j Her dat TAA EN N Hi TT ah a a ER OA 41 Hii ACHE lande De DR Hi a FE chery À LCA ATTI DI SUR tant 4 dui AA pela te ET ICT CENT 4 I haya OOOOH UN aya RICA [REC ADD A + HE PU \ vy aly a RER EHEN AAA nen eh dad 141684 ums ti a att ? Uh HUREN) un ee past 2 ARE LA ef ande 4 gets HO stip ; AYO HA ve) AN SR, 3 PAC dar Ù Ne è Gates OLY CN 47 aa ya + LU UV , n Fin an siva ‘ Wi ASI RIDE 4 ke ’ al pin) nt ay Cu Ron 4 VOTA 4 he: ” Ma via) ai 4 4] pan fl Matt eett Font A ANA 102 Q RS 44 CPE Hi ies ae eet wy [vy if Aga 414 QU , fe i n a i 24 A , AREA ch di + Beta us ho) $i mA ie FH AH, ne BERO fe ane LICE ARLES EL EN HR ARE LME 119 m4) a a Kup Lu * Net, ATEN an Misa Filed +410 0 Bann ULI KR Be Tease an 149 POR * Cal e ne + nt de a. me ed i ROC ou Vág Pot Min 12 . dem sh RH di Fr i HSE nus fern ye vicar RESINA n + ln . ant ner 149) CR us nn N) fl Pats Hu gate kat, 1 À rug ty ut HR CLR 044 re) jun dr 1 dea ai N a 124 RH Ci Ir posti jus FER ie) ped “at Hu bi hath at Bi FU HT ; BO si EL i Bi etti RE A ie En esi Wan Sauri Vi iv a ARE HAI U riv et CPR ITU HE i i. PTATVENL D FREIE très: 4 M Eh in Hat: ane si pers bi | (9. PA P vi 4 7 [N TEE TE NITTI. ATTRA ni) rh wi ddl PI Pr FR ame J x x À à NINE A b ún \ a t VE è Te 4 h : ASIA ni { N \? I Ù In [édi ‘ Fo 2/7 1 7 4 LE APICI 147 Vi PA Th Ml f j \ un mM, 4 er L ’ i A { Avi al 4 ‘ (4 fi! t vr 4 ' Vi | i pi Wi = i \ | pri = di LI i ay fl | i} | \ Ma, i ( - -. I { í Bivision 6. prés AQUILA A MADARTANI INTEZET (NÖVENYVEDELMI KUTATÖ INTEZET MADARTANI OSZTALYA) EVKÖNYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1959 MEGINDÍTOTTA : SZERKESZTI: — HERMAN OTTÓ DR. VERTSE ALBERT FUNDAVIT: EDITOR: OTTO HERMAN DR. A. VERTSE 55 ábrával LXVI. ÉVFOLYAM TOM: 66. VOLUME: 66. A MEZŐGAZDASÁGI KIADÓ AQUILA A MADARTANI INTEZET (NÖVENYVEDELMI KUTATÖ INTEZET MADARTANI OSZTALYA) ÉVKÖNYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI | MEGINDÎTOTTA HERMAN OTTÓ SZERKESZTI Dr. VERTSE ALBERT EDITOR Dr: A. VER NE |FUNDAVIT IOTTO HERMAN (959 55 ábrával LXVI. ÉVFOLYAM TOM: 66. VOLUME: 66. Moh MEZOGAZDASAGI KIADO BUDAPEST, 1960 Megjelent —Erschienen: Februar 1960. TARTALOMJEGYZEK mines Gyula: "Boglyok a magas hegységben. Iles een 273 cenno CONE ERE EL 274 Barthos Gyula: Szemellenzövel szárnyaló erdei szalonka .................... 275 Barthos Gyula: Ugartyúk"fészkelése Dél-ZalAban.............. 1001000 275 Beczy Tamas: Hajnalmadär a révi szakadekvölgyben ...................... 287 Béczy Tamás" A nagyváradi múzeum madärjelôlései ..................... 302 Beldi Miklós: Kolozsvár rayon 1956. évi gélyaällomänya................... 261 Béldi Miklós: Fekete gólya Bänffyhunyad mellett ......................... 267 Beldi Miklós: A balkáni fakopancs Kolozsvár környékén .................. 280 Beretzk Péter: Kis: kárókatona a szegedi Fehértavon ....................... 259 merce Peter: Jeges rece előfordulása nyäron. oe. ke ee cee te eee 270 Bereizk Peter: A szerecsensiràly "újabb feszkelöse .......................... 276 Festetics Antal: Újabb adatok a gyöngybagoly täplälkozäsähoz ............. 41 er Arial: Uszoiszurkepem nl none ate ces eee tete à 261 Festetics Antal: A lekai unikumok sorsa és azok adatai ................... 292 Gergye Imre: A barázdabillegető különös feszkelese .......... RE tot 290 Györfi Sándor vide Gyurkó István Györfi Sándor: Kékvércse fészkelése Kolozsvár közelében .................. 270 Györfi Sándor: Újabb gyászos cinege előfordulás Erdélyből :............... 281 Papa eno: Butykos asélud Apajpuszian ritirati ee tenes 269 Győry Jenő: A pettyes lile nagyszámú megjelenése ...................... 275 Győry Jenő: Az egyiptomi kecskefejő Magyarországon ..................... 279 Győry Jenő: Adatok a kormosfejű cinege hazai elöforduläsähoz ............ 282 Győry Jenő: Adatok a fenyves cinke, búbos cinke, erdei fakusz és léprigó MTOR a n RARO CS RATIO ED @ cba ees 282 Győry Jenő: A vizirigé előfordulása Sopron környékén .................... 288 Győry Jenő vide Schmidt Egon Gyurkó István — Korodi Gál János — Győrfi Sándor — Ráthonyi Károly : Megfigyelések néhány verébidomú madár fiókáinak etetésérôl............. 25 Waban Imre:Madaértani adatok a CserhAtbél. ..........:!..............:,.. 289 Homonnay Nándor: Vörösnyakú vöcsök fészkelési adatai ................... 259 Homonnay Nándor: A hortobágyi halastavak kanalasgém telepéről ........ 267 Homonnay Nándor: Darázsölyv előfordulása Kaszópusztán.................. 270 Homonnay Nándor: Tövisszúró gébics mint kakukk dajkamadär . . . . . . . . . . . . 278 mover Ham: Madärtani adatok Izraelbôl .....:........,............... 298 manuts Gyorgy: A balkäni gerle Erdélyben ............................... 277 BF A KIT. Gyürtzesisjelenten i 7 ws kv ow es stance eres neswane 201 Keve András: Különösebb vendégek a Balaton mellett 1957 őszén és 1958 LR ER Tot EEE ibn ARRE EA a Al ei tela zo 275 meee Andras: À balkani gerle téli költese: ::......:./.404 240,047. 000 277 Keve András — Szöcs József: Fecskék késői kôltése ....................... 280 Keve András: Päsztormadär Magyarországon 1951—1958 .................. 290 Kittenberger Kálmán: Madártani gyűjtőútjaim Kelet-Afrikában II. ........... 53 Kohl Istvan: Egy jégverés madäräldozatai ................................ 300 Korodi Gal Janos vide Gyurkó István Korodi Gál János: Adatok Kisbänyahavas (Bäisoara) és Bélavära (Scariso- aru—Belioara) környékének madártani ismeretéhez ...................... 225 09 Kovács Andor: Adatok a Merganetta armata életmódjáról ................. 299 Köves Ervin Ottokár: Molnärfecskék rendellenes fészkelése .................. 281 Magyari László: Madárábrázolások a török hódoltságkori címeres nemesleve- leken. LTL NIE OR E een meteo cette EEE 237 Magyari László: Érdekes solymászati és madarászati leírás a XVII. századból 257 Maridn Miklós: A Baláta madárvilágáról ................................ 211 Mocsári Zoltán: Fekete gólya sziklán fészkel ............................ 266 Nagy Imre: Egretta a. alba L. Győr környékén .......................... 261 Nagy Imre: Füstifecske (Hirundo rustica L.) különös fészeképitkezése ......... 281 Nagy László: Kis kárókatona Békésben .................................. 259 Pátkai Imre: A Madártani Intézet 1954— 1957. évi madárjelölései. XX. gyűrű- ZÖSI .jelentes dii e eltelte en eye te leans we e eni e inte 135 Pátkai Imre: Accipiter gentilis buteoides Mezb. előfordulások ............- 270 Pátkai Imre: Téli uhu előfordulások az Alföldön ......................... 279 Pátkai Imre: Fekete gólya és ökörszem fészekközössége .................. 288 Pátkai Imre: Kenderikék vörös farkcsikkal................................ 291 Pátkai Imre: Az 1958. évi napfolt maximum időjárási anomáliáinak hatása a madarak vonulására és költesere ...................................... 294 Péczely Péter: Madártani megfigyelések Zalàban .......................... 279 Péczely Peter: Fülespacsirta Hódmezővásárhely határában ................. 280 Portenko, L, A.: A madarak vonuläsänak sajätossägai az Arktiszban ....... 179 Rajniss Lajos: Kôforgaté a fonyódi halastavaknäl ....................... 275 Rajniss Lajos: Madärbeszolgältatäs a XVIII. században ................... 301 Randik Aladar: A füleskuvik elterjedése a Kärpät-medeneeben ............ 99 Randik Aladar: Bajszos särmäny Dél-Szloväkiäban ........................ 291 Rathonyi Károly vide Gyurkó István Reichart Gábor: Gyapjaspille (Lymantria dispar L.) tojásait pusztító madarak 283 Sámuel Nicolette: Gébicsek Gadnän az 1957-es költési időszakban . . . . . . . . . . . 290 ‚Schäfer Lajos: A havasi fülespacsirta előfordulása Magyarországon . ......... 107 Schmidt Egon: A réti fülesbagoly (Asio flammeus) költése és vonulása a Kárpát- medence területén Lv... cieca ie alas wile ta RI 89 Schmidt Egon — Győry Jenő: A réti tücsökmadär előfordulása fenyvesben .. 289 Séregi Janos: Kakukkfióka a szőlőpajta ablakában ........................ 278 Sterbetz Istwán: Újabb adatok a Saséri rezervátum és a hódmezővásárhelyi Fehér- tO madärvilägähoz .... 104; aree ezet ege jezus este pie ir RASO 293 Stein—Spiess Sylvia: Havasi lile a Szebeni havasokban .................... 275 Stein—Spiess Sylvia: Denevérek és madarak közös vonuläsa................ 296 Stollmann András: Őszi madärmozgalmak a Duna vidékén ................. 276 Szent-Iványi József: A haziveréb újabb behurcolasa Ausztráliába ........... 300 Szijj József: Madártani megfigyelések EK Spanyolországban ................ 233 Szlivka László: Az 1957-es fehér gólya (Ciconia ciconia) fészkek vizsgálatának vajdasági eredményei .... esse ine one tt die ni RER 262 Szöcs József vide Keve András Turcek, F. J.: Anyagcserevizsgálatok fogságban, magtáplálékon tartott feny- ves cinegén és meggyvágón ..................es..e..e.ssessresssess"en 19 Turéek, F. J.: Madármegfigyelések a Szitnyän ............................ 288 Tutman Ivan: Madártani adatok Lapad-szigetérôl.......................... 296 Udvardy Miklós: Faunisztikai kiegészítések a Hortobágy madärvilägähoz .... 217 Vasvári Miklós: Fattyüszerk6 Tiszavalk határában ........................ 277 Vertse Albert: Madartelepitési kísérletek 1952 —58 ........................ 9 Kisebb, közlemények © on. see tyes oe eines ae dent meine ae ae E 259 In :memoriam ! ..:.44444. 642424 eee namens aan eee CREER 327 Konyvismertetések....... ce 0 oe cee ee ee ne SERE 331 Index alphabeticus avium | ......-....20 eee 353 CONTENTS iWarthos ay: Partridges imthe high mountains: 1... en... ci cala ta 308 Bebo Ou Qual wibhiimuulafedilegs i) Cana Rn o edi rita 309 Martos "Gy: Woodcock flying with a: „face puard”: . 26. ccc. uni ot du 309 Barthos, Gy.: Nesting of the Stone Curlew in the south of the county Zala . 309 nec A: VV eull-Creeper in the deep valley. of Rév, uit ul © ons 317 Béczy, T.: Bird-banding carried out by the Museum of Nagyvárad (Oradea). 325 Beldi, M.: White Stork stock of the Kolozsvár (Cluj) area in 1956 ........ 305 made, iva black Stork near Banffyhunyad i. uti ei ed ee ne 307 Beldi, M.: The Syrian Woodpecker near Kolozsvär. ....:.,..........:.4,... 313 Beretzk, P.: Pigmy Cormorant on Lake Fehérté near Szeged ............... 304 Beretzk, P.: Occurrence of the Long-tailed Duck in summer................ 307 Beretzk, P.: Recent nesting of the Mediterranean Blackheaded Gull ........ 310 Festetics, A.: Neuere Angaben zur Ernährung der Schleiereule ............. 50 Meneteae Aes Swimming: Grey: Heron"... ite e ri 305 Festetics, A.: The fate of the unique specimens of the Museum at Léka and PRIOR AA n ere sams era a TE E nel 319 Gergygest:. Unusual nesting of, the White Wagtail Lula ui. 318 Györfi, S. vide Gyurkö, I. i Györfi, S.: Nesting of the Red-footed Falcon near Kolozsvár .............. 308 Györfi, S.: Recent occurrence of the Sombre Tit in Transsylvania ......... 314 every JA Common Shelduck at: Apa]jpuszia....1.-...vescrsenene none nose 307 Györy, J.: The appearance of numerous Golden Plovers .................. 309 bord Bovptian‘ Nightjar in Hungary u. alu US la ea 312 Györy, J.: Data on the occurrence of the Willow Tit in Hungary .......... 314 Györy, J.: Data on the nesting of the Coal Tit, Crested Tit, Tree Creeper and LUIGI, ANTON PP EE he MT wi Mees NENNT ER en en 314 Györy, J.: The occurrence of the Dipper near Sopron .................... 317 Gyòry, J. vide Schmidt, E. Gyurkó, I. — Korodi Gal J. — Gyòrfi, S. — Rathonyi K.: Observations on the Feeding of the Young-of some Passeridae .:...:..............4. 37 Haban, I.: Ornithological data from the Cserhát Mountains .............. 318 Homonnay, N.: Contributions to the Nesting of the Red-Necked Grebe ..... 304 Homonnay, N.: The Spoonbill colonies on the fishponds of the Hortobágy . ..... 307 Homonnay, N.: Occurrence of the Honey Buzzard at Kaszöpuszta ......... 307 Homonnay, N.: Red-backed Shrike as Cuckoo’s nurse ..................... 311 merc aid Orit nological Data from Esrael N ET ae Sew use 323 Kakuts, Gy.: The Indian Ring Dove in Transsylvania ..................... LI Keve, A.: 21st Bird- “Bandine Report te) Ba ee 210 Keve, A.: Rare visitors near the Lake Balaton (Western Hungary) in the Ann ON) and an, spring “Of 1958) 242. en ee a ia 310 Neve, A.: Indian Ring Dove breeding-in winter .:.......,..........:.... 311 Keve, A. — Szôcs, J.: Late breeding of Swallows ......................... 313 Keve, A.: Rose- coloured Starling in Hungary 1951—58 ........:........... 318 Kittenberger, K.: My Ornithological Collecting Expeditions in East-Africa IT. 53 em ean EAT Vic tn Of ar hallstorme:. 2... nase ee era 325 Korodi Gal, J. vide Gyurkò, I. Korodi Gal, J.: Data on the Bird-Life of the Kisbänyahavas (Baisoara) and Bélavara (Scarisoara—-Belioara)) |. 2.2.2. ARR II RO CISL 230 Kovács, A.: Data on the life-habits of the Merganetta armata ............ 324 Köves, E. O.: Extraordinary nesting of the House-Martin ................ 314 Magyari, L.: Birds figuring in crests on mediaeval patents................. 255 Magyari, L.: An interesting description on the falconary and bird-trapping from the VET? Century: 2.0 40 e de sets ee se a ope Ao Ne DEN É SS 257 Marian, M.: On the Bird-Life of Baläta—Lake (SW. Hungary) ............ 211 Moesary, za: Black Stork ‘nesting on ja rock ..\.....=...... 20. ae eee 306 Nagy, I.: Egretta a. alba L. in the surroundings of Gydr................. … 305 Nagy, I.: Unusual nest-building of the Swallow (Hirundo rustica L.) ........ 314 Nagy, Li; Pigmy ‘Cormorant in Békési! enne e 305 Patkai, I.: Bird-Banding of the Hungarian Institute of Ornithology in the Years 1954—1957 20th Report on Bird-Bandmg ...... .... 22. ss as ee E 200 Patkai, I.: Occurrences of the Accipiter gentilis buteoides Menzb ......... 307 Patkai, I.: Winter occurrences of the Eagle Owl on the Great Plain ....... 312 Pdatkai, I.: Nest community of the Black Stork and the Wren ............. 317 Pätkai, I.: Linnets 'with a*red rump 00.000 RR REA E 319 Pätkai, I.: The effect of climatic anomalies caused by the sun-spots reaching their maximum, on the migration and breeding of birdsin 1958 ........... 321 Péczely, P.: Ornithological observations in the county Zala ................ 312 Péczely, P.: Shore Lark near Hödmezöväsärhely '.....°. 2.22... nn. 313 Portenko, L. A.: Pecularities of Bird-Migration on the Arctis ............... 129 Rajniss, L.: Turnstone at the fishponds near Fonyöd ..................... 309 Rajniss, L.: Delivery obligation of harmful birds in the eighteenth century. ..325 Randik, A.: The Distribution of the Scops Owl in the Carpathian Basin .. 104 Randik, A.: Rock-Bunting'in South Slovaky :. be AR NOE 319 Rathonyi, K. vide Gyurkö, I. Reichart, G.: Birds destroying the eggs of Lymantria dispar L. ............ 315 Samuel, N.: Shrikes at Gadna during the breeding period of 1957. ........ 318 Schäfer, L.: Occurrence of the Shore Lark in Hungary .........-.. 00.00 114 Schmidt, E.: Migration and breeding of the Short-Eared Owl in the territory of the Carpathian Basin... ua. 2 bie nel SRE re 97 Schmidt, E. — Györy, J.: Occurrence of the Grasshopper Warbler in a pine FOREST tizi enable sehn rear. nile niet RI ee TE 317 Soregi, J.: Young Cuckoo in the window of a vineyard shed .............. 311 Sterbetz, I.: Recent data on bird-life in the Sasér-Reserve and on the Fehérté near Hödmezöyasärhely: i. RC a nl ee I 320 Stein-Spiess, S.: Mornellregenpfeifer im Zibinsgebirge ..................... 309 Stein-Spiess, S.: Fledermauszug im Vereine mit Vögeln .................. 322 Stollmann, A.: Autumnal bird-movements near the Danube .............. 310 Szent-Iványi, J.: The House Sparrow being shipped to Australia .......... 324 S21jj, J.: Vogelbeobachtungen in N. O. Spanien... vis 0 235 Szlivka, L.: Results of the White Stork-census in the Vojvodina (Yougosla- via)! 1: 1967... 2.000 kaka köles th re lacie e RS a SIREN 306 Szöcs, J. vide Keve, A. Turéek, F. J.: Some observations on the gross-metabolism of the Coal Tit and Hawfinch on seed-diet under laboratory conditions ..................... 20 Turëéek, F. J.: Ornithological observations on Mount Szitnya .............. 317 Tutman, I.: Ornithological data from the Island of Lapad ................ 323 Udvardy, M.: Supplement to the bird fauna of the Hortobägy ........... 221 Vasvarı, M.: Whiskered Tern near Tiszavalk L 400 MS NEC ONE 310 Verise, A.: Vogelansiedlungsversuche in den Jahren 1952—58 ............ 14 SHOE notes... 1.06.00 en ee En etereo LEE By RI PERI CE Ie nea 304 In"memoriam ! 4 „nen tone bete ra té bho SE II E TTI 329 CIC |. en CRE DER WIR! SIN CCC RER 331 D 3 Oo DO rinamy:— Snow -Bunbtiniest us ul. unten ta e dei is: Nyilarkü halfarkas —,Long-Talled Skua, :...1:................ nes Anne CRIARI aw eel a) tse 227— 21. Eczeth-cimer (1559) — The crest of Family Eczeth (1559) ............ 22. Fischer-cimer (1563) — The crest of Family Fischer (1563) ............ 23. Geönczi-cimer (1578) — The crest of Family Geönezi (1578) ........... 24. Bornemissza-cimer (1580) — The crest of Family Bornemissza (1580).... 25. Nagy-cimer (1588) — The crest of Family Nagy (1588) ................ 26. Chuta-cimer (1606) — The crest of Family Chuta (1606) .............. 27. Madaräsz-cimer (1610) — The crest of Family Madaräsz (1610) ........ 28. Méhes-cimer (1617) — The crest of Family Méhes (1617) .............. 29. Sändor-cimer (1622) — The crest of Family Sándor (1622) ............ 30. Miskolezi-cimer (1649) — The crest of Family Miskolezi (1649) ........ 31. Nagy-cimer (1660) — The crest of Family Nagy (1660) .............. 32. Kälmänczay-cimer (1669) — The crest of Family Kalmanezay (1669).... ABRAK JEGYZEKE — LIST OF ILLUSTRATIONS . Fészekodü eternitböl — Künstliche Nisthöhle aus Eternit ................. . Kísérleti odüpeldänyok — Versuchsstücke der Nisthöhlen ............. . Széncinege és mezei veréb feszekodüfoglaläsai a szarvasi Arboretumban — Die Besiedelung von Kohlmeisen' und Feldsperlinge in dem Arboretum von SRO et « side LAR iii . Széncinege és mezei veréb feszekodüfoglaläsai az ägasegyhäzi gyümôlesôs- ben — Die Besiedelung von Kohlmeisen und Feldsperlinge in dem Obstgarten Ei RTE er Se CRE AE SIP El . Az „Aktograf” képe — The photograph of the ,,Aktograf” ............ . Az „Aktograf” szerkezetének vázlata — The design of the „Aktograf” rs one lle ARR ER ai Mapa te pa LA ARIDI PE EL EEE . À széncinege fiökäinak etetési száma a nap különböző óráiban — The number of the Great Titmouse young’s feeding in the different hours of the day ...... . Osszefüggés a fiókák kora és az etetési szám között a széncinege fiökäknäl — Connection between the age of the youngs of the Great Titmouse and the En E ee A der CA Re ele UN dures . A kékcinege fiökäinak etetési száma a nap különböző óráiban — Curve showing the feeding of the Blue Tit’s young in different hours of the day ............. . A mezei veréb fiökäinak etetési száma a nap különböző óráiban — Curve sho- wing the feeding of the Tree Sparrow’s young in different hours of the day .... . À gyöngybagoly-pär etetéseinek időbeli eloszlása három éjszaka lefolyása alatt — Die zeitliche Verteilung der Fütterung des Schleiereulenpaares im Laufe gr TEA IN CMS BONES EN e IR A t at SO RIE) TE . A reti fülesbagoly feszkelö és elöforduläsi helyei a Kärpät-medence terüle- ten — The breeding places and occurences of Short-Eared Owl in the basın of the Carpathians:,,.,.:4...:h42s ane. (rara i ea . A füles kuvik fészkelése Del-Szloväkiäban — Breeding of the Scops Owl in BOE o te ni rt ii a fa N i a Ti . A fülespacsirta előfordulása Magyarországon és a környező területeken — Occurence of the Shore Lark in Hungary and annexed countries ............ 33. Kajor-cimer (1676) — The crest of Family Kajor (1676) :.............. 244. 34. Miklös-cimer (1678) — The crest of Family Miklós (1678) ............ 244 35.—38. Mély vízbe ereszkedő szürkegem — Fish-Heron descends to deep DEI) SI SR RE A TA a ee NEN A RR an 260 39. Fekete gólya fészke sziklán — Black Stork’s Nest on rock ............. 267 40. Fészkén pihenő kanalasgem — Spoonbill on the Nest ................ 268 41. A jegesréce jüniusi példanya — The Long-Tailed Duck from June 1958 ..... 270 42. A Fegyverneken fogott északi héja frissen fogott ällapotban — The Northern Goshawk caught near Fegyvernek short after the catching ................. 271 43. Az északi héja Rajkän elejtett példánya — The Northern Goshawk shot near Reagan As SOA e LAO eRe I REI rr ZI 44-45. Az északi héja Isaszegen fogott példánya röviddel a fogás után — The Northern Goshawk caught near Isaszeg short after the catching ............ 272 46. Ugyanaz a példány 1958. IX. 29-én az Állatkertben — The same specimen in ‘the-Zoo ‚on Sept.>29. 19582 ri sesta een 2 ES PERS 273 47. A koronäban lerakott, széncinege által kikezdett (középen) és még ép (jobb oldalon) gyapjaspille petecsomök — The heaps of eggs of Gypsy-Moth laid in the crown of trees. At right in intact condition; in the middle the opened by Great -Piimonse ine ee nie esa à 55% ee ee, ses ae DIE IS SC SERRES 284 48. Sértetlen gyapjaspille tojascsomok a hernyók kifurakodäsi nyilàsaival és a tojascsomök alatt csoportosuló fiatal hernyökkal — The heaps of eggs of Gypsy Moth with the exits of caterpillars, which assamble under the heaps ......... 284 49. A gyapjaspille tojascsomöt borító szörreteg eltávolítása után láthatóvá väl- nak az átlátszó tojasburkokban telelő hernyók — The wintering caterpillars are to see through the transparent membran after the removal of the hair- stratüm ‘of egg-hesp. i. TU SU nn DD UT COR RE 284 50. Gyapjaspille tojáscsomó két végén a rekeszszerü nemezburok, ahonnan a a cinegék a tojásokat kitették. A tojascsom6 középső részén és a felső tojäscso- mön a hernyók kifurakodäsi nyílásai látszanak — A cell-like felt membran on the both end of the egg-heap of Gypsy Moth, from which the Tits are eaten the eggs. On the middle part of the heap and on the upper the heap exits of the caterpillars are to'see" Lun ne lei de nes E E Cid 4 AIN 285 51. Közönséges szalonnabogär (Dermestes lardarius L.) larvätöl feldúlt gyapjas- pille tojäsesomé — The Egg-Heap of Gypsy-Moth destroyed by the larvae of Dermestes lardaris’ our eten ee I i wad aes) ee E 285 52. Szalonnabogar-larvatol kiüregesitett gyapjaspille tojäscsomö — The Egg- Heap of Gypsy-Moth excavated by the larvae of Dermestes laradrius ....... 285 53. A réti tücsökmadär előfordulási helye a Satorhegységben — The Habitat of Grashopper-Warbler in the Mountains of Sätor ........1... neuen 289 54. A balkani gerle elterjedése Izraelben — The Areal of the Indian Ring-Dowe in Taraeli (e: TA tes ae Ue ee 298 55. A Merganetta armata élőhelye Bio Negro-ban. Rio Quemquemtren folyó — The Habitat of Merganetta armata in Prov. Rio Negro. The river Quemquem- PGW CAES AE kinins weg A I ID A A SL 299 MADARTELEPITESI KÍSÉRLETEK 1952—58 Dr. Vertse Albert Kiserleteinket az utóbbi években elsősorban az a cél irányítja, hogy a mesterseges madärtelepites szeleskörü elterjesztesenek, föleg nagyüzemi alkalmazásának megteremtsük az eddiginél jobb, fejlettebb módszertani és technikai feltételeit. Ezt a célt szolgálja az Aguila előző kötetében megjelent cikkem is, amelyben a telepítés eredményességét a gyümölcsö- sökben oly hátrányosan befolyásoló verébkonkurrencia várható mértékére, az azt kiváltó környezeti tényezőkre igyekeztem rámutatni. Mindinkább sürgetővé vált a fészekodúnak a tökéletesítése is, mert a nagyüzemi telepítés eredményességét erősen hátráltatja a fából készült odúk romlékonysága. Ez egyben a telepítési kedvet, hajlandóságot is csökkenti. A kihelyezett faoduk egy részét (kb. 10%-at) ugyanis már a második évben javítani kell. Lakóháztól távol eső nagyobb telepeken pedig. különösen ahol terepnehézségekkel is számolni kell (pl. erdőben), a javítgatás gyakran körülményessé, fáradtságossá válik, amire csak kevesen vállalkoznak. Ilyenformán a kihelyezett faodúk jelentős része néhány év alatt tönkremegy, s ezzel együtt a telepítés eredményessége is fokozatosan csökken. Régen felvetődött a gondolat, hogy a fészekodúk faanyagát olyan ellenállóbb egyéb anyaggal vagy műanyaggal helyettesítsük, amely a faodúk legfőbb hibáit kiküszöbölné. Intézetünk már több mint 30 évvel ezelőtt (a 20-as évek elején), az akkor nehezen beszerezhető faanyag pótlá- sára salakbetonból készült fészekodúval kísérletezett, amely azonban törékenysége miatt nem bizonyult tömegterjesztésre alkalmasnak. Né- metországban újabban fűrészpor és cement keverékéből előállított mű- anyagból (Holzbeton) készítenek fészekodúkat, amelyek a faodükat megbízhatóság és eredményesség tekintetében egyaránt felülmúlják. Nálunk az eternit (azbesztcement) műanyag mutatkozott erre a célra legalkalmasabbnak. Eternitből nagy tömegben gyártanak különféle cső- idomokat és egyéb, aránylag olcsó építkezési szerelvényanyagokat. A már több mint fél évszázados használat tapasztalatai által igazolt szilárd- sága, időállósága és nem utolsósorban olcsósága folytán alkalmasnak látszott fészekodú készítésére is. Az első, Sziss JózsEr által konstruált eternit odükkal a kísérletet 1953-ban kezdtük meg egy gyümölcsösben (Tahi). Miután a széncinkék előszeretettel vették azokat igénybe mind téli szállásul, mind tavasszal fészkelésre, 1955-ben a szarvasi Arboretumban rendeztünk be erre a célra u SMITHSONI INSTITUTION SUL 2 5 1960 nagyobb kiserleti telepet. A kihelyezett 36 eternit odü mellett, kontrollként ugyanannyi deszka odùt is szerepeltettiink, éspedig valtogatva, hogy mindkét odüfeleseg lehetöleg azonos környezetbe kerüljön. Az 1956—58. évi, 3 éves kísérlet feszkelesi eredményét az 1. táblázat mutatja. 1. táblázat Deszka odúk | Eternit oduk 1 | | 5 db | 26 db | 5 db | 5 db | 5 db | 14 db | 12 db A B G Ak L Bk Bsz | ZONING N... ver ee — 15 — 1 1 30 22 RÉKGNRE LETO peer DNA ee — — -- 2 — 5 — IMEZEL VEereDi asi cree eee = 25 — — 5 7 5 Kerti rozsdafark;.. u sc. Vano eue — 4 2 — — —- — SL: 127) RR hee einer sce ee inne ore — 3 — a i (hesess == = Gsoka. cina liutaio = 3 — — — — — OSszesener en het aia ana O | 50 2 3 641042 27 Az eredmeny azt mutatja, hogy a cinkefélék az eternit odüt a deszka odüval szemben feltűnően előnyben részesítették, mig a verebek inkább a deszka odúhoz vonzódtak. Az eternit odúk fészkelési eredménye tehát mind a települt fajok minősége, mind abszolút mennyiség tekintetében is messze felülmúlja a deszka odúkét (összes fészkelés eternit odúban 78, deszka odúban 52; ebből cinkefészkelés eternit odúban 61, deszka odúban 15). A deszka odúkba települt fajok nagyobb változatosságát egyébként a B odúk nagyobb (42 mm) röpnyílása mellett az okozta, hogy a deszka odúk között kerti rozsdafarkú fészkelésére alkalmas C odúk is szerepeltek, továbbá a B odúk kb. egyharmadának röplyukát a harkályok rövidesen kitágították s így azok még alkalmasabbá váltak a seregély, kerti rozsda- farkú, sőt a csóka fészkelésére is, míg az eternit odúk röpnyílásai (5 db 25 mm, 31 db 32 mm) változatlanok maradtak. A rovarokat kevésbé vonzotta az eternit odú. Amíg a deszka odúkból már az első évben nyolcat foglaltak el a darazsak, addig eternit odúkból egyet sem, s később is csak két, madarak által el nem foglalt odúban tele- pedtek meg vadméhek (25 mm röpnyílású A odúkban). A legfontosabb azonban, hogy amíg a három éves kísérleti idő folyamán a deszka odúk jelentős része kisebb-nagyobb javításra szorult és csaknem kivétel nélkül magukon viselik a harkälyok famegmunkáló-képességének nyomait (néhányat csaknem használhatatlanná tettek), addig az eternit odúk, amint az várható is volt, változatlanul épek maradtak. Az eternit műanyagodú tehát a három éves kísérlet alapján beváltnak tekinthető. Előnyös tulajdonságait a következőkben foglalhatjuk össze: Legnagyobb előnye anyagának szilárdsága, az időjárás viszontagságaival, valamint mechanikai behatásokkal szemben való szivössäga, ellenällösäga. 10 1. ábra. Fészekodu eternitböl 1. Fig. Künstliche Nisthöhle aus Eternit Photo A. Vertse 2. ábra. Kísérleti odüpeldanyok 2. Fig. Versuchsstücke der Nisthéhlen Photo A. Vertse Szdntéfold Acker Bow Gazdasági udvar - Wirtschaftshof n Deszkaodu- Nistkasten e Eternit odu - Eternit Nisthöhlen ‘ Cinkefészkelések - Nisten des Parus maior u. coeruleus Széntéfold y Mezei verébfészkelések- Nisten des Passer montanus Rizsfold Reisfeld Gyümolcsös Obstgarten 3. ábra. Szencinege és mezei veréb feszekodufoglalasai a szarvasi Arboretumban Fig. Die Besiedelung von Kohlmeisen und Feldsperlinge in dem Arboretum von Szarvas 9 Ir A, Vertse Erdö-Wald > ¢ a ER Fe e: em mos a, 3 BD hey e Ox SSCL O “ov Baromfi gazdasag v W o Hühnerzucht DISSSO WOODS > © & 3 D + Fészekoduk- Nisthöhlen PGICVO DD © © e»Széncinke fészkelések- Nisten des Parus maior ®- Mezei verébfészkelések - Nisten des Passer montanus Gazdasdgi udvar Wirtschaftshof 1. ábra. Széncinege és mezei veréb fészekodufoglalasai az dgasegyhazi gyümölcsösben 4. Fig. Die Besiedelung von Kohlmeisen und Feldsperlinge in dem Obstgarten von Agasegyhaza A. Vertse Normális igénybevétel mellett jóformán sohasem szorul javításra. Kapasz- kodásra alkalmatlan sima külső felülete a fészekrabló vagy konkurrens kisemlősök (macska, mókus, pele, erdei egér) ellen jelentős védelmet nyújt. Különösen ha az odút a fatörzstől távolabb, ágra függesztjük fel. Sima belső felülete korlátozza az élősdiek megtelepedését, amelyek a repedezett vagy pudvás faodúkban gyakran nagymértékben elszaporodnak. Ezeket egyébként az odú tűzállósága folytán könnyen megsemmisíthetjük úgy is, hogy az elhagyott fészket kevés spiritusszal vagy benzinnel leöntjük, s az odút kiégetjük. Ugyanígy szabadulhatunk meg a növényvédelmi szempontból nem kívánatos, az üresen maradt odúkat peterakásra, bábo- zódásra vagy téli búvóhelyül esetleg felkereső rovaroktól is. A harkály nem tudja megmunkálni. A súlya nem haladja meg a fatönkodúét. Az eternit odút ezek az előnyös tulajdonságai alkalmassá teszik, rendszeres ellenőrzésre kevésbé alkalmas terepeken való nagyméretű, nagyüzemi madártelepítések létesítésére. Általánosságban is bizonyára fokozni fogja a telepítési kedvet, mert egyszeri beruházással a madár- telepítés eszközszükséglete évtizedekre biztosítható. A költési eredményekből még azt a tapasztalatot is leszűrhetjük, hogy amíg a 12 db széles (15 cm) üregű Bsz eternit odúkban csak 22 cinke- fészkelés volt (összes fészkelés 27), addig a mindössze kettővel több, 14 db keskeny (12 cm) Bk eternit odúkban 35 cinkefészkelés (összes fészkelés 42). A túlságosan széles üregű odú tehát nem volt vonzó hatással a madarakra, ami érthető, ha arra gondolunk, hogy a széles odúba jóval több munkát igénylő, nagyobb mennyiségű fészekanyagot kell összéhordani. A széles üregű odúk azonban úgy látszik kedvező hatással voltak a nagyobb tojásszámú fészekaljak kialakulására. Amíg ugyanis, a keskeny odúkban a 30 széncinke fészekaljból tíz fészekalj volt tízes és azonfelüli tojásszámú, addig a széles odúkban 22 széncinke fészekaljból tizenegy. A széles odúk előnyére írható még, hogy a nagylétszámú fészekaljak fiókái is zavartala- nul, egymás letiprásának veszélye nélkül helyezkedhettek el a széles fészek- ben és egyenletesen fejlődhettek. A fészekodúkban kelt fiókákat és a kotló öregeket, a lehetőséghez mérten meggyűrűztük, a három év alatt összesen 16 öreget és 325 fiókát, túlnyomóan széncinkét. Újrafogás 10 esetben történt, éspedig kizárólag kotló szeneinke: 1957-ben 3 db, amelyeket 1956-ban gyűrűztünk a parkban fiókakorában; 1958-ban pedig 7 db, amelyek közül 5 db 1956-ban, 2 db pedig 1957-ben kapott gyűrűt fiókakorában az Arboretum odúiban. Az előbbiek közül egy 1957-ben is kézrekerült. Miután a téli szemlék alkal- mával (november, január) gyakran látni gyűrűs széncinkéket, egy csapat- ban többet is, valószínű, hogy a parkot a populáció egy része egész éven át nem hagyja el. A mintegy 75 kh terjedelmű, öreg tölgyerdősávval határolt, egyébként kb. egyharmad részben tűlevelűekből és egyéb örökzöldekből álló Arbo- retum szigetszerűen helyezkedik el a környező, fejlett mezőgazdasági kultúrájú területen, azért már eleve igen nagy figyelmet szenteltem a mezei verebek térfoglalásának, különös tekintettel a cinkefélékkel szemben ki- alakuló konkurrenciára. A verebek fészekodúfoglalását ezért nem befo- lyásoltam. A települési eredmények azt igazolják, hogy bár a park déli 15 széléhez közvetlenül kapcsolódó vegyes állagú, hézagosan települt gyü- mölcsös, majd a keleti szomszédságban elterülő kísérleti rizstelepek, állami gazdaság majorsága stb. a mezei verebek számára igen kedvező táplálkozási területet biztosítanak, tehát igen erőteljes verébkonkurrenciá- val kellett számolnunk (a rizsvetéseket állandóan őrzik a mezei verebek kártételétől), mégis a parkban fészkelő odúlakók között, az Arboretum parkerdőjellege folytán a széncinke a domináns. A 3. ábra a széncinke és mezei veréb fészkelésének megoszlását szemlélteti a hároméves kisérleti idő alatt. A mezei verebek a gazdasági udvarok környékén és a rizsföldek, valamint a gyümölcsös felé eső parkszéleken települtek, míg a cinkefélék inkább a park belsejében, ahol a mezei verebek csak 1—2 esetben próbál- koztak. A gyümölcsösökben a cinketelepülést befolyásoló környezeti tényezők szemléltetésére mellékelem az ágasegyházi (mintegy 100 kh) gyümölcsösben (1949—50-ben) folytatott telepítési kísérleteink eredményét feltüntető 4. ábrát. A széncinkék a gyümölcsös legöregebb állományú részleteit és az erdővel határos szélein levő odúkat foglalták el, míg a mezei verebeket inkább a gyümölcsös fiatal és legfiatalabb állományú részletei vonzották, sőt megtelepedtek olyan részeken is, amelyek környéke teljesen fátlan volt. A gazdasági udvarok vonzó hatása is észrevehető. Irodalom—Literatura Dr. H., Bruns: Versuche zur Frage der Bevorzugung verschiedener Vogelnisthöhlen u. Nistkasten durch höhlenbrütende Vogelarten. Gesunde Pflanzen, 1957. Szemere L.: Az új cementodükkal végzett költési próbák első eredményei. Aquila, 1923-24, p. 263. Szemere L.: Ujabb tapasztalatok a beton fészekodvakkal. Aquila, 1925—26, p. 184. Dr. Vertse A.: A gyümölcsös mesterséges madartelepitését befolyásoló környezeti tenyezök gyakorlati meghatärozäsa. Aquila, 1958. Vogelansiedlungsversuche in den Jahren 1952—58 Dr. Albert Vertse In den letzteren Jahren zielten unsere Versuche in erster Reihe darauf, die techni- schen Bedingungen einer verbreiteten und womöglich mit Grossbetriebs-Methoden durchgeführten künstlichen Vogelansiedlung und in einer, der technischen Entwick- lung mehr entsprechenden Weise als bisher, zu gestalten. Dies hatte als Ziel auch mein im vorherigen Band der Aquila erschienener Artikel, in weichem ich auf das zu erwartende Mass der Sperlingskonkurrenz, die die erfolgreiche Ansiedlung in den Obstgärten so nachteilig beeinflusst, sowie auf die Umgebungsfaktoren, welche diese Konkurrenz hervorrufen, hinzuweisen bestrebt war. Die Vervollkommnung der Nisthöhlen wurde auch immer dringender, da die rasche Verfaulung der aus Holz verfertigten Nistkästen u. Höhlen den Erfolg einer Ansiedlung mit Grossbetriebs-Methoden stark hindert. Dies vermindert gleichzeitig die Lust und Geneigtheit zum Ansiedeln. Einen Teil (zirka 10%) der ausgehängten Holzkästen u. Höhlen musste man nämlich schon im zweiten Jahr ausbessern. Die Ausbesserung ist in den grösseren Gebieten die fern von den Wohnhäusern liegen, und besonders dort, wo man auch mit Geländeschwierigkeiten zu rechnen hat (z. B. 14 in Wäldern) oft umständlich und mühsam, wozu sich nur wenige entschliessen. So geht ein bedeutender Teil der ausgehängten Nisthöhlen in einigen Jahren zu Grunde und hiedurch fällt auch der Erfolg der Ansiedlungen successive zurück. Schon seit Langem wurde der Gedanke aufgebracht das Holzmaterial dieser Nist- höhlen mit einem anderen widerstandsfähigerem Material oder einem Kunstmaterial zu ersetzen, welches die Hauptfehler der Nisthöhlen eliminieren könnte. Unser Institut hat schon vor mehr als 30 Jahren (am Anfang der 20-er Jahre) zum Ersatz des schwer beschaffbaren Holzmaterials mit aus Schlackbeton verfertigten Nisthöhlen Versuche gemacht; der Zerbrechlichkeit wegen waren diese jedoch zur Massenverbreitung nicht geeignet. In Deutschland verfertigt man neuerdings die Nisthöhlen aus einem Kunst- material (Holzbeton) das aus einer Mischung von Sägemehl und Zement besteht, welche was Verlässlichkeit und Resultat anbelangt, den Holznisthöhlen überlegen sind. - Bei uns hat sich ein Kunstmaterial namens ,, Eternit” (Asbestzement) als für diesen Zweck am geeignetsten gezeigt. Aus Eternit fabriziert man in grossen Mangen verschie- dene Röhrenschablonen und andere, verhältnismässig billige Armaturen. Infolge seiner, durch mehr als fünfzigjährigen Erfahrung bestätigten Festigkeit, Dauerhaftig- keit und nicht in letzter Reihe Billigkeit, schien das Eternit zur Herstellung von Nisthöhlen geeignet. Die ersten Versuche wurden mit den von J. SziJj konstruierten Eternit-Nisthöhlen in einem Obstgarten (Tahi) im Jahre 1953 gemacht. Da die Kohlmeisen diese sowohl als Winterunterkunft, als im Frühjahr zum Nisten mit Vorliebe in Anspruch nahmen, richteten wir im Jahre 1955 im Arboretum von Szarvas eine grössere Versuchssied- lung ein. Um Kontroll! zu haben, unterbrachten wir neben den ausgehängten 36 Eternit-Nisthöhlen ebensoviel Holznistkästen, uzw. abwechselnd, sodass beider Arten von Nisthöhlen möglicherweise in dieselbe Umgebung kamen. Das Nistresultat, der dreijährigen Versuche — von 1956 bis 1958 zeigt die 2. Tabelle. 2. Tabelle ) : Holznistkästen Eternithöhlen Sst RI PALESI | 5 St DS 5 St | 14 St 12: St Ate eS, B (0 AK A | Bk Bsz | | RE OR Maman L ter NM St be lad tate | 30 | 22 Bia dis E CONNUS veci — | — — { 2 — | 5 —— DELLE oO iene e genti DE | DENISE EN ANS | 7 5 Garten-Rotschwanz .............. — | NI 2 lie | — | — — Star nhulole ele ee) ee a oo 6 ee da ele ape ese ee | 3 | | | | SI = BER. AOS, Bie gen SEUSS SSR: | | | | — — | | | Taepesamaaiole ip: Seater aladivicn. cd o's — FiO TC SPORE AIN RNC | 42 27 Das Resultat zeigt, dass die Meisenarten in auffallendem Masse den Bretterkasten gegenüber, die Eternithòhlen vorzogen, während die Sperlinge eher zu dem Bretter- kasten neigten. Das Nistresultat der Eternithéhlen ist also sowohl in Hinsicht auf die angesiedelten Arten, wie vom Gesichtspunkt der absoluten Menge weit dem der Nist- kästen überlegen (insgesamt nisten in Eternithòhlen : 78, in Bretterkästen : 52, Paare davon Meisen in Eternithöhlen : 61, in Bretterkästen : 15). Die gròssere Mannigfaltig- keit der in die Bretterkästen angesiedelten Arten ist übrigens ausser dem grösseren Flugloch der B-Kästen (42 mm) auch dadurch begründet, dass unter den Bretter- kästen auch zum Nisten der Garten-Rotschwänze geeignete C-Kästen vorhanden waren, ausserdem haben die Spechte zirka ein drittel der Fluglöcher innerhalb kurzer 15 Zeit erweitert, sodass diese noch geeigneter für das Nisten der Stare, Garten-Rot- schwänze, und sogar der Dohlen wurden, während die Fluglöcher der Eternithöhlen (5 St. 25 mm, 31 St. 32 mm) unverändert blieben. Insekten wurden weniger von den Eternithöhlen angezogen. Während die Wespen schon im Laufe des ersten Jahres acht Bretterkästen eroberten, wurde in derselben Zeit keine Eternithöhle besetzt und auch später siedelten sich nur in zwei von ihnen Wildbienen an, uzw. in solche, die von Vögeln nicht in Anspruch genommen wurden (Ak-Höhle mit 25 mm Flugöffnung). Das Wichtigste jedoch ist, dass im Gegensatz zu den Bretterkästen, deren überwiegender Teil im Laufe der dreijährigen Versuchszeit grössere oder kleinere Reparaturen benötigte und fast ausnahmslos die Spuren der Holzbearbeitungs-Fähigkeit der Spechte trugen (einige von ihnen wurden durch sie beinahe unbrauchbar gemacht), blieben die Eternithöhlen unverändert heil — wie es auch zu erwarten war. Die Eternithöhle kann also nach dreijährigem Versuch als bewährt betrachtet werden. Ihre vorteilhaften Eigenschaften können wie folgt zusammengefasst wer- den: ihr grösster Vorteil ist die Festigkeit ihres Materials, ihre Zähigkeit sowohl gegenüber wechselnder Witterung, wie auch gegen mechanische Einflüsse, ihre Widerstandsfähigkeit. Bei normaler Inanspruchnahme benötigt sie sozusagen keine Reparatur. Ihre glatte, zum Kriechen ungeeignete äussere Oberfläche dient als bedeu- tender Schutz gegen die Nesträuber oder konkurrierende Kleinsäugetiere (Katze, Eichhörnchen, Bilche, Waldmaus). Besonders wenn die Höhle etwas vom Stamm ent- fernt, auf einen Ast aufgehängt wird. Die glatte Innerfläche beschränkt die Ansied- lung der Schmarotzer, welche in den ritzigen und schwammigen (mulmigen) Holz- kästen sich oft stark vermehren. Diese können übrigens — angesichts der Feuer- festigkeit der Höhlen — leicht vernichtet werden, indem man das verlassene Nest mit etwas Spiritus oder Benzin begiesst und die Höhle ausbrennt. Ebenso können wir uns von den, vom Standpunkt des Pflanzenschutzes unerwünschten Insekten, die die leer gebliebenen Höhlen zwecks Eierlegen, Verpuppung, oder als Winterschutz- platz eventuell aufsuchen, befreien. Der Specht kann sie nicht bearbeiten. Ihr Gewicht übertrifft nicht das der Baumstamm höhle. Infolge dieser vorteilhaften Eigenschaften sind die Eternithöhlen zur Anlegung von breiten Vogelansiedlungen in Grossbetrieben auf solchem Gelände, welches man nicht ständig kontrollieren kann, besonders geeignet. Im Allgemeinen werden sie auch die L»st zur Anlage steigern, da die zur Vogelansiedlung nötigen Geräte mit einmaliger Investition auf Jahrzehnte gesichert werden können. Aus den Brutresultaten kann auch die Erfahrung gemacht werden, dass während in den 12 breithöhligen (15 cm) Bsz-Eternithöhlen nur 22 Meisen genistet haben (ins- gesamt 27 Bruten), in den 14 schmäleren (12 cm) Bk-Eternithöhlen 35 Meisen nis- teten (insgesamt 42 Bruten). Die zu breiten Höhlen waren also nicht anziehend für die Vögel, was verständlich ist, wenn man bedenkt, dass hiezu viel grössere Mengen von Nistmaterial herbeigeschafft werden müssen, was auch viel mehr Arbeit in An- spruch nimmt. Die breiten Höhlen waren jedoch scheinbar von guter Wirkung auf die Produktion von Gelegen mit vielen Eiern. Während nämlich zwischen den 30 Kohlmeisen-Gelegen in schmalen Höhlen zehn solhce waren, die zehn oder mehr Eier enthielten, waren zwischen den Gelegen in den breiten Höhlen deren elf. Vorteil der breiten Höhlen ist es auch, dass in ihnen die vielen Jungen ungestört, ohne die Gefahr einander niederzutreten, Platz haben und sich gleichmässig entwickeln können. Soweit es möglich war, haben wir die in Nesthöhlen ausgebrüteten Jungen und die brütenden Altvögel beringt, während der drei Jahre insgesamt 16 Alte und 325 Junge, überwiegend Kohlmeisen. Wiedergefangen wurden hievon nur zehn, uzw. ausschliesslich Brutkohlmeisen: im Jahre 1957 3 Stück, welche wirim Jahre 1956 als Jungvögel im Park beringt haben ; und im Jahre 1958 7 Stück, von welchen 5 im Jahre 1956 und 2 im Jahre 1957 als Jungvögel in den Nistkästen u. Höhlen des Arboretums Ringe bekommen haben. Von vorhergehenden ist uns ein Exempler auch im Jahre 1957 in die Hände gekommen. In Anbetracht dessen, dass man gelegentlich der Winter- Inspizierungen (November, Januar) oft beringte — in einer Gruppe auch mehrere — Kohlmeisen sieht. ist es anzunehmen, dass ein Teil der Population den Park das , ganze Jahr hinduch nicht verlässt. Das beiläufig 75 Kat. Joch grosse Arboretum, dessen in Drittel teilweise aus Nadelwäldern und ewiggrünen Pflanzen besteht, liegt — von einem alten Eichenwald- 16 streifen begrenzt — insel förmig in dem intensiv bewirtschafteten Gelände. Daher habe ich schon von vornherein die Ausbreitung der Feldsperlinge — in Hinsicht auf die gegenüber den Meisenarten sich ausbildende Konkurrenz — mit grosser Sorgfalt beobachtet. Jedoch habe ich-die Inbesitznahme der Nesthöhlen seitens der Sperlinge nicht beeinflusst. Die Besiedlungsresultate beweisen, dass obwohl der sich am südlichen Rand des Parkes direkt erstreckende, gemischte, lückenhaft angebaute Obstgarten, sowohl wie die in östlicher Nachbarschaft sich ausdehnenden Versuchs-Reisfelder, die Meierei der staatlichen Wirtschaft, usw. den Feldsperlingen sehr entsprechendes Ernährungsgebiet sichern und daher mit einer recht starken Sperlingskonkurrenz zu rechnen war (die Reisfelder werden ständig von den Schäden der Feldsperlinge geschützt), ist trotzdem unter den im Park nistenden Höhlenbewohnern — infolge des Parkwaldcharakters des Arboretums — die Kohlmeise dominierend. Die beige- legte Abbildung zeigt die Verteilung zwischen dem Nisten der Kohlmeise und des Feldsperlings während der dreijährigen Versuchsperiode. Die Feldsperlinge siedelten sich in der Umgebung der Wirtschaftsgärten und der Reisfelder, sowie in den Park- rändern gegen die Obstgärten zu an, während die Meisenarten eher das Innere des Parkes bevorzugten, wo die Feldsperlinge nur in 1—2 Fällen ansiedlungs Versuche machten. Zwecks Veranschaulichung der Umgebungsfaktoren, die die Ansiedlung der Meisen in den Obstgärten beeinflussen, füge ich hier die Abbildung bei, die die Resultate der im Obstgarten von Agasegyhaza (ung. 100. Kat. Joch) durchführten Ansiedlungs- versuche zeigt. Die Kohlmeisen nahmen diein den ältesten, an den Wald grenzenden Teilen des Obstgartens befindlichen Nisthöhlen in Anspruch, während die Feldsper- linge von den jüngeren und jüngsten Teilen des Obstgartens angezogen wurden, sogar siedelten sie sich auch in solchen Teilen an, deren Umgebung vollkommen baumlos war. Die Anziehungskraft der Meiereien ist auch bemerkbar. 2 Aquila — 2 17 DE, 5 d; nu ann prvi 2 i 1192 le Ay (re Ay un EEE Ka WA iR at Kin ue nei TO t 4‘ è be $5. Deny su i da € A BERN 1 x i ANYAGCSEREVIZSGALATOK FOGSÄGBAN, MAGTÄPLÄLEKON TARTOTT FENYVES CINEGEN ÉS MEGGYVAGON (Összefoglalás ) F.J. Turtek Erdészeti Kutató Intézet, Selmecbánya ( Banska Stiavnica), Csehszlovakia 1. Fogságban tartott fenyves cinegét 10 napon át (nov. 11—20.) lucfenyő maggal, egy meggyvágót pedig ugyancsak 10 napon át (nov. 26.— dec. 5.) gyertyán maggal etettek ad libitum. A kísérleti madarak ezenkívül csak ivóvizet kaptak. Az említett magvak az őszi és téli időszakban a két madarfainak természetes táplálékát képezik. A kísérleti helyiség hémér- séklete 20 C° körül, viszonylagos nedvessége pedig 50%, körül ingadozott. A táplálékul szolgáló magmennyiséget és az el nem fogyasztott maradékot naponta 1 mg pontossággal mértük. A kettő különbsége volt a fogyasztás. Naponta felszedtük és 1 mg pontossággal lemértük a kísérleti madarak ürülékét, majd villanyszárítóban szikkasztva újra mértük. A kísérleti madarakat naponta a táplálékváltáskor mértük 0,1 g pontosságal. 2. A fenyőmag 4,5% vizet tartalmazott és az endoszperm-száraz- anyag kalória értéke 6116 gcal-át tett ki. A gyertyán mag 5,5% vizet tartalmazott és az endoszperm (tiszta mag-bél, melyet a madarak fogyasz- tanak) szárazanyag fiziológiai hőértéke 5590 gcal-át tett ki. A meggyvágó ürülékének (előzőleg 1294 vizet tartalmazott) szárazanyaga 4218 gcal-át adott. 3. A fenyves cinege súlya a kísérlet elején 9 g, a kísérlet végén 8,5 g, átlagban 8,8 g volt, az aktív felülete 42 cm?. Napi fogyasztása : 324 + 7.3* darab lucfenyő mag, V. c. (variációs koefficiens) = 7,1%: 1,661 + 0,038 g friss feny6mag, V. c. = 7,6%, vagyis 1,586 g fenyőmag szárazanyagra átszámítva, mely a kísérleti madár testsülyänak 18% -ät tette ki. Az átlagos napi kiválasztás (faeces és urina) : 0,639 + 0,018 g, V. c. = 8,9% egyben a 12% víztartalommal, vagyis 0,560 g szärazanyagban, ami a madär napi szärazanyag fogyasztäsänak a 35%-a, testsülyanak pedig 6,4% -a. Az energiafogyasztäs, egy napon ät, ätlagban: 1,586 g x 6116 gcal, vagyis 9700 geal. 1 g testsülyra naponta 1102 geal, mig 1 cm? aktiv felületre 231 gcal fogyasztàs esik. 4. A meggyvägö kezdeti súlya 48,3 g, végsulya 47,2 g, átlag 47,6 g. Aktiv felület 132 cm?. Napi anyagfogyasztàsa : * átlag és ennek a közephibäja SAI 19 258 + 9,1 darab gyertyàn mag, V. c. = 11,2%; 3,357 + 0,16 g friss mag, V. c. = 15,4%, vagyis 3,172 g gyertyàn mag szärazanyagra ätszämitva, mely a kisérleti madär testsulyanak a 6,6% -ät teszi ki. Az átlagos napi kiválasztás (bélsar, faeces es vizelet, urina): 1,292 + 0,028 g, V.c. = 6,9%, 24% viztartalommal együtt, szaraz- anyagra átszámítva 0,980 g. Ez a napi szárazanyag fogyasztásnak 31%-a, a madár testsúlyának pedig 29/-a. Az energiafogyasztás a következő (napi átlag) : 3,172 g x 5590 gcal, vagyis 17 731 gcal. 1 g testsúlyra 372 gcal, 1 cm? aktiv felületre pedig 134 gcal napi fogyasztás esik. A kiválasztott anyagok- kal vesztett energia mennyisége (napi átlag): 0,980 g x 4218 gcal, vagyis 4134 gcal. Ez a napi energiafogyasztásnak 23 %-a. 5. Mindkét madárfaj a felvett táplálékot nagymértékben kihasználja, így tehát a társulásból viszonylag nagy energiamennyiséget távolítanak el (vö. Gere G. 1957. és Lindeman R. 1942). Technikai okoknál fogva csak a meggyvágó kiválasztott anyagainak energiaértékét lehetett megállapí- tani. Már ebből a tájékoztató adatból is kitűnik, hogy viszonylag nagy energiamennyiség marad a társulásban koprogén alapon, ami viszont igazolni látszik Gere G. (1957) alapvető megállapításait a rekuperáns szervezeti csoport fontosságára vonatkozólag. 6. A fenyves cinege mint túlnyomóan rovarevő, hosszú időn át élni tud mag-táplálékon is (súlyveszteség nélkül), amit a fogságban és szabad- ban végzett megfigyelések, főleg a magból és egyéb táplálékból felhalmo- zott készletek is megerősítenek. Készleteket (kéreg vagy zuzmó közé, ágra, a tűlevelek közé) a fenyves cinege már kb. 30 napos korában kezd gyűj- teni. A mag, főleg a fenyőmag fontos létfenntartó táplálék e cinege faj részére a téli hónapokban, ha tudjuk, hogy lucfenyveseink hektáronként 50—145 kg magvat termelnek, ami egyenlő 70—205 kg szőlőcukor táp- értékével. A cinege napi fogyasztása számottevő, mert kb. 3 teljes tobozt tesz ki. A meggyvágó a kísérletek eredményei szerint feltehetőn nem tud hosszú időn át tiszta gyertyánmagon megélni, ha tekintetbe vesszük a kísérletben észlelt folytonos súlyveszteséget. Ez talán arra vezet- hető vissza, hogy egy gyertyán mag feltörése több atmoszféra nyomást igényel, tehát nagy fizikai munkával, nagy energiaveszteséggel jár. Some observations on the gross-metabolism of the Coal Tit and Hawfinch on seed-diet under laboratory conditions By F. J. Turcek Forest Research Institute, Banská Stiavnica, Chechoslovakia Some laboratory feeding experiments have been made on the Coal Tit, Parus ater, and Hawfinch, Coccothraustes coccothraustes, with seeds of Norway spruce, Picea abies and Hornbeam, Carpinus betulus respectively. The purpose of these experiments was to ascertain the consumption of seeds and energy an the efficiency, with which these birds utilize their foods. 20 Acknowledgements are made to Mrs. VIKISALY and Miss D. PoHLREICH for careful laboratory and calorimetric work. Materials and methods. Birds. The male Coal Tit has been removed from the nest in summer 1957 as a Juvenile. The male Hawfinch has been caught as an adult bird in winter 1956. Birds are kept in cages separately, at a temperature of about 20 C’ and relat. humidity about 50 per cent; their daily rhythm is about the same as in the field (no artificial illumination). Seeds. The seeds of spruce of Slovakian origin was from the crop 1955, with a water content of 4,5 per cent. The calorific value of peeled seeds, thus of pure endosperm, which is consumed by the Tit, has been found to have 6 116 gcal in bomb-calor imeter. The seeds of hornbeam of local origin from the crop of 1957 had 5,5 water content and the endosperm, actually consumed by the Hawfinch had 5 590 gcalories. The two species of birds have been chosen, the Coal Tit to be mainly insectivorous, the Hawfinch mainly granivorous and both the seeds of spruce and the hornbeam are a natural food of these birds, respectively, during autumn and winter — the time of experiments also. The experiments lasted ten days each : Coal Tit from November 11th to November 20th, Hawfinch from November 26th to December 5th. Both birds were fed with wingless seeds with pericarp, ad libitum and water in a drinker. The seeds given were daily weighted to 0,001 mg, similarly the rest. The difference between the two weights was considered the consumption. From the same seeds, samples for dry matter and calorimetric studies have been removed. The birds were weighed daily to 0,1 g. Si- multaneously the feces und urin were collected daily on the polished floor of the cages, weighed to 0,001 mg, dried and those of the Hawfinch combusted in calorimeter (value : 4 218 gcal). It was technically not possible to involve more (and control) birds, which is a short- age of this experiment. No corrections have been made in the calculation of energy consumption for the defective physiological utilisation of the albumine and fat, nor for the volatile matter of the feces. Therefore the data presented must be handled with some caution and are of rough, informative nature. Resulis. Coal Tit. Weight: initial: 9 g, final: 8,9 g, mean 8,8 g. Body surface 42 cm?, calculated as grams to 2/3 power multiplied by constant = 10. Consumption of matter: per bird per day 324 + 7,3 seeds, C.V. = 7,1 per cent 1,661 + 0,038 g fresh seed substance, C.V.= = 7,6 per cent, or 1,586 g dry-matter, which makes 18 per cent of the birds’s body weight. Excretion (faeces and urina), mean per day per bird : 0,639 + 0,018 g, V — 8,9 per cent, in fresh weight with 12 per cent water content, or 0,560 g dry-matter, which is 35 per cent of the daily dry-matter consumption. The dry-matter of the excrete makes daily 6,4 per cent of the birds’s body-weight. Consumption of energy : per bird per day : 1,586 g. 6116 geal, thus 9 700 geal, or 1 102 geal per gram of body-weight and 231 gcal per square-centimeter of surface. Hawfinch. Initial weight : 48,3 g, final: 47,2 g, mean 47,6 g. Surface of body 132 cm?. Consumption of matter per bird per day: 258 + 9,1 seeds, C.V. = 11,2 per cent, or 3,557 + 0,16 g fresh food, C.V. = 15,4 per cent or 3,172 g dry-matter, which is 6,6 per cent of the bird’s own weight. Excretion, mean per day per bird : 1,292 + 0,028 g, C.V. = 6,9 per cent, fresh weight with 24 per cent water content, or 0,980 g dry-matter of feces, which makes 31 per cent of the daily dry-matter con- sumption and makes 2 per cent daily of the bird’s own weight. 21 Consumption of energy : per bird per day : 3,172 g. 5 590 geal, thus 17 731 geal, which is 372 geal per gram of body weight and 134 gcal : per square centimeter of surface. Energy lost in excreta: per bird per day: 0,980 g. 4 218 geal, thus 4 134 geal, which is 23 per cent of the daily energy intake. Discussion. Despite of the cautions mentioned above and the ignorance of the neutral tempe- rature (Vorzugstemperatur HERTER’s) in these birds, the results show that the Coal Tit can and does exist on a pure seed-diet without loss of weight. This is confirmed by field observations and the storage of seeds of spruce and sometimes fir that I ob- served and HAFTORN, 1953, states in connection with this and some other species of Parus. Therefore the seeds of spruce are an important foodreserve in winter with a high nutritive vaule : according to different sources the crops of spruce seeds per hectare amounts in Europe from 50 to 145 kg, which is equivalent to 70 to 205 kg of glucose. The consumption of the Coal Tit is high in these seeds and amounts daily to about three whole cones. The Hawfinch on the other hand, apparently cannot exist on pure hornbeam seeds for a considerable time, although this is its standard food in most parts of Europe. To brake about 250 hornbeam seeds a day is an enormous work, for the breaking of one seed needs about ten atmosphere’s pressure. Both birds with which the experiment was made utilize the food and energy intake with a high efficency, if compared with some Evertebrates (cf. GERE, 1957 on the Fall web-worm), thus more energy is lost by birds for the community (cf. LINDEMAN, 1942). It is of some interest from the behaviouristic point-of-view that the Coal Tit begins with the storage of spruce seeds relatively early, at an age of about 30 days. The seeds are stored beneath the bark, in crevices, linches ete. mostly singularly, but also in small groups of two and more seeds. This is in accordance with the feeding habits of this Tit, as — under laboratory conditions, at least — it mostly takes one seed only for a feeding. The observation of feeding rhythm in two winter days, n = 133, resul- ted as follows: dii 4 Number of feeding in two days 44 | 38 | 20 |11 | Number of seeds per feeding i The series of items is close to a logarithmic series. In the first three hours of the day (morning) a total of 46 per cent of the daily food has been consumed by the Coal Tit. The consumption of one spruce seed lasted from three to five seconds and the interval between two ,, big" feedings, e.g. in which more than three seeds have been consumed was 14 to 17 minutes. Finally let us present a comparison of the two birds in this experiment as to their properties and energy consumption, in which the Hawfinch is a base of comparison 3. Table Consumption /day a 3 Relative ; = Body weight Surface Species E em? ee per g of per cm? body weight of surface a. Hawfinch .... 48 132 2,75 372 134 biaCoalTitt.... | 9 42 4,8 1102 231 OE 5,73 gal 0,6 0,3 0,6 * Calculated as surface: weight. bo bo Irodalom—Literature Bródy, S.: Bioenergetics and growth. Reinhold Publ. C., N. Y., 1945. Gere, G.: Untersuchung über den Energieumsatz der Raupen der Hyphantria cunea Drury. Acta Zool. Acad. Scie. Hung., 1957, T. 3., Fasc. 1—2: 89—105. Haftorn, S.: Observasjoner over hamstring av nearing ogsa hos lappmeis. Det Kongl. Norske Vidensk. Selsk. Forh., 1953, 26; 76—82. Koshtojantz, C. S.: Fundamentals of the comparative physiology. I. (In Russian). Academy of Sci. USSR, Moscow, 1951. Lindeman, R.: The trophic-dynamic aspect of ecology. Ecology, 1942, 23 (4) : 399— 418. PAIE LS “a Up Sn gut WO da a i è did - SU TR nis ner MINCE aan ei o TR E : vis Ar CENT MIRA IATA DARA CASA SAL: O ew nai io EINE: À y ae ewe AE CE tins he st Aia varat at il i He Le 4 wr Ru up at a b ‘ ER: J x “ 19 pre u La er Vor ro a ‘ag yal, CPAS eet en ngi FAL RICO fe AA tárd a! i EN öz | | AO RR el ; D fà y won a bi - reat N À Tv aie ro 14 Lee my a A A rà 2 È 7 i { PT CRE DIR TER 2 = - a a 4 À \ è ì “m \ DUO int ur Le (n ? \ PO PUR át MUTI Ye , 44 Ai {Passio vi int: sai Be. iv ‘Nas I Vate PI SHARE 4. 4 é n fe I EN À se VE aoe LAS Mel | ő sui i Turm À si I AA Des : | È | I tres, ; i FUN CAR états TRE Be Ù ) : | = 4 aie ES 1 n 4 7 ib BIST Er) INT Zr ern all \ fe wlohe Phe: à x it (AE m u ie § Ft ’ wi "| te al, ie ey a pr 1 ri int : Lu N ‘ ù = i 1 su u CRA! rhe sli t 4 tit % í L 4a) ; ir ’ TERI? pi Y 24 ¢ AL ty = —! : | f > x ñ - Y # “ d N x % ww = » Er hi ’ n (2 | MEGFIGYELÉSEK NÉHÁNY VEREBIDOMÜ MADÁR FIÓKÁINAK ETETÉSÉRŐL Gyurkó István — Korodi Gál Janos — Györfy Sándor — Rathonyi Károly Bólyai Tudonányegyeten Állattani Tanszéke, Kolozsvár A verébidomúak rendjébe tartozó rovarevő madarak, különösen a cinkefélék hasznossága általánosan ismert. Hasznosságukkal már régen magukra vonták az ornithologusok figyelmét. Különböző életjelenségeik- nek tanulmányozásán kívül, egyes kutatók, így CATUNEANU, I. I. (2), GELEI, J. (4); MorBACH, J. (5), Saposnikov, F. D. (8), Titarva, N. N. — PoLivanov, V. M. (11), Warca, K. (12) es mäsok, a legkülönbözöbb módszerek felhasználásával, a fiókák napi etetesi számára vonatkozóan igyekeztek megfigyeléseket végezni és a fiókák etetési periódusában el- pusztított kártevő rovarok mennyiségére vonatkozóan adatokat gyűjteni. Természetes, hogy az említett kutatók által különböző időben, területen és különféle módszerrel végzett megfigyelések csupán annyiban szolgál- tatnak egybehangzó adatokat, hogy a rovarevő verébidomú madarakat a fiókák etetési periódusában hasznosaknak minősítik. Munkaközössegünk ugyancsak néhány, a verébidomuakhoz tartozó rovarevő madárfióka táplálkozásának kvantitatív és kvalitatív elemzését tűzte ki célul, két okból kifolyólag. Az egyik ok, hogy az eddig alkalmazott módszerek legtöbb esetben csak megközelítően adtak helyes képet a fiókák táplálkozásának mennyiségére és minőségére vonatkozóan; a másik ok : Kolozsvár területén és környékén az utóbbi esztendőkben a gyümölcs és erdei kártevő rovarok tömeges megjelenése mind égetőbben vetette fel annak a kérdésnek megválaszolását, hogy e területen élő rovarevő madarak letelepítése, mesterséges fészekodvak kihelyezése és egyéb madárvédelmi intézkedések révén, milyen mértékben használhatók fel, az említett rovar- kártevők elleni harcban. Az említett célkitűzés megvalósítására, 1954 februárjában, 35 db különböző típusú és méretű mesterséges fészekodút helyeztünk el Kolozs- vár területén, éspedig 12 db-ot a Botanikus Kertben, ugyancsak 12 db-ot a Bolyai Tudományegyetem gyümölcsösében, 7 db-ot a Sétatéri parkban és 4 db-ot a Bolyai Tudományegyetem udvarán. A 35 kihelyezett fészek- odúból 28-at (80%) foglaltak el a madarak, 7 odú (20%) üresen maradt. A Botanikus Kert sűrű látogatásával, a madaraknak különösen a gyerekek részéről történő zaklatásával magyarázható az a tény, hogy 7 odú gazdát- lanul maradt. A kihelyezett odúkat 3 madárfaj foglalta el és a két költés alkalmával, összesen 149 fiókát nevelt fel. A fiókák táplálékának minőségi elemzését, vizsgálatát, régebben a gyomortartalom alapján végezték el. Ez a maga idejében a tudomány 25 szempontjából még hasznos madarak esetében is helyénvaló volt, jóllehet sok esetben a gyomorban található táplálékmaradványokat nem sikerült mindig pontosan meghatározni. Véleményünk szerint a táplálék milyen- ségének távcsővel történő megállapítása (GELEI J. 4) még megközelítően sem ad pontos képet. Ezért a táplálék minőségi elemzésére a KLUJVER által 1933-ban kidolgozott és később több ornithológus (ZvEREv, SAPOSNIKOV, TITAEVA—POLIVANOV, MALCSEVSZKIJ, KADOCSNYIKOV, EiceLisz stb.) által is sikeresen felhasznált ún. , nyakelkötési" (ligatúrás) módszert alkalmaztuk. . A napi etetések számát egy önműködő készülékkel, un. ,, Aktograf-fal”’ végeztük, melyet munkaközössegünk egyik tagja, Ráthonyi Károly mü- szerész készített el. Az Aktográfot (5. és 6. ábra) egy rugószerkezet (1) és egy ébresztőóra (3) tartja mozgásban. A rugószerkezet tengelyére szerelt forgó tárcsára (2,2) csavarodik fel egy másik tárcsán (4) levő és a regisztráló asztalon (5) áthaladó keskeny papirosszalag. Az elektromos áramot egyszerű zseb- limpaelem szolgáltatja (E). Az áramkör záródása a madárnak a fészek- odúba való be- és kilépésekor történik, ugyanis a két vezeték a fészekodú röpnyílása alatt elhelyezkedő, két, érintkezővel ellátott ebonit vagy fa- pálcikához vezet (6). Mielőtt a madár a fészekodúba lépne, rálép a felső ebonit pálcikára, mikoris ennek az alsó oldalán levő fémlemez, hozzányo- módik az alsó pálcika fémlemezéhez, és az áramkör záródik. Az áramkör záródásakor, egy elektromágnes (8) az írószerkezet tűjét (7) magához vonzza, és az írótű a regisztrálóasztalon áthaladó papírszalagra egy vonalkát ír. Amikor a madár a fészekodút elhagyja, ugyanez a jelenség játszódik le. A perc- és órabeosztást mutató papírszalagon található vonalak számát kettővel (ki- és berepülések) elosztva megkapjuk az óránkénti, illetve naponkénti etetések számát. A fészekodvakat már kihelyezéskor elláttuk a megfelelő érintkezőkkel és vezetékkel, hogy azokat a madarak megszokják. A vezetéket a legköze- lebbi házig vagy kunyhóig vezettük el, ahol az Aktográfot elzártuk. A készülék egyes esetekben 72 óra hosszat is működött megszakítás nélkül, normális működési ideje azonban 48 óra, egyszeri felhúzással. A fészekalj ellenőrzésére, amennyiben kézzel nem férhettünk hozzá (természetes odúkban végzett megfigyeléseknél) cisztoszkoplámpát és külön erre a célra készült tükröt használtunk. A nyakelkötést pamutszálakkal végez- tük. A fiókák által elfogyasztott táplálékmennyiséget az óránkénti eteté- sek számából kapott napi etetések száma alapján számíthatjuk ki. Véleményünk szerint, — mint ezt már WARGA KÁLMÁN (12, 13) 1927-ben 9 napon keresztül végzett pozitív megfigyelések alapján kimutatta, — a naponkénti etetések száma csak úgy számítható ki helyesen, ha a nap összes óráiban végzünk megfigyeléseket, vagyis regisztráljuk az óránkénti etetések számát a nap minden szakában, mivel a fiókák etetésének rit- musa a nap folyamán változik, és azt számos tényező, mint a napszak, a fiókák száma és kora, a táplálék beszerzési helyének közelsége vagy távolsága stb. befolyásolja. Mindezeket figyelembe véve, különböző népességű fészekaljakat, 26 5. ábra. Az ,, Aktograf’’ képe 5. Fig. The photograph of the ,, Aktograj” K. Rathonyi 6. ábra. Az ,, Aktograf” szerkezetének vázlata 6. Fig. The de:i;n of the ,, Aktograj” mechanism Az etetesi számok ~ 4567891011 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 Ora ábra. A széncinege fiokainak etetési száma a nap különböző óráiban 7. Fig. The number of the Great Tit- mouse young s feeding in the difjerent 60 ttetési szám hours of the day 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 9. abra. A száma a nap különböző ordiban 9. Fi). Curve showing the feeding of the Blue T it’s Ora kékcinege fiokdinak etetési young in different hours of the day Napi etetési szán i 12345 67 8 9 101 12134 15 16 17 18 A fiókák kora napokban 8. ábra. Összefüggés a fiokak kora és az etetési szám között a széncinege fiókáknál To è A 8. Fig. Connection between the ace oj the ycungs of the Creat Tümouse and the number of the feedings 60 55 50 45 40 35 25 Az etetések száma 45 67 89 1011 1213 14 15 16 17 1819 20 21 Óra 10. ábra. A mezei veréb fiókáinak etetési záma a nap"különböző óráiban 10. Fig. Curve showing the feeding of the Tree Sparrows young in differen! hours of the day a fiókák fejlődésének különböző szakaszában vetettünk egész napos vizs- gálat alá. A vizsgálatokat, széncinke (Parus maior), kékcinke (Parus caeruleus) és mezei veréb fiókákkal (Passer montanus) végeztük. Az egyes szerzők a széncinkefiókák napi etetési számátlagára vonat- kozóan különböző értékeket közölnek. Igy GELEI, J. (4) szerint 3 napon keresztül távcsővel történő megfigyelés alapján 493, STRESSEMANN, E. (10) szerint 350—390, ScHusrER, L. (9) szerint 900 és végül BLAGOSZKLO- nov, K. H. (1) szerint 337 a napi etetések száma. A természetes és mesterséges fészekodvakban fészkelő széncinkecsalá- dokon végzett megfigyelések alkalmával a fiókákat három korcsoportba osztottuk : I. korcsoportba az 1—5 naposakat, II. korcsoportba a 6—10 naposakat, és végül a III. korcsoportba a 15—18 naposakat soroltuk. A vizsgálatokból megállapítható (6. táblázat és 7. ábra, A. görbe), hogy az egy napos fiókákat a szülők gyengén táplálják. Ennek az a magya- rázata, hogy a fiókák nem egyszerre kelnek ki a tojásból, és így a tojó kénytelen a még ki nem kelt tojásokat és a kikelt fiókákat melegíteni. Igy megtörtént, hogy a tojó 5 órán keresztül egyáltalán nem hagyta el a fészekodút. Ez az oka annak, hogy az első és második napon az etetések száma nagyon alacsony, csupán 111. A harmadik napon az első-második naphoz képest az etetések száma megkétszereződik (221), a negyedik és ötödik napon pedig majdnem megháromszorozódik (324). Ennél a kor- csoportnál a napi etetések száma átlagban 221, 13,4 öraätlaggal. A II. korcsoportba tartozó fiókáknál (6. táblázat és 7. ábra, B. görbe) a fiókák melegítésére fordított idő csökkenésével párhuzamosan emelkedik a napi etetések száma, éspedig az 5—6. napon 339, a 6—7. napon 321, a 7—8. napon 752, a 10. napon pedig 516, ami 480 napi és 27,8 óraátlagot jelent, tehát mind a napi, mind az öraätlag megkétszereződik az előbbi korcsoport adataihoz viszonyítva. Az eddigiek alapján azt várhatnók, hogy a későbbiek során mindinkább növekedik a napi etetések száma a fiókák rohamos növekedésének meg- felelően. Ezzel szemben az eredmények azt mutatják (6. táblázat és 7. ábra, C. görbe), hogy a III. korcsoportba tartozó fiókáknál az etetés napi (335), és óraátlaga (24,1) nem éri el a II. korcsoportnál említett értékeket. Mi ennek a jelenségnek az oka? A nyakelkötések révén gyűjtött táplálék- darabok (rovaregyedek) jóval nagyobbak, mint a II. korcsoporthoz tartozó fiókák esetében, s ily módon a csökkentett intenzitású etetés mellett is elegendő mennyiségű táplálékot juttatnak a szülők a fiókáik szá- mára. Az említetteken kívül érdemes szemügyre venni azt is, hogy a külön- böző korú fiókák etetése az egyes napszakokban és órákban milyen inten- zitással folyik. Az I. korcsoporthoz tartozó fiókáknál három (reggeli, déli és esti) főetetési időszakot figyelhetünk meg. Az 1—2 napos fiókáknál reggel az első órában (4—5) legnagyobb az etetések száma, számszerint 14, majd fokozatosan csökkenő tendenciát mutat, sőt délelőtt többórás szünet is áll be a már említett okok miatt. A déli főetetési időszak 13—14 óra között (14 etetés), este pedig 17—18 óra között (13 etetés) van. A 2—3 napos fiókáknál hasonló ritmust figyelhetünk meg, csupán az értékek magasabbak. A 4—5 napos fiókáknál megfigyelhető az, hogy a déli fő- 29 etetési idöszak, a reggeli és esti ällandösäga mellett, 2—3 öräval elöbbre tolödik, 10—11 öra köze. A II. koresoportbeli fiékäknäl már kezd elmosödni a napi három fö- etetesi idöszak. Meg a 6 naposoknäl megfigyelhetö a reggeli (5—6 öra kö- zött), a deli (10—11 óra között) es az esti (16—17 óra között) föetetesi időszak. A 7. napon, a délelőtti (8—12 között) és a délutáni órákban (15— 17) legmagasabb az óránkénti etetesek száma. A 8-ik napon, a 6. és 7. nap- hoz kepest megketszerezödik, söt egyes esetekben meghäromszorozödik az óránkénti etetések száma, ami a fiókák fokozott táplálkozási igényével kapcsolatos. E fokozott táplálkozási igény oka ebben a korban a tollak erő- teljes növekedésének megindulása. A III. korcsoportba tartozó fiókáknál a reggeli órákban (5—9 között) legintenzívebb az etetés, majd a továbbiakban az óránkénti etetések száma csökkenő irányzatot mutat. A 8. ábra görbéjéről leolvasható, hogy a fiókák napi etetési száma 6 napos korig fokozatosan növekedik, a 7—8. napon hirtelenül emelkedik, majd rohamosan csökken a 15 napos korig, a 16. napon ismét bizonyos fokú növekedés, majd csökkenés figyelhető meg. Az előbbi adatokból megállapítható, hogy a széncinke fiókáit kirepülé- sükig, tehát teljes etetési periódust véve alapul, naponta átlagban 359- szer, óránként átlagban 21,4-szer eteti. Ismerve az etetési óraátlagot (24,1), a napi etetési időt (17 óra) és azt az időt, amíg a fiókákat a szülők etették, kiszámítható a széncinke etetési teljesítménye. Az etetési telje- sítményt tehát megkapjuk, ha az etetési óraátlagot (24,1), a napi etetési idővel (17 óra) és ezt a napok számával (18) megszorozzuk. A széncinke esetében az etetési teljesítmény 6526 etetés. Ha az elfogyasztott táplálék mennyiségét akarjuk kifejezni, akkor a 6526 etetési számot még megszo- rozzuk 2—3-mal (az egy alkalommal hozott täplälekdarabok átlagszáma), és ilyenformán megállapíthatjuk, hogy esetünkben a széncinkecsalád kb. 19578 darab táplálékot hordott fiainak 18 nap alatt. A kékcinke (Parus caeruleus) napi etetésére vonatkozóan jóval keve- sebb irodalom áll rendelkezésünkre. Novıkov, G. A. (6) távcsővel végzett vizsgálatai alapján megállapította, hogy 10 és II óra között 78, 16 és 17 óra között 44, 18 és 19 óra között 53 az etetések száma. Megfigyeléseinket három napon keresztül végeztük, természetes odúban fészkelő kékcinke családnál, különböző korú fiókáknál. (7. táblázat és 9. abra.) Adataink alapján megállapítható, hogy a 7. napon az etetések száma 402, a 14. napon 561 és a 18. napon 644, vagyis a széncinkétől eltérően, a fiókák növekedésének mértékében növekedik a napi etetések száma. Az etetés mindhárom nap, a délelőtti órákban 10—11 óra között éri el a maximumot, majd csökkenő tendenciát mutatva, a késő délutáni órákban valamit ismét emelkedik, de sohasem éri el a délelőtti etetés értékét. A háromnapos megfigyelés alapján a kékcinke napi etetési átlaga 535 etetés, óraátlaga pedig 31 etetés, tehát az etetési teljesítménye ezek szerint 31 x 17 x 18 = 9468, az elfogyasztott täplälekmennyiseg pedig kb. 28404 db, tehát jóval magasabb a széncinke értékeinél. Tekintettel arra, hogy a mezei veréb fiókáit ugyancsak rovarokkal 30 4. táblázat Az 1954. II. 17-én kihelyezett mesterseges feszekodvak meretei The size of the artificial nesting boxes instelled in February 1954. A deszkaodü tipusa Type of the Elölap Sia Front A 26 x 14 B ZOE Xe LO C Ziel: 5. tablazat Az odúk oldalainak méretei cm-ben kifejezve Size of the sides of nesting boxes in cm-s Az odúk röp- nyílása mm Hátsólap Oldallap Tetölap | Fenéklap | size of the Back Side Top au entrance in mm 26 x 14 26x-11| 20 X-18 | 14 x 13 35 | | 255, x! 1455 25 x 111 23 x 16] 18 30.43 35 23,5 x 14 Procell DI PISE EST IE Se od 35 A mesterséges odvakat elfoglalt fajok, valamint az általuk kiköltött fiókák száma The number of species settled in the artificial nesting boxes and the number of the youngs hatched by them Az elfoglalt odúk A kiköltött fiókák | Elpusztult száma száma The Összesen 5 The number of the | The number of hatched| perished Total A faj neve boxes occupied youngs youngs Name of the Species | Első | Második db of költes költes db db Piece First bree-) Second Piece Piece ding breeding Pai Pacha ;tanjor, ....... e 23 82,1 | 49 78 8 119 | Passer montanus..... 4 14,2 IS 5 — 23 Phoenicurus ph. ..... I 3,5 7 _ — 7 CPS AOS OW! Lu 28 10031 74 is 83 8 149 31 1€ LG EG GE TE 86 VG 66 GE asRlaAy — : ULSOZRIJV III EI IeJoL — ‘:UasazssQ 120% 0661 6181 8IZI LISI ei! SITZE Viel €l—<él III 17707 0176 6x8 Si Le Life" Sr SUIP99J 25PI9AP ANO H Sele qUINURIO 98 IA MoH — :PIO [ELV S989S19]S9UI IBIDJEN SQJOZS9QUII9] öl 9991 J9AgUNN queiep/eugzs x0q-JS9U UL Npoyezsey V 95e19A®e A[INOH 3e]}? YUINURIO /kep/ 93V deu/r10x sau oy} Ul SUNOX ABMHOIJ OA uaqyezsey V Le : 087 — | 918: gs || 12e-| eee L G I VI GI 0% SI SE OT VI LG SI 09 8I LI lis 66 19 61 LI 145 TE gg VG LG 145 06 £9 Is 66 9G GG TS ST SI VE GP GG LT VG VG LG 86 06 EG TS LV GL EG 6G LE cP OS GG 64 GE 96 GG VG 91 EE OF vg 0G 61 VE 96 TS 8I VG VE 67 TI 91 1G et 144 GV 8I GG GI G TG SI VI jo JOGUINN VULRZS X9S979] + + — | — zo =a = Str He ES = <6 A! VA SI ral oe ala | 01-6 | 8—L | 9 | 9-3 RR 1 81 HAN LETA| ORTA ‘Il au) SUIpsel padaqsisay alapı xX9QU9S9]Z50I 49597919 ZV sdnois-asy — X0710d0S910M abo quasaffip may, ur bunoh s asnoum,L 10046 247 fo sangna Bunpaof inog UDGJOY OZOGUOINY 1949142 1594919-idvu ypyorf (olvu snang) ayurougzs y qBZ8[quI "9 32 7. táblázat A kékcinke (Parus caeruleus) fiokainak napi-etetési értékei, a nap különböző óráiban The daily feeding values of the Blue Tit young in different hours of the day Az etetés rögzítésének időpontja 1954 Registered feeding time VAT Wig ni! VI: 4 A fiókák: Age/Day k = k 2: The young szama /db 42 12 12 = = Number/Piece ci = AIR > sd Se A fészekodi "Natural La - EP SE The Nest mesterséges CA Artificial = — Ora: 7 2 Hour Az etetések száma — Feeding numbers 4— 5 13 16 21 | 16 5— 6 19 42 | 48 | 36 6— 7 24 26 40 | 30 7— 8 18 26 | 45 | 29 8— 9 24 30 49 | 34 9—10 30 3807] a || 37 10-11 46 50 "G2 | 49 11—12 26 40 40 32 HSE 27 34 49 36 314 22 39 143 34 14—15 28 45 34 35 15—16 20 24. 38 27 16—17 21 46 34 33 17—18 30 40 41 37 18—19 25 35 38 32 19—20 20 25 24 23 20—21 9 5 5 6 Osszesen : 402 561 644 — Total RAIN re ee ee PERS MA Atlagosan: 535 31 Average i ét 5 3 ~~ Aquila 15 33 8. táblázat A mezei vereb (Passer montanus ) fiökainak napi-etetési értékei, a nap különböző óráiban Feedind values of the Tree Sparrow’s young in different hours of the day Az etetések rögzítésének Ion la eee ae Vi 20 VI. 21 VI. 22 | VI. 23 VI. 24 2% A fiókák Age /day i ő ; ‘ fa SÉ The young | 74 | ER Cee ee | 3 SS Afészek- | aa a er Fa TA en SE odú | > The nest-box | een ar Cn + Rò Di Ora: Az etetesek szäma Hour Feeding numbers oe 5 34 36 28 28 23 29 5— 6 36 24 18 21 36 25 er 2 c 15 26 28 24 ENS bn 20 14 29 29 26 20 Gee 14 17 15 20 28 18 92210). 19 23 17 23 22 20 possi 4) © 20 25 20 26 19 22 ESS PAIN 17 23 22 28 22 m-ig 22 20 20 19 21 20 13214 © 15 18 19 18 20 18 14215 || 23 29 20 24 25 22 Loculi Sil 22 15 14 24 24 17 16217 | 18 14 16 20 23 18 17-18 | 18 8 17 Ar) 22 18 1819 | 22 14 18 1814,13) 220 18 19-90) | |) a2 17 18 18 19 20 20-21 | 11 3 6 8 10 7 | Osszesen: | 381 299 304 364 394 = Total | Átlagosan : | 348 20 Average | 9. tablazat A 38 alkalommal végzett nyakelkötesek által gyűjtött táplálék mennyiségi és minőségi elemzése The quantitative and qualitative analysis of food collected by the legature-methode in the 38 cases | | A táplálék | A täplälökkeppen fogyasztott | AZ Esk A pese képezi?) Megjegyzések È - Numberof | Number of| Percentage | Notes Names of the animals consummed cases | specimens of the | | it whole food | Arachnoidea. | | | 1.| Apró pókok Srenlicspide siii dig: 8 Loy) a 9,2 Orthoptera | 2. Poecilimon Schmidti ...... 3 3 2,8 3. | Jsophia pirenea ........:.. 2 2 1,9 4. | Stenobotus sp. ........... 1 2 1,9. | Diptera | Pee MSG SPs En. ner 1 2 Han: | Lepidoptera | | 6.| Lymantria dispar ......... 15 18 16,5 | 7.| Aporia crataegi........... 2 Loe hao 8. Noctuiformes hernyók | | Mare prlard:. i 7 ro 9,2 Noctuiformes bábok iene eo e ee à 2 In] 159 9. | Geometridae hernyók ..... 5 Pe, At 9 2 Geometridae bäbok........ 2 4 4,7 Pies) Zenzern PIPING | +. es. se | 1 SI 2,8 11. | Lepidoptera hernyók | | A | Br DDR nes ec) 5 Tee Eee Lepidoptera bábok | | | rana un aa E | 5 12 11,2 | Meghatärozhatat- | lanok. Undeter- minable vy. Désatson: vite Listes 59 107 100% Total: | dae 35 táplálja és sok mesterséges feszekodüt ez a faj foglalt el, 5 napon keresztül megfigyeléseket végeztünk a napi és óránkénti etetések számára vonat- kozóan. (8. táblázat, 10. ábra.) Adataink alapján a 6 napos fiókáknál 381, a 7 naposoknál 299, a 8 naposoknál 304, a 9 naposoknál 364 és a 10 naposoknál 394-nek találtuk az etetések számát. A mezei veréb etetésének napi átlaga 348 etetés, óraátlaga pedig 20 etetés. Az etetésben napszakon- ként nincsenek lényeges eltérések, az etetés egész napon át elég egyen- letesen megy végbe. Az etetési teljesítmény 5120 etetés 18 nap alatt, az elfogyasztott táplálékmennyiség kb. 15360 db-ban állapítható meg. A fiókáknak hordott táplálék minőségét a széncinke fiókáknál kísértük figyelemmel. Ezért összesen 38 esetben vetettük alá a fiókákat a nyak- elkötési módszernek. Az ilyen módon begyűjtött táplálék elemzését a 9. táblázat szemlélteti. A fiókák etetésére felhasznált rovarok közül a Lymantria dispar hernyói dominálnak 16,5°%-kal egyéb káros rovarok és azok lárvái mellett. Mivel Kolozsvár környékén jelentős károkat okoz a Lymantria dispar hernyója, a széncinke, de valószínűség szerint más általunk ilyen szem- pontból nem tanulmányozott rovarevő madár is sikerrel használható fel ezen kártevők elleni küzdelemben. Irodalom — Literatura Blagoszklonov, K. H.: Obranai privlecsienyie ptici poleznyih v szelszkom hoziajsztve. Ucsipedgiz, Moszkva, 1952. Catuneanu, J. J.: Pásári folositoare in agriculturà. Ed. Silv. I. C. R., Bucuresti, 1953. Csürgei T.: Madärvédelem a kertben. Budapest, 1929. Gelei J.: A madär fiökäinak nevelése. Kolozsvär, 1944. Morbach, J.: Vogel der Heimat. Meissen, 1935, VII. Novikov, G. A.: Polevie iszledovänyiä po ekologij nazemnih pozvanocsnih. Sov. Mauka. Moszkva, 1953. Pop, V.: Protectia pasarilor. Natura. Bucuresti, 1954. VI. 3. Saposnikov, F. D.: Oszobenosztyi pitänyiä ptencov i taxo nomicseszkoe znacsenyie etih oszobenosztyi. Dokladii A.N.S.S.S.R. Nov. szer. LXXXIX. 5. Moszkva, 1953. Schuster, L.: Beitrage Fortpf. Biol. Vögel. Nr. 1. Stressemann, E.: Aves in Dr. Kükenthal. Handbuch der Zoologie, VI. 2. 1923. Titaeva, N. N—Polivanov, V. M.: O metodike izucsienia pitanyia melkih naszekom- jadnih ptic v gnezdovoj period. Bul. Mose. Isp. Prir. Otd. biol. Tom. LVIII. vip. 2. Moszkva, 1953. Varga K.: Egy széncinkepar fiökaetetesenek pozitív megfigyelése. Aquila, Budapest, 1931—1934. p. 258—268. Warga K.: Egy széncinkepàr 18 napi fiökaetetesenek megfigyelése, az etetesi napok ugyanazon óráiban. Aquila, Budapest, 1939/42. p. 424—443. Franz, J.: Probleme angewandter Vogelkunde. Journ. f. Orn. 95, 1954. p. 111—123. Erkezett: 1958. II. 10. 36 Observations on the Feeding of the Young of some Passeridae By I. Gyurkó, J. Korodi Gal, S. Györfi and K. Räthonyi The usefulness of insectivorous birds belonging to the Passeridae, particularly that of the Tit family, is widely known. Their usefulness aroused the interest of or- nithologists long ago. Besides studyi ing their different life-phenomena, some scientists as CATUNEANU I.I.(2),GeLEI,J.(4), MORBACH, J. (5), SAPOSNIKOV, F.D.(8), TITAEVA,N. N.— PoLıvanov, V.M. (11), WARGA, K. (12) and others tried to carry out observations regarding the number of the daily feedings of the young and using the most varied methods, they endeavoured, to obtain datae regarding the quantity of harmful in- sects destroyed during the feeding period. Naturally the observations of the above mentioned scientists who performed them at different times, in different territories and with different methods, were merely in-so-far in concord as all qualify the insec- tivorous Passaridae as useful during the feeding period. The aim of our cooperative has also been the quantitative and qualitative analysis of the food of the young belonging to the insectivorous Passeridae. We had two reasons for it, one was that the methods applied up to this time are mostly far from exactly demonstrating the quanti- tative and qualitative food of the young. Another reason was that on the territory of Kolozsvär and the surroundings, destructive insects appeared in vast masses in the orchards and woods during the last years, and the fact called for emergency measu- res. The question had to be answered, how the insectivorous birds, resident in these areas, could be made of any use in the battle against the harmful insects by settling the birds : by placing nest boxes and birds protection measures. To reach our goal we established 35 artificial nest-boxes of different types and sizes on the territory of Kolozsvár in February 1954. (Table No. 1.) : 12 boxes were placed in the Botanical Gardens, 12 others in the orchard of the Bélyai University, 7 nest- boxes in the townpark and 4 of them in the University court-yard. 28 nest-boxes (80%) out of 35 were occupied by the birds, 7 boxes (20%,) remained empty. The fact that the seven boxes remained uninhabited can be explained by the many children visitors to the Botanical Gardens who disturb the birds. The established nest-boxes were occupied by 3 species which reared altogether 149 young in two breeding periods. (Table No. 5.) The qualitative analysis of the young’s food was earlier based on the stomach- contents. In that time it seemed to be the correct proceeding of the scientifical point of view, even in the case of useful birds, though in many instances the food remainders found in the stomach could not be exactly determined. In our opinion the determi- nation of the quality of food by binoculars is far from being exact. Therefore we used for the qualitative analysis of food the so-called ,,ligatural’? method which was worked out by Kiuyver in 1933 and used later successfully by other ornithologists (ZVEREV, SAPOSNIKOV, TITAEVA—POLIVANOV, MALTSHEVSZKIJ, KADTSHNYIKOV, EIGELIS etc.). The number of daily feedings was registered by an automatic instrument called an ,,Aktograf” constructed by mechanician K. RATHONYI, member of our Cooperative. The ,,Aktograf” (Figure No. 5—6.) is worked by a spring-mechanism (1) and an alarm-clock (3). A small paperband is passing across a registering table (5) from a disk (4) and winding up on a rotating disk (2) fixed on the axle of the spring mechanism. It is served by the stream of a simple electric torch-battery (E). The closing of the circuit takes place when the bird steps in and out of the nest-box, for the two con- ducting wires are connected with two ebonit or wooden sticks (6) placed under the entrance-hole of the nest-box. Before entering, the bird steps on the upper ebonite stick by which the metal strip on its side is pressed on to the metal strip of the stick below and the circuit will be closed. At the closing of the circuit, the electromagnet attracts the needle (8) of the writing mechanism and this writing needle marks the paperband passing across the registering table. The same process takes place when the bird leaves the nest-box. The marks on the paper-ribbon, on which there is an hour and minute section, have to be divided by two (in- and outflies) and the result indicates the number of the hourly, respectively daily, feedings. Wires and connectors were installed when the boxes were put out so that the birds might get used to them. The conducting wires were led to the nearest house 37 or hut where we locked the ,,Aktograf” in. The ,,Aktograf’’ functioned in some instan- ces as long as 72 hours without interruption, however, its usual functioning lasts for 48 hours only, winding it up once. To control the family, we used, if we could not reach in with our hands (when observing natural nests) a cistoscope-lamp and a special- ly devised mirror. The ,,ligature’’ was done with cottonyarn. We can base our calculation of the quantity of food consumed by the young upon the figures of daily feedings resulting from the hourly feeding figures. In our opinion — as it has already been demonstrated by K. WaARGA (12, 13) based on his positive observations carried on for 9 days in the year of 1927 — the correct figure of the daily feedings is only to be calculated if we carry out observations in each hour of the day, that is, if we register the number of feedings in an hour in all times of the day, as the feeding rythm varies during the day, influenced by numerous factors, as daytime, number and age of the young, the distance covered by the old birds in search of food etc. Taking everything in consideration, we made all-day observations of differently populated nests, in the various development phases. We examined Great Titmouse (Parus maior), Blue Tit (Parus caeruleus) and Tree-Sparrow (Passer montanus ) with young. Certain authors publish different values on the average daily feedings of the Great Titmouse. Thus, according to J. GELEI (4) 493 is the sum of daily feedings based on a 3 days, observation with the help of binoculars. E. STRESEMANN (10) puts it to 350— 390, according to L. SCHUSTER 900, and BLAGOSKLONOV puts it to 337. While making observations on Great Titmouse families, nesting in natural or arti- ficial nests, we divided the young into 3 age groups; in the first group were 1—5 days old young, the second group comprised the 6—10 days old ones and in the third group were those which were 15—18 days old. We concluded after the examination (Table No. 6. Figure 7. Curve A.) that the parents nurished the one day old young only sparsely. The explanation for it is that the young are not hatched all at once and the female is compelled to keep warm the eggs and the newly hatched young. It happened that the female did not leave the nest at all for 5 hours. That is the cause of the low feeding-figure on the first and second day, it is only 111 The feeding figure doubles on the third day compared to the first two days (221) and it becomes three times higher on the fourth and fifth days (324). In this age-group the figure for the daily feedings is on the average 221 i.e. an hourly average of 13,4. With the young belonging to the II. age-group (Table No. 6. Figure No. 7, Curve B.) the necessity for warmth decreases, probably the number of daily feedings increases on the 5—6th day to 339, on the 6—7th day to 321, on the 7—8th day to 752 and on the 10th day to 516, which means a daily average of 480 and an hourly average of 27.8. Thus the hourly average as well as the daily average doubles, compared to the data on the first age-group. Based on the above data, a further increase of the figures might be expected in accordance with the steady growth of the young. Results show the contrary (Table No. 6, Figure No. 7, Curve C.). In the third age-group the daily (335) and the hourly (24,1) average does not correspond with values mentioned at the second age-group. What is the cause of this phenomenon? The food particles (insect specimens) gatbe- red with the help of the ,,ligature” method, are much larger than in the case of the young belonging to the second age-group and, like that, the parents keep the young well fed even if the intensity in feeding dropped. Beside the above mentioned facts it is worth while to observe the intensity in feeding at different age-groups, in each daytime and hour. We observed at the first age-groups 3 main feeding periods (in the morning, at noon and in the evening). With the 1—2 days old young the highest feeding figure is reached in the first morning hour (4—5) sum total 14, then it shows a decreasing tendency and there follows even a long pause of several hours in the fore- noon, the reason of it has been mentioned earlier. The midday meal is between 13— 14 h (14 feedings) and the evening feeding takes place between 17—18 h (13 feedings). The same rythm was to be observed with the 2—3 davs old young but the values are higher. It is observable with 4—5 days old young that the main midday feeding period is 2—3 hours earlier, it can be fixed between 10—11 o’ clock, while the morning and evening periods do not change. 38 At age-group two the 3 daily main feeding-periods are no longer clearly separated. With 6 days old young the morning feeding (between 5—6 h), the midday feeding (between 10—11 h) and the evening feeding time (between 16—17 h) is still observable. On the 7th day we obtain the highest feeding figures hourly in the morning between 8—12 hand in the afternoon hours between 15—17 h. On the 8th day the intensity of the feeding in an hour is doubled or sometimes tripled compared to the 6th and 7th days. That is in connection with the young’s increased claim on nourishment, for it is at this age that an intense growth of the feathers sets it. At age-group III. feeding becomes most intensive in the early morning hours (between 5—9 h) later in the day the intensity of hourly feedings is decreasing. We can see from the curve in figure No. 3. that daily feeding of the young increases gradually to the age of 6 days and decreases fast till the age of 15 days, on the 16th day there is again an observable increase, then a decrease. It has been ascertained fromthe above data that The Great Titmouse feeds its young during their feeding period 359 times daily on the average, hourly 21,4 times on the average. We can calculate the feeding accomplishment of the Great Titmouse based on our knowledge of the hourly feeding average (24,1) the daily feeding time (17 hours) and the time of the whole feeding period of the young. We get the result of the feeding accomplishment by multiplying first the hourly average (24,1) with the time of daily feeding (17 hours) and that again with the number of days (18). In the case of the Great Titmouse the sum total of the feeding accomplishment amounts to 6526 feedings. If we want to express the quantity of food consumed, we have to multiply the total feeding figure 6526 by 2—3 (the average per piece of food brought at each occasion) and thus we can state, that in the case we are speaking of, the Great Titmouse parents carried about 19,578 foodpieces to their young during the 18 days. On the subject of daily feeding figures of the Blue Tit (Parus caeruleus ) we have much smaller literature. G.A. Novikov (5) ascertained, by carrying out observations with binoculars, that feeding was carried on between 10—11 h. 78 times, between 16—17 h. 44 times and between 18—19 h 53 times. We made observations for three days on a Blue Tit family in their natural nest with young of different age. (Table No. 7. and Figure No. 9.) Based upon our data it may be stated that the feeding figure on the 7th day is 402, on the 14th day 561 and the 18th day 644 ; it differs from the Great Titmouse in so far as the daily feedings continually increase in the same measure as the young keep growing. In the three days, feeding has reached its maximum in the morning hours, between 10—12 h, then a decreasing tendency was observable. In the late afternoon hours feeding intensity has been increasing somewhat, but it has never reached the feeding values of the morning. Based on the three days observation the daily feeding average of the Blue Tit amounts to 535 feedings, the hourly average is 31, thus its feeding accomplishment will be 31 x 17x18 = 9468 and the quantity of food consumed about 28,404 food pieces ; the values are much higher than in the case of the Great Titmouse. The Tree Sparrow also feeds its young on insects and, as many artificial nest- boxes have been occupied by this species, we made observations in connection with their daily and hourly feedings for 5 days. We found, that the daily feedings amount to 381 with the 6 days old young, with the seven days old to 299, with the 8 days old to 304, with the 9 days old to 364 and with the 10 days old young to 394. The average daily feedings of the Tree Sparrow are 348 and the hourly average is 20. There are no essential deviations at any day-time, feeding follows a fairly regular course all day long. The feeding accomplishment amounts to 5120 in 18 days, the food consumed can be fixed in about 15,360 pieces. The quality of food carried to the young was observed with the Great Titmouse’s young. The young underwent the ,,ligature” treatment ar 38 occasions altogether. Table No. 9. shows the analysis of food collected this way. Apart from other harmful insects and their larvae, the caterpillar of Lymantria dispar has been dominating (16,5%) among the insects consumed. The caterpillar of Lymantria dispar has done great harm in the surroundings of yolozsvär, therefore the Great Titmouse, and probably other insectivorous birds as Kell which have not yet been observed from the same point of view, could be of great welp in waging war against destructive insects. us © ie RIA ipa val MASS gel Dr ay Pr dg a v hd Pura COL "? Miu | f . Da ‘ ito? i = Ve A | 4 (0461. 1 ° A k 4? 7 è - | À me DA ANT Ex ER CAVI Lx rat ì ne lia Ent di Pa STRA Malti MEGA RI rt tern pra ELDER INA Pala È A, LER U METE at si Ar Ped oy a with I, tai WU ara VW x ngi CA Mie ir Pala v Yvan La DE un DL dr PAPY dico Ran wa ‘Au y i} Lied su - 2 hi beta ‘LT ( me Bn BRET, OT EE us, ki : è V Tall I $ lai 1001 is 1% A un ú Ber LA at TURC Gitte È mal +h | N À ip sade fal: PEN arte * yar f: | 4 fi ‘ a a ir N Er 1,34 Met el ve A f i | ri Sega d avuti re © i dina A » SAD el tur “fasta a ch, ree Cure eee Bae 4 Ba? ar Be 2: Bio à ar PT 2 % iy PI ME Te è aci vi w PI y ‘ ® 4 a $ * È RT, yo wurd : < fort: sh fs s VI ely LOU fit PER Va i A n his a io J ; E hg aE “Ay va? Wo À x = v * a N} | 4 aj f à ir pr és i ay egli | LAURE LES aN «Sop TE dico) eS be h È | n i i { I À Net A NEBEN 1 È. i Jt) yeas wh 1 4 I . ‘, ~ di ‘ (verte Tuo PP RARE TRUE. SC :- i s{- oh n . Li NI > L as è = é? (1 L x = d 07 q é Di ri Li f = } u vs * 5 ( ‘ Ai Er ar « R \ "AIS y 5 i dy puri pve n ef pa ie * A Ta pp ÁL? 7 si 4 - A +. s al e ~ RI” n TONER » pai. ÚJABB ADATOK A GYÜNGYBAGOLY TAPLALKOZASAHOZ Festetics Antal A madarak köpeteinek vizsgálata tudományos, és gazdasági szem- pontból egyaránt nagy jelentőségű. A nappali és éjjeli ragadozömadarakon kívül csaknem valamennyi fajunk rendszeresen köpetezik (jól vizsgálható pl. a csérek, gyurgyalag stb. köpetei is), s ezek a vizsgálatok a broma- tológiai (gyomortartalom) vizsgálatokkal szemben az egyedek elpusztítá- sának veszélye nélkül is jelentős eredményeket adnak. Az egyes (pl. bagoly) fajok évszakonként és helyenként változó tápláléklistájának megállapításán kívül sok egyéb tényre is következtethetünk a vizsgálatok kapcsán. Az eddigi szépszámú kutatások nem egy kisemlősfaj földrajzi elterjedését tisztázták, sok esetben több fajjal bővítve egy-egy terület vagy ország faunáját. UTTENDÖRFER (1939 et 1952) sokszázezerre menő köpetvizsgálatai az alapköve és egyben ma is legjelentősebb eredmény- anyaga az ilyen irányú kutatásoknak. Hazánkban GrescHIK (1910, 1911 et 1923/24) végezte az első nagyobbszabású köpetanalíziseket, más orszá- gok mögött azonban messze elmaradtunk ezen a téren. Az analízisek folytán a mezőgazdasági haszon —kar kérdés megállapításán kívül ökológiai, populációs-statisztikai és populáció-dinamikai stb. kérdé- sekhez is érdekes eredményeket kapunk. Egyes bagolyfajok köpetanalízi- séből pl. még a néha nagy tömegekben fellépő kisemlősök évek múlva 1.1 gyakorlati mezőgazdaságban is jól kamatoztathatjuk. A vizsgálatokat sokáig megnehezítette a kisemlőskoponyák szakköny- vének, ill. határozókulcsának hiánya, s így ezek csak az összehasonlító anyagra támaszkodhattak. GAFFREY (1953) műve ma hézagpótló ezen a téren. (Egyebekben pedig egy 10—15-szörös nagyítású kézinagyitò, a köpetek szétbontogatásához egy csipesz és a csontrészek letisztogatásá- hoz egy fogkefe szükséges még a köpetvizsgálatokhoz.) Ha azonban az illető bagoly vagy egyéb madärfajra nézve precíz táplálkozásbiológiai adatokra akarunk szert tenni, fontosak a köpetvizsgálatokkal párhuza- mosan a szabadban végzett (fészek melletti) megfigyelések is. I. A helyi körülmények A békésmegyei Csorváson 1956 nyarán alkalmam nyílt a gyöngybagoly (Tyto alba) táplálkozásával kapcsolatos adatokat gyűjteni. A bag!yok fészkelőbiotópjának leírását az 1952-ben végzett köpetanalízissel együtt már publikáltam (FEsrErics, 1952/55 et 1955), így ettől itt eltekintek. 41 1956. júniusában, mint rendesen, 1 bagolypàr biztos költeset tudtam a templomban megallapitani, ezüttal azonban nem a padläs alatti boltiv- szerkezetben. hanem a toronyban levő harangfülke padlözatan. Július elején az öt fiókából kettő ismeretlen oknál fogva elpusztult, és ezek tetemét az öregek a ,fészek"-nek nevezett zugtól egy távolabbeső sarokba von- szolták. Július 15-e körül a három már repülős, de azért még pehely- tollakkal szórványosan borított fióka egy éjjel helyet változtatott; reggelre a templomkert földjén, a sűrű aljnövényzetben voltak. A hely- változtatás okát nem sikerült tisztáznom, a módjára vonatkozólag azonban nem volt kétségem. A kertben álló magas fenyőfák csúcsai közel esnek a toronynyíláshoz, így az ágak segítségével nehézség nélkül földre érhettek a fiatal madarak. Ettől kezdve a három bagoly a templomkert földjén élt tovább, egészen a „kirepülesig”. A madarak a kert keritesenek töveben töltöttek a napot, sürü esalän, fü és lapulevelek alatt, mely aljnövenyzet felig sötet es vedett zugot biztosított nekik. Állandó itt tartózkodásukat a talált köpetek nagy száma bizonyította. Naplemente után a fiatalok elhagyták a kerítés tövét, és egyenként átugráltak a kb. 10 m-re levő templomépület falának tövébe. Itt egy falkiszögelés által képzett sarokban töltötték az éjjelt, ill. a táplálkozási periódusukat. Az épület falát keskeny kőjárda vette körül, így a baglyok éjjelente ezen a tiszta kövezeten ültek, várva az oda etetni járó szülőket. Reggelente újra visszahúzódott a 3 fiatal a kerítés tövébe. Az éjjelekre való helyváltoztatás oka kézenfekvő : az öregek a sűrű aljnövényzet — mely nappal viszont láthatatlanná tette őket — alatt tartózkodó fiókákat csak nehezen tudták volna elérni az etetések alkalmával, a fal tövében viszont, ahol a kopár kövezeten ültek a fiókák, minden oldalról könnyen elérhetők voltak. A három fiatal különböző fejlettségi fokokat árult el. Az első (1) anyányi, már tökéletesen repülni tudó példány, a második (II) jóval kisebb, még elszórt pehelytollakat magánviselő fiatal, a harmadik (IID pedig a leg- kisebb, még túlsúlyban pehely tollruhát hordó fióka volt. Érdekes, hogy napközben gyakran sétáltak macskák az említett kerítés mentén, a bagoly- fiókákat azonban mindíg óvatosan kikerülték. A fiatalok a sötétedés beálltával (9 óra körül) hagyták el nappali tartózkodási helyüket, és először mindig az I-es érkezett a fal tövéhez, ugrálva és repülve tette meg az utat, közben állandóan hallatva pisszegő hangját. Amint ez beérkezett, indult a II-es, az előző hangjelzéseire állandóan välaszolgatva, majd ezt követte utolsónak a III. számú. Mikor mindhárman a falszöglet tövében voltak, némán és mozdulatlanul várták az első etetést. A szülők a toronyfülke belső gerendáin töltötték a nappalt, és általában 9 óra után pár perccel repültek ki először az épület tetőzetének csatorná- jára. Itt egy rövid vakkantásszerű hangot hallattak, mire a fiatalok azonnal sírni kezdtek élelemért. 4—5 perces üldögélés után a két bagoly elrepült zsákmányért. II. Az éjszakai etetés Július hónap második felében több éjjelt kint töltöttem a baglyok mellett. A fiókák tartózkodási helyétől kb. 2 m-re állt a megfigyelő- sátram, s így alkalmam nyílt az éjszakai etetéseket részletességgel meg- 42 Ua}YIVDN' rasp woa ano] we sawwoduaynauaajyag sap bunuwayny sap Lunprazia non vsnpfijofa] nyv28l9 woupy D8P12 (Zuo3.Ja2un pun - " Jnopuow) p3dnÄupjoy $2 31/3YPIOH (Sup3saqun pun ‘-Jnduauuos) 0)8ndudou 52 2)j2Yd0N A 4% aq ‘Et soja yaqgopr yaurasajaza «nd-fijobvqfibuolib y "VIgD "II (usonny sodılypwu7) 522912 119ZSÂ83 -uJa Jap J2nDp1127) DUDIJDI -gpi snpoisad 1521912 482-433 (uaporsadséunionny uaujjaz _ II 43 figyelni. Három éjszakán át valamennyi megfigyelésről időrendi fel- jegyzéseket végeztem. Ezek rövid kivonatát közlöm a következőkben. , A" Éjjel (VII. 21/22.) : Egész éjjel langyos idő, csillagos, holdfényes éjszaka. 21.14-kor érkezik az első etető szülő, öreg háziegeret hoz, teljesen ép állapotban. A bagoly egy percre leszáll a fiókák elé, az I-es csőrébe adja a zsákmányt, majd eltűnik. Az I-es 5 percig csőrében tartja (a másik kettő nem meri elkoldulni), majd lassan egyben lenyeli. 21.42-kor érkezik a másik szülő, öreg mezei pockot hoz csőrében. II-esnek adja, majd el- tűnik. II-es kiszalad két lépésnyi távolságra a fal mellett, itt az előzőhöz hasonlóan elfogyasztja. A 22.25-kor érkező szülő a legkisebb III-as szá- mút eteti, öreg házi egérrel. A kicsi szintén elszalad pár lépésnyire a sarok- tól, ill. feszektestvereitöl a fal mentén, és 5 perces küszködés után eltünteti az egeret. Tíz percre rà, 22.35-kor öreg ? házi verebet hoz az egyik öreg, az I-esnek adja. Ez egy darabig csőrében tartja, majd leejti a földre és otthagyja. A verébhez egyik sem nyúl többet. 22.53-kor pelyhes fácán- csirkével érkezik az egyik öreg. A zsákmány kb. 5 napos lehet és a feje hiányzik, frissen le van tépve. Mindhárom bagolyfiatal vehemensen ráveti magát, az öreg azonban a II-esnek adja, aki pillanatokon belül lenyeli. 23,22-kor érkezik az utolsó etető szülő: öreg 7 házi verebet hoz csőré- ben, s a III-asnak adja, aki újra csak elrohan vele pár arasznyira, s ott elfogyasztja. Az öreg nem tűnik el mindjárt, néhány percig a fiókák között üldögél (azok közben nem szűnnek meg kéregetni), majd felrepül a temp- lomtető csatornájára. A fiatalok bár nem látják, mégis érzik közelségét, s így megállás nélkül pisszegnek. Pár perc múlva elhúz felettük a másik öreg, s a toronyablakra telepszik, ahová a csatornán ülő párja is követi. Ezután két és félóra szünet következik. A fiatalok összebújva alszanak, 1.35-kor a Il-es köpetezik, majd felélénkülnek valamennyien. A II-es felveszi a 22,35-kor az I-esnek hozott verebet és elfogyasztja. 1.45-kor a két öreg kiszáll a toronyból és átrepül felettünk, a kicsik pisszegni kez- denek. 2,16-kor öreg házi egérrel érkezik az egyik öreg, az I-esnek adja, ez villámgyorsan eltünteti. 2,31-kor öreg ? kerti rozsdafarkúval érkezik a szülők egyike, a feje ennek is frissen le van tépve. A II-esnek adja, ez sokáig forgatja csőrében, közben idegesen topog, végül leejti és otthagyja. Közben 2.25-kor öreg házi egérrel érkezik az egyik szülő, de nem száll le, csak félméternyire ereszkedik a fiókáktól, s leejti a zsákmányt a kőre. A fiókák élénk pisszegéssel fogadják, ennek dacára azonban nem nyúlnak az egerhez. 2,55-kor etetnek utoljára az öregek: a hozott fiatal 7 házi verebet a III-as kapja, aki azt lassan széttépi és több falat alakjában meg- eszi. 4.00 -re már kivilágosodott, s a baglyok ekkor nagyságbeli sorrendben (az I-es nyitja meg a sort) elvonulnak a sűrű aljnövényzet közé a kerítés- hez. A másik két megfigyelési napon hasonlóan zajlottak le az etetések, ezért ezek leírását itt nem részletezem. Kronológiai sorrendben a következő zsákmányokat hozták az etető szülők : , B" Éjjel (VII. 22/23.) : 22,03-kor öreg 7 házi verebet (fej letépve! ) kap a III-as. 22,24-kor öreg © barázdabillegetőt kap a II-es, 23.00-kor öreg házi egeret kap az I-es. 23,08-kor öreg házi egeret kap a III-as. 23.17-kor öreg mezei pockot kap a II-es. Két és félórás szünet után 2,06-kor 44 öreg házi egeret kap az I-es. 2,45-kor pelyhes facancsibét (fej letépve! ) kap a III-as. 3,06-kor mezei pockot kap a Il-es. 3,18-kor fiatal 7 házi verebet kap az I-es. Vegül pedig 3,37-kor öreg häzi egeret kap a III-as. , 07 Éjjel (VII. 23/24.) : 21,15-kor öreg házi egeret kap az I-es. 21,22-kor öreg házi egeret kap a II-es. 22.13-kor öreg házi egeret kap a III-as. 23,18- kor öreg házi egeret kap az 1-es. 23,41-kor fiatal 7 kerti rozsdafarkút kap a II-es. Két és félórás szünet után 2,22-kor öreg ? citromsármányt kap a III-as. 2.41-kor öreg mezei pockot (fej letépve 1) kap az L-es. 3,20-kor fiatal ? házi verebet kap a II-es. 3,46-kor öreg házi egeret kap a III-as. Végül 4.00-kor öreg mezei pockot kap az I-es. (Lásd: 11. tábla.) III. A köpetanalízis A megfigyelésekkel egy időben nagyobb mennyiségű köpetetis gyűjtöt- tem, főként a frissebbnek (a költés idejéből valónak) látszókat. Ebben az évben a zöme köpetet a harangfülke padlózatán, a keresztgerendákon, harangtengelyen és az óraszerkezet fülkéjén találtam, ellentétben az előző évek vizsgálataival, mikor itt alig találtam köpetet. Nagyobb mennyiséget gyűjtöttem továbbá a templomkert kerítésének tövében, ahol a bagolyfió- kák később tartózkodtak. A félzsáknyi mennyiség csaknem kizárólag ép darabokból állott. Nagyon sokban élő gyapjúmoly (Tinea pellionella L.) lárvákat islehetett találni (köpetenként 4—5 db-ot), melyek azonban nem mint táplálékmaradvány, hanem mint köpetlakó kerültek a köpetekbe. (A gyapjúmoly ugyanis báb- és lárvastádiumát előszeretettel tölti raga- dozömadär- és bagolykünetekben.) A köpetek szétbontogatásában nyúj- tott segítségért Scaminr Econnak, a meghatározásokban nyújtott segft- ségért pedig WILHELM KÜHNELT Professzor Úrnak és Hans STEINERnek hálás köszönetemet fejezem ki. A köpetanalízis eredménye : Csorváson 1956 júliusában gyűjtött gyöngybagolyköpetek tartalmának analízise Analyse des Inhaltes von den Juli 1956 in Csorvás gesammelten Schlei- ereulengewöllen: Avertebrata (Arthropoda) ORTHOPTERA Forficulidae : Forficula auriculama” :.....:.. 1. 4 Gryllidae : Gryllotalga vulgaris. ara à. 5 COLEOPTERA Tenebrionidae : Tenehrio. nellere nem. ergo Sì 2 Opatrum (sabulosum?) ..........:... l Benebrio. spietata rito ca 8 Helops: Epi ts «cove eee «3h ORO « l Carabidae : Pseudophonus pubescens ........... Il Dohchüs) Balensis nn. een 1 Broscus)cephalotes,. 22... Ben. i. os ss 1 EUPIA, BR be UE. Lera 35 Oplonus atm «ws. sie ce mars + «a den Il OphouB: Spree een 24 & Chrysomelidae : Phytodecta (fornicata?) ............ I Elateridae : Geni? 4) ie ee Be 1 DIPTERA Muscidae : Musca "sp? 43 ie Mr RS Ks 1 Vertebrata (Amphibia) ANURA Pelobatidae : Pelobates fuscus. MET ZIE 9 (Aves) PASSERES Fringillidae : Chloris:Ghloris: .. 2.2 146 CCR RE 6 Passer domesticus. i 7... 187 Passer montanus' 0 VA 8 Laniidae : Lanius collurio . 2...) 1.202.152. eee 1 Muscicapidae : Muscicapa striata .ı........%.2.. 008 1 Turdidae : Turdus. merula adr 3-8, re ] Hirundinidae : Hirundo rustica... MORTI, RE 2 LARO-LIMICOLAE Charadriidae : Charadrius (alaxandrinus?) .......... } (Mammalia) INSECTIVOR A Soricidae : Crocidura' leucodon' 10 Re 94 Crocidura suaveolens ............... 49 CHIROPTERA Vespertilonidae : Nyctalus leislerin.. .: nl: O 1 RODENTI A Microtidae : Pitymys' subterraneus.. cio. "tre 22e 12 Microtus arvalis ........... Rende 248 Muridae : Apodemus sylvaticus ......... rec 85 È Mus musculus ..................... 269 Összesen (Gesamt): 1078 tette ki a házi egér, addig 1956-ban csak 25%, -ät képezte az Ha e lista főbb fajainak, ill. ällatesoportjainak aranyszäzalekait Össze- hasonlitjuk az 1952-es anyag aränyszäzalekaival (Festetics, 1952/55.), erdekes különbsegeket vehetünk észre : A két köpetgyüjtes anyagának összehasonlítása Vergleich des Materials von den zwei Aufsammlungen Zsákmányállatok (Beutetiere) 1952 1956 Mis. museuluss RIT SELL 83,3% 25,20% Mierotus arvalıs' 42.445010 ois ee 6 seas AO 23 % Apodemus’sylvablcus: |. iui ee rn — 3% Pitymys; subterraneus ! 2 it) arti. ar — 1,1% Passer EP. EHI ER ERRE ne ERE ORE 97096 118-298 Egyeb (Übrige) Aves, Mammalia et Rept 0,6% 2 % Insecta. | ss eti ER ARTE REASON 0,6% 0,5% A táblázatból kitűnik, hogy mig 1952-ben a táplálék több mint 80% -at nyagnak. A zsäkmänylista így 1952-ben elég egyoldalú volt, ezzel szemben 1956-ban igen változatos. A pocokszázalék az utóbbi évben csaknem nyolcszorosára 46 nőtt, a cickänyszäzalék több mint ötszörösére, a veréb- és rovarszäzalek pedig majdnem a duplájára emelkedett. Ebből bizonyos mammològiai jelenségekre következtethetünk, ti. a háziegérpopulációk bizonyos években történő gradációs felszaporodására. A csorvási gyöngy baglyoknak ugyanis a házi egér elsődleges, legkönnyebben beszerezhető táplálékát képezi, feltehető tehát, hogy az 1956-os évben éppen a , populációminimum" jelensége állt be. BAUER (1955) Fertőtó környéki vizsgálatai szerint a mezei pocok , populációmaximuma" átlag 6—7 éves periódusok után következik be, a közbülső éveknél pedig harmonikus esés, , populációminimum", növekedés tapasztalható. Mindezt az évente gyűjtött és analizált gyöngy- bagolyköpetek kisemlősmaradványainak összetétel-arányaiból következ- tette. Ehhez hasonló jelenség a házi egérnél is feltételezhető, s akkor a mi esetünkben az 1952-es év , populációmaximumot"", az 1956-os pedig a , populációminimumot " már majdnem elérő évet jelentené. Feltűnő, hogy ennek a tipikusan cickányevő bagolyfajnak itt aránylag milyen kisszázalékú cickányfogyasztása volt. Noll (1955) szerint a svájci gyöngybaglyok a nyári időszakban (májustól októberig) túlsúlyban rágcsálókkal (egér, pocok), a téliben viszont nagyobbrészt rovarevőkkel (cickány, vakond) táplálkoznak. Vasvári az 1930—40. esztendőkben hatalmas gyöngybagoly- köpetanyagot gyűjtött össze a világ minden részéből. Sajnálatos módon ez az anyag 1945-ben a Madártani Intézet pusztulásakor feldolgozatlanul hamvadt el. Ezekben a köpetekben is a cickány-táplálék uralkodott. LE] IV. A megfigyelések és következtetések A három megfigyelési éjszakán 30-szor etettek az öregek, érdekes módon egyenlően elosztva, 10—10 alkalommal. Ha az egyes etetések időbeli elosztását nézzük, 3 periódust különböztethetünk meg egy-egy éjszaka folyamán: 21 órától éjfélig az első etetési periódust, éjféltől 2 óráig a nyugalmi periódust, és 2 órától 4 óráig pedig a második etetési periódust. A gyöngybagolypár tehát sötétedés után elhagyva nappali tartózkodási helyét, először a fiókáknak indul zsákmányt szerezni, ami néha hihetet- lenül gyorsan sikerül. (,,B" es , C" éjszakán 8—10 perc.) A kb. mäsfel- kétórás első etetési periódus alatt valószínű sajátmaga is táplálkozik, majd egy kb. két és félórás pihenőre vonul vissza nappali tartózkodási helyére. Ez alatt az idő alatt valószínűleg emészt és pihen, majd reggeltájt ismét kb. másfélóráig zsákmányol és etet. Egy- -egy éjszaka folyamán igen változatos fajokat zsákmányolnak a baglyok, és többször letépik a zsák- mány fejét, mielőtt feletetnék. (A három éjszaka folyamán 2 fácáncsirke, 1 házi veréb, 1 kerti rozsdafarkú és 1 mezei pocok.) Ez fontos tényező a laboratóriumi köpetanalízisekkel kapcsolatban, ahol általában csupán a koponyamaradv ány. okból állapítják meg a zsákmányállatok minőségét és mennyiségét. A már csaknem anyányi gyöngybagolyfiatalok napi (ill. éjszakai) táplálékadagja 2—3 veréb, ill. egérnagyságú állat. Az ezen a mennyiségen felüli zsákmányhoz már nem nyúlnak. UTTENDÖRFER (1939) szerint a faj napi táplálékadagja viszont 55 g, azaz 4 pocok, ill. 7 cickány mennyisége. 47 A szülök pontosan betartott sorrendben egymasutan etetik a fiatalokat, s ez a megfigyelt 30 etetés alkalmából kivétel nélkül így történt. Az egy- szeri alkalommal megfigyelt köpetkiadás a II-es fiókánál az ,, A" éjszakán 1,35-kor történt, két és háromnegyed órával az utolsó etetés (22,53) után, így nem valószínű, hogy a köpet az azon az estén elfogyasztott tápláléktól származott. WaLLACE megfigyelései szerint a gyöngybagoly Michiganban (Eszak-Amerika) átlagosan a zsákmány elfogyasztásától számított 12 óra múltán köpetezik (in UTTENDÖRFER, 1952). Guerin szerint pedig a faj naponta 2-szer köpetezik: esti aktivitási periódus után, éjféltájban egy kicsit, és a hajnali aktivitási periódus után, reggel egy nagyobbméretű köpetgombócot öklendez (in UTTENDÖRFER,-1939). A három éjszaka felete- tett zsákmányállatok összegezve pedig a következők : A három megfigyelési éjszakán feletetett zsákmányállatok Die auf den drei Beobachtungsnächten aufgefütterte Beutetiere (Aves) PASSERES Fringillidae : Passer domesticus, .. 