Bias shod et ta, METRE HAN 2141 44 À re Ses 1) x N | à IR) ci, 1 Plt ds RTL TEN TE] 8 A. (ca = NDS Pari < = < (ade! © Su œ S e. 027, aga u all ö Ant a “rom” VUaIn SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S31y4vug = x % E DI z e ha * 09 = co o 2 > | 20 5 20 = » = a as D = m 2 m ” m un un é w = ms . = rUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S3IMVU@AI1 LIBRARIES SMITHSONIAN > w z w = a Z N x = ‚x = 1 = < NO 2.195 x 6 = 5 an è A; a 2 y a a À N 2 Gy E 2 E = E . È ; a 2 a 2 = | vug11 LIBRARIES SMITHSONIAN _ INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S3IYVYg = 2 2 a NUNG, w a . 4 (2) FE [ep] N N a = gigi E N = A ay &Y A < i MSs“ € pr "Wis c = E k = h a pes o Sn O = O = 2 — z nad z N FUTION | NOLLNLILSNI NVINOSHLIWS 53 Iuvug rT LIBRARI ES_ SMITHSONIAN _ INSTITUNIG o = * O - O Hi a pas o — o — œ = 2 N = 2 = 2 = 7 NNNS E = = e = D pó N E 2 E a vw n Sì un = 0" — = uo = € D z HA vagi LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLIWS SITEVU 81 2 i z = z A 4 à 7 2 i: ‘a > x o = + © x D 2 2 = 2, es =. = SS > = > = > un 2 n do 2 on = FUTION NOLLNLILSNI_ NVINOSHLINS SAT HV 817 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTIO m = Li = 5 u a OZ È > 2 x a œ LISI < = , < a he “3 ez = 7 = œ a m O | ni o À © I = — = = = Vug11 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S3Iu4vuyugl há = = = = = Ä co = "o 2 oo o o aa pe = D i u > = fo a = m = m ” = | w = Ha — TUTION, NOILNLILSNI NVINOSHLINS SZIUVUGIT LIBRARIES SMITHSONIAN _INSTITUTIO yes w Re z <= "e KL = <= = we & = = N N È 5 2 N È 5 s XK = oO +, O WY N sE O NN wo oO on y D KR . a a Ne : 2 EN, > : . 2 2 = a 2 = vyg11 LIBRARI ES SMITHSONIAN INSTITUTION, NOLLOLILSNI NVINOSHIINS 53 Iuvyg = <=. 2 IS n Lu) . 6 / uJ N Lu 3 =. ts 2 = 3 N E < > = È > ra > BS 7 = 2 = 2 = o = a = a JLILSNI NVINOSHLIMS S31%WVU8171 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLIL oS < = nn Ka = < ER = È z = Z À A Zz ANTO = 3 o A O RER = o ; * Y © 8: z a 2 2 Fi tl de = Z = 3 pa > > = . > > 3 > / n z 177) ci [77 + = ARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNMLILSNI_NVINOSHLIWS S318Y#817 LIBRARI - Z > ME u : Zz us Oo bax > Ka has 3 e. = er SJ gaye ic A < >, — < — 2 à A =" c e ne N = S m ci = = NS m = x a Ls o ~ O \ a o ; cll Zz =i = ~ 3a 2 [ILILSNI NVINOSHLINS S31YVY811 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLIL ae z - z ( > = D = 2 = 7 = re | | | jc ni. > = > _ <> m 2 ANTE 4 = au = e m O 2 z È Z ARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NYINOSHLINS S31YVY811 LIBRARI o e n z n | = @ = < = < = = 3 = = z 4 z =x a = O = ; oO 2 n . a 6 wa un ° w wee = "oO ui = oO E a 2 z= 2, = = 4 = > AN > s > > > = SE & z vw | Z 77) 4 a 5 JILSNI_NYINOSHLINS S31#V#811 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLIL Tag _ — (dp) 6 , = = u 7 + Aa = ez = =) æ a. | pe _ = = 2) = Si œ E | = bei MIS 5 ps 5 = 5 = Pd ei = — = = RIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NYINOSHUNS S31#vYu#8171_LIBRARI = m z z E = = 9 = S = A as 2 5 2 = = 6 #6: = = > = > È I — = = 2 = a è x = = = = = e: «sc z n ». Z D MLILSNI NYINOSHLINS S3ZIYVHYSIT_ LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION 7. M x wu = áá [2 Z 4 < = „< = < a = A = À - = — & “N =" = = x O : = 5 VA a = w (N un w (Ty) dE A 0 x o 7 I © T N o = > = = = + = / > > = 4 > > = E = * > = è Fa RARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NYINOSHLINS S31YV#811_ B mn > a zZ ug: 0 > MSON, > Lu e 0 Lu w há a iJ {N PAD x es. e - n A D ez. = x = oc 4 =) <> = < = < c yj = 4 = = ac = ib 0 POI fi i si Liz AQUILA A MAGYAR MADARTANI INTEZET (AZ ORSZ. TERMESZETVEDELMI HIVATAL MADARTANI INTEZETE) EVKONYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1971— 1972 MEGINDITOTTA HERMAN OTTO SZERKESZTI PATKAI IMRE FUNDAVIT EDITOR O. HERMAN i PATEAL LX XVIUI—LX XIX. EVFOLYAM. TOM: 78—79 VOLUME: 78—79 BUDAPEST, 1974 AQUILA oN MAY 271975) NUE A Megjelent — Erschienen: 1974 corre E sai 3 ee ee eee Kérjük Szerzöinket, hogy közlemenyeiket írógéppel irva, az alabbi formaban gy y 2 szíveskedjenek az Aquila szerkesztőjének küldeni: Bal oldalon 5 cm-es margó, 60 betűhelyes sorok, 2-es sortávolság és oldalanként 30 sor terjedelem. —= rn SS IENE A ee Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 — 1972. TARTALOMJEGYZEK Aradi Os. — Fintha I.: A vörösfejü gebies (Lanius senator) az Alföldön és Debrecen Kornvoke Reine este ae cé ce = na seria LT Bankovics A.: Kirälyka (Regulus regulus) fészkelése a Bükk hegysegben ......... 17] iBankovics A.: Füstös réce a Dunán és a Csaj-tavon ........:....,............... 225 roues As Vasztormadar-adatok: (n erinnern nase 233 Dr. Beretzk P.- Dr. Keve A.: A nagy 6rgébics (Lanius excubitor)Magyarorszägon .. 209 Bécsy L.: Adatok a Peszéri-erd6 madärvilägahoz .............................. 93 Bécsy L.: Adatok a parlagi sas téplälkozäsärôl 2.0... eső sé eee eee 225 Bécsy L.: vide Janisch M. Pc etlollofészkelésiadatok”. 2.0202: cu anne ne ee ve a sie due soie 228 Béczy T.— Mosanszky A.— Sterbetz I. — Szlivka L.: A Kárpát-medencei daruvonuläs DO ZE HU EL AE BE RR ee (ore ers tels fi nen ae 11 Bozsko Sz.: A tévisszuré gébics mint a fülemüle feszekrablöja ................... 231 Csaba J.: A siketfajd (Tetrao urogallus) előfordulása Vas megye nyugati hatarvide- [SY 7 hE Ra a ee sen a sin ele corn re Po 157 erage Adatok Vas megyéből .. jor. ek nations So Se Sa ees See ene ee ses 233 Devié M.: vide Mikuska J. Fintha I.: Adatok a vetési varjü (Corvus frugilegus) fészkelési viszonyaihoz ...... 143 Fintha I.: vide Aradi Cs. Fintha I.: Vändorsölyom- és esäszärmadär-adatok a Sätor-hegysegböl ............ 226 EntRar 22 CSsU1l6 a Hortobagyon 5. s see sa Maa évet en eee ais eleje esse 2e 08 0 228 Bia! Wan éneklő bUbOSPpacsirtà „unser Fos vee ee ee eee lea 228 Hintha I}: Holléadatok a Sätor-hegysegböl ...........................s.ss... 229 Hale W. G.: A magyarországi piroslábú cankö (Tringa totanus) rendszertani helyzete 199 Ham I.: vide Mikuska J. Dr. Igmändy Z.: Fenyvescinege fészkelése parkban levő feszekodüban . . . . . . . . . . . 231 Janisch M.— Bécsy L.: Kígyászölyv fészkelési adatai .......................... 226 Dr. Janossy D.: Faunatörteneti és jelenlegi adatok a császármadár (Tetrastes bo- nasia) előfordulásához Magyarországon ................................... 153 Dr Keve A. A Balaton siralyai ..1:..4.. ee ce eee cee ee nes ssa iaia ses 107 Dr. Keve A.: vide Dr. Beretzk P. Dr. Keve A.— Schmidt E.: Fenyészajké-adatok ...........................:.... 229 Majie J.: vide Mikuska J. Mikuska J.—Majié J.: A kis kárókatona (Phalacrocorax pygmaeus) fészkelése a Ko- PACSILLAVOnN (JUZOSZIAVIE) care ss cases boots Keine ase os ss sens ass nee nn ne 181 Mikuska J.- Ham I.— Pelle I.— Devié M.: A kis lilik (Anser erythropus) elöfordu- WASH EEE RR RE EE 185 Mosanszky A.: vide Béczy T. Moskät Cs.: Szencinege költese elhagyott szajköfeszekben ..................:... 230 Papp J. L.: Madártani adatok a Pellerdi-halastavakröl ........................ 99 Pelle I.: vide Mikuska J. Dr. Pénzes A.: Adatok a magyarországi fenyörigök (Turdus pilaris) täplälkozäsähoz 197 Dr. Rekasi J.: Adatok a Bácsalmás környéki romtanyäk madärvilägähoz ......... 234 Schmidt E.: Adatok a badacsonyi tájvédelmi körzet madärfaunäjähoz .. . . . . . . . . . 81 Schmidt E.: A magyarországi mezeipocok- (Mierotus arvalis) állomány relatív sűrű- sége 1969 — 71-ben bagolyköpetek vizsgálata alapján ....................... 189 Schmidt E.: vide Dr. Keve A. Dr. Sterbetz I.: vide Béczy T. Qt Dr. Sterbetz I.: A hödmezöväsärhelyi Tisza-arter természetvédelmi területeinek madarvilaga u. case oe be sno a ae on) IE IE 45 Dr. Sterbetz I.: Növenyvedöszer okozta vadlüdelhulläsok a kardosküti természetvé- delmiiteruleten ERRORE LILIAN IATA 223 Dr. Sterbetz I.: Dögkeselyű Békés megyében ...........-L 00 226 S2ab0 E. Orvos lud'aMelencei-tavon 40 enna cc ei 225 Szabó 1.2 Apaealud Sarszentägotans zn u. I 225 Szabo I.: Feherkarmü vérese kézre kerülése Velencén ............14..... Meme 228 Szabo I.: Hébagoly Szekesfehervar hatäräban eleste cess teed iene nennen 228 Szabó L. V.: A esikosfejü nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) fészkelése a Horto- bagyon Er SETE 133 Szentendrey G.: Megfigyelések a kerecsensólyom alkalmazkodéképességérél ....... 226 Szlivka L.: vide Béczy T. A IRovadıközlemenvek asses Reel 223 Könyvismertebes. san ARES a ee Re ee ER ER DI CREER 243 Index alphabetieus avium: en. see ae di oleate a separa ee eevee emer 249 x Aquila LXXVIII LXXIX. 1974 — 1972. INHALT Aradi, Cs. — Fintha, I.: Der Rotkopfwürger (Lanius senator) im Alföld und in der limgsebunesronrBebrecen re. ern en sans die erase wie eue are liana 179 Bankovics, A.: Das Brüten des Wintergoldhänschens (Regulus regulus) im Bükk- BORN Re ee ee ee re 175 Bankovics, A.: Samtente an der Donau und auf dem Osaj-See .................. 236 Bankovies Ar vosenstar-Beobachtungen li... 22e eine eat 239 Bécsy, L.: Angaben zur Vogelwelt des Waldes von Peszer ........:.............. 97 Becsy, L.: Angaben: zur Ernährung des Kaiseradlers .....:...,...........44.2 236 Becsy, L.: vide Janisch, M. Becsy; Le Daten zum INisten-des: Kolkraben. . er siren Gee ce see ba 345.2 238 Béczy, T.— Mosansky, A.— Dr. Sterbetz, I.— Szlivka, L.: Die aktuellen Fragen des Kranichzuges;im Karpatenbecken ess ce ater 64 eni nere 31 Bozskö, Sz.: Der Neuntöter als Nesträuber der Nachtigall ...................... 239 Csaba, J.: Das Vorkommen des Auerhuhnes (Tetrao urogallus) im westlichen Teil desttomiatoG Vasta ie ORRORE AR e 169 Csaba, J.: Ornitologische Angaben aus dem Komitat Vas ...................... 241 Devié, M.: vide Mikuska, J. Fintha, I.: Angaben zur Kenntnis der Brutverhältnisse von Corvus frugilegus ..... 150 Fintha, I.: vide Aradi, Cs. Fintha, I.: Angaben über Wanderfalken und Haselhühner aus dem Sätor-Gebirge.. 237 Fintha, I.: Dreizehnmöwe auf der Puszta Hortobägy .....................,.,.. 237 Fintha, I.: Auf dem Baum singende Haubenlerche ............................ 238 Fintha, I.: Angaben über Kolkraben aus dem Sätor-Gebirge .................... 238 Hale, W. G.: The taxonomic status of the Redshank in Hungary ................ 199 Ham, I.: vide Mikuska, J. Dr. Igmandy, Z.: Brüten einer Tannenmeise in einer Nesthöhle eines Parkes ...... 239 Janisch, M.— Bécsy, L.: Brutangaben eines Schlangenadlers .................... 236 Janossy, D.: Neuere Daten zur Faunengeschichte sowie zum heutigen Vorkommen des Eiaselhuhnes (Tetrastes bonasia) in Ungarn 2... 0.442,00 44 irene 155 Dr. Keve A: Über die Laridac des Balaton sss sss e esem a e en ss soie ea bő Dr.’ Keve, A.— Schmidt, E.: Angaben über Tannenhäher ...................:,... 239 Majië, J.: vide Mikuska, J. Mikuska, J.— Majië, J.: Das Britten der Zwergscharbe (Phalacrocorax pygmeus) am OPA ESCO on Hye aa eb nta 183 Mikuska, J.— Ham, I.— Pelle, I. — Device, M.: Das Vorkommen der Zwerggans (Anser ELGYUNTODUS US OA MIRE LUE ee secousses ve set 187 Mosansky, A.: vide Béczy, T. Moskdt, Cs.: Brüten einer Kohlmeise in einem verlassenen Eichelhähernest ....... 239 Dr. Papp, J. L.: Ornithologische Angaben über die Fischteiche von Pellerd ....... 106 Pelle, I.: vide Mikuska, J. Penzes, A.: Angaben über die Ernährung der Wacholderdrossel (Turdus pilaris) in LOTS ee nanne rea 198 Dr. Rékasi, J.: Angaben zur Vogelwelt der zerfallenen Gehöfte in der Umgebung von CES A E ARRE I AM 242 Schmidt, E.: Angaben zur Vogelfauna des Naturschutzbezirkes Badacsony ........ 90 Schmidt, E.: Angaben über die relative Häufigkeit der Feldmaus (Microtus arvalis) in Ungarn, auf Grund von Gewöllenuntersuchungen der Waldohreule (Asio otus) Schmidt, E.: vide Dr. Keve, A. Dr. Sterbetz, I.: vide Beczy, T. p Dr. Sterbetz, I.: Die Vogelwelt der Reservate des Uberschwemmungsgebietes der Theiss ‘bei Höodmezöväsarhely ui ud as ole A IA IR TE 78 Dr. Sterbetz, I.: Das Pflanzenschutzmitteln verursachte Eingehen der Wildgänse im Naturschutzgebiet von Kardosküt ee RER ee ee 235 Dr. Sterbetz;.1.:Schmutzgeier im Komitat BÉKÉS CM een a ee 236 2000; I. Rim gel gansta dieta aan) a are Iole ORI 235 2abo, I. Weisswangengans.in SarszentagOte Sl ee ies cle ehe iste = erie 236 225041: :-Boteltalke.beinVielencor. ee DI Szabo, I.: Beobachtung einer Schnee-Eule in der Gemarkung von Székesfehérvar .. 237 Szabo, L. V.: Das Nisten des Seggenrohrsängers (Acrocephalus paludicola) in der Hor- tobagy-Buszta, ii ns Ne ERRE chek EI 141 Szentendrey, G.: Beobachtungen über die Anpassungsfähigkeit des Würgfalken .... 237 Szlivka, L.: vide Beczy, T. Kleine Mitteilungen ern alessia sue an sade sto i ee er Re sy ene ene 235 Duchbesprechunrent a, ar ann ae ee RE 243 Index alphabeticus avium ta ia ida chy oid see Sieve te a ee ee 249 Aquila LXXVIII LXXIX. 1971 — 1972. ÁBRÁK JEGYZEKE - VERZEICHNIS DER ABBILDUNGEN — DIA oo Do . A daru feszkelöhelyei a Karpat-medencében — Die Nistplätze des Kranichs im EMAL ALON DECKEMi Mays caiman. wilh hee cis ene RIN nn . A Kárpát-medencei daruvonuläs 1967 tavaszán — Der Kranichzug im Karpa- tenbeckensun Eruklins190 Wr ne ee nee es een ee . Atvonulö mennyiségek alakulása 1967 őszén — Der Verlauf der durchziehenden Nencen im, Herbsul 9b m ae een we ses sila ae ae ee 2.12.1968. evi tavaszi vonulas — Der Frihlingszug 1968. ....:.........:.,.. . A vonuläs alakuläsa 1968 öszen — Der Verlauf des Zuges im Herbst 1968 ..... . A darvak jellegzetes gyülekezöhelye a kardoskuti természetvédelmi területen — Typische Sammelstelle der Kraniche auf dem Naturschutzgebiet Kardoskut . Darucsapat Kardosküt hataraban — Kraniche in der Gemarkung Kardoskut .. . Taplalkozö darvak Kardosküton — Sich ernährende Kraniche bei Kardosküt . A martélyi tájvédelmi körzet és a Sasér természetvédelmi terület vazrajza — Die Naturschutzgebiete von, Martély und Sasér ......: u... 0 se sue e due à . Az änyäsi-holtäg Martélynal — Die tote Arm bei Märtely .................... . Elärasztott kubikok és botolö füzek Körtvelyesben — „Kubik“-Gruben mit Ne sseniboiitorivelVo8* ci rn en sde ee Se a Say een diese te . Iszapzätonyok árvíz után — Schlammbänke nach dem Hochwasser .......... . Nyár végi kisköesag-gyülekezes a Barci-réten — Ende des Sommer versammeln Sieh ‘die Seidenreiher auf der Barei-Wiese LL... rire iena . Bakesò a saseri Nagyréten — Nachtreiher im Naturschutzgebiet von Sasér . Szürke cankö a Barci-réten — Grünschenkel auf der Barci-Wiese ............ . Erdei cankö a Barci-réti kubikokban — Waldwasserlàufer am Barci-Wiese . Badacsony tet6része erdővel borított. Az erdöszel a fülemülek és a baratkak tipi- kus fészkel6helye — Der oberste Teil des Badacsony-Berges ist mit Wald bedeckt. Die Waldränder sind typische Brutgebiete von mehreren Arten (Nachtigall, Mioncherasmuckeuswe):. Miro ana à ei oies a dan obs ető ee . Öreg, nädtetös épületek elsősorban a mezei verebeknek nyújtanak jó feszkelesi le- hetőségeket — Alte, strohbedeckte Gebäude bieten vor allem dem Feldsperling PbS N IsLmoslichketenee ee eme gr ws en ee ee E . A szőlők közé ékelt bokrosoknak igen fontos ökológiai szerepük van. Ezek bizto- sítják a kapcsolatot az erdő és az alsóbb szőlőterületek között — Die Buschstrei- fen haben am Weinberg eine wichtige ökologische Bedeutung. Sie versichern den Kontakt zwischen dem Wald und den unteren Weingebieten ................ MEGA a tcaziken, = Habichtam Horst i, do. wae seston ss boo wpe na a ins wees ty . A vetési varjú fészektelepei a Szamos vizsgált szakaszán — Kolonien der Saat- krähe am beschriebenen Szamos-Abschnitt ...............................e. . A siketfajd előfordulása Vas megye nyugati határvidékén — Das Vorkommen des Auerhuhnes im westlichen Teil des Komitates Vas ......................... . A kis kärökatona fészkelése a Szäva és a Duna vonalätöl eszakra — Das Nisten der Zwergscharbe nördlich der Linie der Save und der Donau ............... . A mezei pocok relativ sűrűsége Magyarországon 1969 — 1970-ben erdei fülesba- goly köpetvizsgälatai alapján — Die relative Häufigkeit der Feldmaus in Ungarn aus Waldohreulengewöllen 1969/1970 „....-...-..2.r ee e ezé ariana seen es . A mezei pocok relativ sürüsege Magyarorszägon 1970 — 1971-ben erdei fülesba- goly köpetvizsgälatai alapjän — Die relative Häufigkeit der Feldmaus in Ungarn aus Waldohreulengewöllen 1970/1971"... ee bleeds eS eee eee rime nn ne . A mezei pocok relativ sűrűsége Magyarországon 1971 —1972-ben erdei fülesba- 84 94 144 163 181 190 193 Ne) 10 goly köpetvizsgälatai alapjan — Die relative Häufigkeit der Feldmaus in Ungarn sls. Waldohreulengewollen LIT IT IT Zs os cin ols ne iste susie rer re ee . Az európai piroslabu cankök szinvältozatainak megoszlása — 1. Sötét fahejszinü näszruhäs peldänyok elterjedése — 2. Sötetbarna näszruhäs peldänyok elterjedé- se — 3. Hasonló örökletesseggel bíró populáció — 4. A sötétbarna változat terjesz- kedésének iránya az utolsó eljegesedés után — 5. A sötét fahejszinü változat ter- jeszkedésének iránya az utolsó eljegesedés után — Distribution of colour forms of the Redshank in Europe — 1. Distribution of birds showing dark cinnamon breed - ing plumage — 2. Distribution of birds showing dark brown breeding plumage — 3. Populations of genetic similarity — 4. Direction of spread of dark brown morph after the last cold period — 5. Direction of spread of dark cinnamon morph after the ast; cold periode. we. nn ee RE . A magyarországi vizsgálati anyag lelöhelyei — Fundorte der Bilge in Ungarn gesammelt 2... Herz Os. nen A Gia G ee COI oreo dd DOO CCE b heh 9. A legkiterjedtebb szärnytükrü, és egyike a legvilägosabb magyar peldänyoknak. (Figyeljük meg a kormänytollak fekete gerincét a tiszta fehér zászlók között) — Das Exemplar aus Ungarn mit breitesten Flügelspiegel und eines der hellesten Stücke. (Achtung auf den schwarzen Federschaft der ganz weissen Steuerfedern) . Parlagi sas tojó fél nyulat hozott négyhetes fiékäinak — Das Kaiseradler- Weibchen hat für ihre 4 Wochen alte Jungen eine halbe Hase mitgebracht ...... . Fibkajat etető kigyäszölyv a Dunazug-hegységben — Fütternde Schlangenadler M Ungaro iii adattata nea dana RE . Fenyveseinege fidkéi — Junge Tannenmeisen .... es ate s ees eee 194 200 213 Aquila LXXVIII LXXIX. 1971 —- 1972 A KÁRPÁT-MEDENCEI DARUVONULÁS IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI Béczy Tamás — Dr. Mosansky Arisztid — Dr. Sterbetz István — Szlivka László Annak ellenére, hogy a daru [Grus grus (L.)] vonulásával Európa-szerte gyakran foglalkozott már az irodalom, mégis számos nyitva maradt kérdés kívánja meg a további vizsgálatot. Ma sem látjuk még folyamatosan a kes- keny vonulási utak vonalvezetését. Alig tudunk valamit a daru vedléséről, és Mecklenburgtól délre a gyülekezőállomások térbeni megoszlásáról, ökoló- giai viszonyairól is szűkösek az ismereteink. E kérdések tisztázására évekkel ezelőtt egy néhány főből álló kis kutató- csoport kezdett szervezkedni, de a vállalkozás csakhamar széles, nemzetközi megfigyelőhálózattá erősödött. 1967/68-ban már Finnországban, Svédország- ban, az Észt SZSZ Köztársaságban, Dániában, Lengyelországban, az NDK- ban és az NSZK-ban, Franciaországban és a Kárpát- medence országaiban folyt összehangolt kutatás. A nagy, kontinentális méretű vizsgálaton belül a Kárpát-medence zárt táj- egységében is számos helyi probléma jelentkezett. A darukérdést itt három évtizeddel ezelőtt SCHENK (1938, 1938/a) vizsgálata, és közel négyezer adat tekintélyes statisztikájára alapozta feltevéseit. Kimutatta, hogy a darvak tömeges átvonulása a Tiszától keletre megy végbe, a Duna — Tisza közén már csak szórványosan, a Dunántúlon pedig ritkán figyelnek meg csapatokat. E keletre összpontosuló tömegeloszlásból, valamint a gólyavonulás tapasztala- taiból azt valószínűsítette, hogy a Kárpát-medencét átszelő darucsapatok útja Dobrudzsa felé folytatódik és Kisázsia partjait követve az Égei-sziget- világon át érik el a Nílus-vö ily telelőhelyeit. A továbbiakban diagramot kö- zölt a vonulás időbeni alakulásáról, majd összefoglalta az egykori költési adatokat. A vonulás útirányával kapcsolatos megállapításaihoz a későbbiek folyamán NORREVANG (1959) is csatlakozott. Több szempontból is időszerűvé vált, hogy újraértékeljük ezt a harmincéves vizsgálatot. A Közép-Európán átmenő darvak Dobrudzsa felé irányuló vo- nulásának feltételezését ugyanis kétségbe vonta az irodalom (LIBBERT, 1938). Mivel azóta sincs gyűrűzési adatunk, ezt a kérdést csak összehangolt megfigyelőhálózat útján lehet tisztázni. Az utóbbi évtizedek tájváltozásai, növényvédelmi problémái szintén megkívánják, hogy újra felmérjük az át- menő darutömegek mennyiségét, számba vegyük és ökológiailag értékeljük a jelenlegi gyülekezőhelyeket. Ugyanakkor néhány — SCHENK felsorolásá- ban nem szereplő vagy csak ezután kimutatott — költési adat összefoglalá- sával is ki kell egészítenünk az egykori populációk történetét. Tanulmányunkban B£czy TAMÁS (Románia) az 1967/68. évi vonulás időbeni alakulásának értékelését végezte el. DR. MOSANSKY ARISZTID (Csehszlovákia) a kelet-szlovákiai problémákat tárgyalja, DR. STERBETZ IstvAN (Magyarország) a fészkelő- és gyülekezőhelyek témakörével foglal- 11 kozik, SZLIVKA LAszLö (Jugoszlávia) pedig a Kärpät-medencetöl délre folytatödö vonulasi utak megrajzolasat kisérelte meg. Az 1967/68. evi vonu- las statisztikajahoz kilencven megfigyelő szolgáltatott adatot. A hosszú név- lista részletezését helytakarékosságból sajnos mellőznünk kell, munkatár- saink értékes támogatásáért ezúton mondunk köszönetet. A nemzetközi együttműködés adminisztratív megkönnyítéséért a bukaresti Comitetul de Stat pentru Cultura si Atra-nak külön köszönettel tartozunk. Fészkelési adatok a Kárpát-medencéből A daru Kárpát-medencei fészkeléséről számos — zömmel néprajzi és tör- ténelmi tárgyú — forrásmunka tanúskodik, sajnos azonban kevés közöttük a faunisztikai értékkel hasznosítható. SCHENK egykori összefoglalóját az idő- közben megismert adatokkal kiegészítve, következőkben ismertetjük a vizs- gált tájegységben számba vehető kültéhelyeket. Magyarországon a Fertöröl csupán egy, 1815-böl származó, körmendi le- velforräs utal a fészkelésre (LAPOSI, 1914). A Hansagbol 1890-ben tűnt el a költöfajok sorából (CHERNEL in BAER, 1907). A mult század hatvanas évei- ben a Marcal ärtere (SCHENK, 1938), 1870 tajan a Fejér megyei Sarret szol- galtatott adatokat (CHERNEL in BAER, 1907). A fonyódi Nagyberekben, a FT PA TS | J ef sé RD Jelmagyarazat: e Fészkelőhelya századfordulóig Niststanden bis zur Jahrwende A Feszkelesi adalok a jelen századból Niststanden aus dem gegenwärtigen Jahrhundert 1. ábra. A daru fészkelőhelyeit a Kárpát-medencében Abb. 1. Die Nistplatze des Kranichs im Karpatenbecken 12 Balaton deli partvidékén csak a századforduló táján maradt ki a költöfajok sorából. Pest megyéből datum nélküli tojásokat őriztek a Nemzeti Múzeumban. A Duna— Tisza közén 1876-ban a HODEK által gyűjtött tojások a második világháború során semmisültek meg a Madártani Intézetben. Egy 1852-ben gyűjtött hódmezővásárhelyi fészekaljat szintén a Nemzeti Múzeumból tartunk számon (SCHENK, 1938, 1938/a). Ugyancsak Hódmezővásárhely környékéről származó, adatolatlan fészekaljat adományozott SULYOK IGNÁC az 1891. évi budapesti II. Nemzetközi Ornitológiai Kongresszuson kiállított tojás- és fészekgyűjteménynek (Lovassy, 1891). Számos érdekes adat gyűlt egybe a békési— bihari Sárrétről, ahol egykor hatalmas ősmocsarat tápláltak a Be- rettyó és a Körösök áradásai. Néhány általánosító fészkelési közlés után a debreceni BL Kollegium gyűjteményéből kerül elő az első, közelebb- ről adatolt sárréti darufészekalj. Lovassy (1887) Kovács JÁNOSRA hivat- kozva közli, hogy a múlt század ötvenes éveiben a sárréti Zsadányban rend- szeresen költött a daru, a falusiak házilúddal keltették ki az összegyűjtött tojásokat. CSATH (1938) szerint Vésztőn még 1870-ben is fogtak darufiókát. Ez időből CHERNEL (in BAER, 1907) Füzesgyarmat, Okány és Tótkomlós környékét jelzi fészkelőhelynek. A sárréti darupopulációról meglepő adatokat közölt néhai K. NAGY Lagos, zsadányi református lelkész a Magyar Ma- dártani Intézetben őrzött, kiadatlan kéziratában. Szerinte bizonyított, de szakavatott ornitológus által nem ellenőrzött adatokat sorol fel Zsadányból, ahol 1926-ban, majd 1932-ben — mindkét alkalommal csaknem ugyanazon a helyen — találtak egy-egy darufészket két tojással. A hírhedt 1940. évi ár- vizek idején Vátyonban került meg két darufészek, szintén két tojással. Az egyik fészekaljat liba alatt kikeltették, de a fiókák harmadnapos korukra el- pusztultak. Szemtanúktól szerzett ér tesülései szerint a daru itt egykor nagy- kiterjedésű nádasokban költött, ingoványos, zsombékos helyeken. Száraz fűből kiképzett fészkét kákára, nádtorzsára építette. Költőhelyén olyan ma- gas volt a növényzet, hogy az ülő madár feje kevéssel a fű vagy a káka fölé emelkedett. A századvégi mocsárlecsapolások után Oros és Rácszállás kör- nyékén a darvak kényszer űségből búzában, rozsban és kenderföldeken is köl- töttek (K. NAGY —). CHERNEL (in BAER, 1907) a Sárréttől északabbra a Tisza árterének egyes pontjain, az Eger-patak torkolatvidékén és a bodrog- közi Nagyláp és Hosszúrét mocsaraiban említ fészkelést. A legutóbbi időkben Szentes közelében, Cserebökény-pusztán 1952. május 2-án találtak eltojt da- rutojást (OcsovszKy, 1964). Kelet-Szlovákiából Frrtanc (1955) Senne (Szenna) környékén hajdani költőfajnak minősíti a darut. Erdélyben ZeyK (1920) a székelyföldi Feketeügy mocsárban említette fészkelőnek a XIX. század közepén. Az Alföld déli peremvidékén húzódó, észak-jugoszláviai Vajdaságban SCHENK, (1938) Csurog vidékén egykori költőfajnak említi. CHERNEL (in BAER, 1907) a Dráva torkolatában az ún. Dárdai háromszögben, Zentán, Törökbecsén és a Torontáli Duna szakasz mindkét parti ártereiben, 1870 táján mondja szórványos fészkelőnek. PELLE (1967) 1965-ben valószínűsítette az utolsó Kárpát- medencei fészkelést. Szerinte Uzdin (Újozora), Idvor (Torontál- újvár) és Sakule (Torontálsziget) háromszögében feltételezhetően költött ekkor egy darupár. Kétségtelen, hogy a Kárpát-medencében egykor sokkal több helyen és na- gyobb számban költött a daru, mint ahogy ez a forrásmunkákból megálla- pítható. Ugyanakkor azonban feltűnő, hogy az állandó populációk feimorzso- 13 lödasa és a mélyreható tajvaltozasok ellenére is egyre-másra kísért a fészke- lese, ha vizbö tavaszokon erre lehetőség kínálkozik. Az 1926-0s, 1932-es, 1940-es és végül az 1956-0s adatsorozat arra enged következtetni, hogy a nagy forgalmú vonulási utak mentén időnként kivételesen kedvező ökológiai viszonyok napjainkban is alkalomszerű fészkelésre ösztönözhetnek egyes da- rupárokat Az 1967/68. évi vonulás időbeni alakulása Dolgozatunk bevezetőjében említettük azokat a szempontokat, melyek megkívánták, hogy SCHENK korábbi összefoglalója után újból statisztikailag értékeljük a Kárpát-medencei daruvonulást. Megfigyelőhálózatunk kiépíté- sét SCHENK vonulási térképére alapoztuk, de messzemenően figyelembe vet- tük az azóta megjelent irodalom, valamint széles körű levelezésünk tájékoz- tatásait is. Az itt felhasznált forrásmunkákból csupán azokat tüntetjük fel, melyek a pusztán faunisztikai adatszolgáltatáson túlmenően is foglalkoznak a daruproblémákkal, mert az Aguilában, a Kócsagban a különböző vadász- lapokban és népszerű természettudományos kiadványokban megjelent elő- fordulási adatok nagy száma meghaladja a teljes irodalmi felsorolás lehető- ségeit. A terepmunka már 1965-től megkezdődött, de csak 1967-re sikerült annyi megfigyelőt szerveznünk, hogy adatszolgáltatásuk az egész területről átfogó képet nyújthasson. A feldolgozott években 90 munkatárs 1071 adatot közölt, s ennek alapján készítettük el az 196 7/68. évi nagy vonulásidény gra- fikonját, illetve az előfordulásokat és a tömegeloszlást bemutató térképváz- latot. A grafikonok országhatároktól függetlenül a Kárpát-medencében na- ponta megfigyelt darvak összmennyiségét tükrözik. A vonulási időszakon kívül észlelt, átnyaraló, telelő vagy alkalmi, kóborló példányokkal, illetve csapatokkal a gyülekezőhelyek fejezetében foglalkozunk. 1967 tavaszán az első visszatérő csapat március 3-4n a nyugat-szlovákiai Piestany (Pöstyén) környékén jelent meg. E szokatlanul korán érkező. né- hány száz darvat hosszú szünet követte. Ezalatt csak a Bácskában és Banát- ban figyeltek meg egy-két csapatot. Március 10-e után indult meg a folyama- tos átvonulás, de a fokozatosan növekvő dar umennyiség a hónap végén alig néhány esetben haladta meg a napi 300 db-ot. Áprilisban kisebb-nagyobb ingadozással folytatódott a márciusi kép. A hónap elején átmeneti csökkenés, majd 15-e után újabb tetőzés, azután hirtelen visszaesés következett. 19-ével gyakorlatilag befejeződött a vonulás. A hó végéig még szórványosan észlel- db 500 0 LL 10 20 30 10 20 30 Idoszak III. IV V. 2. abra. A Karpat-medencei daruvonulas 1967 tavaszan Abb. 2. Der Kranichzug im Karpatenbecken im Frühling 1967 14 10 20 30 10 20 30 0 20 30, Iddszak IX. X XI. 3. ábra. Atvonulé mennyiségek alakulása 1967 őszén Abb. 3. Der Verlauf der durchziehenden Mengen im Herbst 1967 tek darvakat, Erdélyben mäjus 9-én figyelték meg az utolsö csapatot. E ta- vaszi ideny az ätvonulö mennyiseget illetöen közepesnek mondhatö, és 48 nap alatt zajlott le III. 3—IV. 19. idöközeben. | 1968 márciusában ismét koran kezdődött a vonulás. Eszak Jugoszláviában a hónap 5—10 napjai között már tekintélyes méreteket öltött. A második harmadban átlagosan 180 — 200-as mennyiségek mutatkoztak, de 23-án szá- muk ugrásszerűen megnövekedett. A Kárpát-medencében észlelt darvak összmennyisége ekkor napi 6— 900 db között mozgott. Április 2-án még 800 feletti volt a létszám, de utána hirtelen csökkenés következett, s ez az ala- csonyabb szint kisebb-nagyobb ingadozásokkal a hónap közepéig húzódott 500 D_ 10 20 30 10 20 30 10 20 30 Időszak Il IV. V 4. ábra. Az 1968. évi tavaszi vonulás Abb. 4. Der Frühlingszug 1968 15 el. 18-án újra erősen emelkedett számuk és 22-én kb. 2000 db-bal tetőzött. Ez az erős átvonulás viszonylag magas szinten néhány napon át folytatódott, majd 30-án hirtelen hullámvölegyel befejeződött a mozgalom. Kisebb csapa- tok még májusban is mutatkoztak, de ekkor vonulásról már nem beszélhet- tünk. 1968-ban a tavasz nagyobb mennyiségeket forgalmazott az előző évi- nél és III. 1—IV. 30. időközében 61 napig nyúlt el, tehát az 1967. évi tavaszi vonulást időtartamában is fölözi. 1967 őszén az első csapatok már IX. 14-én jelentkeztek. Ettől kezdve a hó- nap folyamán aránylag egyenletes, közepes szint alakult ki, melyet az utolsó napokban egy ugrásszerű beözönlés szakított meg októberig. Október elejé- től fokozatosan egyre több darvat észleltek. E hó 10-én következett be a te- tőzés 1200 db-bal. A továbbiakban november 10-ig erősen hullámzó, de folya- matosan csökkenő a statisztika. November 10-én volt az utolsó jelentős át- vonulás. Ezután hirtelen csökkent a darvak mennyisége, azonban december első hetéig még így is folyamatos, állandó jellegű volt a mozgalom. Az 1967 évi, viszonylag mozgalmas ősz egyenletes átvonulásról tanúskodik. IX. 14 — XII. 9. között 87 napot ölelt fel az időtartama. 1968. szeptember 17-én érkeztek az első csapatok, de a hó végéig folyama- tossága ellenére is alacsony szinten maradt a vonulás. Október első harmadá- ban hasonló volt a kép, 10-étől erősödött a mozgalom. 20-án hirtelen 2500 db 3000 ] 25007 2000] 15007 100071 bee Ses 10 20 30 10 20 30 10 20 30 Idoszak IX x RU 2. abra. A vonulás alakulása 1968 észén Abb. 5. Der Verlauf des Zuges im Herbst 1968 16 folé emelkedett a megfigyelt madarak száma. Az utolsó harmad ingadozó jel- legű. Kezdetben több száz főnyis csapatokat észleltek, majd 29-én hirtelen 3000 db-ot meghaladó mennyiséggel bekövetkezett az idény tetőpontja. E ki- ugró érték után hirtelen mélypontra zuhant a vonulási grafikon. November 10-ig még folyamatosan jelentettek kisebb csapatokat, de a hönap mäsodik felétől egyre több megszakítással laposodik el, s 29-én végképp le is zárul a mozgalom. Ez évben, 1967 őszével ellentétben, a darvak zöme néhány be- özönléses napon vonult át. Ettől eltekintve IX. 17— XI. 29. között közepes szinten mozgott a folyamatosan 73 napig húzódó migráció. A bemutatott két évből kitűnik, hogy ősszel hosszan elnyúlik, tavasszal viszont lényegesen rövidebb idő alatt zajlik le a Kárpát-medencei daruvonu- lás. A két tavaszi idény átlaga 54 nap, az őszi középérték 80 nap, vagyis más- félszer hosszabb az előbbinél. A vonulási időszakokban egyenletesen alakuló vagy inváziós napokra tagozódó darumozgásoknak az időjárási és táplákozási adottságok mindenkori alakulásában találjuk meg a magyarázatát. A Kárpát-medencei daruvonulás útiránya Míg vizsgálati éveinkben a vonulás időbeni alakulása SCHENK grafikonjai- val majdnem teljesen azonos, feltűnő, hogy ugyanakkor a tömegeloszlás és az útirány esetében már lényeges az eltérés. SCHENK térképén a Dunántúlon csak egészen elvétve jelenik meg a daru, a Duna— Tisza közén is majdnem alkalomszerű az átvonulás. Rendszeres mozgalomról csak a Tiszától keletre eső területek tanúskodnak, ahol a Bihar- hegység következetesen megkerült tömbjén túl, Erdély keleti harmadát szeli át a fő vonulási út. Napjaink adatgyűjteménye dunántúli viszonylatban még egyezik a hajda- nival. A Duna — Tisza közén egykor megállapított, igen szórványos átvonulás képe azonban már csak a Szegedtől északra eső területen tapasztalható. A magyar — jugoszláv országhatár közelében, valamint ettől délebbre a vojvo- dinai (vajdasägi) pusztäkon viszont rendszeresen megjelenö, tekintelyes da- rumennyiségekrél számolt be a most mar sűrűn kiépített megfigyelöhälöza- tunk. A fő vonulás sem Kelet-Erdélyben, hanem félreérthetetleniil a Nagy- alföld keleti szegélyén húzódó, nagy kiterjedésű, nyugalmas pusztákon megy végbe, és itt kb. a magyar — román országhatár vonalával húzhatnánk meg az átvonulási terület tengelyét. A tiszántúli daruvonulásról RUDESCU u (1958) is hasonlóképpen nyilatkozik. Irodalmi összefoglalójában a Tisza-völgy és a Bihar-hegység között, Máramaros — Szatmár — Nagyvárad — Temesvár sík- ságain tűnik ki a legtekintélyesebb mozgalom. Sajnos SCHENK tanulmánya nem közöl forrásmunkákat, csupán annyit jegyez meg, hogy statisztikája 1895— 1938 időközének 1784 tavaszi s 1973 őszi adatára alapul. A második világháború során értékes cédulakatalógusa is megsemmisült, így ma már nincs rá lehetőség, hogy részleteiben is összeha- sonlíthassuk az egykori és a jelenlegi vizsgálatot. "Valószínű, hogy az eltérő megállapításokra a hajdani és napjainkban működő megfigyelőhálózat részt- vevőinek területi elhelyezkedésétől kapnánk magyarázatot. Ezenkívül a Keleti-Kárpátok közvetlen szomszédságában, Bukovina sztyeppéin végbe- menő daruvonulás hatalmas mérete is bizonyára befolyásolta a Kelet-Erdely- ben feltételezett vonulási főútvonal korábbi nézetét. SCHENK a zömmel máramarosi szakaszon belépő darvak útját a Vörös- 2 AQUILA 1971/1972 17 toronyi — Törcsväri — Besztercei — Tömösi — Bodzai — Osanci— Ojtozi — Gyime- si— Tölgyesi szorosokon át Dobrudzsa irányában valószínűsítette, és a végcélt az Égei-tenger szigetein át a Nílus-völgy telelőhelyeiben jelölte meg. Ezt a feltételezést vonta kétségbe annak idején az irodalom (LIBBERT, 1938). Mivel e vitához gyűrűzési adat azóta sem szolgáltatott kézzelfogható bizonyí- tékot, jelen vizsgálatunk során a lehetőség szerint sűrűn és nagy területen ki- épített megfigyelőhálózat útján próbáltuk ezt a kérdést áttekinteni. A Kárpát-medencei daruvonulás útirányának nyomon követését BAUER (1963) tanulmányával kell kezdenünk, aki irodalmi összefoglaló és az 1955 — 62. évi megfigyelések alapján kimutatta, hogy az észak — északkelet felől ér- kező csapatok valahol a szlovák — lengyel— szovjet országhatárok találkozási pontja táján s ettől keletre özönlenek át a Kárpátokon. NAGY (1918) szerint az Uzsoki-hágón, illetve az Ung-völgyén halad át a zöme. Szlovákiában a ke- leti országhatár és Senné (Szenna) között keskeny sávban húznak át a darvak a Nagyalföld felé. MosansKY újabb keletű megfigyelésekre alapozva annyi kiegészítést fűz BAUER tanulmányához, hogy a darvak nemcsak a Vihor- láttól keletre lépik át a Kárpátokat, hanem a Torysa (Tarca) folyóvölgye és a szovjet határ között valamennyi többi felvidéki folyó fölött is átvonulnak, ha nem is olyan tekintélyes mennyiségben, mint a Vihorláton túli részeken. 120 adat áttekintéséből megállapította, hogy a kelet-szlovákiai — Alföldön Szenna közismert gyülekezőállomásán, a Bodrogköz szlovák területén, a Kosicei (Kassai) — katlan déli részének síkságain, sőt még PreSov (Eperjes) környékén is rendszeresen figyelnek meg kisebb-nagyobb mennyiségben át- vonuló vagy megpihenő darucsapatokat. E keskeny területsávtól nyuga- tabbra a daru — akárcsak a Dunántúl esetében — a Felvidéken is nagyon szór- ványos átvonuló. A Kárpátok átrepüléséről tanúskodó megfigyelések egytől egyig az időjárás szerepét hangsúlyozzák. BAUER (1963) szerint csak szélmentes, tiszta időben repülik át a magas hegyeket. Ködös, szeles napokon soha nem figyelt meg hegyvidéki átvonulást. CHERNEL (1918) is megemlített egy 1909-ből szár- mazó máramarosi megfigyelést, amikor Rahó környékén csendes, derült ok- tóberi napon láttak 1300 m magasságban egy havasi réten megpihenő daru- csapatot. TYucH JÁNOS máramarosi vadőr szóbeli közlése szerint a negyve- nes években Dolha környékén egy hirtelen keletkezett tavaszi vihar miatt több száz főnyi darusereg kényszerült leszállásra, s a hóförgeteg két napon át tartotta fogva a völgykatlanban rekedt csapatot. Az Északkeleti-Kárpátok szakaszán belépő darvak útja délnyugat felé haladva először a Nagyalföld keleti szegélyén vezet át, és mennyiségük zöme a hajdúsági — bihari — békési puszták sávjába tömörül. Az 1967/68. évi meg- figyelőhálózat kimutatta, hogy ez a keskeny útvonal Szegedtől délre legyező- szerűen szétterül és a Duna — Tisza közének legdélibb magyar szakaszára, Bánátba, Bácskába, sőt még Baranya megye Jugoszláviába eső síkságaira is szétszóródnak az eddig Tisza-völgyi vonalvezetést követő csapatok. A továbbiakban szerbiai és macedóniai megfigyelőinktől vártunk feleletet arra, hogy SCHENK (1938) és NORREVANG (1959) feltételezése szerint Dob- rudzsába vagy LIBBERT (1938) megállapításához híven Olaszország felé húz- nak-e tovább az Alföld déli peremén felgyülemlett darucsapatok. A Balkán félsziget jugoszláv területeiről jelentő 39 megfigyelő statisztikája az utóbbi álláspontot erősítette meg. A Pannon-síkság déli peremvidékén, Baranyában találjuk a rendszeres daruvonulás határzónáját. Bácskában már lényegesen nagyobb mennyisé- 18 = k 9 geket észlelnek, és a bánáti síkságokon torlódnak fel a legjelentősebb töme- gek. A Baranyan és Bäcskän átvonuló csapatok toronyiránt szelik át Bosznia hegyláncait (Javor, Jahorina, Zelengora, Durmitor, Zlatibor, Prokletije) és részben a Drina folyó völg gyéből törnek ki a Skadari (Szkutari 1) tó térségébe. Útirányuk ezután egy ideig az albán partokat követi, és valahol Valona öve- zetében térnek rá az Adriát átszelő útvonalra. A Bánátból kilépő csapatok kb. Vranjéig követik a Morava völgyét, s innen özönlenek be a skopjei völgy- katlanba. Itt már más irányból is érkeznek darucsapatok, az egy időben ész- lelt, több ezres tömegek ezt valószínűsítik. Ezután a Karadzica hegységen át a Pelagoniai- síkság pihenőhelyeihez vezet az útirány. A Pelagoniai-mocsarak egykor eszményi gyülekezőhelyek voltak Dél- Macedóniában, különösen ősz- időben jelentek meg itt két-három ezres tömegek viszonylag kis területeken. Az időközben gyors ütemben lejátszódó tájváltozások azonban erősen gátol- ják itt az utóbbi években a darugyülekezéseket. Pelagonia sík területeiről a délnyugat-macedóniai tavak (Prespa, Ohrid) övezetében vonulnak tovább. Bitola város környékén végzett megfigyelések és SZLIVKA egyéves ottani ku- tatásai alapján leszögezhető, hogy a Pelagonián áthúzó darvak határozott délnyugati irányt követnek. Ez a vonal a továbbiakban középrészén szeli át Albániát és valahol a Sahran — Valona régióban lép ki az Adriára, majd foly- tatódik az olasz partok felé. Állításunkat a jugoszláv kereskedelmi flotta ten- gerészei is megerősítették, akik a tenger felett gyakran figyelnek meg ősz- időben Olaszország, tavasszal Albánia felé húzós darvakat. Beméréseik sze- rint általában 1000 — 2000 m között határozható meg a vonulás váltakozó magassága. Közléseik szerint az ék alakban haladó csapatok időnként vitor- lázva köröznek is, és ilyenkor — bizonyára a légrétegek felhajtóerejének egyenlőtlenségei következtében — néha cikázó zuhanórepüléssel 2— 300 mé- terre is megközelitik a viztükröt, majd ismet magasba törve folytatjak to- vabb ütjukat. Mig ősszel egyértelműen délnyugat a vonulás ütiranya, tavasszal a balkáni térségben gyakran tapasztalunk kisebb eltéréseket is. Ilyenkor mindenfelé feltűnik a daru a Jugoszláviát behálózó folyóvölgyek ben. Az, hogy miért tartanak egyes csapatok az északkeleti iránytól eltérve egyenesen északnyu- gatnak vagy nyugatnak, ez a kérdés időjárási rendellenességekkel sem magya- rázható. Így pl. 1968 márciusában a Stalanénál (Közép- Szerbia) vonuló dar- vak következetesen rátértek a Nyugat-Morava völgyére és északnyugati irányt követtek. Ugyanilyenek voltak a boszniai, bihati tapasztalatok. Arra vonatkozóan, hogy ezek a csapatok hol cantina ak ismét a hagyoma- nyos vonuläsi úthoz, nincsenek bizonyítékaink. Valószínű, hogy a Maéva vidékén vagy a Szlavon- siksagon törtenik meg a talälkozäs. E vázolt útvonalak mellett az irodalomból kitűnik, hogy elszórtan bar, de viszonylag rendszeresen jelennek meg Jugoszlávia nyugati partvidékén is vonuló darucsapatok. E szórványos észleléseknek kb. a Neretva- völgy ké- pezi a határvonalát. E sávból a darvak a Közép-Dalmát-szigetvonalra térnek rá (Vis, Lastovo, Brusnik, Svetac, Susac, Palagruz), majd innen valószínűleg az itáliai partok délkeleti sarkpontja felé szelik át az Adriát (RUCNER, 1954; HAINARD, 1957; KATTINGER, 1960; KRPAN, 1960; CvITANIÓ, 1963; KRPAN, 1965) HAINARD még a Szlovén- Alpesekben, Kocevje környékén i is figyelt meg darvakat. KRPAN szerint a Dalmát-szigetek felett húzó darvak néha kopár sziklákon éjjeleznek. A teraszgazdálkodás elősegítését szolgáló kőkerítések falain is figyeltek meg pihenő darvakat. Olaszországból STEINFATT (1931) Palermo — Pantelleria vonalán írt le ha- DI 19 tározott irányú daruvonuläst. MOLTONI és FRUGIS (1967) a Sziciliatol nyugatra esö kis szigeteken (Vulcano, Lipari, Salina, Panaria, Stromboli és Alicudi) mondják rendszeresnek a tavasszal— ősszel áthúzó darvakat. Igen valószínű, hogy ebben az irányban találjuk meg a Kárpát-medence — Macedónia útvo- nal további folytatását, melynek végül Tunisz szakaszán kell elérni az afrikai partokat. Mindezek után csupán egy kérdés marad továbbra is homályos a Kárpát- medencei daruvonulásról, az Erdély legkeletibb szegélyén átmenő csapatok útiránya. Irodalmi adat, illetve megfigyelőhálózat hiányában ezúttal sem tud- juk bizonyítani, hogy vajon kelet felé, a Prut és a Szeret mentén átözönlő darutömegekhez csatlakozik vagy — ami valószínűbb — szintén a macedóniai útvonalra kanyárodik, esetleg talán mindkét irányba kettéválik az Olt völ- gyét követő darvak vonulása. Az adatok elégtelensége miatt az itt átmenő mennyiségekről sincs tiszta képünk, bár annyi bizonyos, hogy a bihari — be- kési síkságok tömegjelenségeihez viszonyítva az Olt vonal jelentősége erősen háttérbe szorul. Megfigyelések a gyülekezőhelyeken A darvak vonulását — határozott irányú, keskeny útvonalaikon — számos gyülekezőállomás szakítja meg. Kárpát-medencei viszonylatban a Tisza vo- nalától északra és keletre átlag 70 — 80 km-es szakaszokon alakult ki a követ- kezetesen felkeresett, nagyobb forgalmú pihenőhelyek hálózata. Legészakibb pont a Kelet-Szlovákiai-Alföld, ahol először állapodnak meg a Kárpátok felől érkező csapatok. Főleg tavasszal a Bodrogköz szlovák szakaszán is gyakran pihennek meg átvonulók. A sennéi legelőkön, Trnavka, Mihalovce, Zatin, Bega, Leles környékén és a Bodrogközben 5— 70 között váltakozó létszámú, átnyaraló darucsapatokat is többször megfigyeltek. MOSANSKY szerint az innen származó, nyáron gyűjtött példányok ivaréretlennek bizonyultak. Magyar területen négy forgalmas daruszállást tartunk számon : északkeleten első a Hortobágy, tőle délkeletre az országhatáron levő biharugrai — geszti- vátyoni puszták környéke, majd a Dél-Alföldön Orosháza magasságában a kardoskúti természetvédelmi terület, végül Makó térségében Királyhe- gyes. E gyülekezőhelyekkel párhuzamosan helyezkednek el Erdély nyugati sávjában a romániai daruállomások. Északon az Ermellek teraszán Valea Lui Mihai (Érmihályfalva) és Andrid (Érendréd) körzete, majd tőle délebbre Livada (Liváda), Les (Váradles), Gepiu (Gyapjú), Sinicolau (Románszent- miklós), Toboliu (Vizesgyán), Sintandrei (Szentandrás) községek által be- zárt terület, Cherelus (Kerülős), Gurba (Gurba) környéke, végül Simand (Simánd) és Sintamartin (Szentmárton) síkságai. Észak-Jugoszláviában a bá- nati körzetben levő Kumane (Kumán), Melence (Melence), Boéar (Bocsär) és Gaj (Gálya) községek szikespusztáin találkoznak a Tiszántúl magyar és román oldalán áthúzó csapatok. A költő, illetve telelőhely között minden bizonnyal ott keletkeznek ilyen gyűjtőpontok, ahol erre különösképpen kedvező ökológiai adottságok kínál- koznak, de ugyanakkor az egyes állomáshelyek közötti távolság is megfelel a vonuló darvak ritmusának. A hagyományosan látogatott gyülekezőhelye- ken nyílik legtöbb lehetőség arra, hogy sokoldalúan tanulmányozhassuk a daruvonulás jelenségeit. Mivel a Kárpát-medencében Hortobágy, Biharugra és Kardoskút adatszolgáltatása a legfolyamatosabb, ezért a továbbiakban elsősorban e három területre alapozzuk a vizsgálatot. 20 Jelenleg mintegy 60 000 ha-ral körvonalazhatjuk a Hortobágy területét. A hatalmas puszta egyöntetüseget azonban az utöbbi években egyre több helyen bontják meg a külterjes, elparlagosodott szántóföldek, rizstelepek és óriási halastavak. "Biharugra környéke hasonlóképpen sztyepp jellegű, itt azonban a darujárta terület a hortobágyi füves pusztáknak kb. egytizede. Az alig néhány száz ha-os kardoskúti természetvédelmi terület, és a rezervá- tumhatárokon még messze túlnyúló szikes legelők szintén ősállapotra emlé- keztetnek. A Festucetum-rétekből és külterjes művelésű szántóföldekből álló darubiotóp itt kb. 2000 ha-ra becsülhető, A kardoskúti puszta közepén hú- zódik egy 3 km hosszú, 50 — 200 m széles természetes szikes tó, az ún. Kardos- kúti Fehér-tó. Ez a tavasszal vízzel borított, de őszidőben gyakran teljesen kiszáradó tómeder a darucsapatok hagyományos megszállóhelye. A gyülekezőállomások legszembetűnőbb, közös ökológiai adottsága a ha- talmas terjedelmű, tökéletes háborítatlanságot biztosító, nyílt pusztaság. A daru vonulásidőben csak ebben a környezetben érzi magát biztonságban, és elsősorban éjjelezőhelyétől követeli meg az ilyen körülményeket. A sztyepp jellegű biotópon a víz csak ivás szempontjából játszik szerepet, de ezt az igényt legtöbb esetben az útszéli árkok, csatornák pocsolyavize elégíti ki. A magyar daruállomások mindenkori látogatottságát a kisebb-nagyobb ter- mészetes tavak vagy halastavak vízviszonyai nem befolyásolják. Kardos- kúton évről évre a Fehér-tó medrében gyülekeznek az éjjelező darvak, füg- getlenül attól, hogy sekély víz, vagy bokáig érő por borítja-e az alvóhelyet. Az éjjelezőterülettől legfeljebb. 25 — 30 km-es körzetben, de lehetőleg inkább jóval közelebb található táplálékbázis és ivasi lehetőség szintén szerves kiegé- szítője a daruállomások alapvető szolgáltatásainak. Számos példa igazolja, hogy az ökológiai tényezőkön kívül még a tradíció szoros köteléke is megszokott gyülekezőhelyeire vonzza a vonuló darvakat. A nemzedékről nemzedékre átadott hagyományok évente benépesítik a szál- lásokat és Kardoskúton arról is meggyőződtünk, hogy a nagy pusztán belül egészen kis területegységre is vonatkozik ez a beidegzett ragaszkodás. Öt éven át figyeltünk megitt pl. egy törött lábú darvat, melynek furcsa szögben összeforrt csüdje módot adott "biztonságos egyedi felismerésére. A nyomorék daru és a vele járó csapat a Fehér-tó déli szakaszán évről évre ugyanazon a fél hektár terjedelmű kis területen éjjelezett, függetlenül attól, hogy ott egy- szer friss zöld vetést, másszor valamilyen gabona- vagy kukoricatarlót, eset- leg felszántott ugart talált. Ősszel, amikor a hirtelen hidegbetörések zömmel megállás nélkül söprik át a Kárpát- medence felett vonuló darvakat vagy meg- késett tavaszok hasonlóképpen felfokozott, gyors átözönlésénél a nagy ma- gasságban húzó csapatok mindig kitérnek a Fehér-tó fölé, és kivétel nélkül tartósan megkeringik a jól ismert pihenőhelyeket. Sokszor ór ákig elköröznek, alacsonyra ereszkednek, és a megfigyelő ilyenkor határozottan érzi, hogy csak erős kényszer űzi tovább az ideszokott madarakat. Makó közelében egykor még forgalmas daruállomás volt Királyhegyes. Öreg pásztorok hatalmas daru- járásokról beszélnek itt a század első évtizedeiben. 1895 áprilisában egyetlen tömegben állomásozó 800— 1000 főnyi daruseregről az irodalom is megemlé- kezik. (NAcy, 1918). Napjainkban ez a terület zömmel már szántóföld, puszta jellegét nyolcvan százalékban elvesztette. Mégis minden vonulásidényben megszállnak ott a darvak, sokszor több száz főnyi mennyiségben is. Ez a gyü- lekezőállomásokon megnyilvánuló, nagy területhűség sürgetően fontos ter- mészetvédelmi tennivalóra hívja fel a nemzetközi figyelmet. Európa értékes daruállományának jövőbeni megtartásához nem elég csupán a fészkelőhe- lyekkel törödni. A vonulö darvak sajatos természete azt is megkivanja, hogy a megszällöhelyek ökolögiai feltételeit az 6sid6k öta hagyomänyosan felkere- sett gvülekez6helyeken toväbbra is biztositani tudjuk szamukra. A Kárpát-medencei daruszälläsokon elid6z6 csapatok mennyisége ältalä- ban alacsonyabb a hires balti-tengeri és északnémet gyülekezöhelyek forgal- mänäl. Mig északon Oland, Rügen vagy Müritz megszällöhelyein szämos északi útvonal találkozik, ezzel szemben csak egyes keskeny vonulási utak ma- darai szóródnak szét a közép- -európai állomásokon. A költő helyekhez közel eső Baltikumban már nyár utóján megkezdődik a darvak összesereglése (DEPPE, 1965; D. Ristow és P. O. SCHWANBERG levelközlesei). A Karpat- medencében viszont csak a késő őszi vagy kora tavaszi fővonuláskor tartóz- kodnak darutömegek, és Így az itteni mozgalom korlátozott időtartama szin- tén magyarázza a szerényebb számokat. A Tisza vonal és a keleti országhatár sávjában, a magyar gyülekezőhelyek felett átmenő darvak mennyisége az utóbbi 25 év adatszolgáltatására ala- pozva kb. 5—6 ezer. Átvonulásuk, különösen tavasszal, viszonylag gyors. A vonuláskor számba vett mennyiségeknek kb. negyede időzik hetekig — hó- napokig is a gyülekezöhelyeken. Egyes években azonban inväziöszerü be- özönlesek vannak, és ilyenkor a hosszan kitartó csapatok egyedszáma is hat- vanyozödva emelkedik. A nemzetkozileg feldolgozott két vizsgalati évben Hortobágyon, Biharugrán és Kardoskúton az egy hétnél tovább helyben ki- tartó darucsapatok csúcsértékének számát az 1. táblázat tartalmazza. 25 év visszatekintésében az inváziók idején (1946, 1947, 1966) az egyes te- rületeken a következő tetőző számértékeket találtuk : Hortobágy : 1947 október eleje kb. 2000 db (Srmactus, 1947) Biharugra : 1947 október eleje kb. 4000 db (MÜLLER, 1948) Kardoskuüt : 1966 november közepe 1300 db (STERBETZ megf.) Feltűnő, hogy az utóbbi években a megszálló csapatok helyhez kötöttsege- nek időtartamával már rendszeresen, de a tetőző mennyiségekkel is egyre gyakrabban Kardoskút veszi át a vezető szer epet. Az 1966. évi invázió alkal- mával, amikor a száz ha-os Fehér-tó medrében heteken át ezret meghaladó darumennyiség éjszakázott, Hortobágyon és Biharugrán egész őszön át csak néhány kisebb csapat tartózkodott. E két óriási madárszálló nyugalmát nap- jainkban egyre jobban veszélyezteti a rendszeres vadászattal és rohamosan terjeszkedő halastavak belterjes kezelésével járó, sok zavaró hatás. A vad- 1. táblázat Tabelle 1. A darvak száma (db) Hely Zahl der Kraniche (St) sat 1967 tavasz | 1967 ősz | 4968 tavasz | 1968 ősz Frühling 1967 | Herbst 1967 Frühling 1968 Herbst 1968 Hortobagy (EV) 133 (X.) 206 (III.) 100 (X.) 120 Biharugra (IV.) 52 (X.) a (III.) 50 (X.) 425 Kardosküt (III.) 57 (X.) 3 (IV.) 395 (X.) 560 bo bo 6. ábra. A darvak jellegzetes gyülekezőhelye a kardoskiti természetvédelmi területen (Fotó: Dr. Sterbetz I.) Abb. 6. Typische Sammelstelle der Kraniche auf dem Naturschutzgebiet Kardoskút F UDQDANIDY MAYSOpPAD x wdÄpson.4nT "Dagn * 2 WI en m ; sE, . È - di CI 23091998 “ad : 990,4) MYSOPADM 199 BYIUDLM IPUILYVULI yarsı 9 “QQ UOINYSOPLY M YPALVP 020%)P)dD I, ‘D4QD *9 liba- és a récevadaszat, a tavak 6szi lehaläszäsa, tavaszi betelepitese követ- kezetesen egybeesik a daruvonulässal. Kardosküton ezzel szemben 1965 öta eszményi mödon sikerült a kis rezervatum nyugalmät biztositani. A terület tökéletes zavartalansägänak vonzöhatäsa a darvak mellett a réce- és a lidtémegek ugrásszerű növekedésében szintén megmutatkozik. Az 1946 — 47. évek egymást követő daruinváziói után — melynek lefolyá- sáról naplószerű részletességgel számol be az idézett irodalom (MÜLLER, 1948, 1950; NAGY, 1950) — gyakran felvetődött. a kérdés, hogy mi válthatja ki ezeket a szokatlan méretű beözönleseket? Nem valószínű, hogy kivételesen jó költések magyarázzák, ez még önmagában nem okozhatna ilyen kirívó je- lenségeket. Az időjárás sajátos alakulásában keresett válasz már inkább hi- hető. “Lippert (1960) az 1934., 1947., 1951., 1955. évi miiritzi invazidknal rendre kimutatta, hogy az mindig egybeesett az északról jelzett hideg szelekkel, fa- gyokkal, sarki viharokkal. Ilyenkor nem fokozatosan szivárognak át, hanem egyszerre özönlenek be a gyülekezöhelyek darutömegei. Az északon ror be- köszöntő, zord időjárás idő előtt mozdítja ki a költőhelyek közelében korán gyülekező darvakat. Az invázió mindig a rendes vonulásidénynél korábban kezdődik. A daru ebben az esetben nem vonul, hanem a kellemetlen környe- zetből menekül. Közép-Európában ilyenkor a késő őszinél jóval bőségesebb táplálékszolgáltatás várja a gyülekezőhelyekre korán érkező csapatokat. A kukoricák még termőhelyen állnak és a darvak a lehető legkedvezőbb körül- mények között élhetnele itt, mig 6sz vegen innen is tovabb nem kényszeriti őket a vonulási ösztön meg a rossz idő. A magyar-alföldi vonulásokat folyamatosan figyelve, az erdei szalonká- hoz hasonlítható, rendkívül időjárásérzékeny fajnak ismertük meg a dar- vakat. Gyakran megtörténik, hogy nyárias, hosszú őszben alig tünedezik föl egy-két csapat, azután egy északi hidegbetörést jelző rádióhírt követően hirtelen özönleni kezdenek a csapatok. Tavasszal még gyakrabban előfordul, hogy sokáig kitolódnak a fagyos napok, és az időjárás megjavultával napok alatt zúdulnak át a Kárpát- -medencén a darucsapatok. Ilyen — időjárással összefüggő — feltűnően erős kardoskúti mozgásokról tanúskodik a követ- kező néhány kiragadott naplóadat : 1963. október 11-én délután 1163 db. Sötétedés után még tovább folytató- dott a hidegfront elől menekülő darvak özönlése, egész éjjel hallani krúgatá- sukat. 1965. október 24-én délelőtt 11-től du. 17-ig kb. 3000 daru húzott át. Ekkor is egész éjjel folytatódott a vonulás. Tavasszal 1960. március 28-án délelőtt kb. 500 ment át a Fehér-tó felett. 1960. április 5-én 724 megszámlált és még nagyon sok hallott daru jelezte az erős mozgalmat. Másnap délelőtt 400, délután sok hang és egész éjjel erős, szakadatlan vonulás. Az éjjeli vo- nulások többnyire en "holdvilágos időben észlelhetők. MESTER (1961) Ruhr-vidéki megfigyelései szerint tavasszal gyakoribb az éjjeli darumozgás, márciusban a megfigyelési alkalmak kb. 109/-át teszi ki. Már SCHENK (1938/a) is számos irodalmi forrásból utalt arra, hogy tavaszi vonulás után egyes darucsapatok néha visszamaradnak a Hortobágyon, és ilyenkor vedlő példányok is akadnak, melyekre lóhátról karikásostorral va- dásznak a pásztorok. Az utóbbi években a nyári kóborlásokat tervszerűen figyelve, azok csupán kóborló vagy vedlő jellegét jól el lehetett különíteni. Gyakoribb jelenség a kóborlás. Májustól augusztusig kisebb-nagyobb lét- számú csapatok majd minden évben előker ülnek a gyülekezőhelyeken. Leg- feltűnőbb volt egy 320 főnyi nagy darucsapat, mely 1946. március 26- tól augusztusig egyhuzamban kitartott a Hortobágyon (Nagy, 1950). 1946 és 26 1947, majd 1961 június — júliusában kisebb mennyiségek Biharugrän is rend- szeresen feltünedeztek (MÜLLER, 1948, 1950; STERBETZ megf.). Kardoskút környékén 1947., 1948., 1949., 1958. és 1962. évben jelentek meg átnyaraló csapatok. Ezek az ismert létszámú csoportok időről időre eltűntek, majd na- pok, hetek múlva ismét megjelentek, de semmi jelét sem adták annak, hogy közben röpképességük megromlásával járó tollváltáson mentek volna át. Néha azonban kétséget kizáróan igazolva látjuk, hogy egyes madarak ná- lunk vedlenek. Kardoskút közelében, Nagyszénáson egy 1941 június végén lőtt öreg hím dísztollai hiányoztak, az új dísztollak tokos végei már ütköztek. Nem messze e helytől a csabacsüdi legelőn 1947. május 3-tól 25-ig derékig érő fűben és magas gazban két repülni alig tudó, közelítő ember elől inkább futva menekülő daru tartózkodott. Kardoskúton 1948. május 2-től 23-ig fi- gyeltünk meg a Fehér- tó közvetlen környékén két röpképtelen darvat. Ugy an- ott 1958. június 7-ig tartott ki két, tavaszi vonulásból visszamaradt példány. A két öreg madár áprilisban még jól repült, májusban azonban először a tó- széli kaszáló füvében, majd később a felnövekvő gabonában bujkáltak. A pásztorok jól ismerték e két madar at, és azt állították, hogy májusban átme- netileg elvesztették röpképességüket. Az egyiket kutyával próbálták megfo- gatni, “de a daru csőrével súlyosan fején sebezte az állatot és elmenekült. A Hortobágyon DR. PÁTKAI ÍMRE és SCHMIDT EGON 1965 májusában figyeltek meg fű között bujkáló, röpképtelen darut. Míg a magyar vedlési adatok kö- vetkezetesen csak alkalomszerűen, egyesével, kettesével előforduló példá- nyokra vonatkoznak, Kazahsztánból és Nyugat-Szibériából tömeges vedlő gyülekezésekről, ezerszám észlelt röpképtelen daruról is beszámol az irodalom (PUKINSKY, 1967; STRESEMANN, 1967). Úgy látszik, hogy a vedlésidőben fo- kozatosan környezetigényes darvaknak nem felelnek meg az európai gyüleke- zőhelyek szerény területi ar anyai. Decemberig elid6z6, későre maradt vonulökon kívül néha telelő darvakat is megfigyelnek a Kárpát-medencében. BODNÁR (1924) Hódmezővásárhelyen 1924. január 5-én kapott egy lőtt darut. A teljesen kiéhezett madár magas hóban, tanyaudvar disznóetető vályújából próbált élelmet szerezni. Néhány nappal később e helytől 10 km-re Földeák határában került kézre egy másik példány. STERBETZ Kiscsákón 1948 január — februárban három héten át on tott szemmel egy tüzokesapat közelében telelő darucsapatot. A darvak a túzokoktól elkülönülten, alacsony hóban, repcevetésben tartózkodtak. es taföldvaron — Kardosküt szomszédságában — 1964. januar 15—18. között, kemény hidegben, magas hóban vendégeskedett egy népes darucsapat. Kardoskúton 1968/69 telén eredményesen telelt át — bizonyára egy családot képező — két öreg s egy fiatal daru. FARKAS ISTVÁN, természetvédelmi őr megfigyelése szerint 1969. január 14-én — 22 °C-os hidegben, félméteres hóban ezek a darvak táncoltak. Táplálékukat a havazás kezdetétől egy tanyarom- ban felállított fácánetető biztosította. A három daru nap nap után megjelent az etetőnél, és bizonyára így tudták átvészelni a szűkös heteket. Tavasszal a legelső vonulókhoz csatlakozva elhagyták a területet. Meglepő a gyülekezőhelyeken elidőző darvak időbeosztása. Feltűnő pon- tossággal tartják be napi mozgásuk menetét, és ettől legfeljebb valami durva zavaróhatás vagy hirtelen időjárásváltozás téríti el a csapatokat. A kardos- kúti Fehér-tavon őszidőben megszálló madárseregek ébredését a több ezernyi pólingtömeg még sötéttel kezdődő , beszélgetése" nyitja meg. Az egyéb fajoktól elkülönülten, szűk területre összezsúfolódva éjjelező darvak deren- géskor kezdenek neszezni. Csapataik a kihúzó pólingok után, de mindenkor 27 a libák indulása előtt kerekednek fel, és hangos krügatässal vonalba rende- ződve húznak a sokszor közvetlen közelben levö, de legfeljebb 20 — 30 km távolságig terjedő táplálkozóterületre. Óráról órára betartott pontossággal, napkeltétől napnyugtáig átlag három-négy helyen találunk egy-egy ismert csapatot. Száraz, meleg októberi időjárás mellett délelőtt 11 és délután 15 óra körül isznak. A libákkal ellentétben ilyenkor nem húznak be az éjjelező- helyre, hanem a pusztát behálózó csatornák sekély pocsolyáiból oltják szomjukat. Az ivóhelyen — a legelőterülethez hasonlóan — mindig őrt állít a csapat. Rendkívül száraz, nyáriasan meleg időjárás volt 1967 októberében. Szerte a határban tenyérnyi vízfoltot sem találtak a darvak. Kardoskúton ekkor holdvilágos éjjel figy eltek meg egy épületekkel körülzárt tanyaudvar gémeskútjánál vályúból ivó darvakat. DR. PÁTKAI IMRE túzokokkal kapcso- latosan hallott Gyomán hasonló esetről. 