit a kertünk végében levő avas nádban, alig néhány
négyzetméternyi területen.
A VIII. táblán levő fényképfölvételen bemutatok ilyen nádba rakott
gébicsfészket. A tiszta náderdőben áll, az alapját az ebszőllő (Solanum dulca-
mara) kuszó fás indái alkotják, amelyek összefogják a nádszálakat s ez-
által a fészeknek biztos alapot adnak. Az emlitett négy fészek közül az
egyik bodzabokorba volt rakva, de ez is a náderdőben állott.
SCHENK HENRIK.
A búbospacsirta fészkelése háztetőkön. Hivatkozással az ARUILA
1925—26-iki kötetében hasonló cimen megjelent közleményre, tudatom,
hogy egyik ismerősöm pár évvel ezelőtta Saale melletti Naumburg
város közepén levő házának tetején Galerida cristata L. fészekaljat talált.
Meggyőződésem szerint városunkban már évek óta számos búbospacsirta
fészkel hasonló körülmények közt.
LINDNER KARoLy, Naumburg a/S.
A gerle mint városi madár. Már régóta figyelem, hogy Buda-
pesten a gerle (Turtur communis Selb.) kezd behúzódni a város belsejébe.
Eleivel csak ott volt látható, ahol kisebb-nagyobb kertek is vannak, de már
évekkel ezelőtt a várban is láttam háztetőn ülni. De ez még csöndes hely
s igy a dolog nem volt nagyon feltünő. 1924. junius 5-én azonban
az Üllői-ut és a József-körut keresztezésénél, igen forgalmas helyen, ahol
jobbra-balra villamosok járnak, láttam egy gerlepárt, amelyik rendesen
az Üllői-ut egyik magas házának a tetején üldögélt s onnan minduntalan
egy a villamos sinek mellett álló sürülombu ákáczfára szált le. Huzamosabb
időn át jártak a gerlék erre a fára, de a dus lombozat miatt nem láthat-
tam, hogy mit csinálnak ott. Csak 6szszel vettem észre, hogy fészkük
volt a fán. Sikerült-e a költésük, azt nem figyelhettem meg.
A folyó (1926.) évben május hó 17-én reggel az Orezy-uton, a Simor-
utca közelében megpillantottam egy gerlét, amely egy szalmaszálat vitt
a villamos vasut sinei mellett levő egyik ákáczfára. Ennek a koronája
elég ritka volt s igy csakhamar felfedeztem a már csaknem kész fészket.
Május 21-én és 23-án a fészkén láttam ülni a gerlét: később azután
eltünt. Ugy tetszik sokan nézegették, vagy talán másképen is zavarták
s ezért hagyta el a fészkét. Da: Do
A seregély költese Budapest belterületén. Körülbelöl öt éve,
hogy Budán, a Szalag-uteai (II. kerület) felsö-kereskedelmi iskola épületén
KISEBB KÖZLEMENYEK. 399
és pedig a tető alatti falrészlet dombormüvének mélyedésében 3—4 seregely-
par költ. FÁBA Rezső szerint a költés után eltünnek a környékről. 1928
juniusában láttam egyszer a csőrében valószinüleg eledelt vivő seregélyt,
amint a Krisztina-köruton és Vérmezőn repült át az említett utca irányába.
Különben a seregély legközelebbi fészkelő-helye, úgy tudom, az Uj Szt.-
János-kórház mögött következő zugligeti út tájára esik. Megemlítem még.
hogy 1928. május 24-én a Városligetben a Mezőgazdasági Múzeum előtt
járkált a gyepen egy seregély, ami igen meglepett, tekintve, hogy madarunk
a Városligetben nem fészkel. Dik VASAR MaRS.
Kakukfibka es a nádirigó. 1927 julius 19-én Békéscsabán a
nagyreten, kertemben egyik gyiimdlesfan üldögélő fióka, de mar röp-
képes Cuculus canorus-ra lettem figyelmes, amint szárnyait emelgetve,
errrrrr... errrrrrr. . . kérő hangját hallatta, miközben mostoha anyja, egy
Acrocephalus arundinaceus szorgalmasan etette. Ugyancsak julius 22-én
egy másik mar anyänyi kakukfiókát is találtam s azt is nádi rigó táplálta.
DR. TARJÁN TIBOR.
Hogyan helyezi el a kakuk a tojását dajkálói fészkébe ?
1926 junius elején kivágott szőlőtőke-halmazban találtam egy kerti
rozsdafarku fészket, melyben szépen tollasodó kakukfiökät találtam.
Tüzetesen megvizsgáltam a fészek környékét, hogy vajjon miként helyez-
hette oda a kakuk tojását, s a következőket találtam. A fészekhez a
szőlőtőkék között csak két szük nyilás vezetett: az egyik fölülről lefelé,
a másik oldalról és lefelé. A fészek igen mélyen a tőkerakás aljában volt
elhelyezve s a hozzávezető nyilások annyira szükek voltak, hogy azokon
csak rigónagyságu madarak fértek be. Ezért a magam részéről lehetet-
lennek tartom, hogy a kakuk a fészekre ülve tojhatta volna le a tojását,
hanem azt csakis a csőrével helyezhette oda. PÉTER IMRE, Szada.
Adatok a kakuk természetrajzähoz. 1926 május 17-én. Molna-
szecsőd határában, a Rába folyó agyagos partjának hasadékában barázda-
billegető fészkét találtam 4 tojással. Alig távoztam onnan, a barázdabille-
getők egy kakukot hajszoltak nagy lármával. Rejtekbe huzódva láttam,
hogy a kakuk az emlitett fészek előtt egyenes, sima repüléssel vonult el
néhányszor, majd sarlósfecske módjára a fészek nyilása fölé vágódva, ott
néhány másodpercig függve maradt, azután gyorsan tovaszállt.
A fészekhez visszatérve, abban egy 5-ik, gömbölyded, kékes-szürke
szinü tojást találtam, melyet a kakuk rakott bele. A baräzdabillegetö-
fiókák a 13-ik napon keltek ki, a kakukfi a 14-diken. Utóbbi rövid idő
multán mind kitólta a gazdamadár fiókáit a fészekből s azok el is pusz-
tultak. A kakuk 25 napig volt a fészekben; a 26-ik napon már egy, a
400 KISEBB KÖZLEMENYEK.
partböl kiálló gyökeren üldögelt, hol nevelö szülei szorgalmasan etették.
Estefelé egy közeli füzfän találtam, másnapra pedig eltünt, mert nyilván
önállóvá lett már. MOLNÁR LAJOS.
Kakukfi a fészkelőodúban. A keszthelyi gazdasági akadémia
szőllőjében az egyik kevéssé használt épületnek faoszlopokon álló nyitott
tornáca van. Az egyik tornácoszlopra, nem sokkal az embermagasságon
fölül, légykapó részére tágszájú fészkelőodút erősitettem fel. A szürke
légykapó (Muscicapa grisola L.) éveken át háborítlanul fészkelt benne s
a mult évek egyikén, meglepetésemre, a légykapó fiókák helyett egy
kakukfi nevelődött fel benne. De. Levi TES
Korai Buteo fiókák. 1927 junius hó 4-dikén a nagykanizsai
„/sigärd“ nevü erdöreszben két teljesen kifejlett már repülni tudó
egerészülyv-fiókát találtam. A magyar irodalmi adatok jóval későbbre jelzik
a fiökarepites időszakát. BARTON Good
A gyöngybagoly kétszeri költeseröl. 1928. jún. 18-án Kap os-
füreden (Somogy-m.) vitéz ZERGENYI ANDRÁS-tól gyüjtött Strix flammea
tojó petefeszkeben jókora, elég érett tojást találtam. Ugyanez év október
10-én Páty-ról (Pest-m.) két tokos, már csaknem repülős fiatalt hoztak
be a Madártani Intézetbe, ahol meggyürüztettek ; három testvérmadár ugyan-
azon fészekaljból máshová került. Liytra Danes 1908. szept. elején
Törökbecsén pelyhes fiókákat talált (Aguila, 1908, p. 308); SZEMERE
LAszLò pedig egy Csikszentmártonon 1911. aug. 27.-én megkerült
--ben egy teljesen kifejlett kemény tojáson kivül négy 16—20 mm. át-
mérőjü tojást talált.
Ezen alkalomból érdemesnek tartom felemlíteni a Strix flammea-röl
közölt költési adatokat néhány kézikönyvünkből. CHERNEL ISTVÁN szerint
(Magyarország madarai, II, p. 457): , Március elején már rendesen letojik.
Ugylátszik, hogy kétszer is költ, mert május, júniusban, sőt júliusban is
találtam tojásait." A magyar Brehmben (Madarak II, p. 184.) pedig azt
mondja CHERNEL: , Hazánkban már kora tavasszal, márciusban tojik s
júniusban, júliusban találtam tojásait. Másutt még októberben és november-
ben is ismételten láttak fiatal gyöngybaglyókat, sőt tojásaira is bukkantak,
melyeken az anyamadár odaadóan kótolt." Laxaros szerint (Magyarország
orvmadárfaunája, p. 45.) : , Kétszer költ. Március elején már tojik, s folytatja
május, június és júliusban is." HARTERT szerint(Die Vögel der paláarktischen
Fauna, II. p. 1031.): „Tojäsait többnyire április második felében vagy
májusban rakja le, kivételesen azonban télen, s szeptember- vagy október-
ben is találhatók." JOURDAIN szerint Angliában gyakran másodszor is költ s
tojásait ilyenkor júliusban is találják. KLeINspmIDT a „Berajah“-ban megjelent
KISEBB KOZLEMENYEK. 401
gyöngybagolymonogräfiäjäban mar 1906-ban konstatält biztos másodszori
költesröl tudósít. Scazorr M. szerint (Berichte d. Vereins schlesischer
Ornithologen, XIV. Bericht, 1928, H. 1, p. 40, 41) Sziléziaban 1927. jul.
30-án kezdett egy gyöngybagoly másodszori tojás lerakäsähoz ; az első
költés márciusban kezdődött meg és az ebből származó fiatalok június
elején hagyták el a költés helyét. A legrészletesebb adatokat a gyöngy-
bagoly kétszeri költéséről SCHNEIDER BERNHARD és WOLFGANG-nak köszön-
hetjük, akik megállapították, hogy az általuk figyelt gyöngybagolypár 32
év alatt kilencszer költött másodízben is, megfelelően az egeres éveknek.
A második költés nyár végére vagy őszre esik és egy esetben az utolsó
fióka csak a következő év jan. 7-én hagyta el a fészkelés helyét. Utóbb
említett szerzők ezzel is beigazoltnak látják SCHENK JAKAB ismert frappáns
megállapítását a gólyaszaporulat és táplálék készlet közti viszonosság terén.
(Journal f. Ornithologie, 1928, p. 412—440). Érdekes, hogy ZEYk
MixLôs (Erdély madarai, Aquila, 1920. p. 97.) azt mondja : „Hangjät csak
Augusztusban hallottam, mikor fijait kirepítette." Bizonyára az ilyen
augusztusi fiókarepítések másodszori költés esetére vonatkoznak. — Az
elmondottak értelmében a gyöngybagolyra vonatkozó fenti érdekes témát
t. munkatársaink figyelmébe ajánlom. Dn Vitex a Mrs
Molnärfecskek költese mesterséges fészekben. Negy jöl fejlett
molnarfecske alatt leszakadt a fészek s hogy megmentsem őket, a fészek
eredeti helyére kanári költéshez használt egyszerü posztófészket erösitettem
s abba visszahelyeztem a fiókákat. Az anyamadarak még aznap etetni
kezdték fiaikat, másnap hozzákezdtek az épitkezéshez és a posztófészek
köré rendes molnárfecske fészket raktak, csak a szokásos bejárólyukat
hagyták meg. Néhány nap mulva repitettek és rögtön utána másodszor is
költöttek ebben a fészekben.
Ugyanerről a házról leszakadt még egy fészek. Minthogy ez este
történt s nem akartam a fiókákat éjszakára fészken kivül hagyni, azért
egyéb alkalmatosság hiányában vékony deszkából kezdetleges ládikát készi-
tettem s abban helyeztem el azokat. A ládika eleje csak 1 cm. magas
volt, igy az anyamadarak jól láthatták fiaikat, ellenben a fiókák nem
tudtak kiesni a fészekből. Az anyamadarak ezeket a fiakat is szerencsésen
repitették, egyuttal hozzáfogtak a fészeknek sárral való ätepitesehez, de
befejezni már nem tudták, mert a fiókák időközben már kirepültek.
Mindakét fészekbe kevés homokot tettem a fiókák alá.
Azt hiszem, hogy betonból készült fél-fészkek kihelyezésével, amelyek
aljába kevés homokot kellene szórni, a fecskéket fészkelésre lehetne
ösztönözni. Azoknak, akik a fecskét házuk táján megtelepiteni szeretnék,
tán érdemes volna ezzel az eljárással kisérletet tenni.
KapAczy ERNŐ.
Aguila. 26
102 KISEBB KÖZLEMENYEK.
wer
Szürke légykapó fészke villamlampa ernyöjen. Keszthelyen, a
balatoni ligetre rúgó egyik földszintes ház nyitott verandáján, a menyezet-
ről villamlämpa lóg, melyet széles bádogernyő föd. Erre a bádogernyőre
a mult 1927. év tavaszán egy füsh fecskepár fészket épített, ami az
ernyőt vizszintes helyzetéből kissé kibillentette. Az idén (1928.) a fecskék
nem tértek vissza s az üres fészekbe a szürke légykapó (Muscicapa grisola
L.) költözött be s ott häboritlanul négy fiókát nevelt fel.
DR. LOVASSY SÁNDOR.
Parus ater szokatlan fészkelése. 1923. junius 1-én egy pár
fenyőcinege Brennbergbányán az egyik lakott épület egyetlen bejáró
ajtajának korhadó ajtófélfájába fészkelt. A fakeret és a tégla között a
vakolat helyenként letöredezett, az egyik ily kis nyiláson métermagasság-
ban bebujt és hozzákezdett a fészek elkészítéséhez. A házban lakók csak
arra lettek figyelmesek, hogy a farkaskutyájuk állandóan beszimatolt a
repedésbe, mely mögött a fészek készült, ettől kezdve figyelemmel kisér-
lék a cinegepár szorgos munkálkodását. A cinegéknek kényelmetlen lett
a kutya kiváncsiskodása és kihurcolkodtak, de ugyanoda fél méterrel
magasabbra költöztek be, hol dacára annak, hogy ugy a kutya, mint az
emberek állandóan arra jártak, 8 fiókáját ki is repitették. A fészeknek ez
a megválasztása annál különösebb, mert a nehány lépésnyi távolságban
levő erdőben elég fészkelésre alkalmas fenyőt is találtak volna.
BREUER GYÖRGY.
A kis poszáta kiköltötte a tövisszuró gébics tojásait. 1927
junius 10-én Püspökszenterzsébet-en levő kertemben feszkeit a
kis poszáta. Öt tojás volt a fészkében. Kisérletképpen egy este kicserél-
tem ezt az D tojást 4 tovisszuro gébics tojásával. A poszáták másnap
szorgalmasan kotlottak, dacára annak, hogy a gébics tojások majdnem még-
egyszer akkorák és amellett szinezetben is nagyon eltérők voltak, mert
az élénken pirosan pettyezett välfajhoz tartoztak. A poszatak a 4 tojás
közül 3-at kiköltöttek és a fiókák közül 2-őt felneveltek.
AGÁRDI EDE.
Karvalyfiókák aránytalan fejlődése. 1928. VI. 22-én Bud a-
keszi község , Makkos Mária" nevü erdőrészében egy erdei fenyőn 4 m.
magasan épült fészekben lévő 4 karvaly-fióka (Accipiter nisus L.) meg-
gyürüzésekor feltünt nekem azok egymáshoz való aránytalan fejlettsége.
A fiókák egyike még egészen apró volt, szárnyai is csak pelyhesek voltak.
Két másik fióka már nagyobbacska volt, erősen tokos szárnyakkal.
A negyedik fióka a többihez viszonyitva meglepően nagy és fejlett volt,
kitollasodott szárnyakkal és farkkal, a háton és mellen is sötéten kibon-
ttl
KISEBB KOZLEMENYEK. 103
takozò tollakkal. A. feszek peremen egy énekes rigo (Turdus musicus L.)
teteme hevert, a fészekben pedig egy — mint akkor hittem — zäptojas
volt. Mivel e tojás a rendesnél ritkábban foltozott és halványabban szi-
nezett volt: intézetünk gyüjteménye számára magamhoz vettem. A tojás
kifuvásakor azonban, másnap, meglepetve tapasztaltuk, hogy abban egy
fehér pelyhekkel boritott teljesen ép és fejlett embryo volt, mely néhány
nap mulva valószinüleg kikelt volna. Ugyanaznap egy másik karvalyfészekalj
4 fiókáját is meggyürüztem Nagykovácsi község határában. Ebben a
szintén erdei fenyőn, 6 m. magasan épült fészekben lévő fiókák azonban
majdnem teljesen egyformán voltak fejlődve: pelyhesek voltak, alig toko-
sodó szárnyakkal. an
Adalék a Podiceps cristatus fióka lélektanahoz. RorHERMANN
RicHarp közli, hogy julius végén este a Fertő egyik tocsajaban állott,
mikor egy kis állatot látott feléje uszkálni. Az esthomälyban eleinte békának
nézte, de hamarosan megállapította, hogy madarfidka uszkäl a vizen.
Távolabb öreg bubos vöcsököt vett észre. ROTHERMANN, anélkül, hogy
bizonyos célt akart volna elérni vele, magas hangon néhányszor csipogott,
mire csodálkozással vette észre, hogy a kis madár, melyben most már
felismerhette a bubos vöcsök apró, csikos fiókáját, közeledett feléje. Csipo-
gását megismételve a madárka felmászott hozzája a nádrakásra, ugy hogy
könnyen megfoghatta. Visszatette a vizbe, de az ismét visszamászott hozzá
amint ujból csipogott. Ezt többször megismételte, mindig eredményesen.
Az öreg bubos vöcsök a távolból szemlélte e játékot, de közeledni vagy
hangot adni nem mert. Spam (aimee
A fehér golya és a vörös szin. A lakäsommal egy udvaron levö
szilsarkanyi ev. templom tornyán 1927 tavaszán fehér gölyapar telepedett
meg. Ebben az esztendőben 3 fiókát neveltek. Egy izben piros házi kabátban
járván az udvaron föltünt, hogy a tornyon levő gólyák ijedt kattogás-
szerü rövid kelepelést hallattak, majd az öreg fölrepült, felém szállott
látszólag nagyon dühösen, de csak két méternyire közelitett meg, aztán
nehány pillanatnyi habozás után visszarepült a fészkére. Piros kabátom
ezentul is hasonló ingerültséget váltott ki a gólyából, más ruhában való
megjelenésem azonban semmi hatással se volt rájuk.
MIKOLÁS KÁLMÁN.
Fiókáját hátán vivő füstifecske. Az aszódi vasuti állomáson 1916
nyarán a füstifecske-fiókák egyike időelőtt indult próbaútra. Csak a perron-
kerités alsó léckeretezéséig tudott elvergődni. Az élelemmel érkező szülők
egyike azonal észrevette a hiányt és nyugtalanul körülszálldosva, rá is
talált a mintegy '/2 m magasságban gubbasztó fiókára. Melléje ült, szárnyát
26"
404 KISEBB KOZLEMENYEK.
hidkepen feleje tärva. Az ilymödon hätära segített fidkaval felrepült a
föszekhez. E jelenetnek többek között MELCZER TIBoR műegyetemi m. tanár
és Harisz Dezső v. állomásfőnök volt tanúja. Hogy.a felemelkedésnél
a fióka is segitett-e szárnyverdeséssel, az elkerülte a szemtanúk figyelmét.
De még ha segitett is a fióka, ennek nagy hatása nem lehetett, mert a
próbarepülés bizonysága szerint még vizszintes síkban sem volt képes
szállani. Az öreg fecskét tehát saját testsúlyát megközelítő teher nyomta,
amelynek meredek szögben való felvitele kétségtelenül hatalmas munka-
teljesítmény volt. CSÖRGBEY TITUS.
Phasianus colchicusok idegessége a meteorhulláskor. Egy
soproni vadőr megfigyelte, hogy egy nagy meteor hullása pillanatában az.
erdőben az összes fácánok megszólaltak és igen nyugtalankodtak.
BREUER GYÖRGY.
Fehérlábu gólyák Délafrikában. 1924 március havában Pieter-
maritzburg környékén sok fehérlábu gólyát figyeltek meg. Nagyon
érdekelne megtudni, vajjon most ily módon jelölik-é a gólyákat, mert a
labfehéritéssel való jelölést feltétlenül eredményesebbnek gondolnám, mint-
hogy ilymódon a madarak lelövése nélkül is meg lehetne tudni a szárma-
zási elvét. 7 a È As
zása helyét WARREN E., a Natal Museum igazgatója.
Megjegyzés. Teljesen egyetértünk abban Warren igazgató úrral, hogy a szine-
zéssel való jelölés föltétlenül több adatot szolgáltatna, mert hiszen a fehér láb sokkal
föltünöbb, mint a gyürü, csakhogy az a hátránya volna, hogy a madarak származási
helye ismeretlen maradna, vagy pedig csak egyetlenegy helyre kellene korlátozni a
jelöléseket. De még ebben az esetben is nagy hátrány volna, hogy a madarak korát
nem lehetne megállapitani. Egyszóval, a madárjelölések eddig bevált módját ezzel a láb-
festéssel pótolni nem lehet.
Ami már most azt illeti, hogy a madarak lelövése nélkül is megállapítható azok
származási helye, hogy tehát madárvédelmi szempontból ez a jelölés kivánatosabb volna,
erre csak azt jegyezhetjük meg, hogy nincs és nem is lehet olyan intézet, vagy magán-
ember, aki kockáztatná azt, hogy gyürüs madarak kézrekeritése érdekében madarak
lövésére hivja föl a fegyverforgatókat. Minden intézet és magánember, aki madárjelö-
léseket végez, csakis azt kérheti, hogy véletlenül kézrekerülő gyürüs madaraikat jelentsék
be, hogy legalább halálukkal a tudományt szolgálják
Ami pedig különlegesen a gólyát illeti, ugy azt nem a gyürü pusztitja, hanem az
arzénpermet, amellyel a sáskák ellen védekeznek. A gólya elfogyasztja a mérgezett
säskät s attól elpusztul. Ezen az állapoton kellene segiteni, mert mi madärgyürüzök
jobban örülünk annak, ha gyürüs gólyáink visszatérnek hozzánk, mintha mint , holtan
talált" példányokat távoli világrészekből visszajelentik öket.
SCHENK JAKAB..
Mitől fehéredik meg a gólyák lába? Hosszu évekre terjedő
megfigyeléseim alapján szólok ehhez a kérdéshez, melyre szerény nézetem
KISEBB KOZLEMENYEK. 405
szerint meg is talältam a kielégit6 magyarazatot. Mar 1899-ben Grodekben,
Galiciaban lőttem egy gólyát, melynek szürke volt a lába. Amikor vizes
ruhával végig dörzsöltem a lábat, ez a szürke szin vörösbarnára változott.
1906-ban Somogy megyében figyeltem meg az első fehérlábu gólyákat
a meleg nyári hónapokban. 1922-ben Körmend-re kerültem, itt is meg-
figyeltem a fehérlábu gólyákat s végre rá is jöttem a rejtély nyitjára. Azt
tapasztaltam, hogy a gólya, amikor nagy meleg van, olyan állásba helyez-
kedik, hogy az egyik lába valamivel előbbre van, mint a másik. Ebben a
helyzetben azután a hátul levő lábán végigfolyatja fehér ürülékét, majd
bizonyos idő mulva megváltoztatja ezt a helyzetét és akkor a másik lábán
folyatja végig az ürüléket, s ilymódon festegeti fehérre a lábát.
Igen érdekes volt ezt a folyamatot megfigyelni egy fogságban élő
példánynál, amelynek a bal lába beteg volt s ezért mindig úgy állott,
hogy ez minél kevésbbé legyen megterhelve. A bal lába éppen ezért
mindig hátrább volt elhelyezve. Ennek az volt a következménye, hogy a bal
lába állandóan fehér volt a rajta végigfolyó ürüléktől, a jobb láb ellenben
mindig megmaradt pirosnak. Megfigyeléseim szerint a gólyák az ürüléket
nem bocsátják ki okvetlenül és mindig lövedékszerüen, hanem az öreg
madarak ezt a műveletet tetszésük szerint tudják elvégezni. Hogy vajjon
nagy hőség idején valóban csakis a hőség miatt, lábuk hüsitésére fehéritik-é
lábszárukat, arra nézve határozott választ nem merek adni, csak hang-
sulyozom azt a megfigyelésemet, hogy csakis nagy hőség idején teszik azt.
STRANSZKY Denes, Körmend.
Fehérlábu gólyák. A Madártani Intézetnek erre vonatkozó hirlapi
folhivasara jelentem, hogy Magyarországon is gyakran láttam fehérlábu
gólyákat. Régi megfigyelésem, hogy a fiatal gólyák augusztus elején, amikor
fészküket elhagyják, messzire látható fehér lábbal jelennek meg a buza-
tarlókon. Olyan a lábuk, mintha csak mésszel lenne bemázolva. Sokat
eltünődtem ezen a jelenségen, de nyomára jönni nem tudtam, csak arra
gondoltam, hogy esetleg bőrfelhámlás következménye lehet.
Kormos IstvAn, Pocsaj; Bihar m.
Mikor alszanak el s mikor ébrednek madaraink? A madár-
világ elpihenésére és felébredésére nézve még igen kevés adatunk van,
azért csak tapogatózva szólhatunk erről a kérdésről. Általában úgy tar-
tották, hogy az első napsugár jöttén ébrednek s az utolsó sugárral aludni
térnek. Az én eddigi megfigyeléseim azonban már is sok kivételre mutat-
hatnak ezen állítólagos törvény alól.
Házi szárnyasaink (tyúk, lúd, kacsa, galamb, gerle stb.) nem nyuj-
tanak e részben jellegzetes képet, mert szoktatás szerint lehetnek korán
kelők s későn elpihenők vagy megforditva. Ellenben a szabadban élő
406 KISEBB KOZLEMENYEK.
madarak adataim szerint ugyanazon idöszakban, ha a vilagossag, felhözet,
a levegő átlátszósága, hőmérséklete, mozgása a táplálkozási viszonyok stb.
lénvegesen nem változnak, nap-nap után ugyanazon időben ébrednek és
térnek nyugovóra. Az egyes fajokra nézve az ilyen feltételek mellett kapott
adatok évről-évre ismétlődő, tehát konstans számok, amelyek akkor fognak
biztos formában kialakulni, ha sok éven át sok megfigyelő, jó madärismerö
minél több fajra vonatkozó adatot gyüjt össze.
Én ez alkalommal az 1927 nyarán és tavaszán bejegyzett adataimat
teszem közzé azzal az óhajtással, hogy ornithologus társaim is gyüjtsenek
idevonatkozóan megfigyeléseket. Egyéb se kell hozzá, csak egy kis korán-
kelés, ami a szép tavaszi és nyári napokon igen kellemes ; fülünknek
nyitva tartása s a fenologiai jegyzőkönyvecskének minél gyakoribb nyito-
gatása és az adatok gondos, azonnal való bejegyzése, nehogy a számok
elmosódjanak memóriánkban.
Május 3—11-ig állandó borongós, kissé esős időben, reggel 10—12" C,
délben 20—28° hőmérséklet s többnyire északi szélirány mellett az ébredés
ideje állandó volt. 3° 30"-kor homályos szürkületben (a nap csak
1" 41'kor kél) mar a fecskék röpködnek, fieserekolnak ; néhány veréb is
ébren van; a tyukok is künn kapargálnak. 3° 45'-kor a barátposzáta
énekel. 4°-kor szól a kékgalamb és a sárgarigó, 4° 15'-kor pedig a kakuk,
a tövisszúró gébics és a házi galambok.
Julius 1-én sem ébrednek sokkal korábban a madarak, pedig a nap
mindjárt kél 4 óra után. 1—16-ig többnyire derült, gyöngén szeles időben,
reggel 20°, délben 30—38° hőmérséklet, többnyire ény. és ny. szélirány
mellett szinte állandó volt az ébredés ideje. Megfigyelésem helye a főgim-
näziumi botanikus kert volt, melynek csöndjében jól meg lehetett hallani
a közeli gyümölcsösök madárvilágának a szavát. Reggel 3°-kor, kissé
homályos időben (a nap 4° 5'kor kél) már teljes karban énekelnek a
sárgarigók, tengelicek s a villanydrótokon csapatosan ficserékolnak a
fecskék, 37 30'-kor a kékgalamb búg, a fürj pitypalattyol, cserreg a nádi
rigó. szól a kenderike, álmosan mozog kevés veréb, énekel itt ott a
barätposzäla. 4°-kor elvétve egy-egy szarka és kisőrgébics repül át, a
padlásról kiszállanak a házi galambok. 4° 10'-kor megszólal a vörösbegy és
hangos lesz a kert a kakukszótól, a gébics-csettegéstől és harkály-kopá-
csolástól.
Julius 16. után kissé szelesebbre fordult időben már nagyot késik
az ébredés. Reggel 3°-kor még minden csendes (a nap 4° 17'-kor kel).
3° 30" kor szólal meg a sárgarigó s mindjárt utána a nádirigó; 4° tájban
ébred a kékgalamb, a veréb és a barátposzáta, 4" 20" táján pedig a
nádirigó; a padlásról a galambok csak 5° előtt repülnek ki a kakukok
szavára. Egyik napról a másikra szinte fél órával késik az ébredés.
Az elnyugvás idejét csak julius első napjaiban és 16-án figyeltem meg.
KISEBB KÖZLEMENYEK. 407
Legkorabban ternek aludni a tyukok (néha mar 6° kor), az utolsò szarka
is feszkere megy 7° utän, 8°-kor elnemul a särgarigö, a kakuk, a vereb,
fel 9°-kor az utolsò fecskék, a gébicsek, 9° utan a kerti rozsdafarku,
a nädirigö, a barätposzäta, 9° 30'-kor még szól néha a haris és a
pitypalatty s ilyenkor indul utra éles visitässal a toronyböl a längbagoly.
BopNAR BERTALAN.
Madärdal pergötüzben. Minden harctéren többen is megfigyelték,
hogy a lövöldözés, kivált az ägyudörges hangja nem riasztja el az éneklő
madarakat, söt gyakran meg daloläsukban sem zavarja meg.
Magam a következö idevago eseteket figyelhettem meg:
1916. maj. 15-én a falgariai pergötüzben erde pacsirtät (Lullula
arborea L.) és erdei pintyet (Fringilla coelebs L.) hallottam dalolni, abban
az erdöben, amely tele volt tüzérséggel. A kakuk is zavartalanul szölt,
jóllehet közelében dörgött egy 10°4 cm.-es üteg, amelynek pedig a leg-
áthatóbb s a fület leginkább sértő hangja van.
A M. Majo-n(É.-Italia) a mi hegyi ütegünk igen szorgalmasan lött
(1916. V. 30.) s közelünkben csil-csal füzike (Phylloscopus collybita Vieill.)
egyáltalán nem zavartatta magát, hanem ágyuzás közben is hallatta jelleg-
zetes szavát.
Arra pedig valóban tömérdek adatom van, hogy közvetlenül a pergő-
tüz és fegyverzaj elnémulása után — mintha mi sem történt volna, —
minden kis énekes előjött s ügyet sem vetve az ide-oda vonuló ember-
tömegekre, dalolt tovább. Igy hallottam a mezer pacsirtát egy előző nap
igen hevesen ostromolt és rohammal bevett állás fölött (M. Maronia, a
Serrada erőd mellett, 1916. V. 16.) énekelni. A Campoluzzo völgyben
(1916. V. 18.) szintén közvetlen az ütközet utáni napon hallottam fülemalét
csattogni. Széncinkék is vigan ugrándoztak.
DR. GAAL ISTVÁN.
Corvus cornix különös játéka. 1925 október 17-én a szombathelyi
határban sétálgatva, üres burgonyaföldön dolmányos varjuk kicsi társa-
ságára akadtam. Figyelem őket mint keresgélnek a felturt földön ; egyszer
csak felszáll közülök egy, csőrében dió nagyságu gömbölyü tárgy. Vagy
hat méter magasan volt már, mikor az eddigi helyzetét megváltoztatta,
ugyanis hirtelen függőleges irányban helyezkedett, oly formán, hogy feje
fölfele, farka lefele állt. Következő pillanatban a csőrében levő tárgyat
elengedte, mely mikor egy méternyire volt tőle, a varju ellenkező irányba
vagyis fejével lefele fordult s valósággal zuhant utána, hogy még a leve-
gőben elfogja. Nem sikerült neki. Néhány perc mulva ismét megpróbálta.
Most sikerült. Négyszer megismételte előttem e játékot; legtöbbször az
utolsó pillanatban a földszinétől alig egy méternyire kapta el. Kiváncsi
108 KISEBB KÖZLEMENYEK.
voltam, hogy mivel jätszik, alig tettem feléje nehäny lépést, tarsaival együtt
elszállt. Valószinüleg apró burgonya volt. WALZEL JÓZSEF.
Jegyzet. A szürkevarju itt emlitett játéka egyik ujabb példája annak a rend-
kivüli sokoldalusägnak, amely e látszólag esetlen szabásu madár repülését jellemzi.
Láthatjuk szélesre tárt szárnnyal egerész ölyvek módjára úszni és keringeni, majd
hegyesre összehuzott szärnyesuesokkal sólyom módjára lecsapni, majd meg sirálymódra
szärnyalva a viz szinén uszó táplálékot felkapkodni. Ügyességének legmeglepőbb jelét
mégis a budapesti lágymányosi tavon észleltem, amikor a jégen holtan heverő halacskák
egyikét akarta tőle két dankasirály (Larus ridibundus L.) elvenni. A kétoldalról érkező
támadás elől oly villámgyors fordulatokkal, lecsapásokkal, majd felfelé való nyilalásokkal
tért ki, hogy a sirályok végül is belefáradtak a meddő erőlködésbe. CsöRGgY TITUS.
Koplaló häzityuk. Habár domesztikált madárra vonatkozik alábbi
megfigyelésem, mégis ez a koplalási rekord az ornithologust is érdekelheti,
tekintettel arra a köztudatban élő véleményre, hogy a madarak általában
nem birják a koplalást. Egyik jól fejlett házityukunk felülről beleesett egy .
üzemen kivül álló szük kéménvbe, amelyből aztán véletlenségből 31 nap
mulva esont-bör alakban, de élve került elő. Megállapítottam, hogy ezen
a tartózkodási helven se élelemhez, se vizhez nem juthatott, csupán fal-
törmeléket vehetett magához, melynek nyomait meg is találtam. A szük
hely következtében a rab nem tudott kellően mozogni. Megfelelelően kez-
dett. fokozatosan bővitett élelmezéssel a tyukot sikerült megmenteni s
tavasszal rendesen tojó tyuk lett belőle. BÁRTHOS Ce
Keresztcsőrü széncinege. Kolozsvári lakásom egyik ablakára sze-
relt téli etetőre igen sok apró madár járt, köztük egyik alkalommal kereszt-
esörü szincinegét figyeltem meg. Szakasztottan olyan csőre volt, mint a
keresztesőrünek. A madárkalácsból nem is tudott falatozni; amint rendes
esörü fajtársai is megjöttek az etetöre, azok rögtön elverték onnan.
Dr. GYŐRFFY ISTVÁN.
Adatok a vándorsólyom ( Falco peregrinus Tunst.) táplálkozásához.
A vándorsólyom Ungvár környékén számos helyen fészkel még az
erdőségekből kiálló sziklaormokon. Igy a Szkalkán, Temniken, Szokolecen,
Jaznaszkalän és még valószinüleg több más, előttem ismeretlen szikläcs-
kán is költ egy-egy pár.
Kerecsensólyom (Falco cherrug Gray) csak a Simonka-hegységben
költ; innen hordtak annakidején Odescalchi sólymászata részére is fiatalo-
kat. Kerecsen-fészket tudtam Nógrádban, valamint Dévény mellett is. Ott
fészkel, ahol ürgét (Spermophilus citillus L.) talál.
Azon sziklák üregeiben, ahol a /. peregrinus talán már évszázadok óta
fészkel, egész csonthalmokat találni az elfogyasztott zsákmány maradékai-
ból. Ezek 85%-a a szürke és vetési varjú, a többi häzi- és vadgalamb
KISEBB KÖZLEMENYEK. 409
(főleg Columba oenas, kevés C. palumbus) rigó stb. Ha tehát a varjút
károsnak vesszük, a vándorsólyom határozottan hasznos madár. Emlös-
csontot sohasem találtam egy vándorsólyom fészkénél sem. A kere-
esen fészkénél ellenben mindig találtam ür g ét.
A vándorsólyom nagyon korán költ, úgy hogy április közepén, amikor
az Északeurópából Magyarországra telelni járó vetési varjak északnak
vonulnak, neki már tokos fiókái vannak. Ezeket kényelmesen ellátja az
átvonuló varjakból. ee See
Kitepik-e a vetesi varjak a zsenge vetest? Szeged környeken
eziränyban is végzett megfigyeléseim szerint: 1. Főleg a kézzel bevetett
cabonatäbläkat lepik el. 2. Látcsövezéssel megállapíthattam, hogy csak a
be nem boronált, a felszinen maradó és csiräzö szemeket szedegetik fel.
3. Egyetlenegyszer se láttam, hogy a zsenge növényt zöldjénél fogva
kitépték volna. 4. A madárnak is lévén esze, miért setälgatna, ha nem
kellene? Ahhoz, hogy ,kitépje" a vetést, felesleges járogatnia; megállana
egy helyen s ott egyálltában rendre kitéphetné a vetést. De rendszer nélkül
folyton sétál, jobbra-balra néz, hajlik le s kapja fel a felületen maradt
szemeket. Néha harapdálja a földet, rögöt, azért, mert itt már erősebben
gyökeresedett be a csirázó szem. 5. Géppel bevetett táblákon, ha láttam is
varjakat, azok egyenes vonalban sohasem jártak, hanem ide-oda
járogattak. Mivel pedig ilyen táblákon sokkal ritkább a felületen rekedt
szem, hamarosan ott is hagyták és a kézzel. bevetetteket lepték el, amelye-
ken több a felületen maradt szem.
Dr. GYŐREFY ISTVÁN.
A vetési varjúnak rovarirtäsra való felhasználása. A vezetésem
alatt levő sőregi uradalom erdejét éjjeli szállásra tömegesen keresik fel
a vetési varjak, de sajnálatomra, nem fészkelnek itt. 1921 tavaszán észre-
vettem, hogy a varjúsereg éjjeli szállását elhagyva, az uradalom földjein
átrepülve, mindennap messzire elszáll és csak estére tér vissza — noha
üldözésüket megtiltottam.
Májusban egyik cukorrépatablankat oly tömegben lepte el a vetési
bagolypille (Agrotis) álcája, hogy az egész tábla elpusztulásától kellett
félnem. A hernyókat gyerekekkel szedettem, de kevés eredménnyel. Ekkor
támadt az az ötletem, hogy az átvonuló varjakat valahogy megállásra
kellene bírnom. Látva tehát, hogy főként estefelé kisebb csapat varju meg-
megszállott a mintegy 60 kat. holdnyi táblán, egy zsák szemesten-
gerit szórattam el rajta. Egy kisebb csapat már az első estén buzgón
szedegette a tengeriszemeket. Másnap már a reggeli kiszálláskor egy
nagyobb varjúcsapat ereszkedett a répaföldre s egy óránál tovább maradt
ott, délután pedig ujból megjelent, estig maradva. Következő napon már
+10 KISEBB KOZLEMENYEK.
tekintelves számban szálltak meg a varjak a táblán és távcsővel jól meg-
figyelhettük, hogy az elsärgult levelü répak mellől mar az alcakat szedik.
Naprol-napra több varjú jött es egyre tovább maradt ott. A tengeri ki-
szórását csak egyszer ismételtem meg s az ezt követő 4-ik napon a
sverekekkel való hernyószedetést is beszüntettem. A varjú egy-egy répa
mellett három oldalról is befúrta esöret, amíg az álcára ráakadt, de —
mint kétségtelenül megállapíthattam — egészséges levelű répa
mellett sohasem kutatott! Az 5—6-ik napon szinte feketéllett a
tábla a varjaktól, 8—10 nap mulva pedig már alig akadtunk hernyóra.
A vetési varjakat azóta sem engedem pusztítani, csak a búzavetése-
ket őriztetem ősszel és a tengerivetést tavasszal.
Busits JózsEF, jószágigazgató.
Epret evő zöldküllő. Keszthelyi házam szomszédságában terebélyes
eperfa (Morus alba) áll. Az idei (1928.) nyáron ezt egy zöldküllő (Picus
viridis L.) sűrűn látogatta s az érett gyümölcsöt szedte, épen úgy, mint
a sárgarigó (Oriolus galbula L.) egész családja rendszeresen lakmározott
rajta. DR. LOVASSY SÁNDOR.
Csuszka mint tengerimagevő. 1927. nov. 9.-én Zala nyugati
nagy bükköserdein át kocsikázva láttam, hogy egy fuvaros nyomán kiszó-
ródott kukorica-sávra rövid időközökben sürün kiszáll az utra egv csuszka,
amely minden egyes esetben egy-egy kukorica szemet felkapott és zsák-
mányával bevágott előttem a bükkösbe. A csuszka részéről még eddig
nem tapasztaltam ily táplálék iránti előszeretetet. BÁRTHOS Gros
A seregély kártétele a kukoricában. 1916-ban Balatonszent-
györgyön figyeltem meg, hogy a seregélyek nagyon rájártak a tejesedő
kukoricára. Eleinte azt hittem, hogy a kukorica-molyt keresik ott, de a
tüzetesebb vizsgálat hamarosan megmutta, hogy valóban a tejes kukoricára.
jarnak, mint csemegére. Lefosztjäk a csöveket, aztán kibökik a szemeket
s valósággal kiszivják azok tartalmá ‘ , se
i oe mat. SZABÓ GYÖRGY.
Levéltetveket pusztitó magevő madarak. Matrei a Br. nevü tiroli
községben tanuja voltam, hogy a keresztesörü pintyek (Loxia curvirostra
L.) juliusban a berkenyenek kupacokba összezsugorodott levelei
közül a leveltetveket kinyaltäk. Hasonlót tapasztaltam évekkel ezelőtt egy
esiznel (Chrysomitris spinus L.), amely szilvafán lakmározott : begye csupa
levéltetüvel volt megtöltve 4
È LINDNER KAROLY.
Mezei verebek teli täpläleka. Szeged väros környeken, a
körlöltés mentén, szemétlerakó helyeken, elhagyott szántókon kemény
KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 411
téli időben nagy csapatokban járnak telente a mezer verebek, sármá-
nyokkal vegyest az Atriplex, Chenopodium és Rumex növények kóróira;
eszik, de főleg verik le magvait. A hótakaróra lehullott magvakat aztán
felszedik. Számos olyan kórót figyeltem meg, amelyről az összes magot
leszedegették. DR. GYŐRFFY ISTVÁN.
A verebek táplálkozásáról. 1928." szeptember 8.-án huzamosabb
ideig figyeltem egy gyommagirtó verébcsapatot. A körülbelül 60—70 darabból
álló csapatban becslésem szerint egyforma arányban volt Passer domes-
ticus és montanus. Sok magot szedtek fel a földröl is, de amellett a még
éretlen magvakat is csipegették a gyomokról. Többizben láttam, hogy egyes
P. domesticusok olyan gyomnövénykéket, melyeknek termését csak ágas-
kodva vagy felugorva érhették el, egy nagyobb ráugrással (szarnysegitséggel,
tehát rebbenéssel) testsulyukkal a földre szoritottak és ugy szedegették róla
a magvakat. Hogy egy gyomnövényről az összes magvakat leszedték volna,
azt csak nagyon kevés esetben láttam s akkor is csak olyan füvön, mely-
nek termős szárrésze legfeljebb 2—3 cm. volt. Az ilyenekről egy lassu
huzassai , levakarták a magvakat, mig általában csak imitt-amott csiptek
ki egy-egy gyommagot. Ellenben egy dolog kissé meglepett ennél a veréb-
csapatnál: egy galagonyalepke végigrepült a fejük felett ugy, hogy körül-
belül 2 méter hosszuságban nem repült magasabban felettük, mint 20—30
centiméterre, és egyetlen egy veréb se akadt, amelyik figyelemre méltatta
volna. SZEMERE ZOLTÁN.
A fehér gólya mint a mezei pocok pusztitója. 1927. VIII. 29.-én
a felsőmérai gólyák mind elvonultak, 1927. IX. 4.-én a Hernád kiöntött
s az uradalom egyik kb. 50 holdas gazos tábláját is elborította. Ez a tabla
tele volt mezei pocokkal (Microtus arvalis Pall.). 4-én reggel a vizbol
kimaradt nehány négyzetméternyi emelkedetebb szigeten a pocok valósággal
hemzsegett, ugyinten a vizböl kiálló vastagabb gaz-szálakon is tömegesen
volt a pocok, a viz széle pedig kb. egy méterre sürün volt boritva döglött
s elázott pockokkal. Reggel ezen óriási pocoktömeggel mintegy 11 darab
dolmányos varju kinlódott. Délután észak felől 50 fehér gólya érkezett s
azonnal hozzáláttak a pockokhoz. A gólyák száma estére már 120-ra szapo-
rodott s 5-én reggelre 200 darabot tudtam távcsővel megolvasni. 6-án reg-
gelre az egész gólyatömeg eltünt, de velük együtt a pár ezernyi pocoktömeg
is, ezeket mind felfalták, ugy az eleveneket, mint a döglötteket. A leszálló
helyre (viz szélére) 15—25-ös csapatokban valamennyien északról érkeztek.
Hogy hatodikán reggel még ott voltak a viz szélén, azt ürülékkel meszelt
rögök árulták el. Ezen pocoktömeg feltakaritásával felbecsülhetetlen hasznot
tettek az uradalomnak.
VÁSÁRHELYI ISTVÁN.
KISEBB KÖZLEMENYEK.
A kuvik mint baromfi pusztité. Közsegünk egyik baromfi teny6sztöje
egvizben arra a kellemetlen fölfedezesre jutott, hogy kis kacsäi közül
többen nyomtalanul eltüntek. A rejtély nyitját megtalálta egyik reggel,
amikor látta, amint az éppen kibocsátott kis kacsák közé lecsapott egy
kuvik, megfogott egy kis kacsát s azt elvitte egyik szomszédházban levő
fészkébe. ahol estére lelőtték. Rácz BÉLA, Szerep.
A szarka kártétele. 1928 július 28-ikän nyiregyhäzi szölömben
a permetezö munkäsok szarkära bukkantak, amint süldö nyulat fojtogatott.
A szerencsétlen nyulaeska kegyetlenül megkinzott állapotban volt. A szarka
mindakét szemét kivägta. Mäsnap bele is pusztult a sérüléseibe.
VERTSE ALBERT.
A dolmänyos varju pacsirta-fogasa. 1927 junius havában
Apajpusztan bibiefiökäk hajszolása közben a sebesen haladó kocsiról
észrevettem, hogy két dolmányos varju pacsirta fiókát vett üldözőbe.
A fióka már jól tudott repülni, emelkedett is fölfelé, hogy oldalt majd
kitér, de a két varju kitartóan és ügyesen megakadályozott minden mene-
külési kisérletet. Mind a két oldalról szorongattatva végre is szárnycsa-
pástól találva kő módjára lezuhant a földre s a következő pillanatban
már az egyik varju a csőrébe kapta az áldozatot s elrepült vele. Az egész
nagyon gyorsan történt. Mire a kocsissal meg tudtam értetni, hogy vegyük
üldözőbe a két rablót, már késő volt. SCHENE Jaa
A szepestötfalvi kénes forrásba fulladt állatok. Az Aqurra
NXMI-XXXIII. kötetében HAUSZMANN ERNŐ cikke (p. 268) olvastán irom ki
jegyzőkönyvem egyik, már szinte elfeledett lapját. 1925 július 28-án a
Szepesbéla közelében levő Tótfalu (Wünschendorf, Slovenská Ves)
a fürdőirodalomban is ismeretes „Chamilla forrás"-át kerestük fel DR. MAUKS
KÁROLY sógorommal. Egyik erősen kénes szagu, szénsavas, bugyborékoló
mellékforras medencéjéből Dr. MAUKs sógorom egész sereg befulladt állat —
hullát meregetett ki. Volt ott: cserebogár, nagy fekete Carabus, sok CSUPUSE
esiga, földi giliszta, ormányos bogarak, kis futrinkdk, továbbá: tarajos
göte, 2 cickány, pocok, keresztes vipera és egy fűzike. E források vize igen
erős ; mióta egyik elkeseredett tótfalvi lakos a nagy forrás partjára feküdt
le öngyilkos elhatározással s ott is fulladt meg a parton — hatóságilag
befedetlék deszkákkal. De. Grérrer Ii
Villamvezetéken elpusztult füleskuvik. Az 1925. év tavaszán
Keszthelyen, a balatoni liget széles fősétaútján egy füleskuvik (Otus
scops L.) a villamoslámpákat összekötő drótnak vágódott s egy ott sétáló
csoport elé a földre esett. Még élt, amikor megfogták, de mihamar kimúlt.
KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 413
A Balaton vidékén e kis bagoly ritkaság; 38 év alatt csak ezt az egy
példányt láttam e vidékről. A keszthelyi Balatoni Múzeumban van kitömve.
DR. Lovassy SÁNDOR.
Csapóvasba került szárcsák. A Keszthelyi Balatonpart nádas
szegélyét nyáron át sűrün megszállják a sporthorgäszok, mindegyik az
egész évadon át kizárólag a saját hajóhelyét foglalva el. Itt a gyakor-
lottabbak csakis pontyra horgásznak s a horogra szép nagy főtt kukorica-
szemet tesznek csalinak. A napi horgászat befejeztével a ponty oda szok-
tatására, álláshelye környékére a sporthorgász liternyi főtt kukoricát szór
szerte a fenékre. Az egyik sporthorgász elégedetlen volt a horgászat ered-
ményével s kereste az okot. Meg is találta a nádszegélyben fészkelő szárcsák
(Fulica atra L.) alakjában, amelyek, alig hogy a horgászok csónakjukkal
eltávoztak, a méteresnél alig mélyebb vízben a fenékről hamarosan fel-
szedték a csalogató kukoricát, vigan bukdosgatva le utána: A károsult
horgászó kukoricaszemmel felcsalizott csapóvasat helyezett a víz fenekére,
mellyel rövidesen kifogdosta a neki kártevő szárcsákat.
DR. Lovassy SÁNDOR.
Sylvia curruca fészkét kifosztó erdei sikló. Gyürüzésre kisze-
melt kis poszáta fészekből eltünt a £ darab fióka. Hogy a fészekrabló
kilétét megállapítsam, érdeklődtem az ottani lakóknál és" megtudtam, hogy
az egyik napon a fészek környékén hangos madárcsipogásra lettek figyel-
mesek a kerti munkások. Odamentek s a fészek közelében hatalmas erdei
siklót vettek észre. A siklót agyonverve gyomrában három apró, körülbelül
1 hetes madárfiókát találtak. Bere Crance:
Sikeres védekezési mód a pelék ellen. Az Aquiri-ban többizben
olvastam, hogy a pelék elfoglalják a mesterséges fészekodvakat s hogy
nincs megfelelő módszer azok távoltartására. Erre nézve fölemlithetem,
hogy a kiváló boráról híres Somlyóhegyen ugy védekeznek a dió-
termést pusztitó pelék ellen, hogy mellmagasságban körülkötözik a fákat
zsupszalmával.
Ez a védekezés azon alapul, hogy a pele a gyenge karmaival nem
tud megkapaszkodni a sima zsupszalmán. SZABÓ GYŐRBE
Madártojások gyüjteménye Videfalván. , Kezdette ezt a tulajdonos
Kusinvi Acosron az 1817 esztendőben gyüjteni s már 102 nemre vitte
fel, 1826-ig, mely a maga tulajdon rendszere szerint van rendbeszedve ;
használja mindazonáltal ama hires ScHInz orvosi tudományok doktora
Zürichben 1818 esztendőben német nyelven kiadott oologiai munkáját."
Mocsäry L. Nógrád vármegye ismertetése cimü munkájának II. kötete
{14 KISEBB KOZLEMENYEK.
54. lapja alapjan közlöm ezt a magyar madärtan multjära vonatkozó
értékes tudósítást. Kusısyı iskolatársa volt PETÉNyI-nek. Együtt jártak
Beszterezebänvän, s Herman Orto életrajza szerint PETÉNYI a KUBINYI
testvérektől tanulta a tojásgyüjtést, végeredményben az ornithologiát.
A két Kusıyyı testvér buzgó tojäsgyüjtö volt, hogy milyen eredménnyel,
arra rávilágit a fennt közölt tudósítás. A ScHrsz-féle munka cime: Beschrei-
bung und Abbildung der künstlichen Nester und Eyer d. Vögel etc.
Zürich 1819—29. Sor
Régi adat sölyom feszkelesröl. „Elesdhez nem messze be a
hegyek közt, egy hegy tetején all Botskainak egy régi vara, Sölyomkö ;
csak néhány falai állanak még fenn. A várnak egyik meredek falába fészkel
most is egy pár Sólyommadár, hanem többet — úgy beszélik — nem
hágy ott lakni, sőt tulajdon fiait is elveri megnőtt korokba. Az út Sélyom-
köre nagyon rossz, mert szinte ötvenszer kell keresztül menni a patakokon,
hanem vidéke igen pompás és méltóságos."
(Forrás: Sárváry Ferenc: , Hasznos házi jegyzetek" 1828. p. 34.
SOREGI JANOS.
Régi madártani adatok. Féxyrs ELEK: , Magyarország geográfiai
szótára" cimü 1851-ben megjelent munkájában az egyes községeknél
ornithologiai vonatkozásu adatokat is találtam, amelyek közül a követ-
kezőket közlöm. Füzesgyarmat: ,Nádas tavaiban a vizimadarak
ezrenként tanyáznak s ezek közt a kócsagok különösen emlitest érdemelnek*.
Gyoma: , Vizi madarakból számosan találtatnak, vadkacsák, vadludak,
szalonkák, gődények, s néha hattyuk és kócsagok." Komádi: , Kócsag
elég fogatik." Pusztaszer: „Vize a Tisza kiöntése s egy nagy tó,
melben számos és mindenféle vizimadáron kivül gyakran hattyuk és
gödények seregenként tartózkodnak. Bing Soon
Madärgyürüzes Indiában. À „Bomsay NATURAL HISTORY SOCIETY"
keretében madárgyürüzési állomás létesítése van tervbe véve. Kezdetben
foleg a vadászat tárgyát alkotó madarak gyürüzésére kerül a sor, hogy ily
módon a várható eredményekkel fölkeltsük az érdeklődést.
SALIM A. ALI.
Madärgyürüzes Oroszországban. A moszkvai ,lfju természet-
vizsgálók központi biologiai állomása" keretében madärgyürüzesi szak-
osztály alakult, mely 1924 óta müködik. A gyürük fölirása Moszkva",
mellette néhány cirill betü. A szakosztálynak szerte az országban 102 tagja
van, akik 1927 végéig összesen 7.450 madarat gyürüztek. Ezek közül
visszajelentettek 107-et.
KLEINERE MITTEILUNGEN. 41!
Or
A madärgyürüzesek mellett emlös ällatok gyürüzését is programmba
vettük; igy Szibériaban ürgeket gyürüztünk, hogy azok életkorara és telepiilési
viszonyaira vonatkoz6 adatokhoz jussunk. Dencunoy N
Madärgyürüzesek Oroszorszagban. Szentpetervärott — mai
neve szerint Leningrad — az Erdeszeti Föiskola kereteben madär-
gyürüzéseket kezdeményeztem. A gvürük folirata „Lessnoy Institut Lenin-
grad.“ Minthogy nagy a valöszinüsege annak, hogy éppen Magvarorszäg
területen nagyobb szämban kerülnek majd kezre a mi gvürüs madaraink,
azért fölhivom rà a figyelmet. Dr. DorpELMAIR G.
Madártani állomás Jugoszláviában. Ljubljana székhellyel
Jugoszláviában madártani állomást szerveztem , ORNITOLOSKI OBSERVATORIJ
u LIUBLJANI" cimmel, amely egyebek között a madarak gyürüzését is
felöleli. Tisztelettel kérem a magyar ornithologusokat, hogy esetleg kezükre
kerülő gyürüs madarainkról hirt adjanak. A gyürük föliratai az intézet
cimenek röviditett alakjai. Watt Po snacue ios:
Kleinere Mitteilungen.
Der Bartgeier brütet wieder im Retyezat. Noch im Herbst
1927 sah ich zusammen mit Herrn Oberst Spress einen Bartgeier am
Zenoga-See. Er kam gerade auf uns zugeflogen von 2 Raben begleitet.
Im Winter wurden mehrmals zvei Exemplare gesehen. Im Frühjahr 1928
wurde im Zseminye-Tal ein Rehbock von Wölfen gerissen, von dessen
Kadaver der eine Jagdaufseher einen Bartgeier auffliegen sah, während
ein zweites Exemplar niedrig über den Bäumen kreiste. Der eine Vogel
war an der Unterseite auffallend hell rostfarbig. Auf Grund dieser Beobach-
tung kann nunmehr bestimmt angenommen werden, dass der für ausge-
storben geltende Bartgeier im Retyezat wieder brütet, aller Wahr-
scheinlichkeit nach zwischen den Felsen des Stenuletye, was allerdings
bisher noch nicht einwandfrei festgestellt werden konnte.
GRAF EUGEN v. TELEKI.
Das Nisten des Bienenfressers in Nögräd. Noch am 2. August
1927 beobachtete ich den ersten Bienenfresser-Flug. Ungefähr 20—25
Stück kamen von Norden her nach Diösjenö. Auf meine Anfragen
erfuhr ich von den Waldhütern, dass in Diösjenö der Bienenfresser
noch niemals gebrütet hat, dagegen ziehen sie in jedem Herbst durch.
416 KLEINERE MITTEILUNGEN.
Von nun an sah ich sie ständig bis Ende August. Es dürften ungefähr
50—60 gewesen sein. Gegen Ende des Monats August sank ihre Zahl
immer mehr und war am 3. Sept. auf 7 zusammengeschmolzen. Am 7. Sept.
verschwanden sie endgültig.
Auf Grund meiner ständigen Nachforschungen fand ich endlich die
eine ihrer Brutkolonien in der Sandgrube von Jasztelek. Es brüteten
angeblich 10—15 Paare hier, siedelten sich aber 1928 nicht wieder an,
wahrscheinlich weil im Vorjahre die Jungen ausgenommen und auch einige
Alte abgeschossen wurden: Man sagte, sie hätten den Bienen Schaden
zugefügt.
Ich fand aber auch eine zweite Kolonie, noch viel grösser als die
erstere, in verlassenen und auch neuen Sandgruben am Abhange eines
Hügels, ungefähr eine Viertelstunde von der Gemeinde Borsos-Berénke
entfernt. Hier brüteten ca 100 Paare. Ich fand, dass die Niströhren ausser-
vewöhnlich lang waren, wahrscheinlich weil die Vögel in dem weichen
Erdreich leichte Arbeit hatten. Die kürzeste Röhre mass 1°2 m., die längste
2-45 m. Ich fand dreierlei Nesttypen. Gemeinsam war allen der gleich-
mässig enge Kanal, der zum Nest führte, mit Ausnahme des Einganges,
der durch das viele Aus- und Einfliegen abgenutzt und erweitert war. Bei
dem ersten Typus macht die Röhre eine senkrechte Wendung nach rechts
und wird hier als Brutraum erweitert in welchem sich das Nest befindet.
Beim zweiten Typus erfolgt die Wendung nach links; beim dritten ist
links nnd rechts je ein Brutraum, doch ist immer nur der eine besetzt.
Im Brutraum ist ein eigentliches Nest nicht zu finden, dagegen eine Menge
Insektenreste und selbstverstandlich der Kot der Jungen. Die Zahl der
Kier betrug 4—7.
Am 15. Juli war ich zum letztenmal in der Kolonie. Ich beringte
ım ganzen 12 Vögel. Sehr überraschte mich die Tatsache, dass ich in
den einzelnen Nestern neben den fast völlig entwickelten und befie-
derten Jungen auch noch ganz nackte, wohl kaum einige Tage alte
Junge fand.
In Diösjenö sah ich auf dem Herbstzug die ersten am 3. August.
Seit wann die Bienenfresser hier brüten, konnte ich nicht bestimmt
erfahren. Im Jahrgang 1905 der Aquila, pag. 340 fand ich aber einen
interessanten Artikel von August UHDE, aus welchem zu schliessen ist,
dass diese Kolonie auch damals schon bestand. Usps beobachtete 1905
die Bienenfresser auf ihren regelmässigen Streifzügen. Sie kamen
immer von Westen. Uupes Beobachtungsort, Nögrädkövesd
liegt von diesem Brutgebiet genau in östlicher Richtung ungefähr 20 km
weit, so dass mit einer gewissen Wahrscheinlichkeit angenommen werden
kann, dass schon 1905 die Brutkolonie der Bienerfresser in dieser
Gegend war. ANDREAS RÉZ
KLEINERE MITTEILUNGEN. 417
Nisten des Bienenfressers in Füzfö. Im Sommer 1927 entdeckte
ich in der Umgebung von Füzfö eine aus wenigen Paaren bestehende
Brutkolonie des Bienenfressers. Die Kolonie befand sich in einem steil-
wandigen Einschnitt, der eine grosse Viehweide durchschnitt. 1928 bezogen
sie leider die vorjährigen Niststätten nicht. ;
JULIUS MARY.
Merops apiaster Nest in Vemend. Am 25-ten Juli 1928 wurde
in Véménd in den Weingärten in einer Steilwand einer Strasse ein
Nest des Bienenfressers mit 6 Jungen gefunden. Leider konnten die Eltern
nur ein Junges hochbringen, die übrigen fielen den Kindern zum Opfer.
LUDWIG AIZENPREISZ.
Bienenfresser am Balaton. In der Gegend von Balaton-
Vilagos am Ufer des Balaton- (Platten) Sees beobachtete ich am 14-ten
August 1927 eine Schar von 8—9 Stück Merops apiaster, die sich angeblich
schon seit Wochen in dieser Gegend aufhielten.
Dr. TIBERIUS TARJÁN.
Nisten des Seidenreihers am Kisbalaton. Am Kisbalaton
brüteten zwischen den verschiedenen Reiherarten in früherer Zeit nur hie
und da einige Seidenreiher. Nach Dr. ALEXANDER Lovassy!) brüteten
1891, 1892 und 1895 hier zum letztenmal 1—2 Paare. Ich war deshalb
äusserst angenehm überrascht, als ich am 7. Juni 1928 gelegentlich der
Reiherberingungen am Kisbalaton, über dem , Cölömpös" genannten und
mit Weidengebüsch dicht bewachsenen Terrain unter den dort kreisenden
Sichlern, Nachtreihern, Grau-, Löffel- und Schopfreihern einen schnee-
weissen Vogel erblickte, nur etwas grösser als der Schopfreiher, aber viel
langsamer fliegend! Später erschien auch der zweite Ehegatte und nun nahm
ich als sicher an, dass heuer wenigstens ein Paar Seidenreiher — nach
so langer Zeit! — wieder am Kisbalaton brüte. Jetzt hatte ich nur noch
einen Wunsch: das Nest zu finden und die Jungen zu beringen! Ich
stellte mich mit dem Reiherwart Joser Gunyäs auf die Lauer und nach
längerem geduldigen Ausharren sahen wir den einen Seidenreiher, wahr-
scheinlich das Weibchen, dreimal an demselben Punkte des Röhrichts sich
niederlassen. Wir gingen dann später zweimal zu jener Stelle und jedesmal
flog der Vogel von dort wieder auf. Wir nahmen daher bestimmt an, dass
sich das Nest dort befinden müsse ; doch konnten wir es dort nicht finden.
Am 14. Juni fuhr ich wieder zum Kisbalaton, und der Wächter meldete
erfreut, dass das Nest gefunden sei! Ich stellte fest, dass es von allen
1) A Balaton gémfajai. A Balatoni Muzeum-Egyesület I. évkönyve, 1903, p. 104—105.
Aquila. 27
118 KLEINERE MITTEILUNGEN.
in der Kolonie befindlichen Nestern abweichend war, auf Weidengebiisch
gebaut, jedoch aus: Rohr verfertigt und am ehesten dem Neste des
Purpurreihers. ja sogar dem des Silberreihers ähnlich, nur in einer kleineren
Ausgabe. Nachdem der Seidenreiher sein Nest aus Weidenruten zu bauen
pflegt. betrachtete ich dieses Nest mit einem gewissen Vorbehalt, — da
es aber von sämtlichen anderen Nestern verschieden war, musste ich doch
annehmen. dass es sich um das Seidenreiher-Nest handle, umsomehr, als
nach Aussage des Wächters in den vergangenen Tagen der Seidenreiher
immer von diesem Punkte aufflog. Im Neste befanden sich bloss 2 hell
bläulich-grüne Eier, deren Grösse denen des Nachtreihers nahe kam. Diese
minimale Eierzahl steigerte noch meine Unsicherheit, da der Seidenreiher
wie die Reiherarten überhaupt 4—5 Eier zu legen pflegt. Schliesslich kam
ich zu der Einsicht, dass dieses Nest nur nach dem Ausschlüpfen der
Jungen mit Sicherheit zu bestimmen sei. Leider kam es aber nicht dazu,
denn als Direktor JAKOB SCHENK am 20. Juni die Kolonie besuchte, fand
er die Eier durch irgendeinen Raubvogel, vermutlich Circus aeruginosus,
zerstört. Nach dieser traurigen Nachricht war die Freude umso grösser,
als der Wächter am 26. Juni meldete, dass er das Serdenreiher-Nest,
und zwar diesmal das richtige, gefunden habe, noch dazu mit 4 weiss-
flaumigen Jungen! Als ich am 9. Juli wieder zur Reiherkolonie kam, waren
die garzetta-Jungen schon hübsch gross und kletterten bei unserer
Annäherung behende vom Nest herunter, liefen unter dem Weidengebüsch
nach Art der Sichler mit phänomenaler Geschwindigkeit dahin und waren
in dem dichten Rohr bald unseren Blicken entschwunden. An diesem
Tage musste ich mich mit dem Photographieren des Seidenreiher-Nestes
begnügen, und nur Tags darauf gelang es mir mit grosser Mühe, eines
der 4 Jungen zu fangen und zu beringen, die anderen 3 liess ich
unberingt, weil ich sie nicht zu sehr beunruhigen wollte. Das Nest stand
in 1:20 M. Höhe auf einer Weide, war aus Weidenruten gebaut und dem
Neste von Ardeola ralloides sehr ähnlich, ebenso auch dem von Nyeti-
corar griseus. Der Grösse nach stand es zwischen den beiden : also
ein typisches Seidenreiher-Nest. Ich halte es für interessant noch zu
erwähnen, dass wir am 15. Juni, als wir die Seidenreiher aus 10-12
Schritt Entfernung beobachteten, zu unserer Überraschung konstatierten,
dass nur der eine Vogel, aller Wahrscheinlichkeit nach das I, die Schopf-
federn hatte. Vielleicht hatte bei der Begattung das 7 dem © die Schopf-
federn ausgerissen ; es ist aber auch möglich, dass das Junge Q in den
ersten Jahren den Schopf noch nicht bekommt. In diesem Falle
wäre der Schopf ein Altersmerkmal. Nach Meldung des Wächters zogen
die Seidenreiher am 30. Sept. vom Kisbalaton fort.
KoLOMAN WARGA.
KLEINERE MITTEILUNGEN. 419
Seidenreiher (Egretta garzetta) bei Monostorszeg, Im Frühjahr
1926 siedelten sich in der Nähe von Monosterszeg 7 Seidenreiher an.
Anfang Mai wurde einer davon geschossen, später — gerade zur Brutzeit
— noch 3 Stück. Über das Schicksal der übrigen konnte ich trotz eifriger
Bemühungen nichts erfahren. end
Weitere Beobachtungen über Cettia cetti sericea Temm. Seit
meinem ersten Berichte über das Vorkommen des Cetti-Rohrsängers habe
ich diesen Vogel wiederholt in Överbäsz beobachtet. Nach 1921, als
mehrere Exemplare beobachtet wurden (Aquila 1921 p. 209) konnte
ich erst wieder am 11-ten und 12-ten Dezember 1923 ein Exemplar
beobachten. Das nächste Exemplar wurde am 20-ten Dezember 1926 erlegt
und gelangte in die Sammlung des K. Ung. Ornith. Institutes. Im Jahre
1927 zeigten sich wieder zwei Exemplare, diesmal jedoch schon früh im
November. Am 5-ten erlegte ich ein Blässhuhn, welches der mich stets
begleitende Hund apportierte. Bald hörte ich ihre Rufe. Die Cetti-Rohr-
sänger attackieren nämlich den Hund immer äusserst heftig und pflege
ich deshalb den Hund in die gewissen Rohrpartien hinein zu treiben,
damit er die Cetti-Rohrsänger zur Attacke reize und diese sich dadurch
bemerkbar machen. Es meldeten sich bei dieser Gelegenheit zwei Exem-
plare, welche für einige Augenblicke den Hund erregt umschwirrten dabei
ihren sher charakteristischen Ruf ,stix-stix* und „errrrtettet“ hören liessen,
dann aber spurlos im dichten Rohrgestrüpp verschwanden. Am nächsten
Tag begab ich mich wieder an dieselbe Stelle, schickte den Hund in das
Rohr, worauf sich auch sofort ein Exemplar meldete, welches ich diesmal
erlegen konnte. Der Vogel gelangte in die Sammlung des Ung. Ornith.
Institutes.
Nach meinen bisherigen Erfahrungen streicht der Cetti-Rohrsänger
nur im Herbst, im November und Dezember. Überwinternd kann er bis
Anfang März gesehen werden. Dass er ausgesucht nur auf meinem
Beobachtungsgebiete vorkommen sollte, erscheint mir nicht recht glaub-
würdig. Meiner Meinung nach müssten ihn gute Beobachter wenigstens
auch südlich von Overbasz antreffen. Corna Kenn
Brüten des Rotkopfwürgers (Lanius senator) im Borsoder
Bükkgebirge. Südlich des Diösgyörer Eisenwerkes liegt ein spärlicher
Eichenwald, „Läd“-er Wald genannt, an Hutweide und Weingärten angren-
zend. Letztere sind durch einen Graben vom Wäldchen getrennt und an
diesem Graben sah ich im Frühjahr 1926 zum erstenmal den Rotkopf-
würger. Am 18-ten Juni beobachtete ich diese Art wieder an der näm-
lichen Stelle, diesmal aber auch ein © und bald darauf 2 Junge, welche
von den alten fleissig gefüttert wurden. Am 29-ten April 1927 sah ich an
27
120 KLEINERE MITTEILUNGEN.
derselben Stelle wieder einen Lanius senator. Im Monat Mai und der
ersten Junihälfte suchte ich diese Gegend wieder auf, ohne jedoch einen
Rotkopfwürger zu sehen. Bloss rotrückige und Schwarzstirnwürger waren
da. Am 20-ten Juni forschte ich abermals nach Würgern in dieser
Gegend, diesmal mit überraschendem Erfolg. Rotkopfwürger sah ich
nicht weniger als 3 7, 29 und 8—11 Junge, auf einem kleinen
Gebiet, in kleineren Gruppen zerstreut. Bei einem Alten waren 2—3
Junge, ich sah bloss ein 7 ohne Junge. Das eine Weibchen, das
um seine Brut sehr besorgt war, liess ausser seinem aufgeregten Warnruf
noch eigenartige hohe, leise Pfeiftüne hören. Das eine 7, dem 2—3 Junge
folgten, zog dadurch meine Aufmerksamkeit auf sich, dass es fortwährend
auf einen Hagedornbusch flog und dort an einem Gegenstand zuptte. Ich
sing hin und fand zu meiner Überraschung den Kadaver eines kleinen
Laubfrosches auf einen Dorn gespiesst, von dessen Schenkeln das Fleisch
bereits abgepickt war, auch am Bauch war er angefressen.
Mit Rücksicht darauf, dass ich von Ende April bis 20-ten Juni auf
diesem Gebiete den Rotkopfwürger nicht antraf, muss ich annehmen, dass
sein Brutplatz nicht der obengenannte spärliche Eichenwald ist, sondern
irgend ein Obstgarten, oder Weingarten in der Nähe.
Im Jahre 1928 fand ich zwei Nester, wiederum im „Läd“-er Walde.
Beide Nester standen auf Eichen etwa 7—9 Meter vom Boden entfernt,
in 1—2 Meter Abstand vom Stamme, auf einem dickeren Aste liegend.
Die ersten beobachtete ich am 1-ten Mai. Am 15-ten Mai wurden
6 Exemplare beobachtet. Das erste Nest fand ich am 17-ten Juni, das
zweite am 19-ten. In diesem befanden sich 6 schon erwachsene Junge,
welche am 21-ten beringt wurden.
Im Jahre 1928 fand ich den Rotkopfwürger noch an einer anderen
Stelle des Bükk-Gebirges und zwar am 29-ten Juni bei Parasznya.
In anderen Teilen des Bükk-Gebirges suchte ich denselben erfolglos.
Nach diesem nacheinander dreimaligen Nisten dürfen wir wohl
hoffen, dass sich dieser in Ungarn so spärlich und nur vielleicht in
Sopron ständig nistende Würger auch bei uns ständig niederlassen wird.
Dr. KARL MAUKS.
Ein neues Brutgebiet des Lanius senator L. Am 1-ten Juli
1928 fand ich bei Csäkvär in der Nähe eines Meierhofes das Nest
eines Rotkofwiirgers, in welchem sich schon fast fligge Junge befanden.
JOSEF NaGy.
Lanius senator L. im Komitate Komarom. Am 14-ten Juli 1927
erlegte ich in Bábolna zwei Rotkopfwürger.
Dionystus MARTONFFY.
KLEINERE MITTEILUNGEN. 491
Sturnus vulgaris poltaratskyi Finsch. In Sibirien, in Omsk, im
Hofe des Krepost sind viele Nistkästen ausgehängt, welche auch alle
bewohnt waren, aber ausschliesslich von Sturnus vulgaris poltaratskvi.
GEORG BREUER.
Rosenstar im Komitate Györ. Am 30. Mai 1927 beobachtete ich
in Liköespuszta 5 Rosenstare, die die Kirschbäume plünderten. Ich
erlegte ein Weibchen. Die Eierstöcke waren schon ziemlich entwickelt,
ein Teil der Eier hatte die Grösse von 12-er Schrot. An Brust und Bauch
kahle Stellen, die als Brutflecken anzusprechen sind.
DESIDERIUS HEGYMEGHY.
Rosenstar in Zala. Am 8. und 9. Juni 1926 hielt sich auf der
Barand-puszta ein aus 35 Stücken bestehender Rosenstar-Schwarm auf,
die sich an den Kirschen gütlich taten. Ein Belegexemplar schoss ich.
LADISLAUS BALVANYOSSY.
Rosenstar in Szatmär. Im Juni 1928 erschienen bei Aranvos-
medgyes 2 Stück, wahrscheinlich ein Paar, Rosenstare. In der Gegend
von Szatmär zeigten sie sich zuletzt im Jahre 1908.
Dr. EMIL SCHOBER.
Monticola saxatilis. Am 13. Mai 1926 beobachtete ich in dem
oberhalb des Badeortes Gòoròmbéòly-Tapoleza gelegenen Kalkstein-
bruch am Ostfuss des Borsoder Bükk-Gebirges Steindrosseln.
Dr. KARL MAUKS.
Ansiedelung des Pirols und der Turteltaube. Vor der Gründung
des Bades Szovata kamen diese beiden Vogelarten hier überhaupt nicht
vor. Nach Gründung des Bades im Jahre 1913 begannen sie aufzutauchen,
zuerst vereinzelt, dann immer häufiger, und seit 1920 brüten beide Arten
hier. Mann kommt auf den Gedanken, dass die Ansiedelung dieser Vogel-
arten mit der Ansiedlung des Menschen in Zusammenhang steht.
TIBERIUS ILLYÉS.
Gemeinsames Brüten von Erithacus luscinia L. und Erithacus
philomela Bechst. In den Gegend von Ungvár beobachtete ich seit
langen Jahren, dass die Nachtigall und der Sprosser zusammen vorkommen
und brüten. Der Sprosser bevorzugt mehr die Bachufer und die Ebene, die
Nachtigall dagegen hügelige waldige Stellen. Ebenso brüten beide Arten
nebeneinander in der Gegend von Turjasebes (48° 49° nördl. Breite,
. o,EN' > u
20 50° östl. L. v. Ferro.) DS een
429 KLEINERE MITTEILUNGEN.
Die Mauerseglerkolonie in Solymosvär. Am rechten Ufer des
Maros-Flusses, 2:5 Km. von Lip pa entfernt liegt die Gemeinde Solymos
im Komitat Arad. Auf dem Gipfel des 252 M. hohen Berges befindet sich
die von einer historischen Vergangenheit berühmte, malerische Burgruine
Solymos. wo sich Königin IZABELLA im Jahre 1541 aufhielt als sie
sich von Buda flüchtete. Der Berg besteht teils aus einem kahlen und
felsigen, zum Teile aus einem grasbedeckten Gebiete, hie und da mit
wenig Gebüsch. Die Ruine besteht aus cca 10—20 M. hohen Mauern
mit Höhlungen, welche mehrere Zimmer, Säle und Höfe bilden ; auf
diesen Ruinen sollten angeblich einst Wanderfalken (Falco peregrinus
Tunst.) genistet haben, und laut einer Version, hätte die Gemeinde ihren
Namen davon erhalten. Nach einer anderen Version erhielt dieser Ort
seine Benennung von den in der Burg wohnhaften königlichen Falknern.
Die auf den Ruinen nistenden Falken hätten angeblich die später massen-
haft auftretenden Mauersegler (Cypselus apus L.) verdrängt. Es ist jedoch
wahrscheinlicher, dass das fortwährende Wegrauben der Jungen die Falken
zum Fortziehen zwang, und liessen sich vielleicht die Mauersegler erst
nachher hier nieder. Ich besuchte diese Ruine Solymos in den Jahren
1912-13 öfters, um die Lebensweise der Mauersegler zu studieren.
In diesen Jahren war die Seglerkolonie genügend bevölkert ; in diesen
beiden Jahren schätzte ich den Brutbestand auf cca 150 Paare. Laut
meinen Aufzeichnungen erfolgte die Ankunft der Mauersegler in Solymos
im Jahre 1912 am 21. IV., der Wegzug am 12. VIII, — im Jahre 1913
die Ankunft am 4. V., und der Wegzug am 6. VIII. Es war also der
Wegzug im Jahre 1913 bei einer späteren Ankunft früher. Ich bemerke,
dass sich am 27. IV. 1913 in der Umgebung von Lippa (Komitat
Temes) einen einzelnen Mauersegler sah, welcher ein Vorposten oder ein
durchziehendes Exemplar sein mochte. Am 6. VII. 1912 sind die ihre
Jungen fülternden Mauersegler in lebhafter Bewegung, ungefähr 300 Stück
schwirren über der Burg umher, und die Futter bringenden huschten
blitzschnell in die Nistlöcher. Die niedrigsten Neste waren in einer Höhe
von 3—4 M, die höchsten in einer Höhe von 10—15 M. An diesem
Tage kreiste ein Turmfalke ? (Cerchneis tinnuneulus L.) über die Burg-
ruine, welcher auch mehreremale auf die Burgmauer herabflog. Es über-
raschte mich, dass im Allgemeinen die Mauersegler sich um den Turm-
falken nicht bekümmerten, im ganzen verfolgten ihn nur in einem Falle
5—10 Mauersegler unter schrillem Geschrei ; der Turmfalke schwang sich
aber mit gleichgiltiger Ruhe empor. Am 10. Juli fand ich auch die zwei
fliggen Jungen der hier horstenden Turmfalkenpärchen ; die Anwesenheit
dieser wurde aber von den Mauerseglern durchaus nicht beachtet. Am
24. Juli zeigten sich die ersten flüggen Mauerseglerjungen. Wie ich in
Solymos informiert wurde, nisten die Mauersegler schon seit Jahrzehnten
KLEINERE MITTEILUNGEN. 423
daselbst, und der Bestand der Kolonie wechselt jährlich zwischen 50—200
Paaren.
.
KoLoman WARGA.
Ein Brief aus der Hortobagy Puszta. Vom 28-ten Oktober bis
4-ten November 1927 beobachtete ich das Vogelleben auf der Hortobägy-
Puszta. Auffallend war mir im Vergleich zu früheren Jahren das spärliche:
Erscheinen von Wildgänsen, trotzdem ich diese Gegend gerade zur Haupt-
zugszeit besuchte und auch sonst die Situation für durchziehende Gänse
günstig war.
Auffallend war das Ausbleiben des massenhaften Durchzuges von
Anser albifrons, obgleich in anderen Jahren gerade Anfang November
diese Art den grössten Teil der ziehenden Wildgänse bildete.
Auf Grund nachträglicher glaubwürdiger Nachrichten vergrösserte
sich indessen zwischen dem 6-ten und 12-ten November die Zahl der
bisher spärlich erschienenen Anser albifrons beträchtlich. Die Ursache dieses
ungewohnten Ausbleibens und dann späteren massenhaften Erscheinens
der Wildgänse auf dem Hortobägy dürfte meiner Ansicht nach der vom
29-ten Oktober bis 5-ten November über das ganze Land ausgebreitete
dichte Nebel sein, der den regelmässigen Zug der Wildgänse beeinflusste;
am 6-ten November und den darauffolgenden Tagen, als der Nebel sich
verzog, erschien Anser albifrons von Neuem in bedeutend grösseren Men-
gen und wurde auch zahlreich erlegt.
Der dichte undurchdringliche Nebel verursachte übrigens auch ande-
ren Zugvögeln Unannehmlichkeiten. So beobachtete ich ein vom Haupt-
trupp abgebliebenes, völlig unversehrtes 9 von Turdus pilaris, ferner auf
einem Akazienbaum hinter unserem Lager einen Pyrrhula major, der im
dichten Nebel tagelang an derselben Stelle sich aufhielt, obgleich die
Umgebung für seine Nahrungsbedürfnisse nicht gerade günstig war.
In der ersten November-Woche 1928 zog Anser albifrons in solchen
Mengen durch die Hortobägy-Puszta, wie seit Jahrzehnten nicht. 70—80°/o
der erlegten und beobachteten Gänse waren heurige Jungvögel, ohne
Brust- und Bauch-flecken. Dem gegenüber waren im vorigen Jahre fast
sämtliche erlegte Exemplare alte Vögel.
Aus diesen Beobachtungen lässt sich folgern, dass die Anzahl der
die Hortobägy Puszta überflutenden Blässgänse von der günstigen Brut in
ihrer Heimat abhängig ist, also nicht ausschliesslich auf Witterungseinflüsse
zurückgeführt werden kann.
Während meines Aufenthaltes auf der Hortobägyer Puszta beobach-
tete ich noch folgende Vögel: Anser erythropus, Anser fabalis, Anser
ferus, Scharen von Tringa alpina (zwecks Bestimmung wurden einige
Exemplare erlegt), 1 Stück Larus minutus (erlegt), Numenius phaeopus,
1—2 Stück Totanus calidris, zahlreiche Gallinago gallinaria, am 29-ten
124 KLEINERE MITTEILUNGEN.
October ein Trupp Grus communis, Corvus corax, Hahaétus albıeilla,
Otocoris alpestris flava, wenige Anas penelope, A. ‘erecca, ein Raubvogel,
den ich nach seinem Gefieder und seiner Grösse als Buteo ferox
erkannte.
Im Herbste 1928 beobachtete ich noch ausser den gewöhnlich hier
durchziehenden Arten am 15-ten Nov. 8 St. Charadrius apricarius L.
Dr. TIBERIUS TARJAN.
Über die Vögel des Monorer Waldes. Am 12. Juni 1928
besuchte ich in Gesellschaft von H. SALMEN und Fr. HAVERSCHMIDT den
im Komitate Pest neben Monor gelegenen Wald und teile hier kurz die
Liste der beobachteten Vögel mit. Ich halte dies auch schon aus dem
Grunde für wichtig, da bekannterweise die Wälder der Tiefebenen für
viele Vogelarten geradezu Oasen darstellen ; ausserdem ist meines Wissens
die Vogelwelt des genannten Ortes in der Literatur bisher nirgends erwähnt.
Einige Vögel wurden zwar nicht im Walde selbst beobachtet, wohl aber
in nächster Nähe desselben. Die Namenliste: Aceipiter nisus L. (2 Exempl.),
Cerchneis tinnuneulus L., Turtur communis SELB., Columba palumbus L.,
Upupa epops L., Coracias garrulus L., Oriolus galbula L.. Garrulus
glandarius L., Pica rustica Scor., Lamius collurio L., Lanius minor GM.,
Picus viridis pinetorum Bream, Dendrocopos major L., Fringilla coelebs L.,
Carduelis elegans STEPH., Emberiza citrinella L., Certhia brachydactyla
Brenm, Phylloscopus collybita L., Sylvia borin Bopp. (singt), Sylvia com-
munis LATH., Sylvia curruca L., Anthus trivialis L., Erithacus luscinia
View. Ich erwähne noch, dass wir nicht weit von dem Walde, auf dem
„Bogärzö“-Teich u. a. auch ein Ex. von Podiceps griseigena Bon». be-
obachtet haben.
Hervorheben möchte ich die Anwesenheit des Sperbers, der in
unseren Tieflandwäldern zur Brutzeit meines Wissens eine nicht sehr
bekannte Erscheinung ist. Auch Emberiza citrinella ist im Alföld meist nur
vom Herbst bis zum Frühjahr zu sehen. Mehreren Anzeichen nach hat diese
Kleinfauna Verbindung in der Richtung nach dem Budaer-Gebirge und
man könnte daran denken, dass der von der Hauptstadt 45 km entfernte
Monorer Wald einen Teil seiner Avifauna von der Budaer Gegend erhalten
hat. Dieser letztere Umstand kommt mir umso glaubwürdiger vor, als z.
B. auch Sylvia borin — unter unseren Grasmückenarten die seltenste —
in der Umgebung von Buda schon mehr zur Geltung kommt. Bemer-
kenswert ist unter anderm, dass ich im Monorer Walde den Springfrosch
(Rana agılıs To.) gefunden habe, der gerade nicht eine ausgesprochene
Tiefland-Art ist. Den beobachteten Baumläufer erkannte HAVERSCHMIDT
nach seinem Gesang als Gartenbaumläufer, welcher in-Holland ein bekannter
Vogel ist. Gegenüber der hier gemachten Beobachtung fand GENGLER (Zur
KLEINERE MITTEILUNGEN. 425
erbreitung der europäischen Be äufe allasia 2, 1928, p. 161) gleich-
Verbreitung d )päischen Baumläufer, Pallasia 2, 1928, p. 161) gleicl
falls im Alföld, bei Kiskörös im Monat März das singende Männchen
von Certhia familiaris Dr. NIKOLAUS VASVARI.
Die Blässgans im Gebiete jenseits der Donau. Allgemein ver-
breitet ist die Ansicht, dass in den Gebieten jenseits der Donau Bläss-
gans und Zwerggans zu den Seltenheiten gehören. In unserer Gegend —
Sümeg, Mihälyfa, Kisväsärhey — steht diese Auffassung im Gegen-
satz zu der wirklichen Lage. Seit 10 Jahren beobachte ich hier die Wild-
gänse und habe gefunden, dass, wenngleich zu Anfang der Zugszeit (Sept.
u. Oct.) fast nur Saatgänse zu sehen sind, später, sowie es kälter
wird, mehr als die Hälfte der Gänse Blässgänse sind. Dem Flusslauf
Marczal folgend ziehen die Wildgänse morgens in grossen Scharen von
Stid nach Nord, also vom Plattensee auf die Saatfelder, abends dagegen
umgekehrt von Nord nach Süd, also zurück auf den Plattensee, oder noch
eher zum Kisbalaton und in die Auwälder am Balaton zur Nachtruhe.
KARL FORINTOS.
Ringelgänse auf der Hortobágy. Am 20. März 1927 wurden
im Hortobagy zwei Ringelgänse erlegt. Früher wurde ebenfalls noch ein
Exemplar geschossen, also im ganzen zu dieser Zeit 3 Ringelgänse auf
ACV strecke sebrach A
der Hortobagy zur Strecke gebracht. De eier
Weisse Wildgans. Anfang Februar 1927 flog über Kapuvär
täglich ein Flug Wildgänse dahin, als zweite in der Reihe ein weisses
Exemplar. Es gelang nicht, sie zu erbeuten, doch lässt die Tatsache, dass
sie ständig in Gesellschaft der normal gefiederten — der Art nach leider
nicht zu bestimmenden — Wildgänse befand, darauf schliessen, dass es
ein Albino war. Baron LADISLAUS SÓLYMOSY.
Rissa tridactyla L. wurde am 22. Okt. 1928 bei Nyiregyháza
erlegt. Der Vogel gelangte in die Sammlung des Ref. Kollegiums in
Debreczen.
DR. EUGEN NaGy.
Brüten des Rothalssteissfusses in Nagylózs. Über das Brüten
des Rothalssteissfusses in Ungarn haben wir auffallend wenig posi-
tive Daten. So befindet sich z. B. in der Sammlung des Ornitholo-
gischen Institutes nur ein eiziges Ei von Ujvidek. In der Sammlung
des Nationalmuseums sind 5 Gelege. Die Fundorte sind: Räkos-
keresztur, Ecsedi lap, Ujharaszti, Peszér und Szunyog.
Mit Rücksicht hierauf will ich mitteilen, dass diese Art bei Nagylozs
426 KLEINERE MITTEILUNGEN.
mehrmals brütete. Zuerst 1923, in den Jahren 1924 und 1925 aber nicht,
weil sehr wenig Wasser war. 1926 brüteten 3 Paare, das eine Paar kaum
2 Meter vom Ufer entfernt.. Baron LADISLAUS SÉLYMOSY.
Oidemia fusca L. Am 23. Nov. 1927 wurde bei Fonyöd am
Plattensee eine junge Sammtente erlegt, die ins Ornithologische Institut
gelangte. Dr. E. Lupwie SzaLay.
Oidemia fusca L. Am 2. Dez. 1927 wurde bei Felsöszent-
Ivan (Kom. Fejér) das Weibchen einer Sammtente erlegt.
JOSEF BARANYOS.
Frühes Erscheinen von Oidemia fusca L. Am 20-ten Sept. 1928
wurde in Bacsszenttamas ein Weibchen der Sammtente erlegt. Es
ist dies ein fast beispielloses frühes Vorkommen. Das einzige frühere
Exemplar wurde am 18-ten Sept. 1894 in Csurog, ebenfalls Komitat
Bäcs erlegt. (Aquila II. p. 187.) Laut CHERNEL wurde zwar am 18-ten
August 1898 ein Exemplar am See von Veleneze angetroffen, doch soll
dies ein vom vorangehenden Winter zurückgebliebenes gewesen sein.
HEINRICH SCHENK.
Oidemia fusca L. Am 8-ten Januar 1921 wurde ein Weibchen
dieser Art oberhalb der Donaubrücke zwischen Baja-Bättaszek erlegt.
KARL FEKETE.
Somateria mollissima L. Am 10-ten Januar 1926 wurde bei der
Gemeinde Szeremle, Komitat Pest, ein verendetes Exemplar gefunden,
welches in die Sammlung von Joser MırH in Baja gelangte.
KARL FEKETE.
Drei Singschwäne hielten sich im Frühjahr 1928 in Nyiräbräny
auf. Unter ihnen waren wahrscheinlich zwei Männchen, welche fortwährend
zankten und zwar derart, dass das eine stark hergenommene Exemplar
lebend gefangen wurde. Eine Zeit lang lebte dieses in Gefangenschaft, ging
aber bald ein. ALADÁR HORVATH.
Stercorarius pomarinus Temm. wurde am 15. Okt. 1927 bei
Hugyag an einem Nebenfluss der Ipoly erlegt. Sie stand mitten
unter einer Krähenschar und verzehrte eine Hausente. Dass sie diese
selbst erbeutete, ist kaum zu glauben. Ich halte es eher für wahrscheinlich,
dass diese Ente von den Dorfbewohnern als Aas dorthin geworfen wurde.
PAUL OSZTROLUCZKY.
KLEINERE MITTEILUNGEN. 427
Einen Colymbus arcticus L. im Prachtkleid erhielt ich am 12.
April 1928 von Mezöszentgyvörgy (Kom. Veszprém.) Der Vogel flog
in einen Hof, wurde lebend gefangen und sofort per Auto in den Tier-
garten gebracht, wo er ca. 6 Monate lang lebte, im Gegensatz zu den
bisherigen Erfahrungen, dass dieser Vogel in Gefangenschaft bloss einige
Tage lebt. FRIEDRICH CERVA.
Daten zur Vermehrung von Ciconia alba. In Fertöräkos nistet
ständig ein Paar am Schloss. Im Jahre 1922 wurden 4 Junge, im Jahre
1923 ebenfalls 4 Junge hochgebracht.
In Lövö, Soproner Komitat, waren im Jahre 1923 in der Gemeinde
zwei Horste mit je 4 Jungen. re Pe
Die Störche von Rákosfalva. Im Jahrgang 1922 der „Aquila“,
S. 175 berichtete ich, dass ein seit Menschengedenken in Räkosfalva
brütendes Storchpaar seinen Brutplatz verlassen hatte. 2 Jahre stand das
Nest leer. Im Jahre 1925 besetzte wieder ein Storchenpaar das Nest und
brütete darin. Dr. HEINRICH DORNING.
In Apatin nehmen die Störche rapid ab. Schweren Herzens
schreibe ich diese Zeilen. Tief traurig ist bloss der Gedanke, dass in
4—5 Jahren der Lieblingsvogel unserer Kindheit von hier endgüldig
verschwinden wird. Einstmals war die Ankunft des ersten Storches ein
Ereignis. Alt und Jung freute sich gleicherweise über die Rückkehr
dieses für heilig geltenden Vogels. Die Zerstörung eines Storchnestes
brachte nach dem Volksglauben Unglück über das betreffende Haus und
seine Bewohner. Die Menschen waren damals auch glücklicher. Wenigstens
waren sie nicht so selbstsüchtig und verziehen es dem Storch, wenn er
die Strohdächer ein wenig beschädigte und hie und da ein Küchlein weg-
schnappte. Heute ist es anders. Die menschliche Selbstsucht, die Teilnahms-
losigkeit gegenüber den Schönheiten der Natur haben auch diesen Vogel
dem Tode geweiht. 1914 waren in Apatin noch 32 Storchnester mit 84
Jungen, 12 Gelege bestanden aus je 4 Jungen. Heuer, nach 14 Jahren, gibt
es nur noch 13 Nester mit 22 Jungen (im Jahre 1926 waren noch 23
Nester!). Neue Nester lässt man sie nicht mehr bauen und die alten werden
auch rapid zerstört. 1927 wurden 7, 1928 vier Nester zerstört. Auch auf
Rauchfängen duldet man sie nicht. Könnte man den Storchnestbesitzern
nicht die Haussteuer herabsetzen ? Es soll nur niemand den Rückgang des
Storchbestandes in dem Mangel an Nahrung suchen! Das Überschwemmungs-
gebiet der Donau hat sich seit 35 Jahren nicht geändert. Nahrung ist reichlich
vorhanden. Nur an menschlichem Geiz und Unverstand liegt der erschreckende:
Rückgang der Störche. Ionarz WAHL.
428 KLEINERE MITTEILUNGEN.
Schwarzstorch im Komitate Zala. Am 11. Aug. 1926 schoss
ich in der Gegend von Nagykanizsa einen jungen Schwarzstorch für
das hiesige Obergymnasium. In 25 Jahren ist dies das zweite Exemplar,
das hier vorkommt. Junius BARTHOS.
Ein schmalschnäbliger Wassertreter (Phalaropus lobatus L.)
wurde am 9. Sept. 1920 bei Beregsuräny erlegt.
CONSTANTIN SIKÒ.
Nisten von Scolopax rusticola in der Umgebung von Sopron.
In den Waldungen, welche Brennberg umgeben, nistet und brütet die
Waldschnepfe regelmässig. Im April 1914 erhielt ich eine etwa 10 Tage
alte junge Schnepfe ; am 13. April 1923 wurde auf dem Striche eine Wald-
schnepfe geschossen, in welcher sich ein legereifes Ei vorfand.
GEORG BREUER.
Trappe bei Nagykanizsa. Das erste und bisher einzige Vor-
kommen stellte ich am 18. Sept. 1927 fest, als auf den Leanyvarer Wiesen
sich in Gesellschaft von Graureihern auch ein Grosstrappen-Hahn niederliess.
JULIUS BARTHOS.
Stadtwachteln. Im Weichbilde der Stadt Nagykanizsa brüteten
auf einem Gebiet von einigen hundert Quadratklaftern im städtischen
Garten 15 Wachtelpaare. Im Jahre 1927 fand ich in der inneren Stadt
im Hofe der fürstlichen Burg eine tote Wachtel, in deren Inneren ich
9 Miar va
4 fle 4 ch
12 Eier zählte JULIUS BARTHOS.
Uhu in Zala. Im Februar 1925 wurde aus der Gegend von Bänok-
szentgyörgy ein lebend gefangener Uhu nach Nagykanizsa gebracht,
um hier veräussert zu werden. Man merkte an ihm keinerlei Spuren eines
Gefangenenlebens und auch darüber konnte ich keine Auskunft erhalten,
ob es sich nicht um einen durchgegangenen Jagduhu handle. Es kann
daher angenommen werden, dass dieser Vogel wirklich der Ornis unserer
Gegend angehört, ähnlich dem Falle des vor einigen Jahren erlegten
Haselhahnes.
Junius BARTHOS.
Der Uhu brütete 1927 bei Pilisszentkereszt, südlich des
Ortes im Walde beim Jagdhaus, vom Hause ca. 3/4 km nach Osten. und
zwar in einer Baumhöhle. Dort waren 2 Junge, doch war ihnen die Höhle
zu eng : das eine Junge wurde vom anderen herausgeworfen ; dasselbe wurde
dann weggetragen und in Budapest verkauft. Das andere flog spiter aus.
LADISLAUS SZEMERE.
KLEINERE MITTEILUNGEN. 429
Gänsegeier bei Aszöfö. Am 23. Sept. 1926 erschienen bei
Aszófő 11 Gänsegeier. Zwei davon wurden erlegt, worauf sie in die
Gemarkung der Gemeinde Tihany übersiedelten. Reon Kovane
Gyps fulvus jenseits der Donau. Im Juni 1914 wurden bei
Ormänd (neben Komärväros, Kom. Zala) 2 Stück Gyps fulvus erlegt.
Der eine befindet sich ausgestopft im Besitze des Grafen ANTON SOMSSICH
(in Ormänd). Am 5. Juni 1928 wurden laut Mitteilnug des Notärs MATHIAS
May auch in der Gegend von Tapolca fünf Geier gesehen.
Dr. NIKOLAUS VASVARI.
Daten über Pandion haliaétus. Am 20. Juli und 8. Aug. 1928
beobachtete ich über Tordaszentläszlé je einen Pandion haliaétus.
In beiden Fällen flog er in der Richtung auf den ca. 10 km entfernten
Szamos-Fluss, nicht sehr hoch. Am 13. April desselben Jahres sah ich
bei den Varäszlöer Fischteichen (Kom. Somogy) auch ein Exemplar mit
Fischbeute in den Fängen. Hier wurde auch schon früher ein Fischadler
erlegt, der sich im Besitze von TIBOR BExsirs (derzeit in Pellerd) befindet.
Bei uns erscheint er hauptsächlich zur Zugzeit besonders im April. So er-
legte z. B. am 27. IV. 1928 ANDREAS GRAEFL einen bei Ketutköz (Kom.
Heves) ; ebenfalls um diese Zeit wurde ein Exemplar auch bei Piliscsaba
erbeutet. Der Budapester Tiergarten erhielt im April und Oktober 1928
von den Fischteichen bei Gödöllö je einen Fischadler, die sich im
Eisen gefangen hatten. Über das Horsten des Fischadlers in Ungarn hatten
wir auch früher nur sehr wenige Daten, in neuerer Zeit sozusagen keine.
Möglicherweise üben die in letzter Zeit entstehenden Teichwirtschaften,
besonders im Gebiete jenseits der Donau, eine gewisse Anziehungskraft aufihn
aus. Denn dass er sich selbst an ein nur kürzlich entstandenes fischreiches
Gewässer „gewöhnen“ lässt, darüber sind uns schon Beispiele bekannt.
Die Halbauer Fischteiche wurden 1880 geschaffen. Im Jahre 1887 schoss
dort Revierfürster Topp den ersten Fischadler und dann später im
Zeitraum von 20 Jahren fast 200 (!) Exemplare (im April 1884 und
1895 je 10 Stücke). Später, nahm dieser Vogel dann ab (P. Koruızay:
Neuigkeiten aus der schlesischen Vogelwelt. Berichte d. Ver. schles.
Ornithologen, III. Ber. 1908 u. 1909, 1910, p. 27—32). Allerdings steht
Deutschland, was das Vorkommen des Fischadlers betrifft, ganz anders als
Ungarn, was auch zur Zugzeit zu fühlen ist.
Dr. NIKOLAUS VASVARI.
Brüten des Schlangenadlers auf dem Zengö. Am 16. Mai 1926
fand ich am Fusse des 683 Meter hohen Zengő den Horst des Schlangen-
adlers auf derselben Tanne wie im April 1924 (siehe Aquila XXXII-—XXXIII,
254.) J b
p * EDUARD AGARDI.
130 KLEINERE MITTEILUNGEN.
Ein Schwarzspecht (Dryocopus martius L.) wurde am 27. Nov.
1928 bei Nagvlözs in einem Kichenwald erbeutet. Hier sah ich diesen
Vogel noch niemals und hörte auch nie etwas über sein bisheriges Vor-
kommen. Baron LADISLAUS SOLYMOSY.
Vorkommen des Schwarzspechtes. Am 13 Januar 1927 sah ich
im Gemeindewald von Pécsvárad zwei Schwarzspechte. Bei uns ist
er sehr selten. vor zwei Jahren sah ich einen, seither keinen mehr, obgleich
ich ständig im Winter und Sommer den Wald durchstreife. Brütend habe
ich ihn hier noch nicht gefunden. or
Ausbreitung der Saatkrähe. Bisher war die Saatkrähe in Apatin
kein Brutvogel. Sie pflegen sich bei uns erst mit Eintritt der Kälte einzu-
stellen und halten sich im Winter zu Zehntausenden in den Pappel- und
Weiden-Wäldern längs der Donau auf. Im Frühjahr verschwinden sie
sewöhnlich. Im Jahre 1924 blieben jedoch mehrere hier, und 1926 konnte
ich schon mehr als 300 Nester feststellen. Sie nisten in einem Walde,
einige Kilometer von der Donau entfernt, und richten in den umliegenden
Maisfeldern — besonders im Frühjahr — ungeheuern Schaden an.
IGnaTtz WAHL.
Tichodroma muraria in Pesthidegkút. In der Gemeinde Pest
hidegkut(Kom. Pest), am felsigen Hange des Fazekashegy, hatte ich
am 22. XII. 1926 Gelegenheit ein Exemplar von Tichodroma muraria L. zu
beobachten. Mittels Feldstecher stellte ich zu meiner grössten Überraschung
fest, dass ich ein noch im Sommerkleid befindliches X vor mir hatte. Sein
ausgedehnter schwarzer Kehlfleck zog sich bis tief auf die Brust herunter.
Nach Naumann beginnen die alten Mauerläufer die Mauser des Kleingefieders
schon im Laufe des Winters und erhalten Kopf, Hals, und Kehle schon
sehr frühe das Frühlings-Prachtkleid. Möglich, dass ich ein solch früh
gemausertes Exemplar vor mir hatte. Im Fluge sah er aus einer gewissen
Entfernung fast ganz schwarz aus. Sein Flug ist dem des Wiedehopfes
sehr ähnlich, schon wegen seines kurzen Schwanzes und des langen
Schnabels. Im Fluge neigt er den Körper bald nach rechts, bald nach
links, und erinnert so einigermassen an Scolopax, ja sogar an die Fle-
dermaus. KOLOMAN WARGA.
Tichodroma muraria in der Szeleta-Hòhle des Borsoder
Biikkgebirges. Am 30-ten October 1927 besuchte ich die im Szinva-
Tale gegen Hämor gelegene Szeleta-Höhle, die wegen der dort gemachten
steinzeitlichen Funde eine gewisse Berühmtheit erlangt hat. Gerade OTTO
HERMAN S unermüdlicher Aneiferung ist es zu danken, dass im Jahre
KLEINERE MITTEILUNGEN. 431
1906 die bis auf den heutigen Tag andauernden Ausgrabungen begonnen
wurden, die zur Erforschung der Kultur des Steinzeitmenschen über
Erwarten viel beitrugen.
Während der Rast in der Nähe dieser Höhle erblickte einer meiner
Söhne einen Mauerläufer, der gerade auf den Höhleneingang zuflog. Wir
gingen ihm nach und fanden ihn auch bald in der kuppelförmigen Vor-
halle der Höhle, wo er sich ganz zu Hause fühlte und die vielen Ritzen
und Felsvorsprünge gründlich untersuchte. Von unserer Anwesenheit
schien er überhaupt nicht Notiz zu nehmen ; bloss wenn wir sehr nahe
kamen, flog er zur Höhle hinaus, um jedoch bald wieder zurück zu-
kommen.
Am selben Tage, nachmittags, sahen meine Söhne wahrscheinlich
dasselbe Exemplar wieder auf einer Kalkwand am oberen Ende der
Szinva-Schlucht, dem Lieblingsaufenthalt der hier überwinternden Mauer-
läufer. An dieser Stelle beobachtete weiland Szròrs BÉLA sen. am 8-ten
und 20-ten Dezember 1921 den Mauerläufer, in den folgenden Jahren
wurde derselbe von mehreren Forstingenieuren aus Diösgyör zu wieder-
holten Malen gesehen und am 26-ten November 1926 sah ich ihn
ebendort.
Am 1-ten November 1927 sah ich den Mauerläufer in dem Kalk-
steinbruch des Ohuta-Tales, in der Luftlinie 6 km von der Szeleta-Höhle
entfernt. Nach Aussage der Arbeiter ist der Mauerläufer hier jedes Jahr
zu sehen. Dr. KARL Mauxs.
Tichodroma muraria in Kispereg. Am 19. Okt. 1925 sah ich
gegen Abend ein Stück auf dem Dache eines Hauses hin und her klet-
ten. Er war so zutraulich, dass ich ihn mit dem Hut hätte herunterschla-
gen können. Inunserer Gegend sah ich ihn bisher noch nie, was auch gar
nicht verwunderlich erscheint, da das nächste Gebiet, wo der Mauerläufer
vorkommen könnte, cca. 70 km entfernt ist. IO der
Tichodroma muraria in Täpiögyörgye. Am 23. Okt. 1928 schoss
ich in Tapiogy6rgye einen Mauerläufer, der auf dem Dach unseres
Hauses herumflatterte. Ich beobachtete bisher diese an felsige Gegenden
gewöhnte Art bei uns noch nie. Der Vogel befindet sich im K. Ung. Orni-
thologischen Institut. Bee
Neueres Erscheinen von Tichodroma muraria in Csabrendek.
Im Jahrgang 1916 der „Aquila*, pag. 349 teilte STEFAN v. CHERNEL mit,
dass im Januar und Februar 1917 ein Mauerlänfer sich n Gsabrendek
aufgehalten habe. Am 24. Febr. 1928 erschien er wieder bei meinem
mitten in der Gemeinde liegenden Hause. Dr. LADISLAUS BARCZA
KLEINERE MITTEILUNGEN.
Tichodroma muraria am Szentgyörgyberg. Am 14. Okt. 1924
sah Pavr MESZLENY an einem Basaltfelsen des Szentgyörgy-Berges
in der Nachbarschaft des Badacsony einen Mauerläufer. Am 13. Oktober
beobachtete ich über dem Badacsony 3 Stück Aquila chrysaétos, 2 alte
und einem jungen Vogel. FRA Sn CE TEN
Serinus canarius hortulanus in der Tiefebene. Der Girlitz
wurde bisher in Apatin nicht beobachtet. Im Jahre 1926 zog ein Paar sehr
früh — am 27. März — die Aufmerksamkeit aller Leute auf sich. Die
Vögel hielten sich bis Ende Mai in unserm Hofe auf. Das Nest konnte
ich nieht finden. doch sah ich am 30. April 3 Junge mit den Alten,
folglich brüteten sie auch hier. las ász Well
Brüten des Girlitz im Komitate Veszprém. In den Jahren 1920,
1922 und 1923 brütete meiner Ansicht nach in der Gegend von Dég
und Enving der Girlitz stándig, denn man konnte ihn, wenn auch nicht
in grosser Anzahl, so doch in den Monaten Mai, Juni sicher und ohne
Schwierigkeit antreffen. In Deg sah ich ihn 1925 und 1926 in unserm
Obstgarten mehrmals; 1920 sah ich ihn auch im Sommer in unserem
Weingarten und Garten in Dég, desgleichen m den Le psénvy-er Gärten
n' Jahre 99 DI s
in den Jahren 1922 und 1923. STEPHAN BESSENYHL
Girlitz im Komitate Györ. Laut den Literatur-Angaben wurde
der Girlitz bisher im Komitate Gvör nicht beobachtet. Am 24. April
Gate: bent AR nee are i
1927 sah ich ein Exemplar in Gvôr. STRPHAN EuRnoysprr
Der Girlitz in der Kleinen Tiefebene, In der Gegend von
Csorna beobachtete ich ihn in jedem Frühjahr und hielt ihn deshalb
für einen regelmässigen Bewohner und Brutvogel. Auf sein Vorkommen
im Sommer erinnere ich mich nicht; Nest, Eier, Junge fand ich eben-
falls nieht. Zuletzt traf ich ihn Mitte Juni innerhalb der Ortschaft, als er
seinen Hochzeitsgesang vortrug. Daraus schliesse ich, dass er vereinzelt
britet. di ety
Ivan KIRALY.
Der Girlitz im Komitate Bereg. Den Girlitz sah ich bisher im
Komitate Bereg niemals und wage so bestimmt zu behaupten, dass er in
den ebenen Teilen des Komitates nicht brütet. Auch in den höher gele-
genen und bergigen Gegenden des Komitates sah ich ihn nicht, obgleich
ich dort sehr oft jage und diesen so auffallenden Vogel unbedingt bemerkt
hätte. Auch im Komitat Märamaros beobachtete ich oft, ohne den Gir-
litz zu treffen.
Ernst KABACZY.
KLEINERE MITTEILUNGEN. 433
Daten zum Vorkommen des Girlitz bei Ungvar. Den Girlitz
beobachtete ich seit 1890 Jahr für Jahr, ich kenne ihn schon seit meiner
Jugend. Er kommt Mitte April an und verlässt uns Ende Oktober,
Anfang November.
Manchmal überwintert er auch. So sah ich am 23-ten Februar 1895
bei — 19° C eine Schar; auch 1899 beobachtete ich denselben; 1910 waren
sie den ganzen Winter über hier.
Zuerst kommen die Männchen an, dann die Weibchen, manchmal,
z. B. am 1-ten April 1917, auch paarweise.
Sie lieben hügelige Gegenden und Gärten, besonders Meierhöfe und
(remüsegärten, wo sie hauptsächlich den Samen des Wermuts (Artemisia
vulgaris), Wegerichs, roter Rübe und del. verzehren.
Wie schon erwähnt kenne ich diesen Vogel schon seit meiner frühester
Kinderzeit aus meinem Geburtsorte Urvölgy, wo er also schon in den
1860-er Jahren ständiger Brutrogel war. Urvilgy liegt 728 Meter über
dem Meeres-Spiegel. Span MEDRSOZEŰ
Neuer Fundort der Gartenammer im Komitate Pest. Unser
Beobachter EMERICH PÉTER sandte uns eine Æmberiza hortulana c7 ein.
Diese Art ist nicht selten in Szada, dagegen kommt Æmberiza citrinella
zur Brutzeit nicht vor. DE N er
Parus lugubris im Komitate Kolozs. In der Balgsammlung des
Kolozsvärer Zoologischen Museums fand ich im Sommer 1928 folgende
Exemplare aus obigem Komitat: Közeplak, ohne Geschlechtsangabe,
23. XI. 1913; Köze plak, ohne Geschlechtsangabe, 4. I. 1914. ; 7 Közep-
mek, 22. X1. 1913; 6? Közeplak, 23. XII. 1913; 7 Közeplak, 4. I.
EURO Kozeplak, 13.1. 1914; GC, Gvya lu, V. 1911; 59, Gyalu, VI.
ott; 7 Békás, V- 1911.
Besondere Berücksichtigung verdienen die in den Monaten Mai und
Juni, also zur Brutzeit erbeuteten Exemplare. Nach der Literatur war die
Trauermeise bisher in Siebenbürgen nur aus den Komitaten Als®-
Fehér, Hunyad und Krassö-Szöreny bekannt. Die hier mitgeteil-
ten Vorkommnisse aus dem Kom. Kolozs geben auch die bisher
gekannten nördlichsten Punkte der Verbreitung dieser Art an. Sicher-
lich wird sie in Hinkunft auch in den dazwischenliegenden Gebieten, also
auch im Komitate Torda-Aranyos zum Vorschein kommen.
Dr. NIKOLAUS VASVARI.
Vorkommen der Weindrossel (Turdus iliacus L.) im Sommer
in der Hohen Tätra. Am 6. August 1927 fand ich im Tätra-Gebirge,
zwischen Barlangliget und Kesmärk ein vollständig entwickeltes, aber
Aquila. 25
134 KLEINERE MITTEILUNGEN.
zweifellos diesjähriges junges Exemplar der Weindrossel tot. Den Balg
sandte ich dem K. Ung. Ornithologischen Institut.
Dr. STEPHAN GYORFFY.
Anmerkung: Mit Rücksicht auf die Jugend des eingesandten Exem-
plares sowie auf das Sommerdatum, kann angenommen werden, dass
die Weindrossel dort ausgebrütet worden ist, besonders wenn man in Betracht
zieht, dass das ausnahmsweise Nisten dieses Vogels ausser in Thiiringen
auch in Nordost-Deutschland und in Polen festgestellt wurde, wenngleich
die Massen in Nordeuropa wohnen. Das Brüten in der Hohen Tatra ist
umso wahrscheinlicher, weil die Weindrossel auf dem Herbstzug erst vom
Oktober ab in Ungarn zu erscheinen pflegt. . Te
Accentor collaris im Bisztra-Gebirge. Das Hochgebirge des Komi-
lates Szeben hat drei charakteristische Vögel: die Wasseramsel, den Tan-
nenhäher und den Alpenfliievogel (Accentor collarıs Scop.). In dem wildroman-
tischen Bisztragebiet, längs dem in den Sebes-Fluss mündenden Bisz-
Ira-Bach sah ich in der Zeit vom 1—6. Juli 1905 in cca. 1400 M. Höhe
ölter Alpenflüevögel. Ich beobachtete im ganzen 3—4 alte und 4-5
llugfahige junge Exemplare. Nach Aussage der dortigen rumänischen Hirten,
Holzhacker und Köhler ist dieser Vogel in der Gegend regelmässiger
Brutvogel, brütet zweimal im Jahr und baut sein Nest meist unter einen
dichteren Busch auf den Boden, nistet aber auch in Felsspalten. Obgleich
mein Aufenthalt dort gerade in die Zeit der zweiten Brut fiel, hatte ich nicht
das Glück, ein Nest zu finden. Nach Tscuust kommt in den Siebenbür-
gischen Gebirgen die südliche Form (Accentor collaris subalpinus Brehm)
vor, Harrerr dagegen hält die bisherigen Untersuchungen noch nicht
für genügend, um die Selbständigkeit dieser Form anzuerkennen.
KoLoMAN WARGA.
Stockenten-Albino. Bei Kiskundorozsma auf dem „Nagyszek*“
beobachteten ich und die Assistenten meines Institutes mehrere Monate
hindurch ein vollständig weisses Stockentenweibchen, welches
sich meistens abgesondert von den übrigen Stockenten aufhielt und von
weitem sichtbar war. Das heisst ganz allein war es nicht, denn ständig
hielt sich ein normal gefärbter Erpel in seiner Nähe auf. Der Vogel war ein
ganz weisser Albino, ohne jedes Pigment, was ich gut beobachten konnte,
da er sich oft putzte oder streckte. Der Schnabel war rötlich-gelb. Das
betragen war sonderbar. Man hätte glauben sollen, er wäre vorsichtiger
gewesen als seine Genossen, doch im Gegenteil. Wenn der ganze Enten-
schwarm sicherte, blieb der Albino mit seinem Erpel ruhig ; später richtete
er sich auf, sicherte mit langgestrektem Halse und begann erst dann schön
KLEINERE MITTEILUNGEN. 435
vorsichtig aufzufliegen, wenn seine Genossen sich schon einige Meter
in die Luft erhoben hatten. Dann aber flog auch er mit dem übrigen
Schwarm hoch empor. Ich beobahtete diesen Albino an folgenden Tagen :
E Odie woo TO AXE ASX 1927 - 97. 1603
eRe LV’
Mitte September 1927 fand ich den Nagyszék ganz ausgeirocknet.
Nur während der Oktoberregen füllten sich die tiefer gelegenen Stellen.
und die Wasservögel kamen zurück. Aber die schöne weisse Stockente
zeigte sich nicht mehr. bite Shan (anne
Albinitische Vögel aus der Gegend von Szilsärkäny. In den
Jahren 1922/27 beobachtete ich in unserer Gegend folgende Albinos: 1922
eine rein weisse Emberiza calandra auf der Csorna-er Landstrasse, unter
anderen normalbefiderten Ammern ; einen weiss gefleckten Passer do mesti
cus; 1 rein weissen Phasianus colchicus ; 5 Stück weiss gefleckte Corvus
frugilegus ; von diesen hatten 4 weiss und schwarz gefleckten Schwanz, Fliigel
und Brust, ferner schwarz-weiss-gescheckte Federn, das fiinfte Examplar hatte
von der Kehle bis zur Miite des Halses einen breiten weissen Fleck.
KOLOMAN MIKOLÁS.
Schwalbendaten aus dem Spätherbst. Im Herbst 1927 verliessen
uns die Schwalben zur gewohnten Zeit fort. Deshalb war ich erstaunt,
am 23. Oktober in Nagycsákány eine Delichon urbica zu sehen.
Sie flog um den sonnenbeschienenen Turm der Burg. Sie konnte nämlich
bei der Kälte nur dort ein wenig Nahrung finden. Aus ihrem Flügel
fehlten 2—3 Schwungfedern. Nur einige Tage hindurch sah ich diese
ermattete Schwalbe hier.
Die zweite, eine Rauchschwalbe die sich in einem Stall aufhielt, war
auch noch im November zu sehen. Ich dachte schon an eine Überwinte-
rung, doch am 11. November, als sie wie alltäglich wieder hinausflog,
kam sie in dem starken und kalten Regen um.
JOSEF WALZEL.
Überwinternde Rauchschwalbe, Im Winter 1924/25 überwinterte
in einem Meierhof zu Szillsärkäny eine Rauchschwalbe. Zuletzt war
sie am 9. November im Freien, doch der Schneeregen trieb sie wieder
in den Stall zurück. Vom 9. November bis 11. März hielt sie sich stän-
dig im Stall auf. Ihre Nahrung bildeten die auf dem Vieh überwinternden
Fliegenarten, die sie von dem Körper der Tiere auflas. Diese Schwalbe
war Brutvogel und brütete im darauffolgenden Sommer in dem Neste, in
welchem sie im Winter gewohnt hatte.
KoLoman MIKOLAS.
28*
+36 KLEINERE MITTEILUNGEN.
Eine Mehlschwalbe (Delichon urbica) sah ich am 30 Dezember
{926 auf der Insel Lussin am Südabhang des Monte Giovanni, bei
warmen Sonnenschein. ALADAR Fiv.
Früh ankommende Edelreiher, Im Jahre 1926 kamen in Fo-
nyöd die Edelreiher frühzeitig an. Torfbrennerei-Direktor Lupwie NAGY
sah schon am 28. Februar auf der Wildgänsejagd 3 Exemplare.
Dr. E. LUDWIG SZALAY.
Die Bora und unsere Zugvögel. Auf dem Karst in der Nähe
des Isonzo (bei Plava) begann die Bora am 9-ten September 1915. Von
diesem Tage an sah ich sehr wenig Schwalben. Nur am 11-ten und
14-ten September notierte ich je eine Rauchschwalbe, die beiden letzten
sah ich am 23-ten September bei 5° C Kälte und fühlbarer Bora.
Zur selben Zeit konnte ich noch folgende Singvögel notieren.
16-ten September. Lanius excubitor, Sylvia simplex, Sylvia curruca,
Muscicapa collaris.
17-ten September. Erithacus phoenicurus, Erithacus luscinia.
25-ten September. Phylloscopus collybita.
Wie es scheint, hat die Bora nicht alle Singvögel verscheucht, denn
als nach dem 10-ten October das Wetter milder wurde, hörte ich noch
viele Grasmücken singen und die Feldlerche stieg singend in die Lüfte.
Um den 18-ten October begann andauernder Regen, bald auch
Schnee, so dass wir keine Singvögel mehr beobachten konnten.
Dr. STEPHAN GAAL.
Scolopax rusticola im Brunnen. Am 17. Okt. 1926 morgens wurde
in der Gemeinde Csaroda eine Waldschnepfe in einem Ziehbrunnen
gefunden; sie wurde einige Tage lebend gehalten. Wahrscheinlich war
der Vogel im Dunkeln gegen den hoch emporstrebenden Brunnenschwen-
gel geflogen uud taumelnd in den Brunnen gestürzt. Dass der sonst scharf-
sichtigen Waldschnepfe solche Unfälle zustosseu, davon konnte ich mich
in den Wäldern bei Beregszäsz überzeugen, wo ich längs dem durch
den Wald führenden Bahngeleise unter den Telegraphendräten oft Wald-
schnepfen mit gebrochenem Flügel, ja selbst tot auffand. Diese Vögel waren
während der Zugzeit an die Drähte angeflogen.
Im Zusammenhange damit erwähne ich, dass ich im November 1905
aus einem solchen Brunnen ein Blässhuhn (Fulica atra) herausfischte.
Damals setzte ich zu diesem Falle folgende Bemerkung: „Nebel, Ziehbrunnen,
sumpfige Gewässer ausgetrocknet“. Ich hielt damals die Möglichkeit für
nicht ausgeschlossen, dass das Blässhuhn durch das aus der Tiefe empor-
glänzende Wasser zum Herabfliegen verleitet wurde; wahrscheinlicher ist es
KLEINERE MITTEILUNGEN.
es
Os
=]
aber, dass das Blässhuhn im Nebel an den Brunnenschwengel anflog und
so in den Brunnen stürzte. ou rad
Ständiger Durchzugsplatz von Oedicnemus scolopax. Es ist
eine sehr interessante Erscheinung, dass auf einer 60 Joch grossen
Tafel der Gvötapuszta südwestlich von Nagykanizsa, welche hoch-
plateauartig ist, konsequent Jahr für Jahr 12—50-er Flüge des Triel
erscheinen, nach den bisherigen Beobachtungen zwischen dem 10. Okt.
und 3. Nov. Vielleicht werden diese Schwärme von Trielen geführt, welche
diesen Weg schon Ofter zurückgelegt haben. Eine grosse Frage ist aber,
von wo diese Triele stammen? Wenn wir von der von unseren Vögeln
im allgemeinen eingehaltenen südwestlichen Zugrichtung ausgehen, so sind
1 AG Oo 1 è ic ì Oo 218 + à Tho à £
dies möglicherweise ungarische Vögel ge ee ar ő:
Massenhaftes Erscheinen von Asio accipitrinus. Am 18. Novem-
ber 1923 kamen die Sumpfohreulen in L6v6 (Soproner Komitat) an. In
der Nähe des Waldes liessen sie sich bei einer Lacke nieder. Es waren
cca 30—40 Stück auf einem kleinen Fleck beisammen, welche dahier
überwinterten, weil wir diesmal ein Mäusejahr hatten.
(GEORG BREUER.
Loxia curvirostra L. und Loxia leucoptera bifasciata Brehm
in Budapest. Im Januar 1926 hielt sich ein Schwarm von 10--12
Kreuzschnäbeln (Loxia curvirostra L.) bei Budapest, auf den Tannen
des Svabhegy und Zugliget auf. Von diesen wurden am 6. Jan. 1926
mehrere gefangen, wovon einige in den Budapester Tiergarten kamen. —
Nach meinen älteren Aufzeichnungen hielt sich im Okt. 1894 in dem
Budapester Stadtwäldchen ein 20—25-er Schwarm Fichtenkreuzschnäbel
auf, von welchen am 10. und 14. Okt. 1894 je ein Männchen erlegt wurde.
Am 27. Dez. 1894 sah ich im Budapester Stadtwäldchen 4—5
Stück weissbindige Kreuzschnäbel, wie sie Kiefernzapfen aufmachten. Das
Doppelband auf ihren Flügel verriet sofort die Art. Koran NA RC
Die Invasion von Loxia curvirostra L. in Ungarn im Jahre 1927.
Im Jahre 1927 wurde in ganz Europa eine Kreuzschnabel-Invasion
beobachtet, welche aber nur in einzelnen Gebieten grössere Umfang
annahm, so hauptsächlich in den südlich und südwestlich von Schweden
gelegenen Ländern. Besonders stark war die Invasion in England, schon
bedeutend schwächer in Deutschland.
Auch aus Ungarn berichten unsere Beobachter bloss von einer kleineren
Invasion. Die Kreuzschnäbel erschienen nicht nur in sehr kleinen Mengen,
sondern auch an sehr wenig Orten, so dass diese Invasion ihrem Umfange
438 KLEINERE MITTEILUNGEN.
nach mit der letzten grossen Invasion von 1909 durchaus nicht verglichen
werden kann.
Von Osten gegen Westen erschienen sie an folgenden Orten:
Tarpa (Kom. Bereg); Ernst Kabäczy beobachtete im August einen
herumstreichenden Schwarm.
Debrecen: Nach Dr. Evaen Nagy durchstreiften von Anfang Sep-
tember bis Mitte November ca. 15—20 Stück in zwei Schwärme
geteilt die Nadelwälder der Umgebung, hauptsächlich aber den grossen
Wald bei Debrecen. In dem einen Schwarm waren bloss grüngefärbte
Vögel, also Junge und Weibchen, in dem andern bloss rote Männchen.
Diósjenő (Kom. Nógrád). ANDREAS Réz sah am 1. Juni einen
Schwarm von 200—300 Stück, dann am 22. Juli wieder 10--15 Stück.
Budapest. Vom 10. Okt. bis 15. Nov. beobachtete KoLoman WARGA
am Schwabenberg 10—12 Stück.
In Székesfehérvar wurden angeblich auch einige gesehen.
Värpalota (Kom. Veszprem). Am 26. u. 27. Okt. beobachtete
KARL CsÖRGEY eine aus 6 Stücken bestehende Familie.
Bogyoszlo (Kom. Sopron). Ivan KrrAnty sah am 19. u. 21. Juli,
dann am 4. August je 4 Stück.
Aus der Gegend von Nagykanizsa sandte JuLıus Barruos fol-
gende Bericht: „Im Jahre 1927 beobachtete ich zum erstenmal in der
Gegend von Nagykanizsa Loxia curvirostra, und zwar an mehre-
ren Stellen. Am 21. Juli sah ich in den Nadelwäldern von Obornak
7 Stück, am 23. Juli in der Ortschaft Bajesa 1 Stück und am 2. September
bei Homok-Komärom in dem mit Weiss- und Rottannen bestandenen
herrschaftlichen Walde ca. 12 Stück. Einige erlegte Exemplare waren
sämtlich Junge. Während meiner 30-jährigen Beobachtungszeit habe ich
diese Art in hiesiger Gegend noch nie angetroffen.
Von wo diese Kreuzschnäbel stammen, die scheinbar sämtlich zu
der kleinen Art (Loria curvirostra L.) gehörten, das können wir nicht
bestimmt angeben. Da wir aber den Grossteil unserer Wintergäste von
Nordosten zu bekommen pflegen, so ist es sehr wahrscheinlich, dass auch
diese von dort stammen. Diese Annahme wird besonders auch durch
den Umstand gestützt, dass im Sommer 1927 nach ScHARLEMANN (Ornithol.
Monatsberichte 1928 p. 18) auch in der Ukraine eine grosse Invasion
war. Interessanterweise stimmt auch die Tatsache überein, dass in der
Gegend von Kiew ebenfalls im Jahre 1909 die letzte grosse Invasion
stattfand, also zur selben Zeit, wie in Ungarn. ehe
Pica rustica Nester im Rohrwald. Schon im Jahrgange 1906. der
Aquila p. 214. berichtete ich darüber, dass sich in der baumarmen Gegend
von Overbasz die Elstern gelegentlich zum Brüten in den Rohrwald
KLEINERE MITTEILUNGEN. 439
flüchten. Diese Flucht in den Rohrwald wurde später immer häufiger,
ganz besonders in der Zeit des Weltkrieges, indem damals sehr viel Rohr
nicht abgeerntet werden konnte. Die Elstern benötigen nämlich hier zu
ihrem Nestbaue nur altes überstehendes Rohr, einesteils zum Zwecke
einer geeigneten Unterlage, anderseit wegen der Deckung. Die Abbildung auf
Tafel VIII. zeigt ein solches Rohr-Elstern-Nest, wie es gewöhnlich angelegt
wird, etwa 40 Zentimeter über dem Wasserspiegel. Im Jahre 1928 fand
ich auf einer Strecke von 5 Kilometer 10 Elsternester im Rohr.
Weitere Beobachtungen werden zeigen, ob diese Rohr-Elstern in
ihrer Nistweise konstant bleiben. Jedenfalls wäre es auch interessant zu
erfahren, ob eine solche Nistweisse auch in anderen Gegenden bekannt
ist. Wie ersichtlich unterscheidet sich dasselbe durchaus nicht von den
auf Bäumen angelegten Elsternestern, hat auch ebenso ein Dach wie diese.
Im Anschlusse an diese Beobachtung möchte ich noch erwähnen,
dass ich im Jahre 1928 im Rohrwalde auf einem Weidenbaume ein
Elsternest gewahrte, welches kein Dach hatte, anscheinend um ein ver-
lassenes Nest vorzutäuschen. Nahe herankommend sieht man den Vogel
im Neste sitzen und befanden sich bei meinem letzten Besuche auch
Eier darin. HEINRICH SCHENK.
Lanius collurio L. Nester im Rohrwald. Diese Art ist allent-
halben Brutvogel in der Umgebung von Overbasz, wenn auch nicht
mehr so häufig, wie früher, indem seine liebsten Nistplätze, die Lycium-
Gebüsche entlang den Feldwegen fast gänzlich ausgerottet sind, was
auch Sylvia nisoria bei uns stark verminderte. Dass auch der Dorndreher.
ebenso wie die schon erwähnte Elster, seine Nester in das Rohr baut,
scheint mir der Drang nach Sicherheit zu sein. Im Sommer 1928 fand
ich nicht weniger als vier Nester des Dorndrehers im Rohr, sämtlich in
einer alten überstehenden Rohrpartie unseres Gartens auf einem Gebiete
von einigen Quadratmetern. Die Photographie auf Tafel VIII. zeigt ein
solches Nest. Dasselbe steht im reinen Rohrwalde, liegt aber auf den
Ranken des Bittersüss (Solanum dulcamara), welche das Rohr zusammen-
halten und dadurch eine sichere Unterlage bilden. Das eine der vier
Nester wurde in einem Hollunderbusch angelegt, welcher auch im Rohr
ed, HEINRICH SCHENK.
Das Nisten von Galerida cristata L. auf Hausdächern. Zu der
Notiz der Aquila Bd. 1925/26. kann ich mitteilen, dass ein Bekannter
von mir mitten in der Stadt Naumburg a/S. auf dem Dache seines Hauses
das Gelege der Haubenlerche gefunden hat. Nach meiner Überzeugung
brüten hier seit Jahren eine Anzahl Haubenlerchen in der gleichen Weise.
Pastor C. Linpxer, Naumburg a/S.
440 KLEINERE MITTEILUNGEN.
Turtur communis als Stadtvogel. Schon seit langer Zelt beobachte
ich. dass sich in Budapest die Turteltaube (Turtur communis Selb.)
in das Innere der Stadt zu ziehen beginnt. Zuerst war sie nur dort zu
sehen. wo auch grössere oder kleinere Gärten sind, aber schon vor
Jahren sah ich sie in der Burg auf Dächern sitzen. Nun ist dies aber
ein stiller Platz und die Sache erschien mir noch nicht sehr auffällig.
Am 5 Juni 1924. aber sah ich an der Kreuzung der Ull6er-Strasse mit
dem Joseph-Ring, an einem sehr verkehrsreichen Punkt, wo rechts und links
die elektrische Strassenbahn fährt, ein Turteltaubenpaar, das gewöhnlich
auf einem hohen Hause in der Üllöer-Strasse sass und von dort fort-
während auf eine dichte Akazie herabflog, die neben den Schienen der
Strassenbahn stand. Längere Zeit hindurch flogen die Turteltauben immer
auf diesen Baum. aber des dichten Laubes wegen konnte ich nicht beobach-
ten. was sie dort machten. Erst im Herbst bemerkte ich, dass das Nest
auf dem Baume war. Ob ihnen das Brüten geglückt war, konnte ich
nicht feststellen.
Am 17. Mai 1926 bemerkte ich auf der Orezy-Strasse, in der Nähe
der Simorgasse eine Turteltaube, die einen Strohhalm auf eine neben den
Schienen der elektr. Strassenbahn stehende Akazie trug. Die Krone dieses
Baumes war nicht dicht, und so bemerkte ich bald das fast fertige Nest.
Am 21. u. 23. Mai sah ich den Vogel im Neste sitzen ; später verschwand
er. Vielleicht wurde er irgendwie gestört und verliess sein Nest.
Dr. HEINRICH DORNING.
Das Briiten von Sturnus vulgaris im Innern von Budapest.
Ungefähr seit 5 Jahren brüten in Buda auf dem Gebäude der Höheren
Handelsschule in der Szalag-Gasse (ll. Bezirk) 3—4 Starenpaare, u. zw.
in den Vertiefungen der Reliefs unterhalb des Daches. Nach RUDOLF FÁBA
verschwinden sie nach dem Brüten aus der Gegend. Im Juni 1928 sah
ich einmal einen Star mit — wahrscheinlich — Futter im Schnabel, über
den Krisztina-Ring und Vérmez6 in der Richtung der genannten Strasse
fliegen. Übrigens ist der nächstgelegene Brutplatz des Stares meines
Wissens nach die Gegend der Zugligeter Strasse hinter dem „Neuen Sankt-
Johannes Spital.“ Ich erwähne noch, dass ich am 24. Mai 1928 im Stadt-
wildehen einen Star auf dem Rasen spazieren sah, was mich sehr über-
raschte, da unser Vogel im Stadtwäldehen nicht brütet.
Dr. NIKOLAUS VASVÁRI.
Junger Kuckuck und Rohrdrossel. Am 19-ten Juli 1927 beobach-
tete ich in meinem Garten in Békéscsaba einen auf einem Obstbaum
sitzenden jungen Kuckuck, der die Flügel lüftete und seinen wie errr... errr
klingenden Bettelton hören liess, worauf er von seiner Stiefmutter, einer
KLEINERE MITTEILUNGEN. 4
s
Acrocephalus arundinaceus, fleissig gefüttert wurde. Ebenso beobachtete
ich am 22-ten Juli ein anderen, beinahe ausgewachsenen jungen Kuckuck,
welcher ebenfalls von einer Rohrdrossel gefüttert wurde.
Dr. TIBERIUS TARJÁN.
Wie legt der Kuckuck sein Ei in das Nest seiner Pfleger?
Anfang Juni 1926 fand ich in einem Haufen ausgerodeter Rebenstöcke
das Nest eines Gartenrotschwanzes mit einem schön ausgefiederten jungen
Kuckuck. Nach eingehender Untersuchung der Umgebung kam ich bezüglich
der Frage, wie wohl der Kuckuck sein Ei in das Nest gelegt habe, zu
folgendem Resultat: Zu dem Neste führten zwischen den Weinrebestöcken
bloss zwei enge Öffnungen, die eine von oben nach unten, die andere von der
Seite und nach unten. Das Nest befand sich sehr tief auf dem Grunde
des Rebenhaufens, und die genannten Öffnungen waren so eng, dass
höchstens drosselerosse Vögel hinein konnten. Deshalb halte ich es für
ausgeschlossen, dass der Kuckuck sein Ei unmittelbar ins Nest gelegt
habe; er konnte es also nur mit seinem Schnabel dorthin gebracht haben.
EMERICH PETER, Szada.
Daten zur Naturgeschichte des Kuckucks. Am 17. Mai 1926 fand
ich bei Molnaszecsöd, in einem Riss am lehmigen Ufer des Räba-
Flusses das Nest einer Bachstelze mit Eiern. Kaum hatte ich mich ent-
fernt, jagten die Bachstelzen einen Kuckuck mit grossem Lärm. Ich
versteckte mich und sah, wie der Kuckuck vor dem Neste einigemale
vorbeiflog, dann nach Art des Mauerseglers oberhalb der Nestöffnung sich
anklammerte, einige Sekunden hängen blieb und schliesslich rasch wegflog.
Ich kehrte zum Nest zurück und fand darin ein fünftes Ei, rundlich.
bläulich-grau, welches der Kuckuck hineingelegt hatte. Die Bachstelzen-
Jungen schlüpften am 13. Tage aus, der junge Kuckuck am 14. Tage. Das
letztere stiess nach kurzer Zeit alle vier Jungen seiner Pflegeeltern aus
dem Nest heraus; diese gingen auch zu Grunde. Der Kuckuck blieb
25 Tage im Nest. Am 26. Tage sass er schon auf einer hervorstehenden
Wurzel, wo ihn seine Pflegeeltern fleissig fütterten. Gegen Abend sah ich
ihn auf einer nahen Weide, am nächsten Tage aber war er verschwunden.
also jedenfalls selbständig geworden. eek
Junger Kuckuck in der Nisthöhle. In dem Weingarten der Keszt-
helyer Ladwirtschaftl. Akademie steht ein wenig benütztes Gebäude mit
einem auf Holzsäulen ruhenden offenen Flur. An die eine dieser Säulen,
etwa in Manneshöhe, befestigte ich eine Nisthöhle mit breitem Flugloch
für Fliegenfänger. Der graue Fliegenfiinger (Muscicapa grisola L.)
brütete jahrelang ungestört in dieser Nisthöhle, bis in einem der letzten
442 KLEINERE MITTEILUNGEN.
Jahre zu meiner Überraschung an Stelle der jungen Fliegenfänger ein
junger Kuckuck darin grossgezogen wurde. Dr. ALEXANDER Lovassz.
Frühe Buteo communis Brut. Am 4. Juni 1927 fand ich in dem
„Zsigärd“ - Walde bei Nagykanizsa zwei vollkommen entwickelte
und flugfähige Junge des Müusebussard. Die Zeit des Flüggewerdens der
Bussardjungen ist nach den Angaben der ungarischen Literatur eine bedeu-
tend spätere. Junius BARTHOS.
Uber zweimaliges Briiten von Strix flammea. Im Ovarium
einer am 18. Juni 1928 bei Kaposfüred (Kom. Somogy) von ANDREAS
ZERGÉNYI erlegten Schleiereule fand ich ein ziemlich grosses, fast reifes
Ei. Am 10. Oktober desselben Jahres wurden aus Päty (Kom. Pest) zwei
Junge mit Kielfedern, schon fast flügge, dem Ornithologischen Institut
eingeliefert. wo sie beringt wurden; drei ihrer Geschwister aus demselben
Gelege kamen anders wohin. Ich erwähne hier noch zwei ältere diesbe-
zügliche Angaben; laut D. LinriA wurden Anfang September 1908 in
Türôkbecse noch ganz flaumige Nestjungen der Schleiereule gefun-
den (Aquila, XV, 1908, p. 308) und L. SzEMERE fand in einem Weibchen
von Csikszentmarton, 27. August 1911, ein schon hartschaliges
und noch vier auch gut entwickelte Eier (Aquila, XVIII, 1911, p. 391).
Bei dieser Gelegenheit halte ich es für angezeigt, die in einigen
unserer Handbücher mitgeteilten Brutdaten von Stria flammea zu erwähnen.
STEFAN CHERNEL in , Magyarország Madarai“ (= Die Vögel Ungarns, II.
p. 457) schreibt, dass die Eier Anfang März gewöhnlich schon gelegt sind;
sie scheint zweimal zu brüten, denn auch im Mai, Juni, sogar Juli fand
er Eier. Im „ungarischen Brehm“ (Vögel IL, p. 184) sagt CHERNEL: Lege
die Schleiereule in Ungarn schon zeitig im Frühjahr, im März; er fand
Kier noch im Juni— Juli; doch wurden noch im Oktober und November
öfter junge Schleiereulen gesehen, ja selbst noch Eier gefunden, welche der
Vogel mit Hingebung bebrütete. Nach Laxaros (, Magyarország orvmadär-
faunája" — Die Raubvogelfauna Ungarns, p. 45) brütet dieser Art zweimal .
legt schon Anfang März, und dann wieder im Mai, Juni und Juli. HARTERT
(Die Vögel der paläarktischen Fauna, II. p. 1031): „Legt seine Eier ge-
wöhnlich in der zweiten Hälfte April oder im Mai, doch findet man Eier
ausnahmsweise auch im Winter, sowie auch im September oder Oktober.
Nach Jourpaın brütet sie in England oft auch zum zweitenmal, und dann
sind ihre Eier noch im Juli zu finden.“ KrerscHMIDT berichtet in der
in „Berajah“ erschienenen Monographie der Schleireule schon 1906 über
erwiesene sichere zweite Bruten. Nach M. ScHLomt (Berichte des Vereins
schlesischer Ornithologen, XIV. Bericht, 1928, H. 1, p.40, 41) begann in
Schlesien eine Schleiereule am 30. Juli 1927 zum zweitenmal zu legen;
KLEINERE MITTEILUNGEN, 445
die erste Brut begann im März und die hieraus stammenden Jungen
verliessen den Brutplatz Anfang Juni. Die genauesten Daten über zwei-
maliges Brüten der Schleiereule verdanken wir BERNHARD und WOLFGANG
SCHNEIDER (Journal f. Ornithologie 1928, p. 412—419) welche feststellten,
dass das von ihnen beobachtete Schleireulenpaar in 32 Jahren neunmal
zum zweitenmal brütete, entsprechend den Mäusejahren. Die zweite Brut
fällt auf Ende Sommer oder Herbst und in einem Falle verliess das
letzte Junge erst am 7. Jan. des folgenden Jahres den Brutplatz. Somit
erscheint den obigen Forschern die bekannte frappante Feststellung von
JAKOB SCHENK über den Zusammenhang zwischen der Vermehrung der
Störche und den Nahrungsvorräten erwiesen. — Interessant ist, was NIKOLAUS
ZeYK (Die Vögel Siebenbürgens, Aquila 1920 p. 97) sagt: „Ihre Stimme
hörte ich nur im August beim Ausfliegen der Jungen.“ Jedenfalls beziehen
sich derartige Fälle vom Flüggewerden der Jungen im August auf zweite
Bruten. — Auf Grund des Vorhergegangenen empfehle ich unseren geehrten
Beobachtern das obige interessante Thema über die Schleiereule aufs
Wärmste. Dr. Nrxonaus VASVÁRI.
Britten von Delichon urbica in künstlichen Nestern. Ein Mehl-
schwalben-Nest mit vier gutentwickelten Jungen fiel herunter, und um sie
zu retten, befestigte ich an die Stelle des herabgefallenen Nestes ein ein-
faches Tuchnest, wie sie zur Kanarienvogelzucht verwendet werden, und
setzte die Jungen hinein. Die Eltern begannen noch an demselben Tage
die Jungen zu füttern, am nächsten Tage begannen sie zu bauen und
machten rings um das Tuchnest ein richtiges Mehlschwalben-Nest, wobei
sie nur das übliche Einflugloch offen liessen. Nach einigen Tagen flogen
die Jungen aus und sofort begann das Schwalbenpaar in diesem Nesi
mit der zweiten Brut.
Von demselben Hause fiel noch ein Nest herunter. Da es Abend
war und ich die Jungen über Nacht nicht im Freien lassen wollte,
zimmerte ich aus dünnen Brettern ein kleines Kistchen zusammen und
setzte die Jungen hinein. Auch hier begannen die Alten, das Nest mit
Lehm umzubauen, wurden aber nicht fertig, da die Jungen inzwischen
ausflogen.
In beide Nester hatte ich unter die Jungen etwas Sand gestreut.
Ich glaube, man könnte durch Aushängen von Betonhalbhöhlen,
in die etwas Sand gestreut werden müsste, die Schwalben zum Brüten
veranlassen. Wer an seinem Hause Schwalben ansiedeln möchte, könnte
einmal einen Versuch machen. bensen ioni
Muscicapa grisola Nest auf dem Schirm einer elektrischen
Lampe. In Keszthely, in der offenen Veranda eines gegen den Platten-
444 KLEINERE MITTEILUNGEN.
see gelegenen Hauses, hängt vom Plafond eine elektr. Lampe herunter, die
mit einem Blechschirm überdeckt ist. Auf diesen Blechschirm baute im
Frühjahr 1927. ein Rauchschwalbenpaar ein Nest, wodurch der Lampen-
schirm aus seiner horizontalen Lage etwas herausgebracht wurde. Heuer
(1928) kehrten die Schwalben nicht zurück und in das leere Nest zog
der graue Fliegenfiinger (Muscicapa grisola L.) ein und zog ungestört
2 . =
i Junge gross. Dr. ALEXANDER LOVASSY.
Sonderbare Nistweise von Parus ater. Am 1. Juni 1923 nistete ein
Paar der Tannenmeise in Brennberg im Türstock eines bewohnten Hauses.
Der Türstock war schon morsch, war aber der einzige Eingang zur
Wohnung und daher war der Verkehr ein reger. Zwischen dem Türstocke
und der Mauer, wo der Mörtel abgefallen war, entstanden kleine Fugen.
In einer dieser Fugen, in einer Höhe von ungefähr 1 Meter nistete das
Meisenpaar. Die Bewohner des Hauses wurden nur dadurch aufmerksam
gemacht, dass der Wolfshund ständig in die Lücke hinein schnüffelte,
wo das Nest gebaut wurde. Der Hund beunruhigte aber das Meisenpaar,
so dass sie ein neues Nest bauten, in eine Fuge, welche einen halben
Meter höher lag. Trotz des starken Verkehres wurden die 8 Jungen
glücklich hochgebracht. Die Wahl dieses Nistplatzes ist umso merkwür-
diger, als der Wald, welcher zum Nisten geeignete alte Fichten und
Föhren enthält, nur einige Schritte weit entfernt liegt.
GEORG BREUER.
Sylvia curruca brütet die Eier des rotrückigen Würgers.
Am 10. Juni 1927 brütete in meinem Garten in Püspökszenter-
zsebet eine Zaungrasmücke. Fünf Eier waren im Neste. Versuchsweise
tauschte ich eines Abends diese 5 Eier mit 4 Eiern des rotrückigen Wür-
gers um. Die Grasmücken sassen am nächsten Tage fleissig auf den Eiern,
(rolzdem diese noch eimal so gross und auch in der Farbung verschieden
waren. Die Grasmücken brüteten von den 4 Eiern 3 aus und zogen 2
der Jungen gross. >
EDUARD AGARDI
Ungleichmässige Entwickelung der Jungen von Accipiter nisus.
Als ich am 22. Juni 1928 bei Budakeszi in einem in 4 Meter Höhe
auf einer Fichte stehenden Sperberhorst die 4 Jungen Sperber (Accipiter
nisus L.) beringte, fiel mir deren ungleichmässige Entwickelung auf. Eines
der Jungen war noch ganz klein, auch seine Flügel bloss mit Flaum
bedeckt. Zwei andere waren schon grösser, mit vielen Kielen im Flügel.
Das vierte Junge war im Vergleich zu den anderen besonders gross und
entwickelt, mit ausgefiedertem Flügel und Schwanz, auch an Brust und
Rücken mit hervorbrechenden Federn. Auf dem Rande des Horstes lag
KLEINERE MITTEILUNGEN. 445
eine Singdrossel (Turdus musicus L.), in dem Neste aber ein — wie ich
glaubte — faules Ei. Da dieses Ki weniger stark gefleckt war als gewöhn-
lich und auch eine blassere Farbe hatte, nahm ich es für die Eiersamın-
lung unseres Institutes mit. Beim Anbohren des Eies aber sahen wir zu
unserer Überraschung, das darin ein weissflaumiger, vollständig entwi-
ckelter Embryo war, der nach wenigen Tagen wahrscheinlich ausgeschlüpft
wäre. An demselben Tage beringte ich auch die 4 Jungen aus einem
andern Sperberhorst bei Nagykovácsi. Diese Jungen waren ganz
gleichmässig entwickelt: im Flaumkleid, mit sehr wenig Kielen in den
Flügeln. KOLOMAN WARGA.
Beitrag zur Psychologie eines jungen Podiceps cristatus.
RICHARD ROTHERMANN erzälte mir folgendes Erlebnis. Ende Juli stand er in
einer Lacke des Neusiedlersees, auf einem Rohrhaufen als er unweit von
ihm, ein kleines Tier schwimmen sah. Anfänglich glaubte er in der Abend-
dämmerung einen Frosch zu sehen, doch konnte er bald feststellen, dass
es em schwimmender junger Vogel war. In der Ferne bemerkte er einen
alten Haubentaucher. Ohne einen bestimmten Zweck damit erreichen zu
wollen piepste ROTHERMANN mit hoher Stimme einigemal, wonach er zu seiner
Überraschung bemerkte, dass der kleine Vogel sich ihm sofort näherte. Jetzt
erkannte er in dem Vogel das gestreifte Junge des Haubentauchers. Nach
Wiederholung des Piepsens näherte sich das Vögelein ganz dem Rohr-
haufen und kletterte sogar hinauf, so dass es leicht gefangen werden
konnte. Ins Wasser zurückgesetzt kletterte es nach neuerlichem Piepsen
wieder zu ihm hinauf. Dies wurde mehrmals mit demselben Erfolge wie-
derholt. Der alte Haubentaucher beobachtete aus der Ferne dieses Spiel,
wagte es aber nicht sich zu nähern, oder einen Laut von sich zu geben.
GEORG BREUER.
Hirundo rustica ihr Junges auf dem Rücken tragend. Im Som-
mer 1916 begann auf dem Bahnhof von Aszód eine junge Rauch-
schwalbe ihre ersten Flugversuche etwas zu früh, da sie nur bis zur unteren
Umrahmung der Perroneinfassung emporflattern konnte. Die mit Futter
anfliegenden Alten bemerkten sofort den Vorfall und der eine Elter fand
nach unruhigem Hin- und Herfliegen endlich das Junge in Y/s M. Höhe.
Der alte Vogel setzte sich neben das Junge, breitete seine Flügel wie
eine Brücke gegen dasselbe aus und flog mit dem Jungen, dem es auf
diese Art auf seinen Rücken geholfen hatte, zum Nest empor. Zeugen
dieses Vorfalles waren u. a. Professor des Polytechnikums TIBERICS MELCER
und der gewesene Stationsvorstand Drsiperrus Hatäsz. Ob beim Empor-
fliegen auch das Junge durch Flügelschläge mitgeholfen hat, entging der
Aufmerksamkeit der Augenzeugen. Aber selbst wenn das Junge geholfen
446 KLEINERE MITTEILUNGEN.
hätte. so hälte das nicht von grosser Wirkung sein können, da es, wie
sein Probeflug bewies. nicht einmal in wagerechter Ebene fliegen konnte.
Die alte Schwalbe hatte also eine ihrem Eigengewicht nahekommende
Last zu tragen. deren Emportragen unter einem steilen Winkel zweifellos
eine gewaltige Kraftleistung war. Torus: Co
Nervösität von Phasianus colchicus während des Meteor-
falles. Ein Soproner Heger beobachtete, dass während des grossen
Meteorfalles im Walde sämtliche Fasane schrien und sehr unruhig waren.
GEORG BREUER.
Ciconia alba und die rote Farbe. Auf dem Turm der ev. Kirche
zu Szillsärkäny brütete im Frühling 1927. ein Storchpaar, welches 3
Junge grosszog. Als ich einmal in einem roten Hausrock über den Hof
ging, liessen die Störche auf dem Turm ein kurzes erschrecktes Klappern
hören ; einer der Alten flog auf, nahm anscheinend sehr wütend Kurs
auf mich. näherte sich mir aber bloss auf 2 Meter, und flog nach kurzem
Schwanken zum Nest zurück. Mein roter Rock löste auch später bei den
Störchen einen ähnlichen gereizten Zustand aus, während meine gewöhn-
liche Kleidung gar keinen Einfluss auf sie ansübte.
KoLoman MIKOLÁS.
Ciconia alba mit weissem Lauf in Südafrika. Im März 1924
wurden bei Pietermaritzburg viele weisse Störche mit weissen, fast
übertüncht scheinenden Läufen beobachtet. Es wäre mir sehr interessant
zu erfahren, ob jetzt die Störche auf diese Weise gezeichnet werden, da
meiner Meinung nach eine solche Markierung unbedingt erfolgreicher wäre,
da man auf diese Art auch ohne Abschiessen des Vogels seinen Abstam-
mungsort erkennen könnte.
E. Warren, Direktor des Natal Museums.
Anmerkung. Wir stimmen Herrn Direktor WARREN bei, dass die
Beinfärbung unbedingt mehr Daten ergeben würde, da ja ein weisser
Fuss viel auffallender ist als der Ring. Hingegen würde der Abstammungs-.
ort der Vögel unbekannt bleiben, oder müsste man die Beringungen auf
einen einzigen Ort beschränken. Aber selbst in diesem Falle bliebe noch
immer als Nachteil die Unmöglichkeit der Alterbestimmung der Vögel. Mit
einem Worte: die gutbewährte Methode des Beringens kann durch Bein-
färbung nicht ersetzt werden.
Was nun das Andere betrifft: dass der Abstammungsort der Vögel
auch ohne Abschiessen zu bestimmen sei, dass also vom vogelschütze-
rischen Standpunkte diese Markierung wünschenswerter wäre, so können
KLEINERE MITTEILUNGEN. 447
wir darauf nur erwidern, dass kein Institut oder Privatmann zur Erlangung
von Ringvögeln die Jäger zum Abschiessen der Vögel auffordern wird.
Jedes Institut und jeder Privatmann, die sich mit Vogelberingung befassen,
wird nur bitten, zufällig erbeutete oder gefundene Ringvögel zu melden,
damit diese noch durch ihren Tod der Wissenschaft einen Dienst erweisen.
Und speziell der Storch wird weniger durch die Ringe vernichtet,
als vielmehr durch die Arsenwolken, mit denen man sich gegen die
Heuschrecken wehrt. Der Storch verzehrt die vergifteten Heuschrecken
und geht daran zu Grunde. Hier müsste Abhilfe geschaffen werden, denn
wir Vogelberinger freuen uns mehr über einen in unsere Ortschaften
zurückgekehrten Ringstorch, als über Rückmeldung „tot aufgefundener*
Ringexemplare aus fernen Weltteilen. To
Die Ursache des weissfarbigen Laufes von Ciconia alba. Auf
Grund langjähriger Beobachtungen spreche ich zu dieser Sache, auf welche
ich die richtige Erklärung gefunden zu haben glaube. Schon 1899 schoss
ich m Grodek in Galizien einen Storch, dessen Beine grau waren. Nach
Abreibung mit einem nassen Lappen änderte sich diese Farbe in rotbraun.
Im Jahre 1906 beobachtete ich im Komitate Somogy die ersten weiss-
beinigen Störche in den warmen Sommermonaten. Endlich im Jahre
1922 kam ich in Körmend dem Rätsel auf den Grund. Ich beobachtete,
dass der Storch bei grosser Hitze eine derartige Stellung einnimmt, dass
das eine Bein etwas mehr nach vorne steht als das andere. In dieser
Stellung lässt er dann an dem rückwärtigen Bein den weissen Kot herab-
fiiessen, wechselt dann nach einiger Zeit die Stellung und lässt dann
den Kot an dem andern Bein herabfliessen. Auf diese Weise färbt er
seine Beine weiss.
Sehr interessant waren die diesbezüglichen Beobachtungen an
einem gefangenen Exemplar, dessen linkes Bein krank war und von
dem Vogel geschont wurde. Dieses Bein war deshalb immer etwas nach
rückwärts gestellt, was zur Folge hatte, dass es von dem daran herab-
fliessenden Kot ganz weiss gefärbt war, während das gesunde, nach
vorwärts gestellte Bein schön rot blieb. Nach meinen Beobachtungen
spritzen die Störche den Kot nicht unbedingt und immer geschossartig
aus, sondern die alten Vögel können dies nach Belieben verrichten. Ob
sie wohl bei grosser Hitze speziell zur Abkühlung der Beine dieselben
weiss machen, wage ich nicht zu behaupten, betone nur meine Beo-
bachtung, dass sie dies nur bei grosser Hitze tun.
Dionysius SrrAnszky, Körmend.
Ciconia alba mit weissem Lauf. Auf den diesbezüglichen Aufrut
des Ornithologischen Institutes in den Zeitungen melde ich, dass ich auch
448 KLEINERE MITTEILUNGEN.
in Ungarn öfters weissbeinige Störche gesehen habe. Schon lange beobach-
tete ich, dass die jungen Störche Anfang August, nach Verlassen des
Nestes, mit weithin sichtbaren weissen Beinen auf den Getreidestoppeln
erscheinen. Die Beine sehen aus. als seien sie mit Kalk bestrichen. Ich
wunderte mich oft über diese Erscheinung, konnte ihr aber nicht auf
den Grund kommen, und dachte daran, dass es die Folge einer Hautab-
schälung sein könnte. STEPHAN Kormos, Pocsaj.
Wann schlafen unsere Vögel ein und wann wachen sie auf?
Bezüglich des Einschlafens und Erwachens unserer Vögel haben wir bis-
lang nur spärliche Daten, so dass diese Frage nur mit einer gewissen
Vorsicht behandelt werden kann. Im allgemeinen nahm man an, dass die
Vögel mit dem ersten Sonnenstrahl erwachen und beim Verschwinden der
Sonne sich zur Ruhe begeben. Meine bisherigen Beobachtungen weisen
jedoch schon auf viele Ausnahmen von dieser angeblichen Regel hin.
Unser Hausgeflügel (Huhn, Gans, Ente, Taube etc.) gibt diesbezüglich
kein charakteristisches Bild, da diese Tiere gewohnheitsmässig Frühauf-
steher und Spätschläfer sein können, und umgekehrt. Die freilebenden
Vögel dagegen erwachen nach meinen Beobachtungen, wenn Licht, Bewöl-
kung, Luftdurchsichtigkeit, Temperatur, Windstärke, Nahrungsverhältnisse
ete. sich nicht wesentlich ändern, je nach der Jahreszeit Tag für Tag um
dieselbe Zeit und begeben sich ebenso zur Ruhe. Mit Hinblick auf die
einzelnen Arten ergeben die auf dieser Grundlage gesammelten Daten
von Jahr zu Jahr sich wiederholende, somit konstante Zahlen, die sich
zu grösster Genauigkeit ausgestalten würden, wenn viele Beobachter mehrere
Jahre hindurch möglichst zahlreiche Daten sammeln würden.
Ich veröffentliche nun meine im Frühjahr und Sommer 1927 gesam-
melten Daten mit dem Wunsche, meine Ornithologen-Kollegen mögen
ebenfalls diesbezügliche Beobachtungen machen. Es gehört dazu nur
ein wenig Frühaufstehen, was an den schönen Frühjahrs- und Som-
mertagen recht angenehm ist; die Ohren offen halten, das phänologische
Notizbuch möglichst oft aufschlagen und alle Daten sofort eintragen,
damit die Zahlen unserem Gedächtnis nicht entschwinden, das wäre alles.
Vom 3-ten bis 11-ten Mai war ständig trübes, etwas regnerisches
Wetter, Temperatur morgens 10—12° C, mittags 20—28°, hauptsächlich
Nordwind. Die Zeit des Erwachens der Vögel war in diesen Tagen gleich.
Um 3° 30° beim ersten Morgengrauen (die Sonne geht erst 4° 42" auf)
fliegen und zwitschern schon die Schwalben : auch einige Spatzen sind
wach ; draussen scharren die Hühner. Um 3° 45" singt die Mönchsgras-
mücke. Um 4" ruft die Wildtaube und der Pirol, 4" 15" der Kuckuck,
der Dorndreher und die Haustaube.
Auch am 1-ten Juli erwachen die Vögel nicht viel früher, trotzdem
KLEINERE MITTEILUNGEN.
>»
HS
©
die Sonne gleich nach 4" aufgeht. Im Zeitraum vom 1-ten bis 16-ten
Juli überwiegend schönes Wetter, etwas windig, Temperatur morgens
20°, mittags 30—38°, Windrichtung hauptsächlich NW und W; Erwachen
der Vögel auch in diesem Zeitraum konstant. Mein Beobachtungsort war
der botanische Garten des Obergymnasiums, in dessen Stille ich die
Stimmen der in den benachbarten Obstgärten erwachenden Vögel gut
hören konnte. Um 3" morgens, noch in der Dämmerung (Sonne geht
4" 05" auf), singen Pirole und Stieglitze aus voller Kehle, auf den elek-
trischen Leitungen zwitschern scharenweise die Schwalben. Um 3° 30
ruft die Wildtaube, schlägt die Wachtel, schnarrt die Rohrdrossel und ruft
der Hänfling; wenige Spatzen hüpfen etwas schlafrig, hier und dort singt
die Mönchsgrasmücke. Um 4" fliegt eine Elster und ein Würger vorüber,
auch die Haustauben sind erwacht. Um 4" 10’ ertönt der Ruf des Rot-
kehlchens und des Kuckucks, auch Dorndreher und Specht werden laut.
Nach dem 16-ten Juli etwas windigeres Wetter, das Erwachen erfolgt
schon viel später. Um 3" früh ist noch alles still (Sonne geht 4" 17
auf). Um 3? 30° ruft der Pirol und gleich nach ihm die Rohrdrossel.
Gegen 4" erwachen Wildtaube, Sperling und Mönchsgrasmücke, gegen
4° 20' die Rohrdrossel. Die Haustauben verlassen ihren Schlag erst vor
D nach Erschallen des Kuckuckrufes. Von einem Tag zum anderen ver-
spätet sich das Erwachen um fast eine halbe Stunde.
Die Zeit des Schlafengehens der Vögel beobachtete ich bloss in den
ersten Julitagen und am 16-ten Juli. Am frühesten gehen die Hühner zur
Ruhe (oft schon um 6"), auch die letzte Elster sucht nach 7" ihr Nest
auf, um 8" verstummen Pirol, Kuckuck, Sperling, um 1/39° Schwalben
und Würger, nach 9° Rotschwänzchen, Rohrdrossel und Grasmücke; um
9 30° ruft noch hier und dort ein Wachtelkönig und die Wachtel und
um diese Zeit fliegt die Schleiereule zur nächtlichen Jagd aus.
BARTHOLOMAEUS BODNÄR.
Vogellied im Trommelfeuer, Auf allen Kriegsschauplätzen wurde
beobachtet, dass das Schiessen, besonders auch der Kanonendonner, die
Singvögel nicht verscheuchte, ja häufig nicht einmal in ihrem Gesange
störte.
Ich selbst konnte die folgenden diesbezüglichen Beobachtungen
machen:
Am 15-ten Mai 1916 hörte ich während des Trommelfeuers bei Fol-
garia die Heidelerche (Lullula arborea) und den Buchfinken (Fringilla coe-
lebs) singen. Auch der Kuckuck rief ununterbrochen, obgleich in aller-
nächster Nähe eine 10°4 cm Batterie feuerte.
Auf dem Monte Majo (Norditalien), schoss unsere Gebirgsbatterie
am 30-ten Mai 1916 fleissig, ein ganz nahe singender Weidenlaubvogel
Aquila. 29
150 KLEINERE MITTEILUNGEN.
(Phylloscopus collybita) liess sich nicht im geringsten stören und trug
sein charakteristisches Liedchen weiter vor.
Ein geradezu riesiges Beobachtungsmaterial habe ich bezüglich der
Tatsache. dass unmittelbar nach Verstummen des Trommelfeuers und
Gewehrgeknatters alle kleinen Singvögel — als ob nichts geschehen
wäre — hervorkamen und unbekümmert um das Hin- und Herwogen der
Menschen ihr Liedehen sangen. So hörte ich die Feldlerche über einer
am vorigen Tage erstürmten Stellung singen. Im Tale von Campoluzzo
(18-ten Mai 1916) hörte ich ebenfalls unmittelbar am Tage nach dem
Gefecht Feldlerchen singen. Auch Kohlmeisen hüpften fröhlich umher.
Dr. STEPHAN GAAL.
Daten zur Ernährung von Falco peregrinus Tunst. Der Wander-
falke brütet in der Umgebung von Ungvär noch an zahlreichen Stellen,
auf Gesimsen von Felsen, die aus den Wäldern hervorstehen. So brütet je
ein Paar auf der Szkalka, Temnik, Szokolec, Jaznaszkala und wahrschein-
lich noch auf mehreren anderen mir unbekannten Felsvorsprüngen.
Der Würgfalke (Falco cherrug Gray) brütet nur im Simonka-Gebirge;
von hier wurden seinerzeit für die Falknerei des Fürsten Odescalchi die
Jungen ausgehoben. Würgfalken-Horste kannte ich in Nögräd und auch
bei Dévény. Er brütet dort, wo er Ziesel (Spermophilus citillus L.) findet.
In den Nischen jener Felsen, in denen /. peregrinus vielleicht schon
seit Jahrhunderten nistet, kann man ganze Haufen von Knochen der
Beutetiere finden ; 85% davon sind Nebel-und Saatkrähe, die übrigen
Haus- und Wildtauben (hauptsächlich Columba oenas, wenig C. palumbus.)
Amseln ete. Wenn wir also die Krähen für schädlich halten, so ist der
Wanderfalke ein ausgesprochen nützlicher Vogel. Säugetierknochen fand
ich niemals beim Horste eines Wanderfalken. Beim Horste des Würg-
falken dagegen fand ich immer Ziesel.
Der Wanderfalke brütet sehr früh, so dass seine Jungen Mitte April,
wenn die von Nordeuropa zum Überwintern nach Ungarn gekommenen
Saatkrihen nach Norden ziehen, schon Stockfedern haben. Diese Jungen
werden dann bequem mit den durchziehenden Krähen aufgefüttert.
ALEXANDER HRABAR.
Merkwiirdiges Spiel von Corvus cornix. Am 17. Oktober 1925
traf ich auf einem abgeernteten Kartoffelfeld eine kleine Gesellschaft von
Nebelkrähen. Ich beobachtete, was sie wohl auf dem durchwühlten Felde
suchen mögen. Plötzlich fliegt eine Krähe auf, im Schnabel mit einem nuss-
grossen Gegenstand. In der Höhe von etwa 6 Metern ändert sie ihre Körper-
stellung, indem sie sich plötzlich vertikal aufrichtet, so dass der Kopf nach
oben, der Schwanz nach unten gerichtet ist. Im nächsten Moment lässt sie .
KLEINERE MITTEIULNGEN. 451
den im Schnabel gehältenen Gegenstand plötzlich fallen, dreht sich blitz-
schnell herum, mit dem Kopf nach unten und dem Schwanz nach oben,
und versucht dem fallenden Gegenstand nachzustossen und ihn in der
Luft zu erhaschen. Es misslingt. Sie versucht es nochmals. Diesmal gelingt
es. Viermal widerholte sie vor meinen Augen dieses Spiel. Ich wollte
konstatieren, was der fragliche Gegenstand sei. Als sie einige Schritte
vorwärts tat, flog die ganze Gesellschaft auf. Wahrscheinlich war das
Spielzeug eine kleine Kartoffel. Waren
Anmerkune: Das hier beschriebene Spiel der Nebelkrähe ist ein
neuer Beweis der ausserordentlichen Vielseitigkeit ihres Flugvermögens.
Wir sehen sie mit weit ausgebreiteten Flügeln nach Art des Mäusebussard
segeln und kreisen, dann mit spitz zusammengezogenem Flügelbug nach
Falkenart niederstossen oder wie eine Möve an der Wasseroberfläche
fliegend die Nahrung auffischen. Das überraschendste Beispiel ihrer Geschick-
lichkeit gab sie mir einmal auf dem Budapester Lägymänyoser Teich, als
zwei Lachmöven (Larus ridibundus L.) ihr ein auf dem Eise liegendes
totes Fischlein streitig machen wollten. Sie wich den von zwei Seiten
kommenden Angriffen mit derartig blitzschnellen Wendungen, Niederstürzen,
dann wieder Emporschnellen, aus, dass die Lachmöwen schliesslich die
; o o o . 1
Verfolgung aufgaben. Tesio
Kreuzschnäblige Parus major. Der am Fenster meiner K olo z s-
värer Wohnung angebrachte Winterfütterungsapparat wurde von vielen
Kleinvögeln besucht; darunter bemerkte ich einmal eine Kohlmeise mit
gekreuztem Schnabel, ganz dem des Kreuzschnabels ähnlich. Von dem Futter-
kuchen konnte sie gar nicht picken. Ihre normalen Genossen jagten
sie sofort vom Futterplatz fort. a en ee
Fastende Haushenne. Wenngleich sich meine folgende Beobach-
tung auf einen domestizierten Vogel bezieht, so kann dieser Rekord im Fasten
auch für den Ornithologen von Interesse sein, besonders mit Rücksicht auf
die allgemein verbreitete Ansicht, der Vogel könne nicht lange fasten. Eine
gut entwickelte Henne fiel von oben in einen ausser Betrieb stehenden
engen Kamin, aus welchem sie durch Zufall nach 31 Tagen, nur noch
Haut und Knochen, jedoch lebend zum Vorschein kam. Ich stellte fest, dass
sie an diesen Orte weder Nahrung, noch Wasser zu sich genommen haben
konnte, bloss Mörtelstückehen, wie an der Mauer zu erkennen war. In dem
‘engen Raume konnte sich die Gefangene nicht recht bewegen. Durch
allmählich beginnende, dann später gesteigerte Fütterung gelang es mir,
die Henne zu retten; sie legte im nächsten Frühjahr regelmässig.
JurLıus BARTHOS.
29*
152 KLEINERE MITTEILUNGEN.
Corvus frugilegus auf der Jungsaat. In der Umgebung von
Szeged beobachtete ich diesbezüglich Folgendes: 1. Es werden haupt-
sächlich die mit der Hand besäten Saaten beflogen. 2. Durch das Fernglas
konnte ich beobachten. dass sie nur die freiliegenden, nicht eingeeggten,
und keimenden Körner auflesen. 3. Kein einzigesmal sah ich, dass sie
Jungsaat mitsamt dem Grünen herausgerissen hätten. 4. Warum sollte die
Krähe. die doch auch Verstand hat, herumspazieren, wenn sie nicht
müsste? Um die junge Saat „auszureissen“, brauchte sie nicht herum zu
gehen; sie würde an einem Platz stehen bleiben und könnte der Reihe
nach die grüne Saat ausreissen. Nun geht sie aber fortwährend umher,
blickt bald rechts, bald links, beugt sich nieder und pickt die an der
Oberfläche gebliebenen Körner auf. Manchmal hackt sie in die Erde, in
die Schollen, um die hier fester eingewurzelten keimenden Körner heraus-
zubekommen. 5. Auf maschinell besäten Tafeln sah ich die Krähen, sofern
sie sich überhaupt dort niederliessen, niemals in gerader Linie vorwärts
gehen, sondern sich stets hin und her bewegen. Nachdem nun auf solchen
Tafeln die an der Oberfläche gebliebenen Körner viel seltener sind, liessen
sie solche Tafeln immer nach kurzer Zeit stehen und zogen sich auf die
mit der Hand besäten Felder. Dr. STEPHAN GYÖRFFY.
Die Verwendung von Corvus frugilegus zur Insektenvertilgung.
Den Wald der unter meiner Leitung stehenden Söreger Herrschaft
suchen die Saatkrähen massenhaft zum Nachquartier auf, brüten aber
leider nicht darin. Im Frühling 1921 bemerkte ich, dass die Krähenschar
nach Verlassen ihres Nachtquartiers über die Äcker des Gutes hinweg
täglich weit fortflogen, obgleich ich ihre Verfolgung verboten hatte.
Im Mai wurde eine unserer Zuckerrübentafeln von der Larve des
Nachteule (Agrotis) in derartigen Massen heimgesucht, dass ich die
Zerstörung der ganzen Tafel befürchten musste. Ich liess die Raupen
durch Kinder auflesen, aber mit wenig Erfolg. So kam ich endlich auf
den Gedanken die Saatkrähen irgendwie zum Verbleiben auf der gefährdeten
Tafel zu bewegen. Da gegen Abend stets ein kleinerer Trupp dieser Vögel
auf der ca 60 Joch grossen Tafel einzufallen pflegte, liess ich einen Sack
voll Maiskörner dorthin streuen. Noch an demselben Abend pickte ein
kleinerer Schwarm Saatkrähen fleissig Maiskörner auf. Am nächsten Tage
liess sich schon beim Ausfliegen am Morgen ein grösserer Schwarm nieder
und blieb etwa eine Stunde dort, erschien dann nachmittags wieder und
blieb bis zum Abend. Von Tag zu Tag erschienen immer mehr Krähen,
sodass ich am 4. Tage das Absammeln der Raupen durch die Kinder
einstellte. Die Krähen bohrten neben jeder Rübe den Schnabel von drei
Seiten in die Erde, bis sie dann die Larve gefunden hatten, doch konnte
ich zweifellos beobachten, dass sie neben Rüben mit gesunden Blätterw
KLEINERE MITTEILUNGEN. 453
nicht suchten. Am 5.—6. Tage war die Zuckerrübentafel schwarz von
Saatkrähen, und nach 8.—10. Tagen war kaum noch eine Raupe zu finden.
Die Saatkrähen lasse ich seither nicht vernichten, und bewache
bloss die Weizensaaten im Herbst und die Kukuruz-Saat im Frühjahr.
JOSEF Busirs. Gutsdirektor.
Maulbeeren fressender Picus viridis. In der Nachbarchaft mei-
nes Hauses in Keszthelv steht ein mächtiger Maulbeerbaum (Morus
alba). Im Sommer dieses Jahres (1928) besuchte diesen Baum - häufig ein
Grünspecht (Picus viridis L.) und frass die reifen Beeren ab; auch eine
ganze Familie Pirole (Oriolus galbula L.) tat sich regelmässig gütlich
daran. Dr. ALEXANDER Lovassy.
Sitta europaea caesia als Maiskörner-Fresser. Am 9. Nov. 1927
beobachtete ich auf einer Wagenfahrt durch die grossen Buchenwälder
im westlichen Zala einen Kleiber, der auf einen auf der Landstrasse
verschtitteten Maishaufen fortwährend herabflog, je ein Maiskorn in den
Schnabel nahm und damit in dem Walde verschwand. Biz jetzt habe ich
eine solche Vorliebe des Kleibers für Maiskörner nicht beobachtet.
JULIUS BARTHOS.
In Maisfeldern verursachter Schaden von Sturnus vulgaris.
Im Jahre 1916 beobachtete ich bei Balatonszentgvörgvy, dass
die Stare es auf den noch milchigen Mais stark abgesehen hatten. Zuerst
glaubte ich, dass sie dort die Kukuruzmotte suchen. Eine genauere Unter-
suchung ergab aber, dass sie sich tatsächlich über den milchigen Mais
hermachten. Die Kolben wurden geschält, die Maiskörner aufgestochen und
deren Inhalt ausgesogen. ER
Blattläuse vertilgende Samenfresser. In Matrei a/Br. (Tirol)
beobachtete ich im Juli eines Jahres Kreuzschnäbel (Loria curvirostra L.)
wie sie Blattlàuse aus klumpenartig zusammengeballten Blättern der
Eberesche herausleckten. Bei derselben Schmauserei ertappte ich vor Jahren
einen einzelnen Zeisig (Chrysomitris spinus L.) auf einem Pflaumen-
baume. Der Inhalt des Kropfes bestand nur aus Blattläusen.
Pastor C. LINDER.
Winternahrung von Passer montanus, In der Umgebung der
Stadt Szeged sammeln sich in jedem Winter bei strenger Kalte an
Mistablagerungsstätten und auf verlassenen Äckern grosse Schwärme von
Feldsperlingen und Ammern, und fressen die Samen von den Stengeln
der Atriplex, Chenopodium und Rumex-Arten; hauptsächlich aber schla-
ui
KLEINERE MITTEILUNGEN.
Samen heraus und lesen sie dann von der Schneedecke auf.
gen sie die
Menge Stengel von denen der gesamte Samen abgefressen war.
Ich sah eine
Dr. STEPHAN GYÖRFFY.
Über die Ernährung der Sperlinge. Am 8. Sept. 1928 beobachtete
ich längere Zeit hindurch einen Schwarm Sperlinge, die mit der Vertiigung
von Unkrautsamen beschäftigt waren. In dem aus 60 — 70 Stücken beste-
henden Schwarm waren schätzungsweise gleichviel Passer domesticus und
montanus. Sie lasen vielen Samen von der Erde auf, pickten aber auch den
noch unreifen Samen von den Unkrautstengeln ab. Öfters sah ich, dass ein-
zelne Haussperlinge solche Unkrautstengel, deren Samen sie nur durch
Streeken oder Emporspringen erreichen konnten, mit einem kurzen Darauf-
liegen vermöge ihrer Körperschwere zu Boden drückten und dann den Samen
abpiekten. Von einer Unkrautpflanze frassen sie nur selten den gesamten
Samen ab, und dies auch nur dann, wenn der samentragende Teil wenigstens
2—3 Zm. betrug. In diesem Falle „schabten“ sie durch langsames Ziehen
den Samen ab, während sie im allgemeinen sonst nur hier und dort ein
Körnlein herauspickten. Uber etwas aber musste ich mich bei diesen Spatzen-
schwarm wundern: ein Baumweissling flog über ihren Köpfen dahin, auf
einer Strecke von 2 Metern höchstens 20 — 30 em hoch, ohne dass ihn
auch nur ein einziger Sperling beachtet hätte. en
Ciconia alba als Vertilger der Feldmaus. Am 29. August 1977
zogen die Störche von Felsömera alle fort, am 4. Sept. 1927
trat der Hernäd aus den Ufern und überschwemmte unter anderen auch
ein ea. 50 Joch grosses Gebiet. auf welchen es von Feldmäusen wim-
melte. Es ragten einige, wenig Quadratmeter grosse Inselchen aus dem
Überschwemmungsgebiet hervor, auf welchen sich die Feldmäuse zu
Tausenden konzentrierten; desgleichen war auch der Wasserspiegel längs
des Ufers in einer Breite von einem Meter von Mäusekadavern dicht
bedeckt. Am Morgen mühte sich mit diesen ungeheuren Mäusemengen
eine 12 köpfige Nebelkrähenschar ab. Nachmittag erschienen von Norden
her 50 weisse Störche, die sich sofort am die Vertilgung der Mäuse mach-
ten. Ihre Zahl wuchs gegen Abend auf 120. am nächsten Morgen auf 200.
Am 6. Sept. waren sämtliche Störche verschwunden, mit ihnen auch die
Hunderttausenden von Feldmiiusen. die sämtlich aufgefressen wurden, sowohl
die lebenden als auch die bereits umgekommenen. Die Störche waren durch
die Vertilgung dieser grossen Mäusemengen für die Domäne von unschatz-
baren Nutzen. i PARTO
STEPHAN VASARHELYI.
Glaucidium noctuum als Geflügelmörder. Ein Geflügelzüchter
unserer Gemeinde machte die unangenehme Entdeckung, dass mehrere
KLEINERE MITTEILUNGEN.
ks
Qt
Qt
kleinen Entchen spurlos verschwanden. Da sah er eines Morgens, wie
ein Steinkauz sich auf die eben herausgelassenen kleinen Enten niederstürzte,
ein Entchen packte und damit seinem in einem Nachbarhause befindlichen
Horste zuflog. Abends wurde er erlegt. Buna Rácz, Szerep.
Schaden von Pica rustica. Am 28. Juli 1928 sahen in meinem
Weingarten in Nyiregyhaza die Arbeiter, wie eine Elster einen jungen
Hasen würgte. Das unglückliche Häschen war in einer traurigen Verfassung.
Die Elster hatte ihm beide Augen ausgehackt. Am nächsten Tage ging
Eyen. ÄLBERT VERTSE.
Lerchenfang von Corvus cornix. Als ich im. Juni 1927 auf der
Puszta Apaj behufs Beringung vom Wagen aus Kiebitzjungen verfolgte,
bemerkte ich zwei Nebelkrähen, welche eine junge Lerche verfolgten.
Letztere konnte schon gut fliegen und begann auch gleich zu steigen um
dann nach einer Seite hinauszubrechen, doch wurde durch die beiden
Nebelkrähen jeder Fluchtversuch verhindert. Von beiden Seiten bedrängt,
wurde sie durch einen Flügelschlag getroffen und fiel, gleich einem Stein
auf den Boden, wo sie auch sofort von einem der Räubern aufgenommen
wurde. Das ganze geschah ungemein rasch, so dass es schon zu spät
war, als ich den Kutscher verständigen konnte Richtung zu ändern und
die Räuber zu verfolgen. Tess
In der Schwefelquelle von Szepestotfalu erstickte Tiere. Durch
den Artikel von Ernsr Hausmann in der Aquila XXXJI—XXXIII, p. 268
angeregt, teile ich eine schon beinahe vergessene Notiz aus meinem
Tagebuch mit. Am 28. Juli 1925 besuchte ich mit meinem Schwager
Dr. Karn Mavxs die auch in der Badeliteratur bekannte „Chamilla
Quelle“ von Tötfalu (Wünschendorf, Slovenska Ves) in der Nähe von
Szepesbéla. Aus dem Becken einer stark nach Schwefel riechenden,
kohlensiiurereichen, brodelnden Nebenquelle holte mein Schwager die
Kadaver einer ganzen Menge dort erstickter Tiere heraus. Es waren
darunter: Maikäfer, grosser schwarzer Carabus, viele Nacktschnecken, Regen-
würmer, Rüsselkäfer, kleine Laufkäfer, ferner: Molche, 2 Spitzmäuse, Rat-
ten, Kreuzotter und ein Laubsänger. Das Wasser dieser Quellen ist sehr
stark; seitdem ein verzweifelter Einwohner von Tötfalu sich in selbst-
mördericher Absicht an das Ufer der grossen Quelle legte und dort er-
stickte wurden die Quellen seitens der Behörden mit Brettern bedeckt.
DR. STEPHAN GYÖRFFY.
An der elektrischen Leitung verunglückte Otus scops. Im
Frühling des Jahres 1925 schlug sich in Keszthely, auf dem Haupt-
156 KLEINERE MITTEILUNGEN.
spazierweg des Balatoner Parkes eine Zwergohreule (Otus scops L.) an den
Verbindungsdrähten der elekrischen Lampen an und fiel vor einer Gruppe
von Spaziergängern auf die Erde. Sie lebte noch, als man sie fing, eing
aber dann gleich zugrunde. In der Gegend des Plattensees gehört diese
kleine Eule zu den Seltenheiten; in 38 Jahren sah ich nur dieses ein-
zige Exemplar aus dieser Gegend. Es steht ausgestopft im Keszthelyer
Balatonmuseum. Dr. ALEXANDER Lovassy.
Ins Fangeisen geratene Fulica atra. Der mit Rohr bewachsene
Ufersaum des Plattensees bei Keszthely wird zur Sommerzeit sehr oft von
Sportanglern aufgesucht und zwar sucht sich jeder für die ganze Saison
einen ausschliesslich ihm gehörenden Landungsplatz aus. Hier angeln die
Geübteren nur Karpfen und stecken auf den Angelhaken als Köder grosse
gekochte Kukuruzkörner. Nach Beendigung des Tagewerkes wird dann,
um die Karpfen an die Örtlichkeit zu gewöhnen, von den Sportanglern
in der Umgebung des Standortes ein Liter gekochten Mais auf den Grund
des Wassers gestreut. Einer der Sportangler war mit dem Ergebnis der
Anglerei unzufrieden und suchte nach der Ursache. Er fand diese auch
bald in Gestalt der in dem Rohre brütenden Wasserhühner (Fulica atra
L.). welche, sobald sich die Angler mit ihren Kähnen entfernt hatten,
den verlockenden Kukuruz von dem Grunde des kaum 1 m tiefen Wass
sers auflasen, munter nach ihm untertauchend. Der geschädigte Angler
stellte am Grunde des Wasser ein mit Maiskörnern geködertes Fangeisen
auf, mit welchem er in kurzer Zeit die lästigen Wasserhühner wegfing.
Dr. ALEXANDER LOVASSY.
Alte Angabe iiber das Briiten von Falken. Nicht weit von Elesd
zwischen den Bergen, steht auf einem Berge die alte Burg der Boeskay,
Sölyomkö (übersetzt: Falkenstein); bloss einige Mauern sind noch zu sehen.
In der einen steilen Burgwand brütet auch jetzt ein Paar Falken, aber
andere — so erzählt man — lassen sie dort nicht brüten, ja selbst die
eigenen Jungen jagen sie fort, sobald diese erwachsen sind. Der Weg
zum Sölyomkö ist sehr schlecht, weil man fast fünfziemal über den Bach
gehen muss; aber die Gegend ist herrlich und imposant. i
(Quelle: Franz SÁRVÁRY : Hasznos Gazdasági Jegyzetek, 1828, p. 34.)
JOHANN SÖREGI.
Nest der Sylvia curruca plündernde Aeskulapschlange. Aus einem
zum Beringen bestimmten Nest der Zaungrasmücke waren die 4 Jungen
verschwunden. Um den Nesträuber ausfindig zu machen, erkundigte ich mich
be: den dortigen Bewohnern und erfuhr, dass am selben Tage in der Nähe
des Nestes von den Gartenarbeitern lautes Vogelgezeter gehört wurde
,
KLEINERE MITTEILUNGEN. 457
worauf sie sich dorthin begebend in der Nähe des Nestes eine grosse
Aeskulapschlange vorfanden. Im Magen der erschlagenen Schlange wurden
drei Stück, cca eine Woche alte Vögel gefunden. one Phone
Erfolgreicher Schutz gegen den Siebenschläfer. In der Aquila
las ich wiederholt, dass die Siebenschläfer die künstlichen Nisthöhlen
besetzen und dass kein wirksames Mittel zu ihrer Abwehr bekannt ist.
Hiezu möchte ich erwähnen, dass in dem berühmten Weinort Somlyohegy
die Bauern sich gegen den die Nussernte plündernden Siebenschläfer in
der Art wehren, dass sie die Bäume in Brusthöhe mit Stroh umbinden.
Diese Abwehr beruht darauf, dass der Siebenschläfer mit seinen
schwachen Krallen sich an dem glatten Stroh nicht anklammern kann.
GEORG SZABO.
Vogeleier-Sammlung in Videfalva. „Es begann diese der Besitzer
Avueust Kupinyt im Jahre 1817 anzulegen und brachte es bis 1826
auf 102 Arten, welche nach seinem eigenen System eingeteilt sind; daneben
benützt er auch die vom berühmten Scuryz, Doktor der Medezin 1818
in Zürich in deutscher Sprache herausgegebene oologische Arbeit.“ Ich
veröffentliche diese interessante auf die Vergangenheit der ungarischen Orni-
thologie bezügliche Nachricht auf Grund der Arbeit von L. MocsAry: Be-
schreibung des Komitates Nógrád, Band II, p. 54. Kuzınyı war ein Freund
PETENYI’s. Sie waren zusammen in Besztercebänva, und laut der
Biographie Orro Hermans lernte Perenyt von den Brüdern Kuprnyr das
Eiersammeln, im Grunde genommen die Ornithologie. Die beiden Brüder
Kupinyt waren eifrige Eiersammler, mit welchem Erfolge, zeigt die obige
Nachricht. Die Arbeit von Scuryz heisst: Beschreibung und Abbildung der
künstlichen Nester und Ever der Vögel ete. Zürich 1819—29.
JAKOB SCHENK.
Alte ornithologische Daten, In dem von Alerius Fényes 1851
herausgegebenen Werke: „Geographisches Wörterbuch Ungarns“ fand ich
bei den einzelnen Ortschaften auch ornithologische Daten, die ich aus-
zugsweise im Folgenden mitteile. Füzesgvarmat:, In den mit Rohr
bewachsenen Teichen wohnen die Wasservögel zu Tausenden. und unter
diesen verdienen die Edelreiher besondere Erwähnung.“ Gvoma: ,Was-
servögel werden zahlreich gefunden so: Wildenten, Wildgänse, Schnepfen
Pelikane, manchmal auch Schwäne und Edelreiher.* Komädi: „Edel-
reiher werden genug gefangen.“ Pusztaszer. „Seine Gewässer bilden
die Überschwemmungen der Theiss und ein grosser See, wo ausser zahl-
reichen Wasservögeln sich häufig auch Schwäne und Pelikane scharen-
weise aufhalten. Baron LADISLAUS SOLYMOSY.
KLEINERE MITTEILUNGEN.
Vogelberingung in Indien, Im Rahmen der „Bombay Natural
History Society“ ist die Aufstellung einer Beringungsstation geplant.
Anfangs kommen hauptsächlich die jagdbaren Vögel in Betracht, um auf
diese Weise mit den zu erwartenden Erfolgen das Interesse zu erwecken.
SALIM A. ALT
Vogelberingungen in Russland. An der Biologischen Centralen Sta-
tion der Jungen Naturalisten in Moskau wurde eine Section für Vogelberin-
sungen eingerichtet. welche seit 1924 tätig ist. Die Aufschrift der Ringe
lautet „Moskva“ daneben einige Buchstaben in zyrillischer Schrift. Die
Section hat in verschiedenen Gegenden des Landes 102 Mitarbeiter, wel-
che bis Ende 1927 schon 7450 Vögel beringten. Zurückgemeldet wurden
107 Vögel.
Neben den Vögeln werden auch Säugetiere beringt, um deren Alter
und Siedlungsverhältnisse erkennen zu können. Bisher wurden in Sibi-
rien Ziesel beringt. N: Dre
Vogelberingungen in Russland, In Leningrad begann ich
mit den Ringen des Forst-Institutes Vogelberingungen. Die Ringe tragen
die Inschrift „Lessnoy Institut Leningrad.“ Indem es recht wahrschein-
lieh ist, dass von unseren Ringvögeln gerade in Ungarn manche ange-
troffen werden können, möchte ich hier die besondere Aufmerksamkeit der
ungarischen Ornithologen auf dieselben aufrufen.
Dr. G. DOPPELMAIR.
Vogelwarte in Jugoslavien. Ich habe in Jugoslavien mit dem
Sitz in Ljublana eine Vogelwarte gegründet mit dem Titel: „Ornitoloski
Observatory u Ljubljani”, in deren Rahmen unter anderem auch die
Vogelberingungen fallen. Ich bitte die ungarischen Ornithologen uns von
etwa in ihre Hände kommenden Exemplaren unserer Ringvögel zu benach-
richtigen. Die Aufschrift der Ringe ist die Abkürzung der Benennung
unseres Institutes. À 3
DR. JOHANN PONEBSEK.
KOCSAGVEDELEM—TERMESZETVEDELEM. 459
Kocsagvédelem— Természetvédelem.
1925/28 évi jelentés.
Irta: SCHENK JAKAB.
Utolsé elötti jelentesemben, melyet 1924 vegen zartam le, elsösor-
ban a kócsag és egyéb madarak védelmére szánt bel- es külföldi adoma-
nyok felhasználásáról számoltam be. Akkor még 5,000.000°— (magyar)
‘koronank volt, mely összeg az időközi kamatokkal együtt fedezte az öriz-
tetés költségeket 1925. okt. 1-ig. A részletes elszámolás az Intézet irat-
tárában van. Az utolsó kiutalás óta ujabb adományokat nem kaptunk s
ezt nem is szorgalmaztuk. Midőn ugyanis adományaink elfogytak, fölöttes
hatösägunk: a M. kir. Földmüvelesügyi Minisztérium erkölcsi kötelességé-
nek tartotta a jórészt külföldi adományok segitségével megkezdett őrizés
folytatását és azóta erre a célra állandóan ad bizonyos összeget az Inté-
zet költségvetésében. Az őrizés költségei tehát — akármeddig is lesz arra
szükség — biztosítva vannak. Nem mulaszthatjuk el, hogy fölöttes ható-
ságunknak e nemesszivii és megértő döntéséért a madárvilág összes
barátainak legmélyebb háláját és örömét ki ne fejezzük.
Legyen szabad itt még egyszer megemlékeznem DRIJvER J. kedves
barátomról, hiszen az ő kezdeményezésének köszönhetjük, hogy a kis-
balatoni kócsagtelep védelme (őrizete) megkezdődhetett, miáltal kedvező
fordulóponthoz jutottak a magyarországi természetvédelmi törekvések.
Magyarország összes madárbarátai gondoljanak rá hálás szivvel.
Mindjárt bevezetésül fel akarom említeni a magyarországi természet-
védelemnek azt a legfontosabb haladását, hogy mig 1924 végén csak egy
védterületünk volt, addig ezek száma 1928 végéig hatra emelkedett. Ez
sem sok ugyan, de az óriási nehézségeket tekintve mégis örvendetes hala-
dás. Az egyes területeket röviden az alábbiakban ismertetem.
A kisbalatoni nagy gém- és utolsó kócsagtelepet az őriztetés dacára
még mindig komoly veszély fenyegeti, még pedig a tervezett lecsapolás
miatt. Jövőjéről a genfi nemzetközi madárvédelmi összejövetelen számoltam
be s ezért itt csak utalok az ott tartott elöadäsomra, amely jelen AQUILA
kötet 11—15. lapján jelent meg.
Pótlásul itt még csak annyit jegyzek meg, hogy a telep madárál-
lománya az őriztetés óta jelentékenyen emelkedett. Különösen a batlák és
bakcsók szaporodtak nagy mértékben, mig a kócsagok száma meglehetősen
ingadozik. A legtöbb volt 1924.-ben amikor 26 pár feszkelt ; a következő
években az alábbi számban fészkeltek: 1925.-ben 15, 1926.-ban 10, 1927.-
ben 16 és 1928.-ban 12 pár. Ennek az ingadozásnak egyik oka az is lehet,
dei
460 SCHENK JAKAB
hogy a Fertő tavon is keletkezett egy telep, s lehet, hogy ahhoz esat-
lakozott a kisbalatoni kocsagok egy része. A Fertő tó mostani vízállása
ugvanis igen alkalmas a gémfélék megtelepedésére.
| A másik terület, melyet állami költségen Öriztetünk, a még ősi älla-
potban lévő , Ürbő puszta", mely a gázlófélék alkalmas fészkelőterü-
lete. (A következő fajok költenek itt: Vanellus capella, Totanus calidris,
Limosa aegocephala, Charadrius alexandrinus, Glareola pratincola, azon-
kívül Anser ferus, Hydrochelidon nigra, H. leucoptera, H. hybrida, Otis
tarda, Botaurus stellaris, Ortvgometra porzana, O. parva, O. pusilla,
valamint különbözö Anatidäk.) Sajnos, ezt a területet is igen fenyegeti a
kürnvéken mar megkezdett lecsapoläs. A föcsatornäk mar csaknem teljesen
készen vannak. és a terület tovabbi sorsa attöl függ, hogy a vendég csatornä-
kat mindenüvé elvezetik-e, vagy pedig egyes részleteket megkiméInek, ami-
hez van némi reménység. Itt az 1928 tavaszi állomány igen szép volt és
az orzéssel, amely nem valami könnyen keresztülvihető, szinte rekord-
gyarapodást sikerült elérnünk.
Nagyjaban ehhez hasonló terület van Böcsa község határában, ahol
Recurvirostra avosetta is szép számmal fészkelt, azonkivül néhány meg-
maradt pár Himantopus candidus. 1928 tavaszán mintegy 25—30 pár
gulipán és 2 pár gólyatöcs költött itt. Ezeken kivűl Charadrius alexandrinus
és Totanus calidris is költenek ezen a területen. A mocsaras réteket és
tócsákat sűrűn látogatják a vonuló gázlók. Ezek a madarak itt már ember-
emlékezet ola költenek, igen szivosan ragaszkodnak hozzá; kellő védelem
mellett ezt a területet már azért is könnyü volna fenntartani, mert nem
tartozik a lecsapolásra kiszemelt részhez. Ennek a területnek önkéntes,
nemes példát mutató őrizője Foxr IsrvAn ottani földbirtokos és madär-
barát.