4... RSS 6 Emberiza: eitrinella... ... us ARIE 1 Turdidae : Phoenicurus phoenicurus ..... asse 1 Motacillidae : Motaeilla ‘alba; 100.0 1 GALLI Phasianidae : Phasianus colchicus (pullus) ........ 3 (Mammalia) RODENTIA Microtidae : Microtus arvalis.» i... 0. „een 5 Muridae : | Mus : muscülúsi |. 2.2.4. 2 2.2020 E 13 Összesen(Gesami): San AR III EN RR ONE e 30 A köpetanalizis eredménye és a megfigyelt zsäkmänyféleségek jól jellemzik Csorväs község környező területeit. Az ízeltlábúak, főleg a Harpalus és Ophonus- fajok, valamint az apróemlősök ilyen fajösszetétele vízszegény, száraz vidékre vall, homokos, agyagos talajú, nagyrészt mező- gazdasági művelés alatt álló alföldi területre. A gyöngybaglyok az említett fajféleségekre főleg a község határában elterülő agyagosgödrök, árkok közelében, valamint a hatalmas lucernatáblákon |Phytodecta sp., Phasi- anus colchicus (pullus) ete.] vadászhattak. A futóbogarak bár szárnyas formák, mégis zömmel a földön mozognak, s ez a tény a rágcsálók nagy arányszámával együtt arra enged következtetni, hogy a gyöngybaglyok a földön vadásztak és nem repülve. A nagytömegű házi egeret feltételez- hetően inkább magtárakban, padlásokon szedték össze, az urbánikus madár- fajokkal (Passer sp., Muscicapa striata, Hirundo .rustica stb.) együtt. Más madárfajok (Lanius collurio, Chloris chloris) viszont a fák, ill. bokrok között történő vadászatra engednek következtetni. A gyöngybagoly verébfogási módjára vonatkozólag Szomsas (1908) megfigyelte, hogy az este vadászni induló bagoly a magas jegenyefára épült verébfészek mellé szállt, s a riadtan kirepülő verebeket kapkodta el. A csorvási parókiakert fenyőfáin rengeteg lakott verébfészek volt, így ez itt is könnyen megtörtén- hetett. Az egyetlen denevérmaradvánnyal kapcsolatban csak megjegy- 48 zendö, hogy nagyon is lehetséges annak levegöben törtenö elfogäsa, a Nyctalusleisleri aktivitási periódusa ugyanis nagyjából egybeesik a gyöngy- bagolyéval. Bauer (1956) vizsgálatai szerint pedig a gyöngybagoly röpté- ben történő denevérvadászata közönséges az alvó (függő) denevérek fogásával szemben, amit ő kivételes esetnek jellemez. A párnapos fácán- csirkék elfogása arra enged következtetni, hogy a pelyhesek nem mindig alszanak a fácántyúk teste, ill. tollazata alatt, hanem néha külön is. Egészen kivételes eset pedig itt a lilemaradvány. Csorvás és környékén végzett többéves megfigyeléseim során ugyanis egyetlen egyszer sem találkoztam Charadrius-okkal, hiszen a számukra kedvező biotóp is telje- sen hiányzik. Lehetséges azonban, hogy a bagoly a nagy esőzésektől elárasztott területeken zsákmányolta, ahol nagyobb átvonuló cankó- csapatok is mutatkoztak. Faunisztikailag még említésre méltó a földi pocok (Pitymys subterraneus) előfordulása Csorváson, a faj hazai elter- jedéséről ugyanis még eléggé hézagos ismereteink vannak. Az első marad- ványokat gyöngybagolyköpetekben GREScHIK (1923/24) észlelte, az 57 köpetben talált 50 db azonban mind a Dunántúlról, az ország északi részéből és néhány Pest megyéből származott. A Csorvás és környékén gyakori földi kutya (Spalax leucodon) hiánya a köpetekből avval magyaráz- ható, hogy a gyöngybagoly leggyakrabban egyben szokta zsákmányát lenyelni, s így ezt a fajt nagysága miatt nem részesítette előnyben. A ma- gyar irodalomban nincs is erre vonatkozólag pozitív adat. A haszon — kár mérleg szempontjából vizsgálva a zsákmánylistát, az eredmény pedig a következő: Ha a házi verebet is a károsak közé sorol- juk, akkor mezőgazdasági szempontból 76.494-ban káros és 23,6%-ban hasznos, ill. közömbös állatokat zsákmányoltak a csorvási gyöngybaglyok. Érkezett: 1958. április 24-én. Irodalom — Literatura Bauer, K., I.: Nagetierreste in Gewöllen von Eulen und Greifvögeln, Auswertung im Rahmen eines phänologischen Nagetierdienstes in Österreich. (Jahrbuch, Österr. Arbeitskreis für Wildtierforschung, XII. Vortag, pp: 1—4.) Wien, 1955. Bauer, K., I.: Schleiereule (Tyto alba SCOP) als Fledenmausjäger. (Journ. f. Ornitho- logie, B., 97; H.; 3, pp: 335—340.) Bonn, 1956. Festetics A.: Megfigyelések a gyòngybagoly és kuvik eleteröl. Observations on the Barn—Owl’s and Little—Owl’s Life—Habits. Aquila, 1952/55. pp: 401-403, ill. (bzw.) 452—453. Budapest, 1955. Festetics A.: Megfigyeléseim a kuvik és gvòngybagolv életéből és täplälkozäsäröl. ( Előadás, elhangzott a Mezőgazdasági Madártani Aktiva ülésén, 1955. IV. 1-én, Budapesten. Meine Beobachtungen aus dem Leben und Ernährung der Schleiereule und des Steinkauzes. (Vortrag, gehalten an der Sitzung der Landwirtschaftlichen Vogelkundlichen Aktive, in Budapest, 1. IV. 1955.) # Gaffrey, G.: Die Schädel der mitteleuropäischen Säugetiere. (Abhandlungen und Berichte aus d. Staatl. Mus. für Tierkunde- Forschungsinstitut-Dresden. B.: 21, pp: 1—123.) Leipzig, 1953. Greschik, J. dr.: Hazai ragadorömadaraink gyomor- és köpettartalom-vizsgälata, I.-Magen und Gewölluntersuchungen unserer einheimischen Raubvögel, I. (Aquila, XVII, pp: 168—179.) Budapest, 1910. 4 Aquila — 6 49 Greschik, J. dr.: Hazai ragadozömadaraink gyomor- és köpettartalom-vizsgälata, II. Baglyok. — Magen- und Gewölluntersuchungen unserer einheimischen Raub- vögel, II. Eulen. (Aquila, XVIII, pp: 141—177.) Budapest, 1911. Greschik, J. dr.: Gyomor- és köpettartalom vizsgálatok; adatok hazánk apró emlöseinek faunäjähoz, III.-Magen- und Gewölluntersuchungen ; Beiträge zur, Kleinsäugetier-Fauna Ungarns, III. (Aquila, XXX—XXXI. pp: 243—263.) Budapest, 1923/24. Noll, H.: Untersuchungen über die Nahrung der Schleiereule Tyto alba, im Jahres- verlauf. (Der Ornith. Beobachter, Jhr. g. 52, H. 3, pp: 82—91.) Sempach, 1955. Szomjas, G.: Strix flammea L., mint verébpusztité. — Strix flammea L., als Sper- lingsfeind. (Aquila, XV. p: 308.) Budapest, 1908. Uttendörfer, O.: Die Ernährung der deutschen Raubvögel und Eulen, und ihre Bedeu- tung in der heimischen Natur. (pp: 273—286.) Berlin, 1939. Uttendörfer, O.: Neue Ergebnisse über die Ernährung der Greifvögel und Eulen. (pp: 162— 163.) Stuttgart/z. Z. Ludwigsburg, 1952. Neuere Angaben zur Ernährung der Sehleiereule Von Antal Festetics Die Gewöllanalysen haben so vom wirtschaftlichen, wie vom wissenschaftlichen Gesichtpunkt aus eine grosse Bedeutung. Sie klären die Nutz-Schadenfragen und bringen auch ökologische, populationsdynamische und populationsstatistische Ergeb- nisse; ausser dem klären sie noch die geographischen Verbreitungen der einzelnen Kleinsäugeraren. In Ungarn hat GrEscHIK (1910, 1911 et 1923/24) die ersten eingehenden Gewöllanalysen durchgeführt. I. Ortsverhältnisse: Der Verfasser hat in Csorväs, Komitat Bekes (Südostungarn) im Sommer 1956 Nahrungsuntersuchungen der Schleiereule (Tyto alba guttata) durchgeführt. (Beschreibung des Brutbiotops vgl.: Fesretics, 1952/56.) Im Juni 1956 hat ein Schleiereulenpaar am Boden der Glockenstube des kath. Kirchenturmes gebrütet. Um den 15. Juli haben die drei Jungen aus unbekannten Gründen einen Orst- wechsel durchgefürt ; einen Morgen waren sie am Boden des Pfarrgartens im dichten Unterwuchs. Die Ubersiedlung hat wahrscheinlich von den hohen Tannenbäumen, die im Garten stehen, und mit deren Hilfe die Jungvögel leicht den Boden erreichten, stattgefunden. Die tagsüber unter den Zaun sich aufhaltenden Jungen sind nachts bei der Mauer des Kirchengebäudes gesessen, wo sich die Fütterungen abgespielt haben. Sie hatten verschiedenes Alter, Nr. I war schon fast flügge, Nr. II war etwas kleiner, Nr. III trug noch überwiegend ein Dunenkleid. Die Eltern haben den Tag in der Turmstube verbracht, und haben sie zumeist Abends um etwa 21 Uhr ver- lassen, um auf die Jagd zu fliegen. IL. Das Füttern in der Nacht: Der Verfasser hat im Lauf von 3 Nächte Aufzeich- nungen gemacht von den Beobachtungen der Fütterungen. Im ungarischen Text werden die enzelnen Fütterungen der Nächte ,,A”, ,, B" und,,C” eingehend besprochen; der Zeitpunkt, die Art der Beute mit der die Altvögel ankommen und was sie welchen Jungen geben. Die Verteilung der einzelnen Fütterungen in den besprochenen Nächten siehe : I. Tabelle. II. Die Gewöllanalyse: Zugleich mit den Beobachtungen hat der Verfasser ein grösseres Quantum von Gewöllen in der Turmstube gesammelt, und die Ergebnisse der Analysen sind in der Tabelle: II. zu sehen. (Für die Hilfe beim Zerzupfen der Gewölle dankt er Herrn Econ ScHMIDT, und für die Bestimmungen Herrn Pror. WILHELM KÜHNELT und Herrn Hans STEINER.) In der III. Tabelle sind die einzel- nen Teilergebnisse der Csorvàs-er Gewöllanalysen 1952 und 1956 zu vergleichen. Im Jahre 1952 wahr der Anteil der Hausmaus mehr als 80%,, die Speisekarte war also ziemlich einseitig; 1956 sank er auf 25%, die Nahrungsliste setzte sich aus mannig- 50 faltigeren Elementen zusammen. Es ist möglich, dass die Hausmauspopulationen in bestimmten Jahren gradationsmässig anwachsen. Den auffallend kleinen Prozent- satz der Spitzmäuse in der Liste erklärt der Verfasser mit den Forschungsergeb- nissen NoLL-s (1955), nach welchen in der Schleiereulen-Speisekarte im Sommer die Nagetiere, im Winter die Insektenfresser dominieren. IV. Die Beobachtungen und Schlussfolgerungen: Während der drei Beobachtungs- nächte haben die Alten 30-mal gefüttert, gleichmässig 10-mal pro Nacht. Bezüglich der zeitlichen Verteilung der einzelnen Fütterungen, können wir 3 Perioden während einer Nacht unterscheiden : von 21 Uhr bis Mitternacht die erste Fütterungsperiode, von Mitternacht bis 2 Uhr die Ruheperiode, und von 2 Uhr bis 4 Uhr die zweite Fütter- ungsperiode. (Die Zeiten dürfen selbstverständlich nicht mit Uhrpünktlichkeit genom- men werden.) Die Altvögel reissen manchmal den Kopf der Beute ab, bevor sie sie verfüttern. (Im Ablauf von den 3 Beobachtungsnachten waren von 2 Fasanenkücken, 1 Hausspatz, 1 Gartenrotschwanz und 1 Feldmaus der Kopf frisch abgerissen). Die tägliche Kopfration der Schleiereulenjungen betrug 2—3 Spatzen oder andere Tiere in dieser Grösse. Nach UTTENDÖRFER (1939) ist dieses Quantum etwa 55 g. Die Eltern füttern ihre Jungen in einer genau eingehaltenen Reiherfolge nacheinander. Die in den 3 Nächten aufgefütterten Beutetiere fasst die IV. Tabelle zusammen. Diese und die in den Gewöllen gefundenen Tierreste deuten ein wasserarmes, sandig-lehmiges ebenes Jagdgebiet an. Die Eule hat daüberwiegend am Boden gejagd, auf die Garten- vögel aber vermutlich zwischen den Bäumen bzw. Sträuchern. (Vgl. : Szomsas, 1908). Die Fledermaus wurde warscheinlich in der Luft gefangen (Vgl.: Bauer, 1956.). Faunistisch ist besonders interessant das Vorkommen des Regenpfeifers, welcher bis jetzt in der Umgebung von Csorvàs wegen Mangel eines passenden Biotopes noch nicht nachgewiesen war; ebenso das Auftreten der noch wenig erforschten Klein- wühlmaus. Schliesslich haben die Csorväs-er Schleiereulen vom landwirtschaftlichen Standpunkt aus 76,4%, schädliche und 23,6% nützliche bzw. indifferente Tiere erbäutet. 4e — 15 51 ter, È EA dp À ea en | ÁRÁN, MAY LATE EL re Lia) RATÉ wir PIE vba A oy tie ae ud ‘NAGAI i vo te 41 ved lap Ong Conc in) 4 er bal Tete u Kat ri af VE ON bg OOTY UTISS,” Ch DRAN y eu iy. LL s j (21 den à Lu ¥ ; rt PRE Fa 1 Ivan i a Lie VL MENT Er LS PEUT hà hot, ram sun ha {4 PPT (ai fi a JAY Den, , prie N u REISE È par ke = iden! halt rp oe en TPS guiding Spi tev ayy kejt Vag fee i VARE eh ba Viva ve Wa Din Mn: aay REP | HA hr Va RR ni à VARIO | AO Geen: Ay an 1» LATE ( | tr! k à à ‘ \ VS ty ATI ar un A, né RE 0 ) i NL FA +4 sa i y A + “ia j | > Po A jin i Uh WR wi “Oe PTE : ARTE LEA Li TELE Wi “ ; {AM ì + | | DE RL EG A 7 i tà i § | VAI APE ate BAT: ar VA rei È RENATE At), { Li fi ia Al, r CIRE , die sia LA NEVE | APRE ai N PELA: Hm ME In: Enns. | ül fi ohio tolgo Give GARA INCL nA IR | | che pat RT i ae +À A 0 6s Ù ve , im‘ K Mari ot pata RR A j La . i da a N th 1 84 ) > i - e i 4 i n a LE b . ire | | ha è 9 “An _ = hia pai tes ; î | ds + I -. u | = - } { Da » > sty 2 > a r = ra - t A aoe ld | Sue si i tai pr MADÁRTANI GYÜJTÖUTJAIM KELET-AFRIKABAN I. Kittenberger Kálmán ; A magyar összefoglalást lásd az Aguila, LXV. (1958) kötetének 11—37. oldalain. My Ornithological Colleeting Expeditions in East-Africa. II. Kálmán (Coloman) Kittenberger 7 Poicephalus gulielmi massaicus (Fisch. et Rehw.) The Massai-Parrot is the bird of the ,,SSubago’’-s, the virgin forst of East Africa’s high mountains. I never saw them in the savanna woods of the plain. The first ones I saw near my collecting camp above Kibosho, at an altitude of 2500 m. Not far from my cabin covered with banana leaves was an old, lichen-cove- red giant tree, this was their roosting tree and so I heard at every dawn and towards every evening the screeching call of the Massai Parrots, while they moved away and back, though I mostly did not see them, because of the fog covering the virgin forest. They flighted usually very high up. I collected the museal specimens at the following places: Kibosho virgin forest, September 29th, October 2nd, October 6th, 6th, September 2nd, October 15th, 22nd 1904, Arusha (virgin forest of the Meru-mountains) October 15th 1905, January 10th 1906. j Poicephalus meyeri matschiei Neum. — I collected Matschi’s Parrot only in a single specimen, in the savanna wood near Ngare Dovash, on July 24th 1909. Poicephalus meye ri saturatus (Sharpe). — This Parrot was very common in Uganda. I usually saw them on the ficus in the banana-shambas, the crust of which tree serves to the natives, to hammer their crust-clothing of it. But often enough I also saw them on the mimosas of the savannawoods. The museal specimens I collected near Mujenje (Uganda) July 22nd, 15th, 22nd, 22nd and 15th 1913. Poicephalus rufiventris (Rüpp.) — The Redbellied Parrot I collected in the savanna woods below Kilima Ndjaro. I usually saw them on Parasol acacias, but never saw them in the virgin forests with bigh trees. They do not seem to be wide-spread at all, as I only met them at the localities where I collected the specimens listed below. The datas of the collected specimens are : Himek, Lake Jippe, October 9ht, 11th, Mto Ya Kifaru, October 2nd 1905, Lettema-mountains, April 5th, June lst 1905; Moshi, June 15th, 19th, July 15th, 21st 1903, Lettema-mountains, March 21st 1904. Pittacus erithacus L. — I met the Grey Parrot only during my fourth African ex- pedition. This expedition was undertaken to Uganda and Unyoro. The eastern limit of its range runs where we find the smaller, eastern prolongations of the great virgin forest zone of Western Africa. In Unyoro it breeds in these virgin forest spots, called by the natives of those parts ,,Kibira” and from here it moves at dawn to the thick- nesses of wild dates bordering the marshy creeks. Towards evening they flight back again to some old giant tree of the virgin forest, their roosting tree. I very much liked to listen to the call of the Grey Parrots, moving to their ,,daily work” ‘or to their roosting tree, this dattering mixed with a whistling. The pairs, moving home towards the evening, seemed to discuss the events of the passed day, talking in such various tones and nuances. They usually flighted very high and only fog forced them to move lower, or if some raptorial-bird pursued them. The Bugoma-collection of my fourth expedition got — because of the outbreak of the World War — unhappily lost. In-March 1926 I visited the Bugoma virgin forest again, to collect black-faced Chimpanzees and 55 Giant hogs for our Museum. It was then that I shot the museal specimen. The pair of the shot bird circled above it for a long time, calling and talking to it. I vowed never to shoot, under any circumstances, at a Grey Parrot again. In East Africa, and still more in Uganda, the ,,kassuku’’ — this is the Kisuaheli name of all the parrots — is a very frequent domestic bird. In most of the Indian „duka”-s (shops) the screeching of the Kassuku is heard. Most of these are imported from Congo, where the pigmy inhabitants of the virgin forst catch them in loops. Na- tives of Uganda do not understand this business, probably because they do not dare to climb the giant trees which serve as their roosting trees. Agapornis fischeri Rehw. — This little Parrot covers the millet and durrah fields of the natives in large flocks and causes considerable damage. It was fairly frequent around the Ruvana-steppe. The specimens of the collection I shot on July 26th, 31st and 31st 1910. Agapornis personatus Rehw. — This fine little Parrot was fairly frequent in the Wandoro wilderness, west of Arusha. The collected specimens I shot from a Baobab tree standing near my tent. The dates of the collected specimens are: Marti, December 23rd, 23rd, 28th, 28th and January 5th 1910. Tauraco livingstoni chalcolophus (Neum.) — I met these fine Turacos only in the galeria-woods of Ngare Dovash. There they were rather frequent in July, when there were many trees full of ripe berries. Their call and life-habits are quite alike to that of the other pizang-eaters. All the museal specimens I collected near Ngare Dovash, July 1909. Tauraco hartlaubi (Fischr. et Rehw.) — In the zone of the virgin forests of Kilima Ndjaro it is a very common bird. I often saw them on the ficus trees in the Banana- groves of the Watchaga tribe. It is a very lively and loud bird ; they become quiet only in the hours about noon. The eastern boundary of their extension reaches to the eastern brim of East Africa’s Great Valley. In savanna woods I never saw them. As every Turaco, it is a fruit-eater and it is a favourite domestic bird of the Europeans living around the Kilima Ndjaro. All the museal specimens I collected near Kibosho, February 19th, 21st, March 3rd, 5th, 13th, 23rd and April 8th 1903 and September 22nd, 22nd, 24th and 29th 1904. Tauraco leucolophus (Heugl.) — These turacos prefer the ficus trees of the Banana groves. Especially many of them were to be found when the trees were full of fruits ; at this time all the birds of the surrounding gathered there, especially groups of Parrot-pigeons. I collected the museal specimens near Mujenje, June 16th, August 8th and two spe- cimens on September 17th 1913. Musophaga violacea rossae Gould. — The eastern boundary of the Violet Plantain- Eater runs at the central section of Ngare Dovash, east of this I never saw it. It is the bird of galeria woods with high trees; I never saw it in savanna woods. There were very many of themin the virgin forest spots of Uganda and in the galeria woods along the rivers, but they were still more frequent in Belgian Congo. In Uganda I often saw them in Banana shambas too. They are very many together and can very well hide in the foliage of trees woven through and through with lianes. In the fine, red primaries of the pizang-eaters there is a dye containing copper, the ,,turacin”, which, when being damped, may be used for colouring. The magicians, wonder-doctors of the western parts of Central Africa used the red primaries of the Turacos in their ordeals. They rubbed the hand of the deliquent with the red wing- feathers and if it dyed the hand of the defendant, he was declared to be guilty. Those in the museal collection I collected in the galeria-woods of Ngare Dovash, September 20th, 20th and December 15th 1909. Corythaeola eristata (Vieill.) — The Blue Plantain-Eater is the bird of the great virgin forest zone of West-Africa. I met these bulky and surprisingly fine birds first in the eastern prolongations of the great western hylea, near the virgin forest spots of Uganda and Unyoro and in the galeria woods of those parts. Their behaviour 54 is as conspicuous as their exterior. It is not only the largest, but also the loudest mem- ber of the loud lot of pizang-eaters. In the morning hours, but also towards noon I often saw groups of 8—10 Blue Plantain-Eaters gathered on the top of some giant tree. Turning face-to-face they tried to overdo each other in shrieking, while their long, moving tail rhytmically beats the time to their noisy concert. It is on such occasions that we can best get a shot at these, otherwise very shy, cautious birds. Their life-habits are like those of the other Turacos. The museal specimen I collec- ted in the Bugoma virgin forest, on March 6th 1926. Crinifer leucogaster (Rüpp.) — I only saw it in savanna-woods ; this noisy bird also avoids the virgin forests with high trees. It stralls in smaller groups, 6—8 of them and very much likes the ripe fruits of the tamarindes. It is a very noisy bird. When at the evening they fly to their roosting tree, they greet each other with loud shrieks. This species too, like all its nearer and farer relations, is a clever climber of the branches and lianes. The area of its spreading is very large. I collected the museal specimens at the following places: Moshi, June 1903. Lette- ma-mountains, March 16th and 19th 1909, Lake Jippe, May 13th, November 9th 1903, Mto ya Kifaru, November 9th 1905, Mujenje, July 23rd 1913. Crinifer personata leopoldi (Shell.) — The range of this ,,noisy bird” extends from the southerm shores of Victoria Nyanza to the line of Ngare Dovash. East of there I never saw it. It is the inhabitant of the savanna-woods with Parasol acacias and Mimosas. It never visits the spots of virgin forest and the galeria woods. It strolls in smaller groups, flying from one tree to the other. Usually they fly only to very short distances, to gather on some chosen tree. They are very noisy birds. They have many- fold calls which resemble sometimes to bleaking of sheep and sometimes to barking of dogs. They are lively, unquiet birds and infinitely clever in climbing and crawling amongst the pall-mall of thorny branches, so that if one of them is wounded on the wing, not even the cleverest climber among the natives can catch it. I collected the museal specimens near Shirati, February 26 th 1909 and near Ngare Dovash, August 18th 1909. Clamator jacobinus pica (Hemp. et Ehr.) — Just like the Black Cuckoo, it lives in the crown of the trees. In its flight it givesasound which resembles the screeching call of the Green Wood-Pecker. The museal specimen’s places of origin are the following: Lettema-mountains, February 29th, March 29th, June lst 1904, Mto ya Kifaru, December 7th 1904, Mujenje, July 17th 1913, Kikandwa, November 9th 1913. Clamator eafer (Lieht.) — The Black Cuckoo I found mostly on high trees of the brim of forests and in galeria-woods. Its range is very extended. The dates of the museal specimens are: Moshi, February 10th 1903, Shirati, February 17th 1909, Mujenje, June 20th 1913. Cuculus solitarius Steph. — The Solitary Cuckoo, in its flight, resembles very much to the flight of our Cuckoo. Its life-habits are also quite similar. It is an unquite, shy bird usually lives on the top of deciduous trees. Its range is very extended. I collected the museal specimens in Kibosho, February 18th, March 2nd, 3rd 1903, Arusha Chini, March 24th, December 27th 1904 and Mujenje, July 17th and December 22nd 1913. Cuculus clamosus Lath. — If its colour would not have been black, I would have believed, that one of our cuckoos is flying from one tree to the other. Its call is not cuckooing, but flute-like and rather pleasant to hear. I found that its range — on the territorv I explored — was fairly narrow, as I collected it only in the surroundings of Kilima Ndjaro. The data of the museal specimens are: Kibosho, February 20th 1903, Lake Jippe, November 16th 1903. Cuculus eanorus y collected two specimens of our Cuckoo, though I met, it several times during the winter months in different parts of Africa. I collected them on my first African collecting expedition. There I did not hear their call. It is strange, that the date of one of the collected is: Lettema-mountains, April 7th 1904. The 55 Lettema-mountains are below the Aequator, which means several thousand kilometers from the most soutbern countries of Europe. The data of the museal specimens are: Kibosho, February 20th 1903 and Lake Jippe, November 16th 1903. Chrysococeyx eupreus intermedius Hartl. — The finest coloured Cuckoo of Central East Africa, the Emerald Cuckoo is easy to shoot, but difficult to perceive, when hiding in the dense foliage of the trees. An Abbessin hunter of V. Het GLIN made the appro- priate remark, that the Emerald cuckoo can be shot only when it , talks". I met them on the brim of forests of the high mountains. Data : Kibosho, March Ist, 23rd, April lst (Two specimens), Moshi, July 17th 1905. Chrysococeyx klaasi (Steph.) — The range of Klaas’ Cuckoo extends to the whole part of East Africa which I explored. It haunts high, foliaceous trees. Because of its protecting colour it is difficult to perceive, but it betrays itself by its ferquent call, which has a melancholic, whistling sound, not at all like our Cuskoo’s. The finding places and datas of the museal specimens are : Kibosho, March 2nd 1903, Massai-steppe, April 29th 1903, Moshi, June 19th, July 14th 1903, Lettema- mountains, May 18th 1904, Mto ya Kifaru, December 5th, 8th 1904, Ngare Dovash, August 29 th 1909 and Mujenje, August 27th 1913. Chrysococcyx eaprius (Bodd.) — I collected the Didric Cuckoo on the parts eastwards of Victoria Nyanza and in Uganda. Its life-habits and its call the same than that of the Klaas. Cuckoo. Collected near Shirati, January 20th, 25th, 25th 1909 and Mujenje, August 27 th 1909. Ceuthmochares aereus australis Sharpe. — The Green Coucal lives in thicknesses with high grass. Its life-habits are like those of the Centropus, but they are still more difficult to force to fly. They often utter their calls and only this betrays their where- abouts. I collected the two museal specimens near Moshi, June 12th and July 13th 1903. Centropus grillii grillii Hartl. It is a very shy, timid bird. Its call is somewhat like the kestrel’s screeching. In July I collected an almost full-grown young. Locality : Mujenje, July 25th 1913. Centropus senegalensis (L.) I only collected the Senegal Coucal in the territories of Uganda and Unyoro. This seems to be the eastern boundary of its range. This one, like the other Centropi, does not fly willingly and even then only to very short distan- ces. I collected the museal specimens in Mujenje, August Ist and September 16th 1913, near the river Lugogo, February 4th 1914 and in Lali (Unyoro), March 24th 1914. Centropus s. superciliosus (Hemp. et Ehr.) (: = C. meiridionalis Mad. :) — When stepping on the land of East Africa, the call of the White-Browed Coucal was the first bird’s-call which attracted my attention and I at once learned its Kisuaheli name too ; they call it ,,Tippu-Tip.” This was the known name of the promotor of Stanley’s expeditions, the slave-trades Hemed bin Mohamed, Arabian chieftain, to whom the natives gave the ,,Tippu-Tip” name and even the travellers of those times only mentioned him by this name. He got it because he constantly twinkled with his eyes. This Senegal Coucal is to be found everywhere, where there are grassy, sedgy thick- neseses. Early at dawn and at twilight, but also during the night it utters its penet- rating call from there. When pushed up, it flies very difficultly, scarcely one or two yards, then at once throws itself into the thickness. It is to be found in every part of Uganda, except the virgin forests. The data of the museal specimens are: Mosbi, February Ist, 2nd, 9th, 12th, June 29th, July 14th, August 3rd 1903, Massai-steppe, April 17th 1903, Ruvana-steppe, July 2nd 1910 and Mujenje, July 16th, 17th, 27th, August 3rd September 18th and 20th 1913. Tyto alba affinis (Blyth.) — The life-habits of the African Barn Owl are similar to those or ours. Its call is just same too. The museal specimen I collected near Pangani-river, June 16th 1905. 56 Otus senegalensis ugandae (Neum.) — This fine little Scops Owlet was also fairly frequent on the savannas of Uganda and Unyoro. They usually dwelt on old, knotty Parasol acacias standing in Elephant grass. Even in daytime did I often see this little Scops Owl flying about. Early before sunset it already starts to hunt. The shooting law of Uganda protects owls. I got a special licence to shoot only two specimens per species, so I collected only two Scops Owls, one of them in Mujenje, August 3rd 1913 and the other near Katwe, October 2nd 1913. Bubo lacteus (Tem.) — The Grey Eagle-Owl occurred in all the parts of East Africa which I explored, as well as in virgin forests. I found that this Eagle-Owl was very much puzzled and attracted by the light of our camp fires, because it several times happened, that the never ceasing whooping of an odd Grey Eagle-Owl, settled on a tree in the vicinity of our camp-fire, disturbed our night’s resting. If my men, thro- wing at it, drove it away, it soon came back again and continued its disturbing concert. During my third collecting expedition I was leading a hunting expedition from Victoria Nyanza to the seashore. Our tents were near the East African Great Valley, on the brim of the virgin forest, in mountainous country. An Eagle-Owl whooped there all the night. In the morning we saw that this mighty nocturnal bird of prey had thoroughly decimated the family of Guinea-fowls roosting not far from our tents. Un- der the roosting tree there were the rests of about six Guinea-fow] chickens. Its Kisuaheli name is ,,jundujundu” and according to the belief of the natives it is a bird evil omen, just as the Little owl is according to our popular superstition. During my last African expedition in the Province of West Nile I also had such a sleepless night because of the Eagle-Owl’s concert. The museal specimens I collected in Kibosho, September 12th 1904 and Arusha, September, 25th and October 10th 1905. Glacidium perlatum (Vieill.) — I often met this small Pearl-Spotted Owlet also in daytime. It was often the alarm-signals of song-birds that betrayed its presence. It was specially the drongos which pursued it with a wild hatred. Boma Gomba, April 23rd 1903, Lettema-mountains, January 21st 1904, and Lugogo, February 6th 1914 are the data of the museal specimens. Ciecaba woodfordi nigrieantior (Sharpe.) — I collected this African Wood Owl only in a single specimen, near Ndassakera, August 22nd 1909. In its crop I found remainders of locusts and coleopterae. Asio e. capensis (A. Smith) — I collected only a single specimen of the African Swamp Owl in Bukenye (near Victoria Nyanza) March 28th 1909. Caprimulgus nubicus (ssp.) — I collected the Nubian Nightjar on Oaze Margebla (Southern Erythrea, touching French Somaliland). Margebla is an arid place, with poor vegetation. Here-and-there, thickets of Salvadora persica, some Dum-palms and Parasol acacias. The camels and goats of the Danakil living there feed on the foliage of the Parasol acacias. I collected the museal specimen on March 27th 1907. Caprimulgus rufigena fraenatus Salvadori. — I collected the first specimen of the Rufous-Cheeked Nightjar on the Massai-steppe, beginning at the foot of Kilima Ndjaro, on April 30th 1903 : the second museal specimen in the savanna wood near Mto ya Kifaru (Rhino-river) flowing into Lake Jippe The name Boma Gombe (recte : ,,Ngombe”) standing on the label means a paddock along the road leading to Arusha. Caprimulgus donaldsoni Sharpe ( = Caprimulgus katonae Mad.) — One of the two museal specimens I collected on the savanna territory of Moshi, the other near Lake Jippe. The country around Lake Jippe is a typical East African thornbushy sa- wen wood. The two localities are about sixty kilometers from each other, as the crow ies. The data of the specimens collected near Moshi is July 27th 1903, that of the one collected near Lake Jippe is October 16th 1903. Caprimulgus natalensis chadensis Alexander ( = Caprimulgus ugandae Mad.) — This fine White-Tailed Nightjar was rather frequent in Unyoro and Uganda. Its life-habits are quite similar to that of other Nightjars. They usually lay on sunny rock-slabs and flew away only when we almost stepped on them. 57 Mujenje is a typical Uganda-country, savannacounrty, with spaces covered by Elephant-grass. I collected the museal specimens in Mujenje, July 21st and August 5th 1913. Caprimulgus i. inornatus Heugl. — One of the two museal specimens I collected near Lake Jippe, October 13th 1913 and the other near Wadi Gibdo (Danakil-land), May Ist 1907. The great distance between the finding places shows that the range of this lesser Nightjar is very large. The distance between the two finding places is well over a thousand kilometers. Caprimulgus tristigma lentiginosus A. Smith. I collected the Freckled Nightjar; which in its exterior is very much like ours, near Ngare Dovash, a single specimen, on August 17th 1909. ; Scotornis fossii ssp. — The range of this fine, large Nightjar is very wide-spread, which is also shown by the two museal specimens. One of them I collected near Pan- gani-river, May 15th 1905, the other one on the Ruvana-steppe, July 21st 1910. The distance between these two places is several hundred kilometers. Its life-habits and its call are like those of the other Nightjars. Macrodypteryx longipennis (Schaw). — It was in Unyoro and in the western parts of Uganda that I first met the Racquet-Wing Nightjar, the still more striking form of this group, the Arabs. ,,four-winged brid’’. The first ones I saw near Lugogo-river (Unyoro). From there — alas ! — only one arrived to the collection of the Museum out of those which I collected on February 4th 1914. The specimens I collected later, together with those originating from the virgin forest of Bugoma, I could not send home, because of the outbreak of the first World-War and so they also got lost. On the western boundaries of Unyoro, and on the eastern savanna-parts of Belgian Congo I could day after day see this uniquely conspicuous brid. It seems that the wellcleaned space around the tents of our ,,rest-camp” was a good hunting ground for them, because at twilight and at dawn sometimes three males circled above our camp. I never tired looking at them and hearing their nice, gentle call. In the dimness of twilight we cannot see the bare quills of their feathers, just the two round feather- spots on their end, which, like two tiny birds, faithfully follow their zig-zaging flight. Cosmetornis vexillarius (J.Gd.) — The range of this wonderfully fine Pennant- Wing Nightjar begins west of the East African Great Valley. I saw and collected the first specimens near Ngare Dovash, August 25th 1909. Later on in Uganda I enjoyed them day after day, as they flew, at twilight, with a noiseless flight above my collect- ing camp, hunting for mosquitos and other flying insects. They make, with their wings, often such a clapping noise, as our Nightjars do. Apus melba africanus (Tem.) — I could only collect the large Alpine Swift at great savanna-fires. At such times different species of Swifts gathered in great numbers above the high column of smoke, to take their dime of the insects trying to avoid the smoke. Only at these occasions did they get within shooting distance. Usually they flew high above shot-gun range, so that they were scarcely noticeable. They must be hit well to drop. Apus ae. aequatorialis (v. Müll.) — When I more or less recovered from my serious wound in the year 1904. I went to collect to the higher regions of Kilima Ndjaro. At about an altitude of 3800 meters in the heather-zone, there was a great abyss in the rocks. The steep wall of this great abyss was the nesting place of the large Alpine Swifts. They bred in the holes of the great abyss. At twilight they returned with great screeching to their nesting site. I was very anxious to get some of these Swifts that were breeding in the crevasses of this rocky wall, for my collection, but with my frequently re-fused cartridges loaded with the bad trade” gunpowder, granted for the muzzle-loaders of the natives, this proved to be impossible. Sometimes the screeching of some of them which got nearer, marked the hit, but there was no result. I always renember these times with regret, because just then I was on such collect- ing places, which gave unexhaustible possibilities, and it was just then, that was worst — off with ammunition. Only a year later, in Arusha did I succeed to collect the first aequatorial Swift. The finding places of the museal specimens are: Arusha, October 23rd 1905, Ngare Dovash, July 11th, 12th, 26th and August 23rd 1909 (three specimens). 58 Apus apus (L.) — I shot our Swift from the whirling Swifts above the curling clouds of smoke of a savanna-fire. The same day I collected a specimen of White-Rumped Swift and one of Little Swift (Gr. Hardw.) The localities of the museal specimen is Marti (southwest of Arusha), December 24th 1905. Apus apus barbatus (P.L. Sclater) ( — Apus kittenbergeri Mad.) — Around my col- lecting camp near the river Ngare-Dovash there was a thin savanna-wood, with high dry grass. In order to secure my grass-built cabin from savanna-fires, after having waited for a favourable wind, I burnt this surrounding grass. The high column of this fire’s whirling smoke attracted a great gathering of birds, most various kinds of them. Parasite kites and other birds of prey circled above the fire. Marabous and Storks also soon appeared, landing on the scarcely burnt area which was at some places vet full with embers and singed black, to pick the burnt locusts, lizzards, snakes, etc. At the steppe- and savanna-fires even Swifts, always appeared too, though otherwise they were never to be seen there. On such occasions did I also collect those specimens, which are in the Natural Historie Museum, on May 6th 1909. I also succeeded to collect several specimens of the Apus aequatorialis on the same place. Ngara-Dovash is a river along the northern boundary of Tanganyika and flows south of Shirati into Victoria Nyanza. There its name is already Mara and spreads there into extended papyrus-swamps. Near my collecting camp the Ngara-Dovash was a swiftly flowing mountain-river, bordered by galeriawoods with high trunks and thicknesses of wild dates. Apus myoptilius (Salv.) — The two museal specimens I shot out of a group circl- ing above a huge Baobab, near Ngare Ohattoni (Creek of Vultures, SW of Arusha) on December 23rd 1905. Apus caffer streubeli (Hartl.) — I collected it in one specimen, near Marti, Decem- ber 24th 1905. Apus affinis abessynicus (Strenbel) — The data of the museal specimen is Marti, December 24th, 1905. Cypsiurus parvus myochrous (Rchw.) — I always saw the Dwarf Swift in great numbers above the Borassus palms. The leaves of the palms are their nesting places. The data of the museal specimens are: Ngare-Dovash, August 8th, 17th 1909 (two specimens), Mujenje, July 23rd, August 2nd, 3rd, 5th, September 12th 1913 (3 specimens). Colius striatus jebelensis Mearens et (.s. marangu v. Som. — The Coli have duly got their ,,mouse-bird’’ name because the way how they climb and crawl in the thorn- bushes, in the foliages woven through and through with lianes, they involuntarily remind us of the fleeing of a whole swarm of mice from under a lifted sheaf. They always stroll in groups of 8—10. They are not much afraid of men and may only very hardly be made to fly away, preferring to flee — being clever climbers — climbing and crawling. Even those which are not deadly wounded, flee like this, crawling away, so that it is very diffieult to get them. On the branches of trees we can see them han- ging there in various positions, their chest pressed tightly to the branch. They mostly live on berries, but also hunt insects. The specimens in the museal collection I collected at the following places.: Moshi, February 10th four specimens, February 11th 1903 five specimens ; Ngare Dovash, August 13th 1909, Mujenje, August 8th two specimens, 20th two specimens, Septem- ber 27th 1913 one specimen. Colius I. leucocephalus Rehw. — The white-headed Mouse-bird is a very common birdin the savanna-woods at the foot of Kilima Ndjaro. This too, like the other Colii, always strolls in groups. The museal specimens I collected at the following places : Lake Jippe, 1903, near Lettema-mountains, March 29th and April llth 1904, Lake Jippe, February 4th 1905, and near Pangani-river, May 14th 1905. Colius macrourus puleher Neum. — The museal specimens I collected near the Kilima Ndjaro and in Uganda, Moshi, June 13th, 13th, 13th, 17th, July 15th 1903, Mujenje, September 26th 1913. 59 Colius m. macrourus (L.) — On the arid Danakil-land I saw only this one kind of Mouse-bird. It was frequent everywhere, where some vegetation thrived. The dates of the collected birds are: Assab January 14th, 14th, 14th, 22nd, 22nd, 29th, 29th, 29th 1907. Apaloderma n. narina (Steph.) — Where the galeria-wood of Ngare-Dovash was more extended, I found this Trogon. It was not very frequent. Its life-habits are the same as those of the H. vittatum. It betrays its haunt by its rarely heard call. All the museal specimens I collected in the galeria-woods of Ngare Dovash, July 18th, 20th, 21st, August 15th and 26th 1909. Heterotrogon v. vittatus (Shell.) — This fine Trogon was fairly frequent in the virgin forest surrounding Kilima Ndjaro, where its habitat reaches up to a considerable altitude. Usually it quietly sits on a protruding branch, from where, in the way of the Fly-catcher is dashes down on some butterfly or other insect. Its feathers are sitting very loosly, so that at the shot of an even very weakly loaded cartridge a whole cloud of feathers is flying about. That is why its skinning was very difficult and had always to be done by myself. I never saw it in savanna-woods, only in virgin forests and in galeria-woods with high trunks. I had collected several of them in the galeria-wood of Rau, but these I did not find in the museal collection. All the museal specimens are from the virgin forest above Kibosho, with the following dates : September 18th, 19th, October 2nd, 4th, 4th, 5th, 17th, 22nd, 27th, 28th, 28th, 1904. Ceryle m. maxima (Pall.) This giant Kingfisher I only saw on the shores of the rocky mountain-creeks of Kilima Ndjaro and the Merumountains. It is a shy, cautious bird, so that I succeeded to collect only a single specimen, near Arusha, October Ist 1905. Its call is similar to the hoarse croaking voice of the herons. Ceryle r. rudis (L.) — I got to know this grey Kingfisher already right on the Suez-canal. It fluttered above the water in the way of Terns. It was to be found near all the waters of East Africa. There it used to fish sometimes like hovering Terns, and sometimes lurking from a branch and I often saw them sitting on the telegraph- wires along the roads too. As a prisoner-of-war I several times also saw it in India, near the water-basins. The dates of the collected specimens are: Arusha Chini, May Ist, June 15th 1904, Shirati, February 22nd 1909. Alcedo semitorquata Swainson. — This Kingfisher, very similar to our Kingfisher, I saw near the shallow, swampy creek flowing through Boma Gombe (Massai-steppe). There I did not see more than the collected specimen, which I shot on April 23rd 1903. Ispidina picta natalensis (A. Smith) — This tiny Kingfisher was to be found in the whole territory of East Africa ; at first sight it looks like a reduction of our King- fisher. Sometimes I found it in quite dry creek beds, but often also on protruding branches of bushes bent over a creek. I collected them at the following places: Kibosho, February 19th 1903, Moshi, February 21st, April 6th, 9th, 12th 1903, Boma Gombe, April 19th 1903, Arusha Chini, March 29th, 31st, April 7th and 9th 1904, Pangani-river, June 5th 1906, Ngare Do- vash, August 3lst 1909. > Haleyon leucocephala centralis Neum. — This Halcyon, like most of the Haleyons, mostly livesin the dry savanna-woods. I very rarely saw it near waters. It also prefers the natives’ shambas as a hunting ground, living mostly of insects. I found it every- where in the eastern parts of East Africa, from Kilima Ndjaro to Danakil-land. I collected them at the following places: Kibosho, April 8th 1903, Moshi, June llth 1903, Lettema-mountains, January 21st 1904 and Gibdo, May 10th 1907. Haleyon s. senegalensis (L.) — The Senegal Haleyon is a very common bird on the western parts of East Africa and in Uganda. It is the inhabitant of dry savanna- woods. There, sitting on a protruding dry branch, it lurks for its prey, which consists of insects. I collected the specimens in the Museum at the following places : Shirati, February 7th and 12th 1909, Mujenje, August 26th and September 14th 1913. 60 Halcyon albiventris orientalis Peters — It is fairly frequent near the mountain- creeks around Kilima Ndjaro ; those in the Museal collection I secured in the neigh- bourhood of the creeks of Kilima Ndjaro and the Meru-mountains : Kibosho, February 19th, 25th, March 23rd, Boma Gombe, April 18th 1903, Moshi, July 20th 1903 and Arusha, October llth and 19th 1905. Haleyon ch. chelicuti (Stanl.) — The range of this dwarf Halcyon is very extended in East Africa, including Uganda too. It only lives in savanna-woods; I did not see it near waters. I collected them at the following places : Moshi, May 27th, 27th, June 21th, 1903, Boma Gombe (Massai-steppe), April 20th, 21st, 22nd, 25th, 29th, 1903, Lake Jippe, October 23rd 1903, Ngare Dovash, July 12th 1909, and Mujenje, August 26th 1913. Haleyon chloris abyssinicus Pelzeln — I collected the Abessin Kingfisher near Assab, on one of the islands of the Red Sea. There it occurred near shallow lagunas surroun- ded by Mangrove-trees. It sometimes fishes fluttering like Terns, other times like the true Kingfishers do, lurking from a protruding branch. The three specimens of the Museum I collected on Fatmah-island, April 5th, May 21st, and July 24th 1907. Melittophagus pusillus meridionalis Sharpe. — The range of this dwarf Bee-eater is very extended, as it may be seen from the data of the collected museal specimens too : Moshi, March 20th 1903, Boma Gombe (Massai-steppe). March 16th, April 20th, 23rd, 26th, Ngare Dovash, August 7th, 16th and Mujenje, April 20th 1913. Melittophagus pusillus eyanostietus (Cab.) — I collected it in Boma Gombe (Massai- steppe), on April 20th 1903. It is to be noted, that at the same time and place I also collected specimens of Mellittophagus p. meridionalis. Melittophagus lafresnayii oreobates Sharpe. — Its life-habits and its note are similar to those of the other Bee-eaters. They prefer to sit on telegraphwires. This I observed during my last two African expeditions, 1925—26 and 1928—29. Localities of the museal specimens are: Kibosho, February 19th, 21st, 26th and Ngare Dovash, August 9th 1909. Melittophagus bullockoides (A.Smith) — This fine Bee-eater was to be found in great numbers in the vicinity of the creek flowing through Arusha, during the months of September and October. Their favorite perches were the dry branches of the yet standing, giant trees of the deforestations, with burnt trunks. From there they flew to hunt wasps and bees. Their call is similar to that of all Bee-eaters. The museal specimens I collected on September 17th, 21st, 26th, 30th and October 4th 1905. Aerops albicollis (Vieill.) — I saw them in very large groups in the month of July near Oaze Margebla. Their range is extended, because many hundred kilometers from Margebla, near Mujenje we could see many of them in August and September. The specimens of Margebla I collected on June 3rd and July 21st 1907, those of Mujenje in August and September 1913. The call of the dwarf Bee-eater is quite alike that of our apiaster. Merops apiaster L. — I saw my first Bee-eater in October 1903 at the Jippe Lake and collected one later on September 29th 1913 near Mujenje (Uganda). Merops s. supereiliosus L. — This dwarf Bee-eater is very common and has a very extended range. Except in virgin forests, I met it everywhere, from Kilima Ndjaro to Victoria Nyanza. Localities of the collected specimens are : Moshi, June 19th, 21st, 25th, July Ist 1903, Lake Jippe, May 25th 1904, Shirati (Victoria Nyanza) April 25th 1909. Merops supereiliosus persieus Pall. — I collected this fine Bee-eater in a single specimen only, on the Oaze Margebla, near Assab, March 27th 1907. Coracias g. garrulus L.— During my first African expedition I collected our Roller in two specimens, both of them during the wintermonths. One near Lake Jippe, No- vember 11th, the other near the Lettema-mountains, December 29th 1903. Coracias e. caudata L. — This fine, swallow-tailed Roller was to be found every- where on the territories of East Africa which I explored, except in the real virgin 61 forests. Travelling on the Uganda-railway, we can often see such Rollers sitting on the telegraph-wires along the rails, these wires are their favourite resting and lurking places. They were to be seen not only in the thorny savanna-woods of Parasol acacias, but also in the shambas of the natives, where they usually settled on the branches of dry trees, which after the deforestations remained standing there with burnt trunks. Their note and life habits are quite similar to those of our Roller. The dates of the collected specimens are : Moshi, June 19th, July 18th, 22nd, 31st 1903, Lake Jippe, November 9th, 15th 1903 and Mujenje, July 7th, September 27th 1913. Coracias noevia noevia Daudin. — I collected only a single specimen of this Roller near the river Ngare Dovash, on August Ist 1909. Eurystomus glaueurus suahelicus Neum. and C. gl. rufobuecalis Rehw. — This broad- billed Roller was also to be found in most of the East African territories I explored. Their favourite hunting grounds were those deforestations, which had been cleared, before the rainy season’s beginning, in order to turn them into shambas on plantations. When such deforestations are carried out the bark of the giant trees is first cut round in a circle and after they have died off, fire is put under them and then they are turned over. The broad-billed Roller likes to perch on such still standing dry trees and from there it throws itself on insects which happened to come near it. They are quarrelsome, noisy birds, which become most lively towards twilight. Its flight sometimes resembles to that of the Bee-eater and sometimes to that of the falcons. The data of the collected specimens are Arusha, Shirati (Victoria Nyanza), Mujenje. Upupa epops africana Bechst. — The life-habit sand the note of the African Hoopoe is quite similar to that of our birds. They preferred to inhabit the neighbourhood of cattle-paddocks, mostly in the society of other birds. The data of the museal specimens are: Kibosho, July 31st 1903, Mto ya Kifaru, July 30th 1904, January 14th 1905. Upupa epops senegalensis Swainson — The Senegalese Hoope is not only very much like ours, but its life-habits are also similar. I collected the museal specimens in Danakilland, Assab, May 8th 1907, Margebla, February 27th 1907. Phoeniculus purpureus marwitzi (Rehw.) — I saw the red-beaked White-Headed Kakelaar strolling in the savanna-woods in small groups of 6—8. I never saw them in virgin forests with high trees. There were especially many of them near Mujenje (Uganda), which were picking the insects from the droppings of Elephants and Buffaloes. They are particularly badly smelling birds. After having skinned and stuffed them, their evil smell remained in my nose for a long time and reminded me to the smell of small, insect-eating mammals. The data of the museal specimens are Arusha Chini, February 10th, 28th, 1904, Mto ya Kifaru, December 4th 1904, Lettema-mountains, January 17th 1904, Mujenje, July 26th 1913. Phoeniculus bollei jacksoni (Sharpe). — This White-Headed Kakelaar strolls also in smaller groups, from one tree-trunk to the next, where, in the way of Tree-creepers they seek for insects in the fissures of the tree-trunks. It is much rarer than the Phoeniculus purpureus. I met them only near Ndassakera, where I collected two specimens, on October 6th and 10th 1911. Rhinopomastus minor extimus Friedm. — This smaller species of the White- Headed Kakelaar does not stroll in groups, but only in pairs. Their life-habits are similar to those of our Tree-Creepers. I collected the museal specimens at the following places : Lake Jippe, June 16th 1903, Lettema-mountains, June 4th 1904, Mto ya Kifaru, Janu- ary 11th 1905, Pangani-river, June 13th 1905, Ruvana-steppe, June 25th 1910. Rhinopomastus eyanomelas schalowi Neum. — It crawls and hurries like the Tree- Creepers do, on tree-trunks, seeking for insects and spores between branches. It is brisker, than the other White-Headed Kakelaarsare. I collected them at the following places : Kibosho, March 3rd, June 8th 1903, Lake Jippe, October 11th 1903, Moshi, June 8th and 10th 1903, Mto ya Kifaru, May 3rd 1905, Arusha, July 3rd 1905. Tockus alboterminatus stegmanni (Neum). and T.a. suahelieus (Neum.) — This Toko is rather frequent in the surroundings of Kilima Ndjaro. It was also very fre- 62 quent on the cultivated areas. At the time, when berries ripened, we always could see some of themon the trees bearing berries. They are noisy birds. Their crackingly screeching call is often heard. Even their wavy flight is noisy. I collected the museal specimens at the following places : Kibosho, February 25th, 25th, March 5th, 7th 1903, Moshi, July 11th 1903, Lake Jippe, October 8th 1903, Mujenje, September 17th 1913. Tockus nasutus nasutus (L.) — I collected this Toko only in a single specimen, near Mujenje, September 6th 1913. Tockus nasatus eaffer (Sund.) — It is one of the characteristic birds of East Africa’s savanna-areas. If a tree is full of berries or a Baobab blossoming, several Tokos gather there in the company of a lot of other birds. Its wavy flight is very noisy. This one too, like all the Tokos, is a very load bird. When it utters its call, it lifts up its beak and beats with its wings. I collected the museal specimens at the following places : Boma Gombe, February 12th, April 28th 1903, Lake Jippe, October 21st, November 7th 1903, Lettema- mountains, January 17th 1904, Ruvana-steppe, August 4th 1910. Toekus e. erytrorhynchus (Tem). — The red-billed Toko is, like its releted species, a lively, noisy bird. It prefers the trees with high trunks, standing along dry river- beds. I collected the museal specimens at the following places : Lake Jippe, October 13th, 21st, 31st, November 15th, 16th 1903, Lettema-mountains, January 21st, March 19th 1904. Tockus deckeni (Cab.) — Decken’s Toko I collected at the foot of Kilima Ndjaro, in Moshi. Its life-habits are the same than those of the other Tokos. Moshi, June 29th, 29th, July 27th, 1903. Bycanistes b. bucinator (Tem.) — Its life-habits are quite similar to those of the B. brevis. Its cracking call is sometimes a mewing, wailing one. I collected the museal specimens at the following places : Para-mountains, October 29th 1903. (: It is strange, that at the same place I also collected a B. eristatus, according to the determination at that time.:) Lake Jippe, November 11th, 15th, Arusha, January 10th 1906, a quite young, yet unfeathered juvenile, brought by a child, to sell it. Bycanistes subeylindricus subquadratus Cab. — I collected: the two museal speci- mens while leading a hunting expeditionin the virgin forest of Bugoma, wbere I went to get a black-faced Chimpanzee and the Giant Hog of the virgin forest. Then — be- cause of the shortness of time — I could not well collect birds. The birds, I collected in the virgin forest of Bugoma before the first World War, got unfortunately lost. The dates of the collected specimens are: March 10th 1926. Bycanistes b. brevis Friedm. — This Hornbill was very frequent in the high forests of Kilima Ndjaro, as well as on the cultivated areas. Early at dawn they left their night-quarters uttering their cracking, trumpeting call and flew, with a very noisy flight, towards a tree covered with berries or ripe fruit. Towards evening their crack- ing, trumpeting call was heard again, when they moved to their roosting tree. In the surroundings of Kilima Ndjaro the natives call them ,,hondo-hondo”. I collected the museal speeimens at the following places : Kibosho, February 26th 1903, Lake Jippe, October 16th 1903, Mto ya Kifaru, December 24th 1904, Moshi, July 28th 1905, Arusha, October 6th and 10th 1905. Bucorvus abyssinieus (Bodd.) — The Abyssinian Ground-Hornbill just as its sou- thern relative the B. leadbeaterilives in savanna-woods. On Uganda’s Elephant-grass covered areas it was to be seen only when the Elephant-grass was already burnt off, and the immense quantity of burnt locusts and other larger insects, lizzards, snakes and smaller mammals offered them a richly covered table. At these occasions, amongst other birds, the different species of Storks also appear on the burnt savanna and our White Storks also join them because the great savanna-fires usually happen during the winter months. The Abyssinian Ground-Hornbill never associates with such groups of birds, but — just like the Secretary birds do — are, mostly stalking in pairs over their hunting grounds. They also willingly take to carrion, if these are not already covered by larger Vultures. Their call is verv much like the advertiser of the virgin forests’ nigroe-tribes, the giant drum, made of excavated giant tree-trunks, the booing sound of the ,,news-advertising tam-tam’’. 63 It is a very shy cautious bird, that can only very rarely be approached to shot-gun distance. The museal specimens I collected near Mujenje, September 22nd 1913, and only a specimen’s head and neck in the vicinity of Katve, November 1913. Bucorvus leadbeateri (Vigors). — The Caffer Ground-Hornbill is the inhabitant of thin savanna-woods. It is usually to be seen in pairs, walking over their hunting ground with long paces. Their food consists of all kinds of larger insects, reptiles and small mammals. It also takes the nests of birds breeding on the ground. While lead- ing their young, one of the parents usually stands watching on the top of a Termite- hill near-by. The men of my safari often mistook a pair of Ground Hornbills hunting in the high grass for men. During my first African expeditions my Mchaga men often alarmed me, telling that they saw Massai elmorans who came to spy about our camp, but the Massai warriors soon proved to be a pair of Ground Hornbills. It is a very shy, cautious bird. Its call is as booing as that of the Abyssinian Ground-Hornbill. The museal specimen was collected near Mto ya Kifaru, January 30th 1905. Smilorhis leucotis kilimensis Shell. — It is common in the surroundings of Kilima Ndjaro. Data: Moshi, June 19th (two specimens) July 29th 1903 (two specimens), Kibosho, September 5th 1904, Arusha Chini, January 31st 1904 (two specimens) Arusha, September 26th and 29th 1905. Pogoniulus pusillus affinis (Rehw.) — This small Red-spotted Tinker-bird is memo- rable to me, because it was the first bird I collected in Africa. We had started from Voi, the recently built railway-station of the Uganda-railway, in the direction of Kilima Ndjaro. There we had to wait for a few days in order to start the caravan. Though I had no British licence, I went to the Voi creek, with my stick-gun, where I noticed a small bird constantly calling from a high tree, which I shot. It was then that I got acquainted with the characteristic note of the small Red-spotted Tinker- bird which sounds like hammering. I usually saw them singly on high trees. They always appeared when the wild figs were ripening. Their flight is wavy, similar to that of the Woodpeckers. During my time as a prisoner of war in India, I soon got acquainted with a bird which is often mentioned in the descriptions and novels about India, the ,,Copper- smith” (Megalaima haemacephala). Their call was really to be mistaken for the busy hammering of the copper-smiths in the Indian bazaars, but it was also very similar to that of my first collected African bird, the Pogoniulus pusillus. I collected several specimens of this richly coloured Indian bird with my catapult, and having pre- pared their skin, I sold them there on the spot. I collected, the specimens of the Museum at the following places: Voi, January 28th 1903, Moshi, June 17th and July 14th 1903, Lake Jippe, October 29th 1903, Arusha, October 20th 1905, Ngare Dovash, August 23rd and 31st 1909. Pogoniulus 1. leucomystax (Sharpe.) — I collected only a single specimen of this small Red-spotted Tinker-brid, the call and life-habits of which are quite similar to those of the B. affinis in Kibosho, April 6th 1903. Pogoniulus chrysocomus centralis (Rehw.) — This small Tinker-bird also goes in pairs, like the other Barbatulas. Its call, reminding monotonous hammering, bet- rays its whereabouts. I collected the museal specimens near Mujenje, July 21st, 23rd and September 11th 1913. Tricholaema laerymosum Cab. — I found it at each of my collecting places from Kilima Ndjaro to Uganda. The data of the collected specimens are : Boma Gombe, April 29th (two specimens), August 14th and 18th 1903, Moshi, May 31st (two specimens), June 8th and 11th (two specimens) 19th 1903, Mto va Kifaru, December 26th 1904, January 11th, Feb- ruary 3rd 1904, Ngare Dovash, August 8th, 11th and 27th 1909, Mujenje, July 29th, August, 9th, 18th, 25th, 30th 1913. Tricholaema diadematum massaicum (Rehw.) — I collected the museal specimens near Arusha, April 26th 1906, near Ngare Dovash, August 8th, 22nd, 29th 1909, and on the Ruvana-steppe, July 15th 1910. Tricholaema melanocephalum stigmatothorax Cab. — I collected the museal speci- men on the savanna near the Lettema-mountains, June 18th 1904. 64 Tricholaema hirsutum ansorgei Shell. — I collected the only museal specimen in Kikandva (Uganda, West of Mujenje) November 8th 1913. Lybius leucocephalus albicauda (Shell.) — I collected but a single specimen, near the river Ngare Dovash, August 8th 1909. Lybius melanopterus (Peters.) — The beautifulred-bellied Barbet is perhaps the most common Barbet in the surroundings of Kilima Ndjaro. I could always see or hear some of them on trees with ripe berries, especially on ficus trees covered with small fruit. The ripening fruit of the wild fig-trees always attracted a great gathering of birds. At such occasions we can find there most various species of birds ; there always appear one or two Bycanistes, whose cracking trumpeting oversounds the call of the noisy Turakos, the constantly chattering Glossy Starlings and the quarrelsome Drongos. But the wild fig-tree with its ripe fruit is not only the haunt of fruit-eating birds, as we also find there different species of Fly-catchers and Bülbüls. The flight of this Barbet, similar to that of all Barbets resembles to the one of the Woodpecker. It throws itself forwards and upwards in a curve, just to land soon on another tree. Its chief food consists of berries, but also of various insects. The museal specimens were collected at the following places: Moshi, February 12th, 13th (two specimens), June 29th 1903, July 21st 1905, Boma Gombe, March 16th 1903 (two specimens), Kibosho, April 8th 1903 (two specimens), Lake Jippe, October 28th 1903, Lettema-mountains, January 10th 1904, Arusha, September 17th and 26th 1905 (two specimens), Ngare Olmotoni, April 28th 1906, Lybius bidentatus aequatorialis (Shell.) — This Barbet I only collected West of the East-African Great Valley. The data of the museal specimens are : Ngare Dovash, July 13th (two specimens) and 18th 1909, Mujenje, July 19th and August 7th 1913, Trachyphonus e. erythrocephalus Cab. — The data of the museal specimens are : Lettema-mountains, January 30th 1904 and Pangani-river, June 11th 1905. Trachyphonus darnaudii usambiro Neum. — I collected the museal specimen on the Ruvana-steppe, July 2nd 1910. Trachyphonus darnaudii böhmi Fischer et Rehw. — I only collected in the sur- roundings of Kilima Ndjaro. The data are: Moshi, June 13th, 15th (four specimens), 25th, July 20th, August 6th 1903, Lake Jippe, October 10th 1903, Lettema-mounta- ins, January 18th 1904, Mto ya Kifaru, December 17th 1904. Trachyphonus margaritatus somalicus Zedlitz. — They live in the Parasol acacias of Danakilland oazes. There I collected the museal specimens at Margebla, January 20th, February 10th (two specimens), March 24th 1907, Wadi Gibdo, April 28th and May 4th 1907. Protodiseus insignis ellenbecki Erl. ( = Protodiscus reichenowi Mad.) — I began my collecting activity in the cultivated zone of Kilima Ndjaro, which begins at an alti- tude of about 1500 meters and reaches up to about 2500—3000 meters. In those times there mostly were only the well cultivated, irrigated shambas (plantations) of the Watchaga tribe, where today there are large coffee- and rubber-plantations. I shot this unimportant little bird in the vicinity of Moshi, on July 16th 1903 and I at once recognized, that it belonged to the Honey-Guides. When I looked its rever- sible toes, my man, who knew to skin birds (he had been in the service of the well- known Africa-explorer, H.v.WıssmAnn), told me laughingly ,, Vdege ya assali” (honey- bird). I do not know whether this bird also possesses the ability to lead to honey, that is to the nest of bees, like its larger relatives, the Indicator indicator, the Indicator variegatus, ete. I got to know it as a very silent bird. Indicator minor teitensis Neum. — The range of this smaller species of Indicator is very extended too. In places, where I met the Indicator indicator, this one was also to be found. Its life-habits are similar to those of its relations. The data of the collected specimens are : Kibosho, March 24th 1903, Moshi, June 12th 1903, Mto ya Kifaru, December 4th 1904, Arusha, September 30th 1905, Ngare Dovash, July 13th 1909, Mujenje, August 4th 1913. Indicator variegatus jubaensis Neum. — This Honey-Guide also inhabits sa vannas. 5 Aquila — 6 65 Its range is the same than that of the former two species are, so its life-habits too. I collected them at the following places: Mto ya Kifaru, December 17th 1904, Ngare Dovash, July 10th, 18th and 29th 1909. Indicator indicator (Sparrman.) This Honey-Guide is to be found all over East Africa. It isa lonely bird and even only sometimes to be seen with its mate. I often observed song-birds to pursue it. Each East-African negro knows its ability to lead a man or men who are strolling in the wilderness, to bees. At such occasions it comes near to man and attracts his attention by its excited call ,,tak-tak”. Then, with its flight curving up and down, it flies to a short distance, always emitting its calling note. If the man follows it, it awaits him quite a close distance and then it flies again to another tree and con- tinues to utter its calling note. If we do not want to follow it, it repeatedly flies back to us, quite close and tries to persuade us to follow it. Having arrived to the bees’ nest, its ,,tak-tak” sounds from one place. In my book , On Hunting and Collecting Expeditions in East-Africa, 1903—1926” I said among other things the followings about the Indicator : „During my long years’ wanderings in Africa I also often took advantage of the honey-bird and the men of my caravan gathered many buckets of honey following its lead. But, however, useful the Indicator was in getting honey, it was just as unpleasant when following big-game. The Indicator is the ‚evil bird"? of the big-game hunter. In vain do we throw clods or clubs at the constantly chattering bird, not only does it not stop calling, but chatters still more excitedly. So the pursued game instincti- vely knows from thousands of years’ experience, that men follow the honey-bird, gets alarmed and mostly hurries away from the place of danger.” I also had a strange case with the Honey-bird, which I want to tell here. In the first days of January 1914 I was approaching the carcase of a shot Elephant-bull. This Ele- phant-bull had attacked me on January lst near the Lugogo swamps and so — with- out having wanted to — I had to kill it. I intended to take snapshots of the crowd of Marabous and Vultures feasting and quarreling on the carrion. Strangely enough, Hyaenas had not been at the carrion and so it remained almost intact, and thus there were very few vultures, because they could not scope with the Elephant-hide. So I could take no photographs at all. Crossing the burnt savannas an Indicator came flying towards us, chattering. Having nothing else to do and as our sugar had al- ready come to an end, we followed the Honey-bird. We had made about two kilometers following the Honey-bird, when it alighted on a tree standing near a Termite-hillock covered with bushes and from there we heard its ,,tak-tak’’. My men said that the bees must be here somewhere, and so thought I too, because our bird did not continue its flight. So we searched the dry tree, but did not see any bees flyng in and out. They will be perhaps on the Termite- hillock? But here we also sought them in vain. Finally one of my bearers shouted „Allah !’’ and already stabbed with his spear the cause of his fright, a huge ,, Puffader’’. When the Honey-bird saw, that we had finished with the snake, it stopped its calling, just as if we had found bees. The habit of the Honey-bird being to stop its call, as soon as its followers found the bees. The data of the museal specimens are: Moshi, June 20th, July 25th, August 9th 1903, Ngare Dovash, July 11th, 15th, 15th 1909, Mujenje, July 28th, August 7th, 26th, 29th, September Ist, 16th and 26th 1913. The data of the museal specimens, which are determinated from MADARÁSZ for 1. maior Steph’’., are: Moshi, June 18th, July 25th and august 8th 1903, Arusha Chini February 20th 1904, Ngare Dovash, August 7th and 27th 1909, Mujenje, August 24th 1913. Campethera nubica (Bodd.) — I found this small Woodpecker on all my collecting places, from Kilima Ndjaro to Danakil-Land and Uganda. Its data are: Moshi, May 22nd and July 20th 1903, Lake Jippe, October 13th. 1903, Lettema-mountains, January (two specimens), March 24th, June Ist 1904, Mto va Kisfaru, December 8tb 1904, Arusha, October 17th 1905, Margebla, March 24th 1907, Ruvana-steppe, June 25th 1910, Mujenje, July 31st, August 4th and 19th 1913, 66 Campethera cailliautii fülleborni (Neum.) — I collected the museal specimens near Ngare Dovash, July 17th, August 25th and 27th 1909. Campethara abingoni suahelica (Rehw.) — The museal specimens were collected near Moshi, July 22nd 1903 and Arusha, October 15th 1905. Campethera abingoni smithi (Malh.) — I collected only a single specimen, near Ngare-Dovash, July 13th 1909. Dendropicos fuscens massaicus (Neum.) — The data of the museal specimens are : Kibosho, April 7th 1903, Arusha Chini, February 21st 1904, Lettema-mountains, March 21st, April 7th 1904, Pangani river, June 5th 1905, Ngare Dovash, August 15th 1909, Ruvena-steppe, July 4th 1910. Dendropicos fuscens hemprichii (Ehrenb.) — I only saw these Woodpeckers in Danakil-Land, where I succeeded in collecting several specimens. Their data are: Margebla, February 10th, March 22nd 1907, Gibdo, April 28th 1907. Dendropicos fuscens lepidus (Cab et Heinze) — The museal specimen was collected in Mujenje, August Ist 1913. Dendrocopos obsoletus ingens (Hart.) — I collected just one specimen, near Mujenje, July 3rd 1913. Mesopicos goertae centralis Rehw. — The museal specimen was collected near Mujenje, August 22nd 1913. Mesopicos goertae rhodeogaster (Fischer et Rehw.) — I only collected a single specimen of this red-bellied Woodpecker at Arusha, September 26th 1905. Thripias namaquus decipiens (Sharpe). — Kibosho, February 19th 1903, Lettema- mountains, January 9th (two specimens) and April 15th 1904 are the data of the museal specimens. Smithornis capensis suahelieus Grote — I shot this interesting bird at the southern foot of Kilima Ndjaro, in the broad galeria-wood of River Rau. Its shrill voice, similar to that of the little Scops Owl, attracted my attention and so came the museal speci- men into my collection. Its life-habits are like those of the Flycatchers. The virgin forest of River Rau is the finest, most characteristic galeria-wood of the surroundings of Kilima Ndjaro. At many places it is several kilometers broad. This galeria-wood is the northern limit of the savanna with thornbushes and Parasol acacias and at the same time the limit of the savanna’s ornis. The museal specimen was collected on June 19th 1903. Mirafra albieauda Rehw. — The White-tailed Mirafra, like all related species do, sometimes starts flying upwards perpendicularly, then suddenly comes down, while it gives a clapping sound with its wings. This is often repeated. Locality : Ruvana-steppe, July 15th and 21st 1910. Mirafra cantillans marginata Hawker. — Data: Pangani-river, May 14th and June 3rd 1909. Mirafra africana athi (Hart ) — Data of collected specimens : Boma Gombe (Mas- sai-plateau, immediately at the foot of Kilima Ndjaro), April 12th, 23rd and 26th 1903. Mirafra africana tropicalis Hart. — One specimen from Mujenje, July 16th 1913. Mirafra africana ssp. — Data: Shirati, February 12th 1909, Ruvana-steppe, July 3rd 1910. Mirafra hypermetra (Rehw.) — Data: Arusha Chini, May 12th, June 5th 1904, Lettema-mountains, June Ist 1904 Mto ya Kifaru, December 17th and 18th 1904, Ngare Olmotony, April 28th 1906 (two specimens). Mirafra p. poecilosterna (Rehw.) — Data: Lettema-mountains, January 10th and 20th, April 13th 1904, Pangani-river, May 15th and 25th 1905. Mirafra f. fischeri (Rehw.) — It is fairly common in the parts of the savannas with ,,Flute Acacius”. It is a bird with a noisy flight. Data: Boma Gombe, April 20th, 23rd and 30th 1903, Ngare Dovash, July 11th, 13th, August 14th 1909, Mujenje, August 18th (two specimens) and 31st, September 4th 1913. a2 67 Alaemon alaudipes desertorum (Stanl.) — The Desert-Lark was a very common bird on those parts of Danakil-Land, where the stone desert is dappled with sandy spots. They mostly haunted the vicinity of the caravan-serais. It is a very confident bird; when man is approaching it, it flattens on the ground and flies up only at the last moment. Its food consists of insects, especially of grasshoppers. Ammomanes deserti assabensis Salvad. — It is a very common bird on the shores of the Red Sea. Its food consists of insects and seeds of desert-plants. Data of specimens collected : Assab, January Ist, 11th, 12th (two specimens) 13th 14th, 26th, March Ist and 30th 1907. È Eremopteryx nigriceps melanauchen (Cab.) — The Pallid Finch-Lark was a very common bird in Danakil-Land. It was usually to be found in smaller groups. Data: Assab, January 17th (two specimens), 11th (four specimens), 27th (three specimens), February 18th, March 16th (two specimens) 1907, Gibdo, April 23rd 1907. Eremopteryx leucopareia (Fischer et Rehw.) — It is fairly common in the arid areas of the savannas below Kilima Ndjaro. They mostly go in pairs. Data: Arusha Chini, May Ist, 10th, 18th and 20th 1904, Lettema-mountains, January 19th 1904. Hirundo rustica (L.) — During the winter months I found our Swallow everywhere in East Africa. It is to be noted, that I collected one specimen even in Uganda, near Mujenje, on July 18th. Data : of the collected specimens: Lake Jippe, October 19th (two specimens), 28th, November 7th (two specimens) 1903, Arusha Chini, March 29th 1904, Mto ya Kifaru, December 6th (three specimens), 8th, 21st (two specimens) 1904, January 13th (two specimens), 19th (three specimens) 1905, Margebla, February 10th 1907, Gibdo, April 20th 1907, Mujenje, July 18th 1913. Hirundo smithi smithi (Leach.) — Very common in the surroundings of Kilima Ndjaro. Its flight and life-habits are quite like those of our Swallow. Data of the collected specimens: Kibosho, February 21st 1903, Arusha Chini, May 10th 1904, Lettemamountains, May 23rd 1904, Moshi, August 14th and 15th (four specimens) 1905. Hirundo daurica emini Rehw. — I collected it only in the vicinity of Kilima Ndjaro. Data: Kibosho, April 7th 1903, Mto ya Kifaru, December 24th 1904. Hirundo abessynica unitatis Selater et Mackworth-Praed — I shot the two specimens in my collection near my grass-cabin, at Ngare Dovash, August 11th 1909. Hirundo senegalensis subsp. This fine large Swallow prefers to rest in smaller groups on dry branches of trees. Their range in East Africa is very wide, which may be also seen from the great distances between their finding places. Finding places: Arusha, December 5th 1905, Mujenje, July 27th and August 24th 1913. Hirundo semirufa neumanni (Rehw.) — I collected the museal specimens in the south-eastern parts of Victoria Nyanza. Data: Shirati, February 4th 1909, Ngare Dovash, July 15th and August 24th 1909. Riparia riparia (L.) — Our Sand Martin is a regular winter-visitor of East Africa. The museal specimens were collected near Shirati, January 31st and February Ist (two specimens) 1909. Riparia eineta suahelica Van Som. Chini, June 9th 1904. Riparia paludicola nigrieans Mad. — I collected it near Mto ya Kifaru, December 17th 1904. This subspecies was approved by REICHEnow, but by many other authors rejected as synonym to R.p. ducis Rchw. Psalidoproene holomelaena massaica (Neum.) — The Massai saw-winged Swift was very common on the savannas below the Kilima Ndjaro. Data: Kibosho, February 10th, March 3rd and 24th 1903, Moshi, August 31st, September Ist, 2nd, 8th and 15th 1904, Arusha, December 11th 1905 (two specimens). I collected the museal specimen near Arusha 68 Psalidoproene albiceps (Scl.) — The two specimens of my collection were shot near Ngare Dovash, May 15th and August 2nd 1909. Campephaga quiscalina Finsch. (=confusa Mad.)— Its life-habits are quite similar to those of the C. flava. The only specimen in my collection was shot near Ngare Dovash, August 29th 1909. Campephaga phoenicea flava (Vieill.) — The Black Cuckoo-Shrike with its thorny hind-part is a bird living a hidden life. It was to be seen alone or in pairs in the thick- ness of bushes or on the top of trees. Its flight is similar to that of the Cuckoo. Its feathers sit very loosely on its too thin skin, so they are as difficult to skin as the Trogons are. When using even the weakest charge, a whole cloud of feathers comes from the hit bird. The museal specimens I collected at the following places: Kibosho, April 16th 1903, Moshi, July lst 1903, Pare-mountains, October 29th 1903, Arusha, September 22nd 30th (difference in colour; according to Dr. MADARASZ Canpepraga hartlau bi Salv.), October 17th 1905, Ngare Dovash, July 12th and August 27th 1909 (two spe- cimens), Mujenje, September 2nd, 4th, 13th and 20th 1913. Dierurus adsimilis (Bechst.) — The Drongo is one of the most common birds of East Africa. It very much likes to perch on the dry branches of trees in the natives’ plantations, from where it bunts for insects sometimes like the Fly-catchers and other times like Shrikes do. It is a noisy, quarrelsome bird, which attacks every larger bird that comes near it. It especially furiously attacks the Broad-billed Roller ( Eurystoma ), but it also attacks other Rollers and Cuckoos. At the gathering of birds after steppe- and savanna fires it is also a regular visitor. I collected the museal specimens near Mujenje, July lst and August 21st 1913. Oriolus o. oriolus (L.) — During the wintermonths I several times found our Gol- den Oriole in the surroundings of Kilima Ndjaro. The museal specimen I collected near the Lettema-mountains, February 9th 1904. Oriolus auratus notatus Peters. — The call of this Oriole is mistakably similar to that of our bird. I collected the museal specimens near Moshi, June 19th, July 17th and 27th 1903. Corvus corax ruficollis Lesson. — I met the Raven in Danakil-Land. There they were feeding mosily at the sea-shore, where they always found a laid table of the animals of the sea, that were thrown to the shore by high-tide. At the time of ri- pening of dates they also take their dime of them. The museal specimen I collected near Assab, February 6th 1907. Corvus albus Müller. — The Crested Crow is to be found in large numbers every- where south of the Sahara. Its call and life-habits are like those of our Carrion-Crow. I collected the museal specimens near Lake Jippe, October 27th 1903 and near Arusha, September 25th 1905. Corvultur albicollis (Leth.) — This largesized Collared-Raven with its thick beak was a very common bird in the surroundings of Kilima Ndjaro and on Massai-Land. In the neighbourhood of the bomas (guard-houses) and the paddocks of the Massai they did not fear man at all. Near Moshi the traders of raw hide complained very much, that these birds, picking the flesh and grease-rests left on the drying hides, very often also damaged the hides themselves. It also takes to carrion and attacks smaller animals as well. It occurs in very high altitudes. When I was collecting in the higher regions of Kilima Ndjaro, above the zone of Erica (at about 4000 meters altitude) I often sighted flying Collared Ravens. The museal specimens I collected in Kibosho, September 5th 1904, near Boma Gom- be, April 29th 1903, near Moshi, August 29th (four specimens), July 31st 1905 (two specimens) and near Ngare Dovash, July 26th 1905. Ptilostomus afer (L.) — The Piapiac I first met in Uganda. It is the savannas’ bird. Like Magpies do, jumping about in smaller groups, it seeks beetles, locusts and worms. In the droppings of Elephants and Buffaloes it grummages for larvae of the huge Scarabei. Settling on the backs of grazing cattle, it cleans the animals of ticks and other parasites. Here they replace the Buphagas. Flying-up, they often 69 betrayed the resting place of wild Buffaloes. They also follow Elephant-herds. It does not fear men, not being a shy bird at all. The museal specimens were collected at the following places: Katwe, July 12th 1913, Mujenje, September 2nd and 9th 1913. Parus afer barakae Jacks. — Specimens were collected at Pangani-river, May 15th, June 13th 1905 (two specimens), Lettema-mountains, May 20th 1904. Parus albiventris albiventris Shell. — The White-bellied Tit’s life-habits are just like those of our Great Tit. Data: Moshi, June 17th, 29th, July 31st, Mto ya Kifaru, January 18th 1905, Ngare Dovash, July 11th, August 15th, 24th, 27th 1909. Parus niger purescens van Someren. — The life-habits of these Tits are like those of our Tits. They search, in smaller groups, after insects between the branches of trees. The museal specimens were collected in Uganda, near Mujenje, July 7th and 25th, September 12th 1913 (two specimens). Anthoscopus caroli sylviella (Rehw.) (= A. kolomanni Mad. j — I found the nest of this small Penduline Tit too. It was woven on the lower part of a Mimosa branch, from threads of the Bombyx’ coccoons. The photo of this nest appeared in ,,Archivum Zoologicum’’, Nr. 11 of 1910, p. 177, when Dr. MADARASZ described it as Anthos- copus kolomanni, which later proved to be a synonym. Data: Ngare Dovash, August 25th 1909 and a nest from September 9th 1909. Anthoscopus rocealii Salv. — I collected the museal specimens in Uganda, near Mujenje, September 2nd and 24th 1913. Turdoides plebeius einereus Heugl. — One specimen collected at Mujenje, Septem- ber 26th 1913. Turdoides jardinei kirki Sharpe. It is a gregarious and very noisy bird. I never saw single specimens, but always smaller groups, as they gathered in bushes, chatte- ring and bowing right and left. The Colonial British call them, as well as the related birds, , seven sisters", because they are said to be always seven of them. Data : Moshi, February 8th, 10th, 18th, May 29th, June 24th 1903 (two specimens), August 15th 1905 (six specimens). Turdoides jardinei emini Neum. (= reichenowi Mad.) — Locality and date of collec- tion: Ngare Dovash, August 6th and 11th 1909. Turdoides melanops sharpei (Rhew.) — Data: Ngare Dovash, August 11th 1909, Mujenje, July 27th, August 19th, September 14th and 22nd 1913. Argya saturata Sharpe. — It hunts insects mostly by jumping about on the ground, like Thrushes do. Data: Moshi, May 29th, June Ist (two specimens), July lst 1903, August 2nd 1905. Argya rubiginosa heuglini (Rehw.) — Data: Ruvena-steppe, July 15th 1910, Arusha Chini: March 19th iuv., March 21st 1909. Argya aylmeri mentalis (Rehw.) — Two specimens were collected at: Arusha Chini, April 18th and May 25th 1909. Andropadus insularis subalaris Rehw. (= kilimandjaricus Sjöst.) — Locality and date of collecting: Arusha, September 26th 1905. Andropadus virens zombensis (Shell.) — Data : Kibosho, March 3lst, July 15th, 20th and 22nd 1903. Arizelocichla striifacies (Rehw. et Neum.) — Data: Kibosho, February 26th, August 6th 1903, Kibosho virgin forest zone, October 2nd, 25th, 31st 1904. Arizelocichla nigriceps (Shell.) — Localities and dates of collecting: Kibosho virgin forest zone September 29th (four specimens), October 2nd (two specimens), 4th, 5th, 18th, 20th, 22nd, 25th nad 29th 1904. Chloroeichla flaviventris centralis Rehw. (= mombassae[Shell.]) — I collected it near the Pare-mountains, October 21st 1903. Pyenonotus barbatus layardi Gurney. — Layard’s Bülbül is one of the most common birds in the surroundings of Kilima Ndjaro. It is just as frequent in the savanna- 70 woods, as in the galeria woods with high trunks, but it is at home in the plantations of the natives too. It is one of the very noisy, fidgety members of the crowd of birds gathering on the wild fig-trees covered with ripe fruit. Early at dawn it isits call which is heard first. The native hunters of the territory around Kilima Ndjaro believe, that when starting early at dawn for a hunt, the Bülbül s call is heard from right hand, their hunting will be successful. As they say: ,To-day we shall eat venison’’ The data of the collected specimens are : Moshi, February 2nd (two specimens), 8th, 9th, 14th, July 27th 1903, Kibosho, February 19th, April Ist 1903, Arusha, Sep- tember 24th 1905, A Dovash, July 17th and August 3lst 1909. Bülbül replaces Layard’s Bülbül in Uganda, to which, as for its life- habits it also resembles greatly. Data : Mujenje, July 20th 22nd (two specimens), August 18th (two specimens), 22nd, 27th (two specimens), and September 2nd 1913. Pyenonotus barbatus somaliensis Rehw. — It is the Bülbül of the arid, thirsty Danakil-Land. Its life-habits are similar to those of the other Bülbüls. Localities and dates of collecting places: Assab, February 14th, April 5th (two specimens) 1907, Margebla, October 20th (two specimens) 1907, Gibdo, April 20th (two specimens) 1907. Phyllastrephus s. strepitans (Rehw.) — I only collected in a single specimen, near Voi-creek, January 23rd 1903. Phyllastrephus e. cerviniventris Shelley.— I collected the museal specimen at Moshi, July 25th 1903. Phyllastrephus fischeri sucosus Rehw. — (In the collection sub nomine: Ph. dowashanus Mad.) Locality and dates of collecting are: Ngare Dovash, August 3rd and 26th 1909. I collected it in the high galeria-woods of Ngare Dovash. Its life-habits are like those of our Warblers. It constantly flies about in the foliage, searching for insects. I collected the museal specimens on July 7th and 31st 1909. Phyllastrephus fischeri placidus (Shelley). — Data: Kibosho virgin forest zone, February 25th 1903, September 5th, 15th and 25th 1904. Phyllastrephus flavostriatus (Uganda) September 3rd 1913. Nicator gularis (Finsch. et Hartl.) — The only specimen of my collection I shot near Moshi, July 13th 1903. Erythropygia leucophrys vulpina Rehw. — Its life-habits are similar to those of the Thrush. Data of the collected specimens: Moshi, June 19th, July 27th and 29th 1903, Lettema-mountains, May 5th, 20th and 25th 1904. Erythropygia leucophrys brunneiceps Rehw. — Data of the collected skins are : Arusha, September 26th 1905 (two specimens), Ngare Dovash, August 22nd, 24th, 26th 1909, Mujenje, September 20th 1913. Erythropygia galactotes familiaris (Menetr.) — One specimen collected near Wadi Gibdo, April 21st 1907. Erythropyia galactotes syriacus (Hemp. et Ehr.) — I collected one specimen near Lake Jippe, November 15th 1903. Erythropygia galactotes minor (Cab.) — This small Rufous Warbler was collected near Margebla, January 20th, February 10th, March 24th 1907 and near Gibdo, April 20th, 25th and 28th 1907. Irania gutturallis (Guer.) — I only found it during winter-months in the savanna- woods below Kilima Ndjaro. Data: Lettema-mountains, March 17th 1904 (two specimens), Mto ya Kifaru, December 22nd 1904, Pogonocihla margaritata guttifer (Rehw. et Neum.) — This beautifully coloured bird is the inhabitant of Kilima Ndjaro’s virgin forest zone, as well as that of the subo- #1 gos, the virgin forests of the high Massai-plateau. It is a silent bird, reminding the observer to those of the Robins life-habits. Data: Kibosho, March 27th 1903, Kibosho virgin forest, October 4th, 17th (three specimens), 27th, (two specimens) and 29th 1903 (two specimens). Cichladusa guttata rufipennis (Heugl.) — It is one of East Africa’s finest singers. Data of collecting: Moshi, April 15th, July 18th, 20th and 31st 1903, Lettema- mountains, February 29th 1904, Pangani-river, May 10th 1904, May 10th 1905, Mto ya Kifaru, December 8th and 17th 1904. Cossypha h. heuglini (Hartl.) — It is the inhabitant of thick bushes. Its life-habits are similar to those of the former. i Data: Marti, December 28th 1905, Mujenje, September 11th 1913. Cossypha heuglini subrufescens Boc. — Its whole behaviour and life-habits res- semble to those of our Robin. Hopping about, well hidden under bushes it hunts for insects. Data of the museal specimens: Kibosho, February 21st, 23rd, March 31st 1903. Cossypha natalensis A. Smith. — Its life-habits are like those of the other Cossyphas. The museal specimen were collected near Moshi, July 13th 1903. Myrmeeochichla nigra (Vieill.) — Its favourite haunts are the smaller clearings of bushes and shrubs. It is an uneasy, always moving bird. Data: Ukina (South of Ngare Dovash), March 29th 1909, Ngare Dovash, August 29th 1909, Mujenje, July 17th, 25th, August 31st, September 4th and 24th 1913. Oenanthe pileata livingstonei (Tristr.) — Its life-habits are quite similar to those of our Wheatear. Sometimes it rises, like Larks do, singing, to come down suddenly again. It is a very common bird in the savannas around Kilima Ndjaro. Date of collecting: Moshi, February 14th 1903, Boma Gombe, March 14th (two specimens), April 19th, 21st, and 26th 1903, Lettema, January 20th 1904, Arusha Chini, May 24th 1904, Pangani, May 9th (two specimens) and 14th 1905. Oenanthe oenanthe (L.) — Our Wheatear was a regular winter-visitor of Kilima Ndjaro’s surroundings. Naturally I also met them on the shores of the Red Sea, during the winter months. Date : Moshi, February 12th 1903, Lake Jippe, October 21st 1903, Arusha Chini, December 31st 1904, January 7th, 31st, February lst, 2nd, 4th (two specimens) 1905, Assab, April 3rd 1907. Oenanthe isabellina (Temm.) — Data of the museal specimens are: Lettema-moun- tains, January 19th, Mto ya Kifaru, December 22nd 1904, Assab, March 15th 1907. Oenanthe I. leucomela (Pall.) — Data: Lake Jippe, September 3rd 1903, Lettema- mountains, January 18th and 20th 1909, Marti, January 5th 1906, Assab, April 3rd 1907, Fatmah-island, April 5th 1907. Oenanthe 1. leucopyga (Br.) — I only collected it in Danakil-Land. Data: Assab, January 26th and February 18th 1907, Gibdo, April 19th 1907 (two specimens). Oenanthe deserti (Temm.) The Desert-Wheatear was also collected in Danakil- Land at the following places and dates: Assab, January 11th (two specimens), 17th and 26th (two specimens) 1907. Pinarochroa sordida hypospodia Shell. — I collected it in Erica-zone above Kibosho, at an altitude of about 3000 meters on October 23rd (two specimens) and November 2nd 1904. Saxicola torquata salax (Verr.) — I collected the African Stonechat at the follo- wing places: Kibosho, March 3rd and April lst 1903, September Ist, 2nd, 5th and 15th 1904, Moshi, July 31st 1903. Saxicola torquata axillaris (Shell.) — I collected it on the brim of Kilima Ndjaro’s virgin forest zone, and one up in the Erica-zone. Data of collecting: Kibosho, March 7th (two specimens), April 3rd, September 2nd (two specimens) 1903, Kibosho Erica zone, October 18th 1904. Cercomela familiaris falkensteini (Cab.) — The clutch was in an abondoned Swallow. 72 nest below a protruding party of rocks. The clutch consisted of two bare youngsters and one foul egg. Ngare Dovash, August 27th 1909 (KITTENBERGER). The egg resembles that of some species of Sazicolae. The basic colour is greenish blue sparsely freckled with rusty spots. The small spots are denser on the egg’s thicker pole and build a circle. Measurements: 18,5 14,5 mm. (MADARASZ). Cercotrichas p. podobe (Miill.) — They prefer to haunt the thicknesses of Dum- palms of the Wadis, but they can be also found where odd Salvadora persica bushes thrive in the bare Danakil-desert. Their flight is swift, thrush-like, but only from one bush to the next one. They mostly move on the ground and then they erect their tails. Monticola saxatilis (L.) — Our Rock Thrush is a regular visitor of Kilima Ndjaro’s surroundings during the winter months. The third bird of my African bird collection was a Rock Thrush, which I shot with my stick-gun near Voi, January 23rd 1903. I remarked by the way, that during my captivity as a prisoner of war in Ramadroog (province of Madras) I often met Rock Thrushes and shot several of them with my catapult. Data of the museal specimens are: Lettema-mountains, March 16th, 17th, 19th, April 7th 1904, Marti December 30th 1905. Geocichla gurneyi kilimensis (Neum.) — It is the inhabitant of high mountain’s virgin forests. I collected all the museal specimens above Kibosho, in the virgin forest zone, September 29th, October 7th (three specimens) 20th and 23rd 1904. Turdus olivaceus centralis (Rehw.) — This Thrush was fairly frequent in the aban- doned banana plantations of the natives. Its life-habits are similar to. those of our Black bird. I collected the museal specimens in Uganda near Mujenje, July 15th, 31st, August 18th, 19th, 29th and 31st 1913. Turdus olivaceus deckeni (Cab.) — The life-habits of Decken’s Thrush are quite like those of our Black bird. They are most lively at dawn and towards twilight, and can only be seen mostly at this time. Running about between the thick undergrowth they search for their food. Data of the museal specimens are : Kibosho, March 4th and 24th 1903, Kibosho virgin forest zone, October 29th 1904. Macrosphenus kretsehmeri (Rehw. et Neum.) — Collected in one specimen near Moshi, June 19th 1903. Sylvietta whytii jacksoni (Sharpe) — (In the collection sub nomine Sylvietta dis- tinguenda Mad.) Data : Moshi, June 17th, 23rd, 24th 1903, Lake Jippe, October 13th 1903, Lettema- mountains, January 26th 1904, Ngare Dovash, August 9th 1909. Sylvietta brachyura leucopsis (Rehw.) — Data : Mto ya Kifaru, February 4th 1905, Margebla, March 27 th 1907. Apalis flavida golzi (Fischer et Rehw.) — This lively, always uneasy bird is the in- habitant of savannawoods. Data of collected specimens are: Kibosho, March 7th 1903, September lst 1904, Boma Gombe, March 14th 1903, Lettema-mountains, April 15th 1904, Arusha, Sep- tember 23rd 1905, Ngare Dovash, August 7th and 17th 1904. Eminia lepida Hartl. — I collected only a single specimen, near Mujenje August 29th 1913. Camaroptera brevicaudata griseigula Sharpe — Data of the collected specimens are: Voi, January 25th 1903, Boma Gombe, March 14th 1903, Moshi, May 27th 1903, March 17th 1905, Kibosho, March 21st 1903, Ngare Dovash, August 27th 1909. Spiloptila rufifrons rufidorsalis (Sharpe) — ( In the collection sub nomine Spilop- tila reichenowi Mad.) Data: Lettema-mountains, April 15th May 18th and 20th 1904, Pangani-river, May 8th, 10th and 14th 1905. Spiloptila rufifrons rufifrons (Rüpp.) — (In the collection sub nomine Sp. danaki- lensis Mad.) I collected only one specimen at Margebla, March 24th 1907. 73 Cisticola erythrops ssp. — Data of collected specimens: Lake Jippe, October 12th 1903, Kibosho, September 15th 1904, Arusha, September 23rd 1905. Cisticola eantans pietipennis Mad. — I collected the museal specimen-near Moshi, June 2nd 1903. Cisticola anonyma J. W. Miilll — Boma Gombe, March 12th (two specimens), April 30th (two specimens) 1903, Moshi, May 27th and 30th, July 22nd 1903. Cisticola emini Rehw. — Specimens were collected at Ngare Dovash, August 26th, 27th 1909. Cisticola hunteri Shelley. — I collected the two museal specimens in the Erica-zone above Kibosho, at an altitude of about 2800 meters, October 20th and 23rd 1904. Cisticola hunteri prinioides Neum. — I collected the museal specimens near Kibosho, April 3rd (two specimens) and September 2nd 1903. Cisticola lateralis antinorii (Heugl.) — The museal specimens was collected near Mujenje, August 25th 1913. Cisticola natalensis ssp. — Locality of collecting: Mujenje, August 19th and 23rd 1913. isticola natalensis strangei (Fras.) — The specimens were all collected at Mujenje, July 16th and 29th, August 8th, 19th and 26th 1913. Cisticola chiniana ssp. — Localities and dates of collecting are : Lettema, March 21st, April 13th 1904, Ngare Dovash, August 15th (two specimens), 27th (two speci- mens), 31st, Shirati, July 3rd 1909. Cisticola chiniana humilis (Mad.) — Localities and dates of collecting are : Lettema- mountains, March 28th, April llth, May 28th 1904, Pangani-river, May 14th 1905. Cisticola nana (Fischer et Rehw.) — Specimens were collected at Mto ya Kifaru, December 8th 1904, January 22nd, 23rd, February 7th 1905. Cisticola einereola shillingsi (Rehw.) — I collected only one specimen of Schilling’s Fan Tailed Warbler near Mto ya Kifaru, December 24th 1904. Cisticola galactotes suahelica Neum. — Data : Boma Gombe, February 11th, April 23rd 1903, Moshi, July 14th 1903, Arusha Chini, March 28th 1904. Cisticola brachyptera katonae Mad. Specimens were collected at Boma Gombe, March 14th and April 20th 1903. Cisticola brachyptera ssp. (sub. nomine rufa Fras.) — Specimens were collected at Mujenje, September 9th, 12th 1913. Cisticola juncidis perennis (Lynes) (sub nomine ,,terrestris” Smith). — Data: Boma Gombe, March 12th 1903, Mujenje, July 23rd 1913 (two specimens), Lali (Lake Kioga), March 26th 1913. Prinia gracilis carlo (Zedl.) — The locality and dates of collecting are: Margebla, February 10th, March 18th 1907. Prinia subflava tenella (Cab.) —Arusha Chini, May 20th 1904, Mto ya Kifaru, December 5th 1904, Mujenje, September 11th 1913. Prinia subflava immutabilis van Someren. — Specimens were collected at Mujenje, August 7th and 25th 1913. Meloeichla mentalis orientalis (Sharpe) — (= kilimensis Mad.) — It searches for its food mostly moving about on the ground under lower bushes. Data: Moshi, August 6th 1903, Lake Jippe, November 4th 1903, Shirati, January 22nd 1909, Mujenje, August 26th and September 25th 1913. Bradypterus mariae Mad.— I collected the museal specimens in the virgin forest zone above Kibosho, almost where the Erica-zone began, October 3rd, 7th and 27th 1904. Bradypterus cinnamomeus (Riipp.) — I collected the two museal specimens in the Erica-zone above Kibosho, October 20th 1904. Acrocephalus arundinacens stentoreus (Hemp. et Ehr.) — I collected this Great Reed Warbler on the shores of the Red Sea, near a laguna surrounded by Mangrove trees, near Assab, October 29th 1907. 74 Acrocephalus s. scirpaceus Hermann. — I also collected the Lesser Reed Warbler in Gibdo, one specimen only on April 24th 1907. Hipolais pallida elaeica (Lindenmayer). — Data: Arusha Chini, February 17th 1903, Gibdo, April 20th 1907. Hipolais languida (Hemp. et Ehr.) — Data: Lettema-mountains, February 8th 1904, Margebla, March 18th 1907. Sylvia nisoria (Bechst.) — I collected the Barred Warbler at the great meeting place of our migrating birds, the shores of the Red Sea. Data: Margebla, March 24th 1907, Assab, April 3rd 1907 (three specimens). Sylvia borin Bodd. — I collected our Garden Warbler near Boma Gombe, March 16th 1903. Sylvia nana (Hemp. et Ehr.) — The specimens were collected at Assab, February 12th and March Ist 1907. Sylvia communis Lath. — I collected one specimen of the Whitethroat near Oaze Margebla, February 23rd 1907. Phylloscopus trochilus (L.) — Our Willow Warbler is to be found during its winter- stay in large areas of East Africa. Data: Kibosho, March 3rd and 13th 1903, Lettema-mountains, April 8th 1904, Arusha Chini, March 28th 1904, Mujenje, September 24th 1913. Seicereus umbrovirens mackenziana (Sharpe.) — It lives in the virgin forests of high mountains. The museal specimens were collected in the virgin forest zone above Kibosho, October 4th and 31st 1904. Hyliota f. flavigaster Swains. — The Buff-Bellied Flycather mostly haunts the crowns of high trees. While cathing insects it moves with short, abrupt Movements in the way of the Nuthatch. The two museal specimens were collected in Uganda, near Mujenje, August 21st and September 30th 1913. Parisoma p. plumbeum (Hartl.) — It lives in dry savanna-woods. The museal spe- cimens were collected near Mujenje, July 23rd, 31st, August 7th and September 26th 1913. Dioptornis f. fischeri Rehw. — Its life-habits are very similar to those of our Robin, especially when it searches for insects on the ground. Otherwise it hunts in the way of the Flycatcher. Data of the museal specimens: Kibosho, February 26th and March 3rd (two spe- cimens), 7th and 23rd, April lst and 8th 1903, September 8th 1904. Bradornis pallidus suahilicus van Someren. This Flycatcher rather hunts like the Shrikes do, lurkîng, selecting its perches near the ground. I found it in every savanna-wood, from Kilima Ndjaro to Uganda. Data: Boma Gombe, April 21st, 23rd (two specimens) 29th 1903, Moshi, May 31st, June lst (two specimens), 8th 1903, Ngare Dovash, August 13th and 15th 1909, Mujenje, September 9th 1913. Bradornis pallidus murinus Finsch. et Hart. — It is the inhabitant of dry savanna- woods. Its life-habits are similar to those of the former species. Data: Moshi, June 15th and July 20th 1903, Ngare Olmotoni, April 28th 1906, Ngare Dovash, August 8th and 11th 1909. Bradornis microrhynchus Rehw. — I collected the museal specimens near Mto ya Kifaru, December 7th 1904, January 13th and 23rd 1905 and near Pangani-river, May 15th 1905. Empidornis semipartitus kavirondensis (Neum.) — The Kavirondo Flycatcher is a silent bird, it hunts insects in the way Warblers do, on the tops of trees. The two museal specimens were collected near Shirati, February 24th 1909. Melaenornis pammelaina tropicalis (Cab.) — The black Flycatcher was mostly to be seen singly or in pairs. Its life-habits are similar to those of our Grey Flycatcher. Ist range, as it may be seen by the great distances between the finding places, is very extended. Data: Moshi, March 9th, May 27th, June 10th and 24th 1903, Boma Gombe, April 20th 1903, Mujenje, August 10th and 21st 1913. 75 Myopornis böhmi (Rehw.) — It lives in savanna-woods. I collected this species at the following places : Moshi, August 20th (two specimens) and 29th 1903, Lettema- mountains, January 30th 1904, Mto ya Kifaru, February 4th 1905, Pangani, June 13th 1905, Ngare Dovash, August 15th 1909. Alseonax adustus Fischr et Rehw. I usually found them pairs on the tops of high trees. It is very frequent in the surroundings of Kilima Ndjaro. Data of the museal specimens: Kibosho, March 24th, 31st, April 3rd 1903, Sep- tember Ist, 2nd, 29th, October 2nd, 5th, 17th, 18th, 27th, 1904, Boma Gombe, April 20th and 21st 1903, Arusha, September 21st 1905. Alseonax cinereus caerulescens (Hartl.) — It lives in the thin savanna-woods. It usually strolls in smaller groups of 4—6. The museal specimens were collected at the following places : Boma Gombe, June 20th 1903, Ngare Dovash, August 10th, 17th, 24th and 26th 1909. Musicapa striata striata (Pall.) — Our Spotted Flycatcher was during the winter months a regular visitor of the surroundings of Kilima Ndjaro ; the museal specimens were also collected there. Data: Moshi, February 8th 1903, Boma Gombe, March 14th 1903, Kibosho, March 19th and April Ist 1903, Lake Jippe, November 6th 1903, Lettema-mountains, January 17th 1904. Batis o. orientalis (Heugl.) — I collected this species at the following places : Bome Gombe, March 14th 1903, Kibosho, June 18th 1903, Lake Jippe, November 4th 1903 (two specimens), Mujenje, November 20th 1913. Batis orientalis bella (EIl.) — This small Flycatcher, like the other Batis, is mostly to be found in pairs. The search after insects rather in the way of Tits than in that of Flycatchers. I collected the museal specimens near Kibosho, March 20th, 24th and 31st 1903. Batis molitor puella Rehw. — It lives in savanna-woods. Dates of collecting: Kibosho, March 20th 1903, Moshi, May 27th, June Ist and llth 1903, Ngare Dovash, August 19th 1909. Batis sp. — Collected near Mujenje, September 12th 1913. Platysteira albifrons (Sharpe.) — It lives in galeria-woods. Its life-habits are similar to those of the Batis. Ngare Dovash, July 19th (two specimens) and 24th 1909 are the data of the collec- ted specimens. Platysteira peltata jacksoni Sharpe. — I collected the museal specimens near Arusha Chini, March 31st (two specimens) and 24th 1904. Elminia longieauda (Swains.) — Its life-habits are somewhat similar to those of the Paradise Flycatcher. It searches after insects constantly in thick foliage and while doing this it spreads its tail like a fan. The museal specimens were collected near Mujenje, August 26th and 29th 1913. Trochocercus eyanomelas bivittatus Rehw. It haunts the thick foliage of shady forests woven through and through by lianes. The museal specimen was collected in the virgin forest near Moshi, June 25th 1903. Terpsiphone viridis suahelica Rehw.— The Paradise Flycatcher is a very common bird in those parts of East-Africa which I have explored. It haunts thick foliages. When the fruits of the wild fig tree ripen, there is always a great gathering of birds and usually several of these also appear there. They probably come for the ripe fruit. This I found with the Indian Paradise Flycatcher as well, when during my captivity as a prisoner of war, I tried to shoot with my catapult one or two snow-white males. Data: Kibosho, February 15th (two specimens), 18th (two specimens), 27th (two specimens), March 4th (four specimens) and 27th 1903, Boma Gombe, April 21st 1903 (two specimens), Moshi, June 15th, 24th, July 11th, August 14th 1903, Ngare Dovash, August 9th 1909, Mujenje, August 18th and September 27th 1913. Anthus cervinus (Pall.) — I collected the Red-Throated Pipit on the great route of our migrating birds, the shores of the Red Sea, two specimens of it, near Assab, April 15th 1907. 76 - Anthus richardi cinammoneus Riipp. — Data: Boma Gombe, March 12th 1903, Kibosho, March 4th, April 3rd and 8th 1903, Lettema-mountains, January 18th and 20th 1904, Arusha, September 29th 1905. Anthus leucophrys ssp. — This Plain-Backed Pipit prefers the more open parts of the savanna-woods, where it mostly runs about on the ground, flying up now and . then, to termite-hillocks or to some stone. It exclusively feeds on insects. Data of collected specimens: Ngare Dovash, July 15th 1909 (two specimens), Ruvana-steppe, June 21st 1910. Macronyx eroceus (Vieill.) — This Long-Spurred Pipit inhabits the territories west of the East-African Great Valley. it haunts the clearings of the savanna-woods, scarcely covered with grass. It feeds mostly on small grasshoppers. The museal specimens were collected at Ngare Dovash, July 12th and August 23rd 1909, Mujenje, August 3rd and 5th (two specimens), 13th, 19th, 20th and September 5th 1913. Maeronyx aurantiigula Rehw. — The Long-Claw was fairly frequent on the bare parts of the savannas in the surroundings of Kilima Ndjaro, especially near cattle- paddocks. Its life-habits are somewhat similar to those of our Lark. Date: Boma Gombe, April 26th, 29th and 30th 1903, Lake Jippe, October 21st, 31st and November 11th 1903, Mto ya Kifaru, December 6th and 8th 1904, January 24th 1905, Arusha Chini, February 9th, May 5th, June 5th and 7th 1904, Lettma- mountains, March 17th, June 5th 1904 (developed egg in the ovary). Motacilla aguimp vidua Sund. — The African White Wagtail, the ,, Widow Wagtail” was a constant, well-liked visitor of my collecting campsofthe savannas. They usually come in pairs. My grass-cabin was hardly ready, when they already appeared. The area of my camp, as large as a courtyard, cleaned of all bushes and grass was an excel- lent hunting ground for them and — just as if they guessed it — provided them with protection against all sorts of enemies. They are very confident birds and those which visited my camp were not at all afraid of me. At dawn, when the door — a large dry antelope-hide — of my grass-cabin opened, one or both of my visitor Wagtails tripped in — with wagging tails. Data of collected specimens: Kibosho, April 6th 1903, Arusha Chini, January 17th and 24th 1904, Lettema-mountains, January 20th 1904, Arusha, September, 29th 1905. Motacilla clara Sharpe. — The Long-Tailed Wagtail lives along the mountain creeks. Its life-habits are similar to those of our Wagtail. I collected the museal specimen near Arusha, October 4th 1905. Motacilla flava flava (L.) — Our Yellow Wagtail was very frequent during the winter months on the savanna-territory lying below Kilima Ndjaro. Data of the museal specimens: Boma Gombe, March 16th 1903, Lake Jippe, October 13th, November 7th (two specimens) and 9th 1903, Mto ya Kifaru, December 26th 1904 (three specimens), January 13th (two specimens) and February 9th 1905. Motacilla flava thunbergi Billb. — The Arctic Yellow Wagtail I collected on the great route of our migrating birds, near the Red Sea. Collecting place of the museal specimen: Assab, March 10th 1907. Motacilla flava lutea Gm. This Yellow Wagtail was also a constant visitor of the surroundings of Kilima Ndjaro during the winter months. They preferred to haunt the vicinitv of cattle-paddocks. Data: Boma Gombe,, March 12rh and 13th 1903, Kibosho, April 3rd 1903 (two specimens), Lettema, January 30th (two specimens), Mto ya Kifaru, December 8th (four specimens) and 26th (four specimens) 1903. Tmetothylacus tenellus (Cab.) (= Charadriola singularis Mad.) — It was rather frequent on the savannas covered with thorny bushes and Parasol Acacias in the sur- roundings of Kilima Ndjaro. They often perch on trees. The collected specimens were also shot from trees. | Data : Lake Jippe, October 31st 1903 (two specimens), Lettema-mountains, Ja- ST a April 4th (two specimens) and 11th 1904, Pangani-river, May 10th and 15th 1905. -] =] Nilaus afer massaicus Neum. — The only specimen in the museal collection was shot near Ngare Dovash, August 9th 1909. Nilaus brubru minor Sharpe. — This tiny Shrike was very common in the surroun- dings of Kilima Ndjaro. It leads a very hidden life in the thick foliage of the trees. Collecting places of the museal specimens : Moshi, June 21st and July 15th 1903, Lake Jippe, October 12th and 31st (two specimens) 1903, Lettema-mountains, Feb- ruary 17th and March 21st 1904, Mto ya Kifaru, January 13th and 23rd 1905 (two specimens), Pangani-river, May 10th 1905. Chlorophoneus sulfureopectus suahelicus (Neum.) — I collected the museal specimens at the following places: Boma Gombe, April 20th 1903, Lettema-mountains, February 29th 1904, Arusha Chini, January 24th 1904, Mto ya Kifaru, December 8th 1904, Arusha, September 30th (two specimens), December 5th 1905, Ngare Dovash, July 27th, August 26th, September 2nd 1909. Chlorophoneus n. nigrifrons Rehw. (: = miniatus Mad.) — I collected it at the brim of virgin forest, near Kibosho, April 6th 1903, February 26th 1904, Arusha, October 6th 1905. Rhodophoneus er. eruentus (Hemp. et Ehr.) — I collected the Rosy-Patched Shrike in Danakil-Land, where it was usually found on Salvadora persica-bushes and small poor Parasol Acacias. Its behaviour is similar to that of our Grey Shrike. Data of the collected specimens: Assab, January 14th, 17th February 15th (two specimens), March lst 1907, Margebla, January 20th, March 18th, May 14th, June 3rd 1907. Rhodophoneus cathemagmenus (Rehw.) — I collected the museal specimens near Arusha Chini, March 3rd 1904, near the Lettema-mountains, March 7th, April 5th and 8th (two Spesen); June Ist = 5th 100% Ra SE moving bial It eee ear in thick woods on water sui woven through and through by lianes. It is very difficult to spot the immobile bird amongst the green foliage. It is mostly its sad, flute-like call, heard usually early at dawn and at twilight, which betrays it. Data of the collected specimens: Moshi, July 15th 1903, Lettema-mountains, March 19th 1904. i Malaconotus poliocephalus eatharoxanthus Neum. — The museal specimen was collected near Mujenje, August 6th 1913. Malaconotus poliocephalus hypopyrrhus Hartl. — As all related species, it leads secret life in the thickest foliage of the top of trees. This one also is betrayed by its call only, though our eye, following this call, rarely detects it. It does not only live on insects, but also attacks smaller lizzards, mice and birds. I collected the museal specimens in the galeriawoods near Ngare Dovash, August 29th and September 8th 1909. Laniarius erythrogaster (Cretzschm.) — This fine, Red-Bellied Shriek only occurs west the East-African Great Valley, but there it is fairly common. Collecting places of the museal specimens : Shirati, January 22nd and February 22nd 1909, Ruvana-steppe, Julv. 4th 1910 (this specimen is, compared to the others, remarkably large) Mujenje July 15th, 29th, 31st, August lst and 5th 1913. Laniarius ferrugineus maior (Hartl.) — I collected the museal specimens near Ngare Dovash, August 24th 1909 and near Mujenje, August 22nd 1913. Laniarius ferrugineus ambiguus (Mad.) — I mostly saw them on single trees left standing after deforestations for the plantations of the natives. I collected the museal specimens on such places at: Moshi, February 13th 1903, Kibosho, February 20th, March 3rd and April 6th 1903 (two specimens). Laniarius f. funebris (Hartl.) — The Smoky Shrike is a very common wide-spread bird of East Africa. It prefers to haunt the woods and bushes situated near waters. I collected the specimens at the following places : Moshi, February 9th (two specimens), June 17th and 23rd 1903, Lettema-mountains, March 16th 1904, Shirati, January 22nd 1909, Ngare Dovash, August 15th 1909. 