1969 októberben — szintén nagy szárazság idején — FARKAS ISTVÁN a kardoskúti tó kiszáradt medrében, partszéli tanyájától kb. 100 m távolságban ásott egy teknőszerű gödröt, s ezt minden délután vödörrel hordva, vízzel töltötte meg. A darvak éjjelente rendszeresen felkeresték és utolsó cseppig kiürítették ezt a mesterséges itatót. Késő délután az alvóhely közvetlen közelében gyülekeznek a csapatok. Sétálgatva, szedegetve, táncolva várják össze egymást, és amikor napszállta táján teljes a létszám, egyetlen hatalmas seregbe verődve, hangos krúgatással özönlenek be a tó délnyugati harmadában levő, évről évre pontosan ugyan- azon a helyen kiválasztott alvóhelyre. A med ilyenkor egyik esztendöben teljesen szaraz, maskor alacsony, legfeljebb 10 cm sekély viz boritja. A sekély viz elönyös, mert az alvö madarak i igy nagyobb biztons: igban érzik magukat A daru rendkívül éber alvó, az is feltételezhztő, hogy egy közülük éjjel is állandóan őrködik. Kardoskúti nyugalmukat legfeljebb a tómederben járó rókák zavarják meg. STERBETZ egy alkalommal megfigyelte, hogy a ki- száradt tóban éjjelező, 20—25 főnyi darucsapat háttal a középpontnak szabályos körbe rendeződött, szorosan egymás mellé húzódva, előrenyújtott nyakkal falanxot képezve, s így várták a hajnali derengésben fe léjük közelítő róka támadását, mely azonban elmaradt. Az alvóhelytől mintegy 7 km-re levő kardoskúti olajmezők is megzavarják a darvak nyugalmát. Az időnként lobogó fáklyaként félórákig égő gázkutak fényére az éjjelező darvak fel- kerekednek, rendezetlenül kavarogva megközelítik a fényforrást, és ott köröznek, míg csak el nem zárják a kutakat. NAGY (1944) Debrecen 1944. évi éjjeli bombázása idejéből ír le hasonló esetet, amikor az ejtőernyős világítógyertyák fényére a hortobágyi darvak összesereglettek, és 10 — 20 km- es körzetben keringtek a fénybe borult város fölött. T avasszal az őszihez hasonló a megszálló csapatok napi ritmusa. Az északi gyülekezőhelyeken összesereglő darvak mezőgazdasági kár- tételéről számos adatot sorol fel az irodalom (MAKOWSKY, 1960, MANNSFELD, 1961). A kukoricásokat, zöld veteseket, burgonyatáblákat, káposztaföldeket heteken át látogató, több ezres madártömegek táplálékszükségletét átgon- dolva e panaszok létjogosultsága kétségtelen. MANNSFELD ennek ellenére hangsúlyozza, hogy a németországi gazdák részéről senki sem élt a lőfegyver lehetőségével, és a madárkárokat csupán karbidágyúkkal, gonglármával, rókamaszkokkal próbálták elhárítani. Magyarországon szintén tudunk né- hány számottevő darukárral járó invázióról (MÜLLER, 1948, 1950; NAGY, 1950), azonban ennek ellenére itt ez a kérdés kevésbé kiélezett. Míg északon a darvak hetekkel a termésbetakarítás előtt már tömegesen megjelennek, Közép-Európában legfeljebb inváziós esztendőkben következhet be ez az 28 állapot. Normális években csupán az esetlegesen késve beérő kukoricaföldek jöhetnek számításba, amikor nagyobb területeken találnak még betakarítat- lan tengerit az érkező csapatok. Ilyen későig termőhelyén maradt, 50 ha-os kukoricatáblát látott STERBETZ 1960. november 15 — 20. között Biharugran, mely kb. kétezer daru és több ezer vetesivarjü rendszeres látogatása után mintegy 709/-os kárt szenvedett. Ezzel szemben Kardoskúton 1966 és 1969 októberében — annak ellenére, hogy sok kukorica volt még talpon a — daru- csapatok elkerülték a tengeriföldeket, és majdnem kizárólag a fiatal búza- vetéseket látogatták. A Madártani Intézet gyűjteményében egy nyári (Hortobágy, 1947. július 28.) és hét őszi (Devavänya, 1954. október 12.; Tata 1953. október 23.; Sopronkövesd, 1956. november 7.; Hortobágy, 1947. október 9.; Maroslele, 1959. október, Kardosküt, 1966. október 18. ; Székkutas, 1966. október 16.) gyomortartalom szolgáltat a daru táplálkozásához biztos adatokat. A júliusi madárban 168 ép és még nagy mennyiségű zúzalékos Calliptamus italicus, valamint további bőséges Orthoptera-zúzalék volt. A hét őszi gyomorból két esetben Æchynochloa crus galli magvak tömegét, 1372 búzaszemet, egy-egy esetben kb. 1500 rizsszemet, 17 kukoricaszemet , gabonale »veleket, fűtörmelé- ket és Planorbis csigák törmelékét sikerült kimutatni. Tavaszi vonuláskor többnyire zöldülő árpavetéseken, zsenge Festucetum- réteken figyelhetjük meg a cs: apatokat. 1968 tavaszán Kardoskúton STERBETZ órákon át figyelt szaladgálva, fel-felröppenve cserebogarakra (Rhyzotroqus aequinoctialis) vadászó darvakat. FARKAS ISTVÁN ugyanott más években is észlelt hasonlót. 1968 késő őszén a később még telelésre is visszamaradt darvak egészen a hó lehulltáig kizárólag mezeipockokra (Microtus arvalis) vadásztak. Nagyobb példányszámon alapuló gyomortartalom-vizsgálat hiá- nyában számszerűen nem lehet körvonalazni a Karpat- medencei darvak gazdasági szerepét. Különösképpen a biológiai növenyvedelemben betöltött szerepük marad tisztázatlan, pedig joggal elképzelhető, hogy adott helyzet- ben néhány száz vagy néha ezer fölötti daru szántóföldi rovar- és rágcsáló- pusztításával jelentős hasznot hajthat. Annyi azonban bizonyos, hogy időn- kénti kártételük egy kis jóakarattal, a madarak elpusztítása nélkül, is ki- küszöbölhető. A rügeni példák (MANNSFELD, 1961) igazolták, hogy a veszé- lyeztetett növénykultúrákról az óvatos darucsapatokat különböző riasztó eljá rásokkal is sikeresen távol lehet tartani. Összefoglalás A dolgozatban részletezett megállapításokat összefoglalva a következő- képpen jellemezhetjük a Kárpát-medencei daruvonulast: Síkságainkon egykor elszórtan költő darvak századunk nagymérvű táj- változásai ellenére is tömegesen vonulnak át a Kárpát- medence területén. Árvizes tavaszokon nagyon alkalomszerűen még az utóbbi évtizedekben is előfordul néhány kivételes fészkelés. A tavaszi átvonulás gyors ütemben március közepétől április közepéig megy végbe, csúcsértékét április legelső napjaiban éri el. Ősszel, szeptember közepe és november utója között, többnyire október közepén tetőzik. Tavasszal átlag 54, ősszel 80 nap az átvonulás időtartama, melynek ritmusát és csúcsértékeit a mindenkori időjárás, valamint a táplálékbázis adottsága szabja meg. 29 A Kárpát-medencét átszelő darvak zöme viszonylag keskeny útvonalra tömörül. Máramaros szakaszán lépik át a Kárpátokat, és a Tisza-völgy — Bihar-hegység közötti sávban, az Alföld peremén vezet tovább a fő vonulási út. A Tiszától nyugatra és a Bihar-hegységtől keletre fokozatosan gyengül a vonulás. A Délalföldet elhagyó csapatok útja Macedónia — Albánia — Olasz- ország — Szicília felé folytatódik, míg végül elérik a tuniszi partokat. Erdély- ben az Olt völgyét követő darvak Kárpátokon túli útiránya továbbra is tisztázatlan maradt. Az Alföld keleti szegélyén kialakult fő vonulási úton Szenna, Hortobágy, Bihari-síkság, Kardoskút és a bánáti szikesek nyugalmas, tágas pusztáin alakultak ki a hagyományosan felkeresett gyülekezőállomások. E gyűjtő- helyeken ősszel és tavasszal a darvak hosszasan elidőznek. Szórványosan át- nyaraló és telelő darvakról elvétve vannak adataink. Néha magános, vagy nagyon kis létszámú csapatok itt vedlenek is. A vonuló darvak táplálékát többnyire zsenge fű, fiatal gabonavetés, be- takarítatlan kukorica, rovarok és apró emlősök képezik. Mezőgazdasági kár- tételük inváziós években kivételesen számottevő is lehet, de ez ellen külön- böző riasztási módszerekkel kielégítően védekezhetünk. Irodalom — Literatur Baer, W. (1907): Die Brutplätze des Kranichs in Deutschland. Orn. Monatsschr. 441. p. Bauer, Z. (1963): Zug des Kranichs (Grus grus L.) in nördlichen Teil der Ostslowakei. Zool. Listy.12. 3. 217 — 22. p. Béczy, T.— Polis, R. (1969): Observations on the Crane migration through NW-Rumania. Sesiunea V. de Comunicari Scientifice a muzeolor Bucuresti (comunicare) Bodnar, B. (1924): Kranich im Winter. Aquila. 1917. XXIV. 322. p. Chernel, I. (1918): Daten zur Vogelfauna Ungarns. Aquila. 1917. XXIV. 15 — 24. p. Csath A. (1938): Békés vármegye madárvilága. Gyula, 53 p. Ovitanic, A. (1963): Ornithologische Notizen aus Mitteldalmatien. Larus. XV.167—173.p. Deppe, H. G. (1965): Vogelzug im Gebiet des Müritzsees in Mecklenburg. Die Vogelwarte. 23. 2. 128 — 140. p. Ferianc, 0. (1955): Das Inundationsgebiet bei der Ortschaft Senne... Prage II. Sekcie Slovenskei Akademie vied (Seria Biologicka) I. 4. 30. p. Hainard, E. (1957): Notes ornithologiques sur la region de Kocevje. Larus. ZX — X. 15. p. Kattinger, E. (1960): Beiträge zur Vogelkunde von Albanien... Larus. XII-XIII. 189. p. K. Nagy L.(—): A darumadar szerepe a parasztság életében. (Kézirat, Magyar Madártani Intézet irattära.) Krpan, M. (1960): Beitrag zur Kenntnis der Vogelwelt in der Umgebung von Split. Larus. XII-XIII. 76. p. Krpan, M. (1965): Die Vögel der Insel Vis und ihr benachbarter Inselchen. Larus. XVI-XVIII. 129. p. Laposi J.(1941): Amikor a darutoll disztàrgy volt. A Természet. 27. 144 — 145. p. Libbert, W. (1956): Der Zug des Kranichs. Journal f. 0. 84. 296. p. Libbert, W. (1958): Der Zug des Kranichs. Journal f. 0. 86. 374— 378. p. Libbert, W. (1960): Massenzug des Kranichs im Herbst 1955, und seine Ursache. Vogel- warte 19 — 20. 119. p. Lovassy S. (1887): Adalékok Magyarország ornitholögiäjähoz. Math. és Term. Tud. Közlemények Katalögusa. Budapest, 213. p. Lovassy S. (1891): A Budapesti II. Nemzetközi Ornith. Kongr. gyüjtemenyeinek katal6- gusa. Budapest, 32. p. Lovassy 8. (1931): Az Eesedi-lap és madárvilága. Budapest, 61. p. Makowsky, H. (1960): Uber die Nahrung der Kraniche...Probleme der angewandten Ornithologie. 30., 85. p. Mannsfeld, K. (1961): Zur Ernährungsbiologie des Kranichs. . . Der Falke. 8.272 — 276. p. 30 Mester, H. (1961): Uber den Kranichzug im Mittleren-Westfalen. Journal f. 0. 102. 4. 476 —483. p. Moltoni, E. (1961): Gli Uccelli delle Isole Eiole. Riv. Ital di Orn. XXXVII. 2-3. 122 — 123. p. Müller G. (1948): Daruvonuläs Geszten 1947 őszén. Nimród Vadäszlap. 1948. jan. 1. 7—9. p. Müller, G. (1950): Crane migrating in the county Bihar... Aquila. 1944 — 47. 51 —54. 122 — 127. p. Nagy, J. (1918): Kranich Studien und Beobachtungen aus dem Komitat Csanäd. Aquila. 1917. 24..183— 190. p. Nagy J. (1944): Darvak viselkedése Debrecen bombázása alkalmával. Nimród Vadaszlap. 92. 5. 467. p. Nagy, L. (1950): New ornithological observations on the Hortobägy. Aquila. 1944 — 47. 51-54. 90 — 94. p. Norrevang, A. A. (1959): Das Zugbild des Kranichs. Dansk Orn. Foren. Tiddskr. 53. 103 — 109. p. Ocsovszky, L. (1964) : Crane’s egg mislaid at Cserebökeny. Aquila. 1962/63. 69 — 70. 269. p. Pelle, I. (1967): Ornithological report from east Vojvodina. Aquila. 1966 — 67. 73 — 74. 204. p. Pukinsky, J. (1967): Zur Schwingmauser des Kranichs. Journal f. 0. 108. 3. 346 — 348. p. Rucner, D. (1954): Die Vögel des Neretvatahles. Larus. VJ — VII. 118. p. Rudescu, L. (1958): Migratia pasarilor. Ed. Stientifica, Bucuresti Schenk, J. (1938): Der Zug des Kranichs in historischen Ungarn. Journal f. 0. 86. 1. 54— 58. p. Schenk J. (1938/a.): A daruvonuläs a történelmi Magyarországon. A Természet. 34. 6. 130 — 134. p. Simacius L. (1947): Hortobágyi beszámoló. Nimród Vadaszlap. II. (XXXIV.) 345. p. Steinfatt, O. (1931): Beobachtungen über dem Vogelzug in Italien, Sizilien und Nord- afrika. Kócsag. III. 95 — 100. p. Stresemann, E.— Stresemann, V. (1967): Ein Sammelplatz mausernder Kraniche. Journal f. 0. 108. 1. 414. p. Szlivka, L. (1957): Frühe Ankunft der Kraniche. Larus. IX — X. 227. p. Zeyk, M. (1920): Die Vögel Siebenbürgens. Aquila. XXVII. 135. p. Die aktuellen Fragen des Kranichzuges im Karpatenbecken Tamas Beezy — Dr. Arisztid Mogansky — Dr. Istvan Sterbetz — László Szlivka Trotz dessen, daß sich die Fachliteratur überall in Europa mit dem Zug der Kraniche (Grus grus [L.]) bereits oft befaßt hat, erfordern zahlreiche offen gebliebene Fragen die weitere Untersuchung. Auch heute können wir die Linienführung der schmalen Zugsstra- ßen noch nicht kontinuierlich verfolgen. Wir wissen kaum etwas über den Federwechsel des Kranichs sowie die räumliche Verteilung der Ansammlungsstellen südlich von Meck- lenburg, und auch über ihre ökologischen Verhältnisse verfügen wir nur über sehr spär- liche Kenntnisse. Zur Klärung dieser Fragen begann noch vor Jahren eine aus einigen Häuptern beste- hende kleine Forschergruppe sich zu organisieren. Die Unternehmung entfaltete sich bald zu einem breiten, internationalen Beobachtungsnetz. In den Zugsaisonen 1967/68 wurden schon in Finnland, Schweden, in der Estnischen Sozialistischen Sowjetrepublik, in Däne- mark, Polen, in der Deutschen Demokratischen Republik, in der Bundesrepublik Deutsch- land, in Frankreich und in den Länder des Karpatenbeckens gut übereinstimmte For- schungen in Gang gesetzt. Innerhalb der großen, sich über den ganzen Kontinent erstreckenden Untersuchung ergaben sich auch in der geschlossenen Landschaftseinheit des Karpatenbeckens zahlreiche örtliche Probleme. Die Kranichfrage wurde hier vor drei Jahrzehnten von SCHENK (1938, 1938/a) untersucht, der seine Hypothesen auf die ansehnliche Statistik von beinahe 4000 Daten gründete. Er hat nachgewiesen, daß der massenhafte Durchzug der Kraniche im Gebiete östlich der Theiß vor sich geht, ihre Scharen konnten im Donau — Theiß — Zwi- schenstromland nur zerstreut, in Transdanubien (Westungarn) nur selten beobachtet werden. Aus dieser sich auf den Osten konzentrierten Massenverteilung sowie aus den Erfahrungen des Zuges der Störlche schloß er darauf, daß der Weg der das Karpaten- becken durchquerenden Kranichscharen in Richtung der Dobrudscha weiterverläuft und sie 31 den Ufern Kleinasiens folgend über die ägäische Inselwelt ihre Winterquartiere im Niltal erreichen. Im weiteren gab er über die chronologische Gestaltung des Zuges ein Diagramm, sodann faßte er die einstigen Brutdaten zusammen. Seinen Feststellungen — im Zusam- menhang mit der Zugsrichtung — schloß sich später auch NoRREVANG (1959) an. Auch von mehreren Gesichtspunkten wurde es aktuell, diese dreißig Jahre alte Unter- suchung von neuem auszuwerten. Die Annahme der Flugrichtung der über Mitteleuropa ziehenden Kraniche nach der Dobrudscha wurde nämlich von der Literatur bezweifelt (LIBBERT, 1938). Da uns auch seit dieser Zeit keine Angaben betreffs der Beringung zur Verfügung stehen, kann diese Frage nur auf dem Wege eines übereinstimmten Beobach- tungsnetzes geklärt werden. Die Landschaftsveränderungen, die Pflanzenschutzprobleme der letzteren Jahrzehnten erfordern, daß wir die durchziehenden Kranichmassen von neuem quantitativ aufmessen, aufzeichnen und ihre gegenwärtigen Ansammlungsstellen ökologisch bewerten. Zugleich müssen wir auch die Geschicte der einstigen Population mit der Zusammenfassung der in der Aufzählung von SCHENK nicht vorkommenden oder erst nachher nachgewiesenen Brutangaben ergänzen. In unserer Studie hat TAMAS BÉczy (Rumänien) die Auswertung der chronologischen Gestaltung des Zuges in den Zugsaisons 1967/68 durchgeführt. DR. ARISTID MOSANSKY (Tschechoslowakei) erörtert die Probleme der Ostslowakei, Dr. ISTVÁN STERBETZ (Un- garn) befaßt sich mit dem Themenkreis der Brut- und Ansammlungsstellen, LÁSZLÓ SzLıvkA (Jugoslawien) versuchte die südlich des Karpatenbeckens sich fortsetzenden Zugstraßen zu umreißen. Zur Statistik der Zugsaisons 1967/68 lieferten 90 Beobachter die entsprechenden Daten. Von der ausführlichen Bekanntgabe der langen Namenliste müssen wir wegen Platzmangel leider Abstand nehmen und können so unseren Mitarbeitern für ihre wertvolle Unterstützung nur auf diese Art und Weise unseren Dank aussprechen. Für die administrative Erleichterung der internationalen Zusammenarbeit zollen wir der Organisation Comitetul de Stat pentru Cultura si Atra (Bukarest) eigens Dank. Brutangaben aus dem Karpatenbecken Vom Briiten des Kranichs im Karpatenbecken zeugen zahlreiche — vor allem ethno- graphische und historische — Quellenwerke. Leider gibt es unter diesen nur wenige, die faunistisch wertvoll ausnutzbar waren. Im folgenden geben wir aufgrund der mit den in- zwischen erkannten Angaben ergänzten einstigen Zusammenfassung von SCHENK die in der untersuchten Landschaftseinheit feststellbaren Brutstätten an: In Ungarn weist bezüglich des Neusiedler Sees (Fertö) bloß ein einziger, aus 1815 stam- mender Brief aus Körmend auf das Brüten des Kraniches hin (LArosı, 1914). Aus der Hansäg (Wasen) ist der Kranich im Jahre 1890 aus der Reihe der Brutarten verschwunden (CHERNEL in BAER, 1907). In den 60er Jahren des vorigen Jahrhunderts lieferte das Uber- schwemmungsgebiet des Flüßchens Marcal (SCHENK, 1938), um 1870 die Landschaft Särret im Komitat Fejer Angaben (CHERNEL in BAER, 1907). Im Nagy-Berek bei Fonyöd, am südlichen Ufer des Balaton fiel der Kranich nur zur Jahrhundertwende aus der Reihe der Brutarten. Aus dem Komitat Pest bewahrte man im Nationalmuseum Eier ohne Zeitangabe. Die im Donau — Theiß — Zwischenstromgebiet von HODEK im Jahre 1876 eingesammelten Eier gingen während des zweiten Weltkrieges im Ornithologischen Insti- tut zugrunde. Ein 1852 gesammeltes Gelege aus Hödmezöväsärhely wird ebenfalls im Nationalmuseum aufbewahrt (SCHENK, 1938, 1938/a). Ein gleichfalls aus der Umgebung von Vasarhely stammendes Gelege ohne nähere Angaben hat IGNÁC SULYOK der im Jahre 1891 auf dem III. Internationalen Ornithologischen Kongreß ausgestellten Eier- und Nestsammlung geschenkt (Lovassy, 1891). Zahlreiche interessante Angaben sind von der Landschaft Sarrét aus den Komitaten Békés— Bihar, wo einst die Überschwemmungen des Berettyöflußes und der Körös-Flüße einen mächtigen Ursumpf gespeist haben, eingelau- fen. Nach der Mitteilung über einige verallgemeinernde Brutangaben kam das erste, näher datierte Kranichgelege von Särret aus der Sammlung des Reformierten Kollegiums zu Debrecen zum Vorschein. Lovassy (1877) teilt sich auf JANos KovAcs berufend mit, daß der Kranich in den 50er Jahren des vergangenen Jahrhunderts in Zsadäny, das in dieser Landschaft liegt, regelmäßig gebrütet hat, die Dorfbewohner haben die eingesammelten Eier von Gänsen ausbrüten lassen. Laut CSATH (1938) wurden in Vésztő selbst im Jahre 1570 Kranichjungen eingefangen. Aus dieser Zeit bezeichnet CHERNEL (in BAER, 1907) die Umgebung von Füzesgyarmat, Okäny und Tötkomlös als Brutstätten. Von der Kra- nichpopulation von Sárrét teilt der reformierte Geistliche weil. LAJOS K. NAGY aus Zsa- däny in seiner unveröffentlichten Handschrift, die im Ornithologischen Institut aufbe- wahrt wird, überraschende Angaben mit. Laut ihm bewiesene, jedoch von fachkundigen Ornithologen nicht kontrollierte Angaben werden von ihm aus Zsadäny aufgezählt, wo 1926 und 1932 — zu diesen beiden Zeitpunkten an fast ein und derselben Stelle — je 32 ein Kranichnest mit zwei Eiern gefunden wurde. Zur Zeit der schweren Überschwemmun- gen des Jahres 1940 kamen noch in Vätyon zwei Kranichnester, ebenfalls mit zwei Eiern zum Vorschein. Die Eier des einen Nestes wurden von einer Gans ausgebrütet, die Jung- vögel sind jedoch am dritten Tag eingegangen. Laut seiner von Augenzeugen eingeholten Informationen brütete hier der Kranich einst in den weitausgedehnten Röhrichten, an sumpfigen, mit Bülten übersäten Stellen. Seinen aus trockenem Gras ausgebildeten Nest baute er auf Binsen oder auf Rohrstoppeln. An seiner Brutstätte war die Vegetation so hoch, daß der Kopf des sitzenden Vogels gerade noch über das Gras oder die Binsen reichte. Nach der Trockenlegung der Sümpfe haben gegen Ende des vorigen Jahrhunderts die Kraniche aus Not in der Umgebung von Oros und Räcszälläs auch auf Weizen-, Reis- und Hanffeldern gebrütet (K. NAGY). CHERNEL (in BAER, 1907) erwähnt ihr Brüten von der Landschaft Sárrét nördlicher auf einzelnen Punkten des Überschwemmungsgebietes der Theiß, in der Mündungsgegend des Eger-Baches und in den Sümpfen Nagyläp, Hosszu- rét in der Landschaft Bodrogköz. In den letzteren Zeiten wurden am 2. Mai 1952 in der Nähe von Szentes auf der Cserebòkénypuszta verlegte Kranicheier (OcsovszkY, 1964) gefunden. Aus der Ostslowakei qualifiziert FERIANC (1955) den Kranich als einstige Brutart der Umgebung von Senné (Szenna). In Transsilvanien erwähnte im Feketeügy-Sumpf im Széklerland ZEYK (1920) zur Mitte des 19. Jahrhunderts den Kranich als Brutart. Aus dem südlichen Randgebiet des Alföld erwähnt ScHENK (1938) den Kranich in der jugoslawischen Woiwodina (Vajdasäg) aus der Gegend von Csurog den Kranich als einst dort lebenden Brutvogel. CHERNEL (in BAER, 1807) bezeichnet ihn in der Draumündung, im sog. Dreieck von Därda, in Zenta, Törökbecse und in den an beiden Ufern gelegenen Überschwemmungsgebieten des Donauabschnittes in Torontäl um 1870 als eine zerstreut brütende Art. PELLE (1967) hat das letzte Brüten im Karpatenbecken 1965 bewiesen. Laut ihm brütete zu dieser Zeit vermutlich ein Kranichpaar im Dreieck Uzdin (Ujozora), Idvor (Torontälüjvär) und Sakule (Torontäl-sziget). Es liegt auBer Zweifel, daB der Kranich — wie dies aus den Quellenarbeiten festgestellt werden kann — im Karpatenbecken einst an viel mehr Orten und in viel größerer Anzahl gebrütet hat. Gleichzeitig ist es aber auffallend, daß trotz der Einbüßungen der ständigen Populationen und der tiefgreifenden Landschaftsveränderungen es stets zum Brüten gekommen ist, falls sich dazu in wasserreichen Frühlingen hier eine Gelegenheit geboten hat. Datenreihen aus den Jahren 1926, 1932, 1940 und schließlich 1965 lassen darauf schließen, daß entlang der verkehrsreichen Zugsstraßen von Zeit zu Zeit ansnahmsweise günstige ökologische Verhältnisse auch in unseren Tagen einzelne Kranichpaare zum ge- legentlichen Brüten veranlassen können. Die zeitliche Gestaltung der Zugsaisons 1967/68 Einleitend wurden die Gesichtspunkte erwähnt, die erfordert haben, nach der früheren Zusammenfassung von SCHENK den Kranichzug im Karpatenbecken auch unsererseits von neuem einer statistischen Auswertung unterzuziehen. Den Ausbau unseres Beobach- tungsnetzes gründeten wir auf die Zugskarte von SCHENK, jedoch nahmen wir weitgehend auch die seitdem erschienene Literatur sowie dei Informationen unserer umfangreichen Korrespondenz in Betracht. Aus den herangezogenen Quellenarbeiten geben wir nur die- jenigen bekannt, die sich über die rein faunistischen Daten hinaus auch mit den Kranich- problemen befassen, denn in den Zeitschriften Aquila, Köcsag, in den verschiedenen Jagd- zeitungen und volkstümlichen Publikationen erschienenen zahlreichen Angaben über- schreiten die Möglichkeit der vollständigen literarischen Aufzählung. Die Geländearbeit begann bereits von dem Jahre 1965 an, jedoch gelang es uns seit 1967 soviele Beobachter einzustellen, daß ihre Datenlieferung uns über das ganze Gebiet ein umfassendes Bild zu bieten vermag. In den bearbeiteten Jahren haben neunzig Mitarbeiter 1071 Angaben mit- geteilt und aufgrund dieser konnten die graphischen Darstellungen der vier Zugsaisons der Jahre 1967/68 bzw. die das Vorkommen und die Massenverteilung zeigende Karten- skizze hergestellt werden. Die graphischen Darstellungen widerspiegeln die Gesamtzahl der im Karpatenbecken täglich beobachteten Kranichmassen von den Landesgrenzen unab- hängig. Mit den außer der Zugsperiode wahrgenommenen, übersommernden, überwintern- den oder gelegentlich herumstreifenden Exemplaren bzw. Scharen befaßt sich der Ab- schnitt über die Ansammlungsstellen. Im Frühjahr 1967 ist die erste zurückkehrende Schar am 3. März in der Umgebung von Piestany (Pösteny) in der Westslowakei erschienen. Diesen außerordentlich früh an- kommenden, einige Hundert zählenden Kranichen folgte eine lange Pause. Während die- ser Zeit wurden nur in der Batschka und im Banat ein-zwei Scharen beobachtet. Nach 3 AQUILA 1971/1972 33 dem 10. März begann der kontinuierliche Durchzug, jedoch betraf die allmählich zuneh- mende Kranichmasse bis Ende des Monats nur in kaum einigen Fällen die täglichen 300 Stück. Im April bleib das Bild von März mit kleineren oder größeren Schwankungen das- selbe. Zu Beginn des Monats trat eine vorübergehende Verminderung, sodann nach dem 15. eine wiederholte Kulmination ein, der dann plötzlich ein Rückfall folgte. Mit dem 19. hörte der Zug praktisch auf. Bis Ende des Monats wurden Kraniche nur mehr vereinzelt wahrgenommen, in Transsilvanien beobachtete man die letzte Schar am 9. Mai. Diese Frühjahrssaison kan betreffs der durchziehenden Masse als mittelmäßig betrachtet wer- den und verlief innerhalb 48 Tage, zwischen dem 3. III. — 19. IV. Im März 1968 setzte der Zug wieder früh ein und nahm in Nordjugoslawien zwischen dem 5 — 10. des Monats bereits ansehnliche Maße an. Im zweiten Drittel zeigen sich durch- schnittlich 180 — 200 Exemplare, jedoch nimmt am 23. ihre Zahl sprunghaft zu. Die Ge- samtzahl der im Karpatenbecken wahrgenommenen Kraniche bewegt sich zu dieser Zeit täglich zwischen 6 — 900 Individuen. Am 2. April liegt noch ihre Zahl über 800, jedoch folgt danach ein plötzlicher Rückfall und dieses niedrigere Niveau stabilisiert sich mit kleineren oder größeren Schwankungen bis Mitte des Monats. Am 18. steigt ihre Zahl von neuem stark an und am 22. kulminiert sie mit ca. 2000 Stücken. Dieser starke Durchzug setzte sich bei verhältnismäßig hohem Niveau einige Tage hindurch fort und die Bewegung endete am 30. mit einem plötzlichen Wellental. Kleinere Scharen zeigten sich noch im Mai, jedoch kann zu dieser Zeit nicht mehr von einem Zug gesprochen werden. Im Jahre 1968 beobachteten wir im Frühjahr größere Scharen als im vorigen Jahr und der Zug dauerte im Zeitraum von 1. III. bis 30. IV. 61 Tage lang. Er übertrifft also bezüglich der Zeitspanne den Frühlingszug des Jahres 1967. Im Herbst 1967 erschienen die ersten Scharen bereits am 14. IX. Von da an gestaltete sich im Laufe des Monats ein ziemlich gleichmäßiges mittleres Niveau aus, das in den letzten Tagen bis Oktober von einer sprunghaft ansteigenden Einströmung unterbrochen wurde. Von Anfang Oktober wurden allmählich immer mehr Kraniche wahrgenommen. Am 10. d. M. erfolgte die Kulmination mit 1200 Stücken. Im weiteren zeigt die Statistik bis 10. November starke Schwankungen, ist jedoch kontinuierlich fallend. Am 10. November er- folgte der letzte namhafte Durchzug. Dem folgend fiel die Zahl der Kraniche plötzlich zurück, jedoch behielt die Bewegung bis in die erste Woche des Monats Dezember auch so noch ihren kontinuierlichen, ständigen Charakter bei. Der verhältnismäßig bewegte Herbst von 1967 zeugt über einen gleichmäßigen Durchzug: zwischen 14. IX. — 9. XII. umfaßte diese Zeitspanne 87 Tage. Am 17. September 1968 kamen die ersten Scharen an, jedoch blieb der Zug bis Ende des Monats trotz seiner Kontinuierlichkeit auf einem niedrigen Niveau. Im ersten Drittel des Oktobers ist das Bild ähnlich. Die Bewegung nahm von 10. an zu. Am 20. stieg die Zahl der beobachteten Vögel plötzlich über 2500. Das letzte Drittel zeigt einen schwan- kenden Charakter. Anfangs wurden aus mehreren Hundert Vögeln bestehende Scharen beobachtet, sodann trat am 29. mit einer Zahl über 3000 Stücken plötzlich der Höhepunkt der Saison ein. Nach diesem hervorspringenden Wert fiel die graphische Darstellung des Zuges plötzlich auf einen Tiefpunkt zurück. Bis 10. November wurden kontinuierlich noch immer kleinere Scharen gemeldet, jedoch verflacht sich die Bewegung mit immer häufi- geren Unterbrechungen von der zweiten Hälfte des Monats an und am 29. hört sie auch endgültig auf. In diesem Jahre zog der Großteil der Kraniche im Gegensatz zum Herbst 1967 im Laufe einiger Tage massenhaft durch. Abgesehen davon hielt sich die 73 Tage lang kontinuierlich erhaltende Migration zwischen 17. IX.— 29. XI. auf einem mittelmä- Bigen Niveau. ì Aus den vorgeführten beiden Jahren geht hervor, daß sich der Kranichzug im Karpaten- becken im Herbst in die Länge zieht, im Frühjahr hingegen binnen einer verhältnismäßig kürzeren Zeit verläuft. Die beiden Frühjahrssaisons umfassen durchschnittlich 54 Tage, der Mittelwert im Herbst beträgt SO Tage, ist also anderthalbmal länger als der im Früh- jahr. Die Erklärung für die in den Zugperioden gleichmäßigen oder sich auf Invasionstage gliedernden Bewegungen der Kraniche finden wir in der jeweiligen Gestaltung der Klima- und Fütterungsgegebenheiten. Die Flugrichtung des Kranichzuges im Karpatenbecken Während in unseren Untersuchungsjahren die zeitliche Gestaltung des Zuges mit den graphischen Darstellungen von SCHENK fast völlig übereinstimmt, ist es auffallend, daß sich zugleich bezüglich der Massenverteilung und der Flugriehtung schon wesentliche Abweichungen zeigen. Auf der Karte von SCHENK erscheint der Kranich in Transdanubien nur ganz selten, 34 auch im Donau-Theiß-Zwischenstromland gibt es fast nur gelegentlich einen Durchzug. Von einer regelmäßigen Bewegung zeugen nur die östlich der Theiß gelegenen Gebiete, wo die Hauptzugslinie hinter dem konsequent umgangenen Block des Bihargebirges, das östliche Drittel Transsilvaniens überquert. Die Datensammlung unserer Tage stimmt in der transdanubischen Relation noch mit den einstigen Angaben überein. Das im Donau-Theiß-Zwieschenstromland einst festge- stellte, sehr zerstreute Bild des Durchzuges kann zur Zeit nur mehr in den nördlich von Szeged liegenden Gebieten festgestellt werden. Aus der Nähe der ungarisch — jugoslawischen Landesgrenze sowie südlich dieser aus den Pusztalandschaften der Woiwodina (Jugosla- wien) hingegen berichtete unser zur Zeit bereits dicht ausgebautes Beobachtungsnetz über regelmäßig erscheinende Kranichscharen. Der Hauptzug erfolgt nicht über Osttranssil- vanien, sondern unmißverständlich über die sich am östlichen Saum der Großen Unga- rischen Tiefebene (Alföld) dahinziehenden, weit ausgedehnten, ruhigen PuBtagegenden und hier könnte man die Achse des Durchzugsgebietes etwa mit der Linie der ungarisch — rumänischen Landesgrenze übereinstimmend ziehen. Vom Kranichzug im Gebiete jen- seits der Theiß berichtet RUDESCU (1958) in gleichem Sinne. Aus seiner literarischen Zu- sammenfassung zeigt sich die ansehnlichste Bewegung zwischen dem Theißtal und dem Bihargebirge, auf den Ebenen von Máramaros — Szatmár — Nagyvárad — Temesvár. Leider gibt die Abhandlung von SCHENK keine Quellenarbeiten an, sondern bemerkt nur, daß seine Statistik aus dem Zeitraum zwischen den Jahren 1895 — 1938 auf 1784 Frühjahrs- und 1973 Herbstdaten gründen. Im Laufe des II. Weltkrieges wurde auch sein wertvoller Zettelkatalog vernichtet und so haben wir heute keine Möglichkeit mehr, die einstigen und jetzigen "Untersuchungen auch im einzelnen miteinander zu vergleichen. Wahrscheinlich würden wir für die abweichenden Feststellungen die Erklärung in der Verteilung der Beobachtungsstellen der Teilnehmer von einst und des in unseren Tagen tätigen Beobachtungsnetzes finden. Außerdem hat auch der große Umfang des in der unmittelbaren Nachbarschaft der Ostkarpaten, auf den Steppen der Bukowina vor sich gehenden Kranichzuges die frühere Ansicht bezüglich der in Osttranssilvanien vorausge- setzten Hauptzuglinie beeinfluBt. ScHENK hat den Weg, der größtenteils im Marmaroscher Abschnitt eintretenden Kra- niche über den Rotenturm — Törzburger — Bistritzer — Tömös — Bodzaer — Ósánci — Ojtoz — Ghimes- und Tòlgyes— Paß in Richtung der Dobrudscha für wahrscheinlich gehal- ten und bezeichnete das Endziel über die Inselwelt des Ägäischen Meeres in den Wi in- terquartieren des Niltales. Diese Annahme wurde seinerzeit von der Literatur bezweifelt (LIBBERT, 1938). Da auch seit jener Zeit keine Beringungsberichte einen handgreiflichen Beweis zu dieser Diskussion geliefert hatten, versuchten wir diese Frage im Laufe der vorliegenden Untersuchung — der Möglichkeit nach — auf dem Wege eines dichten und über ein großes Areal ausgebauten Beobachtungsnetzes zu überblicken. Die Verfolgung der Fluglinie der Kranichscharen im Karpatenbecken müssen wir mit der Abhandlung von BAUER (1963) beginnen, der aufgrund der literarischen Zusammen- fassung und der Beobachtungen der Jahre 1955 — 62 nachgewiesen hat, daß die von Nord- Nordost kommenden Scharen irgendwo am Treffpunkt der slowakisch — polnisch — sowje- tischen Landes-grenzen und östlich davon die Karpaten überfliegen. Laut NAGY (1918) fliegt der Großteil über den Uzokpaß bzw. dem Tal des UngfluBes folgen. In der Slowakei ziehen die Kraniche im schmalen Streifen zwischen der östlichen Landesgrenze und der Ortschaft Senn& (Szenna) in Richtung der Großen Ungarischen Tie febene. Sich auf seine neueren Beobachtungen stützend fügt MOSANKSKY noch soviel der Abhandlung von BAUER bei, daß die Kraniche nicht nur östlich des Vihorlat-Gebirges die Karpaten überfliegen, sondern — wenn auch nicht in so beträchtlicher Zahl, wie dort — zwischen dem Tory sa- (Tarca-) Flußtal und der sowjetischen Grenze auch entlang sämtlicher anderer Flüße der Ostslowakei ziehen. Er hat aus dem Überblick von 120 Daten festgestellt, daß an der bekannten Ansammlungsstelle von Senne im ostslowakischen Teil des Alföld, im slowa- kischen Gebiet des Bodrogköz, auf den Ebenen des südlichen Teiles des Kessels von Kosice (Kassa), ja sogar im Bereich von Presov (Eperjes) regelmäßig kleinere oder größere Zahl von durchziehenden oder rastenden Kranichscharen "beobachtet werden. W estlicher von diesem schmalen Gebietsstreifen ziehen die Kraniche — ebenso wie im Falle Transdanu- biens — auch über die slowakischen Karpaten nur streuweise. Die von dem Überflug der Karpaten en Beobachtungen betonen durchwegs die Rolle der Witterung. Laut BAUER (1963) überfliegen sie die Hochgebirge nur bei windstillem, klarem Wetter. An nebelig-windigen Tagen hat er nie einen Durchzug im Gebirge beobachtet. Aucht CHERNEL (191 8) hat eine aus 1909 stammende Maramaroscher Beobachtung erwähnt, laut der sich an einem stillen, klaren Oktobertag eine Kranichschar in der Umgebung von Rahö, die sich in 1300 m Höhe auf einer Bergwiese ausruhte, in SE 35 der Umgebung von Rahé beobachtet wurde. JANos TyucH, ein Wildhüter aus Mara- marosch teilte mündlich mit, daß in den 40er Jahren infolge eines plötzlich einsetzenden Frühjehrssturmes eine mehrere hundert Vögel zählende Kranichschar in der Umgebung von Dolha zum Herabsteigen gezwungen war und die in dem Kesseltal sich festgesetzte Gruppe vom Schneesturm zwei Tage lang gefangengehalten wurde. Der Weg der im Abschnitt der Nordostkarpaten eintretenden Kraniche führt in süd- westlicher Richtung zuerst entlang des Ostsaumes der Großen Ungarischen Tiefebene und ihr zahlenmäßiger Großteil konzentriert sich im Streifen der Pußtagegend von Hajdü- ság — Bihar — Békés. Das Beobachtungsnetz der Jahre 1967/68 hat nachgewiesen, daß sich diese schmale Linie südlich von Szeged fächerartig ausbreitet und die Scharen, die bis hierher dem Theißtal gefolgt haben, sich auf die südlichsten Abschnitte des ungarischen Gebietes im Donau-Theiß-Zwischenstromland, auf die Batschka und den Banat, ferner selbst auf die Ebenen der zu Jugoslawien gehörenden, einstigen Teile des Komitats Baranya zerstreuen. Im weiteren erwarten wir von unseren serbischen und mazedonischen Beobachtern die Antwort darauf, ob die sich am südlichen Rand des Alföld versammelten Kranichscharen der Annahme von SCHENK (1938) und NORREVANG (1959) nach in die Dobrudscha oder den Feststellungen von LIBBERT (1938) entpsrechend nach Italien weiterziehen. Die Statistik der von den jugoslawischen Gebieten der Balkanhalbnisel berichtenden 39 Beobachter haben diesen letzteren Standpunkt bestätigt. Im südlichen Randgebiet der Pannonischen Ebene, in Baranya finden wir die Grenz- zone des regelmäßigen Kranichzuges. In der Batschka werden schon wesentlich größere Massen wahrgenommen und die bedeutendsten von diesen konzentrieren sich im Banater Flachland. Die in Baranya und in der Batschka durchziehenden Scharen überfliegen querfeldein die Bergketten Bosniens (Javor, Jahorina, Zelengora, Durmitor, Zlatibor, Prokletije) und stoßen zum Teil aus dem Tal des Drinaflußes in den Raum des Skadari- Sees (Skutari) vor. Ihre Fluglinie verfolgt eine Zeit lang die albanische Küste und dann wechseln sie irgendwo in der Zone von Valona auf die Linie, die die Adria durchquert, über. Die das Banat verlassenden Scharen folgen etwa bis Vranje dem Tal der Morava und strömen von dort in das Kesseltal von Skoplje. Dort stoßen auch schon aus anderer Richtung Kranichscharen zu ihnen, die ein und zur selben Zeit beobachtete, mehrere Tausend zählende Masse läßt dies für wahrscheinlich erscheinen. Von hier führt die Flug- richtung über das Karadzica-Gebirge zu den Raststätten der Pelagonischen Ebene. Die einstigen idealen Ansammlungsstellen befanden sich in Mazedonien in den Pelagonischen Sümpfen, wo insbesondere zur Herbstzeit 2— 3000 Kraniche in einem verhältnismäßig kleinen Gebiete eintrafen. In den letzten Jahren werden hier jedoch die Kranichansamm- lungen von den inzwischen in raschem Tempo vor sich gehenden Landschaftsveränderun- gen verhindert. Von den flachen Gebieten Pelagoniens ziehen sie in die Zone der süd- mazedonischen Seen (Prespa, Ochrid) weiter. Aufgrund der in der Umgebung der Stadt Bitola durchgeführten Beobachtungen und der hiesigen, ein ganzes Jahr beanspruchenden Forschungen von SzLıvkA kann festgestellt werden, daß die über Pelagonien ziehenden Kraniche einer entschieden südwestlichen Richtung folgen. Diese Linie führt im weiteren quer über das mittlere Gebiet Albaniens, erreicht irgendwo in der Region von Sahran- Valona die Adria und setzt sich über dieser dann der italienischen Küste zu fort. Unsere Feststellung wurde auch von Seeleuten der jugoslawischen Handelsflotte bestätigt, die über dem Meer zu Herbstzeiten oft nach Italien, im Frühjahr hingegen nach Albanien ziehende Kraniche beobachtet haben. Ihren Messungen entsprechend sind die verschiedenen Höhen des Zuges im allgemeinen zwischen 1000 — 2000 m einzustufen. Ihrer Mitteilung nach kreisen auch die in Keilform ziehenden Scharen von Zeit zu Zeit im Segelflug und nähern sich — wahrscheinlich infolge der Ungleichheiten der Auftriebskraft der Luftschich- ten — zuweilen in zickzackférmigen Sturzflug bis auf 2— 300 m dem Wasserspiegel, um sich dann wiederum erhebend ihren Weg fortzusetzen. Während im Herbst der Zug die südwestliche Richtung beibehält, können im Bereich der Balkanhalbinsel im Frühjahr auch kleinere Abweichungen verzeichnet werden. In solchen Fällen erscheint der Kranich überall in den Jugoslawien durchquerenden Fluß- tälern und die Frage weshalb einzelne Scharen von der Nordostrichtung abweichend direkt die Richtungen Nordwest oder West einschlagen, kann auch mit klimatischen Anomalien nicht erklärt werden. So bogen z. B. im März 1968 bei Stalané (Mittelserbien) die ziehenden Kraniche konsequent über das Tal der Westmorava ein und folgten einer nordwestlichen Richtung. Dieselben Erfahrungen machte man auch in Bosnien, in Bihac. Wo diese Scharen von neuem die traditionelle Zuglinie erreicht haben, kann nur voraus- gesetzt werden, da uns Beweise darüber nicht zur Verfügung stehen. Wahrscheinlich erfolet dieser Anschluß in der Ma&va-Gegend oder auf der Slawonischen Ebene. 36 Außer den oben geschilderten Zugsstraßen geht es aus der Literatur hervor, daß zwar nur vereinzelt, jedoch verhältnismäßig systematisch auch an der westlichen Küste J ugo- slawiens ziehende Kranichscharen erscheinen. Die Grenzlinie dieser zerstreuten Wahr- nehmungen bildet ungefähr das Neretvatal. Aus diesem Streifen überwechseln die Kra- niche auf die mitteldalmatinische Insellinie (Vis, Lastovo, Brusnik, Svetac, Sugac, Pala- gruz), überqueren dann von hier wahrscheinlich in Richtung der südöstlichen Ecke der italienischen Küste die Adria (RUCNER, 1954; HAINARD, 1957; KATTINGER, 1960; KRPAN, 1960; Cvrranic, 1963; KRPAN, 1965). HAINARD hat noch in den Slowenischen Alpen, in der Umgebungn von Kocevje Kraniche beobachtet. Laut KRPAN übernachten die über die dalmatinischen Inseln dahinziehenden Kraniche zuweilen auf nackten Felsen. Auch auf den Steinmauern der Terrassenwirtschaften wurden rastende Kraniche beobachtet. Aus Italien hat STEINFATT (1931) an der Linie Palermo — Pantelleria Kranichzüge mit entschiedener Richtung beschrieben. MOLTONI und FrUGIS (1967) bezeichnen den Durch- zug der Kraniche über den westlich von Sizilien gelegenen kleinen Inseln (Vulcano, Lipari, Salina, Panaria, Stromboli und Alicudi) im Herbst und Frühjahr für ganz regelmäßig. Es ist sehr wahrscheinlich, daß wir die weitere Fortsetzung der Zugsstraße Karpatenbecken — Mazedonien, die schließlich im Bereich von Tunis die Küste Afrikas erreichen muß, in dieser Richtung finden. Nach all diesen bleibt bezüglich des Kranichzuges im Karpatenbecken nur mehr eine Frage auch weiterhin ungeklärt, u.zw. die Flugrichtung der über den östlichsten Teil Transsilvaniens ziehenden Scharen. In Ermangelung entsprechender literarischer Angaben bzw. eines Beobachtungsnetzes können wir auch diesbezüglich nicht beweisen, ob sich der Zug der das Olttal entlang fliegenden Kranichscharen in östlicher Richtung den ent- lang der Flüße Prut und Seret durchziehenden Kranichmassen anschließt oder — was noch wahrscheinlicher wäre — ebenfalls die Zugsstraße nach Mazedonien einschlägt, eventuell in beide Richtungen sich entzweit. Wegen der Ungenügendheit der Daten ver- fügen wir von hier selbst bezüglich der durchfliegenden Massen über kein klares Bild, ob- wohl es sicher steht, daß imergleich zu den Massenerscheinungen der Flachländer von Bihar und Békés die Bedeutung der Oltlinie stark in den Hintergrund tritt. Beobachtungen an den Ansammlungsstellen Der Zug der Kraniche wird entlang der in entschiedene Richtung verlaufenden schma- en Zugsstraßen von zahlreichen Ansammlungsstellen unterbrochen. In der Relation des Karpatenbeckens hat sich nördlich und östlich der Theißlinie durchschnittlich in 70 — 80 km Abstand ein Netz der einen größeren Verkehr aufweisenden, regelrecht aufgesuchten Raststätten ausgebildet. Der nördlichste Punkt dieser Stätten ist das ostslowakische Alföld, wo sich die aus der Richtung der Karpaten kommenden Scharen zum ersten Male ausruhen. Insbesondere im Frühjahr lassen sich die Durchzügler auch oft auf dem slo- wakischen Teil des Bodrogköz nieder. Auf den Weiden von Senne, in der Umgebung von Trnavka, Mihalovce, Zatin, Bega, Leles und im Bodrogköz konnten öfters übersommernde Kranichscharen mit wechselndem Bestand von 5 — 70 Exemplaren beobachtet werden. Laut MoSANSKY erwiesen sich von hier stammende, im Sommer eingesammelte Exemplare für zeugungsunreif. Im ungarischen Gebiete behalten wir vier Kranichstationen großen Verkehrs im Auge: im Nordosten die Pußta von Hortobägy, davon in südöstlicher Rich- tung die Umgebung der an der Landesgrenze befindlichen Pußten von Biharugra — Geszt — Vätyon sowie im südlichen Teil des Alföld in der Höhe von Oroshäza das Naturschutz- gebiet von Kardosküt, schließlich das im Raum von Makö liegende Kirälyhegyes. Im westlichen Teil Transsilvaniens parallel mit diesen Ansammlungsstellen befinden sich die rumänischen Kranichstationen. Im Norden auf der Terrasse der Landschaft Ermellek das Bereich von Valea Lui Mihai (Ermihälyfalva) und Andrid (Erendred), sodann südlicher davon das von den Ortschaften Livada (Liväda), Les (Väradles), Gepiu (Gyapjù), Sinicolau (Romänszentmiklös), Toboliu (Vizesgyän), Sintandrei (Szentandräs) eingeschlossene Ge- biet, die Umgebung von Cherelus (Kerülös), Gurba (Gurba) und schließlich die Flächen von Simand) (Simänd) und Sintamartin (Szentmärton). In Nordjugoslawien treffen auf den Steppen mit Szikboden der im Banat liegenden Ortschaften Kumane (Kumän), Melen- ce (Melence), Boéar (Bocsär) und Gaj (Gälya) die über die ungarischen und rumäni- schen Teile des Gebietes jenseits der Theiß ziehenden Scharen zusammen. Zwischen den Brutstätten bzw. den Winterquartieren entstehen gewiß dort solche Ansammlungsstellen, wo sich hierfür besonders günstige ökologische Gegebenheiten bieten, jedoch der Abstand zwischen den einzelnen Stationen zugleich auch dem Rhyth- mus der ziehenden Kraniche entspricht. Auf den traditionell besuchten Ansammlungs- stellen, bieten sich, um die Erscheinungen des Kranichzuges vielseitig zu studieren, die 37 meisten Möglichkeiten. Da im Karpatenbecken die Datenangaben von Hortobägy, Bihar- ugra und Kardosküt am kontinuierlichsten sind, gründen wir unsere Untersuchungen im weiteren in erster Linie auf diese drei Gebiete. Zur Zeit können wir das Areal der Pußta Hortobägy mit 60 000 ha angeben. Der ein- heitliche Charakter der mächtigen Pußta wird aber in den letzteren Jahren an stets meh- reren Stellen von extensiven, brach liegenden Ackerböden, Reisfeldern und umfangreichen Fischteichen unterbrochen. Die Umbegung von Biharugra trägt einen ähnlichen Steppen- charakter. Die von Kranichen besuchten Stellen bilden aber dort bloß etwa ein Zehntel der Grassteppen der Hortobägyer Pußta. Das kaum einige 100 ha große Naturschutzgebiet von Kardosküt und die weit über die Reservationsgrenze hinausreichenden Weiden mit ihrem Szikboden erinnern ebenfalls noch an die Urzustände. Das aus Festucetum- Wiesen und extensiv bebauten Ackerböden bestehende Kranichbiotop kann hier etwa auf 2000 ha geschätzt werden. In der Mitte der Pußta von Kardosküt zieht sich ein etwa 3 km langer, 50-200 m breiter natürlicher Natronteich, der sog Fehér-t6 von Kardosküt. Dieser im Frühjahr mit Wasser gefüllte, jedoch im Herbst oft völlig austrocknende Teichbecken ist eine traditionelle Raststätte der Kranichscharen. Die augenfälligste, gemeinsame ökologische Gebenheit der Ansammlungsstellen ist die sich mächtig ausdehnende, eine vollkommene Ungestörtheit sichernde, offene Pußtaland- schaft. Da Kranich fühlt sich in der Zugsperiode nur in dieser Umgebung in völliger Sicherheit und stellt vor allem seiner Übernachtungsstelle gegenüber einen solchen An- spruch. Auf dem Biotop mit Steppencharakter spielt das Wasser nur vom Gesichtspunkt als Trinkwasser eine Rolle. Diesen Anspruch befriedigen jedoch in den meisten Fällen nur die Tümpelgewässer der Straßengräben und Kanäle. Der jeweilige Besuch der unga- rischen Kranichsstationen wird von den Wasserverhältnissen der kleineren oder größeren natürlichen Seen oder Fischteiche nicht beeinflußt. In Kardosküt sammeln sich die über- nächtenden Kraniche, unabhängig davon, ob die Übernachtungsstellen von seichtem Wasser oder von dem bis an die Knöcheln reichenden Staub bedeckt ist, im Becken des Sees Fehér-t6. Die von den Übernachtungsstellen höchstens in 25 — 30 km Entfernung, jedoch womöglich näher auffindbare Futterbasis und gesicherte Trinkmöglichkeit sind ebenfalls or ganische Ergänzungen der grundlegenden Leistungen der Kranichstationen. Zahlreiche Beispiele beweisen, daß die Kraniche auf ihrem Flug außer den ökologischen Faktoren auch noch durch die festen Banden der Tradition von den gewohnten Ansamm- lungsstellen angezogen werden. Die von einer Generation der anderen vererbten Tradi- tionen bevölkern jährlich die Quartiere und auch in Kardosküt können wir uns davon überzeugen, daß sich die innervierte Anhänglichkeit innerhalb der großen Pußta auch auf ganz kleine Gebietseinheiten bezieht. Hier ließ sich z. B. ein Kranich, der sich mit seinem gebrochenen und in merkwürdiger Winkelform verwachsenen Bein ganz sicher erkannt werden konnte, 5 Jahre hindurch beobachten. Der kr üppelhafte Kranich und seine Schar haben im südlichen Abschnitt des Feher-tö, unabhängig davon, daß sie dort einmal frische Saat, andersmal ein Getreide- oder Maisstoppelfeld, eventuell gepflügtes Brachfeld vorgefunden haben, von Jahr zu Jahr in ein und demselben kleinen Gebiet von einem halben ha übernachtet. Im Herbst, wenn zur Zeit der plötzlichen Kälteeinbrüche die Kraniche größtenteils ohne Halt zu machen über das Karpatenbecken fliegen oder im Frühjahr bei verspätetem, ähnlicher Weise beschleunigtem raschem Durchzug weichen die in großer Höhe ziehenden Scharen stets über den See Feher-tö ab und umkreisen ohne Ausnahme eine lange Zeit hindurch die gut bekannte Raststätte. Oft kreisen sie stunden- lang, nähern sich bis zu einer niederen Höhe und der Beobachter sieht es so fort, daß die hierhergewöhnten Vögel nur von einem starken Zwang weitergetrieben werden. In der Nähe von Makö war einst in Kirälyhegyes eine Kranichstation von großem Verkehr vor- handen. Alte Hirten berichten in den ersten Jahrzehnten des Jahrhunderts über einst mächtige Kranichzüge. Von einem aus S00 — 1000 Kranichen bestehenden Zug, der im April 1895 in einer einzigen Schar hier stationiert hat, berichtet sogar die Fachliteratur (NAGY, 1918). In unseren Tagen ist dieses Gebiet bereits zumeist zum überw iegenden Teil Ac ‘kerboden und büßte seinen Pußtacharakter in 80% ein. Dennoch steigen die Kranic the, oft in einer Schar von mehreren Hundert Exemplaren bei jedem Zuge dort ab. Diese sich auf den Ansammlungsstellen zeigende, große Anhänglichkeit zu dem Gebiet lenkt die internationale Aufmerksamkeit dringend auf die wichtige Aufgaben des Naturschutzes Zur Erhaltung des wichtigen Kranic hbestandes Eur opas ist es aber in der Zukunft nic ht genügend, sich bloß um die Brutstätten zu kümmern. Die eigenartige Natur der ziehenden Kranic she erfordert auch, daß wir die ökologischen Bedingungen der Raststätten auf den seit Urzeiten traditionell aufgesuchten Ansammlungsstellen weiterhin sichern. Die Menge der auf den Kranichstationen des Kar patenbeckens verweilenden Scharen ist im allgemeinen niedriger, als der Verkehr der berühmten Ansammlungsstellen am Bal- 38 tischen Meer und in Süddeutschland. Während im Norden an den Raststätten Öland, Rügen oder Müritz zahlreiche nördliche Flugrichtungen zusammenlaufen, zerstreuen sich nur die Vögel einzelner schmaler Zugstraßen in den mitteleuropäischen Stationen. In dem den Brutstätten naheliegenden Baltikum beginnt die Ansammlung der Kraniche bereits im Spätsommer (DEPPE 1965; D. Risrow und P. O. ScHwanpera: briefliche Mitteilun- gen). Im Karpatenbecken halten sich jedoch Kranichmassen nur zur Zeit des Hauptzuges im Spätherbst oder im Vorfrühling auf und so erklärt die beschränkte Zeitdauer der hie- sigen Bewegung ebenfalls die bescheideneren Zahlen. Im Streifen der Theißlinie und der östlichen Landesgrenze beträgt die Menge der über die ungarischen Ansammlungsstellen ziehenden Kraniche, auf den Datenangaben der letz- ten 25 Jahre fußend, etwa 5 — 6000 Stück. Ihr Durchzug erfolgt, insbesondere im Frühjahr, verhältnismäßig rasch. Etwa 1/4 der beim Zug erfaßten Mengen verweilt wochen, ja monatelang auf den Ansammlungsstellen. In einzelnen Jahren gibt es aber invasions- artige Einströmungen und da steigt auch die Individuenzahl der sich länger aufhaltenden Scharen in gesteigertem Maße an. In dem international bearbeiteten zwei Untersuchungs- . Jahren ergaben auf der Puszta Hortobágy, in Biharugra und Kardosküt die länger als eine Woche auf ein und demselben Platz verweilenden Kranichscharen die folgenden Spitzenwerte: F Frühjahr 1967 Herbst 1967 Frühjahr 1968 Herbst 1968 Hortobägy Mva)133:86, © “(2020686 (HE) 100.8%. (X.) 120 St. Biharugra (IV. 528. 1X.) 118 St: (LIL) 50S%. (X.) 425 St. Kardoskut (III.) 57St. (X.) 350 St. (IV.) 395 St. (X.) 560 St. Im Rückblick von 25 Jahren stellten wir zur Invasionszeit (1946, 1947, 1966) in den einzelnen Gebieten die folgenden kulminierenden Zahlenwerte fest: Hortobägy: Anfang Oktober 1947 ca. 2000 St. (StmacIus, 1947) Biharugra: Anfang Oktober 1947 ca. 4000 St. (MÜLLER, 1948) Kardosküt: Mitte November 1966 ca. 1300 St. (STERBETZ, durch Beobachtung) Auffallend ist, daß in den letzteren Jahren mit der Zeitdauer der Ortsgebundenheit der sich aufhaltenden Scharen schon regelrecht, aber auch mit den kulminierenden Massen immer mehr Kardoskut die leitende Rolle übernimmt. Anläßlich der Invasion des Jahres 1966, als im Becken des 100 ha großen Feher-tö wochenlang eine Kranichschar von über 1000 Vögeln übernächtete, hielten sich in der Hortobagyer Pußta und in Biharugra im ganzen Herbst nur einige kleinere Scharen auf. Die Ruhe dieser beiden, riesengroßen Vogelhotels wird in unseren Tagen immer mehr von der regelmäßigen Jagd und durch die von der intensiven Verwaltung der stürmisch zunehmenden Teichwirtschaften hervorge- rufenen vielen störenden Wirkungen gefährdet. Die Jagd auf Wildgans und Wildente, das Abfischen der Seen im Herbst, das Besiedeln derselben im Frühjahr fällt konsequent mit dem Kranichzug überein. In Kardosküt gelang es demgegenüber seit 1965 in idealer Weise die Ruhe des kleinen Reservats zu sichern. Die Anziehungskraft der vollkommenen Unge- störtheit des Gebietes zeigte sich außer den Kranichen auch in der sprunghaft ansteigenden Zahl der Enten- und Gansscharen. Nach den einander folgenden Kranichinvasionen der Jahressaisons 1946/47 — über deren Ablauf die angeführte Literatur mit der Ausführlichkeit eines Tagebuches berichtet (MÜLLER, 1948, 1950; NAGY, 1950) — stellte sich oft die Frage, was wohl diese so unge- wöhnliche Maße annehmenden Einströmungen auszulösen vermag? Es ist unwahrschein- lich, daß man sie mit ausnahmsweise gut gelungenen Brüten erklären könnte, denn diese sind an sich noch nicht imstande solche schreiende Gegensätze hervorzurufen. Die in der eigenartigen Gestaltung der Witterung gesuchte Lösung der Frage läßt auf die gesuchte Antwort schon eher schließen. LIBBERT (1960) hat bei den Invasionen der Jahre 1934, 1947, 1951, 1955 bei Müritz der Reihe nach nachgewiesen, daß diese stets mit den von Norden angekündigten kalten Winden, Frösten, polarischen Stürmen übereingestimmt haben. Zu solchen Zeiten sickern die Individuen der sich ansammelnden Kranichscharen nicht allmächlich ein, sondern strömen massenhaft zu den Ansammlungsstellen. Das im Norden früh eintretende, unfreundliche Wetter bringt die in der Nähe der Brutstätten sich ansammelnden Kraniche in Bewegung. Die Invasion fängt stets früher als die ge- wöhnliche Zugsperiode an. In diesem Falle ist keine Rede von einem Zug, sondern der Kranich flieht aus seiner unangenehm gewordenen Umgebung. In Mitteleuropa erwarten die auf die Ansammlungsstellen früh eintreffenden Scharen viel ausgiebigere Futterungs- möglichkeiten, als dies im Spätherbst der Fall ist. Die Maisfelder stehen noch und die Kraniche können hier unter den günstigsten Umständen leben, bis sie dann gegen Ende Herbst vom Zugstrieb und vom schlechten Wetter nicht weitergetrieben werden. 