A hátralévő három magán-védterületa Duna mentén terül els itt
a reti sast és fekete gólyát részesítik védelemben. Az első terület FRIGYES
KIRÁLYI HERCEG UR Ő FENSÉGÉNEK sátorhelyi uradalma, ahol mind a
két faj az Ő Fenségeik saját kezdeményezése folytán elrendelt védelem
következtében örvendetes módon elszaporodott. A báttaszéki alapitványi
uradalomban DR. Navrarın Dezső kezdeményezésére szintén oltalomban
részesül ugyanez a két faj. A szemben lévő parton a kalocsai érsekség
uradalmaban Parray JózsEF védi ezeket a fajokat.
Bárcsak minél szélesebb körökben követnék ezt a magán-védterületek
létesítésében nyilvánuló nemes példát.
Mint ezeknek ellenkezőjét, sajnosan kell emlitenem, hogy Magyar-
országnak még mindég nincsen természetvédelmi törvénye, dacára annak,
hogy már évek óta folyamatban vannak az idevágó előmunkálatok. A ma-
gyar királyi földmivelésügyi minisztérium természetvédelmi osztályának élére
Dr. Kanië OTTOKÁR személyében új vezető került s így remélhetjük, hogy
EDELREIHER- UND NATURSCHUTZ. 461
ez a törvény végre rövid idő mulva tető alá kerülhet. Dr. Kapré mükö-
dése első eredményének tekinthetjük azt a körülményt, hogy a , Természet"
címü népszerű folyóirat állandó természetvédelmi rovatot nyitott.
A madárvédelem terén eredményt jelent a vadászati tilalmi idők
megváltoztatása, melyek értelmében a vadászat vizi madarakra április
16.-tól junius 30.-ig tilos, mig éneklő madarakra, nagy- és kis kócsagra,
üstökös gémre, vadpulykára, reznekre, kanalas gémre, batlára, bibicre, danka-
sirályra, kékvércsére, és az összes baglyokra egész éven át tilos. Ha nem
is vették figyelembe az Intézet minden javaslatát, (különösen a vizi
madarakra legalább április 1.-én kezdődő tilalmat), a tilalmi időknek ez a
megváltoztatása mégis nagy haladás, mely nemcsak a magyarországi, de
az északi átvonuló madaraknak is hasznára válik.
A madárvédelmi törvény végrehajtására nézve a csendőrparancsnok-
ságok már az elmúlt években is adtak ki rendelkezéseket az alájuk ren-
delt csendőr-őrsök részére, amelyek főleg a tojásszedés megakadálvozá-
sára vonatkoztak. Az Intézethez beérkezett jelentések azt tanúsítják,
hogy ezek a rendelkezések eredménnyel jártak, mert több embert elítéltek
tojásszedésért. Ez a tevékenység persze még igen messze van a kívánatos
céltól, de a haladás mégis félreismerhetetlen. |
Ennek eredmenyet sajnos az is csökkenti, hogy a hatösägok rend-
szerint igen enyhén büntetik a tetteseket. Hogy a hatóságok igazságos
itélkezése megkönnyíttessék, a m. kir. földmivelésügyi minisztérium ren-
deletére az ország egész területén elszórt intézeti megfigyelők és tagok,
mint helyi ornithológiai szakemberek az előforduló esetekben hivatalos
szakvéleményt adhatnak. E rendelet eredményét a jövőtől várjuk.
Ezzel abban a reményben fejezem be a magyarországi természet-
védelmi törekvésekről szóló rövid jelentésemet, hogy a legközelebbi jelen-
tesben már a megalkotandó magyar természetvédelmi- és az ezzel össz-
hangba hozott új madárvédelmi törvénnyel is beszámolhatok.
Edelreiher- und Naturschutz.
Bericht 1925— 28.
Von JAKOB SCHENK.
Im vorletzten Berichte, welcher Ende 1924 abgeschlossen wurde,
hatte ich an erster Stelle Rechnung abgelegt über die Verwendung der
zum Schutze der Silberreiher und anderen Vögel bestimmten in- und
ausländischen Spenden. Es waren damals noch 5,000.000 ung. Kronen
vorhanden, welcher Betrag mit den interimistischen Zinsen bis zum 1-ten
Oktober 1925 für die Spesen der Bewachungen genügte. Eine genaue
Abrechnung befindet sich im Archive des Institutes. Neue Spenden sind
162 JAKOB SCHENK
seit dem letzten Ausweise keine eingelaufen und haben wir auch dies-
bezüglich keine Propaganda gemacht, indem nach Erschöpfung der
Spenden unsere überstehende Behörde das Kgl. Ung. Ackerbau-
Ministerium die Fortsetzung der hauptsächlich durch ausländische
Spenden eingesetzten Bewachung als moralische Verpflichtung erachtete
und seitdem einen ständigen Betrag zu diesem Zwecke in das Budget des
Institutes einstellte. Die Bewachungskosten sind daher für die Zukunft,
so lange dies auch dauern sollte, gesichert und können wir nicht umhin
unserer überstehenden Behörde für diese hochherzige und verständnis-
innige Entscheidung die tiefste Anerkennung aller Freunde der Vogelwelt
auszusprechen.
Es sei mir hier noch einmal gestattat meines lieben Freundes
J. Drisver zu gedenken, dessen Initiative wir es zu danken haben, dass
der Schutz der Silberreiher-Kolorie im Kisbalaton begonnen werden
konnte, wodurch ein günstiger Wendepunkt in den Naturschutzbestre-
bungen Ungarns erzielt wurde. Jeder Vogelfreund Ungarns gedenket
seiner mit dankbarstem Herzen.
Als wichtigsten Fortschritt auf dem Gebiete des Naturschutzes in
Ungarn möchte ich gleich zu Beginn anführen, dass während wir bis Ende
des Jahres 1924 nur ein Naturschutzgebiet hatten, die Zahl derselben sich
bis Ende 1928 auf 6 erhöhte. Es ist wohl nicht viel, aber mit Rücksicht
auf die grossen Schwierigkeiten dennoch ein erfreulicher Fortschritt.
Die einzelnen Gebiete werde ich nachstehend in aller Kürze beschreiben.
Die grosse Reiher und letzte Silberreiher-Kolonie im Kisbalaton
ist trotz der Bewachung des Gebietes noch immer ernstlich gefährdet
und zwar durch die geplante Trockenlegung desselben. Über die Zukunft
derselben berichtete ich auf der Internationalen Vogelschutz-Konferenz
in Genf, weshalb ich hier nur ein ganz kurzes Referat gebe. Es besteht
der Plan den wichtigsten, von den Silberreihern am meisten begünstigsten
Teil des Sumpfes abzudämmen und wenigstens diesen Teil als Natur-
denkmal zu erhalten. Der Gebietskomplex ist genügend gross, hat einen
Flächeninhalt von etwa 400—500 Hektar und ausserdem den Vorteil,
durch einen stets wasserführenden Bach im Notfalle bewässert werden
zu können. Dieser Bach ist der Abfluss der weltberühmten Thermalquelle
„Heviz“, dessen Wasser durch entsprechende Schleussen-Einriehtungen
in das Reservat geleitet werden könnte. Falls wenigstens dieser Plan
durchgeführt werden könnte, so könnte der weitere Bestand der
Kolonie als gesichert betrachtet werden, weil auch genügende Nahrungs-
gebiete vorhanden bleiben.
Der Vogelbestand der Kolonie ist seit der Bewachung ganz bedeu-
tend gestiegen. Ganz besonders zugenommen haben Sichler und Nacht-
reiher, während der Bestand der Silberreiher ziemlich starken Schwan-
EDELREIHER- UND NATURSCHUTZ. 463
kungen unterworfen ist. Den höchsten erreichte derselbe im Jahre 1924
mit 26 Brutpaaren, dann folgten folgende Bestände: 1925: 15, 1926: 10,
1927: 16, 1928: 12 Paare. Möglich, dass diese Schwankung im Bestande
auch dadurch verursacht wird, dass im Fertö-See eine Kolonie enststand.
welcher sich dann auch Exemplare aus der Kisbalaton-Kolonie beigesellten.
Der Wasserstand des Fertö ist nämlich derzeit für die Ansiedelung der
Reiherarten sehr günstig.
Das zweite Gebiet, welches durch staatliche Mittel bewacht wird
ist die urwüchsige ungarische „Puszta Urb6*, ein geeignetes Brutgebiet für
Stelzvögel (Vanellus capella, Totanus calidris, Limosa aegocephala, Cha-
radrius alexandrinus, Glareola pratincola, ausserdem Anser ferus, Hydro-
chelidon nigra, H. leucoptera. H. hybrida, Otis tarda, Botaurus stellaris.
Ortygometra porzana, O. parva und O. pusilla, sowie verschiedene Anati-
den). Leider ist auch dieses Gebiet im äussersten Masse gefährdet durch
die im Gange befindliche Trockenlegung. Die Hauptkanäle sind schon fast
fertig und hängt das weitere Schicksal des Gebietes davon ab, ob auch
die Nebenkanäle überallhin geführt werden, oder ob gewisse Teile ver-
schont werden, wozu einige Hoffnung vorhanden ist. Der Bestand war
hier im Frühjahre 1928 ein aussergewöhnlich günstiger und wurde durch
die nicht leicht durchführbare Bewachung ein Rekord-Nachwuchs erreicht.
Ein ziemlich ähnliches Gebiet befindet sich in der Gemeinde Böcsa
wo aber auch eine ziemliche Anzahl von Recurvirostra avosetta, ausserdem
einige kümmerliche Reste von Himantopus candidus brüten. Im Frühjahre
1928 brüteten hier etwa 25—30 Paar Säbelschäbler und etwa 2 Paare
des Stelzenläufers. Ausserdem brüten hier Charadrius alerandrinus und
Totanus calidris. Die versumpften Wiesen und Lachen ergeben ein
vielfrequentiertes Durchzugsgebiet für Stelzvögel. Diese Vögel brüten hier
seit Menschengedenken und halten daran mit Zähigkeit fest, so dass
bei entsprechendem Schutze dieses Gebiet erhalten werden kann und
dies umsomehr, als es nicht zu denen Gebietskomplexen gehört, welche
der Trockenlegung anheimfallen. Der freiwillige Hüter dieses Gebietes ist
STEPHAN Font ein dortiger Grundbesitzer und Vogelfreund.
Die übrigen drei Schutzgebiete sind private Schöpfungen. Dieselben
befinden sich entlang des Donauflusses und werden daselbst Haliaétus
albicilla und Ciconia nigra geschützt. Das erste Gebiet ist die Herrschaft
Sr. Durchlaucht des Königl. Herzogs Frrepricu, wo sich beide genannten
Arten seit dem Schutze, welchen Se. Durchlaucht denselben aus eigener
Initiative angedeihen liess, in sehr günstigem Masse vermehrten. Die näm-
lichen Arten werden in der Stiftungs-Herrschaft Battaszék geschützt
und zwar infolge der Intervention von Dr. Destpertus Navrarın. Auf dem
gegenüber liegenden Donau-Ufer befindet sich die Herrschaft des Erzbis-
tums von Kalocsa, wo diese Arten durch Joser Parruy geschützt werden.
4
164 JAKOB SCHENK
Möge das hochherzige Beispiel, welches diese Einrichtung von Privat-
Reservaten bietet in je weiteren Kreisen eine Nachahmung finden!
Als Negativum muss erwähnt werden, dass Ungarn noch immer kein
Naturschutz-Gesetz hat. trotzdem die Vorbereitungen nunmehr schon Jahre
hindurch andauern. Die Naturschutz-Section des Kgl. Ung. Ackerbau-
Ministeriums erhielt in der Person von Dr. Kapı€ OTTOKAR einen neuen
Leiter und darf man daher hoffen, dass dieses Gesetz nunmehr in abseh-
barer Zeit ins Leben gerufen werden kann. Als erster Erfolg der Tätig-
keit von Dr. Kapi& kann die erfreuliche Tatsache verzeichnet werden,
dass die volkstümliche Zeitschrift „A Természet" eine ständige Natur-
schutzbeilage enthält.
Eine Errungenschaft auf vogelschützlerischem Gebiete bedeutet die
Modifikation der jagdlichen Schonzeiten, wodurch die Jagd auf Wasser-
vögel vom 16-ten April bis zum 30-ten Juni, auf Singvögel, Seidenreiher,
Silberreiher, Schopfreiher, Wilder Puter, Zwergtrappe, Löffelreiber, Sichler,
Kiebitz, Lachmöve, Rotfussfalke und sämmtliche Eulen während des
ganzen Jahres verboten ist. Wenn auch nicht sämmtliche Vorschläge des
Institutes honoriert wurden, (besonders das Verbot der Jagd auf Wasser-
geflügel zum mindesten vom 1-ten April beginnend), so bedeutet diese
Abänderung der Schonzeiten dennoch einen grossen Fortschritt, welcher
nicht nur den ungarischen Vögeln zu Gute kommt, sondern auch den
nordischen Durchzüglern.
Bezüglich der Durchführung des bestehenden Vogelschutz-Gesetzes
haben die Gendarmerie-Oberkommandos auch in den vergangenen Jahren
Krlässe an die unterstehenden Gendarmerie-Posten herausgegeben, welche
sich besonders auf das Verhindern des Eier-Raubes bezogen. Die Berichte
welche an das Institut eingesandt wurden, geben Zeugniss davon, dass
diese Verfügungen Erfolg hatten, da viele Personen als Eierdiebe verur-
teilt wurden. Freilich ist diese Aktion noch weit entfernt von dem er-
wünschten Ziele, aber ein Fortschritt ist dennoch unverkennbar.
Der Erfolg dieser Aktion wird auch dadurch beeinträchtigt, dass die
Behörden die Täter gewöhnlich all zu milde bestrafen. Um den Behörden
eine richtige Urteil-Fällung zu ermöglichen wurde vom Kgl. Ung. Acker-
bau-Ministerium verordnet, dass die Beobachter und Mitglieder des Kgl.
Ung. Institutes welche auf dem Gebiete des ganzen Landes zerstreut sind,
als lokale ornithologische Fachberater zu gelten haben, welche in vor-
kommenden Fällen ein amtliches Gutachten abgeben können. Ein Erfolg
dieser Verordnung bleibt noch abzuwarten.
Hiemit schliesse ich nun diesen kurzen Bericht über die Fortschritte
der Naturschutzbestrebungen in Ungarn in der Hoffnung, dass der nächste
Bericht schon das zu schaffende ungarisch Naturschutz-Gesetz und das mit
demselben in Einklang zu bringende neue Vogelschutz-Gesetz enthalten wird.
MADARTANI KONGRESSZUSOK.
HS
[or]
or
Madartani kongresszusok az 1926—28-ik
evekben.
Az elmult 3 ev alatt a madärtan teren valö nemzetközi együtt-
működés szándékának az összejövetelek egész sora adta ujabb örvendetes
tanujelét
1926. V. 22-én Kopenhágában gyült egybe a háború óta az első
nemzetközi madártani kongresszus, amelyen Magyarországot SCHENK
JAKAB képviselte és amelyről ugyanő jelen kötetünk más helyén ád
beszámolót. Ott tartott három előadásából kettőt az Aguila idei kötetében
adtunk közre, a harmadik — „Szük és bő esztendők a madárvilágban" —
az , Időjárás" cimü folyóiratban jelent meg; ennek a különlenyomatát meg-
figyelőink részére mellékeljük az Aguila kötethez. E kongresszus ugyan kizáró-
lag tudományos kérdéseket tárgyalt, de Svédország képviselője, dr. LÖNNBERG
EINAR, végül a madárvédelmet is szóhoz juttatta, amennyiben javaslatot
fogadtatott el, amely az északeurópai madaraknak vándorútjukon való
fokozottabb védelmét sürgeti.
1927. VI. 6—9. között már Brüsselben volt madártani és madár-
védelmi kongresszus, amelyen Magyarországot — miként már 1925-ben
Luxemburgban is — dr. NaGy JEnö, a Tiszäntuli Madárvédő Egyesület
alelnöke képviselte.
Ugyanez évben, 1927 szept. 3—12-ike között ülésezett Budapesten
a szinte páratlan népességü és sikerü X. Nemzetközi Zoologiai Kongresszus
is. Ezen — a napi sorrend szerint — magyar részről SCHENK JAKAB,
dr. Nagy Jeno, dr. LAMBRECcHT KÁLMÁN, dr. szalóki NAVRATIL DEzső és
Dopay LäszLö tartott madártani tárgyú, értékes előadást. A Madártani
Intézet tisztviselői közül ScHEnk JAKAB a Nomenklaturai-. DR. VASVÁRI
Mixnos pedig a Gerinces-Szakosztälyban látta el a jegyzői tisztséget.
Ami azonban e kongresszust intézetünk életének egyik kimagasló
eseményévé tette és feledhetlen élményeket nyujtott, az a szept. 7-én
tartott külön kis madártani kongresszus volt, amidőn is az ősz ROTHSCHILD
W. lord vezetésével 15 ország £2 ornithologusa látogatta meg a m. kir.
Madártani Intezetet, megerösitve azokat a baráti kapcsolatokat, amelyeket
az elmúlt jobb idők madártani kongresszusain szereztünk.
Az itt következő névsorban a madártan művelőinek számos kiváló-
ságával találkozunk. Anglia: RorkuscHuıLp W. lord és HARTERT E.
dr, Tring; BURNSIDE W. Massy; CunnincHam Josras, Belfast. Hol-
landia: Braurorr dr. L. F., Amsterdam; Verwey Jan. dr., Noorwijk
am See. Németország: STRESEMANN ERWIN dr. és neje, Berlin ; HILDE-
Aquila. 30
166 CSÖRGEY TITUS
BRANDT Hucó és neje, Altenburg; Jacosı A. dr., Dresden; KOEHLER OTTÓ
dr.. Königsberg; LINDNER K. lelkész és neje, Naumburg a/S.; Mayr E. dr.,
Berlin: PRIEMEL K. dr. és neje, Frankfurt. Ausztria: Trarz E. P. dr,
Salzburg; WETTSTEIN Orró dr., Wien. Svédország: LONNBERG EINAR
dr. Stokholm. Norvégia: Narvia L. Remuarpt, Oslo. Lettország:
Reıywauor Epvix, Dorpat. Finnorszäg: LUTTER ALEXANDER dr., Helsinki.
Oroszország: SusHkin P. Perer dr., Leningrad. Lengyelorszäg:
Domanrewskr JANUS, Zakopane. Ceskoslovakia: RASEK JAROSLAV,
SOUDEK STEFAN, Brno. Bulgaria: Dr. BurescH Ivan, Sofia. Török-
ország: Wausy Any dr. Konstantinápoly. Romania: Borcra J. dr.,
Jassv: Dopay LAsz1ò, Diesöszentmärton ; Linrra DENES és fia, Temesvár ;
Porovici B. A. Bukarest. M agyarorszag: Bırö Lagos dr., Budapest;
DORNING HENRIK dr., Budapest; FÉNYES Drzsö dr. és neje, Balassagyarmat ;
Lovassy SÁNDOR dr., Keszthely; KITTENBERGER KÁLMÁN, Budapest;
RADETZKY Dezső és fia, Székesfehérvár.
A órákig tartó eszmecsere tárgyai főképen a madárvonulás, fau-
nisztika és rendszertan kérdései voltak. Különös érdeklődés fordult a
magyar madärfauna specialitásai felé, amelyekhez intézetiinknek néhai
CHERNEL IsTvAn gyüjteményével is gazdagodott múzeuma adta az anyagot.
Legélénkebb viták a vadludak, első sorban a Sushkin által leirt és hazánkban
telelő gege-lúd (Anser neglectus Susk.) körül keletkeztek, folytatódva
délután a székesfővárosi Állatkertben is.
Röviddel eme, reánk nézve oly kedves emlékezetű összejövetel után,
1927. X. 12—14-ikén már Londonban van nemzetközi értekezlet a költöző
madarak védelmére — LÖNNBERG dr.-nak a kopenhágai kongresszuson
elfogadott javaslata folyomänvaképpen — el6készitve azt a hatalmasnak
igérkező akciót, amely a madarak nemzetközi védelmére 1928-ban Genfben
megindult.
A londoni értekezleten képviselt államok: Anglia, Belgium, Dánia,
Finnország, Hollandia és Németország voltak. Az értekezlet egyhangulag
megállapítva a költöző madarak erős megfogyását és annak számos okát,
az eddiginél fokozottabb védelmet. mind tudományos, mind gazdasági
érdekből múlhatlanul szükségesnek minősiti. A javasolt intézkedések a
tilalmi idők meghosszabbítására és ez időn belül a piaci árúsítás meg-
tiltására, a vadászati és fogási módok megszorítására, a vizek olajjal
való fertőzésének meggátlására valamint a világítótornyoknak német és
holland minta szerint való felszerelésére vonatkoznak.
Ily előzmények után hivta egybe a Nemzetközi Madárvédő
Bizottság kiváló kvalítású és páratlan tetterejü elnöke, PEARSON
GICBERT dr. az 1928. V. 21—22-én Genfben tartott nemzetközi
madárvédelmi értekezletet. Az értekezlet célja volt: anyagot
gyűjteni egy ujabb europaközi madárvédelmi törvényhez, amelyet az
MADÄRTANI KONGRESSZUSOR.
ES
aes
=P)
=]
1930-ban Amsterdamban egvbeülö kongresszus lesz hivatva meg-
szövegezni. PEARSON elnök ez okból az értekezletet megelőzőleg a bizott-
sig nemzeti osztälyaihoz 8 pontból álló kérdőívet is küldött, amelyre
magyar részről CsöRGEY Trrus és dr. Nagy Jenö adott választ. Az érte-
kezleten Magyarországot 3 szakember képviselte: CsöRGEY ‘Trrus és
ScHENK JAKAB mint a magyar osztály elnöke ill. titkárja, valamint
dr. Nagy JEN6, mint a Tiszántúli Madárvédő Egvesület alelnöke. A ter-
vezett törvényszöveg anyagának egybegyüjteset szolgálta az a 16 előadás
is, amelyből egyet-egyet Csòrary Trrus és SCHENK JAKAB tartott s melyeket
kötetünk elején ismertetünk. Csörery előadásának tárgyát maga PEARSON
elnök jelölte ki, az előadót az elé a rendkivül nehéz kérdés elé állítva,
miként lehetne az észak- és középeurópai vándormadarak védelmét az
Olaszországban divö tömeges madárfogással összeegyeztetni? Az előadás-
ban foglalt kompromisszum terve osztatlan helyesléssel találkozott és nyoma
maradt az értekezlet határozataiban is, a római nemzetközi mezőgazdasági
intézethez küldendő felhívás alakjában. A megoldás vagy legalább is annak
megközelítése tehát most már első sorban a nevezett intézettel valamint
Olaszország genfi kiküldöttjevel, BORGHESIANI Guipo dr.-ral folytatandó
tárgyalásaink eredményén mulik.
Az előadásokkal párhuzamosan tartott bizottsági üléseken SCHENK
JAKAB inditványára határozatba foglalták azt az előterjesztést, hogy a
atanär- és tanitökepzök tantárgyai közé a madarvéde-
lem is felveendő.
Az értekezlet határozataiból álljanak itt még a következők :
„A teendők két részre oszlanak: 1. nem hivatalosokra, 2. hivatalo-
sokra.
Ad 1. a) Kérelem az ez ügyben tevékenykedőkhöz, hogy tudásukat
minél szélesebb körben terjesszék.
b) Örvendetes, hogy a legtöbb állam létesített már madárvédterü-
leteket. Sürgősen kivánatos, hogy a példát minden állam kövesse.
c) A ritka madärfajok tojäsainak gyüjtese magy
mértékben veszelyese fajokra, egyältaläban helytele-
nitendö és igazi term&szetbüvärhoz nem méltó.
d) Eltiltandö mindenütt: a vadászat mesterséges fénnyel; a párzási,
. költési és nevelési időben való vadászat; a karóvassal, hurokkal és háló-
val való fogás; vadászat ismétlő-serétes fegyverekkel; vadászat motoros-
csónakról; a csupán disztollak céljából való vadászat. A világítótornyok
a dr. WErconp H. által ajánlott módon szerelendők fel. Az oktatás úgy
egészítendő ki, hogy a hasznos madarakat a károsaktól mindenki biztosan
meg tudja különböztetni. A tojäs(héj)-kereskedelem elitélendő.
e) Az egyes nemzetektől adatokat kérünk, hogy mi történt eddig
és mi a teendő a fentiek értelmében.
30*
168 CSORGEY TITUS
Ad 2. E hatärozatot beszélje meg egy nemzetközi bizottsag és dol-
sozzon ki egy mindenütt elfogadható törvényt. Legfontosabb a vändor-
madarak védelme. különösen a vändoruton, továbbá az olaj miatt pusz-
tuló madarak megmentése. E célból:
a) Minden állam teljhatalmú megbizottjai jőjjenek össze az egyez-
mény megszerkesztése és elfogadása céljából, a következő alapon: A
vándormadarak a költés, nevelés és tavaszi vonulás idején teljes
védelmet kapjanak (lövés, fogás, forgalombahozás stb. tilos). III. 1-től
Európában, Ázsiában és Északamerikában, a déli féltekén pedig IX. 1-től
az Őszi vadászati idény megkezdéséig.
b) A római nemzetközi mezőgazdasági intézet tegyen
közzé egy ismertetést a madarak gazdasági értékéről.
c) Számos madárnak az olajjal való vizszennyeződés folytán történő
pusztulása miatt törvény dolgoztassék ki az 1926-ban Washingtonban 14
állam kiküldötte által hozott határozat alapján.
d) A nemzetek megbizottjai felkérik elnöküket, hogy a Nepszö-
vetség titkárságának figyelmét e határozatokra felhivja. Az egyes nem-
zetek kiküldöttjei pedig kormányaiknak figyelmét hivják fel azokra és a
szükséges teendőkre."
Végül az elnök óriási munkájának megkönyitése céljából az értekez-
let elfogadta azt az inditványt. hogy Európában külön titkári hivatal állit-
tassék föl. A titkári teendőket Dr. DERscHEID F. M. (Bruxelles, Rue
d Egmont 9) vállalta.
A következő értekezlet, illetőleg a Nemzetközi Madárvédelmi Kon-
gresszus 1930-ra van tervezve, amikor az Amsterdamban összeülő Nem-
zetközi Madártani Kongresszussal együtt tartja üléseit.
Magyarország részére ez az értékezlet nemcsak morális eredményt
hozott, hanem anyagit is, amennyiben Prarson elnök az amerikai
Audubon Societies alapjából magyar madärvedelmi kiadványok
céljaira ezer svájci frankot adományozott a Madártani Intézetnek.
Viszonzásul egy CsöRGEY Trrusz által festett eredeti szines madär-
képet kért, amelyért meleghangú, kedves sorokban mondott köszönetet.
Cs. T.
VI. NEMZETKÖZI MADÄRTANI KONGRESSZUS. 469
Jelentés az 1926 május 24 — 29-ig
Kopenhagaban tartott
VI. Nemzetközi Madärtani Kongresszusröl.
Irta: SCHENK JAKAB.
Bericht über den VI. Internationalen
Ornithologen-Kongress in Kopenhagen
vom 24—29-ten Mai 1926.)
Von JAKOB SCHENK.
Tizenhat évi szüneteles utàn 1926-ban vegre megtörtenhetett a viläg-
häboru utän elsö, idösorrendben a hatodik nemzetközi madärtani kongresz-
szusnak az Osszehivasa. Tekintettel arra, hogy ez a kongresszus a madär-
tan törteneteben igen jelent6s eseménvnek igérkezett, minden nemzet azon
volt, hogy azon minel több szakemberevel kepviseltesse magat. A bejelen-
tettek száma valóban impozáns volt, mert 32 ország összesen 233 reszt-
vevőt jelentett be, amelyek nagyrésze meg is jelent a kongresszuson.
Vezetett Dania, a rendező állam, valamint Németország 58—58 taggal,
követték ezeket Anglia 42, Észak-Amerika és Svédország 13—13, és
Hollandia 8 taggal. Az utódállamok részéről Csehország is bejelentett egy
nem ornithologust, Jugoszlávia 1 ornithologust, de egyik sem jelent meg
a kongresszuson. Románia nem volt képviselve.
Az előadások terén Németország vezetett 12 előadással. Ezt követték :
Észak-Amerika 7, Svédország 6. Dánia 5, Anglia 4, Magyarország 3, Hol-
landia 2, azután Kanada, Finnország, Franciaország, Norvégia és Szovjet-
Oroszország 1-1 előadással.
Az előadások sorozatát Dr. Harterr Erno elnöki megnyitója indi-
totta meg, amelyben beszámolt a madártan haladásáról az 1910—1926
évi időszakban. Előadásában országok szerint vázolta a madártan fejlődé-
sét és mai helyzetét. Magvarországról igen elismerően nyilatkozott, mint
olyan országról, amelvben a madártan mivelese, úgy elméleti, mint gva-
korlati téren igen előrehaladott. Jóleső melegséggel és elismeréssel emlé-
kezett meg a magyar madärtan elhunyt vezetőiről, Herman OrTrTró-ról és
*) Zur Orientierung des ungarischen Lesekreises, deshalb nur in ungarischen
Sprache veröffentlicht. Red.
470 SCHENK JAKAB
CHERNEL IsvvAn-rol, akik nemcsak kiváló tudósok, hanem kiváló emberek
is voltak és örömét fejezte ki azon, hogy ezeknek a kiváló elődöknek a
helyén méltó utódok működnek és tartják fenn a magyar madártan elismert
magas szinvonalát. Magasztalóan emelte ki a M. Kir. Madártani Intézet
működését Csörsey Tırus igazgató vezetése alatt, alulirottnak az erdei
szalonka vonulási viszonyait tárgyaló nagy sikert aratott munkáját, továbbá,
LAMBRECHT KÁLMÁN-nak, az Intézet volt tisztviselőjének a fosszilis mada-
rakra vonatkozó kézikönyvét.
Amig az elnöki megnyitó a magyar madártani kutatást megdicsérte,
addig az előadások sorozata csendes, de annál hathatósabb igazolását
szolgáltatta az Intézet működési irányának. Az előadások túlnyomó nagy
része azon a téren mozgott, amelyen az Intézet is a legintenzivebb műkö-
dést fejti ki. Ez az ugynevezett oekologiai irány, a madárvilág életmód-
jainak, életföltételeinek kutatása. Rendkivül föltünő jelenség volt, hogy az
oekologiai szakosztály majdnem permanens üléseket tartott, oly rengeteg
volt az anyag. Ezzel szemben a többi szakosztálynak kevés dolga volt.
Az előadások közül különösen hatásosak voltak azok, amelyek eleddig
ismeretlen területek madártani viszonyait ismertették. Idetartozik elsősor-
ban az észak-amerikai FRANK CHAPMAN, régi nagyhirü ornitho-photographus
és filmvadasz, valamint a szintén észak-amerikai Murray előadása Chile
és Peru madárhegyeiről, amelyek méreteiről fogalmat alkothatunk azon
egy adat alapján, hogy egyetlen ilyen madárhegy lakosságát 600.000 fész-
kelő párra becsülik és a telepen guanó-bányát tartanak üzemben. Szebb-
nél-szebb fölvételek és mozgóképek tárták az ornithologusok elé ezeknek
a nehezen, mert csak nagy költséget igénylő expediciók utján hozzáférhető
vidékeknek rendkivül érdekfeszítő madártani viszonyait.
Angol ornithologusok szintén ily távoleső vidékek madáréletét mutat-
tak be remek fotografiai fölvételekben. MEINERTZHAGEN a Himaläyaröl,
JOURDAIN pedig a Spitzbergäkröl. Idetartozik az én előadásom a päsztor-
madár magyarországi fészkeléseiről. Szines diapozitivekkel szemléltettem
ennek a Magyarországtól nyugatra eső országokban már nem fészkelő
madárnak eleddig jóformán ismeretlen fészkelési viszonyait és életmódját.
A madärvonuläst nyole előadás tárgyalta, tehát az összes előadások
20"/,-a. ami meggyőzően bizonyitja azt a változatlan élénk érdeklődést,
amellyel a kutatók ezen probléma iránt viselkednek. Német, dán, svéd és
finn ornithologusok vázolták hazájuk madärvonuläsi viszonyait, főleg a
gyürüzesi kisérletek eredményei alapján. Részemről a vonulási adatok
feldolgozási módszereit ismertettem.
Habár a madárfiziológia körébe tartozik a német GRÖBBELS film-
előadása a madárrepülés fiziológiájáról, mégis a vonulással kapcsolatban
emlitem meg, mert kiindulási pontja a madarak irányérzékének keresése.
Ez az előadás különben parázs botrányt okozott, mert az óriási Palota- .
VI. NEMZETKÖZI MADÄRTANI KONGRESSZUS. 471
Filmszinhazban több ezer főnyi közönség előtt került bemutatásra, Chap-
man és Murphy filmjei között. Az egyensulyozó szerveiktől megfosztott
tehetetlenül vergődő galambok a legnagyobbrészt laikus közönség körében
nagy megbotránkozásra adtak alkalmat, úgy, hogy a tudományos szem-
pontból igen érdekes filmet a szerző minden tiltakozása ellenére félbe
kellett szakitani a nagy közönség tüntető ellenszenve miatt.
Az idevágó kisérletekre ,Az erdei szalonka vonulása Európában"
cimü tanulmányom adta meg az impulzust, amelyben azt hangsulyoztam,
hogy a vonuló madarak csodálatos tájékozódási képességének megoldása,
csakis fiziológiai kisérletek alapján remélhető.
Az oekologiai előadások harmadik csoportjába tartoztak azok, ame-
lyek a madárvilágnak a természet háztartásában való szerepét tárgyalták.
[tt elsősorban a már emlitett CHAPMAN előadása keltett figyelmet. Vázolta
a madárvilág elhelyezkedését a magassági zónák szerint az amerikai sik-
ságból minden átmenet nélkül kiemelkedő Kordillerák hegyláncán. Re-
szemről „Szük és bő esztendők a madärvilägban“ cimmel tartottam elő-
adást ebből az eszmekörből, vázolva azt a kedvező hatást, melyet a, bősé-
ges tavaszi esőzések gyakorolnak a gólya és gémfélék szaporodására,
ellentétben a tavaszi szárazsággal, amely viszont más madárfajok, mint
pl. a pásztormadarak szaporodására van kedvező hatással.
Az előadási anyag mennyiségét véve tekintetbe, a madärvedelem
ezen a kongresszuson föltünően el volt hanyagolva. Egyedül SCHORNICHEN,
a porosz természetvédelmi intézet vezetője tartott előadást a madárvéde-
lem állásáról Németországban, miután az Egyesült Államok madárvédelmi
szövetségének az elnöke G. T. Pearson közbejött betegsége miatt nem
tarthatta meg bejelentett előadását.
Ez a jelenség azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a madár-
védelem nem érdekli az ornithologusokat, mert hiszen elfogadták a követ-
kező madárvédelmi inditvanyokat :
Fölszölitandök az összes érdekelt kormányok, hogy gondoskodjanak
az átvonuló vizimadarak védelméről.
Fölszölitandök az összes érdekelt kormányok, hogy tiltsák meg az
apró madaraknak étkezés céljaira való fölhasználását.
Fölszölitandök az összes érdekelt kormányok, hogy vilägitö tornyaikat
szereljék fel Weigold-féle lámpákkal, hogy ezáltal megakadályozzák a
világitó tornyok körül gyülekező vonuló madarak pusztulását.
Üdvözlő távirat küldendő a közeli napokban Washingtonban ülésező
Nemzetközi Olajvész Kongresszusnak. Ezzel az üdvözlő távirattal a madár-
tani kongresszus sulyt óhajt adni a Nemzetközi Olajvész Kongresszus által
az érdekelt kormányokhoz intézendő azon fölterjesztésnek, amelyben tör-
vényhozási intézkedéseket kér arra, hogy a motoros hajók kiüritett olaj-
tömegei ne fertőzhessék a tenger vizét. Ezek az olajmennyiségek ugyanis
SCHENK JAKAB
>
to
Összeragasztjäk a tengeri madarak tollazatàt, megfosztják a testet a védő
léghuroktòl. minek következtében tömegesen elpusztulnak.
A madárrendszertan mennyiségre nézve a régebbi kongresszusokhoz
képest szintén el volt hanyagolva. Minőségileg azonban elsőrangu elő-
adásokat tartottak Dr. STRESEMANN és ReEnscH berlini ornithologusok.
Mind a kettő a madártan egyik legaktuálisabb kérdéséről, az ugynevezett
formakörökről értekezett. Ez az elmélet az egyes madárfajok földrajzi
változatait akarja egységesen megmagyarázni. Ide tartozik még HEINROTH
évtizedes alapos vizsgálatokon nyugvó és vetitett képekkel illusztrált elő-
adása a középeurópai madarak fiókáinak kifejlődéséről, kezdve a tojásból
való kibuváson s végezve a teljes kifejlődésen.
A palaeontologia köréből PHILLIPS amerikai ornithologus tartott elő-
adást és ugyancsak az amerikai madárvilágnak a különböző geologiai
korszakokon keresztül való kialakulásáról LÖNNBERG svéd ornithologus
értekezett. HELMS dán ornithologus a történeti időben kihalt Didus ineptus
koponváját mutatta be és ismertette. Ugyancsak ő mutatta be az első
Röntgen-köpeket egyes madärfajokröl, amelyek kiváló segédeszközt szol-
gállatnak a madarak életkorának megállapításához.
A kongresszus befejező előadását a viläghirü filmvadász BENGT BERG
tartotta. Két óra hosszáig tartó páratlanul érdekes és mindvégig lebilincselő
előadásának főalakjai voltak a papucs-csérii madár és az elefánt-csorda,
melynek kiséretében állandóan ott volt a kócsag is.
A záróülésen megválasztották az 1930-ban Amsterdamban tartandó
VII. kongresszus elnökét DR. EINAR LÖNNBERG svéd ornithologus szemé-
lvében.
A kongresszus befejező akkordjakent köszönetet mondiam Dr. HARTERT
ERNŐ elnöknek, akinek mindenki által elismert nagy tekintélye tette lehetővé
a világháboru utáni első nemzetközi madártani kongresszus létrehozását.
A fölszólalást követő viharos ováció jelezte, hogy valóban a közhangulatot
tolmácsoltam spontán fölszölaläsommal.
Mindent összevéve meg lehet állapítani, hogy a kongresszus magas
szinvonalon mozgó előadásai jelentős tényezői a madärtan további
fejlődésének.
A kongresszus külsőségei méltók voltak annak jelentőségéhez. Az
üléseket a dán parlament épületében a Christiansborg palotában tartották.
A dán király elfogadta a kongresszus tiszteletbeli elnökségét és fővédnök-
ségét. A dán külügyministerium vendégül látta a kongresszus tagjait.
JarL nagybirtokos természetvédelmi parknak berendezett és a dán nemzet-
nek felajánlott birtokán, JACOBSEN műgyűjtő pedig kopenhágai muzeum-
palotájában látta vendégül a kongresszusi tagokat. A viläghirü helsingöri
és fredriksborgi királyi kastélyokat. valamint Kopenhága környékének termé-
szeti szépségeit autókiránduláson mutatták be a kongresszus résztvevőinek.
VI. NEMZETKOZI MADÄRTANI KONGRESSZUS. 47:
A rendező és vendéglátó hivatalos Dania mondhatni kifogástalan
magyaros vendégszeretettel fogadta és ünnepelte a kongresszusi tagokat.
Ugyanezt mondhatjuk a dán ornithologusokról is, akik közül régi barátunk
Dr. VeLnIss sohase mulasztotta el, hogy szükebb baráti körébe meg ne
hivta volna a magyar kiküldöttet.
A kongresszus szenzációját FERDINÁND volt bolgár cár Őfelségének,
a kongresszus tiszteletbeli elnökének személyes megjelenése és az ülése-
ken való állandó részvétele alkotta, akiről a dán sajtó nem győzőtt eléggé
megemlékezni. Őfelsége minden adódó alkalommal magyar nyelven adott
kifejezést annak a változatlan szeretetnek, amely őt a magyarsághoz fűzi.
A kongresszusról hazatérőben még ellátogattam Helgoland szi-
getére, aztán Hannover-be, Intézetünk régi barátjának, WEIGOLD
muzeumának tanulmányozására, végül. Amsterdam-ba, hogy egyszer
személyesen is megismerkedhessem németalföldi barátainkkal, akik oly
önzetlenül és annyi áldozatkészséggel siettek a magvar ornithologia segit-
ségére, amikor az súlyos válsággal küzdött.
A legendás hirü Helgoland szigetén GÄTKE félszázados műkö-
dése helyén a madárvárta jelenlegi vezetője, DR. DRosr volt szeretetre-
méltó házigazdám és kalauzom. Két nap elegendő volt ugyan az összes
látnivalók megtekintésére, de távolról sem volt elegendő a látottaknak,
hogy úgy mondjam, kiélvezésére. A viharos tengerjárás dacára a Biologiai
Állomás motorosán körülhajóztuk a szigetet, főleg azért, hogy a lumma-
telep felejthetetlen látványában gyönyörködhessünk. Ez a legdélibb „ma-
dárhegy" Európában. A sok emeletben egymás fölött fészkelő lumma
között nehány pár alka is akadt. Helgoland másik madártani neve-
zetességét az ugynevezett ,Diine*-n több példányban is megfigyeltük.
Az angol sárga billegetö-röl — Motacilla flava rayi Bp. — van szó,
melynek jellemző tulajdonsága zöldes szinü feje. Angliában ez a fajta
helyettesiti a nálunk honos sárga billegenyt s ezért szerfölött érdekes
madárföldrajzi problémát ad föl ez az előfordulás — miért a távoli
Anglia billegetője fészkel itt a közeli kontinentális helyett?
Természetesen megnéztem a Biologiai Állomás muzeumát is GÄTKE
hirneves madárritkaságaival, WerGcorp szemleltetve-oktatö grafikonjaival,
ellátogattam a madárvárta helyiségeibe, ahol a mintaszerü adminisztrációba
nyertem betekintést. A vezetőn kivül a személyzetet egy gépirókisasszony
és egy fiatal altiszt alkották. Minden előforduló levelezéshez, információ-
adáshoz, gyürükiadáshoz stb. kész blanketták vannak, ugy hogy a gyürü-
zéssel kapcsolatos adminisztrációt szinte játszi könnyedséggel tudják
elvégezni. Az altiszt kezeli egyuttal az ugynevezett „Sapskuhle“-ban
levő ,madárfogó varsät“, amelynek eredeti modell-je WerGonp-t6l szár-
mazik. Azt hiszem megfigyelőink szivesen veszik, ha ezt a nevezetes fogó-
eszközt kissé részletesebben ismertetem.
SCHENK JAKAB
Helgoland szigeten a rettenetes szélviharok következteben csak
védett helyeken marad meg a fa és bokor. Ilyen védett hely az emlitett
Sapskuhle, alig félholdas medenceszerü földsülyedés, amelyben meg-
marad a bokorzat, mert a viharok elszáguldanak fölötte. Természetes
dolog, hogy a bokorkedvelő madárvilágnak ez a terület a kizárólagos
gyülekező helye. Ami apró madár a szigeten leszáll, az akarva-nem akarva
kénytelen idejönni, mert máshol nincs alkalmas buvóhely. Az is termé-
szetes, hogy nem szivesen hagyja el ezt a helyet, hanem az ember láttára
tovább buvik a bokrok között, ameddig csak lehet.
Ezen a jelenségen alapul a Werconp-féle madárfogó varsa.
A Sapskuhle közepe táján, annak majdnem teljes szélességét
átfogva mind a két oldalon egy-egy varsaszárny van a bokrok sürüjében és
azok magasságának megfelelően felallitva. Ezek lassanként összeszükül-
nek, majd későbben tetőháló is kerül föléjük. Ha már ide került a madár,
akkor már fogoly is, mert innen a varsa folytonosan tovább szükül s a
végén kalitkában végződik, amelyből a foglyokat könnyü szerrel és sér-
tetlen állapotban ki lehet venni.
A fogási eljárás a következő: Az ember szép lassan, hogy a beszállt
madarakat el ne riassza, belép a palánkkal körülvett Sapskuhle-ba,
óvatosan megkopogtatja a bokrokat és ezáltal a varsa felé tereli a mada-
rakat. Amikor már a varsa közelébe jutott, nevezetesen oda, ahol a varsa
tetőhálója kezdődik, akkor hangos szóval hirtelenül nekiszalad és ezzel a
madarakat a varsába hajtja, mielőtt azok a veszedelmet fölismerhették volna.
A kert végén közvetlenül a palánk előtt van egy másik varsa. Ebben
ittletem idején Garrulus glandarius került kézre, mint Helgoland
egyik nagy ritkasága.
A fogott madarak ott a helyszinén kapnak gyürüt, azonkivül vizálló
festékkel is meg lesznek jelölve, annak megállapítása céljából, hogy med-
dig tartózkodnak a szigeten.
Az estét a vilägitö toronyban töltöttük s bár junius másodika volt,
elég sok átvonuló madarat hallottunk, főleg Haematopus-okat. Persze sokkal
emlékezetesebb lett volna valami hatalmas tömeges vonulásnak a meg-
figyelése, de e nélkül is felejthetetlen élmény volt ennek a parányi szi-
gelnek a meglátogatása, mely a madárvonulás kutatására oly termékenyitő
hatással volt s jelenleg is annak egyik legfontosabb tényezője.
Hannover városának gazdag muzeumi kincsei ottlétem idején éppen
rendezés alatt voltak. A természetrajzi osztály uj vezetője, DR. WEIGOLD,
egészen uj szempontokat és célokat tüzött ki magának az ujra való ren-
dezés kapcsán, t.i.a Népnevelő Muzeum megalkotását. Ennek a cél-
nak az elérésére nem elégszik meg természetrajzi objektumok minél tet-
szetősebb kiállításával, hanem megfelelően csoportosítja az anyagot — ha
kell a tudományos rendszer negligálásával — és olyan közérthető érdekes
n
VI. NEMZETKÖZI MADÄRTANI KONGRESSZUS.
a
=]
Qt
szoveggel latja el a csoportokat, amely okvetlenül megfogja a nézot.
Ez mindenesetre a jövő muzeuma.
Hannover környéke madártani szempontból is elég érdekes terület,
különösen a tőzegmocsarak révén. Ezek nem nádas mocsarak, hanem
bokrokkal és ritkás erdőkkel borítottak. Az egyik kirándulás alkalmával
szerencsésen megtaláltam a területen már rég keresett nyirfajd-fészket.
Hogyha hazánkban az Alföld északkeleti kiöblösödésében is volnának ily
nyirfás tőzegturjányok, ugy bizonyára ott is megtelepedett volna a nyirfajd.
Hollandiában Intézetünk egyik legjobb barátja, Driver J. kedves
barátom vendége voltam, aki mint egyik legszebb látványosságot a
Texel szigetén levő madár rezervátumokat — madär-menhelyeket —
mutatta meg.
A Wahlenburg község közelében levé Wahlenburg-Polder madár-
menhely nagyon emlékeztet a magyar Alföld turjányfaunájára. Bibicek, can-
kók, széki-lilék, borzascankók, dankasirálytelep, vadrécék stb. Csak egy ide-
gen alak volt közöttük, az osztriganyitogató, Haematopus ostralegus. Annyiban
azonban lényegesen kölönbözött a terület, hogy auto-utak szelték keresz-
tül, amelyeken sürü közlekedés folyt le s annak dacára a madarak se a
járókelőkre, se az autókra rá se hederitettek. Harminc lépésnyire a robogó,
tülkölő autótól nyugodtan a fészkén maradt nemcsak az osztriganyitogato,
hanem még a széki-lile is. Legjobban meglepett azonban a borzas cankók
(Pavoncella) viselkedése. Ezek állandó gyülekező és dürgő tanyája az
országutat átszelő védőgát tetején volt. Ezen is ut vezetett végig, amelyen
kerékpárosok, kocsik, autók és gyalogosok közlekedtek. Ez az ut azonban
nem volt olyan forgalmas, ugy hogy a kerékvágások kivételével szép fü
boritotta. Az utkeresztezödestöl alig 100 lépésnyi távolságban volt a
dürgőhely. Ott kuksoltak, futkároztak, veszekedtek a himek, mig valamely
párt kereső nőstény odajött. Ha közbe arra ment egy kerékpáros, vagy
gyalogos ember, azt 10 lépésnyi távolságra bevárták, mögéje repültek s
amint elhagyta a dürgő tanyát, nyugodt flegmával ujra leszállottak.
Tán az egész világon sincs még egy hely, ahol oly ideális könnyü-
séggel és alapossággal lehetne megfigyelni a borzas cankó dürgését, mint
ezen a tanyán, amely a nagy kort elért telepőr bemondása szerint már
emberemlékezet óta állandó dürgőtanyája az itt költő borzas cankóknak.
A madarak föltünő szelidsége, a sürü közlekedés iránt való teljes
közönyük feltétlenül az őrzés következménye s ez igen örvendetes moz-
zanat, mert azt bizonvitja, hogy a fejlett civlizäcié még nem okvetlenül
pusztitö hatäsu a vizi madarak egy nagy részére sem, ha alkalmas fész-
kelö helyekröl és megfelelö vedelemröl gondoskodunk. Bär a köcsagröl
is ezt mondhatnók !
A másik, a„Westerduinen“* nevezetü madarmenhely, szintén Tex el
szigetén van. A formäciö itt ugynevezett Dün e-videk, helyenkent csak
1
476 INTEZETI UGYEK.
gvér fűvel, másutt sűrű bozöttal boritva. Előbbi helven az ezüst sirály
telepét találtuk, a másik formáció a hamvas vétihéja (Circus pygargus)
fészkelő területéül szolgált.
Mindenesetre nagyon megszivlelendő dolog, hogy a holland madár-
védők még az annyira károsnak kikiáltott rétihéjákat is védelmezik. Okul-
tak a mult mulasztásain, mert a folytonos üldözések miatt Texel szigeté-
ről teljesen eltünt a holló, amelyet pedig most szeretnének ott ujra meg-
telepiteni — ha lehetne!
Fájdalmas szivvel bucsuztam a hollandiai madärrezervätumoktöl,
mert arra gondoltam, hogy nálunk odahaza még egyetlen egy olyan terü-
letünk sincsen, amelyre räillenek a madärmenhely neve. Itt és ott őrizget-
jük a madarakat, egyelőre még van menhelyük, de mindjobban köze-
ledik az idő, amikor elviszik a vizet a kócsag és gémtelepek alól, amikor
fölszántják a széki lilék, godák. cankók, bibicek turjánymenti fészkelő
tanyait.
Intezeti ügyek.
Az Aquila 1927/28 évi kettős kötete. — Intezetünk önhibáján
kivül most mar harmadizben került abba a kényszerhelyzetbe, hogy két
esztendö feldolgozott anyagät egy kötetben, Gsszevontan adja ki. Ennek
magvarazata eddigi költsegvetesi fedezetünk elégtelenségében keresendé.
Örömmel jelentjük azonban, hogy magasabb helyröl igeretet nyertünk
aziránt, hogy jövőben folyöiratunk évenként való megjelenésének költségei
az állami költségvetés keretén belül biztosítva lesznek. Ennélfogva reméljük,
hogy az Aguila ezentul ujból évenként fog megjelenhetni.
A Herman Ottó-ut elnevezése. — ScHENK JAKAB igazgató az
eddigi Debröi-utnak HERMAN Orró-utlá való átkeresztelése iránt a Ter-
mészettudományi Társulat utján kellően indokolt javaslatot nyujtott be a
Fővárosi Közmunkák Tanácsá-hoz, mely fórum a javaslatban foglaltakat
megértően magáévá téve: 1928 őszén a Debröi-utat Herman Orré-utnak
nevezte el. Ezzel a ténnyel világhírü tudósunk, intézetünk megalapitójá-
nak és folyóiratunk meginditöjänak neve méltó megörökitést nyert és az
eddigi Debrői-uton lévő kisérletügyi telepen székelő 8 tudományos intézet
összes kiadványai és nyomtatványai utján is, a szélrózsa minden irányában
állandóan hirdetni fogja a nagy magyar tudósnak, a Maddrtani Intézet
első igazgatójának nevét. i
o |
INTEZETI ÜGYEK. 477
Chernelhäzi Chernel Istvan hagyatéka. — Intézetünk volt igaz-
gatöja: néhai CHERNELHAZI ÜHERNEL ISTVAN miniszteri tanácsos, a
„Magyarorszdg Madaraı“ cimü 3 kötetes klasszikus mű halhatatlan nevü
szerzője, értékes madärgyüjtemenyet és szakkönyvtárát végrendeletileg
intézetünkre hagyományozta. Boldogult igazgatónk özvegye : CHERNEL
IstvAnné Ő Meltösäga intézkedése folytán a hagyaték 1927 őszén inte-
zetiinkbe került, es pedig a körülbelül 1300 darabból allo madärbör-
gyüjtemény az annak elhelyezésére szolgáló eredeti fiókos szekrényekkel
és CHERNEL iróasztalával együtt. A gyüjtemény becsét az a körülmény adja
meg, hogy a madártanilag messze földön hírneves Velencei-tó, továbbá
Vas vármegye madárvilágát teljes egészében felöleli. A példányok egytől-
egyig szépen és kiváló gonddal vannak preparálva. A gyüjtemenyben a
náciposzáta-félék és a zsezsék igen tekintélyes sorozatokban vannak kép-
viselve és külön ki kell emelnünk a márványos réce (Anas angustirostris
MÉNÉTR.) egyetlen fiatal hazai példánvát, mely a Velencei tavon lett elejtve.
A ritkább vagy jellemzőbb fajokból még a következőket kell megemlítenünk :
— Phalaropus lobatus L. 19 pld. főleg a Velencei-töröl; Erismatura leucoce-
phala Scop. 11 pld. a Velencei tóról; Anser neglectus SvsHK. 2 pld. a
Hortobagy-rol stb. — CHERNEL Istvan szakkönyvtära sok érdekes és érté-
kes madártani művet és folyóiratot tartalmaz ; utóbbiakból különösen ki kell
emelnünk a DR. Maparisz-féle Zeitschrift für die gesammte Ornithologie, a régi
Vadasz- és Versenylap, a Vadászlap és az Ornithologische Monatsberichte egy-
egy teljes sorozatát. Ugyancsak intezetünkbe került CHERNEL ISTvÁN ornitho-
logiai levelezése, amely a magyar madärtan föllendülesenek korszakából
való s páratlanul érdekes kulturtörteneti okmányokat tartalmaz. ÜHERNELNÉ
Ő Méltósága részére a rendkivüli beccsel bíró hagyaték kegyes hozzánk-
juttatásáért e helyütt is leghálásabb köszönetünknek adunk kifejezést!
Csató-gyüjtemény. — Csaró JAnos, néhai nagyenyedi alispán, kir.
tanácsos, Erdély egykori vezérornithologusa, évek hosszú során at
hatalmas madárgyüjteményt hozott össze, mely hazánkban a Magyar
Nemzeti Muzeum madárgyüjteménye után mennyiség tekintetében is a
legelső helyen állott. Csaró az ő nagyszabásu gyüjteményét végrendeletileg
a Nemzeti Muzeumra hagyományozta, honnan annak lényeges része
1923-ban intézetünkbe került. Gyüjteményében a palaearktikus fauna alak-
jan kivül exoták is szerepeltek és abban Erdély madárfaunájának úgy-
szólván valamennyi faja képviselve volt. Kiemelendőnek tartjuk a Gypaétus
barbatus grandis STORR egy szép példányát, úgyszintén a Serinus canarius
hortulanus Koch első hiteles erdélyi példányát. A tekintélyes anyag leg-
nagyobb részét intézeti gyüjteményünkbe soroztuk be, egyrészét pedig a
Szegeden működő Kolozsvári Tudományegyetem Âllatrendszertani Inté-
setének adomänyoztuk.
INTEZETI ÜGYEK.
Kovacs Ödön madártani naplöi. — Lorp WALTHER ROTHSCHILD,
Kovács Öpön koran elhunyt magyar ornithologusnak a tringi muzeum
tulajdonába került abessziniai madártani naplöit a Madártani Inte-
zetnek ajändekozta. Nem tudjuk elég meltöan megköszönni ezt a nagy
értéket képviselő adományt, melynek anyagát Dr. VASVÁRI MIKLós asszis-
tens fogja feldolgozni és a tudomány számára hozzáférhetővé tenni.
Egyéb adományok. — Hausmann Ernö (Türkös): STETTER
FriGyes-nek, a régi Erdély egyik volt vezető ornithologusänak, valamint
edesatyjänak : Hausmann Vizmos-nak fényképét és néhány eredeti levelét;
— Pror. Livrıa Deines (Temesvär): Bupa ApAm régi madärgyüjtemenye-
nek sajätkezüleg vezetett naplóját és PUNGUR GYULA, néhai titkärunk zilahi
rovargyüjteményének 1873-ban lezárt eredeti jegyzékét ; — PLENCZNER LaJos,
szarvasi fögimnäziumi tanär: PETÉNYI SALAMON „Verzeichnis einiger
seltener Vögeln m Ungarn“ cimmel kezdődő levelének másolatát ajän-
dékozták intézetünknek. — Fogadják őszinte köszönetünket! — A PETÉNYI-
féle levélben Prr£xyı a madarak megismerésére és gyüjtésére ad utmutatást,
a levél cimzettje azonban ismeretlen. Ezt az érdekes levelet egy későbbi
alkalommal behatóan fogjuk ismertetni.
Holland pártoló-tagok. — A holland madárbarátok soraiból ujabban
J. van Hory Smitu (Rotterdam) lépett pártoló tagjaink sorába, kivel
pártoló tagjaink száma 43-ra emelkedett. A pártoló-tagsági dijak 1927/28-ban
összesen 255 hollandi forintot eredményeztek az Aguila-alap javára.
Aguila-alap. — Az 1926—28 években sorrend szerint a következő
adományok érkeztek az Aquila-alapra: — Hausmann Ernö, Türkös
500 lei. — FERNBACH KÁROLYNÉ, Babapuszta 12 P. — BÁRÓ SÓLYMOSY
Laszuö, Nagylözs 100 P. — BREUER Gyérey, Brennbergbánya 30 P. —
A jelen kettős kötetben közölt köcsagkep tábláját BÁRÓ SéLymosy LÁSZLÓ
(Nagvlözs) nemes áldozatkészsége folytán volt módunkban kiadni.
Fogadják a nemeslelkü adakozók és adományozók a Madártani
Intézet hálás köszönetét!
Külföldi látogatások. — Az utolsó két esztendő alatt számos kül-
földi szakember tanulmányozta intézetünket, sokan pedig hazánk egves
madártanilag fontos vagy nevezetes területeit is felkeresték. A X. zoolo-
giai kongresszus tagjainak 1927. IX. 7-én történt együttes látogatásáról
más helyen emlékszünk meg. Intézetünk többi látogatói közül megemlítjük :
Fovan BEY ABaza (Cairo), az egyiptomi királyi mezőgazdasági társulat
igazgatója; W. L. Mc ATEE, az amerikai Biological Survey gazdasági ma-
därtani osztályának vezetője; C. F. W. MuEsEBECK, az amerikai Bureau
INTEZETI UGYEK. 479
of Entomology tagja; Erica Morini (Wien), a világhírü hegedümüvesznö;:
Dr. UcHIDA SemosuxE (Tokyo), Dr. HEINROTH OSZKÁR és HEINROTH
Macpatena (Berlin), Dr. Drosr Ruporr (Helgoland), Dr. Wrı-
corp Hucé (Hannover), Dr. SCHNEIDER KARoLy Mixsa (Leipzig),
és STEMMLER KArory (Schaffhausen) nevét. 1928 június havában T. A.
Cowarp angol ornithologus, H. W. Mapoc angol ezredes, Fr. HAVERSCHMIDT
holland ornithologus és Pror. Bastian Scam (München): SCHENK
JAKAB kiserletügyi igazgató vezetése mellett Urbépuszta, a Velencei-
tó, es a Kisbalaton érdekes madärvilägät tanulmányozták. SALMEN
Hans brassói megfigvelönk 1928 évi egész nyári szabadságát intézetünk
tanulmányozására forditotta, és később tevékeny részt vett folyóiratunk
forditási munkálataiban is, amennyiben annak számos magyar közleményét
pompás készséggel és szaktudással forditotta németre. Buzgó és önzetlen
munkálkodásáért e helyütt is fogadja őszinte köszönetünket!
Megbizatás. — A földmivelésügyi miniszter 1927. I. 27-én kelt
71.403. IX. 1926. számú rendeletével a Római Nemzetközi Mezőgazdasági
Intézet növényvédelmi, illetve madártani szaktudösitöi teendőinek ellátá-
sával CsöRGEY Tirus igazgatót bizta meg.
Részvétel kiállításokon. — Intézetünk részt vett a londoni
madárvédelmi kiállításon (1927-ben), a budapesti Mezőgazdasági
Muzeum által rendezett zoologiai művészeti kiállításon (1927-ben).
és aszombathelvi országos mezőgazdasági és ipari kiällitäson (1928.
IX. 1—9.) Utóbbi helyen kiällitäsi anyagunk díszoklevéllel lett kitüntetve.
A budapesti kiállítás anyagát Csörery Trrus, mig a londoni és szombat-
helyi kiállítások anyagát SCHENK JAKAB rendezte.
Madártani filmek. — Az első magyar madárfilmet 1927 nyarán a
Pedagógiai Filmgyár vette fel a Kisbalaton-i kócsagtelepről, SCHENK
JAKAB igazgató iránvitása mellett ; 1928/29 telén pedig a Magyar Film-
toda készitett a baranyakárászi fészekodugyár madárvédelmi minta-
telepéről és a jeges Duna mozgalmasan érdekes téli madárvilágáról film-
. felvételeket, melyeket mozgóképszinházaink a Magyar Hiradó keretében
mutattak be.
Rádió-előadások. — Intézetünk a madártan népszerisitése, a
madárvédelem portálása és a gazdasági madártan fontosságának propagá-
lása érdekében a rádiót is szolgálatába állitotta. CsôrGEyx Tırus kisérlet-
ügyi igazgató 1927. XII. 27-én , A káros szárnyasok mérgezése", — 1929.
IV. 21-én pedig „A gazda madärellensegei* cimen; — WARGA KÁLMÁN
kisérletügyi ornithologus 1927. I. 2-án „A tél madárvilága", — 1927.
180 INTÉZETI ÜGYEK.
I. 30-án , Hasznos madaraink védelme", — 1927. II. 27-én „A madarak gaz-
dasági jelentősége", — 1928. IX. 27-én , Rovarirtó hasznos madaraink s
azok védelme", — 1929. IV. 4-én pedig „Az okszerü maddrvédelem
jelentősége" cimen tartott rádió előadást.
Oszteologiai gyüjteményünk kikölcsönzése. — A Füöldtani In-
tézet hivatalos megkeresésére oszteologiai gyüjteményünket használatra ki-
adtuk Dr. Lamprecut KÁLMÁN egyetemi magántanár részére.
Gyüjteményeink gyarapodása. — Gvüjtemenyünk megfigvelöink
és munkatársaink buzgó készsége révén számos madárral stb. gyarapodott,
ezek jegyzékét azonban helyszüke miatt csak folyóiratunk jövő évi kö-
tetében fogjuk publikálni, esetleg csak gyüjtemény-katalogusunk kiadása
alkalmával. A szives beküldők részére őszinte köszönetünket nyilvánitjuk.
, Magyarországi madarak vándorutjai" cimmel SCHENK JAKAB
szines térképet adott ki, amelyet a M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi
Minisztérium 2000 példányban rendelt meg a fönnhatósága alá tartozó
tanintézetek részére. A térképet az Állami Térképészeti Intézet állitotta
elő rendkivüli gonddal és izléssel, ugy hogy ez a külsejére is igen tetszetős
térkép előreláthatólag a madárvédelemnek is fontos propaganda eszköze
lesz az iskolákban. Az első kiadás majdnem teljesen elfogyott s most
eredménnyel kecsegtető tárgyalások vannak folyamatban a M. Kir. Földmi-
velésügyi Minisztériummal nagyobb megrendelés eszközlése céljából; kedvező
döntés esetén megfigyelőinknek és más tagjainknak is megküldjük a térképet,
Az Uj Magyar Brehm. — A CHRISTENSEN És TArsa , GUTENBERG"
könyvkiadövällalat elhatározta, hogy BREHM ALFRÉD viläghirü művét a né-
met IV. kiadás alapján magyar nyelven fogja megjelentetni. A 16 kötetre
tervezett mű magyarra való átültetésén 40 szakember dolgozik. A madár-
tani rész fordítási és a hazai viszonyokhoz való átdolgozási munkálatainák
irányítására és szerkesztésére SCHENK JAKAB kisérletügyi igazgatót kérte
fel. A madártani kötetek munkálataiban részt vesz a Maddrtani Intézet
egész tisztikara, úgymint: CSÖRGEY TITUS, SCHENK JAKAB, WARGA KATMAN,
DR. VASVÁRI MIKLÓS, SZEMERE ZOLTÁN, — továbbá: Dr. Lovassy SANDOR,
Dr. LAMBRECHT KÁLMÁN, Dr. Fromm GÉza, Dr. RAITSITS EMIL, SZEMERE
LÁSZLÓ, KIRÁLY Ivan, BREUER GYÖRGY és WINKLER JAnos. Hiradásunkkal
kapcsolatosan csak arra akarjuk fölhivni tagjaink figyelmét, hogy az átül-
tetés tudományos szinvonala biztositva van. Egyebekre vonatkozólag uta-
lunk a cégnek az Aguila boritékán levő hirdetésére.
2.
INSTITUTS-ANGELEGENHEITEN. 481
Instituts-Angelegenheiten.
Der Aquila-Doppelband XXXIV-XXXV, 1927/28. Das Institut
gelangte — zwar unverschuldet — nunmehr schon zum dritten Male in die
Zwangslage die Aquila als Doppelband herausgeben zu müssen. Es ist
jedoch begründete Hoffnung vorhanden, dass die Umstände, welche das nor-
male Erscheinen der Aguila verhinderten, in der Zukunft beseitigt werden
und wir wieder regelmässig erscheinen können. Wir ersuchen hauptsäch-
lich die mit uns in Schriftentausch befindlichen Institute dies gefälligst
zur Kenntniss nehmen zu wollen.
Die neue Adresse des Institutes „Herman Ottö-ut“. Es handelt
sich in diesem Falle nicht um eine Übersiedlung des Institutes, sondern
um eine Abänderung des bisherigen Namens „Debröi-ut“. Auf eine Ein-
gabe von JAKOB SCHENK an die Zoologische Section der Ungarischen
Naturwissenschaftlichen Gesellschaft gestattete die Hauptstädtische Kommis-
sion für öffentliche Arbeiten die Umänderung des bisherigen Namens
„Debröi-ut“ in ,HERMAN OrTö-ut*, um dadurch das Andenken an den
grossen ungarischen Forscher zu ehren. Der Gebietskomplex, in welchem
sich das Kgl. Ung. Ornithologische Institut befindet, beherbergt insgesamt
8 staatliche Versuchsanstalten, welche mit dem In- und Auslande in
regster Korrespondenz stehen, daher den Namen Orto HERMAN-s in
alle Welt hinaustragen und die Erinnerung an ihn stets wach erhalten.
Der Nachlass von Stephan von Chernel zu Chernelhaza. Der
grosse ungarische Ornithologe, der unsterbliche Verfasser des ersten modernen
ungarischen ornithologischen Werkes „Die Vögel Ungarns“, der gewesene
Direktor des Kgl. Ung. Ornithologischen Institutes STEPHAN von CHERNEL
zu CHERHELHAZA vermachte seine hochwertige private Vogelsammlung,
ebenso auch seine Fachbibliothek unserem Institute. Auf Veranlassung
von seiner trauernden Wittwe FRAU STEPHAN von CHERNEL gelangten diese
wertvollen Reliquien in Herbste 1927 in das Institut. Die Balgsammlung
welche wir mitsamt dem Original-Schranke und dem Schreibtische CHERNEL'S
erhielten, besteht aus ungefähr 1300 Stück und ist darin in erster Linie
die gesammte Fauna des Komitates Vas und des berühmten See von Velence
enthalten. Unter den sorgfältig präparierten Vögeln befinden sich wertvolle
Serien des Birkenzeisigs und verschiedener Rohrsänger, dann als Unicum
das einzige aus Ungarn bekannte Juv. Exemplar der Schmalschnabelente,
welches im See von Velencze erbrütet wurde, 19 Exemplare von Phala-
ropus lobatus L., ausserdem 11 Ex. von Ærismatura leucocephala, 2 Ex.
von Anser neglectus SUSHK., etc.
02
fà
Aquila.
182 INSTITUTS-ANGELEGENHEITEN,
Die Fachbibliothek enthielt viele wertvolle Fachliteratur, so neben an-
deren eine komplete Serie der Ornithologischen Monatsberichte, den äusserst
seltenen IV. Band von der „Zeitschrift für die gesammte Ornithologie“ von
Maparisz, eine komplete Serie der ebenfalls seltenen „Vadäszlap“ u. s. w.
Ausserdem erhielten wir auch den gesammten ornithologischen Brief-
wechsel CHERNEL-s, welcher die Zeit des Aufschwunges der ungarischen |
Ornithologie in geradezu klassischer Weise beleuchtet und wertvolle Doku-
mente der ungarischen Kulturgeschichte darstellt.
Frau STEPHAN von CHERNEL möge uns gestatten für das Überlassen
dieses ausserordentlich wertvollen Nachlasses unseren tiefgefühlten Dank
auszusprechen.
Die Sammlung von Johann Csatö. Der berühmte führende Orni-
thologe Siebenbiirgens Jomann Csarò besass eine grosse Privatsammlung
von meisten aufgestellten Vögeln, welche neben der Sammlung des
National Museums die grösste Sammlung des Landes war. CsaTò ver-
machte diese Sammlung dem Ung. National Museum, wo dieselbe jedoch
unter den heufigen Verhältnissen nicht entsprechend aufbewahrt werden
konnte, so dass ein beträchtlicher Teil derselben im Jahre 1923 in das
Kel. Ung. Ornithologische Institut gelangte. In seiner Sammlung waren
neben der fast vollständigen Ornithofauna Siebenbürgens auch viele
andere palaearktischen Vogelarten und auch Exoten vertreten. Besonders
erwähnenswert ist ein Ex. des Bartgeiers und das erste Belegsexemplar
des Girlitz aus Siebenbürgen. Der grösste Teil der Sammlung wurde der
Instituts-Sammlung einverleibt, ein anderer Teil an das Systematisch-
Zoologische Institut der aus Siebenbürgen geflohenen Universität in
Szeged abgegeben. Diese so wertvolle Sammlung ist daher wohlgeborgen,
wenn auch nicht an einer Stätte vereint.
Die Ornithologischen Tagebücher von Edmund Koväcs. Die
wertvollen Tagebücher dieses in Abessinien allzufrüh verstorbenen unga-
rischen Sammlers und Ornithologen gelangten gelegentlich der Verstei-
gerung seines Nachlasses an die Britische Gesandtschaft und von dort mit
der Sammlung zugleich nach Trine in das Museum. LORD WALTHER
RorscHiL»b hat diese in ungarischer Sprache geschriebenen Tagebücher
in nobiler Weise dem Kgl. Ung. Ornithologischen Institute geschenkweise
überlassen. Wir können kaum entsprechende Worte des Dankes finden für
die Überlassung dieser für uns so wertvollen Reliquien, deren Materiale
von Dr. Nrkonaus VasvArt bearbeitet. wird.
Andere Spenden. Herr ERNST Hausmann aus Türkös überliess
dem Institute folgende Reliquien: eine Photographie des hervorra-
I NSTITUTS-ANGELEGENHEITEN. 483
genden siebenbürgischen Ornithologen FRIEDRICH STETTER-S, sowie seines
Vaters WILHELM Hausmann und ornithologische Briefe. — Herr Prof.
Dronystus Lintia aus Temesvár schenkte uns ebenfals einige Reliquien.
Ausserordentlich wertvoll ist der eigenhändig geschriebene Katalog der
Sammlung von Apam Bupa, welcher von 1860 an bis 1916 geführt wurde
und ein Original-Katalog der Insekten-Sammlung, welche der gewesene
Sekretär unseres Institutes Junius Puncur der Mittelschule in Zilah im
Jahre 1873 überlassen hatte. — Herr Lupwic PLENCZNER gab uns eine
Kopie einer langen Briefes von PFTENYI, dessen Original sich in der Bib-
liothek des Obergimnasium von Szarvas befindet. Der Adressat ist
unbekannt. Der Brief führt den Titel: Verzeichniss einiger seltener Vögel
in Ungarn, und gibt Anleitungen zum Erkennen und Sammeln der Vögel.
Gelegentlich werden wir diesen interessanten Brief eingehender besprechen.
Unterstützende Mitglieder in Holland. Diese auf Anregung von
J. Drisver ins Leben gerufene Aktion brachte uns 43 Mitglieder, zu denen
als neuestes Mitglied Herr J. van Hory SMITH eingetreten ist. Die Mit-
glieder-Beiträge für die Jahre 1927 und 1928 betrugen 255 holländische
Gulden, welcher Betrag zur Deckung der Aquila-Kosten verwendet wird.
Spenden für die Aquila. In den Jahren 1926-28 erhielten wir
von unseren Mitgliedern folgende Beiträge für die Aquila in der Rei-
henfolge des Einlangens: Ernst Hausmann 500 Lei; Frau KARL FERN-
BACH 12 Pengé: Baron LapıstLaus Sorymosy 100 Pengö; GEORG BREUER
30 Pengö. Die Spende von SoLymosy wurde zur Herstellung der Silber-
reiher-Tafel verwendet, die übrigen Spenden dem Aquila-Fond ein-
verliebt. Herzlichsten Dank!
Ausländische Besuche. In den verflossenen zwei Jahren wurde
unser Institut von mehreren ausländischen Fachmännern besucht, welche
auch einige ornithologische Gegenden Ungarns behufs Studium der Ornitho-
fauna aufsuchten. Über den Besuch gelegentlich des Internationalen Zoolo-
gischen Kongresses berichten wir an anderer Stelle.
Von anderen Besuchern erwähnen wir folgende: Fouap Bry ABAZA
aus Kairo, Director des Lanwirtschaftlichen Institutes; W. L. Mc ATEE
der Leiter für die Untersuchungen der Vogelnahrung an der „Biological
Survey“ von Nordamerika in Begleitung von C. F. W. MUESEBECK vom
amerikanischen „Bureau of Entomology“; Erica Morint aus Wien; DR.
'SEINOSUKE UcHIDA aus Tokyo: Dr. Oskar HEINRoTH und Gemahlin aus
Berlin; Dr. Rupotr Drost aus Helgoland; Dr. Hugo WEIGoLD
aus Hannover; Dr. KARL Max SCHNEIDER aus Leipzig; CARL
STEMMLER aus Schaffhausen.
31"
INSTITUTS-ANGELEGENHEITEN.
Im Juni 1928 besuchten CoLoxeL Mapoc von der Insel Man mit
Gemahlin. dann der bekannte englische Ornithologe T. A. Cowarp
ebenfalls mit Gemahlin, Pror. Bastian Schmp aus München mit
seiner Tochter und Fr. Haverscumipt aus Holland unter Führung von
J. Scuexx die Reiherkolonie im Kisbalaton, später besuchte eine
kleinere Gesellschaft auch die Ürbö Puszta und den See von Velencze.
Unser ständiger Beobachter aus Brassö: Hans SALMEN verbrachte
seine Ferien im Juni 1928 im Institute behufs ornithologischer Weiter-
bildung. Wir sind ihm ganz besonders zum Danke verplichtet wegen der
vielen Aguila-Ubersetzungen, welche er immer gewissenhaft und mit
Sachkenntniss erledigte.
Betrauung. Der Kgl. Ung. Minister für Ackerbau betraute mit
Verordnung Nro 71403/1926 Direktor Tırus Csörgey als Fach- Referent
des Internationalen Institutes für Landwirtschaft m Rom.
Beteiligung an Ausstellungen. Das Institut beteiligte sich an
folgenden Ausstellungen: Im Jahre 1927 an der Ausstellung der jugend-
lichen Vogelschützler in London, welche von der „Royal Society for
Protection of Birds“ veranstaltet wurde, dann an der vom Ungarischen
Landwirtschaftlichen Museum in Budapest veranstalteten zoologischen
Kunst-Austellung. Im Jahre 1928 beteiligte sich das Institut an der
Landes-Austellung für Landwirschaft und Gewerbe in Szombathely mit
weitgehendster Unterstützung unseres dortigen Mitgliedes Dr. GEZA Fromm,
der seinerseits ebenfalls eine ornithologische Ausstellung veranstaltete.
Die Budapester Austellung wurde von Trrus CséreEy, die beiden
anderen von JAKOB SCHENK arrangiert.
Ornithologische Filme. Der erste ungarische Vogelfilm wurde im
Jahre 1928 von der Pädagogischen Filmanstalt in Budapest aufgenommen
und zwar unter der Leitung von J. ScHenx. Es wurden Scenen aus der
Reïherkolonie im Kisbalaton gefilmt. Im Winter 1928/29 filmte das
Ungarische Filmbureau in Budapest in der Kühnel’schen Nisthöhlen-
Fabrik zu Baranyakäräsz Scenen von den Winterfütterungs-Apparaten und
Nisthöhlen, ausserdem von den Wintergästen, welche sich auf der Donau
bei Budapest aufhielten.
Radio-Vorträge, Direktor Trrus Csérery hielt im Interesse der
Vogelschutz-Propaganda folgende Radio-Vorträge: am 27-ten Dez. 1927 „Die
Verminderung der schädlichen Vögel mittels der Giftmethode‘, am 21-
ten April 1929 „Die Vogelfeinde des Landwirtes“; — Ornithologe KoLoMAN
Warga hielt vom Jänner 1927 bis April 1929 folgende ornithologische —
INSTITUTS-ANGELEGENHEITEN. 485
Radio-Vorträge: „Die winterliche Vogelwelt“ „Der Schutz der nützlichen
Vogel“, „Die landwirtschaftliche Bedeutung der Vögel“, „Der Schutz der
nützlichen insektenvertilgenden Vögel“ und „Die Bedeutung des rationalen
Vogelschutzes“.
Unsere Sammlungen haben infolge der eifrigen Beteiligung unserer
Beobachter ganz bedeutende Bereicherungen erhalten. Ganz besonders
ist es die Vogelbalg- und Ingluvialen-Sammlung, welche ausserordentlich
angewachsen sind, weshalb wir auch genötigt sind von einer Veröffent-
lichung der Daten abzusehen.
Unsere osteologische Sammlung gelangte auf Ansuchen des
Ungarischen Geologischen Institutes interimistisch dorthin zu Handen des
Dozenten Dr. KoLoMAN LAMBRECHT.
Zugwege ungarischer Zugvögel ist der Titel einer von JAKOB
SCHENK entworfenen Karte, welche das Kgl. Ung. Ministerium für Kultus
und Unterricht in 2000 Exemplaren für die ihm unterstehenden Lehran-
stalten bestellte. Diese Karte wurde von dem Staatlichen Kartograpischen
Institute mit grosser Sorgfalt und in vornehmer Austellung hergestellt, so
dass diese Karte voraussichtlich auch ein gutes Propaganda-Mittel des
Vogelschutzes in den Schulen sein wird. Die erste Auflage ist vergriffen
und sind Verhandlungen im Gange, dass auch das Kgl. Ung. Ackerbau-
Ministerium eine grössere Bestellung macht, worauf wir diese zwar nur mit
ungarischem Texte versehene Karte auch unseren Mitgliedern zusenden werden.
Der neue ungarische Brehm. Der , GUTENBERG "-Verlag der Firma
CHRISTENSEN u. Co. entschloss sich auf Grund der IV. Auflage von
Breum’s „Tierleben“ eine ungarische Ausgabe herauszugeben. Diese
Ausgabe soll 16 Bände fassen und arbeiten an der Übersetzung etwa 40
ungarische Fachmänner. Die Redaktion des ornithologischen Teiles wurde
von JAKOB SCHENK übernommen. An der Übertragung des ornithologischen
Textes und an deren Ergänzung mit den speziellen ungarischen Verhält-
nissen beteiligt sich in erster Linie das gesammte Personale des Ornitho-
logischen Institutes, also Trrus ÜsÖRGEY, JAKOB SCHENK, KOLOMAN WARGA,
Dr. NIKOLAUS VASVÁRI, ZOLTÁN SZEMERE, ausserdem die Ornithologen
Dr. ALEXANDER Lovassy, Dr. Kotoman LAMBRECHT, Dr. Giza FROMM,
Dr. EMIL Rarrsirs, LADISLAUS SZEMERE, Ivan KIRÁLY, GEORG BREUER
und JOHANN WINKLER. Wir möchten hier unseren Mitgliedern nur so viel
mitteilen, dass das wissenschaftliche Niveau dieser Neu-Ausgabe gesichert
ist. Ansonsten verweisen wir auf die Annonce des Verlags auf dem
Umschlag.
486 PERSONALIA.
Personalia.
A m. kir. Földmivelesügyi Miniszter 1926. VII. 5-en kelt 39.469.
IX. 2. számú hozzájárulása folytán SZEMERE LÁszró madártani szak-
előadó intézetünktől megválva: 1926. VII. 15-én mint mycologus a
M. Kir. Növényélet- és Kórtam Intézet szolgálatába lépett át.
A m. kir. Madártani Intézet igazgatója SZEMERE ZOLTÁN ny. honvéd-
huszár őrnagyot 1926. VIII. 1-től kezdődőleg az intézet kötelékébe felvette
és a könyvtár kezelésével bizta meg.
A m. kir. Földmivelésügyi Miniszter 1927. VI. 14-én kelt 80.206.
IX. 2. számú rendeletével Dr. Vasviri MIkLós dijnokot 1927. VI. 1-től
kezdődőleg szaknapidijassá minősitette át, — 1927. X. 15-én bölcsész-
doktorrá történt avatása után pedig: 1927. XII. 12-én kelt 4.854. IX. 2.
számú rendeletével a X. fiz. oszt-ba kisérletügyi asszisztenssé nevezte ki.
A Kormányzó Ur Ő Főméltósága a m. kir. Földmivelésügyi Miniszter
1927. VII. 15-én kelt 2.860. IX. 2. számú előterjesztésére SCHENK JAKAB
titkár részére a kisérletügyi igazgatói cimet és jelleget adományozta, —
1928. VIII. 27-én kelt magas elhatározásával pedig a VI. fiz. oszt-ba
kisérletügyi igazgatóvá nevezte ki. (1928. IX. 7-én kelt 4.152. Eln. IX. 2.
F. M. sz. rend.)
A m. kir. Földmivelésügyi Miniszter 1927. X. 14-én kelt 4.074.
IX. 2. számú rendeletével WarGa KÁLMÁN m. kir. kisérletügyi ornitholo-
gust a IX. fiz. oszt-ba nevezte ki.
Personalia.
SZEMERE, LADISLAUS wurde vom 15-ten Juli 1926 in das Institut
für Pflanzen-Biologie als Mycologe transferiert.
SZEMERE, ZOLTÁN Husaren-Major a. D. wurde am 1-ten August
1926 als Bibliothekar des Institutes angestellt.
Dr. VASVÁRI, NIKOLAUS wurde, nachdem er am 15-ten Oktober den
Doktorgrad erreicht hatte, am 12-ten Dezember 1927 in die X. Rang-
klasse zum Assisten des Institutes ernannt.
SCHENK, JAKOB wurde am 27-ten August 1928 zum „Direktor für
landwirtschaftliches Versuchswesen“ in die VI. Rangklasse befördert.
Warga, KOLOMAN kgl. ungarischer Ornithologe wurde am 14-ten
Oktober 1927 in die IX. Rangklasse befördert.
TAGSÁGI KINEVEZÉSEK. — ERNENNUNGEN. 487
Tagsagi kinevezések. Ernennungen.
Az 1927/28 évben a követ- Im Jahre 1927/28 fanden fol-
kezö kinevezések törtentek: gende Ernennungen statt:
1. Tiszteletbeli tagokká — Zu Ehrenmitgliedern: — Dr. ALMÁSY
Gròrcy, Graz. — Dr. Arricont DEGLI Opp1, C a 0 ddo, Monselice. —
Csıxı Ernö, Budapest. — Dr. HEINROTH OSZKÁRNÉ, Berlin. —
Dr. Heınkoru Oszkir, Berlin. — Kuropa Nacamicu1, Tokyo. —
Dr. Lovassy SAnpor, Keszthely. — Lynes Husert, South Ken-
sington. — Dr. Stone Witmer, Philadelphia.
2. Levelezitagokka — Zu korrespondierenden Mitgliedern: — W. L.
Mc Arre, Cherrydale, Virginia. — BartHos Gvuna, Nagykanizsa.
— Dr. BRETSCHER KARL, Zürich. — Conereve WILLIAM MAITLAND,
Hafod. — Desport Gruseppe, Valetta, Malta. — DoMANIEWSKI JANUSZ,
Zakopane. — Dr. DorniG HENRIK, Budapest. — Dr. Drosr
Ruporr, Helgoland. — Hausmann ERNŐ, T ü r kö s. — PROF. JOHANSEN
Herman, Tomsk. — Dr. PALMER T. S., Washington. — ScHENK
HENRIK, Overbasz. — VOLLNHOFER Pit, Budapest. — Pror. Dr. Wachs
Horst, Stettin. — DR. WETMORE ALEXANDER, Washington.
3. Rendes megfigyelökke — Zu ständigen Beobachtern: — Bur-
NOVSZKY IstvAn, Győr. — GayspAcs MAryAs, Addis-Abeba, Abessi-
nia. — Haverscumipt F., Utrecht. — HRABAR SANDOR, Ungvár. —
Krausz KAroLry, Fürged. — Mmouis KAnmAn, Szilsärkäny.
— Nagy Jözser, Csákvár. — Gror PEJACSEVICH-MIKÖ ENDRE,
Ludäny. — PÉTER Ion, Räctöttös. — Rez Enpre, Diósjenő.
— RHÉDEY IstvAn, Csibräk. — Sazmen Hans, Brassö. — SIKÒ
SZILÁRD, Mexiköpuszta. — Touvany Ferenc, Póka. — VERTSE
ALBERT, Budapest. — BÂré WARDENER MinAty, Miskolc.
188 NECROLOGUS.
NECROLOGUS.
Dr. Darányi Ignác.
1849—1927.
A négy kíváló férfiu közül, akiknek intézetünk létrejöttét, majd sok-
iránvú kifejlődését elsősorban köszönheti: GRór CsAxy ALBIN valläs- és
közoktatásügyi minister, HERMAN Orrd, majd CHERNEL IsrvAn után immár
Dr. DARÁNYI IGNÁC ny. f6ldmivelésiigyi miniszter is örökre lehunyta szemét.
Számos, másutt méltatott alkotásán kivül a Madártani Intézet fel-
virágoztatása révén a magyar madártan terén is elévülhetetlen érdemeket
szerzett. Széles látóköre, minden szép és hasznos ügy iránt való kiváló
érzéke vezette már akkor, amidőn CHERNEL ISTVAN , Magyarország ma-
darai“ cimü, alapvető nagy művének diszes kiadását lehetővé téve, mai
munkakörünk alapjait lerakta. Intézetünk életének legnagyobb eseménye
mégis akkor következett be, amikor azt 1901 január 1-től kezdődőleg a
Földmivelesügvi Miniszterium ügvkörébe véve át, a tudományos mezőgaz-
dasági intézmények sorába iklatta és részére a szükséges anyagi eszkö-
zöket biztositotta. Az ő támogatásának köszönhetjük Herman OTTO egyik
legnépszerübb művének, „A madarak hasznáról és káráról" irt könyvének
közkinesese válását, a gazdasági madártani vizsgálatok megindithatását,
majd a gyakorlati madárvédelemnek BERLEPSCH báró nyomán való orszá-
gos megszervezését, megelőzve e téren számos nyugati államot.
Intézetünk 36 éves életének legszebb korszaka kapcsolódik az ő
nevéhez, a boldog tervezgetés és a rohamos fejlődés kora, HERMAN
Orró és CHERNEL IsrvAn, valamint a lelkes fiatal ornithologus-gärda
alkotó erejének java ideje, egyben a madártan iránt való érdeklődés
országszerte való lérhóditása. Az akkor gyüjtött erőtartaléknak köszönjük,
hogy intézetünk a forradalom és összeomlás válságait kibirva, jelenlegi
miniszterünk támogatásával uj erőre kapva, hivatásának a lehetőségig
megfelelhet.
Amidőn tehát a mi nagy DARÁNYI lanAc-unk előtt az elismerés pálma-
ágát meghajtjuk, melven érzett gyászunk mellé legmelegebb hálánk
érzetét csatoljuk, mindazok nevében, akiket a madártan, ez a legkedvesebb
tudományszak lelkesit tetteiben és vigasztal bajaiban.
CSÖRGEY TITUS.
Dr. Ignatz v. Darányi.
1849—1927.
Von den vier grossen Mánnern, denen unser Institut seine Entstehung
und darauf folgenden grossen Aufschwung in erster Linie zu verdanken
1
NEKROLOG 489
hat, ist nun nach Graf ALBIN v. CSÁKY, gewesenem Minister für Kultus
und Unterricht, nach Orro HERMAN und STEPHAN CHERNEL v. CHERNELHAZA
den gewesenen Direktoren des Institutes, nunmehr auch Dr. IGNATZ v. DARÁNYI
gewesener Ackerbau-Minister dahingeschieden.
Neben seinen vielen anderen Schöpfungen, welche ihm einen Ehren-
platz in der Geschichte Ungarns sichern, erwarb er sich auch auf dem
Gebiete der ungarischen Ornithologie, durch den Ausbau des Kgl. Ung.
Ornithologischen Institutes unvergängliche Verdienste. Sein weiter Bick,
sein für jede schöne und nützliche Sache empfänglicher Sinn führte ihn
schon damals, als er die Herausgabe des grundlegenden grossen Werkes
von STEPHAN v. CHERNEL : „Die Vögel Ungarns“ in vornehmer Ausstattung
ermöglichte und dadurch die Grundlage der weiteren Entwickelung schuf.
Das grösste Ereigniss im Leben unseres Institutes war sein Ent-
schluss dasselbe unter die Obrigkeit des ihm unterstehenden Ackerbau-
Ministeriums zu stellen, was auch am 1-ten Jänner 1901 durchgeführ!
wurde. Durch diese Einreihung zu den wissenschaftlichen Versuchsanstal-
ten für Landwirtschaft, erhielt das Institut die notwendigen materiellen
Mittel seiner Entfaltung. Ihm haben wir es zu danken, dass Orto HERMAN’S
Werk „Über Nutzen und Schaden der Vögel“ zum Gemeingut grosser
Bevölkerungs-Schichten wurde, dass die Untersuchungen über die land-
wirschaftliche Bedeutung der Vögel begonnen werden konnten und schliess-
lich, dass auch der praktische Vogelschutz im Sinne von Freiherr
v. BERLEPSCH im ganzen Lande organisiert werden konnte, und zwar viel
früher, als in manchen Ländern des Westens.
Die schönste Periode unseres nunmehr 36-jährigen Institutes ist mil
dem Namen DarAnyr's verbunden, die glückliche Zeit des Pläneschmiedens
und des rapiden Aufschwunges, als Orro HERMAN und STEPHAN CHERNEL,
sowie die zahlreiche jüngere begeisterte Generation im vollen Besitze der
Schaffensfreude und Arbeitsfähigkeit ihr Bestes in den Dienst der unga-
rischen Ornithologie stellen konnten, wodurch das Interesse für dieselbe
im ganzen Lande wachgerufen wurde. Die damals aufgespeicherten Reserven
ermöglichten es, dass sich das Institut aus den Wirren der Revolution
und des Zusammenbruches in das neue Zeitalter hinüberretten konnte
und durch die Unterstützung unseren derzeitigen Ministers seinen Beruf
nach Möglichkeit erfüllen kann.
Neben dieser Anerkennung der unvergänglichen Verdienste unseres
grossen DARÁNYI, zollen wir ihm auch unauslôschliche Dankbarkeit im
Namen aller, welche sich für diese anziehendste aller Wissenschaften
begeistern und sich in den Widerwärtigkeiten des Lebens durch dieselbe
trösten lassen.
Tırus CSÜRGEY.
190 NECROLOGUS.
Bärsony Istvan.
Született 1855 november 15-én Keresztes fejermegyei köz-
séghen. Meghalt 1928 március 12-én Budapesten. A magyar vadászok
elismert fejedelme volt. A Maddrtani Intézet a madártan népszerüsitése
terén szerzett hervadatlan érdemeiért tiszteletbeli tagjává választotta.
BArsony IstvAn aranyszivü költő és ragyogó tollu iró volt, ki egész
életét a természet tanulmányozására szentelte. Mint szenvedélyes vadász-
ember napestig járta az erdőt, rótta a rönät, bujta a nádast, gázolta a
mocsarat, közben a kutató természetbúvár éles szemével figyelve az állat-
és madárvilág jelenségeit. A természet titkos jegyekkel teleirt könyvének
avatott megértője volt, ki annak minden rejtélyes megnyilatkozását nem-
csak észrevette és megértette, hanem örökéletü és klasszikus szépségü
műveiben festői szinekkel és hangulatos szavakkal örökitette meg.
BARSONY a magyar földnek és a magyar népnek is reprezentativ
iroja volt, ki a benne rejlő és a vele született lenyügözö őserőnél fogva
egy olyan különálló műfajt teremtett, melyben elődje nem volt, és sokáig
nem lesz utódja sem. Keresetlen és közvetlen stilusával, kristálytiszta
magyarságával a legkitünőbb elbeszélők közé tartozott, mint „leirö“ művész-
nek azonban nem volt versenytársa.
A legtermékenyebb irók közé tartozott. Több mint 50 önálló kötete
jelent meg, melyek javarészének tárgyát a természet és vadászat köréből
meritette, de regényeket, elbeszéléseket és novellákat is irt. Ezeken kivül
számtalan tárcát és szakcikket irt folyóiratokba, napi- és szaklapokba.
Legelterjedtebb műveiből megemlítjük az , Erdőn-Mezőn", , Vig Világ",
„Magyar Földön", „A Róna és az Erdő", , Csend" és „Az Én Világom"
cimueket.
Egyik legszebb műve: a „Szdzszorszepek“, német és svéd nyelven is
megjelent „Tausendschön“ illetve , Tusenskin" cimmel.
Halála gyászba boritotta az egész nemzetet, de halhatatlan nevének
örök emléke minden időkben élni fog a magyar természetimádók lelkében.
WARGA KÁLMÁN.
Stephan Bársony.
Geboren am 15-ten November 1855 in Keresztes, gestorben am
12-ten März 1928 in Budapest im Alter von 73 Jahren. Er war die aner-
kannt führende Persönlichkeit der ungarischen Jäger. Ehrenmitglied unseres
Institutes.
STEPHAN BÁRSONY war eine dichterische Seele und ein glänzender
Schriftsteller, der ungarische Hermann Lins, der sein ganzes Leben dem
Studium der Natur widmete. Als leidenschaftlicher Jäger jagte er in’ Wald
Ed
NEKROLOG. 491
und Feld, im Sumpf und Röhricht, überall mit dem wachen und scharfen
Auge des berufenen Naturforschers die Tierwelt, ganz besonders aber
die Vogelwelt beobachtend. Wenige verstanden aus dem Buche der Natur
so deutlich zu lesen, wie es ihm vergönnt war und noch weniger konn-
ten ihre Beobachtungen in solch klassisch schönen wundervollen Schilde-
rungen verewigen, wie der grosse Darstellungs-Künstler STEPHAN BARSONY.
Er gehörte zu den fruchtbarsten Schriftstellern. Mehr als 50 Bände
beträgt die Anzahl seiner selbstständig erschienen Werke, unzählbare
Novellen und kleinere Erzählungen ergötzten die Leser der Jadzeitungen
und der Tagespresse, welche sämtlich aus den Gebieten der Jagd und der
Naturbeobachtung geschöpft waren. Ausser diesen schrieb er auch Romane.
Schade, dass von seinen Werken so wenig in fremde Sprachen über-
tragen wurden. Nur eines seiner schönsten Bücher: „Tausendschön“ ist
auch in deutscher und schwedischer Sprache erschienen.
An seiner Bahre trauerle die ganze Nation, die Millionen seiner begei-
sterten Leser und Verehrer. Sein Andenken wird in den Herzen der unga-
rischen Naturfreunde niemals erlöschen. KoLoMAN WARGA
Vitez Csörgey Karoly.
Tragikus körülmények között érte el a korai halal vitéz CsöÖRGEY
KÁROLY tábornokot, Intézetünk igazgatójának testvérét, magasra ivelő
katonai pályájának befejezése előtt. 1928 julius hó 12-ikén a hajmáskéri
tüzérségi lőgyakorlatokon, amelyeken mint a várpalotai csapatgyakorlótér
parancsnoka vett részt, csőrobbanás következtében a helyszinen meghalt.
A világháborut végigküzdötte, egyszer sulyosan meg is sebesült, mert mint
vezérkari tiszt is mindig az első sorban küzdött, ha a helyzet azt követelte.
Korai halála a madártannak is nagy vesztesége, de kivált a madár-
védelemnek. Bátyja vezetése alatt alapos madártani ismereteket szerezve,
számos értékes tudösitäst küldött intézetünkbe ; állomáshelyein pedig min-
denütt sikerrel buzgólkodott a madärvedelem föllenditesen. Nemeslelkü
barátot vesztettünk el benne, akinek emlékét kegyelettel megőrizzük.
SCHENK JAKAB.
Karl von Csörgey.
Generalmajor, Kapitän des Heldenordens. Ein tragisches Geschick
ereilte KARL von CsôrGEey, den Bruder von Director TITUS ÜsÖRGEY
noch vor dem Abschlusse seiner steil aufsteigenden militärischen Lauf-
bahn. Am 12-ten Juli 1928 beteiligte er sich als Kommandant des Trup-
pen-Schiessübungplatzes von Värpalota an dem artilleristischen Übungs-
9
199 NECROLOGUS.
schiessen in Hajmaskér, bei welcher Gelegenheit das Platzen eines Rohres
ihn auf der Stelle tötete. Aus dem Weltkriege konnte er zurückkehren,
wohl mit einer schweren Verwundung, denn er kämpfte auch als General-
stabs-Offizier immer in der ersten Linie, wenn es die Lage erforderte.
Sein allzufrüher Tod bedeutet auch für die Ornithologie einen Ver-
lust. besonders aber für den Vogelschutz. Unter der Leitung seines Bru-
ders hatte er sich gründliche ornithologische Kenntnisse erworben, auf
Grund denen er uns immer wertvolle Berichte einzusenden pflegte. In
seinen Garnisonen war er immer bestrebt den Vogelschutz nach Möglich-
keit zu fördern. Wir verloren an ihm einen Freund von edlem Gemüt und
Charakter und bewahren ihm ein liebevolles Andenken.
JAKOB SCHENK.
Szuskin (Sushkin) Petrovics Peter. Sziiletett 1868 febr. 8 Tula,
meghalt 1928 szept. 16 Kiszlovodszk fürdöben. A jelenkor leg-
nagyobb ornithologusai közé tartozott, akinek váratlan halála nemcsak
hazája ornithologusait boritotta gyászba, hanem a madártan egyetemének
is sulyos veszteséget jelent. Azt lehet mondani, hogy az ornithologus
ideálja volt, mert a madárnak nemcsak a külsejét ismerte és vizsgálta,
hanem egyaránt kiváló volt mint szisztematikus, faunisztikűs, biologus és
tán legkiválóbb mint oszteologus. Egyik legelső madártani munkájával uj
vadludfajt vezetett be a palaearktikus faunába, az Anser neglectus-t,
amely Magyarorszägnak is speciális madärerdekessege. Harminc éves
korában 1898-ban jelent meg első nagy értekezése: , A Tinnunculus kopo-
nyája", amelyet aztán számos értékesebbnél értékesebb oszteologiai érte-
kezés követett. Legnagyobb szabásu idevágó munkája 1905-ben jelent meg:
„A nappali ragadozó madarak összehasonlító oszteologiája és rendszertani
kérdések",
A nagy orosz birodalom területén végzett utazásai nagyszabásu
faunisztikai és állatföldrajzi munkákat eredményeztek. 1914-ben jelent meg
550 oldalra terjedő munkája: „A Minusszinszk-videk stb. madárvilága" s
kéziratban maradt ránk: „Az Altai vidék madárvilága" cimü monumentális
munkája, amelyből 60 nyomtatott ivre való anyag már készen volt.
Tudományos jelentőségét és müködését STRESEMANN méltányolja és
ismerteti a Journal f. Ornith. 1929. évf. 188—197. lapjain.
Nemcsak nagy tudós volt, hanem kiváló ember is, akinek a tudásánál
tán csak a szerénysége volt nagyobb. Felejthetetlenül emlékezetes marad
a Budapesten tartott nemzetközi Zoologiai Kongresszus alkalmával Inté-
zetünkben tett többszöri látogatása, amikor meghitt beszélgetésekben cso-
dálhattuk tudásának mélységét és lelkének gazdagságát.
NECROLOGUS. 193
Dr. Büttikofer János. Született 1850 aug. 9-én a svájczi Kernenried-ben,
meghalt 1927 jun. 24-én B ern-ben. A viläghirü rotterdami ällatkertnek volt
világhírü igazgatója, mint ilyent ismerte mindenki, holott mint tudós és főleg
mint gyüjtő sokkal jelentékenyebb müködést fejtett ki. Pályája kezdetén mint
tanitö müködött, de természetvizsgáló hajlamait követve csakhamar ott
találjuk a berni természetrajzi muzeumban, ahonnan rövidesen a hires leydeni
muzeumhoz került SCHLEGEL, a hirneves leydeni ornithologus mellé, aki
fölismervén kiváló képességeit és rátermettségét, Liberia madártani viszo-
nyainak tanulmányozásával bizta meg, amit az 1879—82. és 1886/87. években
végzett expediciói alkalmával mintaszerüen teljesitett is. Utazásainak ered-
ményét „Reisebilder aus Liberien" czimü 1890-ben megjelent müvében
dolgozta föl. Első liberiai utjáról visszatérve átvette a leydeni Muzeum
madártani osztályának vezetését s 15 év alatt jelentékeny irodalmi müködest
is fejtett ki. Legalább 50 uj madárfajt irt le. 1893-ban Borneo nyugati
vidékeit utazta be, majd ezután elfogadta a rotterdami állatkert vezetését,
amivel tudományos müködése jó részben be is fejeződött.
A személyes érintkezésben BÜTTIKOFER rendkivül közvetlen és szere-
tetre méltó egyéniség volt. Mikor az 1891. évben a nemzetközi kongresszus
idején Budapesten járt, benső barátságot kötött HERMAN Orró-val. Meg
kell még emliteni róla, hogy nemcsak nagy gyüjtő volt, hanem lelkes
madárvédő is, ugy hogy a holland madárvédő egyesület azzal örökiti meg
az emlékét, hogy egyik madár-rezervátumát róla nevezte el.
Hess Albert. Született 1876 okt. 14-én Bern-ben, meghalt 1928
május 13-án. Hivatása közben váratlanul érte a halál. A svájczi Madártani
és Madárvédelmi Társaság frauenfeldi gyüléséről hazatérve az autóban sziv-
szélhüdés érte. Hess a sväjezi ornithologusok vezéralakja volt, aki nagy
energiáját főleg a madárvédelem terén érvényesitette. Egyik alapitója volt
a Madártani Társaságnak, később elnöke s mint ilyen több madar-
menhelvet létesített s rengeteg nyilvános madártani ill. madárvédelmi
előadásával igen sok lelkes barátot szerzett Sväjezban a madärvedelemnek.
Dr. Hácker Bálint. Született 1864 szept. 15-én Magyaróvárott,
meghalt 1927 dec. 19-én Halle-ban. Tudományos működésének suly-
pontja nem a madártanra esett, mégis meg kell emlékeznünk rola, egy-
részt mert magyar sziiletésii volt, másrészt mert ő volt az egyetlen egye-
temi tanar, aki külön madärtani elöadäsokat tartott s tanitvanyaiban is
fol tudta kelteni a madärtan iránt való érdeklődést. A madärtan teren
különösen a tollak szinevel, az éneklő izmokkal s a madärvonulässal
foglalkozott. Utóbbi teren első sorban a vonulás és időjárás közötti viszonyt
tanulmányozta s egvik legtöbbször idézett idevágó munkája: „Föhn und
Vögelzug“.
494 NECROLOGUS.
Danford György Karoly. 1928 febr. 27-én halt meg 84 éves
korában. Sokáig lakott Magyarországon a hunyadmegyei Poklisa-n, ahol
madártani megfigyelésekkel foglalkozott. Megfigyeléseinek eredményét , The
Birds of Transylvania" cimen a „The Ibis“ hozta 1875. évfolyamának
188. stb. lapjain. Ez a sok eredeti megfigyelés mellett az irodalmi adatokat
is figvelembe vevő műve sokszor idézett forrásmunka a külföldi madártani
irodalomban.
Vallon Graziano. Meghalt 1926 április 27-én 75 éves korában.
Kiváló olasz ornithologus, aki számos cikkben ostorozta az olasz madár-
pusztításokat. Utolsó nagyobb értekezése az olasz madárfogó szerszámokról
és eljárásokról: értékes kulturtörteneti dokumentum ; megjelent az AQuIna
1925/26. évi kötetében.
Capek Vencel. Született 1862 febr. 11-ikén Barboa morvaországi
községben, meghalt 1926 jun. 25-én Oslavan-ban sokévi madártani
működése helyén. Lakóhelyén £1 éven át figyelte a madarak vonulását
és hires kakuktojás gyüjteményt szerzett. Legértékesebb volt az oszteolo-
gial gyüjteménye. Sok egyéb madártani közleménye mellett leginkább az
érdekel bennünket, hogy feldolgozta Püspökfürdő preglaciális madárvilágát,
mely a „Barlangkutatäs“ cimü folvóirat 1917-es évfolyamában jelent meg.
Burg Gusztáv. Meghalt 1927 április 18-án 57 éves korában Olt e n-
ben, Svájcban. Svájcnak egyik legjelentékenyebb ornithologusa volt. STUDER
után 6 folytatta a „Katalog der schweizerischen Vögel“ cimü hatalmas
munkát. amely sajnos befejezetlenül maradt.
Nemestóthi Szabó György. Meghalt 1926 évi december hó 26-án
65 eves korában Sopron-ban. Intézetünknek 1903 óta rendes meg-
ligyeloje. Lelkes madärvedö, kitünő megfigyelő, kinek több értékes apróbb
közlése jelent meg ar Aguila-ban, igy a vörösfejü gébics előfordulásáról.
Dr. Vértesi Tóth Imre, lelkes madárbarát és kiváló pomológus,
1928 évi Januar hó 27-én Selmecbányán 84 éves korában elhunyt.
A selmecbányai városi gyümölestelep területén mintaszerü madárvédelmi
telepet létesített a Madártani Intézet részéről adományozott mesterséges
fészekodvakkal. Ezen a telepén 400—500 hasznos madár fészkelt.
Vámosi Külley Janos, Született 1883 évi december hó 30-án
Zalagógánfán, meghalt 1928 évi április hó 16-án Budapesten. Orni-
thologiai haljamai már tanuló korában jelentkeztek; BARTHOS GyuLÁ-nak,
intézetünk levelező tagjának iskolatársa volt s a madárvilág szeretetében
NECROLOGUS. 495
egyetértő két fiatal lélek halálig tartó zavartalan barátságot kötött egv-
mással. Intezetünknek 1906 óta küldte be mindig pontos megbizható
vonulási jelentéseit és egyéb megfigyeléseit. Állandó tartózkodási helye
Zalagoganfa fontos pont a magyar madärvonuläsi hálózatban. Család-
jának utolsó férfisarja volt. Ott pihen a zalagógánfai kuria parkjában,
rene m rai között. ;
kedvenc madarai köz Sie JAKAB
Kékessy László. Meghalt 1928 évi augusztus hó 9-én 50 éves
korában Székesfehérváron. CHERNEL ISrvAN egyik lelkes tanitványa,
a Velencei tavon évek hosszu során kisérője, kiváló madárbarát és vadá-
szati szakiró szállt vele korai sirba. Intézetünkkel csak pár éve lépett
közeli kapcsolatba, amikor a Magvar Vadászat Kezikönvve cimű művével!
ajándékozta meg vadászati szakirodalmunkat. Ennél is értékesebb művé-
nek, amely hazánk vadászható madarait lesz hivatva széles körben meg-
ismertetni, már csak sajtó alá rendezését érhette meg. Ez, az Athenaeum
kiadásában várható terjedelmes mű tulajdonképen meghatározó könyvnek
készült, de az egyes csoportok bevezetői oly ragvogö tollal megrajzolt
életképek, hogy vadászati irodalmunknak valóságos gyöngyei lesznek.
szeretetreméltó egvénisége a rövid ismeretség alatt is szivünkhöz
nőtt. Korai halálában tehát a vadászati és természetvédelmi irodalom
súlyos veszteségén túl a melegszivü barát elvesztését is fájlaljuk.
Selymessy Ferenc, nyug. főerdőtanácsos és gazdasági főtanácsos
meghalt 1929 évi február hó 8-án, 62 éves korában. Állami erdőtiszti
karunk egyik diszét, madárvédelmi törekvéseink egvik leglelkesebb apos-
tolát veszítettük el benne. Már 1908-ban, kecskeméti erdőgondnok korában
a Földmivelesügvi Miniszterium által madárvédelmi telepek berendezésével
és felügyeletével megbizatva, a többi között különösen Herkulesfür-
dön, Kecskemét és Kiskunhalas határában létesitett e téren kiváló
alkotásokat. Färadhatatlan buzgalmának köszönhetjük a kiskunhalasi
Fehértó-erdőben és gyümölcsösben berendezett ama egyetlen madár-
védelmi telepet is, amely a háboru és forradalom viharai alatt is válozat-
lanul megmaradva, intézetünknek ma is legértékesebb tanulmányi területe.
Tagja volt a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság ma-
gyar csoportjának is, amelyben az Országos Állatvédő Egye-
sületet képviselte. Minden jó ügy iránt tanusitott lelkesedése, nemes
erzülete, páratlan szivjósága feledhetetlen marad mindnvájunk előtt, akik
barátai és tisztelői lehettünk. CSÖRGEY TITUS
u I | i m à
ae X
4 f
USER À Reue.
" MB inf a 7
| i du De vi
avat et AA
i ne
a ti ae vie N)
( 191 ’ » bh m is
i A4 E ky
hey
En
—
à
= =
ee Be +
i u u
=
aS — i
Er
F
497
INDEX ALPHABETICUS AVIUM.
A zárójelben levő számok az idegen nyelvü szövegre vonatkoznak, ha
az illető fajok egyuttal a magyar szövegben is megvannak. — Die eingeklammerten
Zahlen beziehen sich auf den fremdsprachigen Text, wenn die betref-
fenden Arten auch im
die Seitenzahl der im
Namen wird ohne Klammer
Acanthis cannabina 29, 94, 185, (189),
300, 338, (341), 406, (449),
— linaria 29, 134, 153, (165), (182),
282, 287, 303, 338, 339, (341), 477, (
Accentor collaris 392, (434).
— — subalpinus 392, (434).
— ‘modularis 29, 95, 263, 27
B74, 275, 280, 287—289, 29
303, 304.
Accipiter gentilis 96.
— nisus 29, 44, (76), 96, 184, (189),
267, 268, 272, 280, 288, 297, 300,
303, 304, 330, (332), 338, 382, 402,
403, (424), (444, 445).
Accipitres 223, (238),
Acrocephalinae 477, (481).
Acrocephalus aquaticus 185,
265, 300.
— arundinaceus 29, 185, (189), 265, 266,
277, 278, 281, 286, 289, 292—294, 297,
299, 302, 352, 353, (364), (369), 399,
406, 407, (440, 441), (449).
— palustris 29, 279, 287, 290, 296—298.
— schoenobaenus 185, (189), 268, 279,
293, 296, 297, 299, 353, (369).
— streperus 29, 185, (189), 296, 297,
352, (364).
Actitis hypoleucos 278, 281,
296, 297.
Aegithalos caudatus europaeus 29, 51, (83).
Alauda arveusis 29, 94, 185, (189), 208,
Zu, (211, 212); 260, 263-273;
274—300, 302, 305, 338, (341), 393,
407, 412, (436), ( (450).
Alca torda 473.
Alcedo ispida 266, 267, 330, (332).
Anas 209, 210, (212, 213), 225, 392,
414, (434), (457), 475.
— acuta 184, (189), 208—210, (211,
212), 265, 267, 276, 278, 296, 297, 305.
— angustirostris 477, (481),
(189), 263,
ungarischen Texte
gemeinsamen
angeführt.
290, 294,
aneetührt.sind;
Texte befindlichen
Anas boschas 29, 53, 96, 184, (189), 208—
210, (211, 212),. 265, 266, 269, 271,
276, 278, 282, 289, 293, 296, 297, 299,
392, (434, 435).
— — domesticus 384, 405,
(448), (455).
— crecca 29, 208—210, (211, 212), 265—
267, 269, 276, 278, 280, 281, 290,.
296, 297, 382, (424.)
— penelope 208—210, (211,
290, 296, 297, 382, (424).
— platyrhyncha 96.
— querquedula 184, (189), 209, 210, (212),.
266, 269, 276, 278, 293, 296, 297.
— strepera 184, (189), 210, (212), 265,
296.
Anatidae 460, (463).
Anser 209, 210, (212, 213), 214, 216—222,
224—228, (228), (230—237), (239, 240),
412, (426),
212), 265,
282, 313, (315), 381, 383, 414, (423),
(425), (457), 492.
— albifrons 208—210, (211213), 216,
218—225, (230), 231), (233—241),
267—270, 276, 278, 280, 296, 297,
299, 303—305, 313, (314), (315), 381,
382, 383, (423), (425).
— — intermedius 218, (233).
— erythropus 208—210, (211—213), 218,
219; 221, (233); (234), 296, 301, 313,
(314, 315), 382, 383, (423), (425).
— fabalis 208—210, (211—213), 216—220,.
222, (231—235), (237, 238), 263,
264, 267—270, 272, 273, 276—278,
280—285, 288, 296, 297, 299, 303—
305, 313, 314, (315) 382, 383, (423),
(425).
— ferus 184, (189), 208, 209, (211, 212),
218—220, (233—235), 263, 265—267,
276, 277, 284, 288, 294, 299, 301,
304, 382, (423), 460, (463).
— — domesticus 405, (448).
32
498 INDEX ALPHABETICUS AVIUM.
Anser neglectus 209, 910) (2127213),
917—219, (232—234), 267, 313, 314,
(315), 466, 477, (481), 492.
Anthus 271, 359, (372).
— campestris 184, (189), 290, 293, 299,
338, (341).
— cervinus 279.
— pratensis 94, 267, 2 275, 279, 280,
74
290, 293, 294, 296, 297.
— spinoletta 279.
— trivialis 270, 274, 282, 287, 288, 292,
293, 296, 297, 382, (424).
Aquila chrysaötos 210, (213), 270, 389, (432).
— clanga 263, 290, 300.
— heliaca 279.
— pomarina 279, 288.
Aquilinae 330, (332).
Apus apus 95.
— melba 95.
Archibuteo lagopus 96, 208, (211), 261,
264, 276, 278, 280, 282, 283, 296, 297,
300, 301, 304.
Ardea 14, 16, 19, 20, 25, (57), (59), (64,
65), 90, 342, 344, 349, 352, 353,
358—360, (361), (363), (369), (372—374),
(376), (418), 459, (462), 476).
— cinerea 14, 15, 25, 29, 40, (53), (64),
(72), 96, 263, 265—267, 269, 270—272,
276—278, 280—282, 284—286, 289,
290, 293, 295—299, 302—305, 376,
386, (417), (428).
— purpurea 14, 15, 20, 25, 29, 41, (59),
(64), (73), 96, 263, 277, 284, 296, 297,
305, 345, (364). 376, (418).
Ardeidae 376, 460, (463). 471.
Ardeola ralloides 14, 15, 30. 96, 266,
277, 296, 297, 376, 377, (417, 418),
461, (464).
Ardetta minuta 30, 184, 188, (189), (194),
265, 266, 296, 297, 299, 342—361,
(361—374».
Asio accipitrinus 30, 184, (189), 280, 296.
395, (437).
— otus 30, 45, (77), 95, 266, 268, 272, 283.
Astur palumbarius 20, 30. 44, (59), (76),
96, 268, 296, 300, 303, 330, (332).
Athene noctua 30, 45, (77), 95. 184, (189),
412, (454, 455).
Balaeniceps rex 472.
Bombycilla garrula 122—124, 126—131,
133, 134, 139—146, 150, 152—154,
(155— 161), (163— 165), (170--174), (176),
(178—183), 265, 273, 282. 292, 296,
300, 301, 303, 305.
Bonasa bonasia 300, 386, (428).
Botaurus stellaris 184, (189), 263, 265,
266, 268, 269, 272, 276, 277, 282, 284,
296, 297, 305, 342—361, (361—374),
460, (463). .
— lentiginosus 350, 351, (366).
Branta 224, (239, 240).
— bernicla 215, 219, 225, (229), (234),
(240), 383, (425).
— ruficollis 208—210, (211—213), 214,
216—228, (228—241).
Bubo ignavus 209, (212). 386, (428).
Buteoninae 329, (332), 343, (363).
Buteo communis 30, 45, (76), 96, 209,
(212), 263, 266, 267, 269, 271, 274—276,
282, 283, 288, 294, 296, 299, 300, 304,
330, (332), 400, 408, (442), (451).
— ferox 209, (212), 222, 227, (239), 301,
382, (424).
Calidris arenaria 30. 1
Caprimulgus europaeus 30, 184, (189),
264, 266, 268, 271, 278—280, 290, 292,
298, 300, 301.
Carduelis elegans 30, 47, (79), 185, (189),
304, 338, (341), 382, 406, (424), (449).
Cerchneis 329, 330.
— tinnunculus 30, 45, (77), 96, 184, (189),
208, 209, (211. 212), 265—269, 271,
272, 274—276, 278, 280—285, 287,
288, 290—296, 299, 301—304, 381,
382, (422), (424), 492.
— vespertinus 19, 20, 30, 45, (57), (59),
(77), 96, 184, (189), 223, (238), 265,
276, 278, 280, 289, 294299, 330, 353,
(369), 461, (464).
— — transriphaeus 223, (238).
Certhia 219, (234), 383, (424).
— brachydactyla 382, 383, (424).
— familiaris 30, 383, (425).
— — macrodactyla 30.
Cettia cetti 223, (239), 296, 297.
— — sericea 227, 377, 378, (419).
Charadrius 186, (192).
— alexandrinus 17—19, 30, 35, (55,
56), (58), (66), 86, 97, 184, 185,
fo 190), 210, 272, 460, (463), 475,
476.
— apricarius 208, (211, 212), 281,
382, (424).
— dubius 266, 294.
— hiaticula 97.
Chelidon rustica 95.
Chloris chloris 94.
290,
INDEX ALPHABETICUS AVIUM
Chrysomitris spinus 30, 134, (165), 203,
(205), 282, 283, 303—305, 338, (341),
410, (453).
Ciconia alba 16, 17, 19, 20, 26, 27, 30,
33, 34, 38, 53, (54), (57), (59), (65, 66),
(70), (88), 91, 96, 141, (172), 220, (235),
262, 264—299, 301 —303, 305, 330, 333,
339, 385, 386, 394, 401, 403—405,
411, (427), (443), (444— 446), (454), 471.
— nigra 53, 276, 282, 290, 292, 295, 296,
330, 385, (428), 460, (463).
Cinclus aquaticus 305, 306, (307,
392, (434).
— — medius 267.
Circaötus gallicus 263, 300, 357, (429).
Circus 210, (212), 476.
— aeruginosus 96, 184, (189), 263, 265,
267, 285, 290, 293, 296—298, 376,
(418).
— cyaneus 30, 184, (189), 210, (213), 265,
267, 268, 271, 276, 278, 282, 283, 296,
298, 299.
— macrourus 223, (238), 290, 291.
— pygargus 96, 265, 266, 297, 476.
Clamator glandarius 223, (239).
Clivicola riparia 19, 30, (57), 95, 266, 269,
B70) 273—275, 277, 278, 281,289, 294
296— 298.
Coccothraustes vulgaris 26, 30, 47, (66),
(79), 154, (182), 262, 269, 272, 283,
303, 304, 338, (341).
Coloeus 219, (234).
— monedula spermologus 30, 94
304.
Columba livia domestica 405, 406,
(448), (450), 471.
— oenas 96, 263—270, 272—275, 278,
280—284, 286, 289, 290, 293, 294, 296,
299, 300—302, 406, 409, (448—450).
— palumbus 20, 30, 44, (59), (76), 96,
263—271, 273—275, 277—280, 282,
284—293, 295—302, 382, 409, (424).
Columbidae 223, (238).
Colymbus arcticus 268, 385, (427).
— lumme 224, (240), 272, 279, 280.
Coracias gariulus 30, 188, (194), 264, 265,
268, 271 - 276, 278, 279, 281, 289, 290,
292, 293, 297, 301, 382, (424).
Corvus 219, 221, (234), (236), 316—321,
(325— 328), 384, 395, 409, 410, (426),
(450), (452).
— corax 94, 208, 210, (211), (213), 382,
(424), 476.
— cornix 94, 184, (189), 209, 210, (212),
304, 330, (332), 407, 408, 411, 412,
(450, 451), (454, 455).
308),
) 2)
408,
499
Corvus corone 94.
— frugilegus 30, 94, 133, (164), 184, (189)
210, (212), 285, 287, 288, 291, 299,
303, 304, 316— 321, (321—328), 329,
(332), 388, 393, 408, 409, (430), (435),
(450), (452, 453).
Coturnix communis 30, 184, (189), 262— 266,
268, 269, 271, 273—276, 278— 282,
285— 297, 299—302, 305,386, 406, 407,
(428), (449).
Crex pratensis 30, 184, (189), 263, 264,
266—269, 273, 274, 276, 278—282, 287,
289, 292—294, 298—301, 407, (449).
Cuculus canorus 30, 244, 247—249, 253,
254, 263—276, 278—305, 399, 400, 406,
407, (440—442), (448, 449), 494.
Cygnus 414, (457).
— musicus 384, (426).
Cypselus apus 30, 90, 95, 153, (181),
195—199, (199—202), 264, 267, 2/0—272,
274, 275, 278, 279, 983—286, 288,
296 — 298, 300, 380, 381, 399, (422),
(441).
— melba 95.
Delichon urbica 17, 30, (60), 95, 185, (189),
263-269, 281—205, 393, 394, 401,
(435, 436), (443).
Dendrocopos 198, 219, (234), 406, (449).
— major pinetorum 30, 268, 304, 382,
(424).
— medius 30, 309—311, (311, 312).
— minor hortorum 30.
Didus ineptus 472.
Dryocopus martius 95, 387, (430).
Egretta alba 11—16, 25, 26, 30, 42, (53),
(64), (66), (74), 267—269, 277, 280, 281,
330, (332), 376, 395, 414, (418), (436),
(457), 459—461, (461, 462), (464), 472,
475, 476, 478, (483).
— garzetta 376, 377, (417—419), 461, 464.,
Emberiza 411. (453).
268, 269, 273—276, 278, 280— 283,
285, 292—295, 392, (435).
— — forma dalmata 280.
__ eitrinella 20, 30, 48 (59), (80), 94, 155,
(189), 268, 382, 391, (424), (433).
— hortulana 272, 391, (433).
— schoeniclus 31, 185, (189), 266, 269,
280, 296.
Erismatura leucocephala 264,
307
477, (481).
500
Erithacus luscinia 22, 31, 52, (62). (85), 95,
245, 263, 266, 267, 269—272, 274, 275,
278, 279, 281—287, 289—295, 298,
302—305, 340, 380, 382, 393, 407, (421),
(424), (436).
— philomela 96, 264, 273, 278, 279, 295,
299, 301, 380, (421).
— phoenicurus 22, 31, 51, (61, 62), (83),
95, 263—269, 270—276, 279, 280, 282,
284, 287, 289, 290, 292, 293, 297, 300,
301, 303, 304, 340, (341), 393, 399,
407, (436), (441), (449).
rubecula 31,95, 209, (212), 260, 262—266,
268, 269, 272—275, 280—283, 287—290,
292—294, 296, 298—304, 406, (449),
— svecica cyanecula 95, 293, 296, 297.
— titys 31, 51, (83), 95, 264, 265, 268—270,
275, 278, 280—284, 287—289, 292,
293, 296, 299, 300, 302.
Erolia ruficollis 224, (240).
Falco 408, (451), (456).
— aesalon 95, 208—210, (211—213), 261,
267, 268, 276, 280, 283, 288, 296—299,
303, 304.
— columbarius regulus 96.
— peregrinus 96, 208—210, (211—213),
268, 269, 296, 303, 304, 380, 408, 409,
(422), (450).
— — calidus 208, (211), 223, (238).
— cherrug 208, (211), 408, 409, (450).
ruficollis 224, (240).
— subbuteo 20, 31, 45,
(189), 274
(39), (77), 184,
-276, 281, 290, 293, 296— 298.
Falconinae (332).
Fratercula arctica 97.
Fringilla coelebs 31, 94, 208, 209, (212),
260, 262, 264, 265, 268, 272-975,
282—288, 298, 299, 301, 303—305,
330, 382, 407, (424), (449).
— montifringilla 31, 270, 273—275, 279,
250, 282, 283, 288, 292, 295, 296,
298, 302, 304, 305, 338, 339, 340, (341).
Fulica atra 31, 97, 184, (189), 209, 210.
(212, 218), 263, 265 -267, 269, 272,
277—280, 282, 284— 286. 296—299,
302, 305, 395, 413, (436, 437), (456).
Galerida cristata 31, 89, 185, (189), 398,
(439).
Gallidae 223, (238).
Gallinago 88.
— gallinaria 31, 184, (189), 208, 210,
(211, 212), 264, 265, 267, 273, 277.
280, 282—285, 290, 291, 293—298,
300, 301, 303, 382, (423).
INDEX ALPHABETICUS AVIUM
Gallinago gallinula 210, (212), 266, 284,290,
295—297, 301, 305.
— major 264, 290, 295.
Gallinula chloropus 31, 184, (189),
277, 278, 296—299, 353, (369).
Gallus domesticus 405--408, (448, 449),
(451).
Garrulus glandarius 31, 47,
(424), 474.
— — rufitergum 94.
Glareola pratincola 31, 184—188, (188—
194), 210, (213), 460, (463.
Grallatores 223, (238).
Grus communis 208, 210, (211—213), 263,
266—268, 282, 294—296, 301, 330,
(332), 382, (424).
Gypaëtus barbatus 374, (415).
— — grandis 477, (482).
Gyps fulvus 386, 387, (429).
266,
(79), 382,
Haematopus ostralegus 97, 474, 475.
Haliaétus albicilla 31, 45, (77), 208—210,
(211—213), 276, 277, 382, (424), 460,
(463).
Himantopus candidus 184, 186,
(192), 223, (239), 460, (463).
Hippolais icterina 263, 279, 293, 296.
Hirundo 17, (54, 55), (60), 86, 90—92,
333, 340, (342), 598. 401, 404, 406,
407, (435, 436), 1443), (446), (448, 449),
— rustica 17, 21, 31, 46, (59), (60), (78),
91, 95, 185, (189), 209, (212), 262—305,
393, 394, 402, 403, (435, 436), (444, 445).
-- urbica 95.
Hydrochelidon leucopareia 184, (189), 460,
(463).
— leucoptera 184, 188, (189), (194),
460, (463).
— nigra 31, 97, 184, 188, (189), (194),
264, 266, 276—278, 296, 297, 460, (463).
(189),
277,
263—265, 267,
281, 282, 284,
Jynx torquilla 31, 95,
268, 270,272 213;
287, 290— 294, 296 —298, 300, 302— 30%.
Lagopus 152, (181).
— lagopus 222, (237).
Lanius 16, (54), 243, 334, (336), 378, 398,
402, 406, 407, (420), (449).
— collurio 31, 94, 243, 263, 264, 266— 270,
272—276, 278—282, 285—294, 296—
300, 302—304, 334, (336), 378, 382,
397, 398,
(448, 449).
402, 406, (424), (439), (444),
7
INDEX ALPHABETICUS AVIUM.
Lanius excubitor 31, 92, 263, 269, 270,
273, 276—280, 282, 283, 286, 287, 289,
295, 296, 298, 300, 301, 393, (436).
- minor 31, 184, (189), 223, 226, 243,
263, 264, 266, 269, 271, 272, 275, 281,
285, 289, 290, 292—300, 302, 333, 334,
(336), 378, 382, 406, (420), (424).
— — turanicus 223, (238).
— senator 31, 224, (240), 243, 378, 379,
(419— 421), 494.
Larus 18, (56), 408, (451).
— argentatus 97, 476.
canus 97, 272.
fuscus 97, 278, 290.
marinus 97.
minutus 382, (423).
— ridibundus 19, 20, 31, 53, (57), (59),
90, 97, 184, (189), 210, (212), 263—265,
267, 269, 272, 277, 278, 281, 284, 289,
290, 293, 296—298, 303, 304, 408,
(451), 461, (464), 475.
Ligurinus chloris 31, 92, 94,
272, 274—276, 282, 283,
304, 340, (342).
Limosa aegocephala 17—19, 24, 31, 37,
(55, (56), 58), (63), ‘(68), 86, 97,
184, (189), (194), 208, (211), 264, 272,
276, 290, 297, 460, (463), 476.
— lapponica 209, (212).
Locustella fluviatilis 269, 279.
— luscinioides 31, 277, 281, 284, 293,
296, 297.
Loxia 153, (182), 338, (341), 408, (451).
— curvirostra 281, 396, 397, 410, (437,
438), (453).
— leucoptera bifasciata 396, (437).
Lullula arborea 266, 267, 280, 287, 293
298, 300, 407, (449).
Luscinia luscinia 95.
— svecica cyanecula 95.
Lusciniola melanopugon 300.
Lyrurus tetrix 152, (181), 475.
263, 264,
288, 303,
’
Meleagris gallopavo 461, (464).
Mergus albellus 269, 276, 278, 280, 298.
— merganser 271, 272, 280.
— serrator 280.
Merops apiaster 19, 31, 188, (194), 281, 285,
286, 330, (332), 374—376, (415— 417).
Milvus ictinus 96, 264, 292, 300.
— migrans 96, 265, 286, 298, 300, 301.
Monticola saxatilis 31, 272, 283, 380, (421).
Motacilla 102,
501
Motacilla alba 31, 185, (189), 208, (212),
263— 282, 284—305, 399, (441).
— — yarrellii 94.
— boarula 31, 268, 273—275, 278,
288, 293, 294, 301, 304, 305.
— flava 92, 101, 102, (103, 104), 185,
(189), 208, (212), 264—266, 269, 270,
272; 276—281, 290, 292—299, 302.
— — campestris 101, 102, (103), (104).
-— flavicapilla 101, (103).
— — rayi 102, (104), 473.
Muscicapa 400, (441, 442).
-— atricapilla 31, 95, 260, 272, 288, 300,
302, 303.
280,
— collaris 20, 31, 46, (59), (78), 265,
267, 268, 270, 272, 280, 286, 287,
289, 291-295, 299, 300, 302, 303,
393, (436).
— grisola 31, 94, 264-268, 272—274,
976, 279, 283, 287—293, 295—300,
302, 303, 400, 402, (441), (443,
parva 281, 287, 288.
striata 94.
i
CO
HS
HS
HN
a
Natatores 223, (238).
Nucifraga 153, (182).
— caryocatactes 268, 273, 392, (434).
— — macrorhynchos 268.
Numenius 330, (332).
— arquatus 97, 208, 210, (211—213)»
265, 267, 268, 270, 272, 276—279,
281, 283, 284, 289—293, 297, 298.
— phaeopus 208, (211), 297, 382, (423).
Nycticorax griseus 14, 15, 25, 31, 40, (64),
(72), 96, 263, 265, 266, 271, 277, 286,
287, 291, 296—298, 330, (332), 344,
345, (364), 376, 377, (417, 418), 459.
Nyroca clangula 265, 267, 276, 278, 280,
296.
ferina 184, (189), 210, (212), 264, 265,
267, 278, 280, 290, 296, 299.
ferruginea 184, (189), 210, (212), 265,
267, 276, 278, 282, 290, 296— 298.
fuligula 267, 268, 271, 280, 284, 296,
30427308;
hyemalis 267.
Oedicnemus scolopax 184, 188, (189), (194),
269, 280, 395, (437).
Oidemia fusca 225, (240), 384, (426).
— nigra 225, (240).
Oriolus galbula 26, 31, 47, (65), (79), 184,
188, (189), (194), 263—275, 277—305,
380, 382, 406, 407, 410, (421), (424),
(448, 449), (453).
|
502 INDEX ALPHABETICUS AVIUM.
Ortygometra 186, (192).
- parva 32, 184, (189), 460, (463).
- porzana : 39, 184, (189), 264, 266, 276,
284, 295, 298, 460, (463).
— pusilla 184, (189), 296, 297, 460, (463).
Otis tarda 184, (189), 208, an get 305,
330, (332), 386, (428), 460, (463).
- tetrax 461, (464).
Otocoris alpestris flava 282,
Otus scops 412, 415,
382, (424).
(455, 456).
Pandion haliaétus 276, 387, (429).
Parus 86, 92, 219, 234, 329, (332), 338,
#02, (444).
- ater 32, 94, 340, (341), 402, (444).
- caeruleus 32, 94, 304.
lugubris 391, (433).
- major 21, 22, 32, 48, (60, 61), (80),
94, 209, (212), 304, 407, 408, (450, 451).
— palustris 22, 50, (61), (83), 94.
— — communis 32, 304.
stagnatilis 32.
Passer 92, 152, (181), 329, (332), 406, 407,
411, (448, 449), (454).
— domesticus 32, 47, (79), 94, 185, (189),
392, 411, (435), (454).
— montanus 32, 94, 268, 304, 410, 411,
(453, 454).
Pastor roseus 26, 32, 47, (65, 66), (79),
104-114, (114—121), 153, (182), 294,
330, (332), 379, (421), 47, 471.
Pavoncella pugnax 188, (194), 208, (211),
265, 272, 281, 285, 290, a 475,
Pelecanus 414, (457).
Pelecanus crispus 305.
Perdix cinerea 20, 32,
(189), 330, (332).
Pernis apivorus 96, 268, 300.
Phalacrocorax aristotelis 96.
— carbo 19, 96, 296, 305.
graculus 96.
— pygmaeus (57).
Phalaropus lobatus 224,
44, (59), (76), 184,
(240), 286, (428),
£77, (481).
Phasianus colchicus 20, 32, 44, (76), 330,
(332), 392, 393, 404, (435), (446).
— torquatus 32.
Phoenicurus ochruros gibraltariensis 95.
Phoenicurus phoenicurus 95.
Phylloscopus 412, (455).
— collybita 32, 51, (83), 263, 264,
270, 272—275, 279—282, 284,
298, 300, 302—304, 382, 393,
(424), 450).
266—
287 —
407,
(436), (449,
Phylloscopus sibilator 32, 267, 268, 272,
275, 279, 287, 296—298, 303.
— trochilus 32, 95, 268, 270, 279, 281,
287, 288, 290, 296—299, 303, 304.
— — eversmanni 223, (238).
Pica rustica 32, 47, (78), 94, 184, (189),
208, (211), 304, 330, (332), 382, 397,
398, 406, 407, 412, (424), (438, 439),
(449), (455).
Picinae 329, (332).
Picus viridis 382, 410, (453).
— — pinetorum 32, 268, 304, (424).
Platalea leucorodia 14, 15, 25, 32, 38,
(64), (69), 266, 277, 289, 376, (417),
461, (464).
Plectrophenax nivalis
(213), 282.
Plegadis falcinellus 14, 15,
32, 37, (58), (63), (64),
96, 224, (239), 265, 267,
297, 376, 377, (417, 418),
(464).
Podiceps 353, (372).
— cristatus 32, 184, (189), 265—267,
271, 272, 276—278, 295—298, 357,
(371), 403, (445).
— griseigena 32, 295, 297, 299, (371)
382, 383, (424, 425).
— nigricans 184, 188, (189),
265—267, 277, 278, 280, 282;
299, 353, (369).
— nigricollis 184, (189), 266, 267, 297—
299, 357.
Pratincola rubetra 95, 263, 265, 269,
280, 281, 288, 293, 294, 297, 298, 300.
208, . 210, (24006
20, 24—26,
(66), (69),
277, 290,
459, 461,
(194), 263,
297—
— rubicola 263—267, 273—275, 280,
282, 283, 287, 291—294, 297, 298,
300, 304.
Prunella modularis 95.
Pyrrhula 338, 340, (341).
— pyrrhula pileata 94.
— rubicilla europaea 94, 134, (165), 262,
268, 269, 273—275, 302; 303:
— — major 32, 134, (165), 263, 273
278, 280, 282, 283, 287, 292, 299—
301, 303, 304, 381, (423).
Rallus
297,
Recurvirostra avosetta 18, (56), 184, 186,
(189), (192), 460, (468).
Regulus cristatus 32, 270, 272, 274, 275,
280, 287, 288, 292—295, 297, 303, 305.
— ignicapillus 279, 280, 288.
Riparia riparia 95.
Rissa tridactyla 384, (426).
aquaticus 184, (189), 264—267,
1
Pera)
INDEX-ALPHABETICUS AVIUM 503
Saxicola oenanthe 51, (83), 95, 185, (189),
263 -265, 269, 272—276, 280—282,
285—300, 302—304, 340, (342).
Scolopacinae 414, (457).
Scolopax rusticola 97, 245, 262—264,
266—271, 273—275, 277—279, 281—
292, 294— 296, 298—302, 304, 305,
386, 388, 395, (428), (430), (436), 471.
Serinus canarius 401, (443).
— — hortulanus 32, 88, 89, 188, (194),
202—205, (205—207), 263—265, 267,
268, 270, 272, 279, 284, 287, 288, 291,
293, 297—300, 302, 304, 305, 340,
(342), 390, 391, (432, 433), 477, 482.
Sitta europaea caesia 20, 32, 48, (59), (80),
94, 219, (234), 329, (332), 410, (453).
Somateria mollissima 384, (426).
Spatula clypeata 184, (189), 265, 276, 278,
297.
Stercorarius parasiticus 269.
(426).
(193).
— pomarinus 384,
Sterna 18, (56), 187,
— albifrons 97.
— cantiaca 97.
— hirundo 97, 184,
27192297. 298,
— minuta 97.
DO
=]
N
(189), 266, 267,
— paradisea 97.
— sandvicensis 97.
Streptopelia turtur 96.
Strigidae 329, 330, (332), 461,
Strix aluco 95.
(464).
— flammea guttata 20, 32, 45, (59),
(77), 96, 400, 401, 407, (442, 443), (449).
92, 94, 133,
219, (234),
Sturnus vulgaris 10, 32,
(164), 208, 210, (211—213),
264—268, 270, 271, 273 - 286, 288 — 295,
297—303, 329, (332), 340, (342), 379,
398, 399, 410, (440), (453).
— — poltaratskyi 379, (421).
Sylvia 340, 359, (372), 383, 393, 402, (424),
(436), (444), (449).
— atricapilla 32, 185, (189),
268, 270,
340, (342), 406, 407, (448, 449).
— borin 32, 95, 185, (189), 270, 271, 281,
282, 288, 304, 305, 382, 383, 393, (424),
(436).
263— 266,
272, 274, 280— 282, 284, 287,
289, 290, 293—295, 297—300, 302, 304,
‘— musicus 33, 61, (83), 95, 209,
Sylvia communis 32, 95, 185, (189), 266,
268, 270, 274, 289, 294, 296—299, 304,
382, (424).
— curruca 32, 263—265, 268, 270, 272,
275, 279, 281—284, 287289, 291, 294,
297, 298, 304, 382, 393, 402, 413, (424),
(436), (444), (456).
— nisoria 32, 275, 279, 340, (342), 397,
(439).
Syrnium aluco 20, 32, 45, (59), (77), 95.
— uralense 209, (212), 283, 296.
Syrrhaptes 153, (182).
Tadorna 222, (237).
— cornuta 96.
Tetrao urogallus 97, 152, (181), 269.
Tichodroma muraria 283, 288, 304, 388,
389, (430-432).
Totanus 86, 90, 475, 476.
— calidris 17—19, 24, 32, 36, (55), (56),
(58), (63), (68), 97, 184, 188, (189), (194),
265, 266, 268, 272, 278, 279, 281, 290,
294, 297, 298, 382, (423), 460, (463).
— glareola 33, 264, 265, 276, 297,
298.
— maculatus 208, (211, 212), 297.
— nebularius 264, 265, 280, 297.
— ochropus 268, 276, 277, 280, 285, 289,
290, 295, 297—299.
— stagnatilis 184, (189), 285, 294.
Tringa alpina 33, 208, 210, (211, 212),
382, (423).
— totanus 97.
Troglodytes parvulus 33, 95, 208—210,
(211, 212), 269, 281—283, 288, 295,
304.
Turdus 359, (372), 399, (441).
— iliacus 265, 272, 279, 280, 302—304,
391, (433, 434).
— merula 33, 92, 95, 154, (183), 209,
(212), 265—267, 269, 272—275, 277,
281—283, 288, 290, 298, 299, 301,
303, 304.
(212), 264, 265, 267—269, 270, 272,
274, 275, 280—282, 285, 287, 288,
294, 297, 298, 300—302, 304, 403,
(445).
— philomelos 95.
504 INDEX ALPHABETICUS AVIUM
Turdus pilaris 95, 123, 132—134, 142,
146, (156), (163—165), (174), 262, 263,
265, 269, 271, 272, 276, 278, 280, 282,
283, 287, 288, 297, 300—305, 381, (423).
— torquatus 279.
— viscivorus 95, 133, (164), 272, 282 — 284,
294, 303, 304.
Turtur communis 33, 96, 263—276, 278,
279, 281—287, 289—302, 304, 353,
(370), 380, 382, 398, (421), (424), (440).
— risoria 405.
Tyto alba guttata 96.
Upupa epops 16, 33, (54), 184, 188,
(194), 209, (212), 264-279, 281.
382, 388, (424), (480): +“
Uria aalge 97. x KEZET 0
— troille 473.
(55—58), (62, 63), O 36,
97, 184, 188, (189), (194), 208
(211—213), 263-273, 276—282,
287, 289—298, 300, 301,
460, 461, (463), (464), 475,
Vulturinae 330, (332). 7
ah. —— » 1929-es modell . . 7 > CER
Etetöszekreny üvegezes nelkül ee Ea ALTO ae 2 I
Ducetet6 ôtféle kivitelben ...- . . . . . . + ++ +. PEnSO "II, — 13.20; 14 sae
Etetökunyhö üvegezés nélkül, 4 drb. betonalapzattal . st LS S EEE KAT
Madarkalacs, faggyú és olajosmagvak keveréke, szilárd állapotban, formába öntve".
14 kg-os darabokban kg-kent DE a (d +
Az áru megrendelésével egyidejűleg címemre utalványon beküldött vagy- az
csekkszärhlära — Kühnel Márton, Baranya-Kárász — befizetett összegek után 294 pénzt
nyujtok, illetve forgalmiadót nem számitok. Pa
Gyartmanyom jóakaratú terjesztését, valamint szíves megrendelését kérem. 7
? i jegyzet. Ujabban a fedél az ellenőrzés, valamint az őszi tisztogatás céljából . leen
Lebillenés ellen az oldalt lazán betolt két szeg védi. A hátsó fedélzáró-szeg és a sodrony elhelyezeskor
+ x
Oy nin y
- er UE SRE AR CR LAN OU AT NC BE Mg A ZIO ET en an?
3 ré %
er,
È per AN A b,
NE “Ars ine di M ONE
. lá nni a a a ug <
JOM AL ML ZE ER
rn lin ngi" ir è
M. KIR. MADARTANI INTEZET.
KÖNIGL. UNGARISCHES ORNITHOLOGISCHES INSTITUT.
ROYAL HUNGARIAN INSTITUTE OF ORNITHOLOGY.
INSTITUT ROYAL ORNITHOLOGIQUE DE HONGRIE.
AQUILA
MADARTANI FOLYÖIRAT.
ZEITSCHRIFT FÜR ORNITHOLOGIE.
PERIODICAL OF ORNITHOLOGY.
JOURNAL POUR ORNITHOLOGIE.
SZERK. REDACT.
CSÖRGEY TITUS TITUS CSÖRGEY
TOM. XXXVI—XXXVIL. BUDAPEST 1929-1930.
EE eee
ARA BELFOLDON TIZENOT PENGO.
PREIS FUR DAS AUSLAND 20 PENGO.
ÜRENDELHETÖ A M. KIR. MADÁRTANI INTÉZETNÉL — ZU BEZIEHEN VOM K. UNG. ORNITHOLOGISCHEN INSTITUT
el PE TIENE EEE NEN ER ER en
Megfigyelöinknek és munkatärsainknak beküldött hal év
feldolgozva adjuk közre, mert az . egyes adatokat a szakszerü fel
a tudomány számára még értékesebbé teszi. Hogy a különfele
feldolgozása részünkre megkönnyittessek, arra Kérjük megfigy
és munkatärsainkat, hogy a különböző kategóriákba tartozó a
lehetőleg ne egy összefoglaló jelentésben küldjék be, hanem a vi Hi
gyürüzési, faunisztikai, biologiai vagy egyéb adataikat külön-külön pal pirl
legyenek szivesek megirni, mert az egyes kategoriäkra vonatkozó è
feldolgozásával Intezetünknek más-más tagja foglalkozik, — de e
a feldolgozott adatok levéltári kezelése és nyilvántartása is "azt
hogy a különféle, más-más iratszekrényben elhelyezendő Mese ne le
egvbefoglalva.
A vonuläsi jelentesek junius, illetve december végéig kü
be, a fajoknak lehetőleg a CHERNEL-féle nomenclatura szerinti felt
sével, s a "megfigyelő területén használatos népies elnevezések
függesztésével, — a fészkelő fajokat /pedig ag egy Da
egyéb jeggyel ren. 2
foglalva, mely kimutatäs a következö adatokat Be =
szam és nagysag; 2. a madarfaj neve; 3. a jelölés. ae
helye; 5. a megjelölt madär kora és esetleg neme (fiöka,
nösteny.) — Azonkivül a fiökäknak ae. való des:
is feltüntetendő. ae
Muzeális gyüjteményünk részére gyakran küldenek be megfi igveli
. ritkább pacatasal, e neha azonban a szakszerütlen a a En
vagy lädikäba helyezve postära adni.
SAS
A gôlya täplälkozäsänak fokozott mértékben váló vizsgálata . )
a fészkek en található köpetek és ME oa d
DEL RS hi
a E oy DONE ELEND TEES EET ED.
AQUILA
A MAGYAR KIRALYI MADARTANI INTEZET FOLYOIRATA
ZEITSCHRIFT DES KONIGLICH UNGARISCHEN
ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES
GEGRUNDET VON
OTTO HERMAN
MEGINDITOTTA
HERMAN OTTO
» REDAKTEUR
TITUS CSÖRGEY
SZERKESZTI
- CSÖRGEY TITUS
. XXXVI-XXXVII. ÉVFOLYAM # 1929-1930. + JAHRGANG XXXVI-XXXVII.
4 TÄBLÄVAL ES 24 SZÖVEGÄBRÄVAL.
MIT 4 TAFELN UND 24 TEXTFIGUREN.
BUDAPEST
A MAGYAR KIRÁLYI MADÁRTANI INTÉZET KIADVANYA.
VERLAG DES K. UNG. ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES.
1930.
BUDAPEST, 1931. nh CR
MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMI NYOMDA. 0
3664.
TARTALOM.
AGARDI EDE: Hajnalmadär a Mecsekben ... ._. .. WERD
BALASSA TIVADAR dr.: Vadgerle fészkelése Beate een EIER
BALASHAZY BERTALAN: Réti fülesbagoly = be ede te PS PORN
BARTHOS GYULA: Fehér gélyak szokatlan len
— — Motacilla alba-par ättelelese meheszet közeleben
BARSONY GYÖRGY: Oedemia [MCO MESI te
— — Vändorsélyom tömeges ee ee ER le
— — Repülös kakukot etető baräzdabillegetö. ... = = -.. -.- n ... -
BOROVSZKY KAROLY: Füstös réce Budapesten... .. 0 ee ee ee
CERVA FRIGYES: A réti fülesbagoly fészkelése STRANE En
CSATH ANDRAS: A tövisszürö gébics fészke az udvaron .
CSÖRGEY TITUS: Az amsterdami nemzetközi madärtani ti ‘1930. junius 1—7.
— — Vandormadaraink védelméről Er et ee SE
— — A szobamadarak tartásának kérdéséhez ... 20. _ 2 2 … wee
— — A harkalyok dobolasanak mechanikája = BEE Er
— — Madarvédelmi tanulmányok 1922—30-bol. (4 szövesábrával) -. INA
DORNING HENRIK dr.: Valtoztatja-e a kôltése helyet a kerti sarmany (E mberisa mor
— — A bubosbanka (Upupa epops L.) az Alföldön rendszerint kétszer költ... ...
tulamo L.)?
— — A bankafiökak fartémirigyének valadéka védekező eszköz ... ... -.. --- --- 2 --- 2.
— — Néhány madár szöläsäröl.. Earl. = a ee SE ANSEHEN 1 1 SEEN re A TO
GARNIER E.: Mamoros fönelöröpíűtvek BR IATA Bst Ae CRE GES D SNL RAI
GELEI JÓZSEF dr.: Brachydaetylia (tok között. 7 szövégábrával) AD ORTE
GYORFFY ISTVAN drekiszament .lepfas. (A tablavals)\e2 ez fe ie na
KABACZY ERNO: A réti fülesbagoly feszkelese Tarpän... ... --- ae IA
KALLAY ARPAD: Erdei szalonka vonulás a kiralyréli nradalotában a NE MR TIPO NET RS PE
KALMAN BELA: Fehérgélya viselkedese a rizsföldeken ..
KIRALY IVAN: A kis kócsag (Ardea garzetta L.) elofordalasa Békésmegyé bent
KISS VILMOS dr.: Réti fülesbagoly fészkelése Konyaron ... 2 --- === --- 2 --- --- on
KLEINER ENDRE: A madarak csiga- és kagylotaplaléka... .. SANE Loy Ne EN SES
— — Ujjas lile (Squatarola helvetica L.) adatok ... ... --- PR I ee Ro
— — A bajszos sarmany (Emberiza cia L.) elöfordulasa Enden környékén Eee AL
— — Nagy bukó (Mergus merganser L.) nyári előfordulása a Dunán... ... ... --. --. --- --- --
KOLTAY GYULA: Nikita montenegrói fejedelem vadaszsélyma --- --- --- --- ---
LINTIA DENES: Gyps fulwus --- ..- D a II LATE
LYNES HUBERT: Cisticola puncte n nem (fordul "elő a LA Re AS a ca] SRE ee
MAJOR BALAZS: Eszleletek a feszekoduk lakóiról ... ... le e
MANNSBERG ARVED báró: A füleskuvik előfordulása Badapest en EPA aisi DIRT
MATE LASZLO: A nagy poling első fészkelése Magyarorszagon _.. -.. -.. --- --- ---
MEDRECZKY ISTVAN: A gólya biografiäjähoz _... --- --- --- --- --- --- — --- --- —-
ps Viperatol megolt ragadozómadarak c __. -._. --- 2 2 see =
MIKOLAS KALMAN: Városban fészkelő fiirjek ... - 22 2 um 22 2 222 … …
MOLNAR LAJOS: A függöcinke fészkelése Vasmegyében ... -.. --- --. 2 --- nun .
— — Gyümölesevö nagyfakopanes ... -.- -.. --. --- pen lal Ne idr (Ea
MURAKOZY DEZSO: A harkälyok, ane a an jelzői BES Dis Sip. RB AIR ROIO
NAGY LASZLO: Tringa canutus ujabb eléforduldsa... ... -.. --- --- --- --- --- 22 2 2 2 0 2
= = Kine: Lo pe RE ESETE
— — 4Acanthis flavirostris brevirostris ... --- = --- --- --- --- --- --- --- sem nn == ==
— — Buteo communis és Syrnium aluco élet- Pre er eee lie Die ee D col G EE
NOZDROVICZKY LAJOS: Az erdei szalonka nyári húzása... .-- --- ---
Oldal
302
307
306
312
315
299
314
315—316
299
306
307—308
11—14
15—17
17—19
27—29
209— 219
306 — 307
309—310
321—322
322—323
315
45—52
21-23
91-92
295—296
311—312
300
306
105—116
298—299
301
304
323 — 324
302
297 — 295
318
301
304
312—313
318
207
306
314—315
321
298
299
300
318—319
295
TARTALOM.
Han
REZ ENDRE : Muscicapa parva Bechst. feszkelese Diösjenön
© fe A csicsörke terjedése Diösjenön ... BO Vac (dle ede) EEE Esés on 285 Sana ae:
SALMEN JANOS: Egy nap a kerti constatato (Erithacus phoenicurus L.) családi életéből ...
— — A buhuröl (Bubo ignavus Forst.) ... --- --- == --- --- --- --- --- mn — mn mn wee 2e sam
_ Héja által leütött réti fülesbagoly ..- --- --- --. --- --- --- --- --- men men -- eee men men nun oe
— — Lanius collurio különös viselkedése ... --- --- --- --- --- --- --- un un un oe
SCHENK HENRIK: Gatyäsölyv invázió 1928/29 telén... ... --- --- --- --- --- --- 002 000 nun —
— — Attelelé bölömbikäk... ... ... ..- N as cc ti
— — A reznek-tüzok gyakori atvönúlása Ro coe e
— — A sordély rohamos SRP | Overbaszon | NL ES SERRE
— — Ujabb megfigyelések a berki poszätäröl Overbaszon” =: SIRENE
= Lanius collurio L. ujabb fészkelése a nádasban... --. --- --- --- --- —- --- _ — =. --- ---
= — Nädasban költő bibicek ... --- --- --- --- --- 25 cee == role See eee ee ee
— A gyöngybagoly kétszeri költese... ... --- --- --- --- 00 --= e wee nee nee nn wee nee nun —
SCHENK JAKAB: Az erdei szalonka tavaszi vonulasanak Res Magyarorszägon.
(6 szövegähräval.) … --- SL ee a Shs 2 en
— — A gegelüd (Anser Ragiectie Sushk.) Magyar 8 szines táblával és 1 térképpel.)
— — A hamvas rétihéja (Circus pygargus L.) fészkelése Magyarországon. (1 szövegábrával.)
— — Jegyzet a havasi csóka magyarországi előfordulásához ... ... ...
_ A keresztesörü 1928/30 évi invazidi Magyarországon ... ... ..- ---
— — Am. kir. Madártani Intézet 1928/30 évi madarjelélései. XIII. jelentés. (1
= — Uj madärgyürüzesi allomasok... -- —. ..- = --- ---, == == =~
— — Ismeretlen Syrrhaptes paradoxus Pall. adat... ... --- --- --- --- ---
— —. Seregély fészkelése golyafészekben... -.. -.. -. --- -.- --- --- —- <=
=. — Szatka kártétele a iszblOben TR
— — ‚Gsat6 értekezése, a madarvédelemrdl =: 2. NL nr eee
szövegahräval.)
dire sagvedelem — Természetvédelem. 1929—31 évi jelentés. (1 szévegabraval.) ... ... ---
SIKO SZILÄRD: A nagy poling (Numenius arquatus L.) fészkelése a Hansägban... ... ... ... ---
SOLYMOSY LASZLO báró: A galléros tuzok a magyar madarfaunaban
— — Fekete golya Sopron megyében EREMO N sut I es
SPIESS SILVIA: Kaphat-e a madar is lépfenet 2... wel” E
STEINBACHER FRIGYES: A magyarországi nadisarmanyok ... ... --- ---
STRISS LAJOS: Üstökös réce Hajduszoboszlön ... ... ..- --- -.. --. --- ---
— — Biitykés ásólúd es vörösnyaku lúd Hajduszoboszlón ... ... --- ---
SZEMERE ZOLTÁN: Jelentés a margitszigeti madárvédelmi kísérleti ea
SZENTIVANYI GABOR: Az erdei szalonka vonulása Häromszékmegyében ...
SZENTPETERY GEZA: A zöld küllő különös viselkedése ... ...
SZMIRNOV N.: A seregély tavaszi fölvonulása DU és Nyngatedbedaban.
(Két szovegabraval.) . DER eed See ee ee eee
SZOMJAS GUSZTAV: A réti fülesbagoly fészkelése... ... ... ...
TARJÁN TIBOR dr.: Bütvkôs ásólúd Békésmegyében ...
— — Madartani hirek a Hortobägyröl... ... ... ... ... ...
VASVARI MIKLOS dr.: A barnakänya és darázsölyv különös táplálkozási módjáról...
— — Tanulmányok a vörösgem (Ardea purpurea L ) n zKKSkKl (1 szòvegabraval. ja ner
~ - Denevér vándorsólyom gyomrában ...
— — A kek cinege fidkait pusztitö nyaktekeres.
WARGA KALMAN: A satoraljaujhelyi erdei cmon
— — Coturnix communis méretek ... ... ...
— — A madárfogás a madargyurizés TA EIN
—- A Bombycilla garrula 1929—30 évi inváziója
= : \ranthis flavirostris SARI ST een
_ - Vadgerlék idegen fészke Khan) ae
— Csalmadarra vágó Circus cyaneus
WAHL IGNÁC : Télen vonuló nagypóling aus se eae sza ESÉSE
ZSINDELY ENDRE: Megfigyelések a kakuk fiókáról .
Kisahh közlamänyek -. (iena N
N IU CLS ER NE
Szemelyi ügyek
Gyüjtemenyek ... ae
Index alphabeticus avium EEE Ste ANNE
Te nta
WALCHER ALAJOS: A havasi csóka (Pyrrhocorax ee N a Kárpátokban...
WALZEL JOZSEF: Adatok az Anthoscopus pendulinus L. Baus feszkelesehez
Oldal
305
306
125—126
310—311
319
321
296
296
297
301
303—304
308
308
310
33 —44
54—65
68— 72
78-80
164—166
170 —200
293—294
298
308
314
323
357—360
305
297
300—301
320
85—83
299
299
120—122
294—295
320
95—96
306
300
302—303
129—131
231—267
313
77—78
305—306
317
135—136
138 —140
142—150
159—161
300
309
319— 320
296
316—317
293 —324
364—366
367
367—368
369—373
10.
u u n din en TE na 0
TÄBLÄK JEGYZEKE — KEPEK JEGYZEKE. 5
TABLAK JEGYZEKE.
Oldal
T. Tiszamenti lepfa ..- -:. cs .. Sas, ee ee Na aa lan a al gen 22 —23
II. Gegelud. Anser sine SUSE SO SIAE Ag RO SON ae ee , 64—65
III. A gegelud csöre ... ... ... ... BREE ee PESI CIONI eo) RIE ES ao e ce. 72—73
IV. Buturlinlud. Anser carneirostris ak bs EE SS Cy a IE ee RS 80—81
KÉPEK JEGYZEKE.
Oldal
1-4. Időjárási térképek az erdei szalonka vonulási prognézisähoz ... = ... 0 —- 34—36
DeeNvzeerdei szalonka tavaszi folvonulasanak grafikonja -.- --- --- 2 200 <2) <2. sos sco Li n 37
6. Időjárási térkép az erdei szalonka vonulási prognözisähoz ... ..- -.. ... -.. --- -.. --. —- --- --- 39
OT IN OS DTA GNU AC EVA AN ze sees! EE en N toon ee eae eek ee 46—49
12. LE on) COMENT SA OR Re RE ee 57
15. Hamvas rétihéja, naszruhas him... ... REN 1e RES AE A ley en See Se a 70
16—17. A seregély tavaszi folvonulasanak ne: ren SET POUR EL eS hae 97, 99
Le Elie doll MER Gritti SRE ER PE DI RI eee et oe 172
cia CARE OC, nn SES J. eee AI Te 211
PRES RODCLCUMICOIATOS“OOUNOZ er, sa ceo ies M ee ela en She Se) ee wan te er ok 212
Pei iviOPADAKeLeLOMerlujabD mintája <> ten, see ss ee) Le wes Lee est a = 212
DEI DOU COTGCOMELOSSZE rye. I o salienti a ne 213
OT OS ROC KO NE LE RE i i eli ini dune EEE ct e 236
24. A kisbalatoni necheyelbtorony N ee RE ER 358
DEC 10 ::32
6 INHALT — CONTENTS.
INHALT.
‚CONTENTS.
AGARDI EDUARD: Alpenmauerläufer im Mecsekgebirge... -.. 22 --- 2m 22. … oe
BALASSA THEODOR dr.: Nisten der Turteltaube im Weichbilde von Budapest
BALASHAZY BARTHOLOMÄUS: Eine Sumpfohreule ... 2.2 == 2 22 022 222 un
BARTHOS JULIUS: Ungewöhnliche Ansammlung von weissen Störchen ... ... ... ---
— — Überwinterung eines Motacilla alba Paares in der Nähe von Bienenständen
BÁRSONY GEORG: Oedemia fusca ... ... - EEE ENTE eo
— — Massenhafte Vernichtung von Tan ace h Tan Wianderfalken ==
— — Bachstelze füttert einem fliggen Kuckuck... cc. 2) eee ee
BOROVSZKY ‘KARL: Samtente in Budap‘st =. ... __. =. ee
CERVA FRIEDRICH: Nisten der Sumpfohreule ... ... -.-
CSATH ANDREAS: Nest des rotriickigen Wiirgers im Hofe
CSORGEY TITUS: Bericht über den Internationalen Ornithologen Kongress in Amsterdam von
17 Jun 1980 (Ung. Text.) STR
— — Vom Schutze der Wandervögel. (Ung. Text.) ... ... ---
— — Zur Frage der Stubenvögel-Liebhaberei ... ... ... ...
— — Die Mechanik des Trommelns der Spechte
Vogelschutz-Studien aus den Jahren 1922—30. (Mit 4 Textfiguren.) -.. -.-
DORNING HEINRICH dr.: Ändert die Gartenammer (Emberiza hortulana L.) ihr Brutgebiet?
= - Der Wiedehopf (Upupa epops L.) brütet in der Tiefebene gewöhnlich zweimal -.. ... -.-
— Die Ausscheidung der Bürzeldrüse der Wiedehopf-Jungen ein Schutzmittel
Über die Stimmen einiger Vögel -.. -.. --- ... -.. -.-
GARNIER E.: Berauschte Kirschkernbeisser... ._. -_- --- --- -.-
GYÖRFFY STEFAN dr.: Leimbäume entlang des Tiszaflusses. (Mit 1 Tafel.) -
KABACZY ERNST: Das Nisten der Sumpfohreule bei Tarpa ... ... ---
KALLAY ÁRPÁD : Waldschnepfenzug in der Kirälyreter Domäne
KALMAN BELA: Benehmen des weissen Storches auf den Reisfeldern ... ... ... = ---
KIRALY IVAN: Vorkommen des Seidenreihers (Egretta garzetta L.) im Komitate Békés
KISS WILHELM dr.: Nisten der Sumpfohreule in Konyár... ...
KLEINER ANDREAS : Die Conchylien-Aufnahme der Vögel
Daten über den Kiebitzregenpfeifer (Sguatarola helvetica L.)... …
Vorkommen der Zippammer (Emberiza cia L.) in der Umgebung von Budapest
Sommer-Vorkommen des Gänsesägers (Mergus merganser L.) auf der Donau
KOLTAY JULIUS: Ein Beizfalke des Königs Nikita von Montenegro
LINTIA DIONYSIUS: Gyps fulvus... ... -.- È
LYNES HUBERT : Cisticola juncidis does not RAD Ho
MAJOR BLASIUS: Beobachtungen an Nisthöhlenbewohnern
MANNSBERG ARVED, Baron: Vorkommen der Zwergohreule in Budapest 2a
MATE LADISLAUS : Das erste Nisten des grossen Brachvogels in Ungarn...
MEDRECZKY STEFAN: Zur Biographie des Storches
- — Durch Vipern gelötete Raubvögel
MIKOLAS KOLOMAN: In der Stadt nistende Wac Ela
MOLNAR LUDWIG: Nisten der Beutelmeise im Kunitee Vas
— — Grosser Buntspecht als Obstfresser... ... ..
GELEI JOSEF dr.: 8rachydactylie an Rebhuhnfiissen. (Mit 7 Textfiguren.)... --- --- --- ---
Seile
332
338 — 339
337
344
347
329
345 —346
347—348
329
337
339
11
15
19—21
30—32
220—231
338
340—341
354—355
355 —356
347
52—53
25
93—94
326
342 — 34%
331
337
116—120
329
332
335
357
332
327—328
350—351
332
INHALT.
MURAKÖZY DESIDERIUS: Die Spechte als Ankündiger des Sperbers ... ... -.. ..
NAGY LADISLAUS: Neues Vorkommen von Tringa canutus =. zu 2 02. nn Le
= — WYGIES@> WIRE TE ig RSs ae ee nn an hei,
EA canthasiflaotrostris | DF OVI OS ES sio u Le Sent cee) Saline a snai DIE
— — Kampf auf Leben und Tod zwischen Buteo communis und Syrnium alueo u...
NOZDROVICZKY LUDWIG: Der Sommerstrich der Waldschnepfe ... --- --- 2. 2 0 2
REZ ANDREAS: Nisten von Muscicapa parva Bechst. in Diösjeno +. -- >. sec won ae wm ace
— — Ausbreitung des Girlitz in Diösjenö _. ... ... ee ee e io en I
SALMEN HANS: Fin Tag aus dem Rainier loners ies Gartenrotschwanzes (Erithacus
GROCER ICLP Tig) ae MESE Pee, ee CE See ee rr
— — Einiges über den Uhu (Bubo ignavus For aie Sei IA oe eee A
— — Vom Hühnerhabicht geschlagene se. RM Er LE n ese Seek cee
lm Sonderbares Benehmen eines; Neunföters:. 7 u... cn a an on e sn
SCHENK HEINRICH: Rauhfussbussard-Mvasion im Winter 1928/29 ... =. = 2 u 022 ee 2.
= == Wianinienb Romont ALLE
UP IDC AUR VONNONS telato Se e e e eee ne adz
ese Starker Ruckgane der Grauammer in Overbasz e e nn
— — Weitere Beobachtungen über Cettia cetti sericea Temm. in Overbasz Se A
— — Wiederholtes Nisten von Lanius collurio im Rohr... .-- -.- --- -- -- -- 2-2 ne nine
Per mekchrihmtenderKieDitzen-.-. 2-2. a A MM e al o se
Zweimaliges Briiten der Sc Here Sl ade Sa SU NT I RI Soru een
SCHENK JAKOB: Die Prognose des Frühjahrszuges der Waldschnepfe in Ungarn. (Mit 6 Text-
bewenslnglext.) 22 ed ee Br A BLS N ces) ce EEE SERIE
— — Die Suschkingans (Anser neglectus Sushk) i in ch (Mit 3 Bahrain und 1 Karte.)
— — Das Nisten der Wiesenweihe (Circus pygargus L.) in Ungarn. (Mit 1 Textfigur.) ... ...
s — Bemerkung zum Vorkommen der Alpendohle in Ungarn... --- = --- --- -.. --- --- --- ---
— — Kreuzschnabel-Invasion in Ungarn in den Jahren 1928—1980 .. --- --- BEN
— — Die Vogelberingungen des Kel. Ung. Ornith. Institutes in den Jahren 192830.
ZI Bench, NIRO Teg he) Veet ees nen
Ce Re Nene Berimenneszentralen à <= qos 2 zen ság Sea ace dee Sla asa Sen cen cee dea eee one) ae
— — Eine unbekannte Angabe über Syrrnaptes paradorus Pall. Ins Win pave ae e TE
FE zeNistengdes,Staresaimreinem storchnest == 223 <2. a Az... 225 Lance anna Sac, Sec. ane
Cha dent dem PIS term Weingarten 2-2. 2. 2 i 222. nun an cor) se ete nl szú eco ons
— — Johann Csatö’s Abhandlung über Vogelschutz ... ... .... - ERI ee SIRO eee eae
— Edelreiherschulz— Naturschutz. Bericht 1929—31. (Mil 1 Testásur) NN eee ee
sIKÒ KONSTANTIN: Das Nisten des Grossen Brachvogels (Numenius arquatus L.) in der
Hansaerı 2 FIRE ave ee een ee
SMIRNOW N: Die Brnhinssankunít de s Ses in Ost- aioe und w = Sibirien. (Mit 2 Text-
RARE). 2e ee I Ae ier sca Panioth Sa lese: seetiacay Soni sac
SOLYMOSY LADISLAUS, Baron: Chlamydotis undulata maqueenii Gray in der ungarischen
alma erat iii PRES RIO BRESSO SAREI AIA ZIE CORRETE
— — Schwarzstorch im Komuitat Sopron. SEE PA taste e NDS ote A e IES ee da
SPIESS SILVIA: Ob Vögel auch an Milzbrand o pan e Se IERI IO PO NE
STEINBACHER FRIEDRICH: Die Rohrammern von Ungarn ... ... 2 =. --- --- --- --- --- _ ---
STRISS LUDWIG: Nyroca rufina Pall. in Hajduszoboszlö .-- --- --- --- --- --- 2-2 --- _ = -=-
— — Tadorna cornuta D. und Branta ruficollis Pall. . Lesz Bee aay ees, ea, wea mee ose
SZEMERE ZOLTAN: Bericht üher die Vogelschutz- Véres ion ae der Margareten-Insel
(Eumene) —. ee O RE MRO
SZENTIVANYI GABRIEL dr.: Der Zug de or W en im Komitate DEC Sin ste; pesca
SZENTPETERY GEZA: Sonderbares Benehmen des Grünspechtes ... ... 22 22 2 222 22 we
SZOMIJASIGUSTAVENIsten'der'Sumpfohreule. a ..- <2. 2. cee swan zen <= ésa — ©
TARJÁN TIBERIUS dr.: Tadorna cornuta im Komitate Békés... Lu. 2 20. 22
— —. Ornithologische Nachrichten aus der Hortobagy-Puszta ... ... --- --- --- --- --- --- --- ---
VASVARI NIKOLAUS dr.: Besondere Ernährungsweise des Braunen Milans und Wespen-
Dussandse ee ee RS I IRR > dite erica Fe th
— — Studien über die Ernährung ape Panda LO purpurea L.) “(Mit 2 Text-
IE) ne ee IE AR IR Eee
— — Fledermaus im Magen des Wanderfalken.. N a Do ce
WALCHER ALOIS : Über das Vorkommen der Alpendohle (Pu ora ax ee L.J) in den
Barnpathen nn nn i el m ann men min man cee ann m mn a
WALZEL JOZSEF: Daten über das Nisten von Le pe UNE im Komitate Vas... ..-
— — Wendehals als Vernichter der Blaumeisenbrut ... --- --- --- --- --- --- --- --- ou un --- ==
SI
Seite
354
329
350
331
351
325
336
337
127—128
341—342
351—352
353—354
326
326
327
331—332
334—335
339
33
65—67
72—76
82—84
167—170
201—209
324
328—329
339—340
346
356—357
361—363
336
96—104
327
331
352—353
88—91
329
330
123—125
324—325
337
330
332—334
131-134
267—293
345
S0—82
336—357
349 —350
INHALT.
D
WARGA KOLOMAN: Die Reiherkolonie des Satoraljaujhelyer Waldes ... ... —. —-
— — Masse von Coturniaz communis -.. _ --- --- === =. zum mem ste one (sza Li oon ane
— — Der Vozelfang im Dienste der Beringung... .-- --- --- --- --- --- --- --- --- ---
— — Die Bombycila garrula-Invasion in Ungarn in den Jahren 1929—-1930. ...
— — Acanthis flavirostris... --- --- --- --- <-- == === D n= Li See ame ane ee mee eo
— — Turteltauben in fremden Nestern ... = --- --- -.. --- 2 222 02 = ="
— Auf den Lockvogel stossende Kornweihe ... -.. --- --- 42 --- --- --- an == m
WÄHL IGNAZ : lin Winter ziehender grosser Brachvogel (Numenins arquatus L.)
ZSINDELY ANDREAS: Beobachtungen an Kuckuck-Jungen 2 -- = --. --- --- ---
Kleinere Mitteilungen... --- --- --- --- --- --- == 44 444 444 nee 000 nun nun nn
Instituts— Angelegenheiten ..- ... -.. --- --- --- = =-- 444 442 400 002 we un man man nn e
Personalia ee on Lee score, 223 een &e
Sammlungen -.. -.. — e nee man get mon I
Index alphabeticus avium =... ..- --- -- --- --- 12 2-2 202 --- un anal son Due re ann wee nn
Druckfehlerberichtigung ..- --- .--.--- c -__ me -.2 b-t sás 222 és sale een
VERZEICHNIS DER TAFELN — VERZEICHNIS DER ABBILDUNGEN.
VERZEICHNIS DER TAFELN.
{ Seite
T. Leimbiiume entlang des Tiszaflusses... ... ._. ... È 5 ea eee Bo (NEES Ne e 22—23
iUdsS5uschiainpanssAmserineclectus'Suschk._- EE coc Gee Soe tela nce coc coc ca eee Kec coc als 64—65
RS CHAN II TISUSCRRNOEANS. Li 19 oe ee ui 72--73
KSE LÉT SAS MANISET CATNelOStriS But. ce oe SN e A cee i a Za 30 — 81
VERZEICHNIS DER ABBILDUNGEN.
Seite
.1—4. Wetterkarten zur Frühjahrszug-Prognose der Waldschnepfe ... -.. --. -.. cc 34—36
5. Graphikon des Frühiahrszuges der Waldschnepfe in Ungarn... = = --- _ --- --. --. --- 37
6. Wetterkarte zur Frühjahrszug-Prognose der Waldschnepfe A Arne WE SIR 39
7—13. Brachydactylie an Rebhuhnfüssen ... ... ... - i ug e ln er SAN E TL Sa 46-49
pesverbretuneskastesvontAnser nerlectus.... <5. 00 te Ans een Sa, cae) nata 57
HaWiesenweite Männehen im Prachtkleide. 2,22 --- 1 Lea 2... =. = 2 na 70
BI ine Dientsepipiesenldes’Stares/in Russland! =. 1.2.2... 222 len nn Ne isz ős zt 97, 99
foe Von Kiebitzen getragene Ringe -.. ... sc <.. =. --. -- u: E 172
19. Neues Modell der C-Nisthöhle Set Sy RE Eee ee 211
BussBretieinsatzuiun Mauerloch-Nisthöhlen: livel _._. 2. u ar. cael See cee, San 212
piEgiNeuestergHensterfutterapparat:- cs szi jós 1-0 un arti ks aan et 212
22. Taubenschlagfutterapparat mit Futterdach ... - = Te ee ae: 213
DAMEN PUITOINEL-GEWOlLE, Mo = os. 00 li o soe e en a 2 eee e 236
24. Beobachtungsturm im Kisbalaton... —
10 |. SAJTOHIBAK — DRUCKFEHLERBERICHTIGUNG.
SAJTOHIBAK.
70. oldal. Felülröl 3. sor : „Ezt az adatot tehát nem lehet figyelembe venni" mondat a ani vegere tartozik.
79. . — Felülről 4. sor: Dombrowski Robert helyett : DOMBROWSKI ERNO.
91. > — Alulról 4. sor: „Bereg megye jelenlegi fővárosának" helyett , Bereg megye volt ideiglenes . t6-
NI városának".
DRUCKFEHLERBERICHTIGUNG.
Pag. 74. 10-te Zeile von unten „Diese Angabe kann man also nicht in Betracht ziehen“ ist an den Schluss
der Fussnote zu stellen. of
‘+ 74. 9-te Zeile von unten anstatt „Robert Dombrowski‘ ist „Ernst Dombrowski“ zu setzen.
» 93. 9-te Zeile von unten statt „dem jetzigen Hauptort“ ist zu lesen „dem gewesenen Hauptort.“
11
Az amsterdami nemzetközi madärtani kongresszus
1930. június 1—7,
Írta: Csörsey Trrus.
Bericht über den Internationalen Ornithologen Kongress
in Amsterdam von 1---7 Juni 1930.
Von Trrus CsÖRGEY.
Az 1926-iki kopenhägai kongresszust követőleg Dr. Einar Lönn-
BERG elnöklesevel most masodizben gyültek össze a nagy világégés óta
a kulturnemzetek ornithologusai, mind latogatottsagban, mind pedig
tartalomban gazdag eszmecserére. E kongresszus kettős volt, mert
programmjába a tudományos madártantól el nem választható nemzet-
közi madárvédelem is helyet kapott, hogy az 1928. májusában Genfben
tartott madárvédelmi értekezlet határozmányai nagyobb fórum előtt
legyenek tárgyalhatók.
A madártan egyetemes kérdései ilymódon 60 előadásban szere-
peltek, melyekből 12 volt a nemzetközi madárvédelemmel kapcsolatos.
Magyarországot 3 szakember képviselte az előadók sorában. A m. kir.
Madártani Intézet részéről kívülem SCHENK JAKAB kisérletügyi igazgató,
a m. kir. Földtani Intézet kiküldöttjeként pedig Dr. Lamprecuy KÁLMÁN
palaeornithologus szerepelt, aki az első egyetemes ülésen „Fort-
sehritte der Palaeornithologie" (A palaeornithologia
haladásáról) cimen tartott értékes, nagyhatású előadást. Mint a Madár-
tani Intézet kiküldöttjei egyrészt, mint a Nemzetközi Madártani Bizott-
ság tagja ill. megbizottja, másrészt mint a Madárvédők Világszövetsége
magyar szekciójának vezetői vettünk részt, utóbbiban a 2 év előtt Genf-
ben tartott nemzetközi értekezleten való szereplésünk folyománya-
képen is. A kongresszuson mindkettőnkre szakosztályi elnökség ruház-
tatott, a madárvédelmi osztály rendkivüli összejövetelein pedig mint
a szűkebb bizottság tagja vettem részt.
A kongresszus általános madártani szempontból messzire menő
várakozásoknak is megfelelt, a nemzetközi madárvédelem ügye azonban
a szinte legyőzhetetlen nehézségek következtében a remélteknél kisebb
lépésekkel jutott csak előbbre.
12 CSÖRGEY TITUS |Aquila
A madärvonuläsi osztály munkálatainak gazdag sorozatában
SCHENK JAKAB „Die Prognose des Frühjahrszuges
der Waldschnepfe in Ungarn“ (Az erdei szalonka tavaszi
vonuläsänak prognozisa Magyarországon) címen tartott vetített képek-
kel kisért igen nagyhatású és széles körben élénken tárgyalt előadást.
A szalonka-felvonulás ütemeinek a meteorologiai jelenségekkel
való szoros és eddig kétségbevont összefüggését úttörő vizsgálatai
alapján oly meggyőző érvekkel ismertette, aminőket csakis a mi
intézetünk és az általa megszervezett kiváló magyar megfigyelögärda
munkájával lehetett egybegyűjteni és helyes metodikával köztudo-
másra adni.
Intenzív munka folyt a nemzetközi madárvédelem terén is, sajná-
latosképen épp azért, mert az elmúlt 2 év nem váltotta be a genfi érte-
kezlethez fűzött remenyeinket. Mint az Aquila 1927—28-iki kötetében
már jeleztem, a genfi értekezlet az 1902-iki párisi nemzetközi madár-
védelmi egyezmény idők folyamán szükségessé vált reviziójának elő-
készítését célozta. Ily értelemben kaptam akkor az elnökségtől meg-
bizatást oly előadás tartására, amely a párisi egyezmény hiányait fel-
tárva, egy ujabb törvényhez szolgáltasson anyagot és speciálisan a magyar
madárvédelem és az olaszországi tömeges madárfogás közötti kompro-
misszum tervét ismertesse — abban a reményben, hogy a rendelkezésre
álló 2 év alatt a többi államok megbízottai is hasonló előkészítő munká-
latokat fognak végezni. E munkában azonban mi magyarok magunkra
maradtunk s reánk nézve csak az a megnyugtató, hogy genfi előadásom
értelmében megteremthettem az összeköttetést Olaszország ornithologu-
saival s e baráti tárgyalások eredményeképen tudjuk már, hogy Olasz-
ország a legközelebb megjelenő uj vadászati törvényben megvalósítja
mindazokat a reformokat, amelyek az olaszországi speciális viszonyok
közepette az ottani madárfogás és vadászat korlátozása terén eddig
lehetségesek voltak. A tárgyalásokat továbbra is folytatom, mert ezek
alapján lehet csak reményünk a magyar részről leginkább kimélendőknek
minősített vonuló madárfajok fokozottabb védelmére.
Az amsterdami madárvédelmi kongresszus előkészítése azonban
minden egyéb irányban megakadt. A svájci megbízottnak, Dr. PirrEr
L.-nek, aki a genfi határozatok érvényesítését vállalta, sem az nem sikerült,
hogy a határozatok továbbvitele a Népszövetségre ruháztassék, sem
pedig az a magyarok által már eleve javasolt terv sem, hogy a tovább-
vitel a Római Nemzetközi Mezőgazdasági Intézetre bízassék. S ami
még szomorúbb, Franciaország kiküldöttje kormányának avval az uta-
sításával jelent meg Amsterdamban. hogy feltétlenűl akadályozza meg
az 1902-iki párisi konvenció revizió jának tárgyalását, amely az
apró madaraknak Franciaországban még mindíg dívó tömeges fogását
1929/30] AZ AMSTERDAMI NEMZETKOZI MADARTANI KONGRESSZUS 15
es élelmicikkül piacrahozasat, valamint az északról átvonuló ritka mada-
rak pusztítását is hivatva lett volna megszüntetni. Ily körülmények
közt az én — alábbiakban közölt — előadásom volt az egyedüli, amely
„Vom Schutze der Wandervögel“ (A vonuló madarak
védelme) címen a párisi konvenció reviziójával foglalkozott. Továbbá
a szobamadarak tartásának még kielégítőleg meg nem oldott kérdé-
séhez Hauser, KÁRony bajorországi kiküldöttön kívül csupán magam
terjesztettem elő javaslatokat „Zur Frage der Stubenvogel-
Liebhaberei" (A szobamadarak kérdése) címen.
Hosszas és szenvedélyes, egy esetben késő éjjelig tartó tárgyalá-
saink eredményeképen végül is abban állapodott meg a kongresszus,
hogy az jügyek továbbvitelét egy majdan Brüsselben, Dr. DERSCHREID
I. M. vezetése alatt működő Nemzetközi Információs Irodára bízza,
amely az összes európai államok képviselőinek javaslatait egybegyűjtve
és azokat kölcsönösen tudomásra hozva, egy éven belül a párisi kon-
venciónak nem gyökeres reviziója, hanem csak kiegészítése érdekében,
kész tervezetre hív egybe ujabb madárvédelmi értekezletet.
Ennek a tervezett brüsseli irodának működéséhez nem fűzhetünk
sok reményt. Sok egyében kívül azért sem, mert a fenntartásához szük-
séges és igen tekintélyes összegű nemzetközi pénzalap egybegyülesere
alig van kilátás.
Tárgyalásaink kevésszámú örvendetes eseményeinek egyike az volt,
hogy a bizottság lelkesedéssel tette magáévá intezetünk ama javaslatát,
hogy a pusztulástól féltett nemesköcsag vonulási utján is, tehát
a déli államokban is védelemben részesüljön. A kongresszus eziranyu
határozatait alább ismertetem. Mi magyarok a fentemlitett körülmények
között azt látjuk leghelyesebbnek, hogy a brüsszeli iroda reménybeli
működését be nem várva, folytatjuk a tárgyalásokat Olaszorszaggal,
amely minket madárvédelmi szempontból leginkább érdekel, tekintettel
arra, hogy vándormadaraink tömege ott halad keresztül.
A kongresszussal kapcsolatos kirándulások során alkalmam volt
Texel szigetének azt a csodás gazdasági madárvilágát is megismerni,
amelyről Scuexk Jakagp a kopenhägai kongresszusról szóló jelenté-
sében már megemlékezett. A Haematopus ostralegus L., a Recurvirostra
avocetta L. és Tadorna cornuta Gm. tömeges jelenléte, valamint a meg-
lepően bizalmas Pavoncella-csapatok szemlelese nyujtotta örömet
nagyban növelte nemzetünk koronás barátjának, FERDINÁND volt
bolgár cárnak lebilincselőleg kedves társasága. Nem tudva, hogy egyik
holland ornithologus barátunknak magyar felesége már évek óta ott él
a szigeten, amikor egy dankasirály-fészektelepen megállottunk, ezt
mondta : , Az az egy bizonyos, hogy mióta ez a sziget megvan, ma beszéltek
rajta először magyarul, mi ketten !"
14 CSÖRGEY TITUS {Aquila
Jó emlékekkel jöttünk el a zaröünnepelyröl is, amelyen ScHENK
Jaxan. aki Hollandia madärbarätainak anyagi támogatását annak
idején számunkra megszerezte, igen sikerült beszédben mondott köszö-
netet a Holland nemzetnek, mint amely nemcsak beteg gyermekeinket
fogadta oltalmába, hanem a magyar kócsagokat is. Az ünnepi est be-
fejezéseképen pedig Hollandia Hrxrik királyi hercege, aki felesége
Vırma királynő képviseletében jelent meg, magához kérette kettőnket
és elbeszélgetett a magyar kócsagvédelemről, a gyermekakcióról és az
általa jól ismert magyar cserkészekről.
A kongresszusok időpontjait illetőleg az a változás történt, hogy
ezután nem 5, hanem 4 évenként fog egybegyűlni. A legközelebbi össze-
jövetel eszerint, 1934-ben lesz, még pedig Londonban, DR. STRESEMANN
Ervin berlini professzor elnöklésével.
A kongresszus nemzetközi madárvédelmi osztályának határozatai,
valamint az intézetünk részéről megtartott előadások itt következnek.
A VII. Nemzetközi Madárvédelmi Kongresszus (V. osztály)
alkaimával elfogadott határozatok.
1. A ragadozó madarak pusztításának díjazása ma már idejét multa
és az ornithológiai kongresszus V. osztálya kifejezésre juttatja azt a
reményét, hogy mindazok az államok, ahol ez még dívik, ezt mielőbb
abbahagyják.
2. A tengeri és vízi-madaraknak a hajók olajával való pusztításának
megakadályozása céljából a kongresszus V. osztálya azt sürgeti, hogy
alkalmazzanak oly módokat, melyek ezt a pusztítást kiküszöbölnék,
főleg, hogy alkalmazzanak a hajókon olaj-szeparátorokat. E határozat
megküldendő a következő tengeri államoknak: Belgium, Kanada,
Dánia, Eszt-, Finn-, Francia- és Németország. Anglia, Olaszország,
Japán, Lettország, Litvánia, Németalföld, Norvégia. Lengyel-, Orosz-,
Spanyol-, Svédország és az Északamerikai Egyesült Államok.
3. Felismerve azt, hogy a fürj, mint fészkelő az összes európai
államokban igen megfogyott, minek oka a vándorúton hálóval való
nagymérvű fogás, a VII. ornithológiai kongresszus arra kéri az összes
államok kormányait. ugy Európában, mint Észak-Afrikában, hogy
legalább három évre tiltsák be a fürj bevitelét, kivitelét és szállítását.
4. Minthogy anagy kócsagot a déleurópai államokban —
Jugoszlávia, Albánia, Bulgária, Görög-, Török- és Olaszország — eddig
még sehol se védi a törvény s így az szabadon vadászható, nem úgy mint
Magyarországon, ahol védik és óvják — a VII. ornithológiai kongresszus
arra ker! az említett államok kormányait, hogy e madár törvényes
védelmére a szükséges intézkedéseket mielőbb tegyék meg. |
1929/30] VANDORMADARAINK VEDELMERÖL 15
Vandormadaraink vedelmeröl.*)
Irta: Csorery Trrus.
Vom Schutze der Wandervögel.
Von Titus ÜSÖRGEY**).
Az 1928-ban Genfben tartott nemzetközi madarvédelmi értekezlet
alkalmából a madarvéd6k vilagszövetsegenek elnökétől, Dr. PrARSON
GILBERT úrtól oly előadás tartására szölittattam fel, amely az 1902-iki
parisi egyezmenyen tülmenö, ujabb nemzetközi madarvédelmi törveny-
hez szolgaltasson adatokat, illetöleg javaslatokat. Ebben az elöadasban
hangsülyoztam, hogy mostani magyar madärvedelmi törvenyünk 26 ev
tapasztalatai alapján mar kiegészítésre valamint metodikai mddosita-
sokra is szorúl és ezért a többi közt a következőket javasoltam :
1. néhai CHERNEL IsrvAn-nak, a m. kir. Madártani Intézet egy-
kori igazgatójának metodikai módosítását, amely szerint célszerűbb
volna a védendő fajok hosszú listája helyett csupán azt a néhány, köz-
ismert káros madarat megemlíteni, amelyek bármikor vagy az év nagy
részén jogos önvédelem címén elpusztithatók. Ez ugyanis kétségtelenül
nagyon megkönnyítené az ellenőrzés munkáját.
2. Minthogy azonban ez a metodikai módosítás még nem valósult
meg, azt javasoltam, hogy a védendő fajok sorát szines ábrákkal
tegyük az ellenőrző közegek számára biztosan felismerhetővé, mert
anélkül az ellenőrzés nem járhat a kivánatos sikerrel — egyszerűen az
illetékes közegek madártani ismereteinek hiányossága miatt.
3. Ettől, az esetleg nemzetközi alapon, közköltségen kiadandó
képsorozattól remélhető az is, hogy a vadászok is ritkábban fognak a
madárvédelmi törvénnyel akaratlanul összeütközésbe kerülni.
Eléadäsom folytatásában már belekapcsolódtam abba a kérdésbe is,
amely a genfi értekezlet legfőbb témája volt : a vándormadarak védel-
mét biztosító intézkedések tárgyalásába. Mint tudjuk, az 1902-iki
párisi nemzetközi egyezmény az egyes országok autochton madár
faunájának védelmére szorítkozott, elsősorban mezőgazdasági alapon.
Erre következnék további lépésként most már az egyes országokon
*) Szerző előadása a Nemzetközi Madártani Kongresszus madárvédelmi osztályá-
ban, Amsterdamban, 1930. junius 6-án.
**) Vortrag, gehalten am 6 Juni 1930 auf dem Internationalen Ornithologen
Kongress in Amsterdam. Der deutsche Originaltext wird im Kongressberichte erscheinen.
16 CSÖRGEY TITUS [Aquila
átvonuló, idegen országokból érkező madarak védelme vändorütjuk
egész vonalán — még pedig nem csupán gazdasági, hanem természet-
védelmi alapon is. Erre vonatkozólag az 1927 októberében Londonban
tartott értekezlet határozmányai volnának mértékadók. KE határoz-
mány értelmében, említett előadásom további feladata az volt, hogy a
magyarországi vándormadarak útjának biztosítására keressek modus
vivendit. Tudva, hogy a magyar vándormadarak tömege Olaszországon
halad keresztűl, azokat a lehetőségeket kellett keresnem, amelyek közt
a magyar madárvédelem és az olaszországi madárfogás közt valamilyen
kiegyenlítődés hozható létre. Tekintettel azokra az akadályokra, amelyek
a madárfogásnak Olaszországban való teljes megszüntetése elé tor-
nyosulnak, természetszerüleg csak kompromisszumos megoldásra gondol-
hattam. Ugyanis a keskeny olasz félszigeten összetorlódott vándor-
madarak, éppen tömegeiknél fogva, helyenként jelentékeny károkat
is okoznak és ezek között oly fajok is szerepelnek, amelyek Észak- és Közép-
europában mint rovarevők hasznosaknak bizonyúltak, őszi vonulásukon
azonban bogyóevőkké válnak s ezért károsan léphetnek fel. Ezért aján-
lottam, hogy madaraink táplálkozását ne csak Eszak- és Középeurópai
fészkelőterületükön, hanem vándorútjuk egész vonalán vizsgáljuk meg.
E vizsgálatok eredményeképen a déleurópai országok lakói számára
egyes fajokra vonatkozólag a jogos önvédelmet lehetne megállapítani
és ezzel őket az ok nélküli madárpusztítás vádja alól felmenteni. Ennek
fejében azután szorgalmazni lehetne azoknak a madárfajoknak teljes
kiméletét, amelyek Déleurópában számottevő kárt nem okoznak és
amelyek Eszak- és Középeurópában vagy gazdasági hasznukért vagy
mint pusztuló természeti emlékek különös gondozásban részesülnek.
Az elmondottak alapján a következő 2 feladatot véltem mindenek
előtt megoldandónak : 1. a vándormadarak táplálkozásának, tehát gaz-
dasági szerepének vizsgálata a déleurópai országokban is, tehát legalább
is vándorútjuk európai szakaszán; 2. az Eszak- és Középeurópában
már létükben (fennmaradasukban) veszélyeztetett fajok összeírása,
országonként, hogy ezek védelmére oly speciális intézkedések
történjenek, amelyek nem csak a deleuröpai, hanem a közé p-
európai államokat is köteleznék, tekintettel a területeiken átvonuló
északeurópai fajokra.
Ezt az előadásomat Genfben még abban a reményben tartottam,
hogy javaslataim értelmében a jelenlegi kongresszusig tartó 2 év alatt
európaszerte meg fog indulni a vonuló madarak gazdasági szerepének
vizsgálata és egybegyűjtetik azoknak a fajoknak jegyzéke, amelyeket
az egyes országok megkülönböztetett védelemre ajánlanak, beleértve
azokat is, amelyek eddig a vadászható fajok közt szerepeltek. Ebbeli
reményeimben csatlakoztam.
- 3
pre
1929/30] VANDORMADARAINK VEDELMERÖL 17
A mindnyajunk ältal ismert okokböl a jelen kongresszus madär-
vedelmi anyagat nem sikerült annyira elökesziteni, hogy azok az 1902-iki
parisi egyezmeny toväbbepitesere mär most alkalmasak lehetnenek.
Mindezek ellenere örvendetes momentumröl is van alkalmam beszämolni.
Ugyanis megbizatasom értelmében arra hasznältam fel az idöt, hogy
a minket magyarokat legközelebbröl érint6 Olaszorszäg delegätusaival
targyalasokat folytassak. S e teren annyi megértést, oly sok jéakaratot
találtam, hogy a fentemlített magyar-olasz kompromisszum lehetö-
segig való megvalósulására minden reményem megvan. A most második
reneszanszát élő, újból megfiatalodott Olasz nemzet a madárvédelem
terén is örvendetes haladást mutat. Mint pr. A. GHIGI professortól érte-
sültem, a legközelebb megjelenő uj vadászati törvény az aprómadarak
fogását és vadászatát is szabályozza és e téren elment addig a határig,
ameddig azt a speciális olaszországi viszonyok jelenleg megengedik.
Hz a törvény intézményesen biztosítja mindazt, ami az aprómadarak
vadászatának korlátozása terén már az utóbbi években rendeletileg
történt. Azok a tárgyalások pedig, amelyeket az olasz ornithologusok
büszkeségével, ARRIGONI DeGLI Oppr professorral remélek legközelebb
megkezdhetni, a magyar- és olasz érdekek további összeegyeztetésére
is kilátást nyújtanak.
Olaszország oly példát mutatott, amely remélhetőleg a többi dél-
európai államot is követésre fogja ösztönözni. t
Felszólalásomat avval a kéréssel zárom be: kezdje meg minden
Észak- és Középeurópai állam legféltettebb vándormadarainak össze-
irását, még pedig minél előbb. Ez az első lépés ahhoz. hogy az elveszett
2 esztendő mulasztásait pótolva, Európa madárvédelmét korunk kivá-
nalmainak megfelelően vihessük ujabb lépésekkel előbbre.
A szobamadarak tartásának kérdéséhez.")
Írta: CSÖRGEY TITUS.
Ez a kérdés is azoknak egyike, amelyeket a párisi nemzetközi madár-
védelmi egyezmény létrejötte óta eltelt 28 év alatt sem sikerült köz-
megelégedésre megoldani. Az említett egyezmény 7. §-a ugyan módot
nyujt arra, hogy bizonyos óvóintézkedések mellett a vadmadarak fogása,
eladása és kalitkában tartása lehetővé tétessék. Ámde egyes körök erre
. vonatkozó felfogásában oly nagy ellentétek mutatkoztak, amelyeket
*) Szerző előadása a Nemzetközi Madártani Kongresszus madárvédelmi osztá-
lyában, Amsterdamban 1930 junius 6-án.
bo
18 CSÖRGEY TITUS {Aquila
mäig sem sikerült kiegyenliteni. Ellene szölnak azok az aggodalmak,
amelyek a fogässal és ärüsitässal lehetseges visszaélésekre vonatkoznak.
Ellene szólnak egyes állatvédők is, akik a vadmadar fogvatartäsät
ällatkinzäsnak minősítik s a szabaddá tett madárfogás durvitö hatä-
sától féltik az ifjuság lelkületét.
Mindezekkel szemben áll az a körülmény, hogy a madarak meg-
szeretéséhez és belőle fakadó védelméhez elsősorban a madarak isme-
rete szükséges, amelynek pedig a szobamadártartás tilalma erős aka-
dálya. Tagadhatatlan az is, hogy azok, akiknek alkalmuk van fogva
tartott madarakat megszeretni, e szeretetüket kiterjesztik a szabadon
élő madarakra is. Ha még azt is hozzávesszük, hogy a gondozott kalitka-
madár jó közérzetét szorgalmas dalolásával bizonyítja és átlagosan
legalább is annyi ideig elél, mint a szabadban ezernyi veszélynek kitett
társai, továbbá azt a kiváló nevelőhatást, amelyet a madarak ápolásá-
val való foglalkozás az ifjúság lelkében kelt, végül azokat az értékes
tudományos észleleteket, amelyek csupán a fogvatartott példányokon
szerezhetők — mindez oly súllyal esik a latba, hogy a mérleget a madár-
tartás kivánatos volta felé billenti.