78 Dryoscopus gambensis nyansae Neum. — I collected the museal specimen near Mujenje, August 22nd 1913. Dryoscopus eubla hamatus Hartl. — This Puff-Back Shrike is a very common bird in the surroundings of Kilima Ndjaro and on the Massai-plateau. Data: Boma Gombe, March 16th 1903, Kibosho, April 5th 1903, Moshi, June 2nd 1903, July 21st and 27th 1905, Lettema-mountains, March 21st 1904, Arusha, September 29th and October 20th 1905, Ngare Dovash, August 9th and 24th 1909 (three specimens). Dryoscopus pringlii Jacks. — The only specimen of the museal collection was shot, near Lake Jippe, October 21st 1903. Lanius e. collurio (L.) — Our Red-Backed Shrike was, during the winter months, fairly common in East Africa. I collected the museal specimens in Boma Gombe, April 20th 1903, Lake Jippe, November 6th and 7th 1903, and Gibdo, April 19th 1907. Lanius collurio phoenicuroides (Schalow.) — This species is quite similar to our Red- Backed Shrike, not only in colour and size, but also in life-habits. Data of the collected specimens : Lake Jippe, November 5th and 9th 1903, Arusha Chini, December 28th 1903, Lettema-mountains, March 30th 1904. Lanius collurio isabellinus (Hemp. et Ehr.) — I collected it during the winter months and early in spring at Lettema-mountains, January 9th and 26th 1904, Mto ya Kifaru, December 4th 1904 (two specimens), Margebla, March 24th 1907, Gibdo, April 13th 1907. Lanius excubitor aucheri Bp. — It is a very common bird on the shores and islands of the Red Sea. Its life-habits a quite similar to those of our Grey Shrike. The museal specimens were collected at the following places: Assab, January 16th, April lst and 3rd (two specimens), 5th, May 12th, June 3rd, July 18th 1907, Margebla, January 20th 1907. Lanius collaris humeralis (Stanl.) — It is the most common Shrike of the surroundings of Kilima Ndjaro. Its life-habits are quite similar to those of our Red-Backed Shrike. Data of the museal specimens: Moshi, February 8th (two specimens), 9th, 10th (three specimens), 13th 1903, July 28th (iuv.) 1905, Kibosho, February 18th and March 4th 1903. Lanius e. excubitorius Prev. et Des Murs. — The life-habits of this large Shrike are very similar to those of our Lanius excubitor. I first met it in Uganda. I collected the museal specimens near Mujenje, July 25th, August 6th, 7th, 8th and 9th 1913. Lanius cabanisi Hart. — This large Shrike very much likes to haunt the vicinity of cattlepaddocks. It was fairly frequent in the savannas of the surroudings of Kilima Ndjaro. Data of the collected specimens: Boma Gombe, March 10th, April 19th 1903 (four specimens), Moshi, July Ist 1903, Lake Jippe, November 16th 1903. Corvinella corvina (Schaw.) — I never saw this large Yellow-Billed Schrike east of Victoria Nyanza. The two museal specimens were collected near Mujenje, July 2nd and 30th 1913. Urolestes melanoleucus aequatorialis Rehw. — The Magpie Shrike is a very gre- garious bird and not only mingles with its own, but also with other species of birds. It constantly accompanies the Weaver Bird and seems to act as their leader. It is also one of the winged watchmen to the animals of the savannas, especially to the birds. Its flight reminds us to that of the Magpies. It only flies to short distances, from one tree to the next one. Data of the museal specimens: Marti (SW of Arusha), January 5th 1905 (two specimens). Eurocephalus anguitimens riippelli Bp. — I often found the White-Crowned Shrike in pairs, but still more frequently in small groups of 6—10 on the savannas stretching below Kilima Ndjaro. They especially liked to haunt the surroundings of pastures. They are lively, cautious birds. I collected the museal specimens at the following places : 79 Moshi, June 29th 1903, Lake Jippe, October 12th 1903 (three specimens), Mto va Kifaru, December 4th 7th, 30th 1904 and January 23rd 1905. Sigmodus retzii graculinus (Cab.) — It is a very common bird in the savannas around Kilima Ndjaro. It may be met in groups like the Prionopes ; their life-habits are also quite similar. Data of the museal specimens : Moshi, June 13th 1903 (two specimens), Lake Jippe, October 7th 1903, Arusha Chini, January 10th and March 29th 1904 (two specimens), Lettema-mountains, January 18th 1904, Mto ya Kifaru, December 24th 1904. Prionops p. polioephala (Stanl.) — I found the Helmet-Shrikes west ofthe East African Great Valley. These too, like the other Prionops, stroll in groups; their life-habits are the same too. I collected the museal specimens at the following places : Ngare Dovash, July 13th (two specimens), August lst and 8th (three specimens) 1909, Mujenje, August 24th and September 11th 1913 (two specimens). Prionops plumata talacoma A. Smith. — This Helmet-Shrike is a constantly moving bird and strolls in groups. Lower trees and bushes are their ordinary hunting grounds, but they often go down to the ground to pick up insects. Their food consists of all kinds of insects. My Wanyamvesi bearers gave it a name which resembles their call : „Kassliwoozioa”. The negroes seldom give special names to birds, except to those which they use for food. Data of the museal specimens: Moshi, May 11th, 31st (two specimens), June 8th (three specimens), 11th (two specimens), 31st 1903, Arusha Chini, March 31st 1904 (four specimens). Onychognathus morio riippellii (Varr.) — I collected the museal specimen in Ki- bosho, March Ist 1903. Cinnyrieinelus leucogaster verreauxi (Boc.) — This beautiful Violet Starling, unlike its relations, for instance the Spreos, was rarely to be seen on the ground, but was almost always seen only in the foliage of trees. They gathered in great numbers es- pecially on trees covered with ripe berries. In the surroundings of Kilima Ndjaro there were masses of themduring the months of February and March. Data: Kibosho, February 23rd (two species), 27th, March 2nd, 3rd, 5th (five speceimens), 16th, 19th, 20th 1903 (two specimens), Moshi, March 17th and August 14th 1905. Spreo superbus (Rüpp.) — I shall always remember that morning, when the pilot led our ship, and old little steamer of the Austrian Lloyd, into the old port of Mom- bassa. What a delightful change after the arid shores of the Red Sea, then after seeing Aden! There the yellow, thirsty barenass, and in Aden the dark rocks and hills, without any vegetation, while here the exuberant green of the Aequatorial Trope, the ever-green Mangrove-trees, further away the grotesque-shaped, leafless giant trees, the Baobabs, and around the port, where only such small steamers could enter as ours was, thousands of slim Cocus-Palms. But still more delightful a sight was the coloured, motley crowd of birds hurrying to and from right around the custom-house. Then I got to know one of East Africa’s most common Glossy Starlings, the Spreo superbus, which I later met so often during my wanderings. Like all the Glossy Starlings, this one also is a lively, loud bird. It likes to be in company of other birds. They walked up and down amongst the cattle of the Massai. I collected the museal specimens in Bome Gombe (Massai-steppe), March 16th, 16th, April 28th 1903, and Lettema-mountains, January 19th, March 17th, 21st and June Ist 1904 (two juveniles.) j Spreo hildebranti (Cab.) — Its life-habits are guite similar to those of the superbus. I often saw them in the company of the little Longe-Tailed Dove (Oena capensis). I collected the museal specimens at the following places : Mto ya Kifaru, December 2nd, 5th, 25th (two iuv.), January 21st, February 2nd 1905, Pangani-river, May 9th 1905 (two iuv.), Marti, December 30th 1905. Lamprotornis p. purpuropterus Riipp. — This large Starling occurred in great numbers in the surroundings of Victoria Nyanza and in Uganda. I most often met them around the paddocks of the natives. 80 The museal specimens are from the following places: Shirati, February 26th, 26th 1909, Ngare Dovash, July 29th 1909, Mujenje, July 15th, 16th, 20th, 21st, 22nd, 23rd, 26th, 29th, August 7th, 8th and 26th 1913. Cosmopsarus regius Rehw. — This, in my opinion, the finest Glossy Starling strolls in smaller groups of 6—8 on the very arid, thirsty savannas. Its home is there, where the finest Guinea Fowl, the Vulturine Guinea-Fowl and the Giraffe Gazella live. It is strange, that its fine, silky-yellow breast seems to be quite pink in flight. To my great regret, when I stayed near the Lettema-mountains, I could not collect a single male specimen, because I had no proper cartridges, just as later on, when I collected in the higher regions of Kilima Ndjaro. I could secure for the Museum only two females of these very cautious birds, which I collected on May 20th and June Ist 1904. Pyrrhocheoira walleri (Shell.) — These Starlings were to be found in the cultivated zone of Kilima Ndjaro all the year round. Some of them I collected at a very high altitude in the virgin forest zone. Data of the museal specimens: Kibosho, February 26th, March 3rd, 4th, 10th, 20th, 21st, 1903, Moshi, July 22nd 1903, Kibosho virgin forest, October Ist and 2nd 1904. Stilbopsar kenricki (Shell.) — These small Starlings covered the trees full with ripe berries in the cultivated zone of Kilima Ndjaro in large numbers, where there was usually a great gathering of birds. All the museal specimens were collected in Kibosho, February 26th, 28th, March 4th, 18th, 23rd 1903 (four specimens), September 5th 1904 (two specimens). Creatophora einerea (Meuschen) — The Wattled Starling is a very straggling bird. During locust plagues they cover the country infested with Locusts in great massen, then they vanish for longer time. Its range is all over East Africa. The data of the museal specimens are: Lake Jippe, October 19th 1903, Arusha Chini, May 7th 1904 (three specimens), Lettema-mountains, May Ist (three specimens), 10th 1904, Ngare Dovash, August 11th 1909, Mujenje, September 22nd 1913. Buphagus erythrorhynehus (Stanl.) — The sportsman hunting in the wilderness of East-Africa soon gets acquainted with the most faithful bird-companion of the Rhino, the Oxpecker, the ,,Rhino-bird” of the African hunters. On the back of a do- zing or grazing Rhino there are always 5—6 Buphagas crawling, busy picking the Ticks which ,,got fat” on their lare host. But this is not the only service it renders to its short-sighted friend : a greater service is, that this bird is the watchman of the Rhino. It soon notices the hunter, approaching even with a favourable wind, and gets up, with a loud alarm-call from the back of its host. The Rhino immediately understands the call’s meaning and jumping up, blows and snorts, looking for the reason of its watchman’s alarm, then, turning round swiftly, it tries to get away from the dangerous place. The loudly chattering watchbird shows the direction of the Rhino’s flight. So it often saves its mighty friend form the deadly bullet or the poisoned arrows, but it also often happens, that just the loud behaviour of the Buphagas betrays the Rhino hiding in the thicket. It naturally also accompanies other big-game, so for instance I often saw it on Buffaloes, Water-bucks, and even on Wart-Hogs. It was interesting to observe, how excitedly they chattered, when the grazing cattle did not take any notice of their alarm-call which signaled my coming. I collected the museal specimens in Boma Gombe, February 3rd 1903 and near the Lettema-mountains, June 5th 1904. Hedydipna platura metallica (Licht.) (= Hedydipna danakiliensis Mad.) == This fine little Nectarinia was very common in Danakil-Land. Where one or two Parasol Acacias were thriving in the bare, dry Danakil-desert, this lively little bird was certain to be found. Not only did it fly round the blossoming Mimosas, but also round the palm-leave pots made to receive the palm-wine, probably to take their dime of the tiny insects attracted there by the smell of the fermenting palm-wine. In the suffocating heat at noon-time, when birdlife seems to be extinct, this little Nectarinia does not mind the deadly sunshine, it flies gaily from one plant to the next one. 6 Aquila — 6 81 The museal specimens were collected in February 1907. Cyanomitra verticalis viridisplendena (Rehw.) — I collected the museal specimens in Uganda, near Mujenje, in August 1913. Cyanomitra obscura ragazzi (Salvad.) — The museal specimens were collected in the savanna-wood below Kilima Ndjaro, April 6th and June 13th 1903. Chaleomitra aequatorialis (Rehw.) — The range of this fine, larger Nectarinia is very extended. I collected it at the following places : Moshi, Arusha, Massai-steppe, Ngare-Dovash and Uganda. Chaleomitra amethystina kirkii (Shell.) — It is very frequent in the cultivated zone of Kilima Ndjaro. Its extended range also is shown by the fact, that I collected it near Ngare Dovash too, August 16th 1909. Cinnyris abessinieus (Hempr. et Ehr.) — I collected the Abyssinian Nectarinia at Oaze Margebla, near Assab. These too, like the Hedydipna metallica showed a marked preference to swarm round the tapped Dum-Palms. Data of collecting: between January 20th and March 24th 1907. Cinnyris venustus falkensteini Fisch. et Rehw. — This tiny Nectarinia was very frequent in the savanna-woods and the cultivated zone lying below Kilima Ndjaro. The museal specimens were collected in Kibosho, Moshi, near Lake Jippe and near Pangani-river, during the years 1903—1905. Cinnyris eupreus septentrionalis Vincent — I first met these Nectarinias in Uganda. and Unyoro. I saw them mostly on Banana-plantations, as they were busy around the blossoming Banana-trees. The museal specimens were collected near Mujenje (north of Kampaka) between July 23rd and September 2nd 1913. Their life-habits are similar to those of the other Nectarinias. Cinnyris chloropygius orphogaster Rehw. — I collected a single specimen, near Mujenje (Uganda), October 10th 1913. Cinnyris mediocris Shell. — This little Sunbird prefers the virgin forests with high trees. The museal specimens were collected in the virgin forests of Kilima Ndjaro and the Meru-mountains (near Arusha) in October 1904, and in Arusha, October 1905. Cinnyris bifaseiatus microrhynehus Shell. — The three museal specimens were collected near Ngare Dovash, August 1909. Cinnyris mariquensis suahelicus Rehw. — It is perhaps the most wide-spread Sun- bird of Tanganyika. I collected it at the following places : Arusha, Massai-plateau, Ngare Dovash, Ruvana-steppe. Neetarinia erythroceria Hartl. — The specimens in the bird-skin collection of the Museum I collected in Shirati, on the southern shore of Victoria Nyanza. During the blossoming of the Mimosas they swarmed in fairly large numbers, flying from one flower to the other. Data of collecting are: January 18th, February 7th and April 21st 1909. Nectarinia pulchella melanogastra Fisch. et Rehw. — This little Sunbird was also very frequent in the surroundings of Kilima Ndjaro, as well on the flat land, as on the cultivated zone around the mountain. I did not see them as high up as in the Erica- zone. I collected the museal specimens in Moshi, Lake Jippe (November 13th 1903), Lettema-mountains (March 21st 1904) and Mto ya Kifaru (February 12rd 1905). Nectarinia taccazze (Stanl.) — I collected only one specimen of this Sunbird at the lower part of the Erica-zone, above Kibosho. Getting higher up, I only saw the Nec- tarinia johnstoni; but it is also true, that I turned my attention to collecting of the latter species. The museal specimen I shot on October 5th 1904. Nectarinia k. kilimensis Shell. — The Sunbird was very frequent in the surroundings of Kilima Ndjaro. The museal specimens were collected in Kibosho, in the surroundings of Moshi, as well as on the Massai-steppe. Nectarinia j. johnstoni Shell. — About the end of 1902, immediately before my 82 departure to Africa, Dr. Jutius Maparasz called my attention to the ornis of the higher regions of Kilima Ndjaro. In those times there were many circumstances hin- dering that part of my expedition. Namely I had no proper outfit yet and I did not yet speak Kisuaheli sufficiently well to make myself properly understood by the natives. When I finally was able to decide to fulfill this plan, I was unable to do so again, and for months because of my accident which occurred at the foot of the Lettema- mountains. When my wounds, caused by a lion, finally healed, I at once started for my collecting expedition to the high regions. I started from Kibosho, after having previously found a tiny plateau near to the upper limit of the virgin forest zone. There I built my small collecting cabin, covered with dry Banana-leaves. This collecting camp, situated at an altitude of about 3000 meters, was very damp and cold. Long Lichens were hanging twinkling with dampness, from the branches of the giant Cedar-trees. The swampy parts and the banks of the creeks were thickly covered with gigantic ferns and various swamp-plants. I will always remember the day when I first reached the Erica-zone which took the place of the virgin forest. My leaders were two natives who used to seek honey and hunt the Honey—Badgers with loops. As on every day thick fog covered the virgin forest. When at last we reached the upper limit of the virgin forest, where it ends abruptly, and in the moment, when we, as if by a magic charm, stepped out of that sea of fog, a beaming sunshine greeted us. In the far- stretching, green Erica- thicket bird’s song was heard from everywhere. There we could admire the special plants of Kilima Ndjaro’s Erica-zone, the gigantic Senecio Johnstoni, the ,,Ghost- tree" of the Germans, rising out from the Erica. I at once recognized the charcteristie Sunbird of East Africa’s high mountain-region, the Nectarinia Johnstoni, which, with a call resembling to that of our Larks, flew from one Erica to the next one. This fine bird was fairly frequent there, so that during October 1904 I colleeted about two dozens of them, of which 12 2 and 6 © are in the collection of the Museum. Nectarinia reichenowi (Fischer). — I first saw this fine, strikingly coloured Sunbird in the cultivated zone of Kilima Ndjaro. The wildly growing vegetation of the natives’ deserted shambas (plantation) was an excellent place for collecting birds. On such a place a highgrown plant, having mallow-like yellow flowers, attracted many such Nectariniae, so that I collected all the specimens near Kibosho on such plants. The natives attracted my attention to the fact, that if the pollen of this mallow-like plants get into our eye, it might cause serious inflammation. They too, while picking up the shot birds, carefully protected their eyes. This species’ range is very large, because I collected it not only in the neighbour- hood of Kilima Ndjaro and Ngare Olmotoni (near Arusha), but also near Shirati (SE shores of Victoria Nyanza). Zosterops senegalensis flavilateralis (Rehw.) — The life-habits of these White- Eyes reminded me partly of those of the Golderest and party of those of the Sunbirds. They were moving between branches, like the Goldcrests do, searching for insects, then again flew from one flower to the next one. In such cases one would have thought that it is the female of some species of Nectarinia. Data : Moshi, May 15th, June 13th, July 22nd, 27th and August 3rd 1903, August 2nd 1904, Arusha Chini, February 10th 1904, Lettema-mountains, May 20th 1904, Zosterops virens strielingi Rehw. — I found them on the brim of the virgin forests of Kilima Ndjaro and in the galeria-woods of mountain creeks. Data: Kibosho, March 7th 1903, September 5th and 7th 1904, virgin forest zone above Kibosho, October 2nd, 4th, 5th, 20th, 23rd, 27th, 28th and 31st 1904. Dinemellia dinemelli böhmi (Rehw.) — Their nesting habits are similar to those of the Buffalo-Weavers. They build their nests on Mimosas and Parasol Acacias. I collected only a single specimen near Pangani-river, May 7th 1905. Pseudonigrita arnaudi dorsalis (Rehw.) — Places and dates of collecting : Shirati, March Ist 1909, Ruvana-steppe, June 25th 1910. Pseudonigrita cabanisi (Fischer et Rehw.) — The Weaver of Cabanis lives in the 6* — 15 83 savannas. It is a gregarious bird. This one too likes to build its nest on the very end of branches bending over the water. Data : Lettema-mountains, January 20th (six specimens), March 5th (five speci- mens), March 7th (three specimens), April 13th and May 20th 1904. Histurgops ruficauda Rehw. — It is a very common bird in the southern parts of Victoria Nyanza. It usualy breeds on Parasol Acacias, several pairs on the same tree. They build their nests on the thin outer branches of the Acacia. Three specimens were collected at Ruvana-steppe, May 31st 1910. Petronia pyrgita (Heugl.) — The range of this Rock Sparrow is very extended. It was very frequent in the surroundings of Kilima Ndjaro, but I also collected it west of the East-African Great Valley. Data: Boma Gombe, March 12nd 1903, Mto ya Kifaru, January 21st and 23rd 1905, Moshi, July 11th 1903, Lettema-mountains, May 25th 1904, Ngare Dovash, August 9th 1909. Passer gongonensis (Oust.) — Common in the surroundings of Kilima Ndjaro. Data: Moshi, June 13th (two specimens), 15th and July 15th 1903, Lettema- mountains, March 21st and April 11th 1904, Passer griseus ugandae (Rehw.) — The range of this Sparrow begins near Victoria Nyanza. They were to be found on the shambas, namely on millet fields near the cabins of the natives. Data of specimens collected : Shirati, May 19th 1909 (two specimens), Mujenje, July 25th 1913 (two specimens). Sorella eminibey Hartl. — I collected but single specimen near Marti (NW of Arusha, on the territory of the Nomad Wandorobbo), December 30th 1905. Sporopipes frontalis cinerascens Mad. o Ruvana-steppe, July 5th 1910. Amblyospiza albifrons unicolor (Fischer et Rehw.) — In its crop- and stomach- contents I found seeds, insects, mostly winged Termites and Grasshoppers. I only collected one specimen of this Thick-Billed Weaver near Mto ya Kifaru, November 2nd 1905. Ploceella szalayi Mad. — The specimens named after Imre SzALAY I collected at the following places : Moshi, June 17th 1903, Pangani-river, May 15th 1905, Moshi, August 17th 1905. Othyphantis r. reichenowi Fischer — One of the most common birds of Kilima Ndjaro’s surroundings. Data : Moshi, February 10th, 13th (two specimens) 1903, July 17th, August 5th and 14th 1904, Kibosho, February 19th, March 2nd 1903, September 5th and 7th 1904. Ieteropsis pelzelni tuta (Bangs et Phillips) — I collected the museal specimens near Shirati, January 18th and 20th 1909. Hyphanturgus nigricollis melanoxanthus (Cab.) — Like most Weaver-birds, this species also builds retortshaped nests, if possible on the outer, thin branches of trees that stand in water-ponds. 5 Data of collected specimens are : Lettema-mountains, January 21st and May 20th 1904, Marti, December 29th 1905. Hyphanturgus ocularis erocatus (Hartl.) — This Weaver-bird mostly feeds on insects. Its nest is similar to that of the other Ploceidae. The museal specimens were collected at Ngare Dovash, August 8th and 29th 1909. Textor vittelinus uluensis (Neum.) — Data of the museal specimens : Mto ya Kifaru, January 23rd 1905, Lettema-mountains, April 13th 1904. Textor i. intermedius (Cab.) — The White-Billed Masked-Weaver lives in savanna- woods. It is a noisy, lively bird. We may see some of them often in company of other birds, mostly of Glossy Starlings. Their food consists of seeds and insects. They also pick the parasites from the backs of grazing cattle. They build their nests on Parasol Acacias, where colonies of 8—12 pairs are breeding. In their common nest of about one meter in diameter and losely woven of vegetable fibres, every pair has its separate entrance. 34 Locality of collected specimens : Lettema-mountains, May 25th (five specimens) and 28th 1904. Textor intermedius cabanisi (Peters). Almost purely insectivore. Data : Moshi, June 13th, August 6th and 14th 1903, Lettema-mountains, May 28 th (two specimens) 1904, Mto ya Kifaru, January 24th 1905, Pangani, May 15th 1905. Textor melanocephalus dimidiatus (Antin. et Salvad.) — In the ovary of the only museal specimen, which I collected near Shirati, January 19th 1907, I found a deve- loped egg. Textor aureoflavus A. Smith. — Its life-habits are similar to those of the other Weavers. Its food mainly consists of seeds, but it also feeds on insects. Textor jacksoni (Shell.) — Its life-habits are quite similar to those of other Weavers. Data : Lettema-mountains, March 31st, April 7th, May 23rd 1904, Shirati, January 18th, 20th (four specimens) 1904, April 22nd 1910 (two specimens). Textor sp. I only collected one single specimen near Kikandva (Uganda) Sep- tember 9th 1913. Textor rubiginosus Riipp. Data of collected specimens : Lettema-mountains, June 4th 1904 (two specimens), Moshi, August 7th (two specimens), September 6th and 15tn 1905 (two specimens). Textor cucullatus abyssinicus (Gm.) The Abyssinian Weaver usually covers the natives’ shambas in large numbers and, because of its great mass, causes sensible damage to seeds and grains. From their high lurking stands built near the millet- and durrha-fields the natives try to drive the huge mass of birds away by making noise and with catapults. They like Wild Date thicknesses lying near watershores as breeding places. They build their nests on the end of branches hanging over the water. Data : Mujenje, August 15th, September 9th and 26th 1913, Katve, October 2nd 1913. Textor cucullatus nigriceps (Lay.) — This Weaver also builds its nest on the end of thin branches hanging over the water. The entrance-tube of the retort-shaped nest is comparatively very short. This species also haunts the plantations of the natives in large flocks. Data: Moshi, June 8th (three specimens), 12th (two specirnens), 23rd (two speci- mens) 1903, Mto ya Kifaru, December 26th 1904, February 4th 1905, Arusha, Sep- tember 24 th. 1905. Textor nigerrimus (Vieill.) — One of Uganda’s most common Weavers. They mostly build their nests on the spreading trees wich stand near the cabins of the natives. As soon as my last collecting camp on the brim of Bugoma virgin forest was built up — in 1914 — they began to build their nests on the outer branches of a shady tree. Locality and date of collecting: near Bugoma virgin forest, March 7th 1926. Textor galbula Riipp. — The tube leading out of the retort-shaped nest is very tight compared to the nest of related species. Localities of collecting : Margebla (Danakil Land), January 20th (four specimens), February 10th (two specimens), 23rd, March 18th 1907. Anaplectes r. rubriceps (Sund.) (=melanotis [Lafr.] )— It not only feeds on seeds, but it is a constant member of the groups of birds gathering on the ripe Ficus berries. Collecting places: Boma Gombe, April 30th 1903, Moshi, June 10th, 21st, 29th (two specimens), July 18th and 31st 1903, Pare-mountains, October 29th 1903, Mto va Kifaru, December 22nd 1904, Mujenje, September 14th and 24th 1913. If a male of this Weaver in full plumage gets up in front of a Wandarobbo hunter going out for his hunt, he turns and set out again only after several hours, because according to their superstition, the male of the A. melanotis, in full plumage, is a bad omen. Quelea quelea aethiopica (Sund.) — Data of collected specimens : Lettema-moun- tains, January 30th 1904, Arusha Chini, March 3rd 1904, Mto ya Kifaru, December 6th 1904, January 18th and 24th 1905 (two specimens), Shirati, January 20th 1909 (three specimens) and Ngare Dovash, August 11th 1909 (two specimens). Anomalospiza i. imberbis (Cab.) — It lives in the more open savannas. I collected the three specimens of the Museum on Ruvana-steppe, June 4th 1909. Euplectes nigroventris (Cass.) — Data : Mto ya Kifaru, January 24th 1905, Arusha Chini, May 10th and 12th, June 7th 1904. Eupleetes orix wertheri Rehw. — The specimens were collected at the following places: Shirati, January 18th, 19th, 25th (two specimens), February 12th (two speci- mens) 1909. Coliuspasser capensis kilimensis Neunzig. — They like to build their nests on the ends of branches hanging over the water of rives. Data: Moshi, February 10th 1903, Kibosho, April lst and 3rd 1903, Boma Gombe, April 23rd (two specimens), 29th (two specimens) 1903, Moshi, May 27th, 28th, 30th (two specimens), June 12th 1903, Arusha, September 26th 1905. Coliuspasser a. axillaris (Shell). — It is fairly common in the swamps near Victoria Nyanza. It takes its toll from the mtama-fields, in small groups of 6 to 8. It usually builds its nest on the ends of branches of ,,ambatsh” (Herminia) hanging over the water. Lonchura caniceps (Rehw). — Data: Mto ya Kifaru, January 13th and February Ist 1904. Lonchura eueullata seutata (Heugl.) — I only collected one specimen, near Moshi, July 22nd 1905. Lonchura bicolor nigriceps (Cass.) — It prefers more open parts of bushy savannas and lives on tiny seeds. It covers the millet-fields of the natives in large groups. Kibosho, March 20th and April Ist 1903 (three specimens). Euodice cantans orientalis Lorenz et Hellm. — I collected two specimens near the Lettema-mountains December 29th 1903. Nigrita canicapilla schistacea Sharpe — One single specimen collected at Kikandva (Uganda, W of Mujenje), November 8th 1913. Pytilia melba grotei Rehw. — It lives in dry bushland and feeds on seeds and insects. It usually breeds in the neighbourhood of water-ponds. Data : Moshi, June 15th, July 29th (two specimens), August 6th (two specimens) and 31st 1903, Lettema-mountains, April 3rd 1904 (two specimens), Mujenje, February 9th 1913. Pytilia melba belli Ogilvie-Grant. — I collected the museal specimen near Ngare Dovash, August 11th 1909. Pytilia afra (Gm.) — I collected it in one specimen only on the thorny, bushy savanna near Moshi, June 18th 1903. Lagonostieta rubricata hildebrandti (Neum.) (= kilimensis Mad.) — It haunts the neighbourhood of the virgin forest. I mostly found grass-seeds in the crops. Moshi, August 15th 1905. Coccopygia quartinia kilimensis Sharpe. — It prefers to inhabit the cultivated zones near the brim of virgin forests. The Museum’s specimens were also collected in deserted shamba-s near virgin forests. Data of collected specimens : Kibosho, February 14th 1903, Moshi, June 8th 1903, Arusha Chini, May 24th 1904, Moshi, July 22nd (three specimens), 31st (seven speci- mens), August 5th and 15th 1905 (five specimens). Estrilda astrild minor (Cab.) — This tiny Weaver is a very lively little bird. It is never to be seen far from waters. Data of collected specimens: Kibosho, February 14th 1903, Moshi, June 8th 1903, Arusha Chini, May 24th 1904, Moshi, July 22nd (three specimens), 31st (seven speci- mens), August 5th and 15th 1905 (five specimens). Granatina i. ianthinogaster (Rehw.) — Localities of collecting: LakeJippe, October 9th 1903, Lettema-mountains, January 26th, April 19th 1904, Mto ya Kifaru, Decem- ber 8th 1904, January 11th (three specimens), 23rd (two specimens) 1905, Lettema- mountains, March 19th 1904, Ngare Dovash, April 28th 1906. Uraeginthus bengalus ugandae Zedl. — I collected the museal specimen near Mujenje, September 9th 1913. 86 Uraeginthus cyanocephalus (Riehm.) — The specimens were collected at following places : Moshi, June 25th, July 14th and 22nd 1903, Lettema-mountains, May 25th 1904, Ngare Dovash, August 9th 1909. Hypochera funerea purpurascens Rehw. — Data of the museal specimens : Kibosho, March 3rd 1903, Moshi, June 12th 1903. Steganura paradisea (L.) The males in full plumage curl their tails upwards in flight and repeatedly rising perpandicularly, they almost seem to hover in one place. The specimens were collected on the savanna below the Lettema-mountains, May 23rd and 25th 1904. Poliospiza striolata affinis (Richm.) — Data: Kibosho, March 3rd, April 8th 1903, September 5th, 15th and 25th 1904,. Serinus canicollis sassii Neum. — Only one specimen collected, near Arusha, October 4th 1905. Serinus mozambicus madaräszi Rehw. I collected the specimens of MADARASZ, Siskin near Moshi, May 27th, 28th (two specimens), 29th and June 11th 1903. Serinus mozambicus barbatus (Heugl.) — I collected the museal specimens near Ngare Dovash, August 6th, 13th and 15th 1909. Serinus eitrinelloides hypostietus (Rehw.) — Data: Kibosho, March 5th, 19th, 21st, April 17th 1903, September 5th (two specimens), 8th 1904, Moshi, May 12th and 21st 1903, August 2nd and 7th 1905. Serinus donaldsoni buchanani Hartl. (= Serinus maximus Mad.) — Data: Pangani- river, May 7th, June 15 th 1905. Serinus dorsostriatus (Rehw.) — Data : Moshi, June 13th, 1903 Pangani-river, May 14th 1905. i i Emberiza f. flaviventris (Steph.) — Data: Moshi, June 24th, July 18th and 25th (two specimens). Emberiza poliopleura (Salvad.) (=Emberiza agnata Mad. )— Data: Lettema-moun- tains, April 13th and May 25th 1904, Mto ya Kifaru, January 15 th, 23rd and Febru- ary lst 1905. Fringillaria t. tahapisi (A. Smith) river, May 10th 1905. Fringillaria s. striolata (Licht.) I found it on those parts of the Danakil stone- deserts, where some vegetation is thriving. They were always to be seen in smaller groups; probably families. Data : Gibdo, April 20th (two specimens), 22nd and May Ist 1907. A single specimen collected, near Pangani- Érkezett: 1957. július 25-én 87 Late "E Bo TRETEN a vw Tea > eal edo MS VEZET RIO, RAT EN TEE Ca Sir ER De al er. I re N bey mi Fur 2 di PANI AUS Í \ ua, dé ore ur | d éz cv va ut h È ee! m rat “Ar Vi LN ni ni «RO cost ted è | | Lo ppt ee 5 = Ach > AE dna ype Ze idr mortel Aa MR Ni. an: EA f A Mea: PAU Li n? (HE GROW TENTE à + hice tal ROG reas ar ha Atea URS, 7 had ren na PS 1 irs sts MRI eS 1 Vet nee DER eut Y ek had a i A a | AE 1 dani en Poi Lr RN sth à taney Gk Dt. ee fe i | : ar | bi, Me n PI nk LT vag Rane RIRE, AE ed ur Eu = ; ; ¢ AT 04 He ‘ = Mr A mit, "n . (ie HA MIT LE au f J vi IR A 4 L > wi 5 Len ot “ \ 4. ie RUES | PPM La ata En sr er EE ont re ie E ’ Serie bi Bu; 4 staz abi F a ‘a n LOUE a | it Koh Ani ee 3 Fa ’ 4 Ait ait Mr Ach ix A RÉTI FULESBAGOLY (ASIO FLAMMEUS) KÖLTESE ES VONULÁSA A KÁRPÁT-MEDENCE TERÜLETEN Schmidt Egon A réti fülesbagoly HARTERT szerint fészkelő madár Európában a 70. északi szeles- ségi foktól egészen a Pyreneusokig, Olaszországban, Ausztrián és Magyarországon keresztül egészen Bulgäriäig és Romániáig, Szovjetunióban Fszak-Sziberiäban, az Uraltól Kamcsatkáig és Anadyrig. Ezen a meglehetősen nagy elterjedési területen is túlnyomóan északi madárnak tekinthető. Közép- vagy méginkább Dél-Európában mint fészkelő meglehetősen ritka. Igazi hazája a magas észak, ahol a tundrák és más fátlan nyilt síkságok jellemző madara. A réti fülesbagoly kétségkívül a Kárpát-medence egyik legérdekesebb madárfaja, mind fészkelési, mind vonulási tekintetben. Megjelenése telje- sen rapszódikus, néha évekig alig látni, s azután egyszerre inváziószerűen lép fel, aránylag kis területen nagy számban zsúfolódik össze. 1 e e | e e Py e e f e +See + O e Dar + Ai ső e & e tér e+ TE e e Reg: ee be 09, a) e ° : mi % e °° e + E NG e 2) ch e e "igs D TE ET 4 + 0. ar è e LP e ve +$e di ® Y e © — + / ee + + e Se 4 CH a + POCA + oi AC o > e et e e ya ee 5: = e ca ++ e + e e % + \ e e + + költöhelyek - Breeding Places @ vonulási adatok - Migration -Dates 12. ábra. A réti fülesbagoly fészkelő és előfordulási helyei a Kárpát-medence területén 12. Fi]. The breedin; places and occurences of Short-Eared Owl in the basin of the Carpathians 89 A legtöbb megfigyelő, aki ezzel a bagolyfajjal valamilyen formában foglalkozott, úgyszólván kivétel nélkül megegyezik abban, hogy nagyobb arányú megjelenése a helyi egérbőséggel van szoros kapcsolatban. CHERNEL I. e tekintetben a csonttollú madárral hasonlítja össze és megjegyzi, hogy ,,a specifikus táplálék helyi bősége vagy hiánya játszák vándorlásaikban a főszerepet". ". UTTENDORFER, O. szerint a réti füles- bagoly nem is tekinthető kimondottan vonuló madárnak, mozgalmai, akár a kereszt- csőrűeknek, mindenben a táplálék függvényei. — Amikor északi hazájában a ke- mény tél vagy a sok hó miatt az apró rágcsálók száma erősen megfogyatkozik, délebbre húzódik és általában azokon a területeken tömörül nagyobb mennyiségben és tartózkodik hosszabb ideig, ahol táplálék bőségesen áll rendelkezésére. A Kárpát- medence területén elsősorban a mezei pocok (Microtus arvalis) es az erdei egér (Apodemus sylvaticus) jön számításba, mely fajok közül különösen az előbbi opti- mális körülmények között néha hihetetlen módon elszaporodhat. A rendelkezésemre álló köpet- és gyomortartalom-vizsgálatok az elmondottakat teljes mértékben alátámasztják. GRESCHIK J. 1909—1914-ig terjedő időben 20 gyom- rot vizsgált meg és bennük a következő állatokat találta: 15 Microtus arvalis, 1 Mic- rotus sp., 14 Apodemus sylvaticus, 1 Cricetus cricetus, 1 Emberiza sp., 1 Coturnix co- turnix, 1 Melolontha sp. Ugyancsak GrescHIK J. végzett nagyarányú köpetvizsgálatokat ennél a fajnál és arra az eredményre jutott, hogy a 409 esetben talált Microtus arvalis és a 118 alkalom- mal előkerült Apodemus sylvaticus maradványokkal szemben egyéb rágcsáló és rovar- evő emlősök csak 44, madarak (főleg pintyfélék) 13, rovarok pedig 8 esetben voltak képviselve. CHERNEL I. 9 gyomrot nézett át és azokban kettő kivételével csak mezei pocok szőrét és csontjait, két esetben pedig erdei egér maradványait találta. Mint tárgytól eltérő témával nem kívánok a réti fülesbagoly taplalkozas- biologiájával bővebben foglalkozni, teljes mértékben igazolva látom azon- ban azta megállapítást, miszerint e bagolyfaj vándorlásai szervesen kapcso- lódnak a táplálékuk zömét képező rágcsálók gradációjával. Miután ez a bagoly vonulás közben már természeténél fogva is előszeretettel a nyílt kultúrterületeket vagy folyók, tavak mellékét keresi fel, az ott élő kár- tevők tetemes pusztításával mezőgazdaságilag sem közömbös tényező. Sajnos, kellő adatmennyiség híján nem állt módomban a vonulásról részletes feldolgozást készíteni. Azok a területek, melyek üresen marad- tak a térképen, nem jelentik biztosan azt, hogy e bagoly ott egyáltalán nem fordult elő, csak azt, hogy nem volt senki, aki az esetleges megjele- néseket feljegyezte volna. Annyit azonban így is meg lehet állapítani, hogy a vonulók zöme a folyók, elsősorban a Tisza és a Duna vonalát követi. A Kárpátokon valószínűleg sokkal gyorsabban haladnak át, mint azt a gyér előfordulási adatok is bizony ítják. — Egy, 1914. V. 17-én Askania Nova-ban (S. Ukrajna) gyűrűzött példány 1915. I. 23-án került meg Alcsúton (Fejér m.), ami e faj részben kelet-nyugat irányban történő mozgását jelentheti. Egy másik példányt, melyet Blome mellett (Lettland) jelöltek 1930. VIII. 3-án, Csengeren lőttek le ugyanez év december 4-én. Ősszel az elsők már augusztus végén jelentkeznek, innét kezdve gone fokozatosan nö, majd újra csökken, és március— áprilisban tekinthető vonulás befejezettnek. Az ezután mutatkozó példányok már vagy költő, vagy pedig más okból visszamaradt, esetleg sérült madarak. Vonulás közben általában mindenütt találkozhatunk velük, mégis előszeretettel keresik fel az elgazosodott földeket, kukoricást, répást, vizmenti sásos, zsombékos réteket. Mint kuriózumot érdemes megemli- teni, hogy Csorxar R. szerint egy ízben április folyamán, igen enyhe idő- 90 + sli ben, tömegesen jelentek meg Cantavirben és a környezö falvakban, ahol a häztetökre telepedtek. — Úgylátszik nemcsak éjjel, hanem nappal is vonulnak. BREUER Gy. Lövőn, Dr. Nagy J. pedigaz al-dunai réten figyelte meg érkezésüket. A baglyok nagy magasságból, varjú módjára, keringve ereszkedtek lefelé és elszórva, külön-külön szálltak a földre. Az embert többnyire közelre bevárják s csak ismételten felverve váltanak át távo- labbi területre. Az utóbbi években az átvonulók száma erősen megcsappant, szinte alig lehet hallani előfordulásról. Ez azonban valószínűleg csak egyike azon üres periódusoknak, melyek, végignézve az egyes években megfigyelt átvonuló kvantumot, időnként előtűnnek, éppen úgy, mint ahogy némely években inváziószerű volt a megjelenése egyes területeken. A megfigyelések hónaponkénti megoszlását egy kis táblázaton szemlél- tetem. Az első szám az illető hónapban összegyűlt kisszámú (1—3) pelda- nyok megjelenéséről szóló adatok összegét jelzi, alatta a számszerűen megadott észlelések darabszámai vagy a , sok" jelzőszócska. Az adatok hónapok szerinti feltérképezése az előzőkben már említett okok miatt nem látszott célszerűnek. január február március április május június július 34 13 23 9 6 3 2 6415 30—40 4 e 5 —— — +sok +sok 3 augusztus szeptember oktöber november december 1: 15 25 21 14 6+ 4—5 4 7+ 15—20 30—40 9144 +4 18+ +18—20+ +16+5 +sok +5+50 A tablazatban nem szerepelnek azok az adatok, melyek költesi idöben, bebizonyított feszkelöhely közeléből származnak, miután ebben az esetben vonulásról nem lehet beszélni. — Ha a számokon végigtekintünk, augusz- tustól novemberig fokozatos emelkedést figyelhetünk meg, a január—feb- ruárban előforduló magas számok viszont azt mutatják, hogy hószegény, enyhébb teleken, ha táplálékban nincs hiány, a réti fülesbagoly nagyobb tömegben is áttelelhet Közép-Európában, így a Kárpát-medence terüle- tén is. Költőhely szempontjából a Kárpát-medence területén nyolc csomó- pontot lehet megkülönböztetni: 1. az Erdélyi-medence, a Maros és Kü- küllők vidéke; 2. Felső Tisza és mellékfolyóinak környéke; 3. a Buda- pesttől délkeletre húzódó Ócsa, Apaj, Ürbő és Szúnyog puszták ; 4. a Duna-Tisza torkolat és a Temes folyó vidéke; 5. a Székesfehérvár mellett elterülő rétség, mely mint biotóp, majdnem teljesen egyezik az ócsai turjánnal; 6. a Hanság, 7. a Kisbalaton környéke; 8. Molnaszecsőd. Időrendi sorrendben 1865-ből származik az első bizonyító fészekalj, melyet HERMAN Orrö talált Kolozsvár mellett. Ez idő tájt, sajnos közelebbi időpont megjelölése nél- kül Bırız A. említ fészkeléseket az erdélyi medencéből. Eszerint STETTER a Maros völgyében, Déva mellett találta fészkelve, LÁZÁR K. Bencenc mellett, Csaró J. Nagy- enyeden a Strigy és Székácsvölgyben, BIEL Nagyszeben mellett, Kımakovıcz Nagy- 91 disznödon és Kissuränyon, Czynk E. a Fogaras melletti Mändra mocsarakban, ROMER a Brassó melletti Barcaságban, Hausmann E. Türkösön és ZoppeLT Szászrégen mel- lett. A réti fülesbagoly fészkelőterületét ez idő tájt még tovább terjesztette dél felé. 1897-ben DomBrowsky a Dobrudzsában, a Fekete-tenger melletti Sinoe laguna egyik szigetecskéjén találta fiókáit. A SINTENIS testvérek és ALLEON szerint is költ a Dob- rudzsában, ahonnét ELwES és BucKLEY állítólag egy vagy két fészekaljat is kaptak.. ARRIGONI DEGLI ODDI , Ornithologia Italiana” c. munkájában pedig Valle Padana, Toscana, Abrusso—Molise, Lazio e Isole, compresa Malta stb. vidékéről említi fesz- kelését. — A századforduló óta azonban mint költő faj rejtélyes módon úgyszólván teljesen eltűnt az erdélyi medencéből és csak két adatunk van (Ladámos 1913 és Rad- nót 1930), mely azóta ottani fészkelését bizonyítja. LINTIA D. is ilyen értelemben ír és megemlíti, hogy bár 1907 óta ismételten járt a Dobrudzsában és ott hónapokat töltött, fészkelve mégsem találta. Kon I. szíves közlése (1957) folytán tudjuk, hogy költését Erdély területén azóta sem sikerült beigazolni, ő maga költési időben egyet- len példányt sem látott, legkorábbi adata VIII. 29., a legkésőbbi III. 9. A Felső-Tisza vidékén a legelső fészkelési adat 1914-ből származik a Hortobägyröl, ahol Szomyas G. találta tojását és szerinte ugyanez évben helybeliek az ún. Fényes-tó és Kis-zsombékos mellett állítólag több fészket találtak és fiókákat is szedtek. 1918- ban Vaján, 1920-ban Szamosszegen és Bátorligeten költött egy-egy pár (VÁSÁRHELYI). GerÈBy Gy. 1922—27-ig terjedő időben Debrecen mellett, Ebesen figyelte meg e fajt mint feszkelöt. 1927-ben Alsömerän, valamint Felsömerän találta VÁSÁRHELYI, 1930-ban Konyáron, Tiszaeszláron és Tarpán költött, 1931-ben Dédesen és Nagy- visnyón, majd 1933-ban újra Tarpán bizonyították be fészkelését. Mint konkrét adat nem sorolható fel, de megemlítendő, hogy BArsony Gy. 1937—39-ig állandóan látta. költési időben néhány párját Hajdúböszörmény határában. n A harmadik fészkelési centrum legkorábbi adata 1894-böl való, amikor CERVAF. Ur- bő — Szúnyog puszták környékén négy fészket talált, majd 1896-ban ugyancsak rábuk- kant fészkére ezen a területen. Az 1908—10-ig terjedő időből CERVA F. újra mint költő madarat említi Apaj— Urbő— Szunyog puszták vidékéről. 1913-ból két fészkeléséről van tudomásunk, VÁSÁRHELYI Jászkarajenő és Czibakháza környékén találta. 1925 VI. 11-én ScHENK J, Apaj-Urbö mellett több réti fülesbaglyot látott. Fészküket nem találta, de az időpontot tekintve költésük valószínű volt. 1933-ban ScHENK J. ugyanott már megtalálta tojásait és még 3—4 pár fészkelését gyanította. DR. KoLozsvArI G. írja 1934-ben, hogy a szabadszállási borókásban fészkel, sajnos közelebbi időpontot nem említ. Ezen a vidéken való költésére legutolsó adatunk 1952-ből való, amikor Sz1JJ J. és JANISCH M. Ocsän két feszekaljat talált, TöLs I. pedig Bugyi—Sári puszták mellett szintén két pár költését konstatálta. A Duna — Tisza torkolat és a Temes folyó vidékén legelőször DR. Nacy J. jegyezte fel ezt a fajt mint fészkelőt az un. al-dunai réten, majd 1930-ban Szakálházán, 1933- ban pedig Temesvár mellett költött. CsornAı R. kérésemre levélben volt szíves közölni velem, hogy 1956-ban a csurogi réten fészkelt egy pár, de meglelték a törökbecsei réten is, ahol 5—6 pár költött azon a tavaszon. A Székesfehérvár mellett elterülő réteken három évben volt fészkelés. Először 1883-ban találta SzikLa G., majd MÁTÉ L. bukkant a , harmincas években" fiókáira, 1952-ben pedig tízes fészekaljat talált, és a látott példányok alapján még vagy három pár költését tartotta valószínűnek. A Hanságban van talán a réti fülesbagoly legrendszeresebb fészkelő területe a Kár- pát-medence területén. DR. STUDINKA szerint , számuk esztendőnként az egerek meny- nyiségével változik". BAUER K. azt írja róla, hogy már a harmincas években költött a Fertő mellett, egészbe véve : , szórványos költő és rendszeres átvonuló faj a tó kör- nyékén”. — Erdemes megemlíteni, hogy a Hanságban, valamint az ócsai turjänon, Székesfehérvár mellett és a Kisbalatonnál a réti fülesbágoly mint fészkelő közösen fordul elő a hamvas rétihéjával (Circus pygargus) és a nagy pólinggal (Numenius arquata ). Ez utóbbi két faj együttes költése a Kárpát-medencében ez ideig csak ezen anégy, postglaciális relictum jellegű területen van kimutatva, úgyhogy esetleges újabb közös költőterületükön majdnem bizonyosra lehet venni az Asio flammeus megjele- nését is. A Hanságban az irodalom szerint először CERVA F. talált fiókákat ,, Moson megye" megjelöléssel, bár az a példány, amit 1897. III. 9-&n lőttek Magyaróváron, nyilván szin- tén költött volna, mert ováriumában 4 tojást, köztük egy teljesen fejlettet találtak 92 boncoläs kòzben. Ez az adat azonban, mint nem effektive kimutatott fészkelés, nincs feltüntetve a térképen. 1933-ban Dr. PATKAI Lébénynél gyüjtött egy juv. példanyt június 30-án, ez évben DR. STUDINKA adatai szerint kb. 11 pár fészkelt a Hansägban. 1934. VII. 4-én újra egy fiatal madár került kézre (PATKAI), 1953-ban pedig Lange Lacke mellett találtak egy fészekaljat. 1906-ban Iharosberénynél két pár fészkelését állapították meg (BARTHOS Gy.), mely terület ugyan nem tartozik a szorosan vett Kisbalatonhoz, de a csatorna közvetítésé- vel mégis ide sorolható. 1943-ban WARGA K. Felsődiáson bizonyította be költését, 1949 - ben pedig DR. KEvE A. találta meg Sármelléken. A molnaszecsődi völgyben két ízben volt fészkelés. Először 1897-ben költött itt, azután hosszú szünet után 1907-ben bukkantak rá újra ezen a területen. A felsorolt nyolc költőterület egyikéhez sem tartozik, azért csak külön említem, hogy Turcek F. (1939) évente látta a Nyitra völgyében Apáti és Egerszeg között ezt a fajt Br nyàron ät, ügyhogy ottani fészkelését valöszinünek tartja. Ha a költesek atlagos, évenkénti megoszläsät vizsgaljuk, eltekintve az egy-két évi aprò megszakitäsoktél, a következő periédusokat Allapit- hatjuk meg (az 1888 elötti adatokat nem vehettem itt szämitäsba, miutàn két kivétellel csak hozzávetőleges id6pontekra támaszkodhattam) : Költes! 4 ev (1894—97) Szünet 8 év Költes 9 ev (1906—14) Szünet 5 ev Költes 20 ev (1920—39) Szünet 3 ev Költes 1 ev (1943) Szünet 5 ev Költes (1949 — A huzamos megszakitäsok tehät fokozatosan rövidülnek, majd 1943 utän ismét emelkedni kezd a grafikon. Hogy ezutän ez folytatödni fog-e, azt a következö évtizedeknek kell majd eldönteniük. A Kärpät-medenceben előforduló fészkelési mödok-egeszen különbözőek . Talaltàk büzavetesben, borökäsban, Euphorbia között, tövises gilice- bokorban, pàr éves makkositäsban, 6sparkban és réteken. A költés időpontja átlagosan májusra tehető. A legkorábbi adat II. 27., amikor egy, nyilván az első tojását lelték, a legkésőbbi VIII. 8, amikor három pelyhes fiókát találtak. A fészkelések zöme azonban Kárpát-meden- cei viszonylatban április közepétől június végéig tart, de akadtak július 23 után is tojásai. A tojások száma HARTERT szerint 4—8, de egérjárásos esztendőkben 10—14-re is emelkedhet. A Kárpát-medencében talált fészekaljak közül a legmagasabb tojásszám 10 volt, melyet 1952-ben találtak Székesfehérvár mellett, ugyanez évben Ócsán is két viszonylag erős, 7, ill. 8 tojásból álló költés volt. Egyébként az átlagos tojásszám elég alacsony 5,68, amit azonban nem lehet reálisnak tekinteni, ugyanis az észleléseknél, több alkalommal csak , költés"? megjelöléssel éltek e megfigyelők. Ezeket nem vehet- tem itt számításba, néhány esetben pedig valószínű, hogy még, vagy már nem teljes fészekaljakról számoltak be. Összefoglalva az eddigieket, a következő megállapításokat tehettem : A réti fülesbagoly rendszeres átvonuló a Kárpát-medence területén, de mennyisége évenként erősen változhat. Optimális környezetben elegendő táplálék esetén kis számban időnként fészkelésre is visszamarad, amikor 93 főleg április végétől június végéig találhatjuk tojásait. A gyomor- és köpet- tartalom vizsgálatok szerint tápláléka úgyszólván kizárólag a mezőgazda- ságra káros apró rágcsálók közül kerül ki, úgyhogy mint ilyen, kiváló hasznosságú és a legnagyobb kíméletet érdemli. Végül köszönetet kell mondanom mindazoknak, akik munkámat, akár adataik rendelkezésemre bocsátásával, vagy más módon segítették és ezzel hozzájárultak a feldolgozás részletesebbé tételéhez. Erkezett: 1958. március 20-án. Irodalom — Literatura Agárdi E.: A keleti Mecsek madárvilága. (Aquila XLVI—IL. 1939—42, p. 279.) Almásy Gy.: Madártani betekintés a román Dobrudzsaba. (Aguila V. 1898, p. 110.) Barthos Gy.: Asio accipitrinus Iharosberénynél. (Aquila XIII. 1906, p. 222.) Bauer—Lugitsch: Weitere Beitrage zur Kenntnis der Vogelwelt des Neusiedlersee- Gebietes. (Eisenstadt. 1955, pp. 123.) Beretzk P.: A szegedi Fehertö madárvilága 10 éves megfigyelés alapján. (Aquila L. 1943, p. 337.) Beretzk P.: The Avifauna of the Fehertö near the town Szeged. (Aquila LI-LIV. 1944— 47, p. 60.) Bodnar B.: A Wagner-féle madärgyüjtemeny. (Aquila XV. 1908, p. 226.) Brehm A.: Az ällatok viläga. Madarak. IX. (Budapest. 1929, pp. 422.) fat Ga A MOSZ hg. Eszterházy Pal fertöi madarvartajanak 1934. évi megfigyele- seiböl. (Kócsag. VII, 1934, p. 54.) Cerva F.: Asio accipitrinus Pall. költő madár Magyarországon. (Aquila III. 1896, p. 224—226.) Cerva F.: A réti fillesbagoly fészkelése. (Aquila XXXVI—XXXVII, 1929—30, p. 306) Cerva F.: A szekicser (Glareola pratincola) tojásból való felnevelése. (Aquila XXXIV—XXXV. 1927—28, p. 194.) Chernel I.: A csonttolli madarak fészkelésérél hazánkban. (Aquila XXIII. 1916, p. 309—310) Chernel I.: Adatok hüsevö madaraink täplälkozäsänak kérdéséhez. (Aquila XVI. 1909, p. 154.) Chernel I.: A madarak hasznos és káros voltáról positiv alapon. (Aguila VIII. 1901, p. 138.) Czynk E.: A nádi fülesbagoly (Asio accipitrinus) fészkeléséről Fogaras megyében. (Aquila III. 1896, p. 223—224.) Csörgey T.: Faunisztikai és vonulási adatok Dalmátiából. (Aguila X. 1903, p. 85.) Dobay L.: Az Asio flammeus költése Kisküküllő vármegyében. (Kócsag VI, 1933, p. 59.) Dobay L.: Erdély baglyai. (Kócsag I. 1928, p. 27.) 94 Gaal G.: A madärvonuläs Magyarorszägon az 1895. ev tavaszan. (Aquila III. 1896, p. 30.) Greschik J.: Gyomor- es köpettartalom vizsgälatok. (Aquila XXX—XXXI. 1923—23, p. 256—257, 262.) Greschik J.: Hazai ragadozömadaraink gyomor- és köpettartalom vizsgälatai. II. Baglyok. (Aquila XVIII. 1911, p. 156—158.) Hausmann E.: Asio accipitrinus Pall. fészkelése hegyvidéken. (Aquila XXXII—XXXIII. 1925—26, p. 254—255.) Hegyfoky K.: A madarak megérkezése és az idö jaräsa az 1902. ev tavaszan. (Aquila XII. 1905, p. 123.) Heyder R.: Die Vögel des Landes Sachsen. (Leipzig. 1952. pp. 467.) Horvath L.: A pellerdi halastavak madärfaunäja. (Pecs. 1945, pp. 18.) Hrabar S.: Nyctea nivea Thunb. (Aquila XXXII--XXXIII. 1925—26, p. 251.) Kabdczy E.: A réti fülesbagoly fészkelése, 1930-ban Tarpan. (Aquila XXXVI—XXXVII, 1929—30, p. 91—92.) Kabäczy E.: A réti fülesbagoly újabb két feszkelese Tarpan. (Aquila XXXVIII—XLI. 1931—34, p. 352.) Keve A.: Külföldi gyűrűs madarak kezrekerülesei. (Aquila LIX—LXII, 1952—55, p. 277.) Kiss V.: A reti fülesbagoly fészkelése Konyäron. (Aquila XXXVI—XXXVII. 1929—30, p. 306.) Kohl 1.: Szäszregen vidékének bagolyfaunäja. (Aquila LI—LIV. 1944—47, p. 166.) Kolozsvári G.: À magyarországi borökäsok madárvilága. (Köcsag VII. 1934, p. 28.) Lendl A.: Asio accipitrinus Magyaröväron. (Aquila IV. 1897, p. 171.) Lintia D.: A reti fülesbagoly feszkelese a Bänätban. (Kócsag III. 1930, p. 22—24.) Lintia D.: Adatok Szerbia madärfaunäjähoz. (Aquila XXIII. 1916, p. 115.) Lintia D.: A réti fülesbagoly újabb fészkelése Temesváron. (Aquila XXXVIII—XLI. 1931—34, p. 353.) Loos K.: Madärtani megfigyelések Liboch környeken. (Aquila XIX. 1912, p. 466.) Lovassy S.: Magyarorszäg gerinces ällatai. (Budapest. 1927, pp. 895.) Máté L.: A réti fülesbagoly feszkelese Szekesfehervärott. (Aquila LIX—LXII. 1952—55, p. 386—387.) Menesdorfer G.: Madártani vonatkozású megfigyelések 1912 tavaszán Buduäban. (Aquila XIX. 1912, p. 471.) Nagy J.: Aretifülesbagoly megerkezesenek mödja. (Aquila XVII. 1910, p. 273.) Nagy J.: Európa ragadozó madarai. (Debrecen. 1943, pp. 272.) Portenko, L. A.: Otsherk Fauni Ptici Zapadnogo Zakarpatja Tamjati Akad. P. P. Sushkina. (Leningrad 1950, p. 301-359.) Rácz B.: Kék véresék es réti baglyok tömeges megjelenése Szerepen. (Aquila XXX—XXXI. 1923—24, p. 307.) Reiser O.: (Aquila Salmen J.: (Aquila Schenk H.: (Aquila Schenk J.: (Aquila Schenk J.: (Aquila Schenk J.: (Aquila Schenk J.: (Aquila Schenk J. (Aquila Schenk J. (Aquila Schlott M. Őszi megfigyelések a Fertő tavän. XXX—XXXI. 1923—24, p. 293.) Héja által leütött réti fülesbagoly. XXXVI—XXXVII. 1929—30, p. 319.) Madártani jegyzetek az aldunai rétről. XXII. 1915, p. 435.) A madárvonulás Magyarországon az 1914. év tavaszán. XKIL 1915, pt) Régi hires erdélyi madargytijtemények. XXIII. 1916, p. 187.) A magy. kir. Madartani Intezet 1928—30. évi madärjelölesei. XXXVI—XXXVI. 1929—30, p. 181.) A reti fülesbagoly fészkelése Apajpusztän 1933-ban. XXXVITI—XLI. 1931—34, p. 351—352.) : A madärvonuläs Magyarorszägon az 1889. ev tavaszän. VII. 1901, p. 68.) : A madärvonuläs Magyarorszägon az 1905. ev tavaszän. XIII. 1906, p. 94.) : Zur Ernährungsbiologie der Vögel. (Köcsag V. 1932, p. 48—49.) Solymosy (Aquila Somfai E. (Aquila L.: Madärelet a Fertő-tó deli részén 1930 augusztus végén. XLII—XLV. 1935—38, p. 658—659.) —Szijj J.: Néhány érdekesebb fészkelési adat az 6esai turjänrél. LIX—LXII. 1952—55, p. 412.) Studinka L.: Faunisztikai adatok a lebenyi Hanysägböl. (Aquila XXXVITI—XLI. 1931—34, p. 249.) Szomjas G.: A reti fülesbagoly feszkelese. (Aquila XXXVI—XXXVII. 1929-30, p. 306.) Szomjas G.: Levelek a Hortobägyrél. (Aquila XXIII. 1916, p. 346—347.) Turtek F.: Adatok Nyitra madärvilägähoz. (Aquila XLVI—IL. 1939—42, p. 300—301.) Vasvári M.: Az 1939/40-es tel és a madárvilág. (Aquila XLVI—IL. 1939—42, p. 344.) Vasvári M.: Magyarországi madarak méretei. (Aquila LIX—LXII. 1952—55, p. 172.) Vasvári M.: A réti fülesbagoly rámegy idegen zsákmányra is. (Aguila Warga K. Aquila Warga K. XXXVIII—XLI. 1931—34, p. 392.) : Madärvonuläsi adatok Magyarországról. XXVITI—X XIX. 1921—22, p. 107.) : Madärvonuläsi adatok Magyarországról. (Aquila XXX—XXXI. 1923— 24, p. 208.) Warga K. : Madärvonuläsi adatok Magyarorszägröl. (Aquila XXXÍI— v XXIII. 1925— 26, p. 7476, 83, 89, 95, 101, 106, 113, 118.) Warga K. : Madärvonuläsi adatok Magyarorszägröl. (Aquila XXXIV—XXXV. 1927—28, p. 280, 296.) | Woynarovich E.: Háborús madártani megfigyelések Ukrajnában az 1941. évben. (Aguila Zimmermann R.: Beitráge zur Kenntnis der Vogelwelt der Neusiedler Seegebiete. ( Wien. 96 XLVI—IL. 1939—42, p. 310.) 1944, pp. 272.) Migration and breeding of the Short—Eared Owl in territory of the Carpathian Basin By E. Schmidt The Short-eared Owl is one of the most interesting bird-species of the Carpathian Basin. Its appearance is absolutely rapsodical, in some years it is hardly to be seen, while in others it invades the country. Though its range covers large areas, it has to be regarded as a mainly northern bird and is, except in migration time, a fairly rare bird in Mediterranean Europe. Most observers who had to deal in some way or other with that species agree that its appearance in larger numbers is connected with the gradation of small rodents. When in its northern habitat the number of small mammals drops fast, on account of a severe winter or vast masses of snow, the bird is migrating southwards and usually centralises on areas where it can obtain plenty of food. On the territory of the Carpathian Basin the fieldmouse (Microtus arvalis) and the woodmouse (Apodemus sylvaticus) are to be reckoned within the first place, the former multiplying sometimes at an unbelievably high rate under favourable circumstances. Examinations of sto- mach and pellet-contents at my disposal prove the above related facts satisfactorily. As this owlspecies chiefly favours the cultivated country, or else, river and lake areas, destroying a great deal of destructive rodents there, its importance as a useful agri- cultural factor is not to be underrated. Unfortunately I could not obtain sufficient data on its migration to work it out in detail. Thus, the empty spots on the map do not certainly mean that those are enti- rely devoid of this owl-species but mostly indicate that there was nobody there to report on its probable occurrence. However, it can be stated that the migration follows the course of the Danube and Tisza. The birds cross the Carpathians fast, for there are only a few data on their occurrence there. The first Short-eared Owls have been reported as early as the end of August, from this thime on their number gradually increases and the migration may be considered as finished in spring, by March. I have showed the monthly division of the reports on Table. The first figure indicates the sum of data about the appearance of 1—3 specimens in the respective month, below are the number of observed specimens or the word ,,many”. Mapping of the data according to the months seemed to be of no use on account of the reasons already mentioned above. Data got on nesting territories in breeding periods are naturally not ineluded in Table. Regarding breeding territories we can distinguish eight centres in the Carpathian Basin : Transsylvanian Basin. — The family found by O. Herman. near Kolozsvar in 1865 has to be mentioned first in the order of time. About the same time A. Bıeız also reports its breeding in the Transsylvanian Basin but unfortunately without giving any data. According to his information STETTER found the species nesting in the Maros valley near Déva, K. LÁZÁR near Bencenc, J. CsATHÓ near Nagyenyed in the valleys of the Strigy and Székács, BreLz near Nagyszeben, Kimakovicz at Nagy- disznöd and Kissuräny, Czynk on the moorland of Mändra near Fogaras and R6MER stated its breeding in the Barcasäg near Brassó, Hausmann at Türkös, ZOPPELT at Szäszrégen. Since the turn of the century it disappeared entirely from the Transsyl- vanian Basin as a breeding species, for since we have but two data on its nesting here (Ladamos 1913, Radnéth 1930.). — Upper Tisza countryside. — We have the first data on the Short-eared Owl’s nesting on the Hortobágy from the year 1914 (G. SzomJas), one pair bred at Vaja in 1918, one at Szamosszeg in 1920 and another one at Bätorliget in the same year. Nesting pairs were found in the years between 1922—27 near Debrecen (Gy. GERÉBY). In 1927 the species was observed at Alsö- and Felsömera by VÁSÁRHELYI and we have reports on its nesting at Konyär, Tisza- eszlàr and Tarpa i in 1930 and its breeding was further proved at Dédes and Nagyvis- nyò in 1931, then again at Tarpa in 1933. Apaj—Urbé—Szunyogpuszta. — In 1894 F. CERVA found four families, in 1896 one and he states that also on the years 1908— 1910 the Short-eared Owl was a breeding species of that territory. The species was observed nesting in 1913 at Jäszkarajenö and Czibakhäza (VÁSÁRHELYI), in 1933 at Ürb6 (J. ScHENK), in 1934 near Szabadszälläs (G. KoLozsvARrI) and finally in 1952 at Öcsa (Szıss — JANISCH). — The Danube — Tisza junction and the countryside 7 Aquila — 6 97 of the river Temes.— Dr. J. NAGY noted these birds first as a breeding species on the meadowland of the Lower-Danube. In 1930 the Short-eared Owl was observed breeding at Szakallhaza, in 1933 at Temesvär (LINTIA) and in 1956 on the meadows near Csurog and Törökbecse (Csornai). — On the meadowland around Székesfehérvár (Western Hungary) the species was observed nesting three times, in 1883 (G. SZIKLA), in the years about 1930 and in 1952 (L. MATÉ). — The most regular nesting territory of the Shrot-eared Owl is the Hanság (Moorland in Western Hungary). Dr. L. STUDINKA declares that their number varies according to the quantity of mice. Lite- rature furnishes data on the first find of the Short-eared Owl’s young in the county of Moson in 1930 (F. CERVA), its nesting was proved at Lébény in 1933 (PATKAI — STUDINKA). According to Dr. STUDINKA’s data there were at that time about 11 nesting pairs on the Hansäg near Lébény. Afterwards we have proofs on the Short-Eared Owls breeding on the Hanság in the years 1934 and 1953. The species was proved twice to be breeding in the surroundings of Molnaszecsöd in 1897 and 1907. — Finally the last nesting area is the Kisbalaton (Lake in Western Hungary) where it was found nesting by K. WaRrca in 1943 and by Dr. A. Keve in 1949. We may include here its breeding observed at Iharosberény in 1906. Examining the average yearly distribution of breeding we find that the gaps of time in between are gradually shortening then, after the year 1943, the graphic lines show again an upward curve. The future has to answer the question wheter it is going to be continuous. Nesting sites of the Short-eared Owl occurring in the Carpathian Basin are much varied. Nests were found in wheatfields, among Juniperus and Euphorbia, in thistle shrubs or among acorn seedlings and on meadows as well. The month of May is usually the time for breeding but however there may be great shifting in dates. The very ear- liest data on its breeding period is that of March 27th (first egg), and the very last one the 8th August (downy young). The number of eggs is, according to HARTERT, 4— 8, though it may amount to 10—14 in years when there are plenty of mice. The largest clutch was the one found at Székesfehérvár (Western Hungary) in 1952 con- taining 10 eggs. The average number of eggs is rather low, 5,68 but this cannot be considered to be based on reality, for — in many cases — observers only report on the fact of breeding and therefore these could not be included here. In some other cases reports were pro- bably made on clutches not yet or not any longer complete. Summing up the above, we can state the following : the Short-eared Owl is a regu- lar migrant in the Carpathian Basin but in quantity it fluctuates sometimes conside- rably. In small numbers it may even stay for breeding in some favourable territories where there is sufficient foot to be obtained ; in that case, eggs are to be found from the end of April to the end of June. According to the result of examining its stomach and pellet contents, the food of the Short-eared Owl is nearly entirely made up of small rodents, harmful to agriculture. It follows from this fact, that the species is exceedingly useful and therefore deserves the greatest protection. 98 A FÜLESKUVIK ELTERJEDESE A KÄRPÄT-MEDENCEBEN Randik Aladar Erdészeti Főiskola Zoológiai Intézete, Zólyom (Zvolen), CSR A füleskuvik (Otus scops) igen ritka mediterrán fajok közé tartozik egész Közép-Európában. Az irodalomban fészkeléséről nem találunk Magyarországról sok adatot, Csehszlovákiából pedig egészen az 1948— 1953. évekig alig volt ismeretes a fészkelése. Régebbi irodalom szerint (CHERNEL, 1899; PETÉNYI, 1904; ScHENK, 1918; JIRSIK, 1927) a füleskuvik a Kárpát-medencében szórványosan fészkelt már régebbtől is, különösen Dél-Szlovákiában (FERIANC, 1941). i A füleskuvik európai elterjedését többen ismertették (DEMENTIEV, 1951; JOURDAIN. & WirHERBY, 1945; NIETHAMMER, 1938; PETERSON, MounTFORT & HoLLom, 1954., ENGELMANN, 1928). Ezek szerint elterjedese : Del-Franciaorszäg, Sväje, Dél-Ausztria, Magyarország, a balkáni államok, majd Nyugat-Azsia egy része (DEMENTIEV, 1951). NIETHAMMER szerint (1938) : Portugália, Spanyolország, Svájc (Graubönden, Tessin, Wallais), Olaszország, Korzika, Szicília, Szardínia, Balkán-félsziget, Tirol, Stájerország, Magyarország, Románia; a Szovjetunióban Szmolenszk és Podolia tartományok. Ritkábban jelenik meg Belgiumban, Hollandiában és Angliában. Magyarország területéről kevés fészkelési adat állott rendelkezésünkre, bár az utóbbi években egyre több közlemény jelent meg róla (Ko, 1950; Taprer, 1950; BARTHOS, 1954; URBÁN, 1955; Bartnos, 1957). Dr. Nacy J. aztirja (1934), hogy a füleskuvik előfordul Magyarországon mindenfelé a hegyvidéken, de kevésbé feltűnő volta miatt csak kevés helyről van előfordulási s még kevesebb fészkelési adatunk (pl. Nagyszent- miklós, 1895. V. 10. Kunn). Nagyobb számban való fészkelését VÁSÁRHELYI (1942) állapította meg a borsodi Biikk-hegységben. MANNSBERG (1931) és VasvaARI (1940, 1942) közli, hogy Erdélyben elég gyakori fészkelő, de Magyarországon jóval ritkábban és szórványosabban kerül elő. A gyümölcsösöket, parkokat, a vízparti odvas fákat ked- veli. Több adat szólt Budapest belterületéről (1926, 1935), így a Hármashatárhegy, Rózsadomb, Vár és Eötvös-tér környékéről. Érkezéséről Mauxs K. közli, hogy Diós- györbe 1916-ban IV. 23-án érkezett meg (WARGA, 1926), viszont CHERNEL ISTVÁNNÉ 1923. XI. 7-én még észlelt egy példányt Középhantos (Fejér-m.) határában (Warca, 1924). Grescuix bromatológiai vizsgálatához egy példány állott rendelkezésére : Sopron, 1897. VII. Magyarországi elterjedésével Pirkar (1947) foglalkozik. A füles- kuvikot a Balaton vidékéről is ismeri ( Tihany, 1941 ; Keszthely, 1947), de megfigyelte a Nagy-Oldalon, Jósvafő község határában 1956. V. 14-én (Kux, Z., in litt.). Lovassy (1929) ugyancsak megállapította 1925-ben előfordulását Keszthelyen. Bartuos (1957) 1955-ben fészkelve találta Nagykanizsa környékén. Ausztria területén a füles kuvik nemcsak az említett részeken fészkel, hanem a Fertő- tó vidékén is megtalálták két alkalommal BAUER, FREUNDL és Lucitscu (1955). Romániában LINTIA (1954) szerint a füleskuvik minden alkalmas helyen fészkel. A Szovjetunió területén DEMENTIE v (1951) közönséges fajnak ismeri a Krim, Turkmé- nia, Ukrajna területén és a Kaukäzusböl. OsmoLo\skAJA (1956) azt írja, hogy a Szovjet- unió európai részében előfordul Jaroslav és Kostrom vidékén és a Tatár Köztársaság területén. STRAUTMAN (1954) szerint a Szovjet Kárpátokban igen ritka faj. Lengyelországban DoMANIEWSK1 (1952) szintén ritkán előforduló fajnak számítja. Czarnecki és SzczEPSKI (in verb.) szerint nincs eddig bizonyíték a füleskuvik fészkeléséről, csak mint ritka vendég fordult elő. 7": — 6 99 A Balkän-felsziget ällamaiban mint tipikus mediterrän faj közönseges madär egész Dél-Európában. Macedöniäböl említi MAKATSCH (1950), Görögországból REISER. R. RucneR—KRonEisL(in litt.) szerint fészkel az egész Jugoszláviában (Istria, Hor- vätorszäg, Dalmäcia, Macedönia, Primorje, Serbia és Szlavönia). REISER szerint fész- kel Boszniában, Hercegovinäban és Montenegróban. Vojvodinäban ritka fészkelő faj. SCHENK HENRIK (1942) szerint 40 év alatt egy példányról sem szerzett tudomást, de 1941. V. 19-én kapott egy tojót Overbäszröl. HopEK szerint viszont a Titel és Zimony között húzódó meredek Duna-part üregeiben fészkel. Ezt az állítását azonban nem sike- rült sem neki, sem ScHENKnek bizonyítékkal alátámasztania. Vojvodinából említi legújabban a füleskuvikot CsornaAI (1957). Egész Szerbiában közönséges fészkelő faj (MATVEJEV, 1950). Csehszlovákiában kutatásaim szerint az utóbbi években közönséges fészkelő faj- nak bizonyult. Az irodalomban a következő szerzöknel találunk adatokat: FERIANG (1941), Jırsık (1927, 1949), Kux, SvoBopA, HupEc (1955), HRABAR (1932), MATOUSEK (1955), MosansKy, SLÁDEK (1958), RANDIK (1957), STOLLMANN (1958) stb. Vizsgálataimat 1953—1957 között végeztem, és a következőkben sorol- hatom fel a fészkelő helyeket és a fészkelő párok számát : Zselizi járás (Zeliezovce) : 1. Cata-Hron (1 pár); 2. Catá-erdő (1); 3. Zalba-szőlők (2); 4. Domaza—Cajakovo (2—3); 5. Zselizi-erdő (2—3) ; 6. Kis Sall6—Salov (1); 7. Märia-major (1); 8. Tergenye—Sallé (1—3); 9. Ipolybél (1). Párkányi járás (Sturovo): 10. Kisgyarmat—Sikeni¢ka (1); 11. Bényi-erdé (1); 12. Bényi Telep—Hron (1); 13. Kéméndi-sz6l6k (2—4) ; 14. Kéménd-puszta (1—2); 15. Kitind—Mala n. Hr. (2—(3); 16. Vojnice—Hegyhat (1). Lévai járás (Levice): 17. Horhi—Horsa (2—3) ; 18. Szäntö-park (1—2); 19. Bory- szölök (3—5—7); 20. Levai-szölök (1). Sägi järäs (Sahy) : 21. Magyarad (1—2). Kekköi járás (Modry Kamen): 22. Szlovákgyarmat—Slovenské—Darmoty (1). Korponai járás (Krupina) : 23. Hontnémet—Hont. Nemec (1). Surányi járás (Surany) : 24. Sv. Calad—Pozba (1). Aranyosmaróti járás (Zlaté Moravce) : 25. Mlyiany—Arboretum (1); 26. Cara- dice (1?). 5 Szeredi járás (Sered) : 27. Sintava—Dubnik-erdö (3—4). Salai járás (Sala) : 28. Dlhá nad Vah. (1). Prievidzei járás (Prievidza) : 29. Bojnice (1). Nyitrai járás (Nitra): 30. Dolné Stitàre (1); 31. Nitrianske Hraneisrovce (1); 32. Zemianske Sady (2 pär). Némelyik helyről hiányzik a megfigyelés (pl. Kelet-Szlovákia, Del- Morvaország stb.). A füleskuvik összesen kb. 43—54 párban fészkel Szlovákiában 32 helyen. A fő fészkelési gócpont Dél-Szlovákia, a Garam és Ipoly mente, és a Dél-Szlovákia hegyvidéke. Kéménd és Kicsind határában (Párkányi járás) már 1948-ban talált JaniscH M. (in litt.) két fészek- aljat. Ebből kitűnik, hogy már ezekben az években is fészkelt itt a füles- kuvik. CHERNEL is írja (1899): , Találtam a Kis-Kárpátok sz616s, erd6- vel határos lankasain.”’ 1955—57. években 9 alkalommal végeztem a Garam (Hron) és Szikenica arteriiletén lineáris mödszerü ällomänybecslest. Megfigyeleseimet a késő esti és éjjeli órákban végeztem kerékpäron és motorkerekpäron. A terület- sávokat az utak körül választottam 0,5 km szélességben és 5—30 km hosz- szúságban. Minden 1—3 km után megálltam és hasonló füttyel, mint az öreg madarak szólnak, csalogattam 1—3 percig. Az öreg madarak hangját könnyen felismertem, és megjegyeztem a helyet, órát, amikor a madár szólt. 100 kyvaoıs-ymog ur Img sdoog ay) fo burpoaug "buy "el “ungprypaojzg-jaq 0821047871 NY sami pw ‘PAQD "ET suawıads pa729/[09 - sajnsayauzay VW SUO}JDAJaSGQ) uwnıny puo durds - yasaaAdı Jdaw 1259 S9 IZSDAD] © BUIP9919 - S2/9YZS94 e EN EN DE. ( \ a N — 3 A, fs PS . 9 A ae, pen Y ri? fe \- \ eater? . 101 Osszesen 60,5 km? területen 44 darab füleskuvikot jegyeztem föl. A kvantitativ lineàris mödszer szerint 1 km?-en 0,72 db füleskuvik él, azaz 100 km-en 72,7 darab. Egy par füleskuvikra kb. 1,5 km? jut. Általában azt mondhatjuk, hogy a füleskuvik Csehszlovákia területén, főleg Délés Délnyugat-Szlovákiában (Trnava-Nitra-Levice-Sahy-Lucenec) szép számmal él. A hegyvidék madara, de a ligeterdőkben a Garam és Szikince árterületén, kertekben, szőlőkben, parkokban is gyakori fészkelő egész Dél-Szlovákiában. A füleskuvik déli, mediterrán fauna-elem. Bár már CHERNEL a múlt század végén a Kis-Kárpátokban rendszeres fészkelő fajnak találta, az újabb kutatások arra engednek következtetni, hogy ez a faj is terjesz- kedik észak felé, mint a gyurgyalag vagy a balkáni fakopáncs. Ennek okát az időjárásban beállott nagyobb mértékű változásban keresem. A magas hőmérséklet egész Közép-Európában elősegíti a madárfajok területi expansióját, és a dél-európai államokban az állományok felszaporodhat- tak, ami szintén területbővítést követel. A füleskuvik esetében a megfigyelések évszám szerint a következő- képpen oszlanak meg, ami ugyan nem teljes bizonyíték, mert könnyen elkerülhette az ornithológusok által úgyis csak szórványosan kutatott területen a figyelmet : 1899 : Kis-Kárpátok (CHERNEL) 1918 : Vichodna, Bazin, Meleghegy, Oravic, Gimes (megfigyelés — observed) ; Bazin, Ipolynyitra, Vichodna (költés — Breeding) (ScHENK) 1946—52 : Kéménd, Kicsind (Janısch), Sallö—Tergenye (A. DupicH) 1953 : Dubnik (MATousEKk, 1955), Zselizi-erdő (RANDIK) 1954 : Csata, Ipolybel, Horhi (RANDIK), Zemianske Sady (BRTEK, DAROLA), Bory (CSEREI) 1955 : Zalaba, Damäzsd, Kisgyarmat (Ranpır), Hontnémeti (MosANSKy, SLADEK, 1958) 1956 : Csata, Bény, Bényi-Telep (RANDIK), Mlynyany—Arboretum (SLÄDER), Bojnice (BRTEK, DAROLA) 1957 : Vojnice-hegyhät (STOLLMANN) A vizsgálatokból kitűnik, hogy észak felé eljutott már egész Közep- Szlovákiába (Bojnice—Prievidzei járás). Fontos lesz figyelni további terjeszkedését a szomszédos területeken is. Várható, hogy behatol a Kárpátok hegyszorosain és a folyók völgyei mentén északabbi terüle- tekre is. Érkezett: 1958. junius. Irodalom — Literatura Barthos Gy.: 1954, Új adat a füleskuvik fészkeléséhez. (Aguila, 55—58, p. 286.) Barthos Gy.: 1957, Feszkelö füleskuvik dél Zalában. (Aguila, 63—64, p. 288.) Bauer K.—Freundl, H.—Lugitsch, R.: 1955, Weitere Beiträge zur Kenntnis der Vogelwelt des Neusiedlersee—Gebietes. (Wiss. Arb. Burgenland, Heft 7.) Bauer, K—Rokitansky, G.: 1951, Die Vögei Österreichs. ( Eisenstadt) 102 Chernel, I.: 1899, Magyarorszäg madarai. Csaba, J.: 1943, Madärtani adatok a Vendvidekröl. (Aquila, 50, p. 356.) Osornai, R.: 1957, Madártani adatok Jugoszláviából. (Aquila, 63—64, p. 316.) Dementiev, G. P.—Gladkov, N. A.—Ptusensk, E. S.—Spangenberg, E. P.—Sudilows- kaja, A. M.: 1951, Ptici Sovietskovo Sojuza. I. (p. 373—376, Moskva.) Desfayes, M.: 1949, Sur le nid du Hibou Petit Duc Otus scops (L.). (Nos Oiseaux, No. 203, Vol. XX.) Domeniewski, J.: 1952, Ornithologia lowiecka. III. (Warszawa.) Engelmann, F.: 1928, Die Raubvögel Europas. (Neudamm.) Felley, R.: 1949, Le Hibou petit-duc (Otus scops) a Conthey (Valais). (Nos Oiseaux, 20, No. 203.) Feriane, O.: 1941, Avifauna Slovenska. (Technicky obzor slovensky, Bratislava.) Formozov, A. N.—Osmolovskaja, V. I.—Blagosklonov, K. N.: 1957, Vtäky a skodco- via lesa. Frivaldszky, J., 1891, Aves Hungariae. (Budapest.) Géroudet, F.: 1947, Les Rapaces. (Neuchatel—Paris.) Greschik, J.: Gyomor- és köpettartalom vizsgälatok. (Aquila, 30—31, p. 243—263.) Heyder, R.: 1952, Die Vôgel des Landes Sachsen. (p. 257, Leipzig.) Hrabar, S.: 1932, Ptactvo na Podkarpatské Rusi. (Sbornik ZMS.) Jirsik, J.: 1927, Seznam slovenského ptactvo. (Sbor. Vys. sokly zem. v Brni, Sign. D—5.) Jirsik, J.: 1949: Nase sovy. (Praha.) Kohl, I.: 1950, Szäszregen vidékének bagoly faunäja. (Aquila, 5154, p. 166.) Kux, Z.—Svoboda, S.—Hudec, K., 1955, Prehled moravského ptactva. (Cas. Mor. Mus.) Lintia, D.: 1954, Pasarile din R. P. R. II. (p. 92—93, Bucurest.) Lovassy S.: 1929, Villanyvezetéken elpusztult füleskuvik. (Aquila, 34—35, p. 412—413.) Madarasz Gy.: 1903, Magyarorszäg madarai. (Budapest.) Mannsberg A.: A füleskuvik elöforduläsa Budapest környeken. (Aquila, 36—37, p. 301.) Matousek, B.: 1955, Hniezdenie vyrika obycajnéhe europskeho -Otus scops (Linn.) na juhozäpadnom Slovensku. (Biológia, X, c. 1., Bratislava.) Matvejev, S. D.: 1950, Ornithogeographia Serbica. (Beograd.) Mosansky, A.—Slädek, J.: 1958, Nové poznatky o rozsireni a vyskyte sov na Slovensku (Sylvia, 15.) 103 Nagy J.: 1934, Megfigyelések a füleskuvik életéből. (Aquila, 38—41, p. 390—391.) Nagy J.: 1943, Európa ragadozó madarai. (Debrecen.) Niethammer, G.: 1938, Handbuch der deutschen Vogelkunde. II-III. (Leipzig.) Pdtkai I.: 1947, Ragadozó madaraink. (Budapest.) Petenyi J. S.: 1904, Madártani töredékek. (p. 109, Budapest.) Peterson, R. — Mountfort, G.— Hollom: 1956, Die Vögel Europas. (Berlin.) Portenko, L. A.: 1950, Ocerk fauny ptic zapadnovo Zakarpatia. (Pam. Akad. P. P. Suskin, p. 329.) Randik, A.: 1957, Prirodné pomery a avifauna Horsianskej. doliny na juz. Slovensku. (Ochrana prirody, III. c. 6., p. 167.) Schenk H.: Füleskuvik Överbäszon. (Aquila, 46—49, p. 456.) Schenk, J.: 1918, Aves. in Fauna Regni Hungariae. (Budapest.) Strautman, J.: 1954, Ptici Sovietskych Karpat. (Izd. AN USSR, Kiev, p. 61.) Stresemann, E.: 1955, Die Vögel Deutschlands. (p. 27, Berlin.) Tapfer D.: 1950, A füleskuvik feszkelese Bodajkon. (Aquila, 51—54, p. 166.) Urban S.: 1955, A füleskuvik a Dunazug-hegysegben. (Aquila, 59—62, p. 385.) Uttendörfer, O.: 1952, Neue Ergebnisse über die Ernährung der Greifvögel und Eulen. (p. 118—119.) Vasvári M.: 1926, A füleskuvik előfordulása Budapesten. (Aquila, 3233, p. 251—252.) Vasvári M.: Kecskefejö a nagyvárosban. (Aquila, 38—41, p. 368—369.) Vasvari M.: 1940. (Erdészeti Lapok, p. 732—738.) Vasvári M.: 1942, Vadászati útmutató, 1941/42. évf. Warga K.: 1926, Madárvonulási adatok Magyarországból. (Aquila, 32—33, p. 66—127.) Warga K.: 1924, Madárvonulási adatok Magyarországból. (Aguila, 30—31, p. 179—237.) Witherby, H. F.—Jourdain, F.C. R.-ete.: 1945, The Handbook of British Birds. IH. (p. 336.) The Distribution of the Scops Owl in the Carpathian Basin by A. Randik Zoological Institute, Academy for Forestry, Zvolen. CSR The Scops Owl (Otus scops L.) is one of the extremely rare Mediterranean species all over Central Europe. There are only few data to be found in literature of its nesting in Hungary and it was fewer known as a breeding species in Checoslovakia either up to the years 1948— 53. 104 According to older literature (CHERNEL 1899, PeTtÈNYI 1904, SCHENK 1918, Jırsık 1927), the Scops Owl occasionally bred in the Carpathian Basin, particularly in South Slovakia (FERIANC 1941). Hungary: It belongs here to the rare breeding species. First record from Pence, 1837—38 by PETÉNYI. In the last years more data and reports were published about the breeding of the Scops Owl in the last issues of Aquila (KoHnL 1950, TAPFER 1950, BartHos 1954, URBÁN 1955, BartHos 1957). Nagy (1934) states that the species occurs everywhere in the hill-lands of Hungary but that on account of its inconspi- cuous appearance we have few reports of its occurrence and even fewer data on nes- ting (e. g. Nagyszentmiklés May 10th 1893, Kuhn). It is a bird of the higlands. VÁSÁRHELYI proved its nesting in considerable numbers in the Bükk Mountainsin Borsod (Northern Hungary). MANNSBERG (1931) and VASVÁRI (1940, 1942) inform us that. it is a common breeding species in Transsylvania but on Hungarian territory there are only rare and scattered occurrences. The Scops Owl prefers orchards, parks and hollow trees on watersides. We have several data of its occurrence in the city of Budapest (1926, 1935), Mrs. I. CHERNEL observed one specimen at Közep-Hantos (County Fejér) on 7th November 1923 (WaARGA 1924), GRESCHIK made a bromatological examination on one specimen from Sopron (Western Hungary) in July 1897. Pirtkaı (1947) deals with its distribution in Hungary. The Scops Owl was seen at Lake Balaton in 1941 and 1947 (Bartuos 1954) and it was also observed by him near Jósvafő on May 14th 1956 (North Hungary, Z. Kux in litt.). According to K. MAUKS it arrived at Diósgyőr (Northern Hungary) on April 23rd 1916 (Warca 1929). Newest data prove its further spreading on Hungrian territory in the last 10 years. Austria: There are data of the Scops Owl’s nesting and occurrence in the follo- ing areas: the surroundings of Lake Fertö and from Southern Austria (the Tyrol and Styria). According to BAUER, FREUNDL, LucitscH (1955) the species was twice observed near the Lake Fertő. BAUER and ROKITANSKY count it to the rare breeding species in Austria. Roumania : According to Lintia (1951) the Scops Owl is a common species in the Cremea, Turkmenia, the Ukraine and the Caucase. OSMOLOVSKAJA (ex ForMozov, OsMOLOVSKAJA, BLAGOSKLONOV 1956) says about the species to occur in the southern part of European Russia in the area around Jaroslav and Kostrom and in the flood areas of the Tartar Republic. STRAUTMAN (1954) says that the Scops Owl is to be con- sidered a very rare species in the Soviet Carpathians. Poland: DOMANIEwsxY (1952) also considers it a rarely occurring species. CARNECKI and Sczepsxy (in. verb.) state that there is no proof of the Scops owl’s breeding in Poland. In the pas years it has only been known as an occasional visitor. The Balkan States : The Scops Owl, being a typical Mediterranean species, is a common bird throughout Southern Europe. MAKATSCH (1950) mentions it in Macedonia and so does REISER (ex MAKATSCH 1950) in Greece. According to RucNER—KRONEISL (in litt.) the species is a permanent resident all over Yougoslavia (Istria, Croatia, Dal- matia, Macedonia, Primorje, Serbia and Slavonia.) REISER (Ornis balcanica) states that it breeds in Bosnia, Hercegovina and Montenegro. But it seldom breeds in the Voivodina. H.ScHENK (1942) declared that no specimen came to his notice in 40 years, but on May 19th 1941 he received a female from Overbäsz. According to Hodek the Scops Owl is nesting in the cavities of the steep banks of the Danube but neither he nor anyone else succeeded in proving it. Csornat (1957) also mentioned it recently. In Serbia the Scops Owl is a common nesting species (MATVEJEV 1950). Checoslovakia : As a result of my researchwork, the Scops Owl proved to be a common breeding species in the last years. First I wish to mention the literature where data of the Otus cops are to be found: CHERNEL (1899), Schenk (1918), FERIANC (1941), Jırsık (1927, 1949), Kux, Svopopa, Hupec (1955), HRABAR, (1932), MATOUSEK (1955), MOSANSZKY, SLADEK (1958), RANDIK (1957), SroLLMANN (1958) ete. I summed up the results of my researches from 1953 to 1957. The numbers of breeding places and nesting pairs see in Hungarian text. We miss reports from some territories (Eastern Slovakia, South Moravia, ete.). Thus the total is about 43—54 breeding pairs in 32 localities in Slovakia. The main breeding centre in Southern Slovakia is along the rivers Garam and Ipoly and the southern Slovakian hillcountry. M. Janısch (in litt.) found near Keménd and Kicsind 105 (District Pärkäny) two families in 1948, and CHERNEL in the Low Carpathians (1899). This proves that the Scops Owl was breeding here too. In the years 1955-57 Imade estimates of the stock on 9 occasions in the flood-areas of the Garam and Sikenica (Southern Slovakia) using the linear method. Riding a bycicle or a motorbycicle I made observations in the late evening hours and at night. I chose 0,5 km wide and 5—30 km long stretches along roads, stopped each 1—3 km and, whistling like old birds do, I tried to allure Scops Owls. It was easy to recognise the answering calls of old birds and I made a note of the place and time where and when a Scops Owl was heard. On an area of 60,5 km? I registered 44 specimens. According to the linear sys- tem 0,72 bird lives on 1 km? i.e. one pair shares an area of about 1,5 km?. | It can be said that on Checoslovakian territory, particularly in south and south- western Slovakia the Scops Owl breeds in fairly large numbers. It is a bird of hills and mountains but it has often nested in small woods along the rivers Garam and Szikinice, in gardens, vineyards and parks throughout southern Slovakia. Otus scops belongs to the southern Mediterranean ornis. Recent reserach proves that the species perhaps extends its range northwards. According to recent researches its range now extends as far as Central Slovakia, which is now the northern most bree- ding territory of the species in this country. Its spreading is proved by the data in the Hungarian Text. A HAVASI FÜLESPACSIRTA ELŐFORDULÁSA MAGYARORSZAGON Schäfer Lajos A havasi fülespacsirta (Eremophila alpestris) — mint ahogy azt a régebbi adatok is bizonyítják, — mindig ritka vendége volt hazánknak. Természetesen nemcsak mai határainkon belül mutatkozott gyéren, hanem ritkának számított az egész Kárpát-medencében is. Fészkelési területe a közép-európai országokon kívül esik, bár mint majd alább kitűnik, egyes régi orinthológusok lehetségesnek tartják költését Erdély magashegyi területein. Nem mondható északi fajnak, mert Európa, Ázsia és Amerika tundráin kívül költ Északkelet- és Észak-Afrikában, Észak-Arábiában, a Balkánon, Kis-Ázsiá- ban, a Kaukázusban és Észak-Iránban, Afganisztánban, Közép-Ázsiában és Mandzsu- riában, az amerikai földrészen Mexicóig és Columbiában, de itt csak a magas hegységek- ben. 33 alfaja közül nálunk az Észak-Európa és Ázsia, valamint a Kelet-Szibéria magas hegyein fészkelő Eremophila alpestris flava Gmelin jön számításba, amennyiben a hoz- zánk lelátogatók Európa tundráiról származnak. Magyarországon. tehát nem költ, mint ahogy nem fészkel a Kárpát-medence más területén sem, és ezért meglepetést kelt BALDAMUS feltevése, mely szerint az erdélyi havasokon költ. Ezt erősíti meg később WAGNER hátszegi orvos is, aki a Kralovaholán tartja fészkelőnek. A két adaton kívül sehol sem találunk több említést, ami a havasi fülespacsirta Kárpátokban való fészkelését feltételezné. 1829—30 szigorú, kemény, havas telén tömegesen, nagy csapatokban jelentkeztek nálunk. PETÉNYI Pest közelében többször megfigyelte, s lőtte is. Cinkotán 1830. január 9-én egy fiatal tojót lőtt, február 22-én egy hímet és február 26-án újból egy tojót. PE- TÉNYI a következő évben 1831. február 9-énismét elejtett egy tojót Cinkotán. 1831-ben korán, október közepe táján mutatkoztak, a telelők első példányai már ekkor megérkez- tek. Pontosabb adatot PETÉNYI nem szolgáltat. ZEYK hátrahagyott kéziratában (,, Erdély madarai") megemlíti ugyan a havasi fülespacsirtát, de semmit sem mond róla, s előfordulását nem bizonyítja. Alauda alpestris név alatt ,,éjszaki pacsirtänak’ nevezi. A WAGNER-gyűjtemény azonban már tartalmazott bizonyító példányt Erdély terü- letéről. A gyűjteményben egy darab havasi fülespacsirta volt. Mivel WAGNER erdélyi tartózkodása idején a hátszegi völgyben szerezte főképp gyűjteménye anyagát, való- színű, hogy az említett példány is a Retyezát alól, a Sztrigy folyó környékéről származik. Sajnálatos, hogy nem lévén ornithológus, csak dísztárgyként kezelte lelőtt anyagát, és a pontosabb hely- és időmegjelölést mindig mellőzte. Egyébként a gyűjtemény ony része a szabadságharc alatt elpusztult, s az első bizonyító példány megrongälö- ott. 1855. december 24-én a Sztrigy völgyében Réa környékén Bupa À. akadt rá 20—30 főből álló csapatukra. A következő évben, 1856 januárjában Bupa E. harmincas csa- patukböl lőtt Goncágán, Hunyad megyében egy hím példányt pontosabb időpont- meghatározás nélkül, amely később Csaté J.-hoz került. 1865-ben újból Pest mellett került egy kézre, "Vecsésen lőtték január 23-án. 1872. januárjában ismét Bupa A. akadt rà Réa környékén a Sztrigy völgyében, 1880-ban újfent többször megfigyelte a hátszegi völgyben és lőtte is, de pontosabb időpontot erről sem közölt. 1886-ban Hódmezővásárhelynél került elő. 107 Az emlitett adatok nagyon gyérek, valamint eléggé pontatlanok és természetesen nem jelentik azt, hogy a havasi fülespacsirta ennyire szor- ványosan mutatkozott volna nálunk. 1893-tól kezdve, a Magyar Ornitho- logiai Központ megszervezésével nagyobb megfigyelőhálózat lehetővé tette a pontos és az eddiginél jóval sűrűbb észleléseket, s lehetőség nyílott. az észlelt adatok leközlésére is. Ezek után sokkal rendszeresebb és határo- zottabb képet kaphattunk az Eremophila hazai előfordulásáról. 1894. december 22-én került kézre egy Kécsán, Torontál megyében. A példány DR. LENDL A. műegyetemi tanár tanszerkészítő intézetébe került preparäläsra, lelövője ismeretlen. Egyébként 1894—95 telén több helyen is ättelelt, így LAKATOS K. a csong- rádmegyei Horgoson figyelte meg. A Tisza határában, a falu mentén és a Madaras- tónál a tél folyamán többször lehetett találkozni velük, főképp februárban. LAKATOS kalitkában is tartott néhány darabot, a madarak azonban júniusban valamilyen sor- vasztó betegségben elpusztultak. MENESTORFER 1895. január 16-án Temes-Kubinnál látott 6 darabot, és állítólag itt is többször megfordultak a tél folyamán. A következő esztendőben, 1896-ban csak Ungvár mellett tapasztalták, január 18-án Mepreczky I. jegyezte fel. 1897. november 27-én Csallóköz—Somorján Kunszr K. lőtt három darabot. 1898. januárjában KosztkA L. szolgáltat adatot Izsákról. A lelőtt példány Dr. Lenpu A. tanszerkészítő intézetébe került preparálásra. KoszTKkA január 14—31. között rendszeresen megfigyelte a környéken, és többször látta csapatukat. Ez év első hónapjaiban úgy látszik másholis elég szép számmal mutatkoztak, mert MENESTORFER G. Temes—Kubinnäl is többször tapasztalta. Az első január 26-án került szeme elé, és a területet az utolsók feltűnően későn, április 10-én hagyták el. 1899. első hónapjaiban KoszTKA ismét tapasztalt telelőket Izsákon. Február 17-én Kolozsváron is mutatkoztak, hol LINDER K. jegyezte fel az Eremophilákat. Viszony- lag ebben az évben is későn hagyták el hazánkat, mert március 28-án Pribékfalván TELEKY P. még észlelte. 1900. vagy 1901. februárjában Komáromnál Hecymecuy figyelte meg öt darabból álló csapatukat. Ezután Szentesről került meg egy példány 1904. október 10-én. A ma- dar Lenpu A. gyűjteményébe jutott. 1904-ben Hödmezöväsärhelynel is lőtték. Még ugyanez év elején, január 12-én KosztkA L. szolgáltatott adatot Izsákról. Izsákon a következő év első hónapjaiban kétszer is mutatkozott. 1905. február 1-én sok került szeme elé, majd március 16-án csupán egy darab. 1906. december 20-án mutatkozott ismét Nyiregyházán. Nacy J. 10—+2 főből álló csapatukat látta. 1907 első hónapjaiban több belyen megfordult a havasi fülespa- csirta. A Szepes-megyei Csütörtökhelyen január 9-én Grescuik J. egy madarat ész- lelt, majd Lőcsén újból egyet. Január 29-én Sárospataknál SZEMERE L. lőtt két dara- bot, amiről Nacy J. szerzett tudomást. Bács megyében HòTAJ F. látott három Eremophildt február 16-án. 1908-ban újból Izsákon jelentkezett, KoszrkA L. február 3-án látta. A következő esztendőben Tiszaeszlárnál került kézre, SzomJas G. december 18-án lőtt egy pél- dányt. 1910. februárjában kétszer észlelték. Először 18-án Kosztka L. Izsákon, majd 23-án Királyhalom mellett figyelték meg. Az 1911-es évben ismét Királyhalomnál mu- tatkozott március 13-án. Kilenc év kiesés van ezután a megfigyelések sorrendjében. Csak 1920. január 5-én akadtak újból rájuk, a Veszprém megyei Dég környékén észleltek hat darabot. Két év múlva, 1922. január végén a Zemplén-megyei Hercegkuton (—Tróc) Sáros- patak mellett SZEMERE L. látta az elsőket. November 25-én Mároknál, Bereg megyé- ben Kapiczy E. 19 darabot észlelt, s egy bizonyító példányt meg is szerzett közü- lik, ami az Intézet gyűjteményébe került. December 15-én Nemes Gy. Nyíregyházá- nál találkozott vele. Nacy L. is azt állítja, hogy Nyíregyháza mellett 1922—23 telén elég szép számmal vendégeskedtek. Gyakoriságát nemcsak az aránylag több helyről beérkezett jelentés, de a mutatkozó csapatok nagysága is kifejezte. Március közepe táján hagyhatták el hazánk területét, mert Nacy L. az utolsó 12 főből álló csapatot III. hó 14-én figyelte meg. 108 Hasonló volt a helyzet a következő évben, 1923—24 telén. A csonttollü madarak { Bombycilla garrulus ) tömeges invazidjaval együtt nagy számban mutatkoztak az Eremophiläk, s bár csak négy helyről szolgáltattak konkrét adatot, gy akoriságát két- ségtelenné teszi, hogy WARGA K. ez év madárvonulási feldolgozásában szép számmal előforduló téli vendégként említi. Nacy L. Nyíregyháza mellett november 18-án észlelte az elsőket. HRABÁR S. a Keleti- -Kárpátok lábánál az Ung folyó völgyé- ben Perecsennél jegyezte fel december 28-án. KABACczy E. Hetén (Bereg m.) február 13-án tapasztalta, február 24-én Zsolnánál Cerny figyelte meg, majd az utolsókat Nacy L. Nyíregyházánál március 27-én látta. 1925-ben ugyancsak Nyíregyházánál mutatkozott legelőször, Dr. Nacy J. január 3-án tapasztalta a megjelenésüket. Március 3-án újból szem elé került a Bihar megyei Derecskén, ahol KirALY I. talákozott vele. JAKAB A. 1926. novemberében látta, és lőtte is Nyíregyháza mellett Császárszálláson. 1925—26 telén ismét Hetén jelentkezett, a vendégeskedőket KaBAczy E. jegyezte fel. Majd 1927-ben a Hortobágyon mutatkozott egy csapat, amit DR. TARJÁN T. ész- lelt október 29-én. A havasi fülespacsirták 1928-ban ismét jelentkeztek, s megfigyelőjük JAKAB A. volt Nyiregyháza mellett. Két év múlva ugyancsak Szabolcs megyében Ajak környé- kén látta JAKAB A. 1930. január 6-án. 1932-ben Hont megyében került újból kézre Szézdnál pontosabb adat közlése nélkül. Egyébként Árvaváraljáról is tudomásunk van egy előfordulásáról, azonban még az évszámot sem ismerjük. A havasi fülespacsirta megjelenéséről tudomásunk van még öt helységből, ahonnan azonban semmiféle időmeghatározást nem közöltek. Ezek az előfordulási helyek: Békéscsaba, Bráza (Fogaras m.), Türkös (Brassó m.), Nagy- kikinda (Torontál m.) és Zólyom. Nyolc év múltán 1940-ben Alsószinevéren Máramarosban lőttek egy fülespaesirtät január 19-én. Valószínű, hogy 1939—40 telén csak a Kárpát-medence északi, észak- keleti részéig jutottak el, mert amig sehol nálunk nem jelezték előfordulásukat, az említett helyek kivételével, Bukovinában szép számmal látták őket. Január 16—22 között naponta volt látható az Fremophilak csapata, és MALINowscHI K. még január 31-én is tapasztalta egy hat főből álló csapatukat. 1941-ben a Dunántúlon Vas megyé- ben is előkerült, Dr. SòLymosy L. december 7-én Egervárnál találkozott a madárral. Rá egy évre karácsony körül BERETZK P. a Fehértó környékén figyelte meg 16—20 főből álló csapatukat. E télen még Temes megyében Csernegyházán is ráakadtak 1943. január 31-én, majd március 15-én ismét DR. BERETZK P. talált rá a Fehértónál. Egy havasi fülespacsirtát bizonyító példánvként el is ejtett. A II. Világháború után vége szakadt a jelentéseknek. Csupán két előfordulásáról van tudomásunk, ami 14 esztendő alatt ugyancsak szegényes. 1951-ben Nagyszent- jánosnál, Győr közelében bukkantak újra fel. November 18-án a vasútállomás közelé- ben húzódó országúton látta őket Nacy J. kapargászni. A legutolsó adat pedig saját megfigyelésem Apajpusztán, ahol a tavaszi vadvizek mentén akadtam körülbelül 20 főnyi csapatukra 1957. február 27-én. 130 eszteridő alatt tehát — amióta a Kárpát-medence madárfaunája tudományos megfigyelés alatt áll — 67 adatot szolgáltattak, amely vi- szonylagosan gyér előfordulását bizonyítja e madárnak. Két, legfeljebb három ízben mutatkozott nagyobb mennyiségben nálunk : még PETÉNYI idejében 1829-30 telén, majd csaknem egy századra rá 1922-23 és 1923-24 telén. A havasi fülespacsirtát főleg a Nagyalföldön tapasztalták Ungvártól egész Kevevárig (Temes-Kubin) 27 helységből jelentették, legtöbbször Izsákról, ahol nyolc esetben látták és Nyíregyházán, ahol hétszer fordult elő. A Kárpátok vonulatában összesen 14 ponton mutatkozott, míg a Dunántúlon mindössze 5 előfordulásáról van tudomásunk. Amint a tér- képről le lehet olvasni, a Kárpát-medence számottevő területéről, az Eger- vártól Kevevárig húzható vonaltól délnyugatra egyetlen megjelenési adat sincs, s hasonlóan hiányzanak a Magyar Középhegységben is. 109 ARVAVARAL JA LOCSE a CSÜTÖRTÖKHELY A PERECSENY ZOLYOM A UNGVAR © ZSOLNA e geco. SZAZD 4° SAROSPATAK a Sie TRÓCO" AJAK a e TI Me MÁROK SZAESZLAR dala . 2 rara «PRIBEKFALVA INKOTA GSC : A e CSÁSZÁRSZÁLLÁS ® VECSÉS HORTOBÁGY s " ALSOSZINEVER T S CSALLÓKÖZ - JU. SOMORJA A 7 KOMAROM € NAGYSZENTJANOS a ) 4 EGERVÁR APAJ-P e. È af ES DERECSKE #7 — \ IZSAK E S . e a = N | SZENTES BÉKÉSCSA KOLOZSVAR n HODMEZOVASARHELY gy i ca à, ® 9 KIRÁLYHALOM N n. omo SZEGEDA*T bu 4 HORGOS NAGYKIKINDA es KECSA ZAINI % seginecnza N HATSZEG BRÉA 1 adat - One date 2 adat - Two dates 4 adat - Four dates FR e e A 7 adat - Seven dates B 8 adat -- Eight dates 14. ábra. A fülespacsirta előfordulása Magyarországon és a környező területeken 14. Fig. Occurance of the Shore Larx in Hungary and annexed countries ScHENK emliti, hogy az els6 jelentkezök néha a Märamarosban mär szeptember végén mutatkoznak, amire vonatkozölag azonban semmiféle adatot nem tudtam találni. A legkorábban október 10-én került meg Szente- sen, majd a téli hónapok zordságával párhuzamosan novemberben és decemberben növekedett a megfigyelések száma. A legtöbb adat januárból származik, amikor is 17 ízben észlelték. Egyébként a januári napokban többször és több helyen folyamatosan is tapasztalták, amit azonban az említett szám nem tüntet fel, egy adatnak véve a folyamatos megfigyelést is. (Annál is inkább, mert a legtöbb esetben minden valószínűség szerint ugyanazt a telelő csapatot látták az egymást követő napokban.) Hasonló a helyzet februárban és márciusban is, amely hónapokban azonban már csökkent a velük való találkozások száma, s rendszerint március vége felé már visszahúzódtak északi hazájukba. Mozgásukra vonatkozóan PFT£nyı említi, hogyha a hó elolvad, előbb vonulnak vissza, de ha a kemény idő visszatér, s újból nagy havazások állnak be, az időjárás a havasi fülespacsirtákat is visszahozza. Említettem már, hogy a havasi fülespacsirtánál nálunk az Eremophila alpestris flava Gmelin jön számításba. Azonban van egy feltűnően késői adat, amely szerint MENESTORFER G. Temes-Kubinnál még április 10-én 110 is megfigyelte 1898-ban. Minden bizonnyal ennek az alapjän tételezi fel CHERNEL I. a balkäni alfaj elöforduläsät a Kärpät-medence deli részein. ugyanis lehetségesnek véli, hogy a deli megyékben előkerülő havasi fülespacsirták a Boszniában, Bulgáriában és Kaukázusban költő penicillata fajtához tartoznak, amely nagyobb, és a madár fej- és nyakoldalán a fekete sáv lenyomul a begy felett lévő keresztsávig és abba bele is olvad. Amennyiben CHERNEL feltevése fennáll, helyesbíteni kell azt az állítását, hogy nálunk az alpestris penicillata fordulna, elő, mivel ReIcHENOW 1895-ben a balkáni pél- dányokat elválasztotta a penicillata-töl, és azokat Eremophila alpestris balcanica néven új subspeciesként írta le. Erre a fajtára az említettek mellett még jellemző, hogy homlokuk és torkuk nem oly fehéres, hanem határozottan sárga, valamint az is megkülönbözteti a mi fülespacsirtánktól, hogy a tarkó és nyak halvány meggyszíne nem terjed ki a hátra. Így az Eremophila alpestris penicillata Gould nyugati határát a Kaukázus, Kis-Ázsia és Irán határozza meg, és a velük szomszédos alfaj, amely a Balkánt lakja (kivéve valószínű Albániát) az Eremophila alpestris balcanica Reichenow. Hogy vajon valóban előfordul-e nálunk, arra majd a jövő kutatása fog feleletet adni. A balcanica subspecies Kárpát-medencében való előfordulását sejteti BALDAMUS és WAGNER közléseis, akik a havasi fülespacsirtát Erdély magas hegyvidékén költő fajnak tartják. Ez azért sem lehetetlen, mert Szerbiában ismert fészkelése, és fészkelési terü- letének északi határa nem messze esik Erdélytől. Mindent összevetve, ha az Eremophila alpestris balcanica nemis fészkel Erdélyben — bár feltételezhető — a Kárpát-medencé- be minden valószínűség szerint kóborláskor belátogat, s ekkor eljuthat hazánk területére is. Mivel a havasi fülespacsirta szórványos téli vendégünk, nemzetgazda- sagunkra jelentősége nincs. Ha telenkent le-lelätogat, nálunk elsősorban gyommagvakkal táplálkozik, mig fészkelő hazájában szorgalmas rovar- pusztító. A Csallóköz—Somorjánál lőtt három fülespacsirta gyomortartal- mát megvizsgálva TnA1ısz L. a következőket találta bennük : Setaria viridis L. termés 95 db Setaria viridis L. termés törmelék sok Setaria glauca termés 27 db Ajuga Chamaepitys L. termés 5 db Rovartörmelék kevés Kavics kevés Ebből a nagyon is szegényes adatból láthatjuk, hogy amennyiben meg- jelenik nálunk, a gyommagvak irtásában hasznot hajt. Dr. Keve A. ‚A madarak csigatàplaléka” c. munkájában az Eremophila gyomrában meghatározhatatlan törmeléket állapít meg. A havasi fülespacsirta ökológiájára vonatkozólag a madár alpesi faj lévén, költő hazájában a magas hegyekhez, vagy a hűvös hideg tundrákhoz ragaszkodik. Nálunk rendszerint víz mellett került meg, s a Kárpátokban is általában folyóvölgyekben találtak rá. Kisebb-nagyobb csapatokban mutatkoztak, amiknek egyedszáma elérhette a 30 főt, s ritkábban jelentek meg magánosan. Mint érdekességet kell megemlíteni, hogy a Morva- medencében egy ízben kb. 1000 főnyi hatalmas csoportjukat látták. (Egyébként a Csehszlovákiában jelentkezőket nem tartják áttelelőknek, hanem csak rajtuk keresztülutazóknak.) Mivel a legtöbb észlelési pont az Alföld területére esett, ezek után is ott várhatjuk a leggyakoribb feltűnését. Hogy néha nagy hiányok mutat- 111 koztak a megfigyelések sorrendjében, az természetesen nem jelenti azt, hogy a fülespacsirta nem tartózkodott volna a Kárpát-medence területén, bár viszonylag az észlelt esetek kirajzolják hozzávetőleges pontossággal az illető esztendőben a havasi fülespacsirta gyakoriságát, szórványosságát vagy esetleg hiányát. A madár könnyen elkerüli a figyelmet, ha nem buk- kanunk közvetlenül rájuk, repülő csapatukat nemigen tudjuk megkülön- böztetni a többi télen előforduló kis énekesek csoportjától. Én magam is, mikor Apajpusztán a szikes legelő fölött először láttam átrepülni csapa- tukat, mezei pacsirtáknak gondolva őket, nem törődtem velük. Mikor azután ugyanaz a csapat tőlem pár lépésre a vadvíz partján hirtelen fel- bukkant, győződtem meg kilétükről. Közel hat-hét méterre bevártak. Jellemző volt viselkedésükre, hogy gyorsan, lileszerűen futkároztak, hirtelen összerohantak, majd szétszéledtek, hogy összefussanak. Úgy tűnt azon az órán belül, mialatt szemléltem őket, mintha a csupaszabb, növény- zetben szegényebb talajhoz jobban ragaszkodtak volna, és lehetőleg a kis vakszikfoltokon tartózkodtak. Csakis tüzetes és pontos megfigyeléssel akadhatunk rájuk, és akkor bizonyosan több találkozásunk lesz ezzel a madárral. Végezetül itt mondok köszönetet a Madártani Intézetnek és elsősorban DR. KEvE ANDRÁSNAK, hogy az adatokhoz akadálytalanul hozzájuthat- tam, és segítségük révén dolgozatomat megírhattam. Érkezett: 1957 október. Irodalom — Literatura Dr. Beretzk P.: A szegedi Fehértó madárvilága 10-éves megfigyelés alapján. (Aquila, 1943, p. 342.) Bodnár B.: Wagner-féle madärgyüjtemeny. (Aquila, 1908, p. 227.) Bodnár B.: A Wagner-gyüjtemeny elpusztulása. (Aquila, 1921, p. 194.) Buda Á.: Madärvilägunk pusztulása az utolsó félévszazad alatt. (Aquila, 1906, p. 165.) Chernel I.: Magyarország madarai II. (1899, p. 641—642.) Csörgey T.: Madártani töredékek. (Petenyi János Salamon.) (1904, p. 217—218.) Dementiev—Gladkov : Ptici Sovetskogo Sojuza. (Moskva, 1951, p. 558—560.) Frivaldszky J.: Aves Hungariae. (Budapest, 1891, p. 95.) Gaal G.: Madärvonuläs Magyarorszägon az 1895. ev tavaszän. (Aquila, 1896, p. 98.) Gaal G.: Madärvonuläs Magyarországon az 1896. év tavaszán. (Aquila, 1897, p. 90.) Gyüjtemenyek. (Aquila, 1910, p. 287.) 112 Jirsik J.: Nasi pevci, (Praga, 1955, p. 300.) Kabdczy E.: Havasi fülespacsirta . (Aquila, 1922, p. 171.) Dr. Keve A.: A madarak cesigatäpläleka. IV. (Aquila, 1952—55, p. 71—72.) Dr. Kleiner, E.: Mitteilungen über die Ornis der mittleren Donau. (Folia Zoologiea et Hydrobiologica, Riga 1940, p. 450.) Lambrecht K.: Madärvonuläs Magyarorszägon az 1910. ev tavaszän. (Aquila, 1911, p. 105.) Lambrecht K.: Madärvonuläs Magyarorszägon az 1911. ev tavaszän. (Aquila, 1912, p. 121.) Dr. Lendl A.: Ornithofaunisztikai adatok. (Aquila, 1894—95, p. 188.) Dr. Lendl A.: Faunisztikai adatok. (Aquila, 1905, p. 345.) Lintia, D.: Catalogul sistematic al faunei orintologice Romane. (Temesvär, 1944, p. 34.) Madarász Gy.: Magyarország madarai. (Budapest, 1899—1903, p. 47—48.) Malinowschi K.: A háború behatása a madárvonulásra Bukovinäban. (Aguila, 1939—42, p. 470.) Matvejev, S. D.: Ornithogeographia Serbica (Belgrád, 1950, p. 163— 166.) Nagy J.: A havasi fülespacsirta Győr környékén. (Aquila, 1948—51, p. 250.) Otocorys alpestris megjelenése. (Aquila, 1907, p. 337.) Solymosy L.: Fülespacsirta Vas-megyében. (Aquila, 1939—42, p. 469.) Szemere L.: Otocorys alpestris lövetett . . . (Aquila, 1921, p. 187.) Strautman F. I.: Ptici Sovjetskih- Karpat: (Kiev, 1944, p. 124.) Dr. Tarjan T.: Hortobägyi level. (Aquila, 1927—28, p. 381.) Telelò vendégek hazánkban. (Aquila, 1898, p. 208.) Thaisz L.: A növényekkel táplálkozó madarak hasznos v. káros voltának elbírálása begytartalmak alapján. (Aguila, 1899, p. 148.) Vasvári M.: Az 1939—40-es tél és a madárvilág. (Aquila, 1939—40, p. 342.) Vönöczky Schenk J.: Madärvonuläs Magyarországon az 1898. ev tavaszán. (Aquila, 1899, p. 231.) Vönöczky Schenk J.: Madärvonuläs Magyarországon az 1899. év tavaszán. (Aquila, 1901, p. 104.) Vönöczky Schenk J.: Madärvonuläs Magyarországon az 1905. ev tavaszán. (Aquila, 1906, p. 123.) Vönöczky Schenk J.: Madärvonuläs Magyarországon az 1908. ev tavaszán. (Aquila, 1909, p. 96.) Vönöczky Schenk J.: Zeyk Miklös — Erdely madarai. (Aquila, 1919—20, p. 112.) 8 Aquila — 6 113 Vönöczky Schenk J.: Madärvonuläsi adatok Magyarorszägröl. (Aquila, 1919—20, p. 43.) Vönöczky Schenk J.: Madarak I. Brehm: Az állatok világa. V1:. (Budapest, 1929, p. 129.) Warga K.: Madärvonuläsi adatok Magyarorszägböl. (Aquila, 1923—24, p. 224.) Warga K.: Madärvonuläsi adatok Magyarorszägröl. (Aquila, 1925—26, p. 92—95.) Warga K.: Madärvonuläsi adatok Magyarorszägröi. (Aquila, 1927—28, p. 282.) Oceurrenee of the Shore Lark in Hungar: By L. Schäfer The Shore Lark (Eremophila alpestris) was always a rare visitor in Hungary, the fact also being proved by former data. Naturally it has not been scarce only inside our borders but in the entire Carpathian Basin as well. The breeding range of this species lies beyond the Central European countries although, as it will be seen later, some oldtime ornithologists accept the possibility of its breeding in the higher, mountainous areas of Transsylvania. Of the 33 subspecies it is the Eremophila alpestris flava GMELIN we have to deal with, which breeds on the high mountains of northern Europe and East-Sibiria, as our visitors come from the European tundra. ; In Hungary it does not breed just as it has not been found nesting in other terri- tories of the Carpathian Basin either, therefore the presumption expressed by BALDAMUS that this subspecies breeds in the Transsylvanian mountains, caused surprise. This was later supported by Dr. WAGNER who supposes it to be breeding on the Mount Kralovahola. Apart from these two data, no evidence of the Shore Lark’s nesting in the Carpathian Basin may be found in literature. Large flocks of these birds arrived during the extremely hard winter of 1829—30 when there were heavy snowfalls too. Then PETÉNYI observed this bird often in the vicinity of Budapest and he also collected several specimens. On the 9th January 1831 he hollected a juvenile female, on the 22nd February a male and on the 26th February again a female specimen. Another female was shot by PeTÉNYI in the fol- lowing year, on the 9th February 1831 near Cinkota. According to him in that year the first ones arrived as early as October to stay for the winter. More exact data were not furnished by him. M. ZEyk just mentions the Shore Lark in his posthumus manuscript „Birds of Transsylvania” without further statements and without proving its occurrence. He named it Alauda alpestris and Northern Lark in Hungarian. It was the WAGNER collection which contained a specimen of evidence from Transsyl- vanian territory. It is probable that this specimen was collected in the environs of the river Sztrigy, for WAGNER got the main bulk of his collection during his stay around Retyezat in the valley of Hatszeg. It is most unfortunate that he, not being an ornithologist, kept his collected material for whowpieces, not caring for exact data of time and place. One part of the collection was destroyed during the war of Inde- pendence in 1848—49 and the specimen of evidence badly damaged. On the 24th December 1855. A. Bupa observed a flock of Shore Larks consisting of 20—39 birds, around Rea in the Sztrigy valley. The following year, in January 1856 (no exact day is given!) A. Bupa met a group of 30 and shot a male at Goncäga (County Hunyad); this specimen came later into the possession of J. CsATÓ. One specimen was shot in the vicinity of Budapest at Vecsés on the 23rd of January 1865. In January 1872 it was A. Bupa again who saw it in the Sztrigy-valley, in 1880 he observed it for several times and also collected it ; exact data are not mentioned. In 1886 it was seen at Hödmezöväsärhely (Hungarian Lowland). 114 The above data are scarce and not exact and certainly do not mean that the Shore Lark was as scarce indeed. The Hungarian Ornithological Institute was established in 1893 and from this time on a number of observers worked throughout the country and exact data were published far more frequently. Now at last a more systematic and definite picture of the occurrence of Shore Larks in our country could be obtained. On the 22nd December 1894 one specimen was collected at Kecsa (county Torontäl), south-east Hungary. It was passed on to Dr.A. LENDL professor of technology for prepa- ration. Collector unknown. It passed the winter of 1894—95 in several places of the country. Thusit was observed by K. LAKATOS at Horgos (district Csongrád), East, Hungary. Especially in February it was frequently seen along the banks of the Tisza and near the Lake Madaras. LAkATOS kept some in captivity but the birds died in June of an unknown disease. Near Temes—Kubin 6 specimens were observed by MENEs- TORFER on the 16th January 1895 and it is said to have been a frequent visitor in winter time. The following year it was only reported from Ungvár by I. MEDRECZKY. Three specimens weres hot by K. Kunszt at Csallékòz—Somorja (West Hungary) the 27th November 1897. j Data on the species are reported by L. KoszTKA from Izsák in January 1898 (Great Plains). He regularly observed the birds and often saw their flock. The one specimen shot by him was sent to DR. LENDL for preparation. In the first months of that year the birds seem to have appeared in fairly great numbers at different places, for G. MENESTORFER also met them several times at Temes—Kubin. He saw the first one on the 28th January and according to him the last group left the territory surprisingly late, on the 10th of April. 