39 ‘ Beobachtet man die Züge auf dem ungarischen Teil des Alföld kontinuierlich, so können sie mit denen der Schnepfen verglichen werden: wir haben die Kraniche als eine außeror- dentlich klimaempfindliche Art kennengelernt. Es geschieht oft, daß im langen sommer- lichen Herbst kaum ein-zwei Scharen erscheinen und dann nach einem durch den Rund- funk angekündigten nordischen Kälteeinbruch die Kraniche scharenweise angeströmt kommen. Im Frühjahr kommt es noch häufiger vor, daß die Frosttage sich bis späthin ausschieben und die Kranichscharen mit der Besserung des Wetters innerhalb weniger Tage durch das Karpetenbecken ziehen. Über solche — mit dem Wetter zusammenhän- gende — auffallend starke Bewegungen bei Kardosküt zeugen die herausgegriffenen Teile der Aufzeichnungen: Am 11. Oktober 1963 nachmittags 1163 Stück. Nach der Dunkelung hält die Strömung der vor der Kältefront fliehenden Kraniche noch an, die ganze Nacht hindurch kann ihr Kreischen gehört werden. Am 24. Oktober 1965 zogen von 11 Uhr vormittags bis 17 Uhr nachmittags etwa 3000 Kraniche vorüber. Der Zug hielt die ganze Nacht hindurch an. Im Frühjahr durchflogen am 28. März 1960 vormittags etwa 500 Kraniche den Fehér-t6 Am 5. April 1960 kündeten 724 gezählte und noch sehr viele andere, nur gehörte Kraniche die starke Bewegung an. Am nächsten Tage vormittags betrug ihre Zahl 400, nachmittags war starkes Kreischen und die ganze Nacht hindurch ein starker ununterbrochener Zug zu hören. Die Nachtzüge können meist bei klarem Mondschein wahrgenommen werden. Laut den im Ruhrgebiet durchgeführten Beobachtungen von MESTER (1961) sind im Frühjahr die Kranichzüge bei Nacht häufiger, im März machen sie jedoch nur etwa 10% der Beobachtungen aus. Schon ScHENK (1938/a) hat aus zahlreichen Quellen der Fachliteratur darauf hingewie- sen, daß nach dem Frühlingszug einzelne Kranichscharen zuweilen auf der Hortobagyer Pußta zurückbleiben und es unter ihnen auch mausernde Exemplare gibt, auf die die Hirten mit ihrer langen Peitsche jagen. In den letzteren Jahren die Sommerwanderungen planmäßig beobachtend, kann der streichende oder mausernde Charakter der Vögel gut abgesondert werden. Die Wanderung ist eine häufigere Erscheinung. Von Mai bis August kommen auf den Ansammlungsstellen fast in jedem Jahre Scharen von kleinerem oder größerem Bestand vor. Am auffallendsten war eine aus 320 Individuen bestehende große Kranichschar, die sich vom 26. III. 1946 bis August laufend auf der Pußta Horto- bagy aufgehalten hat (NAGYy, 1950). In den Jahren 1946 und 1947, sodann im Juni — Juli 1951 erschienen kleinere Scharen auch in Biharugra regelmäßig (MÜLLER 1948, 1950; Beobachtungen von STERBETZ). In der Umgebung von Kardosküt erschienen übersom- mernde Scharen in den Jahren 1947, 1948, 1949, 1958 und 1962. Diese Gruppen mit be- kannter Anzahl verschwinden von Zeit zu Zeit, erscheinen dann wiederum nach Tagen oder Wochen, sie trugen aber kein Zeichen dessen, daß sie inzwischen einen, ihre Flug- fähigkeit verschlechternden Federwechsel mitgemacht hätten. Zuweilen sehen wir aber als für ohne jeden Zweifel erwiesen, daß einzelne Vögel bei uns mausern. In der Nähe von Kardosküt, in Nagyszenäs fehlten die Schmuckfedern eines Ende Juni 1941 geschossenen alten Männchens, die Kielenden der neuen Schmuckfedern waren aber schon zu erblicken. Nicht weit von dieser Stelle, auf der Weide von Csabacsiid hielten sich vom 3. Mai bis 25. Mai 1947 in dem bis an die Hüfte reichenden hohen Gras und Unkraut zwei Kraniche auf, die nicht fliegen konnten und vielmehr laufend vor den Menschen flohen. In Kardos- küt haben wir vom 2. bis 23. Mai 1948 in der unmittelbaren Nähe des Fehér-t6 zwei flugunfähige Kraniche beobachtet. Ebendort hielten sich bis zum 7. Juni 1958 zwei aus dem Frühjahrszug zurückgebliebene Exemplare auf. Die zwei alten Vögel sind im April noch gut geflogen, im Mai versteckten sie sich zuerts im Gras der Heuwiese am Ufer und später im hochgewachsenen Getreide. Die Hirten haben die Vögel gut gekannt und behaupteten, daß sie im Mai vorübergehend ihr Flugvermögen verloren haben. Den einen wollte man mit einem Hund einfangen, jedoch entfloh der Kranich, nachdem er den Hund auf dem Kopf mit seinem Schnabel schwer verletzt hatte. Auf der Fußta Hortobägy haben Dr. IMRE PATKAI und Econ SCHMIDT im Mai 1965 einen im Gras versteckten Kranich, der nicht fliegen konnte, beobachtet. Während sich die ungarischen Daten betreffs des Federwechsels folgerichtig nur gelegentlich auf einzelne oder paarweise vorkommende Exemplare beziehen, berichtet die Literatur aus Kasachstan und West- sibirien über massenhaft mausernde Kraniche und tausende von Kranichen ohne Flug- vermögen (PUKINSKY, 1967; STRESEMANN, 1967). Es scheint, daß zur Mausezeit den in gesteigertem Maße anspruchsvollen Kranichen betreffs ihrer Umwelt, die bescheidenen räumlichen Möglichkeiten der europäischen Ansammlungsstellen nicht entsprechen. Außer den verweilenden, bis Dezember zurückbleibenden Zugvögeln werden im Kar- patenbecken zuweilen auch überwinternde Kraniche beobachtet. BODNÁR (1924) erhielt in Hödmezöväsärhely am 5. Januar 1924 einen geschossenen Kranich. Der völlig ausge- 40 hungerte Vogel versuchte im hohen Schnee sich aus dem Schweintrog eines Gehöftes Nah- rung zu verschaffen. Einige Tage später, 10 km von diesem Ort wurde in der Gemarkung von Földeäk ein anderes Exemplar eieenfangen. STERBETZ hat in Januar — Februar 1948 drei Wochen lang eine in der Nähe einer Trappenschar überwinternde Kranichschar be- obachtet. Die Kraniche hielten sich von den Trappen abgesondert, im niedrigen Schnee auf einem Rapsfeld auf. In der Nachbarschaft von Pusztaföldvär — Kardosküt hielt sich in strenger Kälte, im hohen Schnee eine wandernde größere Kranichschar auf. In Kardos- küt überwinterten im Jahre 1968/69 zwei alte Kraniche und ein Jungvogel, die wahr- scheinlich eine Familie bildeten, erfolgreich. Nach der Beobachtung des Naturschutz- wärters ISTVAN FARKAS haben diese Kraniche am 14. Januar 1969 bei —22 °C Kälte in halb Meter hohem Schnee getanzt. Vom Anfang des Schneefalles war ihre Nahrung aus einer in einem verfallenen Gehöft aufgestellten Futterstelle für Fasanen gesichert. Die drei Kraniche erschienen Tag für Tag bei der Futterstelle und konnten wahrscheinlicher- weise die schweren Wochen nur auf diese Art ertragen. Im Frühjahr schlossen sie sich den ersten Zugvögeln an und verließen das Gebiet. Auffallend ist die Zeiteinteilung der auf den Ansammlungsstellen verweilenden Kra- niche. Mit einer auffallenden Genauigkeit halten sie die Tagesordnung ihre Bewegung ein und davon werden die Scharen höchstens durch irgendeine störende Einwirkung oder plötzliche Wetterveränderung abgebracht. Das Erwachen der auf dem Fehér-t6 zu Kardosküt zur Herbstzeit Zwischenrast haltenden Vogelscharen beginnt noch im Laufe der Finsternis mit dem ‚Gespräch‘ der mehrere Tausende zählenden Brachvogelmassen. Die auf einem von den sonstigen Arten abgesonderten, engen Gebiete zusammenge- pfercht übernachtenden Kraniche beginnen bei der Morgendämmerung laut zu werden. Ihre Scharen brechen nach den ausziehenden Brachvögeln, aber immer noch vor den Gänsen auf und ziehen mit lautem Kreischen in Linien geordnet in das oft in unmittel- barer Nähe befindliche oder höchstens in 20 — 30 km Umkreis liegende, Nahrung gebende Gebiet. Mit von Stunde zu Stunde eingehaltener Genauigkeit finden wir von Tagesan- bruch bis Abend je eine bekannte Schar durchschnittlich an drei-vier Stellen vor. Sie trinken bei trockenem, warmem Oktoberwetter zwischen vormittags 11 und nachmittags 15 Uhr. Im Gegensatz zu den Gänsen ziehen sie sich bei dieser Gelegenheit nicht auf die Übernachtungsstellen zurück, sondern löschen ihren Durst aus den seichten Tümpeln der die Pußta durchziehenden Gräben. An den Trinkstätten stellt die Schar den Weide- plätzen ähnlich immer eine Wache auf. Im Oktober 1967 war ein außerordentlich trocke- nes Wetter mit einer fast sommerlichen Wärme. Nirgends in der Gemarkung konnten die Kraniche eine Handteller große Wasserfläche finden. In Kardosküt hat man damals bei mondheller Nacht aus der Rinne des Ziehbrunnens des mit Gebäuden umschlossenen Hofes eines Gehöftes trinkende Kraniche beobachtet. Dr. IMRE PATKAY hat über einen ähnlichen Fall im Zusammenhang mit Trappen in Gyoma gehört. Im Oktober 1969 — ebenfalls zur Zeit einer großen Trockenheit — grub ISTVÁN FARKAS im ausgetrockneten Bett des Teiches von Kardosküt von seinem am Ufer stehenden Gehöft etwa 100 m entfernt eine muldenförmige Grube und füllte diese jeden Nachmittag mit Wasser. Die Kraniche haben die Stelle jede Nacht regelmäßig besucht und diese künstliche Tränke bis zum letzten Tropfen ausgetrunken. Spätnachmittags sammeln sich die Scharen in unmittelbarer Nähe der Schlafstätte an. Spazierend, herumsuchend und tanzend warten sie aufeinander und ist die Zahl nach Sonnenuntergang komplett, so tun sie sich in eine mächtige Schar zusammen und strö- men mit lautem Kreischen zu der Jahr für Jahr an derselben Stelle im südwestlichen Drittel des Sees befindlichen Schlafstätte. Das Teichbecken ist zu dieser Zeit in dem einen Jahr völlig trocken, das andere Mal von niedrigem, höchstens 10 cm tiefem Wasser bedeckt. Das seichte Wasser ist vorteilhaft, da sich die schlafenden Vögel auf diese Weise in grö- Berer Sicherheit fühlen. Der Kranich schläft sehr wachsam und es kann auch angenommen werden, daß einer von ihnen bei Nacht ständig Wache hält. Ihre Ruhe wird in Kardosküt höchstens von den im Teichbecken schleichenden Füchsen gestört. STERBETZ hat bei einer Gelegenheit auch beobachtet, daß sich die in dem ausgetrockneten See übernach- tenden, aus zwanzig-fünfundzwanzig Kranichen bestehende Schar zu dem Mittelpunk rücklings in einem regelrechten Kreis geordnet zueinander geschlossen, mit vorgestreck- tem Hals eine Phalanx bildend in der Morgendämmerung der Angriff des sie umschlei- chenden Fuchses erwartet hatte. Der Angriff blieb aber aus. Auch die von dem Schlaf- platz etwa 7 km weit liegenden Ölfelder von Kardosküt stören die Ruhe der Kraniche. Auf den Lichtschein der zuweilen als flackernde Fackeln halbe Stunde lang brennenden Gasbrunnen flogen die übernachtenden Kraniche auf, nähern sich in ungeordneten Rei- hen flatternd der Lichtquelle an und kreisen dort so lange, bis man die Brunnen nicht absperrt. NAGY (1944) beschreibt aus der Zeit des Fliegernachtangriffes auf Debrecen 4] im Jahre 1944, daß sich die Kraniche aus der Pußta Hortobägy auf die W irkung der abgeworfenen Leuchtkerzen zusammengeschart und in einem Umkreis von 10 — 20 km über die beleuchtete Stadt gekreist haben. Im Frühjahr ist der Tagesrhythmus der rastenden Scharen dem im Herbst ähnlich. Über die landwirtschaftlichen Schadenanrichtungen der sich auf den nördlichen An- sammlungsstellen zusammenscharenden Kraniche hat die Literatur zahlreiche Daten aufgezählt (MAKOWSKY, 1960; MANNSFELD, 1961). Denkt man an den Futterbedarf der die Maisfelder, Grünsaaten, Kartoffel- und Kohlfelder Wochen hindurch besuchenden mehreren tausend Vögel, sind diese Beschwerden durchaus außer Zweifel berechtigt. MANNSFELD betont trotz all diesem, daß seitens der deutschen Landwirte niemand von dem Schießgewehr Gebrauch machte und daß man die Vögel mit Karbidgeschützen, Gonglärm und Fuchsmasken zu verscheuchen suchte. In Ungarn sind uns ebenfalls einige Kranichinvasionen bekannt, die beträchtliche Schäden anrichteten (MÜLLER, 1948, 1950; Naay, 1950), jedoch ist die Frage trotzdem hier weniger zugespitzt. Während im Norden die Kraniche schon wochenlang vor der Einerntung massenhaft erscheinen, kann in Mitteleuropa dieser Umstand höchstens in den Invasionsjahren eintreten. In normalen Jahren können lediglich die eventuell zu spät reif werdenden Maisfelder in Betracht kommen, wenn die ankommenden Scharen noch in größeren Gebieten nicht eingebrachten Mais finden. Eine solche, noch nicht eingebrachte Maistafel von 100 Ktastraljochgröße hat STERBETZ in Biharugra gesehen, die zwischen dem 15 — 20. November 1960, nach dem regelmäßigen Besuch von etwa 2000 Kranichen und mehreren Tausend Saatkrähen etwa einen 70%, igen Schaden erlitt. Demgegenüber haben die Kranichscharen die Mais- felder in Kader trotz dessen, daß im Oktober 1966 und 1969 noch viel Mais auf diesen gestanden hat, vermieden und fast ausschließlich nur die junge Weizensaat be- sucht. In der Sammlung des Ornithologischen Institutes liefern Mageninhaltsuntersuchungen aus einem Sommer (Hortobágy, 28. Juli 1947) und aus sieben Herbsten (Dévavanya 12. Okt. 1954, Tata 23. Okt. 1953, Sopronkövesd 7. Nov. 1956, Hortobágy 9. Okt. 1947, Maroslele Okt. 1959, Kardoskut 18. Okt. 1966, Székkutas 16. Okt. 1966) über die Ernäh- rung der Kraniche sichere Angaben. Im Juli enthielt der Magen des Vogels 168 unver- sehrte und in noch größerer Menge, in zermalmtem Zustand “Calliptamus italicus sowie weitere reichliche Orthoptera- Reste. Aus den sieben, im Herbst untersuchten ree halten gelang es in zwei Fällen in großer Menge Körner von Echynochloa crus yalli, 1372 Weizenkörner und in einem Fall etwa 1500 Bemiorne r, 17 Maiskörner, Getreideblatter, Grasstiicke und Uberreste von Planorbis-Schnecken nachzuweisen. Beim Frühjarhszug können die Scharen zumeist auf der schon grünenden Gerstensaat, auf frischen Wiesen mit Festucetum gesehen werden. Im Frühjahr 1968 beobachtete STERBETZ stundenlang Kraniche wie sie herumlaufend, sich in die Luft erheben auf Mai- käfer (Rhyzotrogus aequinoctialis) Jagd machten. ISTVAN FARKAS nahm ebendort auch in anderen Jahren ähnliches wahr. Im Spätherbst 1968 und auch noch später jagten die zum Überwintern zurückgebliebenen Kraniche ganz bis zum ersten Schnee ausschließlich Feld- mäuse (Mierotus arvalis). In Ermangelung der an größeren Mengen unternommenen Ma- geninhaltsuntersuchungen kann die wirtse chaftliche Rolle der Kraniche im Karpatenbek- ken mit Ziffern genauer unterstützt nicht näher umrissen werden. Insbesondere ihre im biologischen Pflanzenschutz gespielte Rolle bleibt ungeklärt, obwohl man sich vorstellen könnte, daß in der gegebenen Lage einige hundert oder zuweilen mehr alstausend Kraniche durch die Vernic htung von Insekten und Nagetieren der Ackerböden einen ernst zu neh- menden Nutzen bringen können. Soviel ist “jedoch gewiß, daß ihre zeitweise sichtbare Schadenanrichtung mit ein wenig gutem Willen auch ohne Vernichtung der Vögel einge- dämmt werden kann. Die Beispie le aus Rügen (MANNSFELD, 1961) haben erwiesen, daß man die vorsichtigen Kranichscharen auc +h mit verse ‘hiedenen Alarmeinric htungen von den gefährdeten Pflanzenkulturen fernhalten kann. Zusammenfassung Die weiter oben ausführlich behandelten Feststellungen zusammengefaßt, können die Kranichzüge im Karpatenbecken im folgenden charakterisiert werden: Die auf unseren Ebenen zerstreut br Fosenden Kraniche ziehen auch trotz der großen Landschaftsänderungen unseres Jahrhunderts massenhaft durch das Gebiet des Karpaten- beckens. In Frühjahren mit Überschwemmungen kamen — zwar sehr gelegentlich — selbst in den letzten Jahrzehnten einige ausnahmsweise erfolgte Brüte vor. Der Durchzug im Frühjahr erfolgt von Mitte März bis Mitte April in raschem Tempo und erreicht seine Spitzenwerte in den ersten Tagen Aprils. Im Herbst kulminiert er zwischen Mitte September und Ende November, meist Mitte Oktober. Im Frühjahr nimmt 42 der Durchzug durchschnittlich 54, im Herbst 80 Tage in Anspruch. Der Rhythmus und die Spitzenwerte sind durch das jeweilige Wetter sowie durch die Futterbasis geregelt. Die Hauptmasse der das Karpatenbecken durchquerenden Kraniche konzentriert sich auf eine verhältnismäßig schmale Straße. Sie überfliegen im Abschnitt Märamaros die Karpaten und der Hauptzugsweg führt in der Zone zwischen dem Theißtal und dem Bihar- gebirge dem Rande des Alföld entlang weiter. Westlich der Theiß und östlich von dem Bihargebirge nimmt der Zug allmählich ab. Die das Südalföld verlassenden Scharen setzen ihren Weg in Richtung Mazedonien — Albanien — Italien — Sizilien fort, bis sie schließlich die Küste von Tunis erreichen. Die Flugrichtung der in Transsilvanien dem Olttal entlag folgenden Kraniche über den Zug der Karpaten blieb auch weiterhin ungeklärt. Die traditionell aufgesuchten Ansammlungsstellen haben sich entlang der Hauptzugs- linie Szenna — Hortobágy — Ebene von Bihar — Kardosküt und in den ruhigen weiten Steppenlandschaften des Banats mit Sodaböden ausgebildet. An diesen Ansammlungsstel- len verweilen die Kraniche im Herbst und im Frühjahr lange Zeit hindurch. Über zerstreut durchziehende und überwinternde Kraniche stehen uns nur vereinzelte Angaben zur Verfügung. Zuweilen mausern auch Einzelexemplare oder über kleine Bestände verfügende Scharen hier. Das Futter der ziehenden Kraniche sichert meistens das frische Gras, die junge Getrei- desaat, der nicht eingebrachte Mais, Insekten und Kleinsäugetiere. Ihre Schadenanrich- tung in der Landwirtschaft kann in den Invasionsjahren auch beträchtliche Maße anneh- men, jedoch können wir uns mit verschiedenen Alarmeinrichtungen in ausreichender Weise dagegen wehren. 43 Aquila LXXVIII LXXIX. 1971-1972. A HODMEZOVASARHELYI TISZA-ARTER TERMESZETVEDELMI TERULETEINEK MADARVILAGA Dr. Sterbetz Istvan A XIX. szazad vegen lezarult alföldi folyamszabalyozasokkal egy sajätos életviszonyokat nyùjtò, jellegzetesen magyar täjforma jött letre a Tisza gátak közé szorított hullamterében. Maradvänyät őrzi az egykori 6smocsarak legendás élővilágának, és mai állapotában is állatföldrajzi jellegzetesség. A korszerű árvízvédelem azonban a közeljövőben ezt az adottságot is fel- számolja, ezért a tájképi és tudományos szempontból különösen értékes helyeken természetvédelmi beavatkozás kívánatos. Hódmezővásárhely kör- nyékén mindez már megtörtént, az 1951-ben létesült saséri természetvédelmi terület, majd 1971-ben a mártélyi tájvédelmi körzet szervezésével. A 87 ha terjedelmű Sasér a Tisza jobb partján, a hullámtér 197— 199 folyamkm közötti szakaszát öleli fel. A bal parton elterülő, 2260 ha-os mártélyi terület jelenleg a Hortobágyi Nemzeti Park után az ország második legnagyobb védett létesítménye. A folyóvíz és a védtöltés közötti hullámtér itt átlag 3 km széles, az egykori hódmezővásárhelyi hajórakodó és az Ányási- holtág északi ága képezi a déli, illetve az északi határokat. Mártélyi-Ányás- sziget, Kutyafenék, Kör tvélyesi- sziget és Barci-rét nevü szakaszokböl tevödik össze a fentebb körvonalazott terület. A szabályozott Tisza hullamterének közismert, jellegzetes környezetét találjuk a védett területeken, ahol füzes — nyárfás ligeterdők, kultúrnyár- telepítések, rétek, botolófűz szegélyezte kubiksorok és átvágáskor kelet- kezett holtágak képezik a madárvilág életterét. Adottságaikat az idegen nyelvű szöveg részletezi. E változatos, szép területek hajdani kutatása BODNÁR BERTALAN hód- mezővásárhelyi tanár nevéhez fűződik, aki itt 1892-től a húszas évekig fő- Pb gyüjtessel foglalkozott. Kéziratos feljegyzéseinek kivonata a Madär- tani Intézetben található. [rasa sajnos többnyire általános jellemzést ad, csak kevés fajt tárgyal adatosan. A jelenben a Madártani Intézet belső és külső munkatársai gyakran megfordultak a területen, rendelkezésemre bocsátott adataikért ezúton mondok köszönetet. Ugyanakkor a Magyar Tudományos Akadémia Tiszakutató Csoportja az egész Tisza-völgyet érintő, komplex kutatásainak keretében e két védett területen is végzett alkalomszerűen madártani megfigyeléseket. Az időközben védetté nyilvánított hullámtéri szakasszal foglalkozó saját munkásságom 1947 őszén kezdődött és 1972 szeptemberében érkezett el huszonöt esztendős fordulópontjához. 1947 — 50 között hetenként, 1952— 54 időközében majdnem naponta látogathattam a területeket. 1955 után azonban már csak havi három-négy napra korlátozód- tak lehetőségeim. Jelenleg 195 tételből áll a két természetvédelmi területtel foglalkozó — madártani szempontból is érdekelt — közlemények címjegyzéke. Közöttük 45 \ \ N È o JELMAGYARAZAT: Gator h. — —— — : lajvédelmi körzet hatara 000000040000 = saseri termeszelve- delmi tenilet hatara — — —. — = árvédelmi töltés LES. = Elö-Tisza = Holt- Tisza Ooo a - kubikok / i ! KUTYA FE NER pe \ Gator h. \ N ÓN SN fa i = i> | 74 si | 727 Ta, HODMEZOVASARHELY FT | /o Revhaz pes iu IU 7 à — Gator h| | BARCI-RET a _ ui ol o\ 9. abra. A martelyi tajvédelmi körzet és a saséri természetvédelmi terület vazrajza Abb. 9. Die Naturschutzgebiete von Martély und Sasér 46 ) majus 21. Iynal (19 )r. Sterbetz I.) ig Marte , i-holt dbra Az Änyas 10 (Foto: I Abb. 10. Die tote Arm bei Martely È gi 4 È le È #44 CA 3.28 as fà * 2 Po a. ci Dr. Sterbetz I.) (Fotò Abb. 11. , Kubik" -Gruben mit ius) marc m { n (19 sbe > zes Körtvelye ofü botol és ok ‘asztott kubik {la abra. 1 71 Körtvélyes er Wasser b CI 29941998 “Id :0704) LISSDNYIOTZ wap YIDU ayupquwpyag' age esi “n 6 I 99V (snaunl OL6L € 19 l 19 mg) unm 27 7 in yofiuom «dm 2ST D 190 GC I ©) an 1972 1 4 AOUILA 19 4 azonban csak egyetlen az összefoglaló, faunisztikai tanulmány (STERBETZ, 1957), amely a Sasér 1947— 54 időközének viszonyait részletezi. A mártélyi tájvédelmi körzet madarairól csupán alkalmi megfigyelések közlésére szorít- kozik az irodalom. Tekintettel arra, hogy a Sasér és a Mártély legjelentősebb természetvédelmi területeink közé tartozik, 25 évi feljegyzéseim összefogla- lásából igyekszem bemutatni a két rezervátum madártani adottságait. Gavia stellata — Eszaki búvár Előfordulásai: Sasér, 1953. X. 26. — 2 db; 1960. XII. 18. — 2 db; 1961. V. 1. — 1 db nászruhás. A védett terület határán kívül, az Atkai-holtágban évente megfigyeltem. Gavia arctica — Sarki búvár Téli időszakban évente megfigyelhető. Legkorábbi előfordulása: Sasér, 1961. XI. 6.; legkésőbbi: 1960. IV. 3. Ez utóbbi nászruhás. Podiceps ruficollis — Kis vöcsök A körtvélyesi és az ányási morotvákban rendszeresen fészkel. Késő ősszel hagyományos előfordulási helye a saséri folyókanyar. Szórványos áttelelő. Télen észlelt, legnagyobb példányszám : Sasér, 1967. XII. 17. zajló jég között 25 db. Podiceps nigricollis — Feketenyakü vöcsök Az Atkai-holtágon költ. A védett területeken szórványos átvonuló. Kört- vélyesben 1960. IX. 18-án 26 főnyi csapatát figyeltem meg. Tavaszi árvizek idején gyakori. Podiceps cristatus — Búbos vöcsök A Körtvélyesi- és Ányási-holtágakban évente 2—3 pár költ. Vonuláskor egyesével vagy kis csapatokban mutatkozik. Elsősorban a holtágak madara, csak fagyos időben kényszerül a folyóvízre. 1963-ban egy példány a Sasérben áttelelt. Podiceps griseigena — Vörösnyakú vöcsök Az Änyäsi-holtäg északi ágában 1972. VI. 5-én néhány napos fiékakkal latott peldäny bizonyitja fészkelését. Vonuläsi megfigyelések: Körtvelyes, 1960. IX. 18. — 2 db; Sasér, 1962. IX. 29. — 1 db; Anyas, 1969. V. 1. — 1 db. Phalacrocorax carbo — Karökatona BODNÁR szerint a századforduló táján rendszeresen feszkelt Hödmezö- vásárhely környékén. Sasérben 1964— 66 között telepedett meg. Az első év- ben 9, a másodikban 4, a harmadikban 3 fészekalját találtam. Alkalmi költésük valószínűleg a kis-balatoni kormorántelep gyérítésével járó, terv- szerű zavarás következménye. 1971-ben egy pár ismét építeni kezdett, de már nem került sor költesre. III—IV. hónapban évente előfordul itt a vonuló kárókatona. Feltűnő volt egy csoportos nyári előfordulás, amikor 1957. VII. 20-án 27 tagú csapat halászott a saséri Élő-Tiszán. 50 Phalacrocorax pygmaeus — Kis kárókatona BODNAR 1901 májusában még fészkét talalta a hödmezöväsärhelyi hulläm- térben, és 3 tojást gyűjtött a gimnáziumi szertár számára. Saját er seim: Saser, LOGO UX 187 — 1. db; 1963. IV.7. = 1.db; 1964. VI. 2 db párban; VI. 30. — 1 db; 1965. II. 15— 20. között naponta sine 1 db; 1967. I. 15— 20. között naponta megfigyelve 1 db; 1969. I. 1. — 1 db: Barci- ret, 1969. V. 22. parban megfigyelve 2 db. Az egyik zöld gallyat vitt a csőrében, a két madár a kollantói gémtelep felett keringett. Ugyanott VI. 18 es VII. 28-án 2 db, VIII. 21-én 1 db mutatkozott. Körtvelyes, 1960. V.197 — 2 db: A kis kárókatona, az utóbbi évtizedekben szórványos téli vendég Magyarországon. Feltűnő késő tavaszi, nyári előfordulása, és az ekkor látott példányok tartózkodási helye, viselkedése fészkelést valószínűsít, bizonyítani azonban nem sikerült. A teljesség kedvéért megemlítem még hogy Csongrád közelében 1960. VIII. 18-án 1 db-ot, 1962. V. 1-én 1 db-ot láttam, szintén gémtelep közelében. VERTSE (1966) Szarvas határában figyelt meg 1963. V. 16-án hasonló gondolatokat ébresztő kis kárókatonát. Ardea cinerea — Szürke gém A Sasérben 80—100 éves Populeto-salicetum társulás ôregerdejében, a Barci-réten pedig a Madärerdö és a Kollantö nevű fiizesekben találjuk a természetvédelmi területek gémtelepeit. Mindhárom település vegyes, közü- lük azonban csak a sasériben költ rendszeresen szürke gém. Állománya 1948- ban volt a legnépesebb, amikor 150— 200 költőpárt becsültem. 1952-ben már csak 100 körül alakult a feszekaljak száma, s 1954-től mindössze 20 — 40 kö- zött ingadozik évente. A barci-réti Kollantóban 1971 tavaszán fészkelt 10 pár, a szomszédos Madárerdőben költést nem észleltem. A legfeltűnőbb vonulási gyülekezést 1960. IX. 23-án figyeltem meg Körtvélyesben, amikor egy csapatban 203 db halászott a kiszáradóban levő kubikvizeken. Ardea purpurea — Vörös gém A Sasérrel szomszédos atka-szigeti nádasokban rendszeres költőfaj, de a Sasérben csak 1949-ben találtam 3 s 1961-ben 1 fészekalját. Áradásos években a barci-réti Kollantó is kedvelt fészkelőhelye. A rendkívül nehezen meg- közelíthető terepen 1969-ben 20, 1971-ben 15 fészket találtam. Vonulásidőben egyesével látható. Ardeola ralloides — Üstökös gém A Sasérben, a Kollantóban s a Madárerdőben költ évente rendkívül inga- dozó állománnyal. A Sasérben 1961 volt a legjobb év, amikor 52 fészekaljat számláltam. Legkevesebb, mindössze 4 pár, 1971-ben mutatkozott. A Barci- réten a madárerdői gémtelep 1968-ban létesült. Ekkor 50 pár körül alakult az itt fészkelő üstökös gémek mennyisége. 1971-ben 22 fészket számláltam, 1972-ben viszont a szárazság miatt egyetlen gémféle sem fészkelt e telepen. A Kollantóban 1971 tavaszán költött 4 pár. Ardeola ibis — Pásztorgém Fészkelésidőben ismételten előfordult a gémtelepeken, illetve azok köz- vetlen környékén. Első alkalommal SCHMIDT EGON figyelte meg a Sasérben 1959. VI. 12- és 13-án. Ugyanott VIII. 1-én láttam egy példányt. További saséri előfordulások: 1960. VI. 23 — 2 db; 1961. VI. 10-én MURvAY ÁRPÁD látott egy példányt. Valószínű ugyanezt egy nappal később Brcosy LÁSZLÓVAL 4" 51 CI 21244948 “Iq :090H) 9892 y-WAng dap {ND Jayrasuapray arp yous ujpununs.uaa LIUMLOS SOP 9purT "EI “QV ("9 snIzsnbnD FOG] ) U4-Wıng D sazayaynhb-bosooysry ibaa woh xy "DAgD .o G / 14. ábra. Bakesö a saséri Nagyreten (1962. május) (Fotö: Dr. Sterbetz I.) Abb. 14. Nachtreicher im N aturschutzgebiet von Sasér és SCHMIDT EGONNAL láttuk a holtägon. 1973. VII. 13-án a saséri gémtelepen láttam etető pasztorgémet, de — mint később tisztázódott — üstökös gem fiókájának hozott táplálékot. 1962. VI. 6—9. között naponta megfigyeltem a gémtelepen, 10-én DR. GERHARD UREUTZ és a kíséretében levő német ornitológus csoport is észlelte ugyanott. 1964. VI. 10—11-én, majd 1972. VI. 3-án ismét volt egy példány. A Barci-réten 1961. VII. 24-én száradó iszapzátonyon először egy, majd további két példány került szem elé. Az egy nappal később a Körtvélyesben látott pásztorgém valószínűleg ezekből származott, Wyretta alba — Nagy kócsag Előfordulásai: Saséri-holtag, 1953. IX. 10-17. — 2 db; 1958. VI. 7.— 1 db; 1959, V. 3-4. — 1 db; 1960. V. 8. — 2 db; 1963. IX. 9. — 1 db; Barci- rét. 1960, VII, 26. — 2 db: VIII, 21. — 1 db; 1962. VI. 2. — 1 db; IX. 29-320, között napi 2 db; 1964. VIII. 18. — 5 db; 1967. VII. 31. — 1 dh; Körtvélyes, 1960. VI. 20— 23. között napi 4 db. Wyretta garzetta — Kis kócsag A saséri természetvédelmi terület elsősorban e faj érdekében létesült. Az itt fészkelő párok évi alakulása: 1948 — 50; 1949 — 163; 1950 — 48; 1951 — 50: 1952 — 96; 1953 — 78: 1954 — 80; 1955 — 150; 1956 — 100; 1957 — 80: 1958 — 120: 1959 — 52; 1960 — 60; 1961 — 60; 1962 — 70; 1963 — 60; 1964 — 60: 1965 — 70: 1966 — 70: 1967 — 70; 1968 — 30; 1969 — 50; 1970 — 15; 1971 — 4; 1972 — 25.; A barci-réti Madärerdöben 1968 — 70. évek között évi 20 par, 1971-ben 52 pár költött, 1972-ben a szárazság miatt nem volt fészkelés. Nyári kóborlás idején megfigyelt, legnagyobb me nnyisé- gek: Barci-rét szomszédságában, a paléi rizeföldeke n, 1958. VIII. 22-én nintegy 600 db; 1965. VII. 30-án a Sasérben, esti behúzáson számlálva 554 db. A saséri fé szke lőállomány utóbbi éve kbe n tapasztalt csökkenését kétségtelenül a Barci-réten kialakult új gémtelep vonzóhatása magyarázza, N yeticorax nycticorax — Bakeso A vegyes gémtelepek legnépesebb feszkelöje. Saséri költöällomäanya 1948 — 54. időszakában több száz pár között ingadozott. Letszamuk 1961 — 65. időközében még 70— 100 fészekalj körül alakult, majd 1972-ig 20 — 30 párra süllyedt. Magyarázata — a kis köcsaghoz hasonlóan — szintén az új barci- réti telepben rejlik. Itt a Madárerdőben 1968-ban 20, 1969-ben 200, 1970-ben ég 71-ben mintegy 300 pár költött. 1972-ben a szárazság következtében nem fészkeltek, I wobrychus minutus Pocgem A Sasérben és a Körtvelyesben a holtágak parti növenyzeteben évente fészkel CEV két, pár. Botaurus stellaris Bölömbika A Barci-réten 1962. XI. 2-4n figyeltem meg egy példanyt. A Sasérrel szomszédos Atka-szigeten 1960. V. 9-én fészkelve találtam. K 54 Ciconia ciconia — Fehér gólya A védett területek határain belül nem fészkel. Nyár végi vonulás alkalmä- val néha csapatosan mutatkozik a nyílt réteken. Legnépesebb gyülekezését a Barci-réten jegyeztem fel, 1965. VIII. 21-én 150 db-ot. Ciconia nigra — Fekete gólya Kora nyári kóborlás és őszi vonulás idején jellegzetes madár a hullam- térben. Legnépesebb csoportosulásai: Barci-rét, 1961. VIII. 24—26 között napi 80 db; 1968. IX. 2. — 70 db; IX. 8. — 114 db ; Ányás-szigeten, 1965. VIII. 25—IX. 6. időközében három, egyenként 180—200 db-os csapat mutatkozott. Júniustól október elejéig összegyűjtött 99 kóborló és elvonuló adattal szemben tavaszi visszatéréséről csupán 5 előfordulás tanúskodik. Plegadis falcinellus — Batla BODNÁR szerint gyakori faj volt a század utolsó éveiben. Sasérben 1962 és 1972 nyarán költött egy-egy pár a gémtelep közösségében. További elő- forduläsai: Barci-rét, 1959. VI. 15 — 20. időközében 24-es csapat; Körtvélyes, 1960. V. 8.—11-es csapat. Platalea leucorodia — Kanalasgém Magányos vagy kisebb csapatokban mutatkozó példányok nyári kóborlás és kora őszi vonulás alkalmával évente előfordultak. A természetvédelmi területektől mintegy 30 km-re, Szentes magasságában néhány pár évente költ a labodári gémtelepen. Phoenicopterus ruber — Flamingo MARIAS FERENC, erdész figyelt meg egy peldänyt 1959. VI. 25-én a Kört- vélyesi- holtägban. A Sasért6l 15 km-re ENY-ra, Sövenyhäza környékén ugyanez év VI. 14-én löttek flamingöt, amely a szegedi Möra Ferene Müzeum gyűjteményébe került. Cygnus cygnus — Énekes hattyú Előfordulásai: Körtvélyesi-holtág, 1953. XI. 6. — 1 db; Sasér, É16-Tisza, 1953. XII. 30. — 1 db; 1963. I. 21. zajló folyón 1 db. Anser anser — Nyári lid A Barci-réten 1961 tavaszän egy par költött az ärvizes tavasz kivételesen jó adottságai következtében. A Sasér határvonalán kívül, a szomszédos Atka- sziget nádasaiban 1963-ban 3, 1964-ben 2 a fészkelt. Vonuläskor szorvanyos a Tisza fölött. Anser albifrons — Nagy lilik Vonuläskor naponta tömegek repülnek át a hullámtér felett, éjjelezo- helyük a szegedi Fehér-tó és a kardoskúti természetvédelmi terület. A hul- lámtérben leszállva csak 1952 telén láttam északi ludakat, amikor egy hónapon át jeges árvíz borította a területet. A legnagyobb napi mennyiség a Barci-réten: dec. 21-én mintegy 4000 db. Anser eryhtropus — Kis lilik Áthúzó csapatokban előfordulása: Barci-rét, 1961. II. 18. — 7 db; Saser, 1966. II. 14. — 22 db. Or Or Anser fabalis — Vetesi lid Faunisztikai ertekelese a nagy lilikével azonos. Legnagyobb vizre szällt mennyiségét szinten a Barci-réten, 1952. XII. 21-én lättam, kb. 6000 db-ot. Branta ruficollis — Vörösnyakú lid A Sasér fölött 1952. III. 11-én lilikcsapatba vegyült példány repült át. Ugyanitt 1959. XI. 9-én tömeges lilikvonulás alkalmával húzott egy példány a rizsföldek irányába. Tadorna tadorna — Bütykös ásólúd BODNÁR gyűjteményében: Gyuló-ér, 1886. III. 21-ei adatolással szerepel egy példány, amely jelenleg a hódmezővásárhelyi gimnáziumban található. A Barci-réten 1960. X. 2-án figyeltem meg egy bütykös ásóludat, amely valószínűleg az ugyanakkor Algyőn látottal azonos. Anas platyrhynchos — Tőkés réce A hullámtérben általánosan elterjedt, közönséges fészkelő. Egyes években kisebb gácsércsapatok vedlő gyülekezését is megfigyeltem a Barci-réten és a Körtvélyesben. Nagyobb vonuló tömegek csak árvíz idején, illetve fagyos időszakban mutatkoznak. Egy alkalommal észlelt, legnagyobb mennyisége : Barci-rét, 1952. XII. 21-én jeges árvízen kb. 15 000 db. Anas querquedula — Böjti réce A hullámtér rét jellegű területein évről évre fészkel kis mennyiségben. Árvizes tavaszok után rendszeres vedlő gyülekezéseit is tapasztaltam. Leg- népesebb vedl6 gäcseresoportjät a Barci-réten, 1965. VII. hónap utolsó hetében figyeltem meg, egyetlen csapatban mintegy 400 db-ot. Vonuläskor egy-egy alkalommal legfeljebb 30—40 példány mutatkozik. Anas crecca — Csörgő réce Őszi vonuláskor kis cs apatokban figyeltem meg a holtágakon. Jeges idő- szakban az élővízen gyakran látni több százas mennyiséget. Legnagyobb mennyisége az ismételten idézett, téli árvizes napon: Barci-rét, 1952. XII. 21-én mintegy 10 000 db. Anas acuta — Nyílfarkú réce A hullámtéri rétek alkalmi feszkelöje. 1949. V. 1-én DR. BERETZK PÉTERREL öregerdő szedres aljnövényzetében találtuk egy fészekalját. Tavaszi vonulás idején, különösen árvizes években jellegzetes a tiszai hullámtérben. Leg- népesebb előfordulása: Barci-rét, 1960. III. 2—III. 17. időközében mintegy 15 db. Ősszel többnyire tőkés ua csapataiban magános példányok vagy néhány főnyis kis csapatok mutatkoznak. Télen nem figyeltem meg. Anas strepera — Kendermagos réce A Barci-réten és a Körtvélyesben a nagy vízállásos rétek alkalmi fészkelője. Tavaszi vonuláskor majd minden évben előfordul, de sohasem nagyobb mennyiségben. Ősszel kifejezetten szórványos. 1968. V. 20-án a barci-réti Kollantó füves-mocsaras élettere mintegy 300 db, vedlés céljából gyülekező gácsérnak adott háborítatlan búvóhelyet. QT © Anas penelope — Fütyülö réce Oktöbertöl kora áprilisig rendszeresen megfigyelhető a hullámtérben. Nagyobb csapatok csak jeges időszakban az Élő-Tiszára vagy tavasszal a gátig szétterülő árvizekre érkeznek. 1952. XII. 21-én a téli árral borított Barci-réten, láttam a legnagyobb tömeget, kb. 5000 db-ot. Anas clypeata — Kanalasréce A hullámtéri rétek ritka fészkelője. Költése Barci-réten és Körtvélyesben bizonyított. Őszi vonuláskor nagyon elvétve mutatkozik, tavasszal — áradásos években — gyakoribb. Egy alkalommal látott, legnagyobb mennyi- sége a saséri Elö-Tiszäan: 1952. III. 26-án 200 db. Aythya ferina — Barátréce Saséri fészkelése 1952. VII. 12-én pelyhes fiatalokat vezető tojóval bizonyí- tott. Körtvélyesben és a Barci-réten, valamint az Ányási-holtág északi ágában alkalomszerűen költ. Legnagyobb vonuló mennyiséget a Barci-réten, 1952. XII. 21-én áradáskor figyeltem meg, mintegy 800 db-ot. Aythya fuligula — Kontyosrece Novembertől kora áprilisig fordul elő évente, mindig kisebb en Legnepesebb csoportosulasat a saseri É16- Tiszan figyeltem meg, 1962. III. 17-én, 50 db-ot. 1949-ben két telelő példány május közepéig par ban kitartott. Aythya nyroca — Cigányréce Áradásos években rendszeresen, száraz időszakban elvétve fészkel. A hul- lámtéri viszonyokra mint vedlő faj is jellegzetes. A Barci-réten a Kollantó, a Körtvélyesben a Nagyrét ismert vedlőhelye. Legnagyobb vedlő mennyi- ségek: Kollantó, 1969. májustól augusztusig kb. 200 db; Körtvélyes, 1971. május — június kb. 150 db. Vonuláskor kis csapatokban mutatkozik. Kiugró mennyiség: árvízkor a Sasér magasságában, 1963. IV. 4. — 130 db. Aythya marila — Hegyi réce Előfordulásai : Sasér, 1949. III. 13. — 1 db; 1958. XII. 9. — 1 db; Barci-rét, 1963. TV. 6. — 6 db; Bucephala clangula — Kercerece Novembertől áprilisig gyakori az Élő-Tiszán. Legkorábbi előfordulása XI. , legkésőbbi IV. 4. Kivételes jelenség volt a Barci-réten 1960. V. 9-én egy rer tartözkodäsa. A legnagyobb mennyiséget 1960. XII. 17-én lattam a saseri Élő-Tiszán: 80 db-ot. Clangula hyemalis — Jegesréce Előfordulásai: Körtvelyesi-holtäg, 1960. X. 18. — 1 db; Sasér, EIö-Tisza, 1961. XII. 17. — 1 db. Somateria mollissima — Pehelyréce Előfordulásai: Sasér, El6-Tisza, 1965. I. 15. barna tollazatú tojó vagy fiatal gAcsér. Hasonló szinezésti, fiatal gäcsert lőttek a közeli gorzsai halas- tavon 1971. IX. 1-én. Ez a peldäny MRSZLÉNYI JANOS vadőr tulajdonába került. OL I Somateria spectabilis — Cifra pehelyréce Egyetlen, Magyarországon megkerült példányát BODNÁR BERTALAN szerint 1875—1887 időközében gyűjtötték a hódmezővásárhelyi folyószakaszon. A kitömött gácsér jelenleg a szegedi Móra Ferenc Múzeumban található. Melanitta nigra — Fekete réce Elöforduläsa: Sasér, É16-Tisza, 1967. XII. 17. 2 db kiszinezett és 3 juv. vagy tojó példány. Melanitta fusca — Füstös réce Megfigyelései: Sasér, É16-Tisza, 1958. XII. 9. — 3 db; 1964. XI. 23. — 1 db; 1965. XI. 9. — 2 db. Valamennyi toj6 vagy fiatal him példány. Oxyura leucocephala — Kékcsőrű réce Egyetlen adata: Körtvélyesi-holtág 1960. IX. 18. 2 db. Feketenyakú vöcs- kök kis csapatához társultak. Mergus albellus — Kis bukó Rendszeres téli vendég. Legkorábbi előfordulása 1961. XI. 6., legkésőbbi u. az évben IV. 6. Egy alkalommal látott, legnagyobb mennyiség: Barci-rét, 1952. XII. 21. — 70 db, árvízen. Mergus merganser — Nagy bukó Szórványos téli vendég. Legkorábban XI. 28. legkésőbb III. 17-én fordult elő. Többnyire magánosan vagy párban mutatkozik. Két alkalommal láttam viszonylag népes csapatot: Barci-rét, 1952. XII. 21-én 20 db; Sasér, 1967. I. 21. — 15 db. Az első esetben árvízen, az utóbbi Klő-Tiszán. Mergus serrator — Orvés bukó Előfordulásai : Sasér, Élő-Tisza, 1960. XII.18. — 2 db; 1961. XI. 6. — 1 db; 1963. IV. 30. — 2 db. Pernis apivorus — Darazsölyv Elöforduläsa: Sasér, 1949. IX. 10. — 9. db; 1953. IX. 8. — 1 db; IX. 9. — 1 db. Milvus milvus — Vörös kanya Saséri feldolgozäsomban (STERBETZ, 1957) eliräs törtent e fajjal kapesolat- ban. Valöjaban egvetlen alkalommal figyeltem meg vörös känyät a Saserben, 1953. II. 12-En. Milvus migrans — Barna kanya A hullämteri nyärfaerdök legjellegzetesebb feszkelö ragadozöja. 1948 — 1968 idöközeben a Barci-réten evente 1—2 par költött, Körtvelyesen 3—4 par között alakult az állomány. Sasérnek 2 par volt az állandó fészkel6je, 1953 kivételével, amikor 3 par fészkelését sikerült kimutatni. 1969-ben itt ismét 3 pár költött. 1970—71— 72. években a Barci-réten és a Sasérben mar csak 1-1 par feszkelt, Körtvelyesböl kimaradt. Änyäs-szigeten is kétségtelenül fészkel6 volt az emlitett években, de megtalälnom nem sikerült. Barci-rét közelében, a védett terület határain kívül lucernäs fölött vadászó, 52-es csapatot figyeltem meg 1960. IX. 18-án. 58 Aceipiter gentilis — Heja Lakott feszkei: Saser — Öregerdö, 1958; Körtvelyes, 1958 — 1; 1959 — 2, 1960 — 1 par. Barci-rét, 1960 — 1, 196124 par. Änyäs- sziget 1961 — 1, 1962 — 1, 1965 — 1 par. Feltételezhet6, hogy a megtalältakon kivül még tovabbi 2—3 par feszkelt a märtelyi tajvédelmi körzetben a megfigyelések idején. 1966 óta bizonyított költeseröl nincs tudomásom. Accipiter brevipes — Kis héja Sasérben, 1964. VI. 10-én DR. PATKAI IMRE figyelte meg. Accipiter nisus — Karvaly Rendszeres téli vendég. Legkorábban IX. 25-én, legkésőbb IV. 4-én fordult elő. Feltűnő nyári adatai : Sasér, 1948. VI. 1.; 1952. VIII. 30. Buteo rufinus — Pusztai ölyv Barci-rét felett 1952. IX. 16-án magasan körözve repült át 1 db. Buteo buteo — Egereszölyv Körtvelyesben az 1961. és az 1964. években talältam 1—1 feszekaljät. Az ev minden szakäban elöfordulnak köborlö példanyai. Buteo lagopus — Gatyas ölyv Rendszeres téli vendég. Legkorábban X. 15-én, legkésőbb III. 2-án figyel- tem meg. Hieraaetus pennatus — Törpesas BODNÁR szerint a századforduló táján rendszeresen fészkelt a Körtvélyes- ben. Egy fészekről begyűjtött példányt 1902-ből adatolt. A Sasérben 1960. VIII. 19-én, a Barci-réten 1968. VII. 18-án figyeltem meg ezt a fajt. Aquila chrysaetos — Szirti sas BODNÁR feljegyzéseiben 1875 táján 2 kézre került példányt tömtek ki Hódmezővásárhely határából. 1855. IV. 4-én a Hattyas-érnél lőttek egyet. Megfigyeléseim éveiből Körtvélyesen, 1964 kora tavasszal élve fogtak egyet, ez az öreg példány a hódmezővásárhelyi Élelmiszeripari Főiskola gyűjtemé- nyébe került. Aquila heliaca — Parlagi sas 1953. X. 23-án a Barci-réten pihent meg egy öreg példány, majd a Sasér felett körözött at Atka-sziget irányába. Aquila clanga — Fekete sas A Barci-réten 1962. X. 26-án szärcsät evő, öreg példányt láttam. Aquila pomarina — Békászó sas 1959-ben a Körtvelyesben költött, a kotlö madarat feszkeröl lelőtték. 1948 — 1972 idöközeben 31 előfordulását jegyeztem fel a vizsgált területeken. E kóborló peldänyokböl 1 márciusi, 4 áprilisi, 3 májusi, 3 júniusi, 3 júliusi, 11 augusztusi, 4 szeptemberi és 2 októberi észlelés. Haliaeetus albicilla — Rétisas 1970-ig rendszertelenül költött a védett területeken. Fészkelési helyek és evek: Saser — 1948, 1949, 1954, 1957, 1962, 1969. Barci-rét — 1963, 1967. Körtvélyes — 1964, 1965, 1966-ban két pár, 1967, 1968 és lehetséges, hogy 1971. Märtely— Anyds-sziget — 1970. Novembertől februárig évente elö- fordulnak ättelelök. BopNAR szerint a századforduló táján is rendszeresen költött rétisas a hódmezővásárhelyi hullámtérben. Circus cyaneus — Kékes rétihéja A hazai rétihéjäk közül ez az egyetlen faj, amely X—IV. idöközeben rendszeresen elöfordul a hullamtérben. Circus macrourus — Fako rélihéja Atka-sziget, és a folyó bal partjának közelében húzódó rizsföldek vonzó vadäszterületei a telelő rétihéjaknak. Az itt megforduló példányok időről időre a Tisza fölött is Atrepülnek. Ilyen alkalommal a Sasér — Barci-rét vonalä- ban hüzö példanyok megfigyelési esetei: 1953. X. 26.; 1959. IX. 13.; 1961. VIII. 25.; 1967. IX. 10.; 1968. IX. 8. Valamennyi him peldäny. Circus pygargus — Hamvas rétihéja 1953. X. 10-én figyeltem meg egy öreg himet a Sasér fölött. Circus aeruginosus — Barna rélihéja Az atka-szigeti nádasokban évente költ néhány par. Szörvanyosan a természetvédelmi területek nagy rétjein is elöfordul. Circattus gallicus — Kigyaszölyv A Sasér — Barci-rét felett megfigyelt példányok : 1953. XI. 1.; 1959. VIII. 1. Pandion hahaétus — Halaszsas Megfigyelve: áprilisban 12, júniusban 1, júliusban 4, augusztusban 2, szeptemberben 8, és oktöberben 1 alkalommal. Legkorabbi elöforduläsa a Sasérben 1953. IV. 2-ân, legkésőbb ugyanott 1960. X. 2-An. Csapatos meg- jelenését 1963. IV. 29-én jegyeztem fel a Barci-réten, ötös csapatot, amelyet kés6bb még egy maganyos példany is követett. Falco cherrug — Kerecsen sólyom Egyetlen alkalommal fészkelt a Körtvelyesben, 1959 tavaszán. A költő madarat fészkébol kilőtték. 1960-ban Süvényhäza magasságában fészkelt még kerecsen a hullämterben. Ezt a példányt is elpusztították. Kitömve a söveny- házi alt. iskolában található. Előfordulásai: Sasér, 1952. XII. 1. (esörgövel, békly6val); 1953. IX. 22.; 1960. IX. 18.; 1962. IV. 2.; VI. 1.; VII. 5.; 1963. VII. 14.; Barci-ret, 1965. IV. 9. Falco peregrinus — Vandorsolyom 1947— 1965. id6kézében 35 előfordulását jegyeztem fel a Sasérben a mär- télyi tájvédelmi körzetben. 1966 után egyetlen megfigyelés sem tanúsítja. A BODNÁR-féle madárgyűjteményben amelyet jelenleg a hódmezővásárhelyi gimnázium tárol, egy Hódmezővásárhely, Tisza-ártér, 1928. XII. 2. adattal jelzett példány vizsgálata során F. peregrinus calidus Lath. 1970. alfajnak bizonyult. 60 Falco subbuteo — Kabasélyom 1947 — 1953 között évente 4— 5 par fészkelt a természetvédelmi területeken. 1954 óta legfeljebb 2—3 párra apadt a számuk. Elsősorban a Barci-rét a kedvelt feszkelöterülete. Falco columbarius — Kis sólyom Rendszeres téli vendeg. Legkoräbbi, illetve legkés6bbi elöforduläsai: Sas- or, 1964. X. 18.: 1962."IV. 4. Falco vespertinus — Kék vércse A Sasérben 1949-ben 9, 1951-ben 2, 1953-ban 1 fészekalját ismertem, el- hagyott varjúfészkekben. Több éves szünet után 1957-ben 2 pár, 1964-ben 1 pár költött itt, 1965 óta megszűnt a fészkelés. Vonulás idején alkalmi vendég a hullámtérben. Falco tinnunculus — Vörös vércse Általánosan elterjedt költőfaj volt 1947—1960 időközében. Állománya 1961 után feltűnően megfogyatkozott. A korábbi, évente mintegy 10—15 fészkelő párral szemben az utóbbi évtizedben idényenként legfeljebb 3— 4 fészekaljra lehet számítani. Az állománycsökkenés vonuláskor szintén szem- betűnő. Perdix perdix — Fogoly 1947—1952 között a saséri réten évente fészkelt, később már alkalmat- lanná vált számára ez a terület. Körtvélyesen elvétve költ. Coturnix coturnix — Fürj Körtvélyesen 1959 tavaszán kaszáltak ki egy fészekaljat. Hangját a Sas- érben 1959. V. 3-án, a Barci-réten 1961. VII. 25-én, valamint 1968. VIII. 5-én hallottam. Phasianus colchicus — Facan Általánosan elterjedt, mesterséges telepítéssel is rendszeresen gyarapított faj. Tömeges fészkelő. Grus grus — Daru Elsösorban 6szi vonuläs idején, évente elöfordulnak a Tisza felett magasan húzó csapatok. Legfeltünöbb ätözönlese 1965. X. 20-án volt, amikor Barci- rét és a Sasér felett hajnaltöl besötetedesig mintegy 3000 db röpülte at a Tisza vonalat. Rallus aquaticus — Guvat Elöforduläsai: Saser, 1953. IX. 27.; 1958. IX. 23.; Körtvélyes, 1948. X. 3. Crex crex — Haris A Sasérben 1953 tavaszán szénakaszalaskor találták fészekaljat. A Barci- réten és a Körtvelyesen a nagy kaszälök jellegzetes költömadara. Hangjät minden tavasszal több helyröl hallottam. Kutyafenéken 1971 és 1972 tava- szán két-két helyen szólt. Anyds-szigeten 1972-ben legalább két par költ- hetett. 61 Porzana parva — Kis viziesibe A Sasérben a vedtöltes telefondrötjän elszerencsétleniilt példanyat 1963. VIII. 23-án találtam. Porzana porzana — Vízicsibe Körtvélyesen és a Barci-réten az elmocsarasodott kaszálóknak árvizes évek- ben rendszeres fészkelője. Sasérben 1965. VI. 1-én a holtágon figyeltem meg, fiókákkal. Gallinula chloropus — V tzityuk A holtágak legjellegzetesebb fészkelője. Gyakori áttelelő. Fulica atra — Szarcsa Nagyon csekély számú és rendszertelen fészkelő a holtágak parti növeny- zetében. Vonulás alkalmával sem figyeltem meg a védett területek határain belül számottevőbb mennyiségeket. Otis tarda — Túzok 1945-ben a háborús zaklatás és a törpebirtok-rendszerű gazdálkodás kény- szere következtében a körtvélyesi Nagyréten néhány túzok fészkelt, egymást követő idényben. CSATÁRY ENDRE hódmezővásárhelyi tanár szerint ekkor több alkalommal szedtek itt ki fészekaljakat iskolásgyerekek. Vanellus vanellus — Bibic Évente költ néhány pár a Barci-réten és Körtvélyesen. Vonulás idején kisebb csapatokban mutatkozik, elsősorban árvizes hónapokban. Squatarola squatarola — Ujjaslile Előfordulásai az Élő-Tisza zátonyain: Sasér, 1952. IX. 6.; Barci-rét, 1961. VIII. 24. Charadrius apricarius — Aranylile Barci-réten, vizjärâsos parlagon 1960. X. 20-án 12-es, 1961. III. 16-án 8-as csapatot figyeltem meg. Charadrius morinellus — Havasi lile 1952. X. 12-én a Barci-réten egy kopár erdöirtäsböl riasztottam fel 12-es csapatot. A lilék a Sasér irányába, magasra felvagodva húztak el. Charadrius hiaticula — Parti lile Őszi vonuláskor elvétve megpihen a Tisza zâtonyain. Augusztusi — szeptem- beri jelenség. Charadrius dubius — Kis lile Elöforduläsai: Sasér, folyözätony, 1953. IX. 2. — 1 db; Barci-rét, vizjarta parlag, 1965. V. 2. — 1 db; 1966. VI. 1. — 2 db. Numenius phaeopus — Kis poling A szegedi Fehér-t6 és Kardosküt e fajnak rendszeres vonulási állomása. Március végétől kora májusig a Tisza felett is gyakran athüznak kisebb-na- gyobb csoportok. 62 Numenius arquatus — Nagy poling Elöforduläsa a kis pölingeval azonos. Limosa limosa — Goda A Barci-réten és Körtvelyesen szórványos költöfaj. Fészkelése érzékeny függvénye a mindenkori vizjärasnak. Vonuläskor nagyobb tömegeket soha nem észleltem. Számottevő csoportosulását bizonyára a közeli rizsföldek vonzó hatása gátolja. Tringa erythropus — Füstös cankó Nyär végén a szäradö, sekely kubik- és töcsavizek jellegzetes madara. A mindenkori vizviszonyoktél függően késő őszig látható. Általában kis csa- patokban mutatkozik. Feltűnőbb beözönlései árvizes időszakokban: Barci- rét, 1960. VIII. 21. — 150 db; 1965. VIII. 23— 31. között napi kb. 1000 db; 1970. VIII. 10. — kb. 3000 db. Tringa totanus — Piroslabü cankó 1952— 53. években a Barci-réten és a Körtvélyesben fészkelt néhány pár. Költését itt a későbbi időszakból is feltételezem, de fészket találnom már nem sikerült. Kora őszi vonuláskor kis csapatokban mutatkozik. Tringa stagnatilis — Tavi cankó A közeli rizsföldeken viszonylag rendszeres átvonuló. A Barci-réten, ára- dást követő vízállásokon megfigyelve: 1952. VII. 30. 30 — 40-es csapat; 1953. ny. 19, —-2:db; 1960. VELE 21: — 5-db; 1962. IX. 6.-— 1 db; 1964. IX. 6. — 1 db. Tringa nebularia — Szürke canko Őszi, száradó vizek, elsősorban kubikok jellegzetes madara. Mindenkor csak magános, vagy néhány darabból álló csapatos jelenség. Kivételes csoporto- sulása volt nyári áradás után a Barci-réten 1965. VIII. 29— 31. között, amikor Sa csapatokböl összesen mintegy 150 db gyülekezett az iszapzatonyo- on. Tringa ochropus — Erdei canko A hullámtér legjellemzőbb parti madara. Nyaralö példányok minden év- ben előfordulnak. Magänosan vagy 2— 3 főnyi, kis csoportokban mutatkozik. Négy alkalommal figyeltem meg nagyobb mennyiségeket : Barci-rét, 1960. VII. 21. — 20 db; 1961. VII. 25. — 23 db; VII. 26. — 41 db; VIII. 24. — 28 db. E szokatlan jelenségek nyári áradás után kínálkozó, eszményi környezettel magyarázhatók. Legkorábban a Barci-réten, 1971. III. 31-én, legkésőbben a Saserben, 1964. XI. 23-án figyeltem meg. Tringa glareola — Réti cankó Áprilisban — augusztusban jellegzetes átvonuló, nyaraló példányok is elő- fordulnak. Szokatlanul mozgalmas átvonulása a Barci-réten 1960. VIII. 21-én, árhullám levonulása után, mintegy 300 db. 63 pepe ss 3 ge EEE LIST CI 239941918 “IT. : 0704) 3890 44 1040 dap [nn ]aquayosunsa "CT “AQF (snynl "FI6L) v9994-19410g D OYUHI dpunzg "vag "er IE; = 22 1 64 (I 23991998 Id 9304) 2800 41 19 ‘pg UD dafn n7.198 Sn Mp M ‘9I gar y (sn nl FIGI) unquOJLIm: y 2994 19 1409 DO yuna 19p UT D Qn “OL AQUILA 19 5 Actitis hypoleucos — Billegetécank6 Minden nyäron megjelenö faj a foly6 menti zätonyokon. Legkoräbbi elö- forduläsa: Sasér, 1964. IV. 2.; legkés6bbi ugyanott 1963. IX. 6. Legnagyobb mennyiségben a Barci-réten talältam, az 1960. VIII. hö végi arhullam levo- nuldsa után. A kiöntesek töcsäiban heteken át 30 — 40 példány tartózkodott. Gallinago gallinago — Sarszalonka Csak őszi vonulás, illetve nyári kóborlás idején figyeltem meg, kiszáradó kubikgödrök, holtágak mocsaraiban. Vadőrök bemondása szerint a Kört- vélyesben költött az 1965 — 66 években. Lymnocryptes minimus — Kis sárszalonka Elöforduläsa: Saséri-holtàg, 1952. VIII. 29. — 1 db. Scolopax rusticola — Erdei szalonka Vonuläsidöben rendszeresen elöfordul, ritkan at is telel. Crocethia alba — Fenyérfutò Előfordulása: Barci-rét, folyözätony, 1961. VIII. 24. — 1 db. Calidris minuta — Apro partfuto Barci-réten, áradás utáni zátonyon, 1960. VIII. 20-án 8, 21-én 12 példányt figyeltem meg. Calidris temminckii — Törpe partfutó Egyetlen előfordulása: Barci-rét, 1960. VIII. 21. — 10 db. Calidris alpina — Havasi partfutó Áradások levonulása után szórványos jelenség az iszappadokon. Legnépe- sebb előfordulása: Barci-rét, 1962. IV. 29. — 120-as csapat. Philomachus pugnax — Pajzsoscankó A mindenkori vízviszonyoktól befolyásolt mozgalmai téli időszak kivéte- lével mindenkor megfigyelhetők. Áradások után gyakran tömeges. Recurvirostra avozetta — Gulipan 1953. IV. 10-én a Sasér fölött, nagy magasságban láttam tovahuzni 8 — 10-es csapatot. Phalaropus lobatus — Vekonyesörü viztaposo A Barci-réten, 1960. VIII. 21-én, äradäsböl visszamaradt viztöcsaban fi- gyeltem meg 2 db-ot. Burhinus oedienemus — Ugartyük Hullämterierdöirtäsokban, kiszáradt iszapzätonyokon, kukoricavetesekben szórványos költöfaj. Sasérben 1948 tavaszán 2 tojásos fészekaljat találtam, 1953-ban röpképtelen fiókát figyeltem meg. A Körtvelyesben 1948. évi fész- kelése bizonyitott. A Barci-réten 1953-ban költesidöben két helyröl hallottam jellegzetes hangjukat. Ugyanott 1960. és 61. evekben mäjus hönapban ismé- telten lättam alkonyatkor levegöben kerget6z6 pärokat. 66 Glareola pratincola — Szekieser Egyetlen alkalommal fordult elö, s akkor költött is a Barci-reten. 1959 nyarán a zöldár későn vonult le, és a kb. 500 hektáros rét helyén egyöntetűen kopár, repedezett iszapkéreg keletkezett. E mediterrán folyódelták fészkelő- helyeihez hasonló környezetben telepedett meg 10—12 pár székicsér. Táp- lálékbázisukat a közeli rizstelepek gazdag repülő rovarvilága biztosította. Stercorarius pomarinus — Szelesfarkü halfarkas A hödmezöväsärhelyi BopNAR-gytijteményben egy példány: Märtely, kor- hänyi zsilip, 1904. IX. adattal szerepel. A Sasérben és a Barci-réten 1961. VII. 23-án és 24-én láttam ezt a fajt, ismételten támadta a fészektelepre húzó, etető szürke gémeket. Larus canus — Viharsiraly A BODNÁR-gyűjteményben 1916. IX. 10. adattal szerepel egy hódmezővá- sárhelyi folyószakaszon gyűjtött példány, amelyet a Madártani Intézet munkatársaival L. canus stegmani Brodk. 1936, azaz északi viharsirálynak határoztunk meg. Megfigyeléseim: Sasér, 1960. XII. 17. — 1 db; 1960. II. 19. — 1 db; Barci-rét, 1970. X. 5. — 2 db. A gyűjteményben levő északi alfaj, és a Sasérben látott februári példány kiszínezett öregek, a többi fiatal. Larus argentatus — Ezüstsiraly Nyáron és ősszel eo el6fordul a Tisza felett. Egyetlen tavaszi megfigyelés: Sasér, 1962. IV. 2. — 2 db. Larus fuscus — Heringsiraly A saséri folyöszakaszon megfigyelt, öreg példányok : 1952. VIII. 8. — 1 db; IX. 10. — 1 db; IX. 21. — 1 db. (lehetséges, hogy egyetlen, ätnyaralö pel- dänyrél van 826): 1962- VL: = 1 db: VI. 6. — 1 db; 1963. VIII. 22. — 2 db. A Sasertöl mintegy 20 km-re É-ra, Felgyé 6 magassägäban egy Tisza-holtagrol gyűjtött, öreg példány a Madártani Intézet gyűjteményébe került. Adata: 1960. VI. 18. Larus melanocephalus — Szerecsensiräly A Barci-réten 1968. IV. 30-án láttam egy példányt. Martélyon 1971. VI. 1-én DR. PATKAI IMRE figyelt meg 1 db-ot. Larus minutus — Kis sirdly A saser — barci-reti folyöszakaszon megfigyelve: 1952. VI. 4. — 3 db; IX. 8. — 2db-1960. X. 2. — 1db;.1962.IV.3.— 1 db; IX.:29. — 1 db; 1963. IV. 30. — 1 db. Larus ridibundus — Dankasiraly Az év minden szakában naponta megfigyelhető. Aradàs után, apadó töcsa- vizeken tömeges. A szegedi Fehér-tavon levő fészektelepükről ilyenkor sok százas csapatokban keresik fel a hullámteret. Rissa tridactyla — Csüllő Folyóvíz fölött, a Sasérből megfigyelt példányok: 1952. X. 12. — 1 db; NL T0. = 1.db; 1962. ED. 17.-— 1 db; 1965. XI. 19: — 1 db; 1969. X. 31. — 1 db. A nov. 19-én látott példány kiszinezett. 5* 67 Chlidonias hybrida — Fattyüszerkö BODNÁR szerint 1904. VI. 28-án feszkelve találták Martélyon. A Barci-rét fölött 1949. VII. 6-an figyeltem meg 2 db-ot. Chlidonias leucopterus — Fehérszarnyi szerkö 1948 — 1953 között évente elöfordult egy-két alkalommal. A kesöbbiekben 1968. V. 24-én lättam esupän egyetlen peldänyt a Sasernel a Tisza fölött. Chlidonias nigra — Kormos szerkö Nyäri idöszakban naponta megfigyelhet6 a folyöviz és a holtägak fölött. Gelochelidon nilotica — Kacagocsér 1948-1952 között kora nyári időszakban évente előfordult. Az utóbbi húsz évben észlelt előfordulásai: Barci-rét, 1960. V. 8. — 2 db; Sasér, 1961. VII. 23. — 1 db; Kutyafenék, 1962. VII. 25. — 1 db. Hydroprogne caspia — Locsér Megfigyelve: Sasér, 1959, V..3. — 4 db; 1960. VIII. 22. — 1 db; IX. 18. — 1 db: 1961. IV. 3. — 2 db; IV. 30. — 1db; 1963. IV. 6. = 2db; IX. 9: — 1 db; 1968. IX. 8: — 4 db; Barei rét, 1964: VIE. 167 = -2:dh. Sterna hirundo — Halaszeser Aprilistöl szeptemberig naponta elöfordul néhany db. Sterna albifrons — Törpe csér 1948 — 1951 idöközeben a szegedi Fehér-tavon költő példányok alkalom- szerűen a Tisza fölé is elköboroltak. Feszkelesük megszűnése óta latogatasaik is elmaradtak. 1960. VIII. 21-én a Barci-réten figyeltem meg 1 db-ot. Columba oenas — Kék galamb BODNÁR szerint a század elején még gyakori fészkelő volt a hullamtérben. Megfigyeléseim éveiben csak szórványosan jelent meg februári és szeptem- beri átvonulása idején. Columba palumbus — Orvòs galamb 1947 — 1954 idöközeben még meglehetősen elterjedt költöfa] volt a hullam- térben. Az utóbbi tizenöt évben állományuk feltűnően megfogyatkozott. Ennek bizonyára a nemesnyár erdők terjeszkedésében és az árvízvédelmi tereprendezésekben találjuk meg a magyarázatát. Streptopelia turtur — Gerle Megfigyelésem kezdeti szakaszában igen gyakori költőfaj volt, az utóbbi években — mint az országban mindenfelé — erősen csökkent a fészkelők mennyisége. Vonuló csapatai nem vonzódnak a hullámtérhez. Streptopelia decaocto — Balkáni gerle Hódmezővásárhelyen a rizstermelés kezdete óta tapasztaltam a városi ger- lék egyre nagyobb arányú kitelepülését, először a környező tanyaépületek, majd a hullámtéri erdők környezetébe. Először 1960-ban mutattam ki saséri fészkelését, 1972-re azonban már a balkáni gerle általánosan elterjedt az ár- térben. Fészkeit a legelhagyatottabb erdőrészekben is megtaláljuk. 68 Cuculus canorus — Kakukk. Jellegzetes hullámtéri faj, fiókáit barazdabilleget6 és nädirigé fészkeiben találtam. Tyto alba — Gyöngybagoly. Mártély község templomtornyának állandó lakója. Vadászó példányok az Ányás-szigeten rendszeresen megjelennek. Athene noctua — Kuvik A gátszéli botolófüzesek odvas fáinak jellegzetes fészkelője. Strix aluco — Macskabagoly Mindkét természetvédelmi területen rendszeresen fészkel. Asio otus — Fülesbagoly Odvas füzfäkban, gem- és varjütelepek elhagyott fészkeiben rendszeres költöfaj mindkét ter ületen. Asio flammeus — Reti fülesbagoly Késő ősszel, télen gyakori vendég, elsősorban a Barci-rét és a Körtvélyes terjedelmes kaszálóinak növényzetében. Legnépesebb gyülekezését a Barci- HA figyeltem meg 1961. II. 18-án, 22 db-ot. MARIAS FERENC, erdész szerint 7. X— XI.-ben pocokgradäcié volt a Körtvelyesben. Ekkor több alkalom- a figy elt meg 40— 50 főnyi csapatokat. BODNÁR írásaiban százakra menő telelő csapatokat említ a század első évtizedeiben. Caprimulgus europaeus — Lappantyú MÁRIÁS FERENC 1956-ban Körtvélyesben fészekalját gyűjtötte. Vonulás idején rendszeresen előfordul a két természetvédelmi területen. Apus apus — Sarlósfecske Június — augusztusban egy-két alkalommal évente megjelenik. Alcedo atthis — Jégmadár A meredek folyöpartok szórványos fészkelője. Sasér szakaszán 1958 — 60 — 6]— 64—65—66. években költött. 1959-ben Körtvélyes magasságában fész- kelt, 1971 — 72. évi ányás-szigeti költéseit eredményezte: Késő ősszel, télen is gyakori. Merops apiaster — Gyurgyalag 1951-ig nem találkoztam ezzel a fajjal, 1952 óta viszont nyár végi vonulás idején minden évben tömeges. Kimagasló mennyiségeket a Barci-réten fi- gyeltem meg: 1960. VIII. 21-én reggeltől délig több, mint 2000 db; VIII. 21-én kb. 1500 db húzott kisebb-nagyobb csapatokban dél felé. Ugyanitt, 1971. VIII. 11-én figyeltem meg több ezres tömeget. Fészkelőállománya nagyon csekély, és megtelepedése csak alkalomszerű. A Sasérrel szemben a Barci-ré- ten 1960-ban 4 pár, Körtvelyesen 1961—65— 66. években mintegy 15— 20 par, Anyas-szigeten 1970 — 71 — 72-ben 5—6 pár költött. 69 Coracias garrulus — Szalakota 1947—53 között általánosan elterjedt, gyakori fészkelő volt. Az ötvenes évektől kezdődően feltűnően megfogyatkozott. Megfigyeléseim utolsó év- tizedében saséri fészkelése már csak alkalomszerű, és a mártélyi tájvédelmi körzetben költő állománya sem emelkedett évi 10 pár fölé. Upupa epops — Búbosbanka A hullámtérben jellegzetes odúlakó. Jyna torquilla — Nyaktekercs A kutyafenéki és körtvelyesi gyümölcsösökben rendszeresen, a Saserben al- kalomszerüen feszkel. Picus viridis — Zöld küllő Ältalänosan elterjedt, jellegzetes hullämteri költöfaj. Picus canus — Szürke küllő 1959 óta tizenhat előfordulása ismeretes. 1962-böl származó fészekalja került a Sasérből a Szegedi Tudományegyetem gyűjteményébe. Dryocopus martius — Fekete harkály 1958 — 1969 idöközeböl tizennégy saséri előfordulását jegyeztem fel. Fész- keleseröl itt 1959 — 60 — 62 — 69. években meggyőződtem. Dendrocopos maior — Nagy fakopancs Oreg nyärfäsok ältalanosan elterjedt feszkelöje. Dendrocopos syriacus — Balkani fakopancs A Saserben és az Anyäs-szigeten 1952-ben telepedett meg elöször. Néhany ev múltával már mindenfelé meghonosodott a hullämterben. Elsősorban a kutyafenéki, kiöregedett gyümölcsösök lakója. Dendrocopos medius — Közép fakopáncs Ritka költőfaj a Sasérben. Az 1952. és az 1961. években figyeltem meg fész- kelő példányt. Dendrocopos minor — Kis fakopáncs A Barci-réten 1963 — 65— 69-ben, Sasérben 1948—59—61—65—66— 71. években figyeltem meg költésidőben. Fészkelését a Sasérben 1961-ben meg- állapítottam. Ugyanott 1971. V. 31-én DR. PÁTKAI IMRE talált röpképtelen fiókát. Galerida cristata — Pipiske Emberi települések környékén — elsősorban Märtely község szomszédsa- gában — fészkel. Alauda arvensis — Pacsirta A Barci-réten és a Körtvélyesben a kaszálók nagyon szórványos költő- madara. Eremophila alpestris — Fülespacsirta A Barci-ret magasságában a Tisza gatjan 1962. III. 17-én húszas csapatot figyeltem meg. A fülespacsirtäk vastag hótakaró alól kimered6 gazfoltokon szedegettek. Hirundo rustica — Fiistifecske A saséri revhäz eresze alatt 1952 — 53. években költött. Märtelyon a müvesz- telep epületein nehäny par évente feszkel. Delichon urbica — Molnarfecske A märtelyi művésztelepen 1969 nyarán költött 3 fészekalj. A märtelyi szélmalom fédémszerkezete alatt 1960-ban mintegy 25— 30 lakott fészket ismertem. Riparia riparia — Partifecske Jellegzetes költöfaj a Tisza meredek partoldalàban. Allomanya a minden- kori ärvizek függvénye, évente nagyon változó. Kisebb- nagyobb települései a saséri révnél, Körtvélyesen és Kutyafenék folyószakaszán találhatók. Oriolus oriolus — Sárgarigó Az egész hullámtérben elszórtan költ, de nagyon kis számban. A kutya- fenéki és körtvélyesi gyümölcsösök, valamint Mártély nyaralótelepén figyel- hető meg leggyakrabban. Corvus corax — Holló DR. BERETZK PÉTER közlése szerint a harmincas években költött a Sas- érben. Halászok bizonygatták, hogy 1965-ben Atka-szigeten fészkelt egy hollópár. DR. PÁTKAI IMRE 1960. VI. 21-én a Sasérben figyelt meg egy átre- pülő példányt. Saját megfigyeléseim : Sasér, 1953. XI. 22. — 1 db. 1964. XI. 23.—1965. I. 15. között állandóan itt tartózkodott 2 db; Körtvélyes, 1965. i522 — 2:db; VIIL:29. — 2 db. Corvus cornix — Dolmanyos varju Öreg nyärfaerdök jellegzetes költömadara. Fészkei zömmel a folyóparti hatalmas fehernyärfäkon találhatók. Gyéritett állománya a terület adott- sagaihoz viszonyitva alacsony. Corvus frugilegus — Vetési varjú 1952-ben telepedtek meg a saséri gémtelepen, és azóta itt tömegesen fész- kelnek. A hatvanas évek végéig ezret meghaladó párszámban költöttek. A szom- szédos vadászterületeken rendszeresített tavaszi mérgezések óta állományuk feltűnően megfogyatkozott. 1972 tavaszán már alig néhány száz lakott fészküket találtam. Késő ősztől kora tavaszig Ányás-szigeten felbecsülhe- tetlen mennyiségű varjútömegek éjjeleztek, évről évre következetesen fel- keresik az itt kínálkozó alvóhelyeket. Coloeus monedula — Csóka Egyik legjellemzőbb, általánosan elterjedt faj az odvas botolófüzesekben. Fészkelőállománya az utóbbi hat-nyolc évben ugrásszerűen megfogyatko- zott. Oka kétségtelenül az általános hullámtérrendezés, az odvas füzek tö- meges kitermelése, valamint a rendszeresített dúvadmérgezés. 71 Pica pica — Szarka Rendszeres gyéritése miatt viszonylag kevés fészkel a Tisza hullamterében. A téli időszakban néhány főnyi, kis csapatokban is megfigyelhető. Garrulus glandarius — Szajko Terjeszked6 faj a hullämteri erdök adottsägaiban. Elsö fészkelését MARIAS FERENC, erdész 1959-ben mutatta ki Körtvelyesen, azóta itt, és Anyäson evente néhany par költ. 1969-ben a Barci-réten is megtelepedett, s évente feszkel. 1959 elött télen is kifejezetten ritka volt, az utöbbi tiz-tizenöt évben késő 6sszel— télen rendszeresen figyeltem meg kóborló példányokat. Parus maior — Szencinege Általánosan elterjedt odúlakó, állománya a kutyafenéki és körtvélyesi gyümölcsösök környékén a legsűrűbb. Parus caeruleus — Kék cinege A botolófüzesekben szórványos, a gyümölcsösök környékén gyakori fész- kelő. Télen csapatosan kóborol. Parus ater — Fenyvescinege Előfordulásai: Sasér, 1961. XI. 7. — 3 db; XII. 16. — 2 db; Barci-rét, 1962. XI. 4. — 1 db; Körtvélyesen 1960. IV. 4. én DR. PÁTKAI IMRE figyelt meg tízes csapatot. Parus palustris — Barátcinege A kutyafenéki gyümölcsösben évente előfordulnak fészkelők. Aegithalos caudatus — Oszapo A Saserben és a Barci-réten alkalomszerü költöfaj. Vonuläsidöben csapa- tosan fordul eld. Panurus biarmicus — Barkos cinege Az Atka-szigeten, az un. Kisatkai-holtagban rendszeres költöfaj. Köborlö peldanyok — elsösorban télen — a Barci-reten és a Körtvelyesben rendsze- resen elöfordulnak. Remiz pendulinus — Függöcinege A saséri holtágat szegélyező füzes rendszeres költöhelye. Itt egy-két fészek évente megtalálható. Anyäson 1972-ben, Körtvelyesben 1960-ban találtam egy-egy fészket. Sitta europaea — Csuszka A körtvelyesi és a kutyafenéki gyümölcsösökben rendszeres fészkelő, télen mindenfelé elöfordulö, gyakori faj. Certhia brachydactyla — Rövidkarmú fakusz Ältalänosan elterjedt a füzes-nyärfäs ligeterdökben. Költöällomänya azon- ban csekely. 12 Troglodytes troglodytes — Ökörszem Bizonyára népesebb állományban fészkel, mint az a megfigyelések alapján kimutathatö.. A téli hónapokban jellegzetes. Turdus pilaris — Fenyörigo Késő ősztől tavaszig kóborló csapatai jellegzetesek. Legnépesebb előfor- dulása: Barci-rét, 1967. III. 12. mintegy 300 db. Turdus philomelos — Enekes rigó A Körtvélyesben rendszeresen költ, a terület többi részében fészkét nem találtam. Turdus iliacus — Sz6lörigo Előfordulásai: Sasér, 1955. III. 18. — 1 db. A Körtvélyesben 1960. IV. 4.-én DR. PÁTKAI IMRE látott egy példányt. Turdus torguatus — Örvös rigó 1961. IV. 18.-án a Sasérben figyeltem meg egy példányt. Turdus merula — Fekete rigó A Sasérben és a Körtvélyesben rendszeresen fészkel egy-két pár. Oenanthe oenanthe — Hantmadár Árvízvédelmi műtárgyak, körakäsok adottsägaiban elszórtan fészkel. Vo- nulók a hullámtéri kopár parlagokon is előfordulnak. Saxicola torquata — Cigány-csaláncsúcs Vonulásidőben szórványos jelenség. Saxicola rubetra — Rozsdás csaláncsúcs A körtvélyesi Nagyréten szórványosan fészkel, vonuláskor a hullámtéri ku- koricásokban, gazosokban közönséges. Phoenicurus phoenicurus — Kerti rozsdafarku A korhadozó botolófüzesek legjellemzőbb fészkelője, általánosan elterjedt. Phoenicurus ochruros — Házi rozsdafarkú Elöforduläsai: Saser, 1957. V. 27.; 1960. VI. 21.; 1961. V. 1. Fészkelését megallapitani nem sikerült. Luscinia megarchynchos — Fülemüle Általánosan elterjedt, jellegzetes fészkelő. Luscinia luscinia — Nagy fülemüle Elöforduläsai: Sasér, 1959. IX. 13.; 1960. VIII. 22.; 1965. VIII. 21.; Barci- rét, 1963. VIII. 25. Luscinia svecica — Kekbegy Az Atka-szigeten szórványos fészkelő, a természetvédelmi területeken meg- figyelve: Saser, 1958. IV. 29.; Körtvelyes, 1969. VI. 5. 