Más kérdés az, miként lehetne a megvalósítást a legkisebb koc-
käzattal elérni ? Erre nézve sablönok nem állíthatók fel, mert a végre-
hajtásnak az országonként változó, speciális körülményekhez kell iga-
zodnia. Tehát ahhoz, hogy mily mértékü volt a szobamadártartás a
régebbi időkben s ehhez viszonyítva mekkora keresletre számíthatunk,
valamint hogy mily mértékben fenyeget egyes országokat a madarak
külországokba való kicsempészésének veszedelme.
Magyarországon e legutóbbi kérdés a legfontosabb. Nálunk ugyanis
a szobamadarak tartása régebben sem volt nagy mértékben elterjedve,
úgy hogy ha a kicsempészés megakadályozása sikerül, a belföldi fogyasztás
nem járna hazai madárállományunkra veszedelemmel. Ámde még ily
körülmények közt is óvatosságból a csupán részleges megoldást tarta-
nám helyesnek. Ugy értem ezt, hogy kisérletképen csupán néhány
madárfaj tartását engedélyezném. Azokét tehát, amelyek Magyarorszá-
gon bőven találhatók, könnyen eltarthatók s emellett érdekes és kedves
voltukkal lebilincselők. Ilyenek volnának : a feketerigó (Turdus merula
L.), seregély (Sturnus vulgaris L.), mezei pacsirta (Alauda arvensis L.),
es esiz (Chrysomitris spinus L.) ; másodsorban : a süvöltő (Pyrrhula rubi-
cilla Paun.), zöldike (Ligurinus chloris L.) és esetleg tengelic (Carduelis
elegans Svrrn.). A feketerigöt azért választottam aggodalom nélkül,
mert az utöbbi evtizedekben oly rohamosan szaporodott el, hogy helyen-
kent mar kellemetlenné is valt.
Meg kell itt még jegyeznem, hogy a felsoroltakon kivùl mas, tör-
venyesen védett fajoknak tudományos vizsgálatok céljából való fogva-
MRI Lé Gszt i DAREI i Fu en in die e
1929/30] A SZOBAMADARAK TARTASANAK KÉRDÉSÉHEZ 19
tartását a madärvédelmi törvény kivételes intézkedései mar is lehetővé
teszik bizonyos korlátok között.
A biztonsági intézkedések ezek volnának: a kalitkák kötelező
alakja és fajok szerint megállapított minimális méretei; a fogási terü-
letek kijelölése a városoktól való távolságok szempontjából is ; a fogasnak
kizárólag igazolványos egyénekkel való végeztetése, végül az árúsítás-
nak kizárólag hivatásos, ellenőrizhető madárkereskedők számára való
engedélyezése, tehát a közvetlenül a madárfogóktól való beszerzés leg-
szigorúbb tilalmazása.
Ilymödon vélném elérhetőnek azt, hogy a madarak rajongó. hívei
törvényes úton juthassanak szeretetük tárgyához, ne legyenek kény-
telenek azt a törvény megkerülésével megszerezni, miként az a mai
generális tilalom állapotában sajnos nem ritkán tapasztalható.
A szobamadarak tartásának vágya európaszerte mind erősebben
ébredezik és kivált Németországban gazdag irodalma is van már e kér-
désnek. Ez késztetett arra, hogy e kérdéshez a magyarországi viszonyok
szempontjából e néhány sorban én is hozzászóljak.
Zur Frage der Stubenvogel-Liebhaberei.")
Von Titus CsSÖRGEY.
Diese Frage gehört ebenfalls zu denjenigen, welche während den.
seit der Pariser Convention verflossenen 28 Jahren nicht zur allge-
meinen Befriedigung gelöst werden konnten. Der 7-te $ der erwähnten
Convention gestattet zwar, dass freilebende Vögel unter gewissen Bedin-
gungen gefangen, feilgeboten und in Käfigen gehalten werden können,
doch zeigten sich in der Auffassung einzelner Kreise in dieser Frage
grosse Differenzen, welche bislang nicht ausgeglichen werden konnten.
Gegen das Halten der Stubenvögel spricht die Besorgnis, dass beim
Fang und Feilbieten der in Betracht kommenden Vögel den verschiedens-
ten Missbräuchen Tür und Tor offen steht, ebenso die Auffassung tier-
schützlerischer Kreise, welche das Halten von Stubenvögeln als Tier-
quälerei dahinstellen und als Folge des freien Vogelfanges eine Verrohung
des Gemüts der Jugend befürchten.
Diesen Besorgnissen gegenüber steht die Tatsache, dass zur Liebe
zum Vogel und zu dem aus derselben sprossenden Schutze derselben in
erster Linie die Kenntnis der Vogelwelt gehört. Diese Kenntnis wird
jedoch durch das Verbot der Stubenvogelhaltung ernstlich verhindert,
*) Vortrag des Verfassers in d. V. Section des Internat. Ornith. Kongresses,
Amsterdam, am 6. Juni 1930.
290 TITUS CSÖRGEY [Aquila
Es ist ferner unläugbar, dass diejenigen. welche Gelegenheit hatten
einen Käfigvogel lieb zu gewinnen, diese ihre Liebe auch auf die frei-
lebenden Vögel zu übertragen pflegen. Nimmt man noch hinzu, dass
der gutgepflegte Stubenvogel in der Gefangenschaft sein Wohlbefinden
durch fleissiges Singen beweist und zum mindesten so langlebig ist,
wie sein freilebender, aber tausendfachen Gefahren ausgesetzter Art-
genosse, dann die grosse erzieherische Wirkung, welche die Vogelpflege
und das Befassen mit der Vogelwelt im jugendlichem Gemüte hervor-
ruft, und zieht man schliesslich jene wissenschaftlichen Studien in Be-
tracht, welche nur an Käfigvögeln gemacht werden können, so fällt all
dies so schwer in die Wagschale, dass sich dieselbe unbedingt zu Gun-
sten der Stubenvogelhaltung zuneigt.
Eine ganz andere Frage ist nun die, wie man das Freimachen der
Stubenvogelhaltung mit dem geringsten Risiko durchführen könnte ?
Diesbezüglich können keine Schablone aufgestellt werden, weil sich
die Regelung den speziellen Verhältnissen der einzelnen Länder anpas-
sen muss. Es muss hier in Betracht gezogen werden, in welchem Maasse
die Stubenvogelliebhaberei im betreffenden Lande in früheren Zeiten
verbreitet war, auf welchen Bedarf man daher zu rechnen hat und in
welchem Maasse die Gefahr besteht, dass man Stubenvögel in das Aus-
land schmuggelt ?
Für Ungarn ist z. B. gerade die letzte Frage die wichtigste. Bei
uns war die Stubenvogelliebhaberei auch früher nicht besonders ver-
breitet, so dass bei Vereitelung des Schmuggelns die Deckung des
inneren Bedarfes keine wesentliche Gefährdung unserer heimischen Vogel-
welt bedeuten würde. Trotz diesen Verhältnissen möchte ich jedoch
vorläufig bloss eine partielle Lösung der Frage empfehlen, u. zwar in
der Weise, dass versuchsweise zuerst nur das Halten einiger Arten
gestattet würde. Es wären dies diejenigen Arten, welche in Ungarn noch
in grosser Anzahl vorhanden und leicht zu halten sind, und dabei durch
ihr anziehendes Wesen den Menschen ergötzen und fesseln. Solche
Arten waren: Turdus merula L., Sturnus vulgaris L., Alauda arven-
sis L., und Chrysomitris spinus L. in erster Linie, dann Pyrrhula rubi-
cilla Pall., Ligurinus chloris L. und eventuell Carduelis elegans Steph.
in zweiter Linie. Turdus merula wähle ich deshalb, weil sich dieselbe in
den letzten Jahren derart vermehrte, dass sie an vielen Stellen schon
lästig wird.
Das Halten der hier nicht angeführten Arten wird zwecks wissen-
schaftlichen Studien schon durch entsprechende Verordnungen des be-
stehenden Vogelschutzgesetzes ermöglicht.
Missbräuchen vorbeugende Maassregeln währen etwa die folgenden :
obligatorisch vorgeschriebene Form der Käfige mit Mindestmaassen für
À
1929'30] ZUR FRAGE DER STUBENVOGEL-LIEBHABEREI 21
die betreffenden Arten ; Bestimmung der Fanggebiete mit Rücksicht
auf deren Entfernung von den Städten ; die Gestattung des Fanges
ausschliesslich von Personen, welche eine behördliche Lizenz dazu haben
und schliesslich das Verkaufen ausschliesslich durch berufsmässige Händ-
ler, welche durch die Behörden leicht und bei jeder Zeit kontrolliert
werden können. Der Kauf direkt von den Fängern wäre strengtens
untersagt.
Auf diese Weise glaube ich es erreichen zu können, dass unsere
Vogelliebhaber auf legalem Wege ihre Lieblinge erwerben können, dass
sie also nicht mit Umgehung und Verletzung der bestehenden Gesetze
ihren Bedarf decken müssen, wie dies leider jetzt vielfach zu beobach-
ten ist.
Die Stubenvogelliebhaberei scheint überall im Wachsen zu sein,
so dass man im Rahmen der neuen Vogelschutzgesetze sich mit dieser
Frage ernstlich befassen muss. Dies ist auch die Ursache davon, dass
ich selbe hier in aller Kürze auf Grund der ungarischer Verhältnisse
zur Sprache brachte.
Tiszamenti „lepfa“.
5 ábrával az I. táblán.
Irta: Dr. GYŐRFFY Istvan.
e , ila dd LI bs tt 77 [4 [4 e LI
Napsugaras késő őszi idő ! . . . Koran reggel van még, nincs ereje
a Napnak .... Gyüjtünk s mendegélünk a Tisza mentén lefelé s füze-
sekben . . . Lentebb a Boszorkányszigetnél egy hatalmas nagy föveny-
parton, ahol a füzest levágták, érdekes látványra leszek figyelmes . .
Füzvesszöböl összetákolt gunyhó, előtte apró kalickába kitett tenge-
licek, csízek s két ,,lépfa‘‘ (Tab. I. 1. ábra).
Egyik , lépfa" négy-öt fűzből összekötött, fennt kosárszerű fona-
dékkal koronázva, (tábla 4. ábra), alúl levéltelenek a vesszők, csupán
fennt képeznek a zöld leveles gallyak sűrű fonadékot. Oldalába, tetejébe
lépvesszőket tett a , madárkedvelők" kedvét kereső madaräsz. Erre
1—2 (elég rosszúl) kitömött csízet tűzött ki.
A másik , lépfa" is körülbelül 2 méter magas, de mindössze két
erősen leritkított és letűzött fűz, (tábla 3. ábra) szintén lépvesszőkkel
csalinak rajta a kitűzött tengelic.
A fonadékos .‚lepfa“-val csízet fognak, ‚a sürüt szereti, az erdő-
ben is mindig sűrűben bujkál" . . . .
A , ritka lépfa" a tengelic veszedelmére kitett.
A lépet kiskundorozsmaiaktöl veszik, a kik : , Tatabányáról hozzák"
a „bölgyfabimböt‘, megfözik lekvárra, , lenmagolajjal leöntve",
22 DR. GYORFFY ISTVAN [Aquila
„keves olaj azért kell bele, hogy ragadós tartása legyen" : , egy pengöert
akkorát adnak, mint egy dió. Veszik a makóiak és a vásárhelyiek is" :
(Vagyis e helyeken is vannak madärfogdosök.)
A lépet rákenik egy csizmaszár (körülbelül 30 cm. hosszú) darabba,
amelyben a vékony lépvesszőket megforgatják s a , lépfára" betüzik,
beszúrják. Mivel „a szél kifújja, frissiteni kell minden órában". (Tab. I.
2. ábra.)
Nem nagyon közlékeny természetüek ezek az emberek, csak kerü-
lővel oldódik meg a nyelvük. Egyik annyit vall be, hogy naponta 10—15
madarat is fog, , ha jó a fogás", de , nem egyformán megy: van néha,
hogy egy se kerülő.
Eleinte fogadkozik, hogy csupán a maga gyönyörűségére fogja
ilyentájt. Karácsony felé már énekelnek. , A madár is úgy van, mint
az emberiség, ahány, annyiféle hang". De csupán a jóhangúakat tartja
meg, a többit elengedi (?). Eleinte a , madárkedvellő" barátainak csak
ajándékul adja, ezért fárad ő — önzetlenül. Pedig munka is van a mada-
rakkal, mert tanítani kell. Miként mondják, három hónap alatt meg-
tanúlnak s pedig egyik madár a másiktól, , magától belerántja a mási-
kat". A csúnyán éneklőt elbocsátja.
Később azután mégis kicsikarom belőle, hogy a legjobb madárért
4— 5 pengőt is adnak a , madárkedvelők". Sok baj van velük , gondozni
kell, akár egy csecsemőt, tisztán kell tartani, homok közt; ha fürdővize
van, nem történhet semmi".
Ilyenkor lehet a legjobban fogni őket : , erdei stiglie"-et, , pirók"-ot,
..kendericé‘‘-t, .,pinty"-et.
Lejebb Vedresháza közelében megint találunk egy rőzse putri előtt
3 embert földön fekve : szemük esik ki a figyelésben, minden lelkük a
, lépfá"-n, mert ott vág el egy 10—15-ös csapat csíz és bár öten állunk
ott, még észre sem vesznek első pillanatban.
Itt 2 , lépfa" van (tábla 5. fénykép), két napos fonás már. A leg-
öregebbtől tudom meg. hogy: , ha jó alkalom van, 40—50-et is fogunk,
de csak kanokat, a nőstényeket eleresztjük".
, Csak mindenszentekig lehet fogni őket, az azontúl fogottak el-
pusztülnak“.
Fényképezés előtt odaällunk mi is, megszemlélni hogyan megy a fogás.
Usizesapat csap el; le akar repülni a ,,lépfa-“ra, a kalickaban szóló
madarak szavätél csalogatva. De megriadnak, felgalyaznak a töltest
kísérő fuzekre . . . . Eltelik egy idő, majd újra lecsapnak a ,,lépfa‘‘-ra.
Egyik szárnyával vág a lépvesszőre, odaragad, éhes farkas módján ugrik
talpra a 3 madárfogó, éhesen fogja meg egyik a madárkát, rohan vissza
zsákmányával a gunyhó elé, belépezett szárnyát letisztogatja benzinnel,
petroleummal gondosan és ronggyal lefedett közös kalickába teszi a
Aquila Tom. XXXVI—XXXVII. 1929/30. Tab. I.
Phot. Dr. Kohl E.
Tiszamenti lepfa Leimbäume entlane des Tiszaflusses.
1929/30] TISZAMENTI „LEPFA“ 22
vr
mai napi addigi zsákmányhoz (3 drb.). Itt is ,,csizet, ,.stiglic-et és
, rütyü"-t fognak (,‚rütyü“ zöldike, mondja két lepezö madaràsz is.)
„Ha borulat van, jobban sietnek" — jobb a zsákmány, mint napos
időben, „ha a Tisza felől fü a szél szintén jobb, mintha a töltés felől fü“.
Egyebekben is nehéz a szívem, hiszen még csak i kilométer és —
mar itt van a Jugoszláviai királyság , határa" ... És ezek az .‚önzet-
lenek", csupán a , madárkedvelők" kedvéért idejüket itt töltök,
halomra fogják itt a különben is szegényes füzesek apró madárkáit.
Szeged vidékén egyebekben is rengeteg szarkafészek van a füzesekben,
gyümölcsösökben . . . . A szarka-tolvaj mellett még itt vannak e kétlábu
gazemberek is! Aztán csodálkoznak, hogy sok az Alföldön a férges
gyümöles ! !
A csatolt értékes fényképeket adjunktusom Dr. Kor E. vette fel,
magam is segítve neki az élesre beállításnál ; fáradozását itt is köszönöm.
Az I. tábla magyarázata.
1. fénykép. Az egyik madárfogó vadászterülete : kis kalickäkban a csalogatásra felhasznált
madárkák ; a ritka ,,lépfa‘* stiglic fogásra való ; a rözséből rakott kunyhó ;
előtérben a sűrűfonatú , lépfa" esizek fogására. Oldalt az , önzetlen" ferfiu.
2. fénykép. Ugyanaz a telep ; az , önzetlen"" madárfogó a lépvesszoket frissíti fel a esizma-
szár darabba kent lép-ben forgatva meg a fűzvesszöket.
3. fénykép. Ugyanazon telep ; a ritka ,,lépfa* kitömött madarakkal és egy csali-kalická-
val; oldalt áll az , önzetlen" madárfogdosó.
4. fénykép. Ugyanazon telep ; a fonatos , lépfa"" tetejébe tüzdelt lép-vesszővel és kitömött
madarakkal; a , lépfa" mellett élő madárka kalickában.
5. fénykép. A másik madárfogó telep, amelyik két sűrű fonású „lepfa‘-val dolgozik
Hat kis kalickába zárt madárka csalogatja és téveszti meg a szabadságot
élvezőket.
A madárfogók ellen a megfelelő nyomozási eljárást megindítottam.
Szeged, 1930. évi október hó 19-én.
jegyzet. Dr. Györrry IstvAn-nak fentiekben adott értékes köz-
leménye erős bizonyíték mindazok mellett, amiket a szobamadártartást
illetőleg az amsterdami kongresszuson előadtam. Láthatjuk, hogy jelen-
legi madárvédelmi törvényünk tilalma dacára is. illetéktelen madár-
fogdosöknak egész országunkat behálózó szervezete van működésben.
Az énekesmadaraknak eme titokban történő fogása és kéz alatt való
árusítása egyrészt a törvénytisztelet rovására megy, másrészt azonban
annak is a bizonysága, hogy a madárkedvelőkben oly. erős a vagy. az
enekesmadarak tartására, hogy még törvénysértés es a vele járó kocká-
zatok árán is megszerzik azokat.
n
DR. GYÖRFFY ISTVAN [Aquila
‘
~
Ezek, a madarrazziikon szerzett tapasztalataim késztettek arra,
hogy az énekesmadár — fogás és — árusítás törvényes formák közt
való megoldhatásának keressem valamilyen módját. amely a mai egész-
ségtelen állapoton segíthetne. Hasonló tapasztalatok és megfontolások
alapján folynak Németországban is idevágó kísérletek, ha más utakon is.
A legfontosabb kezdeményezés a madárvédelem egyik legbuzgóbb har-
cosának Haren KArory bambergi erdőmesternek. Bajorország államilag
elismert madárvédelmi bizottsága országos szakértőjének nevéhez füződik.
Az amsterdami kongresszuson előadott és ott általános helyesléssel
találkozott tervezete, valamint a már a gyakorlati végrehajtás ügyében
kelt hatósági ügyiratok a m. kir. Madártani Intézetben vannak. Ezekből
egyelőre röviden a következőket tudathatom : Az egyes városok körze-
tére maximálisan megállapított és a legszigorúbb ellenőrzés mellett
külföldről behozott énekesmadarak a rendőrhatóságok által lajstromoz-
tatnak és sorszámos hatósági lábgyűrűkkel vannak megjelölve — annak.
bizonyságára, hogy mind a kereskedő, mind utóbb a tulajdonos törvényes
úton szerezte meg a madarat. Az énekesmadarak kivitele lehetetlenné
van téve, behozatala pedig csupán oly országokból van megengedve,
amelyekben az énekesmadarak fogása még étkezési célokra is lehetséges.
A kísérletek ezidőszerint Münchenben és Nürnbergben folynak és egyelőre
csupán magevő énekesekre szorítkoznak, de folytatásképen egyes rigó-
fajok, valamint a vörösbegy (Erithacus rubecula L.) tartásának engedé-
lyezése is tervbe van véve.
Mint látjuk, Harxez kísérlete abban tér el az általam javasoltak-
tól, hogy ő a szükségletet a belföldi fogás teljes tilalmazásával külföldről
szerezteti be. Ennek az a magyarázata, hogy a szobamadarak után Német-
országban sokkalta nagyobb a kereslet, mint nálunk, úgy hogy ott a bel-
földi fogás az ottani madárállományt már érzékenyen károsíthatná.
Amidőn az itt felsoroltakat intézetünk munkatársainak figyelmébe
ajánlom és hozzászólásukat kérem, hasonló kérelemmel fordulok hazánk
rendőrhatóságaihoz is, mint ahhoz a fórumhoz, amelytől a kísérletek
megkezdése és sikeres végrehajthatása első sorban függ. A reánk váró
nagy nehézségeknek teljes tudatában vagyok. De kérdem, mi jobb :
az igények kielégítetlensége folytán fennálló mai helyzet, vagy pedig
a madárfogásnak és tartásnak néhány fajra szorított és törvényes formák
. közt leendő engedélyezése? A legnagyobb nehézségeket a megbízható
madärfogök kiválogatásában, valamint a madarak külföldre csempé-
szésének sikeres megakadályozásában látom. Ha ezeken túl vagyunk, a
többi már azért sem aggaszt, mert hiszen csupán oly kísérletről volna
szó, amely — miként Németországban is — kedvezőtlen tapasztalatok
esetén azonnal meg volna szüntethető.
CSÖRGEY Trrvs.
ae
ee ee
À
7
1929 30] LEIMBAUME ENTLANG DES TISZAFLUSSES 97
or
Leimbäume entlang des Tiszaflusses.
Mit 5 Abbildungen auf Tafel I.
Von Prof. Dr. STEPHAN von GYöRFFY.
Südlich der Stadt Szeged entlang des Tiszaflusses ornithologisierend
entdeckte ich einen Vogelherd. Vor einer aus Weidenruten geflochtenen
Hütte gewahrte ich neben gekäfigten Stieglitzen und Zeisigen auch
2 Leimbäume (Tab. I. Fig. 1.). Einer von diesen war aus 4—5 Weiden-
bäumchen zusammengebunden, deren dichte Belaubung in einen korb-
formigen Bündel vereinigt war. (Tab. I. Fig. 4). Oben und seitwärts be-
fanden sich Leimruten und 1—2 ausgestopfte Zeisige. Dieser dichte
Leimbaum dient nämlich zum Einfangen der Zeisige. Der andere Leim-
baum ist ebenfalls etwa 2 Meter hoch, besteht jedoch nur aus 2 Weiden :
bäumchen deren Belaubung stark gelichtet war (Tab. I. Fig. 3). Auch
dieser war mit Leimruten gespickt, die Lockvögel waren jedoch aus-
gestopfte Stieglitze.
Nachdem es mir gelang das Vertrauen des Vogelstellers zu erwerben
erfuhr ich, dass man die für Herstellung des Vogelleimes notwendigen
Mistelbeeren von sehr weit, nämlich aus Tatabanya bekommen kann.
In günstigen Fällen können tagsüber etwa 10—15 Vögel gefangen wer-
den. Der Fang dauert nur bis 1. November, weil die später gefangenen
zugrunde gehen.
Die eingefangenen Vögel — ausser Zeisig und Stieglitz auch Gimpel,
Buchfink und Grünling — hält er dann bis Weihnachten bei sich, weil
dann die Vögel schon mit dem Gesange beginnen. Nur die guten Sänger
werden behalten, die anderen aber freigelassen. Anfangs äusserte er
sich dahin, dass er diese Vögel den Liebhabern als Geschenk überlasse,
später aber gab er doch zu, dass für einen guten Sänger 4—5 Pengò
gezahlt werden.
Weiter südlich bei Vedreshäza fand ich wieder einige Männer, welche
vor einer Reisighütte lagen. Diese beobachteten 2 Zeisig-Leimbäume (Tab. I.
Fig. 5) und gaben an, dass man an günstigen Tagen 40—50 Vögel fangen
kann. Nur die Männchen werden behalten, die Weibchen aber freigelassen.
Entrüstet betrachtete ich diese Vogelsteller, deren verheerende
Tätigkeit umso schwerer in die Wagschale fällt, weil unsere spärliche
Vogelwelt auch von den Elstern, welche die Weidenbestände des Tisza-
ufers in grosser Anzahl bewohnen, dezimiert wird. Gegen die Vogel-
steller wurde das entsprechende Verfahren eingeleitet.
Szeged, am 19. Oktober 1930.
ok
e
26 DR. STEPHAN VON GYORFFY [Aquila
Anmerkung. Dieser wertvolle Beitrag von Prof. Dr. STEPHAN von
Györrry ergibt einen starken Beweis für meine Ausführungen, welche
ich bezüglich der Stubenvögel auf dem Int. Ornithologen-Kongresse
in Amsterdam vortrug. Es ist zu ersehen, dass trotz unseres derzeit
bestehenden Vogelschutzgesetzes ein ganzes Netz unbefugter und jeder
gesetzlichen Kontrolle unerreichbarer Vogelsteller in Tätigkeit ist,
welches des ganze Land überspannt. Dieser im Geheimen betriebene
Fang und Verkauf von Singvögeln verringert einerseits die Achtung
vor dem Gesetze, beweist aber anderseits auch, dass der Wunsch nach
Stubenvögeln bei den Vogelliebhabern so stark ist, dass sie dieselben
selbst auf Kosten der Folgen der Gesetz-Übertretung zu verschaffen
trachten.
Diese auf den Vogelrazzien gemachten Erfahrungen veranlassten
mich eine solche Lösung zu finden, durch welche der Fang und
Handel von Singvögeln innerhalb gesetzmässigen Formen betrieben
und die jetzigen ungesunden Zustände beseitigt werden könnten.
Auf Grund ähnlicher Erfahrungen und Erwägungen sind diesbezügliche
Versuche auch in Deutschland im Gange, wenn auch in anderer Form.
Die wichtigste Initiative ist mit dem Namen von KARL HAENEL
verbunden, einem der eifrigsten Kämpfer in der Sache des Vogelschutzes,
dem staatlichen Sachverständigen der Vogelschutz-Kommission in Bayern.
Sein diesbezüglicher in Amsterdam vorgetragener und dort mit allge-
meinem Beifalle angenommener Entwurf, ebenso die behördlichen Ver-
fügungen, welche behufs der praktischen Anwendung desselben gemacht
wurden, befinden sich im Kgl. Ung. Ornithologischen Institute. Aus
diesem seien in aller Kürze die folgenden Momente hevorgehoben. Für
das Gebiet irgendeiner Stadt wird die Zahl der nur aus dem Auslande
beziehbaren Singvögel maximiert. ‚Jeder Vogel wird von der zuständigen
Polizeibehörde durch einen Ring versehen und in ein Verzeichnis auf-
genommen, so dass der rechtmässige Erwerb derselben seitens des Käufers
und Verkäufers immer nachgewiesen werden kann. Die Ausfuhr von Sing-
vögeln ist unmöglich gemacht, die Einfuhr nur aus solchen Ländern
gestattet, in welchen der Fang von Singvögeln sogar auch für Küchen-
zwecke gestattet ist. Diese Versuche werden derzeit in München und
Nürnberg durchgeführt und beziehen sich dieselbe vorläufig nur auf
Körnerfresser. Es ist jedoch geplant dieselben in der weiteren Folge
auch auf einige Drosselarten und auf das Rotkehlchen (Erithacus rube-
cula L.) auszudehnen.
Wie ersichtlich besteht der Unterschied zwischen Harxen'’s
Versuche und meinem Vorschlage darin, dass er den Bedarf an Stuben-
vögeln bei totalem Verbote des inländischen Fanges ausschliesslich aus
dem Auslande beziehen läst. Dieser Unterschied ist dadurch begründet
1929/30] LEIMBÄUME ENTLANG DES TISZAFLUSSES 27
dass in Deutschland die Nachfrage nach Stubenvögeln vielmals grösser
ist, als bei uns, so dass der inländische Fang den dortigen Vogel-
bestand schon empfindlich schädigen könnte.
Indem ich diese Ausführungen auch der Aufmerksamkeit unserer
Beobachter anempfehle und zugleich um Äusserung ihrer Meinungen
bitte, möchte ich mich mit dem gleichen Ansuchen auch an unsere Polizei-
behörden wenden von welchen der Erfolg einer solchen Aktion in erster
Linie abhängig ist. Der Schwierigkeiten welchen wir begegnen werden,
bin ich vollkommen bewusst. Doch muss ich die Frage aufstellen : was
besser ist, der jetzige Zustand, in welchen der Bedarf auf legalen Wege
nicht befriedigt werden kann, oder aber die auf nur einige Arten be-
schränkte Freigabe des Fanges und Haltens im legalem Wege ? Die
grösste Schwierigkeit sehe ich in dem Anwerben von verlässlichen Vogel-
fängern und in dem erfolgreichen Verhindern der Ausfuhr nach dem
Auslande. Wenn wir über diese beiden Schwierigkeiten hinüber kommen
so habe ich für das weitere weniger Sorgen, und zwar um so weniger,
als es sich, ebenso wie in Deutschland um einen Versuch handelt, wel-
cher bei ungünstigen Folgeerscheinungen sofort eingestellt werden kann.
Trrus CSÔRGEY.
A harkälyok dobolasanak mechanikaja.
Irta: Csôrcex TITUS.
Feltünő voltuknál fogva általánosan ismeretesek azok a dobper-
gésre emlékeztető távjelek, amelyeket a harkályok hímjei a párzás
idején adnak és amelyek feltehetőleg első sorban a szétszórtan élő egye-
dek egymásratalálásának elösegiteset szolgálják. Ámde, bármennyire
ismert is ez a jelenség, annak létrejötte mechanikai szempontból máig
sincsen kellőképen megvilágítva. A szakirodalom általában csak annyit
mond felőle, hogy a harkály ilyenkor többnyire a fa csúcsának egyik
száraz ágcsonkján ülés azt rendkívül gyorsan megismételt csőrütések-
kel hozva rezgésbe, így idézi elő a dobpergésszerű hangot. Kivételkép
szerepel Dr. ScHAFr Ernö-nek az Ornith. Monatschriftben (1889,
p. 201) megjelent közlése, mely szerint aközépfakopáncsot
(Dendrocopus medius L.) gyakran látta, amint dobolás közben nem
száraz ágon ült, hanem a fa vastag törzsén.
E fontos körülményből már eleve is arra kellett következtetnem,
hogy a pergőhang létrejöttében nem a fa rezgésének jut a főszerep, ha-
nem a harkály szervezetének mint gépezetnek. Tekintve már most,
hogy doboláskor másodpercenkint 10-nél sokkal sűrűbben megismét-
28 CSÖRGEY TITUS [Aquila
16d6 esörkoppanäst hallunk, előszőr is az a kérdés merül fel, vajjon a
koppanäsok sora csupa tudatosan irányitott eséritésnek, tehát mind-
végig aktiv izommunkanak teljesitménye-e ?
A harkalyok ugyan csodálatos munkabirast tanusitanak. mind a
tiplalékszerzés, mind pedig a feszeküreg kivajasa közben, az aktiv moz-
gisnak a dobolás közben történő ily rendkívül gyors megismétlésére
mégis képteleneknek tartottam őket. Ebbeli feltevésemet egy már 15
évvel ezelőtt sikerült észleletemmel igazoltnak tekinthettem. Vizsgá-
latom tárgya véletlenül éppen a zöld küllő (Picus viridis L.) volt,
amely irodalmunkban úgy szerepel, mint amely valamennyi harkály-
fajunk között legritkábban dobol, sőt egyesek szerint egyáltalában nem
szokott. *) |
Egy nagymarosi nyaralö, badoggal fedett tornyanak aljan lattam
azt a zöld küllöt, amely felöra hosszat felvaltva rikoltozott és dobolt.
Erős nagyítású tävesôvem legapróbb tollát is tisztán mutatta. Kétség-
telenül megállapíthattam tehát, hogy a madár dobolás előtt egyszer
erősen hátrahajolva, egyetlen hatalmas ütést mért a bádoglemezre,
azután csőrét lazán a bädoghoz szorítva hozta létre a
fokozatosan gyengülő koppanásokat. Feje eközben teljesen szabály-
talanul lökődött vissza, jobbra-balra billegve, csőre pedig szintén sza-
bálytalanul dörzsölő mozgás képét mutatta. Nyak- és háttollazata ugy
rezgett eközben, mintha valaki a madarat csőrénél fogva rázta volna.
Bebizonyúlt tehát, hogy a dobolás nem sűrűn megismételt
ütések eredménye, hanem a nyakizomzatnak az egyetlen
ütésre következő rugalmas ellenállása mellett keletkezik, a csőr,
valamint az alapzat rugalmasságának összetevődésével. A hólya-
gosan dudorodó fedőbádogon való dobolás pedig arra mutat, hogy a
harkály az alapzat kiválasztásánál első sorban a rezonanciát keresi, "
miként a száraz ágcsonk megütésénél is nyílván ez a fontosabb és csak
másodsorban szerepel az ág kilengése a nyakizomzat ellenállásával
létrehozott koppanássorozat előmozditásában. **)
A száraz ágcsonk felhasználása esetén csaknem teljes az analogia
az emberi dobolás pergő-jelének létrejöttével, amikor is a dobverőt a
feszes bőrhöz ütve szintén lazán szorítjuk le, tehát egyetlen aktív moz-
dulattal s a kétféle anyag rugalmasságával hozzuk létre a fokozatosan
csökkenő erejü koppanások sorát. A különbség csupán abban van, hogy
a dobverő függőleges, a harkályfej pedig vízszintes irányban mozog.
*) A Shooting Times 1930. V. 31. számában is élénk vita tárgya volt e kérdés,
vajjon dobol-e a zöld küllő is ? GI
**) Bizonysäg erre az is, hogy hazánkban mesterséges fészekodin dobolö har-
kälyt is észleltek, WarGa KÁLMÁN pedig egy zöld küllöt egy valószinüleg korhadt,
tehát üreges täviröoszlop csúcsán látott dobolni. Gs. “Ee
“a
1929/30] A HARKÄLYOK DOBOLASANAK MECHANIKAJA 29
A merev badogon való dobolasnal azonban mar a meggörbült madär-
nyak izomzatanak rugalmassaga viszi a fontosabb szerepet. Ha ezt
a berendezést szerkezetileg akarnök utánozni, oly kalapácsot kellene
készítenünk, melyeknek feje szaruból, nyelének felső része pedig spirál-
vagy szalagrúgóból volna.
Az itt leírt jelenséget ezidén (1930) újból alkalmam volt megfigyelni,
a Madártani Intézet szomszédságában, az előbbivel teljesen azonos
körülmények közt. A zöld küllő ekkor is egy villaépület bádoggal
fedett tornyán működött, épp oly szorgalmasan, miként az előbbi pél-
dány és szintén egyetlen erős csapás után tartotta csőrét a bádoghoz.
Ezek után nem kétlem, hogy a hasonló szervezetü többi harkály-
fajunk dobolásának mechanikája is azonos a küllőével. Erre vallanak
Kwaver professornak (Nagy Naumann IV. p. 311) a fogvatartott
nagy fekete harkályon (Dryocopus martius L.) végzett tanúl-
mányai is, bár ő csupán a dobolási aktus végét ismerteti anélkül, hogy
annak bevezetésére s vele mechanikájának lényegére figyelemmel lett
volna. A csőr passziv mozgását azonban igen jól jellemzi: , egy lyukszert
mélyedésben villámgyorsan kavarva" vagy ,,a bádog ivóeszközben,
anélkül, hogy az helyéről elmozdulna, egy helyben dörzsölve".
Ez a , kavaró" , dörzsölő" mozgás a feketeharkály részéről is azt bizo-
nyítja, hogy a dobolás nem tudatosan irányított aktív mozgások sűrű
megismétlődésével áll elő.
A szóban lévő jelenséggel kapcsolatban még több más kérdés is
vár tisztázásra. Igy első sorban a dobolás ökologiai értékelése. Tehát,
hogy miben nyilvánul meg legfontosabb szerepe ? Mint a párokat ösz-
szehívó távjel, vagy inkább az oduvájásra, tehát fészkelésre való buz-
ditás ? Van-e a dobolás gyakorisága és a hívóhang erőssége között ösz-
szefüggés ?
Kurr Loos a feketeharkályról írt művében (Der Schwarzspecht
1910) már megemlíti, hogy a dobolás e madárnál a kedélyállapotnak
s így az aggodalomnak is kifejezője és utóbbi minőségében a tojók
részéről is észlelhető. KwAaAUvER professor fogvatartott feketeharkálya
pedig dobolásával esőjóslónak is bizonyult. Mindez annak az ujabb
bizonysága, hogy még az ilyen közismert jelenségnek további tanúl-
mányozása is mily hálás feladat.
30 TITUS CSÖRGEY [Aquila
Die Mechanik des Trommelns der Spechte.
Von Trrus CSÔRGEY.
Allbekannt sind infolge ihrer Auffälligkeit die an Trommelschlag
erinnerden Fernzeichen der Spechtmännchen, welche dieselben während
der Paarungszeit abgeben, wahrscheinlich vorwiegend deshalb, um das
Sichfinden der zerstreut von einander lebenden Individuen zu erleichtern.
Wenn jedoch auch die Erscheinung selbst allbekannt ist, so ist doch
die Mechanik des Hervorbringens derselben noch nicht genügend geklärt.
In der Fachlitteratur wird darüber nur so viel gesagt, dass der Specht
in einem Baumwipfel auf einem dürren Aststumpf sitzt und denselben
durch ausserordentlich rasch durchgeführte sich wiederholende Schläge
in Schwingung bringt und auf diese Weise das "Trommeln hervorruft.
Eine Ausnahme bildet eine Notiz von Dr. Ernst Scuarrr (Ornith.
Monatschrift 1899 p. 201), dass er den Mittelspecht (Dendrocopus medius
L.) des Öfteren beobachtete, als derselbe während des Trommelns nicht
auf einem diirren Aste oder Zacken sass, sondern auf einem dicken
Baumstamme.
Aus diesem wichtigen Umstande musste ich daher schon im Voraus-
den Schluss ziehen, dass bei dem Zustandekommen dieses Trommel-
tones nicht das Schwingen des Astes die Hauptrolle spielt, sondern der
Organismus des Vogels, als ein entsprechendes Werkzeug. Wird nun
in Betracht gezogen, dass man bei dem Trommeln in einer Sekunde
viel mehr als 10 sich wiederholende Schläge hört, so ist es die erste
Frage ob auch alle diese Schläge wissentlich gerichtet, also sämtlich
das Produkt aktiver Muskelarbeit sind ?
Die Spechte zeigen zwar ganz erstaunliche Arbeitsleistungen während
ihrer Nahrungssuche und dem Ausmeisseln ihrer Nisthöhlen, doch hielt
ich dieselben immer für unfähig zu einer so ausserordentlich raschen
aktiven Bewegung, wie es das Trommeln darstellt. Diese meine An-
nahme schien schon eine vor 15 Jahren gemachte Beobachtung zu recht-
fertigen. Das Objekt meiner Beobachtung war zufälligenGrünspecht
(Picus viridis L.), welcher in der einschlägigen Litteratur als diejenige
Spechtart gilt, welche am seltensten, oder überhaupt nicht zu trommeln
pflegt. *)
Auf dem Blechdache des Turmes einer Villa in Nagymaros beobach-
tete ich diesen Grünspecht, welcher eine halbe Stunde lang abwechselnd
*) In der Nummer vom 31. Mai 1930 der Shooting Times befindet sich eine
heftige Debatte darüber, ob der Grünspecht trommelt, oder nicht. Cs. T.
BR”
1929/30] DIE MECHANIK DES TROMMELNS DER SPECHTE 31
seinen Balzruf hören liess und trommelte. Bei dieser Gelegenheit konnte
ich unzweideutig feststellen, dass der Vogel vor dem Trommeln den
Kopf eineinzigesmal stark zurückbog und dann einen ein-
zigen mächtigen Schlag auf das Blechdach führte, in der Folge aber
durch leichtes Aufdrücken des Schnabels auf das
Blechdach die immer schwächer werdenden Schläge hervorbrachte.
Der Kopf wurde während dessen ganz unregelmässig, nach rechts und
links wackelnd zurück geschleudert, während der Schnabel ebenfals
eine unregelmässige reibende Bewegung zeigte. Das Nacken- und Rücken-
Gefieder kam dabei in eine zitternde Bewegung, gerade so als wenn
der Vogel von jemandem am Schnabel gegriffen und geschüttelt würde.
Das Trommeln wurde daher nicht durch rasch
michlwiederholende. Einzel-Schläge hervorge-
bracht, sondern durch den elastischen Widerstand der Halsmus-
keln, durch welchen der Kopf automatisch immer vorausgeschleudert
wird, aber fortwährend schwächer werdend und schlisslich ausschwingend.
Die beiden elastischen Schwingungskomponenten sind die Blechfläche
einerseits und die Halsmuskulatur anderseits. Das Trommeln auf der
Blechfläche, welche einen Hohlraum bedeckte, weist darauf hin, dass
der Specht bei der Auswahl des Trommel-Grundes in erster Linie eine
Resonanzfläche sucht, wie dies auch bei dem Trommeln an einem dürren
Zacken das ausschlaggebende Moment zu sein scheint, während das
. Schwingen des Zackens behufs Förderung der infolge der Elastizität der
Halsmuskeln entstehenden Trommelschläge in zweiter Linie in Frage
kommt.**)
In Falle des Trommelns am dürren Zacken ist das Entstehen des-
selben fast vollkommen analog mit dem Entstehen des Trommel-Wirbels
durch Menschenhand, wobei nach dem einzigen aktiven Schlage auf
die elastische Spannfläche mittels des Trommelschlages infolge der Elas-
tizität eine allmählich schwächer werdende Serie von Schlägen hervor-
gebracht wird. Der Unterschied besteht nur darin, dass sich der Trom-
melschlägel in vertikaler, der Spechtkopf aber in horizontaler Richtung
bewegt. Während des Trommelns auf dem starren Blechdache spielt
jedoch schon der gekrümmte Vogelhals die wichtigere Rolle. Wollte
man diese Einrichtung durch irgendein Werkzeug veranschaulichen, so
müsste man einen solchen Hammer konstruieren, dessen Kopf aus
Hornsubstanz, der Stiel jedoch aus einer Spiral- oder Band-Federung
bestehe.
**) Einen Beweis liefert diesbezüglich auch die Tatsache dass trommelnde Spechte
auch an künstlichen Nisthöhlen beobachtet wurden und dass Koloman Warga einen
Grünspecht auch auf der Spitze einer wahrscheinlich inwendig ausgefaulten Telegraphen-
Stange trommelnd beobachtete. | ING TOR
TITUS CSÖRGEY [Aquila
os
to
Die hier beschriebene Erscheinung konnte ich im Jahre 1930 an
einer Villa in der Nachbarschaft des Institutes wieder beobachten und
zwar unter genau denselben Verhaltnissen. Der Griinspecht arbeitete
auch diesmal an dem Blechdache eines Turmes der Villa, ebenso fleissig
wie der friihere und hielt seinen Schnabel nach einem einzigen starken
Schlage in ebenderselben Weise an das Blechdach.
Auf Grund dieser Beobachtungen bin ich überzeugt davon, dass
die Mechanik des Trommelns bei unseren übrigen Spechtarten genau
dieselbe ist, wie beim Griinspecht. Dafiir zeugen die an einem in Gefan-
genschaft gehaltenen Schwarzspechte (Dryocopus martius L.)
gemachten Beobachtungen von Prof. Kxavrr (Neuer Naumann Bd.
IV. p. 311) trotzdem er nur den Endakt des Trommelns beschreibt und
weder den Beginn noch das Wesen der Mechanik desselben eingehender
behandelt. Die passive Bewegung des Schnabels wird jedoch von ihm
sehr gut geschildert : ‚in einer Lochvertiefung blitzschnell rührend‘“
oder , im blechernen Trinkgefäss, ohne dass sich dies vom Platze bewegt,
an gleicher Stelle aufreibend“.
Diese ,,riihrende‘‘ und ‚aufreibende‘‘ Bewegung des Schwarzspecht-
schnabels beweist ebenfalls, dass das Trommeln nicht durch rasch
wiederholte wissentlich geführte aktive Schläge hervorgerufen wird.
In Verbindung mit den geschilderten Erscheinungen muss auch
noch anderer Fragen Erwähnung getan werden. Die erste ist die oekolo-
gische Bedeutung des Trommelns, was ist die wichtigste, entscheidende
Rolle dieses Trommelns ? Ist es ein Fernzeichen zur Verständigung
oder zum Zusammenrufen der zerstreut lebenden Paare, oder aber viel
mehr die Aneiferung zur Nisthöhlen-Herstellung, also zum Nisten ?
Besteht ein Zusammenhang zwischen der Häufigkeit des Trommelns
und der Stärke des Balzrufes?
Kurr Loos erwähnt in seiner, Monographie (Der Schwarzspecht
1910), dass beim Schwarzpechte das Trommeln zugleich der Ausdruck
der Gemütsverfassung, so auch des Angstgefühles ist und als letzterer
auch bei den Weibchen beobachtet werden kann. Der erwähnte
Schwarzspecht KxaurRs erwies sich durch das Trommeln auch als
ein verlässlicher Wetterprophet. Diese Daten mögen als Anregung dafür
dienen, dass die weitere Erforschung dieser allbekannten Lebenserschei-
nung der Spechte noch immer ein sehr dankbares Arbeitsfeld darbietet.
1929/30] AZ ERDEL SZALONKA VONULÁSI PROGNOZISA 33
Az erdei szalonka tavaszi vonuläsänak prognózisa
Magyarországon.")
6 szövegábrával.
Írta : SCHENK JAKAB.
Die Prognose des Frühjahrszuges der Waldschnepfe
in Ungarn."")
Mit 6 Textfiguren.
Von: JAKOB SCHENK.
A madärvonuläs problémájának még mindíg a ,vonulas és
időjárás" című fejezete a legkevésbbé tisztázottak egyike, noha
e téren végzett megfelelő és tartalmas vizsgálatokban éppen nincs hiány.
Oly nagy itt még a bizonytalanság, hogy a kutatók gyakran még a már
valóban tisztázott törvényszerüségeket sem merik elfogadni. A leghatá-
rozottabban mindenesetre WerGorp foglalt állást a mellett, hogy az
időjárás és vonulás között összefüggés van. Ő volt az, a ki a vonuló
madarak két kategóriáját különböztette meg: az egyik az ösztönösen
vonulók, a másik az időjárás hatása alatt vonulók csoportja. E probléma
egész terjedelmét itt feltárni nem lehet most célom. Csupán egyetlen,
alaposan megvizsgált jelenséget, az erdei szalonka tavaszi vonulásának
lefolyását Magyarországon szeretném tárgyalni és ebben kimutatni a
vonulás és a meteorológiai tényezők közötti összefüggést.
A korábbi eddigi idevágó kutatásokhoz hiányzottak a pontos
törvenyszerüleg megállapított tények és ezek híjján azok az élettani
kutatások sem mozoghatnak biztos talajon, amelyek a szabadban
való észleletek további feldolgozására irányulnak, mert a tények hiányá-
ban nincs meg a fogantyúnk a kérdések helyes feltevéséhez. Nagyon
jellemző e tekintetben GnRÖBBELS nyilatkozata a madarvonuläs élet-
tanáról szóló értekezésében (Verh. d. Ornith. Ges. Bayerns 1928. p. 47.) :
„Az élettan szempontjából azt kell kérdeznünk, vajjon az időjárásbeli
tényezők a vonuló madárnak tulajdonképen mely érzékszervére lehetnek
hatással ; mert, hogy ily hatás bizonyos mértékig még is csak megvan,
azt alig lehet kétségbe vonni." GRÖBBELS itt a tapintást, légnyomást
és hőmérsékletet érzékelő szervekre gondol, továbbá a légzacskók közre-
*) Szerző előadása a Nemzetk. Madártani Kongresszus II. osztályában, Amster-
damban, 1930. junius 3-án.
**) Vortrag des Verfassers auf dem Internationalen Ornithologen Kongress in
Amsterdam am 3. Juni 1930. Der deutsche Text wird im Kongressberichte erscheinen.
* =
3
SCHENK JAKAB [Aquila
működésére is. E kérdéskomplexum szabatos vizsgálata és megoldása
nem volt tőle várható, mert hiszen nem volt oly kifogástalanul meg-
ällapitott tenyek birtokäban, amelyek vizsgälatainak valamilyen hatà-
rozott iranyt adhattak volna.
Magyarországon e probléma iránt mar régóta nagy az érdeklődés.
HugGyroky Kapos, a neves meteorologus volt az első, aki a kérdést
bővebb megfigyelési anyag alapján vizsgálhatta és a légnyomási viszo-
nyok kétségtelen befolyását kimutatta, magam pedig több tanulmány-
ban bizonyíthattam, hogy a vonulási terminusok az időjárás szerint
nagyon eltérők lehetnek és hogy minden évnek egészen határozott vonu-
lisi jellege van :— normális, késői vagy korai. Nagyon világosan és szem-
léletesen nyilvánult ez meg egész Európára vonatkozólag a kakuk tavaszi
vonulásában, miként azt a kopenhágai madártani kongresszuson volt
alkalmam bemutatni. Az időjárásnak a vonulási időpontokra való
hatását ott félreismerhetlenül és megtámadhatatlanu! bebizonyitottam.
Akkori megállapításaim azonban, beval-
lom, nagyon is általánosak voltak és nem
= = = tartalmaztak oly mozzanatokat, amelyek
= SG == Ne a pozitív élettani vizsgálatok számára
i 2 kiinduläsi alapul szolgälhattak volna.
Toväbbi kutatasaim soran azonban,
ügy vélem, sikeriilt legalabb az erdei
szalonka tavaszi vonulasaban oly tör-
venyszerüsegeket, oly tisztán mutat-
koz6 tenyezöket talalnom, hogy a min-
denkori időjárási helyzet alapján mar
előre jelezhetővé vált, mikor és hol fog
megindulni Magyarországon az erdei
szalonka felvonulása és milyen lesz a lefolyása. E jelenséget már jól
megállapítottnak mondhatom, mert ez a prognózis már 4 év óta bevált.
Eddig egy hiba sem csúszott bele, ami pedig az időjóslás terén tudva-
levőleg nem egyszer megtörténik. A vonulás és a meteorológiai tényezők
kapcsolatának ily biztossággal megállapított törvényszerűsége a majdan
meginduló élettani vizsgálatoknak már a kérdések helyes feltevéséhez és
a továbbépítéshez szükséges kiindulási és támadási pontjáúl is szolgálhat.
1908 "6
A szalonka-vonulásnak ez a prognózisa azon a tényen alapul, hogy
a vonulás az első tavaszi északnyugati ciklonnal indul meg. A ciklon
alatt itt nem azt a meteorologiai jelenséget kell érteni, amely pusztí-
tólag szokott fellépni, hanem azt az időjárási helyzetet, a mikor Anglia
fölött alacsony légnyomás van. Egy ilyen tipikusan az erdei szalonka
felvonulására előnyös időjárási helyzetet mutat az 1908. évi március
6-iki meteorológiai térkép (1 ábra). A ciklon úgynevezett magja, a
1929/30] AZ ERDEI SZALONKA VONULÁSI PROGNÓZISA 35
legkisebb légnyomás területe, Anglia felett van. Hasonló, bár kevésbé
tipikus, de még mindig kedvező időjáráshelyzet látható az 1929. március
21-iki térképen. (2 ábra) IttTa ciklon magja Izland fölött van, de egész
Anglia még a hatáskörébe esik Hz a
ciklon indította meg az 1929-iki
szalonkavonulást. A harmadik tipust
az 1930. március 3-iki térkép mutatja
(3 ábra), amelynél a ciklon magja
Angliától délre az Óceánon volt. Ez a
ciklon indította meg az 1930-iki tava-
szi felvonulást. Az ellentétes, a vonu-
lást gátló, illetőleg megállító időjárás-
helyzet tipusát az 1929. március 13-iki
térkép mutatja (4 ábra). Ezt a hely-
zetet az Anglia fölötti magas légnyo-
más, tehát az úgynevezett anticiklon
jellemzi.
A ciklonoknak az erdei szalonka
felvonulására való hatását az 5-ik
ábrán bemutatott grafikon szemlélteti.
Ezen az 1927—-30. évek vonulásának
lefolyása van ábrázolva, és a megfelelő
időjáráshelyzetekkel egybehasonlítva.
A függőleges vonalak a február 24-ével,
a legkorábbi érkezési adattal kezdődő ;
napokat jelzik aprilis 12-éig, a 4 év SS 19209 IIV21
alatti legkésőbbi érkezési napig. A viz- IE ;
szintes vonalak ama adatok szazalék-
ban kifejezett mennyiségét jelzik,
ahány helyen egy bizonyos napon az
első erdei szalonka észleltetett. Ezt az
adatszámot azért kellett százalékok-
ban megadni, hogy az egyes évek
adatai egymással összehasonlíthatók
legyenek. Igy például 1930. március
16-án az erdei szalonka 16 állomáson
volt első ízben észlelhető, ami az
összes adatok 11:8 százalékának felel
meg. Ez a százalékérték azután a meg-
felelő függőleges vonalra van rávezetve. Az így nyert pontok összeköté-
séből keletkező grafikon ábrázolja a vonulás lefolyását. A vonalkázott
felületek az északnyugati ciklon időpontját és időtartalmát tüntetik fel.
(
b
|
K
inn
|
|
à
mu
3
R | Rh
Im
2. Abra.
36 SCHENK JAKAB [Aquila
Ha mar most a vonulás lefolyását ezekkel az északnyugati ciklonokkal
hasonlítjuk össze, kivétel nélkül minden esetben azt találjuk, hogy a
vonulásnak felszálló ágát, tehát megindulását vagy egy ujabb meg-
mozdulását egy ciklon vezeti
be, vagy vele pontosan egybe-
esik.
1927-ben már február végén
tartós északnyugati ciklon mu-
tatkozott. E ciklon sorozat még
kissé korai volt, még a tulajdon-
képpeni szalonkavonulás idő-
pontja előttkezdődött, úgy hogy
avonulasimozgalom teljesinten-
zitású megindítására nem volt
kepes. A delnyugati téli szallaso-
kon és atvonulasi területeken
E-Z
I
=== I?
EE"
ET
E = i aa
= ee IR) levö szalonkak vonulasi készsé-
gét azonban mégis annyira fel-
3. ábra. ebresztette, hogy az a marcius
4-en kifejlödött masodik ciklon
hatàsaképen robbanässzerüleg indult meg, marcius 7-en kulminalt és
ezzel be is fejeződött. Eme időpont után a szalonka első érkezését mar
csak szórványosan, főképen a magaslati és oly helyekről jelentik,
amelyeken a szalonka nem rendes átvonuló, mint pld. a Nagyalföldön.
1928-ban az első, sekély és csak rövid ideig tartó ciklonok, március
, 1-jén és 3-án lépnek föl; utánuk mär-
{ cius 5-én és 6-án jelentkezett az ujabb
| ciklon. A vonulás ennek megfelelően
i indul meg, vagyis nem oly robbanas-
szerüen, mint az előző évben. Mint-
| hogy a ciklonok után a vonulást hátrál-
tató anticiklonok léptek föl, azért a
vonulás majdnem szünetelt a következő
ciklonig, a mely a vonulást ujból meg-
inditotta. A vonulás ebben az esztendő-
ben két kulminációt mutat. A vonulás
lefolyásának az időjárással való kapcso-
Phage ay lata ebben az abnormalis esztendöben
is ketsegtelenül bebizonyult.
1929-ben csak március 20-án jelentkezett az első északnyugati
ciklon, amely néhány napig tartott s ezáltal egyszerre meginditotta a
vonulást, a mely aztán rövid egy hét alatt csaknem teljesen le is folyt.
1929/30] AZ ERDEI SZALONKA VONULASI PROGNOZISA
A ciklonnak a vonulas kulminaciöjaval valö egybeesése itt különösen
tisztan lathatö; — a vonulas itt is csak az els6 tavaszi ciklon meg-
jelenésével fejl6dhetett ki, ha nagy késéssel is.
Az erdei szalonka tavaszi
folvonulàsa es az időjárás az
1927 - 30 években
Der Frühjahrszug der Waldschnepfe
und die Witterung in den Jahren
Durch schraffierte Flächen werden Zeitpunkt und Dauer nordwestlicher Cyklone dargestellt,
I] Sraffozott területek az északnyugati ciklonok időpontját és időtartamát ábrázolják.
I
pri | N À
3 Se 25 2 27 1 2 3 & 5 6 7 8 9 WU 2YKRBUYBVIXB 0 © à 2 » » à 6 Das nı 238, 5 5 7 89 on
| | | [ált Ge | | | |
as
ESC EK
el
a ae ge CK] TEE
+ N eo #5 un @œ s œ w
Talan ennel is meggyözöbb az 1930-iki ev, amelyben az elsö sekely
ciklon mar március 3-án jelentkezett, de rögtön el is vonult. Ennek
eredménye a vonulás megindulása, de hamar következő ellanyhulása
» 5 6 7 8 9 10 n 12 13 16 15 16 17 18 19207
5. ábra.
TRE m
22 23 24 25
38 SCHENK JAKAB | [Aquila
volt. A következő ciklon körvonalai március 6-an jelentkeztek mar.
Ez azonban csak nagyon kis méretekben fejlődhetett ki, úgy hogy a
vonulás megindult ugyan, de nem tudott teljesen lefolyni. Végre március
14-én megérkezett a harmadik s most már jól kifejlett ciklon, amelyre
most már a vonulás teljesen kifejlődhetett s egyben hirtelen véget is ért.
Ugy vélem, hogy ez az ismertetés az erdei szalonka vonulásának
lefolyása és az időjárási helyzet közötti összefüggést eléggé tisztán és
meggyőzően bizonyítja, úgy hogy a jövőben a szalonkavonulás és az
időjárás közti vonatkozásokat kétségtelenül törvényszerüségként kell
elismernünk. Magyarországon ez már annyira bevált, hogy 1930. tavaszán
a napi időjárásjelentések alapján megfigyelőinknek már a rádió utján
izenhettük : Vigyázat! A szalonkavonulás megindul !
Ám az is kétségtelen, hogy az ilyen törvényszerűség, amely csak
Magyarország kis területére vonatkozólag bizonyítható, sokat veszít
bizonyító erejéből és az erre támaszkodó további vizsgálatok számára
nem szolgáltathat oly alapot, amelyet a kutató joggal megkövetelhet.
Azt kell tehát kérnem, hogy ezeket a vizsgálatokat más területeken is
kezdjék meg, mert hiszen a nehézségek nem legyőzhetetlenek. Igaz
ugyan, hogy nem minden területnek van oly jól megszervezett megfigyelő
hálózata, mint Magyarországnak, de az ilyen másutt is hamarosan meg-
valósítható. A két német madárvárta, a helgolandi és a rossitteni, már
meg is kezdte munkakörének ily irányú kibővítését es Drosr már
hangsúlyozta is az europaközi megfigyelőhálózat szükséges voltát. A
lelki diszpozició tehát már megvan s ezért nagyon csodálnám, ha a.
német vadászok és erdészek gárdája e probléma iránt kevesebb érdek-
lődést tanusítana, mint a magyarországi. Néhány év alatt már Német-
országra — esetleg külön Kelet-, Nyugat- és Délnémetországra vonat-
kozólag megismerhetők lennének azok az időjárási helyzetek, amelyek
ott is lehetővé tennék az erdei szalonka tavaszi vonulásának prognózisát.
Végül még néhány szót arról, vajjon mi lehet az oka, hogy az erdei
szalonka Magyarországon éppen ezt az időjárási helyzetet választja
a felvonuläsähoz? E kérdéssel persze megint tudásunk határának a köze-
lébe jutottunk, ahol szokás szerint a jövő kutatásaira kell hivatkoz-
nunk. Ez irányban azonban még is tehetünk egy kis lépést, mert hiszen
a meteorológia azt mondja, hogy az északnyugati ciklon idején Magyar-
országra meleg tengeri levegőtömegek áramlanak, még pedig délnyugati,
déli vagy esetleg délkeleti irányból. Ezt 1930. március 15-én, tehát egy
nappal a fővonulási nap előtt a breslaui meteorológiai intézet által kiadott
idôjärästérkép*) szembeszökően bizonyítja. Ez a modern időjárástérkép
*) Ugy a térképért, mint a tanulmányom folyamán nyujtott sokféle szakszerü
felvilágosításért ezen helyen is köszönetet mondok Dr. AUJESZKY LÁSZLÓ-nak. Sch. J.
1929/30] AZ ERDEI SZALONKA VONULÁSI PROGNÓZISA 39
nem csak a légnyomás eloszlását stb. mutatja, hanem a hideg és meleg
levegőtömegek területeit és azok áramlási irányait is. E napon a Magyar-
országtól délre és délnyugatra eső területek, tehát az átvonulás és téli
szállás területei északkeletre áramló meleg levegővel voltak telitve.
Valószínű tehát — talán inkább vitathatlan is — az a feltevés, hogy
az erdei szalonka ezt az áramlást hasznára fordítja és vele északkeletre
megindul, hogy fészkelőterületeit elérhesse. E feltevés annál is hihetőbb,
mert megegyezik az erdei szalonkának Magyarországon évek hosszú
során megállapított délnyugat-északkeleti felvonulási irányával. Ez a
tény. az erdei szalonka tájékozódási képességének magyarázatánál is
nem csekély jelentőségű lehet.
Az igazi nehézség azonban annál a kérdésnél jelentkezik, hogy ez
a meleg tengeri levegő miképen befolyásolja a téli szállásán vagy át-
vonulási területén lévő szalon- j
kát ? Ismeretes, hogy az idő-
járási tényezők hatása ket-
tős : egyrészt szenzotonikus —
közvetlenül az érzékszervekre
ható, másrészt centrotonikus,
vagyis a központi idegrend-
szerre ható. A szenzotonikus-
sal, pld. a hideggel szemben
védekezhetünk úgy, hogy előle
fűtött helyiségbe vonulunk. A
centrotonikussal . szemben ez
már nem lehetséges. A csúzos
és tyukszemfájdalmak, a sirok-
kónál jelentkező levertség és
vérnyomáscsökkenés stb. nem 6. ábra.
szüntethetők meg azáltal, hogy
más hőmérsékletű vagy szellőztetett helyiségbe menekülünk. GRÖBBELS
feltehetőnek tartja, hogy e jelenségeknél oly reflexekről van szó, ame-
lyek a szimpatikus idegrendszerből indulnak ki.
Ily irányú vizsgálatokra a madártani kutatás már nem illetékes.
Nekünk, szabadban észlelő ornithologusoknak csak az lehet a felada-
tunk, hogy a problémának reánk eső részét derítsük fel és a szükséges
észleleti anyagot szolgáltassuk, hogy azt azután a meteorológusok és
fiziológusok a további kutatás alapjául felhasználhassák. Befejezésül
nem mulaszthatom el az Intézet köszönetét és elismerését kifejezni
lelkes megfigyelő gárdánknak és mindazoknak, a kik az Intézet kérésére
a kutatásokhoz szükséges adatokat szolgáltatták. Nem hivalkodásból,
hanem inkább lelkes megfigyelőink dicséretére akarom megállapitani
10 SCHENK JAKAB [Aquila
azt, hogy eddig mas országokban ilynemü vizsgálatokat nem lehetett
lefolytatni, mert nem volt olyan megértő közönsége, mint nekünk. Biztosra
veszem, hogy hasonló kérdések megoldására irányuló megfigyelésekre
vonatkozó kérelmeink a jövőben is hasonló megértéssel találkoznak.
FÜGGELÉK.
Az erdei szalonka 1930. évi tavaszi vonulásáról beérkezett adatok.
Hogy lelkes megfigyelőinknek teljes képet adhassunk az erdei szalonka 1930. évi
tavaszi vonulásának a lefolyásáról, azért idő sorrendben közöljük a hozzánk beküldött,
valamint a szaklapokban közölt érkezési és egyéb adatokat. Különösen becsesek a fészkelési
adatok, amelyek mindegyike értékes adalékot jelent az erdei szalonka hazai fészkelő terü-
letének az ismeretéhez. Ezúttal is felhívjuk az érdekiődők figyclmét a szalonkafiókák
gyürüzésére. A szükséges gyürüket az intézet mindenkinek dijtalanul bocsátja
rendelkezésre.
Áttelelt a következő helyeken :
Apatin, Bács- B. m. WAnL IGNÁC.
Berzencze, Somogy m. PETH6 ANDOR.
Bajaszentistván, Pest m. VANCSURA ANTAL.
Kehida, Zala m. NÉMETH KÁLMÁN.
Vörs, Somogy m. Gunyás JÓZSEF.
Csibrák, Tolna m. RHÉDEY ISTVÁN.
Hidasliget, Temes m. LINTIA DÉNES.
Vadászerdő 41 x
Hattyas J 55
Ghiroda 2
Ösesanäd, Torontal m. ha
Solymár, Pest m. Dr. Tarpay MIKLÓS.
Szokolya, Hont m. KÁLLAY ÁRPÁD.
Nagyoroszi, Nógrád m. KALMÁR ERNŐ.
Diósjenő, Nógrád m. RÉz ENDRE.
Tapolczafürdő, Borsod m. PAJOR TAMÁS.
Nagyon érdekes képet mutat az áttelelő állomások elhelyezkedése — szinte töké-
letesen megfelel az ország téli klimatologiai térképének. Ezek az állomások az ország déli
és nyugati részén vannak ; az egyetlen északkeleti állomásnak, Tapolcza-fürdő, Miskolez
mellett, héviz forrása van s úgy látszik az tette lehetővé az áttelelést.
Az érkezési adatok a következők :
III. 1. Baranyasellye, GÁSPÁR ViLmos : III. 5, 6 drb; III. 6, 4 drb ; III. 8, 5 drb;
III. 15—17. teljes húzás.
III. 1. Magyaregregy, Baranya m. KÜüHNEL MÁRTON. gye. ;
DB INA
III. 2. Pécsvárad, Baranya m. AcArvı EDE: III. 16, 4 drb; III. 19 húzás. III. 22,
3 drb; III. 29, 1 par és 3 drb.
III. 2. Topolya, Zemplén m. EGyepi Läszuö: III. 3 is, de azután csak JIT. 38.
III. 3. Bätaapäti, Tolna m. Grör Arronyı KÁROLY erdöhivatala.
III. 3. Berzeneze, Somogy m. HERCEG Festerios Taszınö erdöhivatala; IIT. 3,
2 drb; III. 4, 2 drb; LL. 6, 1 drb; IH. 6; 3°drbi
. Bujak, Nógrád m. GRÓF PAPPENHEIM uradalom.
2. Hegyhäthodäsz, Vas m. Sipos ANTAL.
IUT.
Co
1929/30] AZ ERDEI SZALONKA VONULASI PROGNOZISA 41
III. 3. Ipolyság, Hont m. Kien ELEMÉR ; III. 7. Dr. Keviezky DÁNIEL.
III. 3. Kiskemencze, Zemplén m. Ecyupı LAszLO : III. 20—25 jó húzás, Nagy -
Kemencze.
III. 3. Küküllövär, Kisküküllö m. Dr, Kôxrzer Gero.
III. 3. Pogänyszentpéter, BarrHos GYULA.
TIT. 38. Szakes, 3 deb); I, 4, 2) drb. De. Banoca Kaumin.
III. 3. Szentpéterfa, Vas m. Kozarirs GYÖRGY.
DS Tate ole ro IT SSI NAT M D NO ANI rh Somorzan JOZSER;
III. 8. Drosy GYuLA.
III. 3. Telkibänya, Abauj-Torna m. Borsos Anpor: III. 14. jelent meg ujra.
erről a napról Craus Gaszron is jelzi.
XII. 4. Csibràk, Tolna m. RHÉDEY Istvan.
III. 4. Kurd, Tolna m. Dr. Kovács GÁBOR.
III. 4. Diósjenő, Nógrád m. Réz ENDRE. *)
III. 4. Hódmezővásárhely, BopnAR BERTALAN.
III. 4. Kalacs, Moson m. Cortany J.
III. 4. Kaposvár, Vitéz ZERGENYI ENDRE; III. 22. Prerrrer JANOS.
III. 4. Keszthely, Dr. KELLER OszkAr ; III. 6, Vallus erdő.
III. 4. Közeprigöcz, Somogy m. Dr. Kovacs GÁBOR.
IIT. 4. Mohäcs, III. 16—17. föhuzas, Dr. SzrAvi Korner; Ill. 18, 19 sok,
azontúl III. 31-ig naponként, Föhercegi erd6hivatai.
III. 4. Porrog, Somogy m. METZLI CAMILL.
III. 4. Nyitra,
III. 5. Denna-puszta, Somogy m. Dr. Kovacs GÁBOR.
III. 5. Hidasliget, Temes m. Linpra DÉNES.
III. 5. Kismarton, Sopron m. HORVÁTH ENDRE.
III. 5. Léva, DENES ZOLTÁN.
III. 5. Misefa, Zala m. BOSNYÁK ANDOR.
III. 5. Molnaszecsöd, Vas m. Moznir Lasos.
III. 5. Nagylozs,.Sopron m. BÁRÓ SÓLYMOSY LÁSZLÓ.
III. 6. Cirökahosszumezö, Zemplén m. EGYEDI Läszuö; III. 18, 4; III 19,
7—8; III. 23—25 teljes húzás.
III. 6. Mad, Zemplén m. BAcsy LäAszuö és LÁZÁR Ferenc; III. 12, 15, 16 jó húzás.
III. 6. Öskü, Veszprém. m. RAKOVSZKY Econ.
III. 7. Bajaszentistvan, Vancsura AntaAL ; III. 14, 7 drb: IV. 11, utolsó ; Dr.
Maxray LAszLò szerint III. 23 ió húzás.
III. 7. Felsébabad, Pest m. Balatoni Farkas LAszLo ; IIT. 16—20 föhuzäs ;
III. 31. utolsó.
III. 7. Felsőgalla, Komárom m. SOMORJAI JÓZSEF.
III. 7. Gyöngyös, Heves m. Nimród-Vadászujság.
*) Réz Endre az egész idénvre kiterjedő megfigyeléseket végzett megfelelő időjárási
feljegyzésekkel. Az adatokat tömörítve a következőkben közlöm : IIT. 4, 1 drb; III. 5,
ESEL EAST 2 Mem NS LTE Sh or: TEILE TTS TO RE METEO EN TTI. RO) és: dss
Bes RER. LA, 1; AIT 8 TIT. 16,6: 20908 IT. LS 4s DI. 19, 3; TEL... 2025
ti 22.8: BEN 23, 14; TONER SNL. (25) 335 TIL 26, 20:5: IET227, 11;
BE SR OPEN 29 SANTE. 30,20 Ie 195 TV 195 IV. 2,125 DVS) 105
er LO EVE, Loe BR 7; TV 38; 16,5 IV.) 9, 10 : IV 104 SEV. LI,
oe iV. 12, 73 IV. 13, 6; IV. 14, 8; IVs 15, 3. Az äpr. 15. utäniak valöszinüleg, itt
költenek, mert ápr. 16-án 4-es fészekaljat találtak Séskut-pusztàn (Nógrád m.).
42
TTT:
TIE
DIT,
III.
IT:
IT,
LT.
DIT:
TEE
RULE
ite
LTT.
TTT.
TOUS
III.
IIT.
TER.
JENE
III.
HI
TET.
IDE
SATTA
III.
HE
LIT.
DIT:
TUE
III.
WI.»
YORE
HIT:
ELL:
LT.
ZT.
ET,
INNE
NA à A
LTT,
III.
Enr
TL,
III.
II
ET:
GEE,
III.
11.
LI»
IR
12.
12.
12.
. Várpalota, (Kirälyszälläs) Saviper FRIGYES.
10.
10.
. Vörs, Somogy m. GuLyAs JÓZSEF.
. Magyaróvár, Föhercegi Erdöhivatal: III. 18—25. főhúzás az utövonuläs
SCHENK JAKAB — [Aguata: IE
. Nagvesäkäny, Vas m. WALZEL JÓZSEF.
Szántód, Somogy m. MÚRKLY ISTVÁN.
. Veszprém, TANKA SÁNDOR.
Bakonyszentlászló, Veszprém m. Wrrrich BÉLA.
Koerszolät, Heves m. MARKUS JÁNOS.
Gant, Fejér m. LAszLo PAL.
Iharküt. Veszprém m. Morirorisz Ákos.
Kálmáncsa, Somogy m. HAJEK ANTAL.
Lesenczeistvánd, Zala m. BÁRDIÓ ADOLF.
. Nagyszeben, Karpathen Waidwerk 1930.
. Piszke, Esztergom m. ANDRÉKA Opon; 16—18 főhúzás.
. Sárvár, Vas m. RUSZNYÁK Laos.
. Sükösd, Pest m. Kovács Jézsur; III. 14. BUJTÁR ÁGOSTON.
. Sümeg, Forınros KÁROLY.
8. Süttő, Esztergom m. DR. Kovács KÁROLY.
. Szepetnek, Zala m. BarrHos Gyura; III. 9. UNGER ULLMANN ELEK.
. Szokolya, Hont m. KÁLLAY ÁRPÁD.
. Tardona, Borsod m. Dr. Mauxs KÁROLY.
. Budapest, Dr. Kovács GÁBOR.
9. Gyulavári, Békés m. KOLLÁNYI JÓZSEF.
. Ipolynyék, KÉGL ELEMÉR.
Köszeg, özv. CHERNEL ISTVÁNNÉ; III. 10. TAuscHER BéLA III. 17, 18:
főhúzás.
. Mátrafüred, Heves m. RISKó GYULA.
Murakesztur, Zala m. UNGER ULLMANN ELEK.
. Sopron, RórH GyuLa; III. 15. viréz AGora BÉLA.
Tapolca, Zala m. Dr. STUDINKA BELA.
Vöröskövär, Pozsony m. GRÓF PÁLFFY KÁROLY.
. Balatonederics, Kiss J.
. Felsőpetény, Nógrád m. DR. Kovács GÁBOR.
. Köhalom, Nagyküküllő m. Karpathen Waidwerk 1930.
10.
. Sátoraljaujhely, KomyirtHy OSZKÁR; III. 19, Boros LÁSZLó.
. Szekszárd, KAMARÁS BELA.
Nagyenyed, Karpathen Waidwerk 1930.
Nagykanizsa. BARTHOS GYULA.
Vértesnána, Fejér m. SARVÁJCZ FERENC.
Bakonyszombathely, Veszprém m. GRÓF ESZTERHÁZY LÁSZLÓ.
Börzsöny, Tolna m. DR. SZILÁGYI VIKTOR Erdőhivatala.
Felsötärkäny, Heves m. Crausz Gaszron, BÁRÓ WARDENER MIHÁLY.
he nn a
ns
IV. 7-ig; IV. 11. utolsò.
Nagyliberese, Nógrád m. GHILLÁNYI Timor: III. 15-t6l jó húzás,
III. 21. föhuzäs ; III. 25. mar 3 tojásból álló fészekalj.
Parad, Heves m. GALAMBOS GASPAR.
|
Taktakenéz, Zemplén m. KAnöczy LÁSZLÓ és Dr. Cs. Orosz KÁROLY.
(Gyöngyössolymos, Heves m. Nimröd-Vadäszujsäg 1930. évf.
Gyöngyösoroszi, Heves m. Nimröd-Vadäszujsäg. 1930. évi.
Közepgyürü, Zala m. Dr. KELLER OSZKÁR.
1929/30]
JET;
JUNE,
ZII
111116
JUN Le
LET.
IH AR,
III.
JMU
LIT,
UT:
HERE
EI).
HER
JE
EIKE.
DI,
AZ ERDEI SZALONKA VONULASI PROGNOZISA 48
III. 12. Sellemberk, Szeben m. Karpathen Waidwerk 1930. évf.
RIT:
TET.
JIME,
DER
TED.
IME
BET
IT
fH SY
Ji bile
IT.
INT.
LER:
181
II.
IHR
ERE
IHR,
RE
III.
ADE,
RIE
ET
UBER
WET:
2. Szada, Pest m. PÉTER IMRE.
2. Tamási. Tolna m. Krausz KÁROLY.
. Nemesvamos, Veszprém m. SZABÓ ERNŐ.
3. Telki, Pest m. IFJ. SZUNYOGH ANDRAS").
. Tüskevár, Veszprém m. LAszLò JENŐ.
. Brassó, Hausmann ERNŐ.
. Debrecen, BArsony Györsy; III. 19, Dr. WINKLER J. III. 21., PUSKÁS KÁROLY.
4. Fülek, Nógrád m. Ducnon Lagos.
Ketutköz, Heves m. GRAEFL ANDOR.
4. Nagykőrös, Dr. JaLsovIczKy LÁSZLÓ : III. 17. Magyar Vadász Ujság 1930. évf.
4. Orsova, Karpathen-Waidwerk, 1930. évf.
. Putnok, Borsod m. Mars FeREMC.
Temesvar.
. Ajka, Veszprém m. FEKETE ISTVÁN.
. Bendek, Somogy m. DR. Kacskovics MIHÁLY.
. Tapolczafürdő, Borsod m. Pasor TAMÁS; III. 17. Crausz GASZTON.
. Nagybätony, Heves m. Dr. Mugczkó LÁszLó.
. Nagymaros, Hont m. Nimröd-Vadäszujsäg 1930. evf.
. Ózd, Borsod m. Dr. SWEHLA GYULA.
. Pásztó, Heves m. Dr. Murczké Läszuo.
. Dénesfa, Sopron m. KoLozsy GÁBOR.
. Rudabänya, Borsod m. Dupaskö H. III. 16., SZTANYKOVSZKY SANDOR.
. Sajóbábony, BÁRÓ WARDENER MIHÁLY.
. Sápapuszta, Somogy m. Noszriezıus ÁRPÁD.
. Sárospatak, Szücs Istvin, III. 16. Borsos LÁSZLÓ, SZTANYKOVSZKY SÁNDOR
és IFJ. ZSUBRINSZKY.
. Türkös, Brassó m. HAUSMANN ERNŐ.
. Barcs, Somogy m. Srix VIKTOR.
. Derecske, Bihar m. MISKoLczY ISTVÁN.
. Devecser, Veszprém m. STARK DEzső.
. Diósgyőr, Borsod m. HUSZÁR KÁROLY.
. Doboz, Békés m. CsatH ANDRÁS.
. Egyek, Hajdu m. ScHARPF LÁSZLÓ.
. Fürged, Tolna m. Krausz KÁROLY.
. Galgahéviz, Pest m. VOLLNHOFER PAL.
. Göncz, Abauj-Torna m. Borsos Anpor.
. Hasznos, Heves m. Dr. Murczk6 Läszuö. 18-án 15 drb.
i. 13 drb. Kiskundorozsma, Dr. GYÖRFFY ISTVÁN.
. Krasznahorkaváralja, Gömör m. ZSILINSZKY.
j. Márianosztra, Hont m. ÜZECZKÖ FERENC.
. Nyiregyhäza, Nagy Lagos ; III. 17, LÁZÁR FERENC.
5. Remenye, Sáros m. Nimrod.
. Sajokaza, Borsod m. BÁRÓ RADVÁNSZKY KALMAN.
*) A III. 10—22. között végzett naponkénti megfigyelés adatai a következők :
ES 7:
TIT. 10—12. nines ; III. 13. 4 drb. ; III. 14. 2 drb. ; III. 15. 1; III. 16. nines; III. 17. 13;
húzás kezdete 5 h 10°. Korrogni és pisszegni hallotta 3 h 40°, 4 h 10’,
Ben: 4.602 ; TEE 911; TIT: 202 255,007. 21. 12 ; LIT. 22. 11 drb.
&
i
TAL
IT:
JUNE
111.
Title
III.
LITE
EHE
TTT,
HEE.
VIa
TETE
DE:
IRR
LIT.
LUE
III.
111.
UT.
MUSE,
MEE
VERI,
DIE:
Welle
ELL,
TIT:
BITE
LET:
JE
TER
SCHENK JAKAB [Aquila
. Szäszrégen.
. Szín, Abauj-Torna m. Nimréd-Vadaszujsag 1930. évf.
7. Abauj-Szemere, KozLAnszky Jözser III. 21. 16 drb.
Beregszäsz, Kärpäti Vadasz 1930. évf.
. Mocsolyàs, Borsod m. Szeòrs BÉLA, III. 19. már jó húzás.
. Nagyszombat, Pozsony m. NIKOLINI SANDOR; jó húzás április 10-ig.
. Nyirbátor, BAGNIGG IMRE.
. Tállya, SóHALMY IMRE; esti húzáson 11 drb, 18-án elég jó húzás.
. Zalapölöske, Novák J.
. Sztronkó, Zemplén m. MESZLÉNYI ÁRPÁD.
. Tápiószele, Pest m. BLaskovics GYÖRGY.
. Tarpa, Bereg m. KapAczy Erno.
. Etes, Nógrád m. Dr. JAgksirz MIHÁLY.
. Köbölkút, Esztergom m.
. Nagyoroszi, Nógrád m. KALMÁR ERNŐ.
. Kecskemét, 1FrJ. MÉSZÁROS GYÖRGY.
. Nagybánya, MIKOLA ANDRÁS.
Uzon, Háromszék m. DR. SZENTIVÁNYI GÁBOR.
. Zombor, Bács m. SCHENK HENRIK.
. Jekelfalva, Szepes m. MIKULETZKY FERENC.
. Rozsnyó.
. Bezdán, Bács m. WÁHL IGNÁC.
. Lőcse, Szepes m. ARMOND AUREL.
. Neczpál, Tur6ez m. JUSTH ÖDÖN.
3. Hunfalva, Szepes m. BETHLENFALVY ERNŐ.
. Szepesbéla, JurAN Vipor; IV. 12, 13. főhúzás. V. 4. Löcse nagy húzás,
kb. 30 drb.
. Leikiez, Szepes m. Mauxs VILMOS.
. Kislinnik, Sáros m.
Mándok, Szabolcs m. RÉPÁSZKY ISTVÁN.
7—29. IV. 6—-9. főhúzás, Solymár, Dr. Tarpay MIKLÓS : IV. 8. teljes fészekali.
1929/30] BRACHYDACTYLIA FOGLYOK KÖZÖTT
Brachydactylia foglyok között.
7 szövegäbräval.
Irta: Dr. GELEI JÓZSEF.
1927. decembereben ejtettem el Csanadpalotan egyik ismerösöm
földbirtokan egy tizenkettes fogolycsapatbol két foglyot, melyek min-
denike, ahogy a csatolt abrak (lasd a 7. es 8. abrat) igazoljak, mindket
középső labujjan csonkaujji volt. A közelebbi vizsgálat kiderítette, hogy
az ujjaknak az utolsö ize teljesen hianyzott és igy terme-
szetesen a csonka ujjon köröm sem fejlödött. Felfogasom szerint itt
örökletes rendellenessegröl (anomalia, monstrositas) van szö, mert csak
így történhetik meg, hogy a fészekalj két tagján azonos csonkasäg
mutatkozzék. Ez a lelet tökéletes jelentőségűvé akkor vált volna. ha
sikerült volna a csapatból még több foglyot elejteni s köztük min-
denekfölött a szülőket is megszerezni. Még szerencse, hogy az egyik
elejtett példány hím, a másik pediglen nőstény volt. Sajnos a ritka
leletet csak idehaza, Szegeden vettem észre s a fogolycsapat ismételt
fölkeresése nem állott módomban.
A csonka lábaknak részletesebb vizsgálata a következő érdekessé-
geket tárja elénk: A hím lábán az úszóhártya-maradékok nagyobbak
mint a nőstényén és egyáltalán nagyobbak, mint a normális hímen. A
csonka lábujj mindkét ízében vastagabb mint a normális, utolsó íze
pedig bütykösen megvastagodott. A 10. és 11. ábra összevetéséből
kitűnik, hogy a csonka ujj fedőpikkelyei szélesebbek és hosszabbak,
mint amekkora pikkelyeket a normális láb középső ízén találunk.
Ezek a pikkelyek egyuttal előfelé nagyobbodök, annak megfelelőleg,
ahogy azt a normális ujj 3-ik ízén látjuk. Ezeknek a pikkelyek-
nek a megvizsgalasakor feltünt nékem az, hogy a nöstenyen az
utolsó pikkely mindkét lábon csaknem szabályszerű karom-format
öltött. Szíme a karmok értelmében sötétbarnára
mailott és alballibon karom formaban szabalyo-
san hegyesedett. A him bal lábán a szinvaltas szempontjából
hasonlö szabälyos jelenseget tapasztaltam. A jobb labon azonban nem
egy, hanem négy első pikkely öltötte fol a karomnak jellemző sötet-
barna szinét, söt a labujjhegyen egy küzéps6 pikkelycsonk is jelentkezett.
Ha rendes láb középső ujját talpi része felől vizsgáljuk, akkor 9.
ábránk tanusága szerint tapasztaljuk, hogy a marokra hajlított ujjnak
a belső oldalán hét bibireses szorítódudor alakul ki. Ezek közül
16 DR. GELEI JOZSEF (Aquila
egy a téizre, egyuttal a kötőhártya magasságára esik, a második és a
negyedik, mint kiemelkedö bimbö az ujjpercek izületeinek felel meg, az
utolsó három pedig a harmadik külső ízület magasságában fekszik. A
csonka ujjakon ezek közül csak a két tőrészi dudort találjuk meg (lásd 11.
á.), a következő kettő felszívódott a párnás ujjbegybe.
4 TTI
più x
;
7. és 8. ábra — Fig. 7. und 8.
A normälis labon a läbujjak hätoldali pikkelyeit a tenyér feléli
érdes szemölesökke! pikkelyeknek két oldalsora kapcsolja össze. Az
alsó sor egyes pikkelyei, amint azt mellékelt abraink (9. a. es b.)
mutatják, a rendes lábon fogak képében emelkednek ki s az ujjakat két
oldalt fürészesen fogazottakká teszik. A csonka lábujjakon (10. ábra) ez a
pikkelysor többé-kevésbé fogyatékos s mindenekfölött a fogas kiemel-
kedések vagy teljesen elmaradnak, vagy pediglen a meglévő pikkelyek
1929/30}
BRACHYDACTYLIA FOGLYOK
9. abra — Fig. 9.
10 abra — Fig. 10.
KOZOTT
HS
SI
[Aquila
2
JOZSI
ILE
»
kr
DI
1929 30) BRACHYDACTYLIA FOGLYOK KÖZÖTT 19
tompabbak mint a normalis labon. Hogy a rendellenessegeket teljesen
fölsoroljuk, még csak annyit jegyzek meg, hogy a him jobblabanak
harmadik (külső) ujján a karom nem normális, hanem fenykepünk
tanusága szerint oldalra félregörbült.
Ha visszapillantunk a csonka lábujja! kapcsolatban itt elmondot-
takra, akkor en nem is ennek a jelenségnek az örökletes voltát tartom
kiemelendönek, hanem sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonitok annak
a tapasztalatnak, hogy a lábujj fedőpikkelye, ha az terminális fekvésbe
kerül, a szín s némi részt az alak tekintetében is a karom ismertető bélye-
geit ölti magára. Ez a jelenség ugyanis a karomnak pikkely-
13. ábra — Fig. 13.
származását igazolja s így valamennyi Emlősnek köröm-karom
képződményében a csúszómászó korszak pikkelyszármazékát kellene
látnunk. Erészt az Emberröl, ki különben is annyi primitiv bélyeget
őrzött meg, az derülne ki, hogy fedökörme az ősi pikkelyállapotot szinte
változatlanul hozta át a jelenkorba.
Az 1930. év ősze ujabb anyagot szolgáltatott a brachydactylias
foglyokra nézve. Ez alkalommal Szeged mellett, a szőregi határban
akadtam egy csapatra, melyből négy foglyot lőttem ki, köztük az öreg
kakast is. Különösképpen mind a négy fogoly hím volt. Mellékelt 11.
ábránk mutatja be az öreg hím hátsó testrészét lábaival. Következő 12.
ábrán az I. számu láb normális him fogolytól származik, a 11-es, III-as
J
f
Hy) DR. GELEL JOZSEF {Aquila
és IV-es számu läbpärok pedig az említett brachydactylias fogoly-csalad
három tagjának lábai. A 13. képen pedig a rendes lab (V) mellett a
12. ábrán a IV.b. jegyü láb szétfosztott ízeit látjuk, hogy a csontok
kialakulásával is tisztába jöjjünk.
Az ujabb brachydactyliás leletnek a régivel szemben általános
jellemvonása az, hogy itt a rövidujjuság nem egyetlen, hanem egy pár
lábujjra vonatkozik, illetőleg a III. jelzésü lábon mindhárom előre álló
újj csonka s igy mintegy meropus-typusu lábat tár elénk. Sajátságos
dolog továbbá az is, hogy a brachydactyliás lábpárok egyénről-egyénre
mások. Igy a II-es számu fogoly 3., 4., a III-as számunak 2., 3., s a IV-es
számunak megint 3., 4. pár lábujja csonka. Közös megkülönböztető
jellemvonása valemennyi csonka lábujjnak az 1927-es lelettel szemben
az. hogy a lábujjak utolsó fedőpikkelyei a szőregi állatokon nem alakultak
át karomszerű képződménnyé, hanem ahelyett az ujjak palmaris része
duzzadt ujjbegy gyanánt tolódik előre. A csonka lábak végső része ilyen-
képpen mintegy pata alaku képződménnyé lesz. Mégis a ÍV. b) számu
láb 4. csonka ujján azt látjuk, hogy egymás mögött két oldalpikkely
alakul át karomszerü csonkaképz6dménnyé. Kiemelendő dolog az is,
hogy az l-es számu ujj, mely törvényszerü két ízével már amugy is
,brachydactiliás", sohsem csonka, hanem csak az előre nyuló három
ujj válik csökevényessé.
Csatolt 1. táblázatban Röntgen-fölvetel es kipreparálás alapján
(13. ábra) összeállítottam azt, hogy állatonként mely lábujjak hány
1. tábla — Tabelle 1.
Ällatok Labujjak — Zehen
Tiere A a ;
| 2 FD) | 4 | 5
IL. j 2 3 sm) | Va
Il. b 9 3 2+(1) 4+'1)
IM. 9 aM) 1+-(2) 5
II. b 2 2+(1) 1+(1) 2+-(3)
IV. j 2 3 1449) 4+(1)
IV. b 2 5 | 1+(1) 4+-(1)
A lábujjak 1—4. izeinek száma 12. és 13. ábra alapján, a normális állaton (I)
összevetve härom (II—IV.) brachydactyliäs ällat jobb (7) és bal (b) läbäval ; zäröjelben
a meglévő, de rendellenes végső ízek.
Die Glieder der vier (1.—4.) Zehen beim Rebhuhn auf Grund der 12. und 13.
Figur, oben bei dem normalen Tier (I) und nahher an den drei brachydactylen Tieren
(II—IV.)(j) rechter, (b) linker Fuss. In Klammer die verbliebenen abnormen distalen Zehen.
1929/30] BRACHYDACTYLIA FOGLYOK KÖZÖTT 51
izböl épültek föl. A Röntgen-kepröl kitünt az, hogy a brachydactylia
nem az ízek egyszerü kiesesere korlátozódik, hanem a megmaradt ize-
ken is a csökevenyesseg jelei latszanak, amennyiben a meg meglevö
utolsó, illetőleg azelőtti ízek is méret és vastagság szempontjából anoma-
liában szenvednek.
A táblázatban ezeket a nem rendes méretű utolsó ízeket zárójelbe
tettem. A III. b) jelzesü lab 5. labujjaban csak a tőíz rendes, a többi
négy rendellenesen rövid. E táblázatból világosan kiolvashatjuk, hogy
ugyanazon állat azonos csonka lábujjaiban a megmaradt ízek száma
nem mindig pontosan azonos, hanem a bal némi eltérést mutat a
jobbtól,
A következő 2. táblázat ugyanezen lábujjak csontos részének hossz-
méretét tárja elénk (egy régebbi a még a friss lábakról készült röntgen-
felvétel alapján.) Itt a rendellenes 2. ujjról azt látjuk, hogy jobb és ballá-
bon azonos hosszméret jelentkezik. A 3. számu jobblábujj azonban
3— 5 milliméterrel mindig hosszabb, mint a ballábé. A 4. számú lábujjon
megint szabálytalan rendellenességet allapithatunk meg.
2. tábla — Tabelle 2.
Állatok Lábujjak — Zehen
E, SR Sca RE ale a
I. 0) Ss, WO Bone ne aan en
a, 9 Vena 15
Il. b los eee 24
III. j 10s ADN u 24
III. b AR ass adel 21
RAR eo Le er 21
220
—-—
IVb 9 22:5
Megfelel az 1. táblának, csakhogy itt a lábujjak hossza van mm-ekben megadva.
Diese Tabelle enstpricht der Tab. 1. mit dem Untershiede, dass hier Länge der
Zehen in Mm angeben ist. In Kolumne 3. zeigen die fetten Ziffern, dass hier die Zehe
des linken Fusses regelrecht kürzer ist als die des rechten Fusses.
Valamennyi brachydactyliäs labujjat kivétel nélkül jellemez a
karom hiánya. Ebből világosan következtethetünk arra, hogy mindig
a végső, disztális íznek vagy ízeknek kiesése, ible-
töleg rendellenes fejlédése jellemzi a brahydac-
ty lidt. Igy foglyaink lábainak rendellenességét mint acroanomaliat
foglalhatnék össze. Fejlédésmechanikai szempontból fontos kiemelnünk
43
DR. GELEI JOZSEF {Aquila
Gr
DIO
azt, hogy a megmaradt vegsö iznek karma és csontja mindig együttesen,
összefüggően mutatja az anomaliät. Ebböl arra következtethetünk,
hogy a bőrnek és a csontnak a normális fejlődés szempontjából közös
organisatora, közös determinansa van, valószinüleg olyanképen, hogy
a kettő közül valamelyik a másikat is determinálja.
Ugylátszik, a foglyok között nem egészen ritka jelenség a brachy-
dactylia esete s így fönti soraimat az ..Aguila" hasábjain azzal a célzattal
adom közre, hogy másokat is buzdítsak hasonló esetek megfigyelésére
és közzétételére, hátha az adatok gyarapodásával még fontosabb törvény-
szerüségeket sikerül megállapítanunk. Fontos ennél a kérdésnél arra
gondolni, hogy a rövid lábujj nem fagyott lábujj, mert a madár lába
a fagyot még akkor is állja, ha az este még lucskos hóból a hüvös éjjelen
jéggöcs képződik rá. (V. ö. Gelei, Kisebb ornithologiai tapasztalatok
Szeged környékén. A Természet 1929. évfolyamának 13. és 14. számában).
Brachydactylie an Rebhuhnfüssen.
Mit 7 Textfiguren.
Von Prof. Dr. JoseF v. GELEI.
Im Jahre 1927 wurden in der Náhe des Dorfes Csanádpalota aus
einer 12 Stück zählenden Familie zwei junge Rebhühner erlegt, ein Huhn
und ein Hähnchen, welche auf Fig. 7. und 8. abgebildet sind. Wie ersicht-
lich ist der dritte Finger an beiden Tieren sowohl am rechten als am
linken Fuss brachydaktyl: jeder Finger hat nur drei Glieder; das End-
glied sammt den Krallen fehlt. Fig. 9 zeigt des Vergleiches wegen den
Fuss eines normalen Männchens und Fig. 10. den linken Fuss des
brachydactylen Männchens etwas vergrössert, damit die äusseren mor-
phologischen Unterschiede genau ersichtlich werden. Im Jahre 1930
wurden aus einer anderen Familie in der Nähe von Szeged, beim Dorf
Szöreg, vier Männchen, darunter auch der Vater erlegt, die sämmtlich
ebenfalls eine Brachydactylie, aber an zwei Zehen aufwiesen. Fig. 11
zeigt das alte Männchen aus Szöreg in Vorderansicht. Fig. 12 zeigt unter
Nr. I einen normalen Männchenfuss und unter den Nr. JI—IV drei
brachydactylen Tiere aus dem Jahre 1930. Fig. 13. zeigt die Knochen
des Fusses IV. b. (aus Fig. 12.) und dabei unter V. die Knochen eines
normalen Fusses.
Diese brachydactylen Zehen sind im allgemeinen dadurch gekenn-
zeichnet, dass sie weniger Glieder enthalten, kürzer und dicker sind als
die normalen. Die normalen Zehen verjüngen sich distal ein wenig,
wogegen die brachydactylen distal sich stumpf ausbreiten. Die Warzen
der Palmarseite, wie es an Fig. 9 und 10 zu ersehen ist, werden bei
1929/30] BRACHYDACTYLIZ AN REBHUHNFÜSSEN 53
Brachydactylie distal niedriger oder sie verschwinden sogar vollständig.
An den normalen Zehen entspricht jeder dorsalen Schuppe rechts und
links je eine zahnartige Schuppe, infolgedessen sehen die Zehen auf dem
Bilde seitlich wie doppelt gesägt aus. An brachydactylen Zehen sind
diese zahnartigen Seitenschuppen unregelmässig ausgebildet, wie es an
der Fig. 10 klar zu ersehen ist. An den brachydactylen Zehen fehlen die
Krallen, daraus kann mann den berechtigten Schluss ziehen, dass
immer die endständigen Glieder verloren gehen, und dass weiterhin
Kralle und Endglied gemeinschaftlich determiniert werden. Aber auch
die verbliebenen Glieder erfahren einige Änderungen, u. zwar einerseits
insofern, dass auch das verbliebene Endglied verkümmert; es ist
abgekürzt, und weist auch das nächste proximale Glied am Knochen
eine abnorme Verdickung und eventuell auch eine Abkürzung auf.
Aus diesem Grunde können wir diese Brachydactylie auch als
Acroanomalie, oder Acromonstrosität bezeichnen.
Bei dem ersten Fund aus 1927 kann man die Erblichkeit der Brachy-
dactylie daraus schliessen, dass an den beiden Geschwistern rechts und
links genau die betreffende dritte Zehe anomal erscheint. An dem Funde
aus 1930 ist die Erblichkeit daraus klar, dass man die Anomalie an Vater
und drei Kindern gefunden hatte, doch tritt hier die Erscheinung auf,
dass nicht bei jedem Individuum die gleichen Zehen durch die Brachy-
dactylie betroffen wurden: der Vater weisst die Erscheinung an der 3-ten
und 4-ten Zehe auf, das wiederholt sich am Tier Nr. IV., wogegen Tier
Nr. III an dem zweiten und dritten Finger Fehler hat. Die Tabelle 1
erklärt uns näher, wie viele Glieder an den brachydactylen Zehen
erhalten bleiben und Tab. 2. wie lang die einzelnen Zehen in Milli-
metern sind. (Siehe unter den Tabellen, p. 50, 51 den deutschen Text!)
Ich lege besonders dem Weibchen an der Figur 7. vom Jahre 1927
in der Hinsicht eine grosse Bedeutung bei, weil hier die letzte distale
Schuppe der brachydactylen Zebe krallenartig verdickt und verlängert
ist und auch ihre Farbe der der normalen Kralle ähnlich ist. Daraus
schliesse ich nämlich darauf, dass auch die Krallen aus Schuppen sich
entwickelt haben. Auch der linke Fuss des Tieres Nr. IV (Fig. 12)
bestätigt diese Auffassung, indem hier an der sonst anomalen Zehe
Nr. vier hintereinander zweie Krallen sich entwickelt haben. An den
Tieren aus 1930 sieht man diese Erscheinung nicht, hier sind im
Gegenteil die letzten Schuppen verkümmert, und die Palmarseite
wächst fingerspitzenartig weit nach vorne, so dass eine Art Finger-
ballen entsteht.
54 SCHENK JAKAB | Aquila,
A gegelüd (Anser neglectus Sushk,) Magyarorszagon.*)
Írta : SCHENK JAKAB.
3 szines tablaval és 1 terkeppel.
A gegelüd mint hirtelen felragyog6 új csillag jelent meg a magyar
ornisz egén. De miként az ilyen új csillagok rövid idejű ragyogás után
kialusznak, épp oly rohamosan csökkent a Magyarországon telelő gegeludak
állománya, úgyhogy ez az egykor tömegesen előforduló téli vendégünk
ismét ritka madaraink egyikévé vált. Az 1907-től 1911-ig tartó években
a gegelúd a Hortobágy pusztán, az északi vadludak e nagyszerű gyülő-
helyén szinte hihetetlenül nagy számban mutatkozott. DR. MADARASZ (21)
szerint 1908 novemberében 10 nap alatt 70 példány lövetett és dr. TARJÁN
(49) 1911 novemberében azt észlelte, hoggy az elejtett vadludak 50 %-a
gegelúd volt. De már régebben is nagy számban kellett előfordulnia,
mert KraLEvICcH gróf már 1904-ben tudatja CHERNEL-lel, hogy ezt a ludat
a hortobágyi vadászok jól ismerik és jellegzetes hangjáról , gege-lúdnak"
nevezték el. (5).
Akkoriban ott e lüd ezreinek kellett lenniök. mert hiszen abban az
idöben sok szazezer vadlüd szokta a Hortobagyot benepesiteni. Az emlitett
adatok megbízható és kellő ismeretekkel bíró ornithologusoktöl szarmaz-
nak. nem fér tehát hozzájuk kétség. A gegelúdnak ez a tömeges meg-
jelenése annyiban alkot rejtélyt a kutatók számára, amennyiben sem
fészkelő-. sem átvonulási területei nincsenek kellően kiderítve.
Különösen izgató az a probléma, hogyan lehetséges az, hogy ez a hazánk-
ban sok ezer példányban megjelenő madárfaj a valószínüleg északkeletre
fekvő fészkelőhelyeiről észrevétlenül érkezhetik hozzánk, noha Lengyel-
és Oroszország éppen nem tekinthető madártanilag ki nem kutatott terü-
letnek és hozzá Szuskin (7) ezt a fajt munkatársaival egyenesen kerestette
is! Mikép lehetséges, hogy a faj állománya 2 évtízed alatt mondhatni
katasztrófálisan megcsappant, úgyhogy a régebbi ezrek helyett ma már
csak egyes példányok mutatkoznak? TARJÁN dr. úgy véli, hogy a gegelúd
megváltoztatta régi vonulási útjait (49) s ez az oka annak, hogy a Horto-
bágyon ennyire megfogyott. Valóban megállapítható, hogy a gegelúd
azóta nyugaton is előfordult (3 példány Németországban, 1 drb. Dániában,
*) Németnyelvű eredetije a „Festschrift für Ernst Hartert" cimű kiadványban,
Journal f. Ornith. 1929-ben jelent meg.
1929/30; A GEGELUD MAGYARORSZAGON
Qt
or
1 drb. pedig Hollandiában), de ebből a gyér számból nem lehet az âtvonu-
lási területnek nyugatra történt eltolódására következtetni, mert hiszen
mi ez az egy évtized alatt kézrekerült 5 példány a hajdani, egyetlen
egy idény alatt észlelt ezrekhez képest! A viszonyok jellemzésére az
alábbiakban összesítem az eddig ismert adatokat a fészkelési és átvonulási
területekről, továbbá a téli szállásokról. Külön ismertetem a magyar
előfordulásokat, hogy a kettőnek a szembeállítása révén minél kirívóbb
legyen az ellentét a tömeges magyarországi telelés és az idevezető átvonu-
lási területek gyér látogatottsága között.
Egyetlen biztos fészkelésihely Novaja Zemlja északi szigete-
nek a Matocska csatorna menti része, ahol Koren 1902 nyarán gyüjtötte
ezt a lúdfajt. Két innenvaló példányt az oslói múzeum őriz (34). 1908-ban
NossiLow is gyüjtött itt egy példányt (34). Trevor Barıyz egy meg-
jegyzése alapján arra lehet következtetni, hogy Kolgujev szigetén
is fészkel (34), biztos nyári példány azonban innen még nincsen.
A téli szállások óriási területen oszlanak meg. Keleten a legszélső
hely India Assam tartománya, ahol Sruarr BAKER szerint (3)
eddig összesen három példány került kézre Dibrugarh-ban. A következő
téli szállás Szarupny szerint (11) a perzsa-afgan határon fekv6 Szeisztan
terület, végül az alább következő összeállítás szerint a Hortobágy.
Az indiai téli szállás, valamint a szibériai előfordulások alapján még
arra lehetne következtetni, hogy ez a lúdfaj az ázsiai sarki tájakon, a
Taymir félszigeten és újszibériai szigeteken is fészkel.
Az átvonulási területekre vonatkozó ismereteink még nagyon héza-
gosak. Különösen áll ez azokra, amelyek a novaja-zemljai fészkelő területről
a hortobágyi téli szállásba vezetnének. Novaja-Zemlja-tól az Ufa kor-
mányzóságig tehát a 73. é. sz-től az 54-ik fokig egyetlen egy előfordulási
adat sincsen.
A legkeletibb pontnál kezdve a következő helyeken figyelték meg
a gegelúdat, mint átvonulót.
Jenisszei terület ; OArxs rövid közlése szerint SEEBOHM ezen a területen
elejtett egy gegeludat (Grote 9, p. 183).
Orosz Altai; Hesse E. szerint májusban lövetett egy 9 a Telezki-tavon,
JOHANSEN: (13) szerint az egyetlen innen ismeretes példány. STRESEMANN
szerint (29. a) ez a példány a berlini múzeumba került, de inkább vetési
lúdnak minősíthető.
Orosz Turkesztán, Tian-San nyugati vidéke ; MENZBIER szerint (22)
igen ritka.
Orosz Turkesztán, Taskend vidék ; ez olyan terület, amelyen nagyobb
mennyiségben észlelték; Szarupny szerint régebben elég gyakori
volt, mint átvonuló (Grore 11). 1906 november havában több nagy
csapatot észlelt a Syr-Darja jobb partján. 1907 októberében két 50-es
56 SCHENK JAKAB |Aquila
esapatot figyelt meg és december végéig 5 darabot ejtettek el. 1908 februar
havában lövetett 1 drb, októberben szintén. 1909 október havában 4 drb
a taskendi piacon. 1909 december havában szintén lövetett egy példány
(Grove 11). Szarupxy szerint mint áttelelő ezen a vidéken ritka, ellenben
másoktól kapott értesítések szerint főleg az őszi vonuláson gyakori a
Tedsend és Murgab folyók mellett. amelyek mentén eljut a Szeisztan-ban
levő téli szállásba. 1918 óta azonban ezen a területen is nagyon meg-
ritkult (SrTEINBACHER 32).
Tovább haladva nyugat felé ujból olyan területet találunk, ahol
legalább is régebben gyakrabban mutatkozott. Ez a terület az Ufa kor-
mányzóság, ahol Szuskın fölfedezte ezt a lüdfajt. Itt 1891 október 4 és 16
között tömérdek gegeludat figyelt meg. Olyan csapatokban vonult akkori-
ban dél-délnyugat felé, hogy szinte elsötétítették a napot (GrorE 10).
Itt lövettek az első példányok, — október 4 és 16 között 9 darab
(10. 36. 37). Szusxix szerint (37/a) itt később is előfordult és a szom-
szédos Szamara kormányzóságban is észleltek egy-két példányt.
Ebben a szamarai kormányzóságban KARAMZIN szerint 1903 szep-
tember 20-án két eleven példány került kézre s két példány van a sza-
marai múzeumban is (Grorr 10). Ugylatszik, hogy ezen a területen
is még gyakrabban szokott mutatkozni.
Penza kormányzóságból ArropoLewsky régebben kimutatta (GROTE
10). de később állítását visszavonta és a kérdéses példányt Anser carnei-
rostris-nek minősítette (2).
Tovább nyugat felé Szuskix szerint előfordult Charkov kormány-
zóságban Zmiew mellett. ahol két példányt észleltek átvonulóban.
Grore szerint (10) előfordult még a Rjazan és Moszkva kormányzó-
sagban, Poltava-ban pedig 1927 őszén 11 darabból álló csapatot figyeltek
meg s ebből egyet lelőttek. Ukrainában ritka átvonuló.
Európa területén Oroszországon és Magyarországon kívül még a
következő helyeken észlelték. Rriser szerint (27) 1899 december havában
lövetett a Szkutari-ténal, KorLomsarovıe szerint (15) 1904 január 27-én
a dalmáciai Trilj mellett ejtettek el egy példányt. Egyébként a Balkán-
ról még Kurt (14) jelzi Bulgáriából, mint ritka átvonulót. Olasz-
országban is kézrekerült egy példány 1909-ben az apuliai tartomány-
ban fekvő Manfredoniában (Arrigoni 1).
Europa nyugati területén SCHIÖLER (31) találta az első pédányt 1920
október 12-én Ballum mellett Schleswig nyugati partvidékén. Nemet-
országban STRESEMANN három példányt sorol föl (33, 34, 35); az első
1922 március 2-án lövetett Potsdam mellett, a másik 1929 október 9-én
Kremmen mellett, az előbbi hely közelében, a harmadik pedig 1929
november 21-én Tamsel mellett, Küstrin város közelében. Eddigelé a
legnyugatibb előfordulási helve a hollandiai Lemmer, Frieslandban, ahol
1929/30] A GEGELUD MAGYARORSZÄGON 57
1930 februar 27-en 7 darabböl allö lüdesapatböl 5 darabot löttek s ezek
közül az egyik gegelüdnak bizonyult (van den Brink 4).
Állítsuk már most ezekkel szembe a magyarországi elöforduläsokat.
Az első gegeludat Usörery Trrus fedezte fel 1899 december 6-án,
a midőn hárman — Cs6rcry, LINDER és magam — a vadkereskedésben
egy eddig ismeretlen pirosesörü és piroslábú lúdfajt találtunk. CsöRGry,
aki akkor a Prrrnyi-hagyatéknak éppen a ludakra vonatkozó részén
dolgozott, rögtön felismerte, hogy egy még le nem írt lúdfajtáról van szó,
a
©
i
dll
EEE
ESZI
E
EE
EE
e
===
===
EE
——
=;
=>
>
| I
|
A GEGELUD (ANSER NEGLECTUS) ELTERJEDESI TERKÉPE.
VERBREITUNGSKARTE VON ANSER NEGLECTUS
Jelmagyarazat:
fészkelő terület. Brutgebier
Téli szállás. Winterquartier.
Átvonulási terület. Durchzugsgebier.
Egyes elofordulas. Einzelvorkommen.
14. ábra. — Fig. 14.
de az akkor meg fiatal Madartani Intezetnek nem volt meg a kellö irodalmi
felszerelése, így a , The Ibis: sem, úgyhogy a lelet egyelőre nem volt
közölhető. Időközben Linprr ama nemes szándékból, hogy a M. Nemzeti
Múzeumnak is jusson ebből az új vadlúdfajból, ennek létéről Dr. ManarAszr
58 SCHENK JAKAB (Aquila
is értesítette, aki azután azt Szuskın leírása alapján mint Anser neglectust
ismerte fel és vezette be a magyar orniszba. A gegelüd hazankban valé
tulajdonképeni felfedeztetesenek eme ismertetése utàn alabbiakban adom
Magyarorszagon valé elöfordulasanak teljes irodalmi anyagat.
1899 december 6, a vadkereskedönel vetési lüdak között, 4 drb
állítólag Karcagröl, tehát a Hortobágy deli határáról valök; 2 példány
a m. kir. Madärtani Intezet gyüjtemenyeben.
1899 december végén, ismét néhány, ismeretlen helyről, LINDER (18).
1899 december 31, 1 példány, állítólag Pancsováról, LINDER (18). Ez a
példány került a Nemzeti Múzeum gyüjteményébe, Dr. Mapardsz (19).
1900 december 24, Fülöpszállás ; állítólag ez a példány is a Nemzeti
Múzeumban van, DR. Maparasz (20).
1900 november 21, Dunaföldvar ; a M. Nemzeti Müzeumban, Dr.
MaparAsz (20).
1904 március 30—31, Hortobágy; két példány CHERNEL IstvAn-
NAK jelenleg a Madártani Intézetben levő gyüjteményében; CHERNEL
tudósítója, KeGLEvicH MikLòs gróf szerint a Hortobágyon lévő sok ezer
lúd között kisebb számban ez a faj is előfordul (CHERNEL 5).
1907 tavaszán, Hortobágy ; ,,Anser fabalis neglectus éppen nem ritka".
, A lilikek tömegei között mindig akadtak egyes csapatai." DR. NAGY JENŐ
(23). A Madártani Intézetbe még 1907 április 8-dikáról keltezett gyomor-
tartalmat küldött. Ez volna az eddig ismert legkésőbbi tavaszi példány.
1908 november 6—15, Hortobágy ; e 10 napon mintegy 70 példány
lövetett ; Vosnıch OSZKÁR szerint a gegelüd a Hortobágyon főkép őszi
vonulásán szokott nagy számban megjelenni; DR. MaparAsz (21). A Madar-
tani Intézetben 1908 november 7-éről keltezett 5 gyomortartalom van
a Maparisz vezetése alatt állott Hazai Zool. Laboratoriumból.
1908 december, Sikló, Arad m. ; egy szárnyazott példány fogságban
tartva, Dr. Fenyes (8).
1908 november, Szabadszallas, 20-röl keltezve egy gyomortartalom
a Madärtani Intezetben.
1909 február 26, Futtakröl egy gyomortartalom a Madártani
Intezetben.
,
1909 március, Hortobágy ; nagy mennyiségben elejtve és megvizsgálva.
Dr. Maparasz (21). Az ekkor elejtettek közül 7-nek a gyomortartalma jutott
a Madártani Intézetbe.
1909 március, Pancsova. DR. Mavaräsz (21).
1909 október 15, pancsovai rét ; egy példány elejtve. DR. Nacy J. (24).
1909. Hortobágy, november 1, 3 drb gyomortartalom a Madártani
Intézetben.
1911 november 8, 9, Hortobágy ; néhány példány elejtve. SZOMJAS
G. (39).
1929, 30] A GEGELUD MAGYARORSZÄGON 59
1911 november közepe, Hortobágy ; , leggyakoribb november közepén,
amikor is néhány nap alatt a vadludak százait vizsgálhattam meg. Az
elejtett ludak fele gegelúd volt. 1911 november 21-én az egy nap alatt
elejtett 66 vadlúd közt több mint a fele volt gegelúd." DR. TARJÁN (49).
1913 január 13, Ostfiasszonyfa ; , egy példány lövetett, amely ge-ge-ge-
hangjával vált ki a vetési ludak nagy tömegéből. Ez a szombathelyi
múzeumban van." CHERNEL (6).
1916 október 8, Hortobágy ; kevés. Szomsas G. (42).
1917 szeptember 30, október 1, Hortobágy ; ,,25 A. albifrons finn-
marchicus-on kívül 3 A. neglectus lövetett." Szomsas G. (41).
1918 február 24, Kisfástanya ; egy példány. Tudatja Szomsas G. (29).
1918 október 8, Hortobágy ; kevés. Szomsas G. (42).
1920 őszén, Hortobágy ; nagyon kevés. Ifj. Szomsas G. (43).
1920 december 9—10, Hortobágy ; a gegelüd az itteni vadlüdallomany
1/3-része. Dr. Nagy J. (25).
1921 március 4— 6, Hortobágy ; csak kevés gegelad.Szomsas LÁSZLÓ (44).
1921 november, Hortobágy; csekélyebb számban, mint tavaly.
DR. TARJÁN (48).
1921 őszén. Hortobágy ; még meglehetős számban, de azóta csak
1—2 példány lövetett és ritkán észlelhető, noha az észlelő mind ősszel,
mind tavasszal különös figyelemben részesítette. DR. TARJÁN (49).
1922 óta, Hortobágy ; a gegeludak már csak 2%-at adják az itteni
vadlúdállománynak. DR. TARJÁN (49).
1923, Hortobágy, március 4; a nemeskéri Kiss Géza által elejtett
madár a Madártani Intézetben van.
1924 január 16, Fertőrákos ; 1 darab elejtetett ; BREUER (50).
1925 január 1, Fertőszéplak; 1 drb elejtetett ; BREUER (50).
1920—25-ben, Hortobágy ; Szomsas L. összesen 827 A. albifronst,
62 A. erythropust és 58 A. fabalist lőtt, de csak 3 A. neglectust (45).
1927 január havában a Hortobágyon elejtett példány a Rorscuinp-
Múzeumba került Tringbe.
1927 október 1—5, Hortobágy; 1 drb lövetett. Szomsas L. (46).
1927 november 3, Hortobágy ; 1 darabot lőtt Szomsas L., mely szintén
Tringbe került.
1928 november 23—27, Hortobágy ; 2 drb lövetett. Szomsas L. (46).
1928 december 23, Hortobágy ; a Szomsas L. által elejtett példány
a Madártani Intézetben.
1929, Hortobágy, november első harmadában 2 példány lövetett.
Ory S. (26).
1929, Hortobágy, november 28-án lövetett egy darab. SzomJas L. (47).
1930, Hortobágy, március 22-én lövetett egy darab. mely a Madártani
Intézetben van. Szomsas L. (47).
60 SCHENK JAKAB |Aquila
A szembeallitäsbél nyilvánvaló. hogy Magyarország területén egy-
magaban sokszorosan nagyobb gegelüd tömegek fordultak meg. illetöleg
lettek kimutatva. mint a gegelüd egyébként óriási elterjedési területén.
A Hortobágy mellett csak egy rendszeresen látogatott átvonulási
területről szólnak az adatok s ez Taskend vidéke, ahol éppen úgy,
mint a Hortobágyon az 1900-as években volt gyakoribb a gegelúd, amely
azóta ott éppen úgy megritkult, mint a Hortobágyon. A két jelenség
párhuzamossága csak annál rejtélyesebbé teszi a gegelúd későbbi katasztró-
fális megfogyását.
A hortobágyi tömeges előfordulás kidomborításához mindenesetre
hozzájárult az a szerencsés körülmény is, hogy tán nincs a világon
még olyan vadlúdvadászatra berendezett hely, mint a Hortobágy,
de amennyiben ez a lúdfaj a Magyarországba vezető útján mégis nagyobb
számban fordult volna elő. akkor legalább a külföldi, főleg lengyel és
orosz múzeumokban több példánynak kellene lenni. Nem túloztam
tehát, amikor azt mondtam, hogy valóságos rejtély, miképen jutottak
el észrevétlenül a hajdani gegelúdtömegek a Hortobágyra.
Ami a múzeumi példányok számát illeti. abból a szempontból a magyar
múzeumok se dicsekedhetnek nagyobb példányszámmal, ami annál
csodálatosabb, mert hiszen a gegelúd a fölfedezés évétől, 1899-től kb.
1911-ig terjedő időszakban bámulatosan nagy számban látogatta Magyar-
országot, úgyhogy akkor a világ minden múzeumát elláthattuk volna pél-
dányokkal. Hogyan történhetett mégis, hogy ennek az új és ritka fajnak
még Magyarországon is csak nagyon kevés példánya található a nyilvános
és magángyüjteményekben, érthetetlen és utólag nem is magyarázható.
Nyilván azt hitték az emberek, hogy az ilyen, évről-évre ezrével előforduló
fajból szükség esetén bármikor eleget ejthetnek el. Ez a feltevés azonban
nem vált be.
Miután ugyanis a gegelüd önálló faji voltát Harrerr (Die Vögel
d. paläarktischen Fauna p. 1286) még nem ismerte el teljes mértékben
és azokból nagyobb összehasonlítási anyag vált szükségessé, azonnal
kiderült, hogy még Magyarország sem rendelkezik megfelelő muzeális
anyaggal és az jelenleg már be sem szerezhető. Az utóbbi években még
a Hortobágyon, e klasszikus gegelúd-területen is csak 1—2 példány volt
idényenként elejthető. HARTERT ugyan újabban már nem vitatja e lúd
faji önállóságát, de annak elismerését a fészkelő területen végzett vizs-
gálatokra szeretné alapítani. A magyar példányok morphologiai és etholo-
giai bélyegei azonban elég alapul szolgálnak a vetési lúdtól való biztos
megkülönböztetésre, úgyhogy a faj önállóságában nem lehet kételkednünk.
A magyarországi 11 példány (7 a Madártani Intézetben, 2 a Nemzeti
Múzeumban, 2 Tringben) méretei a következő ätlagokat adják : szárny
45:3 cm, csüd 7-4, csőr ívben" 579, csőrkerület a tövön 9-2. csőrkerület
1929/30] A GEGELUD MAGYARORSZAGON G1
a köröm előtt 4:4 cm. Ugyanezek a méretek 10 vetési lúd átlagából :
43°3, 7-1, 5-6, 9°5, 4-8 em.
E méretek azt bizonyítják, hogy a csőrgyűrű és a láb rózsás színén
kívül a csőr alakja is elégséges a 2 faj szétválasztására. A vetési lúd csőre
mindig rövidebb, tövén és körme előtt magasabb, mint a gegelúdé. Szuskın
eredeti diagnózisa ..rostro longiore et graciliore", véleményem szerint
feltétlenül biztosítja e 2 faj meghatározását, éppúgy, miként a szibériai
mogyorószajkó csőralkata alapján még fosszilis állapotában is mindenkor
biztosan megkülönböztethető vastagcsőrű európai rokonától. A III. tábla
a gegelúd két csőrformáját ábrázolja. Az egyik erőteljesebb, a másik
karcsúbb. E rajzokat Csòrcry Tirts készítette az első két magyarországi
példányról, közvetlenül megszereztetésük után. A gegelúd csőre szembe-
ötlőleg finomabb, kevésbbé buja növényzet lelegelésére berendezett olló,
szemben a vetési lúdéval. Átvonulása közben és téli szállásán — tehát az év
jóval nagyobb részén — a gegelúdnak is megfelelne a vetési lúdéval
azonos eséralkat. azonban a fészkelési időszak lényegesen fontosabb
periódusában mégis ennek a finomabb ollóalaknak kellett kifejlődnie.
Amíg a gegelúd fészkelési területe és ottani táplálkozási körülményei
ismeretlenek, a fenti fejtegetések is csak feltevésekként értékelhetők —
de az, hogy a gegelúd csőre hosszabb és karcsúbb, azt semmiféle feltevés
el nem homályosíthatja.
A két faj biztos megkülönböztetésére szolgáló egyéb morphologiai
bélyeg, sajnos, nincs még. Különösen feltűnő az oszteológiai vizsgálatok
hiánya. Szavay (38) csak szubspecifikus különbségeket állapíthatott meg
a vetési- és gegelüd mellesont- és vallszerkezetén, LAMBRECHT pedig a mérki
diluviális üledékekből származó csontmaradványokon azt sem véli meg-
állapíthatónak, vajjon azok a n y á r 1- vagy a gegelúdtól erednek-e? (16).
Sokkal későbbi levélbeli közlésében (17) egy bár elégtelen oszteológiai
anyag alapján feltehetőnek tartja, hogy a mell-vállöv csontjai a vetési
lúdnál sokkal pneumatikusabbak, mint a gegelúdnál, úgyhogy a vetési
lúdnak logice jobb repülőnek kell lennie, mint a gegelúdnak. A vadászok
azonban nem erősítik meg ezt a feltevést, amennyiben a két faj repülésében
nem látnak különbséget.
E vizsgálatoknak csak akkor lesz kellő eredményük, ha elégséges
oszteológiai anyagunk lesz, miért is kötelességünknek tartjuk ily anyagnak
lehető sürgős beszerzését.
Egyéb különbségek közül a láb és csőrgyűrű piros színe mellett a fej
és nyak sötétebb szinezete is kiemelendő. Kivált a fej látszik egyes pel-
dányokon csaknem füstösen futtatva. A IT. színes táblán (a baloldali
madáron) ilyen szélsőségesen sötét színezetű példány van bemutatva,
míg a másik példányon az eddig ismert legvilágosabb fejtollazat látható,
Mindkét példány valóságos óriása a fajának. Méretei szerint a gegelúd
62 SCHENK JAKAB {Aquila
ätlag valamivel nagyobb, mint a vetési. Gyakran, de nem mindig, a kar-
mok színe is eltérő, kivált a hátsó ujjé, amelynek karma gyakran tiszta
fehér : ezenkívül a külső ujj karma is tövén kezdődőleg többnyire feléig
fehéres. A vetési lúd karmai általában sötétebbek és csak ritkán mutatnak
karmaikon fehéres nyomokat.
A két faj életmódjában még a legfigyelmesebb észlelők sem tudtak
különbséget felfedezni, csupán a hangjuk eltérő, úgyhogy a gegelúdnak,
mint már említém, vadászaink speciális magyar népies nevet adtak.
A fogságban tartottak viselkedésében és életmódjában sem lehetett
eddig eltérést találni, noha a budapesti állatkertben már régóta él két,
ismeretlen származású példány.
A gegelúdról a magyar észlelések és vizsgálatok eredménye abban
összegezhető, hogy az A. neglectus a vetési lúdnak ugyan közeli rokona,
tőle azonban mindenkor biztosan megkülönböztethető, tehát önálló
faj. Legfőbb megkülönböztető jegyei: karcsúbb csőralkat, a csőrgyűrű
és láb rózsaszínű vagy violáspiros színezete, sötétebb fej-és nyak-
szinezet, eltérő hang, nagyobb termet.
A faji önállóság kérdése azonban csak egy része a gegelúd rejtélyé-
nek. Hogy vajjon e faj állománya valóban oly katasztrófális mértékben
csökkent-e, mint azt a magyarországi észleletek mutatják és mi lehet
ennek az oka a javarészt még ismeretlen és nehezen hozzáférhető fesz-
kelőterületeken, vagy pedig jelenleg más, ornithológusok által nem ellen-
őrzött területek szolgálnak-e téli szállásául, azzal ma éppen olyan
kevéssé vagyunk tisztában. mint ezelőtt s ezért, sajnos, ismét csak az
oly sokszor idézett jövőbeli észleletekre és vizsgálatokra kell várnunk.
Eddig tartott a német nyelven kiadott cikkem, amelyet most még
ki kell egészítenem egy új magyarországi lúdra vonatkozó adatokkal.
A gegelúddal kapcsolatosan ráterelődött a figyelem a még szintén
csak kevéssé ismert Buturlin-lúdra (Anser carneirostris Bur.). Sajnos
az eredeti leírás nem áll rendelkezésre és így csak azon indulhatok el,
amit HARTERT (12 p. 1286, 87) mond Bururuın 1901 évi leírása alapján
erről a fajról. Eszerint ennek a még alig ismert és még kevésbbé elismert
lúdfajnak a csőrgyűrűje piros, ellenben a lába sárga, vagy narancs-
sárga. Méretek ismeretlenek. A faj hazája szintén Novaja Zemlja szigete.
Az irodalomban erről a lúdról csak kevés adatunk van.
Vajjon a Hevcurn által (12/a p. 121) leírt és szintén Novaja Zemlja
szigetén gyüjtött vadludak között voltak-e ehhez a fajhoz tartozók,
azt ma már nem lehet eldönteni. A csőr és csüd méretei 6-6 és 7:7 em,
inkább nagyobb lúdra vallanak, viszont a szárnyméret 19-2 em, bizonyára
tévedésen alapul. Minthogy leírása szerint a csőrgyűrű piros, vagy narancs-
sárga, a láb pedig naracssárga, azért arra lehet következtetni, hogy
a vetési lúd mellett a Buturlin-lúdból is voltak példányai. Piros csőrgyűrűs,
1929/30] A GEGELUD MAGYARORSZAGON 63
de sargalabu ludat löttek 1903 februar 17-&n Hollandiaban, Zeeland szige-
ten (van den Brink 4) és ARTOBOLEWSKY (2) a penzai múzeumnak egy régeb-
ben neglectus-nak leírt lüdpeldanyät utólag carneirostris-nak határozta meg.
A Madartani Intezetben két peldany van, amelyet ehhez a fajhoz
lehet számítani. Az egyiknek csak a csőre és lába van meg. Ezt Szr.Avy
Kornéz lőtte 1923 október 31-én Homokszentlőrincen. A csőrgyűrű
sötétpiros, a láb világos narancsszínű. Méretek : csüd 6-4, csőr 5-2. csőr-
kerület a csőr tövén 7-7, a csőrköröm előtt 4. cm. A második példányt
SCHENK HENRIK gyüjtötte 1928 okt. 20-án Bácsszenttamáson. Ennek
méretei: szárny 42:5, csüd 7-2, csőr 6-6, csőrkerület a tőnél 8:5, a csőr-
köröm előtt 4-1.
A méretek szerint ez a lúdfaj apróbb termetű, mint akár a vetési,
akár a gegelúd. A csőrplasztika és a vörös csőrgyűrű alapján tulajdon-
képen apró termetű gegelúdnak lehetne minősíteni ezt a két példányt.
Fokozza a hasonlóságot a fejtollazat sötét csokoládé színe. Egyébként
a tollazat színében észrevehető eltérés nincsen. Az apróbb termeten
kívül a láb sárga színe különbözteti meg a gegelúdtól. Megjegyzem,
hogy mind a két példány csőr- és lábszíne frissen elejtett példányokon
lett megállapítva, úgyhogy már eleve is ki kell küszöbölni azt a föltevést,
hogy ezek a szinek a száradás következtében megváltoztak volna. A két
példány úgy a csőrgyűrű, mint a láb jellegzetes szinezetében, továbbá
a csőrplasztikában és nagysági viszonyokban annyira egyezik, hogy
föltétlenül egy és ugyanazon fajhoz tartozik. Kétségtelen, hogy nem
vetési és nem gegeludak, így egyelőre csak a Buturlin-lúdhoz (Anser
carneirostris Bur.) sorolhatom őket. Ezzel Magyarország faunája új fajjal
gyarapodott. Ha a későbbi kutatások eredményeként ezt a megállapítást
esetleg vissza is kell vonni — mert hiszen a fajról eddig véglegesen meg-
állapított diagnózis nincsen — annyit mégis meg kell tennünk, hogy
megfigyelőink és vadászköreink figyelmét felhívjuk erre az új lüdiajra.
Aki ilyen piroscsőrű sárgalábú lúd birtokába jut, okvetlenül juttassa
azt illetékes helyre megvizsgálás végett.
irodalom — Litteratur.
1. ARRIGONI DEGLI OopI, Ornitologia Italiana 1929. p. 493.
2. ARTOBOLEWSKY : Neue Beitráge zu dem Verzeichnis und der Beschreibung der Vögel
d. Pensüer Gouv. Zap. Kiewskago Obcs. XXVII.
3. BAKER E. C. STUART. Fauna of British India. Birds Vol. II. 1921. p. 243.
4. Brink H. F. van pen. Sushkin’s rietgans. Anser neglectus Sushkin in Nederland. Organ
der Club van Nederlandsche Vogelkundigen III.p. 6—12; The occurence of Sushkin’s
Beangoose (Anser neglectus Sushkin) in the Netherlands. The Ibis 1930 p. 555—559.
5. CHERNEL I. Adatok Magyarorszäg madärfaunäjähoz. Aquila XIV. 1907 p. 180.
6. — Dto XXIV. 1917 p. 16.
7. Csörgey T. A nagy lilik csörjegye. Aquila XXXIV/V. 1927/28. p. 313—315.
8. Fexyes Dezső. A vöröslábú ludröl. Az Állatvilág. 1908 p. 116.
SCHENK JAKATS {A quila
9. Grork H. Aus d. Ornith. Literatur Russlands. V. 1925. TUGARINOW A. und BuTURLIN S.
Materialien über d. Vögel d. Jenisszei-Gouvernements, p. 183.
10. Die Suschkingans (Anser neglectus Sushk.) in Russland. Ornith. Monatsberichte.
1930 p. 7—9.
IE Zam Zuge der Suschkingans. Ornith. Monatsb. 1930 p. 174-176.
12. Hanrerr. E. Die Vogel d. palaearktischen Fauna, p. 1286—87, 1920.
12a. Hevenin M. Th. Ornithologie von Novaja Semlja und der Waigatsch Insel. Journal
f. Ornith. 1872 p. 121.
13. JOHANSEN H. Levélbeli közlése. Tomsk, 1929 apr. 29.
14. KLEIN E. Zur Ornis Bulgariens. Ornith. Monatsb. 1927. p. 105.
15. KoLomnarovie Gy. Contribuzioni alla Fauna dei Vertebrata della Dalmazia. Glasnik
XIX. 1907 p. 21 és Ornith. Jahrb. 1907 p. 108.
16. LamBrecut K. A borsodi Bükk fossszilis madarai. Aquila XIX. 1912 p. 270 etc.
17. — Levelbeli közles. Budapest, 1929 äpr. 17.
18. Linper K. Madärvonuläsi jelentés a Madártani Intézethez az 1899. évről. Kézirat,
19. Maparisz Gy. Anser neglectus Sushk. a magyar orniszban. Természetrajzi Füzetek.
SIT. 1900; %p. 7b.
20. — Magyarorszäg Madarai. Budapest, 1899—1903, p. 580.
21. — Adatok a vadludak természetrajzähoz. Annales Mus. Nat. Hung. VII. 1909, p. 302.
22. Mwxzrigr M. Districts Zoologiques du Tourkestan. 1914.
23. Nagy JENŐ. Vadlüdjäaräs a Hortobágyon. Aquila XIV. 1907, p. 332.
24. — A pancsovai Nagyrét madárvilága. Aquila, XXVIII. 1921, p. 58.
25. — A Hortobägy madärviläga. Aquila, XXX/XXXI. 1923/24, p. 286.
26. Ory SAnnor. Vekonyesörü lúd a Hortobágyon. Kócsag, 1929, p. 164.
27. Ruisuer O. Levélbeli közlés. Journal f. Ornith. 1900, p. 273.
28. ScHALOW H. Einige Bemerkungen zur Vogelfauna von Nowaja Semlja. Journal f. Ornith.
1917, Bd. 2. p: 219, 220.
29. SCHENK J. Madárvonulási adatok Magyarországból. Aguila, XXVI. 1919, p. 72.
29/a. — Die Suschkingans Anser neglectus in Ungarn. Journal f. Ornith. 1929. Bd 2. p.
282—291.
30. — Die Durchzugsgebiete der ungarischen Suschkingänse. Ornith. Monatsb. 1930, p.
172—174.
31. SCHIÓLER E. Lenn. Sushkin Gaas Anser neglectus Sushk. truppen i Danmark. Dansk
Ornith. Forenings Tidsskrift. 1921, p. 37—46.
32. STEINRACHER Fr. N. A. Sarudny und seine letzten Arbeiten. Journal f. Ornith. 1926, p.494. |
33. STRESEMANN E. Kine für Deutschland neue Gans Anser neglectus Sushkin. Ornith.
Monatsb. 1922, p. 107—109.
34. — Abermals eine Suschkingans bei Berlin erlegt. Ornith. Monatsb. XXXVII. 1929, p. 25
35. — Wiederum eine Suschkingans (Anser neglectus) in Deutschland erlegt. Ornith.
Monatsb. 1930, p. 9, 10.
36. SusHKin P. Első levélbeli híradás az Angol Madártani Egyesület 1895 oktober havi
gyülesen. Bul. of Brit. Ornith. Club Vol. V. 1895—96, p. VI.
37. — On the new Palaearctic Goose Anser neglectus. The Ibis. 1897, p. 5.
37/a — Levélbeli közlés 1928 febr. 15-röl.
38. SzALAY, L. Enemin. Az Anser fabalis és neglectus mellesontvazanak comp. osteologiäja.
Aquila IX. 1902, p. 12 etc.
39. en as, Guszm. sen. Buteo ferox a Hortobágyon és egyéb megfigyelések. Aquila XVIII.
911, p. 392.
40. — Levelek a Hortobägyröl. Aquila XXIII. 1916, p. 345, 544.
41. Madártani jegyzetek a Hortobägyröl az 1916 és 1917 évekből. Aquila XXIV.
1917, p. 288.
- o
‘suesulyyosng "MHSNS sn199j39u dasupy "Ppnp3an
‘IQYSOUON PE SSIM 9P "D "7 "III ‘€261 “Adrgonoy © "SV[WOZS 9P "T "Éz "IIX ‘8261 “Kärgouoy ©
‘Oud
"II "geL "08/6661 “IIAXXX—IAXXX mor elmby
i
a
™
de
Li
4.
a
x Re,
» a
î MS
PE
. 4 Ri
A ]
r = vr; Rn
i di u
IL x
4 ai RA
f ét
i vo 4
; $
x Ake |
1 bi 4
ia
‘
u
n à
ì + 7 -
:
x
Pa
>
€
ae?
si
abe a
| EE =
a.
eu
né
Es
LE
sn.
4
Ù
5
Aquila Tom. XXXVI—XXXVII. 1929/30. Tab. 11],
Gegelud. Anser neglectus SUSHK. Suschkingans.
Hortobägy, 1899. XII. 6.
Csöralakok: felső zömökebb, alsó karcsubb.
Schnabelformen: obere gedrungere, untere schlankere.
Ad nat, pinxit T. CSÖRGEY, 1899.
Aquila Tom. XXXVI—XXXVII. 1929/30. Tab. IV.
Photo. gars
Buturlinlud. Anser carneirostris BUT, Buturlingans.
Homokszentlörinc, 1923. X. 31. — Dr. CORNEL de SZLAVY od PIROS.
Buturlinlud. Anser carneirostris BUT. Buturlingans.
Bäcsszenttamäs, 1928. X. 20. — HENR. SCHENK.
ő
úg
Wap at
be
1929/30 DIE SUSCHKINGANS IN UNGARN 65
42. Szomsas, Guszt. Madártani hírek a Hortobagyrol az 1918 évről. Aquila XXVI.
1919, p. 282.
43. — jun. Hortobagyi level. Aquila XXVII. 1920, p. 273.
44. — LiszLò. Madártani hírek a Hortobägyröl. Aquila XXVIII. 1921, p. 213.
45. — A vadludak viszonylagos gyakorisaga a Hortobagyon. Aquila 1925—26, XXXII,
XXXIII, p. 158—160.
46. — Madártani adatok a Hortobagyröl. Aquila XXXIV, XXXV. 1927—28, p. 208—213.
47. — Levélbeli közlések. 1930 jan. 27. és mare. 22.
48. TARJÁN Tis. Hortobágyi level. Aquila XXIX. 1922, p. 189.
49. — Északi vadlidfajok a hortobägyi pusztan. Aquila 1925—26, XXXII, XXXIII
p. 154-156.
50. WarGa K. Madärvonuläsi adatok Magyarországból. Aquila XXXII, XXXIII,
1925—26, p. 75.
. — detto Aquila XXXIV, XXXV. 1927—28, p. 267.
2. WITHERBY H. F. A practical Handbook of British Birds, Vol. 1921, p. 243.
Or or
to —
Die Suschkingans (Anser neglectus Sushk.) in Ungarn.
Von JAKOB SCHENK.
Mit 3 Farbentafeln und einer Karte.
Unter obigem Titel veröffentlichte ich in der Festschrift für ERNST
Harterr (Journal f. Ornith. 1929 Bd 2 p. 282— 291) einen Artikel über
das einstige massenhafte Vorkommen der Suschkingans in Ungarn, ver-
glichen mit dem spärlichen Vorkommen auf denjenigen Gebieten, auf
welchen diese Gänseart vom einzigen bisher bekannten Brutgebiete auf
der Nordinsel von Novaja-Semlja nach dem ungarischen Massen-Winter-
quatiere in der Hortobagy Puszta durchgezogen sind. Dem hier wieder-
gegebenen ungarischen Texte wurden auch jene wertvollen Beiträge
und Ergänzungen von STRESEMANN (33, 34, 35), Grore (10, 11) und van
pen Brink (4) einverleibt, welche in meinem ursprünglichen Artikel
teilweise unberücksichtigt blieben, teilweise aber erst nach dem Erscheinen
desselben bekannt wurden. Sehr wertvoll sind besonders die Beiträge
von Grorz aus der schwer zugänglichen russischen Literatur. Um eine
Wiederholung zu vermeiden, muss ich mich hier damit begnügen auf die
angegebenen Arbeiten hinzuweisen. Als weiteren unbekannten Beitrag
zum Vorkommen der Suschkingans in Russland gebe ich noch eine brief-
liche Mitteilung von P. Suschkin vom 15. Febr. 1928. Dieser Brief
gelangte zufällig in mein Falkennamen-Dossier und blieb bislang
unberiicksichtigt. Der Brief lautet wie folgt: „Über Anser neglectus
kennen wir in Russland noch recht wenig. Befunde im Gouvernement
Ufa wo ich dieselbe entdeckt hatte und wo ihr Zug auch später
bestätigt wurde, dann ein oder zwei Exemplare an der Grenze der
Couvernemente Ufa und Samara, was nicht viel ändert und endlich
1)
(6 JAKOB SCHENK [Aquila
vor kurzer Zeit ein Befund von zwei Stück auf dem Durchzug im
Gouvernement Charkow, Kreis Zmiew — das ist alles was wir wissen.“
Hier möge nur so viel erwähnt werden, dass die Suschkingans in
Ungarn im Jahre 1899 entdeckt, dann immer häufiger beobachtet
wurde, etwa im Jahre 1911 kulminierte, als viele Tausende in der
Hortobágy Puszta überwinterten, dann rapid im Bestande zurück-
ging, so dass derzeit die Suschkingans zu den seltenen Arten Ungarns
gerechnet werden muss. Ausserdem möchte ich noch die merkwürdige
Parallele hervorheben, dass auf dem einzigen Gebiete, auf welchem
die Suschkingans ausser Ungarn mehrere Jahre hindurch und zwar
von Sarupny in der Gegend von Taschkend in grösserer Anzahl
beobachtet wurde, dieselbe gerade zu derselben Zeit häufiger war,
wie im Hortobägy und dass dieselbe dort anscheinend zur gleichen
Zeit viel seltener wurde. Die Suschkingans, welche in den Jahren 1906
— 09 laut Sarupny noch häufig war, wird von ihm schon im Jahre
1918 als selten bezeichnet.
Was die Ursache dieser katastrophalen Verringerung des Bestandes,
oder des Ausbleibens ist, darüber können nur Vermutungen geäussert
werden.
Im weiteren Verlaufe des ungarischen Textes wird als neues Element,
welches im deutschen Texte nicht behandelt wurde, das Vorkommen
der Buturlingans (Anser carneisostris But.) in Ungarn besprochen.
Leider steht mir Bururuın’s Original-Diagnose nicht zur Verfügung,
weshalb ich mich nur auf das von Harrerr (12, p. 1286, 1287) darüber
Gesagte stützen kann. Das Charakteristische an dieser wenig bekannten
und kaum noch anerkannten Gans ist der rote Schnabelring und der
orangegelbe Fuss. Masse sind leider keine angegeben. Diese Art wurde
von Bururux im Jahre 1901 auf Grund der von ihm auf Nowaja Semlja
gesammelten Exemplaren beschrieben. ő
In der Späteren Literatur wird dieselbe nur von ARTOBOLEWSKY (2)
ausdrücklich als solche erwähnt, indem er ein Exemplar des Pensa-er
Museums, welches früherals Suschkingans bestimmt war, als Anser car-
neirostris neubestimmte. Ausserdem behandelt van DEN Brink (4) die
Frage und erwähnt, dass am 17. Feber 1903 in Holland in der Provinz
Seeland eine Gans mit rotem Schnabelring und gelben Füssen erlegt wurde.
Vielleicht könnte auch noch eine Angabe von Hrucurws (12 a, p. 121)
auf diese Art bezogen werden. Er beschreibt eine im Jahre 1871 auf
Nowaja Semlja gesammelte Gänseart nämlich folgendermassen :
„Schnabel schwarz, vor dem glänzend schwarzen Nagel ein breites fleisch-
roth — bis orangegelbes Querband ; Füsse lebhaft orange‘. Die von
ihm gegebenen Masse: Schnabel (Culmen) 6-6 und Lauf 7:7 em zeigen
wohl auf die Saatgans, aber die Exemplare mit fleischrothem Schnabel
1929/30] DIE SUSCHKINGANS IN UNGARN 67
dürften doch der Buturlingans angehören — falls dieselbe als selbst-
ständige Art später anerkannt wird. GrotE (11) z. B. wirft die Frage
auf, ob es überhaupt eine Gänserasse ,,carneirostris‘‘ gäbe?
Im Museum des Kgl. Ung. Ornith. Institutes befinden sich zwei
Exemplare, welche als Buturlingänse angesprochen werden können.
Vom ersten sind leider nur der Kopf und die Füsse vorhanden; dasselbe
wurde am 31. Okt. 1923 von Korxer Szrävy in Homokszentlérine in
der grossen ungarischen Tiefebene erlegt. Der Schnabelring (Taf. IV.) ist
dunkelrot, die Füsse sind hellorangegelb. Lauf 64, Schnabel 5-2,
Schnabelumfang an der Wurzel 7:7, vor dem Nagel 4.— cm. Das andere
Exemplar (Taf. IV.) wurde von HEINRICH ScHENK am 20-ten Okt. in
Bacsszenttamas gesammelt. Die Masse betragen: Flügel 42:5, Lauf 7-2,
Schnabel 6-6, Schnabelumfang an der Wurzel 8:5, vor dem Nagel
41 cm.
Laut den Maassen wäre diese Gänseart kleiner, als die Suschkin-
und Saatgans. Auf Grund des schlanken Schnabels und der Farbe des
Schnabelringes könnten diese beiden Exemplare eigentlich als klein-
gebaute Suschkingänse bezeichnet werden — wenn nicht die orange-
gelben Füsse dieser Annahme widersprechen würden. Die Ähnlichkeit
mit der Suschkingans wird noch durch die dunkelschokoladenfarbige
Kopfbefiederung erhöht. Ansonsten sind im Gefieder keine besondere
- Unterschiede zu bemerken.
Die Farbe des Schnabelringes und der Füsse wurde an frischen
Exemplaren konstatiert, so dass die Annahme einer eventuellen späteren .
Farbenveränderung nicht zulässig ist. Beide Exemplare stimmen in
der Grösse, in der Farbe des Schnabelringes und der Füsse, sowie in der
Plastik des Schnabels derart genau überein, dass dieselben unbedingt
als zu einer Art gehörig bestimmt werden müssen. Da dieselben weder
als Saatgänse noch als Suschkingänse bestimmt werden können und eine
Ganseart mit rotem Schnabelringe und orangegelben Füssen von BUTURLIN
als Anser carneirostris beschrieben wurde, kann ich dieselben nur zu
dieser Art einreihen.
Die Avifauna Ungarns erhält dadurch eine neue Art. Sollte sich
meine Annahme nicht bewahrheiten, so bleibt mir noch immer die
Genugtung die Aufmerksamkeit auf die Buturlingans aufgerufen zu haben,
was besonders in Ungarn sehr wichtig ist, da wir einen grossen Reichtum
an Wildgänsen haben, welche fleissig und auch durch ornithologisch gebil-
dete Jäger gejagt werden.
68 SCHENK JAKAB [Aquila
A hamvas rétihéja (Circus pygargus L.) fészkelése
Magyarorszägon.
1 szövegäbräval.
[Irta : SCHENK JAKAB.
Az 1929. év junius 3-dikan Ürbő pusztán a madärjelölesekben
segítő pakaszom az egyik turjányból feltűnő apré rétihéja tojásokat hozott,
amelyeket elvittem az Intézet gyüjteménye számára. A madarat sajnos
nem sikerült szem elé kapnom, így csak tisztán a tojások alapján tudtam
azokat mint a hamvas réti héja tojásait meghatározni. Szerencsére a
tojások olyan apró méretűek, hogy semmi kétség sem foroghat fönn
azok faji azonosságára vonatkozólag.
A fészek avas káka-sűrűben volt elhelyezve s csak vízben gázolva
lehetett hozzáférni. Még ugyanebben az esztendőben hasonló helyen a kb.
8 kilométer távolságban levő úgynevezett Borzashegyi turjányban is
fészkelt egy pár (esetleg az, amelynek a tojásait elszedtük). Ez már a
jelölési munkálatok befejezése után történt július első harmadában.
Ezeket a tojásokat is a pákász hozta és szintén az Intézet gyüjteményé-
ben vannak.
Tudomásom szerint ez az első fészkelés Ürbő pusztán, mert előzőleg
sem Cerva FRIGYES, sem magam nem észleltük még a fajt sem, nemhogy
a fészkét találtuk volna, pedig mind a ketten gyakran látogattuk ezt a
területet, különösen a magam részéről az 1912 óta egész rendszeresen
végzett madárjelölésekkel kapcsolatosan.")
Eleinte abban a téves hitben voltam, hogy ez az első adat a hamvas
rétihéja magyarországi fészkeléséről, azonban faunisztikai adatokra
vonatkozó gyüjteményemet erre nézve átkutatva, azt találtam, hogy
a Nemzeti Múzeumban is van a hamvas rétihéjának egy fészekalja, amelyet
még 1895 június 3-dikán gyüjtött Kuxszr KÁRony Csallóköz-Somorján.
Ezt az adatot közöltem is Fauna Regni Hungariae cimen 1918-ban
megjelent munkámban. Minthogy azonban az irodalomban semmi
nyomát sem találtam, hogy a hamvas réti héjának ezt az első magyar-
országi fészekalját valaki szakszerüen megvizsgálta és pontosan meg-
határozta volna, azért megkértem Csrixr Erx6 barátomat, a Nemzeti
*) Még éppen kapuzárás előtt kapom Cerva FRIGYES értesitését, hogy ő már 1906.
jun. 13-án is talált Ürbôn egy fészekaljat 2 tojással. Sca. J.
1929/30) A HAMVAS RETIHEJA FESZKELESE MAGYARORSZAGON 69
Múzeum allattaranak igazgatóját. hogy engedje at vizsgálat céljára ezt a
fészekaljat. Kérésem szíves teljesítéséért ezen az úton is hálás köszönetet
mondok. Szerencsére ezeknek a tojásoknak a méretei is olyan apróak,
hogy faji azonosságuk kétségtelenül megállapítható.
A cs.-somorjai tojások méretei: 42 X 32, 40 x 33, 40.5 x 32.5, 38.8x 31.8.
A megfelelő súlyok : 1.781, 1.854, 1.766, 1.559.
Az ürbei első fészekalj méretei : 33x 31, 37x 32, 38 x 32. A megfelelő
súlyok : 1.683, 1.666, 1.840.
Az ürbei második fészekalj méretei : 35.5 x 31, 38.5 x 32. Ezek pontos
súlvát nem lehetett megállapítani, mert nem voltak teljesen tisztán kifujva.
Rey kiváló madártojás meghatározó munkája a hamvas rétihéja
tojásméreteinek átlagát 40.6 x 31.9-ben, a minimális méreteket 36 x 31.8-
ban, ill. 36.7 x 30-ban adja meg. Az ürbei rétihéja tojások tehát valameny-
nyien az átlagméretek alatt vannak, sőt a 35.5x31 méretű tojás új
minimális méretet jelent. A Circus macrurus és cyaneus tojások — amelyek-
kel esetleg össze lehetne téveszteni s szóbanforgó tojásokat — minimális
méretei REY szerint a cyaneusra vonatkozólag 42x33, a macrurusra
vonatkozólag 40.135. JouRDAIN szerint a minimális méret a macrurusra
vonatkozólag ugyanaz. mint Rry-nél, a cyaneus-nál 40x 32. Valamennyi
tehát jóval nagyobb, mint az ürbei tojások mérete, így ezeket minden
kétséget kizáróan hamvas rétihéja tojásokként kell meghatározni.
A csallóköz-somorjai fészekaljnál már kétesebb lehetne a meghatá-
rozás, mert a legtöbb tojás mérete beleesik a cyaneus és macrurus mére-
teibe, de szerencsére ebben a fészekaljban is van olyan tojás, melynek
mérete jóval kisebb, mint a cyaneus és macrurus minimális méretei,
úgyhogy ezt a fészekaljat is biztos pygargus-nak kell meghatározni.
Minthogy ilyenformán a hamvas retiheja magyarországi fészkeléséről
már bizonyító példányaink vannak, revizió alá vehetjük a régebbi ide-
vonatkozó adatokat is.
Az első, aki a hamvas rétihéja magyarországi fészkelését említi,
az osztrák ZELEBOR, aki az 1850-es években állitólag a szerémmegyei
Kupinovo mellett, a hírneves Obedszka Bara környékén gyüjtötte
tojásait, melyek a bécsi természetrajzi múzeumba kerültek volna. (Journal
f. Ornith. XII. 1864 p. 73.) Ezekre a tojásokra vonatkozólag REISER
OrmáR barátom a következőket .irja : „Az 1854. évi lajstromban valóban
szerepel 4 pygargus tojás Kupinovo-ról, de az általam nagyon gondosan
végigvizsgált gyüjteményben azok már nincsenek meg. Itt csak a C.
aeruginosus egy tojását találtam ZELEBOR kezeírásával ellátva, amelyet
1853. május 7-dikén gyüjtött Kupinovon. Részemről kétségbe vonom,
hogy ez a madárfej ezen a területen fészkelt volna, mert a Száva átellenes
partján Boszniában sohase figyeltem meg ezt a fajt a fészkelés ideje alatt.
Boszniában csakis a nagy livno-i síkság északi határán találtam ezt
70 SCHENK JAKAB [Aquila
a fajt feszkelve, ahol több bizonyitö peldanyt és feszekaljat gyüj-
töttem.“ **)
Ezt az adatot tehat nem lehet figyelembe venni.
Ugyanezt kell mondani )omprovszxy RÓBERT kozléseir6l, melyek
szerint 1887-ben gyakori feszkelö volt a Fertön és a kapuväri Eger-erdöben
(Beiträge zur Kenntniss der Vogelwelt des Neusiedlersees in Ungarn,
Die Schwalbe XII. 1889 p. 39, es Die europäischen Raubvögel, Der Weid-
mann XXIV. 1893 p. 40). Utinaplöjaböl azonban meg lehet ällapitani,
15. äbra — Fig. 15.
Hamvas rétihéja, näszruhäs him.
Wiesenweihe, Männchen im Pachtkleide.
hogy a költesi idöszak alatt nem tartözkodott a kerdeses területen s ezért
adatait nem lehet teljesen elfogadni, dacára annak, hogy a hamvas réti-
héjának a fészkelését ezen a területen akkoriban csakugyan biztosra
**) A Száva északi partján való esetleges fészkelése mellett legfeljebb csak Hırız
M. adatát lehetne felhozni (Zum Verzeichnis d. Vögel d. Kroatischen Fauna. Ornith.
Jahrbuch 1912. p. 31), mely szerint 1900 május 7-én lövetett egy példány a pozsega-
megyei Tominovac községben, amely Livnotól északra fekszik, Son. J.
1929 30) A HAMVAS RÉTIHÉJA FÉSZKELÉSE MAGYARORSZÁGON 71
kell vennünk, mert Frıvanpszky (Aves Hungariae p. 3) szerint 1890
majus 15-én lövetett egy példäny a Fertö deli partjan fekvö Széplakon.
Fészkelésre vonatkozó adatnak lehet venni SZIKLA GÁBOR egyik
kézirati adatát, mely szerint 1886 ápr. 28-dikán lövetett egy példány
Fonyódon. A hamvas rétihéja nálunk áttelelő, korai és késői átvonuló
(tavaszi átvonulásának országos középszáma március 25.), úgyhogy
a költési időszakba eső előfordulásoknál nem valószínütlen, hogy itt
fészkelő példányokról lehet szó, amit szemmelláthatóan bizonyítanak
a somorjai adatok, ahol az 1895-ös évben, amikor valóban fészkelt ott
a hamvas rétihéja, április 26-dikan hím és nőstény lövetett Kunszr
KARoLY akkori jelentése szerint. Valószínüleg később is fészkelt a kör-
nyéken, amit Kunszr 1903. évi április 29-diki adata bizonyít s még inkább
CHERNEL adata (AQquina XVI. p. 148.), amely szerint 1897 május 9-dikén
lövetett egy példány a Somorja közelében levő szintén pozsonymegyei
Vajkán. Ugyanezen forrás szerint 1897 junius 4. és 6-dikán a pestmegyei
Dunaharaszti mellett is lövetett egy-egy példány, tehát az ürbei fészkelő
terület közvetlen szomszédságában.
1903-tól fogva a Madártani Intézet gazdag faunisztikai anyagában
többé nem találkozunk a hamvas rétihéja oly példányával, amely a fész-
kelési idő alatt került volna kézre. Következtetést ebből természetesen
nem szabad vonni, de mindenesetre föltünő, hogy csak 1928-ban figyelte
meg WARGA KALMAN a Kisbalaton mellett a fészkelés ideje alatt s ugyan-
csak 1928-ban június 2-án Mosonszentpéteren lőtt egy szép díszruhás
hímet SzeLeczky Anpor tábornok, — vagyis az ürbei fészkelést köz-
vetlenül megelőző esztendőben.
A többi adattal hamarosan végezhetünk. 1930-ban Ürbő pusztán
még megjelent. A régi helyén megkezdte a fészekrakást is, de már nem
észkelt — valószínüleg a turjány kiszáradása miatt, mert ez a körülmény
csökkentette a biztonsági érzetét.
A nyugatmagyarországi állandó fészkelő területéről azonban 1930-ban
feltünő nagy számban jelezték. Igy Cerva FRiGYES az 1930. évben Moson
megyéből két 4-es fészekaljat hozott. Ugyancsak Mosonmegyében Kis-
bodakon fészkelt DR. VasvArı MIKrós szerint, aki 1930 nyarán a budapesti
Állatkertben látott 4 juv. példányt, amelyeket Dr. Szrávv Tisor kül.
dott az emlitett helyről; VasvAri szerint ugyanakkor ezenkivül még
5 fiatal példány került az Állatkertbe ismeretlen helyről.
Összefoglalva az eddigieket, valószínünek látszik, hogy az ország
nyugati részén, tehát a Dunántúlon s különösen a Fertő vidékén gyakrab-
ban fészkel. Kelet felé mindig ritkább lesz és az Alföld kellő közepén
fekvő Ürbő puszta egyelőre a magyarországi fészkelési terület keleti
határának tekinthető. Lehetséges, hogy a nyugati területeken állandóan
fészkel évről-évre, de talán csak a Fertőt övező vidékeken. Innen a fészkelés
SCHENK JAKAB [Aquila
«1
te
mind szérvanyosabb lesz és csak hosszabb id6k6z6k utan jelenik meg
egy-egy par. Végleges itéletet az eddigi anyag alapjan még nem lehet
mondani. A későbbi kutatások talán még sok meglepetést hozhatnak
ebben a kérdésben, mert hiszen nagyon valószínütlen, hogy Ürbő és
tománia között ne fészkelne. Hogy Romaniaban biztosan fészkel, azt
a Domsrovsky R. (Ornis Romaniae p. 596.) által közölt tojásméretek
kétségtelenül bizonyítják. 21 tojás átlag méretei 40.5 31.6; maximum
45 x 33.2, minimum 36.231. Remélhető, hogy most mar a fészkelés
kérdésének tisztázása után, más területeken is előkerül majd s nagyon
kérjük megfigyelőinket, hogy a kérdésnek minél éberebb figyelmet szentel-
jenek. Hiszen még a kékes rétihéja (Circus cyaneus) magyarországi
fészkelésének az ismerete is nagyon hiányos. Alig van néhány biztos
adatunk róla. Mindakét faj lehetőleg kerüli a nádast, tehát, ha akár
vetésben, akár füves, kakas, sásos turjanyban találunk fészkelő retihejät,
akkor már nagyon valöszinüen nem a nálunk közönséges barna rétihéjáról
van szó. hanem valami ritkasagröl. melyet okvetlenül illetékes szakember
tudomására kell juttatni. A hamvas rétihéja díszruhás hímjére különösen
jellemző a két sötét sáv a szárny alsó részén. úgy hogy keringés közben,
vagy az észlelő fölött elrepülve erről biztosan fölismerhető.
Das Nisten der Wiesenweihe (Circus pygargus L.)
in Ungarn.
Mit 1 Textfigur.
Von JAKOB SCHENK.
Am 3. Juni 1929, gelegentlich der Vogelberingungen auf der Ur b ö-
Puszta. fand mein Gehilfe in einer Sumpfniederung auffallend kleine
Weihen-Eier. welche ich für die Sammlung des Institutes mitnahm.
Den Vogel konnte ich leider nicht zu Gesicht bekommen, musste also die
Kier nach ihren charakteristischen Merkmalen bestimmen. Glücklicher-
weise sind die Eier in ihren Massen derart klein, dass dieselben nur als
Wiesenweiheneier bestimmt werden konnten und bezüglich Artzugehörig-
keit jeder Zweifel ausgeschlossen erscheint.
Der Horst befand sich in diehtem Binsengestrüpp. Um ihn zu erreichen,
musste man durch das Wasser waten. Noch in demselben Jahre nistete
an einer ähnlichen Stelle, in der etwa 8 Kilometer entfernten Sumpf-
niederung ..Borzashegy‘‘. ebenfalls ein Paar (vielleicht dasselbe, welchem
wir die Bier genommen hatten). Dies war bereits nach Beendigung der
Beringungsarbeiten, im ersten Drittel des Juli. Auch die Eier dieses Geleges
befinden sich in der Sammlung des Institutes.
1929/30] DAS NISTEN DER WIESENWEIHE IN UNGARN
SI
wo
Meines Wissens handelt es sich hier um das erste Nisten der Wiesen-
weihe auf der Ürbö-Puszta, denn bis dahin konnten weder Frrepricu
Crrva noch ich selbst diese Art dort zur Brutzeit beobachten, geschweige
denn ihren Horst finden, trotzdem wir beide die Gegend häufig besuchten,
besonders ich gelegentlich der seit 1912 planmässig durchgeführten Vogel-
beringungen.*)
Ich war anfànglich der irrigen Meinung. es handle sich hier um das
erste Brutvorkommen der Wiesenweihe in Ungarn überhaupt, doch konnte
ich bei Durchsicht meiner Sammlung faunistischer Daten feststellen,
dass sich auch im Nationalmuseum ein Gelege der Wiesenweihe befindet,
welches Kari Kunszr am 3. Juni 1895 in Csallékòz-Somorja
gesammelt hatte. Diese Angabe wurde auch von mir in meiner Arbeit
Fauna Regni Hungariae 1918 veröffentlicht. Indem ich jedoch in der
einschlägigen Literatur nirgends eine Spur davon fand, dass dieses Gelege
von einem Fachmanne untersucht und sicher bestimmt worden wäre,
bat ich meinen Freund Ernst Cstkt, Direktor der zoologischen Abtei-
lung des Nationalmuseums um Überlassung desselben zwecks eingehender
Untersuchung. Für die liebenswürdige Erfüllung meiner Bitte sei ihm
auch an dieser Stelle herzlicher Dank ausgesprochen. Zum Glück sind die
Masse auch dieser Eier so klein, dass deren Artzugehörigkeit ohne Zweifel
festgestellt werden konnte.
Die Masse der Cs.-somorjaer Eier sind folgende: 42x32, 40x 33,
40.5X 32.5, 38.8x31.8. Die entsprechenden Gewichte: 1.781, 1.854,
1.766, 1.559.
Die Masse des ersten Geleges von Ürbö sind : 38x 31, 37x 32, 38x 32.
Die entsprechenden Gewichte : 1.683, 1.666, 1.840.
Die Masse des zweiten Geleges von Urbò lauten : 35.5 x 31, 38.5 x 32.
Das genaue Gewicht konnte nicht ermittelt werden, da die Eier nicht
ganz rein ausgeblasen waren.
Rey gibt in seinem hervorragenden Bestimmungswerk für Vogel-
eier die Durchschnittsmasse der Wiesenweihen-Eier mit 40.6x 31.9,
die Minimalmasse mit 36x 31.8 bezw. 36.7 X 30 an. Die Wiesenweihen-
Eier von Urbò sind also alle unter den Durchschnittsmassen, ja das
Ei von 35.5x31 stellt ein neues Minimum dar. Die Minimalmasse
der Eier von Circus macrourus und eyaneus, mit welchen man allenfalls
die in Rede stehenden Eier verwechseln könnte, betragen nach Rey bei
C. cyaneus 42 x 33, bei macrourus 40.1 X 35. Nach Jourpaix ist das Minimal-
mass fiir macrourus das gleiche wie bei Rev, für eyaneus beträgt es 40 x 32.
Die Masse aller dieser Eier sind also bedeutend grösser als die der Kier
*) Noch knapp vor Toresschluss erhalte ich eine Mitteilung von FRIEDRICH CERVA
wonach er am 13. Juni 1906 in Ürbő ein Gelege mit 2 Eiern fand, ScH. J.
JAKOB SCHENK {Aquila
von Ürbö, so dass die letzteren ohne jeden Zweifel als Wiesenweihen-
Eier angesprochen werden müssen.
Bei dem Gelege von Csalléküz-Somorja könnte die Bestimmung
schon fraglicher sein, denn die Masse der meisten Eier fallen noch in den
Bereich von cyaneus und macrourus Eier, doch enthält zum Glück auch
dieses Gelege ein Ei, welches viel kleiner ist, als die kleinsten cyaneus
und macrourus-Eier. Es muss somit auch dieses Gelege mit Sicherheit
als pygargus bestimmt werden.
Nachdem wir also für das Nisten der Wiesenweihe in Ungarn schon
Belegstücke haben, können wir die älteren diesbezüglichen Daten einer
Durchsicht unterziehen.
Der erste, der das Nisten der Wiesenweihe in Ungarn erwähnt, ist der
Österreicher ZELEBOR. Dieser sammelte in den 50-er Jahren des vorigen
Jahrhunderts solche Eier angeblich bei Kupinovo im Komitate
Szerém, in der Umgebung der berühmten Obedszka Bara. Diese sollen
in das Wiener Naturhistorische Museum gelangt sein. (Journal für Ornith.
XII. 1864 p. 73.) Bezüglich dieser Eier schreibt mir mein Freund Ormar
Reiser Folgendes: ‚In der Liste des Jahres 1854 kommen tatsächlich
4 pygargus-Eier aus Kupinovo vor, doch finden sich diese in der von
mir sehr eingehend untersuchten Sammlung nicht mehr vor. Ich fand
hi r bloss ein Ei von C. aeruginosus mit der Handschrift ZELEBORr’s versehen,
welches er am 7. Mai 1853 bei Kupinovo gesammelt hatte. Ich für meine
Person bezweifle, dass C. pygargus in diesem Gebiete gebrütet hat, denn
am gegenüberliegenden Ufer der Save in Bosnien konnte ich diese Vogelart
zur Brutzeit niemals beobachten. In Bosnien traf ich dieselbe bloss an der
Nordgrenze der grossen Livno-Ebene brütend an, wo ich mehrere
Belegexemplare und Gelege sammelte.‘ **)
Diese Angabe kann man also nicht in Betracht ziehen.
Dasselbe gilt von den Mitteilungen ROBERT DomBrowsky’s, wonach
diese Art im Jahre 1887 häufiger Brutvogel am Neusiedler-See und in
dem Kapuvärer Eger-Walde war. (Beiträge zur Kenntnis der Vogelwelt
des Neusiedlersees in Ungarn, Die Schwalbe XII. 1889 p. 39, und Die
europäischen Raubvögel in Der Weidmann XXIV. 1893 p. 40.) Aus
seinem Reisetagebuch geht nämlich hervor, dass er sich zur Brutzeit in
den fraglichen Gebieten gar nicht aufgehalten hat, so dass seine Angaben
nicht vollkommen einwandfrei sind, obgleich das Vorkommen der Wiesen-
weihe als Brutvogel in obigen Gebieten zu jener Zeit tatsächlich als sicher
**) Für das eventuelle Nisten nördlich der Save könnte höchsten eine Angabe
von M. Hirrz erwähnt werden (Zum Verzeichnis d. Vögel d. Croatischen Fauna.
Ornith. Jahrbuch 1912 p. 31), wonach am 7. Mai 1900 ein Exemplar in Tominovac
Komitat Pozsega erlegt wurde. Diese Gemeinde liegt ziemlich genau nördlich von
Livno. Sen. J.
1929 30} DAS NISTEN DER WIESENWEIHE IN UNGARN 7)
angenommen werden muss, denn nach FRIVALDSZKY (Aves Hungariae p. 3)
wurde am 15. Mai 1890 ein Exemplar bei Szeplak am Südufer des
Neusiedlersees erlegt.
Als Brutdatum kann eine Angabe von (GABRIEL SzıkLa angesehen
werden, laut welcher ein Exemplar am 28. April 1886 bei Fonyöd
erlegt wurde. Die Wiesenweihe ist bei uns im Frühjahre ein früher
im Herbste ein später Durchzügler (das Landesmittel für ihren
Durchzug im Frühjahr ist der 25. März), oder sie bleibt den Winter
über bei uns. Wo sie also während der Brutzeit angetroffen wird,
darf sie mit ziemlicher Wahrscheinlichkeit als Brutvogel angesprochen
werden. Dies beweisen augenfällig die Daten von Somorja, wo im
Jahre 1895, als tatsächlich die Wiesenweihe dort nistete, nach der
damaligen Meldung von Karn Kuxszr am 26. April Männchen und
Weibchen erlegt wurden. Wahrscheinlich brütete sie auch später in dieser
Gegend, was Kunszr’s Angabe vom 29. April 1903 bestätigt, und mehr
noch CHERNEL’s Mitteilung (Aquila XVI. p. 148.), wonach am 9. Mai 1897
bei Vajka im Komitat Pozsony in der Nähe von Somorja ein
Exemplar erlegt wurde. Aus derselben Quelle stammen zwei weitere
Daten (4. und 6. Juni 1897) aus Dunaharaszti im Komitat Pest,
also aus der unmittelbaren Nachbarschaft des Ürbôer Brutgebietes.
VomJahre 1903 an begegnen wir in dem reichen faunistischen Materiale
des Ornithologischen Institutes keinem Exemplar der Wiesenweihe mehr,
welches während der Brutzeit erbeutet wurde. Schlussfolgerungen lassen
sich hieraus selbstverständlich nicht ziehen, doch ist es immerhin auf-
fallend, dass erst im Jahre 1928 KorLoman WarGA diese Art am Kisbalaton
während der Brutzeit beobachtete, und gleichfalls 1928, am 2. Juni,
General Anpor Szrieczky ein schönes Männchen im Prachtkleide bei
Mosonszentpeter erlegte, — also unmittelbar ein Jahr vor dem
Brutvorkommen bei Ürbö.
Für ein ständiges und häufigeres Nisten in diesem Gebiete zeugen
die Angaben von Frıepricn Crrva, der im Jahre 1930 zwei Gelege zu
4 Stück aus dem Komitate Moson erhielt, ebenso auch die 9 jun.
Exemplare welche nach Dr. Nixonaus VasvAri in den Budapester
Zoologischen Garten gelangten. Von diesen stammen 4 aus Kisbodak,
Komitat Moson und wurden von Dr. TIBERIUS SzLAvy gesammelt,
während über die anderen 5 Exemplare keine genaueren Daten vorliegen.
In Ürbö erschien die Wiesenweihe noch im Jahre 1930, begann auch
an dem alten Platze mit dem Nestbau, brütete aber nicht, wahrschein-
lich wegen Austrocknens des Sumpfes, wodurch ihr Sicherheitsgefühl
beeinträchtigt wurde.
Zusammenfassend lässt sich sagen, dass die Wiesenweihe wahr-
scheinlich in dem westlichen Teile des Landes, also im Gebiete jenseits
76 JAKOB SCHENK [Aquila
der Donau und besonders beim Neusiedlersee häufiger brütet. dann nach
Osten zu immer seltener wird, und die genau in der Mitte der grossen
Tiefebene liegende Urbò-Puszta vorläufig als Ostgrenze ihres ungarischen
Brutbegietes angesehen werden kann. Möglicherweise brütet sie in den
westlichen Gebieten ständig, Jahr für Jahr. aber vielleicht nur in den
Gegenden am Rande des Neusiedlersees. Von hier aus wird sie als Brutvogel
immer spärlicher, so dass erst nach längerer Zeit sich hier und da ein
Paar sehen lässt. Ein abschliessendes Urteil lässt sich auf Grund des
bisherigen Materials noch nicht fällen. Die spätere Forschung wird
vielleicht noch manche Überraschungen bringen, denn es ist sehr unwahr-
scheinlich, dass dieser Vogel zwischen Ürbô und Rumänien nicht brüten
sollte. Sein Brutvorkommen in Rumänien beweisen einwandfrei die von
R. Domprovsky (Ornis Romaniae p. 596) angeführten Ei-Masse. Die Durch-
schnittmasse von 21 Eiern sind 40.5x 31.6, maximum 45 x 33.2, minimum
36.231. Es ist zu hoffen, dass nunmehr — nach Klärung der Brutfrage —
diese Art auch in anderen Gebieten auftauchen wird. Wir bitten unsere
Beobachter, dieser Angelegenheit ihre besondere Aufmerksamkeit zu
schenken. Selbst die Kenntnis des Nistens der Kornweihe (Circus eyaneus)
in Ungarn ist noch sehr mangelhaft. Wir haben kaum einige wirklich
sichere Daten hierüber. Beide Arten meiden tunlichst das Rohr. Wenn wir
also in Saatfeldern oder mit Gras, Schilf, Seggen bewachsenen sumpfi-
gen Stellen Weihen brütend antreffen, können wir mit grosser Wahr-
scheinlichkeit annehmen, dass es sich nicht um die bei uns häufige Rohr-
weihe handelt, sondern um irgend eine Seltenheit. Hievon ist unbedingt
ein Fachmann sogleich zu verständigen. Beim Wiesenweihen-Männchen
im Prachtkleide sind besonders charakteristisch die beiden dunklen Streifen
an der Unterseite der Flügel, so dass während des Kreisens oder beim
Überfliegen des Beobachters diese Art hieran sicher zu erkennen ist.
1929/30) A HAVASI CSOKA A KARPATOKBAN 77
A havasi csóka (Pyrrhocorax graculus L.) a Kárpátokban.
Irta: WALCHER ALAJOS.
1915. februárjának első hetében a Kárpát-Írontra vezényeltettem.
Csapatunk egy kb. 7—800 m. magas hegyhätat szállt meg, amely a sáros-
megyei Biharo és Felsőpagony községek közt, Bártfafürdőtől északra
feküdt, közvetlenül a galiciai határnál. Itt azután egy borus téli reggelen,
a vastag hóréteg fölött csakhamar több mint 100 főt számláló havasi
csóka-csapatot láttam, amelynek viselkedése vonzó látványossággal
szolgált. Tüzérségünk éppen akkor fokozottan tevékenykedett Felsö-
pagonynál. A hegyhát fölött elzúgó sortűz-lövedékrajok az addig békésen
keringő és egyöntetűen , grű-grű" hangon kiáltozó havasi-csókákat oly
uagy szorultságba hozták, amelyből azok szemet gyönyörködtető manő-
vereikkel, zárt csoportban végzett meredek felesapàsokkal, zuhanással
és kanyargással egyidejű ijedt kiáltozással percekig hiába iparkodtak
menekülni. Midőn ez végre sikerült, némán és lazább csoportban nyu-
gatra eltüntek.
Miközben e madárfaj földrajzi elterjedését kutattam, REISER OTMÁR
figyelmeztetésére az ,,Ornith. Jahrbuch""-nak (VII. 1896 p. 227) Tscutst-
tól eredő jegyzetéből megtudtam, hogy az említett elterjedést illetőleg
jelentős megállapítást tettem. E jegyzet így szól : , A Tátrából hiányzik
ez a faj." Ez arra vall, hogy a havasi csóka a Kárpátok egész vonula-
tából hiányozni látszik. Megfigyelésem helyességéhez két-
ség nem férhet, mert ezt a madarat mar ifjükorom
óta jól ismerem. Igy kivált a stájerországi Sölktal-ban (az Enns
Jobboldali mellekvölgyeben) és föleg tél idején oly észleleteket szerez-
hettem erröl a tipikus havasi madarrol, amelyeket itt megörökitendök-
nek vélek. A hely a 900 m. magassagban fekv6 Gross-Sölk falu fölött
emelkedö szikladomb volt. Ezt a templom koronazza, amelyet minden
oldalröl hatalmas, magas, nyers-kövekböl épiilt fal övez. A domb lejtöin
sűrűn növő söskaborbolya vagy leanysombokrok télen, mikor a völgyet
magas hó fedi, kedvelt táplálkozóhelyei a havasi csókáknak. Egyszer,
1911. januárjának elején több mint 500 darabot számláltam belőlük.
A bokrok vékony ágai, amelyek e madarak súlyát nem birják el, mintegy
méternyire emelkednek a hó fölé. Képzelje el már most az olvasó azt
a képet. amely kitörülhetetlenül él az én emlékezetemben. Rövid
keringés és fordulat után leereszkednek a csókák és eloszlanak a lejtőn.
A bokor kerülete szerint 10
15 ül le köréje a hóra s most kezdődik
78 WALCHER ALAJOS [Aquila
a gyönyörködtető játék. A madarak szárnyuk segélyével felugorva,
sietősen elkapnak egy vagy több bogyót s újra a hóra szállnak. Ez oly
gyorsan történik, hogy a szem a föl- és le váltakozó mozgást alig
birja követni.
Ha jóllaktak a csókák, többnyire, kivált napos időben, a templom
körfalazatának délnyugati részét lepték el, úgy hogy az inkább feketé-
nek, mint szürkének látszott, homokot csipkedtek a rések vakolatjából,
néha, mikor biztonságban voltak, egyideig félig nyitott szárnynyal,
mintegy sütkérezve, a falon kapaszkodva függtek is. E pihengetés köz-
ben, miként a homokcsipegetés idején is a hóra hullatták a bogyóktól
szép vörösre színeződött ürüléküket és ez a fal tövén 15 méternyire is
piros korallzsinórképen húzódó vonal valóban ritka természeti ékesség-
képen hatott. Valamilyen vad puskás alkalmas helyről egyetlen sörét-
lövéssel 50—60 darabot is könnyen elejthetett volna. Ez szerencsére,
sohasem történt meg. Bár a megfigyelés helye alpesi jellegűnek nevez-
hető, a csókák sohasem éjszakáztak e völgyben, hanem már az alkony
beállta előtt a magas hegységek felé szálltak.
Jegyzet a havasi csóka magyarországi előfordulásához. A fenti
rendkivül érdekes közleményhez e madár magyarországi előfordulásá-
nak rövid vázlátát szeretném fűzni, amelyből kiviláglik, hogy a havasi
csóka eme 100-nál nagyobb számú csapatának megjelenése a Kär-
pátokban a legváratlanabb madártani jelenségek egyike.
Eltekintve az egykori magyar-horvát tengerparttól, ahol a havasi
csóka rendes, állandó madár, a következő előfordulások ismeretesek.
Az első hiteles példány a budapesti Nemzeti Muzeumban van. Ez
Zólyom-megyéből származik és Purszky FERENC ajándékozta PETÉNYI-
nek. Az időpont tehát bizonyosan 1855. előtti (Frivaldszky Aves Hun-
gariae 1891 p. 34.).
A második bizonyító példány Huszruy ÖnDön gyűjteményében van
Lékán. Ez a Fertő melletti Feketevárosnál lövetett 1886. nov. 26-án.
Egy harmadik példány a poprádi Kárpáti-Muzeumban található
és Husz J. levélbeli közlése szerint 1876-ban lövetett a Trsztena melletti
Szlanicon. Néhai KoczyAn Anran egyik levele szerint (amelyben több
más tévedést is helyreigazít) ez a példány 1882-ben az árvamegyei Ujstic
mellett került lövésre. Ez a helyesbítés sajnos, bajosan egyeztethető
össze KoozyAn régebbi nyilatkozataival. Ugyanis a Mitteilungen d.
Ornith. Vereins Wien, 1883. VII. évfolyamában (p. 188) ezt írja : ,,Pyrr-
hocorax alpinus Liv. és graculus Lryy. hiányzik a Tátrából. Hallottam
ugyan, hogy ősszel a szürkevarjak közt sárgacsőrű varjakat is észleltek,
de magam még soha sem láttam egyet sem." Ezzel az egyidejű adattal
a későbbi helyesbítés alapját veszíti. Ha Koczrix 1882-ben csakugyan
1929 30) A HAVASI CSOKA A KÄRPÄTOKBAN 79
lött volna egy havasi csökät, nem irta volna 1883-ban, hogy ily madarat
sohasem latott.
Ugyanezt kell mondanunk a negyedik példányról is, amelyet Daxx-
HAUSER szerint (Jahrb. d. Ung. Karpatenvereines Jhrg. 1889) 1876-ban
az árvamegyei Oravicznál ejtettek el. Ez a Tátra-Muzeumban van Felkán
és szintén KoczyAn-töl szereztetett be.
Egy dátum- és lelőhely nélküli ötödik példány Árvaváralján volt
az urasági muzeumban (DuBa A. A havasi varjú kérdéséhez. Vadász
IV. 1930. 3. sz. p. 5.), amely állítólag Árva-megyében került kézre.
Az erdélyi havasokban, nevezetesen a Retyezát vidékén való elő-
fordulása, amelyet Csaró és Danrorp említ meg (Frivaldszky Aves
Hung. p. 34.), bizonyító példány hiányában nem fogadható el.
Prrénvi bizonyító példánya alapján a havasi csókának az Eszaki-
Kárpátokban való előfordulása kétségtelenül bizonyítottnak veueto.
Hogy azonban ez a faj az említett területen bizonyára gyakrabban lakik
vagy legalább lakott, mint ahogy ebből az egyetlen példányból követ-
keztethetnők, azt bizonyítja az a három, a Tátrában elejtett példány,
amely Zakopaneban van a Chalubinszky-Muzeumban (Domanievszki :
Beitráge zur Kenntniss der Tatravögel, Ornith. Monatsber. 1927 p. 69—70).
Most pedig következzenek a havasi csóka előfordulásáról bizonyító
példányok nélkül közreadott megfigyelések. Az elsőket Wopzicki
KAzmer grófnak köszönhetjük, amelyeket 1850. június elején a Tátrá-
ban végzett madártani kirándulásán szerzett. (Journal f. Ornith. I. 1853
p. 432.) Közlése így szól : , néhány pár a magyar oldal tengerszeménél és
egy meglehetősen tekintélyes csapat a Rohäcs északi oldalán. A június-
ban látott nagy csapat mozgásából és tevékenységéből arra lehetett
következtetni, hogy az a fiókák élelmezésével foglalkozott. A mély hó
azonban meggátolta a kutatót a fészkek megközelítésében."
Ama későbbi adatok alapján, amelyek a havasi csókát e területeken
rendkívüli ritkaságnak jelezték, gyakran támadt arra való hajlam, hogy
WonzickI-nek e madár gyakoribb előfordulásáról, sőt fészkeléséről is
szóló adatai ne tekintessenek feltétlenül megbízhatóknak. Azonban a
WALCHER ALagos által észlelt, 100-asnal nagyobb csapat váratlan fel-
bukkanása Wonzıckı adatait egészen más világításba helyezi, noha
mindenesetre nagyon feltűnő, hogy ScHavER, aki 1861-ben az egész
Tátrát beutazta (Journal f. Ornith. X. 1862) e fajt sehol sem találta.
Az ott tevékenykedő magyar ornithologusok, mint kivált RAINER
GyôrGy Tátrafüreden (Prrexvyı kortársa ), majd később Errz G. Lipté-
újváron és GREISIGER MIHÁLY Szepesbélán szintén nem észlelték. (Pa-
LUMBINI-nek TscHhusı által reprodukált ama közlése — Mitteil. d. Ornith.
Vereins Wien, III. 1879 p. 75. — mely szerint a havasi csóka a Tátrában
gyakran fordul elő, részemről kevéssé látszik hitelesnek.)
Ss) WALCHER ALAJOS {Aquila
Legujabban Dupa Arrtr állítja e madárnak a Tátrában való elö-
fordulását (Vadász IV. 1903. No. 3. p. 5.). Atyjának vadäsznapléiban
ismételten szerepel a havasi csóka, még pedig Rohaes, Zazriva és Chocs
sziklahegységekb6l. Duna állítása szerint ő maga 1900. vagy 1905. nyarán
látott egy part a Chocson. Ez az ügy most jó kézbe került, ameny-
nyiben JURÁN Vipor és BETHLENFALVY ERNŐ a havasi csóka és havasi
varjú bizonyító példányának elejtésére díjat tűzött ki és DUBA ARTÚR
a legközelebbi alkalomra expediciót tervez a Rohács sziklahegységébe.
hogy a havasi csóka e vidéken való előfordulásának kérdését tisztazhassa,
A havasi varjúnak a Kárpátokban való előfordulásáról eddig
csak feltevések voltak. A felkai Tátra-Muzeumban és a poprádi Kárpát-
Muzeumban van belőle 1—1 példány, amelyet KoczyAx ANTAL szállí-
tott. állítólag Árva-megyéből: ezt az adatot azonban KoczyAx maga
helyesbítette, amennyiben ezek Tscnusı-töl eredő cserepeldanyok.
Dusa Arrtr megemlíti cikkében (A havasi varjú kérdéséhez. Vadász
IV. 1930. No. 3. p. 4.), hogy atyja 1887-ben a Rohácson egy vadőri lak-
ban 2 kitömött példányt talált és az árvai Magurán 1891. június 11-én
egy példányt látott. A bizonyító példány azonban hiányzott. Dr. Eu
GYULA szerint (Uj madár a magyar faunában. A Természet XVII. 1931.
p. 13.) azonban 1928/29. telén a havasi varjú egy bizonyító példánya
került Salgótarjánból a Magyar Nemzeti Muzeumba. Ez utóbbi alapán
nem lehetetlen, hogy ez a faj az Eszaki-Kärpätokban is előfordul.
SCHENK JAKAB.
Über das Vorkommen der Alpendohle (Pyrrhocorax
graculus L.) in den Karpathen.
Von Anois WALCHER.
In der ersten Feber-Woche 1915 wurde ich an die Karpathen-Front
dirigiert. Mein Truppenkörper hatte einen ca 7—800 Meter hohen Berg-
rücken zwischen den Ortschaften Biharo und Felsöpagony im Komitate
Sáros nördlich von Bártfafürdő hart an der galizischen Grenze besetzt.
Hier sah ich dann bald nach meinem Eintreffen an einem trüben Winter-
morgen bei hoher Schneelage einen Trupp von über 100 Alpendohlen,
die mir mit ihrem Treiben ein anziehendes Schauspiel boten. Unsere
Artillerie entwickelte eben zwecks Ausräucherung des Feindes aus Felsö-
Pagony eine erhöhte Tätigkeit. Die in verschiedener Höhe über den
Bergrücken fegenden, fast pausenlos einander folgenden Lagen unter-
schiedlicher Geschütze brachten die bisher friedlich kreisenden und
einstimmig ihr „grü-grü‘ rufenden Alpendohlen in schwere Bedrängnis,
der sie durch augerquickendes Manövrieren in geschlossenem Trupp,
in jähem Steigen, Fallen und Schwenken, dabei laut und unverkennbar
1929/50] ÜBER DAS VORKOMMEN DER ALPENHOHLE IN DEN KARPATHEN SI
ängstlich schreiend, einige Minuten lang vergeblich zu entrinnen trach-
teten. Als es endlich gelang, waren sie verstummend und lockerer sich
verteilend, bald dem Blick nach Westen zu entschwunden.
Indem ich mir bezüglich der geographischen Verbreitung der Alpen-
dohle ein Bild verschaffen wollte, veranlasst durch eine Anregung von
Herrn Reiser, vurde ich auf Grund einer Fussnotiz im ,,Ornith. Jahrbuch’,
VII., 1896, pag. 227, von TscHusr stammend wurde ich gewahr, dass ich
eine für das oberwähnte Gebiet sehr bemerkenswerte Feststellung gemacht
hatte. Diese Fussnotize lautet in präziser Kürze : ..Der Tatra fehlt diese
Art." Dies tut zur Genüge dar, dass die Alpendohle dem gesammten
Karpathenzuge zu fehlen scheint. Eine Fehlbeobachtung
meimersertskommtnichtin Frage, damirdieAlpen-
Sohle von Jugend auf.eine wohlvertraute Vogel-
gestalt ist. So konnte ich besonders im steirischen Sölktal (rechtes
Seitental der Enns), vorwiegend zur Winterszeit. an diesem echten Gebirgs-
vogel so ansprechende Züge bemerken, dass selbe hier festgehalten zu
werden verdienen. Der das 900 m hoch gelegene Bergdorf Gross-Sölk
überragende Felshügel ist Beobachtungsort. Den Scheitel dieses Fels-
klotzes krönt die Kirche. die allseits von einer mächtigen, hohen, aus
rohen Steinen aufgeführten Ringmauer umgeben ist. Die auf den Hängen
des Hügels zahlreich wachsenden Berberitzen- oder Sauerdornsträucher
sind im Winter. wenn tiefer Schnee das Hochtal deckt, ein gern besuchter
Äsungsplatz der Alpendohlen. Ich zählte einmal Anfangs Jänner 1911
über 500 Stück. Die Sträucher überragen mit ihren dünnen Zweigen,
die die ansehnlichen Vögel nicht zu tragen vermögen, um ungefähr Meter-
höhe die Schneedecke. Man vergegenwärtige sich nun das Bild. wie es
sich mir unauslöschlich ins Gedächtnis prägte. Nach einigen Kreisen
und Schwenkungen lassen sich die Dohlen nieder und verteilen sich
über den Hang. Je nach Umfang des Strauches setzen sich 10—25 Stück
rund um denselben auf dem Schnee nieder. Und nun beginnt das ergötz-
liche Spiel. Unter Zuhilfenahme der Flügel hüpfen die Vögel in die Höhe,
schnappen eiligst eine oder mehrere Beeren und landen wieder auf dem
Schnee. Dies vollzieht sich in solcher Schnelle, dass das Auge dem
wechselnden Auf und Nieder kaum zu folgen vermag.
Meist, zumal bei sonnigem Wetter, flogen die Alpendohlen nach
vollzogener Atzung mit Vorliebe die nach Südost schauende Ringmauer
der Kirche an, dass selbe mehr schwarz als grau erschien, pickten Sand
aus dem die Steine bindenden Mörtel, blieben auch manchmal, wenn
sie ungestört waren, eine Weile mit halbgeöffneten Flügeln, wie sich
sonnend, an der Mauer angehäkelt hängen. Während solcher Siesten, wie
auch beim Sandpicken lösten die Dohlen ihren von den Beeren schön rot
gefärbten Kot und die am Fusse der Mauer bis 15 m lang wie eine rote
6
82 ALOIS WALCHER {Aquila
Korallenschnur im Schnee verlaufende Kotzeile war wohl ein recht selt-
samer Naturschmuck zu nennen. Ein Schiesser hatte bei günstiger
Stellung mit einem Schrotschuss leicht 50-60 Stück „zur Strecke
gebracht.‘ Es geschah erfreulicher Weise ni. — Trotz der alpin zu
nennenden Lage des Beobachtungsortes verblieben die Alpendohlen
nachtsüber niemals im Tale. sondern flogen schon vor Einbruch der
Dämmerung dem Hochgebirge zu.
*
Bemerkung zum Vorkommen der Alpendohle in Ungarn. Zu
obigen ausserordentlich interessanten Artikel möchte ich eine ganz kurze
Skizze des Vorkommens der Alpendohle in Ungarn geben, woraus ersichtlich
ist. dass dieses Auftreten eines aus über 100 Stück bestehenden Fluges
wohl zu den unerwartetsten ornithologischen Erscheinungen in den
Karpathen gezählt werden muss.
Abgesehen von dem ehemaligen ungarisch-kroatischen Küstenlande,
wo die Alpendohle regelmässiger Standvogel ist, sind folgende Vorkom-
men bekannt.
Das erste authentische Exemplar befindet sich im Ungarischen
National-Museum zu Budapest. Dasselbe stammt aus dem Komitate
Zólyom und wurde von Franz Putszky an PETÉNYI als Geschenk ab-
gegeben. Der Zeitpunkt liegt daher jedenfalls vor 1855 (Frivaldszky
Aves Hungariae 1891 p. 34).
Das zweite Belegsexemplar befindet sich in der Sammlung von
Enauunp Huszrny in Leka. Dasselbe wurde am 26. Nov. 1886 in Fekete-
varos am Fertö (Neusiedler) See erlegt.
Ein drittes Exemplar befindet sich im Karpathen Museum zu Popräd.
Dasselbe wurde laut einer brieflichen Mitteilung von J. Husz im Jahre 1876
in Szlaniez bei Trsztena erlegt. Nach einem Briefe von weiland ANTON
Koczy4n (in welchem er mehrere andere Irrtümer berichtigt) wurde
dieses Exemplar im Jahre 1882 in Ujstic im Komitate Arva erlegt.
Leider lässt sich diese Richtigstellung nicht gut mit den früher
gemachten Äusserungen Koczyix’s vereinbaren. In den Mittheil.d. Ornith.
Verein in Wien Jg. VII. 1883 p. 188 schrieb er folgendes: ,,Pyrrhocorax
alpinus Lass. und graculus Lixx. Alpendohle und Alpenkrähe fehlen
der Tätra. Ich hörte zwar, dass im Herbste unter Nebelkrähen auch Krähen
mit gelbem Schnabel beobachtet worden seien, allein ich sah bisher nie
eine." Durch diese synchronische Angabe ist der späteren Richtigstellung
der Boden entzogen. Wenn KoczyAn im Jahre 1882 ein Exemplar der
Alpendohle erlegt hätte, so würde er doch im Jahre 1883 nicht geschrieben
haben, dass er dieselbe nie gesehen hätte.
Genau dasselbe muss über das vierte Exemplar gesagt werden,
welches nach DaxxHauser (Jahrb. d. Ung. Karpathenvereines Jg. 1889)
1929/30] ÜBER DAS VORKOMMEN DER ALPENDOHLE IN DEN KARPATHEN 83
im Jahre 1876 in Oravicz erlegt sein sollte. Dasselbe befindet sich im
Tatra-Museum zu Felka und wurde ebenfalls von KoczyAx bezogen.
Ein fünftes Exemplar ohne Datum und Fundort befand sich in
dem herrschaftlichen Museum zu Arvavaralja (Duna A.: A havasi varju
kerdesehez. Vadasz IV. 1930. No. 3. sz. p. 5.), welches angeblich im
Komitate Arva erlegt worden sei.
Das Vorkommen der Alpendohle in den siebenbürgischen Alpen,
namentlich im Retyezatgebiete, welches von Csaró und DANFORD
erwähnt wird (Frivaldszky; Aves Hung. p. 34) kann in Ermagelung eines
Belegexemplares nicht akzeptiert werden.
Auf Grund des Perfxyrschen Belegexemplares muss das Vorkom-
men der Alpendohle in den ungarischen Nord-Karpathen als einwand-
frei bewiesen erachtet werden. Dass dieses Gebiet aber von dieser Art
jedenfalls häufiger bewohnt wird, oder wenigstens bewohnt wurde, als
man aus diesem einzigen Exemplare folgern könnte, beweisen die
drer, ebenfalls in der Tatra erlegten Exemplare, welche sich im
Cuatupmsky’schen Museum zu Zakopane befinden (Domaniewski :
Beitrag zur Kenntniss der Tätravögel. Ornith. Monatsb. 1927 p. 69, 70).
Es mögen nun noch die ohne Belegexemplare veröffentlichten Be-
obachtungen über das Vorkommen der Alpendohle folgen. Die ersten
verdanken wir dem Grafen Cas. v. Wonzicki, welche er gelegentlich eines
ornithologischen Ausfluges in das Tatra-Gebirge Anfang Juni 1850 machte
(Journal f. Ornith. I. 1853 p. 432). Seine Angaben lauten : ‚einige Paare
am Meerauge auf der ungarischen Seite, und eine ziemlich ansehnliche
Schaar auf der Nordseite des Rohacs. Nach der Bewegung und Thätigkeit
jenes grossen Schwarmes zu schliessen, den der Verfasser zur Anfang
Juni’s antraf, war derselbe mit dem Herbeitragen von Nahrung für die
Jungen beschäftigt. Der Schnee gestattete dem Reisenden aber nicht
zu den Nestern zu gelangen.‘
Auf Grund der späteren Daten, welche die Alpendohle in diesem
Gebiete als äusserst selten erscheinen liessen, war man oft geneigt diese
Daten Wopzicxrs welche auf ein häufigeres Vorkommen und sogar
Brüten schliessen lassen, als nicht vollständig verlässlich zu betrachten.
Das unerwartete einmalige Auftauchen des aus über 100 Exemplaren
bestehenden Fluges, welches oben von Aroıs WALCHER beobachtet wurde,
lassen die Wovzickt schen Daten in einem ganz anderen Lichte erscheinen,
trotzdem es immerhin sehr auffallend bleibt, dass ScHAUER, der im Jahre
1861 die ganze Tätra bereiste (Journal f. Ornith. X. 1862) diese Art
dort nirgends angetroffen hat. Auch die dort tätigen ungarischen
Ornithologen, besonders Grore Rainer in Tätrafüred, ein Zeitgenosse von
Prrexvı, dann später der Oologe Errz G. in Liptöujvar und MICHAEL
GREISIGER in Szepesbéla konnten die Alpendohle in diesem Gebiete
6*
Si ALOIS WALCHER (Aquila
nicht auffinden. Die von TscHusi (Mittheit. d. Ornith. Verein in
Wien, III. 1879 p. 75) reproduzierte Mitteilung von PALUMBINT, wonach
die Alpendohle in der Tatra häufig vorkommen soll, finde ich meiner-
seits wenig glaubwürdig. |
In jüngster Zeit wird das Vorkommen derselben im Tätragebiete
von ARTUR Dura (Vadász IV. 1903. Nov. 3 p. 5) behauptet. In den Jagd-
Tagebüchern seines Vaters wird die Alpendohle mehrfach erwähnt und zwar
in den Felsengebirgen Rohäcs, Zazriva und Chocs. Duna selbst will
im Sommer 1900 oder 1905 ein Paar am Chocs beobachtet haben. Die Sache
ist jetzt in guten Händen, indem Vinor JurAn und Ernst v. BETHLENFALVY
auf das Erlegen eines Belegexemplares der Alpendohle und Alpen-
krähe eine Prämie aussetzten und Artur DuBa bei nächster Gelegenheit
eine Excursion in das Felsengebiet des Rohäcs plant, um die Frage des
Vorkommens der Alpendohle in diesem Gebiete zu klären.