1 Again in the first months of 1899 the Shore Lark took up winter-quarters at Izsäk according to KosztTka On the 17th February it shows up in Kolozsvár (Transsyl- vania) (K. Linper). The birds left the country comparatively late again for they were still seen by P. TELEKI on the 28th of March at Pribékfalva. In February 1900 or 1901 HEGYMEGHY observed a group of 5 at Komárom. On October 10th 1904 one specimen was collected at Szentes and was included in Pror. A. LENDL’s collection. One was shot at Hódmezővásárhely (Hungarian Lowland) in 1904 too, and in the same year on January 12th Kosztka furnished data from Izsák where it was seen twice at the beginning of the following year as well. Several specimens could be observed on February Ist 1905 while on the 16th March only one. It appeared again at Nyíregyháza on December 2nd 1906. J. NAGY saw a:group of 10—12 birds. During the first months of 1907 the Shore Lark was seen several places. On January 9th J. GrESCHIK reports one bird from the County Szepes (Cstitértékhely, North-East Hungary) and again one from Löcse. Two specimens were shot by L. SzEMERE at Sárospatak (North Hungary) on January 29th. In the county Bács (South Hungary at Csantavér) F. HòTAJ encountered 3 Eremophilae on February 16th. On February 3rd 1908 its arrival was reported again from Izsák by Kosztka. The following year on December 18th one specimen was shot by G.Szomsas at Tiszaesz- lar (Great Plan). In February 1910 it was observed twice, first at Izsák by KoszTKA on the 18th, then on 23rd near Kirälyhalom where it was also seen on March 13th 1911 (South Hungary). After a lapse of 9 years the species was met again, 6 specimens were seen in the vicinity of Dég (County Veszprém, Western Hungary). Two years later, towards the end of January 1922, the first ones were seen near Särospatak (County Zemplen, Nort- hern Hungary) by L. SZEMERE. On November 25th E. KABÁczY encountered a group of 19 near Märok (County Bereg, North Hungary) and he succeeded in obtaining a specimen of evidence for the collection of the Institute. On December 15th Gy. NEMES saw it at Nyíregyháza (Great Plain). L. Nacy also states that during the winter of 1922—23 a fairly large number stayed in the countryside around Nyiregyhäza. Its frequent occurrence is not only expressed by the more numerous reports but also by the larger flocks. The birds might have left about the middle of March for the last group of 12 was observed by L. Nacy on March 14th. The situation was much the same during the next winter 1923—24. At the same time when the invasion of the Waxwings took place in large numbers, there appeared many Eremophilae as well. Though exact data were only reported from four places, their abundance is doubtless, for K. WARGA mentions the species as a frequent winter visitor in his paper on bird’s migration of that year. On November 18th L. Nacy noticed 8* — 15 115 the first specimens near Nyiregyhäza. On December 28th their appearance was ob- served by S. HraBAR at Perecsen in the valley of the river Ung at the foot of the Eastern Carpathians. E. KABÁczv encountered the species at Hete (County Bereg, North Hungary) on February 13th, on February 24th it was observed by Mr. CERNY at Zsolna and the last ones were seen at Nyíregyháza by L. NAGY on March 27th. In 1925 it appeared again at first around Nyiregyhäza, observed by Dr. J. NAGY on January 3rd. It was seen again at Derecske (County Bihar, Eastern Hungary) by I. KirALy on March 3rd. In November 1926 A. JAKAB observed Shore Larks and shot one near Nyíregyháza. During the winter of 1925—26 the visitors were reported by E. KABÁczY from Hete. One flock was seen by Dr. T. TARJÁN on the Hortobágy (Great Plain) on October 29th 1927. In 1928 we have reports from A. JAKAB who could observe the Shore Lark near Nyíregyháza. Two years later he shot one specimen in the same county near Ajak on January 6th 1930. In 1932 we know of one specimen shot at Szäzd in the County Hont (Slovaky) but no data are given. We know of another occurrence in the Slovaky at Arvavaralja but without any data. We know of the Shore Lark’s occurrence at five more places but no data are mentioned. Those are Békéscsaba (Great Plain, Eastern Hungary), Bräza (County Fogaras, Transsylvania), Türkös (County Brassó, Transsyl- vania), Nagykikinda (County Torontäl, Southern Hungary) and Zölyom (North Hungary). 8 years later, on January 19th 1940 a Shore Lark was shot at Alsészinevér in the county of Máramaros, East Carpathians. It is likely, that in the winter of 1939—40 the birds reached only the northern, north-eastern parts of the Carpathian Basin, for apart from the only specimen mentioned above, none were reported in our country, while fairly large numbers were observed in the Bukovina. Flocks of this bird were daily observed there between January 16th and 22nd and K. MALINOWSKI saw a flock of 6 specimens even on January 31st. In 1941 its occurrence was reported from the County Vas (Western Hungary), as on December 7th Dr. L. Souymosy encountered the spe- cies near Egervär. Next year about Christmas a flock of 16—20 birds was observed by P. BERETZK in the surroundings of Fehérté (Great Plain). The same winter the Shore Lark was seen at Csernegyhàza (County Temes) on January 31st 1943 and on March 15th it was again seen by Dr. Beretzk at Fehért6, where he shot a specimen of evi- dence. Reports ceased after World War II. We know only of two occurrences, which is rather poor for the 14 years; on November 1951 the species visited Nagyszentjänos near Győr (Western Hungary) J. Nacy saw some scraping on the highway off the rail- way-station. The very last data are based upon my own observation on February 27th 1957 at Apaj (Great Plain) where I found a flock of about 20 Shore Larks along the spring floodwaters. Thus, during the 130 years, since the bird fauna of the Carpathian Basin has been scientifically observed, 67 data were reported, proving the comparatively rare occur- rence of this bird. Twice or at best three times it was to be seen in larger numbers in the winter of 1829—30 and nearly a century later in the winters of 1922—23 and 1923—24. The Shore Lark was found chiefly on the Great Hungarian Plain, as it was reported from Ungvär to Temes—Kubin from 27 localities. It appeared most frequently at Izsäk (8 times) and Nyiregyhäza (7 times). In the Carpathian ranges it was observed in 14 places whereas in Transdanubia we only know of 5 occurrences. Let us draw a line on the map from Egervär to Kevevär and we shall see that there are no data of its occurrence on a large territory of the Carpathian Basin southwest of the line and the same can be stated of the Central Hungarian Mountains. According to ScHENK the first visitors arrived sometimes as early as September in Maramaros (Northeast Hungary) but we lack exact data. This species made its earliest appearance on the lowlands on October 10th and reports increased as winter became more severe in November and December. The most data are of January when the Shore Lark was seen 17 times and in some places it could be observed for several times continuously. (Probably in some cases the same hibernating flocks were seen for some days.) In February and March the number of observations gradually decre- ases and the birds usually leave for their northern home by the end of March. Talking of their movements, PETÉNYI declares that if the snow melts they start 116 back earlier but if the hard wintertime sets in again or there are heavy snowfalls, the Shore Larks return to our country. As I stated above, if we speak of the Shore Lark in our country, we mean the Eremophila alpestris flava GmeLIN. But there is a surprisingly late date found in one of the reports. According to G. MENESTORFER the Shore Lark was observed near Temes—Kubin (Southeast Hungary) even on April 10th 1898. It seems that I. CHERNEL bases his theory of the occurrence of the Balkan subspecies in the southern parts of the Carpathian Basin on this late occurrence Namely, he supposes that the Shore Larks observed in the southern parts of the country belong to the ,,PENICILLATA” (= balcanica REICHENOW, 1895) subspecies which breeds in Bosnia, Bulgaria and the Caucasus. This species is larger and the black stripe on the bird’s head and neckside is aloganted down to a lateral stripe above the crop, both stripes shading into each other. The reports by BaLpamus and WAGNER who speak of the Shore Lark as a nesting bird of the Transsylvanian mountains, point to the possible occurrence of the balcanica subspecies in the Carpathian Basin. It is probable indeed for its breeding in Serbia is well known and the northern border of its nesting range is not far from Transsyl- vania. Summing up, even if the Eremophila alpestris ‘balcanica does not nest in Trans- sylvania — though it may be supposed to do so — it is very likely to straggle into the Carpathian Basin, when it may reach our country as well. As the Shore Lark is only a rare winter visitor of our country it is of no economical importance. While it stays here, it feeds on weedseeds, whereas on its breeding grounds itis a diligent consumer ‘of insects. Examining the stomach contents of 3Shore Larks shot at Csall6k6z—Somorja (West Hungary) L. Tuaisz found the following: (see in Hungarian Text). Dr. A. Keve statesin his paper ,,On the snail-food of birds” that a stomach of Ere- mophila contained undiscernible crumbs of snail-shells. Considering the ecology of the Shore Lark, we find that the bird being an alpine species, keeps to high mountains or chilly tundra in its own breeding-range. In Hun- gary it appeared usually at the watersides and in the Carpathians it was also generally seen in river valleys. The birds formed smaller or larger flocks which never numbered more than 30 individuals, lonely birds were seldom observed. It should be mentioned as an interesting fact that once an immense flock of about 1000 specimens was seen in the Moravian Basin. (Shore Larksin Checoslovakia are not considered to be hiber- nating birds only birds of passage.) The most numerous reports of our winter visitors always came from the Great Hungarian Plain, therefore their most frequent reappearance has to be expected in the same area. The scarcity and sometimes the complete lack of reports do certainly not mean that the Shore Lark has not stayed on the territory of the Carpathian Basin, though you can tell from the noted cases with a comparative exactness, whether in a certain year the Shore Lark appeared frequently, rarely or not at all. The species does not strike the eye if we do not exactly watch it and if we see a flying flock only, it can not be distinguished from flocks of other small birds of song. When I saw a flock os Shore Larks flying above the sodaic pasture of Apajpuszta (Great Plain) at first paid no heeed to them, taking the birds for Sky Larks. Only afterwards, when the same flock appeared at a waterpool, some steps from the place where I stood, could I determine their species. They let me come as near as 6—7 m. I observed their behaviour and found it characteristic, that they ran swiftly about like Plovers, rushed together, scattered and rushed together again. While I watched them for an hour, they seemingly stuck to the barer ground poor in vegetation and stayed, if the could, on barren sodaic patches. My experience shows that we can only discover the species if we watch for them well and observe them keenly and only then we may hope for more frequent encounters with these birds. er Liar Di ae a tant vl, ait bi A MADARAK VONULASANAK SAJATOSSAGAI AZ ARKTISZBAN Prof. L., A. Portenko Leningrad I. Az Arktiszban számos madárfaj vonulásának végcélja és elterjedésének északi határa egybeesik. Ezért itt kevesebb az átvonuló madár, viszont élesebben tűnik szembe a végcél, mint a délebbi tájakon, mert megérkezé- sük után haladéktalanul hozzákezdenek a fészkeléshez. Így megfigyeléseim alapján a Wrangel-szigeten 1939-ben az izlandi sarki partfutó és az ujjas lile, amelyek június 2-án reggel érkeztek, az általuk megtett hosszú vándorút látszólagos fáradalmai ellenére este már párzási repüléseket végeztek. Másnap az ujjas lilék fészekmélyedéseket készí- tettek, fáradhatatlan energiával forogva azokban, és mellükkel gömbölyi- tették le széleit. A levegő visszhangzott ezeknek a liléknek a nászhangjától, bámulatos energiájuk pedig felélénkítette az északi sarkvidék pusztaságát, amely akkor kezdett éppen csak megszabadulni hótakarójától. Kézbevéve egy lelőtt izlandi sarki partfutót, megfigyeltem, hogy petevezetékének összehúzódása annyira görcsös a halál előtti agóniában, hogy a kloáka kitágult nyílásán át látni lehetett az érett tojássárgát a petevezetőben. A madarat azután felboncoltam és mint minden más madár- nál, úgy ennél is a tojás lerakása előtt nagy tojássziket találtam, amely a hasüreg nagy részét kitöltötte, továbbá rendkívül megduzzadt peteveze- téket. Kétségtelennek tűnt, hogy éppen a szaporodási ösztön, az ivarmiri- gyek hormonális működésével teljes összhangban idézte elő, és ez volt legfőbb forrása annak a fiziológiai erőtartaléknak, amely több mint ele- gendő volt ahhoz az óriási úthoz, amely Ausztrália partjaitól a Wrangel- szigetig tartott. Ez a vonulási energia szinte észrevétlenül alakult át a szaporodásivá. i Az északi-sarkvidéki madarak életjelenségeit szélesebb lätökörben figyel- ve azonban arra a következtetésre jutunk, hogy a szaporodási ösztön nem az egyetlen tényező, amely a madárvonulást előidézi, habár vezető szerepe kétségtelen. Igy számos északi lúdnál a nem ivarérett egyedek együtt vonulnak vissza a fészkelési területre azokkal, amelyek majd ott fészkelnek. A Wrangel-szigeten láttam kisebb csapat hóludat, amelyek közül nehézség nélkül megfigyelhetők voltak nagyon öreg és fiatalabb állatok. A megfigyelt példányokon ezt a különbséget nehézség nélkül meg lehetett a színezet részleteiből állapítani. Ha az öreg állatokat a szaporodá- si ösztön hajtotta volna, mi ösztönözte akkor a nem teljesen kifejlett ivarmirigyű fiatalabbakat ? 119 Számos északi-sarki fajnál a feszkelök és a pärnelküli egyedek között élesen különböző madärvonuläs figyelhető meg. Dezsneva-foknäl — meg- figyeléseim szerint — a kifejlett, ivarérett dunnarécék még áprilisban lät- hatök, tömegesen a feszkelesi helyre mäjus közepen vonulnak, amely mäjus utolsö dekädjaban fejezödik be. Jünius els6 napjaiban üjra meg- jelennek a dunnarécék, ez alkalommal a nem ivarérett mäsodevesek és harmadevesek, amelyek június közepén érkeznek tömegesen. Egész nyáron át, a megfigyelőt elképesztő óriási számú egyedet számláló rajokban tar- tózkodnak a félsziget és Alaszka partjain. Ugyanakkor a fészkelő dunna- récék szétszóródtak Szibéria arktikus partjain és kivételesen a Taimyr- félsziget belső részein. Igy tehát ugyanaz a madárfaj a nyári időszakban két különböző tartózkodási helyen található, koruk és ivari fejlettségük szerint elkülönülve. A Szovjet Arktisz nyugati szektorában a párnélküli dunnarécék tömegesen tartózkodnak Kolguevnál. A nem fészkelő, két- és hároméves jeges-sirályok valamivel délebbre tartózkodnak a kifejlett madarak fészkelési helyénél, azonban számos arktikus szalonka-féle, mint pl. a partfutók, kőforgatók stb., amelyek életük második évében még nem ivarérettek, a nyarat a kazah sztyeppék viztärolöin, a Fekete-tenger part- jain és Szachalinon töltik, egyszóval messze délre az azonos fajú madarak fészkelési helyétől. Az történik tehát, hogy a madarak egyik csoportjánál a szülőföldre igyekvés teljesen megvalósul, másoknál pedig csak félig, vagyis a nem ivarérett egyedek elhagyják telelési helyüket, de nem érik el szülőföldjüket. Ez annál különösebb, mert az ivarérett egyedek mindig szigorúan a régi fészkelési helyre térnek vissza, ugyanarra a helyre évről évre, életük egész hátralevő részében. Néhány arktikus fajnál nagyon nagy különbség van a hímek és a tojók vonulási időpontjában. Megállapí- tották ezt például a hósármánynál, sőt a tengeri partfutónál és a sarki hófajdnál is, rendes vonulásuk idején. A hímek hamarabb érkeznek meg, mint a tojók. Sokan azt gondolják, hogy míg a tavaszi vonulás főként a szaporodási ösztön következménye, addig az őszi vonulást a táplálkozással kapcsolatos körülmények idézik elő. Sok megfigyelés azt bizonyítja, hogy az őszi vonulás folyamán néhány északi madár esetében elkülönülnek az állatok koruk szerint; ez kétségtelenül kapcsolatban van az egyedek ivarával. Az anadyri területen 1931—32 telén én csak fiatal, szürkés színezetű nagypirókot találtam, ugyanakkor a vörös színezetű hímek kivétel nélkül elvonultak. 1932. év tavaszán megallapithattam az öreg nagypirók visszatérésének pontos időpontját. A Nyugat-Európára megállapított esetek az életkor és ivar szerinti elkülönülésre ellenkező jellegű példákat is mutatnak, amikor a kifejlett hímek (pl. a pintyek, vörösbegyek, fekete- rigók és néhány más madár) legnagyobbrészt fészkelőhelyük közelében maradnak télire, míg a tojók nagy része és a fiatalok 1500 km-nyire és messzebbre is elvonulnak. Száz évvel ezelőtt Severcov, N. A. halhatatlan könyvében ‚A periodikus jelenségek"-ben ragyogóan kimutatta, hogy az őszi vonulás fokozatosan hogyan alakul ki a napi helyváltozásokból keletkező vándorlásokból, amelyeket a táplálkozási viszonyok változása idéz elő. Az északi-sarki vidéken sok esetben az őszi vándorlás, mint a periodikus jelenségek 120 0XU97IJ0d 'V ‘TI 'Jold 0)0Ud Bburjung nous * ba] ‘GI — fiupuripso H "DagD "eg 6761 "JÁ UITR 121 OXU9310d "VI “Old 0J0Ud onys Pao, p-buoT "Erg "91 — soywfpwy NYLD{PRN ‘DIP "97 646) ‘I&UIEL ciklusának láncszeme, teljesen kiesik. A szalonkafélék, mint azt magam figyeltem meg a Wrangel-szigeten, egyszerre vonulnak el; néhányan a repülni még nem tudó fiókáikat is otthagyták, hogy majdnem az első naptól kezdve maguknak kellett táplálkozniok és létükért küzdeniük. Mégis más madaraknál az őszi vándorlás feltűnőbb, mint a mérsékelt égöv alatt élő fajoknál. Igy pl. a rózsa-sirályok azonnal a fiókák kikelése után — a másodévesek korábban is — elhagyják a fészkelési helyüket és a szibé- riai folyók völgyei felé fordulnak, a Jana és Csaunszki tengeröböl közötti magasabb szélességi fokokig, a Wrangel-szigetig, és különösen a Novo- szibirszki-szigetekre repülnek. A vándorláson találhatók egészen a fagyok beálltáig, szeptember végéig, az északi sarkvidék egész területén, Grön- landtól keletre a Barro w-fokig. Észak felé a fészkelési helytől magasabb arktikus szélességi fokok alá kétségtelenül sok tekintetben ridegebb viszo- nyok közé, számos madárfajnál találtunk vándorlást, különböző okokból. Igy a dunnarécék és az apácaludak többsége, amint azt magam megálla- píthattam, vedleni elrepülnek Novaja Zemljára és az európai szárazföld tundráinak partjaira. A délebbre élő vetési lúd és annak middendorfi alfaja, vedleni repülnek a Léna-folyó völgyébe. A jegesrécék tömegesen az Anadyr- és Csukcs-félszigeten fészkelnek, de a hímek ezrei a Wrangel- szigeten vedlenek, ahol ez a kacsafaj egyáltalában nem fészkel és ahol még — nagyon ritkán ugyan — találhatók pár nélküli tojók is. A sarki csér, amint ismeretes, nem repül délnek a Csendes Oceánon keresztül, én magam is megfigyeltem Uelene-ben ezeket a madarakat, amint elhagyva fészkelési helyüket, észak felé, a tengeren át vonultak el. Úgy vélné az ember, hogy a madarakra nincsenek hatással az északi sarkvidék rideg viszonyai. Kétségtelen azonban, amint azt megfigyelések- ből megállapították, hogy éppen a rideg viszonyok közvetlen befolyására az északi madarak dél felé mennek még a Jeges Oceán bőséges táplálékú területeiről is. A tengeri madarak számára félelmetes veszély a jég, amely megakadályozza a hozzáférést a nyitott vízfelülethez. Amíg a friss jeg- takaró meg nem akadályozza, az öreg jégmezők mozgása a viharok követ- keztében katasztrofálisan végződhet a madarakra. A Wrangel-sziget északi partján megfigyeltem, hogy az Uria-k és jegesrécék, bezárva a mindinkább összeszűkülő nyílt vizeken, nem voltak képesek kiszabadulni az ablakon, amelyet a jégtáblák függőleges falai bezártak. A madarak elpusztultak ebben a természetes csapdában. A fű megfagyása megfosztja a ludakat táplálékuktól, és megfigyelésekből arra következtetek, hogy a ludak a reggeli fagyok beálltakor azonnal elvonulnak. A kisebb vagy na- gyobb vastagságú hóréteg leesésekor a madarak a szó szoros értelmében pánikszerűen vonulnak el. 1948 őszén megfigyeltem ezt a Wrangel-szige- ten. Számos madár azonban még idejében elvonul; úgy látszik, ezek érzékenyek a környezet ilyen lényegtelen rosszabbodására, amely nekünk nem tűnik fel. Más esetekben a madarak a végső esetig visszamaradnak, különösen ha a táplálkozási viszonyok továbbra is kedvezőek maradnak. 1938 őszén megfigyeltem a Wrangel-szigeten, hogy hósármányok vissza- maradtak jóval a hóesés után is és nagyon csodálkoztam, amikor az elejtett példányok gyomrában csupasz Pieridae hernyókat találtam. A madarak vonulásáról szóló ez idő szerinti ismereteink szerint nincs 123 kétség aziránt, hogy ez a jelenség egészében csak különböző okok ôsszessé- gével magyarázható. Ezek az okok kapcsolatosak a szaporodási ösztönnel és a táplálékszerzéssel, a belső elválasztású mirigyek hormonális működésé- vel, részben a fény hatásával a hipofizisre (és valószínűleg az epifízisre). Továbbá összefüggnek a vonulási utak és vándorlási időpontok történelmi fejlődésével, valamint függnek számos külső tényezőtől: az út egyes részeinek acrodinamikus sajátságaitól, az évszak előrehaladottságától, a táplálóanyagok idényszerű választékától stb. Ebben az értelemben az északi-sarkvidéki megfigyelések nem sok újat adnak, a madárvonulás sok jelenségét azorban ar arktikus viszonyok között sokkal tökéletesebben sikerül megfigyelni, olyan szembeötlő körülmények között, amelyek élesen különböznek a madarak mérsékelt égövi környezetétől. II: Az északi sarkvidéken éppúgy, mint a délibb szélességi fokok alatt megkülönböztethetők állandó, vonuló, szigorúan meghatározott úton csa- patokban a telelőhelyre költöző, végül telelő madarak. Ebben a felosztás- ban megfigyelhető néhány érdekes vonás, de semmi újat nem lehet találni. Ha az Arktisz alatt azokat a vidékeket értjük, amelyek az erdő határától északra esnek, akkor a madarak téli ott tartózkodásának viszonyai annyira ridegek, hogy túlnyomó többségük kénytelen tartózkodási helyét változ- tatni. Az ún. , állandó" madaraknak, mint a szürke variù és a csóka, tüzetesebb vizsgálata alapján még Leningrád vidékén is kitűnt, hogy tartózkodási helyüket idényszerűen néhányszáz kilométerrel változtatják. A havasi hófajd saját megfigyelésem szerint vándorlásokat végez, és tulaj- donképpen kétséges, létezik-e az arktikus viszonyok között egyetlen kimondott , állandó" madárfaj is? Az északi-sarkvidék keleti szektorában három telelésem folyamán megállapíthattam, hogy a leggyakoribb állandó madár itt a holló, amely faj egyáltalában nem arktikus és amely nem fészkel az északi-sarkvidék nyugati szektorában. Mégis a Dezsneva-fokon a hollók egész télen át ott maradtak a települések környékén, a Wrangel- szigeten pedig az emberi lakhelyek szomszédságától távol. Az 1938/39. év telén a Wrangel-szigetről még a sarki rókák is elvándoroltak, a gerincesek közül csak a lemmingek maradtak ott a hó alatt, valamint a jegesmedvék vemhes nőstényei hóbarlangjaikban és a hollók. Az arktikus madarak közé számítható számos olyan fai. amely az év kedvezőtlen időszakában elvándorol. Egyesek közülük vándorlásaik közben nemigen hagyják el az északi sarkvidék határait, ilven azonban kevés van. Ezekhez tartozik részben a havasi hófajd. Ez utóbbiak azonban bizonyos körülmények között kisebb vonulásokat is végeznek. Így a sarki hófaid nagytermetű alfaja, a Lagopus lagopus hirulai, rendszeresen átköl- tözik a Novoszibirszki-szigetekrél a szárazföldre és viszont. A vándor- lás iellege, annak iránya, hossza és állandósága rendkívül változatos az egyes fajoknál, és a vándorlások egész skálája figyelhető meg a kevésbé mozgékony, maidnem állandó madaraktól kezdve azokig, amelyek néhány ezer kilométeres vándorlásokat végeznek és majdnem vonuló madarak. 124 A Wrangel-szigeten lévő megfigyelő részére a hósármány és a hóbagoly látszólag költöző madarak, mert elvonulnak és újra megjelennek rendszeres pontossággal a wrangeli fenológiai kalendárium szerint. Az úgynevezett szárazföldi ornitológusok részére ezek a madarak látszólag vándormada - rak, mert hol megjelennek az egyik évben, hol elmaradnak a másik évben, nem vonulnak olyan rajokban, meghatározott úton, mint a valódi vonuló fajok, és telelési helyük rendkívül homályos. MippeNDORF ezeket a madara- kat , kóborló vándormadaraknak" (Strich-Zugvögel\ nevezte. Kétség- telen, hogy ez a helyváltoztatási mód a vándorlás folyamatának bizonyos primitívebb fejlődési stádiumát képezi. Másrészről nyilvánvaló, hogy a vonulás annyira tökéletes alakja, mint pl. a kanadai darvaké, vagy kis godáké képezi ennek a folyamatnak a végső vagy ahhoz közeli fejlődési stádiumát. Ha figyelembe vesszük, hogy a helyváltoztatásnak ez a leírt típusa, amely a vonulás primitívebb alakja. nagyszámú északi madár tulajdonsága, és az északi sarkvidék hideg éghajlatával kapcsolatban ezek a madarak kénytelenek helyváltoztatást végezni — legalábbis a jeges időszak kezdetétől —, furcsának tűnhet, hogy miért tartották meg oly sokáig a vándorlásnak éppen ezt a primitív alakját. Látszólag a költözés tökéle- tesebb, bonyolultabb típusának kialakulására nemcsak az idő mint olyan, volt hatással, hanem minden egyes madárfaj sajátságai, különösen a sza- porodás, táplálkozás, vedlés stb. tekintetében. Tehát helytelen lenne a hósármányoktól vándorlásuknak további fejlődését várni a valódi költö- zéssé történő átváltozás irányába, ameddig ők maguk nem viszonyulnak másként a környező természethez, és nem szenved változást szerveze- tük. A költözés fejlődésének végső stádiumai közé szerintem az olyan esete- ket kell számítani, amikor az arktikus madarak, felhasználva jól kialakult vonulásuk előnyeit, az északi sarkvidékre érkeznek fészkelni minimális időre. Az előbb említett ízlandi partfutó — megfigyeléseim szerint — a Wrangel-szigetre 1939-ben június 2-án reggel érkezett meg, elvonulását pedig július utolsó napjaiban, augusztus 2-ig bezárólag figyeltük meg. Igy tehát tartózkodásuk a fészkelési helyen két hónapnál kevesebb ideig tartott. Érdekes példa a laposcsőrű víztaposó. Ennek a madárnak a tojói a szaporodáshoz csak egy hónapnál valamivel hosszabb ideig tar- tózkodnak ott. Ez idő alatt a párocskák úgy viselkednek, mint az rendesen más madaraknál szokásos. Átrepülik az egyik szigetecskét a másik után, megfelelő helyet keresnek a fészkeléshez. A hímek udvarolnak a nősté- nyeknek, amelyek olyan színesek, mint párjaik, azután a nőstény lerakja tojásait, és az ivadékok minden további gondozását a hímre hárítja, maga pedig elvonul. Ilyen elvándorló nőstényeket figyeltem meg 1931. július 10-én az Anadyri-öböl partjain. A hímek ugyanakkor kiköltik a tojásokat a tundrában Anadyrtól a Csukes- félszigetig és távolabb. A víztaposónak ez a leírt sajátsága némileg hasonlatos a mi kakukjaink életéhez, amelyek továbbállnak nemsokára azután, hogy tojásaikat, mint ismeretes, idegen fészekbe tojtàk. Igy nincs több gondjuk fiókáik kiköltesere, és 115—2 hónappal korábban eltűnnek azoknál. Azonban ez az 1—2 hónapi nyári tartózkodás csak néhány arktikus madárfajnál ismeretes. 125 Ha erről az oldalról tekintjük a költözés folyamatának fejlődését, akkor lehetetlen annak dialektikus ellentétét fel nem ismerni, vagyis az adott esetben a fészkelési helyhez való visszatérés láncszemének teljes kiesését. Szerintem ilyen például szolgálhat a nagy halfarkas bipoláris elterjedése. Ennek a fajnak törzsalakja a Chatharacta skua skua, amely az Atlanti Oceán északi részének szigetein fészkel, a másik hat alfaja : a chilensis, antarctica, clarkei, lünnbergi, intercedens és maccormicki pedig az Atlanti- és Csendes Óceán deli részein, Chile és Üj-Zeelandtél délre fészkel. Az északi Chatharacta skua skua nem távozik el az Atlanti Óceán északi részeiről. Rokonfajok és az északi sarkvidéken élnek, tehát kétség- telen, hogy az antarktikus halfarkasok északról vándoroltak délre. Valószínűleg valamikor költöző madarak voltak, északon való tartózko- dásuk idejét minimumra korlátozták és állandó madarakká váltak egész délen. Megállapításom szerint volt eset, hogy az északi sarkvidék területén madarak teleltek nyár idején, ami első tekintetre rejtélyesnek tűnik. Tulajdonképpen nehéz felelni arra a kérdésre, hogy milyen madár telel nálunk nyáron az északi sarkvidéken többezres rajokban. Közismert, hogy madaraink közül sokan a tél elől az északi féltekéről elvonulva, a déli féltekén nyári viszonyok közé jutnak. Tehát, válaszul kérdésemre, feltételezhető az ellenkező eset, amikor a madarak a déli féltekéről az ottani tél idején elvonulnak az északi sarkvidékre, ahol ebben az időben nyár van. Az én általam megfigyelt példa a Puffinus tenui- rostris, amely telepekben fészkel Tasmania partjain és Délkelet-Ausztráliá- ban, valamint néhány szomszédos szigeten és novemberben tojja egyetlen tojását. Májusban ez a madárfaj megjelenik az egyenlítőtől északra és júniusban eléri a Behring-tengert. Júliusban a Behring-öböl északi részén figyelhető meg. 1939. augusztus 31-én megfigyeltem nagy tömeg vihar- madarat az Amguem-folyó torkolatánál, a Csukcs-félsziget északi partján. Megszakítás nélküli rajokban repültek több mint egy óráig, legfeljebb 2 km távolságra a parttól. A raj szélessége alig haladta meg a 15—20 egyedet, míg sem elejét, sem végét nem lehetett látni. Szeptember 7-én óriási rajt láttam a Szerdce-Kamen-foknál. A madarak gyakran a vízről emelkedtek fel és megszakítás nélküli tömegben körforgást végeztek, kb. 2 km átmérőjű területen. Habár nehéz volt valamiképpen a megfigyelt viharmadarak számát megállapítani, kétségtelen, hogy számuk sokezerre rúgott. Kisebb számban ezek a madarak elérik a Wrangel-szigetet is, ahonnan két példányt elhoztam. 1928 augusztusában Jaques két vihar- madarat figyelt meg a Gerald-szigettől keletre, szeptemberben pedig óriási számban voltak találhatók a 69°30’ északi szélesség és a Behring öböl között. 1881 augusztus végén NELSON nagy tömegben látta őket a Behring öböltől északnyugatra, de nem volt meggyőződve, hogy a madara- kat pontosan határozta-e meg. Megfigyeléseim után nincs kétség aziránt, hogy az északi sarkvidék keleti szektorában telelésre sok ezer "Puffinus tenuirostris gyülik Ossze. II. MIDDENDORF, A. akadémikus volt az első, aki megállapította, hogy a madärvonuläsi utak az északi sarkvidéken nem észak—dél irányban, hanem nyugatról keletre és keletről nyugatra irányulnak. Ez a helyzet azonban csak a tengeri madarak egy részére vonatkozik és azt mutatja, hogy a madarak törekvése észak felé nem a legrövidebb úton megy végbe. Lényegében az említett irányban csak a madarak tömeges vonulásának főbb útvonalai figyelhetők meg. Bár a szárazföld partjainak hosszában haladnak, de nem párhuzamosan azokkal, és a különböző években külön- böző távolságban maradnak el a parttól, a jég állapotától és főként a nyíltvíz és lékek jelenlététől függően. Ezekhez a fő vonulási útvonalakhoz csatlakoznak, ha úgy nevezhetjük őket, a bekötő utak vagy kisebb jelen- tőségű utak. Ezeken gyűlnek össze a vonuló madarak a Wrangel-szigetre, a Novoszibirszki-szigetekre stb. Ezekről a Wrangel-szigetre vezető, kisebb vonulási utakról kiválóan tájékozottak a part csukcs lakói. El- beszéléseik alapján ArGEnTov, A.J. a múlt század 60-as éveiben helyesen feltételezte, hogy ott föld van, amit ma Wrangel-szigetnek neveznek. A későbbi megfigyelések megerősítették, hogy a hóludak nagy tömegben fészkelnek a Wrangel-szigeten, tavasszal a Behring-szoroson átrepülnek a Csukcs-félsziget északi partvidéke hosszában, kis pihenőt tartanak a Schmidt-foktól nyugatra a Jakan-fokig. Innen egyenesen a Wrangel- szigetre repülnek, amelyen annak délnyugati oldalán jelennek meg először. Figyelemre méltó, hogy ősszel, eltávozásuk előtt, elsősorban a sziget északkeleti oldalán gyülekeznek és délkelet felé repülnek el; bizonyára visszatérnek a Jakan-fokig. A Wrangel-szigeten a megfigyelő részére ez a jelenség paradoxnak tűnik, mert nagy tömeg lúd kivétel nélkül délnyugati irányba repül el, amikor pedig Amerikába, vagyis délkeleti irányba kellene repülniük. A Jakan-foktól a hóludak már délkelet felé repülnek. Az említett furcsaságban lehetetlen meg nem látni a történelmi okok hatását, mert még a ludak repülési magasságából sem látható a Wrangel-szigetről a Csukcs-part. Úgy látszik, a mostani legkisebb távolság a Long-tengerszoroson át földszorost képezett, azután pedig a tengerszoros fokozatosan kiszélesedett és a ludak először a saját szemük- kel látták, milyen rövid az út, azután pedig tradícióból tartották be. 1938-ben GroTE, H. azt a feltevést nyilvánította, hogy a circumpolaris fajoknak Amerika arktikus területei és Euräzia között vonulási útjuk van, a szó tágabb értelmében vett Északi-sarkon át. Ez idő szerint elegendő mennyiségű megfigyelés gyűlt össze az északi sarkvidék északi részéről, főként NanseEntöl, SvERDRUPtÖl és az utóbbi időben a , Sedove" expedíció résztvevőjétől, Buswicxkistől, akiknek általában megegyezik a vélemé- nyük a Jeges-óceán nagyon magas szélességi fokai alatt, nyílt térségeken található madarakról és ezeknek jellegéről. Ezért az Északi-sarkon átvezető vonulási út létezéséről szóló feltevést mint alaptalant, el kell ejteni. Az észak-sarki szárazföld szélső részein rendkívül sokféle madárvonulási út végződik, amelyek a szárazfölddel és édesvízi víztárolókkal kapcso- latosak. Ezek az utak szó szerint a világ minden részéről vezetnek ide, gyakran ellenkező irányból és sokan közülük alighanem a legparadoxabbak 127 a tudomänyban ismert valamennyi madärvonuläsi üt közül. Így az arktikus tundrákban és pusztákban a hantmadár két válfaja él: Grönland- ban és Északkelet-Amerikában az Oenanthe oenanthe leucorhoa, Alaskában és a Szovjet Arktisz egész területén az Oe. oe. oenanthoides. Fészkelési helyük az arktikus Kanada tundräinak aränylag kis területen van. Az előbbi telelésre az Atlanti Oceänon, a Brit-szigeteken át Nyugat- Afrikäba repül, az utöbbi pedig a Behring-szoroson ät, Ázsián át Eszak- kelet-Afrikába. A két füzike-fajta, a Phylloscopus borealis és Phylloscopus trochillus közül az előbbi az északi fokról az arktikus Norvégiából Szibéria tajgáin át Délkelet-Ázsiába repül telelni, az utóbbi az Anadyr-medencéből és Jakutiából átrepül Szibérián Elő-Ázsia délnyugati részébe és Északkelet- Afrikába. A sarki csér — Sterna paradisaea, amint az eléggé ismeretes az orni- tológiai irodalomban, telelésre a dél-amerikai szárazföld déli végződésével határos területre vonul, azonban (csak az Atlanti Óceánon keresztül, és nem állapították meg, hogy a Csendes Óceánon átrepült volna. Ezért a csérek, amelyek a Komadorszkie-szigeteken, Anadyrban és a Csukcs- félszigeten fészkelnek, kezdetben északnak repülnek a Jeges Óceán felé, azután kelet felé fordulnak, megkerülve Észak-Amerika "arktikus part- vidékét, és az Atlanti Óceánba jutva, Nyugat-Afrikába repülnek és végül Dél-Amerika déli végződéséhez. A Oalidris melanotos a Taymir félszigetről a tundrákon át kelet felé repülnek, átszelik a Behring-szorost és továbbrepülnek telelésre Dél- Amerika északi részébe. A sarki partfutók, amelyeket a tanulmány kezdetén már megemlítettem, a Wrangel-szigetről elrepülnek Ausztráliáig. Hasonló, vagy teljesen elütő példákat, amelyek első tekintetre teljesen érthetetlenek, még nagyon sokat lehetne felhozni. Kétségtelenül megállapított eset, hogy az őszi vonulás útja nem esik egybe a tavaszi útvonallal, sőt néha teljesen más országokban fekszik. üz az eset közismert például az örvösludak esetében. Az arktikus part- futók: a sarlós partfuto, a havasi partfutö, a rozsdás partfutö, az ujjas lile stb. gy eae nyär végén a Dnyeper mentén vonulnak, azonban soha- sem találhatók itt a tavaszi vonulás idején. Északkelet-Azsi&ban meg- figyeltem, hogy a rözsa-sirälyok tavaszi vonuläsakor ätszeltek az Anadyr- terület szärazföldjet, ősszel azonban a Behring-szorosban figyelték meg őket. A Dezsneva-foknál a kanadai darvak vonulásának voltam tanúja, amikor azok a Behring-szoroson átrepültek. Engem azért igen sok orni- tológusunk megirigyelhet. Ez 1933-ban, egy derült augusztusi napon történt, amikor a látási viszonyok annyira jók voltak, hogy tisztán meg lehetett különböztetni három egymás után következő hegyláncot az alaszkai part vidékén. Egy magaslat tetején helyezkedve el, láttam egy madárrajt, amely felém közeledett a Szerdce-Kamen’ -foktól délkeleti irányban. Ugyanakkor a Csukcs-félsziget déli partvidékeiről felém repült egy raj északkeleti irányban. Mindkét raj a Behring-szoros legkeskenyebb része felé fordult. Általában a darvak zöme továbbrepült, egyenesen 128 a Diomid-szigetek felé és azutàn elvesztek a tävolban. El6bb, a Longa- szoroson ätrepülö höludakröl beszélve, megemlitettem a törtenelem folyamän kifejlödött tradieiöt. A darvak eseteben nyilvänvalönak tar- tottam, hogy a madarak az öreg egyedek tapasztalatait hasznältäk fel. Ez annál is inkább valószínű, mert a kanadai darvak vonulását a Behring tenger délibb részein is megfigyelték, ahol a szemben levő part bármily jó időjárás esetében sem látható. Érkezett 1958. július. Pecularities of Bird-Migration on the Aretis By L. A. Portenko The goal of numerous migrating Arctic birdspecies is identical with the northern border of their range. Therefore there are less birds of passage to be found here, on the other hand the goal is sharper in sight than in southern lands, as immediately after their arrival the birds start nesting. Thus, according to my observation on Wrangel Island in 1939, the Knot and the Grey Plover performed their courtship flight in the very evening of their morning arrival, on June 2nd, in spite of their seemingly great lassitude, after their long mig- ration. The following day the Grey Plover started to prepare the nest-boles, turning round tirelessly, to round up the edges of the hole. Their mating cries echoed through the air and their amazing energy enlivened the Arctic desert, which had just begun to throw off its snowcover. Picking up a Knot which I shot, I observed, that its oviduct was contracted in a cramp during its agony and that the ripe egg-yolk was to be seen through the wide- ned oviduct. Dissecting the bird I found a large yolk just as at any othor bird before laying an egg, the yolk filled out most of the cavity of the abdomen and at the same time the oviduct was greatly swollen. It seemed doubtless that the mating instinct, in full accordance with the function of the hormonal glands, was the cause and the chief source of the physiological supply of energy, which was more than enough for the tremendous voyage from the shores of Australia to the Wrangel Island. This migration energy turned unperceived into breeding energy. But observing life-habits of Arctic birds in a broad view, we can come to the conc- lusion, that mating instinct is not the sole factor that causes migration, though its chief role is doubtless. Thus among many northern Geese the sexually immature specimens migrate back to the nesting areas together with those, which will breed there. I saw on the Wrangel Island a smaller flock of Snow Geese of last year’s brood among which I could easily discern very old and younger specimens as well. The dif- ference could be stated without any difficulty by their different plumage. Supposing that the old animals were driven on by the mating instinct, what has driven the younger ones whose sexual glands were not yet developed? With numerous Arctie species a sharp difference in migration is to be observed between nesting and immature specimens. At Dezsneva Cape the sexually mature Eider Ducks are to be seen; according to my observation, during April, their mig- ration in masses to the breeding areas takes place in the middle of May and the migra- tion lasts until the last days of May. The Eider Ducks reappear in the first days of June, at that time the two and three years old immature specimens, and they arrive in masses in the middle of June. The birds stay on the shores of the peninsula and Alaska during summer in such enormously numerous flocks that the observer is amazed indeed. At the same time the nesting Eider Ducks are scattered on the Arctic shores of Siberia and exceptionally in the inner part of the Taimyr peninsula. Thus the same bird species is to be found at a different habitat in summer time, separated by their age and sexual maturity. The immature Eider Ducks are staying in masses in the western sector of the Soviet Arctis near Kolguev. The two and three years old immature Glau- 9 Aquila — 6 129 cous Gulls stay somewhat farther south from the breeding areas of the mature birds, but with numerous Arctic species of waders, as, for instance, the Sandpipers, Turn- stones etc. the specimens which have not yet reached sexual maturity, spend the summer on the waters of the Kazan steppe, at the shores of the Black Sea and on the Sachalin Islands, far away to the south from the breeding areas of mature birds of the same species. The fact is that one group of birds performs the migration to the native land completely, whereas with other groups sexually immature specimens, though leaving their hibernating area, do not reach their native land. This is all the more strange, as the sexually mature specimens strictly keep returning to the same breeding area from year to year, during their whole lifetime. There is a great difference in the point of the time of migration of males and females among some Arctic species. This fact was stated for example on the Snow Bunting, on the Purple Sandpiper and even on the Willow-Grouse at the time of their regular migration. The males arrive earlier than the females. Some suppose — but we can only partly agreethat while spring migration is chiefly the consequence of the mating instinct, the autumn migration is caused by cireum- stances connected with nutrition. Many observations prove, that during the autumn migration of many northern species, specimens of different ages travel separated. This is doubtlessly in connection with the different sexes of the specimens. In the winter of 1931-32 I only found young and grey coloured Bullfinches in the area of Anadyr, at the same time the red-breasted males had left without exception. In the spring of the year 1932 I could state the exact time of the adult Pine-Gros- beaks return. Observations in western Europe also state examples of opposite nature, regarding the seperation according to age and sex, e. g. the adult male Finches, Ro- bins, Blackbirds and some other birds hibernate mostly near their nesting territories, while most females and the juveniles migrate as far as 1500 kms or even farther. Hundred years ago N. A. SE\ERcOv described splendidly in his work ,,The perio- dical phenomena” how the daily change of places results in the movement which is caused by the change in food conditions, gradually turns into autumn migration. In many cases the autumn migration in the Arctic area is entirely absent — as a link in the cycle of periodical phenomaena. The waders, as I observed myself on the Wrangel Island, are leaving at the same time, some even left their unfledged young, which had to provide their own food and struggle for life themselves nearly from their first days on. Yet the autumn migration of other birds is more spectacular than that of the species living in the temperate zone. Thus the Ross’s Gulls leave their nesting territories immediately after having hatched their young — the two years old birds even earlier — and turn towards the Siberian river valleys up to higher latitudes between the Yana and Tshaunski bay, to the Wrangel Island and fly especially to the islands of Novosibirsk. They are to be found on migration until frost sets in at the end of September, in the whole area of the Arctic-land, east of Greenland to the Cape Barrow. We found numerous bird- species migrating northwards from their nesting places to higher arctic latitudes, where in many ways, doubtlessly circumstances are much harder. Thus most Eider Ducks and Barnacle Geese, as I stated myself, fly off to moult to Novaja Zemlja and to the shores of the continental tundra. The Bean Goose which is living further south and its middendorfi subspecies fly to moult to the valley of the Lena river. The Long- tailed Ducks are nesting in large numbers on the Anadyr and Tshuktsh peninsula, but; the males moult by the thousands on the island of Wrangel, where that duckspecies does not nest at all and where — though rarely — even females are to be found. The Arctic Tern, as we all know, does not fly to the south across the Pacific Ocean, I myself could observe these birds at Uelene as, leaving their nests, they migrated northwards across the Ocean. One would suppose that the hard circumstances ot the Arctic land were of no effect on birds. It is doubtless, however, that — as has been stated by observers — just the severe cireumstances are forcing the northern birds to keep southwards, even from those territories of the Arctie Ocean where food is abundant. Ice is a frightful danger for seabirds that prevents them from getting to the clear surface. As long as a fresh ice coating does not prevent the movement of the old icefields, storms may cause great catastrophy to birds. I observed on the northern shores of the Wrangel Island that the Guillemots and the Longtailed Ducks, being forced to stay on ever narro- 130 wing clear waterstrips, were not able to get out through the opening, which was shut in by the vertical walls of the iceblocks. The birds perished in that natural trap. The freezing of grass deprives the geese of their food, and I conclude from my obser- vations that the geese start on their migration immediately after morning frosts set it. When a more or less thick snow first covers the land, the birds migrate off almost in panic, as I was able to observe it on the Wrangel Island in the autumn of 1948. A great number of birds start in time though. It seems, that those are more sensitiv against any changes in their surroundings, even such slight worsening of circumstan- ces that we are unable to perceive. In other cases the birds prolong their stay as much as possible, particularly if food-conditions remain favourable. In the autumn of 1938 I observed Snow Buntings remaining long after the snow had fallen and I was surpri- sed to find bare Pieridae caterpillars in the stomachs of those specimens I shot. According to our present knowledge of birds’ migration there is no doubt that this phenomenon can only be fully explained by summing up the different reasons. The seasons for it are connected with the matinginstinct, with nutrition, with the hormonal function of glands, partly with the effect of light on the hypophysis (and probably on the epiphysis). Further there is a connection with the historical development of route and time of migration, while some reasons depend on such factors as the aero- dynamic pecularities of some sections on their way, the advanced season, the seasonal variety of food etc. The polar (Arctic) observations do not give us anything new in that sense, however, many phenomena of bird-migration may be far more perfectly observed under arctic conditions which differ sharply from the birds’ surroundings in the temperate zones. Er: In the Arctic Zone as well as under more southern latitudes we can distinguish permanently resident and passing birds, then those which fly in groups to their hiber- nating territories using strictly fixed routes and the hibernating birds. In this grou- ping some interesting features may be observed but nothing new can be found. If by Arcties those territories are meant, which are situated north of the forest border, lifeconditions in winter are so hard for the birds, that the great majority has to change its habitat. The so called permanent birds, as the Hooded Crow and the Jack- daw, were found after thorough examination to change their habitat seasonally some hundred kilometers even in the Leningrad area. The Willow Grouse would wander according to my own observations and it is doubtful indeed whether there is a perma- nent birdspecies at all under Arctic conditions. In the eastern section of the Polar area I could observe during three winters that the most common permanent bird there is the Raven, which species is not arctic at all and is not nesting in the western sector of the Polar area. Yet the Ravens on Dezsneva Cape stayed around settlements all through the winter and on the Wrangel Island they staved far from any human neighbourhood. During the winter of 1938—39 even the Polar Foxes left Wrangel Island, of the Verbetrates only the lemmings stayed beneath the snow, the pregnant female icebears in their snow caves and the Ravens. Numerous species may be defined as Arctic birds which are leaving in the unfa- vourable season of the year. Some of them do not pass the borders of the Polar region in migrating, but such are few. The Willow Grouse belongs partly to those, but it undertakes short travels under certain circumstances. Thus, the larger subspecies of the Arctic Willow Grouse, the Lagopus 1. birulai migrates regularly from the islands of Novosibirsk to the mainland and vice-versa. The character, direction, length and permanence of the migration sbows an extraordinarily great variety from less mobile or nearly permanent birds to those which perform a migration of some thousands of kms and are almost regular migrating birds. To an observer on the Wrangel Island the Snow Bunting and the Snowy Owl are seemingly migrating birds, because they fly . off and appear again with a regular punctuality according to the Wrangel phenologic calendar. For the so-called continental ornithologists these birds are seemingly stragg- ling birds, for they either appear one year or are absent in another one, they do not travel in such flocks or keep to a fixed course as the genuine migratory species do and their hibernating territories are exceedingly unclear. MippENDORF called these 9* — 15 131 birds ,,straggling migratory birds”. No doubt, this kind of movement forms a cer- tain rather primitive, step in the course of development of migration. It is obvious on the other hand, that the most perfect form of migration demonstrated by the Cana- dian Crane or the Bartailed Godwit shows the highest or the near-to-highest step in the same course of development. If we take in account that the above described type of movement, which is a more primitive form of migration, is a peculiarity of numerous northern birds and on account of the cold Polar climate these birds are often compelled to move, at least at the beginning of the ice-season, it may seem strange why these birds have kept just that primitive form of migration so long. It seems that not only the climate played an effective part in the development of a more perfect and complicated system of migration but it was also influenced by the pecularities of each bird-species parti- cularly in regard to breeding, feeding, moulting etc. Thus, it were wrong to expect the Snow Bunting to develop further its movements towards a genuine migration, as long as its position to the surrounding nature does not alter or else its organism does not undergo a change. I suppose that those cases have to be included in the last stage of migratory deve- lopment, e. g. when Arctic birds, making good use of the advantages of their fully developed regular migration, arrive to nest to Polar territories for a minimum of time. The Icelandic, Sandpiper, mentioned above, arrived according to my observation on the Wrangel Island in the morning of the 2nd June 1939 and we watched its departure from the last days of July to the 2nd of August. Thus the species stayed for less than two months on the nesting territory. An interesting example is the Grey Phalarope. The females of this species stay there for breeding only for a little longer than a month. During that time the pair behave as other birds usually do. They cross from one small island to the other in search of a convenient nesting-site. The males court the females which are similarly coloured, then after having laid the eggs, the female leaves all further care of the brood to the male and leaves. I observed such females on migration at the shores of the bay of Anadyr on the 10th of July 1931. Males take over brooding on the tundra, from Anadyr to the Tshuktsh peninsula or even farther. This peculiarity of the Phalarope I have described, bears some likeness to the life- habits of our Cuckoo which, as we all know, leaves instantly after having laid its eggs into the nest of another species. Not having to care for the brood, it disappears 1%, —2 months earlier than other species. However such a summer sojourn for I—2 months has only been known in connection with a few Arctic bird-species. Considering that side of the course of migratory development, its dialectic opposite becomes strikingly noticeable namely in that given case, when there is no return to the nesting territory which means the complete missing of a link. I think that the bipolar range of the Great Skua may be taken as a suitable example. The nominate form of this speciesis the Chatharacta skua skua, which is nesting on the islands in the northern part of the Atlantic Ocean, its six other subspecies: the chilensis, antarctica, clarkei, linnbergi, intercedens and maccormicki, breed in the southern parts of the Atlantic and Pacific Oceans, south of Chile and New Zealand. The northern Chatharacta skua skua does not leave the northern parts of the Atlantic Ocean. As related species also live on the northern Polar territories, it is doubtless that the Antarctic Skua migrated from north to south. Probably these birds were once migratory birds spending a minimum of their time in the north and became permanent birds in the south. It is common knowledge that many of our birds leave the northern hemisphere before winter and get under summer conditions in the southern hemisphere. Similarly, as an answer to my question, the contrary may be supposed, that in winter time birds from the southern hemisphere take a passage to the northern polar area where they find summer conditions. An example for it is the Puffinus tenuirostris, observed by myself, which in nesting in colonies on the coast of Tasmania, in southeast Australia and on some neighbour islands as well and which lays but one egg in November. In May this species appears north of the Equator and in June it reaches the Behring Sea. It can be sighted in the northern parts of the Behring bay in July. On August 31st 1939 I watched a large mass of Storm Petrels at the mouth of the river Amguem on the northern shores of the Tshuktsh peninsula. They passed in uninterrupted flocks for more than an hour, at a distance of about two kms off shore. The breadth of the line was made up by 15—20 individuals, but its beginning or end was invisible. 132 On the 7th of September I saw an immense flock at the Serdce Kamen Cape. The birds rose often from the water and circled in an uninterrupted crowd above an area which had a diameter of about 2 kms. Though it was difficult to guess the number of the observed Storm Petrels, itis certain that their total amounted to many a thousand. In lesser numbers these birds reach the Wrangel Island too, wherefrom I brought two specimens. In August 1928 Jaques noticed two Storm Petrels east of the Gerald Island and in September they were to be found in great numbers between northern latitude 69 30’, and the Behring Bay. By the end of August 1881 Nelson perceived themin large crowds northwest of the Behring Bay but he was not convinced of having exactly defined the birds. According to my experiences there is no more doubt that many thousands of the Puffinus tenuirostris species gather to hibernate in the eastern section of the North-Pole area. ELE Academician A. MIDDENDORF was the first to establish the fact that the migratory lines in the northern Polar zones do not run in north-south direction but from western direction to the east and from the eastern direction to the west. But that stands only for a part of sea birds and shows that the birds impulse northwards does not take the shortest course. Only those migratory routes can be observed in the said direction which are the main migration lines. Though they pass along the coast, they do not move parallel and keep of the coasts at a varying distance in different years, depending on ice conditions and particularly on the presence of clear water or water holes. Linked to the migratory main-routes are several other routes or paths of less importance. On all those, birds perform their passage and gather on the Wrangel Island, on the Isles of Novosibirsk etc. I received excellent information from the coastal Tshuktsh inhabitants about the shorter migratory routes leading to the Wrangel Island. The land we now call Wrangel Island was quite correctly first supp- osed to exist by A. J. ARGENTOV about 1860. He based his supposition on Tshuktsh tales. Later observations confirmed that Snow Geese have been nesting in large colonies on the Wrangel Island, in spring the birds cross the Behring Straits along the northern shores of the Tshuktsh peninsula, taking a short rest west of Cape Schmidt or the Cape Jakan. From here they continue their route straight to the Wrangel Island, appearing first on its southwestern side. It is noteworthy that in autumn, before their departure, the birds mostly gather on the north-esatern side of the island and leave southwards, probably returning to Cape Jakan. For an observer on the Wrangel Island this phenomenon seems to be paradoxical for the huge crowds of Geese take offin southwestern direction without exception, yet they ought to fly to America, that is in south-eastern direction. Observing this peculiar behaviour, one is compelled to release the effect of historical causes, for the Tshuktsh coast cannot be seen from the Wrangel Island, not even from a flying hight. The shortest distance at present across the Long-Strait seems to have been a neck of land, then the strait gradually broadened and the Geese which once saw the short way themselves, kept to it by tradition. In 1938 H. Grote published the supposition that the cireumpolar species have a migratory route between the Arctic area of America and Eurasia across the North- Pole using the term broadly. At present, sufficient observations have been collected on the north part of the polar area chiefly due to Nansen, SvERDRUP and recently to BusnickiJ, a member of the ,,Sedove’’ expedition. They all have largly the same opinion on birds to be found under very high latitudes of the Polar Sea, in open areas and of the birds’ characteristics. Therefore the supposed existence of a migratory route across the North Pole cannot be accepted for lack of any foundation. Many different migratory routes end at the border of the Polar mainland which establish connection with the land and the freshwater basins. These routes lead to here litarally from all parts of the world, often from the opposite direction and many of them are probably the most paradoxical among all the scientifically known migratory routes. Thus, on the Arctic tundra and steppe there live two subspecies of the Wheater : the Oenanthe oenanthe leucorhoa in Greenland and Northeast America, the Oenanthe oenanthe oenanthoides in Alaska and on the whole territory of the Soviet Arcties. Their 133 nesting territory is on a comparatively small area of the Arctic Canadian tundra. The former flies to hibernate to West Africa crossing the Atlantic Ocean by the Bri- tish Isles, the latter flies to Norteast Africa across the Behring Strait and Asia. Of the Phylloscopus borealis and the Phylloscopus trochilus the former migrates from the North Cape in Arctic Norway, to hibernate in Southeast Asia, across the Siberian taiga, the latter coming from the Andyr basin and Jakutia crosses Siberia to hibernate in the southwestern part of the Near-East and in Northeast Africa. The Arctic Tern — Sterna paradisaea — as it is fairly well known in ornithological literature, hibernates in the area bordering the southern end of the South African mainland, but flies only across the Atlantic Ocean as it has never been observed to cross the Pacific Ocean. Therefore the Arctic Tern, nesting on the Komadorskie Isles, at Anadyr or on the Tshuktsh peninsula, first flies north towards the Polar Sea, then turning to east around the Arctic coast of North-Americareaches the Atlantic Ocean, crosses to West-Africa and finally to the southern-most part of South America. The Calidris melanotos migrates from the Tamyr peninsula across the tundra to the East, passing the Behring Straits and continues its way to hibernate in the north- ern part of South America. The Knots, wich I have mentioned at the beginning of this paper, migrate from the Wrangel Island to Australia. Many similar or completely opposite examples, which, at first glance, seem quite incomprehensible, could be enumerated. It is definitely settled that the autumnal migratory route does not coincide with the spring route, sometimes it even touches different countries, as it happens to be in the case of the Brent Goose. The Knot, the Curlew Sandpiper, the Dunlin, the Little Stint, the Grey Plover etc. often pass along the Dnyepr but are never to be found there at the time of spring migration. In Northeast Asia I observed Ross’s Gulls in spring flying across the mainland of the Anadyr area, but in the autumn they were sighted in the Behring Straits. I witnessed the migration of Canadian Cranes at the Dezsneva Cape, when they were crossing the Behring Straits. I am sure many ornithologists might envy me for that sight. It was in 1933, on a clear August day, with such perfect visibility, that I could clearly distinguish three mountain ranges on the Alaskan coast. Standing on a hilltop I saw a flock of birds drawing near in southeastern direction from the Szerdce Kamen Cape. At the same time there approached a flock from the southern shores of the Tshuktsh peninsula, in north eastern direction. Both flocks turned towards the narrowest part of the Behring Straits. The great bulk of the Cranes kept on flying straight to the Diomid Isles, then I lost them in the distance. Speaking above of the Snow Goose crossing the Long Strait, I mentioned tradition being developed in course of history. In the case of the Cranes I found it obvious that the birds made use of the older individuals experiences. It is all the more probable, as the migration of the Canadian Cranes has also been observed on the southern part of the Behring Sea where, even by clear weather, the opposite shore is not visible. A MADARTANI INTEZET 1954-1957. EVI MADARJELOLESEI XX. GYURUZESI JELENTÉS Dr. Patkai Imre Négy év összesített jelentését közöljük ez alkalommal. Elöljáróban hálás köszönetet mondunk mindazoknak fáradozásaikért, akik ezekben a munkálatokban részt vettek vagy gyűrűs madarat visszajelentettek. Munkatársaink és külföldi kollégáink nevét az egyes fajok adatainál sorolom fel. Köszönetet mondunk: N. BoEFF (Sofia), C. W. Benson (Lusa- ka, N. Rhodesia), I. I. CatunEANU (Bucuresti), Pror. Dr. G. P. DEMEN- TIEW (Moskva), M. H. JULIEN (Paris), Pror. A. MaLinowsKI (Moskva), W. Markov (East-Chicago), R. Rucner—KRonEisL (Zagreb), Pror. Dorr. A. ToscHi (Bologna), Dr. G. Zink (Radolfzell), Dr. R. Kunk (Radolfzell), R. Csornaı (Cantavir) uraknak, akik 1933—1944. években gyürüzött madaraink adatainak megkildésével siettek segitsegünkre. Előző jelentésünkben már bevezettük és gyakorlati szempontból most is eszerint járunk el, amikor három legfontosabb gyűrűző állomá- sunk koordinátáit elöljáróban közöljük, az egyes adatok ismételt felsoro- lása helyett: Kisbalaton 46°40’ Lois’ Szeged-Fehertö 46°20’ 20°05’ Rétszilas 46°50’ 18°35’ Evi jelenteseinkben ezen a helyen szoktuk közölni a faj-felsorolast és a gyürüzött peldänyok szämät. Ez alkalommal a megkerülesi adatok bösege miatt kénytelenek vagyunk ezt mellőzni. Ugyancsak eltérés előző évi jelentéseinktől a megkerülési adatok dátumainak írásmódja, amivel a nemzetközi szokásokhoz kívánunk igazodni. A jelentésben használt nemzetközi jelek a következők : O = Fészekben jelölt fiatal példány (pullus). * = Öreg (adultus) vagy repülőképes fészken kívül elfogott fiatal (juvenis). + = Lőtt vagy másképpen kézrekerült példány. x = Elhullott. v = Visszafogott és ismét elengedett madàr. O = Költes közben feszeknel elfogott peldäny. A jelentésben szereplő utalöszamok magyarázatát nyomdatechnikai okokból itt adom : 135 = Visszajelentve mint Botaurus. 2 = Vezetéknek repült. 3 = Fertözesben elhullott. 4 = Nem tert vissza a fogäsi helyére (kb. 30 km), hanem az elbocsätäs helyen került ismét kézre. 5 — A gyűrű két első számjegye teljesen elkopott. 6 — Ragadozó vágta le. 7 — Valószínűleg beteg példány, mert napokkal előbb már megfigyel- ték. 8 — Törött lábbal betegen találták. 9 — Fadöntés közben odújában pusztult el. 10 — Előző évben fiókaként jelölve ugyanabban az odúban. 11 — Párjával — lásd a következő gyűrűszámot — 3 éven át, az 1939— 1942. években, összetartott. 12 — A madár rendszeresen ugyanabban a fészekben költött éveken át. 1953-ban gyűrű helyett fehér szalaggal jelölték, 1955-ben a fészket nem ellenőrizték. 13 = Két éven át a 28 533-as párja. 14 — Előző évben más párja volt. 15 — Torz csőrű példány. 16 — Jégverés áldozata. 17 — Macska fogta. 18 — Fagyban elgyengült. 19: Karvaly köpetében találták a gyűrűt. 20 — Több évi fogság után elbocsátott példány. Zárójelbe tettük az 1945 előtt készült és többségükben addig az időpontig fel is használt gyűrűink sorszámait. Ardea cinerea — Szürke gém (114629) O. Kisbalaton 2. VI. 1934 + Gorizia, Italia Warga Kalman c 350 km SW ls, TV.) 1940: Prof. A. Toschi (121174) © Dinnyés 25. VI. 1936. 47711" 18930" Vönöczky—Schenk Jakab _ Pola, Istria, Italia 13. XII. 1936. 460 km SW Prof. A. Toschi (121350) D Kisbalaton 16. VI. 1938. Warga Kalman + Belluno, Italia 29. IX. 1939. 380 km SW Prof. A. Toschi (150386) @ Kisbalaton 12. VI. 1944. Warga Kálmán + Jadrtovac, Dalmacia, 25. III. 11958 43°41’, 15°57’, Yougoslavia R. Rucner—Kroneisl 340 km S (158352) O Kisbalaton 13. VI. 1953. Warga Kälmän _ Komarvaros 172 Vo LS ane 20 km SSW Makos Péter 156 (158981) (159000) (159359) 18415 O + O0 + © +06 Kisbalaton Ferrara, Italia 410 km SW Kisbalaton Torino, Italia 760 km SW Kisbalaton Fonyöd 35 km E Fertöboz 47°39", 16°43° Sayada, Kzar—Hellal, Tunisie 1530 km SW Ardea purpurea — Vörös gem (46419) (103680) (148425) 4492 18071 18141 18285 18297 O + ie From OC OZ. +, OFF Où + b + Kisbalaton Bergamo, Lombardia, Italia 560 km SW Kisbalaton Messina, Sicilia, Italia 950 km S Kisbalaton Salerno, Campania, Italia 710 km SSW Szeged —Fehértò Bari, Puglia, Italia 600 km SW Kisbalaton Avenza Nuova, Carrara, Italia 630 km SW Kisbalaton Messina, Sicilia, Italia 950 km S Velence Kiskunlachäza 40 km E Velence Bericevo, Ljubljana, Yougoslavia 250 km SW IERVT1I42E Warga Kálmán Wie EV S 019445 Prof. A. Toschi 23. VI. 1942. Warga Kälmän 11. V. 1944. Prof. A. Toschi 28. VI. 1944. Warga Kälmän 28. VI. 1955. Lukäcs Istvan I Y Al Ue a UES Sy Györy Jenö 12:,XT 1957. Abderrazak B Hameda Ben Abderrazak 3. VE. 193). Warga Kalman tov IV: 1921, Prof. A. Toschi 18. VI. 1932. Warga Kälmän TVET 1935. Prof. A. Toschi 13: VI 1939. Warga Kälmän le. Eb Prof. A. Toschi 24. VI. 1956. Dr. Beretzk Péter TERN IHH: Prof. A. Toschi Po V1... 1963: Warga Kálmán 16. IV. 1956. Bruno Mussi 15. VI. 1953. Warga Kálmán 4. IV. 1956. Prof. A. Toschi 5. VII. 1954. Szabö V. Läszlö 14. VIII. 1954. Péli János 5. VII. 1954. Szab6 V. Läszlö 9. I. 1955. B. Ponebsek 137 Ardeola ralloides — Üstökös gem 24398 O Kisbalaton + Cickovina, Ludbreg, Croatia, Youg. ASOLO’ ,.16237:° 80 km SW 53318 Retszilas + San Benedetto del Tronto, Ascoli Piceno, Marche, Italia 42°57’, 13°54’ 600 km SW Egretta alba — Nagy kócsag (107526) O Kisbalaton + Venezia, Italia 430 km SW (112787) O Kisbalaton! + — Drace, Janjina, Dalmacia, Yougosl. 42°56’, 17°26’ 400 km S (No. ?) O Kisbalaton + Balticum N (No. ?) O. Kisbalaton + SSSR Merid. E Nyeticorax nyeticorax — Bakcso (27703) e Kisbalaton + Kujbishew, SSSR 2400 km NE (14127) © Kisbalaton + Chochlaty, Manitsh, SSSR 2200 km E (40755) O. Kisbalaton + Alexewski Liman, Cherson, SSSR 1250 km E (45933) O Kisbalaton + Palermo, Sicilia, Italia 970 km S (109265) O Kisbalaton + Taranto, Puglia, Italia 700 km S (127234) O Kisbalaton 138 Lecce, Puglia, Italia 690 km S 16. VI: 1956. Steffel Gäbor VS WAGUE 1957. R. Rucner—Kroneisi 12. VII. 1953. Ziegner Antal 12. IV. 1955. Prof. A. Toschi 7.1 V1.21934: Warga Kálmán 2141936: Prof. A. Toschi 52 WAL UGE. Warga Kálmán Autumn 1938. R. Rucner—Kroneisl Prof. G. P. Dementiew Prof. G. P. Dementiew ba Vill 1926: 28. VIE. 1926. Prof. G. P. Dementiew LSA Va 937% PASTO CAR) LEA Prof. G. P. Dementiew 14. VI. 1928. Warga Kálmán 18. VIII. 1936. Prof. G. P. Dementiew 20. SVIEST9ZIE Warga Kälmän 12. IX. 1935. Prof. A. Toschi 16: VI. 1936. Warga Kálmán 27. IX. 1940. Prof. A. Toschi 14. VI. 1938. Warga Kálmán BET AIO A0! Prof. A. Toschi (127318) (127861) (170207) 1822 2062 . 9951 9955 18026 18035 24230 Mao =) XI x Kisbalaton Alessandria, Piemonte, Italia 690 km SW Kisbalaton Perugia, Umbria, Italia 520 km SW Kisbalaton Ravenna, Emilia—Romagna,. Italia 450 km SW Kisbalaton Crnicko Blato, Gabela, Hercegovina, Yougosl. 43°04’, 17°42’ 400 km S Retszilas Zliten, Tripolitania, Lybia 1650 km S Retszilas Bäcstopolya, Yougoslavia 45°49’, 19°36’ 140 km SE Rétszilas Udine, Friuli, Italia 500 km SW Kisbalaton Corace, S. Maria di Catanzaro, Italia 760 km S Kisbalaton S. Michele al Taglimento, Venezia, Italia 400 km SW Rétszilas Retszilas? Ixobryehus minutus — Pocgem + ad Bäcsföldvär (111891) (113199) * = Bäcsföldvär Baesféldvar Bäcsföldvär 16. VI. 1938. Warga Kälmän 13. IX. 1954. Prof. A. Toschi 3.aVT.. 1938. Warga Kálmán Bie UE 1942: Prof. A. Toschi 2A NAT We Warga Kálmán 1%... 1956. Prof. A. Toschi 20. VII. 1951. Warga Kälmän 15. X. 1955. R. Rucner—Kroneisl 21. VI. 1951. Dr. Pätkai Imre 5. XII. 1954. Fernando Menghi LV 1953: Ziegner Jänos 18. IV. 1956. R. Rucner—Kroneisl YZ VEL. 1963. Ziegner Janos SEX. 1967. Prof. A. Toschi 10. WI. 1953. Warga Kálmán 195 EV. 1955. A. Lamanna 10. VI. 1953. Warga Kálmán Il: IV. 1965: Prof. E. Moltoni 25. VI. 1956. Ziegner Jänos 29-29 12.2956. Gahö Bela 16. VI. 1939. Vuja Markov 13. VI. 1940. Vuja Markov 18. VI. 1938. Vuja Markov 23. VIII. 1940. Vuja Markov 139 Ciconia eieonia — Gólya (7509) O x (115501) O 18910 O Sari 27013192107 Fort Hill, N’ Nyassaland 6500 km SE Com. Abauj, NE. Hungary Craiova, Romania cca 500 km SE Tiszalök Tiszalök? Plegadis faleinellus — Batla (27530) O + (114127) O + (114129) O Kisbalaton Necrasovka—Noua, Ismail, Romania 980 km E Kisbalaton Manitsh, Rostovskaja Obl., SSSR 2100 km E Kisbalaton Taranto, Puglia, Italia 700 km S Platalea leucorodia — Kanalasgem (128128) O (128438) O + (132106) 6) sa (132116) O + (132168) O + (148864) O + 140 Dinnyés 47°11’, 18°30’ Homs, Lybia 1530 km SW Dinnyes (Mall ol Beal es Homs, Lybia 1530 km SW Dinnyés 47°11/,, 18°30" Agrigento, Sicilia, Italia 1200 km SW Dinnyés 47°11’, 18°30’ Tripoli, Lybia 1600 km SW Dinnyés ANI" 2185907 Reggio Calabria, Italia 1000 km S Dinnyes 47°11°; 18°30° Reggio Calabria, Italia 1000 km S 34 VIG. 1923; Vönöczky Schenk Jakab —. III. 1925. C. W. Benson—G. Zink —. VII. 1935. Dr. Thöbiäs Gyula 4. IV. 1936. I. I. Catuneanu 15. VII. 1954. Sopronyi Jözsef 10. VIII. 1954. Szlabej Läszlö 15. VI. 1926. Warga Kälmän LOVES 1938. M. H. Julien Ls. VI. 1937: Warga Kalman 28.124193 A. Malinowski 18. VI. 1937. Warga Kälmän 21. IV. 1940. Prof. A. Toschi 12. VI. 1940. Vônôczky Schenk Jakab 20. I. 1941. Prof. A. Toschi 12. VI. 1938. Vönöczky Schenk Jakab 10.-II. 1939. Prof. A. Toschi 21 V. 1939. Vönöczky Schenk Jakab 7. V. 1940. Prof. A. Toschi 21.79.1939: Vönöczky Schenk Jakab 27. IX. (1939. Prof. A. Toschi 6. VIL. 1939. Warga Kälmän 10. IV. 1940. Prof. A. Toschi IVI 1941: Vönöczky Schenk Jakab 30. V. 1942. Prof. A. Toschi 18970 18979 18982 Fertöboz 47°39’, 16°43’ S. Eufemia, Calabria, Italia 950 km SW Fertöboz 47°39’, 16°43’ Sohrag, Gabes, S. Tunisie 1700 km SW Fertöboz 472390116243; Ilonde, Niamey, Niger? 4000 km SW Anas platyrhyncha — Tökes réce (108706) x Er (149711) % x (149991) x (149999) x + (158603) x 100091 3 7 33 BP 8 DR. PAVEL | Föt 47°37’, 19°12’ St. Joachim, Loire, France 1560 km W Bäcsföldvär Bäcsföldvär Geszt 46°53’, 21°35’ Borissova, Kazanlik, Stara Planina, S. Bulgaria 570 km SE Geszt 46°53’, 21°35’ Konstenetz (Sofia—Plovdiv) Bulgaria 530 km SE Bäcsföldvär Ferenc-J 6zsef-csatorna (= Chanel) 35 km SW Szeged—-Fehertö Ferrara, Emilia, Italia 700 km SW Ujdombövär Anas strepera — Kendermagos rece 103687 A ( Szeged—Fehértò Grossetto, Toscana, Italia 820 km SW Spatula elypeata — Kanalasréce 100677 O | + Szeged— Fehérté Sueca, Valencia, Espagne 1600 km SW 8. VI. 1956. Györy Jenö 27. IX. 1956. Francesco Torcasio 8. VI. 1956. Györy Jenö 14. X. 1956. F. Vire 8. VI. 1956. Györy Jenö 15. II. 1957. Modi Moran 10. VI. 1935. Károlyi István 6. II. 1936. Vönöczky Schenk Jakab 15. VII. 1941. Vuja Markov 20. VIII. 1944. Vuja Markov 16. VI. 1942. Miller Géza — _ 943: N. Boeff 19: VI: 1942. Müller Geza 15. I. 1943. N. Boeff 2. XII. 1942. Vuja Markov 7. XII. 1943. Vuja Markov 12. VI. 1955. Dr. Beretzk Peter 24. XI. 1956. Prof. A. Toschi 8. EL. 1936: Szalay Peter 17. VI. 1956. Dr. Beretzk Peter 30.20. ISG. Prof. A. Toschi LAVER 19557 Dr. Beretzk Péter 13: 31751956. Prof. I Sala de Castellarnau 141 Aythya nyroca — Cigänyréce 100203 O. Szeged—Fehérté LOS WIENS bo. Dr. Beretzk Péter + Torontaltorda, Yougoslavia 15. VIII. 1955. 90 km SE Czakó Peter Accipiter gentilis — Heja 7299 %* Csorna 17. III. 1956. Kiräly Ivan + Csorna STT 1950 Csáky Ernő 24001 xXx Budakaläsz Xe 011953: Juhäsz Lajos (JANE + Tétmegyer (=Palarikovo), CSR 24. I. 1954. 80 km NW Stollmann Andräs Accipiter nisus — Karvaly (111303) — Be + Bacsfòldvar 20. IIT. 1940. Vuja Markov 7960 % Gédallé 23.1VI 51953 Csöka Lajos + Nagytétény 16. XI. 1954. 35 km WSW Mätyäs Jözsef 33251 %* Narai 22.,I. 1957. Csaba Jözsef + Narai 20 TEEN Sie Csaba Jözsef 101501 %* Budapest 24. X. 1955. Szijj Jözsef + Budapest? 30. I. 1956. Väsärhelyi—Dombi Buteo buteo — Egereszölyv (159902) * Bâcsfüldvär 15. XII. 1942. Vuja Markov + Baesféldvar SERIE IA: Vuja Markov 18302 e Budakeszi 24." Vier tone: Franke Jenò + Csabai —. II. 1956. 26 km W — 18382 O Vértestolna 6. VI. 1956. 47°38’, 18°27° Rajnik Ferene +. Monostorszeg, Zombor, Yougoslavia 18. II. 1957. 457947", 195072 R. Rucner—Kroneisl 185 km SE Buteo lagopus — Gatyas ölyv (159904) + Bäcsföldvär 26. XII. 1942. Vuja Markov Vv Bacsféldvar 21. I. 1943. Vuja Markov 142 (159906) (159907) (159929) (159936) Cireus eyaneus — (159922) (159925) O u Vv Mw << * V * Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäesföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Kekes retiheja Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Basahid, Nagykikinda 30 km NE Falco cherrug — Kerecsen 24032 © Királyrét 47°55’, 18°57’ ot 80 km NW Falco peregrinus — Vdndorsclyom (159903) * Bâäcsfôldvär + Katy 20 km SW Falco columbarius — Kis sólyom * (158638) Vv * de Taräny(—Stefanovicova), CSR Bäcsföldvär Baesféldvar Császló 4056 22 46 Solnetshnogorsk, Moskva, SSSR 062127 36959" 1400 km NE 5. I. 1943. Vuja Markov 0171943; 2. II. 1943. 21. IT. 1943. Vuja Markov 5. I. 1943. Vuja Markov LY, (II. (1943. 22, II. 1943. Vuja Markov 18. II. 1943. Vuja Markov QNEEEE" ‘1943: LY? Tid, 1943. Vuja Markov 24. TI. 1943. Vuja Markov 15. III. 1943. 26. III. 1943. Vuja Markov 20901001943! Vuja Markov 23511221943: Vuja Markov 2. II. 1943. Vuja Markov 13. II. 1943. Vuja Markov 28. V. 1954. Gardonyi Gy. Gabor 26. its 1955. P. Hell L'AS 1942. Vuja Markov 23.1. 1943. Vuja Markov 8. II. 1943. Vuja Markov 14. II. 1943. Vuja Markov 9. II. 1953. Baboss Jenő l'OS Sha. A. Malinowski 143 Falco vespertinus — Kék vércse (111303) JB (120469) O A. Falco tinnunculus Kishegyes (= Mali Idjos), Yougoslavia —. VI. 1954. Zenta 45°56’, 20°05’ Kachowka, Dnjepr, Ukraina 46°45’, 33°30° 1200 km NE — Vörös vércse (158641) * Bacsfdldvar + Bacsszenttamas 15 km W 104214 O Szeged + Nagykikinda 14 km S Perdix perdix — Fogoly MAVAD %* Kassa 371 + Enyicke 14 km S Vanellus vanellus — Bibic (52002) O + (94476) O + (Nr. ?) O (146302) O + Milano, Italia 800 km SW Limosa limosa — Goda (100860) O . Ürb6 47°10’, 19°10’ + Bologna, Italia 660 SW Recurvirostra avosetta — Gulipan 963 @ Szeged—Fehértò + Atanassovo, Burgas, Bulgaria 144 Urb6 47°10’, 19°10’ Zaporshja, SSSR 47°48’, 35°20’ 1200 km E Ürb6 47°10’, 19°10’ Washkinski Rajn., SSSR 60°18’, 37°58’ 1800 km NE Ürbö Urbs Ürb6 47°10’, 19°10° 720 SE Szlivka Läszlö TE NAGE Bre Csornai Richard 1941-43. I. I. Catuneanu TITEL S435 Vuja Markov 19. II. 1947. Milorad Marcetic 13. VIL. 1957. Dr. Beretzk Peter l'OIT Balint Endre 10. III. 1939. MAVAD 15. IX. 1939. Hanyi N. 22. IV. 1929. Vönöczky Schenk Jakab 3. VIII. 1934. A. Malinowski Li. Vel 8362 Vönöczky Schenk Jakab SZAVIALIZZE A. Malinowski 3. VE 1936: Vönöczky Schenk Jakab 9 Vi. 19378 Vönöczky Schenk Jakab 7. V. 1940. Vönöczky Schenk Jakab 22. X. 1940. Prof. A. Toschi DAV MIA: Vönöczky Schenk Jakab 21. Tite 1934 Prof. A. Toschi 13. VII: 11952. Dr. Beretzk Péter IV RE ad SRY N. Boëff 7636 O ae Szeged—Fehérto l’Oued Miliane, Tunis, Tunisie 1700 km SW Larus ridibundus — Dankasirdly (11525) O a1 (139966) O 2 7998 O e 19135 O LL 19452 O 4 19638 O v 19685 O X 30020 O | 30021 O x 30032 O + 30092 O + 10 Aquila — 6 Retszilas Siena, Toscana, Italia 700 km SW Rétszilas Reggio Emilia, Italia 650 km SW Szeged— Fehertö Catanzaro, Calabria, Italia 900 km SW Rétszilas Szeged —Fehértò 130 km SE Retszilas Napoli, Italia 750 km SW Szeged—Fehérté Biograd (=Zaravecchia), Dalmacia, Yougoslavia 43°56’, 15°27’ 460 km SW Szeged—Fehérté Split( —Spalato), Dalmacia, Yougos- lavia 41320 016027 450 km SW Rétszilas Gorizia, Friuli, Italia 400 km SW Rétszilas Dég 10 km NW Rétszilas Messina, Sicilia, Italia 1000 km SW Rétszilas Lesina, Foggia, Italia 510 km SW 15. VI. 1952. Warga Kálmán 24. XII. 1955. Ch. Brouillonnet ie VE: 1938. Dr. Vasvári Miklós TS ÉVS 942, Prof. A. Toschi —. VI. 1939. Dr. Vasväri Miklös 9. V. 1943. Prof. A. Toschi be VIT. 1953: Dr. Beretzk Péter 9. II. 1955. Prof. A. Toschi —. VI. 1953. Varadi Ferenc 10. IV. 1956. Dr. Beretzk Péter? 7., Vie 1954. Ziegner Janos 26. ITI. 1955. Prof. A. Toschi 2 Wala 1953: Dr. Beretzk Péter 5. II. 1954. R. Ruener—Kroneisl JI Vil 1953. Dr. Beretzk Péter 24. I. 1954. R. Rucner—Kroneisl 7. VI. 1954. Ziegner János 21. XI. 1954. Prof. A. Toschi 6. VI. 1954. Ziegner Jänos 25. VII. 1954. Éberfalvi Andras 7. VI. 1954. Ziegner Jänos 1. TEES 1955. Prof. A. Toschi 7. VI. 1954. Ziegner János 30. X. 1955. Prof. E. Moltoni 145 30120 30143 30382 30561 (141161) (146702) (146938) (147106) (147184) PRAHA E 79113 2446 3808 3836 146 FROCIO pee Os WO. ORI © IERI © O a eee IO) 420 + Retszilas Venezia, Italia 450 km SW Retszilas Catanzaro, Calabria, Italia 950 km SW Retszilas Ravenna, Emilia—Romagna, Italia 560 km SW Retszilas Forli, Emilia, Italia 570 km SW Rétszilas Napoli, Campania, Italia 750 km SW Rétszilas Ferrara, Italia 520 km SW Rétszilas Siracusa, Sicilia, Italia 1100 km SW Rétszilas Zara, Dalmacia, Yougoslavia 400 km SW Rétszilas Ferrara, Emilia, Italia 520 km SW Szeged— Fehertö Kecskemét 80 km NW Retszilas Alger, Algerie 1580 km SW Szeged—Fehérté Oporto, S. Mamede, Portugalia 2250 km SW Szeged —Fehérté Szeged—Fehért6 973954: Ziegner Janos 17. IX. 1954. Prof. A. Toschi 7. VI. 1954. Ziegner Jänos 12. XII. 1954. Prof. A. Toschi 9. VI. 1954. Ziegner Antal 20. XII. 1954. Prof. A. Toschi 9. VI. 1954. Ziegner Antal 12. X. 1955. Prof. A. Toschi TANT. 1939; Dr. Vasvári Miklós 5. XII. 1939. Prof. A. Toschi 7. VI. 1939. Dr. Vasvári Miklós 19. III. 1940. Prof. A. Toschi 11. VI. 1940. Dr. Vasväri Miklös 26. XI. 1940. Prof. A. Toschi 7. VI. 1939. Dr. Vasvári Miklós 15. II. 1940. Prof. A. Toschi 7. VI. 1939. Dr. Vasvári Miklós 20. XII. 1939. Prof. A. Toschi 1. VI. 1948. Dr. Beretzk Peter — V. 1951. Dr. Beretzk Péter 21. VI. 1951. Dr. Pátkai Imre NOR XII 1951 M. H. Julien IS 1 9528 Dr. Beretzk Péter 9. I. 1956. G. N. Tait NÉ VA 19522 Dr. Beretzk Peter 10. IV. 1956. Dr. Beretzk Peter 7315 7605 7618 7764 30623 30695 30775 30777 30816 30829 30831 30841 30881 3:20 LT. GFO ERO. tO Fe Gr Eo: SEE RE FOUT © TC gg ©, Szeged —Fehérté La Barcares, Perpignan, France 1400 km SW Szeged —Fehérté Sv. Nikolaj—Dekani, Slovenia Yougoslavia 1300 km SW Szeged—Fehérté Monostorszeg 100 km SW Szeged —Fehérté Szeged —Mihalytelek 2 km Rétszilas Catania, Sicilia, Italia 1050 km SW Rétszilas Rovigo, Veneto, Italia 490 km SW Rétszilas Siracusa, Sicilia, Italia 1100 km SW Rétszilas Reggio Calabria, Italia 950 km SW Rétszilas Codevigo Rosara, Padova, Italia 520 km SW Retszilas Eszék(—Osijek), Croatia, Youg. 45°34’, 18°40’ 150 km S Retszilas Mälta, Malta 1250 km SW Rétszilas Gorizia, Friuli, Italia 400 km SW Rétszilas Ort, Hérault, Franee 1200 km WSW 19. VI. 1952. Warga Kälmän 30. III. 1953. M. H. Julien LS VIT 1952, Warga Kälmän TERI 1952: B. Ponebsek Se VI 952. Warga Kálmán 6. IX. 1952. Ivan Isakovie 18. VI. 1952. Warga Kälmän 22. VII. 1956. Dr. Beretzk Péter 9. VI. 1954. Jakab Andräs 22. XT. 1954. Prof. A. Toschi 9. VI. 1954. Jakab Andräs 24. XI. 1954. Prof. A. Toschi 9. VI. 1954. Dr. Pätkai Imre 14. XII. 1954. Prof. A. Toschi 9. VI. 1954. Dr. Pätkai Imre 5. II. 1955. Prof. A. Toschi 9. VI. 1954. Ziegner János 20. VII. 1954. A. V. Awelio 9. VI. 1954. Váradi Ferenc 18. VII. 1954. R. Ruener—Kroneisl 9. VI. 1954. Váradi Ferenc Zoe We 1955. Prof. E. Moltoni 9. VI. 1954. Varadi Ferenc 21. XI. 1954. Prof. A. Toschi 6. VI. 1954. Dr. Pätkai Imre 13. VIII. 1954. M. H. Julien 147 30883 30921 30965 33032 33034 33045 34502 34592 34667 34792 34799 34895 34900 148 a +o +0 + O MO I OR gf © GO ae O OMM Retszilas Tolfa, Lazio, Italia 890 km SW Szeged— Fehertö Morimondo, Milano, Italia 830 km SW Szeged—Fehértò Scardovari, Po, Rovigo, Ital. 650 km SW Szeged—Fehértò Ferrara, Emilia, Italia 690 km SW Szeged— Fehertö Genova, Liguria, Italia 880 km SW Szeged— Fehertö Tenuta Vitoria, Fossalon di Grado, Gorizia, Italia 650 km SW Tata AT 39 SoS Bologna, Italia 650 km SW Szeged—Fehérté Bari, Puglia, Italia 630 km SW Szeged— Fehertö Ravenna, Emilia—Romagna, Italia 680 km SW Szeged—Fehérté Arezzo, Toscana, Italia 720 km SW Szeged—Fehertö Benevento, Campania, Italia 900 km SW Szeged—Fehért6 Sandorfalva 5 km N Szeged—Fehérté Porto Farina, Tunisie 1670 km SW OR Vio SA: Dr. Pätkai Imre 15. XI. 1954. E. J. Serafino 13 V7.21954: Dr. Beretzk Peter 12. XII. 1954. Prof. E. Moltoni 13. VI. 1954. Dr. Beretzk Peter 8. X. 1954. ; L. Marangon PALS WALL TG sy Dr. Beretzk Péter 16, XT T954 Prof. A. Toschi 2, Vis 19542 Dr. Beretzk Péter 11: XITM95£ Prof. A. Toschi 21%, 12719548 Dr. Beretzk Péter 3021955: Prof. A. Toschi FE Die SA Porga Zoltan 2S Hide Lobo. Prof. A. Toschi 295 Vio 19552 Dr. Beretzk Péter 31 OLY 00: Prof. A. Toschi 20 /AV 019655! Dr. Beretzk Péter (ie EXC SS EE A. Leporati 29. V. 1955: Dr. Beretzk Peter PAV DOT, Tk 55! Prof. A. Toschi 29. Vi. 1955: Dr. Beretzk Peter 7. II 1956: Prof. A. Toschi 20, V2R11956% Dr. Beretzk Peter 10. VIII. 1956. Zonai Antal 20. V. 1956. Dr. Beretzk Péter AL LL No 7e Zid e Chaabam Aorine 100024 100045 100064 100109 100112 100135 100186 100190 100245 100342 100390 100510 TRO eso Lirio +. iO ROIS ate UG e O SSR + 0 Szeged—Fehérté Venezia, Italia 650 km SW Szeged—Fehért6 Cosenza, Calabria, Italia 850 km SSW Szeged—Fehért6 Bardaca, Bosanska Gradiska, Bosnia, Youg. 45°08’, 17°15’ 260 km SW Szeged—Fehért6 Valle Pilassa di Ravenna, Italia 810 km SW Szeged—Fehérto Macerta, Marche, Italia 640 km SW Szeged —Fehért6 Hutovo, Blato, Hercegovina, Youg. 43°06’, 17°47’ 400 km SW Szeged—Fehérté Messina, Sicilia, Italia 1000 km SW Szeged —Fehértò Attika, Grece 1180 km SE Szeged—Fehérté Venezia, Italia 650 km SW Szeged—Fehérté Evvia, Grece 1000 km S Szeged —Fehérté Split, Dalmacia, Yougoslavia 43°30’, 16°27’ 440 km SW Szeged—Fehérté Nasice, Slavonia, Yougoslavia 45°29’, 18°06’ 175 km SW LOM Wak 1955: Dr. Beretzk Péter DAR 01955. Prof. A. Toschi 12. VI. 1956. Dr. Beretzk Péter 1721956. Prof. A. Toschi PV 1985: Dr. Beretzk Péter TS] XE, 1956: R. Rucner—Kroneisl LOW Wake 1955: Dr. Beretzk Péter 8. I. 1956. Mario Righi 12. VI. 1955. Dr. Beretzk Peter 4. II. 1956. Prof. A. Toschi LZ VIS 1955. Dr. Beretzk Péter Te TI 1957. R. Rucner—Kroneisl 122 VI. 1955: Dr. Beretzk Peter 28. XII. 1955. Prof. A. Toschi 12. VI. 1955. Dr. Beretzk Peter 6. 1. 1956. G. For. Min. ee Vile obo: Dr. Beretzk Péter 8. I: 1956. Prof. A. Toschi 26. VI. 1955. Dr. Beretzk Peter 25. I. 1956. G. For. Min. 12. VI. 1955. Dr. Beretzk Péter 19. 1121956: R. Rucner—Kroneisl 26. VI. 1956. Dr. Beretzk Péter 2. VILI. 1955. R. Rucner—Kroneisl 149 100521 100616 100634 100694 100696 100726 100738 100759 100782 100850 100936 100946 100948 150 +. OT SE DRE O ROIO, ap) ee Oe 40: 4-0 Szeged —Fehérté Bone, Algerie 1500 km SW Retszilas Forli, Emilia—Romagna, Italia 520 km SW Szeged—Fehérté Ferrara, Emilia, Italia 690 km SW Szeged—Fehertö Gruz, Dalmacia, Yougoslavia 42°40’, 18°05’ 420 km SW Szeged—Fehertö Ferrara, Emilia, Italia 690 km SW Retszilas Kiskunmajsa 90 km SE Retszilas Reggio Calabria, Italia 950 km SW Retszilas Evvia, Grece 1000 km SE Retszilas Malı Ston, Dalmacia, Youg. 45251, 172427 450 km SW Rétszilas Ochrid, Macedonia, Youg. 412014205475 700 km S Retszilas Venezia, Italia 500 km SW Retszilas Ferrara, Emilia, Italia 520 km SW Retszilas Rovigo, Veneto, Italia 490 km SW 26. VI. 1955. Dr. Beretzk Peter 9. I.11956. Georges Ponsot 15. VI. 1955. Ziegner Antal 30. XI. 1955. Prof. A. Toschi 26. VI. 1955. Dr. Beretzk Péter —. I. 1956. Prof. A. Toschi 7. VELE 1955: Dr. Beretzk Péter 10. II. 1956. R. Rucner—Kroneisl 26. VI. 1955. Dr. Beretzk Peter 13. XI. 1955. Prof. A. Toschi 15. VE. 1958. Váradi Ferenc 30. VII. 1955. Annök-Szabö Jäanos® 15. VI. 1955. Ziegner Antal 24. III. 1956. Prof. A. Toschi 15. VI. 1955. Ziegner Jänos 10. II. 1956. G. For. Min. IS WAS UG. Varadi Ferenc A 11.1.9562 R. Ruener—Kroneisl 15. WAL UG. Dr. Pätkai Imre 1291219568 R. Rucner—Kroneisl 15. VI. 1955. Ziegner Antal 17.308.198 Prof. A. Toschi 15."VI. 1955. Váradi Ferenc 23. XI. 1955, Prof. A. Toschi 15. VII. 1955. Váradi Ferenc 4. XII. 1955. Prof. A. Toschi 100981 101045 101094 101164 101173 101182 101315 101357 101922 101960 101991 102022 O O Retszilas Milna, Isl. Brac, Dalmacia, Yougoslavia 432207,,1162272 410 km SW Rétszilas Toulon, France 43°07’, 05°55’ 1040 km SW Rétszilas Daruvär, Croatia, Yougoslavia A530 1714 170 km SW Retszilas Retszilas Retszilas Golfo di Manfredonia, Foggia, Italia 600 km SW Rétszilas Lac de Ferryville, N. Tunisie 1560 km SW Rétszilas Ferrara, Emilia, Italia 520 km SW Rétszilas Napoli, Campania, Italia 750 km SW Retszilas Luzern, Schweiz Luzern, Schweiz 710 km W Rétszilas Bon Ficha, Tunisie 1400 km SW Rétszilas Pomigliano d’Arco, Napoli, Italia 920 km SW Rétszilas Arizza, Scicli, Ragusa, Sicilia, Italia 1300 km SSW 15. VI. 1955. Ziegner János 4. II. 1956. R. Rucner—Kroneisl 15. VI. 1955. Váradi Ferenc 14717 1956: M. Lemoine 17. VI. 1955. Ziegner Antal 26. I. 1956. R. Ruener—Kroneisl 17. VI. 1955. Ziegner Antal LTV... 1957. Sarkòzy Mihaly 15. VI. 1955. Ziegner Antal 31. XII. 1955. Prof. A. Toschi 15: VI. 1955. Väradi Ferenc 24. I. 1956. F. Viré vie VL. 19565. Väradi Ferenc 18. XII. 1955. Prof. A. Toschi 15. VI."1955. Váradi Ferenc MAS exci 19565. Prof. A. Toschi l'b VI. 1956. Väradi Ferenc 201956: 16. XII. 1956. Dr. A. Schifferli 19213219565 Dr. Pätkai Imre 25. 1: 1957: F. Vire 15% VI. 1956: Dr. Pätkai Imre 16 17.531957. S. Beltrami 16. VI. 1956. Väradi Ferenc 2412 1957: Prof. E. Moltoni 151 102039 102040 102120 102240 102246 102302 102327 102363 102381 102495 102642 102678 102730 152 x 1 Or ER -Of eae ©) @ Retszilas Venezia, Italia 620 km SW Retszilas Goro di Ferrara, Italia 680 km SW Retszilas Retszilas Retszilas Nustar, Slavonia, Yougoslavia 45°20’, 18°51’ 200 km SE Retszilas Zadar, Dalmacia, Yougoslavia 44°07’, 15°14’ 880 km SW Retszilas Cagliari, Sardegna, Italia 1400 km SW Rétszilas Sidi Ahmed, Bizerte, Tunisie 1350 km SW Rétszilas Salerno, Campania, Italia 640 km SW Rétszilas Ferrara, Emilia, Italia 520 km SW Rétszilas Viconovo, Ferrara, Italia 520 km SW Rétszilas Bacsujfalu(=Selenca), Youg. 4016690198237 120 km S Rétszilas Messina, Sicilia, Italia 1050 km SSW Rétszilas Catanzaro, Calabria, Italia 940 km SSW 16. VI. 1956. Varadi Ferenc 14. IV. 1957. Prof. A. Toschi 15. VI. 1956. Varadi Ferenc 18. IX. 1956. Diego Maestri LT SVIIARLO 568 Varadi Ferenc 6. VILLE 1956. Kis István 16. VI. 1956. Dr. Pätkai Imre ISTE opie R. Rucner—Kroneisl 16. VI. 1956. Dr. Pátkai Imre 26. 1. 1957. R. Rucner—Kroneisl 16. VI. 1956. Ziegner János PAN bey 195%8 Prof. A. Toschi 16. Viz 1956: Kovács József 5. ee CSST Marcau Avarre 16. VI. 1956. Ziegner Antal 3. LL 1967. Prof. A. Toschi 1:5. WALES UG OS Váradi Ferenc 25. XC 1956. Prof. A. Toschi 16. VI. 1956. Väradi Ferenc So ee Obie Prof. A. Toschi 15. VI. 1956: Varadi Ferenc 13-188 1956: R. Rucner—Kroneis!? 17. VI. 1956. Ziegner Jänos Hieme 1956/57. Prof. A. Toschi 17. VI -1056% Varadi Ferenc 4111. 1957 Prof. A. Toschi 102929 103057 103068 103395 103448 103483 103503 103546 103732 103754 103802 104582 ji © rie ©. Rétszilas Napoli, Italia 750 km SW Szeged —Fehérté Roma, Italia 820 km SW Szeged—Fehértò Kiskunmajsa; Bodoglàr 50 km W Szeged —Fehértò Giglio, Grossetto, Toscana, Italia 860 km SW Szeged —Fehértò Foggia, Puglia, Italia 650 km SW Szeged —Fehértò Zaton, Sibenik, Dalmacia, Yougoslavia 43°47’, 15°50° 450 km SW Szeged —Fehértò Foggia, Puglia, Italia 650 km SW Szeged —Fehérté Messina, Sicilia, Italia 960 km SW Szeged —Fehérté Szeged —Als6varos 5 km S Szeged—Fehérté S. Feliciano, Lago Trasimeno, Perugia, Italia 720 km SW Szeged—Fehért6 Udine, Italia 540 km W Szeged—Fehérto Bolshovtsi, Reg. Stanislav, SSSR 49°10’, 24°43’ 600 km NE 17. VI. 1956. Varadi Ferenc 30621957. Prof. A. Toschi Lt VI. 1956: Dr. Beretzk Péter 15. XII. 1956. Prof. A. Toschi 17. VI. 1956. Dr. Beretzk Peter 80. VII. 1956. Köhäzy Károly? 172 VI. 1956. Dr. Beretzk Peter 19" XII. 1956. Prof. A. Toschi INT 1956. Dr. Beretzk Péter 23.11. 11957: Prof. A. Toschi 17. VI. 1956. Dr. Beretzk Peter 25. XI. 1956. R. Rucner—Kroneisl 172 Vile 1956: Dr. Beretzk Peter JM 19572 Prof. A. Toschi Wie VL: 1956. Dr. Beretzk Peter 23. Re 1956. Prof. A. Toschi 24. VI. 1956. Dr. Beretzk Peter 6. VIII. 1956. Dr. Beretzk Peter 23. Vil. 1956. Dr. Beretzk Peter 5 DI MINTS Prof. E. Moltoni 24. VI. 1956. Dr. Beretzk Péter BE DY 1967: Prof. A. Toschi Ze NO or Dr. Beretzk Péter 8. VIII. 1957. T. P. Shevareva 104810 O Szeged —Fehértò + Laguna di Venezia, Italia 620 km SW 105086 O Szeged—Fehérté + Fehérvärcsurg6, Igari-halasté 160 km NW Sterna hirundo — Küszvago csér 43023 OQ Szeged—Fehérté + Csurog, Vojvodina, Yougoslavia 90 km S 43085 OQ Szeged—Fehérté + Hortobagy—Ohat 170 km NE 43147 O Szeged—Fehérté + Biharugra 140 km NE 46865 ©) Szeged —Fehértò v Lesbos, Grece 970 km SE Columba palumbus — Örvös galamb (114544) O Egervär 46°56’, 16°52’ + Bari, Puglia, Italia 800 km S Streptopelia turtur — Gerle 7527 O Szeged—Fehérté Oropos, Attika, Grece 970 km SSE de 7974 % Gòdollé 47°34’, 19°22’ + Likondi, Zante, Grece 1100 km SSE Streptopelia decaocto — Balkani gerle 19851 © Tahi SÈ Tahi Tyto alba — Gyöngybagoly 4476 % Szeged—Fehérté x Ujszeged 15 km S 13 0V LOST: Dr. Beretzk Péter 3. 1. 1958: Prof. A. Toschi NGS Valeo ze Dr. Beretzk Péter DATE 0119572 Radetzky Jené 24. VII. 1955. Fräter Tamäs 13. VIII 19558 R. Ruckner—Kroneisl 26. VI. 1955. Dr. Beretzk Peter 26° WAL UOTE Béres Gabor Be AMIS yas Dr. Beretzk Péter Te Vile SLO Sve Paliez Pal 6. VII. 1956. Sass Zoltán 24. IX. 1956. G. For. Min. 8. VILL. 2119376 Dr. Sölymosy László 11. III. 1938: Prof. A. Toschi 20. VI. 1952. Warga Kálmán 23. IV. 1954. G. For. Min. 8.-IX. 1953. Csóka Lajos 26. IV. 1957. C. N. Sekitekolo 10=V2219558 Urbän Sändor . VIII. 1955. Urbän Sändor 29. VIII. 1954. Dr. Beretzk Péter ZII 119543 Päsztor Istvän? Strix aluco — Macskabagoly (120614) % Felsômaräc — Fels6marac Merops apiaster — Gyurgyalag 6850 © Velence 47°15’, 18°39’ + Syra, Grece 1300 km SSE Upupa epops — Bubos banka 43653 O Szegvàr 46°36", <20°13" + Ekaterina, Grece 720 km S Jynx torquilla — Nyaktekercs 13271 O Tahi v Tahi 40244 O. Csäszlé v © Csâszlé Picus viridis — Zöld küllő 7951 * — Gödöllő + Géddllé 46112 * — Budakeszi x Budakeszi Dendroc opos maior — Nagy fakopdncs 3526 * Bükkszenterzsébet Vv Bükkszenterzsebet 7169 O Pilisszentivan v Pilisszentiván 7172 * Budapest Budapest Galerida eristata — Pipiske 45459 * Budapest Budapest SIL 1949: Csaba Jözsef 14. INI. 1954. Csaba Jözsef? 13. VI. 1952. Szabö V. Läszlö FA EX. 1955; Nicolas Womicas 10. VII. 1955. Kovács József 19181955: G. For. Min. ANT 963: Urbán Sándor 20. IV. 1954. Urbän Sändor 29 0VT 19585. Baboss Jenő 28. V. 1956. Baboss Jen61° 6. IX. 1952. Csóka Lajos 14. XII. 1955. Rajnik Ferenc 9. IX. 1956. Rozsnyai Tibor DÉMOS: Szabé Andràs 17. 7. 1953; Schmidt Egon 19. I. 1953. Schmidt Egon Ta VI. 1954. Nagy Antal 15. VIII. 1954. Prukner Géza tr. VI. 4,955. Nagy Antal 6. I. 1956. Häszlinger Ferenc 14. X. 1955. Zirklbach Käroly 13. III. 1956. Pete Arpäd Lullula arborea — Erdeipacsirta (141632) O Budaörs 47°26°, 18°59’ Levkara, Cyprus 2300 km SE Budaörs 47°26’, 18°59’ + Frosinone, Lazio, Italia 750 km SW 42314 % © ad Budaörs 47°267, 18959" + Torre del Greco, Napoli, Italia 32027 ©) 42329 O Budaòrs 47°26’, 18°59’ + Caserta, Campania, Italia Alauda arvensis — Pacsirta 29722 %* Budapest v — Budakeszi Hirundo rustica — Füstifecske (134099) O Óbecse v O Óbecse (134267) O Bäesföldvär vo Bácsföldvár (134278) O Baesféldvar v © Baesfdldvar (134285) DI Bäesföldvär vo Bäesföldvär (135026) O Bäcsföldvär vo Baesféldvar (142423) O Bäcsföldvär v © Bäesföldvär v © Bacsféldvar (142566) O Bäcsföldvär v © Bäesföldvär v © Bäcsföldvär 156 DV. 1948: Koffän Károly 2:7. CL 819573 Andreas Pandeli 26. VI. 1954. Koffan Käroly —. III. 1955. Prof. A. Toschi 3. V. 1955. Koffan Károly 172 1.1956. Luigi Sahhato 27. V. 1955. Koffan Käroly 20. III. 1956. Prof. A. Toschi 20. VIII. 1954. Bányai Rezső 12. VI. 1955. Voracsek Käroly LOVE 10997: Vuja Markov Summer 1940. Vuja Markov 13. VI. (1938. Vuja Markov Summer 1941. Vuja Markov 13. VL. 1933, Vuja Markov Summer 1938. Vuja Markov 4. VI. 1938. Vuja Markov Summer 1940. Vuja Markov 2. VIE, 1938. Vuja Markov Summer 1941. Vuja Markov 19. Vis 1939: Vuja Markov Summer 1940. Summer 1942, Vuja Markov 30. VII. 1939. Vuja Markov" Summer 1940. Summer 1942. Vuja Markov (142567) (142589) (142726) (142787) (142789) (155780) (155805) (155821) (155827) (155887) (155888) 16272 ae Da << << << << O Tor den 9 206: dor Fe << 4 A 4 < << be, SES DOLG eo Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Baecsféldvar Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäesföldvär Bacsféldvar Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäesföldvär Bacsféldvar Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäesföldvär Bäcsföldvär Bacsféldvar Bacsféldvar Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Narai Närai 30. VII. 1939. Vuja Markov Summer 1940. Summer 1942. Vuja Markov Ze VIII 1939: Vuja Markov Summer 1940. Summer 1941. Vuja Markov 2. VIII. 1939. Vuja Markov Summer 1940. Summer 1941. Vuja Markov 3. VIII. 1939. Vuja Markov Summer 1940. Summer 1941. Vuja Markov of VIII. 1939; Vuja Markov Summer 1940. Summer 1941. Vuja Markov 145 Vie. 1941. Vuja Markov Summer 1942. Summer 1943. Vuja Markov 13. VI. 1941. Vuja Markov Summer 1942. Summer 1943. Vuja Markov 13. VI. 1941. Vuja Markov Summer 1942. Vuja Markov 13. VI: 1941. Vuja Markov Summer 1942. Summer 1943. Vuja Markov UGS Vile oa I Vuja Markov Summer 1942. Vuja Markov 19. VI. 1941. Vuja Markov Summer 1942. Vuja Markov 7. Vs 1954. Csaba Jözsef!? 7. VIII. 1956. Csaba Jözsef 57 28533 28534 29579 47831 55302 58454 68946 Närai Närai Närai Närai Tahi Dunabogdány: 6 km NW Nárai Nárai Drégelypalánk Diósjenő 12 km S Budapest— Üjpest Budapest—Obuda 5 km W Rakosszentmihaly Galgaguta 40 km N Delichon urbica — Molnarfecske (128907) (135078) (142696) (142751) (155757) O VO Bacsféldvar Bacsféldvar Baesféldvar Baesféldvar Bäcsföldvär Baesféldvar Bacsféldvar Bäcsföldvär Bäcsföldvär Bäcsföldvär Baesféldvar Baesféldvar Baesféldvar Bäcsföldvär 14. V. 1954. Csaba Jözsef 26. IV. 1955. Gergye Imre 14. V. 1954. Csaba Jözsef 26. IV. 1955. Gergye Imre! 20. VII. 1954, Urbän Sändor 17. V. 1965. Gäspär Lajos 22. VAT. 1955. Csaba Jözsef 2. VI. 1956. Csaba Jézsef14 10. VI. 1956. Hollö György 27. V. 1957. Märton Veronika 13. VIII. 1956. Kiss Jözsef 8. VI. 1957. Pickarezyk Ferenene és dire 1957. Klopcsek István 25. VII. 1957. Vanger István 15. V. 1938. Vuja Markov Summer 1940. Summer 1941. Vuja Markov 6. VII. 1938. Vuja Markov Summer 1940. Vuja Markov 30. VI. 1940. Vuja Markov Summer 1941. Summer 1942. Summer 1943. Vuja Markov 3. VIII. 1939. Vuja Markov Summer 1940. Summer 1942. Vuja Markov 14. VI. 1941. Vuja Markov Summer 1942. Vuja Markov (155759) O Bäcsföldvär v © Bäcsföldvär Oriolus oriolus — Sdrgarigo 6293 O Szeged—Fehérté + Marsala, Trapani, Sicilia, Italia 1150 km SSW 22582 O. Nagygombos 4742197427 + Korinthus, Grece 1100 km S Corvus cornix — Dolmanyos varjü 3760 O Budakalász + Szentendrei-sziget, D. 4 km E Coloeus monedula — Csóka 8178 * Nagygombos + Heréd 6 km W 19834 O Sopron + Sopronbanfalva 3 km W Garrulus glandarius — Szajko 59505 % Budakeszi 472312, 1182567 + Obrez, Zagreb, Croatia, Yougoslavia 45°55’, 16°08’ 290 km SW Parus maior — Széncinege 1446 * Ujkér 47°28’, 16°48’ Moskwa, N 25 km, SSSR 1800 km NE 2124 % Budapest x Budapest 2153 O Tahi v Tahi 4976 ea Bükkszenterzsébet Vv Bükkszenterzsebet Vv Bükkszenterzsébet 14. VI. 1941. Vuja Markov Summer 1942. Vuja Markov B: VI. 1952. Dr. Beretzk Péter 30" VI. 1956. St. Fr. du Giacomo 30. VI. 1954. Horváth László III G. For. Min. ie Va. 1983: Ziegner János 14. IX. 1955. Megáll Gábor 222 IV 1954. Balogh Geza TE VALE TOS Kratanesik Imre 12. VI. 1954. Györy Jenö is AMES 95B: Dömötör Bela To AULE EE Zöld Gyula 28. XII. 1956. R. Rucner—Kroneisl 10. II. 1954. Dr. Sölymosy László 12. III. 1955. A. Malinowski 10. I. 1954. Koffán Károly 28. II. 1954. Bukovszky Jenő 16. V. 1953. Ziegner Jänos 27. I. 1954. Urbän Sändor 17. I. 1952. Schmidt Egon NT 1952. 2. I. 1953. Schmidt Egon 159 4977 4979 4981 8490 8586 8595 10958 1394 13740 13781 160 31981 * so 34126 * Ae 41747 * sa 43728 * 50001 * -— 54055 * + 59740 * i 62744 * Vv Chloris chloris — 9149 * Vv 12282 * N 23507 + V Pilisszentivän, 47°34’, 18°54’ Pilisszentivan Pilisszentivàn 47°34’, 18°54’ Malaucené, Vaucluse, France 1350 km SW Pesthidegkut 47°33’, 18°47’ Castagneto Carducci, Livorno, Ital. 1000 km SW Budapest 47°34’, 18°59’ Vicenza, Veneto, Italia 620 km SW Visegrad 47°46’, 18°52’ Visegrad Budakeszi Atis3li@gli8=564 Pisa, Italia 980 km SW Gödöllő 4123428197222 Pistoia, Toscana, Italia 930 km SW Mogyoröd 47-36’, 19°15° Treviso, Veneto, Italia 700 km SW Päty AV CoS 2 50F Perugia, Italia 760 km SW Gödöllő 47°34’, 19°22’ Gödöllő Zöldike Budapest 47°30’, 19°05’ Budapest Nagykovacsi 47°34’, 18°55’ Nagykovacsi Budakeszi 47°31’, 18°56’ Pesthidegkut 4 km E 20. VI. 1954. Nagy Antal 24. VII. 1955. Demetrovies Antal ZEVIO 1954: Nagy Antal 2G exon 954. A. Marseille 25. VII. 1954. Hegedtis Andras 28. XI. 1954, Guasti Spartaco 6. IX. 1954. Hegedűs András DRE 1956. Prof. A. Toschi 22. V. 1955. Klopcsek István 19. IX. 1955. Vas János 147 VIE: 196565. Magyari Lajos 8. X. 1956. Prof. A. Toschi 1.13% 1.956: Szabö Imre 10-.xXT21956: Prof. A. Toschi ARTE 1955" Csöka Lajos 202 Bx 1956: Prof. A. Toschi 15. VI. 1956. Stamberger Janos jae 119562 Prof. A. Toschi DE Vile 195%. Csöka Lajos 8. VIE. 1957. Hamza Istvan 30. I. 1955. Hollösy Sandor 21. VI. 1955. Papp Vilmos 2201053: Balogh Käroly IPN 1954: Baläzs Ferenc 18. XI. 1953. Szijj Läszlö 5. III. 1955. Thaly Zoltàn 25160 27292 28212 28592 32397 36827 38893 39046 41664 47546 47706 47736 50191 a ‘4 Budapest—Farkasrét 47°30 19°05" Budapest—Martonhegy 1 km E Budakeszi 47°34", 18°56" Budakeszi Rakosszentmihaly Räkosszentmihäly Budapest— Zugliget 47°31',.18°59° Budapest— Farkasrét 3 km SW Budapest—Martonhegy 47°30’, 19°05’ Budapest— Farkasrét 1 km Csömör 47°33’, 19°14’ Wieliczka, Kr. Krakow, Polska 49°59’, 20°04’ 360 km NE Bekäsmegyer Bekäsmegyer Budapest— Lágymányos Rákospalota 14 km NE Békásmegyer Békásmegyer -Budakeszi ATOS EG: Cavtat kod Dubrovnika, Dalmacia, Yougoslavia 700 km S Budapest—Petnehazirét Budakeszi 2 km Budapest—Petnehazirét Budapest— Härshegy 1 km Bekäsmegyer Káposztásmegyer 4 km 28. II. 1954. Borsos Läszlö 21 TEL 19,54% Hollösy Sändor 30. V. 1954. Hollö György 12. V. 1955. Hollö György 9. V. 1954. Klopesek Istvän 6. IX. 1955. Guläcsi Miklés 28. VII. 1954. Stamberger János 6. III 1955. Hollósy Sándor Die Xe 952 Sztaricsek Mihály Se Vis 9955: Borsos Läszlö 18. X. 1954. Klopcsek Istvan PIV. 1955: J. B. Szezepski 6. II. 1955. Ziegner Antal 28. I. 1956. Ziegner Jänos 29. I. 1955. Papp Vilmos LIV. 1955. 22, 212.311956: Ziegner Antal SV: 21956: Lenner Jözsef 10. IX. 1955. Rothschüller Lipöt 3. IT. 1956. Niko Vezilic 15. VI. 1955. Zirkelbach Karoly —. VIII. 1955. 15. VII. 1955. Zirkelbach Käroly 6. I. 1956. Beck Päl 9. XII. 1956. Váradi Ferenc S EXT aS bbe Dandl Jözsef 54363 % Mogyoréd 47°36’, 19°15’ v Pesthidegkut 21 km W 63530 %* Budapest—Harmashatarhegy + Marianosztra 45 km NW 69304 %* Gödöllő 47°36’, 10°21’ v — Gödöllő 69342 % — Gödöllő ; 47°36", 19°21° v Märiabesnyö 4 km 69374 % Gôüdôllé 47°36’, 19°21’ + Bari, Puglia, Italia 910 km SW Carduelis carduelis — Tengelic 3302 %* Budapest—Petnehäzirét 47°31’, 18°59’ v Dunakeszi 10 km NE 8508 *% Budapest—Lägymänyos v Budapest—Szabadsäghegy 6 km NW 8858 * — Pesthidegkút 47°34’, 18°55 x Pecel 3l km SE 10121 * — Törökbálint 47°26’, 18°10’ v Budapest—Farkasrét 8 km NE 10641 *% Budapest—Hajogyar v Budapest—Magdolnavaros 2 km SE 15177 * Budapest—Farkasrét v Budapest—Diösärok 2 km N 15769 * Budakeszi 47°31’, 18°56’ + Cepin, E. Croatia, Yougoslavia 5 News ds 15 226 km S 16028 %* Szentendre Vv Pilisszentivan 14 km SW 292 1956; Vass Jözsef 10. II. 1956. Thaly Béla Die 1956. Demetrovics Antal 29MNVENI957: Kiss Gabor 7. VII. 1957. Csóka Lajos Kia VIE. 1967. Rothschiiller Lipét 30. VII. 1957. Csóka Lajos 22. VIII. 1957. Maxim Ernò Lie WEEE. 1967. Csóka Lajos 6. XI. 1957. Prof. A. Toschi EI D: IC ENS Jenei Gyòrgy EZTET 1,955; Som Ferene 24. VIII. 1952. Dr. Pätkai Imre 15. V. 1955. Nagy Antal 16. X. 1952. Balogh Károly 30. VI. 1957. Schmidt Egon 5. X. 1952. Simon Mihäly 27. IT. 1956. Hollösy Sandor 521953: Haäsz József 165. II. 1954. Som Ferenc 12. VI. 1953. Sztaricsek Mihály 5. VIII. 1954. Stamberger Jänos 20 LOO Ss Kiss Jözsef Zone 1954. R. Rucner—Kroneisl 1935 VTE21953. Dombauer Jözsef 27. VI. 1954. Nagy Antal 16602 16795 20662 20698 20959 21006 21319 21910 22993 22994 23892 23956 176 A ek Újpest Békásmegyer 5 km NW Csillaghegy Pesthidegkút 5 km SW Budakeszi Répcelak 146 km W Dunakeszi Rákospalota 7 kmS Budapest— Újlak Budapest— Matyashegy Budakaläsz Bekäsmegyer 3 km S Dunakeszi Alagi-major 2kmW Törökbálint 47°26’, 18°10’ Budapest— Farkasrét 9 km NE Budapest—Ujlak Budapest—Ujlak Budapest—Matyashegy 47°34’, 19°00’ Jamolice, Moravia, CSR 49°00’, 16°15’ 260 km NW Budapest—Matyashegy 47°34’, 19°00’ Budapest—Obuda Ordas Paks 7 km W Budakeszi 472317, 118956 Budakeszi ae MODS: Prukner Géza 15. III. 1954. Lenner Jözsef 18. X. 1953. Lenner Jözsef 1901521955; Küller Istvän Eee Kiss Jözsef 30. V. 1955. Takäts Ernő TIER AO bss Som Ferenc —. IV. 1954. Dr. Viragh Istvan 22: DR 1953: Bary Zoltán 9.011954 Bänyai Rezsö 8. X. 1953. Tergovics Antal 11. VIII. 1954. Somorjai Nändor 11.871953: Som Ferenc 23. VIII. 1954. Bogyai Elemér V4 Xe 119542 Simon Mihaly De MD IG aya Borsos Läszlö —. VI. 1954. Bary Zoltan 17:20 1.954 Bary Zoltàn 200 19545 Demetrovics Antal ee LO aie Ivor Flasar 26. IX. 1954. Demetrovics Antal 23. .1. 1955: Bary Zoltän 1. V. 1954, Jenei Gyòrgy 28. IX. 1954. Simon Sándor 159. ee LO bse Franke Jenö 14. III. 1954. Kiss Jözsef 25201 v 26454 + + 27352 O V 18258 La M 28265 * V 28272 + Vv 28404 % Vv 28581 + ti 28747 % V 28758 + Vv 31232 + x 31474 x X 31540 + V 12 Aquila — 15 Budapest—Märtonhegy Budapest—Diésärok 1 km Budapest—Remetehegy 47°34’, 19°00’ Nowi Targ, Krakow, Polska 49°28’, 20°02’ 230 km NE Békasmegyer Budakeszi 14 km SW Mätyäsföld Mätyäsföld Mätyäsföld Mätyäsföld Kerepes 47°36’, 19°18’ Csillaghegy 18 km W Budapest—Ujlak Budapest—Obuda Budapest— Zugliget Pesthidegkút 10 km NW Budapest—Hűvösvölgy Budapest—Martonhegy 4 km SE Budapest— Hűvösvölgy Budapest—Mártonhegy 4 km SE Árpádföld Rákosszentmihály 4 km SE Gödöllő 47°36", 19°21’ Gödöllő Gödöllő 47°34’, 19°22’ Apatin, Yougoslavia 45°40’, 19°00’ 380 km S 2. I. 1954. Holl6sy Sandor ei VE. 1965. Papp Vilmos 12. II. 1954. Bänyai Rezsö Autumn 1954. J. B. Szezepszki 19. VIII. 1954. Váradi Ferenc 10. X. 1954. Holl6 György 20. VI. 1954. Vass Jözsef 29. VIII. 1954. Vass Jözsef LS VITE. 1954. Vass Jözsef 24 Xs 19542 Balázs Ferenc 8. VIII. 1954. Vass Jözsef 3-28 1954. Som Ferenc 25. VII. 1954. Bary Zoltän 3. X. 1954. Demetrovics Antal 22. VII. 1954. Stamberger Jänos 19. IX. 1954. Stamberger Jänos 20. VIII. 1954. Vegh Antal 9. X. 1954. Hollósy Sándor 20. VIII. 1954. Végh Antal 24. X. 1954. Hollósy Sándor 10. IX. 1954. Kövesdy Imre 26. III. 1955. Klopesek Istvan 12. VIII. 1954. Cséka Lajos 14. IV. 1956. Horväth Läszlö 12. VIII. 1954. Csöka Lajos 3. ELE. 1966. Lakatos János 177 31606 31664 31767 31840 31848 32266 32321 32322 32368 32428 32442 32758 Budapest—Obuda 47°34’, 19°00’ Budakeszi 9 km W Budapest—Ujlak Budapest—Jagellö u. 3 km SW Käposztäsmegyer Käposztäsmegyer Budapest—Hüvösvölgy 47°31’, 18°59’ Budapest—Märtonhegy 4 km SE Budapest— Hűvösvölgy 41°31, ‘18359 Budapest—Märtonhegy 4 km SE Bekäsmegyer Budapest—Remetehegy 6 km S Budapest—Cinkota Budapest—Rakos 5 km SW Budapest— Martonhegy Budapest—Gellérthegy 3 km E Budapest—Farkasrét Budapest—Szabadsäghegy 2 km NW Bekäsmegyer Csillaghegy 2 kmS Budapest—Diösarok Budapest— Märtonhegy 1 km Pesthidegküt 47°34’, 18°55’ Pesthidegküt Budapest—Farkasret Budapest—Szabadsäghegy 2 km NW 3. X. 1954. Juhäsz Lajos 10. X. 1954. Hollö György 3. X. 1964. Bary Zoltän 3. V. 1955. Somfai Bélané 26. IX. 1954. Kiss Jözsef Autumn 1956. Dandl Jözsef 20. VIII. 1954. Vass István 25. LX, 19545 Borsos László 20. VIII. 1954. Vass István 15. XI. 1954. Sztaricsek Mihály 21." VIEL, 1956. Váradi Ferenc 18. IX. 1955. Killer István 20. VIII. 1954. Klopesek Istvan 3. Xu 1954. Szabó Imre 9. VII. 1954. Hollósy Sándor 19. IX. 1954. Dombauer József 25. VII. 1954. Hollósy Sándor 2,. VI. 1966. Sári Elek IS Vaio aa Lenner Jözsef 24. X. 1954. Som Ferenc 24. VIII. 1954. Molnär Lajos 24. IX. 1954. Borsos Läszlö 29. VIII. 1954. Molnär Lajos 18., Vi 1955) Klösz Läszlö 20. VIII. 1954. Hollósy Sándor 28. V. 1955. Nagy Antal 32761 32780 32972 32992 32996 35079 35167 35227 35247 35296 35349 35437 35449 Budapest—Farkasrét Budapest—Szabadsäghegy 2 km NW Budapest— Farkasrét Budapest—O buda 7 km N x iuv Gödöllő a. 47°36’, 19°21’ Drama, Macedonia, Grece 4120128245205 820 km SE Gödöllő 41936096 1:92215 Budapest— Hűvösvölgy 26 km SW Gödöllő 47°36", 19°21° Kerepes 5 km SW Káposztásmegyer Káposztásmegyer Pesthidegkút 47°34’, 18°55’ Csillaghegy 6 km NE Budapest—Gellérthegy Csillaghegy 9 km N Budapest—Gellérthegy Budapest—Kelenfòld 3 km S Räkoskeresztür Cinkota 5 km N Budapest—Farkasrét Budapest—Szabadsaghegy 2km N Budapest— Hüvösvölgy 47°31’, 18°59’ Budapest—Szabadsäghegy 5 km S Budapest— Hüvösvölgy 47°31’, 18°59’ Budapest— Farkasrét 5 km S 20. VIII. 1954. Hollösy Sändor 4. VI. 1955. Nagy Antal 4. IX. 1954. Hollósy Sándor 26. IX. 1954. Juhász Lajos 23. VIII. 1954. Csóka Lajos 31. X. 1954. G. For. Min. 23. VIII. 1954. Csóka Lajos 12. TX. 1954. Végh Antal 23. VIII. 1954. Csóka Lajos 3. X. 1954. Vass Jözsef DAR 21954: Kiss Jözsef Autumn 1956. Dandl Jözsef 5. IX. 1954. Stamberger Jänos 24. X. 1954. Som Ferene ER 1954. Dombauer József 24, XI 954: Som Ferene 122%°°31954 Dombauer Jözsef 31. X 71954. Kiss Jözsef 3. XI. 1954. Csóka Lajos 23. III. 1955. Klopesek István 26. X. 1954. Sztariesek Mihály 15. V. 1955. Nagy Antal 29. VILI. 1954. Vass Jözsef 14. V. 1955. Nagy Antal 29. VIII. 1954. Vass Jözsef 23 X. 1954 Straub Päl 179 35470 35472 35476 35490 35506 35693 35725 35795 35856 35886 35890 36164 36423 180 < “+ :* * Mätyäsföld Räkoskeresztür 4 km SE Mätyäsföld Käposztäsmegyer 13 km NW Räkoskeresztür Gödöllő 22 km N Rákoskeresztúr Budapest—Farkasrét 13 km W Budapest— Hűvösvölgy 47°31% 18959 Budapest—Kelenfòld 7 kmS Budakaläsz Alag 7 km E Budapest—Martonhegy Budakeszi—J üliamajor 7 km NW Pesthidegkut 47°34’, 18°55’ Budapest—O buda 7 km SE Budapest—Farkasrét Budapest—Remetehegy 7 km NE Budapest— Hűvösvölgy ISIS °59° Budapest—Remetehegy 5 km E Budapest— Hűvösvölgy AT 18200) Pesthidegküt 5 km NW Budapest Bekäsmegyer 9 km N Budapest—Petnehazirét 47°31", 18°59” Budakeszi 5 km SE 26. IX. 1954. Balazs Ferenc EIUS SE Csóka Lajos 26. IX. 1954. Baläzs Ferenc li II Kiss Jözsef —. IX. 1954. Szabö Imre 8. XII. 1954. Csóka Lajos 3. X. 1954. Szabó Imre 8. X. 1954. Hollósy Sándor 295. MENÉS SA Végh Antal Se exe IO bAS Kiss Jözsef 17, 821.954: Lenner Jözsef 15. IV. 1955. Gyéressy Antal 24. IX. 1954. Borsos Läszlö SAXE 4 Dombauer Jözsef 20. IX. 1954. Stamberger János 3. X. 1954. Demetrovics Antal TORTEN 549 Straub Pal — MONTE: Küller Istvan 23. IX. 1954. Stamberger János 11. 2824958, Küller István 27. IX. 1954. Stamberger János 27. IX. 1955. Stamberger Jänos 24. X. 1954. Balogh Károly 19. XII. 1954. Besztery Jenő 30. I. 1955. Vass Jözsef 27. 11.911955; Töth Richärd 36753 37035 37112 37216 37217 37225 37908 38032 38033 38424 38425 39104 39146 Csillaghegy Káposztásmegyer 5 km E Bud apest—Farkasrét Budapest—Szabadsäghegy 1 km N Mätyäsföld Gödöllő 14 km NE Bekäsmegyer Bekäsmegyer Bekäsmegyer Bekäsmegyer Bekäsmegyer Budapest—Obuda 6 km S Budapest— Kelenföld Budapest—Farkasrét 3 km NW Békásmegyer 47°36’, 19°04’ Egyhäzasnädas (Podskalie), CSR 49°00’,1 8°” 10’ 170 km NW Bekäsmegyer Bekäsmegyer Budapest— Märtonhegy Budapest—Szabadsäghegy 1 km Budapest—Märtonhegy Budapest—Zugliget 8 km NE Budapest—Martonhegy Budapest— Lágymányos " 6 km SE Békásmegyer Békásmegyer 10. X. 1954. Som Ferenc Autumn 1956. Dandl Jözsef 23. I. 1954. Hollösy Sändor 4. VI. 1955. Nagy Antal 24. X. 1954. Baläzs Ferene 10. V. 1955. Som Ferenc 2. XI. 1954. Lenner Jözsef 27. II. 1955: Ziegner Antal 2. RI 195% Lenner Jözsef 18. II. 1955. Väradi Ferenc 6. XI. 1954. Lenner Jözsef 9. I. 1955. Bary Zoltän 21 EXT. 1954. Borbély Jänos 13. II. 1955. Borsos László 9. XI. 1954. Lenner József 29. III. 1955. Blahut Agost 9. XI. 1954. Lenner Jözsef 27. II. 1955. Ziegner Antal 24. IV. 1955. Sztaricsek Mihály 15. V. 1955. Nagy Antal 24. IV. 1955. Sztaricsek Mihäly 25. V. 1955. Molnär Lajos 16. IV. 1955. Sztaricsek Mihäly 25. IX. 1955. Borbely Jänos 20. II. 1955. Ivanocsäk József 27. II. 1955. Ziegner Antal 181 39160 39850 39924 40309 40474 40852 41222 41522 42850 42863 42935 44305 44707 182 Pécel Pécel Budapest—Obuda 47°34’, 19°00’ Kaposztasmegyer 6 km NE Dunakeszi Käposztäsmegyer 6 km S Budapest—Kecskehegy Käposztäsmegyer 6 dm NE Budapest— Farkasret Budapest—Diösärok 1 km N Budapest—Farkasrét Budapest—Szabadsäghegy 1 km N Bekäsmegyer Budapest—Dagaly u. 5 km SE Budakeszi 47°31’, 18°56’ Nagykovacsi 7 km NW Csillaghegy Budapest—Ujlak 5 km S Dunakeszi Csillaghegy 8 km SW Budapest— Ujlak 47°34’, 19°00’ Käposztäsmegyer Budapest—Szabadsäghegy Budapest—Martonhegy Budapest—Zugliget Budapest—Martonhegy 7 km SW 27. XII. 1954. Schmidt Egon 29. VII. 1956. Schmidt Egon 9. I. 1955. Bary Zoltán Autumn 1956. Dandl József 9. I. 1955. Dr. Virágh István Autumn 1956. 