73 Erithacus rubecula — Vörösbegy Mindkét természetvédelmi területen fészkelő. Locustella naevia — Réti tücsökmadar 1953-ban a saséri Nagyréten fészkelt. Locustella fluviatilis — Berki tücsökmadar Elszörtan feszkel a hullämteri reteken. A Sasérben, a Barci-réten és Kört- velyesben minden tavasszal hallani pirregeset. Locustella luscinioides — Nadi tiiesökmadar Az Atka-szigeten rendszeres feszkelö, a Körtvelyesben 1972 tavaszän rend- szeresen szölt a holtägszeli nadasban. Acrocephalus arundinaceus — Nadirigo 1947 — 53 idöközeben a Saséri-holtägnäl költött. A Barci-réten és Körtve- lvesben rendszeresen fészkel. Acrocephalus palustris — Enekes nádiposzáta A Barci-réten és a Körtvélyesben rendszeres fészkelő. Acrocephalus scirpaceus — Cserregő nádiposzáta Szórványos költőfaj a Barci-réten és a Körtvélyesben. Acrocephalus schoenobenus — Foltos nádiposzáta A barci-réti Kollantó és a Nagyrét Körtvélyesen állandó költőhelye. Hippolais icterina — Geze Kis szamban, de rendszeresen feszkel a két természetvédelmi terület er- deiben. Hippolais pallida — Halvany geze A Sasérben SCHMIDT Econ 1959. VI. 14-én mutatta ki első előfordulását, illetve fészkelését. Tovabbi költesi adatai innen: 1960 — 3 par, 1961 — 2 par, 1962 — 1 par, 1963 — 1 par, 1964 — :2 par, 1969 — 1 par. Körtvelyes: 1960 — 2 par. Barci-ret: 1961 — 1 par, 1969 — 1 par. Legkoräbbi elöfordu- lasa: Sasér, 1962. VI. 1.; legkésőbbi ugyanott, 1960. IX. 18. Sylvia atricapilla — Baratka Általánosan elterjedt, jellegzetes fészkelő. Sylvia nisoria — Karvalyposzata A Saserben alkalomszerüen, a Barci-reten es a Körtvelyesben rendszeresen költ. Sylvia borin — Kerti poszata Valamennyi területen rendszeres feszkelö. Sylvia communis — Mezei poszata Költesidöben rendszeresen előfordul a Saserben és a Barci-réten. A Kört- velyesben fészekaljat gyűjtötték 1959 tavaszán. 74 Sylvia curruca — Kis poszata A Saserben szörvänyos költöfaj. Phylloscopus trochilus — Fitiszfüzike Vonuläskor rendszeresen ätmegy a területeken. Phylloscopus collybita — Csilpesalp füzike Vonuläskor a leggyakrabban szem elé kerülö füzikefaj. Phylloscopus sibilatrix — Sisegö füzike Vonulaskor szórványosan előfordul. Regulus regulus — Királyka Elöforduläsai: Sasér, 1961. XII.. 17. — 2 db; 1962. IV. 3. — 1 db; 1965. XII. =: 2 db: 1966. XII. 15... — 1 db; Muscicapa striata — Szürke legykapo Elsősorban a kutyafenéki gyümölcsösökben és emberi települések közelében viszonylag gyakori fészkelő. Muscicapa hypoleuca — Kormos légykapó Elöforduläsai: Sasér, 1957. IV. 27.; 1962. IV. 29.; 1965. IV. 10. | Muscicapa albicollis — Örvös légykapó ' Tavaszi vonuláskor a Sasérben, a Barci-réten és a Körtvelyesben évente megfigyelhető. | Prunella modularis — Sziirkebegy | Késő őszi időszakban évente megfigyelhető, ezzel szemben csak két tava- szi adatát jegyeztem fel: Sasér, 1953. IV. 2.; 1962. IV. 4. Anthus pratensis — Réti pityer | A Barci-réten 6szi vonulaskor figyeltem meg néhanyszor. | Anthus campestris — Parlagi pityer A Sasérben 1952. VI. 10-én erdőirtás homokporondjan láttam fészekre ülő példányt. Vonuläskor szörvanyosan elöfordul. Anthus trivialis — Erdei pityer A Körtvelyesben 1960. VI. 21-én kikaszältäk fészkét. Költesidöben itt es a Barci-reten majd minden esztendöben megfigyeltem. | Anthus spinoletta — Havasi pityer Elöforduläsai: Sasér, Tisza-töltes, 1953. II. 21.; Märtely, 1962. III. 18. Motacilla alba — Barazdabillegeté A Tisza vedgätjan fölhalmozott rözserakäsok jellemző feszkelöje. | Motacilla flava — Sárga billegető Rendszeresen feszkel a barci-réti Kollantöban és a körtvelyesi Nagyreten. i 5 Motacilla cinerea — Hegyi billegető Elöforduläsai a folyömenti homokzatonyokon, a Sasérnél: 1949. IX. 2.; 19520 EX. 10., 1953. Xe, 72063. 18) Bombycilla garrula — Csonttolli Saséri megfigyelesek: 1949. I. 12. — 9 db.; 1952. III. 6. — 23 db. Lanius excubitor — Nagy 6rgébics Rendszeres téli vendég. Legkorabban a Saserben 1972. IX. 22-én, legké- söbb ugyanott 1962. un; 17-én figyeltem meg. Lanius minor — Kis örgebies A természetvédelmi területek szegélyén, közel a vedtöltesekhez, elvetve költ. Allomanya az utöbbi tiz évben née megfogyatkozott. Lanius collurio — Tövisszuro gébics Az egész hullámtér bokros régióiban elterjedt fészkelő. Sturnus vulgaris — Seregély Odvas botolófűzerdőkben a legelterjedtebb fészkelő. Költésidőn kívül ritkán látni nagyobb csapatokat a hullámtérben. Pastor roseus — Pásztormadár 1961 júniusában 15 pár költött Körtvélyesnél a védtöltésen összerakott rőzsekazlakban. Valamennyi fészekaljat kirabolták törvénytelenül létesített magángyűjtemények számára. Kóbor példányok előfordulásai: Sasér, 1948. V. 31. — 1 db; 1971. V. 31. 34+4-s csapat; Barci-rét, vonalában a hodzäsi iskolánál 1971. VI. 7-én 50 db; Körtvélyes, 1960. VI. 21. — 20 db. Passer domesticus — Házi veréb Emberi települések és árvízvédelmi építmények környezetében mindenütt fészkel. Passer montanus — Mezei veréb Fűzodúk általánosan elterjedt, nagyszámú fészkelője. Coccothraustes coccothraustes — Meggyvago Havas teleken szórványosan előfordul. Egyetlen nyári megfigyelés : Sasér, 1960. VI. 20. Chloris chloris — Züldike A Saserben és a Barci-réten elvetve költ, telen nagy csapatokban köborol. Carduelis carduelis — T'engelic Rendszeresen fészkel a kutyafenéki gyümölcsösökben. A Sasérben költő példanyt csak 1961-ben talältam. Télen csapatos. Carduelis spinus — Csiz Majd minden évben megfigyelt, gyakori teli vendég. Carduelis cannabina — Kenderike Teli köborläskor nagy csapatokban rendszeres jelenség. Elsösorban a Barci- ret gazosait latogatja. Carduelis flavirostris — Sdrgacs6rti kenderike A közeli rizsfoldek kopár, gazos téli életterében ismételten megfigyeltem. 1949. XII. 2-án Barci-réten karvalytól vettem el egy zsákmányolt példányt. Carduelis flammea — Zsezse Egyetlen biztos előfordulása: Barci-rét, 1969. I. 19. — 20 db. Serinus serinus — Csicsörke 1972-ben költött a kutyafenéki gyümölcsösben. Valószínű, hogy itt fész- kelt más években is. Vonulásidőben néhány alkalommal szintén megfigyel- tem itt és a Barci-rét szakaszán. Pyrrhula pyrrhula — Süvöltő Késő ősztől márciusig jellegzetes vendég a hullámtérben. Legkorábbi elő- fordulása : Saser, 1953. X. 25.; legkésőbbi: Körtvélyes, 1960. IV. 4. Loxia curvirostra — Keresztcsőrű Dr. PATKAI IMRÉVEL a Sasérben, 1963. VII. 9— 14. között naponta több, "magasan áthúzó csapatot figyeltünk meg. , Fringilla coelebs — Pinty | Nyarfasokban általánosan elterjedt, jellegzetes fészkelő. | | Fringilla montifringilla — Fenyöpinty Teli köborlök évente elöfordulnak az egész területen. Emberiza calandra — Sordely Körtvelyes retjen 1969-ben költött, egyebkent szörvänyos faj. . Emberiza schoeniclus — Nddi sarmany 1949 — 1954 között a saséri holtág szegelynövenyzeteben költött. A Barci- réten és a Körtvelyesben rendszeres fészkelő. | . Plectrophaenax nivalis — Hosarmany A védett terület szomszédsagaban, Martély kôzségi legelöjen téli vendég, csapatai néha a hullämtér felett is ätrepülnek. | Irodalom — Literatur Sterbetz I. (1957): À hödmezöväsärhelyi Sasér — természetvédelmi terület madärviläga. (The Bird-life of the Sasér-Bird-Sanctuary of Hödmezöväsärhely.) Aquila. 1956 — 57. 63-64. 177-193. p. Vertse A. (1966): Kis kárókatona fészkelése Magyarországon. (Pygmy cormorant nesting in Hungary) Aquila. 1964 — 65. 71 — 72. 225. (239) p. — : A hödmezöväsärhelyi természetvédelmi területek szakirodalmänak cédulakatalégusa (Madártani Intézet, Bp. adattäräban). Die Vogelwelt der Reservate des Überschwemmungsgebietes der Theiss bei Hódmezővásárhely Dr. Istvan Sterbetz Zu Beginn des historischen Zeitalters war im ungarischen Alföld die letzte natürliche Landschaftsform eine Waldsteppe und eine von den Flutwellen der Flüsse gespeiste mächtige Sumpfwelt. Beide blieben als unbedeutende Relikteninseln für die Nachwelt er- halten. Die Waldsteppen hat man grösstenteils noch im 16 — 17. Jahrhundert zu baumlosen Grassteppen umgewandelt. Zur Entwässerung der Ursümpfe kam es erst um den Ausgang des vorigen Jahrhunderts, als man mit gigantischen Flussregelungen die einstigen katast- rophale Ausmasse annehmenden Überschwemmungen eingedämmt hat. Die aus der Waldsteppe hervorgegangene Grassteppe und die sekundären Gegebenheiten des schmalen Überschwemmungsgebietes der geregelten Flüsse sind eigenartige ungarische Biotopen. In ihrer Umgebung bildeten sich die gegenwärtige Fauna der Ebenen des Karpaten- beckens aus, weshalb diesen zoogeographischen Individuen vom Gesichtspunkt des Natur- schutzes eine besondere Wichtigkeit zufällt. Von den Flüssen des Alföld war die Theiss mit ihrem fast 25 000 km? grossen Über- schwemmungsgebiet der grösste. Im Zuge der 1890 abgeschlossenen Regelung wurde der ausserordentlich langsam fliessende, sich stark schlingelnde Fluss an 140 Stellen durch- schnitten und mit ausgegrabenen, geraden Bettabschnitten verkürzt. Dadurch hat sich die ursprünglich 1214 km lange Theiss auf 960 km verkürzt. An beiden Seiten des Fluss- tales hat man ein 3500 km langes, 6 m hohes Dammsystem ausgebaut und auf diese Weise wurden die sich periodisch wiederholenden Hochfluten auf einen zwischen 1 — 4 km- Breite wechselnden, schmalen Streifen zusammengedrängt. Wegen der systematisch vorkommenden Uberflutung ist hier eine intensive Agrarkultur auch heute noch unmög- lich, infolgedessen ein fast natürlicher, mannigfaltiger Lebensraum in den Gebieten zwi- schen den Dämmen aufrechterhalten bleiben konnte. Der moderne Hochwasserschutz gefährdet jedoch bereits diese Landschaftsgegebenheit, weshalb an den als besonders bewerteten Punkten des Überschwemmungsgebietes der Theiss ein Eingriff zugunsten des Naturschutzes notwendig geworden ist. In Sündungarn, in der Umgebung von Hödmezö- vasarhely haben wir mit den 1951 bei Sasér zustande gebrachten und 1971 bei Martély organisierten Reservaten dieses Programm verwirklicht. Die Trennlinie der beiden benachbarten Naturschutzgebiete bildet 10 km südwestlich von der Stadt Hödmezöväsärhely das Flusstal. Am rechten Theissufer finden wir das 87 ha grosse Reservat Saser und am linken Ufer das 2260 ha umfassende Reservat von Märtely, das nach dem Nationalpark von Hortobágy Ungarns zweitgrösstes, unter Naturschutz stehendes Objekt ist. In Saser und Märtely trachten wir die etwa vor 100 Jahren ausgebildete, charakteristi- sche Umwelt der Theiss zu schützen. Vom Strom her wurden hier anlässlich der Regelung drei, grosse, hufeisenförmige Biegungen abgetrennt. Diese toten Arme schliessen sich jetzt in Form von seenartigen, stehenden, an submerser Vegetation reichen Gewässern dem Flussbett an. Ihre Tiefe beträgt 4—5 m. Bei normalem Wasserstand besteht diese Tiefe auch bei dem Flusse. Im Osten und Westen schliessen die Naturschutzgebiete die Linien der Schutzdämme ab. Entlang der Dämme liegt eine Reihe von 1-2 m tiefen, etwa 50 x 60 m grossen Kleinseen. Diese sind die sog. „kubik“-Gräben, die Materialgruben der zu den einstigen Dammbauten ausgeworfenen Erde. Im Grossteil des Jahres stehen sie unter Wasser und trocknen erst am Ende des Sommers aus. Die fliessenden und stehenden Gewässer sind von eutrophem Charakter. Die dominierende Landschaftseinheit ist der Galerienwald. Der autochthone Baumbestand (Quercus robur, Populus alba, P. nigra, Salix alba, 5. fragilis, S. triandra-purpurea, Fraxinus sp.) ist zur Zeit sehr gering, jedoch wurden bereits im 19. Jahrhundert ähnliche Wälder angesiedelt. Auf diese Weise ist die Differenzierung der SO — 100 jährigen Aufforstungen und des natürlichen Bestandes zur Zeit sehr schwer. In Märtely wurden in den letzteren Jahrzehnten Edelpappelkulturen (Populus robusta, P. canadensis, P. italica), die im Alter von 6 — 7 Jahren geschlagen worden sind, angepflanzt, jedoch seit der Einführung des Naturschutzes brach diese Tendenz ab und wir versuchen die Rekonstruktion der vor hundert Jahren bestandenen Zustände zu verwirklichen. Der Aufwuchs ist ausserordentlich reich, vor allem kommen Bestände von Rubus caesius, Urtica dioica, Clematis sp. und Amorpha fruticosa vor. Die kleineren oder grösseren Wiesen zwischen den Wäldern zeigen eine, vor allem von Alopecurus pra- tensis charakterisierte, hohe Graminea-Vegetation. Streuweise ergänzen den Biotop in Martély noch mit Mais bebaute Ackerfelder und auch Obstgärten. 78 Die Theiss mit ihrem langsame n Lauf überschwemmt dieses Gebiet im allgemeinen jährlich zweimal. Zuerst tritt sie im Vorfrühling in der zweiten Hälfte des Monats März aus ihrem Bett, sodann wiederholt sich die Über »rschwemmung im Vorsommer. In beiden Fällen wird das Flutgebiet zwei-drei Wochen lang von einer 3 — 4m hohen Wasserschicht bedeckt. Kleinere Überschwemmungen können zuweilen auch im Laufe des Winters vorkommen. Nach Abzug der Flutwellen ist das Gelände noch lange Zeit hindurch, mit zahlreichen zurückgebliebenen Wasserflecken und kahlen Schlammbänken ungangbar. Die Vegetation entwickelt sich aber bald und die Sumpfwälder und -wiesen erinnern zu solcher Zeit an Urzustände. Die Verteilung des Niederschlages ist im südöstlichen Winkel des ungarischen Alföld sehr ungleichmässig. Der Grossteil der jährlichen, ungefähr 500 — 550 mm betragenden Niederse hlagsmenge fällt von Oktober bis Juni, der Sommer ist fast regenlos. Die Sümpfe des Überschwemmungsgebiete :s trocknen in dieser Jahreszeit aus und zu Beginn des Herbstes finden wir stehende Gewässer nur in den toten Armen und einstigen Materialgräben. Die nistende Vogelwelt wird von den Gegebenheiten der Galerienwälder, der Sumpf- wiesen und der Uferpflanze n bedingt. Der Grossteil der Zugvögel bilden die Wasservögel, weshalb für sie das Frühjahr mit seinen Überschwe mmungen viel mehr bietet, als der trockene Herbst. Einen besonderen Wert bedeuten in Saser und im Abschnitt Barci- Wiese von Märtély je eine grosse Kranichkolonie mit dem ständigen Nisten von Ægretta garzetta, Ardeola ralloides, Nycticorax nycticorax, Ardea cinerea und mit dem gelegent- lichen Nisten von Ardea purpurea, Plegadis falcinellus, Phalacrocorax carbo. Der Raub- vogelbestand der „Altwälder“ ist bedeutend. Mit der Erforschung der Reservate befasse ich mich kontinuierlich seit 1947 und nach 25 Jahren konnte ich 243 der 336 Arten zählenden Vogelfauna Ungarns in den beiden Gebieten nachweisen. Im ungarischen Text gebe ich die Daten ausführlich an, jedoch bietet die Zusammenfassung leider nur dazu eine Möglichkeit, um die Fauna bloss in Kategorien gruppiert, vorführen zu können. 1. Regelmässig nistende Vögel (76 Arten) Podiceps ruficollis, P. cristatus, Ardea cinerea, Ardeola ralloides, Egretta garzetta, Nycticorax nycticorax, Ixobrychus minutus, Anas platyrhynchos, A. querquedula, Aythya nyroca, Milvus migrans, Falco subbuteo, F. tinnunculus, Phasianus colchicus, Crea crea, Porzana porzana, Gallinula chloropus, Vanellus vanellus, Columba palumbus, Str eptopelia turtur, S. decaocto, Cuculus canorus, Tyto alba, Athene noctua, Strix aluco, Asto otus, Coracias garrulus, Upupa epops, Jynx torquilla, Picus viridis, Dendrocopos maior, D. syriacus, Galerida cristata, Hirundo rustica, Riparia riparia, Or iolus oriolus, Corvus frugi- legus, O. cornix, Coloeus mondeula, Pica pica, Garrulus glandarius, Parus maior, P. cae- ruleus, P. palustris, Remiz pendulinus, Saitta europaea, Certhia brachydactyla, Troglodytes troglodytes, Turdus merula, Oenanthe oenanthe, Phoenicurus phoenicurus, Luscinia megar- hynchos, Erithacus rubecula, Locustella fluw iatilis, Acrocephalus arundinaceus, A. scirpa- ceus, A. palustris, A. schoenobaenus, Hippolais icterina, Sylvia atricapilla, S. borin, S. cur- ruca, S. communis, Muscicapa striata, Motacilla alba, M. flava, Lanius minor, L. collurio, Sturnus vulgaris, Passer domesticus, P. montanus, Chloris chloris, Carduelis carduelis, Fringilla coelebs, Emberiza calandra, KE. schoeniculus. 2. Gelegentlich nistende Vögel (43 Arten) Podiceps griseigena, Phalacrocorax carbo, Ardea purpurea, Plegadis falcinellus, Anser anser, Anas acuta, A. strepera, A. clypeata, Aythya ferina, Accipiter gentilis, Buteo buteo, Aquila pomarina, Haliaaetus albicilla, Falco cherrug, F.vespertinus, Perdia perdix, Coturnix coturnia, Fulica atra, Otis tarda, Limosa limosa, Tringatotanus, Burhinus oedicnemus, Glare- ola pratincola, Caprimulgus europaeus, Alcedo atthis, Merops apiaster, Picus canus, Dryoco- pus martius, Dendrocopos medius, D. minor, Alauda arvensis, Delichon urbica, Aegithalos caudatus, Turdus philomelos, Locustella naevia, L. luscinioides, Hippolais pallida, Sylvia nisoria, Anthus campestris, A. trivialis, Pastor roseus, Serinus serinus, Emberiza citrinella. 3. Regelmässig durchziehende, übersommernde oder überwinternde Vögel (45 Arten) Gavia arctica, Podiceps nigricollis, Ciconia ciconia, C. nigra, Anser albifrons, A. fabalis, Anas crecca, A. penelope, Bucephala clangula, Mergus albellus, Accipiter nisus, Buteo lagopus, Circus cyaneus, C. aeruginosus, Grus grus, Numenius phaeopus, N. arquata, Tringa erythropus, T. nebularia, T. ochropus, T. glareola, Actistis hypoleucos, Gallinago gallinago, Scolopax rusticola, Philomachus pugnax, Larus argentatus, L. ridibundus, -] e De Chlidonias nigra, Sterna hirundo, Panurus biarmicus, Turdus pilaris, Saxicola rubetra, Phylloscopus collybita, Ph. trochilus, Ph. sibilatrix, Muscicapa albicollis, Prunella modu- laris, Lanius excubitor, Coccothraustes coccothraustes, Carduelis spinus, C. cannabina, Pyrrhula pyrrhula, Fringilla montifringilla. 4. Gelegentliche Gastvögel (81 Arten) Gavia stellata, Phalacrocorax pygmaeus, Ardeola ibis, Egretta alba, Botaurus stellaris, Platalea leucorodia, Phoenicopterus ruber, Cygnus cygnus, Anser erythropus, Branta rufi- collis, Tadorna tadorna, Aythya fuligula, A. marila, Clangula hyemalis, Somateria mollis- sima, S. spectabilis, Melanitta nigra, M. fusca, Oxyura leucocephala, Mergus merganser, M. serrator, Pernis apivorus, Milvus milvus, Accipiter brevispes, Buteo rufinus, Hieraetus pennatus, Aquila chrysaetos, A. heliaca, A. clanga, Circus macrourus, ©. pygargus, Circaetus gallicus, Pandion haliaaetus, Falco peregrinus, Rallus aquaticus, Porzana parva, Squatarola squatarola, Charadrius apricarius, Ch. morinellus, Ch. hiaticula, Ch. dubius, Tringa stagna- tilis, Lymnocryptes minimus, Crocethia alba, Calidris minuta, C. temminckii, C. alpina, Recurvirostra avozetta, Phalaropus lobatus, Stercorarius pomarinus, Larus canus, L. fuscus, L. melanocephalus, L. minutus, Rissa tridactyla, Chlidonias hybrida, Ch. leucopterus, Hydro- progne caspia, Gelochelidon nilotica, Sterna albifrons, Columba oenas, Asio flammeus, Apus apus, Hremophila alpestris, Corvus corax, Parus ater, Turdus torquatus, Saxicola torquata, Phoenicurus ochruros, Luscinia luscinia, L. svecica, Regulus regulus, Muscicapa hypoleuca, Anthus pratensis, A. spinoletta, Motacilla cinerea, Bombycilla garrulus, Cardu- elis flammea, C. flavirostris, Loxia curvirostra, Plectrophaenax nivalis. 80 Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 — 1972, ADATOK A BADACSONYI TÁJVÉDELMI KÖRZET MADÁRFAUNÁJÁHOZ Schmidt Egon A Badacsony jellegzetes és közismert tagja a Balaton-felvidék, közelebb- ről a Tapolcai-medence vulkanikus képződményeinek. A hegy alsó, lankásabb részét mintegy 300— 310 m magasságig pontusi eredetű homok és agyag ké- pezi, felül helyezkedik el a morfológiailag rendkívül jellegzetes bazalttakaró. Magassága 438 m. Krátere nincs. Alsó és középső részei, elsősorban a Bala- tonra néző délkeleti oldalon, híres szőlőtermő területek. A Badacsony ökológiai átalakulása 1805-ben kezdődött, amikor a Tapol- cai-medence bazalthegyein megkezdtek a bazalt bényäszatät. Ez a Badacso- nyon a keleti oldalon fekvő ún. tomaji bánya megnyitásával vette kezdetét, majd 1909-ben a nyugati oldalon a tördemici bánya is működni kezdett. Mé- reteikre jellemző, hogy 1949-ig a tomaji bánya 315 m magasságban és 750 m hosszúságban bontotta meg a hegyet, és átlagosan 70— 85 m magas bányafa- lakkal termelt, ugyanekkor a tördemici bánya 350 m magasságban és 500 m hosszúságban átlagos an 50— 55 m magas bányafalakkal dolgozott (JUGOvIcs, 1957). A bányaművelés ökológiailag lényeges változást hozott létre a hegy külső arculatán. E változás madártani szempontból nézve részben kedvezőtlen (er- dőterületek mint fészkelőhelyek eltűnése), részben kedvező volt (sziklafalak mint speciális fészkelőhelyek megjelenése). Általános természet- és tájvédel- mi szempontból viszont egyértelműen negatív jelenség volt, mely sürgős vé- delmi intézkedéseket követelt. Számos sikertelen kísérlet után végre is sike- rült a bányászatot leállítani és a további pusztításnak gátat vetni. A Bada- csonyt az Országos Természetvédelmi Hivatal 1965-ben tájvédelmi körzetté nyilvánította, és ezzel a hegy jövője biztosítottnak látszik. A területről madártani vonatkozásban eddig csak elszórt faunisztikai ada- tok láttak napvilágot, a hegy madárfaunájának részletes feldolgozására nem került sor. 1917 és 1925 között kizárólag az őszi időszakban CHERNEL ISTVÁN és felesége végeztek itt megfigyeléseket. Legújabban HoRvÁTH (megjelenés alatt) és KEvE (megjelenés alatt) foglalkoztak a Tapolcai-medence bazalt- hegyeinek összehasonlító madártani vizsgálata, illetve a medence általános madártani feldolgozása kapcsán a területtel. Utóbbi munka az adatok fel- sorolása mellett igen részletes irodalmi ismertetést is nyújt, ezért ettől a jelen munka során eltekintek. Ökológiailag a Badacsony három, viszonylag jól elhatárolható részre külö- nül. A viszonylag szót itt hangsúlyozni kell, mert az egyes területrészek néha csak látszólagosan válnak el élesen egymástól, a valósi ágban ez a határ igen gyakran elmosódik. Az egyes biotópok tulajdonképpen. további részekre is felbonthatók lennének, madártani szempontból azonban ez csak részben lát- szott célszerűnek. Mindegyik biotópnak megvannak a maguk jellegzetes madárfajai, bár ezek csak a legritkább esetben fészkelnek kizárólag csak egyik vagy másik élőhelyen. A következőkben a három biotópot, illetve az azokon belül különválasztott néhány élőhelyet egyenként ismertetem. 6 AQUILA 1971/1972 81 I. A) A szölö. A Badacsony felszinének igen jelentös részét, elsösorban a del- keletre néz6 oldalon, szölö boritja. A tökek között változó mennyiségben, egyenként vagy csoportosan, gyümölcsfák állnak. A szőlőterületet körkörö- sen több szintben átvágó kocsiutak mentén részben egész évben lakott házak, részben alkalmilag és időszakonként használt pincék helyezkednek el. Ezek az épületek fészkelési szempontból feltétlenül említést érdemelnek. Kizárólag ezeken költenek a füsti- és molnárfecskék, a házi veréb, de esetenként egyéb fajok is. A szőlővel borított hegyoldal ökológiailag tulajdonképpen egységes egé- szet alkot, madártani szempontból azonban a különböző beékelődött egyéb biotópoknak rendkívül nagy jelentősége van. Néhány faj éppen ezek segít- ségével jelenik meg a szőlőben is, melynek tiszta állományában egyébként nem tudna megtelepedni. B) A beékelődött élőhelyek közül elsőként említendők a szakadékokat, mélyutakat szegélyző akácosok és bokrosok, valamint a foltszerűen elhelyez- kedő egyéb bokorcsoportok. Rendkívül jelentősek ökológiai szempontból, mert az összeköttetést biztosítják a hegy tetőrészét borító erdők és a szőlő. területek alsóbb részei között. Kiterjedésüktől függően fészkelőhelyet is nyújtanak olyan fajoknak, melyek egyébként csak az "erdei élettérben költe- 17. ábra. A En tetOrésze erdővel borított. Az erdőszél a fülemülék és a banditi tipikus feszkelöhelye (Fotó: Schmidt E.) Abb. 17. Der oberste Teil des Badacsony-Berges ist mit Wald bedeckt. Die Waldränder sind typische Brutgebiete von mehreren Arten (Nachtigall, Mönchgrasmücke usw.) 82 18. ábra. Öreg, nadtetös épületek elsősorban a mezei verebeknek nyújtanak jó fészkelési leheté- ségeket (Fotó: Schmidt E.) Abb. 18. Alte, strohbedeckte Gebüude bieten vor allem dem Feldsperling gute Nistmög- lichkeiten nek. Ezek a bokrosok és erdöfoltok egyes fajok részére a költesi idöben egy- uttal az elsödleges täplälkozöterületet is jelentik (pl. fülemüle, Ph) mások, így pl. a tövisszürö gébics csak fészkelnek a bokrokon, zsákmányukat azonban már azon kívül vagy a szőlőben szerzik meg. Ezek a biotópok a nyár második felétől kezdődően még fokozottabb szerephez jutnak, amikor az er- dőből érkező és az érő gyümölcsre járó madarak ezeket használják kiinduló- pontként, és veszély esetén ugyanott találnak menedéket (sárgarigó, seregély stb.). C) Az idöközben megszünt szölöparcelläk helyen, amennyiben üjratelepites nem történik, néhány ev alatt kopár, gazos terület jon létre. Jellemző madärfa- ja, különösen ha a szélén néhány alacsonyabb bokoris van, acigány-csaláncsúcs, esetenként a mezei poszáta és a fogoly. Ezek a parcellák többnyire nem elég nagyok ahhoz, hogy kizárólagos táplálkozóterületként is szerepeljenek, ilyen minőségben többnyire a szomszédos szőlők, illetve bokrosok jöhetnek számí- tásba. II. D) Az erdő. A Badacsony platóját és általában a szőlőhatár feletti részt erdő borítja. Társulásait JAKUCS (1966) ismertette részletesen. Ezek közül madártani szempontból a tetőrész zonális erdőtársulását a gyertyános töl- gyest (Querco petraeae — Carpinetum caricetosum pitosae), a sziklás lejtőolda- 6* 83 ae pén + a “Dr SEA A 19. ábra. A sz6lök közé ékelt bokorsoroknak igen fontos ökológiai szerepük van. Ezek biztosítják a kapcsolatot az erdő és az alsó szölöterületek között (Fotö: Schmidt E.) Abb. 19. Die Buschstreifen haben am Weinberg eine wichtige ökologische Bedeutung. Sie versichern den Kontakt zwischen dem Wald und den unteren Weingebieten lak hárs törmelekerdeit, a deli kitettsegü meredek, de kevésbé sziklás lejtők Fraxinus ornus — Quercus pubescens zárt szalerd6allomanyat, a Kökapu fe- lett húzódó, gyertyannal kevert bükköst és az ültetett feketefenyő (Pinus nigra) foltokat emlitem. Madärtani szempontböl az erdöterület tovabbi jel- lemzése, a viszonylag kis tavolsagok miatt, nem latszott célszertinek, bar bi- zonyos minőségi eltérések, elsősorban a délkeleti, illetve északi kitettségü részek között, ilyen vonatkozásban kétségkívül fennállnak. E) Feltétlenül külön kell viszont választani a Badacsonytomaj község fe- lett húzódó, ún. Kata-dombot, melyen nagy kiterjedésű, többé-kevésbé összefüggő bokros terül el, és amely közvetlen kapcsolatban áll a hegytetőt borító erdőkkel is. Ezen a területen tulajdonképpen a szőlőhegyről említett B és C biotópokhoz hasonló életteret találunk, a dimenziók azonban lénye- gesen nagyobbak, ami a faj- és egyedszám megnövekedését vonja maga után. III. F) A bányaterület. Speciális élettér, ahárom fő biotóprész közül az egyetlen, ahol olyan fajok is költenek, melyek a másik kettőben ilyen minőségben nem fordulnak elő (vörös vércse, csóka). A biotóp egyik felét a meredek sziklafa- lak és a tulajdonképpeni bányakatlan, görgetegek stb. alkotják, de második 84 reszkent ide tartoznak a mär teljesen elgazosodott, reszben bokrokkal bori- tott regi hanyök is. A biotöpnak ez a része természetesen nag gyon sok hason- léségot mutat az J. élőhely megfelelő részeivel (B, C), viszonylag kis kiterje- désük azonban megkülönböztetésüket nem tette indokolttá. Speciális rész A következőkben csak azokkal a fajokkal foglalkozom, melyeket magam figyelhettem meg a területen, illetve amelyeket az általam vizsgált időszak alatt észleltek ott. A felsorolásnál a KEVE (1960) által alkalmazott rendszert követem. A munka elsődleges célja a fészkelőfauna bemutatása volt, de fel- vettem a kisszámú őszi megfigyelési napon észlelt átvonulókat is. Nem vettem viszont figyelembe az olyan fajokat, melyek csak átrepültek a hegy felett (libák, kacsák), de magához a Badacsonyhoz tulajdonképpen semmi közük sincsen. Megfigyeléseimet 1955 előtt rendszertelenül, azt us evente, kevés kivétellel a nyári hónapokban végeztem. 1972. május 11— 12. és 29 — 30-án a költöfauna pontosabb rögzítése érdekében jártam be a területet. Pernis apivorus. Három alkalommal észleltem a Badacsonyon: 1970. VII. 6.— 1 db; 1971. VII. 23.—1 db; 1971. VII. 27.—2 db. Fekintve, hogy a darázsölyv viszonylag kései fészkelő, költését a Badacsonyon nem tartom le- hetetlennek. Accipiter gentilis. 1966. VIII. 10-én figyeltem meg egy példányt. Accipiter nisus. Két ízben, 1959. X. 12-én és 18-án láttam egy-egy példá- nyát. Buteo buteo. A nyári időszakban több ízben láttam keringő ölyveket a hegy felett, ezek azonban feltehetőleg távolabbról elkóborolt példányok lehettek. 1971. november 17—18-án BÉcsY LÁSZLÓVAL végigjärtuk a számba jöhető erdőket, de egyetlen ölyvfészket sem sikerült találnunk. Falco subbuteo. A nyári időszakban évente észleltem egy-egy példányát, de költését a Badacsonyon nem tudtam bebizonyítani. Falco tinnunculus. Jellemző fészkelője a badacsonyi bányáknak. Egyike azoknak a fajoknak, melyek itt kizárólag egy biotópban (/) költenek. Több pár fészkel a tóra néző sziklafalon és a másik oldalon is. Táplálkozni a hegyet körülölelő kultúrbiotópokba járnak. Sohasem láttam, hogy a bányák kör- nyékén vagy a szőlőben zsákmányoltak volna. Perdix perdix. Néhány par rendszeresen fészkel, elsősorban a 0 biotöpot kedveli. Phasianus colchicus. Az erdöben (elsösorban a széleken és tisztàsokon), de a szölökben és bokrosokban is elöfordul. Columba palumbus. Gyakori feszkelö az erdöben. Gyakran megfigyelhettem a banyak bokros részein is, sohasem észleltem viszont a szőlők között. Streptopelia turtur. Gyakori költőfaj az erdőkben, de előfordul a B és E bio- tópokban is. Streptopelia decaocto. A szőlőben általánosan elterjedt (elsősorban épületek közelében), de azért nem kifejezetten gyakori faj. Megfigyeltem a bányák közelé- ben az erdőszélen is, emberi településtől viszonylag távolabb. 1971. november 18-án, este, a vasútállomás mögötti parkban kb. 100 példánya gyűlt össze. Cuculus canorus. A szőlőben (A) és az erdőben (D) egyar ánt találkoztam vele, de láttam egyéb biotópokban is. Általában nem gyakori. 85 Otus scops. Költese, legalább 1968-ban és 1969-ben, valószínű volt. A követ- kező alkalmakkor hallottam hangját: 1968. VI. 30.; VII. 4.; 1969. VI. 15, ; VI. 17. Mindig csak egy madär hangjät észleltem az erdöszelröl vagy a hatäros szőlő geyümölesfäiröl. Athene noctua. 1961. IX. 29-én éjszaka hallottam hangját a Badacsonyon. Asio otus. 1971. VII. 22-én az erdőben egy fiatal példány jellegzetes hangját hallottam. Asio flammeus. A kőbánya gazos platöjan 1959. X. 13-ân vertem fel egy példanyt. Caprimulgus europaeus. Egyetlen megfigyelésem: 1972. VII. 21., amikor épület közelében álló gyümölcsfäröl rebbentettem fel. Apus apus. Elsősorban július — augusztusban, úgyszólván évente láttam a hegy felett általában nagyobb magasságban vadászgató kisebb-nagyobb csapatait. Feltűnt, hogy elsősorban erősen felhős, ae elötti idöben jelent- keztek. Megfigye léseimbél né shany adatot mutatok be példaképpen: 1968. VII. 1. — 20-25 db; 1968. VIII. 6. — 200 — 250 db; 1969. VI. 16. — 40 db; 1971. VII. 19. — 15-20 db. Merops apiaster. Telepe nincs a hegyen, de alkalmilag valöszinüleg költ egy-két párban. 1972. V. 29— 30-án párban láttam üldögélni és vadászgatni a szőlő felett. 1971 júliusában többször láttam egy kirepült fiatalokból és öregek- ből álló családot a szőlő és az erdő találkozásánál. Vadászgató példányok nyári időben gyakran láthatók a hegy felett. Upupa epops. Rendszeres fészkelő a Badacsonyon. Elsősorban az A és D biotópokban figyeltem meg, de valószínűnek tartom, hogy alkalmilag a szőlőben álló épületek alkalmas részein is költ. Jyna torquilla. Rejtett életmódja folytán a nyár folyamán már ritkán kerül szem elé. 1972. V. 12-én a szőlők között álló gyümölcsfákról két helyen hallottam szölni. _ Picus viridis. Evr6l évre megfigyeltem a Badacsonyon, elsősorban az A és a D biotöpokban. Picus canus. 1971. VII. 25-én az erdöszelen hallottam egy peldänyät. Dryocopus martius. Legfeljebb egy-két párban, de rendszeresen elö- fordul a Badacsonyt koszorizé erdőkben. 1971. VII. 22-én odujät is meg- talaltam. Az erdön kivül csak egyszer figyeltem meg, 1970. VII. 31-én egy példány a szőlőben álló geyümölcsfän tartózkodott. Dendrocopos major. Az idősebb erdőállományok rendszeres fészkelője. A szőlőkben csak elvétve, a határterületeken mutatkozik. Dendrocopos syriacus. A szőlőhegy egyik legjellemzőbb madárfaja, mely a tőkék között és a házak körüli kertekben álló gyümölcsfákban fészkel. Nyár végétől előszeretettel járja a mandulafákat, de gazdasági jelentősége a terü- leten végzett felmérés alapján nem számottevő (SCHMIDT, 1973). 1972. V. 29-én mélyen az erdőben találkoztam egy tojóval. Dendrocopos medius. 1971. VII. 23-án egy példányt a tomaji bánya előtti ültetett fenyvesben figyeltem meg. Dendrocopos minor. A délkeletnek néző szárazabb erdőrész kisszámú költő- faja. Jellegzetes hangját nyáron is gyakran hallani. Galerida cristata. A hegy alsóbb részein, kopár területeken, nagyobb udva- rokon kis számban kerül szem elé. Lullula arborea. 1961. IX. 29-én 7, ill. 3, nyilvánvalóan vonuló, példányát figyeltem meg. Másnap, 30-án, két ízben hangját hallottam. Alauda arvensis. 1972. V. 12-én egy példány énekelt a hegy alsóbb része felett. 86 Hirundo rustica. A hegy alsóbb részein itt-ott (pl. istállókban) kis számban rendszeresen fészkel. A Delichon urbica. A vasútállomás feletti részen néhány alkalmas épületen évről évre több párban fészkel. Oriolus oriolus. Rendszeres és gyakori fészkelő, elsősorban az erdőben, de nagyon valószínű, hogy a szőlőkben levő nagyobb kertekben is megtelepszik. A gyümölcs érésétől kezdve az erdőből a fákkal borított szakadékok (B) mentén húzódnak le a szőlőbe, és veszély esetén ugyancsak ezekben keresnek menedéket. Corvus cornix. Az állandóan jelenlevő néhány példány legfeljebb egy-két pár fészkelésére enged következtetni. Coloeus monedula. A vörös vércséhez hasonlóan kizárólag a bányafalak üregeiben fészkel. Megtalálható mindkét oldalon, de nagyobb számban első- sorban a délkeleti sziklafalon. Átlagosan 25— 30 pár költ évente. Tápláléku- kat elsősorban a környező kultúrterületeken szerzik be, de megfigyeltem őket a szőlőben is. Rájárnak az érő mandulára is, és tömegükkel érzékeny károkat okozhatnak. Pica pica. Gyakori költőfaj különösen a Kata-domb bokrosaiban (4) és a szőlők közé ékelődött fás-bokros részeken ( B), valamint az északi oldal aká- cosaiban. Táplálékát részben a szőlőben szerzi meg. Garrulus glandarius. Viszonylag nagy szamban költ a hegyet boritö erdök- ben. Rendszeresen lejár a szölöbe is, különösen a hajnali órákban, amikor a zavartság a legkisebb. Az érő gyümölcsben é és a mandulásokban károkat okoz. Parus major. Mindenütt előfordul. Költ az A és D biotópokban. Fészkét, többek között, épületek alkalmas üregeiben, kőből rakott védőfalak réseiben, kerítés vascsövében stb. találtam. Parus caeruleus. Rendszeres költőfaj az erdei élettérben. Parus ater. Júliustól kezdve rendszeresen megfigyelhető volt a tomaji bá- nya alatt telepített feketefenyves idősebb állományában. Parus palustris. Az erdőben rendszeres fészkelő. Lejár a szőlőterületekre is, elsősorban az erdővel határos részekre. Aegithalos caudatus. Évről évre költ az erdőben. A kirepült fiatalok kisebb- nagyobb csapatai a szőlőben álló fákon és a bokros-fás részeken (6) is meg- jelennek. Sitta europaea. Az öregebb állományú erdőkben mindenütt előfordul. Gyak- ran figyeltem meg a szőlőben álló gyümölcsfákon i is. Certhia familiaris. 1970. XI. 22-én Keve (nyomdában) észlelte a Bada- csony platöjan. Certhia brachydactyla. 1970. VIII. 2-án láttam egy példányt. Troglodytes troglodytes. 1961. IX. 28-án az erdőszélen láttam egy példányt. Turdus viscivorus. Költesi idöben nem észleltem a Badacsonyon. 1961. IX. 28-án és 29-én 4— 4 példányát láttam. Turdus philomelos. Rendszeres fészkelő, bár nem nevezhető gyakorinak. Őszi vonulás idején számuk megnövekszik. Elsősorban az erdőszéleken tar tózkodnak ilyenkor, ahonnét könnyen lejuthatnak a már érő szőlőkhöz. Nemritkán viszonylag kis területen 20—30 példányát is megfigyelhettem. Turdus merula. Rendszeresen fészkel a Badacsony erdeiben. Nyár végétől kezdve szintén a széleken mutatkozik elsősorban. 1972. V. 12-én a vasútállo- máson levő néhány bokor egyikében etette fiókáit. Ez volt az első eset, hogy ilyen , urbanizálódott" formában találkoztam feketerigóval a B: adacsony kör- nyékén. 87 Monticola saxatilis. Korábban fészkelt a szőlőben is, így KEVE (nyomda- ban) 1952. VI. 1-én préshazakon ket etetö himet is látott. Magam már csak a bazaltbánya területén találtam, ahol jelenleg is évről évre költ egy (két?) pár. A szőlőben ősszel sem sikerült megfigyelnem. Oenanthe oenanthe. Az A biotöp rendszeres, bár kisszámú fészkelője. Álta- lában évről évre mindig ugyanazokon a részeken tartózkodik, ami valdszi- nüleg a fészkelésre kedvezö köfalakkal, bastyakkal van összefüggesben. Sazicola torquata. Évről évre több párban találtam. Rendkívül jellemző a szőlő nélkül maradt füves, gazos, bokrokkal szegélyzett foltokra (0). A Kata-dombon (E) korábban gyakoribb volt, de a bokrosodás előrehalad- tával, mellyel párhuzamosan a füves részek erősen összezsugorodtak, szá- muk megcsappant. 1972 májusában a Kata-dombon 4, a szőlők közé ékelt C biotópokban (csak a délkeleti oldalon) 5 5 pár jelenlétét állapítottam meg. Saxicola rubetra. 1972. V. 12-én egy példányt figyeltem meg a hegy alsó részén fekvő, nagyobb füves területén. Phoenicurus phoenicurus. A tomaji bánya alatt a telepített feketefenyves ritkásabb részein évről évre láttam néhány példányt. 1972. V. 12-én a szőlő- ben két helyen láttam. Fészkét nem találtam, de költése ennek ellenére bi- zonyosra vehető. Phoenicurus ochruros. A Badacsony egyik jellemző madárfaja. Megtaláljuk a szőlőben (A), elsősorban az épületek környékén, de jellemző költőfaja a bányákat (F) is. Fészkét lakóházak gerendáin, kőbástya nyílásában, hasz- nálaton kívül álló kút gyűrűjében találtam. Luscinia megarhynchos. Az erdőszéleken szép számmal költ. 1972. V. 11-én a tomaji bánya telepített fenyvesétől a Kisfaludy-házig húzódó szakaszon 10 éneklő hímet számoltam meg. Néha egyes példányok beljebb húzódnak az erdőbe. Így az ún. Páholy- kilátó közelében is hallottam már énekelni. Né- hány párban költ a B biotópban is. A fiatalok önállósulása után az erdőből részben a szőlőhegyre húzódnak le, ahol bokros szakadékokban, mezsgyékben tartózkodnak ( B). A tőkék között csak elvétve figyeltem meg egy-egy példányt. Erithacus rubecula. Kis számban költ a Badacsony nedvesebb talajú, ár- nyékosabb erdőrészeiben. Acrocephalus palustris. 1972. V. 29— 30-án több ponton megtaláltam. Egy hímet a Kata-domb sűrű bokrosaiban, további kettőt a szőlőhegybe ékelt bokrosokban (B) hallottam énekelni. Költese, az időpontot tekintve, való- színűre tehető. Hippolais icterina. 1966. VIII. 15-én egy példányát figyeltem meg. Sylvia atricapilla. Közönséges fészkelő. Költ az erdő minden részén, ezen- kívül a szőlőben levő szakadékok bokrosaiban is ( 5). Sylvia nisoria. 1972 májusában a Kata-domb bokrosaiban 3 pár jelenlétét állapítottam meg. Egy további párt találtam a szőlőhegy Tapolca felé eső oldalán, ahol a hím egy szakadékot övező bokrosban énekelt. Sylvia borin. A tomaji bánya közelében levő bodzásokban, nyár végén és ősszel többször megfigyeltem né shany peldanyat. A Badacsonyon valöszinüleg nem feszkel. 1972 mäjus közepen és végén négy napot töltöttem a területen, de egyetlen példanyat sem hallottam énekelni. Sylvia communis. Gyakori fészkelő a Kata-domb bokrosaiban, a szőlők közé ékelt gazosokban, bokrosokban, helyenként a bányák elgazosodott há- nyóin is. 1972. V. 12-én a Kata- dombon 14 éneklő hímet számoltam meg. Sylvia curruca. Rendszeresen költ a Kata-domb bokrosaiban, a szőlőben levő kertekben, de találkoztam vele az erdőszéleken is. 88 Phylloscopus trochilus. A fitiszfüziket a Badacsonyon PATKAI figyelte meg 1947. VI. 17-én (KEVE, PATKAI, UDVARDY és VERSTE, 1947). Magam, 1972. V. 12-én az erdöben, ugyanez ev V. 29-én a tomaji banya alatti fenyvesben hallottam énekelni. Feszkelese, az időpontot tekintve, valószínűnek lat- szik. Phylloscopus collybita. Kisszámú, de rendszeres fészkelő a Badacsony erdeiben. Phylloscopus sibilatrix. A hegy platójának korosabb erdőállományaiban rendszeres fészkelő. Regulus regulus. Ösztől kezdődően, elsősorban a tomaji bánya alatt húzódó telepített feketefenyvesben, rendszeresen látható. 1959. IX. 13-án 20 példá- nyát figyeltem meg. Muscicapa striata. Az ötvenes évek végén rendszeresen láttam a vasút- állomás feletti park öreg fáin. Azóta onnét eltűnt. Költési időből újabban GRÖSSLER (1963) említi a Badacsony sziklái alól. Magam csak nyár végén ta- lálkoztam vele, így pl. 1966. VIII. 11— 15. között naponta egy-egy példányt, 1970. VIII. 9-én egy példányt figyeltem meg. Muscicapa hypoleuca. Tavaszi ou idejen néha ee: a Badacsony erdeiben. Megfigyelési dátumok: 1955. IV. 30. — 3 db; Viole adh: Muscicapa albieollis. Kis a költ a Badacsony er i Prunella modularis. Oszi vonuläs idején rendszeresen hallottam hivasukat az erdöszel bokrosaiböl és a bányák környékén húzódó gazosokböl. Néhány adatot bemutatok példaképpen: 1959. X. 13. — 1 db; 1959... 14. 3b: 1961. IX. 28. — 3 db; 1965. X. 14. — 6—7 db. Anthus trivialis. Keve (nyomdában) 1962. VI. 28-án költési időben latta a Badacsony platéjan. Magam augusztus táján rendszeresen találkoztam vonu- ló, elsősorban átrepülő példányokkal. 1966. VIII. 19-én 12— 15 darabot figyel- tem meg. Motacilla cinerea. 1961. IX. 30-án egy példány a szőlők felett repült át. Motacilla alba. A szőlőhegy alsó részén időnként látni egy-egy példányt. Valószínűnek látszik, hogy épületek alkalmas részein, nagyobb tárolóudvarok ládarakásai között kis számban fészkel. Lanius excubitor. Egyetlen megfigyelés ; 1965. X. 14.— 1 db. Lanius collurio. A Badacsonyon rendszeres fészkelő. Megtalálható a szőlő- ben húzódó bokrosokban, a bányák környékén és a Kata-dombon. 1972-ben calle a szokottnäl alacsonyabb volt. A szőlők közti bokrosok környékén 5, a Kata-dombon mindössze 1 pár jelenlétét állapíthattam meg. Sturnus vulgaris. Rendszeresen és egyre növekvő számban fészkel az erdő- ben és a szőlőhegyen egyaránt. Az utóbbi biotópban a balkáni fakopáncs gyümölcsfákba vájt odúit használja. 1972 májusában a bazaltbánya egyik magasan levő nyilasaban is költött egy pár. A bányáknak a seregély által történő benépesítése egyébként Magyarország több területén ismert, egyebek között Pákozd és Gánt környékén figyeltem meg. Ősszel a seregélyek nagy csapatai a szőlőterületeket, elsősorban a hegy alacsonyabb részeit járják, és jelentős károkat okoznak. Pastor roseus. 1959. július első felében Scamipr Orró két öreg és három fiatal példányát figyelte meg a Badacsonyon. Passer domesticus. Rendszeres fészkelő, de vertikális elterjedése nem egyen- letes. Elsősorban a hegy alsóbb részein találjuk, az erdő közelében csak egé- szen elvétve fordul elő. Passer montanus. Az egész szőlőhegyen megtalálható, a felső, erdővel ha- 39 täros részeken mintegy a häzi verebet helyettesiti. Feszkel a bazaltbänyäk megfelelö réseiben, üregeiben is. Coccothraustes coccothraustes. Viszonylag ritka. 1966. VIII. 15-én 2, 1970. VIII. 6-án 1, 1971. IX. 17-én 2, 18-án 3 példányát figyeltem meg. Chloris chloris. Szintén nem gyakori madár a Badacsonyon. 1951-ben köl- tött a tomaji banya alatti fenyvesben. 1972 mäjusäban az erdöszeleken és a szölökben levö bokrosokban (B) talälkoztam peldänyokkal. Rendszeres, de kisszámú fészkel6nek tekinthető. Carduelis carduelis. Nem gyakori, bár néhány példányból álló, kis csapatai rendszeresen láthatók a szőlőhegyen. Carduelis spinus. 1959. X. 12-én és 13-án 1—1, 1971. XI. 18-án 143 példányát figyeltem meg. Őszi vonuláskor valószínűleg rendszeresen előfordul. Carduelis cannabina. A Badacsony egyik legjellemzőbb madárfaja, mely a zárt erdőt kivéve minden biotópban előkerül. Rendszeresen fészkel a szőlő- ben, a tőkéken, a bányák környékén és a Kata-domb bokrosaiban is. Serinus serinus. A Badacsonyon feltűnően ritka. SCHENK (1926) szerint a szőlőket nem kedveli. Magam 1966. VIII. 13-án és 14-én 1—1 példányt, 1970. VIII. 6-án 2 példányt figyeltem meg. 1972 májusában négy napi megfigyelési idő alatt nem sikerült megfigyelnem. Pyrrhula pyrrhula. A süvöltő érkezése saját megfigyelési időszakaimnál ké- söbbre esik. 1971. XI. 17— 18-án BÉcsy LÁSzLóvAL 10— 12 példányt láttunk. Loxia curvirostra. Július— augusztus hónapban viszonylag gyakran látni, elsősorban átrepülő példányokat. Néhány megfigyelési adatot bemutatok pél- daképpen: 1963. VIII. 18. — 30—40 db; 1966. VIII. 12. — 2—3 db; 1968. VII. 14. — 1 db; 1971. VII. 12 és 15-én 1— 1 db. Fringilla coelebs. A Badacsony erdeinek rendszeres fészkelője. Fringilla montifringilla. 1959. X. 14-én egy példány hangját hallottam. Emberiza citrinella. A Kata-dombon néhány párban rendszeresen fészkel. Irodalom — Literatur Grössler, K. (1963): Ornithologische Notizen vom Balaton. Der Falke. 10. 46 — 51. p. Horváth L. (nyomdában) : A Tapolcai-medence bazalthegyeinek összehasonlító madártani vizsgálata. Jakucs, P. (1966): Vegetationskartierung in Ungarn auf Grund von Luftbildern, am Beispiel des Badacsony-Berges. Bot. Közlem. 53. 43 — 47. p. Jugovics, L. (1957): A dunántúli bazaltbányák kőzettani adottságai. Építőanyag. 9. 122 — 137. p. Keve A. (1960): Magyarország madarainak névjegyzéke. Budapest, 89. Keve A. IR: A Tapoleai- medence madarvilaga. Schenk J. (1926): esicsörke elterjedési viszonyai Magyarországon. Aquila. 32 — 33. 128 — 139. p. Schmidt, E. (1973): Über vom Blutspecht (Dendrocopos syriacus) verursachte Schaden an Mandelbäumen. Beitr. Vogelk. 19, 175-178. p. Angaben zur Vogelfauna des Naturschutzbezirkes Badaesony Egon Schmidt Badacsony, ein charakteristischer Abschnitt des Balaton-Plateaus ist ein vulkanisches Gebilde, mit einer Höhe von 438 m. An seinen tiefer liegenden und mittleren Teilen wird Wein angebaut, den oberen Teil bedeckt die morphologisch außerordentlich charakteris- tische Basaltdecke. Die ökologische Umwandlung des Berges setzte im Jahre 1905 ein, 90 als man mit dem Abbau des Basaltes begann. Der Bergbau veränderte ökologisch das Bild des Berges in sehr bedeutendem Maße, was seine Auswirkungen auch in ornitholo- gischer Hinsicht fühlbar machte. Da der Berg vom Landesamt für Naturschutz 1965 zum Naturschutzbezirk deklariert und der Bergbau eingestellt wurde, scheint die Zukunft des Gebietes jetzt schon auf sicherer Grundlage zu liegen. Verfasser hat zwischen 1955 und 1972, vor allem in den Sommermonaten, das Gebiet regelmäßig aufgesucht und in seiner Abhandlung seine Beobachtungen zusammengefaßt. Das Gebiet wird von ihm nach öko- logischen Gesichtspunkten in drei Hauptteile geteilt und die wahrgenommenen Arten sind an der entsprechenden Stelle erwähnt. Aus der Brutfauna sind die Zwergohreule (Otus scops), deren Brut angesichts des Zeitpunktes der Beobachtungen nur als wahr- scheinlich zu betrachten ist, ferner der Grauspecht (Picus canus), der Schwarzspecht (Dryocopus martius) und der Steinrötel (Monticola saxatilis) erwähnenswert. Von den Strichvögeln sind der Rosenstar (Pastor roseus), dessen drei Exemplare E. SCHMIDT im Juli 1959 in diesem Gebiete beobachtet hat, hervorzuheben. 91 Aquila LXXVIII LXXIX. 1971 — 1972. ADATOK A PESZERI-ERDO MADARVILAGAHOZ Bécsy Laszlo 1971—72-ben több izben végeztem madartani megfigyeleseket a Tatär- szentgyörgy — Kunpeszer, Dabas között elterülö területeken. A vizsgält terü- let legnagyobb részét, a mintegy 10— 12 km hosszú és 1— 3 km széles Peszéri- erdö képezi. Az erdön belül härom természetvédelmi terület is található, ami külön figyelmet érdemel. Ezek az erdők, a magashegyhäti gyöngyvirágos tölgyes, a vegyes pusztai tölgyes ( Festuceto Querceto, roburis danubiale) és a nyíres erdőtípusok egy-egy darabját képviselik. Hasonló erdők ma már csak kevés helyen fordulnak elő. Ezekben a kocsányos tölgyek váltakoznak fehér- és szürkenyárral, mezei szillel, vadkörtével, és mindezek alatt gazdag cserje- szinttel. Ostorménbangita ( Viburnum lantana), kányabangita (Viburnum opulus), fagyal (Ligustrum vulgaris), galagonya (Crategus monogina), veres- syürüsom (Cornus sanguinea). A talaj tülnyomö részben homok, az erdöben helyenként vékony, barna, erdei humusszal. Az erd6 nem egytagu, hanem facsoportokkal megy at a környezö turjanos retbe, és igy megfigyeléseim a réteknek az erdő közelébe eső peremterületeire is kiterjedtek. E közlemény nem hivatott az említett terület madárvilágának maradéktalan ismertetésére, csupán saját adataimat kívánom közre bocsátani. 1971 — 72-ben 11 napot töltöttem a területen és 84 fajt figyeltem meg. 1971. február 11-, 12-, 18-, 14-én, május 26-án; 1972. április 3 — 4-én, május 24-én, június 11 — 12-én, és augusztus 10-én jártam be a területet. A megfigy elt la rendszertani sorrendben a következök: Feher gölya (Ciconia ciconia). 1972. ÍV. 4-éna Frigyes-majorban és a Farkasta- nya közeleben fészkelt egy-egy par. Mindkét fészek akäcfän, 4 m körüli ma- gassägban épült. Fekete gólya (Ciconia nigra). Alacsonyan az erdő fölött körözött 1971. V. 26-án és 1972. IV. 3— 4-én. Vetési lúd ( Anser fabalis). 1971. II. 10-én 25 db-ot és 11-én 50 db-ot lat- tam. Tőkés réce (Anas platyrhynchos). A vizenyős réteken valószínűleg költ. Láttam 1971. II. 11-én 50 db-ot és V. 26-án 2 db-ot. Héja ( Accipiter gentilis). Az egész területen 3—4 pár költhet évről évre. A fiókák csak egész kivételes esetben repülnek ki, az intenzív apróvadas vadgazdálkodás dúvadirtó munkája következtében. 1971. III. 13-án 3 pél- dányt láttam minden nap, V. 26-án 3 fiókát az öregeken kívül, 1972. IV. 4-én két lakott fészket, V. 24-én a fészkeket elpusztítva találtam. Karvaly ( Accipiter nisus). Téli kóborláson figyeltem meg egy példányt 1971. EL. 12-én. Egerészülyv ( Buteo buteo). A területen 3— 4 par él, de sorsuk hasonló a hé- jakéhoz. Valamennyi felfedezett fészkét már vagy kotläs alatt, vagy fidka- 93 20. ábra. Héja a fészkén Fot6:BéesyL. Abb. 20. Habicht am Horst nevelés idején elpusztítják. A strichnines mérgezések egyik leggyakoribb al- dozata. Kekes rétihéja (Circus eyaneus). Téli köborlason figyeltem meg ket izben 1971. II. 10-en es 1971. II. 12-En. Kigyaszolyv (Circaétus gallicus). Egy ízben láttam lassan keringeni az erdő fölött 1972. VIII. 10-én. Kabasölyom (Falco subbuteo). 1971. V. 26-an dolmänyos varjü feszkeröl vagödott le. Vörös vercse (Falco tinnunculus). Az erdöszeleken, tovabba a környezö rétek magános fain és fasoraiban egyaránt több lakott fészkét találtam 1971. V. 26-án és 1972. V. 24-én. Fácán (Phasianus colchicus). Az erdőben fácánnevelő telep működik. Fogoly (Perdix perdix). Gyakori vadfaj. Bíbic ( Vanellus vanellus). Az erdőt övező réteken gyakori költöfaj. Póling (Numenius arguata). Kétszer láttam kisebb csapatban, 1972. IV. 3-án 15 db-ot és 4-én 6 db-ot. Goda (Limosa limosa). A vizenyős rétek költőmadara. Néhány pár költ is. 1971. V. 26-án 2 db-ot, 1972. IV. 3-án 3 db-ot, 4-én 1 db-ot, V. 24-én 4 db-ot láttam. Särszalonka (Gallinago gallinago). 1972. IV. 3-ân két példányt láttam. Ugartyúk ( Burhinus oedienemus). Egy ízben figyeltem meg két példányt a Farkas-tanya környékén, 1971. V. 26-án. Dankasirály (Larus ridibundus). Három példány keringett az erdő fölött 1972. IV. 3-án. 94 Örvös galamb (Columba palumbus). Az erdöben szörvänyosan költ 1972. IV. 3—4-én 8— 10 db-ot láttam. Balkani gerle (Streptopelia decaocto). Kint a területen nem figy eltem meg de a Mänteleki Gazdasägnäl több példanyat lattam 1971. II. 12-én. Gerle (Streptopelia turtur). A területen évről évre költ. Lakott fészkét 1972. V. 24-én találtam. Kakukk (Cuculus canorus). Tavasszal, tojásrakás idején az erdőben gyakori. Kuvik ( Athene noctua). Az erdő sűrűjében öreg fákon figyeltem meg. Kint a rét szélén pedig a gulyásház kéményén minden bejárásom alkalmával lát- tam egy példányt. Macskabagoly (Strix aluco). Szórványosan előfordul, valószínűleg az öre- gebb állományokban költ is. Láttam 1971. II. 11-én 2 db-ot és 1972. V. 24-én 1 db-ot. Fülesbagoly ( Asio otus). Elhagyott varjú-szarka fészkekben költ. Télen a fenyőállományokban laza csapatokban találtam. 1971. II. 11-én 10 db-ot, 12-én 4 db-ot láttam. Lakott fészkét 1972. V. 26-án találtam 4 fiókával. Lappantyú (Caprimulgus europaeus). Szórványosan költ, lakott fészkét 1972. VI. 11-én találtam borókabokor alatt. Gyurgyalag ( Merops apiaster). Kisebb telepe van Tatárszentgyörgy hatá- rában. Szalaköta (Coracias garrulus). Az odvas nyärligetek egyik leggyakoribb költőfaja. Banka (Upupa epops). Az odvas fákban és a tanyák padlásain egyaránt költő példányokat találtam 1971. V. 26-án, 1972. V. 24-én és VI. 11-én. Zöld küllő (Picus viridis). Szórványos a, faj, naszrepiilés idején naphosszat hallani kiabalasat. 1971. II. 11-én 5 db-ot, III. 2-än 1 db-ot, 1972. IV. 3-an 3 db-ot lattam. Szürke küllő (Picus canus). Egyszer figyeltem meg, 1971. II. 13-án. Fekete harkaly (Dryocopus martius). Jellegzetes, ovalis oduit többfele ta- laltam. Megfigyeltem 1971. II. 10-én. Nagy fakopancs (Dendrocopos maior). Szorvanyosan előfordul. 1971. II. 12-én 1 db-ot, 1972. IV. 3-án 2 db-ot láttam. Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus). Egyszer figyeltem meg 1971. V. 26-án. Pipiske ( Galerida cristata ) . A peszéri országút mentén rendszeresen előfordul. Erdei pacsirta (Lullula arborea). A neki megfelelő biotópokon él néhány pár. Láttam 1971. II. 13-án, 1972. IV. 3-án, IV. 4-én és VI. 11-én. Pacsirta ( Alauda arvensis). Az erdőt övező legelőkön gyakori faj. Füstifecske (Hirundo rustica). Az erdészházak, istállók és elhagyott ta- nyák gyakori költőfaja. Sárgarigó (Oriolus oriolus). Az egész területen gyakori költőfaj. Dolmányos varjú (Corvus cornix). A rendszeres irtás ellenére évről évre költ néhány pár. Lakott fészkét többször találtam. Vetési varjú (Corvus frugilegus). Oszi—téli vonuláskor szép számmal elö- fordult. 1971. II. 10—11-én több csapat mutatkozott. Csóka (Coloeus monedula). Az idősebb nyárállományokban fészkelt 1972. IV. 3-án. Szarka (Pica pica). A rendszeres irtás miatt ritkán fordul elő. Szajkó (Garrulus glandarius). Viszonylag gyakori madár, hangja majd minden területbejárás alkalmával hallható volt. Széncinege (Parus maior). Gyakori állandó faj. Kék cinege (Parus caeruleus). Kisebb számban, mint a széncinege, de elö- fordul költesi idöben és teli köborläs idejen egyaränt. Baratcinege (Parus palustris). Csak téli köborläs idején került szemem elé, 1971. II. 13-an. Oszap6 ( Aegithalos caudatus). Szörvänyosan előforduló faj. 1971. II. 13-án 15 db-ot, 1972. IV. 3-an 8 tojasos aljat lattam. Csuszka (Satta europaea). Az erdö szórványos fészkelő madara. Láttam 1971. II. 13-án 6 db-ot és 1972. IV. 3-án 3 db-ot. Fakusz (Certhia familiaris). 1971. II. 13-án figyeltem meg. Ökörszem (Tro glodytes troglodytes). Megfigyeltem 1972. IV. 3— 4-én. Léprigó (Turdus viscivorus). Téli kóborláson láttam, 1971. II. 13-án. Fenyőrigó (Turdus pilaris). Téli— tavaszi kóborláskor gyakori. 1971. II. 11— 13-án csapatosan, 1972. ÍV. 10-én 12 db-ot láttam. Enekes rigó ( Turdus philomelos). Az erdőben mindenütt előfordul, de nem nagy számban. Szölörigö (Turdus iliacus). Vonuläskor láttam 8 db-ot, 1972. IV. 3-ân. Fekete : rigó (Turdus merula). Kis számban az erdőben elöfordul. Hantmadar (Oenanthe oenanthe). A homokos partoldalak és nadtet6k kör- nyékén figyeltem meg 1971. V. 26-an 2 db-ot, 1972. IV. 3-ân 1 db-ot: Cigany- csaláncsúcs (Saxicola torquata). Szórványosan előfordul néhány par; Megfigyelesek: 1971. V. 26., 1972..1V. 3., VI: 11. Rozsdás csaláncsúcs (Sax icola rubetra). A nedves réteken fészkelő faj, több párt megfigyeltem 1971. V. 26-án. Kerti rozsdafarkü (Phoenicurus phoenicurus). Nehäny pär költ. Feszkeit talaltam 1972. V. 24-én 7 tojassal, VI. 11-én 5 tojässal. Fülemüle (Luscinia pe ). A bokros erdöszeleken költ. Vörösbegy (Erithacus rubecula). Vonulaskor láttam, 1972. IV. 3—4-én 10—15 db-ot. Csilpesalp füzike (Phylloscopus collybita). Szorvanyosan előfordul, fészkét talaltam 1972. VI. 11-én 5 fidkaval. Sisegö füzike (Phylloscopus sibilatrix). Kis számban előfordul. 1971. V. 26. Szürke légykapó (Muscicapa striata). Egy költő part láttam, fészkét Haraszty LÁSZLÓ találta, 1972. VI. 12-én. Parlagi pityer ( Anthus campestris). Néhány pár előfordul. Láttam, 1972. IV. 4-én és VI. 11-én. Erdei pityer ( Anthus trivialis). 1971. V. 26-án és 1972. VI. 11-én több párt figyeltem meg. Barázdabillegető ( Motacilla alba). 1972. IV. 4-én láttam egy példányt. Sárga billegető ( Motacilla flava). A vizenyős rétek gyakori lakója. 1971. V. 26-án és 1972. IV. 3—4-én, VI. 11-én láttam. Nagy őrgébics (Lanius excubitor). 1971. II. 10-én 1 példányt láttam. Kis őrgébics (Lanius minor). A nyárfasorokban költ, 1971. V. 26-án és 1972. V. 24-én figyeltem. meg. Tövisszúró gébics (Lanius collurio). A bokros erdőszélen gyakori. Seregély (Sturnus vulgaris). Gyakori költöfaj. Házi veréb (Passer domesticus). A tanyák körül él. 1971. II. 11-én több példány volt az erdészház körül. Mezei veréb (Passer montanus). Az erdőben ragadozófészkek oldalában, fasorok odvaiban, tanyák körül gyakori. Meggyvágó (C occothraustes coccothraustes). Az erdőben, 1972. IV. 3-án fi- gyeltem meg. 96 Zöldike (Chloris chloris). A borökäsokban gyakori fészkelő. 1972. VI. 12-én 5-ös fészekaljat talaltam. Kenderike (Carduelis cannabina). Főleg téli köborlason láttam, de valé- szinüleg költ is. Csicsörke (Serinus serinus). 1972. IV. 3-ân láttam két példányt. Süvöltö (Pyrrhula pyrrhula). Téli vonuláskor gyakori. Pinty (Fringilla coelebs). Viszonylag gyakori feszkelö faj. Feszkeit 1972. V. 24-én és VI. 11-én találtam. Citromsarmany ( Emberiza eitrinella). Gyakori feszkelö faj. Hatos feszek- aljat 1972. VI. 11-en talaltam. Sordély (Emberiza calandra). A csatornapartok és az utak mentén gyakori. Angaben zur Vogelwelt des Waldes von Peszer László Bécsy Verfasser verbrachte in den Jahren 1971 — 72 in dem von Budapest südöstlich liegenden Wald von Peszér 11 Tage und beobachtete dort 84 Vogelarten. Der untersuchte Wald ist ungef. 10—12 km lang und von verschiedener (durchschnittlich) 2 km Breite. Den Bestand bilden vor allem Eichen, Pappeln und Birken mit reichem Untergehölz. Von den beobachteten Vogelarten ist der Schlangenadler (Circaetus gallicus) zu erwähnen, der laut fachliterarischer Angaben früher in diesem Gebiete regelmäßig gebrütet hat. Ver- fasser kann sein gegenwärtiges Brüten nur voraussetzen. Die Beobachtungen des Triels ( Burhinus oedienemus) lassen auf die Brut der Art schließen. Ein regelmäßiger Wald- brüter ist der Schwarzspecht (Dryocopus martius). Obwohl sich im Walde schon drei Schutzregionen befinden, hält Verfasser es für nötig, wenn man den ganzen Wald unsere Schutz stellen würde. 7 AQUILA 1971/1972 97 Pi | + | æ 4 n ti 5 ~ 4 : = FEU Ù u L 2 | 7 3 si y D i a c . > x - A E b 7 . i | u | mo | i Aa rg | - | AL | i — | 5 f | 4 | f ; Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971-1972. MADÄRTANI ADATOK A PELLERDI-HALASTAVAKRÖL Papp J. Laszlo A Pécstől DNy-ra, mintegy 4 km-re fekvő, mesterséges halastavakon eddig is számosan végeztek madártani megfigyeléseket. Köztük HORVÁTH LAJOS nevét kell kiemelnem, aki az 1943 — 44-es években, majd később is rendszeres megfigyeléseket és gyűjtéseket végzett a területen, .és a Pellérdi-halastavak madarairól nagyobb madártani dolgozatot írt (HORVÁTH, 1945). A tavak a Nyugati- Mecsek és a Baranyai-dombsag közt fekv6, a Pécsi- vizet kétoldalt kísérő läpreteket szakítják meg, így azokkal természetes egy- séget alkotnak. A tavak nyugati végtöltéséhez közel, kis, mocsaras termé- szetes tó van, mellette pedig elhanyagolt legelő. A ter ület ökológiai viszonyai a tavak közelében létesített víztároló és a nyártelepítések ellenére is csak kevéssé változtak az utóbbi években, így ami a környezeti tényezőket illeti, egyebekben HORVÁTH (1945) dolgozatára szeretnék hivatkozni. 