Bezüglich des Vorkommens der Alpenkrähe in den Karpathen
bestanden bisher nur Vermutungen. In dem Tätra-Museum zu Felka
und dem Karpathen-Museum in Poprad befindet sich je ein Exemplar;
beide wurden von Anron KoczyAn angeblich aus dem Komitate Árva
geliefert, doch wurden diese Angaben von KoczyAn selbst berichtigt.
Es sind Tauschexemplare von TscHusr. ARTUR Dura erwähnt in seinem
Artikel (A havasi varju kérdéséhez, Vadasz IV. 1930 Nr. 3 p. 4), dass
sein Vater im Jahre 1887 in einem Hegerhause auf dem Rohacs-Gebirge
2 ausgestopfte Exemplare gesehen und in der Ärvaer Magura am 11.
Juni 1891 ein Exemplar beobachtet habe. Ein Belegexemplar fehlte jedoch.
Laut einer Notiz von Dr. Junius Kutk gelangte jedoch ein im Winter
1928/29. in Salgötarjan erlegtes Exemplar der Alpenkrähe in das Unga-
rische National-Museum (Uj madar a magyar faunaban. A Termeszet
XVII. 1931. p. 13.). Auf Grund desselben wäre es nicht ausgeschlossen,
dass diese Art auch in den Nordkarpathen vorkommen dürfte.
SCHENK JAKOB.
1929/30] A MAGYARORSZAGI NADISARMANYOK 85
A magyarországi nádisármányok.
Írta: STEINBACHER FRIGYES.
Mielőtt rátérnék a magyarországi nádisármányokra (Emberiza
schoeniclus L.) vonatkozó vizsgálataim eredményeinek a tárgyalására,
előbb még néhány általános megjegyzést kell előrebocsátanom. A palae-
arktikus faunaterület legnagyobb részében találhatók a nádisármány-
csoport tagjai, amelyek alakra, színezetre és életmódra nézve a legközelebbi
rokonságban vannak a középeurópai Æmberiza schoeniclus-sal. Az egyes ala-
kok rendszertani helyzetére vonatkozó nézetek az idők folyamán nagyon
sok változást szenvedtek. Harrerr E. alapvető munkája (Die Vögel
d. paläarktischen Fauna) szerint 3 önálló fajt lehet megkülönböztetni
és pedig Hmberiza schoeniclus, Emberiza tschusii és Emberiza pyrrhuloides.
Ezek számos változatra, úgynevezett .,rassz‘‘-ra bomlanak. ALMÁSSY
GyöRGY azonban már 32 évvel ezelőtt (Aquila V. 1898. p. 123.) kimon-
dottan hangsulyozta azt, hogy valamennyi nádisármány egy és ugyan-
azon fajhoz tartozik s hogy az egyes alakok sehol sincsenek egymástól
élesen elkülönítve, sőt mindenfelé megfelelő átmeneti alakokkal össze-
kapcsolva. Ezt a fölfogást magukévá tették elsősorban KLEINSCHMIDT
és STRESEMANN. Ugyanezt az álláspontot foglalja el Porrenxo L. is
abban az orosz nyelven megjelent munkájában (Jahrb. d. Zool. Museum
in Leningrad XXIX. 1928), amely az orosz muzeumok gazdag anyagán
alapszik. Az orosz birodalom óriási területére vonatkozólag ez a munka
azt az eredményt adta, hogy AtmAssy fölfogasa helyes volt. Európa
egyéb vidékeiről azonban Porrenko csak igen kevés összehasonlító anyag-
gal rendelkezett s minthogy ez a kérdés most már újból napirendre került,
STRESEMANN Ervin teljes erővel azon volt, hogy ezuttal a kérdés a
lehetőségig tisztázódjék. Biztatasara magamra vállaltam a föladatot
és sok európai muzeum és gyüjtő közreműködésével kimutathattam azt,
hogy Nyugat- és Dél-Európa nádisármányai egy és ugyanahhoz az Emberiza
schoeniclus formakörhöz tartoznak, mert az idetartozó alakok fokoza-
tosan és bizonyos törvényszerűség szerint mennek át egymásba. Vizs-
gálataim eredményeit a Journal f. Ornith. 1930. évi LXXVIII. évfolyam-
ban ismertettem és a nevezett törvényszerűséget a 484. lapon a követ-
kezőként fogalmaztam : , A nádisármányok csőre északról dél felé foko-
zatosan erősebb, többnyire vaskosabb ; a színezet keletről nyugat felé
mindig teltebb s egyúttal az eumelanotikus rajzolatok szélesednek és
kifejezettebbek."
86 STEINBACHER FRIGYES |Aquila
Mär most az a kérdés, hogy milyen helyet foglalnak el a magyar-
orszagi nadisirmanyok ennek az egyöntetű fajnak a keretén belül?
Hogy erre megfelelhessünk, előbb rövid áttekintést adunk a szomszédos
területeken előforduló alakokról. Itt van első helyen északnyugaton a
Linné által eredetileg leírt Æmberiza schoeniclus alak, melyet Svédország
középső vidékéről Uppszaláról írt le. Az eddigi fölfogás szerint ez az alak
fordul elő általánosan Nyugat- és Közép-Európában s HARTERT szerint
a Magyarország északnyugati részén előforduló nádisármányok szintén
ehhez a formához tartoznak. A lengyelföldi nádisármányokat Doma-
NIEWSKI 1918-ban Æmberiza schoeniclus goplanae néven különítette el
a schoeniclus formától. Nézete szerint az árvamegyei Trsztena vidékén
fészkelő nádisármányok is ehhez a formához tartoznak (Ornith. Monats-
berichte XXXV. 1927 p. 69). Tovább haladva északkelet felé Délorosz-
országban az Emberiza schoeniclus ukrainae SARUDNY alakot találjuk
(Mess. Orn. Moszkva 1917). A Délmagyarországon előforduló nádi sármány
formákra vonatkozólag megemlíthető a Duna deltájából származó, külö-
nösen erőteljes csőrrel bíró alak az Emberiza schoeniclus tschusii RTISER
et ALmássy (Aquila V. 1898.), melyet Harrerr későbben mint önálló
fajt ismert el, dacára annak, hogy ALmAssy ugyanakkor azt a meggyőző-
dését hangoztatta, hogy valamennyi nádisármány egyazon faj keretébe
tartozik. A magyarországi nádisármányok tudományos elnevezésére
különösen jelentős volt az a forma. amely az Adriát környező vidékeken
(Trieszt és Dalmácia) fészkel. Ennek a formának az elnevezési viszonyai
meglehetősen bonyolultak. A forma első példányait MICHAHELLES gvüj-
tötte 1829-ben (Isis 1830, 810-es hasáb) utána Savi említi (Ornithlogia
Toscana, III, rész 1831.), aki röviddel azelőtt a nádisármány egyik
vastagcsőrű alakját Æmberiza palustris néven írta le s ennek a leírásá-
ban megemlíti azt. hogy a Triesztböl származó példányok csőre alak
és méret szerint középen áll a schoeniclus és palustris között (p. 225
„forma e dimensioni intermedie"). Ezen az alapon keletkezett azután
az a szokás. hogy ezt az alakot Emberiza schoeniclus intermedia Micua-
HELLES néven emlegették, holott maga a név a leírással együtt csak
1849-ben jelent meg DeGranxp Ornith. Européenne című művének
I. részében. Bream K. L. gyűjteményében már legalább 1830. óta
voltak idesorolható példányok s ő ezeket 1831-ben megjelent Hand-
buch der Naturgeschichte aller Vögel Deutschlands című művében
Cynchramus arundinaceus MICHAHELLES et Breum név alatt írta le.
Minthogy azonban GMELIN az Emberiza arundinacea nevet mar 1774-ben
lefoglalta, azért Breum később canneti-re változtatta ennek az alaknak
az elnevezését (Der vollstándige Vogelfang 1855) s ezt fogadta el azután
Hawrerr is. A nomenklatura jelenleg érvényes szabályai szerint az ide
tartozó nádisármányok neve E. sch. intermedia DEGLAND. A magyar
1929/30] A MAGYARORSZAGI NADISARMANYOK 87
nadisarmanyoknak a legutóbbi időben általánosan használt neve volt
E. sch. canneti BREHM.
Hogy a magyarországi nadisarmanyok hovatartozandösaga kérdé-
sében tiszta helyzetet teremtsek, SCHENK JAKAB úrhoz fordultam, aki
ismert szives elözekenysegevel nemcsak a Madártani Intézet gyüjte-
ményének teljes anyagát bocsátotta rendelkezésemre, hanem egyuttal
testvére, SCHENK HENRIK óverbászi ornithologus utján biztos fészkelő
példányokat is gyüjtetett. Mind a két úrnak ezért nagy hálával tartozom.
A magyar anyag mellett rendelkezésemre állott az Æ. sch. schoeniclus
egy uppsalai példánya (a stockholmi Museumböl), az H. sch. ukrainae
egy kiewi példánya (PorTEnKo úrtól), az H. sch. tschusii eredeti typusa
(Reiser úr közvetítése alapján a szarajevói muzeumböl), végül az 4.
sch. intermedia-nak a typus példányai, melyek a Brrun-gyüjtemennyel
a Tring-Muzeumban vannak elhelyezve. Ezeket a formákat — röviden
a következőképpen lehet jellemezni: a schoeniclus-forma csőre karcsú,
ormója csak gyengén hajlott ; az ukrainae-forma csőre valamivel vasta-
gabb, ormója erősebben hajlott; a tschusii és intermedia formák csőre
egyformán vastag, magas és tompahegyű és csak a színezetben külön-
böznek egymástól (az intermedia-forma sötétebb. mint a tschustt). A
Magyarországon fészkelő nádisármányok zömét az itt ismertetett formák
egyikéhez sem lehet sorolni. Ha pl. a déli vidékekről származó példányo-
kat nézzük, úgy azt találjuk, hogy azok csőre magas és erősen hajlott,
de a csőr hegyesen végződik, nem pedig tompán. Éppen ezért ezeket a
példányokat új formaként Emberiza schoeniclus stresemanni nevén írtam
le. A typust az 1930. május 17-én Óverbászon elejtett 7 alkotja. amely
a M. K. Madártani Intézet leltárában 2845. szám alatt szerepel.
Ami már most az ország többi részében előforduló nádisármányokat
illeti, erre nézve figyelembe kell venni azt a tényt, hogy már Német-
országban (pl. Brandenburgban) is akadnak átmenetek a schoeniclus
és ukrainae alak között. A Magyarország északnyugati részében honos
nádisármányok már tisztára az ukrainae formához tartoznak. A ,.gcp-
lanae""-forma, amelyhez Domaniewski sorolta a Tátra vidékén elő-
forduló nádi sármányokat, nincs pontosan rögzítve s nézetem szerint
alig számíthat arra, hogy általánosan elismerjék. Azontúl északról dél
felé haladva folyton erősbödnek a stresemanni-format jellemző tulajdon-
ságok, ezt már ScHENK J. is fölismerte és félreérthetetlenül kifejezésre
juttatta ezt a felfogását az Aguila XXIV. 1917. évi kötetének 51. lapján
ahol a fertői nádi sármány példányokat ismertette. Azonban akkoriban
természetes még csak a schoeniclus és canneti formákról lehetett szó.
Vizsgálataim alapján kb. a 48 északi szélességi fok alkotja a határ-
vonalat az ukrainae és stresemanni formák között. Télen át a két forma
mellett a schoeniclus is előfordul mint téli vendég. Az egyes vidékeken
SS STEINBACHER FRIGYES {Aquila
honos nädisarmanyok hovatartozandösaga kérdésének az eldönteset rend-
kiviil megneheziti az a körülmeny. hogy altalaban nem szoktak különb-
séget tenni az ott fészkelő és az átvonuló és téli vendég formák között.
A tollruházat évközi változása miatt az egyes vidékekre jellemző formák
megállapítására csakis juniusi és juliusi madarakat. valamint az ott
kikelt fiókákat kellene tekintetbe venni. Az idevágó adatok szükségelt
mennyiségének hiánya miatt alig lehet megbízható adatokat nyújtani
a színezetről és a méretekről. azonban a magyarországi nádisármányokat
már pusztán a csőralkat alapján is önálló, jól fölismerhető formának,
alfajnak, vagy ..rassz""-nak lehet minősíteni.
Die Rohrammern von Ungarn.
Von FRIEDRICH STEINBACHER.
Wenn ich im Folgenden über das Ergebnis meiner Untersuchungen
der Rohrammern (Emberiza schoeniclus L.) von Ungarn berichte, so will
ich kurz noch einige allgemeine Bemerkungen vorausschicken. In den
meisten Teilen des paläartischen Gebiets kommt eine Gruppe von Ammern
vor, die nach Gestalt, Färbung und Lebensweise aufs engste mit der
mitteleuropäischen Hmberiza schoeniclus verwandt ist. Die Ansichten
über die systematischen Beziehungen innerhalb dieser Gruppe haben
sich im Laufe der Zeit sehr geändert. Nach dem grundlegenden Werk
von E. Harrerr „Die Vögel der paläarktischen Fauna" sind 3 Arten
mit zahlreichen Rassen zu unterscheiden : Emberiza schoeniclus, B.
tschusii und E. pyrrhuloides. Aber schon vor 32 Jahren hat in dieser
Zeitschrift G. von AtmAsy ausdrücklich ausgesprochen, dass alle Rohr-
ammern als eine einzige Art zu betrachten sind, deren einzelne Formen
nirgends scharf begrenzt. sondern überall durch Übergänge miteinander
verbunden sind (Aquila V. 1898. p. 123.). Diesem Urteil haben sich vor
allem KLEINSCHMIDT und STRESEMANN angeschlossen. Auf den gleichen
Standpunkt stellt sich eine 1929 erschienene Arbeit von L. PORTENKO
(in russischer Sprache : Jahrbuch des Zool. Museums in Leningrad Bd.
XXIX, 1928). welche das reiche Material der russischen Sammlungen
benutzt. Für die weiten Gebiete unter russischer Herrschaft konnte so
der schlagende Beweis geführt werden, dass AumäAsy's. Ansicht zu Recht
bestand. Aus den übrigen Teilen Europas hatte Porrenko nur sehr
wenig Vergleichsmaterial, aber da die ganze Frage nun einmal wieder
aufgerollt war, so setzte sich E. STRESEMANN mit Nachdruck dafür ein,
dass bei dieser Gelegenheit die noch vorhandenen Lücken unserer Kennt-
nis möglichst ausgefüllt werden sollten. Ich übernahm die Aufgabe und
konnte mit Hülfe vieler europäischen Museen und Sammler nachweisen,
1929/30] DIE ROHRAMMERN VON UNGARN Sy
dass auch in West- und Südeuropa alle Rohrammern einen allmählich
und gesetzmässig abändernden Formenkreis bilden, der also Emberiza
schoemiclus heissen muss. Das Ergebnis ist im Journal für Ornithologie
Bd. LXXVIII, 1930, dargelegt. Das Gesetz der Abänderung habe ich
dort so ausgesprochen (p. 484.) : ,,Die Schnabel werden von Norden
nach Süden stärker, meist dicker : die Färbung wird von Osten nach
Westen intensiver, dabei verbreitern sich die eumelanotischen Zeich-
nungen und werden kräftiger.‘
Welche Stellung nehmen nun die ungarischen Rohrammern inner-
halb dieser einheitlichen Art ein? Wir wollen zunächst eine Übersicht
über die aus der Nachbarschaft beschriebenen Rassen geben. Da ist
erstens im Nordwesten die ursprüngliche £. schoeniclus von LINxf,
beschrieben aus dem mittleren Schweden (Uppsala) und nach der bis-
herigen Anschauung in West- und Mitteleuropa weit verbreitet. Nach
E.-Harrerr gehören die Rohrammern von Nordwest-Ungarn ebenfalls
zu dieser Form. Die polnischen Vögel hatte J. Domaniewski 1918 als
E. sch. goplanae abgetrennt ; nach ihm gehören dazu auch die in der
Tatra bei Trstena (jetzt Tschecho-Slowakei) nistenden Vögel (Ornith.
Mon.-Berichte XXXV, 1927, p. 69.). Gehen wir weiter nach Nordosten,
so finden wir in Südrussland E. sch. ukrainae Sarupny (Mess. Orn.
Moskau 1917). Was die Landstriche im Süden des alten Königreichs
Ungarn anbelangt, so stammt aus dem Südosten, vom Donaudelta,
E. sch. tschusii Reiser u. AumAsy (Aquila V. 1898), ein Rohrammer
mit besonders kräftigem Schnabel, den HARTERT später als Vertreter
einer eigenen Art ansah, obwohl AumAsy gleichzeitig seine Überzeugung
von der Einheitlichkeit aller Rohrammern ausgedrückt hatte. Für die
Benennung der ungarischen Vögel ist dann aber besonders wichtig
diejenige Form geworden, die im südwestlichen Küstenland (Triest,
Dalmatien) brütet. Ihre Namengebung ist eine recht verwickelte. Sie
wurde zuerst von MICHAHELLES 1829 gesammelt (Isis 1830, Spalte 810),
dann erwähnt sie Savı (Ornitologia Toscana, Teil III, 1831), der kurz
vorher einen dickschnäbligen Rohrammer Italiens als Æ. palustris be-
schrieben hatte, indem er nach MICHAHELLES angibt, dass die Vögel von
Triest einen Schnabel haben, der nach Form und Mass eine Zwischen-
stellung zwischen schoeniclus und palustris einnimmt (p. 225 ,,forme
e dimensioni intermedie‘). So wurde es üblich von einer 4. intermedia
MicHAHELLES zu sprechen, während dieser Name selbst mit Beschreibung
erst 1849 von DEGLAND (Ornithologie européenne, Teil I.) veröffentlicht
wurde. In der Sammlung von Ch. L. Breum befanden sich derartige Stücke
mindestens seit 1830; er beschreibt sie 1831 im Handbuch der Natur-
geschichte aller Vögel Deutschlands als Cynchramus arundinaceus
MicHAHELLES et BREHM. Da aber Guertin bereits 1774 den Namen E.
190 FRIEDRICH STEINBACHER {Aquila
arundinacea vergeben hatte, so änderte Brrum die Bezeichnung später
in canneti um (Der vollständige Vogelfang 1855), wie sie dann auch
u.a. von Harrerr übernommen wurde. Nach den Regeln über die Nomen-
klatur werden wir diese Vogel A. sch. intermedia DEGLAND nennen müssen.
Für die ungarischen Rohrammern ist zuletzt der Name E. sch. canneti
im allgemeinen Gebrauch gewesen.
Um Klarheit über die Rassenzugehörigkeit dieser ungarischen Vögel
zu gewinnen, wandte ich mich an Herrn JAKOB ScHENK, der nicht nur
in bekannter liebenswürdiger Bereitwilligkeit sofort das gesamte Material
des Kgl. Ungarischen Ornithologischen Institutes übersandte, sondern
auch noch sichere Brutvogelbälge durch seinen Bruder, Herrn HEINRICH
Scnenk in Stari Vrbas, besorgen liess. Beiden Herren bin ich zu grossem
Danke verplichtet. Ich hatte ferner vor mir £. sch. schoeniclus von Upp-
sala (Museum Stockholm), £. sch. ukrainae von Kiew (von Herrn Por-
TENKO), EH. sch. tschusii (Typus aus dem Museum von Serajevo durch
Vermittlung von Herrn Reiser) und E. sch. intermedia (die Typen von
Brenm aus dem Museum von Tring). Diese Rassen lassen sich kurz so
charakterisieren : schoeniclus hat einen schlanken Schnabel mit schwach
gebogenem First; bei ukrainae ist er etwas dicker und stärker gekrümmt;
tschusii und intermedia haben dagegen den gleichen dicken, hohen und
stumpfen Schnabel und unterscheiden sich nur durch die Färbung (inter-
media dunkler als tschusii). Die meisten ungarischen Brutvögel stimmen
nun mit keiner dieser Rassen überein. Greifen wir etwa die Vögel des
südlichen Teiles heraus, so zeigen sie hohe und kräftig gebogene, dabei
aber spitze Schnäbel. Ich habe sie deshalb als #. sch. stresemanni beschrie-
ben und als Typus ein 7 vom 17. V. 30 aus Överbäsz gewählt (Ung.
Ornith. Inst. No. 2845). Was die übrigen Gegenden des Landes anbe-
trifft, so ist zu beachten, dass bereits in Deutschland (so z. B. in Bran-
denburg) ein Übergang von schoeniclus zu ukrainae stattfindet, und
die Rohrammern von Nordwest-Ungarn sind nach ihrer Schnabelform
schon durchaus zu ukrainae gehörig. Die Rasse goplanae, zu der Doma-
niewki die Tätravögel rechnet, ist ungenügend gekennzeichnet und
wird meiner Meinung nach nicht anerkannt werden können. Im übrigen
findet von Norden nach Süden ein immer stärkeres Hervortreten der
Eigenschaften von stresemanni statt. Schon J. ScHenk hat das erkannt
und Aquila XXIV, 1917, p. 90, klar ausgesprochen, soweit es sich um
die Vögel des Neusiedler-Sees handelt (natürlich spricht er von schoe-
niclus und canneti). Nach dem von mir untersuchten Material wird etwa
der 48. Breitengrad die Grenze zwischen ukrainae und stresemanni bilden.
Im Winter finden sich neben beiden auch echte schoeniclus. Die Klärung
der Rassenfrage ist dadurch sehr erschwert worden, dass Durchzügler
und Wintergäste nicht von den Brutvögeln genügend gesondert wurden.
1929/30] DIE ROHRAMMERN VON UNGARN 91
Wegen der starken Änderung des Gefieders im Laufe des Jahres sollten
zur Rassenbestimmung nur Juni- und Julivögel sowie diesjährige Junge
benützt werden. Genaue Angaben über Farbenunterschiede und Flügel-
masse lassen sich wegen Mangels an solchem Material deshalb noch nicht
überall machen. Aber davon abgesehen sind die ungarischen Rohrammern
schon durch ihre Schnabelform als eine eigene, gut kenntliche Rasse
zu bezeichnen.
A réti fülesbagoly fészkelése 1930-ban Tarpan.*)
Irtà: KaBAczy ERNŐ.
A réti fülesbagoly Magyarországon tudvalevően téli vendég, amely néha
nagyobb mennyiségben is szokott nálunk jelentkezni egérjárásos eszten-
dőkben, főleg az Alföldön és a Dunántulon. Mint fészkelő madár azonban
a ritkaságok közé tartozik. SCHENK JAKAB az 1929-ben megjelent uj
. Magyar Brehm" II. kötetének 178. lapján a következőkben ismerteti
a magyarföldi :fészkeléseket : , Első tojását mar HERMAN Orró találta
1865. április 10-dikén Kolozsvárott. SzikLa GÁBOR 1883. április
22-én találta a fészkét Székesfehérvárott. Czyxk Epr 1894. julius
7-én lőtt egy kotlófolttal biró nőstényt a fogarasmegyei Mundr a
mocsárvidékén. Cerva FRIGYES 1896-ban több izben találta tojásait és
fiókáit a pestmegyei Ürbő és Szunyog pusztákon. Egyik innen
származó fészekalja a Nemzeti Muzeumban van elhelyezve. 1897. március
8-án DR. Lenpn A. Magyaróvár-ról kapott egy példányt, melyben
négy tojás volt, köztük az egyik teljesen érett. Ez a tojás a M. K.
Madártani Intézetbe került s ugyanitt van az is. melyet Szomsas GUSZTÁV
gyüjtött 1914-ben a Horto bá g y-on. Fészkelt még 1907-ben Molna-
s z ec s ő dön Morxir Lagos szerint. 1906-ban Ihárosberén v-ben
BARTHOS GYULA szerint és 1913-ban Dr. Nagy JENÖ szerint az Aldunai-
réten. 1914. óta óta mint fészkelőt újra nem észlelték."
A fenti adatok után nagy volt a meglepetésem, amikor 1930. április
16-án Bereg megye jelenlegi székhelyének Tarpä-nak a határában
megtaláltam a réti fülesbagoly fészkét 5 tojással. A fészek 3—4 éves
makkosításban volt, környéke gyengén zsombékos. Maga a fészek vékony-
szálú fű és káka közé van rakva, majdnem lapos, úgy hogy fölröpüléskor
*) Ezzel az érdekes közleménnyel kapcsolatosan megemlitendö, hogy a réti füles-
bagoly 1930-ban az ország több helyén is fészkelt. Igy M oson megyében, Tiszalökön és
Konyáron (Il. ebben a kötetben Szomsas, Cerva és Dr. Kiss Vizmos idevágó köz-
leményeit) és valószinüleg Hencidän Bihar megyében (l. BALÁSHÁZY közleményét)
továbbá Tem e s v ar mellett (1. Mitteilungen über die Vogelwelt 1930., p. 104.). Szerk.
92 KABACZY ERNÖ [Aquila
a tojó 1-2 tojást. esetleg fiókát is ki szokott guritani a fészekből. Aprilis
21-én 7 tojás volt a fészekben s május 4-én kelt az első fióka. Az utolsó
fióka május 14-én kelt. A különböző időben való kikelés miatt a fiókák
nagysága is természetesen igen különböző volt : a legkisebbet csak május
18-án tudtam meggyürűzni. Az egyik tojás záp volt s ezt a nőstény még
május 23-án is erősen ülte. A fiókák közül ezen a napon már csak a leg-
kisebb tartózkodott a fészek szélén. míg a többiek a fészektől nehány
lépésnyi távolságban helyezkedtek el.
Az öreg madarak a fészek körül rendkivül bátran. szinte azt mond-
hatnám harciasan viselkedtek. A fészek fölött köröztek s közben ,,kva-hi-
kvá-hi" hangot hallattak és dühösen kattogtak. Közben folytonosan
felém csapkodtak s különösen akkor támadtak nagyon hevesen. amikor
a legkisebb fióka a gyürüzésnél sivitó hangot hallatott. Május 23-dikán,
amikor az elszéledt fiókák keresésével és összeszedésével foglalkoztam
s fölemeltem az egyiket, egyszer csak hatalmas ütést éreztem a fejemen.
Első percben nem tudtam elképzelni. hogy mi lehet, de a nyakamon
lefolyó vérről mindjárt megtudtam. hogy rámcsapott az egyik bagoly.
Ezután is oly közel és dühösen csapkodtak a fejem körül, hogy jobb-
nak láttam az ujabb sebesülés elől sürgősen távozni. Későbbi vizsgálat
megmutatta, hogy összesen 6 helyen volt fölhasitva a fejböröm és tarköm.
A varjakkal szemben is rendkivül bátran viselkedtek. Többször
láttam őket viaskodni s azt figyeltem meg, hogy még 4 szürke varjuval
szemben is bátran fölvette a küzdelmet a him. A vetési varjakkal szem-
ben kevésbé támadó, inkább kitér előlük. Egyszer láttam, hogy 100-nál
is több vetési varju csapkodott az ülő nőstény felé, de az föl se rebbent
— bár lehet, hogy baglyok módjára hanyatt fekve védekezett föltelé
tartott karmaival. Egy izben még azt figyeltem meg, hogy igen kitartóan
üldözött egy barna rétihéját és azt végre is elkergette.
A fészek környékén állandóan kerestem köpeteket és ételmaradé-
kokat, de nagy csodálkozásomra ilyeneket sem ennél a fészeknél, sem
a másodiknál nem leltem. Egyetlen egyszer találtam a fészek mellett
két lefejezett pockot.
A fészkelő területen való gyakori látogatásaim alkalmából május
4-én még egy fészket találtam, az elsőtől körülbelül egy kilométer távol-
ságban. A fészekben 7 erősen kotlott tojás volt. Május 14-én a fészek
teljesen üres volt. Nem tudtam a dolog nyitjára jönni, hogy mi történ-
hetett velük. Bizonyosra veszem, hogy volt a területen egy harmadik
fészek is. Ezt ugyan nem találtam meg. de a him ismert viselkedése
alapján nem kételkedtem benne, hogy a jelzett helyen is volt fészek.
Próbáltam ugyan vizslával is keresni, de vizslám a bagolyra egyáltalá-
ban nem reagált, tán csak azért nem, mert a területen elég sok a fogoly
és fácán.
1929/30] DAS NISTEN DER SUMPFOHREULE IN TARPA 95
Das Nisten der Sumpfohreule im f. 1930 in Tarpa.*)
Von ERNST KABACZY.
Die Sumpfohreule ist in Ungarn bekanntlich Wintergast und tritt
in mäusereichen Jahren manchmal bei uns auch in grösseren Mengen auf.
besonders in der Grossen Tiefebene und im Gebiet jenseits der Donan.
Als Brutvogel zählt sie jedoch zu den Seltenheiten. JAKOB SCHENK berichtet
im .,Neuen Ungarischen Brehm, Band II. (erschienen 1929) Seite 178 über
ihr Nisten in Ungarn Folgendes: .,Das erste Ei fand schon Orto HERMAN
am 10. April 1865 bei Kolozs vár. GABRIEL SZIKLA entdeckte am 22.April
1883 ihr Nest bei Szekesfehervär. Epuarp Czynk erlegte ein
Weibchen mit Brutflecken am 7. Juli 1894 in dem Sumpfgebiet bei
Mundra im Komitat Fogaras, FriepricH Cerra fand 1896 mehrmals
Eier und Junge auf der Puszta Ur b 6 und Szun yo g im Komitat Pest.
Ein Gelege der Sumpfohreule von hier befindet sich im Nationalmuseum.
Am 8. März 1897 erhielt Dr. Apotr Lenpr aus Magyaróvár
ein Exemplar mit 4 Eiern, darunter ein vollständig entwickeltes.
Dieses Ei gelangte in das Kgl. Ungarische Ornithologische Institut.
desgleichen ein von Gustav Szomsas 1914. auf der Hortobágy
gesammeltes Ei. Diese Eule brütete nach Lupwıs MorwxáR im Jahre
1907 bei Molnaszecsöd, nach Junius BarrHos 1906 bei Iharos-
bereny und nach Dr. Evern Nacy 1913 im unteren Donauriede.
Seit 1914 wurde sie als Brutvogel nicht wieder beobachtet“.
Um so grösser war meine Überraschung, als ich am 16. April 1930
in der Gemarkung von Tarpa, dem jetzigen Hauptorte des Komitates
Bereg. ein Nest der Sumpfohreule mit 5 Eiern fand. Das Nest befand
sich in einer 3—4 jährigen Neuforstung, in etwas sumpfigem Gelände.
Es war zwischen dünnhalmigem Gras und Binsen errichtet, fast flach,
so dass das Weibchen beim Auffliegen 1—2 Eier, eventuell auch Junge
aus dem Nest herauszurollen pflegte. Am 21. April waren 7 Eier in dem
Nest. Am 4. Mai schlüpfte das erste Junge. Das letzte Junge kroch am
14. Mai aus dem Ei. Infolge dieses Ausschlüpfens der Jungen zu ver-
schiedener Zeit war auch selbstverständlich deren Grösse sehr ver-
*) Im Zusammenhang mit diesem interessanten Bericht wäre zu erwähnen, dass die
Sumpfohreule im Jahre 1930 noch an mehreren Stellen brütete, so im Komitate Moson,
bei Tiszalök und Konyär (siehe die diesbezüglichen Mitteilungen von SzomJas,
Cerva und Dr. WILHELM Kiss in diesem Bande), wahrscheinlich auch bei Hencida im
Komitat Bihar (siehe die Mitteilung von BaLAsu zy), ferner neben Temesvár (siehe
Mitteilungen über die Vogelwelt 1930, p. 104). Red.
yi ERNST KABACZY [Aquila
schieden : das kleinste konnte ich erst am 18. Mai beringen. Das eine Ei
war faul und wurde noch am 23. Mai vom Weibchen fleissig bebrütet.
An diesem Tage hielt sich nur noch das kleinste Junge am Nestrand auf.
die übrigen hatten sich einige Schritte vom Nest entfernt versteckt.
Die alten Vögel zeigten sich in der Nähe des Nestes ausserordentlich
mutig, ich möchte fast sagen kampflustig. Sie kreisten über dem Nest
und liessen ihren Ruf .kwa-hi-kwa-hi*, sowie wütendes Schnabelknappen
vernehmen. Inzwischen stiessen sie fortwährend auf mich und griffen
mich ganz besonders heftig an, als das kleinste Junge beim Beringen Schreie
au:stiess. Als ich am 23. Mai die zerstreuten Jungen zusammensammeln
wollte und das eine aufhob, fühlte ich plötzlich einen heftigen Schlag
auf dem Kopfe. Im ersten Augenblick konnte ich mir nicht denken, was
geschehen war, bis das von meinem Hals fliessende Blut mich belehrte,
dass die eine Eule mich angegriffen hatte. Auch nachher noch benahmen
sich die alten Vögel derart aggressiv, dass ich es vorzog das Feld zu
räumen. Die spätere Untersuchung ergab, dass ich an Kopf und Genick
6 Risswunden davongetragen hatte
Auch gegen die Arähen zeigten die Sumpfohreulen grossen Mut.
Ich konnte beobachten. dass das Männchen den Kampf mit 4 Nebel-
krähen ruhig aufnahm. Den Saatkrähen gehen sie eher aus dem Wege.
Einmal sah ich mehr als 100 Saatkrähen über dem brütenden Weibchen
niederstossen, doch liess sich dieses nicht aufschrecken : vielleicht ver-
teidigte es sich nach Eulenart, auf dem Rücken liegend. mit nach oben
ausgestreckten Fängen. Ein andersmal beobachtete ich, wie die Sumpfoh-
reule eine Rohrweihe andauernd verfolgte und schliesslich in die Flucht
schlug.
In der Umgebung des Nestes suchte ich ständig nach Gewöllen und
Nahrungsresten, konnte aber zu meiner grossen Verwunderung solche
nicht finden. Ein einziges Mal fand ich neben dem Nest zwei geköpfte
Feldmäuse.
Gelegentlich meiner häufigen Inspizierungen des Brutgebietes ent-
deckte ich am 4. Mai noch ein Nest in etwa einem Kilometer Entfernung
von dem ersten. In diesem Neste lagen 7 hochbebrütete Eier. Am 14. Mai
war das Nest vollständig leer. Ich konnte nicht feststellen, was mit diesem
Gelege geschehen war. Ich nehme bestimmt an, dass in dieser Gegend
sich noch ein drittes Nest befand. Es gelang mir zwar nicht, dieses zu
finden, doch zweifle ich auf Grund des bekannten Benehmens des Männ-
chens nicht daran, dass auch an der angegebenen Stelle ein Nest war.
Auch die Suche mit dem Spürhund blieb erfolglos, denn der Hund
reagierte auf die Eulen überhaupt nicht. vieileicht deshalb, weil es in dieser
Gegend ziemlich viele Rebhühner und Fasanen gibt.
1929/30] DAS NISTEN DES SUMPFOHREULE BEI TARPA 95
A seregély tavaszi fölvonuläsa Keleteuröpaban
es Nyugatsziberiäban.*)
Irta: Szmirnov N.
Két szövegäbräval.
A német szövegben közölt, sok évre terjedő megfigyelési sorozatok
alapján megszerkeszti a seregély tavaszi fölvonulásának az izepiptezis
vonalait, amelyek az egyforma érkezést mutató megfigyelési állomásokat
kötik össze 10 napos időközökben. (16. ábra.) Ezek az izepiptesizek szem-
léltetik a fölvonulás átlagos menetét és ütemét. Megállapítható, hogy
az Oroszországban megtelepedő seregélyek három irányból özönlik el
a területet és pedig nyugatról Németország felől. délnyugatról Romania
és Besszarábia felől, végül délről a Kaukázus felől. A legnagyobb
tömeg nyugat felől érkezik. Szibériában az egyik fölvonulási út a Káspi-
tenger keleti partja mentén vezet az Embe és Tobol folyók völgyeibe, .
a másik fölvonulási utat az Ili. Nura és Isim folyók völgyei jelzik.
A harmadik út Mongolia nyugati részéből az Ob és Irtis folyók
völgyeibe vezet. A negyedik utat a Jenisszei folyó völgye alkotja.
Az oroszországi fölvonulási módot különösen élesen mutatja az
1926. évi fölvonulás, melyet a 17. ábra szemléltet; látható ezen, hogy a
március 20-iki izepiptézis négyszer változtatja meg az irányát. Először
a Peipus tavától dél-délnyugat felé hajlik egészen odáig. ahol a Szeima
folyó beleömlik a Dessznába. Ezt a területet a Németország felől érkező
seregélyek szállják meg. További menetében ez az izepiptezis délnyugat
felé sülyed egészen a Don torkolatáig. ezt a területet a Románia felől
érkező seregélyek szállják meg. Innentől kezdve majdnem tiszta keleti
irányt vesz az izepiptézis egészen az Ural folyóig. Ezekre a területekre a
Kaukázus felől érkeznek a seregélyek.
A fölvonulás átlagos sebessége naponta kb. 49. km. Ez a sebesség
azonban esetről-esetre változik, mert gyakran megtörténik, hogy az
északibb tájakra törekvő seregélyek még vastag hótakaróval borított
területekre érkeznek, amelyek a további előrehaladást megakadályozzák.
Vannak korai és késői esztendők, amikor az adatok zöme korábbi,
ill. későbbi az átlagnál. Korai esztendők: 1903. 1913. 1914. 1920.
1921. Kesöiek : 1908. és 1911.
*) Minthogy ez az értekezés főleg nemzetközi érdekü, azért helykimélés céljából
csak kivonatban ismertetjük magyar nyelven. Szerk.
06 N. SMIRNOW [Aquila
Az izepiptézisek által szemleltetett folvonulas képe sokszorosan
emlékeztet egyes növények ..izofén'‘-jeire, vagyis az egyforma virágzási
időket összekötő vonalak által szemléltetett virágzási képekre, amiből
azt kell következtetni. hogy a vonulást nemcsak földrajzi, hanem klima-
tológiai ténvezők is befolyásolják. A földolgozott anyag a 101—104 lapo-
kon van közreadva. Minden adat a minaptárunk szerint van megadva.
Die Frühlingsankunft des Stares in Ost-Europa
und West-Sibirien.
Mit 2 Textfiguren.
Von N. SMIRNOW.
Systematische Beobachtungen über die Frühlingsankunft des
Stares in Russland sind durch die Initiative und unter der Leitung des
Prof. D. KarGoropow angestellt worden. der genaue phänologische Be-
obachtungen auf dem Territorium der heutigen U. S. S. R. und der
baltischen Staaten organisiert hat. Die von ihm gesammelten Materi-
alien, werden gegenwärtig zum grossen Teil in der Russischen Akademie
der Wissenschaften in Handschriften aufbewahrt. Nach seinem Tode
wurde die von ihm begonnene Arbeit von der Russischen Gesellschaft der
Freunde der Weltkunde, die im Jahre 1926 etwa 1300 Korrespondenten
zählte, fortgesetzt und weiter entwickelt. Bei der Abfassung dieses Artikels
benützen wir meistenteils die Daten aus diesen zwei Archiven. In der
nebenstehenden Tabelle — Frühlingsankunft des Stares von 1872—1926
— sind nur die Beobachtung-Stationen berücksichtigt worden, an denen
die Beobachtungen im Laufe von zehn und mehr Jahren angestellt worden
sind. Ausser den in der Tabelle angeführten Daten standen uns noch
andere Beobachtungen zur Verfügung, die in einem Zeitraum von weniger
als zehn Jahren an mehreren Hunderten von Beobachtungspunkten
gemacht wurden. Es war jedoch nicht möglich dieselben in diesem Artikel
zu veröffentlichen. Aber alle diese Daten sind bei der Zusammenstellung
der Karten für die mittleren Isepiptesen berücksichtigt worden. Zur
Konstruktion der Isepiptesen auf dem Territorium von Finnland benütz-
ten wir einen Teil der Materialien, die seinerzeit von A. Kıuımax und
Kk. M. Lewanprr veröffentlicht worden sind. Die Analyse der mittleren
Isepiptesen (Fig. 16) beweist uns in erster Linie sehr klar, dass der grösste
Teil des untersuchten Territoriums von denjenigen Staren bevölkert
wird, die von Westen und Süd-Westen ankommen. Die Stare, die vom
Kaukasus her ankommen besiedeln das Gebiet zwischen dem Schwar-
zen und dem Kaspischen Meere, ferner das Dongebiet (ausgenom-
men den Donjez) und dasjenige längs der Wolga bis Ssaratow. Im
1929/30] FRÜHLINGSANKUNFT DES STARES 97
Osten lässt sich der kaukasische Star bis zum Uralfluss nachweisen.
Der stark gekriimmte mittlere Teil der Isepiptese vom 31. III weist
auf dasjenige Gebiet, wohin ein Teil der Vögel auf dem baltischen Wege
der andere vom unteren Lauf der Donau, und der dritte auf dem kauka-
sischen Wege gekommen ist. Als Grenzlinie zwischen den Besiedelungs-
gebieten der westeuropäischen und der baltischen Stare kann man auf
Grund der vorliegenden Karte diejenige Linie annehmen, die durch den
Oberlauf des Pripjatj, die Stadt Mogiljew am Dnjepr, durch Brjansk
u. s. w. geht. Dieser Besiedelungsvorgang wird auch durch den Gang
der Ankunft der Stare im Frühling des Jahres 1926, der auf der Karte
16. abra — Fig. 16.
A seregély tavaszi fölvonulasanak képe az érkezési adatok közepertekei alapján
szerkesztett izepiptézisek szerint.
Tie mittleren Isepiptesen des Stares.
Fig. 17 angegeben ist, bestätigt. Diese Karte ermöglicht es auch, die Gren-
zen der Besiedelung zu detaillisieren. Hier sehen wir, dass die Isepiptese
vom 20 März ihre Richtung viermal ändert. Zuerst führt sie vom Peipus-
See nach Süd-Südwesten bis zur Mündung des Sseimaflusses in die Dessna :
dieses Gebiet wird durch die aus Deutschland angelangten Stare besiedelt.
Weiterhin nimmt die Isepiptese eine südwestliche Richtung an, die sie
fast bis zur Mündung des Don beibehält. Dieses Gebiet besiedeln die
Stare welche vom Unterlauf der Donau und aus Bessarabien ankommen.
Weiterhin nimmt die Isepiptese eine fast östliche Richtung an — bis
{
US N. SMIRNOW [Aquila
zum Uralfluss, hier ist es offenbar, dass die Vogel aus der Richtung des
Kaukasus ankommen. Diese Krümmungen sind auch auf den Isepiptesen
vom 10. März, 31 März, u. 10 April deutlich zu sehen. Die Krümmung
auf der Isepiptese vom 10 März auf der Krimschen Halbinsel weist darauf
hin, dass die Stare im Vergleich mit der Ankunft zur Mündung des Dnjepr
— hierher mit einer Verspätung ankommen. Es ist klar, dass die Stare
anfangs vom Westen bis zum Perekop kamen und sich dann von Norden
her kommend in der Krim zerstreut haben. Über die Meerenge von Kertsch
kommen sie augenscheinlich nicht geflogen. Da die Vögel auf verschie-
denen Wegen ankommen, so fallen die Gebiete, die längs der Grenze
der Niederlassung liegen gewönhlich durch einen bedeutenden Unter-
schied im Datum der Ankunft der Vögel auf, in Punkten, die sich in
geringer Entfernung befinden. Solche Gebiete gibt es zum Beispiel in
den Grenzen des Moskauer Gouvernements, wohin die Stare sowohl
vom Westen, als auch vom Süden kommen, und am mittleren Lauf des
Donjez, wohin die Stare teils auf dem Balkanwege und teils vom west-
lichen Kaukasus kommen.
Wenn wir die Entfernung zwischen den Isepiptesen läñgs den
Meridianen messen, können wir die Schnelligkeit der Fortbewegung der
Stare in der Richtung von Süden nach Norden leicht feststellen.
Laut den langjährigen Mitteln beträgt die Schnelligkeit des Vor-
rückens täglich 49 km. Die Zeit der Ankunft der Zugvögel wechselt
bekanntlich von Jahr zu Jahr.
Die Schwankungen betragen beim Stare höchstens 26 Tage. Grös-
sere Abweichungen muss man als Fehler in den Beobachtungen auf-
fassen, besonders, wenn sie sich auf Verspätungen beziehen. Aber schon
die Abweichungen von mehr als 18 Tagen sind im grossem Masse un-
wahrscheinlich und jedes Datum, welches eine solch grosse Abweichung
vom Mittel darstellt, muss mit grosser Vorsicht aufgenommen werden.
Dadurch wird es klar, dass ungünstige Bedingungen der Witterung das
Vorrücken der Stare zu den Brutplätzen nicht mehr als 2!/2—3 Wochen
aufhalten können. Der Drang sich zu einer bestimmten Zeit fortzu-
bewegen ist in ihnen so stark, dass sie in manchen Jahren bei ihrer An-
kunft sich in solchen Bedingungen befinden, unter denen ihre Existenz
unmöglich war und sie unkommen mussten. Ähnliche Erscheinungen
sind unter anderem von mehreren Korrespondenten im Jahre 1926 in
den Gouvernements Smolensk, Rjasan und im Ural beobachtet worden.
Auch die günstigsten Bedingungen in der Witterung können die Vögel
nicht zwingen sich vor einem gewissen Termin auf den Weg zu machen
für den Süden Russlands kann als solch ein Termin die Mitte des Monats
Februar gerechnet werden. Wenn die Art und die Grösse der Abweichun-
gen in der Zeit der Ankunft in verschiedenen Jahren untersuchen, so fällt
1929/30] DIE FRÜHLINGSANKUNFT DES STARES 99
uns folgende Erscheinung auf : in manchen Jahren fand die Ankunft der
Vögel fast auf dem ganzen Territorium vor dem Durchschnittstermin
statt, wie zum Beispiel in den Jahren 1903, 1913, 1914, 1920, 1921. In
anderen Jahren, wie zum Beispiel 1908 u. 1911, war die Ankunft der
Stare im Gegenteil überall später als der Durchschnittstermin. In den
übrigen Jahren zerfiel das ganze Territorium in Betreff der Zeit der
Ankunft in mehrere Gebiete, so dass die Vögel in manchen Gebieten vor
dem Durchschnittstermin erschienen, in anderen Gebieten zum Durch-
schnittstermin, und in manchen Gebieten sich mehr oder weniger ver-
späteten. Im Jahre 1926 sind zum Beispiel im Gouvernement Mogiljew
~~ oo 10 2 30 40 50 60 10 80 90 40 10 20 3 %O (15€ 60
Sees Ss ge ee || NS
Se CA AA oh À =
17. ábra — Fig. 17.
A seregély tavaszi fölvonuläsänak képe az 1926. évi adatok szerint.
Die Isepiptesen des Stares im Jahre 1926.
im Dorfe Lasarewitschi die Stare 15 Tage vor dem Termin erschienen,
aber weiter gegen Norden hin stiessen sie noch auf die Schneedecke ; die
Fortbewegung war aufgehalten, so dass im Gouvernement Pleskau und
im Süden des Gouvernement Leningrad die Ankunft der Vögel entweder
zum Durchschnittstermin oder sogar etwas später beobachtet wurde.
Nur einzelne Paare haben sich weitergewagt und zwei solcher Paare sind
bei Leningrad bedeutend vor dem normalen Termin beobachtet worden.
A.N.DuBROwsKy, der diese vorzeitige Ankunft der Vögel beobachtet hat,
sagt, dass diese Stare am 21. März verschwanden und erst am 1.
April wieder erschienen und dann begann für sie ein normales Frühlings-
leben. Was die Ankunft der Vögel im Jahre 1926 anbetrifft, so gestaltet
15
100 N. SMIRNOW [Aquila
sich dieselbe in grossen Ziigen folgendermassen: Im westlichen Teil
des Landes kamen Stare etwas vor dem Termin an und ein Teil von
ihnem behielt sein beschleunigtes Vorrücken bis zum (36°) östl. L. v.
Greenw. Diese Gruppe der Vögel versuchte ebenso früh nach Nord-
Osten vorzurücken, aber da sie noch Frost und Schnee antrafen, kam
ein Teil von ihnen um, der andere Teil aber kehrte zurück ; viele von
den Korrespondenten haben solch ein Verschwinden der Vögel nach
der ersten Ankunft beobachtet.
Ein Teil der Vögel, die über Rumänien und Bessarabien zogen,
zeigte sich auf unserer südwestlichen Grenze zum Durchschnittstermin
um den 10 März. Die Stare, die vom Kaukasus her zu uns kamen, erschie-
nen auf unserem Territorium etwas früher als um die normale Zeit, aber
sie waren ebenso wie im Westen gezwungen zurückzukehren um sich
vor dem Untergange zu retten. Annähernd zu dem Durchschnittstermin
begannen die Vögel aus dem Gebiet von Mittelasien ihre Fortbewegung.
Aber alle diese Gruppen stiessen zwischen dem 55 u. 60 Breiten-grade
im Westen und zwischen 50 u. 55 Breiten-grade im Osten auf eine be-
deutende Schneedecke; daher wird ihr Vorrücken zum Norden hin be-
deutend verzögert. Die Schwankungen in der Zeit der Ankunft der Vögel
wie auch in der Zeit des Eintretens anderer periodischen Erscheinungen
im Reich der Organismen stimmen mit den übrigen Schwankungen in
der Tätigkeit der Zentrenen der atmosphärischen Revolutionen, wobei
in den Grenzen von Ost-Europa und West-Sibirien das Karische Zen-
trum atmosphärischer Revolutionen eine besondere Bedeutung hat. Im
Jahre 1926 wirkte seine Tätigkeit verzögerend. Gleichzeitig wirkte die
Tätigkeit des Persischen und Afrikanischen Zentrums in Form von
Expressionen bei fast vollständiger Untätigkeit des Isländischen Zen-
trums. Der bedeutende Antagonismus in den Wirkungen dieser Zentren
hat dasjenige Bild der Ankunft des Stares gestaltet, das wir im Jahre 1926
beobachten. Manchmal wirken alle diese Zentren gleichartig: in solchen
Fällen beobachten wir entweder eine allgemeine Beschleunigung, oder
eine allgemeine Verzögerung in der Ankunft der Vögel.
Was das Vorrücken des Stares in Sibirien anbetrifft, so besitzen
wir hier nur eine kleine Anzahl von langjährigen Beobachtungen. Die
Beobachtungen einer Anzahl von Korrespondenten der Russischen
Gesellschaft der Freunde der Weltkunde im Jahre 1925 und besonders
im Jahre 1926 geben uns folgendes Bild der Ankunft der Vögel. Der
westlichste Weg des Durchflugs führt längs dem östlichen Ufer des
Kaspischen Meeres, ferner längs dem Tale der Embe und längs dem
Flusse Tobol. Ein östlicherer Weg wird vermutet längs den Flüssen — Ili,
Nura u. Ischim. Ein dritter Weg führt aus der westlichen Mongolei zum
Oberlauf des Irtysch und Ob und weiter längs den Tälern dieser Flüsse.
1929/30] DIE FRÜHLINGSANKUNFT DES STARES 101
Der vierte Weg liegt längs dem Jenissei. Weiter nach Osten hin ist es
aus Mangel an Beobachtungen nicht möglich gewesen die Richtung der
Fortbewegung der Vögel festzustellen.
Der allgemeine Charakter der Richtung der durchgesehenen
Isoepiptesen ist gleich dem Charakter der Isoepiptesen nicht nur für
Vögel. sondern auch für das Aufblühen einer Reihe von Pflanzen. Diese
Tatsache weist darauf hin. dass die Durchflugswege der Vögel nicht nur
von geographischen Faktoren. sondern auch von allgemeinen klimatolo-
gischen Faktoren bestimmt werden. Die Vögel wählen von mehreren
im geographischen Sinne möglichen Wege diejenigen die auch in Betreff
der Entwickelung der Witterung am günstigsten sind. Wenigstens habe
ich in meinem Bericht in der Russischen Gesellschaft der Freunde der
Weltkunde (Nachrichten der Russischen Gesellschaft der Freunde der
Weltkunde No 3 (50) vom Juli des Jahres 1925, Seite 46 betreffs der
Krümmungen in den Isophänen — (bei den Pflanzen Isophänen, statt den
von Middendorff-schen Isepiptesen für die Linien gleicher Aufblühzeit) —
für eine Anzahl von Erscheinungen in Ost-Europa darauf hingewiesen,
dass sie im allgemeinen mit den Achsen der Antizyklonen zusammen
fallen, wie sie in den Schriften von B. P. MuLranowsky angedeutet sind.
Wenn dem so ist. muss man damit rechnen, dass auch im historischem
Sinne die Durchflugswege der Vögel und ebenso auch die Punkte der
Überwinterung unter dem Einflusse nicht nur geographischen, sondern
auch meteorologischen Faktoren bestimmt werden.
Das zu diesen Ausführungen verarbeitete Daten-Materiale folgt
nachstehend. Sämtliche Daten sind nach neuen Stil gegeben.
Die Frühlingsankunft des Stares in Russland in den Jahren
1872— 1926.
Tiflis: 41947", 44°49'. — 1895. II. 22., 1896. II. 15., 1900. I. 24., 1902. II. 16.,
1905. ER. 182, 1906. T. 24., 1908. IMI. 19., 1910: W. 8., 1914. HI. 6., 1926. II. 16. Mittel:
II. 14. Datenanzahl: 10.
Simferopol: 44°59', 30°4'. — 1895. II. 28., 1899. III. 3., 1901. III. 3., 1902.
BER THAT TE 25 1911. IH: 7, 1929707352 19132 IV. 21, 1925. TIT 2.,..1926.
III. 20., Mittel: III. 6. Datenanzahl: 10.
Astrachan: 46921", 48°22'. — 1894. IH. 21., 1895. IH. 7., 1896. III. 9.,
1897. IH. 4., 1898. III. 24., 1900. IH. 15., 1901. INT. 10., 1902. HU 9., 1903. IL. 3.,
190%. TL 25°, 1905. TE: 12., 1906. TE. 7., 1907. IT. 13., 1908. II. 12., 1909. II. 18.,
PO 16221917 HE 16, 1912) 04913 VEL ,8., 1914 II. 19; 1917. ITT. 12.,
1918. III. 5. Mittel: III. 10. Datenanzahl: 22.
Askania Nowa: 46°25', 33°48". — 1901. IH. 3., 1902. II. 3., 1905. UL 4.,
1908s 170287 19095 TEL 2., 1911. JAT 1901912. ET 29., 1913. INT. 7., 1914. TT. 20.,. 1915.
MU 01916 IT. 19, 1917: ID. 7., 1918 LL :20,;. 1924. INI. 4.,. 1925. TIL. ll. Mittel
II. 26. Datenanzahl: 15.
102 N. SMIRNOW [Aquila
Orenburg: 51°45', 5596". — 1895. III. 29., 1896. IV. 12., 1899. III. 28., 190T.
III. 25., 1907._IV. 4., 1908. IV. 21., 1909. IV. 2., 1910. IV. 6, 19147 111728. 1923
III. 18., 1926. IV. 5. Mittel: IV. 2. Datenanzahl: 11. ;
Orel: 52958", 3694" — 1901. II. 21., 1902. IH. 237 3903123 190
IV. 5., 1905. IV. 5., 1906. II. 22., 1907. IV. 13., 1908. IV. 10., 1909: TEL. 305 1910-11 22%
1911. IV. 5., 1912. IT. 21., 1913. II. 21., 1914. IT. 10., 1915. IM. 27-5 191621V2 10519193
IV. 6., 1920. IV. 6., 1921. IV. 7., 1922. III. 22., 1923. III. 23., 1922. IV. 1,,01925 177926
1926. III. 29., Mittel: III. 30. Datenanzahl : 24.
Swisloc: 53°10', 24°58'. — 1881. III. 9., 1882. II. 24., 1883. III. 23., 183%
TI. 24., 1885. IT. 9., 1886. IITS27., 1887. INI. 8., 1888. ELE 26, 1889 E1E722455213903
III. 14., 1891. III. 8., 1892. III. 22., 1893. II. 26., 1894. III. 6., 1895. ELT. 25., 1896. III. 175
1897. II. 28., 1898. III. 29., 1900. III. 28. Mittel: III. 14. Datenanzahl : 20.
Pensa: 53°11’, 4591". — 1889. III. 30., 1890. TH.’ 27.) 1891 ane 173 21892
III. 29.,.1894. TV. 3., 1895. III. 29., 1896. TV. 13., 1898. IV. 7., 1899. ELT: 25., 19005 DVaGs
1904. IV. 15.,.1905. IV. 4., 1906. IH. 23.. 1907. TI. 27., 1908. FV. 1.,,. 19100 7V2 621915
III. 15., 1914. III. 20., 1926. IV. 3. Mittel: III. 30. Datenanzahl: 19.
Lasarewici: 53°17', 30°16'. — 1896. III. 21.. 1897., TU. 18., 1898. IL. 305
1899. III. 16., 1900. III. 31., 1901. MI. 18., 1903.11: 17., 1905. II 2721906 Tage
1907. TH. 25., 1909. IV. 6., 1910. TIT. 12., 1911. TEL 26., 1912. TET 9, 19137. 77, 92
TAT. 10., 1915. III. 25), 1916. 271. 23., 1920. 17: 62 19212778 135. 1925277722921 9258
III. 4. Mittel: III. 19. Datenanzahl : 22.
Atmis: 53°30', 43°20'. — 1924. III. 28., Mittel: II. 25. Datenanzahl: 17.
Kulebaki: 54°38', 43°12'. — Mittel: IV. 7. Datenanzahl: 11.
Uta: 54°43!, 55°56'. — 1895. TIL. 30:, 1896. LIT. 23., 1899.17. 275 197 Ne
1903. IV. 5., 1904. IV. 16., 1905. IV. 7., 1906. TLE. 29., 1907. TV. 6., 1908 "IV II Sess
IV. 1., 1922. IV. 5., 1925. III. 16., 1926. IV. 14. Mittel: IV. 3. Datenanzahl ; 14.
Serpuchow: 54954!, 37°24'. — 1916. III. 28., 1917. III. 22., 1918. 717.203
1919. IV. 7., 1920. III. 15., 1921. TUT. 20., 1922-1172 21.) 1923) 17223, 19245 ee
1925. III. 17., 1926. IV. 10. Mittel: ITI. 24. Datenanzahl: 11.
Giblici: 54956", 41°23'. — 1899. IV. 2., 1900: IV. 3., 1901. TET 2977.1902
LIT. 15., 1903. III. 15., 1905. IV. 5., 1906. LIL. 14., 1907. TIT. 29., 1908. TV. 13, 1909 717298
1916. IIL. 29. 1917. III. 31., 1919. IV. 7., 1922. IHM. 30., 1923. IV. 14., 1924. 77.31.2193;
ILL. 29., 1926. IV. 2. Mittel: III. 31. Datenanzahl: 19.
Schistopol: 55°22', 50°39’. — 1888. III. 29., 1889. ITI. 31., 1890. LIL. 205
1891. III. 22., 1892. III. 31., 1893. IV. 8, 1894..IV.:3.. 1895. TEE 30, 1897 INR
1899. III. 27., 1902. IV. 5., 1910. III. 28., Mittel: III. 30. Datenanzahl: 12.
Sacharjino: 55°30!, 37°36". — 1886. IV. 1., 1887. IVA. 1888) Riess
1889. IV. 2., 1890. III. 22., 1891. III. 31., 1892. IM. 28., 1893. IV. 11., 1894. IV. 35.183935
IV. 9., 1896. III. 23., 1897. III. 30., 1898: IV. 7., 1899. LV. 3., 1900. IV. 9, TOT
1902. III. 22., 1903. III. 24., 1904. IV. 5., 1905. IV. /4., 1906. III. 25., 1907..1EL. 75.1908
IV. 15., 1909. IIT..30., 1910. IM. 23:, 1911. IV: 4 19172 TILL US. 19132 TIT 7205
IH. 20., 1915. III. 25.,. 1916. III. 28., 19172IV:.3, “VOUS. AV. 55 99T VFSSEE DZ
III. 27., Mittel: III. 30. Datenanzahl: 35.
Itmanovo: 55°30', 45°20', — 1875. LIT. 125 1876. II. 29. 13977. HE 208
1878. III. 24., 1879. IV. 8., 1880. IIT. 6., 1881. III. 28., 1882. IV. 4., 1883. III. 28., 1884.
IV. 6., 1885. III.:21., 1887. ILI. 30., 1888. III. 22., 1889. TLD. 25., 1890. TI 25, 1891
III. 30., 1892. IV. 7., 1893. IV. 11., 1894. III. 20., 1895: IV. 2.; 1896.19. 105 1897 Aa
1898. III. 20., 1899. III. 26., 1900. IV. 2., 1901. IV. 4., 1902. IV. 2., 1903. IV. 5., 1904.
IV. 65 1905. III. 23., 1906. TV. 1, 1907: IV. 45 1908 ve 12., 1909. IV. 1., 1910. IIL 27,.
1929: 30) DIE FRÜHLINGSANKUNFT DES STARES 103
NOME Verses LOL2) TV 12 191 32 II 27 MOI TET: 28, 1915. EL. 297 19162 ELT 28.,
DO LVe 251918. IV. 6., LOTO INT Gs, 19202 17.729, 1921. min 31% 19221V 8101928:
IV. 13., 1924. IV. 1., 1925. IV. 5., 1926. IV. 17. Mittel: IV. 1. Datenanzahl: 51.
Ra Sn pb L 74908) Sone IV 3, 1899212 30... 19002 EV. 353 1901.
NH 29% 01002 TEL 31, 1905. VE 2, OOS: VEN 1909 TV. Ie, 1910: TE 27., 19112 IV. Sk,
ROMs PARTONS TI 26 19142 71227255 19153071916. LEE 29 1917. 117505
RO Seve 6 LOTO MIN Sh) 1920, IV. 5,1921 IV. 251922. TV. Li, | 1924. III. 31., 1925.
TIT. 26., 1926. IV. 15. Mittel: IV. 3. Datenanzahl : 24.
Jurjew-Polsky: 56°30', 39°41'. — 1885. III. 24. 1887. III. 31., 1888.
RO DORIS SOR 27. 1890, TS 18. 1891717. 1421893 EV. 7., 1895. II. 241919;
NV TO OM 267 1922511780, 102308 (0 1925 Vi. 12. 1 L926, FET. 255
Mittel: TV. 1. Datenanzahl: 14.
Sendo alle: 56°00. 60°38) ——sISOle ihe 29.1892. IV 15... 18932 EV. 1%
BS042 Ves. 1897. IV. De, 1898. IV. 4°, 19012 II. 30. 1902. TV. 1.5 1903. TV. 2., 1904,
EN LOO. TV LO 1.906. TT 31-1907 Valor 908. BVe 2.19095 EV. 4., 1910. EV 7.
OMe NERO el OL2 pve 4: SOUS VE IE DE IVO III ESE 1916. DV LE. 19T.
RSG Mee Ses 1992, Vee LO 23 HV SEAT 92 AVAST REVO Mittel Vi 7.
Datenanzahl : 28.
Agafino: 56°56', 31°10'. — 1898. III. 22., 1914. II. .9., 1916. III. 28.. 1917.
IV 0, 19182711 29) 1919s PVs 6s) 19202 11E 37: 19212178. 15.,,1922 21V. 27 1923. II 232,
1924. IV. 4., 1926. III. 30. Mittel: III. 25. Datenanzahl: 12.
Twer: 56°52', 32°56'. — 1899. IV. 5., 1900. IV. 7., 1903. III. 26., 1904. IV. 6.,
HOO Dae Veen OTe DV. 625 1908.10V 2.217909 Vy 1219102 DV. 1519121775255. 1980:
IVES LORIA. 1920: DIT 125 OTE TE 16°,7192221UE107 1923 Ver LOLA UV.
1925. III. 31., 1926. IV. 6. Mittel: III. 29. Datenanzahl : 19.
INYONYZO sie hie w. : 1572.02, 72902027. — 218997 Tike 18371900777 23, 1901.
Pie te 19022 En Ss L903. TH 21.,71904 7177 26. 19057 01T 17 19062 TI 12) E907:
Pe LOOSs 1172305, 19102 EIN 6. 19122 IIT 52, 19142 ine 16. LOT MINE 619162111229.
BOZEN een 910 ie 1920, 11028, 1925. 7002155 219262077302 Mittel 10%. 220.
Datenanzahl : 20.
do sta val 570330395541. — 1897, IV oe US OO sven 5519007 IV. 742, LOOM
NEO 2 TIR 4010035 LET. 16... L906. Lhe, 26%, 19078 evi. 25, 19085 EV. 8.221909.
HI RIO EOLO OE ee IIR SER 25 TEE, INE, Sly
WI. 27., 1916. III. 23., 1926. III. 30. Mittel: III. 28. Datenanzahl : 18.
BIS, WADA SI — 18972 Lins 22,018 95 NEVIO 118961172 721.,21897.
RER SS 951211899. ie, lide NOOT >77 2 TL MTIOO2 URI 21 10210226;
1926. III. 25., Mittel: III. 22. Datenanzahl : 10.
Nrorwzero,rrord. 758231 te sto 181, — 189529 MISI RIT 22.1897. Ved, LOOT:
IVES LOST 2111906. IHR. 1 LONI: LIT. 23. 1912 1707,97 19132 ihe 141914. 7. 203
EO MVE ROS Olsen bv 2, 1919. DV. 11. 1920. 1279571921 21072165, 192277802 305 1923:
TIT. 22.. 1924. III. 29., 1925. III. 23., 1926. III. 28. Mittel : III. 24. Datenanzahl : 20.
Waldai: 57°59" 33°15". — 1895. IV. 12:, 1896. IV. 17., 1899. IV. 5., 1905. TET. 30.,
KOSZT SZÉ STATO RIME log Vz 5., 19127. 165, 191327117972, 191 A117 29 Lona:
IV. 3., 1916. TIT. 29., 1917. III. 26. Mittel : III. 31. Datenanzahl : 13.
ruota] 58.4417299053,7. 111896: ETT. 20. 18972116. 1899 IV. 7.2 1900: MV. 12
TOOL IV 1.1905. LIT. 23., 1906. IV. 4., 1907. IIE 28., 1908. IV. 1., 1909: II. 31., 1910.
281..12.1911. ELE. 31., 1912. IM. 6., 1913. LIT. 19., 1914. IH. 24., 1915. IV. 9., 1916. II. 29:,
1917. IV. 4., 1918. IV. 5., 1919. IV. 3., 1925. III. 29., 1926. IIL. 29. Mittel : III. 29. Daten-
anzahl: 22.
104 N. SMIRNOW [Aquila
K linow o: 68°53", 40918! — 1904. [V+ 9.’ 1912 21V. 12 LOS AVE ice aller
LV. 21.. 1918. TV. 22. 1919: TLL. 30:, 1920: DV-9:, 1921. LET. 27.,19221V.3., ISLS aby 2198
1924. IV. 11., 1925. IV. 2., 1926. IV. 17. Mittel: IV. 10. Datenanzahl: 13.
Nikolsk: 59°32', 45°27". — 1899. IV. 12., 1900. V- 32 (2)1927.21V2595 1918:
IV. 9., 1919. IV. 11., 1920. TV. 10%, 1921. TV: 4., 19227 TV AAA SZ SRV 2871922 S a
1925. IV. 5., 1926. IV. 25. Mittel : IV. 11. Datenanzahl : 11.
Trozk-Gatschina: 59°24', 30°07'. — 1894. III. 24., 1896. III. 22., 1897.
TIT: 29., 1905. II. 15., 1909. III. 31.) 1910. IIT 16;, 19112192312 1916717730193
TTI. 30., 1919. IV. 9:, 1921. III. 15., 1924. IV. 125 19257702 317219326 RIRE RES A Mione
III. 28. Datenanzahl : 14.
Detskoe Selo: 59°43", 30024". — 1897. III. 30., 1898. TEK 22., 19007217 225
1902. IM. 26., 1904. TIT. 23., 1907. TIT. 26:, 1908: IM. 31% 1909712112 303.19 3211 58
1914. III. 23., 1915. IV. 8., 1919. IV. 9. Mittel: III.27. Datenanzahl: 12.
Pulkowo: 59°54', 30°20'. — 1911. IV. 2., 1912. III. 18., 1913. ELE 20, 19048
III. 25., 1916. IIT. 27., 1917. IV? 6., 1918: 10830, 1919 V6 1920 202 97192
1922. IV. 7., 1923. ITI. 25., 1924. IV. 7., 1925. III. 26., 1926. IV. 3., Mittel : III. 28. Daten-
anzahl: 15.
Lesnoi: 60°00'30°02'. — 1872. IV. 3.1873. IV. 1, 18762 1V245 187721V233
1878. III. 30., 1879. IV. +17., 1880: IV. 8; 1881. IR. 25:, 18822717219771883 RIVA elses
TIT. 20., 1885. IV. 5., 1886. III. 27., 1887. IV: 12., 1893. TIL. 25., 1894. III. 23., 1896. LIT. 285
1896. III. 21., 1897. III. 26., 1898. III. 27., 1899. IV. 5., 1900. DV. 12,5. TOOL NE 3219022
III. 25., 1903. TIT. 24., 1904. III. 23., 1905. III. 18., 1906. III. 10., 1907. ILL 25., 1908.
TV. 1., 1909. II. 305 1910. II. 7., 1911. EV. 22/1012 TET. 20-1918 LU 1032191520 V23 SOA
III. 28., 1917. IV. 2., 1918. III. 30., 1919. IV. 6., 1921. INT..19., 1922. TV. 5, 19237722
1926. ITT. 9., Mittel: III. 28. Datenanzahl : 44.
Lodeinoje Polje: 60°44', 33°43'.— 1902. III. 29., 1903. IIT. 31., 1904.
IV. 20., 1905. IV. 11., 1906. IV. 15., 1919. EV. 125 19202 DT 9, 1021 PTT 28 lees
IV. 14., 1925. III. 30., 1926. IV. 17. Mittel: IV. 4. Datenanzahl : 12.
Sihirien.
Omsk: 54058", 73°23": 1900. IV. 12., 1906. LIE. 31., 1907. IV. 5:, 190821V233
1909. IIT. 26., 1910. IV. 4, 1911. IV. 5., 1912.09:.735 19187 IV. AL LAVIS SE
TET. 26., 1916. IV. 2., 1917. XII. 31.,. 19220 IM 26., 19232 197 REIST IV RORS
IV. 7., 1926. IV. 2. Mittel: TV. 3. Datenanzahl: 18.
Krasnojarsk: 56°1', 929527. — 1904. IV. 11., 1910. IV. 8., 1921. IV. 185
1922. ITT. 30., 1923. III. 30., 1924. IV. 5., 1925. IV. 9., 1926. III. 18. Mittel: IV. 5. Daten-
anzahl: 14.
Celbischewo: 58°30', 92°00'. — 1901. IV. 4., 1904. IV. 17., 1910. TV. 12., 1911.
TV. 11., 1913. IV. 16., 1914. IV. 10., 1915. III. 30., 1916. IV. 8., 1917. IV. 12:, 1918-2 Vas
1919. TV. 10., 1920. IV. 11., Mittel: IV. 10. Datenanzahl: 12.
1929/30] A MADARAK CSIGA- ES KAGYLOTAPLALEKA 105
A madarak csiga- és kagylotaplaléka.
Oekologiai vizsgälat Magyarorszagon elejtett madarak gyomortartalma alapjan.
Írta: KLEINER ENDRE.
Amikor évtizedekkel ezelőtt madaraink védelme érdekében meg-
indult a küzdelem, hogy a hasznosság és károsság kérdését pozitiv ala-
pokon vizsgáljuk, a m. kir. Madártani Intézet azonnal a mozgalom
harcosává szegődött és egyik fő feladatául tüzte a madárköpet és gyomor-
tartalom — gyüjtést és vizsgálást. Magam is. mint aki jelenlegi
tudományos munkásságát ezen intézetben végzi, kötelességemnek érzem,
hogy nagy elődeim kiváló munkásságához szerény kis részkérdés
feldolgozásával hozzájáruljak.
Konyhakerteink állandó kellemetlen vendégei, a csigák hivták fel
figyelmemet a gyomortartalmakkal való foglalatosság közben. Évek hosszú
során át végzett gyüjtéseim alapján feljogosítva éreztem magam, hogy
bele szólhassak abba a kérdéskompexumba: Milyen madarak esznek
csigát ; milyen hónapokban, táplálékként veszik-e magukhoz vagy
pusztán a táplálék őrlése céljából ? Ezen kérdések felvetéséből önként
folyik a következmény, hogy nincs szükségünk a legpontosabb meghatá-
rozásra. Elegendő a kérdések megoldásához a legegyszerübb fajok
ismerete. Ellenben ismernünk kell úgy az egyes madarak, mint az egyes
csigák életkörülményeit. Közbevetőleg kivánom megjegyezni, hogy
a házatlan csigákra nem térek ki. A gyomortartalmaknál, ahol az erős
izmok és szervezet a romboló munkát alaposan elvégezte, annyira, hogy
nem egyszer kérdésessé válik, vajjon apróra tört csigaház, vagy megőrölt
kavicsszemcsékkel van-e dolgunk, meztelen csigákkal bajlódni fölösleges
erőkifejtés lenne, bár az irodalomban lépten-nyomon találunk utalást,
hogy a madarak meztelen csigákkal is táplálkoznak, pl. CHERNEL-nél
is (1). Mindezek előrebocsátásával vizsgáljuk meg milyen madárfajok
segitenek bennünket a csigák pusztitásában.
A m. kir. Madártani Intézet 279 fajból eredő és 20.213 darabból
álló gyomortartalom-gyüjtemenyet végigvizsgálva, megallapitottam,
hogy a 279 közül csupán 81 faj gyomortartalmában találtam csigát.
Ez utóbbiak itt következő névsorában a név mellett zárójelben adom
a vizsgált gyomortartalmak számát, utána a csigát tartalmazó példány-
számot, amely a százalékszámitás alapja volt.
106 KLEINER ENDRE [Aquila
Colymbus arcticus L. (20), 1, 5%; Podiceps nigricans Scop. (57),
3, 544% ; Larus ridibundus L. (90), 3, 3:33% ; Mergus albellus L. (41),
1, 244% ; Oidemia fusca L. (2), 1, 50% ; Nyroca marila L. (9), 3, 33:33% ;
Nyroca fuligula L. (34), 5, 14:71% ; Nyroca ferina L. (27), 1, 37% ;
Nyroca ferruginea Gm. (55), 6, 10-91%; Nyroca clangula L. (36), 7,
19°44°% ; Spatula clypeata L. (24), 5, 20°83%; Anas boschas L. (358),
29, 8:1% ; Anas querquedula L. (140), 32, 2:86% ; Anas crecca L. (81),
4, 494% ; Charadrius apricarius L. (16), 1, 625% ; Charadrius dubius
Scop. (14), 3, 217439, ; Vanellus capella ScHAEFF. (157), 11, 7% : Recur-
virostra avosetta L. (12), 1, 833% ; Tringa alpina L. (45), 2, 444% ;
Tringa minuta Lets. (3), 1, on ; Actitis hypoleucos L. (38), 1,
2:63% ; Pavoncella pugnax L. (63), 2, 317% ; Totanus calidris L. (33),
5, 15:15% ; Totanus maculatus TEST (10); 2, 20%, : Totanus nebularius
Gunn. (5), 1, 20%; Totanus ochropus L. (15), 4, 26-67%; Limosa
aegocephala Becast. (13), 1, 7:69%; Numenius arquatus L. (32), 1,
312% ; Numenius phaeopus L. (4), 1, 25% : Gallinago gallinaria O. F.
Mit. (59), 2, 339% ; Gallinago gallinula i (3), 1, 3333 5; > Ba
aquaticus L. (36), 2, 5°56; Crex pratensis Brcusr. (53), 14, 37°78% ;
Ortygometra porzana L. (52), 6, 11:54% ; Ortygometra pusilla Pann.
(11), 1, 909%: Ortygometra parva Scop. (5), 1, 20%; Gallinula chloro-
pus L. (112), 38, 31:15%; Fulica atra L. (188), 11, 5°85% ; Plegadis
falcinellus L. (24), 8, 38:09% ; Ciconia alba Brcnsr. (15), 2, 13°33% ;
Botaurus stellaris L. (75), 5, 714% ; Ardea cinerea L. (93), 1, 131%;
Perdix cinerea Brcasr. (160), 1, 0°63°%; Coturnix communis Bony.
(114), 1, 088% ; Columba palumbus L. (87), 4, 459 %; Columba oenas
L. (35), 4, 11-43%; Turtur communis Sens. (125), 9, 72% ; Cerchneis
vespertinus L. (258). 1, 0.39% ; Athene noctua Scop. (105), 1, 0°95% ;
Lanius excubitor L. (118), I, 0-85% ; Lanius minor Gm. (214), 5, 2349, ;
Manus "eollurio’ Sá (553), 3.8.0:589%8 Corvus comix L. (330),
43, 13039, ; Corvus frugilegus L. (1559), 96, 616% ; Coloeus monedula
spermologus Vrernn. (102), 3, 2:94% ; Pica rustica Scop. (430), 38, 8°89% ;
Garrulus glandarius L. (486), 3, 0:62% ; Oriolus galbula L. (328), 2,
0.61% ; Sturnus vulgaris L. (234), 41, 17:52% ; Pastor roseus L. (56),
3, 5:36% ; Passer domesticus L. (480), 1, 0:21% ; Passer montanus L.
(447), 1, 023% ; Emberiza calandra L. (178), 1, 0°56% ; Emberiza citri-
nella L. (441), 3, 0:68% ; Emberiza cirlus L. (8), 3, 37:5% ; Anthus praten-
sis L. (93), 1, 312% ; Anthus trivialis L. (104), 2, 1: seh oe ; Anthus spino-
letta L. (10), 1, 10% ; Motacilla alba L. (121), 1, 0°91% ; Motacilla flava
L. (289), 5, 205% : Alauda arvensis L. (194), 8, 404% : Galerida cris-
tata L. (248), 1, 0‘42% ; Parus major L. (339), 7, 207% ; Troglodytes
parvulus Kocu. (64), 5, 78%; Turdus musicus L. (67), 13, 19:41% ;
Turdus iliacus L. (26), 6, 23: 06%, : Turdus pilaris L. (160), 32, 20% ;
1929/30] A MADARAK CSIGA- ES KAGYLOTAPLALÉKA 107
Turdus merula L. (105), 13, 12:38% ; Saxicola oenanthe L. (31), 1, 322% ;
Erithacus rubecula L. (100), 4,4% ; Erithacus suecica cvanecula MEYER
et Wor. (16), 2, 12:5% :
Csigat találtam tehát a 81 faj gyomortartalmaban összesen 600
esetben, ami 2:96%-nak felel meg.
REIcCHENOwW a madarak emésztő szerveiről ezt irja: Az izmos
gyomor (zuza) fala, azoknál a fajoknál, amelyek puhább anyagokkal
táplálkoznak, gyöngébb izomzatú, a magevőknél azonban erősebb
izomzatu s ezenkivül még két kemény örlőhártyával van ellátva, a
melyek a táplálék elaprózására szolgálnak s erre a célra ezek a
madárfajok apró kavicsokat is lenyelnek. (15.) WILLIAM MARSHALL
kiegesziti ezt még azzal, hogy azok a madarak, amelyek vastag páncélú
rovarokkal élnek, szintén erős izomzatú gyomorfallal rendelkeznek.
Mint külön erős izmokkal ellátott gyomrú madarat emeli ki a guvat-
féléket. (14) Ha most már ebből a szempontból vizsgáljuk a kérdést,
azt találjuk, hogy a csigatáplálékot a zuzógyomrú madarakban kell
első sorban keresni.
Mégis, ha a gazdag sorozaton végigtekintünk, azt találjuk, hogy a
zúzószerkezetű gyomorral biró madarakban a csigák, mondhatnánk
ötletszerüen fordulnak elő, mig a szűkebb értelemben vett izmos gyomrúak-
nál szintén bőségesen látunk csiga-táplálékot. Tehát a madár belső
részeinek vizsgálatától egy lépéssel tovább kell mennünk és a madarak
életmódjában kell keresnünk az okát, miért esznek csak bizonyos mada-
rak csigákat. Vegyük a buvárféléket. Csigát találunk a sarki
buvárban (Colymbus arcticus L.) és a kis vöcsökben (Podiceps nigricans
Scop.) Az elsőnél a téli táplálékszükségből magyarázható főleg. A máso-
diknál a kacsaszerű életkörülményeiben gondolom a kérdés megfejtését.
A kacsáknál nem kell magyarázatba bocsátkoznom, hiszen nagyban-
egészben a legtöbbnél találtam csigatáplálékot. Legfeljebb a libafélékkel
helyezhetők szembe, de ha megfigyeljük, a libák inkább a földeken szeret-
nek szedegetni, mig a kacsák úszva szerzik napi élelmüket. Ezzel azonban
szembevethetnénk a varjuféléket, melyek többnyire ugyanazon a helyeken
edegélnek mint a ludak. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a varjak
mindenevők. Ha a sirályokat nézzük, azok közül is csigát csakis
a danka-sirályban (Larus ridibundus L.) találhatunk. Igy mintha
a termet nagysága is számitana, s mig a sirályoknál a többiek inkább
halból élnek, addig a többiekre azt mondhatnánk, hogy a magasabb
termetüek inkább legelnek, mig az alacsonyabbak szedegetésre vannak
teremtve. A danka-sirály különben is hires szedegető. A lile- és cankótélék
is nagy csigapusztitóknak bizonyulnak, nem kevésbbé a guvatfélék.
A túzok, daru, ibisz, gólya és gémfélék, kivéve a batlát (Plegadis fal-
cinellus L.) nem valami nagy csigairtönak bizonyulnak, ami még
108 KLEINER ENDRE {Aquila
érdekesebb, a facanfélék sem. Annal inkabb a galambok, amelyek a föl-
deken, vizek mentén gyakran láthatók szedegetve. Jellemző a nappali
ragadozókra, hogy egyetlen egy kékvércsében (Cerchneis vespertinus L.)
találtam egy Cepaea-fajt összetört állapotban. Ez a tény nagyon
találó a kékvércse rovarászó, földekre leszálló életmódjával. Hasonló-
képen a baglyoknál csak egy kuvikban (Athene noctua Scop.)
volt csiga. A CHERxEL-féle névjegyzék alapján most egy nagy ugrás
következik és csak a gébicsekben találkozunk ujra csigával, ami
elég nehezen magyarázható meg, talán anatomiai alapokon találhatnánk
meg a feleletet !? Nagy csigapusztitók a sokat kárhoztatott varjain k.
A szajkó (Garrulus glandarius L.) erős izomzatú gyomrában, ahol mindig
található kavics, a csiga is előfordul. Ugyancsak találunk az aranymálin-
kóban (Oriolus galbula L.) is csigát. A nagy szedegetők a seregélyek
(Sturnus vulgaris L.) és pásztormadarak (Pastor roseus L.) ujabb nagy
csigaellenségek. Érdekes azonban, hogy a pinty-félék milyen kis mér-
tékben élnek csigákkal. Ennek nagy ellentéteképen lépnek fel a rovar-
evők a pipis-, billegető-, pacsirtafélék, amelyeknél szintén a terület és
életmóddal hozható kapcsolatba a csigatáplálék. A széncinege (Parus
major L.), ökörszem (Troglodytes parvulus Kocu.), vörösbegy (Erithacus
rubecula L.) és fehér csillagos kékbegy (Erithacus svecica cyanecula
Meyer et Wonr.) életmódjával magyarázható szintén, hogy miért
találni csigát gyomrukban és a csigafajták ugyanezt árulják el. A rigók
pedig a legszebb bizonyitékai annak, hogy a csigatáplálékra a madár
életmódja, a döntő és ezért van csak az énekes- (Turdus musicus L.),
szőlő- (T. iliacus L.). fenyö- (T. pilaris L.) és feketerigó (Turdus meruia
L.) gyomortartalmaban csiga.
A kérdést azonban meg is fordithatjuk és abból a szempontból
nézhetjük, hogy a csigák és kagylók mennyire vannak kitéve madár-
ellenségeiknek ?
Erre vonatkozólag az alábbi összeällitasban találjuk meg a választ.
(siga és kagyló fajból volt található :
BAlniaspieterin Lu. Sant 10 esetben, tehát L67971
DEINEN. ae A ea 3 7 a 050945
3. Dreissena polymorpha Pain. ... 3 3 Pa 050%.
4. Theodoxus danubialis C. Prr.... 3 >” i 050948
D BESSER Ve 1 ta si 01784
6. Lithoglyphus naticoides L. Prr. 73 3 x 12:17 9
7. Bithynia tentaculata L. ........ 32 BE 2 533961
8. Vivipara contecta MILL. ........ 1] x n 18396.
9. Vivipara hungarica Haz......... l Ore
10,. Viviparataph oi etree. eh. 27 7 E 450%.
11, Valvata (pare A ER. a 38 H 6 6:33 93
1929/30] A MADARAK CSIGA- BS KAGYLOTAPLALÉKA 109
12. Kagotia acicularis War. ......... 2 esetben, tehát 033%.
dsr Hagotiavespert LAM #3. 1 + à Dies:
14. Cerithium vulgatum Brug. ..... 1 a, 7 07:
ine crelope neritea, naar er 2 B x 033%.
16. Limnaea palustris MùLn. ....... 1 Li n 917%.
Kallimnaea-ispı tn... ua a 16 n 2 GO,
18Planorbis corneus Linn ona. 22 3 & 367:
19.2 Propidiscus planorbis Lit. io 27 5 E. 450%.
BOS Spıralinanep... LIRE eee 23 do na 3°83 0/4
Abe Blanorbis SPIA ONE 3 À x 050%:
SIETE CIA ap... ee 42 5 x 700%,
23. Vallonia pulchella Munn. ....... 10 & és NAGZ 9
24. Chondrula tridens MÜLn. ....... 29 ni La 483%.
204Chondrula Spi, „Aa 6 ; Li 1:00%.
26. Pupa frumentum Drap. ....... 4 té ja 067%,
21. Pupilla:muscorum -Münt. a bt 13 > i 211707
SAP spor. Lo CO ee 4 = È 06798)
29 ACochlicopa:lubrica Mine sa 14 a n 298300:
30. Caecilioides acicula MÜLL. ...... 1 È di Ono
Sul (CIE USING) N 1 fi È, VIZ 94
SZER EVEN I a FPS A AE 31 to 5 HMS.
33. Xerophila obvia HARTM:, 1. 57 va <3 9:50 %.
Sa druticicolinae 6.05.24 dc hs nn 32 + Le 5.33%,
soneBheba ecarthusiana’ Mn... 3 RO I 0:50%.
36. Euomphalia strigella Drap. ..... 1 re = Del
37. Cepaea vindobonensis FÉR. ..... 3 x 4 50.
38. Cepaea hortensis Mùun. ........ 6 A È 00%.
Sorel pomatiar L. (seni A, 11 a Di 158307.
ie 23 DI i RBB.
le Hieleellausp. ir er 46 a já DR
42. Meghatärozhatatlan törmelek ....141 LI da 2330
A meghatarozhatatlan törmeléket leszámitva azt látjuk tehát, hogy
a leggyakrabban a Lithoglyphus naticoides L. Prr. esik áldozatul a mada-
raknak. Ezt pedig úgyszólván az összes vizeink fenekén megtalálhatjuk,
de majdnem ugyanilyen mennyiségben elpusztulva a kavicsok között is.
Életmód szerint egyesitve a többi fajokat, 1) a réten és száraz területen
élő fajok 30:5 %-t, 2) a mocsár és nedves területen élő fajok 22°33 %-t, 3)
főleg a folyóvizben és nagyobb állóvizekben élő fajok 22%-t, 4) a
rejtett életmódot folytató — moha, kövek, stb. alatt élő fajok
13%-t, 5) főleg a bokros területen élő fajok — nagyobb csiga-félék —
5:6799-t, 6) a tengerben, még pedig főleg brakk-vizben élő fajok 0:5 %-at
adják az összes csigáknak, be nem számitva a 3-ik csoportba tartozó
110 KLEINER ENDRE [Aquila
Lithoglyphus naticoides L. Prr. 12:17%-ét es a meghatarozhatatlan
törmelék 23°5%-ét. Eszerint a madarak a legtöbbet a harmadik
(34:17%) csoportból, utána a meghatärozhatatlan fajokból és azután
sorrend szerint a többi csoportokból fogyasztanak.*)
Ahogy a madarak anatomiájára tekintettel voltunk, vizsgáljuk
meg most a csigák morfologiáját is. Ujra mellőznünk kell a meghatároz-
hatatlan törmelék 2314%-jat, s igy kapjuk, hogy a következő csopor-
tokba osztva a csigákat, az alábbi százalékokat nyerjük :
1. Limnaea palustris Münn., Succinea sp., Bithynia tentaculata
L., Spiralina sp. (aránylag gyenge mészházú, mocsaras
vizes területen :él6-fajok). . 2.00% 2.000 2: rear 23 17901
2. Xerophila obvia Harrm. és Helicella sp. (kissé nagyobb
termetű, közepes erősségű mészhäzzal bird, réten és száraz
helyenzélő-fajok) sre RARE SR Goals © Once RER 17: 1738
3. Fruticicolinae, Hyaliniae, Chondrula tridens Münn., Chond-
rula sp. (réten és nedves helyeken él6, közepes erössegü,
inkább gyenge mészhazzal bird közepes nagysagu fajok) 16°33%.
4. Lithoglyphus naticoides L. Prr., Theodoxus danubialis C.
Prr., Theodoxus sp., Fagotia acicularis Fér., Fagotia
esperi Lam. (nagyobb édesvizekben élő, erős mészhazu
közepes nagyságú a fajoli) 2. 2e RELA 13:33 %.
5. Limnaea sp., Planorbis corneus L., Tropidiscus planorbis L.,
Planorbis sp. (főleg mocsarakban, tavakban élő, inkább
gyenge meszhäzzal biró, nagy és közepes nagyságu fajok) 113399.
6. Cochlicopa lubrica Mürr., Vallonia pulchella Münn., Clau-
silia sp., Cecilioides acicula Mürn., Pupa frumentum
Drop., Pupilla muscorun Mürr., Pupa sp. (rejtett életet
élő, inkább gyenge, sőt nagyon gyenge mészhäzü, kicsi
1420 ee ae EE 783985
7. Vivipara contecta Mürr., Vivipara hungarica Haz., Vivi-
para sp. (nagy, közepes erössegü, mészhazzal bird, édes-
Ni A TOR) cit ar. ER Er A 65%
8. Valvata sp. (folyövizben él6, kis, gyengébb mészhazzal
BES e e Vate IO TE 633%:
9. Helix pomatia L., Cepaea hortensis Mürr., Cepaea vindobo-
nensis Frr., Theba charthusiana Mörn., Euomphalia
*) Ha ellenörizzük a szämitäsunkat, 30% hibät ällapithatunk meg, amely onnan
szärmazik, hogy a 600 eset közül, amelyben csigät talältam a gyomortartalmakban, egy-
szerre több faj is előfordult. Számunkra ezen adatok a legkifejezöbbek, ha valaki azonban
egyéb következtetéseket is kiván leszürni, minden százalék 30%,-j6t le kell vonnia,
hogy helyes eredményt kapjon. K. E.
1929/30] A MADARAK CSIGA- ES KAGYLOTAPLALÉKA 111
strigella Drap., Helix sp. (nagy, illetve nagyobb, réten
és bokros területen található, közepes erössegü mész-
hazzal Dino ao) rad. ne niet ses: 6%
| DO TN] ORS] E NE EEE dd I.
10. Unio pictorum L. (nagy, édesvizi, erős mészhäzü kagylö 1:67%.
11. a) Pisidium sp. (aprö, gyengehäzü, édesvizi faj) ....... 0:5%,
b) Dreissena polymorpha Pat. (közepes nagyságú, gyen-
cchbphazia lavo) rods oneal ara: EL 0:5%
c) Cerithium vulgatum L. és Cyclope neritea L. (erös mész-
hazü, közepes nagyságú, tengeri csigák) ............ 059%
Kz utóbbi csoportot külön ki kell emelnünk. ScHenk HENRIK érde-
kes kis cikkében mar utalt arra, hogy a gyomortartalom vizsgälat milyen
fontos jelentőséggel birhat phaenologiai szempontból is (16). A Madär-
tani Intézet gyüjtemenyeben még két ilyen érdekes gyomortartalmat
találtam, amelyeket dr. Wagner JAnos volt szives pontosan meg-
határozni. Az első esetben, amelyet Schenk HENRIK le is közölt, egy
böjti réce (Anas querquedula L.) gyomrában találtak 5 darab Cyclope
neritea L.-t. A madarat 1913. márc. 1-én ejtették el Överbäszon, amely
dátum a böjti réce érkezési napja volt ott (16.). Az általam megtalált
mindkét gyomortartalom a szárcsától (Fulica atra L.) származik. Az
egyikben sok Cyclope neritea L. iuvenis-ának töredéke volt, a madár
Keszegfalun 1905. julius 24-én került kézre, a másikban körülbelül 15
darab Cerithium vulgatum L.-t találtam, a gyomortartalom 1929. már-
cius 19-ikéről Jászladányból (Szolnok vm.) van keltezve.
Két gyomortartalom dátuma mint látjuk a tavaszi vonulás szakára
esik. Rendellenes azonban a keszegfalui szárcsa, amelynél szinte érthe-
tetlen, hogy olyan későn is lehet még tengeri csigát találni a madarak
gyomrában. Ezért lenne nagyon érdekes etetési kisérleteket végezni
állatkertekben az egyes madärfajokkal! Mindkét csigafaj, amelyet
dr. WÁGNER megällapitott, az Adria-tenger felsös-vizeiben él. A gyűrűzés
is már bebizonyitotta, hogy szárcsáink délnyugat felé vonulnak. Most
gyomortartalmak utján is bizonyitékát szereztük, hogy a Dunántúl
es az Alföld szárcsái az Adria-tenger északi — már valöszinüseg szerint
északi — tájai felől jönnek. A bőjti récére szintén azt állapíthatjuk meg,
hogy még a Duna alsó folyásánál is az Adria felől érkezik. A gyomor-
tartalmakból tehát csakis az egyes madarak vonulási irányára követ-
keztethetünk, de semmi biztos adatot nem szolgáltathatnak a vonulás
időpontjára.
A tengeri csigák természetszerüleg főleg március havában voltak
találhatók a gyomortartalmakban.
További következtetések levonhatása céljából a vizsgálati anyagot
hónapok szerint is csoportositottam, egyszerüség kedvéért 2—2 hónap
anyagát foglalva egybe. Ennek eredményeképen az derült ki, hogy csiga-
112 KLEINER ENDRE [Aquila
táplálék volt: januar—februarban 13:5% ; marcius—aprilisban 21:5% ;
mäjus—jüniusban 24°67°% ; jülius—augusztusban 18:67% ; szeptember —
októberben 9:33% : november —decemberben 10:83 %.
A madarak tehát a legtöbb csigát a költési időszakban fogyasztják el
(2467 %,). Itt kell megjegyeznem, hogy a 41 vetési varju (Corvus frugi-
legus L.) május—júniusi gyomortartalma közül 9 darab biztosan pullus-é
volt. ami 21:95%-t tesz ki. A második helven a tavaszi vonulás időszaka
áll 21:5%-kal, harmadik helyen a nyári periodus (18:67%), negyedik
helyen a téli tartózkodás második fele (13:594), közvetlen utána áll a
téli tartózkodás első fele (10°83°%), és végső helyen találjuk az őszi
vonulás időszakát (9:33%). Nagy vonalakban ilyen a képe a madarak
közös életmódja, és a csigatáplálék összefüggésének.
Ezzel azután az összes szempontokat kimeritettük, amelyből a,
madarak csigatáplálékát megvizsgälhatjuk. Csak talán egy lenne
hátra, amire a vetési varju táplálkozásának vizsgálatánál CsöRGey Trrus
utal: a táplálék, és a talajviszonyok összefüggése! Ezzel azonban nem
foglalkozhatunk külön, tekintettel hogy vizsgálatunk az egész ország
területére kiterjedt, és ha a talajviszonyokra pozitive óhajtunk tekin-
tettel lenni, minden helységnek, ahonnan a gyomortartalmak meg-
kerültek, pontos leirását is kellene ismernünk. Ez pedig ilyen tág keretek
közt lehetetlenségnek bizonyul; másodsorban aránytalan is lenne a
következtetés, hiszen vannak helyek, ahonnan százával érkeztek gyomor-
tartalmak (lásd HeGyuűmeGny Dezső gyönyörü gyüjteset,) viszont más
helyekről csak egy-egy gyomortartalom áll vizsgálataink rendelke-
zésére. Nagy vonásokban azonban megállapítható, hogy főleg nagyobb
vizek mellől származnak csigát tartalmazó gyomortartalmaink, a csiga-
fajok különben is megmutatják a talaj minőségét is.
Még lehetne egy szempont, hogy arra is figyelemmel legyünk, a csiga-
táplálék mellett egyéb ételmaradványok is találhatók-e. Részletesen
nem óhajtok erre kitérni, hogy nagy anyagunk egységességét megőriz-
hessem, csupán annyit óhajtok megállapitani, hogy nem volt ritka eset,
különösen a kacsáknál (Anatidae) és a fenyőrigóknál (Turdus pilaris L.),
hogy pusztán csak csigát találtam a madarak gyomrában. Általában
azonban a legkülönbözőbb, főleg növényi táplálék volt a gyomortartal-
makban a, csigákkal együtt és még igen gyakran kavics is.
Mint már fentebb utaltam, gyakorta a kavics- és csigatörmelék a.
megtévesztésig hasonló és most ez a tény is, hogy a madarak gyomrában
a kavics mellett kizárólag csiga van sok esetben, felvetheti az egyik
legfontosabb kérdést :
Taplalék-e, avagy csupán zúzókő (gastrolith) a csiga a madarak
gyomrában ? A kérdésre roppant nehéz megfelelni, egységes felelet egy-
általában nem adható. Erős csigafogyasztönak találtuk a kacsa-
1929/30) A MADARAK CSIGA- ES KAGYLOTAPLALEKA 113
(Anatidae), guvat- (Rallidae), varju- (Corvidae) féléket, a seregelyt
(Sturnus vulgaris L.) és az egyes rigó (Turdus) fajokat. Ezek közül a
kacsa és guvatféléknek erős izomzatü, szóval züzöszerkezetii izmos
gyomruk (ventriculus carnosus) van. A táplálékul szolgáló csigafajok
közül pedig a kacsák fogyasztják a legtöbb erős mészhäzû csigát.
Ezsket pedig főleg a téli hónapokban fogyasztják. Ezen csigaféléket
inkább a kisebb kacsafajták fogyasztják. Az általunk negyedik csoportba
osztott csigafajok pedig télen a nagyobb vizek fenekére húzódnak, nagy
számban találhatók azonban a folyóvizek partjainak apró kavicsai közt,
mivel általában télen a folyók leapadnak és igy sok elpusztul a szárazon
visszamaradva. A fenti csigafelek pedig főleg egyedül, vagy pedig
kaviccsal találhatók a gyomortartalmakban. Ez azután arra enged követ-
keztetni, hogy ebben a vonatkozásban a kacsák nagyobbrészt csak
zúzókőnek nyelik le a csigákat, kisebbrészt táplálékul. A bukókacsák
a vizek fenekén keresgélve. Ezen tétel mellett szól az is, hogy pl. a Litho-
glyphus naticoides L. Prr.-ben igen sok esetben benne szorulva találtam
a fedőlemezt. Nem szabad azonban megfeledkeznünk, hogy több izben
az efféle csiga mellett a gyengeházú mocsári csigák is együtt voltak a
gyomortartalmakban, valamint hogy éppen a kacsák gyomrában talál-
tuk a meghatározhatatlan csigatörmelék 26.24%,-jet, hasonlóképen a
nagy husostestü Vivipara fajokat is jórészt a kacsákban, még pedig a
tőkésrécében (Anas boschas L.) találtuk. Ha elvétve a fedőlemez itt is
bentszorulva maradt a csigahéjban, a Vivipara fajokat igen sokszor
csak a fedőlemezről határozhattuk meg, mert különben a házuk tel-
jesen törmelékes volt. A guvat-félék (Rallidae) csigatáplálékát legnagyobb
részt a meghatározhatatlan törmelék, másodszor az általunk az első és
ötödik csoportba osztott, szóval a mocsaras és vizes területeken élő
csigafajok alkotják, még pedig legfőképen a tavaszi vonulás és a nyári
időszakban táplálkoznak csigákkal. A madár és az általa elfogyasztott
csigák életmódja teljesen egybevág. A csigák morfologiája arra vall,
hogy itt biztosan nem zúzásra nyelik le a szárcsák, guvatok stb. a csigákat.
A mocsári csigákkal együtt egyéb életmódot folytató csigák nem igen
fordultak elő a megvizsgált gyomortartalmakban. Ellenvetésül legfeljebb
a csekély tengeri csiga előfordulást lehetne felhozni. A rigók (Turdus)
életmódjának vizsgálatánál rámutattam, hogy miért épen az emlitett
fajok eszik a csigákat: a gyomrokban talált csigák elsősorban az
általunk megállapított — harmadik és hatodik csoportból kerülnek
ki, főleg a tavaszi vonulás idejéből. A seregély (Sturnus vulgaris
L.) fogyasztja legnagyobb mértékben a réten és nedves helyeken
tartózkodó csigafajokat — második és harmadik csoport —, még
pedig legerősebben a tél második felében (január — február). Es
igy vegigmehetünk a megvizsgált gyomortartalmak listáján. Nyil-
8
114 KLEINER ENDRE | Aquila
vanvalö táplálék a csiga a buvar (Colymbidae), sirály (Laridae)
a lile, (Charidriidae), canké (Scolopacidae) féléknél, a batlanal (Plegadis)
falcinellus L.), a gölyanal (Ciconia alba Brcusr.), a gemfeleknel ( Ardeidae),
a kekveresenel (Cerchneis vespertinus L.), a gebies (Laniidae), malinkö
(Oriolidae), seregely (Sturnidae), billegetö (Motacillidae), pacsirta (Alau-
didae)-féléknél, a mindent befalö széncinegénél (Parus major L.), a bok-
rok alatt csipeget6 ökörszemnel (Troglodytes parvulus Kocu.) és Erithacus
fajoknál. Ez utóbbi három csigataplaléka kizárólag a hatodik esoport-
ból, szóval a rejtetten, igy pl. moha alatt élő csigafajokból kerül ki.
A kuvik (Athene noctua Scop.) és a hantmadár (Saxicola oenanthe L.)
gyomortartalmába szinte a véletlenből magyarázható, hogy csigát talál-
hatunk benne. A véletlenből, de már sokkal kézenfekvőbb alapon követ-
keztethetünk, hogy előfordul csiga galambfélék (Columbidae) gyomrá-
ban. A galambféléket gyakran láthatjuk a földeken és vizek partján
szedegetni és igy jut csiga, még pedig nem is olyan ritkán gyomrukbas
Kétlem, hogy táplálékul szolgál nekik. A fácánfélék (Phasianidae).
gyomortartalma leggyakrabban kavicsokból áll s igy nem csodálható;
ha elvétve csigát is találunk benne. Érdekes, hogy a kimondott magevők,
a pinty-félék (Fringillidae) gyomrában milyen ritkán akadunk csigára.
Egyedül a minden utjukba akadó tálpálékot bekapó Passer-fajoknál és
a bokrok közt s mezőkön szedegető Emberiza-fajok gyomrában találtam
csigát. A fácán-félék (Phasianidae) és sármányfajok (Emberiza) gyom-
raiban talált csigákban inkább zúzókövet, mint táplálékot sejtek. Külön
kell kitérnem a varjúfélékre (Corvidae). Az egy szajkót (Garrulus glan-
darius L.) kivéve, amelyben kavicsot igen sokszor találni, tehát való-
zinü, hogy zúzásra nyelik a csigát is, a többiek részére táplálék a csiga.
A variakban található meg a csigafajok legtarkább sorozata : jellemző
azonban, hogy a húsostestű Helixfajokat első sorban a varjakban talál-
juk. Fő csigatáplálékuk a réteken található csigákból kerül ki, ami
életmódjukból nagyon érthető : hasonlóképen az is. hogy a vizek partján
található csigákból is bőségesen fogyasztanak. Ezt nem kell magyaráznom
annak, aki hosszabb időt töltött nagyobb vizek mellett. Már fentebb
emlitettem, hogy a vetési varjú (Corvus frugilegus L.) fiókáinak is hordja
a csigatáplálékot, dr. Grier Józser pedig roppant érdekes megfigyelé-
seket végzett a vetési varjún, hogy miképen fogyasztja el az az Unio
pictorum L. nevezetű erős mészházú, hüsostestü nagy kagylót. Grier
szerint a két házfalat összekötő sarokpántot vágja fel csőrével, vagy
oldalán luggatja ki a kagylót. (11). Itt mindenesetre kagylótáplálékka!
van dolgunk, még pedig annál érdekesebb ez a táplálék. mivel ugy látszik,
hogy a varjú szükségesnek találja apró mészházú csigákkal is etetni
fejlődő fiókáit. Ha a hónapok szerinti összeállitásra vetünk egy pillantást,
azonnal láthatjuk, hogy a varjúfélék a költési időszakban fogyasztják
1929/30] A MADARAK CSIGA- ES KAGYLOTAPLALÉKA 115
a legtöbb csigat, ami arra enged következtetni, hogy a varjaknak szük-
ségük van mesztartalmü táplálékra is.
A végkövetkeztetés ezekből azután könnyen levonható, hogy a
madarak táplálékának aránylag igen csekély része áll csigából (2.96%),
amelyet elsősorban mint eleséget, másodsorban a táplálék összezúzása
céljából fogyasztanak el. Gazdasági jelentőséggel a madarak ezen mun-
kássága annyiban bir, hogy a konyhakerteinkben kártevő, virágültet-
venyeinket elcsufité csigafajokat pl. Xerophila obvia Harrm., Henrx
stb. is nagyrészt pusztitják, főleg a varjúfélék (Corvidae) és a seregély
(Sturnus vulgaris L.). Ha éppen nagyon nagy jelentősége nincs is a madarak
ezen segitsegenek, mégis egy szóval több, amit üldözött madaraink
érdekében mondhattunk és ezzel is jó szolgálatot tettünk ügyünknek.
Az erősebb elpusztitja a gyengébbet, a természet nagyszerű meg-
alkotásában ez is szolgálja az örök törvényt, a folytonos harcot és hogy
az egész természetben minden szolgál egy másikat, és az egyik egy másik
érdekeinek van alárendelve. De a harc olyankor tényleg harccá lesz és
még a tehetetlennek látszó molluskák is legyőzhetik a felettük sokkal
magasabb fejlettséggel biró madarakat. Erre példa Havrièek J. megfigye-
lése, amely szerint egy Anodonta összecsukódva becsipte egy fehér-
szárnyú szerkő (Hydrochelidon leucoptera Tem.) lábát, az nem volt
képes felrepülni és igy került a vadászember kezébe (13).
Mindezekben voltam bátor a hazai madár és csiga-világ kapcsola-
táról megemlékezni. Nem tértem ki külföldi anyagra, hiszen a m. kir.
Madártani Intézet gyomortartalom sorozata olyan világra szóló gyüj-
temény, amely megérdemli, hogy külön vizsgálat tárgyává tegyük.
Viszont több része már feldolgozás alá is került, ezért nem mellőzhettem,
hogy az oekologiára vonatkozó hazai irodalmat is át ne tekintsem.
Nagy hálával tartozom a m. kir. Madártani Intézet t. Igazgatósá-
gának, aki megadta az alkalmat ezen szép anyag megvizsgálására, és az
Intézet minden tagjának, akik állandóan segitettek munkámban. Külön
őszinte köszönetemet kell kifejeznem Usörcey Trrus, SCHENK JAKAB és
dr. VasvArı. Mıkrös uraknak, akik tanácsokkal és utbaigazitásokkal
bőségesen elláttak, hasonléképen hálás köszönettel tartozom dr.
WAGNER JAnos urnak, aki segitségemre volt a csigák meghatározásánál
és akinek közreműködésével tudtam ellenőrizni saját meghatározá-
saimat is.
Irodalom — Literatur.
1. CHERNEL Isrvin: A madarak hasznos és káros voltáról positiv alapon.
STEPHAN ÜHERNEL : Über Nützlichkeit und Schädlichkeit der Vögel auf positiver Grund-
lage. Aquila VIII. 1901. P. 123—147.
2. Csiki Erno: Biztos adatok madaraink taplalkozasarol.
ERNST CSIKI : Positive Daten über die Nahrung unserer Vögel. Aguila XI. 1904.
P. 270—317.
8*
116
3. Csıkı ERNO:
Ernst CSIKI:
4. 99 99
99 99
8. 99 99
9. CSÖRGEY Tırus:
Trrus CSÔRGEY :
10. 99 99
11. Dr. GELEI JOZSEF :
DR. JOSEF (FELEI:
DR. KUGEN GRESCHIK:
13. HAVLICEK J: :
J. HAVLICER :
. SCHENK HENRIK :
HEINRICH SCHENK :
. Soös Lagos :
LUDWIG SOÓS 3
2. Dr. GRESCHIK JENŐ :
. WILLIAM MARSHALL:
. Prof. Dr. Anton ReicHENOW : Das Tierreich. II. Vögel. Berlin und Leipzig. 1923. Samm-
KLEINER ENDRE [Aquila
Biztos adatok stb. d
Di } Aquila XIII. 1906. P. 148—101.
Positive daten usw.
b XV. 1908. P. 183— 206.
és = XVI. 1909. P. 139—14!.
43 ca XX. 1913. P. 375—396.
is XXI. 1914. P. 210—22°.
XXVI. 1919. P. 76—10L.
Adatok a vetési varju (Corvus frugilegus L.) júniusi täplälkozäsähoz.
Beiträge zur Juni-Nahrung der Saatkràhe (Corvus frugilegus L.).
Aquila XXXIV—XXXV. 1927/28. P. 316—328.
A vetési varjù-vizsgalat ujabb irányai.
Die neuere Richtungen in der Saatkrähen-Forschung. Aquila
XXXII—XXXIII. 1925/26. P. 7—23.
Adatok a vetési varjú (Corvus frugilegus L.) taplalkozasahoz.
Beiträge zur Ernährung der Saatkrähe. Aquila XX XTI—X XXIII.
1925/26. P. 163—166.
Hazai ragadozö madaraink gyomor- és köpettartalom vizsgälata.
Magen- und Gewölluutersuchungen uaser einheimischen Raubvögel.
Aquila XVIII. 1911. P. 141—177.
Egy kagylötöl megfogott Hydrochelidon leucopterz.
Hydrochelidon leucoptera durch eine Anodonta gefangen. Aquila
I. 1894. P. 169—170.
Der Bau der Vögel. Leipzig. 1895.
lung Göschen. 869.
A csörgő réce vonuläsäröl. |
Vom Zuge der Knäckente. j
A vetési varjú (Corvus frugilegus L.) hasznos és káros volta a köz-
Aquila XX. 1913. P. 513—514.
felfogás szerint.
Die Nützlichkeit und Schädligkeit der Saatkráhe (Corvus frugi-
legus L.) in der allgemeinen Auffassung. Aquila XILI. 1906.
P. 148—161.
18. Dr. VasvArı MIKLÓS: Adalékok a bölömbika és pocgém táplálkozási oekologiäjähoz.
Dr. NıkoLaus VASVÁRI: Beiträge zur Ernährungsoekolologie von Botaurus stellaris L.
und Ardetta minuta L. Aquila XXXIV—XXXV.
p. 342-374.
1927/28.
Die Conchylien-Aufnahme der Vögel.
Von ANDREAS KLEINER.
Die aus 20.213 Stück bestehende Iagluvialien-Sammlung des Kgl.
Ung. Ornith. Institutes bot mir günstige Gelegenheit um Untersuchungen
über die Conchylien-Aufnahme der Vögel anzustellen. In der Sammlung
sind 279 Arten vertreten, ich fand jedoch nur bei 81 Arten Conchylien
im Mageninhalte. Nachstehend folgt des Verzeichnis der Arten. Bei
jeder Art gebe ich in Parenthese die Anzahl der untersuchten Magen-
inbaite, dann die Anzahl derjenigen in welchen sich Conchylienreste
vorfanden und als dritte Zahl folgt der Prozentsatz:
1929/30] DIE CONCHYLIEN- AUFNAHMR DER VÖGEL 117
Colymbus arcticus L. (20), 1, 5% ; Podiceps nigricans Scor. (57),
3, 544% ; Larus ridibundus L. (99), 3, 3:33% ; Mergus ‘albellus L. (41),
1, 2:44% ; Oidemia fusca L. (2), 1, 50% ; Nyroca marila L. (9), 3, 33-33% :
Nyroca fuligula L. (34), 5, 14:71% ; Nyroca ferina L. (27), 1, 379 .
Nyroca ferruginea Gm. (55), 6, 10°91%; Nyroca clangula L. (36), 7.
19:44% ; Spatula ‘clypeata L. (24), 5, 20-83% ; Anas boschas L. (358),
29, 81% ; Anas querquedula L. (140), 32, 2:86% ; Anas crecca L. (81),
4, 494% ; Charadrius apricarius L. (16), 1, 625% ; Charadrius dubius
Scop. (14), 3, 21-43% ; Vanellus capella Scharrr. (157), 11, 7% ; Recur-
virostra avosetta L. (12), 1. 833% ; Tringa alpina L. (45), 2, 444%;
Tringa minuta Leisu. (3), 1, 33:33% ; Actitis hypoleucos L. (38), 1,
2:63% ; Pavoncella pugnax L. (63), 2, 317% ; Totanus calidris L. (33),
5, 15°15%; Totanus maculatus Tuxsr, (10), 2, 20%; Totanus nebularius
Gunn. (5), 1, 20%; Totanus ochropus L. (15), 4, 26°67%; Limosa
aegocephala Brcusr. (13), 1, 7.69% ; Numenius arquatus L. (32), 1,
3:12% ; Numenius phaeopus L. (4), 1, 25% ; Gallinago gallinaria O. F.
Miu. (59), 2, 3:39% ; Gallinago gallinula L. (3), 1, 33:33% ; Rallus
aquaticus L. (36), 2, 5°56; Crex “pratensis Brcusr. (53), 14, 37:78% ;
Ortygometra porzana L. (52), 6, 11:54% ; Ortygometra pusilla Pann.
(11), 1, 909% ; Ortygometra parva Scop. (5), 1, 20% ; Gallinula chloro-
pus L. (112), 38, 31.15% ; Fulica‘dtra L. (188), 11, 5-85%; Plegadis
falcinellus L. (24), 8, 38:09% ; Ciconia alba Becust. (15), 2, 13°33% ;
Botaurusstellaris L. (75), 5, 771494 ; Ardea Cinerea L. (93), 1, 1:31% ;
Perdix -cinerea Brcusr. (160), 1, 0:63% ; Coturnix communis Bonn.
(114), 1, 0.88% ; Columba palumbus L. (87), 4, 459 %; Columba oenas
L. (35), 4, 11-48%; Turtur communis Sens. (125), 9, 72% ; Cerchneis
vespertinus L. (258), 1, 0:39% ; Athene noctua Scop. (105), 1, 0°95% ;
Lanius excubitor L. (118), 1, 0-85% ; Lanius minor Gm. (214), 5, 2°34% ;
Lanius collurio L. (553), 3, 0:55%; Corvus comix L. (330),
43, 13:03% ; Corvus frugilegus L. (1559), 96, 616% ; Coloeus monedula
spermologus VIEILL. (102), 3, 294% ; Pica rustica Scop. (430), 38, 889% ;
Garrulus glandarius L. (486), 3, 0:62% ; Oriolus galbula L. (328), 2,
0:61% ; Sturnus vulgaris L. (234), 41, 17:52% ; Pastor roseus L. (56),
3, 536% ; Passer domesticus L. (480), 1, 0°21% ; Passer montanus L.
(447), 1, 023% ; Emberiza calandra L. (178), 1, 0:56% ; Emberiza citri-
nella L. (441), 3, 0:68% ; Emberiza cirlus L. (8), 3, 37:5% ; Anthus praten-
sis L. (93), 1, 312% ; Anthus trivialis L. (104), 2, 1:99% ; Anthus spino-
letta L. (10), 1, 10% ; Motacilla alba L. (121), 1, 0°91% ; Motacilla flava
L. (289), 5, 205% ; Alauda arvensis L. (194), 8, 404% ; Galerida cris-
tata L. (248), 1, 0:42% ; Parus major L. (339), 7, 2:07% ; Troglodytes
parvulus Kocx. (64), 5, 78%; Turdus musicus L. (67), 13, 19°41% ;
Mordus iliacus L. (26), 6,°23°06% ; Turdus pilaris L. (160), 32, 20% ;
{18 ANDREAS KLEINER |Aquila
Turdus merula L. (105), 13, 12°38°% ; Saxicola oenanthe L. (31), 1, 3229 ;
Erithacus rubecula L. (100), 4,4% ; Erithacus suecica cyanecula Mryrr
et Wour. (16), 2, 125% ;
Conchylien fand ich wie schon erwähnt in den Mageninhalten von
81 Arten insgesamt in 600 Fällen, was also 2.96% ausmacht.
Das Artenverzeichnis beweist dass Conchylien nicht nur von den
typischen Samenfressern mit Muskelmagen aufgenommen werden, sondern
auch von den omnivoren und insectivoren Arten welche ebenfalls Muskel-
magen haben. Von den omnivoren findet sich besonders bei den Raben-
vögeln ausgiebige Conchylien-Aufnahme. Ausnahmsweise fand ich
auch bei einem Raubvogel, nämlich Cerchneis vespertinus Conchylien
aufnahme, was durch die Lebensweise dieser Art, welche vorwiegend
Insektenfresser ist und vielfach auf dem Boden iagt, erklärt werden kann.
Bezüglich der Frage, welche Conchylien hauptsächtlich von den
Vögeln aufgenommen werden, ergibt nachstehendes Verzeichniss Auf-
schluss.
Von Schnecken vorgekommen :
iy Unio pictorums EL. ee 10 Fälle, folglich: 1°67%.
ZUPPE eee eee 3 ai 4 0°50 %.
3. Dreissena polymorpha PALL. ... 3 $ 5; 050%.
4. Theodoxus danubialis C. Prr. 3 § 0-5099-
5.. Theodomus spin „Mi Sinn 1 E si 017%-
6. Lithoglyphus naticoides L. Prr. 73 + ee 12170
7. Bithynia tentaculata L. ........ 32 È sì 533%.
8. Vivipara contecta Minn. ....... 11 N fe 183%.
9. Vivipara hungarica Haz. ....... 1 017788
10: SV EVIDArA SD ORNE RER 27 3 È 450%.
MLE AV AA "Ep AM ET MAR ACER 38 3 > 633%.
12. Fagotia acicularis Fer. ........ 2 55 033 %-
13. Fagotia esperi Lam. ........... 1 = x 0:17%.
14. Cerithium vulgatum Bruce. ..... i is % 0:17 %-
15: Gielope netitées is... e 2 e > 033%.
16. Limnaea palustris MÜLL......... 1 ép DI 0°17 %.-
DALE Wray: 20-10 PROPRIO CIRO CE SABA 16 A # 2° 67708
18. Planorbis comments il.) Vi Na 22 si È 367%.
19. Tropidiscus planorbis LL... 27 n 3 45099.
ZEN 041 ALA SR Ri A 2: = A 383%.
ZEUNDIRBORDIS SPERREN ERO ii 3 a 53 050%.
22 I9UCCINGR Spe DELE RE, ER UNS 42 a 55 700953
23. Vallonia pulchella Mérr. ....... 10 4: x 160508
24. Chondrula tridens MùLI. ....... 29 x % 483%.
25. Chondrule SD he ak. ep tere 6 se =: 1:00 %-
1929/30] DIE CONCHYLIEN- AUFNAHME DER VÖGEL 119
26. Pupa frumentum Drar. ....... 4 Fälle, folglich: 0:67.
27 ef upilla, muscorum Mtn, divi. 13 > o 2:17.
ZB uan spo end lan 4 L ion.
29. Cochlicopa lubrica Mtn. ....... 14 N i. an.
30. Caecilioides acicula MÜrrt. ..... l n Ls 017%.
= S@lausilia-sp. nn. ya: 1 is 5 017%
2 MORE mia} toe Da) 31 si x HN yas
33. Xerophila obvia. Harrm. . ...... oy + by 9°50%.
SASUErugicicolimae: 224.044, 2a 32 hr N 53397,
35. Iheba' carthusiana Munn... 3 53 N 050%.
36. Euomphalia strigella Drar. ..... ] Y 5 en EZ e
37. Cepaea vindobonensis FÉR. ..... 3 n 2 0-502:
38. Cepaea hortensis MÜLL......... 6 à a; 1'00%..
SOC pomatta Esp Pees aa 11 È; > 118307
LOlclosspit Le ars ar ee 23 a 4 3:83.
Alenillelicella,sp.. 2a. era 46 sd a 167 9%.
42. Unbestimmbare Reste ......... 141 4 + 23:50%-
Wie zu ersehen ist das häufigste Conchylien-Opfer der Vogelwelt
die Art Lithoglyphus naticoides L. Prr. Diese Art ist auf dem Grunde
fast aller unserer Gewässer zu finden, und in fast gleicher Anzahl aber in
totem Zustande im Schotter.
Wird auch die Morphologie der Conchylien in Betracht gezogen,
so ergibt sich, dass die Arten mit zarten und kalkarmen Gehäusen (Lim-
naea. Spiralina, Xerophila) in grösster Anzahl vertreten sind. Der Pro-
zentsatz vermindert sich in dem Verhältnisse wie das Gehäuse härter
wird.
Bezüglich der Aufschlüsse, welche die Conchylien-Nahrung für den
Vogelzug ergeben kann, möchte ich besonders eine Notiz von HEINRICH
Scnenk (Von Zuge der Knäckente Aquila XX. p. 513, 14) hervorheben,
jaut welcher am 1. März 1913 in Överbäsz (Südungarn) eine Knäckente
erlegt wurde, welche ganz bestimmt erst in der vorangehenden Nacht
angekommen war und 5 St. Cyclope neritea L. im Magen hatte, also eine
Conchylienart, welche in dem Brackwasser des Adriatischen Meeres lebt.
Ich selbst fand in 2 Mageninhalten des Blässhuhns (Fulica atra L.) Brack-
wasser-Conchylien. Das eine wurde am 24. Juli 1905 in Hercegfalu erlegt
und hatte Cyclope neritea L. juv.-Reste im Magen das andere stammt
aus Jaszladany vom 19. März 1929 und enthielt 15 Exemplare der Art
Cerithium vulgatum L.
Das untersuchte Materiale gruppierte ich auch nach Monaten un |
fand als Resultat dass die Vögel die grösste Conchylienmenge währen
der Brutzeit aufnehmen, so besonders die Saatkrähen welche auch
ihre Junge teilweise mit demselben füttern.
120 ANDREAS KLEINER [Aquila
Auf die Frage ob die Conchylien auch als Nahrung, besonders zur
Bildung der Knochensubstanz dienen — wie dies das Fiittern der jungen
Saatkrähen wahrscheinlich macht — oder aber hauptsächlich bei
der Zermalmung der Nahrung als Gastrolith-Zusätze eine Rolle spielen,
ist es sehr schwierig eine Antwort zu geben. Bei den Entenarten scheint
das Conchylienmaterial vorwiegend dem Zermalmungsprozesse zu
dienen. Augenscheinlich als Nahrung dient dasselbe jedoch ausser den
Rabenvögeln bei folgenden Arten : Colymbidae, Laridae, Scolopacidae,
Plegadis faleinellus L., Ciconia alba Brcusr., Ardeidae, Cerchneis
vespertinus L., Laniidae, Oriolidae, Sturnidae, Motacillidae, Alaudidae,
Parus major L., Troglodytes parvulus Kocx. und schliesslich bei den
Erithacus-Arten.
Als End-Schlussfolgerung kann festgestellt werden, dass die Vögel
verhältnismässig nur geringe Conchylienmengen aufnehmen, insgesamt
206% der Gesamt-Nahrungsaufnahme ; dieselbe dient in erster Linie
als Nahrung, in zweiter Linie als Gastrolith. Durch die Conchylien-
Aufnahnem leisten die Krähenarten und Stare auch einen unläugbaren
wirtschaftlichen Nutzen, wenngleich derselbe auch nicht sehr hoch
angeschlagen werden kann.
Das Verzeichniss der benützten Literatur befindet sich am Schlusse des
ungarischen Textes.
Jelentés a margitszigeti madärvedelmi kisérleti teleprôl.
Irta: SZEMERE ZOLTÁN.
A 20 évvel ezelőtt a Margitszigeten berendezett kísérleti telep,
amely a Berlepsch-rendszerü madärvedelmi intézkedéseknek magyar
viszonyokhoz való alkalmazása terén oly sok értékes adatot szolgál-
tatott, pár évvel ezelőtt rekonstruáltatván, a Madártani Intézetnek
1929 óta ismét rendelkezésére áll.
Az általam végzett és mind az odulakó, mind a szabadon fészkelő
madarakra kiterjedő revizió az 1929. és 1930-as évek adatainak egybe-
vetésével az ott fészkelő 33 faj állományában számos fajnál jelentékeny
változásokat mutat.
Így némileg szaporodott a Turtur communis (5—6-ról 8—10-re),
a Muscicapa grisola L. (4—5-ről 6-ra), a Lanius collurio L. (4-ről 6-ra),
Sturnus vulgaris L. (3—4-ről 8—10-re), Fringilla coelebs L. (20-ról 25-re)
es Ligurinus chloris (10-ről 15-re).
Feltünöen emelkedett 1930-ban e fajok pärjainak szama: a Jynx
torquilla L. (6—8-r6l 12—14-re), Passer montanus L. (60—80-r6l 130—
1929/30] JELENTES A MARGITSZIGETI MADARVEDELMI KISÉRLETI TELEPROL 121
140-re) és Turdus merula L. (35—40-röl 50—60-ra). Ellenben csökkent
e fajok szama : Dendrocopos major L. (6-röl 4-re), Passer domesticus L.
(120—140-röl 100—110-re), Sitta europaea L. (6—7-röl 4—5-re), Parus
maior L. (16—18-röl 8—10-re), Erithacus phoenicurus L. (2—3-r6] 1—2-re)
és Erithacus luscinia (3—4-r6l 1—2-re).
Elmaradt 1930-ban az Anas boschas L., Muscicapa collaris Bechst.,
mig uj fajkent a Lanius minor L. telepedett le.
Az allomany csekelyebb mertekü ingadozasa felett könnyebben
napirendre térhetnénk, de ha valamely faj 6— 8, ill. 60—80 pärnyi lét-
száma majdnem megkétszerez6dik, viszont a 16—18 párról a felére
csökken, itt már önkéntelenül is valami nyomósabb külső okot kell
keresnem.
Talán a Passer domesticus érzékenyebb a háborgatással szemben,
mint a P. montanus s ezért húzódott részben másfelé ?
A Parus majort valószínűleg a Jynx szaporulat (illetve invasio)
meg a Passer montanus tömeges betolakodása csökkenthette.
Itt meg kell jegyeznem, hogy egyetlen 1929-ben gyűrűzött madarat
sem észleltem a szigeten 1930-ban, se az öreg, se a fiatal korban gyűrű-
zöttek közül ! Ez tehát arra vall, hogy e madarak állománya kicserélődött,
az itteniek elmentek s mások jöttek a helyükbe.
A 2 év óta végzett revizió eredményéből, fajok szerint ismertetve,
a következő szemelvényeket tartom közlendőknek :
1929-ben: 103 ellenőrzött odúban 20 izben akart Parus maior
megtelepedni, ezek közül 14 esetben sikerült a fiait felnevelnie és kirepí-
tenie, összesen 65 gyűrűzöttet és ezenkívül két család repített bizonytalan
számú fiókát. Három alkalommal Passer domesticus foglalta el tőle
az odút, 2 izben a szülők járhattak szerencsétlenül, kétszer pedig az anya-
madár a meggyűrűztetés miatt hagyhatta el kevéssé kotlott tojásait.
A többi esetekben az anyamadár a gyűrűzés dacára is kitartott s fel is
nevelte fiait. E két előfordult eset miatt azonban 1930-ban öreg cinegét
a tojásokon nem fogtam s nem gyűrűzten.
Az 1929. évi cinegeszaporulatban a veszteség 23 fióka és 26 tojás.
Szaporodási arányszám 4.64 (?).
Sitta europaea caesia 1929-ben három izben telepedett meg mest.
oduban s mind a háromszor szerencsésen fel is nevelte 7, 4, ill. 6 fiát,
összesen 17-et. Szap. ar. szám 5.66.
Jynx torquilla ugyancsak felnevelte mind a 3 fészekaljat : 9, 5, 5
fiókát, összesen 19-et. Szap. ar. szám 6.3.
Dendrocopos major pinetorum háromszor költött ; két izben szeren-
csésen repített, 5, ill. 4 fiat, míg egy fészekalj négy fia a kirepülés előtt
pár nappal éhen pusztult; bizonyára a szülőket érte valami baleset.
Szap. ar. szám 3.
122 SZEMERE ZOLTÁN [Aquila
Egy C oduban Turdus merula költött.
Sturnus 1929-ben mest. oduban nem költött.
1930-ban : Parus major 98 ellenőrzött odúban tízszer próbált családot
alapítani. Fiait 9-szer repítette ki, de két izben 1, ill. 2 pullus veszteség-
gel. Egy fészekalj 5 fióka az odúban — valószínűleg az öregeket ért
valamely baj folytán — elpusztult. Az összes kirepített fiókák száma
31 gyűrűzött és két — bizonytalan számú — fészekalj. A veszteség 8 fióka
elpusztulása. Szaporodási arányszám 4.43 (?).
Sitta europaea két izben telepszik, két izben repít 4, ill. 2 fiat, veszte-
ség 1 fióka. Szaporodási arányszám: 3.0.
Jynx torquilla 8 izben költ. nyolc izben repít, összesen 48 fiatalt;
veszteség 3 fióka. Szap. arányszáma 6.0.
Dendrocopos major pinetorum háromszor költ, háromszor repít
)
5, ill. ismeretlen számú fiókát Szap. ar. szám 5.0 (?).
Sturnus két oduban költött, melyekben csodalatosképen csak 1,
ill. 2 tojást rakva ugyanannyi fiókát repített. Szap. arányszám 1.5.
Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy néha milyen gyorsan szapo-
rított a Passer — éspedig mindig montanus. Hogy valamely odúból a
verebek kilakoltatása után kéf héttel megint teljes fészekaljat találtam,
az gyakran előfordult s ebben nincs is semmi különös. Viszont négy izben
az odú kiürítése után egy héttel már megint többé-kevésbbé teljes
fészekaljat találtam : 3. 4, 4 ill. 5 tojással.
Egy alkalommal a Passer dom. Passer mont.-tól foglalta el az odút,
illetve saját fészkét 3 Pass. mont. pullus hegyibe rakta.
Egy esetben meg valamely passertól (valószínűleg montanustól)
Jynx foglalta el az üres kész fészket, melynek anyagát persze bennhagyta.
Hogy a cinegék fészkelését a verebek tömegei közepette biztosít-
hassam, az említett 2 év alatt a házi verebeknek 213 tojását, 106
fiókáját és 11 fészken elfogott öregét, a mezei verebeknek 351 tojását.
159 fiókáját és 1 öregét, valamint 59 meg nem állapított fajú verébfiókát
voltam kénytelen elpusztítani.
Ezen a helyen is köszönetet kell mondanom a Madártani Intézet
nevében a Margitsziget igazgatóságának és elsősorban Hoydegg főkertész
úrnak azért a jóindulatért és belátásért, mellyel a madárvédelem ügyét
felkarolta s szaktanácsainkat méltányolta, továbbá, hogy a Margit-
szigeten a macskákat, mint a madárvédelem legveszélyesebb ellenségeit
teljesen kiirtotta.
1929/30] BERICHT UBER DIE VOGRESCHUTZ-VERSUCHSTATION |
to
Bericht über die Vogelschutz-Versuchstation auf der
Margareten-Insel (Budapest).
Von: ZOLTÁN v. SZEMERE.
Die vor 20 Jahren auf der Margareten-Insel eingerichtete Versuch-
station, welche bezüglich der Anwendbarkeit der v. Berlepsch’schen Vogel-
schutz-Maassnahmen in den ungarischen Verhältnissen so viele und wert-
volle Erfahrungen ergeben hatte — wurde vor einigen Jahren neu ein-
gerichtet und steht dem Ungarischen Ornithologischen Institute seit
1929 wieder zur Verfügung.
Die Revision, welche ich sowohl auf die Höhlenbrüter — als auch
auf die frei brütenden Arten ausbreitete — ergab beim Vergleichen der
Daten der Jahre 1929 und 1930 in dem Bestande von vielen der 33 brüten-
den Arten wesentliche Änderungen.
So vermehrte sich z. B. Turtur communis (von 5—6 auf 8—10 Paare),
Muscicapa grisola L. (von 4—5 auf 6), Lanius collurio L. (von 4:
auf 6) Sturnus vulgaris L. (von 3—4 auf 8—10), Fringilla coelebs L.
(von 20 auf 25) und Ligurinus chloris (von 10 auf 15 Brutpaare).
Eine auffallende Steigerung der Anzahl der Brutpaare zeigte sich
im Jahre 1930 bei : Jynx torquilla L. (von 6—8 auf 12—14), Passer mon-
tanus (von 60—80 auf 130 —140) und Turdus merula (von 35—40 auf
50—60 Paare).
Dagegen war eine Verminderung zu sehen bei folgenden Arten :
Dendrocopos major L. (von 6 auf 4), Passer domesticus L. (von
120—140 auf 100—110), Sitta europaea (von 16—18 auf 8—10), Erithacus
phoenicurus L. (von 2—3 auf 1—2) und Erithacus luscinia (von 3—4
auf 1—2).
Als Brutvogel ausgeblieben waren im J. 1930: Anas boschas L., Mus-
cicapa collaris Bechst., dagegen zeigte sich als neuer Brutvogel Lanius
minor L.
Über kleinere Schwankungen des Bestandes könnte man sich ja
leichter hinwegsetzen, wenn aber 6—8, beziehungsweise 60—80 Brut-
paare einer Art sich fast verdoppeln, oder die 16—18 Paare einer anderen
sich beinahe auf die Hälfte vermindern, da muss man unwillkürlich nach
einer wichtigeren Ursache suchen.
Passer domesticus ist vielleicht mehr empfindlich gegen Störungen,
als Passer montanus und hat sich deswegen wo andershin gezogen’!
Parus major wurde wahrscheinlich durch die Jynxvermehrung
(bezw. Invasion) und durch das massenhafte Eindringen von Passer
montanus verdrängt.
124 ZOLTÄN V. SZEMERE [Aquila
Ich muss an dieser Stelle bemerken, dass ich auf der Insel keinen
einzigen im 1929 markierten Vogel vorgefunden habe, weder von den
Jung-, noch von den Altberingten! Es liegt also auf der Hand, dass
der Bestand sich ausgetauscht hat: die hiesigen sind fortgezogen und
an ihre Stelle sind neue gekommen.
Von den Ergebnissen der zwei Jahre hindurch geführten Revision
halte ich folgende Details zur Veröffentlichung geeignet.
Vom Jahre 1929. In 103 kontrollierten Nisthöhlen versuchte
Parus major 20-mal ihr Heim gründen, darunter 14-mal mit Erfolg, die
Jungen ausbrütend und aufziehend, im ganzen 65 beringte ; ausserdem
kamen 2 Familien hoch mit unbestimmter Jungen-Anzahl. In drei Fällen
wurde sie von Passer domesticus verdrängt, in zwei Fällen konnten die
Eltern irgendwie verunglücken und in anderen zwei Fällen dürfte der
Muttervogel infolge der Beringung seine noch unbebrüteten Eier verlassen
haben. In anderen Fällen hat der Muttervogel trotz der Beringung aus-
gehalten und auch die Jungen hochgebracht. Wegen diesen zwei Vor-
fällen habe ich nachher das Fangen und Beringen der Elternvögel während
des Brütens unterlassen.
Der Verlust des Kohlmeisennachwuchses betrug im 1929 23 Nestlinge
und 26 Eier. Der Vermehrungskoeffizient beträgt daher 4.64. (?)
Sitta europaea brütete im J. 1929 in drei Nisthöhlen und brachte die
Jungen in allen Fällen zum Ausfliegen 7, 4, bzw. 6 an Zahl, zusammen
17. Vermehrungskoeffizient 5.66.
Jynx torquilla hatte auch vollen Erfolg bei allen drei Bruten mit
9, 5 und 5 Jungen, im ganzen 19. Vermehrungskoeffizient 6.3.
Dendrocopos major brütete dreimal ; Junge hochgezogen zweimal,
5, bezw. 4. Die vier Jungen der dritten Brut verhungerten in der Höhle
einige Tage vor dem Ausfliegen, wahrscheinlich infolge Verunglückung
der Eltern. Dadurch ist der Vermehrungskoeffizient nur 3.
In einer Nisthöhle , C" (v. Berlepsch F) brütete Turdus merula.
Sturnus vulgaris hat imJ. 1929 keine künstliche Nisthöhle angenommen.
Im Jahre 1950: Anzahl der kontrollierten Nisthöhlen 98. Parus
major versuchte 10-mal ihr Heim zu gründen. Junge ausgeflogen 9-mal,
aber zweimal mit dem Verluste eines, bezw. zweier Jungen. 5 Nestlinge
sind wahrscheinlich wegen irgendeines Unfalles der Eltern in der Nist-
höhle zugrunde gegangen. Anzahl der ausgeflogenen Jungen 31 beringte
und 1—2 unbestimmt grosse Familien. Verlust : 8 Nestlinge. Vermehrungs-
koeffizient 4.43.
Sitta europaea brütete zweimal, beidemal mit vollem Erfolg und
brachte 4, bezw. 2 Junge hoch. Vermehrungskoeffizient 3.
Jynx torquilla brütete 8-mal, mit gutem Erfolg ; Verluste an Jungen 3.
ausgeflogen 48. Vermehrungskoeffizient 6.00.
1929/30] BERICHT ÜBER DIE VOGELSCHUTZ-VERSUCHSTATION 125
Dendrocopos major pinetorum drei Brutpaare ziehen ohne Verlust
5, 5, bzw. unbestimmte Anzahl Junge. Vermehrungskoeffizient ca. 5.0.
Sturnus vulgaris brütete in zwei Nisthöhlen, wo er sonderbarerweise
nur 1, bzw. 2 Eier legte und ebensoviel Junge hochzog.
Ich halte es erwähnenswert anzuführen wie rapid manchmal der
Feldsperling zur nächsten Brut schritt. Es ist oft vorgekommen, dass
ich in den Nisthöhlen zwei Wochen nach der Entfernung des Inhaltes
wieder volle Gelege fand ; darin war gewiss nichts besonderes zu sehen.
Dagegen wurden in vier Fällen schon nach einer Woche nach der
Entfernung mehr oder weniger volle Gelege gefunden : mit 3, 4, 4, bzw.
5 Eiern.
In einem Falle hat Passer domesticus von P. montanus die Brut-
stätte erobert, das heisst er baute sein Nest auf die 3 Jungen desselben.
Ein anderesmal wurde ein fertiges Passer-Nest (wahrscheinlich
montanus) durch einen Jynx torquilla okkupiert, der das Nestmaterial
nicht entfernte.
Damit ich das Brüten der Meisen unter der grossen Anzahl der
Sperlinge ermögliche, war ich genötigt während der erwähnten zwei
Jahre von Passer domesticus 213 Eier, 106 Nestlinge und
11 brütende Altvögel, von P. montanus 351 Eier, 159 Nestlinge
und 1 alten Vogel, als auch 59 Passernestlinge unbestimmter Art zu
entfehrnen.
Ich fühle mich verpflichtet im Namen des Ungarischen Ornitholo-
gischen Institutes, auch an dieser Stelle Dank zu sagen der Direction
der Margareten-Insel und in erster Reihe Herrn Chefgärtner Hoypnuca
für die grosse Einsicht und Wohlwollen, mit welcher er den Vogelschutz
annahm und unseren fachgemässen Ratschlägen Folge leistete, ferner
auch dafür, dass er auf der Insel die Katzen, als die gefährlichsten Feinde
des Vogelschutzes vollständig ausrottete.
Egy nap a kerti rozsdafarku (Erithacus phoenicurus L.)
csaladi életébôl.
Irta: SALMEN JANOS.
Brassói kertemben 1930. április 19-én egy rozsdafarkü-part vettem
észre, amely egy természetes faüregben kezdett fészket rakni. Pontosan
egy hónap multán, május 19-én keltek ki a fiak és kezdődött az etetés.
A fészekben május 27-én 6 fiókát találtam, amelyeket a Madártani Íntézet
gyűrűivel jelöltem meg. Ekkor határoztam el, hogy június 1-ét az etetés
pontos megfigyelésére szánom. A figyelés eredményeit a következőkben
126 SALMEN JANOS [Aquila
adom: A tojó 4*2?-kor, tehát a hajnali szürkület kezdetén jelent meg
a feszeknel először, nagyobb rovarral a csőrében. Jelenlétem annyira.
nyugtalanította, hogy csak 11 perc mulva mert fiaihoz szállni : lassan-
ként azonban hozzám szokott.
A tojó — mert csakis az etetett — 1614 óra alatt 419-szer hozott
élelmet, tehát átlagosan 2 p. 19 mpercenként egyszer. A táplálás menete
a délelőtti órákban állandóan gyorsult és tetőpontját egy óra alatt
46 etetéssel 12 és 1 óra között érte e!. Délután ellanyhult s csak este,
6—7 óra között élénkült meg újra. Utoljára 8 óra 13 p-kor, a szürkület
beálltakor jelent meg az anyamadár.
A hat örökké éhes és gyorsan emésztő fióka táplálása mellett a fészek
tisztántartása is fontos feladata a szülőknek. Amennyire megfigyelhet-
tem, az anyamadár e nap folyamán 115-ször távolította el a fiókák fehér
ürülékcsomóját. A 6 fióka mindegyike tehát e napon átlag 70-szer kapott
enni és átlag 19-szer ürített. Az ürítés valószínüleg többször is történt,
mert az ürülék eltávolítását közelről is nehéz szemmel tartani. Az anya-
madár soha sem rakta le az ürüléket a fészek közelében, hanem mindig
a távolabbi fákon és háztetőkön. Igy tesz más madár is, hogy fészkét
az ürülékek tömegével el ne árulja.
Mint már említém, az etetést kizárólag a tojó végezte. Hogy e faj
hímjei általában mily mértékben vesznek részt a fiókák felnevelésében,
nem tudom. Régebbi években és más helyeken végzett észleleteim alapján
azonhan feltehetőnek tartom, hogy a fiókanevelés túlnyomórészben a
tojóra hárul.
Az anyamadár kizárólag rovarokkal! és hernyókkal etetett, amelyeket
a fészekfa közvetlen közelében, legfeljebb 30 méteres körben fogott,
miért is csaknem az egész napon szemem előtt volt. A táplálékot nagyon
gyakran a levegőben kapta el. de gyakran szállt érte a földre is. Külön-
ben pedig a leveleket és ágakat tisztogatta a hernyóktól és egyéb kár-
tevőktől. Olykor egymásután 3 rovart is fogott s vitt egyszerre a fészek-
hez. A fiókák meglehetősen csöndben voltak a fészeküregben. Anyjuk
megjelenésekor halkra tompított cirpelést hallattak.
A macskának a fészekfa közelében vaió megjelenése az anyamadarat
mindig nagy izgalomba hozta, amit tartósan hangos vészielekkel nyilvá-
nított. Míg az ellenség látható volt, az etetés szünetelt. Másféle zavarás,
mint pld. a szőnyegporolás kevésbé bántotta.
Az anyamadár nem aludt a fiaknál az oduban. Sem reggel nem láttam
onnan elszállni. sem az alkony beálltával oda visszatérni.
A megfigyelés napjának időjárása ilyen volt : Kora reggel és délelőtt
telhös, nem meleg. 11 óra tájban kis eső. 12-től 3-ig napfény, nagy hőség.
4-től 514 óráig zivataros eső és szél; utána borus és hűvös.
Két nap mulva, június 3-án kirepültek a fiókák.
1929/30] EIN TAG AUS DEM FAMILIENLEBEN DES GARTENROTSCHWANZES 197
Ein Tag aus dem Familienleben des Gartenrotschwanzes
(Erithacus phoenicurus L.)
Von Hans SALMEN.
Am 19. April 1930 beobachtete ich in meinem Garten ein Garten-
rotschwanz-Paar, das in einer natürlichen Baumhöhle mit dem Nestbau
begann. Genau einen Monat später, am 19. Mai. waren die Jungen aus
dem Ei gekrochen und die Fütterung setzte ein. Am 27. Mai untersuchte
ich die Nisthöhle und fand darin 6 Junge, die ich mit Ringen des Kgl.
Ung. Ornithologischen Institutes markierte. Es reifte gleichzeitig in
mir der Entschluss, einen Tag — u. z. w. den 1. Juni — der genauen
Beobachtung des Fütterungsvorganges zu widmen.
Nachstehend die Ergebnisse meiner Beobachtungen :
Um 4 Uhr 2 in der Früh, also beim ersten Morgengrauen, erschien
das Weibchen zum erstenmal mit einem grösseren Insekt im Schnabel.
Meine Anwesenheit in unmittelbarer Nähe der Nisthöhle war ihm sicht-
lich unangenehm, da es laute Warnungsrufe hören liess und erst nach
11 Minuten den Mut fasste, der hungerigen Brut den ersten Bissen
zuzutragen. Allmählich gewöhnte es sich an meine Gesellschaft, die ich
ihm noch 1614 Stunden leisten sollte.
Das Gartenrotsechwanz-Weibchen (nur dieses allein fütterte) trug
den Jungen im Laufe von 164 Stunden 419-mal Nahrung zu, also im
Durchschnitt alle 2 Minuten 19 Sekunden. Die Nahrungsherheischaffung
war während der Vormittagsstunden in ständigem Wachsen ; ihren Höhe-
punkt mit 46 Fütterungen pro Stunde erreichte dieselbe in der Zeit von
12—1 Uhr mittag; in den Nachmittagsstunden begann sie abzuflauen und
wurde erst gegen Abend zwischen 6—7 Uhr nochmals lebhafter. Um
S Uhr 13 abends, bei Einbruch der Dämmerung erschien der Vogel zum
letztenmal.
Sechs ewig hungrige Vogeljunge haben eine gute Verdauung und
ausser der Herbeischaffung der Nahrung ist eine wichtige Obliegenheit
der fütternden Eltern auch die Reinhaltung des Nestes. Auch diesbezüg-
lich habe ich bei meinen Rotschwänzen genau Buch geführt. Soweit
es sich beobachten liess, entfertne der alte Vogel im Laufe dieses Tages
115-mal die Kotballen der Jungen aus seinem Nest.
Es wurde also jedes der 6 Jungen im Laufe dieses Tages rund 70-mal
gefüttert, und jedes entleerte sich durchschnittlich 19-mat. Wahrscheinlich
sind die Entleerungen der Jungen noch häufiger, da sich das Entfernen
der Kotballen durch den alten Vogel selbst aus geringer Entfernung
128 HANS SALMEN {Aquila
nicht leicht beobachten lasst. Die Kotballen wurden von dem Rotschwanz-
Weibchen niemals in unmittelbarer Nahe des Nestes abgesetzt, sondern
immer auf entfernt liegende Bäume oder Dächer getragen. Diese Vor-
sichtsmassregel gebrauchen auch andere Vögel um ihr Nest durch die
Ansammlung von Kotmassen nicht zu verraten.
Gefüttert wurde, wie bereits erwähnt, nur durch das Weibchen allein.
Inwieweit im allgemeinen das Männchen dieser Art an der Auffütterung der
Jungen beteiligt ist, entzieht sich meiner Beurteilung. Doch glaube ich
auf Grund von Beobachtungen in früheren Jahren und an anderen Orten
annehmen zu dürfen, dass die Aufzucht der Jungen wohl in den meisten
Fällen zum überwiegenden Teile dem Weibchen allein obliegt.
Der alte Voge! fütterte ausschliesslich Insekten und Raupen, die
er in unmittelbarer Nähe des Nistbaumes, in einem Umkreis von höch-
stens 30 Metern fing. Ich hatte also den Vogel fast den ganzen Tag vor
Augen. Die Nahrung erhaschte er sehr häufig in der Luft, kam aber
auch oft auf den Boden herab. Ansonsten säuberte er die Blätter und
Zweige von Raupen und sonstigen Schädlingen. Manchmal fing er nach-
einander bis 3 Kerfe, die er dann auf einmal zu Neste trug. Die Jungen
in der Nisthöhle verhielten sich ziemlich still. So oft die Mutter mit Futter
im Schnabel erschien, liessen sie leise gedämpfte Zirptöne vernehmen.
Das Auftauchen einer Katze in der Nähe des Nistbaumes versetzte
das alte Weibchen stets in helle Aufregung, was es durch anhaltende
laute Warnungszeichnen kundtat. Solange der Störenfried zu sehen war,
unterblieb die Fütternung. Gegen andere Störungen (z. B. Teppich-
klopfen) war der Vogel weniger empfindlich.
Das Weibchen nächtigte nicht in der Nisthöhle bei den Jungen.
Weder sah ich es frühmorgens die Nisthöhle verlassen, noch bei Ein-
bruch der Abenddämmerung dorthin zurückkehren.
Das Wetter am Beobachtungstage war folgendermassen :
Frühmorgens und vormittags bewölkt, nicht warm. Gegen 11 Uhr
kleiner Regen. Von 12—3 Sonnenschein, sehr warm. Von 4—5.30 nachm.
Gewitterregen und Wind. Nachher bedeckt und kühl.
Zwei Tage später, am 3. Juni, waren die ‚Jungen ausgeflogen.
1929/30] A BARNAKANYA ES DARAZSOLYV KÜLÖNÖS TÁPLÁLKOZÁSI MÓDJÁRÓL 129
A barnakänya és darázsölyv különös táplálkozási
módjáról.
Irta: Dr. VasvArt MIKLÓS.
Szentbenedeken (Szolnok-Doboka-m.) Kornis KÁRony gróf parkja
felett 1929. julius 20-án délután 146 óra tájban megfigyeltem egy barna
kanyat (Milvus migrans Bopp.), amely keringése közben időnként elöre-
lendült szárnycsapás kíséretében és lábát előrenyújtva, ujjai közül kievett
valamit. Ugyanezt a jelenetet láttam másnap is, szintén a park felett
déltájban, amikor a barnakánya mintegy 40—50 m. magasan keringett
és valamivel magasabban egy kabasólyom (Falco subbuteo L.) szintúgy
— de mint ismeretes, nála megszokott módon — vadászott. A két madár
egymáshoz közel volt és békésen viselkedtek, majd néhány fecske is
odarepült, hamarosan továbbállva. Kisvártatva egy másik kabasólyom
is ugyanott keringett, valamint egy vörös vércse (Cerchneis tinnunculus
L.) is, most már együtt mind a négy ragadozó. A Milvus azután keringés
közben távozott ela néhány száz lépésnyire folyó Szamos felé, még mindig
az említett módon vadászva.
Hasonló módon viselkedett egy darázsölyv (Pernis apivorus L.),
melyet Póka község (Maros-Torda-m.) határában 1930. augusztus 21-én
délután 3 óra körül figyeltem meg. Ez a madár is körözve repült jó maga-
san és forduláskor, amikor oldalvást volt felém, jól kivehettem távcső
segítségével, hogy mint a fentemlített barna kánya, többízben előre-
nyújtotta lábait és ilyenkor csőrével mindjárt ki is ette a fogott rovart.
Szászrégen mellett másnap délután folyamán kétízben (1 és 2 óra tájban)
szintén megfigyeltem a darázsölyv azonos viselkedését. Utóbbi alkalom-
mal még két példány szegődött a keringő darázsölyv mellé és hol játsza-
dozva csapkodtak egymásra, hol pedig kis körben keringtek mindhárman.
Lehetséges, hogy a másik kettő is a jelzett módon vadászott.
Eddig a saját megfigyeléseim. Noha magát a fogott zsákmányt
nem sikerült meglátnom, mégis teljes biztossággal csakis repülő rovarokra
és pedig szárnyas hangyákra vagy tegzes szitakötőkre, esetleg kérészekre
stb. gondolhatunk. A barna kánya táplálkozására vonatkozó irodalom-
ban alig fordul elő olyan adat, amely határozottan arra engedne követ-
keztetni, hogy a gyomortartalomban előforduló rovarokat a madár röpte-
ben fogta volna (v. 6. pl. RÖRIG, UTTENDÖRFER közleményeit). Egyedül
Domrowsxy RóBERT könyvében (Ornis Romaniae, Bukarest 1912, p. 538)
9
130 DR. VASVÄRI MIKLÖS [Aquila
találtam, utólag. idevonatkozó fontos és tudomásom szerint eddig nem
méltatott közléseket. Ő ugvanis ezt írja : ..Igen érdekes ezt a madarat
kabócavadászat közben megfigyelni. A fogdosás a lábak segítségével
történik, amikor keringve majd itt, majd ott fog el egy-egy kabócát a
cserjék koronáiról, azután a levegőben valósággal megáll és a fogott
rovart lábaival viszi csőréhez; a Dunán júniusban milliószámra meg-
jelenő kérészeket (Ephemere) hasonló módon fogja." Hogy az ilyenféle
táplálkozási mód a Milvusoknál általában elterjedtebb jelenség, igazolja
Barr W. adata, aki egy Németországban (1909. április 29.) elejtett vörös-
kánya (Milvus ictinus Savig.) gyomrában 60 darab nagyobb Perlidat (valö-
színüleg az Isogenus nubecula Newm. fajt) talált. Igaz, hogy ezeket a
madár a földről, folyó vagy más víz partján is felszedhette, de épúgy
a levegőben is fogdoshatta el. Intézetünk gyüjteményében levő egyik
Milvus migrans-gyomortartalomban (Munkács, 1903. V. 21.) is sok tegzes
szitakötöt találtam.
MEnr R. (Journ. f. Ornithologie, 73..1925,p. 24.) megfigyelte Kinában,
hogy a Milvus lineatus (Gray) korhadó fatörzsből szedegette a termi-
takat és ugyancsak hivatkozik Fischer C. E. megfigyelésére (Journ.
Bombay Nat. Hist. Soc. XVII. p. 525
70—100 darab a nevezett kanyafajböl a földön szedte a termitäkat, sőt
526), aki viszont látta, amint
később egy termitarajból, 40—50 m. magasan a földtől, repülés közben
fogdosták a prédát.
Mindez, úgy vélem, eléggé megerősítheti említett megfigyeléseimen
alapuló abbeli véleményemet, hogy a kányák a köztudomástól eltérőleg
a rovarokat repülés közben és pedig tekintélyes magasságban is fog-
dossák. Tekintetbe véve a Milvus-ok rövid csüdjét és rövid ujjait, minden-
esetre sokkal kezenfekvöbbnek látszik, hogy az ilyen ragadozó főleg
földön ülő vagy lassan mozgó prédát szokott zsákmányolni, aminthogy
ez is az általános vélemény. A levegőben való rovarászás a legismertebb
a kabasólyom és kékvércse fajoknál. amelyeknek röptében való, kisebb
rovarokat fogó képességük szárny- és lábalkatuk által is biztosítva van,
valamint a röpülés közben való táplákozásnak megfelelően az utóbb
említett két faj könnyedtermetű madár. Ebből a szempontból különös
figyelmet érdemel azonban. hogy a kabasölyomhoz hasonlóan ügyes
röptü, de nagyobb és vaskosabb vándorsólyom rovarfogásáról is tudunk
példát (l. Barrens M. jr. Wanderfalken auf der Maikäferjagd, Ornith.
Monatsberichte, 1927, p. 142.). Ami pedig általában a repülés közben
való vadászást és a nagyságbeli összefüggést meg testalkotást illeti, erre
nézve megjegyzendő, hogy a kányák ha nagyobb termetű ragadozók is,
de azért könnyed madarak, amelyeknek hosszú és elég széles szárnyuk,
valamint hosszú és kivágott farkuk nemcsak a közismerten szép és köny-
nyed keringést teszik lehetővé, hanem a repülésnek egyéb változatos
1929/30] A BARNAKANYA ES DARAZSOLYV KÜLÖNÖS TÁPLÁLKOZÁSI MÓDJÁRÓL 131
fajtait is; egvebek közt hivatkoznom kell az emlitett megfigyeléseim
alkalmaval jöl érvényesült biztos kormänyra, vagyis a kormänytollak
nyüjtotta tamasztékra a körözeskor valö rovarfogas közben. Mivel a
barna kanyanal nagyobb (csaknem vürôskänya-nagysägü) ázsiai Milvus
lineatus, mint fentebb láttuk, szintén képes repülés közben rovarokat
fogni, ez is igazolja, hogy erre a vadászási módra a nagy ragadozók is
rátermettek és növeli ebbeli megállapításunk biztonságát még az, hogy
a Milvus lineatus-ok idézett termita-vadászatában egy pár Haliastur
indus (Bopp.) is résztvett, amely utóbbi faj, ha kisebb is a Milvusoknál,
de azért még mindig , jó közepes nagyságú" ragadozómadár.
A darázsölyv gyomortartalmaira vonatkozó irodalomban csupán
egy oly adatot ismerek, amelyből gyanítani lehet, hogy a rovart repülés
közben fogta, vagyis úgy, hogy a madár zsákmányszerzés közben saját
maga is repült. A legtöbb szárnyasrovart, különösen a fulánkosokat,
darázsféléket, mint ismeretes a földön járkálva, illetve kaparászás közben
fogdossa el, miközben azok körülzümmögik. RôriG azonban egy példány
gyomrában , több tucat‘‘(!) szitakötöt talált, ezeket valószinüleg nem a,
földön ülve kapdoshatta el. Lehetséges, hogy e rendkívül sebesröptű
rovarokat, amelyeknek fogdosásában tulajdonképen csak a villámgyors
kabasólyom az igazi mester, a darázsölyv akkor kerítette meg, amikor
azok maguk is szunyograjból vagy más szárnyas rovartömegből szedték
ki zsákmányukat.
A darázsölyv rovarfogásait az irodalom szerint úgyszólván kizárólag
a földön, az alacsonyabb növényzet közt, esetleg fán végzi és a rovart
pl. NAUMANN szerint is csak a csőrével és nem lábával kapja el. Tehát,
hogy a levegőben keringve vadásszon rovarokra, lábával fogdosva őket,
erre vonatkozólag megfigyelésről a sajátomon kívül nem tudok. Pedig,
ha a darázsölyvnek termetét a barna kányáéval összevetjük, nem-
különben repülési jártasságát is, úgy inkább azon kellene csodálkoznunk,
ha e ragadozók hosszú szárnyaik és farkuk révén kitüntetett és rövid,
inkább gyenge csüdjük által jelzett repülésre való képességeiket az emlí-
tett táplálkozási irányban is — legalább alkalmilag (?) — ki ne hasz-
nálnák.
Besondere Ernáhrungsweise des Braunen Milans
und Wespenbussards.
Von DR. NIKOLAUS VASVÁRI.
In Szentbenedek (Komitat Szolnok-Doboka, Siebenbürgen) beobach-
tete ich am 20. Juli 1929 gegen 156 Uhr nachmittag über dem Park des
Graten Karl v. Kogxsis einen Braunen Milan (Milvus migrans Bopp.),
9*
132 DR. NIKOLAUS VASVARI {Aquila
welcher sich während des Kreisens von Zeit zu Zeit mit eingezo-
genen Flügeln nach vorne schwang und zwischen den Zehen seiner
vorgestreckten Fänge etwas herausfrass. Dieselbe Erscheinung beobachtete
ich auch tags darauf, ebenfalls über dem Park, um die Mittagszeit ; der
Braune Milan kreiste in etwa 40
Baumfalke (Falco subbuteo L.) in der von ihm bekannten Weise. Die
beiden Vögel waren nahe bei einander und zeigten sich friedlich ; einige
50 m Höhe. Etwas höher jagte ein
Schwalben flogen herzu, um sich rasch wieder zu entfernen. Nach einer
kleinen Weile kreiste an derselben Stelle noch ein zweiter Baumfalke
sowie auch ein Turmfalke (Cerchneis tinnunculus L.). zusammen also
vier Raubvögel. Der Milan entfernte sich endlich, fortwährend kreisend
und wie oben beschrieben jagend, in der Richtung des etwa 100 Schritte
entfernten Szamos-Flusses.
Ähnlich benahm sich ein Wespenbussard (Pernis apivorus L.),
welchen ich am 21. August 1930 gegen 3 Uhr nachmittag bei Pöka (Komi-
tat Maros-Torda) beobachtete. Auch dieser Vogel kreiste in ziemlicher
Höhe, und ich konnte beim Wenden, wenn er sich mir seitwärts präsen-
tierte, mit Hilfe des Feldstechers gut erkennen, wie er — ähnlich dem
oben erwähnten Braunen Milan — die Fänge mehrmals nach vorne streckte
und jedesmal mit dem Schnabel das gefangene Insekt sogleich herausholte
und verzehrte. Bei Szäszregen beobachtete ich tags darauf zweimal
(um 1 und 2 Uhr nachm.) dasselbe Benehmen des Wespenbussards.
Bei der letzteren Gelegenheit schlossen sich dem jagenden Wespen-
bussard noch zwei Exemplare an ; bald stiessen sie spielend auf einander
herab, bald kreisten alle drei eng bei einander. Möglicherweise jagten
auch die beiden anderen nach der eben beschriebenen Weise.
Soweit meine eigenen Beobachtungen. Wenngleich ich die gefan-
genen Beutetiere nicht sehen konnte, glaube ich doch mit Bestimmtheit
annehmen zu dürfen, dass es sich nur um fliegende Insekten, und zwar
um fliegende Ameisen, Libellen, vielleicht Eintagsfliegen u. dgl. handeln
konnte. In der auf die Ernährung des Braunen Milans bezüglichen Lite-
ratur kommt kaum eine Angabe vor, welche mit Bestimmtheit darauf
schliessen liesse, dass der Vogel die in seinem Magen zu findenden Insekten
im Fluge gefangen hätte (vel. die Arbeiten z. Bp. von RÖRIG, UTTENDORFER
etc.). Bloss in dem Werke von ROBERT v. DomBrowskı (Ornis Romaniae,
Bukarest, 1912, p. 538) fand ich eine hierauf bezügliche, wichtige
und meines Wissens bisher nicht gewürdigte Angabe. Er schreibt dort
Folgendes : „Sehr interessant ist es, diesen Vogel bei der Cikadenjagd zu
beobachten. Das Fangen geht mit den Fängen vor sich. wo er kreisend
bald da, bald dort eine Cikade von den Kronen der Gesträucher fängt.
dann sich in der Luft förmlich aufstellt und das gefangene Insect mit
den Fängen zum Schnabel führt ; auch die auf der Donau im Juni zu
1929/30] BESOND. ERNÄHRUNGSWEISE DES BRAUNEN MILANS U, WESPENBUSSARDS da
Millionen erscheinenden Eintagsfliegen (Ephemere) werden von ihm auf
ähnliche Weise gefangen.“
Dass eine derartige Ernährungsweise bei den Milanen im allgemeinen
eine verbreitete Erscheinung ist, beweist die Angabe von W. Barr, der
im Magen eines in Deutschland am 29. April 1909 erlegten Roten Milans
60 Stück Uferfliegen (Perlidae) (wahrscheinlich die Art Isogenus nube-
cula Newm.) fand. Allerdings konnte der Vogel dieselben auch von der
Erde oder am Ufer fliessender oder anderer Gewässer aufgelesen haben,
doch konnte er sie ebenso gut auch in der Luft gefangen haben. In einem
in unserm Institute befindlichen Mageninhalte von Milvus migrans (Mun-
käcs, 21. V. 1903) fand ich ebenfalls viele Köcherfliegen.
R. MELL (Journ. f. Ornithologie, 73. 1925, p. 24) erwähnt, dass der
asiatische Milvus lineatus (Gray) die Termiten aus vermoderten Baum-
stämmen hervorholte und beruft sich weiters auf die Beobachtung von
C. E. Fiscurr (Journ. Bombay Nat. Hist. Soc. XVII. p. 525—526), welcher
sah, wie 70—100 Exemplare der erwähnten Milvus-Art die Termiten
vom Boden auflasen, und dann später sich ihre Beute aus einem Termiten-
schwarm in 40—50 m Höhe im Fluge holten.
Dieses alles — glaube ich — bekräftigt meine auf eigenen Beobach-
tungen beruhende Meinung, dass die Milane im Gegensatz zu der allgemein
herrschenden Ansicht, die Insekten auch während des Fluges und zwar
in ansehnlicher Höhe fangen. Im Hinblick auf den kurzen Lauf und die
kurzen Zehen der Milane erscheint es jedenfalls viel eher auf der Hand
liegend, dass ein solcher Raubvogel hauptsächlich auf dem Boden sitzende
oder sich langsam bewegende Beutetiere erjagt, wie dies auch der allge-
meinen Meinung entspricht. Die Insektenjagd in der Luft ist am bekann-
testen beim Baumfalken und Rotfussfalken, deren Fähigkeit, kleinere
Insekten im Fluge zu fangen, durch ihre Flügel- und Beinform bedingt
ist ; ferner sind die beiden letzteren Arten, entsprechend ihrer Ernährung
im Fluge, leichtgebaute Vögel. Unter diesem Gesichtspunkte verdient
besondere Beachtung die Tatsache, dass der ähnlich dem Baumfalken
geschickt fliegende, aber grössere und plumpere Wanderfalke gleichfalls
als Insektenjäger beobachtet wurde (cfr. M. Barrens jun. „Wander-
falken auf der Maikäferjagd“, Ornith. Monatsberichte, 1927, p. 142).
Was schliesslich im allgemeinen den Zusammenhang zwischen Jagd im
Fluge einerseits und Körpergrösse sowie Körperbau andererseits betrifft,
so ist diesbezüglich zu beachten, dass die Milane trotz ihrer Grösse leicht-
bewegliche Vögel sind, deren lange und ziemlich breite Schwingen wie
auch deren langer Gabelschwanz nicht nur das bekannt schöne und
leichte Kreisen, sondern auch die verschiedensten Flugarten ermöglichen;
von besonderer Wichtigkeit ist, auf Grund meiner Beobachtungen, für
den Vogel beim Insektenfang während des Kreisens das sicher wirkende
154 DR. NIKOLAUS VASVÄRI [Aquila
Steuer. Dass der an Grösse den Braunen Milan übertreffende (fast dem
Roten Milan gleichkommende) asiatische Milvus lineatus, wie wir soeben
sahen. ebenfalls befähigt ist, während des Fluges Insekten zu fangen,
ist auch ein Beweis dafür, dass für diese Jagdart auch die grossen Raub-
vögel Veranlagung haben. Bekräftigt wird diese Feststellung noch durch
die Beobachtung, dass an der oben besprochenen Termitenjagd von Milvus
lineatus auch ein Paar Haliastur indus (Bopp.) teilnahmen, welch letztere
Art, wenn auch kleiner als Milvus, doch noch zu den „gut mittelgrossen“
Raubvögeln gehört.
In der Literatur über die Mageninhalte des Wespenbussards ist
mir bloss eine einzige Angabe bekannt, woraus man vermuten könnte,
dass das Insekt im Fluge erbeutet worden wäre, nämlich so, dass der
Vogel selbst auch flog. Die meisten Fluginsekten, besonders die stah-
helbewehrten Wespenarten, fängt der Wespenbussard bekanntlich vom
Boden auflesend oder auf demselben herumscharrend während ihn diese
Stachelträger umschwirren. Rörıs dagegen fand in dem Magen eines
Exemplars „mehrere Dutzend“ (!) Libellen, welche wahrscheinlich nicht
vom Boden erbeutet wurden. Es ist möglich, dass der Wespenbussard diese
reissend fliegenden Insekten — in deren Fang eigentlich bloss der blitz-
schnelle Baumfalke ein wahrer Meister ist — in dem Momente fing, als
diese sich ihrerseits ihre Beute aus einem Mückenschwarm oder dgl.
herausholten.
Der Wespenbussard fängt die Insekten auf Grund der einschlägigen
Literatur sozusagen ausschliesslich auf dem Boden, zwischen niedrigeren
Pflanzen, allenfalls auf Bäumen und ergreift z. B. nach Naumann das
Insekt nur mit dem Schnabel und nicht mit dem Fang. Dass er also
die Insekten beim Kreisen in der Luft mit dem Fängen ergreift, darüber
ist mir, ausser meiner eigenen, keine andere Beobachtung bekannt. Und
doch, — wenn man den Körperbau des Wespenbussards mit
dem des Braunen Milans vergleicht, desgleichen die
Flugfähigkeit der beiden Vögel, so müsste man sich wirklich
wundern, wenn diese Raubvögel, die doch durch ihre langen
Schwingen und ihren langen Schwanz (im Gegensatz zu
ihrem kurzen und schwächlichen Lauf) jedenfalls zur
Luftjagd besondere Veranlagung haben, diese Fähig-
keiten — wenigstens gelegentlich (?) — nicht ausnützen sollten.
1929: 30] A SATORALJAUJHELYI ERDEI GÉMTELEP 135
A sätoraljaujhelyi erdei gémtelep.
Irta: Warca KÁLMÁN.
1930 tavaszán WALDBOTT FRIGYES BÁRÓ szivessége lehetővé tette,
hogy a birtokán levő gémtelepen hivatalos kiküldetés alkalmából gyűrű-
zést vegezhessek, KomJárHY OszKÁR alezredes szeretetreméltó kalauzolása
mellett.
Satoraljaujhely alatt, a Ronyva patak és a Bodrog folyó
között fekszik Waupsorr báró circa 1.000 kat. holdas ártéri erdeje, az
ugynevezett ,,Longi erdő"". Ennek az erdőnek mintegy négyzetkilométernyi
bodrogmenti részletében van az erdei gémtelep, hol 20—25 m. magas
fákon összesen mintegy 200 pár szürke gém és bakcsó — Ardea cinerea L.
et Nycticorax griseus L. — fészkel. Egy-egy fán több fészek is akad,
bükkön és tölgyön is, de azért legszívesebben nyárfákra rakják fészkeiket
a gémek. Egy hatalmas, terebélyes fehér nyárfán egymagán 9 szürke-
gém és 15 bakcsó, tehát összesen 24 fészket olvastam meg! A telepnek
természetesen nem minden fáján van fészek, főleg nem ilyen sok. A leg-
több fészkesfan 2—3 fészek található. A telep lakosságát kétharmad
részben szürkegémek és egyharmad részben bakcsók képezik. A telep
lakosságára megközelítő fényt vet az elért gyűrűzési eredmény is. A két
nap alatt 36 fészekben (27 szürkegém, 9 bakcsó) összesen 92 fiókát : 69
szürke gémet és 23 bakcsót sikerült meggyűrüznöm, mely, tekintve,
hogy erdei telepen történt a művelet, igen jó eredménynek mondható.
Mert az erdőben máskép megy a gémgyűrűzés, mint a mocsárban !
A nádas mocsarában az ornithologus a pákász mellett maga is
begázol a telepre és fészektől-fészekig küzdve magát: személyesen
izzadja a vért a tudomány szolgálatában ... Az erdőben azonban mászó-
fiúkkal dolgozunk állandó aggodalomban, hogy nem törik-e le valamelyik
ág, nem szédül-e le a fiú a magasból? Szerencsére igen ügyes mászó fiúkat
kaptam és így símán ment minden. A fészekhez följutott mászófiú a gém-
fióka csüdjére hurkolt, megfelelő hosszú és erős zsinegen, illetve vékony
kötélen óvatosan leeresztette a fiókákat — a nagyobbakat egyesével,
a kisebbeket egyszerre — s miután megvizsgáltam és meggyűrűztem őket
s az adatokat feljegyeztem, az ismét felhúzott fiókákat gondosan vissza-
helyezte a fészekbe.
Az itt gyűrűzött szürkegémekből circa 2 hónap mulva 3 példány
került kézre, és pedig: Ung-megyében, Galicia-ban és Len-
gvelorszag-ban.
136 WARGA KÄLMÄN [Aquila
A longi-erdöben észlelt madarak névsora és hozzávetőleges mennyi-
sége a következő: — Ardea cinerea 20—25, Nycticorax griseus 15—20,
Milvus migrans 5—6, Falco subbuteo 1, Cerchneis tinnunculus 1, Phasianus
colchicus 4—5, Perdix cinerea 8—10, Turtur communis 10—12, Dendrocopos
major pinetorum 1, Coracias garrulus 12—15, Corvus cornix 20—25,
Corvus frugilegus 4—5, Pica rustica 3—4, Coloeus monedula spermologus
5—6, Fringilla coelebs 10—12, Emberiza citrinella 10—12, Emberiza
calandra 4—5, Parus major 2—3, Alauda arvensis 5—6, Galerida cristata
3—4, Motacilla alba 5
1 par, Sylvia nisoria 10—12, Turdus merula 2—3, Turdus musicus (huros-
6, Motacilla flava 2—3, Muscicapa collaris
rigó) 20—25, Erithacus rubecula 2—3, Erithacus philomela (nagy fiilemile)
20—25. A város területén pedig : Hirundo rustica 10—12, Delichon urbica
10—12, Erithacus titys 2—3.
Rendkívül kellemesen lepett meg a nagy fülemile reg nem
élvezett, de mar az első ütemekben azonnal felismert pompás csatto-
gasa, melyet utoljára 1906-ban hallottam Erdely-ben. Estefelé
és másnap hajnali 4 órakor csak úgy zengett tőlük a longi erdő.
A philomelából azóta bizonyító példányt is kaptunk.
Befejezésül kedves kötelességemnek tartom hálás köszönetet
mondani: Csörsey Tirus igazgatónak a kiküldetesert, WALDBOTT
Fricyrs bárónak a nagybecsű támogatásért, és Komsaruy OSZKÁR ked-
ves barátomnak a szives kalauzolásért.
Die Reiherkolonie des Sátoraljaujhelyer Waldes.
Von : KOLOMAN WARGA.
Im Frühjahr 1930 wurde mir durch die Liebenswürdigkeit des
Barons FRIEDRICH v. Warpsort die Möglichkeit geboten, in der auf seinem
Besitztum befindlichen Reiherkolonie Beringungen vorzunehmen, wobei
mich Oberstleutnant Oskar KomsAruy als Führer in lebenswiirdigster
Weise unterstützte.
BeiSatoraljaujhelvy, zwischen dem Ronyva-Bach und dem
Bodrog-Fluss, liegt der ca. 1.000 Katastraljoch umfassende Wald des
Barons, der sogenannte ,,Longi‘‘-Wald. In dem am Bodrog-Fluss gelegenen,
etwa einen Quadratkilometer umfassenden Teile dieses Waldes befindet
sich die Reiherkolonie, in welcher auf 20—25 m hohen Bäumen im ganzen
etwa 200 Paar Fischreiher und Nachtreiher (Ardea cinerea L. und Nyctt-
corax griseus L.) brüten. Auf einzelnen Bäumen stehen auch mehrere
Nester, wie z. B. auf Buchen und Eichen, am liebsten aber legen die Reiher
ihren Horst auf Pappeln an. Auf einer einzigen mächtigen Weisspappel
zählte ich nicht weniger als 9 Fischreiher- und 15 Nachtreihernester,
1929/30] DIE REIHERKOLONIE DES SATORALJAUJHELYER WALDES 137
im ganzen also 24 Stück ! Selbstverständlich befindet sich nicht auf
jedem Baum in dieser Kolonie ein Nest. Auf den meisten Nistbäumen
befinden sich 2—3 Nester. Die Bewohner dieser Kolonie sind zu 2/3 Fisch-
reiher, zu '/; Nachtreiher. In den zwei Tagen meines Aufenthaltes in der
Kolonie konnte ich in 36 Nestern (27 Fischreiher, 9 Nachtreiher) im
ganzen 92 Junge beringen, u. zw. 69 Fischreiher und 23 Nachtreiher. In
Anbetracht dessen, dass es sich hier um eine Waldkolonie handelt, kann
dieses Ergebnis als sehr zufriedenstellend angesehen werden, denn im
Walde ist die Reiherberingung bedeutend schwieriger, als im Sumpf!
Im sumpfigen Röhricht watet der Ornithologe selbst von Nest zu
Nest, und muss gleichsam persönlich Blut schwitzen im Dienste der
Wissenschaft .... Im Walde dagegen arbeiten wir mit Kletterbuben,
in ständiger Angst, ob nicht ein Ast abbricht und der Junge aus der
schwindelnden Höhe herabstürzt ?
Zum Glück bekam ich sehr geschickte Kletterknaben und alles
ging glatt. Sobald der Kletterknabe ein Nest erreicht hatte, befestigte er
an dem Lauf des jungen Reihers einen entsprechend langen und starken
Faden bezw. ein dünnes Seil, und liess dann die Jungen vorsichtig herunter,
die grösseren einzeln, die kleineren auf einmal. Ich untersuchte und
beringte die Jungen und notierte die Daten, worauf die Vögel wieder
hinaufgezogen und sorgfältig in das Nest zurückgelegt wurden.
Von den hier beringten Fischreihern wurden nach ca. 2 Monaten
drei Exemplare erbeutet u. zw. im Komitate Ung, in Galizien
und in Polen.
Die Liste derim Longer-Wald beobachteten Vögel ist folgende :
Ardea cinerea, 20—25 Stück, Nycticorax griseus 15
20, Milvus migrans
5—6, Falco Subbuteo 1, Cerchneis tinnunculus 1. Phasianus colchicus
4—5, Perdix cinerea 8—10, Turtur communis 10—12, Dendrocopos major
pinetorum 1, Coracias garrulus 12—15, Corvus cornix 20—25, Corvus
frugilegus 4—5, Pica rustica 3—4, Coloeus monedula spermologus 5—6,
Fringilla coelebs 10—12, Emberiza citrinella 10—12, Emberiza calandra
4—5, Parus major 2—3, Alauda arvensis 5 4,
Motacilla alba 5—6, Motacilla flava 2-3, Muscicapa collaris 1 Paar,
Sylvia nisoria 10—12, Turdus merula 2—3, Turdus musicus (Singdrossel)
6. Galerida cristata 3
20—25, Erithacus rubecula 2—3, Erithacus philomela (Sprosser) 20—25.
In der Stadt: Hirundo rustica 10—12, Delichon urbica 10—12, Erithacus
titys 2—3.
Besonders angenehm überraschte mich das langentbehrte, aber
schon bei den ersten Takten sogleich erkannte Lied des Sprossers,
welches ich zuletzt im Jahre 1906 in Siebenbürgen hörte. Gegen Abend
und morgens um 4 Uhr widerhallte der Longi-Wald von seinem Gesang.
Von dieser Art erhielten wir inzwischen auch Belegexemplare.
138 WARGA KALMAN [Aquila
Coturnix communis méretek.
Irta: WARGA KALMAN.
Az 1930-ik esztendő folyamán 243 drb, fürjsíp segélyével és
hálóval fogott -7 fürjet (Coturnix communis Bonn.) gyürüztem, melyek
közül 225 darabnak szárnyhossza és testsúlya is méretezve lett. A fürjek
1930. V/8. és VII/12. között lettek fogva Pestm eg y e területén és pedig :
Lakihegy, Szigetszentmiklös Tokol, Taksons
Alsénémedi, Ocsa, Rädapuszta, Délegyháza, Bugyi,
Inarcskakucs, Kiskunlaczhaza,Bankhaza,Szuny og-
puszta, DimsédésSzabadszallas községek határában. A fogás
módját egy másik közleményemben ismertetem. A fürjek gyürüzes és
méretezés után ismét szabadon lettek bocsátva.
A szárny hosszát a szárny alá óvatosan fektetett vonalzóval mér-
tem. Következetesen mindig a balszárny lett mérve, csak kivételesen
a jobbszárny, akkor, ha a baloldali vezértollaknak valami defektusa volt.
A szárnyméretek a következők :
| | | | | | | | ‘i |
102/103 104 105 1061107 1081109 110|111|112|113/114/115/116 in) Mn Osszesen
| | | | | | | |
Minimum: 102 ®,,. — Maximum: 118 ™,. — Ingadozäs : 16 ™,.
— Közép: 109.1 #,. — Az arithmetikai közép helyett azonban egész
nyugodtan elfogadhatjuk a kerekebb tablazati közepet és kimondhatjuk,
hogy a fürj szárnyának dtlagos hossza : 11 cm.
A madarak sûlya sülyzos levélmérlegen lett megallapitva olykép,
hogy azok megfelelő nagyságú dobozba helyezve kerültek mérlegre.
A súlyméretek a következők :
1929/30] COTURNIX COMMUNIS MÉRETEK 1
39
| | HE
a 88) 59] 99] 91| 92193 | 94 95 96, 97 98 | 99 100101 1021104106 112) & | Összesen |
| | |
| | | |
| | | | | | | | | |
811411016119 9, 5 112) 3 1151 51638 01 15 | 1 | 2:|2 | 1 lar] ‘295
| ( | | | | | | | |
Minimum : 52 g. — Maximum: 112 g. — Ingadozäs : 60 g. (!) —
Közep: 87°6 9.
A maximum felét is tullép6 60 grammos ingadozás mindenesetre
eléggé szembetün6. Itt azonban tekintetbe kell vennünk, hogy dürgési
szezonban mért kakasokröl van szó, és ez mindent megmagyaráz. A sûly-
táblázatra támaszkodva megállapíthatjuk, hogy a fürjkakas kikerekitett
nyári atlagsülya : 90 gramm. Mindenesetre érdekes volna a nyári fürjek
súlyát a vonulásra felhizott őszi fürjek súlyával egybevetni.
Érdekesnek tartom itt megemlíteni, hogy egy 1930. VI. 27-én A ls ó-
némedi-ben fogott fürjkakas, mely akkor 86 grammot nyomott,
VII. 4-én Inárcskak u c s-on újra hálóba került, — (távolság : 16 km,
irány : DK), — és akkor már csak 72 gramm súlyú volt, tehát egy hét
alatt 14 grammot fogyott! Az 1929-ben gyűrűzött fürjek közül egy
VII. 6.-án T elk i-ben fogott példány egy hét mulva, VII. 13-án Rada
pusztán, Ócsa mellett került újra hálóba, — (távolság: 40 km,
irány: DK), — ennek súlya azonban nem lett mérve. Ez a példány tehát
a budai oldalról a pesti oldalra repült.
A monogámiában élő fürjeknek ez a költési időben való kalando-
zása csak megerősíti azt a feltevést, hogy a fürjkakasok igen csapodár
természetűek ! A nyáreleji hónapokban az éjjeli órákban igen sokszor
hallottam, még a főváros belterületén is, portyazva húzó fürjet pitty-
palattyolva, sőt vavákolva szólani, és egyik-másik megfigyelőnk szintén
jelentett már éjjel verő fürjekről. Ezek valószínüleg ilyen — kalandor
kakasok voltak.
Meg kell emlékeznem még a fürjkakasok színezet és mintázatban
rendkívül variáló torokrajzáról, mely úgylátszik nemcsak a korral,
hanem a terület talajtani és vegetacionális viszonyaival is sokszoros
kapcsolatban van.
A fürjfogó madarászok a torokrajznak 4 fotipusat különböztetik
meg, és azok szerint külön nevet is adnak az egyes fürjformációk-nak. Az
általam 1929—1930-ban gyűrűzött 273 fürj a fürjeszek által fölállított
típusok szerint következőkép oszlott meg: — 154 ,keresztfürj*, 74
„tüzfürj‘, 27 ,,szerecsenfürj, és 18 , rétifürj", , szénafürj", vagy ,.gyöp-
für“.
Ezeknek a fötipusoknak azonban még igen változatos , átmenetei"
is vannak. Ugy a főtípusokat, mint az átmeneteket egy későbbi tanulmá-
nyomban részletesen fogom ismertetni.
140 WARGA KALMAN [Aquila
Ezek a változatos elnevezések nemcsak a torokrajzolat rendkívüli
variabilitasarél, hanem a .„‚fürjeszök“‘ kifinomult distinctidirél, illetve
a ,,subtilformak*: iránti erzekükröl is tanúskodnak. Fenti elnevezéseket
most termeszetesen csak mint kuriözumokat soroltam fel, de a torok-
rajzok mindenesetre különleges figyelmet érdemelnek.
Masse von Coturnix communis.
Von: KoLoMman WARGA.
Im Laufe des Jahres 1930 beringte ich 243 Stück, mittels Lockpfeife
im Netz gefangene X der Wachtel (Coturnix communis Bonn.). Bei
225 Exemplaren wurden auch Flügellänge und Körpergewicht gemessen.
Die Wachteln wurden in der Zeit vom 8. Mai bis 12. Juli 1930 im K o-
mitate Pest gefangen, u. zw. bei den Ortschaften: Lakihegy,
Szigetszentmiklös, Tököl, Taksony, Alsönemedi,
Öcsa,Rädapuszta,Delegyhäza,Bugyi,Inärceskakucs,
Kiskünlaczhäza, Bankhäza, Szünyogpuszta, Döm-
söd und Szabadszallas. Die Fangmethode bespreche ich in
einem anderen Artikel. Nach Beringung und Messung wurde den Vögeln
wieder die Freiheit geschenkt.
Die Flügellänge mass ich mit einem vorsichtig unter den Flügel
gelegten Stabmass. Konsequent wurde immer der linke Flügel gemessen,
nur ausnahmsweise der rechte, und zwar dann, wenn die linkseitigen
Hauptschwungfedern irgendwie beschädigt waren.
Die Flügelmasse sind die folgenden :
ee 1111112 113 114)
| LUN
| | | | | | | |
‘102/103/104/105 106 107/108 115116. 117|118) "an | Summe
|
= 2 È | IN È
212|5|11|319|34|10 54|29120/7|4|4|1|1}1|Stick| 295 |
| | etal | | | | |
Minimum : 102 mm. — Maximum: 118 mm. — Schwankung :
16 mm. — Mittel : 1091 mm. — Statt des arithmetischen Mittels können
wir aber ganz ruhig das rundere Tabellen-Mittel nehmen, woraus sich
ergibt, dass die durchschnittliche Flügellänge der Wachtel 11 em ist.
Das Körpergewicht der Vögel wurde mittels Briefwage bestimmt,
und zwar in der Weise, dass die zu messenden Exemplare in einer ent-
sprechend grossen Schachtel auf die Wage kamen.
1929 30] MASSE VON COTURNIX COMMUNIS 14]
Die Gewichtsmasse sind die folgenden :
|
Eva | |
77 | 78 | 79 | | 80 | 81 | 82 83 | 84 | 85 | 86 |
| anal ara
RS | | |
| 112) g | Summe
hee ae I | |
87| 88} 89} 90| 91| 92) 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 1100|
| | | | | | | | | |
|
|
en 106!
NH PERTE AU ETS SETTI | | |
| 8 | 14) 10) 16 19] 9| 5 |12) 3 | 1515|6|3 Se N Sy |
| | el: | | | “i | |
Minimum : 52 g. — Maximum : 112 g. — Schwankung : 60 g. (!) —
Mittel: 87°6 g.
Diese Schwankung von 60 g, welche die Halfte des Maximums
noch tibertrifft, ist jedenfalls sehr auffallend. Hier ist jedoch in Betracht
zu ziehen, dass wir es mit Wachtelhähnen zu tun haben, die während
der Balz-Saison gemessen wurden, und dieses erklart alles. An der Hand
der Gewichtstabelle kénnen wir feststellen, dass das abgerundete Durch-
schnittsgewicht des Wachtelhahnes im Sommer 90 Gramm beträgt.
Jedenfalls wäre es interessant, das Gewicht der Sommerwachteln mit
dem der gemästeten Herbstwachteln zu vergleichen.
Ich halte esfürinteressant, hierzu erwähnen, dassein am 27. VI.1930.
bei Alsön&medi gefangener Wachtelhahn, der damals 86 Gramm
wog, am 4. Juli bei Inarcskakucs (Entf. 16 km, Richtung SO)
wieder ins Netz geriet und jetzt nur 72 Gramm schwer war. Er hatte
also innerhalb einer Woche um 14 Gramm abgenommen! Von den im
Jahre 1929 beringten Wachteln geriet ein am 6. VII. bei Telki gefan-
genes Exemplar nach einer Woche, am 13. VII. bei Radapuszta
neben Ó c s a (Entf. 40 km, Richtung SO) wieder ins Netz ; das Gewicht
dieses Vogels wurde aber nicht gemessen.
Dieses Herumstreichen der in Monogamie lebenden Wachteln
während der Brutzeit ist eine Bestätigung der Annahme, dass die Wach-
telhähne von Natur ziemlich flatterhaft sind. In den Sommermonaten
hörte ich bei Nacht sehr oft sogar im Innern der Hauptstadt, die ,,Pick-
perwick‘‘-Rufe herumstreichender Wachteln, und auch einige unserer
Beobachter berichteten schon von während des nächtlichen Fluges schla-
senden Wachteln. Es handelte sich in diesen Fällen wahrscheinlich um
solche abenteuerlich umherschweifenden Hähne.
Schliesslich muss ich noch der in Färbung und Muster ungemein
variierenden Kehlzeichnung der Wachtelhähne gedenken. Die Wachtel-
fänger unterscheiden nach der Kehlzeichnung 4 Haupttypen und geben
142 KOLOMAN WARGA [Aquila
hiernach den einzelnen ,,Formen der Wachteln besondere Namen. Die
von mir in den Jahren 1929-1930 beringten 273 Wachteln gliederten
sich auf Grund der von den Wachtelfängern aufgestellten Typen in 154
„Kreuzwachteln“, 74 ,, Feuerwachteln‘“‘, 27 ,,Mohrenwachteln und 18 ,, Wie-
senwachteln‘“‘, ,,Hewwachteln' oder ‚„Rasenwachteln‘“.
Diese Haupttypen weisen aber noch zahlreiche „Übergänge“
auf. Sowohl die Haupttypen als auch die Übergänge werde ich in einer
späteren Arbeit eingehend behandeln.
Diese mannigfaltigen Benennungen zeugen nicht nur von der
überaus grossen Abänderung der Kehlzeichnung, sondern auch von dem
verfeinerten Unterscheidungsvermögen der Wachtelfänger, bezw. von
deren Gefühl für die Subtilformen. Die obigen Benennungen habe ich
jetzt selbstverständlich bloss als Curiosa erwähnt, doch verdienen die
Kehlzeichnungen auf alle Fälle besondere Beachtung.
A madarfogas a madärgyürüzes szolgalataban.
Irta: WARGA KÁLMÁN.
Mivel a repülni tudó madarat elevenen kézrekeríteni hasonlít-
hatatlanul nehezebb, mint a legtöbb más osztályba tartozó állatot : —
az állatfogási módszerek között az embereket mindig a madárfogási
módok érdekelték és izgatták a legjobban. Pix Drrxrs!) szerint már a
régi görögök és rómaiak is foglalkoztak különféle vadak és madarak
fogásával, és a vadász- és madarász-hálók feltalálása állítólag a görög
Hyprorrr nevéhez fűződik. Hogy a régi magyarok ismerték-e az őshazá-
ban a madár- és vadfogási módokat : ma már nehezen volna megállapít-
ható, annyi azonban bizonyos, hogy itt az új hazában csakhamar felkap-
ták és gyakorolták azokat. Bizonyítja ezt a ,, Királyi Hálóhordozó (Reti-
feri) Hivatal" felállítása is, melyről régi oklevelek tanúskodnak?). Régente
úgy a madarászok (aucupes regti), mint a sölymaszok (falconarii) királyi
hivatalnokok voltak.
A régi időkben, midőn a madár és vad még , res nullius" volt :
hazánkban bárki szabadon , madarász"-hatott. És bár ezt mint szép
és érdekesen vonzó sportot igen sokan gyakorolták, nálunk mégsem birt
az a pusztításnak olyan ijesztő jellegével, mint például Olasz-, Francia-,
Spanyol- vagy Görögországban, mely országokban évente a leghasznosabb
1) Pix Dinnus: Vadászattudomány. Buda, 1829..II. p. 19.
*) Pray Geonsivs: Historia Regnum Hungariae cum notitiis praevis etc. 1801,
peau
1929/30] A MADARFOGAS A MADARGYURUZES SZOLGALATA BAN 143
madarakból milliók és milliókra menő tömegeket fogtak és pusztítottak
el. A lényeges különbség abban rejlett, hogy addig, míg az említett orszá-
gokban a madárfogás főleg és elsősorban is kenyérkereseti forrás volt
s az elfogott madarak horribilis tömege élelmezési cikket képezett, addig
nálunk — leszámítva a télen fenyvesrigókat áruló felvidéki tót hurok-
vetőket — legfeljebb csak néhány notórius madárfogdosó űzte azt kenyér-
kereső foglalkozás gyanánt, és a vadászat tárgyát nem képező hasznos
madarak közül rigókon kívül más ritkán került a konyhára.
Hazánkban még a mult században is, bár nem oly mértékben,
mint Németországban, de azért eléggé el volt terjedve a madárkedvelés,
úgy hogy a városokban alig volt ház vagy család, hol ne lett volna vala-
mely szobamadár kalitkában tartva. Egész természetes volt tehát, hogy
a madárkedvelő, ki egyben természetbarát is volt, ha volt rá ideje és
hozzáértése : maga akarta megfogni a maga kedvenc madarát !
A madárfogás sokféle eszközzel volt üzhetö, de soktéle furfanggal
is járt, és minden egyes fogási módnak meg volt a maga fortélya, s azon-
kívül rendkívüli kitartás, körültekintés és gyakorlat kellett hozzá.
A szabad-madarászás napjai nálunk azonban szerencsére évtizedek
óta már csak a multak emlékét képezik, mert az 1883. évi, 1925, 1927,
és 1929-ben módosított vadászati törvény, az 1894. évi mezőrendőri
törvény, és az 1901. évi, törvényerővel bíró madárvédelmi körrendelet
szilárd és biztos alapokra fektették hasznos madaraink védelmét, — és
azóta már csak titokban űzi a hálózást, tőrvetést és lépezést itt-ott néhány
szenvedélyes madárfogó, ki régi passziójáról sehogy sem képes lemon-
dani. Akadnak közöttük olyanok is, kik egy jól verő pinty-ért átmennek
a Dunántúlra, egy ,.sprosser"-ért leutaznak a határig, és tél elején fel-
rändulnak a csizek és „gimplik“ elé, mert nem tudják bevárni, míg azok
hozzánk érkeznek . . .
De a kultúra fejlődése, a színház, mozi és rádió mindegyre több
embert von el a szabad természetben való szórakozástól, és ennek foly-
tán, valamint a kandri-madarnak és más exotáknak a hazai származású
szobamadarakkal szemben való hatalmas térfoglalásával kapcsolatban
is : fokról-fokra fogy a madarászók száma, és velük együtt szép lassan
sutba, illetve múzeumba kerülnek majd a madárfogó eszközök is.
És egész biztos, hogy odakerültek volna, ha Morrensen sikeres
kezdeményezése folytán nem állítottuk volna a madárvonulás rejtélyesen
érdekes problémája felderítésének és pozitív úton való megvilágításának
szolgálatába a madárgyűrűzési kísérleteket ! Ezek az oly sok szép és érté-
kes tudományos eredményeket szolgáltató kísérletek eleinte csak a fészek-
ben levő fiókmadarak megjelölésére szorítkoztak, — a SCHENK JAKAB
által tökéletes alapokra fektetett magyar jelölési módszer azonban hasonló
arányban ölelte fel az öreg madarak jelölését is. Az öreg madarakat
144 WARGA KALMAN [Aquila
jelöles végett természetesen elöbb meg is kell fogni, — ez a müvelet azon-
ban alkalmas fogöeszközök nélkül nem volna keresztülvihető. És itt
érkeztünk el ahhoz a ponthoz, mikor a tudomány érdekében az ornitho-
lógus átveszi a madarász szerepét, illetve mikor egyes esetekben a mada-
rászokat vagy helyesebben madárfogókat a madárgyűrűzési kísérletek
szolgálatába állíthatjuk.
Ezek után rátérhetek azoknak az eszközöknek és fogási módoknak
az ismertetésére, melyek gyűrűzési szempontból a iegalkalmasabbak, s
a melyeket madárgyűrűzési munkálataimnál használni és alkalmazni
szoktam.
Igen kevés, mindössze 5-féle eszközzel szoktam dolgozni, mert a
kevés, de állandóan használt eszközt jobban megszokja s annak fortélyait
könnyebben és mélyebben beidegzi az ember, s ennélfogva sokkal nagyobb
rutínra tesz szert, mintha állandóan sokféle eszközzel dolgozna. Az álta-
lam használt fogóeszközök : — a húzóháló, — a csapóháló vagy „kandli,“ —
a deszkaháló, — a francia kandli vagy drótháló, — és a fürjháló (Tyrass).