5 Dandl József 22: T. 1955. Küller István Autumn 1956. Dandl József 27. IC 1955. Hollósy Sándor 13. VITE CE964: Nagy Antal 27 JI: 19555 Borsos Läszlö lo) Nagy Antal DX 1955: Ivanoczäk Jözsef 21. II. 1956. Vörös Läszlöne!® 2. X. 1955. Töth Richärd 23. X. 1955. Magyari Lajos 25. IX. 1955. Vass József 23. XT. 1955. Bary Zoltàn 6. XI. 1955. Dr. Virägh Istvan 25. XI. 1955. Som Ferene 27. VIII. 1955. Küller István Autumn 1956. Dandl József 15. V. 1955. Nagy Antal 24. VI. 1955. Sztaricsek Mihály 25. V. 1955. Molnár Lajos 24. VI. 1955. Sztaricsek Mihály 45233 48005 48181 48233 48243 48246 48362 48516 48572 48602 48612 48667 Pécel Pécel Budapest—Remetehegy Budapest—Gellérthegy 4 km S Pesthidegküt 47°34’, 18°55’ Pesthidegkut Budapest—Csücshegy Csillaghegy 5 km E Budapest—Csücshegy Sélymär 4 km W Budapest—Csücshegy Csillaghegy 5 km E Pesthidegkut Solymär 3 km NW Budapest—Remetehegy Pesthidegkut 7 km NW Budapest— Härmashatärhegy Budapest— Härmashatärhegy Budapest—Obuda Dunakeszi 12 km NE Budapest— Óbuda Budapest—Remetehegy Csillaghegy Csillaghegy Cinkota Cinkota 3. IX. 1955. Schmidt Egon 28. VII. 1956. Schmidt Egon 7. IX. 1955. Bänyai Rezsö 21. XI. 1955. Hamza Istvan 23. VIII. 1966. Sztaricsek Mihály 18. IX. 1955. Stamberger J&nos 21. VIII. 1955. Juhäsz Lajos —. XI. 1955. Bänyai Rezsö 21. VIII. 1955. Juhäsz Lajos 11. IX. 1955. Juhäsz Lajos 21. VIII. 1955. Juhász Lajos 7. XI. 1955. Som Ferenc 10. IX. 1955. Stamberger János II. IX. 1955. Juhäsz Lajos 18. IX. 1955. Killer István 21. IX. 1955. Stamberger Jänos 2.10% 11956: Bary Zoltän DIT 1957: Demetrovics Antal 2. EX. 1950. Bary Zoltän 20. X. 1955. Som Ferenc 4. IX. 1955. Bary Zoltän 5. IX. 1965. Bänyai Rezsö 28. VIII. 1955. Tergovics Antal 25. IX. 1955. Som Ferenc 1. Borota 297 EI 1958. 46°13’, 19°10’ Fodor Ferenc Paris Enfidaville, Tunisie 6. ET. 1957; GC 1243 36 03%, 10227 CRMMO x Miklösfa 23. III. 1958. Carduelis carduelis 46°25’, 16°59’ Kocsis Tibor? Praha %* Dalimerice, Turnov, CSR 28. X. 1957. M 270341 50°36’, 15°09’ Ing. O. Kadlec v — Gödöllő be) XITCI96T. 172342109222? Cséka Lajos Varsovia % Nowy Targ, Kraköw, Pelonia 26: xe, 1954; G 484918 49°28’, 20°02’ Mgr. T. Zablocka + — Budakeszi 29. II. 1955. Carduelis spinus 47°31’, 18°56’ Kamaräs Antal Praha % Lednice, Breclav, CSR 20. X. 1957. M 29617 48°48’, 16°49’ Ing. O. Kadlec x Kütfej 21. I. 1958. 4633, 162347 Stvermeld Carduelis cannabina Riga % Lejasciems, Lettland, SSSR VA: Vi 1936, 87762 Prof. E. Kumari + Budapest 9.7.1939: Prof. E. Kumari A leirt szövegben a következö nemzetközi jeleket hasznältam: I O A fészekben gyürüzve, ahol nines külön megjelölve, ott természet- szerüleg fiatal peldänyokröl van szó. regen fogva. Löve vagy másképpen elejtve. Elhullva talältäk. Fogva és ismet elengedve. Mint költö madarat fogva. QUE HR I I A I I Róka kotorek mellett találták. Repülőgéppel összeütközött. Fészekből tavasszal szedve és felnevelés után elengedve. Jégverés áldozata. Távíróvezetéken járt szerencsétlenül. Léglökéses repülőgép felszállásnál szívta be. A falu felett keringett, másnap elhullva találták. = Hollandiában fogták, ,,hazatalalasi kísérlet " céljából repülőn Zürichbe szállították, ahol másnap elbocsátották. 9 — Megfagyott. OID or WV — 14 Aquila — 15 209 2ist Bird-Banding Report by Andras Keve In my present report I am able to give an account of birds ringed abroad and found in Hungary and to complete imperfect data of the past. I shall further continue to publish the records of the years between 1933—45, which data were lost on account of the war but have been recovered since. For the latter I am much indebted to Prof. Dr. E. Kumari (Tartu) and Inc. O. KapLeEc (Praha) for the great work they have done in helping me and to K. Waréa for his kind help. Further, I want to express my sincere gratitude to all those, who have — as enumerated below — reported the various ringing data. International signs were used in the text above. © — ringed in the nest, young specimens meant, of course, if not marked in a special way. + — adult specimen caught. + — shot or otherwise captured. X — found dead. v — caught and set free. © — specimen caught breeding. — found next to a fox-hole. — smashed by airplane. — taken from the nest in spring and set free when fully developed. — victim of hail. met with an accident, flying against telegraph wires. — sucked in by air at the start of a jet-plane. — circulated over the village, but at the following day is found died. — catched in Netherland for ,,homing-experiment”, and delivered to Zürich by air, where it was let free at the following day. — it was frozen. © SNAP © ND = A BALATA MADARVILAGAROL On the Bird-Life of Balata-Lake (SW. Hungary) Marian Miklos Hazänk egyik legértékesebb természeti emléke a Baläta-tö. A nnak ellenére, hogy kilònleges nòvényeit Boros ApAM már 1924-ben leírta, FÖLDVÁRY Miksa pedig már 1929-ben lelkes cikkben hívja fel a természetvizsgálók figyelmét a tó állat- világára, mindeddig senki sem foglalkozott közelebbről a valóban érdekes terület állataival s így madárvilágával sem. VASVÁRI MIKLÓS is — aki Somogyban végzett madártani megfigyeléseket — csak a tó tágabb környékén járt 1927-ben. Szerzőnek öt éven át, 1952-től 1957-ig, volt alkalma a Balátán madártani megfigyeléseket végezni, amelynek rövid foglalatát adják a következő sorok. A 302 kat. hold kiterjedésű Baláta-tó természetvédelmi terület Somogy nyugati részén, Somogyszobtól északnyugatra 11 km-re fekszik. A jég- korszak utáni időben keletkezett tó pusztulásából és benövényesedéséből alakult ki a mai láp. Szelíden hullámos savanyú homoktalajú vidéken, hatalmas, szinte a Dráváig húzódó erdős vidék mélyén fekszik az ősláp. A környező erdő magas, mintegy 80 éves gyertyános-tölgyes állomány. A lápot összefüggő sűrű égererdő koszorúzza. Az égerkoszorún belül fűzbozót áthatolhatatlan szövevénye alkot egy második védőgyűrűt. Ezen belül következik az igazi mocsár, amelyet hatalmas összefüggő nád, sás (sok helyen zsombékos), gyékény borít. Néhol egy-két holdnyi nyílt vizet, másutt kisebb-nagyobb égerláp és nyírláp foltot találunk. A láp délnyugati harmadában magasabb földhát, a nyírrel, égerrel borított , sziget" " emelkedik. A láp az érintetlen őstermészet megkapó képét mu- tatja. Valóban ősláp, hazánk azon kevés területeinek egyike, amely eredeti állapotában maradt meg. A megfigyelt madárfajok a következők: Corvus corax — Többízben megfigyelte a Baláta körzetében ANDEL ISTVAN. Az ősláptól délre, a szentai erdőben, 1953 óta fészkel egy pár. — Garrulus glandarius — Gyakori madara a gyertyános-tölgyesnek és az égeresnek. — Sturnus vulgaris — Júniustól kezdve az őszi elvonulásig elég nagy számban éjszakázik a nádasban. A nappalt a közeli legelőkön tölti. — Oriolus oriolus — Számos pár költ a tölgyes rit- kásabb részein és az égeresnek a láp felőli oldalán. — Coccothraustes coccothraustes — 1953. VI. 21-én?! néhány példányt figyeltem meg a tölgyesben. — Fringilla eoelebs — Gyakori költő madara a gyertyános-tölgyesnek. — Emberiza citrinella. — A lápréten és a bokros ligetes részeken minden évben úgyszólván az egész év folyamán megfi- gyelhető. — Anthus trivialis — A délkeleti, ligetes tölgyesben 1955-ben és 1956-ban néhány pár fészkelt. — Motacilla alba — 1955. VII. 1-én és 17-én figyeltem meg egy- egy példányát a láp északkeleti sarkánál. — Sitta europaea — Gyakran látható a gyer- * A megfigyelés dátumát csak a Balátán ritkán előforduló madarak esetében közlöm Ir 2 211 tyänos-tölgyesben és az égeresben, amint öt-hat peidänyböl allé laza csapatokban kóborol. — Parus major — A reservatum minden fás, cserjés biotopjänak gyakori madara. A Bolhäsi-utat szegélyező öreg akäcos odvaiban számos pár fészkel — Parus caeruleus — Gyakori, de egyedszáma kisebb mint a széncinegéé. Az ősláp védett nyugalmában igen bizalmassá válik. 1955. X. 17-én az egyik magaslesen ülve néhány kékcinege kartávolságra szállt le tőlem, a magasles korlátjára. — Parus palustris — Számos pár fészkel a területen. Jellemző cinegefaja a lápnak. — Aegithalos caudatus — Az égeres, fűzláp, nyírláp gyakori madara. Összel a széncinegével, barátcinegével, kékcinegével együtt 20—30 tagú csapatokban kóborol a lápon és környékén. A csapa- tok a földtől körülbelül 3—12 m magasságú sávban kutatják át az erdőt — Lanius collurio — A szárazon álló fűzbokrok, de különösen a számos galagonyabokor jellemző lakója. Fészkét kôrülbelül 1 m magasan építi. Fészkében 3—5 tojást találtam. Terü- letünkön a kakukk ezt a fajt választjaivadéka dajkájául. — Museicapa albicollis — 1956 májusában egy pár fészkelését figyeltem meg a láp százados tölgyesében. — Phylloscopus collybita. — 1954. IV. 2-án és 1955. IV. 4-én a nyílt vizek partjain a füzbozötban több helyen láttam. Területünkön valószinűleg csak átvonuló. — Phylloscopus trochilus — A fűzbozót és égeres szárazabb helyein fészkel. — Locustella fluviatilis — Minden évben 8—10 pár fészkel a láprét szélén az égeres és a fűzbozót aljában. Pirregö éneke a láp jellemző hangjaihoz tartozik. Május—június hónapokban hangját egész nap hallatja. 1953. VI. 2-án pl. reggel 4 órakor már szólt és este 11-kor még hallható volt. Még az időjárási viszonyok se nagyon zavarják. 1956. V. 10-én a Kőkúti magaslesnél egy tücsökmadár még a közelgő viharban is énekelt. Villámlás, dörgés, eső nem zavarta. Csak amikor egészen a láp fölé ért a vihar magja, és a dörgés hatalmas erejűvé vált, akkor hallgatott el. — Acrocephalus arundinaceus — A láp kiterjedt nádasában szá- mos példány fészkel. 1956. VI. 28-án a nádas déli részén érdekes építésű fészkét talál- tam : a fészek szokásos csészéje fölött (amely 6 szál nádhoz volt kötve) néhány cm-rel magasabban még egy összefogó pántot épített a madár. — Acrocephalus scirpaceus — Minden évben észleltem kis számban a nádasban. — Sylvia communis — A fűzbozót lakója. 1955. VI. 31-én a nyírláp szegélyén húzódó fűzbozótban, a földtől alig arasz- nyira találtam meg a fészkét. 5 tojás volt benne. — Sylvia curruca — 1956. V. 23-án és 24-én a reservatum déli oldalán húzódó galagonya-cserjésben két példányt figyel- tem meg. — Turdus merula — A reservatum ligetes tölgyeseinek, égeresének, cser- jéseinek viszonylag gyakori fészkelő madara. — Saxicola torguata — 1955. V. 31-én a keleti lápréten száraz kóró tetején ülő példányt figyeltem meg. — Phoenicurus phoenicurus — 1956. IV. 2-án az ősláp közelében erdőszélen észleltem. — Luscinia megarhyncha — 1955. V. 31-én a déli oldal bokrosában láttam. Énekét minden évben hallottam. — Erithacus rubecula — 1955. V. 6-án a keleti nyílt víz rekettyésében láttam. Átvonuló. — Troglodytes troglodytes — 1953. X. 24-én a fűzlápban mintegy félméternyire közel jött hozzám. Átvonuló. — Hirundo rustica — Tavasszal és nyáron úgyszólván állandóan számos példány röpdös alacsonyan a láp felett. Bőséges rovar- táplálékot nyújtó tápterületük a láp. — 1956. IX. 23-án este 7 órakor alkalmam volt megfigyelni őszi elvonulásokhoz való gyülekezésüket. Több ezer példány mint hatalmas csivitelő szúnyograj keringett két-három csapatban a nádas felett. Egy-egy ilyen madártömeg magassága 2—300 méter volt. Alakjukat állandóan változtatva a láp felett 50—60 m magasban gomolyogtak a csapatok. Mintegy negyedóra múlva azután csapatonként éjszakázásra a nádasba hullottak. — Delichon urbiea — A láp felett ezek is gyakran megjelennek élelemkeresésre. — Caprimulgus europeus — 1953. VI. 21-én estefelé a Tuskósi-rét közelében, fiatal tölgyes tisztásán, csapongó lappantyú párt figyeltem meg. 1955. V. 31-én Homonnay N. a Hajnóczi-úton látott egyet. — Picus viridis — Csak néhányszor figyeltem meg. 1953. VII. 22-én, 1954. IV. 2-án és 1956. V. 8-án láttam. — Dendrocopos major — Az ősláp leggyakoribb harkálya. Számos példánya fészkel itt. Nászdorombolásukat 1954-ben ápr. 2-án, 1955-ben IV. 6-án hallottam. — Dryocopus martius — Hazánk e ritka harkályfaját 1953. VI. 22-én párjával együtt figyeltem meg a gyertyános-tölgyesben. 1954. II. 23-án VÁRFI LÁSZLÓ dorombolás közben figvelte meg ugyanitt. 1954. VIII. 16-án a láp kőkúti erdőrészében jellegzetes hangját hallottam. — Cueulus canorus — Számos példánya él a láp körüli égeres szélén és a vegyes erdőben. Fokozott figyelemmel kísértem e madarat annak megállapítására, hogy a nap melyik szakában szól. Azt találtam, hogy május—június- ban egész nap hallatja hangját. Reggel 6 órakor már szól, és volt olyan nap, amikor még este 11 órakoris kakukkolt. Dajkájául a tövisszúró gébicset ( Lanius collurio) választja. 212 — Athene noctua — A tölgyesben 1955-ben és 1956-ban lakott egy pär. — Strix aluco — 1954 óta fészkel a védett terület délnyugati részén levò százados tölgyfäban egy, a rozsdás színárnyalathoz tartozó pár. 1955. V. 31-én egy, 1956. VI. 4-én pedig két pelyhes fiókájukat figyeltem meg, amint az odú közelében üldögéltek. — Buteo buteo — 1953—55-ig két egerészölyv volt állandó lakója a természetvédelmi terület - nek. 1956-ban számuk háromra szaporodott. Fészkük az első három évben a Tuskósi- réttel szemben levő égeresben volt, 1956-ban átköltöztek a láp keleti részébe a cser- tölgyesbe. — Buteo lagopus — 1956. X. 22-én figyeltem meg a ligetes tölgyerdő felett. Téli vendég nálunk. — Circus aeruginosus — 1955 óta fészkelnek a lápban egy fűzbokron. 1956-ban egy ivadékot neveltek fel. Egész nap láthatók a láp felett, amint alacsonyan repülve, le-lecsapva állandóan nyugtalanítják a madárvilágot. — Circus pygargus — Az északi zsombékos fölött 1953. VIII. 28-án egy példányt figyeltem meg. — Accipiter gentilis — 1954. IV. 2-án a , szigeten? levágott fácánról verte fel ANDEL I. 1955. VII. 12-én az északi oldal cserjéséből röpült ki előttem. 1956. VIII. 22-én a láprét felett láttam röpülni. — Pernis apivorus — 1954. VIII. 28-án az égeres felett láttam. 1956. VIII. 24-én az északi égerláp felett alacsonyan repült. Haliaeetus albicilla — 1953. VI. 21-én és 27-én láttam. 1955. VIII. 23-án délben két példányt láttam körözni a Baláta felett. — Ciconia nigra — A láp egy fekete gólya pár tápterülete. Legtöbbször az ősláp déli részén figyeltem meg őket. Fészkük 8 év óta a láptól nem messze délre fekvő szentai erdőben, égerfán van, mintegy 15 m magasan. Minden évben 3—4 fiat nevelnek. 1956. VIII. 25-én érdekes jelenetnek voltam tanúja: Egy fekete gólya vadászgatott a zsombékos sekély vízében, amikor egy hím barna réti héja, szokásos zavaró alacsony repülését végezve, hirtelen megjelent felette. A gólya meglepetten rebbent fel, de ijedtsége hamarosan haraggá változott és hatalmas szárnycsapásokkal támadt megzavarójának. A lomha ragadozó ijedten menekült előle. — Ardea cinerea — A láp száraz időszakában csak néha jelent meg egy-egy szürke gém a területen. 1956 tavaszán — amikor ismét víz borította el a láp egész területét — megjelentek itt ezek a madarak. 12 pár telepedett meg a sziget nyír- és égerlápjá- ban. Táplálékuk elsősorban az az óriási mennyiségű kétéltű, amely a lápban tenyészik. — Ardea purpurea — 1956 tavaszán három pár telepedett meg a lápon. Az egyik pár fészkét 1956. VI. 28-án találtam meg a nádas déli részén. A fészek a hatalmas nádas- ban elszórtan álló fűzbokrok egyikén épült, ami kivételes eset, mert ilyen területen rendszerint a nádra rakja fészkét a vörös gém. A víz felett kb. másfél méter magasan álló, kb. 70 cm átmérőjű fészekben 4 tojás volt. — Nyeticorax nyeticorax — Ez a faj is 1956-ban települt vissza a lápra. A , szigeten" fészkelnek. 1956. VII. 22-én 23 bak- csót zavartam fel a ‚‚sziget’’ déli végénél. — Ixobryehus minutus — A nádast járva több helyről verjük fel eztra magát ritkán mutató fajt. Legtöbb a nagy nyugati nyílt víz körüli nádasban fészkel. Itt 1956. VI. 28-án 6 példánnyal találkoztam. — Botaururs stellaris — 1956. V. 31-én a nádas déli részében hallottam jellegzetes hangját. Ugyanitt néhány héttel később JANnIScH MIKLÓS megtalálta a fészkét. — Anas platyrhyncha — A láp vízi biotopjaiban nagy száma következtében ez az uralkodó madárfaj. A nádas, sásos, zsombékos, nyíltvizes területeken több száz pár fészkel. Allomänyuk 1956 óta a láp újbóli elvizesedésével állandóan nő. Érdekes fészkét találtam 1956. IV. 24-én : egy vízben álló rekettyefűz bokor tövén épült pézsmavár kb. 1 m magas tetején ké- szült a fészek. Csészéje korhadó nádtörmelékkel és madárpihével volt bélelve. 12 tojás volt benne. — Anas ereeea — 1957. IV. 2-án a láp egyik nyíltvizéről négyes csapatát vertem fel. — Anas guerguedula — A tőkés récénél jóval kisebb számban fészkel. Legnagyobb létszámú csoportjukat 1956. V. 23-án láttam: húszan repültek együtt. — Anas acuta — Butin I. figvelte meg a lápon 1954 tavaszán. — Aythya nyroca — Az ösläp säsos részein 1956-ban 25—30 pár fészkelt. 10 kicsinyét vezető tojöt lattam 1956. IV. 4-en a zsombekosban. 1956. VI. 29-én 6 öklömnyi pelyhesével üszott egy anya a säsos vizi útjain. — Podiceps nigricollis — 1956-ban 6—8 pár fészkelt a lápon. A keleti nyílt vizen közvetlenül a siräly-telep mellett találtam két vizen úszó fészkét, 1956. VI. 4-én. Az egyikben 5, a másikban még csak 1 tojás volt. — Podiceps ruficollis — Néhány pár fészkel mindössze területünkön. 1955. IV. 5-én és IV. 31-én figyeltem meg egy-egy példányt a nádas-gyékényes kis víztükrein. 1956. VI. 6-án pedig a láp keleti nyiltvizén láttam egyet. — Columba oenas — Burın I. 1955 feb- ruárjában a reservatum keleti szélén az akácsorban megfagyva találta. — Columba palumbus — Az 1955. év kora tavaszán BuLin I. figyelte meg területünkön. — Strep- topelia turtur — Jellemző madara a Balátának. Különösen az égeresnek a láp felé 213 eső belső oldalát kedveli. Számuk nem nagy. Mindössze 15—20 pár fészkel itt évente. Gyakori repülésük és messzehangzó hangjuk következtében azonban állományuk nagyobbnak tűnik. — Vanellus vanellus — Csak egyszer, 1954. IV. 2-án, észleltem néhány példányt. — Scolopax rusticola — A Baläta azon kevés helyek közé tartozik hazánkban, ahol költ az erdei szalonka. Az ősláp körül elterülő sűrű égeres a kedvenc tartózkodó helye. Itt nemcsak tavasszal figyeltem meg (1954. IV. 2. 4 példányt, IV. 3. 2 példányt, 1955. IV. 6. 1 példányt), hanem nyáron is (1955. VII. 10-én 1 példány alacsonyan, korrogva repült). 1954. nyár elején ANDEL ISTVÁN, öreg vadász a Kőkúti- : égeres táján látott egy tojót 3 fiókájával. 1956. X. 24-én a Kőkúti-magaslesnél egy négyágú éger tövében rejtőzködő példányt vertem fel. — Larus ridibundus — Három év óta, mióta a vízszín emelkedik a Balátában, növekvő létszámú sirálytelep alakult ki a keleti nyiltviz gyékényesében. Fészküket a gyékényesben úszó szigetekre rakták. 1956. V. 24-én 27 fészket tudtam itt megszámolni, nagyrészt erősen kotlott tojások- kal. A fészekaljak hármasak. VI. 4-én a tojások nagy része már kikelt. VIII. 22-én ismét megvizsgálva a sirálytelepet, egyetlen madarat sem találtam. Így volt 1955-ben is: a fiókanevelés után elköltöztek a lápról. — Porzana porzana — Csak egyszer 1953. X. 24-én láttam a nyugati nyíltvíz szélén. — Gallinula chloropus — Elég nagy számban él az égerláp és fűzláp vízmenti részein, azonban rejtett életmódja miatt inkább csak a hangjáról állapítható meg jelenléte. 1956. V. 23-án és VI. 28-án láttam a sásosban, ill. vizben álló égeresben fiókákat vezető anyát. — Fulica atra — Egyik leggyakoribb madara a lápnak. A nyíltvizeken midenfelé és minden időszakban nagy számban található. Kicsinyeit vezető tojót legkorábban 1956. V. 10-én és legkésőbben 1956. VIII. 24-én láttam. — Phasianus colchicus — Kis számban él a védett területen. ago A Balata-t6 természetvédelmi területén 25 családba tartozó 68 madárfajt figyeltem meg. (A hazánkban fészkelő 193 madárfajnak tehát kb. egy- harmada él itt.) Nagy szám ez, mert viszonylag kis terület madárállo- mányáról van szó. Különösen akkor szembeötlő a fajok nagy száma, ha összehasonlítjuk azt egy hasonló terület madárállományával: A Baláta növényzete és talajviszonyai folytán, legjobban hasonlít a nyírségi Bátor- liget természetvédelmi területéhez. Onnan 43 faj van kimutatva. (GRE- scH1k—HorvAtu: Madarak (Aves) és SzÉkEssv: Batorliget élővilága 1953.) Nem vettem a madarak jegyzékébe, és nem tárgyalom a közeli szántók, legelők vagy a mindössze 1,5 km-re levő Kaszó-pusztai hatalmas park madarait. A park öreg fáin több olyan faj él, amelyek nem szerepelnek a balátai madarak jegyzékében ; így a csóka (Coloeus monedula), a szala- kóta (Coracias garrulus), nyaktekeres (Jynz. torguilla) stb. A 68 madárfajból 10 átvonuló, tehát a természetvédelmi területen 58 faj költ. A természetvédelmi terület madárvilágának összetétele különösen érde- kes azért, mert az őslápot hatalmas összefüggő erdő zárja körül. Így erdei és vízi madárfajok élnek egymás mellett. A madárfauna egyrészt a dunántúli lombos erdő és bokrosainak fajai- ból, másrészt vízhezkötött fajokból áll. Bár a fajok száma aránylag nagy, a madárnépesség kicsi. Különösen a környező erdők madárszegények, aminek egyik oka, hogy nincs elég odvas fa, ahol az odúlakók kellő számban megtelepedhetnének. Érdekes jelenség az is, hogy a lódarázs (Vespa crabro) nagymértékben elszaporodott és a legtöbb odút elfoglalja. Ugyanígy betelepedett az Országos Természet- 214 védelmi Tanäcs ältal kisérletképpen kirakott mesterséges feszekodvak egy részébe is. A láp madärfaunäja különösen az elmúlt száraz periódusban volt kis népességű. Az utóbbi két esztendőben a lápi víz növekedésével gyors ütemben új fajok jelentek meg, illetőleg a régebben itt fészkelt fajok újra fészkelnek. Igy az utolsó (1956) évben telepedett meg nagyobb szám- ban a szürke gém, a bakcsó és a dankasirály. A vizes terület kiterjedésé- vel, illetőleg a sásos, zsombékos helyek állandó víz alatt maradása óta fészkel a cigányréce és a feketenyakú vöcsök. Ha továbbra is csapadékdús esztendők következnek, a vízimadárállomány további gyors felvirág- zása és újabb fajok megjelenése várható. Az ősláp mint tápterület a mai madárnépességnek sokszorosát el tudná tartani. Különösen érdekes a biochor anyag- és energiaforgalmaban a két- éltű lárvák szerepe. A láp vizében az utolsó négy évben nem volt hal. 1956 nyarán telepítettek be néhány pontyot. Ezek száma ma még elhanya- golható. A halhiány ellenére is a kimondottan halevő szürke gém, meg a nagyobbára hallal táplálkozó vörös gém telepesen költ, mégpedig úgy, hogy tápterületük is a láp. Hal helyett békalárvával, ill. békával táplálkoznak. Elképzelhető, hogy milyen mennyiséget kell ebből elfogyasztani annak a madárnak, amely 1 — 1,25 kg halat eszik meg egy alkalommal. A nyílt- vizekben azonban van is annyi békalárva, hogy helyenként forrni látszik tőle a víz. Úgyszólván nyár végéig állandóan sok a békalárva. (1956. VIII. 25-én még kecskebékalárvákat is figyeltem meg.) A száraz- földön meg valóságos békanyájak tartózkodnak. Érkezett: 1958. július 215 STO Ley Bad i rai w Hera; A. tne Ihn Loop (hi u Mi sii A pe rte ‚ka VA a Pas (HOLA M PAM RR EIN fau DE « 19 Wiel ur \ i Mi 296 J ani Ria Al , N; Ati LO Run t § N 4 : PRE ‘ tai Vl ke: QU a BR di 2) ‘ hate la ai An 4 ALI INI RIV + SOR TNH PL Apr ri A m Surdi A } A A Te NEL FEINE h Kit BT UN N LL VOA ET ER % HR i Min sua (RI: vata ni 07 TU 4 i A AI Mir iy tea wi) pane 4 STB) TALIA N J { 1491 RP DAMS DSL y BR nl ‘ph neal, at ih we Sn, bi Ne VA 49 wi Py ls N un 2 | Va | a dirty ah SR ve piety À Ni Se A ot Ki 173 { Perini pu (pot ava pete hi mat N ira WA Dre ‘ EU A tte VER § at TET a f\4 Hart is nis PT var LAI RUE ; Uda RT Vt A “wb RE TA ET * MIT + VE eee ei eee NPA dr AN Aa ME AG Y CL, La METAL A À “ 7 Y: as ron Va TV" gun CO whee pnt he i 7 \ Bea! CITTA a au i FAN Dai vor N a ee RR EBD SON we ici [Asa x A ; \ Î $ Ur ML A \ 4 > 7 1 sie A Code stot bine AH al Fe La pari We wine | i LR RAR CITTA 7 i RARE : Li di li I \ I j t ) i 1] n ‘ | a 198 | all A § bat nil 1 / J \ | | I j i fit À ‘4 à { új i 4 Au 1 A A hi i yh. LE kun i Fw Pal) f A î jé | { | di - i ! À ? } a: u 7 } war ve ki i FAUNISZTIKAI KIEGESZITESEK A HORTOBAGY MADARVILAGAHOZ Dr. Udvardy Miklós 1941-töl, a Hortobágy madärvilägäröl írott összefoglaló ökológiai és faunisztikai dolgozatom megjelenésétől, 1944 nyaráig kutatásaim fő tárgya a Hortobágy fészkelő és őszi vonuló madárvilágának vizsgálata volt. 1942 őszén a Madártani Intézet tiszántúli megfigyelőinek közreműködésé- vel , szinkron"? vonulási megfigyelési napokat tartottunk, amelyekről 23 megfigyelőállomás küldötte be értékes anyagú jegyzeteit. Sajnos, ez az anyag valamennyi jegyzőkönyvemmel és kéziratommal együtt elpusztult. Mindössze néhány feljegyzésem maradt az Intézet szomorú pusztulása után, amelyet itt adok közre. 1. A Hortobágy nyári, fészkelő madárfaunájának képe nem volt teljes a puszta déli részének bejárása nélkül. 1942 május 26-—jünius 4.: között Kócspusztát, a Tiszafüred, Nagyiván és Ohatpuszta által kerített területet jártam be. Ezen a pusztán a jobb minőségű sziket már felszántották, így a legelő és a mocsár nem teljesen összefüggő. A régi ,,Veresnad’’- mocsár helyén levő, ma is legnagyobb zsombékos-nádasban (Feketerét) a jellemző, már ismert mocsárlakó faunából kiemelem, hogy néhány pár Anser anser, 1—2 pár Botaurus stellaris költött benne; itt is volt néhány Chlidonias leucoptera és Chlidonias nigra telep. Egy kisebb Larus ridi- bundus telepet is találtam, kb. 30—40 párral. Ugyanilyen jellegű terület a debreceni Hortobágy délkeleti határát jelentő Álomzug. A Kadarcs-folyó náddal teljesen benőtt medre szegélyezi a szokott, jellemző fészkelő fajokkal. A legelőn lévő szikestavak 1943. május 2—4. között már csaknem teljesen szárazak voltak, a Vanellus vanellus, Limosa limosa, Tringa totanus, Charadrius alexandrinus részben már kiköltött, részben költésben volt, a Philomachus pugnax pedig több- nyire már nászruhát öltött. 1943. május 5—8-án a Nádudvari-puszta bejárásával együtt, azon keresz- tül a kunmadarasi Darvas-tó környékét kerestem fel; ezt a területet Kunkápolnásnak is hívják. Nádudvartól Kunmadarasig az ekkor uralkodó madárfaj a Philomachus pugnax volt, sokszázas csapatokban. E A kunmadarasi puszta szabályos tégla alakú, területe kb. 47 km?. Esza- kon a Sárosér egyik mellékcsatornája határolja, amelyen túl Nagyiván lege- lője és a debreceni Zám-puszta következik, tehát hasonló jellegű terüle- tek. Keletre tőle legelő, kaszáló és kisebb szäntäscsikok váltakoznak a Hortobágy-folyóig, amíg nyugati és déli határát sűrűn tanyásított, akác- soros szántók alkotják. A puszta legnagyobb része erősen szikes juhlegelő. 217 Középen terül el a csillag alakú Darvas-t6, amely mintegy 50 kh területű, kb. fele síkvíz, csupasz partszegéllyel (pl. Kisdarvas-fenék), másik fele mélyebb vizű, nádassal benőtt tó, amelyben csak kisebb tisztások vannak. A nádason kívül, a feltöltési zonációnak megfelelően, gyékényessel, , kákával, zsombékos-sásossal és sásréttel szegélyezett ez a fele (pl. Madár- fenék). 1944-ig a pusztát bérlő vadásztársaság mintaszerű madárvédelmet rendezett be a vízivad érdekében; a tó partján lakó vadőr gondjaira volt bízva, aki távoltartotta a pásztorgyerekeket, orvhalászokat, felelőtlen nádvágókat és egyéb tojásszedőket. Igy a madárvilág élete itt teljesen zavartalanul folyt. Ennek ellenére sem a magam tapasztalata, sem a madár- ismeretben elég jártasnak mutatkozó és területét kiválóan ismerő vadőr elbeszélése szerint nem költ itt rendszeresen olyan faj, amely a puszta már ismert részein elő ne fordulna (különösen a kékcsőrű réce, a gólyatöcs és gulipán felől kérdezősködtem). Állítólag az 1940-42-es nedves évek egyikében huzamosabban tartózkodtak itt nagy kócsagok és kanalas- gémek, utóbbi faj esetleg költött is. (Ezt némileg alátámasztja SÁTORI J. 1943-as közlése, mely szerint 1940 szeptember, valamint 1941 május, augusztus és szeptember havában észleltek az álomzugi pusztán kanalas- gémeket, az utolsó alkalommal 25 példányt. Mikor ez iránt kérdezősköd- tem az álomzugi pásztoroknál, azt mondották, hogy a gémek délnyugat felől, tehát a Darvas-tó irányából húztak rendszeresen !) Atvonulöban ugyan- csak szinte rendszeresen megjelennek azóta tavasszal és nyár végén az üstö- kös gémek. A füvespuszta teljesen azonos megjelenésű volt, mint a Hortobágy többi részei. A Calandrella brachydactyla-t egy helyen észleltem, a Darvas-halom- tól mintegy 2 km-re DK-re, itt néhány pár fészkelt. Egy Anthus campestris- pár költött a Darvas-halom közelében. Ugyanezen a részen költ a Glareola pratincola is, az Otis tarda inkább a szomszédos kaszálókon fészkel. A puszta egy távolabb eső részén 15—20 Ciconia nigra és 4—5 Grus grus tanyázott, a Ciconia cicondk-kal együtt, amelyek a környező három faluból idejárnak táplálkozni. Észleltem egy-egy Aquila heliaca-t és Buteo rufinus-t is, ame- lyek a faluvéghalmi-erd6ben éjszakáznak. (A puszta teljesen fátlan, a legközelebbi akácliget vagy fasor a Darvas-tótól legalább 4—5 km távol- ságra fekszik.) Megemlítem a pacsirtákra vadászó Falco subbuteo-t, amely- nek legalább ilyen messziről kellett evégből iderándulnia. A tavon és környékén uralkodó madárfaj a Mumenius phaeopus volt. Ez a májusi itt-tartózkodási adat teljesen egybevág BERETZK P. fehértavi adataival. Érdekes azonban, hogy a Hortobágy többi részein senki sem figyelte meg őket ilyenkor. Júniusban, júliusban pedig Ohat-, Máta-, Zám-pusztákon már a Numenius arguatus szintén több száz főnyi nyaraló csapatait találtam 1941—43-ban. A Kisdarvas-fenék egyik földnyelvén éjszakáztak, nappal pedig a legelőn táplálkoztak, kisebb csapatokra oszol- va. Számukat kb. öt-hatszázra becsültem. A zsombékos, sásos réteken közönséges Emberiza schoeniclus-on, Mota- cilla alba-n és flava-n, Anas platyrhyncha-n és acuta-n, Vanellus vanellus-on kívül említésre méltó, hogy mindössze egy költő par Limosa limosa mutat- kozott május 7-én, és a Darvas- és Madár-fenék szélében 6—8 pár Tringa totanus, a többi fenekekben mintegy 6—8 pár költött. Gallinago gallinago 218 csak 2—3 par fészkelt, mig az Asio flammeus-nak mindössze egy pärjät láttam, ez kétségtelenül költött is. Egy pár Tringa stagnatilis viselkedése is feltétlenül fészkelésre vallott. Nem láttam itt egyáltalán a Charadrius alexandrinus-t. Az Anser anser már kiköltötte és a tó szélén legeltette sárga- pelyhes fiókáit. 3—4 párat láttam így és kb. 8—10-re becsültem az akkor költött párok számát. Nem fészkelők naponta csapatostul húztak este és hajnalban a Kisdarvas-fenéken, így május 8-án egy 16 és 40—50 főnyi csapat. Az átvonuló parti madarakból csupán a Tringa glareola tartózkodott itt csapatosan. Minden sásos tocsogó tele volt velük, és sokszor a felvert madarak jellegzetes vészhangjukat hallatva lebegtek körül, mintha csak tanyájukat féltették volna. Tringa erythropus-t négy magános példányt láttam, este a póling-csapatokhoz csatlakozva. Május 7-én három át- vonuló Streptopelia turtur példány pihent meg a darvashalmi vadászház- nál. A nádastó madárvilágáról csak vázlatos képet tudtam alkotni. A nádi énekesek közül csak a közönséges Acrocephalus arundinaceus, scirpaceus, schoenobenus és Locustella luscinioides fajokat, valamint néhány pár Panurus biarmicus-t észleltem. A récék és vörösgémek egy része ilyenkor elég rejtett életmódjuk miatt valószínűleg nem került elém. Anas platyr- hyncha-t, querquedula-t és strepera-t láttam, 7—8 Botaurus stellaris szólt, tehát legalább ugyanannyi pár költött is; a nádas utcdiban négy Ardea purpurea-t riasztottam fel. 12—13 Ardea cinerea-t láttam a tavon, ezek állítólag itt költöttek ; este valóban ide szálltak be, az aratatlanul maradt avas nádrengetegekbe, nem pedig, mint a Hortobágy többi részén, ahol este a gémek a Tisza-ártér erdei irányában húznak el. Három Ardeola ralloides is itt tartózkodott, de — a vadőr nyárvégi híradása szerint — nem költöttek a tavon. 12—14 párra becsültem a költő Circus aeruginosus-párok számát. Feltűnő, hogy a szárcsa és a búbos vöcsök nem szerepel a jegyzetemben, holott a tó mélyebbvizű részein valószínűleg költöttek. Két kis, 5 és 12 főnyi vonuló Podiceps nigricollis csapatot figyeltem meg, amelyek a récéktől különváltan, szorosan egymás mellett tartózkodtak a nyílt víz közepén és nagyon óvatosan viselkedtek. Végül 5—6 pár költő Larus ridibundus-t találtam az egyik síkvizű tisztáson ; szerkőket nem láttam. 2. A Hortobágy őszi átvonuló madárfaunájának kiegészítésére közlöm a, következő néhány adatot: Buteo b. vulpinus Gloger. — a Debreceni Egyetemi Állattani Intézet gyűjteményében egy, 1935-ben Egyeken, vagyis a Hortobágy szélén fekvő község határában elejtett példány van. Falco n. naumanni Fleisch. 1945. augusztus 28-án került kézre az első horto- bágyi példány, tehát őszi átvonulási időben, a Papegyházi erdőben. Több példányt nem láttam belőle, számos vörös és kék vércse közül gyűjtöttem. Cygnus cygnus L. — Mint rendszeresen átvonuló, de ritkán megfigyelt madárról közlöm, hogy 1932. február 20. körül egy a Halastón tartózko- dott pár napig SArori J. (in litt.) híradása szerint. Colymbus stellatus Pont. — első hortobágyi előfordulás 1941. november 13., Kösélyszeg. SÁTORI J. (1943). Streptopelia d. decaocto Friv. — 1942. október 25-én SÁTORI J. és VERTSE A. kollégákkal együtt figyeltük meg a hortobágyi halastavak fűzfasorain egy elkóborolt példányát. Első hortobágyi adat. Charadrius dubius curonicus Gm. — 1942. szeptember 1-én ejtettem el és 219 ekkor, valamint 1943 őszén megállapítottam, hogy kisebb számban rend- szeres átvonuló. Sguatarola sguatarola L. — októberben, novemberben rendszeres átvonuló, kitart, míg az összes szikestavak be nem fagynak, és e legkésőbbi őszi aspektusban jellemző faja a pusztának, minden fenék körül mutatkozik egy-két példány. Arenaria i. interpres L. — ősszel és tavasszal rendszeresen átvonul a Hortobágyon. 1942. szeptember 1—2-án gyűjtöt- tem először több példányát, ez volt egyúttal e faj első hortobágyi megfigye- lése. Calidris testacea Pall. — rendszeres, csapatos átvonuló, noha eddig alig volt róla hortobágyi megfigyelés. 1942. augusztus 22. , szeptember 1; 1943. október 5-én gyűjtöttem példányait. Calidris temmincki Leisl. — lásd az előbbi fajról írottakat; első hortobágyi adatai: 1941. szeptember 6-áról a Debreceni Egyetemi Állattani Intézetbe került, 1942. szeptember 1-én magam ejtettem el bizonyító példányokat. Limicola f. falcinellus Pont. és Phataropus lobatus L. — Az előbbi fajból az első hortobágyi pél- dányt 1942. augusztus 23-án, utóbbiból a másodikat 1943. szeptember 2-án ejtettem el (háromfőnyi kis csapatból). Haematopus ostralegus longipes But. — első hortobágyi előfordulását említi NIETHAMMER (1943). SATORI J. nyomán: 1942. május 10, Kösélyszeg. (A D. Áll. Int. gyűjteményében.) Megemlítem még, hogy a Caprimulgus europeaus-ról ( Halastó, 1940. május 23.) és Athene noctua-ról (Halastó, 1937. november 27., 28.) a szorosan vett Hortobägyröl nem volt még biztos adatunk. (SATORI J. in litt. közlé- sei.) Ezekkel az újabb megfigyelésekkel együtt a Hortobágy madárfaunája 243 fajból és alfajból, ezek között 119 átvonulóból áll. 3. 1943. november 23-án a hortobágyi halastavakon egy előttem ismeret- len és a Hortobágyon eddig nem észlelt csérfaj 50—60 főnyi csapatát figyel- tem meg. Ebben az évben november 21-én esett az első hó, és fordult hirte- lenül téliesre az időjárás. Valamennyi szikestó befagyott, úgyhogy a madár- világ a halastavakon gyülekezett, részben pedig még éjjeltovább vonult (Upvarpy, M. 1943). A 11. sz. lecsapolt tavon a pocsolyákban rekedt halak befagytak a jégbe, és sok szarka, 50—60 dolmányos varju, több száz danka- sirály és nagypóling, valamint 8 rétisas gyűlt össze erre a prédára. Ezek között, de önálló csapatban mozogtak a dankasirályoknál alig kisebb csé- rek, amelyek színezetük és a hazai előfordulások alapján ítélve a Gelocheli- don n. nilotica Gm., vagy pedig a Sterna s. sandwicensis Lath. fajhoz tartoz- hattak. Sajnos, sem bizonyító példányt lőni, sem repülésük közben a távolból pontosan meghatározni nem tudtam őket. Érkezett: 1947 október. DayHHceTHYecKHe JHONONHHATENLHEHE HAONIONCHHH K NTHUbEMY MHPY Ha XoprTodane Hoxtop Hukozai YıaBapın Dro COUHHEHHE JOMoJHeHHe K MOeH mpexxHell MOMpOOHOH HayuHoli CTaTbl (Tisia, 1941, Vol. 5., p. 92—169) B KoTopoli 4 nyőJIHKOBaJI HCCJIEMOBAHHA Ipon3Be,l\eHHble MHOIO c 1941 no 1944 ronax. B sto Bpema MHe yAallocb HCCJIeNOBATb TOKe IOXKHY IO ACTE. MyCTbIHH XoPTo6alb IIJIOCKOCTb He HAT PaBHOMePHY!O KapTHHY, NOTOMY UTO JY4WHA CeJHTpoBaTblsi 3eMJIH ObIIH y2Ke B MHOTHX MecTaX CITaleHbl. 220 XapaKTepHCTHUecKHe rHes,yloumHe BHAbI ŐOJIOTHBIX vacteli : Anser anser, Botaurus stellaris, Chlidonias nigra, Ch leucoptera, Larus ridibundus, Vanellus vanellus, Limosa limosa, Tringa totanus, T stagnatilis, Charadrius alexandrinus, Podiceps nigricollis, Locustella luscinioides u Tak naree. Kak mepeseramınne eme B Mecaue Mae ObIJIH Toxe B Gorbinom uncie: Philomachus pugnax, Numenius phaeopus, N, arquatus, Ha cexnrpoBaro“ uacru: Calandrella brachydactyla, Anthus campestris, Glareola pratincola, Grus grus, Ciconia ciconia, C. nigra, Aquila heliaca, Buteo rufinus, Otis tarda, Mue H ApyrHM y1aJocb ycTaHOBHTb Mexx1y 1942 u 1944 roJaMH Heckonbko 6oJee 23HauHTeJIbHble Ja HHble TOKE KacaTeJbHO OCeHHHX nepeséToB. STH OTHOCTATCA Ha cIEely IO- une Gnzxb: Buteo vulpinus, Falco naumanni, Cygnus cygnus, Colymbus stellatus, Squa- tarola squatarola, Arenaria interpres, Calidris testacea, C, temmincki, Limicola falci- nellus, Phalaropus lobatus, Haematopus ostralegus, Supplement to the bird fauna of the Hortobágy By Dr. Miklós Udvardy From 1941 till the summer of 1944, with the appearance of my work summarizing the ecological and faunistieal relations of the birds of the Hortobägy, my principle object of investigation was the nesting and autumn migratory bird fauna of the Hor- tobägy. In the autumn of 1942. with the aid of observers from the Ornithological Institute, we held synchronized migratory observation days, from which the valuable notices of 23 stations were obtained. Unfortunately this material was destroyed, as well as all my notes and manuscripts. Altogether a few notices remained after the tragic destruction of the Institute, as follows : l. The picture of the summer fauna of the Hortobägy was incomplete without a survey of the southern part of the steppe. Between the 26th of May and 4th of June, 1942, I surveyed Köcspuszta, the area surrounded by Tiszafüred, Nagyiván and Ohat- puszta. On this steppe the alkalic soils of better quality are now plowed, so that the pastures and swamps are not completely coherent. I call attention to the fact that in today’s greatest reedyareas (in place of the old Veresnàd swamp) except for the characteristic, well-known swamp-fauna, there bred some pairs of Anser anser, 1—2 pairs of Botaurus stellaris, and here also I found some Chlidonias leucoptera and Chlidonias nigra colonies. I also found a smaller colony of Larus ridibundus, about 30—40 pairs. The Alomzug steppe on the southeast boundary of Hortobägy of Debrecen is an area with the same characteristics. The bed of the Kadarcs river, completely filled with reed, defines it, with the known characteristie breeding species. Between the 2nd and 4th of May, 1943, the salt lakes of the pasture were almost entirely dry, the Vanellus vanellus, Limosa, limosa, Tringa totanus and Charadrius alexandrinus were already partly hatched, partly in process of hatching, and the 3 & of the Philomachus pugnax had mostly acquired their mating plumage. From the 5th to 8th of May, 1943, Iinvestigated, together with the survey of Näd- udvar steppe, the region of the Darvas lake of Kunmadaras. In the region of Näd- udvar the Philomachus pugnax reigned at this time on flocks of several hundred birds. The Kunmadaras steppe, about 47 km?, is surrounded on the north by steppes, on the east by steppe and meadows, and on the south and west by plowed land with rows of Robinia pseudacacia — trees, and farms. The biggest part of it is sheep pasture, strongly alkaline. In the middle is the Darvas lake, which is star-shaped, 50 ha, half of it open water and open shores, the other part, with deeper water, filled with reed, with only small clearings. The shores here consist of zones of rushes, sedges and marches. Until 1944 the water — fowl were well protected here by a game society. However I never found other sorts there than in other parts of the steppe. According to reports of the game-keepers, in one of the wet years 1940—1942 white egrets and spoonbills remained here onger, and the spoonbill may have bred here. (See SATORI, 1943, who also investigated the Alomzug steppe in the same years.) Since then there normally appears in the spring and end-of-summer migrating the Ardeola ralloides. The steppe has the same characteristics as the other parts of the Hortobägy. In one place I observed some breeding pairs of the Calandrella brachydactyla. I saw one 221 am pair of Anthus campestris, some Glareola pratincola. The Otis tarda nested rather in the neighbouring meadows. Here belong 15—20 black storks and 4—5 cranes which summered but did not nest there, and many white storks which breed in the neigh- bouring villages. I observed a single Aquila helica and one Buteo rufinus, whîch repose at night in the Faluvéghalom-wood (the steppe is completely without trees, the nea- rest Robinia copse or alley being 4—5 km away). There was a Falco subbuteo hunting the skylarks, which must have come all that distance. The characteristie bird of the lake region was the Numenius phaeopus. It is inte- resting that nobody observed it during this time on the Hortobägy, but BERETZK saw it on the lakes of Szeged at this period. In June and July in 1941—45 on the other parts of the Hortobägy I already saw the summering flocks, also in several hundreds, of Numenius arquatus. There were about 500—600, they rested at night on the borders of the lake, by day fed on the pasture in smaller flocks. In the swampy, sedge-y, meadows, the ordinary breeding birds : Emberiza schoe- niclus, Motacilla alba and flava, Anas platyrhyncha and acuta, Vanellus vanellus, Limosa limosa, Tringa totanus, Capella gallinago. Of Asio flammeus I saw only one breeding pair. A pair of Tringa stagnitilis in all probability bred here. I saw no Charad- rius alexandrinus. 8—10 pairs of Anser anser bred on the lake; they had hatched their young. Not nesting, they were present in small flocks. There were many flocks here of the migratory Tringa glareola and 4 singli specimens of Tringa erythropus. I could establish only a superficial picture of reed-bird population. I noticed : Acrocephalus arundinaceus, scirpaceus, schoenobaenus, Locustella luscinioides, Pa- nurus biarmicus, Anas platyrhyncha, querquedula and strepera, 7—8 Botaurus stel- laris, 4 Ardea purpurea, 12—13 Ardea cinerea. Three Ardeola ralloides were here, without breeding. There bred 12—14 pairs of Circus aueruginosus, 5—6 pairs of Larus ridibundus 2 flocks of Podiceps nigricollis, consisting of 5 and 12 specimens had just arrived. A 2. Supplement to the autumn migratory fauna of the Hortobägy. Buteo b. vul- pinus GLOGER. In 1935, collected on the borders of the Hortobágy. Falco n. nau- manni FLEIScH. I collected VIII. 28 1945 the first example from the Hartobagy, from a migrating flock of kestrels and red-legged falcon. Cygnus cygnus L. According to Sarorrs reports, on February 20, 1932, this was observed for a few days on the fish-ponds. Colymbus stellatus Pont. First observed on the Hortobágy in 1941 (SA- TORI, 1943), Streptopelia d. decaocto Frıv. First Hortobägy data X. 25, 1942, an errant specimen in the willows of the fish-ponds. Charadrius dubius curonicus GM. Normal migrant in small numbers. Squatarola squatarola L. Normal migrant in October, November, it remains with us until freezing in complete and in these latest autumn aspects is a characteristic species of the plain, though in small numbers. Arenaria i. interpres L. I collected my first Hortobágy examples IX. 1—2. 1942. Calidris testa- cea Pall. Normally migrant in flocks. Calidris temmincki Leisl. Normally migrant in flocks. Limicola f. falcinellus Pont. I shaw and shot a specimen VIII. 23, 1942, and from Phalaropus lobatus L. One IX. 2. 1942 from three specimen. Haematopus ostralegus longipes But. SAtorr: 10. V. 1942. I mention that SAToRI observed Caprimulgus europaeus and Athene noctua on the Hortobägy, species of which we had previously no certain data. Grateful acknowledgement is made to Mrs. J. Thompson for the English translation. Irodalom — References Beretzk P.: Bird fauna of the White Lake of Szeged, on the basis of 10 years obse 1 vations. Aquila 50. (1943) p. 317—344. (hung). Boross P.: Data on the life of the water-fowl of Särszentägota, Aquila, 50. (1943) p. 344—347. (hung. et germ). Keve A.: Increase of Indian Ring-Dove in Hungary during the last 10 years. Aquila. 50. (1943) p. 264—281. (hung.et germ). Niethammer G: Haematopus ostralegus longipes. Buturlin in Hungary. Aquila, 50. (1943) p. 299. (hung.et germ.) 222 Satori J.: Branta ruficollis. Pall, one of our regular migrating birds. Aquila, 46—49, (1942) p. 466. (hung.et germ.) Faunistic data from the Hortobágy. Aquila, 50. (1943) p. 406—407. (hung. et germ.) Sóvágó M.: Glareola p. pratincola, L. Aquila, 50. (1943) p. 407. (hung.et germ.) Tarján T.: Occurrence of long-legged hawks. Aquila, 46—49. (1942), p. 464. (hung. et germ.) Udvardy M.: Bird-world of the Hortobägy, a study in zoogeography. Tisia, 5. (1941) p. 92—169. (hung. with germ. summary). Great white-fronted goose on the Hortobägy in the summer of 1942. Aquila, 46—49. (1942) p. 451. (hung. et germ.) Winter on the Hortobägy. Vadäszat-Haläszat. 11. (1943) p. 76—77. (hung.) Vertse A.: Further occurrence of Turnstone in Hungary. Aquila, 46—49. (1942.) p. 465—466. (hung. et germ.) „iin SL | OUT A LAN RARE fe Crore + RT LENS LOUER DU REPORTER ES TTT NE A (ier 43 Ni; À - ’ x ER Dita ion orbi RT \ ce u ah DON x waren QUE ‘4 rae mt iy VA a ns a i ‘nae i Mi au 1 i jé i Fr en, Mi ee he BA 4e, "vago aa “ SA N EN RAT n MAMET SUSA Da NT ve PRE, j'ai a wa i cb Salite oi SS valse Na te ik FA ‘i RR N Auer? N N FE VA i WW ‘ fy se! USE po A ARA i e Lu PUS SCO Le a rit Gi N + A ina VS TU Le Pieno ÁG iyi pi tant tor PROT in TALE +, DT KR PAGA Nu ‘ 1.44 N , ae: vs ve 2 ha si 6 A eat i Wy i L i] hl uj VOLI u [4 L'IRAN N ur © { a ú | \ f "1 è y i { x | ees } ut À | hi Au L è 1 | ő f LAI § | tüske LS 11 Le \ | | f i + ni LI i} di 5 1 ì { 7 i wee ahi Wl A d 1 14 rer, d vi f il fi li ‘ 2 i dA dA hu Ma i N ie 4 1 A Pr 14 7 2) AL Tui f 2 4 ri Ki ha U 5 \ | TA 7 CE + í i Lf ] À fi nl : ne n iL h i x i h i re j 5 fi i i ad i Mh a ti i f h 1 h 4 ì Ca PEN AT | ii \ | ij ‘ hi CI Mi + Wr, 1e ~ VA n ci X Le A AR AUT LI | } 14 ; } ar hr ATKA HT AA i i Hu A Ry sa Tan PI } | + ht ve i » di | un Mi a új i i i Re di N EN PR | RAS VAI È y er | À , ui i j rye - PRIME ® UR A f PAIE FOI i m nt DA Al a x «i j 14 DEL (] ¢ » 1 a i Lil i a ngi? N ; Aes . he “ in f 0 Ti J íj ‘ Mg ADATOK KISBANYAHAVAS (BAI FO AR A) ES BELAVARA (SCARISOARA-BELIOAR A) KÖRNYÉKÉNEK MADÁRTANI ISMERETÉHEZ Korodi Gál János A Kisbányahavas és Bélavára a Gyalui havasok keleti részét alkotják. Északról és keletről a Jára, délkeletről az Aranyos, nyugatról pedig a Nagyhavas (Muntele Mare 1827 m) képezik határait. Számos patak indul és szeli át e hegységet, sokszor széles völgyeket alkotva. A vidék vegetáció- jában megtalálható a bükk-övezet és a kevert bükk-lucfenyves övezet. Tiszta lucfenyves állományok csak a magasabb helyeken fordulnak elő, mint a Buszkát tetőn (1477 m), a Bélavári tető keleti oldalán kb. 1360 m magasan. A csúcsokon (Buszkát csúcs) Juniperusos összefüggő foltok is találhatók. E területen két ízben jártam és végeztem madártani megfigyelést, különösen faunisztikai szempontból. Első utam 1954. VI. 6—12. között tettem meg, Bélavárát az Aranyos mentén közelítve meg, Torda, Alsó- szentmihály, Borrév, Kisalmäs, Alsólonka, Alsópodsága és Felsöpodsäga helységeket érintve. Ezen utam alkalmával a Podságai-patak mentén fel- fele haladva, Bélaváráig és ennek környékén végeztem megfigyeléseket, déliirányból megmászva Bélavárát. Második utam alkalmával 1957. VI. 16 — 22. északi irányból, Magyarlóna, Magyarfenes, Tordaszentlászló, Magyarléta és Járabányán keresztül közelítettem meg a Kisbányahavast és ennek kör- nyékén töltöttem időm legnagyobb részét. Innen északi irányból, a gerincen végighaladva ereszkedtem le 3 napra újból Bélavárára és tanulmányoztam annak madárvilágát. Tekintettel arra, hogy a román szakirodalomban egyáltalán nem találunk adatokat e környék madárvilágáról és hogy Bélavára természetvédelmi területnek van minősítve, fontosnak tartom, habár nem kimerítő, de tájé- kozódás szempontjából használható ismertetést nyújtani az itt előforduló madárnépességekről. A következőkben megadom a területen észlelt madár- népességek jegyzékét, az alfajok mellőzésével, mivel ezek pontos meghatáro- zása a kevés begyűjtött anyag miatt még nem történt meg. A fajok fel- sorolásánál a legújabb WErmoRE-féle rendszerezést alkalmazom. Aquila chrysäetos. — Első utam alkalmával, 1954. VI. 7-én figyeltem meg először e fajt. Bélavára nyugati oldalán lévő sziklafalak egyikén (Babes bástya) volt egy pár fészke. Megközelíteni a fészket nem lehetett, mert a fal meredek volt, azonban a fiókák jelenlétét bizonyította az a tény, hogy a szülőmadarak félóránként táplálékkal szálltak a fészekre. Különösen intenzív volt az etetés a délelőtti órákban. — Aguila pomarina. A Kisbányahavasban figyeltem meg 3 példányt több napon keresztül, körözve a menedékház fölött. — Accipiter gentilis. Mindkét utam alkalmával meg- figyeltem jelenlétét a területen. Úgy tűnik, mintha 1957-ben számuk nagyobb lenne, mint volt 1954-ben. Míg első utam alkalmával naponta 1—2 példányt észleltem, 15 — Aguila — 15 225 addig 1957-ben olyan nap is volt, amikor 6—7 példányt szamlältam össze. — Accipiter nisus. Fészkelését a környéken bizonyítja a Bélavárán elejtett fiatal példány, 1954. VI. 8-án. — Falco tinnunculus, A ragadozó madarak közül a leggyakoribb, különösen Bélavárán, ahol a magas sziklafalak repedéseiben fészkel. A fészkelő párok számát kb. 9—10-re becsülöm. — Buteo buteo. Naponta megfigyelhető volt 3—4 példány, úgy Kisbányahavason mint Bélavárán. — Charadrius dubuius. Mindkét esetben észlel- tem. Különösen sokat figyeltem meg a Podsága-pataknak az Aranyosba való beömlési helyén. Bizonyító példányt, egy hímet, be is gyűjtöttem. 1954. VI. 9-én erősen kotlott tojásait is megkaptam egy Rubus idaeus bokor tövében a földön. — Columba palumbus. A területen található bükkösökben figyeltem meg mindkét esetben. 1957. VI. 21-én fiatal kiröpített fiókákat is észleltem egy vén bükk száraz ágán. A Nyugati havasokban itt láttam a legtöbb örvös galambot. — Columba oenas. A Nyugati havasokban, Bélavára környékén találkoztam először e fajjal és igen érdekesnek találom jelenlétét a bükkösökben, mivel a hegységi erdőket nemigen kedveli a kék galamb. — Streptopelia turtur. A bükkösökben, különösen ha kultür- területek vannak a közelben, igen gyakori, a galambfélék közül a legközönségesebb. — Bubo bubo. Bélavárán találkoztam 1954-ben e fajjal, a hegység keleti oldalán levő sziklás völgyben. Köpeteit, beszállófáját megtaláltam. — Strix aluco. Bélavárán, a hegység nyugati oldalán levő bükkvágásban figyeltem meg nappal. Valószínűleg rágcsálókat lesett a magas aljnövényzetben. Caprimulgus eurcpaeus. Bizonyító példányt gyűjtöttem 1954. VI. 8-an, Bélavärän, a hegység nyugati oldalán található bükkösben. — Apus apus. 1957. VI. 18-án figyeltem meg 5 példányt a Buszkät-tetön (1477 m) a légben körözve. — Alcedo atthis. A podságai pataknak az Aranyosba való beömlésénél figyeltem meg 2 egyedet 1954. VI. 10-én. — Dryocopus martius. Bizonyító példányt gyűjtöttem Bélaváráról 1954-ben. Kisbánya környékén szintén észleltem egyedeket. Egy párnak a fészkét, közvetlen a menedékház mellett, öreg bükkfa odvában találtam meg. 1957. VI. 16-án, még ki nem kelt tojásokat tartalma- zott a fészek. — Dendroccpos major. A harkályok közül a leggyakoribb, különösen Bélavára környékén. Kisbányahavason nem figyeltem meg. — Dendroccpos minor. Egy esetben, 1957. VI. 18-án figyeltem meg egy párat a Bélavárától délre fekvő házak kertjeiben. — Picoides tridhoctylus. Két alkalommal figyeltem meg egy-egy egyedet Bélavárán, a hegység nyugati oldalán található bükkös vágatban. — Picus viridis. Bükkösökben gyakori, különösen Bélavárán. — Picus canus. Bélavárán, a házak kertjeiben, a 708-as magassági pont közelében észleltem. — Jynx torquila. Bélavárán, a hegység keleti oldalán található vízmosás jobb partján levő körisligetben figyeltem meg, 1957. VI. 18-án. Első eset, hogy ily magasan (kb. 800 m) találkoztam e fajjal a Nyugati havasokban. — Cuculus cansrus. Kisbányahavason és Bélavárán a bükkösökben, lucfenyvesekben, söt a bükkel borított sziklák oldalain gyakori. Bükkösökben sűrűsége nagyobb mint a lucfenyvesekben. — Alauda arvensis. Fel- tűnően sok egyedet figyeltem meg a Bélavári hegység tetején található legelőn. A nyugati havasokban először találkoztam e fa jjal. — Galerida crirtata. A Kisbanya- havastól Bélavárára vezető völgyben, valamint a Bélavár tetején levő legelőn figyeltem meg 8 egyedből álló csapatot. — Anthus trivialis. A bükkösökben, a patakok menti lige- tekben gyakori. — Anthus spinoletta. A Belavär keleti oldalán levő szakadékok Junipe- rusos foltjain, valamint a Buszkát-tetőn uralkodó faj. Fészkét a földön találtam, 1957. VI. 18-án, 4 alig tollas fiókával. — Delichon urbica. Csoportosan fészkelnek a bélavári barlang sziklás oldalain. A párok számát kb. 40-re becsültem. — Hirundo rustica. Kisbá- nya faluban még megfigyelhetők, ennél magasabban nem észleltem. — Corvus corax. Mindkét esetben figyeltem meg példányokat. Fészkelése bizonyos Bélavárán, mivel fiatal elpusztult fiókát találtam. Számuk 1954-hez képest emelkedett. — Corvus cornir. A Kisbányát és Bélavárát összekötő völgyben számos példányt észleltem 1957-ben. — Coloeus monedula. A varjúfélék között a legközönségesebb. Bélavárán, a sziklafalak re- pedéseiben csoportosan költ. 1957. VI. 18-án már jól fejlett fiatal egyedeket gyűjtöttem, melyek már a második költésből származhattak. — Garrulus glandarius. Kisbánya- havason ritkább, Bélavára bükköseiben, a patakok mentén lévő ligetekben elég közön- séges. 1954. VI. 8-án, 4 alig repülni tudó fiókát szedtem össze. — Nucijraga caryocatac- tes. Belavärän nem találkoztam e fajjal. Igen számos egyedet figyeltem meg és gyüjtöt- tem be Kisbänyahavas környékén, különösen a Buszkät-tetö lucfenyvessel borított oldalán. 1957. VI. 17-én, még fiatal tollruhában levő egyedeket is lőttem. — Parus major. A cinkék közül a legközönségesebb. Kisbányahavason ritkán figyelhető meg, 226 15* 2 18. ábra 17. abra 327 BO -APUOIOM *f 010Ud D4QP "06 DIPADPET "big "08—-41 = vepanpg ‘DIM 08— LT DIQD “GT annäl gyakoribb Bélavara bükköseiben és a patakok menti ligetekben. — Parus caeru- leus. Előbbi fajnál ritkább, csak Belavära környékén észleltem. Fészkét és fiókáit öreg fűz odvában találtam 1954. VI. 7-én. Kisbányahavason ritkán figyelhető meg. — Parus ater. Bélavárán nem találkoztam vele. Kisbányahavas fenyveseiben és bükkö- seiben közönséges. Fészkét 1957. VI. 17-én, a menedékház alapzatát alkotó kőfalban, kb. 1,5 m magasan találtam, 7 db félig tollas fiókával. Még abban az esetben sem za- vartatta magát, ha etetését figy elve, 1 m-nyire közelítettem meg a fészket. — Parus cristatus. Kisbányahavas fenyveseiben kisebb számmal mint az előbbi, figyelhető meg. Bélavárán nem észleltem. — Farus palustris. Bélavára környékén f igyeltem meg mind- két esetben. Kisbányahavasig nem hatol fel. — Parus lugubris. Első ízben találkoztam e fajjal a nyugati havasokban, 1954. VI. 9-én a Bélavári sziklákhoz vezető völgy bal- oldalán található kőris és fűzes ligetben figyeltem meg egy 7 egyedből álló csapatot kb. 2 m távolságból. Erdélyben eddig csak a Tordahasadékban észleltem még e fajt. — Aegithalos caudatus. Bélavára környékén észleltem. Kisbányahavasig nem hatol fel. Sűrűsége jóval kisebb mint a Jádvölgyi lomblevelű erdőkben. — Süta europaea. A Bélavár keleti oldalán levő bükkösben előfordul. Kisbányahavason nem figyeltem meg. — Certhia familiaris. Kisbányahavason 1957. VI. 19-én 2 egyedet gyűjtöttem a menedékház körüli fenyöfäkröl. — Cinelus cinclus. Az Ercpatak mentén, valamint A Podsága-pataknak az Aranyosba való beömlésénél figyeltem meg mindkét utam al- kalmával egyedeket. — Troglodytes troglodytes. A vágott fenyvesek és bükkösök gazdag cserjeszintjeiben közönséges. 1957. VI. 19-én, Kisbányahavason, egy vágott fenyvesben, 13 egyedből álló családot figyeltem meg. A fiókák éppen hogy csak rep- kedni tudtak, de annál gyorsabban mozogtak a ledöntött rönkökön és tűntek el hir- telen a bozótban, ha megkíséreltem megfogni őket. — Turdus torguatus. Kisbánya- havason a rigók közül a legközönségesebb. A menedékház körül a réten és a fákon kora reggel 8—10 egyedet is megfigyeltem. Fészkét a menedékháztól kb. 40 m-re találtam meg 1957. VI. 20-án, melyben 4 egészen friss tojás volt. — Turdus vi civorus. 1957. VI. 20-án, kiröpített fiókáival figyeltem meg egy családot Kisbányahavason. Bélavára környékén nem észleltem. — Turdus philomelos. A bükkösben és lucfeny- vesekben Kisbányahavason számos példányt gyűjtöttem. Száma jóval kisebb ezen a vidéken, mint az örvös rigóé. — Turdus merula. Bélavára bükköseiben, valamint a Podsága-patak menti ligetekben figyeltem meg. Kisbányahavas környékén nem ész- leltem. — Sylvia atricapilla. Bélavára környékén, a patakok menti bozótokban ész- leltem mindkét alkalommal. — Sylvia communis. Közönségesebb, mint az előbbi faj. Kisbányahavason nem találkoztam vele. — Luscinia luscinia. Bélavárán 1957. VI. 10-én este és hajnalban énekelni hallottam egy hímet a 708-as magassági pont köze- lében. — Muscîcapa striata. Bélavára bükköseiben két alkalommal figyeltem meg. Kisbányahavas környékéig nem hatol fel. — Muscicapa hypoleuca. A Bélavár nyugati oldalán található lucfenyves-vágatban számos példányt figyeltem meg. Úgyszintén a bükkösökben is megtalálható. — Muscicapa albicollis. Gyakoribb, mint az előző faj, különösen Bélavárán. Kisbányahavason nem észleltem egyiket sem az említett fajok közül. — Erithacus rubecula. Bélavárán és Kisbányán a bükkösökben, fenyvesekben lépten-nyomon megfigyelhető. — Monticola saxatilis. Bélavára keleti oldalán figyel- tem meg egy 5 egyedből álló családot 1957. VI. 18-án. A Nyugati havasokban eddig csak a Vigyázó (Vladeasa) környékéről gyűjtöttem egy hímet. — Phoenicurus phoe- nicurus. Mindkét helységben, különösen a bükkösökben gyakori. 1957. VI. 17-én, kiröpitett fészekaljat figyeltem meg. — Phoenicurus ochrorus 1957-ben, Bélavára keleti sziklás oldalán, valamint a környéken található házak, pajták tetején volt megfigyelhető. Kisbányán nem észleltem. — Phylloscopus collybita. Belavära bükkö- seiben számos egyedet észleltem. — Prunella modularis. Egyedeket gyűjtöttem cilla alba, Motacilla cinerea. Közönséges mindkét faj a patakok mentén. — Sturnus vulgaris . Bélavára környékén, 1957. VI. 18-án figyeltem meg 5 egyedet. — Fringilla coelebs. — Carduelis cannıbina. — Emberiza citrinella. — Emberiza calandra. — Loxia curvirostra, különösen Kisbänyän. Pyrrhula pyrrhula. — Emberiza cia, melyet 2 peldänyban 1954. VI. 11-én, Belavärän a keleti oldalon halad6 vizmosäsban be- gyűjtöttem. E fajjal a nyugati havasokban csak egy esetben találkoztam a Meleg- szamos völgyében. — Lanius collurio. Mindkét helységben megfigyeltem. Érkezett: 1958. január havában. Data on the Bird-life of the Kisbanyahavas (Baisoara) and Bélavara (Scarisoara —Belioara) By J. Korodi Gal Kisbänyahavas and Belavära are the eastern part of the Gyalu mountains. It is” bordered on the north and east by the rivulet Jära, on the southeast by the river Aranyos and on the west by the Nagyhavas (Muntele Mare, 1827 m). Many streams have their sources here and cutting their way through the range, often run along deep valleys. The vegetation may be divided into a beech-zone and a mixed beech-pine zone. Pure pine forests are only to be found on the top of Mount Buszkät (1477 m) and on the eastern slopes of the Belavär ranges, about 1360 m high. Juniperus grows in large patches on the highest summits, as on the Buszkät peak. | I visited this territory on two occasions to carry out ornithological observations, particularly from a faunistical viewpoint. I made my first trip in 1954, the 6th — 12th June, spending 6 days around Belavär, climbing upwards from the south, keeping to the Podsäga stream. In 1957 between the 16th — 22nd June, I advanced to Kisbänya- havas from the north and spent most of the time there, walking along the ridge and descending again to Belavär, for 3 days observing the bird life. As there are no data to be found in Roumanian ornithological literature on the birdlife of the above mentioned area and Belavär being a reservation, it is important in my opinion to offer a description of bird-population which is to be found there. It is by no means a full account, but may be a useful guide for further studies. There follows a list of birds observed on the spot, omitting the subspecies for, lack- ing collected material, they have not been exactly determined. In listing the diffe- rent species I apply the newest classification by Wetmore. Aquila chrysaetos. I observed this species during my first trip on 7th June 1954 for the first time. A pair nested on a cliff on the west side of Bélavära. The steep cliff hindered me from getting to the nest, but the presence of young birds was proved by the fact that the birds carried food there every half an hour. Feeding was carried on with great intensity particularly in morning time. — Aquila pomarina. For several days I could observe 3 specimens circling above the resthouse in the Kisbänyahavas. — Accipiter gentilis. It was common in those areas on both trips. It seemed to me, that their number increased from 1954 to 1957. While during my first tour I saw daily 1—2 specimens only, there were days in 1957 when I counted 6—7 of them. — Acct- piter nisus. A young specimen shot on the 8th June proves its breeding in the sur- roundings of Belavära. — Falco tinnunculus. The most common species of raptorial birds, particularly around Bélavara, where it builds its nest in the crevice of high cliffs. In my estimation the number of nesting pairs amounts to 9—10. — Buteo buteo. Daily 3—4 specimens could be observed, as well on Kisbänyahavas as on Bélavara. — Oharadrius dubius. I saw this species on both trips, particularly many of these birds could be observed at the confluence of the rivulets Aranyos and Pod- sága. I collected a male specimen as a proof and a clutch of eggs from under a Rubus idaeus bush which were strongly incubated. — Columba palumbus. During both trips I observed it in the beechwoods of that territory. I also saw fledged young on the dry branches of an old beech-tree the 21st June 1957. In the western mountain ranges it was here where I was the most ringdoves. — Columba oenas. I met this species in the western mountain ranges first in the territory of Belavära. I find its presence in these beech-woods most interesting for the Stock-Dove usually does not prefer mountain forests. — Streptopelia turtur. The most common of the columbiformes, it often occurs in the beech-woods especially near cultivated land. — Bubo bubo. I met this species at Bélavara in 1954 in a rocky vallev on the east side of the mountain. I found its pellets and roosting tree too. — Strix aluco. I saw it in a clearing of a beech- wood at daytime. Probably it lay in wait for some rodents in the high undergrowth. — Caprimulgus europaeus. On the 8th June 1954 I collected a specimen of evidence at Belavära in the beech-wood on the west side of the mountain. — Apus apus. 5 speci- mens were observed on the Buszkät summit (1477 m) circling in the air. — Alcedo atthis. Two birds of this species were observed at the junction of the Aranyos and its tributary in 1954. — Dryocopus martius. I collected a specimen of evidence at Belavära in 1954. I also saw some others in the surroundings of Kisbänya. The nest of a pair 230 was found near the resthut in the hollow of an old beech-tree ; the nest contained eggs not yet incubated on the 16th June 1957. — Dendrocopos major. The most common species of woodpeckers especially around Belavära. I did not ascertain any on the Kisbänyahavas. — Dendrocopos minor. At one occasion I watched one pair in the gardens situated south of Belavära. — Picoides tridactylus. Twice I could observe it, each time one specimen at Bélavära, in a clearing of a beech-wood on the west side of the mountain. — Picus viridis. Common in beech-woods particularly at Belavära. — Picus canus. Seen in the gardens at Bélavära near the altitude mark 708 m. — Jynx torquilla. Observed the 18th June 1957 at Belavära in an ash grove on the right bank of a gorge at the eastern side of the mountain. It was the first time I met that species so high upin the western mountain-ranges (about 800 m). — Cuculus canorus. On the Kisbänyahavas as well as at Belavära it is common in beech-woods, pine-woods and even on rocky mountain slopes covered with beech-trees. It is more common in beech- woods than in pine-woods. — Alauda arvensis. I observed a striking number of the species in the pastures on the mountain-tops of Bélavara. It was my first encounter of the species in the western mountain-ranges. — Galerida cristata. One flock consist- ing of 8 specimens was observed in the valley leading from Kisbänyahavas and in the pasture on Belavära. — Anthus trivialis. Common in the beech-forests and in small woods along streams. — Anthus spinoletta. Most common species on the Buszkät top as well as among Juniper patches in precipices on the east side of Belavära. The 18th June 1957 I found a nest on the ground with 4 scarcely feathered young. — Deli- chon urbica. Nesting in small colonies on the rocky cave-side of Belavära. I esti- mated the number of pairs to be about 40. — Hirundo rustica. Not to be found higher than the village Kisbänya. — Corvus corax. On both trips I could see several specimens. It is certain that they breed at Bélavära for I found a dead young bird. Their number increased compared to 1954. — Corvus cornix. In 1957 several were observed in the valley connecting Kisbänya and Bélavära. — Coloeus monedula. It is the most common species of Corvidae. It breeds in small colonies at Belavära, in the crevices of the cliffs. I collected fully fledged specimens which may have been of the second brood. — Garrulus glandarius. It is rarer on Kisbänyahavas, fairly common in the beech-woods of Belavära and along the thinly wooded creeks. The 8th June 1954 I collec- ted 4 scarcely feathered young. — Nucifraga caryocatactes. I did not find it at Béla- vära, but observed and collected a great number in the surroundings of Kisbänyahavas particularly on the Buszkät slopes covered with pine-woods. I shot some just fledged juvenile specimens on 17th June 1957. — Parus major. The most common of Tits. It is seldom to be observed on the Kisbänyahavas, but all the more common in the beech-forests near Belavära or in the small woods along the streams. — Parus caeru- leus. Rarer than the species mentioned above, I only observed it in the environs of Belavära. I found its nest and voung in the hollow of an old willow-tree the 7th June 1954. It is seldom seen on the Kisbänyahavas. — Parus ater. Not found at Belavära. Common in the beech- and pine-woods on Kisbänyahavas. On 17th June 1957 I found its nest 1,5 m high in the wall of the resthut. There were 7 half feathered voung in it and my presence did not disturb the birds though I stood nearby watching them feeding. — Parus cristatus. In the pine-woods on Kisbänyahavas less numerous than the former. Not observed at Belavära. — Parus palustris. Observed on both trips in the surroundings of Belavära. It does not spread towards Kisbänyahavas. — Parus lugubris. It was the first time I met the species in the western mountain-ranges on 9th June 1954. I noticed from a distance of 2 m a flock of seven in a small wood of willows and ashtrees on the left side of a valley leading to the rocks at Bélavära. Up to that time the species has been only found in Transsvlvania at the Torda canyon. — Aegithalos caudatus. Observed in the surroundings of Belavära. The population is less dense than in the deciduous forests of the Jad valley. It does not occur on the Kisbänva- havas. — Sitta europaea. It occurs in the beech-woods on the western slopes of Bela- vára. Not observed on the Kisbänyahavas. — Certhia familiaris. I collected 2 speci- mens on Kisbänvahavas from the pine-trees in the vicinity of the resthut on 19th June 1957. Cinclus cinclus. On both trips I observed specimens along tributaries of the rivulet Aranvos and at their confluence. — Troglodytes troglodytes. Common in the rich brush level of clearings of pine and beech-forests. A family of 13 members could be watched on Kisbänyahavas in a clearing of a pine-forest. The young were hardly able to fly but worked their way swiftly across logs lying on the ground and 231 when I tried to catch them, they suddenly disappeared in the brush. — Turdus tor- quatus. It is the most common of thrushes on Kisbänyahavas. On the meadow and on the trees around the resthut I could watch 8—10 specimens in the early morning. I found its nest 40 m off the resthut in which there were 4 freshly laid eggs on 20th June 1957. — Turdus viscivorus. The 20th June 1957 I observed a family with just fledged young on Kisbänyahavas. Not observed at Belavära. — Turdus philomelos. I collected several specimens in the beech- and pine-forests on Kisbanyahavas. It is much less numerous in this area than the Ring-Ousel. — Turdus merula. I saw it in the beech-forests at Belavära as wall as in the small woods along Podsäga brook. Not observed in the surroundings of Kisbänyahavas. — Sylvia atricapilla. On both trips I observed it in the brush-wood along brooks.— Sylvia communis. More common than the former species. Not seen on Kisbanyahavas. — Luscinia luscinia. On the 10th June 1957 I heard a male singing near the altitude mark 708 m at dawn and in the evening. — Muscicapa striata. Observed in the beech-woods at Bélavära. Its range does not extend as far as the environs of Kisbänyahavas. — Muscicapa hypo- leuca. Many specimens could be observed in the pine-woods on the west side of Béla- vára. To be found in the beech-woods as well. — Muscicapa albicollis. More common than the former species, particularly at Bélavara. Neither of the two species was to be seen on Kisbänyahavas. — Erithacus rubecula. Everywhere to be seen in beech and pine-woods around Belavära and Kisbänya. — Monticola saxatilis. I could watch a family of five on the west side of Belavära the 18th June 1957. Up to this time I only collected a male from the environs of Vigyázó (Vladeasa), western mountain-ranges. — Phoenicurus phoenicurus. Common in both places, especially in the beech-woods. On 17th June 1957 I noticed a fully fledged brood. — Phoenicurus ochrorus. Ob- served on the rocky eastern side of Belavära (1957) and on the roofs of houses, barns situated in the surroundings. Not seen at Kisbanya. — Phylloscopus collybita. I saw many a specimen in the beech-woods around Belavära. — Prunella modularis. I collec- ted specimens on the rocky slopes of Belavära covered with Juniperus and on the Buszkät top. — Motacilla alba and Motacilla cinerea. Both are common along the streams. — Sturnus vulgaris. On the 18th June 1957 I saw 5 specimens in the envi- rons of Belavära. — Fringilla coelebs. — Carduelis cannabina. — Emberiza citrinella. — Emberiza calandra. — Loxia curvirostra. Particularly at Kisbänya. — Pyrrhula pyrrhula. — Emberiza cia, which I collected (2 specimens) near Belavära in a gully on the west slope. I found this species but once in the western mountain-ranges and that was in the Szamos valley. — Lanius collurio. I observed it at both places. Äbramagyarazat — Explanation of plates: 17. abra. — Fig. 17. 1. Hazi rozsdafarku feszkelöhelye. — Nesting place of Black — Redstart. 2. A bélavéri barlang szája a molnärfecske feszkevel. — The opening of the cave with the nests of House-Martin. — 3. A kövirigo gyüj- tésének helye. — Locality of collecting of Rock-Thrush. — 4. A bajszos sarmdny gyűjtésének helye. — Locality of collecting of the Rock- Bunting. 18. abra. — Fig. 18. 1. A szirti sas feszkenek helye 1954-ben. — The nest of the Golden Eagle in 1954. — 2. A vörös vércse fészke. — The nest of Kestrel. — 3. Osöka-telep. — Jackdaw-colony. — 4. Az uhu kedvelt tar- tozkodasi helye. — The favourite habitat of the Eagle-Owl. 19. abra. — Fig. 19. A szürkebegy és a havasi pityer tartozkodasi helye. — Habitat of the Hedge-Sparrov and of the Water-Pipit. 20. ábra. — Fig. 20. Fenyves trtäs; a feketeharkdly, legykapok, házi rozsdafarku és ökörszem tartózkodási helye. — Clearing of Pineforest, habitat of Black- Woodpecker, of Flycatchers, of Black-Redstart and of the Wren. MADARTANI MEGFIGYELESEK ÉK-SPANYOLORSZAGBAN zijj József 1958 júliusában alkalmam volt az ÉK-i spanyol tengerpartot (Costa Brava) felkeresni. Az itteni madártani megfigyeléseimről szeretnék röviden beszámolni. Több kirándulást tettem itteni 10 napos (július 2—12.) tartóz- kodásom alatt Calella de Costa, valamint az attól pár km-re délre eső San Pol halászfalvak és üdülőhelyek környékén. Meglátogattam ezenkívül a Barcelonától mintegy 50 km-re nyugatra eső Montserrat-hegyet (1236 m). A spanyol tengerpartnak ez a része részben homokos, részben sziklás, gyér növényzettel. Pár méterrel a part után már mezőgazdaságilag művelt területek következnek, főleg olajfa-ültetvények, szőlők, gyümölcsösök és veteményeskertek. A magasabb pontokon megmaradtak a jellegzetes, ritkás mediterrán pinea erdők (Pinus pinea) és a ritkásabb bokrosok (főleg Spartium junceum). A parti sáv mögött hegyek emelkednek mintegy 500 m magasságig. A hegyoldalakat ritkás, erősen bokros aljnövényzetű örökzöld lomberdők borítják; vezető fafaj a paratölgy. A kulturbiotópokat és a hegyoldalakat mélyen bevágott völgyek kötik össze dús szedres, nádas vegetációval. Az utak mentét is sokszor magas nádfalak szegélyezik. A közvetlen part madárvilága itt igen szegény, és ebben az évszakban fürdővendégektől állandóan zavart. Egyetlen vízimadárfaj, az ezüstsirály jelent csak meg rendszeresen. A kulturbiotópok madárvilágát négy karakterfajjal jellemezhetjük, ezek a Lanius senator, Emberiza cirlus, Passer montanus és domesticus. E fajok csak a kulturbiotópokban fordulnak elő. Ezeken kívül még a következő fajokat figyeltem meg itt: Pica pica, Chloris chloris, Serinus serinus, Parus major, Sylvia melanocephala, Hippolais polyglotta, Delichon urbica, Hirundo rustica, Apus apus, Upupa epops, Athene noctua, Streptopelia turtur . A pineasok domináns fajai a Serinus serinus, Carduelis carduelis, Muscica- pa striata és Sylvia melanocephala. A mediterràn hegyi erd6k ezen a vidéken a madärviläg szempontjäböl sok közös vonäst mutatnak a közep-euröpai jellegü spanyol magashegyi erdökkel. Mäshol elö nem fordulö karakterfajok itt a Sylvia cantillans és az Emberiza cia, esetleg a Columba palumbus. Ezek mellett gyakoriak meg a Garrulus glandarius, Sylvia melanocephala, Parus major, Picus viridis, Athene noctua, Buteo buteo stb. A nädasokat, melyek itt szäraz helyeken is eleg összefüggö allomanyt alkotnak, a Cettia cetti népesiti be. Anäddal kevert szedres-bokros völgyek- ben a Luscinia megarhynchos és a Troglodytes troglodytes is megfigyelhetök. 233 A magasabb hegyeken közép-európai jellegű sűrű állományú lomberdöt találunk. Ilyen biotópot a 1236 m magas Montserrat-hegyen volt alkalmam látni. Az itteni madárvilág fajokban teljesen egyezik a közép-európai lomb- erdőkével: Garrulus glandarius, Emberiza citrinella, Sylvia atricapilla, Turdus merula, Erithacus rubecula, Parus major és caeruleus, Aegithalus caudatus stb. népesiti be. Spanyolorszägi utam alatt a következő fajokat figyeltem meg : Coleus monedula. Július 12-én 30—35-ös csapat repült át reggel Calella felett. Pica pica. Gyakori madár, sok ez évi fiatalt figyeltem meg. Garrulus glandarius. Az erdőkben gyakori. A Montserraton 1000 m magasan is megfigyeltem. Chloris chloris. Főleg az útmenti fasorokban és parkokban gyakori. Carduelis carduelis. A. Calella feletti pineás parkban kb. 30—40 példány, köztük sok ez évi fiatal. Serinus serinus. A verebeken kívül a Costa Brava legközönségesebb madarának lehet nevezni. A pinea erdők domináns madárfaja, de igen gyakori az összes kultúr- biotópokban is. Egyes párok még a hegyek erdőrégióiba is felhatolnak. Sok éppen kirepült, még a szülőktől etetett fiókát találtam. Emberiza citrinella. Montserraton 1000 m magasan egy elhagyott köfejtőben ta- láltam egy családot kirepült fiatalokkal. Emberiza cirlus. Jellegzetes madár a gyümölcsösökben ; csak az erdőhatárig nyomul fel. Emberiza cia. Felfelé haladva a hegyoldalon felváltja a sövénysármányt az erdő határánál. Jellegzetes biotópja a Calella de Costa környéki hegyekben a ritkás bokros paratölgyerdő. Itt nem ragaszkodik a köves, sziklás biot6pokhoz, mint Közep-Euröpä- ban. Passer domesticus. Gyakori a falvakban és a magányosan álló házak körül. Passer montanus. Kultúrbiotópok közönséges faja. Motacilla alba. Barcelonától Ny-ra telefonvezetéken egy példány. Certhia brachydactyla. Július 6-án egy példányt láttam pineásban, Calellatól délre. Parus major. A lomberdőkben pár családot figyeltem meg kóborolva, ugyanígy a Montserraton is nagy magasságban. Gyümölcsösökben is észleltem őket. Parus caeruleus. Montserraton július 7-én egy példányt láttam. Parus cristatus. Július 12-én egy példányt láttam két-három alacsony fenyőből álló facsoportban. A környéken egyéb összefüggő fenyves nincsen. Aegithalos caudatus. Montserraton kisebb csapatot figyeltem meg. Lanius senator. Gyakori, sok már jól repülő fiatalt lehetett látni. Július 4-én találtam még egy fészket kb. egyhetes fiatalokkal. Biotópjai a tövisszúró gébicsével azonosak, és e faj itteni helyettesítőjének lehet tekinteni. Muscicapa striata. Főleg a fasorokban és a parkokban gyakori, több idei fiatalt láttam. Előfordul a Montserraton is. Phylloscopus collybita. Július 8-án láttam egy példányt a Calella környéki hegyek- ben. Montserraton is megfigyeltem egy kisebb csapat fűzikét távolról, faji hovatar- tozásukat nem tudtam meghatározni. Hippolais pol ‘yglotta. Nem ritka faj, igen sok biotöpban megtalálható. Leggyakoribb a pineásokban és gyümölcsösökben. Egy ízben sűrűn benőtt "erdei völgyben is megfi- gyeltem egy párt. Sylvia melanocephala. A leggyakoribb poszátafaj, a különféle biotópok egész sorában fordul elő. Leginkább a bokrosokat kedveli, de előfordul útszéli fasorokban, gyü- mölcsösökben és gyakran látni a pineák és ciprusok lombkoronájában is. A hegyekbe is felhatol. Július 12-én repülni még nem tudó fiatalt találtam Callellától nyugatra egy hegyi réten. Sylvia atricapilla. Montserraton 3—4 éneklő hímet láttam. Sylvia cantillans. Bokros hegyi nyiladékokban elég gyakori. Kultúrbiotópokban nem figyeltem meg. Cettia cetti. A völgyi utakat kísérő és a völgyeket borító nádasok jellegzetes madara. Egyéb biotópokban nem figyeltem meg. 234 Turdus merula. Alacsonyabban fekvő paratôlgyesekben és a montserrati ,,magas- hegyi” lomberdökben is elöfordul. Luscinia megarhynchos. 7—8 éneklő hímet hallottam a mélyebben fekvő sűrű nò- vényzetű völgyekben. Erithacus rubecula. Montserrati erdőkben gyakori, sok jól repülő fiatalt figyeltem meg. p Troglodytes troglodytes. Július 12-én egy példányt láttam egy erősen bokros völgy- enéken. Hirundo rustica. Számra lényegesen kevesebb, mint a molnárfecske, és csak a falvak közelében fordul elő. Vadászterülete a hegyekre nem terjed ki. Delichon urbica. A leggyakoribb fecskefaj, mindenütt megfigyelhető, nemcsak a települések környékén, hanem a part mögött fekvő hegyekben is emberi települések- től távol. Calellaban és San Polban tömegesen fészkel az ereszek és erkélyek alatt. Az itteni építkezés, mely nagyobb kiugró és árnyékadó felületekre törekszik igen ked- vező a fecskefészkek építésére. Ptynoprogne rupestris. Egy példányt láttam a Montserrat egyik sziklafala előtt kb. 1000 m magasságban sarlós- és molnárfecskékkel együtt. Picus viridis. A calellai városi parkban láttam két példányt július 9-én, és a hegyek- ben, tölgyesben egy példányt július 12-én. | Apus apus. Az egyetlen megfigyelt sarlésfecske faj volt. Rendkívül közönséges, a hegyekben is előfordul és vadászterülete a tenger fölé is kiterjed. Upupa epops. Közönséges az utak mentén és kultúrvidékeken. Számos fiatalt láttam. Előfordul a pineásokban, és egyesek a lomboserdő-biotópokba is behatolnak. Athene noctua. Feltűnően gyakori nemcsak a lakott helyek körül, hanem az erdők- ben is. Nappal is gyakran repülnek. Clamator glandarius. Július 12-én egy hegyoldalban a ritkásan álló fák között meg- lehetős távolságban egy kakukk repült át, melyet foltos szárnya alapján szajkókakukk- nak véltem. Falco tinnunculus. Egy példányt észleltem (9) július 6-án Calellától délre egy régi őrtoronyromon. Buteo buteo. Két alkalommal figyeltem meg magasan köröző példányokat Calella környékén. fe Columba palumbus. Härom alkalommal figyeltem meg egy-egy peldänyt az erdök- en. Streptopelia turtur. Mindeniitt gyakori. Larus argentatus. A tengerpart felett rendszeresen naponta 4—5 példány athuz. Alectoris rufa. Július 12-én erdőben vezető országút mellől egy családot vertem fel kb. kéthetes fiatalokkal. Mivel gyűjtésre nem volt alkalmam, az egyes fajok alfaji hovatartozását e rövid felsorolás keretében nem tartottam érdemesnek megemlíteni. Érkezett: 1958. július. Vogelbeobachtungen in N. 0. Spanien von J. Sztjj Der Verfasser konnte während eines kurzen Aufenthaltes (von 2. bis. 12. Juli 1958) im Nordosten Spaniens in der Umgebung von Calella de Coste (Costa Brava) und im Gebirge Montserrat bei Barcelona einige ornithologische Beobachtungen machen. Da er keine Möglichkeit zum Sammeln hatte, muss die Frage der Rassenzugehörig- keit der gesehenen Arten hier unberücksichtigt bleiben. In dem schmalen, teilweise sandigen, teilweise felsigen Küstengürtel bei Calella gibt es sehr verschiedene Kulturbiotope : Obst- und Weingärten, Ölbaumplantagen, Maisfelder u. a. In diesen Biotopen sah ich folgende Arten als charakteristische Bewohner : Lanius senator, Emberiza cirlus, Passer domesticus und montanus; ausser- dem leben hier Streptopelia turtur, Athene noctua, Parus major, Sylvia melanocephala, Hippolais polyglotta, Serinus serinus, Chloris chloris und Upupa epops. Zwischen den Kulturbiotopen gibt es inselartig eingestreute Pinuswälder, in denen namentlich Carduelis carduelis, Serinus serinus, Sylvia melanocephala, Hippolais polyglotta, Muscicapa striata, Upupa epops und Picus viridis anzutreffen sind. Auf den Berghängen etwa in 100—150 m Meereshöhe, beginnen die immergrünen mediterranen Eichenwälder, licht mit vielen Unterholz. Charakterarten dieser sind Sylvia cantillans, Emberiza cia, und Columba palumbus, neben denen Turdus merula, Sylvia melanocephala, Hippolais polyglotta, Troglodytes troglodytes, Parus major, Parus cristatus (?), Serinus serinus, Garrulus glandarius, Upupa epops, Picus viridis, Streptopelia turtur, Athena noctua und Buteo buteo zur Beobachtung kamen. Zwischen der Waldregion und den Kulturbiotopen liegen tiefe Täler mit dichter Busch- und auch Schilfvegetation, wo Cettia cetti und Luscinia megarhynchos die dominierenden Arten darstellen. Eine Gebirgsvogelwelt konnte von mir auf dem 1240 m hohen Montserrat-Gebirge studiert werden. Das Gebirge ist grösstenteils sehr felsig (Kalksteinin bizarren Formen), aber teilweise auch mit dichtem Laubwald bedeckt, dieser sehr ähnlich mitteleuropae- ischen Wäldern. Hier finden wir Garrulus glandarius, Emberiza citrinella, Sylvia atricapilla, Turdus merula, Muscicapa striata, Parus major, caeruleus, Aegithalos caudatus und Erithacus rubeculus. Delichon urbica, Hirundo rustica, Apus apus brüten an Gebäuden, Mehlschwalben und Mauersegler sieht man auf Nahrungssuche auch weit im Gebirge, während die Rauchschwalbe sich grösstenteils in der Nähe menschlicher Siedlung aufhält. Vor einer Felswand des Montserrats sah ich eine Ptyonoprogne rupestris und neben einer Landstrasse westlich Calella eine Familie Alectoris rufa mit etwa 14 Tage alten Jungen. MADARABRAZOLASOK A TÖRÖK HODOLTSAGKORI CIMERES NEMESLEVELEKEN Magyari László Az Aguila 1956—57. évfolyamában közöltem az Országos Levéltárban található azon középkori címeresleveleket, amelyek madarakat ábrázol- nak. Pótlólag ismertetek még néhány olyan középkori címeres nemeslevelet, melyek azóta kerültek elő. 1415. jan. 26. Zsigmond király. Somkereki. Eredeti. Balranéző ezüst gólya, fején aranykorona, csőrében kígyót tartva, mely a nyakára tekeredik. A sísakdíszen a pajzsbeli gólya, koronából kinőve. Teleki ( Marosvásárhelyi) lvt. Nemeslevelek osz- tälya. No. II. 1. DL. 104871. 1428. jún. 22. Zsigmond király. Kökényesi. Eredeti. Lebegő koronából kinövő, balranéző griff. Sisakdisz : ugyanaz. A test kék, a szárnyak pirosak, a fegyverzet arany. DL. 67774. 1431. dec. 8. Zsigmond király. Paczali Peres. Eredeti. Koronából kinövő balra néző sasfej, két szarvasagancs között. Sisakdísz: ugyanaz. DL. 69451. 1478. máj. 27. I. Mátyás király. Montefalco. Eredeti. Egypólyás pajzs, felül két kagyló között hollófej, csőrében aranygyűrűt tartva, a pólyában három rózsa, alul jobbranéző vademberfej. Sisakdísz: madärszärny, benne jobbharánt szalagon három rózsa. DL. 50535. 1507. szept. 22. II. Ulászló király. Petheő. Eredeti. Négyelt pajzs: 1. balranéző, a vágásból kinövő oroszlán, 2. kacsa, 3. fekvő hold, felette két csillag, 4. sárkány. Sisak felett II. Ulászló képe. DL. 86051. 1522. febr. 3. II. Lajos király. Básty. Eredeti. Lebegő koronából kinövő sas, fején korona, nyaka szalaggal átkötve. Károlyi lvt. Jelzete nincs. Az eddig felsorolt negyvenhárom középkori cimereslevélen tizennyole- féle természetes és egy képzeleti madár, valamint madárszárny, toll és szárnyasláb fordul elő. Ezek faj, valamint szám szerint a következők : a természetesek közül sas tizennégy, sólyom tizenegy, holló kilenc, túzok hét, szarka, fácán, pelikán, kakas (házi) négy-négy, seregély három, daru, papagáj, kacsa, pacsirta, rigó, liba, fürj, gólya kettő-kettő és hattyú egy esetben fordul elő, míg a képzeleti madarak közül a griff ötször, ezeken kívül részben a leírt, részben le nem írt címeresleveleken a madár- szárny, toll és szárnyasláb huszonháromszor szerepel. A továbbiakban közlöm az Országos Levéltárban található török hódolt- ságkori címeresleveleket és címerkérő folyamodványokat. 1545. Izabella királyné. Szigethy. Eredeti. Vágott pajzs, a vágásból kinövő griff, balra fordulva, jobbjával levágott fejet tartva, baljával a bal szárnyát markolva. Teleki (Marosvásárhelyi) lvt. Nemeslevelek osztálya. No. II. 25. 237 B|BZSeM “IT 0j0U44 (€961) 424584 fignuvg Jo 18949 ayy, bog (EIET) awupo-sayosyg "DIQP "ag ‘66 PIRZSUM "1 Oo (66D) youg Apumg fo 15045 ayy “boy "IR (66S) saugo-ygozag ‘DIP "1% V[eZseM “I 0J0Ud eyezsey ‘IT 030Ud DI (OSSI) DRSSLUOULIE hmum, fo 15949 OUI "ba "18 (8261) r20u295) kung jo 18949 ANT, ‘LUI ‘EG da (0867) auzo-pzssuduiog “DLQD EG (8267) 42W99-V20U00f) “DLQD “EG . UN TA MPA PIUMA SIM “e / de 1» s ie A PID? BBW VER XI di, fur CET use DI SIUSA v[ezseM "I 0J0Ud (9091) vinyD fung fo 15949 dYL "beg "98 (9097) 49u19-omyg “vgn ‘9% wo SP LTD) CHU h a SUR D $= TBJ ID td ad mba 14) Hi F Bay e $ sé ejezsey “I 0J0Ud (8861) Ron hpwog fo 35949 aux "Bag "e (8861) sawga-fibo N ‘DIQD "eg 6 40 GI TIezse wa (1191) S9UN fimuog fo 158 (2197) «2379-8949 010Ud do D. 94], 1qP br 86 A 8 6 RIVZSE YM ""T 090Ud (0191) zspanpoyy Agung fo 1594 (OT9T) aug9-2spıDpD py "0490 4] AUD A; "be 6 .ım Le] 241 ejezsey "IToJoyd (GEOL) wroysı fpung jo 15949 ox "Bag ‘0 (6F9I) AOWI-229]0Y8L IN “DLQD “OE sjezsey “JT 0J0Ud (2291) sopupg fing fo 15949 ayy "bag "68 (6891) sawpo-s0pupg "VIgD “GZ 242 BIEZSEM "I 0J0Ud (6997) fivzsupiumy puny fo 18249 UL (6991) LIUTO finz3upunpy DAQD Lod 6 . 2 la A UILZSUM “I 0)0U4d 69 (0991) ibon fimung fo 15949 UL dvi "IE DI (0991) «owg9-fboN wagp "Te a: Be 114108 $ È ATA AT AI in ai wich bunte enzunanunligs CE SVI SOU Hg LU IP UN 7 71 # ~ oF ef SAI Di i f 4. db Mir PIRBAA one fu: WAS UDG i i VI IMUAA rs % A ra, UN “Attici agili = DA © aay th gli id; 4 un} N 16* — e[ezsey “I 0J0Ud (8297) son figmuog fo 15949 ay " (829L) 4099-8014 "vugp "pe bog FE elezseM “I 070Ud (9291) soloy fipumg fo 15949 aux "Bag ‘EE (9291) sawgo-soloyg ‘DIQP "gg wirt Iii I44a dá di jun iti Lit * EP ARTO ARI dl È i = se # $ $ A % * * WC canino 2 chensiae nai * 4 x Lag * 1 RE dti 8 244 1546. jan. 16. Ferdinand király. Horváth. Eredeti. Sziklan álló ölyv, jobb lábában három nyílvesszőt tartva. Sisakdísz: ugyanaz. R. R. R. 83/28. 1549. júl. 25. I. Ferdinánd király. Bochkay. Eredeti. Pajzsszélén álló, balra forduló nyilazó koronás oroszlán. Sisakdísz: koronából kinövő szárnyait kitáró, koronás sas. Festetics lvt. Sallér lvt. Fasc. 84. No. 27. 1549. dec. 28. I. Ferdinänd. Samboky. Eredeti. Zöld mezön két daru, zöldköves aranygytirtiért veszekszik, melyet mindkettő a csőrében fog. Sisakdisz : zöldköves aranygyürüben két keresztbe tett rózsa. T. A. ©. 1552. märc. 16. I. Ferdinänd. Beyei. Eredeti. Lebegö koronän, fiait etet6 arany pelikán. Sisakdisz : csillag. Rédey lvt. 1558. szept. 6. I. Ferdinand császár. Rael. Eredeti. Vágott pajzs, felül kék pelikán, alul siivegezésben három liliom. Sisakdisz : tekercsen álló négyzet alakú lap, három sarkán liliom, a négyzetben arany kör, benne kék pelikán. Rhaell Ivt. 1559. aug. 5. I. Ferdinánd. Eczeth. Eredeti. Hasított pajzs, jobbra mókus, balra holló?, aranygyűrűvel. Sisakdísz: holló. T.A.C. 1560. júl. 28. I. Ferdinánd. Pazthorowycz, másképpen Saffár. Eredeti. Négyelt pajzs: 1. balra lépkedő arany griff, 2. jobbranéző ló, vízben úszva, 3. balranéző ló, vízben úszva, 4. griff. Sisakdísz: koronából kinövő griff. Lipthay Ivt. A. I. fasc. 40. sz. 1560. nov. 19. I. Ferdinánd. Bogdán. Eredeti. Sziklán lépkedő arany oroszlán, jobbjában kard. Sisakdísz: koronából kinövő griff, jobbjában kard. Békássy lvt. 1563. jún. 17. I. Ferdinánd. Fischer, másképp Gillány. Hamis. Zöld mező, felette hasított a pajzs, jobbról két hal, balról gém, csőrében halat tartva. Sisakdísz : páncélos vitéz, baljában hal, jobbjában háromágú szigony. T. A. C. 1569. máj. 14. Kis. Címerkérő folyamodvány. Eredeti. Koronán álló griff, jobb lábában szölöäg. Sisakdísz: ugyanaz, koronából kinőve. A pajzsban a korona törölve. T.A.C.M. 1572. jún. 25. Miksa király. Morocz. Eredeti. Vágott pajzs, arany halmon álló daru, jobb lábával követ tartva. T.A.C. 1574. aug. 31. Miksa király. Futor. Eredeti. Vágott pajzs, felül fiait etető pelikán, kétoldalt liliom, alul zöld halmon sétáló bárány bal lábát felemelve, vállán keresztet tartva, kétoldalt liliom. Sisakdísz: pelikán fiait etetve. T.A.C. 1575. Miksa király. Istóczy. Eredeti, jobbra forduló griff, jobb lábában három rózsa. Sisakdísz: ugyanaz. R.R.R. 17. 1576. febr. 22. Miksa király. Sigmondffy. Eredeti. Griff, jobb lábában három kalász. Sisakdísz: ugyanaz. T.A.C. 1577. márc. Báthory István. Gálffy. Hiteles másolat. Két folyóval, mely a jobb- oldalon összefut, elválasztott pajzs, az alsó folyón koronán álló hattyú. Sisakdísz : koronán álló hattyú. T.A.C.M. 1578. ápr. 11. Rudolf király. Geönczi. Eredeti. Zöld mezőn futó nyúl, amint egy sas lecsap rá. Sisakdísz: széttárt szárnyú sas. T.A.C. 1578. jún. 14. Rudolf király. Thury, másképp Pakó. Eredeti. Lebegő koronából kinövő fán álló csóka, nyaka nyílvesszővel átlőve. Sisakdísz : ugyanaz, korona nélkül. R.R.R. 83/66. 1578. jún. 25. Rudolf király. Rácz. Eredeti. Kétlábon álló griff, jobb lábával buzogányt tart. Sisakdisz : koronából kinövő griff, jobbjában kard. T.A.C. 1580. febr. 26. Rudolf király. Bornemissza. Eredeti. Tölgyfán ülő erdei kakas, rügyet csipegetve, felette hold és csillag. Sisakdísz: röpülésre kész erdei kakas. R.R.R. 83/10. 1580. febr. 26. Rudolf király. Nadkay. Eredeti. Zöld hármas halmon álló hattyú, nyaka nyílvesszővel átlőve. Sisakdísz: ugyanaz. Tihanyi lvt. 1580. febr. 29. Rudolf király. Pesthy. Eredeti. Zöld mezőn jobbról arany oroszlán, balról arany griff egymással szemben állva, az oroszlán jobb, a griff bal lábával liliomot, az oroszlán bal, a griff jobb lábával koronát tartva. Sisakdísz: koronából kinövő koronás oroszlán, leveles liliomot tartva. Széchényi Ivt. I. köt. 17. sz. I. csomó 3. szám. 1580. márc. 12. Báthory Kristóf. Szabary. Eredeti. Három jobbfelé forduló daru, a két szélső szárnya alá dugott fejjel, a középső jobb lábában követ tartva. T.A.C. 1583. ápr. 28. Rudolf király. Fejér. Eredeti. Sziklán álló griff, lábaiban kardot tartva. Sisakdísz: bőségszaruk közt, csillag és hold. T.A.C. 245 ‘ 1583. aug. 9. Rudolf király. Kwharowyez Deák. Másolat. Hármas halmon álló pelikán, kétoldalt és felette csillag. Sisakdísz: koronán álló pelikán, felette csillag, kétoldalt bőségszaru. T.A.C.M. 1584. aug. 14. Rudolf király. Kuhtych. Másolat. Két madárszárny közt hármas halmon lépkedő griff, két lábbal kardot markolva. Sisakdísz: ugyanaz. T.A.C. 1587. Rudolf király. Tuczentaller. Eredeti. Harántosztott pajzs, jobbfele pólyás, balfelében ágaskodó griff. Sisakdísz: koronából kinövő griff. R.R.R. 15/21. 1588. jan. 8. Rudolf király. Gillig. Eredeti. Kétszer jobbharánt beosztásos pajzs, alul és felül liliom. Sisakdísz: koronából kiemelkedő griff, baljában liliom. T. A. C. 1588. máj. 12. Rudolf király. Nagy. Eredeti. Hármas halom mögött kút, melyből egy cső emelkedik ki, ezen vasgömb nyugszik, két oldalán vízsugár folyik, a göm- bön egy madár (,,mergus”)* áll. Sisakdísz: koronából kinövő bőségszaru, közte egy búvármadár áll. T.A.C. 1588. máj. 12. Rudolf király. Kampmacher. Eredeti. Négyelt pajzs, 1., 4. daru, bal lábában kardot tartva, 2., 3. háromélű fésű. Sisakdísz: daru kardot tartva, bőség- szaruk közt. T. A. C. 1590. jan. 22. Rudolf király. Beökeffv. Eredeti. Hármas halmon álló, jobb lábát előre tartó holló szájában aranygyűrű. Sisakdísz: ugyanaz. T.A.C. 1591. jún. 25. Rudolf király. Szarnowczay. Eredeti. Hármas halmon fiait etető pelikán. Sisakdísz: ugyanaz. T.A.C. 1592. ápr. 3. Rudolf király. Iwchych. Eredeti. Hármas halmon lépkedő griff, lábaiban kardot tartva, azon levágott fej. Sisakdísz: ugyanaz. T.A.C. 1592. Rudolf király. Jánosdeák. Eredeti. Hasított pajzsban viaskodó oroszlánok, a jobboldali arany, a baloldali kék. Sisakdísz: koronából kiemelkedő griff, kardot markolva. R.R.R. 37. 1593. márc. 1. Rudolf király. Bugarin. Eredeti és címerkérő folyamodvány. Vágott pajzs, hármas sziklán álló sas, jobbjában kard. Sisakdísz: koronán hármas szikla, azon jobbjában kardot tartó sas áll. Bugarin—Horväth lvt. 1593. Báthory Zsigmond. Ztanissa. Eredeti. Zöld halmon álló fehér galamb. K.K., Li. 6: 1596. júl. 20. Rudolf király. Horváth, másképp Woynovith. Lebegő arany sas, jobb lábában kardot tartva, azon levágott török fej. Sisakdísz: koronán álló arany sas. Zalabéri Horváth lvt. 1596. Rudolf. Zaun. Eredeti. Vesszöböl font kerítésre mászó griff. Sisakdisz : kék- arany, piros-ezüst madárszárny emelkedik ki egy koronából, a szárnyak közt griff. Gy.K. No. 25. 1598. jan. 8. Rudolf kiräly. Pekh. Eredeti. Negyelt pajzs, közepen szivpajzs, 1., 4. vartorony, 2. hasitäsböl kinövő koronás fél sas balra nézve, 3. ugyanaz jobbra nézve. A szivpajzs jobbharant osztott, felül ugró oroszlán, alul kockázott. Sisakdisz : koronából kinövő két szárny közt koronás oroszlán. T.A.C. 1598. aug. 19. Rudolf király. Huszár. Eredeti. Vágott pajzs, felül patakból vizet ivó szarvas, alul rózsa. Sisakdísz: kitárt szárnyú sas, csőrében zöld ág. T.A.C. 1598. aug. 19. Rudolf király. Bocatius. Másolat. Jobbról piros ruhás férfi, balról zöld hármas halmon álló szárnyait kitáró hattyú. Sisakdísz: koronán álló liliom, kétoldalt egy-egy zászló, a rúd közepén zöld koszorú. T.A.C.M. 1598. Báthory Zsigmond. Kósa. Eredeti. Hátsó lábain álió medve, tőrrel ätszürva. Sisakdísz: hattyú csőrében nyílvesszőt tartva. K.K., K. 43. 1598. Báthory Zsigmond. Bántó. Eredeti. Jobbranéző sólyom, bal lábában nyilat tanbva Mako NE 52: 1599. aug. 23. Báthory András. Zylvassy János. Eredeti. Hármas halmon nyugvó, koronán fiait etető pelikán. Sisakdísz: koronából kinövő angyal, jobbjában füstölő edény, baljában könyv, fején kereszt. R.R.R. 83/69. 1601. márc. 1. Rudolf király. Rael. Eredeti. Vágott pajzs, felül kék pelikán, alul süvegezésben három liliom. Sisakdísz: koronán álló kék pelikán, szárnyaiban liliom. Rbaell lvt. 1602. júl. 1. Báthory Zsigmond. Lakatos. Eredeti. Kekruhäs férfi kengyelt reszelve, mellette reszelő és kalapács. Sisakdísz: hattyú, csőrében patkó. T.A.C. * Valószínű ez elírás és , merillus" a helyes az ábra alapján, vagy a festő tévedett, amikor raga- dozót ábrázolt. 246 1602. szept. 29. Rudolf kiräly. Zvonarich. Eredeti. Viz felett repülö fehér galamb, csőrében zöld ágat tartva. Sisakdisz: koronán álló fehér galamb, csőrében zöld ág. PALO: 1602. Rudolf kiräly. Simändy. Eredeti. Jobbra fordul6 arany oroszlän, jobbjäban kard. Sisakdisz : koronából kiemelkedő griff, jobbjában három rózsa. K.K.,S. 23. 1605 (?) aug. 26. Bocskay István. Boros. Eredeti. Lépkedő griff, jobbjában kard, baljában liliom. Sisakdísz: koronán nyugvó piros ruházatú kar, kardot markolva. gels a BA 1606. máj. 1. Bocskay Istvan. Varkony. Eredeti. Jobb lábában kardot tartó strucc, csőrében patkó. Sisakdisz: kard. T. A. C. 1606. máj. 5. Bocskay István. Chuta. Eredeti. Zöld mezőn álló sólyom" jobb lábával galambot fojtogatva, nyaka nyílvesszővel átlőve. Sisakdísz: koronán álló sólyom. Szögyeny-Marich lvt. 1606. Bocskay István Byró. Eredeti. Zöld halmon álló galamb, jobb lábában három kalász. R. R. R. 72. 1607. máj. 10. Rudolf király. Szölcsényi. Eredeti. Két griff zöld hármas halmon szem- ben állva magasra tartanak egy koronát. Sisakdisz : sasláb kardot markolva. T. A. O. 1607. júl. Rákóczi Zsigmond. Eredeti. Lebegő zöld ágon álló csóka, csőrében három kalász. Sisakdísz: vörös ruházatú kar, kardot markolva. T. A. C. 1607. Rákóczi Zsigmond. Pettky. Eredeti. Fiait etető pelikán. Sisakdísz : lábaiban zöld ágat tartó griff. K. K., P. 8. 1607. Rákóczi Zsigmond. Erasme. Eredeti. Jobbfelé forduló griff, jobbjában sastollat, baljában zöld ágat tart. K. K., A. 3. 1608. okt. 14. Báthory Gábor. Nádudvari. Eredeti. Zászlót tartó oroszlán. Sisakdísz : kardot tartó griff. T. A. C. 1608. dec. 3. II. Mátyás király. Thessiny. Eredeti. Vörös ruházatú katona, háromágú gyertyatartóval a kezében. Sisakdísz: követ tartó daru. T. A. C. 1608. dec. 4. II. Mátyás király. Halász. Eredeti. Zöld hármas halmon nyugvó korona, rajta fiait etető pelikán. Sisakdísz: két madárszárny közt három kalász. HA: Ce 1609. febr. 28. Bethlen Gäbor. Thordai. Eredeti. Härmas halmon ällö daru, jobb lábában kővel, csőrében toll. Sisakdisz: koronából kinövő ágaskodó szarvas, labaiban három liliomot tartva. F. P. ad. 1420/1827. | 1609. dec. 13. II. Mátyás király. Ujhazy. Eredeti. Jobbharänt-côlôpôs pajzs, felül arany griff, első labaiban aranygömb, a cölöpben három piros liliom, alul hármas sziklacsúcson babérág. Sisakdisz : koronán álló, fiait etető pelikán. Ujhazy lvt. 1609. II. Mátyás király. Országh. Eredeti. Zöld hármas halmon olajcserje, melynek egyik ágán fehér galamb ül, jobb lábában kard. Sisakdísz: koronán álló galamb, karddal. T. A. C. 1610. márc. 28. II. Mátyás király. Kiss. Eredeti és címerkérő folyamodvány. Vágott pajzs, felül a vágáson álló fehér galamb, csőrében zöld. ág, alul zöld hármas halmon kinövő arany oroszlán. Sisakdísz: koronán álló galamb, csőrében zöld ágat tartva, kétoldalt madárszárny. Váradi Török lvt. 1610. jún. 7. II. Mátyás király. Banich. Eredeti. Hármas halmon álló griff, jobb- jában nyílvessző. Sisakdísz: koronából kinövő sasszárny a jobb oldalon, balra egy griffláb, nyílvesszőt tartva. T. A. C. 1610. nov. 18. II. Mátyás király. Jankowszky, másképp Nedeczky. Eredeti. Ki- terjesztett szárnyú sas. Sisakdísz: sasszárnyak közt lebegő patkó. T. A. C. 1610. Báthory Gábor. Madarász. Eredeti. Pirosnadrágos, zöldkabátos, kéksapkás, sárgacsizmás férfi, jobb kezén sólyom, bal kezében két fogoly. K. K., M. 7. 1612. jan. 3. II. Mátyás király. Bella. Eredeti. Zöld halmon álló daru, jobb lábában kócsagtoll. Sisakdísz: daru jobb lábában követ tartva. T. A. C. 1613. márc. 19. II. Mátyás király. Kovách. Eredeti. Zöld halmon álló griff, jobbjá- ban buzogányt tartva. Sisakdísz: griff, buzogánnyal. T. A. C. 1613. máj. 25. II. Mátyás király. Dubnvezav, másképp Beniatky. Kétszer jobb- haránt osztott pajzs, felül felhők mögé bújó csillag, középen két liliom közt; csillag, alul jobbfelé futó nyest. Sisakdísz: koronából kinövő griff, jobb lábában tölgyfaág, baljában vasgolyó. T. A. C. t Ábra héjához hasonló. 247 1615. nov. 5. II. Mátyás király. Züllep. Eredeti. Vágott pajzs, felül a vágásból kinövő griff, jobbjában buzogány, alul három rózsa. Sisakdísz: koronából kinövő griff, jobbjában buzogány. R. R. R. 83 /70. 1616. febr. 5. II. Mátyás király. Santhaki. Eredeti. Zöld hármas halmon sétáló fehér kutya, jobbjában kereszt, baljában horgony. Sisakdísz: koronából kinövő griff, jobbjában kard. R.R.R. 134/2. 1616. dec. 10. II. Mátyás király. Chiorgal. Eredeti. Hármas halmon sétáló griff, jobbjában kard. Sisakdisz: koronából kinövő sasszärnyak között páncélos kar, karddal. DATO 1617. márc. 8. II. Mátyás király. Méhes. Eredeti. Nädasban úszkáló hattyú, csö- rében zöld ág. Sisakdisz : koronán álló hattyú, csőrében három kalász. T. A. C. 1618. jan. 24. II. Mátyás király. Beche. Eredeti. Zöld mezőn álló daru, jobb lábában követ tartva. Sisakdísz: ugyanaz. T. A. C. 1620. szept. 18. Bethlen Gábor. — Eredeti. Sziklán álló két griff, lábaikban ki- tépett fenyőt tartva, felettük hold és csillag. Sisakdísz: koronából kinövő griff, fenyőfát tartva. T. A. C. 1620. Bethlen Gábor. Székely. Eredeti. Levágott fejen ülő farkas, jobb lábában kardot tartva. Sisakdísz: galamb, szájában zöld ággal. Gy. K. No. 27. 1621. márc. 16. II. Ferdinánd király. Gersei Pető. Hármas sziklán nyugvó koronán álló, szárnyait kitáró koronás sas, a mellén címerpajzs, azon két nádszál közt álló kacsa. Sisakdísz: koronából kinövő II. Ferdinánd, jobbjában kormánypálca, baljában országalma, fején korona. Festetics lvt. Mise. 765. 1621. máj. 28. II. Ferdinánd király. Bácsy. Eredeti. Három csillag. Sisakdísz : koronából kinövő griff, lábaiban három nyílvessző. T. A. C. 1622. márc. 23. II. Ferdinánd király. Basilide. Eredeti. Középen ezüst pólyával vágott pajzs, felül a vágásból kinövő malomkerék, alul hármas sziklán álló csóka, fegyverzete arany. Sisakdísz : koronából kinövő szarvas, szájában zöld ág. Jeszenák lvt. 1622. jun. 7. II. Ferdinand király. Sandor. Eredeti. Zöld hármas halmon fiait etető pelikán. Sisakdísz: koronán álló pelikán, fiait etetve. Thaly Ivt. 1622. júl. 12. II. Ferdinánd király. Monos, egy helyen Molnos. Eredeti és címer- kérő folyamodvány. A pajzs bal széléből felhőből kinyúló kar, zászlót tartva, a zászló fehér-piros, rajta egy B. betű, a zászló nyelén levágott fej. Sisakdísz: koronán álló hattyú, nyaka nyílvesszővel átlőve. Az eredetin a címerkép nincs megfestve. T. A. C. 1623. júl. 25. II. Ferdinánd király. Chepely. Eredeti. Jobbjában kardot, baljában török fejet tartó griff. Sisakdísz: koronából kinövő oroszlán, jobbjában buzogány, baljában leveles liliom. T. A. C. 1623. nov. 18. II. Ferdinánd király. Toky. Eredeti. Kétszer jobbharánt hasított pajzs, felül ágaskodó leopárd, középen repülő fehér galamb, csőrében zöld ág, alul ágaskodó leopárd. Sisakdísz: koronán bőségszaruk közt álló galamb repülésre kész, csőrében zöld ág. T. A. C. 1624. aug. 24. Bethlen Gábor. Becchei. Eredeti. Jobb lábával kardot tartó sas. Sisakdísz: koronából kinövő páncélos vitéz, jobbjával kardot tartva. T. A. C. 1624. (febr. 12.) (II. Ferdinánd király.) (Cheösy) Eredeti (csak a címerkép). Ha- sított pajzs, a jobb hasítás vágott, jobboldalt felül vízen úszó fészken fiait etető peli- kán, alul fekete csillag, baloldalt balharánt leereszkedő pázsit, fölötte vízben lépkedő oroszlán, fején korona, jobbjában fekete csillag. T. A. C. 1625. márc. 15. Bethlen Gábor. Nemeskereky, másképp Hermanszeghy. Eredeti. Vár- torony, zölddel körülfuttatva, tetején korona. Sisakdisz : koronán álló fehér galamb, repülésre kész, csőrében olajág. T. A. C. 1625. nov. 13. II. Ferdinánd király. Becze. Címerkérő folyamodvány. Ágaskodó leopárd, két lábával kardot tartva. Sisakdísz: koronán álló kiterjesztett szárnyú sas, fején korona, csőrében strucctoll. T. A. C. M. 1625. dec. 11. II. Ferdinánd király. Kovacsics (Kovaczicz). Eredeti. Zöld dombon álló hattyú, nyaka egy nyílvesszővel kétszer átlőve. Sisakdísz: koronából kinövő páncélos vitéz, jobbjában három nyílvessző, baljában íj. T. A. C. 1625. Bethlen Gábor. Vitalius. Eredeti. Koronán álló pelikán jobbra fordulva. AS. OWS bo 1625. Bethlen Gabor. Szilassi. Eredeti. Jobbra forduló griff, jobb lábában liliomot tartva. Sisakdísz: koronából kinövő griff. K. K., S. 16. 248 1626. ápr. 15. II. Ferdinánd király. Danch. Eredeti. Zöld mezőn álló daru, csőrében hal. Sisakdisz: koronából kinövő egyszarvú. Ghyczy lvt. 1627. dec. 26. II. Ferdinánd király. Madarász. Címerkérő folyamodvány. Zöld alapon fekvő fészken fiait etető pelikán. Sisakdísz: ugyanaz. T. A. C. M. 1628. márc. 25. Bethlen Gábor. Fábián. Eredeti. Pajzs szélén álló páva, felette kard és kormánypálca keresztbe téve. Sisakdísz: két angyal, a jobbfelőli kardot, a bal- felőli kormánypálcát tartva. Teleki (Marosvásárhelyi) lvt. Nemeslevelek. II. 6. 1628. aug. 10. 11. Ferdinánd király. Bornemissza. Eredeti. Vágott pajzs, felül sas koronával, alul fekete ökörfej, szájában hal. Az első lapon a család 1564. évi cí- mere és a Sonleittner címer, ezen griff, nap és bőségszaru látható. T. A. C. 1628. aug. 16. II. Ferdinánd király. Cedak. Eredeti. Zöld dombon lépkedő griff, jobbjában kard. Sisakdísz: ugyanaz, koronából kinőve. T. A.C. 1628. okt. 29. II. Ferdinánd király. Benedek. Címerkérő folyamodvány. Vízen úszó delfin hátából kinövő horgonyon ülő galamb, csőrében zöld ág. Sisakdísz: koronából kinövő horgonyon ülő galamb kétoldalt bőségszaru. T. A. C. M. 1628. dec 14. II. Ferdinánd király. Bako(s) másképp, Borsody. Eredeti. Zöld mezőn álló daru, repülésre kész, felül kétoldalt egy-egy csillag. Sisakdisz : koronán könyöklő piros ruházatú kar karddal. T. A. C. 1629. jún. 19. II. Ferdinánd király. Végh. Eredeti. Sziklára kapaszkodó griff, jobbjában kard. Sisakdísz: koronából kinövő griff, karddal, bőségszaruk közt. TAG, 1629. nov. 26. II. Ferdinánd király. Széchényi. Eredeti. Sziklacsücson álló galamb, csőrében zöld ágkoszorú. Sisakdísz: koronán álló galamb, jobb lábával zöld ágat tartva. Széchényi lvt. I. köt. 2. szám. I. csomó 2. szám. 1630. febr. 6. II. Ferdinánd király. Ferenczi. Eredeti. Zöld hármas halmon sétáló griff, jobbjában liliom. Sisakdísz: koronából kinövő griff, jobbjában liliom. K. Cs. 7. 1630. máj. 8. II. Ferdinánd király. Privigyey. Eredeti. Zöld mezőn lépkedő griff. Sisakdísz: koronán nyugvó bőségszaruk közt három liliom. T. A. C. 1631. jan. 24. II. Ferdinánd király. Kromholtz. Eredeti. Zöld mezőn álló oroszlán, jobbjában kard, baljában két nyílvessző. Sisakdísz : koronán fiait etető pelikán. T. A. C, 1631. aug. 23. II. Ferdinánd király. Boyta. Eredeti. Zöld hármas halmon sétáló griff, jobbjában kard, baljában szőlőfürt. Sisakdísz: ugyanaz koronából kinőve. DEN.G 1632. júl. 11. II. Ferdinand király. Vrazda. Eredeti. Hasított pajzs, a bal hasítás vägott, jobbra lebegö nyilvesszö, hegyével felfelé, a bal hasitäsban felül kek, alul piros alapon härom-härom feher rözsa. Sisakdisz : koronan ällö päva, kiterjesztett farokkal. T. A.C. 1632. júl. 18. II. Ferdinánd király. Bencse. Másolat. Zöld mezőn sétáló griff, jobbjában három nyílvessző. Sisakdísz: koronán három strucctoll. T. A. C. M. 1633. jún. 7. II. Ferdinánd király. Kapitány, másképp Varga. Másolat. Ezüst dom- bon álló daru, lábában kő. Sisakdísz: ugyanaz. T. A. C. M. 1633. júl. 14. I. Rákóczi György. Kalmár. Eredeti. Zöld bokrokból kiemelkedő, sziklán álló karvaly, jobbjában kard. T. A. C. 1633. II. Ferdinánd király. Pekári. Eredeti. Zöld mezőn álló daru, jobbjában kő, nyakán korona. Sisakdísz: ugyanaz korona nélkül. R.R.R. 63. 1633. II. Ferdinánd király. Szilágyi. Eredeti. Jobbra lépkedő griff, jobb lábában kard, bal lábában ezüst tál. Sisakdísz: ugyanaz koronából kinőve. Gy.K. No.62. 1634. máj. 8. II. Ferdinánd király. Vicenzi. Eredeti. Vágott pajzs, felül zöld halmon könyöklő piros ruházatú kar, kardot markolva, alul szembenéző oroszlán- fej koronával. Sisakdísz: koronán álló, koronás sas. T.A.C. 1634. jún. 24. II. Ferdinánd király. Mogyorósy. Eredeti. Zöld halombél kinövő csonka fa ágán álló sólyom, repülésre kész, csőrében zöld ág. Sisakdísz : a pajzsbeli sólyom koronán állva. T. A. C. 1635. jan. 29. II. Ferdinánd király. Nagy. Eredeti. Zöld mezőn sétáló oroszlán jobbjában kard, a pajzs felső két sarkában egy-egy csillag. Sisakdísz: koronából kinövő griff, jobbjában nyílvessző. T. A. C. 1635. febr. 7. II. Ferdinánd király. Nagy. Eredeti. Zöld mezőn sétáló oroszlán, jobbjában kard. Sisakdisz : koronán fiait etető pelikán. T. A. C. 249 1635. márc. 26. II. Ferdinánd király. Énekes. Másolat. Sziklafal előtt álló nyúl, két lábával nyílvesszőt fogva. Sisakdísz: koronán álló daru, lábában követ tartva. T. A. C. M. 1635. júl. 6. II. Ferdinánd király. Chernel. Másolat. Zöld mezőn álló griff, jobbjában piros rózsa. Sisakdísz: koronán álló virágvázában öt szál rózsa, kétoldalt madár- szárny. T. A. C. M. 1635. okt. 15. II. Ferdinánd király. Moravchik. Eredeti. Zöld hármas halmon lép- kedő griff, jobbjában kard. Sisakdísz : koronából kinövő griff, jobbjában három kalász, baljában szőlőfürt. Jeszenszky lvt. I. fiók. No. 17. 1636. febr. 6. II. Ferdinánd király. Lepinius. Eredeti. Jobbharánt cölöppel osztott pajzs, felül a cölöpből kinövő angyal kürtöt fújva, az alsó részben galamb, csőrében zöld ág. Sisakdísz: koronán álló körbástyatorony, tetején kinövő férfi. Berényi lvt. 1637. máj. 3. Nagy. Cimerkerö folyamodvány. Hármas sziklán álló oroszlán, jobbjában kard. Sisakdísz: koronából kinövő griff, jobbjában kard. T. A. C. M. 1637. máj. 4. III. Ferdinánd király. Gyarmati, másképpen Pap. Eredeti. Vízen úszó hattyú. Sisakdísz: koronán álló hattyú. T. A. C. 1638. III. Ferdinánd király. Galambos. Eredeti. Zöld domb felett lebegő két kardon álló galamb. Sisakdísz: három kalász. K. K., G. 11. 1638. I. Rákóczi György. Csonka. Eredeti. Álló griff, jobb lábában három tulipán. Gy. K.. No. 52. 1639. febr. 6. I. Rákóczi György. Körösfői Máté fia Marton. Eredeti. Felül lebegő galamb, csőrében zöld ág, alul lebegő piros ruházatú kar, ollót tartva. Sisakdísz : koronán könyöklő piros ruházatú kar, ollót tartva. T. A. C. 1640. III. Ferdinánd király. Deitey és Berczik. Eredeti. Zöld hármas halomból kinövő ötágú liliom. Sisakdísz: koronán álló arany griff. R. R. R. 68. 1642. jún. 28. III. Ferdinánd király. Kerekes. Eredeti. Zöld mezőn fára kapaszkodó róka. Sisakdísz: fehér galamb (csőrében zöld ág? ). T. A. C. 1643. júl. 22. III. Ferdinánd király. Luttär. Eredeti. Hármas sziklán lépkedő griff, jobbjában kard. Sisakdisz : griff koronából kinőve. T. A. C. 1646. I. Rákóczi György. Barczay. Eredeti. Balra forduló fehér sas, jobb lábával könyvön állva, bal lábában kard, fején korona. Sisakdisz : korona felett keréken álló sas, egy oszlopra mászó koronás kígyóval viaskodva. K. K., B. 34. 1647. jan. 2. I. Rákóczi György. Kálmán. Eredeti. Zöld mezőn álló strucc, jobb- jában kavics, nyaka nyílvesszővel átlőve. T. A.C. 1647. ápr. 9. III. Ferdinánd király. Fejér. Eredeti. Folyóval kettévágott zöld dom- bon álló bástyatorony, felette lebegő korona, jobbra csillag, balra hold. Sisakdísz : koronán álló koronás sas, jobbjában kard, előtte szalag ,, Deus Providebit”’ felirattal. TAG, 1647. szept. 2. III. Ferdinánd király. (Fekete?) Eredeti. Zöld mezőből kinövő fa ágán ülő ölyv, csőrében zöld koszorú, fegyverzet arany. Sisakdísz: koronán kö- nyöklő piros ruházatú kar, kardot markolva. 1526 utáni gyűjt. 1945 utáni növedék. 113. SZ! 1647. szept. 28. I. Rákóczi György. Päszkota. Eredeti. Balra forduló griff, jobb- jában két egymást keresztező nyílvessző, baljában kard ätszürt török fejjel. T. A. C. 1648. ápr. 17. III. Ferdinánd király. Horváth, másképp Margavich. Zöld mezőn sétáló hattyú, nyaka nyílvesszővel átlőve. Sisakdísz: ugyanaz. T. A. C. 1649. febr. 4. III. Ferdinánd király. Miskolci. Címerkérő folyamodvány. Zöld mezőn levágott fatörzsből kinövő zöld ágon álló barna színű madár (sas v. karvaly) jobb lábában arany írónádat tartva, csőrében arany búzakalász, fegyverzete arany színű. Sisakdísz: ugyanaz. T. A. C. M. 1649. márc. 14. III. Ferdinánd király. Elsenländer. Eredeti. Còlòppel kétfelé vágott pajzs, felül lépkedő oroszlán, felette jobbról hold, balról csillag, alul zöld dombon álló fa. Sisakdísz: koronán álló daru (leírás szerint strucc), lábában kavics, kétoldalt madárszárny. T. A. C. 1649. máj. 4. III. Ferdinánd király. Zólyomy. Eredeti. Zöld halmon álló oroszlán, lábaiban rózsaágat tartva. Sisakdísz: koronán álló galamb, csőrében zöld ág. TAG: 250 1649. szept. 