1964. szeptember 26-a és 1969. november 8-a között 56 alkalommal jártam a Pellérdi-halastavakon, legtöbbször az őszi és tavaszi vonulási időszakban. Ez idő alatt a területen 170 madárfajt figyeltem meg, melyeknek kb. 1/4-e fészkel is. Megfigyeléseim alapján azt kell : mondanom, hogy a Pellérdi-halas- tavak nyári képe néhány, hazánkban ritkán költő madárfaj (Circus pygargus, Acrocephalus paludicola) itteni, illetve környékbeli fészkelését leszámítva, nem mutat különlegeset. A korábbi években az Oxyura leucocephala kétszer is költött itt, nekem nem sikerült megfigyelnem. A tavaszi és különösen az őszi vonuláskor azonban a terület nagy ságához viszonyítva igen fajgazdag és nagy tömegű madárvilág észlelhető itt. Télen szintén sok érdekes megfi- gyelésre nyílik mód, mert a téli madárvendégek mellett több olyan faj is áttelel itt, amely egyébként ősszel elvonul, mert a tavak csak a legkeményebb teleken fagy nak be egészen. Az észlelt madárfajokat a következőkben rend- szertani sorrendben ismertetem. Gavia arctica L. 1964. XI. 14-én a 6. sz. tó víztükrén 1 példány. Podiceps ruficollis Pall. A nagyobb halastavakon, de esős évek után a kis, természetes tavon is költ. Ősszel számuk a vonulókkal is szaporodik, pl. 1967. XI. 5-én az 5. sz. tavon 61-et számoltam meg. Egyes években áttelel. Podiceps cristatus L. Bár még V. hó közepén is több párban észleltem a tavakon, fészkét sohasem találtam, így fészkelésében nem vagyok biztos. Podiceps nigricollis Brehm. A rendszeresen előforduló vöcsökfajok között ez a legritkább, nem fészkel, az utóbbi években alig láttam. Podiceps griseigena Bodd. 1969. VIII. 29-én egy, valószínűleg sebesült, pél- dányát láttam. Ardea cinerea L. Ősszel gyakran 120— 150 példány, de egész nyáron át is. Enyhe teleken egyes példányok esetleg áttelelnek. A közeli tarlókon is láttam. if 99 Ardea purpurea L. 1968. V. 11-én a kis, természetes tavon 2 üres fészket talältam, kés6bb nem voltam itt, igy költeseben nem lehetek bizonyos. Ardeola ralloides Scop. A kis, mocsaras tavon és a teleltetötavak töltesein figyeltem meg egyes peldänyokat V., ill. VIII-IX. hónapban. Egretta alba L. 1966. IV. 2-án 3 peldäny. Egretta garzetta L. Tavasszal és ősszel, de főként nyár végén látható, legtöbb 1966. VIII. 29-én volt (7 db). A Dráva menti Szaporcán változó számban költ. Nyeticorax nycticorax L. Tavasszal és nyár végén rendszertelenül mutatko- zik itt, augusztusban néha sok fiatalt lehet látni, melyek valószínűleg a nagy, szaporcai telepekről származnak. Ixobrychus minutus L. Nemcsak a tavak nädasaiban, hanem a rétség na- gyobb nádfoltjaiban is költ. Botaurus stellaris L. 1944-ben még költött itt (HORvÁTH, 1945), nekem csak megfigyelnem sikerült néhány alkalommal. Ciconia ciconia L. A tavaszi érkezéskor és az őszi gyülekezéskor a lápréteken nagy cs sapatok ; a tavak közvetlen környékén nincs fészke. Ciconia nigra L. 1968. VIII. 31-én 1 példány. Platalea leucorodia L. A leeresztés alatt álló tavak sekély vizében minden nyár végén láttam 1—6 példányt. Anser anser L. Ritkán és mindig csak néhany példanyt lattam. Meg IV. 6-án is megfigyeltem 1968-ban, de ebben az évben sem költött. Anser albifrons Scop. A tavakon előforduló vetési ludakhoz képest elenyé- sző számban. Anser fabalis Lath. A legnagyobb területű tavon sokszor 1000-nél is több éjszakázik a téli időszakban. Tadorna tadorna L. 1964. XII. 18-án láttam először azt a 4 példányt a récecsapatok között, amelyek két hétig maradtak a tavakon. _ Anas platyrhynchos L. Nagy számban költ a lápréteken, igen sok a fűzfákon. Osszel összegyűlnek a nagyobb tavakon, télen sokszor 5 — 600-at számoltam meg. Anas querquedula L. A halastavakon kívül a kis, mocsaras tavon és a láp- réteken is költ a tőkés récénél kisebb számban. Vonuláskor 3— 400-as csa- patai is előfordulnak. Március legelső napjaiban érkezik, novemberben még sok van, de a nagyobb hidegek beálltával elvonul. Anas crecca L. Rendszeresen áttelel, tavasszal április elejéig — közepéig lehet csapatait látni. F6 átvonulási ideje itt a november, ilyenkor 3— 400 (600) példány is látható. Anas acuta L. Ritkán fordul elő, a tavaszi vonulásokon márciusban láttam néhányat (max. 8). Anas penelope L. Inkább csak ősszel láttam, de számuk sohasem haladta meg az 50-et. 1964-ben ättelelt, legalábbis december 20-án még megfigyeltem itt. | Anas strepera L. Csak kétszer lättam, 1964. X. 10-én és 31-én vegyes réce- csapatokban figyeltem meg néhanyat. Spatula clypeata L. Rendszeres átvonuló, de nagyobb csapatat egyszer sem észleltem. A kis természetes tavon 1965 majusaban két t alkalommal is lät- tam, de feszket nem talaltam. Aythya ferina L. Vonulaskor több százas csapatait is lehet látni, enyhébb teleken mindig akadnak áttelelők is. Aythya fuligula L. Nem tömeges, de vonuláskor mindig megfigyelhető márciusban, ill. október — novemberben. 100 Aythya nyroca L. A halastavakon és a kis, mocsaras tavon több pärban költ, enyhe időjárás esetén at is telel. Ilyenkor néha 2— 300 gyűlik össze. Aythya marila L. Egyszerre sohasem láttam többet háromnál. Az 1964/65-ös télen áttelelő példányokat figyeltem meg. Bucephala clangula L. Altalaban csak kis csapatokat lättam, itt nincs olyan jelentős szerepe a viz téli madaréletében, mint az ország nagy vizein. Csak 1965. III. 13-án volt 100 körüli számban. Melanitta fusca L. 1964. X. 31-én 1 '-et láttam. 1965. XII. 13-án az itteni halászmester lőtt egy „‘-et, de mivel nem tudta miről van szó, elkallódott. Ugyanezen év telén 13-as csapatát figyelték meg. Mergus merganser L. 1964. XII. 20-án 1 ©. Milvus migrans Bodd. 1966. V. 14-én, 1966. VI. 23-án (beteg halat zsak- mänyolt) és 1967. VIII. 29-én 1-1 peldäny. Accipiter gentilis L. és Accipiter nisus L. Főként télen 1— 1 ätrepülö. Buteo buteo L. A vonuló és a környékbeli szäntökröl táplálkozó ölyvek a tavak területe föle is elkerülnek. Buteo lagopus Pont. Rendszertelenül elöfordulö, teli vendég. Aquila pomarina Brehm. 1965. VI. 17-én a 3. sz. tó felett 1 példány. Circus cyaneus L. Telente a laprétek felett kifejezetten gyakorinak mond- hatò. Circus macrouros Gm. 1965. III. 13-an 1 7. Circus pygargus L. A fent leirt területhez közeli Aranyosi-réten 1964-ben két feszket talaltam. Ot fiöka nevelödött fel, melyeket meggyürüztem. A ki- repüles utàn a madarak VIII. 25-ig maradtak a területen. 1966. V. 14-én a 3. sz. tó melletti lapréten láttam 1 5’ és egy g példányát. Legközelebb VI. 23-án jártam Pellerden, ekkor nem sikerült megfigyelnem. Circus aeruginosus L. A terület viszonylagos kicsisége ellenére minden év- ben több pár költ a nagyobb tavak nádasaiban, de találtam fészkét a láprét mélyebb vizű területein levő nádasokban is. Pandion haliaétus L. 1964. IX. 26-án halászata közben figyeltem meg egyet. Falco peregrinus Tunst. 1964. XI. 14-én madárzsákmányának tépése köz- ben, közelről láttam egyet, majd 1964. XI. 21-én is 1 példányt. Falco subbuteo L. 1966. V. 13-án és 1969. IV. 10-én 1—1 példány. Falco columbarius L. 1964. X. 24-én 1 példány. Falco tinnunculus L. A tavak töltésein és a lápréteken álló fákon minden évben költ 1—4 pár. Általában egyes példányok áttelelnek. Perdix perdix L. A tavak töltésein és a közeli szántókon figyeltem meg. A környéken újra szaporodóban van. Coturnix coturnix L. A tavak szomszédságában levő szántókon hallottam a hímek hangját. Phasianus colchicus L. A gyakori vadászatok ellenére egész évben nagy számban fordul elő. Fészkét töltés oldalában és nyárerdőben találtam. Rallus aguaticus L. A tavak sűrű gyékényszegélyében és a nádasokban közönséges. 1966-ban még XII. 23-án is megfigyeltem, és esetleg 1964-ben is voltak áttelelő példány ok. Porzana parva Scop. 1944-ben HORVÁTH költve találta itt, nekem csak meg- figyelnem sikerült. Valószínűleg itt költőfaj. Porzana porzana L. Főleg a laprételcen költ. A tavakon a csatornäk düs növényzetű szélein láttam. Gallinula chloropus L. Gyakori költő a tavakon. Március közepén már itt van, és november elejéig-közepéig látható. 101 Fulica atra L. Nagy számban költ. A tavakon és a környékükön fészkelő párok számát kb. 50-re becsülöm. Ősszel félezernél is több lehet. Később szä- muk megfogyatkozik, de a legszigorúbb telek kivételével 20— 50 egyed átte- lelését állapítottam meg. Vanellus vanellus L. A réteken több pár költ. Squatarola squatarola L. 1966. XI. 5-én és 1969. VIII. 29-én 2— 2 példányt láttam. Charadrius hiaticula L. A leeresztett tavak száradó iszapjan VIII. hó vé- gétől IX. hóig jellegzetes, 10 — 20-at figyeltem meg egyszerre. Charadrius dubius Scop. 1967. IX. 18-án a 6. sz. tó iszapján 12 db-ot szá- moltam össze. Numenius arguata L. Vonuláskor többször, de mindig csak 1— 2 példányt láttam. Limosa limosa L. Rendszeresen, 20 — 50-es csapatokban vonul át március — áprilisban, ill. augusztus — szeptemberben. A lápréten hiába számítottam költésére. Limosa lapponica L. 1964. X. 31-én 1 példány. Tringa erythropus Pall. Főleg őszi mozgalma jelentős. A leeresztett tavak iszapján esetenként több száz "példány. Tringa totanus L. A füstös cankóénál kisebb számban. Bár április — május- ból is sok megfigyelésem van a környékbeli nedves rétekről, fészkelve nem találtam. Tringa stagnatilis Bechst. 1966. VIII. 24., 1968. VIII. 29. és 1969. VIII. 21-én ismertem fel e fajhoz tartozó példányokat, de ugyanekkor a másik öt Tringa-fajt is láttam. Tringa nebularia Gunn. A leeresztett tavak sekély vizében és iszapon lát- tam a VIIT—IX. hónapban kis csapatait. Később és tavasszal nem sikerült megfigyelnem. Tringa ochropus L. Nem a legtömegesebb, de a Pellérdi-tavak leggyakoribb cankófaja. Január — február kivételével az év minden hónapjában látható, tavasztól augusztusig nászruhában. Számuk persze változó, a nyári hónapok- ban és decemberben csak néhány példány marad. Költését valószínűtlennek tartom. Tringa glareola L. IV. es VIII-IX. hónapokban figyeltem meg itt. A leg- több VIII. hö vegen van. Actitis hypoleucos L. Főként ősszel, de 1966. VI. 23-án is megfigyeltem a száradó töfeneken és a csatornák oldalában. IX. hó közepéig marad. Gallinago media Lath. 1968. VIII. 31-én 1 közelről elrepülő példány. Gallinago gallinago L. A tavakat É-on határoló réteken költ, de költését a rétség más helyein is feltételezem. Vonuláskor néha több száz példány látható. Enyhe teleken is lehet látni. Lymnocryptes minimus Brünn. 1965. IV. 17-én és 1968. XI. 8-án 1—1 példány. Crocethia alba Pall. Ősszel az iszapon más sárjáró- -idomúak társaságában többször láttam egy-egy példányt, 1964. XI. 8-án hetet számoltam össze. Calidris minuta Leist. Valószínűleg több fordul elő, mint amennyit észlel- tem. A IX. hó elejétől a X. hó végéig terjedő időben láttam kis csapatait, legtöbbet (kb. 50) 1964. X. 31-én. Calidris alpina L. Több százas csapatokban vonul át. Calidris testacea Pall. Ezt a fajt sokáig elnéztem. Az utóbbi őszökön VIII. hó végén, IX. hónapban láttam néhányat. 192 Philomachus pugnax L. 20 — 40-es csapatait még mäjusban is megfigyeltem. Az iszapon mar VIII. hö végén megjelenik. Nem olyan tomeges, mint néme- lyik canköfaj, 100—150 volt a legtöbb, amit egyszerre láttam. Stercorarius pomarinus Temm. 1964. XI. 11-én az egyik tó halagyabòl egy immat. példany halat evett. A halaszok közeledtere sem repült el, és egyikük rúddal elütötte szárnyát. A madár a pécsi állatkertbe került, ahol DELI MATYAS segítségével megmértem. Szárny : 365 mm; farok (középső faroktoll): 149 mm; csőr : 42 mm; csüd: 65 mm(!). A madár az 1964/65-ös télen elpusz- tult. Larus canus L. Dankasirályok közt láttam néhányat. 1964-ben innét került egy a pécsi állatkertbe. Ezt a példányt állítólag dolmányos varjú ütötte le. Larus argentatus Pont. Az őszi hónapokban többször láttam főleg immat. egyedeket, de max. 4 példányt. Larus ridibundus L. Bár költési időben és hideg teleken számuk erősen csökken, állandóan látható. Őszi vonulásakor a több ezres szám sem ritka. Larus minutus Pall. Elég sokszor láttam VIII. hótól a XI. hónapig, de még 1968. I. 28-án is 1 példányt. Chlidonias hybrida Pall. 1967. IX. 18-án 3 példány. Chlidonias leucopterus Temm. 1965. V. 8-án és 14-én, 1968. V. 11-én kormos szerkők között több példány. Chliodonias niger L. Tavasszal május közepéig, ősszel VIIT—IX. hónapban gyakran száznál is több látható. Sterna hirundo L. 1966. VI. 23-án 2 példány. Columba oenas L. 1965. XII. 18-án a tóparti égerekre szállt 35 — 40 példány. Columba palumbus L. A lápréteken néhány pár költ, a tavak területe felett átrepülő példányok. Streptopelia turtur L. A rétek magasabban fekvő helyein álló tövises cser- jésekben és nyárerdőben találtam költve. Streptopelia decaocto Friv. Néhány pár költ a területen. Cuculus canorus L. Többször megfigyeltem nádirigó által felnevelt fiókát. Athene noctua Scop. A tavaktól néhány km-re költve találtam. Asio otus L. A lapréteken minden évben 1— 2 párban költ. Apus apus L. Érkezésekor és elvonulásakor fecskék közt láthatók a tavak felett. Alcedo atthis L. Őszi és téli napokon figyeltem meg: 1967. IX. 13-án kettőt, 7 egyéb alkalommal egyet-egyet. Merops apiaster L. Főként a fiókák kirepülése után táplálkoznak a láprétek felett a környéken költő madarak. Coracias garrulus L. Atrepülö példányok. Upupa epops L. A közeli legelön lehetett megfigyelni. Picus viridis L., Dendrocopos major L. A töltesek fain fordultak elo. Galerida cristata L. A tavakat elválasztó országút mellett költő faj. Alauda arvensis L. A Mecsek-aljai réten szigetszerűen található kaszálón és a környező földeken fészkel. Ősszel sokáig marad, 1965/66 telén áttelelő példányokat láttam. Hirundo rustica L., Delichon urbica L. A tavak víztükre felett sok vadá- szik különféle rovarokra. Corvus cornix L. Egész éven át jellemzően nagy számban van a területen. A láprétek fiizein és a nyárfasorokban 8—10 pár költ. Corvus frugilegus L. VIII. hó végétől a költési időig látható itt, télen több ezres csapatokban. 103 Coloeus monedula L. Vetesi varjakkal vegyes csapatokban. Pica pica L. Rekettyefüzeken és a tövises cserjesekben, valamint az egyik tó töltesen is költött, sok párban. Összel— tavasszal 20 — 25-ös csapatokban, allva is lattam. Garrulus glandarius L. Sokszor lattam a töltesek fain. Parus major L., Parus caeruleus L. Egyik sem feszkel a területen, telen ve- gyes csapatokban a nádasokban is. Aegithalos caudatus L. A területen ritkán fordultak elő kóborló példányok. Remiz pendulinus L. Az utóbbi években a láprétek füzein 1— 2 pár költ. Troglodytes troglodytes L. X—III. hó között a tavak gyékényszegélyében, nádasaiban és a lápréteken közönséges. Turdus viscivorus L. Télen a fenyőrigónál lényegesen kisebb számban. Turdus pilaris L. Nagy, néha ezres csapatok vonulnak, telelnek, és a láp- rétek cserjéseinek bogyótermésével táplálkoznak. Egyes példányok IV. hó elejéig-közepéig láthatók. Turdus iliacus L. 1967. XI. 5-én fenyőrigókkal vegyes csapatban láttam, majd 1969. XI. 8-án 2 magányos példányt. Turdus philomelos Brehm, Turdus merula L. Az őszi—téli hónapokban a töltések és a rétek cserjéseiben lehet látni néhányat. Oenanthe oenanthe L. Az egyik tavakhoz közeli dűlőút mellett felhalmozott kőrakásban költött 1 pár. Saxicola torguata L. Fészkét ugyan nem találtam, de az országút mellett és a Pécsi-víz gazos töltésén rendszeresen több pár tartózkodott. Saxiola rubetra L. A láprét jellegzetes madara, ősszel a töltések bokrain is előfordul. Luseinia megarhynchos Brehm. A tavak Ny-i végtöltésén túl fekvő bokros nyárerdőben 1— 2 költőpár akad. Augusztusban a Pécsi-víz töltésének bod- záin gyakori. Erithacus rubecula L. Csak télen látható itt, de minden évben áttelel néhány példány. _ Locustella naevia Bodd. HoRvÁTH (1945) költve találta. Főként a tavakat E-on határoló réten lehet 1— 2 hím hangját hallani költési időben. Locustella luscinioides Savi. A terület nádasainak közönséges költő faja. Először IV. hó első napjaiban lehet a hím hangját hallani. Acrocephalus arundinaceus L. A területen mindenfelé gyakori költöfaj. Acrocephalus scirpaceus Herm. A tavi nádasokban költ. Acrocephalus palustris Bechst. Az egész területen fészkel, de leggyakoribb tavakat E-on határoló lápréten és a Pécsi-vizet övező csalánosban. Acrocephalus schoenobaenus L. A lápréteken a sásosok jellegzetes madara. Acrocephalus paludicola Vieill. Először HORVATH (1948) találta itt költve. Kevés nyári megfigyelésem alapján fészkelését az utóbbi években is valószí- nűnek tartom. Hippolais icterina Vieill. A Pécsi-víz töltésének bokrosaiban és a nyárer- dőkben több hímet hallottam. Költése bizonytalan. Sylvia atricapilla L. Tavaszi— őszi vonulásakor láttam 1— 1 példányát. Sylvia borin Bodd. Egy kis ritkás, bokros nyárerdőben évről évre hallom és látom költési időben, de fészkét nem találtam. ; Sylvia nisoria Bechst., Sylvia communis Lath., Sylvia curruca L. Osszel a láprétek és töltések bokrosaiban, főleg bodzan. Erdekes módon ilyenkor leg- gyakrabban kis poszátát láttam. A tavaktól távolabb eső mezőgazdasági területeken a mezei poszáta közönséges költőfaj. 104 Phylloscopus trochilus L., Phylloscopus collybita Vieill., Phylloscopus sibi- latrix Bechst. Tavaszi — őszi vonuläsok idején a laprét és a töltések füzein gya- koriak. Muscicapa striata Pall. Őszi vonuláskor a töltések bokrain és fain, ill. a nyä- rasokban figyeltem meg nehänyat. Prunella modularis L. 1964. XI. 21-én a teleltetötavak melletti bokrokban lattam több egyedet. Anthus pratensis L. Fökent tavasszal, igen nagy csapatokban. Az elsöket märcius elejen lehet lätni, utolsö tavaszi megfigyelesi datum 1965. IV. 17. Ősszel IX — X. hónapban vonulnak át, legkésőbbi őszi dátum 1966. XI. 21. (150 példány). Anthus campestris L. A legelőt a mellette levő szántóktól elválasztó dűlő- út mentén láttam két ízben. Anthus spinoletta L. Télen a töltések oldalainak jellegzetes faja. Egyesével láttam, mindig csak néhányat, de egyáltalán nem ritka itt XI. és III. hó kö- zött. Még 1966. IV. 2-án is láttam hármat. Motacilla alba L. A szikkadt iszapon és a töltések oldalában vonuláskor igen sok van. Ősszel XI. hó közepéig látható. Motacilla flava L. A láprétek megfelelő helyein költ. Már III. hó végén itt van, és X. hó közepéig marad. Lanius excubitor L. 1964. XII. 15-én és 1967. XI. 5-én 1—1 példány. Lanius minor GM. Csak átrepülő példányok. Lanius collurio L. A Pécsi-víz menti bokrosokban és a rét tövises cserjései- ben találtam egy-két fészkét. Sturnus vulgaris L. Ősszel, hatalmas csapatai néha a nádasokban éjszakáz- nak (pl. 1964. IX. 26-án legalább 10 000), egyébként csak átrepülő faj a te- rületen. Utolsó csapatait XI. hó közepén lehet látni. Passer domesticus L. A leeresztett tavak száraz iszapján is láttam. Passer montanus L. Sok költ füzfakban. Chloris chloris L. Télen vegyes pintycsapatokban igen sok. A töltések bok- rosaiban talán költ is. Carduelis carduelis L. Az országút menti fákon láttam néhány fészkét. Télen a töltések és a láprétek kóróin. Carduelis spinus L. A tavak töltésein álló égereken gyakran előfordulnak kisebb csapatai a X— XII., ill. a III. hónapban. Carduelis cannabina L. Csak télen láttam itt, kisebb-nagyobb csapatokban. Serinus serinus L. Nem költ, de előfordul a területen. Enyhe teleken át- telelő példányokat is észleltem. Carduelis flavirostris L., Carduelis flammea L. 1967. XII. 23-án a tavak mel- lett láttam e fajokhoz tartozó egyedeket száraz kórókon. Pyrrhula pyrrhula L. 1964. XI. 24-én 1 nőstény a 3. sz. tó töltésén álló kö- kénybokrokon. Fringilla coelebs L. Gyakran láttam telente, de mindig csak néhányat. Fringilla montifringilla L. Igen nagy csapatokban figyeltem meg néhány- szor, gyakran láttam más pintyfélék társaságában. Emberiza citrinella L. Csak 6szi— téli időben látható itt, főleg az országút mellett. Emberiza calandra L. A legelőn és a viszonylag száraz réten költését felte- telezem. 80—100-as csapatokban telel. Emberiza schoeniclus L. A IX. hónaptól a IV. hónapig a tavi és a réti ná- dasok jellegzetes madara. Költeni nem marad itt. 105 Plectrophenax nivalis L. 1964. XI. 14-én egy fáradt him példányát figyel- tem meg az egyik töltesen. Végül közölném azoknak a madärfajoknak a listáját, melyeket másoknak már sikerült megfigyelnie a Pellérdi-tavakon, de én nem észleltem a megje- lölt időszakban. Ezek: Phalacrocorax carbo L., Oxyura leucocephala Scop. (1949. és 1958-ban költött (MIKOLÁS, 1954; GEREBY, 1964), Milvus milvus L., Aquila clanga L., Haliaeetus albicilla L., Grus grus L., Crex crex L., Recurvirostra avosetta L. és Asio flammeus Pont. Irodalom — Literatur Chernel I. (1899): Magyarország madarai, különleg estekintettel gazdasági jelentösegük - re .Budapest, I. 187. p., II. 830. p. Geréby Gy. (1964): Ruddy Duck at Pellerd. Aquila, LXIX — LXX. 258. p. Geréby Gy. (1968): Gulipan a pellerdi halastönal. Aquila. LXXV. 286. p. Horvath L. (1945): A pellérdi halastavak madärfaunäja. Pécs. Dunántúli Tudományos Intézet, 6. sz. 20. p. Horvath L. (1948): A csikosfejü nádiposzáta fészkelése Baranyában. Aquila. LV — LVIII. 255. p. Horvath L. (1955:) Madärtani vizsgälatok a tiiskéspusztai halastavakon. Allatt. Közl., XLIV. 49 — 59. p. E Keve A. & tsai. (1958): Aves. (in: Székessy: Magyarország Allatvilaga, Fauna Hungariae. XX A12"D: Keve A. (1960): Magyarország madarainak névjegyzéke. A Madártani Intézet kiadványa. Budapest, 89. p. Keve A.(1968:) Aythynae és Merginae-fajok előfordulása és vonulásuk évi ciklusai a Bala- tonon. Aquila. LXXV. 21 — 44. p. Mikolas K. (1954): Oxyura 1. leucocephala — Ruddy Duck — in Southern Transdanubia. Aquila. LV — LVIII. 276 — 277. p. Patkai I. (1947): Ragadozó madaraink. Nimród Kiskönyvtär, Budapest, — pp. Peterson, R.— Mounfort, G.—Hollom, P. A. D. (1965): Die Vögel Europas. Hamburg — Berlin, 6. Aufl., 415. p. Schmidt, E.— Sterbetz, I. (1968): Daten zum Entenzug auf zwei Natronseen der ungarischen Pußta. Beihefte der Vogelwelt, Heft 2, 47— 51. p. Sterbetz I. (1968): Vadrécék környezetvizsgälata a kardosküti természetvédelmi terüle- ten. Aquila. LV—LVIII. 255. p. Ornithologische Angaben über die Fischteiche von Pellérd Dr. J. Laszlö Papp Verfasser besuchte 56mal zwischen 1964 — 1969, insbesondere in der Zugperiode im Herbst und Frühjahr die im südöstlichen Teil Transdanubiens (Westungarn) gelegenen Fischteiche von Pellerd. In seiner Abhandlung werden die Ergebnisse seiner Beobachtun- gen zusammengefaßt. Er konnte im Bereich der Teiche insgesamt 170 Vogelarten be- obachten. Von den brütenden Arten ist die Wiesenweihe (Circus pygargus) zu erwähnen, auf deren zwei Nester er im Jahre 1964 gestoßen ist. In diesen wurden fünf Jungvögel aufgezogen. Der Seggenrohrsänger ( Acrocephalus paludicola) wurde in diesem Gebiet brütend zuerst von HORVÄTH (1948) angetroffen. Aufgrund der Beobachtungen hält Verfasser die Brut der erwähnten Vogelart auch in den obigen Jahren für wahrscheinlich. 106 Aquila LXXVIII LXXIX. 1971 — 1972. A BALATON SIRALYAI Dr. Keve Andras A siralyokrol, cserekröl, szerkökröl, halfarkasokröl mindenki írt, aki csak a Balaton vizimadaraival foglalkozott, annyira jellemzik a tavat. Az összefog- laló munkák óta (Lovassy, 1897; KELLER, 1935; Homonnay, 1940) azonban annyi újabb adatot közöltek, és annyira szétszóródtak különböző folyéira- tokban ezek a közlemények, új fajok is kézre kerültek, sikerült az előforduló ezüstsirälyok rendszertani helyzetének tisztázása is (KEVE—PATKAT, 1955), a kb. 25 éve rendszeres kutatások is új megvilágításba helyezték a fajok évi ritmusát, hogy időszerűvé vált az új összefoglalás, melyben természetszerűleg most már a régi megfigyeléseket kritikai alapon kell figyelembe venni. 1. Nagy halfarkas — Stercorarius skua E fojt Magyarországon először BALÁT (1962) figyelte meg 1959. VIII. 17-én Balatonfüred és Tihany közti hajóútján. Meghatározását megkönnyítette, hogy a fiatal ezüstsirályok állandóan kergették a madarat. 2. Szélesfarkú halfarkas — Stercorarius pomarinus | E fajt először CHERNEL (1899) említi a Balatonról. WARGA (1967) szerint , Magyarországon elejtett s megvizsgált 11 példány közül 4 balatoni eredetű volt. Három példányt gyűjtöttek KELLER alapján (1922, 1934, 1935) 1898. X. hónapban, a Keszthelyi-öbölben, ebből kettőnek pontosabb adata X. 29. Az akkori Mezőgazdasági Akadémia gyűjteményében még további két pél- ‘dany is volt, melyeknek lelőhelye ismeretlen. DR. Szaray L. E. (1903) 1903. IX. 18-án gyűjtött egyet Fonyódnál. Keszthelynél is lőttek 1903. októberé- (ben egyet (LENDL, 1903), ugyanitt PÁTKAI egy továbbit 1960. X. 22-én (WARGA, 1967). Az utóbbi példánnyal X. 14-én találkoztam először, de a hor- gâszok szerint már akkor kb. 1 hete mozgott a móló körül, sőt etetni is hagyta "magát odavetett halacskákkal. DR. RAJNIS LAJOS szíves közlése szerint az első napokban 3 példány is mutatkozott. A példányt X. 18-án és 19-én is megfi- Byeltem. X. 18-an a Balatonszentgyörgy elötti öbölben is kergette egy a ‚többi sirályt. Z. BOCHENSKI (Krakow) 1966. X. 1-én Tihanynal, magam 1966. XI. 16-án Keszthely előtt egy nagy, kavargó siralycsapatban láttunk egy-egy nagy termetű halfarkast. 107 3. Ekfarkü halfarkas — Stereorarius parasiticus Megfigyelés alapján csak a näszruhäs példänyokrél állapítható meg, erről vagy a következő fajról van-e szó, kétségtelen azonban, hogy Magyarorszá- gon, így a Balatonnál is, a halfarkasok közül az ékfarkú fordul elő a leggyak- rabban. KELLER (1934) szerint 1894-ben a Kis-Balatonban a Vörs felőli ol- dalon lőttek egyet. GAAL (1897) írja, hogy Balatonlellénél 1896. IX. 9— 15-e között eziistsiralycsapatban 3— 4 nagy, sötétbarna madár is tartózkodott, és felveti a kérdést vajon nem halfarkasok voltak-e? Valószínű, hogy ezek fiatal ezüstsirályok lehettek. SzALAY, 1903. X. 19-én lőtt egyet Fonyódnál (GRE- SCHIK, 1933; WARGA, 1967). CHERNEL 1917. X. 19-én figyelte meg Badacsony- nal (CHERNEL, 1918); KIRÁLY (in WARGA, 1926) pedig 1925. IX. 20-án Ba- latonberénynél. Az ékfarku halfarkast Tihanynäl 1933. X: 17. és 1938. 7IX. 19-én gyüjtöttek (GRESCHIK, 1933, 1938; Homonnay, 1940; WARGA, 1967). Egy adat nélküli példány található a keszthelyi múzeumban is (WARGA, 1967). Az 1941. évi állandó jellegű balatoni kutatás idején magános példá- nyokat figyelhettem meg Tihanynál a Biológiai Állomás körül, 1941. X. 3., 7., 8. és 28-án, valamint Zamärdinäl 1942. TX. 7 — 24. között. "Egy barnásfeketés példánnyal találkozhattam ismét 1951. IX. 8-án Bala- tonberénynél. Minden szembejövő sirályt megkergetett, miközben repülő- mutatványokat végzett; IX. 17-én ismét ott volt, s a cséreket üldözte. Azo- nos lehetett ezzel a példánnyal az is, melyet 1951. IX. 24-én Fenékpuszta előtt láttam. 1952. X. 15. és 27-én Balatonberénynél ismét megjelent a halfar- kas, az utóbbi igen sötét példány volt. Fenékpusztánál DR. STUDINKA LAszLö 1954. VII. 20-án látott halfarkast, RAJNIS Keszthelynél 1959. IX. 20-án, magam 1960. IX. 6-án Balatonszentgyörgy nél, Keszthelynél pedig 1963. IX. 6-án egy igen tarka példanyt. Megfigyeltek továbbá magános mada- rakat: 1964. X. 18-án, Ábrahámhegynél SAGr KÁROLY EDE, 1962. VII. 13-án URBÁN SÁNDOR Balatonfürednél, végül SCHMIDT EGON az Irma-pusztai ha- lastavakon, 1965. VIII. 29-én. Osszepezve az eredményeket és összevonva az egymás után következő na- pokat, 18 esetben fordult elő ékfarkú a ennek a fajnak tarthato) hal- farkas a Balatonnál, az észlelések 50%,-a (9) szeptemberre esik, 7 októberre és egy augusztus végére — a faji bizonytalansag s a következökben kifejtendök miatt a júliusi megfigyeléseket itt elhagytam — ; a legkésőbbi megfigyelés : Tihany, 1941. X. 28. Feltűnő, hogy tavasszal eddig nem sikerült szem elé kapni. 4. Nyílfarkú halfarkas — Stercorarius longicaudus A fajt eddig a Balatonról bizonyítani nem sikerült, a júliusi adatok köny- nyen vonatkozhatnak nyílfarkú halfarkasra, de nyugalmi vagy fiatal ruhás példányok meghatározása megfigyelés útján kizárt. KELLER (1922) ugyan írt a , nyílfarkú halfarkasról", hogy 1894-ben gy űjtötték Vörsnél, de a régebbi irodalom a magyar és a tudományos nevet is a két fajra gy akorta felváltva használta, maga KELLER is ,,St. parasiticus” tudományos nevet használja, Lovassy pedig napilapjában ékfarkú halfarkasként adott hírt róla. WARGA (in litt.) 1958. IX. 9-én a Kis-Balatonban is ezt a fajt vélte felismerni. 108 5. Viharsiraly — Larus canus HERMAN (1895) a Nagy-Berekben, Somogyszentpalnal figyelte meg 1890. III. 12-en. Rendszertani tanulmänyok sorän elökerült egy peldäny, "melyet Balatonmáriánál 1897. XII. 2-án lőttek. CHERNEL (1918) 4—5 példányt figyelt meg Badacsony előtt, a nyílt vízen, amint dankasirályokkal kísérték a személyhajót 1917. X. 18-án, s ugyanezt látta Balatonboglárnál is 1918. IX. 30-án. Keszthely és Fenékpuszta közötti parton KELLER (1923) 1920. IX. 4. és X. 15. között állandóan észlelt viharsir ályokat, de egyszerre nem töb- bet 10-nél. BESSENYEI és WARGA (1923) említi 1922. III. 1-ről Enyingrol. KEVE (1938) 1930. IV. 12— 14. között a Tihany és Alsóörs közti hajóúton figyelte meg. Tihanynäl az 1941. évi állandó vizsgálat idején II. 13. és IV. 17. közt gyakran mutatkozott (a VII. 10-i közlésem téves volt), ősszel IX. 25-én jelent meg és XII. 20-ig láttam, legnépesebb csapata (30— 50 db) III. 16-án egy halászhajó körül mozgott. 1941- ben indította meg VASVÁRI az ún. ,,szink- ron kutatást", melynek során az első napon IX. 25-én Tihany és Balaton- füred közt láttam, CsôRGEY Ábrahámhegynél, PATKAI a Zamárdi előtti par- ton és a szántódi mocsárban ; a következő két vizsgálati napon már csak Ti- hanynäl észleltük X. 20-án egyet és XI. 20-án 5—6 példányt. 1942-ben Ti- hanynál IV. 2— 7. közt, Zamardinal IX. 7 — 24. közt láttuk. További adato- kat DR. Sz1JJ JÓZSEFTŐL kaptam : Tihany, 1953. III. 18. (5— 6); Fonyód (Ha- lasté), 1956. IV. 9. (1). Az 1946—1971. közti vizsgálatok során elsősorban a tágabb értelemben vett Keszthelyi öbölben mutatkoztak viharsirälyok, 1956 utän gyakorta láttam a Fonyódi halastavakon is, de megfigyeltem viharsiralyt a következő pontokon: Balatonfüred, Tihany, Udvari, Akali, Szepezd, Badacsonylabdi, Szigliget és Bala ıtonszabadi. Mivel a Balaton viztükre felett mindenfelé kó- borol, mozgalmäröl szóló adataimat nem kötöttem egy ponthoz, hanem alta- lanossagban adom a Balatonröl: 1948. IV} NIET IS. 1949. 2A 27. SIIT REIS: 1950. De 27— Ve. 29. x 16x19: 1951. T..16—-1V.30. Xs 97% 30: 1952. ISA IV FE: NIORT 31. 1953. FIN. 142 Ve 23: XI. 22- XI. 21. 1954. TEL. ZO VAS; REIS 222 1955. 171.6 IV. 527: XI. 12—-XII. 19. 1956. EVA 9: ? 1957. INTIMES ESS AVE 12. — 1958. AP IIS x. 30. 1959. IT. CLIN 20. IX XI? 1960. | Li PE VERO Mae 23: 1961. a2: RT te AE 1962. Le Voi Vie ön — 1963. VA. D'OISE KE 1964. 1112.12 = 1V 26. NIE. 1965. Vea Ae NA XIII 1966. DS IV 222: XL Noah. 1967. 1.20=1V. 16. XI RTE 1968. EME AVE 20; XX. S- XII "16; 1969. MG alza Re 1 18% 1970. RAIN o X1320- XII. 18. 1971. DE 3 EL], 09 ? 109 Az adatok tehät azt mutatjak, hogy enyhebb teleken ättelel a lekek mel- lett, pl. 1964. III. 12-én így láttam a jégen 8 fő öreg példányt a Fonyödi-ha- lastavakon, melyek erősen larmaztak. Ugyanígy 1971. II. 13-án 20 — 25 öreg es fiatal, melyekböl még III. 9-én is visszamaradt néhany, bar a jegreteg megvastagodott. Rendszerint november elejen érkezik és Aprilis végeig ma- rad a viharsiraly a Balatonnal. A kései tavaszi adatok esetében rendszerint fiatal példanyokrol van szö, melyek kivételesen at is nyaralnak: pl. Balaton- szabadi, 1963. VII. 7.; Fonyödi-halastavak, 1965. VI. 23. A viharsiräly rend- szerint nem vawoledile olyan messze a vizt6l, mint a többi siraly, de azért erre is akad példa: Keszthely —ujmajor, 1966. INI. 16., 1 ad. 50— 60 dankasiräly és 4—5 csóka társaságában a ló vontatta ekét er Keszthely — Vadaskert feletti földeken, 1966. III. 18-án 5— 6 db egy vegyes, 80— 100 dankasiralyböl, 60 — 80 csökäböl és 50 — 60 seregélybél álló csapatban. A hegyek közé ékelődött uzsai halastavakon is végre sikerült találkoznom viharsirállyal, mely eddig jegyzékemből (KEvE, 1970) hiányzott, 1971. II. 19-én (4). A viharsirály többnyire magánosan mutatkozik vagy 5 — 6-os csapatokban, vagy dankasirályokkal vegyesen ; az imént ismertetett 20 — 25-ös csapat volt eddig a legnépesebb. A már említett vegyes csapatokon kívül más madárfa- jokkal való viszonyára két példát adhatok: Fonyódi- re 1965. III. 14., az egyik dolmänyos varjüval kergetözött; 1965. IV. 4., az egyik vihar- sirály a nyilfarkü récéket zavarta. Vonuläsi irányra vonatkozólag csak egyetlen gytirtizési adat ad felvilago- sítást (NORDSTRÖM, 1960) : Helsinki 0 Loppi, Lopenjärvi, Finland 1958. VI. 26. C 47841 + Fonyód 1959. IV. 14. 6. Ezüstsiraly — Larus argentatus HERMAN (1895) a Nagy-Berekben Somogyszentpálnál találkozott ezüst- sirállyal 1890. III. 15-én; a Természettudományi Múzeumban volt egy pél- dány, melyet a Balatonnál (közelebbi lelőhely sol 1892. VIII. 16-an ej- tettek el; GAAL (1897) Balatonlellenel 1896. IX. 7— 15 közt 30—40 példányt figyelt meg s megjegyzi, hogy az eziistsiraly (Fado lett a Balatonnäl; Balatonboglärnäl 1903. IX. 1— 8. közt észlelte; CsöRGEY Revfülöpnel, 1900. III. 23-an (SCHENK, 1901). Lovassy napilapjäban azt irja, hogy REISCHL RICHÁRD 1904 novemberében Keszthelynél lott egy példányt, és ezt a ,,ki- vételes ritkasäg”-ot a helyi múzeumnak adomänyozta. CHERNEL (1918) a Badacsony előtti vizekről a következő adatokat szolgáltatta: 1915. VII. 27. (1); 1916. X. 10. (több); 1917. IX. 26. (1). KELLER (1923) Fenékpusztánál 1920. IX. 22-én 7 példányt látott. Lovassy (1913) és KELLER (1922) egyaránt úgy vélik, hogy az ezüstsirály késő ősszel vagy tél elején érkezik a Balatonra, és bizonyító példányként említenek egyet, melyet Hídvégpusztánál 1910-ben lőttek. TEN KATE (1931) a tihanyi révnél figyelte meg 1930. VIII. 2-án (1), HOMONNAY (1938) pedig 1935 augusztusában és 1937. VIII. 1-én. Még itt kell megemlítenünk az újabb irodalmat is: BALAT (1962) 1959. VIII. 17-én és 18-án Balatonalmádi — Alsóörs — Siófok — Balatonfüred — Tihany közti hajó- úton, GRÖSSLER (1963) pedig Badacsonynál, 1961. V. 23-án észlelte. A nyári adatok tehát régebben sem voltak ritkaságok, az 1941. évi vizsgálat = 110 pedig kimutatta, hogy j január ho kivételével egész éven at sikerül eziistsir ályt találni. Tavasszal a jég felszakadása után azonnal jelentkezett, és VI. 25-ig rendszeresen előfordult, nee VII. 10-én ismet (ez adatot közöltem tévesen viharsirälykent), de VILL 5 -töla jég beallasig állandóan megfigyelhettük. Sza- muk szeptember elejen növekedett meg, néha 20 — 25 db is volt. Hasonló volt a helyzet 1942- és 1943-ban. A legnagyobb tömeget PATKAI (1947) figyelte meg 1942. XII. 17 — 22. közt a tihanyi révnél (kb. 600) kb. 3000 dankasiräly- lyai, melyek egész éjszaka a is lármáztak. XII. 21-én Örvényesnél is látott kb. 150-et. ÙDVARDYNAK sikerült januárban is találkozni ezüstsirállyal (1943. e222). 1946 — 1971 között 696 megfigyelésem volt, amelyek havonként a követ- kez6képpen oszlanak meg: I. — 3; IL — 0; III. — - 6; IV. — 24; V. — 28; VI. ONE = 63: sls 64: IX. — 214: XS 155; Sl 825 XII. —: 17. Trek az adtok arra utalnak, hogy a a A nem vevö példanyok egész even ät köborolnak, de a költök is a fészkelés befejezése utän azonnal felkerekednek és megjelennek a Balatonnal. IX. höban kulminal a mozgal- muk, majd lassan csökken, mígnem a Balaton befagyása nem kényszeríti őket, de amint a jég felszakad, újra megjelennek. Tavaszi mozgalmuk azon- ban nem éri el őszi méreteit. Csapataikban öregek és fiatalok egyaránt elő- fordulnak, és a Balaton, valamint a környező tavak felett kóborolgatnak rendszerint magános példányok vagy kisebb csapatok. 50-nél nagyobb csa- patokra dai példa: Balatonberény, 1948. IX. 16.— 20. közt (60— 70); 1950. IX. 20. (50— 60); 1951. XI. 20. (50— 60); Balatonszentgyòrgy, 1969. X. 12. (50— Fu Fonyöd-part 1952. VII. 15. (60— 80); Fonyédi- halastó 1960. XI. 23. (60— 80), melyek 80% -a ( (ad.); 1964. XI. 11. (45 — 50 + 30 — 35); 1955. VI. 27. (25— 30 + 50— 60 öreg és fiatal); 1962. VI. 23. (40 — 50 Greg és fiatal) ; Keszthely (móló), 1956. IX. 3. (80 — 100 db, Dr. Sz1JJ LÁSZLÓ). Az ezüstsirälyok kiserik a haläsz- es a ‘személyhajékat, melyekröl etetni szokták őket. Lehetnek vegyesen dankäkkal, kis siralyokkal stb., és gyakran megtörténik, hogy a partot meg sem közelítik, hanem a szembejövő hajóhoz csatlakoznak. A tengerpartokon megszokott urbanizálódásukat, hogy a parti házakon pihennek, a Balatonnál eddig nem figyelték meg. A földeket, külö- nösen a friss szántásokat vagy a tótól távol eső mocsaras területeket szívesen felkeresik, így pl. 1951. IX. 1-én Jankovich-telepnél egy 25— 26 főből álló csapatot láttam, amely a berkek felől érkezett a tóra ; 1967. IX. 13-án Fenék- puszta földjein egy öreg és egy fiatal a traktort kísérte, ezeket csókák támad- ták; 1960. VIII. 7-én, Csopaknál a földeken 10—15 stb. Gyakran előfordul, hogy az elöntött rétekre telepszenek ki. Az eziistsiraly is tärsul azokhoz a vöcsök —siräly gyülesekhez, melyekről a dankasirälynäl fogok bővebben szölni, pl. any 1952. IX. 30., 5— 6 db. Keszthely es Fenékpuszta közti par ton 1955. VIII. 26-án egy feltűnően kistermetü példányt figyelhettem meg. Evezői igen kopottak voltak. A gyűrűzések nem adnak választ arra a kérdésünkre, honnan is kapja a Balaton ezüstsirälyvendegeit? Erre vonatkozólag a rendszertani vizsgálat adhat csak választ, melyet PÁTKAIVAL végeztünk (1955). Az A, állomány egy része délkelet felől jön a Fekete-tenger vidékéről a L. a. cac- hinnans Pont. (= ponticus Stegm), pl. Balaton, 1892. VIII. 16., de Li a Balaton vendéget az Adria felöl is, L. a. michahellesi Naum., Kis-Balaton, 1953. X. 7.; vegül härom peldäny északkelet felöl érkezett L. a. omissus Pleske; Balatonlelle, 1903. IX. 20 (ad.); Fonyöd, 1949. X. 11. (ad.). ELI 7. Heringsiraly — Larus fuseus Az első bizonyító példány a keszthelyi Balatoni Múzeum tulajdona: Keszthely, 1901. XI. 29. (Lovassy, 1913 ; KELLER, 1922). SZALAY (1903) 1903. IX. 17-én egy öreg és 1903. IX. 18-án egy fiatal példányt gyűjtött Fonyödnäl. Balatonboglár előtt GAAL (1903) 1903. IX. 29-én kettőt, Badacsonynál 1917. X. 25-én CHERNEL (1918) figyelt meg egy fiatal példányt. KELLER (1934) szerint Keszthelynél hármat, HOMONNAY (1938, 1940) szerint Tihanynál többet gyűjtöttek, az utóbbi közül csak az egyik adata ismert : 1937. XI. 23. ; PÁTKAI (1946) 6 példányt figyelt meg 1952. XII. 18-án Tihanynál; GRÖSSLER (1963) is egy kb. 8 éves példányt Balatonföldvárnál 1961. V. 21-én, egy öre- get V. 25-én Balatongyöröknél. STERBETZ szíves közlése alapján Tihanynál 1969. IX. 29-én látott egy öreget. 1946—1971 közt a következő megfigyeléseim voltak: Balatonberény, 1952. IX. 26. és X. 11. (1 ad.); 1955. VI. 10. (1 ad.); Balatonföldvár, 1963. IX. 3. (1 ad).; Fonyödi-hälastö, 1964. XI. 11. (1 ad.); 1970. XI. 20. (1 ad.); Balatonszentgyörgy öbleben 1964. IX. 14. (1 ad., 1 iuv.). Mivel megfigyeles alapjan a fiatalok csak szerencsés körülmenyek közt hatärozhatök meg, azért további 6 adatomat a bizonytalanok közé kell sorolnom, tehát a felsorolásból kihagytam. Ezen adatok alapján a heringsirály elsősorban őszi vendége a Balatonnak, csupán 1 adat van májusból és 1 júniusból, ezekkel szemben 6 adat szeptemberi, 4 novemberi és 1 decemberi. 8. Sarki sirály — Larus glaucoides Magyarország egyetlen bizonyító példányát SZALAY gyűjtötte Balaton- szemesnél, 1934. XII. 10-én (VASVARI, 1935). 9. Dolmányos sirály — Larus marinus A dolmányos sirály magyarországi előfordulását bebizonyítani nem sike- rült. Ten KATE (1931) a tihanyi révnél látott 1930. VIII. 2-án egy nagy ter- metű, fekete sirályt, s felveti a kérdést, vajon nem lehetett-e dolmányos si- raly ? 10. Szerecsensiraly — Larus melanocephalus MADARASZ és SZIKLA (ex TSCHUSI, 1888) Fonyödnäl 1886. VI. 12-én harom példanyt lattak. GAAL (1903) 1903. VIII. 29. és IX. 15. közt Balatonboglar- nal , több darabot" látott, melyek közül 4-et elejtett, de a fennmaradt bizo- nyító példány BERETZK és PÁTKAI ellenőrzése során dankasirálynak bizonyult. Az 1941-es csapadékdús esztendőben a Nagy-Berekben KADA szerint fészkelt egy ismeretlen sirály, mely talán szerecsensirály volt. A bizonytalanságok után egyetlen biztos adat egy gyűrűs példány (SHE VAREVA, 1955); Moskwa 0 Orlov-sziget, Dnyeper torkolata, 1949. VII. 2. E 201932 + Balatonszabadi 1949. VIII. 9. 1100 ENy, vezetéknek repült. 112 11. Dankasiraly — Larus ridibundus GROSSINGER (1795) öta valamennyi tanulmany beszel a balatoni dankasi- ralyrél, de Lovassy (1897) szerint a költési időben, valamint télen, ha a Bala- tont jég borítja, nem fordul elő, csupán 1896/97 telén, amikor félméteres jég fedte a vizet, látott a jég felett szálló dankasirályokat. Lovassy szerint ta- vasszal, főleg a Kis-Balaton vize felett százával láthatók. A számtalan vonu- lási adat közül csupán GULYAS (WARGA, 1926) jelentését említjük meg, hogy 1924/25 telén a dankasirály a Kis-Balatonon áttelelt. A dankasirály Balaton-vidéki fészkelésére először HOMEYER (1893) bukkant a Nagy-Bereknek a Balaton felé eső részében 1892. V. 25-én. NAGY JENŐ (1931) valószínűnek tartotta, hogy 1930-ban költött a tihanyi Belső-tavon. HALLER ezt 1936-ban be is bizonyította (HOMONNAY, 1938). Ugyanitt HOMONNAY (1939, 1940) 1938. V. hóban 50-es telepét találta, VI. hóban pedig 300 párra becsülte ällomänyukat. A fészkek 50% -äban V. 7-én 4 tojás volt, 50%-aban két gyengén kotlott tojás ; VI. 6-án a második telep fészkeiben 1— 2 friss tojást talált. Ezt a költést HOMONNAY összefüggésbe hozza az Irma- pusztai halastavak eredménytelen fészkelésével. 1941-ben PÁTKAI ismét meg- találta a tihanyi telepet (1942), de az rövidesen tönkrement, és azóta a szár- csatanulmányomban már említett okok miatt a dankasirály a tihanyi Belső- tavon nem költ. A Nagy-Berekben AGÁRDI (1935) talált 1935-ben egy vegyes csér- és sirály- telepet, 1966. V. 23-án ugyanitt egy kb. 200-as kolóniát. A legtöbb fészekalj 3-as volt, sok volt a 2-es, néhány fészekben pedig 1 tojás és 1 fióka volt. 1967- ben a vizet leengedték a Nagy-Berekröl és ezzel a dankasirály költése itt meg- szűnt. Legnépesebb és legállandóbb a településük az Irma-pusztai halastavakon, melyeket az irodalom sokszor rádpusztai, néha balatonszemesi vagy balaton- lellei halastavaknak is nevez. Sajnos, a halgazdasag évente pusztítja ezt a te- lepet, pl. 1968-ban éppen a Nemzetközi Madárvédelmi Konferencia tagjainak látogatása időpontjában ért a partra egy sirálytojásokkal megtelt csónak. WARGA (in litt) 1955. VI. 8-án az előző nap elpusztított telep nyomait találta. A sirályok ennek ellenére újra és újra fészkelnek. HOMONNAY (1938, 1939, 1940) igen részletesen foglalkozik ezzel a teleppel. 1937-ben 1500 párra be- csülte állományát. Az első 100— 150 pár IV. 10-én kezdett nádtorzsákra épít- kezni, a lassan növekvő telep azután a náduszadékra terjedt tovább, s így három 100+300+1100-as telep alakult ki. Közülük a második még éjszaka is zavart volt. A fészkek legnagyobb rablói a dolmányos varjak, de talált le- rágott fejű öreg madarakat is, amit a pézsmapocok munkájának tulajdonít. A fiókákat veszélyeztetik a vízisiklók, a tojásokat pedig a kecskebékák, ti. a békák előszeretettel napoznak a magukra hagyott fészkekben, a meleg to- jásokon. Ha a békát megzavarják, leugrás közben gyakran a vízbe guru- egy-egy tojás (1944). HOMONNAY azt is megfigyelte, hogy a távozó öreg sirá- lyok olykor befedik tojásaikat. A kotló madarak közt talált olyan példányt, amelyet 3 évvel azelőtt a morvaországi tavakon gyűrűztek mint fiókát. A feketenyakú vöcsök gyakran társasan fészkel a sirályokkal. HOMONNAY a számlálást fényképezési módszerrel végezte. 1938 tavaszán a halastavak vizét leengedték, a sirályok május végéig ácsorogtak a kiszáradt tófenéken, várva a fészkelésre alkalmas pillanatot, néhány madár el is tojt egy-egy tojást. De csak 6 pár tudott fészket rakni, a többi azután áttelepedett a tihanyi Belső- tóra, részben pedig, kb. 80— 100 pár, az akkor még létező szántódi mocsárba. 8 AQUILA 1971/1972 113 1938-ban a Kis-Balatonban is fészkelt a dankasiraly, WARGA (1959) 15 fészküket számolta meg. A telepen búbos vöcskök is költöttek. Az irodalom- böl merithetünk meg adatokat a dankasiralyok gyülekezeseröl is, mint aho- gyan a tavasziröl mar Lovassy is írt (1897). Hasonlét tapasztaltam 1936. LV. 10—13. között a tihanyi Külsö-tavon is (vizenyős rét). Oszi gyülekezesük- röl még több az adat: CHERNEL (1918) 1917. X. 18— 25. között Badacsonynal és Badacsonylabdinal gyakorta észlelte, hogy a halászhajók köré gyűltek. A Balatonboglár előtti parton 1918. IX. 30-án nagy, pihenő csapatát látta, ahol már GAAL (1897) is több százával figyelte meg 1896. IX. 7— 15. között, va- lamint Balatonlellénél. CHERNEL Badacsonytomajnál a legnépesebb csapatot 200-ra becsülte. 1920. VIII. 24. és X. 24. között KELLER (1923) Keszthely és Fenékpuszta között rendszeresen találkozott dankasirálytömegekkel, ame- lyek IX. 29— X. 15. közt érték el a kulminációt, kb. 200 példánnyal. A Bala- tonnál a legnépesebb csapatot, kb. 3000 madarat, PÁTKAINAK (1947) sikerült megfigyelnie a tihanyi révnél 1942. XII. 17— 22. között. Homonnay (1939) az Irma-pusztai állomány ingadozásairól az 1937. évi eredményeket grafi- konon mutatja be. Ezek szerint február elejétől mutatkozik, számuk hirtelen emelkedik és május közepén éri el a csúcsot, mely június végéig egy szinten marad, azután hirtelen zuhan; augusztus és október között a görbe ingado- zik, de mindig 50 alatt marad, a második csúcs kb. 2000 darabbal október ve- gén mutatkozik, de azután meredeken csökken, míg december végére eléri a nullapontot. A személyhajót kísérő tömegekről még talán annyit, hogy Ba- LAT (1962) 1959. VIII. 17-én Tihany és Balatonfüred közt föleg kiszinezett példanyokat latott, közöttük csak keves fiatalt. Van azonban a sirályok gyülekezésének egy különös formája is, melyre 1941. X. 10— 12. között terelődött figyelmünk, és amelyet még kellőképpen indokolni ma sem tudunk. Sok danka-, de más sirály is, továbbá búbos vöcs- kök, a tó egy bizonyos pontjára, sűrű csapatba tömörülnek. A sirályok fel- felrebbennek, a vöcskök lebuknak, valamennyi , fürdik" és rendkívül aktív. Könnyen válaszolhatnánk erre a kérdésre azzal, hogy a halak vándorlásával áll ez összefüggésben, azonban a , látott hal’ à a garda (Pelecus cultratus) nagysaganal fogva nem lehet ezen fajok tápláléka, a küszök ( Alburnus albur- nus) pedig a part mentén gyiilekeznek. Tehat ezt a feltevést egyelöre el kell vetnünk, nem is láttunk halat a madarak csőrében. Az 1941. évi gyülekezés- nek egy vihar vetett véget. KEVE (1947) hasonlót tapasztalt 1943 szeptem- berében. Későbbi vizsgálataimnál még visszatérek e problémára. Másféle madártár sr figyelhettünk meg 1941. IX. 25-én Tihanyban, ami- kor a dankasirályok a Belső-tó felett fuetifcoskekicl és seregélyekkel együtt keringtek. Ma mar mindennapi latvany, hogy a dankasirälyok, föleg varjak- kal egyiitt, a traktort kisérik. Az els6 ilyen megfigyelést a Balatonnäl KELLER (1923) vegezte 1921. VIII. 27-&n Heviz körül, amikor is dankasirälyok kiser- ték a ,,e6zekét”. Az irodalomból tájékoztatást kaphatunk arra nézve is, hogy honnan érkeznek a dankasirályok a Balatonhoz. HOMONNAY írja (1938), hogy 1937-ben Irma-pusztán költött egy példány, melyet fióka korában 1934. VI. 13-án Nimmersattnál (Morvaország) gyűrűztek (RICHTER). Ugyancsak Ho- MONNAY hozott a helybeli halászoktól 3 magyar gyűrűt elejtési id6pont nél- kül, melyeket SCHENK gyürüzött fiökakorban 1908. VI. 19-én a Velencei- tavon. A pontosabb gyürüzesi adatok a következők : Budapest 0 Fülöphäza 1963. VIE 6. 135123 + Balatonszárszó 1963. XI. 15. 114 Praha 0 Praha 1951. IT. 6. E 101287 + Fonyód 1955. VAT 7 Praha 0 Chropyne, Kojetin 1951. VI: 8. E 114040 + Balatonfüzfö 1952.1. 23. Praha 0 Lednice 1957. V. 18. E 125591 + Balatonboglar 1958.1. 8. Varsovia 0 Kozuchysee, Gizycko, Olsztyn 1952. VL. 16. E 384656 + Balatonlelle 1955. VIII. 15. Helsinki 0 Vik, Helsinki 1935. VI. 5. C 23417 + Balatonszemes 1936. VIII.-15. Moskwa 0 Kievo — Lake, Obl. Moskwa 1933. VIE — E 33523 + Balaton 1933. XI Te Moskwa 0 Pärnu, Estland 1957. VIL. TO: E 282952 + Fonyód 1958. IV. 20. A dankasirály táplálkozására vonatkozólag már közöltem (1962) balatoni adatokat, az általam 1956 és 1958 májusában gyűjtött köpetek elemzése alap - ján, melyekben csaknem kizárólag rovarkártevők (cserebogár, ormányosok, futó-, pattanó-, butabogarak, tücskök) voltak, de akadt ásóbéka és apró vizi- csiga ( Anisus spirorbis) i is. HOMONNAY (1938) is megjegyezte, hogy az Irma- pusztai telepen az öregek sohasem hordtak fiaiknak täplälekot a halastavak- böl, hanem a környező szántóföldekről. Megjegyzi továbbá, hogy 1937-ben kb. 1000 fióka hullott el a telepen. Ezek után rátérhetek az 1946— 1971 közti, még nem közölt eredményeimre, melyek 36 írott oldalt kitevő jegyzetek. A költésről aránylag keveset tudok mondani, mivel az eléggé kikutatott Irma-pusztai halastavakat viszonylag ritkán kerestem fel. 1949. V. 25-én a Kis-Balatonnak Sármellék felé eső részén találtam egy 50—60 párra be- csülhető, csérekkel vegyes telepét. 1957-ben a fonyódi halastavakon szintén csérekkel együtt fészkelt, de egy vihar elmosta a telep legnagyobb részét. Irma-pusztän a sok zaklatás és a tojásszedés ellenére ma is rendszeresen költ pl. 1960-ban 50 pár; 1961-ben 100— 150 pár, de a telepet elpusztították, jú- niusban újra költöttek (TAPFER); 1962. V. 28-án egy 300 — 400-as telepüket feldúlva találtam, de a dankák újra kezdték a költést. DR. FODOR TAMÁS szí- ves közlése szerint 1969. VI. 4-én a feldúlt telep kb. 30 újabb fészekből ál- lott. Az egyik úszó szigetre épült, 9 tojásos tőkés réce fészkében is talált egy dankatojást. Egész évben mindenütt találkozhatunk dankasirállyal. Tavasszal szívesen telepszenek a kiöntések mellé, ősszel és télen hosszú soraik ülnek a keszthelyi és fonyódi mólókon stb. pl. 1961. XI. 14-én a fonyódi mólón 800 — 1000 db volt. Legnépesebb gyülekezésüket 1964. XI. 24-én Irma-pusztän tapasztal- hattam, amikor 1000— 2000 példány szivárgott be lassan a Balaton felől a halastavakra. Entz BÉLA Tihanynäl kb. 1200 darabot számlált 1952. I. 1-én. Hasonlókat észlelhettem a Kis-Balatonban is, pl. 1965. X. 13., 1000—1200 darabot. A leeresztett halastavakra mindig szívesen összegyűlnek. Kimon- dottan esti gyülekezést Badacsonynál láthattam 1970. XI. 22-én, amikor 300 — 400 danka tömörült a móló és a kőgát közti védett ae 1954. XII. 22-én is érdekes látványban volt részem a keszthelyi móló melletti for- rás beömlésénél: 100—120 danka repdesett fel-le, feltartott szárnyakkal , fürdött", fejüket a vízbe dugták, de halat nem láttam a csőrükben, viszont rövidesen utána egy csónakos zavarta el őket, amely hálójával sok küszt fo- gott ezen a helyen. 8* 115 Ezzel elerkeztünk ahhoz az emlitett latvanyhoz, amikor a nyilt viz egy pontján sűrű csapatba tömörülnek búbos vöcskökkel, néha ezüstsirályokkal vagy szárcsákkal stb. Ilyet figyeltem meg Keszthely előtt 1948. IX. 20. és XI. 11. közt több ízben (100£ 120); 1950. IX. 17. (10-15); 1951. XI. 19. (60-80); 1952. IX. 30. (50-60); 1955. XI. 17. (10-15); 1968. X. 14— 18. (150 — 200); a szigligeti móló előtt 1968. X. 18. (50— 60); Szärszönäl 1953. IX — 26. (80 — 100) stb. Nehéz arról beszélni, hogy mikor érkezik és mikor ta- vozik a dankasiräly a Balaton-videkröl, még nines gyürüzesi adatunk az itt költő állományról, és a vendégek megítéléséhez sem elegendő az említett 12 adat. Jégen üldögélő dankát gyakran láthatunk, s ha teljesen befagy a Bala- ton egyes példányok a nyílt vizű csatornák mellé húzódhatnak. Hogy némi támpontot mégis nyújtsak mozgalmáról az első megfigyelés mellé hozzáfűzöm, a nagyobb létszám mutatkozásának kezdeti és végső időpontját, a III. pont- ban pedig az évi utolsó megfigyelést. iL. IT. IE 1949. II. 24. III. 28 — XII. 31. XII. 28. (jégen) 1950. II. 20. IT: 27. = XI. 15. IT. 27. 1951. I. 14. I. 16 — XII. 25. XII. 30. 1952. 1:10. IV. 4— XI. 12. XII. 31. 1953. IT. 22. III. 14— XI. 22. XII. 23. 1967. 1.21. III. 10— XI. 14. IE 19: Gyakran mär kiszinezett, barna fejü példanyok érkeznek, de elöfordul az is, hogy még mäjusban is a dankäk zöme , fehér" fejű, pl. Balatonberény, 1955. V. 14.; Fonyédi-halast6, 1962. V. 4., stb. A fej barna szinezetének elvesztése a költes utän azonnal megindul, de elég lassan és rendszerteleniil folyik le a vedlés, pl. 1964. XII. 12-én a fonyódi mólón összegyűlt 50 — 60 példány között alig akadt meg barna fejű. A sir álycsapatok — más madarak társaságában — gyakran felkeresik a szántásokat. Pl. Keszthely és Fenékpuszta között, 1958. IX. 20-án 40 — 50 példány csökäkkal, 1961. III. 8-An csókákkal és seregélyekkel ; 1966. ILI. 16-án csökäkkal és varjakkal. A víztől távol a keszthelyi Vadaskert felett 1966. III. 18-án 80 — 100 vihar siralyokkal, csökakkal és seregélyekkel stb. Ide tar- toznak a traktort követő dankäk is. Pl. Fenékpuszta, 1949. X. 18. (10— 15); 1961. IX. 1. (40— 50 dolmänyos varjakkal); Ujmajor 1959. X. 1. (50-60); 1960. X. 19. (10-15); 1967. IX. 13. (15—20); Balatonszentgyörgy, 1962. IX. 12. (100-150 ezüstsirälyokkal) stb. A rétek és a földek felett húzó, el- nyúlt csapatukat (300-400) figyeltem meg Szeplaknäl 1953. IX. 26-án. KIRÁLY IVAN a Balatonszabadi melletti Söstönal 1964. IX. 4-én ,,ezernyit” figyelt meg, amint a traktort kísérték. A dankasirály és a ragadozó madarak közti kapcsolatról két példával szol- eälhatok: Kis-Balaton, 1951. X. 15., 20— 30 danka kering egy réti sas körül; fonyódi móló, 1959. VII. 14., kabasólyom zavarta a dankákat. Viharjelző szerepét észleltem 1950. IV. 22-én a keszthelyi mólónál amikor a vihar kitörése előtt , óriási" csapat kezdett kavarogni. Összefoglalva: a dankasirállyal a Balatonnál egész éven át találkozhatunk, még a befagyott tó felett is. Rendszerint küszvágó csérekkel fészkel együtt, de Irma-pusztán kívül a telepek nem állandósulnak. Gyülekezésük az év kü- lönböző szakaszaiban különféle pontokon lehetséges (leeresztett halastavak, tocsogók, zátonyok, szántások stb.). 116 12. Kis siraly — Larus minutus Lovassy (1897, 1913) szerint a kis siräly föleg mäjusban mutatkozik a Kis-Balatonban, ahonnan két bizonyító példánnyal rendelkezik. ÜHERNEL (1899) is említi a Balatonról. GAAL (1897, 1903) részletesebben beszél a kis si- rályról: 1894-ben észlelték Lepsénynél és Fonyódnál (SzALAY); 1896. IX. 9-én maga gyűjtötte Balatonlellénél; megfigyelte továbbá Balatonboglár- aay, 1903; 1X. TAT 18.-(10o—.20); IX. 19; (2); EX. 20-án pedig a B alatonbog- lár és Révfülöp közti hajóúton. SZALAY 1903. IX. 14-én látta Fonyódnál. SCHENK (1917) kiegészíti még Siófok lelőhellyel. KELLET (1923) 3 példányt észlelt 1920. X. 15-én Fenékpusztán. BESSENYEI (ex WARGA, 1923) 1922. IX. 11-ről jelenti Enyingröl. A Kis-Balatonban 1924. III. 20-án is mozgott (KEL- LER, 1926), valamint 1928. IV. hónapban (HEDEMANN, 1928). 1941-ben a ti- hanyi révnél mutatkozott szeptember közepén ; 1942. IX. 7— 24. között rend- szeres jelenség Zamärdinäl; IX. 18-án 2 db Siöfoknäl. 1943. IX. 18-án Tihany- nál. BALÁT (1962) 1959. VIII. 17-én figyelt meg 4 ad. példányt a Balatonfüred és Tihany közti hajóúton ; VIII. 18-án a Balatonalmádi — Alsóörs — Siófok közti úton először 3 ad., visszafelé 4 ad.+1 iuv. Az irodalom tehát alig beszél a kis sirály tavaszi vonulásáról, csupán egy- egy adat III., IV. és V. hónapokban. A megfigyelések zöme IX. hóra esik, csak ismét egy-egy észlelés a VIII., illetve a X. hóból. 1946—1971 között elég rendszeresen találkoztam kis sirállyal. Megfigye- leseimet kiegészítik ebből az időszakból BABAY KÁROLY, DR. GYÖRY JENŐ, DR. JANISCH MIKLÓS, KIRÁLY ÍVÁN, DR. MOSANSZKY ÁRISZTID, DR. PÁTKAI IMRE, SÁGI KÁROLY EDE, DR. STERBETZ ÍSTVÁN, DR. TAPFER DEZSŐ és DR. Tinpy ZOLTÁN szíves közlései. Összegezve a bő adatsort ez havonként a kö- vetkezőképpen oszlik meg: IV. — 6; Vow NL Ze VI DVI 12; IX. — 9; X. — 1; XI. — 12; XII. = 92 megfigyelés. Ezekből a legtöbbet Keszthelynél (1 4); illetve a fonyódi halastavakon (14) vegeztem. Elég gyak- ran talälkoztam kis sirällyal a fonyödi mölönäl (5) és a viszonylag ritkän läto- gatott tihanyi rev körül (6). Összehasonlítva az utóbbit a rendszeresen fel- keresett parttal Keszthely és Fenékpuszta között, ez igen nagy szám, mivel az utóbbi szakaszról mindössze 4 megfigyelésem van, amit csak azzal magya- rázhatok, hogy valószínűleg itt kijjebb járnak a vízen a kis sirályok. 2—2 megfigyelésünk van az Írma-pusztai halastavakról, Siófokról, Balatonfüred- ről és a Fonyód — Badacsony közti hajóútról, Káptalanfüredről; 1—1 meg- figyelés a B alatonszentgyörgy előtti öbölből és Balatonföldvárról. Összevetve ezeket az irodalmi adatokkal, azt látjuk, hogy a megfigyelések pontja nagy- jából azonos, de míg az irodalmi adatok közt alig akad tavaszi, addig az új megfigyelések zöme májusi, viszont márciusi adat nincs közöttük. A kis si- rály mozgása a Balatonnál ezek alapján a IV. hóban indul meg. A korábbi adatok : keszthelyi móló, 1965. IV. 2. (2 iuv.). A tavaszi vonulás az V. hóban kulminál (vö. Lovassy), de évente nagy lehet az eltolódás, így már áprilisra, illetve megkésve júniusra eshet. A tavaszi vonulás végét nehéz meghatározni, ivaréretlen példányok talán át is nyaralnak a Balatonnál. Ez ellen szólnak a fonyódi halastavakon végzett megfigyeléseim, pl. 1965. VI. 23. (kb. 50 ad. és iuv. vegyesen) ; 1962. VII. 2. (l. ad. és 20 iuv.). A tihanyi révnél is láttam 1968. VII. 18-án két öreg példányt, de ebben az esetben figyelembe kell venni, hogy a nagy szárazság miatt a partmadarak vonulása is ilyen korán megindult. A VIII. és a IX. hóban erős az őszi vonulás — régebbi adatok zöme a IX. hóra esik — ; a X. hóban csak egy ízben sikerült megfigyelnem a kis sirályt 117 (Balatonbereny, 1952. X. 15., 4 db), viszont a XI. hönapböl csaknem ugyan- ennyi adatot (12) sikerült 6sszeszednem, mint az V. hönapböl. Az öszi vonu- lasi görbe kettős csúcsát azzal magyarázom, hogy évente igen nagyok az idö- ponti eltolódások. A két dece ee adatom egymast követö napokröl ered pone dase móló, 1951. XII. 24. és 25., 1 db). Ez a példány a zajló jég közé sapkodott. Messze le »gnépesebb Liu eszlelte MosAnszky, 1966. VIII. 97. -en Siöfoknäl (200 — 300), illetve PATKAI 1971. VIII. 25-én a tihanyi revnel (kb. 200), de ugyanitt 1963. VII. 25— VIII. 4. között BABAY 120 — 150-et; 1964. VII. 24-én KIRÁLY. TAPFER 80 — 100-at látott, és még IX. 5-én is volt 30; IX. 7-én több. Általában en csak egyes példányokkal vagy 10-en aluli csapataival találkoztam, 10-en felüli mennyiségeket csak a következő esetek- ben: Keszthely, 1958. XI. 25. (1347); fonyódi móló, 1961. XI. 14. (15— 16); fonyódi halastavak, 1962. VII. 2. (21); 1965. VI. 23. (kb. 50). TILDY a Kis- Balatonban látott 1958. V. 8-ân egy 15— 20-as csapatot dankasirälyokkal vegyesen. SÁGI a fonyódi Inölönäl 1970. XI. 13-än kb. 30 példányt észlelt, melyek száma odaérkezésemkor, XI. 20-án 3-ra csökkent. A kis sirály nem szokott társulni más fajokkal, de laza kötelékben a többi sirállyal együtt kíséri a személyhajókat, így fényképezte őket TiLpy 1960. VIII. hónapban Badacsony és Fonyód között. Csérszerű reptével csapkod és merül vízibogarak és küszök után. 13. Csüllő — Rissa tridactyla A Palatonnál első ízben 1941. XI. 11. és XII. 14. közt naponta észleltünk 2— 3 példányt a tihanyi Biológiai Intézet öblében, melyek közül egyet DR. Tórn LÁSZLó szíves volt kérésemre XI. 12-én begyűjteni. 1965. X. 13-án a fonyódi halastavak felett láttam egyet, 1966. VIII. 27-én MosAnszxy látott 3 fiatalt Siófoknál. 14. Fattyúszerkő — Chlidonias hybrida CHERNEL (1899) szerint: ,,K6ltézéskor... Balatonnál..." 1942. IX. 12-én Zamárdinál küszvágócsérek közt láttam egyet (1947). 1946—1971 között két ízben találkoztam fattyúszerkővel: Balatonberény, 1958. V. 24., zátonyon csérék között; Kis-Balaton Vörsi-víz, 1959. V. 26., 20 — 30 keringett. A. SIMON-HüBSCHER 1966. V. 17-én figyelte meg a Kis- Balatonban, V. 18-án pedig kettőt látott az Irma-pusztai halastavakon ; STERBETZ 1969. VI. 2-án figyelt meg egyet a tihanyi révnél. 15. Fehérszárnyú szerkő — Chlidonias leucopterus Az első megfigyelést a Balaton vidékén HERMAN (1895) végezte Somogy- szentpálnál, 1890. V. 12-én ; utána HOMEYER (1893) látta a Kis-Balatonban 1892. V. 30-án kormos szerkő csapatokban (2— 3); 1895. V. 12-én Lovassy (1897) Keszthelynél szintén kormos szerkők között észlelte, valószínűleg ezek közül származik a Keszthelyi Akadémia gyűjteményében KELLER által talált példány „Kis-balaton, 1895” adatokkal (HOMONNAY, 1940). 1896. IV. 26-án Lovassy Keszthelynél ismét találkozik a fajjal. GULYÁS (ex WARGA 118 1926, 1929) is töbh érkezési és elvonuläsi adattal szolgält a Kis-Balatonbél (1924. IV. 19.; 1925. IV. 20.), de a három novemberi adat hitelességében ketelkednünk kell. 1946 — 1971 között mindössze 25 megfigyelésem volt, melyeket kiegészi- tenek JAKAB ANDRAS és WARGA KALMAN, valamint A. SIMON-HÜBSCHER adatai. i: zöme (15) az V. hönapra esik, a tovabbiak megoszläsa: IV. —2; VI. — VII. — 2; VIII. — 3 megfigyelés. A fehérszärnyü szerk6 rendszerint oa szerkökkel jar együtt. Legkoräbbi adatom: fonyödi halastö, 1968. IV. 20; Kis-Balaton — Zalaväri-viz — 5, szemben csak 2 kor- mos szerkövel. Kéltésérél nincs tudomásom, bar nem kizárt. Három augusz- tusi adatom van csupán: Kis-Balaton — Zalaväri-viz, 1952. VIII. 27-én (1); Kis-Balaton, 1953. VIII. 10— 15. (2—3, WARGA); balatonszentgyörgyi öböl, 1968. VIII. 11-én (2 di Megfigyeléseim helyi megoszläsa: Kis-Balaton — 11: fonyódi halastó — 9; Balatonberény — 2; Balatonszentgyörgy — 1; Irma- pusztai halastö — 1; Kornyi-tö — 1 megfigyeles. Az ätvonulök száma 10 alatt szokott maradni, sokszor magános példányok kísérik a kormos szerkőket. Ennél nagyobb számú csapatokat láttam: Kis- Balaton, 1950. V. 28. (15— 20); Fonyódi halastó, 1964. V. 12. (25 — 30). 