Lássuk ezeket közelebbről.
sk
Huzöhälö. Ez a háló a gyürüzes céljából történő madarfogasnak
egyik legalkalmasabb eszköze. Negysodratü, 30-as, erös angol haläsz-
cernaböl van kötve, a kisebb nagyságú madarakra való tekintettel 12
milliméteres hálószemekkel. A háló lehet 3—4—5 m hosszú, sőt nagyobb is,
mert minél nagyobb a háló: annál nagyobb a takarása, és egy húzásra
annál több madarat foghatunk vele. Mivel azonban nem mindig nagyobb
csapatokban, hanem sokszor csak két-hármasával, vagy legtöbbször
csak egyesével szállnak a hálótérbe a madarak és mi azt az egyet is
megakarjuk fogni és gyürüzni: célszerűbb egy kisebb méretű hálóval
dolgozni, mert ennek gyorsabb a csapása és így biztosabb fogást nyújt.
Tapasztalatom szerint legjobb egy olyan kisebb méretű hálót használni,
mely behúzáskor 7 négyzetmétert takar, s amelynek hossza 3:5, széles-
sége 2 méter. Magát a hálót azonban 4°5 m hosszúra és 3 m szélesre köt-
tessük, hogy a becsapódó hálónak jó magas , zsák"-ja legyen, mely alatt
alkalom esetén akár 40—50 madár is elférjen. A zsák nélkül, egyenesen
kötött háló gyors csapódáskor vagy pláne kemény, fagyos talajon, direkt
földhöz veri a fogott madarakat, melyek az ütődésbe azután bele is pusz-
tulhatnak.
Jól tudva, hogy az ilyen készülék szerkezete, felállítása és kezelése
a legaprólékosabb leírással is alig volna megértethető, mert azt termé-
szetben kell látni, ez alkalommal el is állok a leírástól és csupán az alkal-
mazás némely körülményét említem meg.
A húzóhálóval igen sikeresen operálhatunk ősszel és télen : legelő-
helyen (a hová a madarak táplálkozni, , legelni" járnak) esalmadarakkal
1929 30] A MADÄRFOGÄS A MADARGYURUZES SZOLGALATABAN 145
es rebbenö ,,palcas‘‘-sal ; — tavasszal és nyáron pedig : ivöhelyen, minden
csalmadar nélkül, mikor is a viz fölé, illetve az ivö- vagy fürdőhely, eset-
leg direkt ebből a célból létesített mesterséges itató fölé szereljük a hálót.
Ivóhelyen télen is igen jól megy a fogás.
A fogási célból létesített itató félméter széles, 2 méter hosszú és
egyenletesen sekély legyen, legfeljebb 4—5 cm mélységgel, közepén kis
terméskő szigetekkel, vagy ferdén és alacsonyan a víz fölé hajló lombos
vagy akár száraz ágakkal.
A fogást hajnaltól alkonyatig lehet űzni, de legsikeresebbek a kora
hajnali, a délelőtti és az alkony előtti órák. Igen jó fogóhelynek bizonyul-
nak azok a területek is, melyek fölött a madarak egyik legelőterületről
a másikra szoktak átváltani.
Telente gyakran megtörténik, hogy a háló térfelében lévő kalitkás
csalmadárra, vagy még inkább a felhúzott pálcásra rávág a karvaly vagy
más egyéb ragadozó és ha ilyenkor a madarász nincs résen, vagy nem
elég gyors és ügyes, akkor nemcsak hogy megöli, de a pálcást az ülő-
vesszőről letépve, néha még el is viszi. A gyakorlott madárfogó azonban
a csalmadarak jelzése folytán rendszerint előbb veszi észre a karvalyt,
mint az levágna és így ideje van annak vagy elriasztására, vagy elfogá-
sára. Ilyen módon eddig már 5 07 és 4 © karvalyt (Accipiter nisus L.),
1 © kissölymot (Falco aesalon Tunst.), 1 c7 vörös véresét (Cerchneis tin-
nunculus L.),söt 1 5 kékes rétihéját (Circus cyaneus L.) is sikerült meg-
gyürüznöm.
Ha a csalmadarak észreveszik a közelgő karvalyt, intő, figyelmez-
tetö szölamot hallatnak és ilyenkor igen érdekes a palcas csalmadar
viselkedése. Hiába emeljük magasba és ejtjük vissza a hüzözsineg sege-
lyével: nem fog rebbenni, hanem szorosan testhez vont szárnyakkal
feszes mozdulatlansággal üli meg a pálcát. Azt hiszi, hogy így kikerüli
a karvaly figyelmét.
sk
Csapöhälö vagy „kandli“. Ez a halo a legrégibb és legtipikusabb
fülemile-hälénak a leegyszerűsített és legjobban bevált formája. Két
3 mm-es vashuzalkarból áll, melyek becsapódáskor egymással egy négy-
szöget képeznek s amelyek 1 cm-es szemű hálóval vannak bevonva. A
háló a közepe felé zsákosan legyen kötve, hogy alatta kényelmesen el-
férjen a fogandó madár.
A kandlit legcélszerűbb bokrok alján vagy valamely nem tülsürü
cserje belsejében, árnyas kis erdei patakok mentén vagy forrás közelében,
rőzserakások mellett vagy valamely fának a madarak által leshelyül
szívesen használt alacsonyan lévő száraz ága alatt a földön vagy esetleg
a fű közt elhelyezni, illetve felállítani. A kiválasztott helyen elkotorjuk
az avart, kissé felkaparjuk a földet, s miután a csapóhálót fel-
10
146 WARGA KALMAN [Aquila
állítottuk: a hálót és annak vaskeretet ,,maszkirozzuk‘‘, vagyis sza-
raz levelekkel befödjük, vagy földdel vagy homokkal behintjük olykep,
hogy csak egyedül a billenöfa marad látható, végén a rövid fekete cérnan
függő és levegőben ficánkoló sárga lisztfergekkel. Egy szál cérnára 2—3
lisztféreg kötendő, hogy igy a fáradtan elpihenő lisztférget a többinek
ficánkolása újra meg újra mozgásba hozza. A mozdulatlan lisztféreg
nincs oly ingerlő hatással a madárra, mint a mozgó. A cérnát csak köny-
nyedén hurkoljuk a lisztférgekre, de mindenesetre annyira, hogy fogva
maradjanak. Ha túlerős a kötés, hamar elernyednek és mozdulatlanokká
válnak, ha. ellenben túlságosan laza, akkor meg könnyen kisiklanak
a kötésből.
Evvel a csapóhálóval sokféle madarat foghatunk, úgymint : füle-
milét, vörösbegyet, rozsdafarkút, rigót, hantmadarat, csalancsukot, légykapôt,
gébicset, cinegét, stb. — de kendermaggal csalizva pintyet és sarmanyt is.
Ha egy kiválasztott madarat akarunk elfogni, akkor annak előbb
kilessük a járását vagy őrhelyét és odahelyezzük a csapóhálót.
De nemcsak kisebb énekes madarakat, hanem földön fészkelő réti ma-
darakat: liléket, bibiceket, cankókat és godakat is foghatunk a kandlival.
Scnexk JAKAB kísérletügyi igazgató Urb 6-pusztan évről-évre rend-
szeresen folytatott nagyszabású madárgyűrűzési munkálatainál löször-
hurkokat (tőrköket) alkalmazott a fészken ülő öreg madarak lefogására.
Ez hosszú ideig igen pompásan ment is, de végül is a ravasz öreg bibicek
és godák fészkükhöz menve széthuzkodták a hurkokat és így ülve tojá-
saikra: nem fogódtak meg! ScHENK igazgató ekkor, 1925-ben, engem
bízott meg egy a bibicek és godak fogására alkalmas eszköz konstruálásá-
val. Miután ekkor én már igen jó eredménnyel használtam a kisméretű
fülemile-kandlit a kisebb énekes madarak fogására: úgy vélekedtem,
hogy a megfelelően nagyobb méretben készített kandlik a bibicek és
godákkal szemben is be fognak válni. És úgy is volt. Ezekhez a nagyobb
méretű kandlikhoz azonban hosszú, vízszintes oldalágú billenőfákat
alkalmaztam minden csalétek nélkül, melvek a fészek közepéig vagy
tulsó pereméig érnek. A fészkéhez visszatérő madár előtt a fészek fölé
nyúló vékony faág: a billenőfa, nem tűnik gyanúsnak és mikor azt a
tojásokra ülés előtt csőrével vagy lábával félre akarja dobni vagy rugni :
a kieső billenőfa folytán felszabaduló háló becsapódik és madarunk fogva
van. SCHENK igazgató ezeket a nagyobb kandlikat -azóta évről-évre
kitűnő eredménnyel használja.
A fülemile-kandli mérete 15 20, a bibic (Vanellus-) kandli 20 X 30,
a goda (Limosa)-kandli 30 x40 cm. Az első méret a fogóhelyzetben álló
kandli félátmérőjének a hosszára, a második méret a kandli szélességére
vonatkozik. Becsapódott helyzetben a teljes átmérő következtében ezek
lesznek a méretek : 30 x20, 40 «30, 60 > 40.
1929/30] A MADÄRFOGÄS A MADARGYURUZES SZOLGALATABAN !
HS
a]
A kandlit sikerrel alkalmazhatjuk a fészekben lévő fiókákat etető
öreg madarak elfogására is. Ilyenkor óvatosan leemeljük az ágról a fészket,
s azt a földön egy kis mélyedésbe helyezve : föléje szereljük a kandlit.
Az öregek meggyűrűzése után szépen visszahelyezzük a fészket eredeti
helyére s azok tovább fogják fiókáikat etetni.
*
Deszkahalo. Lényegében ugyanaz, mint a csapohalé vagy kandli,
de mas a formaja. Nem mas mint egy becsapödott helyzetben deszka-
alapra szerelt kandli, 3 mm-es vashuzalkerettel, melynek hálója a deszka
hátsó felének 3 oldalán a deszkaalap széléhez van erősítve és csak a deszka
mellső felén van a háló a felemelhető vashuzalkerethez kötözve.
A deszkaháló a legideálisabb, legegyszerűbb, legkönnyebben kezel-
hető és szerelhető háló. Használhatóságának sokoldalúsága tekintetében
még a kandlit is felülmúlja. Ott is alkalmazhatjuk, ahol a kandlinak
már nem vehetjük hasznát, például : bokor tetején, rőzsehalmon, szikla-
tömbön, patakból kiálló köveken; karóvégre szögezve, fatörzsre vagy
házfalára akasztva, háztetőre fektetve. A kandli alkalmazhatása sok
tekintetben függ a tereptől, mert a vashuzalkeretnek szorosan oda kell
feküdnie a talajhoz és mert a tengelyvégeket lefogó vaskampókat csak
kötött talajban lehet kellően lerögzíteni; azoknak már a laza talajban
nincs kellő tartásuk és ott azok a kandli becsapódásakor akárhányszor
kiugranak a földből ; bokron, rőzsén, sziklán pedig egyáltalán nem lehet
a kandlit rögzíteni. A deszkahálót emellett sokkal gyorsabban és köny-
nyebben állíthatjuk fel mint a kandlit és különösen olyankor használ-
hatjuk sikerrel, mikor hirtelen és váratlanul támad alkalmunk valamely
madár megfogására. Akárhányszor megtörtént velem, hogy gyűrűzési
kirándulásra indulva, útközben fogásra alkalmas helyen és módon mutat-
kozott egy-egy fülemile, vörösbegy vagy rozsdafarki, — és a télperc alatt
felállítva kitett hálóban egy újabb félperc alatt már megfogödott a kísér-
tésbe vitt madár. Megjegyzem azonban, hogy ilyenkor már előzőleg fel-
kötöttem a lisztférgeket, mert azok kellő módon való felkötése némileg
körülményes munkálat. A deszkaháló hossza 30, szélessége 25 cm, és rigó-
nagyságtól lefelé mindenféle madár megfogására alkalmas. Cinegék fogasa-
nál vékony virágdrótra fűzött napraforgómagokat alkalmazhatunk csali
gyanánt.
b. ed
Drótháló. Teljesen ugyanolyan mint a deszkaháló, avval a különb-
séggel, hogy alapját deszka helyett keskeny fakeret képezi, mely mint
valami kalitka oldala : egymástól 1 cm-re álló 1 mm vastag drétszälakkal
van átfogva. A drótalap közepén van megerősítve a 10 cm hosszú, 8
em széles billenődeszkalap, mely a csalétek elhelyezésére szolgál, s amely
hosszirányban futó vékony dróttengelyen jobbra-balra billenhet.
107
148 WARGA KALMAN [Aquila
A dröthälöt eppen a drötalapzat folytan kivalo sikerrel alkalmaz-
hatjuk a bokron vagy fűben történő fogascknal. Ha a drötszalak között
a vékonyabb leveles gallyakat vagy a füszalakat szepen keresztül huz-
saljuk : azok oly természetes módon fedezik (maszkirozzak) a hálót, mely
a madár gyanúját teljesen eloszlatja. Az így felállított dróthálóba még
azok a madarak is jobban belebuknak, melyek a kandlit és deszkahálót
a legtöbb esetben negligálni szokták, mint például a baratka, a poszáták
és a füzikék. Ezen madarak fogásánál azonban lisztféreg helyett kis síma
hernyókat vagy apró pilléket kell — persze elevenen — alkalmazni csal-
étek gyanánt.
Fürjháló. Az erős, vékony, zöldszínű selvemeérnabél kötött háló
hossza 8, szélessége 8 m, 4 cm-es hálószemekkel, de van egész kisméretű
háló is.
A gyűrúűzés céljából történő fürjfogás ezen módjára — ott, hol sok
a fürj (Coturnix communis Bonn.) — különösen felhívom munkatársaink
figyelmét, mert sportnak is elsőrangú szórakozás. Segédeszközül egy jó
fürjsip szükséges hozzá, mely fegyverkereskedesben szerezhető be. Ez
a síp nem fúvásra szolgál, hanem balkezünkben tartva, annak harmonika
vagy fújtatószerű tömlőjét jobbkezünk hüvelykújjával ütögetve szólal-
tatjuk meg: — vagy pedig az eszköz hátsó végét balkezünkbe véve, a
tömlő elején lévő sípot jobbkezünkkel megfelelően rezegtetve : idézzük
elő a kívánt hangot.
A fogás gabonaföldön, lucernásban, moharosban vagy réten, főleg
május-júniusban a hajnali és alkonyati vagy késő délutáni órákban tizhet6
sikerrel. Ott, hola közelben verni halljuk a fürjet, lazán és könnyedén
a vetésre vagy füre borítjuk a hálót, s a hang irányával szemben, a háló
széle mellett, fejünket a háló alá dugva, szép csöndben leheveredünk,
s egy kis idő mulva megszólaltatjuk a sípot. A. csalsíppal egyenletes ütem-
ben háromszor egymás után természethűen ismételjük a tojófürj pityegő
szólamát : , tri-tri, tri-tri, tri-tiri", vagy , prü-prü, prü-prü, prü-prü", és
utána rövid szünetet tartva, várjuk a fürjkakas reagálását. A hívást elő-
zetesen jól be kell gyakorolnunk és a síppal való helyes hívogatásra rend-
kívül vigyázni kell, mert gikszeres, hamis szólamokkal csak elriasztjuk
a kakast. A kakas a hívogatásra a legtöbb esetben rögtön reagálva, gyalog
jön a hang irányába és tompítottan fojtott ,,va-va, va-va‘“ hangon szólva
keresi a hívó tojót s e bevezető hangok után erős pittypalattyolásba fog.
Ez a pittypalattyoläs egyéni természetű és nem függ össze a kakas tüzes-
ségével. Van fürj, mely 2-szeri vavákolás után csak 8—4-szer, de akad
Ivan is, mely 9—11-szer pittypalattyol. A legtöbb kakas 4—5-szor
ver egymásután, de van olyan kakas is, mely pusztán csak vavákol.
Az óvatosabb, hidegebb vérmérsékletű kakas gyalog jön a háló alá, a
1929: 30] A MADARFOGAS A MADARGYURUZÉS SZOLGALATABAN 149
tüzesebb azonban sokszor repülve jön, és megtörténik, hogy felülről száll
a hálóra, melybe ilymódon is beleakadhat. Mikor a gyalog jövő fürjet
hívogatásunkkal már egészen a háló alá csaltuk : akkor azt tapsolással
vagy kezünkkel a földre ütve felriasztjuk, s a felröppenő madár legtöbb-
ször fejénél vagy szárnyánál fogva akad bele a hálószemekbe. A kisebb
méretű hálót azért kell lazán teríteni a vetésre, mert ha így az erős len-
dülettel felszökkenő madár fel is emelné a szokottnál esetleg kisebb
(1 X1:5 m) méretű hálót: annak szélei alatta összecsapódnak, s ekkor
a fürj ilymódon gabalyodik bele. 60—80 cm-nél magasabb vetésre azon-
ban ne borítsunk hálót, mert ilyenkor, főleg ha az erősen van kifeszítve,
a felriasztott fürj feje nem akad meg a hálószemekben, és így visszaesik,
vagy ha beleakad is : ilyen magasról már saját súlyánál fogva is kiszakad-
hat a szemekből és elmenekülhet. Kisméretű hálóval való fogásnál a
hálótól 5 méter távolban feküdjünk a földre.
A fürjfogást vizsla segélyével is gyakorolhatjuk. Ekkor mégnagyobb
méretű hálót használhatunk, és egy segítőtársra is szükségünk van,
kivel azután a vizsla által jelzett s rendesen annak orra előtt pár lépésre
meglapuló fürjet, a vizslával szemközt kerülve: a hálóval szépen lebo-
rítjuk. Vizsla segélyével ilymódon harist, sárszalonkdt vagy más madara-
kat is foghatunk és gyűrűzhetünk.
>
Mint mar bevezetömben is emlitettem, hazankban e fogasi esz-
közök és mödszerek jöreszben mar csak a multak emlékét képezik ...
Remélem, hogy a megemlitett mödok és eszközök senkiben sem kel-
tenek ok, cél és szükség nélkül madarfogas iranti vagyakat, hiszen mi sem
all tölem tavolabb, minthogy ilyesmire bärkit és barhogy is inspiraljak.
Hiszem, hogy hasznos madaraink gazdasägi jelentösegenek fontos hord-
erejével tisztában van mindenki, — és felsoroläsomböl látva, hogy kedves
madaraink letet és életét hanyféle mödon fenyegethetik a gonosz, sziv-
telen és kapzsi emberek: hiszem azt is, hogy jövöben minden igaz madar-
védő és természetbarát kétszeres buzgalommal veszi védelmébe mada-
rainkat az őket pusztítani akarókkal szemben.
Cikkemet a madárgyűrűzési kísérletekkel foglalkozó szakornitholo-
gusok részére írtam. Hiszem is, hogy lelkes munkatársaink közül sokan
fogják követni fentiekben nyújtott útmutatásaimat, és remélem, hogy
buzgó működésük jelentős eredménnyel fogja gazdagítani az ornitho-
phaenologia rejtélyének felderítésén fáradozó magyar kutatók eddigi
sikerét !
150 WARGA KALMAN {Aquila
A madarfogas magyar irodalma.
Il. PAk DIENES: Vadaszattudomany. 2 kötet, Buda, 1829.
2. Burezy KÁROLY: Vadäszmüszötär. Pest, 1860.
3. Egy öreg vadász = GRÓF FORGÁCH SÁNDOR: Vadäszmüszötär. Budapest, 1875.
4. ÖLVEDY KÁROLY: A gyakorlott vadász. Nagykanizsa, 1876.
5. Honia IsrvAx : Vadászműszótár. Budapest, 1889.
6. Honig ISTVÁN: A vadőr. Budapest, 1894.
. CSERSZILVÁSY Axos: A vadászat mestere. IV. kiadás. Budapest, 1896. (I. kiadás 1858.)
8. BELHÁZY-SZECSI-ILLÉS : A vadászati ismeretek kézikönyve. I—III. kötet.
9, FONAGY JOZSEF : A fácán és fogoly vadászata, tenyésztése, hálóval való fogása. Buda-
pest, 1900.
10. LAKATOS KÁROLY: A vadászmesterség könyve.
11. ILLÉS NÁNDOR: A vadör. Budapest, 1907.
12. KékEssY LÁSZLÓ: A magyar vadász kézikönyve. Budapest, 1925.
Der Vogelfang im Dienste der Beringung.
Von: KOLOMAN WARGA.
Indem der Fang des leichtbeschwingten Vogels unvergleichlich
schwerer ist, als der Fang der meisten in andere Klassen gehörenden
Tiere, hat unter sämtlichen Tierfangmethoden die Frage des Vogelfanges
den Menschen von jeher am meisten interessiert und gereizt. Nach DIENES
Pix!) befassten sich bereits die alten Griechen und Römer, mit dem Fange
verschiedener wilden Tiere und Vögel, und soll angeblich der Grieche
Hyppolit der erste gewesen sein, der für Jäger und Vogelsteller Fangnetze
konstruierte. Welche Arten des Vogel- und Tierfanges die Magyaren in
ihrer Urheimat kannten, lässt sich heute schwer feststellen; soviel ist aber
sicher, dass sie sich hier, in ihrer neuen Heimat, die verschiedenen Fang-
methoden bald aneigneten. Ein Beweis dafür ist u. a. die Aufstellung
und Einrichtung des ‚Königlichen Netztràger (Retiferi) Amtes‘, von
welchem alte Urkunden berichten’). In alter Zeit waren sowohl die Vogel-
fänger (aucupes regii), als auch die Falkner (falconarii) königliche Beamte.
In früheren Zeiten, als der Vogel und das Wild noch ,,res nullius"
waren, konnte in unserem Vaterlande jedermann frei den Vogelfang aus-
üben. Obgleich hiervon sehr viele ausgiebigen Gebrauch machten,
— war es doch ein schöner und anziehender Sport, — nahm doch hier
bei uns der Vogelfang nicht die Form jener erschreckenden Massenver-
nichtung an, wie z. B. in Italien, Frankreich, Spanien oder Griechenland,
wo alljährlich Millionen und Millionen der nützlichsten Vögel gefangen
1) PAx Dienes: Jagdwissenschaft. 1829, II. p. 49.
*) Pray Geonsivs: Historia Regnum Hungariae cum notitiis praevis, ete. 1801.
I. p. 46.
1929 30] DER VOGELFANG IM DIENSTE DER BERINGUNG 151
und vernichtet wurden. Der wesentliche Unterschied bestand darin,
dass in den vorhin erwähnten Ländern der Vogelfang hauptsächlich
und in erster Linie eine Quelle des Nahrungserwerbes war, und die unge-
heuren Mengen gefangener Vögel einen wichtigen Artikel der Volks-
ernährung bildeten, während bei uns — abgesehen von den slowakischen
schlingenstellenden Vogelfängern, die im Winter Wacholderdrosseln ver-
kauften — höchstens einige notorische Fänger diesen Sport als Nahrungs-
erwerb ausübten ; es kamen also ausser Drosseln wohl wenig nützliche
Vögel auf den Küchentisch.
In Ungarn war schon im vorigen Jahrhundert, wenn auch nicht
in dem Masse, wie in Deutschland, die Vogelliebhaberei verbreitet, so
dass es in den Städten wohl kaum ein Haus oder eine Familie gab, wo
nicht ein Stubenvogel im Käfig gehalten wurde. Es war also ganz natür-
lich, dass der Vogelliebhaber, der zugleich auch Naturfreund war, sofern
er nur Zeit und Verständnis dafür hatte, seine gefiederten Freunde selbst
fangen wollte.
Der Vogelfang konnte auf vielerlei Weisen betrieben werden, doch
gehörte auch vielerlei List und Pfiffigkeit dazu, und jede einzelne Fang-
methode hatte ihre eigenen Kniffe ; ausserdem erforderte diese Beschäf-
tigung ausserordentliche Ausdauer, Umsicht und Übung.
Die ‚schönen Tage von Aranjuez‘‘ der Vogelstellerei gehören nun
glücklicherweise bei uns schon seit Jahrzehnten der Erinnerung vergan-
gener Zeiten an. Das Jagdgesetz vom Jahre 1883 mit seinen Modifikati-
onen von 1925 1927 und 1929, das Feldpolizeigesetz von 1894, und schliess-
lich die Zirkularverordnung über Vogelschutz des Jahres 1901, stellten den
Schutz unserer nützlichen Vögel auf eine feste und sichere Grundlage.
Seither wird der Fang mittels Netze, Fallen oder Leim nur ganz verein-
zelt und im Geheimen von leidenschaftlichen Vogelfängern betrieben,
dieihren früheren Passionen nicht entsagen können. Es gibt unter ihnen
Leute. die um einen gut schlagenden Finken hinüberwandern ins Gebiet
jenseits der Donau, die einem Sprosser zuliebe bis zur Grenze hinunter-
reisen, und die zu Beginn des Winters den Zeisigen und Gimpeln entgegen-
ziehen, weil sie deren Ankunft nicht abwarten können.
Aber die Entwicklung der Kultur, ferner das Theater, Kino und
Radio lenken immer mehr Menschen von der Beschäftigung und Unter-
haltung in der freien Natur ab; hierdurch, sowie infolge der grossen
Bevorzugung des Kanarienvogels und Exoten als Stubenvögel gegenüber
unseren einheimischen Vögeln, verringert sich die Zahl der Vogelsteller
andauernd, und gleichzeitig kommen auch die Fanggeräte schön
langsam in die Rumpelkammer bezw. ins Museum.
Ganz bestimmt wären sie dorthin gekommen, wenn wir — veran-
lasst durch die erfolgreichen Experimente MortENsENs — das Ring-
152 KOLOMAN WARGA [Aquila
experiment nicht in den Dienst der Erforschung des geheimnisvollen
interessanten Vogelzugs-Problems gestellt hätten. Diese, so viele schöne
und wertvolle wissenschaftliche Erfolge ergebenden Versuche beschränk-
ten sich zuerst vorwiegend auf die Markierung der Jungvögel im Neste; die
durch Jaxon SCHENK auf sichere Grundlage gestellte ungarische Berin-
gungs-Methode dagegen nahm in ähnlicher Weise auch die Markierung
der Brutvögel in ihr Programm auf. Diese Brutvögel müssen zu diesem
Zwecke selbstverständlich vorerst gefangen werden, was ohne geeignete
Fanggeräte jedoch nicht durchführbar wäre. Und hier sind wir nun bei
dem Punkte angelangt, wo im Interesse der Wissenschaft der Vogel-
kundige die Rolle des Vogelstellers übernimmt, bezw. wo wirin einzelnen
Fällen die Vogelsteller, oder richtiger die Vogelfänger in den Dienst der
Beringungsversuche stellen können.
Nun gehe ich auf die Behandlung der Fanggeräte und Fangmetho-
den über, welche für die Vogelberingung am geeignetsten sind, und welche
bei unseren Beringungsarbeiten angewendet werden.
Gewöhnlich arbeite ich mit sehr wenigen Geräten, nämlich mit
insgesamt 5, denn mit den wenigen aber ständig benützten Geräten wird
man viel eher gründlich vertraut, und lernt deren Kniffe viel besser aus
als in dem Falle, wenn man ständig mit den verschiedenartigsten Mitteln
arbeitet. Die von mir benützten Fanggeräte sind: — Zugnetz, — Schlaggarn
oder ‚Kandel‘, — Brettnetz, — Drahtnetz, — und Tyrass oder Wachtelgarn.
Betrachten wir diese nun näher.
+
Zugnetz. Dieses Netz ist eines der geeignetsten Geräte zum Fange
der Vögel zwecks Beringung. Es ist aus vierfach gedrehtem, 30-er, star-
kem, englischem Fischergarn gestrickt, mit Rücksicht auf die kleineren
Vögel mit 12 Millimeter Maschenweite. Das Netz kann 3—4—5 Meter
lang sein, ja auch noch länger, denn je grösser das Netz ist, einen umso
grösseren Raum kann es bedecken, umso mehr Vögel können also damit
auf einen Zug gefangen werden. Nachdem nun aber die Vögel nicht immer
in grösseren Schwärmen, sondern oftmals nur zu zweien oder dreien,
oder am allermeisten bloss einzeln bei dem Netz einfallen, und wir auch
diesen einzelnen Vogel fangen und beringen wollen, ist es am zweck-
mässigsten, mit einem Netz von kleineren Dimensionen zu arbeiten,
denn ein solches schlägt rascher zu, und gewährleistet einen sicherern
Fang. Auf Grund meiner Erfahrungen ist es am besten ein kleineres
Netz zu benützen, welches beim Zuziehen 7 Quadrat-Meter deckt, also
eine Fläche von 3:5 m Länge und 2 m Breite. Das Netz selbst soll aber
45 m lang und 3 m breit sein, damit es beim Zuschlagen einen
genügend grossen „Sack‘‘ bilde, unter welchem gegebenenfalls selbst
1929/30] DER VOGELFANG IM DIRNSTE DER BERINGUNG 153
40—50 Vögel Platz haben können. Ein ohne diesen ‚Sack‘, also gerade,
flach gestricktes Netz wirft bei raschem Zuschlagen und besonders auf
hartem, gefrorenem Boden, die gefangenen Vögel hart auf den Boden,
so dass dieselben infolge dieses Schlages vielfach zugrunde gehen.
Wohl wissend, dass die Konstruktion, das Stellen und die Bedie-
nung dieses Apparates selbst durch eine noch so genaue Beschreibung
kaum verständlich gemacht werden könnte, da all dies nur durch Augen-
schein erlernt werden kann, beschränke ich mich hier bloss auf die Erwäh-
nung einiger begleitenden Umstände.
Mit dem Zugnetz kann man besonders erfolgreich arbeiten : im
Herbst und Winter bei den Futterplätzen, wohin die Vögel auf Nahrungs-
suche gehen: mit Lockvögeln und dem ,,Rutenvogel‘ ; — im Frühling
und Sommer aber an Trinkplätzen, ohne jeden Lockvogel, wobei das
Netz über das Wasser bezw. über die Tränke oder den Badeplatz, welche
speziell zu diesem Zweck hergerichtet sein können, aufgestellt, resp.
„„gerichtet‘‘ wird. An Tränken ist der Fang auch im Winter ein sehr gün-
stiger.
Die zu Fangzwecken hergerichtete Tränke soll 14 m breit, 2 m
lang und gleichmässig seicht sein, höchstens 4—5 cm tief, in der Mitte
mit kleinen Inseln aus Bruchstein, oder mit schräg und niedrig über das
Wasser sich neigenden belaubten oder trockenen Ästen.
Den Fang kann man vom frühen Morgen bis zum späten Abend
ausüben, doch sind die Stunden früh morgens, vormittags und vor Sonnen-
untergang die erfolgreichsten. Als besonders gute Fangorte haben sich
auch jene Gebiete erwiesen, über welchen die Vögel von einem Futterplatz
zum andern hinüber zu wechseln pflegen.
Im Winter kommt es häufig vor, dass auf die gekäfigten Lock-
vögel und besonders auf den hochgezogenen ,,Rutenvogel‘ der Sperber
oder andere Raubvögel niederstossen. Wenn dann der Vogelsteller nicht
Acht gibt, oder nicht rasch und geschickt genug ist, wird der Lockvogel
nicht nur umgebracht, sondern manchmal von der Sitzstange herunter-
gerissen und fortgetragen. Der geübte Vogelfänger nimmt jedoch, durch
das Signal und Verhalten der Lockvögel aufmerksam gemacht, den Sper-
ber gewöhnlich wahr, ehe dieser herabstösst und hat so Zeit, ihn zu ver-
scheuchen oder zu fangen. Auf diese Weise gelang es mir bisher, 5 07 und
40 Sperber (Accipiter nisus L.), 19 Merlinfalk (Falco aesalon Tuxsr.),
1 Turmfalk (Cerchneis tinnunculus L.), ja sogar 17 Kornweihe (Circus
cyaneus L.) zu fangen und zu beringen.
Wenn die Lockvögel den Sperber wahrnehmen, geben sie War-
nungszeichen, und nun ist es sehr interessant das Benehmen des ,,Ruten-
vogels zu beobachten. Vergebens heben wir ihn in die Höhe und lassen
ihn mit Hilfe der Zugspagat wieder zurück: er wird nicht flattern, sondern
154 KOLOMAN WARGA [Aquila
mit eng an den Körper angelegten Flügeln in starrer Regungslosigkeit
auf seinem Stäbchen verharren. Er glaubt, auf diese Weise sich der Auf-
merksamkeit des Sperbers zu entziehen.
Schlaggarn oder ,,Kandel. Dieses Netz ist die vereinfachte und
am besten bewährte Form des ältesten und typischesten Nachtigallen-
Garns. Es besteht aus zwei starken Drahtrahmen, welche 3 mm stark
sind und beim Zusammenschlagen ein Quadrat bilden und von einem
Netz von 1 cm Maschenweite überspannt sind. Der mittlere Teil des
Netzes sei etwas bauchig, damit der gefangene Vogel darin Platz habe.
Am zweckmässigsten wird das Schlaggarn unter Büschen oder
in nicht zu dichtem Unterholz aufgestellt und zwar am Ufer schattiger
kleiner Waldbäche oder in der Nähe einer Quelle, neben Reisighaufen,
oder am Boden eventuell im Gras unter tiefhängenden Ästen irgend
eines Baumes, welcher von den Vögeln als Becbachtungspunkt bevor-
zugt wird. An dem ausgewählten Ort wird das dürre Laub, oder
das Gras gerodet, der Boden ein wenig gelockert, und das Schlag-
garn aufgestellt. Dann wird das Netz und dessen Rahmen
„maskiert‘‘, das heisst mit dürren Laub vorsichtig zugedeckt, oder mit
Erde oder Sand bestreut, derart, dass einzig und allein das Richtholz
sichtbar ist, an dessen Ende die mit kurzem schwarzem Zwirn angebun-
denen gelben Mehlwürmer zappeln. An einen Faden sind 2—3 Mehl-
würmer zu binden, damit die müde werdenden Mehlwürmer durch das
Zappeln der übrigen wieder in Bewegung gebracht werden. Durch einen
unbeweglichen Wurm wird der Vogel nicht in dem Masse gereizt, wie durch
den zappelnden. Der Zwirn soll nur leicht um die Mehlwürmer gebunden
werden, jedenfalls aber so, dass sie nicht herausschlüpfen können. Wer-
den die Würmer zu fest gebunden, dann erschlaffen dieselben und bewegen
sich nicht. i
Mit dem Schlaggarn können verschiedene Vögel gefangen werden,
u. zw.: Nachtigall, Rotkehlchen, Rotschwanz, Drosseln, Steinschmätzer,
Wiesenschmätzer, Fliegenschnäpper, Würger, Meisen u. s. w., ferner —
wenn mit Hanfsamen geködert wird — auch Finken und Ammern. Wenn
wir einen besondern Vogel fangen wollen, kundschaften wir zunächst
seinen Aufenthaltsort oder den Platz aus, von wo er Umschau zu halten
pflegt, und bringen das Schlaggarn dort an.
Aber nicht nur kleinere Singvögel, sondern auch auf dem Boden
brütende Stelzvögel können mittels dieses Schlaggarnes vom Neste gefan-
gen werden: Regenpfeifer (Charadrius), Kiebitze (Vanellus), Wasser-
läufer (Totanus) und Uferschnepfen (Limosa). Direktor JAKOB SCHENK
benützte bei seinen von Jahr zu Jahr systematisch fortgesetzten Vogel-
beringungsarbeiten auf der Puszta Urb6 zum Fange der Brutvögel
1929/30] DER VOGELFANG IM DIENSTE DER BERINGUNG 155
Rosshaarschlingen. Dieses ging auch einige Zeit hindurch mit gutem
Erfolge, bis schliesslich die schlauen alten Xiebitze und Uferschnepfen sich
zu ihrem Neste begebend die Schlingen zuzogen und sich darin nicht
fingen. Direktor Schenk beauftragte nun im Jahre 1925 mich mit der
Konstruierung eines geeigneten Gerätes für den Fang der Kiebitze und
Uferschnepfen. Da ich nun schon die erwähnte Nachtigallen-Kandel zum
Fange der kleineren Singvögel mit sehr gutem Erfolg angewandt hatte,
nahm ich an, dass in entsprechend grösserem Ausmasse hergestellte
Schlaggarne sich auch zum Fange der Kiebitze und Uferschnepfen
eignen würden. So war es auch. Doch gebrauchte ich bei diesen grösseren
Schlaggarnen lange Richthölzer, mit wagerechtem Seitenast und ohne
jede Lockspeise, welche bis zur Mitte des Nestes oder dessen jenseitigem
Rand reichen. Dem zum Nest zurückkehrenden Brutvogel ist der über
das Nest hervorstehende dünne Ast: das Richtholz, nicht verdächtig,
er versucht dasselbe, bevor er sich auf die Eier setzt, beiseite zu stossen :
das Netz klappt zu und der Vogel ist gefangen. Direktor SCHENK verwen-
det diese grösseren Schlaggarne seither jahraus-jahrein mit ausge-
zeichnetem Erfolg.
Die Masse der Nachtigall-Kandel sind 15 x 20, die der Kiebitz-Kandel
20 x30, die der Uferschnepfen-Kandel 30 «40 cm. Die erste Ziffer bezieht
sich auf die Länge des Halbmessers der in Fangstellung befindlichen
Kandel, die zweite Ziffer auf die Breite. In zugeklapptem Zustande
betragen also die Masse infolge des ganzen Durchmessers : 30 <20 ;
40 X30 ; 60 X40 cm.
Das Schlaggarn kann auch zum Fange der die Jungen im Nest füt-
ternden Elternvögel mit Erfolg benützt werden. Zu diesem Zwecke wird
das Netz vorsichtig vom Ast herabgenommen, in eine kleine Vertiefung
am Boden gelegt und das Schlaggarn darüber gespannt. Nach Berin-
gung der alten Vögel stellen wir das Nest vorsichtig wieder an seinen
alten Platz, und die Fütterung der Jungen wird ihren weiteren Verlauf
nehmen.
sk
>
Brettnetz. Dem Wesen nach identisch mit dem Schlaggarn oder
der Kandel, aber von anderer Form. Es ist nichts anderes, als ein in
zusammengeklapptem Zustande auf ein Brett montiertes Schlaggarn.
Das Brettnetz ist das idealste, einfachste, am leichtesten zu hand-
habende und aufzustellende Netz. Durch die Vielseitigkeit seiner Anwen-
dungsmöglichkeit übertrifft es selbst das Schlaggarn oder die Kandel.
Es kann auch dort angewandt werden, wo das Schlaggarn versagt, z. B.
auf Büschen, Reisighaufen, Felsblöcken, aus Bächen hervorstehenden
Steinen ; es kann auf Pfähle genagelt, an Baumstämme oder Hauswände
angehängt, auf Dächer gelegt werden. Die Verwendungsmöglichkeit
156 KOLOMAN WARGA [Aquila
des Schlaggarns hängt vielfach von dem Terrain ab, denn die Draht-
rahmen müssen fest an dem Boden anliegen, und nachdem die zur Fixie-
rung der Achsenenden dienenden Eisenhaken bloss in festem Erdboden
entsprechend verankert werden können, finden sie bei lockeren Boden
nicht genügend Halt, und springen bei jedesmaligem Zuschlagen des Garnes
aus der Erde heraus ; auf Sträuchern, Reisighaufen, Felsen u. dgl.kann das
Schlaggarn überhaupt nicht befestigt werden. Das Brettnetz kann viel
rascher und leichter aufgestellt, und besonders dann mit Erfolg verwen-
det werden, wenn sich plötzlich und unerwartet die Gelegenheit zum
Fang irgend eines Vogels ergibt. Oft kam es vor, dass ich auf meinen
Beringungs-Ausflügen unterwegs an geeigneter Stelle eine Nachtigall,
ein Rotkehlchen oder einen Rotschwanz sah : in einer halben Minute war
das Brettnezt aufgestellt und nach einer weiteren halben Minute hatte
sich der in Versuchung geführte Vogel darin gefangen. Ich bemerke
jedoch, dass ich bei solchen Gelegenheiten die Mehlwürmer schon im
voraus angebunden hatte, denn dieses ist eine einigermassen umständ-
liche Manipulation. Die Länge des Brettnetzes beträgt 30, die Breite
25 cm, und eignet sich dieses Netz zum Fang aller Vögel von Drossel-
grosse abwärts. Beim Fange von Meisen verwenden wir als Köder Sonnen-
blumenkerne, die an dünnen Blumendraht befestigt werden.
Drahtnetz. Genau so wie das Brettnetz, jedoch mit dem Unter-
schied, dass der Boden anstatt eines Brettes aus einem schmalen Holz-
rahmen besteht, welcher, wie die Wände eines Vogelbauers, von 1 mm
dicken und 1 cm von einander entfernten Drahtstabchen zusammen-
gehalten wird. In der Mitte des Drahtbodens ist die 10 cm lange, S cm
breite Richtbrett-Platte befestigt, welche zur Aufnahme der Lockspeise
dient, und um eine in der Längsrichtung verlaufende dünne Drahtachse
nach beiden Seiten beweglich ist. Das Drahtnetz ist 30 cm lang und 25
cm breit, und eignet sich zum Fange derselben Vogelarten, wie das Brett.
netz oder das Schlaggarn. Es lässt sich gerade wegen seines Drahtbodens
mit hervorragendem Erfolg beim Fang auf Büschen oder im Grase
verwenden. Werden dünne Zweige mit Blättern, oder Grashalmen zwi-
schen den Drahtstäben eingezogen, so maskieren diese das Netz derart
natürlich, dass nicht der geringste Verdacht des Vogels erregt wird. Einem
Drathnetz fallen selbst solche Vögel zum Opfer, die das Brettnetz und
Schlaggarn in den meisten Fällen zu meiden pflegen, z. B. die Gras-
mücken und Laubvögel. Zam Fang dieser Vögel muss man aber anstatt
Mehlwürmer kleine glatte Raupen oder kleine Schmetterlinge — selbst-
verständlich lebend — verwenden.
*
1929/30] DER VOGELFANG IM DIENSTE DER BERINGUNG 157
Wachtelgarn oder Tyrass. Dieses Netz besteht aus starkem,
dünnem Seidenzwirn von grüner Farbe, ist Sm lang und Sm breit. mit 4 cm
Maschenweite, doch gibt es auch Netze in ganz kleinem Massstabe. Auf den
Wachtelfang zu Beringungszwecken mit Hilfe dieses Netzes, — dort, wc
die Wachtel häufig ist — möchteich die Aufmerksamkeit unserer Mitarbeiter
besonders aufrufen, denn auch als Sport ist dieser Fang eine erstklassige
Zerstreuung. Als Hilfsmittel gehört dazu eine gute Wachtelpfeife (Sicken-
ruf, Wecker), wie sie in Waffenhandlungen erhältlich ist. Diese Pfeife
dient nicht zum Hineinblasen, sondern bringt den Ton auf die Art hervor,
dass wir dieselbe in der linken Hand halten und seinen blasebalgförmigen
Schlauch mit dem Daumen der rechten Hand drücken bezw. klopfen :
oder wir nehmen den rückwärtigen Teil des Instrumentes in die linke
Hand, und bewegen die vorn an dem Schlauch befindliche Pfeife mit
der rechten Hand, wodurch der gewünschte Ton erzeugt wird. Der Fang
wird in Getreidefeldern, in Luzerne- und Hirsengrasfeldern, oder auf
Wiesen ausgeübt, hauptsächlich in den Monaten Mai-Juni, in der Morgen-
und Abenddämmerung oder in späten Nachmittagsstunden. Dort, wo
wir in der Nähe Wachtelschlag vernehmen, breiten wir das Netz locker
und leicht auf die Saat oder das Gras aus, und legen uns, Richtung auf
die rufende Wachtel, neben dem Netzrand schön ruhig nieder, den Kopf
unter das Netz haltend. Nach einiger Zeit lassen wir die Pfeife ertönen.
Wir wiederholen mit der Lockpfeife in gleichmässigem Takt dreimal nach
einander naturgetreu den Ruf der Wachtelweibchen : ,.tri-trî, tri-tri.
tri-tri“, oder ,,prit-prii, prü-prü, prü-prü‘‘, halten dann eine kleine Pause,
und warten auf das Reagieren des Wachtelhahnes. Das Locken muss
vorerst gut eingeübt werden, und ist dem richtigen Locken mittels
der Pfeife eine ausserordentliche Bedeutung beizumessen, denn mit
falschem und fehlerhaftem, unnatürlichem Locken wird der Hahn bloss
vergrämt. Gewöhnlich reagiert der Hahn schon auf den ersten Ruf und
kommt sofort zu Fuss näher, um mit gedämpften ,,wa-wa, wa-wa‘‘-Lauten
das lockende Weibchen zu suchen, nachher beginnt er dann laut zu schla-
gen. Dieses Schlagen ist ganz individuell und hängt mit der Brunst des
Hahnes nicht zusammen. Es gibt Wachteln, die nach zweimaligem
„wa-wa‘“ bloss 3—4 mal schlagen : ,,biickwerwiick‘‘, wieder andere tun
dies 9—11 mal. Die meisten Hähne schlagen 4—5 mal hintereinander,
doch gibt es auch solche, die bloss das , wa-wa" hören lassen. Der vor-
sichtigere, weniger temperamentvolle Hahn kommt zu Fuss unter das
Netz, der feuerigere dagegen öfters im Fluge. Sehr oft fliegt er
von oben auf das Netz, und verwickelt sich dann. darin. Sobald
man die zu Fuss herankommende Wachtel ganz unter das Netz gelockt
hat, erschreckt man sie durch Händeklatschen oder Schlagen auf die Erde ;
der erschreckt auffliegende Vogel bleibt meistens mit dem Kopf oder
158 KOLOMAN WARGA
len Flügeln in den Netzmaschen hängen. Das kleinere Netz (1x1'5 m)
muss deshalb leicht und locker auf die Saat gelegt werden, weil selbst
in dem Falle, wenn der mit kräftigem Schwung auffliegende Vogel es auch
aufheben würde, die Netzränder unter ihm zusammenschlagen, sodass
die Wachtel sich auf diese Weise darin verwickelt. Auf höher als 60— 80
cm stehende Saat ist es nicht ratsam, das Netz zu legen, weil dann, beson-
ders wenn dasselbe fest ausgespannt ist, der Kopf der aufgescheuchten
Wachtel nicht in den Maschen stecken bleibt, und der Vogel zurückfällt ;
ja selbst wenn er hängen bleiben würde, könnte er sich aus dieser Höhe
schon vermöge seines Eigengewichtes losreissen und entfliehen. Beim
Fang mit kleinen Netzen legen wir uns in einer Entfernung von 5 m vom
Netz auf die Erde nieder.
Der Wachtelfang kann auch mit Hilfe des Spürhundes ausgeübt
werden. Im diesem Falle kann ein noch grösseres Netz verwendet wer-
den, doch bedarf es auch eines Hilfarbeiters. Die von dem Hunde gestell-
ten und gewöhnlich einige Schritte vor dessen Nase sich duckenden
Wachteln werden nun gegenüber dem Hunde angeschlichen und schön
mit dem Netz zugedeckt. Mit Hilfe des Vorstehhundes können auf diese
Weise auch Wachtelkönige, Sumpfschnepfen und andere Vögel gefangen
und beringt werden.
Wie bereits eingangs erwähnt, gehören in Ungarn die Fanggerate
und Methoden grösstenteils schon der Vergangenheit an.
Ich hoffe, dass die erwähnten Methoden und Geräte nie-
mandem eine Veranlassung sein werden, ohne Grund, Ziel und
Notwendigkeit dem Vogelfang zu huldigen, denn sicher liegt mir
nichts ferner, als irgendwen und auf irgendwelche Art hierzu zu
inspirieren. Ich glaube, dass jedermann mit der grossen Wichtigkeit
der landwirtschaftlichen Bedeutung unserer nützlichen Vögel im Klaren
ist, — und wenn er nun aus meinen Aufführungen ersieht, mit welch
verschiedenen Mitteln brutale, herzlose und eigennützige Menschen die
Existenz unserer gefiederten Lieblinge bedrohen, so wird er, wie jeder
echte Vogelschützer und Naturfreund, in Hinkunft unsere Vögel mit
verdoppeltem Eifer in Schutz nehmen vor ihren Verfolgern und Ver.
derbern.
Der zweite Teil meines Schreibens ist für die mit Vogelberingungs-
versuchen sich befassenden Fachornithologen bestimmt. Ich glaube, dass
viele unserer begeisterten Mitarbeiter meine diesbezüglichen Anweisun-
zen befolgen werden, und hoffe, dass ihr Eifer die bisherigen Erfolge
der an der Lösung der Rätsel der Ornithophaenologie rastlos arbeitenden
ungarischen Forscher wesentlich bereichern werde!
1929, 30] DER VOGELFANG IM DIENSTE DER BFRINGUNG 159
Literatur.
1. Diuxes P4k: Vadäszattudomäny (Jagdwissenschaft) 2 Bände. Buda, 1829.
2. Kart Berezy: Vadäszmüszötär (Jäger-Fachwörterbuch) Pest, 1860.
3. Ein alter Jäger: GRAF ALEXANDER ForGAcH: Vadäszmüszötär (Jäger-Fachwörter-
buch) Budapest, 1875.
. KARL ÖLvEDY: A gyakorlott vadász (Der geübte Jager) Nagykanizsa, 1876.
. STEFAN HONIG : A vadőr (Der Wildheger) Budapest, 1894.
. Ákos OsmrszinvAsy : A vadászat mestere (Der Jagdmeister) (I. Aufl. 1858.) IV. Auflage,
Budapest, 1896.
8. BELHÁZY-SZÉCSI-ILLÉS: A vadászati ismeretek kézikönyve (Handbuch der Jagdkent-
nisse) Band I—III.
9. Joser Fonacy: A fácán és fogoly vadászata, tenyésztése, hálóval való fogása (Jagd,
4
5. STEFAN Honia: Vadäszmüszötär (Jäger-Fachwörterbuch) Budapest, 1889.
6
7
Hege und Fang des Fasans und Rebhuhns mit Netzen) Budapest, 1900.
10. KARL LAKATOS: A vadászmesterség könyve (Das Buch der Jágermeisterschaft).
11. FERDINAND ILLÉS: A vadőr (Der Wildheger) Budapest, 1907.
12. LapisLaus KÉKESSY : A magyar vadász kézikönyve (Handbuch des ungarischen Jägers)
Budapest, 1925.
A Bombycilla garrula 1929—30 évi inváziója.
Irta: WARGA KÁLMÁN.
A csonttollú madár (Bombycilla garrula L.) 1923/24 évi hatalmas
arányú beözönlése óta — bár kisebb mennyiségben és szórványosan —
minden télen megjelent hazánkban. A hazai Bombycilla-adatok össze-
foglaló kimutatása szerint") 1924/25 telén 4 helyen. 1925/26-ban 20,
1926/27-ben 2, 1927/28-ban 15 helyen mutatkoztak a Bombycillak.
Az azóta elmult két télre vonatkozó jelentések szerint 1928/29-ben csak
3 helyen, 1929/30-ban azonban 15 helyen — 10 megyében — jelentkeztek
madaraink. — ezen utóbbi megjelenésük tehát már inváziónak minősíthető.
Az 1929/30 évi invázió úgy mennyiség, mint terjedelem tekinteté-
ben a kisebbszerüek közé tartozott és csak a Felföldre és Dunántúlra
terjedt ki. mig az Alföldhöz tartozó Pest-megye területén csak a főváros
környékére szoritkozott. A besugárzás határozottan EK—DNy irányú volt.
Az észlelt madarak mennyiségének minimuma 1 drb.. maximuma
100-as csapat volt.
A legkorabbi adat: 1929. XII. 1. Budakeszi, Pest megye;
a legkésőbbi adat : 1930. IV. 24. Tó vár o s, Komárom megye ; a tartöz-
kodas ideje, illetve az ingadozás nagysága 5 hönapra terjedt. Az invázió
jellege egészben veve tehat normalisnak mondhato.
*) WarGa KÁLMÁN : A Bombycilla garrula 1923—24, 1925—26 és 1927—28 évi
160 WARGA KALMAN ~ [Aquila
Decemberben Pest megyében 3 helyen, januárban Heves és Vas
megyében + helyen, februárban Nögräd-, Hont-. Esztergom- és Zala megyé-
ben 5 helyen, márciusban Borsod megyében 1 helyen, végül áprilisban
Komárom és Veszprém megyében 2 helyen mutatkoztak a Bombycillák.
A jelentkezés helyéről való későbbi eltávozás csak 3 helyen állapíttatott
meg és pedig : februárban Pest megye, márciusban Pest megye és aprilis-
ban Nógrád megye területén. A március— áprilisi adatok természet-
szerüleg már csak visszavonulási adatok lehetnek.
Az észlelési adatokat régiók és megyék szerint csoportosítva és
kelet—nyugati irányban haladva. kedves megfigyelőink nevei alatt
alábbiakban közöljük :
I. Felvidék.
Borsod megye. — 1. Bükkzserc, LaDY-WITTENBERGER GEZA :
1930. III. 28. 4 drb ; 1 pld. eleitve.
Heves megye. — 2. Gyöngyös, Wour OTT6 : 1930. I. 9. 10-es
csapat. — 3. Gyôngyôstarjän, GRAEFL Anpor: 1930. I. 28.
4 kis esapat, per 5—11 drb ; taplalek : fagyöngy.
Nögrad megye. — 4. Salgótarján, FiBa Läszuö: 1930. II. 5.
2 pld. elejtve. — 5. Diósjenő, Rrz Enpre : 1930. I. 10—25. 10—15-6s
csapatok ; III. 4—10. nagyobb esatapok ; III. 8. százas csapat ; 6 pld.
elejtve ; IV. 11—15. 15-6s csapat. — 6. Po go ny, v. dr. KoRBÁS FERENC :
(Nimröd-Vadäszujsag, 1930, p. 85.) : 1930. II. 1. kis csapat ; 2 pld. eleitve.
Hont megye. — 7. Kemence, Börzsöny-hegyseg, Csarna-völey,
KUGLER HENRIK : (Nimröd-Vadaszujsag, 1930, p. S4.): 1930. II. 4. 50-es
csapat.
II. Alföld.
Pest megye. — 8.a) Budapest, Dr. Navrarın Dezsö : (Kócsag,
III, 1930, 1—2, p. 68.): 1929. XII. 25. Svábhegy, 20—25-6s csapat;
2 pld. fogva ; 1930. II. 27. Buda, 10—12 drb. — 8.b) Budapest, Svab-
hegy. Srorzirz GYÖRGY: 1930. II. 1. 2 drb. — 8. c) Budapest, Csücs-
hegy, ifj. SeBôs KÁROLY: 1930. II. 2.3 drb. — 9. Budakeszi, STOFLITZ
GYÖRGY: 1929. XII. 1. 8 drb; táplálék : fakin. — 10. a) Telk i, STOFLITZ
Ferenc: (Köcsag, III, 1930, 1—2, p. 68.): 1929. XII. 25 — 1930.
III. 30. 13 drb. — 10.b) Telki, K. Kerery Giza: (Kócsag, III, 1930,
1—2, p. 68.) : 1930. III. 23. 30 drb ; 1 pld. elejtve.
III. Dunántúl.
Esztergom megye. — 11. Lábatlan, WILLERDING JOZSEF: (Nimréd-
Vadászujság, 1930, p. 101.) : 1930. II. 10. 40 drb ; 1 pld. elejtve.
Komdrom megye. — 12. Tóváros, Diösr Gxuza: 1930.
IV. 24. csapat.
1929/1930] A BOMBYCILLA GARRULA 1929-30. ÉVI INVÁZIÓJA 161
Veszprém megye. — 13. Várpalota, Sixpor TIBOR: 1930.
IV. 10. 7—8 drb; 1 pld. elejtve.
Zala megye. — 14. Zalahalap, Gaunö Arpip. Dr. Dornine
Henrik, VOLLNHOFER PÁL, és Koxay Dezsò; 1930. II. 2.-25—30 drb :
4 pld. elejtve ; táplálék : fakin, fagyöngy.
Vas megye. — 15. Rátót, Taxka Sinpor: (Nimröd-Vadäszujsäg,
ROME 690): 1930. T.7. l'drb:
*
Az 1928/29 évi rendkivül szigorú telröl mindössze csak 3 helyről
van Bombycilla-adatunk. ami ismét csak azt bizonyitja, hogy ezek az
inváziók nem az itteni tél szigorával függnek össze, hanem a költőterület
viszonyaival kapcsolatosak.
Adataink a következők : —
Zala megye. — 1. Tapolca, Dr. Dornine HENRIK : 1928. XII. 7.
több pld.
Vas megye. — 2. Szombathely, Dr. Fromm Géza: 1928.
DONE 28.771929. I 10; E28.
Pest megye. — 3. Budapest, Margitsziget, Dr. SZILÁGYI VIKTOR :
PO LEO" 1pld.
es
Befejezesül közlöm vegül azokat a régebbi telekre vonatkozö, de
eddig még nem publikált Bombyeilla-adatokat, melyek intezetünkhöz
a mult evben pötlölag beküldettek : —
1925. I. 16—18:Szombathely, Vas m. Dr. Fromm Géza.
1926. I. 6—28.Szombathely, Vas m. Dr. Fromm Giza.
1926. XII. 15. Telki, Pest m. STOFLITZ Ferenc.
1927. XII. 26—28.Szombathely, Vas m. Dr. Fromm Géza.
Kedves megfigyelöinknek és munkatärsainknak az adatok szives
beküldeseert a Madartani Intézet legőszintébb köszönetét tolmácsolom.
Die Bombycilla garrula-Invasion in Ungarn in den
Jahren 1929—30.
Von: Kotoman WARGA.
Der Seidenschwanz (Bombycilla garrula L.) erschien seit der massen-
haften Invasion des Jahres 1923/24 — wenn auch weniger zahlreich und
sporadisch — in jedem Winter in Ungarn. Auf Grund des zusammen-
fassenden Ausweises der heimischen Bombyeilla-Daten*) zeigten sich
*) Kozomax WarGa: Die Bombycilla garrula-Invasion in den Jahren 1923/24,
1925/26, 1927/28, — und die Übersicht der bisherigen Invasionen. Aquila 1927/28.
p. 155—183.
iy
162 KOLOMAN WARGA {Aquila
die Seidenschwänze im Winter 1924/25 an 4 Orten, 1925/26 an 20,
1926/27 an 2, 1927/28 an 15 Orten. Nach den Meldungen über die beiden
letzten Winter erschienen unsere Vögel 1928/29 bloss an 3 Orten,
1929/30 aber an 15 Orten in 10 Komitaten ; dieses letztere Auftreten
kann also schon als Invasion angesehen werden.
Die Invasion des ‚Jahres 1929/30 gehört sowohl nach Quantität
als auch Ausdehnung zu den Invasionen kleineren Stils ; sie erstreckte
sich bloss auf das Oberungarn und das Hügelland jenseits der Donau,
während sie in dem zum Tiefland gehörigen Komitate Pest bloss auf
die Umgebung der Hauptstadt beschränkt blieb. Das Einströmen
geschah ganz bestimmt in der Richtung NO—SW.
Die Minimalzahl der beobachteten Vögel betrug 1 Stück, das
Maximum waren Schwärme von ca 100 Stück.
Das früheste Datum war der 1. XII. 1929, Budakeszi, Kom.
Pest, die späteste Angabe : 24. IV. 1930, T6varos, Kom. Komárom.
Die Zeit des Aufenthaltes bezw. die Grösse der Schwankung erstreckt
sich auf 5 Monate. Der Charakter der Invasion kann also im grossen
und ganzen als normal bezeichnet werden.
Im Dezember zeigten sich die Seidenschwänze im Komitate Pest
an 3 Orten, im Januar in den Komitaten Heves und Vas an 4 Orten, im
Februar in den Komitaten Nograd, Hont, Esztergom und Zala an 5 Orten,
im März im Kom. Borsod an 1 Ort, endlich im April in den Komitaten
Komarom und Veszprem an 2 Orten. Das spätere Wegziehen von dem
Orte des Eintreffens wurde bloss in 3 Fällen festgestellt u. zw. :im Februar
im Kom. Pest, im März im Kom. Pest und im April im Kom. Nógrád.
Die Angaben aus dem März-April können selbstverständlich bloss Rück-
zugsdaten sein.
Die Fundorte, nach Regionen und Komitaten geordnet und in ostwest-
licher Richtung verlaufend, teilen wir im Folgenden — mit Angabe unserer
Beobachter — mit.
I. Oberungarn.
Komitat Borsod. — 1. Bükkzsére, Géza Lapy-WITTENBERGER:
28. III. 1930. 4 Stück, 1 Exemplar erlegt.
Komitat Heves. — 2. Gyöngyös, Orto Worr : 9. I. 1930. 10-er
Schwarm. — 3. Gyöngyöstarjän, Anpor GRAFFL: 28. I. 1930.
4 kleine Schwärme zu 5—11 Stück ; Nahrung: Mistel.
Komitat Nógrád. — 4. Salgótarján, Laprsnaus FAsa: 5. IL.
1930. 2 Exemplare erlegt. — 5. Diósjenő, Anpreas Riz: 10— 25. I.
1930. Flüge zu 10—15 Stück ; 4—10. III. grössere Schwärme ; 8.,III.
ein Flug von 100 Stück; 6 Exemplare erlegt; 11—15. IV. Schwärme von
15 Stück. — 6. Pogony, Dr. Franz KorBis (Nimröd-Jagdzeitung,
1930, p. 85): 1. II. 1930. ein kleiner Schwarm ; 2 Stück erlegt.
1929/1930] DIE BOMBYCILLA GARRULA-INVASION IN UNGARN 163
Komitat Hont. — 7. Kemence. Börzsönv-Gebirge, Csarna-Tal,
Hernrica KuGLER (Nimröd-Jagdzeitung, 1930, p. 84): 4. II. 1930. ein
50-er Schwarm.
Il. Tiefland.
Komitat Pest. — 8. a) Budapest, Dr. Desiperivs Navratri (Kócsag,
TIT, 1930, 1—2, p. 68): 25. XII. 1929 Schwabenberg, ein Flug
von 20—25 Stück ; 2 Exemplare gefangen ; 27. II. 1930. Ofen, 10—12
Stück. — 8.5) Budapest, Schwabenberg, GEORG STOrLITZ :
1. II. 1930. 2 Stück. — 8.c) Budapest, Cstcsberg, Kart SEBôs jun.:
2. II. 1930. 3 Stück. — 9. Budakeszi, GEoRG Srorzrrz: 1. XII. 1929.
8 Stuck; Nahrung: Riemenbeere. — 10.a) Telki, FRANZ STOFLITZ
Megcsas. III, 19350; 1-27 pP. 68): 25. XII. 192930. IH. 1930.
p. 68): 23. Ill. 1930. 30 Stück ; 1 Exemplar erlegt.
13 Stuck. — 10.5) Telkı, Giza K. Ketery (Köcsag, III, 1930, 12,
III. Hügelland (jenseits der Donau).
Komitat Esztergem. — 11. Labatlan, Joser WILLERDING (Nimröd-
Jagdzeitung, 1930, p. 101.) : 10. II. 1930. 40 Stück ; 1 Exemplar erlegt.
Kom. Komarom. — 12. Tévaros, JuLivs Drôsx ; 24. IV. 1930.
Ein Flug.
Kom. Veszprém. — 13. Várpalota, TIBERIUS SÁNDOR: 10. IV.
1930. 7—8 Stück ; 1 Exemplar erlegt.
Kom. Zala. — 14. Zalahalap, ÁRPÁD Gannò, Dr. HEINRICH
Dornine, PAUL VoLLxHoFER, und DESIDERIUS Koxay: 2. II. 1930. 25—30
Stück ; 4 Exemplare erlegt ; Nahrung : Riemenbeere, Mistel.
Kom. Vas. — 15. Rátót, ALEXANDER Taxka (Nimröd-Jagdzeitung,.
1930, p. 169.) : 7. I. 1930. 1 Stück.
Aus dem ungewöhnlich strengen Winter 1928/29 haben wir nur
von 3 Orten Bombyeilla-Daten, wieder ein Beweis dafür, dass diese Inva-
sionen nicht mit der Strenge des hiesigen Winters zusammenhängen,
sondern durch die Verhältnisse im Brutgebiet beeinflusst werden.
Unsere Daten sind die folgenden : —
Komitat Zala. — 1. Tapolca, Dr. HerxrIicH Dorsise: 7. XII.
1928. mehrere Exemplare.
Komitat Vas. — 2. Szombathelv, Dr. Gezı Fromm:
ZEN IE 19285710. E (1929; 28. LE;
Komitat Pet. — 3. Budapest, Margareteninsel,
Dr. Vixtor SZILÁGYI : 10. II. 1929. 1 Exemplar.
11*
164 KOLOMAN WARGA [Aquila
Zum Schlusse teile ich noch jene auf frühere Winter beziiglichen,
aber bisher noch unveröffentlichen Bombycilla-Daten mit, welche
unserm Insitute in dem vergangenen Jahre verspätet eingesandt wurden :
16—18. I. 1925, Szombathely, Kom. Vas, Dr. Giza Fromm.
6—28. I. 1926.Szombathely, Kom. Vas, Dr. Giza Fromm.
15. XII. 1926, Telki, Kom. Pest, Franz STOFLITZ.
26—28. XII. 1927, Szombathely, Kom. Vas, Dr. Giza Fromm.
Unsern geehrten Beobachtern und Mitarbeitern spreche ich fiir die
Einsendung der Daten den aufrichtigsten Dank des Ornithologischen
Institutes aus.
A keresztesörü 1928 —30. évi inváziói Magyarországon.
Irta: SCHENK JAKAB.
Az 1927. évben lefolyt nagy európai keresztesörü invazionak
Magyarorszagon is eleg szamos jele mutatkozott. amint ezt az Aquila
1927/28. evi kötetenek 396/97. lapjain ismertettem. Utölagosan beer-
kezett adatként említem, hogy Apamerz Leó szerint 1927. aug. 7-ép
egy c7-et észleltek Türkeven is. Azóta minden esztendőben megjelentek
a keresztcsőrűek nehány olyan helyen, ahol máskor nem szoktak mutat-
kozni. Igy 1928-ban már nagyon korán. március 2.-án látott 8 darabot
Hegymeghy Dezső Likócs pusztán. Győr közelében. Apr. 1—27-ig 20—30
darabot észlelt Dr. Mauxs KÁRony Diósgyőrött. Június 14.-én Barrios
. GYULA 3 darabot figyelt meg Nagykanizsa vidékén a Zsigärd erdőben.
1929-ben Európában ujabb inváziót észleltek több országban.
Ez az invázió egészen Málta szigetéig és Palesztináig terjedt. Magyar-
országon az invázióból csak töredékeket észleltek. Igy Sopronban Hrey-
18 darabot látott, RÉz ENDRE
Diósjenőn május 28-tól okt. 3-ig figyelte meg őket. A Tátrából Mavxs
Virmos azt jelentette. hogy Tátraháza vidékén sok volt belőlük. mert
jó volt a lucfenyömagtermes. Aug. 1 és dec. 31 között sokat észlelt az
MEGHY Lászró február 15-ike táján 15
alacsonyabb fekvésü területeken is, így a leibici gyümölcsös kertekben.
Ezt az utóbbi adatot azonban alig lehet az invázióval összefüggésbe
hozni. Valószínű. hogy a tátrai állomány házi mozgalmáról van szó.
A hegyvidekekröl származó adatok mellett rendkivül feltün6, hogy az
Alföldön is mutatkozott keresztcsőrü. BaLoGH JAxos szerint 1929. jul.
24-én lőttek egy © példányt Türkeven.
Az 1930. év folyaman újabb. nagyobb invázió folyt le Európában,
amelyet Norvégiában, Finn-, Sved-, Német-, Francia- és Olaszországban
észleltek. Ez az invázió Magyarországra is kiterjedt, de csak kevés
1929/1930] A KERESZTCSÖRÜ 1928—30. EVI INVAZIOL MAGYARORSZÁGON 165
helyre, úgy hogy nem lehet általánosnak minösiteni. A külföldről ismere-
tes adatok összehasonlítása alapján arra a feltűnő és érdekes eredményre
jutunk, hogy Magyarországon tulajdonképpen 3 invázió volt és pedig az
első február havában zajlott le, a második június, július és augusztus
hónapokra terjedt, a harmadik okt., november és december hónapokra
esett. Ezek közül csak a június— augusztusi invázió folyt le párhuzamosan
az európaival s így arra kell következtetni, hogy a februári és az őszi
novemberi inváziók tán inkább csak helyi jelentőségűek voltak.
A február havi invázióról csak két adatunk van. BREUER GYÖRGY
szerint február 4.-én mutatkoztak Sopronban. Réz ENDRE szerint Diós-
jenön febr. 10.-én 300 darabból álló csapat mutatkozott. Ezen a terü-
leten ettő! kezdve állandóan emelkedett a számuk s az erdő minden része
hangos volt zip-zipp szavuktöl. Az utolsó nagyobb csapat, kb. 200 drb.,
augusztus elsején mutatkozott, ettől kezdve számuk egyre fogyott s
október 3-tól kezdve többé nem látta őket. Az invázió alkalmával a
Diósjenőn megfordult keresztesöruek számát 600— 800 példányra becsülte.
A madarak a luc- és erdei fenyő rügyeinek lecsípése által érzékeny
erdészeti károkat okoztak.
A diósjenői invázió adatai belenyulnak a nyári invázióba is, mely-
nek adatai a következők :
Junius 28-tól aug. közepéig Tápiószelén egy csapat a kertben
levő lucfenyőcsoportot szállotta meg s ennek termését teljesen elfogyasz-
totta. "Amikor legnagyobb számban mutatkoztak, akkor 11 darabot
olvastak ; VicziAn Axrar, jelentése.
Julius 3-tól aug. 22-ig. Ebben az időben 4—12-es csapatokban jelent
meg ez a madárfaj Puszta-Nagy-Szenttamáson ; azelőtt ott sohase fordult
elő. A lucfenyök zöld tobozán éltek. try. GRÓF AtMAsy DÉXES jelentése.
Julius 22-én 6 darab mutatkozott Baja területén. ahol szintén
a még zöld fenyőtobozokat nyitogatták FEKETE KÁROLY értesítése szerint.
Julius 23-án Dr. Vasvari Miktös észlelt egy példányt Nagy-
maroson. |
Julius 26-án 7 darab jelent meg Nagykanizsán; 31-én 12 volt,
összesen kb. 50 darabot figyeltek meg. Okt. 19-én is eszleltek s nov.
30-án az utolsó 3 darab mutatkozott; Barrnos GyuLa megfigyelései.
Aug. 1. Körösladany (Békés m.); 179. GRÓF AumAsy Denes.
„ 1. Kövärhosszüfalu (Szatmár m.); IFJ. GROF AumäAsy D.
,, 6. egy darab lövetett Sismandon (Fejér m.); HOLLÁN Erno.
… 7-t61 egy par kb. egy hétig Kecskeméten, a temető öreg
lucfeny6in; CSIKAI PÁL.
Aug. 7—8—9-én néhány c7 és 9 mutatkozott Turkevén. ADAMETZ
Leó szerint thuya fákon tartózkodtak és augusztus hó folyamán még
több izben is látták őket.
166 SCHENK JAKAB [Aquila
Aug. 14—18. Hetény-puszta (Somogy m.), 17. drb; Rosos Jozsrr,
.. 16. öregekböl és fiatalokból álló csapat a fenyvesekben. Kis-
harsagy-puszta (Somogy m.); GRÓF Bonza PÁL.
Aug. 17. 5 darab, amelyek még néhany napig itt voltak és a
Thuya magvait bontogattak; HEGYMEGHY Dezsò.
Aug. 24. Dr. Vasvirr MikLos 6 darabot észlelt Szentgotthárdon.
(Szolnok-Doboka m.) a Gr. Wass-féle parkban.
Okt. 8—18. között Pécsett 8—15 drb., majd dec. 20—30. között,
még későbben 1931. jan. 1—10. és febr. 13—18. között. Sürün jártak az
etetöre s ott huzamos ideig tartözkodtak, ügy, hogy mas madar nem
tudott odajutni s alig lehetett elhessegetni őket. PÂrpr Grza jelentése.
Okt. 15. Körmend, 13 drb.; Mornäir Lagos.
Nov. 8. Hidegküt, Pest-m. 20—25 drb., WARGA KÁLMÁN.
Nov. 8. Nagykoväcsi, Pest-m. 20—25 drb. Dec. 10—15. 15
drb., WARGA KÁLMÁN.
Nov. 24—26. 3 drb. Abádszalók, Kiss PÉTER.
Nov. 30. Nagycsákány, WALZEL JOZSEF.
Állítólag fészkelt Jéke, Szabolesmegyei községben, ahonnan BURGER
ANDRÁS akart küldeni intézetünknek egy 1930. júl. 21.-én elejtett fiókát,
mely azonban sajnos az elküldés előtt macskakaromra jutott. A kereszt-
csőrűek 1930. tavaszán érkeztek ide s két pár 9 fiókát neveltek.
Az intézetünkhöz beküldött valamennyi bizonyító példány a
kis keresztesörü (Loxia curvirostra L.) formához tartozott.
Az 1930. évi invázió távolról sem érte el az európainak a méreteit
és valószínű, hogy szervesen nem is tartozott hozzá ahhoz. Ha földrajzi
fekvésük szerint osztályozzuk azokat az állomásokat. amelyeken 1930-
ban megfigyelték a keresztcsőrűeket, úgy két kiindulási központra követ-
keztethetünk, az egyik a kárpáti, a másik az alpesi. Az elsőből származ-
hattak a diósjenői, nagymarosi, tápiószelei, túrkevei, jékei, pusztanagy-
szenttamási, kőrösladányi, kővárhosszúfalui, abádszalóki és szentgott-
hárdi példányok. Az alpesi központ északi vonala mentén vonulhattak
a soproni, likócsi, sismándi és kecskeméti példányok, míg a délin a nagy-
kanizsaiak, hetényiek, kishárságyiak és bajaiak. Az okt.—dec. folyamán
megfigyelt pécsi, körmendi és nagycsákányi keresztcsőrűek ennek a
vonalnak visszavonuló, vagy újabban bevándorló példányai lehettek.
Az ilyen invázióknál sajnos a legtöbb esetben teljesen ismeret-
lenek a kiindulási központok és az ott uralkodó biologiai viszonyok,
úgy, hogy az okokról csak többé-kevésbbé valószínű föltevéseket lehet
megkockáztatni s meg kell elégednünk azzal, hogy regisztráljuk a tudo-
másunkra jutó adatokat.
20
1929/30] KREUZSCHNABEL-INVASION IN UNGARN 167
Kreuzschnabel-Invasion in Ungarn in den
Jahren 1928—1930.
Von JAKOB SCHENK.
Die grosse europäische Kreuzschnabel-Invasion des Jahres 1927
erstreckte sich auch über Ungarn, allerdings nur in geringerem Masse,
worüber ich im Jahrgang 1927/28 der Aquila, S. 437/8 berichtete. Als
verspätet eingesendeter Beitrag möge erwähnt werden, dass Lxo
ADAMETZ ein & Exemplar am 27. August 1927 im Túrkeve im Alföld
beobachtete. Seit dieser Zeit erschienen die Kreuzschnäbel in den drei
nachfolgenden Jahren wieder auf einigen solchen Gebieten, wo dieselben
ansonsten nicht vorzukommen pflegen. So wurden dieselben im Jahre
1928 schon früh, am 2. März in Liköcs bei der Stadt Győr von DESIDERIUS
HreymEsuy beobachtet. Hier wurden insgesamt 8 Ex. konstatiert;
Dr Karu Mavxs beobachtete vom 1—27 April 20—30 Exemplare in
Diósgyőr. In der Gegend von Nagykanizsa beobachtete Junius BarrHOS
am 14 Juni 3 St.
Im Jahre 1929 wurde in mehreren Ländern Europas abermals
eine Invasion beobachtet, die sich bis zur Insel Malta und Palästina
erstreckte. In Ungarn wurden jedoch nur spärliche Bruchteile dieser
Invasion wahrgenommen. So beobachtete LapısLaus HEGYMEGHY am
15. Feber etwa 15—18. Ex. in Sopron. Anpreas Réz fand dieselben in Diös-
jenő vom 28. Mai bis 3. Okt. WiraeLm Mauxs berichtet aus Tätra-
häza, dass sich dort viele aufhielten, weil der Ertrag der Kieferzapfen
sehr günstig war. Vom 1. August bis 31. December beobachtete er
dieselben häufig auch in den niedriegeren Lagen, so in den Obstgärten
von Leibic. Die letzteren Angaben dürften sich vielleicht nicht auf eine
Invasion beziehen, sondern auf eine lokale Bewegung des in der Tätra
wohnhaften Kreuzschnabel-Bestandes. Neben diesen aus Gebirgsgegen-
den stammenden Vorkommen ist es ausserordentlich auffallend, dass
sich damals die Kreuzschnäbel auch im ungarischen Tieflande zeigten.
JoHANN Banocn berichtet über ein am 24. Juli 1929 in Túrkeve erlegtes
Exemplar.
Das Jahr 1930 brachte wieder eine grössere Invasion, die sich
hauptsächlich über Norwegen, Finnland, Schweden, Deutschland, Frank-
reich und Italien ergoss. Diese Invasion wurde auch in Ungarn beobachtet,
doch nur an sehr wenigen Stellen, so dass dieselbe keineswegs als allgemein
bezeichnet werden kann. Auf Grund des Vergleiches mit den ausländischen
Daten kann man konstatieren, dass im Jahre 1930 in Ungarn eigentlich
168 JAKOB SCHENK [Aqui/a
drei Kreuzschnabel-Invasienen stattfanden und zwar die erste in Februar,
die zweite im Juni, Juli, August, die dritte im Oktober, November und
Dezember. Von diesen verlief nur die Juni— August Invasion parallel
mit der allgemeinen europäischen, so dass die beiden ersten vielleicht
nur ganz lokale Erscheinungen waren, deren ummittelbare Ursache
uns jedoch ebenfalls unbekannt ist.
Von der Febr.-Invasion erhielten wir nur 2 Daten. GrorG BREUER
beobachtete einige am 4. Febr., während Axpreas RÉz aus Diósjenő auch
diesmal über das Erscheinen in grésserer Anzahl berichtet. Seinem Be-
richte entnehmen wir folgende Daten. , Am 10. Februar 1930 sah ich
den ersten grossen, aus ca. 200—300 Exemplaren bestehenden Loxia-
Schwarm. Von diesem Tage angefangen vergrösserte sich ihre Zahl fort-
während, und alle Teile des Waldes wiederhallten von ihren zipp-zipp-
Rufen. Für die Intensität der Invasion ist es bezeichnend, dass die
Kreuzschräbei sogar die inmitten der Ortschaft, im alten Schlosspark
stehenden Weisstannen einige Tage hindurch zahlreich besuchten. Die
letzte grosse Schar, etwa 200 Stück, sah ich am 1. August. Von da ab
verringerte sich ihre Anzahl zusehends, und nach dem 3. Oktober be-
obachtete ich sie nicht mehr. Die Gesammtanzahl während der Invasion
schätze ich auf 6—800 Stück. In den Nadelwäldern verursachten sie
durch Abkneifen der Triebe empfindlichen Schaden.“
Die letzten Daten der Invasion von Didsjené fallen schon in die
Juni-August-Invasion, von welcher noch felgende Date eingesendet wurden.
Von 28 Juni bis Mitte August ein Flug in Tápiószele,
welcher eine Kieferngruppe besiedelte und die Zapfen derselben total
plünderte. Laut dem Berichte von Anton Vicrix wurde eine Höchstan-
zahl von 11 St. auf einmal beobachtet.
Vom 3. Juli bis 22. August wurden Flüge von 4—12 Stück in
Puszta-Nagy-Szenttamas beobachtet, wo dieselben bisher niemals vorge-
kommen sind. Die Vögel ernährten sich von den noch grünen Zapfen
der Kiefern. Bericht von GRAF Dyontstus ALMAsY.
Am 26. Juli beobachtete Dr. Nikonaus VasvAri ein Exemplar
in Nagymaros.
Am 26-ten Juli erschienen 7 St. in Nagykanizsa, woselbst auch
am 3l-ten 12 St. beobacht wurden. Insgesamt wurden etwa 50 St.
gezählt. Auch hier wurde die auffallende Erscheinung konstatiert,
dass an der nämlichen Station zwei Invasionen beobachtet wurden,
in dem hier auch am 19-ten Oktober einige Exemplare erschienen
und die letzten 3 Ex. am 30. Nov. beobachtet wurden. Bericht von
Jurius Barrnos.
Am 1. August in Körösladany (Kom. Békés) und Kévarhosszufalu
(Kom. Szatmár). Bericht von GRAF Dyontstus ALMÁSY. |
1929130] KREUZSCHNABEL-INVASION IN UNGARN 169
Am 6. August 1 Ex. in Sismänd (Kom. Fejer) erlegt. Bericht von
Ernst HOLLÁN.
Vom 7. August eine Woche lang 1 Paar auf den alten Kiefern
im Friedhofe der Stadt Kecskemét. PAUL CSIKAI.
Von 7—9-ten August einige 7 und © Exemplare in Turkeve;
laut dem Berichte von Lro Apametz hielten sich dieselben haupt-
sächlich auf Thuya-Bäumen auf und wurden sie im Laufe des Monats
noch mehiemals gesichtet.
Vom 14. bis 18. August 17 St. in Puszta-Heteny (Komitat Somogy) ;
Bericht von Joser Rosos.
16. Aug. ein Flug von Alt- und Jungvégeln in Kieferbeständen
der Puszta Kisharsagy, Kom. Somogy. Bericht von Grar PAUL Bonza.
Vom 17. Aug. einige Tage hindurch 5 St., welche sich von den
Thuya-Früchten ernährten in Liköes. DESIDERIUS HEGYMEGHY.
24. Aug. 6 St. in Szentgothärd (Kom. Szolnok-Doboka, Sieben-
bürgen) im Parke des Graren ENDRE Wass. Bericht von Dr. Nixonaus
VASVÁRI.
Vom 8 bis 18 Okt. in Pécs 8—15 St., dann wieder einige zwischen
20—30 Dez.. spáter vom 1 bis 10. Januar 1931, dann von 13. bis 18. Feber.
Diese Fremdlinge besuchten ständig die Winterfutterapparate und
fühlten sich daselbst derart wohl, dass sie wirklich lästig wurden. Stunden-
lang besetzten sie einen Apparat. welcher von keinem anderen Vogel
besucht werden konnte und liessen sich kaum auf kurze Zeit vertreiben.
Bericht von Gunza PÁLDT.
15. Okt. in Körmend 13 St., Lupwie MOLNÁR.
8. Nov. in Hidegkut und Nagykovácsi, Kom. Pest, nahe bei Buda-
pest, je 20—25 St., Konoman WargaA.
24—26 Nov. in Abadszalök, Komitat Jasz-Nagy-Kun-Szolnok,
aot lov, 20; PETER Kiss.
30. Nov. Nagycsakany, Joser WALZEL.
Angeblich sollen 2 Paare des Kreuzschnabels im Sommer 1930 in
Jeke, Komitat Szaboles, also in dem nordwestlichen Teile der Ungarischen
Tiefebene gebrütet haben. Von den 9 Jungen der 2 Paare erlegte ANDREAS
BURGER eines am 21. Juli, welches leider vor der Absendung von einer
Katze verzehrt wurde. Die Kreuzschnäbel erschienen im Laufe des
Frühjahres.
Die an unser Institut eingesandten Belegexemplare gehörten
durchwegs zur Form Loxia curvirostra L. (Fichtenkreuzschnabel).
Die Dimension dieser Invasion reichte diesmal nicht am entferntesten
an die europäische heran. Wahrscheinlich wurden wir von dieser fast gar
nicht berührt, denn wenn wir die geographische Lage derjenigen Gebiete
betrachten, auf welchen diese Invasion wahrgenommen wurde, so können
170 JAKOB SCHENK [Aquila
wir zwei Ausgangs-Zentren feststellen und zwär einerseits das in den
Karpathen, anderseitsdasin den Alpen gelegene. Aus dem ersten schwärm-
ten die in Diósjenő, Nagymaros, Tápiószele, Turkeve Puszta Nagy-Szent-
tamas, Körösladäny, Kövärhosszufalu, Abadszalök und Szentgotthard
heraus, während aus dem zweiten einer nördlicher Linie entlang Sopron,
Liköes Sismand und Kecskemét und einer südlichen Linie entlang in fast
genau west-ôstlicher Richtung Nagykanizsa, Hetény-puszta, Kisharsagy
und Baja beschickt wurden. Die Oktober-Dez.-Daten dürften sich auf
Rückzügler oder neue Einwanderer beziehen. Leider sind bei solchen Inva-
sionen fast auschliesslich die Ausgangs-Zentren und die dort herrschenden
Verhältnisse unbekannt, so dass man über die Ursachen dieser Invasionen
leider nur mehr oder minder wahrscheinliche Vermutungen äussern kann
und sich mit der Registrierung der darauf bezüglichen Beobachtungen
begnügen muss.
A m. kir. Madártani Intézet 1928—30 évi madärjelölesei.*)
Irta: SCHENK JAKAB.
XIII. jelentés.
Dacára a szinte példátlanul súlyos és kedvezőtlen gazdasági viszo-
nyoknak, melyek az intézet állami ellátmányában is érezhetőkké váltak :
a gyűrűzési munkálatokban mégis állandó emelkedést látunk. 1930-ban
Csonkamagyarországon 7.039 madarat gyűrűztünk, jóval többet, mint
amennyit valaha Nagymagyarországon egy évben (1912: 5.581 madár)
elértünk. Az intézetnek e téren működő lelkes és hű munkatársai közül
külön említést érdemelnek : Dr. THÓBIÁS GYULA 3.488, BÁRSONY GYÖRGY
1.040, MÜLLER PÉTER 1.009, BArö Sönymosy LAszLò 933, KasAczy
Ernö 825. BREUER Györsy 419 és Ruz ENDRE 324 madár meggyürü-
zésével. Az intézet tisztviselőinek jelölései közül ki kell emelnem WARGA
KÁLMÁN teljesítményét 5.347 gyűrűzéssel.
A gyűrűzés programmjában nem igen történt változás. A gébicsek
gyűrűzésére továbbra is felhívtuk munkatársaink figyelmét és valóban
szép teljesítményt értünk el, mert míg 1927-ig bezárólag összesen 383
tövisszúró gébicset gyűrűztünk, addig 1930 végéig ezt a számot 902-re
vittük fel. Kis őrgébicset 1927-ig 113-at, 1930 végéig 336-ot jelöltünk meg.
*) Az előbbi jelentések: Aquila: 1908: 294. 1.; 1909: 245. L.; 1910: 219. .I;
1911: 326. 1.; 1912: 321. 1.; 1913: 434. 1. ; 1915: 219. 1; 1919: 26. 1.; 1922: 51. 1.; 1923/24:
145. 1.; 1925/26: 24. 1.; 1927/28: 16.1.
1929/30] AZ 1923-30 EVI MADARJELOLESEK 171
Kar, hogy ez a munkank még semmi kézzelfoghaté eredménnyel nem jart.
A 902 Lanius collurio közül eddig csak egyetlen egy került kézre — két
év mulva ugyanott, ahol kikelt; bár ez is fontos és érdekes, mégis jobban
szerettük volna, ha az átvonulási területről, vagy a téli szállásból kaptunk
volna jelentést egynéhánynak a kézrekerüléséről. A 336 Lanius minoré
sorsáról eddig semmit se tudunk.
Mint eddig, úgy most is megjelöltük a kisbalatoni gémtelepnek
majdnem az egész szaporulatát. Ezt a nehéz munkát Warca KÁLMÁN
végezte.
Dr. BÁRó Wazpgorr Fricyrs kérésünkre lehetővé tette a Csonka-
magyarország északkeleti sarkában lévő sátoraljaújhelvi gémtelepen
való gyűrűzést, melynek segítségével! érdekesen összehasonlítható ered-
ményeket várunk a különböző gémtelepek lakóinak vándorútjára vonat-
kozólag.
Gyürüzesi programmunknak örvendetes kibővülését jelenti bizo-
nyos számú fürj megjelölése. Míg az 1930 előtti években összesen 92
darabot jelöltünk, addig 1930-ban majd haromszorannyit : 253-at gyű-
rüztünk meg; valamennyi mind öreg kakas volt.
A gyűrűzés technikájára és a gyűrük anyagára vonatkozólag csak rö-
viden említem meg, hogy a rezgyürük se bizonyúltak valami nagyon tartó-
saknak. Legnagyobb mértékben a bibicekre tett vékonyabb gyűrűk koptak
meg és pedig csakis a belső oldalukon, azonkivül azon a szegélyükön,
illetve élükön csiszolódtak le erősebben, amelyik az ujjakhoz ért, úgy hogy
ott egyes gyűrűk teljes vastagságukban öblösen kikoptak. A gyűrűk
külső fele teljesen ép volt. A lábon semmiféle sérülésnek nem volt nyoma.
Két ilyen erős kopású gyűrűt a 172. oldalon levő ábrán mutatunk be.
Az eredmények ismertetésében a fajoknak azt a sorrendjét követ-
jük, a melyben az alábbi jegyzék sorolja föl a kézrekerült gyűrűs
madarakat.
Ez alkalommal kaptuk az első adatokat a kis vöcsök téli szállá-
sára vonatkozólag. Két fertő-tavi példány délnyugati irányban, Olasz-
országban került kézre.
A kormos szerkő szintén délnyugat felé vonul. Egyet még régebben
Franciaországból jelentettek, míg egy másik most Olaszországban került
meg.
Ugy látszik, hogy a széki lile állandóan délnyugatnak tart. Régeb-
ben Szardiniában került kézre egy példány, a másik most az olasz
kontinensen.
Nagyon szép és tanulságos anyagot szolgáltatnak a visszajelentett
bibicek, melyek egynek a kivételével mind az ürbö-pusztai kísérleti
területen lettek jelölve, részben, mint fészkükön fogott kotló madarak,
részben, mint fiatalok.
172 SCHENK JAKAB [Aquila
A telepiilési viszonyokra nagyon jelentös eredmény az, hogy a harom
folyaman összesen 21 gyürüs bibic került meg a feszken, valamennyien
régi fészkelési helyük környékén vagy t6szomszédsagaban fészkeltek újra.
Ez a szabaly a fiatal madarakra vonatkozölag is bebizonyosult, melyek
.szintén szülöhelvük közelében telepedtek le. A kezrekerült 21 bibie közül
14 kapta a gyürüt öreg korában, 7 pedig fiatalon. A fiatalok közül aránylag
igen sok tér vissza szülőföldjére fészkelés céljából. Uj tényként állapít-
ható meg, hogy már az egy éves bíbic is szaporodásképes. Legalább is
nem emlékszem ra, hogy ez eddig kétségtelenül beigazolódott volna.
Mint fészkelő (kotló) madarat három egyéveset, három kétéveset és két
hároméveset fogtunk meg. A régi fészkelők közül egy példány 7 év múlva
került meg ugyanazon .a fészkelő területen. Ennek a madárnak tehát
18. ábra. Bibicek által viselt gyiirik. 19462. sz. füles aluminiumgyűrű, viselte 1925-től
1931-ig, tehát 6 évig. 37564. sz. rézgyűrű záró berendezés nélkül, viselte 1927-től 1931-ig,
tehát 4 évig. 2-szeres nagyítás. — Fig. 18. Von Kiebitzen getragene Ringe. No. 19462 Aluminium-
ring mit Verschluss, getragen von 1925 bis 1931, also 6 Jahre lang. No. 37564 Kupferring
ohne Verschluss, getragen von 1927 bis 1931, also 4 Jahre lang. 2-fache Vergrösserung.
legaläbb 8 évesnek kellett lennie. Ennel öregebb magyarorszagi gyuriis
bibieröl nem tudunk. Tekintettel arra, hogy 1912-t61 állandóan sok bibicet
jelölünk, ebből az adatból kétségtelenül a bibie átlagos rövideletüsegere
kell következtetnünk.
Az átvonuló területre meg a, téli szállásra vonatkozólag jellemző,
hogy 1928/29 telén Olaszországban 7. Franciaországban 3 és Spanyol-
országban 1 példány került kézre. 1929/30-ban a következőképen oszlot-
tak meg a kézrekerült telelő bíbicek adatai : Olaszországban 5, Francia-
országban 4 és Algirban 4. Ebből az látszik, hogy telelő helyül nem
választják mindig ugyanazt a területet. Ebben a tekintetben bizonyára
a téli szállásokon uralkodó időjárásnak van döntő szerepe, amint
erről már legutóbbi jelentésemben is megemlékeztem (Aguila 1927/28.
1929/30] AZ 1928—30 EVI MADARJELOLESEK 173
63. 1.). Erre nézve különben a véletlen is szolgáltatott egy érdekes adatot.
Egy bibic, melyet 1929 februárban Macau-Medoc-ban, Bordeaux mellett,
1.550 km-re szülöföldjetöl nyugatra fogtak meg és ùjra szabadon eresz-
tettek, ugyanannak az évnek az őszén megint Franciaországban volt,
:sakhogy Verdes-ben, Orleans mellett. hazájától 1.300 km-re nyugat-
északnyugati irányban. Ez a példány a költés idejét minden valószínűség
szerint otthonában töltötte. Egy másik érdekes adattal szolgált egy 1927
tavaszán Ürbő pusztán gyűrűzött öreg kotló bíbic, melyet ugyanott
1928 tavaszán is sikerült a fészkén. mint fészkelőt megfogni, míg végre
1930 novemberben Cremona mellett le nem lőtték. A magyarországi
bíbicek útrakelési irányára nézve ennek a három évnek jókora anyaga
is a régi szabályt erősíti meg. vagyis, hogy azok délnyugati irányban
szállnak eltőlünk. Most se került kézre egyetlen példány sem a fészkelési
terület és Olaszország között. (Lásd még : Aquila 1927/28. 62. 1.). Hogy
azonban hébe-hóba a bibie is elkalandozhatik, azt a Bulgáriában meg-
került példány igazolja. Tobbévi gyürüzésünk óta ez az első eset, hogy
az általánosan betartott iránytól eltérő helyről kaptunk gyűrűs bíbic
kézrekerüléséről értesítést. ]
A goda gyürüzesek, melyeket ugyancsak az ürbő-pusztai kísérleti
területen végzünk, igen érdekes adatot szolgáltattak a szabadon élő
madarak életkorára vonatkozólag. Egy 1913-ban a fészkén öregen fogott
és gyüruzött példányt 16 év múlva Algirban lőttek le. Tehát elérte azt
a 17 éves életkort, amelyet annak idején Dr. STRESEMANN egy szabadon
élő madár legmagasabb kora gyanánt említett. (Ornithologische Monats-
berichte 1930. 51.1.) Azóta azonban magasabb életkorú madár került kézre.
Most is megállapíthattuk a régi feszkelöterületre való visszatérést és azt a
körülményt — amit szintén újnak tartok — hogy a nagy goda is költ mar
egy éves korában. Még egy igen érdekes dolgot akarok felemlíteni. A fész-
ken fogott öreg madaraknak rendszerint a csőre-hosszát is megmértem
Igy egy 1926 május 2.-án megfogott godának a csőre 117 mm hossza
volt, míg két év múlva, 1929 május 21.-én már 123 mm. Vagyis a csőr
két év alatt 6 mm-t nőtt.
A batla a szélrózsa minden irányába való kalandos kóborlásait
(eddig : Sevilla, Malta, Szicilia, Hollandia, Norvégia, a Volga melletti
Szamara) Romániával, Algirral és Egyiptommal egészítette ki. A batla
egészen sajátságos vonulási viszonyainak a megismerése céljából még
igen sok különleges és alapos vizsgálatot kell végeznünk.
A kanalas gémre vonatkozólag a következő új helyekről kaptunk
értesítést : Drinápoly, Epirus. Görögország, Egyiptom és Franciaország
Camargue tartománya. E madár vonulása tehát — ha nem is oly
mértékben kalandos, mint a batláé, mégis szintén meglehetősen sza-
bálytalan.
174 SCHENK JAKAB [Aquila
Egy fehér gólya 9 ev után tert vissza szülőföldje közelébe. Egyeb-
ként újabb adatok erősítették még meg a már eddig is ismert vonulási
útat és a téli szállást. Nem mindennapos dolog egy Spanyolországban
gyűrűzött fiatal gólya története sem. amelyik 8 hónap múlva hazájától
1.650 km-nyire került meg Póla közelében, északkeleti irányban.
A bakcsó téli szállásának területét sikerült jelentékenyen kiegé-
szítenünk. Egy példány a Szahara átrepülésével Francia Guineaba jutott,
ahol épen egy évvel a gyűrűzés után került kézre. Egy másik. melyet
1928 nyarán gyűrűztünk, következő év szeptember végén Egyiptomban
volt. 1930 május 18.-án Cyprus szigetén lőttek le egy 1929 nyarán gyu-
rüzött példányt. Egy 1930-ban jelölt példány 3 hónap múlva Chios szi-
getén került meg. A téli szállás kiterjeszkedése főleg délkelet felé történt.
Említést érdemel azis. hogy egy éves példányok késő tavasszal, illetve
nyáron át is a téli szálláson voltak. illetve ottmaradtak.
A szürke gém vándorútjára nézve csak ebben a három évben kap-
tunk több adatot a délnyugati téliszállásról. Több példány az olasz-
országi kontinensen került meg, egy Szicilia és kettő Szardinia szigetén.
Nagyon érdekes az egyik egy esztendős példánynak nyári tartózkodása
Altenmuhrban, Bajorországban : lehetséges. hogy valami özvegyen
maradt példány kísérőjeként jutott oda. A jelentésttevő értesítése szerint
Altenmuhr környékén van nehány szürkegem telep. A sátoralja-
újhelyi telepen megjelölt gemeknek észak és északkelet felé való elcsatan-
golása csak megerősíti azt a szabályt. hogy a gémtélék első vonulásuk
alkalmával olyan vidékre is elkalandoznak. amelyek egyáltalában nem
esnek tulajdonképeni vándorlásuk útjába. Legalább is nem valószinű,
hogy a sátoraljaújhelyi gémek Lengyelországban töltik a telet.
A vörösgém, mint eddig, úgy most is majdnem tökéletes követ-
kezetességgel Olaszországba meg Sziciliába, a magyar vörösgémek kedvenc
téli szállásába vonult. Most ennek az iránynak a meghosszabbításában
egy példány Tuniszban is megkerült. Egy másik viszont csaknem tel-
jesen nyugati irányban haladva Franciaországba jutott. Ez az első eset,
hogy magyarországi vörösgém ott kézrekerült.
A kócsag vándorútjára vonatkozó mostani adatok nem hoztak
újat. De azért említést érdemel, hogy az 1927-ben megjelölt 48 példány
közül eddig már 18 kézrekerült, az 1928-ban gyűrűzött 9 közül 3, és az
1929-ben jelölt 9 közül egy sem; viszont az 1930-ban megjelölt 7 közül
már 2.
A betelepítés céljából kibocsátott fácánok és foglyok mind ott
maradtak és néhányat még három év múlva is a gyürüzes helyén lőttek le.
Ezuttal végre a fürjek téli szállására nézve is befutottak az első
jelentések. Három példány Olaszországban, egy pedig Szalonikiben
került meg. Ez persze még nem elég ahhoz, hogy a vándorút lefolyásáról
1929/30] AZ 1928-30 ÉVI MADARJELOLÉSEK 175
tiszta képet alkothatnánk. A fürjek gyürüzését ugyanazon a területen,
ahol a mult évben, 1931-ben is folytattuk, de az eddig megfogott közel
200 példány közül még egyetlen egy gyűrűs sem akadt. Ez rendkívül
érdekes és föltünő jelenség.
A vadgerle telelőhelyéről is most kaptuk az első jelentéseket. Két
példányt lőttek le Görögországban.
Különösen érdekes adatokat kaptunk néhány ragadozó madár-
ról. Így pl. egy Középmagyarországon július 20.-án szabadon eresztett
gatyás ölyv három hónap múlva Brjanszk mellett, Középoroszországban
került csővégre. Egy Överbäszon januárban megjelölt vörös vércsét egy év
múlva, március végén Sziléziában lőttek le. Igen valószínű, hogy ez a madár
sziléziai származású volt és Overbaszra csak telelni ment. Két kékvércse
öt év múlva szülőföldjén került meg, míg egy harmadik ugyanarról a
vidékről származó példányt öt év múlva, Oroszországból, Charkow mellől
jelentettek vissza. A jelentésttevő szerint ez a példány ott egészen bizto-
san költött. Lehet, hogy az oroszországi és magyarországi kékvércséknek
közös a téli szállása, ahonnan visszafelé indulva a magyar eredetű vércse
véletlenül egy orosz csapathoz csatlakozott.
A gyöngybagolyról az eddigi gyűrűzési, ill. kézrekerülési adatok
a mellett szólottak, hogy inkább kóborló, semmint állandó madár. Hogy
azonban néha el is költözik, azt egy fiatalon meggyűrűzött és másfél év
múlva december közepén Pávia mellett, Olaszországban lelőtt példány
kétségtelenül bebizonyította.
A nyaktekercsek telelőhelyére nézve is csak most kaptuk az első
adatot : és pedig Spalatóból. Szülőföldjéhez való ragaszkodásáról három
példány tett bizonyságot : kettő Budapesten, 1 Sopronban s van közöttük
úgy öreg, mint fióka korában jelölt példány.
Ugy látszik, hogy a búbos banka Olaszországban és a Balkánon
telel. Legutóbbi jelentésemben két példány kézrekerüléséről emlékeztem
meg, az egyik Bulgáriában, a másik Athénban került kézre. Ezeket
az adatokat most egy újabb görögországi és olaszországi egészíti ki.
A füsti fecskére vonatkozó adatok lezárása után kaptunk értesítést
egy Tarantó mellett, Olaszországban lelőtt példányról. Ez az első kül-
földön megkerült gyűrűs fecskepéldányunk, melyet BR. Sonymost LÁSZLÓ
jelölt meg a sopronmegyei Nagylózson. Madárjelöléseink legfájdalmasabb
pontja volt mindig fecskegyürüzéseink eredménytelensége. 1908 óta
sok-sok éven meggyűrűzött fecskéink közül most került kézre az első
példány az ország határán túl. Bár ebből az egyetlen adatból még nem
látunk valami sokat, annyi mégis valószínű, hogy füsti fecskéink az
Adria mentén, majd Olaszországon át mennek Afrikába — de hogy
meddig, azt persze máig se tudjuk. Ezen a nagyon érdekes lelő-
helyen kívül még más két érdekes adatot kaptunk. Az egyik egy fiata-
176 SCHENK JAKAB [Aquila
lon gyürüzött s következő tavasszal 105 km-re délnyugatra megkerült,
a másik pedig egy öreg korában megjelölt, valószínűleg fészkelő fecske,
melyet egy év múlva 370 km-re délkeletre fogtak meg. Mindkettő a költés
idején került meg. Mivel úgy az öreg, mint a fiatal fecske következetesen
vissza szokott térni szülőföldjére, amint az már igen sok esetben beiga-
zolódott (nálunk is már több mint 500-szor), azért ez a két ilyen távolabbi
vidéken letelepült fecske. minthogy ilyen eset nálunk még nem fordult
elő, érthető módon fontos adatot szolgáltatott, különösen ha össze-
hasonlítjuk azokat más országokban észlelt eredményekkel. , Néhány
palaearktikus madárfaj települési viszonyai" című előadásom (X. nemzet-
közi zoologiai kongresszus, Budapest, 1929.. 1396. oldal) adatai szerint
1926-ig a költés időszakában a gyűrűzési helytől 10 km-en belűl 195
füsti fecskét észleltek, 10—50 km körzetben ötöt és 50—100 km-es
övben csak egyetlen egyet.
A molnárfecskének a szülőföldjéhez való ragaszkodására két ujabb
bizonyítékot kaptunk : mindkettőt fiatalon jelölték Szegeden, ahol egy
év múlva fészkeltek.
Az örvös légykapónak a régi feszkelöterületere való visszatérésére
nézve két újabb adatot kaptunk. Mindkettőt fészkelő öreg korában
jelölték Budapesten, ahova visszatérve újból költöttek.
A tövisszúró gébicsnek a szülőföldjére való visszatérése Magyar-
országon most bizonyosodott be legelőször. Egy fiókakorában Sopron-
ban gyűrűzött madár 2 év múlva júniusban ugyanott került meg.
Egy Budapesten április 24.-én öreg korában gyűrűzött tojó meggy-
vágó 315 év múlva októberben Olaszországban került kézre.
A mezei pacsirtanak olaszországi vándorútjáról eddig egy jelen-
tésünk volt: most kaptuk a másodikat. Mezei pacsirta aránylag igen
kis százalékban került vissza — 363-ból eddig összesen kettő.
Jelentékenyen emelkedett a meggyűrűzött széncinegék száma.
1928—30-ban összesen 1359-et jelöltünk meg, vagyis majdnem félannyit,
mint az 1908—1927-ig terjedő 20 év alatt. A statisztikában csak 40 kézre-
kerülés, illetve helyesebben újra megfogás szerepel, de ez a szám tulaj-
donképen sokkal nagyobb volt. 140 olyan adatot ugyanis, melyek semmi
újat nem mondottak, hanem csak az eddigi tapasztalatokat erősítették
meg, nem vettünk fel a statisztikába. Külön említést érdemelnek a most
sokkal nagyobb számban kézrekerült fiatalon gyűrűzött madarak. Ilye-
neket ugyanis szülőföldjökün eddig csak igen ritkán láttunk viszont.
Az itt felsorolt adatok között az a legfontosabb, hogy egy Budapesten
fióka korban meggyűrűzött példány ugyanott kétéves korában költött.
Azonkívül 15 alkalommal tapasztaltuk, hogy a fiatalok a szülőföldjükön .
teleltek, illetve. hogy a következő költési időszak kezdetén ott voltak. A
gyűrűzések nagy száma azt is beigazolta, hogy otthonához a széncinege
1929/30] AZ 1928—30 EVI MADARJELOLESEK 177
is ragaszkodik. Mivel a meggyürüzöttek számához képest aránylag igen
keveset látunk viszont, bizonyára igen sok pusztul el belőlük. A cinege-
gyűrűzés terén példás munkát végeztek: KaBiczy ERwő, MÜLLER PÉTER
és Warca KÁLMÁN. Előbbi a széncinegéken kívül sok molnárcinegét és
barátcinegét is megjelölt, mely utóbbiaknak szülőföldjükhöz való ragasz-
kodását kétséget kizárólag beigazolta. Ugy az öregek, mint a fiatalok
télen-nyáron együtt vannak. A széncinegére nézve említést érdemel még
a következő érdekes eset: Egy Sashalmon, Budapest mellett januárban
gyűrűzött példány ugyanannak az évnek novemberében Leobschützben,
Porosz-Sziléziában került meg. Igen valószínü, hogy ez a cinke csak
telelni jött Magyarországra.
A magyarországi poszátafélék vándorútjára nézve most kaptuk az
első jelentést és pedig egy Cyprus szigetén kézrekerült baratkaröl. Egy Olasz -
országban megkerült éneklő rigó a harmadik adat ennek a madárnak
eddig ismert téli szállásáról. Ugy látszik, hogy a magyarországi vörös-
begyek is olasz földön telelnek, legalább e mellett szól az első külföldön
megkerült példány, mely a gyűrűjét Budapesten kapta.
A kerti rozsdafarkinak szülőföldjéhez való feltűnő hűségét bizo-
nyítják azok a példányok, amelyek ezuttal is az Intézet parkjában
kerültek kézre. Ugy a fiatalon, mint az öreg korukban jelöltek költés céljá-
ból visszatértek az otthonukba. Egy fióka korában gyűrűzött madár úgy
egy, mint kétéves korában szülőföldjén fészkelt.
A magyarországi gyűrűzési eredményeknek ez a vázlatos
áttekintése úgy a vonulási, mint a települési viszonyokra vonatkozólag
sok új és értékes adatot tartalmaz. Ezt az áttekintést azért tartottam szük-
ségesnek a statisztikai anyag elé bocsátani, mert különben a nem
avatottak részére nagyon is időrabló lett volna a sok adat összehasonlító
tanulmányozása. Amellett áttekintő bevezetés nélkül még alapos tanul-
mányozással is bajos az anyagot teljes biztossággal megismerni. Ez leg-
feljebb annak lesz könnyebb feladat, aki hosszas előtanulmányok és
céltudatos haladás mellett az eddigi kutatásoknak úgy az eredményével;
mint a hiányaival teljesen tisztában van. Ez az áttekintés tehát
az anyag összehasonlító tanulmányozásánál ép olyan biztos, mint jól
hasznavehető alapul szolgálhat.
E bevezetés után következnek statisztikai táblázataink, melye-
ket most is Warca KÁLMÁN m. kir. ornithologus állított össze a legnagyobb
lelkiismeretességgel. Nem mulaszthatom el, hogy neki e jelentős munká-
jáért nyilvánosan köszönetet ne mondjak. Ez alkalommal említem még
meg, hogy Warca KÁLMÁN az Intézet által végzett gyűrűzések terén eddig
szerzett tapasztalatok alapján az Intézet megbízásából gyűrűzési útmutatót
írt — különös tekintettel a madárvédelmi követelményekre — melyet
minden gyűrűzőnknek és megfigyelőnknek díjmentesen küldünk meg.
12
=
178 SCHENK JAKAB [Aquila
Az említett statisztikák a következők: —
A gyurtz6 munkatársak névsora 1928—30-ig, a megjelölt madar-
fajok- es példányok számával. A meggyürüzött fajok jegyzéke a kézre-
kerülesekkel s ez utóbbiak százalékos aranyszamaval. Az évenkint meg-
jelölt madarak száma 1908-t61 1930-ig. Az 1928—30 évi gölyaszaporo-
dasi statisztika. Az 1928—30 években megkerült gyürüs madarak
jegvzéke.
Ezt most lehetöleg rövidre fogtuk, ami annal inkabb is nehezen
ment, mert a szöveget ket nyelven kell hoznunk, hogy azt ügy a magyar
olvasó közönség, mint a külföld megérthesse. Ezt a körülményt tekin-
tetbe kell vennünk a statisztikák megítélésében. Ez a kényszerhelyzet
okozta azt is, hogy a kézrekerüléseket bejelentőket nem tudjuk névleg
megemlíteni ; ezért itt mondok nekik hálás köszönetet és pedig első sor-
ban a két olaszországi madármegfigyelő állomásnak, a GHIGI SÁNDOR
bolognai egyetemi tanár vezetése alatt álló Salo-i. és a herceg CHIGI FERENC
kezében lévő Castelfusano-i. Róma melletti állomásnak. Nagy érdeklő-
dést tanusítottak gyűrűs madaraink iránt Dr. E. ARRIGONI. CATERINI
FERENC és Dr. Monront EpGaR olasz ornithologusok. Görögországban
K. Damraxosz erdőigazgató kísérte élénk érdeklődéssel gyűrűs madara-
inkat s az ő közbenjárása segítségével néhány igen fontos adathoz jutot-
tunk hozzá. Egész bátran és határozottan feltételezhetjük, hogy régebbi
gyűrűzéseinknek jó része azért ment veszendőbe, mert annakidején
nem voltak még Olaszországban madármegfigyelő állomások és a Bal-
kánon is — különösen Görögországban — hiányzott az érdeklődés és meg-
értés a gyűrűzés problémája iránt.
Állandóan nagyon sok rendkívül érdekes kézrekerülés bejelentését
köszönhetjük a , Chasseur Francais‘ vadászlapnak.
1929/30] AZ 1928—30 ÉVI MADARJELÜLÉSEK 179
Az 1928 1930 évi jelölő munkatársak névsora.
Namenverzeichnis der Mitarbeiter in den Jahren 1928— 1930.
| Sor- | Osszesen
| szäm Munkatärs neve — Name des Mitarbeiters 1928. 1929.| 1930.| Zusam-
Nro men
Agardi Ede
Annok Szabó Janos 5
El Vizconde de La mente 4
Bazsa Aron
Bärsony György
Bessenyei Istvan .
Bohrandt Lajos
Breuer Gyorgy .
Dr. Buresch Iwan
Burnovszky Istvan .
Creplin Béla .
Dr. Dorning He
D’Ouvenon Leonard. :
Dr. des Echerolles Kruspér Gilbert
Erdélyi Agost .
Faba Laszlo
Fazekas Laszlo .
Fekete Karoly
Fodor Jozsef .
Forgács Janos . .
Gaallisnos |) =<
ifj. Gacsalyi Gusztäv
Dr. Gelei Jözsef
Gosztony Istvan
Gulyás Jozsef
Hajek Antal
Hausmann Erno
Hegymeghy Dezso
Horn Janos -
Inkey Zsigmond
Dr. Janossy Sandor
Kabaezy Erno ©
ifj. Kalman Sandor .
er. Keglevich Péter
Dr. Keller Oszkar. .
Király Ivan 5
Dr. Kiss Vilmos
Klaar Daniel
Kleiner Endre
Koltay Gyula
Krausz Károly .
Dr. Kreisz Jakab
Krón Kelemen
Lerner Gyula .
Lintia Dénes . È
Lletget Augusto Gil
Dr. Mauks Käroly
Mauksch Vilmos
Dong ER se rr
ISO SCHENK JAKAB {Aquila
Sor- Osszesen
|| szám Munkatärs neve — Name des Mitarbeiters 1928. 1929. 1930.| Zusam-
Nro | men
Ol Ha
© ©
DIDO Où À © D mm €
Manninger Ne e te RE ea 1 — 1
MÁTY ivi ae A En 10 — | — 10
ifj. Mészáros Gyorgy «3. 6 eee à Le) 6 == 63 64 127
Mikolase Leosilacknoy Mle Noy Ge ot Go 0 lo 2 3
MUZE A VAR Gio a ara — | 23 — 23
Müller Péter U 205
IA UNE Es OT MONO ON. CM EN 2 —
>
7
NV TOR 202 in) Bo gi ma 2. DO a 22 44 |
Na NURI OBS Le E e EN SE 26 fl
NEC SOUL | oc 6 o ee 9 9
PawlasuGyillar Se Er NOMME ital 2 31 34
603) VP&Skozdıi Brno Lutero IRA 100 | 50 — 150
61. WPolkarErno I Ea - — 4 4
GPA, |) Poreanyılllaszlon samo kölköt So 4 Sota to Sq bo =
BEIN ReEZEEINdTEr mere ele a fq MARS ho lua ach Soa bc 1:
64. | Rhedey Istvan . le
rincer Mollet Glo e Er Ge | 1
66... Rohoska Soma. 0 shea! Gof. e ie —
GARE O 282 MINA N O O tote Balk =) 10 26
682 Salmen wy ANOS 07 E SSR 6 | 2: 5l 59
GO.) SarvajezuBiemenet nase vu nn, on 9 27 73
70: li Schenk. Henrik | rez a Ged le 19 | 31 3 53
Tl Schenk Jakaberı Er nen CNT CEE 196 | “690 643 2.129
DDT SSOly mnosy ASTON IEC To oo 86 bo bo 6S en 100 | 204 629 933
2: WV Spiess ve CARUSO te Bun Ce NES S 46 |, 76
4. WStraka Somseb Ste ei i nn ME ES 19 19
>
ov UL Ut Ut Or Or Or Or di Or
©
©
DD raiSzabo: Rain RIA —
76. | Szemere Zoltan a La = {| 144 za) 315
77 Sziraczky Sandor EC Le SEC CRE I Wek. AL — | 40 114 154
78.1 Dre Sri Rome 4 Men fo eo es. — 7 — 7|
UG ESZOLO as MABALON AR goa kota bole Ne ke bo SEE 23 20 43
SUR ITBEDZOTSRIDZEEN ORA konto Re 19 20 39
BP Misi SZ ky la leraiallie 05 Wi Ba ko Bo ELEC oho) fo. NS 10 — = 10
S2 | Dr. Thóbiás (Gyula, rn Re oes, © eee eat 926 3.488
sary MINOR AN E ten ON ea 283 — — 283
S425 Vanesura, Antal TR ais tm AE ete fe 18 | 6 — 24
85. | Dr. Vasvari Miklos MN IS EN FUEL ES — 62
SO Watters CUIR RE 1 —
>
Il
VeressnGaborı sn «4 AU LUNA ER = 5 5
88. | Vertserälbert an sen Wenn BR ee — Ui ue 7
sY..| Walzelslozsenn WR. tua sh RE ek 40 14 2
90}. br. Wardener Mihaly <<. » + © m an ger 5 —— —— 5
91. Wiarpa Kalman I... 4 6 realer Looe ese 5.347
DUREE ab EN ER Sy mane 1 — | = 1
93. | Zsindely Endre a ARRE IM 58 39 3
um
Összesen — Zusammen . .|6.563 6.006 7.039 19.608
1929.30]
AZ 1928—1930 EVI MADARJELÜLÉSEK
181
Az 1928—1930 évben gyűrűzött madárfajok jegyzéke és mennyisége.
Verzeichnis und Anzahl der in den Jahren 1928— 1930 ibe Sire Vogelarten.
Sorszam
Nro
2 © D © D D © D
(en)
I
a
e Sp |
N = |
= 5 |
Faj — Art E; 1199811929 |1950| _ &
so S | Tae
ra SS
CD pe JO Hz
le | © N
Acanthis cannabina . 69 I, = 1 al
Acanthis linaria 28 | — | — 29
Accentor modularis 3} — — | = 3
Accipiter nisus ő È 11 14 2] 4 31
Acrocephalus nn |
ceus c 99 4 13) 12 128
Acrocephalus Ba, is 9 9
Acrocephalus schoeno-
baenus... . c 5 5! 10, 4 24
Acrocephalus aa. 32 31 — | 4 39
Acrocephalus s. hortico-
lus ll} — — — 11
Aegithalos c. europaeus 13 SI 2 18
Alauda arvensis 320 18| 5] 20 363
Alcedo ispida . IR — 1
Anas boschas . 24 4 3 19 50
Anas crecca : ll — — | — 1
Anas querquedula 5 1 li — 7
Anser fabalis si = 1! 1 4
Anser ferus - 13 N =) 11 25
Anthus campestris 4 | 4
Anthus pratensis = — Mo 1
Anthus trivialis . III — 2] 8 21
Aquila chrysaëtos .. 1 1
Aguila heliaca = — 1| 2 3
Aquila pomarina . . . 5| — 5) — 10
Archibuteo lagopus a | — 3] 1 5
Ardea cinerea 3602] 229] 142) 245 978
Ardea purpurea 1.063] 155 248 246] 1.712
Ardeola ralloides 592 62 50! 43 747
Ardetta minuta . 1 .— 25 2 38
Asio accipitrinus 2 = | 5 7
Asio otus . 22 1] 4 6 33
Astur palumbarius 3 6 4] 4 17
Athene noctua 29 2] 4 9 37
Bombyeilla garrula 62 | 62
Bonasa bonasia z 4 — | — — 4
Botaurus stellaris 1 3 1) — 5
Bubo ignavus 1 1
Buteo communis 10 4 8 18 40
Buteo ferox = — a 1 l
Calidris arenaria . . . 1 1
Camprimulgus euro-
paeus È Seo ie 2 DE 5 18
Carduelis alpen 244 65) 15 18 342
Cerchneis Naumanni . 1 — — | — 1
Cerchneis tinnunculus . 95 7 8 23 133
Kézr -eker ült
Zurückgemeldet
30
1928
1927
dl
i. d
1928—30-ban _
összesen
Zusammen
bis
51| 30| 81
18 6 24
— I
ST
1] 3
sel
ge 2|
|
3 1! |
|
3781 4|
6 1| 7|
182 SCHENK JAKAB ‘ [Aquila
a . Kezrekerült
Ser - Zurückgemeldet
= | | s
Faj — Art =: — |1928| 1929/1930] _ = goth. ae
= > et e passi ape
3 ae À | a E| PD 9 S| o
2 ER | s ele elie! S sl /
zh Se | 5 21M nas] 2
DZ. i 2 | D: NS als. on
44.| Cerchneis vespertinus . 202} — 5 32 239 ARS 7! 2.9
45.| Certhia f. macrodactyla 2) — — — A SE er
46.1 Charadrius alexandrinus 140 30 32 58 260 zok 6) 2.3
47.| Charadrius dubius . . 1| — — Dh) SS
48.| Charadrius hiaticula. . — = = 2 3] >, ee ee
49.| Chrysomitris spinus . . 89 2 15 10 116 — — | — | —
50.| Ciconia alba . . . . . | 7.577] 338] 518) 640] 9.073) 118! 19) 137) 1.5
bill Cicommanmiera Ir a 48| — 2 — 50 a
52.| Circaëtus gallicus . . . — .—_ — 1 1 Se | aS A 2
53.| Circus aeruginosus . . 32 4 2 — 38 31 410.5)
54.| Circus cyaneus ... ol — 1 — 6) — || — | —
55.| Clivicola riparia .. . 662] 162 10 73 907 4i 41 5 0.5
56.| Coccothraustes vulgaris 33 4 2 10 49 Laat 2! 4.0
57.| Coloeus m. spermologus dl = = 9 15) — — | —
58.| Columba livia | == — — 2 — {| — | |
59.| Columba oenas ur 16 4 4 4 28 1 — 1! 3.5]
60.| Columba palumbus . . 22 6 4 4 36 2 — 2) 5.5
61.| Coracias garrulus . 50] — | 3 10 631. — 1] 1} 1.5
62.) Corvus cornix 9 5 4 22 40) — 1 1} 2.5]
63.] Corvus frugilegus . 21 1 2 1 25 —|—| — |
64.| Coturnix communis . 51 3 381 253 SA DI 3 5 4
65.! Crex pratensis 8 9 2 13 32} — || —
66.| Cuculus canorus . . . 10 1) 2 — 13} — — — | —
67.| Cygnus musicus .. . = = 8| — SI — | —| — | —
68.| Cypselus apus . . . . 42 1 5 3 51 5 — 5| 9.8
69.| Delichon urbica . . . | 5.068] 499) 357) 712! 6.636| 171) 19) 190) 2.8
70.| Dendrocopos major |
Pinetorum u. = - 11 10 28 12 61| — 2 2| 3.2
71.| Dendrocopos medius . 20| —| — | — 20 — |-| — | —
72.| Dendrocopos minor hor-
HONTE a e 5 ll — == 6 — —| — | —
73.) Bipreita alba... |. 67 9 9 7 92] , 18] 8} ‘26/282
74.| Egretta garzetta . . . 15 Son 16 1| — 1} 6.2
75.| Emberiza calandra . . 48] — = 1 49) — | —| == f=
76.| Emberiza citrinella . . 159 22 4 12 197 2 — 2) 10
77.| Emberiza hortulana . ui == = — i — 1— ii — | —
78.| Emberiza schoeniclus . 11 1 5 2 19 i li 5.2
79.| Erithacus luscinia. . . 85 11 1 6 103 a 4 3.8
80.| Erithacus phoenicurus 227 94 AT 76 474 18 6 24) 5.0
81.| Erithacus rubecula . . 85 14 9 13 124) — 1 1) 0.8
82.| Erithacus sv. eyanecula 44 — 4 1 Ca ia rea —
83.| Erithacus titys . . . . 191 43 21 9 264 ZI — 2) 0.7]
84.| Falco aesalon . . . . 2) — — — 210 NME
85.| Falco peregrinus . . . = 1) — — 1 — — — | —
86.| Falco subbuteo . . . 2] — —— — 2 Ji — 1 50.0
87.| Fringilla coelebs . . . 143 26 23 19 211| — 1 1 0.4
88.| Fringilla montifringilla 62 16 2 7 HR NE, —
89.1 Fulica atra I... 2 vom 112 12 12 3 139 TE 9 6.4
90.| Galerida cristata . . . 29 4 1 3 45| — Ma
91.) Gallinago gallinaria . . 12 1; — | 2 15 2 — 213.3
1929/30] AZ 1923—1930 EVI MADÄRJELÖLESEK 183
Mes | Kezrekerült
à à | Zurückgemeldet
= = | | Ty =
Baj — Art Ze |1928|1929| 1930] _ 3 5
= Si | | 2 8 80 y
Be) | | N os a o
a .£ | as 2
=, | ON N
Gallinago gallinula 2 — — | — PA PRESTI lie Lo
Gallinula chloropus DI 3 5 2 37 il = li 2.7
Garrulus glandarius . 22 1 — 1 24 53 ez 3119.5
Glareola pratincola . 4 2 1 1 S|) SS MER
Haliaétus albicilla 231 — | 2 — 25 DIRES 3 12.0
Himantopus candidus . — — TE Fer eh el ET RÉT
Hippolais icterina . . 6 4 — 2 Daya T3
Hiraaétus pennatus . . = Uf) = 2 aisi 4
Hirundo rustica . . . | 11.801] 1.493) 1.406 1.409|16.109| 374109| 483 2.9
Hydrochelidon leuco-
DATE Neto | 2] — = = allineato
Hydrochelidon leuco-
pterrae wein nn Se == I — ui || a
Hydrochelidon nigra . 319 82! 109 1 511 aif ol 4 0.7
Eynstorgquilla s 4 475 271 30 94 626 4 4 STAR?
Lanius collurio Me À 383 188) 163 168 902} — | 1 LOT
Kaniusıminor a. 113 SIM 4143 330 ca re
Lanius senator Ms 5) 6, — — Li —|—| — | —
Larus ridibundus . . . | 3.377] — 44 — | 3.421| 146) 2) 148 4.3
Ligurinus chloris . . . 134 67 41 74 316 E
Limosa aegocephala . 205 28 2 16 281 12) 5! Bg GSO)
Locustella luscinioides 41 — + 8] — —| —ı —
Loxia curvirostra . . . 8 7) — 16) — = 1 1, 6.2
Lullula arborea .. . 3 l — — 4
Lusciniola melanopo- |
TOD MERE» — 3 3 8 44 — ı — | —| —
Merops apiaste 3 13 Il 7 244 — || — | -—
Milvus ictinus UW — 2 3 1] — 1133.3
Milvus migrans . dii == — 8 12, — —| — |
Monticola saxatilis > == — | — D — —| — | —
Motacilla alba . . . . 114 21 35, 74 244 |
Motacilla boarula . Gi = 6 4 15, — | — | — | —
Motacilla flava . digli == 7 11 66
Muscicapa atricapilla 3 Ll — 1 a ——
Muscicapa collaris 43 31 1] 5 80 1) 2 3 3.7
Muscicapa grisola . . 239 12 39] 68 | — || =) —
Muscicapa parva . . . lo) — | — | 9 19) — —| — —
Neophron percnopterus — AM 2 À = Pa he
Nycticorax griseus . . 1.161} 382. 200| 247| 1.990 44 46 90 4.5
Nyrocalferina |... a 41 — | — | — 4 1 —| 1 25.0
Oedicnemus scolopax . al = = 1 di eas a Hi se
Oriolus galbula . . . . 189 21 8 2 241 3 — 3) 1.2
Ortygometra parva 5 7 2 4 — iS == || =
Ortygometra porzana . 13 2 1 1 171 le
Ortygometra pusilla. . ci == = = Clit = SS JEGET
Oras ScopB 20... (ete 2 == = = DRE ze ea |
Panurus b. russicus . — 1 5 8 ee | —
ÉD ATEr Bee 78 5 li 1 85 1 — Lt
Parus caeruleus. . . . 324 22 Ig © dal 379 dol bi 21,88
Parus major . . . . . | 2.865 390 497 472] 4.224] 186 40 226) 5.3
154
SCHENK JAKAB
[Aquila
ee —_—_—_—@—É@—_—————r___—————É—É@_—__——mm_____ —yTPm€_.y@e@@—r———1t—@m@—1—@tt@tte@i@ —m1rrrr@t@—@e a
d) Kézrekerült |
SE: Zurückgemeldet
Faj —- Art = 11928 1929 | 1930| _ © of 5 |
E = S A a 2 | om
BA = a | ON SN |
| | = |
139.) Parus palustris, Auct.*) 241 20 16 {| 284 34| 6 40 14.0
140.| Passer domesticus 544 8 5 ll 558 11— 11) 1.9)
| 141.| Passer hispaniolensis 8 8 —i— — | —
| 142.) Passer montanus 92 32 20 6 TOO] ae hit 1| 0.6}
| 143.| Pastor roseus. 2.726) — = — | 2.726 4 — 4 0.1
144.| Pavoncella pugnax Gl) — Oi 67 1 — 1| 1.4]
145.| Pelecanus crispus . — | — 1 = li —|— — |-
| 146.| Perdix cinerea 219 12 20 61 312 4 4 8| 2.5
1147.| Pernis apivorus .. . . 1 1 a E 5 N 120.0
148.| Phalacrocorax pygmaeus 95, — — — 95 4| — 4 4.2
149. Phasianus colchicus . 72) 446 65 43 296 2! 24 26| 8.7
150.| Phasianus c. torquatus . 44 — 7 — HM = 2 218.1
151.| Phylloscopus collybita . 28 3) = 2 38 2| — 2] 5.2
152.| Phylloscopus sibilator . = = = il
153.| Phylloscopus trochilus . 5] — = — 5 | | |
| 154.| Pica rustica 35 sì — 8 46 4 — 4 8.6!
155.) Picus canus : 1 i) = = À — — — asa
156.| Picus v. pinetorum . 13 2 — — loi
157.| Platalea leucorodia 215 17/1106) 125 473 17| 19 36] 7.6]
158.| Plectrophenax nivalis — — | U 1 À — — — | —
159.| Plegadis faleinellus 939] 848) 615 283] 2.685 26 34 60 2.2
160.| Podiceps cristatus AM = Oh = Se =
161.| Podiceps griseigena . || MEN I = À — |. —;—
162.| Podiceps nigricans 3 5 ll — i 2 2122.2
1163.] Podiceps nigricollis doi = — lo, — I—| — | =
| 164.) Pratincola rubetra 16 5 Lh = a a =
165.| Pratincola rubicola 12] — ll — 13) =) Sl
166.) Pyrrhula r. major 70 es — zul i= 1 1.4
167.| Rallus aquaticus - — — 2 — 2] —|— —| —
168.| Recurvirostra avosetta 21 — = 2 44 — || == | =
169.| Regulus cristatus . 1| — — — li — |= | ESWE
170.| Saxicola oenanthe 23) — = Il 24 Li 1 4.1
171.) Scolopax rusticola 13 1 2 4 20 31 4 20.0
172.) Serinus c. hortulanus.. 544 — 23] 14 SIT = = |
173.| Sitta e. caesia 62 3 23 14 102 11| — 11| 10.7
174.| Sterna hirundo . 12 13 8 — di — || —|-
175.| Strix f. guttata 23 DI 1 29 es 10 34.4
176.| Sturnus vulgaris . 869 48 7 24 948 22 — 22) 2.3
177.| Sylvia atricapilla 4] 8 22 24 Se], == 1 1) 1.0|
178.| Sylvia borin 32 1 13 2 FBI =) |S) Se ee
179.) Sylvia communis 31 13 5 2 li —r —
150.| Sylvia curruca 26 7 2 8 43) (= | =) Sa
181.) Sylvia nisoria . ey = 9 1 22) ll
182.) Syrnium aluco 15} — 2 3 20 2 — 2 10.0
183.| Syrnium uralense 1| — — — a ee E
184.| Tetrao urogallus 1| — — 1 li l| 100.0
185.| Totanus calidris 371 36 30 29 466 13 — 13727
186.) Totanus glareola sil — ll — 4 ie
*) P. p. communis et P. p. stagnatilis.
1929/30] AZ 1928—1930 ÉVI MADARJELOLESEK 185
| | ee Ù i Kezrekerült
|
O
5
Zuriickgemeldet
Faj — Art 1928 | 1929 | 1930
0
>
J. 1928— 30]
bis 1927 berin
°
1927-18 gvürüzve
Zusammen
Osszesen
Zusammen
1928—30-ban
1927-1
i. d
IS elNnmsaralpıina. . . . .« 6}. — — —- 6} — |—| — | —
188.| Troglodytes parvulus . 17 7 — | — 244 — — — | — |
|189.| Turdus merula . . . . 139 29 7 74 D | —
190.| Turdus musieus. . . . 108] 24 32) 61] 225 en 2! 0.8
I191.| Turdus pilaris . . . . 40 Vi ee} [gs 41 ale 2| 4.8
192.| Turdus viscivorus. . . 13 Ul sg — 14 — 1 ll sah
‚193.| Turtur communis. . . 91 16, 64 93 2641 — + 4, 1.5)
HOA Wipupa epops a ri 188 10 el h 303} . — 2 2] 0.6}
195.| Vanellus capella... . 1346| 506 313) 459) 2624 50; 53) 103) 3481
Összesen — Zusammen 49.618 69.226 1.5091545] 2.054 3.0
6.563) 6.006 7.039
|
|
|
Az 1928-1930 években meggyürüzött madarak mennyisége.
Anzahl der jährlich beringten Vögel in den Jahren 1928-1930.
MODS ECO ee cle be DIO IIe 1.064 IPSE ocre a CB ue 2.388
KERNE) ad Acta OR NE 2.940 IDEE 2.274
LOUD. co cé one a pic OU OO OR 2.649 EDZŐ ee la 6.182
KENN GSS ET es er íg muslouene re 1.837 POD Oar RE 3.871
LOL ped d GiGi LEO ROME 5.981 IR PTE nono Clots Dore do UE 4.559
LOTS d'a eo TR OO CESR EM 4.938 928.2 etienne 6.563
Elli Do edo NOR AO 5.251 DT eee SE. 6.006
LED Ro DIG Oe OO 1.365 IU BINGO A lo Ole nude abc oo cme 7.039
LGILG==I@)e Seen eco clomid Omen 2.550 ia capa e il GO aor
156 SCHENK JAKAB [Aquila
Golyaszaparodasi kimutatás az 1928 évről.
Storchvermerungs-Statistik des Jahres 1928.
|
5 Fészek — Horst mit 2 © |
2 SRI 520
A - SUS
” ‘ r | = = =
Jelölő állomás Agi È S alata
1. zioni ARS 6 mol NS ©
s Markierungs-Station | | | oo n 3
cS | a = wo
È =3|s=
2 S S|
17 fiokaval — Jungen NE = És
1. | Abauj-Tornamegye—Komitat| 3 | 11 | 15 | 12 | 3|—| 44] 133]
BON Re LR ARS ne ENS 3 10
di TB OGY SII sek ECS, cia (RI — 9 ua 5 13 |
4. Ciaroda =. UE: tiz daN zi 1 | para lE 3 8
Bo e TA u 1 4
6. Be er ae RZ 1 3
Feel Gelee ee rer Be ae 5 |t 20
AMC HR PIS ere En sset are ci BG
5 | |
Do dj leto Larita eee 1 2:
I EEE 1
11. | Mérok. . . ee eee ||| 21— | SH]
6
12: |HMerokpap ne. AR Tee 2 3
13. Rabaszovét . . . . s: . | —| —| 1|—| — | — 1 3
14. SAY at RE Re ER el mir = 11 30 |
Hee ES CAR NE CIO LS NE EST E AN 1 3 |
16, NV Tarpa! te 225800 NT AE PRE TE e Aa ES TANRRSEBERATEKGNNASEBI
17. Urbé is py NS RIRE NM Ú E 4 14 |
Összesen — Zusammen 6 | 30 | 46 | 20 6 — | 108 314
Szaporodási arányszám : — Vermehrungs-Koeffizient : 2.90.
1929/30] AZ 1928—30 EVI MADÄRJELÖLESEK 187
Golyaszaporodasi kimutatás az 1929 évről.
Storchvermehrungs-Statistik des Jahres 1929.
= Feszek — Horst mit 7 5
= aa. Ft on
Zz — 231.68
| Jelölö allomas | E a E SE
f i NN 3 4 5.1 6 2 © | S ©
= Markierungs-Station | | i co.
= eee : 2315958
er fidkaval — Jungen El |
Ie Abauj-Torna megye — Komitat| 2 | 10 | 12 | 19 2] — 45 144 |
2. Béreadar0c Me NE oe el 5 14
3. Berekbeszormenen Zr zer 1 4
4. Brennbergbánya ......4 —j] I | —|—|—|]— l 2 |
5. BUS ee el — — | al —| — | — 4 12
6. Büdszentmihäly . . . . . . | —|— | 2] 2|— | — 4. 14
Ue CSA SoG so Noto oo ed = 2 6
8. Csaszarszallas, 2... . ssc 4 | — ll] || 1 4
9. Dömsöd ne N ARE 1 4 |
10. RE e eer ar oe eer 1) |— scali Nani dan 1 il |
Ir. Farmos ; NON er = 3 10 |
12. Klehereyarmat 2 2 2 EEE NC = 3 11 |
ee Fejérese - . . . . . eee ef —|—| —| 1) — | — 1 4 |
14. Weauoleam, RR CR SI 1 2
Ho Gele sa sie 8 2
16. Gelenes Ei 4 6 2 | — | — 13 35
Irre Guläcs sele 12 32 |
18. Kaposmérò . e ie EN = 1 3 |
UG). Keeskemen. = 2 © 2 ON LS = eee 2 8 |
20. Kelebia — | — 1| —| — 1 33)
21. eralyhalom :'. . : 2... . | — — | — | — 1 1 |
22. Komadi Gey es we MZ 2] — | — 4 14 |
23. cha erties la re — | (E e 2 cia
24. Körösszegapäti a BG — | SE MI | — | — 10 30 |
25. Mandare Nan. 0 — = l ) — | Il 4
26. Manos Seal ll 1}; | — 2 7
27. Marokpapi . — | — ZEN 1 3
28. Mohács lıl—-—ı-—|-| — | — 1 ]
29. Peszer . «il a 2 6
30. Sari . 1 2 a ee 7 19 |
31. Szeged — | — 2 | I | — | — 3 10
32. | Szellő —|—|—| 1|—|— 1 a
33. Tarpa — 7 E) ut = 16 41
34. Tiszaeszlar . — | 1}—|]—| — | — 1 2
35. Tiszalök AM eh we — | 2 td a 3 7
io | SS oc) ee Li. se —|—| 3] 6|— | — 9 33
37. Vamosatya — 1 1] I] — | — 3 9
Összesen — Zusammen | 7 37 76 53) 4 — | 177] 541
Szaporodási arányszám : — Vermehrungs-Koeffizient : 3.05
185
2 Feszek — Horst mit = 5
4 8 aba
| Jelölő állomás 1 9 3 A 5 | S È = -
= Markierungs Station | de EEE
RE | ® "= a |
à sali
e fiókával — Jungen © 219%
un 3 = eg Gi <
12 Abauj-Torna megye — Komitat| 1 3 9 | 25 | 20 | 64 270
2. Alsonémedi . 2 — 1 — | — | 3) 5 |
3. Alsöszunyog — | — | — 1 | bai 2 9 |
4. Battyan — N 0 LNI 1 5 |
5. Beregdaröcz — — | — do Le 5 21
6. Biharkeresztes 1 — | Î 1 1
The BREL ea) < — | — | — 1 | == Il 4
8. Büdszentmihäly . -- il 1j—-|—- | 2 5
9. Csaroda == 1 1 CAO] 6 23
10. Diósjenő . — | — 1l— — | 1 31
iv Ebergöcz . ALII ASI 1 3 |
12. Fejérese — | — — 1 — | 1 4
13. Fürged — 1 — | — — | 1 DA
14. Gasztony . — — ei 1 3
15. Gele] .. — — 2 5 il) 8 31 |
16. | Gelénes —|.2| 3 6]. 3] 14 52
17. | Gönyü MIL a 1 4 |
18. Gulaes — 1 4 5 5 15 59 |
19. Hanysag — — 1 ] — | — 1 3
20. Hete 1 1 5]
21. Jászladány . | 1 1 5
22. Kecskemét . — — 1 — | 3 11
23. Konvar — l\— | — — 1 2
24. Kôszeg il 1 1
25. Márok . — |, | — Da 2 8
26. Märokpapi . — | — | — 1 | — 1 4
27. Nagycsákány — | — li OPA = 3 11
28. Nagyvärad L'—|— | — | — 1 1
29. Ocsa . pa —|—| 1|—| — 1 3
30. Palotabozsok . — 1, — | — — 1 2
31. Pinnye a Vo Lili 1 3
32 Rabadoroszlò Ml ti ee ES 1 3
33. Särszentmiklös ==" | 1 | — SE 1 3
34. Szederkény ss TR ER ee Ne 1 a)
35. Szeged : == LL 6 1:70)
36. Szendrélad . —|— | 1|— | — 1 3 |
37. Szilsarkany — NESS, = 2 8 |
38. Tarpa 1 5 8 cA ae 22 68
39. Tarcs =. — 1 | 1 | 2 9
40. Urbo = 1 5 De] 9 30
41. Vamosatya, FR 3 dra 5 12
Pain ri Ac O STE Le Moni (BE ai a SS en EZ
Osszesen — Zusammen 7 | 22 | 52 | 70 | 39 | 196 718
nn aba iii ES IE GR Etes HIT EMMA 1 FINIR ANR TE CRETE EE
Golyaszaporodasi kimutatas az 1930 evröl.
Storchvermehrungs-Statistik des Jahres 1930.
Szaporodási arányszám : — Vermehrungs-Koeffizient : 3°66
SCHENK JAKAB
[Aquila
(1929/30|
AZ 1928—30 ÉVI MADARJELOLESEK
Az 1928—1930 években megkerült gyűrűs madarak jegyzéke.
Verzeichnis der in den Jahren 1928-1930 zurückgemeldeten Ringvögel.
| | 6 | 7 NU RUES
| TE al ern | ct
| | | |
Gyürü- Gyürüzesideje Gyirizés | | “16 lrarıa Kor, | Távolság 4
fai Kor Mi J Helye |Gyüräzö.neve! Fr | ne Idő Ent- Irány
Ring | Alter mama: Be= | ort A. Be- | Beringer | | es Alt f Rich-
) tin g À . F 1 | i | nl a eT, ernung
No. gung ene | Fund-Datum | Fund-Ort en Km tung
|
i Kis vöcsök. — Podiceps nigricans Scop. -- Zwergsteissfuss. |
27798 ad. |1928. X. 7. \Fertöräkos |Breuer Gy. ‚1928. XII. 7. |Giulianova, 2 hö*) 600! SW**
Italia |
Morel) juv. 11928. IX. 12. ep 3, 11930. I. 18. |Lago di 11 év4hé 650! SSW
Lesina, |
Italia
Dankasiräly. — Larus ridibundus L. Lachmöve.
4345 | pull. 1924. VI. 5. Velencze Schenk J. 11925. II. 1. Montalto di '8 hé 700) SW
| | Castro, |
| Italia | |
52964 55 ‚1929. VII. 9. Tokaj Creplin B. 1930. I. 24. Kopäcs, 6 h6 340 SW
| | | | | Kom, |
| | Baranya
Kormos szerkò. — Hydrochelidon nigra L. — Trauerseeschwalbe. |
14057, ad. |1925. V. 30.@|Urbé Schenk J. 1930. VII. 4. Casanova 5 ev 350 WSW
| | | Elvo, |
‘ Italia. |
Tôkés réce. — Anas boschas L. — Stockente.
2344 pull. 11928. VII. 31. Nagycsäkäny |Walzel J. 1928. X. 19. |Gasztony 3 hö >| W
Nyári lúd. — Anser ferus Becusr. — Graugans. |
9436| juv. |1928. VII. 2. |Mosonbanfalva Breuer Gy. 1928. VIII. 23. Fertőrákos 2 hö 10) W
Kom. Moson. |
Széki lile. — Charadrius alerandrinus L. — Seeregenpfeifer.
37677 pull. 11927. MAMA IUTDO Schenk J. 11928. V. 13. |Terracina, 1 év 800! SW
| Italia | |
| n |
39751 ad. |1928. V. 3.© 95 » 1929. IV. 23.@ Ürbö |1 ev | Ale
Bibic. — Vanellus capella Scuaerv. — Kiebitz.
19561 ad. |1924. V. 10.@/|Urbo Schenk J. 11931. IV. 27.©jÜrbö 7 év alc |
19553) ad. |1924. V. 21.@©| ,, | n 1929. III. 4. |Medina- 5 ev 2500, WSW |
| | | Sidonia, |
| | | Hispania
19285| pull. 11924. V. 27. Érpatak Rhédey Z. 11927. V. 10. |Nyiregyhäza |3 ev 10! N
19835) ad. |1925. V. 21.@ ÜUrbö Schenk J. 11929. V. 15.@ | Ürbö 4 ev Sla
#9851) pull. 11926. IV. 25.| s, 5 1928. V. 12.0) |, |2 ev
* Év = Jahr: hó = Monat.
© Feszekröl fogott madar. — Vom Neste gefangener Brutvogel.
**) Az irinyokat a nemzetközileg használt jelzéssel jelöljük ; tehát N — Észak. S — Del, E — Kelet, W = Nyugat. —
Die Bezeichnung der Richtung geschieht nach internationalen Methode; also N — Nord, S = Süd, E = Ost,
— West.
Ri
190 SCHENK JAKAB [Aquila |
Me
| a si e
| Bra | Kor;
Gytrl | Kor | Gyürüzes ideje nie | Gyürüzö Megkerülés | Megkeriilés Idő Tävolsäg Trány
A Alter Datum d. Be- PM ideje Bee Alter, Ent- Rich-
Ring 7 ringung Ort d. Be- Beringer Fund-Datum Fund-Ort Trag- fernung ung
No. ringung zeit Km |
19665 | ad. 1926. V. 2.© ‚Ürbö Schenk: J. 1928. IV. 23. © | Ürbö 2 ev 3
19034 |pull. 1926. V. 2. 57 Pi 11929. XI. 28. Sezze Romano, | |
| | Italia 2 év 7 hó 800 SW
29151 |pull. 1926. V. 22. | „ Warga K. (1929. IV. 19. © Ürbö 3 ev | Ail
ope I 1928. IV. 19. a 1 ev À
29291 | ad. 11927. IV. 30.© gs Schenk J. 11930. RT: Ge Cremona, Italia 3 ev 7 ho) 750 WSW
11929. IT. 16." Macau-Medoc, |
37591 (pull. 11927. V. 7. lo ”» || France 1 év 9 hó! 1550 WSW
1929. XI. 26. Verdes, France |2 év 6 hó 1808 WNW
37812 | ad. 11927. V. 7.© E | È 11929. V. 4.@ Ürbö 2 év |
37815 | „ |1927. V. 7.© * x 1929. VI. 8.© ! ,, 2 év Ri,
278434) i. 11927. We kn) = $ 1929. XI. 28. Bone, Algeria 2 év 6 hd) 1550| SW
40049 pull. 11927. VI. 10. à È 1929. II. 15. |Pontedera, | | |
| Italia lév 8 hd) 800: WSW
43226 ad. 71928. IV. 19.© | ,, | o 1928. XI. 15. |Cerea, Italia 7 hó 650 SW
40161 | ad. 11928. V. 10.© En ; 1928. X. 21. |Garons, Nimes, | | |
France 5 hó | 1200 WSW
43397 |pull. 1928. VI. 8. n A 1928. XI. 15. P.S. Giacomo, | | |
| Italia 5 hö 750 WSW
40482 | „ 1928. VI. 16. x, 5 1928. XII. 15. | Vighizzolo-
d" Este, Italia § hó 600 WSW
43202 | ad. 1928. IV. 19.© = | > 1929. IV. 8.© ‚Ürbö 1 ev Ber
43115 | „ 1928. IV. 19.© | „ ss 1929. V. 4.@ \1 ev B
44952 | „ |1928. V. 1.© = | = 1929. III. 15. ‘Anghiari, Italia 11 hö 800 SW
43277 | „ |1928. V. 7.© > 4 1929. V. 23.© |Ürbö 1 év „ak
40163 | „ 1928. V. 10.© = 11929. X. 30. Couiza, France 1 éy 6 ho 1400 WSW
40202 | „ |1928. V. 14.© | „ Ber 1929. V. 3.© Ürbö Lern aly:
43083 |pull. 11928. V. 16. Di va 1929. I. 9. Oliva, Hispania 8 ho | 1850) SW
43088 | ad. 1928. V. 16.© a | = 1929. V. 9.© Ürbö 1 év FI
37924 |pull. 11928. V. 29. 5 | È 11929. III. 15. |Adda folyó,
| Italia 10 hé | 800 WSW
43347 | „ |1928. V. 29. x Ps 1929. V. 7.© Ürbö 1 ev ir:
43364 | „ 11928. VI. 7. R | = 1929. XII. 1. |Algir, Algeria (lév 6 h6 1750, SW
43399 | „ |1928. VI. 8. s; | di 1929. X. 6. Guellal, |
| Sétif, Algeria |1 ev 4 hó! 1700) SW |
40261 | „ 11928. VI. 13. x J 1929. I. 13. Locate, Italia (7 h6 | soo WSW|
40498 | „ 11928, VI. 23. = tő 1929. II. 14. Saint-Urbain, | | |
France 8 hó | 1500 W
40421 | „ 11928. VI. 24. = = 1929. III. 28. |Nowa-Zagora, | | |
| | Bulgaria 19 hö | 750 SE |
43223 | ad. 11928. IV. 19.© | ,, is 1930. IV. 24.© Urbs 2 év | à > |
44997 |pull. 11928. V. 15. = = 1930. XII. 14. |Gaiola, Italia 2 év 7 hó 550 SW
40223 | ad. |1928. V. 23.© | ,, 5 11930. I. 15. |S.V.Medoc, | |
| France 1 év 8 hö 1600 W |
43345 (pull. 11928. V. 29. a 3 1930. IV. 10.© Ürbö 2 év AN
4939394106, (G28 ve 29. È « 1930. II. 23. Mezzano, Italia |1 év 9 hö 600 SW
43387 | „ 11928. VI. > Ra 1930. IV. 9.© Ürbö 2 ev AR:
52039 | ad. 11929. V. 4. © = Da 1929. XI. 12. ‘Sutri, Italia 16 ho 800 SW
40295 |pull. 11929. V. 27. È È 11929. XII. 4. |Trezel, |
| Tiaret, Algeria 6 hò | 2150 SW
43199 | „ 11929. VI. 28. » 4 1929. IX. 3. |Bastia di
| Balocco, Italia 3 hó 850, WSW
52369 | „ 11929. VI. 30. a È 1929. XII. 13. (Gaggiano, Italia 6 hó 800 WSW
43162 | ad. 1929. IV. 13.© | ,, DI 11930. III. 10. |\Anglure, France 1 év 1200 WNW
52003 | ,, 11929. IV. 22.© 5 hi 1930. IV. 30.© Ürbö 1 év rie
52105 | s, 11929. V. 31.© a 3 11930. III. 29.99 ,, 1 ev
52359 |pull. 11929. VI. 14. x = 1930. XI. 25. Cantoria,
| Hispania 5 hò 2200 SW
52525 » 1929. VI. 20. > 3 11930. XI. 10. Golfe de Calvi,
| | Corsica lév 5 hé 1000, SW
52548 | „ |1929. VI. 27. § Po 1930. IV. 8.© Ürbö 1 ev |
52384 | „ |1929. VI. 30. n > 1930. IV. 28.© ,, 1 ev | s
58706 | ad. 1930. III. 292.@©| ,, 5) 1930. XII. 2. |Bardouinne,
Camargue, Fr. S hö 1150 SW
58716 |pull. 11930. V. 2. “ „ 1930. XI. 20. |Penthievre, | |
Algeria 7 hò 1450 SW
33355 n 1930. VII. 6. 5 Fazekas L. 1930. XI. 25. |Petit; Guelma,
Algeria 5h6 | 1600 SW
*) Hälöban fogva és szabadon bocsätva. — Im Netze gefangen und wieder freigelassen.
è i
| 1929/30]
11930.
Ì
AZ 1928-30 ÉVI MADARJELOLESEK 191
1 2 =: 4 5 6 7 8 9 10
Gvűrű- Gyürüzés ideje | Gyűrűzés | Megkerülés Megkeriilé Tas [Távolság] Irány
szám ICO | helye Gyürüzö neve | an; S a OBESE ICS Idő ° | Irány
Rin ae Datum d. Be- | A, 2 ideje helye Alter,| Ent- | pich-
ag ringung | ne eringer Fund-Datum Fund-Ort Drag, oe tung
| Nagy goda. — Limosa aegocephala Brcusr. — Uferschnepfe. |
2528 | ad. 1913. V. 9.© Ürbö | Schenk J. 11929. III. 11. Morris, Algeria 16 ev 1600 SW
19840 | „ 11926. V.2.@ | „ a 1929. V. 21.© |Ürbö 18 év | fe:
19658 | „ 1926. V. 2.© 35 È 11929. V. 31.© | ,, 18 év | te
19652 | » a AO IR i x 11929. III. 29. S.Pietroin |
| | i Casale, Italia 3 év 700|SW
28081 |pull. 1927. VI. 20. » » ‚1928. VI. 15.© Ürbö |1 év «|
| Erdei szalonka. — Scolopax rusticola L. — Waldschnepfe |
|
43901 | ad. 11928. XI. 26. Fieri, Albania| Vatter Gy. ‚1930. III. 20. Zvornik, Bosnia lév4hó | 420|N
| | | | | |
Szäarcsa. — Fulica atra L. — Blässhuhn
27504 | ad. |1927. X. 21. Tarpa | Kabäczy E. |1928. XI. 23. Lesina, Italia 1 ev 900 SW
66601 | juv. 1930. VI. 8. "Mohács | Porgányi L. :1930. VIII. 11. Mohács 2 hó alle €
| Batla. — Plegadis falcinellus L. — Brauner Sichler.
40704 |pull. 11928. VI. 14. |Kisbalaton | Warga K. 1928. VII. 21. |Bia 1% hól 120| NE
27859 211928. Vas 14. | » | » 1928, VII. 28. cf 11% hó 120) NE
40799 | „ |1928. VI. 14. 3 | 5 TOO VITAE | 11% hó 120) NE
LS all ss 1928. VI. 14. » È 1928. VII. 26. |Pancsova, |
| | | | Kom. Torontäl 1% hö| 250 SE
40712 es 1928. VI. 14. | ” ” 11928. VIII. 10. |Felsöszentivan 2 hó | 100| ENE
27747 | > (1928. VI. 14. D | eb 1928. VIII. 18. |Nedea,Romania 2 hó 650| SE
27828 | „ 141928. VI. 14. 35 | = 11928. VIII. 19. |Osijek,Slavonia|2 hó 1530| SE
40987 PNR |HO2S AVE Lbs 58 | 5 11928. VII. 15. |Orspuszta 1 hö 110 E
40969 | „ |1928. VI. 15. > È 11928. VII. 22. |Bäcs, Kom. | |
| | | Bâcs 1114 hö| 250| SE
45148 on (9285 Vil. 15. a | = 1928. VIII. 1. |Palics, | |
| Kom. Bäcs |2% ho 200) SE
45264 DR TOP SAND x | Pa 1928. VIII. 5. ‚Zemun,Slavonia|2 hó 320! SE
45146 | „ |1928. VI. 15 à | à (1928. VIII. 20. |Käty, |
| | | | | Kom. Bács |2h6 | 270 SE
45337 | „ 11928. VI. 16. 5 : 11928. VII. 28. |Bia 1% hól 120| NE
Baar»: 11928. VI. 16. È È PESA a DE (1 hó 1201 NE
45392 » 1928. VI. 16. 5 = 1928. VII. 21. |Farmos 1 ho 240| NE
45325 49282 Vil. 16. "i; 3; 11928. IX. 1. Fehértemplom
| | | Kom. Temes 21%h6 | 420) SE
45349 | „ |1928. VI. 16. n 5 11928. IX. 18. | Ujvidék, 3 hd | 260| SE
| | | | Kom. Bács | |
45399 7 1028 Nile, Ge » » UC PAS INS TER | 5 |3 hé | 260] SE
46246 | „ |1928. VI. 17. | È È 1928. VII. 25. |Balatonlelle 111%, ho} 50| E
id oasi vili, |, | i 1928. VIII. 23. |Éeska, |
| | | Kom.Torontäl2 h6 | 280, SE
54973 | „ |1929. VI. 15. 17 | € 1929. VII. 20. "Zenta | | |
| | | Kom. Bács |1% hö 290) SE
54974 | „ 11929. VI. 15. i | 11929. VIII. 30. Pancsova, |
| Kom.Torontäl 2% hó 280| SE
54632 | » 1929. VI. 15. oe = 11929. VIII. 5. |Zemun, | | |
| | | Slavonia 12 ho 320| SE |
54635 | „ |1929. VI. 15 38 „ 11929. VIII. 2. | Farkasdin, | | |
| | | Kom.Torontäl| 11: hd) 280| SE
54950 | „ |1929. VI. 17. A 4 11929. VIII. 2. A 1% hó! 280 SE |
54567 | „ |1929. VI. 17. , | = 1929. IX. 8. Relizane, | | |
| . Oran, Algeria|3 ho | 2000; SW |
D5439 | „ 1929. VI. 18. » ” 1929. VII. 20. Orspuszta 11 hó 110) E
53054 | „ |1929. VI. 18. JA es 11929. IX. 13. |Goéland,
| | | | Narbonne; Fr.'3 hó 1200] SW
53070 » 1/1929. VI. 18. ”» ” 1929. XI. 18. |Tahta-Tema, | |
| Haute Egypte|5 hó 2800 SE |
53797 | » 11930. VI. 4. n n 1930. VII. 13. |Cserépalja, | |
| Kom.Torontäl 11; hó 340) SE
53744 | „ 11930. VI. 4. Di | 5 11930. VIII. 4. |Piispékpuszta |2 hó 110) SE
53759 » 1930. VI. 4. » » 1930. VIII. 21. |Macesu de sus, | |
| Romania 21, hö 600! SE
67016 | „ |1930. VI. 6. n E 1930. VII. 16. | Belgrad, Serbia |1:, hó! 340| SE
53946 |, az ls). 5 » 11930. VII. 28. |Bogit 11, hó 50) S
2 SCHENK JAKAB [Aquila
Fia 2 | 3 4 5 6 7 8 9 | 10
Seer rer PIE Kor, A
Gyürü- | | Gyürüzes Gytirtizés fagy Megkerülés Megkerülés Idő Távolság | Trány
szám Kor | ideje helye Gyürüzö neve ideje helve
| | A VA A Alter, | , Ent- | Rich-
Ring Alter. Datum Ort d. Beringer Fund-Datum | Fund-Ort Trag- | fernung | tung
No. d. Beringung Beringung | zeit Km |
Kanalasgem. — Platalea leucorodia |. — Löffelreiher.
9578 |pull. |1925. V. 28. |Kisbalaton Schenk J. 1929. VII. 20. | Bardibiikk 4 év | 55| SE
9555 x, 1925. V..28. 3 = 1929. IX. 15. Keeskemét 4 ev | 190! E
9548 | „ 11925. V. 28. = = 1930. III. 27. Nicastro, Italia 5 ev | 900! S
41410 | „ |1928. VI. 20.| 95 3 1928. VI. 20. |Gemidzsi, |
| Drinäpoly,
Tureia 3 hö 950 SE
41816 > 1928. VII. 10. es Warga K. 1928. XII. 23. Gomenitsa,
Epirus;
Graecia 6 hö 850 SSE
55299 | „ 11929. VI. 15 5 » 1929. VII. 30. Alsödomboru,
Kom. Zala 11% hó 50 SW
55286 | » 1929. VI. 15 5 1929. XII. 21. Novomesto,
Croatia 6 hö 110 SW
56171 | „ |1929. VI. 22 » ; 1929. VIII. 22. Bellye,
Kom. Baranya 2 hö 180 SE
56175 > 1929. VI. 22. $ ” TOLONE Lukäcsfalva, | |
Kom. Torontál 3% hó 290) SE
56181 zn 19205 Vil. 22. = A 1929. EXT 32. Lechaena,
Graecia 4% hó 1050, SSE
56186 | s. |19295 VIL. 22: 3 ; 1930. III. 10. Kair-Cheik, |
Kom Wahal; |
| Esypte 10 hö 2050 SE
b6185 | 11929./VI. 22. ne : 1930. VI. 10. Popovjane,
Bulgaria 1 év 700 SE
55484 » 1930. VI. 4. È ; 1930. VIII. 22. Fâncspuszta 2% hö 110) E
55186 | » 1930. VI. 4. 5 1930. IX. 11. |Kisiljevo,
| Serbia 3 hó | 380 SE
5545: 1980, KNIE 4 n » 1930. X. 16. Kairouan, Tunis 4% hó | 1400 SSW
68462 | +» 11930. VI. 7. x » 1930. VIII. 1. | Adand 2 hö | 70| E
5554: = ou. VIA + ” 1930. IX. 2. Semendrija, |
Serbia 3 ho 360 SE
55508 | „ |1930. VI. 7. 55 5 1930. IX. 20. (Sousse, Tunis 3% hö 1350 SSW
55524 | „ 11930. VI. 7. + = 1930. X. 19. Salim de Giraud, |
| Camargue; Fr. 4% hó | 1050 WS
Fehér gólya. — Ciconia alba Bucusr. — Weisser Storch.
8694 pull. 11915. VII. 7.|Tiszatarjän Platthy Ä. 1924. IV. 15. |Arokté 9 ev 15 SW
9382 | „ 11925. VI. 19.!Komjäti Thöbiäs Gy. (1929. V. 11. Baiesti,
Kom. Hunyad.
Romania 4 ev 350 SSE
9393 | , 11925. VI. 24. Vilmany > 1929. VI. 1. Jambol, Bulgaria 14 ev 800 SE
32515 » 11926. VI. 7. [Tarpa Kabäczy E. |1927. I. 15. Sinoia,
Matabele-Land 7 hö 7500 SSE
32735 1927, VI. 26: 1929. II. 28. Rosendal, Transva 1 év 8hó 8500 S
41474 1928. VIT. 1. si È 1928. XII. 25. (atheart,Capeland'6 hó 9050 SSE
41003 1928. VII. 3.'Komjäti Thöbiäs Gy. 11928. VIII. 26. Gyulafehérvár,
Kom. Alsöfeher 2 h6 330) SE
8437 1928. VI. 1. "Arenas deSan Lletget A. G. 1929. II. 6. Arsa, Italia 8 hó 1650 NE
Pedro,
Hispania
41912 Ns 1928. VII. 1.!Säri Fazekas L. 1929. IV. 19. 'Köszeorusz,
Asia minor. 9 hò 1150 SE
41007 „ 11928. VII. 4.|Bodvaräk6 Thöbiäs Gy. 1929. VIII. 5. |Wad el Haddad,
Brit-Sudan. 1 év 3950. SE
41908 | „ 11928. VII. 1.|Säri Fazekas L. 1930. V. 28. Ürbö 2 év 10 S
41914 A 1928. VII. 1. Bugyi È 1930. IX. 15. \Bergama,
Asia minor, 2 év 3h6 1100 SE
56147 Re 1929. VI. 27.\Szeged Miiller P. 1929. X. 15. Catane, Romania 4 hö 450 SE
41998 1929. VII. 6.!Tarpa Kabaczy E. 1929, VIII. 28. Aranyosgyéres,
Kom. Torda-Ar. 2 hö 250 SE
41997 1929. VII. 6. 2 1929. VIII. 30. Kolozsvar,
Kom. Kolozs 2 h6 180 SE
41534 x 1929. VI. 23 “f » 1930. IV. 29. |Rusilov, Krasne ;
Polen 1 ev 550! NN
41512 1929. VI. 23. 1930. VIII. 31. Dakka, Aswan ;
Haute Egypte 1 ev 3000 SE
68965 1930, VII. 3. Vilmany Thöbiäs Gy. 11930. X. 10. Migareh,
Gedaref; Brit-
Sudan 3 hö 3900 SSE
68605 le 1930. VII. 7. Gulàes Kabäczy E. |1930. VIII. 19. Aranyos Polyàn, |
Kom. Torda-Ar. 1 hö | 200
Li
1929/30] AZ 1928-30 ÉVI MADÄRJELÖLESER 193
ue 3 | 4 | 5 | 6 7 8 9 10 |
on | MER Ne Kor, | Tavol- |
Bunt: | Gyürizesideje, SYULNZER i, Megkeriilés Megkerülés Idő | ság | Iräny |
szám Kor helye Gytirtizé neve EE helye = |
Bing Alt Datum d. Be- + d.Be- | 3 ì Alter, Entfer-| Rich- |
ms - ringung Ort d.Be- | Beringer Fund-Datum Fund-Ort Trag- nung | tung |
No. | ringung | | zeit Km | |
| Bakeso. -- Nycticorax griseus L. — Nachtreiher.
8537 |pull.|1927. V. 27. |Kisbalaton |Warga K. 1928. VII. 20. Apatin, Kom.Bäcs 1 ev | 180! SE
3100 | „ |1927. VI. 20. 5 2 1929. IV. 14. Catania, Sicilia 2 év 1080! SSW
3562 | „ 11927. V. 28. » 5 1930. VII. 4. Aranyospuszta 3 ev | 80} S
27908 | 1928. VI. 4. 5 1928. VII. 21. |Perlak, Kom.Zala 11145 hó 110| SW |
27943 | 5 1928. VI. 5. ép) 6: 1928. VIII. 29. |Gazzo, Italia 13 ho 450) WSW |
2150 o 1928. VI. 5. | i No 1928. VIII. 30. |Zdenièna,Croatia 13 hó 1551 SW
3879 | „ 1928. VI. 6. » x 1928. VIII. 23. |Szentläszlöpuszta 1%, h6 | 50) S
2984010, 11928. VI. 7. 7 > 1928. VII. 19. |Lekawa, Polen |15 hó | 580| NNE
3935 | me LORS Wiles ire n x 1928. VIII. 1. |Vräszlö 2 hò | 40) S
SON BERN iR n È 1928. VIII. 27. Babinopolje, | | | |
| | Dalmatia 3 hó | 440] S |
45193 | „ |1928. VI. 15. » | > 11928. VII. 22. |Pakracka Poljana, | |
| | Slavonia 1% hö | 140| S
40876 | „ |1928. VI. 15. | = | n 1928. VIII. 13. Somodor 2 h6 | 60 ESE
40892 | „ |1928. VI. 15 5 > 1928. IX. 25. Mali Bukoveci,
Croatia 3 hö 90! SW
40864 n 1928. VI. 15. » ” 1928 RI, T Metkovic,
| Dalmatia 4% ho 420! S
45299 | » 1928. VI. 16. | 5 2 1928. VIII. 3. Fancspuszta 1% hó 110) E
46215 | » 1928. VI. 17. » » 11928. VIII. 26. |Inke 2 hö | 35] S
46217 | „ 11928. VI. 17. : 3 11928. IX. 21. Ragusa, Dalmatia|3 ho 450| SSE
46134 |, |1928. VI. 20. = ‚Schenk J. 1928. IX. 8. Drävatamäsi 3 hó 80] S
210100, 928 VI. 6. | » ‚Warga K. 11929. IX. 25. [Marsa Matrouh, | |
| | Egypte. év 4 h6 | 2400! SE |
39892 00.119028. Ve 7: ep | 5) NODO VITAE ‚Siguiri, Guinée- | | |
| | | | Française |1 év 4800| SW
40523 » 1928. VE. 7. | ” 11929. VII. 15. ‚Balatonmagyarod |1 ev 10! S |
200 || a) InP VEL. 7 5 11929. IX. 18. |Valguarnera, | | |
| | Italia 1 ev | 1050| SSW
4519080 (1928: VI. 15. | » | n 11929. VI. 11. |Karapancsa 1 ev 160! SE
3872 | „ |1928° VI. 6. 5 5 1930. IV. 20. |Lonato, Italia 2 év | 520| WSW
3933 | » 5282 Wa 7. » | 5 NOZO EXC 1: |Palestro, Italia |2 év 800! WSW
54608 |» 11929. VI. 15. 5 | » 11929. VII. 26. |St.Peter, |
| | Steiermark. 1% hó 150| WNW
54926 | » 1929. VI. 17. 3 ” 1929. VII. 14. |Brüx ; Bohemia /1 hó | 520| NW
45479 | » S295 Vals lin: = È 1929. VII. 27. |Nemecky Brod, | |
| Bohemia 11, hó | 350| NNW
45460 > 1929 VINI » ” 1929. VII. 30. | Vidovec, VaraZdin,| |
| | Croatia 1% h6 | 100) SW
45462 Pe LIZZANI „ » 1929. VIII. 25. |Gusztävmüve 2 hò | 90) SE
53681. 3 (1929. NT. 23. % cs 11929. VIII. 15. Inkeyantalfa 2 hó 40| S
53531 2929 VI. 24. 55 | 9 1929. DX. 25: |Möriezhely 13 hö | 50! S
54164 | „ |1929. VI. 14. 5 | 5 1930. V. 18. |Nicosia; Cyprus |1 ev | 1850] SE
54403 a oO emi Vell CE » | ” 1930. VIII. 17. |Osijek, Slavonia 21, hó | 180} SE
54407 | » |1930. VI. 5 | > 1930. VIII. 31. [Isola della Scala, | | |
| | Verona; Italia 13 hó | 500) SW
66807 | „ |1930. VI. 5. 5 | » 11930. VIII. 6. |Viriustelep 2 hö | 40| NNE
66829 950 VE, = | » 11930. VIII. 14. |Mesztegnyö 2% hö 30| SSE
67002 a OBO: Vas 5: | » | ” 11930. VIII. 15. | Labod 207 ho | 55| SSE
66844 n RÉOSO VERS 5 » 11930. VII. 15. |Orci 1% hó 60| SE
66897 | „ |1930. VI. 5. 5 | > 11930. VIII. 18. |Szentmärtonkäta |2% ho | 210] NE
67019 n LLOSOs ENG | 2) | » 11930. VIT. 15. |Szin 11 hó 320| NE
67004 | „ |1930. VI. 6. | s È 11930. VII. 27. |Rinyatamasi 12 hó 60| SSE
67022 | „ 11930. VI. 6. | if | È 11930. VIII. 13. |Kisbalaton 121, hó FIRE
53920 REIHE ES » | > 11930. VIII. 10. |Rohrau, Austria |2 hó 170| NNW
559507 7, 1930. VI. 7. A | » 11930. VIII. 15. Torri di Quar- | |
| | | tesolo, Italia 121, hó 420| WSW
55726 | „ 11930. VI. 20. [Kecskemét Mészáros Gy. 11930. IX. 12. |Volissos, Graecia |3 hó | 1100} SE |
Ustökösgem, — Ardeola ralloides Scor. — Schopfreiher. |
40762 pull. j1928. VI. 14. |Kisbalaton |Warga K. 11928. VIII. 27. |Pusztaegres 24% hó 100! E |
45287 >. 119287 VI. 16. er ca 1928. VIII.9. |Zdenéina, Croatia 12 hó 155) SW
45064 928° Va. 15. = ni 1930. IV. 28. Perugia, Italia 2 ev | 600) SW |
54292 | „ 11929. VI. 16. > % 1929. VII. 20. Bärdibükk 1 hó | 55 SE |
D4262 000 11929. VE. 16. |: , en 1929. IX.5. |Nin=Nona, | |
| % Dalmatia 3 hó 320) SW
66819 19303 Wile 5. | = 1930. VII. 22. [Iharos 115 hó 40) SSW |
| |
| |
13
194 SCHENK JAKAB [Aquila
8
Pie REN Kor, Tâvol-
Gyűrű- cor Gyűrűzésideje Gyürüzes | Gyűrűző | Megkerülés Megkerülds Idő ság Iräny
BZA ye neve ideje elye A
È Alter Patum d. Be- i Alter, | Ent- | Rich-
Ring - ringung Ort d. Be- Beringer Fund-Datum Fund-Ort Trag- |fernung tung
No. ringung zeit | Km |
| A . |
Szürke gem. — Ardea cinerea L. — Fischreiher. |
| |
3318 pull. 11927. V. 27. Kisbalaton |Warga Re. 1192935215 |Ago-Marzo, | |
| | | Pachino, Sicilia |2 év 5 hól 1150) SSW
41442 | MI \LO2RVA6 OI 5 [Gulyás J. 11928. IX. 9. Zdenéina, Croatial4 hó 155| SW
7756 | IONI | SI |Warga K. |1928. VII. 10. |Nagy-Balaton 1 hó | E
112), 11928. VIA: A È 1928. VIII. 20. |Tharosberény 2% hö | 40 S
32891 | i, 1928 2 Wile bs È | 5 1928. VIII. 5. |Pölöskefö 2 hó | 25] WSW
7195| „ (1928. VII ő | 5 1928. VIII. 20. | Fels6ireg 2% hó | 90! E
7178| 5, 1928. VI. 5: È | a 1928. IX. 3. Kisbodak 3 hò 130| N
32890| „ |1928. VI. 5. | n | a 1928. XII. 29. |Dragoni, Italia 7 hö | 700! SSW
32960 | „ 1928. VI. 6. SI ;; 1928. VII. 31. |Pusztaegres 2 hò 100| E
32999] „ [1928. VI. 6. ‘ 5 1928. VIII. 15. |Harsäny 2 hó 300) NE
32072005 1928. VI. 6. | DI 1928. VIII. 16. |Moniga, Italia 2% h6 500] SW
32998| „ 11928. VI. 6. | Hb x 1928. X. 28. Laterina, Italia |5 hó 600! SW
41629| „ |1928. VI. 7. A RL 1928. VII. 22. |Pusztaegres 1% h6 100! E
41644. TON VTT I kés = 1928. VII. 23. |Tihany 1% h6 60| ENE
41627 5 OBS VE TN || rá 1928. VIII. 1. [Vrászló 2 hó 40! S
41622) , 1928: VI. 7. 5 | È 1928. VIII. 8. [Götzendorf,
| | | | | Austria 2 h6 155! NNW
41616| „ 11928. VI. 7. | 5 a 11928. VIII. 18. |Baböcsa 2 hó 70| 8
41650| „ |1928 VI. 15. pi si 1928. XI. 1. {|Noto, Sicilia 44 hó | 1150) SSW
41651] „ 11928. VI. 16. > | È |1928. VIII. 18. |Käloz 2 hé 100) ENE
46227 | n 11928. VIZI n | E 11928. VIIT. 1. |Vraszl6 1% hö 40| 5
41814| „ |1928. VII. 9. | 5 = 11928. IX. 1. fs 2 hó 4015
46180| „ 11928. VI. 16. | 5 | = 11929. VI. 1. |Altenmuhr, Bayern 1 év 500 NE
329751 , 1928. VI. 6. à = 11929. VIII. 8. |Königswarthe, a.
| | | Sachsen [1 év | 570) NW
829511, „ 11928. VI. 6: | = Warga K. 11930. I. 8. Arbatax, Sardinia [1 év 7 hó! 1050| SW
56709] „ 11929. V. 29. | mé Schenk J. 11929. VII. 20. |Bärdibükk 2 hó | 55| SS
56724| „ |1929. V. 29. | 8 = 1929. VIII. 17. |Bodakajtor 3 ho | 110] ENE
55096| „ 11929. VI. 16. | , Warga K. 11929. X. 23. |Poljana, Croatia |4 hó 90! SW
55010| „ 1929. VI. 18. | > ÿ 1929. IX. 12. |Manfredonia, |
| | | | | | Italia 13 hó | 600! SSW
56166| „ |1929. VI. 22. | a | 85 11929. VII. 21. |Möriezhely 1 hó | 50! 5
56190) „ 11929. VI. 23. x S 1929. VII. 17. |Somogyszent- |
| | | miklôs 1 hó 40) SW
56188} „ 1929. VI. 23. | 5; B 1929. VIII. le Käptalanfa 12 ho 50] NNE
55135] „ |1929. VI. 27. | 35 2 1929. IX. Tarany 13 hó 60) S
46508! , |1929. VII. 13. [Illmitz, Breuer Gy.11929. Vor de Szeremle 114 hó 250] SE
| | | Kom. Moson | | | | |
46549| „ 11929. VII. 14. | 5 | 4 1929. IX. 15. |Oristano, Sardinial2 hó | 1150| SW
55954] , |1930. V. 19. Kisbalaton Schenk J. |1930. VII. 27. |Rinyatamäsi 2 hó | 60! S
53874| „ 1930. V. 25. Sätoraljaujhely |Warga K. 11930. VII. 15. | Kolbuszowa.
| | Wileza Wola, | |
| | | Polen 122 hó 220) N
53881] „ 1,1930. V. 25. » A 11930. VII. 19. \Zarszyn. |
| | | Sanok, Galiezia |2 hó 110| NNE
basl2|, 5, (11930. VW. 25 | È. | à 11930. VII. 27. |Bès, Kom. Ung {2 hó | 30| NE
46373 | È 1930. VI. 5. Kisbalaton > 11930. VII. 7 |Szigliget 1 hó | 20| NE
46879) A980. VI. EBA | > y 11930. VII. 16. |Velenje, bei Celje : |
| | | | | Krajna 1% hó 260! SW
46388] „ 11930. VI. 5. | n Po 11930. VII. 28. |Inke 12 ho | 35| S
46384] „ |1930. VI. 5. f 5 11930. VIII. 1. |Jänoshäza 12 hó 50| N
46375] „ 11930. VI. 5. è | * (1930. VIII. 7. |Hainburg, Austria 2 hó | 170| N
55170| „ |1980. VI. 6. È 11930. X. 23. |Ostia, Italia 4% ho | 700| SW
68465 11930. Vilage úg 5 11930. VIII. 13. (Iharos 1% h6 40) SSW
46376| „ 11930. VI. 25. i» n 1930. VII. 14. 'Jànoshiza 1 hó | 50! N
Vörös gem. — Ardea purpurea L. — Purpurreiher.
1906 |pull. 11912. VII. 11. |Ujvidék Schenk J. |1921. IV. 11. |Portoferraio, Isola |
| | | | | Elba 9 ev 850| WSW
3410! „ 11927. V. 29. Kisbalaton Warga K. |1927. VII. 23. Plumlov, Moravia 12 hó 310) N
3431| „ 11927. V. 29. = | 1929. VI. 30. |Nagyrada 2 év 25| W
32877| „ 11927. VI. 19. . | 5 11929. IV. 21. |Nicastro, Italia |2 ev 900! S
3414| „ |1927. V. 29. if | és 1930. VII. 16. (Saint Therese,
| | 3 Vendoeuvres; Fr. 3 év 1150) W
46210 | u 11.928: (VISO; 1928. IX. 9. |Pusztaegres [3 ho 100} E
29530| „ 1928. VII. 2. /Mosonbanfalva, Breuer Gy. 11928. VIII. 17. |Gross Tajax, | |
Kom, Moson Moravia 111%, hó | 120] NNW
|
1929 30] AZ 1928—30 ÉVI MADÄRJELÖLESEK 195
rr—————221_——————— "6 _ + _-- —T————_._.—m_——_—_———_—_————r__-_-_=-+------++wv-r tr ur
Lori RE 3 4 Ir | 6 7 8 9 19
Gyürü- | ali Gylirizés | PANICO | Kurs Rot anal ER
N Kor Gyürüzes ideje | REISE i | Gyürlzö Megkeriilés Megkerüles [dò sag Irány
> al Ihe , | de: helye
I | _| Datum a. Ber... neve ideje 5 Alter, Ent- Rich-
Ring ‚Alter ringung Ort d. Ber. | Beringer | Fund-Datum Fund-Ort Trag- fernung| tung
No. | ringung | 7 zeit Km
| | : | | | |
29540 | pull. 11928. VII. 2. |Mosonbänfalva, |Breuer Gy.|1928. IX. 7. |Malaczka, |
| Kom. Moson | Kom. Pozsony |2 hó | 80| NNE
29547 =, |@P ER TE 9: As % 19282 IX IE, |Troppau, Schlesien 2%, hé | 260} NNE
29517 39252 VIE. 2; Ep 5 1928. IX. 18. |Rum 2% hö 70) S
Maggio 811928. VIT. 8. | „ 3 1928. IX. 15. [Isola Polvese; |
| | | Perugia, Italia |2 hó 600, SW
46466 » 1.928. VII. 8. A | 55 11928, X. 8. Kismarton, |
| Kom. Sopron 3 hó 20; NW
29692 55 1928. VI. 6. Kisbalaton Warga K. |1929. IX. 26. |Pratola Peligna, | |
| | | Italia 1 év 3 ho) 600) SW
29795 LOS VIEN GS | 55 | Di 1930. V. 15. Legina, Italia 2 ev | 800! WSW
55688 | „ |1929. VI. 16. 5 If fees 1929. VII. 16. ‚Dävod iho) holen
55657 21929, Vel 16. » | 1929. VIII. 15. |Labod 2 hö | 55 SSE
55679 531. 11929. VAIO: » | n 1929. VIII. 16. |Erdöesokonya 2 ho 70! SSE
55683 4 1929. VI. 16 D 3 1929. X. 5. [Dunaföldvár 4 hó 130) E
55062 | » 11929. VI. 16. | 3; | 5 1929. X. 16. |Alcamo, Sicilia 4 ho 1100) SSW
55625 O2 NT TT | x | 5 1929. VIII. 15. |Komin, Dalmatia |2 hó 450 S
Boni, 11920. VI. 18: | de, I ame 1929. VII. 31. Jastrebarsko, | |
| | | | Croatia |1% hó 170) SW
55421 5 1929. VI. 18. > 5 1929. VIII. 15. \Inkeyantalfa 2 hò 40 S
55033 » 19297 Vis 18. dI > i 11929. VIII. 15. \Csallököznyek,
| | | | Kom. Pozsony 2 nó 140, NNW
445 » 11929. VI. 25. |Barbacs [Király I. |1929. VIII. 31. |Tata-T6varos 2 hó | 90, E
46501 55 1929. VII. 14. \Illmitz, "Breuer Gy.11929. IX. 8. "Balatonszabadi 2 hó 140) SE
Kom. Moson ! |
46506 ae (L929. VEL 14. | + | 5 11930. IX. 11. |Fertöszentmiklös |1 év 25| SE
53712 Pe (930: Vila 3: | Kisbalaton Warga K. |1930. VII. 27. |Csör . 2 ho | 110} NE
DEL OU TOSU VE. 3. | 3 | 5 11930. VIII. 11. |Örspuszta 2 hó 100) E
55562 5 1930. VI. 6. | à | 3 11930. IX. 21. |Kebili, Tunis 3% hö 1650| SW
| RON 11930. VL. 7. (| n | 3 11930. VIII. 8. lTata 2 hó 54) WNW
Nagy köcsag. — Eyretta alba L. — Silberreiher. |
32924 | pull. 1927. V. 21. |Kisbalaton Schenk J. |1928. XII. 20. |Volos,Graecia IT év 7 hó 1050) SE
8466 83 11927. Wa BR = |Warga K. |1928. XII. 18. |Orbetello, Italia |1 év 7 hò 700! SW
2884 11927 VIE 18% ce | 5) 1929. EX. 4. Cattaro, Dalmatia |2 ev 3 hó 500! SSE
32970 or pLOZ8s VIE. 6. 5 | en 11928. IX. 21. |Prijedor, Bosnia |3% hó | 250| S
32968 1928. VE. 6. 5 x 1928. XII. 22. |Lago di Burano, | |
| Italia 164% ho 700] SW
46164 » 11928. VI. 15 > = TOSO Uh Ue Athen ; Graecia |1 év 6 hé 1100) SE
56257 LOS ORGA + Ép 1930. XT. 19. 'Metkovic, | |
| | Dalmatia 54% hó 420! 5
562541 |) 11950. VI. 7. 5; b 1930. XII. 5. |Caorle, Italia 6 hó 350 WSW
Fácán. — Phasianus colchicus L.) — Fasan. |
29657 | ad. : 1928. I. 14. \Szigetmonostor |Päkozdi E.11928. II. 15. \Szigetmonostor |1 hó
29603 | „ „ 1928. I. 14. | n > 1928. ITI. 5. | È 11, hó
20059 22. 11928° T. 14. 3 | > FORMULE EN 4 8 hé
DOG N 11958. 1514, | È È (1928. IX. 30. | n 84 hó | get
29611. |, „ 11928. 1. 14. 5 5 11928. XI. 4. |Pöcsmegyer 191, hó | 3) N
29689 ad. 1928. I. 14. 98 Fe 11928. XI. 15. Szigetmonostor 10 hó | «|
2960£ | „ „ |1928. I. 14. | cn | 5 11928. XI. 22. |SzOdrakos 10 hò 7, NE
28719 | „ » 11928. IV. 4. |Brennberg- Breuer Gy.|1928. IX. 4. |Brennbergbinya |5 hó Ne
banya | |
29693 | „ |1928. I. 14. Pécsmegyer Päkozdi E.|1930. I. 16. Leanyfalu |2 ev 1| W
293683 | =» 11928. T. 14. È » HOSOK ESZA | 3. 2 év 8 hó 1] W
29661 (ad. Q |1928. I. 14. |Szigetmonostor 98 1930. X. 8. ISzigetmonostor (2 éy 9 hó |
29673 | „ „ |1928. I. 14. |Leänyfalu : 1930. X. 15. |P6esmegyer 12 év 9 hó 1| E
29664 | „ „ 11928. I. 14. |Szigetmonostor di 11930. X. 17 Szigetmomostor |26v 9 hö ARE
29677 | „ „ |1928: I. 14. Leänyfalu % 1930. X. 19. |P6csmegyer 2 év 9 h6| 1| E
29631 |,» |1928. T. 14. | Pöesmegyer 5 1930. X. 20. |Leänyfalu |2 ev 9 hö| 1 W
29669 | „ „ 11928. I. 14. Szigetmonostor 5 1930. X. 21. |Szigetmonostor |2 év 9 hó |
| 29691 jad. 7111929. I. 14. | Pöcsmegyer 78 11930. X. 22 | = 2 év 9 hò 3| 5
46717 | „ 4 1929. IV. 1. |Tiszaeszlar Szomjas L.11929. X. 15 |Tiszaladany 1614 hó | 3} W
46707 1 O29" IV: 1: | Di | 23 1930. I. 18. ‚Tiszaeszlär 19% hó |
467105) 535, 1929: IV. 1: | án 11930. I. 18° | n 19% h6
| | | |
*) Mas területről beszerzett és tenyésztési célokra kibocsátott madarak. — Von anderen Gebieten stammende
und behufs Einbürgerung ausgesetzte Vögel.
13*
196 SCHENK JAKAB [ Aquila
| 1 2 3 4 5) 6 7 8 9 10
ete: Wrest | Kor, Tävol- | ,
| Gyürü- Gyürüzes ideje Gyürüzes Gyürüzö Megkeriilés Megkeriilés Idö ság |Iräny
szám Kor helye neve ideje helye
§ Datum Alter, Ent- | Rich-
Ring Alter g, Beringung Ort d. Beringer Fund-Datum Fund-Ort Trag- fernung | tung
No. Beringung zeit cn |
46712 |ad.c 11929. IV. 1. Tiszaeszlar Szomjas L. |1930. I. 18. Tiszaeszlär 191, hó jaz
46716 | „ „ |1929: IV. 1. È 7 1930. I. 18. n 191, hó x
46719 |, ,, 11929. IVES si 55 1930. I. 18. + 191, hé, a
45676 |, „ 11930. II. 25. (Guth 8 1930. VI. 11. |Nvirmartonfalva |4 hó
|
|
|
|
Örvös fácán. — Phasianus colchicus torquatus Gx.*) — Ringfasan.
27506 |ad.g 11929. IT. 25. Tarpa IKabäczy E. 1930. I. 10. Tarpa j11 hó |
3382 lad. 711929. II. 25. 5 | È 1930. I. 26. = 11 hó
Fogoly. — Perdia cinerea Lavu.*, — Rebhuhn. |
28362 | ad. |1927. X. 2. Fehervärcsurgö Rhédey Z. 1928. VIII. 25. Fehérvärcsurgé lév ! A
4433 | „ (1927. IX. 13. |Töltszek, Bohrandt L. 11929. X. 15. Deméte, | |
| | Kom.Säros | | Kom. Säros 2 év | 2| N
4434 | 1997 AS 13. | 2 | x 11929. X. 15. |Töltszek, | | |
| | | Kom. Sáros |2 év | a
59023 | ,, 1950-1, 52 Kecskemét Meszäros Gv. 1930. I. 24. Kecskemét 3 hét 5I
Fürj. — Coturnix communis Boss. — Wachtel.
50248 jad.o 11929. VII. 6. |'Telki \Warga K. |1929. VII. 13. |Ocsa |1 het | 40) SE
35645 (pull. 11929. VII. 17. |Kalmanesa Hajek A. 11930. IX. 13. |Saloniki; Graecia |1 év 500, SE
59222 lad. 11930. V. 8. Dömsöd IWarga K. 1930. VIII. 15. |Lonigo, Italia 13 ho | 650) SW
71567 | „ 5 11980. VI. 27. |Alsönemedi | i, 11930. VII. 4. |Imäreskakues 11 het | 16) SE'
11602 5 1950 WLLL... Ürbö 3 1930. VIII. 3. \Feldsberg, Austria!/1 hó 280| NW
Gerle, — Turtur communis Sere. — Turteltaube.
34931 |juv. 11927. VI. 12. |Kemecse Nagy L. 1929. V. 19. |Vasmegyer j2 ev | 5| N
51340 |pull. 11929. VI. 22. |Szeged Müller P. 1930. V. 14. | Volos; Graecia IGN; 850| SSE
45529 | 1930. VII. 21. |Nagylözs br.SélymosyL 1930. IX. 4. |Seregélyes 1% ho 160 OSE
45528 | 1950. IL. 721.7] Ri e 11930. IX. 18. !Athen ; Graecia |2 hó 1200) SE
Barna rétihéja, — Circus aeruginosus L. — Rohrweihe,
46114 (pull. 1928. VI. 16. |Urbé Schenk J. 1928. X. 15. |Ürbö 4 hö .|
Héja, — Aster palumbarius L. — Hühnerhabicht.
3361 ad.Q 1928. VIII. 14. |Temesvär. \Lintia D. 1928. X. 26. |Temesvär, |
| | Kom. Temes | Kom. Temes 2% hó .|
46781 |juv. 11929. VII. 24. |Szentbenedek, [Vasvári M. (1929. VIII. 20. (Dés, Kom. |
Kom. Szolnok- 111929. VIII. 28. | Szolnok-Dobokal1 hó 4| NW
Doboka | | | | |
| 46816 | „ 1930. V. 18. |Hansäg, [Király I. 11930. VIII. 18. |Bösärkäny 13 hó g N
| Földsziget | |
Il
| Egerész ölyv. — Buteo communis Less. — Mäusebussard.
27684 (pull. (1929. V. 30. Kapuvär Breuer Gy. 1929. XI. 12. !Marchegg, Austria 6 hó 75| N
Gatyas ölyv. — Archibuteo lagopus Brixx. — Rauhfussbussard.
| Privat- | ad. |1929. III. 4. |Szeged Gelei J. 11929. IV. 7. |Mezösas 11 hó | 150) NE
| Ring. |
46469 n 1929. IV. 14. |Brennberg- Breuer Gy. 11929. IX. 12. |Brennbergbänya |5 hó
bänya !
46931 | „ (1929. VII. 20. [Nagykőrös Jánossy S. (1929. X. 15. IBrjansk, Russia |3 hó | 1300) NE
Vörös vércse, — Cerchneis tinnanculus L. — Turmfalke, |
e | |
10222 | ad. |1929. T. 22. Overbäsz, Schenk H. 1930. III. 27. |Grottkau, | |
Kom. Bäcs Schlesien 1év2h6, 600 NNE
_ *) Mas területről beszerzett és tenyésztési célokra kibocsátott madarak. — Von anderen Gebieten stammende
und behufs Einbürgerung ausgesetzte Vögel.
1929/30]
AZ 1928—30 ÉVI MADARJELOLESEK
197
ESE, | 4 Re 6 nF: 9 | 10
| | | | = E: Tav 1 E
Gyürü- | Gyűrűzés idei AIR: SS Be: ee lee È
szám | Kor | yürüzes ideje Nees helye CS nee a negri helyé | Idö | sag | Irány
Ri ‘Alt | Datum d. Be- | Ort d. Be- | § | | Alter, | Ent- | Rich-
er ringung ringung Beringer Fund-Datum Fund-Ort | Trag- | N tung
0. | 5 g
| | zeit | Km
| Kék vércse. — Cerchneis vespertinus L. — Rotfussfalke.
| |
16668 ‘pull. (1924. VI. 28. |Erpatak [Rhédey Z. 11929. III. 18. |Balkäny 5 ev 10; E
19534 | „ |1924. VI. 28. 5 A 1929. IX. 3. |Erpatak 5 ev ve
19767 | 5 11925. VTT IIS || | en 11930. VI. 4. Charkov, Russia 15 ev 1100! ENE
| Erdei fülesbagoly. — .1sio otus L. -- Waldohreule.
4101 |juv. 1914. X. 18. |Bogyoszl6 [Király I. 11915. VI. 20. Bogyoszlé 18 hó |
Réti fülesbagoly. — Asio accipitrinus Parr. — Sumpfohreule. |
45655 |pull. |1930. V. 14. Tarpa |Kabaczy E. |1930. VII. 17. [Tarpa 12 hó 3) W
| |
Kuvik. — Athene noctua Scor. — Steinkauz. |
43776 | ad. 11929. III. 8. Nagylözs !br.SölymosyL!1929. V. 18. |Wampersdorf, !
| | | | Austria 2 hó 55, NW
il
Györgybagoly. — Strix flammea guttata, Brun. — Schleiereule. |
28229 | pull. 11927. VI. 21. |Ketütköz Graefl A. 1928. XII. 15. |Pavia, Italia 1ev6hö 900) SW
2417 | ad. |1928. II. 7. Püspök- Agárdi E. 1929. IL. 4. Piispok- |
| | _ szenterzsébet | szenterzsebet 1 ev |
4498 ‚1930. Re 25s Leibic, [Mauksch V. 11930. X. 31. |Kesmärk, |
| | Kom. Szepes | | Kom. Szepes 6 nap 3| SE
| Nyaktekercs. — Iyna torquilla L. — Wendehals.
36333 | juv. 11927. VI. 28. |Brennbergbänya)Breuer Gy. 11928. VII. 1. |Brennbergbänya |1 ev
47712 |pull. 11928. VI. 23. |Füzfé Märy Gy. 1928. VIII. 23. |Podstrana,
| | Spalato, Dalmatia|2 hó 420, SW
50225 | ad. 01929. VI. 13.@ Budapest Warga K. 1930. VI. 14.© [Budapest 1 év :
50127 (pull. 11929. VI. 18. !Budapest 'Szemere Z. 11930. VITI. 17. |Budapest 1 ev .|
| La . . |
Nagy fakopancs. — Dendrocopos major pinetorum Brum. — |
Grosser Buntsprecht. |
19820 |ad. c'|1928. T. 30. Tarpa \Kabäczy E. 11929. TED: Tarpa 11 ev
47926 ljuv. |1929. VI. 12. |Brennbergbänya|Breuer Gy. |1930. I. 1. ‚Brennbergbänya 16% hö |
| |
Szalaköta. — Coracias garrulus L. — Biauracke. |
| | |
50906 |juv. 1930. VII. 20. 'Tarpa Kabäczy E. 1930. VII. 23. |Beregszäsz, |
| | | Kom. Bereg 13 nap AN)
| |
A EBBE: . |
| Bübosbanka. — Upupa epops L. — Wiedehopf.
38602 |pull. |1928. VII. 12. |Szeged Müller P. 11929. III. 15. |Siderno, Italia 8 hó 1000) SSW
DLOGZ. |" = 1929. VI. 29. |Monor Vasväri M. |1930. IX. 19. |Katochi, Xiro- |
| | mero, Graecia |1 év 3 hó! 1050| §
Füsti fecske. — Hirundo rustica L. — Rauchschwalbe.
21802 ‘pull. (1924. VIII. 16. |Detek Thöbiäs Gy. |1925. V. 19. [Gyöngyös 19 hó 105) SW
x 11926. VI. 17.@ Nagyesakany 1 ev di
22209 | ad. 1925. VII. 17.© | Nagyesäkäny Walzel J. 111927. V. 1.© | DI 12 ev «|
35952 | „ 11927. IV. 21.© |Ürbö Schenk J. 11928. V. 1.© ‚Ürbö (1 ev |
SHOAL |) „ 1927. VI. 2.@ |Detek Thobias Gy. |1928. V. 11. Nagyszeben, |
| Kom. Szeben |1 év 370 SE
38083 |pull. 11927. VII. 11. |Nagylòzs br.SölymosyL|192S. V. 30. Nagylözs 1 ev Aer
38876 |juv. |1927. VII. 15. |Liköcspuszta, |HegymeghyD|1928. VII. 10. |Liköespuszta 1 év 5
38894 | ad. |1927. VII. 19.© 55 3 1928. VII. 30.® » 1 ev .|
38880 |pull. 11927. VII. 15. 55 A 1929. V. 1. | = 2 ev «|
47236 | „ 1928. V. 9. Nagylözs br.SölymosyL|1929. V. 24. |Nagylözs 1 ev 2 |
47011 | ad. |1928. VI. 19.© Urbé Schenk J. 11929. V. 9.© |Urbé 1 év i |
44754 |pull. 11928. VII. 16. |Lik6espuszta HegymeghyD|1929. VI. 18. |Liköespuszta 1 év 2
! |
198 SCHENK JAKAB [Aquila
1 2 3 4 ; is ; 6 7 8 le 9. Bi
| The Kor, |
| ds Koi Gyürüzés ideje en Gyürüzô Megkerüles Megkerüles idö |Tavolsag | Irany
| szam Kor lelye eve ideje helv | > |
À LS Datum 2 Tr En Alter, | Ent- | Rich-
Ring Alter 4, Beringung Ort. d. Berinder Fund-Datum Fund-Ort Trag- | fernung | tung
No. Beringung zeit | Km
|
Molnar fecske. — Delichon wrbica |. — Mehlschwalbe.