20. III. Ferdinánd király. Ronyak. Eredeti. Ezüst pölyäval (folyó) vágott pajzs, felül zöld dombon fiait etető pelikán, az alsó rész piros mező. Sisakdísz : koronán álló fiait etető pelikán. Kubinyi lvt. 1650. júl. 13. III. Ferdinánd király. Szabó, másképp Kántor. Zöld mezőn álló daru, jobbjában kavics, a háttérben folyóvíz. Sisakdísz: koronán könyöklő páncélos kar, kardot markolva. T. A. C. 1650. júl. 30. III. Ferdinánd király. Saliga. Eredeti. Zöld mezőn sétáló griff, jobb- jában kard. Sisakdísz: koronából kinövő griff, jobbjában kard. T. A. C. 1650. aug. 14. III. Ferdinánd király. Simon. Eredeti. Gyalogos vitéz, jobbjában szőlőág, baljában búzacsomó. Sisakdísz: koronán álló galamb csőrében zöld ág. R. R. R. 83/54. 1650. szept. 17. III. Ferdinänd kiräly. Török. Eredeti. Zöld härmas halmon ällö daru, jobbjában kavics, nyaka nyilvesszövel ätlöve. Sisakdisz : koronán könyöklö páncélos kar kardot markolva, melyre egy török fej van felszürva. T. A. C. 1650. III. Ferdinánd király. Bornemissza. Eredeti. Zöld hármas halmon álló strucc, szájában patkóval. Sisakdisz: ugyanaz. R.R.R. 83/9. 1651. febr. 18. III. Ferdinánd király. Ott. Eredeti. Zöld dombon ágaskodó egyszarvú. Sisakdísz: koronán álló daru, jobbjában kavics, kétoldalt madárszárny. T. A.C. 1651. márc. III. Ferdinánd király. Gersich. Eredeti. Zöld mezőn álló vitéz, jobbjá- ban kard, azon levágott fej, mögötte egy fejnélküli férfi fekszik. Sisakdisz : jobbról koronából kinövő szárny, balról griff, jobbjában kardot tartva. R. R. R. 118. 1651. szept. 25. III. Ferdinánd király. Lapsánszky. Eredeti. Zöld hármas halmon álló daru, jobbjában követ tartva, nyaka nyílvesszővel ätlöve. Sisakdisz : koronából kinövő páncélos vitéz, jobbjában három nyílvessző, baljában íj. Motesiczky. lvt. 1651. okt. 7. III. Ferdinánd király. Diunchek. Eredeti. Zöld mezőn fekvő fészek, rajta fiait etető pelikán. Sisakdísz: koronán álló három összekötött nyílvessző, kétoldalt pálmaág és kalász. T. A. C. 1652. jún. 6. III. Ferdinánd király. Lukáchich. Címerkérő folyamodvány. Zöld mezőn álló griff, jobbjában kard. Sisakdisz : ugyanaz, koronából kinőve. T. A. C. M. 1653. okt. 2. III. Ferdinánd király. Nagy. Másolat. Zöld mezőn álló strucc, csőrében patkó, fegyverzete arany színű. Sisakdisz: ugyanaz. T. A.C. M. 1654. okt. 4. III. Ferdinánd király. Gulik. Eredeti. Zöld hármas halmon nyugvó korona, rajta szárnyait kitáró galamb, csőrében zöld ág. Sisakdísz: koronából ki- növő oroszlán, jobbjában kard. T. A. C. 1655. febr. 15. III. Ferdinánd király. Kovács, másképp Szabó. Eredeti. Zöld mezőn álló fatuskó zöldellő ágán, repülésre kész galamb. csőrében zöld ág. Sisakdisz : koro- nából kinövő oroszlán, jobbjában kard. T. A. C. 1655. ápr. 1. III. Ferdinánd király. Geönczy. Eredeti. Zöld mezőn álló férfi, zöld ruhában, jobbjában könyvecske. Sisakdísz: koronán álló galamb, csőrében rózsa- ágat tartva. T. A. C. 1655. ápr. 12. III. Ferdinánd király. Stettner. Eredeti. Süvegezett pajzs, felül két- ee et alul zöld mezőn magas szikla, felette csillag. Sisakdisz : koronán álló sas. 1655. máj. 3. III. Ferdinánd király. Nagy, másképp Szmerchány. Eredeti. Alul zöld mező, felette víz, azon egy hattyú úszkál, nyaka nyílvesszővel átlőve, kétoldalt egy-egy nádszál. Sisakdísz: koronából kinövő oroszlán, jobbjában kard. T. A. C: 1655. II. Rákóczi György. Bédi és Simándi. Eredeti. Jobbfelé forduló galamb, . jobb lábában piros liliom. K. K., B. 24. 1656. jún. 20. III. Ferdinánd király. Pauer. Eredeti. Zöld mezőn sétáló arany griff, jobbjában kard. Sisakdisz : koronából kinövő griff, karddal. Berényi lvt. 1657. márc. 6. III. Ferdinánd király. Szalay. Eredeti. Zöld mezőn álló pirosruhás vitéz, jobbjában kard. Sisakdísz: koronából kinövő griff, jobbjában kard. T. A. C. 1657. ápr. 25. I. Lipót király. Tihanyi. Eredeti. Zöld mezőn álló griff, jobbjában kard, baljában korona. Sisakdísz: koronából kinövő griff, kétoldalt bőségszaru. Tihanyi lvt. 1658. jan. 14. II. Rákóczi György. Szilágyi. Másolat. Zöld mezőn álló hattyúra lecsapó sas. T. A. C. M. i 1659. jan. 12. I. Lipót király. Neumayer. Eredeti. Zöld hármas halmon nyugvó koronán álló repülésre kész galamb, csőrében pálmaág. Sisakdísz: koronából kinövő meztelen szerecsen, jobbjában három nyílvessző, mellén arany csillag. T. A. C. 251 1659. jan. 15. I. Lipót király. Söter. Eredeti. Vágott pajzs, felül sétáló oroszlán, jobbjában kard, alul három liliom. Sisakdísz: koronán álló daru jobbjában követ tartva. R. R. R. 83/55. 1659. jún. 6. I. Lipót király. Fiume város. Másolat. Sziklan álló balranéz6 kétfejű sas, korsóból vizet öntve. T. A. C. M. 1659. júl. 28. I. Lipót király. Holló. Eredeti. Négyelt pajzs, szív pajzzsal melyben zöld mezőn álló holló van, csőrében köves gyűrű. A nagy pajzs. 1., 4. mezejében sas, a 2., 3. mezejében kettős kereszt. Sisakdísz: két sisak, jobbról koronán álló, befelé néző sas, balról koronán álló oroszlán, jobbjában kettős kereszt. T. A. C. 1659. nov. 30. I. Lipót király. Modori és szakolcai posztornyíró céh. Eredeti. Pajzs szélén álló griff. Sisakdísz: koronán álló kétfejű sas. T. A. C. 1659. nov. 30. I. Lipót király. Turóczy. Eredeti. Zöld halmon könyöklő piros ruházatú kar, három kalászt tartva. Sisakdísz: koronán álló seregély, csőrében sz6- löfürt. T. A. C. 1659. I. Lipöt kiräly. Dits6. Eredeti. A pajzsban pirosruhäs botos férfi. Sisakdisz koronából kiemelkedő griff, jobbjában három rózsa. K.K., D. 14. 1660. febr. 10. I. Lipót király. Johannides. Eredeti. Zöld halmon nyugvó koronás, oe kész galamb, csőrében két strucctoll közt zöld ág. Sisakdisz : ugyanaz. TAC: 1660. ápr. 14. I. Lipót király. Szabó. Eredeti. Zöld dombon álló strucc, csőrében koronát tartva. Sisakdísz: koronából kinövő griff, jobbjában kormánypálca, bal- jában korona. R. R. R. 83/57. 1660. ápr. 28. I. Lipót király. Nagy. Eredeti. Zöld mezőn álló két búzakéve. Sisak- dísz: koronán álló repülésre kész galamb. T. A. C. 1660. I. Lipót király. Wágner. Eredeti. Zöld mezőn álló daru, jobb lábával követ tartva. Sisakdísz: koronából kinövő egyszarvú. R. R. R. 67. 1661. júl. 8. I. Lipót király. Vlahovich. Eredeti. Zöld hármas halmon álló koronás griff, jobbjában három liliom. Sisakdísz: koronából kinövő griff, jobbjában három liliom. T. A.C. 1662. jún. 5. I. Lipót király. Durandus. Eredeti. Zöld mezőn fekvő fészken fiait etető pelikán. Sisakdísz : koronán könyöklő páncélos kar, kardot markolva. Nedeczky Ivt. 1664. ápr. 2. I. Lipót király. Nagy, másképp Grosz. Másolat. Zöld dombon álló sas, jobbjában kard, felül két, alul egy csillag. Sisakdísz: ugyanaz. R. R. R. 155. 1665. júl. 13. I. Lipót király. Godinich. Eredeti. Zöld dombon nyugvó fészek, rajta. fiait etető pelikán. Sisakdisz : koronán álló oroszlán, jobb lábával szőlőfürtöt tartva. PAG: i 1665. szept. 12. I. Lipót király. Halabori. Eredeti. Négyelt pajzs. 1., 4. sas, 2., 3 szik- lara ugró bakkecske. Sisakdisz : két sisak, jobbfelé, koronából kinövő bakkecske, kétoldalt madárszárny, balfelé koronából kinövő páncélos vitéz, kivont karddal. R. R. R. 83/26. 1665. dec. 1. I. Lipöt kiräly. Bottiäny. Eredeti. Fészken ällö pelikän, fiait etetve. Sisakdisz : koronából kinövő három rózsa, kétoldalt szarvasagancs. T. A. C. 1665. I. Lipöt kiräly. Bagotay. Eredeti. Zöld härmas halmon ällö galamb, esöreben zöld ag. Sisakdisz : ugyanaz. R.R.R. 75. 1666. I. Lipót király. Konkoly. Eredeti. Zöld mezőn korona, jobbra három büza- kalász, balra három rózsa. Sisakdisz : jobbról koronából kinövő griff aranygyürüvel, balról oroszlán kardot markolva és viaskodnak. R. R. R. 25. 1667. I. Lipót király. Petrovicz. Eredeti. Jobbra forduló griff, jobbjával botot mar- kolva. Sisakdísz: pirosruhás kar, kardot markolva. R. R. R. 20. 1667. I. Apafi Mihály. Hodor. Eredeti. Hattyú, csőrében ezüst pecsét, jobbjában toll. Sisakdísz: ugyanaz. K. K., H. 4. 1668. jan. 10. I. Lipót király. Baraczy. Eredeti. Középen sziklán álló daru lábában kavics, jobbra zöld dombon gabonakéve, balra zöld dombon lila virág. Sisakdísz : koronán álló repülésre kész galamb, csőrében zöld ág. T. A. C. 1668. I. 23. I. Apafi Mihály. Libkó, másképp Szabó. Eredeti. Hármas halmon álló hattyú, jobb lábában korona, csőrében olló. T. A. C. 252 1668. jan. 25. I. Lipöt kiräly. Melchioris. Eredeti. Jobbharänt hatszor osztott pajzs, középen oroszlán, jobbjában nyílvessző, azon földmérő eszköz. Sisakdisz : koronán álló koronás sas. T. A. C 1668. jul. 30. I. Lipót király. Ujlaky. Eredeti. Zöld mező felett lebegő sas, jobb lábában kard, bal lábában emberfej. Sisakdísz: koronából kinövő egyszarvú, lábaival zászlót tartva. T. A. C. 1668. nov. 7. I. Lipót király. Kozma. Eredeti. Zöld mezőn sétáló tigris, jobbjában kard. Sisakdísz: koronán álló daru, jobbjában kavics. T. A. C. 1669. dec. 22. I. Lipót király. Kálmanczay. Eredeti. Lebegő koronán álló daru, jobbjával követ tartva, csőrében két pálmaág. Sisakdísz: ugyanaz. Kapy lvt. 1670. márc. 26. I. Lipót király. Struk. Eredeti. Hasított pajzs, jobbról befelé for- duló oroszlán, balról lebegő kehely, felette lebegő ostyában fekete kereszt. Sisakdísz : koronán álló hattyú, jobbjával követ tartva. T. A. C. 1671. okt. 16. I. Apafy Mihály. Szilágyi. Eredeti. Zöld mezőn balra forduló daru, jobbjával követ tartva, nyaka nyílvesszővel átlőve. Sisakdísz: ugyanaz. Teleki ( Ma- rosvásárhelyi) lvt. Nemeslevelek osztálya. II. 12. 1672. okt. 12. I. Apafi Mihály. Görgényi. Eredeti. Zöld mezőn álló sólyom, jobb- jával íjat és nyílvesszőt tartva. T. A. C. 1673. júl. 22. I. Lipót király. Szabó. Eredeti. Zöld mező felett vízen úszó hattyú, csőrében hal. Sisakdísz : koronán fekvő hold, azon lábaival kapaszkodó sas szárnyait kitárva, csőrével a hold jobb hegyét csípve. Thaly lvt. 1673. szept. 27. I. Apafi Mihály. Szabó. Eredeti. Pajzs szélén álló daru, jobbjával követ tartva, csőrében tőr. T. A. C. 1675. ápr. 24. I. Lipót király. Asztalos. Másolat. Zöld mezőből kinövő fatörzs koronája levágva, az oldalából kinövő zöld ágon fehér galamb ül szárnyait kitárva, csőrében zöld ág. Sisakdísz: a korona jobbszélén könyöklő páncélos kar balfelé mu- tató ujakkal, balról koronán könyöklő páncélos kar fejszét tartva. Sényi lvt. No. 204. 1675. jún. 15. I. Lipót király. Vitézy. Eredeti. Zöld mezőn korona, azon kettős ke- reszt, mögötte sas, szárnyait kitárva. Sisakdisz : ugyanaz. T .A. C. 1676. márc. II. I. Apafi Mihály. Flóra. Eredeti. Páncélos kar, karddal. Sisakdísz : faágak közt egy pelikán (?) , Pro Aris et focist" kiáltva. F. P. 4915/1806. 1676. aug. 11. I. Lipót király. Horváth. Másolat. Hármas halmon álló daru, jobb- jában koszorú, nyaka nyílvesszővel átlőve, felül kétoldalt egy-egy csillag. Sisakdísz : koronán álló egyszarvú. T. A. C. M. 1676. nov. 20. I. Lipót király. Kajor. Eredeti. Zöld mezőbe szúrt két ekevas, fölötte lebegő ökörkoponya, a szarvak közt repülésre kész pacsirta. Sisakdísz : koronán nyugvó koponyatető szarvakkal, közte búzakéve. R. R. R. 83/33. 1677. jún. 24. I. Lipót király. Dobravcsány. Eredeti. Zöld halmon nyugvó fészek, rajta fiait etető pelikán. Sisakdísz: koronán nyugvó fészekben fiait etető pelikán. TA. 1677. nov. 10. I. Lipöt kiräly. Vitköczy. Eredeti. Zöld mezön könyöklö päncelos kar, kettős keresztet tartva. Sisakdisz : koronán álló galamb, csőrében zöld ág. T. A. ©. 1678. febr. 12. I. Apafi Mihály. Miklós. Eredeti. Rözsabokron ülő fülemüle ,,Aspera ad prospera"-t kiáltva. F. P. 5762/1807. 1678. okt. 18. I. Apafi Mihály. Szathmári. Eredeti. Pajzs szélén fekvő könyvön álló hattyú, jobbjában irötoll. T. A. C. 1679. I. Apafi Mihály. Pál (Paul). Eredeti. Balranéző sas, arany fegyverzet, csőré- ben arany ág, jobbjában kard, a kardon török fej. K. K., P. 24. 1679. I. Apafi Mihály. Graur. Eredeti. Repülő galamb, csőrében zöld ág. K. K., G. 12. 1680. dec. 29. I. Lipót király. Rötth. Eredeti, és címerkérő folyamodvány. Lila- ruhás vitéz, jobbjában kard. Sisakdísz: fiait etető pelikán. Rötth Ivt. A. 2., A. 1. 1680. I. Apafi Mihály. Fülöp. Eredeti. Jobbra néző daru, jobbjában követ tartva, csőrében írótoll. Gy. K. No. 66. 1681. jan. 13. I. Lipót király. Waisz. Eredeti. Négyelt pajzs. 1. balfelé vágtató ló, 4. daru, jobblábával követ tartva, 2., 3. négyszer vágott. Sisakdísz: koronán nyugvó fészken fiait etető pelikán. T. A. C. 253 1684. máj. 5. I. Lipót király. Pavkovics. Eredeti. Kétszer harantvagott pajzs, felül csillag, középen sziklán nyugvó korona felé menő oroszlán, jobbjában kereszt, alul hold. Sisakdísz: koronán álló daru, lábában kő. T. A.C 1686. jan. 13. I. Lipót király. Horváth. Másolat. Csúcsán három liliommal ékesített kősziklára ugró szarvas. Sisakdisz : koronából kinövő griff, jobbjában kard. T. A. C. M. 1686. jan. 16. I. Lipót császár. Grüener. Eredeti. Négyelt pajzs. 1., 4. zöld mezőn álló férfi, baljában három zöld levél, 2. zöld mezőn jobbra sétáló griff, 3. zöld mezőn balra sétáló griff. Két sisakdísz: jobbról koronából kinövő férfi, baljában három zöld levél, két madárszárny közt, balról koronából kinövő griff. Szent-Ivány lvt. 1686. jún. 16. I. Lipót király. Boncz.i Eredeti. Pajzs szélén álló sas, csőrében nyi- tott könyv. Sisakdísz : koronán könyöklő piros ruházatú kar, kardot markolva. Kapy lvt. Kutatäsaim sorän ätneztem 735 cimereslevelet a török hodoltsagkoriak közül, melyeken a címerkép meg van festve, ebből 165-6n nines állat, 568 ábrázol állatképet, ezen belül, 206 madarakat és griffet, összesen 1052 a megfestett állatok vagy azok testrészeinek — szárnyak, lábak, szarvak stb. — száma. Ebből 207 a madarak, 124 a madár testrészek, 511 az emlősök, 34 az emlős testrészek, 19 a vegyes (halak, rovarok stb.) és 157 a képzelt állatok száma. A madarak faj és szám szerint a következők : a természetesek közül, daru, sas 37—37, galamb 35, pelikán 34, hattyú 21, strucc 8, sólyom 7, holló 5, csóka 4, karvaly, ölyv 3—3, , búvármadár" (,,mergus’’), erdei kakas (fajd), fogoly, páva 2—2, fülemüle, gém, pacsirta, seregély 1—1 esetben fordul elő, míg a képzeleti madarak közül a griff 94-szer, a madár- szárny 85, strucctoll 21, toll 15, szárnyasláb 2 és sasláb 1 esetben szerepel: Azon címeresleveleket, melyek csak madár testrészeket ábrázolnak, nem ismertetem. Az előbbiek alapján a török hódoltságkori festett madárfajták száma 20, ehhez még hozzávesszük a középkoriak közül — melyeknek száma 18 — azokat a madarakat, melyek az utóbbiak közt nem szerepeltek, ezeknek száma 9, akkor a címereslevelekből ismert madarak 29 fajjal vannak kép- viselve. Az eddig átnézett anyag és az általam ismert címereslevelek alapján megállapítottam, hogy bár az emlősök száma több mint kétszeresére tehető a madarakénak, mégis a fajok szerinti felosztás lényegesen a mada- rak javára billenti a mérleget, mind az emlősök, mind a hüllők, kétéltűek, halak, ízeltlábúak és alsórendűekkel szemben. Rövidítések Br P. Erdélyi Fiskälis Levéltár külön kezelt függöpecsetes oklevelei Pgh. A függöben maradt perekhez tartozö nemeslevelek. Gy. K. Gyulafejérvari Käptalan armälisai. IE Gs, Kisebb terjedelmü csalädi leveltärak. 1 ee Kolozsmonostori Konvent cimereslevelei. J ie ea C: Törzsanyag, cimereslevelek. Sua. Csi Törzsanyag, cimereslevél mäsolatok. Birds figuring in erests on mediaeval patents By L. Magyari In the first part of the essay the author deals with six crests of nobility patents not published in the 1956—57 issue of Aquila. On the fortythree crests enumerated up to now, eighteen birds are represented according to nature and one is purely imaginary. Further follows a short description of each coloured crest to be found on nobility patents or on petitions, dating back to times of the Turkish conquest. Finally he pub- lishes the mark or number of the patent, with the help of which it can be found in the Archives. The author studied altogether 735 nobility patents, granted during the period of Turkish conquest ; on 165 of them there are no animal pictures ; whereas 568 rep- resent animals. Pictures of birds are to be found in 207 crests. 124 of them show only parts of their bodies. Mammals are represented on 511 patents, parts of their bodies are to be seen on 34; 19 crests show various other animals (fish, insects ete.) and the number of imaginary animals amounts to 157. Finally the author points out that there are 29 different species of birds to be found on nobility patents of the Middle Ages and the period of the Turks in Hungary. He states that though the number of mammals and other kinds of animals exceeds that of the birds, the division according to species is rather in favour of the birds. ; 4 te air i Era pd A PE É RDEKES SOLYMASZATI ÉS MADARASZATI LEIRAS AXVII. SZÁZADBÓL An interesting description on the faleonary and bird-trapping from the XVII. century Magyari László Az EszreruAzy család budapesti hitbizomänyi levéltárában, melyet az Országos Levéltár III. osztálya őriz, található PAL nádor iratai közt 11896. szám alatt egy vaskos verses kézirat, melyet MERÉNYI LAJOS az Irodalomtörténeti Közlemények 1892. II. és III. füzetében 129. és 340. oldalakon részben ismertetett. KANYARÓ FERENC az Egyetemes Philologiai Közlöny 1893. jan. 4-én megjelent füzetében rámutatott, hogy ezeket PÁL nádor legnagyobbrészt Zrınyı és Lisri műveiből vette. Ennek ellenére BALLAGI ALADAR az Irodalomtörteneti Közlemények 1892. IV. füzet 522. oldalán e verseket mégis irodalmi értékeknek tartja. Az ismertetett versek közül a következők számíthatnak ornithológiai érdeklődésre. , Egy kis karvaly madárról való tánc-ének". , Egy sólyom madárról való ének". ,,Egi madarakról való versek". ,,Az fülemile éneké- nek magyarazatja’’. Ezeken kívül még két vers szól a madarakról, melye- ket tudomásom szerint még nem ismertettek és nem találhatók ZRINYI vagy Lisri műveiben. Az egyik , Egy hattyú madárról szóló ének", a másik pedig , Az vadászat: madaräszat : mulatságairól" c. vers. Ez utóbbi huszonhárom szakaszból áll, előbb a hazai emlősök vadásza- táról, majd a madarászatról és végül a külföldi emlősök vadászatáról emlékezik meg. A következőkben ismertetek néhány szakaszt a versből, mely a solyma- szatot és madárfogást írja le. Az vadászat madarászat mulatságairól CCLXIV. Puskäsok megh ällyäk az köröszt utakat, Es nagy vigyäzzattal väriak az Vadakat, Tartnak vadäszolis futo agarakat, A nagy füriet fogo könyü madarakat. Ele 610, 6) @ we etoile + sw seven initio iatere 60 07.06) ke ls 6 « « © CCLXVII. Allyäk az mezöket mások Agarakkal Bokrosok mellyeket Räro Madarakkal Foglyokat kergetnek sebes kis Solymokkal, Fürieketis kapnak könyü Karvalyokkal. 17 Aquila — 6 257 CCLXVIII. Szép kerecsenekkel Gémeket fogatnak. Variakat Hollokat ezekkel kapotnak, Egereszö Känyät velek szaggattattnak, Midön magas égben gyorsan ragattatnak. CCLXIX. Jarnak szántó földen nagyfüles Baglyokkal, Kinek legyen harcza égi madarakkal, Vegre megh segetik is tanult Rärokkal, Elik világokat ily mulatsägokkal. CCLXX. Utakonis raknak sürü lép agakat, Ottan széllyel hintvén sokféle magokat, Tesznek külömb féle kedves csont sip szokat, Fáknak árnyékiban Cinege fogokat. CCLXXI. Veszökre röpülven, ottan rà ragadnak, Szärnyokkal verdödven az lépben akadnak, Eröltetesekben csaknem megh fakadnak, Végre Vadász kézben szegénkék akadnak. CCLXXXV. Az mikoron irtam ezen esztendöben Ugymint ezer hatszáz hatvan egyedikben Az holnapok közöt tizenkettedikben, Téli napok közöt tizenötödikben. KISEBB KÖZLEMENYEK Vörösnyakü vöcsök fészkelési adatai. 1951. május elején a hortobágyi halastavakon az úgynevezett 7-es számú halastóban akadtam egy párnak a fészkére 3 db egészen frissen lerakott tojással. A fészek nagysága a fekete és búbos vöcsök fészek nagysága között áll. A fészket naponta ellenőriz- tem, de a tojásszám nem emelkedett. Így a hármas fészekaljat is teljes fészekaljnak kell tekintenem. 1954-ben a Balaton környékén több helyen megtaláltam mint fészkelőt. A lellei berekben létesített halastavakon a nádkaszáló gépek több fészekalját találták meg és innen egy 7-es fészek- alja is került birtokomba. Nem lehetetlen, hogy ez a szokatlanul nagy tojás- szám nem egy szülőmadártól való, mert a vöcsköknél is tapasztaltam összetojást és a vízimadaraknál ez nem is nagyon ritka szokás. Az 1930-as években addig, amíg a tihanyi belső tó nem fiatalodott meg, minden évben több párban fészkelt. Dr. Homonnay Nándor Kis kárókatona a szegedi Fehértavon. 25 éves megfigyelésem alatt 1957. X. 6-án első ízben láttam kis kárókatonát (Phalacrocorax pygmaeus) a szegedi Fehértavon. Órák hosszat álldogált a XI. sz. halastóban az egyik haletetőhelyet jelző karón. A gátak, közlekedési utak mentén csak csene- vész fűzbokrok vannak s így nyugodt pihenőhelyet a rengeteg apró halat tartalmazó halastóban leállított karón találhatott. Összel, tavasszal néhány nagy kárókatona is látogatja a tavat, ezek is az említett karókon szoktak megpihenni. A kis kárókatona az esti órákban eltűnt. Dr. Beretzk Péter Kis kárókatona Békésben. 1957. XII. 18-án Csernus FERENC és LIPPAI Jinos vadászok Szabadkígyós határában vadászva egy fán 3 fekete mada- rat pillantottak meg. A madarakat becserkelve, azok az első lövés után is ott maradtak, második lövésre egy leesett közülük, a másik kettő el- repült. A madarat hozzám küldték be meghatározásra és preparäläsra, ami kis kárókatonának (Phalacrocorax pygmaeus) bizonyult. Szabadkígyós határában van egy nagy kiterjedésű réti sík víz, nyilván ez vonzotta a vízmenti fára a kóborlásban levő madarakat. A kitömött példány a Madár- tani Intézet gyűjteményébe került. Nagy László AS 259 807494891 “WV 0J0Ud — 966} “Ipses wamm daap 0) spuaossp uowarj-ysug "bug "99—eg — W9baqunzs 9payzsasa 29270 fit? N Dagp ‘gEC-CE Úszó szürkegem. VERTSE A. (Aquila 1952/55. p. 407.) a csepeli Duna- ágnál figyelt meg fürdés, illetve hüsöles céljából a viztükörre ereszkedő gémeket. 1956 nyarán a Szegedtől északra fekvő Sasér-rezervátumnál, az élő Tisza-partján hasonló jelenséget figyeltem meg. VIII. 19-én dél- előtt a Tisza jobb partján több fiatal bakcsót (Nycticorax nycticorax) és egy egészen fiatal, kirepülési kor előtti szürkegémet (Ardea cinerea) láttam az iszapos parton és a behajló fűzágakon üldögélni. A szürkegém valószínűleg, egy, a fészkét korán elhagyott, kiváncsiskodó fiatal lehetett, ilyenek ugyanis gyakran találhatók a saséri vízpartok közelében a nyári hónapokban. Az említett partnál szokatlan mennyiségű apró hal gyűlt össze az ott előzőleg kiöntött ételmaradékra, s a fiatal gém egy kiálló száraz fűzágról nézegette őket. Csőrével többször próbált döfni a magasból, ilyenkor azonban mindig megbillent az ágon (35. ábra). Egy idő "múlva beleugrott a vízbe és úgy kísérelte meg a halászatot (36. ábra). Félórás álldogálás után lassan a mélyebb vízbe kezdett lépkedni (37. ábra), majd liba módjára ráfeküdt a vízre és úszni kezdett (38. ábra). Utólag meg- mértem az illető hely mélységét, a víz itt több mint egy méter magas v olt, így mindenképpen úszni kellett a madárnak. A szürkegém úszás közben többször felborzolta a tollait és megrázta azokat. Kétszer csőrébe is vett vizet. Kb. 10 perces úszkálás után lassan a parthoz ért újból és lassan kilépkedett. Szerencsére sikerült fényképeket készítenem, így jól látható az úszó gém libaszerű alakja a vizen. A madár úszás közben sem a szomj- nak, sem a fürdési vágynak semmi jelét nem mutatta, így lehetséges, hogy az egész kísérlet a fiatal madár kíváncsiságát elégítette ki. Kiegészí- tésül még közölhetem, hogy 1956 augusztusában a Hódmezővásárhely közelében levő rizsföldeken egy alkalommal egy fürdő bakcsót figyeltem meg, a madár a vízparton állott, majd lassan lábszárig lépkedett a vízbe és nyakával, illetve csőrével fecskendezte a vizet a hátára. Festetics Antal Egretta a. alba L. Győr környékén. 1957. szeptember 7-én a kora reggeli órákban Győrből Budapest felé haladva, a műúttól balra, Gönyű határá - ban a Duna-ártéren 9 db kócsagot figyeltem meg. A madarak egy sásos laposon szétszórtan álldogáltak. Szeptember 9-én ugyanitt és megint a kora reggeli órákban 7 darabot számoltam meg, míg 14-én 11 darabot. A Győr környéki tavak, mocsarak mellett, ősszel gyakori madár a kócsag. Így több ízben Dunaszegen a tó mellett, de a barbacsi és fehértavi tavon is láttam ősz idején egy-két kócsagot. Feltehető, hogy ezek a kócsagok a fertői kócsagtelepről kóborolnak ősszel a megye vizenyős területeire. Nagy Imre Kolozsvár rayon 1956. évi gólyaállománya. A fehér gólyák (Ciconia c. ciconia L.) fészkelésére vonatkozó adatokat az elemi és általános iskolák tanerőinek segítségével gyűjtöttem össze 1956 nyarán Kolozsvár rayon területéről. Az általam szerkesztett és szétküldött 59 kérdőív közül 46 érkezett vissza címemre. 9 községben személyesen végeztem megfigyelése- ket, a gólyákra vonatkozóan tehát összesen 55 községből van adatom. Feltételezem, hogy a további 13 községben — ahonnan választ nem kap - 201 tam — nem telepedtek meg a gólyák; ezt figyelembe véve a gölyaszämlä- lás végső eredménye a következőképpen alakult : A rayon 68 községéből 38-ban nincsen fészek, a fennmaradó 30 község- ben a lakott gólyafészkek száma 48. Ez 100 km?-re átszámítva 2,4 gólya- családnak felel meg. A válaszlevelek 8 új és 13 elhagyott fészekről számol- nak be. A beérkezett jelentésekből kitűnik az, hogy a gólyatelepülések túlnyomó többsége a rayonnak az erdélyi Mezőségbe nyúló keleti részén összponto- sult. Ez természetes is: a vizenyős rétekben, pocsolyákban gazdag, de kisebb-nagyobb tavakban sem szűkölködő Mezőség a maga zsúpfedeles, szalmatetős pajtáival megfelelőbb környezetet jelent és alkalmasabb fészkelőhelyeket nyújt a gólyák számára, mint a hegyek közelében elterülő falvak kicsiny, cseréptetős lakóházai. A Kolozsvártól nyugatra, tehát a Gyalui havasok irányába eső területekről mindössze 9 fészekről érkezett jelentés. A fészkek helyére vonatkozó — sajnos meglehetősen hiányos — ada- tokat a 10. táblázat szemlélteti. 10. táblázat Épületen Ö 2 A Po : : ? Dez: eserepes häztetön, szalmas vagy zsin- 9 u i | kéményen | delyes tetön ù | ar | 48 3 | 27 | 6 fi 5 | | ! Egy mezőségi község közelében az erdőn telepedett meg 2 gólyacsalád ez év tavaszán első ízben. Az összehasonlítás kedvéért említem meg, hogy 1956 nyarán a Kolozs- vár — Bács — Béda — Csíkszereda —Sepsiszentgyörgy — Brassó útszakasz különböző pontjain a vonat ablakán át megfigyelt 20 db gólyafészek kö- zül kettőt találtam fenyőfán, a többi 18-at magas, cseréptetős épületek, kastély, várrom vagy templomok fedelén és még inkább kéményén — de egyetlenegyet sem szalmatetős csűrön. A gólyák 1956. évi tavaszi visszaérkezésével kapcsolatosan tett meg- figyeléseim szerint a vonuló csapatok zöme IV. 1. és IV. 13. között húzott át Kolozsvár felett — a Nádas-patak völgyét követve, kelet—nyugati irányban. Béldi Miklós Az 1957-es fehér gólya (Ciconia ciconia) fészkek vizsgálatának vajdasági eredményei. A budapesti Madártani Intézet kérésére 1956-ban elkezdtem a vajdasági fehér gólya állomány vizsgálatait. Abban az évben különböző (szervezési) okok miatt nem jutottam számottevő eredményekhez, ezért az akkori eredmények megemlítése nem is kívánatos. A kutatásokat 1957. évben folytattam, ezek eredményeit a 11. táblá- zatban kívánom összefoglalni. 262 ll. táblázat A feszek-census eredményei Fészkek elhelyezése = | en Helység neve fan kéményen, | szalma- | pes : häztetön | kazalon + | | 7 | } 2e ESAGERATO a, sm! RS | — 3 ue DH RETESZ A ae nahe eek l — — 2 Ba ESACHECIO Brög Tu. cites Wie ey ae | 2 I 3 = La EE MORE ARENA ERP AE = 2 5 | peo) Bacar Monostor® en ou à | 8 3 6 3 Cid ESTETISTA AR ANI ER | — _— | a i | Szvetozär Miletity. MM... e I — 7 — 2 Se, Alekaza OAMtiby LR | 1 — — 2 Do Bo SAS e PS ARE SET I — | 2 | 3 INR CRAIOVA Eztet LES ER UE La l 2 | | EEA enne dle N | | 3 9 | 3 OSARE nt | 2 5 4 | 4 Le MST) a ors cn. oo PER EME | | ] 3 | l BUN ISSANHOTENG Lon ee La | | 2 | 2 MESTRE ROERO TRO PURE we du | POSER IN oo. tk ik. 2 3 3 | 3 Elegant sen. ite Ty le | 4 | | l ET SIERRA ANZI BE RAR I | 4 am) | Le RES NS ARA ARE SRI GITE IVA Wie Mas ES BONA e nue se ee en A | ==) = | 4 = ie sacs, Novo Szelo : 2: bi 3 | | l I co anabueska; Palänka 21.210000 | 7 | 4 | 5 2 2ER MO ENS SERRE SERRES RA RETI VUE ir PAU UE SET Dita ft VEE OR AE SE sde de does lot ue | 5 | | | LT ul ETT CE TA PET ra eta 3 — | — PONSO e I A 7 erdő | I 4 | 2 RA E o Rn Nt — — | 2 DRE Bose | EUSAÈT Krsztür: oe es bo ut — = | 8 | SOL TU TRE no SRE RA] | on — — Dis Mal: ovest em eck ont lune] — | | — Sige) S LE RR ASAP A So | l 2 Eh — gi A UNS ST ia St E. i Ul IL | — 3 3 | MEA IR oc A parol er | — 5 | — ilo] NIELS ZARA EEE AR AE EUR — | 2 4 - SORESINA RE RN — | 4 2 | LES pi RP Saal el ia Ea DI EE 2 | = = SH Ey NILE CLE |S i EA dee CARENZA A Oe eer — l — Soc MR) OR SR ARR TEE DAC at | 3 6 3 2 39. | Bäcsko Petrovo Szelo .........:.. | — 4 2 14 2 HN NOV Beesep IR a i | | 2 6 -- ) E 11. táblázat folytatása Fészkek elhelyezése Sor- ER VOTA AL ARIAS en ehe a ee 3 3 3 | 5 AE BApuszina sl RI — — 1 — 43. | Szepszki Miletity ................ 2 1 1 —- ddl VENTE kése Vo, Linn Pa lo BE 2 2 pes 454: SEM cit RL A ane eee ne — 3 — — 46. SzavinoiSzelo nn fe tick see ee — 5 8 a AT: Petroveradimny DIO aoe me 1 1 4 3 485 HUREN AL Re den a 2 S 2 1 49. | Szremszki Karlovei .............. 3 2 — 3 OOH TS zaiswele: UE Neal RAT RAR ae RUE 4 — 1 1 Dia MOTÓVAGY e site ee he — 3 2 # SZ rl AGASOVGO nenn VOI 1 2 1 1 533 ERUDITE 8 Ce N 1 4 1 — DA RE ee RO NEN SL SUR 3 2 = 1 064 || VBA Da Are ue an i RAS RE 3 1 3 4 56. | Szremszka Mitrovics ............ — 6 1 1 Ste i]: SErdevile el ec UM yh Lak oa Dr SL 2 — — — 583. Balyarak. on. A er et à 2 1 1 — BON RURALE in a et AN — 4 — 1 COLE OSI Sethe ehe ee ai 3 3 2 2 LORIA RI Stee Oe eee 3 1 — — 624 NKapnoyors. eb EL Nelo eae 1 7 = 1 Oo aa) BRagarw N ua ei 1 2 - — 64.4 Ore iS A 1 3 1 1 Gp Szuresin ern. tte deo — 2 — 66:5) Graboyeli CE 2. er. ia 1 3 2 GT-R MAKER A EI ee Bee — 5 1 — OS ZA DALE ate A ANNEES 1 3 2 — 694 lGokabiner a era ae 1 — — — 1) AA Rei POS D IR AO RES PO RP RER a — 3 2 1 ida ETATIGYEVŐI Lee ale 2 — | 1 — Tapi Bolyoget RA 1 4 — == IV] 1 PS STI 1 4 1 17 TEA ASA] ERNR — 2 — = MBs? |) Ace ih 24 7 4 LR ee AU 2 2 — 8 16,7 | Banostor ve He 4) vs, MER 7 — -— = Te \\MOSTEVARS. NER epee e oi 3 2 — 1 TB hier. RACE SE SaR ici 2 — = 1 19. |«Sziankafneni le ea en Il 3 1 a 80... LKovipug LAURENT 3 3 2 2 SI. | Over e 1 2 1 — i 11. täbläzat folytatäsa Feszkek elhelyezése Sor- ar ER x | szám A, | tan to kauen |: Ores 3200 Oseania ee ae ee l 1 3 — PRO AUTOUR A Se PR N DA 1 l l = CEREA: Lectio ra ahem ox {<= 3 | l 1 2 EOLOVa let Mion AE LI te | 4 2 — — SD MESOLCSH dda el 1 l —— — ST MR OV ES POI i 2 5 2 1 LE LR DIE ERP PERLE NE 1 3 = — PIPE UIE di N PRE 1 6 I 1 TL AISNE re EEE d őtet TT — — 15 2 aida ont dall RO. l 2 — — DIE WEIBOVO E dl ara ERI — 1 — — Sa Barsindaren estate ren 1 3 | — 1 nent LT on à — au 3 | 6 DER MENO EE ARES cea hatte SER IMI AL A ő — 2 14 1 Sg 7 W215 00 Ns een ae 1 8 2 4 SANS Kmozsoväo, alata don bic ees 2 5 2 2 PA DATA. RUN RES ie d'os. due ee = A: l DO re At date Ar — CO 2 — LAN NS TR PR Ps AE CR 1 5 | 3 2 RO Re en lens M ete —— 4 , 3 2 ARIANE ROL | 1 | 3 l 2 BOTRIIEtG Eee a VD LUNG 1 LEARN EDEL) A NEE EEE LER TREND calli u N 3 — BON a NU COTO! Tatto Innata ve. — 2 | 2 Il Be Reimann al ai, Yale LIARS 1 HOZÁ MATEGHIOS ti. SITI 2 4 | 4 / 1 ERDE ER | — 2 5 — DD GEnn Bars i FAM 1 BALA | ay LUN EI SE ES I EE ER OR e Re SE — 4 1 1 DT SANTE TETE 6 FORTE SE, Sie ales eee — 5 | 3 es: DR Bela tera vole dini — idr 2 Lier (1510) 5015 REESE ER NER IP RN 1 2 | 2 — DI Basar Domity RM ln). als — | — 6 = MAS ren es. ad ne a — | 2 3 — 116. | Zsitiste et Begejci ............... 2 | 7 5 1 De Molin cio liete Le RO: 1 2 118. | Szrpszki Itebej et Novi........... | 2 | 6 9 1 1191! Banktszka Duabica! uil 1 l — Ce sip lente. Sates sls a Dialed cg COTTO — | 3 5 — ie: tonale bilie ooo. — — 2 = ea Rana tiara. 2 2 | — 4065 11. táblázat folytatása Fészkek elhelyezése Sor- pai, I 123-*|WMabukarter.,: TRARRE le abs EE ] ] 7 — LL IS Zee IS O SR oo — 2 4 1 LAN METOCSICAI MS een INTO u a 4 pro EE ER RSA I SS —- — 4 2 PIT ACC RATE ER Eu ER Ne RER Re | 3 2 2 1 1282 JR RIDE no N Re Er | ] I 6 _ 129.5) EDUDOVA CI E RI — 1 5 2 180° Banatszka, Palin ka eee re l 2 2 1 1312. Banatszka: BO DOL at ie ne lt | 1 — 13277 MISESZEUR CE REVO SES NE RER 2 3 4 DST AON ON E ANT ers — 1 | 4 I 1349 Novo Milesevom ERRO E — 3 3 — ISS i) Janko, MOSTRE EE TELE — — 6 Il 136, U. Mia TONON LAC ee o | —- 1 | ] 2 197: i Temerme.. 2. ze ee dere ce le als | — 3 | — — 18821 Moan Bresztovaet ns Ne ] 2 3 1 139.) "Ban. "Szubotiean. ame au 3 | 3 = A szetküldött körlevelekre 142 helyröl érkezett jelentés a gölyäk fész- kelésérol, mig kb. 100 helyröl negativ valaszokat kaptam. Ezek szerint a Vajdasäg területen (koräntsem reälis) összesen 802 pär gólya feszkelt 1957. évben. A fes®kek elhelyezése szerint: fan 161 pár, epületen 302 pär, szalmakazalon (kocsikerek stb.) 339 pär, üres feszek 124. Hogy mennyire helytällöak ezek az adatok, nem tudhatom, nehäny helyen ellenörzest végeztem és ott azonosak voltak az adatok a beküldött jelen- tesekkel. Mindenesetre le kell szögezni azt, hogy a vajdasägi fehergölya- állomány nagyobb, mint ahogy a számadatok kimutatják. elivka László Fekete gólya sziklán fészkel. Erdőbénye (volt Zemplén, most Borsod- Abaúj-Zemplén m.) közelében fekete gólya- (Ciconia nigra) pár fészkel. A fészek egy sziklacsoportnak a középső tömbjén helyezkedik el, sima, vízszintes, kb. 3 x 2 m-es asztallapszerű felületen. Sem felülről, sem alulról nem látható meg, csak közvetlen közelből vehető észre, s megközelíteni sem könnyű. A sziklát körülvevő faállomány: kocsánytalan tölgy (Quercus petraca sessiliflora) és kislevelű hárs (Tilia cordata), annyira eltakarja a sziklát, hogy csak az itt járatos ember talál rá. Maga a fészek — nehezen nevezhető annak — a sziklalap külső pereméhez közel elhelye- zett pár száraz ágból és törmelékből áll. Beljebb még ez sincs. A szikla 266 alatt kb. 10 m melyseg- ben és 30 m szelessegben palak6-halmaz, k6folyas fekszik. A völgyben levő kis patakot a gólyák nem keresik fel, viszont ellà- togatnak az Aranyos Völgybe, amely a fészek- tol kb. 2 km-re van. A madarak rendszeresen a Bodrog-folyé menti rétre járnak Szegi község határában; ez kb. 6 km-re van a fészektől. A fészek vidékére általá- ban a tölgyesek jellem- zők, míg a völgyekben a tölgy- és gyertyánerdő vegyesen fordul elő. Az említett gólyapár kb. 6 éve rendszeresen ezen a vidéken, feltehe- tőleg a leírt helyen fész- kel. 1957-ben három fió- kát költöttek ki. 1958- ban négyet neveltek fel; mindegyik gyűrűt ka- pott. A gyűrűzéskor az öregek nem voltak jelen, a fiak már tollasak vol- tak és harciasan visel- 39. ábra. Fekete gólya fészke sziklán kedtek. A gyűrűzés után 39. Fig. Black Stork’s Nest on Rock egy héttel a gólyapár és Erdőbénye, 1958 — Photo Z. Mocsáry a négy fióka még a fé- szekben tartózkodott. Az öregeket a gyűrűzéskor másodmagammal tett lá- togatás tehát nem riasztotta el. Mocsáry Zoltán Fekete gólya Bánffyhunyad mellett. Huedin (Bánffyhunyad) közelében a Kolozsvár—N agyvárad vasútvonal mentén, a zsoboki erdőben egy magá- nos feketególya (Ciconia nigra) vadászgatott 1957. V. 12-én a ritkásan álló terebélyes bükkfák közt elterülő, békában gazdag ,,bivalyfiirdeté pocsolya" szélén. Fészkét nem sikerült megtalálnom. Béldi Miklós A hortobágyi halastavak kanalasgém telepéről. Az 5. számú halastó 50—60 méter széles nádszegélyében alakult ki telepük 1951-ben. Kb. 66 párnak a fészkelését állapítottam meg. Telepük igen hasonlít a kisbalatoni 267 40. dbra. Fészkén pihenò kanalasgém 40. Fig. Spoonbill on the Nest Hortobägy, 1951 — Photo N. Homonnay 268 telepükhöz, még a vizi élettér is csaknem ugyanolyan, mint a Kisbalatonon. Térdig érő víz, sűrű békalencsével bevont posvanyos töreszlet. A nádas közepén 20—30 négyzetméteres víztisztás, ahol egymás mellett sorakozott 21 db fészkük, míg a többi fészek a sűrűbb nádasokban volt elszórva. Június 8-án már nagy fiókáik menekültek a nád közé, sőt volt néhány annyira fejlett fióka, hogy a levegőbe tudtak emelkedni. A fészekben elég gyakran találtam záptojásokat, amelyeknek feltűnő vastag héja volt. Magärahagyott, még kikeletlen tojásokat is találtam, amelyek másnapra kivágódtak, de rendszerint agyontaposták a nagyobb fiókák. Rejtek- helyről jól megfigyelhető, amint a szülőmadarak flottaszerűen köröznek a levegőben, sűrűn eresztik meszes ürüléküket a nádsátorra. A fiókák csicsergésszerű hangot hallatnak, akkor a legélénkebben, amikor a szülő- madarak a fészkükre ereszkednek. Az öreg gúnár hu-hu hangon hívja vissza fészkére a lemenekült fiatalokat. A nádfedezék-sátort igen bizalmat - lanul nézik és nemegyszer egy-egy szokatlanabb zajra újra felemelkednek a levegőbe. Az öreg szülőmadár gyakran vesz csőrébe egy-egy gallyat vagy nádszálat, amellyel komikusan fel-felugrál néhányat és utána el- rendezi fészkébe. Gólya módjára igen gyakran áll féllábra. A leszálló szülőmadarat a fiókák repeső szárnymozdulatokkal fogadják, közben több tónusú, csicsergéshez hasonlítható, csengő hangjukat hallatják. A már repülő fióka a fészek körüli békalencsével borított vizeken tanulja meg az élelemkeresés mesterségét. Gyakran láthatjuk őket a teleptől 300 méterre nyúló gát fűzfáira is felgallyazva. Idegen fészek fiókáit is megtűrik fészkükön a szülőmadarak, ez azt látszik igazolni, hogy a fészek nem olyan szigorú magántulajdon, mint más madárfajoknál. Az idegen fészekbe helyezett fiókákat a szülőmadár az új helyen is tovább etette. Összetelepedésüknek főleg a közös védelem és biztonság lehet elsőrendű oka. Ezt alátámasztja az is, hogy a telep köré nagyobb számban fészkeltek különösen a cigányrécék, pocgémek és guvatok. A régebbi időből nem volt feljegyzésünk a hortobágyi fészkelésükről, átvonulóban azonban gyakran megfigyelhető volt néhány példány. Nem lehetetlen, hogy a fertő-tavi vagy a velencei-tavi megváltozott környezeti viszonyok következtében tele- pedtek meg itt, értesülésem szerint első ízben 1948 után. Számíthatunk arra, hogy állandó fészkelői maradnak a Hortobágynak, mert azóta még nagyobb, vízzel elárasztott területek létesültek, sőt a halastavak kiterje- dése is bővült. 1951-ben gyakran megfigyeltem a telepükről kihúzó kana- lasgém csapatokat, amint az úgynevezett , kondás fenék"" vizes területére váltottak ki mint táplálkozási érdekterületükre. Tudomásom szerint azóta ezen a területen is halastó létesült. Dr. Homonnay Nándor Bütykös ásólúd Apajpusztán 1957. XII. 15-én 1 db hím bütykös ásó- ludat (Tadorna tadorna) figyeltünk meg Gy6ry PáLlal Apajpusztán (Pest m.) az egyik halastavon, tőkés- és csörgőrécék társaságában. Azok felrepülése után azonban egymagában körözött a tavak felett kb. 150 m magasan, majd a távolabbi vizek felé elhúzott. Győry Jenő 269 Jeges réce előfordulása nyáron. A jeges réce (Clangula hyemalis) ritka vendég a szegedi Fehertavon. Eddigi előfordulási adatai: 1935. XII. 5. juv. tojó; 1943. XI. 8. juv. tojó, 1943. XI. 8. juv. him, 1949. X. 20. juv. Az embertől nem tülsägo- san fél6, bukässal menekülök. Emlitett elö- forduläsok begyüjtettek. 1958. VI. 7-én, amikor az egyik halastöi sziget szelen tünt fel egy jeges rece, mely a esönakot 20—25 lepesre bevärta s igy könnyüszerrel elejthetö volt. A him madär vedlesben volt. Evezö- es kormänytollai nagymertekben kopottak voltak. Minden valöszinüseg szerint ez akadályozta telvegi útjának tovabbfolyta- tasaban. Dr. Beretzk Peter Darazsölyv előfordulása Kaszöpusztän. 1957. jünius 10-en Kaszöpuszta fölött egy 41. ábra. A jeges réce júniusi ätrepülö daräzsölyvet (Pernis apivorus) fi- példánya ; gyeltem meg. A megfigyelési időpont arra en- 41. fig: Re pm ae Duck ged következtetni, hogy a környező erdök- J a ben feszkelhet is valahol. Itt tartözkodasi Szeged—F Sr ), 58 . A , Pre od . . N idöm alatt a Baläta fölött is megfigyeltem. Dr. Homonnay Nandor Accipiter gentilis buteoides Mezb. előfordulások. 1958. III. 10-én Rajka- ról SZABADOS SÁNDOR vadőr küldte be azt a fiatal him példányt, mely gyűjteményünkben található. Nem sokkal később, 1958. III. 22-én Isa- szegen héjacsapdába került ugyancsak egy fiatal hím, mely KALLO FERENC solymász tulajdona. A két madár képét mellékelten közöljük. Dr. Pátkai Imre Kékvércse fészkelése Kolozsvár közelében. 1954. június 11-én a szamos- falvi erdő (Kolozsvártól mintegy 3—4 km-re) fiatal szálerdejében 2 db kékvércse ( Falco vespestinus ) fészket találtam, elhagyott szarkafészekben. Az egyik fészek alatt még az előbbi években készült, zilált állapotú szarka- fészek is ott volt, úgyhogy kettős fészeknek látszott messziről. Mint érdekességet említem, hogy az említett szarkafészkek 1954 tavaszán biztosan lakottak voltak, mivel a fészekaljakról több alkalommal méretet is vettünk, csakhogy időközben a szarkák fészkeit az erdei- és mogyorós- pelék elpusztították. S minthogy a szarkák más fészek után láttak, a pelék maguk hordtak az árván maradt fészkekbe száraz faleveleket, saját rackukká kiképezve ily módon azokat. Ezeket a megfigyeléseket május hó végén végeztük s a szarkafészkek újbóli ellenőrzésekor — júniushó 11-én — az egyikben 4 db, a másikban pedig 3 db kékvércse tojást talál- tam. (Egy-egy bizonyító példányt el is vettem a fészekaljból, melyeknek 270 24 ábra. A Fegyverneken fogott északi héja frissen fogott állapotban 42. Fig. The Northern Goshawk caught near Fegyvernek short after the catching Fegyvernek, 1946 — Photo L. Bástyai 13. ábra. Az északi héja Rajkán elejtett példánya 43. Fig. The Northern Goshawk shot near Rajka Photo G. Reichart 271 279q19]S "I 070Ud buryoma ayı 41/0 1oys Bazsos] vau 1ybmvo ymoysoHn ULWYUON oyL “bid "SEHE up spbol » Joppıaoı vhuppjad mobo/ uobazsnsy vlay 140289 Zp ‘DIQD "CH — FF © méretei a következők : 1r236;4 &n:29;2 . mm,” IL 36,0 x 30,5 mm). ‚Mindket fészekben, amikor megtalal- tam, a tojó madarak ültek a tojásokon. A fészkek 2— 3!m földtől számított ma- gasságban, tölgyfák ágko- ronájában voltak. Az ere- deti szarkafészkek fészek- esészéje majdnem a pere- mével egyszintig, száraz tölgyfalevelekkel volt fel- töltve. Ezt a fészekanya- got azt hiszem nem a kék- vércsék, hanem a szarkák után időközben betelepült pelék hordták. E feltevése- met azzal látom indokolt- nak, mivel a többi, már el- pusztított szarkafészekbe települt pelék által hordott fészekanyag megegyezett a kékvércse tojások alatt talált fészekanyaggal. Györfi Sándor Foglyok a magas hegy- ségben. Régi erdélyi megfi- gyelésre térek ezúttal visz- sza, egy emlékezetes moz- 46. ábra. Ugyanaz a példány 1958. IX. 29-én az zanatra, amiről még nem Állatkertben számoltam be intézetünk 46. Fig. The same specimen in the Zoo on Sept. előtt. 29. 1958. Ismert adatok szólnak a Photo I. Sterbetz fogoly (Perdix perdix) al- h pesi magasságú előfordulásáról a Kárpátokban. Igy CHERNEL: ,,Ma- gyarország madarai" (1899) c. könyvében (p. 341) a Retyezát hegy- tömbjéhez tartozó farkaspataki havas magasságát, ahol Bupa ÁDÁM fog- lyokat észlelt, 3000 m-nek jelzi; ez nyomdahiba, recte 2000 m. A Déli Kárpátok Retyezát hegytömbjén nekem is volt alkalmam fogoly- csapatokkal találkozni, de a hegységnek mindössze két pontján. Az 1250 m magas Magura Zimbrului kaszálóin éveken át otthonos volt egy csapat; jó védelmet találtak a foglyok a télire is kinthagyott szénaboglyáknál, különösen amikor szirti sas keringett a magasban. A másik teljes népességű csapat a Custurák 2200 m magasságában zergevadászat közben riasztott meg váratlan zajos felrepülésével. A szárnyrakelt csapat azonnal beszállt a közeli törpefenyő cserjés védelme alá. to 18 Aquila — 6 Őszi előfordulású volt mind a két eset; téli Utjaimon azonban egyszer sem találkoztam foglyokkal, hangjukat sem hallottam, nyomaikra sem találtam rá a hegyekben. A Magura előhegységi csapat szintén eltűnt megszokott helyéről. MADERSPACH VIKTOR a Retyezát vidékén jóval több megfigyelésről számol be a kárpáti foglyok előfordulását illetőleg. , Medve" c. könyvében (1943) számos hegységet nevez meg az akkori határhavasok mentén, valamennyit a fatenyészet feletti alpesi magasságban ; megnevezi Bukura, Boresku, Papusa, Szlivé hegytömböket. A foglyokkal síelés közben talál- kozott (a szirti fogoly nem fordult ott elő), és ami a legfeltűnőbb, a tél közepén (januárban, februárban), amikor a megjelölt havasi legelőkön jóformán minden állati élet kihalt. Magam is sokat jártam télen is a szél- fúvástól hómentes és déli fekvésű legelőkön, ennek ellenére sem volt sze- rencsém, éppen úgy embereimnek sem; foglyok nyomaira nem akadtunk. Előttem a probléma a téli évszaki vonatkozásában mindmáig tisztázatlan maradt. Volt azonban alkalmam (igaz csupán egy alkalommal) olyan jelenség- ben részesülni, amiről MADERSPACH sem tett említést és amely össze- függésben állt a foglyok kárpáti előterének különleges viszonyaival. Késő novemberi estén a Retyezát hegység aljában elterülő malomvízi mezőnek (500 m) egyik füves tarlóján zenebonával felérő szokatlanul erős fogolycsirregésre lettem figyelmes. Felkeresve a foglyokat, nem nagyobb, mint félholdas parcelláról csapat csapat után kelt szárnyra és ugyanegy irányban húzott el a puszta mezőségen. A rövid szünetekkel felkelő csapa- tokat jól számbavehettem — összeolvasva 80-on felül, megközelítőleg 90 foglyot. Ennyi fogoly pedig nem élt a kárpátaljai 10—15 ezer holdra felmenő mezőségnek egész területén. Már akkori véleményem (1910) is az volt, hogy a helyváltoztatásra olyan specializálódott foglyokkal talál- koztam, amelyek a tél elől a magas hegyekről levonulva lent a síkon csopor- tosultak össze. Másnap mindjárt a foglyok keresésére indultam, de egyetlen csapatra sem találtam többé rá, később sem, amikor a nagy térséget szerteszét átkutattam. Feltevésem szerint távolabbra vándoroltak el. Így maradt a fogoly-probléma előttem továbbra is kérdésesnek, össze- függően a Maperspacu-féle téli megfigyelések vonaläval. Mostani jelentésem indokát az Agrárirodalmi Szemle 1957. 10. számában olvasott közlemény címe adta meg: Pascovscur: „A fogoly behatolása a Kárpátok alpesi övezetébe". (Ref. Padur. Bucuresti 1957. 71. évf. DSL.) Barthos Gyula Csonkaläbü fürj. 1941. augusztus 17-én gazos mezei parcelläröl egy fürj kapott előttem szárnyra. A lelőtt fürj csonkalábú volt; mindkét lábáról egyenletes metszéssel hiányzott a csüd, kaszával vághatták le azokat. A szinte kövérre kifejlett fürj hasaalja teljesen csupasz volt; lábcsonkjai segítségével csúszva szerezte meg élelmét. Barthos Gyula 274 A pettyes lile nagyszámú megjelenése. Apajpusztän, egy leeresztett halastó iszapos lagunái között 1957. XI. 3-án 80—100 db pettyes lilét (Charadrius apricarius) figyeltem meg, 2—3 csapatban, bíbicek és nagy- pólingok társaságában. Győry Jenő Havasi lile a Szebeni havasokban. Hozzäszölva STERBETZ közlemenye- hez (Aquila, LXIII—LXIV, 1956—57., p. 277—278. & 338.) meg kell állapítanom, hogy a havas lileböl (Charadrius morinellus) még mindig akad a Cindrelen a Cibin-tó közelében (Cibin-hegység). Gyűjteményünk- ben bizonyítékul őrzünk egy öreg hímet két fiókával 1908. VI. 28-áról, melyeket BiELz ajándékozott. PRoF. KLEMM most is minden esztendőben megállapítja a havasi lile jelenlétét a Cindrelen s bizonyításul egy tojáshéj töredéket hozott nekem. Stein-Spiess Sylvia Kőforgató a fonyódi halastavaknäl. 1957. IV. 20—30. között Fonyö- don, a II. számú halastavon egy kőforgatót ( Arenaria interpres) lőttem. A madár párban volt, de ezenkívül még 2 párt is láttam. A kitömött példány a keszthelyi Gazdasági Akadémia gyűjteményébe került. Dr. Rajniss Lajos Szemellenzővel szárnyaló erdei szalonka. Szokatlan és valamennyire furcsa látvány volt, amikor tavaszi hajtásban egy felreppent erdei szalonka (Scolopax rusticola) nehézkesen imbolyogva kelt szárnyra. Már messziről feltűnt, hogy szokatlan magasságba emelkedett fel és bizonytalanul szálldosva — denevérhez hasonlóan — haladt a magas szálasok felett. Lövéssel el sem volt érhető. Közeledtére felismertem rajta a csőrével felszedett eléggé nagy mézgáséger levelet, az közepetáján átlyukasztottan szemellenzőt képezett a madár előtt. Amíg szemmel követhettem, a fa- levelet magával vitte. Barthos Gyula Ugartyük fészkelése Dél-Zalában. 1941. VI. 9-én az a meglepetés ért? hogy Nagykanizsa és a Mura folyó közti fennsík jellegű mezőségen első ízben 2 zápos ugartyúk ( Burhinus oedicnemu ) tojásra találtam megyénk területén. Ugyanott a nagytáblás szántóföldön tengeri-vetésben 1943. V. havában újabb 2—3 ugartyúk tojást találtak és külön egy fiókát is. A nagy mezei táblák felparcellázása után az ugartyúkok elmaradtak, sőt az azelőtt folyamatos őszi átvonulásuk sem érintette többé vidékünket, melyet régebben legkorábban VIII. 24-én, legkésőbb XI. 13-án észleltem. Barthos Gyula Különösebb vendégek a Balaton mellett 1957 őszén és 1958 tavaszán. Hasonló cím alatti közleményeimet folytatva, ez alkalomból három fajról számolhatok be. Egyik a lócsér (Hydroprogne caspia), melynek mozgalma 1957 őszén elég erősnek bizonyult. Sokfelé találkoztam lócsérrel a Balaton 18" — 15 co di de) partjän, igaz, hogy valamennyi hely a tägabb ertelemben vett Keszthelyi- öbölbe esik. Lehetséges tehát, hogy néha ät-ätrepültek ugyanazon peldä- nyok egyik helyről a másikra; 1957. IX. 18-án egy öreg és egy fiatal példányt észleltek, Keszthely közelében a Fenékpuszta felé eső part- szakaszon, az ún. , Tanyakereszt" alatti földnyelven, majd ugyanezen a napon Fenékpuszta közelében két példány szállt a Balaton felett ; IX. 22- én Balatonberénynél a , Csicsergő" nevezetű zátonyon 3 öreg és 3 fiatal példány pihent; a Balatonszentgyörgy határához tartozó nyílt [parton ugyanaznap délután egy öreg és egy fiatal ült, IX. 23-án az Algyenes felé eső nyílt parton, az ún. szabad fürdőn egy öreg és egy fiatal példányt észleltem. 1958. IV. 17-én a fonyódi halastavak felett halászgatott egy példány. Megjegyzendő, hogy a tavak leeresztés alatt állottak és bennük a víz elég sekély volt. A lócsér, mint az elmúlt években is, nemcsak a nyílt vi- zet, hanem a benőtt részeket is felkereste. 1958. VI. 16-án ismét 4 példánnyal találkoztam a , Tanyakereszt" alatti földnyelven. 1958. V. 22-én ugyancsak Fonyódon a halastónak az Ordacsehi felé eső sarkában fekvő szikes legelők felett láttunk KÁRPÁTI ÁRPÁDDAL egy székicsért (Glareola pratincola ) keringeni, később visszatért a tóban fekvő sziget fölé. 1958. V. 25-én a Kisbalatonban a két tó és a Zala felett kavargó dankasirály csapatban figyeltünk meg egy példányt SÁMUEL NIcoLETTE-tel. Ezt a fajt a Balaton- nál eddig még csak HERMAN Orró találta meg Somogyszentpál hatara- ban 1890. V. 9-én, továbbá GAÁL Gaszton gyűjtött 3 példányt 1903. IX. 13-án Ordacsehinél. 1958. V. 24-én Balatonberény előtti zátonyon egy fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) tartózkodott 50—60 küszvágó csér (Sterna hirundo) és 2 kis csér (Sterna albifrons) csapatában. Erre a fajra. ez az első hiteles balatoni megfigyelés. Dr. (Keve András A szerecsensirály újabb fészkelése. A szerecsensirály (Larus melano- cephalus) 1953., 1954., 1955. és 1958. években kimutathatóan költött a szegedi Fehértavon (1. Aquila 59—62. kötet, p. 369—370. és Aquila 63—64. kötet, p. 281—283). 1957. évben a költest nem figyeltem meg, de ez nem zárja ki, hogy a visszatérő néhány pár fészkelése elkerülte a figyelmemet, miután ez évben a dankasirály-telep szerte volt szóródva. 1958. évben két pár fészkelését találtam a XI. sz. halastó ún. Korom-szigetén. 1956. és 1958. években egy-egy fiókát jelzőgyűrűvel láthattunk el. Az eddigi fészkelések alapján a szerecsensirályt a szegedi Fehértó rend- szeres fészkelőmadarának kell tartanunk. Dr. Beretzk Péter Őszi madärmozgalmak a Duna vidékén. 1957. IX. 5-én erős kis sirály (Larus minutus) mozgás volt a Dunán. Csicsón és Gönyüvel szemben egyes példányokon kívül egy 15 példányt számláló csapatot is láttam. 1957. IX. 11-én Komárom (Komarno) mellett kukoricaföldön a kora reggeli órákban függőcinegéket (Remiz pendulinus) figyeltem meg, ahogy táplá- lékot kerestek. Az egyes kukoricaszárakat alaposan átvizsgálták, úgy mint azt a nádban szokták tenni. Stollmann András Fattyiszerkò Tiszavalk határában. 1942. VI. 19-én Tiszavalk határában fekvő ,,Tetes’’ nevezetű terület felett nagyobb szerk6 csapatot észleltem. A vegyes csapatban nagy számmal volt a kormosszerkő (Chlidonias nigra), akadt köztük néhány fehér szárnyú szerkő (Ch. leucoptera) és 3 darab fattyúszerkő (Ch. hybrida), mely utóbbiakból egy példányt begyűjtöt- tünk. A példány kotlófoltos volt. Dr. Vasvári Miklós + A balkáni gerle Erdélyben. A balkáni gerle (Streptopelia decaocto ) Marosvásárhelyen és környékén 1945 tavaszán jelent meg először (vö. MANNSBERG, Aquila, LI-LIV, p. 159 & 182; Rapu, Aquila, LXIII — LXIV, p. 286—288 £ 343—344). A Nagy-Küküllő vidékén Székelyudvar- helyig terjedt el. Megjelenése óta Marosvásárhelyen nagyon felszaporodott. Marosvásárhelyen lévén sok házi galamb, megtörténik, hogy a balkáni gerle összebarátkozik a galambokkal. Így már a barátkozás eredménye- képpen egy fehér balkáni gerlét figyeltem meg a többi gerle közt. Már egy pár esetben láttam hófehér gerlét, csak a nyakörve fekete. Kipróbál- tam azt, hogy az általam készített, de az általuk megszokott vessződara- bokból összetákolt mesterséges fészket elfogadjak-e? Elfogadták, sőt 3 ev óta évenkint háromszor költöttek 2—2 fiókát benne. Ezek után annyira megszelídültek, hogy nemcsak otthonosan járnak a baromfiudvaron, mintha a baromfiakhoz tartoznának, hanem még a konyhába is bejönnek a tengeri után. Fészkét előszeretettel építi fenyőfákra, melyek télen, nyá- ron búvóhelyet biztosítanak számára, és a tömött és összecsapott ágakon könnyebben is tudja fészkét megépíteni. Ma már azonban nemcsak az örökzöld lombozatú fenyőfát keresik fészkelési és védelmi célra, hanem a nyitott faépületek gerendázatán egész alacsonyan is költnek. Például szomszédomban egy kis fedeles kút 2 m magas, zsindelyes épületszöglet gerendáján költöttek s a gyakran és közvetlen közelben működő kerekes kút lármájával sem törődnek. Id. Kakuts György A balkáni gerle téli költése. Már az elmúlt években is többször kaptunk híradást, hogy a tél folyamán, amint az időjárás kissé engedett, a balkáni gerlék ( Streptopelia decaocto) azonnal költéshez láttak. Ilyen időjárásban az udvarló és nászrepüléseket végző balkáni gerlék ma már egészen meg- szokott jelenségek Magyarországon. Azonban még eddig minden esetben az időjárás zordabbra fordulásával a gerlék az udvarlást abbahagyták, ugyanígy a fészeképítést, és ha már le is tojtak, tojásaikat elhagyták. Az 1957/58. év telén történt meg első ízben, hogy még a legzordabb időjárás mellett is költöttek gerléink és fel is nevelték fiókáikat. Ez a tél Magyar- országon nem volt szigorú, de igen elnyúlt; komoly nagy hidegek csak január végén voltak néhány napig, de még március végén is fagyok jártak nagy hóviharral. A balkáni gerle téli költéséről az első hírt RADETZKY JENO volt szíves beküldeni Székesfehérvärrél, hogy XI. hó elején 5 fészek- ben is talált tojást és az öregek kotlanak. Intézetünk körül is naponta észlelhettük, hogy XI. 20. körül és I. 15. körül a gerlék rendszeresen etettek. SZENTHELYI-MoLNAR IstvAn 1957. XII. 27-én telefonon közli, hogy a PA | „Budagyöngyenel’” kotlik a balkáni gerle, I. 13-án pedig, hogy az egyik fióka sikeresen kirepült, míg a másik elpusztult. Hasonló jelentés érkezett a budapesti Kálvária térről is, hogy 1958. II. 5-én két fióka kikelt. ANNÓK- SZABÓ JÁNOS Kiskunmajsáról közli, hogy 1958. II. 14-én kotlanak a balkáni gerlék és III. 20-án fiatalok vannak. Megemlíthetjük még, hogy PALLAGI PÉTER Mezőberényből jelezte, hogy ezen a télen a balkáni gerlék költöttek. Dr. Keve András Kakukkfióka a szőlőpajta ablakában. Hajdúböszörménytől kelet felé 4,5 km-re a böszörményhadházi országút északi oldalán MAGHY ZOLTÁN festőművész szőlőbeli pajtájának nyugatra néző ablakában 1957 tavaszán, a külső fatábla és a belső üvegablak közé egy pár kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) fészkelt. A madárvendégeknek be- és kijáratul a külső fatábla alsó részén levő 4 x 10 cm nagyságú nyílás szolgált. A kerti rozsdafarkú fészkét április közepe felé rakta s abban eleinte 6 tojást figyeltek meg. Június hó folyamán azonban a gazda szőlőbe kimenő gyer- mekei a szobából azt vették észre, hogy a fészekben csak egy nagyobb fióka van. A felismert kakukkfiókával az üvegen át incselkedtek, mert olyankor tátott csőrrel védő mozdulatokat tett. A felnevelt kakukkfi július 3-án azon a nyíláson át hagyta el fészkét, melyen át anyja a tojásban oda becsempészte. Dr. Söregi János Tövisszúró gébics mint kakukk dajkamadár. 1955., 1956, 1957. évek május — június hónapjaiban a Somogy megyei nagyatádi erdészet Kaszópusztai üzemegységének környékén és a Balátán folytattam ornithológiai kutatá- sokat és madártelepítési kísérleteket. Munkám során az ottani ornis minden tagját figyelemmel kísértem. Különösen az 1955-ös és 1956-os években feltűnő nagy számban fészkeltek a nagyobb kiterjedésű kaszáló- kat szegélyező erdőszélek bokrosaiban a tövisszúró gébicsek. Egyik szeder- indával átszőtt galagonyabokorban találtam egy hatos fészekaljú tövis- szúró gébics fészket, amelyben ült a tojó madár. A fészek olyan alacsonyan épült, hogy a madár lerebbentése után abba jól bele lehetett látni. A tojá- sok barnás pettyezettek és egészen frisseknek látszottak. Annyira egyforma volt a 6 db tojás, hogy nem is gondolhattam arra, hogy abban kakukk- tojást fogok találni. Mivel a környéken igen sok pár tövisszúró gébics fészkelt, elszedtem ezt az egyébként más madárfajok megtelepedését | gátló fészket és lakásomra vittem. Mind a hat tojást egymás után megfúrtam. Az egyik tojásnál a fúró csaknem háromszoros erővel hatolt csak át a mészhéjon. Így azonnal feltűnt a héj feltűnő és a többiektől elütő vastag- sága és a tojást alaposabban kezdtem vizsgálni és figyelni. Először a gébics- tojásokat fújtam ki, utoljára a keményhéjút. A szokásos kimosás után a vastaghéjù ellentétben a többi öttel — teljesen kitisztítva, halväny- kékes-zöldes színű lett és most már feltűnően elütött a többitől. Kétség- telenül kakukktojásnak bizonyult, mert egy másik napon egy feldúlt gébicsfészekben megtaláltam a teljesen azonos színezésű tojásnak a párját. Ebben a fészekben 3 gébics és egy kakukktojás volt. A fészek eléggé tépett 278 állapotban volt, úgy nézett ki, hogy azon a gébics és a kakukk dulakodott. 1956 tavaszán szintén ezen a környéken találtam gebicsfeszket az elözök- höz teljesen hasonlö kakukktojässal. Kaszöpuszta környeken ez egy különös ‚‚eline’”’ lehet. Hangja mély, többszólamú. Igen korán, már virra- datkor szólni kezd. Megfigyelésem szerint az itteni erdőkben a kakukknak a tövisszúró gébics a fő dajkája. Dr. Homonnay Nándor Téli uhu előfordulások az Alföldön. 1958 januárjában a Gyoma környéki rizsföldeken vizsgálati anyaggyüjtes közben egy uhut (Bubo bubo) ver- tünk fel a parcellák keresztgátjait szegélyező keskeny nádasból. A sötét színezetű, elsőéves tollazatban lévő madarat intézetünk gyűjteménye részére elejtettem. Adatai : Gyoma, 1958. január 11. Fiatal tojó. Ugyan- ezekben a napokban Biharugra határában is kézrekerült egy példány Parıcz PAL t66r közlése szerint, a nagysziki halastavak mellett. Dr. Pátkai Imre Az egyiptomi kecskefejő Magyarországon. A Sopron határában fekvő ún. Bécsi-Dombon, néhány akácfával és vadkörtével beszórt legelőn 1954. X. 10-én délelőtt egy vadkörtefán GArponyr Gy. GABORRAL egy fehér nyakörvű madarat vettünk észre, melyet első pillanatban örvös rigónak véltünk. A madár felé közelítve, mintegy 50 m-nyire, az leröppent az ágról, amelyen addig hosszában ült, és ekkor ismertük fel határozottan, hogy kecskefejővel van dolgunk. Testnagysága valamivel nagyobbnak tűnt a mi kecskefejőnknél, továbbá megfigyeltük rajta, hogy a sötétebb hátszín mellett a fejtető világos volt. Ezek után jellegzetes repüléssel eltűnt a közeli szőlő fái között, ahol később már nem találtuk meg. Tekin- tettel a kései időpontra, amikor a hazai kecskefejőink már nem mutat- koznak, továbbá a környezetre, a napszakra és a madár nagy éberségére, meg lehetett állapítani, hogy vonulásban levő idegen kecskefejőt láttunk. A nagyságbeli és színezeti különbségek alapján, melyek közül a fehér nyakörv volt a legszembetűnőbb, a madarat egyiptomi kecskefejőnek (Caprimulgus aegyptius) határoztuk meg. Ezt a fajt eddig sem hazánkban, sem a Kárpát-medence területén belül még nem észlelték. Európában néhány ízben gyűjtötték csak, így Helgolandban, Angliában, Szicíliában és Maltán. Győry Jenő Madártani megfigyelések Zalában. 1958. VII. 24-én a kiskomárom! szőlőhegyen kirepült szürke küllő (Picus canus) családot láttam. Ugyan- csak itt elég magasan egy fekete gólya (Ciconia nigra) húzott el a Kis- balaton irányában. A gyümölcsösben aránylag szép számmal fészkel a közép fakopänes (Dendropos medius). A komärvärosi Alsóerdőben az erdészek állítása szerint rendszeresen fészkel a rétisas (Haliaetus albicilla ) . Péczely Péter 279 A balkáni fakopanes Kolozsvár környékén. A Kolozsvártól (Cluj) nyugati irányban 10 km-re fekvő Szucsag község egyik gyümölcsöseben hím balkáni fakopáncsot (Dendrocopos syriacus) fedeztem fel 1957. VI. 12-én. Az almafa 4—4,5 m magasan levő odvából kisurranó madarat a rá- következő napokban többször is volt alkalmam megfigyelni, hol déli, hol pedig az esti órákban. Majdnem mindig az odúban találtam, a nyíláson À 3 perces idöközökben ki-kitekinget6 fakopänes azt a be- nyomást keltette, mintha tojäsain tojó 6rkôdnék. Meglehetősen bizal- matlanul viselkedett, közeledtemkor könnyen elriadt, a veszély elmúltával azonban azonnal visszajött odújába. VI. 19-én végre szem elé került a tojó is. Ettől kezdve a fakopáncs-pár felváltva szorgalmasan hordta fiókáinak az élelmet. Ebből a munkából a szülők kb. egyformán vették ki részüket. A hím etetés közben a fészek tisztítására is gondot fordított. VII. 1-én az odú nyílását valaki fejszével kitágította, de a fiókákat úgy látszik nem bántotta — legalábbis nem valamennyit —, követelődző hangjuk messzire elhallatszott. A szülők nyugodtan tovább etettek. A közelben a földön ráakadtam az egyik fiatal fakopáncsra. Méltatlan- kodó hangja elárulta hollétét. Repülni még nem tudott. Mellén jól látszott már a halványpiros örv. Testvéreinek sorsa ismeretlen maradt számomra. Időközben VI. 20-án Kolozsváron is előkerült egy piros mellörvű, de már jól repülő, élelem után kutató fiatal balkáni fakopáncs, erdei fenyőfán, benn a városban. Ez a példány tehát a rendes, korai költésből származott. Szucságon ugyanezen a napon még csak az etetés legelején tartott a fakopáncs-pár. Béldi Miklós Fülespacsirta Hódmezővásárhely határában. 1958. I. 31-én a város szélén behavazott legelőn 3 fülespacsirtát (Eremophila alpestris) láttam szalad- gálni. Elég messziről, mintegy 30 m-ről felrepültek, jellegzetes pirregő hangot hallatva. Magasra emelkedtek és ÉK irányban tűntek el. Második esetben III. 15-én kerültek elém fülespacsirták a Székkutashoz kb. 8 km-re levő Fehértónál. A tó nem volt befagyva, a szélén levő iszapos részen moz- gott 4 példány. Aránylag szelideknek bizonyultak, többszöri megzavarás után is csak pár métert repültek tovább és 8—10 méternyire is magukhoz engedtek. Péczely Péter Fecskék késői költése. Budaörsön 1957-ben egy füstifecske (Hirundo rustica) és egy molnárfecske (Delichon urbica) szokatlanul késői költését figyelhettem meg. Szeptember 16-án vettem észre, hogy a házunkon levő füstifecske fészekben még fiókák vannak. A három fióka ekkor már teljesen tollas volt, 18-án ki is repültek. Kirepülés után még két napig a fészek közelében tartózkodtak, azután szüleikkel együtt eltűntek házunk környé- kéről. Ugyanaznap azt is észrevettem, hogy a szemben levő ház eresze alatt a molnárfecske fészkek egyikében szintén vannak fiókák, amelyeket szüleik szorgalmasan etettek. Az etetést egészen 24-ig mindennap meg- figyeltem. 25-én korán reggel elutaztam és csak este érkeztem haza, így ezen a napon nem tudtam a fecskéket figyelemmel kísérni. 26-án és a követ- 280 kezö napokon egyetlen fecskét sem lättam a feszek közeleben, igy a fiökäk toväbbi sorsäröl nem tudok semmi közelebbit. Valöszinünek tartom azon- ban, hogy a 24-eröl 25-ére virradó éjszakán bekövetkezett nagymérvű lehűlés következtében a szülők — cserbenhagyva fiókáikat — elvonultak, a fiókák pedig éhen pusztultak. Hasonló megfigyelést végzett ebben az időben DR. PÁTKAI IMRE is a Hortobágy-Halastó vasuti állomáson, ahol 1957. IX. 6-án a füstifecske fészkében még négy fióka ült. KövEs ERVIN OTTOKÁR szerint a molnár- fecskék még 1957. IX. 28-án etettek, a fiókák két napra rá kirepültek. VÁRNAY PÁL közli Ózdról, hogy 1957. IX. végén még etetnek egy fészekben a molnárfecskék, X. hó első napjaiban ezt a fészket gyerekek leverték, és így a fiatalok kénytelenek voltak kirepülni. A késő őszbe nyúló nyárias időjárás tehát lehetővé tette, nemcsak egy kivételes esetben, hanem az ország több pontján is — mert nyilván akadtak ezek után hasonló esetek, melyekről nem volt tudomásunk , hogy a fecskék ilyen későn még költsenek, és a bejelentett esetek föhbáégébén a fiókák ki is repültek. Dr. Keve András és Szőcs József Füstifecske ( Hirundo rustica L.) különös fészeképítkezése. A táti ,, Halasz- csárda" egy három oldalról zárt folyosórészén egészen különös építésű füstifecske-fészek látható. Az első pillanatra egy szénacsomónak látszik a falra tapasztott fészek. Csak közelről és figyelmesen nézve lehet megis- merni a fészek alapanyagát, a sarat. A fészek oly sűrűn van hosszú széna- szálakkal beszőve, hogy maga az alapanyag, a sár az első pillanatra nem is látszik. A fészeképítés során ezek a madarak annyi szálas fészekanyagot (vékony szénaszálak) használtak, hogy az 15—20 cm-re sűrűn lóg a fészek sáranyagából. Feltehető, hogy a sáranyag összetétele nehezen tapadt, és ezért használtak a madarak ilyen feltűnően sok szénát. Nagy Imre, Győr Molnárfecskék rendellenes fészkelése. 1957 tavaszán Tornyosnémetiben egyik ház faláról a molnárfecskék (Delichon urbica) fészke ismeretlen okból leesett, vele a fiókák is. A házbeliek erre dobozkartonból műfészket formáltak és bekenték azt kívülről sárral, odaszegezték a régi fészek helyére. Ebbe tették a kiesett fiókákat is. Két napig az öregek nem mertek bemenni az új fészekbe. Harmadnapra azonban elfoglalták, és mivel a közben éhenhalt első fiókákat már eltávolították ismerőseim, újból költeni kezdtek. A másodköltés szerencsésen be is fejeződött. A műfészek- nél, mivel az nem ért egészen az ereszig, sárból toldalékot készítettek a fecskék és ezen egy röpnyílást hagytak meg. Ebben a fészekben 1958-ban ismét költöttek molnárfecskék, fiókáik szerencsésen ki is repültek. Köves Ervin Ottokár Újabb gyászos cinege előfordulás Erdélyből. 1957. X. 25-én Kalotaszeg északi peremén, a Kispetri és Nagyalmás községek közötti Kormoshágó erdejenek keleti szélén, az Almás-vártól DK irányban, mintegy 1—1,5 281 km-re a värostöl, öregebb, de ritkàs bükkös szelen, az Almäsi värhoz vezető út kaptatdjan verebszerü cserregdö hangra lettem figyelmes. A szokatlan hangok — zuzmókkal sűrűn borított kérgű, öregebb vad- körtefa ágkoronájában tisztogató gyászos cinegétől (Parus lugubris) származtak. Ezen a területen azon a napon összesen 5 db-ot láttam egye- sével, kettesével csatangolni. Viselkedésükben óvatosabbak rokonaiknál, de ezek is igen élénk mozgásúak. Györfy Sándor Adatok a kormosfejű cinege hazai előfordulásához. 1958. I. 25-én 2 db kormosfejű cinegét (Parus montanus) figyeltem meg Brennbergbánya közelében (Sopron m.) egy idős lucfenyvesben. Egy példány a Madártani Intézet gyűjteményébe. került. A példányt összevetve 3 sátorhegységi és egy bártfai példánnyal, azt a Parus m. montanus Conrad alfajhoz tarto- zónak tartjuk. 1958. V. 6—15. között ScHMIDT Econnal a Sátorhegység- ben járva, több alkalommal figyeltük meg ezt a fajt a bükkösökben és fenyvesekben. Megfigyeléseink szerint az alacsonyabb szintekben mozognak leginkább és kedvelik a fiatal, sűrűbb faállományokat, valamint szívesen tartózkodnak víz közelségében is. Viselkedése csendesebb, mint a Parus palustris-é, s attól jól megkülönbözteti elnyújtott ,,dé-dé-dé” hangja. Két példány került begyűjtésre, melyeket Parus montanus borealis Selys- Longchamps alfajhoz tartozónak tartunk. Ugyanitt gyűjtötte már DR. PÁTKAI IMRE 1950. V. 25-én is egy példányban. Ez a négy példány az első bizonyítéka, hogy a kormosfejű cinege előfordul határainkon belül is. Győry Jenő Adatok a fenyves cinke, búbos cinke, erdei fakusz és léprigó költéséhez. Eddigi megfigyeléseim szerint (Soproni hegyvidék) a fenyves cinke (Parus ater) igen gyakran költ földi lyukakban, melyek rendszerint a puszta avarban vagy tű-szőnyegben, a legközelebbi fa tövétől néha 1—1,5 m-re vannak. A nyílás átmérője 2,5—3 cm és 60°-näl rendszerint meredekebb. A lyuk aljára általában nem lehet lelátni. A fészek alapja tiszta moha, csészéje pedig őz, szarvas, mókus stb. szőrökből, finom növé- nyi szálacskákból, tollakból és gyapjúszerű anyagokból áll. E faj viselke- dése odúja közelében, főként a fiókanevelés előtt óvatosabb, mint a többi cinegéé (kivéve a búbos cinkét). A búbos cinke (Parus cristatus) költésével kapcsolatban azt kívánom megemlíteni, hogy fészekodúja rendszerint korhadt fában, illetve korhadt környezetben, alacsonyan van; továbbá hogy a fészekalj tojásainak a száma 5—6 db (ritkábban 8). Az irodalomban szereplő 9—10-es fészek- aljakat nem tapasztaltam (CHERNEL). Az első költés tojásai április utolsó harmadában és május elején találhatók, a második május végén és június elején. Az erdei fakusz (Certhia familiaris) költése nagyjából időben meg- egyezik a búbos cinkéével, s tojásait is(5—6 db) a másikhoz hasonlóan kb. 8 nap alatt rakja le. Érdekes megemlíteni, hogy két alkalommal találtam fészkét mesterséges fészekodú mögötti ágzugba rakva; egy ízben pedig 282 olyan vadeseresznye keregleväläsa mögött, amely fában az előző két évben is költöttek fakuszok, úgyhogy a régebbi és korábbi fészkek egymástól 20—30 cm-nél nem voltak messzebb. Egy harmadik pedig kocsánytalan tölgy hasadékában volt, ugyanott, ahol négy éve már gyűrűztem fiókákat. Tehát ebben a fészekben már több alkalommal költött. Ez mindenesetre a költési lehetőségek korlátozottságára vet fényt. 1958.IV. 25-én a soproni Ikerárok felett 50—55 éves, kevert faállomány- ban léprigó (Turdus viscivorus) fészket találtam erdei fenyőn, kb. 16 m magasan. A fészek a fő törzs felső elágazásában olyan jól el volt rejtve, hogy alulról a madár csőre hegyén és farka végén kívül mást nem lehetett látni. A fészekben 4 db erősen kotlott tojás volt, melyeket az öregek fel- váltva ültek, mégpedig olyan szorosan, hogy a fa erőteljes rugdosására sem volt hajlandó egyik sem leröppenni a fészkéről (szemben az énekes rigóval). Az öregek felváltva való költését akkor tapasztaltam, amikor az egyiket távolabbról lerepülni láttam a fészekről, és odamenve a másik már rajta ült, fordított testhelyzetben, mint ahogy az előbbit láttam. De mielőtt a fészken ülőt lerepülni láttam volna, a másikat már a fészek közelében -észleltem. A fészek anyaga: főként növényi szálak, fenyő- ágacskák, gyökerek, mohaszálak és levelek; a csészéje száraz fűszálakkal, tűlevelekkel bélelt. A fészek vastagsága 10 cm, külső átmérője 20 cm, belső átmérője 14 cm. V. 29-én figyeltem meg ennek a fészekaljnak a kirepült fiókáit s 30-án ezenkívül még egyet a Dalos-hegyen, amint az öregek cserregve vezették a fiatalokat. Győry Jenő Gyapjaspille (Lymantria dispar L.) tojásait pusztító madarak. A Bör- zsöny hegységben 1955—1957. évek alatt lezajlott gyapjaspille-gradáció körülményeit vizsgáltuk Kóspallag, Királyrét, Nagyhideghegy, Ma- gyarkút, Berkenye környékén idősebb állományú (25—45 cm törzsát- mérőjű), főleg tölgy-, cser-, gyertyán- és részben bükkerdőben. E vizsgálati helyek többségén 1956 nyarára bekövetkezett a tarrágás, míg a Nagyhideg- hegy körül 1957. év nyarára várhattuk ezt, de elmaradt, mert a gradáció — a tarrágásos helyeken az éhezés következtében bekövetkező degenerá- ció, betegségek, parazita- és ragadozó-tevékenység, a Nagyhideghegy környékén pedig a természetes ellenségeken kívül az 1957. év tavaszának kedvezőtlen időjárási viszonyai következtében — összeomlott. Az össze- omlást előidéző tényezők szerepét külön-külön vizsgálva feltűnt a nagy- számú megbolygatott gyapjaspille tojáscsomó, amelyekkel kapcsolatban már 1956. X. 16-án megfigyelhettük Kóspallag közelében is, Királyréten is, hogy csapatba verődött széncinegék (Parus major), kékcinegék (Parus caeruleus), csuszkák (Sitta europea) és fakuszok (Certhia sp.) tevékeny- sége folytán sérülnek meg. SAGI BÉLA erdész 1957 tavaszán Magyarkut— Berkenye körüli erdőterületen szintén tapasztalta, hogy igen sok tojás- csomót kikezdtek a cinegék. A 1957. IV. 16-án Királyrét környékén, a Magas Tax alatt és a Vasfazék- patak völgye tájékán újra megfigyelhettük, amint az említett madarak gyapjaspille tojáscsomókat bontogattak (47. kép). A hűvösebb erdöre- szeken a hernyók még nem keltek, a rügypattanás is késett még. Az 263 47. ábra. A koronaban lerakott, szen- cinege által kikezdett (középen) es még ép (jobb oldalon ) gyapjaspille petecsomók 47. Fig. The heaps of egys of Gypsy- Moth laid in the crown of trees. At right in intact condition; in the middle the opened by Great Titmouse Királyrét, 1957 — Photo G. Reichart 48. Fig. The Moth with the exîts of caterpillars, which 18. ábra. Sértetlen gyapjaspilletojascsomök a hernyók kifurakodasi nyilasaival és a tojàs- csomók alatt csoportosuló fiatal hernyokkal heaps of eggs of \Gypsy- assamble under the heaps Photo G. Reichart 49. ábra. À gyapjaspille tojas- csomót borító szörreteg eltavo- lítása után láthatóvá válnak az átlátszó tojasburkokban te- lelő hernyók = 49. Fig. The wintering cater- pillars are to see through the transparent membran after the removal of the hair-stratum of egg-heap Photo G. Reichart 50. ábra. Gyapjaspille tojascsomo két végén a rekeszszerti nemezburok, ahonnan a cinegek a tojásokat kiették. A tojascsomo középső részén és a felső tojascsomén a hernyók kifurakodasi nyílásai látszanak 50. Fig. À cell-like felt membran onthe both end of the egg-heap of Gypsy-Moth, from which the Tüs are eaten the eggs. On the middle part of the heap and on the upper the heap exits of the caterpillars are to see Kiralyrét, 1957 — Photo G. Reichart 52. dbra. Szalonnabogar-lar- vatol kiüregesitett gyapjaspille tojascsomo 52. Fi). The Egg-Heap of Gypsy-Moth excavated by the larvae of Dermestes lardarius PhotoIG. Reichart 51. ábra. Közönséges szalonnabogar (Der- mestes lardarius L.) lárvától feldúlt gyap- jaspille tojáscsomó 51. Fig. The Egg-Heap of Gypsy-Moth destroyed by the larvae of Dermestes lardarius Photo G, Reichart 285 alacsonyabb és deli melegebb lejtökön ez id6pontban kezdtek a rügyek megmozdulni és a fák napsütéses oldalán lévő tojäscsomokbél elöbujni az elsö hernyök (48. kep). Megfigyeléseinket folytatva, 1957. IX. 16-an és X. 11-én szintén tapasztalhattuk Köspallag közelében, Kirälyreten és Berke- nye—Magyarkut közötti erdőben az említett vegyes fajösszetetelü madär- csapatok működését, melyek a nyár folyamán a törzsekre, ágakra lerakott tojáscsomókból szedegették a tojásokat. 1958. IV. 16-án Királyrét mellett, a Paphegy oldalában levő erdőben főleg szén- és kékcinegékből álló kisebb csapatok tojáspusztító tevékenységét tapasztaltuk. A hernyók ekkor még nem keltek (49. ábra) s arügyek sem mozdultak. Végül V. 2-án a Kósd feletti, éppen rügyezni kezdő erdőben láttunk ismét gyapjaspille tojáscsomókat szemelgető cinegéket; és V. 9-én a Nagyhideghegy oldalában figyeltük meg bükk- és itt-ott vörösfenyőből álló erdőben a széncinegék és fakuszok ilyen tevékenységét. Igyekeztünk e madáregyüttes tojáspusztító tevékenységének hatásos- ságát (ostancia fokát) is megállapítani. Ezért 1957 őszén és 1958 tavaszán végzett vizsgálatok alkalmával megfigyelési helyeinken több fán leszámol- tuk az ép és kikezdett tojáscsomókat. Az eredményt a 12. táblázatban foglaltuk össze. 12. táblázat ; ‘4 Kikezdett | A madär- Év Vizsgálati hely ált ták | csomók | fojáscso- | együttes száma száma ma foka % Késpallag u lee ria is 120 333 877 72,4 196750 | RTE het iiss ap. oe 120 1369 1291 48,5 Berkenye tà, Kar eher: 229 947 1913 66,8 Paphegy ....... BARA SI Vea 100 290 210 42,0 GSO e HE Ne 50 31 28 33,8 1958. | Kirälyrét— Paphegy közötti hät .......... | 50 23 55 76,3 Nagyhideghepy.l..t wer | 6 18 40 68,9 Tehát e madarak a gyapjaspille tojascsomék igen jelentős hányadát kikezdték, de arra nézve, hogy a tojáscsomókban levő tojásokat milyen arányban pusztították el, nem nyertünk tájékoztatást, erre nézve külön vizsgálatokban azt állapíthattuk meg, hogy a nagyobb, 500—740 tojást tartalmazó tojáscsomókban levő tojások 33—69%-äât, mig a kisebb, 100—450 tojásból álló csomókban található tojások 80—1009/ -át fogyasz- tották el (50. ábra). A tojáscsomók kikezdői azonban nem mindig madarak, ugyanis két alkalommal, bár csak szórványos mértékben, Királyrét és Kóspallag kör- nyékén a közönséges szalonnabogár ( Dermestes lardarius L .) lárvájának tevékenységét figyelhettük meg néhány gyapjaspille tojáscsomóban, ahol a tojások 25—789/-át elpusztították (51—52. kép). A szalonnabogár 286 larvajanak ilyen tevékenysége Bulgáriában és Franciaországban is ismere- tes!, viszont egy másik sokkal tevekenyebb szalonnabogär-faj, a Dermestes erichsoni Gnglb. lärväja, amely Ukrajnából és Bulgáriából ismeretes a gyapjaspille tojàscsombinak pusztitöjakent, Karnozyckı? szerint Bul- gäriäban 1953-ban a tojöscsomök 78,7% -ät megtámadta. Megfigyeléseink szerint a tojascsomö állapotából jól következtethetünk a tojäscsomöt kikezdö ällatra. A tojascsomokban még a nyáron kialakult és a tojas- burok belsejében, a nemezszerü vedöreteg alatt ättelelö hernyök (49. kép) — ha semmi sem pusztítja el őket — a tojascsomo felületén látható apró kifurakodäsi nyiläsokon ät tävoznak tavasszal a szabadba (48—50. kép), ettől eltekintve a tojäscsomö sértetlen. Ha a cinegék, a esuszka vagy fakusz szedegeti ki a tojásokat, akkor a tojäscsomö kisebb-nagyobb, rendszerint összefüggő területén szinte kivétel nélkül hiányoznak a tojások, csupán az alattuk és körülöttük levő nemezszerű védőrétegből alakult üres reke- szeknek látszó helyük marad vissza (50. kép). Viszont ha Dermestesek lárvája a támadó, akkor ezek a rekeszrendszert és a borító nemezréteget kisebb-nagyobb területen teljesen szétdúlják (51. kép), vagy a felső réte- gek alatt üregek alakulnak ki (52. kép), és ürülékmaradványok, esetleg levedlett Dermestes lárvabőrök szennyezik a tojáscsomót. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy a tojáscsomók állapotából következtethetünk a tojásokat fogyasztó állatra és azt is, hogy a börzsönyi gyapjaspille-gradáció alkalmával cinegékből, csuszkákból és fakuszokból álló madárcsapatok igen hatásos gyapjaspille tojáspusztítóknak bizonyul- tak. Ezzel egyéb tényezőkön kívül jelentős mértékben hozzájárultak a gradáció mihamarabbi összeomlásához és így tartamának megrövidíté- séhez, valamint a további károk megakadályozásához. Reichart Gábor Hajnalmadár a révi szakadékvölgyben. 1958 elején értékes lelet került a nagyváradi (Oradea) múzeum természetrajzi osztályára. TÉcsY ZOLTÁN tanár, január 5-én elejtett egy hajnalmadarat (Tichodroma muraria) a révi szakadékvölgy ,,Kereszt” alatti sziklafalán, a turistaösveny közelé- ben. Ez a függőleges sziklafal egy hatalmas, kb. 60—70 m magas mészkő- hasábhoz tartozik. Sajnos, a lövés következtében a madár teljesen tönkre- ment, és csak fejét, valamint jobb szárnyának kézcsontjait kaptuk kézhez, a hozzájuk tartozó elsőrendű evezőkkel. A hajnalmadár révi (Vadul Crisului) feltűnése — minthogy korábbi megjelenéséről adataink nincsenek — valószínű téli helyváltoztatásával kapcsolatos jelenség. Bár feltehető, hogy megtelepedése bekövetkezhet. Mi erősíti meg ezt a feltevést? A szakadékvölgy vad, meredek sziklafalai ugyanis hasonló létfeltételeket biztosítanak, mint más sziklás hegyvidéki környezet, annál is inkább, mivel a Tichodroma főleg mészvidékek lakója. 1 Sorauer P. Handbuch der Pflanzenkrankheiten IV. Bd. I. Teil, V. Aufl. II. Lief. 1953. Berlin p. 424. ? Karnozycki, N. I.: Skornik Kupröwkowiec (Dermestes erichsoni) Gnglb. drapi- eznik odzywiajacy sie jajami bradnicy nieparki (Lymantria dispar L.) — Loskie - Pisnc Entomologiczne Seria B. Zesyt 4. Nr. 5. Wroclaw, 1957. p. 73— 76. 287 Ez a festöi szepsegü völgy a Sebes-Körös (Cris) menten fekszik, Nagyvärad- tól (Oradea) K-re, 45 km távolságra. T. sz. f. magassága 285 és 565 m között vältakozik. Szerkezetileg, mint tipikus karsztvidek, a Kirälyerdö (Padurea Craiului) EK-i reszehez tartozik. A hajnalmadär előfordulására vonatkozó adatok ismeretesek a Torda- hasadekböl (Cheile Turzii) is. Sőt Csaró JANos megállapítása szerint ez a madár a Kirälyhägön (Piatra Craiului) túl nem a magas hegységekben, hanem az alacsony abb meszsziklafalakon, a szorosokban el (Brehm: Ällatok viläga. Madarak I. Bpest. 1902, 202. old.). Mindezeket figyelembe véve érdemes lesz a jövöben szemmel tartani minden megjeleneset, mert a Tichodroma értékes faja lenne a szakadekvölgyi védett területnek. Beczy Tamás A vízirigó előfordulása Sopron környékén. A vízirigó (Cinclus cinclus) a Sopron— Köszegi hegyvidéknek alig ismert madara. Említést róla csak az 1917. évi Fauna- Catalogusban találunk (Sopron, Kőszeg). 1958. II. 13-án Sopron mellett a Rák-patak völgyében lőttek egy pédányt. A kitömött vízirigó a Madártani Intézet gy tijteményébe került, ahol összevetettük egy-egy bártfai és bükki téli példánnyal. Az összehasonlítás alapján a madár Cinclus cinclus meridionalis Brehm-nek bizonyult, tehát az első bizonyító példánya ennek az alfajnak jelenlegi határainkon belül. Ugyan- csak összevetettük egy mátrai példánnyal a költési időből. Itt a különb- ségek már elenyészőek a két madár színezeti árnyalata között, de annak ellenére, hogy két különböző szezon-ruháról van szó, még így is mutat- kozik némi különbség, mely az említett alfaj meghatározásának helyessége mellett szól. Ertesülésem szerint Brennbergbánya mellett a vízirigó költ is. Györy Jenő Fekete gólya és ökörszem fészekközössége. Szekszárd közelében a gemenci erdőben fekete gólyafiókákat gyűrűztem. A gólyafészkek az ártéri erdő öreg tölgyein 10—14 méter magasságban vannak. Az egyik fészek meg- közelitesekor a fészket alkotó gallyhalmaz aljából ökörszem (Troglodytes troglodytes) rebbent ki. Fészkét a hézagosan egymásnak feszülő ágak közé építette. A fészkelőhely kiválasztásának ökörszemtől szokatlan magassága nyílván az ártéri életmód sajátszerű alkalmazkodása. Ezek az erdők tavaszonkint rendszeresen víz alá kerülnek. Az árhullám magasságát jól látni a törzseken fennakadó uszadékfűről, amelyek 4—5 méterrel a talaj fölött, mint apró jelzőzászlók mutatják a legmagasabb vízállást. A nyár eleji ún. zöldár sem szokott elmaradni, tehát ezek az árvizektől évente kétszer is ,,kitakaritott’’ erdők igen kevés olyan zugot őriznek, amelyeket az ökörszem szívesen választana fészkelőhelyül. Dr. Pátkai Imre Madarmegfigyelések a Szitnyán. 1958. V. 10. körül néhány napig kisebb faunisztikai munkát végeztem a Szitnyán (Banská Stiavnica — Selmee- bánya, 1011 m). Tizenkét évi megfigyelő munka után a napokban talál- 288 koztam elöször itt füle- mülével (Luscinia me- garhyncha), amelyet éj- szaka énekelni hallot- tam. Roppant megkapó volt egy másik élmény : a kövirigó (Monticola saxatilis) éjjeli éneke és nászrepülése. Frantisek J. Turéek A réti tücsökmadär előfordulása fenyves- ben. 1958. V. 9-én 1 db reti tücsökmadarat (Locustella naevia) gyűjtöttünk a Sätor- hegyseg egyik nagyobb fenyvesen áthúzódó, fü- ves nyiladekon. A ma- dar fiatal lucfácskától benőtt árokban mozgott és oda mindig vissza- tért. A réti tücsökma- dár előfordulása ilyen élettérben hazankban még ismeretlen volt, de a német irodalom- 53. ábra. A réti tücsökmadar előfordulási helye a Sátor- ban már találunk rá hegységben példát. Így PEITZMEIER 53. Fig. The Habitat of Grashopper-Warbler in the (Orn. Mber., 1941.) le- mountains of Sátor írja, hogy Westfáliában Satorhegység, 1958 — Photo J. Győry a réti tücsökmadärnak három egymástól teljesen elkülönült populációja él, egyik a siksagi lapo- kon, másik a fenyőültetésben, a harmadik kopár oldalakon. A réti tücsök- madár sátorhegységi előfordulása tehát megegyezik a PEITZMEIER által leírt második ökológiai csoporttal. Schmidt Egon és Győry Jenő Madártani adatok a Cserhátból. 1928/29 telén gyakran felkerestem az 547 m magas Szanda-hegyet. Ennek déli oldalán fekvő, még ma is termelés alatt álló kőbányában egy alkalommal a bánya egyik teraszán egy 8—10 tagból álló havasi szürkebegy (Prunella collaris) csapattal találkoztam. A csapat a jövő-menő munkásoktól nemigen zavartatta magát, hanem jellegzetes hivogatójukat hallatva szedegettek az akkoriban ritkán található hómentes helyeken. Két példányt begyűjtöttem, ezek a gödöllői gimnázium szertárába kerültek. Ugyanez évben Szanda határában 19 Agutla — 2 289 citromsärmänycsapatböl egy hösärmänyt (Plectrophenax nivalis) is gyüjtöttem az emlitett gimnäziumnak. Erdemesnek tartom megemliteni, hogy akkor — valöszinüleg ma is — a köbänya területen minden évben költött néhány pár kövirigö (Monticola saxatilis) . Ott-tartözkodäsom alatt 1949-ig Szanda környeken ket helyen talältam füleskuvik (Otus scops) feszket. Haban Imre A barazdabilleget6 különös fészkelése. A szombathely—szentgotthärdi vasútvonalon Egyhäzasradöc határában, közvetlenül a vasúti sin alatti hézagban fészkelt a Motacilla alba 1956 májusában. 5 db tojását ki is köl- tötte az eléggé zajos fészekben, hiszen 2 óránkint robogott keresztül a vonat a kotló madár felett. Sajnos, mire fényképezésre került volna a sor, valami éjjeli ragadozó a fészket kifosztotta. Gergye Imre Gébicsek Gadnán az 1957-es költési időszakban. Gadna (volt Abaúj- Torna, most Borsod-Abaúj-Zemplén m.) az 1957-es költési időszakban lényegesen kevesebb gébicsállománnyal rendelkezett, mint az előző évben. Ezúttal nagyőrgébicset (Lanius excubitor) egyetlenegyet sem, vörösfejű gébicset (Lanius senator) pedig mindössze egy párt találtam, ezt is kb. kéthetes keresés után. A hímet PÁTKAI IMRE kilőtte ; fiatal, valószínűleg egyéves példány volt, feltehetően a tavalyi költésből. Ezután a tojó eltűnt, többé nem láttam. Az 1956-os évhez viszonyítva a kísőrgébics (Lanius minor) állomány is feltűnően megfogyatkozott s a tövisszúrókból (Lanius collurio) is kevesebb volt. A kísőrgébicseket az 1957-es költés alatt olyan területeken is láttam, ahol előző évben egyetlenegy sem volt, míg 1956-os területeket szemlátomást elhanyagoltak. Az említett hely- változtatásnak semmiféle külső — szemmel látható — okát nem találtam. Megjegyzendő, hogy más évekkel összehasonlítva, az 1957-es évben tudo- másom szerint országszerte kevesebb volt a gébics. Sámuel Nicolette Pásztormadár Magyarországon 1951—1958. A pásztormadár (Pastor roseus) magyarországi megjelenését az 1950. évvel bezáróag PÁTKAI foglalta össze (Larus, IV—V, 1950—51/1952, p. 84—85.). A rákövetkező 3 évben (1951—53) a pásztormadár teljesen elmaradt. A következő évek- ből sem érkezett be sok jelentés. Még a legtöbb 1954-ben jelentkezett. Az első példányt 1954. V. 16-án Bakonvı IstvAn figyelte meg Gyomán. Valamivel később, VII. 9-én jelenti PÁGER és BENK6, hogy Märtely— Cserebükk határában, Szentes közelében már kb. 6 hét óta tartózkodik egy 18—20 főből álló csapat, és fészkelnek. JAKAB ANDRÁS és SZÍJJ J6zsEF a Hortobágy— Halastó vasutällomäsnäl VI.4-én egy kb. 25-ös esapa- tot látott átrepülni. Tószeg község határában (Pest m.) FRÁTER TAMÁS VI. 10—15. között kb. 25—30 madárból álló csapatot észlelt. VII. 2-án JAKAB ANDRÁS Örkény határában 3 darabot látott, VII. 5-én a Tiszafüred mellett levő Kocs-tanyáról két jelentés is érkezett DR. KurHY ELEKtől és Pipär Jánostól, hogy e madarak kőrakásokban fészkelnek. VII. 7-én 290 ugyaninnen PistHI TiBonk jelenti, hogy 8—10-es csapatokban járnak. VII. 8-án Popovics SAnpor Nádudvarról jelzi, hogy 2 pár fészkel egy tanyai istálló ereszében, de több mozog a határban. Ugyanerről a napról érkezik az egyetlen dunántúli jelentés : DupicH LAszıö Tatán a Kristály- uszoda parkjában kettőt látott. KERTÉSZ SAnpor VII. 15-én Kerepes határában egy kb. 10 darabból álló csapatot látott bogarászni. Az utolsó két jelentést VII. 17-éről kaptuk, mindkettőt a Hortobägyröl ; Prim IstvAn a deli részen megállapította 10—15 par fészkelését, melyek 15— 20-as csapatokban sáskáznak; a Csikólegelőn pedig Dr. PAszror Lasos 10—12-es csapatot látott. Tehát az 1954. évi , invázió" csaknem teljesen a Hortobägyra összpontosult, attól délre Gyoma— Szentes vonaláig terjedt, nyugatra a Duna— Tisza közére már csak 3 jelentés esik, a Dunántúlra pedig egy, az is csak két darabról szól. Fészkelés csak a Hortobágyon volt. 1955-ben Nacy LÁszLó V. 26-án látta az elsőket, egy 18-as csapatot, Békéscsaba határában. V. 29-én Dr. DornınG HENRIK 6 példányt észlelt egy lucernäsban Csömörön. Végül Rőr Isrvan szerint V. hó végén és VI. hó elején 20—25 pár Hortobágy — Halastó környékén téglarakásokban kísérelte meg a költést, de tojásrakásig sem jutottak. 1956-ból egyetlen jelentést kaptunk: Korrin KÁRoLY Budaörs hatá- rában a szőlőkben 4 darabot látott, V. 25-én. 1957-ben DR. BERETZK PÉTER arról értesült, hogy VI.hó elején több tar- tózkodott a Szeged közelében fekvő Ferencszállás határában, egyet le is lőttek és kitömettek. Ugyanebből az időből Dr. SIRokY ZoLTAN kapott egy példányt Debrecen környékéről. Az utolsókat HANkó MiHÁLY észlelte Békéscsabán VI. 30-án egy 15—16-os csapatban. 1958-ban az elsőt KövEs Ervın jelenti Tornyosnémetiről, hogy V. 23-án a Hernád partján egy példányt látott. Quinc JózsEF Dorog mellett Csol- nok és Annavölgy között V. 20. körül több példányt észlelt. Végül Dr. Nacy JEnő úgy értesült, hogy VI. hóban Debrecen környékén is mutat- koztak. Dr. Keve András Kenderikék vörös farkesikkal. 1957. november elején JuHAsz Lasos munkatärsunktöl egy rendellenes színezetű kenderikét (Carduelis canna- bina) kaptunk. A madarat rendes színezetű kenderikék csapatából fogta . A madár méretei és egyéb testtájainak színezete a rendes kenderike színe- zetével egyezik, viszont farkesikja a begy színezetéhez hasonlóan rózsa- színű. Ugyanez év XII. 6-án VÁRADI Ferenc munkatársunk Békásmegyer határában az előbbi helytől kb. 4 km-re egy hasonló színezetű hímet fogott és átadta Intézetünknek. A piros színezetet a madarak voliereben tartva 1958. VII. hó végéig megtartották, az ekkor beállott vedlés folytán azon- ban elvesztették. Dr. Pátkai Imre Bajszos sármány Dél-Szlovákiában. 1958. február 21-én észleltem Kö- vezsd határában (Kamenica nad Hr.), Párkány mellett 5 darab bajszos- sármányt (Emberiza cia) ; 2 tojót és 3 hímet. Randik Aladár 19" — 6 291 A lekai unikumok sorsa és azok adatai. KEvE A. (Aquila, LIX—LXII. Tom. 59—62, p. 371—373.) felhívására 1957. X. 12-én átvizsgáltam a lékai (Lockenhaus) Schulmuseum preparätumgyüjtemenyet, mely jórészt a Husztuy Opòn-féle Burgmuseum anyagának maradványaiból áll. Ennek a 875 db madärböl és 36 emlösböl ällö gyüjtemenynek nagy része a háború következtében tönkrement, illetve szétszóródott, így a mai iskolamúzeumban ennek csak kb. egyharmada van meg. A nagyobbrészt börökböl álló gyűjteményt Fink AGosron igazgató volt szíves átnézésre rendelkezésemre bocsátani, amit ezúton is hálásan köszönök. Sajnos a keresett példányok közül egyet sem sikerült megtalálnom, adataikat azonban megőrizte a Kovárs Giza és GRAF RupoLr által 1902. november 1-én, Lékán írt ,,Leltari könyv, Huszthy Ödön titkár úrnak a hgi. ó-várban elhelyezett madár es emlősállatgyűjteményéről" jegyzőkönyv. ALMÁSY JÁNOS ( Borostyánkő-Bernstein) szóbeli közlése szerint az említett unikumok a háború előtt még megvoltak a vármúzeumban. Fink szerint még kb. 30—40 madárpreparátum lehet Lékán egyes magánházaknál elszórtan a padlasokon, egy kisebb kollekció pedig Popp ALFRÉD tulajdonában van. Popp szóbeli közlése szerint ebben a gyűjteményben csak apró madarak szerepelnek. Pterocles exustus : Kovárs G. és Grar R. jegyzőkönyvében 178—198/a szám alatt szerepel mint az 537-es szám. Szany (Sopron m.) községben 1863. augusztus hóban HANNIBÁL Jeno által elejtett adult példány. Ez itt világosan megkülönböztethető , Sandflughuhn" névvel van jelölve az utána következő (,,Steppenhuhn’’) Syrrhaptes paradoxus-szal szemben, mely 1888. június 17-én Fehéregyházán (S. m.) ScuuLtz ALFRÉD által lövetett (Adult, Nr. 179—199, 538). CHERNEL (1899) mindkét fenti pél- dányt említi, minden kétséget kizárva a Pterocles exustus fajtazonossägät illetően. A madarat nem találtam sehol, holott ALmÁsY világosan emlék- szik az 1945 előtt a vármúzeumban levő, külön kis üvegszekrényben álló madárra. Fink szerint többéves háború utáni kutatása alatt ez a példány sehol sem került meg, így ezt az elveszettek közé sorolhatjuk. Falco feldeggi: Kovárs és Grar-näl Nr. 22 alatt két példány szerepel. CHERNEL is kettőről tesz említést, egyeta HuszrHY-, egyet pedig az ALMÁSY GYÖRGY -féle gyűjteményben. A lékai jegyzőkönyvben a 74-es sz. HODEK EpÉ-től származik (Bazids, Kr. sz. m. 1875. május 14. adult), a 75-ös sz. pedig MÜLLER Dezsö-töl (Sárvár, V. m. 1896. jan. 22. adult). A jegyzö- könyvben a fajnév utólagosan F. cherrug saceroides-re van javítva, ez a javítás azonban téves, laikustól származik. Az iskolamúzeum gyűjteményé- ben egyik feldeggsólyom sem szerepel. Bubulcus ibis: Kovárs és GRAF szintén közlik (207—226, Ardea . bubulcus (Sav), Afrikai selyemgém. 620: Gubin, Alsó-Duna, 1885. jún. 3. — adult. — ifj. Honex Epé-t61), a madár azonban szintén hiányzik a kollek- cióból. Egyetlen Ardeola ralloides található a jelenlegi állományban, az üstökösgémeket azonban szintén külön tárgyalja a leltárkönyv, így a nevek felcserélésének lehetősége ki van zárva. Sajnos, valamennyi példány elveszettnek tekintendő. Festetics Antal 292 Újabb adatok a Saséri rezervátum és a hödmezöväsärhelyi Fehértò madarvilagàhoz. Az 1958-as ev rendellenesen hűvös tavasza feltűnően késleltette a saséri gémtelep lakóinak érkezését és fészkelését. Aprilis 19-én mindössze 30—40 pár szürkegem (Ardea cinerea) és 20—25 pár bakesö (Nycticorax nycticcorax) tartózkodott a területen. A gémeknek mintegy húsz százaléka már költött, a többi építkezett. A bakesök közül is csupán néhány pár kezdte meg a fészeképítést. Ugyancsak ezen a napon jelent meg ez évben az első 5 db kiskócsag (Egretta garzetta) is. Tíz évi megfigyeléseim során ez volt a legkésőbbi kiskócsag érkezés, mintegy 15 nappal haladva túl az előző évek átlagértékét. A szigeten lakó rétisasok (Haliaetus albicilla) fészke a múlt télen a rezervátumon lefolytatott nagyarányú fakitermelés során tönkrement. A saspár a már előző évek- ben is lakott ún. percsorai fészekben költött ez év tavaszán. A hónapokon át hatalmasan áradó Tisza ott biztosította nyugalmukat. Sasérben 1958. IV. 19-én egy fészken ülő Accipiter gentilissel és egy észlelt Drycopos martiussal bővült a rezervátum fészkelő, illetve átvonuló madarainak lis- tája. A későn éledő gémtelepen azonban június közepére mozgalmas élet alakult. Az állománybecslést akkor végeztem, amikor még egyetlen repü- lős fiókát sem észleltem a szigeten és a hajnalban kiözönlő madarak számá- ból állapítottam meg a fészkelő párok számát. Természetesen ez a mód- szer eleve valószínűvé teszi azt, hogy az ember alábecsül, mert bizonyára akad olyan madár is, amelyik csak későbbi órákban indul táplálék; után, vagy az előnyös kilátást biztosító megfigyelőhely ellenére is észrevétlenül surran ki az erdőből. Június végén 120 pár kiskócsagra, 150 pár bakcsóra és 45—50 pár szürkegémre becsültem az állományt. A kisszámú üstökös- gém (Ardeola ralloides) kolónia 22 leszamlält fészekaljból állott az idén. A gémfajok fészkelése ebben az esztendőben is erősen elnyújtott, szakaszos volt. A kiskócsagok nagyjából két nagy hullámban költöttek, az első turnus fiókái június elején, a másodiké július közepén keltek. Július 17—22. között SCHMIDT Econnar hajnalonta 350—400 kisköcsagot olvastunk meg a kihüzäsok során. Ugyanekkor azonban a Sasertöl északra és délre levő körtvelyesi és ladvari erdőkben is népes kisköcsag csapatok éjjeleznek, ezek létszáma nincs benne a hajnali saséri észlelésekben. Július 22-én a Tiszatöltés és Hódmezővásárhely között húzódó rizsföldeken mintegy 500 holdnyi területen közel 600 kiskócsagot sikerült megfigyelnem néhány óra alatt. Ugyancsak július 17 és 22. között a rezervátumi erdőben több ízben hallottuk az ugartyúk ( Burhinus oedicnemus) jellegzetes hangját. Valószínű, hogy a néhány évvel ezelőtt itt költő madárfaj az idén is fészke- lőhelynek választotta a Sasért. Az 1957-es nyári szárazságok után csak későn, a partimadár vonulás végső szakaszában gyűlt össze jelentősebb mennyiségű víz a Vásárhelyi- Fehértó csontszáraz medrében. Szeptember végén "azonban nagyszerű zátonyok és saras- pocsétás partszegélyek fogadták az áthullámzó madár- tömegeket. Október 4-én parti lilék (Charadrius hiaticula) társaságában 5 db sárjárót (Limicola falcinellus) és tőlük távolabb egy magános sarki partfutót (Calidris canutus) észleltem. A sárjárók feltűnően szelídek voltak. A parti lilék előzetes távozása után több ízben minden takarás nélkül megközelítettem a madarakat. Ugyanezen a napon egy tószéli 293 kukoricäsban 18 db darut (Grus grus) láttam. A tökörnyeki pásztorok szerint az 1957-es év őszén gyenge volt a darumozgäs a vásárhelyi hatàr- ban. 1958. január 20-án ismét egy új fajjal szaporodott a vásárhelyi szike- sek faunája. Kilenc főnyi havasi füles pacsirta (Hremophila alpestris) csapatot találtam a sziki tó jégsivatagjának egyik zátonyán. A füles pacsirták a földnyelvet borító Camphorosma foltokban szedegettek. 1958. április 20-án három pár fészkelő gulipánt (Recurvirostra avosetta) találtam az általuk évek óta lakott zátonyon. Egy hetedik magános madár ellőtt lábbal a költő párok között tartózkodik. Ezen a napon a Vásárhelyi-Fehértó karaktermadarai, a széki lilék (Charadrius alexandri- nus) nagy része párokra szakadt már és minden bizonnyal az észlelt kb. 80 darab madár nagy része költésre is visszamarad a területen. A 20—22 fészekaljnyi kormos szerkő (Chlidonias nigra) telepen 1958. júniusban egy fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucoptera) fészekaljat is találtam. A fehérszárnyú szerkő ez ideig még nem szerepelt itt a költő fajok sorában. Aprilis 20-án egy magános holló vonult át a terület felett. Július 22-én ugyancsak két hollót találtam odakinn, a csontszáraz tómederbe kivetett birkadögön lakmároztak. Az 1958. év tavaszán a szélkiáltóknak (Nume- nius arguata, Numenius phaeopus) és pajzsos cankóknak (Philomachus pugnax) ezres tömegei vonultak át a vásárhelyi szikeseken. A szélkiáltók- nak mintegy 70%-a phaeopus volt. Pettyes lilét (Charadrius apricarius) 1957. okt. 4-én 5 darabot, ujjas lilét (Sguatarola sguatarola) 1957. október 4-én 3 db-ot, 1958. április 20-án 5 db nászruhás példányt észleltem a Vásárhelyi-Fehértavon. Sterbetz István Az 1958. évi napfolt maximum időjárási anomáliáinak hatása a madarak vonulására és költésére. A fokozott naptevékenység kísérő jelenségeként fellépő időjárási szélsőségek néhány vonuló madárfajunk érkezési idejében feltűnő zavarokat okozott. Egyesek a sok évtizedes tapasztalattól eltérően rendkívül korán, mások viszont a szokottnál jóval később érkeztek meg, illetve vonultak át. Ennek a madártani szempontból rendkívül érdekes tavasznak jobb megismeréséhez szeretnék néhány adattal hozzájárulni. Január első meglepetését a gólya (C. ciconia) megjelenése okozta. BERETZK PÉTER adott hírt róluk először. Január 3-án Derekegyháza (Csongrád m.) határában két példányt láttak egy szürkegém (A. cinerea) társaságában. Január 4-én a Szegedi -Fehértavon mutatkoztak, majd janu- ár 6-án Hódmezővásárhely és Szentes között figyeltek meg egy példányt. Egyébként a fehértavi gólyák három hétig kitartottak a halastavaknál. Eleinte a jégbefagyott haldögöket csipegették, majd a beálló enyhülés folytán vízben gázolva szedegették táplálékukat. A meteorológiai jelen- tésekből megállapítható, hogy ebben az időszakban enyhe tengeri és mérsé- kelt szárazföldi légtömegek váltogatták egymást, sőt I. 13-án és 14-én szubtrópusi levegőfajta is érkezett hazánkba. A hónap utolsó hetében azonban a sarkvidéki eredetű hideg levegő jutott uralomra és ez I. 23-án visszaszorította a gólyákat is. Február 5-én Csepreg (Vas m.) határából jelentett ZINGRÁBER JANos egyet és II. 19-én Balatonszepezd (Zala m.) mellől Koxas JózsEF egy másik példányt. Ezután a gólyákról csak IV. 1- 294 en kaptunk ismét hirt. Ezen a napon érkezett feszkere Kisvärdän (Szaboles- Szatmár m.) orkänszerü szélvihar, hófúvás közben. Sarkapy Lasos közlése szerint az éjszakai órákban érkezhetett, mert reggel 4 órakor már a fészek alatt találta az eléhezett madarat kimúlt állapotban, megdermedve. Február első és utolsó hete az évszaknak megfelelően hideg volt, ellenben a hónap közepén ismét szubtrópusi és tengeri enyhe légtömegek jutottak túlsúlyba. II. 13-án 45 főnyi bíbic csapat érkezett a Kisbalatonba. Ugyan- ezen a napon este korrogva húzott az első erdei szalonka ( Scolopax rusticola ) Szőlősgyörök (Somogy m.) határában. II. 16-án kb. 30 örvös galambot (Columba palumbus) figyelt meg STEFFEL GABOR természetvédelmi őr a Kisbalaton területén. Az első örvös galamb már II. 9-én került szem elé Hévizen KEvE ANDRÁS dr. szerint. II. 14-én Intézetünk ablakából figyel- tem a balkáni gerle (Streptopelia decaocto) kirepült fiókáit, mint a rend- kívül enyhe január költési bizonyítékait. II. 21-én Smux ANTAL Nagylözs (Sopron m.) határából barázdabillegetőt (Motacilla alba) jelent, mint átvonulót. II. 28-án Budapesten BANyat REzső hallja meg az első éneklő házi rozsdafarkút (Phoenicurus o. gibraltariensis). A felsorolt fajok vala- mennyien márciusi érkezők normális időjárás esetében. Március tartós hidege és havazásai szinte teljesen megállították a vonu- lást. A gyakori hózáporok és hófúvás számos fajt visszavonulásra kény- szerítettek. III. 22-én Rétság (Nógrád m.) határában kiadós hóesés után egy 8 tagú bíbic csapatot figyeltem meg erőtlen szárnycsapásokkal dél felé vonulni. A délutáni órákban pedig Vác fölött mezei pacsirta ( Alauda arvensis) , bíbic és seregély falkák egymást érve húztak a Duna vonalán lefelé. A kép megkésett őszi vonulókra emlékeztetett, tehát szabályos visszavonulás volt, Április 5-én 3 sárgarigó (Oriolus oriolus) hímet figyelt meg Hopp FE- RENC munkatársunk a Körtvélyesi-szigeten, a Tát alatti Duna-szakaszon. Az érkezés időpontja egybeesik az első áprilisi szubtrópusi légtömeg hazánk- ba érkezésével. Mindössze egy napig tartózkodtak itt. Három héttel ké- sőbb, április 30-án találkoztam velük először a budai erdőkben. A szalonka- vonulás általában IV. hó első hetében már túl van a maximumán, ellenben idén a Börzsönyben a legerősebb húzást IV. 17—18. napjain észlelte GYŐRY JENŐ. A második anomália júniusban a tartós esőzések formájában jelentke- zett. TAPFER DEzső Iszkaszentgyörgy (Fejér m.) környékén VI. 12—14. között 72 órás esőzést figyelt meg. Ezalatt összesen 142 mm csapadék hullott. Közvetlenül az esőzés megszűnte után a következő állapotokat találta megfigyelési területén. Elpusztulva talált 2 gyurgyalag ( Merops apiaster ) tojót a fészeküreg löszfala tövében. Kékcsóka (Coracias garrulus ) tojót fészekodújától 20 méterre. További fajok kikelt és a fészekben el- pusztult fiókáit találta még: erdei fülesbagoly 2, tövisszúró gébics 6-os fészekalja, vadgerle 2, hantmadár (Oenanthe oenanthe) 2 fészekalja kő- bányában vízmosásban, füles kuvik költőürege elárasztva, búbos banka (Upupa epops) kirepült fiataljának hullája. Ezeken kívül érkezett jelentés beázott széncinege, továbbá beázás miatt elhagyott kis őrgébics ( Lanius minor) és elhagyott kékcsóka fészekről is. Dr. Pátkai Imre 295 Denevérek és madarak közös vonulása. ING. SZÉKELY KÁLMÁN 1945. IX. 26-án 17 óra tájban a Vöröstornyi-szoroson utaztában Veszténytől, Nagytalmácson (Talmaciu) keresztül Bojca (Boita) felé, tehát a szoroson felfelé egy kb. 7 km-es szakaszon kb. 3 km szélességben ezrével figyelt meg denevéreket és köztük kb. 2%-ban sarlósfecskéket ( Apus apus) . A népes vonulás déli irányban a szoros felé mozgott nagy hajszában és egészen sötétedésig tartott, amikor már nem is lehetett látni. Mivel Nagy- szeben környékén sehol sem él a sarlósfecske, feltételezhető, hogy ezek távolabbi területekről jöttek, és mivel a sarlósfecskék vonulása már július végén, augusztus elején megindul, feltételezhető, hogy a nevezett csapat már régen úton volt. Pror. HERMANN JANos a következőket írja : ,,1957. augusztus 22-én, naplemente után kb. egy órával a Poplákai-fenyéren (Nagyszebentől nyugatra) kb. 150—200 nagytermetű denevért meglehetős nagy magasságban láttam csoportosulni. Közöttük néhány fecske is akadt. Hogy mióta kerengtek, azt nem tudom. Félóra múlva az tűnt fel, hogy a fecskék száma megszaporodott, a denevéreké megfogyott. Végül csak fecskék maradtak. Nem tudtam megállapítani, hogy honnan jöttek a fecskék és merre tűntek el a denevérek. Semmi olyasmit nem figyeltem meg, amiből arra lehetne következtetni, hogy a fecskék és a denevérek együtt vonultak volna. Csak azt láttam, hogy egy ideig — besötétedésig — egy meglehetősen zárt terület felett együtt keringtek". Mindkét meg- figyelő azt állapította meg tehát, hogy a denevérek nagyok és sötétek voltak. Nagyszeben környékén nincs különösen sok denevér, így tehát egy 150—200-as csapatnak vagy távolabbi körzetből kellett összesereg- lenie, vagy pedig más vidékről kellett érkezniök. Hasonló esetekben kívá- natos lenne ilyen megfigyelés esetében a denevérekből gyűjteni meghatá- rozás céljából. Kérem, ha valaki hasonló megfigyelést végez Erdélyben, azt közölje velem. Stein-Spiess Sylvia Madártani adatok Lapad-szigeteröl. Madarvonulas idején Lapad-szige- ten, Dubrovnik mellett (42°39’, 18°07’) igen sok madár esik vadászat áldozatául annak ellenére, hogy a törvény tiltja lövésüket. [gy a sárga- rigók (Oriolus oriolus) az őszi vonulás idején a fügefákon tartózkodnak a legszívesebben. A lesipuskások elrejtőzködnek a bokrok között s az ott lakmározó sárgarigókat könnyen elejtik. Ugyanígy áldozatul esik sok feketerigó (Turdus merula) is, melyekre egész év folyamán vadásznak, még fészküket is megsemmisítik, mivel a madarak kárt tesznek a gyümöl- csösben. A tél folyamán igen sok rigó pusztul el az itatóknál. A gyerekek egy lemezt helyeznek el, arra köveket raknak, s ha a szomjas madár inni akar s megérinti az egyik pálcikát, az leesik és a madarat megöli. Ily módon irtják a vörösbegyeket, pintyeket, verebeket, meggyvágót stb. kisebb énekeseket. Különösen hidegebb időben, ha hótakaró borítja a tájat, rengeteg madarat fognak az itatóknál s a bokrosoknál elhelyezett madár- eleségnél. Löszört fűznek orrlyukaikba s egész füzerre való madarat visznek ki a piacra étkezési célokra. Annyira mennek egyesek, hogy még a széncinege fiókákat is kiszedik és megfőzik. Lépvesszőkkel is dolgoznak, főleg tengelic, csíz, kenderike, zöldike stb. fogására. Bár a hatóságok 296 büntetik a madärfogökat, mégis folyik a pusztitàs. A vändormadarak Dubrovnik vidékén kedvező táplálkozási viszonyokra találnak s ezért többnyire itt át is telelnek. Bőséges fügetermés, szőlő s egyéb bogyók mindig találhatók, különböző Composita-k, Phytolaeca decandra stb. sok madarat odacsábít s augusztustól októberig ezekkel táplálkoznak a sárgarigók, poszáták, tengelicék, feketerigók stb. Októbertől márciusig Juniperus, Laurus nobilis, Hedera felix, Pistacia lentiscus, Myrtus etc. képezi fő táplálékukat a rigóknak, vörösbegyeknek, házi rozsdafarkúaknak, barátkáknak stb. De különböző pálmafajok termését is szívesen fogyaszt- ják. Egyes vonulási adatok: 1956. VII. 13. — 1 Actitis hypoleucos — VIII. 13. — 1 Muscicapa striata — ; VIII. 16. Motacilla flava átvonuláson — migration —; VIII. 17. Sylvia communis nagyobb mennyiségben — in greater flocks — ; VIII. 18. Anthus trivialis 1 —; VIII. 20. Oriolus oriolus 1 —; VIII. 27. Phylloscopus sibilatrix ; — VIII. 28. Motacilla cinerea — ; VIII. 30. Ohlidonias nigra 100 — ; IX. 1. Phoenicurus phoenicurus 1 —; Nycticorax nycticorax naplementekor kisebb csapat — a smaller flock to sunset —; IX. 2. Jynx torquilla 1 —; IX. 6. Sylvia atricapilla néhány — some specimens — ; IX. 9. Coturnix coturnix kisebb csapat — a smaller flock — ; Oenanthe hispanica az utolsó; nagyobb számban költ a szigeten the least, breeds in greater number on the island ; IX. 12. Riparia riparia 30-as csapat erős szélben — a flock of 30 specimes in heavy wind —; IX. 14. Merops apiaster 4 — ; IX. 19. Coturnix coturnix élénkebb vonulás a hó végéig — a lively migration till the end of this month — ; IX. 20. Luscinia megarhyncha 1, Dendrocopos maior 1, Upupa epops 1—1 példány a hó második felében — I—1 specimen in the second half of this month —; IX. 25. Regulus ignicapillus 10, Pinus halepensisen —; IX. 26. Motacilla alba 3; X. 1. Buteo buteo 3, Fringilla coelebs, Turdus philomelos 1, Parus caeruleus 1, Columba pa- lumbus 20 —; X. 2. Merops apiaster a fenti 4 még itt — the flock 4 specimen till this day; Erithacus rubecula 3 élénken énekel — songs lively —; X. 3. Phylloscopus collybita; X. 8. Larus minutus — ; Carduelis cannabina; X. 10. Serinus serinus : Car- duelis spinus — ; X. 11. Caprimulgus europaeus —; X. 12. Anthus pratensis —; X. 13. Coccothraustes coccothraustes —; Lullula arborea, T'roglodytes, Sitta europaea. Ebben a névsorban nincsenek megemlítve a rendszeresen átvonuló fajok, melyek fészkelnek is a vidéken ( Apus apus, Apus melba, Lanius collurio, Lanius senator, Delichon ur- bica, Hirundo rustica ete.). — This list does not continue the regulary migrating species, which breds also there. 1957. II. hó folyamán Pyrrhocorax graculus kisebb csapatokban —in February smaller flocks of Alpine Chough — II. és II-ban többször kisebb-nagyobb csapatokban Loxia curvirostra — often smaller or greater flocks —Pinus halepensis és Cupressus magjai- val táplálkoznak — eat the seads of Pinus halepensis and Cypressus — ; III. 20-ig Garrulus glandarius 20-as csapat olajbogyökkal táplálkozik — flocks or 20 specimens feed on olive-berries — ; II. Lanius excubitor 1 elejtve — 1 was shot — ; II. végén Sturnus vulgaris hatalmas vihar idején ketszeres esapatban jelent meg — end of February by heavy storm a flock of 2 thousends specimens is appeared — ; II. kòze- pen Sylvia melanocephala, egyes példányok már énekelnek — some specimens song already at middle of February — ; Streptopelia decaocto megélénkült näszrepüles — at middle of February lively display-flights — ; Sylvia atricapilla jelentős mennyi- ségben ättelelt — wintered in great number —; II. végén nagy viharban Tringa erythropus mutatkozott — at the end of February in heavy storm some individuals —. Miután 1956—57. év tele enyhébb volt, hó és fagy nélkül, így január elejétől kezdve számtalan madárfaj egész napon át élénken énekelt (Parus maior, Fringilla coelebs, Sylvia melanocephala, Turdus merula, Turdus philomelos, Troglodytes trog- lodytes, Erithacus rubecula, Carduelis carduelis, Chloris chloris, Serinus serinus, Emberiza cirlus, Sylvia atricapilla ete.). A tél folyamán ritkábban mutatkoztak: Lullula arbo- rea, Phoenicurus ochruros, Turdus philomelos, Fringilla montifringilla, Prunella mo- dularis, Scolopax rusticola, Anser sp. — The winter of 1956—57 was mild, without snow and frost, the first list gives the species, which begun to sing from first half 297 of January. The second list containts the species which occured in smaller number even in the winter; Alauda arvensis elsö vonulö csapata februär utols6 napjaiban és märcius elejen The firsts End of February and at the Beginning of March. — V. 2. Oharadrius dubius, Tringa glareola, Actitis hypoleucos, Tringa ochruros, Chlidonias nigra. — Az utóbbiak éjjeli vonulása 23—24. közt különösen élénk volt esős időben — the night-migration of the least species was lively in rain in the night of 23 to 24 — V. 4. Lanius collurio, Hippolais icterina, Chlidonias nigra, Coturnix coturnix nagy számban vonultak — lively migration — ; az utolsók V. 8. és 13 között — the least between 8—13 May. —; V. 8. Emberiza melanocephal els6 — the first. Ivan Tutman Madártani adatok Izraelből. 1957 tavaszán a Negevben jártam, s gyüj- töttem egy Ammomanes phoenicura-t. Az első hiteles előfordulási adat Izrael területéről. Az 1957. évi őszi vonulás a szokásos volt, kivéve a kis kárókatonát (Phalacrocorax pygmaeus), mely kisebb számban mutatkozott. Batlákat (Ple- gadis falcinellus) nagy számban láttak több helyen. En magam több hétig figyeltem egy 15-ös csapatot a Haifa melletti tavaknál. Az összes gém-félék szépen mutatkoztak, üstö- kösgem (Ardeola ralloides) is volt egy idő- ben a batläkkal, augusztus— szeptemberben. Gólya (Ciconia ciconia) mintha kevesebb lett volna, mint az elmúlt év őszén. XII. hó közepén néhány hetes szünet után újra lehetett őket látni. 