16. Kormos szerk6 — Chlidonias niger A Balaton tágabb körzetében az első példányt ENpROpY GYULA gyűjtötte 1889. V. 29-én Zalaszentmihályon. A SZIKLA által gyűjtött fiókák nyilván nem innen, hanem Sárszentmihályról származnak, tehát, nem a Balaton környékéről ( FRIVALSZKY, 1891). HERMAN (1895) is lőtt egy példányt Somogy- szentpälnäl, 1890. IV. 28-án. CHERNEL (1899) ezt az adatot a következőkkel egészíti ki: Herman Orró Tótszentpálon észlelte, hogy , mikor a turfäs területen, mely milliónyi tücsöknek volt a tanyája, a tücskök vedlettek, ami a lyuk szája előtt történt, a szerkők csapatosan kicsapták és kapkodták a tehetetleneket." HOMEYER (1893) az 1892. évi útja alkalmából V. 27-én Somogyszentpálnál, V. 30-án a Kis-Balatonban találkozott nagy csapatokkal, Lovassy Keszthelynél, 1895. IV. 18. és 1896. IV. 26-án látta az elsőket nagy csapatokban (GAAL, 1896, 1897). Szerinte (1897) áprilisban érkezik, májusban nagy csapatai találhatók a Kis-Balatonban. GAAL (1897) Balatonlellénél, 1896. IV. 26-án látta az azévi elsőket. Az 1920-as évek vonulási jelentései tavasszal túl késeiek, ősszel túl koraiak, közülük említést érdemelnek: Badacsony, 1923. X. 11. (CHERNELNE); Kis-Balaton, 1923. és 1926. XI. 9 (GULYÁS). Fészkeléséről Nacy JENG (1931) ír, hogy 1930-ban a tihanyi Belsö-tavon fészkelt, amit alátámasztanak TEN KATE (1931) nyári megfigyelései. Ho- MONNAY (1938) a Balaton víztükrére jellemző fajok közt említi, mely be- látogat a Belső-tóra is, így 1931. IX. 25-én gyűjtötték, és 1936. VI. 6-án is látott itt hármat. Másik tanulmánya (1939) alapján 1936-ban és 1937-ben az Irma-pusztai halastavakon 200 pár költött, 1938-ban a tavak vizét le- engedték, s így csak 12 pár tudott fészket rakni, a többi áttelepült a balaton- földvári halastóra és a szántódi berekbe. Az 1937. évi állomány évi ingado- zását grafikonon mutatja be, s eszerint a kormos szerkő április végén érkezik, május közepéig számuk hirtelen felszaporodik, és ez a populáció helyben marad július végéig. Ettől kezdve számuk hirtelen csökken és szeptember végére teljesen eltűnnek. A fonyódi halastavakon 1955. VII. 8-án JAKAB 119 szerint 150 par feszkelt. A Nagy-Berekben AGARDI (1935) talalt egy 20 — 30 párra becsült telepet 1935-ben. Az 1941-es folyamatos vizsgálat során IV. 27-én jelentek meg az elsők Tihanynál, a félszigeten nem fészkeltek, de el- szórtan mutatkoztak a nyár folyamán is. IX. 1-én Tihanyból eltűntek, viszont MÉGES Öreglakon IX. 25-én látta az utolsó 4—5 példányt. 1942. IX. 7— 24. között Zamárdinál rendszeresen mutatkoztak. GRÖSSLER (1963) 1961. V. 19— VI. 2. között a Balaton felett találkozott a fajjal Balatonföld- várnál, Badacsonynál és Keszthelynél. 20 példányt látott a fonyódi halas- tavakon. 1946— 1971 között, saját megfigyeléseim alapján, a kormos szerkő a Bala- tonnál következőképpen mutatkozott : 1948. IV. 14—-IX. 29. 1957. IV. 12-IX. 23. 1949. IV. 16— X. 22. 1959. IV. 15-IX. 25. 1950. TV 2 Xe JC 1961: ? — XI. 15. 1951. IV. 13-IX. 24. 1964. IV. 26 — XI. 21. 1952. IV III. 1966. 2 = X.28. 1953. IV. 14-IX. 28. 1967. f= lS. 1954. IV. 24— XI. 12. 1968. IV. 20 — XI. 17. 1955. IV. 22-IX. 28. 1969. IV Zia 1956. IV.19- ? 1970. IV. 24 — ? Nem múlott el azonban esztendő, hogy az V — VIII. hónap között ne taläl- koztam volna kormos szerkővel, főleg a Kis-Balatonban és a Keszthely — Balatonberény közti partszakaszon, ezeken kívül a fonyódi, az Írma-pusztai és az uzsai halastavakon, de láttam a badacsonytomaji öbölben (1962. X. 7., 5—6 db), a Balatonöszöd előtti parton (1968. V. 17., 7 db), Vonyarc előtti parton (1963. V. 6., 15—20 db). Legnépesebb csapatait a Kis-Balaton tavai felett tavaszi vonulason figyeltem meg, pl. 1949. IV. 16. (80 — 100); 1952. V. 2. (100—130); 1955. IV. 22. (400 — 600); 1956. IV. 24. (100-120) stb. VERTSE 1956. IV. 17-én látta itt az elsőket (100— 150); erősebb őszi vonulások a Kis-Balatonnál, pl. 1951. VIII. 5. (kb. 300); 1952. IX. 18. (100— 150) stb. Keszthely és Balatonberény között sokkal rapszodikusabbak az előfordulások, mivel a szerkők rendszerint egy gomolyagban mozognak, s ezek könnyen km-ekre odébb tolódhatnak, miáltal a megfigyelést könnyen elkerülik. Nagyobb számban a Balaton felett csak tavasszal észleltem, pl. Keszthely és Fenékpuszta közti parton, 1951. IV. 19.— V. 1. között csaknem naponta 100 — 150 és 200 — 300 közötti mennyiségben ; Balatonberény, 1950. IV. 29. (100 — 120); 1953. V. 14. (100— 120) stb. A fonyódi halastavakon már kissé más a helyzet, amire példák: 1955. VI. 27. (150— 200); 1955. VII. 19. (300 — 400, köztük sok fiatal); 1957. VII. 6. (100— 150) stb. Költésükről ugyan biztos tudomásom nincs, de az ismertetettek is valószínűsítik, hogy a kis-balatoni Vörsi-víz vízitök- és tavirózsalevelein fészkel, a halastavakon pedig az úsza- dékon. WARGA a rendkívül csapadékos 1951-es esztendőben VII. 6-án a Bocsmänyban 4 fészket talált (B—2—1—1 ova), körülötte 50 szerkővel, de VII. 18-án ezt a telepet megsemmisülve látta. A tógazdaságok a szerkő- tojásokkal sem tesznek kivételt, így a pusztulási arány igen magas, pedig a szerkők tápláléka elsősorban szitakötő, melyet reptiben kapnak el vagy lárváikat halásszák a vízből. Ez pedig a halgazdaságra nézve csak előnyös tevékenység. 17. Kacagoeser — Gelochelidon nilotica LANDECK (1842) irja elöször, hogy 1840-ben költött a kacagöcser a Balaton- nal. SZIKLA (ex TSCHUSI, 1888) 1883. VII-ban Fonyédnal a Nagy-Berekben több fiatal példanyt lött, es arra a következtetesre jutott, hogy költ is a Nagy-Berekben. KENESSEY (1891) a Velencei-töval kapcsolatban igy ir a fajröl: „Verirrt sich vom Platensee, wo er brütet...” Hosszü idön ät nines hir a kacagöcserröl a Balaton vidékéről, mig 1943. IV. 23-án Kapa nem gyüjt egy kotlöfoltos példanyt Buzsaknäl, s ezt VASVARINAK küldi (KEVE, 1962). JAKAB (1957) a fonyödi halastavak egyik szikes, 30 — 35 m?-es szigetén 1955. VII. 7-én 284 kiiszvagocsér-fészekalj mellett 2 kacagöcser- feszekaljat is talált, de két het múlva felkeresve gyürüzés céljából a szigetet, szomoruan ällapitotta meg, hogy azon a heten a Balatonon tombolö viharok az egesz telepet elmostak, a tojasok szerte uszkaltak a töban. STERBETZ, 1961. VII. 16-án a még létező Széplaki-halastavak felett figyelt meg egyet. 18. Löeser — Hydroprogne caspia Az első Balaton-környeki példányt DR. UDVARDY MIKLÓSSAL és STEFFEL GABORRAL 1948. IV. 14-én figyeltük meg a Kis-Balaton Zalavari-vize felett. Ettöl kezdve 1954-ig, mig tavasszal és ősszel hónapokig állandóan a Bala- tonnál tartózkodtam, mindkét szezonban, évente, rendszeresen megfigyel- hettem a lócsért. Későbben, amikor már csak havi egy hetre lätosathattam a Balatonhoz, több esztendőben kiesett a megfigyelésből, mivel vonulása meglehetősen rapszodikus, és egy ponton csak rövid időt pihen a madár. Mielőtt rátérnék saját megfigyeléseimre, felsorolom mások észleléseit: NAGY JENO (1955) 1951. IV. 23-án Balatonfürednél látott egyet küszvágócsérek közt ; WARGA a Kis-Balaton Zalavári-vize felett látott 1953. VIII. 13. és 14-én egyet. JAKAB (1957) 1955. VIII. 24-én a fonyódi halastavakon észlelt kettőt ; SCHMIDT EGON szíves közlése szerint 1965. VIII. 29-én kettő tartózkodott az Irma-pusztai halastavakon; SÁGI KÁROLY EDE Keszthelynél 1970. IX. 5-én 7—8 példányt figyelt meg. Magam 50 megfigyelést végeztem a tágabb értelemben vett Keszthelyi öbölben, 14 megfigyelést a fonyódi halastavakon és hármat a Kis-B Balatonban. Ezek időpont szerint a következőképpen oszlanak meg : 1948. IV. 14. — 1949. IV.16—18. — 1950. IV. 29. Ne 1951: IV. 14- V.i. IX.5— 29. 1952. V1.. VIII. 28-IX. 24. 1953. IV. 6- V. 13. IX..29. 1955. — VIII. 23 — 28. 1956. — IX. 23 — 24. 19H. EVs 12: IX. 18 — 23. 1958. IV. 17— VI. 16. — 1959 1V.219 EX: 27 1960. I. 24. IX. 2-6. 1961. IV. 20. VII. 31 -IX.4. 1962. IV. 13 — VII. 2. IX. 8-X.5. 1963. V. 4-28. IX. 8. 1964. — X. 13. 1965. — VITT. 29: 1968. — IX. 2-6. 1.970: VI. 5. IX. 5. Ezek a csapatok a következő egyedszamböl állottak : 1 példany 33 esetben 5 példany 1 esetben 2 példany 18 esetben È peldany 3 esetben 3 peldäny 6 esetben 7 peldany 3 esetben 4 peldany 6 esetben 8 peldäny 1 esetben Ehhez azonban hozzá kell fűznöm, hogy összegezve ezek a számok nem adnak azonos eredményt más összeállításokkal, mivel külön számítottam azokat a csapatokat, melyek egymástól csak néhány km távolságra pihentek, viszont kihagytam a számításból azokat a példányokat, melyek nyilvánvalóan a nagyobb csapatból váltak ki. A legnépesebb, 8 egyedből álló csapatot 1951. IV. 16-án a Kis-Balaton keleti oldalán fekvő Bocsmányban figyeltem meg, mely egy elöntött rét volt. Ugyancsak vízzel borított réten figyelhettem meg 3 példányt 1960. IV. 24-én a fonyódi halastavak mögött fekvő mocsárban, Feketebézseny irányában, danka- és kis sirályok társaságában. Végül 1957. IV. 12-én egy lócsér halászgatott növényzettel eléggé borított csatornán a, fonyódi halas- tavaknál. Ezeket az észleléseket azért emeltem ki, mivel a lócsér nem szokott füves, benőtt helyeken pihenni vagy halászni, rendszerint a nyílt víztükör felett szálldos vagy függöget, vagy zátonyokra, sima partra ereszkedik le úgy, hogy a hasának tollazata éppen érinti a vizet. Az ilyen pihenő csapatok szívesen társulnak a sirályokhoz és a csérekhez, azonban ha felriasztjäk őket, a lócsérek mindjárt különválnak. Tavasszal és ősszel egyaránt találunk örege- ket és pettyes sapkájú fiatalokat a lócsércsapatokban. A lócsérek tartóz- kodási idejének ritmusához csak egyetlen példát szeretnék megemlíteni: a fonyódi halastavakon 1962-ben IV. 13-án láttam hetet, májusban egyetlen egyet sem, VI. 26-án ismét négyet, de a szerte röpködőkkel együtt lehetett hat is, ezután VII. 2- -áig csaknem naponta felkerestem a tavat, és mindig akadt 2— 3 lócsér, de megemlítendő, hogy a legnagyobb halastavat ebben a szezonban leengedték, és a tófenékre számos más vízimadár is összegyűlt — többek között 40—60 ezüstsirály, főleg fiatal, 40— 50 dankasirály, 1 kis sirály, ujjas lilék, piroslábú cankók, füstös cankók, réti cankók, pajzsos cankók, nagy pólingok stb. — szóval a faunaösszetétel nem felelt meg az évszaknak. 19. Küszvágó csér — Sterna hirundo A szorosabban vett Balaton egyik legjellemzőbb madara. Tavasztól őszig mindenfelé libeg a víz felett, vagy kisebb-nagyobb csapatokban pihen a zátonyokon és a fövenyes partokon. Olykor talán még a dankasirálynál is gyakoribb. Nevét is onnan kapta, hogy zuhanórepüléssel csap le a küszök után a Balatonba. Találkozhatunk küszvágó csérrel a környező tavakon és mocsarakban is, ahol költ, de táplálékát oda is főleg a Balatonból hordja. MADARÁSZ Fonyódról hozott 1879 augusztusából egy fiatal példányt (ex FRIVALDSZKY, 1891). SZIKLA (1886) eleinte azon az állásponton volt, hogy a Velencei-tó állománya látogat el a Balatonra, később (1888) azonban leszögezte: „Auf dem Platensee ist die Art am meissten vertreten.” LOVASSY (1897) szerint a küszvágó csér csak májusban jelenik meg a Balatonnál, majd a nyár végével jelentkezik újra, de előző vonulási jelentéseiben adott már korábbi érkezési dátumokat is : Keszthely 1895. IV. 10. és 1896. IV. 19. GAAL 122 dd ad (1897) Balatonlellénél 1896. IV. 18-án figyelte meg az első érkezőket. Igen korai HERMAN (1895) adata: Somogyszentpal, 1890. III. 10. Az 1941-es folyamatos vizsgálat során az elsőket IV. 16-án figyeltük meg, de VII. ho elejeig Tihanynäl csak szörvanyosan mutatkoztak, juliusban szamuk hirtelen annyira felugrott, hogy felülmúlta a dankasiralyokét; az utolsókat Balaton- fürednel IX. 13-án észleltük, de az első ,,szinkron-kutatas” során még IX. 25-én is látott Warca a Kis-Balaton Vörs felé eső oldalán kettőt, MEHES pedig Öreglaknál 5— 10 példányt. 1942-ben az elsőket IV. 2-án észleltük Tihanynäl, az utolsókat IX. 20-án a Balatonlelle melletti parton, illetve IX. 24-én Zamárdinál. 1911—1926 közti évekből számos vonulási adatát közölték, melyek közül csak a jelentősebbeket említem meg: 1896. IX. 7—15. közt GAAL (1896) Balatonlellénél nagyarányú gyülekezésüket észlelte ; CHERNELNÉ eh nál 1923. X. 8-An látta az utolsókat. KELLER Keszthelynél 1920200 TON ie X. 8. és 1923. X. 20-án KELLER. (1923) szerint 1920. IX. 9-én Keszthelynél a Zamori öbölben kb. 200 példány gyűlt össze. Vonuläsära vonatkozólag egy igen értékes adatunk van (RATKAI, 1967): a DR. TAPFER DEzSŐ által, az Irma-pusztai halastavakon 1962. VII. 20-án a 143 357 sz. gyűrűvel jelzett példány 1964. I. 15-én Mocambique-ban Lou- renco, Marques mellett került kézre. Költeseröl az elsö biztos adatot CERVA (1926) közli, aki Irma-pusztan 1923. VIII. 20-án tojásait, VIII. 27-én 6— 7 napos fiókáit találta, és ebből arra kö- vetkeztetett, hogy kétszeri költésről, legalábbis utóköltésről lehet szó. Az állományt kb. 1000 példányra becsülte. Megállapította továbbá, hogy 45 éves kutatásai során egész Magyarországon ez volt a legnépesebb kolónia. Végül megfigyelte, hogy : a küszvágó csérek egy-két napos fiókáikat gilisztákkal ete- tik. Ugyanezt a telepet kereste fel 1936-ban és 1937-ben Homonnay (1939), amikor is 50—60 párra becsülte az állományt. A fészkek úszó növenyzeten, vagy tőzegdarabokon épültek. HOMONNAY gr afikonja szerint IV. hó közepén indul el a 0- pontról a görbe, mely IX. hó végéig elég alacsonyan ingadozik, majd ekkor ismét a 0 pontra esik vissza. 1938-ban a halastavakat leengedték, s így nem sikerült a küszvágók költése. CERVA és HOMONNAY még dicsérik a halgazdaságot, hogy El un a cserek nyugodt költese biztositott. Ez a helyzet azonban megvältozott, mivel ma a tögazdasäg a csért is „kärtekony- nak" ítélte, és telepeit pusztitja, úgy hogy alig marad eredményes költés. A Nagy- Berekben 1935-ben AGÁRDI (1935) bukkant egy 80—100 párból álló telepre, melyen egy-egy tőzegcsomón néha 20 fészket is talált. NAGY JENŐ (1931) feltételezte, hogy a küszvágó Tihanyban 1930-ban a Belső- Tavon költött, ezt azonban bizonyítani nem sikerült. A küszvágók valóban költési időben is ellátogatnak a Belső-Tóra anélkül, hogy ott lefészkelnének. 1955. VII. 7-én JAKAB (1957) fedezte fel telepüket a fonyódi halastavak em- lített szikes szigetén. 30 — 35 m? területen 284 fészket számolt meg, azonban a VII. 19. előtti héten vihar tombolt a Balatonon, mely a telepet a kacagócsé- rekkel együtt úgyszólván elmosta. A halastóban szerte úszkáltak a csér- tojások, és csak 54 párnak sikerült eredményesen költenie. Saját, küszvágó csérre vonatkozó jegyzeteim az 1946 — 1971 közti évekről 12 oldalt tesznek ki, melyekből csak a lényeget kívánom megemlíteni. Első és utolsó megfigyeléseim napjai a következőkben foglalhatók össze : 1948. ÍIV.11— ? 1960. HIS TX: TT. 1949. IV. 19 -IX. 16. 1961. IV. 15—X. 5. 1950. IV. 12-IX. 18. 1962. IV. 15-IX. 15. 1951. IV. 7-IX. 22. 1963. IV.21—IX. 6. 1952. IV. 20—IX. 19. 1964. IV. 26-IX.19. 1953. IV. 6- ? 1965. IV. 19— VII. 29. 1954. IV 13 IX 19. 1966. IV. 16 — ? 1955. IV. 24 — VIII. 26. 1967 IV. 12 — to 1956. IV.19-IX. 21. 1968. IV. 20-IX. 6. 1957. IV. 12 -IX. 23. 1969. IV. 16 —IX. 3. 1958. IV. 17-IX. 23. 1970. IV. 18 — ? 1959. IV. 18-IX. 25. LOWE: IV. 15 — ? A nyar folyaman a Balaton felett vagy a deli part tavainal, mocsarainäl kiiszvagét mindig láthatunk, de mar a Kis-Balatonban bar gyakorta taläl- koztam vele, de sohasem nagyobb szamban. Az északi part tavainal koränt- sem rendszeres az elöforduläsa, pl. az uzsai halastavakon magam csak 1962. V. 6-an láttam egyet, TAPFER, PILCHER és kiseröink pedig 1966. VIII. 9-én 8— 10 peldänyt; a Kornyi-tönäl sohasem találkoztam küszvagöval. Telepeit megtaláltam 1950. V. 25-én a Kis-Balaton északi csúcsán Sar- mellek iranyaban (50—60 par), valamint a fenti adaton kiviil a fonyédi ha- lastöban 1966-ban a műút felőli oldalon, a nadastöl védett sarokban, uszadé- kon. Valószínű, hogy a fonyódi halastavak egyes rejtett zugaiban más esz- tendőkben is fészkelt, emellett szölnak egyes majusi megfigyelések, amikor nagyobb számban találkoztam itt küszvágókkal, pl. 1956. V. 18. (300 — 400) ; 1957. V. 15. (100-150); 1965. VI. 28. (70— 80) stb., de ezek még nem bizo- nyitékok. Legällandöbb fészkelése még mindig Irma-puszta, ahol 1954-ben PATKAI 50—60 part talált; 1955-ben WARGA szerint a telepet megsemmisítették ; 1960-ban 200—250 pár; 1961-ben 400—500 pár. 1962-ben itt gyürüzött; 1963. V. 28-án 300 — 350 példány tartózkodott a halastónál, telepük akkor fel volt dúlva, de a madarak újra kezdtek fészkelni; 1964. VI. 27-én 50— 60 pél- dany valószínűleg költött 1966-ban, G. WinpirscH látta; 1969. VI. 4-én DR. FODOR TAMÁS kb. 150 párra becsülte telepüket, annak ellenére, hogy sok fészket már elpusztítottak. Tavasszal a sirályokkal stb. a zátonyokon ur gyülekezni, pl. Balaton- berény, 1951. IV. 18— 21. (60— 80); 1952. IV. 20. (60— 80), de VI. 5-ig sza- muk megnövekedett 100 — 150 darabra; 1953. v. 11 — 16. (60 — 80, köztük né- hány par in copula); 1958. VI. 16. (60— 70); 1950. V. 1-én a keszthelyi móló előtt dankasirályokkal vegyesen 100—120 példány kavargott a víz felett; 1951. V. 1-én 60— 80 Keszthely és Fenékpuszta között az egyik fövenyes öböl- ben stb. Az őszi gyülekezésre is adhatok néhány példát: Balatonberény, 1951. IX. 5—11. (50— 60); Keszthely, 1953. VIII. 7. (50— 60); a fonyódi halasta- vakon 1955. VIII. 23. (100— 150); 1956. VIII. 21. (150 — 200) stb. Szıss 1951. VIII. 18/19. éjszaka 24— 1 öra közt 70—80 darabot latott Balatonfenyves- nel del felé húzni. 20. Sarki eser — Sterna paradisea = macroura A sarki csér sem magyarországi, sem balatoni előfordulása bizonyítva nines, még hiteles megfigyelést sem végzett senki. GAAL (1903) felveti a ker- dest, hogy a Balatonboglarnal 1903 szeptemberében összegyűlt nagy küsz- vágó csapatban vajon nem volt-e sarki csér is? Van további néhány gyanús téli megfigyelés csérről, melyekről nem dönthető el, vajon tényleg küszvágók 124 voltak-e vagy elköborolt sarki cserek, igy: Balatonfüred, 1911. II. 25., de saj- nos LAMBRECHT (1912) meg azt sem közölte, hogy ki figyelte meg a csert; GULYÁS a Kis-Balatonböl négy even at feltűnően kései távozásukat jelen- tette (WARGA, 1924, 1926, 1929): 1923. XI. 13.; 1924. XT. 11.; 1925. XI. 1.; 1926. XI. 13., de ebben az esetben még az is feltételezhet6, hogy a hönap puszta eliräsäröl van szó. WARGA 1953. XI. 10-én látott egy csért a Kis-Ba- latonban (BERETZK, 1955). BERETZK erre és saját Szeged — Fehér-tavi meg- figyelésére írja, hogy a sarkicsér-gyanus példány begyűjtése mennyire kiva- natos lenne. 21. Kis csér — Sterna albifrons SZIKLA (1888) a Nagy-Berekben, Fonyód határában 1886. VIII. hó elején és 1890. VIII. 12-én figyelt meg kis csért, sőt az utóbbit be is gyűjtötte, és elküldte a Magyar Nemzeti Müzeumnak (FRIVALDSZKY, 1891). GAAL (1897) Balatonlellenel 1896. IX. 7—15. között a küszväagöcser- csapatban néhanyat latott, majd (1903) kettöt Balatonboglärnäl 1903. VIII. 28-4n. Lovassy (1897) szerint a kis cser a vonulas idején gyérebb szamban megjelenik. A Kis-Balatonböl kapott is egy bizonyító peldänyt. 1946— 1971 között magam csak 16 esetben talälkoztam kis csérrel, leg- többször Keszthely közvetlen határába eső parton (9), valamint Balaton- berénynél (5), a további két észlelést a Balatonszentgyörgy előtti öbölben végeztem. Legtöbbször az V. hóban láttam (7), de ehhez hozzá kell fűznöm, hogy 1950. V. "27 — 30. közt és 1953. V. 13 — 23. közti napokban nyilván ugyan- azokról a példányokról volt szó; IV. hóban csak egyszer (Balatonberény, 1951. IV. 30. 2—3), VI. hóban kétszer figyeltem meg (Keszthely — Fenék- puszta, 1949. VI. 13. — 1; 1957. VI. 15. — 2). Júliusi adataimat (Keszthely, 1949. VIE 23 2— 251950 VEL 25. = 4: Balatonbereny, 1950. VII. 27. — 10-12), valamint az augusztusiakat, (Balatonszentgyòrgy előtti öböl, 1952. VIII. 28. — 1; 1968. VIII. 1. — 1) az őszi vonuläshoz sorolom. Az utóbbi öblöt a nyaralók kevésbé häborgatjak, és így VIII. hó végén itt sok Limicola és vízimadár gyűlik össze, különösen kedvező vonulást figy elhettem meg a hónap legutolsó napján. Legkorábbi megfigyelésem : Balatonberény, 1951. IV. 30.; a legkésőbbi: Keszthely, 1951. IX. 3. (3 db). A kis csér többnyire magánosan (6 esetben) vagy kettesével (6 esetben) mutatkozik, csupán a fent említett esetben láttam csapatukat (10— 12), de mindig csatlakozik a sirályokhoz vagy csérekhez, STOLLMANN ANDRÁS 1962. VIII. 3-án a gyenesdiási strandon figyelt meg egyet. A kis csér két okból nem tekinthető a Balaton rendszeres átvonuló mada- ranak: először is az 1941-es folyamatos vizsgálat során, mely igen kedvező és fajokban dús esztendőnek bizonyult, kis csért nem láttunk, másodszor a 25 éves kutatás során csak 6 esztendőben sikerült ezzel a fajjal találkoznom. A két körülmény összejátszása nem lehet véletlen. Összefoglalás A Balaton és környékéről eddig 18 sirályrokon fajt sikerült igazolni. Közöttük a sarki sirály az egyetlen magyarországi előfordulás, a nagy hal- farkas megfigyelése pedig az első adat volt hazánkból, amit néhány évvel utána egy bizonyító példány is megerősített, csakhogy ennek lelőhelye (Móriczhely, 1963. IX. 29.) már kívül esik a Balaton körzetén, ha nem is fekszik távol (délre) tőle. Három faj előfordulása (nyílfarkú halfarkas, dol- mányos sirály, sarki csér) bizonyítatlan maradt, bár az irodalomban fel- tételezéseket találhatunk. ; Gyakorisag szempontjából első helyen állanak a dankasirály és a küszvágó CSET, mindkett6 költ is, ha nem is magän a Balatonon, de környeken, az előbbi gyakran át is telel. A második sorba kerül a kormos szerkő, mely ugyancsak költ a környező mocsarakban. A következő kategóriába két faj kerül: az egyik a kacagócsér, mely faj bizonyíték arra, hogy költés alapján sem könnyű sorrendbe szedni a madár fajokat. Ti. a kacagócsér kimondottan ritka madár a Balaton környékén, de ha megjelenik, rendszerint fészkel is. Másik faj a fehérszárnyú szerkő, mely ugyan gyakrabban észlelhető, de fészkelését a Balaton környékén bebizonyítani nem sikerült, bár feltételez- hető, hogy ha népesebb kormosszerkő-telep alakul ki, azokhoz csatlakozik és költ. Ismét egy kategóriában tárgyalhatjuk a rendszeresen átvonuló, áttelelő vagy átnyaraló fajokat, mint az ezüst-, a kis és a viharsirályt, az utóbbi a Balaton jellegzetes téli madara. Nehezen sorolható be a heringsirály és a lócsér. A heringsiralyböla Balatont rendszerint fiatal, barnás színezetű példányok keresik fel, melyeket megfigye- lés alapján a fiatal ezüstsirályoktól megkülönböztetni csak igen kedvező körülmények közt lehet. Valószínű, hogy gyakrabban fordul elő, mint azt megfigyelés alapján meg lehetne állapítani, kiszínezett öregek könnyen fel- ismerhetők, de ezek nem mindennapos jelenségek a Balatonon. Más prob- lémát vet fel a lócsér. A faj csak az 1930-as évek óta vonul át rendszeresen Magyarországon. A pihenő példányok csak rövid időre ereszkednek le, vonulá- sának időpontja és időtartama pedig rendkívül ingadozó, így könnyen el- kerülhetik a megfigyelők figyelmét. Feltételezhető azonban, hogy bár kis számban és rövid időtartamra keresi fel a Balatont, ott ma már rendszeresen átvonuló. Alkalmi vendégeknek tekinthetjük az ékfarkú halfarkast, a szerecsen- sirályt, a csüllőt, a fattyúszerkőt és a kis csért. A legtöbb fajnak — kis egyedszáma miatt — gazdasági jelentősége a Balatonnál nincs, annál több a vita a rendszeresen előforduló fajok esetében. A halgazdasagok minden sirályt, halfarkast, csert és szerköt halevönek tarta- nak, és ezért mint „kärtekonyt " üldözik. Az ilyen beállítottságú emberek alig győzhetők meg arról, hogy pl. a szerkők elsősorban rovarevők, sőt éppen a halgazdasági kártevőket fogyasztják elsősorban, és ha el is kapnak egy-két halacskát, az apró szeméthal. A sirályok — kivéve a csak kis számban megjelenő, kis termetű sirályokat — nem buknak a víz alá a hal után, hanem csak fejüket dugják a v ízbe vagy éppen felületére csapnak be, nem fejjel előre, hanem a hasukra esnek. Ezzel a halászati móddal pedig egészséges halat, legalábbis egészséges körülmények közt élő halat fogni nem tudnak, csak oly: an halat, amelyik „pipäl”, vagyis a viz felszíne közelében úszik. Rendszeres halevést csak az ún. „nagy sirälyok- 126 nal” sikeriilt kimutatni, melyek azonban táplálékukat a parton vagy a jégen keresik, vagy pedig a halászhajókat követik, és amikor a hálókat behúzzák akkor tömörülnek a visszadobott halakra a hajók köré. Tehát dög- halat vagy sebzett halakat fogyasztanak. Az 1968. tavaszi nagy balatoni halhullás egész különös kérdést vetett fel, a vegyszeres mérgezésben el- hullott halakhoz még a nagy sirályok sem nyúltak. A gazdasági vita legfőbb tárgya a dank asirály. Mär Homonnay (1939) írja, hogy a dankäk fiékäiknak nem a halastavakrél, hanem a környezö szantöföldekröl hordanak rovart, eleséget. Számos megfigyelés szerint a sirályok a traktort, vagy az ekét kísérik, vagy a frissen szántott földeken tömörülnek stb. A fonyódi halastó gátján 1956. májusában gyűjtöttem köpe- teit, JAKAB 1958. V. ában és 14: 1 arányában kártevő rovarokat találtunk bennük (Curculionidae, Carabidae, Elateridae, Pentodon), csak egyben volt halszálka, de kérdéses, melyik halfajtól; a másik sorozatban is rovarók domináltak (Gryllus, Pentodon, Curculionidae, sáska, pók), egyetlen apró vizicsiga ( Anisus spirorbis) és 1— 2 ásóbéka-maradvány akadt bennük. Egy lőtt dankasirályban volt csak hal, de annak faját nem sikerült meghatározni (KEvE, 1962). Kétségtelenül a legnagyobb halfogyasztó a küszvágó csér, de aki csak egyszer is meglátogatta telepüket, észrevehette, hogy a küszvágó csak ritkán halászgat halastavakban, fiókáinak küszöket hord a Balatonról, és állandó a járás a telep és a Balaton között. A küsz pedig mint haszonhal legfeljebb a fogas táplálékaként jöhet számításba, de TÖLG (1962) tanulmánya szerint a et faj ökológiai kapcsolatát mar regen megzavarták a kultúrlétesítmények. A madarak gazdasági megítélésénél a szerzők rendszerint elfelejtik figye- lembe venni a madár testnagyságát, testalkatát, táplálkozási módját. Nem növényevő madarak, ha kis testűek, zsákmányuk is csak kicsi lehet, napi élelmiszerszükségletük is kevés. Tehát halevőnek minősíthető madár gazda- ságilag csak akkor jöhet számításba, ha elég nagy testű. Viszont nagy testű vízimadaraknak karcsú testalkatúaknak kell lenni ahhoz, hogy egészséges, jól mozgó hal után vethessék magukat, és azt el is tudják fogni. Sok esetben a madárban található hal döghal " vagy a víz felszíne közelében úszkáló beteg hal. Egészséges hal csak akkor marad a vízfelszín közelében, ha a víz oxigén- tartalma annyira megromlott, hogy mélyebben nem tudja magát fenntartani. Így tehát a sirály- stb. gyülekezés sok esetben jó előrejelző szolgálatot tesz a halgazdaságnak, hogy a halastó vizét felfrissítse, más mechanikai műveletre van esetleg szükség, szabad vizeken pedig a vízszennyeződés veszélyére figyelmeztetnek a madarak. Más a helyzet a leeresztett halastó esetében, mely terített asztal minden halevőnek. Ilyen szempontból különleges helyzetük van a balatoni halas- tavaknak, mivel azok jó. része ivadéknevelő, tehát nem a szokványos őszi migleéresztés és lehalaszas mödszeret követik, hanem aszerint történik, ahogy megrendelést kapnak halivadékra. Természetesen meleg nyáron ilyen víz- leeresztés igen nagy veszélyt jelent a halivadék számára (oxigénhiány, hal- betegségek terjedése stb.). Még a leeresztés idején is figyelembe kell venni, hogy a tavak szokásos árkaiba nagyszámmal gyűlnek össze a vágó durbincsok, melyek i igen kellemetlen táplálékkonkurrensek minden halastóban. A sirályok nem válogatnak, abból fogyasztanak többet, amelyik gyakoribb, tehát csak jó szolgálatot tesznek a tógazdaságnak a durbincs gyérítésével, és nem ki- zárólag pontyivadékot kapnak el. Ezzel természetesen nem azt mondjuk, hogy a sirályfélék semmiféle kárt 127 sem tesznek, de ha merlegeljük az erveket s az ellenerveket, nem is beszelve a törvenyes vedelemröl, a balatoni siräly-, csér- és szerkötelepek sokkal több kíméletet és türelmet érdemelnének a halgazdasäg részéről, még a Bala- ton környeki különleges viszonyok között is. Irodalom — Literatur Agárdi E. (1935): Küszvägécsér-telep a balatoni Nagyberekben. M. Vadäszujsäg. 35. 429 — 430. p. Agárdi E. (1968): Dankasiräly-telep a balatoni Nagyberekben. (Colony of black-headed gulls in Nagyberek...) Aquila. 75, 287. et 298 — 299. p. Balat Fr. (1962): A nagy halfarkas mint a magyar fauna új tagja. (Die grosse Raubmöwe eine neue Art in der Avifauna Ungarns) Aquila, 67 — 68. 1960 — 61. 203 — 243. p. Balat Fr. (1962): Néhany madärtani megfigyelés egy magyarorszägi üdüles folyaman. (Ornithological Observations in the Course of a Vacation-Trip to Hungary) Aquila. 67-68. 1960—61. 238. et 261 — 262. p. Beretzk P. (1954): A löcser Magyarorszagon. (Die Raubseeschwalbe (Hydroprogn caspia Pall. in Ungarn) Állattani Közl. 44. 135 — 147. p. Beretzk P. (1955): Ritkán megjelenő madarak a szegedi Fehér-tavon. (Birds rarely occur- ing at Lake Fehértò near Szeged.) Aquila. 59 — 62. 1952 — 55. 373 — 374. et 433. p. Beretzk, P.— Keve, A. (1970): Die Schwarzkopfmöwe, Larus m. melanocephalus Temm., in Ungarn. Lounais — Hämeen Luonto. 37. 18. p. Beretzk P.— Keve A. (1971): Die Raubseeschwalbe, Hydroprogne caspia [Pall. in Ungarn (1953 — 1969)] Zool. Abh. Mus. Tierk. Dresden, 30. 18. 227 — 242. p. Beretzk P.— Keve A.— Schmidt E. (1959): Az egyidejü (synchron) vizimadär kutatäs fel- adatai... (Tasks and some Results of Synchronous Research of Water-Birds) Allatt. Közl. 47. 119— 124. p. Cerva F.(1926):A küszvägö esér (Sterna hirundo L.) kétszeri költese... (Zwei Bruten der Fluss-Seeschwalbe . ..) Aquila. 32 — 33. 1925 — 26. 171— 176. p. Chernel I. (1899): Magyarorszäg madarai. Budapest, 830. p. Chernel I. (1918): Jegyzetek az őszi vonulásról a Balaton vidékéről. (Notizen über den Herbstzug aus der Gegend des Balaton-Sees) — Aquila. 24. 1917. 24 — 29. p. Chernel I. (1918) : Oszi megfigyelések a Balaton vidékéről 1918-ban. (Herbsbeobachtungen aus der Gegend vom Balaton-see im Jahre 1918) Aquila. 25. 1918. 115 — 126. p. Chernel I. (1920) : Oszi megfigyelések a Balaton vidékéről 1919-ben (Herbstbeobachtungen aus der Gegend vom Balaton-see im Jahre 1919) Aquila. 26. 1919. 41 — 45. p. Chernel I. (1921): Adatok a Balaton és a Velencei tó madärfaunäjähoz. (Beiträge zur Vogelfauna des Balaton-und Velencer-See) Aquila. 27. 1920. 244 — 245. és 264 — 266. p. Chernel I. (1922): Jegyzetek a Balaton mellekeröl 1921 öszen. (Herbstnotizen (1921) vom Balaton-See) Aquila. 28. 1921. 127 — 130. p. Csörgey T. (1903): Gyűjtemények (Sammlungen) Aquila. 10. 293 — 295. p. Entz G.— Sebestyén O. (1940): A Balaton élete. M. Biol. Kut. Munk. 12. 1— 169. p. Entz G.— Sebestyén O. (1942): A Balaton élete. Budapest. 366. p. Entz G.— Sebestyén O. (1946): Das Leben des Balaton-See. M. Biol. Kut. Munk. 16. 179-411. p. Erard, Chr. (1960): Sur Vaire de reproduction, les zones d’hivernage et les migration de la Mouette Pygmée... Alauda. 28. 196 — 228. p. Erard Chr. (1962): A Rajna és a Duna mint a kis sirály szárazföldi vonulási útvonala. (Rhine-Danube as transcontinental migration routes for the Little Gull) Aquila. 67 — 68. 1960 — 61. 79 — 89. p. Fridvalszky J. (1891): Aves Hungariae. Budapest, 197. p. Gaal G. (1896): A madärvonuläs Magyarországon... (Der Vogelzug in Ungarn...) Aquila. 3. 7—116. p. Gaal G. (1897): A madärvonuläs Magyarorszägon... (Der Vogelzug in Ungarn...) Aquila. 4. 44—104. p. Gaal, G. (1897): Herbst-Excursion an das südliche Balaton-See Ufer. Orn. Jb. 8. 10 — 20. p. Gaal, G. (1898): A madärvonuläs Magyarorszägon... (Der Vogelzug in Ungarn...) Aquila. 5. 226 — 279. p. Gaal G. (1903): Adatok a Balaton madärfaunäjähoz. (Beiträge zur Vogelfauna des Bala- ton-See’s) Aquila. 10. 215 — 218. p. È Gaal G. (1903): Sùpped6 sirdombok. Bal. Müz. Egy. I. Evk., 43 — 49. p. 128 Greschik J. (1910): A madärvonuläs Magyarorszägon... (Der Vogelzug in Ungarn...) Aquila. 17. 1—- 127. p. Greschik J. (1933): Stercorarius parasiticus L. a Balatonon. (Stercorarius parasiticus L. am Platensee) Köcsag. 6. 6. 93. et 95. p. Greschik J. (1938): Stercorarius parasiticus L. újabb előfordulása a Balatonon. (Stercora- rius parasiticus L. abermals am Balaton) Kócsag. 9— 11. 1936 — 38. 95. et 101. p. Grossinger, J. B. (1793): Universa Historica Physica Regni Hungariae... II. Ornitholo- ia. Posonii et Comaromii. 472. p. Grössler, K. (1963): Ornithologische Notizen vom Balaton. Falke. 10. 46 — 51. p. Hedemann, H. (1928): Was wir in Jugoslavien suchten und was wir dort fanden. Beitr. Portpfl. Vög. 4. 214— 221. p. Herman O. (1895): A madärvonuläs elemei Magyarországon 1891-ig. Budapest. 238. p. Herman, O. (1895): Die Elemente des Vogelzuges in Ungarn bis 1891. Budapest, 216. p. Homeyer, A. (1893): Nach Ungarn und Siebenbürgern. IV. Orn. Mschr. 18. 13— Zip. Homeyer N. (1938): A Tihanyi-felsziget madarai... (Die Vögel der Halbinsel Tihany . . . ) M. Biol. Kut. Munk. 10. 52 — 83. p. Homonnay, N. (1938): Einige bemerkenswerte Brut-Beobachtungen in der Umgebung des Balaton-Sees. Fragm. Faun. Hung. 1. 60 — 62. p. Homonnay N. (1938): A Balaton dankasirälyainak költöhelye. Búvár. 4. 205 — 208. p. Homonnay N. (1939): A Balaton költő madarai... (Die Brutvögel des Balatonsees. . .) M. Biol. Kut. Munk. 11. 194 — 232. p. : Homonnay N. (1939): A balatonmelléki biotöpok kialakulásának jelentősége . . . (Uber die Bedeutung der Ausbildung der Biotope in der Umgebung des Balaton-Sees...) Allatt. Közl. 36. 38 — 53. p. Homonnay, N.(1939): Beobachtungen an brütenden Vögeln aufder Halbinsel von Tihany im Jahre 1938. Frag. Faun. Hung. 2. 28 — 31. p. Homonnay N. (1940): A Balaton és környékének madarai. (Die Vögel des Balaton und seiner Umgebung) M. Biol. Kut. Munk. 12. 245 — 276. p. Homonnay, N. (1941): Die ornithologische Einheiten „Belsö-t6” von Tihany. Fragm. Faun. Hung. 4. 43 —48.p. Homonnay N. (1944): Béka kärtetelek a vizimadarak tojäsaiban. (Von Fröschen verur- sachte Schäden an Gelegen von Wasservögeln) Kócsag. 12— 16. 1939 — 43. 87 — 88. et E93. p. Jakab A. (1957): A kacagéesér fészkelése és a lócsér előfordulása Fonyödon. (Appear- ance of the Gull-billed Tern and the Caspien Term at Fonyöd [Lake Balaton]) Aquila. 63 — 64. 1956 — 57. 284., 342. p. Kadlec, O.— Basova, D (1965): XIV. Bericht der Beringungsstation der Tschechoslowa- kischen Orn. Gesellschaft... Sylvia. 17. 107 — 206. p. er Kate Ten, ©. B. G. (1931): Néhány ornitolögiai megfigyelés a Tihanyi-felszigeten. (Einige ornithologische Beobachtung an der Halbinsel Tihany) M. Biol. Kut. Munk. 4. 84 — 86. p. Keller O. (1922): A Balaton teli madärviläga. A Termeszet. 18. 40 — 42., 49 — 54. p. Keller O. (1923): Őszi madártani megfigyelések Keszthely környékén. A Termeszet. 19. 8-10; 20-21; 33; 45 — 46; 57—58; 66— 67. p. : Keller O. (1923): Adatok a Balaton környékének őszi madärvonuläsähoz és téli vendégei- hez. A Termeszet. 19. 116. p. = Keller O. (1934): Ritkäbb és erdekesebb madarak Keszthelyen és környeken. Keszthely, 33. p. Keller O. (1935): Képek a Balaton madärvilägäböl. Keszthely, 53. p. u | Kenessey, L. (1892): Vorlàufige Uebersicht der Ornis des Weissenburger Comitats in Ungarn... Schwalbe. 15 — 16. Separatum. 39. p. Keve (Kleiner) A. (1938): Die Bedeutung der Biotope in der Leitlinie des Vogelzuges. Festschr. Strand, 4. Riga. 634 — 642. p. Keve (Kleiner) A. (1939): A biotöpok jelentősége a madarak vonuläsänäl. (On the Impor- tance of Biotopes in the Bird-Migration) M. Biol. Kut. Munk. 10. 84— 92. p. , Keve A. (1950): Vékonycsőrű víztaposó, lócsér és pehelyréce a; kis-balatoni rezervátum területén. (Red-necked phalarope, Caspian tern and Common eider on the reservate territory of Kis-Balaton) Aquila. 51 — 54. 1944 — 47. 158. és 181 — 182. p. Keve A. (1954): A szerecsensiräly ismét megjelent a Balatonnál. (Mediterranean Black- Headed Gull on Lake Balaton again) Aquila. 55 — 58. 1948—51. 227. és 270-271. p. Keve A. (1954): Különösebb vendégek a Kis-Balaton védteriiletén. . . Unusual visitors on the Bird-Reservation , Kis-Balaton? . . .) Aquila. 55 — 58. 1948-51. 228 — 230. és 272 — 273. p. 9 AQUILA 1971/1972 129 Keve A. (1954): A M. Madártani Intézet 1933 — 1950. &vimadärjelölesei. (XV. Report on the Bird-Banding in Hungary) Aquila. 55 — 58. 1948 — 51. 89 — 107. p. Keve A. (1955): Különösebb vendégek a Balaton mellett... (Uncommon visitors round the Lake Balaton...) Aquila. 59 — 62. 1952 — 55. 382 — 383. és 439 — 440. p. Keve A. (1957): Külföldi gyürüs madarak a XIX. (Records of birds ringed abroad...) Aquila. 63 — 64. 1956 — 57. 165 — 171. Keve A. (1957): Különösebb vendégek a Balaton a . (Rare visitors near the Lake Balaton...) Aquila. 63 — 64. 1956 — 57. 279 280. és 339. b. Keve A.(1959): Különösebb vendégek a Balaton mellett . . . (Strangeguests at Lake Bala- ton...) Aquila. 65. 1958. 282. és 344. De Keve A. (1960): XXI. Gyürüzesi jelentés. (21st Bird-Banding Report.) Aquila. 66. 1959. 201 — 210. p Keve A. (1960): Különösebb vendégek a Balaton mellett... (Rare visitors near the Lake Balaton...) Aquila. 66. 1959. 275 — 276. és 310. p. Keve A. (1962): Dr. Beretzk Péter és Dr. Vasvári Miklós levelezése. (The Correspondence of Dr. Beretzk and Dr. Vasvári) Aquila. 67— 68. 1960 — 61. 217—218. és 251 Keve A. (1962): A fattyüszerkö a Kis-Balatonon. (Whiskered Tern on the Kisbalaton) Aquila. 67— 68. 1960—61. 219. és 251. p. Keve, A. (1962): Einige Angaben zur landwirtschaftlichen Bedeutung der Lachmöwe... Festschr. Vogelschutzwarte Hessen..., 84— 94. p Keve A. (1964): Különösebb madärvendegek a Balaton mellett... (Rare visitors near the Lake Balaton...) Aquila. 69 — 70. 1962 — 63. 264 — 265. p. Keve A. (1966): Ritkabb madärvendegek a Balatonon... (Rare visitors in the avifauna of the Balaton...) Aquila. 71 — 72. 1964 — 65. 229. p. Keve A. (1968): Madärtani szempontok a keszthelyi öböl eliszapodäsänak kérdéséhez. (Einige ornithologische Betrachtungen über die Problem der Verschlammung der Bala- ton-Bucht bei Keszthely.) Veszpr. Muz. Közl. 5. 361 — 376. p. Keve A. (1970): A Keszthelyi-hegység és a Kisbakony madärviläga. (Das Vogelleben des Keszthelyer Gebirges und des Kleinen Bakony.) Res. invest. rer. nat. Mont. Bakony. 6. 100. pt Keve A.: vide Beretzk P. Keve A.—Patkai I. (1955): Magyarország és a Kárpát-medence nagy sirälyai. (,,Larger Gulls” of Hungary and the Basin of the Carpathians) Aquila. 59-62. 1952— 55. 311 — 333. p. Keve, A.—Patkai, I.— Udvardy, M.— Vertse, A. (1946): Bericht der ornithologischen Bala- ton-Forschung in der Jahren 1942 und 1943. Arch. Biol. Hung. Ser. II. Vol. 17. 51 — 60. p. Keve (Kleiner) A.—Pdtkai I.— Vertse A. (1942): Az 1941. évi madártani Balatonkutatäs föjelentese. M. Biol. Kut. Munk. 14. 95 — 131. p. Keve, A.—Pdtkai, I.— Vertse, A. (1943): Hauptmeldung der ornithologischen Balaton- Forschung im Jahre 1941. M. Biol. Kut. Munk. 15. 153— 211. p. Keve A.— Sági K. E. (1970): Keszthely és környékének madárvilága. (Die Vogelwelt von Keszthely und ihrer Imgebung) Res. invest. rer. nat. Mont. Bakony. 7. 60. p. Keve, A.— Schmidt, E. (1960): Einige Ergebnisse der synehronen Wasservogeluntersu- chungen i in Ungarn. Proc. XII. Int. Orn. Congr. Helsinki. 1958. 400 — 403. p. Keve A.— Schmidt E. (1964): A vízimadarak vonulásának egyidejű (synchron) kutatása. (The Results of the Synehron Survery of the Water-Fowl Migration in 1959) Aquila. 69 — 70. 1962 — 63. 145— 157. p. Keve (Kleiner) A.— Vasvári M. (1942): Egyidejü madártani megfigyelések a Dunántúl vizeinel 1941 őszén. (Synchrone ornithologische Beobachtungen an den Gewässerb Pannoniens im Herbst 1941) M. Biol. Kut. Munk. 14. 132 — 146. p. Kleiner: vide Keve Lambrecht, K. (1911): A madärvonuläs Magyarországon. . . (Der Vogelzug in Ungarn...) Aquila. 18. 9— 134. p Lambrecht, K. (1912): A madärvonuläs Magyarorszägon... (Der Vogelzug in Ungarn...) Aquila. 19. 43 — 150. p. Landbeck, L. K. CCE Beiträge zur zoologischen Geographie. Isis v. Oken, 1842. 176 — 203. p. Lendl A. (1903): Faunisztikai es vonuläsi adatok. (Faunistische und Zugsdaten) Aquila. 10. 262. p. Lendl A. (1905): Faunisztikai adatok. (Faunistische Daten) Aquila. 12. 345. p. Lovassy S. (1897): A Balaton faunäja. Madarak. Bal. Tud. Tanulm. Ered., II., I. rész, 13 szakasz. 219 — 250. p. 130 Lovassy, S. (1897): Vögel (Aves). Result. Wiss. Erf. Bal., II. Teil I., Sect. 14. 23. p. Lovassy S. (1913): Adatok a Balaton-videk madäreletenek ismeretéhez. (Term. Tud. Közl., 45. 645 — 648. p. Nagy J. (1913): A Tihanyi-felsziget mint ,,Nemzeti Park” (Die Halbinsel Tihany als „National Park”) M. Biol. Kut. Munk. 4. 397 — 400. p. Nagy J. (1955): Tavaszi megfigyelések Balatonfüreden. (Observations at Balatonfüred in spring-time Aquila. 59 — 62. 384. és 441. p. Nordström, G. (1960): Die Vogelberingung in Finnland im Jahre 1958. Mem. Soc. Faun. Flora Fenn. 35. 1958 —59. 2— 63. p. Pdtkai I. (1967): A Madártani Intézet 1960 — 1966. évi madärjelölesei. XXV. (Bird- Banding of the Hungarian Ornitological Institute... XXV.) Aquila. 73 — 74. 1966 — 67. 81 — 107. p. Patkai: vide Keve Schenk (Vönöczky) J. (1913): A Balatonon nyáron előforduló sirälyfajok. Term. Tud. Közl. XLV. 547. p. Schenk (Vönöczky) J. (1917): A szerecsensiräly hajdani fészkelése Magyarországon. (Das einstige Nisten der Schwarzkopfmöwe in Ungarn) Aquila. 23. 1916. 358 — 360. és 559 — 561. p. Schenk (Vönöczky) J. (1917): Aves in Fauna Regni Hungariae. Budapest. 114. p. Schenk (Vönöczky) J. (1918): Madärvonuläsi adatok Magyarországból. (Vogelzugsdaten aus Ungarn) Aquila. 24. 1917. 241 — 261. p. Schenk (Vönöczky) J. (1920): Madärvonuläsi adatok Magyarországból. (Vogelzugsdaten aus Ungarn) Aquila. 26. 1919. 46 — 75. p. Schenk (Vénéczky) J. (1921): Madärvonuläsi adatok Magyarországból. (Vogelzugsdaten aus Ungarn) Aquila. 27. 1920. 39 — 55. p. Schenk (Vönöezky) J. (1922): Madärvonuläsi adatok Magyarorszagböl. (Vogelzugsdaten aus Ungarn) Aquila. 28. 1921. 97— 126. p. Schmidt E. (1959): Az 1958. évi synchron vizimadär megfigyeles eredmenyei. (Die Ergeb- nisse der synchronistischen Beobachtungen des Wasservogelzuges vom Jahre 1958) Vertebr. Hung. 2. 171 — 186. p. Schmidt E. (1961): Az 1960. évi synchron vizimadärvonuläsi megfigyelések eredmenyei. (Ergebnisse der Synchronbeobachtungen vom Zug der Wasservögel im Jahre 1960) Vertebr. Hung. 3. 83 — 104. p. Schmidt E. vide Keve Sevareva, T. P. (1955): Ob izucsenii nekotorüh sztoron biologii szredizemno morszko) esajki (Arus melanocephalus Temm.) metodom kolcevanija. Trudi Bjuro Kole 8. 46 — 90. p. zezepski, J. B. (1970): Report of the Ornitological Station for 1955 — 57. Acta Orn. P. A N. 12. 103 — 175. p. Szikla, G. (1886): In Tschusi — Dalla — Torre. Zweiter Jahresbericht (1883) des Comite’s für ornithologische Beobachtungsstationen in Oesterreich — Ungarn. Ornis. 1. 1885. 197 — 576. p. Szikla, G. (1888) : In Tschusi — Dalla — Torre. Fünfter Jahresbericht (1886) des Comite’s f. orn. Beobachtungen... Ornis. 4. Suppl., 346. p. TölgI.(1962):A balatoni fogassüllö täplälekhiänyainak okai. (Die Ursachen des Nahrungs- mangels der Zander im Balaton-See...) Allatt. Közl. 49. 131 — 140. p. Tschusi: vide Szikla Udvardy, M. (1947): Methodes of Bird Sociological Survey on the Basis of some Tihany communities investigated. Arch. Biol. Hung. 17. 61 — 89. p. Udvardy: vide Keve 53 Vasvári M. (1935): Avifaunánk néhány új és ritka alakjáról. (Über einige neue und seltene Vögel unserer Ornithofauna) Aquila. 38 — 41. 1931 — 34. 289 — 307. p. Vasvári: vide Keve Välikangas, I.— Hytönen, O. (1938): Die Vogelberingung in Finnland. Mem. Soc. Faun. Flora Fenn. 14. 70— 107. p. Vertse: vide Keve Vezényi A. (1902): A madärvonuläs Magyarországon. . . (Der Vogelzug in Ungarn...) Aquila. 9. 81— 155. p. Vönöczky: vide Schenk Warga K. (1923): Madärvonuläsiadatok Magyarországból. (Vogelzugsdaten aus Ungarn) Aquila. 29. 1922. 91 — 131. p. Warga K. (1924): Madärvonuläsi adatok Magyarországból. (Vogelzugsdaten aus Ungarn) Aquila. 30 — 31. 1923 — 24. 179 — 237. p. 9* 131 Warga K. (1926): Madarvonulasi adatok Magyarorszägböl. (Vogelzugsdaten aus Ungarn) Aquila. 32 — 33. 1925 — 26. 66 — 127. p. Warga K. (1929): Madärvonuläsi adatok Magyarorszägböl. (Vogelzugsdaten aus Ungarn) Aquila. 34 — 35. 1927 — 28. 257 — 305. p. Warga K. (1955): AM. Madártani Intézet 1951 — 1953. evimadärjelölesei. (XV Ith Report on Bird-Banding in Hungary) Aquila. 59 — 62. 1952 — 55. 233 — 251. p. Warga K. (1959): A Kis-Balaton madarainak fészkelő közösségei. (Nistgemeinschaften der Vögel am Kis-Balaton-See) Allatt. Közl. 47. 161-163. p. Warga K. (1967): A Stercorarius-fajok a magyar faunäban... Aquila. 73 — 74. 1966 — 67. 51 — 73. p. Über die Laridae des Balaton Dr. Andras Keve 18 Arten der Laridae wurden bisher am Balaton und in seiner Umgebung festgestellt, unter ihnen die Polarmöwe als einziger Fund in Ungarn sowie die Große Raubmöwe zum erstenmal beobachtet, die dann später in den folgenden Jahren zwar nicht aus der Balaton- gegend, sondern aus ihrem südlichen Gr enzgebiet, auch belegt wurden. Drei Arten ihrer sind in der Literatur erwähnt, blieben jedoch unbestätigt (Kleine Raubmöwe, Mantel- möwe, Küstenseeschwalbe). Ihrer Häufigkeit nach stehen in der ersten Linie die Lachmöwe und die Flußsee- schwalbe. Beide brüten auch in den Sümpfen und Fischteichen ; die Lachmöwe pflegt auch zu überwintern. Ihnen folgt die Trauerseeschwalbe, die gleichfalls nicht selten brütet. In die nächste Kategorie kann die Lachseeschwalbe gereiht werden, die zwar eine der seltensten Arten beim Balaton darstellt. Wenn sie erscheint, brütet sie auch zumeist, was der Einreihung eigentlich widerspräche. Zur selben Kategorie könnte man auch die Weißflügelseeschwalbe rechnen, die öfters vorkommt, und — wie es anzunehmen ist — gelegentlich auch brütet. J edoch konnte dies nicht bewiesen werden. In die nächste Kategorie stellen wir die regelmäßigen Durchzügler, die überwinternden oder übersommernden Ar ten, wie die Silber-, Zwerg- und Sturmmöwe. Die letztere ist ein charakteristischer Winter gast des Balaton. Schwieriger lassen sich die Heringsmöwe und die Raubseeschwalbe kategorisieren. Der See wird von jungen Heringsmöwen wahrscheinlich öfters besucht, wie man es im allge- meinen annimmt, doch ihre Unterse theidung von den jungen Silbermöwen durch Be- obachtung ist nur bei günstigen Umständen möglich. Altvögel sind keine alltäglichen Erscheinungen am Balaton. Die Raubseeschwalbe stellt schon andere Probleme. Die Art ist erst seit den 1930er Jahren ein ständiger Durchzugsvogel in Ungarn. Sie hält sich auf den Ruheplätzen nur eine ziemlich kurze Zeit auf, zieht rapsodisch ‘und mit großen saiso- nellen Verschiebungen, weshalb sie der Beobac htung leicht entgehen kann. Zu den gelegentlichen Gästen können die Schmarotzerraubmöwe, die Schwarzkopf- möwe, die Dreizehenmöwe, die Weißbartseeschwalbe und die Zwergseeschwalbe gerechnet werden. Zum Schluß wird die wirtschaftliche Bedeutung der einzelnen Arten mit dem Wunsch behandelt, daß man ihren Kolonien größere Geduld und mehr Schonung auch seitens der Fischwirtschaften entgegenbringen möge. 132 Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 —1972. A CSIKOSFEJÙ NADIPOSZATA (ACROCEPHALUS PALUDICOLA) FESZKELESE A HORTOBAGYON Szabo László Vilmos 1. Elterjedése, hazai fészkelése Voous szerint európai faunatípusú, nyugatpalearktikus elterjedésű faj a mérsékelt és a boreális zónában. Fészkelőterülete a Rajna alsó folyásától a germán — lengyel síkságon és a kelet-európai (szovjet-orosz) alföldön át az Uralig húzódik, az 50— 55 szélességi körök között. A Dnyeper mentén arány- lag keskeny sávban lehúzódik a Duna-delta és a Krím között a Fekete-tenge- rig. Ezenkívül két elszigetelt areadarab: Olaszország (jelenleg már csak a Pó-delta és Szicília keleti partja) és Magyarország területén. (DEMENTIEW és HoLLom térképe jelenleg már elavult.) Valószínűleg a mocsarak lecsapo- lásával függ össze, hogy ezen az elterjedési területen belül is csak kisebb és szétszórt populációkban él: Hazánkban (még a lecsapolasok előtt sem volt rendszeres fészkelő) csak ritka, fel-felbukkanö és bizonytalan adatokkal talälkozunk, melyek reviziöra szorulnak. Lovassy katalógusában találjuk az első adatot: 2 tojás, Magyar- ország. Ez a lelőhely, dátum, gyűjtő nélküli adat nem értékelhető. SCHENK Nomenclatorában két fészkelőhelyet ad meg: „Nidificat I. Ürbö. II. ad lacum Velencze." RADETZKY tárnoki adata nem fogadható el. Meghatározása más, ritka hazai fészkelőknél is tévesnek bizonyult. Közleményéből kiviláglik, hogy egy igen kisméretű A. schoenobaenus fészekaljat igyekezett. 4. palu- dicola-ként feltüntetni. SCHENK megerősíti a Nomenclator adatait : „A Nem- zeti Múzeumban két fészekalj van. Az egyiket 1899. június 3-án Dinnyésen gyűjtötték, a másikat 1899. július 13-án Ürbön.” Érthetetlen, miért nem adja meg SCHENK a tojások számát és a gyűjtő nevét. A Nemzeti Múzeum tojás- gyűjteménye elpusztult, így e két fészekalj hitelességét sem tudjuk már re- videálni. Az elterjedési térképekre (DEMENTIEW, HoLLom, Voous) valö- színűleg SCHENK adatai alapján került be Magyarország. SCHENK elfogadja RADETZKY közlését és WARGA megfigyelését (kiröpült fiókák a Kis-Balaton- ban 1928-ban). A későbbiekben egyik adat sem nyert megerősítést. A szom- szédos Fertő-tó fészkelői közé KOENIG sorolta be. Népszerűsítő könyvében hosszan erősítgeti, hogy csíkosfejű nádiposzáta fészkére bukkant. Azonban se leírása, se , bizonyító? fényképei nem győznek meg. Nem a paludicola biotópja a nádszegély ; a nádszáron kúszó madárka schoenobaenus. Két fény - képén retusálás nyoma is látszik. Egyiken különösen feltűnik az egyenes fehér vonal. Nem látszik a begy, oldal, farkfedőtollak csíkozása. A kirepülés előtti fióka fejeteteje egyszínű sötét. Meg kell itt jegyeznem, hogy KoENIG törpe vízicsibe képe is fiatal, illetőleg átmeneti ruhás tojó kis vízicsibe. KOENIG adata tehát téves. HORVATH rövid fészkelési hire az Aquila tartalomjegyzé- kében , A csíkosfejű nádiposzáta honi fészkelését bizonyító első fészekalj" címen szerepel, a rövid hírek szövegében viszont: „A csíkosfejű nádiposzáta fészkelése Baranyában." Már ez is zavart kelt. Revíziójában csak két adatra 133 utal. Lovassy anyagät nem sikerült megtalälnia. Különös, hogy a Nemzeti Múzeum két feszekaljäröl egyáltalán nem tesz említést. Így nem világos, elismeri-e SCHENK adatait vagy se? Azt írja, hogy KoENIG 1940-ben fényké- pezte fészkelését a Fertö-tavon. Amint láttuk, KorNIG 1939-ben határozta meg tévesen. HORVATH leapadt halastavon találta fészkelve. A négytojásos fészekaljból — mint írja — három szemmel láthatóan kisebb, egy pedig csak- nem akkora, mint a foltos nádiposzátáé. Jellemző színleírást ad, de a tojások méreteit nem közli. A fészekalj sorsáról nem tudósít. SzaBé 1960. május 9 — 29. között hét alkalommal figyelte meg a dunántúli Sárrét északi darabján a Zámolyi-medencében Csákvár mellett. Caricetum elatae avas zsombikosaban énekelt a hím, jellegzetes nászrepüléssel tartotta revirjét, de a tojót meglát- nia, a fészket megtalálnia nem sikerült. Tehát ez a fészkelés sem teljesen bizonyított. Végeredményben a hazai fészkelési adatok revíziója során meg kell álla- pítanom, hogy teljes bizonyosságot egyik sem szolgáltat. A Hortobágyon 1959-től kutattam, főleg a kunmadarasi szikeseken, de eddig nem találtam fészkelve. 1971-ben 18—20 pár, 1972-ben 8—10 pár fészkelését állapítottam meg Nagyivántól délre, a kunkápolnási mocsárban. 2. Vizsgálati anyag, módszer A fészkelő párok számát az éneklő és a revirt tartó hímek alapján megle- hetős pontosan meg tudtam állapítani. Fészkelő párok száma: 1971. 18— 20 pár (Halas-kút — Kécskei-kút — Csukás között) 12—14 pár (Darvas-szigeten) 6 par 1972. 8—10 par (Halas-küt és Kécskei-küt között) Megfigyelés alatt tartott feszkek 1.. 1971: VIT. 2. 5 tojas Halas-küt 2. 1971. VII. 16. 3 tojas Darvas-sziget 1.1972, :V. 30. 5:tojas Halas-küt 2. 1972. .V. 31. 6 tojás Halas-kut 3. 1972. V.31. 6 tojas Halas-küt 4, 1972: VI. 9. 5 tokos fiök: Halas-küt 5. 1972. VI. 30. 2 zaptojas + 3 repülős fióka Halas-küt A feszkeken, illetőleg a költöpärokon folyamatos megfigyeléseket végeztem a fiökäk kirepüléséig. Részletesebben főleg 1972-ben. Összehasonlításul a foltos nádiposzáta ( Acrocephalus schoenobaenus) fész- kelési viszonyait is vizsgáltam a két területen : 1971. 18 fészek 1972. 3 feszek Osszesen: 21 fészek 1971-ben 25 napon, 1972-ben 17 napon végeztem megfigyeléseket. A 42 megfigyelési napból 3 nap 24 órás időtartamú (sátorban aludtam) volt. Több félnapos fészekkereső és megfigyelő, valamint hosszabb-rövidebb ellenőrző munkát végeztem. Megfigyeléseimet mérésekkel, gyűrűzéssel egészítettem ki. 134 3. Fészkelési biotöp A kunkapolnasi mocsár nagy kiterjedésű széki säsosainak a kakas-gyéké- nyes laposokkal szomszédos szegelye. A Hortobágy jellemző Bolboschoenetum maritimi continentale társulásának legnyíltabb formációja ez, melyben Agro- pyron repens, Alopecurus pratensis, Agrostis alba és Beckmannia erucaefolia dominál, mindig a vízállásnak megfelelő arányban. Jellemző még a Lythrum salicaria, Rumex stenophi ylla, Butomus umbellatus kiemelkedő elszórt ällo- manya. Gyékény és kaka csak szalanként, illetöleg kis foltokban. Legkedvel- tebb az avas széki sásos, melyet sűrűn átsző az említett reti-mocsäri füvek részben avas, részben friss állománya. A sekély vizű (10 — 20 cm) széki sásosban főleg az Agrostis alba-s zsombikok nyújtanak jó fészkelési alkalmat (1971), száraz "évben viszont az avas, lenyo- mott széki sás és tarackos tippan rejti a fészket (1972). A foltos nádiposzáta fészkelőbiotópja elég élesen elválik: a nagyobb foltokban növő, majdnem záródó kákás-gyékényes, melybe esetleg már nád is vegyül ( Bono sehen en maritimi continentale schoenoplectetosum ). 4. Territörium A nagy, nyílt terület s a viszonylag kicsi egyedsürüseg bizonyára egyik fő oka, hogy a szomszédos fészkek távolsága 120— 150 m. (A foltos nádiposzáták jóval sűrűbben, 30— 50 m távolságra fészkelnek.) A revirtartó hím rendkívül éber, még sötétedéskor is. Trr, trr jeladása erős, sokszor mintha a föld alól jönne. 100— 150 m-re jól hallatszik. (A foltos nádiposzáta hangja gyengébb.) Veszély esetén féltő hangja erősödik, megsokszorozödik: trrr, trerrerrrerr, felindulva: terrr, wui-wui. A trr jeladáshoz kapcsolódó dallamos rész, főleg, ha nem zavarja idegen, igen szép, kellemes, a foltosétól jól elkülöníthető ének, rövidebb is amazénál. A trr bevezető szinte elmaradhatatlan. Hajnalban már fél háromkor megszólal és jóval kevesebb zörejes trr előhangot használ, hosszan énekelget. A territóriumukat tartó hímeket gyakran látni egymáshoz közel, körzetük határszegélyén. Bizonyára a nyíltabb, nagy kiterjedésű biotóp, a nagy körlet alakította a hím nászrepülését is, mely meglehetősen elüt a foltos nádiposzá- táétól. Mindig rejtettebben énekel, sokszor láthatatlanul a sásban, gyak- rabban a Lythrum kóróján, illetőleg virágzata alatt, a Butomus ernyője alatt, avas vagy zöld káka, gyékény kisebb bokrába bújva, sokszor a széki sást, több fűszálat átfogva. Éneklőhelyéről i igen gyors, verdeső szárnyalással, meglehe- tős meredeken és magasra (10—15 m) emelkedik, majd farkát kiterjesztve merőlegesen, sőt kissé előretartja, fejét hátraveti, s így e kettős fékezőmoz- dulattal még meredekebben zuhan alá, s eltűnik a sásban. 20—50 m-t is megtesz eközben. Pályája szabályos, egy vonalba eső, mint a feldobott kő útja. A foltos nádiposzáta hímje mindig magasan, gyékénybuzogány tetején, káka, gyékény, nádszál csúcsán, illetőleg ahhoz közel énekel, s onnan indul libegő, szinte denevérszerű (csicsörke!) szárnyalással, nem emelkedik oly magasra. Repülése síkját megváltoztatva, szabálytalan, ovális jellegű pályát ír le, és rendszerint éneklőhelyére vagy annak közelébe, jó kilátást adó pontra, száll le. (A záródó, magas növénytársulásokban élő Acrocephalus fajoknál már nincs nászrepülés, , gyalog? járják körül a gyékény-, káka-, nádszálakon territóriumukat.) 135 A territöriumät 6rz6 himet a terepen a jellemzett viselkedésformak (erös trrr jelzöhang, ének, tartózkodási hely, naszrepiilés) jobban elárulják, mint a csak közelről, távcsővel észrevehető fejsáv, begy- és oldalfoltok, élénksárga torok, világos drapp, fekete és szürke vállfoltokkal tarkított hát stb. A hímeket nagy területet felölelő revirtartó tevékenysége annyira leköti, hogy a kotlásban alig, a fiókák nevelésében pedig egyáltalán nem vesznek reszt. A Voous által felvetett, esetleges konkurrenciát 1971-ben megfigyeltem. A nagy tömegű foltosnádiposzáta-populáció igyekezett a nyíltabb helyekre is behatolni, s ahol csak kisebb káka-, gyékénycsomó mutatkozott, terri- tóriumot foglalt. A nagyobb létszámú, korábban érkező és erősebb foltos nádiposzáta hímjei valósággal kiszorítani igyekeztek a csíkos hímeket a nyílt, szinte kaszálószerű részekre. 1972-ben, a száraz évben viszont nem ta- pasztaltam ezt, a foltos nádiposzáta hímek behúzódtak a még kissé nedves belső kákásokba, s így a szegélyzóna nyitva maradt a csíkos nádiposzátáknak. Az 1971-es territériumhare viszont azt is jelezheti, hogy a hirtelen betelepülő rokonfajt még nem szokták meg (?). Egyéb fészkelőtársaival nincs konkurren- ciában. Rendes fészkelőtársa a sárga billegető (alig 2 m-re a harmadik fészek- től!), és a nádi sármány, ritkábban a kékbegy, 1971-ben a pettyes és a törpe vízicsibe, a sárszalonka, sőt egyik mélyebb vizű biotópon a víziguvat volt. 1972-ben viszont a mezei pacsirta és a sordély, sőt a fürj volt fészkelőszom- szédja a hátasabb, száraz Agropyron repens-es kaszáló felé. A foltos nádiposzáta legközelebbi fészke 60— 70 m-re volt a csíkos territó- riumán belül, csak fajtársaival szemben tartotta a 120— 150 m-t. 5. Fészek Meglehetős különbséget tapasztaltam az 1971-ben és az 1972-ben megfi- gyelt fészkek elhelyezése és építésmódja között. Mindkét évben avas, széki- sásos biotöpban fészkelt, 1971-ben 10— 20 cm-es víz borítja az egész mocsär- rétet még a legsekélyebb helyen is. Az 1. és 2. fészek a víz színe fölött 20 cm-re készült, főleg mohából, ezenkívül száraz székisásból és beljebb fűszálakból. A csésze bélése igen vékony fűszál, rendszerint bugaval együtt ( Agrostis a.), egyikben néhány vadkacsa fedőtollacska. A fészek tömött, valószínűleg még nedves mohából készült, így jobban rátapadt a szekisäsra és a sűrű füszalakra, pók peteburkának finom tapadós szálait is felhasználta kötőanyagul, így a fészek függött. Ráfonta a sásra, beleszőve a fűszálakat is. Felülről avas fű- sátor védte, takarta. 1972-ben teljesen kiszáradt a székisásos. Mind az 5 fészek a földön, a földbe, illetőleg a kiszáradt mohába kapart kis mélyedésben épült. Négy közülük avas, letaposott, lenyomott székisás, illetőleg avas fűcsomó alá volt rejtve úgy, hogy még közvetlen közelről (50 cm!) sem lehetett észrevenni. Az ötödik kissé magasabban, Agrostis-os, székisásos zsombikon, szintén jól elrejtve, avas növényzetben. Ezek a fészkek jóval kisebbek voltak, mint az előző évi mohás, kötött fészkek. A csészeátmérő átlagosan 4—4,5 cm, ugyanilyen mély is. A fészkek, de főleg a csésze szemmel láthatóan kisebb, mint a foltos nádiposzátáé. Az utóbbiak csészeátmérője 5—6 cm, 5 cm mély. Gyakori az excentrikus, ovális csésze, a csíkosfejűé kerek. A megvizsgált foltos nádi- poszáták fészkeinek mintegy 70%-a avas kaka tövéhez volt építve, sokszor a kaka is beleszőve, 30%, -a viszont nyílt székisásosban a csíkosfejű nádipo- 136 szatahoz hasonlöan feszkelt, de mindig közelebb a kakas foltokhoz. 1972-ben a fészkekben moha alig volt, sokkal lazább, kívülről durvább székisäsbôl, belül vékony fűszálakból épültek, ugyancsak vékony Agrostis szálacskákkal bélelve. A fészeképítést nem volt alkalmam megfigyelni. Egy alkalommal a foltos nádiposzáta tojóját láttam, amint mohát hordott, a hím kísérte, őrkö- dött. Úgy tűnt, nem vesz részt a fészeképítésben. 6. Tojások A. paludicola 5 különböző fészekaljából származó, 18 tojás átlagmérete : 17,3 mm x 12,9 mm A. schoenobaenus 6 különböző feszekaljaböl származó, 20 tojás ätlagmerete: TSZ mi 21 3;3.:mm A tojasok formäja, szinezete: A. paludicola A. schoenobaenus Karcsubb, hegyesedö, Gömbölyded, tompabb, vilagosabb, sargas okker, sötétebb, rozsdasbarnaba hajló, finoman felhős, foltos durvábban foltos koszorú, karcolt vonal mindkét fajnál, főleg a tompább végen. MAKATSCH szerint nem lehet megkülönböztetni a két faj fészekaljait. Szerintem, bár az egyes tojásokat nem lehet mindig megkülönböztetni és nagyságban i is átmehetnek egymásba, az átlagméret, a forma és a szín együt- tesen jó irányadók, és eldönthetik a hovatartozást. Három fészekalj leírását ismertetem: 1. Kevert formájú, színű, nagyságú tojások, de kettő jellemzően világos. 2. Egyöntetű, agyagsárgásan felhőzött, karcsú és hegyes (tipikus). 3. Még halványabb sárgásdrapp, keskeny, hegyes (tipikus). A tojások súlyadatára vonatkozóan csak 3, közvetlen kikelés előtti mérés (kettő már éppen kikelt) áll rendelkezésemre: 1,2, 1,25, 1,2 g. 7. Költés, fiókanevelés A kotlást nagyrészt a tojó végzi. Valószínű a hím rövidebb idejű váltása, mert bizonyos időben (reggel, főleg délután) nem mutatkoznak. A váltásról azonban biztosan nem sikerült meggyőződnöm. A tojó a fészekről észrevétlen ugrik ki és a sűrű sásosban futva, kapasz- kodva, mintegy 10— 15 m-re kúszik fel a növényzetre. Rendszerint mindkét lábával külön-külön száron vagy levélkötegen kapaszkodik, úgy figyel. Ez a figyelő állás nagyon jellemző a tojóra. A hímnél nem figyeltem meg. Foltos nádiposzátánál sem láttam. A kotlási időt visszakövetkeztetve 10—12 napra teszem. A fiókákat ki- zárólag a tojó eteti. (A foltos nádiposzátánál mindkét szülő.) Ezt három napon át két fészekalj közelében, sátorból végzett megfigyeléseim igazolják. (1972. 1. és 4. fészek.) . Hajnali 3 órakor ébred a tojó, lágy trü, trücs hanggal indul, s rögtön megkezdi az etetést. Órákon át szinte szünet nélkül etet. Óránként 30 — 35 etetést figyeltem meg, alig tart pihenőt. Déltájban lassít, s a tűző napon szárnyaival árnyékolja fiókáit. Esőben azonban nem ül rájuk! Délután is 137 2, tablazat folyamatosan etet. A him köz- be-közbe hallatja hangját, re- virt tart, enekelget, közeledik, majd eltűnik, a feszekhez soha- Megwizsgalt feszekaljak — Tab. 2. Untersuchte Gelege a Heszekaljak sem szäll be. ojasok szama Gelege Zahl der Eier Tävesövel jól meg tudtam A. palud. A. schoen. különböztetni a hordott tap- lalekot: 80—90%, zöld szöcske (fiatal, még szarnyatlan lärva- alakok), 10—20% hernyó, lepke, pók, bögöly. = w | _ 00 = D 4 6 6 9 4 A hosszú csápú szöcskeket, 7 ta 1 sokszor hármat is Osszecsipve - 20 hozza. Az ürüleket rendkiviil gyorsan, surrantva szällitja el. Egyet a feszektöl mäsfel mé- Megjegyzes: pn Serzekalja 5-6, a második költés terre elejtett, legközelebb fel- A. schoen. fészekalja 4—6, a második költés kaptaéselvitte. A fűvel átszőtt eb 3 säsosban bámulatos ügyesen, Bemerkung: a = palud. 