34954 |pull. 11927. VI. 21. ‘Szeged . Müller P. 1928. VII. 19. © Szeged 1 ev
49668 | „ |1929. VII. 6. È i; 1930. VII. 1. © 5 ,, 1 év
Örvös légykapó. — Muscicapa collaris Becusr. —
Halsbandfliegenschnäpper.
32456 jad. x 1927. V. 16.@ Budapest Warga K. 1928. V. 25.@ |Budapest 1 ev |
| 32487 |,, ,, 11927. V. 16. © i | x 1928. V. 25. © 2 1 év |
| |
| Tôvisszuro gébics. — Lanius collurio L. — Rotrückiger Würger, | |
| à |
| 34793 |pull. 11927. VI. 11. |Sopron |Brener Gy. 11929. VI. 29. Sopron 2 év |
Hamvas varju. — Corvus cornix L. — Nebelkrähe. | |
|
52571 |pull. 11929. VI. 2. Peszér Schenk J. 1929. X. 22. Laiosmizse 4% hó 20| SE
Mezei veréb. — Passer montanus \.. — Feldsperling, |
il
38333 (pull. 11928. V. 21. Budapest Warga K. 1928 VILI. 31. Budapest 3% ho 3) NW
Meggyvago. — Coccothraustes vulgaris Parr. — Kirschkernbeisser. |
|
23650 \ad. 7 1926. IV. 24. Budapest Warga K. 19205 x 28. Nossa, Italia 3 év 6 ho 750| WSW
| Erdei pinty. — Fringilla coelebs L. — Buchfink. |
| 35688 \ad. 0° 1927. VI. 19. |Tarpa |Kabäczy E. |1928. VI. 14. |Tarpa |1 ev
| Tengelic. — Carduelis elegans Svern. — Stieglitz.
| $2260 |ad.c'}1926. XI. 11. |Budapest Warga K. 1929. II. 28. |Csepel 2 év 3 hó 10! S
| Kis keresztesörü. — Loria curvirostra L. — Fiehtenkreuzschnabel. |
| 48028 |ad. © 11929. IX. 7. Brennberg- Breuer Gy. 11930. II. 2. Brennberg- |
| bänya banya 5 hó
0 ; |
Mezei pacsirta. — Alauda arvensis L. — Feldlerche, | |
| | | |
61322 |pull. |1930. VII. 5. jÜrbö Fazekas L. |1930. XI. 10. |Jesi, Italia 4 ho | 650) SW
Széncinke. — Parus major L. — Kohlmeise.
22515 ad.> 1925. V. 8.© Budapest ‚Warga K. 1927. VI. 27. © Budapest 2 ev
22130 | „ „ 11925. V. 29.© > > 1927. VI. 24. © 5 2 ev
23342 | „ 11925. IX. 9. 5 A 1927. VI. 27. © 5; 2 év
23710 | „ , 11926. V. 3.0 + | n 1928. VI. 12. © 5) 2 év .|
23798 $ | 11928. V. 18. © 2 ev
2.012020, Vero @) " Ù 11928. VI.12© - 2 év
32442 |., 9 1927. V. 11.© 5 x 1927. VI. 24. © 5; 1% hó
236 11927 EL. 5. 3 > 1928. VII. 4. 4 lev5 ho,
32440 11928. VII. 3. © F 1 ev |
+ PE BROT à 11929. 1V.29.@ > rl |
| 1928. VII. 3. © * 6% hó |
37156 | „ © 11927. XII. 14. 5; | 5 1929. IV. 29. R 11 ev 4 ho
| 1930. V. 30. » 12 év 5 hd} le
36597 |pull. |1927. VI. 8. È 5; 1929. VIN.7.® > 2er | 2] NO
36526 'ad.o 1927. V. 21. © 5 | * 1930. XII. 18. | n 3 év 7 hò| ne
38363 | „ „ 11928. V. 24. © * | > 1929. II. 26. 5 ‚9 hó
44368 |juv. |1928. VII. 4. S 5 102091 ERT, 2. 5 (9 hò |
44541 |ad.c¢ 11929. I. 17. E . 1929. V. 29.©, » \4 hó |
44544 | „ x |1929. I. 26. x 3 1929. V. 29.© | > 4 hó |
44545 | „11929. I. 26. = à 1930. IV. 8. x lév 2 hó! |
a
1929/30]
AZ 1928
30 EVI MADARJELOLESEK
LEP] ; “7 Kor, iron!
Gyürü- | Gyürüzés ideje| Gyirizés | Gyürüzö Megkerülés | 5 | sé
szam | Kor | i 3 : Bi helye en 4 i Ks Megkerüles helye | Taö sat any
i atum d. Be- © Alter, |Entfer- Rich-
ne Alter, ringung on a Dea | Beringer | Fund-Datum Fund-Ort Trag- | nung | tung
o. | ingung | | Zeit Km
| | | Nr] |
38404 | ad. 1930. V. 30.© Budapest |Warga K. 11930. XI. 5. ‚Budapest 5 ho | .|
| |
el © Sa a er | INI PIGS Tes Tarpa (7 hó |
39285 | juv. 11928. VII. 9. Tarpa |Kabäezy E. 11930. I. 4. [1 év 6 ho| .
392908, 11928. VII. 21. | 11929. II. 15 17 hó
Arissıl 1929: Vil. 23, | 1930. II. 11. \7 hó |
DUO | 1929: VII. 30. | 1929. XI. 21. 131, hó
| | 5
ane ge | 1929. XIT. 9. | 4 hó
47193 . 1929. VIII. 4. | | a 11930. IV. 7 | IS hó |
47195 19297 VEEL. 2. N, In: 11930. II. 4. | 6 hó
| | | fi
ee anes 5 | (1930. II. 12. 16 hó
47197 | „ |1929. VIII. 15. | 111930. IV. 25. Is hó
47196 = 1929. VIII. 29. | "i 1930. II. 16. | \6 ho | |
47200 ss (2929. VIII. 30. | | È 11930. I. 17. 155 hó | |
49304 | „ |1929. IX. 26. | , N (1929. XII. 20. | 3 h6 |
18463 | pull. 1927. VI. 22. |Nagycsäkäny |Walzel J. 11927. XI. 30. |Nagyesäkäny 5 hö |
39266 3 1928. V. 27 "Tarpa [Kabáczy E. |1929. I. 11. [Tarpa Ig hó
51907 SA (1020 Ve. 30: "Szeged ‚Müller P. ‚1930. II. 16. |Szeged 1815 hó
EN TT Va. 20. | | EAN CN E 19 hó i
63957 33 1930. V. 24. Diösjenö |Rez E. 1930. XII. 28. "Diósjenő I7 hó | .|
| | |
È IE a ari eee Ozer le eal, Tarpa lév 8 hé
31905 |ad.G 11926. AU LE Tarpa |Kabaezy E. 11928. IV. 12. 12 év |
34843 | ,, ,, 1927. V. 14.© |Szeged ‚Müller 189 1928. IV. 30.@ Szeged Il ev
34819 ad. 11927. I. 8. | o | ni 11929. II. 5. ; 12 ev
35530 E; 1927. 11. 18. |Tarpa |Kabäczy E. 11929. T. 23 Tarpa 19 éw
35668 | „ 1927. V. 29. | | RE BI 2 ev
39203 1928. T. 9. AUS; | ép RT RE o ass 2 év a
35719 » |1930. I. 24. |Sashalom |Pawlas Gy. |1930. XI. 3. | Leobschiitz, | |
| | | | | Preuss. Schlesien|9 h6 | 310| NW
| | 1928. V. 20.@ |Szeged We hó | i
| | 1928. VII.11.@®| ,, ‘6 h6 |
| | | 1826. ae 1 év 2 hó |
38696 | 11927. XII. 31. |Szeged (Miller P. 1929. v. 8. BZ 11 év 4 hé
| | | 11929. VII. 20.@ ,, lév 7 ho
| | | | 111830. 1015 6. 7], . 2év 1 hd |
| | | 1930. V. 13.© | ,, 2év 4 hd, |
| 11930. VI. 30.@ ,, |2 év 6 Le
4 j Pan D 2 > H
Kékcinke. — Parus caeruleus L. — Blaumeise. | |
35659 | ad. |1927. II. 28. Tarpa |Kabäezy E. 11927. I. 26 Tarpa 11 ev | |
Sean. ee 11987.,%.28. |, IC, pogo RE I 12 év 2 h6
47109 n 1928. XI. 30. | 19297 1.8. |1 ev |
47112 ad. 1928. XII. 3. 1929. II. 6. |1 év 2 hé
47113 | ad. 11928. XII. 5. es, 1929. XII. 9. Ba | |
Baratcinke. — Parus palustris, Aver. — Sumpfmeise. |
| eee I. 20. Tarpa 16 hó
oa ee Oe ey | See aS 1928. V. 19. 10 hö
| 35698 | juv 1927-V LT 7. (area |[Fabacza E. | 1928. XII. 17.! 1 6v 5 hél
| 1929. IV. 6. | 1év 9 hé!
| | 1928. V. 16. | la chie ||
39208 | ad. |1928. I. 20. ci | 111928. XII. 17 Os «|
| 111929. IV. 5. lév 3 hò| «|
| | (1930. 1. 18. 2év | |
| |S IDX silts! 3 hó | .|
39279 | juv. 11928. VI. 22. 1929. | TA 7 hó |
| (1929. VII. 23. \1év 1 hé|
| | 1929. VI. 23. 11 h6 |
| 39286 | juv. 11928. VII. 13. (1929. XII. 18. | 1 év 5 h6|
| 11930. IV. 19. | lév 9 hól
| 26 SIMI ő | ER 5 hó
| 49301 | juv. |1929. VIII. 30. | ; 11930. IV. 20. | IS hó |
il 49363 | ad. 1929. XII. 10. 1930. III. 18. | 13 hó
Barätposzäta. — Sylvia atricapilla |. — Mönchsgrasmücke.
49434 | pull. |1929. VI. 3. Nagylözs |br.SölymosyL!1930. IX. 18. |Hji Ctori, Cyprus 3% hó 1950} so
| |
SCHENK JAKAB
[Aguila
er:
1 2 3 4 5 6 7 8 |
a = = | -
| Pt i Kor, | Tävol- |
SEI Kor Gyürlizesideje Gyürüzés helve Gyűrűző Megkerüles la 146 sig Iriny
szám Kor | = idei pis
Datum d. Be-| Ort di Be ah a È Alter, Ent- |Rich-
Ring Alter | ringung ringung Beringer | Fund-Datum Fund-Ort Trag- fernung tung
No. | | Zeit Km
| Énekes rigó. — Turdus musicus L. — Singdrossel, |
| | |
| 48760 | pull. 11929. VI. 30. Diósjenő Réz E. 11929. XI. 11. |Foligno, Italia 41, hd) 800 | SW
| Leprigö. — Turdus viscivorus L. — Misteldrossel. |
| 39461 |pull. |1928. VII. 20. |Brass6, Salmen H. |1928. VIII. 9. |Bacsfalu, | |
| | Kom. Brassó | | Kom. Brassó [34 hó | 7 | SE
Kerti rozsdafarku. — Erithacus phoenicurus L. — |
|
Gartenrotschwanz. | |
| - | | 1/1928. V. 14. Budape |1 ev |
36536 | ad. A gee V. 24.© (Budapest Warga K. 1929. Vo u 7 val di 19 a
| | | Far
ARTO, Ara, 11928. V. 23.@| ,, IL év tsa
36540 | pull. e V. 24. | c 57 111929. V. 28.© 83 12 év er
38378 | „ _ 11928. V. 26. | 5 n 11928. VII. 21. |Budakeszi 2 hò 6, W
| 37278 | ad. © |1928. v. 14.© | 5; 59 11929. V. 24.@ "Budapest \1 ev -|
| 38325 | pull. |1928. V. 18. | „ 5 11929. V. 28.© s; 1 év be:
| 44597 | ad. (1929. V. 28.© | |, a 11930. V. 20.© | ,, |1 év | .|
| |
| Vörösbegy. — Erithacus rubecula L. — Rotkehlchen. |
| |
44509 | juv. |1928. VII. 13. Budapest |Warga K. |1928. X. 14. |Bariano, Italia |3 hó | 700| Wsw
Kis fülemile. — Erithacus luscinia L. — Nachtigall. |
|
44312 |ad., — |1928. IV. 20. |Budapest Warga K. 1929. IV. 15. Budapest 1 ev |
ns |
Ù
1929/30] DIE VOGELBERINGUNGEN IN DEN, JAHREN 1928 —30 201
Die Vogelberingungen des Kgl. Ung. Ornith. Institutes
in den Jahren 1928—30.*)
Von : JAKOB SCHENK.
XIII. Bericht.
Trotz den recht schwierigen und fast beispiellos ungünstigen
wirtschaftlichen Verhältnissen, welche auch die staatliche Dotation des
Institutes empfindlich berühren, ist in den Beringungsarbeiten eine
stetige Steigerung zu konstatieren. Im Jahre 1930 erreichte die Anzahl
der Beringungen in Rumpfungarn 7039 und überflügelte die grösste
Anzahl beringter Vögel im einstigen Grossungarn (5581 im J. 1912) ganz
bedeutend. Von der für die Sache begeisterten und getreuen Mitarbeiter-
Garde des Institutes muss ich pflichtgemäss die folgenden hervorheben :
Dr. Junius THOBIAS mit 3488, Grore BArsony mit 1040, PETER MÜLLER
mit 1009, Baron LaprisLaus Sézymosy mit 933, Ernst Kapiczy mit
825, GEORG BREUER mit 419 und ANDREAS Réz mit 324 Beringungen.
Von den durch das Personale des Institutes ausgeführten Beringungen
muss ganz besonders die Leistung von KoLoman WarGa mit 5347
Beringungen hervorgehoben werden.
Bezüglich des Beringungsprogrammes möge bemerkt werden,
dass hier nur wenig Änderungen durchgeführt wurden. Die Würger-
beringungen wurden auch weiterhin der grössten Aufmerksamkeit der
Mitarbeiter anempfohlen. Es wurden auch tatsächlich Rekordzahlen
erzielt, so dass Ende 1930 die Anzahl der beringten Lanius collurio 902
Exemplare betrug, gegenüber den 383 Exemplaren bis incl. 1927. Be;
Lanius minor sind die nämlichen Zahlen bis incl, 1927 113, bis Ende 1930
aber 336. Leider erwiesen sich diese Arbeiten bisher vollkommen resul-
tatslos. Von den 902 Lanius collurio wurde bisher nur ein einziges
Exemplar zurückgemeldet — aus der Heimat nach 2 Jahren, was ja
eigentlich sehr wichtig und interessant ist, aber wir hätten doch lieber
über einige Exemplare aus den Durchzugsgebieten und Winterquartieren
berichtet. Von den 336 Lanius minor Exemplaren wurde bisher kein
einziges zurückgemeldet.
Nach wie vor wurde auch diesmal fast der ganze Nachwuchs der
Reiherkolonie im Kisbalaton beringt. Diese grosse Arbeit wurde von Kono-
MAN WarGA geleistet. Baron Dr. Fr. WaLpBOTT genehmigte unser Ansuchen
*) Die vorangehenden in Aquila: 1908 p. 294; 1909 p. 245; 1910 p. 219;
1911 p. 326; 1912 p. 321; 1913 p. 434; 1915 p. 219; 1919 p. 26; 1922 p. 51; 1923/24
p. 145; 1925/26 p. 24; 1927/28 p. 16.
202 JAKOB SCHENK [Aquila
die Beringungen in der Reiherkolonie Satoraljaujhely im Nordost-Winkel
Rumpfungarns durchführen zu dürfen. woraus wir interessante Parallele
bezüglich der Zugwege der Bewohner der verschiedenen Reiherkolonien
erwarten.
Eine sehr erfreuliche Erweiterung unseres Beringungsprogram-
mes bedeutet die Beringung einer grösseren Anzahl ven -Wachteln.
Während in den Jahren vor 1930 imgesamt 92 Stück beringt wurden,
konnten im Jahre 1930 fast dreimal so viel, insgesamt 253 St. beringt
werden. Alles alte Hähne.
Bezüglich der Beringungstechnik und des Ringsmaterials möge
nur kurz erwähnt werden, dass sich auch die Kupferringe als nicht
besonders dauerhaft erwiesenen. Ganz besonders litten einige dünnere
Kupferringe, welche Kiebitzen angelegt wurden. Das Material war an
der Innenfläche abgeschliffen und ganz besonders an der Ringkante
abgenützt, welche auf den Zehen lagerte, so dass dort tiefere Ausbuch-
tungen entstanden. Die Aussenfläche des Ringes war total unversehrt.
Eine Schädigung des Vogelfusses wurde nicht beobachtet. Den Grad
der Abnützung veranschaulicht die Abbildung auf Seite 172.
Bei der Besprechung der Resultate halten wir uns an die Reihen-
folge der Arten wie dieselben in dem Verzeichnis der zürückgemeldeten
Ringvögel im ungarischen Texte eingehalten wird.
Diesmal erhielten wir die ersten Daten über das Winterquartier des
Zwergsteissfuss-es. Zwei Exemplare vom Fertö-See wurden in südwestlicher
Richtung in Italien erlegt.
Die Trauerseeschwalbe zicht ebenfalls südwestlich — eine wurde
vor längerer Zeit in Frankreich, die zweite nun in Italien erlegt.
Der Seeregenpfeifer scheint ständig die südwestliche Richtung
zu bevorzugen. Früher wurde ein Exemplar auf Sardinien, das andere
nun auf dem italienischen Festlande erlegt.
Ein sehr schönes und lehrreiches Material lieferten die zurück-
gemeldeten Kiebitze, welche mit einer Ausnahme auf meinem Versuchs-
gebiete auf der Urb6-Puszta teilweise als vom Neste gefangene Brutvögel,
teilweise als Jungvögel beringt wurden. Bezüglich der Siedlungsver-
haltnisse wurde konstatiert. dass in diesen 3 Jahren 21 Ring-Kiebitze
als Brutvögel gefangen wurden und zwar kehrten auch diesmal die Vögel
in die nähere bzw. nächste Umgebung ihres alten Brutgebietes zurück.
Diese Regel wurde sogar bei den Jungvögeln bestätigt, welche sich eben-
falls in der Nähe des elterlichen Brutgebietes ansiedelten. Von diesen
Ring-Brutvögeln wurden 14 als Altvögel gefangen 7 aber als Jung-
vögel beringt. Die Jungvögel ergaben einen unerwartet hohen Prozent-
satz als rückkehrende Brutvögel. Neu erscheint mir die Feststellung, dass
schon der einjährige Kiebitz fortpflanzungsfähig ist. Wenigstens erinnere
1929 30] DIE VOGELBERINGUNGEN IN DEN JAHREN 1928 20 203
ich mich nicht, dass diese Tatsache sicher festgestellt worden wäre. Es
wurden drei einjährige, drei zweijährige uns zwei dreijährige Exemplare
als Brutvögel gefangen. Von den alten Brutvögeln wurde ein Exemplar
nach 7 Jahren wieder auf dem nämlichen Brutgebite angetroffen. Dieser
Vogel erreichte daher mindestens ein Alter von 8 Jahren. Es ist dies die
höchste Altersgrenze ungarischer Ringkiebitze. Mit Berücksichtigung
des Umstandes, dass wir seit 1912 ständig viele Kiebitze beringten
glaube ich aus dieser Altersgrenze folgern zu dürfen, dass diese Art im
Durchschnitte ziemlich kurzlebig ist.
Über die Durchzugsgebiete und Winterquartiere mag bemerkt
werden, dass im Winter 1928/29 in Italien 7, in Frankreich 3 und in
Spanien 1 Exemplar aufgefunden wurde. Im Winter 1929/30 war die
Verteilung die folgende: 5 in Italien, 4 in Frankreich und 4 in Algerien.
Es wird daher nicht immer das nämliche Winterquartier bevorzugt.
In dieser Beziehung scheint die Witterung im Winterquartiere ausschlag-
gebend zu sein, wie ich dies im vorletzten Beringungsberichte (Aquila
1927/28 p. 63) ausführte. Diesbezüglich ergab der Zufall ein recht interes-
santes Ergebnis. Ein Kiebitz welcher im Feber 1929 in Macau-Medoc bei
Bordeaux 1550 Klm. in westsüdwestlicher Richtung gefangen und wieder
freigelassen wurde, befand sich Ende November desselben Jahres zwar
ebenfalls in Frankreich, aber 1300 Kim westnordwestlich in Verdes bei
Orleans. Dieses Exemplar verbrachte die Brutzeit höchstwahrscheinlich
in der Heimat. Einen anderen interessanten, diesen Schluss gestattenden
Fall liefert ein Kiebitz, welcher als Brutvogel im Frühjahre 1927 in
Ürbö beringt wurde, ebendort auch im Jahre 1928 als Brutvogel wieder
vom Neste abgefangen werden konnte um schliesslich im November 1930
in Cremona erlegt zu werden.
Bezüglich das Wegzugsrichtung der ungarischen Kiebitze bestätigt
auch das stattliche Materiale dieser drei Jahre die alte Regel des im
allgemeinen in südwestlicher Richtung stattfindenden Wegzuges. Auch
diesmal wurde kein Exemplar zwischen Siedlungsgebiet und Italien
gefunden (V. Aquila 1927/28 p. 62). Dass sich aber doch ab und zu ein
Kiebitz verirren kann, zeigt das in Bulgarien angetroffene Exemplar.
Es ist dies das erste seit unserer vieljährigen Beringungstätigkeit,
welches abseits der allgemeinen Wegzugsrichtung aufgefunden wurde.
Die Uferschnepfen-Beringungen, welche ebenfalls auf dem Ver-
suchsgebiete in Urbö vorgenommen werden, ergaben einen sehr interes-
santen Fall über die Altersgrenze freilebender Vögel. Ein im Jahre 1913
als Brutvogel vom Neste gefangenes Exemplar wurde nach 16 Jahren
in Algerien erlegt, erreichte also das Lebensalter von 17 Jahren, welches
seinerzeit Dr. STRESEMANX als höchst erreichtes Lebensalter eines
freilebenden Vogels erwähnte (Ornith. Monatsb. 1930 p. 51) Seitdem ist
204 JAKOB SCHENK [Aquila
jedoch ein Vogel mit höherer Altersgrenze angetroffen worden. Auch
diesmal ‘wurde die Rückkehr in das alte Brutgebiet festgestellt und
— so viel mir bekannt ist — als Novum das Brüten einer Ufer-
schnepfe im ersten Lebensjahre. Noch ein sehr interessantes Ergebnis
möchte ich erwähnen. Bei den Brutvögeln wurde womöglich auch die
Schnabellänge gemessen. So hatte sine am 2. Mai 1926 gefangene Ufer-
schnepfe eine Schnabellänge von 117 mm. Als dieselbe am 21. Mai 1929
wieder gefangen wurde, hatte dieselbe eine Schnabellänge von 123 m/m.
Das Wachstum betrag daher in 3 Jahren 6 m/m.
Der Sichler dehnte seine abenteuerlichen Reisen (bisher Sevilla,
Malta, Sizilien, Niederland, Norwegen, Samara an der Wolga) diesmal
nach Rumänien, Algerien und Egypten aus. Die Zugsweise dieser Art
erfordert ein spezielles eingehendes Studium.
Der Löffelreiher brachte als Novum ein Vorkommen in der
Nähe von Adrianopel, eines in Epirus, eines in Griechenland, eines in
Egypten und eines in der Camargue. Die Zugsweise ist — wenngleich
nicht so abenteuerlich, wie diejenige des Sichlers, aber ebenfalls ziemlich
unregelmässig.
Der Weisse Storch ergab die Rückkehr eines Jungvogel nach 9 Jahren
in die nähere Umgebung des elterlichen Brutgebietes, dann die bekannten
Durchzugsgebiete und Winterquartiere. Einen recht seltenen Fall lieferte
ein in Spanien beringter Jungstorch, welcher nach 8 Monaten in der
Gegend von Pola 1650 Klm nordöstlich angetroffen wurde.
Beim Nachtreiher ist eine erhebliche Erweiterung der Winter-
quartiere zu bemerken. Ein Exemplar überquerte die Sahara und landete
in Französisch Guinea, wo dasselbe genau ein Jahr nach seiner Beringung
erlegt wurde. Ein anderes in Sommer 1928 beringtes Exemplar wurde
Ende Sept. nächsten Jahres in Egypten angetroffen. Auf der Insel Cypern
wurde am 18 Mai 1930 ein Exemplar erlegt, welches im Sommer 1929
beringt wurde. Ein Exemplar vom Jahre 1930 wurde nach 3 Monaten
auf der Insel Chios gefunden. Die Erweiterung des Winterquartieres
fand besonders gegen Südosten statt. Erwähnenswert ist noch der
Spätfrühjahrs und Sommer-Aufenthalt resp. Verbleib einiger einjäh-
rigen Exemplare im Winterquartiere.
Uber den Zug des Fischreihers erhielten wir erst in diesen drei
Jahren mehrere Daten aus dem südwestlichen Winterquartier. Mehrere
Exemplare wurden im italienischen Festlande, eines in Sizilien und zwei
in Sardinien gefunden. Sehr bemerkenswert ist der Sommeraufenthalt
eines einjähriges Exemplaren in Altenmuhr in Bayern und ist es nicht
unmöglich, dass es als Gefährte eines verwittweten Exemplares dorthin
gelangte. Laut dem Berichterstatter J. Hoffmann gibt es in der Umgebung
von Altenmuhr einige Fischreiherkolonien. Das Streichen der in Sator-
6129301 DIE VOGELBERINGUNGEN IN DEN JAHREN 1928—30 205
aljaujhely beringten Exemplare nach Norden und Nordosten bestätigt
wohl die Regel, dass die Reiherarten während ihres ersten Zuges häufige
auch solche Gegenden besuchen, welche nicht in der Richtung des
Winterquartierer liegen.
Der Purpurreiher zieht nach wie vor fast absolut konsequent
nach Italien und Sizilien einem ganz besonders bevorzugten Winter-
quartiere ungarischer Purpurreiher. Diesmal wurde in Fortsetzug dieser
Richtung ein Exemplar auch in Tunis gefunden. Ein anderes Exemplar
wurde in fast westlicher Richtung in Frankreich angetroffen — der
erste ungarische Purpurreiher welcher in Frankreich nachgewiesen wurde.
Die jetzigen Daten über die Zugsverhältnisse des Silberreihers
ergeben das bisherige Bild. Nur möge erwähnt werden, dass von den
im J. 1927 beringten 48 Exemplaren nunmehr schon 18 zurückgemeldet
wurden. Von den 9 Exemplaren des Jahres 1928 wurden bisher 3, von
den 9 Exemplaren des Jahres 1929 noch keines, von den 7 Ex. d.
Jahres 1930 aber schon 2 zurückgemeldet.
Von den behufs Einbürgerung ausgesetzten Fasanen und
Rebhühnern blieb alles an Ort und Stelle und wurden mehrere noch
nach drei Jahren dort erlegt.
Über die Winterquartiere der Wachtel lieten diesmal die ersten
Berichte ein. Drei Exemplare wurden in Italien, eines in Saloniki erlegt.
Ein genaues Bild des Zugsverlaufes lässt sich hieraus noch nicht ersehen.
Die Wachtelberingungen wurden auch im Jahre 1931 auf den nämlichen
Gebieten, wie im vorigen Jahre fortgesetzt, jedoch war unter den bisher
gefangenen nahezu 200 Wachteln noch keine einzige beringte. Eine
ganz auserordentlich auffallende Tatsache.
Uber die Winterquartiere der Turteltaube liefen ebenfalls diesmal
die ersten Berichte ein — zwei Exemplare wurden in Griechenland erlegt.
Ganz ausserdortenlich interessante Ergebnisse lieferten einige
Raubvögel. So wurde ein am 20 Juli aus Mittelungarn entlassener Rauh-
fussbussard drei Monate später in Brjansk in Mittelrussland erlegt. Ein
im Januar in Överbäsz beringter Turmfalke wurde nach einem Jahre
Ende März in Schlesien angetroffen. Möglicherweise war er hier zu Hause
und in Overbäsz im Winterquartier. Zwei Rotfussfalken wurden nach
5 Jahren im elterlichen Brutgebiete angetroffen, während sich ein aus
demselben Gebiete stammendes Exemplar im Alter von 5 Jahren bei
Charkov in Russland befand. Laut dem Berichterstatter hat dieses
Exemplar dort ganz sicher gebrütet. Möglicherweise besuchen russische
und ungarische Rotfussfalken das nämliche Winterquartier und gesellte
sich dieses Exemplar einem russischen Schwarme an.
Von der Schleiereule war es aus den bisherigen Beringungs-
ergebnissen bekannt, dass dieselbe mehr Strich- als Standvogel ist, dass
206 JAKOB SCHENK [Aquila
sie jedoch auch Zugvogel ist, beweist ein Exemplar welches als Nestling
beringt nach 114 Jahren Mitte Dezember in Pavia. in Italien erlegt
wurde.
Uber den Wendehals erhielten wir ebenfalls diesmal die erste
ausländische Rückmeldung u. zw. aus Spalato ; die Heimatstreue von
Brut- und Jungvögeln wird von 3 Exemplaren bewiesen (2 in Budapest,
1 in Sopron). Der Wiedehopf scheint ebenfalls in Italien und auf dem
Balkan zu überwintern. Im vorletzten Berichte erwähnte ich zwei Rück-
meldungen, eine aus Bulgarien, die andere aus Athen, nun erhielten
wir eine Rückmeldung aus Katschi in Griechenland und eine aus Siderno
in Italien.
Bezüglich der Rauchschwalbe erhielten wir die nach Abschluss
der Tabelle eingelaufene Nachricht, dass ein Exemplar in Italien in
Taranto erlegt wurde. Freilich lassen sich aus diesem einzigen Vorkommen
während 23 Jahre noch keine weiteren Schlüsse ziehen, aber immerhin
erscheint es warscheinlich, dass unsere Rauchschwalben der Adria
Leitlinie entlang über Italien nach Afrika ziehen — bis wohin ist freilich
nach wie vor unbekannt. Ausser dieser wertvollen Rückmeldung erhielten
wir noch zwei andere von Interesse. In einem Falle wurde eine als Jung-
vogel beringte Raubschwalbe im nächsten Frühjahre 105 Klm süd-
westlich, in einem anderen ein alter, warscheinlich Brutvogel 370 Klm
südöstlieh vom Beringunsorte angetroffen. Beide in der Brutzeit. Bei
der grossen und vielfach (nahezu in 500 Fällen) erwiesenen Heimatstreue
der Raubschwalbe, wonach Jung und Alt konsequent in die Heimat zurück
zu kehren pflegt, sind diese beiden in Ungarn bisher ganz einzeln da-
stehenden Ansiedelungen in entfernteren Bisotopen von grossem Interesse.
Dieselben seien zur Vergleichung mit auf anderen Gebieten erzielten
Ergebnissen anempfohlen. Nach den Daten meiner Vortrages: Die
Siedlungverhältnisse einiger Vögel der paläarktischen Fauna {X. Congres
Int. de Zoologique Bpest 1929 p. 1396) wurden bis 1926 während der
Brutzeit in einer Distanz von der Heimat bis 10 Klm 195 Raub-
schwalben, in einer Distanz von 10—50 Klm 5 Exemplare und in einer
Distanz von 50—100 Kim nur ein Exemplar konstatiert.
Die Heimatstreue der Mehlschwalbe wurde für zwei neue Fälle
bestätigt — in beiden Fällen waren als Nestlinge in Szeged beringte
Vögel im ersten Lebensjahre als Brutvögel nachgewiesen. Die Heimats-
treue des Halsbandfliegenschnäppers wurde durch zwei neuere Fälle
bestätigt; es waren wieder zwei Vögel, welche als Brutvögel in Budapest
beringt dorthin wieder zurückkehrten und brüteten. Zum erstenmale
in Ungarn wurde die Heimatstreue des Dorndrehers festgestellt. Ein
als Nestling in Sopron beringtes Exemplar wurde nach 2 Jahren Ende
Juni in der Heimat angetroffen.
1929/30] DIE VOGELBERINGUNGEN IN DEN JAHREN 1928 —30 207
Ein altes am 24 April in Budapest beringtes © des Kirsch-
kernbeissers wurde nach 314 Jahren im Oktober in Italien angc-
funden.
Bisher war uns nur ein Vorkommen der Feldlerche auf dem italie-
nischen Durchzugsgebiete bekannt ; jetzt erhielten wir das zweite. Die
Feldlerche wird in einem auffallend geringen Prozentsatze zurückgemeldet
— von 363 Exemplaren bisher nur 2.
Eine ziemlich bedeutende Steigerung zeigt sich in der Anzahl
der beringten Kohlmersen. In den Jahren 1928—30 wurden insgesamt
1359 Exemplare beringt, fast halb so viel, wie in den vorangehenden
Jahren 1908—1927. In der Statistik sind nur 40 Rückmeldungen —
ausgewiesen, diese Anzahl war jedoch bedeu-
eigentlich Wiederfänge
tend höher. Der nicht ausgewiesene Teil bezog sich auf solche Wieder-
fänge — an der Zahl 140 — welche nur die bisherigen Ergebnisse be-
stätigen oder nichtssagend waren. Besondere Erwähnung verdienen dies-
mal die in grösserer Anzahl vorhandenen Wiederfänge von Jungvögeln.
Als Nestlinge beringte Kohlmeisen wurden bisher in den seltensten
Fällen wieder im elterlichen Brutgebiete angetroffen. Unter den Daten
dieses Berichtes finden wir als wichtigstes, dass einin Budapest beringtes
Exemplar im zweiten Lebensjahre ebendaselbst brütete. Neben diesem
wurden im elterlichen Brutgebiete überwinternde und zum Beginne der
Brutzeit konstatierte Exemplare festgestellt, insgesamt in 15 Fällen. Die
grosse Anzahl der Wiederfänge berechtigt zum Schlusse, dass auch die
Kohlmeise heimatstreu ist. Freilich muss mit einer immensen Vernich-
tungsziffer gerechnet werden, weil von den grossen Mengen beringter
Jungvögel nur sehr wenige wiedergefangen werden. An den Meisen-
beringungen beteiligten sich in mustergültiger Weise Erxsr KaBiczy.
PETER MÜLLER und Koromax Warea. Ersterer beringte noch viele
Blaumeisen und Sumpfmeisen und konnte besonders bei letzteren absolute
Heimatstreue nachweisen. Alt und Jung ist auch noch folgenden
Sommer und Winter beisammen.
Bezüglich der Kohlmeise möge noch folgender interessante Fall
erwähnt werden. Ein im Jänner in Sashalom bei Budapest beringtes
Exemplar war im November des nämlichen Jahres in Leobschütz
(Preussisch Schlesien) wiedergefunden. Möglicherweise befand sich diese
Kohlmeise in Ungarn im Winterquartiere.
Über die Zugsverhältnisse der ungarischen Grasmücken erhielten
wir als ersten Beitrag die Rückmeldung einer Mönchsgrasmücke aus
Cypern. Eine in Italien gefundene Singdrossel ist die dritte aus dem bisher
bekannten Winterquartier. Ebenfalls Italien scheint des Winterquartier
der ungarischen Rotkehlchen zu sein nach dem Fundorte des ersten aus-
ländischen Exemplares, welches aus Budapest stammt.
208 JAKOB SCHENK [Aquila
Die fast absolute Heimatstreue des Gartenrotschwanzes beweisen
auch die jetzigen Fangergebnisse im Institutsgarten. Alt und Jungvögel
nisten in der Heimat. Ein als Nestling beringtes Exemplar nistete im
ersten und zweiten Lebensjahre in dem elterlichen Brutgebiete.
Diese gedrängte Übersicht der ungarischen Beringungsresultate
enthält eine Menge neuer und wertvoller Daten einerseits zur Klärung
der Zugsverhältnisse, anderseits zur Klärung der Siedlungsverhältnisse.
Diese Übersicht glaube ich dashalb als Geleit des statistischen Materiales
geben zu müssen, weil Fernstehende ein grosses zeitraubendes Studium
zum Verständnisse desselben behufs einer komparativen Bearbeitung der
Beringungsresultate benötigen. Dabei dürften sie selbst auf Kosten
einer solchen Studie nicht die gleiche Versiertheit und Sicherheit in der
Beurteilung des Materiales erreichen als derjenige dem seit langen ein-
gehenden Studien und zielbewussten Direktiven Ergebnisse und Mängel
der bisherigen Bestrebugen in allen Einzelnheiten bekannt sind, so
dass diese Übersicht für eine komparative Behandlung des Stoffes eine
ebenso sichere als willkommene Basis ergeben kann.
Nach dieser Einleitung folgen noch unsere regelmässigen statisti-
sche Ausweise, welche auch diesmal von Koromax Warca kgl. ung.
Ornithologe in gewissenhaftester Weise hergestellt wurden. Ich glaube
es nicht unterlassen zu dürfen ihm für diese bedeutende Arbeitsleistung
öffentlichen Dank zu sagen. Bei dieser Gelegenheit sei noch erwähnt
dass Koroman WarGa im Auftrage des Institutes auf Grund der bis-
herigen Erfahrungen in dem Beringungsverfahren eine Anleitung zur
Beringung mit besonderer Berücksichtigung der vogelschützlerischen
Forderungen verfasste, welche allen Beringern und Beobachtern unent-
geltlich abgegeben wird.
Die erwähnten Statistiken sind die folgenden: Das Verzeichnis
der Mitarbeiter in den Jahren 1928—30 mit der Anzahl der beringten
Vogelarten und Exemplaren ; das Verzeichnis der beringten Arten
mit Angabe der Anzahl der Rückmeldungen und dem Prozentsatz ;
die Anzahl der jährlich beringten Vögel von 1908 bis 1930; die Storch-
vermehrungsstatistik für die Jahre 1928—30; das Verzeichnis der in
den Jahren 1928
befinden sich im ungarischen Originaltexte p. 179—200.
30 zurückgemeldeten Ringvögel. Alle diese Statistiken
Das Verzeichnis der zurückgemeldeten Ringvögel wurde diesmal
in möglichst abgekürzte Form gedrängt, was ein umso schwierigeres
Problem war, als man dasselbe zweisprachig halten musste, einerseits
mit Rücksicht auf den ungarischen Leserkreis, anderseits zur inter-
nationalen Benützung. Man möge diesen Umstand bei der Beur-
teilung desselben berücksichtigen. Infolge dieser Zwangslage konnten
auch die Einsender der Rückmeldungen nicht erwähnt werden und möchte
1929/30] DIE VOGELBERINGUNGEN IN DEN JAHREN 1928—30 209
ich ihnen daher an dieser Stelle gebührenden Dank sagen, in
erster Linie den beiden italienischen Vogelwarten — Osservatorio
Ornitologico Salo unter Leitung von Pror. Guicı ALESSANDRO, dann dem
Osserv. Ornit. Castelfusano Roma unter Leitung des Fürsten Fraxcksco
Curci. Sehr grosses Interesse für unsere Ringvögel zeigten ausserdem
die Hern Dr. E. Arniconr, Pror. Francesco CATERINI und Dr. EDGARDO
Morront. In Griechenland hatte Herr Forstdirektor K. Damraxos
unseren Ringvögeln sein Interesse zugewandt und erhielten wir durch
seine Vermittelung einige sehr wichtige Resultate. Wir müssen es als
ganz bestimmt annehmen, dass viele unserer früherer Beringungsresul-
tate verloren gingen, weil damals noch keine Vogelwarten in Italien
bestanden und auch auf dem Balkan und besonders in Griechenland
das nötige Interesse und Verständnis für die Beringungfrage fehlte.
Nach wie vor verdanken wir eine grosse Anzahl hochinteressanter" Rück-
meldungen der Jagdzeitschrift Chasseur Francaise. Möge sich jeder
Einsender von Daten über Ringvögel mit dem Bewusstsein begnügen
der Wissenschaft einen Dienst geleistet zu haben.
Madärvedelmi tanulmányok 1922 —30-böl.
Írta: CSÖRGEY Tıros.
Az alatt a három évtized alatt, amely BERLEPscH JAxos báró
úttörő művének első kiadása óta megjelent, a gyakorlati madárvédelem
technikai kérdései annyira tisztázódtak, hogy lényegesebb újítások talán
már csak az eszközök alkalmazása terén várhatók.
Ez elsősorban az odúlakó madarak telepítésének eszközére, a mester-
séges fészekodúra vonatkozik. Tudjuk már, mik azok a feltételek, melyek-
től e készülék használhatósága függ. Tehát: az odú üregének bizonyos
minimális mélysége és öblössége, a röplyuk átmérője a telepítendő fajok
szerint, a műodú anyaga a hőszigetelés, vízállékonyság és tartósság szem-
pontjából. A kivált Németországban évek során folyt viták a fatörzsbe
vájt és a deszkából készült műodúk kérdését is tisztázták. Megállapít-
hattuk, hogy aho! elsősorban vagy kizárólagosan a gazdasági eredményre
tehát főképen csak cinegetelepítésre törekszünk, ott erre a helyesen szer-
kesztett deszkaodú is megfelel és csupán esztétikai tekintetben marad el
a fatörzsodú mögött, amennyiben a szögletes deszkaodú kevésbbé har-
monizál a fatörzsek hengeres alkatával, mint az utóbbi. Ahol azonban a
pusztán gazdaságin felül az általános természetvédelmi szempontok is
irányadók, ott kétségtelenül a Berversch-rendszerü fatörzsodvak
14
210 CSÖRGEY TITUS [Aquila
vannak fölényben, mert valamennyi odúlakó madárfaj megtelepitésére
egyaránt alkalmasak.
Tisztazödott a fáétól eltérő odúanyagok kérdése is. BERLEPSCH
művének 10-ik kiadása igazolta. hogy az égetett cserépből készült urna-
odvak a dús csapadékú németországi klímán veszélyesek lehetnek a,
páralecsapódás okozta fészekanyagrothadás következtében. Ezzel szem-
ben azonban a m. kir. Madártani Intézetben SZEMERE LAszuo által
szerkesztett és nagyon porózusan készült salakbeton-odvak (Aquila 1922.
p. 156—158.) a magyar klimaban nagyon jól beváltak és általános elter-
jedésüket javarészt csupán a szállításuk költséges volta akadályozta.
E körülmény, tekintettel a betonnak csaknem korlátlan tartósságára,
már azért is sajnálatos. mert ezek a betonodvak nemcsak a fészkelés ide-
jén voltak nagyon kedveltek. hanem téli hálóhelyképen is jól beváltak.
Annyira, hogy az 1929-iki páratlanul hideg télen is ezekben a betonodvak-
ban háltak intezetünk parkjának cinegéi, noha ott számos fatörzs-odú
is ki van helyezve.
A termésfától eltérő egyéb anyag után való kutatás során való-
színüleg a mintàkba préselhető. impregnált farost-anyagokra is rá kerül
a sor. E préselt készítményeknek kétségtelenül nagy előnye volna a töké-
letes konformitás, a hasadozástól való mentesség és a csekély súly. Gazda-
ságos előállításukat azonban egyelőre a magasnyomású sajtológépek költ-
séges volta akadályozza.
Lényegileg megoldottnak tekinthető a falirés-odvak kérdése is,
amely téren különösen Németországban található jelentékeny haladás,
ahol a falba építhető. üreges betonkockáknak igen sikerült mintái vannak
alkalmazásban.
A BekRtEpscn elvei szerint készült téli etetőknek is gazdag sora
támadt az elmúlt évtizedek alatt: a nagybani etetést szolgáló etető-
kunyhótól a kiváló propagandaeszköznek bizonyult apré ablaketetőig.
Az apróbb mintákon a verébmentes etetés kérdését is sikerült megoldani,
úgyhogy már csak a körülfutó üvegkerettel védett nagyobb készülékek-
nek verebektől, valamint szajkóktól. szarkáktól és karvalyoktól való
mentesítése van hátra.
E munkálatokban mi magyarok is jelentékeny mértékben vettük
ki részünket. A többi közt a Madártani Intézetből ered az a módosítás is,
amely az eredeti BERLErscu-féle oduminta egyetlen hiányosságát helyre-
hozva lehetővé tette, hogy az odulakó madárnak jobbat nyújthassunk,
mint amit eddig a természet adhatott. Ez a módosítás az odú fedelének
szerszám nélkül levehetővé tétele, tehát a tisztogatás és ellenőrzés meg-
könnyítése volt. Ennek szükséges voltát már 25 évvel ezelőtt felismertem,
amikor még a Németországbói hozatott BrrLerscH-féle odvakkal kiser-
leteztem, amelyek fedele 3 nagy és nehezen eltávolítható csavarral volt
1929/30] MADARVEDELMI TANULMÁNYOK 1922—30-BOL 911
lezárva. E próbaodvakon szerzett tapasztalataim alapján a magyar
odúmintákat már eleve leemelhető fedéllel készíttettem. Egyrészt azért,
hogy a verebek tolakodásaival szemben védekezhessünk. másrészt meg
azért, hogy a hasznos madarak évek során felhalmozódott fészekanyaga
színig meg ne tölthesse és ezze! használhatatlanná ne tehesse a műodút.
Amikor azonban 1907. őszén margitszigeti kísérleti telepünkön egy fészek-
odú röplyukában vagy 20 madárbolhát láttam sütkérezni. egv másik
oduban pedig a madáratkák tömegeit találtam. megértettem, hogy a
műodvak rendszeres. tisztogatása az élősködők fékentartásának okából
is mennyire szükséges.
Igy fejlődött ki a fészekodvak kezelésének magyar rendszere, amely
azóta európaszerte elterjedt. Így vált lehetővé. hogy a száraz és élőskö-
dőktől tisztántartott műodúval egészségesebb és
ezért kedveltebb fészkelőhelyet nyújthatunk mada-
rainknak, mint aminőt a nyirkos. szemetes és
gyakran élősködőktől ellepett természetes fa-
üregekben találnának. Az őszönként végzett nagy-
takarításon kívül a tavaszi ellenőrzés is ajánlatosnak
bizonyult. még a verebektől mentes helyeken is.
Ennek legújabban a budai hegyvidék egyik kert-
jeben láttuk példáját. Egy népes széncinege-fészek-
alj pusztult el azért. mert az egyik elhalt fióka
hullájára legyek petéztek és a vérszívó légyálcák
az élő fiókákat is megtámadták. A műodvak
tisztítható voltának felismert szükségessége a fali- Hi de SA cda
res-odvaknäl is utat tört. Latjuk ezt a Német- Fig. 19. Neues Modell
orszägban szerkesztett. falba épithet6 betonkocka- der C-Nisthohle.
müodvaknäl, amelyeknek újabb mintái mar kiemelhető röplyuk-betetekkel
készülnek. Természetszerűleg ugyanezen követelmény szemelőtt tartásá-
val készült az általam szerkesztett és alább bemutatott falirés-betét is.
BErTEPrSCH-rendszerii odúmintáink, a leemelhető odúfedéltől elte-
kintve, lényegileg változatlanul maradtak. Csupán a félig nyitott C-
(Berlepsch F-)mintan kíséreltem meg azt a módosítást, hogy a négyszög-
letes röplyukat a mellékäbra szerint 5/5 cm-re szükitettem. Azt észleltem
ugyanis, hogy az eredeti minta tágas nyílása oly messziről elárulja a
fészket, hogy a könnyelmű építkezéséről ismeretes szürke légykapó (Mus-
cicapa grisola L.) sem települ bele kívánatos számban és fészekalja vajmi
gyakran esik a fészekrabló madarak zsákmányává. A szűkített röplyukú
C-odú, várakozásom szerint. a kerti rozsdafarkúnak is kedvelt fészkelő-
helyévé vált.
Számos kísérletet végeztem a falirés-odvak minél egyszerűbb módon
való berendezésére is. Végül is a mellékelt ábrán bemutatott szerkezet-
148
212 CSÖRGEY TITUS Aquila
ben allapodtam meg. A két féltégla helyén maradt, háromszor 15 cm
méretű üreget vettem alapul. Ennek elzaräsahoz 2, derékszögben egyesített
deszkadarabot használok, a homlokdeszka felső sarkába 4/6 cm-es nyílást
vágva. E deszkabetét rögzítését úgy érjük el, hogy a homlokdeszka
2 függőleges oldalára újságpapírból csavart. tömött hengert szegezünk.
Ezzel a rugalmas tömítéssel a világosságnak a röplyuk alatti részekbe
való behatolását is meggátoljuk. Ez az odúbetét a tisztogatást is nagyon
könnyűvé teszi, amennyiben a ráépített fészekkel együtt húzható ki
a reáerősített sodronykampónál fogva. Ha a röplyukat a homlokdeszka
egész szélességéig növeljük, a falirést a szürke légykapón kívül a barázda-
billegető számára is alkalmassá tehetjük.
Télietetőmintáink tökéletesítésével is állandóan kísérleteztünk,
még pedig azoknak verébtől való mentesítése céljából. Ennek eredménye-
i |
20. Abra. Deszkabetét téglarés-odûhoz. 21. ábra. Alülnyilö ablaketetò legújabb mintája.
SSS
Fig. 20. Bretteinsatz für eine Mauer- Fig. 21. Neuestes Modell eines Fensterfutter-
loch-Nisthöhle. apparates mit Eingang von unten.
kepen keszült el az Aquila 1915—16-iki köteteben (p. 62) bemutatott
süveges etetö, melybe csupan a behüzott szarnnyal felsuhanö cinege
képes bejutni. mig a pacsirtamédra fellebeg6 veréb mar lemarad. Kicse-
reltük tovabba a regebbi, oldalbejärés ablaketetöt is a mellekelten abra-
zolt, alulnyilö mintával. Ebbe mar nem tolakszik a veréb, nem kell tehát
vele szemben továbbra is úgy védekeznünk, hogy napraforgö- és kender-
mag helyett csupan tökmaggal etetünk, mert ezt a veréb nem kedveli.
Legújabban pedig a BerLEPscH-rendszeri nagy etetök (etető kunyhó,
ducetető) verébtől való mentesítésére is lehetőség mutatkozik, KÜHNEL
Mirrox-nak a baranyakárászi odúgyár tulajdonosának ötletéből. Ő
ugyanis azt tervezi, hogy az etetőasztal és az üvegkeret közét deszká-
zattal elzárva, azon csupán két nyílást hágy szabadon, amelyen a cinegek
épp úgy szállhatnak fel, mint az alulnyíló ablaketetőbe. Ha egyes külö-
nösen vállalkozó kedvű verebek még így is betolakodnának, ellenük
vagy a feljárónyílás szűkítésével, vagy az általam már régebben alkal-
à
1929/30] MADARVEDELMI TANULMÁNYOK 1922-30-BOL
bo
pa
ve
mazott verebhäritö-fonalak kifeszitésével vedekezhetünk. Az ily módon
lezárt etetöböl ugyan néhány hasznos madárfaj is valószínüleg kiszorul,
ezen azonban könnyen segíthetünk, oly módon, hogy az üvegkeretes
etető oszlopához a mellékelt ábra szerint készült hófogó ereszt támasz-
tunk. Ilyképen téli vendégeinknek csaknem minden faját elláthat-
juk. Fönn a cinegéket, csuszkákat élelmezhetjük, lenn pedig a pin-
tyek, sármányok, búbospacsírták, feketerigók stb. számára teríthetünk
asztalt.
A fészekodvaknak verebtöl való mentesítése azonban, sajnos, máig
sincs megoldva. A röplyuknak megkísérelt szűkítése ugyanis miként
22. ábra. , Galambdúc"-etető eresszel kiegészítve.
Fig. 22. Taubenschlag-Futteraparat mit Futterdach kombiniert.
Németországban sem, nálunk sem járt kielégítő eredménnyel. Mint
ismeretes. a 32 m/m-es röplyukon a vaskos háziveréb már nem fér
be, csupán a karcsú mezei veréb. Utóbbi a 28 m/m-re szűkített
röplyukon is átfurakodik, de építeni már nem igen képes. mert a fészek-
anyag a szűk nyíláson kisodródik a csőréből. Sajnos azonban e 28
m/m-es röplyukü fészekoduba a tömegénél fogva legfontosabb szén-
cinege is csak ritka kivételképen települ. inkább csak a nála jóval ritkább
kék- és barátcinege. A 28 m/m-es röplyukú fészekodut tehát csak alá-
rendelt számban alkalmazhatjuk az univerzálisnak bizonyult 46 m/m-es
röplyukú mellett.
214 CSÖRGEY TITUS [Aquila
Vedekezesünk ez okböl egyelöre még mindig a fészekodvak speciälis
elosztási módjára, a verébfészekaljaknak az odvak tavaszi revidedlasakor
végzett megsemmisítésére, valamint a verebek számának apasztäsära
szorítkozik. Abból a tapasztalatból indulva ki, hogy a veréb, ha szabadon
választhat, inkább a védettebb környezetbe és magasabbra helyezett
odvakba telepszik. kertekben az odúkészletünk 1/3-át, fák vagy bokrok
közt szabadon álló és mindössze 1—11/2 m magas karókra erősítjük a
cinegék számára, amelyek ily helyeken is szívesen megtelepülnek, míg
a verebek csak szükségből. Az erdei telepítésné! pedig az erdő belsejében
lévő kis tisztásokra rakjuk a fészekodvak egy részét, hogy legalább ott
óvhassuk meg a cinegéket a verebektől, amelyek tapasztalat szerint
inkább az erdőszéleken lévő odvakat ostromolják. A széleken lévő odvakat
— miként a kertekben is a magasabbra helyezetteket — ilymódon csa-
logató eszközül alkalmazva, a költések rendszeres megsemmisítésével a
verebek gyérítésére használhatjuk fel. Speciálisan a házi verebek gyéri-
tésére a virágcserépből készült és a házereszek alá függesztett csalogató-
odvakat alkalmazhatjuk (Aguila 1914. p. 253). A bennük kotló nősté-
nyeket esténként hosszúnyelű lepkehálóval foghatjuk ki. Minthogy pedig
a röplyukra rálógó hálóba nem szívesen rebben a veréb, célszerű a hálót
a keretre erősített, lágy rézsodronnyal kifeszítenünk. Ez a sodrony oly
vékony legyen, hogy éppen csak a fehér tüllzacskó kifeszítését birja
el. de a berebbenő veréb súlyától lekonyulva, a háló záródását ne aka-
dalyozza. Ezt a műveletet a csapdává alakított deszkaodunak (Aquila 1921.
p. 139). valamint a régitípusú egérfogók elve szerint készült tölcséres fedelű
verébfogó-kosárnak alkalmazása is kiegészítheti. De mindezeket messze
felülmúlja Torvany Frrexc, pókai földbirtokos verébfogó készüléke.
Egy téli tetetöt alakított át csapdává. A ramas háló lecsapódása után
sötétben maradt verebek a világosság felé törekedve, egy felül sodrony-
hálóval fedett, lejtösen haladó négyszögletes deszkavályún át jutnak a
közelben álló kunyhóba. A vályú utolsó szakaszának alapzata üveglap-
pal van födve. A verebek az üvegen elcsúszva, a kunyhóban lévő gyűjtő-
kalitkába hullanak. A fogás eddigi rekordja egy esetben egyetlen húzásra
98 mezei veréb volt. Összeredményképen pedig az 1930/31-iki télen is
több mint 1500 veréb fogódzott meg, noha ez a tél szokatlanul enyhe
volta miatt az etetők látogatottsága is nagyon gyenge volt. Ez a rekord
nemcsak a készülék remekül kieszelt voltát dícséri, hanem egyben arra
is bizonyság. hogy egyes helyeken a mezei verebeknek milyen ilyesztően
nagy tömege akadályozza a cinegéknek oly kívánatos elszaporodását.
A védekezés során az alkoholba áztatott magvakkal is folytak kísér-
letek. de eddig eredmény nélkül. A sikertelenség okát abba látom, hogy a
csalétkül szánt magvakat (búza, hántolt köles) szárazon rakták az illetők
az alkoholba, amely ilyképen nem tudott a magvak mélyébe hatolni,
1929/30] MADARVEDELMI TANULMÁNYOK 1922—30-BOL 215
a csupan a felületen l&vö alkohol pedig azonnal elparolgott. E magvakat
tehát előbb meleg vízben kell felduzzasztanunk és csak azután raknunk
a vizet elvonó és helyébe behúzódó alkoholba. Csak úgy remélhetjük,
hogy a verebek, amelyeket előbb csupán vízbeáztatott magvakkal szok-
tattunk a nedves táplálékhoz, az alkoholos csalétektől elbódulva, megtog-
hatók lehessenek. Ez az eljárás nagyobb kockázat nélkül végezhető, mert
a verebekkel együtt véletlenül elbódított hasznos madarak kijézanoda-
suk után szabadon bocsájthatók.
Minthogy pedig a madarak idegzete a próbák bizonysága szerint
igen nagy ellenállást tanúsít a bodító anyagokkal szemben, az alkoholénál
erősebb hatású bódítószereknek alkalmazása is kívánatossá vált. E sze-
reknek csalétkül szolgáló magvak belsejébe való bejuttatása azonban még
megoldásra vár. A foszfort már sikerült ugyan a kendermag szilárd héján
keresztül is a magba juttatni, ámde ennek a parányi adagokban is halálos
méregnek alkalmazását a vele járó és elkerülhetetlen kockázat akadályozza.
Mint az eddigiekből láthatjuk, avval a nagy haladással szemben,
amely a madárvédelmi eszközök technikájának terén észlelhető, a verebek
okozta nagy nehézségek leküzdésében még mindig csak félsikerig jutot-
tunk. Messze vagyunk tehát attól, hogy a fészekodvakat bitorló verebeket
legalább gyümölcsöseink területén a hasznos odúlakó madärfajokkal
helyettesíthessük. i
A gyümölcsösökbe telepíthető hasznos madarak, kivált a cinegék
gazdasági szerepének bizonyítása terén már annál kedvezőbb a helyzet.
A legértékesebb dokumentumokat két erdésznek köszönhetjük. Ezek
egyike Loos Kuxr, libochi erdömester, gcndos vizsgálataival azt bizo-
nyította be, hogy bár a cinegék által elfogyasztott lepkepetéknek mint-
egy 1/3-ad része csakugyan emésztetlenül üríttetik ki, ámde ezek közül
soha egyetlen egy sem kel ki! Megdöntötte ezzel az egyes szakemberek
hangoztatta ama vádat, hogy e madarak az emésztetlenül kiürített lepke-
petékkel e rovarok széthurcolásában tettesek.")
Nem kevésbé fontosak azok az eredmények, amelyek Prare erdész-
nek Steckby-ben végzett mintaszerű tanulmányaiból adódtak és amelyek
a Jahrbuch für Vogelschutz 1928. és 1929-iki kötetében kerültek nyilvá-
nosságra. Rörre dr. vizsgálataiból tudtuk mar, hogy a fogságban tartott
cinegék milyen és mennyi rovart fogyasztanak naponta. Számos hazai
és külföldi példából tudjuk azt is, hogy egyes gyümölcsösökben mennyi-
vel növekedett a termés értéke azután, hogy ott az odúlakó hasznos mada-
rakat mesterségesen elszaporították. A madarak szabadon végzett rovar-
írtásának számszerű adatait azonban elsőnek Prarr erdész állapította
meg. Kísérleteinek színhelye a steckby-i pagonyban lévő, kétoldalt alma-
*) Sudetendeutscher Naturschutz 1928. 3—4. füzet.
216 CSORGEY TITUS [Aquila
fakkal szegett kocsiùt volt. amely 3 kilométer hosszúságban vezet az
Elba mentén. Ezt az almafasort régebben minden évben csupaszra ragta
a téli araszolölepke hernydja. 1925-ben fészekodvakat helyeztek ki,
amelyek 98%-ig megteltek hasznos madarakkal. A kar feltűnően kezdett
csökkenni és 1927-ben már nyoma sem látszott a hernyórágásnak. Az
almafasor a pagony más részében lévő gyümölcsössel együtt azelőtt átlag
300 márka értékű termést adott, 1927-ben pedig már több mint 2.000
márka volt a bevétel.
Legtanulságosabbak azonban azok a próbák. amelyeket PLATE
erdész az almafákra rakott hernyóenyv-gyűrűkkel, a rajtuk megragadt
téli araszolólepkék számbavételével végzett. Hogy a madarak szerepét
minél határozottabban domboríthassa ki, az említett 3 kilométeres alma-
fasornak kezdetben csak 2/3-ad részét látta el fészekodvakkal. Az 1926.
dec. 10-én végzett vizsgálat szerint azon a szakaszon. amelyen az út mind-
két oldalán voltak műodúk, 100 gyűrűn összesen 55 araszoló találtatott ;
ahol csak az egyik oldalon voltak odúk. ott 100 gyürün 209 volt talál-
ható ; az odvakkal fel nem szerelt szakaszon azonban ugyanekkor 100
gyűrűn 2153 araszoló ragadt meg! Kiemelendő, hogy ez, a PLATr szerint
kétségtelenül a madaraknak köszönhető kiváló eredmény már az odvak
kihelyezését követő 2-ik évben mutatkozott. A javulás 1927-ben még
fokozódott. Ugyanis míg 1926-ban a gyűrűkön összesen 2259 araszolót
fogott meg (1552 4 és 709 ©), addig 1927-ben már csak 421-et (312 è és
109 0). Legfeltűnőbb volt azonban az apadás azon a 3-ik szakaszon,
amelyre csak 1927-ben kerültek fészekodvak. Ott az előző évben fogot-
taknak, a következő évben már csak kb. 1/7-része volt a gyürükön fel-
lelhető.
Hasonlóan jó eredmény mutatkozott a steckby-i pagony egy 80
éves tölgyes-parcellájában, amelvet régebben évről-érve a tölgyfa-ilonca
hernyója rágott csupaszra. Ide 78 fészekodút helyeztek, amelyekben
1926-ban 36 pár kormos légykapó, 24 pár seregély és 16 pár cinege tele-
pült meg. Az eredmény az volt, hogy 1927-ben ez a tölgyes teljesen mente-
sült az iloncahernyók rágásától.
A nemzetközileg folyó kutatások és kísérletezések mai állapotának
eme vázlatos ismertetése után a hazánkban az elmúlt 8 év óta kifejtett
propazanda-müködesröl is be kell számolnom. felsorakoztatva annak
mind pozitív, mind negatív adatait. Tehát, hogy intézetünknek mit sike-
rült a vele kapcsolatos szervekkel együtt megvalósítania és mi maradt
továbbra is csupán óhajtásnak.
Mihelyt a madárvédelmi eszközök gyártása a háborúokozta szüne-
telés után újból megindult, intézetünk is újból megkezdte a gyakorlati
madárvédelem propagálását. Hogy nagyközönségünk minél több jó
példából nyerjen követésre való ösztönzést, iparkodtunk minél több kisebb
1929 30] MADARVEDELMI TANULMÁNYOK 1922—30-BOL 217
nagyobb mintatelepet létesíteni, olyképen, hogy állami adomány alakja-
ban feszekodvakat és etetöket juttattunk az állami erdöbirtokok kezelöi-
nek, valamint tanítóknak, papoknak, községi jegyzőknek stb. Ugyan-
ezeket az intézet madárvédelmi kiadványaival is elláttuk, u. m. az
Aquila különlenyomataival, színes madárképek plakátjaival és az
általam írt , Madárvédelem a kertben" című illusztrált füzettel. Utóbbi-
nak újabb 4.000-es sorozatban való megjelenését dr. Pearson Gilbert,
az amerikai Audubon Szövetség elnöke tette pénzadományával lehetővé.
E munkát az állandó és intenzív levelezés, több rádió-előadás, az intézet
madárvédelmi diapozitív-sorozatának országszerte való kikölcsönzése,
valamint az intézet múzeumában és nyilvános helyeken is tartott számos
előadás egészítette ki.
Ezekben a törekvéseinkben kiváló mértékben támogattak vidéki
munkatársaink, fővárosi és vidéki társadalmi intézeteink. Igy : az Orszá-
gos Állatvédő Egyesület, amely a Madarak és Fák napja ünnepének
ezidén már 25 éves jubileumát üli; a Tiszántúli Madárvédő Egyesület.
amelynek alelnöke dr. Nacy Jeno, intezetünk kiváló munkatársa írás-
ban és előadásokban fejt ki hathatós propagandát mind az általános
természetvédelem, mind pedig a gyakorlati madárvédelem terén. Ilyen
a budai hegyvidék kerttulajdonosai körében alakult Virányos-Kútvölgyi
Kultüregyesület is, amely szintén lelkes munkálkodással járul a madár-
védelem eszméinek a nagyvárosi lakosság körében oly nagyon szükséges
terjesztéséhez. A Madártani Intézettel barátilag együttműködő eme
testületek mellett mint újabb szervezet megemlítendő a Magyar Ornitho-
logusok Szövetsége is, amely alapszabályai szerint intézetünk törekvései-
nek, kivált a madárvédelemnek társadalmi téren való támogatására
alakult.
De meg kell emlékeznem azokról az egyesekről is, akik hazai madár-
védelmünket valósággal apostoli működéssel szolgálják, lángoló lelkese-
déssel küzdve meg a laikusok közönyével és az anyagi nehézségekkel is.
Ezek sorából különösen két munkatársunk emelkedik ki: Muraközy DEzső
lakytelki földbirtokos és P&upy Géza pécsi may. főintéző. Előbbi orszá-
gunk legfontosabb gyümölcstermő területén, Kecskemét határában vívott
ki már is jelentős sikereket, még pedig igen nagy nehézségek között,
mert túlnyomórészt egyszerű kisgazdákat kellett a madárvédelem fontos-
ságáról meggyőznie. Úttörő munkálkodását intézetünk termeszetszerüleg
minden erejével támogatta, nagy mennyiségű madärvedelmi eszköznek
és felvilágosító kiadványnak adományozásával. Igy vált lehetővé, hogy
már 50 iskola van ott madárvédelmi eszközökkel ellátva. Nevezettnek
írásban, szóban és rádió útján is kifejtett agitäciöja Kecskemét város
előljáróságának támogatását is megszerezte ahhoz, hogy a városnak
a háború óta elpusztult madárvédelmi berendezése felújítható lehetett.
218 CSÖRGEY TITUS [Aquila
Madärvedelmi mintateleppe alakitott birtokan az iranyban is kiserleze-
zik. miként lehetne a szärnyra kelt cinegefiékäknak legalabb egy részét
anyar folyamán is helyhez kötni és ezzel a rovarirté működésüket az egész
évre ott helyben biztosítani. Eddig ugyanis az a helyzet, hogy az első
költésbeli fiatalság már a második költés megkezdése előtt elkóborol
a fészek környékéről. Maguk az öregek vezetik el őket, nyilván azért.
hogy a táplálkozási körzetükben ne legyenek fogyasztótársaik. Hogy
tehát a második fészekalj táplálékát ne legyenek kénytelenek messziről
összehordani. Muraközy a fiókák helyhezkötését a télen szokásos etetés-
nek tavasszal és nyáron is való folytatásával kísérelte meg. Ezt arra —
a Madártani Intézet parkjában is észlelt — jelenségre alapítja, hogy a
cinegék egyes években fiaikat tavasszal és nyáron is bevezették az ete-
tőkbe. Hogy erre őket lokális rovarhiány késztette-e vagy csupán az
ismert táplálékforrással akarták-e a fiaikat megismertetni, eddig még
nem volt eldönthető. Úgyszintén az is a jövő kérdése még, hogy az etetők
nyári működésével sikerül-e a cinegék ősi kóborló ösztönét elfojtani ?
A kísérlet mindenesetre tanulságosnak igérkezik és nem is teljesen kilátás-
talan. A vonulási hajlam fokozatos kialvására ugyanis már is van pél-
dánk a feketerigóban, mely a legutóbbi 40 év alatt szemünk láttára
alakult át állandó madárrá, amelynek ma már a fiataljai is nálunk töltik
a telet.
Madárvédelmünk második lelkes apostola Pini Giza előbbitől
eltérő környezetben, országunk egyik kultúrális központjában, Pécs
vidékén fejti ki működését. Legkiemelkedőbb teljesítménye a baranyai
államvasút vonalának madárvédelmi felszerelése volt: fészekodvak és
etetők elhelyezése az állomások és őrházak környékén. Az általa szöve-
gezett és a pécsi üzletvezetőség által kiadott felhívórendelet hatása alatt
a szegedi, debreceni, miskolci és szombathelyi üzletvezetőség is számot-
tevő mennyiségű madárvédelmi eszközt helyezett el vonalai mentén.
PAnpr Géza mint a pécsi Mecsek Egyesület Madárvédelmi Osztályának
vezetője, vármegyeszerte számos, vetített képekkel kísért előadást tartott
és szakavatottsággal párosult fáradhatlan buzgalmával rövid idő alatt
oly eredményeket ért el, aminőkre eddig alig volt példánk. Eddigi sikerei
intézetünk ama tervének legalább részleges megvalósulását is remélnünk
engedik, amelyet ebben a háború közbejötte akadályozott meg. Akkori
javaslatom úgy hangzott, hogy a vasúti állomásoknak legtöbb helyen
már is meglévő élősövényei fokozatosan tovább fejlesztessenek mind-
addig, amíg 2—2 állomás felől össze nem érnek s ezáltal idővel sok száz
kilométerre terjedő bokorsor keletkezik, mely a bokorlakó madarak
ezreinek adhat fészkelőhelyet. I
A pozitív eredmények során intézetünk könyvtárosának, SZEMERE
ZowvAn-nak legújabban kelt művére is rá kell mutatnom. ..A Magyar-
1929/30] MADÄRVEDELMI TANULMÁNYOK 1922 30-BOL 219
országon előforduló ragadozómadarak meghatározója" címet viselő
zsebkönyv a sablonos madárhatározó könyveket meghaladóan a szabad-
ban érvényesülő életjegyek felsorolásával és a gazdasági szerep kidombo-
rításával valóban hívatott arra, hogy ragadozómadaraink helyes megis-
mertetésével az eddigi sokszorosan félreismert hasznos fajok kíméletét
előmozdítsa és ezzel mind gazdasági, mind természetvédelmi téren jóté-
konyan érvényesüljön.
Befejezésül azonban a negativumokra, intézetiinknek ama részben már
régi keletű terveire is rá kell térnem, amelyeknek megvalósulását anyagi
erőforrásaink megapadása, csonkaországunk gazdasági helyzetének lerom-
lása akadályozta meg mindmáig. Nem valósult meg az a tervünk, hogy
fokozatosan az ország minden iskolája ellátható legyen madárvédelmi
eszközökkel, a védendő madarak színes ábráival és a legszükségesebb
madárvédelmi kiadványokkal. Intézetünk egyre kevesebb összeget for-
díthat fészekodvak és etetők adományozására, ami pedig annál is fájdal-
masabb, mert a lelkes hangú levelek egész sora bizonyítja, hogy a jó
kezekbe került eszközök az anyagi hasznon kívül mily örvendetes hatást
keltettek felnőttek és ifjak lelkületében is, számos helyen miképpen for-
dították az ifjúságnak fészekszedési kedvtelését a fészekmentés és szapo-
rítás helyes irányába.
Máig sem sikerült néhai HERMAN Orró: „A Madarak Hasznáról
és Káráról" címen megjelent nagyhatású művének, ennek a rég kifogyott
és nagyon keresett könyvnek ujbóli kiadása, amit már 1915-ben meg-
kíséreltünk, javaslatunkat az Országos Állatvédő Egyesület kérelmével
és Gönczy Mıxwös lelkeshangú memorandumával is alátámasztva. Nem
sikerült az intézet színes madárkép-sorozatának szöveges levelezölapokon
való kiadása sem ; továbbra is hiányzik tehát a madarak megismertetésé-
nek és ezáltal való megszerettetésének ez a fontos eszköze. Ezt annál
is inkább fájlaljuk, mert madarvédelm: törvényünk tökéletes végrehajtása
is csak akkor remélhető, ha az illetékes közegek számára a hasznos és káros
fajok biztos felismerését lehetővé tehetjük. Erősen érezzük végül a hazai
madárvilág életéből vett filmfelvételek hiányát is. Oly körülmények ezek,
amelyek az intézetünk által juttatott állami támogatás csökkenésének
arányában egyre nagyobb feladatokat rónak nemzetünk társadalmi
köreire, egyesületekre és magánszemélyekre. Tőlük kell várnunk. hogy a
madárvédelem állami szervének negyedszázados alapvető munkálataiba
belekapcsolódva, a magyar madárvédelemnek eddigi jó hírét erejüktől
telően növeljék.
220) TITUS CSÖRGEY [Aquila
Vogelschutz-Studien aus den Jahren 1922—1930.
Von Trrts CsSÖRGEY.
In den drei Jahrzehnten, die seit dem Erscheinen der ersten Auf-
lage des bahnbrechenden Werkes von Frh. Hans v. BERLEPSCH ver-
flossen sind. wurden die technischen Fragen des angewandten Vogel-
schutzes derart geklärt, dass wesentlichere Neuerungen vielleicht nur
noch bezüglich Anwendung der Mittel und Geräte zu erwarten sind.
Dieses bezieht sich in erster Linie auf das Mittel zur Ansiedlung
der Höhlenbrüter, auf die künstliche Nisthöhle. Wir kennen bereits die
Bedingungen, welche zur Brauchbarkeit dieses Gerätes notwendig sind.
Also : eine gewisse minimale Tiefe und Breite des Höhleninnern, Durch-
messer des Flugloches je nach den anzusiedelnden Arten, Material der
Nisthöhle vom Standpunkt der Wärme-Isolierung, Wasserdichtigkeit
und Haltbarkeit. Die hauptsächlich in Deutschland seit Jahren beste-
henden Meinungsverschiedenheiten bezüglich der in Baumstämme gebohr-
ten bezw. aus Brettern hergestellten künstlichen Nisthöhlen haben schliess-
lich auch diese Frage geklärt. Wir konnten feststellen, dass dort, wo
in erster Linie, oder ausschliesslich das wirtschaftliche Moment, also haupt-
sächlich nur die Ansiedlung der Meisen ins Auge gefasst wird, auch die
richtig hergestellte Bretterhöhle gut entspricht und bloss in ästhe-
tischer Hinsicht der künstlichen Baumhöhle nachsteht, weil ja die kantige
Bretterhöhle mit der Walzenform der Baumstämme weniger harmoniert
als die letztere. Wo aber über das rein Praktische hinaus die Gesicht-
punkte des allgemeinen Naturschutzes ausschlaggebend sind, dort haben
zweifellos die v. Berterscn’schen Nisthöhlen den Vorzug, weil sie zur
Ansiedlung aller höhlenbewohnenden Vogelarten gleicherweise geeignet
sind.
Auch die Frage des Höhlenmaterials, sofern es sich nicht um Holz
handelt, wurde geklärt. Die 10. Auflage des v. Berterscn’schen Werkes
zeigte, dass die gebrannten Ton-Urnen in dem niederschlagreichen Klima
Deutschlands gefährlich werden können, weil infolge des Feuchtigkeits-
niederschlages an den inneren Höhlenwänden eine Verwesung des Nist-
materials hervorgerufen wird. Demgegenüber erwiesen sich die im Kgl.
Ung. Ornithologischen Institut von LADISLAUS SZEMERE entworfenen
und sehr porös hergestellten Beton-Höhlen (Aquila 1922. p. 156) für das
ungarische Klima als sehr geeignet; das hauptsächlichste Hindernis
ihrer allgemeinen Verbreitung ist bloss in ihrer schweren und kostspieligen
Transportmöglichkeit zu suchen. Dieser Umstand ist — im Hinblick auf
die fast unbeschränkte Haltbarkeit des Betons, — schon aus dem Grunde
1929/30] VOGELSCHUTZ-STUDIEN AUS DEN JAHREN 1922—1930. 991
zu bedauern, weil diese Betonhöhlen nicht nur zur Brutzeit sehr beliebt
waren, sondern sich auch als guter Unterschlupf im Winter erwiesen.
Selbst in dem aussergewöhnlich strengen Winter des Jahres 1929 über-
nachteten die Meisen unseres Institutsparkes in diesen Betonhöhlen,
obgleich dort auch zahlreiche Holzhöhlen aufgehängt sind.
Auf der Suche nach einem andern Material als Naturholz werden
wir wahrscheinlich auch zu einem in Formen pressbaren, imprägnierten
Holzfaser-Material gelangen. Solche gepresste Höhlen hätten zweifellos
grosse Vorteile, hauptsächlich wegen ihrer vollkommenen Konformität,
grossen Bruchsicherheit und ihres geringen Gewichtes. Die fabrikmässige
Herstellung wird aber vorläufig noch durch die Kostspieligkeit entspre-
chender Pressmaschinen mit hohem Druck verhindert.
Im Wesentlichen gelöst kann auch die Frage der künstlichen Nist-
gelegenheiten in Mauern angesehen werden ; auf diesem Gebiete sind
besonders in Deutschland nennenswerte Fortschritte zu verzeichnen, wo
sehr bewährte Muster von einmauerbaren Niststeinen in Verwendung sind.
Auch die nach den Prinzipien von BerverscH hergestellten Winter-
futterapparate haben in den letzten Jahrzenten eine ganze Reihe von
neuen Modellen erlebt und zwar nicht nur bezüglich der für Gross-
betrieb dienenden Futterhäuser, sondern auch für die zu Propaganda-
zwecken geeigneten kleinen Fensterfutterapparate. Bei den kleineren
Modellen gelang auch die Abwehr der Sperlinge. sodass nur noch bei den
grösseren Apparaten mit Glasrahmen die Aufgabe der Fernhaltung von
Sperling, Eichelhäher und Sperber übrig geblieben ist.
An allen diesen Bestrebungen hatten auch wir Ungarn bedeuten-
den Anteil. So ging neben anderen Neurungen aus dem Ornitholo-
gischen Institute diejenige aus, welche den einzigen Nachteil der v.
BesLepscH schen Nisthöhle gutmachte und wodurch es gelang, unseren
höhlenbewohnenden Vögeln Besseres zu bieten, als es ihnen bis dahin
die Natur zu bieten vermochte. Diese Neuerung bestand in der Vor-
richtung den Höhlendeckel ohne Werkzeug abzunehmen, also in der
Erleichterung der Reinigung und Kontrolle der Nisthöhlen. Die Notwen-
digkeit dieser Prozedur erkannte ich schon vor 25 Jahren, als ich mit
den aus Deutschland bezogenen v. BrrLerscH schen Nisthöhlen experimen-
tierte, deren Deckel mit 3 grossen und schwer zu entfernenden Schrauben
befestigt war. Auf Grund meiner an diesen Probehöhlen gesammelten
Erfahrungen liess ich die ungarischen Modelle gleich: von vornherein
mit abnehmbaren Dache herstellen. Einesteils deshalb, um die zudring-
liehen Sperlinge leichter abwehren zu können, dann aber auch zur
leichteren Entfernung der Niststoffe, welche von unseren nützlichen
Vögeln im Laufe der Jahre in grossen Mengen angehäuft werden, sodass
sie schliesslich die ganze Höhle füllen und unbrauchbar machen könnten.
999 TITUS CSÖRGEY JA quila
Als ich überdies noch im Herbst 1907 auf unserer Versuchsstation auf
der Margareten-Insel in dem Flugloch einer Nisthöhle etwa 20 Vogel-
flohe sich sonnen sah und in einer andern Höhle massenhaft Vogel-
milben vorfand, da wurde mir klar, dass die planmässige Reinigung der
künstlichen Höhlen auch vom Standpunkte der Ungezieferbekämpfung
absolut notwendig ist.
So entwickelte sich das ungarische System der Behandlung von
Nisthöhlen, welches sich über ganz Europa ausbreitete. Auf diese Weise
wurde es ermöglicht, unseren Vögeln in der trockenen, ungezieferfreien
künstlichen Nisthöhle eine gesundere und deshalb beliebtere Nistgelegen-
heit zu bieten, als dies die feuchten, verschmutzten und vielfach von
Parasiten wimmelnden natürlichen Baumhöhlen imstande sind. Ausser
der gründlichen Reinigung im Herbst erwiesen sich auch die Kontrollen
im Frühjahr als nötig, und zwar auch an sperlingsfreien Orten. Ein
Beispiel dafür erlebten wir kürzlich in einem Budapester Garten.
Eine vielköpfige Kohlmeisenbrut ging deshalb zugrunde, weil Fleisch-
fliegen ihre Eier auf die Leiche eines Jungvogels legten und die
blutsaugenden Maden auch die lebenden Jungen angriffen. Die Erkennt-
nis der Notwendigkit einer gründlichen Reinhaltung der Kunsthöhlen
brach sich auch auch bei den Mauer-Höhlen Bahn. Wir sehen dies
bei den in Deutschland hergestellten, in die Mauer einzubauenden Nist-
steinen aus Beton, deren neuere Modelle schon mit herausnehmbarem
Flugloch-Verschlussstück hergestellt werden. Auf dem gleichen Prinzip
beruht auch die von mir entworfene und weiter unten besprochene Mauer-
Einlage.
Unsere Nisthöhlen-Modelle nach v. BERLEPSCH blieben — abgesehen
von dem abnehmbaren Deckel —, im wesentlichen unverändert. Bloss
bei der Halbhöhle C (Berlepsch’sche F) versuchte ich eine Abänderung
in der Art, dassich das viereckige Flugloch laut Fig. No. 19. p.211. auf 5x5
cm verengerte. Ich hatte nämlich die Beobachtung gemacht, dass die
weite Öffnung der Originalhöhle das Nest auf so grosse Entfernung ver-
rät, dass selbst der als leichtsinniger Nestbauer bekannte graue Fliegen-
finger (Muscicapa grisola L.) sich nicht in erwünschter Anzahl darin
ansiedelt und sein Gelege nicht selten den nestplündernden Vögeln
zum Opfer fällt. Die C-Halbhöhle mit engem Flugloch dagegen war,
entsprechend meinen Erwartungen, auch für den Gartenrotschwanz ein
beliebter Nistplatz.
Zahlreiche Versuche machte ich auch zwecks Vereinfachung der
Mauerhöhlen. Schliesslich entschied ich mich für das Muster laut Abbil-
dung No. 20. p. 212. Zugrunde gelegt ist der 2 Halbziegeln entsprechende,
dreimal 15 em messende Hohlraum. Zum Verschluss benütze ich 2
rechtwinklig aneinander gefügte Brettchen ; in die obere Ecke des
1929/30] VOGELSCHUTZ-STUDIEN AUS DEN JAHREN 1922—1950. 992
Stirnbrettes wird eine Offnung von 4x6 cm geschnitten. Die Befes-
tigung dieser Brett-Einlage geschieht in der Weise. dass an die beiden
vertikalen Kanten des Stirnbrettes aus Zeitungpapier gewickelte, feste
Walzen genagelt werden. Durch diese elastische Abdichtung verhindern
wir auch das Eindringen des Lichtes in die unter dem Flugloch liegenden
Teile des Hohlraumes. Diese Vorrichtung ermöglicht weiters ein leichtes
Reinigen der Höhle, da die Einlage samt dem darauf gebauten Nest
mittels eines an ihr befestigten Drahthakens herausgezogen werden
kann. Wenn wir das Flugloch bis zur Gesamtbreite des Stirnbrettes
erweitern, wird die Mauerhöhle zu einer geeigneten Nistgelegenheit selbst
für die Bachstelze.
Auch der Vervollkommnung unserer Winter-Futter-Apparate wand-
ten wir ein. stetes Augenmerk zu, und zwar insbesondere in Bezug auf
die Fernhaltung der Sperlinge. Das Ergebnis der diesbezüglichen Studien
ist der im Band 1915—16 der .,Aquila* (Seite 62) dargestellte zucker-
hutförmige Futterapparat, in welchen bloss die mit angelegten Flügeln
einfliegende Meise gelangen kann, während dem nach Lerchenart
dahinschwirrenden Sperling der Zugang verwehrt ist. Ferner wurde der
ältere Fensterfutterkasten mit seitlichem Eingang durch das auf Seite 212
abgebildete, nach unten geöffnete Modell ersetzt. In diesen Apparat
geht der Sperling nicht ; es entfällt also in diesem Falle auch die Anwen-
dung der Vorsichtmassregel. anstatt Sonnenblumenkernen und Hanf-
samen bloss Kürbiskerne zu füttern, welche dem Sperlinge nicht
behagen.
Neuerdings scheint nun auch die Möglichkeit zu bestehen, die
grossen v. BerLEPscH'schen Futterapparate (Futterhaus etc.) spatzensicher
zu machen. Martin Kütxen, der Besitzer der Nisthöhlenfabrik in Baranya-
Kárász, kam nämlich auf den Gedanken. den Zwischenraum zwischen Fut-
tertisch und Glasrahmen durch Bretter zu verschliessen und bloss zwei
Öffnungen frei zu lassen, durch welche die Meisen, genau wie bei den
neuen Fensterfutterapparaten, von unten einfliegen können. Sollten
einige besonders unternehmungslustige Sperlinge auch auf diese Weise
bis zum Futter vordringen, so kann man sich gegen sie gleichfalls wehren,
sei es durch Verengerung der Einflugöffnung, oder durch Anbringung
der von mir schon seit lange angewandten Abwehr-Fäden. Allerdings
werden durch eine derartige Verschliessung des Futterhauses wahrschein-
lich auch einige nützliche Vogelarten verdrängt, doch lässt sich auch
hier Abbilfe schaffen, indem man das Futterhaus mit einem zur Abwehr
des Schnees dienenden Futterdache kombiniert. (Siehe Abbildung p. 213)
Auf diese Weise lassen sich fast sämtliche Arten unserer Wintergäste mit
Futter versorgen : oben die Meisen und Kleiber, unten Finken, Ammern,
Haubenlerchen. Schwarzdrosseln u. s. w.
TITUS CSÖRGEY [Aquila
HS
Die Sicherung der Nisthöhlen gegen Sperlinge ist aber leider noch
immer nicht gelungen. Die versuchweise eingeführte Verengerung des
Flugloches brachte nämlich, ebenso wie in Deutschland, auch bei uns
nicht den erwarteten Erfolg. Wie bekannt, kann durch ein Flugloch von
32 mm der robuste Haussperling schon nicht mehr hindurch, bloss der
schlankere Feldsperling. Letzterer zwangt sich auch durch das auf 28 mm
verengte Flugloch noch hindurch, ist aber zum Nestbau wohl kaum
fähig, weil ihm beim Hindurchzwängen durch die enge Öffnung das
Nistmaterial aus dem Schnabel gerissen wird. Leider siedelt sich aber
in diesen Nisthöhlen mit 28 mm Flugloch die wegen ihrer Häufigkeit
besonders wichtige Kohlmeise nur in seltenen Ausnahmefällen an ; diese
Höhlen bleiben also auf die bedeutend seltenere Blau- und Sumpfmeise
beschränkt. Die Nisthöhle mit 28 mm Fluglochweite spielt folglich gegen-
über der Universal-Höhle von 46 mm bloss eine untergeordnete Rolle.
Unsere Schutzmassnahmen in dieser Richtung beschränken sich
also vorläufig noch immer auf die spezielle Verteilung der Nisthöhlen
im Gelände, auf Vernichtung der Spatzengelege bei der Frühjahrs-
Kontrolle der Nisthöhlen, sowie auf die Dezimierung der Sperlinge. Von der
Erfahrung ausgehend, dass der Sperling, wenn er frei wählen kann, mehr
die in geschützter Umgebung und höher angebrachten Höhlen bevor-
zugt, befestigen wir in Gärten 13 der verfügbaren Höhlen an 1—1% m
hohen, zwischen Bäumen oder Sträuchern frei stehenden Pfählen ; solche
niedrig angebrachte Nisthöhlen werden von den Meisen gerne ange-
nommen, von den Sperlingen jedoch nur im Notfall. Im Walde dagegen
wird ein Teil der Nisthöhlen auf Lichtungen im Waldesinnern gehängt,
um wenigstens dort die Meisen vor den Sperlingen zu schützen, welch
letztere erfahrungsgemäss mehr die am Waldrande angebrachten Höhlen
bestürmen. Die an den Rändern befindlichen — ebenso die in Gärten
hoch aufgehängten — Höhlen können auf diese Weise als Lockmittel
benützt und gleichzeitig, durch planmässige Vernichtung der Bruten,
der Sperlingsverminderung dienstbar gemacht werden. Speziell zur
Dezimierung der Haussperlinge können die aus Blumentöpfen hergestell-
ten und unter Dachvorsprünge angebrachten Lock-Höhlen verwendet
werden (Aquila 1914. p. 253.) Die darin brütenden Weibchen werden
abends mittels langstieliger Schmetterlingsnetze gefangen. Da aber der
Sperling in das auf das Flugloch herabhängende Netz nicht gerne hinein-
fliegt, ist es zweckmässig, das Netz mit einem an den Reif befestigten
weichen Kupferdraht auszuspannen. Dieser Draht muss so dünn sein
dass er gerade nur das weisse Tüllsäckchen stützen kann, während er
durch das Gewicht des hineinschwirrenden Sperlings nach unten gebogen
werden muss und das Schliessen des Netzes nicht hindern darf. Gleich-
falls zum Fang und zur Vernichtung der Sperlinge dient die als Falle
1929/30] VOGELSCHUTZ-STUDIEN AUS DEN JAHREN 1922-1930. 22
hergerichtete Bretterhöhle (Aguila 1921. p. 139.) sowie der Sperlings-
Fangkorb mit trichterförmigem Deckel. welcher nach dem Muster der
alten Mausefallen konstruiert ist. Dieses alles aber wird weit übertroffen
von der Spatzen-Fangvorrichtung des Pökaer Grundbesitzers FRANZ v.
Torvary, der einen Winterfutterapparat zu einer Falle umgestaltete.
Die nach Zuschlagen des Rahmennetzes im Dunkeln gebliebenen und
nun dem Lichte zustrebenden Sperlinge gelangen durch einen, oben mit
Drahtnetz bedeckten, schràg verlaufenden viereckigen Brettertrog in die in
der Nahe stehende Hiitte. Der Boden dieses Troges ist in seinem letzten
Abschnitt mit einer Glasplatte bedeckt. Die Spatzen rutschen auf dem
Glas aus und fallen in den im Innern der Hütte stehenden Sammelkäfig.
Der bisherige Fang-Rekord war in einem Falle 98 Feldsperlinge durch
einen einzigen Zug! Es wurden dort auch im Winter 1930—31 über 1500
Sperlinge gefangen, obwohl in diesem ungewöhnlich milden Winter der
Apparat spärlicher als sonst besucht war. Dieser Rekord ist nicht nur
ein Lob für die vorzügliche Konstruktion dieser Vorrichtung, son-
dern auch ein Beweis dafür, wie erschreckend grosse Mengen der Sperlinge
an manchen Orten die so erwünschte Vermehrung der Meisen hindern.
Zur Bekämpfung der Sperlinge wurden auch mit in Alkohol
durchtränkten Körnern Versuche gemacht, jedoch bisher ohne Erfolg.
Den Grund des Misserfolges sehe ich darin, dass die als Lockfutter
dienenden Körner (Weizen, geschälte Hirse) von den Betreffenden
trocken in den Alkohol gelegt wurden. Der Alkohol konnte daher nicht
in das Innere der Körner eindringen, sondern blieb bloss an der Ober-
fläche und verdunstete bald. Diese Körner müssen zunächst in warmem
Wasser aufgeweicht und erst in diesem Zustand in den Alkohol gelegt
werden, der dann das Wasser entzieht und selbst eindringt. Nur auf
diese Weise kann man hoffen, die Sperlinge. welche vorerst mit in
Wasser geweichten Körnern an diese nasse Kost gewöhnt wurden, durch
die alkoholdurchtränkte Lockspeise zu betäuben und zu fangen. Diese
Prozedur kann ohne grösseres Risiko durchgeführt werden, weil die
zufällig zugleich mit den Sperlingen betäubten nützlichen Vögel nach
ihrer Ernüchterung wieder freigelassen werden.
Da nun aber das Nervensystem der Vögel erwiesenermassen den
Betäubungsmitteln gegenüber sehr widerstandsfähig ist, wäre die Ver-
wendung eines wirksameren Mittels als Alkohol erwünscht. Schwierig-
keiten bereitet da vor allem die Einführung dieser Betäubungsmittel
in das Innere der als Lockfutter dienenden Körner. Phosphor konnte
zwar mit Erfolg sogar durch die feste Schale des Hanfsamens hindurch
in das Innere des Korns gebracht werden. doch verbietet die damit ver-
bundene grosse und unvermeidliche Gefahr die Verwendung dieses selbst
in winzigen Mengen tödlichen Gittes.
15
296 TITUS CSORGEY [Aquila
Wir sehen also aus dem bisher Gesagten. dass gegenüber den grossen
Fortschritten auf dem Gebiete der Technik der Vogelschutzgeräte, bei
der überaus schwierigen Sperlingsbekämpfung noch immer keine durch-
schlagenden Erfolge erzielt werden konnten. Wir sind also noch weit
davon entfernt Mittel in der Hand zu haben. um die zudringlichen Sper-
linge wenigstens in unseren Obstgärten von den Nisthöhlen fernhalten
und durch die nützlichen Höhlenbrüter ersetzen zu können.
Umso günstiger ist die Situation in Bezug auf die Klarlegung der
wirtschaftlichen Rolle unserer in Obstgärten angesiedelten nützlichen
Vögel, speziell der Meisen. Die interessantesten Dokumente verdanken
wir zwei Förstern. Der eine, Forstmeister Kurr Loos aus Liboch, bewies
durch gründliche Untersuchungen, dass. wenngleich der Drittteil der
von den Meisen verzehrten Schmetterlingseier tatsächlich scheinbar
unversehrt den Darmtrakt passiert, von diesen Eiern nicht ein einziges
keimfähig ist. Damit widerlegte er die von einzelnen Fachleuten erhobene
Beschuldigung, dass diese Vögel durch die unverdaut entleerten Schmetter-
lingseier zur Verbreitung dieser Insekten beitragen. *)
Nicht weniger wichtig sind die Ergebnisse der mustergültig durch-
geführten Studien des Försters PLATE in Steckby, welche in Band 1928
und 1929 des Jahrbuches für Naturschutz veröffentlicht wurden. Durch
die Untersuchungen Dr. R6rie’s wussten wir bereits, welche und wieviel
Insekten in Gefangenschaft gehaltene Meisen täglich verzehren. Des-
gleichen wissen wir aus zahlreichen einheimischen und ausländischen
Beispielen in welchem Masse der Obstertrag einzelner Gärten durch
Ansiedlung nützlicher Höhlenbrüter vermehrt wurde. Was aber Förster
PLAte als erster feststellte, sind die zahlenmässigen Daten über die Insek-
tenvertilgung freilebender Vögel. Seine Untersuchungen machte er im
vevier Steckby, an einer das Ufer der Elbe säumenden 3 km langen
und beiderseits von Apfelbäumen begrenzten Chaussee. Diese Apfel-
baumreihe wurde früher von der Raupe des Frostspanners alljärlich
kahl gefressen. 1925 brachte man künstliche Nisthöhlen an, die zu 98%
von nützlichen Vögeln bezogen wurden. Der Schaden verminderte sich
zusehends, und 1927 war keine Spur eines Raupenfrasses mehr zu sehen.
Diese Apfelbaumreihe ergab früher zusammen mit einem anderwärts
gelegenen Obstgarten einen Ertrag von durchschnittlich 300 Mark,
während die Einnahme im Jahre 1927 schon über 2000 Mark betrug.
Am lehrreichsten sind aber die Versuche des Försters PLATE mit
den an den Bäumen angebrachten Leim-Ringen, zwecks zahlenmässiger
Festlegung der angeklebten Frostspanner. Um die Säuberungsarbeit
der Vögel möglichst klar zum Ausdruck zu bringen, hing er anfangs bloss
*) Sudetendeutscher Naturschutz, 1928, Heit 3—4.
1929/ 30] VOGELSCHUTZ-STUDIEN AUS DEN JAHREN 1922—1930. 297
in zwei Dritteln der erwähnten 3 Km langen Baumallee Nisthöhlen auf.
Die Untersuchung am 10. Dez. 1926 ergab in dem Abschnitt, wo auf
beiden Seiten der Strasse Nisthöhlen hingen, bei 100 Leimringen 55 Frost-
spanner ; wo bloss auf der einem Seite der Strasse Nisthöhlen hingen,
fand man an 100 Ringen 209 Frostspanner, während in dem Abschnitt
ohne Höhlen 100 Leimringe 2153 Frostspanner aufwiesen ! Hervorzu-
heben ist noch, dass dieses hervorragende Ergebnis, welches nach Prarr
zweifellos den Vögeln zu verdanken ist, bereits im zweiten Jahre nach
Anbringung der Nisthöhlen erzielt wurde. Im Jahre 1927 trat eine weitere
Besserung ein. Während nämlich 1926 auf den Leimringen insgesamt
2259 Frostspanner gefangen wurden (1552 7 und 707 ©), ergab das fol-
gende Jahr 1927 bloss 421 Stück (312 X und 109 ©). Am auffallendsten
aber war das Resultat in jenem 3. Abschnitt, wo erst 1927 Nisthöhlen
ausgehängt wurden. Dort fand man bloss etwa 17 der im Vorjahre an
den Ringen gefangenen Spanner.
Ähnlich günstige Ergebnisse liessen sich auf einer 80 jährigen
Eichenwald-Parzelle des Forstes von Steckby erzielen, welche seit langem
alljährlich von der Raupe des Eichenwicklers kahlgefressen wurde. Hier
wurden 78 Nisthöhlen ausgehängt, in welchen im Jahre 1926 36 Paar
Fliegenschnäpper, 24 Paar Stare und 16 Paar Meisen brüteten. Der Er-
folg war, dass 1927 dieser Eichenbestand durch den Eichenwickler nicht
heimgesucht wurde.
Nach dieser in grossen Zügen gehaltenen Darstellung des heutigen
Standes der internationalen Forschungen und Experimente will ich nun
über die in Ungarn in den letzten 8 Jahren entfaltete Propagandatätig-
keit berichten, wobei sowohl deren positive als auch negative Ergebnisse
angeführt werden sollen, d. h. was unser Institut in Zusammenarbeit
mit den ihm verbundenen Organen zu verwirklichen vermochte, und
was auch fernerhin ein blosser Wunsch blieb.
Sobald die fabriksmässige Erzeugung der Vogelschutzgeräte nach
der durch den Krieg verursachten Unterbrechung wieder einsetzte, begann
unser Institut sofort wieder mit seiner Propaganda für den praktischen
Vogelschutz. Um unserm grossen Publikum die Möglichkeit zu geben,
an zahlreichen guten Beispielen unsere Bestrebungen kennen zu lernen
und zu fördern, bemühten wir uns, möglichst viele kleinere und grössere
Musterstationen zu errichten. Das geschah in der Weise, dass wir in Form
einer Staatsdonation Nisthöhlen und Futterapparate an die Verwalter
der Staatsdomänen, an Lehrer, Pfarrer, Gemeindevorsteher u. s. w. ver-
teilten. Diese wurden ausserdem mit der Vogelschutzliteratur unseres
Institutes versehen, z. B. mit den Sonderabdrücken der ,,Aquila‘, mit
Plakaten bunter Vogelbilder und mit dem von mir verfassten illustrierten
Heft ,,Vogelschutz im Garten“. Eine Neuauflage dieses Heftes (4.000
In
DO
IN
Co
TITUS CSORGEY [Aquila
Exemplare) ermöglichte Dr. GILBERT Prarson, Präsident der amerikani-
schen Audubon-Gesellschaft, durch eine Geldspende. Diese ganze Pro-
pagandaarbeit wurde ergänzt durch eine ständige und intensive Korres-
pondenz, durch mehrere Radio-Vortràge, Ausleihung der den Besitz des
Institutes bildenden Diapositiv-Reihe ,,Vogelschutz‘‘, sowie durch zahl-
reiche Vorträge, gehalten teilweise im Museum des Institutes und teil-
weise in verschiedenen Vereinen, Korporationen u. s. w.
In all diesen Bestrebungen wurden wir in hervorragender Weise
durch unsere Mitarbeiter im ganzen Lande unterstiitzt, sowie durch
unsere hauptstàdtischen und sonstigen kulturellen Institutionen, vor-
nehmlich von dem Landes-Tierschutzverein, der in diesem Jahre das 25
jährige Jubiläum des Vogel- und Baumtages feiert, dann von dem Verein
für Vogelschutz jenseits der Theiss, dessen Vice-Prasident Dr. EUGEN
NaGy, ein hervorragender Mitarbeiter unseres Institutes, in Wort und
Schrift eine wirksame Propagandatätigkeit entfaltet, sowohl im Interesse
des allgemeinen Naturschutzes, als auch auf dem Gebiete des praktischen
Vogelschutzes. Neben diesen muss ich auch den Viranyos-Kutvölgyer
Kulturverein erwähnen, welcher von den Gartenbesitzern des Budaer
Berglandes ins Leben gerufen und gleichfalls begeistert an der gerade
in den Kreisen der hauptstädtischen Bevölkerung so notwendigen Ver-
breitung des Vogelschutzgedankens arbeitet.
Neben diesen Körperschaften, die in freundschaftlicher Weise mit
dem Ornithologischen Institut zusammenarbeiten, wäre als neuere Orga-
nisation auch der Bund der Ungarischen Ornithologen zu erwähnen,
welcher seinen Statuten gemäss zur Förderung der Bestrebungen unseres
Institutes, besonders des Vogelschutzes, gegründet wurde.
Neben diesen muss ich auch noch jener Persönlichkeiten gedenken, die
geradezu als Apostel unseres heimischen Vogelschutzes bezeichnet werden
können, Männer, die mit flammender Begeisterung sowohl gegen die Gleich-
gültigkeit der Laien, als auch gegen materielle Schwierigkeiten kämpfen.
Zwei unserer Mitarbeiter ragen da ganz besonders hervor : DESTDERIUS
Murak6zy, Grundbesitzer in Lakytelek und Géza PAnor, Oberbeamter
der Staatsbahn in Pécs. Der erste erzielte in der wichtigsten Obstgegend
unseres Landes, in der Gegend von Kecskemét, bereits durchschlagende
Erfolge, und zwar unter sehr schwierigen Verhältnissen, galt es doch
grösstenteils einfache Kleinbauern von der Wichtigkeit des Vogelschutzes
zu überzeugen. Seine bahnbrechende Arbeit unterstützte unser Institut
selbstverständlich mit allen Kräften durch Überlassung zahlreicher
Vogelschutzgeräte und grossen Mengen von Aufklärungsmaterial. Heute
sind dort bereits 50 Schulen mit Vogelschutzgeräten versehen. Der uner-
müdlichen, durch Wort, Schrift und Radio betriebenen Agitation
dieses Mannes ist es schliesslich zu verdanken, dass die seit dem Krieg
1929/30] VOGELSCHUTZ-STUDIEN AUS DEN JAHREN 1922—1930. 229
zu Grunde gegangenen Vogelschutzeinrichtungen der Stadt Kecskemét
mit Hilfe der Behörden wieder erneuert wurden. Auf seinem Besitztum.
welches eine wahre Musterstation für Vogelschutz ist, stellt er interessante
Versuche darüber an, wie die flüggen Meisenjungen wenigstens teilweise
den Sommer über an den betreffenden Ort gefesselt werden könnten,
um dort während des ganzen Jahres ihre Tätigkeit als Insektenvertilger
auszuüben. Die Situation ist nämlich die, dass die Jungen der ersten Brut
noch vor Beginn der zweiten Brut aus der Gegend ihrer Geburtsstätte
verschwinden. Die Alten selbst führen sie fort, offenbar deshalb. um ihr
Brut- und Jagdgebiet mit ihnen nicht zu belasten, um also die Nahrung
für die Jungen der zweiten Brut nicht von weitem herbeischaffen zu
müssen. MuraxÖözy versuchte die Lösung dieses Problems — also das
Festhalten der Jungen an dem Orte ihrer Geburt — in der Weise, dass
er die übliche Winterfütterung auch im Frühjahr und Sommer fortsetzte
Er basiert diese Versuche auf die Erscheinung — welche auch im Parke
des Ornithologischen Institutes beobachtet wurde —, dass die Meisen in
einzelnen Jahren ihre Jungen auch im Frühjahr und Sommer zu den
Futterapparaten führten. Ob die alten Vögel hierzu durch lokalen Insek-
tenmangel gezwungen wurden, oder ob sie ihre Jungen bloss mit den
ihnen bekannten Futterquellen bekanntmachen wollten, konnte bisher
nicht entschieden werden. Desgleichen bleibt die Frage offen, ob sich
durch Fütterung im Sommer der Trieb der Meisen zum Umbherstreichen
im Herbste unterdrücken lässt? Die Versuche sind jedenfalls lehrreich
und gar nicht ganz aussichtslos. Ein Beispiel für das stufenweise Absterben
des Wandertriebes haben wir nämlich schon bei der Amsel, die sich in
den letzten 40 Jahren vor unseren Augen zum Standvogel umgebildet
hat, sodass sogar ihre Jungen den Winter bei uns zubringen.
Der zweite begeisterte Apostel unseres Vogelschutzes ist GmzAa
Pirpr. Sein Arbeitsfeld liegt in einer ganz andern Umgebung als das des
Erstgenannten, nämlich in einem der Kulturzentren unseres Landes,
in der Stadt und Umgebung Pecs. Seine hervorragendste Leistung ist
die Ausstattung der Baranyaer Staatsbahnstrecke mit Vogelschutzgeräten
aller Art, nämlich Anbringung von Nisthöhlen und Futterapparaten in der
Umgebung der Bahnhöfe und Wächterhäuser. Unter dem Eindruck einer
von ihm verfassten und durch die Pecser Betriebsleitung herausgegebenen
Verordnung liessen auch die Betriebsleitungen von Szeged, Debrecen,
Miskole und Szombathely an den ihnen unterstellten Strecken zahlreiche
Vogelschutzgeräte anbringen. Als Leiter der Vogelschutzabteilung des
Pécser Mecsek-Vereins hielt PÂrpr im ganzen Komitat Lichtbildervortäge
und konnte dank seines Fachwissens und unermüdlichen Eifers in kurzer
Zeit geradezu beispiellose Erfolge aufweisen. Seine bisherigen Erfolge
geben uns Veranlassung zu der Hoffnung, dass ein schon seit langen gefass-
230 TITUS CSORGEY [Aquila
ter und durch den Krieg verhinderter Plan unseres Institutes wenigstens
teilweise zur Durchführung gelangen wird. Mein seinerzeitiger Vorschlag
war der, dass die bei den meisten Bahnstationen bereits vorhandenen
lebenden Hecken stufenweise derart zu entwickeln seien, dass sie schliess-
lich, von je 2 Stationen herkommend, zusammenstossen, wodurch im
Laufe der Zeit eine Hecke von vielen hundert Kilometern Länge ent-
steht, welche Tausenden unserer Freibrütern Nistgelegenheiten bieten
würde.
Bei Behandlung der positiven Erfolge muss ich auch auf ein kürz-
lich erschienenes Werk unseres Instituts-Bibliothekars ZOLTÁN SZEMERE
hinweisen. Diese Schrift betitelt ‚Taschenbuch zum Bestimmen der in
Ungarn vorkommenden Raubvögel‘“ zeichnet sich im Gegensatz zu
andern schablonenhaften Bestimmungsbüchern durch Aufzählung der
im Freileben charakteristischen Merkmale sowio durch Hervorhebung
der wirtschaftlichen Rolle aus. Das Buch ist geradezu berufen, durch
richtige Beschreibung unserer Raubvögel auf die Schonung der
bisher vielfach verkannten nützlichen Arten hinzuwirken und wird
dadurch sowohl für die Landswirtschaft als auch für den Naturschutz
von Nutzen sein.
Zum Schlusse muss ich aber auch auf die Negative übergehen, auf
jene zum Teil schon alten Pläne unseres Institutes, deren Verwirklichung
bisher durch Abnahme unserer materiellen Kraftquellen, durch den
Niedergang der Wirtschaftslage unseres verstümmelten Landes verhindert
wurde. Nicht verwirklicht blieb unser Plan allmählich sämtliche Schulen
des Landes mit Vogelschutzgeräten zu versehen, desgleichen mit far-
bigen Abbildungen der zu schützenden Vögel und mit den notwendigsten
Publikationen. Unser Institut kann von Jahr zu Jahr immer geringere Geld-
mittel zur Beistellung von Nisthöhlen und Futterapparaten verwenden
was umso mehr zu bedauern ist, weil eine ganze Reihe begeisterter Briefe
beweist wie solche Geräte wenn sie in die richtigen Hände gelangen
in erfreulicher Weise Gemüt von Alt und Jung zu beeinflussen imstande
sind, ganz abgesehen von dem materiellen Nutzen. In zahlreichen Fällen
wurde der Nestzerstörungstrieb der Jugend in das Gegenteil umgewandelt:
Schutz und Mehrung der Nester.
Bis heute gelang es noch immer nicht eine Neuauflage des längst
vergriffenen und sehr gesuchten Buches: „Nutzen und Schaden der
Vögel“ von weiland Orro HERMAN erscheinen zu lassen. Schon im Jahre
1915 wurde ein diesbezüglicher Versuch gemacht, wobei unser Antrag
durch ein Gesuch des Landes-Tierschutzvereins und durch ein
Memorandum von Nikozaus Göxczy unterstützt wurde. Auch die
Herausgabe der farbigen Vogelbilder-Serie des Institutes auf Postkarten
mit erklärendem Test gelang nicht; es fehlt uns also auch weiterhin
1929/30] VOGELSCHUTZ-STUDIEN AUS DEN JAHREN 1922—1930.
bo
dieses so wichtige Mittel zur Bekanntmachung und Liebgewinnung der
Vögel. Dieses bedauern wir umso mehr, als eine gründliche Durchführung
unseres Vogelschutzgesetzes nur dann erwartet werden kann. wenn für
die zuständigen Organe die Möglichkeit gegeben ist, die nützlichen und
schädlichen Arten sicher zu erkennen und zu unterscheiden. Empfind-
lich fühlbar ist ferner auch der Mangel von Filmaufnahmen aus dem
Freileben unserer heimischen Vögel. Es sind dies Umstände, durch welche
— in dem Masse, als die unserm Institute seitens des Staates zuteil wer-
dende Unterstützung abnımmt —, den Gesellschaftskreisen, Vereinen
und Einzelpersonen unseres Volkes immer grössere Pflichten auferlegt
werden. Auf sie blicken wir in der Erwartung, dass sie durch tätige Anteil-
nahme an unseren Bestrebungen den bisherigen guten Ruf des ungari-
schen Vogelschutzes nach besten Kräften fördern und mehren werden.
Tanulmänyok a vörösgem (Ardea purpurea L.)
táplálkozásáról.
Irta: Dr. VasváRi MIKLÓS.
Amidőn mintegy három évvel ezelőtt hozzákezdtem a gemfajok
táplálkozásának kutatásához és elsőnek a bölömbikát és pocgémet vettem
elő, már akkor kiszemeltem következő vizsgálati tárgyul a vörösgém
táplálkozását. Főleg a tartózkodási — fészkelési és táplálkozási — színtér
részbeni közössége voltak a célkitűzésben irányadók, másrészt pedig
annál a nevezetes szerepnél fogva tartottam érdemesnek a jelen tárggyal
való mielőbbi foglalkozást, amelyet a vörösgém állatföldrajzi elterjedése
és számbeli viszonyánál fogva betölt, úgy annyira, hogy legjelentősebb
gémfajaink egyikének mondható. De mindezeken kívül már csak azért
is nagyon kívánatos volt e faj táplálkozásbeli viszonyainak tanulmányo-
zása, mivel idevonatkozó tüzetes vizsgálat eddig egyáltalában nem történt.
Az alábbiakban tehát-ki kell térnünk — amint ezt a bölömbika és pocgém
tárgyalásakor is tettem, — a vörösgém egyes jellemzőbb alkatbeli és
életmódbeli sajátságaira is, hogy azután annál hívebben festhessük meg
táplálkozási viszonyainak képét.
x
A vörösgem (Ardea purpurea L.) nagyságra nézve hazai gemfajaink
közt asziirkegém és nagyköcsag után következik, tehát (, hosszát tekintve)
harmadik helyen áll. Mig a szürke gem (Ardea cinerea L.) szarnyhossza
445— 478 mm, addig a vörösgémé 340—380 mm (Hartert). Legfeltünöbb és
bennünket legközelebbről érdeklő testalkotásbeli különbség a két madár
949 DR. VASVÁRI MIKLÓS [Aquila
közt az, hogy a vörösgem laba rövidebb, csöre pedig aranylag
hosszabb, mint a szürkegémé, mert mig utóbbi lába 144—170, csőre pedig
119—126 mm, addig a vörösgém lába 108—129, csőre 115—133 mm
(Hartert). Mint e méretekből kitünik a vörösgem leghosszabb lábú pél-
dányának lába is rövidebb mint a legrövidebb lábú szürkegém-példányé,
míg a vörösgém csőrmérete gyakran meghaladja a nagyobb szürkegém
csőrhosszát. A vörösgém csőre azonkívül nemcsak hosszabb, hanem
vékonyabb, karcsúbb is, mint a szürke gémé, ami táplálkozási szerszám-
ként való alkalmazása szempontjából fontos és ezért megemlítésre
méltó. A szürkegém csőre körülbelül ilyen arányban vékonyodik tövétől
a hegye felé: egy 116 mm-es csőr tövén mintegy 25 mm, a csör
közepén 19, hegyétől 43 mm-re (ahol jól látható a felső káva lejtő-
södese) mintegy 16 mm magas. hegyénél pedig (a felső és alsó káva
érintkezési helyén) kb. 3 mm ; szélessége tőben 18, közepe táján 10,
hegye előtt 25 mm; ennél a csőrnél a felső káva az alsót 4 mm-rel
haladja túl. A csőr ormöja enyhén hajlott. A vörösgem csőrének alak-
beli sajátságait feltüntető méretek a következők; a megmért csőr
hossza 119 mm volt; a fenti számok sorrendjében így találtam a
méreteket : a csőr magasságára nézve 21, 15, 12 és 2 mm-t kaptam ; a szé-
lességre vonatkozólag pedig 16, 10 (utóbbi mint a szürkegémnél) és 2 mm-t.
Ebben az esetben a felső káva az alsót nem egészen 2 mm-rel haladja
túl; ez nem állandó különbség, de azért, ha a felső kava az alsót meg is
haladja néhány mm-rel (ami a felső káva hegyének alakjánál fogva ..tom-
pít") mégis a csőr egészben csúcsosabb a szürkegéménél. Előfordul a vörös-
gémnél is tőben magas csőr, így pl. egy Ermihälyfalvan (Bihar-m.)
1928. majusaban elejtett himé olyan magas, mint a fentemlitett szürke
gémé, de egyébként keskenyebb ez a vörösgem-esör is, mint a szürkegeme
szokott lenni. Gémeink közül tehat a bölömbikanak van aranylag a
legrövidebb, a vörösgemnek pedig viszonylag csaknem leghosszabb csőre
(és nyaka), noha a nagykócsag csőre tulajdonképen átlag hosszabb, de
ennek méreteit a vörösgémé is elérheti.
A vörösgémnek a bölömbikával közös sajátsága, hogy csüdje
rövid, újjai pedig igen hosszúak, mely tulajdonságok a nádasban, általá-
ban a vízi növényzet közt való járással kapcsolatosak ; , nádi gém" mivol-
tára a Botaurus-szal való összehasonlításképen újabban Porriense (26)
(és régebben mar Naumann [25] is) reamutatott.
A vörösgem tollazatanak szine, különösen a fiatal példanyoké
még némileg a bölömbikära emlékeztet és feltétlenül 6sibb jelleget arul el.
Ez a részint vöröses — erythristikus —, részint barnäs-särga szinezet
tehát a fiatal vorosgémen is jelzi a Botaurus-szal való közelebbi kapeso-
latot, az öreg példányok azonban a magasabbrendű szinezést igyekeznek
elérni akkor, amidőn a foltozott tollazatot az egyszínű bíbor-vöröses-
I
è
È
i
À
1929/30] TANULMÁNYOK A VÖRÖSGEM TAPLALKOZASAROL
bo
Os
barna, illetve sötetszürke tollruhaval cserélik fel. Sajatsagos, hogy a
bülômbikähoz hasonló pocgém (Ardetta minuta L.) is úgyszólván ugvanazi
a pályát futja meg szinezetbeli fejlődésében, mint a vele hasonló esör-
szabású vörösgem és részint azonos szinezési kategóriába tartozik a
bakcsó is, amelynek viszont csőrszabása az ősibb bölömbika-típust őrizte
meg. Meg kell említenem e helyen a szürkegémmel való kapcsolatok alábbi
érintése .céljából, hogy ennek kifejezetten magasabbrendű színezete és
a vörösgém primitívebb színruhája közti , űrt" áthidalják a fiatal szürke-
gém mellén, főleg pedig a szárnyhajlás és szárnyszegély egy részének
sárgásbarna tollai.
A vörösgém tartózkodási-települési és fészkelési viszonyai oly
problémát szolgáltatnak ismét, amelyek a legszorosabb kapcsolatban
vannak a táplálkozással. A bölömbikával összehasonlítva határozott
megegyezést találunk abban, hogy a vörösgém is kimondottan nádlakó,
mint PoORTIELIP (26) találóan nevezi ,,Sumpfreiher“ és .. vohrwaldbrüter“,
amely ebben a tekintetben a Botaurushoz közelebb áll minden mas gém-
fajunknál, de főleg azért, mert ha egyéb gémek is fészkelnek ugyan a
nádasban, de egyik sem hasonlít a táplálkozási tér szempontjából annyira
a bölömbikához, mint a vörösgém, amely leginkább a sekély és vízi-
növénnyel benőtt vízben keresi elelmet.*)
A nádi fészkeléshez, valamint a vízinövényzet közti tartózkodás-
hoz való nagy ragaszkodás mindenképen ismét ősi gém-vonás, a primitív
gémtípus kifejezője. Ezzel karöltve jár a vörösgémnek egy — úgy látszik
— ha nem is általános, de legalább is lappangó települési hajlandósága,
nevezetesen a magánosság keresése, helyenkint egy-egy párnak nem
telepesen, hanem külön való fészkelése. Ezt a fészkelési módját épen a
Botaurus-szal való összehasonlitaskepen Naumann (25) is tárgyalja és ha
vannak is telepei, de korántsem olyan telepesen fészkelő madár, mint a
szürkegém. A táplálkozási viszonyok szempontjából is jelentős kérdés ez,
mert SCHENK JAKAB (30) a telepesen való költés kritériumául, mint már
más alkalommal, a Botaurus-ra vonatkozó tárgyalásomban is említettem,
azt állítja fel, hogy a fészkelési terület és táplálkozási terület egymástól
külön legyen. A bölömbikának a nád és sás sűrűjében való rejtett élet-
módja, továbbá általában a vízi növényzettel benőtt sekély vízben való táp-
*) A vörösgém közeli rokonságába tartozó óriásgém (Ardea goliath Cretzschm.)
is hasonló természetű, — saiátságos összefüggés a primitiv csoportba tartozás és a túl nagy
termet között —, lába érthetőleg aránylagosan nagyságával hosszabb ; fontos és érdekes
összehasonlítási anyagot szolgáltatna e faj táplálkozásának ismerete. — Az állatföldrajz és
a táplálkozás kapcsolatára kell itt egyben reámutatnom. A. vörösgém elterjedése, beleértve
az Ardea purpurea manillensis MuvEN-ét is, oly tájakra , szorítkozik", melyeken a sekély és
vízinövényes mocsárterületek bőségben vannak, megfelelően a csüd hosszának és a táp-
lálkozási igényeknek. A szerző.
234 DR. VASVÄRI MIKLOS [Aquila
lalkozasa is mar eleve sejtetik, hogy ennélafajnal a fészkelési és taplalko-
zási terület úgyszólván összeesik, tehát szétszórt települése megindokolt.
A vörösgémre nézve ez részben szintén fennállhat, főleg oly megszori-
tással, hogy amúgy is nádasban fészkelvén, a fészkelőhely, a nádas termé -
szete olyan, hogy ott a víz sekély lévén, épen a vörösgém rövidebb lábának
való gázolásra alkalmas és így az ott költő egyes párok meg tudják találni
táplálékszükségletüket is. A taplalékmennyiség pedig erthetöleg egy ,,bizo-
nyos nagyságú", illetve jobban mondva kisebb területen belül csak bizo-
nyos számú egyednek elegendő. A nádban és nádon járó és ott fészkelő
rövid lábú, de hosszú ujjú Botaurus nem szívesen repül nagyobb távol-
ságra, kényelmesebb neki, ha állandó lakása közelében találhatja meg
napi élelmét és ugyanez részben állhat a vörösgémre nézve is. A táp-
lálkozási és települési viszonyok egymással való kapcsolatát olyképen
értelmezem a bölömbikára és vörösgémre vonatkozólag, hogy ezek a
nád- és sássürűségben élő és rejtőzködő madarak, egyedek, illetve párok
épen a növényzet által mintegy válaszfallal vannak elkülönítve egy-
mástól és így történik azután, hogy egyik nem tud a másik tevékeny-
ségéről — ezt a kifejezést körülbelül így használja NAUMANN is — vagyis
egyik nem vehet , példát" a másiktól, nem állnak szuggesztiv hatás alatt
mindegyik , jár a maga útján". Ez kell, hogy a táplálkozásban is kifeje-
zést nyerjen. A bölömbika és pocgém egyedenként való nagyfokú elszi-
geteltseget erős hangjuk — az egyik buffogäsa, a másik vakkantása —
, enyhíti". Ez utóbbi motívum küszöböli ki a táplálkozás szempontjából
alkalmas tartózkodási helynek a fajfönntartás érdekében elhárítandó
nehézségeit. Belátható, hogy azok a gémek, amelyek hosszabb lábuk
révén mélyebb és nyílt vízben is gázolnak és a szó szoros értelmében
inkább halásznak is, egymást látják, egyik működése befolyásol-
hatja a másikat, a települési, fészkelési hely megválasztásában, az élet-
módnak azonos keretek közé való beállításában, legfőképen a társaságba,
csapatba verődés által. Amennyire valószínűnek látszik, hogy a magános-
ságot kedvelő és általában különcködő bölömbika vonulási viszonyaiban
s hű marad jellemző szokásaihoz, és jobbára magánosan vonul, annyira
biztosan tudjuk, hogy a legtöbb más gém a költözés idején is társaság-
kedvelő és csapatban vándorol. E tekintetben szükséges tudnunk a vörös-
gém települési és táplálkozási viszonyainak ismerete érdekében, hogy az
is csapatban vonul. Idevonatkozólag fontos SCHENK JAKAB (31) megfigyelése,
amely szerint a Fertő déli partján 1906 szeptember 17.-én, 22.-én és 25.-én
kis csapatkákba tömörülve találta a vörösgémeket. Nagyon szemleltetöen
így írja le magát a folyamatot : ,, Hol innen, hol onnan szállt föl egy pel-
dány a rétről, a nádas széléről s hangos nyerrentés közben kezdte hívo-
gatni a többit. Hosszú, lassan emelkedő csavarvonalakban emelkedtek
fölfelé, nemsokára kis csapattá egyesültek az elsők, amelyekhez később
1929/30] TANULMÁNYOK A VÖRÖSGEM TAPLALKOZASASROL
N
DI
Si
újabbak es újabbak csatlakoztak, mig végül vagy 30-an lehettek. A
csapat körülbelül 300—500 meter magasságig emelkedett, ott pontos
ékalakba rendeződött s azután nyílegyenesen déli irányba eltávozott".
Ebből látható, hogy az Ardea-természet nyilvánul meg a költözés alkal-
maval és általában azt mondhatnám, hogy a vörösgémben az , Ardea“
és a , Botaurus" hajlamai , küzködnek" még ma is egymással.
Kétségtelen, hogy mint említettem, a vörösgém tartózkodási mód-
jában megnyilvánul a magánosság kedvelése. Már Gorser (11) azt mondja
az Uman-kerületben költő vörösgémekről, hogy noha csaknem oly gya-
kori, mint a szürkegém, de fészkét a teljesen hozzáférhetetlen, úszó szi-
getekre rakja és sohasem található nagy társaságokban, mint a szürke-gém
es bakcsó, hanem mindig párosan és egyenkint. GENGLER (9) is említi,
hogy Szerbiában Nis környékén a vörösgem nem zárt telepekben költ,
hanem az egyes párok fészkei noha elég közel vannak egymáshoz, de
mégis sokkal messzebb, minthogy koloniáról lehetne beszélni. A vörös-
gémnek a szürkegémmel szemben fontos megkülönböztető fészkelésbeli
tulajdonsága, hogy fán nagyon ritkán költ, ami ismét szoros kapcsolatban
van a kolonia-képződés feltételeivel és a táplálkozási viszonyokkal is.
A nádasban járó rövidlábú és hosszú ujjú bölömbikával és vörösgémmel
szemben a hosszú lábú, de rövidebb ujjú (egészben véve valamennyire
„gölyaszerü‘‘) szürkegém szívesen fészkel fákon, népes telepekben és
gyakran nagy távolságból kell a kolonia tagjainak felkeresni a táplál-
kozási területeket. Érthető azután, ha a mindenképen inkább társas
szürkegém társaságban keresi fel a közelebb vagy távolabb eső halas-
tavat is, s így ez nemcsak általában táplálkozástani, de gyakorlati vonat-
kozásban is érezteti hatását.
A vörösgém gyakoriságra nézve nálunk körülbelül a szürkegémmel
megegyezik, noha nehéz volna települési viszonyai miatt rendszeres
állománybecslést végezni, mint ahogy a szürkegémre nézve pl. Angliában,
Dániában vagy Hollandiában megtették. Naumann (25) azt mondja a
vörösgémről, hogy , talán a világ egyik országában sem oly gyakori mint
Magyarországon, Szlavoniában és a katonai határőrvidéken". Ezek a
szavak csaknem egy évszázad előtti időre vonatkoznak ugyan, de azért ma
is még egyik legjelentősebb állományú a mi országunk, avigeográfiai
szempontból pedig egyik legfontcsabb gémfajunk, amelynek létfelté-
teleit épen primitívsége, az ősi fészkelőhelyekhez, a nádasok világához
való nagyfokú ragaszkodása miatt a kultura inkább veszélyezteti, mint
a magasabbrendű, szokásaiban és tartózkodási helyeinek megválasztásá-
ban fejlettebb ..izlésű", előrehaladtabb szürkegemet, amely fäkon, és
nemcsak álló, de kiválóan folyó vizek mentén is költvén, a vízlecsapo-
lások kevésbbé ártottak neki. A vörösgémről érdemes feljegyeznünk azt
is, hogy bár a nagyobb nádasok alkalmasabbak neki — mert nagyobb
236
DR. VASVARI MIKLOS [Aquila
táplálkozási területtel szoktak összefüggésben lenni —, azonban kisebb
területű nádasban is fészkelhet. Idevonatkozólag említem meg a telepü-
lési viszonyok pontosabb ismerete érdekében és egyuttal ösztönzésül
hasonló megfigyelésekre, hogy Raprrzxy Dezső (27) szerint a Benta-patak
alsó folyásánál, (Tárnok vidékén, Fejér m.) egy-két hold terü-
letű nádasban 2—3 pár vörösgém éveken at fészkelt,
1919-ben pedig csak egy pár. Ez mutatja, hogy a fészkelési és táplál-
kozási területhez ez a faj is mennyire ragaszkodik. Mai viszonyainkat
tartva szem előtt szükséges tudnunk, hogy legnagyobb tavainknál, tehát
a Kisbalaton, Fertő és Velencei-tó mellett ez a legszámosabb gémfajunk.
A hajdani Ecsedi-lápon Lovassy (21) szerint rendesen , fajtiszta telepen"
fészkelt. Erdélyben Zeyx Mixkrôs (37) szerint gyakori volt régebben,
23. ábra. Vörösgém-köpetek. (Kisbalaton, 1930. junius.)
Bio. 23. Purpurreiher-Gewölle. (Kisbalaton, Juni 1930.)
nagy számmal fészkelt a mezőségi tavaknál és közel akkora volt a
száma, mint amennyi a szürke gémé. A mezőségi tavaknál személyes
tapasztalatból ma is gyakorinak mondhatom.
Mindezen dolgok elmondása után — melyek a táplálkozással
és a gyakorlati jelentőséggel is szoros kapcsolatban vannak — lássuk
mi a vörösgém tápláléka? A tárgyalás során előző dolgozatom alapján
ei kell végeznem az összehasonlítást kivált a vörösgém és bölömbika
(s kis részben a pocgém) között, míg a hazai viszonylatban eddig rend-
szeres vizsgálatnak alá nem vetett szürkegémre nézve főleg a külföldi
eredmények alapján keresem az érintkező pontokat.
bo
1929/30] TANULMÁNYOK A VOROSGEM TAPLALKOZASAROL
A vörösgem taplalkozasanak kutatásához szükséges vizsgálatokat
häromféle anyagon végeztem, hogy így lehetőleg több oldalról kiséreljem
megostromolni ezt a nehezen bevehető várhoz hasonlítható tárgyat :
a gyomortartalmakon kívül ökrendéseket és köpeteket is vizsgáltam,
azonkívül, amerre csak megfordultam az országban, mindenütt élénk
figyelemmel kísértem nemcsak madarunkat, de azt a biotopot is, amelyen
él és táplálkozik. A táplálék-állatok közül a nagyjelentőségű halak meg-
határozásában Dr. Uncrr Emir, aM. Kir. Halélettani Intézet föadjunk-
tusa volt szíves támogatni, amiért neki e helyen is leghálásabb köszöne-
temet fejezem ki. A pókok meghatározását — főleg araneologiai érdek-
ből — DR. Konosvary GABoR k. barátomnak köszönhetem.
Magyarországi gyomortartalmi anyagom a következő :
1. Fonyód, 1897. aug. Cybister-alea — Larven von Cybister
5, Hydrous-álca — Larven von Hvdrous 4—5; Notonecta 10, Naucoris
1; Argyroneta aquatica 1.
2. Tomasevaecz, 1900. apr. 15. Rana 1; Dytiscidae 1, Cara-
bidae 4, Curculionidae (?) 3. Coccinellidae (?) 1.
3. Komärom, 1902. maj. 1. Dytiscus-alea — Larven von
Dytiscus 4, Carabidae 2, Curculionidae 2, Donacia 1, Geotrupidae 1;
Notonecta 3, Naucoris (?) 1; növenyi mag — Samen.
4. Komárom, 1902. jul. 8. Rana 2; Cvbister laterimarginalis-
álca — Larve von Cybister laterimarginalis 1; Libellula 1, Agrion 1.
5. Baracska, 1902. aug. 16. Carassius vulgaris (”—8 cm) 3,
Esox lucius (9—10 cm) 2: Hydrophilus és mas vizibogar(?) kevés marad-
vanya — Reste von Hydrophilus u. von einem anderen Wasserkäfer (?).
6. Komärom, 1902. szept. 4. Perca fluviatilis 1, egy mas
nagyobb hal gerincoszlopanak darabja — ein Stück der Wirbelsäule
von einem grösseren Fische : Carabidae 6. Curculionidae 4; Libellula 1;
Hymenoptera 8; növenyi maradvany — Pflanzenreste.
7. Nagycenk, 1904. jul. 12. Kis beka maradvanya — Reste
von einem Fréschchen ; kis hal — ein kleiner Fisch ; Cybister-alea —
Larve von Cybister 1: vizipoloska (?) — Wasserwanze 1 (‘)
8. Megyercs, 1904. aug. 11. Abramis vimba 2; Odonata 1.
9. Keszegfalu. 1905. aug. 14. Kis béka kevés maradvanya
— Wenige Reste von einem kleinen Frosch ; Scardinius erythrophthalmus
(ca. 5—6 cm) 1. Perca fluviatilis 1 ; Carabidae 1, Curculionidae 1, Odo-
nata 1; Hymenoptera 2.
10. Fert6 (Boz), 1905. aug. 24. Agrion 6; Notonecta 1.
ll. Fertő (Boz), 1905. szept. 8. Hal gerincoszlopanak kis
darabja — ein kleines Stück von d. Wirbelsäule eines Fisches ; Cybister-
älca — Larven von Cybister (1 nagy és 2 kis példany — 1 grosses und
238 DR. VASVÄRI MIKLOS [Aquila
2 kleine Ex.) 3. Panagaeus bipustulatus (Carabidae) 1; Libellula 2,
Agrion 1, Odonata-alea — Larven von Odonata ca. 5: Hymenoptera 2;
magvak — Samen.
12. Keszegfalu, 1907. maj. 12. Carabidae-, Donacia- és Cur-
culionidae-maradvanyok — Reste von Carabidae, Donacia u. Cur-
eulionidae.
13. Överbäsz, 1907. aug. 15. Carabidae 2, Cureulionidae 1;
Odonata 1: Acridiidae 1; Notonecta töredeke — Fragmente von Noto-
necta ; növenymaradvany — Pflanzenreste.
14. Megyercs, 1907. szept. 5. Kisebb hal — kleiner Fisch
(indet.) 1; Dytiscus-alea — Larve von Dytiscus 1; Agrion 2: (egyéb
rovarmaradvany is ? — auch andere Insektenreste 7).
15. Megyercs, 1907. okt. 14. Perca fluviatilis 2.
16. Szépfalu, 1908. apr. 2. Cobitis 1; bogar-toredék — Frag-
mente von einem Käfer ; Notonecta 1.
17. Overbasz, 1908. apr. 20. Leuciscus (?) 2 (talán mas keszeg-
peldäny is? — vielleicht auch noch Reste von einem anderen Weiss-
fisch?) ; Naucoris 1.
18. Glogoväc, 1908. äpr. 25. Lacerta agilis 5; Molge 1;
Perca fluviatilis 2, Scardinius erythrophthalmus 9, Leueiscus(?) 1—2 (mind
e halak kicsiny, részben apró példányok — alle diese Fische sind kleine,
z. Teil winzige Exemplare) ; Carabidae 1, Curculionidae 2.
19. Megveres, 1908. aug. 6. Több pocok szőre, valamint
kevés csont- és fogmaradvänya — Haare von mehreren Wühlmäusen,
sowie wenige Knochen- und Zahnreste derselben : saska-maradvanyok
— Reste von Acridiidae.
20. Överbäsz, 1908. aug. 15. Alburnus lucidus 1—2; néhány
Dytiscidae maradvanya — Reste von einigen Dytiscidae ; Melasoma
vigintipunctata. esetleg más bogarak maradványai — eventuell noch
andere Kaferreste 2—3; Gryllotalpa 1; Naucoris 1: Hymenoptera 1.
21. Megyercs. 1908. aug. 16. Scardinius erythrophthalmus
(kb. 10 em-esek — Länge von ca. 10 cm) 5; Carabidae 3. Curculionidae
3, Donacia 1.
22. Overbasz, 1908. aug. 20. Gyík (?)-pikkelvek — Schuppen
von Eidechsen (?); Dytiscus-älea — Larve von Dytiscus 1, Carabidae 2,
Curculionidae 1; Gryllotalpa 1; Hymenoptera 3: Libellula 1; növeny-
szarmaradvanyok — Pflanzenreste, magvak — Samen.
23. Overbasz, 1908. aug. 20. Egerször — Mäusehaare ; kevés
toll — einige Federn: békacsont (?) — Froschknochen(?); kis hal marad-
vanya — Reste von einem kleinen Fische (indet.) 1; Hydroporus
(Dytiscidae) 1. Cassida 1; Gryllotalpa 1: növényi maradvány — Pflan-
zenreste.
1929 30] TANULMÁNYOK A VÖRÖSGEM TÄPLÄLKOZÄSÄRÖL
bo
24. Megyercs, 1908. aug. 30. Alburnus bipunctatus 1. A.
lucidus 1, Abramis 3; Odonata 1; (más rovartörmelek is? — auch andere
Insektenfragmente ?).
25. Överbäsz, 1909. apr. 10. Scardinius erythrophthalmus
(6—8 cm) 1; Dytiscus-alea — Larven von Dytiscus 17 ; Gryllotalpa 1;
Naucoris 1.
26. Överbäsz, 1909. ápr. 22. Scardinius erythrophthalmus
1, Perea néhány pikkelye — einige Schuppen von Perea.
27. Bacsalmas, 1909. maj. 13. Carabidae 1; Odonata 1.
Notonecta 1—2. |
26MOmierbész;" 1909. jul) 19. Cybister-alea — Larven von
Cybister 7, Carabidae 1, Curculionidae 2—3; Calopteryx 1: Argyroneta
aquatica 1; mag — Samen 2.
29. Velence, 1909. aug. 10. Pocokmaradvany — Wühlmaus-
reste ; Gryllotalpa 15; Acridiidae 1; vizirovartöredek (?) — Fragmente
von einem Wasserinsekt (7).
30. Szigetcsép, 1909. aug. 30. Békacsont — Froschknochen;
Alburnus 1 (kis példány — ein kleines Ex.) ; Hippodamia variegata
(Coceinellidae) 1.
3l. Balassagyarmat, 1910. jun. 18. Rana 1; Cobitis
(ca 17—18 cm) 1; Carabidae 2.
32. Nemetcsernye, 1910. aug. 5. Microtus arvalis 1.
ao. Gsepelsziget, 1910. aug. 20. Leuciscus: rutilus (ca
10 cm) 1; Hydrous 1, Hydrous-alea — Larve von Hydrous 1, Cybister-
alea — Larven von Cybister 3; Odonata 1; Acridiidae 1.
34. Overbasz, 1910. aug. 27. Békacsontok — Froschknochen;
Dytiscus-alea — Larve von Dytiscus 1; Naucoris 1; mas, kicsiny
poloska (?) — noch eine kleine Wanze (?) 1.
35. Pécs, 1911. apr. 12. Cyprinus carpio (ca. 10 cm) 1; Agabus
(Dytiscidae) 1; Curculionidae 2, Cybister-alea — Larven von Cybister
6; Notonecta 1.
B6.\ Keszthely, 1911. apr. 22. Pocok(?) — Wühlmaus (?) 1;
Larve
Scardinius erythrophthalmus (ca. 10—15 cm) 1; Odonata-alca
von Odonata | ; Notonecta 1.
37. Künszentmiklös, 1911. aug. 15. Carassius (kis pél-
dany — ein kleines Ex.) 1; Cybister-älca — Larve von Cybister 1, Dytis-
cidae 1.
38. Cservenka, 1912. apr. 13. Szörgomoly — Haarballen ;
Perea fluviatilis 1; Dytiscus-älea — Larven von Dytiscus 4, Melolontha
1; növényi maradványok — Pflanzenreste.
39. Szliacsfiird6, 1912. ápr. 29. Odonata-alca — Larven
von Odonata 2; Notonecta 6.
DR. VASVÄRI MIKLÖS
40. Zalaapäti. 1912. maj. 3. Scardinius erythropthalmus 4,
Idus melanotus 1.
41. Överbäsz, 1912. jül. 7. Abramis vimba 1.
42. Överbäsz, 1912. jül. 10. Kis hal — Kleinfisch (indet.)
1; Carabidae 2; Naucoris 1; esetleg egyéb rovartörmelek is (?) — viel-
leicht auch andere Insektenfragmente (?).
43. Överbäsz, 1912. szept. 5. Leuciscus (?) 1; Hydroporus
(Dytiscidae) 1, Donacia 2; Naucoris 1.
44. Ärpäs, 1912. szept. 8. Esox lucius (ca. 10 cm) 1, Scardi-
nius erythrophthalmus (?) (ca. 6—8 cm) 1, Perca fluviatilis 1; Cara-
bidae 1, Donacia 1; Libellula 1; Agrion 1; vizipoloskamaradvany —
teste einer Wasserwanze.
45. Överbäsz, 1912. szept. 10. Leuciscus rutilus 2.
46. Szenttamas, 1914. apr. 5. Scardinius erythrophthalmus
(ca. 15cm).
47. Győr, 1920. aug. 22. Apró szörgomolyok — kleine Haar-
ballen ; Lacerta agilis 2; Rana esculenta 1; Leueiscus rutilus (ca 15—20
cm) 1; Dytiscidae 3, Curculionidae ca. 2; Carabidae 8—9; Libellula 2;
Hymenoptera 3; poloska-maradvany — _ Resteeiner Landwanze 1.
48. Barand, 1923. jun. 9. Cybister-alea — Larven von Cybis-
ter 12, Dytiscus (?)-alea — Larven von Dytiscus (?) 1, Hydrous-alea
— Larven von Hydrous 3; Odonata 1.
49. Barand, 1923. jun. 9. Hydrous-alea — Larven von Hyd-
rous 2; Aeschna (2 ?); Naucoris 1.
50. Kunhegyes, 1928. szept. 27. Curculionidae 2; Odonata 1;
Hymenoptera 1;, egyéb rovartérmelék — Insektenfragmente ; apró
magvak — Samen 3.
51. Székesfehérvar, 1929. marc. 19. Sorex araneus 2;
Rana 1; Molge 2; Dytiscidae 3, Carabidae 1, Curculionidae 1; Noto-
necta 3, Naucoris 1; Succinea 2.
52. Nagykanizsa, 1929. apr. 23. Sorex araneus 1; Pelo-
hates fuscus 2; Dytiscidae 2, Donacia 1, Curculionidae 2; Julidae (?)
(Myriapoda) 1; néhany mag — einige Samenkörner.
10
em-esek — von 5—10 cm) 11; Dytiscus álca — Larven von Dytiscus 4.
53. Tiszakürt, 1929. mäj. 9. Carassius vulgaris (ca. 5
54. Mosnica, 1929. maj. 21. Kis hal — Kleinfisch (indet.)
1; Dytiscus-alea — Larven von Dytiscus 4; Odonata (?)-maradvanya —
teste von Odonata (?) 1; Gammarus 2, Asellus (?) 1.
55. Tiszalüc, 1929. maj. 26. Hydrous-alea — Larven von
Hydrous 7.
56. Tiszalüc, 1929. mäj. 26. Kis beka — kleiner Frosch 1;
Carassius vulgaris (ca. 10 cm., 4—5 cm.) ? ; Dytiscus-alea — Larven
ms
6129 30] TANULMANYOK A VÖRÖSGEM TAPLALKOZASAROL 941
r 1 Te x € as Ja meres ae = È ‘ = ,
von Dytiscus 3, Cybister-álca — Larve von Cybister 1, Hvdrous-älca
— Larven von Hydrous (14 nagyobb és 17 kisebb példány — 14 grössere
und 17 kleinere Exemplare) 31.
57. Overbasz, 1929. maj. 31. Cobitis fossilis 1: Naucoris (E
maradványa — Reste von Naucoris (?).
58. Mohács, 1929. jun. 1. Hydrous-älea — Larven von Hvd-
rous 3, Cybister-älca — Larven von Cybister 6, Dytiscidae 2, Curculio-
nidae 1. Coccinellidae 1, néhány más kis bogár maradványa — ausser-
dem Reste von anderen kleinen Käfern ; Odonata 1-2; Naucoris (4-23
Hymenoptera 1.
59. Felsöszentivän, 1929. jun. 24. Bekalärva — Frosch-
larve 1; Cybister-alea — Larven von Cybister 5, Dytiscidae 1:
Aeschna 3, Calopteryx 4; Naucoris (?) 1; légy-maradvany — Reste
einer Fliege ; Planorbidae 1.
60. Felsészentivan, 1929. jun. 24. "Béka (?)-esontok —
Frosch (?)-Knochen ; Odonata és mas rovarok töredékei — Fragmente
von Odonata und anderen Insekten ; növenyreszek — Pflanzenteile.
61. Kisbeeskerek, 1929 jul. 5. Pelobates fuscus-älea —
Larve von Pelobates fuscus (1 ?).
62. Temeskenéz, 1929. jul. 6. Néhány kis toll — einige kleine
Federn; kis béka maradvanyai — Reste von einem kleinen Frosch 1 ;
‚ybister-aleca — Larve von Cybister 1.
63. Mohacs, 1929. jal. 9. Mecostethus (Acridiidae) 2.
64. Tiszalüc, 1929. jül. 17. Kis beka maradvanya — Reste
von einem kleinen Frosch 1; Carassius vulgaris (ca. 9—10 cm [2],
ca. 5—6 cm, ca. 3—4 cm) 4; Cybister-alca — Larven von Cybister 8,
Hydrous-alea — Larven von Hydrous 6, Carabidae 1, Curculionidae 7,
Elateridae 2—3 ; Naucoris 1.
65. Kapolnapuszta, 1929. jul. Microtus arvalis 3 és még
vagy 10 példány szöreböl álló gomolyok — 3 St. und noch Haar-
ballen von ca. 10 Stücken; Sorex araneus 1; Dytiscus (?)-maradvanya
— Reste von Dytiscus (?) ; Odonata-maradvany — Reste von Odonata.
66. Szirmabesenyö, 1929. aug. 11. Nagy Rana esculenta
vagy ridibunda — ein grosses Ex. von Rana esculenta oder ridibunda.
67. Kecskemét, 1929. aug. 16. Kis hal — Kleinfisch 1;
Cybister-älea — Larven von Cybister 8, bogarmaradvanyok — Käfer-
reste ; Odonata 2 (?); növenymaradvany — Pflanzenreste.
68. Konyär, 1929. aug. 16. Bekacsontok — Froschknochen ;
Molge 1 ; Cvbister-4lca — Larven von Cybister 2, Hydrous-alea — Larve
von Hydrous 1, Dytiscidae 1, Carabidae 1, Curculionidae 3, Coccinellidae
2, Nitidulidae 2, Cassida 1, még mas apré bogar— noch andere winzige Käfer
1—2; Gryllotalpa 1. Acridiidae (Mecostethus etc. ?) 37; Libellula 1, Agrion 2.
16
242 DR. VASVARI MIKLOS JAquila
69. Miskolc, 1929. aug. 19. Cybister-älca — Larve von Cybis-
ter 1: Notonecta 1; mas rovarmaradvany is (?) — auch noch andere
Insektenreste (?).
70. Kistima, 1929. aug. 20. Acridiidae 15; Agrion 1, mäs
Odonata-maradvany is (?) — auch noch andere Odonaten-Reste (?);
Notonecta 2.
71. Alsözsolca, 1929. aug. 20: Kis hal — Kleinfisch” 23
Cybister-alea — Larven von Cybister 6, Hydrous-alca — Larve von
Hydrous 1, Acilius (Dytiscidae) -Alea — Larve von Acilius (Dytiscidae)
1, Dytiscidae 1, Carabidae 1, Curculionidae 1; Libellula 1; Notonecta 1.
72. Szirmabesenyö, 1929. aug. 20. Szörgomolyok —
Haarballen ; Carabidae 6, Curculionidae 11—12, Coccinellidae 1;
Aeschna 2; mag — Same 1.
73. Szirmabesenyö, 1929. aug. 20. Decticus (Locustidae)
1, Acridiidae (Mecostethus etc. ?) 11; Odonata ca. 8.
74. Taktaszada, 1929. aug. 25. Perca fluviatilis 1.
75. Csongräd, 1929. aug. 26. Aprö halak maradvanyai —
Reste von Kleinfischen 3; Cybister-alea — Larven von Cybister 4 :
Odonata 1.
76. Hencida, 1929. aug. Esox lucius (ca. 22—25 cm) 1;
Odonata (Calopteryx s. Agrion) 1.
77. Sarbogard, 1929. nyaran — Sommer; Microtus arvalis
(juv.) 5, ezenkivül több példany szöre — auch Haare von mehreren
Exemplaren; Micromys minutus 1 ; Lacerta agilis (juv.) 1; kisebb béka
maradványa — Reste von einem kleinerem Frosch 1; Micraspis
sedecimpunctata (Coccinellidae) 1; Gryllotalpa 2, Acridiidae ca. 11.
78. Apagy, 1929. szept. 1. Carabidae 1; Notonecta 4.
79. Hortobägyi halastavak, 1929. szept. 5. kis beka
maradvanyai — Reste von kl. Frosch 1; Carassius vulgaris (ca. 4—5,
7—8 cm) 2; Dytiscidae (Hydroporus ca. 7) ca. 12, Carabidae 3, mas
bogár maradványa — andere Käferreste 2: Locustidae 1 ; Odonata 1;
Naucoris (?) 1; Hymenoptera 3; magvak és más növenymaradvanyok
— Samen und andere Pflanzenreste.
80. Taktaszada, 1929. szept. 6. Rhodeus amarus 2 (egy
mas (?) kis hal maradványa is
ausserdem Reste von einem anderen (?)
Kleinfisch) ; Libellula 3, Aeschna 1, Agrion 1(?); Naucoris 1.
81. Tiszalüc, 1929. szept. 15. Perca maradvanya — Reste
von Perca; sehr kleine Steinchen 11.
82. Magyarorszäg. (közelebbi lelöhely nelkül — ohne nähe-
ren Fundort), 1930. apr. 1. Mierotus 3, ezenkivül több pocok szöre, részint
gomolyokban
ausserdem Haare von mehreren Wühlmäusen teilweise
in Ballen, Sorex araneus 1; Perea fluviatilis (kiesiny példanyok — kleine
1929 30] TANULMANYOK A VÖRÖSGEM TAPLALKOZASAROL
Exemplare) 3, Alburnus (?) 1, 1 további kis hal — ein weiterer Kleinfisch :
ic a . Anır € € űj . 107: A a c e ,
Hister 1; (Gryllotalpa ? 1) ; Notonecta 2, Naucoris 1 ; esetleg más rovar-
maradvány is (?) — event. auch andere Insektenreste (?); mag — Samen.
83. Hegykö, 1930. apr. 10. Neomys fodiens 1, szörgomo-
lyok esetleg még 2—3 Neomys vagy mas cickäny szöreböl — Haar-
ballen vielleicht aus den Haaren von 2—3 weiteren Exemplaren von
Neomys oder anderen Spitzmäusen).
84. Överbäsz, 1930. május 2. Néhány szőrszál — einige
Haare ; Carabidae 1; Naucoris cimicoides 3.
85. Kula, 1930. május 4. Dytiscus-älea — Larve von Dytiscus
1; Naucoris 3 ; mas rovartörmelek is (?) — Fragmente auch von anderen
Insekten (?).
86. Szabadszalläs. 1930. majus 6. Ször — Haare; Alburnus
bipunetatus (1 db. — 2 St. : ca 10 cm; 1 db. — St. : ca. 6— 8 em., 2 db.
— St. :4-5 cm., 4db.—St. : 3—4 cm.) 8, Blicca björkna (ca. 8—9 em.) 1;
Dytiscidae 2, Carabus 1; Odonata 1; magvak — Samen.
87. Felgy6, 1930. majus 18. Békacsontok — Froschknochen
3 péld. — 3 Exempl.; Dytiscus-alea — Larve von Dytiscus 1, Dytiscidae 1.
Brachinus 1, Carabidae 4, Elateridae 1, Curculionidae 6, Aphodius 2,
Cantharis 2, mas bogar
Hymenoptera 1; Notonecta 1, Naucoris 1; Clubiona phragmitis 1.
anderer Käfer 1; Acridiidae 2, Libellula 1;
88. Hercegszäntö, 1930. július 5. Microtus arvalis juv. ca 10;
Hydrous-alca— Larven von Hydrous 4, Cybister-alca — LarvevonCybister 1.
89. Överbäsz, 1930. július 20. Pocokször — Wühlmaus-Haare ;
kis beka — kl. Frosch 1.
90. Kecskemét, 1930. júl. 23. Kevés toll — wenig Federn; kevés
halmaradvany — wenig Fischreste (indet.) 1; Cybister-alca — Larve von
Cybister 1; Odonata-maradvanyok — Reste von Odonata ; Notonecta 1.
91. Overbasz, 1930. jal. 28. Béka — Frosch 1; hal — Fisch
(indet.) 1; Carabidae 1, Curculionidae 1; Locustidae 1; Odonata 1.
92. Csór, 1930. aug. 3. Pocok-ször — Wühlmaus-Haare ; Rana
esculenta 1; Alburnus (6—7 em.) 2; Silpha 2; Decticus 1, Mecostethus
(Acridiidae) ca. 24.
93. Lharos, 1930. aug. 11. Carassius vulgaris 1, Lucioperca sandra
(kis 5—8 cm.-es példányok — kleine, ca 5—8 cm lange Exemplare) 4
(esetleg — event. 7); Acridüdae 1; Potamobius 1.
Larven
94. Iharos, 1930. aug. 11. Rana esculenta 1; Cybister-alca
von Cybister 2, Dytiscidae 1; bogär maradvanyok — Reste von Kafern
(indet.); Naucoris(?) 1. Notonecta 1: Gryllotalpa 1, Hymenoptera 2.
95. Rum, 1930. aug. 18. Microtus arvalis 5; Carabidae 1, Curcu-
lionidae 2; Gryllotalpa 1. Acridiidae 8; Calopteryx 1; Hymenoptera
1; Naucoris (?) 1.
16*
{ DR. VASVARI MIKLOS [Aquila
96. Iharos, 1930. aug. 24. Cyprinus carpio (ca. 10—12 cm) 1.
97. Kápolnásnyék, 1930. aug. 25. Microtus arvalis-ször —
Haar ; Acridiidae 3.
98. Soltvadkert, 1930. aug. 18. Kevés ‚‚eger‘‘-ször — wenige
Mäusehaare ; rovartörmelek — Insektenfragmente.
99. Köleshät,* 1930. aug. Cybister-alea — Larven von Cybister 2,
Carabidae, Hydrophilus (?), esetleg mas rovar maradvanyai(?) — Reste
von Carabidae, Hydrophilus (?), oder auch von anderen Insekten ;
Acridiidae 4; kis kavics — kleines Steinchen 1.
100. Köleshät.* 1930. aug. Microtus arvalis 3, és még legalabb
4—5 példany szöre — ausserdem noch Haare von wenigstens 4—5
Exemplaren; Carassius vulgaris (kiesiny peldanyok — winzige Ex.) 4.
Rana (kis — kleine) 3; Nitidulidae 1; Acridiidae 14; Locustidae 1 (?) ;
poloska — Landwanze 1; növenymaradvany — Pflanzenreste.
101.Dunaharaszti, 1930. nyar — Sommer. Pocok maradvany
— Wühlmausreste; Lacerta agilis 1; Cybister-alea— Larve von Cybister 1;
Gryllotalpa 1; Hymenoptera 2 (?).
102. Hevescsany, 1930. aug. 22. Microtus arvalis 5, és még több
(6—8 ?) példány szőre — und Haare von noch 6—8 (?) Ex.; Lacerta
agilis 1; Cybister-alca — Larve von Cybister 1, Dytiscidae 2 (?).
Carabidae 8, Curculionidae 10. Nitidulidae 6; Libellula 1; Acridiidae 1;
Hymenoptera 1; mag — Same 1.
103. Magyarorszag, 1930. szept. 8. Pocokször (keves koponya-
csonttal) — Wühlmaushaare (mit wenigen Schädelfragmenten) ca 10;
Curculionidae 1; Acridiidae 1.
104. Kula, 1931. apr. 15. Szöresomö (cickány ?) — Haarballen
(Spitzmaus?) ; Dytiscidae 2; Notonecta 1; egyéb rovarmaradvany (?)
andere Insektenreste(?)
105. Dinnyés, 1931. apr. 22. Leuciscus rutilus (ca 11 cm.) 2.
106. Szászváros, 1931. ápr. 22. Szörgomolyok — Haarballen ;
Lacerta 1; Carabidae 1, Curculionidae 8. Elateridae 1. Nitidulidae 1.
Phytodecta 1, Dytiscidae-älea — Larven von Dytiscidae 2; Notonecta 1.
107. Körösbänya, 1931. apr. 23. Gryllotalpa 1; vizirovar-
töredék — Fragmente von einem Wasserinsekt : növenymaradvanyok —
Pflanzenreste.
108. Overbasz, 1931. ápr. 25. Cobitis fossilis 1.
109. Zombor, 1931. apr. 25. Rana 1; Cyprinus carpio (ca. 10
em.) 1; Dytiscus-alea — Larve von Dytiscus 1, Carabidae 3. Cocinella
A *)-al jelölt két gyomortartalmat Homonnay NÁNDOR k. barátom volt szives
gyüjteményébôl vizsgálatra átengedni. — Die mit *) bezeichneten zwei Mageninhalte
gehören der Sammlung meines Freundes Frerp. v. Homonnay an, welche mir in
liebenswürdiger Weise zur Untersuchung überlassen wurden.
1929/30] TANULMÁNYOK A VÖRÖSGEM TAPLALKOZASAROL 9
~
septempunctata 1. Rhizotrogus aequinoctialis 3: Pentatomidae 2:
alca (?) — Larve (?) 1.
110. Dé va, 1931. apr. 27. Szöresomö — Haarballen.
Mis Överbasz,.1931. maj. 5. Carassius vulgaris (ca. 8—10
em.) 1.
112. Danszentmiklös, 1931.-maj. 9. Rana 2; keves hal-
maradvány — wenige Fischreste : Dytiscus-alea — Larven von Dytiscus
3, Dytiscidae (?) 1, Carabidae (?) 1, Coccinellidae 3; Hymenoptera 1.
113. Överbäsz. 1931. maj. 19. Hal (Cobitis ?)-maradväny —
Reste von einem Fisch (Cobitis ?).
A megvizsgált 113 gyomortartalomban tehát a következő ällato-
kat találtam : a táplálékul szolgáló allatesoportokat fontosságuk sorrend-
jeben emlitem meg, tehat olyan sorrendben, amint nagyobb vagy kisebb
mennyiségben szerepeltek a vizsgalati anyagban, a gerinceseket és gerine-
teleneket különtartva.
Eset Peldénys ul uses
új szerint tehát!
Hialelk as MESSE RSR RE 59 136 52:21%
iL RASTA] 28 Ben 24-770,
Békák 25 sl 22:12%
Gyikok . c 6 ca. 11 530%
Götek (Triturus) 3 4 2:65%
Madartoll 3 = 2°65%
Békalarvak 2 ca. 2 1.76%
Szárazföldi bogár 52 ca. 235 46:01,
MMS lents .- 2... et . . 44 199 38:93% |
(Hydrous, Dytiscus, Cybister, Acilius)
Szitakötö 35 ca. 70 30:97% |
Vizi poloska . 2 62 28:31%
Vizibogar 21 ca. 40 18:58%
Shiela: 0: 2) (ge i. nn 15 ca. 137 13°27% |
Hartyasszarnytt 14 32 2:38%
Lotetti 11 26 9.730, |
Bavassormelik ut... LL La 10 = 8°84%
Széeske . 4 4 355%
Szitakôtoalca 3 ca. 8 265%
P6k 3 3 2.65%
Räk 2 3—4 1:76,
Szärazfôldipoloska 2 3 176%
Csiga . 2 3 17699
Légy . 1 1 0.88%
Szazlaba (?) 1 1 088%
Alea (?). . l 1 0°88%
Növenymaradväny 19 Tr 16°81%
246 DR. VASVARI MIKLOS [Aquila
A halak csoportjan belül az egyes fajok a következökepen
voltak képviselve, s jöreszt az esetek szama szerint sorolom fel 6ket :
t
Az Öösszes|
| Feb | any |" | halakbél |
Perca fluviatilis L. [LOMAS esta 8-84%, | 16-100, |
| Carassius vulgaris NILS. | CIN 92) 796% | 15-259,
| Seardinius erythrophthalmus L. | 8 123—24| 707% | 13:55%
| |Leueiscus rutilus L. IE 5 353% 6-77 %,
| |Leuciscus sp. : 3 4—5 265% 508% |
[RCODICIS at MN eh, | 4 | 4 | 3°53% 677%
| (Alburnus lueidus Heck. et Kner . . . . . . | 2 2—3 | 1:76% | 3°38% |
Wen bipunctatus L. 2 2) 0 1:76% 338%, |
Alburnus sp. . 2 | SÈ | UNTEN 3:38%
ERO CUS in I Rn 3 MA 508%
Cyprinus carpio L. . 34 3 265% | 508%
Albramis’ 2 sose 3a) 6 2-650, | 508% |
Tidus smelanovus ACCESS | 1 | 1 | 088% | 161% |
Bliceanpjorknantı. RAR RI | 1 | 1 0-88% 161% |
Rhodeus amarus L. Lan 088% | 161%
IREIEUEIO Perea Rete ner i, 0-88% 1:61%
| Pisces indeterminatae (t6redékes maradvanyok) 15 | 18 13:27% | 25:42% |
Mint a fenti összeállításból lathatiuk, a vörösgem a gerincesek
közül legnagyobb mennyiségben halakat eszik, de korántsem olyan
mértékben, amint az irodalmi , megállapítások" és a , közvéle-
mény" szerint ennie kellene. Eddig táplálkozásáról, mint már említettem,
rendszeres vizsgálatot egyáltalában nem végeztek és mégis a kézikönyvek,
valószínűleg a legtöbbször általánosítás révén, néha meg egyenesen
úgy gondolomra, azt állítják, hogy csaknem kizárólag hallal él. Pedig
mint láthatjuk, az eseteknek csak valamivel több mint a felerészében talál-
tam halat a gyomortartalmakban, vagyis madarunk a gyakorlati élet-
ben is nagyon igazságtalanul volt eddig elbírálva. Általában úgy vagyunk
a gémek táplálkozásával, amint azt már más alkalommal is említettem,
hogy a haltáplálék jelentőségét sok esetben nagyon túlbecsülik, ismétlem,
bizonyára különösen azért, mert a legtöbbször arra gondolnak, hogy
elvégre az a madár a vízből micsoda más érdemleges táplálékot szedhetne
ki halon kívül? !
Ha valamikor, hát általában a ‚‚vizimadarak‘‘, illetve pontosabb
megjelöléssel a gázlók (Gressores) táplálkozásának kutatásakor kell,
hogy feltoluljék a vizsgálódó előtt az a kérdés, vajjon a táplálkozás annyira
alkalomszerüleg, , ad hoc", találomra történik-e, azt eszi-e tehát az
a táplálkozó faj, amit épen talál, amúgy szerencsejáték módjára, min-
dent, amit megfoghat, vagy pedig a táplálkozás kitűzött cél, meghatáro-
1929:30] TANULMÁNYOK A VÖRÖSGEM TÄPLÄLKOZÄSÄROL
ww
=]
zott szabályok, a szervezet és annak készségei, működésbeli megnvil-
vánulásai által megszabott keretek közt megy-e végbe ? Kétségtelen,
hogy a legtöbb esetben az előbbi módnak úgyszólván döntő jelentőséget
tulajdonítanak, úgyannyira, hogy a táplálkozás tulajdonképen alig
tűnik fel egyébnek a kutatás szempontjából, mint a helyi viszonyokhoz,
alkalomszerűséghez mért alkalmazkodäsok sorozatának eredményeül, hogy
terminust használjak, alkalomszerű táplálkozásnak (alimentatio
occasionalis) és ha nemcsak külső, de belső szervezetbeli tényezők hozzá-
idomulási lehetőséget nyujtanak, alkalmazkodott táplálkozásnak
(alimentatio adaptata) nevezhetjük ezt a kétféle oekologiai folyamatot.
A belső, szervezetbeli okoktól is befolyásolt. állandónak mondható, sza-
bályszerű jelleggel bíró táplálkozási irányt viszont meghatározott táp
lálkozásnak (alimentatiodefinitaseu constituta) óhajtanám nevezni. Vila-
gos, hogy a , sokféle" " táplálékkal élő, euryphag vagy polyphag állat taplal-
kozási irányát nehezebb egyik vagy másik kategoriába beosztani, mint a
specialista módon táplálkozó, kevés fajú vagy egy féle táplálékkal élő
stenophag fajokét, mely utóbbiak érthetőleg meghatározott „iranyban‘,
táplálkoznak. Közbevetőleg említem meg, hogy a táplálkozástanra
vonatkozó , bromatologia"" kifejezés (Pooua = táplálék), melyet Hrım de
Barsac (14) francia ornithologus használ. nagyon alkalmasnak látszik:
Belátható, hogy sok esetben nehéz megvonni az éles határt a fenti
táplálkozási irányok között, de biologiai szükségszerűségi okból gyanít-
ható, hogy az életműködések között a külső hatásoktól tényleg sokszor
függő táplálkozás mégsem lehet azért teljesen hol a táplálkozó egyéni
alkalmainak, olykor egyéni ízlésének, hol meg csupán a táplálkozási
terület különféleségének, a táplálékul szolgáló lények mennyiségi és minő-
ségi állapotának egyszerűen alárendelt. folytonosan változó folyamat.
A táplálkozástan tudományos részét tekintve az eledel szerzése és meg-
válogatása körül megnyilvánuló ok- és céltudatos tevékenység kutatása
elsősorban vonzó a vizsgálódó számára.
Eme kisebb kitérés után visszatérve a vörösgém táplálékának
tárgyalására látni fogjuk, hogy polyphag fajról lévén szó, nem könnyű
tiszta képet adni az állandó és az időleges vagy esetleges, alkalmi táplál-
kozási tényezőkről. Hihetőleg a polyphagia okozza azt, hogy a madártan
klasszikus kézikönyvei amellett, hogy a haltáplálékot túlságosan hang-
súlyozták, a többi állatcsoportokra eső táplálék jelentőségének valódi
arányáról — vizsgálat hiányában — nem tudtak kellőleg tájékoztatni.
Ugyanez áll egyébként csaknem minden gémfajra nézve. NAUMANN (25)
pl. azt írja, hogy a vörösgem fétaplaléka halak és nagyon gyakran fog
kisebb békákat, azután nagyobb vizirovarokat, alcakat, férgeket, beka-
porontyokat és egereket. A következő zárjeles pótló rész a mondottakat
, tetézi" olyképen, hogy a vörös gém még kizárólagosabb halevő, mint
DR. VASVÄRI MIKLÖS [Aquila
Di
eg
(0 +)
rokonai és begye, gvomra szerfölött ritkan tartalmaz halnal vagy béka-
larvanal egyebet (v. ö. 8.). Jérészt Naumann (25) nyoman nyilatkozhatik
e részben Dresser (6), legalább is nagyon érzik kifejezesein annak hatása.
Ő is megemlíti, hogy nem a tiszta. hanem a mocsaras vízben jár tápláléka,
apró halak után, és sok fiatal kecskebékát (Rana esculenta L.) is fogyaszt,
továbbá NAUMANN-ra hivatkozva említi, hogy alkalmilag egereket is eszik,
azonkívül nagy és kis vizirovarokat és azok álcáit. SHARPE (32) szerint
általában halakkal táplálkozik, de békákat, kis rágcsálókat valamint vizi
rovarokat és álcáikat is eszi. DomBrowskt R. (5) szerint főtápláléka halak
és ő nagyon ritkán talált egyéb eledelt a vörösgémben ; (78 példányból)
négy siklön kivül 1 Rana-t, 2 Aulostomum gulo-t, 1 Podiceps-fiókát
és két Arvicola juv.-t emlit, halon . kivül. : Legújabb kezikönyveink
sem adnak helyes képet erről a tárgyról, pl. HARTERT (13) szerint: ,,Fő-
tápláléka halak és békalárvák, de olykor békákat és vizirovarokat
is eszik."
A vörösgém táplálékául szolgáló halak olyan fajok, amelyek
a sekély és sással vagy más vízinövényzettel benőtt vízben tartósan élnek
vagy legalább átmenetileg ott tartózkodnak és ezért a vörösgém és
bölömbika haltápláléka részben megegyező, azzal a különbséggel, hogy
előbbi nagyobb mértékben halevő lévén, halzsákmánya fajok szerint is
változatosabb. Figyelemreméltó körülmény egyébként, hogy a 113
gyomortartalomból 59 esetben kimutatott haltáplálék csak 13
esetben szerepel egyébb állati eledel nélkül mig
NiersrrAsz 138 hollandiai szürkegém gyomrában TINBERGEN szíves értesi-
tése szerint 90 esetben talált halmaradványokat és pedig 49 gyomorban
kizárólag ezek voltak képviselve.
A halak közül az esetek legnagyobb részében sügert (Perca flu-
viatilis L.) találtam, amely a vízinövényzet közt úszkál prédája után
és így gyakran kerül a vörösgém elé. Ez a hal nemcsak vizirovarokra
és férgekre, de kiválóan halivadékra vadászik és ezért természetesen
rablóhal számba megy, gyeritese a vörösgémnek , javára " válik.
A második helyen áll gyakoriságra nézve, mint táplálék, a karasz
(Carassius vulgaris Nis.), ez a nagyon igénytelen, szívós és a sekély álló.
vizeket állandóan és bőven benépesítő faj, amely a vörösgém
számára jelentős szerepet tölt be és annál is inkább szükséges kiemelnünk
a kárásznak a vörösgém táplálkozásában való jelentőségét, mert állandó
jellegű előfordulásával tartózkodási helyein biztos megélhetést nyujt
az ott élő halevőknek általában. akkor is. amidőn a kényesebb halak
az időjárás viszontagságai vagy más körülmények folytán kiveszhetnek
helyenkint és így ezekre nem alapíthatná táplálkozását.
A kele (Scardinius erythrophthalmus L.) rendesen a kárásszal
együtt élvén szintén elég gyakran szerepel a vörösgém táplálékaként.
1929/30] TANULMÁNYOK A VÖRÖSGEM TÄPLÄLKOZÄSÄROL 94.
A pirosszarnyt koncér (Leuciscus rutilus L.), ez az igen
közönséges. tömegben élő faj szintén leginkább a vízinövényes helyeket
kedveli és tekintve, hogy a Leuciscus sp.-el jelölt faj is valószínűleg
vele azonos, így összesen hét esetben szerepel a vörösgém gyomortartal-
mában. tehát csaknem eléri a kele számbeli arányát.
Ugyanezt mondhatjuk a küsz-félékről (Alburnus), amelyek
közül a szélhajtó küsz (Alburnus lucidus Heck.) leggyakrabban
a víz színéhez közel úszkál; Alburnus-ok összesen hat esetben fordulnak elő.
A csík, főlegaréti csík (Cobitis fossilis L.) tartózkodási helyé-
nek és a vörösgém vadászterületének közösségét tekintve, aránylag elég
ritkán kerül meg a gyomortartalmakban, aminek oka talán az is lehet,
hogy nappal a réti csík az iszapban rejtőzik el és csak éjjel mozog. De fel-
tünő az is, hogy a jobbára éjjeli életmódot folytató bölömbika gyomor-
tartalmaiban egyet sem találtunk, igaz, hogy a haltáplálék ott összesen
196% -nyi esetben volt kimutatható ; csupán Naumann említi a csíkot a
bölömbika táplálékaként. Ugy látszik tehát, hogy a csík általában nem
játszik nagyobb szerepet a gémek táplálkozásában. Már szinte arra is
lehet gondolni, hogy talán nagyfokú sikamlóssága miatt a madár nehezen
tudja megfogni, azonban tudjuk, hogy az igen sikamlóstestü angolna
a bölömbika gyomrában előfordult már és ugyancsak nagy jelentőségű
ez a hal a szürkegém (v. 6. pl. Arrum, 1), es kormorán táplálkozásában,
kivált Hollandia területén. A vörösgémből is előkerült már angolna
Morront és SCIACCHITANO (24) szerint, akik négy szardiniai gyomortartalom-
ból egyébként a következő táplálékot említik: 1. vízirovarok ; 2. halak,
vizirovarok és számos Forficula maradványa, 3. egy Anguilla vulgaris,
4. egy kis teknős (!), Notonecta és más vízirovarok maradványai,
sástörmelék.
A csuka (Esox lucius L.) 3 esetben fordult elő a gyomortartal-
makban ; aránylag tehát nem oly gyakran, mint várhatnók, mert hiszen
a vízinövények közt lesi zsákmányát. Hogy a sügérrel szemben ez a
másik rablóhal amannál sokkal ritkábban, harmadrészénél is kevesebb-
szer mutatható ki a vörösgém gyomortartalmaiból, részben azzal magya-
razhatnök, hogy a csuka nem tömeges hal, hanem minden példánya
kell, hogy külön vadászterületet tartson fenn, mert hiszen a nagyobb a
kisebbet is veszélyezteti, míg a sügér jobbára csoportos hal; továbbá
a sügér mozgékonyabb. a gém jobban észreveheti. míg a csuka hosszú
ideig mozdulatlanul elleskelődik. A bölömbika 51 gyomortartalmából
10 esetben kimutatott halaknak 5:08%-a volt csuka (1 eset).
A ponty (Cyprinus carpio L.) kimutathatölag szintén csupán
3 esetben fordul elő és pedig összesen három kis fiatal példányban.
K e s z e g (Abramis) szintén 3 esetben szerepel, míg a j as z (Idus
melanotus Hrcx.). a balin (Blicca björkna L.). az ökle (Rhodeus
250) DR. VASVARI MIKLÖS [Aquila
amarus L.) és a süllő (Lucioperca) csak egy-egy esetben fordulnak elő.
‘Ajasz Lovassy (20) szerint ‚a tisztább, mélyebb és hüvösebb vizet
kedveli, amelyben nappal a mélyebb rétegekben pihen, míg a felszín
közelében csak az est beálltával jelenik meg", de , jól megél a hináros,
sekélyebb vízben is, csak eléggé folyós legyen". Tehát ez a hal csak
ritkán kerülhet a vörösgém elé. A balin is inkább a mély vizet sze-
reti, az ökle gyakran időzik a homokos fenéken és a süllő is főleg
fenékhal.
Tehát a vörösgém táplálékául szolgáló halak a gyomortartalmak
szerint különösen a halászatilag értéktelen és kevésbbé értékes fajok
közül kerülnek ki.
Ami az emlősök szerepét illeti, úgylátszik ez nagyobb, mint
eddig gondoltuk, mert a gyomortartalmakban az esetek számát tekintve
mindjárt a halak után következnek a gerincesek közül. Naumann is azt
mondja, hogy nem ritkán találhatók a vörösgém begyében egerek és
egynek a gyomrában két fiatal pockot talált. A vörösgém egérvadásza-
táról Mossısovics (23) is megemlékezik ; Mrnspir (22) szintén kiemeli a
kisebb emlösökböl allo táplálékot. Legtöbbször és legnagyobb szam-
ban a mezeipocok (Microtus arvalis L.) szerepel és pedig 8 esetben
(113 gyomortartalomnak 7:07%-aban, az emlősök 28:57 %-a), még pedig
egy-egy gyomortartalomban így elosztva : 5, 1, 3, 3, 5, 5, 10 és 3 példány,
összesen 35 pocok ; ezeken kívül a csupán szörcsomök, illetve sz6rmarad-
ványok által jelzett emlősök is jórészt valószínűleg mezei pockok voltak
és ezért legalább még 40—50 példányt lehet az elözökhöz hozzászámítani.
Egyéb emlősök közül szerepelnek : az erdeicickaän y (Sorex araneus
L.) 4 esetben (összesen 5 példány) ; ez a faj saját tapasztalásom szerint
is szereti a nedves helyeket, réteket és nálunk sokkal általánosabban
elterjedt, mint a vizicickany (Neomys fodiens auct.) amely
egy esetben szerepel. A madárgyomrokban általában elég ritkán talál-
ható törpe egér (Micromys minutus auct.) is megkerült egy példányban.
Feltünő a vízipocok (Arvicola sherman auct.) hiánya, már csak azért is,
mert a gémek emlőstáplálékának említésekor ezt a fajt is gyakrabban
szerepeltetik, kivált a szürkegémre és bölömbikára vonatkozólag. Igaz,
hogy NAUMANN szerint a szürkegém leggyakrabban a mezei pockot fogja
el, azonban adatait általánosságban elfogadni — csekély számú tényleges
vizsgálata miatt — alig lehet. Legújabban TINBERGEN (34) hollandiai vizs-
gálatai a szürkegém táplálékáról meglepő mennyiségben mutatták ki
a vizipockot, mert ő 429 köpetben 191 példányt talált, míg mezei pockot
csupán 6 példányban; a fészkek alatt talált eledelmaradványok közt
azonban utóbbi több volt és pedig 17 példány szemben 5 vizipocokkal.
Hogy a vörösgém-gyomortartalmakban nem fordul elő a vízipocok,
ennek okát kétféleképen adhatnók: vagy föltehető, hogy a vízipocok
4
1929,30] TANULMANYOK A VÖRÖSGEM TAPLALKOZASAROL 251
nálunk szörvanyosabb és gyerebb előfordulású, mint a nyugati orszägok-
ban, vagy pedig a vörösgem taplalékszerzési módjával, táplálkozási
körülményeivel nem hozható jól összefüggésbe. Nálunk való kevésbbé
gyakoriságát nem merném ugyan állítani, de bizonyos, hogy nem oly
bőven fordul elő már nagyságánál fogva sem, mint a kisebb mezei pocok
és sokkal igényesebb tartózkodási helyét tekintve, mint a másik faj.
Érdekes, hogy az eddigi rendszeresen vizsgált magyarországi gyomor-
tartalmakban és köpetekben (beleértve pedig az ölyveket, réti héjákat és
baglyokat is) összesen csak nyolc példányban került elő a vízipocok.
Kétségtelen, hogy jobbára éjjel jár és ezért leginkább a baglyok fogják
meg, amint ezt UTTENDÖRFER (35) vizsgálatai is bizonyítják. A vörös-
gém táplálkozási területén tehát a mezei pocok a leggyakrabban elő-
kerülő emlős, amely egyrészt nagy egyed számánál fogva, másrészt
pedig a réten való gyakori futkosasaval több lehetőséget nyujt a vörös-
gémnek elfogására. Ha azonban a vörösgém táplálék-állatainak nagyság-
beli viszonyait tartom szem előtt és egyúttal ennek a madárnak mégis
csak vézna termetére, továbbá nagyon vékony nyakára és keskeny, igen
hegyes csőrére gondolok, hát azt kell hinnem, hogy a közepes nagyságú
vagy teljesen kinőtt vízipockot rendes körülmények között aligha tudná
elcsípni. Olyan vékony, hegyes pinzettához hasonlítható csőrrel, amilyen
a vörösgémé, nehezen lehetne súlyosabb, mozgó tárgyat alkalmas módon
elfogni, még akkor is, ha az nem olyan tömzsi és kevés , támpontot"
nyujtó test, amilyen a vízipocoké. Ugyanis úgy képzelhető a dolog, hogy
esetleges csőrvágás esetén a vízipocok épen a terepviszonyokat kihasz-
nálva még sebesülve is elrejtőzik a víz alá bukva, vagy a sás, illetve egyéb
vízinövényzet közé, és másodszori támadást természetszeruleg meg nem
kísérelhet a gém, nem lévén szokása a préda keresése. A vastagabb és
erősebb csőrű (és termetű) szürkegem bunkösabban ütő s masszi-
vabb csőrével hatásosabban megállíthatja útjában a vízipockot, amely
gömbölyded és a mezei pocoknál (méréseim szerint) kb. hat-hétszerte
is súlyosabb tömegével egyszeri odavágásra még a szürkegém számára
sem lehet olyan könnyen megszerezhető , falat." FLOERICKE az ,,ùj
Naumanx“-ban említi, hogy a szürke gémben többször talált teljesen
kinőtt vízipockot és vándorpatkányt. A vízipockot említi még a szürke-
gem táplálékáulJácKEL (18), azután ÜOLLINGE (3) is (ARCHIBALD, NEWSTEAD
és THomPsox nyomán). Az amerikai szürkegém szintén fogdos elég
nagy rágcsálókat, így pl. tasakos .patkányokat" (,Pocket-Gopher”,
Geomys, 1. HENXDERsox 16). — Megjegyzem azonban, hogy DOMBROWSKI
R. (5) a vörösgém gyomrában is talált két fiatal vízipockot.
A vörösgem, illetve általában a gémek emlősevése nem az alkalom-
szerű, hanem inkább az állandósúlt jellegű táplálkozás kategóriájába tar-
tozik. Erre mutat már az is, hogy céltudatos módon lesik az egeret, amint
959 DR. VASVARI MIKLOS [Aquila
mar NAUMANN (25) is emliti, hogy a szürkegem az egérlvuk elött macska-
módjára leselkedik, P. Haxr Barizs (12) is feljegyezte a kertben meg-
szarnyazottan tartott vörösgemröl, hogy az egeret a Ivuk előtt 6rakhosszat
leste. Ismét a szürkegemre nézve FERNBACH KÁROLYNÉ (7) említi, mily
kiadósan egerészik. SCHENK HENRIK (29) 1930. nyarán tapasztalta különösen,
hogy a szürke- és vörösgem nagy mértékben él egérrel és az egerekkel teli
gyomrú példányok szerinte olyan kövérek voltak, amilyenek más táplálék
mellett ritkán szoktak lenni. A magam részéről még a bölömbika nagy
hizékonysagat is részint emlőstáplálékával hoznám kapcsolatba, amelytől
zsírosabbá válik, mint egyéb eledel fogyasztásától, vagyis az emlőshús
kiadósabb a gémek számára is a hal- és egyéb tápláléknál. A gémek emlős-
fogyasztásának általánosabb és mondhatnám eredeti jellege mellett szól
azonban véleményem szerint az a fiziologiai érv is, hogy a halnál és más
táplálékul szolgáló állatoknál nehezebben emészthető emlősöket is jórészt
csontostól, úgyszólván teljesen megemésztik, csupán főleg a szőrt
adják vissza, ezzel is dokumentálva azt a fontos táplálkozástani kapcsolatot,
mely a ragadozómadarak (Accipitres) és a gázlók (Gressores) között fennáll.
Az emlősevő madarak közül mindenesetre legalacsonyabb fokú emésztési
képességgel — mint ismeretes — a baglyok (Striges) bírnak, amelyek a
csontokat — egyesek, mint a primitív gyöngybagoly a legvekonyabbakat
is — épen adjak vissza a köpetekben, mig az Accipitres-rend tagjai mar
a csontokat is többé-kevésbbé megemésztik és ha a Gressores-rend
Ciconüdae családjára, főleg a marabukra gondolunk, úgy az emlöscsont
megemesztesenek legtökéletesebb fokát találjuk. E helyen ennek a targy-
nak közelebbi megbeszélésébe nem bocsátkozhatok, mert talán mas
alkalommal még visszatérek reá.
A békák az emlősöknél kevesebb esetben fordulnak elő a vörösgém
gyomortartalmaiban. Ezt különösen hangsulyoznunk kell azért is, mert
a bölömbikát mint nagy békaevőt ismertettem meg, amelynek béka-
tápláléka a haltáplálékot több mint kétszerte múlja felül. Ha a Botaurus
és vörösgém csőrét összehasonlítjuk, könnyen belátható, hogy a béka-
fogás céljára a bölömbikáé alkalmasabb a hosszú és vékony vörösgém-
csőrnél, amely kevésbbé alkalmas a szélesebb testű állatok megfogására.
A vörösgém nemcsak a nagyobb békát, hanem egyáltalában békákat
elég ritkán eszik. Naumann állítása tehát, hogy kis békákat igen gyak-
ran eszik, nem állja meg a helyét és az a másik állítása sem, hogy a Rana
esculenta fiataljai a halak után főtáplálékát teszik. Gıenionı (10) egy
olaszországi példány gyomrából egyéb kétéltűek csontvázrészein kívül
3 Hyla arborea-t, egy másikéból pedig egy Rana-t említ. Azt hiszem,
hogy gémeink közül még leginkább a bakcsó különösen békaevő (ennek
csőre is a legjobban hasonlít a Botaurus-éhoz), úgy hogy a fehér és fekete
gólván kívül valószínűleg ezek az európai ornis legáltalánosabb béka-
1929 30] TANULMÁNYOK A VÖRÖSGEM TÄPLÄLKOZÄSÄROTL
bo
©
fogyasztói. Különben a szürkegém is van olvan bekaevö, mint a vörös-
gem, mert Rörıc (28) 30 gvomor közül 8 esetben talält békat (2666 9%) ;
TINBERGEN (34) aszürkegem-feszkek alatt 14 Rana-t talált. Meg kell még em-
litenem, hogy a vörösgem gyomrában a békalarvak is ritkábban szerepelnek.
A gyikok jelentősége szintén nagyon alárendelt (530%). GIGLIOT
(10) egy példány gyomrából Anguis fragilis-t említ. — Kígyót nem talál-
tam biztosan kimutathatólag a gyomortartalmakban. Hoprk (17) szerint
azonban a vörösgém egyéb táplálékban való bőség idején is határozott
előszeretettel viseltetik a vízisikló iránt és sok elejtett példány begyében
két, sőt négy siklót talált. Ez szerintem alig szolgáltathat okot az álta-
lánosításra, már csak azért sem, mert Hopek ugyanabban a közleményben,
sőt közvetlenül az említett rész előtt írja a kis kárókatonáról (Phalac-
rocorax pygmaeus PArr.), hogy 1877. jun. 28.-án az alsó Duna vidékén
egy holt Duna-ág sekély vizében csapatban fogdosták a fiatal, félig kinőtt
vízipockokat és ezeket a kb. 500 méter távolságban levő fészkükbe vitték :
öt elejtett példány begyében volt vízipocok, sőt egyben három darab.
Hoprx a halbőség közepette úgy magyarázta ezt a szokatlan zsákmá-
nyolást, hogy a kis kárókatona táplálékbeli változatosság után vágyik.
Bennünket ez a megfigyelés nemcsak általános táplálkozástani szempont-
ból, de a vörösgémre vonatkozólag külön is érdekelhet, mert kitűnik,
hogy azon a vidéken nagy bőség lehetett vízipocokban, de a vörösgém
mégis inkább a kígyót (a karcsúbb testű zsákmányt) fogta, ami össz-
hangban van a fentebb közöltekkel, kivált a vízipocokra vonatkozólag.
DomBRowsxkI R. (5) vörösgemek gyomrában 2 vizisiklöt (Tropidonotus
natrix) és négy kockässiklét (Tr. tesselatus) talált, mig a szürkegem gyom-
rabol csupán egy Tr. tesselatus-t említ.
A vörösgem gyomortartalmaiban götek csak három esetben for-
dulnak elö, mig a Botaurus-ban jelentekenyen gyakrabban (8 esetben)
szerepelnek, ami azt mutatja, hogy a vörösgem nemesak a békak, de alta-
läban a kétéltüek közül eleg kis részben veszi ki taplalékat, homlokegye-
nest ellenkezöleg a bölömbikäval.
A madartollnak néha-néha való előfordulása a vörösgem gyomra-
ban még nem bizonyítja, hogy valami kisebb madarat vagy fiókát evett,
mert a toll talált és véletlenül felszedett is lehet, akár a sajátja, akár más
madáré, amely esetleg hozzá is tapadhat a gém nedves vagy nyálkás
zsákmányához és így azzal együtt lenyelheti. Természetesen, ha valami
fiókát talál, azt is bekaphatja. DomBRowski (5) egy Podiceps cristatus-
fiókát említ, mint gyomortartalmat; DR. ren Karr (19) pedig egyik
hollandiai vörösgem-telepen a fészekben kiökrendezett fiatal nádi-
énekest talált.
A vörösgém gerinctelenekből álló táplálékának legfontosabb eleme?
a nagy vizibogarak (Cvbister laterimarginalis, Dytiscus- es Hydrous-fajok)
DR. VASVÄRI MIKLÖS [Aquila
IND
or
alcai. Osszesen 44 esetben fordulnak elö a gyomortartalmakban. Noha
a szárazföldi bogarak és pedig főleg kisebb, sőt igen kicsiny
fajok is azoknál gyakrabban találhatók, azonban jelentőségük nagy szá-
muk dacára is igen elenyésző. A madár a vízinövények, nád, sás közt
jártában vagy álldogálás, zsákmánylesés közben szedi fel őket és úgy-
szólván csak azt bizonyítják, hogy a mozgó apró állatok sem kerülik el
a gém figyelmét. Ellenben a nagy vízibogárálcák tekintélyes
nagyságuknál és mennyiségüknél fogva is lényeges alkotóele-
mek a táplálék összetételében. Jóval gyakrabban szere-
pelnek a vörösgémnél, mint a bölömbikänal, ahol csak 13:7 %-ban for-
dulnak elő; a pocgém már gyakrabban megfogja őket, mint a bölöm-
bika, mert az esetek 26°4%,-aban fordulnak elő nála, de azért elég messze
marad ebben a vörösgem mögött, amelynél az esetek szerint 38°93%-ban
szerepelnek. A vörösgém gyomrában való gyakori és nagyszámú elő-
fordulásuk egyúttal szépen bizonyítja azt is, hogy mennyire benépesítik
a vizeket és így a madártáplálkozástan szempontjából jelentős tényezők.
Az édesvizek életében való szerepük ragadczó életmódjuknál fogva nagyon
figyelemreméltó. Feltűnő első pillanatra, hogy ragadozó-állat létükre
oly szaporák, azonban ezen nem kell csodálkoznunk, mert táplálékuk bőven
van, mint általában a vízi ragadozóknak. A jórészt növényevő nagy
esibor (Hydrous) álcája lomha mozgású és ezért lassú állatokkal, főleg
csigákkal táplálkozik, míg a Dytiscus- és Cybister-alcak, miként a kifejlett
bogarak is veszedelmes ragadozók és a gyors mozgású állatokat, így a
halakat is üldözik, tehát ezek halászatilag károsak Érdekes, hogy noha
a csíbor kevésbbé szapora, mint a csíkbogár-félék, amennyiben körül-
belül csak 50 petét rak, mégis a vörösgém gyomortartalmaiban nagyobb
számmal (69 példány) szerepel, mint a Dytiscus-álca (44 db.), míg a
Cybister-alca több mint akár az egyik. akár a másik (83 db.). A Hydrous-
álca talán lassúbb mozgása miatt is könnyebben esik zsákmányul vagy
pedig a mocsaras vízben gyakoribb az ott élő csigák miatt ? Viszont
a Cybister-älca nagyobb számban való szereplését csak azzal magya-
rázhatnók meg, hogy egvedileg van több egyes helyeken, mint
Dytiscus-álca.
Maguk a vízibogarak imágó-i elég kis számban fordulnak elő
(185899). A vörösgém finom hegyű csőrével az apró fajokat is kiszedi
a vízből, mint a pocgémnél is láttuk, de viszont ellentétben a bölöm-
bikával a nagy vizibogarak, a csíbor- és a csikbogar-félék
alig fordulnak elő a gyomrában. Az összes 21 esetben előfor-
duló vízibogár közül csak két esetben szerepel a csibor
(Hydrous) 1—1 és egy esetben a csikbogár szintén egy példányban !
A bölömbika 51 gyomortartalma közül 14 (esetleg 15) esetben fordultak
elő a nagy vizibogarak (a kisebb Hydrophilus caraboides-t nem számítva).
1929/30] TANULMANYOK A VÖRÖSGEM TAPLALKOZASAROL
A bekaevesen kívül tulajdonképen ez jellemzi leginkább a Botaurus
taplalkozasät.
A szilakötö-imdgo-k aránylag feltűnő nagy mértékben és pedig
35 esetben (30°97%) fordulnak elő, melyeket a vörösgém valószínűleg
a nádon vagy más vízinövényen való pihenésükkor fog el, esetleg röp-
tükben is elkaphatja őket, ha azok körülötte vadásznak szúnyogokra.
vagy más rovarokra. Szitakoto-aleak ellenben aránylag ritkán találhatók
a gyomortartalmakban, összesen csupán 3 esetben (2°65°%), talán ezek
inkább rejtőzködésük miatt kerülik ki sokszor a gém figyelmét.
A vízi poloskák 32 esetben (28°31%) találhatók a vörösgém gyo-
mortartalmaiban, tehát ezeket gyakran fölszedi: ez annál figyelemre-
méltóbb, mert az Ardetta gyomortartalmaiban különösen gyakran for-
dulnak elő (45°2%) és ennek jelentőségét annak idején a pocgém rater-
mettségével, nevezetesen fínom csipeszként működhető csőrével hoztam
összefüggésbe. Sőt mondhatjuk, hogy a vízi poloskák fogyasztása a poc-
gém táplálkozásának egyik legérdekesebb része, gyakorlati szempontból
pedig a halivadek védelme szempontjából valósággal ,. érdeme". Az
üstökös gém (Ardeola ralloides Scor.) hasonló testalkatából és csőrszabá-
sából már eleve gyanítottam, hogy e tekintetben valamelyes megegyezés
található és tényleg elég gyakran fordul elő gyomrában vízipoloska; ezt
az észlelést megerősíti ARRIGONI és MoLTONI(2) legújabb értékes közleménye,
mely szerint 16 üstökösgém közül hat példányban voltak Notonecta-k.
Sáskák és lótetű külön-külön 11 esetben (973%), szöcskék 4 eset-
ben (35394) fordulnak elő, melyek mind a réten kerülnek a gém elé. A
többi táplálékul szolgáló állat tulajdonképen csak jelentéktelen járu-
lékos tényező.
Lássuk ezek után a köpetek és ökrendések vizsgálatát és annak
tanulságait. Míg a gyomortartalmak egyes példányokból származó sok
évi anyagot képviselnek, addig az alábbi kimutatásban szereplő ökren-
dések és köpetek — egy 1925-ben gyüjtött köpet kivételével — három
egymásutáni évből valók, melyeket 1929—1931-ig, a kisbalatoni gém-
gyűrűzések alkalmával kérésemre WARGA KÁLMÁN m. kir. ornithologus
gyűjtött, amiért neki ehelyen is köszönetet mondok.
A vizsgálati anyag a következő :
Egy fióka köpete, Gewölle von einem Nestvogel. Kisbalaton (Kleiner
Plattensee), 1925. máj. 28. Talpa europaea (a mellsőláb 6 karma, SZÔT
— 6 Krallen der Vorderbeine, Haare) 1; Carabidae 2, Elateridae 2, Cur-
culionidae 1, Donacia ca. 8, Prasocuris phellandri (Chrvsomelidae) 1,
Gryllotalpa vulgaris 12, Gryllus campestris 2.
Nyolc köpet és ökrendes két fészekből. Acht Gewölle und Auswürgungen
aus»zwei Horsten. Kisbalaton, 1929. jan. 17—18. Talpa europaea (23
karom a mellső läbakrél és szőr — 23 Krallen der Vorderbeine, Haare) 3;
256 DR. VASVÄRI MIKLOS {Aquila
hüllöpikkelyek — Kriechtierschuppen; Esox lucius (ca. 15 cm) 2; Hydrous-
álca — Larven von Hydrous 180, Cybister-alea — Larven von Cybister
27, Dytiscus-alea — Larven von Dytiscus 34, Carabus granulatus 1,
Carabidae 8, Donacia ca. 8, Elateridae 3, Curculionidae ca. 2, Chrysome-
lidae 1, egyéb bogarmaradvany — anderes Käferfragment 1; Grylletalpa
vulgaris ca. 21, Gryllus campestris 1; Odonata 3—4 ; növényi marad-
vanyok — Pflanzenreste.
Három ökrendes, két köpet öt fiokatol. — 3 Auswürgungen, 2 Gewölle
von 5 Jungen, Kisbalaton, 1929. jun. 24—25. Talpa europaea (15 karom a
mellső labakröl, sok szőr, lehet hogy mas emlöse is (?) — 15 Krallen
der Vorderbeine, viele Haare, vielleicht auch von anderen Kleinsäugern ?)
2; einige Schuppen; Hydrous-alca — Larven von Hydrous 15, Cybister-
álca — Larven von Cybister 6, Dytiscus-alca — Larven von Dytiscus 3,
Dytiscidae 1, Carabidae 1, Curculionidae 2, Donacia 1, egyeb bogarmarad-
vany — andere Käferreste 1; Gryllotalpa vulgaris ca. 20, Acridiidae 4,
Locustidae 1; Odonata 3; Diptera 1; Argyroneta aquatica 2: növeny-
maradvany — Pflanzenreste.
Köpetek és ökrendesek 23 fészekből (a gyüjtesi följegyzes szerint
21 fészekben ökrendes és 2 fészekben ,,sz6rképet** volt), — Gewölle und
Auswürgungen aus 23 Horsten (laut Notiz des Sammlers wurden in 21
Horsten Auswürgungen und in 2 Horsten Gewölle gefunden). Kisbalaton,
1930. junius 6—7. Microtus arvalis 2, Sorex araneus 1; több „aprö
emlős" szörmaradvanya — Haare von mehreren „Kleinsäuger“-
Exemplaren; Lacerta agilis 10, Tropidonotus natrix juv. 1; Rana
esculenta 3—4; Esox lucius ca. 25 em. — és egy másik maradványa
— und auch Reste von einem anderen Ex. 2, Tinca vulgaris (ca. 20
cm.) 1, Abramis brama (ca. 12 em.) 1, Squalius (ca. 10 cm.) 1, Albur-
9.
2;
nus ? (ca. 9—10 cm.) Hydrous-alea — Larven von Hydrous (35
nagy és 5 kis peldany — 35 grosse und 5 kleine Exemplare) 40, Dytis-
cus-alea — Larven von Dytiscus 43, Cybister-alea — Larven von
Cybister ca. 15, Dytiscidae 2, Carabidae ca. 15, Silpha 2, Geotrupidae
2, Melolontha (?) 1. Coccinella septempunctata 1, Curculionidae ca. 9,
Elateridae 3, Cantharis (?) 1, Donacia ca. 21, Opatrum 3, Niti-
dulidae 2, Cassida 1 (?). Chrysomelidae 2, egyéb kis bogar — andere
Kleinkäfer 2; Gryllotalpa vulgaris 59, Gryllus campestris (11 nagy
es 1 kisebb peldany — 11 grosse und 1 kleineres Ex.) 12, Locus-
tidae 1; Odonata (imago) 40, Odonata-alea (Anax etc.) — Larven von
Odonata 14—15; Notonecta? 1; szárazföldi poloska — Landwanze 1:
Argyroneta aquatica 2, Pisaura mirabilis 1, Lycosa sp. 3, Trochosa sp. 1.
Köpetek és ökrendesek 43 feszekböl. Kisbalaton, 1930. jun. 17—18.