1957. XII. 14-én egy batla is feltűnt. Szárcsa nem jött a szokásos tömegeivel, viszont tőkés és kendermagos récé- ből ezen a télen a szokottnál több mutatkozik. 1958. I. 18-án szép napos időben kirándul- tam a Hule-i rezervátumba. Vízállása magas a levezető csatornák részleges eltömése miatt, még a töltésen kívül is 30—40 cm-es viz ta- lálható. A madártömegek mégis a rezervá- tumba tömörültek. Ennek papirusz és sás sze- gélyében a következő fajokat észleltem : Anas penelope, A. crecca, A. acuta, A. platyrhyncha, Spatula clypeata. Beljebb a töltésen pelikánok, kis és nagy kócsag, szürkegémek álldogáltak csapatosan. A ragadozókat a parlagi és bé- kászósas, barna rétihéja, kánya és halászsas képviselték. A bőséges táplálék lehetősége nagy számban vonzotta ide a sasokat. Nagy kárókatonák halászgattak vagy a vizből ki- 54. ábra. A balkáni gerle álló cövekeken üldögéltek. Az Anhinga-k £ elterjedése Izraelben kedvelt pihenőhelye szintén az ilyen karó. 54. Fig. The Areal of the 4—5 példányt volt alkalmam megfigyelni, Indian Ring-Dowe in Izracl bukôréce-fajok a mélyebb vizeken mozogtak. H. Hover Kis kárókatona és szárcsa kevesebb volt a 298 szokottnäl. Sirälyok közül föleg ezüst- és dankasirälyok mutatkoztak. Ertesülesem szerint 1958. I. 5. körül a Jordän völgyeben Beit-Shan mellett Branta ruficollis-t lőttek. A balkáni gerle (Streptopelia decaocto) télen úgyszólván az egész országban megtalálható, pl. Karmel, Galil, az északi határ vidéke stb. Nyáron költve találtam pl. Luddon. Eb- ben az évszakban a mellékelt térkép-vázlat szerint húzódik vissza. A csóka (Coloeus monedula) egyetlen helyen fészkel Izraelben: Beit Govrin telep környékén a transjordániai határ mellett, Jerusalemtől kb. 35 km-re délnyugatra. Bemondás szerint a közeli sziklafalak barlangjai- ban, de csak a nehezen hozzáférhető helyeken költ korlátozott számban. Amint Beit Govrin elé érek (1958. V. 10.), mintha a föld alól termettek volna, egyszerre mindenfelé csókákat látok, melyekkel eddig utamon nem találkoztam. Az istállók körül, a mezőn, a dombok oldalában, a levegőben csókák. Ahogyan látom, nagyon ragaszkodnak a telephez és annak közvetlen környékéhez. Itt úgy viselkednek, mint a verebek, szemtelenek és az ember orra előtt keresgélnek. Távolabb azonban óva- tosak és távolból kelnek már. A látottak száma 180—200 körül lehetett, valószínű azonban, hogy egy részük a fészkelőhelyen a sziklák között tartózkodott és így számuk nagyobbra tehető. A begyűjtött példányok ivarszervei még nem voltak duzzadtak és nem mutatták a költési időszak jeleit. Csak az egyik tojónak volt kotlófoltja. A madarak evezőtollai kopottak voltak és az összes evezők, szárnyfedők, kormánytollak, sőt a fejtető is sötétbarna színt mutattak. Egyes evezők még fejlődőben vannak, ezek feketések, míg a többi barnás evező erősen kopott. Méreteik: súly 7 235g; 9 ? 185, 185, 200, 200, 210g; szárny 7 238; ? 212, 217, 217, 221, 224 mm. Haim Hovel (Haifa) Adatok a Merganetta armata életmódjáról. Ez a récefaj sohasem hagyja el a hegyi pata- kok és folyók sebesen sodró árját. 1958. áp- rilis első felében újabb gyűjtőutamra indultam ezekért a madarakért. A Quemquemtren folyó partján (Andok, Rio Negro tartomány, Ar- gentína) haladunk föl- felé, ami már maga eléggé fáradságos út, mivel a folyó mindkét partját kisebb-nagyobb kövek borítják. Rend- szerint egy-két példány 55. ábra. A Merganetta armata élőhelye Rio Negro-ban. Rio Quemquemtren folyó = 5 55. Fig. The Habitat of Merganetta armata in Frov. van együtt, csak néha Rio Negro. The river Quemquemtren lätni 5—8 darabot, El Bolson, 1957 — Photo A. Kovács 299 amint a zúgó folyó medréből kiálló köveken ülnek és ahonnan táplálékuk után járnak, vagyis úsznak, mert ez a réce kizárólag a vízben fekvő kövek alján élő csigák és lárvák után vadászik és ez az egyetlen tápláléka. Ez az aránylag kis madár a legvadabb hegyi folyókban is könnyedén úszik víz ellen és bukik víz alá bármely irányba úszva a víz alatt, láthatólag minden erőlködés nélkül. Rendkívül óvatos madár. Legtöbb esetben már 80—100 méterről vagy a vízbe bukva, vagy a víz fölött 1—2 m magasságban tovaszáll. Nem kitartó repülő, hiszen már a legközelebbi fordulóban úgy 100—150 m-re újra ott áll a kiálló köveken. Minél feljebb hatol az ember a folyam mentén, annál többet lát egy csapat- ban. A Magyar Nemzeti Múzeum részére három példányt küldtem : a El Bolson, 1955. V. 14; 9 Rio Epuyen, 1955. VII: 17.5, Prima Bolson, 1955. VI. 7. Ugyanezen vadäszatom alkalmaval sikerilt egy Anas specularis-t es három Ceryle torquata-t is elejtenem. Kovdes Andor (El Bolson) A háziveréb újabb behurcolàsa Ausztráliába. A häziverebet (Passer domesticus) 1863-ban telepítették be először Ausztráliába, mégpedig Melbourne-be (CAMPBELL, PEscorr, 1943 ; SAGE 1957). Azóta több újabb telepítés történt a természetes terjeszkedésen kívül. De a verebek folyton jönnek Európából Ausztráliába hajókon ma is. Azon a hajón is volt egy csapat, amin én jöttem ide 1950 júliusában Bremerhavenből. Nem tudom, | ott csatlakoztak-e a hajóhoz vagy később? Én a Szuezi-csatornában vettem észre őket először. Csak egész rövid időre álltunk meg Port Saidnál és Szueznél, azután megállás nélkül hajóztunk Melbourne-ig. Dr. Szent-Iványi József Egy jégverés madáráldozatai. 1957. VI. 25-én du. 3 óra körül hirtelen vihar támadt és erős jégeső hullott. A jégeső nagyon sok kárt tett fedél- cserepekben és ablaküvegekben. Azokat az ablaküvegeket, amelyek északi és északnyugati irányba néztek, csaknem mind betörte. 3—3,5 cm át- mérőjű jégdarabok hullottak. Vidékünkön ilyen jégre nem emlékeztek az idősebb emberek sem. A jégeső Beresztelkét, Abafája északi felét, Radnotfajat es Regent érintette, más helységekben csak erősebb szél volt. Természetesen ez a hatalmas jégeső a madarakban is kárt tett. Itt közlöm erre vonatkozó adataimat. A városi ligetben egy fiatal szarkát (Pica pica) találtam elhullva és a fészekből kiesve. A ligeti őr bemondása szerint még néhány madárfiókát találtak elhullva. Egy másik fiatal szarkának (Pica pica) a szárnya volt erősen megütve. Egy fiatal meggyvágónak (Coccothraustes coccothraustes ) szintén a szárnya volt megütve, de miután 12 napig kalitkában tartották, annyira meggyógyult, hogy el tudott repülni. Így szintén egy vörös vércse ( Falco tinnunculus ) , melynek alsó karcsontja volt megütve, 10 napi fog- ság után jól tudott repülni, és szabadon bocsátottam. Egy vörös vércse (Falco tinnunculus), melyet VI. hó 29-én egy útszéli árokban fogtak el és felső karcsontja volt megütve, már annyira le volt gyengülve, hogy 300 rövidesen elpusztult. Bätos község határában — ahol csak erős vihar volt — egy fiatal színezetű szirti sast (Aquila chrysaétos) fogtak el elevenen, mely a meg nem felelő bánásmód következtében elpusztult. Abafáján (Apalina) az egyik gólyafészket sodorta le az erős szél a kéményről a benne levő 3 tojással együtt. Sok kárt szenvedtek a gólyák Beresztelkén (Breaza). Egy fészket teljesen lesodort a vihar a fedélről. Egy öreg gólyá- nak eltörte az egyik lábát, amely később meggyógyult, de görbe maradt. Két fiókát agyonütött a jég, más kettőnek pedig úgy megütötte egyik- egyik szárnyát, hogy még 3 hét múlva is lecsüggesztve tartották. Ez a két béna fióka később lerepült a fészekből, még jó ideig látták a mezőn dolgozó földművesek, míg aztán nyomuk veszett. Minden valószínűség szerint elpusztultak. Kohl István Madárbeszolgáltatás a XVIII. században. Levéltári adatok szerint Veszprém megye a XVIII. században szigorúan elrendelte a veréb-, szarka-, csóka- és varjúfejek beszolgáltatását. E madarak irtásának és beszolgál- tatásának végrehajtásáért a főszolgabírói hivatalokat tette felelőssé a vármegye. A beszolgáltatandó fejmennyiséget részben az adóforintok alapján, részben a területre vetették ki. Igy minden adóforintra 2 verébfejet, 30 adóforintra 1 csóka- és 1 varjúfejet, 40 adóforintra egy szarkafejet kellett beszolgáltatni a falusi lakosságnak. Amennyiben ezt a lakosság elmulasz- totta, minden verébfejért egy garas pénzbüntetést kellett lerónia. Sokkal szigorúbb elbírálás alá esett a varjú- és szarkafej beszolgáltatásának el- mulasztása, mert ezért már pálcabüntetés járt. A madárfejek helyett dupla mennyiségű tojás is beszolgáltatható volt. A rendelet végrehajtásának szigorú ellenőrzését és nem egy esetben a drasztikus megtorlástól való félelmet mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a falusi lakosság pajtákban, istállókban gyertyával, lámpával igyekezett megfogni a rá kiszabott madármennyiséget. Az elmondottak igazolására szolgáljon pár főszolgabírói rendelet hiteles másolatban. Isten áldgya Nemes Uramékat és Nemteleneket ! Szoros rendelése a N Vrgyének úgy hozza magával, hogy most portio kivetés alkalmatosságával minden forintra 2 verébfej, 30 fra 1 csóka és 1 varju fej, 40 fra 1 szarka fej, vagy ezek helett annak idejében duplán az említett madarak tojásokat az helységbéliek adminitrállanak és minden második hétben Districualis Eskütt Uraimék- nál az Helységbeliek közül egy az emlétett madarak fejével megh jelennyék, s ott azon fejeket öszve égettessék s elásattassák, magokat pedig guitáltassák. Mely Helységbéliek azon rendelést be nem tellyesittik minden veréb fejtül egy pénzt, a többi nevezett madarak fejétül pedigh minden fejtül egy-egy krajczárt fognak fizetni és executió képpen is Portio incassátió ja alkalmatosságával megh vetetődik. A verebenek écczaka a pajtákban szürüs kertekben istállókban gyertyával vagyis lámpával való fogdozása a szerencsétlenségnek elltávoztatása végett tilalmaztatik. Ukk die 19-a X-bris 1775 Hivatalbéli szolgája Horváth Ferenc m.p. feő bíró. 301 Az veréb fejeknek be hozásában a szegénység iparkodgyék, és mastani üdöben mindenütt az házakhoz közel kapják, fogják másképpen az esztendőkben tett bün- tetésben fognak esnyi. Sümegh 31-ma Januaryy 1754 minden jót kívánó szolgája Parraghi László m.p. processualis fő bíró Minden dicára 10 verébfej és egy vargyú fej, 15 dicára egy szarka fej repartiältatott, egyébberánt minden verébfej egy garas, a vargyu és szarka fejnek meg nem szerzéséért pedigh pálczabeli büntetés fog lenni. Ukk die 17-a Martii 1775 Horváth Ferenc m.p. feö bíró Ezek a rendeletek és levelek is szemléltet6en mutatják be az elmondotta - kat, igazolva azt, hogy a vármegye és főszolgabírói hivatal a legdrasztiku- sabb módszertől, a pálcabüntetéstől sem riadt vissza a madärfej beszol- gáltatási rendelet végrehajtása érdekében. | Dr. Rajniss Lajos A nagyváradi múzeum madärjelölesei. A nagyváradi tartományi müze- um természettudomänyos aktivitása alig néhány éves múltra tekinthet vissza. Természetrajzi osztálya csak 1953-ban létesült, amelynek magvát egy akkor már gazdag őslénytani gyűjtemény képezte. Jelenlegi működését, kihangsúlyozott paleontológiai jellege mellett meghatározza széleskörű madártani tevékenysége is. Ez az akció 1956-ban bontakozott ki szerve- zettebb formában abból a célból, hogy tanulmányozzuk — elsősorban faunisztikai szempontból — az eddig nem, vagy csak részben kutatott területek madárvilágát (Fekete- és Fehér-Körös vidéke, Királyerdő, Réz-hegység, Bihar-hegység stb.). Már munkánk körvonalazásakor felvetődött a gyűrűzés gondolata annál is inkább, mivel egyre bővülő osztályunkon megvolt minden lehe- tőség a rendszeres madártani megfigyelések mellett ezen tevékenység beiktatására. Madárjelölés ugyanis — az eddigi szórványos gyűrűzések mellett — az ország ÉNY-i részében még nem történt. Önként adódott ebből az elhatározásból a következő kérdés : mivel gyűrűzzünk ? Miután megfelelő mennyiségű kész gyűrű beszerzése nem járt sikerrel, kötelességünknek tartottuk más megoldást találni. Ilyen körülmények között vetődött fel bennünk a gyűrűk előállításának gondolata, biztosítva ilyen módon szükségletünknek megfelelő bármilyen készletet. Jelentős segítséget nyújtott e téren a múzeum egyik lelkes barátja, aki önkéntes munkával elkészítette a gyűrűk előállításához szükséges acél beütőket. Miután ilyen módon megteremtettük a gyűrűkészítés. legfontosabb fel- tételét és biztosítottunk megfelelő mennyiségű alumínium lemezhulladé- kot, 1957-ben hozzáfoghattunk a munkához. Első gyűrűzési évünk eredménye kvantitatíve szerénynek mondható. Így jelen közleménynek sem az az egyedüli célja, hogy csupán adatokat bocsásson or nithológusok rendelkezésére. Kezdeményezésünk vázolásával szeretnénk felhívni a figyelmet munkánkra, szakemberekkel vagy külön- böző intézetekkel létesítendő esetleges kapcsolataink érdekében. 302 Köszönetet kell mondanom osztàlyunk nevében mindazoknak, akik résztvettek munkánk előkészítésében es értékes támogatásukkal segi- tették elő tervünk megvalósítását. Külön köszönet illetia budapesti Madár- tani Intézetet hasznos tanácsaiért, útmutatásáért és a nagyváradi Tarto- mányi Múzeum igazgatóságát megértő támogatásáért. Kimagasló telje- sítményt értel WETTERNECK RuDOLF vésnök, az Electrometal szövetkezet dolgozója, értékes munkájával. Figyelemre méltó Dr. AnprAssy ERNŐ, Tusa Lagos, PERÉNYI PAL és ViGH JózsEF munkatársaink gyűrűzési tevékenysége. * >» * Nagyvarad väros közvetlen környeke, hol els6 pröbalkozäsainkat vegrehajtottuk, föleg mezőgazdasági jellegű kultúrterület, bár jelentős szerepet játszik a szőlőtermesztés és a kertészet is. Erdőgazdasági szem- pontból csekély fontossággal bír, mivel csupán ÉK és DK-i részén talál- ható némi erdős terület. Megfigyeléseink során bebizonyosodott, hogy az említett terület madár- világa gazdag, és különböző gazdasági madártani problémák mellett alkalom adódik sok faj gyűrűzésére is. Az 1957. évi madárjelölési tevékenységünk alkalmával főleg énekeseket gyűrűztünk (90,4%). Ennek oka egyrészt az, hogy a fecskefészekhez jutottunk hozzá aránylag legkönnyebben, másrészt még nem fektettünk súlyt a különböző gyűrűméretek bevezetésére. Az általánosan használt saját készítésű gyűrűink mérete kb. 6 x 12 mm volt. A gyűrűk felirata MUZEUM ORADEA, mely után következett a megfelelő sorszám. A betűk és számok magassága 2 mm. Hiányosságuk abban áll, hogy az ország meg- nevezése — technikai okok miatt — nem került rá a gyűrűkre. Ezért a gyűrűk származásának identifikálása érdekében külön felhívjuk a szak- emberek figyelmét erre a körülményre. A jelölések időben, május 28. és szeptember 8. között zajlottak le, azonban a legértékesebb majus—juniusi időszakot nem tudtuk kellőképpen kihasználni egyéb elfoglaltságaink miatt. A gyűrűzések 44,6%-a Nagyváradon történt, mig a többi esetben a következő helyeken végeztünk madärjelölest : Nagyszalonta, Hegyköz- pályi, Érmihályfalva, Biharfüred és Vasile Roaita. A felsorolt helyek Nagyvárad tartomány területére esnek, az utóbbi kivételével, amelyik a Fekete-tenger partvidékén fekszik, ahol JuRcsák TiBoR munkatársam gyűrűzött fecskéket. A jelölések mind fészekben történtek, nagyrészt még fióka állapotban (91,4%). Gólyák gyűrűzését a kolozsvári Bólyai Tudományegyetem közreműkö- désével végeztük, a bukaresti Ornitológiai Központ gyűrűinek felhasz- nálásával. Ezek jelzése : CENTR. ORNITOLOG. BUCAREST ROMANIA B (nr. 341—347). A 94 meggyűrűzött madár 7 faj között a 13. táblázat szerint oszlott meg. Az 1958-as évben szeretnénk sokkal nagyobb arányban és megfelelőbb körülmények között folytatni a megkezdett tev ékeny séget, bekapcsolva most már egy szélesebb munkatárshálózatot a gy űrűzésekbe. Ennek érde- kében először is kiküszöböltük az 1957-es gyűrűk hiányosságát. Új gyűrű- ink jelzése : MUSEUM ORADEA ROM: ANIA. 503 13. táblázat Faj | juv. | ad. összeg GICONIA GIGOMA IT tt ee SITA RENI fl — 7 Etude uses ts 652 MEER Ne Le | 17 | — 17 Delichonturbiea. a sen se Ooo eno | 51 | 6 57 Ripania: Fiparia,. {ao none | 2 | — | 2 Oriolus: oriolus:- rer TE OT RITES hs | 2 — 2 Hanis coluzio; toi aes ME ie 7 | —- 7 | 86 8 94 Elkeszült egy ùj beütö, mely alkalmas nagyobb meretü gyürük jelölesere is. Igy 1958-töl kezdve többféle gyürütipust vezettünk be. Különös gondot fordítunk a csapdával való befogásra is. Ennek eredményeként már febru- árban elkezdhettük a téli gyürűzéseket a Május 1.-fürdő (volt Püspök- fürdő) rezervációjában. Az esetleges kézrekerülésekről a következő címre kérünk értesítést: Muzeul Regional, Sectia St. Naturii, Oradea, Str. Eötvös 4, Romania. MUZEUM = MUZEUM ORADEA 4 ORADEA Fr 91 2 257 1957-ben használt gyűrű 1958-ban kiegészített új gyűrű Beczy Tamás Short notes Contributions to the Nesting of the Red-Necked Grebe. I found the nest of a pair with 3 freshly laid eggs on the fishponds of the Hortobágy, in fishpond No. 7, in the first days on May 1951. The size of the nest is between that of the Black-necked and the Great Crested Grebe. I controlled the nest daily, but the number of eggs did not increase, thus it has to be considered a complete clutch. In 1954 I found it as a breeding bird in many localities around the Lake Balaton. Several clutches were discovered by reed-cutters on fishponds, near Lelle. From there a clutch of seven eggs came into my possession. It is not improbable that this unusually large clutch did not belong to one breeding pair, for I witnessed several other species of Grebes laying eggs into the same nest and with waterbirds this is not an uncommon habit. From the year of 1930 on, as long as the inner lake at Tihany has not been refreshing itself, several pairs were nesting there every year. Dr. N. Homonnay Pigmy Cormorant on Lake Fehérté near Szeged. — During the 25 years of bird- observation it was on 6th October 1957 when I first saw a Pigmy Cormorant (Phala- erocorax pygmaeus ) on lake Fehért6 near Szeged. For hours it was standing on a pole 304 which marked a feeding place for fish, in the fishpond No. 11. There are only stunted willow bushes along the dams and reeds, and the pole in the pond, abundant with small fish, offered the only quiet perch. In the autumn and spring, occasionally Cormorants also come to visit the lake and the same poles are serving them as resting places. The Pigmy Cormorant left in the evening hours of the same day. Dr. P. Beretzk Pigmy Cormorant in Békés. — On December 18th 1957 F. Csernus and J. LIPPAI, hunting near Szabadkigy6s, saw three black-coloured birds on a tree. The birds did not fly away when the hunters approached, not even after the first shot was fired. At the second shot one bird dropped, while the two others flew away. The bird was sent to me for definition and preparation and it proved to be a Pigmy Cormorant (Phalacrocorax pygmaeus). There is a large, shallow waterpool near Szabadkigyös, which obviously attracted the straggling birds to the nearby tree. The stuffed specimen was given to the collection of the Ornithological Institute. L. Nagy Swimming Grey Heron. — Vertse (Aquila, 1952—55. p. 407) obeserved Grey Herons descending on the surface to bathe in the Csepel arm of the Danube. In summer 1956 I observed a similar phenomenon on the main arm of the river Tisza at the Saser— Bird—Sanctuary north of Szeged. In the morning of the 19th August I saw several young Night Herons ( Nycticorax nycticorax ) and a very young, unfledged Grey Heron ( Ardea cinerea) on the right bank standing in the mud or purching on the} branches of a willow. The Grey Heron probably was a young bird leaving the nest too early, by curiosity, for such are often found near the shores of Sasér in the summer months. At the mentioned shore unusually many small fish were gathering because of the scraps of food, chucked into the water earlier, and the young bird watched them from an overhanging dry willow-branch. It often struck with its bill but each time it lost its balance. (Figure No. 35.) After a while it jumped into the water trying to fish. (Figure No. 36.) After standing for half an hour, it slowly stepped into deeper waters (Figure No. 37.) and lying on the water like a goose, began to swim. (Figure No. 38.) Later I measured the depth, it was more than one meter deep; the bird was obliged to swim. When swimming the bird ruffled its feathers and shook itself. Twice it took water in its bill, then reached the shore slowly after a 10 minutes’ swim and walked away. Luckily I could take photographs, on which the goose-like figure of the swim- ming Grey Heron may be seen well. The bird did not seem to desire a drink or a bath, probably it was just a new experience to the young bird. To complete the report I may add that in August 1956 I once observed a bathing Night Heron on ricefields near Hödmezöväsärhely. The bird stood on the shore, then stepping into the water up to its legs started to spray water on its back from its beak. A. Festetics Egretta a. alba L. in the surroundings of Györ. — In the early morning hours of September 7th 1957 I saw nine Great White Herons in the flood area of the Danube on the northern side of the road near Gönyü. The birds were standing about on the flat, sedgy land. On September 9th, at the same time and place, I counted 7 specimens and 11 ones on the 14th. In the autumn the Great White Heron is a common bird near ponds and marshland in the surroundings of Györ. Thus, I saw one or two Great White Heron for several times in autumn near the lake at Dunaszeg and on the lakes of Barbacs and Fehertö as well. I. Nagy White Stork stock of the Kolozsvár (Cluj) area in 1956. — Data on the nesting of the White Stork (Ciconia c. ciconia L.) in the Kolozsvár area has been collected in summer 1956 with the help of school-masters. From the 59 query-sheets, written and distributed by the author, 46 were returned. In 9 communities I carried out personal observations, thus, there are data on White Storks of 55 villages altogether. I suppose that in the other 13 communities, from where I have not got any reply, White Storks have not settled. Taking all that in account, the result of the White Stork census is the following : 20 Aquila — 6 305 Of the 68 communities in the district, there are no nests in 38, in 30 communities the number of the inhabited White Stork nests is 48. The density of settlements per 100 km? shows 2.4 White Stork families. 8 new and 13 deserted nest were reported. Reports show that the majority of White Stork’s settlements are centred in the eastern part of the area, which stretches into the Transsylvanian Mezöseg. This is but natural : The Mezöseg is rich in wet meadows and waterpools or small and larger lakes "with its thatch-roofed barns it offers more suitable living conditions to the White Stork than the small, tile-roofed houses of the mountain villages. From the territory west of Kolozsvar, near the Gyalu mountains, we get reports of only 9 nests. The table below indicates the rather incomplete data on nesting places : 14. táblázat | On a building On a tree ? Total | | s HECTOR me nee SE On thatched roof | 2 | | | a s 27 | 6 7 5 Near a community of the Mezöseg two White Stork families settled in the wood for the first time in the spring of this year. I wish to say, for the sake of comparison, that in summer 1956, travelling on the line Kolozsvár —Dés—Déda—Csikszereda— Sepsiszentgyörgy—Brassö by train, I shaw 20 White Stork’s nests from the window. 2 were on fir-trees and 18 on the roofs or rather chimneys of tile-roofed buildings, castles, fortress ruins or churches, but not one was to be seen on thatched barns. According to, my observations on the White Stork’s return in spring 1956, the bulk of the migrating flocks passed Kolozsvär between April Ist and April 13th, following the valley of the Nadas brook in east-western direction. GE IRE . Beldi Results of the White Stork-census in the Vojvodina (Yougoslavia) in 1957.— On the request of the Ornithological Institute in Budapest, I began observations on the White Stork stock in the Vojvodina in 1956. That year no satisfactory result was ob- tained. I carried on research work in 1957 and I am summing up its results below. Results of nest-census to be found in the Hungarian text. i Reports on query-sheets arrived from 142 communities, while I received negative reppies from 100 communities. R i According to these reports (by no means complete) the total of nesting White Stork pairs was 802 in 1957. Nests were constructed on trees by 161 pairs, on buil- dings by 302 pairs, on strawstacks (wheels etc.) by 339 pairs, deserted nests 124. I do not know whether all data were correct, though in those localities where I made an inspection, the data proved to be correct. In any case, it has to be stated that the White Stork stock in the Vojvodina is larger than is shown by the census figures. L. Szlivka Black Stork nesting on a rock. — A pair of Black Storks (Ciconia nigra ) is nesting near Erd6bénye (County Zemplén). The nest is built on the central block in a group of rocks, on the flat, level top of the rock, on an area of about 3x2 ms. It cannot be seen either from above or from below, it can only be noticed from the immediate vicinity and it is not easy at all to get near it. The surrounding trees: oak and lime trees (Quercus petraca sessiliflora and Tilia cordata) cover the rock so well that only a person who knows the place can find it. The nest — it hardly deserves to be called one — is built of a few dry twigs and trash, near the outer edge of the rock, but there is nothing on the inside part of it. Beneath the rock, in about 10 m depth and 30 m width, a heap of slate, rolling stones cover the ground. The storks don’t visit the brook in the valley, but they fly to the Aranyos Valley stretching in a distance 306 of about 2 kms from the nest. They regularly fly to a meadow along the river Bodrog near Szegi which lies about 6 kms away from their nest. Oaks are characteristic for the vicinity of the nest, while there mostly are mixed forests of oaks and beeches there. This pair of Black Storks have regularly nested in the country-side, supposedly on the same place, for the last 6 years. In 1957 they hatched 3 young. In 1958 they reared four young, which were ringed. The old birds were not around when ringing was done, the young were already feathered, and were rather pugilistic. A week after the banding the pair and the 4 young birds were still to be found in the nest, our visit did not drive the pair away. Z. Mocsäry Black Stork near Bänffyhunyad. — Near Huedin (Bänffyhunyad) along the rail- way line Kolozsvar—Nagyvärad, in the woods of Zsobok, I saw a lonely Black Stork (Ciconia nigra) feeding near the edge of a pool wich in frogs, surrounded by large oaks standing sparcely. I did not succeed in finding its nest (12 May, 1957). M. Beldi The Spoonbill colonies on the fishponds of the Hortobägy. — In 1951 a colony of Spoonbills was formed in the 50—60 m wide reed-bed of fishpond No. 5. I counted about 60 nesting pairs. Their colony is very similar to the one on the Kisbalaton, knee-deep swamp densely covered by duckweed. In the centre of the reed-bed there is a clear water surface of about 20—20 square meters where 21 nests were built in a row, while the other nests were scattered in the denser reed. On June 8th their already fully fledged young fled into the reed and there were even such fully developed young birds that were able to rise. I frequently found infertile eggs with a strikingly thick shell. I also found deserted unhatched eggs which were broken up by the hatching young the following day but were usually crushed by the bigger young. Dr. N. Homonnay Common Shelduck at Apajpuszta. — On December 15th 1957 P. Györy and I saw one male Common Shelduck (Tadorna tadorna ) at Apajpuszta (County Pest) on a fish- pond among Teal and Mallard. When these rose, it circled above the ponds alone, about 150 m high in the air, before turning to more distant waters. pie . Gyory Occurrence of the Long-tailed Duck in summer. — The Long-tailed Duck (Clangula hyemalis ) is a rare visitor to the Fehért6 near Szeged. Data on its occurrence up to the present date: December 5th 1935 juvenile female, November 8th 1943 juvenile female, November 8 th 1943 juvenile male, October 20th 1949 juvenile. It is not particularly scared of man. On June 7th 1958 one Long-tailed Duck was seen at the edge of a small island in a fishpond, and it stayed there until the boat was at a distance of about 20—25 steps and thus it could be easily shot. The male bird was in moult. Its pinions and tail- feathers were exceedingly worn. In all probability that hindered the bird in con- tinuing its migration in early spring. Dr. P. Beretzk Occurrence of the Honey Buzzard at Kaszöpuszta.— On June 10th 1957 I saw a Honey Buzzard (Pernis apivorus) above Kasz6puszta. (South Western Hungary). Taking the time of the observation, there is reason to suppose its nesting somewhere in the near woods. During my stay there, I also saw it over the marsh of Baläta. Dr. N. Homonnay Occurrences of the Accipiter gentilis buteoides Menzb.— On March 10th 1958. S. SZABADOS game-keeper, sent us from Rajka the juvenile male specimen which is to be found in the Institute’s collection. Not much later, on March 22nd 1958 another juvenile male was caught by a Goshawk trap near Isaszeg, which came into the posses- sion of F. KALL6O. Photographs of the birds shown in the Hungarian text. Dr. I. Pätkai 20* A> . 307 Nesting of the Red-footed Falcon near Kolozsvár. — On June 11th 1954 I found two nests of the Red-footed Falcon (Falco vespertinus ) in deserted magpie’s nests, in the young forest near Szamosfalva (about 3—4 kms from Kolozsvär-Oluj). Below one of them there was still an untidy, deserted magpie’s nest of former years, so that from a distance it seemed to be a double nest. It is noteworthy that the respective magpie nests were still inhabited in the spring of 1954, for we measured the clutches for several times, but in the meantime the nests were destroyed by Dormice. As the magpies set about building another nest, the dormice themselves took possession of it, filling it with dry leaves. We carried out these observations at the end of the month of May and at the next inspection of the magpie nests — on June 11th — I found in one nest 4 and in the other one 3 eggs of the Red-footed Falcon. (I took one specimen of evidence out of each nest, their measurement is the following: I. 36,4x 29,2 mm; II. 36,0 x 30,5 mm.) In each nest the females were sitting on the eggs when I found them. The nests were 2—3 m above the ground, among the branches of the oak trees. The nestcups of the old magpie nests were filled to the brim withy dry leaves. I think this marerial was not carried there by the Red-footed Falcons, but the dormouse, for the material in the destroyed magpie nests where dormice settled down, was of the same kind as that found under the eggs of the Red-footed Falcons. S. Györfi Partridges in the high mountains. — I shall go back on an old Transsylvanian obser- vation this time, a memorable moment, which I have not reported yet to our Institute. There are well known data on the occurrence of partridges (Perdix perdix ) in the Alpine altitudes of the Carpathians. Thus in the book ,,Birds of Hungary” (1899) by CHERNEL, who says, (p. 341) that partridges were seen by ADAM Bupa on Mount Farkaspatak belonging to the Retyezät ranges, at an altitude of 3000 meters, a prin- ting mistake, recte 2000 m. I had also an opportunity to meet a covey of partridges on the Retyezät in the South Carpathians but only at two points of the mountain ranges. On the pastures of Magura Zimbrului (1250 m) there was for years a covey there, finding a good shelter in the haystacks, left here for the winter, particularly when a Golden Eagle circled above them. The other numerous covey startled me with its unexpected noisy rising while I was hunting chamois on the Custura (2200 m). The rising coveyimmediately disappea- red in the nearby dwarf mountain-pine shrubs to find shelter there. Both events happened in autumn; on my winter trips I have never met any part- ridges, I have not heard their calls either, or found their traces in the mountains. The covey in the promontory of the Magura disappeared from its usual place as well. V. MADERSPACH gives an account of far more occurrences of Carpathian part- ridges, observed in the Retyezät area. Thus he records in his book ,, Medve? (,, Bear") to have seen partridges in several mountains along the former frontier, all of them at Alpine altitude above tree vegetation zone, as the bulks of Bukura, Boresku, Papusa, Szlivé. He met partridges while skiing (the Rock partridge does not occur there) and, what is most striking, he did see them in the middle of winter (in January, February) when all life seems to stop on those Alpine pastures. I often made winter trips myself to mountain pastures on southern slopes that were swept clear of snow by the wind, but neither I nor my men had the luck to find any traces of partridges. To me the problem has remained unsolved regarding the winter season. At one occasion, though, I had a chance to observe a phenomenon, of which not even MADERSPACH does speak, wich was in connection with the extraordinary condi- tions of the partridges’ Carpathian habitat. It was a late November evening, on a grassy stubble field of the Malomviz meadow land (altitude : 500 m) lying at the foot of the Retyezät mountains, when my atten- tion was caught by an unusually noisy twittering sound, the call of partridges. Fin- ding them on a field of about half an acre, covey after covey rose leaving in the same direction, over the bare fields. The coveys, rising at short intervals, were easy to count and their total was about 90. But such a large number of partridges has not lived on the whole territory of 15—20 thousand acres of meadowland at the foot of the Carpathian mountains. My opinion has been since (1910), that I met such part- 308 ridges which specialised in changing their habitat, and, driven off from the high moun- tains by the winter, live in colonies in the plains. The following day I set out in search of the birds, but neither then nor later, after having looked for them everywhere on the large area, could I find any of their coveys. I suppose the partridges had migrated away. My present report was motivated by a communication by PaAscovscHi published in the 10th issue of ,,Agràrirodalmi Szemle 1957” under the title: ,,Partridges penet- rating into Alpine zones of the Carpathians” (Ref. Padur. Bucuresti, 1957. 71. évf. 2. SZ.) Gy. Bartho Quail with mutilated legs. — On August 17th 1941 a quail rose before me from a weedy meadow lot. I shot the bird. It was mutilated, on both legs the tarsus was cut off evenly, probably by a scythe. The belly of the almost fat, well-developed quail was bare ; it obtained its food by creeping on the stumps. Gy. Barthos The appearance of numerous Golden Plovers. — At Apaj-puszta, in the muddy lagoons of a drained fishpond, I watched 80—100 specimens of the Golden Plover (Charadrius apricarius) on November 3rd 1957. They were in 2—3 flocks, together with Lapwings and Common Curlews. J. Györy Mornellregenpfeifer im Zibinsgebirge. — Betreffend die Mitteilung von STERBETZ (Aquila, LXIII—LXIV, 1956—57, p. 338) kann ich Folgendes beifügen : Am Cindrel beim Zibinssee (Zibinsgebirge) gab es immer einige Mornellregenpfeifer (Charadrius morinellus ). In unserer Dokumentensammlung haben wir aus dem Jahre 1908, 28. VI. ein altes Männchen mit zwei Nestjungen, geschenkt von BieLz. Pror. KLEMM stellt jetzt noch jedes Jahr Mornellregenpfeifer am Cindrel fest und brachte mir ein zerbrochenes Ei als Beweis. Sylvia Stein-Spiess Turnstone at the fishponds near Fonyód. Between April 20th and 30th 1957 I collected a Turnstone ( Arenaria interpres ) on fishpond No 2. at Fonyód. The bird was one of a pair ; I also saw two more pairs. The stuffed specimen was given to the collection of the Agricultural Academy at Keszthely. Dr. E. Rajniss Woodeock flying with a ‚face guard”. — It was an unusual and somewhat funny sight when at a spring drive a Woodcock (Scolopax rusticola ) rose somewhat stagger- ing in the air. It struck the eye from afar that it rose to an unusual hight and flitting about uncertainly — like a bat — passed over the tall timer wood. It was not to be reached with a gun. When it came nearer I saw, that it had picked up a fairly large leaf of an aldertree with its bill, which, punched in the centre, looked as a face guard in front of the bird. As long as I could follow it in its flight, the bird carried the leaf. Gy. Barthos Nesting of the Stone Curlew in the south of the county Zala. — On June 9th 1941 I was greatly surprised to find, for the first time, two unfertile eggs of the Stone Curlew ( Burhinus oedicnemus) in the county Zala, between Nagykanizsa and the river Mura in the meadows. In May 1943 2—3 Stone Curlew’s eggs were found again and separa- tely a young bird as well, at the same place, on a large field of maize. After the large fields have been divided into smaller lots, the Stone Curlews stayed away and, what is more, their formerly regular autumn passage has not touched our countryside any more, which I used to observe at the earliest on August 24th, at the latest on Novem- ber 13th. Gy. Barthos 309 Rare visitors near the Lake Balaton (Western Hungary) in the autumn of 1957 and in spring of 1958. — Continuing my paper bearing the same title, I may at present give an account of three species. One is the Caspian Tern ( Hydoprogne caspia) the movements of wich proved to be rather lively in the autumn of 1957. I met the Caspian Tern in many parts along the shores of Lake Balaton, or,more exactly at places which lie round the bay of Keszthely, if this termis taken in a broader sense. It is therefore possible that the same specimens might have passed from one spot to the other: on September 18th 1957 one adult and one juvenile specimen were observed near Keszthely at a section of the shore towards Fenékpuszta, on the neck of land below the so-called ,,Tanyakereszt’’, then, on the same day, near Fenékpuszta, two speci- mens were seen flying above Lake Balaton ; On September 22nd 3 adult and 3 juvenile specimens rested at Balatonberény on a sandbank. The same afternoon one adult and one juvenile bird were sitting on the open shore near Balatonszentgyòrgy; on Sep- tember 23rd I observed one adult and one juvenile specimen on the beach near Algyenes. On April 17th 1958 one specimen was seen fishing above fishponds at Fonyöd. I have to remark, that the ponds were just drained and water level was rather shallow. The Caspian Tern does not frequent clear waters only, but sections which are overgrown as well. On June 16th 1958 I met again 4 specimens on the neck of land below ,, Tanyakereszt’’. On May 22nd 1958 A. KÁRPÁTI and I saw a Pratincole {Glareola pratincola ) circling above sodaic pastures which are situated at the southern corner of the fishpond near Fonyöd. Later the bird returned to the island in the pond. On May 25th I observed together with NICOLETTE SAMUEL, one specimen among a whirling flock of Common Black-headed Gulls on the Kisbalaton, between the two Jakes and the river Zala. Up till now this species was only found by O. HERMAN at the Lake Balaton, near Somogyszentpäl on May 9th 1890, further, on September 13th 1903 G. GAÁL collected 3 specimens at Ordacsehi. On May 24th 1958 one Whiskered Tern (Chlidonias hybrida) was seen on the sandbank near Balatonberény, among flocks of 50—60 Common Terns (Sterna hirundo ) and two Little Terns (Sterna albi- frons ). It is the first authentic observation of this species on Lake Balaton. Dr. A. Keve Recent nesting of the Mediterranean Blackheaded Gull. — The Mediterranean Black-headed Gull is proved to have nested on Lake Fehért6 near Szeged in the years 1953, 1954, 1955 and 1958 (Aquila, vol. 59—62, p. 369—370) and Aquila vol. 63—64 (p. 281—283). I did not observe its breeding in 1957 but it is not improbable that I failed to notice the nesting of some returning pairs, for in that year the colony of the Common Black-headed Gulls was largely scattered. In 1958 I found two pairs nest- ing on the so-called , Korom" island in fishpond No. 11. In 1956 and 1958 we were able to ring one young bird each time. As a result of observations, the Mediterranean Black-headed Gull should be looked upon as a regular nesting bird on Lake Fehérté near Szeged. Dr. P. Beretzk Autumnal bird-movements near the Danube. — On September 5th 1957 there was a lively movement of the Little Gull (Larus minutus) at the Danube. Apart from single specimens I also found a flock of 15 birds at Csicsó and opposite Gönyü. On September 11th 1957 in the early morning hours I observed Penduline Tits (Remiz pendulinus ) near Komárom (Komarno) searching for food on a maize field. They thoroughly examined each maize stalk just as they are used to do with reed. A. Stollmann Whiskered Tern near Tiszavalk. — On June 19th 1942 I saw a larger flock of Whis- kered Terns near Tiszavalk. In the mixed flock there were numerous Black-Terns (Chlidonias nigra), some White-winged Black Terns (Ohlidonias leucoptera ) and three Whiskered Terns (Chlidonias hybrida) to be found among them. Of the latter we collected one specimen which had an incubation patch. Dr. M. Vasvári f 310 The Indian Ring Dove in Transsylvania. — The Indian Ring Dove ( Streptopelia decaocto ) appeared for the first time at Marosvásárhely and its surroundings in spring 1945 (MANNSBERG, Aquila, vol. 51—54, p. 159, 182; Rapu, Aquila, vol. 63—64, p. 286—288 and 343—344). Their range spread along the river Nagy-Küküllö to Székely- udvarhely. Since their appearance at Marosväsärhely their stock greatly increased. As there are many pigeons there, it happens, that the Indian Ring Dove makes friends with them. Thus, as a result, I have observed a white Indian Ring Dove among other doves. I happened to see snow-white doves, with only a black ring on the neck, for several times. I wondered, whether they would accept an artificial nest, made by myself, of twigs put together in the same way they used to do it. They did accept it and in three years they hatched their young for three times yearly, two youngs each time. They became so tame that they not only feel at home in the hen-yard, but often come into the kitchen for maize. The Indian Ring Dove prefers to build its nest on a fir tree that offers a shelter in summer as well as in winter and it can easier build a nest on the thick, close fitting branches. But at present it is often found nesting on low rafters of open log cabins. For example it was found nesting in the neighbourhood, on the cornerbeam of a 2 m high shed with a shingled roof that covers a well, not minding the turning of the wheel close by. Gy. Kakuts sen. Indian Ring Dove breeding in winter. — We received reports for several times in the past years of Indian Ring Doves that already began to breed in winter, as soon as the cold became less severe. In Hungary we have become used to the sight of Indian Ring Doves performing mating flights in such weather. But up till now the birds stopped courting if another cold spell set in, they stopped building nests and if they already laid any eggs, they left them. It occured for the first time in the winter of 1957—58 that our doves bred even during the most severe weather and reared their young too. That winter was not very hard in Hungary but rather long; the only severely cold spell lasted for some days at the end of January, there were, however, frosts and snowstorms by the end of March. The first report of the Indian Ring Dove’s breeding in winter was kindly sent us by J. RADETZKY from Székesfehérvár (Trans- danubia), saying that he found eggs in 5 nests and old birds incubating, at the beginn- ing of November. We could also daily observe that near our Institute the Doves were feeding their young regularly about the 20th November and the 15th January. On December 27th 1957 I. SzENTHELYI-MOLNAR rang up to inform us that the Indian Ring Dove is sitting on eggs at ,, Buda-Gyòngye” (garden-suborb in Buda). On Janu- ary 13th he informed us of one young bird successfully fledged, whereas the other one perished. Similar report arrived from the Kalvaria square in Budapest, where two young birds were hatched on February 5th 1958. J. AnnòK-SzAB6 reported from Kiskunmajsa (County Bäcs-Kiskun) that on February 14th 1958 the Indian Ring Doves were breeding there and had young on March 20th. We may add P. PaLLAGI’S report from Mezőberény of Indian Ring Doves brreeding there last winter. Dr. A. Keve Young Cuckoo in the window of a vineyard shed. — In spring 1957 a pair of Redstars nested between the inner panes and the outer shutters in the west window of a vineyard shed, situated along the road Böszörmeny-Hadhäz (County Hajdu, Eastern Hungary) 4.5 km east of Hajduböszörmeny. A 4 x 10 cm large opening in the shutter served the birdvisitors as an entrance. The Redstarts built their nest about the middle of April and 6 eggs were first observed in it. In June, however, the owner’s children saw only one bigger young bird which they recognised to be a Cuckoo. On July 3rd the grownup cuckoo left the nest by the same opening by which its mother entered to smuggle the egg into the nest. Dr. J. Söregi Red-backed Shrike as Cuckoo’s nurse. — In the months of May and June of the years 1955, 1956, 1957 I carried on ornithological research work and experiments in bird-settling in the County Somogy, in the environments of Kaszöpuszta and on the Baläta reserve. In the course of my work I followed every member of the local ornis 311 with great interest. Particularly in the years 1955 and 1956 a strikingly large number of Red-backed Shrikes were to be seen nesting among the shrubs at the edge of woods bordering on larger grasslands. In a hawthorn bush interwoven with blackberry vines I found a clutch of 6 eggs of the Red-backed Shrike with the sitting mother bird. The nest was built so low that after scaring the bird away I could see its contents well. The eggs were brown spotted and seemed quite fresh. The eggs were so much alike that it never occurred to me to find a cuckoo’s egg among them. As there were many Red-backed Shrikes nesting in the neighbourhood and their presence is an obstacle to the settling of other bird species, I took that nest and carried it home. When I proceded to blow all six eggs, one after the other, one egg was about three times harder to drill than the others. The thickness of its shell was surprisingly different from the other eggs, therefore I undertook to examine it thorougly. First I blew out the eggs of the Red-backed Shrike and lastly the thickshelled one. After the usual] washing the thickshelled egg took — contrary to the other five eggs — a lightbluish- greenish colouring and now the difference became evident. Without any doubt, it proved to be a cuckoo’s egg, for on another day I found an exactly similar egg in a destroyed nest of a Red-backed Shrike. It contained 3 Redbacked Shrike’s eggs and one cuckoo’s egg. The nest was in a rather bad state, it seemed as if the Red-backed Shrike and the Cuckoo had a fight in it. In the spring of 1956 I found a Red-backed Shrike’s nest again, in the same area, with a cuckoo’s egg exactly like those found in the previous year. Thet seems to be a particular ,,cline” there. Its call is deep, multi- voiced. It begins to call very early at dawn. According to my observations cuckoos are nursed mostly by the Red-backed Shrike in these woods. Dr. N. Homonnay Winter occurrences of the Eagle Owl on the Great Plain. — In January 1958 we roused an Eagle Owl ( Bubo, bubo ), while collecting research material on the ricefields near Gyoma. The bird rose from the narrow reed border along the crossdams of the lots. I collected the dark coloured bird in its first years plumage for the collection of our Institute. Its data: Gyoma, January 11th 1958, juvenile female. About the same time another specimen was collected near Biharugra close to the fishponds at Nagyszik, which was reported by P. Paticz fishwarden. Dr. I. Patkai Egyptian Nightjar in Hungary. — On the Bécsi — hill, situated near Sopron, on a pasture with scattered acacia and wild pear-trees, Gy. G. GARDONYI and I saw a bird with a white ring on its neck, perched on a wild pear-tree on October 10th 1954, which we took for a Ring Ousel at first glance. When we got as close as 50 steps or so, the bird flew off the branch on which it has been sitting and we could definitely recognise, that we had an Egyptian Nightjar before us. Its body seemed to be of a larger size than that of our Nightjar, further we observed, that besides having darker back-colouring, it had a light crown. Then, displaying its characteristic flight, it disappeared among the trees of a nearby vineyard, where it could not be found any more. Considering the late season when our Nightjars are never seen, further the environment, day-time and the alertness of the bird, it can be determined that we saw a migrating strange Nightjar. On account of the difference in size and colouring, the most striking feature was the white collar, — we determined the bird as Egyp- | tian Nightjar (Caprimulgus aegyptius). This species has not been recorded yet, either, in our country on in the Carpathian basin. In Europe it was collected but a few times, thus on Heligoland, in Great Britain, Sicily and on Malta. J. Györy Ornithological observations in the county Zala. — On July 24th 1958 I saw a fled- ged family of the Grey-headed Woodpecker (Picus canus ) in the vineyards of Kis- komärom. At the same place I saw a Black Stork (Ciconia nigra) passing high over- head towards Kisbalaton. A great number of Middlespotted Woodpeckers (Dend- rocopos medius ) nest is the orchards. In the woods (Alsöerdö) of Komärväros the White- tailed Eagle (Haliaetus albicilla) is a regular nesting bird, according to the foresters. P. Péczely The Syrian Woodpecker near Kolozsvär. — On June 12th 1957 I discovered a male Syrian Woodpecker (Dendrocopos syriacus) in an orchard of the community Szucsäg, situated 10 kms west of Kolozsvár (Cluj, Transsylvania). In the following days I had repeatedly a chance to observe the bird when slipping out of a hollow which was 4— 4,5 m above the ground in the trunk of an apple tree, either in the morning or in the evening hours. I found it nearly always in the hollow, looking out of the opening every 2—3 minutes, giving the impression of watching over the female sitting on eggs. Its behaviour was suspicious and it was easily fringhtened by my approach but returned immediately when danger seemed to be over. Finally on June 19th the female also appea- red. From this time on the pair of Woodpeckers, taking turns, diligently carried food to the young. They took a fairly equal share in this work. Between feedings the male took also care of tidying the nest. On July lst somebody enlarged the entrance of the hollow with a hatchet but seemingly no harm was done to the young birds — or at least not to all of them — for their clamour for food was to be heard from afar. The parents quietly kept on feeding. In the vicinity I found one of the young woodpec- kers on the ground. The plaintive call disclosed its whereabouts. It could not fly yet. The pale red collar on the crop was already to be seen. The fate of the other young birds has remained unknown to me. In the meantime, on the 20th of June, a young but already fledged red collared Syrian Woodpecker was seen, looking for food on a pine tree in the town of Kolozsvàr (Cluj). This specimen was hatched then in the regular, early breeding season. The syrian Woodpecker pair at Szucsäg was on the same day just at the very beginning of the feeding period. M. Béldi Shore Lark near Hódmezővásárhely — On January 31st 1958 1 saw 3 Shore Larks (Eremophila alpestris) running about on a snow covered meadow at the edge of the town. At a distance of about 30 m they rose uttering their characteristie call. Rising high in the air they disappeared in northwestern direction. It was on March 15th when I met Shore Larks for the second time at Lake Fehér, about 8 km from Székkutas. The lake was not frozen and 4 specimens moved about at the muddy water edge. They were comparatively tame and flew only some meters farther, even after having been repeatedly disturbed. P. Péczely Late breeding of Swallows. — I was able to observe the unusually late breeding of the Swallow (Hirundo rustica) and the House Martin (Delichon urbica) at Budaörs in 1957. I noticed on September 16th that there are young in the swallow’s nest on our house. By then the 3 young were fully feathered and were fledged on the 18th. They have kept close to the nest for two days after their first flight, then left our neighbour- hood together with their parents. On the same day I observed that under the eaves of the house across the street, there were young as well, in a nest of House Martins, which were diligently fed by their parents. I observed feedings every day until the 24th. On 25th early in the morning I left home and returned only at night, so that I could not carry out any observations on that day. On 26th and on the following days I did not see a single House Martin near the nest and I do not know anything else about the young birds. I suppose, that on account of the chilly weather that set in on the night of the 24th, the parents migrated, leaving their young which were starved to death. At the same time a similar observation was carried out by Dr. I. PATKAI at the railway station Hortobägy-Halastö (Great Hungarian Plain) where there were still 4 young in the House Martin’s nest on September 6th 1957. According to O.E. Köves, the House Martin was still feeding the young on September 28th 1957, two days af- terwards the young were fledged. P. Virnay reports from Ózd, that House Martins were seen there in one nest, still feeding at the end of September 1957. The nest was en off by children in the first days of October and the young birds were forced to fly out. The mild summer weather that lasted until late autumn offered a chance for a late breeding of swallows, and in the major part, for fledging their young, not just in one exceptional case but at different points of the country, as there were evidently similar cases of which we were not told. DPA. Reeve th Bee 318 Unusual nest-building of the Swallow (Hirundo rustica L.) — A quite unusually built nest of the Swallow may be seen in a fishers’ inn (Halászcsárda) at Tät (County Komärom) in a part of the corridor which is closed on three sides. At the first glance the nest, clinging to the wall, seems to be a handful of hay. Only if you get close to it and look well can its base — which is of mud — be recognised. The birds used so much hay material in the course of building that the 15-20 cm long fibres are hanging thickly out of the mud base. It is probable that the consisteney of the mud was not sticky enough and the birds were compelled to use plenty of hay. I. Nagy, Györ Extraordinary nesting of the House-Martin. In spring 1957 the nest of the Hous, Martin (Delichon urbica) somehow fell from a wall at Tornyosnémeti (County Borsod) and with it fell the young birds as well. The inhabitants of the house made an arti- ficial nest from a box covered with mud and fixed it in the place of the old nest. They placed the young init too. The old birds did not dare to enter the new nest for two days. On the third day, however, they moved in and, as in the meantime the young birds starved to death and were taken out of the nest, they began breeding again. The second breeding was completed without any misfortune. The artificial nest did not quite reach the eaves, therefore the Martins patched it up with mud, leaving an opening on it. In 1958 House Martins bred in that nest again and their young were fledged. O. E. Köves Recent occurrence of the Sombre Tit in Transsylvania. — On October 25th 1957 when walking on the path which led up among old beech-trees to the ancient fortress Almás, near Kalotaszeg, at the eastern edge of the Kormoshägé woods, my atten- tion was drawn to a twittering sound which bore a likeness to the call of the sparrow. The unusual sound was uttered by a Sombre Tit (Parus lugubris), which was feeding among the foliage of an old mosscovered wild-pear tree. On that day I saw 5 speci- mens altogether, roving about single or in pairs on the same territory. They are more suspicious in their behaviour than their relatives, while they have the same lively movements. S. Györfy Data on the occurrence of the Willow Tit in Hungary. — I observed 2 Willow Tits (Parus montanus) near Brennbergbänya (County Sopron) in an old pine forest, on Ja- nuary 25th 1958. One specimen was given to the collection of the Ornithological Institute. Comparing this specimen with 3 specimens of Sätorhegyseg and one speci- men of Bärtfa, we are of the opinion, that it belongs to the subspecies Parus m. mon- tanus Conrad. Touring in the Sätor-mountains (North Hungary) together with E. Schmidt, between 6th and 15th May 1958, we observed this species several times in beech and pine woods. According to our observations, it mostly moves about at lower levels preferring young, thick tree vegetation and it also likes to stay close by water. Its behaviour is quieter that of the Parus palustris from which it can be best distinguished by its long-drawn call. Two specimens were collected, which we hold to belong to the subspecies Parus montanus borealis Sruys-Lonucnamps. DR. I. PATKAI collected one specimen in the same area on May 25th 1950. These 4 specimens offer the first proof for the occurrence of the Marsh Tit also inside the frontiers of our country. FJ. Győry Data on the nesting of the Coal Tit, Crested Tit, Tree Creeper and Mistle Thrush. — According to my observations (Sopron Highlands) the Coal Tit (Parus ater) is fre- guently nesting in holes in the ground, which are usually to be found among fallen leaves or dry pine needles, 1—1,5 m from the nearest tree-trunk. The diameter of the opening is 2,5—3 cm and generally it is steeper than 60 . Usually the bottom of the hole is not to be seen. The base of the nest is built of moss, the nest-cup is made up of deer and squirrel hair, fine fibres, feathers and some wool-like material. They are more shy — particularly before the breeding-season — than other Tits (the Crested Tit excepted). 314 Speaking of the breeding of the Crested Tit (Parus cristatus) I want to say, that its nesthollow is usually in a decayed tree, respectively in mouldy environment, at a low level; further, that there are 5—6 eggs in a clutch (rarely 8). I did not find clutches of 9—10 eggs mentioned in literature (CHERNEL). The eggs of the first breeding period are to be found in the last decade of April and the first days of May, these of the second breeding period at the end of May and at the beginning of June. The breeding time of the Tree Creeper (Certhia familiaris) is, on the whole, in accord- ance with that of the Crested Tit and it similarly lays its eggs (5—6) in about 8 days. It is noteworthy that twice I found its nest built in a nook of branches, behind an artificial nest-box and once on a wild cherry-tree behind a detached piece of bark, where Tree Creepers have nested the previous two years and thus the old and new nests were only 20—30 cm apart from each other. A third one was built in the split of an oak tree, at the same spot where I ringed young birds 4 years ago. Consequently it bred there for several times. In any case, that shows the limitation of breeding possibilities. On April 25th 1958 I found the nest of a Mistle Thrush (Turdus viscivorus) about 16 m high on a pine tree, among mixed tree-stock of 50—55 years, above Ikerärok near Sopron. The nest was so well hidden in the upper ramification of the tree trunk that only the tip of the bird’s beak and tail were to be seen from beneath. In the nest there were 4 strongly incubated eggs, on which the old birds were sitting in turns and so tightly, that they were not willing to rise from it, not even when I kicked hard at the tree (in contrary to the Song Thrush). I witnessed the old birds taking turns at hatching, one of them flew off the nest and on coming closer, I saw the other bird already sitting there, turning round and taking lp the position of the bird I saw before. Before one bird of the breeding pair left, the other one was already to be seen close to the nest. Nesting material: mostly fibres, pine twigs, roots, moss and leaves ; the nest cup was lined with dry grass, pine-needles. Thickness of the nest : 10 cm out- ward diameter 20 cm, inside diameter 14 em. On May 29th I observed the fledged voung of this nest and besides, on the 30th a family on Dalos hill, when the twittering old birds led the young ones. J. Györy Birds destroying the eggs of Lymantria dispar L. — We examined the eircumstances of the Lymantria dispar L. gradation, that took place during the years 1955—1957, in Börzsöny mountains, near Köspallag, Kirälyret, Nagyhideghegy, Magyarküt, Berkenye, in older parts of the forest (trunk diameter 25—45 cm) of mostly oaks, hornbeam trees and partly beeches. On most of the examined territories the devas- tation was complete by the summer of 1956, in so far, that the tree vegetation was bare-bitten. The same activity might have been expected around Nagyhideghegy for the summer of 1957, but it did not happen, for the gradation collapsed on account of famine and degeneration in the bare-bitten woods besides diseases and parasitic or rapacicus activities; around Nagyhideghegy there was, beside natural enemies, the unfavourable spring weather of 1957 to account for it. Examining each factor of the collapse separatedly, numerous disarranged heaps of Lymantria dispar L. eggs struck the eye and in connection with this phenomenon, we were able to observe, near Köspallag as well as on Kirälyret, on October 16th 1956, that the eggs were damaged by the activity of colonies of the Great Tit (Parus major), Blue Tit (Parus caeruleus), the Nuthatch (Sitta europea) and the Tree Creeper (Certhia sp.), B. SÁGI, forester, also observed in the forest area near Magyarküt-Berkenye, in the spring of 1957, that the Tits began to nibble at the eggs. On April 16th 1957 we could watch again near Kirälyret, at the foot of the Magas Tax in the valley area of Vasfazék Creek, how the above mentioned birds kept ope- ning the heaps of eggs. (Picture No. 47.) In some cooler parts of the forest the cater- pillars were not yet developed and sprouting was late. Budding was just beginning on the lower, warmer southern slopes and the first caterpillars crept out of the eggs which were on the sunny side of the trees. (Picture No. 48.) Continuing our obser- vations, we experienced on September 16th and October 11th 1957, near Késpallag, on Kiralvrét and in the woods between Berkenye and Magyarküt, the same activity of the above mentioned birds — colonies of mixed species — collecting eggs, laid by the Lymantria dispar L. On the trunks and branches during the summer. On April 315 16th 1958 we observed smaller colonies of mostly Great Tits and Blue Tits actively destroying eggs in the woods on the slopes of Paphegy near Kirälyret. The cater- pillars were not yet developed and there was no sign of sprouting. Finally on May 2nd we saw again Tits picking eggs of the Lymantria dispar L. in a forest above Késd, where budding time just set in; and on May 9th the same activity of Great Tits and Tree — Creepers could be seen on the slopes of Nagyhideghegy in a beech- wood with some larch trees here and there. We endeavoured to determine the efficiency (the ostance degree) of the concerted action of the birds in destroying eggs. Thus, while carrying out researches in autumn 1957 and in spring 1958 we counted at our observation points the intact and the dama- ged heaps of eggs. The result is shown on the table below. 15. tablazat | : a Obstance degree Year | Point of observation en vest | of the bird col- | IRÓSpallag u. Hr Enr 120 333 877 72,4%, 7957: URGTaly Teh.’ ae see tiens 120 1369 1291 48,5% Berkenye ii. su.aleinfraheiskeleiere 229 947 1913 66,8% Paphegyirnssce sf sala ne 100 290 210 42,0% NOR AA Et HORE Mens 50 31 28 33,8% VISSNECIEAITTE LE EEE te 50 23 55 76,3% Nagyhideghegy ........... ee 18 40 68,905 Consequently a considerable proportion of the eggs was touched by the birds, but no information was obtained, considering the proportion of damage among the eggs. After separate researches we could state that the birds consumed the 33—69% ee in larger piles, containing 500—740 eggs and the 80—100% of the smaller piles. The destroyers of the eggs are not always birds, for twice, though sporadically, we were able to observe near Kirälyret and Köspallag the activity of the larvae of the Dermestes lardarius L. which destroyed the 25—78% of the eggs. (Picture No. 51—52). Such activity of the Dermestes lardarius L. larva is well known in France and Bulgaria too! while the larva of a far more active species, the Dermester lardariusL. is known in the Ukraine and Bulgaria to destroy the eggs of the Lymantria dispar L. and according to Karnozycki? attacked the 78,7% of the eggs piles in Bulgaria in 1953. According to our observations we may conclude from the condition of the mass of eggs, what kind of animal damaged it. The caterpillars developed in summer and hibernating inside the egg, under the cover of a felt-like tissue, erowl in spring — if nothing destroys them — out of tiny openings, seen on the surface of the mass of eggs (Picture No. 48—50.) ; apart from this, the eggs are intact. If the Tit, the Nuthatch or the Tree-Creeper picks out the eggs, then there are smaller or larger spots in the pile of eggs from where all eggs are missing without exception, only their place can be seen, cell-like — in the covering tissue (Picture No. 50.). But if the larva of the Dermestes is the agressor, it destroys the cell system and the covering tissue in some parts completely (Picture No. 51.) or else there are tunnels under the uppar layer (Picture No. 52.) full of excrements or the shed skins of Dermestes larvae. 1 Sorauer P. Handbuch der Pflanzenkrankheiten. IV. Bd. I. Teil. V. Aufl. II. Lief. 1953. Berlin p. 424. ae ; 2 Karnozycki, N. I. Skornik Kuprowkowiec (Dermestes erichsoni) drapieznik odzywiajacy sie jajami bradnicy nieparki (Lymantria dispar L.) — Loskie Pisno Entomologicne Seria B. Zesit 4. Nr. 5. Wroclaw 1957. p. 73—76. 316 The result of researches is, that it can be concluded from the condition of the eggs which animal was the consumer and, that during the gradation of the Lymantria dispar L. in the Börzsöny mountains the bird colonies, made up of Tits, Nuthatches and Tree-Creepers proved to be very efficient in destroying the eggs of the Lymantria dispar L. Beside other factors, their activity helped effectively to shorten the period of gradation, to hasten its collapse and thus, to prevent further damages. ‚G. Reichart Wall-Creeper in the deep valley of Rev. — A valuable find came to the department for natural history in the museum at Nagyvärad (Oradea) at the beginning of 1958. Pror. Z. Técsy collected a Wall-Creeper (Tichodroma muraria) on January 5th, on the cliffs below the Kereszt (cross), in the deep valley at Rév, near the tourist path. This perpendicular cliff is part of a huge, about 60—70 meter high, prism of lime stone. Unfortunately the shot damaged the bird badly and we only got its head and the hand-bones of the right wing with the primaries on them. T. Beczy The oceurrence of the Dipper near Sopron. The Dipper (Cinclus cinclus) is a scarcely known bird in the Highlands of Sopron — Köszeg. We find it only recorded in fauna catalogue 1917 (Sopron, Köszeg). On February 13th 1958 one specimen was shot in the valley of the Räk brook near Sopron. The stuffed Dipper was given to the collection of the Ornithological Institute, where we compared it with a specimen from Bärtfa and with another one from the Bükk mountains, both collected in winter. Based upon the comparison the bird was determined to be a Cinclus cinclus meridionalis BREHM, thus it is the first specimen of evidence of the subspecies inside our present frontiers. It was also compared with a specimen, in the breeding period from the Matra mountains. Here a difference in colouring, however slight, existed between the two specimens, in spite of the seasonal difference in their plumage, which again proves the correct classifying of the above subspecies. According to informations, the Dipper is also breeding at Brennbergbänya near Sopron. J. Györy Nest community of the Black Stork and the Wren. — I was near Szekszärd in the woods of Gemenc, ringing juvenile Black Storks on June 25th 1958. The stork nests in the woods of the flood area are on old oak-trees, 10—14 meters high. On approaching one of the nests, a Wren (T'roglodytes troglodytes ) flitted out of the pile of twigs, which made up the bottom of the nest. It built its nest among the twigs in a gap. It is evi- dent, that the Wren adapted itself to the particular life-condition in the flood area by chosing such an unusual high nesting site. These woods become regularly inunda- ted in spring. The flood level is marked on the trunks by driftgrass, that cling to the trees 4—5 meters above the ground, marking thus the highest water-level. The so- called ,,green flood’ comes towards the beginning of summer and, after both yearly floods swept over the woods, there is hardly a small corner left which the Wren would like to choose for a nesting place. Dr. I. Patkai Ornithological observations on Mount Szitnya. — About the 10th May 1958 I car- ried on some faunistic research work on the Szitnya (Banskä Stiavnica — Selmec- bänya, 1011 m) for some days. After 12 years of ornithological observations it hap- pened for the first time, that I met a Nightingale (Luscinia megarhyncha) there, listening to its nightly song. Another fascinating experience was the night song and courtship flight of the Rock Thrush (Monticola sazatilis ). F. J. Turcek Oceurrence of the Grasshopper Warbler in a pine forest. — On May 9th 1958 we collected one specimen of the Grasshopper Warbler (Locustella naevia) in a grassy forest section, stretching through one of the largest pine woods of the Sätor mountain ranges. The bird moved in a ditch overgrown by young spruce and always returned there. The occurrence of the Grasshopper Warbler in such biotop was unknown in our 37 country but we find an example for it in German literature. PEITZMEIER describes (Orn. Mber. 1941.) that in Westfalia the Grasshopper Warbler is found living in three wholly separate populations, one on the flat moorlands, the second in pine plantations and the third on bare hill slopes. Thus, the occurrence of the Grasshopper Warbler in the Sätor mountains corresponds to the second ecological group, described by PEITZMEIER. E. Schmidt and J. Györy Ornithological data from the Cserhat Mountains. — In winter 1928—1929 I made frequent trips to the 547 meters high Szanda hill. In a quarry still under exploitation on the southern mountain-side, I once met a colony of 8—10 specimens of. Alpine Accentors (Prunella collaris) on one of the terracies in the rocks. The colony did not mind the workers coming and going but, uttering their typical call, kept on gathering food on the ground which was clear of snow. I collected two specimens which were given to the collection of the gymnazium at Gödöllö. In the same year I was able to collect near Szanda a Snow Bunting (Plectrophenax nivalis) from a colony of Yellow Buntings which came to the same collection. It is noteworthy, that then — and probably now as well — some pairs of Rock Thrushes ( Monticola saxatilis) bred each year on the grounds of the quarry. During my stay there, until 1949, I found the nest. of the Scops Owl (Otus scops) in two localities near Szanda. I. Haban Unusual nesting of the White Wagtail. Along the railway line Szombathely — Szentgotthärd near Egyhäzasrädöc, the White Wagtail (Motacilla alba) nested di- rectly in a gap under the railsin May 1956. It hatched 5 eggs in the rather noisy nest, for every two hours a train passed over the brooding bird. Unfortunately by the time we wanted to take a photograph some nocturnal animal of prey robbed the nest. I. Gergye Shrikes at Gadna during the breeding period of 1957. — Gadna (County Abaúj- Zemplen) possessed a substancially smaller stock of Shrikes during the breeding period 1957 than in the previous year. This time I did not find a single Great Grey Shrike (Lanius excubitor) and I only found one pair of Woodchat Shrikes (Lanius senator ) after a fortnight’s search. The male was shot by I. PATKAI, it was a juvenile, probably one year old specimen, supposedly from a last years brood. The female disappeared then, I have not seen it any more. Compared to the year 1956, the Lesser Grey Shrike (Lanius minor) stock diminished strikingly and there were less Red- backed Shrikes (Lanius collurio) as well. I saw the Lesser Grey Shrikes during the breeding period 1957 on territories where there were none in the former year, whereas they noticeably neglected their territories of the year 1956. I could not find any noticeable outward cause to account for a change of places. It is to be noted, that as far as I know, compared to other years there were less Shrikes all over the country in 1957. N. Samuel Rose-coloured Starling in Hungary 1951-58. — The appearances of the Rose- coloured Starling in Hungary up to 1950 were summed up by PATKAI (Larus, IV—V, 1950—51 [1952] p. 84—85). In the following three years (1951—1953) the Rose- coloured Starling did not occur at all. There were not many reports of it in the next years either. Most occurrences were registered in 1954. The first specimen was seen by I. BaKoNYI at Gyoma on May 16th 1954. Somewhat later on July 9th Pacer and Beko reported that a flock consisting of 18—20 birds have stayed since 6 weeks and nested near Märtely-Cserebükk in the neighbourhood of Szentes. A. JAKAB and J. Szis saw a flock of 25 birds passing over the railway-station Hortobägy—Halasté (Great Plain) (June 4th.). Between the 10th and 15th June T. FRATER observed a flock of 25—30 birds near the community Töszeg (County Pest). On July 2nd Dr. E. Kuray and J. PApAr both reported from Kocstanya near Tiszafüred that the Rose-coloured Starling in nesting there among piles of stone, on July 5th. On July 7th T. PAsTHY observed flocks of 8—10 birds at the same locality. On July 8th S. Popovics saw two 318 pairs nesting in the eaves of a farm barn at Nädudvar, but he also stated, thav there were more of them moving about in the nearby fields. On the same day the only report arrived from Transdanubia : L. Dupicu saw two specimens in the parks around the swimming-pool at Tata. On July 15th S. KERTÉSZ observed a flock of about 10 specimens in search of insects near Kerepes. The last two reports arrived on July 17th, both from the Hortobägy, J. Prım stated the nesting of 10—15 pairs in the southern section of the Hortobágy, the birds were feeding on locust in flocks of 15— 20, a flock of 10—12 specimens was seen by Dr. J. PAsztor, on the colt pastures. Thus the ,,invasion”’ of the year 1954 centred almost exclusively on the Hortobágy, expanding southward asfar as the line Gyoma — Szentes, while, only three reports were received from the territory between the rivers Danube and Tisza, west of the Hortobägy, and a single report arrived of two specimens from Transdanubia. Nes- ting was only observed on the Hortobágy. In 1955 L. Nacy saw the first Rose-coloured Starlings on May 26th a colony of 18 birds near Békéscsaba. On May 26th Dr. H. Dorring observed 6 specimens in a lucerne field near Csömör. Finally, according to J. Rot at the end of May and the beginning of June, 22—25 pairs made an attempt to nest among piles of bricks in the surroundings of Hortobägy—Halasté, but never got as far as laying any eggs. We received a single report in 1956: K. KorrAn saw 4 specimens in the vineyards at Budaörs (near Budapest) on May 25th. In 1957 Dr. P. BeRETZK learned that at the beginning of June there were several Rose-coloured Starlings at Ferencszälläs near Szeged; one specimen was collected and stuffed. At the same time Dr. Z. SIROKY received a specimen from the surround- ings of Debrecen. The last birds were observed by M. Haxx6, a flock of 15—16, at Bekescsaba on June 30th. In 1958 the first specimen was reported by E. KövEs, observed at the banks of the river Hernád near Tornyosnémeti (County Abauj-Zemplen) on May 23rd. J. Quine saw several specimens near Dorog between Csolnok and Annavölgy (County Pest) about the 20th May. Lastly Dr. L. Nacy wasinformed that the Rose-coloured Starling appeared near Debrecen in the month of June. Dr. A. Keve Linnets with a red rump. At the beginning of November 1957 we received an irregularly coloured Linnet (Carduelis cannabina ) from our collaborator L. JuHASZ. He caught the bird from a flock of regularly coloured Linnets. The measurements of the bird and the colouring on the other parts of its body are similar to those of the ordinary Linnet, however, the rump is pink like the colouring on the crop. In the same year on December 6th our collaborator F. VÁRADY caught a similarly coloured male specimen near Békásmegyer, about 4 kms from the above locality and offered it to our Institute. The birds were put into a cage and kept their red colouring till the end of July 1958, when they lost it when moulting. Dr. I. Patkai Rock-Bunting in South Slovaky. — On February 21st 1958 I observed 5 Rock- Buntings ( Emberiza cia), two females and three males in the neighbourhood of Kövesd (Kamenica Nad Hr.) near Pärkäny. A. Randik The fate of the unique specimens of the Museum at Léka and their data. — At the request of KEvE (Aquila 59—62, p. 37i—373.) I examined the collection of the ,,Schul- museum” at Léka (Lockenhaus) which chiefly consists of the remains of the Burg- museum, the material having been collected by Ö. HuszrHy. The greatest part of the collection — having consisted of 875 birds and 36 mammals — was destroyed or lost as a consequence of the war, so that only about one third of it is to be found in the school museum. I express here my grateful thanks to Director A. Fink who kindly permitted me to examine the collection consisting for the greater part of skins. Unfortunately I did not succeed in finding any of the specimens, I was searching for, yet their data were preserved by G. Kovárs and R. GRAF in a report (written on November Ist 1902: ,,Inventary of the Bird and Mammal Collection of the Old Fortress by O. Husztuy, Secretary”. According to J. ALMASY (Borostyänkö-Bern- 319 stein) the said unique specimens were still in the „Burgmuseum’ before the war. According to Fink there may be still about 30—40 stuffed birds at Léka in private houses, scattered on the attics and there is a smaller collection in the possession of A. Popp. I learnt from Popp, that there are only small birds in this collection. Pterocles exustus: in KovAts’ and GRAF"s report it is to be found as item 537 under inventory number 178—198/a, adult specimen, collected by J. HANNIBAL at Szany (County Sopron) in August 1863. It can be clearly distinguished by the name of „Sandflughuhn” from the next iten ,,Steppenhuhn” (Syrrhaptes paradoxus ) collected by A. ScHuTz at Feheregyhäza (County Sopron), on June 17th 1888 (adult No 179— 199, 538). CHERNEL (1899) mentions both above specimens stating the species of Pterocles exustus beyond doubt. I could not find the bird anywhere, though ALMÁSY remembers the bird, that was placed into a separate case in the ,,Burgmuseum” before 1945. Fink says, he tried to find the bird after the end of the war in vain, so that it has to be listed among the lost ones. Falco feldeggi: Under No. 22 there are two specimens registered in the inventary. CHERNEL also mentions two of them, one in the Husztuy and the otberin the ALMÁSY collection. Item 74 in the report of Léka comes from E. Hope (Bäziäs, County Krassö- Szörény, May 14th 1875, adult) and item 75 from D. MÜLLER (Sárvár, County Vas, January 22nd 1896, adult). The denomination of the species has been later corrected and reads F. cherrug saceroîdes, but it is erroneous and non-scientific. Saker Falcons are separately dealt with. None of the Falco feldeggi-specimens is to be found in the school-museum. Bubulcus ibis: registered by KovAts and GRAF: 207—226, Ardea bubulcus Sav. 620 Gubin, Lower Danube, June 3rd 1885. (Adult, from E. Hopeg Jun.). That bird is also missing from the collection. A single Ardeola palloîdes is only to be found at present, but Squacco Herons are dealt with separately in the inventary, thus, the probability of an error of names is out of question. Unfortunately all of them are lost. A. Festetics Recent data on bird-life in the Sasér- Reserve and on the Fehérté near Hödmezö- väsärhely. — The abnormally cool spring of 1958 very unusually delayed the arrival and nesting of the inhabitants of the Heron colonies in Sasér. On April 19th only 30—40 pairs of Grey Herons ( Ardea cinerea) and 20—25 pairs of Night Herons ( Nycticorax nycticorax ) were on the territory altogether. About 20% of the Herons were nesting, while the others were building. Merely a few Night Herons were on the point to build nests. The first flock of five Little Egrets ( Egretta garzetta) arrived on the same day. During the ten years of my observation it was the latest arrival of the Little Egret, exceeding the average dates of former years by 15 days. Thes nests of the White tailed Eagles ( Haliaetus albicilla) living on the island, were destroyed by the large-scale tree-cutting done in the reservation during the previous winter. This spring the eagle pair, which has been living here the previous years, bred in the so- called ,,nest of Percsora’’. Here the powerful floods of the river Tisza which lasted for several months safeguarded their peace. On April 19th 1958 a nesting Aceipiter gentilis and an observed Dryocopos martius had to be added to the list of birds, nest- ing on the Sasér bird-reserve or passing it. The Heron colonies, though slow in being repopulated, were busy by the middle of June. I worked at the estimation of the stock at a time when not a single fledged young could be seen on the island and estimated the number of nesting pairs by the birds pouring forth at dawn. Naturally this system leads one automatically to underestimate, for to be sure, there are birds which start at later hours in search of food, or else that slip out of the woods unnoticed, in spite of the best watchingpoint. At the end of June I estimated the stock to consist of 120 pairs of Little Egrets, 150 pairs of Night Herons and 45—50 pairs of Grey Herons. The small colony of Squacco Herons ( Ardeola ralloides) consisted of 22 counted pairs this year. The breeding of the Heron species was greatly prolonged again this year and was periodical. The Little Egrets bred, on the whole, in two long periods, the young of the first period were hatched at the beginning of June, those of the second period in the middle of July. Between the 17th and 22nd of July E. ScHmipT and I counted 350—400 Little Egrets during their early morning flights. At the same time, however, there are large flocks of Little Egrets passing the night in the woods of Körtvelyes and Ludvär, north and south of the Sasér, the number of which is not included. On July 22nd I was able to observe nearly 600 Little Egrets within a few hours, on the rice-fields standing between Hödmezöväsärhely and the Tisza enbankment, an area of about 700 acres. Likewise, between the 17th and 22nd July we heard the typical call of the Stone Curlew ( Burhinus oedienemus) for several times in the woods of the bird-reserve. It is probable that this bird species which was breeding here some years ago chose the Sasér again for this year’s nesting place. After the dry spell of the summer 1957 it was only later, during the last migration period of the Shore Birds that considerable quantity of water slowly collected in scorched bed of the Fehertö (White Lake) near Hödmezöväsärhely. But by the end of September splendid sand-banks and muddy pools at the water’s edge welcomed the crowds of birds passing in waves. On the 4th October I observed 50 Broad-billed Sandpipers ( Limicola falcinellus ) in company of Ringed Plovers (Charadrius hiaticula ) and, at some distance from them, a lonely Knot (Calidris canutus). The Broad-billed Sandpipers were strikingly tame. When the Ringed Plovers left, I was able to get quite close to them without any cover. On the same day Isaw 18 cranes (Grus grus ) in a cornfield near the shore of the lake. According to the shepherds of the lake-area, there was only a slight movement of cranes near Väsärhely in the autumn of 1957. A new species was again added to the fauna of the sodaic marshland near Väsärhely, on January 20th 1958: I found a flock of nine Shore Larks ( Eremophila alpestris) on a sandbank of the icecovered salt-lake. The Shore Larks were picking at Campho- rosma covering the ground in patches. On April 20th 1958 I found three pairs of Avocets nesting ( Recurvirostra avosetta) on the sandbank where they have been living for years. The seventh Avocet among the pairs was a lonely bird with a crippled leg. The characteristic birds of Väsärhely-Fehertö, the Kentish Plovers (Charadrius alexandrinus) were already mating and surely, most of the observed birds — about 80 specimens will stay on the territory for breeding. In a colony of 20—22 pairs of Black-headed Terns (Chlidonias nigra), I found one White-winged Black Tern’s (Chlidonias leucoptera) nest in June 1958. Up till now the White-winged Black Tern has not been found breeding here. On April 20th a lonely Raven was seen passing over the territory. On July 22nd I found again two Ravens, feeding on a sheep carcass thrown into the dry bed of the lake. In the spring of 1958 crowds of thousands of Common Curlews and Whimbrels (Numenius arquata, Numenius phaeopus) and of Ruffs (Philomachus pugnax) were on passage above the salty marsh near Väsärhely. About 70% of the Curlews were phaeopus. I observed further five Golden Plovers (Charadrius apricaria ) on October 4th 1957, three Grey Plovers (Squatarola squatarola ) on October 4th 1957, and on April 20th 1958 five specimens in mating plumage on Lake Fehér near Väsärhely. I. Sterbetz The effect of climatic anomalies caused by the sun-spots reaching their maximum, on the migration and breeding of birds in 1958. — Climatic extremities concomitant phenomena of increased sun-activity greatly influenced the arrival of some of our migratory bird-species. Some arrived uncommonly early, contrary to our experience of many years, others again arrived or passed later than usually. I wish to publish some data, to contribute to the better knowledge of this spring migration which is exceedingly interesting from the ornithological point of view. The first surprise was caused by the appearance of the White Stork (Ciconia ciconia ) in January. P. BERETZK sent in the first report. On the 3rd January two specimens were seen near Derekegyhaza (County Csongrád) in company of a Grey Heron ( Ardea cinerea). On January 4th Storks appeared on the Fehért6 near Szeged and on Januar 6th one specimen was observed between Hödmezöväsärhely and Szentes. The Storks of Fehérté Lake spent three weeks at the fish-ponds. At first they fed on dead fish caught in the ice, later, when mild weather set in, they picked their food wading in the water. Meteorological reports prove, that in this season mild airmasses were repla- ced by temperate mainland airmasses in turns, on January 13th and 14th even subtropical air reached our country. In the last week of the month, however, cold Arctic air was predominating and it drove the Storks back an January 23rd. On Febru- ary 5th J. ZINGRABER reported one specimen from Csepreg (County Vas) and on February 19th J. Koxas another one from Balatonszepezd (County Zala). After 21 Aquila — 15 321 this, news of Storks reached us only on the lst of April. A Stork arrived at its nest at Kisvárda (County Szabolcs) in a blizzard. According to the report of L. SARKADY, it may have arrived during the night, for he found the bird staned and frozen to death at 4 a. m. The first and last weeks of February were cold in accordance with the season, but in the middle of the month there were again subtropical and mild airmasses predominating. On February 13th a Lapwing-flock of 45 birds arrived on the Kisbalaton. The same evening the first Woodcock (Scolopax rusticola ) was heard at flight near Szöllösgyörök (County Somogy). On February 16th G. STEFFEL, nature- reserve warden, observed about 30 Wood Pigeons (Columba palumbus) in the Kis- balaton area. According to Dr. A. KEvE the first Wood Pigeon was seen at Hévíz as early as February 9th. On February 14th I observed the fledged young of the Indian Ring Dove (Streptopelia decaocto ) from the windows of our Institute which proves their breeding in the extraordinary mild month of January. On February 21st. A. Smux records a White Wagtail (Motacilla alba) on passage from Nagylözs (County Sopron). On February 28 th R. BANYAI heard the first singing Black Redstart (Phoenicurus ochruros ). The species enumerated here are all arriving in March in case of normal weather. The permanent cold and snow in March stopped migration nearly completely. The frequent snow-storms and blizzards forced numerous species to withdraw. On March 22nd I observed near Rétsäg (County Nógrád ) a flock of Lapwings of 8 birds flying southwards with a feeble wingbeat, after a heavy fall of snow. Andin the afternoon, above Vác, flocks of Sky Larks ( Alauda arvensis ), Lapwings and Starlings were seen on flight southwards along the Danube. The sight reminded me of belated autumn migration, a regular drawpack as it was. On April 5th three male Orioles (Oriolus oriolus ) were observed by our collaborator F. Hopp on the island of Körtvélyes, in the Danube section below Tat. The date of their arrival coincides with the arrival of first subtropical air currents in April. The birds only spent here one day. Three weeks later, on April 13th I met them in the woods of Buda for the first time. The migration of Woodcocks that has usually passed its peak by the first week of April, however, this year was at its maximum in the Börzsöny mountains on April 17th and 18th according to our collegue J. GYŐRY. The next anomaly took the form of permanent rain-fall in June. D. TAPFER wit- nessed a continual rainfall for 72 hours at Iszkaszentgyòrgy (County Fejér) between the 12th and 14th June. The rainfall measured 142 mms. Immediately after the rain had stopped, he found the following conditions on the territory observed bv him. Found dead: 2 Beeater’s (Merops apiaster ) females at the foot of the loess (Yellow soil) wall, where the nest hollow was; a Roller (Coracias garullus ) female 20 ms from its nest-whole. The young of other species, hatched and found dead in the nest: Long-eared Owl 2, Redbacked Shrike: a clutch of 6; Turtle Doves 2, Wheaters (Oenanthe oenanthe) 2 clutches in a gully in a quarry ; flooded breeding hollow of a Scops Owl; dead fledged young Hoopoes (Upupa epops). Besides we received report of soaked nests of the Great Tit and the Lesser Great Shrike (Lanius minor), left by the bird and of deserted Roller’s nests as well. Dr. I. Patkai Fledermauszug im Vereine mit Vögeln. — INGENIEUR KoLoman SZÉKELY sah am 26. September 1945 um 17 Uhr während einer Reise über des Roten-Turm-Pass von Veszteny über Talmaciu gegen Boita zu, also Richtung gegen den Pass, auf einer Strecke von ungefähr 7 km und einer Breite von 3 km tausende von Fledermäusen und darunter ungefähr 2% Mauersegler ( Apus apus). Der ungeheure Zug bewegte sich jagend nach Süden gegen den Pass zu und dauerte bis in die Dunkelheit an, bis man nichts mehr sehen konnte. Da in der Gegend von Sibiu fast nirgends Mauerseg- ler vorkommen, so ist anzunehmen, dass der Zug von weiterher kam. Da Mauersegler bekanntlich Ende Juli, Anfang August Ihr Brutgebiet verlassen, so scheint dieser Schwarm schon lange auf der Reise gewesen zu sein. PROFEssor H. HERMANN schreibt Folgendes: , Am 22. August 1957 sah ich, etwa eine Stunde vor Sonnenuntergang, über der Poplacker Heide (westlich von Sibiu) etwa 150—200 grosse Fledermäuse in ziemlicher Höhe schwärmen. Unter ihnen vereinzelte Schwalben. Ob und wie lange sie schon dort kreisten, weiss ich nicht. Nach einer halben Stunde fiel es auf, dass die Schwalben mehr wurden und die Fledermäuse weniger. Zuletzt waren nur noch 322 Schwalben da. Woher die Schwalben kamen und wohin die Fledermäuse abflogen, konnte ich nicht feststellen. Ich habe nichts beobachtet woraus man schliessen könnte, dass Schwalben und Fledermäuse zusammengezogen sind. Ich habe nur gesehen, dass sie eine Zeit lang, bis zur Dunkelheit, über einem verhältnismässig kleinen Gebiet gekreist haben“. Beide Beobachter gaben an, dass die Fledermäuse gross und dunkel waren. Da in der Gegend von Sibiu nicht ausnehmend viele Fledermäuse vorkommen, so war der Schwarm von etwa 150—200 Stück doch ein Zusammen- schwärmen aus einem weiteren Gebietsbereich, oder ein Herkommen aus einer anderen Gegend. Wenn solche Fälle beobachtet werden, wäre es anzuraten, Fleder- mäuse zu schiessen und dieselben an Untersuchungsinstitute weiterzugeben. Wenn dieses innerhalb unseres Landes vorkommen sollte, so bitte ich es mit genauen Angaben an meine Adresse zu berichten. S. Stein-Spiess Ornithological data from the Island of Lapad. — During migration plenty of birds are destroyed by hunters on the Island of Lapad near Dubrovnik (42° 39’, 18 07’) though there is a prohibitive decree against shooting birds. Orioles, for example, pre- fer to stay on figtrees in the course of autumn migration. Hunters lying in wait for them can easily shoot the feasting Orioles. In the same way many a Black-bird (Turdus merula ) is bagged, which are hunted all the year round, even their nests are destroyed, for the birds do harm to the orchards. During the winter-time, lots of Thrushes perish at drinking fountains. Children place a metal sheet near the water and put stones on the top of it, in a way that if the thirsty bird touches a small stick, the falling trap kills the bird. This is, how Robins, Finches, Sparrows, Hawfinches and small song- birds are slaughtered. Especially in chilly weather, when the country is covered with snow, birds are captured in wast numbers at fountains and feeding places in the bush. Tied together by horse-hair through their nostrils, strings of birds are sold at market places for food. Some people even take the young of the Great Tit and cook them. Bird-lime is also used, mostly to cateh Goldfinches, Siskins, Linnets, Green- Finches ete. Tough the authorities punish birdtrappers, destruction goes on. Migra- tory birds find favourable feeding grounds near Dubrovnik that mostly induces them to hibernate there. Abundant fig-crops, grapes and other berries as well as different Compositae, Phitilaeca decandra etc attract many birds as Orioles, Warblers, Goldfin- ches, Thrushes feed on them from August till October. From October till March the Thrush, the Robin, the Black-Redstart, the Black Cap feed on Juniperus, Laurus nobilis, Hedera felix, Pistacia lentiscus Myrtus ete. They like to consume the crops of different palm trees as well. For the migratory data of each species see the Hungarian text. I. Tutmann Ornithological Data from Israel. — In the spring of 1957 on a trip to the Negev, I collected an Ammomanes phoenicura. It is the first specimen of evidence from the country of Israel. The autumn migrationin 1957 took its usual course, with the exception of the Pigmy Cormorant ( Phalacrocorax pygmaeus ) which appeared in smaller numbers than usual. The Glossy Ibis (Plegadis falcinellus) was seen in vast numbers in several localities. I observed a flock of 15 birds myself at the lakes near Haifa for several weeks. All Heron species could be seen, the Squacco Heron being here at the same time as the Glossy Ibis in August and September. It seemed to me as if there were fewer Storks (Ciconia ciconia) than in the previous autumn. In the middle of Decem- ber, after a lapse of some weeks, they could be seen again. On December 14th 1957 a Glossy Ibis appeared too. Coots did not arrive in the usual erowds, but this winter more Mallards and Gadwalls were seen than in former years. On January 18th 1958, on a sunny day, I made a trip to the birdreserve of Hule. The water-level was high for the conduits were partially stopped, so that there was water even beyond the enbankment, about 30—40 cm deep. In spite of this the birds crowded into the re- servation. I observed at the water’s edge bordered by papyrus and sedge, the follo- wing species : Anas penelope, A. crecca, A. acuta, A platyrhyncha, Spatula clypeata. Inside the dam Pelicans, Great White Herons, Little Egrets and Grey Herons were standing about in flocks. Raptorial birds were represented by the Lesser Spotted 21* — 2 323 Eagle, Imperial Eagle, Osprey, Kite and the Marsh Harrier. The chance of finding their food in abundance here atracted the Eagles in large numbers. Cormorants were fishing or sitting on poles which were sticking out of the water. Such poles are the favourite resting places of the Anhinga as well. I could observe 45 specimens there, while the Diving-Duck species were swimming about in deeper waters. There were fewer Pygmy Cormorants and Coots than usual. Of the Gull-species there were mostly Yellow-legged Herring Gulls and Black-headed Gulls. On January 5th 1958 one Branta ruficollis was reported shot near Beit Shan, in the Jordan Valley. The Indian Ring Dove (Streptopelia decaocto ) is to be found practically all over the country in winter time, as at Karmel, Galil or in the territory along the northern frontier. In summer I found it nesting at Luddon. It draws back in summer as it is shown on the sketch in the Hungarian text. The Jackdaw (Coloeus monedula) is nesting in a single place in Israel: in the ,,Kib- buc’” area of Beit Govrin, near the Jordanese frontier, about 35 kms southwest of Jerusalem. I was told that it is breeding here in limited numbers in the caves of the nearby cliffs, but only in the most inaccessible spots. When I reached Beit Govrin on May 10th 1958, Jackdaws were suddenly bobbing up everywhere. It seems, they stick to the ,,Kibbuc” anditsimmediate environment where they behave like Sparrows being impertinent and searching for food under your very nose. Further away, how- ever, they are more watchful and take to flight at a considerable distance. I saw about 180—200 birds though it is probable that a part of them was among the cliffs, at their nesting sites, thus, their stock, in reality, surpassed these figures. The sex organs of the collected specimens were not yet swollen and showed no sign of the breeding period. Only one female had patches of incubation. The primaries of the birds were worn and all of their pinions, wing-coverts, tail-feathers, even the crown, showed a brown colouring. Some primaries were on the point of development. These were blackish, while the others were brownish and rather worn. Measu- rements: weight g 235 gr, 9? 185, 185, 200, 200, 210 gr; ;wing a 238; ? 212, 217, 217, 221, 224 mm. Haim Hovel (Haifa) Data on the life-habits of the Merganetta armata. — This Duck species never leaves the swift current of mountain rivers or brooks. In the first part of April 1958, I starf ted again on a trip to collect these birds. We walked upstream, along the banks o- the river Quemquemtren (Andes, Province Rio Negro, Argentina), a rather exhaus ting path, for both river-banks are covered by stones of various size. One or two specimens are usually seen, rarely there are 5—8 birds together sitting on the rocks in the bed of the roaring river, from where they are used to swim offin search of food. This Duck-species exlusively feeds on snails and larvae, which are living under the rocks in the water. This comparatively small bird can easily swim upstream, even in the swift, torrentian mountain rivers, diving and swimming under water, seemingly with effortless ease. It is an exceedingly watchful bird. In most cases it dived or flew away at a distance of 80—100 meters. It rises only 1—2 m over the water-surface and is not a steady flyer, for at the next turning, about 100—150 m further, it stands again on a projecting rock. Penetrating higher up the river, more numerous flocks are to be found. I sent three specimens to the Hungarian National Museum: g El Bolson, May 14th 1955; ? Rio Epuyen, July 17th 1955; © iuv. El Bolson, June 7th 1955. On the occasion of the same hunting trip I succeeded in collecting one Anas specu- laris and three Ceryle torquata. A. Kovács (El Bolson) The House Sparrow being shipped to Australia. — The House Sparrow (Passer domesticus) was first settled in Australia in 1863, namely in Melbourne (CAMPBELL, Pescott, 1943; Sace 1957). Later new importations were carried out beside the natural extension. But Sparrows continually arrive to Australia from Europe on ships, even at present. On our boat, which left Bremerhafen for Australia in July 1950, there was a flock of Sparrows too. I do not know whether the birds joined us at 324 the start or only later. I noticed them in the Suez Canal for the first time. Our ship stopped at Port Said and at Suez for a short time, then we sailed to Melbourne without landing anywhere. Dr. J. Szent-Ivanyi (Port Moresby) Bird vietims of a hailstorm. — At 3 p. m. on June 25th 1957 a sudden storm broke out and there was a heavy hail. It damaged roof tiles and window panes. The win- dows facing north and northwest were all broken. The hail stones had a diameter of 3—3.5 em. Nobody in the countryside has ever witnessed such a hail. Berszettelke, the northern half of Abafäja, Radnötfäja and Regen (Transsylvania) were touched by the hailstorm, in other localities there was only a strong wind. Naturally the heavy storm did a great harm to the birds. The concerning data will be given below : In the down park I found a juvenile Magpie (Pica pica) fallen out of the nest, dead. The park warden reported some more dead juveniles. The wing of another juvenile Magpie was injured, a juvenile Hawfinch (Coccothraustes coccothraustes) also had an injured wing, but after having been kept in a cage for twelve days it recovered and was able to fly away. A Kestrel ( Falco tinnunculus) which hurt its lower arm bone, could fly well again after a ten days’ captivity and I set it free. A Kestrel which was caught in a ditch on June 29th had an injured upper-arm bone and was so feable that it soon perished. Near the community Batos where there was merely a heavy storm, a Golden Eagle ( Aquila chrysaétos) was caught alive in juvenile plumage which parished because of careless treatment. At Abafäja (Apalina) one of the stork nests was swept off the chimney by the strong wind together with it three eggs. The storks at Bereszttelke (Breaza) suffered great harm. One nest was swept off the roof by the storm. An old stork broke its leg which healed later but the bird had a crooked leg ever after. Two young were struck to death by the hail, two others were injured on their wings so badly that they could not lift them. These two lame juveniles were seen by farmers for some time, but later we lost trace of them. It is very probable that they perished. I. Kohl Delivery obligation of harmful birds in the eighteenth century. — According to data found in the Archives, the authorities of the County Veszprém (Transdanubia) issued a strict order to deliver heads of sparrows, magpies, jackdaws and crows. The chief constables of the county were made responsible to inforce this order to destroy and deliver birds. The quote of delivery was levied on the basis of taxes and land. The country people had to deliver two sparrows per each forint payed in taxes, one jackdow and one crow head fell on thirty forints and one magpie head came on fourty forints levied in tax. In case of not following orders, there was a fine of one farthing for each sparrow and a punishment of beating for the omission of deli- vering the other birds. It was permitted to deliver the double amount in eggs instead of the birds heads. The fact that the order was strictly inforced and the population was indeed afraid of drastic punishment is proved by the efforts of the country people to catch the obliga- tory amount of birds by lamp- or candle-light in the stables and barns. To prove the truth of above said, see attested copy of orders signed by country authorities in the Hungarian text. Dr. L. Rajniss Bird-banding carried out by the Museum of Nagyvärad (Oradea). — The Department for Natural History of the Provincial Museum of Nagyvärad (Oradea) was founded in 1953. Its core is the rich palaentological collection. Beside the palaentological character of this Department, a wide-ranging ornithological activity developed in 1956, with a purpose of carrying out faunistic observation in the environment of the rivers Fekete- and Feher-Körös (Cris), in the Kirälywoods (Paduren Craiului), in the mountain ranges Réz (Arama) and Bihar (Bihor) ete. We gave bird ringing careful consideration from the very beginning of our work. The only difficulty was how to obtain the rings. As we did not succeed in getting the proper amount of ready-made rings, we decided to manufacture them ourselves. An enthusiastic friend of the Museum 325 took it upon himself to make the steel stamps and after having secured adequate al. sheets we set to work in 1957. The result of our first bird-banding season is not considerable and the purpose of my present paper is not merely to report data. We wish to introduce our enterprise, with the purpose to establish contact with different experts and institutes. I seize the opportunity to express, on behalf of our Department, our gratitude to all those who helped in realising our plans. We are greatly indepted to the Ornitholo- gical Institute in Budapest for the valuable advice and to the direction of the Provin- cial Museum in Nagyvärad (Oradea) for the kind assistance. Of the achievement of our collaborators, the most outstanding work is that of R. WETTERNECK, ingraver, and I have to mention the noteworthy activity in ringing of Dr. E. AnprAssy, L. Tusa, P. PEr£nyı and J. Vin. The first bird-banding was carried out in the surroundings of Nagyvärad (Oradea) which is a typical cultivated area. It is mostly of agricultural nature but vine-culture and gardening is carried on too. Its importance in forestry is slight, for there are only some woods in that area, to the northeast and southeast. According to our observa- tion the ornis of the above said area is rich and the opportunity offers itself to ring many species. In 1957 90%, of the ringed birds were song-birds. The type of our rings used in gene- ral: measurement about 6 x 12 mm, letters and numbers 2 mm; inscription : Museum Oradea, — serial number. Their defect is the absence of the country’s name. We specially call the experts’ attention to this fact, so that they should be able to identify the origin of the rings. Ringing was carried out between May 28th and September 8th, Unfortunately we could not make good use of the most valuable spring season, on account of other engagements. 44,6% of ringing was done in Nagyvarad (Oradea) but it was also carried on at the following localities: Salonta, Paleu, Valea lui Mihai, Stina de Vale and Vasile Roaita. The lastly mentioned locality is situated at the seaside (Black Sea) where collaborator T. Jurcsak ringed swallows. Ringing was done on the nests, 91,4% of the ringed specimens were young in the nests. Ringing of Storks was carried out with the active help of Bolyai University in Cluj-Kolozsvar, using the rings of the Ornithological Centrale in Bucuresti. Inscription: Centr. Ornitholog. Bucarest, Romania, B (Nr. 341—347). The 94 ringed specimens are divided among seven spe- cies, given in the table of the Hungarian text. ; We want to carry on bird-banding activity on a larger scale in 1958 by building up a wider network-system of collaborators. Our new type of rings made in several sizes, bear the inscription: Museum Oradea Romania. We see to it that birds should be trapped, thus we are able to begin winter ringing as early as February. Those who happen to capture birds wearing our rings are requested to report to : Muzeul Regional, Sectia St. Naturii, Oradea, Str. Eötvös Nr. 4. T. Beczy IM MEMORIAM! Dr. Gaäl Istvän (sz. Ösagärd, Nögräd m., 1877. XI. 10.) v. egyetemi magántanár, a Természettudomanyi Múzeum Allattära palaeontholögusa, mindig elenk figyelemmel kiserte a madärtani kutatäsokat. Szellemesen megirt könyveiben, amelyekben a babona ellen harcolt, több izben emlé- kezik meg a madarakröl. Az Aquiläban és Köcsagban is több izben szere- pelt neve. Meghalt Budapesten 1957. IV. 25-én. — Kittenberger Kálmán született 1881. X. 10-én Léván. A helybéli tanítóképzőt végezte, majd Budapesten beiratkozott a tanárképzőbe. A Kárpátok állatvilága azonban minden tanulmányánál jobban vonzotta, és ezért Tatrang csángó községben 1902-ben tanítói állást vállal. Szabad idejében a Nemzeti Múzeum preparatóriumában tanult állatokat tömni, és MADARÁSZ GYULA vezetése alatt bővítette madártani ismereteit. Ezért még ebben az eszten- dőben mint ügyes kezű gyűjtőt a Nemzeti Múzeum Afrikába küldi. 1902 decemberében kel útra, főleg a Kilima-Ndjaro környékén kutat és gyűjt, és erről az útjáról csak 4 év múlva a trópusi betegségek kényszerítik vissza 1906 nyarán. Ekkor veszi fel a kapcsolatot HERMAN Orróval, akitől szintén sok útbaigazítást és tapasztalatot szerzett. Ezekkel az ismeretek- kel vág neki 1906 decemberében a Danakil-földre vezető útjára. További utazásairól már az előző Aguila kötetben saját maga számolt be. 1908— 1912 közt a Victoria-tó környékén kutat, 1913—1914 közt pedig Ugan- dában. Az első világháború kitörése itt éri őt, és ezért az angol hatóságok Indiába Ahmednagar mellé száműzik. 5 évet tölt itt, és csak 1919 végén térhet haza. A második világháború után még két ízben tért vissza Afrikába 6— 6 hónapra, 1925—26-ban Ugandában, 1928—29-ben Ugandá- ban és Belga-Kongóban jár. A háború után veszi át a Nimród c. vadász- újság szerkesztését, mely vezetése alatt világszínvonalra emelkedik, benne igen sok szó esik a madarakról. Az ornithológia iránt mindig nagy előszeretetet tanúsított. Gyűjtött anyagaiból az új fajokat és alfajokat főleg Maparisz Gyuta írta le, de külföldi müzeumokba is került, s így például RExIcHEnow is írt le új alfajt a Kittenberger-gyűjtésből. A Danakil- földön szerzett tapasztalatairól saját maga számolt be az Aguilában (XIV, 1907., p. 175—178), majd élete végén ismét csak az Aguilának, mint HERMAN Orró által alapított évkönyvnek adja összefoglaló munkáját. Számos vadászati könyvében és cikkében színes leírásokban adott hangu- latos madártani képeket. A második világháború után egy ideig még szer- keszti a Nimródot, majd a Természettudományi Múzeum madártani 327 tàraban, később az Erdészeti Tudományos Intézetben, átmenetileg pedig a fővárosi Állatkertben nyert alkalmazást. Ekkor már nem lakik Buda- pesten, hanem a nyugalmas Duna-parti Nagymaros községben telepszik le, innen jár be a fővárosba, részben pedig itt folytatja kutya- és prémes- állat-tenyésztési vizsgálatait. Elete utolsó éveit ismét a könyvírás köti le, és bár ekkor már több ízben betegeskedik, és agyvérzés is éri, mégis — saját szavai szerint — ,,elhessegeti a halált". Szívós természete, mely a trópusi nélkülözések alatt annyira megedződött, 1957 nyarán kezd csak megtörni, de ennek ellenére az 1958. I. 4-én Nagymaroson bekövet- kezett halála váratlanul érinti barátait és tisztelői nagy táborát. Afrikai gyűjtéseiből nemcsak a madarak, hanem az emlősök, gerinctelen állatok is sok új eredménnyel szolgáltak a tudomány részére. A külszínre kissé mogorvát mutató emberben meleg szív lakozott, és éppen ezért fűzött még mint szigorú szerkesztő is annyi barátot és tisztelőt magához. — Komjáthy Oszkár született 1881. XI. 15-én Homonnán. Elsősorban a madárvédelem terén fejtett ki odadó munkásságot főleg Jászberény környékén. Meghalt 1957. VII. 15-én Tatabányán. — Nemeskéri-Kiss Sándor született Gödön, 1884. V. 14-én. Meleghangú vadász-leírásaival és könyveivel közmegbecsülésben állott, és aki közelebbről megismerked- hetett vele, azt kedves humorával bilincselte le. Intézetünkkel élete végén került szorosabb kapcsolatba, amikor remek fordításokat köszönhettünk neki. Meghalt Budapesten 1958. IV. 11-én. — Päldy Géza született. Feketeardón, 1882. IV. 1-én. A vízimadarak tanulmányozásával kezdte mint MÁV forgalmista 1912-ben madártani tevékenységét Temesváron. Rendkívül agilis propagátora a madárvédelemnek. Igen nagy szervező erő lakott benne. A pécsi madárvédelmi napok, a Pécs városának parkjai- ban és a Mecsek kirándulóhelyein felállított madárvédelmi eszközök mind az ő szervező erejéből születtek. Az egyetlen magyar fészekodú gyár fenn- tartásában is sokat fáradozott. A madárvédelmi eszközöknek csinosítá- sában, új etetőmodellek stb. készítésében fejlesztette a gyakorlati madár- tant. Meghalt Pécsett, 1956. IX. 5-én. — Schenk Henrik született Overbäszon, 1879. II. 23-án. Mint a Madártani Intézet igazgatójának öccse, bátyjától sokat tanult és állandó irányítást nyert. Lakóhelye a Ferenc-csatorna partján, melyet szegélyező nádasba nyúlt kis családi kertjük, madártani szempontból rendkívül érdekes megfigyelésekre nyújtott alkalmat. Az Intézetünkben tanulta a madärpreparäläst, és így Overbàszon mint preparátor működött. Ezen tevékenysége folytán az egész Bácskából rengeteg lőtt madár ment át kezén s így gyűjteményünket számos igen becses példánnyal gazdagította (Cettia, Hippolais pallida etc.). Intézetünk első Cettia, Dendrocopos syriacus stb. példányai is tőle származtak. Az Aguilában rendszeresen publikált, és a madárvonulás megfigyelésében is állandóan részt vett. Az Intézet bromatológiai gyűjteményét sok ezer gyomortartalommal gaz- dagította. A második világháború Németországba sodorta. Itt először tottingenben (1944—54), majd Karlsruheban telepedett meg. Madártani tevékenységét ott is folytatta. Meghalt 1958. III. 16-án Karlsruheban. Sziráczky Sándor született Szarvason, 1901. X. 15-én. Főleg a ragadozó madarak gyűrűzésével szerzett érdemeket a madártani kutatásokban. 