5—6 St., die zweite Brut futva, a füszälakat Atnyala- ne Vo schoen. 4—6 St., die zweite Brut bolva halad hosszú ujjai, föleg ui a középső ujj s karmai segit- ségével. Kicsinyeit rendkívül energikusan védi, félti. Egy darabig a hím is félt, együtt csettegnek, majd a tojó egyre erősödő riasztására egyszercsak elhall- gat, eltűnik. A tojó hangja, főleg felindultan, még erősebb, mélyebb : Cserrr- eserr, terr-terr, csrrr-csrrr. Cserrei-cserrei (a végső szótagot felviszi). Cserrrrrüi-terrrrrüi (erősen felindulva felviszi az üi-t). A fiókák súlygyarapodása: (Öt fészekaljból vett 23 fióka felváltva végzett méréseiből nyert átlagértékek.) 1 napos 1,4 g 4 napos 4,4 g 5 napos 5,9 g 9 napos Se 10 napos 10,2 g 12 napos 12 g 13 napos 12,4 g 14 napos 12,8 g Ugyanazon fészekalj fiökai között 1-3 g különbség is lehet. A szűk kis feszket hamar kinövik. Tokos korukban tüskesebbeknek lätszanak, mint a foltos nadiposzata hasonlö fiökäi. Fejük tetejen a csík csak a 6—8. napon jelenik meg. 10—12 napos korukban egymas utàn elhagyjak a fészket, de annak For te közelében, 15 — 20 cm-re, a száraz mohaba, avas fűbe Hain egy üjra befeszkelik maguk at. A mert Atlagsulyok mutatjak, hogy a kicsi- nyek a szülők súlyát kéthetes korukban jóval tülhaladjak. Hamarosan a ,pótfészekből" i is szétszélednek, többször találkoztam fel- felröppenő, de még szállni nem tudó fiókákkal. Az avas fűben, sásban úgy elbújnak, hogy majdnem lehetetlen észrevenni őket. Két költésük biztos. 1971-ben csak a második költéseket (VII., VIII. hó), 1972-ben csak az első költéseket (V., VI. hó) figyeltem meg. Az április végén, 138 május elején érkező párok május közepén kezdenek fészkelni, (V. 30-án mar keltek a kicsinyek), a VI. hó második és a VII. hó első felében költ másodszor. Összesen 13 fiókát gyűrűztem. Két befogott és meggyűrűzött öreg adatai, méretei : 1972. VI. 19. tojó, A 0027 Súly 10,8 g Testhossz 145 mm Szárny 63 mm Farok 46 mm Csér 10 mm Csüd 22° mm Labujjak: Hatsò 9 mm+7 mm karom = 16 mm Közepsö 13 mm+6 mm karom = 19 mm È Szelsök 5,5 mm+ 4 mm karom = 9,5 mm 1972. VI. 30. him, A 0044 Súly 10,1 g Testhossz 135 mm Szárny 60 mm Farok 47 mm Csér 10 mm Csüd 20 mm Labujjak: Hatsò 8 mm + 7 mm karom = 15 mm Közepsö 12 mm +6 mm karom = 18 mm Szelsök 5 mm+4 mm karom = 9 mm A tojók nagyobb mérete már szabad szemmel is mindig feltűnt. A méretek igazolják ezt. A költésben, fiókanevelésben való rendkívüli munkateljesít- mény és a testnagyság összefüggése figyelemre méltó. Az Acrocephalus fajokon belüli akkomodációs-evolúciós változások vizsgálata még több és részletesebb megfigyelést, etológiai kísérletsorokat és morfológiai méréseket igényel. A legnyíltabb, illetőleg csak igen alacsony szintben zárt biotópokból kiindulva (A. paludicola), a részben záródó, kákás biotópokon at (A. schoenobaenus), a legmagasabb, legzártabb gyékényes-nadas biotópokig (A. streperus, arun- dinaceus) érdekes fejlődési sort, alkalmazkodási sort vizsgálhatunk. Színben (tarka — egyszínű), morfológiai belyegekben, viselkedésben, a madarakra, leg- inkább jellemző fészkelésbiológiai vonatkozásokban, rendkívül tanulságos sorozat kínálkozik kutatásra. Vázlatos munkám ehhez kívánt adatokat szolgáltatni. 8. Természetvédelmi tennivalók 1973. január 1-ével megalakult a Hortobágyi Nemzeti Park. A hozzá- csatolt természetvédelmi területekkel együtt mintegy 63 000 ha védett terület (szikes puszta, mocsár, pusztai erdő). A HNP egyik fő célja a jelleg- zetes madárvilág fészkelésének és vonulásának zavartalan biztosítása. A puszta egyik legfontosabb madártartózkodási biotópja (fészkelés, táplálkozás, vedlés, pihenés) a mocsár, illetőleg a mocsárvilág egy részének helyén alakult halastó, rizsföld, öntözött kaszáló. A mocsárvilág élete a víz függvénye. Az OTVH és a Vízügyi Igazgatóság együttműködése szükséges a megfelelő időben és térben nélkülözhetetlen vízmennyiség biztosítására. Ezt viszont csak megfelelő kutatások alapozhatják meg. 139 1971-ben 20 000 000 m$ belvíz került az igen rossz lefolyású és vízügyi szempontból szüksé ig tárolóként használt kunkápolnási mocsárba. Nemcsak a laposok ban, de még a kissé hátasabb kaszálókon is az állandó vízborítás ha- tására a széki BÁB állománya uralkodott végeláthatatlan kiterjedésben. Rendkívül gazdag fészkelő és táplálkozó vizimadär-együttes alakult ki a mocsárréten, Nagy kolóniában (50— 60 pár) fészkelt a fehérszárnyú szerkő, felszaporodott a fészkel6 bíbicek, piroslábú cankók, godák, sárszalonkák száma, a pettyes vízicsibe, víziguvat gyakori volt, 8 a törpe vízicsibének is ekkor találtam 4 fészkét, Kkkor tűnt fel a csikósfejű nádiposzáta. Éveken át kutattam már előzőleg is e területen, de csak a foltos nádiposzáta szerepel megligyeléscimben (1965) mint legjellemzőbb fajaa moesarrétnek, Az irodalom- ban sem szerepel a Hortobágyon mint fészkelő faj. Wineztek volna a kutatók ¢ Ha pedig ekkor jelent meg, 8 mindjárt elég népes populációban, mi ennek az oka! Az Rurdpa-szerto fogyatkozó mocsárvilág s a kínálkozó kitűnő biotóp együtt / Az 1972-es rendkívül száraz év részben már válasz is. A mocsárvilág tökéletesen átalakult, a székisás helyén száraz tarackbúzás kaszáló nőtt, a halas-kúti sirälytelep helyén für) feszkeltt Az előző évi szárcsafészkek, vízi- csibefészkek mellett mezeipacsirta-fészek került elő a kaszások nyomán! Az előző évben augusztusban, a víz visszahúzódása után, a géppel lekaszált székisasos helyén is tökéletesen száraz Agropyron-os kaszáló keletkezett, ahol csak a pacsirta költött, Az előző évi gazdag, fészkelő mocsári madártársulás- nak nyoma se volt, A osikosfejü nádiposzáta csak a halas-kúti lapos szélén jelent meg előző évi biotópján, de az első költés után pánikszerűen eltűntek. Rendkívül fontos feladat tehát, hogy kora tavasszal a fölösleges belvízből a Sáros-éri f6esatornan át meghatározott vízmennyiséget biztosítsunk a mocsárvilág számára, hogy a laposok, fenekek még a legszárazabb nyári időben is sekély vízzel legyenek borítva, Az állandó, évenkénti nagyvíz azonban könnyen átalakítja a mocsarat, A székisás helyébe káka és gyékény- tenger lép, mely éppen a nyíltabb biotopokat igénylő, ritka fajokat szorítja ki, Igen óvatosan és megalapozottan kell tehát eljárni. Nem könnyű egyez- tetni a kaszálás érdekeit sem, Mindinkább az az irányzat, hogy vé ppe te ljesen letakarított kaszalokat alakítsanak ki, ehhez mar április végén a víz elveze- tésére törekszenek, 1972-ben a 4. sz. fészket cölöpökkel és dróttal vettük kö- rül, hogy le ne kaszálják, Meyes területeket legalábbis átmenetileg — ki kell vonni a rétművelés alól, A seké ‘ly vizet, az avas sásost nagyobb területeken moe kell hagyni, Nagyon óvatosan kell bánni az elsűrűsödött gyékényesek, kákások, széki sásasok felégetésével is. Befejezésül, a száraz szikes puszták vizsgálata mellett elhanyagolt széki- säsos mocsarak, zsombikok kutatására hívom fel a figyelmet, Ezeket az ornitolócusok sokszor jogtalanul lenézik, mint nemkívánatos, degra- dációs folyamatot, rossz löszkelöhelykent tartják számon. Az igen népes populációban lészkelő, erőszakosabb, szerényebb biotóp- igényű s a kültúrkörülményekhez jól alkalmazkodó A, schoenobaenus föltétlen előnyre tett szert, A halastavak szegélye, öntöző- és levezetőcsatornák, rizs- földek, vizesarkok tehát a kulturbiotopok kedveznek neki. Jobban kell vizsgálnunk a biotópokat is. Lehet, hogy az A. paludicola és más mocsár- lakó fajok is kezdenek jobban alkalmazkodni. A osikostejü nádiposzáta tészkelőbiotópjainak védelme egyúttal a Horto- bágy egyéb ritka fészkelőinek (Porsana pusilla, Phylomachus pugnax, Chli- donias leucoptera) is védelme, s (egyes jelek szerint) a gölyatöcs megtelepedésé- 140 nek is kedvez, nem is számítva a Hortobágy jellegzetes gémtelepei (bakesd, selyemgém, kis kócsag, batla) számára mint fontos täplälkozöhely fenntartä- sat. Végezetül köszönetemet nyilvánítom SZALONTAY ÁRPÁD és KovAcs GÉZA természetvédelmi őröknek, akik a fészkek megkeresésében, a megfigyelések - ben, a gyűrűzésben, a mérésben segítségemre voltak, Irodalom — Literatur Dementiew, G. P.- Gladkow, N. A. (1954): Ptici Sovjetskogo Sojusa. Tom. VI. 308. p. Heinroth, O. (1966): Die Vögel Mitteleuropas. 1926 I. Band, 99 — 101. p. Horváth, L. (1952): First brood of aquatic Warbler obtained in Hungary. Aquila. 1948 — 51. 299 — 300. p. Koenig, O. (1939): Wunderland der wilden Vögel. 46 — 49. p. Lovassy, 8. (1891): Catalog der ungarischen Eier- und Nestersammlung in der ornitolo- gischer Ausstellung. 16. p. Makatsch, W. (1952): Die Vögel der Seen und Teiche. 38. p. Naumann, I. F. (1896): Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas. Band II. 40 — 48. p. Peterson, R.— Mountfort, G.—Hollom, P, H. (1956): Die Vögel Europas. Radetzky, D. (1929): Nesting of the meadow pipit (A. p. L.) and the Aquatic Warbler (A. Aqu. Gm.) in Hungary. Kócsag, 39 — 40. p. Schenk, J. (1917): Fauna Regni Hungariae. Aves, 77. p. Schenk J. (1929): Madarak (in Brehm: Az állatok világa IX.) 35. p. Szabo, L. V. (1963); The Avifauna of the Zámoly — Basin. Állattani Közl. 50. 1 — 4. 140. p. Szabo, L. V. (1965): The Examination of nesting Birdassociations on the alkali (szik) soils of Kunmadaras. Állattani Közl. 52. 1-4. 111-134. p. Voous, K. H.: Die Vogelwelt Europas. 222. p. Karte 239, p. Das Nisten des Seggenrohrsängers (Acrocephalus paludicola) in der Hortobagy- Puszta László Vilmos Szabo Die deutsche Übersetzung der Arbeit wird in der nächster Band der „Aquila” erschei- nen. 141 Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971-1972 ADATOK A VETESI VARJÙ (CORVUS FRUGILEGUS) FESZKELESI VISZONYAIHOZ Fintha Istvan I: Megfigyelesi területem Szabolcs-Szatmär megyenek keleti reszen fekszik, a Szatmari-siksag délkeleti felében: a Csengeri járás központi vidéke, mely a Szamos jobb és bal partján, az országhatártól nagyjában Szamossályi magasságáig terjed (21. ábra). Köztudomású (már a korábbi adatok is utalnak rá), hogy hazánk vetési- varjú-állománya az országnak épp e keleti vidékén a legsűrűbb (KEvE, 1958, VERTSE, 1943). A nagy egyedszámot magyarázni látszik a Tisza felső folyásának és a Szamosnak a még elég bőven található ártéri erdeiben biztosított jó fészkelőhelyek bősége. A "varjak szívesen telepszenek meg e folyókat kísérő erdők magas fáin, ahol költésük biztonságos. Ezenfelül ked- vező itt a nyári szárazságban is nedvesen maradó árterület jelenléte, mely táplálékszerzésükben fontos (VERTSE, 1943, 1955). Az említett területen a varjak régóta a Szamos ártéri erdeit lakják. A környéken bőven előforduló megművelt táblák csupán mint az élelemszerzés területei jöhetnek számításba (TURCEK, 1957). Feszkelöhelyekkent, nyilvän- valéan föleg a gyakori haborgatasok miatt, nem hasznälhatéak. Ismeretes, hogy a videk, mint a Szamos ältal letrehozott fiatalkorü horda- lekküp hata, a folyó gyakori kiöntesei révén hosszú idők óta termékeny talajokat ad a mezőgazdaságnak (STEFANOVITS, 1963). A művelés ketté- oszlik: szántóföldi kultúrákra és gyümölcsösökre. Az árvízvédelmi töltéseken kívül eső részeken zömmel szántók terülnek el, meg-megszakítva kisebb-nagyobb gyümölcsösökkel, fasorokkal. A Szamos töltései közé eső térszínt főként gyümölcsösök foglalják el. A ma is gyakran ismétlődő áradások, hatásukat sok helyen éreztetve, nem engedik meg itt a rendszeres kultiválást. A leggyakrabban vízjárta, ala- csonyabb területeken a folyó menti növénycönózisok szukcessziója fas vege- tációt hoz létre. Ez a fejlődési folyamat itt a Salicetum triandrae és a Sali- cetum albae-fragilis asszociációkban tetőzik (DÉvar— FINTHA, 1968, ; HARGITAI, 1943; SIMON, 1957). Mindkét társulás sajátosan szükségszerű végállomása a továbbfejlő jdésnek (szubklimax). Az utöbbi növenyegyüttes jelenléte fontos tényezője a varjukoloniak létrejöttének. E vizszéli erdők avifaunäja itt a madärcönözisok szukcessziöjaban a tetöpontot jelenti, hiszen a legnagyobb szervesanyag-termelessel vesz részt az energiaforgalomban, szemben a többi avicöndzissal. Nem hanyagolható el az sem, hogy az ártéri erdők madär- társulása mint klimaxegyiittes, a teriilet valamennyi mas madärcönözisäval ellentétben a legtöbb szintre tagolódik, a legtöbb komponensből tevődik össze. Ennek jelentős része az a szintközösség, melynek legfontosabb tagja az abszolút súlydominanciával belépő, kolóniaalkotó vetési varjú (LEGÁNY, 1968). 143 bun]pars (9) ‘assnuspunt (ç) ‘mung (F) ‘ssnix (8) 499189N 08 (a) Savuojpoyuaypsyy (T) muyssgy-soupzSt uauagarıy959g WY aYDLYWVY Lap UaLUOPOY "IE ‘QI upzsnynzs ppbszia sowunzy D radajaqyazsaf nlına 18999 À ‘D4QD "IE Wy G 7 E Z L 0 YIONISI su RP 3 ea Bá (9) sanda]al 3 (s) jnbozsio a === (7) pb IW)9paAzialy = N (ei) OÄ]OF mme 33 (2) 4325307 * co (L) dajapnlıpy +°% 2 : IVZVUVADVW TAT SOTVADNV 2} -SOWVZS Fa pra GOAL VA VAT YAY VIVI i fe ‘i - SONVZS N oo Ne Al IAIVSTN 144 A területen érdekes jelenség alakul ki, melynek lenyege az, hogy a kontak- tusban levő madär- és növénytársulások szukcessziöjäban fäziseltolödäs lep fel. Ez az eltolödäs legkezenfekvöbben a fejl6dés utolsö allomasaban mani- fesztalödik: amikor a növénytársulások szukcessziöja itt a szubklimaxban állandósul, ugyanakkor az avicönözis eléri „klimax”-städiumät. E folyamat bizonyos idöben és térben termeszetes körülmenyek között is vegbemehet. Mint primer jelenseget is tapasztalhatjuk akkor, amikor a felnövö puhafaligeteket azonnal elfoglaljak a varjak, amint ott a nyärfäk megfelelő magasságot érnek el. Ez esetben a növényzet és a madárvilág szukcessziója mintegy párhuzamosan halad. A növénycönózisoknál azonban, mivel a továbbfejlődésnek a feltételei hiányoznak, a sorozat a fűz-nyár ligeterdő asszociációnál megáll. Az intenzívebbé váló mezőgazdasági művelés, az emberi beavatkozások sokfélesége — azzal, hogy meggátolja a természetes folyamat végkifejlődését vagy pedig egy korábban végbement fejlődés eredményét degradálja, korábbi stádium állapotába veti vissza — elsősorban a növényzetet érinti. Nem párhuzamos a társulások egymásra következése az esetben sem, ha az említett behatások a növényzet bizonyos szintjeit ideiglenesen kiiktatják a cönözisböl. A Salicetum albae-fragilis koronaszintje és annak madárvilága azonban mindenképp a legállandóbb összetevője ezen asszociációnak. Nem szükséges tehát vizsgálódásainkhoz erővel kiszakítani a természetes komplexum legjelentősebb tagjait, a kolóniákat képző varjakat, melyek több kísérő fajjal együtt a zoocönózis legmagasabb szintközösségét (synu- sium) alkotják. Gyakran előfordul az is, hogy e fejlődésnek kényszerűen utolsó szakaszába lépő fitocönózisban kialakuló madártársulás első meg- telepedő tagjai éppen a varjak. E madarak erőteljes dinamikával, szinte robbanásszerűen megsokasodva foglalják el itt a helyüket. Tiszta kolóniákat tehát főleg épülésük kezdeti szakaszában figyelhetünk meg. Különösen jó betekintést nyerhetünk a fészektelep életébe akkor, amikor az csaknem egyedülálló szintként szerepel a zavart, legeltetett, alj- növenyzet nelküli ligeterdöben. Miután szórványos varjifészkelésekre egyedül álló fák, kisebb facsoportok mindenütt találhatók, rajtuk időnként meg is telepednek egyes párok. Ezek azonban legtöbbször elhagyják fészküket a gyakori zaklatás, a fészekszedők háborgatása stb. miatt. Utána aztán hamarosan beleolvadhatnak valamelyik közel levő kolóniába. Egyedi megtelepedések olyankor fordulhatnak elő, ha kóborló példányok találnak fészkelésükhöz alkalmas helyet, illetőleg a jelenséget más oldalról szemlélve: egy adott kolónia túlnépesedése során nem rendelkezik a további terjeszkedés feltételeivel s néhány megtelepedni akaró pár annak határain kívülre kerülve kénytelen magának távolabb eső lehetőségekben válogatva fészkelőhelyet találni, ideiglenes vagy később állandósuló megtelepedéshez folyamodni. Ilyenkor néhány pár a kényszerítő körülmények hatására, többnyire az idő sürgetésére, megfelelő költőhelyet keres, amit sokszor magános, gyakran alacsony fákon talál meg (WITHERBY, 1958). Leginkább a tapasztalatlan, fiatal egyedek raknak fészket valamely szántó egyes fáin, laza facsoportjain, rendszerint nem nagy magasságban. A csaknem mindig fellépő zavarás ellen ezek az egyedek az esetek egy részében elköltözéssel védekeznek. Más esetben a szórványos megtelepedőket költésükben csak hátráltatja a háborgatás, de a zavaró körülményeket lehetőleg még ott a helyszínen 10 AQUILA 1971/1972 145 igyekeznek kiküszöbölni. Ezt magasabbra költözéssel, megközelithetetlenebb fészkelőhely megválasztásával érik el. Ebben az esetben minden törekvésük láthatóan a kolóniaalkotást célozza. Megfigyelhettem, hogy ilyen jelenségek esetén a közelben nem volt elfoglalható, kiterjedtebb, biztonságos költőhely. Az ilyen terjeszkedéseknek tehát a költésre alkalmas helyek fogyása, illetve egy közeli kolónia túlszaporodásából következő, hirtelen fellépő hely- hiány az oka. Dimenziójuk alapján el lehet különíteni a két esetet: az előbbi inkább időben, míg az utóbbi jobbára térben lejátszódó jelenség. Hosszabb ideig tartó megfigyeléssorozatok alkalmával mindkettőre láthatunk példákat. A költésre alkalmas helyek fogyását csak kellő óvatossággal vizsgálhatjuk, hiszen egyik oldalról ugyanazt jelenti egy vagy több erdő effektív megszűnése (például a fák kivágása), mint a másik oldalról egy azonos erdősültségi fok megmaradása esetén a kedvező körülmények összhatásaképp fellépő gradáció, vagy éppen gradációsorozat a költőfaj részéről. Mindkét eset oka lehet a fészkelésre egyébként ritkán használt területek megszállásának. Az új területen való megjelenés, természetesen általában először szórványos, később rendszeressé váló, állandósuló. A vetési varjú rossz diszperziójú faj. Kolóniaképző, tehát egy adott terüle- ten csoportosan helyezkedik el, annak megfelelően, hogy milyen fészkelési lehetőségeket talál. Ha fészektelepképzésre "alkalmas hely előfordul ugyan a területen, de a faj egyedszáma kicsi, legyenek bár a megtelepedési tényezők kedvezőek, a fészkelőhelyek kihasználatlanok is maradhatnak. Ennek fordítottjaként, kivételes esetekben a zavartalan környezetben is elmaradhat a kolóniaképződés, megfelelő fészkelőhely hiányában. A fás vegetációban közismerten szegény Angliában SAUNDERS szerint általában egyesével települnek a fészkek. Ha nincs megfelelő, magas fa, néha fűzbokron, fagyalbokron is találni őket. Szórványosan kémények tetején, templomtornyok ornamensein, sőt, kivételes esetekben a talajon is költ- hetnek (SAUNDERS, 1927). Nagyjában erről tudósít WITHERBY is. Hazánkban egyelőre megfelelő mennyiségű költőhelyet találnak, s mint említettem, az ország keleti részein, így a Szamos leírt szakaszát kísérve is, böven elöfordulnak. A Szamos puhafaligeteiben található varjükolöniäk tehát a terület madar- társulásai szukcessziéjänak utolsó állomását — klimaxät — képező cönözıs kiemelkedöen legnagyobb produkeiöt kepviselö komponensei. Mellettük inkäbb kvalitativ jelentőséggel, de jellemző társfajokként a következő fon- tosabb speciesek szerepelnek: a fészkelési közösségbe szorosan beletartozó Colaeus monedula, a kész varjúfészkeket elfoglaló néhány pár Falco tinnun- culus, Falco vespertinus, valamint szerteszét a Passer montanus és a telep szélein a Pica pica. Mivel most nem célom az együttes összetételének kimerítő boncolgatása, a többi jelenlevő, de ide kevésbé szorosan tartozó faj felsoro- lásától eltekintek. Tekintve, hogy a Szamos menti ligeterdők sajátosan megtorpant fejlődési stádiumukat átugorni nem képesek (az említett természeti-földrajzi, ill. antropogén stb. behatások miatt), minden változásuk vagy helyesebben megváltoztatásuk — az eddigi események tanúsága alapján — a szubkli- maxban levő növény- és az itt már klimaxot jelentő madártársulásukra nézve egyaránt kisebb-nagyobb leromlási, azaz paraklimaxos jelenséget okoz. Ezzel ellentétben a Tiszát kísérő vízparti erdők növény- és madárcönó- zisai számára a továbbfejlődés útja nyitott volt és sok helyen ma is az (DEVAI— FINTHA, 1968; SIMON, 1957). 146 II. Ha egy varjúkolónia túlnőtte természet szabta határait, a következő költési idényben lakóinak egy része a leírt módon új fészektelepet alkot. Megmaradó, fejlődőképes telep ott épül, ahol a fészkelési lehetőségek kedvezőek. Sok fa áll rendelkezésre, s ha a terület emellett csak kevéssé is zavart, a fák magassága döntő szempont. (Emberektől nem látogatott területen — ha egyébként a természeti viszonyok optimálisak — alacsony törzsmagasságú facsoport is megfelelő lehet.) A megtelepedés másik fontos feltétele a fészkelőhelyek szomszédságában vagy lehetőleg a közelében levő megfelelő táplálékszerző terület. Ennek kellő (méghozzá tekintélyes) mennyiségű táplálékot kell produkálnia, tekintve a varjak fiókanevelés idején támasztott nagy táplálékigényét, s alapul véve nagy tömegben való előfordulását. Így a jelen is levő, kiterjedtebb szántóterületek, legelők, kaszálók stb. itt számításba jöhetnek. Ha mind e tényezők adottak, a varjak csakhamar megjelennek. A leírt terület egyik kolóniájának képződését de nel kisértem. Ez, mint példa, jé betekintést ad a vetési varjak terjeszkedésének dinamikäjäba. Az 1962. évben, Szamosangyalos fölött, a Szamos partján, parlagon heverő, elgyomosodott szántó szomszédságában, félig elvadult, gondozatlan, 2— 3 sorban álló szilva- és diófákon vetési varjak 7, frissen rakott fészkét találtam (ápr. 3.). E fészkek itt hosszú idők óta esse jelentek meg, s a fakon egyesé- vel alltak. A kornyék meglehetösen elhagyatott volt, a közelben folyö Szamos ez évben nem nyújtott fürdésre alkalmas str andot. Ember csak a vízhez hajtott disznókondát őrző két pásztor személyében jelentkezett. A fészkek eléggé óvatlan módon, kb. 4—5 m magasan, könnyen meg- közelíthető helyen épültek. A mezőt járó gyerekek csakhamar felfedezvén azokat, ki is szedték a még alig kotlott tojásokat. A madarak néhány al- kalommal még próbálkoztak pótlással, de néhány sikertelen kísérlet után ezzel fel kellett hagyniok, hisz a gyerekek a később lerakott tojásokat is rendszeresen kiszedték. Így a varjak visszahúzódtak a környező nyárasokba, ahol igyekeztek beleolvadni a már régebben fennálló kolóniákba. Ezek fészkelőinek száma aztán még tetemesebben megszaporodott. A következő tavasszal, 1963-ban (ápr. 5.) ugyanitt ismét megjelentek a költőegyedek, 10— 12 a A feszkek azonban joval körültekintöbben települtek: lehetőség szerint a legmagasabbra felnyulö ag vékony gallyain, de zömmel még mindig az alacsony, bár tüskés szilvafákon, ugyanakkor a könnyebben hozzäferhetö diöfak agait mar igyekeztek ker ülni. A közvetlen szomszédban, a vizig rendkívül magas nyärfäkböl álló, kiterjedt ligeterd6 húzódott. Ezek fáin ekkor még nem láttam fészkeket. Ez a költés kisebb részt sikerrel járt, a felnőtt fiókák szárnyra keltek. A vízhez viszont több embert járt, látogatottabbá vált a terület, s a varjak (különösen azok, melyek költését a körülmények félbeszakították) bizton- ságosabbnak látták a magas ártéri erdőbe való áttelepülést, hol a ritkán álló, idősebb nyárfák megközelíthetetlen csúcsa jó védelmet nyújt a fészekszedők ellen. Ekkor azonban még itt fészket nem raktak, elsősorban az idő előre- haladott volta miatt. a Valójában csak a jövő évben, 1964-ben költöztek át ide (ápr. 1— 12.). Ekkorra már a régi, gyümölcsfákra rakott fészkekből egy gallyat sem lehe- 10* 147 tett látni. Részben a fészekrablé gyerekek dobálták azokat le, főként pedig a megtelepedő varjak használták fel anyagukat készülő fészkeikhez. Ekkor már a nyárasban a koronaszint magasságában sorakoztak a nagy, ormótlan vesszőalkotmányok. Egy fán átlagosan 2—8 fészek volt. Az 1965. évben már igen népessé vált a kolónia. A tavalyi fészekszámlálás megközelítően pontos, 400-ra tehető összegével szemben ez évre a telep fészkeinek száma kb. 150 — 200-zal nőtt. Némelyik magas nyárfán 20-nál is több lakott fészek volt. (Április 6-án csaknem valamennyiben kotló madár ült.) A hosszan elnyúlt, ritka és a legeltetés miatt az aljnövényzetet csaknem teljes mértékben nélkülöző ligeterdő általában középkorú és középvastag fákból állt, az öregebbeket korábban kivágták. A legnagyobb nyárfák a talajtól 1 m-nyi magasságban kb. 60 cm átmérőjűek voltak. A kolónia lakott fészkeinek száma így hozzávetőlegesen 550 — 600-ra nőtt. A varjak mennyiségének növekedésével természetesen a fészekszám is gyarapszik. Ezek némelyikébe betelepülnek a vércsék. Ez évben két pár vörös- ÉS egy pár kékvércse jelent meg. Jó békességben fértek meg a varjak- kal, ami más, főleg telepképző fajok esetén nem mindig áll fenn (STERBETZ, 1957, 1961). Az időjárás által megzilált, tavalyi fészkeket a varjak rendre kitatarozták, így azok némelyike longitúdójában tekintélyesen megnőtt. Találtam 80 — 90 cm a oszlop alakú, öreg fészket is. Az ormótlan alkotmányok átlagosan 15—20 m magasan hely ezkedtek el, jórészt megközelíthetetlenül, igen vékony ágakon. A kotló egyedek csaknem valamennyit elfoglalták. Az ember meg- jelenésekor a többség felrepülve, hangos károgással kezdett keringeni a fák fölött, addig, amíg a látogató odább nem állt. Igen nagy riadalmat okozott, ha az ember egy-egy fát kiszemelve körbe járta, de méginkább, ha mászni kezdett rajta felfelé. Az alacsony, vékony törzsű, fiatal nyárfák hegyében egy-egy szarkafészek épült, leggyakrabban közvetlenül a vízparton. Ezek a fák a tövüknél is alig kar vastacsárúak voltak. A megvizsgált varjúfészkekben levő tojások száma 4— 6 volt. A kolónia fészekszáma ekkor a becslés legalacsonyabb értékét tekintve 550 volt. Ha a kikelő fiókák számát fészkenként egységesen 4-nek vesszük, a kotlás befejeztével a kolónia egyedszáma a következőképp alakul: fejlett példányok (öregek) — 110, kikelt fiókák — 2200. Abban az esetben, ha a fiókák közül kettőt az elpusztulók listájára írunk, a varjútelep egyedeinek száma a költésidő végére így is 2200-ra szaporodik. Ezek után elgondolható, hogy milyen hatalmas lendülettel nőhet — elvileg — a kolóniák fészek- és egyedszáma évről évre, ha költőhely bőven áll rendel- kezésükre. Miután a kutatók a vetési varjú hasznos volta mellett foglalnak állást", e jelenség örvendetes (VERTSE, 1943). A mértéktelen szaporodást a ragadozók úgyis meggátolják, fékezi a költési lehetőségek korlátozott volta, befolyásol- * A kézirat nyomdába kerüléséig eltelt öt év alatt a fenti jelenségek és köztük elsősorban a vetési varjú életformája, tapl Ukozasbioldgiaja döntö atalakulason ment keresztül. A változás részletezése helyett (miutä in itt arra mar lehetőség nines) mindössze két apró közleményre an, melyekben mär talälni néhány gondolatot az uj viszonyok értékelésével kapcsolatban (FINTHA, 1971, 1973). 148 jak a téli időjárási viszontagságok s a többi között nem utolsósorban az em- ber különféle tevékenységei. Összefoglalás A Szamos Csengertől Szamossályig terjedő szakaszának ártéri erdeiben megfigyeléseket végeztem a vetési varjú kolóniáival — mint madártársulási komponensekkel — kapcsolatban. Vizsgálódásom kiterjedt a kolóniaképző- désre, a fészkelés viszonyaira és érintett néhány cönológiai, valamint ökoló- giai kérdést. Megfigyeltem, hogy a kolóniák és a varj jakkal egy cönózisban élő néhány más madárfaj (egyszóval az ártéri erdő Hs tärsuläsa) mint klimaxtärsuläs a szukcessziösorozat végső állomását képezik. E klimax nem analóg a növenycönözisok szukcessziöja folytán kialakult legmagasabb rendű társulással akkor sem, ha azzal azonos fejlődési úton, egyszerre jutott e fokra. A ligeterdők fás cönózisait tekintve itt ugyanis a leg- magasabb rendű társulás szubklimaxként jelentkezik. Ez a Salicetum albae- fragilis állapotnál továbbjutni a Szamos akkumuläciés és denundäciös mun- käja, valamint az emberi beavatkozäsok miatt nem képes. Az ártéri erdők madarakkal való benépesiilése általában azok fejlődésének elején kezdődik. Előfordulhat az az eset is, hogy a benépesülés fokozatai közül egy vagy több állomás kimarad. Egy kezdettől fogva zavart, legeltetés miatt csupasz aljú erdőben nem alakulhat ki a teljes, több szintű avicönózis. Ha a biotóp háborgatása megszűnik, a madártársulás felépülésének sorrendje itt fordítva is megindulhat. Ilyenkor jelennek meg először a legfelső szintet — a koronaszintet — elfoglaló varjúkolóniák, s a felnövő aljnövényzet természe- tesen később népesül be. A varjúkolóniák kialakulását e folyamat elején lehet legjobban figyelem- mel kísérni. Végezetül, tájékoztató jelleggel közlöm a Szamos leírt szakasza mentén települt varjútelepek topográfiai megoszlását és azok fészekszámát az 1964. április 5-i felmérésem alapján. A szemléletesség kedvéért az adatokat a 21. ábrán is bemutatom. Csenger, országhatárnál 20 fészek Szamosbecs, szigetnél 800 fészek" Szamosangyalos fölött 400 fészek Szamosangyalosnál 60 fészek Szamosangyalos alatt 60 fészek Szamossályiv al szemben 250 fészek Összesen 1590 fészek Írodalom — Literatur Balogh J. (1953): A zoocönológia alapjai. Budapest. Dévai Gy.— Fintha I. (1968): Adalékok a Szatmar-beregi síkság biogeografiajahoz. I. — Acta Biol. Debrecina, VI, 33— 51. p. Fintha I. (1971): Ujra meg újra napirenden a varjükerdes. — Búvár, XXVI. (XVI.), 6,374 —- 375. p. * Az 1968-as év költési idényének végére a szamosbecsi szigetnél levő kolónia fészekszäma — látszólag vältozatlan körülmenyek mellett — kb. 350-re esett. 149 Fintha I. (1973): À „varjüper”. Élet és Tudomány XXVIII., 9, 393 — 396. p. Hargitai Z. (1943): Adatok a Beregi-sik erdeinek ismeretéhez. Debreceni Szemle. XVII., 3, 64-67. p. : Legany A. (1968): Erdötelepitesek madärtani jelent6sége. Allattani Közlemenyek. LV., 1-4, 65— 73. p. Penyigei M. D. (1941): Adatok a vetési varjak XVIII. századvégi és XIX. századeleji telepes fészkeléseihez és kartételeihez Debrecen sz. kir. város leveltäraböl. Debreceni Szemle. XV., 162, 245 — 248. p. Saunders, H. (1927): Manual of British Birds. Edinburgh. Simon T. (1957): Die Wälder des nördlichen Alföld. Budapest. Soó R. (1964): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növenyföldrajzi kézikönyve I. Budapest. Söregi J. (1938): A Panyolai-Tiszäröl végig a magyar Szamoson. A Déri Múzeum régészeti osztályának ismeretterjesztő közleményei. 9. Debrecen. Stefanovits P. (1963): Magyarország talajai. Budapest. Sterbetz I. (1957): A hódmezővásárhelyi Sasér természetvédelmi terület madárvilága. Aquila. LXIII-LXIV, 177-193: p. Sterbetz I. (1961): Az üstökösgem a saséri rezervátumban. Aquila. LXVII— LXVIII. 39 — 70. p._ Szemere L.: Art-e a fáknak a varjükolénia? Növenyvedelem, 143. Szekessy V. szerk. (1958): Aves. Fauna Hungariae XXI. Budapest. Turéek, F. J. (1957): A Duna melletti ligeterdők madárvilága, tekintettel gazdasági je- lentösegere. Aquila. LXIII- LXIV, 15 — 40. p. Vertse A. (1943): A vetési varjú elterjedése, táplálkozása és mezőgazdasági jelentősége Magyarországon. Aquila. L. 142 — 248. p. Vertse A. (1955): Madárvédelem. Budapest. Witherby, H. F. (1958): The handbook of British Birds, I. London. Angaben zur Kenntnis der Brutverhältnisse von Corvus frugilegus Istvan Fintha IR Mein Beobachtungsgebiet liegt im Ostteil Ungarns. Wie bekannt, ist der Saatkrähenbestand unseres Landes gerade in dieser östlichen Landschaft Ungarns am dichtesten. Diese große Individuenzahl läßt sich durch die am Oberlauf der Theiß und entlang des Szamosflußes von noch ziemlich reichlich auffind- baren Galerienwäldern gesicherten guten Brutstätten erklären. Außerdem ist in diesem Areal das vorhandene, auch in der Sommertrockenheit feucht bleibende Überschwem- mungsgebiet, das für die Nahrungsgewinnung dieser Vögel wichtig ist, sehr vorteilhaft. Die Flächen zwischen den Dämmen des Szamos werden vor allem von Obstgärten ein- genommen. Die Wirkung der sich auch heute noch wiederholenden Überschwemmungen hinterläßt dort an vielen Stellen ihre Spuren. In dem vom Wasser am meisten heimge- suchten, niedrigen Gebieten bringt die Sukzession der Pflanzenzönosen der Ufer eine Vegetation mit Baumbeständen zustande. Dieser Entwicklungsprozeß kulminiert in den Salicetum triandras und Salicetum albae-fragilis-Assoziationen. Die Avifauna dieser Gale- rienwälder bedeutet in diesem Bereich in der Sukzession der Vogelzönosen den Kulmina- tionspunkt, da ja diese — im Gegensatz zu den übrigen Avizönosen — im Energieumsatz mit der größten Produktion von organischen Stoffen teilnimmt. Dieser Prozeß kann als Primärerscheinung auch dann konstatiert werden, wenn die Saatkrähen von der heranwachsenden Salicetum albae-fragilis-Pflanzengesellschaft zur Zeit, wo die Pappeln in ihr eine entsprechende Höhe erreicht haben, sofort Besitz ergreifen. Es kann von einer parallelen Nacheinanderfolge der Pflanzengesellschaften auch dann keine Rede sein, falls gewisse Schichten der Vegetation provisorisch infolge des mensch- lichen Eingriffes aus der Zönose ausgeschaltet werden. Es ist daher unnötig die zu unseren Untersuchungen wichtigsten Mitglieder des natür- lichen Komplexes, die Kolonien bildenden Saatkrähen, die mit mehreren anderen Begleit- arten die höchste Schichtgemeinschaft der Zoozönose, ihre Synusie bilden, mit Gewalt heranzuziehen. Mit der kräftigen Dynamik ihrer Verbreitung erobern diese Vögel fast explosionsartig ihren hiesigen Platz. Einige Paare suchen infolge der Einwirkung zwingender Umstände, eventuell auf das 150 Drängen der Zeit eine mehr oder weniger entsprechende Brutstätte, die sie fallweise oft einsamen, niedrigen Bäumen finden. Zumeist bauen die unerfahrenen, jungen Individuen ihre Nester auf irgendwelche einzelne Bäume sowie in den aus mehreren oder wenigeren Exemplaren bestehenden Baumgruppen der Äcker, im allgemeinen in geringer Höhe. Die streuweise brütenden Saatkrähen werden in ihrer Brut von der Störung nur gehin- dert, jedoch versuchen sie die störenden Wirkungen möglichst noch an Ort und Stelle aufzuheben. Dies erreichen sie dadurch, daß sie ihre Nester höher bauen und sich wo- möglich unerreichbare Nestplätze aussuchen. Das Abnehmen der zur Brut geeigneten Stellen können wir nur mit gewisser dialek- tischer Vorsicht untersuchen, da ja einerseits das effektive Aufhören eines Galerienwaldes oder von mehreren dieser Wälder (zum Beispiel durch Fällen der Bäume) dasselbe bedeu- tet, wie andererseits die bei der Erhaltung ein und desselben Bewaldungsgrades als Gesamtwirkung der günstigen Umstände auftretende Gradation. Die in den Salicetum albae-fragilis-Galerienwäldern des Szamosflusses antreffbaren Saatkrähenkolonien sind also die die hervorragend größte Produktion vertretenden Kom- ponenten der die letzte Station — den Klimax — der Sukzession der Vogelgesellschaften dieses Gebietes bildenden Zönose. Neben ihnen kommen vielmehr mit qualitativer Be- deutung, jedoch als charakteristische Begleitarten die folgenden wichtigeren Spezies vor: Colaeus monedula, Falco tinnunculus, Falco vespertinus, Passer montanus und Pica pica. LE. Hat eine Corvus frugilegus-Kolonie ihre von der Natur beschränkten Grenzen zahlen- mäßig überstiegen, so bringt ein Teil der Bewohner auf der bereits beschriebenen Art in der nächsten Brutperiode eine neue Nestkolonie zustande. Im Jahre 1962 (3. April) stieß ich oberhalb der Ortschaft Szamosangyalos, am Szamos- ufer, in der Nachbarschaft eines brachliegenden, von Unkräutern überwucherten Ackers, auf fast verwilderten, ungepflegten, in 2—3 Reihen stehenden Pflaumen- und Nußbäu- men auf das frischgelegte Nest von 7 Saatkrähen. Die Nester wurden in ziemlich nr Weise, etwa in 4-5 m Höhe, an einer leicht erreichbaren Stelle gebaut. Die Kinder haben die kaum bebrüteten Eier bald ent- deckt und den Nestern entnommen. Die Krähen haben einige Male noch mit dem Legen neuer Nester Versuche angestellt, jedoch hörten sie nach einigen erfolglosen Versuchen damit völlig auf. Die Vögel zogen sich hierauf in die benachbarten Galerienwälder zurück, wo sie sich mit den bereits früher bestehenden Kolonien zu verschmelzen versuchten. Im nächsten Frühjahr (5. April 1963.) erschienen ebendort wiederum brütende Indivi- duen mit 10—12 Nestern. Die Nester wurden jedoch viel umsichtiger gebaut, aber — obwohl sie die leichter erreichbaren Äste der Nußbäume zu vermeiden versuchten — noch immer überwiegend auf niedrigen, stacheligen Pflaumenbäumen. Als das Gebiet von Menschen dicht besucht wurde, fanden die Krähen — insbesondere, deren Brut von den Umständen unterbrochen war — die Übersiedlung in den Galerien- wald für ratsamer, wohin sie in Wirklichkeit nur im nächsten Jahr (1 — 12. April) übersie- delten. Im Jahre 1965 ist die Zahl der Population der Kolonie schon sehr angewachsen. Die Zahl der bewohnten Nester stieg bis zu diesem Jahre annähernd etwa bis auf 550 — 600 an. Ich fand auch 80 — 90 cm hohe, säulenförmige, alte Nester, die durchschnittlich in 15 — 20m Höhe gebaut wurden. Die Zahl der Eier betrug in den untersuchten Krähennestern etwa 4—6. 151 É RATER RENE: | + SH AS où TETE Ma Sas Re: aa Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 — 1972. FAUNATÖRTENETI ES JELENLEGI ADATOK A CSÄSZÄRMADÄR (TETRASTES BONASIA) ELOFORDULASAHOZ MAGYARORSZAGON Dr. Janossy Denes Tekintettel arra, hogy a csaszarmadar Európa civilizáltabb részein — s így hazánkbanis — mint az emberi létesítményeket és folega modern erdögazdälko- dási tevékenységet bizonyos fokon tülelnem viselő faj, erősen pusztulóban van, minden új előfordulási adat jelentős. Másrészt ismereteink a faj szubfosszilis és fosszilis előfordulásáról is igen hiányosak. Ezért ugyancsak lényegesnek látszik az elmúlt évtizedek új faunatörténeti adatainak, valamint néhány mai elő- fordulásra vonatkozó személyes megfigyelésemnek összefoglalása. A császármadár származására csak az elmúlt évtizedekben derült némi fény éppen a hazai leletek alapján. A Bükk hegységi tarköi kőfülkében, valamint hazánk nyugati határától csak mintegy 10 km-nyire nyugatra eső Hunds- heim lelőhelyen sikerült a Tetrastes kihalt ősi alakját felfedeznem (még nem publikált adatok). A leletek kora középső pleisztocén, a mindel eljegesedés körüli időkre, vagyis 5— 600 000 évvel ezelőttre tehető. Már ezek a leletek is valószínűvé teszik, hogy a Tetrastes nemzetség eurázsiai eredetű. A mai császármadártól csonttanilag el nem választható forma ezután az utolsó eljegesedés közti (interglaciális) korból került elő. Geológiailag korra legjobban meghatározható leletei ebből az időszakból (100 000 — 70 000 évvel ezelőttről) is hazánk újabb ásatásaiból kerültek napvilágra : a bükki Suba- lyuk-barlangbél a neandervölgyi ember kortärsaként és a kissé idősebb leletek a szintén Bükk hegységi LAMBRECHT-barlangból származnak (JANOSSY, 1961, 1963). Az eddigi adatok tanúsága szerint az utolsó (würm) eljegesedés idején eltűnt a császármadár területünkről, de egyre nagyobb azoknak a leleteknek a száma, melyek a posztglaciális beerősödés után — tehát az elmúlt 12 000 évben — képződött üledékekből csaknem minden középhegységünk ból elő- kerültek. Ezek a következő — sajnos többnyire régészeti mellékletek nélküli, csak , holocén? megjelöléssel illethető — mar adványok: Bükk hegység: istállós-kői sziklaüreg, HILLEBRAND JENŐ barlang (neolit ?), Petényi-barlang (Peskő, hallstadti?), Lambrecht-barlang (, holocén"), vejteki köfülke (3. réteg); Pilis hegység: Hosszúhegyi zsomboly; Bakony: Bakonybéli Száraz- gerence-barlang; Mecsek negység : mélyvölgyi kőfülke (BökövYI—JÁNOSSY, 1965 és még nem közölt újabb adatok). Tekintettel arra, hogy ilyen sok hely- ről került elő a faj, általános elterjedtségére, sőt gyakoriságára következtet- hetünk, legalábbis a korai holocén folyamán, hazánk területén. A császármadár elterjedésének súlypontja jelenleg kifejezetten Ázsiára esik, s a rendelkezésemre álló irodalmi adatok szerint a Kelet-Euröpätöl Kelet- Ázsiáig húzódó többé-kevésbé összefüggő erdőségekben mindazokon a helyeken, melyek életfeltételeiknek megfelelnek (nedvesebb aljzatú, dús alj- növényzetű helyek, főleg tűlevelű, de kisebb részben vegyes lombos erdőkben is) mindmáig gyakori. 153 E helyen csak röviden emlitem meg, hogy tudomäsom szerint elsö izben nekem ällt mödomban csonttanilag összehasonlítani az eurázsiai Tetrastes bonasia-t eszak-amerikai vikarialo alakjaval, a Bonasa umbellus-szal. A nagy- fokú csonttani hasonlóság mellett mutatkozó meretaränybeli (allometrikus) eltérések egy viszonylag korai átvándorlásra utalnak a Bering-szoroson át (rissz-würm interglaciális vagy régebbi?). Így az észak-amerikai faj határozott rendszertani különválasztása— ha nem is feltétlenül nemzetségi szinten — csonttani alapon is indokolt. Rátérve néhány újabb hazai megfigyelési adatra, a következőkben állít- hatnám azokat össze: VERTSE (1939) összefoglalta a hazai adatokat, és már akkor megállapította, hogy középhegységeinkben az amúgy is diszjunkt po- pulációk egy része teljesen kipusztulóban van. Jelentősebb állományokról csak a Zempléni-hegységből, a Bükkből és a Soproni-hegységből számol be. Minthogy munkám, az elmúlt két évtizedben, hosszasabban középhegysé- geinkhez kötött, először magam, majd László Ri együtt számos meg- figyelést végeztünk ezeken a területeken. A Bükkben 1950 és 1960 között több esetben figyeltem meg egyes példányokat, a szilvásváradi Horotna- völgyben, az Istállós-kő közelében, a Nagy-Kopasz-hegy és a Vöröskő-bérc közötti völgyekben, valamint a tarkői Hárskút feletti völgyben is. Ugyaneze- ken a helyeken a tarvágásokkal kapcsolatban megállapítottuk az állományok teljes eltűnését (Hárskútnál figyeltem meg 1960. július 14-én az utolsó 6 dara- bot, a következő években heteken át tartózkodtam ott, de nyomukat sem találtam). Viszonylag váratlanul jó állományt volt alkalmunk megfigyelni 1967-ben a josvafoi Lofej-forras környékén. 3 hetes ott-tartézkodäsunk alatt — július 7— 30-ig — naponta 2—10 darabot figyeltünk meg itt (ez a terület VERTSE térképén nem szerepel). 1972. július 28-án újra meglátogattuk ezt a helyet, de csak egy anyamadarat nk megfigyelni, amint látszólag egyetlen fiókáját szólongatta. A hangokat egy órán át jól észleltük. Ugyancsak nem szerepel VERTSE térképén a tornaszentandrasi Osztramos- hegy, ahol 1970 nyarán először egy bizonytalan megfigyelésem volt. 1972. augusztus 6-án aztán az Osztramos északi oldalán először egy kakas szállt el egy nedves árok felett, majd 6 darab fiatalt figyeltünk meg. . Ugyancsak 1970 nyarán az Osztramostól kb. 4 km-nyire fekvő Martonyi kolostorromtól keletre levő fiatalosban riasztottam fel egy példányt. Ezenkívül még két megfigyelésünk volt: 1969. május 1-én a Börzsöny- hegységi Hosszúbérc lábánál, ugyancsak fiatalosban, riasztottunk fel két példányt (ez annyiban érdekes, hogy VERTSE szerint már a múlt században kipusztulóban volt a faj a Börzsönyben). Végül 1968. július 20-án a Gerecsében, Süttőtől délre, Bikolpuszta közelében figyeltünk meg egy 8 darabból álló csapatot, mely hosszasan tartózkodott egy vizesárok alján (ez utóbbi terület sem szerepel VERTSÉNÉL, csak a Gerecse délibb részei). Irodalom — Literatur Bökönyi, S. — Jánossy, D. (1965): Subfossile Wildvogelfunde aus Ungarn Vertebr. Hung. 7. 1—2. 85—99. p. Jánossy, D. (1961): Eine fossile Vogelfauna aus den Moustérien-Schichten der Subalyuk- Höhle im Bükk-Gebirge (Nor dostung: arn) Aquila. 47— 48. 1960 — 61. 175 — 188. p. Jdnossy, D. (1963): Letztinterglaziale Vertebraten-Fauna aus der Kálmán — Lambrecht — 154 Höhle (Bükk-Gebirge, Nordostungarn). Teil. I. Acta Zoologica Acad. Sci. Hungariae. 9. 3-4. 293 — 331. p. Vertse, A. (1939): Die Verbreitung des Haselhuhnes in Rumpf-Ungarn Aquila. 42 — 45. 1935 — 38. 227 — 239. p. Neuere Daten zur Faunengeschichte sowie zum heutigen Vorkommen des Haselhuhnes (Tetrastes bonasia) in Ungarn Dr. Denes Janossy Da sich das Haselhuhn in den zivilisierten Teilen Europas als Kulturflüchter im all- mählichen Rückgange befindet, dürften alle Daten über das heutige Vorkommen meist völlig disjunkter Populationen dieser Art von interesse sein. Dabei vermehrten sich unsere Kenntnisse über das fossile Vorkommen der unmittelbaren Vorfahren des Haselhuhnes in solchen Masse, dass es nicht überflüssig zu sein scheint diese kurz zusammenzufassen. Dem Verfasser gelang esin den vergangenen Jahren zum ersten Mal die fossilen Überres- te einer ausgestorbener Form vorzufinden, die als unmittelbarer Vorfahre von Tetrastes bonasia zu betrachten ist. Diese (noch nicht publizierten) Funde stammen vom älteren Mittelpleistozän Österreichs (Hundsheim, östliches Niederösterreich) und Ungarns (Fels- nische Tarkö, N-Ungarn, Bükk-Gebirge) und sind laut absolut-chronologischer Daten etwa 500 000 — 600 000 Jahre alt. An dieser Stelle soll erwähnt werden, dass diese Funde selbst schon für den eurasiatischen Ursprung der Haselhühner sprechen. In dem von palä- ornithologischer Hinsicht gut erforschten Gebiet Nordamerikas wurden die Reste dieses Formenkreises nur aus dem jüngsten Pleistozän bzw. „Postglazial“ vorgefunden. Ein eingehender osteologischer Vergleich der europäischen und amerikanischen Formen des Haselhuhnes — laut den Kenntnissen des Verfassers zum ersten Mal in der Literatur — erbrachte dabei den Beweis weitgehender Ähnlichkeiten. Auf osteologischer Basis scheint eher nur eine artliche, als eine generische Trennung von Tetrastes bonasia und Bonasa umbellus angebracht zu sein. Die Intrusion in die Neue Welt dürfte laut der bis heute zu unserer Verfügung stehenden Daten im Spätpleistozän erfolgt sein. Zurückkommend auf die fossilen Daten von Tetrastes im Gebiet der gemässigten Teile Europas soll festgelegt werden, dass unsere Kenntnisse über das Vorkommen dieser Form im jüngeren Mittelpleistozän äusserst sporadisch sind. Die Reste der vom heutigen Hasel- huhn osteologisch schon nicht trennbaren Form treten an verschiedenen Fundstellen Europas — wo stratigraphisch gut bestimmbare Schichten vorzufinden sind erst an der Schwelle des letzten Glazials auf. Aus Ungarn stammen solche Überreste aus den paläonto- logisch und archäologisch gut definierten Schichten der Lambrecht-Höhle und Subalyuk im Bükk-Gebirge (Nordungarn; zusammenfassend, siehe JANossy, 1963), also aus Abla- gerungen, die vor etwa 100 000 bis 70 000 Jahren entstanden. Unseren heutigen Kennt- nissen gemäss fehlte das Haselhuhn in den gemässigten Teilen Europas während des gan- zen letzten Glazials („Würm“) völlig. Höchstwahrscheinlich zog es sich nicht in das sogenannte „südliche Refugiengebiet“ zurück, sondern war schon damals in der heutigen Taiga-Zone Asiens standhaft. Eine Reihe neuer Funde aus den Holozänschichten verschie- dener Höhlen Ungarns beweist die in geologischem Sinne rasche Einbürgerung dieser Art in Folge des Beginnens der postglazialen Bewaldung vor etwa 20 000 Jahren in unserem Gebiet. Diese Funde verteilen sich praktisch auf das ganze Gebiet Ungarns, wo sich Ge- birge und für die Fossilisation geeignete Ablagerungen enthaltende Höhlen befinden. Diese sind in Nordungarn, Bükk-Gebirge: die Felsnische Iställöskö, die Hillebrand Jenö- Höhle (Neolithikum?), die Holozänschichten der Lambrecht-Höhle, die Felsnische Rejtek (Schicht 3.) im norden Transdanubiens, Pilis-Gebirge: der Schacht von Hosszühegy; im mittleren Gebiet desselben, Bakony-Gebirge: Szärazgerence-Höhle bei Bakonybel und im südlichen Teil, Mecsek-Gebirge: die Felsnische Melyvölgy (BOKONYI-JANOSSY, 1965 und noch nicht publizierte neue Daten). In Anbetracht dessen, dass aus unserem Gebiet — wie aus dieser Liste hervorgeht — die Art schon bis jetzt von relativ vielen Fundpunkten zu Tage kam, kann wenigstens während des frühen Holozäns auf die allgemeine Ver- breitung, sogar auf die Häufigkeit des Haselhuhnes gefolgert werden. Laut Literaturangaben fällt der Schwerpunkt der Verbreitung von Tetrastes bonasia heutzutage auf Asien und die Art scheint in den von der Zivilisation geschonten Gebieten der von Ost-Europa bis Ost-Sibirien verbreiteten, mehr oder weniger zusammenhängen- den Taiga häufig zu sein (Biotope mit feuchtem Untergrund und dichtem Unterwuchs; meist in Nadelwäldern — weniger in Mischwäldern). Der Verfasser hatte die Möglichkeit 155 sich im Mai 1973 im Mischwald des Ussuri-Gebietes über die dichte Bevölkerung der Art zu überzeugen. Zuletzt auf einige neuere Beobachtungen in Ungarn kommend, kann folgendes gesagt werden: VERTSE (1939) brachte die Daten über das Vorkommen des Haselhuhnes im ent- sprechenden Gebiet zusammen und stellt schon seinerzeit fest, dass die schon ohnehin dis- junkten Populationen sich teilweise im Aussterben befinden. Er gibt von bedeutenderen Beständen nur vom Bükk- und Zemplén-Gebirge (N-NO-Ungarn) rechenschaft. Da sich mein Arbeitsgebiet in den vergangenen zwei Jahrzehnten längere Zeit hindurch an verschiedene Stellen unserer Mittelgebirge gebunden war, habe ich erst selbst, später mit meinem Sohn LAszLö mehrmals die Möglichkeit gehabt die Vorkommen der Art zu beobachten. Einzelne Exemplare konnten im Bükk-Gebirge zwischen den Jahren 1950 und 1960 festgestellt werden u. zw. im Horotna-Tal bei Szilvasvarad, in der Nähe des Ber- ges Iställöskö, im Tal zwischen den Bergen Nagykopasz und Vörösköbere, sowie in der umnittelbaren Umgebung der Quelle Härsküt. In Zusammenhang mit Kahlschlagen konn- te das Verschwinder dieser Populationen beobachtet werden (bei der Quelle Harskut konn- ten z. B. am 14. Juli 1960 die letzten 6 Exemplare beobachtet werden, in den folgenden Jahren fanden wir keine Spur dieser Vögel, trotzdem, dass wir mehrere Wochen an der sel- ben Stelle verbrachten). Ein relativ guter Bestand befand sich im Jahre 1967 in der Umgebung der Quelle Lófej bei Jösvafö. Während unseres Aufenthaltes (drei Wochen, zwischen dem 7. bis 30. Juli) beobachteten wir täglich zwei bis zehn Exemplare (dieses Gebiet ist an der Verbreitungs- karte von VERTSE nicht angegeben). Am 23. Juli 1972 besuchten wir die genannte Stelle von neuem, wir konnten aber nur eine Hänne feststellen, die nach ihrem annehmbar ein- zigen Küken rufte. Die Stimmen konnten wir mehr als eine Stunde lang wahrnehmen. Auf der Verbreitungskarte von VERTSE wurde auch der Osztramos-Berg bei Torna- szentandräs nicht angegeben, wo ich die Art zuerst — zwar ziemlich unsicher — im Jahre 1970 wahrnehmen konnte. Endlich beobachteten wir am Nordabhang des selben Berges am 6. August 1972 in einem feuchten Graben zuerst einen Hahn, später sechs junge Vögel. Im selben Gebiet — etwa 4 km südlich vom Osztramos-Berg — östlich von der Ruine Martonyi, habe ich ein Exemplar im Jungholz aufgeschreckt. Ausserdem hatten wir noch zwei Beobachtungen: am 1. Mai 1969 hatten wir am Fusse des Berges Hosszübére im Börzsönyer Gebirge ebenso im Jungwuchs zwei Exemplare aufgeschreckt (diese Angabe ist insofern interessant, da laut VERTSE die Art schon im vergangenen Jahrhundert in dem betreffenden Gebiet ausstarb). Endlich beobachteten wir am 20. Juli 1968 im Gerecse-Gebirge, südlich von Süttö, in der Nähe des Einödhofes Bikol in einem Wassergraben längere Zeit hindurch einen von acht Stücken bestehenden Flug (dieses letztgenannte Gebiet wurde an der Karte von VERTSE auch nicht angegeben, nur südlichere Teile des selben Gebirges). 156 Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971-1972. A SIKETFAJD (TETRAO UROGALLUS) ELOFORDULASA VAS MEGYE NYUGATI HATÄRVIDEKEN Csaba József A siketfajdot LAMBRECHT (1912), már a diluvialis fauna fosszilis madár- anyagából kimutatta hazánk területéről. Csontmaradványai előkerültek a Borsod megyei Balla, Istállókő, Peskő és még egynéhány más barlangunkból is (JANOSSY, 1954, 1962) CHERNEL (1899) szerint: , Ősi hazája, úgylátszik, az orosz alföld volt s az erdők pusztulásával húzódott az idők folyamán a hegységek magasabb ré- szeibe annyira, hogy manapság már a sík területen ritka s egyenesen a maga- sabb hegyvidék jellemző szárnyasává vált. Különösen a magas- és középhegy- ségek keresztes és nemes fenyő erdőit kedveli, melyek kisebb-nagyobb tisztá- sokkal, bokros aljú, kopottas, kevert állományú, nedves talajú részletekkel, fiatal és százados fákkal egyaránt váltakoznak s a mi a fő: különféle erdei bogyókkal, legkivált áfonyával (Vacciniwm myrtillus és Vitis idea), malnak- kal stb., nemkülönben forrásokkal bővelkedik." Múlt század végén, a történeti Magyarország területén, Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Csík, Fogaras, Gömör-K-Hont, Háromszék, Hunyad, Krassó- Szörény, Liptó, Máramaros, Maros-Torda, Sár os, Sopron, Szeben, Szepes, Szilágy, Szolnok-Doboka, Torda- Aranyos, Wronesen, Pure. Udvarhely, Vas és Zolyom var megyékben még el6fordult, de föleg az Eszakkeleti- és az Er- délyi- Kärpätokban (CHERNEL, 1899). Vas megyei előfordulását igazoló legrégibb adatunk a XVII. századba nyú- lik vissza. Abban az időben a | BATTHYÁNYAK németújvári központját részben Körmend és tartománya látta el élelemmel. SOMOGYI ANDRÁS tiszttartó 1609. január 17-én innen keltezett levelében a következőket írta gazdájának : ,,Nag- sodnak küldettem Eöts faid Madarakath igen Szép frisseketh, Ha teőb szikseges teöbbet is kildhetunk.” (CSABA, 1967). E madarak pontos lelőhelye nem isme- retes, de feltehető, hogy nem Körmend határában, hanem az Also- Örseg job- bara összefüggő nagy erdejében kerültek kézre. A XIX. század elején azonban már eltűntek erről a vidékről, mert NEMES NÉPI SZAKÁLY GYÖRGY 1818-ban nem említi ,,E6rség leírása" c. kéziratos munkájában, holott abban elég rész- letesen foglalkozott az Őrség madárvilágával (CSABA, 1955). A XVII. század elejétől a XIX. század második feléig terjedő időből nincs adatunk a siketfajd Vas megyei előfordulásáról. CHERNEL KÁLMÁN (1877) nem említi Kőszeg és vidéke madaraı között, de MADARASZ (1899 — 1903) sem Vas megyéből. Viszont CHERNEL IstvAN (1898) szerint az addig ritkaság számba menő siketfajd 1880 körül kezdett szaporodni Stájerország és Alsó- Ausztria felől az akkori Vas megye burgenlandi részén úgy, hogy a Kőszegi- hegységben is megjelentek. CHERNEL (1903) néhány év múlva azt írja, hogy , Sopron és Vas megyében mintegy 25 ev előtt kezdett mutatkozni. Azóta évről évre mindinkább szapo- 157 rodott s elterjedt, úgy, hogy ma mar a Fraknöi-Rozalia és Soproni-hegyseg- ben, a Köszegi-Borostyanköi- hegyesoportban, az Orség- hegyein mindeniitt elszaporodott, sőt helyenként, szép számmal él". (Őrség alatt Fels6-Orség értendő.) SCHENK és HORVÁTH (1958) a siketfajd Vas megyébe történt betelepedésé- nek időpontját szintén az 1880-as években jelölte meg. Figyelmet érdemel még a Vadász-Lap (1899) híradása, mely szerint a Vas megye nyugati határhegységeiben , bámulatosan elszaporodtak. Felsö-Eör, Pinkafő, Vörösvár községekhez tartozó erdőkben és a többiekben is, ma már mindenütt állandó vad a siketfajd s egyik-másik helyen olyan jó dürgések vannak tavasszal, akárcsak a közeli Stájerország havasain”. Hasonlóan értékes adatokat tartalmaz KLOBUSICZKY (1899) cikke a rábolti birtokhoz tartozó 20 000 kh vadäszterületröl, ahol 1893 körül csak ritkán mu- tatkozott egy-egy ©, de rövid hat év alatt annyira elszaporodtak, hogy egy dürgési idényben 8—12 kakas kerülhetett lelövésre. A következőkben községek szerint részletezve, időrendben ismertetjük a siketfajd előfordulási és kézre kerülési adatait Vas vármegye nyugati határ- vidékének úgy jelenlegi, mint az időközben Ausztriához és Jugoszláviához csatolt korábbi területéről. 1. Őrség 1609: első adatunk Vas megyei előfordulásáról (CSABA, 1955). 2. Köszeg 1883-ban lőttek egy példányt a hegyekben (CHERNEL, 1886). 1897. ni 13-an fajdesapat a havas hegyekben ; 1899. II. di an a Vöröskeresztnel egy cf ; 1900. I. 15-én Zeigernel fenyöröl elrepült egy c" (CSABA, 1967). 1905. X. Bo az orszagüt mellett egy © ; 1906. VIII. 3-ân az Alsö-erdöben egy © ( (CHERNEL, 1907). 1906. XI. 18-án a Sväb-allen egy g (CSABA, 1967). 1906. XII. 22-én ugyanott © tollai (CHERNEL, 1907). 1909. II. 23-án a ee hataros SA egy À (CSABA, 1967). 1913. X. 18-án az Alsö-erdöben 1 gx (CHER- NEL, 1917). 1919. IV. 17-én 1 <7; 1920. III. 18-án Felsö-erdön két régi diirgo- hely; 1920. III. 22-én Vöröskereszt Közelében fürdésük helye ; 1921. IX. 26-án a Vöröskereszt tájékán 2 © © és 1 -7 (CSABA, 1967). 1963. IV. havában Írott- kőnél 1 példány (velemi erdőőr szóbeli közlése). 3. Lockenhaus ( Léka) 1885. VIII. 27-én egy öreg © lőve, mely HuszrHy gyűjteményébe került (FRIDVALDSZKY, 1891; AUMÜLLER, 1967). 1894-ben lőve; 1898: évenként fészkel úgy, hogy néhány év alatt rendes állományra van kilátás (ÜHERNEL, 1898). 1899-ben dürgését észlelték (KLOBUSICZKY, 1899). 1909. V. 12-én egy vadász 6 példányt ejtett el; 1919. XII. 17-én 1 57; 1920. III. 6-án 1 példány (CSABA, 1967). 4. Markt- Allhao ( Alhó) 1890-ben itt elejtett 7 a szombathelyi Savaria Múzeumba került (CSABA, 1964). 158 5. Bernstein ( Borostyánkő) 1897-ben talált 1 tojás a Savaria Múzeum gyűjteményébe került. 1898: évenként fészkel úgy, hogy néhány év alatt rendes állományra van kilátás (CHERNEL, 1898). 1903. IV. 28 és 29-én nem dürgött, de nyomukat CHERNEL megtalálta; 1909. V. 12-én 3 példány lőve (CsaBa, 1967). 1915. IV. 30-án 1 77-10 ; a 7 elejtve (CHERNEL naplója). 6. Rechmitz ( Rohonc) 1898: évenként fészkel úgy, hogy néhány év alatt rendes állományra van kilátás (CHERNEL, 1898). 1899-ben észlelték, de nem volt dürgés (KLOBU- SICZKY, 1899). 1900. XI. 17-én erdei vadászaton 3 példányt láttak (CSABA, 1967). 1925-t61 1935-ig költött (F. PauLY főerdész szóbeli közlése). 7. Markt-Neuhodis ( Városhodász) 1898: évenként fészkel úgy, hogy hamarosan rendes állomány várható (CHERNEL, 1898). 1925-től 1935-ig költött (F. PAUY szóbeli közlése). 8. Oberwart ( Felsőőr ) 1898-ban Felsőőr vidékén rendes állománya van, és dürgés alatt rendszere- sen vadásszák (CHERNEL, 1898). 1899-ben előfordulások és dürgesek (KLOBU- SICZKY, 1899). 1899-ben állandóan költő (Vadasz-Lap, 1899). 1900-ban ER- DODY GYULA 2 gg-et lőtt s ezzel befejezte évi vadászatát, mely alatt össze- sen 20 kakast ejtett el (Vas vármegye, 1900). 1925-től 1935-ig feszkelt; 1962- ben 2 g*g'-et lőttek (F. PAULY szóbeli közlése). 9. Bozsok 1899-ben észlelték, de még nem volt dürges (KLOBUSICZKY, 1899). 1963 nyarán a Sötét-völgy erdöreszen 1-1 "+9 mutatkozott (velemi erdőőr szóbeli közlése). 10. Pinkafeld (Pinkafo) 1899-ben előfordulások és dürgések (KLOBUSICZKY, 1899). Az 1899. évben állandó költő ( Vadász-Lap, 1899). 1925-t61 1935-ig költött (F. PAULY szóbeli közlése). 1930-ban több példány dürgött (in litt. THIRINGER J.). 1942-ben fészkelve találták (F. PAULY szóbeli közlése). 11. Rotenturm ( Vasvörösvár ) 1899-ben dürgött (KLOBUSICZKY, 1899). 1899: állandó költő ( Vadász-Lap, 1899). 1916. IV. 25-én 1 löve (CsABA, 1967). 12. Koh-Fidisch (Gyepüfüzes) 1899-ben elöfordult, söt dürgött is (KLOBUSICZKY, 1899). 13. Neuberg (Ujhegy) 1899-ben előfordulások és dürgesek (KLOBUSICZKY, 1899). 14. Stegersbach (Szentelek) 1899-ben előfordulások és dürgött is (KLOBUSICZKY, 1899). 15. Kukmirn (Kukmer) 1899-ben elöforduläsuk megfigyelve, söt dürgesük is észlelve (KLOBUSICZKY, 1899). 16. Rauchwart (Rabort) 1899-ben dürgesük észlelve (KLOBUSICZKY, 1899). 1900. IV. 26 és 27-én 1-1 megfigyelve (CSABA, 1967). 17. St. Mihael (Pusztaszentmihaly) 1899-ben előfordulások és diirgések (KLOBUSICZKY, 1899). 18. Eisenhütte ( Kisvaskut) 1899-ben elöforduläsok és dürgesek (KLOBUSICZKY, 1899). 19. Güssing (Németujvar) 1899-ben észlelték, de még nem volt dürges (KLOBUSICZKY, 1899). 20. Punitz (Ponic) 1899-ben előfordult, de még nem dürgött (KLOBUSICZKY, 1899). 21. Neustift b.G. (Ujtelep) 1899-ben előfordulások és dürgesek (KLOBUSICZKY, 1899). 22: Rohr 1. Bg. ( Nád) 1899-ben előfordulások és dürgött is (KLOBUSICZKY, 1899). 23. Csákánydoroszló 1900 körül 1 9 elejtve; 1932 őszén Felsö-erdön mutatkozott 1 7 (CSABA, 1964). 1936-ban a Felsö-erdön 2 példany (TORO 1. szöbeli közlese). 1944. IV. 4-én tévedésből a Värkertben elejtettek 1 9 -t (CSABA, 1964). 24. Holzschlag ( Vágod) 1903. XII. 11-én 1 7 lőve, mely a szombathelyi múzeumba került (CSABA, 1964). 25. Vasszentmihaly 1910 körül 4 X-et lőttek (Sürö J. szóbeli közlése). 1912. ev III. havában PorpAozy K. lőtt 1 Q-t (in litt. THIRINGER J.). 1932-ben 1 © észleltek (Sürő J. szöbeli közlese). 26. Szentgotthard 1910 körül Szporny KÁROLY föerdesz évente adott ki lelövesi engedélyt (in litt. THIRINGER J.). 1929-ben itteni előfordulását FROMM G. említi (FROMM, 1929). 27. Ivanc 1910-es években BurtER J. f6vadäsz fészkét találta 10 tojással, melyeket kikeltetett és a fácán nagyságú fajdokat az ivánci erdőn szabadon engedte ; 1919. III. havában 1 7, VII-ban pedig 1 © 8 fogoly nagyságú csirkéjével mutatkozott (in litt. THIRINGER J.). 1932-ben 1 9 -t láttak (CsaBa, 1955). 1955-ben az állományt 4 db-ra becsülték (GYÜRGY, 1957). 160 28. Felsöszölnök Az 1914. és az 1915. években a vegyes állományú (bükk, luc- és erdeifenyő) erdőben 5—6 7g, valamint 10—12 © © naponta volt látható a reggeli és a késő délutáni órákban ; költöttek is (F. PAULY szóbeli közlése). 29. Készegdoroszlo 1916. XII. 17-én 1 9 -t lőttek (CsaBa, 1967). 30. Velem 1920-ban agkupac mellett 5 tojását találták (WEISENBECK J. ny. f6erdész szóbeli közlése). 1935-ben a Hosszivélgyben g'-et lőttek; 1938. XII. 26-án 1 -7-et lőttek a Szent-Vid kápolna mellett (velemi erd66r szóbeli közlése). 