(A gyüjtesi följegyzes szerint 27 fészekben volt ,.szőrköpet" és pedig
12 fészekben rovarmaradvanyokkal együtt, 15 fészekben pedig csak
1929/30] TANULMÁNYOK A VÖRÖSGEM TAPLALKOZASAROL 957
. szőrköpet" volt. 14 fészekben csak rovarmaradványok, egy fészekben
, szőrköpet"-en kívül pocok és gyík, egy másik fészekben pedig rovar-
maradványokon kívül ha! és béka volt.
rewölle und Auswürgungen von 43 Horsten. Kisbalaton, 17—19.
Juni 1930. (Laut Notiz des Sammlers wurden , Haargewölle" in 27 — u.
zw. zusammen mit Insektenresten in 12 und nur ,.Haargewölle" in 15
— Horsten gefunden ; ausschliesslich Insektenreste waren in 14 Horsten,
in einem Horste ausser ‚Haargewölle‘ auch Wühlmäuse und eine
Eidechse, in einem anderen ausser Insektenresten auch ein Fisch und
zwei Frösche vertreten.
Microtus arvalis 3 — és még kevés csontmaradvany, azonkivül sok,
talán kb. 100 példány ( ?) szöre— und noch wenige Knochenreste. ausserdem
Haare von vielen ca. vielleicht 100 Exemplaren; Lacerta agilis 1; Rana 2;
Carassius vulgaris (ca. 10 cm.); Hydrous-alea — Larven von Hydrous ca.
120, Dytiscus-alea — Larven von Dytiscus 129, Cybister-alea — Larven
von Cybister 89, Dytiscus 1, Dytiscidae 25, Carabidae (Pterostichus,
Harpalus etc.) ca. 47, Silpha 8, Onthophagus 3, Coccinellidae 5, Curcu-
lionidae 31, Elateridae 14, Donacia ca. 20, Chrysomelidae (Chrysomela
1, Melasoma 5) 6. Cassida 1, még több kis bogar — noch mehrere
Kleinkäfer ; Gryllotalpa vulgaris 473 (946 mandibula), Gryllus campestris
30, Acridiidae 3, Locustidae 14; Odonata (imago) 56, Odonata-alea —
Larven von Odonata 15; Hymenoptera 7, szárazföldi poloska (?) —
Landwanze (?) 2 és a következő pókok — und die folgenden Spinnen:
Cereidia prominens 1, Clubiona phragmitis 1, Clubiona sp. 1, Lycosidae 12,
Pisaura mirabilis 1, Argyroneta aquatica 17.
Okrendések 20 feszekböl — Auswürgungen von 20 Horsten. Kisbalaton,
1931. jun. 3—4. Rana 1 {?), béka-larva — Froschlarven 8—10, Triturus
1; Eupomotis aureus (8—9 cm.) 3, Esox lucius (ca. 16, 15, 10; 8) Zoe)
8 (+ 272), Scardinius erythrophthalmus (ca. 14 cm.) 3, Cyprinus carpio
(3—4 em.) ca. 71—72, Cobitis (ca. 12—15 cm.) I; Hydrous-älca — Larven
von Hydrous (34 nagy és 1 kis példany — 34 grosse und 1 kleines Ex.)
35, Dytiscus-Alca — Larven von Dytiscus 23, Cybister-alea — Larven
von Cybister ca. 14, Acilius-älea — Larven von Acilius 3, Cureulionidae 2;
, F = = € . lyr € €
Odonata (imago) 6, Odonata-álca — Larven von Odonata 4; Gryllotalpa
vulgaris 3; Gammarus 4.
Okrendések 13 fészekbol — Auswürgungen von 13 Horsten, Kisbalaton,
€ NTI Dore Zah
1931. jun. 18—19. Rana esculenta 3, Pelobates fuscus 1; Perca fluvia
tilis (ca. 8—15 cm.) 9, Eupomotis aureus (ca. 7 em.) 1, Esox lucius
(5-15 em.) 20, Alburnus lueidus (ca. 6—S em.) 2 (?). Abramis brama
(ca. 17, 5—7 cm.) 2, Leuciscus (ca. 8—9 em.) 3, Scardinius erythroph-
thalmus (7-14 em) 6, Cyprinus carpio (ca. 2% — cm.) 25—26, Carassius
: Hydrous-alea (67 nagy es 5 kis peld.) — Larven
17
vulgaris (ca. 3-44 cm) 2
958 DR. VASVÄRI MIKLOS [Aquila
von Hydrous (67 grosse u. 5 kleine Ex.) 72. Dytiseus-alea — Larven von
Dytiscus 4. Cvbister-alea (43 nagy és 5 kis péld.) — Larven von Cybister
(43 grosse u. 5 kleine Ex.) 48. Acilius-alea — Larven von Acilius 2,
Acilius ? (Dvtiscidae) 1: Dvtiscidae(?) 3. Nitidulidae 1; Odonata (imago) 6,
Larve von Odonata 1; Notonecta 2; Planorbidae (aprök
Odonata -alca
— winzige St.) 3.
A fenti magyarorszagi anyagon kivül kaptam még 2 db. ökrendest
Hollandiäbél az Ambt Vollenhove-i vörösgem-telepröl (prov. Overysel)
Dr. ©. G. B. ten Karr szivessegeböl, amiért neki hálás köszönetet mondok.
Ausser dem obenerwähnten ungarischen Material bekam ich
aus Holland zwei Auswürgungen aus Ambt Vollenhove (Prov. Overysel
durch die Liebenswürdigkeit von Herrn Dr. C. G. B. ten Karr, wofür ihm
auch hier meinen besten Dank ausspreche.
Két fióka ökrendezese — Auswürgungen von 2 Jungen. Ambt
Vollenhove (provinz Overysel), 1930. jul.
1) Perea fluviatilis 2; Hydrous-alea — Larven von Hydrous
3, Dytiscus-Alea — Larven von Dytiscus 3; Odonata (imago) 2,
Odonata-alea — Larven von Odonata 5; Dolomedes fimbriatus (nagy
példäny — grosses Ex.) 1, Pisaura mirabilis 5.
2) kiesiny szörcsomö — ein sehr kleines Haarballen ; hal-marad-
vány — Fischreste ; Dyfiscus-älea — Larven von Dytiscus 4, Hydrous
álca — Larve von Hydrous 1; Odonata (imago) 2, Odonata-alea —
Larven von Odonata 2: más rovarmaradvany? — auch andere Insek-
tenreste? ; Lycosa 1, Pisaura mirabilis 1, Argyroneta aquatica 1.
Ha ezeket a taplaléklistakat áttekintjük, hamar meggyőződhetünk,
hogy a-gyomortartalmak kimutatásával szemben bizonyos eltérések
találhatók. A fenti ökrendések és köpetek mennyiségéből nehéz meg-
mondani, hogy hány fiókától származnak, de tekintve, hogy a fészkek
száma, ahonnan a kisbalatoni anyag származik kb. 100 és legalább
három fiókát számíthatunk egy fészekre, így lehet mondani, hogy kb.
300 fiókától származnak a táplálkozási maradványok és még abban az
esetben is, ha a köpetek kevesebb példánytól származnak, akkor is leg-
szerényebb számítás mellett 200 fiókát vehetünk. Mindenekelőtt fel kell
említenem, hogy az ökrendések annyiból megbízhatóbb képet nyúj-
tanak a táplálkozásról, mint a köpetek, hogy a gémek a csontot is meg-
emésztik és ezért szőrköpet esetén csak az emlős nyomait találjuk, leg-
feljebb a rovarok chitines maradványait, de a halak, békák nyom nélkül
megemésztődnek. Ezért a gém-köpetek is. akár a gólyáé, a táplálkozásnak
csak egy részéről nyújtanak felvilágosítást. Amint a ragadozómadarak,
de különösen a baglvok táplálékának vizsgálatában a legmegbizhatóbb
és legbővebb anyagot a köpetek szolgáltatják. addig a gémekre nézve
a legeélravezetőbb vizsgálati anyag az ökrendés volna, ha tetszésszerinti
1929/30 | TANULMANYOK A VOROSGEM TAPLALKOZASAROL 97,
időben és körülmények közt lehetne gyüjteni. Igy azonban. amint a való-
ságban lehetséges, csupán rövid időre. alig egy hónapra, tehát a fiókanevelés
tartamára szorítkozik az anyag. Ezért tehát mégis a nagyszámú gyomor-
tartalom-vizsgálatok vezethetnek legjobb. mert legáltalánosabb érvényű
eredményekhez. Bizonyos, hogy egyik irányú vizsgálat a másikat ki-
egészíti, amint azt jelen esetben is láthatjuk.
A kisbalatoni gémtelepen gyüjtött ökrendések és köpetek tanú-
sága szerint a vörösgém a fiókák etetésére tehát ugyanabból a három
állatcsoportból veszi a táplálék főtömegét, mint amelyeket a felnőtt
madarak gyomortartalmának vizsgálatakor megállapítottunk és pedig
a halak, apró emlősök és rovarok játszanak nagy szerepet.
Sorjába véve a táplálkozási fontosság szerint a fenti anyagból
külön is megemlítendőket, először a halakra vonatkozólag kell néhány
megjegyzést tennünk. A sügér viszonylagos gyakorisága az ökrendések-
ben nem meglepő és jól összevág a gyomortartalmak vizsgálatakor talál-
takkal. A csuka nagyobb száma úgyis magyarázható, hogy különösen
1931 júniusában, amely hónapból a csukában bővebb ökrendések szár-
maznak, az idei nagy vízállás miatt a száradó helyekre tömörült apró
halakra a csukák is fokozottabb mértékben összehalmozódtak és így
a vörösgém jól kivehette belőlük a részét. Legfeltünőbb és halgazdasági
szempontból igen jelentősnek látszó lehet az ökrendesek közt talált
sok apró ponty. Eddig úgyszólván kevés kivétellel csaknem mindig
haläszatilag közömbös vagy épen értéktelen halat láttunk a vörösgém
tápláléka közt. most pedig egyszerre kb. 70. másik alkalommal pedig
mintegy 25 apró pontyivadék került elő a fiókákból. Ezek az apró pon-
tyok 1931. jún. 3-án és 4-én gyüjtött ökrendések közt voltak és pedig
csak két fészekből kerültek ki az ugyanakkor szereplő 20 fészek közül,
míg az 1931. jún. 18-án és 19-én gyüjtött ökrendések közt levő apró
pontyok valószínűleg négy fészekből valók. Nagyon valószínű, hogy
a fiókáinak eledelt hordó vörösgém valamely kiszáradó tócsában talált jó
alkalmat az ott megrekedt apró pontyok összefogására. Egyébként is
az 1931. évi gyüjtést jellemzi a sok hal. mert a gémek a nagy vízállás
miatt egerészni és általában a réten táplálkozni nem tudtak, ezért a
szőrköpet hiánya is. Ami a többi halakat illeti. mint új táplálék-elemek
szerepelnek az ökrendésekben a compó vagy © igányhal (Tinca
vulgaris Cuv.) és a domolykó (Sgalius sp.) egy-egy példányban
meg a naphal (Hupomotis aureus WALB.) amely 1931. jün. 4.-en ket
fészekből 3 példányban, az 1931. jún. 18.-an es 19.-én gyüjtött ökrendesek
közt pedig egy példányban került elő ; ezt az Észak-Amerikából importált
és a somogyi meg Balaton-vidéki halas vizekben nagyon elszaporodott
és kärtekonnyä vált fajt már évekkel ezelőtt megtaláltam szürkegém
gyomrában ui A gémeken kivül mas hathatósabb gyeritöje alig akad-
17
260 DR. VASVARI MIKLOS [Aquila
hat és így a gémek täplälkozäsät ilyen irányban is érdemes
méltányolni.
Ten KarE (19) az overijseli telepen három fióka ökrendéseként
említi a következőket : csukát (2 esetben), kárászt (1), Leuciscus sp.-t
(1) és sügért (1).
Az emlőstáplálékot az ökrendések közt tulajdonképen csak 5
mezei pocok (Microtus arvalis PALL.) és 1 erdei cickány (Sorex araneus L.)
képviselik. De annál több a szőrköpet. úgy hogy jelentékeny mennyiségű
pocok elpusztítására lehet következtetni belőlük. Mint új emlőstáplálék
a gyomortartalmakkal szemben a vakond (Talpa europaea L.) említendő,
amely három különböző alkalommal gyüjtött köpetekben és összesen
hat példányban volt kimutatható. Az 1929. jun. 17—18.-án gyüjtött köpe-
tek és ökrendések közt egyik vakondnak még csontváza is részben meg-
volt. A vakondot egyébként a szürkegém is elég gyakran megeszi, így
pl. TixperGEN (34) a fészkek alatt 5 példányt gyüjtött, két telepről való
429 db. köpetből pedig összesen 74 vakondot mutatott ki. Mint a gyomor-
tartalmak tárgyalásánál is említettem, a vörösgém táplálkozásában az
emlősök elég jelentékeny részt vesznek és a békáknál jelentősebbek.
Fontos megjegyeznünk. hogy különböző hónapokban szerepelnek a vörös-
gém étlapján. Tehát a gémek általában nem csak ősszel és áttelelés esetén
télen fogdossák az apró emlősöket, mint Simonery GYULA (33) írta, akkor,
amidőn halakban és egyéb vízi állatokban hiányt szenvednek,
hanem akkor is, amikor ezeknek bővében vannak. Igaz, hogy különösen
a mezei pocok állománya legérezhetőbb módon nyár végére szaporodik
fel és ilyenkor aratás és szántás után a mezőkről részint ki is vándorol a
jobb megélhetést nyújtó árokpartokra. rétekre, tehát ezeken a helye-
ken az állandóan ott élőkön felül még a bevándorolt újabb mennyiség
is kínálkozik a gémek számára. A gémek azonban maguk is felkeresik
az egeres helveket, így a mezőt is, tehát nem kizárólag a réten és víz
tájékán egerésznek. Emlőstáplálék márciusban és áprilisban is szerepel
a gyomortartalmakban és pedig cickányokon kívül a mezei pocok.
Egy Hercegszántón 1930. júl. 5.-én lőtt vörösgém gyomortartalmában,
melyet FEKETE Kirozy-nak köszönhetünk, kb. 10 fiatal mezei pocok volt
4 Hydrous- és 1 Cybister-alecan kívül. Hogy mennyire általános lehet
már nyár elején is a vörösgem pocokvadászata, bizonyítja a Kisbala-
tonon, főleg 1930. jún. 17—19.-én gyüjtött anyag. amikor 43 fészek közül
27 fészekben volt szőrköpet és 15 fészekben csakis ez volt található.")
*) A szürkegém fióka-nevelési időben szintén sok pockot elpusztít (idevonat-
kozólag v. ò. GeyR br. vizsgálatai alapján: , Siebzehnter Jahresbericht vom 1. April 1924
bis zum 31. März 1925 der staatlich anerkannte Versuchs- und Musterstation für Vogel-
schutz von Dr. phil. h. c. Hans Freiherrn von BerLEPscH auf Burg Seebach (Kreis
Langensalza)“ p. 7.
1929 30] TANULMÁNYOK A VÖRÖSGEM TAPLALKOZASAROL 961
Az emlősök szörköpete egyébként az a táplálkozási maradvány,
amely a legérdekesebb következtetésekre jogosíthat bennünket. úgy
általános táplálkozástani, mint gyakorlati szempontból. A szér-
gomolyokböl, illetve köpetekből nehéz megállapítani, hány állattól szár-
maznak azok, azonban feltehető, hogy a gyomor befogadó képességének
határa lévén, 10—15 középnagyságú pocok már betölti a gyomrot és
begyet is, úgyhogy hely már nem is marad egyéb táplálék számára. Ebben
az esetben tehát az emésztés megindulván, alul fokozatosan tágul a hely
a gyomorban, felülről, a begyből lecsúszó újabb mennyiség számára
és így megtörténik, hogy a gyomor alján csupán szőrgomoly, feljebb
pedig még csak kevéssé emésztett táplálék van. Ez esetben aligha vesz
fel a gém újabb eledelt, nemcsak a jóllakottság miatt, de azért sem, mert
a gyomorban a szőrmennyiség felszaporodása akadályozza újabb
táplálék elhelyezését. A gyomorban felgyülemlő szőr valószínűleg
izgatólag hat a madárra és étvágytalanságot is okoz s a kiürítés szüksé-
gességét sürgeti. Legsajátságosabb azonban egyes köpetek alakja, amely
az előbb mondottakkal magyarázható meg. Vannak ugyanis olyan
szörgomolyok, melyek csak 1—1", cm átmérőjű golyócskák, és ezek,
mint általában a gémek szőrköpete rendkívül tömörek, a szőr igen
szilárdan összeálló, úgy hogy földre ejtve hangosan koppannak és nehezen
szedhetők szét. Már most előfordulhat az, hogy néha kevés emlőstáp-
lálékhoz jut a gém és ilyenkor csak kis mennyiségű szőr lévén gyomrában,
abból csupán kicsiny szőrgolyó alakulhat, de utóbbi képződését úgyis
értelmezhetjük, hogy mint fentebb említettük, épen ellenkezőleg, a fel-
vett emlőstáplálék bőségének esetén. a fokozatosan történő emésztés
következtében a szőrmennyiség egy része kis golyóalakban alakul ki.
(Különben a fokozatos emésztés szép példáját láttam régebben egy vörös-
gémnél, amelynek gyomrában és bárzsingjában néhány kecskebéka volt és
közülök egy nagyobb példánynak feje, amely gyomrába ért már, az
emésztés következtében erősen macerált állapotban volt, míg a bárzsing-
ban tátongó hátsó combjai még teljesen épek és frissek voltak.) Már most
a gömb a legtökéletesebb geometriai forma lévén, — mert legkisebb felület
mellett legnagyobb tömeg fér el — és ha az a tömeg oly kicsi és még hozzá
nagyon hosszú bárzsingon is kell felökrendeztetnie, mint a vörösgém
hosszú nyakán át, így gömbalakban kinematikailag a legkedvezőbb módon
, gurulhat" fel és ki a gyomorból (v. ö. a kérődzőknél, agyomorböl a szájba
visszalökött golyóalakú eledel-csomókat és a patások gyomrában található
szőrgolyókat, az u. n. bezoar-golyókat stb.). Ha ellenben sok szőr van a gém
gyomrában, illetve egyidejűleg formálódhatik meg a köpet, akkor
az hosszúkás, tojásdad vagy deformáltan, szögletesebb alakú. Ez a köpet-
képződés általában azért is nagyjelentőségű a gémre nézve, mert így a
sok rovartól eredő chitinmaradványt alkalmas módon távolíthatja el a
262 DR. VASVARI MIKLOS {Aquila
»
gyomorböl, ha azok aszörbe agyazödnak be, különösen akkor, ha a chitin-
részek magukban laza összeállású tömeget adnának, amelyet emiatt a
gyomor nehezen tudna felòkrendeni.*) Az is megtörténhetik, hogy agyomor-
nak épen rendelkezésére álló szőrkészlete fokozatosan alakul ki, rész-
ben esetleg gömbded formában és ezek a kisebb köpetek összetapadva együtt
löketnek ki a gyomorból. Ilyenféle köpetet gyüjtöttem 1931. ápr. 26.-án
Dinnyésen, ahol (d. u.) több vörösgém a kanális menti réten tartózkodott.
Az illető köpet kivülről is gerezdezettnek látszott, mintha részletekből
tevődött volna össze és szétbontásakor , különálló", részint gömbded
csomókat találtam. Lehet az is, hogy csak bizonyos időközökben jut-
hatott hozzá emlőstáplálékhoz és így képződtek a golyószerű kis köpetek,
melyek külön-külön ..nem látszottak érdemesnek" a felökrendésre,
hanem azután összeállva együtt ökrendeztettek ki. Az említett köpetre
a rovarmaradvanyok, 1 mezei poloska, néhány Naucoris, és 1—2 futó-
bogár, jobbára kívülről voltak reátapadva, belsejében pedig pocokzápfog
volt. — A gémek szőrköpeteit — mint említettem — általában jellemzi
kemény üsszeälläsuk, belsejükben tömören csapzódik össze a szőr, úgy
hogy belül alig marad hely esetleges rovar-, illetőleg más maradványok
számára, vagy pedig inkább azt is mondhatnók, hogy a köpetek azért
oly tömören összeállók, mert nincs vagy alig van bennük csont, ellen-
tétben a baglyokéval, ahol a csontrészek köré, mint egy mag vagy
, tengely" köré halmozódik fel a szőr és a köpetet megformáló tényezők
közé tartoznak épen a csontok is, elhelyezkedési módjuk által.
A rovartápláléknak a köpetekben és ökrendésekben talált marad-
ványai közül legmeglepőbb volt a lótetűk-nek nagy száma. Ha pontosan
nem is állapíthatjuk meg, hogy pl. a 43 fészekből gyűjtött anyagban
talált kb. 473 lótetűt hány fióka ette meg, azonban ez a szám lövetüre
vonatkoztatva mégis oly nagy. hogy a vörösgém táplálkozásának ez a
része nem annyira alkalmi, hanem inkább szezónszerű táplálkozási
kibővülésnek nevezhető. (A lótetű júniusban vizek mellé húzódik.) Más
lótetű-fogyasztó madarak ez irányú tevékenységét vizsgálva is belátjuk,
hogy a vörösgem említett ilyenféle működése le nem becsülhető. CSÖRGEY
Tirus (4) szerint a vetési varjúnak a lótetű inkább csak alkalmi tápláléka,
melyet különösen a szántóföldre kiteregetett trágyából szed ki ; pl. Kis-
kunhalason 1925. május 15.-én 45 varjúgyomorban 36 lótetű volt.
Ugyancsak érdekes összehasonlítási anyagot nyújt a fehér gólya
táplálkozása is. Igy CsöRGey Vörs-ön (Somogy-m.) 1909. júniusában
gyüjtött 50 gólya-köpetben 120 lótetűt talált 2850 Gryllus campestris
*) Hasonló célból esetleg saját kihullatott apróbb tollait is elnyeli, mert a fiókák
köpeteinek egy részében ilyenek is vannak, ámbár véletlenül is lenyelhetik azokat. A növény
maradványok esetleg szintén a fenti célt szolgálhatják egyes esetekben ( ?). A szerző.
1929/30] TANULMANYOK A VÖRÖSGEM TAPLALKOZASAROL 263
és 78 Gryllus melas mellett. Ez az összehasonlitäs annäl is inkäbb helyén-
való, mert ugyanarról a vidékről és ugyanabból a hónapból származó
anyagról van szó és ami a legérdekesebb. a lótetű és tücsök viszonya a
gólyánál épen fordítottja a vörösgémnél talált viszonynak, amennyiben
utóbbinál 473 lótetűre 30 Gryllus esett, vagyis a gólya a lótetűnél kb.
25-szörte több tücsköt. viszont a vörösgém a tücsöknél kb. 15-szörte több
lótetűt fogvasztott.
A nagy vízibogarak álcái az ökrendésekben és köpetekben szin-
tén nagy mennyiségben szerepelvén. ismét beigazoljàk, hogy a vörösgém
táplálkozásában mennyire általános jelentőségűek. Hogy mily számban
fogyasztja el pl. a Hydrous-álcákat, bizonyítja. hogy a Kisbalatonon
1929. jún. 17.—18.-án két fészekből gyüjtött 8 ökrendés- illetve köpet-
ben 180 Hydrous-álca volt, amely szám még akkor is tekintélyesnek mond-
ható. ha 8 fióka lett volna a két fészekben. Egyébként Nagy LÁSZLÓ
barátomnak — több más vörösgém gyomortartalmán kívül — egy Tisza-
lacon 1929. máj. 26.-án elejtett peldanyet is köszönhetem, amelyben 14
nagyobb és 17 kisebb, összesen tehát 31 Hydrous-álca volt. 3 Dytiscus- és
1 Cybister-álcán kívül. — A nagy vizibogarak imago-i a köpetekben is
nagyon ritkák. teljes összhangban a gyomortartalmaknál mondottakkal ;
a gólyában és szürke gémben (v. ö. TINBERGEN, 34) gyakrabban szerepelnek.
Hátra van még, hogy legalább hozzávetőlegesen megállapítsuk
azt a táplálékmennyiséget, amelyet a vörösgem naponta igényei. Hrix-
ROTH (15) szerint a 115—2 kg súlyú szürkegém-nek naponta mintegy
300 gr. hal szükséges ; a kormoran jól beéri */, kg hallal, mig a halaszsas
(Pandion haliaétus L.) 1—1?34 font, illetve 300—400 gr halat evett fog-
sági, de természetes viszonyokhoz mért megfigyelések szerint (UTvEx-
DÖRFER, 35). Tehát, amint Herrmrorn is megállapítja, a halevő
madarak falánkságát, többnyire túlbecsülik. A szürke gemnel jóval
kisebb súlyú vörösgém méréseim szerint hozzávetőlegesen kb.
800—1100 gr nehéznek mondható, tehát csaknem a bölömbika súlyával
egyezik, vagyis még a közepes szürkegem példányoknál is 200—300
gr-al kevesebb, a rendes megtermett szürkegém súlyának pedig mint-
egy a fele. Igy feltehető, hogy nem járunk messze a valóságtól, ha napi
250 gr súlyú halat a vörösgém számára bőven elégnek tartunk és ennyi
bizonyára nem is szükséges neki. Minthogy pedig a leggyakrabban
fogott halak a sügér, kárász, koncér és küsz stb., lehetőleg olyan
példányok felelnek meg neki, amelyek nem nagyon magasak, tehát a
nyelésben nem gátolják, és így érthető, hogy 20 cm-nél hosszabbakat csak
a keskenyebb testüekböl, pl. csukából fogyaszt olykor, míg a szélesebb
fajokból, amilyen a sügér, kárász, leggyakrabban 6—12 cm. nagy-
ságúakat fog. Alapul véve, hogy egy 10 cm-es kárász sûlva kb. 50—60
gr, egy 10—15 cm-es keléé (Scardinius erythrophthalmus) és sügéré
264 DR. VASVARI MIKLOS [Aquila
40—50,a 10 cm-es csukaé pedig kb. 20—25 gr, a vörösgem napi taplalék-
szükségletéül kb. 4—5 db. 40—50 gr súlyú halat vehetünk. Minthogy azon-
ban a madár állandóan eszik halon kívül rovarokat, különösen vizibogär-
álcákat, gyakran emlősöket és többször békát is, mondhatjuk, hogy a
halállomány gyakorta mentesül egy-egy darabbal. Mezei pocoktáplálék
mellett pedig bátran állíthatjuk, hogy ebből a kiadós, halhúsnál gaz-
dagabb tápértékű és nehezebben esmészthető eledelből 2—3 középnagy-
ságú példányt számítva csak naponta, máris több hal életének megmen-
tésére gondolhatunk. A rovartáplálék súlyának megítéléséhez tudnunk
kell, hogy pl. egy 46 cm hosszú Gryllotalpa 3 gr nehéz, egy fiatalabb
34 cm-es pedig 1-4 gr, tehát ha közepesen csak 2 gr-ot veszünk egy pél-
dányra, akkor is az említett 473 db 946 gr-ot tesz ki. Minthogy a 10—12
cm-es halak és a közepes mezei pockok a leggyakoribb gerincestáplálékok-
nak mondhatók a vörösgém étlapján, ezért a vizsgált gyomortartalmak-
150 gr közt ingadoz-
nak tényleges súlya emésztetlenül azt hiszem 50
hatott.
A vörösgém táplálkozási idejére nézve megjegyzem, hogy olyan
vélemény is található az irodalomban, mely szerint e madár inkább
éjjeli életmódot folytatna és MENSPIR (22) szerint is , joggal" tartható éjjeli
madárnak. Bizonyos, hogy naplemente táján és még azután is jár, de
tapasztalásaim szerint nappal is nagyon gyakran látható táplálkozás
közben és szerintem ezt bizonyitja egyéb táplálék-állatokon kívül a sok
apróbb bogár is.
Összegezve a vörösgem táplálkozására vonat-
kozó föeredmenyeket, : megállapítható, hogy a
haltáplálék jelentős mennyiségben szerepel
ugyan; de rendes körülmények közt haläszatilag
közömbösvagy értéktelen fajokat eszik. A rovar-
tápláléknak legszámottevőbb resze tulajdon-
képen aivizibogar-alcakbél kertl ki es az ee
legjellemzébb .taplalkozasbeli sajatsäga; az
emléstaplalék is jelentős. Mindhárom csoport állandó
jellegű táplálkozási elemet képvisel. Gazdasági szempontból különösen a,
vadvizekbenvalöhaläszäasät tartvaszemelött —
mint Lovassy (20) is véli — nem jelentős.
Könnyen belátható, hogy a vadvizekben halászó
gem altalabannem okozhat érdemleges kart. Hiszen
régente akkor volt a legtébb halunk, amikor a legtébb volt a gém is,
mert a halnak is, gemnek is ugyanazok voltak a letfeltetelei. A mester-
séges tögazdasag szempontjából ezt az érvet hiába is említeném, hanem
inkább azt kell hangsulyoznunk, hogy a vörösgém úgy fészkelési, mint
táplálkozási területén a vízi növényzetet okvetlenül megkívánja, tehát
1929 30] TANULMANYOK A VÖRÖSGEM TAPLALKOZASAROL 965
az olyan halastavak állománya, amelyek ilyen tekintetben nem nyúj-
tanak neki megfelelő területet, nem szenved tőle. Állandó megtelepülé-
séhez a nádas feltétlenül fontos, tehát utóbbi kiküszöbölésével ő is távol-
tartható. A fiókanevelés ideje után, főleg júliustól kezdve a szárnyra-
kelt fiatalok meglátogatják a halastavakat is, ahol különösen az ivadék-
halban tehetnek kárt. A szürke gémmel szemben a vörös-
Sememoltesi iddben nemjarmessze taplalék utan,
ez a tulajdonsága tehát előnyösen megkülönbözteti előbbitől és így ha
. valamely halastó nem alkalmas fészkelőhelv a vörösgém számára, hanem
távolabb eső vadvíznél fészkel, úgy nem számíthatunk látogatására.
A tógazdaságoktól inkább riasztással volna tanácsos távoltartani a költő-
zési és mozgalmi időben vendégeskedő példányokat, vagy ha máskép nem
lehet, hát gyérítéssel, csak ne kíméletlen kilövéssel védekezzünk ellene. És
ne csak azt tekintsük, hogy — mint vizsgálataim folyamán bebizonyult —
sok halellenséget is elpusztít tehát még használ
is, hanem azonkivül mint amagyar avifauna egyik
Tellemzofaja is-megérdemel bizonyos foku kime
letet.
Nem fejezhetem be közleményemet anélkül, hogy ne retlektáljak
Naumann-nak (25) immár közel százévvel ezelőtti soraira, melyeket a vörös-
gém károsságára vonatkozólag írt. Ő ugyanis arra hivatkozik, hogy ez
a gém olyan vidékeken él, amelyeken a leghaldúsabbak a vizek és különösen
vadvizeknél halászik; a kár, melyet okoz, a ‚‚deli népek igénytelensége
es lanyhasága " mellett nem olyan, hogy érdemesnek tartanák ezt a mada-
rat gvériteni. — Örvendetes, hogy ma nemaz , igénytelenség" és , lanyhaság" ,
hanem a túltengő materialisztikus korszellem közepette is diadalmaskodó
jobb érzés, a természetvédelem eszméje diktálja azt, hogy nemcsak az
anyagi haszon vagy kár szempontjából, hanem az erkölcsi és esztétikai
érvekből kifolyólag is meg kell becsülnünk a Természet értékeit, amelyek
közé a vörösgém is tartozik.
Használt irodalom. — Benützte Literatur.
1. Arrum B. Forstzoologie, II., Vögel, 2. Aufl. Berlin, 1880.
. AgrIGONI E. — Morvoxt E.: Osservazioni fatte nelle Garzaie di Greggio (Vercelli)
e di Casalino (Novara). Rivista di Scienze Naturali „Natura“, XXI, 1930, p. 1—32.
3. COLLINGE W. E.: The Food of Some British Wild Birds: A Study in Economie
Ornithology. York, 1924—1927.
4. CsöRGEY T.: A vetési varjü-vizsgälat újabb irányai. Aquila, XXXII—XXXTIT,
19
1925—1926, p. 7—14. — Die neueren Richtungen in der Saatkrähen-Forschung.
Ipid.. pi 14723.
5. DomprowskI R.: Ornis Romaniae, Bukarest, 1912.
6. Dresser H. E.: A History of the Birds of Europe, VI, London, 1871—1881.
7. FerxBaca K.-né — Frau v.: Madärvedelem Babapusztan. — Vogelschutz in
Babapuszta. Aquila, XIX, 1912, p. 399—407.
266 DR. VASVÄRI MIKLÖS [Aquila
8. FLoERICKE€ C.: Naturgeschichte der deutschen Sumpf- und Strandvögel. Magdeburg, 1897.
9. GENGLER J.: Balkanvögel. Altenburg S.-A. und Leipzig, 1920.
10.
TUTI
bo
“I
28.
. Morroni E.
GiGriori E. H.: Primo Resoconto dei Risultati della Inchiesta ornitologica in Italia,
III, Firenze, 1891.
Gougez H.: Die in den Jahren 1867, 68 und 69 im Umanschen Kreise (Gouvernement
Kiew) beobachteten Vögel. (Schlussteil). Journal f. Ornithologie, XIX, 1871, p.
130—151.
. Haxr B.: Die Vögel des Furtteiches und seiner Umgebung (II. Theil). Mittheilungen
des Naturw. Ver. f. Steiermark, Jahrg. 1883 (1884), p. 3—94.
. Harrerr E.: Die Vögel der paläarktischen Fauna. II, Berlin, 1912—1921.
. Heim pe Barsac H.: Fragments de bromatologie ornithologique. Notes sur le régime
alimentaire de quelques Oiseaux indigénes. Revue française d Ornithologie, Série
II, 20¢ Année, 1928, p. 54—66.
. Hııyroru O. u. M. Die Vögel Mitteleuropas, II. Berlin (o. J.).
. Hexperson J.: The Practical Value of Birds. New-York, 1927.
. Hopkk E.: Ornithologischer Reisebericht, II (Fortsetzung). Mittheil. d. Ornith.
Ver. in Wien, I, 1877, p. 73—76.
.Jicker A. J.: Systematische Übersicht der Vögel Bayerns, München u. Leipzig,
1891.
. C. G. B. Ten Karu: Enkele gegevens over de „nieuwe“ purperreigerkolonie in
N. W. Overijsel. Orgaan der Club van Nederlandsche Vogelkundigen, II, No. 1,
1929, p. 21—26.
. Lovassy S.: Magyarorszäg gerinces ällatai és gazdasägi vonatkozäsaik. — (Die Wirbel-
tiere Ungarns und ihre Beziehungen zur Landwirtschaft, ungarisch). Budapest, 1927.
. — — : Az Ecsedi-läp és madárvilága fennállása utolsó évtizedeiben. (Das Ecsed’-er
Moor und seine Vogelwelt in den letzten Jahrzehnten seines Bestehens, ungarisch).
Budapest, 1931.
2. MEnsBIR M. A.: Ptici Roszsii, I. Moskva, 1895.
. Moasısovics Ave. : Zur Fauna von Bellye und Dárda. Mittheil. d. Naturw. Ver. f.
Steiermark, 1882, Graz, 1883, p. 103—194.
Scraccnirano L. : Note sull’alimentazione di alcuni uccelli sardi. Atti
d. Soc.Ital.d. sc. nat. e. d. Mus. Civ. d. stor. nat. in Milano, LXV, 1926, p. 158—184.
5. Naumann J. F.: Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas, VI. Neue Ausgabe, Gera-
Untermhaus (0. J.).
26. Porvierie A. F. J.: Zur Ethologie bezw. Psychologie von Botaurus stellaris (L.).
Ardea, XV, 1926, p. 1—15.
. Raperzky D. : Nidologiai és oologiai jegyzetek az 1919. évből. Aquila, XXVI, 1919,
p. 113—114. — Nidologische und oologische Notizen vom Jahre 1919. Ibid. p. 135,
136.
Roni G.: Magenuntersuchungen land- und forstwirtschaftlich wichtiger Vögel. Arbei-
ten aus d. biol. Abt. f. Land-u. Forstwirtschaft am kaiserl. Gesundheitsamte, Berlin,
I, 1900, p. 1—85.
29. Scnexk H.: Egérvadäszo gémek (Mäusejagende Reiher, ungarisch). A Természet,
1931, p. 88.
30. SCHENK J.: A kékvérese fészkelésének tárgyalása az irodalomban. — Die Darstellung
des Brütens vom Rotfussfalken in der Literatur, Aquila XVIII, 1911, p. 243—312.
31. — — : Madártani töredékek a Fertöröl, Aquila,‘ XXIV, 1917, p. 30—66. — Ornitholo-
gische Fragmente von Fertö-See. Ibid., p. 66—106.
2. Starpg R. B.: A Hand- Book to the Birds of Great Britain, III (Allen’s Naturalist’s
Library), London, 1896.
ni
a
1929 30] TANULMÁNYOK A VÖRÖSGEM TÄPLÄLKOZÄSÄROL 267
33. SIMONFFY Gy. : A gémfélék és a haläszat. (Die Reiherarten und die Fischerei, unga-
risch). Halaszat, XXI, 1920, p. 19—20, 28—29, 35—36, 44-45. 49—50, 57,
64—65, 68— 69.
34. TINBERGEN N.: Over het voedsel van de Blauwe Reiger (Ardea cinerea cinerea ee
Ardea, XIX, 1930, p. 89—93.
35. UTTENDÖRFER O.: Studien zur Ernährung unserer Tagraubvögel und Eulen. Abh. d.
Naturf. Gesellsch. zu Görlitz, 1930.
36. Vasvarı M.: Adalékok a bölömbika és poegém táplálkozási oekologiajahoz. Aquila,
XXXIV—XXXV, 1927—1928, p. 342—361. — Beiträge zur Ernährungsoekologie
von Botaurus stellaris L. und Ardetta minuta L. Ibid. p. 361—374.
37. Zeyk M.: Erdély madarai. Aquila, XXVII, 1920, p. 87—144. — Die Vogel Sieben-
bürgens. Ibid. p. 184— 242.
Studien über die Ernährung des Purpurreihers
(Ardea purpurea L.).
Von Dr. NIKOLAUS VASVÁRI.
Als ich vor ungefähr drei Jahren die Untersuchung der Ernährung
der Reiherarten begann und zum erstenmal unsere zwei Dommel-
arten hervornahm, erwählte ich schon damals die Ernährung des Purpur-
reihers als ein nächstfolgendes Studienobjekt. In dieser Wahl des
Themas war besonders die ‚partielle‘ Gemeinschaft des Aufenthalts-
ortes — des Brut- und Ernährungs-Gebietes — richtunggebend, anderseits
schien mir die baldige Beschäftigung mit diesem Vogel auch darum für
sehr wünschenswert, da Ardea purpurea L. bezüglich ihrer tiergeographi-
schen Verbreitung und ihres Bestandes in Ungarn eine wichtige Rolle
einnimmt, so sehr, dass man diesen Vogel als einen der bedeu-
tendsten in ihrer Sippe bezeichnen kann. Ausser all’diesen Gesichts-
punkten aber war die Erforschung der Ernährungsverhältnisse dieser
Art auch darum sehr wünschenswert, da bisher diesbezügliche einge-
hende Untersuchungen überhaupt nicht vorgenommen wurden.
Im folgenden muss man also, wie auch bei Botaurus und Ardetta
‚seinerzeit geschehen. einige bezeichnendere Eigenschaften in Bau und
Lebensweise des Purpurreihers besprechen, um die Übersicht der Er-
nährungsverhältnisse möglichst treffend angeben zu können.
Der Purpurreiher (Ardea purpurea L.) steht in Grösse (d. h.
„Länge“) unter unseren Reiherarten nächts dem Fisch- und Edel-
reiher an der dritten Stelle. Die Flügellänge des Fischreihers beträgt
445— 478, die des Purpurreihers 340—380 mm (Harrerr). Im Körper-
bau dieser zwei Reiherarten ist der auffallendste und uns am
meisten interessierende Unterschied, dass der Fuss des Purpurreihers
265 DR. NIKOLAUS VASVARI | Aquila
kürzer, der Schnabel aber verhältnismässig länger ist als bei dem Fisch-
reiher, da die Länge des Fusses bei letzterem 144—-170, die des Schnabels
119—126 mm, die Länge des Purpurreiherfusses aber nur 108—129
und die des Schnabels 115—133 mm ist (Harrerr). Der Fuss des Purpur-
reihers erreicht also nicht einmal die Maszen des Fusses eines kurzfüssigen
Fischreihers, dieSchnabellänge des ersteren aber übertrifft öfters diedes letz-
teren. Der Schnabel von Ardea purpurea ist ausserdem nicht nur länger,
sondern auch schmäler, schlanker gebaut, als der von A. cinerea, welcher Um-
stand hinsichtlich als Werkzeug in der Ernährung eine Wichtigkeit hat.
Der Schnabel des Fischreihers verschmälert sich von seiner Wurzel
bis zur Spitze ungefähr in folgender Weise: die Höhe eines Schnabels
von 116 mm Länge ist an der Wurzel ca 25 mm, in der Mitte 19 mm; vor
der Spitze 43 mm (wo die Abwärtsneigung des Oberschnabels gut sichtbar)
ca 16 mm; an der Spitze aber (an der Berührung des Ober- und Unter-
schnabels) ca 3 mm. Die Breite desselben Schnabels ist an der
Wurzel 18, in der Mitte 10, vor der Spitze 25 mm (bei diesem Schnabel
ragt der Oberschnabel 4 mm über den Unterschnabel hervor); die Kante
ist etwas abneigend. Die Form eines Purpurreiher-Schnabels ist durch fol-
gende Maszen charakterisiert; die Länge des Schnabels ist 119 mm, die
Maszen in der obigen Reihenfolge sind die folgenden: Höhe 21, 15,
12, 2 mm; hinsichtlich die Breite: 16, 10 (wie beim Fischreiher) und 2 mm
(bei diesern Schnabel ist der Oberschnabel nur weniger als 2 mm länger
als der Unterschnabel und obwohl hierin kein ständiger Unterschied
zwischen den zwei Reiherarten erfindbar ist, scheint doch der Schnabel
von Ardea purpurea spitziger zu sein als der von A. cinerea). Es kommt
auch beim Purpurreiher ein „an derWurzel hoher‘ Schnabel vor, so z.
Bp. war der Schnabel eines im Mai 1928 bei Érmihälyfalva (Com.
Bihar) erlegten Männchens so hoch und konisch, wie der obener-
wähnte Fischreiherschnabel, aber auch dieser Purpurreiherschnabel
war doch schmäler als der von einem Fischreiher. Unter den heimischen
Reiherarten hat also die Rohrdommel den verhältnismässig kürzesten und
der Purpurreiher fast den längsten Schnabel (und Hals); obwohl der
Schnabel des Silberreihers eigentlich im allgemeinen länger ist, erreicht
aber hie und da auch der Purpurreiher die Maszen des Silberreiher-
Schnabels.
Der Purpurreiher hat gemeinsam mit der Rohrdommel einen
kurzen Fuss und sehr lange Zehen ; diese Eigenschaften kommen den
Vögeln beim Aufenthalte im Rohr und überhaupt zwischen den Was-
serflanzen zu gute; schon Naumann (25) und neuerdings PORTIELJE
(26) charakteriesierten diese Arten als Rohrreiher.
Die Färbung des Gefieders beim Purpurreiher, besonders die der
Jungvögel, erinnert einigermassen an die der Rohrdommel und verrät
1929/30 STUDIEN UBER DIE ERNÄHRUNG DES PURPURREIHERS 269
unbedingt einen primitiveren Charakter. Diese z. Teil rötliche (eryth-
ristische), teilweise aber bräunlich-gelbe Färbung bei den Jungen bezeich-
net eine „nähere“ Verbindung mit Botaurus; die Altvögel streben aber
zu einer „höherorganisierten“ Färbung, in dem diese das gefleckte
Jugendgefieder mit dem einfarbigen purpur-rötlichbraunen, bezw.
dunkelgrauen Gefieder eintauschen. Es ist eigentümlich, dass die der
Botaurus ähnliche Zwergrohrdommel (Ardetta minuta L.) in ihrer Farben-
entwicklung sozusagen dieselbe Laufbahn hat, wie der mit ihr wenigs-
tens einen ähnlich gebauten Schnabel besitzende Purpurreiher und
gehört z. Teil in eine ähnliche Färbungs-Kategorie auch der Nachtreiher
(Nycticorax griseus L.),dessen Schnabelbau aber den primitiveren Botaurus-
Typ bewahrt. Um die Verbindungspunkte zwischen der Ernährungdes Fisch-
und Purpurreihers, sowie überhaupt die ferneren und näheren Bezie-
hungen dieser zwei Reiherarten besser veranschaulichen zu können, muss
man erwähnen, dass auch die höherstehende Färbung des Fischreihers
und die primitivere des Purpurreihers durch eine gelblichbraune Fär-
bung an der Brust und besonders am Flügelbug, bezw. an einem Teil
des Flügelrandes der jungen Exemplare bei Ardea cinerea über-
brückt ist.
Die Aufenthaltsverhaltnisse—Siedlungs- und Fortpflanzungsbiologie
— des Purpurreihers bieten wieder ein solches Problem, welches mit
der Ernährung in innigster Verbindung steht. Botaurus ähnelt
der Purpurreiher vorerst im Aufenthalt, da auch der letztere ein
ausgesprochener Rohrbewohner, wie PorriELJE (26) treffend benennt,
ein „Sumpfreiher“ und ..Rohrwaldbriiter* ist, welcher in dieser
Hinsicht Botaurus näher steht, als alle andere Reiherarten. Aber
der Purpurreiher hat noch einen mit der Rohrdommel gemeinsamen
und ernährungsoekologisch hochwichtigen Charakterzug, nämlich im
Ernährungsraum sind beide spezielisiert auf die seichten und
bewachsenen Wasserstellen.*)
Das Festhalten an das Nisten im Röhricht, sowie an den ständigen
Aufenthalt zwischen den Wasserpflanzen ist wieder ein primitiver Reiher-
*) Der in die nähere Verwandschaft des Purpurreihers gehörende Riesenreiher
(Ardea goliath Crevzscum.) hat auch eine ähnliche Statur — ein eigentümlicher
Zusammenhang zwischen der primitiveren systematischen „Gruppe“ und Grosswuchs — ;
begreiflicherweise hat diese Art gemäss ihrer Grösse längere Füsse als der Purpur-
reiher ; es wäre sehr wichtig und interessant die Kenntnis über die Ernährung dieses
Vogels zu fördern. — Gleichzeitig möchte ich hier auf den Zusammenhang von Tier-
geographie und Ernährungsoekologie hinweisen. Was nämlich die Verbreitung von Ardea
purpurea betrifft — einschliesslich auch von A. p. manillensis MEYEN — beschrankt
sich diese auf solche Gebiete, wo die seichten mit Wasserpflanzen bewachsenen
Sümpfe reich vertreten sind — gemäss der Fusslänge und den ernährungsoekologischen
Hinneigungen der Art. Der Verfasser.
270 DR. NIKOLAUS VASVARI [Aquila
charakterzug, ein Ausdruck des primitiven Reiher-Typ. Mit diesem
vereint findet man, wenn auch als keine allgemeine und offene,
doch aber eine latente Hinneigung in den Siedlungsverhältnissen
des Purpurreihers, nämlich das Suchen der Einsamkeit und stellen-
weise das Nisten nicht in Kolonien, sondern nur in einzelnen Paaren.
Letztere Nistweise eben mit der von Botaurus vergleichend wurde schon
durch Naumann (25) erörtert und muss man ausdrücklich betonen,
dass obwohl auch Kolonien des Purpurreihers sehr bekannt sind, ist er
aber kein so Gesellschaftsbrüter, wie etwa der Fischreiher. Dies ist ein
wichtiges Moment auch in Bezug auf die Ernährungsverhältnisse, da
wie schon bei Gelegenheit der Besprechung von Botaurus er-
wähnt wurde — halt Jaxon ScHENK (30) als Kriterium des kolonien-
weisen Brütens die Verschiedenheit des Brut- und Ernährungsraumes.
Bei der versteckten Lebensweise der Rohrdommel im Dickicht
des Röhricht, sowie anderer Wasserpflanzen. ebenso infolge ihrer
Ernährung an solchen Stellen könnte man schon im Voraus daran
denken, dass der Fortpflanzungs- und Ernährungsraum bei dieser
Art sozusagen zusammenfällt, weshalb die isolierte Siedlung begründet
erscheint. Bezüglich des Purpurreihers kann dies auch einige
Geltung haben, besonders aber mit der Einschränkung, dass diese
Art auch ohnehin im Réhricht nistet, und ebendort im seichten
und dem kurzfüssigen Purpurreiher zum Waten geeigneten Wasser
auch ihren Nahrungsbedarf an Ort und Stelle befriedigen kann.
Die Menge der Nahrung aber ist auf einem begrenzten grösseren,
oder kleineren Raum nur einer bestimmter Zahl von Individuen
genügend, daher die Isolierung. Der im Röhricht lebende und
auch an Rohrstengeln kletternde. kurzfiissige. aber langzehige Botaurus
fliegt auf weitere Ferne nur ungern und ist ihm bequemlicher
in der Nähe seiner ständigen Wohnung die alltägliche Nahrung zu
finden; dies könnte aber auch bei Purpurreiher wenigstens z. Teil
so sein. Den Zusammenhang zwischen Ernährungs- und Siedlungs-
verhältnissen der Rohrdommel und des Purpurreihers erkläre ich so,
dass die Individuen resp. Paare der erwähnten Vögel eben durch das
Pflanzendickicht, wie durch eine „Scheidewand“ voneinander isoliert
werden und so geschieht es. dass keiner von der Tätigkeit des anderen
etwas weiss — ein Ausdruck, welchen ungefähr auch Naumann so gebraucht
hat — also kann der eine dem anderen kein ..Beispiel geben, so dass
der Einzel vogelnicht unter suggestiver Wirkung steht und ..jeder geht auf
seinem eigenen Wege“. Dies muss auch in der Ernährung ihre Bedeutung
haben. Die Isoliertheit der Dommelarten nach ihren Individuen. resp.
Paaren ist durch ihre starke Paarungsstimme erleichtert: diese merzt
nämlich im durch die guten Ernährungsmöglichkeiten geeigneten
cal
1929, 30] STUDIEN ÜBER DIE ERNÄHRUNG DES PURPURREIHERS 971
=f
Aufenthaltsort die Schwierigkeiten hinsichtlich der Arterhaltung aus.
Es ist leicht vorstellbar dass die langfüssigen Reiher — wie z. Bp.
der Fischreiher — die auch in tiefere und offene Wasserstellen
waten könnnen und auch mehr „fischen“, einander öfters sehen, die
Tätigkeit des einen wirkt eventuell auf die anderen auch hinsichtlich
auf die Auserwählung des Siedlungs- und Brutortes, weiters auf Ein-
stellen der Lebensweise in den nämlichen Rahmen, ganz besonders also
eben durch die Vergesellschaftung. Soweit erscheint’s wahrscheinlich,
dass die die Einsamkeit liebende und im allgemeinen eine Sonderstellung
einnehmende Rohrdommel auch in den Zugsverhältnissen ihren charak-
teristischen Gewohnheiten treu bleibt und mehr einzeln zieht, ebenso
sicher kann man behaupten, dass die meisten übrigen Reiher auch wäh-
rend des Zuges gesellschaftsliebend sind. In dieser Hinsicht müssen wir
erwähnen, dass auch der Purpurreiher ein Gesellschafts-Zugsvogel ist.
Von Wichtigkeit ist diesbezüglich die Beobachtung von JAKOB SCHENK (31).
der den Purpurreiher am Südufer des Fertö- (Neusiedler-) See, am 17—22.
und 25. September 1906 in kleinen Flügen beobachtete. Er beschrieb
den Vorgang sehr veranschaulichend folgenderweise : „Ganz allmählich
erhob sich erst hier, dann dort ein Exemplar in die Luft. welches dann
laut knarrend über dem Rohrwalde zu kreisen und die übrigen zu rufen
begann. Die einzelnen Exemplare vereinigten sich bald zu einem
kleinen Fluge, welchem sich immer me.rere beigesellten, bis es ziemlich
ihrer 39 waren. Nun begannen sie sich zu einem geschlossenen Fluge
500 Meter Höhe waren. wo dann
emporzuschrauben bis sie in etwa 300
der Flug dıe Keilform annahm und sich in schnurgerader Richtung nach
Süden entfernte.“ Aus diesem ist ersichtlich. dass unser Vogel sich bei
dem Zug also als echter „Ardea“ zeigt und möchte ich im allgemeinen
sagen, dass „Ardea“ und „Botaurus“ im Purpurreiher auch heute noch
miteinander kämpfen.
Es ist unzweifelhaft, dass die Liebe der Einsamkeit beim Purpur-
reiher mehr als einmal in Erscheinung tritt. Schon Gosser (11) erwähnt
über die im Uman’schen Kreise brütenden Purpurreiher, dass obwohl
diese fast so häufig als die Fischreiher sind, nisten doch die ersteren
auf den völlig unzugänglichen schwimmenden Inseln und kann man diese
Art in grösseren Gesellschaften, wie den Fisch- und Nachtreiher niemals
finden, sondern immer nur paarweise und einzeln. Auch GENGLER (9)
sagt, dass der Purpurreiher in der Gegend von Nis in Serbien nicht in
geschlossenen Kolonien brütet, sondern wenn auch die Horste der ein-
zelnen Paare ziemlich in der Nähe zueinander stehen, aber doch zu weit,
als dass man von einer Kolonie sprechen könnte. — Ein wichtiger Unter-
schied ist in der Nistweise des Purpur- und Fischreihers, dass der erstere
auf einem Baum nur ungemein höchst selten einmal brütet, und dies ist
DR. NIKOLAUS VASVÄRI [Aquila
Ww
DO
wieder in engem Zusammenhang mit den Bedingungen der Kolonienbil.
dung und den Ernährungsverhältnissen. Im Gegensatz zu der kurzfüssigen
und langzehigen Rohrdommel und zum Purpurreiher nistet der langfüssige
und kurzzehigere (im ganzen etwas „storchartige“) Fischreiher sehr oft und
gern auf Bäumen und zugleich in grossen Kolonien; hier muss man auch
das betonen, dass die Mitglieder einer solchen Kolonie häufig aus grös-
seren Entfernungen den Ernährungsort aufsuchen genötigt sind. So kann es
vorkommen, dass der im ganzen geselligere Fischreiher auch den näheren
oder ferneren Fischteich gesellschaftlich aufsucht und dies lässt ihre
Wirkung nicht nur in ernährungsoekologischer, sondern auch in wirt-
licher Hinsicht recht fühlen.
In seiner Häufigkeit stimmt der Purpurreiher bei uns ziemlich mit
dem Fischreiher überein, doch wäre es schwierig wegen der Siedlungs-
verhältnisse eine solche Bestandsaufnahme zu machen, wie den Fisch-
reiher betreffend in mehreren Staaten schon vorgenommen wurde.
Naumann (25) sagt über den Purpurreiher, dass er .nistet. . . vielleicht
in keinem Lande der Welt häufiger als in Ungarn, in Slavonien und
dem Militärgrenzlande“. Zwar beziehen diese Worte sich auf die Zeit
fast vor einem Jahrhundert, doch hat aber Ungarn auch heute einen
genügend grossen Bestand an Purpurreihern und ist diese Art bei uns avi-
geographisch eine der wichtigsten Reiherarten, deren Lebensbedingungen
wegen ihrer Primitivität, wegen ihrem Festhalten an die Urbrutstellen,
an die Welt der Röhrichte durch die fortschreitende Kultur mehr ge-
fährdet werden, als diejenigen des höherorganisierten, in seinen Gewohn-
heiten und Auserwählung der Aufenthaltsorte besser fortgeschrittenen
Fischreihers, der auch auf Bäumen und nicht nur an stehenden, sondern
auch besonders an fliessenden Gewässern brütet, und darum schadeten
ihm die Entwässerungen weniger als seinem primitiveren Vetter. Es
kann noch bemerkt werden, dass der Purpurreiher, obwohl ihm die
grösseren Röhrichte. da meist mit grösseren Ernährungsraum verbunden,
geeigneter sind, auch in kleineren Röhrichten brütet. Diesbezüglich er-
wähne ich zur Anregung der eingehenderen Forschung betr. der Siedlungs-
verhältnisse, dass nach D. Raprrzky (27) am unteren Laufe des Benta-
Baches (in der Gegend von Tárnok, Com. Fejér) in einem 1—2 Joch
röhrichte 2—3 Paare des Purpurreihers alljährlich brüteten ;
grossen
im Jahre 1919 aber nur 1 Paar. Dies zeigt zugleich wie auch diese Art
an ihrem gewohnten Nist- und Ernährungsort festhält.
Die heutigen Verhältnisse im Auge behaltend bemerken wir, dass
der Purpurreiher an unseren grössten Seen, so am Kisbalaton, Fertö und
Velenceer See der häufigste Reiher ist. In Siebenbürgen war er früher laut
N. Zryk (37) häufig und brütete in erosser Anzahl an den Mezöseger
Seen; er war fast so häufig, wie der fischreiher. An den Seen in der
1929, 30] STUDIEN UBER DIE ERNAHRUNG DES PURPI RREIHERS
Mezöseg kann ich ihn aus eigener {rfahrung auch heute noch als
ziemlich häufig bezeichnen.
Nach all’diesen mit der Ernährung und der wirtschaftlichen Bedeu-
tung im Zusammenhange stehenden Sachen besprechen wirnun die Ernäh-
rungsverhältnisse des Purpurreihers. Wir werden im Laufe der
Erörterungen gemäss meiner früheren Arbeit auch einen Vergleich
zwischen diesen und der Rohrdommel (z. Teil auch der Zwergrohr-
dommel) machen, beziiglich des Fischreihers aber, dessen Ernährung in
Ungarn einer eingehenden Untersuchung bisher nicht unterzogen wurde,
können wir die Berührungspunkte nur auf Grund der ausländischen
Resultate suchen.
Die Erforschung der Ernährung des Purpurreihers wurde von mir
an dreierlei Material durchgeführt, um dieses einer schwer zu erobernden
Festung vergleichbare Thema möglichst von mehreren Seiten zugleich
bestürmen zu können: es wurden ausser Mageninhalten auch Auswürgungen
und Gewölle untersucht; ausserdem beobachtete ich, wo ich nur im Lande
herumkam, nicht nur den Purpurreiher mit lebhaftem Interesse, sondern
auch den Biotop desselben. In der Determination der wichtigsten
Nahrungstiere, d. h. der Fische wurde ich durch Herrn Dr. Emir UXGER,
Ober-Adjunkt des Kon. Ung. Fischbiologischen Institut mit Rat und
Tat unterstützt, wofür ich ihm auch an dieser Stelle meinen besten
Dank aussprechen muss. Das Determinieren der Spinnen — mehr aus
wurde von meinem Freunde Dr. GABRIEL
araneologischen Interesse
von Korosvary besorgt und bin ich daher ihm zu Dank verpflichtet.
Der Ausweis der untersuchten Mageninhalten befindet sich im
ungarischen Text auf S. 237—245.
In den untersuchten 113 Mageninhalten wurden also die folgenden
Nahrungstiere gefunden, die einzelnen Tiergruppen in der Reihenfolge
nach ihrer Wichtigkeit erwähnt, aber separat die Wirbeltiere und Wirbel-
losen :
rate 00 à Nach d |
Fälle Ezemplare Niue ia
| Fällen also |
RU UN, Li 59 136 | 52-219,
Säugetiere 28 | | 42 N 24-07%
| SR a |
à LI ) |
Frösche 25 31 | 22:12% |
Eidechsen ASS CRE | 6 ca. 11 | 530%
Molchen (Britmwus) Wu: à |... 3 4 | 220000 |
Vogelfedern 3 —- 2.65%
Froschlarven . 2 ca. 2 a
Landkäfer 52 ca. 235 46-01% |
274 DR. NIKOLAUS VASVARI [Aquila
|
Nach den
Exemplare
Fällen also
| Larven von Wasserkäfern a | | 199 | 38°93%
(Hydrous, Dytiscus, Cybister, Acilius) |
donati, ee HE] : ca. 70 30:97%
Wasserwanzen =. ke. <0) tees: atte te) eas 62 | 28319
Wasserkäter ul... ne Wien crane cee y | ca. 40 | 18°58%
Heuschrecken Gis ta: N ete ter aries | ca. 137 13°27%
IMÉlymenopteren @ Boe sade ¢ Go 8 og | 32 | 12°38%
Maulwurfsgrillen (Gryllotalpa) .... . 26 9°73%
Imsekteniragmente „vn nn e cn. | | 3.84%
Heupferde (Locustidae) . . . . . . . . | - 3°53%
| 265%
2:65%
1769
176%
176%
0.88%
0°88/%
0:88%
16°81%.
Odonaten-Larven .
Spinnen
Crustaceen .
Landwanzen
Schnecken
Diptera
Myriapoda (7)
Larve (?)
Pflanzenreste
Pi Hi 1 ww D ww
—
o
Unter den Fischen waren die einzelnen Arten folgendermassen ver-
treten :
x Exem- le Von allen
er eae Fischen
| P | inhalten ;
[|
-“Percafiticiatilisit. cos te rote bile TS | 10 14 | 384% 16°10%
| Carassius vulgaris Nırs. . 9 29 796% 15:25%
Scardinius erythrophthalmus L. 8 |23—24 UAVS, 13°55%
| ¢ Leuciscus rutilus 1... 4 5 3°53% 677%
) Leueiscus sp. . 3 4—5 265% | 5:08%
| Cobitis sp. . dde eae” 4 4 355% — | 677% |
| Alburnus lucidus Heck. et Kner. . . | 2 | 2—3 | 1.76% 3:38% |
Alburnus bipunctatus L. | 2 | 9 1.769 3°38%
Alburnus sp. 2 3—4 | 1-76% 338% |
Esox lucius L. 3 | 5 2°65% | 508% |
Cyprinus carpio L. 3. 3 2.65% 5.08%
Abramis sp. | 3 | 6 2.65% | 508%
Idus.melanotuscEiBcKke sec N en as AR 1 | TR 0:88% | 161%
| | >
Blicca björkna L.. Ll | - | 2108807 161%
| Rhodeus amarus L. 1 2 | 0:88% 1:61%
| Lucioperca sp. 1 14-7? | 088% | 161%
| Pisces indeterminatae . 15 Kgs 13-27% | 26,42%
(fragmentarische Reste)
1929, 30] STUDIEN ÜBER DIE ERNÄHRUNG DES PURPURREIHERS Sih
Wie aus der obigen Zusammenstellung ersichtlich ist. nahrt sich der
Purpurreiher innerhalb der Wirbeltiergruppe hauptsächlich von Fischen.
aber nicht so übermässig. wie man das nach den bisherigen Behauptungen
denken könnte. Es ist nämlich seltsam. dass obwohl — wie erwähnt — die
Ernährung dieser Art keiner näheren Untersuchung unterworfen wurde,
die ornithologischen Handbücher behaupten doch, wahrscheinlich meist
infolge Verallgemeinerung, manchmal aber nur auf Geratewohl. dass
unser Vogel fast ausschliesslich von Fischen lebt. Laut meiner Untersu-
chung aber wurden Fische nur in wenig mehrals in der Hälfte der Magen-
inhalte gefunden, also war der Purpurreiher bisher auch wirtschaftlich
sehr unrecht beurteilt. Übrigens steht’s mit der Erna hrung der Reiherarten
ziemlich so — wie schon andersmal gesagt, — dass die Bedeutung der
Fischnahrung derselben vielmals sehr überschätzt wird; jedenfalls, wie
ich auch diesmal wiederholen muss, deshalb, weil meist angenommen
wird, dass der Reiher eine ausgiebigere Nahrung, als Fische, aus dem
Wasser überhaupt nicht holen könnte.
Wenn jemals, so muss gelegentlich der ernährungsoekologischen For-
schung der „Wasservögel“ im allgemeinen, und der Watvögel (Gressores)
im besonderen, die Frage sich hinaufdrängen, ob die Ernährung nur so
gelegentlich, .ad hoc", auf gut Glück geschieht, ob also die eine oder
andere Art das frisst, was eben gefunden wird, alles, was sie nur fangen
kann, oder vollzieht sich auch die Ernährung nach ausgestecktem Ziel,
.vorschriftsmässig nach festgesetzten Regeln, zwischen den durch die
Organisation und deren Wirkungen bestimmten Grenzen ? Es ist unzweifel-
haft, dass man in den meisten Fällen eben der ersteren Weise eine all-
zugrosse Bedeutung angemessen hat, also erscheint die Ernährung in diesem
Sinne mehr als Resultat entsprechender Anpassungen an die örtlichen und
gelegentlichen Verhältnisse, um einen speciellen Ausdruck zu brauchen,
als Gelegenheitsernährung (alimentatio occasionalis); wenn jedoch nicht
nur den äusseren. sondern auch den inneren organischen Faktoren eine
Bedeutung in der Ernährung des Tieres zuerkannt wird, so muss diese
Ernährungsweise als eine Akkomodationsernährung (alimentatio adaptata)
bezeichnet werden. Die auch durch innere Ursachen beeinflusste und
eine ständige Richtung nehmende Ernährung möchte ich aber als bestimmte
Ernährung (alimentatio definita seu constituta) nennen. Es ist klar, dass
die Ernährungsrichtung eines von vielerlei Nahrungen lebenden, eury-
phagen oder polyphagen Tieres schwieriger in eine bestimmte Kategorie
eingeteilt werden kann, als die von wenigerlei oder nur einerlei Nahrung
lebenden stenophagen Art, da sich ja die letztere als mehr oder minder
Spesialist nach einer „bestimmten Richtung“ ernährt. — Nebenbei sei
bei Gelegenheit der Besprechung dieser allgemein wichtigen Fragen
erwähnt. dass der Ausdruck „bromatologia“ (pooua = Nahrung) für die
18
276 DR. NIKOLAUS VASVARI [Aquila
Ernährungslehre. von Hrim de Batsac (14) herrührend. ebenso wohl-
lautend, wie nötig ist.
Es liegt auf der Hand. dass es in vielen Fällen nicht leicht ist. scharfe
(Grenzen zwischen den ErnAhrungsrichtungen zu ziehen, doch vermuten
wir aus biologischen Notwendigkeitsgriinden. dass die oft tatsächlich
von äusseren Faktoren abhängige Ernährung als Lebensfunktion den
individuellen Gelegenheiten. dem „Geschmack“ des einzelnen Tieres oder
der Vielfältigkeit des Ernährungsraums. resp. dem qualitativen und
quantitativen Zustand der Nahrungstiere nicht völlig untergeordnet
sein kann. Die rein wissenschaftliche Untersuchung der Ernährung
betrachtet. kann man eben die Erforschung der Nahrungsauswahl als
interessant betrachten.
Nach dieser kleinen Abschweifung muss bemerkt sein. dass der
Purpurreiher als ein polyphager Vogel einige Schwierigkeiten bereitet,
wenn wir in seiner Ernährung über die beständigen, resp. zeitlichen
oder gar gelegentlichen Ernàhrungsfaktoren ein klares Bild geben wollen.
Vermutlich erläutert eben seine Polyphagie. dass auch die klassischen
Handbücher der Vogelkunde neben der Hauptnahrung, also der Fisch-
nahrung die Bedeutung der übrigen Nahrungstiergruppen mangels
eingehender Untersuchungen richtig anzugeben nicht im Stande sind.
Ziemlich dasselbe ist es mit den meisten Reiherarten. Naumann (25) sagt
z. Bp. dass die Hauptnahrung des Purpurreihers aus Fischen besteht
und sehr häufig fängt er kleinere Frösche, dann auch grössere Wasser-
insekten, ihre Larven, Würmer, Froschlarven und Mäuse. In dem
in Klammern stehenden Teil des Bearbeiters (s. auch 8) wird angegeben,
dass der Purpurreiher „noch ausschliesslicher Fischfresser“ sei. wie seine
Verwandten. „Höchst selten findet man in seinem Kropf oder Magen etwas
anderes als Fische oder Kaulquappen. und nur ganz ausnahmsweise
sieht man ihn einmal auf trockeneren Wiesen seiner Nahrung nach-
gehen.“ Auch Dresser (6) äussert sich hierüber vermutlich nach Naumann
(25). auch er sagt. dass der Purpurreiher nicht im klaren, sondern mehr
im sumpfigen Wasser fischt und viele junge Wasserfrösche (Rana escu-
lenta) wegfängt; auf Naumann sich berufend erwähnt er auch den gele-
gentlichen Mäusefang dieser Art; auch nach Suarpr (32) frisst er im all-
gemeinen Fische, aber auch Frösche, kleine Nager. Wasserinsekten und
deren Larven. Nach R. v. Domprowskt (5) ist die Hauptnahrung Fische
und fand er im Purpurreiher nur sehr selten etwas anderes; in 78 Exem-
plaren wurden ausser Fischen nur 4 Tropidonotus tesselatus, 2 T. natrix,
1 Rana esculenta, 1 Molge eristatus, 1 Podiceps cristatus pull.. 2 Arvicola
amphibia juv., sowie 2 Aulostomum gulo gefunden. Auch die neuesten
Handbücher, z. Bp. auch das von Harrerr (13). enthalten über die
Ernährung nur unzulängliche Daten.
PU
va ~
re Mg
”
ni) m rat FE
1929/30] STUDIEN ÜBER DIE ERNÄHRUNG DES PI RPURRELHERS
Die Nahrungsfische des Purpurreihers sind meistens sole
dauernd in seichtem und mit Pflanzen bewachsenem W
vorübergehend in solchen Stellen verweilen: darum sind die Nahrungs-
fische von Botaurus und Ardea purpurea z. Teil gleich, aber bei dem
letzteren ist die Fischbeute gemäss seinem grösseren Fisc
an Arten reichhaltiger.
he Arten. die
asser leben oder
herwesen auch
Übrigens ist es bemerkenswert. dass die Fischnahrung in den 113
Maseninhalten nur in 59 Fällen vertreten war und nur in 13 Fällen ohne
andere Nahrungstiere, während Prof. NrerstRAsz in 138 Mageninhalten des
Fischreihers 90-mal Fischreste nachgewiesen hat, und wurden letztere in
49 Magen als ausschliessliche Nahrung gefunden. Ich verdanke diese
Vergleichungsdaten Herrn N. TiNBERGEN, da mir die Nimrsrrasz’sche
Arbeit") leider nicht zugänglich war.
Unter den Fischen steht nach der Zahl der Fälle der Barsch (Perca
fluviatilis L.) obenan, der sich zwischen den Wasserpflanzen sehr viel
bewegt und so häufig vor den Purpurreiher gelangt. Durch Vertilgung
dieses Raubfisches wird der Reiher eher nützen als schaden.
An zweiter Stelle steht die Karausche (Carassius vulgaris Nus.),
diese anspruchslose, zähe und auch unsere seichte stehende Gewässer
ständig und reichlich bevölkernde Art, die auch für den Purpurreiher
eine wichtige Rolle einnimmt. Die Bedeutung dieses Fisches ist für die
Ernährung des Purpurreihers, sowie der anderen Fischfresser umso grösser,
da er auch in solchen Zeiten immer vorhanden ist, wo die übrigen
empfindlicheren Fischarten unter den Widerwartigkeiten der Witterung
ete. aussterben können.
Die Rotfeder (Scardinius erythrophthalmus L.) lebt mit der Karausche
so ziemlich an den gleichen Stellen und ist eine häufigere Nahrung des
Purpurreihers.
Die Plétze (Leuciscus rutilus L.). als sehr gemeine und in grosser
Menge unter den Wasserpflanzen schwimmende Art kommt in den Magen-
inhalten ziemlich häufig vor, und da die mit „Leueiscus sp.“ bezeichneten
Exemplare warscheinlich auch hieher gehören, so erreicht die Plötze
fast die Häufigkeit der Rotfeder.
Dasselbe können wir auch über die Alburnus-Arten sagen, die zu-
sammen in sechs Fällen vorkommen.
Die Schmerlen. besonders der Schlammpeitzger (Cobitis fossilis L.)
kommen in den Mageninhalten verhältnissmässig selten vor, obwohl
diese Art. wie auch der Purpurreiher, meist in sumpfigen Stellen sich
aufhält. Hier muss man aber bemerken, dass der Schlammpeitzger tags-
issi ‘vers en Aalsc ane lits I
Niersrrasz H. F.: Rapport der commissie : Reigers en Aalscholvers, Uitg. d. d.
8 à à FREE: 3
Hoofdofd., „Zoetwatervisscherij“ der Nederl. Heidemaatschappij, Utrecht, 1912.
278 DR. NIKOLAUS VASVARI [Aquila
über im Schlamm verborgen ist und nur abends sich bewegt. Aber
auffallend ist sein Fehlen auch im Magen der nächtlichen Rohrdommel,
wenigstens war kein Exemplar in meinem Material vertreten und
nur Naumann” erwähnt Cobitis als Nahrung von Botaurus. Wie es
scheint, spielt diese Art keine grosse Rolle in der Ernährung der Reiher.
Man könnte vielleicht daran denken, das auch die Schlipfrigkeit
dieses Fisches ein Hindernis darstelle, wenn es nicht bekannt wäre,
dass auch der sehr schlüpfrige Aal nicht nur eine Lieblingsspeise z. Bp.
von Phalacrocorax carbo (..Aalscholver‘ in Holland) und Ardea cinerea
(cfr. Altum) ist, sondern auch von Morroxt und Scraccurrano (24) im
Magen von Botaurus und Ardea purpurea gefunden wurde. Es sei hier
erwähnt, dass letztgenannte Autoren über vier Mageninhalte von
Ardea purpurea aus Sardinien berichten mit folgendem Resultat :
l. Wasserinsekten: 2. Reste von Fischen, Wasserinsekten und von
vielen Forficula : 3. eine Anguilla vulgaris : 4. eine kleine Schildkröte,
Reste von Notonecta und anderen Wasserinsekten. tiedgrasfragmente.
Der Hecht (Esox lucius L.) kam nur in drei Fällen vor, verhältnis-
mässig also nicht so häufig, wie man es erwarten könnte, da dieser Raub-
fisch ebenfalls mehr zwischen Wasserpflanzen jagt, wie auch der Purpur-
reiher. Wenn derselbe jedoch so viel seltener als der Barsch in den Magen-
inhalten vertreten ist, so erklärt sich dies daraus, dass der Hecht kein
massenhafter, sondern ein mehr einzeln jagender Fisch ist, der in seiner
übermässigen Gefrässigeit auch die kleineren seinesgleichen gefährdet
und deshalb hat ein jeder seinen eigenen Jagdgrund, wo er meist regungs-
los lagert, im Gegensatz zu dem viel beweglicheren Barsch, der dem
Purpurreiher leichter zur Beute fällt. Auch bei der Rohrdommel war der
Hecht nur selten (in einem Falle) vertreten.
Der Karpfen (Cyprinus carpio L.) war auch nur in drei Fällen und
zwar in drei jungen, kleinen Stücken nachweisbar.
Abramis war ebenfalls nur 3-mal, der Nerfling (Idus melanotus
Hrox.), der Guster (Blicca björkna L.), der Bitterling (Rhodeus amarus
L.) und der Zander (Lucioperca) nur in je einem Falle vertreten.
Der Nerfling liebt nach Lovassy (20) die reineren, tieferen und kalteren
Gewässer, wo er tagsüber in den tieferen Schichten rastet und nur in
der Dämmerung in der Nähe der Oberfläche erscheint, doch lebt er auch
in seichteren Gewässern, wenn diese genügend fliessend sind. Aus all’dem
erhellt aber, dass dieser Fisch nur selten vor den Purpurreiher kommt.
Der Guster liebt auch mehr das tiefere Wasser, der Bitterling verweilt öfters
am sandigen Grund und auch der Zander ist vorwiegend ein Grundfisch.
Der Purpurreiher frisst also nach Analyse der Mageninhalte mehr die
aus fischereilichen Gesichstpunkt wertlosen Fische oder solche von nur
wenigem Wert.
1929/30] STUDIEN ÜBER DIE ERNÄHRUNG DES PURPURREIHERS 979
Was die Rolle der Säugetiere betrifft. so ist diese — wie es scheint
— grösser, als bisher gedacht wurde, da in den Mageninhalten die Klein-
säuger unter den Vertebraten nächst den Fischen am häufigsten vorkommen.
Auch Naumann sagt, dass Mäuse im Kropfe von Purpurreihern nicht
selten zu finden sind und in einem Magen fand er zwei junge Wühlmäuse.
Uber dieMäusejagd des Purpurreiher schreibt Mosstsovics (23). er habe in
den durch Hagelschlag verwüsteten Weizenfeldern bei Apatin (Kom. Baes-
Bodrog) diesen Vogel in grosser Zahl den Mäusefang ausübend gesehen.
Auch Menspir (22) hebt die Säugernahrung hervor. In den meisten Fällen
und in grösster Menge wurde in den Mageninhalten die Feldmaus (Mierotus
arvalis L.) gefunden und zwar in 8 Fällen (unter den 113 Mageninhalten
ist dies 770799, unter den Säugern aber 28'57%); es waren in 1—1 Magen-
inhalte 5, 1, 3, 3, 5, 5, 10 und 3 Exemplare vorhanden, also zusammen
35 Feldmäuse; ausser diesen aber waren vermutlich auch die durch Haar-
ballen oder überhaupt durch Haare gekennzeichneten Kleinsäuger
grösstenteils auch Feldmäuse und so könnte man noch 40—50 Exem-
plare den vorigen 35 hinzuzählen. Von anderen Säugetieren wurden
gefunden : die Waldspitzmaus (Sorex araneus L.) in 4 Fällen (zusammen
5 Exemplare); diese Art bewohnt auch nach meinen Erfahrungen beson-
ders die feuchteren Örtliehkeiten, besonders Wiesen und ist bei uns in Un-
garn viel mehr verbreitet, als die Wasserspitzmaus (N eomys fodiens auct.);
letztere war nur in einem Falle vertreten. Auch die in Vogelmagen ziem-
lich selten zu findende Zwergmaus (Micromys minutus auct.) wurde in
einem Exemplar gefunden. Auffallend ist das Fehlen der Wasserratte
(Arvicola sherman auct.),da dieser Nager als Reihernahrung öfters erwähnt
wird, z. Bp. bezügl. der Rohrdommel und Fischreiher. Nach Naumann
fängt der Fischreiher allerdings meist Feldmäuse, aber wir können seine
diesbezüglichen Angaben nicht verallgemeinern. In neuester Zeit wurde
die Wasserratte als Nahrung des Fischreihers in Holland durch N. Tix-
BERGEN (34) in überraschend grosser Anzahl nachgewiesen, nämlich aus
429 Gewöllen 191 Exemplare und von der Feldmaus nur 6 Stücke ; unter
den Horsten als Nahrungsüberreste aber war die letztere Art reichlicher
vertreten, u. zw. 17 Exemplare gegen 5 Wasserratten. Das Fehlen der
letzteren in den Mageinhalten des Purpurreihers könnte man auf zweierlei
Weise erklären: es wäre nämlich denkbar, dass die Wasserratte in
Ungarn in kleinerer Anzahl und sporadischer verbreitet sei, als in den
westliehen Ländern oder aber dass sie mit der „Ernährungsart“ des Purpur-
reihers nicht gut in Zusammenkang gebracht werden könnte. Die geringere
Häufigkeit bei uns wage ich nicht zu behaupten, bestimmt ist es aber, dass
diese Artauch sehon wegen ihrer Körpergrösse nicht so reich vertreten sein
könnte. wie ihr kleinerer Vetter. die Feldmaus. Zu bemerken wäre
noch, dass letztere viel anspruchsloser bezüglich des Aufenthaltsortes
280 DR. NIKOLAUS VASVARI [Aquila
ist. Es ist interessant, dass die Wasserratte in dem bisher genau
untersuchten Material von Mageninhalten und Gewöllen ungarischer
Vögel (inel. die Buteo-Arten und Weihen) nur in acht Exemplaren gefun-
den wurde. Unzweifelhaft ist die Wasserratte mehr ein Nachttier und
daher wird sie noch am häufigsten durch die Eulen gefangen — wie dies
auch UTTENDÖRFER'S (35) umfassende Studien beweisen. — Auf dem Auf-
enthaltsort des Purpurreihers also ist die Feldmaus der häufigste Säuger,
die infolge ihrer grossen Anzahl und durch ihre grosse Beweglichkeit
zwischen den Wiesenpflanzen dem Reiher eine häufige Möglichkeit bietet
von ihm gefangen zu werden. Wenn man aber die Grössenverhältnisse
‘tier Nahrungstiere des Purpurreihers im Auge behält, dann auch die
schmächtige Gestalt, den sehr sshlanken Hals und den schlanken, spitzigen
Schnabel desselben in Betracht zieht, so müssen wir glauben, dass dieser
Vogel eine mittelmässige oder gar eine grössere Wasserratte unter norma-
len Verhältnissen kaum wegfangen könnte. Mit solehem schlanken (einer
feineren Pinzette vergleichbaren) Werkzeug, wie der Purpurreiher in
seinem Schnabel hat, könnte man einen etwas schwereren und sich bewe-
senden Körper kaum fangen, auch dann nicht, wenn der selbe nicht so
rundlich und so geringen Stützpunkt bietend wäre, wie es eine Wasserratte
st. Mit einmaligem Zuschnappen wäre der Vogel kaum imstande eine
grössere Arvicola festzuhalten. Letztere aber versteckt sich auch verwundet
vielleicht unter Wasser oder zwischen die Dichte der Pflanzen und dann
wird sie der Reiher gewiss nicht wiederfinden können, aber vermutlich
auch nicht suchen. Der Fischreiher aber kann mit seinem stärkeren,
diekeren, massiveren Schnabel eine Wasserratte besser fangen; das Gewicht
einer solehen „Maus“ ist — nebenbei gesagt — nach meinen Messungen
etwa das 5-, 6- oder 7-fache einer mittleren Feldmaus und wäre es daher
nicht leicht auch für den starken Fischreiher dieselbe durch einen Schnabel-
hieb in seine Gewalt zu bringen. FLOFRICKE erwähnt im Fischreiher mehr-
mals völlig ausgewachsene Wasser- und Wanderratten gefunden zu haben.
Die Wasserratte, als Nahrung des Fischreihers erwähnt auch JÄckEL,
dann CoLLınGE (3) (nach den Angaben von ARCHIBALD. NEWSTEAD und
THompsox). Der amerikanische Ardea herodias frisst auch grössere Nager,
wie Geomys, (s. HENDERSON 16). — Im Magen von Ardea purpurea hat
Dombrowski (5) doch 2 junge Wasserratten gefunden.
Das Fressen der Kleinsäugetiere seitens des Purpurreihers, resp.
überhaupt der Reiher gehört nicht in die Kategorie der gelegenheits-
mässigen Ernährung (,,alimentatio occasionalis“), sondern in die einer
Stàndigkeit, Regelmässigkeit erworbenen Ernährung (,.alimentatio consti-
tuta‘). Darauf weist schon das zielbewusste Beschleichen der Mäuse seitens
der Reiher hin. Schon Naumann (25) erwähnt. dass der Fischreiher vor
dem Mäuseloch nach Art einer Katze auflauert und auch P. B. Hanr
bdo
1929.30] STUDIEN UBER DIE ERNAHRUNG DES PURPURREIHERS 981
(12) berichtet über den geflügelten und im Garten lebend gehaltenen Pur-
purreiher, dass derselbe vor dem Mäuseloch stundenlang lauerte. Über
einen ausgiebigen Mäusefang seitens des Fischreihers schreibt Frau Kr,
v. FERNBACH (7). Im Sommer 1930 machte H. Scurnx (29) die Erfahrung.
wie gerne Fisch- und Purpurreiher Mäuse fressen und fand er die sich
mit Mäusen ernährenden Exemplare so fett, wie die mit anderer
Nahrung lebenden niemals zu sein pflegen. Meinerseits möchte ich auch
die gelegentliche grosse Fettigkeit der Rohrdommel zum Teil mit der
Mäusenahrung in Zusammenhang bringen. Das Säugerfleisch wäre also
nahrhafter auch für die Reiher, als das Fisch- und anderes „Fleisch“. Einen
allgemeineren, sozusagen ursprünglichen Charakter verleiht aber m. E.dem
Säugerfressen seitens der Reihern auch ein physiologisches Moment: die
Reiher verdauen nämlich die Säugetiere ebenso wie die leichter ver-
daulicheren Fische und andere Nahrunsstiere „völlig”,alsomitt Knochen
zusammen, natürlich nur die Haare nicht, wie die verwandten Störche,
und wird auch hiemit eine wichtige ernährungoekologische Verbindung
der Accipitres und Gressores dokumentiert. Unter den säugerfressenden
Vögeln stehen — wie bekannt — die Striges auf der niedersten Stufe
bezüglich diesem Teil der „Bromatologie“; bei diesen werden die
Knochen ganz unverdaut und bei der primitiven Schleiereule auch
die zartesten, in den Gewöllen zurückgegeben ; die Mitglieder der
Ordnung Accipitres aber verdauen mehr oder weniger auch schon
die Knochen ; die vollkommenste Stufe in dieser Hinsicht vertreten eben
unter den Gressores die Ciconiidae, besonders Leptoptilus. Ich lasse mich
hier in eine nähere Besprechung dieses Thema nicht ein, da es vielleicht
andersmal gegönnt wird auf dasselbe zurück zu kommen.
Die Froschlurchen kommen in den Mageninhalten des Purpurreihers
in geringerer Anzahl vor als die Kleinsäuger. Dies muss man auch darum
betonen, weil die Rohrdommel seinerzeit (36) als ein grosser Froschfresser
bekannt wurde. dessen Fischnahrung durch die Nahrung an Fröschen mehr
als zweimal übertroffen wird. Bei Vergleich des Schnabels von Rohrdommel
und Purpurreiher ist es klar, dass der kürzereund dickere
Rohrdommelschnabelzum Froschfang geeigneter
jet, alsıder:längere undschlankere Schnabel des
Purpurreihers, welch’ letztere zum Fang von ‚breiteren‘ Tieren
weniger brauchbar ist. Der Purpurreiher frisst also nicht
nur grössere Frösche, sondern überhaupt Frösche verhältnis-
mässigziemlich selten. Die Behauptung Naumayn’s, dass dieser
Vogel kleine Frösche sehr häufig fresse und nächst den Fischen die
Hauptnahrung desselben die Jungen von Rana esculenta bilden sollten, ist
unrichtig. GiGLIOLI (10) erwähnt aus dem Magen eines italienischen Exem-
plares ausser anderen Lurch-Knochengeriistteilen noch 3 Stücke von Hyla
982 DR. NIKOLAUS VASVÁRI [Aquila
arborea und aus einem zweiten Magen 1 Rana. Wir glauben nicht fehl-
zugreifen, wenn wir unter unseren Reihern neben Botaurus besonders
noch Nycticorax — dessen Schnabelform auch ziemlich dem ersteren
ähnlich ist — als Froschfresser bezeichnen und sind diese beiden
neben den zwei Storcharten wahrscheinlich die erfogreichsten
Froschvertilger in der europäischen Ornis. Auch der Fischreiher steht
in diesem Punkt dem Purpurreiher nicht nach, da auch Rorig (28) unter
30 Magen achtmal (26°66%) Frösche gefunden hat und TINBERGEN (34)
fand als Futterreste 14 Rana. Es muss noch bemerkt sein. dass auch
Froschlarven im Magen des Purpurreihers ziemlich selten vertreten sind.
Die Bedeutung der Hidechsen als Nahrung ist sehr untergeordnet
(530%). Grazioni (10) führt aus einem Magen Anguis fragilis auf. — In
den Mageninhalten wurden von mir keine Schlangen nachgewiesen.
Hoprx (17) sagt jedoch, dass der Purpurreiher auch bei Fülle an anderer
Nahrung eine bestimmte Vorliebe für Wassernattern besitze und fand
er im Kropf vieler erlegten Exemplare zwei, oder gar vier solcher Nattern.
Dies dürfte man aber kaum verallgemeinern, auch schon darum
nicht, weil Hoprk in derselben Mitteilung und zwar direkt vor dem
erwähnten Teil über eine ungewöhnliche Ernährungsweise des Zwerg-
kormorans (Phalacrocorax pygmaeus PALL.) folgendes berichtet. Im Gebiet
der unteren Donau im seichten Wasser eines alten Donau-Armes wurden
nämlich durch die Scharen der Zwergscharben junge, halbwüchsige
Wasserratten gejagt und trugen die Vögel diese Nager zu ihren unge-
fähr 500 m. entfernten Nestern. Hopex fand im Kropfe von fünf
erlegten Scharben die erwähnten Kleinsäuger, in einem zugleich 3 Stücke.
Nach Hopek verlangten also die Zwergkormorane auch in mitten der
Fülle an Fischen nach einer Nahrungsabwechslung. Diese Beobachtung
interessiert uns aber nieht nur aus allgemeiner ernährungsoekologischer
Hinsicht. sondern auch inbezug auf den Purpurreiher, da aus dieser
hervorgeht, dass trotzdem in jener Gegend damals die Wasserratten
reichlieh vorhanden waren, der Purpurreiher aber doch lieber die
Schlangen (also die „schlankergebauten“ Tiere) frass, was mit dem
obengesagten, insbesondere auch über die Wasserratte als Reihernahrung,
in Zusammenhang steht. DomBrowskt (5) fand im Magen von Purpur-
reihern 2 Wassernattern (Tropidonotus natrix) und vier Würfelnattern
(Tr. tesselatus) vor, während er aus dem Magen von Fischreiher nur
ein Exemplar von Tr. tesselatus erwähnt.
Molehen kommen in den Mageninhalten nur dreimal vor, während
dieselben bei Botaurus bedeutend öfters (in 8 Fällen) vertreten sind ;
dies zeigt wieder, dass der Purpurreiher im völligen Gegensatz zu
Botaurus, sich nicht nur von den Fröschen, sondern überhaupt von
den Lurchen nur ziemlich selten ernährt.
1929 301 STUDIEN UBER DIE ERNÄHRUNG DES PURPURRFIHERS 983
Die selten gefundenen Vogelfedern beweisen ein Fressen von Klein-
vögeln oder Vogeljungen seitens der Reiher noch nicht. da die Federn
eventuell auch gefundene oder unabsichtlich aufgelesene sein könnten,
uch Eigenfedern oder die von anderen Arten. die vielleicht mit der
feuchten oder gar klebrigen Beute in den Magen des Reihers gelangten.
Natürlich wird hieunddaauch ein aufgefundenerJungvogel weggeschnappt;
Domprowskr (5) erwähnt einen Podiceps eristatus pull. als Magen-
inhalt und ten Kate (19) fand im Purpurreihernest einen ausgewürgten
jungen Rohrsänger vor.
Unter der Wirbellosen-Nahrung sind die wichtigsten .Elemente“ die
Larven der grossen Wasserkäfer (Cybister laterimarginalis, Dytiscus und
Hydrous). Diese kommen in 44 Fällen vor. Obwohl Landkäfer und zwar
besonders kleine oder gar winzige Arten noch häufiger zu finden sind,
haben letztere aber trotz der ziemlich grossen Zahl. eben durch ihre
Kleinheit, sehr wenige Bedeutung. Der Vogel liest sie von den Wasser-
pflanzen, gelegentlich des Herumgehens oder bei Auflauerung der Beute,
auf und können nur beweisen, dass die Aufmerksamkeit des Purpur-
reihers auch durch sehr kleine Geschöpfe seiner Mitwelt beschäftigt wird.
Die Wasserkäfer-Larven hingegen spielen u. a. durch ihre Grösse und Menge
eine wichtige Rolle. Bei dem Purpurreiher kommen dieselben viel
häufiger vor, als bei der Rohrdommel (bei letzterem nur in 17°7%); die
Zwergrohrdommel frisst sie schon häufiger als Botaurus (26°4%,), bleibt aber
hierin weit hinter dem Purpurreiher zurück (38°93°,). Ihre häufige und
massenhafte Vertretung in den Mageninhalten des Purpurreihers beweist
auch eine grosse Siedlungsdichte dieser Insekten in unseren Gewassern und
eine wichtige Rolle in der Bromatologie der Vögel. Sie haben im Leben
der Siisswasser durch ihre räuberische Ernährung eine grosse Bedeutung.
Auf den ersten Blick könnten wir ihre grosse Zahl eben wegen der räube-
rischen Lebensweise auffallend halten, man darf aber dies nicht wunder-
nehmen, weil — wie im allgemeinen bei den Wasserraubtieren — die
Nahrung reichlich vorhanden ist. Die Larve des meist pflanzenfressenden
Kolbenkäfers (Hydrous) ist plump und nährt sich von langsam bewegenden
Tieren, vornehmlich von Schnecken, aber die Larven von Dytiscus und
Cybister — wie auch die Käfer selbst — sind gefährliche Räuber, welche
mehr den schnellen Wasserbewohnern, u.a. auch den Fischen nachstellen
und zu den Fischschädlungen gezählt werden. Trotz der mässigen Ver-
mehrung des Hydrous — er legt nur ca 50 pion kommen dessen Larven
in den Mageninhalten des Purpurreihers in grösserer Zahl vor (69 St.),
als die Dytiscus-Larven (44 St.): die Cybister-Larven hingegen sind noch
reichlicher vertreten als die von Hydrous (83 St.). Die Larven von Hydrous
fallen vielleicht auch wegen ihrer langsamen Bewegung leichter zur
Beute. oder sind diese im sumpfigen Wasser, also im Jagdrevier des
284 DR. NIKOLAUS VASVARI [Aquila
Purpurreihers der dortigen Schnecken zuliebe häufiger ? Wenn aber
die Larven von Cvbister in grösserer Anzahl als die von Dvtiscus ver-
treten sind, so könnte man dies eventuell aus ihrer örtlichen und verhält-
nissmässigen Häufigkeit erklären.
Die Wasserkäfer selbst, als imagines — sind im allgemeinen in ziem-
lich kleiner Anzahl vorhanden (18:58%). Der Purpurreiher — wie die
Zwergrohrdommel — liest aus dem Wasser mit seinem feinspitzigen
Schnabel auch winzige Arten heraus, aber gegenüber der Rohrdommel
kommen in seinem Magen die grossen Wasser-
kafer— Hydrous, Dytiscus und Cybister — nur sehr selten vor.
Unter den gesammten 21 Fällen, wo ..\Wasserkafer gefunden wurden,
ist Hvdrous in zwei Fallen (1—1 Stück) und Dytiscus nur in einem
Falle (1 St.) vertreten! In den 51 Mageninhalten von Botaurus kamen
die „grossen Wasserkäfer“ (den kleineren Hydrophilus caraboides nicht
mit eingerechnet) in 14 (event. 15) Fällen vor. Ausser dem Froschfresser-
tum wird die Ernährung von Botaurus durch diese Wasserkäfernahrung
gut bezeichnet.
Odonaten — als imagines — kommen auffallend häufig, in 35 Fällen
(30:97%) vor; diese Insekten werden durch den Purpurreiher wahrschein-
lich dann weggefangen, wenn sie auf dem Rohr oder anderen Pflanzen
rasteten; manchmal kann aber der Vogel sie vielleicht auch im Fluge
wegschnappen, wenn sie umherjagen. Die Larven der Gdonaten aber wurden
in den Mageninhalten verhältnissmässig selten, nur in 3 Fällen (2:65 %)
gefunden, vielleicht entgehen sie durch ihre Lebensweise häufiger der
Aufmerksamkeit des Reihers.
Die Wasserwanzen wurden in 32 Fallen (28:31%) nachgewiesen,
diese frisst also der Purpurreiher ziemlich häufig und dies ist umsomehr
beachtungswert, da dieselben in den Mageninhalten der Zwergrohrdommel
besonders häufig vorkommen und seinerzeit wurde die Bedeutung des
Fressens von Wasserwanzen mit der Eignung von Ardetta, namentlich mit
dem einer feinspitzigen Pinzette vergleichbaren Schnabel in Zusammenhang
gebracht. Man könnte auch sagen, dass dieser Teil der Ernährungsoeko-
logie der Zwergrohrdommel einer der interessantesten ist, in wirtschaftlicher
Hinsicht aber stellt diesbezüglich der ,,Schutz' der Fischbrut besonders
gegen die gefährlichen Riickenschwimmer (Notonecta) wahrlich ein
, Dienst" dar. Aus dem ähnlichen Körper- und Schnabelbau des Schopf-
rethers (Ardeola ralloides Scov.) könnte man schon im Voraus auf eine
etwaige Übereinstimmung auch in dieser Hinsicht denken und tatsäch-
lich werden Wasserwanzen im Magen desselben ziemlich häufig gefunden ;
dies bestätigt auch die neueste wertvolle Arbeit von ARRIGONI und
Morroxı (2), nach der Notonecten unter 16 Mageninhalten des Schopf-
reihers in sechs Fällen gefunden wurden.
1929 30] STUDIEN ÜBER DIE ERNÄHRUNG DES PURPURREIHERS 985
Heuschrecken und Maulwurfsgrillen (Gryllotalpa) konnten in den
Mageninhalten von Ardea purpurea in je 11 Fällen (9:73%) nachge-
wiesen werden, Grashiipfer (Locustidae) in 4 Fällen (3:53%) : die übrigen
Nahrungstiere sind alle nur unbedeutende accidentale Elemente.
= Sta, . N se x T i
Es mögen nun die Ergebnisse der Untersuchung von Gewöllen
und Auswürgungen folgen. Während die Mageninhalte einzelner
Exemplare aus vielen Jahren stammen, wurden die folgenden Auswür-
gungen und Gewölle (mit Ausnahme von einem aus d. J. 1925) in drei
aufeinander folgenden Jahren gesammelt und zwar in der Reiherkolonie
des Kisbalaton gelegentlich der dortigen Beringungen durch K. Warcga,
wofür ich ihm auch hier meinen Dank ausspreche.
Den Ausweis der Analyse dieses Materials s. auf S. 255—258.
Wenn wir die Nahrungslisten der Auswürgungen und Gewölle durch-
blicken, können wir uns bald überzeugen, dass gewisse Verschiedenheiten
gegen den Ausweis der Mageninhalte bestehen. Was die Zahl der
Jungen betrifft, von welchen die Auswürgungen und Gewölle herstammen,
kann man dies nicht leicht festsetzen, da aber das erwähnte Material
aus ca. 100 Horsten gesammelt wurde und man auf einen Horst wenigstens
3 Junge rechnen kann, glaube ich behaupten zu können, dass sich die
Anzahl der Jungen auf ca. 300, oder im schlechtestem Falle auf 200
Exemplare beläuft.
Vor allem muss betont werden, dass die Auswürgungen über die
Ernährung insofern eine zuverlässigere Auskunft geben, als die Gewölle,
da ja bei den Reihern — wie bekannt — auch die Knochen meist verdaut
werden und darum finden wir z. Bp. in den Haargewöllen ausserden Säu-
getierhaaren häufig nur die Chitinreste von Insekten, während die Fische
und Frösche ohne Spur verdaut wurden. Die Reihergewölle also — wie
auch die Storchgewölle — enthalten nur Reste von einem Teile
der Nahrung. Wie in der Untersuchung der Ernährung der Tagraubvögel
und besonders der Eulen das zuverlässigste und reichlichste Material die
Gewölle bieten. so würden zur Erforschung der Ernährungsoekologie deı
Reiherarten das zweckmässigste Untersuchungsmaterial die Auswürgun-
gen ergeben, wenn dieselben zu jeder beliebigen Zeit und unter beliebigen
Verhältnissen gesammelt werden könnten. In der Wirklichkeit aber
beschränkt sich ein derartiges Material nur auf eine kurze Zeit, kaum
mehr als auf einen Monat, also auf den Zeitraum der Jungenfütterung.
Darum führen doch die Mageninhaltuntersuchungen an möglichst grossem
Material zu den besten, denn gemeingültigsten Resultaten. Es ist wirklich
so, dass die in eine Richtung geführte Untersuchung die andere ergänzt,
wie man auch in dem vorliegenden Fall sehen kann.
Laut Beweis der in der Reiherkolonie des Kisbalaton gesammelten
Auswürgungen und Gewölle nimmt der Purpurreiher zur Fütterung seiner
286 DR. NIKOLAUS VASVARI [Aquila
Jungen den Hauptkontingent der Nahrung aus denselben 3 Tiergruppen,
die wir auch bei Untersuchung der Mageninhalte erwachsener Vögel
bestimmt haben, d.h. es spielen die Fische, Kleinsäuger und Insekten
die grösste Rolle.
In der Reihenfolge der ernährungsoekologischen Wichtigkeit müssen
wir zuerst bezüglich der Fische einige Bemerkungen zu machen. — Die
verhältnissmässige Häufigkeit vom Barsch auch in den Auswürgungen
hat nichts besonderes und stimmt gut mit den Befunden der Untersuchung
der Mageninhalte überein. Die grössere Anzahl von Hecht würde man so
erklären können, dass die Hechte sich im Juni 1931 — bei dem heurigen
Hochwasser — auf die sich an einzutrocknen beginnenden Stellen ver-
sammelnden Kleinfischen zuliebe sich anhäuften und so auch der
Purpurreiher sich seinen Teil besser herausnehmen konnte. Der auf-
fallendste und aus fischerereilichem Standpunkt am wichtigsten erschei-
nende Befund ist die in den Auswürgungen vorhandene grosse Anzahl von
kleinen Karpfen. Bisher haben wir nämlich sozusagen immer nur fische-
reilich indifferente oder wertlose Fische als Purpurreiher-Nahrung gefun-
den, jetzt aber kamen auf einmal ca 72, bei einer anderen Gelegenheit
ungefähr 25 winzige Exemplare von Karpfenbrut aus den Jungen zum
Vorschein. Diese kleinen Fische wurden am 3- und 4-ten Juni 1931 von
20 Horsten in zweien, und am 18- und 19-sten Juni 1931 wahrschein-
lich in vier Horsten gefunden. Es ist sehr vermutlich, dass der den
Jungen futtertragende Purpurreiher die kleinen Karpfen in einer aus-
trocknenden Pfütze gefunden und so leicht weggefangen hatte. Auch
übrigens wird das ganze Material aus 1931 durch die vielen Fische
bezeichnet, da die Reiher bei dem Hochwasser auf der Wiese Nahrung
suchen nicht im stande waren, daher fehlen auch die Haargewölle. —
Was die übrigen Fische betrifft, so figurieren als neue Nahrungselemente
in den Auswürgungen die Schleihe (Tinca vulgaris Cuv.) und Squalius sp.
in 1-1 Exemplar. sowie der Sonnenfisch (Eupomotis aureus Wau».), welch’
letzterer am 4. Juni 1931 aus zwei Horsten in 3 Exemplaren, und
unter den am 18—19. Juni 1931 gesammelten Auswürgungen in einem
Exemplar zum Vorschein kam; diesen aus Nordamerika importierten
und in den Fischgewässern des Somogy-er Komitates, sowie der Gegend
von Balaton überaus sehr vermehrten und schon schädlichen Fisch habe
ich vor Jahren auch im Magen eines Fischreihers gefunden. Ausser den
teihern werden sich andere wirksamere Vertilger des erwähnten Fisches
kaum finden und deshalb wäre es wert die Ernährung der Reiher auch
in dieser Richtung etwas zu würdigen.
Auf der Purpurreiherkolonie in N. W. Overijsel wurden durch
Dr. Tex Kare (19) unter den Auswürgungen von drei Jungen Hecht
(zweimal), Leuciscus sp. (1), Karausche (1) und Barsch (1) konstatiert.
1929/30] STUDIEN ÜBER DIE ERNÄHRUNG DES PURPURREIHERS 287
Unter den Auswürgungen wird die Nahrung an A/einséugern nur
durch 5 Feldmäuse (Microtus arvalis Pata.) und 1 Waldspitzmaus (Sorex
araneus L.) vertreten. Um so haufiger sind aber dieselben in den Haarge-
wollen vertreten. Als . neue" Säugerart wäre der Maulwurf (Talpa euro-
paea L.) zu erwähnen, der bei drei verschiedenen Gelegenheiten zu-
sammen in sechs Exemplaren nachgewiesen werden konnte. Auch der
Fischreiher frisst den Maulwurf ziemlich häufig, so fand z. Bp. TINBERGEN
(34) unter den Horsten 5 Exemplare und in 429 Gewöllen 74 Stücke
des Maulwurfes vor.
Wie es auch schon bei Besprechung der Mageninhalte erwähnt
wurde, spielen die Säugetiere also in der Ernährung des Purpurreihers
eine ziemlich grosse Rolle, eine bedeutender erscheinende als die Frösche;
dabei muss man auch bemerken, dassdie Kleinsäuger in sehr verschiedenen
Monaten als Nahrung vorkommen. Die Reiher fangen also die Mäuse
und andere Kleinsäuger nicht nur im Herbst und — im Falle
einer Überwinterung — im Winter, wenn es ihnen an Fischen
und sonstigen Wassertieren fehlt, — wie J. Smonrry (33)
schrieb — sondern auch dann, wenn diese Fisch- und andere
Nahrung in Fülle vorhanden ist. Jedenfalls ist der Bestand der Feld-
mäuse besonders gegen Ende des Sommers am grössten und wandert
nach Ernte und Ackern ein Teil derselben in die bessere Lebensmöglich-
keiten bietenden Raine, Wiesen etc. aus, so dass den Reihern ausser der
ständigen Bewohnerschaft an Wühlmäusen noch eine Menge neuer Ein-
wanderer dargeboten ist. Die Reiher suchen ausserdem selbst auch die
mäusereichen Ackerfelder auf, sie fangen also die Mäuse nicht nur auf
den Wiesen und in der Nähe von Wasser. Die Säugernahrung kommt
in den Mageninhalten schon im März und April vor und zwar ausser
Spitzmäusen auch die Feldmaus. In einem Mageninhalte eines anı
5. Juli 1930 in Hercegszäntö erlegten Purpurreihers — durch K. FEKETE
eingesandt — fanden sich ca. 10 junge Feldmäuse ausser 4 Larven
von Hydrous und 1 Larve von Cybister, und eine wie allgemeine Bedeu-
tung das Mäusefressen des Purpurreihers auch schon am Anfang des Som-
mers gewinnen kann, beweisen besonders die Gewölle aus der Reiherkolonie
des Kisbalaton, wo am 17—19. Juni 1930 unter 43 Horsten im 27 Horsten
Haargewölle und in 15 Horsten vusschliesslich nur diese vertreten waren.
Die Haargewölle sind übrigens diejenigen Ernährungsreste, die
zu den interessantesten Folgerungen berechtigen und zwar ebenso
aus allgemein bromatologischer, wie aus praktischer Hinsicht. Es ist
schwer aus den Haarballen, resp. Gewöllen festzustellen aus wie viel Tieren
dieselben gebildet worden sind, jedenfalls kann angenommen werden da auch
der Reihermagen nur eine gewisse Fassungsfähigkeit besitzt, dass 10-15
mittelgrosse Feldmäuse schon den ganzen Magen und Kropf ausfüllen, so
288 DR. NIKOLAUS VASVARI [Aquila
dass ein Raum für andere Nahrung vorläufig überhaupt nicht bleibt.
In diesem Falle erweitert sich nach Beginne der Verdauung unten all-
mählich der Raum für die von oben aus dem Kropf hinabgleitende neuere
Nahrungsmenge und so geschieht es, dass auf dem Grund des Magen
nur ein Haarballen und weiter oben noch wenig verdaute Nahrung
sich befindet. Der Reiher wird dann wahrscheinlich eine zeitlang keine
neue Beute fangen, nicht nur wegen des Gefühls der Sättigung. sondern
auch darum nicht, weil die im Magen angehäufte Haarmenge einer-
seits die Unterbringung eines neueren Nahrungstieres verhindert,
anderseits aufregend wirkt und Appetitlosigkeit verursacht welche
den Vogel dazu drängt, auszuspeien. Dies ist bisher nicht vie
anders, als auch bei anderen gewöllbildenden Arten in der Vogelwelt.
Es gibt aber beim Purpurreiher — und überhaupt bei Reihern — sehr
eigenartig geformte Gewölle, deren Bildung mit dem obengesagten in
Zusammenhang zu stehen scheint. Wir finden nämlich kleine kugel-
runde Haarballen, von nur ca 1—1', cm. Durchmesser und diese
sind wie im allgemeinen die Haargevölle von Reihern ausserordentlich
dicht; die Haare sind sehr massiv zusammengeballt, auf den Boden
fallend geben diese Kugeln einen lauten Ton und sind schwer zerlegbar.
Die Bildung dieser Kügelchen könnte man so erklären, dass der Reiher
manchmal nur wenig Säugernahrung aufnimmt und deshalb sich nur
eine wenige Menge von Haaren im Magen anhäuft, weshalb sich nur ein
kleiner Haarballen bilden ‘kann: aber derartige Gebilde können wir
auch direkt im Gegensatz mit den eben erwähnten auch bei reichlicher
Säugernahrung infolge der allmählichen Verdauung erklären
(s. oben). (Ein schönes Beispiel der „allmählichen“ Verdauung erfuhr
ich früher bei einem Purpurreiher, dessen Magen und Kropf einige
Wasserfrösche enthielt und aus diesen war der Kopf des einen Exem-
plars im Magen schon stark ..maceriert.“ die hinteren Füsse aber klafften
nach oben noch im Oesophagus und waren völlig frisch und unversehrt.)
Nun ist die Kugel die vollkommenste geometrische Form. wei! dieselbe bei
kleinster Oberfläche die grösste Masse beherbergt. aber wenn die betref-
fende Haarmenge in dem Magen nur sehr klein ist und man ncch dazu
bei der Auswürgung durch eine infolge des überlangen Halses des Pur-
purreihers sehr lange Speiseröhre passieren muss. so kann aus kinema-
tischer Hinsieht der erwähnte kleine, leichte Körper. nämlich der
Haarballen, in Kugelform am besten hinaufrollen (cfr. die kugeligen
Speiseballen bei den Wiederkäuern, sowie die im Magen der Huftiere befind-
lichen Haarkugeln, die sogenannten Bezoarkugeln). Im Falle des Vor-
handensein von vielen Haaren im Reihermagen. resp. wenn sich diese
eleichzeitig zusammenballen können, so entstehen längliche,
ellipsoide oder z. Teil kantige Gewölle. Diese Gewöllbildung aus Haaren
4
.
1929/30] STUDIEN ÜBER DIE ERNÄHRUNG DES PURPURREIHERS 280
ist auch wegen der Entfernung der Chitinreste von Insekten wichtig,
da die letzteren in Haaren eingebettet in geeigneter Weise ausgespieen
werden können, besonders wenn diese nur ein lockeres Gebilde ergeben
könnten, welches der Magen nur schwer hinaufwürgen könnte. *)
Durch die allmähliche Gewöllbildung der Haare entstehen event.
auch mehrere solche kleine Kugeln, welche zusammengeklebt aus
dem Magen entfernt werden. Ein derartiges Gewölle wurde von mir
am 26. IV. 1931 in Dinnyés (Kom. Fejer) gesammelt ; dieses Gewölle
schien auch schon im Ausseren aus mehreren „Teilen“ zu bestehen
und bei Zerlegung fand ich „gesonderte“, zum Teil rundliche Ballen.
Es wäre auch möglich, dass der Vogel nur in gewissen Zeitabstän-
den zu Säugetiernahrung gelangte und so bildete sich das Haar allmäh-
lich in kleine Kiigelchen. welche gesondert zum Ausspeien nicht
geeignet erschienen. An dem erwähnten Gewölle hafteten die Insekten-
reste mehr an der Oberfläche und zwar einige Naucoris, 1 Feldwanze
und 1—2 Carabidae; im Inneren des Gewölles war ein Wühlmaus-
Backenzahn. Die Haargewölle des Reihers — wie schon erwähnt — wer-
den im allgemeinen durch festes Zusammenballen charakterisiert; im
Innern derselben bleibt kaum ein Raum für Insekten- und andere Reste,
oder aber könnte man sagen, dass die Gewölle eben darum so dicht
sind, weil sie Knochen nicht enthalten, im Gegensatz besonders zu den
Eulen, wo das Haar sich in den Gewöllen um die Knochen, als um eine
„Achse“ anhäuft und definieren z. Teil eben die Knochen durch ihre
Lage die Form der Gewölle.
Aus den in den Gewöllen und Auswürgungen gefundenen /nsekten-
resten sind die von der Maulwurfsgrille stammenden durch ihre grosse Zahl
sehr auffallend. Wenn man auch pünktlich nicht bestimmen kann, von
wie viel Reiherjungen die erwähnten, im dem Gewöllmaterial von 43
Horsten vertretenen ca. 473 Maulwurfsgrillen gefressen wurden, so ist
diese Zahl doch so gross, dass die Maulwurfsgrille in der Ernährung
des Purpurreihers eher eine saisonmässige als nur eine gelegentliche
Erweiterung gedeutet werden muss. (Die Maulwurfsgrille sucht näm-
lich im Juni die Nähe der Gewässer auf.) Im Vergleiche mit der
Leistung anderer Gryllotalpa fressenden Vögel darf man das Wirken
des Purpurreihers in dieser Richtung nicht unterschätzen. Nach
Tırus CsöRGEY (4) ist die Maulwurfsgrille auch für die Saatkrähe
(Corvus frugilegus L.) nur mehr eine gelegentliche Nahrung, die durch
*) Aus ähnlichem Grunde verschlingt der Reiher vielleicht auch seine eigenen
ausgefallenen Kleinfedern, wenigstens wurden in den Gewöllen der Jungen auch Bi
gefunden, obwohl diese auch unabsichtlich verschluckt werden könnten. Auch die Pflan-
zenteile dienen vielleicht manchmal zur Erleichterung der Gewöllebildung.
Der Verfasser.
IS)
290 DR. NIKOLAUS VASVÄRI {Aquila
den Vogel besonders bei Düngerausstreuung und zur Schwarmzeit gefangen
wird : in 45 Krähenmagen — gesammelt am 15 Mai 1925 in Kiskunhalas
wurden 36 Maulwurfsgrillen gefunden. Ebenfalls ein interessantes Vergleichs-
material bietet die Ernährung des Weissen Storches. So fand T. CSüRGEY in
50 Storchgewöllen — in Vörs (Kom. Somogy), Juni 1909 gesammelt —
120 Maulwurfsgrillen neben 2850 Gryllus campestris und 78 Gryllus
melas. Dieser Vergleich ist umsomehr angebracht, als die Storchgewölle
fast aus derselben Gegend und aus demselben Monat wie die Gewölle der
Purpurreiher-Jungen herrühren. Es ist sehr interessant, dass das Zahlen-
verhältnis der Maulwurfsgrille und Feldgrille ein umgekehrtes wie
bei dem Purpurreiher ist, indem bei dem letzterem nur 30 Feldgrillen
auf ca 473 Maulwurfsgrillen fallen ; der Storch frisst also um das 25-fache
mehr Gryllus als Gryllotalpa, während der Purpurreiher um ca 15-fache
mehr Maulwurfsgrillen als Feldgrillen vertilgt.
Die Larven der grossen Wasserkäfer sind auch in den Auswürgungen
und Gewöllen gut vertreten, beweisend, eine wie allgemeine Bedeutung
dieselben in der Ernährung des Purpurreihers besitzen. In wie grosser
Anzahl z. Bp. die Larven von Hydrous durch den Purpurreiher vertilgt
werden, zeigen die aus zwei Horsten stammenden 8 Auswürgungen resp.
Gewölle, in welchen 180 Exemplare gezählt wurden. Diese Zahl wäre
auch dann ansehnlich, wenn in den betreffenden Horsten 8 Junge
gewesen wären. Übrigens befinden sich auch in einem Mageninhalt aus
Tiszalac, gesammelt am 26. V. 1929 durch Lapisraus Nagy 14 grössere
und 17 kleinere, zusammen also 31 Stücke von Hydrous-Larven, —
ausser 3 Dytiscus-Larven und 1 Cybister-Larve.
Die /magines von grossen Wasserkäfern sind auch in den Gewöllen
sehr selten, in voller Übereinstimmung mit den bei den Mageninhalten
erwähnten; bei dem Weissen Strorch und auch bei dem Fischreiher [cfr.
TINBERGEN (34)] kommen diese verhältnismässig häufiger vor.
Es bleibt nur noch übrig, wenigstens beiläufig, auch die tägliche
Nahrungsration für den Purpurreiher zu bestimmen. Laut Herron (15)
beansprucht der Fischreiher (mit seinem 11,—2 kg Körpergewicht) täglich
ungefähr 300 gr von Fischen; der Aormoran kommt mit 34 kg Fisch gut
aus. Der Fischadler (Pandion haliaétus L.) frass täglich 1—1%, Pfund, resp.
300—400 gr Fisch (UTTENDÖRFER, 35). Also wird die Gefrässigkeit der
fischfressenden Vögel — wie auch HrixrorH behauptet — meist über-
schätzt. Der Purpurreiher hat ein viel kleineres Körpergewicht als der
Fischreiher, er ist nach meinen Wägungen ungefähr 800—1100 gr, stimmt
also in dieser Hinsicht mitder Rohrdommel ziemlich überein, und ist also
um ca 200-300 gr leichter als ein mittelmässiges Exemplar des Fisch-
reihers; ein wohlgewachsenes Exemplar letzterer Art kann aber um
das doppelte schwerer sein. Deshalb werden wir kaum sehr fehlgreifen,
1929/30) STUDIEN ÜBER DIE ERNÄHRUNG DES PURPURREIHERS 291
in = r n ape a € 4 ag
wenn wir die Tagesration an Fischen für den Purpurreiher mit ca
aK N ata rer <
250 gr festsetzen werden. Da der Purpurreiher aber möglichst solche
Fische fängt, die nicht sehr hoch sind, so verschluckt er längere
Exemplare als 15
20 cm nur von den schlankeren Arten. z. B. vom
Hecht, während er von den breiteren Fischen (z. Bp. Barsch, Karausche) :
gewöhnlich Stücke von einer Länge von 6—12 em fängt. Nehmen
wir als mutmassliches Gewichte für eine Karausche von 10 em: 50—60
gr, für eine Rotfeder resp. für einen Barsch von 10—15 em: 40—50 gr.
für einen Hecht von 10 cm.: 20—25 gr, so können wir behaupten,
dass der Purpurreiher täglich nicht mehr als 4—5 Stücke von 40-50
gr. Fischen oder entsprechend mehr von den kleineren beansprucht.
Da aber dieser Vogel ausser Fischen ständig auch Insekten, besonders
Larven von Wasserkäfern, häufig Kleinsäuger und mehrmals Frösche
frisst, so darf man annehmen, dass diese Anzahl von Fischen um
1—2 Stück immer verringert wird. Gelegentlich des Mäusefanges aber
muss auch das noch in Betracht gezogen werden, dass durch das Genies-
sen der ausgiebigeren und im Gegensatz zu dem Fischfleisch schwieriger
verdaulichen Mäusefleisch noch mehr Fische gerettet werden. Für Beur-
teilung des Gewichtverhältnis der Insektennahrung möge bemerkt
sein, dass z. Bp. eine Maulwurfsgrille von 46 cm Länge 3 gr, eine solche
von nur 34 cm Länge aber 174 gr schwer ist, also nur 2 gr pro Stück
aufnehmend. machen die obenerwähnten 473 Exemplare 946 gr aus. Da
die Vertebraten in den Mageninhalten besonders durch Fische von 10—12
em Länge und Feldmäuse von mittlerer Grösse vertreten sind, könnte
man das Gewicht der noch unverdauten Nahrungsrationen aus den unter-
suchten einzelnen Mageninhalten für ungefähr 50—150 gr annehmen.
Es ist über die Zeit der Ernährung zu bemerken, dass der Purpur-
reiher nach einigen Behauptungen eher eine nächtliche Lebensweise
führe und laut Mrexspir (22) könnte man ihn ‚mit Recht“ für einen
Nachtvogel halten. Gewiss jagt er öfters auch bei und nach Sonnen-
untergang, aber bei Tag immer; seine „Tagarbeit‘ beweisen auch viele
Nahrungstiere, u. a. auch die kleinen Käfer.
Als Hauptergebnis der Untersuchungen über die Ernährung
des Purpurreihers können wir behaupten, dass die Fischnahrung zwar
bedeutender als andere ist, doch frisst diese Art unter gewöhnlichen Um-
ständen meistens fischereilich indifferente oder wertlose Fische. Den wich-
tigsten Teil der Insektennahrung machen die Wasserkäfer-Larven aus
und die Vertilgung derselben ist eine der bezeichnendsten ernährungs-
oekologischen Eigenschaften des Vogels; auch die Säugernahrung ist
bedeutend. Alle diese Nahrungstier-Gruppen bilden ständige Elemente
der Ernährung. In wirtschaftlicher Beziehung hat der Schade des Pur-
purreihers, besonders solange sich seine Tätigkeit auf Wildwässer
19*
299 DR. NIKOLAUS VASVARI [Aquila
beschränkt — wie auch Lovassy (20) meint — keine grosse Be-
deutung.
Es ist leicht einzusehen, dass die Reiher in den Wildwässern über-
haupt keinen meritorischen Schaden verursachen können. Ehemals
hatten wir Fische und Reiher zusammen und zu gleicher Zeit in grösster
Anzahl, da Fische ebenso wie Reiher die „gleichen“ Lebensbedingungen
besitzen. Bezüglich der künstlichen Fischteiche ist dieses Argument
wohl kaum überzeugend. Hier muss man aber das Festhalten des Pur-
purreihers in seinem Brut- und Ernährungsorte an die Wasserpflanzen
betonen; .der Fischbestand solcher Teiche also, die ihm in der erwähn-
ten Hinsicht keinen entsprechenden Aufenthalt bieten, wird durch ihn
nicht gefährdet. Zur dauernden Ansiedlung ist das Röhricht unbedingt
nötig, weshalb durch Ausrodung des letzteren also auch der Purpur-
reiher ferngehalten werden kann. Nachdem die Jungen flügge gewor-
den sind, besuchen besonders eben diese hauptsächlich vom Juli an
auch die Fischteiche, wo sie namentlich die Fischbrut vertilgen könnten,
— allerdings fangen sie auch viele ‚„Mistfische“ und Fischfeinde weg.
Gegenüber dem Fischreiher geht der Purpurreiher während der Brutzeit
behufs Nahrungsuche nicht so weit, wie der Fischreiher, also wenn ein
Fischteich keine geeignete Brutstelle für den Purpurreiher darstellt, wenn
er in einem fernliegenden Wildwasser brütet, so kann man auf seinen
Besuch nicht rechnen. Bei den Fischteichen in der Zug- resp. der Strich-
Zeit gastierende Exemplare müsste man eher durch Schreckenmittel
fernhalten, oder wenn anders nicht möglich, müsste man sich gegen die-
selben durch Verminderung, nur nicht mit rücksichtlosem Abschiessen
verteidigen. Man muss aber nicht nur daran denken, dass der Purpur-
reiher — wie dies die obigen Untersuchungen bewiesen — viele Fisch-
feinde vertilgt und so auch nützlich ist, sondern dass derselbe auch
als eine bezeichnende Art der ungarischen Avifauna eine gewisse
Schonung verdient.
Ich möchte meine Ausführungen nicht beendigen, ohne auf die vor
hundert Jahren geschriebene Zeilen Naumann’s zu reflektieren. Er
erwähnt nämlich über den Schaden des Purpurreihers, dass diese Art
„in Ländern lebt, wo die Gewässer ungemein fischreich sind, dabei aber
fast nur in sogenannten wilden Fischereien bestehen, obwohl diese hin
und wieder auch dort zu hohen Preisen verpachtet werden, so wird er
nicht für so schädlich gehalten, dass man es der Mühe wert achtete, auf
seine Verminderung bedacht zu sein, eine Gesinnung, welche in unserem
Vaterlande wohl nicht vorkommt, woran aber Genügsamkeit und Schlaff-
heit jener südlichen Nationen sehr vielen Anteil haben“ (25). — Es ist sehr
erfreulich, wenn heutigentags nicht die „Genügsamkeit und Schlaffheit“
sondern der auch über den materialistischen Zeitgeist triumphierende
1929/30] STUDIEN ÜBER DIE ERNÄHRUNG DES PURPURREIHERS 293
=v
Naturschutzgedanke diktiert, dass wir nicht nur nach Nutzen oder
Schaden, sondern auch nach ethischen und aesthetischen Gründen
die Werte der Natur, zu denen auch der Purpurreiher gehört, schätzen
müssen.
Kisebb közlemények.
Uj madárgyűrűzési állomások. Megfigyelőink és a nagy közönség
tájékoztatása céljából örömmel adunk hirt arról. hogy az újabb időben
Olaszország területén is rendeztek be gyűrűzési és madármegfigyelési
állomásokat, amelyeken főleg átvonuló madarakat fognak meg, amelyeket
gyűrűzés után ismét szabadon bocsátanak. Minthogy vonuló madaraink
főként Olaszországba és azon át vonulnak, azért könnyen megtörtén-
hetik, hogy az ott gyűrűzött madarakból vagy az átvonulási, vagy a
fészkelési időszakban nálunk is akad, azért ezekre az olasz gyűrűs ma-
darakra különösen fölhívjuk a figyelmet.
Az első ilyen olasz állomás 1929. aug. 15-én alakult meg a Garda-tó
mellett Salo on Az állomás cime ,,Osservatorio Ornitologico
del Garda Salo“. A gyürük fölirata: „Univ. Bolo gna Ital,
mert az allomäs a bolognai Egyetem ällattani Intézetének a kôtelékébe
tartozik Dr. GHIGI ALESSANDRO professzor vezetése alatt. Az állomás
vezetője Dr. Duse Axroxio. Az ő értesítése szerint 1929. nov. végéig
már 5.000-nél több apró madarat jelöltek: azóta ren mar jelenté-
kenyen többet.
A második olasz állomást Herceg Chigi D. Francisco alapította
1930. május havában Róma mellett. Az állomás neve, Osservatorio
Ornitologico Castelfusano Roma", a gyűrűk fölirata
»Caccia Roma C.O.N.I."" az esetleg kéztekezmő gyűrűkből a követ-
kező cím alatt lehet értesülést kapni : „Federazione Nazionale
Fasciata Cacciatori Italiani, Roma, Via Borgogna 47“
Itt is öreg madarakat fognak s ami bennünket főként érdekel, fürjeket
melyeket meggyűrűzés után szabadonbocsátanak. Fölhivjuk tehát első
sorban a magyar vadászközönség figyelmét, hogy az elejtett fürjeket
mindig gondosan vizsgálják meg, nincs-e rajtuk gyűrű.
Az 1929. év folyamán Bulgáriában is megkezdődött a madarak
gyűrűzése Dr. Burescu Ivan, a bolgár királyi Múzeum igazgatójának
vezetése mellett. A gyűrűk felirata : ., Musee Royal Sofia (Bulgarie)“
Ugyanerre a címre küldhetők az esetleg kézrekerülő gyűrűk. Bennünket
ez az örvendetes mozgalom főleg azért érdekel, mert sok gyűrűs madarunk
vonul at Bulgarian s az állomás működése következtében több reményünk
van a kézrekerülő magyar gyűrűs madarak bejelentésére.
294 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila
Magyar szempontból fontos esemény, hogy Ukrainaä-ban is
megalakult az els6 madärgyürüzesi allomas. A gyürük fölirata cyrill-
betüben irva : ..Charkow Bycor* latin irasjegyekkel ,,Charkow Wusor‘.
Esetleg kezrekerülö gyürükrél a következő címen lehet folvilagositast
nyerni : „Charkow, Uliteza Swerdlowa 57, Ukraina‘. Magyarország
téli vendegmadarai között könnyen akadhat ukrainai származású
példány.
A Bajor Madártani Egyesület a rossz gazdasági viszonyok miatt
nem tudta megszervezni régóta tervezett madárvártáját. Önkéntes
munkatársai a .„Bajor Madártani Egyesület tudományos Megfigyelő
Állomása" címe alatt közlik megfigyeléseiket. Ez az állomás ,, Muenchen—
Germania“ jelzésű gyűrűkkel madárjelöléseket is végez.
Minthogy bármilyen származású gyürüs madár a Madártani Inté-
zetet is teljes mértékben érdekli, azért legcélszerűbb az esetleg kézre-
kerülő idegen gyűrűs madarakról is közvetlenül az intézetet értesíteni,
amely az adatok beszerzése után a bejelentővel is közli azokat.
A külföldi új gyűrűzési állomások mellett meg kell emlékeznünk
arról, hogy belföldön is alakultak új gyűrűzési állomások. A Magyar
Ornithologusok Szövetsége , madárvárta" névvel ruházott föl nehány
részben eddig is működő madárgyűrűzési állomást s ezek legtöbbjének
külön gyűrűket készített. A gyürük feliratai a , Kócsag" 1930. évf. 67
lapja szerint a következők : ,, Mosz. v. n. Horthy Miklós Madárvártája
Kecskemét Hungaria" — ,,Mosz hg. Eszterházy Pál Madárvártája Kapuvár,
Hungaria" — Mosz gr. Bethlen István Madarvartaja Debrecen Hungaria‘
— ,.Mosz gr. Klebelsberg Kuno Madárvártája Székesfehérvár Hungaria"
és valamennyien még a sorszám. Valószínű, hogy a kisebb gyürükön
ez a teljes fölirat nem fér el. Mindenesetre fölhívjuk megfigyelőinket, hogy
esetleg kézrekerülő ily gyűrűkkel jelzett madarakat is jelentsék be
hozzánk. Nem hallgathatjuk el azonban azt a véleményünket, hogy ennek
a sokféle gyűrűnek az alkalmazását egyrészt fölöslegesnek, másrészt
aggályosnak tartjuk. DR. DRosr a helgolandi madárvárta vezetője a
sokféle gyűrűnek a „Vogelzug“ folyóirat 1930. évf. 178 lapján történt
ismertetésénél is azt a nézetét nyilvánította, hogy kétségtelenül cél-
szerűbb lett volna egyforma föliratú gyűrűket alkalmazni.
Itt emlitjük meg még azt az örvendetes hirt. hogy holland bará-
taink a madármenhelyéről és madárvonulásáról hires Texel szigetén
.madárvárta" szervezését tervezik. Se alae
Az erdei szalonka vonulasa Häromszek megyeben. Az erdei szalonka
Háromszék megyében úgy az őszi. mint a tavaszi vonulason szép számmal
szokott mutatkozni. A tavaszi átlagos érkezési nap március 20— 26 ;
nagyobb eltolódásokat csak az időjárás szokott okozni. Az őszi érkezés
1929/30] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 295
október 1—6 közé esik normális időjárás mellett. Általános szabály, hogy
ősszel az első dér után érkeznek 1—2 nappal s itt maradnak az első
éjszakai fagyokig kb. nov. 8—10-ig.
Az utolsó években a következő tavaszi és őszi első érkezési időket
jegyeztem fol: 1924. III. 26., IX. 29. — 1925. III. 24., X. 10. — 1926.
BEINEN 26. — 1927. TH. 19, X. 6..— 1928: III. 31., X; 2,19%
IV. 9, IX. 25. — 1930. III. 19.
Őszi bokräszäson az egyes években a következő számban lőttem
erdei szalonkákat U z o n vidékén (45.50, 25.55) 1924. 29. — 1925. 91. —
1926. 181. — 1927. 48. — 1928. 54. — 1929. 69 darab.
Dr. SZENTIVÁNYI GÁBOR.
Az erdei szalonka nyári húzása. Július havában, amikor a Tátrá-
ban a havasi legelőre kilépő őzbakot lestem, sokszor gyönyörködtem a.
fejem fölött kvarkogó erdei szalonkákban. Kedves emlékem többek között
az a szép est, amikor nagybátyám rohácsi vadászháza előtt — 1.800
méter magasságban — a törpe fenyő tövében túró vaddisznót figyelve
egy hangosan húzó erdei szalonkát észleltünk, amint elröpült a vaddisznó
fölött. Ott volt néhai KocyAx Antar is, aki látta, amint a vaddisznó
malacai a kvarkogásra összefutottak.
Meggyőződésem szerint ezek a nyáron húzó erdei szalonkák
olyan párok. amelyek első költése megsemmisült. Különösen gondolom
ezt a júliusi példányokról, amelyek közül azonban összesen csak kettőt
lőttem. A boncolás eredménye szerint mindkettő hím volt. Ötvenöt
esztendős rendkívül erős szalonkagyakorlatom alapján biztosra veszem;
hogy a nyárelejei esti húzáson megfigyelt erdei szalonkák valószínűleg
mind hímek, melyeket a késői újraébredt nemi ösztönük hangos nászútra
terel a párzás után még akkor is, amikor az anyaszalonkákat már a
fiókagondozás köti le. A párzás után az esti húzáson föltünő gyorsan
és alacsonyan röpülő és az erdőszéleken, szántásokon leszálló erdei szalon-
kák többnyire nőstények. míg a hímek még húznak. Ugyanez az eset
a késői rendellenes nyári húzásokon is. NozproviczKy Lagos.
Megjegyzés. Az erdei szalonka nyári húzásáról igen kimerítő érdekes tanulmányt
irt Orosz Sixpor a Szepesbélán megjelenő ,, Vadász" 1930. évi április 15-diki számában.
Sok éven át figyelte meg 1.000—1.600 méter magasságban az erdei szalonka nyári húzását.
Szerinte ezek a későn húzó szalonkák második költésre készülnek, de nem azért, mert első
költésük elpusztult. hanem azért, mert az erdei szalonka tényleg kétszer költ, amit külföldi
megfigyelők is állítanak, így különösen Zapiivz gróf, a kiváló ornıthologus. Szerző azzal
végzi közleményét: , Kétségtelen, hogy e kérdés végeredményben ma sincs eldöntve, sok-
sok megfigyelés fogja majdan ezt a titokzatos rejtélyt tisztázni." SZERK.
Erdei szalonka vonulás a Kirälyreti uradalomban. A királyréti
uradalom területén. mely Szokolya község (Nógrád és Hont m.) határá-
296 KISEBB KOZLEMENYEK [Aquila
ban fekszik és a börzsönyi hegyseghez tartozik, az utöbbi evekben a követ-
kezö napokon érkezett az elsö erdei szalonka : 1925. III. 9. — 1926.
Ill. 3. — 1927. III. 7. — 1928. III. 24. — 1929. III. 25. — 1930: III. 8. —
A 6.500 holdas uradalom területen a tavaszi vadäszatok alkalmäval
az egyes években a következö mennyisegben löttek az erdei szalonkat :
1925-ben 35 drb. — 1926-ban 52 drb. 1927-ben 70 drb. 1928-ban 48 drb.
1929-ben 66 drb. KÁLLAY ÁRPÁD.
Gatyás ölyv invázió 1928/29. telén. 1928. őszén az első gatyás ölyvek
nov. 15-dikén jelentkeztek Överbäsz vidékén s ettől kezdve mindig
láttam nehány példányt. A nagy hideg beálltával azonban jelentékenyen
megnövekedett a számuk és eddig példátlanul álló mennyiségben jelent-
keztek 1929 január közepétől február közepéig. Minthogy egér alig
akadt, azért a nagy számban megjelent gatyás ölyvek rendes szokásuktól
eltérőleg ezuttal meglehetősen károsak voltak. Néhány példány a temető-
ben ütötte föl tanyáját, ahol 12 tagú fogolycsapat is tanyázott. Ezeket
a hidegtől és éhségtől elgyöngült foglyokat ez a példány az utolsó darabig
kipusztotta.
Ugyanebben az időben az egerész ölyv is igen nagy számban mu-
tatkozott s ugyanúgy viselkedett mint a gatyás ölyv. Az elejtett példányok
gyomrában ugyszólván kizárólagosan fogolymaradványokat találtam.
Az egyik példány annyira vakmerő volt, hogy egy tanyán telepedett meg
és ott az apró jószágot igyekezett megdézsmálni, úgy hogy le kellett lőni.
SCHENK HENRIK.
Áttelelő bölömbikák. A szigorú 1928/29-diki tél dacára is marad-
tak ättelelö bölömbikäk Överbäsz vidékén. Januárban és februárban
még lőtt példányokat kaptam, azontúl csak éhen pusztultakat, az utolsó
hármat 1929. március 7-dikén. Az állandóan nálunk áttelelő vizi guvatok
és vizi tyukok hasonló sorsra jutottak. Ami jan. 15-ig el nem vonult, az
egy szálig elpusztult. SCHENK HENRIK.
Télen vonuló nagy póling. 1930. évi január 18-án este 7 órakor
északnyugati irányból Apatin fölött kisebb csapat (Numenius
arguatus L.) vonult. Már messziről hallatták kedves fuvolázásukat. Az
időjárás ezen a napon elég enyhe volt (napi átlag --3 C). De néhány
napra rá fagypont alá sülyedt a higany. Lehet, hogy az időjárás hidegre
való fordulását előre érezték s ez késztette őket, hogy délkelet felé vonul-
janak. Az idei télen ez már a második csapat, mely Apatin fölött elvonul
ugyanabban az irányban. Az első csapatot karácsony és újév között
hallottuk.
Wir IGNÁC.
di ve
1929/30] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 907
A reznek tüzok gyakori ätvonuläsa. Ez a faj Overbäszon ritka
átvonuló, miért is nagyon feltünő volt. hogy 1930. őszén több példányt
kaptam preparálásra. Októberben Kuláról és Óbecséről érkezett 2—2
példány, Bácsszenttamásról, Csurogról és Hódságról pedig 1—1.
SCHENK HENRIK.
A galléros tuzok a magyar madárfaunában. A galléros tuzok. vagy
ázsiai hubára mindeddig nem került kézre Magyarországon, habár Német-
országban, Belgiumban, Hollandiában, Dániában és Svédországban,
már ismételten is megkerült. Grör LÁZÁR KÁLMÁN ugyan emliti mint
ritka madarat „Madaraink“ című munkájában, amely a Vadász- és Ver-
senylap 1862. évfolyamában jelent meg, de példány mindeddig nem volt
belőle. Az első magyarországi példány most már megkerült s azt BÁRó
SoLymosy Tisor lőtte 1931. április 20-dikán az aradmegyei Sikula község-
határában. A madarat a M. K. Madártani Intézet gyüjteményének adtam.
A méretek : hossza 742, szárnya 390, farka 240, csüdje 102, csőre 42 mm.
A méretek alapján ez a him példány a Chlamydotis undulata macgueenii
Gray formához tartozik. A madár buzavetésen sétálgatott. A kocsitól
nem ijedt meg, ellenben a gyalogos elől bölömbikára emlékeztető lomha
repüléssel szállt fel, majd futva többször lelapult, mig kb. 50 lépés távol-
ságról érte a lövés. BÁRÓ SÓLYMOSY LÁSZLÓ.
Cisticola juncidis nem fordul elő Magyarországon. . Review of Genus
Cisticola" címen a ,,The Ibis Suppl. 1930. évfolyamának 86. lapján
közlésem szerint a szuharbujó (Cisticola juncidis Rar.) Magyarországon is
előfordult volna és pedig a ..Marhat" hegyen. Reiser OTMÁR és SCHENK
JAKAB barátaim értesitése szerint azonban Magyarországon nincsen ilyen
nevezetü terület és a szuharbujó magyarországi előfordulásáról semmi
adat sincsen. Ezek kétségbevonhatatlan tények.
A. fentemlitett Review adata a majnamenti Frankfurt Senckenberg
Muzeumának egy példányán alapul. Ezt a Muzeumot 1927. november
havában tanulmányoztam s találtam benne egy szuharbujó példányt
a következő jelzéssel:-.,Marhat Berg in Ungarn 22. X. 1877. Coll. Rey.“
Habár semmiféle térképen nem találtam ilyen helyet. mégis ugy véltem,
hogy az , Ungarn" megjelölés elegendő ahhoz, hogy elfogadhassam az
adatot, mint a magyarországi előfordulás bizonyitekät, dacára annak,
hogy ez az adat a szuharbujó előfordulási területének nagyon váratlan
kibővitését jelentette. Különben is azon a véleményen voltam. hogy ha
esetleg tévedés volna a dologban, ugy az amugy Is hamarosan kiderül
majd.
Kérdezősködésemre aztán Dr. MERTENS azt irta majnamenti Frank-
furtból 1931. julius 25-én. hogy ujból megnézte a kérdéses példány
298 KISEBB KÖZLEMENYEK {Aquila
(bizonyára helytelenül kiállított) leletcimkéjét és ugy találta. hogy a
Marhat szó három utolsó betüjét többféleképen lehet olvasni és pedig
.k‘-nak, ,.o"-nak és ,.b"-nek. (De akárhogyan is olvassák, nem kelet-
kezik belőle oly helységnév. amely Magyarországon előfordulna.) Ezen-
kivül arról is értesitett, hogy Rey nem maga gyüjtötte ezt a példányt.
Mindezek alapján nyugodtan megállapíthatjuk azt a tényt. hogy
ez a szuharbujó példány nem magyarországi származásu. A következő
télen megejtendő afrikai utam alkalmával mindenesetre ujabb adatokat is
szerzek majd a ,.Review" kiegészitésére s akkor majd módot találok
arra is, hogy ezt a tévedést helyreigazitsam. Addig is azt hiszem, hogy
az .. Aguila"-nak ez a szives közlése eljut a legfontosabb irodalmi köz-
pontokboz és tisztázza a magyarországi előfordulás kérdését.
Lyxes HUBERT ellentengernagy.
Ismeretlen Syrrhaptes paradoxus Pall. adat. A Magyar Orvosok
és Természetvizsgálók 1864. évi Marosvásárhelyt tartott X. nagygyűlé-
sének Munkálataiban (megjelent Pesten 1865-ben), Dr. MOLNÁR ISTVÁN
a város főorvosa .. Kiskunhalas város természetrajzi és orvosi tekin-
tetben" című tanulmánya található. A 124. lapon közli a , Halas határában
található szárazi és vízi szárnyasok nevsorozata”-t. A 42 faj között,
melyek ..kikészítve, kitömve, Nováx RunouLr gyógyszertárában Halason
felállítva találtatnak" szerepel a , Syrrhaptes Pallasii, arabs fogoly" egy
példánya is. Valószínű, hogy ez a példány az 1863. évi invázió alkal-
mával került kézre, nem pedig az 1859-dikiből. 1863-ban az Alföld több
helyén jelentkezett (Bugyi. Kunhegyes, Arad) s azonkívül is több helyen
észlelték, főleg a Dunántúlon, míg az 1859. évi invázióból csak egy elő-
fordulás ismeretes, a hatszegi, melynek emlékét a Wacner-féle gyűjtemény
egy példánya, mely később Hódmezővásárhelyre került. őrizte meg.
A közlemény nincs datalva, de még 1864-ből is vannak benne egyéb
vonatkozású adatok, így biztosra vehető, hogy a kérdéses Syrrhaptes
az 1863. évi invázióból való. A sajtóhibáktól hemzsegő névsorban talál-
ható még egy , kócsag" is 42 háttollal. A madárneveket latin es magyar
nyelven adja. SCHENK JAKAB.
Tringa canutus újabb előfordulása. Nyíregyházán 1926. évi szept.
3-án Lajos öcsémmel együtt vadászva, a Nagyszik tavon öcsém egy
a többi partfutók csapatjától külön levő Tringa-félét lőtt. amit egy
igen ritka fajnak, Tringa canutusnak határoztam meg. A madár kitömve
a M. Kir. Madártani Intézet gyűjteményében van. Nagy LÁSZLÓ.
Ujjas lile (Sguatarola helvetica L.) adatok. Az 1929-es őszi vonulás al-
kalmával három ízben volt alkalmam találkozni az ujjas lilével (Sguatarola
oa
1929/30] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 999
helvetica L.), amelyre Schenk JAKAB az új Brehmben felhívja az ornitholó-
gusok figyelmét, mint az utolsó két évtized alatt megritkult madarunkra.
Magam részéről 1929. szept. 21. és 23-án láttam a Gönyütől nyugatra
eső zátonyokon bibicek (Vanellus capella Scnarrr) társaságában egy-egy
példányt, továbbá 1929. okt. 6.-án a Szent Endre alatt fekvő Luppa-
szigetnél négy darab ujjas lilét kilenc középső sárszalonkából (Gallinago
gallinaria O. F. Mir.) álló vegyes csapatban. KLEINER ENDRE.
Füstös réce Budapesten. 1929. március 1-jétől nehány napon át
Budapesten a Lánchíd és Erzsébethid közötti Dunaszakaszon egy Oedemia
fusca L. példányt figyeltem meg. BOROVSZKY KÁROLY.
Oedemia fusca. 1930. okt. 5-én a Debrecen határában lévő Szíkgáti
halgondnokság területén gyönyörűen kiszínezett füstös réce gácsért lőttem.
A kitömött példány a debreceni ref. kollegium gyűjteményéban van.
BÁRSONY GYÖRGY.
Fehér vadlúd. Dr. Tuzson Lászró 1928. febr. 1.-én Tiszalucon
vadászva magános fehér vadlúd példányt figyelt meg. A madár
mindig csak kb 120—130 lépésnyire várta be, azután tovaszállt, úgy
hogy lövésre nem kaphatta. Mintegy 2 óra hosszat tartó üldözés után
a madár egy fölötte elszálló vadlúdcsapathoz csatlakozott. Az észlelő
abban a meggyőződésben van, hogy a sarki lúd") egy példányát figyelte
meg, mert határozottan emlékezik a madár piros csőrére és lábára, vala”
mint az elsőrendű evezők fekete színére. Nacy LÁSZLÓ.
Üstökös réce Hajduszoboszlón. Ebből a nálunk nagyon ritka
récefajból, amely ScHENK JAKAB-nak az új Magyar Brehm-ben közölt
adatai szerint 120 év alatt alig 20-szor fordult elő Nagymagyarországon,
1931. március 29-én szép nászruhás hímet lőttem Hajduszoboszlón.
A kitömött madár gyűjteményemben van. Srriss Lagos.
Bütykös ásólúd és vérésnyaku lúd Hajduszoboszlon. 1930. no-
vember 30-dikan a Hajdúszoboszló mellett elterülő ugynevezett
Ökörföldön, a bütykös ásólúd egy nőstényét lőttem. A madár
egyedül volt. Kitömve gyüjteményemben van. Ugyancsak itt figyel-
tem meg dec. 8-án tömérdek kis és nagy lilik társaságában 7 drb-
bólálló vörösnyakú lüdesapatot. Sajnos egyet sem tudtam gyűjteményem
számára megszerezni, de egész biztosan felismertem őket.
Srriss LAJOS.
*) Ameddig bizonyító példány nincs, addig a sarki lúdat nem lehet fölvenni a magyar
e x SZERK.
faunaba.
300 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila
Bütykös asolud Békés megyeben. 1931. märcius 15.-en Ujkigyös
határában egy szekes tócsákban bővelkedő legelőn két bütykös asölüdat
figyeltem meg, amelyek valószínűleg egy párhoz tartoztak. A tojót le-
lőtték s kitömve a békéscsabai városi múzeumban van elhelyezve. A
gunarat még március 17-én is észleltem párjának elejtési helye közelében,
de annyira óvatos volt, hogy nem tudtam elejteni ezt a nálunk ritka
vendéget. DR. TARJÁN TIBOR.
Acanthis flavirostris. Nagytétény (Pest m.) határában 1931. január
13-án egy c7 téli kenderikét (Acanthis flavirostris L.) fogtak, melyet élve
hoztak hozzám meghatározás végett. Méretei a következők : szárnya 75,
farka 58, csőre 7, csudje 14 mm. A begy és környékének cserbarna színe
és általában a tollazat sötétebb tönusa tipikus flavirostris-ra
vallottak, bár méretei igen közel járnak, sőt úgyszólván beleesnek a
csak valamival kisebb, agyagsárga begyü és általában világosabb tónusú
keleti alak : az Acanthis flavirostris brevirostris MooRE méreteibe. Ugyan-
ezen a helyen 1930. XII. 17-én egy 9 flavirostris-t is fogtak, mely azonban
fogságban néhány nap mulva elpusztult. A sárgacsőrű flavirostris-ok mind-
két alkalommal közönséges kenderikék (Acanthis cannabina L.) kisebb
csapatai között mutatkoztak 4—5-öd magukkal. Érdekes, hogy éppen
10 évvel ezelőtt : 1920. XII. 3-án ugyancsak Nagytétén y-ben fogtak
egy 7 flavirostris-t, mely meghatározásom után a budapesti Ällatkert-be
került (l. Aquila, 1920. pag. 254.). Warca KÁLMÁN.
Acanthis flavirostris brevirostris. 1926. nov. 27-én Lajos öcsém
a Nyíregyháza mellett levő Császárszállás pusztán vadászgatva, egy kb.
12—14 drb.-ból álló csapatból 2 drb. rövidesörü kenderikét lőtt ki, egy
y és egy 2 példányt. Mindkettő a M. Kir. Madártani Intézetbe került.
Nacy LASZLO.
A kis kócsag (Ardea garzetta L) előfordulása Békés megyében.
1930. majus 19-én naszruhas him kis köcsagot kaptam kitömesre a békés-
megyei Mezéberénybol, ahol — úgy látszik — tévedésből került puska-
végre. Méretei: hossza 53.7, kiterjesztett szárnymérete 102, szárnya
28.5, farka 9.5, csűdje 11, csőre 9.1 em. Nyelőcsövében 5 drb. jókora
béka volt, részint egészben, gyomra szintén békahússal volt megtömve.
Üstökét két hosszú, hófehér toll alkotja. A szép madarat csere útján
sikerült megszereznem s jelenleg gyűjteményemet díszíti. Ottani elő-
fordulásáról más adatom nincsen. KIRÁLY Ivix.
Fekete gólya Sopron megyében. A fekete gólya Nagylózs vidékén
igen ritka s eddigelé csak két ízben tudtam azt megfigyelni. Először
1929 30] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 301
1925. július 13-dikán láttam szederfákszegte országúton, amint a fák
alatt levő lehullott szederszemeket szedegette. Szabad szemmel is jól
láttam, amint hosszabb ideig 2—3 lépésnyi körzetben összeszedegette
a szedret. Annál kevésbbé csodálkoztam ezen, mert előzőleg volt egy
szelidített fehér gólyám, amely mindent megevett, amit kapott. Másod-
ízben 1930. május 12— 25-ig láttam egy példányt, mely állandóan egyik
akácfaerdő tisztásán tartózkodott. BÁRÓ Sorymosy LÁSZLÓ.
A sordély rohamos megfogyatkozása Óverbászon. A sordély vidé-
künkön jó 40 évvel ezelőttről kezdve elég gyakori állandó madarunk volt,
Ősszel és télen 100-as csapatokba is verődött s annyit lehetett látni
néha egyetlen egy fán. Négy-öt év óta ez az állapot tökéletesen meg-
változott, mert mint fészkelő talán teljesen eltünt és télen át csak ritkán
látható egy-egy példány. A jelenségnek semmiféle valószínű okát nem
tudnám adni, mert termelési és talajminőségi viszonyainkban semmi
olyan változás nem állott be, amely létföltételeit ilyen jelentékeny mér-
tékben befolyásolhatta volna. SCHENK HENRIK.
A füleskuvik előfordulása Budapest környékén. 1931. május 12-én
a Hármashatárhegyről lejövet. este 129 és 9 között a Szépvölgy felső vége
táján örömteljes meglepetésemre az utmenti fenyvessürüből a füleskuvik
jól ismert hangja ért fülemhez. Az Erdély egyes vidékein, igy főleg Kolozs-
vár környékén és a mezőségi tóvidéken, leginkább Vasasszentgotthárdon
igen gyakran észlelt madarat ezuttal először hallottam Budapest kör-
nyékén. Összevág ez az adat az ,.Aguila " 1925/26. évi kötetének 251—252.
lapján Dr. VasvAri Mixnòs által közölt adatokkal, melyek szerint a füles-
kuvik Budapesten a Rózsadombon és a Várban 1s előfordult már.
DR. BÁRÓ MANNSBERG ARVED.
A bajszos sármány (Emberiza cia L.) előfordulása Budapest kör-
nyékén. 1930. nov. 23.-ikán a Budaörs fölött elterülő Csikihegyek közé
rándultam ki. A Lóhegy és a Szekrényes között nyugatra eső erdőben
egy feltünő színezetű sármányra lettem figyelmes, amely aránylag egész
közel engedett magához és így prizmás látcsövemmel alaposan meer
figyelhettem. Nem kis örömömre felreismerhetetlenül a bajszos sarmanyt
(Emberzia cia L.) ällapithattam meg benne. Meg kell jegyeznem, hogy
Schenk Jakab az új Brehmben közöl Budapest környékéről egy kétes
adatot Frivaldszki nyomán. Megfigyelésemből nem óhajtok ez alkalommal
távolabbi következtétést levonni, csak azzal akarom kiegészíteni, hogy
az nap enyhe, de zivataros idő volt. A környéken tartózkodtak nagyobb
sármánycsapatok, ez a példány azonban magánosan szedegetett a
bokrok közt. KLEINER ENDRE.
302 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila
Gyps fulvus az utöbbi evekben mind ritkabban mutatkozik vide-
künkön. Az utöbbi években csak két példany került hozzam. Az egyiket
1928. majus 25-dikén löttek Banlakon, Temes megyeben, a mäsikat
1929. okt. 18-dikän Otelek torontalmegyei községben. Tax Dies.
Hajnalmadar a Mecsekben. 1928. äprilis 1-jen Zengövarkony
hataraban a hajnalmadar egy példanyat figyeltem meg, amint egy hid
köfalan kúszott. Acırvı EDE.
Madártani hirek a Hortobagyröl. Idevagö korábbi megfigyeleseimet
és közleseimet az 1929. és 1930. év őszéről a következőkben egészithetem ki.
1929. ev őszén november 3-töl 9-ig időztem a hortobágyi pusztán.
A vadlüdak zöme ezúttal is a nagy lilikböl került ki. A pusztán tartózkodó
vadlúd fajoknak viszonylagos arányát a jelzett megfigyelési idő alatt
számokban a következőképen fejezhetem ki: 80 százalék Anser albifrons,
10 százalék Anser erythropus, 8 százalék Anser ferus és 2 százalék Anser
fabalis. Bár közel száz darab elejtett vadlúdat tekintettem meg, az Anser
neglectus ezuttal sem került elő.
Feltünt azonban, hogy ez év őszén a lelőtt lilikeknek mondhatom
95 százalékát, eltérőleg az 1928. év őszén elejtett és nagy számban át-
vizsgált példányoktól, nem az azon évi költésből eredő fiatalok tették,
hanem sötét mell- és hasfoltokkal erősen tarkított öreg példányok ke-
rültek puskacső elé, holott 1928. év őszén ezen aránynak megfordítottja
állott fenn, amikor is legnagyobb számban a foltnélküli az évi fiatal
lilikekbői állott a vadászok zsákmánya.
Talán nem tévedek, ha a két év őszén megfigyelt ezen korbeli
eltérés okát a nagy lilikek között az 1928—29. évi s a lúdak megszokott
telelő helyeikre is kiterjedő, hosszantartó 20—30 C. fokos szokatlan nagy
télnek a költési viszonyokra károsan ható befolyásában keresem.
Mint ismeretes ugyanis 1929. év telén jan. febr. havában uralkodó
nagy télben nagy számban pusztult a vadlúd. A nagy nélkülözések mellett
áttelelt s legyengült vadlúd, így a lilikfaj sem volt 1929. tavaszán olyan
kedvező fizikai erőben, mely a sikeres költésnek, tojásrakásnak elő-
feltétele.
Feltünt egyébként ez év őszén a ragadozó szárnyasok erős meg-
fogyatkozása, ezzel szemben más évekhez képest a tőkés réce. az átvo-
nuló daru és a nyári lúd számában tapasztaltam gyarapodást.
Végül közlöm, hogy megbízható megfigyelők jelentése szerint
ezen év őszén okt. 20-a körül vadlúdak társaságában egy fehér (albino ?) lúd
volt ismét a pusztával határos vetéseken néhány napig látható.
1930-ban okt. 31. és nov. 6. közötti nanokon időztem a Horto-
bagyon. A feltűnően enyhe időjárás mellett a puszta zsenge tippan pa-
1929 30] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 305
zsitján ezres csapatokba verődve találtam a nagy liliket. A lilikeknek
bent a pusztán ily tömegben való tartózkodása magyarázatául az itt
élő pásztoroktól, gulyásoktól azt hallottam. hogy a csapadékos napokon
a lilik nappal nem szívesen száll a közeli vetésekre, annak a sártól ragadós
volta miatt s a libáknak a puszta gyepen szokatlan nagy csapatokban
való tartózkodása okát ez idő alatt — amikor is néhánv nap tényleg
igen csapadékos volt — a mondottakban találják.
Egyébként a lúdfajok számarányát tekintve ez őszön ismét. bár
más évekhez képest még nagyobb arányban, a nagy lilik (A. albifrons)
adta a vadlüdak zömét, mondhatnám 90%-ät. 8%,-ra becsülöm a kis
lilik számarányát, míg a nyári ladra alig 2%-ot számíthatok, holott a
megelőző év őszén e lúdfaj sokkal kedvezőbb arányban jelentkezett.
A pusztával határos kúnmadarasi (.,. Darvas") réten, ahol újabban
a vízivad, különösen a költés ideje alatt szigorú védelemben részesül.
a nyári lúd ez év tavaszán már több párban fészkelt, azonban a folyó
év nyarán a vizivadra átragadt baromfivész következtében a nyári lúd
is, de különösen a tőkés réce száma, annak a nyár folyamán tömeges
pusztulása miatt, szembetünően leapadt.
A korábbi években megfigyelt albinó vadlúd ez év őszén nov.
elejéig nem került szem elé, valamint nem mutatkozott a gegelúd (Anser
neglectusj sem, bár nagy számban vizsgáltam át elejtett vadlúdat s
megjelenését kinn a pusztán sem tapasztaltam.
A fentebb jelzett idő alatt megfigyelt madarak névsora az emlí-
tetteken kívül : Dafila acuta, Anas crecca, Mareca penelope. kevés N ume-
mus phaeopus, egy-két Gallinago gallinaria, igen sok Vanellus capella,
néhány Larus argentatus, egy csapat Plectrophenax nivalis. mindenütt
Alauda arvensis, egy drb. Milvus ater. gyakori Falco aesalon és Falco
peregrinus, 2 drb. Haliaetus albicilla s itt-ott Charadrius apricarius.
Dr. Tarzan Tibor.
Ujabb megfigyelések a berki poszätäröl Överbäszon. Utoljára
1927. nov. 6-an figyeltem meg ezt az erdekes madarunkat videkünkön.
Azöta többet nem talalkoztam vele, dacara annak. hogy mindig a leg-
nagyobb figyelemmel kísértem megjelenését. Végre 1931. febr. 20-án
hallottam újra olyan gyanús madarhangot. amelyről jelenlétére követ-
keztethettem s azóta kettőzött figyelemmel jártam a területet. Végre
28-án meg volt az örömöm, hogy újból megláthattam. A madár hím-
példány volt, amely szorgalmasan énekelt. Március 3-dikán újból hal-
lottam egy éneklő hímet. 9-én két hím énekelt, 20-án és 21-dikén is
énekelt egy-egy hím. Azóta nyoma veszett nagy sajnálatomra, mert
abban reménykedtem, hogy a berki poszáta ezuttal majd fészkelésre
is megtelepszik nálunk. Meggyőződésem szerint ez a faj fészkel távolabbi
304 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila
környekünkön s hogy az en megfigyelési területemen nem telepiil meg
annak az az oka, hogy nines megfelelő feszkelöhelye. A nádas ugyan jó
buvöhelyet és taplalkozasi területet nyüjt, de feszkelö helyül a berki
poszata sürü bokros területet igenyel s biztos vagyok benne, hogy kör-
nyekünk ilyen alkalmas területein feszkel. ScHEXK HENRIK.
Nagy bukó (Mergus merganser L.) nyári előfordulása a Dunán.
1930. jülius elsején hajön utaztam Bécsbe. Gönyü utàn a Mosoni Duna
beömlesevel szemben nagy csodálkozásomra a nagy bukó tojöjat láttam
A rendkívüli jelenség azonban nem maradt egyedülálló, mert amikor
1930. aug. 4-én Gönyüről Győrbe szintén hajóval voltam uton, közvetlen
a hajó mellett a fent említett hellyel szemben újra láttam egy tojót (tán
ugyanazt), amely egy nagy kárókatonát (Phalacrocorax carbo) L.) köve-
tett, mintha az a gácsérja lenne. Gönyüi megfigyelésemet kiegészíti,
hogy 1930. aug. 5-én Budapestre utazva hajóval, 3 darab nagy bukót
figyeltem meg egy zátonyon Nyergesújfalúnál is. Kırıykr ENDRE.
A nagy poling első fészkelése Magyarorszagon.*) A nagy póling
első magyarországi fészekalját az ugynevezett , Kissárréten", a Székes-
fehérvár—Veszprém vasuti vonaltól jobbra eső, Sárpentele és Csór
között elterülő nedves rétterületen MÁrÉ Frrencz öcsém találta meg
1928. évi május hó 3-ikán. Ez a fészekalj amely 4 teljesen tiszta
tojásból állott, preparálva jelenleg is gyűjteményemben van. A leletnél
jelen voltam magam is, meg BocHkor Gyura székesfehérvári táblabíró.
Az 1929. évben is fészkelt ezen a területen a nagy póling s öcsém vadász-
kutyája segélyével fiókákat is találtunk. 1930-ban újra megjelentek
itt a pólingok ; ezuttal a sárpentelei határban 3, a csóri határban pedig
öt pár fészkelt. A Fejérzichyfalva községhez tartozó réteket nern vizs-
gáltam át; valószínű azonban, hogy ott is fészkelt 1—2 pár. 1930-ban
két 3-as, már erősen kotlott fészekaljat találtam ; az elsőt május 3-dikán
a másodikat május 10-dikén. Mind a két fészek füves ugaron volt teljesen
szabadon. A fészek szakasztott olyan. mint a bibicé, — földbe vájt kerek
gödröcske, de száraz fűgyökér szálakkal két ujjnyi vastagon kibélelve,
és természetesen jóval nagyobb. Az egyik fészek átmérője 20 em volt.
Marr LÁSZLÓ.
*) Azonos fészkelőterületre vonatkoznak RıpErczky Dezső közleményei a , Kócsag"
1928. évf. 28. és 1929. évf. 163. lapjain. Cerva FRIGYES a ,, Természet" XXVI. 1930.
évfolyamában p. 256. a nagy póling újabb magyarországi fészkelő területéről tesz
említést. Ez a terület Moson megyében fekszik s úgy 1929-ben, mint 1930-ban is kapott
innen fiókákat. A terület tulajdonosok állítása szerint a nagy póling itt már régóta fészkel
minden évben. SZERK.
1929 301 KISEBB KÖZLEMÉNYEK 305
1) «
A nagy pöling (Numenius aquatus L.) feszkelese a Hansägban.
A kezelesem alatt álló és a Fert6-csatorna kezdeténél lévő kb. 1000
holdnyi retterületen a mult (1930) évben kb. 5—6 pärban fészkelt a nagv
poling. Mar akkor szerettem volna fiókát szerezni. de junius középén
az elém került 2 db. már oly nagy volt, hogy nem birtam megfogni.
A jól elrejtett fészkek keresésére pedig nagy elfoglaltságom miatt volt
lehetetlen kellő időt forditanom. Ezidén 10—12-re becsülhető az itt
költő párok száma. A párok úgy látszik a költés tartama alatt együtt
maradnak és hűségesen segítik egymást, amint azt most tapasztaltam.
Egy kis békászó sast (Aguila pomarina Brehm), amely valószinűleg
fészkük közelébe került, oly bátran és kitartóan támadtak, hogy az
hamarosan elmenekült. Az embert egészen megközelitik és körülkeringik
ezek a máskor oly vad madarak, egészen hasonlóan jajgatva. miként
a vöröslábú cankó szokta.
Ezek tehát nem oly visszamaradt meddő párok. aminőket a Fertő
mellett egész nyáron át látni. hanem egészen biztosan költenek is. mert
a környék népe jól ismeri őket és többektől hallottam. hogy tojásukat is
találták (4—4 dbot). Ezekből azonban sajnos, egy sem került kezembe.
Eszterháza, Tőzeggyár. 1931. május 30-án. co sii
Jegyzet. Ez a közlemény megerösiti Barınos TIVADAR ny. min. tanácsosnak azt az
észleletét, amelvet még 1914 előtt tudatott és amely szerint a Hansagban jártában
kocsija körül szaladgáló nagy polingfidkakat látott. A fidkakbol nem sikerülven akkor
bizonyító példányt fogni, az észlelet közlése csak most vált aktuálissá. GE
Muscicapa parva Bechst feszkelese Diösjenön. Mar CnerxeL I.
említi, sa legújabb magyar Brehm-ben Schunk J. is azt írja : a kis légy-
kapó sokkal gyakoribb Magyarországon, mint sokan hiszik. Eddig itt
Diósjenőn csak vonuláskor figyeltem meg s csak 1930-ban találtam először a
fészkét. A Malnabére nevű erdőrészben cca 600 m. magasságban július 2-án
találtam egy már anyányi fészekaljat. Öt fiatal volt, meg is gyűrűztem
őket. A fészek, mintegy 16 m. magasan volt a föld felszínétől, gyer.
tyánfán, kitört ág helyén támadt korhadásos üregben. Összesen három
fészekalajt találtam elég közel egymáshoz. Mintegy 100 holdas terü-
leten telepedett le ez a három család. éz EXDRE.
Adatok az Anthoscopus pendulinus L. vasmegyei fészkeléséhez.
A függőcinege, a Vasvármegye területén ritkán fészkelő madarak közé
tartozik. Itt-ott feltűnik. azonban leginkább csak átvonulóban. DR.
Fromm Giza szerint (Vasvármegye madárvilága. Annales Sabarienses.
III. p. 68.) előfordult Szombathelyen és Szentgotthardon. Tovabba
CHERNEL megemlíti (Madarak. Magyarország vármegyéi. Vasvármegye.
20
306 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila
p. 486—492.), hogy a „a Raba-melléki ligetekben néhol költ, Szombat.
helyen — a Mezestönäl — lattak‘:. A közel multban Horvatnadaljan talál.
tak feszkelve a Pinkanal, majd 1929-ben megjelentek Nagycsakanyban
1 > i aS > 44 ász Ze 5 re >; fesz a 17 à ,
mint teljesen új fészkel6k (2 fészek) Waldo
A függöcinke feszkelese Vasmegyében. Az egyhazasszecsödi Rába
folyö melletti nagy füzesben 1930. tavaszan hat par függöcinke feszkelt.
A fészkek nagy része a folyó partján álló füzfak lelógó sudaraira volt
rakva, egy pár pedig beljebb a fűzesben a víztől 30—40 méter távol-
ságban fészkelt. Mind a hat pár ki is költött. A fészkekből egy darab,
két bejáró csővel van építve, — egyik cső a fészek jobb, másik a bal
átellenes oldalán. ( 7
itellenes oldalé Monndr Lagos, Molnaszecséd.
A csicsörke terjedése Diösjenön. A csicsörke eddig mindössze
egy parban szokott nalunk feszkelni. 1930-ban örömmel lattam, hogy
a fentin kivül meg ket par feszkelt a közsegben. Ket feszekaljat meg
is gyürüztem. A csiesörke népies neve itt sarmanka. :
s gyürüzte S ke népies neve itt sármánka Rig iu
A réti fülesbagoly fészkelése. Hosszú idő mulva végre az 1930.
évben újra fészkelve találtam a réti fülesbaglyot. Junius 2-dikán Moson
megyében találtam egy fészekalja fiókát, melyek igen különböző fej-
ettségüek voltak. :
lettségüek voltak Crrva FRIGYES.
A réti fülesbagoly fészkelése. 1930. augusztus 8-dikán a tiszaeszlári
úgynevezett ,, Lökös" réten : rhes fiókát találtam. c :
úgynevezett ,, Lökös" réten 3 pelyhes fiókát találtam. & oy GUSZTÁV.
Réti fülesbagoly egy példányát ejtettem el 1930. julius "13-án
Hencida biharmegyei község határában az úgynevezett .,.Hosszúréten" .
Lehetséges, hogy fészkelt azon a területen, mert egész nyáron át nagy
szá € io A a 30° A z i € PA € 2° re - ern: BR
szamban figyeltem meg 6ket azon a helyen Birken Bean
Réti fülesbagoly fészkelése Konyaron. 1930. tavaszától kezdve
feltünő sok bagolyfiókát hoztak hozzám, köztük olyanokat. amelyeket
réteken, lucernásokban és hasonló helyeken találtak. Ezek réti füles-
baglyok voltak, amelyeket mint fészkelőket vidékünkön (Konyár, Bihar
m.) eddig még sohasem észleltem. Nehány példányt elküldtem a budapesti
Allatkertnek. 1930-ban feltünően sok egér és pocok volt nálunk.
DR. Kiss ViILmos.
Változtatja-e a költése helyét a kerti sármány (Emberiza hortulana
L.)? Már Prréxvi adataiból tudjuk, hogy a kerti sármány a mult század
közepén is költött Cinkotán, amelynek határa tőszomszédos Csömörrel.
1929, 30] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 307
En 1917. végén jöttem először Csömörre s már 1918-ban felfedez-
tem itt a kerti sármányt. Egy-két példányban költött rendesen. Egy
alkalommal egy partoldalon növő vékonyabb akäcfän is megtalältam
a fészkét elég alacsonyan. A citromsarmany (Emberiza citrinella L.)
itt nem költ s nyaron lätni sem lehet.
1927. óta a kerti särmäny megfogyatkozott. 1928-ban mar csak
egyet láttam, 1929-ben csak egyszer vagy kétszer hallottuk a szólását,
de nem láttuk, az idén — 1930-ban — pedig sem nem láttuk, sem nem
hallottuk itt.
Ezzel szemben az Aquila XXXIV—XXXV. kötetében Dr. Vas-
vari MikL0s arról számol be, hogy a pestmegyei Szadän költ s ott nem
is ritka.
Minthogy ez az adat valószínűleg 1928-ra vonatkozik, nem lehe-
tetlen, hogy az amúgy is ritkásan, csak helyenként költő kerti sàrmany
valamilyen okból Csömör helyett most Szada környékét választotta
ki nyári tartózkodása helyéül. Bár Szada nem tőszomszédos (sömörrel
elég közel esik ide ahhoz, hogy a tágabb értelemben vett költési terület-
hez tartozzék, amelynek keretében a kerti sármány a fészkelése helyét
időnként változtatja. Dr. Dorntnc HENRIK.
Városban fészkelő fürjek. Sopronban, a Doborjani-utcai laka-
sommal szemben levő üres telken két pár fürj költött 1930-ban. Fészkük
a bekerített házhelyre ültetett burgonyában volt. Ez az utca meglehetősen
forgalmas, szemben van a Főiskolával. A fürjek viselkedése a szokott
környezetben élőkével látszólag megegyező volt és életmódjukban nem volt
megfigyelhető olyan sajátosság, amely a modern környezet deformációjá-
nak lett volna tulajdonítható. Érdekes volt, hogyha az alkony beálltával
gyujtottam lámpát, nem közeledtek a fényhez, ellenben ha erre csak
10—11 óra felé került a sor, akkor a jóval messzebb pittypalattyoló
fürjet rövidesen az ablakom előtt a közelben hallottam szólni.
MIKOLÁS KÁLMÁN.
Vadgerle fészkelése Budapest belterületén. Az Aguila 1927/28.
évi kötetének 398. lapján Dr. DornixG HENRIK ismertette a vadgerle újabb
időben történő behúzódását a városokba. Ezt a jelenséget magam is meg-
figyeltem. 1929. május 13-án láttam, amint a Simplon kávéház előtt
levő egyik fán, tehát a főváros egyik legforgalmasabb helyén, egy vad-
gerlepár rakott fészket. DR. BALASSA TIVADAR.
e [A La e L4 c > a 5 or È LA re 3.
A tővisszúró gébics fészke az udvaron. 1929. majus 27. én Kis
peregen az iskola udavarán egy bodzafán találtam a tövisszúró gébics egy
fészkét 4 tojással. A tojások megtévesztésig hasonlítottak a kis örgébics
AUÉ
308 KISEBB KÖZLEMENYER [Aquila
tojasaihoz. A gebies par igen szorgalmasan ült a tojäsokon és pedig fel-
váltva. Délelőtt a tojó. délben 1—2 óráig s délután 4—6 óra közt a him.
A gébicsek fejjel mindig a nap felé fordulva ültek a tojásokon. A fa alatt
szünet közben az iskolás gyermekek játszottak. de ez nem zavarta őket.
Ha felmentem a fészekhez egészen a fejem körül röpködtek. A fészek a
kerítés melletti fán volt. ahol egy kertajtó is nyílt. melynek kinyítása a
tát megmozdította. Jún. 6-án éjjel a kertajtón vendégek jöttek s azt
hiszem ez riasztotta el a gébicspárt fészkéről. Másnap reggel a tojások
hidegek voltak s a gébicseket nem láttam többet. Ez a fészkelés is bizo-
nyítja, hogy e különben óvatos madár kivételesen még forgalmas és lármás
helyen is megtelepszik. Coni
Lanius collurio L. újabb fészkelése a nádasban. Overbàszi kertem-
ben 1930-ban is feszkelt a tüvisszüré gébics egy párja az ebszölövel ät-
nőtt avas nädban. Három héttel azután. hogy fiait kiszedték, újabb
fészket épített egy a nádas közelében lévő bodzafácskán.
SCHENK HENRIK.
Nádasban költő bibicek. Nem volt ugyan szándékukban a nádasba
vonulni és ott talán védelmet keresni, hanem véletlen folytán történt az
odatelepülésük. Egy nagyobb mocsaras nádas szélén a tavalyi nádtarlót
leégették. A kora tavasszal átvonuló bibicek itt kedvező táplálkozási és
feszkelesi alkalmatosságot találtak. miért is három pár települt meg
e helyen, hol eddig nem költöttek, sőt a közeli környéken sem. Mikorra az
első tojások lerakattak, a friss nád már kisarjadt és a kotlás végére,
amikor a fiókák kibújtak és szüleikkel elvonultak, már egy méternél
magasabb volt. SCHENK HENRIK.
Seregély fészkelése gólyafészekben. 1929. május 12-én a Kecskemét
városhoz tartozó Kondortóhoz igyekezve az egyik magányos tanyán
hatalmas nyärfan levő gólyafészeket láttam. Kiszálltam, hogy esetleg
köpeteket gyüjtsek a fészek alatt s beszédbe ereszkedtem a tulajdonossal,
aki megemlítette azt, hogy a gólyafészekben nemcsak a szokott verébhad
ütött tanyát, hanem egy előtte ismeretlen fekete madár is, melyről
kétségtelenül megállapíthattam, hogy seregély. Megvártam míg ez a
madár megérkezett s láttam a mint belebújt a gélyafészek oldalán levő
nyiláson a fészkébe. Majd ismét kiszállt s a tanyát körülvevő legelőn
táplálék után nézett s rövidesen újra a fészekbe szállott vissza. Az volt
a benyomásom, hogy fiait etette, a mit a tulajdonos is megerősített.
A fészek sajnos hozzáférhetetlen volt s igy nem tudtam teljes pontossággal
megállapítani ezt a ritka és érdekes fészkelési módot, de azért kétség-
telennek tartom azt. SCHENK JAKAB.
>
1929/30] KISEBB KÖZLEMENYEK
309
Vadgerlék idegen feszkekben. Azt lehetne hinni, hogy a vadgerle
7 communis SELBY) a letünt évezredek folyaman annyira hozzá
er petett a saját maga, igen primitiv és szellős fészkéhez, hogy
Hi EE és kompaktabb fészekben még kivételesen sem érezné jól
magát. Jegyzeteimben azonban két adatra bukkantam. melyek ennek
ellenkezőjéről tesznek tanúságot. Az első adat a következő. 1921. V. 5-en
à oe dap es ti Allatkertben egy kis lombfin mintegy 21,m. magasan
lévő feketerigo ( Turdus merula L.) fészekben egy gerlét láttam ülni, mely-
nek csak a feje és farka látszott ki a fészekből. Később a © kurrogva
párja mellé repült. mire a Q a fészket elhagyta és mindketten egy másik
fara szálltak enyelegni, honnan a © csakhamar visszatért a fészekbe.
hol mintha csak kotolna : rendületlenül tovább ült. Május 15-én ismét
a fészekben láttam a gerlét, V. 29-én azonban, mikor megvizsgáltam
a fészket : azt üresnek és száraznak találtam . . . Lehetséges, hogy talán
valaki kiszedte a fészket, de hogy abban volt-e tojás, vagy nem : az
pozitive nem volt megállapítható, csak maga a kotlás. A másik eset négy
évvel később adódott. 1925. V. 9-én a Városliget-ben egy egyedül
álló. elhagyott vetési varjú (Corvus frugilegus L.) fészekbe egy gerle szállt
bele, s abban ide-oda forgolödva. mintegy alakítani. tatarozni látszott
a fészket... Május 12-én a fészekben ülni láttam a gerlét, de V. 14-én,
a ligeti varjúkolonia irtásával kapcsolatban ez a fészek is le lett szórva.
A fészekszedő emberek bemondása szerint 2 fehér tofas volt benne.
A költés tehát ebben az esetben sem sikerült. , eee
WARGA KÁLMÁN.
A búbosbanka ( Upupa epopsL.) az Alföldön rendszerint kétszer költ. A
búbosbanka költésével más alkalommal szándékozom behatóan foglalkozni.
Most csak azt akarom kiemelni, hogy ( sömörön istállónk padlásán
az utóbbi négy év közül háromban, és pedig 1927-ben. 1928-ban és 1930-ban
kétszer költött a banka. 1928-ban a második költés 5 megmaradt
fiókája közül augusztus 14-én repült ki 4, augusztus hó 21-én az utolsó.
1930-ban az első költés 5 fiókája június hó 11—13-ika közt repült
ki. A második költés fiókái június 9-én még egészen kicsinyek — egy
legfeljebb két naposak voltak. — s a felnövekedett hat fióka (a hetedik
időközben megdöglött volt) közül öt július 31-ike és augusztus 2-ika
közt az utolsó pedig augusztus hó 4-én délután vagy 5-ikén reggel repült ki.
Minthogy Raprrszky Dizsö-nek és Szomsas Lászró-nak az
Aquila‘ XXIX. kötetében (1922. ev, 174—175 oldal) megjelent meg-
figyelései is az Alföldre vonatkoznak s szinten ketszeri költesröl szamol-
nak be, saját tapasztalataimbél azt a következtetést kell levonnom, hogy
az Alföldön a banka, ha megfelelö feszkelesi alkalmatossaga van, ott
nem häboritjäk s az időjárás kedvező : rendszerint kétszer költ. Az egy-
szeri költés a kivételes.
310 KISEBB KÖZLEMENYER [Aquila
Az idei második költesnel a het kis banka közül ötöt meggyürüz-
tem. Atlagban 18 naposak lehettek. Az egyik igen elmaradott s gyönge
volt. Ezt 27-én dögölve találtam a padláson. Igy csak négy meggyürüzött
banka maradt s repült ki.
Megfigyeléseim szerint a banka fiókáknak a tojásból való ki-
kelésétől a kirepülésig kb. 3—+ hétre van szükségük.
Az idén (1930-ban) augsztus hó 10-én láttam az utolsó bankát
Csömörön. Dr. Dorxine HENRIK.
A gyöngybagoly kétszeri költése. DR. Vasvari MIKLós-nak az
Aguila 1927/28. évi kötetének 400/401 lapján közölt felhívása alapján
a kérdésre vonatkozólag azt irhatom, hogy 1930. okt. 16-án Kula község-
ben 4 fiókát fogtak, amelyek még nem tudtak röpülni. Bizonyosra veszem,
hogy ez második költés volt s ebben a fölfogásomban megesrősít az,
hogy vidékünkön akkoriban igen sok volt az egér, úgy hogy még a szürke
és bibor gémek is mind egerészésre adták magukat. A gyöngybagoly
különben nálunk az utóbbi években nagyon megritkult. tehát a csekély
állomány mellett még egérjárás nélkül is elegendő táplálék állana ren-
delkezésre a második költéshez. SE
A buhuröl (Bubo ignavus Forst.) 1924. aprilisaban Barca-
tozsny06-nal a Velican-hegysegben (Bucsecs) e madár négyes feszek-
alját találták. A tojások a csupasz sziklán feküdtek. Mind a négy fióka
kikelt. de egyikük csakhamar elpusztult. A többi három kirepülése
előtt kiszedetett s ezek egyike (©) októberben birtokomba került.
1925. márciusában elpusztult.
Bármily igénytelen és szívós is ez a bagoly, fogságban való tartása
még sem könnyű. Emésztéséhez szőrre és tollakra van szüksége s akinek
nincs módjában ilyen táplálékot beszerezni, mondjon le inkább a tar-
tásáról.
E bagoly Brassó közelebbi és távolabbi környékén még meg-
lehetősen gyakori. A szabadban gyakran van alkalmunk jelenlétének
örülni, vadászterületében felhangzó kiáltását hallgatva. vagy alkonyat-
kor sasszerű repüléssel a síkságra való kivonulását szemlélve, ahol egér-
járásos években ezekre a rágcsálókra vadászik. 1928. nov. 21.-én esti
8 óra tájban lakásomból hallottam a hangját egy közeli kőbánya felől.
Olykor a síkság közepén találjuk elhullatott tollát, mint éjjeli lätogatäsä-
nak bizonyságát.
Aki a buhut csupán a könyvekből és vadásztörténetekből ismeri,
önkéntelenül is valami sötétre és kegyetlenre gondol. Pedig a szabadban
egészen másnak mutatkozik. Étlapja ugyanis a gyomortartalomvizsgá-
latok és a fészek körüli maradványok szerint azt bizonyítja, hogy koránt-
1929/30] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 311
sem az a tömeggyilkosa az őzgidáknak, nyúlaknak és fácánoknak. mint
aminőnek túlbuzgó vadászok jellemezik. Mert hiszen a jelenlegi szegényes
LA la LA 4 = | ; = i
vadállomány mellett hamarosan éhen veszne. ha kizárólag ilyen előkelő
passzióknak élne. 1925. június 16-án Hausmann társaságában egy lakott
, er: a à PC Aal BEN SR ‘ È E
fészek alatt szajkó szárnytollait találtuk! Számos gyomortartalomban
tisztára mezei egérféle található.
Kár. hogy e szép madarat annyira üldözik. Kimélnie kellene
mifelénk a vadásznak és nem vadásznak egyaránt. míg nem késő !
SALMEN JÁNOS.
Fehér-gólya viselkedése a rizsföldeken. A bánlaki uradalom. amely
rizstermeléssel is foglalkozik. a nyári időben cca 400 katr. hold földet
tart víz alatt. Amíg a halastavakban a mély víz miatt alig. addig a rizs-
kertekben, ahol a vizmagassäg 25—30. cm között mozog — a gólya
állandóan megtalálható. Ennek kézzelfogható magyarázata van : a csekély
vízben a madár a táplálékát könnyebben szerzi meg.
Ez év folyamán — amennyire a munkám engedte a gölvakat
állandóan megfigyelés alatt tartottam.
Május hó 25-én a közellévő faluba szándékoztam menni. Az utam
a rizsföldek mellett vezetett. A rizsföldeken megolvastam 23 gólyát.
A gólyák külön-külön békáztak. Egyszerre nagy kelepelésre lettem
300 méternyire egy idegenből érkező
figyelmes. A rizskertekből cca 200
gólyát látok. Ezen érkező gólya kelepelve körülrepüli a hozzá legközelebbi
gólyát. A körülröpült gólya kelepelve felszáll az idegen gólyához és együtt
elrepülnek a legközelebbi gólyához. A harmadik gólya is felszáll. már
most mind a hárman kelepelve körülrepülik a 4-ik, 5.. 6., 7.. 8—23.
gólyát, a körülrepülést minden gólyánál külön-külön végezték s így
mind a 23 gólya egy csapatot alkotva. megszállnak egy rétet, ahol
először zajos. később csendes kelepelést vittek véghez. A gólyák a réten
3/4 óráig tartózkodtak és megfigyelésem szerint semmiféle táplálékot —
ezen idő alatt — nem vettek fel.
A dolog úgy tűnt fel, mintha az idegenből érkező gólya gyűlésre
hívta volna a rizskertek gólyáit. Az itt lévő lakosság szerint az ilyen
esetek többször megismétlődnek.
Hogy milyen hasznos a gólya a következő esetből látható. Váltó-
gazdaság alatt lévő rizskertekben biborlóhére lett vetve, amelyet nyáron
kaszáltak le. A kora reggeli órákban kezdték a kaszálást, egyszerre csak a
munkások közvetlen közelébe a környékről állandóan uj jabb és ujjabban
érkező gólyák szálltak le. D. e. 11 órakor a lekaszált lóhere táblán 154
gólyát olvastam meg.
A gólyák, amelyek ezen a vidéken különös tiszteletnek és becsü-
lésnek örvendenek, állandóan a munkások nyomában voltak és a le-
312 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila
kaszált terület egérdûs állományát szedték össze. (Mellesleg megjegyezve.
hogy a gólya barátsága egészen az elemózsiás tarisznyáig is megy — mivel
egy munkásnak a kenyerét is megdézsmaltak.)
Megfigyelés alá vettem egy gólya táplálkozási menetét. A meg-
figyelt gólya 1 óra leforgása alatt 44 drb egeret, 2 drb hörcsög fiókát
és 1 békát evett meg. de ezen nagy quantum elfogyasztása után, a begyén
semmiféle elváltozást nem láttam. ellenben köpet-köpet után ment.
A köpetek nagy mennyisége után ítélve, az anyagcsere nagyon gyorsan
mehetett végbe. A megfigyelés nagyon pontos volt, mivel a figyelt gólya
6—7 lépésnyire volt tőlem.
A rizskertek a vándorútra kelő gólyák gyülekezési helye is.
Augusztus 8-tól kezdve a rizsföldek gólya állománya napról-
napra szaporodott oly annyira, hogy a rizsőr figyelmeztetésére kimenve
VIII. 11-én, egy rizskert töltésén 569 drb gólyát olvastam meg.
A gólya állomány VIII. 11—20. napjáig volt a legnagyobb. Ezen
idő alatt a folyton érkező gólyák egy 40 katr. holdas rizskert töltését
úgy elfoglalták, hogy a töltés koronája és rézsüje a sok-sok gólyától nem
volt látható. A gólyák kora reggeli órákban megszállták a rizsföldeket
és a szomszédos szántóföldeket, déli 11 óra felé. amikor a nagy meleg
kezdődött, egy csapatba verődtek és a 40 holdas rizskert töltésére
telepedtek le. VIII. 20-án este láttam cca 300—400 gólyából álló csapatot
Versec irányába vonulni. VIII. 21-től a gólyák száma állandóan apadt
úgy annyira, hogy IX. 1-ével egyáltalában gólyát nem lehetett látni.
IX. 30-án érkezett még 2 drb elkésett gólya, néhány napi itt tartózkodás
után, tovább vonultak. A gólyák mind déli irányban vonultak.
KÁLMÁN BÉLA.
Fehér gólyák szokatlan csoportosulása. Nagykanizsa környékének
kb. 20.000 kat. holdnyi területén összesen 8 gólyapár feszkeleseiröl
tudtam. Ennek ellenére soha annyi özvegyen élő, de csoportosan s z Ö c s-
kéz 6 gólyát nem észleltem, mint az elmult 1930-ik évben. Igy május
23-án jelent meg legelőinken 25—30 drb. amelyek naponként mint isme-
rősök voltak láthatók. Számuk június végére a kirepült fiatalokkal gya-
rapodva 85-re emelkedett.
Egy hosszú, a Tátráig és más vonalon visszavezető vasúti utazá-
som vonalán észleltem csak július 6-án 72 drbot Csobádnál, Abaújban.
ami itt is feltűnően korai csoportosulásnak tekinthető; továbbá július
9-én Losonc mellett 16 drbot, de egyebütt gólyát sehol sem láttam.
BARTHOS GYULA.
A gólya biografiájához. Csízfürdőn, hol az 1930. évi szokatlanul
meleg és száraz nyarat töltöttem, aggodalommal szemléltem az ott talált
1929/30 | KISEBB KÖZLEMÉNYEK 313
2 gólyacsaládot, kérdezve, vajjon mivel táplálkozhatnak ezek most,
amikor minden mocsár és pocsolya kiszáradt De íme másnap a mezőn
láttam a gólyákat, amint a tarlón fogdosták a nagy szöcskéket. Érdekes
volt nézni, miként ugrattäk, illetve röptették őket, hogy hollétüket
megtudják, noha a talajjal való mimikrizálódásuk folytán nehezen voltak
felismerhetők. A gólyák ugyanis meg-meg lebegtették szárnyukat, mint
valami legyezőt. A megijedt szöcskék megugrottak és új leszállási helyükön
most már könnyebben rájuk találtak a gólyák, melyek haszna ilymódon a
szöcskepusztításban is kétségtelenül megnyilvánult. Maven
Denevér vándorsólyom gyomrában. Fin, Rezső preparatoriumäba
1930. december 14-én Rieseröl (Zemplén-m.) egy Falco peregrinust küldtek
tömésre, melynek gyomortartalma egy Pterygistes noctula SCHREB. marad-
ványából állott. Eddigelé tudomásom szerint még nem volt bebizonyítva,
hogy a vándorsólyom megfogja-e a denevért, de ezt mint lehetőséget már
az Aguila 1925/26. évi kötetében megjelent közlésemben megemlítettem.
Ugyanis amint ott megírtam, 1925. őszén és 1926. március havában Buda-
pesten a kőbányai plébániatemplom fala mellett a földön részben denevér-
maradványokat találtam. melyeket esetleg a tornyon lakmározni szokott
vándorsólyom ejthetett le, részben pedig bemondásokból is értesültem
leejtett és még mozgó denevérről. A mostani gyomortartalom aztán
kétségtelenné teszi, hogy a vándorsólyom a denevért is elfogja. Sóly-
maink közül ezt a . táplálkozási hajlandóságot " eddig csak a kabasólyom-
ról tudtuk, amely mint néhány esetben megfigyelték ügyesen vadászik
a denevérekre is (l. Csòrcevy T. , Aguila" 1917, p. 270., és Hrssx E. Journ.
f. Orn. 1919, p. 406). Mindenesetre nem csodálni való, hogy a fecskét
és sarlósfecskét is elfogó kaba- és vándorsólyom a denevéreket szintén
megtudja keríteni, amelyek részben hasonló röptüek, mint a fecskék.
A mi éghajlatunk alatt azonban a denevérek kisebb számmal élvén, mint
a melegebb vidékeken, ragadozóinknak (még a baglyoknak is, melyeknek
azonban inkább az utóbbiak vadászási módja. illetve a repülőpréda
megfogásában való kevésbbé járatosságuk miatt) inkább csak alkalmi
zsákmányul szolgálnak. Idevonatkozölag említem meg SCHRADER G.
érdekes adatát a rövidujjú karvalyról (Astur brevipes Sev.), amely
Smyrna vidékén augusztus havában csaknem minden este denevéreket
fogdosott (KRÜPER Tu.: J. f. Orn., 1869, p.28.). Az említett három ragadozó-
madár különben estefelé is szokott vadászni repülő rovarokra és ilyenkor
a hasonló mesterséget űző denevérek elfogására alkalmuk nyílik. Rend-
szeres denevervadäszatot üző fajok azonban csakis a denevérekben rend -
kívül gazdag trópusokon élnek. hol az ilyen irányban való specializáltság
is előfordul a ragadozómadarak sorában, mint azt az afrikai , denevérfogó
héja" (Machaerhamphus) példájából láthatjuk. DR. VASVÁRI MIKLÓS.
314 KISEBB KÖZLEMÉNYEK [Aquila
Vändorsölyom tömeges galambpusztitàsa. A debreceni csonka
templom tornyán 1930. szept. 2-a óta tartózkodik egy vándorsólyom.
Minden reggel 6—7— 158" közötti időben egy galambot vág le, s azt a
torony párkányán fogyasztja el. Többször megfigyeltem azt is, hogy
délután is fog el galambot. Az elfogott galambot sok esetben 1—1"
15"-ig koppasztja és eszi. Egész idejét a torony párkányán tölti úgy a
nappalt, mint az éjjet, nem zavarja a város zaja, a harang zúgása, vala-
mint éjjel a toronyóra számlapját megvilágító erős villanyfény sem.
BÁRSONY GYÖRGY.
Szarka kártétele a szőlőben. A balatonmenti Rendes közsébgen
fekvő szőlőmben 1930. nyarán érzékeny károkat okoztak a szarkák a
korai szőlőfajokban. Már kora reggel fölkeresték a borszőlőtáblákban
imitt-amott szórványosan elhelyezett Csabagyöngye és Madelaine tőkéket
és alaposan megdézsmálták azokat. Egész nagy fejeket teljesen letaroltak
s korai szőlőtermésemet utolsó szemig elpusztították volna, ha lőfegy-
verrel közbe nem lépek. De még a riasztás dacára is a vincellért már
kora hajnalban ki kellett rendelnem a veszélyeztetett táblák védelmére.
A lelőtt szarkák gyomrában mindig megtaláltam a szőlőhéját és a
magvakat, de az utóbbi mindig kevesebb volt, mint a mennyi
szőlőhéját számítottam. Igy pl. az egyik gyomortartalomban meg-
olvastam 4 szőlő héját, de csak egy magot. Ugy látszik, hogy a
magvak a bélcsatornán át távoznak, míg a hártyás szőlőhéj a köpet
képződést szolgálja.
Egyébként nem győztem eleget csodálkozni azon a szemfülessé-
gen, amellvel a legeldugottabb helyen levő korai szőlőt is megtalálták
a szarkák. Volt olyan nagyobb tábla, amelyben csak egyetlen korai
tőke volt s azt éppen úgy megtalálták. mint azokat. amelyek csoportosan
voltak ültetve. Éretlen szőlőt egyáltalában nem bántottak. Ugyanannak
a szőlőfürtnek az éretlen szemeit otthagyták s miután nem tettek különb-
séget a szagos. muskotályillatú Csabagyéngye és a nemszagos Madelaine
között, azt kell gondolnom. hogy tisztán csak szemre dolgoznak esetleg
tapíntással válogatják ki az érett szőlőt.
Védekezés céljából egy-egy elejtett szarkát a lakóház közelében
olyan szőlő karó tetejére helyeztem, amelyet észrevételenül tudtam
lőtávolságra megközelíteni. A kitett szarkahullát néha egész csapat
szarka vette körül. Oly lármásan viselkedtek itt, hogy a nagy zajra
mindig figyelmes lettem s több ízben sikerült így nehányat elejteni.
SCHENK JAKAB.
Gyümölcsevő nagyfakopáncs. Amint a szeder kertemben érni
kezdett a szederfán naponkint megjelent egy nagy fakopáncs s a szedret
1929/30] KISEBB KÖZLEMENYEK 315
szedegette. Midön a szeder leerett. azutän az erett megyre szokott naponta
Or
megjönni, s mig a fan csak egy szem is volt, azt csipegette.
Morxir Lagos Molnaszecsöd.
Mämoros magtöröpintyek. (Coccothraustes vulgaris PALL.) Az
Aquila 1925—26-iki évfolyamában (p. 268.) Warca KÁLMÁN fenti címet
viselő közleményében azt a feltevését nyilvánítja. hogy azok a meggy-
vágók (magtöröpintyek), melyek a madárcseresznye vagy zelnicemeggy (Pru-
nus padus) lehullott termésének magvait ették. megmámorosodnak, vagy
azért, mert a bogyókban lehullásuk után alkohol fejlődik, vagy pedig mert
a magvakban lévő keserű mandulaolajtól mérgeződnek meg. Erre vonat-
kozólag a következő megfigyelésemet közölhetem. Néhány évvel ezelőtt
nyárutólján izgatott kiáltozásait hallottam néhány meggyvágónak. melyek
a lakásom közelében lévő madárcseresznyefán lakmároztak. E madarak
egyike váratlanul oly erővel repült lakásom ajtajának. hogy holtan
hullott alá. Ragadozó madár vagy más izgalmat keltő jelenség nem volt
észlelhető. Három nappal ezután a nyitott ablakon át szobámba repült
egy meggyvágó, nekivágódott a falnak és a padlóra zuhant. Felemeltem
a madarat. mely rövid idő multán annyira magához tért. hogy el tudott
repülni. Már akkor feltünt a meggyvágó eme különös viselkedése. mely
rendellenes és érthetetlen izgalmi állapot folyományának látszott. Ha
WarGa ornithologusnak feltevéséről tudomásom lett volna. akkor
a két madár gyomortartalmának gondos megvizsgálása talán hozzá-
járult volna valamivel a szóban lévő kérdés tisztázásához.
Bad-Homburg, 1930. oe 10)
Motacilla alba-par âttelelése méhészet közelében. A Nagykanizsa—
Murakeresztúr vasutvonal 64. sz. 6rhazanal 1930-31. telén tapasztalat
szerint vidékiinkon elsö esetben telelt at két fehér baräzdabillegetö. Az at-
telelést az tette lehetővé, hogy a vältöörnek 46 lädanyi méh-allomanya
van, amelynek kb. 1:6%-nyi és 6.000 darabra becsiilhet6 hullasepredéke
szolgált a két billegető, valamint több Parus major L.elesegeül. Bar a valtoor
a nevezett helyen 28 éve méhészkedik a nagy kiterjedesü rétek és pocso-
lyék közelében, ättelelö fehér baräzdabillegetöt eddig még nem tapasztalt.