328 A szikesek kutatásait, a rizsföldi madärproblemäk vizsgálatait is elö- segitette. Meghalt Budapesten, 1957. V. 11-én. Az Intezet külföldi tiszteletbeli vagy levelezö tagjai, valamint barätai köréből elhunytak: Dr. H. BoErricHER (Coburg, 1958), Pror. DR. J. DomaniEwski (Zakopane, 1954), Dr. M. HacHisuka (Atami, 1953), DR. J. Jırsık (Teplice laz v. C., 1956), Str N. B. Kinnear (London, 1957), J. Rapine (Paris, 1958), H. Tu. L. ScHAANNING (Stavanger, 1956), Pror. Dr. G. ScHIEBEL (Graz, 1956), V. N. SHnITNIKow (Moszkva, 1957), Pror. Dr. H. Wacus (Dresden, 1956), Dr. J. T. Zimmer (New York, 1957). In Memoriam ! Dr. Istvän Gaäl, assistant professor, paleonthologist at the Zoological Department of the Hungarian Museum of Natural Science, born at 10th November 1877in Osagard County Nögräd, always paid lively attention to ornithological research. In his clever books, by which he fought against superstition, he often mentions birds. For several times his name appeared in ,,Aquila’’ and ,,Kécsag”. Died in Budapest at the age of 80, on April 25th 1957. — Kälmän Kittenberger born at Leva on October 10th 1881. After having obtained his degree as teacher at Léva, he continued his studies in Budapest. Carpathian animal-life, however, attracted him more than studies and he accepted the position of a village teacher in the ,,csàngé” community of Tatrang in 1902. In his spare time he learns the science of preparing animals in the preparatory of the National Museum and he widened his ornithological knowledge under the tutorship of Gy. Manarisz The same year, as a skillful collector, he was sent to Africa by the National Museum. He left in December 1902 to collect and carry out research work mainly in the surroundings of Kilima-Ndjaro. Tropical deseases forced him to return 4 years later in the summer of 1906. At that time he came into personal contact with O. HERMAN, from whom he also obtained valuable advice and experience. In December 1906 he set out again, this time to Danakil Land. An account of his ornithological work was published in the last issue of ,,Aquila’’. Between 1908 and 1912 he carried on his researches in the environs of Lake Victoria and in 1913—14 in Uganda. World War I. found him there, he was obliged to leave for India where he was interned by the British authorities near Ahmednagar for 5 years and was not able to return until the end of the year 1919. After World War I. he went to Africa twice, spending 6 months in Uganda in 1925—26 and another six months in Uganda and Belgian Congo in 1928—29. After the War he became editor of ,,Nimréd”, a hunter’s magazine, which owed its high standard to him. He always showed a lively interest for ornithology. New species and subspeciesin his collections were chiefly described by Gy. MADARASZ, though there are foreign scientists too who dealt with the KITTENBERGER collection, as for instance REICHENOW. On account of his experiences in Danakil Land was pub- lished in ,,Aquila” (XIV, 1907, p. 175—178) and it was again to ,,Aquila”, as the annals founded by O. Herman, that he gave the summary of his lifework. In his numerous books and essays on hunting we find lively and colourful ornithological descriptions. After World War II he remains editor of , Nimród" for a while, then he got a position first at the Ornithological Section of the Museum for Natural History, then at the Scientific Institution of Forestry and for a time at the Zoo. By then he settled down at Nagymaros, a quiet spot by the Danube, where he carried on his experiments in breeding dogs and fur animals. His last years were filled out by writing and though he was often ailing — to use his own w ords — he , kept death at a dis- tance”. His strong constitution, trained in hardships of the tropics, broke down in the summer of 1957 and his death on January 4th 1958 caused great sorrow among his friends and the large group of his admirors. His African collection, including birds, mammals, insects, furnished science with many new results. His kind heart won him — even as a strict editor — many a fried and admiror. — Oszkär Komjäthy born at Homonna on November 15th 1881. He did excellent work on the protection 329 of birds, particularly in the surroundings of Jászberény. Died at Tatabánya on July 15th 1957. — Sandor Nemeskéri-Kiss born in Gòd on May 14th 1884. He enjoyed popularity by his charming short stories and books on hunting and those who knew his him personally, were attracted by his hearty humour. In his last years he got in close contact with our Institution, and we owe to him splendid translations. Died in Budapest on April 11th 1958. — Géza Päldy born at Feketeardö on April Ist 1882. He was a railway official in Temesvar when he began his ornithological activity by studying waterbirds in 1912. He had great merits in propagating birdprotection. He had a great organizing ability. ,,Bird protection Days” at Pécs, equipments for the protection of birds installed in the parks of the same town and in frequented spots of the Mecsek, are all due to his organising activity. He also helped to run the only Hungarian factory for manufacturing artificial nestingboxes. He furthered applied ornithology by constructing new and prettier models of bird-feeders and protecting appliances. Died in Pécs on September 5th 1956.— Henrik Schenk born at Overbäsz on February 23rd 1879. Hehas been taught and advised on his ornithological studies by his brother, director of the Ornithological Institute. He lived on the bank of the Ferenc-Canal, where his garden, bordering a reed bed, offered him an opportunity to make interesting ornithological observations. He learned at our Institute how to stuff birds and worked as preparator at Overbäsz. Thus a great many different birdspecies passed through his hands, from the whole Bácska and he enriched our collection with numerous valuable specimens (Cettia, Hippolais pallida ete.). The first Cettia, Dendrocopos syriacus etc. species of our Insti- tute were also donated by him. He regularly published in ,, Aquila’ and made obser- vations on the migration of birds. He enriched the bromatological collection of the Institute by many thousands of stomach contents. World War II swept him to Ger- many, here he settled down, first in Göttingen (1944— 54), then in Karlsruhe, where he carried on his ornithological activitv. Died on March 16th 1958 in Karlsruhe. — Sándor Sziriezky born at Szarvas on October 15th 1901. He had great merits in ornitho- logical research, particularly by ringing raptorial birds and by studying the ornis of the ricefields and of sodaic ground. Died in Budapest, on May 11th 1957. 330 KÖNYVISMERTETESEK Kezikönyvek PETERSON, R.— Mountrort, G.— HorLom, P.A.P., A Field Guid2 to the Birds of Britain and Furope. (Comp. Collins London, 1954. pp. 318.) Egy reg várt, ügyes, könnyen használható kis könyv hagyta el a sajtót ezzel a mun- kával. Zsebkönyv, mint neve is mutatja, mégis egész könyvtárat pótol a tartalma. Kezdők és gyakorlott ornithológusok számára szinte nélkülözhetetlen utitárs. A szer- zők közül PETERSON készítette a remek színes ábrákat, melyeken nemcsak az öregkori tollazatban láthatjuk a madarakat, hanem vedlőben vagy fiatalkori ruhában, ahogyan leggyakrabban kerülnek szemünk elé. Minden képnél kis nyilak figyelmeztetnek, hogy milyen bélyegekre figyeljünk. A szöveget röviden összefogni Mountrortnak volt kemény feladata. Nem is szól másról, mint röviden a fajok múzeumi és szabadtéri felismeréséről. HoLLom készítette el az elterjedési térképeket minden egyes fajnál, és voltaképpen a munkában ez adott a legtöbb a gondot. A munka kelendőségére jellemző, hogy az angol nyelvű szöveg már első évben 3 kiadást ért meg és azóta évente jelenik meg újra. Megjelent azóta a német nyelvű kiadása is NIETHAM- MER átdolgozásában és a francia nyelvű GEROUDET átdolgozásában, továbbá megje- lent holland, svéd és spanyol nyelven, a jugoszláv szöveg pedig készülőben van. K. A. DEMENTIEW, G. P. — GLADKow, N. A. Ptici Sovetskogo Sojuza ( = A Szovjetunio madarai.) I—VI., (Moszkva, 1951—-1954.) Hat vaskos kötetet tòlt meg a Szovjetuniö madarairöl szölö kezikönyv, melynek a fenti két szerkesztön kivül szerzö vett részt megiräsän. A munka tartalma megegyezik a többi nagy kezikönyv beosztásával (elterjedési terület, ökológia, szabadtéri ismertetöjelek, szín és méret leírás). Rendszerében általában a WETMORE-féle rendszert követi, bár az első kötetben meglehetősen önkényesen veszi fel az egyes rendeket. Első kötet tartalma: egész rövid általános ismeretek ; Pelecaniformes, Falconiformes, Strigiformes, Cuculiformes, Caprimulgiformes, Coraciiformes, Piciformes, Micropodiformes. 652 oldal Második kötet : Columbiformes, Gruiformes, Alciformes, Gaviiformes, Podicipiformes, Procellariformes, Ciconiiformes 480 oldal Harmadik kötet: Charadriiformes, Ralliformes 680 oldal Negyedik kötet: Galliformes, Anseriformes 640 oldal Ötödik kötet: Passeriformes (Corvidae, Dicruridae, Sturnidae, Oriolidae, Fringil- lidae, Passeridae, Alaudidae, Motacillidae, Parulidae, Zosteropidae, Certhiidae, Sittidae, Paridae, Parad)xorni'kidae) Hatodik kötet: Passeriformes (Laniidae, Campephagidae, Bombycillidae, Pycnonoti- dae, Muscicapidae, Regulidae, Sylviidae, Turdidae, Timaliidae, Prunellidae, Trog- lodytidae, Oinclidae, Hirundinidae) 792 oldal 331 A munkát számos színes tabla disziti KomAROV és VATAGIN ecsetjeböl, de csaknem minden fajnäl a madär rajza is szerepel, a legfontosabb reszletismertetö-jegyek raj- zaival is. Különösen ki kell emelnünk a STEGMAN által készített precíz elterjedési térképeket. A mű nélkülözhetetlen forrásmunka a jövő kutatások számára. Kde Portenko, L. A.—Ivanow, A. N. — Koztova, E.V.—TucarINOv, A. JA., Ptict SaSzSzR. I-III. (Leningrad, 1951—54.) Mig a moszkvai múzeum kutatói elkészítették nagy müvüket, a leningrádi múzeum kutatói a határozókönyvet dolgozták ki, mely természeténél fogva nem olyan rész- letes, mint egy kézikönyv, hanem hangsúllyal a határozáshoz szükséges kulcsokat, leírásokat, elterjedéseket dolgozza ki. A munka természetesen nem marad el a kézi- könyv mögött, ha terjedelme jóval kisebb is és még a negyedik kötet ( Fringillidae) kiadása hátra van. A munkát számos kiváló ábra díszíti és könnyíti kezelhetőségét. K.A. WITHERBY, H. F.—JouRDAIN, F. ©. R. — Ticenurst, N. F.— Tucker, B. W. The Handbook of British Birds. (Witherby Ltd., London, 1948. 5. kiadäs, I. pp. 326, II. 352, III. pp. 387, IV. pp. 461, V. pp. 381, 157 táblával, 285 ábrával es 42 térképpel.) Az első világháború végeztével a madártani kutatás a faunisztikärél inkább az ökológia felé terelődött. Ennek az irányzatnak volt az eredménye WITHERBY nagy munkája, mely csakhamar elkelt a piacon. Az ilyen irányú mű nagy szükségét ipar- kodtak a német nyelvű irodalomban Morspacu és NIETHAMMER is pótolni, az angol nyelvűirodalomlassan, de annál alaposabban készült fel a kereslet pótlására. WITHERBY most már három munkatársával összefogta az angol ornithológusokat és így készí- tették el ezt a hatalmas ötkötetes kézikönyvet, mely most már elhagyta címéből a ,, Practical” jelzőt. A mű 1938-ban jelent meg és 1948-ig öt kiadást ért el. Amikor az ilyen alapvető kézikönyvet ismertetni akarjuk, bizonyos fokú zavarban vagyunk, mert hiszen mit ismertessünk rajta, amikor összefoglalja az egész eddigi tudásunkat. A mű csak azokkal a fajokkal foglalkozik, melyek a Brit szigetvilágon előfordultak, de mivel csak egyízben előfordult fajt is ismertet, ezért Európa bármely részében is használható pl. a hazai orniszból csak a kerecsensólyom, parlagisas, sok harkály stb. hiányzik belőle, különben teljesen fedi a magyar faunát is és fel is használja a magyar kutatók eredményeit. A munka HARTERT rendszertani beosztását követi, kisebb változtatásokkal. Első kötetében tárgyalja a varjúféléktől egészen a légykapóig, a második kötetben a fűzikéktől a baglyokig, a harmadik a ragadozóktól a récékig, a negyedik a kárókatonáktól a darvakig, az ötödik pedig a csízektől a tyúk-félékig terjedő anyagot. | Az elsö kötet eleje ättekintest ad a rendszerröl és òsszeveti a könyvben hasznält beosztást a legkorszerűbb WETMORE-féle rendszerrel, azután a könyvben használatos fogalmakat rögzíti le és magyarázza meg, szótárát nyújtja a szakkifejezéseknek és egy nagy határozókulcsot ad. Táblázatban bemutatja a madarak éneklési idejét. Az egyes fajok tárgyalása a következő alcímekre oszlik: Elöhely. Felismerés és viselkedés a szabadban. Hang. Nász-mozgás. Költés. Táplálék. Angliai előfordulás. Vonulás. Általános elterjedés. Leírás. A többi alfaj ismertetése. Az ötödik kötet végére pótlásokat iktat be, valamint egy nomenclatort ad, amit különlenyomatban is kiadtak. A , WITHERBY" alapja lesz sokáig az európai madär- tani kutatásoknak. eli Grassi, P. P. Traité de Zoologie. XV. Oiseaux. (Masson et Cle Ed., Paris, 1950, pp. 1164, számos ábrával és színes táblával.) A nagy német zoológiai mű után, melynek keretében megjelent kötete a madár- tani ismeretek terén is alapvető jelentőségű STRESEMANN kézikönyve (1927—34), most a francia irodalom is elkészíti nagy állattani kézikönyvét. A madárkötet meg- írásában számos világnév szerepel. Az első rövid fejezet általános utasításokat ad a munka használatához. A 2. fejezet (MAyAUD) a bőr és képződményeiről szól; a 3. (PORTMANN) a csontváz ; a 4. az izomzat (OEHMICHEN); 5. a repülés (OEHMICHEN) ; 6. járás, úszás, merülés (detto); 7. idegrendszer (PORTMANN); 8. tapintás (detto); 332 9. látás (RocHox-DuviGNEAUD); 10. vérkeringés (PORTMANN); 11. lélegzés (detto); 12. emésztő szervek (detto); 13. farktömirigy (GRASSÉ); 14. endokrin mirigyek (Benoit); 15. hőmérséklet (PoRTMANN); 16. urogenitàlis szervek (BeNOIT); 17. chromosomäk (Matuey); 18. szaporodás és nemi jegyek stb. (BENOIT); 19. embrionális fejlődés (PAsTEELS); 20. postembrionälis fejlődés (PORTMANN); 21. élet- kor (MAYAuDp); 22. szaporodäsbiolögia (detto); 23. táplálkozás (detto); 24. hang és ének (detto); 25. viselkedés és tärsas élet (detto); 26. madärtärsuläsok szervezete (GRASSÉ); 27. ökológiai tényezők (BouRLIERE); 28. madarak eredete és evolúciója (PIVETEAU); 29. jelen evolúció (BeRrLIOZ); 30. rendszertan (detto); 31. ällatföldrajz (detto); 32. a vonulás physiolögiäja (BourLIERE); 33. häziszärnyasok eredete (LETARD). K. A. Ältalänos és rendszertani munkäk Mayr, E. — Linstey, E. G. — USINGER, R. L. Methodes and Principles of Syste- matic Zoology. (Mc Graw-Hill Book Comp. New-York 1953. pp. 328.) Kezdő kutatók, de olykor még szakemberek számára is hasznos útitárs, ha egy olyan munkával rendelkeznek, mely összefoglaló képet nyújt arról, hogy mik a legkorszerűbb elvek a rendszertani kutatásoknál. Ilyen munkát írt Renscu (1934), mely azonban ma már nem kapható, részben túlhaladott is. A hivatott szakemberek írták meg most angol nyelven a hasonló természetű munkát, mely azonban több gyakorlati tanácsot ad a kezdők részére és néhány elméleti problémába nem mélyül annyira bele. Első fejezetében a rendszertani kategóriákat ismerteti, másodikban a rendszertani kuta. tások végzéséhez ad tanácsot. A harmadik fejezet az állatok névadásának elméleti, gyakorlati és ethikai oldalait világítja meg. Kívánatos, hogy a rendszertannal foglalkozó kutatóknak nagy számmal kerüljön kezébe ez a munka. KozLova, E. V. Tshistikovie (= Alcae). Fauna SzSzSzR Ptici, II. 3. (1957, pp. 143). A híres nagy szovjet fauna-munkának immáron negyedik madárkötete jelenik meg, mely rendkívüli részletességgel tárgyalja az egyes fajokat. KozLova, munkája annyival is jelentősebb, mert az alkák újabb igen alapos rendszertani revíziója. K.A. Zsebkönyvek és útmutatók STRESEMANN, E., Erkursionsfauna von Deutschland. III. Wirbeltiere. (Verl. Volk u. Wissen, Berlin, 1955, pp. 340, 255. äbra, 46 täbla) Ugyes kis zsebkönyvecske igen j6 vonalas-rajzokkal. Ennek harmadik kötete tär- gyalja a gerinces állatokat. A madarakra vonatkozó részt Dr.W.MAKATSCH irta. Hatärozökulesokon kivül diöhejban szinleiräst és elöforduläsi körülmenyek leiräsät is adja. Mint a mü cime is mutatja, arra szolgäl, hogy a szabadba magunkkal vigyük ezt a könyvecskét zsebünkben, és probl&mäinkon a terepen segítsen át. KS AE FiTTER, R. S. R. — CHARTERIS, G.: The Pocket Guide to Nestes and Eggs. (Comp. Collins, London, 1954, pp. 172). Ugyes kis zsebkönyv a madárfészkek, tojások és fiókák meghatározására, R.A. Richardson igen szép kiállítású színes tábláival. K44. PrompTov, A. N., Ptiei v Prirode ( Madarak a természetben). (Leningrád, 1949, pp. 460.) A szerzö e müvével a természetjäréknak, a madärviläg iränt erdeklödönek — legyen az fiatal vagy òreg — olyan kònyvet ad a kezébe, melynek segitségével az hamarosan elindulhat a megismerés útján. Az út első állomása a felismerés, vagyis a szem elé kerülő madár fajának megállapítása. Evégből a szerző a legszembeötlőbb jegyek: színezet, alak és nagyság szerint csoportosítja a madarakat, azután szű- kebbre szabja a kört: a madár biológiai jegyei, lénye, mozgása, röpte alapján; végül belehelyezi a madarat megfelelő vegetációs környezetbe, élettérbe s így lépésről lépésre haladva, mintegy kézen vezetve az okulnivágyót, meggyőzi őt arról, hogy az észlelt madár, íme csak ez a faj lehet. Ha a kezdő eljutott a helyes felismerésig, to- vabb vezeti s most mär a madär eletmegnyilvänuläsainak mödjät, szokäsait, fészkelé- sének körülményeit, énekét, költési biolögiäjät mutatja be, megvonja előfordulásának határait és vázolja azt a szerepet, amit az illető madár a természet háztartásában gazdasági jelentősége szerint betölt. Természetesen az ilyen deduktív módszer sok- oldalú, szerteágazó csoportosítást és az egyes csoportok között az utalások és vonat- kozások egész hálózatát kívánja meg, mindenütt azonban ennek a tagoltságnak nem szabad az áttekinthetőség rovására mennie. A kezdő számára pl. jótékony megkülön- böztetés, hogy a süketfajd-kakas más csoportban szerepel, mint a tőle teljesen eltérő színezetű tyúk, de ha egyszer a madár felismerésének stádiumán túl van, abba a hely- zetbe kell hozni, hogy hamarosan és könnyűszerrel fellelhesse a rendszertani össze- függéseket. Promptov ezt nagyon biztos kézzel oldja meg, amikor minden esetben a jellegzetes faji jegyekre tereli a figyelmet; látszik, hogy nemcsak alapos sziszte- matikai ismeretei vannak, hanem állandóan látó szemmel figyelt, észlelt, kutatott- és jegyzett kint a szabad természetben, hogy megfelelhessen arra a sok kérdésre, amivel tanítványai hozzá fordultak. Jó pedagógiai érzék párosul itt nagy pedagógiai gyakor- lattal. A mű nem öleli fel a Szovjetunió egész területének avifaunáját; ez a könyvnek célszerűség-szabta határait túlhaladta volna. Így hiányzik belőle a Krím, a Kaukázus, a közép-ázsiai köztársaságok és — Nyugat-Szibéria kivételével — az északi részek madárságának leírása; a tárgyalt terület tehát nagyjában az 50. és 60. szélességi fokok között levő része a Szovjetuniónak, melyet keleten az Ob határol, míg nyugati választóvonala az országhatárral esik egybe. Meg így is több mint 300 madárfaj leírá- sát találjuk meg a műben, itt fészkelőket, átvonulókat egyaránt. Az általános rész behatóan foglalkozik a madárvédelemmel, ennek eszközeivel és célszerű végrehajtásával. Kitűnő tollrajzokkal mutatja be az egyes faunaterületek, az életterek más-más típusait. Általában nem fukarkodik a képekkel. Külön ki kell emelnünk a madárábrákat, melyek egytől-egyig rendkívül jellegzetesek és élethűek, valamint a ragadozók és récefélék jeles árnyképeit. Be MAKATSCH, W., Die Vögel der Seen und Teiche. MAKATSCH, W., Die Vögel in Feld und Flur. MAKATSCH, W., CHRISTIANSEN, A., Vögel im Norden. MAKATSCH, W., Die Vögel im Haus, Hof und Garten. (Verl. Neuman, Radebeul-Berlin, 1954— 1957.) A jó tollú és sokat utazott szerző ezekben a szép kiällitäsü könyveiben könnyed stílusban, de mégis szakszerűen kíván kedvet csinálni a madártani ismeretekhez, amit a leghíresebb szerzőktől átvett fényképekkel és felesége finom tusrajzaival még fokoz. Olyan könyvek ezek, melyek méltán számíthatnak nagy olvasottságra. Második munkája elején ügyes útbaigazítást ad kezdők számára, hogyan végezzenek madártani kutatásokat, megfigyeléseket és gyűjtéseket. ae FiscHER J. Bird Recognition. I—III. (Penguin Books, London, 1951—55, pp. 190 + 182 + 158) A szerző szerint könyvének legfőbb célja olyan zsebkònyvet adni az olvasók kezébe, mely elsősorban a szabadban, a maga környezetében ismerteti a madarat. A szerzőt kiváló írói készsége és elsőrendű szabadtéri megfigyelő munkája hivatottá tette ennek a hasznos kis könyvecske-sorozatnak a megírására. Határozókulcsai nem a szokottak, melyek akkor használhatók, ha a madarat a kezünkben tartjuk, hanem azt a célt szolgálják, hogy reptében, a szabadban ismerhessük vele fel az előttünk levő madarat. A könyv használatának általános ismertetése után egyenként veszi a szerző a fajokat: leírást ad, fészkelése körülményeit ismerteti; elterjedését lehetőleg az állomány számá- val is; mozgalmait és vonulását; végül pedig útbaigazítást ad, hogy az illető fajról hol található bővebb irodalom, és szükség esetén még egv jegyzetrovatot is felvett a szokatlanabb körülmények ismertetésére. A könyv legfőbb értéke és érdekessége, hogy köríves szelvényekben útmutatót ad a madár életfázisainak évi ciklusáról. Minden fajnál elterjedési térkép található Nagy-Britanniában való előfordulásáról, valamint ,, Fish-Hawk” álnév alatt dolgozó festőművész szép rajzaiból is megismerhet- jük a szóban forgó madarat. A munka első kötete a tengeri és gázló madarakat is- merteti, a második a ragadozókat és vízimadarakat, a harmadik a guvat-, tyúkfé- 334 léket ésa nagyobb énekes madarakat, aharkälyokat, sarlésfecskét, kakukkot, jegmada- rat, szalakótát stb. Az elterjedési térképeket W. B. ALEXANDER készítette. A mun- ka a Penguin-könyvek szokott szép kiállításában jelent meg. KA, Liprens G., Les Oiseaux d" Eau de Belgique. (Ed. E. Vercruysse, Vanhove, Saint André les Bruges, 1954, pp. 306, 24 szines täbla.) Belgium valamennyi vizimadarät felöleli ez az igen szép kiallitàsu és jól összefogott munka. Beosztäsäban a fauna-munkäk szokott fejezeteit tartalmazza, nagy részle- tességgel kitérve a belga faunisztikai adatokra. A munkát I. FREDERIKSEN szép festményei diszítik. K.A. Zervas, P. I. Ta Kynigia Etin Ellada (Athen, 1947, pp. 309) Vadászok részére készült görög írású kézikönyv, melynek természetesen legna gy obb részét a madarak tárgyalása foglalja el. sile DoMANIEWSKI, J., Ornitologia Lowiecka I—III. (Warszawa, 1951—52, pp. 231+224-+276). Bär a munka címében a vadászati jelleget domborítja ki, azon jóval túllép kereteiben, mert mindazokat a fajokat letárgyalja (pl. partimadarak, rigók stb.), melyek a vadászok elé kerülhetnek, és ezeket részletesen ismerteti (latin és lengyel szinonim nevek, az angol, német, francia és orosz neveik) ; szabadtéri ismertető jegyek, szín és méret leírása; elterjedése, lengyelországi előfordulása, életmód. Ezenkívül határozókulcsokat is ad. K. A. Din viata Deltei Dunarii (A. G. V. P. S. kiadása, 1958, Bucuresti, pp. 414). A Duna-delta történetéről, földrajzaröl, hydrobiolögiäjäröl, allatvilagar6l — főleg madärvilägäröl — termeszetvedelmeröl, lakossägäröl, haläszatäröl, gazdasági kihasz- näläsäröl ad szép illusztrált képet a könyv első fejezetében. Második fejezete a vadä- szati és halászati jogszabályokról és lehetőségekről beszél, míg a harmadik fejezet han- gulatos képet ad egyes élményekről. A munkát számos szerző írta, akik között ornitho- lógusok I. CATUNEANU és D. G. VasiLiu. K.A. Kutatästörteneti munkák és madärszôtär STRESEMANN, E., Die Entwicklung der Ornithologie (Verl. Peters, Berlin, 1951, pp. 431). A szerző rendkívüli tudásával és szellemessegevel megírt mű, mely kritikailag és eszmeáramlat szerint csoportosítja témáját. A könyv három fő fejezetre oszlik : A madártan alapköveinek letétele ARISTOTELEStől ALDROVANDIig, továbbá az exo- tikus anyag begyűjtésének kezdete a XVI— XVII. században. Második fejezet a szisztematika és az evolució fejlődése WıLLucHı Yv és Ray-töl DoBzHANsx vig. Ebben a részben tárgyalja a XVIII. és XIX. század nagy gyűjtőútjait, amikor a múzeumok versengése megindult, hogy kellő vizsgálati anyaggal rendelkezzenek. A harmadik fejezetben a biológiai kutatások történetét ismerteti a XVII. század első lépéseitől, majd NAUMANN-on keresztül egészen a mai szokástani kutatási irányokig. Rámutat arra, hogy az a rendszertani és biológiai irányzat hogyan szakadt el egymástól, majd hogyan találkoztak ismét össze, egyes irányok hogyan fejlődtek, hogyan jutottak zsákutcába, majd hogyan diadalmaskodtak nehézségeiken. Olyan munka ez, melyhez olyan ismeretek szükségesek, amelyekkel a szerzőn kívül alig rendelkezett és ren- delkezik más. RK, Ax FISHER, J., A History of Birds. (Birds as Animals I., Hutchinson" University Li- brary, London, 1954. pp. 208.). Rendkivül tanulságos könyv az ornithológia történeti fejlődéséről. Visszany úlik a történelem előtti időkre és eljut napjainkig. Áttekintést ad a rendszertan, a madár- 335 földrajz, a fejlödestörtenet, a fajfejl6dés, a madarak számszerű felvételézese, az Allomany-ingadozasok, az emberi beavatkozások kérdéseiről. K. A. Roxsiz, R., L'Art Francais dans le Livre d’Oiseaux (Mém. Soc. Orn. Franc., No. 6. Paris, 1957, pp. 136, 20 täbläval). A francia festémüvészetet mutatja be a madärilluszträciök teren a XV. századtól a XIX. század közepéig. Ismerteti az egyes szerzők felfogását a madár illuszträläsäröl. KA BARRUEL, P., /conographie des Oiseaux de France (Mém. Soc. Orn. Franc., No 5., Livr. 1, 2, 3, 52 színes tábla). Mint a mű címéből is kiderül, a szerző a madarak művészi illusztrálására helyezi a hangsúlyt, bár számos más szerző közreműködésével a rövid szövegek egy részét is maga írta. IZ THOMSEN, P. — STRESEMANN, E., J. Fr. Naumann des Altmeister der deutschen Vogelkunde (Leipzig, 1957. pp. 212). A német ornithológia , atyamesterének" életrajza sokáig feküdt kéziratban, mig most, születése századik évfordulójára a munka eredeti szerzőjének halála után STRESEMANNAK sikerült kiadatnia. NAUMANN a magyar ounitholégia fejlődésére is mély hatással volt, amikor hosszabb utat tett Magyarországon 1835-ben. A könyvnek egész fejezete foglalkozik ezzel az utazással. Számos eredeti, eddig isme- retlen levelet, rézkarcokat közöl a könyv, mely méltán találhat hazai körökben is nagy érdeklődésre. K.A PRESTWICH, A. A., , I name this Parrot ...’’ (Szerző kiadása, London, 1958. pp. 86). A csinos kiállítású könyvecske útmutatóul szolgál, hogy mi indokolta és miként történt az egyes papagájfajok és alfajok névadása. K.A JÖRGENSEN, H.I., Nomina Avium Europaearum. (Comp. Munksgaard, Copenhagen, 1958. pp. 283.) A nemzetközi madärszötär most érte meg második kiadását, mely azonban jóval bővebb az elsőnél. Nemcsak a madárfajok számát növelték, de 20 nyelvű szótárra egészítették ki. Elkészült valamennyi nyelven a mutató, mely a szi- nonim neveket is felveszi, továbbá a madárnevek mellé a szerző összeállította az egyes testtájak szakkifejezéseinek szótárát is. K. A. Biologia, coenotika, ethologia ie WoLsFon, A., Recent Studies in Avian Biology (University of Illinois Press, Urbana, 1955. pp. 479). A szerkesztő neve főleg a madärvonuläs physiolögiai kutatásairól ismert, most legkiválóbb amerikai specialisták közreműködésével írták meg müvüket a legidőszerűbb madártani kutatási problémákról. A munka 13 fejezetet ölel fel, melyeket a következő címeken a következő szerzőkírtak: 1. MILLER, A. H. A madár szisztematika fogalma és problémái az evolúciós folyamattal kapcsolatban. 2. FRIE" - MANN, H. A rendszer legújabb revizíója és annak biológiai jelentősége. 3. WETMORE, A. Madarak őslénytana. 4. FISHER, H. I. A madár anatómia 1925—1950. között és néhány felvetett problémája. 5. EMLEN JR., J. T. A madarak szokástanának tanulmá- nyozása. 6. GRIFFIN, D. R. Madarak navigációja. 7. Farner, D.S. A madárvonulás ösztönző erei: kísérleti és physiológiai szempontból. 8. Lowery, G. H.— NEWMAN R.J. Az éjjeli madárvonulás tanulmányozása. 9. DAvis, D. E. Madarak költési biológiája. 10. Domm, L. V. Újabb eredmények a hormonok hatásáról a madarak ivari különbö- 336 zösegere vonatkozólag. 11. Hickey J.J. Néhány populációs tanulmány az amerikai tyúkféléken. 12. FARNER, D.S. A gyűrűzés szerepe a populációs dinamikai vizsgála- tokban. 13. HERMAN, C. M. Madárbetegségek. Ezekből a címszavakból látható, hogy a könyv ragyogó összefoglalást ad az egyes kutatási területeken elért legújabb eredményekről, E. dr LA i K, D. The Natural Regulation of Animal Numbers. (Clarendon Press, Oxford, 1954. pp. 343.) A szerző, aki a madär-szokästan legkíválóbb európai kutatója, alapvető műben fejti ki a madárállományok ingadozásának körülményeit, iparkodik az okokra rámutatni. Terjedelmes munkájában rendkívül bő anyagot gyűjtött össze és szem- léltető grafikonok beszélnek legjobban az eddigi kutatások eredményeiről. Az állomá- nyok ingadozásának legfőbb okát a táplálék mennyiségében véli megtalálni. EA KeEnDEIGH, S. Ch., Parental Care and its Evolution in Birds. (A madarak szülői gondozása és annak kifejlődése.) (University of Illinois Press, 1952, pp. 356.) A szerző ebben az átfogó nagy művében először ismerteti azokat a készülékeket és kutatási módszereket, melyekkel a madärfiöka-etetest tanulmányozni tudjuk. Ismerteti, hogyan kell az igy nyert adatokat feldolgozni. Példának hozza fel egy ame- rikai ökörszemfélén a Troglodytes aedon-on végzett részletes vizsgálatot, melyről külön könyve is jelent meg (1941). Ezután igen széles irodalom alapján igen sok madárfaj vizsgálatában elért eredmények nagy gyűjteményét sorakoztatja fel. Végül a szülői gondoskodás evolúciójáról szól. A könyv alapvető forrásmunka. Es 4A: Turcek, F.J., Zönologische Arbeitsmethoden für Wirbeltiere, in BaLocH, J. Lebens- gemeinschaften der Landtiere (Akad. Verl. Budapest, 1958, p. 417—450). A korszerű madártani kutatások előterébe is a mennyiségi vizsgálatok kerültek, me- lyeket főleg a hydrobiológiában már régen alaposan kidolgoztak. A hydrobiológiát rövidesen követte a talajbiológia, de kihatott ez az irányzat valamennyi állatcsoportra és életfeltételekre is. A szerzők munkáiban azonban a fogalmak nem tudtak úgy kikris- tályosodni, mint a hydrobiológiában, ami érthető is, hiszen a kutatott állatalanyok nehezebben ítélhetők meg, a vizsgált terület nehezebben határolható körül. A nehéz- ségek különösen nagyok a repülőképességgel rendelkező madaraknál és így könnyen megmagyarázható a sok véleménykülönbség, és egyes fogalmak tökéletes összeku- szálódása, pl. mit értsünk ma ,, biotop" kifejezés alatt a madártanban? BALoGH JÁNOS munkája, mely bár sok szempontból ellentétes véleményekkel is találkozik, köszönetet érdemlő feladatot végzett el, amikor kézikönyvét a fogalmak tisztázására megírta. Még örvendetesebb madártani szempontból, hogy megfelelő munkatárs kikeresésénél F.J. TURCEK-re esett a választása, aki a legkomplikáltabb közép-európai körülmények közt már régen kísérleteket tett a helyzet tisztázódásának elősegítésére, de most ezen nagy kézikönyv keretében írhatta meg véleményét, mely munkája úttörő és útmutató lesz ebben a divatos kutatási ágban. i GHIGI, A. — RAFFAELE, F. — Pasquini, P. La Vita degli Animali. I—IV. (Unione Tipografico Editrice Torinese, Torino, 1950—51, p. 837+954-+971-+-825). Négy hatalmas kötetet tesz ki GHIGI és munkatársainak műve az állatok életéről. A munka ezért nem rendszertani beosztást követ, sem morphológiai leírásokat nem ad, ki- zárólag az állatok biológiájával foglalkozik. A mű legnagyobb részét maga Gnicrírta, aki mint ornithológus igen jelentős helyet adott leírásaiban a madaraknak. Az első kötet a szárazföldi emlősök és madarak életének leírásával foglalkozik; a harmadik kötet a szárazföldi és édesvízi állatok megoszlásának és elterjedésének kérdéseit tárgyalja. 22 Aquila — 15 JO A kötetet mindjärt a madärvonuläs kérdéseivel kezdi. Külön részt foglal a kötetben a szigetek ällat- és madärvilägänak ismertetése. A negyedik kötet a szárazföldi állatok viselkedését és szokásait tárgyalja. KIA. N. A. GLADKOv A madarrepiilés biologiai alapjai. (Termeszetkutatök Moszkvai tàr- sasägänak kiadvanya, Moszkva, 1949. Uj sor. Zool. oszt, 18. kiadv. 2470. A könyv 17 oldalra terjedő I. fejezetében a repülés fizikai alapjairól szólva azokat az erő- és ellenállási tényezőket tárgyalja, amelyek a madarak különböző jellegű repülésé- nél szerepet játszanak. A II. fejezet a madárnak a repüléssel kapcsolatos sajátosságairól szól. A III. rész a madarak mell-, váll- és szárny-, csont- és izomrendszerét ismerteti, s azt 25 képpel szemlélteti. A IV. rész az evezőtollak különbözőségét s a szárnyak külön- böző alakját írja le, 20 képpel és 5 táblázattal. Az V. fejezetben a szerző rámutat arra az érdekes összefüggésre, amely a testsúly, a mellizom súlya és a szárnyfelület között van; 3 táblázat, 4 grafikon. A VI. fejezet 22 képen mutatja be a madár szárnyainak moz- gását a repülés különböző fázisaiban. A VII. fejezet a repülés sebességével, távolságá- val (vonuló madarak) és magasságával foglalkozik, egyúttal ismerteti ezek meghatá- rozásának módját ; 2 táblázat. A VIII. fejezet a farok szerepét tárgyalja a repülésnél, s azt, hogy miképpen tartják meg a madarak repülés közben egyensúlyukat és miféle reflexmozgásokat végeznek; 10 kép. A IX. fejezet a repülés különböző típusairól szól, egyrészt a madarak mindennapos életműködésével kapcsolatban (felszállás, le- szállás stb.), másrészt a vonulás alatt. Az utóbbiaknál megfigyelt különféle repülés- típusoknál kimutatja a légköri és domborzati viszonyok befolyását; 16 kép, 1 táb- lázat. A X. fejezetben a szerző a madarak repülésének és vonulásának biológiai je- lentőségéről ír, s arrá a következtetésre jut, hogy a vonulással a madarak jelentékeny mértékben megnagyobbítják megélhetési területüket, ezt azonban nem teszik más állatosztályok (emlősök) rovására, mert azok a vonuló madarak által élelemszerzés céljából kihasznált újabb területek, illetve az ottani madár-táplálék forrásokat úgysem használják ki. Az utolsó XI. fejezet a madarak repülésével kapcsolatos általános felfogá- sokra, hiedelmekre nézve ad összefoglaló képet. A zárószóban a szerző rámutat arra a körülményre, hogy az ember a repülőgéppel elért sebességgel mennyire felülmúlja a természetes repülés, a madárrepülés sebességét. A könyv függeléke egy táblázatban 133 féle madár erődinamikai sajátosságainak biosztatikai táblázata. (A 247 oldalas könyvben 141 kép és 12 táblázat van.) A munka német nyelven is megjelent. Szemere Zoltán UTTENDÖRFER, O. — Neue Ergebnisse über die Ernährung der Greifvögel und Eulen. (Verl. Ulmer, Ludwigsburg, 1952. 230 oldal.) A szerző vaskos kötetet kitevő hasonló tárgyú munkáját újabb kutatásainak eredményeivel egészíti ki és ebben segítségére vannak Dr. G. BoDENSTEIN és DR. R. Kuuk. A hatalmas újabb anyag kiértékelése részben saját vizsgálatai, részben az irodalom alapján, a biológiai védekezés gondolatának igazolására rendkívül fontos bizonyítékokat szolgáltat. Így mindazok számára, akik akár ragadozó madarakkal, akár biológiai védekezés kérdésével foglalkoznak, nélkülözhetetlen forrásmunka. Ra DopPELMAYR, G.G. — MALTSHEVSKW, A.S.— Novikcw, G.A. — FALKENSTEIN; B.Ju. Biologija Lesnih zverej i ptiei. (Az erdő állatainak és madarainak biolögiäja.) (Lenin- grad, 1951. pp. 363.) Gyakorlati kézikônyvecske erdészek számára az emlösällatok és madarak felisme- résére, eletkörülmenyeik és gazdasägi jelentösegük ismertetesere. A könyv utolsö része pedig az ipari célokra történő vadászathoz ad útbaigazítást. Cn SOKOLOVSKI, J., Z Biologii Ptakow (Warszava, 1950, pp. 291). E mű biológiai szempontból tekinti át a madäreletet. Egyes fejezetei: Fajfejlödes. Hőtartás és repülés. A toll szerkezete és ápolása. Színezet. Látás. Pihenés és mozgás a 338 talajon és a vízben. Repülés. Táplálkozás. Hangadas. Dürgés. Fészkelés. Tojás. Kot- las. Fiöka. Vonuläs. Ky "A. MAKATSCH, W., Der Brutparasitismus in der Vogelwelt. (Neuman Verl. Radebeul- Berlin, 1955, pp. 236.) A szerző a kakukkfélék költési élősködéséről mar írt egy munkát. Ezt átdolgozta és kibővítette valamennyi fészek- és költési parazitára, szép kiállítású könyvét a világ legjobb madär-fotösainak képeivel illusztrálta. A munka négy részre oszlik : az első részben letárgyalja mindazon fészek- és költési parazitákat, amelyek nem kakukkok. A második rész a kakukkfélékkel foglalkozik, melyeknek köl- tésbiológiáját nagy részletességgel tagolja. A harmadik fejezet a kakukktojás alkal- mazkodási kérdésével foglalkozik. A negyedik fejezet a költési parazitizmus phylo- geniáját taglalja. A madártannak eme érdekes kérdéséről ez eddig a legátfogóbb munka. K. A. Simms, E., Voices of the Wild. (Comp. Putnam, London, 1957, pp. 230.) Egyre többen foglalkoznak az ällati hangok, elsösorban a madärhangok felvételével, hangszalagokra, hanglemezekre valö rögzitesevel. Ilyen tapasztalatairöl szämol be a szerző. Így a madarak közül a kis lile, az ugartyuk életéről számol be egy-egy fejezet- ben. Főleg egyes területek madáréletével foglalkozik a könyv legnagyobb részében, egy külön fejezetben kiemelve a szokatlan jelenségeket. Nem annyira a hangok vissza- adását ismerteti könyvében, hanem a körülményeket, a kérdésekre vonatkozó biológiai észleleteket. Utolsó fejezetében pedig a technikai eljárásokról szól. K.A WorrFr, É. La Science des Monstres. (L’ Avenir de la Science — 27. Collection dirigée par Jean Rostand (Libraire Gallimand, 1948) 2e edition p. 1—265 (Planche IXXXIX. i .) Paris (12,5 x 20 formatum). Sajnálatos módon a fejlödeselteresek (monstruozitäsok) tanulmányozása elhanya- golt terület. Ezért Prof. E. WoLrr összefoglaló könyve igen nagy segítségére van a zoológusoknak, amely részletesen kitér a madarakra is és sok ábrában mutatja be a kísérletileg is előállított tyúk-monstrumokat. A szerző könnyed, áttekinthető stílusban adja elő e szép tudományág nehéz fejezeteit. Művét hadifogoly korában alkotta. Mivel a magyar gyűjtemények rendkívül szegények ällat-monstruozitäsok- ban, talán sikerül a fiatalabb nemzedék érdeklődését e térre ráirányítani, ahol még igen sok teendő áll a kutatók előtt. A könyv fő fejezetei: történeti rész; monstruozitás definíciója; a monstrumok különböző formája; a teratológia problémái és módszere; anatómiai és embriológiai magyarázatok; a kísérleti teratológia technikája, kettős és egyes produkált monstrumok; hermafroditiz- mus; öröklés kérdései; általános következtetések. Györfiy István Egyes fajok biographiája HAVERSCHMIDT, FR. The Life of the White Stork (kiadó E. J. Brill, Leiden, 1949, pp. 96, 38 fényképpel és 4 térképpel). Igen erős kézzel összefogott alapos könyv, mely három nagyobb fejezetre oszlik. Az első fejezetben az állományokkal foglalkozik. A fejezet alcímei: elterjedés, census, ingadozások az állományban. A második fejezet adja a fészkelési biológiát, mely ismét alfejezetekre oszlik: tavaszi érkezés Afrikában, Európában és Azsiä- ban; a madár viselkedése a fészkén. Ennek ismét alcímei vannak: hangadás, a pár érkezése, copulation, fészekrakás, fészek, küzdelmek a fészekért, tojásrakás, kotlás, fiókák a fészekben, táplálkozás, kirepülés, visszatérés. A harmadik fő fejezet a gólyák vonuläsäval foglalkozik. A szerző maga igen részletes megfigyeléseket végzett, de ugyanakkor a legszélesebb irodalmi felkészültségről is tanúságot tesz. Éppen ezért szomorúan látjuk, hogy mennyire kevés magyar adat 22" — 2 339 állott rendelkezésére, bar minden felkutathaté adatot figyelembe vesz. Magyarország egyike a gólyák által legsűrűbben lakott területeknek és éppen ezért kívánatos, hogy a gólyakutatás minél sokoldalúbb legyen, és azok közlésre is számíthassanak. HAVERSCHMIDT könyve példaadó, hogy kevés szóval mennyit lehet elmondani és ho- gyan lehet áttekinthető képet nyújtani a kitűzött feladat megoldásáról. 4 Kas STEMMLER, C., Der Steinadler in den Schweizer Alpen. (Szerzö kiadäsa, Schaffhausen, 1955, pp. 338, 113 täbläval.) A szerző a sasok védelmének fáradhatatlan és keményen odamondé harcosa, aki írásaiban állandóan rámutat azokra a visszaélésekre, amik a sasok szándékos vagy hiba folytán bekövetkezett pusztításával történik. A svájci szirti sas-fészkeket egyenkint számontartja. Magas kora ellenére évente megmássza a hegyeket, hogy a fészkeket ellenőrizze. Így óriási ismeretanyag gyűlt össze éppen a szirti sasról, és ezeket foglalta most össze ebben a szép kiállítású vaskos kötet- ben. Munkája első részében a legrészletesebb leírást adja a szirti sassal kapcsolatos biológiai kérdésekről, a második részben pedig az általa meglátogatott fészkeket is- merteti. K. A. HAmPE, H., Die Unzertrennlichen ( A térpepapagdjok ). (3. kiadás C. af Enehjelm és Dr. J. Steinbacher kiegészitésével, Verl. Gottfried Heléne, Pfungstadt/Darmstadt, 1957, 1 szines täbla, 54 äbra, 79. oldal.) A korán elhunyt HAMPE munkája igen nagy kelendösegnek örvendett, így halála után csaknem 20 évvel a harmadik kiegészített kiadását érte meg. Az aránylag kis munka rendkívül tetszetős kiadásban jelent meg. Ismerteti az afrikai törpepapagájok ( Agapornis ) elterjedését, részletesen leírja az egyes fajokat, ismerteti a tenyésztési eredményeket és tanácsul szolgál a tenyésztéshez. Utolsó kiegészítő fejezetben a szín- változatokat írja le. Ri Ki A af ENEHJELM, C., Das Buch vom Wellensittich (Könyv a hullámos papagágról). (DR.J. STEINBACHER átdolgozásában, Verl. Gottfried Helene, Pfungstadt/Darmstadt, 1957, 6 színes tábla, 41 ábra, 199 oldal). A hullámos papagáj (Melopsittacus undulatus) tenyésztése a legutóbbi évtized- ben rendkívül fellendült hazánkban is. Kevés madárfaj mutat ennyire nagy szín- változatosságot, amit a szakértő tenyésztéssel még fokozni is sikerült. Ezért éppen ez a munka a szobamadárkedvelők körében nagy kelendőségre számíthat. Művészi színes táblái is már sokban útbaigazítanak. A szerző előszavában rämu- tat, hogy könyvének célja a minőségi tenyésztés előmozdítása. A munka egyes fejezetei a következők. A vadon élő hullámos papagáj. A hullámos papagáj törté- nete. Hogyan vásároljunk hullámos papagájt. A hullámos papagáj tartása. Apoläs. Tenyésztés. Táplálék. Vedlés. Betegségek. Tollbetegségek. Beszéde. Tartása más madarakkal. A legnagyobb fejezet az egyes színváltozatokat ismerteti. Hullámos papagáj tenyésztéssel foglalkozó egyletek. Kiállításra való előkészítés és elbírálás. BRA Gyakorlati madärtan BLacoszgLonov, K. N., A mezőgazdaságra nézve hasznos madarak védelme és meg- honosítása. (A Szovjetunió Népmüvelésügyi Minisztériumának jóváhagyásával készült tansegédlet. Moszkva, 1949, pp. 224. 144 ábrával.) A mű első fejezete megkapóan ecseteli és érdekes rajzokban szemlélteti a madarak hasznosságát, különös tekintettel a rovarok nagy szaporaságára. PI. egyensúlyban levő mérleg egyik serpenyőjében egy cinege, a másikban az egy napra szükséges rovartáplálék. A sarlósfecske egynyári rovartápláléka egymás mellé téve egy km. A Szovjetunióban évenkint elpusztított (rovarok által) alma- 340 mennyiség egy 100 m átmérőjű almát adna. 1000 päsztormadär egy hónap alatt fiaival együtt 22 tonnányi sáskát pusztít el. A vetési bagolypille hernyói elpusz- titotta gabona (1924-ben) 100 km 6 hosszú vasúti szerelvény rakományának felelt meg. A muszkamoly 1929-ben a nagy Dnyeper-zsilip értékét ette meg. Egy bagoly évi rágcsáló-pusztításával egy tonna gabonát ment meg. Majd egy áttekinthető táblá- zatban a különböző művelési ágakkal kapcsolatosan tünteti fel 81 féle madár hasznos- ságát. A II. fejezet a madárvédelem történelmi áttekintése. A III. fejezet a madár- védelem eszközeiről szól: fészekodvak, etetők, táplálékok ; erdők, bokrosok telepítése. Hasznos ragadozók meghonosításának módja ; madarak meghonosítása a városokban. A madarak természetes ellenségeinek ritkítása (macska). A IV. fejezet részletesen is- merteti a fészekodvak gyakorlati alkalmazását és a védekezést azok kártevőivel szemben. Az V. fejezet 42 féle odúlakó madár részletes leírása. A VI. fejezet arról szól, mit és hogyan figyeljünk meg a madarak életében, hogyan ismerhetjük meg a madarakat a szabadban, majd a megfigyelések feljegyzésére és a madarak fényképezésére nézve ad gyakorlati útmutatást. Végül a VII. fejezet a , Madarak napja" feladatairól szól. Részletes útmutatást ad az oktatónak a napok rendezésére, a feladatok kidolgozására és azokra a tennivalókra nézve, amelyeket a tanulóknak az év folyamán a madárvé- delemmel kapcsolatban kell elvégezniök. Szemere Zoltán SPANGENBERG, E. P., A mezővédő erdőtelepítések madárvilága. (A Természetkuta- tók Moszkvai Társaságának kiadványa. Moszkva, 1949, pp. 95, 45 ábra, 1 táblázat, 1 térkép.) Dementiew a könyvhöz írt előszavában rámutatott arra, hogy a könyvet a moszkvai egyetem biológiai fakultása által megadott téma kidolgozásaképpen írták. A téma ,, A hasznos madarak megtelepítésének kilátásai az erdőpásztákban és a meg- telepítés módjai" volt. Mivel a madaraknak igen fontos a szerepük az erdőpásztáknak a kártevőkkel szembeni megvédésében, nem elégedhetünk meg azok lassú megtele- pedésével, azt nagymértékben meg kell gyorsítanunk. Erre nézve ad a könyv az eddigi tapasztalatok alapján gyakorlati útmutatásokat. A szerző az erdőpásztákban a mada- rak megtelepedésének kérdésénél rámutat a Szovjetunió európai részének délkeleti madárdús vidékére, s azt az erdöpäsztäk benépesítésénél , forrás"-ként tartja figye- lembeveendőnek. Egyébként a madarak hasznosságát két szempontból kell elbírál- nunk: az egyik a rovarpusztító madarak hasznossága, a másik a vadászat tárgyát képező madarak nyújtotta haszon az ország húsellátása szempontjából. A madarak megtelepítésének egyik legfontosabb tényezője a szó szoros értelmében vett védelem. Természetes megtelepedési folyamatnál minél , öregebb" egy erdő, annál több ma- dárfaj lesz benne. A vándorútjukon erdőt, nádas tavat találó költöző madarak bizo- nyos százaléka ott fog maradni. Minthogy a telepített erdőkben azok kártevői, főleg a rovarok, majd a rágcsáló emlősök sokkal hamarabb jelennek meg, mint az azokat. pusztító madarak, feltétlenül gondoskodni kell a mesterséges megtelepítés megszerve- zéséről odúkkal és bokrosok létesítésével. A ragadozók részére kb. 3 m magas póznákra kell erős huzalokat kifeszítenünk stb. Ezeket a tennivalókat már az ültetéskor el kell kezdeni. A vadászat tárgyát képező madarak túlnyomó többsége vízi madár. Ezek egyúttal költözők is és vándorútjuk alkalmával bizonyos százalékuk vissza fog maradni a mesterséges tavaknál, ha ott részükre kedvező körülményeket bizto- sítunk. A fajdoknak dél felé, a fácánnak észak felé irányuló terjeszkedésére szintén számíthatunk, ha nekik megfelelő életkörülményeket biztosítunk. A víznélküli sztyeppéken levő erdöpäsztäk madarakkal való benépesitésének elengedhetetlen előfeltétele a vízről való gondoskodás. (Artézi kút.) Szemere Zoltán Formozov, A. N. —OSZMOLOVSZKAJA, V.I.— BLAGoszKLONov, K.N., A madarak és az erdő kártevői. (A Természetkutatók Moszkvai Társaságának kiadványa, Moszkva, 1950, pp. 181. 47 kép, 19 táblázat.) A könyv első részében! Formozov rámutat a külföldön, főleg az USA-ban véghezvitt "meggondolatlan erdőirtások tragikus következményeire, majd kiemeli azokat az összefüggéseket, amelyek a madarak biológiája és az erdő kártevői 341 között fennállnak. A legszakavatottabbak gyakorlati megfigyeléseit hozza fel annak igazolására, hogy az erdő rovarkártevőinek a madarak a legtevékenyebb pusztítói, amit még fokoz a madarak nagy élelemszükséglete — naponta, test- súlyukhoz viszonyítva. Majd gyakorlati példákat hoz fel arra nézve, hogy a kár- tevőknek bizonyos szűkebb területen történt nagytömegű megjelenése esetén a mada- rak is milyen gyorsan észreveszik azt, s milyen rövid idő alatt mily nagy tömegekben gyűlnek össze a kártevők irtására úgy, hogy legtöbbször még az ily csapásszerű tö- megekben fellépő kártevőket is képesek megsemmisiteni. Az a körülmény, hogy a madarak fészkelő környéküket, ha ott védelemben részesülnek, évről évre felkeresik, szintén alkalmas eszköz a kezünkben arra, hogy a madarakat a kártevők pusztítására állandóan kihasználhassuk. Ennél a víznek is fontos szerepe van. A fák termésében okozott kár a haszonhoz képest elenyésző, sőt igen gyakran haszonnal is jár: szajkó ültette tölgyfák stb. A második részben OSZMOLOVSZKAJA és FoRmozov néhány hasznos erdei madár ökológiáját tárgyalja. Ez a 106 oldalra terjedő rész 11 grafikonnal, 18 táblázattal és 25 képpel, amellett igen sok megfigyelési adattal teszi szemléltetővé, kézzelfoghatóvá. azt a hasznot, amit az erdőben a harkályok, cinegék, csuszka, fakusz, légykapók, rozsdafarkúak, rigók, poszáták, pintyek, kakukk, aranymálinkó, kecskefejő, füles- kuvik, vetési varjú, seregély, kerti sármány, gébicsek, búbos banka, fogoly, sőt a szajkó és szarka is hajtanak. A harmadik részben BLaGoszgLonov 37 oldalon részletesen tárgyalja a gyakorlati madárvédelmet, amint azt az erdőknek a kártevőkkel szemben való megvédése ér- dekében végre kell hajtanunk. Ennek keretében tüzetesen leírja a szorosan vett védelmet, a téli etetést, a szabadon fészkelők és odúlakók fészkelő helyeinek bizto- sítását, illetve az azokról való gondoskodást. Majd ismerteti a különböző fészek- odúk készítési módjait, azok kihelyezését, a kihelyezés idejét, az odúk számát, végül az odúk ellenőrzését s ennek kapcsán a verebek pusztítását. Ezt a munkát 1957-ben szlovák nyelven is kiadták SLADEK és TURCEK átdolgozásában. KAB MANSFELD, K., Aves, Vögel. in Sorauer, Handbuch der Pflanzenkrankheiten. V. (5. Aufl. 1957, p. 7—160.) Ha a biológiai védekezésről beszélünk, általában a madaraknak azon szerepét kutatjuk, hogy mennyiben segítik az emberi termelést. A termelés szempontjából károkat okozó madarakat mindenki jobban észreveszi, sőt eltúlozza, belemagya- ráz olykor hibás megfigyelés alapján, míg a hasznot hajtó madármunkát a gazdaság természetesnek veszi és lekicsinyli. Ezért mindig hálátlan feladat az előbbinek a kutatása, mert azt azután bőséges alkalom nyílik eltúlozva felhasználni a madárvédelem ellen. A SoRAUER-munka kimondottan a növényi betegségekkel, illetve azokkal a körülményekkel foglalkozik, melyek a növény fejlődését, szapori- tását akadályozzák, természetszertileg így MANsFELDnek az a hálátlan feladat jutott, hogy az első szempontból vizsgálja a madarakat. A szerző hatalmas anyagát nagy tárgyi és irodalmi ismeretekkel dolgozta fel. Ismerteti a kutatási módszereket (meg- figyelés, gyomortartalom-vizsgálat, fiókák táplálékának vizsgálata, köpetvizsgálat, megfigyelések fogságban tartott madarakon). Ezután rátér, hogy milyen módszerek- kel háríthatók el a madár-kártételek (madárriasztók, mechanikai védekezési mód- szerek, más táplálék nyújtása a termés megkímélése céljából). A munka legnagyobb részét az a fejezet tölti be, melyben a szerző hangyaszorgalommal hordta össze az egyes madárfajokra vonatkozó adatokat, hogy melyik madárfaj miben tehet vagy tesz károkat. Kae Faunisztika A Szovjetuniö egyes ällamainak vagy körzeteinek madärvilägäröl az utöbbi évek- ben egymäs utän jelentek meg összefoglalö kezikönyvek, fauna-munkäk, melyek időrendi sorrendben a következők : SNITNIKOV, W. M., Ptici Semirecseja (Szemirjecsenszk madarai). (Akademi Nauk kiadása, Moszkva, 1949, pp. 666, 32 képpel, 139 térképpel, I táblázattal.) 342 DEMENTIEW, G. P., Ptici Turkmenistana (Turkmenisztan madarai). (Ashabad, 1952, pp. 547, több äbra, 1 szines täbla.) Kumarı, E., Eesti NSV Linnud. ( Az Eszt Köztársaság madarai.) (Tallin, 1954, pp. 414, számos ábra, 6 színes tábla.) Rustanow, A.K., Ptici Pustini Kara-Kum ( Kara-Kum sivatag madarai). (Ashabad, 1954, pp. 345, számos ábrával.) STRAUTMAN, F.I., Ptici Sovetskih Karpat (Szoviet Kárpátok madarai) . (Kiew, 1954, Pp. 331, 15 térkép.) WoroBIEw, K. A., Ptici Ussurijskogo Kraja (Ussuri kerület madarai). (Moszkva, 1954, pp. 360, számos ábra, 19 színes tábla, 46 térkép.) GIZENKO, A. I., Ptici Sahalinskoj Oblasti ( Szahalini kerület madarai) . (Moszkva, 1955, p. 328, számos ábra.) BeLoPoLSsKkI, L. O. Ekologija Morskih Kolonalnih Ptic Barencova Morja (A Ba- rent tenger telepesen fészkelő tengeri madarainak ökológiája). (Leningrád, 1957, pp. 460, számos ábra.) KISTJAKIVSKIJ, O. B., Ptahi in Fauna Ukraini IV. ( Madarak és Fauna Ukrajnában) . (Kiew, 1957, pp. 432, számos ábra, fénykép, térkép; 10 színes tábla.) TePLOVA, E. N., Ptici Rajona Petshoro-Ilitshskogo Zapovednika (A Pecsora-Ilicski vedterület madarai). (Siktivkar, 1957, pp. 115.) Valamennyi munka beosztäsa hasonlö. Szélnak a terület kutatäsa törteneteröl, a terület täjegysegi és magassági tagolödäsäröl, állatföldrajzi szerepéről, továbbá az egyes fajok pontos elterjedését, eletkörülmenyeiket taglalják a rendszertani részben. Valamennyi munka az általános faunakutatás terén is igen nagy jelentőségű és a madárföldrajzi ismereteket jelentős lépéssel viszik tovább. Több rendszertani kérdésre is választ adnak. SNITNIKOV és STRAUTMAN munkájában ki kell emelni a részletes előfordulási térképeket. A turkmeniai munka bár teljes fauna-jegyzéket ad, részletesen azonban az énekesmadarakat már nem tárgyalja. WoroBıEw és GI- ZENKO könyvének nemcsak a világos térképeit, de különösen szép illusztrációit is ki kell emelnünk. BELoroLskı munkája már nem csupán fauna-munka, hanem főleg ökológiai jellegű. Az Ukrajnáról szóló munkának a megjelent kötete még csak az első, melyben a következő rendeket tárgyalja le : Galliformes, Columbiformes, Grui- formes, Charadriiformes. A magyar olvasót természetszerűleg legközelebbröl STRAUTMAN műve érdekli, mely a legutóbbi kárpáti kutatásokat öleli fel. KA. MAKATSCH, W., Die Vogelwelt Macedoniens (Akademische Verlagsgesellschaft, Leipzig, 1950, pp. 452. 14 színes tábla, 143 ábra és 7 térkép). Közép-európai ornitholögus számára Macedónia iskolaterep. Itt talál kérdést sok problémájára, itt tapasztalhatja első lépcsőjét, hogy délkelet felől, Kisázsián át hogyan terjeszkednek egyes fajok Európa belterülete felé. Már az első háború is alkalmat nyújtott arra, hogy tudományos expedíciók foglalkozzanak Macedónia madárvilágával, a mostani háború folyamán pedig MAkatscu töltött el éveket ennek a területnek madárvilága tanulmányozásával. A magyar ornithológusok is ilyen várakozással néztek MAKATScH könyvének megjelenése elébe. A könyv két részre oszlik. Az első rész tárgyalja Macedónia földrajzi, éghajlati leírását és részletezi madártani szempontból az egész jellegzetes terepet. Képet ad Macedónia több mint 100 éves madártani kutatásáról. Saját kutató munkáját ismerteti. Képet ad Macedóniáról mint egyes madárfajok életteréről. Felsorolja az újabban felfedezett költő madarakat. Ismerteti Macedóniát mint a madarak , népvándorlásá-"nak útját, úgy a kelet-mediterrán elemek észak felé hatolását, mint a közép-európai elemek dél felé való törését. Képet ad a madárvonulásról. Elénk tárja Macedónia vadászati, természetvédelmi és madárfogási viszonyait. Az első részt az avifauna jegyzéke zárja le. A mäsodik részben fajonként ismerteti a madarak ökológiai viszonyait Macedóniában és 280 forrásmunka jegyzékét nyújtja. Az első részből látjuk, hogy 1918—1944 között 40 új költő-fajt sikerült a német, macedon és angol kutatóknak Macedóniából kimutatni. Ami a mediterrán fajok terjeszkedését 343 illeti, arra vonatkozölag mär megtettük megjegyzésiinket a szerzö hasonlé tärgyü dolgozatàban jelen kötetünkben; meg nehezebb a kérdés és meg több egyeni felfogäsra ad alkalmat a közep-euröpai fajok deliiränyü terjeszkedesenek taglaläsa. A vadászati fejezetnél a szerző még nem ismerte ZERVAS 1947-ben megjelent művét. A fauna-jegyzék 339 fajt ismer. A második részben a szerző a madarak ökológiai viszonyainak ismeretére helyezi a fősúlyt, így rendszertani szempontból egyes fajoknál vitázhatnánk felfogásáról, mely azonban a mű szelleméből is kiviláglik, hogy nem köti magát MAKATSCH a nevekhez, hiszen ő mint megfigyelő működött elsősorban és nem mint gyűjtő. Ez a mű erőssége, és ezért is lesz alapvető a Balkán további kutatásában. Nem alkalmi megfigyelések voltak ezek, hanem szívós, rend- szeres munka eredménye. A Macedóniára megállapított 40 új költő-faj közül 21-et a szerző talált meg, melyek közül ki kell emelnünk a következőket : Loxia curvirostra, Regulus ignicapillus, Picoides tridactylus, Cygnus olor, Tadorna tadorna, Haematopus ostralegus. Közli ILit eredményét, akinek 1939-ben sikerült a Mergus merganser feszekaljät is begyüjteni. Fényképei közül ki kell emelnünk a rétisas, kigyäszölyv, kishéja és keselyűk feszkeiröl keszülteket. A magyar közönséget a telepes gölyafeszkelesek felvételei különösen fogják érdekelni, nem kevésbé a székicsér fesz- keinek felvetelei. Magyar faunistäk reszere is ez a munka nelkülözhetetlen küt- forräs lesz, különösen most, amikor sorra jelennek meg a delkelet mediterrän fajok hazánkban is. NATORP szép színes täbläit külön ki kell emelnünk. KAR MATVEJEV, S. D., Ornithogeographia Serbica. (Academie Serbe des Sciences monog- rafia sorozatanak 161., az Institut d’Ecologie et de Biogéographie sorozatanak 3. könyve, Beograd, 1950, pp. 362.) A munka hezagpötlö jellegü, mivel elöször adja a szorosan vett Szerbia madär- világát állatföldrajzi es ökológiai szempontok szerint feldolgozva. Először kapunk pontos és reális képet Szerbia madárvilágáról, sok rendszertani kérdést is érintve. Kurz PATEFF, P., Pticite v Blgarija. (A Bulgär Tud. Akadémia kiadása, Sofia, 1950, pp. 364). Bulgária madärvilägät teljesen átfogóan tárgyalja. A könyv jellege főleg határozó könyv, de az egyes madarak elterjedéséről is hű képet ad Bulgária területéről. A munka végén sajnos csak igen szűkre fogott angol nyelvű kivonatot találunk. KA Lintia, D., Pasarile din R. P. R. I-III. (Edit. Acad. R. P. R., Bucuresti, 1946—55, pp. 435 + 301 + 504). A szerző munkája első kötetét nem is saját neve alatt adta ki, hanem saját nevét szerényen feltüntetve, munkáját DoMBROwsKI műve fordításának tünteti fel. A fajok tárgyalásánál az első részben valóban az, de a csaknem egyenlő második rész már a kiegészítés, mely részben irodalmi összeállításon, részben pedig saját kutatásain nyugszik. DomBROWSKI műve csak a szorosan vett Romániáról szól, míg Lintia átdolgozásában már az Erdélyről szóló ismeretek is benne foglaltatnak. Beosztásában követi a többi regionális kézikönyveket. Színes táblái több követelni- valót hagynak maguk után. A mű 2. és 3. kötete már a szerző halála után jelen- hetett meg és ezeken már az ő neve van feltüntetve. Ea BAUER, K. — FrEUNDL, H. — LuGirscH.-R., Weitere Beiträge zur Kenntnis der Vogelwelt des Neusiedlersee-Gebietes (Eisenstadt, 1955, pp. 23.). Zimmerman műve óta a Fertő-tó kutatása még intenzívebben haladt előre, főleg mióta a tó partján Biológiai Állomás létesült. A megdöbbentő gyűrűzési eredmények, a számtalan érdekes megfigyelés rendkívül tanulságos összehasonlítást 344 enged a Balatonnal és a szegedi Fehertöval. A könyv mindazon hazai kutaték szamära, akik vizimadarakkal foglalkoznak, nelkülözhetetlen. KA Jirsik, J., Nase Sovy ( Baglyaink). (Mladá Fronta, Praha, 1949, pp. 274, 20 színes táblával.) JIRSIK, J., Nasi Pevci I. (CS. Akademie Ved. Praha, 1955, pp. 375/4 színes tábla, számos rajz.) Az első munka főleg erdészek részére készült kézikönyvecske, mely leírását adja az egyes fajoknak, az általános elterjedés tárgyalása után nagy részletességgel tag- lalja azok csehszlovákiai előfordulását. A könyv címén azonban túlterjed, mivel baglyokon kívül a harkályokat, sarlósfecskéket, gy urgyalagot, kecskefejőket, bankát, szalakótát, jégmadarat, kakukkot, valamint a gólya- és gémféléket is tárgyalja. A második kötet beosztásában nem tér el az előbbitől. A varjakat, pintyeket és bille- getőket öleli fel. Kiállításában messze felülmúlja az előbbit. váj KA SOKOLOWSKI, J., Ptaki Ziem Polskich I. (Panstw. Wydawnictwo Naukowa, War- szawa, 1958. pp. 441.) Az énekesmadarakat, sarlósfecskéket, lappantyúkat, bankát, gyurgyalagot, szala- kótát, jégmadarakat, kakukkot és harkályokat magában foglaló kézikönyv a szerző rajzaival és fényképeivel. KA VERHEYEN, R., De Watervogels. 1951. pp. 173. VERHEYEN, R., Les Anatides de Belgique. 1952, pp. 155. VERHEYEN, R., Les Echassiers de Belgique (Edition Musee R. d’Hist. Nat. de. Belgique, Bruxelles, 1948, pp. 339. 118 ábrával). VERHEYEN, R., Les Colombidés et les Gallinaces etc. de Belgique (Mus. R. H. N. Belg. Bruxelles, 1950, pp. 152. 34 ábrával). A belga ornitholögusok üsszefogäsäbél született meg ez a mű, melynek egyes kötetei folyamatosan jelennek meg. A szerző az első kötet előszavában kiemeli, hogy elneve- zései nem ragaszkodnak a korszerű rendszertanhoz mereven, hanem inkább azt veszik figyelembe, hogy az iskolában a madárkedvelő közönség legnagyobb része hogyan tanulta a madarakat, hogy így azután helyes útra terelje a közfelfogást is. Az első kötet ismerteti a gólya-, gém-, szalonka-, túzok- és guvatféléket, míg a második kötet a sarlósfecske-, kecskefej6-, gyurgyalag-, szalakóta-, jégmadár-, banka-, talpas- tyúk-, galamb- és tyúkféléket. A jó ábrák, melyek szembeötlően emelik ki az egyes fajok jellegzetességeit, a jó határozókulcsok s madárismeretek előmozdításában nagy szerepet fognak játszani, viszont a szakembereket az ökológiai részek elégítik ki teljesen, hogy forrásmunkául szolgálhasson. A munka a középfokú ismereteket is fejleszti, mivel bonctani része is van. Az általános fejezet a következő alcímekre oszlik: A természetes környezet. A láb. A csőr, különös tekintettel a táplálkozás módjára. A tollazat. A mozgás. A fészek. A fészekalj. A kotlás. A fiókák. Az ivarok viszonya. Kisebb eltérésekkel ugyanígy oszlanak meg a második kötet fejezetei is, de abban az emésztőkészülék anatómiájára több súlyt fektet VERHEYEN. Az egyes fajok tárgyalásánál a madár leírását adja, utána földrajzi elterjedését, előfordulá- sát Belgiumban, a gyűrűzések eredményeit, életterét, táplálkozását, költési biológiá- ját. Ez utóbbit a legrészletesebben. Attekinthetö és jól használható forrásmunka és határozókönyv is. IK: Ar Madárvonulás Scutiz, E., Vom Vogelzug (Verl. Schöps, Frankfurt a. M. 1952, pp. 231). A madárvonulás kutatásának kézikönyve, mely igen nagy részletességgel tárgyal minden madárvonulással kapcsolatos kérdést. A könyv első része a módszertant ismerteti (intézetek, megfigyelések, mérési módszerek a szabadban, gyűrűzés, élettani kísérletek, tájékozódási kísérletek, kutatás-történet). A második rész a vonulás lezajlá- 345 sának képét adja (hogyan vonulnak a madarak, egyes és csapatosan vonulók, hang- adások vonulás közben, nappali és éjjeli vonulás, magasság, gyorsaság, napi telje- sítmény, vonulás szaladva és úszva) ; egyes fajok vonulása ; térbeli mikéntje a vonu- lásnak (széles arcvonalú vonulás, vonulási utak, irányok, eltolódások, téli szállás, vertikális vonulás); időszakos és térbeli kapcsolatok (felvonulás, elvonulás) ; köztes vonuläsok ; tengerentúli madárvonulás; legnagyobb teljesítmények; ve- szélyek a vonulás idején. A harmadik fő rész a madárvonulás mélyebben rejlő okait vizsgálja: van-e a madaraknak téli álmuk; a madárvonulás története; a külső és belső tényezők összhatása (mi ösztökéli a madarat, hogy vonuljon ; vonuló és állan- dó jellegek keveredése; vonulás és időjárás; vedlés és vonulás; inváziók); tájé- kozódás (az értelem-physiológia és szokástan eredményei ; helyhűség és új település ; visszatalálás a fészekhez); áttelepítés; a téli szállás megtalálása; vannak-e rend- ellenes vonulási utak ; hogyan tájékozódik a madár. Mindezen eredményeket a szerző összefoglalja. REGNA STEINBACHER, J., Vogelzug und Vogelzugforschung (Verl. Kramer, Frankfurt a. M. 1951, pp. 184). A madärvonuläs kutatásának állásáról szóló zsebkònyvecske. Három fő részre oszlik : fogalmak leszögezése (mi a madárvonulás; miről ismerhetjük fel; hol zajlik le; hogyan keletkezett; a madárvonulás kutatásának története). Második részben módszereit ismerteti (megfigyelés, gyűrűzés, tájékozódási kutatások ; az ok utáni vizsgálatok). A harmadik rész a kutatások eredményeit foglalja össze (telelő terület, vonulási irány, vonulási utak, formák, idők, gyorsaság, magasság, teljesít- mények élettani kérdései, vonulás és időjárás tájékozódás, előidéző okok). Függelékben bemutatja a seregély, tövisszúró gébics, barázdabillegető, heringsirály, daru és bíbic vonulását. K. A. Dorst, J., Les migrations des oiseaux. (Bibliothéque Scientifique. 422 o., 94 ábra. Payot, Paris 1956.) . Akönyv a következő témákat dolgozza fel: A költözés Európában és Ázsiában, Észak-Amerikában és Ausztráliában, a trópusokon. Tengeri madarak költözése. A költözés módja. Madárinváziók. Hibernálás. A fiziológiai tényezők. Az orientálódás. A költözés kialakulása és fejlődése. A felsorolásból látható, hogy a szerző gondosan és alaposan foglalkozik a kérdéssel. Ez az alaposság az egész könyvre jellemző anélkül, hogy ettől a mű nehézkessé válna. Minden fejezet- ben a tárggyal kapcsolatos elméletek világos ismertetését kapjuk, s így történeti fejlődésüket is megismerhetjük. Nagy érdeme, hogy sohasem merül részletkérdések felesleges boncolgatásába, s az ellentétes felfogások bemutatása is a lényegre szorít- kozik, következésképpen az olvasó nem veszíti el a gondolat fonalát. A franciák nagy erénye : a világos, logikus stílus, a szerző pártatlansága, az irodalmi felsorolás és a kitűnő nyomás elsőrangú kézikönyvvé teszi Dorst művét. Egyetlen kis hibája, hogy a tartalomjegyzék a könyv végén az index után és a hirdetések előtt következik, tehát nagyon eldugott helyre került és nehéz megtalálni. Samuel Nicole!te Emlékkényvek és kongresszusi kiadványok Ornithologie als Biologische Wissenschaft. Festschrift zum 60. Geburtstag von ERWIN STRESEMANN. Herausgegeben von E. Mayr und E. Scnürz (Heidelberg, 1949, pp. 291). A nemzetközi madärtannak kétségen kívül egyik legnagyobb élő alakja Prof. Dr. E. STRESEMANN, aki 1949. XI. 22-én töltötte be 60. életévét és ebből az alkalomból tanítványai és barátai, a nemzetközi ornithológia legkiválóbb képviselői ezzel a szép emlékkönyvvel tisztelték meg. A munka bevezetésében a két kiadó mint két hálás tanítvány megemlékezik arról, hogy STRESEMANN volt az, aki a berlini mú- zeum madártani osztályát korszerűsítette. Bebizonyította, hogy a madártan nemcsak „amabilis”, de valódi ,,scientia” is. Az igazi tudós azonban nem zárja el magát „ele- 346 fäntesonttoronyba’”, hanem tanítványokat nevel, széles körben animal. Ezt teszi STRESEMANN is. A dolgozatok sorát J. BERLIOZ tanulmánya nyitja meg, melyben rámutat, hogy a csillogó tollazatú madárfajoknál gyakori a polymorphizmus és erre sorol fel példákat a kolibrik köréből nagy sorozatokon végzett tanulmányai alapján. CHapin a Calamocichla genus-t veszi ellenőrzés alá és ismerteti, hogy afrikai expedíciói alkalmából az egyes fajok hangja közt is különbségeket talált. DELAcoUR megjele- nendő fácánkönyvének egy fejezetét közli. A fácánok rokonsági fokát biológiai ala- pon kell keresni (viselkedés, hang, párzási tánc, fészkelés). Ezt bizonyítják GHIGI és YAMASHINA keresztezési és eytolögiai vizsgálatai is, pl. a Lophura genus eddig 7 genusra volt tagolva. Ismerteti a genusok rokonsági fokait. A világ fácánjait 16 genus-ba, 49 speciesbe és 122 subspeciesbe osztja be. GÜNTHER a szekció nagy jelen- tőségét taglalja és egy új fogalmat vezet be, melyet „ökologische Lizenz”-nek nevez. Ezt a kérdést tárgyalja nagy részletességgel. Mayr a Halcyon chloris phylogeneti- käjät boncolgatja. MEISE egyes királygébics (T'yranidae) kereszteződéseket tárgyal. MILLER kifejti, hogy speciestől felfelé minden rendszertani beosztás mesterséges. A rendszerezés természetesebbé tételére ajánlja az ökológiai tényezők behatásának nagyobb fokú vizsgálatát. Példának a Mimidae-ket hozza fel, és ezek csőralkatát és izomzatuk fejlettségét vizsgálja, hogy miként alkalmazkodik a környezethez. MURPHY új Pterodroma fajt ir le. WricoLp Tibet jelentőségét boncolgatja, mint a madárvilág kialakulásának központját, ismerteti, hogy milyen fajok milyen geológiai korban indulhattak fejlődésnek, és mi lehet újabb bevándorlás Tibetbe és mi rajzott ki onnan. Különösképpen kiemeli Tibet délkeleti sarkának jelentőségét, ahol szerinte az , élő fossziliák" élnek. WirscHI a veréb- és házityúk-tojásokon vizsgálta, hogy az embrió fejlődésével kapcsolatban a tápanyagok miként szívódnak fel. KoEHLER állatlélek- tani vizsgálatokat végzett a házigalambok és csókák számolóképessége felől. LAVEN szellemes elmefuttatásban kifejti, hogy a madár éppen úgy, mint az ember, első- sorban ,,szemlény”. Ezért állatpszichológiai kísérletek legkönnyebben madarakon végezhetők. Szerinte a látásnak, az ezzel kapcsolatos emlékezetnek a vonulásban és a fészekre való visszatalálásban nagy szerepe jut. Lorenz a seregély és csőricse- félék , körző" mozgását vizsgálja a szájzug megtörésével és a szemállással kapcsolat- ban. Ez a mozgás abban áll, hogy a seregélyek stb. földrepedésekbe dugják csőrüket és azt kitágítva csőrükkel, húzzák ki zsákmányukat. Nive’ felveti a kérdést : van-e a madarak világában egyik ivarnak felsőbbsége a másik felett? Rámutat, hogy az ivari és a társas felsőbbség fogalmait élesen meg kell különböztetni és az újabb kuta- tások szerint az előbbinek tulajdonított nagy jelentőség vesztett erejéből. TINRERGEN ezüstsirályokon végzett kísérleteket, hogy a költés egyes fázisait milyen külső be- hatások ingerlik, hogyan talál a madár a fészkére, hogyan fogadja el a tojásokat stb. Kruk a gatyáskuvik költési biológiáját írja le részletesen, a híres Lüneburger Heiden több éven át végzett megfigyelő munkája alapján. Moreau Motacilla clara-ról ad hasonló leírást, amely megfigyeléseit Tanganyikában végezte, PALMGREN cinegéken, pintyféléken és egyéb kis énekesmadarakon végzett vizsgálatokat, hogy a nyak- izomzat miként alkalmazkodik az életmódjukhoz. PEITZMEIER vizsgálja, hogy a madaraknak milyen tulajdonságaik lehetnek szerzettek és nem örököltek. Először 6 esetet sorol fel, melyekből feltételezhetjük, hogy a tulajdonság nem örökölt (válto- zatosság, elszigetelt helyi szokások, időszakos elszigetelt jelenségek, fokozatos kiala- kulás, találékonyság, fogsági szokások). Felsorol sok esetet a madarak hangjának, táplálkozásmódjának és fészkelési körülményeinek körében tett megfigyelésekről. Eljut az , ökológiai törzsek"? boncolgatásához és példát ad a visszaütő életmódokra is. SCHUSTER egy egerészölyv csoportosulásnál megfigyeléseket végzett, hogy miként zajlik le az alvóhelyre való beszállásuk és az onnan való reggeli távozásuk. Ezt a megfigyelést összeveti általános tapasztalatokkal is. Az ökológiai tényezők behatására is rámutat. ScHüz sok éves vizsgálatainak eredményeit közli a gólyák ivari éréséről, miként foglalják el a fészket és ällomänyaik változásáról. A rejtett életmódot folytató Neomorphus geoffroyi nevezetű kakukk-faj életét írja le Brazíliában végzett megfigye- lései alapján. WAGNER összefoglaló képet ad a tinamuk bonctanáról életmódjukkal kapcsolatban. ErcHLER az Aramus scolopaceus mallophagi' ismerteti és egy új fajt ír le. DRosr kifejti, hogy a madarak vonulási irányát nemcsak a belső szekreciós mirigyek kell hogy iránvítsák, hanem a külső tényezők behatásán kívül pszichológiai tényezők is. Így lehetséges azután az, hogy egyes Helgolandban gyűrűzött madarak az őszi vonuláson megfordultak és rövidesen északabbra kerültek kézre (guvat, erdei 347 szalonka, erdei pinty, fekete rigö stb), viszont tavasszal délebbre kerültek meg rövid idön belül (feketerigö, kerti rozsdafarkü stb.) Ilyen jelenség független az éjjeli vagy nappali vonulästöl. Szerinte a tenger zavarja meg a madarakat. Geyr a vonuläson tapasztalható madartarsulasokat elemzi, hogy helyileg, id6szakilag milyen eshetösegei vannak, mikor csak színleges ez a társulás, és a madarakat milyen pszichológiai té- nyezők befolyásolhatják ilyen mozgásban. KRAMER kerek kalitkában végzett kísér- leteket, hogy a vonulási nyugtalanság milyen irányokban tapasztalható. GoETHE közli J. GRIMM 1862-ben tartott akadémiai székfoglalóját a madarak alvásáról. Mint látjuk, valamennyi szerző azon volt, hogy tárgyát a biológiai tényezők összeműködése szempontjából világítsa meg, eszerint tagozódtak a dolgozatok 7 csoportba : Evolutio és rendszertan; embriológia; viselkedes-kutatäs ; ökológia és biológiai anatomia ; parazitológia ; madárvonulás és madártan történet. K. AG Syllegomena Biologica. Festschrift zum 80. Geburtstage von Herrn Pastor Dr. Med. h.c. Ottó Kleinschmidt. (Herausgegeben von Dr. A. v. Jordans u. Prof. Dr. F. Peus. Leipzig- Wittenberg, 1950, pp. 472, 64 ábra, 2 színes tabla, számos grafikon stb.) A korszerü rendszertan atyamestere elött hajt zäszlöt a viläg ornitholögiäja és egész zoologiaja a 80. születésnapja alkalmából. Zäszlöt hajt az előtt a férfi előtt, aki a rendszertant a száraz skatulyázásból a biológiába vezette át, így nemcsak orni- thológusok, de enthomológusok, mammalógusok is sietnek tisztelegni előtte, sőt még azok is, akik nem mindenben értenek egyet a mesterrel, de elismerik, hogy a mai biológiai rendszer kialakulásának első impulzusát ő adta. Nekünk az Aguila hasáb- jain különösen időszerű megemlékezni róla, hiszen abban az időben, amikor erre, a forradalmi lépés miatt a szaklapok elzárkóztak KLFInscHMIDT elől, HERMAN OTTÓ az Aguilában adott neki módot rá, hogy tanait kifejtse, melyek azóta, ha talán nemis eredeti megszövegezésben, de az alapelvekben mégis diadalra jutottak. A vaskos kötet személyi megemlékezésekkel indult meg: az ünnepelt fia, mint hálás tanítvány is visszaemlékezik apja egész működésére, CLAcEY kifejti, hogy milyen hatással volt az angol ornithológiára. BOXBERGER fiatalkori közös élményeit eleveníti fel, FEcHNER kifejti, hogy mit tanulhat egy festő KLEINSCHMIDT-től és egy szép havasi cinege képpel tiszteli meg a jubilánst. NAToR szintén KLEINSCHMIDT művé- szi érzékét emeli ki, úgy is mint festőét, úgy is mint preparátorét. Utána következik a tudományos rész 36 szakdolgozattal. BAHRMANN a dolmányos varjú rendszertanából vet fel kérdéseket. BERLI0z a ,, Formenkreis" fogalom nagy jelentőségét fejti ki és azt jegyzi meg, hogy csupán a tartalma lehet esetleg vitás, amit számos példával illusztrál. BOETTGER malakológiai dolgozata szintén a földrajzi elterjedések változásával foglalkozik. Bryk egy lepidopterológiai vizsgálat alapján veti össze KLEINSCHMIDT és Linné munkásságának szellemét. CLancEey a skót örvösgalambot nevezi el az ünnepelt tiszteletére. CREUTzZ rámutat, hogy a gyűrű- zésnek a tollazat vizsgálatában is szerepe van, éspedig vizsgálatok történtek az irányban, hogy : 1. a szárny- és farok-méretek és az életkor összefüggése; 2. a tol- lazat változása életkor szerint ; 3. a vedlés időpontja; 4. a rendellenes színezet örök- lékenysége. Ezek a kutatások énekes madarakon történtek és sok fontos adatot szolgáltattak az említett négy kérdés tisztázására. DATHE felhívja a figyelmet, hogy Közép-Európában időnkint kisebb termetű ölyvek inváziószerűen lépnek fel, melyek vagy a B. b. zimmermannae, vagy annak és a törzsfajtának köztes populációiból származnak. Ilyen példányokat sorol fel Szászországból és azok szokásait írja le. EICKSTEDT az emberi alakkörről ír. FRIELING igen terjedelmes tanulmányban fog- lalkozik az állatok, elsősorban a madarak színezetének kialakulásával és azok lehe- tőségeivel. GEYR a HUXLEY által felvetett kérdést taglalja : vajon a madarak szelídsége populációk szerint velük született-e vagy pedig szerzett tulajdonság? GEYR szerint. igen sok esetben szerzett tulajdonság, azonban kétségtelen, hogy legalábbis bizonyos életfunkciókban velük születettnek kell hogy legyen, főleg azokban az esetekben, amikor a kisebb madár egy nagyobb állatot kísér, hogy így könnyebben jusson hozzá táplálékhoz. Minden állat megszelídülhet, de éppen úgy elis vadulhat. Populációnként nagyon nagy különbségek lehetnek. Mindezt bőséges példaanyaggal támasztja alá. Hens a feketehátú barázdabillegető hollandiai előfordulását ismerteti. JORDANS újabb spanvol madáranyagot dolgozott fel, melynek során 3 új alfajt ír le. KEvE az eddig , ritkának? tartott partimadarak újabban történő gyakori észleletét azok ma- 348 ganos vonuläsäval magyarázza és a vonulás eltolödäsanak kérdésével foglalkozik. A. KLEINSCHMIDT a sarlésfecske-félék repülési technikájával és annak klima-szaba- lyaival foglalkozik. KosswiG a vörös-tengeri halak előnyomulását ismerteti a Szuezi csatorna (1869) megnyitása óta a Fekete-tenger irányába. KRAMER két ökológiailag különböző terepen fekvő vándorsólyom fészek alatt gyűjtött táplálékmaradványok vizsgálatának eredményét közli. KREYENBERG ismerteti Tappius könyvének a XVI. századi vadászhéják kereskedelméről szóló fejezetét, amiből látható, hogy a XVI. században virágzó sólymászkereskedelem folyt Westfáliában és egyúttal valószínűsíti azt a feltevést, hogy Tappius westfáliai születésű volt. Kunk a gatyáskuvik ökoló- giáját írja le. LAUBMANN tisztázza a ,,Halcyon pricnceps" formakör nomenklatüräjät. MANNHEIMS a Tipula oleracea nevezetű légy formakörét ismerteti. MELL a halálfejes lepke néhány rendszertani és biológiai kérdését taglalja. Nacy JEnö lüd-basztardokröl értekezik, köztük két újabb példányt ismertet, melyek közül egy Branta ruficollis x Anser erythropus színes képét (VezÈNY1) is adja. NIETHAMMER Bulgária északnyugati részének madárvilágával foglalkozik rendszertani és állatföldrajzi szempontból. Dolgozatának legfőbb jelentősége, hogy rávilágít, miért van különbség Bulgária és Románia ornisza közt és miért földrajzi határ a Duna ezen a szakaszon. Peus a Ctenoph- thalmus agyrtes (Aphaniptera) formakörét tárgyalja. PoLLe a Kis Szunda-szigetek ällatföldrajzät ismerteti mammalögiai szempontból. REINIG az arealok jelentőségéről beszél a fajfejlődés történetében. Boncolgatja, hogy hol lehettek a jégkorszak után terjeszkedési központok és ezt a madarak és lepkék köréből vett példaanyaggal bi- zonygatja. W. ScHMIDT azon kérdéshez szolgáltat adatokat, hogy vajon beszélt-e az ősember? K. M. ScHNEIDER a dögkeselyű hangját ismerteti más ragadozókkal ösz- szevetve, állatkerti tapasztalatok alapján. ScunurReE azt fejtegeti, hogy a ragadozók száma mindig a fő zsákmány-állat mennyiségétől függ. Fészkeknél szedett táplálék- maradvány vizsgálat alapján megállapítja, hogy a vándorsólyom fő zsákmánya a házigalamb. Mivel 1945 óta Németországban a galambtenyésztés igen lehanyatlott, ezért a vándorsólymok száma is igen lecsökkent. Ezzel szemben a héja a kisebb üldöz- tetés folytán erősen szaporodik, csak ott csökken a számuk, ahol a héja is házigalamb- bal táplálkozott. ScHiz a Phylloscopus trochiloides viridanus terjeszkedését ismerteti és annak ökológiájáról ad képet németországi megfigyelései alapján. L. Scut sTER a vöröskänya költésén végzett vizsgálatairól ad számot. STIEVE 2 herék fejlettségének és a madárének kapcsolatairól értekezik. Voous a gyöngybagoly köztes populációinak eredetét kutatja. WEIcoLp Kelet-Tibet és Nyugat-Kína avifaunájával foglalkozik. Rámutat, hogy az ünnepelt volt az, aki őt első kutatóútjához hozzásegítette. Ismerteti a kutató utak által begyűjtött anyagot, annak areal-geographiai eloszlását és legfon- tosabb példáit a párhuzamos fejlődésnek. ZIMMERMANN a közép-európai pocokfélék azon csoportjának rendszertanával és származástanával stb. foglalkozik, mely fajtársa által kiszorítva ma már eredeti elterjedési területének csak a peremén él. RN Pamjali akademika P.P. Sushkina (P.P. Sushkin emlekkönyve). (Akademija Nauk SzSzSz-R. kiadása, E. V. Kozlowa szerkesztésében, Leningrad, 1950, pp. 407.) A leningrádi múzeum nagy szisztematikusa, P. P. Susukın (1868—1928) emlékeze- tere kiadott emlekkönyvben volt tanítványai alapvető dolgozatokkal tisztelik meg mes- terük emlékét. Közlik az időközben ugyancsak elhunyt A. Ja. Tusarınow és mestere egyesleveleit.TuGARINOW két tanulmánnyal szerepel a könyvben (A talishi partok feletti őszi madárvonulás. A palaearktikum madárvonulásának eredete.) A szovjet anatómia és madárrendszertan nagy képviselője, B. K. STEIMAN ugyancsak két dolgozatot írt (A tyúkfélék mellesonti-övezete sajátságainak funkcionális jelentősége. A madarak repülésének vizsgálata). K. A. Jupin a Falconidae család morfológiai adaptációjának rendszertani jelentőségéről értekezik. E.V. KozLowa: A Montifringilla genus phyloge- netikai kapcsolatairól és a Käspi-tenger szigeteinek madärtärsuläsairöl készített tanulmányt. S. I. SnısırEwskı a fajdfélék vedlésérél, A. I. Ivanow a pamir-arali terület madärteleleseiröl és vonuläsairöl, L. A. Portenko a Kárpátalja madärvilägäröl, végül L.O. BeLopoLski, a Sudzuhinski védterület madarairöl ad képet. Proceedings of the Xth International Ornithological Congress, Uppsala June 1950. (Comp. Almavist & Wiksell, Uppsala, 1951. szerkesztette Prof. Sven Hòrstadius, pp. 662). A rendkivüli izleses kiällitäsban megjelent vaskos kötet a kongresszus lefolyasanak ismertetésén kívül 84 tudományos előadást tartalmaz. Ezek közül a legkiemelkedöbbek: WETMORE beszámolója a palaeornithológia állásáról, HÖRSTADIUS ismertetése a svéd madártani kutatásokról (általános ülések): az evolució és szisztematika köréből MAYR a fajképződésről, STRESEMANN a filozófiai irányok behatása a rendszertanra, ALLEN régi munkák szerepéről, SALOMONSEN a Colymbus név tarthatatlanságáról, MEINERTZHAGEN a sivatagi színezet jelentőségéről, VAURIE a csuszkák és Ceyx rend- szertani kérdéseiről, J. M. HARRISON hasonló kérdésekről a szajkók és nagyfakopán- csoknál, Yapp a füzikék ökológiai elkülönéléséről, Dorst a rigékrél, TH. CLay a Mallo- phagakról stb. tartottak előadásokat. A vonulás és tájékozódás problémái köréből a legjelentősebb tanulmányok : R. Drost: a madárvonulás kutatása 1938—50 közt; A. L. THomson a madárvonulás évi ciklusait szabályozó tényezőkről (szaporulat, vedlés); R.E. MorEAU a madárvonulás történeti kialakulásáról; Scnűz és KRAMER a madarak tájékozódásáról; A.N. Hem- MINGSEN a napsugárzás hatásáról a vonulásra; C. EDELSTAM és R. HYLBOM az Otten- by-i madärvärta munkájáról; B vet és JESPERSEN a gólya észak-afrikai vonulásáról stb. A szokástani tagozatban TinBERGEN összefoglaló előadása emelkedik ki. Az öko- lógiai szekcióban D. Tau. tartotta az összefoglaló előadást. Az előadások java része a terjeszkedés kérdésével foglalkozott (J. Fischer, H.G. Vevers, KEVE, UDVARDY, PEITZMEIER, MERIKALLIO, GRENQUIST, SVARDSON, DURANGO, Gun- MUNDSSON, SALOMONSEN, VALIKANGAS). NOLL a svájci madarak költési ritmusairól beszélt; KOERSVELD a bromatológia nehezebb kérdéseiről beszélt, UDVARDY a madár hőellenállásáról. A regionális faunák tagozatában csak 6 előadást tartottak, melyek közül bennünket leginkább LôPPENTHIN előadása érdekel a Perzsa-öbölről. A különböző tárgykörökből álló szekcióban A. A. ALLEN a madárfényképezés elöre- haladásáról beszélt. R. C. MurpHy és A. KLEINSCHMIDT paleonthológiai témákról, SUTTER a madárfiókák növekedéséről, WINGSTRAND a tobozmirigyröl, KUHK a nem szakemberek szerepéről a madártani kutatásokban stb. Ujjáalakult a végrehajtó- bizottság, melynek elnöke A. L. THomson lett, titkárai Pror. S. HORSTADIUS es Pror. A. PoRTMANN, tagjai BERLIOZ, DELACOUR, GHIGI, MEINERTZHAGEN, STRESEMANN, WETMORE ; újjáalakult az állandó bizottság is, melybe magyar részről KEvE ANDRÁST választották be. AE Acta XI. Congressus Internationalis Ornithologici, Basel, 29. Mai bis 5. Juni 1954. (Birkhauser Verl., Basel, 1955. pp. 680), szerkesztette Prof. A. Portmann és E. Sutter. A baseli kongresszus még gazdagabb programmal zajlott le, mint az azt megelőző uppsalai. Az előadásokat 11 tagozatban tartották, összesen 109 előadás hangzott el. Az általános ülések keretében THomson a madártan helyéről a biológiai tudoma- nyokban beszélt, Corti az Alpok madarairól, GÉROUDET a svájci madár-fauna XX. századi kialakulásáról, Ivanow a háború utáni szovjet ornithológia fejlődéséről, WoLFF az embrionális hormonok szerepéről az ivarok kialakulásában, Horer a madár- fej morfológiai vizsgálatáról, PORTMANN a postembrionalis fejlődés evolúciós kérdé- seiről. A madärvonuläs kutatása teren GEYR az általános elvekről beszélt, Drost a szige- tekröl, SUTTER és Lack a magas hegységekről észlelt vonulásról, KRAMER a nap sze- rinti tájékozódásról, WILLIAMSON a vonulást ösztökélő hatásokról. Három előadás hangzott el a madárhangokról és hallásról (SCHWARTKOPFF, THORPE, SAUER). Külön szakosztály foglalkozott a pinguinek biológiájával (5 előadás); a morfológiai és palaeonthológiai szakosztályon § előadást tartottak, melyek közül legkiemelkedőbbek DEMENTIEW beszámolója a szovjet madär-palaeontholögiäröl, FERRER egy spanyol- országi felső jurai leletről adott számot. A rendszertani és fajfejlődési szakosztályban BAER, DEMENTIEW, HUXLEY, SALOMONSEN és VAURIE előadásait kell kiemelni. Dorst és JOUANIN egy új frankolin-fajt, KoEPcKE egy új kotinga-fajt mutatott be. Állatföldrajz és faunisztika: JOHANSEN a Jenissei állatföldrajzi jelentőségérő 350 beszélt, LICHTENSTEIN a lichtensteini faunäröl, fontos előadások hangzottak el szigetek faunájának kialakulásáról ( LÖPPENTIN, MAYR, PHELPS, VOLSEE, Voous). MOREAU az utolsó eljegesedési korszak madárföldrajzáról beszélt. Igen látogatott volt a VIII. ökológiai és populációs szakosztály főleg az utóbbi témakörben, ugyan- csak a IX. szakosztály, mely a madarak életrajzáról és szokástanáról tárgyalt. Itt hangzott el az egyetlen magyar előadás, HoRvÁTH tanulmánya a kékvércséről. Ezen szakosztály keretében mutattak be két filmet is a harkályokról és a Rhone-deltáról. A madárvonulással foglalkozó szakosztályon szintén sok, inkább egyes fajokra és területekre vonatkozó előadás hangzott el. Végül a XI. szakosztály a ,, Folklore”? kérdéssel foglalkozott (0. RUADHÁIN, madarak az ir folkloreban). A kiadott főjelentés a leggondosabb és legízlésesebb munkáról tanúskodik. EI A; Trudi Vtoroj Pribaltijskoj Konferencii (A mäsodik balti madärtani konferencia munkalatai). Moszkva, 1957. pp. 427, szerkesztette Prof. E.V. Kumari). 39 elöadäst tartalmaz a konferencia f6jelentése. A dolgozatok föleg a Baltikum madärvonuläsi kérdéseit tárgyalják, kitérnek azonban a Szovjetunió más területeire is, pl. GLADKow a Kaspi-tengerre, STRAUTMAN a Kárpátokra stb. nr Parazitolögia Dusının V. B. Analgescidea. Fauna SzSzSzR, Paukoobraznie. Tom. VI. Bis. d., 6. (Leningrad, 1951, pp. 363; 1953, pp. 412.) A nagy fauna munkakeretében a madärtoll-atkäkröl két kötet jelent meg hatärozö- kulesokkal. K.A. 4 > ri ¢ "70 Er : a ne Less ie ST p= acetal Ma Ar. dE RES SY ET a base ir) UE Pilota en à DET Debut ét ia Vate AREA TFT ee a CAVE sl, SIGE oli vértet rrestuédbe CAO VAM ou wtb Loreta AO VI TÓT LP AT WEN re CAIN) “area Nohara ay ae Lan GT EAN sitet è. Ob item Sa TA Oy en | wi ve , at test ee le sibi” SER) ca] RETOUR 2 HAN Be ALL LI 22 =, % - LP à RE jé AL ‘ ? 44 felt CR EA GS A 4 NE AUS Lee RE d re) RE i ce comes: In j it A bs “Ti dI DÀ MICI GR FE ? s 1184142022 Wii He + Ie TE di GUT wi, AGREE "À x A, oy 7 + ER N, N A 4! nég — | de. 1224 * Le > d + 99 | Poa pu beltà Seria evito, fy de | HALLE. i OST Sho Cid di à t È Hu véto FUEL Py VRAIES | TO k | nl À. LA ét | | AAA Lo a | 27 } Li al { i | i - “os - 4 , LV CT LEE LE u gut 1410" LI è 15 = = r a US QUES fi rd ae 5 eu re INDEX ALPHABETICUS AVIUM Accipiter gentilis 142,213,225 (320) Accipiter g. buteoides 270—273, (307) Accipiter nisus 142, (204), 226, (230) Acrocephalus arundinaceus 169, 212, 219, (222) Acrocephalus a. stentoreus (74) Acrocephalus schoenobaenus 219, (222) Acrocephalus scirpaceus (75), 212, 219, (222) Actitis hypoleucos 297, 298 Aegithalos caudatus 212, 229, (231), (236), 324 Aerops albicollis (61) Agapornis fischeri (54) Agapornis personatus (54) Alaemon alaudipes desertorum (68) Alauda arvensis 156, 226, (231), 295, 298, (322) Alcedo atthis 226, (230) Alcedo semitorquata (60) Alectoris rufa 235, (236) Alseonax adustus (76) Alseonax cinereus caerulescens (76) Amblyospiza albifrons unicolor (84) Ammomanes deserti assabensis (68) Ammomanes phoenicura 298 (323) Anaplectes rubriceps (85) Anas acuta (203), 213 218, (222), : (323) Anas crecca (203), 213, 298, Anas penelope 298, (323) Anas platyrhyncha 141, (202), 213, 218, 219, (222), 298, (323) , (230), 293, (323) Anas querquedula (203), 213, 219, (222) Anas specularis 300, (324) Anas strepera 141, 219, (222), 298, (323) Andropadus insularis subalaris (70) Andropadus virens zombensis (70) Anhinga sp. 298, (324) Anomalospiza imberbis (86) Anser albifrons (202) Anser anser 217, 219, (221), (222) 23 — Aquila — 7 Anser fabalis 123, (130), (202), 297 Anser f. middendorfi 123: n 30 0) Anser hyperboreus 119, 127, 129, (129), (133), (134) Anthoscopus caroli sylviella (70) Anthoscopus kolomani (70) Anthoscopus roccalii (70) Anthus campestris 218, Anthus cervinus (76) Anthus leucophrys ssp. (77) Anthus pratensis 297 Anthus richardi cinnamomeus (77) Anthus spinoletta 226, (231) Anthus trivialis 170, 211, 297 Apalis flavida golzi (73) Apaloderma narina (60) Apus apus (59), 226, (230), 233, 235, (236), 296, 297, (322) Apus a. barbatus (59) Apus aequatorialis (58) Apus affinis abessynicus (59) Apus caffer streubeli (59) Apus melba 297 Apus m. africanus (58) Apus myoptilius (59) Aquila chrysaétos 225, (325) Aquila heliaca 218, (222), 298, (324) A pomarina (204), 225, (230), 298, (323) Ardea cinerea 136, (201), 213, 219, (222), 261, 293, 294, 298, (305), (320), (321), (323) Ardea purpurea 137, 213, 219, (222) Ardeola ralloides 138, 219, (221), (222), 292, 293, 298, (320), (323) Arenaria interpres 120, (130), 220, (222), 275, (309) Argya aylmeri mentalis (70) Argya rubiginosa heuglini (70) Argya saturata (70) Arizelocichla nigriceps (70) Arizelocichla strii facies (70) Asio capensis (57) (222) 226, (231), (230), 301, Asio flammeus 89—96, (97), (98), (207), 219, (222) Asio otus (207), 295, (322) Athene noctus 213, 220, 235, (235), (236) Aythya nyroca 142, 213 (222), 233, Batis sp. (76) Batis molitor puella (76) Batis orientalis (76) Batis o. bella (76) Bombycilla garrulus 109, (115), 171, (208) Botaurus stellaris 213, 217, 219, (221), (222) Bradornis microrhynchos (75) Bradornis pallidus murinus (75) Bradornis p. suahelicus (75) Bradypterus cinnamomeus (74) Bradypterus mariae (74) Branta bernicla 128, (134) Branta leucopsis 123, (130) Branta ruficollis 299, (324) Bubo bubo 226, (230), 279, (312) Bubo lacteus (57) Bubulcus ibis 292, (320) Bucorvus abyssinicus (63) Bucorvus leadbeateri (64) Buphagus erythrorhynchus (81) Burhinus oedienemus 275, 293, (309), (321) Buteo buteo 142, 213, 226, (230), 233, 235, (236), 297 Buteo b. vulpinus 219, (222) Buteo lagopus 142, 213 Buteo rufinus 218, (222) Bycanistes brevis (63) Bycanistes bucinator (63) Bycanistes subeylindrieus subquadratus (63) Calandrella brachydactyla 218, (221) Calidris alpina 128, (134) Calidris canutus 119, 125, (132), (134), 293, (321) Calidris maritima 120, (130) Calidris melanotos 128, (134) Calidris minuta 128, (134) Calidris temmincki 220, (222) Calidris testacea 128, (134), 220, (222) ne nz brevicaudata griseigula 73) Campephaga phoenicea flava (69) Campephaga quiscalina (69) Campethera abingoni smithi (67) Campethera a. suahelica (67) Campethera cailliautri fülleborni (67) Campethera nubica (66) Caprimulgus aegyptius 279, (312) Caprimulgus donaldsoni (57) 128, (129), 354 Caprimulgus europaeus 212, 220, (222), 226, (230), 297 Caprimulgus inornatus (58) Caprimulgus natalensis chadensis (57) Caprimulgus nubicus ssp. (57) Caprimulgus rufigena fraenatus (57) Caprimulgus tristigma lentiginosus (58) Carduelis cannabina 191, (209), 229, (232), 291, 297, (319) Carduelis carduelis 175, (209), 233, 234, (236), 297, (323) Carduelis spinus 186, (209), 297, (323) Catharacta skua antarctica 126, (132) Catharacta s. chilensis 126, (132) Catharacta s. clarkei 126, (132) Catharacta s. intercedens 126, (132): Catharacta s. lönnbergi 126, (132) Catharacta s. maccormicki 126, Catharacta s. skua 126, (132) Cercotrichas podobe (73) Certhia brachydactyla 234, 283, (315) Certhia familiaris 229, (231), 282, 283, (314—317) Ceryle maxima (60) Ceryle rudis (60) Ceryle torquata 300, (324) Cettia cetti 233, 234, (236) Ceuthmohares aereus australis (56) Charadrius alexandrinus 46, 49, 217, 219, (221), (222), 294, (321) Charadrius apricarius 275, (309), Charadrius dubius 219, (222), 226, 238 Charadrius hiaticula 293, (321) Charadrius morinellus 275, (309) Chlidonias hybrida 276, 277, (310) Chlidonias leucoptera 217, (221), 277, 294, (310), (321) Chlidonias nigra 217, (221), 277, 294, 297, 298, (310), 321) Chloris chloris 46, 48, (235), 297, (323) Chlorocichla flaviventris centralis (70) Cholorophoneus nigrifrons (78) Chlorophoneus sulfureopectus suahelicus (78) Chrysococcyx caprius (56) Chrysococcyx cupreus intermedius (56) Chrysococcyx klaasi (56) Ciccaba woodfordi nigricantior (57) Cichladusa guttata rufipennis (72) Ciconia ciconia 140, (202), 218, 261, 262, 266, 294, 298, 301, 304, (305), (306), 321, (323), (325), (326) Ciconia nigra (202), 213, 218, 266, 267, 279, 288, (306), (307), (312), (317), Cinelus cinclus 229, (231), 288, (317) Cinclus c. meridionalis 288, (317) Cinnyrieinclus leucogaster verreauxi (80) Cinnyris abessinicus (82) (132) (51), (321) (230), 173, 233, 234, Cinnyris bifasciatus mierorhynchus (82) Cinnyris chloropygius orphogaster (82) Cinnyris cupreus septentrionalis (82) Cinnyris mariquensis suahelicus (82) Cinnyris mediocris (82) Cinnyris venustus falkensteini (82) Circus aeruginosus 213, 219, (222), 298, (324) Circus cyaneus 143, Circus pygargus (204), 213 Cisticola anonyma (74) Cisticola brachyptera Katonae (74) Cisticola brachyptera ssp. (74) Cisticola cantans pictipennis (74) Cisticola chiniana humilis (74) Cisticola chiniana ssp. (74) Cisticola cinereola schillingsi (74) Cisticola emini (74) Cisticola erythrops ssp. (74) Cisticola galactotes suahelica (74) Cisticola hunteri (74) Cisticola h. prinioides (74) Cisticola juncidis perennis (74) Cisticola lateralis antinorii (74) Cisticola nana (74) Cisticola natalensis ssp. (74) Cisticola n. strangei (74) Clamator cafer (55) Clamator glandarius 235 Clamator jacobinus pica (55) Clangula hyemalis 123, (130), 270, (307) Coccopygia quartinia kilimensis (86) Coccothraustes coccothraustes 19, (20), ieee 297. 300) (823) 325) Colius leucocephalus (59) Colius macrourus (60) Colius m. pulcher (59) Colius striatus jebelensis (59) Coliuspasser axillaris (86) Coliuspasser capensis kilimensis (86) Coloeus monedula 10, (15), (16), 124, (131), 159, 226, (231), 234, 299, 301, (324), (325) Columba oenas 213, 226, (230) Columba palumbus 154, 213, 226, (230), 233, 235, (236), 295, 297, (322) Colymbus stellatus 219, (222) Coracias caudata (61) Coracias garrulus (61), (207), 295, (322) Coracias noevia (62) Corytheola cristata (54) Corvinella corvina (79) Corvus sp. 301 Corvus albicollis (69) Corvus albus (69) Corvus corax 124, (131), 211, 226, (231) Corvus c. ruficollis (69) Corvus cornix 124, (131), 159, 220, 226, (231) Corvus frugilegus (207) 23* — 7 Cosmetornis vexillarius (58) Cosmopsarus regius (81) Cossipha heuglini (72) Cossipha h. subrufescens (72) Cossipha natalensis (72) Coturnix coturnix (204), 274, 297, 298, (309) Creatophora cinerea (81) Crinifer leucogaster (55) Crinifer personata leopoldi (55) Cuculus canorus (55), 125, (132), 226, (231), 278, (311) Cuculus clamosus (55) Cuculus solitarius (55) Cyanomitra aequatorialis (82) Cyanomitra amethystina kirkii (82) Cyanomitra obscura ragazzi (82) Cyanomitra verticalis viridisplendens (82) Cygnus cygnus 219, (222) Cypsiurus parvus myochrous (59) Delichon urbica 158, 212, 226, (231) 233, 235, (236), 280, 281, 297, 304, (313), (314) Dendrocopos (231), 297 Dendrocopos medius 279, (312) Dendrocopos minor 226, (230) Dendrocopos obsoletus ingens (67) Dendrocopos syriacus 280, (313) Dendropicos fuscens massaicus (67) Dendropicos f. hemprichii (67) Dendropicos f. lepidus (67) Dicrurus assimilis (69) Dinemellia dinemelli böhmi (83) Dioptornis fischeri (75) Dryocopus martius 212, 226, (230), 293, (320) Dryoscopus cubla hamatus (79) Dryoscopus gambensis nyansae (79) Dryoscopus pringlii (79) major 155, 212, 226, Egretta alba 138, 218, 261, 298, (305), (323) Egretta garzetta 293, 298, (320), (323) Elminia longicauda (76) Emberiza calandra 199, 229, (232) Emberiza cia 229, (232), 233, 234, (236), 291, (319) Emberiza cirlus 233, 234, (235), 297 Emberiza citrinella 46, 48, 198, 211, 229, (232), 234, (236) Emberiza flaviventris (87) Emberiza melanocephala 298 Emberiza poliopleura (87) Emberiza schoeniclus 218, (222) Eminia lepida (73) Empidornis semipartitus kavirondensis (75) 355 Eremophila alpestris balcanica 111, (117) Eremophila a. flava 107—114, (114-117), 280, 294, (313), (321) Eremophila a. penicillata Eremopteryx leucopaelia (68) Eremopteryx nigriceps melanauchen (68) Erithacus rubecula 120, (130), 168, 212, 229, (232), 234, 235, (236), 297, (323) Estrilda astrild minor (86) Euodice cantans orientalis (86) Euplectes nigroventris (86) Euplectes orix wertheri (86) Eurocephalus anguitimens rüppelli (79) Eurystomus glaucurus suahelicus (62) Erythropygia galactotes familiaris (71) Erythropygia g. minor (71) Erythropygia g. syriacus (71) Erythropygia leucophrys brunneiceps (71) Erythropygia 1. vulpina (71) 11.0017) Falco cherrug 143 Falco ch. saceroides 292, (320) Falco columbarius 143 Falco feldeggi 292, (320) Falco naumanni 219, (222) Falco peregrinus 143 Falco subbuteo 218, (222) Falco tinnunculus 144, (204), 219, (222), 226, (230), 235, 300, (325) Falco vespertinus 144, 219, (222), 270, (308) Fringilla coelebs 120, (130), 229, (2a2) 2207 Fringilla montifringilla 198, 297 Fringillaria striolata (87) Fringillaria tahapisi (87) Fulica atra 214, 219, 298, (323), (324) 193, 211, Galerida cristata 155, 226, (231) Gallinago gallinago 218, (222) Gallinula chloropus 214 Garrulus glandarius 159, 211, 226, (231), 233, 234, (236), 297 Gelochelidon nilotica 220 Geocichla gurneyi kilimensis (73) Glareola pratincola 218, (222), 276, (310) Glaueidium palatum (57) Granatina ianthinogaster (86) Grus canadensis 125, 128, (132), (134) Grus grus 218, 294, (321) Haematopus ostralegus longipes 220, (222) Haliaeetus albicilla 213, 220, 279, 293, (312), (320) Haleyon albiventris orientalis (61) Haleyon chelicuti (61) Haleyon chloris abyssinicus (61) 356 Haleyon leucocephala centralis (60) Halcyon senegalensis (60) Hedydipna danakiliensis (81) Hedydipna platura metallica (81) Heterotrogon vittatus (60) Himantopus himantopus 218 Hippolais icterina 298 Hippolais languida (75) Hippolais pallida elaeica (75) Hippolais polyglotta 233, 234, (235), (236) Hirundo abessynica unitatis (68) Hirundo daurica emini (69) Hirundo rustica 46, 48, (68), 156, 226, (231), 233, 235, (236), 280, 281, 297, 304, (313), (314), (326) Hirundo semirufa neumanni (68) Hirundo senegalensis ssp. (68) Hirundo smithi (68) Histurgops ruficauda (84) Hydroprogne caspia (206), Hylista flavigaster (75) Hyphanturgus nigricollis melanoxanthus (84) Hyphanturgus ocularis crocatus (84) Hypochera funerea purpurascens (87) 275, (310) Icterposis pelzelni tuta (84) Indicator indicator (66) Indicator minor teitensis (65) Indicator variegatus jubaensis (65) Irania gutturalis (71) Ispidina picta natalensis (60) Ixobrychus minutus 139, 213 Jynx torquilla 155, 226, (231), 297 Lagonosticta rubricata hildebrandti (86) Lagopus lagopus 120, 124, (130), (131) Lagopus 1. birulai 124, (131) Lamprotornis purpuropterus (80) Laniarius erythrogaster (78) Laniarius ferrugineus major (78) Laniarius f. ambiguus (78) Laniarius funebris (78) Lanius cabanisi (79) Lanius collaris humeralis (79) Lanius collurio 46, 48, (79), 171, 212, 229, (232), 278, 290, 295, 297, 298, 304; (311), (318), (322) Lanius ce. isabellinus (79) Lanius c. phoenicuroides (79) Lanius excubitor 290, 297, (318) Lanius e. aucheri (79) Lanius e. excubitorius (79) Lanius minor 290, 295, (318), 322) Lanius senator 233, 234, (235), 290, 297, (318) Larus argentatus 235, 299, (324) Larus hyperboreus 120, (130) Larus melanocephalus 276, (310) Larus minutus 276, 297, (310) Larus ridibundus 145, (205), 214, 217, 219, 220, (221), (222), 299, (324) Limicola falcinellus 220, (222), 293, (321) Limosa lapponica 125, (132) Limosa limosa 144, (205), (221), (222) Locustella fluviatilis 212 Locustella luscinioides 219, (222) Locustella naevia 289, (317) Lonchura bicolor nigriceps (86) Lonchura caniceps (86) Lonchura cucullata scutata (86) Loxia curvirostra 193, 229, (232), 297 Lullula arborea 156, 297 Luscinia luscinia 229, (232) Luscinia megarhyncha 167, 235, (236), 289, 297, (317) Lybius bidentatus aequatorialis (65) Lybius leucocephalus albicauda (65) Lybius melanopterus (65) 217, 218, 212, 233, Macrodypteryx longipennis (58) Macronyx aurantiigula (77) Macronyx croceus (77) Macrosphenus kretschmeri (73) Malaconotus poliocephalus approxi- mans (78) Malaconotus p. catheroxanthus (78) Malaconotus p. hypopyrrhus (78) Melittophagus bullockoides (61) Melittophagus lafresnayii oreobates (61) Melittophagus pusillus cyanostictus (61) Melittophagus p. meridionalis (61) Melaenornis pammelaina tropicalis (75) Melocichla mentalis orientalis (74) Merganetta armata 299, (324) Merops apiaster (61), 155, (207), 295, 297, (322) Merops superciliosus (61) Merops s. persicus (61) Mesopicos goertae centralis (67) Mesopicos g. rhadeogaster (67) Milvus migrans (203), 298, Mirafra africana ssp. (67) Mirafra a. athi (67) Mirafra a. tropicalis (67) Mirafra albicauda (67) Mirafra cantillans marginata (67) Mirafra fischeri (67) Mirafra hypermetra (67) Mirafra poecilosterna (67) Monticola saxatilis (73), 167, 229, (232), 289, 290, (317), (318) Motacilla aguimp vidua (77) Motacilla alba 48, 170, (208), 211, 218, (222), 229, (232), 234, 290, 295, 297, (318), (322) Motacilla cinerea 229, (232), (297) (324) Motacilla clara (77) Motacilla flava (77), 218, (222), 297 Motacilla f. lutea (77) Motacilla f. thunbergi (77) Muscicapa albicollis 170, (232) Muscicapa hypoleuca 229, (232) Muscicapa striata 46, 48, (76), 170, (232), 233, 234, (236), 297 Musophaga violacea rossae (54) Myopornis böhmi (76) Myrmecocichla nigra (72) 212, 229, Nectarinia erythroceria (82) Nectarinia johnstoni (82) Nectarinia kilimensis (82) Nectarinia pulchella melanogastra Nectarinia reichenowi (83) Nectarinia taccazze (82) Nicator gularis (71) Nigrita canicapilla schistacea (86) Nilaus afer massaicus (78) Nilaus brubru minor (78) Nucifraga caryocatactes 226, (231) Numenius arquatus 218, 220, (222), 294, (309), (321) Numenius phaeopus (321) Nyctea scandiaca 125, (131) Nycticorax nycticorax 138, (201), 261, 293, 297,, (305), (320) (82) 218, (222), 294, Oenanthe deserti (72) Oenanthe hispanica 297 Oenanthe isabellina (72) Oenanthe leucomela (72) Oenanthe leucopyga (72) Oenanthe oenanthe 167, 295, (322) Oenanthe oe. leucorhoa 128, (133) Oenanthe oe. oenanthoides 128, Oenanthe pileata livingstonei (72) Onychognatus morio rüppellii (80) Oriolus auratus notatus (69) Oriolus oriolus (69), 159, 211, 295—297, 304, (322), (323) Othyphantis reichenowi (84) Otis tarda 218, (222) Otus scops 99—104, (104—106), 295, (318), (322) Otus senegalensis ugandae (57) Oxyura leucephala 218 (133) 290, Pandion haliaétus (204), 298, (324) Panurus biarmicus 219, (222) Parisoma plumbeum (75) Parus afer barakae (70) Parus albiventris (70) Parus ater 17, (20), 229, (231), 282, (314) 357 Parus caeruleus 10, (15), 28—30, 33, (38), (39), 164, 212, 229,’ (231), 234; (236), 283, 297, (315), (316) Parus cristatus 229, (231), 234, (236), 282, (314) Parus lugubris 229, (231), 281, (314) Parus major 10, 13, 14, (15—17), 28—32, 36, (38), (39), 159, 212, 226, (231), 233, 234, (235), (236), 283, 295, 297, (315), (316), (322), (323) Parus montanus 282, (314), (325) Parus m. borealis 282, (314) Parus niger purescens (70) Parus palustris 212, 229, (314) Passer domesticus 44—48, (51), 233, 234, (235), 300, 301, (324), (325) Passer gongonensis (84) Passer griseus ugandae (84) Passer hispaniolensis 198 Passer montanus 10, 13, 14, (15), (17), 28, 29, 31, 34, (38), (39), 46, 233, 234, (235), 301 Pastor roseus 172, 290, (318) Pelecanus onocrotalus 298, (323) Perdix perdix 144, 273, (308) Pernis apivorus 213, 270, (307) Petronia pyrgita (84) Phalacrocorax carbo 259, 298, (324) Phalacrocorax pygmaeus 259, 298, (304), (305), (323), (324) Phalaropus fulicarius 125, (132) Phalaropus lobatus 220, (222) Phasianus colchicus 45, 47— 49, (51), 214 (231), 282, Philomachus pugnax 217, (221), 294, (321) Phoenicurus bollei jacksoni (62) Phoenicurus ochruros 229, (232), 295, 297; (322); (323) Phoenicurus phoenicurus 10, (15), (16), 31, 49, 27,48, (ol), 107, 2127229 278, 297, (311) Phyllastrephus cerviniventris (71) Phyllastrephus fischeri placidus (71) Phyllastrephus f. sucosus (71) Phyllastrephus flavostriatus (71) Phyllastrephus strepitans (71) Phylloscopus borealis 128, (134) Phylloscopus collybita 170, 212, 229, (232), 234, 297 Phylloscopus sibilatrix 297 Phylloscopus trochilus 128, (134), 212 Pica pica 220, 233, 234, 273, 300, (325) Picoides tridactylus 226, (230) Picus canus 226, (230), 279, (312) Picus viridis 155, 212, 226, (230) 233, 235, (236) Pinarochroa sordida hypospodia (72) Pinicola enucleator 120, (130) 358 Pittacus erithacus (53) Platalea leucorodia 140, 218, 267, 268, (307) Platysteira albifrons (76) Platysteira peltata jacksoni (76) Plectrophenax nivalis 120, 123, (130—132), 290, (318) Plegadis falcinellus 140, 298, (323) Ploceélla szalayi (84) Podiceps cristatus 219, (304) Podiceps griseigena 259, (304) Podiceps nigricollis 213, 219, (222) Podiceps ruficollis 213 Pogoniulus chrysocomus centralis (64) Pogoniulus leucomystax (64) Pogoniulus pusillus affinis (64) Pogonocichla margarotata guttifer (71) Poicephalus gulielmi massaicus (53) Poicephalus meyeri matschiei (53) Poicephalus m. saturatus (53) Poicephalus rufiventris (53) Poliospiza striolata affinis (87) Porzana porzana (214) Prinia gracilis carlo (74) Prinia subflava tenella (74) Prinia s. immutabilis (74) Prionops plumata talacoma (80) Prionops poliocephala (80) Protodiscus insignis ellenbecki (65) Prunella collaris 289, (318) Prunella modularis 229, (232), 297 Psalidoprocne albiceps (69) Psalidoprocne holomelaena massaica (68) Pseudonigrita arnaudi dorsalis (83) Pseudonigrita cabanisi (83) Pterocles exustus 292, (320) Ptilostomus afer (69) Ptyonoprogne rupestris 235, (236) Puffinus tenuirostris 126, (132), (133) Pyenonotus barbatus layardi (70) Pyenonotus b. minor (71) Pyenonotus b. somaliensis (71) Pyrrhocheoira walleri (81) Pyrrhocorax graculus 297 Pyrrhula pyrrhula 192, 229, (232) Pytilia afra (86) Pytilia melba belli (86) Pytilia m. grotei (86) 125, Recurvirostra avosetta 144, 218, 294, (321) Regulus ignicapillus 297 Remiz pendulinus (208), 276, (310) Rhinopomastus eyanomelas schalowi (62) Rhinopomastus extimus (62) Rhodophoneus cathemagmenus (78) Rhodophoneus eruentus (78) Rhodostethia rosea 123, 128, (130), (134) Riparia cincta suahelica (68) Riparia paludicola nigricans (68) Riparia riparia (68), 297, 304 Saxicola torquata 167, 212 Saxicola t. axillaris (72) Saxicola t. salax (72) Scolopax rusticola 214, 275, 295, 297, (309), (322) Scotornis fossii ssp. (58) Seicercus umbrovirens mackenziana (75) Serinus canicollis sassii (87) Serinus citrinelloides hypostictus (87) Serinus donaldsoni buchanani (87) Serinus dorsostriatus (87) Serinus mozambicus barbatus (87) Serinus m. madaräszi (87) Serinus serinus 191, 233, (236), 297 Sigmodus retzii graculinus (80) Sitta europaea 211, 229, (231), 283, 297, (315), (317) Smilorhis leucotis kilimensis (64) Sorella eminibey (84) Somateria mollissima 120, (129,), (130) Spatula clypeata 141, 298, (323) Spiloptila rufifrons (73) Spiloptila r. rufidorsalis (73) Spreo hildebrandti (80) Spreo superbus (80) Sporopipes frontalis cinerascens (84) Squatarola squatarola 119, 128, (129), (134), 220, (222), 294, (321) Steganura paradisea (87) Stercorarius longicaudus 122, Sterna albifrons 276, (310) Sterna hirundo 154, 276, (310) Sterna macrura: vide paradisaea Sterna paradisaea 123, 128, (130), (134) Sterna sandwicensis 220 Stilbopsar kenricki (81) Streptopelia decaocto 154, 219, (222), 277, 295, 297, 299, (311), (322), (324) Streptopelia turtur 154, 213, 219, 226, 234, (235), (230), 233, 235, (235), (236), 295, (322) Strix aluco 155, 213, 226, (230) Sturnus vulgaris 10, (15), (16), 171, (208), 211, 229, (232), 295, 297, (322 Sylvia atricapilla 169, 229, (232), 234, (236), 297, (323) Sylvia borin (75) Sylvia cantillans 233, 234, (236) Sylvia communis (75), 212, 229, (232), 297 Sylvia curruca 212 Sylvia melanocephala 233, 234, (235), (236), 297 Sylvia nana (75) Sylvia nisoria (75) Sylvietta brachyura leucopsis (73) Sylvietta distinguenda (73) Sylvietta whytii jacksoni (73) Syrrhaptes paradoxus 292, (320) Tadorna tadorna 269, (307) Tauraco hartlaubi (54) Tauraco leucolophus (54) Tauraco livingstoni chalcolophus (54) Terpsiphone viridis suahelica (76) Textor sp. (85) Textor aureoflavus (85) Textor cucullatus abyssinicus (85) Textor c. nigriceps (85) Textor galbula (85) Textor intermedius (84) Textor i. cabanisi (85) Textor jacksoni (85) Textor melanocephalus dimidiatus (85) Textor nigerrimus (85) Textor rubiginosus (85) Textor wittelinus uluensis (84) Thripias namaquus decipiens (67) Tichodroma muraria 287, 288, Tmetothylacus tenellus (77) Tockus alboterminatus stegmanni (62) Tockus deckeni (63) Tockus erythrorhynchus (63) Tockus nasutus (63) Tockus n. caffer (63) Trachyphonus darnaudii böhmi (65) Trachyphonus d. usambiro (65) Trachyphonus erythrocephalus (65) Trachyphonus margaritatus somalicus (65) Tricholaema diadematum massaicum (64) Tricholaema hirsutum ansorgei (65) Tricholaema lacrymosum (64) Tricholaema melanocephalum stigma- tothorax (64) Tringa erythropus 219, (222), 297 Tringa glareola (205), 219, (22: Tringa ochruros 298 Tringa totanus 217, 218, (221), (222) Tringa stagnatilis 219, (222) Trochocercus cyanomelas bivittatus (76) Troglodytes troglodytes 212, 229, (231), 233, 235, (236), 288, 297, (317) Turdoides jardinei kirki (70) Turdoides j. emini (70) Turdoides melanops sharpei (70) Turdoides plebeius cinereus (70) Turdoides reichenowi (70) Turdus merula 46, 120, (130), 165, 212, 229, (232), 234, 235, (236), 296, 297, (323) Turdus olivaceus centralis (73) Turdus o. beckeni (73) Turdus philomelos 165, 229, (232), 297 Turdus pilaris 165 Turdus torquatus 229, (232) (317) 359 Turdus viscivorus 165, 229, (232), 282, Uraeginthus cyanocephalus (87) 283, (314) Uria aalge 123, (130) Tyto alba 41—49, (50), (51), 154, (207) Urolestes melanoleucus aequatorialis (79) Tyto a. affinis (56) Vanellus vanellus 144, 214, 217, 218, Upupa epops 155, 233, 235, (235), (236), (221), (222), 295, (309), (322) 295, DON (22) Upupa e. africana (62) Zosterops senegalensis flavilateralis (83) Uraeginthus bengalus ugandae (86) Zosterops virens strielingi (83) Mezőgazdasági Könyv- és Folydiratkiado Vállalat Felelős kiadó a Mezőgazdasági Kiadó igazgatója Felelős szerkesztő Dr. Vertse Albert Műszaki szerkesztő Osvár Jozsef * Nyomäsra engedélyezve 1960. II. 13-án Megjelent 1100 példányban, 311/, (A/5) iv terjedelemben, 55 Abräval — 1477 — * Keszült az MSZ]5601-54 és 5602-50 Ä szabvanyok szerint * 60/21351. Franklin-nyomda Budapest, VIII. Szentkirälyi u. 28. |) Re | LRU su | | ia