E madarak a telen ät. megällapitäsom szerint, kb. 100 kat. holdnyi
területet järtak be. Kitelelesükröl mar azért is j6 volt tudnom, mert
enélkül az 1931. március 8-án szerzett észleletemet tévesen tulkorai
érkezésükként jegyeztem volna fel. BREL Cente
“a 2 SR S | ‚LA.
Repülös kakukot etető baräzdabillegetö. A debreceni Nagyerdön
egy baräzdabillegetöt (Motacilla alba) figyeltem meg, amelyik 1930.
aug. 18—22-ig¢ vagyis 5 napon keresztül egy szällös fiatal kakukot (Cuculus
316 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila
canorus) etetett. Ha a billegető mar S—10 percet késett, a kakuk élénk
csipogassal várta az eleséget, ami hernyöböl és szöcskekböl allt. Az etetés-
ben csak az egyik billegető vett részt. a párját nem sikerült megtalálnom.
BÁRSONY GYÖRGY.
Megfigyelések a kakuk fiókáról. Több éven át volt alkalmam a
kakukfiók növekedését igen kényelmes körülmények között megfigyel-
hetni. Nyaralönknak zsalusabalakai a Hrithacus phoenicurus L. kedvenc
fészkelési helyei. Ritka év, hogy legalább egy kerti rozsdafark pár itt ne
költene. Évekkel ezelőtt gyakran előfordúlt, hogy a kakuk tojását a
ablak közé épült fészekbe beletojta. A növekedő kakukfiök életét a szoba-
ból kényelmesen megfigyelhettem. róla több fényképet is készítettem.
A négy vagy öt alkalom közül csak egy esetre emlékszem, hogy
a kakuk kikelése után, a fészek mellett heverő tojások között két frissen
kikelt elpusztult fióka is feküdt. A többi esetben csak igen költött, nyil-
vánvalóan közvetlenül a kikelés előtt álló tojások voltak a fészek mellett.
A néhány napos kakuk fiókával sokszor próbát tettem, hogy
megbizonyosodjam, vajjon ő löki-e ki a fészekből a többi tojást, vagy
pedig az anyamadár. Egy tojást visszatettem a kakuk mellé, s a füg-
göny mögül figyeltem a történendőket. A tojás begurult a kakuk alá,
amit az elég egykedvűen türt. Az anya, amint a legközelebbi alkalommal
élelmet hozva visszatért, bár erre látszólag semmi sem figyelmeztette,
a változást azonnal észrevette. Raült a feszekre mintha fiait melegítené,
s testének igen kis mozgása jelezte csak, hogy valamit művel. Pár pil-
lanat mulva azután egyszerre csak elől a begy oldalán kigurult a tojás.
Ugyanez történt, ha egyszerre több tojást tettem vissza. Az anya egymás
után valamennyit kigurította. Számomra tehát semmi kétség nincs
a felől. hogy a tojásokat vagy fiókákat nem a még erre különben is gyenge
kakuk, hanem az anyamadár távolítja el a fészekből. De nyilvánvalóan
csak azután, hogy azok a követelődző mostoha-testvér mellett elpusztultak.
A kakuktojás kikelésben valamivel mindig megelőzi a fészekalj
többi tojását. Az éhes, követelődző kakukfi mellett további költésről
már szó nem lehet. Az addig ki nem kelt tojások tehát kihülnek, s a
kikelés előtt álló kis madarak elpusztulnak. Igy járnak azok a fiókák is,
amelvek esetleg a kakukkal egyidőben kikeltek. Az élelmesebb, erősebb,
örökké csipogó éhes kakuk minden falatot elszed előlük.
Erdekes. hogy a kirepült Zrithacus phonicurus fészekalj után
gyakran találni a fészekben maradt záptojást, míg a kakukfi mellől,
amint leirtam, az anya azt azonnal eltávolította.
A kis kakuk annyira falánk. hogy a nevelő szülői csak a legmeg-
feszítettebb munkával képesek számára a szükséges élelmet előteremteni.
Néha úgy látszott, hogy a kakuk feneketlen begyének megtömésére az
1929 30] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 517
anyamadar cselhez folyamodott. Gyors egymásutánban négyszer-ötször
a fészek közelében álló zelnicemeggy (Prunus padus) táról egy-egy jókora
fekete bogyót hozott. Ezeknek az évekkel ezelőtt tett megfigyeléseim-
nek elmondását most azért tartottam szükségesnek, mert az idén egy
német vadászati szaklapban az enyémmel ellenkező megfigyelésről
olvastam. Valószínűnek tartom, hogy a közlemenv írója már fejlettebb
kakukfiókkal kísérletezett, amely a számára amugy is szűk fészekből a
kellemetlen idegen tárgyakat már ki tudta turni.
Az utóbbi években az Krithacus fészekre specializálódott kakukok
száma erősen megfogyott, miután előzőleg a bő kakuk áldás ennek a
kedves kis madárnak számát az egész szőlőhegyen (Baj, Komárom m.)
erősen leapasztotta. Most újra teljes fészekaljakat nevelhetnek, számuk
észrevehetően emelkedik. TROUS Bee
SSINDELY ENDRE.
A kék cinege fiókáit pusztító nyaktekercs. Köztudomású a Jynx
torguilla-ról, hogyha nem talál fészkelésre alkalmas üres odut, egyszerűen
elfoglalja más. apróbb odulakók, különösen a cinegefélék fészkét. Ehhez
hasonló, de bizonyos tekintetben tőle nagyon eltérő nem mindennapi
, kilakoltatásnak" voltam szemtanúja 1929. május 25.-én Nagycsakany-
ban. Az említett nap délutánján két Parus caeruleus-ra lettem figyelmes,
midőn ezek fűzfában lévő fészkük közelében keserves hangot hallatva ide-
oda röpködtek, be-be kukkantva egy pillanatra az odu nyílásán. Egyszer
csak látom, hogy az oduból nyaktekercs búvik ki, csőrében kicsi, majd-
nem teljesen csupasz madärfiéka; amint kiért vele, erős lendítéssel elhají-
totta. Közben észrevett, egy darabig mozdulatlanul meglapult majd tova-
szállt. A fiókát visszatettem fészkébe, szülői pedig mintha mi sem történt
volna, hamarosan folytatták az etetést. Másnap az összes kék cinegefiak
ki voltak szórva, élettelenül hevertek a fa alatt. Mindegyiken — különösen
a nyakon és a szárny tövénél — több véres seb volt látható, melyeket
csőrével ejtett rajtuk a nyaktekercs. Vagy két hét mulva megtekintettem
az odut, a nyaktekercs még mindig nem fogalalta el, majd június 22.-én
néhány napos pelefiakat találtam benne. ln
Jegyzet. A fent ismertetett , kilakoltatás" sajnos nem ritka jelenség és örülnünk
kell, ha csak egyetlen családra szorítkozik. Mert gyakran előfordul az is, hogy egyes nyak-
tekercsek oly nehezen tudnak a fészkelőhely dolgában határozni, hogy több fészekaljat
is tönkre tesznek, mielőtt végre valahol megtelepülnek. Intézetünk szt.-margitszigeti
kísérleti telepén nekem is volt ilyen nyaktekercsem, amely több cinege- és mezeiveréb-
fészket is felforgatott vagy tojásostól ki is vonszolt a röplyukon, míg egy helyben meg-
állapodott. Még szerencse, hogy ez a káros szokás nem minden példány sajátossága.
A kár megelőzésének az az egyik módja, hogy ha a nyaktekercsek megérkeztéig már minden
fészekodu; el van foglalva, néhány üres odut is szegezünk ki az új jövevények számára.
Teheinek azonban esetek, amikor csupán a feltünően aggressziv és tanácstalan nyak-
tekercs-egyedek ellövésével menthetjük meg a régebbi lakókat. CSÖRGEY Tires.
318 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila
Eszleletek a feszekoduk lakóiról. Győr város elöljäarösaga 1928.
marciuasnak vegen 150 drb, hazilag keszült fatörzs-odut helyeztetett
ki, túlnyomórészt a város parkjaiban. A szeptember végén végzett
tisztogatás alkalmával 16-ban találtam cinegefészket, 10 üres volt, a
többiben verebek fészkeltek ; egyben még volt 2 repülős fiókájuk. Hat
oduban denevért találtam ; ezek már fészkelés után költöztek be : több
oduban volt leveliebéka is. Az idei újabb 42 odut már nem a nyilvános
parkokba, hanem inkább magánházaknál szerelem fel. mert eddigi
tapasztalatom szerint sokkal valószínűbb. hogy oda cinegék fognak
beköltözni. A fészekodukba 30 mm-es röplyukat furattam, a harkály
azonban majdnem mindet kibővítette.
Alkalmam volt megfigyelni. mily sok veszély fenyegeti a már
szerencsésen lakóhelyhez jutott cinegét. Az egyik oduban 12 tojás maradt
a szülők elpusztulása következtében; másutt az egyik öreg veszett el
és a tojásokat a megmaradt cinege költötte ki. Repítés alkalmával az 5
fióka közül 2 leesett s bar visszaraktuk, mégis elpusztult. Az egyik fé-
szekben a deszkatető meghasadása és emiatti beázás folytán pusztult
el 6 tojás. Egy helyt 12 fióka repült ki, de a nagy zápor egyiket leütötte
s mielőtt megmenthettük volna, egy macska elkapta. Egy odunál a télire
visszajött cinegék egyikét fogta el a macska.
Az egyik oduba, amelybe egy marék fűrészport tettem. kékcinege
költözött be, ez azonban a füreszportkihordtaazoduböl!
A másik fészekbe egy t0jö haziveréb ment be, a szűk nyiláson azon-
ban nem tudott kijönni és így kb. három napig a hím etette. Miután az
odukat kitisztitottuk, a verebek újra hordtak beléjük télire fészket.
MAJOR BALÁZS.
Viperától megölt ragadozómadarak. Mint Besztercebányáról
írják : az őszi vadászatok alkalmával bokorban vergődő sast ejtett el
egy vadász. A kimult sas még akkor is egy viperát tartott csőrében,
farkánál fogva, a kígyó azonban még élt és a sas mellét harapta. Véle-
ményem szerint vagy a sas volt fiatal. tapasztalatlan, vagy a vipera
sietett az elbúvással annyira, hogy a sas csupán a farkánál csíphette
el s így kapta a halálos marást.
Ezt az esetet HRABÁR SAnpor-ral közölve, ő hasonló esetet mondott
el. Ugyanis a ragadozómadarak fészkeit vizsgálva, egyikben élő viperát
talált s mellette holtan fekvő ölyvet. uu a
Buteo communis és Syrnium aluco elet-halälharca. 1929. jan.
hó 24-én a sajészentpéteri erdőben Minic Jözser sajöszentpeteri lakos
egy egeresz ölyvet és egy macska baglyot fogott. amint azok egymasba
voltak kapaszkodva. Közeledtere az ölyv menekült volna, de a bagoly
1929/30] KISEBB KÖZLEMENYER 519
nem eresztette ; mindkett6t meg tudta fogni. A madarakat élve hozta be.
szemtanuja a verekedés kezdetének nem volt, csak azt hitte — amint
arra ment, — hogy 2 madár bírkózik a földön. A bagolynak ki volt
vágva mindkét szeme, feje és tarkója összeszúrkálva a karom által. ez pár
perc múlva meg is döglött. A nyúzás után a koponyán irtó küzdelem
nyomai látszottak. A koponya több helyen át volt szúrva. Az ölyv bal-
lába teljesen béna volt, bár csont nem volt törve benne, de mégsem
tudott vele fogni, úgy lógott a láb, mintha combcsont lett volna törve
benne. Azonkívül az egyik szárnya (jobb) szintén át volt lvuggatva
a bagoly hegyes körmeitöl, az izomrostok meglehetős bénava téve oly-
annyira, hogy a szobába eleresztve, repülni nem tudott. Nyüzäs után
az ölyv gyomortartalmát megvizsgáltam, de a gyomrot teljesen üresnek
találtam. A legnagyobb valószínűség szerint az éhség vihette rá arra,
hogy baglyot támadjon meg. NAG si Des
Héja által leütött réti fülesbagoly. 1927. január 20-án KENYERES
KÁnRony gyáros a brassómegyei Prázsmár határában vadászott barátjá-
val. Eközben egy héját láttak, amint viharsebes repüléssel üldözött egy
réti fülesbaglyot. Áldozatát elérte és levágta ; mindketten a földre zuhan-
tak. Kexyrres KÁRony-nak sikerült a héját belopni és elejteni. A lövéstől
meg nem sebezett bagoly azonban akkorra már kimúlt a rabló karmai
között. SALMEN JÁNOS.
Csalmadárra vágó Circus cyaneus. A kékes rétihéja étlapján a gyo-
mortartalomvizsgálatok szerint túlnyomóan egérfélék és egyéb rágcsálók
szerepelnek és csakkisebb mértékben madarak. Brrrera Gyuna 71 példány
közül 28-nak a gyomrában talált madármaradványokat (2 Alauda,
2 Turdus, 2 Fringilla, 4 Passer, 1 Ligurinus chloris, 4 Emberiza eitrinella,
7 Perdix cinerea, 10 egyéb madár); — Rönıe GyôrGy 59 példányban 14
madarat (3 Perdix, 1 Turdus, 6 Alauda arvensis, 2 Ligurinus chloris,
2 kismadár) ; — ÜHERNEL Istvan 8 példányban 1 Emberiza citrinella; —
W. Lersrwirz 11 példányban, 1 Alauda arvensis, 1 Fringilla coelebs, 1 Perdix
cinerea ; — végül Lrv az általa vizsgált példányokban Sturnus vulgaris és
Emberiza citrinella maradványait találta (l. Aquila, 1914. p. 235.).
Brrrrra fejtegeteseben kiemeli, hogy a cyaneus sok madarat ejt zsák-
mányul, de a levegőben nem tudja azokat elfogni. Az általa vizsgált
példányok illetve gyomortartalmak azonban 3 drb. kivételével a téli
hónapokból származnak, mikor a rétihéja már csak öreg vagy teljesen
kifejlett madarakat zsákmányolhat, melyek jelentékeny részét mégis csak
röptükben kell elfognia ! Példa erre az alábbi eset is. Gyűrűzési munká-
latokban segédkező madárfogó segédmunkásom hálója 1929. II. 28-án
Csepel község (Pest m.) határában volt felállítva, mikor egyszer-
320 KISEBB KÖZLEMÉNYEK [Aquila
csak a felhúzott palcas csalmadarra — Carduelis elegans STEPH. — egy
ven c Circus cyaneus L. hirtelen és oly ügyesen vágott rà. hogy ez a
mesteri lecsapas akár egy Accipiter-nek is becsületére vált volna ! A háló
villámgyors berantasaval sikerült elfogni a merénylőt. Szárnya 355,
farka 24 cm. hosszú volt. Ebből a tanulságos esetből arra következtet-
hetünk, hogy a tapasztalt és ügyes Circus cyaneus vagy egyébfajú Circus
a kevésbbé ügyes vagy nem eléggé fejlett. esetleg rosszul táplált vagy
kimerült madarat bizonyos esetekben röptében is el tudja fogni.
WARGA KÁLMÁN.
Kaphat-e a madár is lepfenet ? Az Aguila 1922-ik évfolyamában
(p. 198) SCHENK HENRIK azt közölte, hogy beteg és elhullott egerész- vala-
mint gatyäsölvveket talált, egyes példányok torkában rákszerű genny-
daganattal, amely ezeket az állatokat a táplálkozásban akadályozta.
SCHENK e betegség okát nem tudta megadni. nekem azonban talán sikerült
fogva tartott madarak hasonló eseteire magyarázatot találni.
Ugyanis, bár a mi fogva tartott ragadozóink már évtizedek óta
a legjobb egészségnek örvendtek. két még ki nem tollasodott törpe-
sasunk váratlanul megbetegedett. nagyméretű és nagyon bűzösen genyező
torokdaganatban. Noha megkíséreltem a torkot ecseteléssel fertőtlení-
teni, a betegség nem enyhült, úgy hogy a sasok a legkisebb húsdarabot
sem tudták lenyelni és csakhamar kimúltak.
Kutatásaim közben megtudtam, hogy tévedésből valamennyi
sasunk és kutyánk egy lépfenében elhullott marha húsából kapott és
míg a kutvák, valamint az erőteljes réti- és parlagisasok e téren már
ismert immunitasukat bizonyították, addig a gyöngébb és fiatal törpe-
sasok úgy látszik mégis ebben a betegségben pusztultak el. Föltehetö
tehát, hogy az ölyvek is ily módon szerezték a betegségüket.
SPIESS SILVIA.
A zöld küllö különös viselkedese. 1939. aug. 5-en Szemeretelepen
vadászva flöbertlövesekre és harkälyrikacsoläasra lettem figyelmes. Oda-
sietve, két suhancot találtam. akik egy zöld küllő tojéjät sebezték meg.
A még vergődve repülő tojót a hím küllő követte. ámde ahelyett, hogy
védeni iparkodott volna, mihelyt utolérte, úgy vágta nyakszirten a sebe-
sült madarat, hogy az menten kimúlt. A suhancokat kellőkép megfenyítve,
a madarat prepalálásra hazavittem és megállapíthattam. hogy az erős
csőrütés a második nyakcsigolyát érte.
Ennek az esetnek az ád különös érdekességet. hogy a zöld küllő-
nek a leírthoz teljesen hasonló mását 10 évvel ezelőtt Alberti-Irsan is
észleltem.
SZENTPÉTERY GÉZA.
1929: 30] KISEBB KÖZLEMENYER
Os
IV
a
Lanius collurio különös viselkedese. A zöld küllö fent leirt különös
viselkedesehez hasonlöt figyeltem meg a Lanius collurio-nal s közlöm
erre vonatkozólag naplömnak következő 1925. május 25-én kelt rész-
letét : „Hausmann lelőtt egy hím Lanius collurio példányt. amely még
kb 20 lépéssel odébb szállt, de aztán leesett az országútra. Abban a pilla-
natban az egyik galagonyabokorból egy másik Lanius collurio hím neki-
vágott a haldokló madárnak. Messziről először az a látszata: volt a
a dolognak, mintha segíteni akart volna sebesült társán. odaérve azonban
azt láttuk. hogy oly súlyosan összevagdalta a fejét, hogy az egyébként
gyönyörüen lőtt madarat nem lehetett kitömni. 4 Ti
APT SALMEN JANOs.
A harkälyok, mint a karvalyok jelzői. Kecskemét—Lakyteleki
szölö- és gyümölcsöstelepemen gondozott cinegeim elszaporodásának a
télen nagy számban jelentkező karvaly egyik legnagyobb akadálya.
Kertem fenyves csoportjában telenként 15—20—30 cinege széttépett
maradványait is találtam és 1928.telén 7 karvalyt sikerült ott elejtenem.
Ebben nagy segítségemre voltak a nálam megtelepült harkályok (zöld
küllő és nagy fakopancs). Ezek a karvaly közeledtét hamarább észre-
veszik mint a cinegék s ezzel idejében felhívják reá a vadász figyelmét.
A fatörzsnek a karvallyal ellentétes oldalára lelapulva, felreismerhetetlen
kétségbeeséssel pislognak az emberre, mintha tőle kérnék a segítséget.
"Az egyik ily harkály egy alkalommal 2 méterre bevárt. A karvalyt elejtö
lövésre egyáltalán nem reagált s utána lakmározni kezdett a számára
kifüggesztett szalonnából. Miao Die.
A bankafiókák fartömirigyenek váladéka védekező eszköz. Csömö-
rön az istállónk padlásán költő bankák (Upupa epops L.) megfigyelése
alkalmával tapasztaltam, hogy a bankafiókák, ha megfogjuk őket, a
fartőmirigyükből feketés színű, igen kellemetlen, ammoniakszagú vála-
dékot bocsájtanak kezünkre.
Ugy tetszik igaza van HriwsRorH-nak (Die Vögel Mitteleuropas.
Bd. I., S. 292—297), mikor azt írja, hogy a fiókák ijedtükben valószínűleg
összezsugoríthatják számos izomköteg körülfonta fartömirigyüket s a
tartalmát büzös sugár formájában kiüríthetik. Feltehető szerinte, hogy
ez a képességük ijesztésre szolgál. HrinrorH is tapasztalta én pedig ismé-
Jegyzet. A harkályok a szakirodalmunkban közölt észleletek szerint rendesen rémült
kiáltozással és gyors repüléssel menekülnek és ha karvaly mégis utoléri őket, csapásai elől
a fatörzsön való gyors körülszaladással iparkodnak kitérni. A fentiekben ismertetett
— eltérő — viselkedésüket a részleges domesztikálódással, az ember közelébe való húzo-
dásukkal lehet magyarázni. Erre más madárfajok is mutatnak példát. Igy az emberhez
szokott búbospacsirta is, amely a karvaly elől a szekérbe fogott lovak lába alá is menekült
már. OSSEE
21
we
399 KISEBB KÜZLEMÉNYEK | Aquila
telten megfigyeltem. hogy a fiókák jobbára a hátsó felüket fordítják
a közeledő felé, mintha csak ily módon keszülödnenek a védekezésre.
Megjegyzem azonban, hogy én csak az irodalmi adatokra alapítom,
hogy az a fekete, bűzös váladék, ami a gyűrűzés céljából megfogott banka-
fiókáknál a kezünkre került. a fartőmirigyből származott. A látszat
ezzel szemben inkább az volt, mintha a klookájukból eredne. A banka-
fiókák ürüléke is néha hosszú. vékony. hengeres, s néha éppen olyan
színű, mint a bűzös váladék és ilyenkor bűzös is. Ennek a kérdésnek
a teljes megvilágítása még beható vizsgálódást igényelne.
| Az kétségtelen. hogy az a bűz. amit a bankafiökak termelnek,
egyes ellenségeiket elriasztja. Istallonk padlasa. ahol a bankak evek
óta költenek. két-három macskának állandó tanyája. nem egvszer én
kergettem el a macskát a padlásról. amikor felmentem a bankákat meg
nézni. 8—10 lépésnyire feküdt tőlük, de noha csipogtak s felváltva oda-
tipegtek a tet6lvukhoz. ahol az öreg az élelmet beadta. feléjük sem
nézett. Az is szemmellátható volt. hogy a bankafıökak ügyet sem vet-
nek a macskákra. Csak egyszer húzódtak hátrább, amikor az előlem
menekülő macska feléjük futott. hogy a közelükben lévő padlásablakon
át ugorjon ki a tetőre.
Valószínű, hogy nemcsak a macska nem birja el a bankafiókák
szagát, hanem más négylábú ragadozó sem.*)
A bankafiókák növekedésével a tartózkodó helyük közvetlen
környéke is mindinkább bűzös lesz. A macska már ezt is kerüli. A fiókák
kirepülese után a büz rövidesen elenyészik. Dr Dorwine Henrik.
*) Az emlősök általában elég érzékenyek egyes kellemetlen szagok iránt. Igy a
vakondokot szarvasszarv-olajba (oleum animale foetidum) mártott s a folyosójába bedu-
gott rongyokkal szokás távoltartani a virágágyasoktól. Talán még a görény sem egészen
érzéketlen ebben a részben. DR. DORNING.
Néhány madár szólásáról. Kakuk. A kakuk rendes ..ka-ku", vagy
ha-hu" szólása mellett néha a második szótagot egészen elnyeli, vagy
halkitja. Igy 1921. V. 21-én így hallottam szólni: .„ha-h”‘, ha-h’“.
Néha épen az ellenkezőjét cselekszi. Az első tagot megkettőzi. 1924.
VI. 7-én Csömörön így szólott : , Ka-ha-ku, ha-ha-hu:". Ez az utóbbi
változat nem lehet olvan ritka. mert a csömöri tótszármazású földmivesek
azzal csúfolják egymást. hogy ilvenkor a kakuk azt hajtogatja : .„.Kutya-
tot, kutya-töt‘.
Bubos banka. A banka szólása rendszerint háromszótagú :
„hup. hup. hup‘‘. Hallottam azonban már kéttagú és négytagú szólását is.
Egy alkalommal június 16-án négy bankával találkoztam. A két
öreg vezetett két anyänyi fiatalt. A fiatalok vékony. fütyülö hangokat
hallattak. Lebetüzve így hangzott : " ,.czririi, €CZririri.
1929/30] KISEBB KOZLEMENYEK 323
Arany malinké. Július végefelé, mikor az öreg sargarigök a fiatalok-
kal együtt járnak. az ismert ,.kreíts" hangzäsü rikacsolas mellett sziszegő.
sisegő hangot is hallhatunk. A sisegő fűzike énekére emlékeztet. de rövi-
debb és erősebb formában. Én ..szrrr"-nek vagy ..szirrr"-nek hallom,
amely a vége felé még erősödik.
Vadgerle. A vadgerle búgásának három, egymástól lényegesen
különböző formáját figyeltem meg. Az első ez: ..Kruú. krú. krú" vagy
krua, kru, kru. kru" vagy .krü. kruú, kruú. kruú". A második az
ütemben tér el. mert egy hosszú és két rövid tagból áll. Igy hangzik :
, Kruú, kru-kru" vagy ..kruü, kru-ku." Ezt a két változatot minden
időben lehet hallani. Az előbbi mélyebb. az utóbbi magasabb szokott
lenni. Minthogy a házi galamboknál — leginkább idegen állatokkal való
patvarkodásnál — a nőstény is szokott turbékoló hangokat hallatni,
kívánatos volna megfigyelni. hogy vadgerle nősténye nem búg-e szintén
és ha igen. nem ragaszkodik-e a két változat valamelyikéhez.
Június hóban. bár ritkán. még harmadikféle szólása is van a gerlé-
nek. Ez kemény, gyorsütemü ..Krr. krr. krr, krr.
Dr. DorxixG HENRIK.
Csato Janos értekezése a madärvedelemröl. Eddig ügy tudtuk,
hogy az első magyar munkát. amely a madarvédelemmel foglalkozik,
Grör Lizir Kitminirta , Hasznos és káros állatainkról" címen, amely
1873-ban jelent meg. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1864-ben
Marosvásárhelyt tartott X. nagygyűlésén és pedig aug. 31-dikén Csaró
Jixos A madarak szerepe a természet háztartásában" címen olvasta
föl értekezését. A 65. lapon közreadott jegyzőkönyvi adatok szerint
a szerző számos példával mutatta ki a kárt, amely a madarak pusztításá-
val a közegészség és terményekre háramlik. Elöadasa érdeklődéssel
hallgattatott. Szerző azonban értekezését nyomtatás alá adni nem kívánta,
noha annak az évkönyvben kinyomtatása határoztatott." Csaró-nak
ez az értekezése lett volna az első magyar munka a madárvédelem terén
és csak sajnálhatjuk. hogy a szerző szerénysége miatt a magyar madár-
tani irodalom szegényebb maradt egy bizonyára becses munkával.
Csaró akkor 31 éves volt, tehát már érett, kiforrott értekezést írhatott
madártani tanulmányai és megfigyelései alapjá Se
Nikita montenegröi fejedelem vadäszsölyma. 1931. aprilis S-dikan
Gyömrő közelében a peteri erdőben a vándorsólyom egy © példányát
ejtettem el. mely ezüstermet viselt egyik lábán. Az érem egyik oldalára
1914-es évszám. a másikra Nikita neve és cimere volt bevésve. Az érdekes
leletnek a napisajtóban való hirdetésére ARANY JAxos volt tábori csendőr
arról értesitett. hogy midőn 1916-ban Cetinje eleste után bevonultak
91:
KISEBB KÖZLEMÉNYEK [Aquila
RG
Montenegro fővárosába. ott értesült egyes polgároktól arról, hogy a
kiralvi kastélyban van egy vadászatra betanitott sólyom. A madarat
azonban a legszorgosabb keresés dacára sem tudta megtalálni. Nagyon
valószinü, hogy a vadászsólyom gondozója az ellenséges megszálláskor
szabadonengedte a madarat. amelyet aztán 15 év után sikerült elejtenem.
A madár kora legalább 17 év. feltéve. hogy fióka korban került a királyi
udvarba. Korray GyruLa.
Kleinere Mitteilungen.
Neue Beringungszentralen. Besprechung der neuen Beringungs-
stationen in Italien am Gardasee und bei Rom. Es ist zu hoffen. dass
von den dort beringten Vögeln auch welche in Ungarn angetroffen wer-
den. besonders von den Wachteln, welche an der römischen Station des
Fürsten A. CUnısı auf dem Durchzuge gefangen und nach Beringung
wieder freigelassen werden. Ebenso wichtig erscheint die Beringungs-
station in Ciarkow. von wo wir Wintergäste in Ungarn antreffen können.
Die Beringungstätigkeit in Bulgarien ist uns deshalb wichtig, weil wir
dadurch Hoffnung haben. dass unsere dort durchziehenden Ringvögel
eine grössere Beachtung erfahren werden, als bisher. Die Schaffung einer
Bayerischen Vogelwarte seitens der Ornithologischen Gesellschaft in Bavern
ist zwar bisher noch nicht gelungen. doch haben sich freiwillige Mitar-
beiter entschlosen die seit langer Zeit bestehende Beobachtungsstelle für
Vogelzug weiter auszubauen. Diese Beobachtungsstelle benützt eigene
Ringe mit der Aufschrift „Muenchen—@Germania“. Bezüglich der vom
Bunde der ungarischen Ornithologen herausgegebenen Ringen vertrete
ich die nämliche Ansicht, wie Dr. Drosr (Der Vogelzug 1930 p. 178),
dass es fraglos besser gewesen wäre Ringe mit einer und derselben
Inschrift zu wählen.
Hier möge noch die für uns so erfreuliche Kunde erwähnt werden,
dass unsere holländisshen ornithologischen Freunde auf der von ihren
Vogelschutzgebieten und ihrem Vogelzuge weltbekannten Insel Texel
eine Vogelwarte zu gründen beabsichtigen. Ser Tee
Der Zug der Waldschnepfe im Komitate Häromszek. Die Wald-
schnepfe pflegt im Komitate Häromszek sowohl auf dem Frühlings, als
auch auf dem Herbstzug in stattlicher Anzahl zu erscheinen. Der durch-
schnittliche Ankunftstag im Frühling ist der 20—26 Marz; grössere
Verschiebungen werden bloss durch die Witterung hervorgerufen. Als
allgemeine Regel gilt. dass die Waldschnepfen im Herbst 1—2 Tage
d
1929, 30] KLEINERE MITTEILUNGEN 395
nach dem ersten Reif erscheinen und bis zu den ersten Nachtfrösten
verbleiben, etwa bis 8—10 November.
In den letzten Jahren notierte ich folgende Daten ihres ersten
Erscheinens im Frühjahr und Herbst : 1924: 26. III., 29. IX. — 1925:
oe 111. LO. x= 1926 : 30. WE, 26. IX. — 1927: 19) II, 6. 8 19227
SET DEE 11929: 95 IV, 25. LX. — 1930 : 19: Il
In der Gegend von Uzon (45.50, 25.55) erlegte ich auf dem Herbst-
strich Waldschnepfen in den einzelnen Jahren in folgender Anzahl : 1924
39 Stück. — 1925, 91 Stück. — 1926, 181 Stück. — 1927, 48 Stück. — 1928,
54 Stück. 1929, 69 Stück. De
DR. GABRIEL SZENTIVANYI.
Der Sommerstrich der Waldschnepfe. Im Monat Juli, beim Anstand
auf den die Gebirgsweiden besuchenden Rehbock, ergötzte ich mich
oft an den über mich dahinstreichenden Waldschnepfen. In beson-
ders angenehmer Erinnerung ist mir jener schöne Abend, als ich
vor dem Jagdhause meines Onkels bei Rohäcs in der Tätra, in
1800 Meter Höhe eine Wildsau beobachtete, welche den Grund
unter dem Krummholze aufwühlte. Plötzlich flog eine laut ziehende
Waldschnepfe über die Wildsau hinweg. worauf die Frischlinge alle
zusammenliefen. Augenzeuge war weiland Anron KocyAx.
Meiner Überzeugung nach handelt es sich bei diesen im Sommer
ziehenden Waldschnepfen um solche Paare, deren erste Brut vernichtet
wurde. Ganz besonders scheint dieses von den Juli-Exemplaren zu
gelten, von welchen ich jedoch bloss zwei erlegen konnte. Beide waren
Männchen. Auf Grund meiner 55-jährigen sehr reichen Erfahrungen
nehme ich mit Bestimmtheit an, dass die auf dem Abendstrich im Vor-
sommer beobachteten Waldschnepfen durchwegs Männchen sind, welche
der wiedererwachte späte Geschlechtstrieb nach der Paarung von neuem
auf Brautschau ausziehen lässt, selbst dann, wenn die weiblichen Schnepfen
bereits durch die Aufzucht der Jungen in Anspruch genommen sind.
Die nach der Paarung auf dem Abendstrich auffallend rasch und niedrig
fliegenden und an Waldrändern und auf Äckern sich niederlassenden
Schnepfen sind grösstenteils Weibchen, während die Männchen noch
ziehen. Derselbe Fall bezieht sich auch auf den späten unregelmässigen
Sommerzug. LUDWIG NOZDROVICZKY.
Bemerkung. Über den Sommerstrich der Waldschnepfe veröffentlichte ALEXANDER
Orosz eine sehr ausführliche interessante Abhandlung ın dem in Sze pesbéla erschei-
nenden Blatte , Vadász"" (‚Jäger‘) vom 15. April 1930. Viele Jahre hindurch beobachtete
er in 1.000—1.600 Meter Höhe den Sommerzug der Waldschnepfe. Seiner Ansicht nach
bereiten sich diese spät ziehenden Schnepfen zur zweiten Brut vor, jedoch nicht deshalb,
weil ihre erste Brut zugrunde gegangen war, sondern weil die Waldschnepfe tatsächlich
zweimal im Jahr brütet, was auch ausländische Beobachter behaupten, so besonders GRAF
326 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila
Waldschnepfenzug in der Kirälyreter Domäne. Auf dem Gebiete
der Herschaft Királyrét, welche in der Gemarkung der Gemeinde Sz o-
ko lv a (Kom. Nógrád u. Hont) liegt und zum Börzsönyer Gebirge gehört.
erschien in den letzten Jahren die erste Waldschnepfe an folgenden Tagen :
1925: 9. III. — 1926: 3. III. — 1927: 7. III. — 1928: 24. III. — 1929:
25. III. — 1930: 8. III. Gelegentlich der Frühjahrsjagden wurden auf
der 6.500 Joch grossen Domäne in den einzelnen Jahren Waldschnepfen
in folgender Anzahl erlegt : 1925, 35 Stück. — 1926, 52 Stück. — 1927,
70 Stück. — 1928, 48 Stück. — 1929, 66 Stück. Abi Kee
Rauhfussbussard-Invasion im Winter 1928/29. Im Herbst 1928
erschienen die ersten Rauhfussbussarde am 15. November in der Gegend
von Överbäsz und seither waren immer einige Exemplare zu sehen.
Nach Eintritt der grossen Kälte aber nahm ihre Zahl immer mehr zu
und steigerte sich von Mitte Januar bis Mitte Februar 1929 zu beispiellos
dastehenden Mengen. Nachdem Mäuse kaum vorhanden waren, machten
diese vielen Rauhfussbussarde. ganz gegen ihre sonstige Gewohn-
heit, ziemlich grossen Schaden. Ein Exemplar hatte sein Standquartier
in unserm Friedhof. wo sich auch eine Kette von 12 Rebhühnern aufhielt.
Diese durch Kälte und Hunger geschwächte Kette wurde von diesem
einen Exemplar bis auf das letzte Stück vertligt.
Zu derselben Zeit war auch der Mäusebussard in sehr grosser Zahl
vorhanden und zeigte dasselbe Benehmen wie der Rauhfussbussard,
In den Mägen der erlegten Stücke fand ich fast ausschliesslich Überreste
von Rebhühnern. Ein Exemplar war derart verwegen, dass es sich ständig
in einem Meierhof aufhielt und das Kleingeflügel zu dezimieren versuchte,
so dass sich sein Abschuss als notwendig erwies. ee
Uberwinternde Rohrdommeln. Trotz dem strengen Winter 1928/29
überwinterten bei Overbasz einige Rohrdommeln. Im Januar und
Februar erhielt ich noch erlegte Exemplare, nachher bloss verhungerte ;
die 3 letzten am 7. März 1929. Die bei uns ständig überwinternden
Wasserrallen und grünfüssigen Teichhühner ereilte das gleiche Geschick;
was bis zum 15. Januar nicht wegzog, ging restlos zugrunde.
HEINRICH SCHENK.
Im Winter ziehender grosser Brachvogel (Numenius arquatus L.)
Am 18. Januar 1930 abends 7 Uhr flog, aus nordwestlicher Richtung
Zupiivz, der hervorragende Ornithologe. Der Verfasser schliesst seinen Artikel wie folgt:
„Zweifellos ist diese Frage auch heute noch nicht vollständig entschieden, und noch viele
weitere Beobachtungen werden notwendig sein, um dieses geheimnisvolle Rätsel zu lösen.
Red.
1929/30] KLEINERE MITTEILUNGEN
ce
bo
=]
kommend, ein kleinerer Trupp Brachvögel über Apatin. Schon von
weitem waren ihre angenehmen Flötentöne vernehmbar. Die Witterung
war an diesem Tage ziemlich mild (Tagesmittel 3°C). Einige Tage
später sank jedoch das Thermometer unter Null. Möglicherweise fühlten
diese Vögel den nahenden Temperatursturz und liessen sich dadurch
zum Aufbruch in südöstlicher Richtung bestimmen. Es ist dieses in diesem
Winter bereits der zweite Fall, dass Brachvögel über Apatin zogen. Der
erste Trupp wurde zwischen Weihnachten und Neujahr um dieselbe
Tageszeit gehört. Te
Häufiger Durchzug von Otis tetrax. Diese Art ist in Överbäsz ein
seltener Durchzügler, so dass es sehr auffallend war, als ich im Herbste
1930 meherere Exemplare zum Präparieren erhielt. Im Oktober bekam
ich aus Kula und Óbecse je 2 Stücke, aus Bacsszenttamas, Csurog und
Hödsäg je ein Stück. HEINRICH SCHENK.
Chiamydotis undulata maqueenii Gray in der ungarischen Fauna.
Die Kragentrappe fehlte bisher der ungarischen Avifauna, was umso
auffallender war, als dieser Vogel in Westeuropa schon des Öfteren erlegt
wurde. Der alte ungarische Ornithologe GRAF KOLOMAN Lizir erwähnt
zwar unseren Vogel als sehr selten in seinem Werke „Madaraink‘ (Unsere
Vögel) in Vadäsz és Versenylap Jahrg. 1862, doch hatten wir bisher kein
Belegexemplar aus Ungarn. Das erste Exemplar ist nun in der Sammlung
des K. Ung. Ornith. Institutes. Der Voge! wurde von Baron TIBOR SÓLY-
mosy am 20. April 1931 in der Umgebung der Gemeinde Sikula, Komitat
Arad erlegt. Die Masse sind die folgenden: Länge 742, Flügel 390, Schwanz
240. Lauf 102, Schnabel 42 mm. Der Vogel hielt sich auf einem Weizenfelde
auf. Den Wagen liesse er nahe heran, aber vor dem Fussgänger flog er
mit trägem Fluge gleich einer Rordommel auf, dann flüchtete er sich
laufend weiter. duckte sich einigemale bis ihn dann aus etwa 50 Schritt
Entfernung der Schuss traf. Baron [LADISLAUS SOLYMOSY.
Cisticola juncidis does not inhabit Hungary. In my .. Review O1
Genus Cisticola** (Ibis Suppl. 1930), on p. 86, Cisticola juncidis is recorded
as having been obtained in Hungary at ..Marhat Berg".
My friends Reiser O. and Scuenk J. tell me that there is no such
place in Hungary and that there is not yet any record ot the occurrence
of C. juncidis in Hungary. both of which are therefore indisputable facts.
The Cisticola Review record came from the label of a specimen
of ©. juncidis which examined in November 1927 in the Senckenberg
Muzeum at Frankfurt a. M. viz. „Marhat Berg in Ungarn 22. X. 1877
Coll. Rey 1913.“
328 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila
I could find no such name-place in any atlas. but thought the
. Ungarn" sufficiently authentic for acceptance. Aware that Hungary
was a rather unexpected extension of the range of this bird, I ought,
of course. to have made more inquiry about the specimen: happily a
country was concerned where such an error was little likely to have
remained undetected for long.
Dr. Merrens writing from Frankfurt a. M. on the 25 July 1931
kindly tells me that he has re-examined the (rather illegible) label of
this specimen and confirms my former reading of it. except that the last
three letters of the ..Marhat: might be read as ..k‘. or ,,o°‘, or ..b‘*. which
might make the word one of several atlas place-names (allthough none
of them in Hungary). and also that Dr. Rey did not collect the specimen
himself.
Clearty the label is not a bona fide one : there seems little likelihood
of ever finding out for certain where the specimen was obtained. and
probably the only thing worth knowing about it is that it cannot have
come from Hungary.
After another tour in Africa this coming winter to get, inter alia,
some more knowledge of the Cisticolae, I hope to be able to improve
the Review by adding a small appendix to it. and will there include
this correction: meanwhile. if . Aquila‘ will be so good as to find a place
for this note. knowledge of the error will reach all the most important
centres in Hungary without delay. Rearadmiral HUBERT Lyxes.
Eine unbekannte Angabe über Syrrhaptes paradoxus Pall. in Ungarn.
In den Verhandlungen des im Jahre 1864in Marosvasarhely abge-
haltenen X. Kongresses der Ungarischen Ärzte und Naturforscher (erschie-
nenin Budapest, 1865) findet sich eine Arbeit des Arztes Dr. STEFAN
MOLNÁR. betitelt: ..Die Stadt Kiskunhalas in naturgeschichtlicher und
ärztlicher Beziehung‘‘. Auf Seite 124 veröffentlicht er auch eine ,,Liste
der in der Gemarkung von Halas vorkommenden Land- und Wasser-
vögel‘“‘. Unter den 42 Arten, welche ..pràpariert und ausgestopft in der
Apotheke des Rudolf Novak zu Halas aufgestellt zu sehen sind", befindet
sich auch ein Exemplar ..Syrrhaptes Pallasii. Arabisches Rebhuhn‘.
Aller Wahrscheinlichkeit nach wurde dieses Exemplar gelegentlich der
1863-er Invasion erbeutet. und nicht während der Invasion des Jahres
1859. Im Jahre 1863 zeigte sich das Steppenhuhn an mehreren Stellen
des Alföld (Bugyi. Kunhegyes. Arad) und wurde ausserdem
noch mehrererorts beobachtet. hauptsächlich im Gebiete jenseits der
Donau. während aus dem Jahre 1859 nur ein einziges Vorkommen bekannt
ist. nämlich bei Hätszeg. Das Belegexemplar befand sich in der
Wacxer schen Sammlung und gelangte später nach Hödmezö-
1929 30] KLEINERE MITTEILUNGEN 399
vasarhely. Die obige Angabe trägt kein Datum. Nachdem sich
aber darin auch noch anderweitige Angaben aus dem Jahre 1864 finden,
kann mit Bestimmtheit angenommen werden, dass das fragliche Steppen-
huhn aus der Invasion des Jahres 1863 stammt. In der von Druckfehlern
wimmelnden Liste findet sich auch ein ,,Silberreiher:* mit 42 Schmuck-
federn, JAKOB SCHENK.
Neues Vorkommen von Tringa canutus. Als ich am 3. Sept. 1926
bei Nyiregyhäza mit meinem Bruder Ludwig auf der Jagd war,
schoss dieser auf dem Nagyszik-Teich einen Strandläufer, welcher sich
von den übrigen Strandläufer-Gruppen gesondert hielt. Ich bestimmte
diesen Vogel als grosse Seltenheit, nämlich als /sländischen Strandläufer
(Tringa canutus L.). Er befindet sich in der Sammlung des Kgl. Ung.
Ornithologischen Institutes. Daher
Daten über den Kiebitzregenpfeifer (Squatarola helveticaL.} Gelegent-
lich des Herbstzuges 1929 hatte ich dreimal das Glück, den A iebitzregen-
pfeifer anzutreffen, auf welchen JAKOB SCHENK in dem „Neuen Ungarischen
3rehm* die Aufmerksamkeit der Ornithologen lenkt. da dieser Vogel in den
beiden letzten Jahrzehnten seltener geworden ist. Am 21. und 23. Sept. 1929
beobachtete ich auf den westlich von Gönyü gelegenen Sandbänken
je ein Exemplar in Gesellschaft von Kiebitzen (Vanellus capella ScHAEFF.),
weiters am 6. Okt. 1929 bei der Luppa-Insel unterhalb Szent Endre 4
Stiick Kiebitzregenpfeifer in Gesellschaft von neun Bekassinen (Galli-
nago gallinaria O. F. Mëzr.). IRE poe RER
Samtente in Budapest. Vom 1. Marz 1929 an beobachtete ich mehrere
Tage hindurch in Budapest auf dem Donauabschnitt zwischen
Kettenbriicke und Elisabethbriicke ein Exemplar von Oedemia fusca L.
KARL BOROVSZKY.
Oedemia fusca. Am 5. Oktober 1930 erlegte ich bei den Szikgater
Fischteichen bei Debrecen einen herrlich ausgetiederten Samtenten-
Erpel. Das ausgestopfte Exemplar befindet sich in der Sammlung des
ref. Kollegiums in Debrecen. Gan TE en
Nyroca rufina Pall. in Hajduszoboszlö. Von dieser in Ungarn sehr
seltenen Entenart, welche nach den Daten von JAKOB SCHENK im Neuen
Ungarischen Brehm während der letzten 120 Jahre in kaum 20 Exem-
plaren in Ungarn nachgewiesen werden konnte, erlegte ich am 29-ten
März 1931 in Hajduszoboszlö ein schönes Männchen im Prachtkleide.
Der Vogel befindet sich in meiner Sammlung. LUDWIG Srriss.
330 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila
Weisse Wildgans. Dr. LapısLaus Tuzson beobachtete auf der
Jagd bei Tiszalucz am 1. Ferbr. 1928 eine einzelne weisse Wild-
gans. Der Vogel liess ihn stets auf 120—130 Schritte herankommen und
flog dann weiter, sodass ein Schuss nicht angebracht werden konnte.
Nach etwa zweistündiger Verfolgung schloss sich dieses Exemplar einem
über ihn dahinziehenden Wildgansschwarm an. Der Beobachter ist der
Überzeugung ein Exemplar der Schneegans*) vor sich gehabt zu haben,
denn er erinnert sich genau an den roten Schnabel und die roten Ständer
des Vogels, sowie an die schwarze Färbung der Hauptschwingen.
LapisLaus NAGY.
*) Solange kein Belegexemplar vorhanden ist, kann die Schneegans in die ungarische
Fauna nicht aufgenommen werden. RED.
Tadorna cornuta L. und Branta ruficollis Pall. Am 30-ten November
1930 erlegte ich bei Hajduszoboszl6 ein Weibchen der Brandgans. Der Vogel
war allein und befindet sich nun ausgestopft in meiner Sammlung. Eben-
dort beobachtete ich am 8-ten Dezember einen Flug von 7 St. Branta rufi-
collis. Für meine Sammlung konnte ich leider kein Exemplar erlegen, doch
konnte ich die Art- Zugehörigkeit ganz sicher feststellen.
LUDWIG Srriss.
Tadorna cornuta im Komitate Bekes. Am 15-ten März 1931 beobach-
tete ich auf einer Viehweide bei Ujkigyös zwei Exemplare der Brand-
gans, welche augenscheinlich ein gepaartes Paar waren. Das Weibchen
wurde erlegt und gelangte in die Sammlung der Mittelschule in Bekes-
csaba. Das Männchen beobachtete ich noch am 17-ten März in der Nähe
des Erlegungsortes des Weibchens, war aber so scheu, dass ich dasselbe
nicht erlesen konnte. a ,
t erlegen konnte Dr. TIBERIUS TARJÁN.
Acanthis flavirostris. Bei Nagytétény (Kom. Pest) wurde
am 13. Januar 1931 ein männlicher Berghänfling (Acanthis flavirostris
L.) gefangen, welcher mir behufs Bestimmung lebend gebracht wurde.
Seine Masse waren folgende: Flügel 75. Schwanz 58, Schnabel 7, Lauf
14 mm. Die lohbraune Färbung der Kehle und deren Umgebung und
überhaupt der dunklere Ton des Gefieders wiesen auf einen typischen
flavirostris hin, obwohl die Masse fast genau mit denen der etwas
kleineren, in allgemeinen heller gefärbten östlichen Form mit lehm-
gelber Kehle: Acanthis flavirostris brevirostris Moore übereinstimmen.
An demselben Ort wurde am 17. XII. 1930 auch ein flavirostris © gefan-
gen, das aber in der Gefangenschaft nach einigen Tagen einging. Die gelb-
schnäbligen A. flavirostris zeigten sich — etwa 4—5 Stück — in beiden
Fällen in Gesellschaft von kleineren Schwärmen der gewöhnlichen Blut-
1929/30] KLEINERE MITTEILUNGEN 3:
Os
hänflinge (Acanthis cannabina L.). Interessant ist, dass vor genau 10
Jahren, am 3. XII. 1920 ebenfalls in Nagytétény ein flavirostris
o gefangen wurde, welches nach meiner Bestimmung in den Budapester
Tiergarten gelangte (s. Aquila 1920. p. 272.). Keen
Acanthis flavirostris brevirostris. Am 27. Nov. 1926 schoss mein
Bruder Ludwig auf der Csaszaszallas-Puszta bei Nyiregyhaza
aus einem Schwarm von 12—14 Stück zwei kurzschnäblige Berghänf-
linge heraus, 1 x und ©; beide gelangten in die Sammlung des Kgl. Ung.
Ornithologischen Institutes. Lontani
Vorkommen des Seidenreihers (Egretta garzetta L.) im Komitate
Békés. Am 19. Mai 1930 erhielt ich zum Präparieren ein Männchen im
Hochzeitskleid aus Mezőberény im Komitate Békés. wo dasselbe
wahrscheinlich aus Versehen zum Abschuss gelangte. Masse: Länge
53°7, Spannweite der Flügel 102, Flügellänge 28°5, Schwanz 95, Lauf 11,
Schnabel 9:1 cm. Im Schlund befanden sich 5 ziemlich grosse Frösche, teil-
weise unversehrt; der Magen war gleichfalls mit Froschfleisch vollgestopft.
Den Schopf bilden zwei lange, schneeweisse Federn. Es gelang mir, den
schönen Vogel im Tauschwege zu erwerben und er ziert gegenwärtig
meine Sammlung. Andere Daten über sein dortiges Vorkommen habe
ich nicht. Ivan KIRÁLY.
Schwarzstorch im Komitat Sopron. Der Schwarzstorch ist in der
Gegend von Nagylözs sehr selten und ich konnte ihn bisher bloss
zweimal beobachten. Zum erstenmal sah ich einen am 13. Juli 1925 an
einer von Maulbeerbäumen gesäumten Landstrasse. Ich konnte selbst
mit freiem Auge gut sehen, wie er längere Zeit hindurch in einem Umkreis
von 2— 3 Schritten die unter den Bäumen liegenden Maulbeeren auflas.
Ich wunderte mich hierüber umso weniger, als ich früher einen zahmen
Hausstorch hatte, der alles frass, was er erhielt. Zwischen dem 12.
und 25. Mai 1930 sah ich dann noch ein Exepmlar, welches sich ständig
auf der Lichtung eines Akazienwaldes aufhielt.
Baron LADISLAUS SOLYMOSY.
Starker Rückgang der Grauammer in Overbasz. Die Grawammer war
seit gut 40 Jahren in unserer Gegend ein ziemlich häufiger Standvogel.
Im Herbst und Winter erschien dieselbe in Schwarmen von 100 Stück,
und so viele konnte man manchmal auf einem einzigen Baum sitzen
sehen. Seit vier-fünf Jahren hat sich dieser Zustand von Grund aus geän-
dert, denn als Brutvogel ist die Grauammer vielleicht vollständig ver-
schwunden, und auch im Winter ist nur ab und zu ein Exemplar zu sehen.
DI
bo
KLEINERE MITTEILUNGEN {Aquila
Ww
Uber den Grund dieser Erscheinung könnte ich nichts Wahrscheinliches
sagen, denn in Bodenbeschaffenheit und Kultivierung sind keine Ver-
änderungen eingetreten. welche solch nachhaltigen Einfluss auf die Lebens-
bedingungen dieses Vogels hätten ausüben können. re Se
Vorkommen der Zippammer (Emberiza cia L.) in der Umgebung
von Budapest. Am 23. November 1930 wurde ich gelegentlich eines Aus-
fluges in die Berge oberhalb Budaörs auf eine auffällig gefärbte
Ammer aufmerksam. welche mich sehr nahe herankommen liess, so dass
ich dieselbe mit Hilfe meines Feldstechers eingehend beobachten konnte.
Zu meiner nicht geringen Freude konnte ich den Vogel einwandfrei als Zipp-
ammer (Emberiza cia L.) bestimmen. Bemerken möchte ich noch. dass
JAKOB SCHENK im „Neuen Ungarischen Brehm" aus der Umgebung von
3udapest ein Vorkommen nach Frıvanpszky erwähnt. Aus meiner
Beobachtung möchte ich keine weiteren Schlüsse ziehen, und willnur noch
hinzufügen, dass während des ganzen Tages mildes, aber stürmisches
Wetter war. In der Gegend hielten sich grössere Ammer-Schwärme
auf, dieses Exemplar aber suchte, abgesondert für sich, sein Futter.
ANDREAS KLEINER.
Vorkommen der Zwergohreule in Budapest. Am 12. Mai 1931 be-
obachtete ich abends in der Gegend des Harmashatarhegy die mir von
Kolozsvar aus so wohlbekannte Stimme der Zwergohreule und in der
Mezőség. Diesmal beobachtete ich diese Art zum ersten Male in Budapest.
wo aber dieselbe nach den Beobachtungen von Dr. NikoLaus VASVÁRI
(Aquila 1925/26 p. 281) schon des Ofteren vorkam. so auf dem Rosen-
hügel und dem Schlossberge. DR. BARON ARVED MANNSBERG.
Gyps fulvus zeigt sich in den letzten Jahren in hiesiger Gegend
immer seltener. Ich erhielt in der letzten Jahren bloss zwei Exemplare
Das eine wurde am 25. Mai 1928 bei Banlak erlegt (Kom. Torontal),
das andere am 18. Okt. 1929 in der Gemeinde O t ele k (Kom. Torontál).
Dionysius Linrra. Temesvár.
Alpenmauerläufer im Mecsekgebirge. Am 1. April 1928 beobach-
tete ich in der Gemarkung von Zeng6varkony ein Exemlpar des
Alpenmauerläufers, das an einer steinernen Brücke emporkletterte.
EDUARD AGARDI,
Ornithologische Nachrichten aus der Hortobagy-Puszta. Meine frü-
heren diesbezüglichen Beobachtungen und Mitteilungen ergänze ich für
den Herbst 1929 und 1930 mit nachstehendem Bericht.
u
1929 30] KLEINERE MITTEILUNGEN
DI
09
Im Herbst 1929 weilte ich vom 3. bis 9. November auf der Horto-
bagy-Puszta. Die grosse Mehrheit der Wildgänse bestand auch dies-
mal aus Blässgänsen. Das zahlenmässige Verhältnis der während obiger
Beobachtungszeit auf der Puszta sich aufhaltenden Wildgans-Arten ist
etwa folgendes: 80 94 Anser albifrons, 10 %, Anser erythropus, 8 %, Anser
ferus und 2 % Anser fabalis. Obgleich ich fast hundert Stück erlegte
Wildgänse in Augenschein nahm, konnte ich Anser neglectus auch diesmal
nicht feststellen.
Auffallend war, dass im Herbst dieses Jahres (1929) fast 95 % der
erbeuteten Blässgänse, ganz abweichend von den im Herbst 1928 erlegten
und in grosser Zahl untersuchten Exemplaren, nicht aus Jungen der
diesjährigen Brut bestanden, sondern aus alten Individuen mit zahl-
reichen dunkeln Brust- und Bauchflecken ; im Herbst 1928 lag der um-
gekehrte Fall vor : zum grössten Teile bestand die Beute des ‚Jägers aus
ungefleckten Jungen desselben Jahres.
Vielleicht gehe ich nicht fehl, wenn ich diese im Herbst der beiden
Jahre beobachtete Altersabweichung bei der Blässgans auf den unge-
wöhnlich langen und mit 20—30 Grad C überaus strengen Winter zurück-
führe, welcher sich auch auf die gewohnten Winterquartiere der Gänse
erstreckte und vor allem die Brutverhältnisse nachteilig beeinflusste.
Wie bekannt, gingen im Januar und Februar 1929 infolge der
Strenge des Winters zahlreiche Wildgänse zu Grunde. Die unter grossen
Kntbehrungen überwinternden und geschwächten Gänse, so auch die
Blässgans, waren im Frühling 1929 nicht in einer solchen körperlichen
Kondition welche eine erfolgreiche Brut ermöglicht hätte.
Es fiel mir im Herbst des Jahres 1929 der starke Rückgang der
Raubvögel auf, während ich im Vergleich zu früheren Jahren bei der Stockente
und dem durchziehenden Aranich eine zahlenmässige Zunahme feststellte.
Auf Grund von Nachrichten verlässlicher Beobachter teile ich
schliesslich noch mit. dass am 20. Oktober 1929 wieder eine weisse Gans
(Albino) einige Tage lang in Gesellschaft von Wildgänsen auf den an die
Puszta angrenzenden Saatfeldern beobachtet wurde.
Im Jahre 1930 hielt ich mich vom 31. Oktober bis 6. November
auf der Puszta auf. Bei auffallend mildem Wetter fand ich auf den Gras-
Flächen der Puszta die Blässgänse in Scharen von Tausenden vereint.
Der Grund dieser Erscheinung ist nach Ansicht der hier lebenden Hirten
der, dass die Blässgans sich bei reichen Niederschlägen am Tage nicht
gern auf den nahen Saatfeldern niederlässt, wegen des lehmigen an die
Sohle klebenden Erdbodens. Da nun während der obigen Beobachtungs-
zeit einige Tage tatsächlich sehr reich an Niederschlägen waren, findet
dieser ungewöhnliche Massenaufenthalt der Gänse auf dem Grasboden
der Puszta in dem vorstehend Gesagten seine Erklärung.
KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila
Oo
Auch in diesem Jahre bildete die Blässgans, vielleicht noch mehr
als in anderen Jahren, die Hauptmasse der Wildgänse, etwa 90 %.
Auf die Zwerggans entfallen 8 % und auf die Graugans bloss 2 %;
die letztere Art war ein Jahr früher in viel günstigerem Verhältnis
vertreten.
Auf der an die Puszta angrenzenden Künmadaraser (,,Dar-
vas") Wiese, wo in jüngster Zeit das Wassergefliigel, besonders während
der Brutperiode, unter strengem Schutze steht, brütete die Graugans
im Frühjahr dieses Jahres schon in mehreren Paaren doch verringerte
sich der Bestand derselben. ebenso derjenige der Stockente während
des Sommers infolge einer vom Hausgeflügel auf das Wasserwild über-
gegriffenen Seuche ganz auffallend.
Die in früheren Jahren beobachtete Albino-Gans wurde im Herbste
dieses Jahres bis Anfang November nicht gesehen. Ebensowenig zeigte
sich die Suschkingans (Anser neglectus). Ich konnte weder unter den zahl-
reich erlegten und untersuchten Gänsen ein Exemplar herausfinden,
noch dieselbe draussen auf der Puszta antreffen.
Ausser den bisher erwähnten Arten beobachtete ich in dem obigen
Zeitraum noch folgende : Dafila acuta, Anas crecca, Mareca penelope,
wenige Numenius phaeopus, ein-zwei Gallinago gallinaria, sehr viele
Vanellus eristatus, einige Larus argentatus, einen Schwarm Plectrophenax
nivalis, überall Alauda arvensis. 1 Stück Milvus ater, ständig Falco aesalon
und Falco peregrinus, 2 Stück Haliaétus albieilla und vereinzelt Charadrius
apricarvus. he È ;
VIT VOGA DR. TIBERIUS TARTAN.
Weitere Beobachtungen über Cettia cetti sericea Temm. in Óverbász.
Diese Art beobachtete ich zum letzten Male im Jahre 1927 am 6-ten
November. Seit dieser Zeit konnte ich dieselbe nicht mehr zu Gesicht
bekommen. trotzdem ich derselben stets die grösste Aufmerksamkeit
widmete. Am 20-ten Februar 1931 hörte ich endlich wieder eine Vogel-
stimme, welche mir sehr verdächtig war. Den Vogel konnte ich nicht
sicher bestimmen. doch verdoppelte ich nunmehr meine Aufmerksamkeit
und hatte ich auch am 28-ten die freudige Überraschung ein Männchen
singen zu hören. Ich konnte den Vogel an seinem Gebaren, an Färbung
usw. ganz sicher erkennen. Am 3-ten März singt wieder ein Männchen,
am 9-ten singen zwei Männchen, am 20-ten und 21-ten singt noch ein
Männchen. Seitdem ist diese Art wieder verschwunden.
Da ich Hoffnung hegte, dass der Cetti Rohrsänger diesmal vielleicht
bei uns brüten könnte, liess ich ihn unbehelligt. Möglicherweise lässt
er sich hier deshalb nicht zum Brüten nieder, weil es an entsprechendem
dichtem Gebüsche fehlt. Der Rohrwald gibt ihm zwar Schutz und Nahrung
zum Aufenthalte, aber nicht die von ihm beanspruchte Nistgelegenheit.
nn u mm
1929/30] KLEINERE MITTEILUNGEN 335
Ich halte es nunmehr nicht für ausgeschlossen. dass der Cetti Rohr-
sänger an entsprechenden Stellen meiner weitern Umgebung brütet.
HEINRICH SCHENK,
Sommer-Vorkommen des Gänsesägers (Mergus merganser L.) auf
der Donau. Am 1. Juli 1930 fuhr ich auf dem Dampfer nach Wien. Ober-
halb G ü n y ü. gegenüber der Einmündung des Mosoner Donauarmes,
sah ich zu meiner grossen Verwunderung ein Weibchen des Gänsesägers.
Diese aussergewöhnliche Erscheinung blieb jedoch nicht vereinzelt. denn
am 4. August 1930 sah ich gelegentlich einer Dampferfahrt von Gönyü
nach Györ, gegenüber der vorhin erwähnten Stelle. unmittelbar neben
dem Schiff wieder ein Weibchen (vielleicht dasselbe). welches schwim-
mend einem Kormoran (Phalacrocorax carbo L.) folgte, als ob dieser
sein Gemahl sei. Zur Ergänzung meiner Beobachtungen bei Gönyü kann
ich noch berichten. dass ich am 5. August 1930 auf einer Dampferfahrt
nach Budapest 3 Stück Gänsesäger bei Nyergesüujfalü auf einer
a >
Sandbank beobachtete. A Kae
Das erste Nisten des grossen Brachvogels in Ungarn. *) Das erste
ungarische Gelepe des grossen Brachvogels fand mein Bruder Franz MArr
am 3. Mai 1928 auf der sogenannten „Kissarret“, einem nassen
Wiesengebiet zwischen Sarpentele und Csér, östlich der Eisen-
bahnlinie Szekesfehervar— Veszprem. Dieses aus 4 voll-
ständig reinen Eiern bestehende Gelege befindet sich gegenwärtig in
meiner Sammlung. Bei dem Funde war auch ich zugegen, desgleichen
der Stuhlweissenburger Tafelrichter Jurıus BocHxor. Auch im Jahre
1929 brütete der grosse Brachvogel in diesem Gebiet und wir fanden
mit Hilfe eines Jagdhundes auch Junge. 1930 erschienen die Brachvögel
wieder hier: bei Särpentele brüteten 3. bei Csór 5 Paare. Die zur
Gemeinde Fejérzichyfalva gehörenden Wiesen untersuchte ich
nicht, doch brüteten wahrscheinlich auch dort 1—2 Paare. Im Jahre
1930 fand ich zwei schon stark bebrütete 3-er Gelege : das erste am 3.
Mai, das zweite am 10. Mai. Beide Nester befanden sich auf grasbewach-
senem Brachfeld, vollständig frei. Das Nest ist genau so wie das des
Kiebitz, — eine in die Erde gescharrte kleine Grube, zwei Finger dick
mit trockenen Halmen ausgekleidet — natürlich bedeutend grösser. Der
j acer a ] N stes o 2( py | R
Durchmesser des einen Nestes betrug 20 cm. Tia pase oe Minen
*) Auf die gleichen Brutgebiete beziehen sich die Mitteilungen von DESsIDERIUS
Raperzky in , Kócsag" Jahrg. 1928. Seite 28 und Jahrg. 1929 Seite 163. Friepnich CERVA
erwähnt in ,, A Természet" XXVI. Band, Jahrg. 1930, Seite 256 ein anderes ungarisches
Brutgebiet des grossen Brachvogels. Dieses Brutgebiet liegt ım Komitate Moson,
von wo er sowohl 1929 als auch 1930 Junge erhielt. Laut Versicherung der Besitzer dieses
Gebietes brütet der grosse Brachvogel dort schon seit langer Zeit in jedem Jahre. Rev.
300 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila
Das Nisten des Grossen Brachvogels (Numenius arquatus L.) in
der Hanság. Die Hanság ist das Gebiet östlich der Mündung des Fert6-
Kanals. wo etwa 500 Hektar von mir verwaltet werden. Auf diesem Gebiete
nistete der Grosse Brachvogel im Jahre 1930 in 5—6 Paaren. Schon
damals vesuchte ich einiger Jungen habhaft zu werden, doch fand ich
nur zwei Exemplare, welche ich nicht mehr einholen konnte. Im Jahre
1931 schätzte ich die Anzahl der Brutpaare auf 10—12. Die Paare scheinen
während der Brut beisammen zu bleiben um sich gegenseitig beizustehen.
Ein Schreiadler, welcher in die Nähe eines Nestes gelangte, wurde von
ihnen ausdauernd und mit grosser Kühnheit verfolgt, so dass er baid
das Weite suchte. Auch den Menschen umkreisen diese sonst so scheuen
Vögel unter lantem Geschreie gleich den Rotschenkeln.
Die von mir beobachteten Vögel sind daher keineswegs zurück-
gebliebene sterile Vögel, sondern wahre Brutvögel. deren Gelege auch
gefunden wurde. Ich selbst konnte leider keines finden.
Eszterhaza am 31. Mai 1931. Konstantin SIKÓ.
Notiz. Dieser Bericht bestätigt die Beobachtung von THEODOR Barrios, welche er
noch vor dem Jahre 1914 in der Hanság machte und laut welcher junge Brachvögel vom
Wagen aus aufgescheucht wurden. Indem damals kein Belegexemplar erworben werden
konnte, ist die Veröffentlichung dieser wohl ersten Beobachtung über das Brüten des
Grossen Brachvogels in Ungarn erst jetzt angezeigt. Csr
Nisten von Muscicapa parva Bechst. in Diósjenő. Schon STEFAN
CHERNEL erwähnt, und in dem neuesten ,,Ungarischen Brehm" schreibt
auch J. Schenk, dass der Zwergfliegenfänger in Ungarn viel häufiger ist,
als vielfach angenommen wird. Bisher beobachtete ich diesen Vogel hier
in Diösjenö bloss auf dem Zug. Erst im Jahre 1930 gelang es mir, einige
Gelege zu finden, eines am 2. Juli in dem , Málnabérc" genannten Wald-
teil. ca. 600 Meter über dem Meere. In dem Nest waren 5 schon flügge
Junge, die ich beringte. Das Nest befand sich — wie auch die übrigen —
in ca. 1:6 m Höhe vom Boden in Weiss- bezw. Rotbuchen, an Stellen, wo
sich durch das Abbrechen von Ästen am Stamme Höhlen gebildet hatten.
Im ganzen fand ich drei Gelege. ziemlich nahe beieinander. Diese drei
Familien besiedelten ein Gebiet von 50 Hektar. Es gelang mir. dieselben
zu beringen. ANDREAS REZ.
Daten über das Nisten von Anthoscopus pendulinus im Komitate
Vas. Die Beutelmeise gehört im Komitate Vas zu den seltenen Brut-
vögeln. Hie und da wird sie wohl angetroffen, jedoch meist nur auf
dem Durchzug. Nach Dr. Géza Fromm (,,Die Vogelwelt des Komitates
Vas". Annales Sabarienses. III. p. 68) kam sie in Szombathely
und Szentgotthárd vor. CHERNEL erwähnt (Ungarns Komitate.
Komitat Vas. p. 486—492), dass sie „in den Auen an der Raba stellen-
1929/30] KLEINERE MITTEILUNGEN 337
weise brütet, in Szombathely am Mézesté wurde sie ebenfalls gesehen.“
Vor kurzem wurde sie bei Horvatnadalja an der Pinka brütend
angetroffen ; 1929 erschien sie in Nagyesäkäny als vollständig
neuer Brutvogel (2 Nester). 7 i
JOSEF WALZEL.
Nisten der Beutelmeise im Komitate Vas. In dem grossen Auwalde
bei Egyhäzasszecsöd am Ufer des Raba-Flusses nisteten im Frühjahr
1930 sechs Paar Beutelmeisen. Ein Teil der Nester befand sich an herab-
hängenden Zweigen von Weiden dicht am Ufer des Flusses, einige dagegen
mehr im Innern des Auwäldchens, etwa 30--40 m vom Wasser entfernt.
Eines der Nester hatte zwei Eingangsröhren, die eine auf der rechten
Seite, die andere auf der gegenüberliegenden linken. ne i
‚UDWIG MOLNÁR.
Ausbreitung des Girlitz in Diósjenő. Der Girlitz brütete bisher
bei uns bloss in einem Paare. Im Jahre 1930 stellte ich zu meiner Freude
fest, dass ausser dem obigen noch zwei Paare in der Ortschaft nisteten.
Zwei Gelege beringte ich auch. Der Volksmund nennt den Girlitz hier
„sarmanka“. ANDREAS Riz.
Nisten der Sumpfohreule. Nach langer Zeit traf ich endlich im Jahre
1930 die Sumpfohreule wieder brütend an. Am 2. Juni fand ich im Komitat
Moson ein Nest mit Jungen, welche sehr verschieden entwickelt waren.
FRIDRICH CERVA.
Nisten der Sumpfohreule. Am 8. August 1930 fand ich auf der soge-
nannten „Lökösret“ bei Tiszaeszlär 3 Junge im Dunenkleid.
GusTAV SZOMJAS.
Eine Sumpfohreule erlegte ich am 13. Juli 1930 in der Gemarkung
der Gemeinde Hencida im Komitat Bihar, auf der sogenannten
„Hosszuret‘‘. Es ist möglich, dass die Sumpfohreule in dieser Gegend
nistete, denn ich beobachtete sie an dieser Stelle den ganzen Sommer
hindurch in grosser Anzahl. BARTHOLOMÄUS BALASHAZY.
Nisten der Sumpfohreule in Konyär. Vom Frühjahre 1930 an erhielt
ich in Konyär, Komitat Bihar auffallend viele Jungvögel von Eulen
in verschiedenen Entwickelungsstadien. Ein Teil derselben wurde auf
Wiesen in Kleefeldern und ähnlichen Örtlichkeiten gefunden. Es waren
Sumpfohreulen, welche bisher noch nie in unserer Gegend als Brutvögel
beobachtet wurden. Ich sandte einige Exemplare auch an den Zoo in
Budapest. Wir hatten in diesem Jahre auffallend viele Mäuse und
Wühlmäuse. Dr. WILHELM Kiss.
22
338 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila
Ändert die Gartenammer (Emberiza hortulana L.) ihr Brutgebiet ?
Schon aus den Daten Petényis, wissen wir, dass die Gartenammer um
die Mitte des vorigen Jahrhunderts in Cinkota brütete, welches in
unmittelbarer Nachbarschaft von Csömör liegt.
Ich kam Ende 1917 zum erstenmal nach Csömör und entdeckte
hier bereits 1918 die Gartenammer, welche regelmässig in 1—2 Paaren
brütete. Einmal fand ich das Nest auf einer dünnen Akazie an einem
Bachufer, ziemlich niedrig. Die Goldammer (Emberiza citrinella L.) brütet
hier nicht und ist im Sommer überhaupt nicht zu sehen.
Seit 1927 wurde die Gartenammer immer seltener. Im Jahre 1928
sah ich bloss ein Stück, 1929 hörten wir ein-zweimal den Ruf, ohne den
Vogel zu sehen; 1930 endlich war dieselbe hier weder zu sehen noch zu hören.
Demgegenüber berichtet Dr. NıxoLaus VasvArı im Band XXXIV—
XXXV der Aquila, dass die Gartenammer bei Szada im Komitat
Pest briitet und gar nicht selten ist. Nachdem sich diese Angabe wahr-
scheinlich auf 1928 bezieht, ist es nicht ausgeschlossen, dass die im allge-
meinen ziemlich seltene und nur stellenweise brütende Gartenammer
aus irgend einem Grunde statt Csömör jetzt die Umgebung von Szada
zum Sommeraufenthalt gewählt hat. Obgleich Szada nicht zu der
unmittelbaren Nachbarschaft Csömörs gehört, liegt es doch genügend
nahe, um im weiteren Sinne zu dem Brutgebiet gezählt zu werden, in
dessen Rahmen die Gartenammer zeitweilig ihren Nistort wechselt.
Dr. HEINRICH DORNING.
In der Stadt nistende Wachteln. In Sopron brüteten im Jahre
1930 auf einer Bauparzelle gegenüber meiner Wohnung in der
Doborjani-Strasse 2 Paare Wachteln. Die Nester befanden sich auf einem
umzäunten Kartoffelfelde. Diese Strasse ist ziemlich verkehrsreich,
gegenüber liegt die Hochschule. In dem Benehmen und der Lebens-
weise dieser Wachteln liessen sich keinerlei Eigentümlichkeiten beo-
bachten, welche als Folge der modernen Umgebung hätten angespro-
chen werden können. Interessant war folgende Beobachtung: Wenn
ich bei Einbruch der Dämmerung die Lampe anzündete, näherten
sie sich dem Lichte nicht ; tat ich dieses aber erst gegen 10—11 Uhr,
dann hörte ich bald die ziemlich entfernt schlagenden Wachteln in
unmittelbarer Nähe meines Fensters rufen.
KoLoman MIKOLAS.
Nisten der Turteltaube im Weichbilde von Budapest. In ..Aquila‘
1927/28 Seite 398 berichtete Dr. Hrryricn DorninG über das in letzter
Zeit sich vollziehende Vordringen der T'urteltaube in das Innere der Städte.
Diese Erscheinung konnte ich ebenfalls beobachten. Am 13. Mai 1929
1929/30] KLEINERE MITTEILUNGEN 339
sah ich ein Turteltaubenpaar auf einem Baum vor dem Cafe Simplon‘,
also an einer der verkehrsreichsten Stellen der Hauptstadt, ihr Nest
hau; Dr. THropor BALASSA.
Nest des rotrückigen Würgers im Hofe. Am 27. Mai 1929 fand ich
in Kispereg im Schulhof auf einem Hollunderstrauch ein Nest mit
4 Eiern. Diese waren den Eiern des Schwarzstirnwürgers zum Verwech-
seln ähnlich. Das Würgerpaar bebrütete fleissig die Eier, und zwar
abwechselnd; vormittags das Weibchen bis 1--2 Uhr, nachmittags zwi-
schen 4—6 Uhr das Männchen. Die Vögel sassen gegen die Sonne gerichtet
auf den Eiern. Unter dem Baum spielten während der Pause die Schul-
kinder, was jedoch die Würger nicht störte. Näherte ich mich dem Neste,
flogen sie ganz nahe um meinen Kopf herum. Der Baum stand an einem
Gartenzaun, in welchem auch eine Türe war. Beim Öffnen der Türe wurde
der Baum erschüttert. Am 7. Juni nachts kamen durch diese Gartentüre
Gäste, wodurch das Würgerpaar offenbar verscheucht wurde. Am anderen
Morgen waren die Eier kalt und ich sah die Würger nicht mehr. Auch
dieser Fall beweist, dass dieser ansonsten vorsichtige Vogel ausnahms-
weise auch an verkehrsreichen Orten sich niederlässt. Avena eet Cantal
Wiederholtes Nisten von Lanius collurio im Rohr. Auch im Jahre
1930 briitete ein Pärchen des Neuntöters in dem von Wasserschirling
durchwachsenen alten Rohrbestand meines Gartens in Overbäsz. Nach-
dem die Jungen ausgenommen wurden, baute dasselbe in drei Wochen
ein neues Nest auf einem in der Nähe des Rohres stehenden Hollunder-
bäumchen. HEINRICH SCHENK.
Im Rohr brütende Kiebitze. Es war freilich nicht ihre Absicht
sich im Rohrwalde niederzulassen und dort eventuell Schutz zu suchen,
sondern der Zufall brachte es mit sich, dass sie sich dort ansiedelten.
Am Rande eines grösseren versumpften Rohrbestandes wurden die vor-
jährigen Rohrstoppeln abgebrannt und fanden die zeitlich im Frühjahre
hier durchziehenden Kiebitze günstige Nahrungsplätze und Nistgelegen-
heit, so dass sich drei Paare an dieser Stelle ansiedelten, wo sie sonst
nicht gebrütet hatten, selbst in der nähren Umgebung nicht. Als die ersten
Eier gelegt waren, sprosste schon dass junge Rohr, welches am Ende der
Brutzeit, als die Jungen ausschlüpften und von den Elternvögel fortge-
führt wurden, schon über ein Meter hoch war. HrrvkicHi ScHENK.
Nisten des Stares in einem Storchnest. Am 12. Mai 1929 erblickte
ich auf dem Wege zum Kondor-Teich (zu der Stadt Kecskemet gehörend)
bei einem einsamen Meierhof ein Storchnest auf einer mächtigen Pappel.
22%
340 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila
Ich stieg vom Wagen ab um eventuellGewölle unter dem Neste zu sammeln
und liess mich mit dem Besitzer in ein Gespräch ein. Dieser erwähnte,
dass in dem Storchnest nicht nur das übliche Spatzenvolk sein Lager auf-
geschlagen habe, sondern auch ein ihm unbekannter schwarzer Vogel,
von welchem ich unstreitig feststellen konnte, dass es sich um den Star
handelte. Ich sah den Vogel in eine Öffnung am Rande des Storch-
nestes hineinfliegen, wo er sein Nest hatte. Er flog wieder heraus, suchte
auf der nahen Viehweide Nahrung und kehrte bald zu seinem Nest
zurück. Ich hatte den Eindruck, dass er seine Jungen fütterte, was auch
der Besitzer bekräftigte. Das Nest war leider unersteigbar, sodass ich
diese seltene und interessante Art des Nistens nicht mit völliger Genauig-
keit feststellen konnte. Ein Irrtum erscheint jedoch ausgeschlossen.
JAKOB SCHENK.
Turteltauben in fremden Nestern. Man könnte glauben, dass sich
die Turteltaube (Turtur communis SerBy) im Laufe der vergangenen Jahr-
tausende an ihr überaus primitives und luftiges Nest derart gewöhnt
hätte, dass sie sich in einem massiveren und kompakteren Nest selbst
ausnahmsweise nicht wohl fühlen könnte. In meinen Aufzeichnungen
fand ich jedoch zwei Angaben, die das Gegenteil hiervon bezeugen. Die
erste Angabe ist folgende : Am 5. V. 1921 sah ich im Budapester Tier-
garten auf einem kleineren Laubbaum in einem etwa 2!'/2 m über dem
Boden befindlichen Amselnest (Turdus merula L.) eine Turteltaube sitzen;
bloss Kopf und Schwanz des Vogels waren zu sehen. Später flog das 5
girrend herbei, worauf das © das Nest verliess und beide auf einen anderen
Baum flogen, um sich zu liebkosen. Bald kehrte das © wieder zum Neste
zurück, und blieb fest darin sitzen, als ob es briite. Am 15. Mai sah ich
die Turteltaube wieder im Nest, am 29. Mai aber war dasselbe leer und
trocken. Möglicherweise hatte jemand das Nest ausgenommen. Ob sich
aber darin Eier befunden haben oder nicht, liess sich nicht einwandfrei
feststellen, bloss das Brüten selbst. — Der zweite Fall datiert 4 Jahre
später. Am 9. V. 1925 sah ich im Stadtwäldchen eine Turteltaube in ein
einzelstehendes, verlassenes Saatkrähennest (Corvus frugilegus L.) hinein-
fliegen, wo sie sich hin und her drehte, als ob sie das Nest umändern oder
ausbessern wollte. Am 12. Mai sah ich die Taube in dem Nest sitzen,
doch wurde am 14. V., gelegentlich der Vernichtung der Krähenkolonie,
auch dieses Nest fortgeschafft. Nach Angaben der Arbeiter waren zwei
weisse Eier darin. Die Brut gelang also auch in diesem Neste nicht.
KoLoman WaRGA.
Der Wiedehopf (Upupa epops L.) brütet in der Tiefebene gewöhnlich
zweimal. Mit dem Brüten des Wiedehopfes beabsichtige ich mich bei anderer
EEE
1929 30] KLEINERE MITTEILUNGEN
vs
=
Gelegenheit eingehend zu befassen. Hier möchte ich bloss die Tatsache
hervorheben, dass in Csömör, auf unserem Stallboden während der
letzten vier Jahre ein Wiedehopfpaar in drei Jahren : 1927, 1928 und 1930
je zwei Bruten zeitigte. Von der zweiten Brut des Jahres 1928 flogen
am 14. August 4 Junge aus, am 21. August auch das fünfte und letzte.
Im Jahre 1930 flogen die 5 Jungen der ersten Brut zwischen dem
11. und 13. Juni aus. Die Juagen aus der zweiten Brut waren am 9. Juli
noch ganz klein, vielleicht 1—2 Tage alt. Von den 6 aufgezogenen Jungen
(das siebente war inzwischen eingegangen) verliessen fünf zwischen dem
31. Juli und 2. August das Nest, das letzte flog am 4. August nachmittag
oder am 5. in der Früh aus.
Nachdem die Beobachtungen von Desiperivs Raperezky und
Laptstaus SZOMJAS (Aquila XXIX.. Jahrgang 1922, pag. 174—175) sich
ebenfalls auf das Alföld beziehen und von zweimaligem Brüten handeln,
muss ich aus meinen eigenen Erfahrungen die Schussfolgerung ziehen,
dass im Alföld der Wiederhopf bei Vorhandensein entsprechender Nist-
gelegenheiten und günstiger Witterung gewöhnlich zweimal im Jahre
brütet. Das einmalige Brüten ist eine Ausnahme.
Von den sieben Jungen der zweiten Brut (1930) beringte ich fünf.
Sie waren im Durchschnitt etwa 18 Tage alt. Eines war sehr zurück-
geblieben und schwach; ich fand es am 27. Juli tot auf dem Hausboden.
So flogen also bloss vier beringte Wiedehopfe aus. Die Ringe haben fol-
gende Nummern : 65044, 65045, 65047 und 45048.
Nach meinen Beobachtungen brauchen die jungen Wiedehopfe vom
Schlüpfen aus dem Ei bis zum Verlassen des Nestes etwa 31/24 Wochen.
Im Jahre 1930 sah ich in Csömör den letzten Wiedehopf am 10.
August. Dr. HEINRICH DORNING.
Zweimaliges Brüten der Schleiereule. Auf Grund des Aufrufes von
Dr. NikoLaus Vasvirr in Aquila Jahrg. 1927/28. Seite 400-401. kann
ich mit Bezug auf diese Frage berichten, dass am 16. Oktober 1930 in
der Gemeinde Kula 4 noch flugunfähige Junge gefangen wurden.
Ich nehme bestimmt an, dass es sich um die zweite Brut handelt und
werde in dieser Auffassung durch den Umstand bestärkt. dass damals
in unserer Gegend sehr viele Mäuse waren, so dass sogar die Grau- und
Purpurreiher der Mäusejagd oblagen. Die Schleiereule ist übrigens in
der letzten Zeit bei uns sehr selten geworden, es würde ihr also bei dem
geringen Bestande auch ohne Mäuseplage zu einer zweiten Brut genü-
gende Nahrung zur Verfügung stehen. ne O,
Einiges über den Uhu (Bubo ignavus Forst.) Im April 1924 wurde
bei Barcza-Rozsny 06 auf dem Velican-Gebirge Bucsecs) ein Vierer-
IV
KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila
un
Hin
gelege des Uhu gefunden. Die Eier lagen auf einem nackten Felsen. Alle
vier Jungen schlüpften aus. eines davon ging aber bald zugrunde. Die
anderen drei Uhus wurden, ehe sie ausflogen, dem Horste entnommen.
Einer (ein ©) kamim Oktober in meinen Besitz. Im März 1925 ging er ein.
Trotz ihrer Auspruchslosigkeit und Zähigkeit ist die Wartung
gefangener Uhus nicht leicht. Sie brauchen zu ihrer Verdauung Haare
und Federn, und wer nicht in der Lage ist, ihnen solche Nahrung zu ver-
schaffen, sehe lieber von ihrer Pflege in Gefangenschaft ab.
Der Uhu ist in der näheren und weiteren Umgebung Brassö’s
noch ziemlich häufig. Oft hat man im Freien Gelegenheit, sich an seiner
Anwesenheit zu erfreuen, sei es dass man ihn in seinem Jagdrevier rufen
hört, oder in der Abenddämmerung in adlerartigen Fluge zur Ebene
fliegen sieht, wo er in mäusereichen Jahren der Jagd auf diese Nager
obliegt. Am 21. Nov. 1928 hörte ich von meiner Wohnung um 8 Uhr
abend den Uhu aus der Gegend eines nahen Steinbruches rufen. Manch-
mal findet man mitten auf dem Felde eine Uhufeder, ein Beweis für die
nächtlichen Besuche ihres Besitzers.
Wer den Uhu nur aus Büchern und Jagdgeschichten kennt, ver-
knüpft mit der Vorstellung an ihn unwillkürlich das Finstere und Grau-
same. Ganz anders erscheint er dem Beobachter in freier Natur. Der
wirkliche Speisezettel des Uhu auf Grund von Magenuntersuchungen und
Beuteresten am Horst zeigt, dass er nicht jener Massenmörder von Reh-
kälbern, Hasen und Fasanen ist, wie ihn übereifrige Jäger oft geschildert
haben. Bei der heutigen Wildarmut würde er ja bald verhungern, wenn
er ausschliesslich so noble Passionen hätte. Am 16. Juni 1925 fand Herr
Hausmann und ich unter einem besetzten Uhuhorst Flügelfedern von
Garrulus glandarius ! Viele Uhumägen enthalten nichts als Feldmäuse.
Schade, dass diesem schönen Vogel so stark nachgestellt wird. Dass
doch auch hierzulande Jäger und Nichtjäger dem Uhu Schutz angedeihen
lassen möchten, ehe es zu spät wird ! essi
Benehmen des weissen Storches auf den Reisfeldern. Auf der Herr-
schaft Banlak, wo man auch Reisbau betreibt, werden im Sommer cca.
200 Hektar Boden unter Wasser gehalten. Während bei den Fisch-
teichen wegen des tiefen Wassers kaum ein Storch zu sehen ist, sind diese
30 cm
schwankt, ständig anzutreffen. Die Erklärung liegt auf der Hand: in dem
Vögel auf den Reisfeldern, wo der Wasserstand zwischen 25
seichten Wasser kann sich der Storch seine Nahrung leichter beschaffen.
Im Laufe des Jahres 1930 beobachtete ich die Störche — soweit es
mir mein Beruf erlaubte — ständig.
Am 25. Mai war ich auf dem Wege in das nahe Dorf. Mein Weg
führte längs der Reisfelder dahin, wo 23 Störche, jeder für sich, der Frosch-
1929/30] KLEINERE MITTEILUNGEN 34:
jagd oblagen. Plötzlich ein lautes Geklapper. In einer Entfernung von
2—300 m sehe ich einen von anderwärts kommenden Storch nahen.
Dieser Neuankömmling umfliegt mit Geklapper den ihm am nächsten
stehenden Storch. Der umflogene Storch steigt klappernd auf umfliegt
nun zusammen mit dem Fremden den wieder zunächst befindlichen
Storch. Der dritte steigt gleichfalls auf, und nun umfliegen alle drei mit
Geklapper den 4., 5., 6., 7., 8. — 23. Storch, das Umkreisen bei jedem
Einzelnen wiederholend ; schliesslich lassen sich alle 24 Störche, zu einem
Trupp vereint, auf einer Wiese nieder, anfänglich laut, dann leise klap-
pernd. Auf der Wiese verweilten die Vögel 34 Stunden lang, ohne während
dieser Zeit irgend eine Nahrung zu sich zu nehmen.
Ich hatte den Eindruck, als ob der fremde Ankömmling die Störche
von den Reisfeldern zu einer Versammlung gerufen hätte. Laut Aussage
der hiesigen Bevölkerung wiederholen sich solche Fälle häufig.
Für die grosse Nützlichkeit des Storches spricht folgender Fall.
Auf Reisfeldern, welche unter Wechselwirtschaft standen, wurde Rotklee
gesäet und dann im Sommer abgemäht. Das Mähen begann in den frühen
Morgenstunden, — plötzlich kamen aus der Umgebung einzelne Störche
herbeigeflogen, dann wieder neue und immer wieder Andere und liessen
sich in unmittelbarer Nähe der Arbeiter nieder. Um 11 Uhr vormittag
zählte ich auf den abgemähten Kleetafeln 154 Stück.
Die Störche, die sich in dieser Gegend besonderer Wertschätzung
erfreuen, folgten den Mähern auf dem Fusse und säuberten die abgemäh-
ten Tafen von den zahlreichen Feldmäusen. (Nebenbei bemerkt. reichte
die Freundschaft und Zutraulichkeit der Störche sogar bis zum Brotsack
der Arbeiter : einem Manne hatten sie auch das Brot verzehrt.)
Einen Storch beobachtete ich 1 Stunde lang bei der Nahrungssuche
In dieser Zeit verzehrte er 44 Mäuse, 2 junge Hamster und einen Frosch.
Trotz dieser sehr reichlichen Nahrungsaufnahme konnte ich am Kropf
keinerlei Veränderung bemerken, doch wurde ein Gewölle nach dem
andern herausgewürgt. Nach der grossen Menge der Gewölle zu urteilen
muss der Stoffwechsel ein sehr rascher sein. Die Beobachtung war genau,
da ich bloss 6—7 Schritte von dem Vogel entfernt war.
Die Reisfelder sind auch der Sammelplatz der Störche vor Antritt
ihrer Reise.
Vom 8. August angefangen vergrösserte sich der Storchbestand
der Reisfelder von Tag zu Tag zusehends, sodass ich am 11. August
auf dem Damm einer Reisparzelle 569 Störche zählte. Zwischen dem 11.
und 20. August war die Höchstzahl erreicht. Während dieser Zeit
besetzten die ununterbrochen ankommenden Störche den Damm einer
20 Hektar umfassenden Reisparzelle derart, dass Oberteil und Seiten
des Dammes vor lauter Störchen nicht zu sehen waren. Die Störche kamen
WW
KS
Ha
KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila
in den frühen Morgenstunden auf die Reisfelder und auf die benach-
barten Acker, schlossen sich 11 Uhr, wenn die grosse Hitze begann, zu
einem Schwarm zusammen und liessen sich auf dem Damm der 20 Hek-
tar grossen Reisparzelle nieder.
Am 20. August gegen Abend sah ich einen Flug von 300—400
Störchen in der Richtung Versec ziehen. Vom 21. August angefangen
verringerte sich ihre Zahl fortwährend, sodass am 1. September kein
einziger mehr zu sehen war. Am 30. Sept. erschienen noch 2 Nachzügler,
welche sich einige Tage lang aufhielten und dann weiterflogen. Die Störche
zogen alle in südlicher Richtung.
Banlak-Rizstelep (Kom.-Torontal) 6. Okt. 1930.
BÉLA von KÁLMÁN.
Ungewöhnliche Ansammlung von weissen Störchen. In der Umge-
bung von Nagykanizsa, einem Gebiet von etwa 10.000 Hektar
Ausdehnung, waren mir bloss acht brütende Storchpaare bekannt.
Trotzdem beobachtete ich niemals so zahlreiche, verwittwet lebende,
aber in Gesellschaft dem Heupferd-Fang obliegende Störche wie im
vergangenen Jahr 1930. So erschienen am 23. Mai auf unseren Viehtriften
25—30 Stück, die von nun an alltäglich als gute Bekannte zu sehen waren.
Ende Juni wuchs ihre Zahl nach Zuzug der ausgeflogenen Jungen auf
85 an.
Gelegentlich einer langen Eisenbahnfahrt, welche mich bis in die
Tatra und auf einer anderen Linie wieder zurück führte, beobachtete
ich bloss am 6. Juli 72 Exemplare bei Csobad (Kom. Abauj), was
auch hier als auffallend frühe Ansammlung betrachtet werden kann.
Ferner sah ich am 9. Juli bei Losonc 16 Stück, anderswo aber nir-
gends einen Storch. Tote RO
Zur Biographie des Storches. In Csizfiird6, wo ich den ungewöhnlich
warmen und trockenen Sommer des Jahres 1930 verbrachte, betrachtete
ich mit Besorgnis die beiden dort vorgefundenen Storch-Familien und
musste mich oft fragen, was wohl diese Störche füttern können, da jeder
Sumpf und jede Pfütze ausgetrocknet war. Am nächsten Tag sah ich die
Störche auf den Stoppelfeldern die grossen Grillen fangen. Interessant war
es zu beobachten, wie sie dieselben auffliegen bezw. aufspringen mach-
ten, um ihr Vorhandensein in Erfahrung zu bringen. Die Störche lüfteten
ab und zu ihre Flügel, wie einen grossen Fächer. Die erschreckten Heu-
pferde sprangen auf und konnten nun beim Niederfallen auf den Boden
von den Störchen leicht gefunden werden. Ein einwandfreier Beweis
für den Nutzen dieser Vögel auch hinsichtlich der Vernichtung der Grillen.
STEFAN MEDRECZKY.
1929/30] KLEINERE MITTEILUNGEN
kes
es
or
Fledermaus im Magen des Wanderfalken. In das Praparatorium von
Ruvorr Fina wurde aus Ricse (Kom. Zemplén) am 14. Dez. 1930 ein Falco
peregrinus zum Ausstopfen geschickt, in dessen Magen sich die Uberreste
eines Pterygistes noctula Schreb. befanden. Meines Wissens war es bisher
noch nicht erwiesen, dass der Wanderfalke die Fledermaus fangt, wenngleich
ich bereits in meiner im Band 1925/26. der , Aguila" erschienenen Mittei-
lung die Möglichkeit dieses Vorkommnisses erwähnt hatte. Wie ich dort
berichtete, fand ich im Herbst 1925 und im Marz 1926 in Budapest neben
den Mauern der K6banya-er kath. Kirche stellenweise Überreste von Fleder-
mausen, welche vielleicht der auf dem Turm zu speisen pflegende Wander-
falke fallen gelassen hatte; dann aber hörte ich auch erzählen, dass fallen-
gelassene und noch lebende Fledermäuse dortselbst gefunden wurden.
Der vorliegende Mageninhalt lässt es nun zweifellos erscheinen, dass der
Wanderfalke auch die Fledermaus fängt. Unter unseren Falken war
bisher bloss der Baumfalke als Fledermausjäger bekannt. welcher wie
mehrmals beobachtet wurde, hierin viel Geschick an den Tag legt (V.
Csércry, Aquila 1917 p.270 und E. Hesse. Journ. f. Ornith., 1919, p.
406.) Jedenfalls nimmt es nicht Wunder, dass Baum- und Wanderfalke,
welche selbst Schwalben und Mauersegler fangen, auch die Fledermäuse
zu erbeuten wissen, die doch zum Teil ähnlich fliegen wie die Schwalben.
Da aber in unserem Klima die Fledermäuse weniger zahlreich vorkommen
als in wärmeren Gegenden, dienen sie unseren Raubvögeln (sogar auch
den Eulen — letzteren wegen ihrer besonderen Jagdmethoden bezw.
wegen ihrer geringeren Geschicklickeit, fliegende Beute zu fangen) mehr
nur als Gelegenheitsbeute. In diesem Zusammenhang erwähne ich die
interessante Angabe von G. Schrader über den kurzzehigen Sperber
(Astur brevipes Sev.), welcher in der Gegend von Smyrna im Monat
August fast allabendlich Fledermäuse fing. (Th. Krüper : J. f. Orn., 1869,
p. 28.). Die erwähnten drei Raubvögel pflegen besonders auch gegen
Abend auf fliegende Insekten Jagd zu machen. haben also um diese
Zeit Gelegenheit, die einer ähnlichen Beschäftigung obliegenden Fleder-
mäuse zu fangen. Regelmässig die Fledermausjagd ausübende Arten
leben aber nur in denan Fledermäusen ausserordentlich reichen Tropen,
wo sich gewisse Raubvogelarten in dieser Richtung geradezu speziali-
siert haben ; ein Beispiel hierfür haben wir an dem afrikanischen .,Fleder-
mausfangenden Habicht“ (Machaerhamphus). Da: NO MES Vasi
Massenhafte Vernichtung von Tauben durch den Wanderfalken.
Auf dem Turm einer Kirche in Debrecen hält sich seit 2. Sept.
1930 ein Wanderfalke auf. Jeden Morgen zwischen 6—'/»8h schlägt er
eine Taube, die er auf dem Gesims des Turmes verzehrt. Ofters beobach-
tete ich auch, dass er am Nachmittag ebenfalls eine Taube fing. In vielen
+6 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila
Fällen dauert das Rupfen und Verzehren einer Taube 1—1'’s Stunden.
Tag und Nacht bringt er auf dem Turmgesims zu. Weder der Lärm der
Stadt, noch das Geläute der Glocken vermögen ihn zu stören, ja nicht
einmal der grelle Lichtschein, welcher nachts von den erleuchteten Ziffer-
blättern der Turmuhr herrührt. nn
Schaden der Elster im Weingarten. In meinem Weingarten bei
vendes am Balaton-See verursachten die Elstern im Sommer 1930 an
den frühreifenden Traubenarten empfindlichen Schaden. Schon früh-
morgens suchten sie die in den einzelnen Parzellen zerstreut stehenden
Muskateller und Madelaine-Stöcke auf und dezimierten dieselben gründ-
lich. Ganze Hengel wurden vollständig kahl gefressen und die frühe
Traubenernte wäre bis zur letzten Beere geplündert worden, wenn ich
nicht von dem Jagdgewehr Gebrauch gemacht hätte. In den Mägen der
erlegten Elstern fand ich immer die Traubenschalen und die Kerne,
letztere jedoch im Vergleich zu den Schalen stets in geringerer Anzahl.
So konstatierte ich z. B. in dem einen Mageninhalt 4 Schalen, aber bloss
einen einzigen Kern. Es hat den Anschein, als ob die Kerne als Exkre-
mente entleert, die häutigen Schalen aber in den Gewöllen ausgespieen
würden.
Im übrigen konnte ich mich nicht genug über die Geschicklichkeit
wundern, mit welcher die Elstern auch die an den verstecktesten Orten
befindlichen frühreifen Trauben fanden. Es gab Parzellen, auf denen
bloss ein einziger derartiger Stock stand, und wurde dieser ebenso gefunden
wie die gruppenweise gepflanzten. Unreife Trauben wurden nicht ange-
rührt und die unreifen Beeren einer und derselben Traubenart stehen
gelassen. Da die Elstern keinen Unterschied machten zwischen den
würzigen Muskateller-Trauben und der gewöhnlichen ‚‚Madelaine‘‘, muss
ich annehmen, dass sie sich bei der Auswahl der reifen Beeren von dem
Gesichtsinn leiten liessen, eventuell von dem Tastsinn der Mundhöhle:
Als Schreckmittel hing ich hie und da eine erlegte Elster in der
Nähe des Wohnhauses an einer Stange auf, derart, dass ich mich unbe-
merkt auf Schussdistanz anschleichen konnte. Dieser Kadaver wurde
manchmal von einem ganzen Schwarm Elstern umkreist, die einen der-
artigen Lärm machten, dass ich sofort aufmerksam wurde und oft einige
Exemplare erlegen konnte. Javon Son
Grosser Buntspecht als Obstfresser. Sobald in meinem Garten die
Maulbeeren zu reifen begannen, erschien täglich auf dem Maulbeerbaum
ein grosser Buntspecht und verzehrte die Beeren. Später stellte er sich
täglich bei den reifen Kirschen ein und kam so lange, bis die letzte Kirsche
verzehrt war. Lupwie Morxir Molnaszecsod.
1929, 30] KLEINERE MITTEILUNGEN
HN
~l
Berauschte Kirschkernbeisser. In einer Notiz mit vorstehender
Überschrift äussert Koromax Warca (Aquila Jahrg. 1925/26. p. 296)
die Vermutung, dass die Kirschkernbeisser, welche die Kerne abgefallener
Beeren von Prunus padus fressen, in einen Rauschzustand geraten, da
sich in den Beeren nach dem Abfallen Alkohol entwickelt, oder dass
diese Tiere durch das im Kern enthaltene bittere Mandelöl vergiftet
werden. Hierzu kann ich folgende Beobachtung mitteilen. Vor einigen
Jahren hörte ich im Spätsommer die erregten Rufe einiger Kernbeisser,
die sich an den Beeren eines in der nächsten Nähe meiner Wohnung ste-
henden Prunus padus gütlich taten. Plötzlich flog einer dieser Vögel mit
solcher Gewalt wider meine Haustüre, dass er tot niederfiel. Einen Raub-
vogel oder irgend ein andere Schrecken erregende Erscheinung konnte
ich nicht wahrnehmen. Zwei Tage nach diesem Vorfall flog ein Kirschkern-
beisser durch das offen stehende Fenster in s Zimmer herein, stiess gegen
die Wand und fiel auf den Fussboden. Ich hob den Vogel auf, der sich nach
kurzer Zeit wieder soweit erholte, dass er davonfliegen konnte. Schon
damals fiel mir das sonderbare Gebaren der Kirschkernbeisser auf, die in
einem abnormalen und unerklärlichen Erregungzustand zu sein schienen.
Wäre mir von den Vermutungen des Ornithologen Warga etwas
bekannt gewesen, hätte ich durch genaue Untersuchung des Magenin-
halts der beiden Kernbeisser vielleicht etwas zur Klärung der oben
erwähnten Frage beitragen können.
Bad-Homburg. E. GARNIER.
Überwinterung eines Motacilla alba Paares in der Nähe von Bienen-
ständen. Bei dem Wächterhaus Nr. 6412 der Eisenbahnlinie Nagykanizsa-
Murakeresztür überwinterten 1930/31. in unserer Gegend zum erstenmal
zwei weisse Bachstelzen. Das Überwintern wurde dadurch ermöglicht,
dass der Weichensteller eine Bienenzucht mit 46 Körben hatte, deren
abgestorbene Insassen (schätzungsweise 15% oder 6.000 Stück) den bei-
den Bachstelzen und noch mehreren Kohlmeisen als Nahrung dienten.
Obgleich der Weichensteller an diesem Orte schon seit 28 Jahren
Bienenzucht betreibt (in der Nähe von Wiesen und Tümpeln), war ihm
das Überwintern von weissen Bachstelzen bisher noch nicht vorgekommen.
Diese Vögel durchstreiften während des Winters, auf Grund meiner
Feststellungen, ein Gebiet von etwa 50 Hektar. Dass ich von ihrem
Überwintern Kenntnis hatte, war auch aus dem Grunde gut, weil ich
ansonsten meine am 8. März 1931 gemachte Beobachtung irrtümlich
als zu frühes Ankunftdatum aufgezeichnet hätte. ne Rae
Bachstelze füttert einen flüggen Kuckuck. In dem , Nagyerdő"
bei Debrecen beobachtete ich eine weisse Bachstelze. welche vom
348 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila
18. bis 22. August 1930, also 5 Tage hindurch, einen jungen flüggen
Kuckuck fütterte. Wenn die Bachstelze 8—10 Minuten verspätete, wartete
der Kuckuck mit lebhaften Piepen auf die Nahrung, welche aus Raupen
und Heupferden bestand. An der Fütterung beteiligte sich bloss die eine
Bachstelze : den anderen Gatten konnte ich nicht zu Gesicht bekommen.
GEORG BÁRSONY.
Beobachtungen an Kuckuck-Jungen. Mehrere Jahre hindurch hatte
ich Gelegenheit, das Wachstum des jungen Kuckucks unter sehr gün-
stigen Verhätnissen zu beobachten. Die Jalousie-Fenster unseres Sommer-
hauses sind bevorzugte Nistplätze von Hrithacus phoenicurus und es ver-
geht kaum ein Jahr, wo nicht wenigstens ein Paar der Gartenrotschwänze
dort brütet. Vor Jahren kam es nicht selten vor, dass der Kuckuck sein
Ei in das zwischen den Fenstern befindliche Nest legte. Den heranwach-
senden jungen Kukcuck konnte ich aus dem Zimmer bequem beobach-
ten und auch mehrere photographische Aufnahmen machen.
In vier oder fünf Fällen legte der Kuckuck sein Ei in das Garten-
rotschwanz-Nest. In einem einzigen Falle lagen, soweit ich mich erin-
nern kann, nach Ausschlüpfen des jungen Kuckucks zwischen den aus
dem Nest herausgeworfenen Eiern auch zwei frisch geschlüpfte tote
Vöglein. In den übrigen Fällen lagen bloss hoch bebrütete, offenbar
kurz vor dem Ausschlüpfen befindliche Eier neben dem Neste.
Um mich zu vergewissern, ob der kleine Kuckuck die übrigen Eier
aus dem Neste herauswerfe, oder der Brutvogel, legte ich ein Ei neben
den Kuckuck in das Nest zurück und beobachtete hinter dem Vorhang,
was weiter geschah. Das Ei rollte unter das Kuckuck-Junge, wodurch
sich dieses nicht im mindesten stören liess. Die mit Futter herbeifliegende
Vogelmutter bemerkte. obwohl äusserlich nichts auffiel sofort die Ver-
änderung. Sie setzte sich auf das Nest, scheinbar um ihre Kinder zu erwär-
men, und bloss eine sehr kleine Bewegung ihres Körpers verriert, dass
sie etwas tat. Nach einigen Augenblicken rollte dann plötzlich vorne
das Ei heraus. Dasselbe geschah. wenn ich mehrere Eier in das Nest
zurücklegte : sie wurden der Reihe nach von der Vogelmutter heraus-
seworfen. Es kann also für mich kein Zweifel darüber bestehen, dass
die Eier oder die Jungen nicht von dem ohnehin hierzu zu schwachen
Kuckuck, sondern vom Muttervogel aus dem Neste herausgeworfen
werden. Aber offenbar nur dann, wenn dieselben infolge der Zudringlich-
keit des kleinen Schmarotzers zugrunde gegangen sind.
Das Kuckuck-Ei wird stets etwas früher ausgebrütet als die
übrigen Eier des Geleges. Von einem Weiterbrüten kann nun nicht mehr
die Rede sein, denn der hungrige, bettelnde Kuckuck nimmt die Zieh-
eltern ganz in Anspruch. Die übrigen Eier kühlen aus und die vor dem
1929/30] KLEINERE MITTEILUNGEN 210
Ausschlüpfen stehenden kleinen Vögel gehen zu Grunde. Dasselbe
Geschick ereilt auch die Jungen, welche eventuell gleichzeitig mit dem
Kuckuck ausgebrütet wurden ; der stärkere, sich immer vordrängende,
ewig um Futter schreiende Kuckuck nimmt ihnen jeden Bissen weg.
Interessant ist, dass man im Nest des Gartenrotschwanzes nach
Ausfliegen der Jungen oft ein unbefruchtetes Ei findet, während bei Vor-
handensein eines jungen Kuckucks die Vogelmutter, wie oben beschrieben
das Ei sofort entfernt.
Der junge Kuckuck ist derart gefrässig, dass die Zieheltern nur
mit äusserster Anstrengung die für ihn nötige Nahrung beschaffer können.
Manchmal hatte es den Anschein, als ob die Vogelmutter eine List
anwende;sieflogin rascher Aufeinanderfolge vier-fünfmal auf einen nahen
Vogelkirschbaum (Prunus Padus) und brachte jedesmal eine ziemlich
grosse schwarze Beere.
Ich halte die Veröffentlichung meiner Beobachtungen für nötig,
weil ich kürzlich in einer deutschen Jagd-Zeitschrift widersprechende
Beobachtungen fand. Vermutlich hatte es dieser Beobachter mit einem
schon entwickelteren jungen Kuckuck zu tun, welcher imstande war
die unangenehmen ‚‚Fremdkörper‘ aus dem für ihn allzu engen Neste
zu entfernen.
In den letzten Jahren ging die Zahl der in Gartenrotschwanz-Nester
legenden Kuckucke stark zurück, wodurch der Bestand der Gartenrot-
schwänze. welcher durch den allzu ausgiebigen Kuckuck-Besuch Ein-
busse erlitten hatte, wieder in erfrenlicher Weise vermehrt wird.
ANDREAS ZSINDELY.
Wendehals als Vernichter der Blaumeisenbrut. Es ist allgemein
bekannt, dass Jynx torquilla, falls er keine passenden Nisthöhlen finden
kann, einfach die Nester anderer kleiner Höhlenbrüter, besonders der
Meisenarten, okkupiert. Am 25. 1929 war ich in Nagycsakany Augen-
zeuge einer ähnlichen, aber doch in gewissem Sinne sehr abweichenden
und nicht alltäglichen ,,Ausquartierung’‘. Am Nachmittag dieses Tages
wurde ich auf zwei Parus caeruleus aufmerksam, die in der Nähe ihres
Nestes in einer Weide verzweifelt schreiend hin und her flogen und manch-
mal einen Augenblick in die Öffnung der Höhle hineinguckten. Plötzlich
kommt aus der Höhle ein Wendehals hervor, im Schnabel ein kleines,
fast ganz nacktes Vogeljunges bringend, welches er mit einem heftigen
Ruck wegschleudert. Er bemerkt mich inzwischen, bleibt einen Augenblick
regungslos und fliegt dann fort. Ich tat das Junge in das Nest zurück,
worauf die Alten, als ob nichts geschehen wäre, die Fütterung fortsetzten.
Am nächsten Tag fand ich sämtliche Blaumeisen-Jungen leblos unter
dem Baum liegen. An jedem waren mehrere blutige Wunden zu sehen.
350 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila
besonders am Hals und Flügelansatz, die von dem Schnabel des Wende-
halses herrührten. Etwa zwei Wochen später untersuchte ich die Höhle
und fand, dass der Wendehals sie noch immer nicht bezogen hatte ;
am 22. Juni schliesslich fand ich ein paar Tage alte Siebenschläfer-Jungen
darin. JOSEF WALZEL.
Bemerkung. Die oben erwähnte ‚‚Ausquartiernng‘“ ist leider keine seltene Erschei-
nung und man muss froh sein, wenn sie bloss auf eine einzelne Familie beschränkt bleibt,
denn häufig kommt es vor, dass einzelne Wendehälse sich in der Wahl des Brutplatzes
so schwer entscheiden können, dass sie mehrere Gelege vernichten, bevor sie sich endlich
irgendwo einrichten. Auf der Versuchsstation unseres Institutes, auf der Margareten-
Insel, hatte ich auch einen solchen Wendehals, der mehrere Meiser- und Feldsperlingnester
durchwühlte oder gar samt den Eiern zum Flugloch herauszerrte, bis er sich irgendwo
niederliess. Es ist noch ein Glück, dass diese schlechte Gewohnheit nicht die Eigenart jedes
Exemplares ist. Die eine Massnahme zur Abwehr des Schadens ist folgende: Wenn bis
zur Ankunft der Wendehälse unsere Nisthöhlen bereits sämtlich besetzt sind, hängen wir
für die neuen Ankömmlinge noch einige leere Höhlen auf. Es können aber Fälle eintreten,
wo nur durch Abschuss der auffallend aggressiven und ratlosen Wendehälse die alten
Bewohner gerettet werden können. TITUS CSORGEY.
Beobachtungen an Nisthöhlenbewohnern. Der Vorstand der Stadt
Győr liess Ende März 1928 150 Stück Nisthöhlen aushängen,
hauptsächlich in den Stadtparks. Bei der Reinigung der Höhlen Ende
September fand ich in 16 Höhlen Meisen-nester, 10 waren leer, in den
übrigen hausten Sperlinge ; in dem einen Nest waren noch zwei flügge
Junge. In sechs Höhlen fand ich Fledermäuse ; diese zogen erst nach
Beendigung des Brutgeschäftes dort ein. In mehreren Höhlen waren
Laubfrösche. Die in diesem Jahre neu hergestellten 42 Höhlen gedenke
ich nicht in den öffentlichen Parks, sondern bei Wohnhäusern anzubrin-
gen, da nach meinen bisherigen Erfahrungen dort eher Meisen einziehen
werden. Die Fluglochweite der Höhlen betrug 30 mm, doch wurden
fast sämtliche Fluglöcher durch die Spechte erweitert.
Ich hatte Gelegenheit, die zahlreichen Gefahren zu beobachten,
denen die Meisen nach glücklicher Erwerbung einer Wohnung noch
ausgesetzt sind. In der einen Höhle blieben 12 Eier liegen, — die Eltern
waren zugrunde gegangen. In einem andern Falle verunglückte der
eine Gatte, und die Eier wurden von dem allein gebliebenen andern
Gatten ausgebrütet. Beim Ausfliegen fielen von 5 Jungen 2 herab, welche,
obwohl wieder ins Nest zurückgelegt, doch eingingen. In dem einen Nest
gingen infolge Eindringens von Regen durch den undichten Höhlen-
deckel 6 Eier zu Grunde. Wieder anderswo flogen 12 Junge aus, aber
ein heftiger Gewitterregen warf eins zu Boden ; ehe wir es retten konnten,
fiel es einer Katze zum Opfer.
Eine Höhle, in welche ich eine Hand voll Sägespäne getan hatte,
wurde von Blaumeisen bezogen : diese warfen jedoch die Sägespäne
1929/30] KLEINERE MITTEILUNGEN 351
restlos aus der Höhle heraus ! In eine andere Höhle ging ein Ha ussperling-
Weibchen, doch konnte es durch die enge Öffnung nicht mehr heraus-
kommen und wurde so etwa drei Tage hindurch von dem Männchen
gefüttert. Sobald die Höhlen gereinigt waren, machten die Sperlinge
von neuem ein Nest für den Winter hinein. >
Buastus MAJOR.
Durch Vipern getötete Raubvögel. Wie aus Besztercebanya berichtet
wird, wurde bei einer Herbstjagd ein in einem Gebüsch zappelnder
Adler erbeutet. Der getötete Adler hielt in seinem Schnabel eine Viper,
die er beim Schwanze gefasst hatte. Die Schlange lebte jedoch und biss
sich in die Brust des Vogels ein. Meiner Ausicht war entweder der Adler
jung und unerfahren, oder aber war die Viper beim Versuch, sich zu
verstecken, so behende, dass der Adler sie bloss beim Schwanze erwischen
konnte und so den tödlichen Biss erhielt.
Ich teilte diesen Fall Herrn Arzxanper HRABÁR mit, welcher
Ähnliches erfahren hat. Er fand nämlich bei der Untersuchung von
Raubvogelhorsten in dem einen Horst eine Viper u. daneben einen toten
ulm STEFAN MEDRECZKY.
Kampf auf Leben und Tod zwischen Buteo communis und Syrnium
aluco. Am 24. Januar 1929 wurden in dem Walde bei Sajöszent-
peter ein Mäusebussard und ein Waldkauz gefangen, welche mitein-
ander verschlungen waren. Der Bussard versuchte zu entfliehen, aber
der Waldkanz liess ihn nicht los, sodass beide gefangen wurden. Der
betreffende Beobachter war nicht Augenzeuge des beginnenden Kampfes.
Er sah im Vorübergehen bloss, dass zwei Vögel auf dem Boden kämpfen.
Der Eule waren beide Augen ausgehackt, der Kopf und Nacken von den
Krallen des Gegners über und über zerrissen ; nach ein paar Minuten
ging sie auch ein. Nach dem Abbalgen zeigten sich an dem Schädel die
Spuren eines schrecklichen Kampfes. Die Schädeldecke war an mehreren
Stellen durchbohrt. Dem Bussard war der linke Fuss vollständig gelähmt
und hing kraftlos herab, als ob der Schenkelknochen zerbrochen wäre.
Ausserdem war der rechte Flügel des Bussards von den spitzen Krallen
der Eule ganz durchlocht und ebenfalls derartig gelähmt, dass der Vogel
im Zimmer niedergesetzt, nicht fliegen konnte. Der Magen des Bussards
war vollkommen leer. Höchstwahrscheinlich trieb ihn der Hunger dazu,
eine Eule anzugreifen. ee
Vom Hühnerhabicht geschlagene Sumpfohreule. Am 20. Januar 1927
jagte Likörfabrikant KARL v. KENYERES mit einem Freund auf dem
Felde bei Prazsmär (Komitat Brassó). Da plötzlich sahen sie einen
Hithnerhabicht in reissendem Fluge einer fliehenden Sumpfohreulenachjagen.
352 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila
Es gelang dem Verfolger, sein Opfer einzuholen und in der Luft zu schla-
gen. Beide Vögel stürzten zu Boden. Herr Kenyeres konnte sich unter
Ausnützung einer Deckung anschleichen und aus grosser Entfernung
auf den Habicht, welcher auf seiner Beute stand, einen Schuss anzubrin-
gen. Der Habicht blieb, von einem einzigen Schrotkorn getroffen, im
Feuer liegen, während die durch den Schuss nicht verletzte Eule bereits
in den Fängen ihres Mörders ausgelitten hatte. Durst
Auf den Lockvogel stossende Kornweihe. Auf dem Speisezettel der Korn-
weihe (Circus cyaneus L.) stehen auf Grund der Mageninhaltuntersuchungen
grösstenteils Mäuse und andere Nager, und bloss in kleinerem Masse
auch Vögel. Junius Brrrera fand bei 71 untersuchten Exemplaren in
den Mägen von 28 Stücken Vögel, u. zw.: 2 Alauda, 2 Turdus, 2 Frin-
gilla, 4 Passer sp., 1 Ligurinus chloris, 4 Emberiza citrinella, 7 Perdix
cinerea und 10 andere Vögel. GrorG Rörıs fand bei 59 Exemplaren 14
Vögel (3 Perdix, 1 Turdus, 6 Alauda arvensis, 2 Ligurinus chloris, 2 Klein-
vögel) ; STEFAN CHERNEL bei 8 Exemplaren 1 Emberiza citrinella; W. LEISR-
wırz bei 11 Exemplaren 1 Alauda arvensis, 1 Fringilla coelebs, 1 Perdix
cinerea; — schliesslich Lev in den von ihm untersuchten Stücken Reste
von Sturnus vulgaris und Emberiza citrinella (s. Aquila, 1914. p. 235.)
Brrrera betont in seiner Abhandlung, dass die Kornweihe viele Vögel
erbeutet, diese aber in der Luft nicht fangen kann. Die von ihm unter-
suchten Mageninhalte stammen aber mit Ausnahme von 3 Stück durch-
wegs aus den Wintermonaten, wo also die Kornweihe bloss alte oder
vollständig entwickelte Vögel erbeuten kann, und zwar zum überwiegen-
den Teil doch nur in der Luft. Ein Beispiel hierfür ist folgender Fall.
Am 28. II. 1929 hatte mein Helfer bei den Beringungsarbeiten sein Fang-
netz bei der Gemeinde Cse pel (Kom. Pest) aufgestellt. Plötzlich stiess
ein altes cyaneus c" derart blitzschnell und geschickt auf den in die Höhe
gezogenen Lockvogel (Carduelis elegans Steph.), dass dieser meisterhafte
Angriff selbst einem Sperber alle Ehre gemacht hätte. Durch rasches
Zuziehen des Netzes gelang es, den Attentäter zu fangen. Sein Flügel
mass 35°5, der Schwanz 24 cm. Aus diesem lehrreichen Fall können wir
schliessen, dass die erfahrene und geschickte Kornweihe wie auch sons-
tige Weihenarten einen weniger geschickten oder ungenügend entwickel-
ten, vielleicht auch schlecht genährten oder erschöpften Vogel in gewissen
Fällen auch im Fluge fangen kann. Korn mare
Ob Vögel auch an Milzbrand erkranken ? Im Jahrgange 1922 p.
198 der Aquila veröffentlichte Heinrich Schenk eine Notiz über das
Auffinden kranker und verendeter Mäuse- und Rauhfuss-Bussarde,
wobei er an einzelnen Exemplaren eine krebsartige Vereiterung im Rachen
1929/30] KLEINERE MITTEILUNGEN
Oo
konstatieren konnte, welche die Tiere in der Nahrungsaufnahme verhindert
hatten. Schenk wusste sich die Ursache dieser Krankheit nicht zu
deuten, indes ich, im gleichen Falle bei gefangenen Vögeln, eine Auf-
klärung gefunden zu haben glaube.
Obwohl unsere gefangenen Raubvögel — schon jahrzehntelang —
sich stets vollkommener Gesundheit erfreuen. erkrankten plötzlich zwei
noch unausgefiederte Zwergadler an stark anschwellenden und sehr
übelriechenden Vereiterungen im Rachen. Obwohl ich den Hals durch
Bepinseln zu desinfizieren versuchte, wurde die Krankheit nicht besser,
sodass die Adler auch nicht das kleinste Stückchen Fleisch schlucken
konnten und bald eingingen.
Auf mein Nachforschen erfuhr ich. dass unsere sämtlichen Adler
und Hunde, aus Versehen mit Fleisch eines milzbrandkranken Rindes
gefüttert worden waren und während die Hunde. sowie die kräftigen See-
und Kaiseradler ihre, in dieser Hinsicht bekannte, Immunität bewahrten,
so scheinen die schwächeren und jungen Zwergadler doch dieser Krank-
heit erlegen zu sein. Es ist daher wohl anzunehmen. dass die Bussarde
sich auf ähnliche Weise ihre Krankheit holten. ST one Sere
Sonderbares Benehmen des Griinspechtes. Gelegentlich eines Jagd-
ansfluges bei Szemeretelep am 5. August 1929 wurde ich auf
Flaubert-Schüsse und Spechtschreie aufmerksam und entdeckte zwei
Taugenichtse, welche ein Grünspecht-Weibchen verwundet hatten. Dem
in taumelndem Fluge abstreichenden Weibchen folgte der männliche
Grünspecht, jedoch nicht zu dessen Schutz. Denn sobald er den ver-
wundeten Vogel eingeholt hatte, versetzte er ihm einen derart heftigen
Schlag ins Genick, dass dieser sofort tot war. Nachdem ich die Strolche
entsprechend bestraft hatte, nahm ich den Vogel zum Präparieren mit
nach Hause und konnte feststellen, dass der heftige Schnabelhieb den
zweiten Halswirbel getroffen hatte.
Dieser Fall ist aus dem Grunde interessant, weil ich beim Grün-
specht einen ganz analogen Fall auch vor 10 Jahren bei Alberti-Irsa
beobachtete. Giza K. SZENTPÉTERY.
Sonderbares Benehmen eines Neuntöters. Zu obigem Artikel möchte
ich aus meinem Tagebuch folgende Notiz vom 25. V. 1925 wörtlich
wiedergeben :
»... Hausmann schoss ein Lanius collurio 7, welches noch etwa
20 Schritte weiterflog und dann mitten auf die Strasse niederfiel. In
demselben Augenblick flog aus einem Weissdornbuch ein anderes 7 herzu
und stürzte sich auf den sterbenden Vogel. Von weitem sah es aus, als
ob der zweite Vogel seinem so plötzlich niedergefallenen Kameraden
DE
KLEINERE MITTEILUNGEN {Aquila
~
beim Aufstehen helfen wolle. Beim Nahertreten bemerkten wir jedoch,
dass der Würger den Schädel seines toten Gafährten mit dem Schnabel
derart unliebsam bearbeitete. dass der sonst wunderschön geschossene
Vogel nicht präpariert werden konnte.“ serà
Die Spechte als Ankiindiger des Sperbers. Auf meinen Wein- und
Obstpflanzungen in Kecskemét-Lakytelek habe ich zahlreiche Nist-
höhlen für die Meisen ausgehängt. Eines der grössten Hindernisse einer
stärkeren Vermehrung dieser Vögel ist der Sperber, welcher sich im Winter
in grosser Zahl einstellt. In der Tannengruppe meines Gartens fand ich in
jedem Winter die Überreste von 15—20—30 geschlagenen Meisen. und 1928
gelang es mir 7 Sperber zu erlegen. Hierbei waren mir die dort ansässigen
Spechte (Grünspecht und Grosser Buntspecht) sehr behilflich. Diese bemer-
ken das Nahen des Sperbers viel früher als die Meisen und lenken durch
ihr Benehmen die Aufmerksamkeit des Jägers auf diesen Raubvogel.
An die dem nahenden Sperber gegenüberliesende Seite des Baumstam-
mes fest angedrückt, blicken sie in unverkennbarer Verzweiflung auf den
Menschen, wie wenn sie ihn um Hilfe bitten würden. Ein Specht liess
mich bei einer solchen Gelegenheit bis auf 2 Meter herankommen. Auf
den Schuss, mit welchem ich den Sperber herabholte, reagierte er gar
nicht und tat sich nachher an dem für ihn aufgehängten Speck gütlich.
DESIDERIUS MURAKÖZY.
Bemerkung. Die Spechte fliehen gewöhnlich vor dem Sperber mıt entsetztem Schreien
und in raschem Fluge ; wenn sie aber doch eingeholt werden, suchen sie sich seinen Stössen
dadurch zu entziehen, dass sie rasch um den Baumstamm herum laufen. Ihr weiter oben
geschildertes — abweichendes — Betragen lässt sich mit der teilweisen Domestizierung,
mit ihrem Hinziehen in die Nähe des Menschen erklären. Dafür geben auch andere Vogel-
arten Beispiele. So z. B. die an den Menschen gewöhnte Haubenlerrhe, welche sich vor dem
Sperber auch schon unter die Füsse der vor den Wagen gespannten Pferde geflüchtet hat.
Re».
Die Ausscheidung der Bürzeldrüse der Wiedehopf-Jungen ein Schutz-
mittel. Bei der Beobachtung der in (Csömör auf dem Dachboden
unseres Stalles brütenden |i iedehopfe (pupa epops L.) machte ich die
Erfahrung, dass die Jungen. wenn sie angefasst werden, aus ihrer Bürzel-
drüse einen schwärzlichen, sehr unangenehmen, nach Ammoniak rie-
chenden Saft auf unsere Hand spritzen.
Hersgoru scheint Recht zu haben (Die Vögel Mitteleuropas. Bd.
I. S. 292-297), wenn er schreibt. dass die jungen Wiedehopfe im Zustande
der Angst wahrscheinlich ihre von zahlreichen Muskelbündeln umschlos-
sene Bürzeldrüse zusammenziehen und deren Inhalt in Form eines
stinkenden Strahles entleeren können. Es kann — laut HEINROTH —
angenommen werden, dass diese Fähigkeit ein Schreck- und Abwehr-
1929/30] KLEINERE MITTEILUNGEN BDD
mittel ist. Ich habe, ebenso wie Hrmrora wiederholt beobachtet, dass
die Jungen dem Nahenden ihr Hinterteil entgegenhalten, sich also
gleichsam zur Verteidigung vorbereiten.
Ich bemerke jedoch, dass ich bloss in Anlehnung an die Daten aus
der Literatur die ,,Bürzeldrüse‘ der jungen Wiedehopfe als Trägerin
jenes übelriechenden schwarzen Stoffes betrachte. In Wirklichkeit schien
es vielmehr, als komme derselbe aus der Kloake. Auch der Kot der
Wiedehopfjungen ist manchmal lang, dünn, zylindrisch, und oft von
genau derselben Färbung wie die stinkende Ausscheidung, in diesem
Falle auch ebenso übelriechend. Zur vollständigen Klärung dieser Frage
bedarf es noch eingehender Untersuchungen.
Zweifellos ist, dass der Gestank, welchen die Jungen verbreiten,
einzelne Feinde abschreckt. Auf dem Dachboden unseres Stalles. wo die
Wiedehopfe seit Jahren brüten, hausen ständig 2—3 Katzen. Mehr als
einmal jagte ich die Katzen vom Dachboden herab, wenn ich hinaufging, um
nach den Wiedehopfen zu sehen. Auf 8—10 Schritt Entfernung lag die
Katze und nahm von den Vögeln nicht die geringste Notiz, trotzdem
diese ständig Rufe hören liessen und abwechselnd zu der Dachluke
trippelten, wo die Alte Futter hereingab. Ebenso augenfällig war es, dass
sich die Wiedehopfe um die Katzen in keiner Weise kümmerten.
Höchstwahrscheinlich können nicht nur die Katzen, sondern auch
andere vierfüssigen Räuber den Geruch der W iedehopfe nicht vertragen.
Die Säugetiere sind im allgemeinen gegen unangenehme Gerüche ziem-
lich empfindlich. So pflegt man den Maulwurf von den Blumenbeeten
fernzuhalten, indem man Fetzen in Oleum animale foetidum taucht
und in die Kanäle des Maulwurfs stopft. Selbst der Iltis dürfte in
dieser Beziehung nicht ganz unempfindlich sein.
Mit dem Wachstum der jungen Wiedehopfe pflegt auch die nächste
Umgebung ihres Aufenthaltsortes immer stinkiger zu werden. Nach
dem Ausfliegen der Jungen verschwindet der Geruch bald.
Dr. HEINRICH DoRNING.
Über die Stimmen einiger Vögel. Awckuck. Der Kuckuck ändert
seinen gewöhnlichen Ruf ,,ka-ku‘ oder ‚ha-hu‘“ manchmal insofern
ab, dass er die zweite Silbe ganz verschluckt oder wenigstens sehr
schwach betont. So hörte ich ihn am 21. Mai 1921 wie folgt rufen :
„na-g“. Manchmahl macht er’s genau umgekehrt: er verdoppelt
die erste Silbe. Am 7. Juni 1924 rief er in Csömör so: „Ka-ha-ku,
ha-ha-hu. Diese letztere Variation mag wohl nicht so selten sein, denn
die slowakischen Landleute von Csömör verspotten sich gegenseitig
damit, dass dieser Kuckuckruf Folgendes bedeute : ..Kutya-t6t, Kutya-
tots.
19
x
356 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquil
Wiedehopi. Der Ruf des Wiedehopfes ist gewöhnlich dreisilbig :
..hup. hup. hup.,, Ich hörte aber auch schon zwei- und viersilbige Rufe.
Einmal, am 16. Juli. traf ich vier Wiedehopfe an. Die beiden Alten führten
zwei flügge Junge. Die Jungen liessen dünne. pfeifende Laute vernehmen,
die in Buchstaben ausgedrückt etwa so lauteten : ,.czririi. ezririri.‘‘
Pirol. Ende Juli, wenn die alten Goldamseln mit ihren Jungen
zusammen ausfliegen, lassen sie ausser dem bekannten kreischenden
. kreíts" auch noch lispelnde, zischende Töne vernehmen. Diese erinnern
an den Gesang des Laubvogels, jedoch in kürzerer und stärkeren Art.
Ich hörte diese Töne wie ..szrrr,, oder ‚‚szirrr‘‘, welches gegen Ende noch
kräftiger wird.
Turteltaube. Das Girren der Turteltaube beobachtete ich in drei
wesentlich von einander verschiedenen Formen. Die erste : . Kruuh. kruh,
kruh‘‘ oder ,.kruuh, kru, kru. kru‘‘ oder ..kruuh. kruuh, kruuh, kruuh“.
Die zweite Form weicht im Rhytmus ab, denn sie besteht aus einer
langen und zwei kurzen Silben. Sie klingt so:
„Kruuh, kru-kru oder ..Kruuh, kru-ku‘‘. Diese beiden Variationen
kann man zu jeder Zeit hören. Erstere pflegt tiefer, letztere höher zu
sein. Da bei den Haustauben — besonders im Zank mit fremden Tieren—
auch das Weibchen girrende Laute vernehmen lässt, wäre die Beobach-
tung erwünscht. ob das Weibchen der Turteltaube nicht girrt, und wenn
ja. ob es sich nicht um eine der obigen Variationen handelt.
Im Juni lässt die Turteltaube, wenn auch selten, einen dritten
Auf horen. Dieser ist hart, und rasch im Takt: ,,Krr, krr, krr, krr“.
Dr. HEINRICH DORNING.
Johann Csato’s Abhandlung über Vogelschutz. Die erste ungarische
Arbeit über Vogelschutz war unseres Wiessens bisher Graf KoLomax LÁZÁR S
Abhandlung ..Unsere nützlichen und schädlichen Vögel‘‘, erschienen im
Jahre 1873. Auf dem anno 1864 zu Marosvasarhely abgehaltenen
X. Kongress der Ungarischen Ärzte und Naturforscher, u. zw. am 31.
August. verlas Jouaxx Csaré seine Abhandlung ..Die Bedeutung der
Vögel im Haushalte der Natur". Laut Sitzungsprotokoll, veröffentlicht
auf Seite 65, ..wies der Verfasser in zahlreichen Beispielen auf den Schaden
hin, welcher durch die Vernichtung der Vögel sowohl der allgemeinen
Gesundheit als auch den Bodenprodukten erwächst. Sein Vortrag wurde
mit Interresse verfolgt. Auf Wunsch des Verfassers wurde jedoch von
der Drucklegung des Vortrages abgesehen, obgleich die Veröffentlichung
desselben im Jahresbericht beschlossen worden war". Diese Abhandlung
von Csaro, ware die erste ungarische Arbeit auf dem Gebiete des Vogel-
schutzes gewesen und es ist nur zu bedauern. dass durch die Beschei-
denheit des Autors die ungarische ornithologische Literatur um einen
1929/30] KLEINERE MITTEILUNGEN 357
jedenfalls wertvollen Beitrag ärmer geblieben ist. Csarö war damals
31 Jahre alt, hatte also auf Grund seiner ornithologischen Studien und
Beobachtungen gewiss eine reife, wohldurchdachte Arbeit geschrieben.
JAKOB SCHENK.
Ein Beizfalke des Königs Nikita von Montenegro. Am 8. April 1931
erlegte ich in der Nähe von Gyömrö im Walde von Péteri ein © des
Wanderfalken, welches an einem Fange ein Silbertäfelchen trug. Auf
der einen Seite desselben war die Jahreszahl 1914, auf der anderen der
Name und das Wappen des Königs Nikita eingraviert. Der interresante
Fund wurde in der Tagespresse bekannt gegeben und berichtete dann
JOHANN Arany, der im Jahre 1916 gelegentlich der Eroberung von Cetinje
als Feld-Polizist zugegen war, dass er dort von mehreren Zivilpersonen
die Kunde erhielt, dass sich im Königlichen Palais ein zur Jagd abgerich-
teter Beizfalke befinde. Trotz sofortigem Nachsuchen konnte er jedoch
der Falken nicht auffinden und ist es daher sehr wahrscheinlich, dass
der Heger des Vogels demselben nach der feindlichen Besetzung die
Freiheit gab. Der Vogel welchen ich nach 15 Jahren erlegen konnte,
war mindestens 17 Jahre alt im Falle, dass derselbe als Nestling in den
königlichen Hof zu Montenegro gelangte. Junius KOLTAY.
Köcsagvedelem — Termeszetvedelem.
1929—31 évi jelentés.
Irta: ScHENK JAKAB.
A legutóbbi jelentésben említett védterületek, úgymint: Kis-
balaton, Urb6. Bócsa, Fricyes kir. herceg sátorhelyi uradalma, a batta-
széki alapítványi uradalom és a kalocsai érseki uradalom 1929—31-ben
is megvoltak.
A kisbalatoni gémtelep madárállománya változatlanul kedvező,
amennyiben a mocsárban mind több és több füzes keletkezik,
melyek nagyon szívesen fogadott fészkelőhelyeknek bizonyultak. Ennek
következtében különösen a bakcsók száma örvendetesen gyarapodott.
Sajnos, hogy a kócsagról ezt már nem mondhatjuk el, mert annak száma,
megint fogyott. 1930-ban 7 párt láttak. 1931-ben szándékosan nem álla-
pítottuk meg a számukat, nehogy zavarjuk őket; biztosan költött 4 pár.
Hogy a Kisbalaton nagyszerű madáréletét annak minél csekélyebb
háborgatásával figyelhessük, a Madártani Intézet a mocsár kellős közepén
megfigyelő tornyot építtetett, ahonnan az egész terület jól szemmel
tartható.
358 SCHENK JAKAB [Aquila
Az 1930 évi nagy szárazság a madarallomanvyt itt egyáltalában
nem befolyäsolta, ugyszinten az 1931 évi magas vizallas sem. Az eddigi sza-
bályozási munkálatok a Kisbalaton vizallasara nem voltak maradandó ha-
tassal. A vízállás most is elsősorban a mindenkori esapadekmennyisegtöl
függ, úgy hogy a szabályozás a gémtelepre nézve a közel jövőben elöre-
láthatólag nem jelent veszedelmet. Annyi bizonyos. hogy a védgatak
megcsinálása óta a forgalom igen megélénkült s úgy látszik ez is riasz-
tólag hatott a kócsagra. Ami a kócsag megfogyatkozását illeti, az
Photo: Warga Kálmán.
24. ábra. A kisbalatoni megfigyelő-torony. — Fig. 24. Beobachtungsturm im Kisbalaton.
sincsen kizárva, hogy fokozatosan a Fertö-töra költöznek át, ahol
aránytalanul nagyobb fészkelő területet találhatnak. A fertőtavi
kócsagállomány ugyanis több helyről szerzett értesülésünk szerint
megnövekedett. A nagy kócsag létszámának sajnálatos megfogyása
mellett örvendetes dolog. hogy 1931-ben megint letelepedett itt két pár
kis kócsag.
A területnek védterületté való nyilvánítására vonatkozó tár-
gyalások, bár kedvező mederben folynak, még nem jutottak dülöre.
1929 30] KOCSAGVEDELEM — TERMÉSZETVÉDELEM 309
Ürbö pusztänak az elvesztésével előreláthatólag számolnunk kell,
mert annak lecsapolása teljes eréllyel folyik. Széles vízlevezető árkok
hasítják át az egykori vizes erekből táplálkozó laposokat, amelyekből
most a kiszárítás után mint a hajdani mocsárvilág romjai emelkednek
ki a szárazra került zsombékok. Bár a lecsapolás nem sikerült abban
a mértékben, ahogyan azt a tervezők elgondoltak, mert az 1931 évi tavaszi
magas vízállás itt is igen éreztette hatását, mégis igen kevés reményünk
van arra, hogy ennek a területnek a madárvilágát változatlanul meg-
tarthassuk. Csak az a lehetőség kecsegtet, hogy a területet majd mester-
ségesen öntözik, mert az ármentesített földek nagy része úgyszólván
semmi jövedelmet nem hoz. Az egyik nagybirtok területén 1930 nyarán
kivágták a hajdani turjányok összes zsombékjait, ezeket kihordották,
kilométeres kazlakba gyüjtötték, jöttek a traktorok, felszántották a
földeket, utána pedig bevetették buzával. Ősszel gyönyörűen ki is kelt
a vetés, de tavaszra megjött az árvíz és elpusztitotta a tömérdek pénzbe
került buzatáblákat.
Vannak azonban olyan földek is tömegesen, amelyeket nem lehet
fölszántani. Ezek csak kaszálásra, legeltetésre valók. Itt különösen katasz-
tröfalis a helyzet. A vízhiány miatt nincs legeltetés, nincs szenatermelés,
így a lakosságnak sokkal kisebb jövedelem mellett az ármentesítési
járulék miatt jóval nagyobb terheket kell viselnie s ezért ezt a vidéket
végzetes elszegényedés fenyegeti. Ez a körülmény talán majd rá fogja
birni az illetékes tényezőket, hogy bizonyos területekre, amelyeket
nem lehet eke alá fogni, újra ráengedjék a vizet. Hogy milyen hatással
volna a terület mesterséges öntözése a madárvilágra, arról ma még
nem lehet nyilatkozni, de feltétlenül csak kedvező lehetne ez a hatás.
Madarat hozna, de nem biztos, hogy az eddigi fajokat.
Az eddigi területekhez, mint magánvédterületek a következők
sorolhatók :
A Pest-megyében, az Örkény község mellett lévő Madarassy-tó ,
amely a kékcsőrű récének (Erismatura leucocephala Scop.) talán egyedüli
hazai fészkelőhelye. Ez annyiban védterület, hogy a kékcsőrű récének
a lövése tilos és a fészkelésre való tekintettel a vadászati idő kezdetét
egy teljes hónappal kitolták. Ezt a védelmet az intézet asszisztensének,
dr. VasvArt Mıknös-nak a kezdeményezésére — ki a területet ornitholo-
giai tanulmányok végzése céljából évek óta látogatja — az , Örkény-
tábori Tiszti-Vadásztársaság"-nak köszönhetjük.
Kunmadaras város határában lévő mocsárterület, ahol különféle
vízimadár — főleg vadkacsák — mellett nyárilúd (Anser ferus Bechst.)
is nagyobb számban fészkel. A fészkelés időtartama alatt védelem
alatt van a terület. Ez a védelem nemeskéri Kiss Géza udvari
fővadászmesternek érdeme.
360 SCHENK JAKAB [Aquila
A sátoraljaújhelyi szürkegém és bakesötelep. amelyről WarGA KALMAN
m.kir. ornithologus számol be ennek a kötetnek 135— 136. oldalain, ugyan-
csak a fészkelés idötartama alatt védelemben részesül. Ugyanitt vedelem
alatt vannak a fekete gölya és a nagy mennyisegben feszkelö apré énekes
madarak : utóbbiak főleg a kóbor madarak és káros ragadozók irtàsa,
valamint az erdőnek teljes nyugalomban tartása által. A terület védelmét
az erdő tulajdonosának dr. báró Watpsorr Fricyes-nek köszönhetjük.
A tihanyi félszigeten lévő úgynevezett .,Felső-Tó" a Biológiai
Intézet közvetlen szomszédságában. Különböző vízimadarak és nádi-
poszáták mellett néhány Anser ferus Bechst. is költ. DR. Nacy JENŐ
javaslatára a Madártani Intézet megkereste a balatonfüredi főszolga-
bírói hivatalt. hol kérelme teljes megértésben részesült, annyira, hogy
most ez a terület is védelem alatt van.
Gror Kiroryı Lászró felsőmagyarországi. fűzérradványi birto-
kan a szirti sast és a buhút védi.
A Nagyalföldön Kunszentmiklós határában akácfa ligetben. mint-
egy 30 pár kékvércse (Cerchneis vespertinus L.) fészkel. Az Intézet fel-
kérésére Dr. Torn Gyuna vette kezébe a dolgot és sikerült rábirni a kun-
szentmiklósi városi vadászegyletet, hogy az úgynevezett Leshegyerdő-
ben az ott lakó vadőr egyúttal a kékvéresetelep őrizője legyen. Alföldünk-
nek ez a jellegzetes abszolut ártatlan ragadozó madara ilymódon legalább
ezen az egyetlen helyen részesül védelemben. Remélhetőleg a kezdemé-
nyezés méltó folytatásra talál.
Amint e jelentésből látszik, a természetvédelem eszméje, ha lassan
is, de állandóan terjed s mind több és több magánterület kerül védelem
alá. Természetvédelmi törvényünk azonban, sajnos, még mindig nincs.
Ennek a célnak az elérése felé újabb lépés volt a kir. Magyar Természet-
tudományi Társulat állattani szakosztályának ülése, amelyen CSôRGEY
Tirusz igazgató mellett e sorok írója is részt vett. Itt elsősorban azok-
nak a területeknek a megjelölése került szóba, melyeket védterületek
gyanánt akarnánk megőrizni. A már régebben említett (Aguila, 1922.
42—51. old.) területeken kívül madárvédterület gyanánt a már emlitett
Madarassy-tavat és a borsos-berényi Merops apiaster-telepet ajánlottuk.
A határozat továbbíttatott a m. kir. földmívelésügyi miniszteriumhoz.
Döntést az ügyben még nem hoztak.
Mint a természetvédelmi gondolat terjedésének rendkívül örven-
detes és igen fontos eseményét végül meg kell említenem, hogy a közel
jövőben jelenik meg Dr. Kain Kärory-nak a természetvédelemről írt
díszesen kiállított munkája. A könyv részletesen foglalkozik úgy a nemzet-
közi. mint a hazai természetvédelmi törekvésekkel s az illetékes hatósá-
gok előtt is igen jó szolgálatot fog tenni a Természetvédelem eszméjének,
Ismertetését az Aguila jelen kötetének borítéklapján közöljük.
1929 30] EDELR=IHERSCHUTZ — NATURSCHUTZ 561
Edelreiherschutz — Naturschutz.
Bericht 1929--31.
Von JAKOB SCHENK.
Die im vorletzten Berichte angeführten Schutzgebiete, und zwar :
Kisbalaton, Ürb6, Böcsa, Herrschaft des Königl. Herzogs Frieprion
in Satorhely, Stiftungsherrschaft Battaszek, Herrschaft des Erzbistums
Kalocsa bestanden auch in den Jahren 1929/31.
Der Vogelbestand der Reiherkolonie im Kisbalaton ist nahezu
unverändert günstig, indem sich in dem Sumpfe immer mehr Weiden-
gebüsche bilden, welche sich als gern angenommene neue Niststatten
erwiesen. Infolgedessen hat sich besonders der N achtreiherbestand erfreu-
lich erhöht. Leider ist dies nicht der Fall für den Silberreiher, dessen
Bestand wieder zurückgegangen ist. Im Jahre 1930 wurden 7 Paare ge-
sehen. Im Jahre 1931 wurde der Bestand nicht genau festgestellt um
die Vögel nicht zu stören; es wurden aber trotzdem 4 sichere Brut-
paare festgestelt.
Um das grandiose Vogelleben des Kisbalaton je ungestörter
beobachten zu können, erbauts das Institut inmitten des Sumpfes einen
Beobachtungsturm, von welchem aus das Gebiet bequem übersehen
werden kann. (S. Abbildung 24. p. 358.)
Die grosse Trockenheit des Jahres 1930 beeinträchtigte hier den
Vogelbestand ebensowenig wie der hohe Wasserstand des Jahres 1931.
Die Regulierungsarbeiten hatten bisher auf den Wasserstand des
Kisbalaton keinen nachhaltigen Einfluss. Der Wasserstand hängt in
erster Lienie auch jetzt noch von der jeweiligen Niederschlags-
menge ab, so dass die Reiherkolonie für die nächste Zukunft von den
Regulierungsarbeiten noch nicht gefährdet erscheint. Jedenfalls ist der
Verkehr infolge der Errichtung der Schutzdämme bedeutend reger als
früher und dieser Umstand scheint zur Vergrämung der Silberreiher
beizutragen. Bezüglich der Abnahme des Bestandes besteht übrigens
noch die Möglichkeit das die Silberreiher sukzessive in den Fertö-See über-
siedeln, wo dieselben ein unvergleichlich grösseres Brutgebiet finden. Der
Bestand der Silberreiher im Fertö-See hat sich laut Nachrichten von
mehreren Stellen erhöht. Neben der Abnahme des Silberreiher Bestandes
ist es jedoch eine erfreuliche Erscheinung, dass sich im Jahre 1931 wieder
2 Paare des Seidenreihers hier angesiedelt haben.
Bezüglich der Deklarierung des Gebietes als Naturschutzgebiet
sind günstig verlaufende aber noch nicht abgeschlossene Verhandlungen
im Gange.
362 JAKOB SCHENK {Aquila
Die Puszta Urb6 muss leider voraussichtlich auf die Verlust-Liste
gesetzt werden, weil dieselbe mit aller Macht drainirt wird. Breite Wasser-
graben durchziehen die früheren versumpften Wasserflächen, aus welchen
die trockengelegten Kufen gleich Ruinen emporragen. Wenn auch die
Drainage nicht in dem beabsichtigten Masse gelang, weil sich der hohe
Wasserstand des Frühjahres 1931 hier ebenfalls sehr bemerkbar machte,
so ist doch wenig Hoffnung vorhanden, dass die Vogelwelt dieses Gebietes
erhalten werden kann. Es ist nur die Möglichkeit vorhanden, dass man
das Gebiet künstlich bewässern wird, weil die entwässerten Gebiete fast
gar keinen Ertrag liefern. Die Bevölkerung hat daher bei geringerem
Einkommen viel höhere Auslagen (Entwässerungs-Steuer), so dass hier
eine katastrophale Verarmung droht. Diese Erkenntnis dürfte vielleicht
die zuständigen Faktoren dazu bewegen gewisse Gebiete wieder zu be-
wässern. Über die Aussichten, welche eine solche Wiederbewässerung
für die Vogelwelt bedeutet, können derzeit noch keine Vermutugen
geäussert werden.
Zu den bisherigen Gebieten gesellen sich als Privat-Naturschutz-
gebiete noch die folgenden :
Der Madarassy-See im Komitate Pest bei der Gemeinde Örkeny,
wahrscheinlich der einzige Brutplatz von Erismatura leucocephala Scop-
in Rumpf-Ungarn wurde unter partiellen Schutz gestellt. Die Ruder
ente darf überhaupt nicht erlegt werden und wurde der Beginn der Jagd-
zeit um einen vollen Monat hinaugeschoben. Die Verfügung betreffs
des Schutzes dieses Gebietes verdanken wir der „Offiziers-Jagdgesellschaft
zu Örkenytäbor“ auf die Initiative von Dr. Nrxoraus Vasvärı, der dieses
interressante ornithologische Gebiet mehrere Jahre hindurch behufs
ornithologischen Studien ständig besuchte.
Ein Sumpfgebiet im Gebiete der Stadt Kunmadaras, wo neben
verschiedenem Wassergeflügel mehrere Arten Wildenten und auch Anser
ferus Bechst. in grösserer Anzahl brütet, wurde für die Brutzeit unter
Schutz gestellt. Die Verfügung wurde hier von Hofjagdmeister Giza
von Kıss zu NEMESKER getroffen.
Die von Ardea cinerea und Nycticorax griseus bewohnte Reiher-
kolonie in einem etwa 500 Hektar grossen Flachlandwalde zu Sator-
aljaujhely, über welche KoLoman Warca kgl. ung. Ornithologe in diesem
Bande p. 136—137 berichtet, wurde für die Brutperiode ebenfalls unter
Schutz gestellt. Hier werden auch der Schwarzstorch und die hier in
grosser Anzahl wohnhaften Singvögel geschützt, letztere durch das Ver-
tilgen der herumstrolchenden Katzen und schädlichen Raubvögel, sowie
durch das Fernhalten von Ruhestörern des Waldes. Die Schutz-
verfügungen verdanken wir dem Eigentümer des Waldes, Freiherrn
Dr. FrirprIcH von WALDBOTT.
1929,30] EDELREIHERSCHUTZ — NATURSCHUTZ 363
Der sogenannte „Obere See" auf der Halbinsel von Tihany in
nächster Nachbarschaft des Biologischen Institutes. Hier brüten neben
verschiedenen \Wasservügeln und Rohrsängern einige Paare von Anser
ferus Bechst. Auf Anregung von Dr. Eucex Nay ersuchte das Institut
das Oberstuhlrichteramt von Balatonfüred, wo dasselbe bereitwilligstes
Entgegenkommen fand. so dass jetzt auch dieses Gebiet geschützt ist.
Durch Veranlassung des Grafen Lapistaus von KAroryı zu Füzer-
radvany in Oberungarn sind Steinadler und Uhu auf seinem Besitze unter
Schutz gestellt.
In der grossen Tiefebene wurde auf dem Gebiete der Stadt Kun-
szentmiklös ein Akazienwald unter Schutz gestellt, wo etwa 30 Paare
des Rotfussfalken (Cerchneis vespertinus L.) brüten. Auf Ansuchen
des Institutes nahm Dr. Junius Torn die Sache in die Hand und es gelang
ihm die Jagdvereinigung der Stadt Kunszentmiklös dazu bewegen, dass
der im sogenannten ‚„Leshegy-Walde‘‘ wohnende Wildheger zum Hüter
der Rotfussfalken Kolonie bestimmt wurde.
Wie aus diesem Berichte ersichtlich, nımmt der Naturschutz-
gedanke wenn auch langsamen aber stetigen Fortschritt und werden
immer mehr Privatgebiete unter Schutz gestellt. Ein Naturschutzgesetz
steht jedoch bisher noch immer aus. Einen weiteren Schritt zur Verwirk-
lichung desselben bedeutete eine Konferenz der Zoologischen Sektion
der Kgl. Ung. Naturwissenschaftlichen Gesellschaft, an welcher neben
Direktor Titus Csérgey auch der Berichterstatter Teil nahm. Es handelte
sich auf dieser Konferenz in erster Linie um Bezeichnung derjenigen
Gebiete, welche als Naturschutzgebiete deklariert werden sollten.
Neben den schon früher (Aquila, 1922. p. 42—51) in ornithologischer
Beziehung als wichtig bezeichneten Gebieten wurden als neue der
Madarassy-See und die Merops apiaster-Kolonie in Borsos-Bereny als
Vogel-Naturschutzgebiete empfohlen. Der Beschluss der Konferenz wurde
an das Kgl. Ung. Ackerbauministerium weitergeleitet. Ein Resultat
steht noch aus.
Als ein ungemein erfreuliches und für die Förderung des Natur-
schutzgedankens ausserordentlich wichtiges Ereignis kann ich zum
Schlusse über das demnächstige Erscheinen eines glänzend ausgestat-
teten Werkes über den Naturschutz von Dr. Karn Kaan berichten.
Dasselbe befasst sich eingehend mit den internationalen und heimischen
Naturschutzbestrebungen und dürfte auch an zuständigen Stellen güns-
tige Propaganda für die Naturschutzbestrebungen machen.
364 INTEZETI UGYEK [Aquila
Intézeti ügyek.
Az Aquila XXXVI—XXXVII, 1929—30 evi kettös kötete. A mostani
Aquila kötet megint két évfolyamot foglal magahan. A gazdasagi helyzet
javulasahoz füzött remények nem valtak valöra, söt a viszonyok még
rosszabbodtak. Ezért csak hálás köszönettel tartozunk felettes hatö-
ságunknak, hogy gondos körültekintéssel mégis megtalálta a módját
Aguilánk fennmaradhatásának. Folyöiratunk, az elért évfolyamokat
tekintve, a madártani világirodalomban a nyolcadik helyen van.
Jelen kötethez a m. kir. Földmivelésügyi Minisztérium ajándéka-
kép mellékeljük munkatársaink és csere-intézeteink részére a , Magyar-
országi madarak vándorutjai" című színes térképet, melyhez külföldiek
számára német, illetve francia magyarázó szöveget mellékelünk. A SCHENK
JAKAB által 1928.-ban szerkesztett térkép az első iskolai falitérkép.
mely egyes költöző madarak vándorlásának utját szemlélteti s amely-
ből annak idején a m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium
különböző iskolák között 2.000 példányt osztatott szét.
Az eddig rendszeresen megjelent , Madárvonulási adatok Magyar-
országból" című jelentés kiadásától anyagi okok miatt most el kellett
tekintenünk. Kérjük azonban megfigyelőinket, hogy jelentéseiket, ugy
mint eddig, ezentul is küldjék be. Ezek mindenkor értékes adatokat
szolgáltatnak a magyar ornithophaenológiának és faunisztikának és az
Intézet levéltárában őriztetnek meg.
Ertekesitesükre és feldolgozäsukra nézve ma még nem adhatunk
határozott programmot. Annyi bizonyos. hogy Magyarország későbbi
ornithologiai irodalmának épületében ezek ép oly értékes, mint jól hasz-
nálható téglák lesznek. Nagy súlyt helyezünk arra, hogy kitünően működő
megfigyelőhálózatunkat az ország állandó faunisztikai megfigyelése
és a nevelkedő új nemzedék iskolázása által ne csak fenntartsuk, hanem
lehetőleg tovább is kiépitsük.
Az 1927—1930 évek folyamán jelentéseket küldött madarvonulasi
megfigyelőink névsora a következő : — AczéL BÉLA, AcArvı EDE, Irv.
Gr. ALMÁSY DÉNES, DR. ANDRÁSSY ERNŐ, ANNÓK SZABÓ JANos ; — BAB-
NIGG IMRE, BARTHOS Gyuna, BArsony GYÖRGY, DR. BERÉNYI Imre,
BESSENYEI Istvin, BoDNÁR BERTALAN. GR. Bouza Giza, Boross LÁSZLÓ,
Borsos Anpor, Börönny Lagos, Burnovszxy ISTVÁN : — CHERNEL IsT-
VÁNNÉ, DR. Csapó DÁNIEL, CSATH ANDRÁS, ÜSERNY Ervin, Csomor BENŐ,
v. Csörger KÁRoLYy: — GR. DEGENFELD PÁL, DEMETER Lagos, DIósY
Gyuza, Dr. DORNING HENRIK, v. Dòr66 Lagos; — EDELSTEIN Mixsa,
1929/30] INTEZETI UGYEK 365
ERDÉLYI Acost; — Irs. Farkas LAJOS, FAZEKAS LÁSZLÓ, FEKETE KÁROLY,
FERNBACH KAROLYNE, FODOR JÓZSEF. FORINTOS KÁROLY. FÜRST ADOLF: —
Dr. GALLOTSIK ELEK. GAL GELÁZ, GÁSPÁR VILMOS. Dr. Gogn VILMOS.
GRAEFL Anpor, GULYÁS JOZSEF; — HAJEK ANTAL, Hausmann ERNŐ,
Hreymecuy Dezsö, Hesz Bána. Horn JAnos; — ILLYÉS TIBOR. JAKAB
ENDRE, Dr. JaxscHirz MiHÁnY: — Kapiczx Erno, KAMARÁS BÉLA,
KAMENITZKY SÁNDOR, KArL6czy Lagos, Gr. KEGLEvIcÓH PÉTER. KELEMEN
Imker, DR. KELLER OSZKÁR, Kiginy Ivix, DR. KIRCHNER JÓZSEF,
Dr. Kiss VıLmos, KILBINER - ENDRE, Korrar Gxuza, KOLLANYI JOZSEF,
KoMmJÁTHY OSZKÁR, Kovács ANTAL, Kovács Jözser, Kovits SÁNDOR,
Dr. Köntzeı Gekò, Krausz KAronry, KREPIL Győző, Kron KELE-
MEN, Ktunen MArton; — LAGLER ALADÁR, LATINOVITS ENDRE,
Dr. LÁZÁR Ferenc, Irs. Lintia Denes; — Maver RicHarDp, Dr. MauKS
KArony, Mauxsch Vırmos, MAry GytLa, MATE LäszLö, MEDRECZKY
IstvAn, Irs. MészArnos Györcy, Mixoris KÁLMÁN, MOLNÁR LaJos, Muna
MınAuy, MÜLLER PÉTER; — Nacy Joézser, Nagy Lagos, Naey LASZLÒ,
Nacy Läszuone, H. Nacy Bána, K. Nacy Zoutän, NApassy, KALMAN,
NoGrApi Winnisarp; — Pair Geza, PAJOR Tamis, Party’ JOZSEF}
Pawras Grura, Gr. Prsacsevicn-Mix6 ENDRE, PETER IGwácz, PÉTER
Imre, Pıszker Istvin. PorcÂryx Lagos. PRZYBORSKI TIBOR, Pusxa PAL;
— RapetzKy Drzsé, Br. Rapvinszky KAzuix. Rauca KÁROLY, RAcz
BÉLA, RépAszky Tivapar, Réz ENDRE, RHépey Isrvix, RHÉDEY ZoL-
TAN: — SALMEN JÁNOS, Sarvascz FERENC, SÂNDORHAZY Lagos, ScHENK
HENRIK, SCHENK JAKAB, ScHERG KÁROLY, SCHICHTA DEZSŐ, SIKÓ SZILÁRD,
Szmáczros Liszuö, Stpos Anvan, SLEIsz Jözser, BR. Sorymosy LAszro,
SoMoGyI JozsrF, SOMORJAI JÓZSEF, STOLL Erxò, STRAKA JÓZSEF; —
SZENTPÉTERY Giza. Szrörs Bria, Dr. Szuavı KornéL, Dr. SzLAvr
Tizor, Szomsas Liszrô, Szonpy LAszr6, IFJ. Szöcs JOZSEF, SZTANYKOV-
SZKY SÁNDOR: — Dr. Tarasossy SÁNDOR, TAUSCHER BELA, TREER GYULA;
— Vancsura ANTAL, VÁSÁRHELYI ISTVÁN, VERESS GÁBOR, VERTSE ALBERT,
De. Vipaxovicu Lagos. VOLLSHOFER PÁL, Br. WALDBOTT FRIGYES, WAL-
ZEL JÓZSEF, BR. WARDENER Minity, Warca Kiumin, Wänt IGNÁC,
WOLF OTTÓ: — ZERGENYI ANDRAS.
Fogadják kedves megfigyelöink adataiknak és jelentéseiknek szi-
ves beküldeseert a Madártani Intézet őszinte köszönetét !
Adományok. Az Aguila-alapra 1929—30-ban a következő ado-
mányok érkeztek : — Breuer Györcy 40 P, FERNBACH KÁROLYNÉ 20 P,
Mavxsch Vırmos 15 P, báró Sénymosy LÁSZLó 50 P.
A madärvedö liga diploma-alapjara LITTKE Dezsö 5°— pengőt
küldött.
Az összes jószívű adakozöknak hálás köszönetünket fejezzük ki.
366 INSTITUTS-ANGELEGENHEITEN [Aquila
Holland pártoló tagok. A Driver J. úr által részünkre szerzett
pártoló tagok az eimult két évben 57630 pengőt küldtek be, mely
összeget az Aguila-alaphoz csatoltuk.
Instituts-Angelegenheiten.
Der Aquila-Doppelband KXXVI—XXXVII, 1929—30. Der vor
liegende Aquilaband umfasst wieder zwei Jahrgänge. Die Hoffnungen
auf eine Besserung der wirtschaftlicher Lage haben sich nicht erfüllt,
im Gegenteil trat eine Verschlechterung derselben ein und können wir
uns nur mit Worten des tiefgefühlten Dankes unserer überstehenden
Behörde gedenken, welche in einsichtsvoller Fürsorge immer wieder
die Mittel findet um das Fortbestehen unserer Aquila, welche hinsichtlich
der Anzahl der erreichten Jahrgänge in der ornithologischen Weltliteratur
an S-ter Stelle steht, sicher zu stellen.
Der vorliegende Bande enthält ais Gabe des Kgl. Ung. Ackerbau-
Ministeriums für unsere Mitarbeiter und Tausch-Institute die farbige
Karte ‚„Zugwege ungarischer Zugvogel‘. Für unsere ausländischen Mit-
glieder und Schriftentausch Institute sind in deutscher und französischer
Sprache verfasste Legenden beigelegt. Die von JAKOB ScHENK im Jahre
1928 entworfene Karte ist wohl die erste Schuldwandkarte welche die
Zugsweise einzelner Zugvögel veranschaulicht und wurde seinerzeit vom
Kel. Ung. Ministerium für Unterricht in 2.000 Exemplaren an diverse
Schulen versendet.
Von der Veröffentlichung des bisher regelmässig erschienenen
Berichtes ,, Vogelzugsdaten aus Ungarn" musste diesmal abgesehen werden,
weil die nötigen Mittel fehlten. Unsere Beobachter werden gebeten ihre
Berichte in der bisherigen Weise einzusenden. Dieselben bilden für immer
wertvolle Elemente der ungarischen Ornithophaenologie und Faunistik,
welche vorläufig im Archive des Institutes aufbewahrt werden.
Bezüglich der Verwertung und Bearbeitung derselben kann der-
zeitig noch kein festes Programm gegeben werden. Jedenfalls aber werden
dieselben ebenso wertvolle als willkommene Bansteine für eine spätere
Ornithographie Ungarns ergeben. Es liegt uns ausserordentlich viel
darum unser ausgezeichnet funktionierendes Beobachtungsnetz behufs
ständiger faunistischer Überwachung des Landes und zur Schulung
der heranwachsenden neuen Generation auch fernerhin nicht nur
aufrecht zu erhalten, sondern auch nach Möslichkeit weiter auszubauen.
Spenden. Für den Aquila-Fond erhielten wir in den Jahren 1929/30
folgende Spenden: — GEoRG BREUER 40, — Frau Kart FERNBACH 20,
— WILHELM MauxscH 15, — Freiherr Lıpıstaus SoLymosy 50 Pengo.
io u w
1929/301 SZEMELYI UGYEK — TAGSAGI KINEVEZESEK — GYUJTEMÉNYEK 367
Auf den Diplom-Fond der Vogelschutz-Liga spendete DESIDERTUS
Lirtke 5°— Pengö.
Allen grossmütigen Spendern sagen wir herzlichsten Dank.
Unterstützende Mitglieder in Holland. Die von J. Driver ange-
worbenen holländischen unterstützenden Mitglieder zahlten während
den zwei verflossenen Jahren 576°30 Peng6 ein, welcher Betrag dem
Aquila-Fond angeschlossen wurde.
Szemelyi ügyek.
Őfelsége FERDINÁND bolgár király elfogadta az Intézet tiszteletbeli
tagságát.
Personalia.
Se Majestät Ferpinanp König von Bulgarien gemelde die Ehren-
Mitgliedschaft des Institutes anzunehmen.
Tagsagi kinevezések. Ernennungen.
Az 1929/30 évben a követ- Im Jahre 1929/30 fanden fol-
kezö kinevezesek törtentek: sende Ernennungen statt:
Levelező tagga — Zum korrespondierenden Mitglied :— Mürver PÉTER,
Szeged.
Rendes megfigyelokké — Zu ständigen Beobachtern : — ANNÓK SZABÓ
János, Kecskemét. — FEKETE KÁROLY, Baja. — Hasex ANTAL,
Nalmanesa, —. Kirmin Bena, Banlak.! — KAndooeawx 45085
Gödöllő. — Kremer Enpre, Budapest. — Korray Gyuxa,
Gyomro. — Pini Grza, Pécs. — VaAsirHEnvI Istvan, Lilla-
füred. — Verres GÁBOR, Büdszentmihaly.
Gyüjtemenyek.
Az intézet céltudatos irányítása és külső munkatársaink buzgó
közreműködése következtében gyüjtemenyeink állandóan és nagy mér-
tékben gyarapodnak. Helyszűke miatt sajnos nincs módunkban a gyara-
podásokat részletezve föltüntetni s ezért csak egész általánosságban
adjuk közre a gyűjteményekben levő tárgyak közelítő létszámát.
Bplilimottàmadar: ........02... kb. 900 drb
Börkent preparált madar....... 2; 3.000
Madärtojas gyüjtemeny ........ È: 1.650 ,, | fészekalj és
egyes tojas, összesen ......... 3 6.500 drb (Ebböl: Bau-
féle gyűjtemény 2494, Herman Ottó gyűjteménye 1855 drb tojás.)
368 SAMMLUNGEN {Aquila
Madarleszek 75 OA ce Ne kb. 150 drb
Madárgyomortartalom és kôpet . .. 25.000
Oszteologiai gyüjtemény ....... 3 1.400
Kedves kötelessegünknek tartjuk, hogy mindazoknak. akik gyùjte-
menyeinket gvarapitottàk s ezzel hozzajarultak egyreszt a tudomanyos
vizsgälati anvag, masrészt szemleltetö oktatasi és kiallitasi targyaink
állományának bövitesehez, leghalasabb köszönetünket tolmäcsoljuk.
Kerjük a tovabbi szives közremüködest ezen a teren.
Sammlungen.
Infolge der planmässigen Direktiven des Institutes und der eifrigen
Arbeit unserer äusseren Mitarbeiter vermehrten sich unsere diversen
Sammlungen auch während der verflossenen Jahren in grösserem Masse.
Leider ist es uns nicht möglich jede Spende separat anzuführen und
können wir nur approximative Endzahlen über den derzeitigen Stand
unserer Sammlungen angeben.
Aufgestellte Vögel ............. ca. 900 St.
Als Bälge präparierte Vögel.... „ 3.000 ,,
Vogeleier-Sammlung inetwa.... . 1.650 „ Gelegen und
als einzelne Eier insgesammt etwa 6.500 St. (Davon: Bau’-
sche Sammlung 2494, Otto Her-
mans Sammlung 1855 St. Eier.)
Vogelnester .......- MIA ca. 180 St.
Mageninhalte und Gewölle ..... » 209.000
Osteologische Sammlung ....... ,, 1.400
Es ist uns eine angenehme Pflicht allen denen, die uns in dem Bestre-
ben einerseits unser wissenschaftliches Untersuchungsmateriale, ander-
seits unsere Schau- und Lehr-Ausstellungen zu vermehren unterstützten,
herzlichsten Dank zu sagen. Wir bitten auch fernerhin um Unterstützung.
1929/30]
INDEX ALPHABETICUS AVIUM. 369
INDEX ALPHABETICUS AVIUM.
A zárójelben levő számok az
idegen
ny elvü szövegre vonatkoznak, ha
az illető fajok egyuttal a magyar szövegben is megvannak. Die eingeklammerten
Zahlen beziehen sich auf den fremdsprachigen Text, wenn die betref-
renden Arten auch im ungarischen Texte angeführt sind:
die Seitenzahl der im gemeinsamen Texte befindlichen
Namen wird ohne Klammer angeführt.
Acanthis cannabina 22, 181, 300, (330,
331).
— flavirostris 300,
— — brevirostris 300,
— linaria 181.
(330, 331).
(330, 331).
Accentor modularis 181.
Accipiter nisus 145, (153), 181, 210,
320, 321, (352, 354).
Aceipitres 252, 258, (281),
Acrocephalus 253, (285).
— arundinaceus 151.
— palustris 181.
— schoenobaenus 181.
— streperus 181.
— — horticolus 181.
Actitis hypoleucos 106, (117).
Aegithalos caudatus europaeus 181.
Alauda arvensis 18, (20), 106, (117), 136,
Gero. tel. 198, (207), 303, 319,
(334) (352).
Alaudidae 108. 114, (120).
Alcedo ispida 181.
Anas acuta 303, (334).
— boschas 106, 113, (117), 121,
Pei, 189, 7302, 303, (833, 334).
— crecca 106, (117), 181, 303, (334).
— penelope 303, (534).
— querquedula 106, 111, (117.
Anatidae 112, 113, (120).
Anser 54. -
— albifrons 58, 299, 302, 303, (335,
Anser carneirostris 62, 63, (66, 67).
— erythropus 299, 302, 303, (335, 354).
— fabalis 61, 62, 63, (66), (67), 181, è se
(333).
— ferus 61, 181, 189, 302, 303, (333, 334),
359, 360, (362, 363).
(221),
285).
(123),
118, 18%
334).
Anser hyperboreus 299, (330).
— neglectus 54—65, (65— 67), 302, 303,
(333, 354).
Anthoscopus pendulinus 305,
337).
Anthus 108.
— campestris 181.
— pratensis 106, (117), 181.
— spinoletta 106, (117).
— trivialis 106, (117), 181.
Aquila 318, (351).
— chrysaétos 181, 360, (363).
— heliaca 181, 320, (353).
— pomarina 181, 305, (336).
Archibuteo lagopus 175, 181, 196,
296, 320, (326), (352, 353).
Ardea 235, (271).
— cinerea 106, (117), 135, 136, (136— 137),
174, 181, 194, (204, 205), 231— 233,
235, 236, 248—253, 259, 260, 263, 265,
(267— 273), (277—282), (286), (287),
(290), (292), 310, (341) 360, (362).
— goliath 233, (273).
— herodias 251, (280)
— purpurea 174. 181, 194, 195, (205),
931 —267, (267—293), 310, (341).
— — manillensis 233, (273).
Ardeidae 107, 114, (120), 171, (201, 202),
246, 247, 249, 252, 258, 262, (275),
(285), (288).
Ardeola ralloides 181, 193, 255, (284).
Ardetta minuta 181, 231, 233, 234, 236,
254, 255, (267), (269), (273), (283), (284).
Asio accipitrinus 91—92, (93—94), 181,
197, 306, 319, (337), (851, 352).
otus 181, 197.
(205),
ho
+»
370 INDEX ALPHABETICUS AVIUM.
Astur palumbarius 181, 196, 319, (351,
352).
— brevipes 313, (545).
Athene noctua 106, 108, 114,
197.
(147), 181,
Bombycilla garrula 159— 161, (161-164),
181.
Bonasa bonasia 181.
Botaurus stellaris 106, (117), 181, 231—
236, 248, 249, 250, 252, 253, 254, 255,
263, (267—273), (277— 279), (281), (282),
(283), (284), (290), 296, (326).
Branta ruficollis 299, (330).
Bubo ignavus 181, 310, 311, (341, 342),
360, (363).
Buteo 251, (280).
Buteo communis 181, 196, 296, 318, 319,
320, (326), (351), (352, 353).
— ferox 181.
Calidris arenaria 181.
Caprimulgus enropaeus 181.
Carduelis elegans 18, (20), 21, 22, 23, 25,
181, 198, 320, (352).
Cerchneis Naumanni 181.
Cerchneis tinnunculus 129, (131), 136 (137),
145, (153), 175, 181, 196, (205).
— vespertinus 106, 108, 114, (117, 118),
(120), 130, (133), 175, 182, 197, (205),
360, (363).
Certhia f. macrodactyla 182.
Cettia cetti sericea 303, 304, (334, 335).
Charadriidae 107, 114.
Charadrius 146, (154).
— alexandrinus 171, 182, 189, (202).
— apricarins 106, (117), 303, (334).
— dubius 106, (117), 182.
— hiaticula 182.
Chlamydotis undulata macqueenii 297,(327).
Chrysomitris spinus 18, (20), 21, 22, 23
25, 143, (151), 182.
Ciconia alba 106, 114, (117), (120), 174,
182, 186, 187, 188, 192, (204), 252,
258, 262, 263, (282), (285), (290), 301,
308, 311—313, (331), (339, 340), (342—
344).
— nigra 182, 252, (282), 300, 301, (331),
360, (362).
Ciconiidae 107, 252, (281).
Circaötus gallicus 182.
Circus 251, (280), 320, (352).
Circus aeruginosus 69, (74), 92, (94), 182,
196.
?
[Aquila
Circus cyaneus 69, 72, (73), (74), (76), 145,
(153), 182, 319, 320, (352).
— macrourus 69, (73, 74),
— pygargus 68—72, (72— 76).
Cisticola juncidis 297, (327, 328).
Clivicola riparia 182.
Coccothraustes vulgaris
(207), 315, (347).
Colveus monedula spermologus 106, (117),
SO A(Z) ELSZ
Columba livia 182.
— — domestica 314, 323, (345, 346).
— oenas 106, (117), 182.
— palumbus 106, (117), 182.
Columbidae 108, 114.
Colymbidae 107, 114, (120).
Colymbus arcticus 106, 107, (117).
Coracias garrulus 136, (137), 182, 197.
Corvidae 108, 113, 114, 115, (118), (120).
Corvus cornix 92, (94), 106, (117), 136,
(137), 182, 198,
— frugilegus 92, (94), 106, 112, 114,
(117), (119), (120), 136, (137), 182, 262,
(289), 309, (340).
Coturnix communis 14, 106, (117), 138—
140, (140—142), 148, 149, (157, 158),
171, 174, 182, 196, (202), (205), 293,
307, (324), (338).
Crex pratensis 106, (117), 149, (158), 182.
Cuculus canorus 182, 315-317, 322,
(347 —349), (355).
Cygnus musicus 182.
Cynchramus arundinaceus 86, (59).
Cypselus apus 182, 313, (345).
176, 182; 7198;
Delichon urbica 156, (137), 176, 182, 198,
(206).
Dendrocopos major pinetorum 121, 122,
(123), (124), (125), 136, (137), 182, 197,
314, 315, 321, (346), (354).
— medius 27, (30), 182.
— minor hortorum 182.
Dryocopus martius 29, (32).
Egretta 298, (329).
— alba 13, 14, 174, 182, 195, (205), 231,
232, (267), (268), 357, 358, (361).
— garzetta 182, 300, (331), 358, (361).
Emberiza 114, 146, (154), 213, (223).
— arundivacea 86, (S9—90).
— calandra 106, (117), 136, (137), 182,
DL 1331, 338):
— canneti 86, (90).
1929/30]
Emberiza cia 301, (332).
— cirlus 106, (117).
— eitrinella 106, (117),
307, 319, (338), (352).
— hortulana 306, 307, (338).
— intermedia (89).
— palustris 86, (89).
— pyrrhuloides 85, (55).
— schoeniclus 85, 86, (85), (89)
canneti 87, (90).
— — goplanae 86, 87, (89, 90).
— — intermedia 86, 87, (90).
— — schoeniclus 87, (90).
— — stresemanni 87, (90).
— — tschusii 55, (88, 90).
— — ukrainae 86, 87, (89, 90).
— tschusii S6, 87, (89).
Erismatura leucocephala 359, (362).
Erithacus 114, (120).
— luscinia 121, (123), 146, 147, (154),
(156), 182, 200.
— philomela 136, (157), 143, (151).
— phoenicurus 121, (123), 125—126,
(127— 128), 146, 147, (154), (156), 177,
182, 200, (208), 211, (222), 316, 317,
(348, 349).
— Erithacus rubecula 24, (26). ;
(117), 136, (137), 146, 147, (154), (156),
177, 182, 200, (207).
— svecica cyanecula 107, 108, (11
— titys 136, (137), 146, (154), 182.
136, (137), 182,
182.
Falco aesalon 145, (153), 182, 303, (334).
— peregrinus 130, (133), 182, 303, 313,
314, 323, (334), (345, 346), (357).
— subbuteo 129, 130, (131), (153),
(187), 182, 313, (345).
Fringilla 319, (352.
Fringilla coelebs 22, (25), 120, (123), 136,
(137), 143, 146, (151), (154), 182, 198,
319, (352).
— montifringilla 182.
Fringillidae 108, 114, 213, (225).
136,
Einlien stra, 106, 111,:113,..(117,'.118),
MOLARE
Fuligulinae 115.
Galerida cristata 106, (117), 136, (137),
182, 213, (223), 321, (354).
Gallinago 149, (158).
— gallinaria 106, (117),
(329), (334).
— gallinula 106, (117), 183.
182,
299, 308,
INDEX ALPHABETICUS AVIUM. 371
Gallinula chloropus 106, (117), 183, 296,
(326)
Garrulus glandarius 106, 108, 114,
183, 210, (221), 311, (342).
Glareola pratincola 153.
Gressores 252, (281).
Gruidae 107.
Gras communis 302. (333).
Gyps fulvus 302, (332).
(117),
Haematopus ostralegus 13.
Haliaétus albicilla 183, 303,
(353).
Haliastur indus 131, (134).
320, (334),
Himantopus candidus 183.
Hippolais icterina 183.
Hiraaötus pennatus 183, 320. (353).
Hirundo 313, (345).
— rustica 136, (137), 175, 183, 197, (206)
Hydrochelidon leucopareia 183.
— leucoptera 115, 183,
— nigra 171, 183, 189, (202).
Ibididae 107.
Jynx torquilla 120, 121, 122, (123, 12
(125), 175, 183, 197, (206), 317,
350).
Laniidae 108, 114, (120).
Lanius 146, (154), 170, (201).
— collurio 106, (117), 120, (123), 170, 171,
176, 183, 198, (201), (206), 307, 308,
321, (339), (353), (354).
— excubitor 106, (117).
— minor 106, (117), 121 029) 70 21775
183, (201), 307, 308, (339).
— senator 183.
Laridae 107, 114, (120).
Larus argentatus 303, (334).
— ridibundus 13, 106, 107, (117), 183, 189.
Leptoptilus 252, (281).
Ligurinus chloris 18, (20), 23, (25), 120,
(123), 183, 319, (352).
Limosa aegocephala 106, (117), 146, (154),
(155), 178, 183, 191, (203, 204).
Locustella luscinioides 183.
Loxia curvirostra 164— 166, (167—170),
183, 98:
Lullula arborea 183.
Lusciniola melanopogon 153.
Machaeramphus 313, (315).
9 /£
372 INDEX ALPHABETICUS AVIUM.
Mergus albellus 106, (117).
— merganser 304, (335).
Merops apiaster 153, 360, (363).
Milvus 180, (133).
Milvus ictinus 150, 131,
— lineatus 130, 131, (133, 134).
— migrans 129—131,(131 —134), 136, (137),
183, 308, (334).
Monticola saxatilis 183.
Motacilla alba 106, (117), 136, (137), 183,
212, 315, 316, (347, 348).
— boarula 183.
— flava 106, (117),
Motacillidae 105, 114,
Muscicapa 146, (154).
— atricapilla 183, 216, (227).
— collaris 121, (123), 136,
183, 198, (206).
— grisola 120, (123), 183, 211,
— parva 183, 305, (336).
136, (137), 183.
(120).
Neophron percnopterus 185.
Numenius arquatus 106, (117), 296, 504,
327), (335, 336).
308, (334),
305, (326,
— phaeopus 106, (117),
Nycticorax griseus 135, 136,
174, 183, 193, (204),
(269), (271), (282
Nyroca clangula 106, (117).
— ferina 106, (117), 183.
— ferruginea 106, (117).
— fuligula 106, (117).
— marila 106, (117).
— rufina 299, (329).
Oedicnemus scolopax 183.
Oidemia fusca 106, (117), 299, (329).
Oriolidae 114, (120).
Oriolus galbula 106,
(356).
conta parva 106, (117), 183.
- porzana 106, (117), 185.
— pusilla 106, (117), 183.
Otieidae 107.
Gtis tetrax 297, (327).
Otus scops 183, 301, (332).
Pandion haliaétus 263, (290).
Panurus biarmicus russicus 183, 263.
108 14147);
Parus 146,
215, 216,
(227), (229), 318, 321,
— ater 183.
(350), (354).
(133, 134), 183.
(137), 176,
212, (222).
(136—137),
233, 235, 252,
), 357, 360, (361, 362).
183, 323,
147, (154), 209, 212, 213, 214,
218, (223), (224), (225), (226),
[Aquila
Parus caeruleus 177, 183, 199, (207), 213,
(224), 317, 318, (349—351).
— major 106, 108, 114, (117), (120), 121,
122, (123, 124), 136, (137), 176, 183,
198, 199, (207), 211, 213, (222), (224),
315, (347).
— palustris 177, 184, 199, (207), 213, (224).
— — communis 184.
— — stagnatilis 184.
Passer 114, 210, 211, 212, 213, 214, 215,
(221), (223), (224), (225), (226), 318, 319,
(350— 352).
Passer domesticus 106, (117), 121, 122,
(123, 124, 125), 184, 213, 214, (224).
318, (351).
— hispaniolensis 184.
— montanus 106, (117), 120, 121, 122,
(123), (125), 184, 198, 213, 214, (224,
225).
Pastor roseus 106, 108, (117), 184.
Pavoncella pugnax 13, 106. (117), 184.
Pelecanus crispus 184.
Perdix cinerea 45 —52, (52 — 53), 106, (117),
136, (137), 174, 184, 196, (205), 296,
319, (326), (352).
Pernis apivorus 129, 131, (131, 132),
(134), 184.
Phalacrocorax carbo 249,
304, (335).
263, (278), (290),
— pygmaeus 184, 253, (282)
Phasianidae 108, 114.
Phasianus colchicus 136, (137), 174, 184,
195, 196, (205).
— torquatus 184, 196, (205).
Phylloscopus 148, (156).
— collybita 184.
— sibilator 184, 323.
— trochilus 184.
Pica rustica 23, (25), 106, (117), 136, (137),
184, 210, 314, (346).
Picus canus 194.
— viridis pinetorum 28, 29, (30, 31),
32, 184, 320, 321, (353), (354).
Platalea leucorodia 173, 184, 192, (204).
Plectrophenax nivalis 184, 303, (334).
Plegadis falcinellus 106, 107, 114, (117),
(120), 173, 184, 191, (204).
Podiceps cristatus 184, 248, 253,
(283).
— griseigena 184.
— nigricans 106, 107.
189, (202).
— nigricollis 184.
(276),
(117), d&L MORE
1929730]
Pratincola 146, (154).
— rubetra 184.
Pratincola rubicola 184.
Pyrrhocorax graculus 77—80, (80—84).
— pyrrhocorax 80, (84).
Pyrrhula 22, 25, 143, (151).
— rubicilla 18, (20).
— — major 184.
Rallidae 107, 113.
Rallus aquaticus 106, (117), 184, 296, (326).
Recurvirostra avosetta 13, 106, (117), 184.
Regulus cristatus 184.
Saxicola oenanthe 107, 114, (117), 146,
(154), 184.
Scolopacidae 114, (120).
Scolopax rusticola 12, 33—44, 184, 191,
294— 296, (324—326).
Serinus canarius hortulanus 184, 306,
(337).
Sitta europaea caesia 121,
124), 184, 213, (223).
Spatula clypeata 106, (117).
Squatarola helvetica 298, 299, (329).
Sterna hirundo 184.
Striges 252, 258, 262, (280, 281), (285),
(289), 313:
Strigidae 251.
Strix flammea guttata 175, 184, 197,
(205, 206), 252, (281) 310, (341).
Sturnidae 114, (120).
Sturnus vulgaris 18, (20), 95—96, (96—
104), 106, 108, 118, 115, (117), 120,
122, (123, 124, 125), 184, 216, (227),
308, 319, (339, 340), (352).
Sylvia 148, (156).
— atricapilla 148,
— borin 184.
— communis 184.
— curruca 184.
122, (123,
177, 184, 199, (207).
INDEX ALPHABETICUS AVIUM. 373
Sylvia nisoria 136, (137), 184.
Syrnium aluco 184, 318, 319, (351).
— uralense 184.
Syrrhaptes paradoxus 298, (328, 329).
Tadorna cornuta 13, 299, 300, (330).
Tetrao urogallus 184.
Tichodroma muraria 302, (332).
Totanus 107, 146, (154).
— calidris 106, (117), 184, 305.
— glareola 184.
— maculatus 106. (117).
— nebularius 106, (117).
— ochropus 106, (117).
Tringa alpina 106, (117), 185.
— canutus 298, (329).
— minuta 106, (117).
Troglodytes parvulus 106, 108, 114, (117),
(120), 185.
Turdus 24, (26), 108, 113, 143, 146, 147
(151), (154), 319, (352).
— iliacus 106, 108, (117).
— merula 18, (20), 107, 108, (117), 121,
122, (123, 124), 136, (137), 185, 213,
218, (223), (229), 309, (340).
— musicus 106, 108, (117), 136, (137),
177, 185, 200, (207).
— pilaris 106, 108, 112, (117), 143, (151),
185.
— viscivorus 185, 200.
Turtur communis 106, (117), 120, (123),
136, (137), 175, 185, 196, (205), 307,
309, 329, (338, 339, 340), (356).
,
Upupa epops 175, 185, 197, 209, 310, 321,
322, (340, 341), (354— 356).
Vanellus capella 106, (117), 146, (154,
155), 171, 172, 173, 185, 189, 190,
(202, 203), 299, 303, 304, 308, (329),
(334), (339).
Er ai). La À 5
4 N È SJ i . ; un Le \ È lui iv. 2
n è | | PS fi 7 x: À n | à
N « A + 114 à
| | ~ È = u st u
N # © bad 4
at ; a NDR a Mi na
“Ot le Thala! SITA
A # 7 u e DI
‘a AN Ty SIL): ra, à Lea a iR Wa Meat} Phy
NUL | Le ‚nähe la i À mist Puri I To ten
€ cette: bi Ley al à
PATES Inu wider Pi tel ’ AR
i "| "A À LA x |
a Di sl 13 È ) i à i A A ee
LIO SR) PROT Yi ur
US den AA Res
Abie na I: VAIO
AN) HI bi i 12) to SU ieee
A mv x tia 4 à. he. B 179 1 11068
MR | LE KSE
Ts 14 N Vai (Poni
a. 4 % À (hl eh,
if e { a ) À jt u A ini ú tii A E MIE inpiad Pai oe “i
\
en it A VEE i as b egér “ane
VANNI DI u "En ‚war eh ooh ir
ear ut eon By. CER HUE EE ra
ri at Eis wel, |
Fi
5 (14 af
' F4)
: an
Pipi ; Ù ’ bi
»
120 da
1 rt a ATS |
A ‘és (fa Wa
AL vg i PR
TILT
ANO” 7
| Természetvédelem és a természeti "emlékek.
‘ ss ta Bet könyvpiacon ez év őszén fog megjelenni KAAN KÁROLY ny. fo ;
3 ällamtitkärnak ilyen cimü es a Magyar Tudomänyos Akadémia Vitéz |
= Jözsef-dijäval. jutalmazott nagyobbszabäsu munkája. Az első magyar
= a . könyv, mely a cimben jelzett anyag egészét tárgyalja. Foglalkozik ez dr
munka a termeszeti taj védelmétél a megöväsra szorulö növeny és ällat-
fajokon, valamint a geologiai alakulatokon at a rezerväciökig és a természeti
(nemzeti) parkokig. Mindennek sorän pedig kellö teret szentel a madär-
védelem különféle kérdéseinek is. Ismerteti a védelem biztositäsära
irányuló hazai törekvéseket és azok kialakulásának történetét. Tárgyalja
a külföldnek a természet védelmére irányuló törvényes intézkedéseit és.
az azok végrehajtására hivatott szerveket. Ismerteti az ilyen célok szol-
"8 gälatäban a külföldön kifejtett társadalmi tevékenységet és azok sikereit, _
Kifejti álláspontját egy hazai törvényalkotás .tervére nézve. Szól végül" CR
= természetszeretetnek fejlesztésére és a természeti alkotások megbeesülesenek —
| biztositäsära irányuló tevékenység különféle módjairól, nevelési és egyéb
eszközeiről. Munkáját a Csonkaország természeti kincseiről többnyire gredeti
felvételek nyomán készült, száznál több, szebbnél-szebb, közte elég sok orni-
. thologiai vonatkozäsu képmelléklet disziti. Már eleve felhivjuk a magyar
ornithologusok figyelmét e nagy hiányt pótló, nagyobbszabäsu és diszes —
kiallitàsu munkära, amelynek egy természetbarat könyvtäräböl sem volna
. szabad hiänyoznia.
A madarak világának tanulmányozása.
Ezen a cimen jelent meg a „MAGYAR SZEMLE KINCSESTÄRA“ címü
gyüjteményes vállalatban SCHENK JAKAB 5 nyomtatott ivre terjedő köny-
vecskéje. A madártan elemeit ismerteti benne a nagyközönség és kezdő .
ornithologusok részére, kitér a jelen madártani kérdések ismertetésére,
kutatási módszerekre stb. A könyvecske ára füzve 1'— P, kötve 1°60 Pa
és meerendelhetö a Magyar Szemle Tärsasägnäl Budapest, V. keriilet,
Vilmos esäszär-ut 3.
A Magyarorszägon elöfordulö ragadozo madarak
meghatärozöja. — Irta: SZEMERE ZOLTÄN.
Hezagpötlö könyv, mely 1 szines-, 7 feketenyomäsu táblán meg 12 : szöveg-
kepen mintegy 174 madärkepet ad. Öt táblázat alapján nemcsak a kézre-
került, hanem velősen s amellett könnyen áttekinthető utbaigazitás
keretében a szabadban látott ragadozók felismerését is lehetővé teszi.
Amellett kidomboritja azok. gazdasági jelentőségét s függelékében a täpläl-
kozási s egyéb adatok gyüjtesere nézve szolgál utmutatässal. A kis.
könyvet szerző (Budapest, Il., Herman Ottó-ut 15.) négy pengő. ellené
ben bérmentve küldi. |
:
B.
ta
1
Es
pi
a
‘4
ia u.
3 fe
u
a
LSŐ MAGYAR RES A
Csekkszimla: a m. kir. Cégtulajdonos: KUHNEL MARTON | cs Alapitési ev 006
itakarékpénztérnél 50123. sám BARANYA-KARASZ. "Több kiällitäson kitüntetve,
(EZELŐTT DEBRECEN)
irda és vasutällomés: KARASZ-KOBLENY. 006 Sürgönycim: ODUGYAR KARASZKOBLÉNY. —
Gyàrtom a M. Kir. Madartani Intézet
(Magyar Ornithologiai Központ) ältal mepeaibott
és felülvizsgált — a természetes harkälyodu [hű
utänzatät képező — Berlepsch-rendszerü legtökele-
tesebb fatôrzs-fészekodvakat és téli etetöket ‘az
odulaké hasznos madarak szämära, melyek ennek
, jeléül „M. O. K.“ védő betükkel vannak: lebélye-
gezve.
1928 március 15-töl az aläbb jegyzett arak
léptek életbe. Régebbi ärjegyzekemben jegyzett
| Fatônkodu. arak ervenytelenek. ek
; fap. “keresztmetszete.
zekodu A) minta"28 mm vagy 32 mm röplyukkal . . . . ... . . . . . . . . . pengò à
si Be RT 10 Seca LE RTS RC RSS
‘> IE re ee négyszegletes röplyukkal . er e EA Pi
| _ D) , 80 , röplyukkal See gh SEE à
aketeté spärgära hurkolt diöbellel, iivegezve, SERATA JVs, ie Rated Vi Pre Sa E
| » = > 1929-es. modell) 8.3% =, x
töszekreny üvegezés "nélkül NAY gives a age Cle td diate? EN MS re EST
cetetö ötféle kivitelben . . . 4. pengő 12.—, RS 16.—, 2
tökunyhö üvegezés nélkül, 4 drb-b6l álló ‘betonalapzattal . pasts ra
rae faggyú és olajosmagvak en szilard állapotban, formába - öntve es
. % kg-os darabokban kg-ként . . . FOR
Az äru megrendelesevel egyidejűleg címemre utalványon beküldött vagy az so. 123 ‘sz
kkezimiära — Kiihnel Marton, Baranya-Käräsz — befizetett összegek után 2% pénztári ELSE
jtok, illetve forgalmiadét nem szämitok.
| Gyärtmänyom jóakaratú terjesztését, valamint szives megrenidelését kérem. E i SA |
jegyzet. Ujabban a fedél az ellenőrzés, valamint az őszi tisztogatás céljából jene sz
illenés ellen az oldalt lazán betolt két szeg védi. A hátsó fedélzáró-szeg és a sodrony ze Végleg: th l
"rel al 6
at
db
VA EVANS WA VANNA MAR = "VAA | i i Ÿ AK « VI
ARR j A VAI | | | yy A AR APP AA, Ì
AAA Na
7
IL
AMARMI TÓ PTT AAA APP AAA
AA Ar
Aaaaaaar
MARAN AAA
ANA ES ER PR P
MAAA AR RAA AA RAR RAR AA ARR RE
AIA AAG RAA AAC a APP Y YAR. AAN
AAA PAM
AA EEE
| | | | ti
rennes iaia AAAA íj AA A}
| A AA a A JAARAA AAA AAANAA AA VA
AA) Va AAA AN) aaa AAA RIA a
| | WW | y Y
A AA AL y ! VYVYVVANANA AA AA, f A NAA? L Ar An MICRA
|
ARAAR
AY AVA
ANA
AA AA
AAAAAA A
ARAT TNT SPP AR A
RARARRRAR IAA ATEN RARARARARRARARAA
mn eS PN ANA NN
IAA Fr
Al AA RAA A A A RARE AAA Re
A j !
nh AA ANA ARA RAR
PS
AAA
RARARZ
NE
RA IRR ADA ARRA A A
nia AG\AGRAN' Ah)
AAARAAANAN NAAR aaa THY YY. TT
| A VW YY WF A
AA naan AARAAAAR A n IM RAA AAA x !
RARA AAA ANA“ AAA AAA A RAP
AAA RAR ANA ar SAR AAAARA
ANYA ARRRARARAAARA RANA a lle ea a a Ale
ANT AAP |
BON
n AAA
AR RRANSAAAAAAAA
Ra AA \
PR A, IP
\ V | : ala AAA!
a AARAAAARR AAAS AARA- AA
A ATI, AAA AAA AAA AARARY
NARA AAA A
fa
a P-
AAA AAAS ARR REA ANA AA RAAARL ANAL
PARRA RAR AAA A aa AAAAAAMATIA A ARA ZZARARAARAR:
AR RAA AAA AAA Na AAA ZAR ARRA AAAAAAAR AAA AAA A
ANNAAAAMA
| AA’ û r AMA A
| Va | LIA AR A AAA “ial . A MAAAAARAAAAAA Tala AAA A 2
AMAR \ E LENIN SAAARRARARAAANA
2a RARA
RARNRRAANARAAAAAARAR
RARAAZARAAAAA
NAAR AAA AAA
NN AAA
PARAT ÿ A
NA AG AANA Ä | | A. |
AA, AAA ANANAI
vy | MA
AAA a a DV AAA AAA AAAAGYA
| PRAIA AAA
AAA alan A RRARRRARSEZACRARE AA KANADA RARA
RANCE CCE AAA AREA RARA ANNALI
NYA AAA (a A
BR nennen AAA N lal RAZZA:
AAAAAAAN AAR AA SAN AAAAA AAAA na | AAA;
NAAR A a A à PW Y SARA AA SA AA
Ananas AAA | PARA | AAA EAN
AWA AR NAAR
RARAAAAAAL AAR am
a REN PAAR
PARA A RAR Anne AN
MAR |
AAAAAAAANAARAAAAARANAAAAAA
N A
JAA A PRE AAA
AY. Anan ARRARARARAAA®
A |
m