31. Lukácsháza 1920. X. elejénl ? a távíróhuzalnak repült (CHERNEL, 1922). 32. Boreca ( Borháza) 1920. III. havában észlelték (CSABA, 1943, 1966). 33. Gaas (Pinkakertes) 1920-as években gyakran láttak 9 © -et (in litt. THIRINGER J.). 34. Cak 1921. I. 13-án 1 9 észlelve (CsaBa, 1967). 35. Buchschacken (Öribükkösd) 1925 és 1935 közötti evekben költött (F. PAULY szöbeli közlese). 30. Riedlingsdorf (Rüdüny) 1925-t61 1935-ig költött; 1927. IV. 10-én 1 c elejtve (F. PAULY szóbeli közlese). 37. Schreibersdorf ( Bugloc) 1925-t61 1935-ig költött (F. PauLY szóbeli közlése). 38. Wiesfleck (Ujrétfalu) 1925 és 1935 között költött (F. PAULY szöbeli közlese). 39. Weinberg ( Borhegy) 1925 és 1935 közötti években költött (F. PAuLY szóbeli közlése). 40. Goberling (Gaborfalva) 1925 és 1935 között költött (F. PAULY szöbeli közlese). 41. Althodis (Öhodäsz 1925-t6] 1935-ig költött (F. PAULY szóbeli közlése). 42. Szentpeterfa 1930-ban 1 © mutatkozott (in litt. THIRINGER J.). 11 AQUILA 1971/1972 161 43. Nadasd 1930-ban 1 9 -t lőttek (in litt. THIRINGER J.). 44. Nemesmedves 1932-ben 1 © -t láttak (Sürő J. szóbeli közlése). 45. Kustanovei ( Gesztenyés) 1934. XI. havában lőttek 1 ?-t (CSABA, 1966). 46. Szalafó 1939 nyarán 2 gg mutatkozott ; 1940-ben szarvasböges idején 3 €-et és 1 Q-t észlelt Gvònayòs-HarAszi TAKÁCS (1940). 1940-ben összesen 5 d d és néhány © © mutatkozott ; 1941 VIII. 16-án 1 öreg 5‘ és 1 öreg ? tár- saságában 2 db, fácán nagyságú fiatal ; ugyanezen évben, egy más alkalommal 5 összetartó csirke volt látható ; szétszórtan talált tollakból és a beszállófák alatti ürülékekből pedig 50—60 siketfajd jelenlétére lehetett következtetni (GYÖNGYÖS-HALÁSZI TAKÁCS, 1941). Az 1945. évi becslés szerint 37 példány volt az állomány (CsABA, 1955). 1946 tavaszán 7—8 gg dürgött (in litt. THIRINGER J.). 1948 nyarán számukat 150-re becsülték (György, 1957). 1952. VII. 23-án egy beteg -7-et fogtak, mely még aznap elpusztult (TRUM- MER R. erdész szóbeli közlése). 1951. és 1954. év között 3 fészkét találták 9, 12 és 6 tojással (GyöRGY, 1957). 1953 körül a becslés szerinti állomány 43 példány volt (KRONEKKER ker. vez. erdész szóbeli közlése). 1955. VIII. 21-én a szőlőskerti rét melletti szälaserdöben mutatkozott egy siketfajdesaläd ; HORVÁTH erdöör is többször látott ez időben öreg fajdokat és csirkéket ; sze- rinte 1955 nyarán a legtöbb fajd a Nyúzó-völgy két oldalán költött és 8 — 10-re becsülte az ott fészkelők számát; az 1955. évi állomány 35— 50 példányból állott (GYÖRGY, 1957). 1960-ban 6— 10 db-ra tehető az itt tartózkodók száma (GYŐRY, 1964). 47. Rábagyarmat 1935. V. 1-én 1 {'-et láttak ; június havában fészkét találták, melyet a to- jáshéjak tanúsága szerint a csirkék már elhagytak; 1936 júniusában 1 öreg o-et láttak (in litt. THIRINGER J.) 48. Kondorfa 1940-es évek elején 2 fiatal mutatkozott (in litt. THIRINGER J.). 1955 máju- sában egy elhullott -7-et találtak ; ebben az évben számukat 5— 6 példányra becsülték (GYÖRGY, 1957). 49. Dolenci ( Dolány) 1941— 1945 között néhányszor mutatkozott 1— 1 példány (CSABA, 1966). 50. Magyarlak 1955-ben a becslés szerinti létszám 3— 4 példány volt (GYÖRGY, 1957). 51. Szakonyfalu 1955-ben számukat 8—10-re becsülték (GYöRGY, 1957). 162 e Sopron megye \ < | > è: \ e 13 e J EP | 16 12 tro. > \ } e 6 % “2 = = Xx f Lf el rà > & m { ° IF mw { 16 2 > x \ 19 .— Ww N \ A G \ 7 N N vu) È "1 ; fr SID, Sort — D Fi = : 3 A we e 5 e; ur # / e J sf dé #7 . 97 J Gy CA Fa «i. ‘4 wer LT 7 / r of a 46 e an. e, 49 v ( IL N, \ = ! ss 7 °_ 4 ! 2 ( (4 € & G è» 4 O JELMAGYARAZAT CE EI n Regi országhatár YL ee Új országhatár v Regi megyehatar 22. abra. A siketfajd elöfordulasa Vas megye nyugati hatarvideken Abb. 22. Das Vorkommen des Auerhuhnes im westlichen Teil des Komitates Vas 3. tablazat A térképvazlaton feltüntetett, számokkal jelölt községek, valamint a siketfajd első és utolsó ész- lelései — Tabelle 3. Die auf der Kartenskizze angeführten und mit Ziffern bezeichneten Gemeinden, sowie die ersten uns letzten Beobachtungen des Auerhuhns A siketfajd észlelésének éve Beobachtungsjahr des Auerhuhns A község Der Gemeinde szama neve elsö | utolsó Nummer Name erstes | letztes | Orség 1609 2 Köszeg 1883 1963 3 Lockenhaus (Leka) 1885 1920 4 Markt-Allhao (Alh6) 1890 5 Bernstein (Borostyánkő) 1897 1915 6 Rechnitz (Rohonc) 1898 1935 7 Markt-Neuhodis (Városhodász) 1898 1935 8 Oberwart ( Felsőőr) 1898 1962 9 Bozsok 1899 1963 10 Pinkafeld (Pinkafő) 1899 1942 11 Kotenturm (Vasvörösvár) 1899 1916 12 Koh-Fidisch (Gyepűfüzes) 1899 13 Neuberg (Újhegy) 1899 14 Stegersbach (Szentelek) 1899 15 Kukmirn (Kukmér) 1899 16 Kauchwart (Räbort) 1899 1900 17 St. Mihael (Pusztaszentmihály) 1899 18 Kisenhiitte (Kisvaskút) 1899 19 (Güssing (Németújvár) 1899 20 Punitz (Pönic) 1899 2] Neustift b.G. (Ujtelep) 1899 22 Rohr i. Bg. (Nád) 1899 23 Csákánydoroszló 1900 1944 24 Holzschlag (Vágod) 1903 25 Vasszentmihály 1910 1932 26 Szentgotthárd 1910 1929 27 Ivánc 1910 1955 28 Felsőszölnök 1914 1915 29 Köszegdoroszlö 1916 30 Velem 1920 1938 31 Lukäcshäza 1920 32 Boreëa (Borhäza) 1920 33 Gas (Pinkakertes) 1920 34 Cak 1921 35 Buchschacken (Öribükkösd) 1925 1935 36 Riedlingsdorf (Rödöny) 1925 1935 37 Schreibersdorf (Buglöe) 1925 1935 164 A siketlajd észlelésének éve 2 KÖZBE Beobachtungsjahr pel pene ings des ee száma neve első utolsó Nummer Name erstes letztes 38 Wiesfleck (Újrétfalu) 1925 1935 39 Weinberg (Borhegy) 1925 1935 40 Goberling (Gáborfalva) 1925 1935 41 Althodis (Óhodász) 1925 1935 42 Szentpeterfa 1930 43 Nädasd 1930 44 Nemesmedves 1932 45 Kustanovei (Gesztenyés) 1934 46 Szalaf6 1939 1960 47 Rábagyarmat 1935 1936 48 Kondorfa 1940 1955 49 Dolenci (Doläny) 1941 1945 50 Magyarlak 1955 51 Szakonyfalu 1955 52 Orfalu 1955 52. Orfalu 1955. évi becslés szerinti létszám: 10— 15 példány (GYôRGY, 1957). Itt említjük meg, hogy a siketfajd Vas megye szomszédságában, a Soproni- hegységben is előfordult: 1886-ben 1 ? elejtve; pár év múlva már rendszeres dürgés volt; 1924-ben megfigyelve ; 1927-től ismét rendszeresen mutatkozott, s ettől kezdve minden évben volt dürgés; 1930-ban 3 elhullott -7-7-et talál- tak, s akkor számuk erősen megritkult úgy, hogy szórványosan mutatkozott, 1—1 példány; 1952-ben a Hidegvíz-völgyben láttak egyet; 1933. V. 31-én Brennbergbánya közelében fészkét találták friss tojáshéjakkal, melyekből csirkék keltek (GyörY, 1962). 1905. évben a Vadász-Lap a következő hírt kö- zölte (p. 242): , Sopron város közvetlen közelében az utolsó 10 évben jelentő- sebb fenyőritkításokat végeztek, ezért a siketfajdok is elszaporodtak, nyilván a Rozália-hegységből húzódtak le”. A siketfajd Vas megye nyugati határvidékére történt betelepedését, ottani elterjedését kutatva, e területet három részre osztva kell vizsgálnunk. I. Rotenturmtöl (11) északra eső felső, II. Rotenturm és Neustift (21) közötti középső, és III. Neustifttöl délre eső alsó területre. A XVII. századi őrségi előfordulást figyelmen kívül hagyva, első adataink a felső részre vonatkoznak, ahonnan 1883 és 1890 közötti időből 3, majd 1899-ig terjedő évekből további 7 új községből van adatunk. Itt annyira el- szaporodtak, hogy 1899-ben 40 -7-7 került puskavégre (Vaddsz-Lap, 1900). Ezt a területet kiterjedt, összefüggő fenyőerdő borítja, melyben bőven meg- található a fajdok kedvelt eledele a Juniperus communis, a Rubus idaeus, a, Fragaria vesca és a Vaccinium myrtillus termése. Ezenkívül itt vannak a vizs- 165 galt terület legnagyobb hegyei is. (Az egyes községek hatäraban: Markt-Allhao 457 m, Markt-Neuhodis 494 m, Rechnitz 496 m, Pinkafeld 507 m, Bozsok 604 m, Bernstein 699 m és K6szeg-Irott-k6 884 m tengerszint feletti magas- ságig). Mindezen körülmények kiválóan alkalmassá teszik e vidéket a fajdok betelepülésére. A beszivárgás nyugatról, a szomszédos ausztriai Steiermark- ból történt a Pinka mindkét oldalára, keletre egészen Kőszegig. Innen húzódtak le az alacsonyabb fekvésű középső részre, ahol 1899-ben már 11 község területén észlelték rendes dürgésüket. A határvidék alsó részébe 1900 és 1910 között északról érkeztek jobbára kó- borló példányok Csákánydoroszló, Vasszentmihály, Szentgotthárd és Ivánc területére. Az utóbbi község erdejében 1910-ben fészkelt is. A másik előretörés nyugatról, Stájerországból történt, s ezek a példányok 1914 és 1915-ben már Felsőszölnökön ugyancsak költöttek. Ez az állomány hamarosan szétszóró- dott, s ebből származhatott az a néhány kóborló példány, mely Boreéa (1920), Nádasd (1930), Nemesmedves (1932), Kustanovci (1934) és Rábagyarmat (1935, 1936) határában mutatkozott. 1939 tavaszán GYÖNGYÖS-HALÁSZI TAKÁCS GYULA a Stájermark Gau-jägermeisteretöl arról értesült, hogy az ottani gazdag siketfajdállomány erősen megcsappant, és alig maradt belőle számottevő mennyiség. Egyben e jelenséget a fajdok kelet felé történt vándor- lásával magyarázta. Szerinte Magyarországon tűnnek majd föl. Azt is meg- jósolta, hogy rövidesen a szalaf6i erdőben is mutatkoznak. Valóban, még ab- ban az esztendőben megjelentek Szalaf6n az első -7-7-ek, majd következő évben további 4 4'-ek és néhány © 2. 1941-ben pedig csirkék is voltak lát- hatók. Az utóbbi esztendőben e terület állományát a talált tollak mennyiségé- ből és a beszállófák alatti ürülékekből 50 — 60 példányra becsülték. Az itt köl- tő fajdok megfelelő kíméletben részesültek, sőt REVERENCSICS KÁROLY, az erdő tulajdonosának mérnöke 146 kh védett területet létesített részükre, ahol számuk 1948-ban már 150-re szaporodott. Ebből az állományból származott az a néhány kóborló példány is, amely utoljára Kondorfa (1940), Dolinc (1941), Csákánydoroszló (1944), valamint Magyarlak, Szakonyfalu, Orfalu és Ivánc községek erdejében (1955) mutatkozott. Sajnos, miként Vas megye nyugati határvidékének más részéről, így Ma- gyarország utolsó fészkelőhelyéről, Szalafőről is hamarosan eltűntek az ott zárt állományban költött siketfajdok. Megmentésük érdekében GYŐRY JENŐ a Madártani Intézet ornitológusa 1960-ban a helyszínen tanulmányozta a lehetőségeket, s ennek alapján az Intézet javasolta az erdő védetté nyilvání- tását. Hasonló javaslatot tett JÁVORKA SÁNDOR botanikai szempontból. Az Országos Természetvédelmi Tanács támogatta az ügyet, de az érdekelt birto- kosok ellenállása miatt a védettség nem történt meg (CSABA, 1961, 1962). A Szombathelyi Állami Erdőgazdaság a korábbi erdőterületből kijelölt 18 ha rontott erdőrészletet (40/a4-b 4- e. sz.), melyben 1966 óta tilos a vadászat és a fakitermelés. Ennek a 40 — 50 éves fákkal borított erdőnek 30% -a erdeifenyő, 15%-a nyír, 10%-a nyár, 20%-a kocsányos tölgy, 20%-a gyertyán és 5%-a bükk ; jellemző aljnövenyzete pedig boróka, kanyabangita és csarab. A késői intézkedés az egyébként is kicsi területtel már nem oldja meg a siketfajdok ismételt meghonosítását. REMETE FERENC vadászati felügyelő (in litt.) szerint a siketfajd egykori szalafői élőhelye 279 — 322 m tengerszint feletti magasságban terül el és 560 kh-at tesz ki. Faällomänya: 7%, kocsányos tölgy, 3%, kocsánytalan tölgy, 394 bükk, 7% gyertyán, 3% nyír, 3% lucfenyő, 74% erdeifenyő; bokorfái: mo- gyoró, kányabangita, kutyabenge, boróka, kökény és galagonya; aljnövény- 166 zeteben kisebb mértékben megtalálható még a fekete és a vörös áfonya; és a malna is. A siketfajd betelepülesenek okáról általában egyez6k a vélemények. Mar BoBAck (1952) is megállapította, hogy jobbára állandó madár, mely hosszú ideig nem távozik kiválasztott tartózkodási helyéről, ha ott nem zavarják és elegendő táplálékot talál. Előfordul azonban, hogy elhagyja azt, és messze elkóborol az erdőirtás, szárazság, táplálékhiány, hosszas zavarás és a nemi aránytalanság miatt. KERSCHAGL-ra hivatkozva megemlíti, hogy néha mesz- szire elvándorol; így pl. egy Salzburg mellett megjelölt -7, a Morva-erdőben került lelövésre. Helytálló THIRINGER (in litt.) megállapítása is: „Az en elméletem a siket- fajd nyugatvasmegyei előfordulásáról az volt és ma is az, hogy a beszivárgás Stájerország felől mindig akkor volt erősebb, ha ott az állomány túlszaporo- dott, vagy pedig természeti behatás folytán a táplálkozási lehetőségek csök- kentek? Az említett okok miatt kóborlásuk, vándorlásuk során néha nemcsak szór- ványosan, de nagyobb számban hozzánk érkező példányok itt — különösen a burgenlandi é és az őrségi (Szalafő), az akkor még részben ősi állapotban levő régi módon kezelt erdőkben megfelelő biotópot találva — visszamaradtak, és zárt állományban rendszeresen költöttek. Amint azonban a kedvező körül- mények megváltoztak; a siketfajdok Vas megye nyugati határvidékén sem költöttek többé, sőt elhagyták e területet úgy, hogy ezen a részen immár évek óta kóborló példány sem mutatkozik. BOBACK (1952) a siketfajdok pusztulását, megszokott élőhelyük elhagyását több okkal magyarázza. Szerinte tojásait pusztítja a mókus, a sün, a hermelin, a menyét, a görény, a nyest, a borz, a róka, a vaddisznó, a varjak ; fiatal és felnőtt példányokat a nagyobb szőrmés dúvadak és a ragadozó madarak. Kárt okoz még az emberek zaklatása, a modern erdőgazdálkodás, az erdei legeltetés, az elvadult kutyák és macskák, erdei tüzek, vihar okozta törések, parazitabetegségek és élősködők. Lovassy (1927) szerint a fajdok legfőbb gyérítője az erdőirtás, a szálerdők tarvágása s általában a modern erdőkeze- lés. Hasonlóan vélekedik THIRINGER (in litt. ), amikor azt írja: , Nagyon valö- színű, hogy — mint pl. itt Svédországban és Finnországban — a mind inten- zívebb erdőgazdálkodás és a vadászat sportjának ( ?) mind nagyobb elterje- dése volt fő oka Vas megyében a siketfajd lassú elfogyásának". F. PAULY nyug. főerdész szóbeli közlése szerint az általa jól ismert Bur genland középső területére Stájerországból települtek át a siketfajdok s 1925 — 1935-ig terjedő időben költöttek is, de azóta kipusztultak, mert a par asztok adóhátralékaik rendezése végett sok fát termeltek ki ottani erdőikből, így a siketfajdokat tar- tózkodási, illetve fészkelőhelyeiken zavarták, s ezért számuk fokozatosan gyérült, amit elősegített az a körülmény is, hogy elszaporodtak a tojásaikat pusztító nyestek, görények, borzok és rókák. Az állatok kártevéséről hasonló adatokat tartalmaz KLOBUSICZKY (1899) cikke a rábolti birtokhoz tartozó nagyobb vadászterületről, ahol 1893 körül csak ritkán mutatkozott egy-egy 9, de amikor megfelelő védelemben részesí- tették a fajdokat és a nagyon elszaporodott fészekrabló rókát, nyestet, kóbor kutyákat és macskákat kiirtották s a hurkozókat féken tartották, a fajdok megtelepedtek, s rövid hat év alatt annyira elszaporodtak, hogy egy-egy dürgési idényben 8— 10 kakas kerülhetett lelövésre. Figyelembe véve a helyi körülményeket és összehasonlítva azokat mások 167 véleményével, a siketfajd Vas megye nyugati hatärvidekeröl történt eltünese- nek okait a következőkben látjuk : 1. Legnagyobb kárt az emberi beavatkozás okozta. Ezt tapasztaltuk a bur- genlandi részen, ahol a nagymérvű fakitermeléssel a paraszterdőkből valóság- gal kiűzték a fajdokat. Hasonló volt a helyzet utolsó fészkelőhelyükön, a sza- lafői erdőben is. Az itteni állományt 1948-ban már 150-re becsülték, de mi- után 1951-ben megindult a rontott erdei fenyvesekben a kitermelés, ezzel kez- detét vette a zaklatás, ami az 1954. évi erdőművelési munkákkal csak foko- zódott. Ennek tudható be, hogy ezekben az években már csak három fészkét találták. Később, havazás okozta törések miatt rengeteg fát kellett kitermel- ni, melynek elszállítása két éven át tartott, s ezzel, valamint a kitermeléssel hosszú időn át zaklatták az állományt, amely végül is elhagyta helyét. 2. Másodsorban, de nagymértékben hozzájárult eltűnésükhöz a dúvadak elszaporodása, kártevése. Úgy a szalafői, mint a rábolti megfelelő élőhelyen is csak azután tudtak elszaporodni a siketfajdok, miután a ragadozókat rend- szeresen irtották. Ujabban a vadászok erre nem fektettek súlyt, s így minde- nütt nagyon sok fészekalj, de fiatal és öreg fajd is elpusztult. 3. Megallapithato volt, hogy éppen azokban az években, amikor egyéb okok miatt ügyis csökkenöben volt az ällomäny, a vadászók nem védték a siketfajdokat, sőt ellenkezőleg: meggondolatlanul több példányt elejtettek közülük. 4. Betegség is pusztította az állományt. Mär GyOry (1962) megállapította, hogy 1930-ban a Soproni-hegysegben három elhullott -7-7-et találtak, s akkor ott számuk erősen megcsappant. Később, 1952-ben, Szalaf6n egy beteg -7-et fogtak, mely még aznap elpusztult, majd 1955-ben az őrségi Kondorfán akad- tak egy elhullott J-re. Ezekre vonatkozólag részletesebb megfigyelések, vizs- gálatok nem történtek, így nem tudjuk a pusztulás mértékét, s azt sem, hogy azt bélparaziták, tuberkulózis vagy milyen más betegség okozta. Az ezentúl esetleg ritkán mutatkozó egy-egy kóborló példánytól eltekintve, a siketfajd Vas megye területére történő újabb betelepedésére csak akkor szá- mithatunk, ha utolsó fészkelőhelyükön — a szalafői erdőben — az illetékesek az említett akadályokat megszüntetik, s ott olyan életfeltételeket biztosíta- nak, amelyek állandó tartózkodásukhoz, költésükhöz elengedhetetlenül szük- ségesek. Irodalom — Literatur A kakas dürgés. (Vadász-Lap, XXI. 1900, 184. p. A siketfajd Vas megyében. (Vadász-Lap. XX. 1899, 69. p. Aumiller, J. (1967): Die Vogelsammlung Huszthy Edmunds in der Burg Lockenhaus. Wiss. Arbeiten Bgld. 38, 5 — 75. p. Boback, A. W. (1952): Das Auerhuhn. (Die Neue Brehm-Bücherei. Heft 86. 55. p. Chernel I. (1886): A fajdok elterjedése a Dunántúl nyugati hegyláncaiban. Vadász-Lap. VII. 355 — 356. p. Chernel I. (1898): Vas vármegye állatvilága. Madarak. Magyarország vármegyéi és váro- sai, Vasvármegye, Budapest. Chernel I. (1899): Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségükre. Budapest. 830. p. Chernel, I.— Brehm A. (1903): Állatok Világa. Madarak. Budapest. II. 678. p. Chernel, I. (1907): Daten zur Vogelfauna Ungarns. Aguila. XIV. 179— 187. p. Chernel, I. (1917): Daten zur Vogelfauna Ungarns. Aguila. XXIV. 15 — 24. p Chernel, I. (1922): Auerhuhn (Tetrao urogallus L.) in der Ebene. Aguila. XXVIII. 1921. PALES | oy 168 Chernel K. (1877): Kőszeg sz. kir. város jelene és múltja. Szombathely. Csaba, J. (1943): Ornithologische Daten aus dem Wendgebiet. Aquila. L. 358. p. Csaba, J. (1955): Ornithological data from Western Hungary from the beginning of the Nineteenth Century. Aquila. LIX — LXII. 1952 — 1955. 470. p. Csaba, J. (1955): Notes on the Birds of Csäkänydoroszlö (Western-Hungary). Aquila. LIX — LXII. 1952 — 1955. 201 — 203. p. Csaba J. (1961): Védetté nyilvänitjäk-e a szalaföi erdöt? Vas Népe, mäjus 18. Csaba J. (1962): A madärvedelem története és feladata Vas megyében. Vasi Szemle. TI. 42— 53. p. È Csaba, J. (1964): Die Vogelwelt Csákánydoroszló. Savaria, Vas megyei Múzeumok Erte- sitöje. 2. 67— 84. p. Csaba, J. (1964): Faunistical data of the bird collection of the destroyed Museum of Szombathely. Aquila. LXIX —LXX. 1962 — 1963. 266 — 267. p. Csaba, J. (1966): Beiträge zu den Kenntnissen über die Tier- und Pflanzenwelt des Vend- gebietes. Savaria, Vas megyei Múzeumok Ertesitöje. 1965. 3. 41 — 50. p. Csaba, J. (1967): Madártani adatok Chernel Istvan naplöiböl. Aquila. LXXIII- LXXIV. 1966 — 1967. 171 —174. p. Csaba, J. (1967): A siketfajd utolsó hazai feszkelöhelyen is kipusztult. Búvár. XII. 223 — 224. p. Erdődy Gyula gróf fajdkakasvadäszatai. Vas vármegye, 1900. május 6. Frwaldszky J. (1891): Aves Hungariae. Budapest, 197 p. Fromm G. (1929): Vas vármegye madárvilága. Annales Sabariensis. III. 1927 — 1929. 54— 69. p. Gyöngyös-Halászi Takács Gy. (1941): Süketfajdok Vas megyében. Magyar Vadászújság. XLI. 244. p. Gyöngyös-Halaszi Takács Gy. (1940): Süketfajd vándorlása. Magyar Vadäszüjsäg. XL. ZIO p. Gyorgy, K. (1957): The Capercaillie in Hungary. Aquila. LXIII-LXIV. 1956 — 1957. 336. Ds Győry, J. (1962): Das Brüten des Kreuzschnabels, Gimpels, Goldhänchens und Auerhuh- nes in dem Soproner (Odenburger) Gebirge und deren Bruten in Ungarn. Aquila. LXVII- LXVIII. 1960 — 1961. 134— 140. p. Györy, J. (1964): Data on the avifauna of Köszeg Mountains and the countryside of Szalafő. Aquila. LXIX—-LXX. 1962-1963. 262. p. Horvath, L. (1958): Piciformes (in Hungarie [Aves]). Bpest. Janossy, D. (1954): Fossile Ornis aus der Höhle von Iställöskö. Aquila. LV —LVIII. 1948 — 1951. 205 — 223. p. Jänossy, D. (1962): Eine fossile Vogelfauna aus den Moustérien-Schichten der Subalyuk- Höhle im Bükk-Gebirge (Nordostungarn). Aquila. LXVII-LXVIII. 1960 — 1961. 176 —188. p. Klobusiezky K. (1899): A siketfajdok Vas megye nyugati részében. Vadäsz-Lap. XX. 127—130., 156 — 160. p. ES Lambrecht, K. (1912): Fossile Vögel des Borsoder Bükk Gebirges. Aquila. XIX. 270 — 287. Pe Lambrecht, K. (1912): Die fossilen Vögel Ungarns. Aquila. XIX. 288 — 315. p. Lovassy S. (1927): Magyarorszäg gerinces ällatai és gazdasägi vonatkozäsaik. Budapest, 895. p. Madarász, Gy. (1899 — 1903): Die Vögel Ungarns. Budapest, 666. p. Schenk J.— Brehm A.: Allatok Viläga, Madarak. Budapest, II. 422 p. Siketfajdok Sopronban. Vadäsz-Lap. X XVI. 1905. 242. p. Das Vorkommen des Auerhuhnes (Tetrao urogallus) im westlichen Teil des Komitates Vas József Csaba Die Arbeit bringt die Auerhuhn-Angaben im westlichen Grenzgebiet Ungarns zusam- men. i x : ed © È “ Wis x s u = ra Pe Fr, ar: x CEE ture No SANT VI ix Re e SANO pi La 2 Li ey 2 i Ve A erve Rn wel! pipe: oe ee 7 : ú 1 5 he rs} De i - CUT TRE = Ù oe i | di dn EL 0 f 1 fe mi " = 7 . 7 2 à 7 Fi iets 3 FI © a a. À Poe 7, = x . i 7 dii a = i È i > - - Lr a E | > i à nye e S = nae a) - i c , 4 L xh 9 : ! E i up le . : i i i LS mn x n x = u ca » 3 - ” = a = 5 za Eu \ E 7 è 1 i i si = pe % 8 Bu Di . x « = . 2 x . - = í ; a . . ; u 7 Ù ho a. = er | i ol am - = i LE: CT > È (ee a ML, = li x = ‘ à an À 7 & si fi = E 1 x “= Aquila LXXVIII LXXIX. 1971-1972. KIRÄLYKA (REGULUS REGULUS) FESZKELESE A BUKK HEGYSEGBEN Bankovies Attila A särgafejü kiralyka Magyarországon a ritka fészkel6k közé tartozik. Ha- tärainkon belüli költese az utóbbi evtizedekig nem is volt bizonyitva. Az a tény viszont, hogy az 50-es évektől több helyről kimutatták mint feszkelöt, talán arra is utal, hogy hazai állománya, a középhegységi luc fenyő- telepitesek- kel együtt megnövekedett, s így nagyobb eséllyel akadhatunk fészkére, mint jó szemű elődeink. E feltevést látszik bizonyítani, hogy a megtalált fészkek legtöbbször telepített lucosokból származnak, mely területeken a lucot meg- előző lombos erdőben természetesen nem élhetett. | Hatärainkon belüli költeseröl CsaBa (1955) közli az első adatot, miszerint 1935-ben Csakanydoroszlén sikeresen költött. THIBAUT DE MAISIERES 1939- ben a Bükk hegységben Szilvásváradon észlelte, amint , az öregek a fészek körül mozgó fiatalokat etették" (HoRVATH, 1955). Fészkelésének első hazai bizonyítékát HorvATH L. gyűjtötte be a Bakonyböl, ahonnan mind ez ideig ez az egyetlen adat bizonyítja költését. Ugyancsak HoRvATH L. még az év- ben, Ponyt J. kíséretében kirepített fiókák etetését figyelte meg Szentlélek környékén a Bükkben (HoRvATH, 1955). A Zempléni-hegységben Szrs3 (1955) figyelte meg Telkibánya közelében több helyen, amint az öregek kirepített fiókákat etettek. Egy fiatal madarat 1954-ben be is gyűjtött. Sopronban szintén 1954-ben GYŐRY és GÁRDONYI (1955) érett tojást tartal- mazó madarat talált, mely lelet alapján feltételezhetővé vált ottani költése is. 1957-ben ZADOR (1959), majd 1959-ben GyörY (1962) fészkét is megtalálta ugyanott. "Magam két fészkét találtam 1967-ben a Bükk hegységben Bánkút környé- kén. A következőkben e fészkek megtalálását, a környezet leírását, valamint az elsőként talált fészeknél végzett költésbiológiai megfigyeléseimet szeret- ném közzétenni. A fészkek megtalálása 1967. IV. 20-án Bánkútról jövet az Ördög-oldal fiatal lucfenyvesében a ki- rályka halk hívogatójára lettem figyelmes. A hang felé tartva, rövidesen meg- pillantottam a madarat, amint egy kis tisztás szélén, közel a turistaúthoz egy fiatal lucfenyôn ült, csőrében fehér pókhálószerű fészekanyagot tartva. Ha- marosan észrevettem, ugyanezen a fán, kissé alacsonyan épülő fészkét. Leg- közelebbi ottjártamkor, V. 38-án, ebben a fészekben 2 tojás volt (a későbbiek- ben I. a fészek). A második fészek megtalálásában segített egy etológiai megfigyelés, amit az első fészekalj költésénél, a kotlás első napjaiban tapasztaltam. Eszerint a 171 kotlö tojó időnként elhagyta a fészket, s a himmel együtt rövidebb táplálkozó körútra ment. A pár halk hívogatóját eközben állandóan hallatta, mindvégig együtt mozgott, majd visszatért a fészekhez, mikoris a tojó arra ismét ráült. V. 13-án ilyen együtt mozgó királykapárt követve, ők maguk vezettek rá a 2. fészekre, mely Bánkúton az Ómassa felől felvezető út mentén a lucfenyősor- ban volt. (Ezt a fészket aznap 10 tojáss sal a Madártani Intézet számára be- gyűjtöttem.) Ugyanitt 1959. V. 16-án PÁTKAI I. és SCHMIDT E. is észlelték a kirdlykat, s a váltó madarak megfigyelése alapján valószínűsítették költését (DR. PÁTKAI I. és SCHMIDT E. szíves szóbeli közlése). Költésbiológiai és ökológiai megfigyelések Az 1. fészeknél a költési periódus alatt 8 napon végeztem megfigyeléseket. Ezek anapok a kôvetkezôk: IV. 20., V. 3., V. 12., V. 13., V. 26., V. 27., V. 28. es VI. 8. Alkalmakként 10 m-röl 1— 2 öran keresztül figyeltem és jegyeztem a fészek körül történteket. Jelenlétem (10 m-ről) a madarakat nem zavarta, s tevékenységükben nem befolyásolta. Ezen egyhuzamban tartó észlelések kezdetekor vagy befejeztével rendszerint megnéztem a fészekalj állapotát. IV. 20-án és a megelőző napon szeszélyes időjárás volt a Bükk-fennsíkon. A téli hó már pár hete elolvadt, de IV. 19-én a ragyogó derült idő, melyben a Bálványról tisztán lehetett látni a Magas-Tátra vonulatát, hatszor szakította meg egy-egy gyors (20 — 30 perces) hózápor. A megenyhült talajon a hó hamar elolvadt. A fészek IV. 20-án 15997 -ban volt megépítve, s hamarosan el is ké- szülhetett, azonban V. 3-án még csak 2 tojást tartalmazott, tehát az első to- jás V. 2-án kerülhetett bele. Így a megépítéstől a tojásrakás kezdetéig 10—11 nap telt el. Nem lehetetlen, hogy a IV. 27-e körüli 3— 4 napos hideg periódus (a Bükk-fennsikon 10 cm-es hötakaröval) késleltette a tojásrakást. A 2. fészek is hasonló időjárási viszonyok között, az elsővel párhuzamosan epül- hetett, mivel V. 13-án az is 10 tojást tartalmazott, és a kotlás kezdetén állt. Az összehasonlítás kedvéért jegyzem meg, hogy IV. 20-án a fekete rigónak (Turdus merula L.) már 3 tojása volt az épülő királykafészek közelében. Az említett újabb hótakaróban ez természetesen tönkrement. Az 1. fészek az Ördög-oldal 18 év körüli fiatal lucfenyvesében egy kis tisztás (9x 20 m) szélén álló fára épült. A fészkes fa tehát, mint szélen levő, a tisztás felé nyújtotta erősebb ágait, melyekről dúsabban csüngtek alá a vékony haj- tások. Az átlagos magasságú, 9 m-es lucfenyön 2,60 m magasan épült a fé- szek, a törzstől 1 ,20 m-re, a tisztás felé nyúló 2,20 m-es oldalág lecsüngő haj- tásai között, úgy hogy feluilrél, a nyílása felől azine teljesen fedett volt. A 2. fészek Bänküuton, a fent említett lucfeny6sorban volt. Itt az egyik 35 cm átmérőjű fenyön az út felé kihajló oldalag lecsüngő végében, a sűrű haj- tások közt, 4 m magasan, a törzstől 2 m-re épült a fészek. Felülről az apró haj- tások szinte teljesen takarták, s alulról is alig látszott. A fészek anyaga főleg zöld mohaszálak és kevés zuzmó volt, ami jól tapadó fehér szálakkal (pók vagy szövőlepke anyaga?) volt összeszőve. A környező vékony ágacskákhoz is ezzel volt odakötözve 6 — 7 helyen. A csésze kiöblösödő, felül nyitott, madár- tollakkal bélelt volt. Méretei : csészeátmérő: 5 em, csészemélység: 4 cm, a fészek külső átmérője : 9 cm, a fészek magassága : 7,5 cm. Mindket feszeknel figyelemre meltö azok elhelyezese. A regebbi irodalmi adatoktöl elteröen egyik sem zart erdöben és egyik sem nagyobb magassäg- ban epült, hanem épp ellenkezöleg, inkabb nyilt helyen, ott ahol a tägas ter irányában a fa dúsabb ágat és levelzetet fejleszt, s olyan oldalágon, mely még lefelé irányul, vagyis a fa derekánál alacsonyabban van. Az ág két oldaláról háztetőszerűen szétálló és lecsüngő fiatal hajtások alá kötözte oda a madár a fészkét mindkét esetben. Így az felülről jól takart, s talán még a gyakori esők ellen is védett. Megfigyeléseim alátámasztják ZÁDOR (1959) és GyőRY (1962) megállapításait, miszerint a királyka fészkét ligetes lucfenyvesben, nyílt tér- ség felé hajló oldalágra építi. Ennek legegyszerűbb magyarázatát abban lá- tom, hogy a nyílt terület felé, vagyis a fény felé irányuló ágak dúsabbak, s ezek közt a madár jobban elrejtheti fészkét. Az 1. fészekbe V. 2-án került az első tojás, s ha naponta számítunk egyet, V. 11-én lett teljes a fészekalj (10 tojás). Mikor V. 38-án 16"-kor megnéztem, a madár nem volt a fészkénél, bár azt a két tojással együtt melegnek talál- tam. Később a fészek körül hallottam a madarakat, és estefelé (18*-kor) mi- kor újból megnéztem, az egyik öreg a fészken ült, olyformán, hogy annak csé- széjében teljesen eltűnt, felülről nézve is csak a piciny farka állt ki abból. A fára felmászva mintegy fél méterről néztem, de nem röppent ki. Tovább nem zavartam. Hasonlót tapasztaltam a 2. fészeknél is annak begyűjtésekor, a fészekalj kezdeti kotlásában. A fára felmászva és a fészkes ágat mozgatva csak nagy sokára repült ki a kotló madár. Leszedés után a két madár megszokott halk szirregéssel kereste a fészket, de különösebb izgalmat nem mutattak, közben táplálkoztak is. Az 1. fészeknél V. 13-án reggel 1,5 órán át figyeltem a kotlás menetét, s eközben a következőket észleltem : 51407 — A O a fészkén iil. 5450’ — A -7 halkan énekel a fészkes fa környékén, majd eltávolodik. 6h05 — A hivogatöjät (szi . . . szi) hallatva a fészekhez ugr ál ágról ágra, majd ismét eltávolodik, mire a © is kijön a fészekből és követi. 6515’ — A királykapár együtt mozog a fészkelőhely környékén. 6520’ — A fészekhez érkeznek, az egyik (9) viszaiil, a másik (- 7) a közelben szirreg még par percig, majd eltavolodik. 6536’ — A 7 ismét a közeli fenyökön szirreg és énekelget. 6h45 — A még mindig a közelben mozgó -7 a fészekhez repül, majd eltävo- zik, mire a fészken ülő © is utana megy. 6554’ — A © visszajön és beül a fészekbe. 7h107 — A © ül a fészkén. ( Eljöttem.) E másfél órás szakaszban 2-szer fordult elő, hogy a kotló ? lejött e fészek- ről, sa -7-mel együtt táplálékkeresésre indult. Az egyik esetben 15, a másik erben 9 percre hagyta el a fészket. Később, a deli órákban ismét tapasztal- tam ezt a jelenséget. 12!-kor a fészekhez ér kezve, ott teljes csend volt, a fész- ken nem ült madár, bár az meleg volt, 6 perc múlva érkezett vissza a madár- pár, s akkor az egyik leült a fészekre. A déli órákban viszont szabályszerű vál- tás is előfordult. A leírt esetekből látható, hogy a királykának főleg a tojója kotlik, de — legalábbis a költés első napjaiban — az sem ül folyamatosan a fészken. Jelen esetben kb. 40 percenként 7— 15 percre hagyta el a fészket, s a párjával együtt táplálékot keresett. Az úgyszintén kezdeti kotlási stádium- ban levő 2. fészket e jelenség ismeretében találtam meg. 173 Fiokanevelés V. 26., V. 27. és V. 28-án, amikor a fiókák 2— 4 naposak lehettek, a külön- böző napszakokban tanulmányoztam az etetés gyakoriságát. E célból 4 rész- letben, összesen 5 órát töltöttem el folyamatos megfigyeléssel. Közülük az esti 1 órás és a. kora reggeli 1,5 órás észlelések adatait időegyenesre kivetítve táb- lázatokon is bemutatom. A napokon az időjárás az évszaknak megfelelő hő- mérsékletű, derült, csapadékmentes volt. A következőkben észlelésenként részletezem az eredményeket. 1. észlelés: V. 26., 171— 18103 percig 1 óra alatt 13-szor etettek a szülők, 6- szor a cf és 7-szer a ©, szabályosan váltakozva. A © valahányszor etetett, utána mindig ráült a fészekre, s mindaddig maradt, míg a 5‘ meg nem érke- zett. Ekkor rendszerint rögtön ce a feszket, két alkalommal 2 m tävol- sägban mar fogott is valamit, amivel a <7 után mindjärt etetett, máskor 10 — 12 m-re repült a tisztäs tülsö oldalära, ann szinten hamar visszatert. Leg- tovább, egy-egy alkalommal 6, ill. 7 percig volt távol. A leghosszabb etetés nélküli időtartam, amikor a 9 a fiókákon ült, s a 7 volt távol, 17 perc, majd erre épp fél óra múlva 11 perc. Az egy óra alatt Stlagosan 4,6 percenként etet- tek. 2. észlelés: V. 27., 5145’ — 715’-ig. Ez alkalommal 16-szor etettek a 1,5 óra alatt, 7-szer a Q és 9-szer a 7. Átlagos etetés közti idő 5,6 perc, de mivel 14, ill. 16 perces etetés nelküli ea is voltak, igy a maradek idöben az atlag- időnél jóval sűrűbb volt a taplalékhordas. Két esetben is el6fordult, hogy egy percen belül mindkét öreg megjött a täplälekkal a feszekhez. Az egyik eset- ben a © megkezdte az etetést, 15 mp-ig etetett, amikor megjött a 5‘, rögtön átadta a helyét annak, s a 7 15 mp-es etetése után a © ismét folytatta még 5 mp-ig, majd ráült a fészekre. A SJ néhány megérkezésekor a 9 csak épp felállt a fészekről, de nem ment el táplálékért, hanem a 7 távozta után mindjárt visszaült. Innen adódik, hogy 2-vel kevesebbszer etetett. A c táp- lálékkeresés közben a 1,5 óra alatt 4-szer énekelt a fészek közelében. 3. észlelés: V. 27., 10630’ — 12h-ig. A délelőtti másfél óra alatt 14-szer etettek, 7-szer a ? és 7-szer a 57 szabá- lyosan váltakozva. Az etetések közti átlagos idő 6,4 perc. 4. észlelés: V. 27., 1512’ — 16b01’-ig. Ez esetben a 49 perc alatt szintén 14-szer etettek. (7-szer a ? és 7-szer a -), ami azt mutatja, hogy a délutáni órákra csaknem duplájára gyorsult az etetés intenzitása. Átlagosan 3,5 percenként etettek. Többször megmértem az etetések időtartamát is. Ez 20 — 45 mp között moz- gott, leggyakrabban 35 mp. Amennyire az egy fészeknél a 24 órán belül végzett megfigyelések megen- gedik, megállapíthatjuk, hogy az etetés intenzitása a reggeli órákban közepes (átlag 5,6 percenként), a délelőtti órákra valamit még csökken (6,4 percen- ként), majd délutánra ugrásszerűen nő (3,5 percenként), estefelé ismét alább- hagy (4,6 percenként történik egy etetés). A 3 valamivel többször etet, mint a 9, mivel az utóbbi, különösen a hűvös, reggeli órákban, jobban elfoglalt a fiókák melengetésével. A -7 valószínű több táplálékot is hoz egyszerre, mivel jóval hosszabb ideig, s nagyobb terüle- ten keresi azt. A táplálékkeresés körzete 25— 30 m sugarú kör volt, de 15 — 20 m-nél messzebbre csak ritkán távolodtak el a fészektől. Az esti órákban V. 27-én 1997-kor etettek legkésőbb, utána a ? ráült a fé- szekre. A -7 19°-kor még énekelt. V. 28-án a fiókákon már sötétlettek a toll- 174 pasztak. Közeledtemre csak egy tätotta ki a csőrét, torka és a kavak széle narancssárga volt. VI. 8-án, amikor a repités várható volt, a fészket szétdülva talaltam, s igy a költes sikeressége kétséges. Azonban e két fészken kiviil a költesidö alatt még 4 helyen hallottam Bánkút környékén éneklő kirälykät, ami bizonyítja ottani elszaporodásukat. Végezetül említést teszek még az élő környezetről. Fasszart növények az 1. fészek környékén 9594-ban lucfenyő (Picea abies), szálanként Pinus silvestris, Larix decidua, Acer pseudoplatanus, a cserjeszintben Cornus sanguinea, Rosa sp., Lonicera sp., Rubus sp. Madarak a gyakoriság sorrendjében V. 26. és V. 28. között: Phylloscopus collybita Vieill. Fringilla coelebs L., Erithacus rube- cula L., Anthus trivialis L., Turdus merula L., T. philomelos Brehm, Sylvia borin (Bodd.), Parus ater L., Streptopelia turtur L., Columba palumbus L., C. oenas L. (a közeli bükkösböl), Drvocopus martius (L.), Dendrocopos maior (L.) Jyna torquilla L., Cuculus canorus L., Buteo buteo L., valamint V. 13-án 1+2 ätrepülö Loxia curvirostra L. és 1 Tetrastes bonasia (L.). Ha az etetési adatok alapján számítást végzünk, megkapjuk, hogy a kiräly- käk naponta mintegy 180-szor etetnek, alkalmakkent több rovart is vive a fiö- kaknak, s így lényegesen hozzájárulnak lucosaink biológiai védelméhez. Irodalom — Literatur Chernel, I. (1899): Magyarország madarai. Budapest, 1899. Csaba J. (1942): A sárgafejű királyka fészkelése Nyugat-Magyarországon. Aquila. 1939 — 42. 462. p. Csaba J. (1955): Ornithofaunisztikai adatok Csákánydoroszlóból. Aquila. 1952— 55. 201..p. Györy, J. (1962): Keresztesörü, süvöltö, kirälyka, siketfajd költese a Soproni-hegysegben és azok fészkelési viszonyai Magyarországon. Aquila. 1960 — 61. 125. p. Győry J.— Gárdonyi Gy. (1955): A särgafejü kirälyka esetleges fészkelése Sopron környe- ken. Aquila, 1952 — 55. 394. p. Horváth L. (1955): A särgafejü kirälyka magyarországi fészkelésének első bizonyítéka. Allattani Közlemenyek, XLV. 1-2. 49. p. Keve A. (1960): Nomenclator Avium Hungariae. Budapest. Lovassy S. (1927): Magyarorszäg gerinces ällatai és gazdasägi vonatkozäsaik. Budapest. Székessy V. (szerk.) (1958): Aves— Madarak. Akadémiai Kiadó, Budapest. Szijj L. (1955): Adatok a Sdtor-hegység madärvilägähoz. Aquila. 1952 — 55. 417. p. Zádor 0. (1959): Magashegységi madárfajok fészkelése Sopronban. Aquila. 1958. 295. p. Das Britten des Wintergoldhähnchens (Regulus regulus L.) im Bükk-gebirge Attila Bankovics Das Wintergoldhähnchen (Regulus regulus L.) gehört in Ungarn zu den selteneren Brut- arten. Sein Bestand in den letzteren Jahrzehnten wuchs parallel mit den Fichtenansied- lungen des Mittelgebirges an. Verfasser hat 1967 im Bükk-gebirge bei zwei Nestern die Ökologie und Brutbiologie dieser Art beobachtet. Beide Nester wurden an Fichtenbäu- men (Picea abies) verhältnismäßig niedrig, in 2,60 bzw. 4m Höhe erbaut. Die Gelege mit je 10 Eiern wurden um il. V. komplett. Verfasser zieht aus den etappenweise erfolgten Beobachtungen des Brütens und der Aufzucht der Jungvögel bei einem Nest folgende wichtigere Schlüsse: 1. Hauptsächlich brütete das Weibchen, jedoch saß auch sie — zumindest in den ersten Tagen des Brütens — nicht ständig auf dem Nest, sondern verließ es etwa in jeder Stund für 10-15 Minuten und suchte während dieser Zeit mit dem Männchen gemeinsam Nah- rung. 2. Die Jungvögel werden von dem -7 und 9 meist abwechselnd ernährt, obwohl das 175 © in den kühleren Stunden den Jungen etwas weniger Nahrung reicht, da es sie inzwischen auch erwärmt. 3. Das Männchen brachte die Nahrung aus einem Bereich von 25 — 30 m Umkreis ein, das Weibchen oft aus der unmittelbaren Umgebung des Nestes, um sich bald zurücksetzen zu können. 4. Die Fütterung hält den ganzen Tag kontinuierlich an, jedoch ist sie am Nachmittag am intensivsten. Die Fütterungen erfolgen im Tagesdurchschnitt in etwa je 5 Minuten. Im abschließenden Teil zieht der Verfasser aus der Umgebung des Nestes des Winter- goldhähnchens die holzartigen Pflanzenarten, sodann die dort beobachteten Vogelarten in der Reihenfolge ihrer Häufigkeit auf. Von den selteneren kam dort auch Lowa curvirostra und Tetrastes bonasia vor. 176 Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 — 1972, A VÖRÖSFEJÜ GEBICS (LANIUS SENATOR) AZ ALFOLDON ES DEBRECEN KÖRNYÉKÉN . Aradi Csaba — Fintha Istvan A vörösfejü gébics a magyar madärfaunänak mindenkor különös tagja volt, s kiszámíthatatlan megjelenései, váratlan elttinései miatt „titokzatossägä- ból" máig sem vesztett. Határainkon kívül csaknem mindenütt rendszeresen előforduló madárként tartják számon, sőt a szomszédos országok faunájában mint gyakrabban fész- kelő faj szerepel. | Hogy e inkabb deli elterjedésti madär miert kerüli (épp költes idejében ked- vezö éghajlatú) hazai területeinket, ugyanakkor miért telepszik meg sűrűbben a jóval hűvösebb környező országokban, az még tisztázásra szoruló kérdés. Magyarországi előfordulásai esetében ugyanakkor különös az, hogy a ma- gasabb fekvésű területeken — ha ritkán is — még találkozhatunk vele, sík- ságainkat szinte teljesen kerüli. Hazai adatai térben és időben egyaránt jelentősen hézagosak. E megfigyelési adatok bizonyos fokig mégis koncentrálódnak. Korábban (zömmel a századforduló táján) főként a Dunántúl nyugati ré- szén többször találták, néhány évtizeddel ezelőtt pedig több előfordulásáról, sőt fészkeléséről is tudósítanak az Északi- középhegységből. Az utóbbi évek- ben is, az Északi-hegyvidékből jegyezték fel néhányszor (SÁMUEL, 1958, 1959 : KEvE, 1968). Nagyalföldi megjelenése, ha nem is kétségesnek, de mégis nagyon ritkának mondható. Leghíresebb és ugyanakkor a legtöbb vitára is okot adó megfi- gyelési területe kétségkívül Debrecen környéke, ahol azonban ez ideig Lovassy S. óta senki sem látta, ennek pedig épp száz éve. NAGY (1925) először ketli alföldi előfordulását, később azonban egyre töb- bet foglalkozik a kérdéssel, s főleg a Debrecen környéki adatokat kutatva arra a megállapításra jut, hogy a vörösfejű gébics itt az 1860-as évekig gyakori is lehetett. E vidéken ő maga sohasem találkozott vele, adatait Lovassy-tol, s Kovács JAnos-töl, a sokat emlegetett, régi Református Gimnázium termé- szettudós tanárától kölcsönzi. Magam, minden kegyelet ellenére megbízhatat- lannak tartom a KovAcs-féle adatokat, melyeket Nacy J. mellett Lovassy is átvett. Tudni kell ugyanis, hogy ezen adatok tetemes része jól-rosszul fel- ismert tojásokon alapszik. Érthető, hogy a színben és méretben annyira vál- tozó tojások nem képezhetik alapos bizonyítékait korábbi előfordulásainak. Debrecen közelében vörösfejü gébicset utoljára Lovassy látott 1870-ben, ugyanakkor fészkét is megtalálta. Az évszázados szünet után nagy meglepetést okozott a vörösfejű gébics ismételt megjelenése Debrecen környékén. Egyik előfordulását a közeli Halápon figyeltük meg 1970. május 2-án. Hű- vös, sűrűn hulló esővel kezdődő napokon voltunk kinn, s az eső megállása után —] 12 AQUILA 1971/1972 17 a csardatol északnyugatra, mintegy 250 m-re levő tarra vágott, idős akäcos helyén 1— 1,5 m magasra nőtt sarjúcserjésben akadtunk rá először. Vártama- dár jellegének megfelelően egy sarjbokor hegyén ült. Aznap délelőtt folyamán többször is visszatértünk a területre. A madár mozgott, jobbára magasabbra nyúló hajtások végén ült. Egy esetben tett hosszabb utat, átszelve a kb. 800 m széles irtást. Közben egy kis őrgébics többször rávágott. Tekintve a megfigyelés dátumát, nem lehetetlen, hogy megtelepedési kísér- letről van szó, bár nincs kizárva, hogy megkésett vonulóval találkoztunk. Másodízben figyeltük meg május 8-án a debreceni Nagyerdőben. Az erdő északnyugati sarka közelében fekvő, kiterjedt akácos közepén egy pár tövis- szúró gébics hangos szavára lettünk figyelmesek, mikor észrevettük, hogy azok egy 10 m-es akác csúcsán ülő, néha halkan éneklő vörösfejű gébicset jeleznek. Közelébe ugyan nem mentek, de az amúgy is gyakran változtatta helyét. Óvatos viselkedése miatt alig tudtuk néhányszor megközelíteni. Meg- jelenését a halápi előfordulással azonos súllyal értékeljük. Végül megkockáztatjuk azt a feltevést, hogy bár a vörösfejű gébics igen szórványosan fordul elő hazánkban, ritkának inkább a felületes megfigyelések miatt mondják. Biotópja egyezik a tövisszúró gébicsével, életformája azéra hasonlít, habitusában az óvatos madarat, különösen távcső nélkül és messzi- ről nehéz megkülönböztetni hasonló nagyságú rokonától. Nem lehetetlen, hogy konkrét céllal, szélesebb körben keresve , gyakoribbá válna", de minden- képp többet tudnánk meg ez érdekes madár elterjedésviszonyairól. irodalom — Literatur Chernel I. (1894): A vörösfejü gebies (Lanius senator L.) és Cerchneis Naumanni Flesch Aquila. I. 162-164. p Chernel I. (1896): Vörösfejü gebies (Lanius senator L). Aquila. 3. 229. p. Chernel I. (1899): Magyarország madarai. II. 540 — 541. p Csaba J. (1962 —63): Faunisztikai adatok a szombathelyi múzeum elpusztult madär- gyűjteményéből. Aquila. 69 — 70. 266 — 267. p. Csornai R.— Selivka L.— Antal L. (1958): Adatok a Bácska és Bánát madärvilägähoz. Aquila. 65. 225 — 239. p. Horvath L. (1948 — 51): Avifaunisztikai oekologiai megfigyelések a Hargitäban. Aquila. 55-58. 199. p. Keve A. (1968) Vörösfejű gébics Miskolcon. Aguila. 75. 291. p. Király I. (1956 — 57): A vörösfejű gébics ausztriai előfordulása. Aquila. 63 — 64. 310. p. Kostka L. (1894): Lanius senator L. Aguila. 1. 164— 165. p. Makatsch W.(1952— 55): A délkelet-európai madarak elterjedésének határa és eltolódásai. Aquila. 59 — 62. 339— 346. p. Nagy J. (1925): Alföldi madarak. (In: Szilady Z. Nagyalföldünk állatvilága. Debreceni Tisza I. Tud. Tàrs. Honismertetö Biz. Kiadvanya. I. Nagy J. (1936): Debrecen madärviläga. Nagy J. (1935 — 38): A vörösfejü gébies egykori fészkelése a debreceni Nagyerd6n. Aquila. 42-45. 264— 266. p. Nagy J. (1952-55): A vörösfejü gébies legutolsó előfordulása Debrecenben. Aquila. 59-62. 395-396. p Nagy L. (1920): Vörösfejü gébics. Aquila, 27. 254. p. Samuel N. (1958): Nagy örgebies és vörösfejü gebies Gadnan. Aquila. 65. 298 — 299. p. Samuel N. (1959): Gébicsek Gadnän az 1957-es költési időszakban. Aquila. 66. 290. p. Stollmann A. (1956 — 57): Madártani adatok Szlovákiából. Aquila. 63 — 64. 320— 321. p. Szabo Gy. dh Lanius senator L. Aquila. 3. 228 — 229. p. Szabó L. V. (1963): A Zämolyi-medence madarélete. Állattani Közlemények. L. 1— 145. p. _ Szijj J. (1959): Madártani megfigyelések Északkelet Spanyolországban. Aquila. 66. 233 — 236. p. 178 Szlivka L. (1964-65): Megfigyelések Eszak-Jugoszläviäböl. Aquila. 71 — 72. 237. p. Turcek, F. (1944 — 47): Madártani hírek Nyugat-Szlovenszköböl. Aquila. 51 — 54. 171. p. Tutman I. (1959): Madärtani adatok Lapad-szigeteröl. Aquila. 66. 296 — 298. p. Vasvári M. (1952 — 55): Magyarországi madarak méretei. Aquila. 59— 62. 171. p. Warga K. (1923 — 24): Lanius senator adatok. Aquila. 30— 31. 297. p. Der Rotkopfwürger (Lanius senator) im Alföld und in der Umgebung von Debrecen Csaba Aradi— István Fintha Der Rotkopfwiirger war stets ein eigenartiges Mitglied der ungarischen Vogelfauna und büsste durch sein unberechenbares Erscheinen und plötzliches Verschwinden an seinem „mysteriösen Wesen“ bis heute nichts ein. Ausserhalb der Grenzen Ungars wird er fast überall als regelmässig vorkommender Vo- gel registriert, in der Fauna der benachbarten Länder bezeichnet man ihn sogar als eine häufiger nistende Art. Weshalb dieser vielmehr südlich verbreitete Vogel unsere einheimischen Gebiete (die gerade zur Brutzeit ein günstiges Klima haben) vermeidet und warum er sich in den viel kühleren Nachbarländern häufiger niederlässt, is eine noch zu klärende Frage. Im Falle seines Vorkommens in Ungarn ist es zugleich merkwürdig, dass wir ihn — wenn auch selten — in den höher gelegenen Regionen antreffen unsere Ebenen vermeidet er jedoch fast völlig. Seine Daten hierzulande sind sowohl territorial, wie auch chronologisch ziemlich lücken- voll. Diese Beobachtungsangaben konzentrieren sich dennoch bis zu einem gewissen Grade. Früher wurde er (insbesondere zur Jahrhundertwende) meist im westlichen Teil Transdanubiens (Westungarn) gefunden, aus der Zeit vor einigen Jahrzehnten aber liegen über sein mehrmaliges Vorkommen und sogar Brüten aus dem Nördlichen Mittelgebirge Berichte vor. Auch in den lezteren Jahren berichtete man einigemal aus dieser Gegend über ihn (SAMUEL, 1958, 1959; KEVE, 1968). Sein Erscheinen auf der Grossen Ungarischen Tiefebene (Alföld) kann, wenn auch nicht für zweifelhaft, aber dennoch, als sehr selten bezeichnet werden. Sein bekanntestes, jedoch gleichzeitig auch zu den meisten Diskussionen Anlass gebendes Beobachtungsgebiet ist zweifelsohne die Umgebung von Debrecen, wo er jedoch bisher seit S. Lovassy von nieman- dem gesehen wurde. Seit dieser Zeit sind jedoch schon hundert Jahre vergangen. NAGY (1925) bezweifelt zuerst sein Vorkommen im Alföld, später befasst er sich aber immer häufiger mit dieser Frage und kommt — vor allem die Daten aus der Umgebung von Debrecen erforschend — zu dem Schluss, dass der Rotkopfwürger bis zu den 1860er Jahren hier auch häufig vorgekommen sein dürfte. Er selbst traf ihn zwar nie an und seine Daten stammen von Lovassy und JOHANN KovAcs, dem viel erwähnten Naturgelehrten des alten Reformierten Gymnasiums. Ich selbst halte — trotz aller Pietät — die Angaben von Kovács, die ausser J. NAGY auch Lovassy übernommen hat, für unzuverlässlich. Man muss nämlich wissen, dass der Grossteil dieser Daten auf richtig oder unrichtig er- kannten Eiern gründet. Selbstverständlich können die in Farbe und Grösse so verschiedent- lichen Eier nicht für gründliche Beweise des früheren Vorkommens betrachtet werden. In der Nähe von Debrecen hat im Jahre 1870 zuletzt Lovassy den Rotkopfwürger gese- hen und auch sein Nest zur selben Zeit gefunden. Nach einer hundertjährigen Pause verursachte das wiederholte Erscheinen des Rot- kopfwürgers in der Umgebung von Debrecen eine grosse Überraschung. Das eine Vorkommen dieses Vogels haben wir am 2. Mai 1970 in der nahe liegenden Ortschaft Haläp beobachtet. Es war ein kühler, mit strömendem Regen beginnender Tag als wir ihn draussen, nachdem es zu regnen aufgehört hat, etwa 250 m nordwestlich von der Tscharda, an der Stelle eines Kahlschlages des alten Akazienwäldchens, in dem 1 — 1,5 m hohen Aufwuchs zuerst erblickt haben. Seinem Wartevogelcharakter entsprechend sass er auf der Spitze eines Sprossbusches Am selben Vormittag kehrten wir auf das Ge- lände auch öfters zurück. Der Vogel hat sich bewegt und sass zumeist auf den Enden der höher ragenden Sprösse. In einem Falle unternahm er einen längeren Flug und durch- querte eine etwa 800 m breite Rodung. Hierbei wurde er von einem Schwarzstirnwürger auch öfters angegriffen. Angesichts des Beobachtungsdatums ist es nicht ausgeschlossen, dass es sich um einen 12* 179 Ansiedlungsversuch handelt, obwohl man auch das nicht in Abrede stellen will, dass wir einem verspäteten Zugvogel begegnet sind. Zum zweiten Male haben wir ihn am 8. Mai im Nagyerdö von Debrecen beobachtet. In der Nähe des nordwestlichen Winkels des Waldes wurden wir in der Mitte eines ausgedehn- ten Akazienwaldes auf die laute Stimme einiger Neuntöter aufmerksam und haben wahr- genommen, dass diese einem auf der Spitze eines 10 m hohen Akazienbaumes sitzenden und zuweilen still singenden Rotkopfwürger gelten. Sie mieden es zwar ihm näherzukommen, ansonsten wechselte er seinen Platz oft. Wegen seines vorsichtigen Benehmens konn- ten wir nur kaum einigemal in seine Nähe kommen. Sein Erscheinen stellen wir mit dem Vorkommen von Haläp auf die gleiche Stufe. Schliesslich wagen wir die Annahme auszusprechen, dass der Rotkopfwürger zwar in unserem Lande nur sehr sporadisch vorkommt, liegt der Grund dessen, dass man ihn vielmehr wegen den oberflächlichen Beobachtungen als selten bezeichnet. Sein Biotop stimmt mit dem des Neuntöters überein, auch in seiner Lebensweise ähnelt er diesem, in seinem Habitus kann der vorsichtige Vogel, insbesondere ohne Feldstecher und von weitem schwer von den ähnlich grossen Verwandten unterschieden werden. Es ist nicht unmöglich, dass er im Falle eines, in breiterem Kreise mit konkretem Ziel erfolgenden Suchens „häufiger wird“ und wir zugleich auch mehr über die Verbreitungsverhältnisse dieses interessanten Vogels erfahren. 180 Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971-1972. A KIS KÄRÖKATONA (PHALACROCORAX PYGMAEUS) FESZKELESE A KOPACSI-TAVON (JUGOSZLÄVIA) Mikuska Jozsef — Majië Josip A kis kárókatona a Duna és a Dráva összefolyásánál található hullamtérben nem ritka vendég, söt alkalmilag költ is. Az elmült 17 ev alatt negy alkalom- mal sikerült fészkelését bizonyítani. 1954-ben a Kopäcsi-t6 közelében a Ke- resztes-foknäl 56 par Ardea cinerea, 119 par Ardea purpurea, 64 par Casmero- dius albus, 205 par Egretta garzetta, 350 par Ardeola ralloides, 750 par Nycticorax nycticorax, 11 par Platalea leucorodia és 27 par Plegadis falcinellus mellett 31 par Phalacrocorax pygmaeus is fészkelt a füzfakon. Sajnálatos módon ebben az évben a költes nem sikerült, mert a telepet felelötlen egyenek tönkretettek. Ezután a kis karökatonak bar jelentkeztek (BIRRER, 1960), de tíz éven át nem költöttek. 1964-ben azután újra fészkeltek. Két par költött a nádasban 90 par Ardea purpurea, 10 par Casmerodius albus, 60 pár Egretta garzetta, 308 par Ardeola ralloides és 500 par Nycticorax nyc- ticorax társaságában az Olajo baraban. Julius 7- en harom fiökät sikeriilt megsyürüzni. A fészkek szama 1965-ben haromra szaporodott. Bar a fész- kek a fiizfakon voltak, az 1965-ös árvíz ezt a telepet is tönkretette. Június 7-én az ár elől sikerült egy hatos fészekaljat be- gyűjteni, amely a bellyei múzeum gyüjtemenye- ben található. A tojá- sok méretei 46,5 Xx 30,5, 46,1 30,5, 46,0 X 30,5, 45,5X 30,4, 45,0 x 30,2, 44,9 X 29,8 mm. Ugyanaz év december 27-én egy öreg tojot lottek a Kopa- csitoban. Ez is a müze- um gyűjteményébe ke- rült. Méretei: szárny 214 23. ábra. A kis kárókatona fészkelése a Száva és a Duna vonalától északra mm, farok 130 mm, csüd 1. Kopácsi-tó. 2. Obedszka bara. 3. Fehér-t6. 4. Szarvas 34 mm, csőr 29 pe Abb. 23. Das Nisten der Zwergscharbe nördlich der Linie A katasztrófa után egy der Save und der Drau 181 4. táblázat A kis kárókatona költese a Száva és a Duna vonalától északra 1954 és 1967 között Tabl. 4. Das Nisten der Zwergscharbe nördlich der Linie Save — Donau zwischen 1954 und 1967 À Észlelt le Ma es Paare 1954 31 par Kopäcsi-t6, Keresztes 1955 8 par Fehér-t6, Bánát (CSORNAI et all., 1959) 1956 7 pär Obedszka bara, Szerémség (SZLIVKA, 1963) 1957 5 par Obedszka bara, Szerémség (SZLIVKA, 1963) 1958/60 ? ? = 1961 3 pär Obedszka bara, Szerémség (SZLIVKA, 1963) 1962 ? ? — 1963 1 pár Szarvas, Magyarország (VERTSE, 1966) 1964 2 pár Kopácsi-tó, Olajo bara 1965 3 pár Kopácsi-tó, Olajo bara 1966 ? ? — 1967 1 pár Kopácsi-tó, Olajo bara év kihagyásával 1967-ben újra költöttek az Olajo barában. Az egyik fűzfán egy pár kis kárókatona is megtelepedett. Sajnos az azóta eltelt három év alatt fészkelésüket kimutatni nem sikerült. Látni is csak egyszer, 1969. októ- ber 7-én a bellyei halastavakon sikerült egy példányt. A kis kárókatona előfordulása és költése a Kopácsi-tó térségében (459377 N ;18943" E) bár igen jelentős, hiszen Közép-Európában fészkelésének ez a legészaknyugatibb előfordulása, mégsem különösebb csoda. Hiszen Moysr- SOVICS (1883) és RÖSSLER (1908) is a múlt század végén és a századfordulón kétségtelenül bizonyítják előfordulását ezen a területen. Sőt MOoJSISOVICS szerint nem is volt nagy ritkaság. Feltételezhető, hogy ez a faj 1954 előtt is költött, csak nem volt, aki azt feljegyezze. A 4. táblázatból világosan kitűnik, hogy a kis kárókatona évenként, bár gyér számban, de többé kevésbé rendszeresen költ a Száva és a Duna vonalá- tól északra. Sőt valószínűleg ugyanazon populációról van szó, amely egy-egy sikertelen költés után egyik ‘eémteleprél a mäsikra vändorol. Ezek az adatok jól megerősítik azt a feltevést, hogy a kis kárókatona is azon madárfajok so- rába tartozik, amelyek areáljukat terjesztve délkelet irányból mint költőfajok jelennek meg a Kárpát-medencében (SCHMIDT, 1968). Természetesen számítani kell arra, hogy a Dendrocopus syriacus, Streptopelia decaocto, Hippolais pallida stb. fajokkal ellentétben a kis kárókatona terjeszkedésének sikerét nagyban befolyásolja az a tényező, hogy Közép-Európában e faj ökológiai igényeinek megfelelő biotóp, mind kevesebb és kevesebb van. Irodalom — Literatur Birrer, E. (1960): Ornithologische Beobachtungen in Jugoslawien (Kopaéevo-See). Larus, XII. — XIII. 220 — 221. p. Csornai R.—Szlivka L.— Antal L. (1959): Adatok a Bácska és Bánát madärvilägähoz. Aquila. LXV. 225 — 234. p. Mojsisovics, A. (1883): Zur Fauna von Bellye und Darda. Verlag des Naturwissenschaft- lichen Vereines fiir Steiermark, Gratz. Rössler E. (1908): A Bellyei Retmüzeum. Aquila. XV. 207—221. p. Schmidt E. (1968): Mediterrán hantmadärfajok Kárpát-medencei eléfordulasainak je- lentösege. Aquila. LXXV. 79—86. p. Szlivka, L. (1963): Prilog ornitofauni Obedske bare i blize okoline. Larus. XV. 100 — 125. p. Vertse A. (1966): Kis kárókatona (Phalacrocorax pygmaeus) fészkelése Magyarországon. Aquila. LXXI-LXXII. 225. p. Das Brüten der Zwergscharbe (Phalacrocorax pygmeus) am Kopacser-See Jozsef Mikuska und Josip Majié Verfasser haben die Reiherkolonien in dem Mündungsgebiet der Drau untersucht. In der vorliegenden Arbeit sind brutbiologische Daten veröffentlicht. 183 U nin Pees, VO | | fi ‘ LÌ x A LÌ n x 7 À te I | n i we i 1 x Ù la Der no Lai | : ï : | i Ban, i i en a x \ | ar ai | u ' i il Új à, ù : x ” ov na = Fi SPUNTI 1 "er off T 2 ii A | NON y u ù 14 ! v : | x 4 hi pi | i “ ' È vi A 4, PR i i mi | 7 2 sr Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 — 1972. A KIS LILIK (ANSER ERITHROPUS) ELOFORDULASA JUGOSZLAVIABAN Mikuska Jozsef —Ham Istvan —Pelle Istvan — Devié Milan A tömegesen megjelenő nagy lilik ( Anser albifrons) és vetési lúd ( Anser fabalis) mellett, bar gyér szämban, de rendszeresen a kis lilik is megjelenik minden ősszel a "Kárpát- medencében. Míg az előző két faj többnyire Jugoszlá- viában vagy azon át jutnak el téli szállásukra, addig az itt átvonuló kis lilikek telelőterülete a mai napig ismeretlen (STERBETZ, 1968). Ezért e faj Jugoszla- vidban val6 elöforduläsänak tisztäzäsa igen fontos feladat. A kis lilik az eddigi rendelkezésünkre álló adatok szerint Jugoszláviában igen ritka. A Dunától délnyugatra eső jugoszláv területekről eddig csak egy begyűjtött példány is- meretes, amelyet 1954. január 10-én lőttek a Neretva folyó torkolatánál, Dalmáciában, és a helybeli metkoviéi múzeumba került (RUCNER, 1957). Ezenkívül Dalmáciából még 1846-ban CARRARA említi (REISER, 1939). A kis lilik Szlovéniában, Boszniában és Hercegovinában, Crna Gorában, közép Szerbiában és Makedóniában való előfordulásáról eddig sem irodalmi, sem múzeumi anyag nem tanúskodik (MATVEJEV, 1950/a, b; REISER, 1896, 1925, 1939). A Crna Gorában és Makedóniában történő előfordulása várható is, hiszen a határos területeken, aSzkadari-tavon (FUEHRER, 1934) és a Sztruma folyó völgyében (MAKATSCH, 1950) már előkerült. Ezzel szemben a kis lilik az ország északkeleti részében a Vajdaságban már rendszeresebben előfordul (ANTAL et al.). Így például e faj ökológiai igényeinek megfelelő Festucetum- sztyeppével borított területeken az écskai Fehér- tó és környékén minden ősszel változó számban, de rendszeresen megjelenik. Évente néhány terítékre is kerül belőlük, és így több kitömött példány is származik e területről. Számuk elenyésző a nagy lilikek és vetési ludak több ezres tömege mellett, de egyes években mégis jelentős lehet. Így 1969 novemberében egyikünk (HAm) körülbelül ezer példányt figyelt meg. Ekkor a két lilikfaj aránya 3:1 volt a nagylilik javára. Az itt megjelenő madarak átvonulók, és csak ritkán, gyér számban Tél ék át. Általában amikor az idő hidegre fordul é és a földeket hótakaró borítja, atöbbi vadludakkal együtt elhagyják. a területet. A kis lilik a Vajdaság többi területén, ahol az ökológiai tényezők számára már kedvezőt- lenebbek, csak elvétve, rendszertelenül jelenik meg, de nem az őszi, hanem a téli és tavaszi hónapokban. Így 1900. december 2-án és 1903. március 16-án a szerémségi Batajnicánál gyűjtöttek egy-egy példányt. Majd 1906. április 24- én Zemunnál lőttek egy kis liliket. Mindhárom példány a zágrábi múzeum gyűjteményébe került (MATVEJEV, 1950/b). SzLAvy Novi Sad környékéről említi e fajt (SzLAvy, 1908). LITAHORSKI 1938-ban Bela Crkva környékéről származó kis lilik preparátumot adott el a belgrádi vadászati és erdészeti múzeumnak (MATVEJEV, 1950/b). ANTAL Bácsföldváros mellett lőtt két pél- dányt. Az egyiket 1952-ben, a másikat pedig 1955. január 25-én ejtette el. Mindkettő a novi sadi múzeumba került. Idvor kör nyékén, Devic professzor 185 szerint, az elmúlt 16 év alatt mindössze az 1957-es évben kétszer jelentkezett e faj. Ludas-tavon 1959. február 28-án jelent meg egy példány (MIKUSKA, 1968). Végül 1970. január 25-én Apatinnál jelent meg 16 db. Közülük kettő begyűjtésre került. Összesítve leszögezhetjük, hogy a kis lilik Jugoszláviában a Duna vonalától délnyugatra egyike a legnagyobb ritkaságoknak, míg észak- keletre, a Vajdaságban gyér számú átvonuló, ritkán téli vendég. Ezt a jelen- séget elsősorban a faj ökológiai igényeinek megfelelő területekhez való ragasz- kodásával magyarázhatjuk. Festucetum-sztyeppék, amelyek a kis lilik ked- venc tartózkodási helyei, csak a Vajdaságban találhatók J ugoszlávia terüle- tén, és ennek köszönhető, hogy az adatok egy kivételével mind innen szár- maznak. Ilyen biotóp az ország többi részében nem található, és így a kis lilik is hiányzik. Természetesen kivételes esetekben egy-egy példány más liba- csapatok közé keveredve elsodródhat e területekre (KATTINGER, 1960; RUCNER, 1957). Az écskai Fehér-tavon és környékén megjelenő madarak minden bizonnyal a Kelet-Magyarországon gyülekező kislilik-populáció szer- ves részei, a terület pedig Hortobágy, Biharugra, Kardoskút, szegedi Fehér-tó után a kis lilikek egy további állomása. Ezek után valószínűtlennek tartjuk, hogy a Kárpát-medencében átvonuló kis lilikek a N yugat- Balkánon töltenék a telet, bár nincs kizárva. Hiszen amennyiben a megfigyelőkben amúgy is szegény területen, megfelelő biotóp hiányában a populáció szétszóródik és állandóan mozgásban van, könnyen észrevehetetlen marad. E feltevés ellen szól avonban az a tény, hogy több múzeumban egyes libafajokból egész sor begyűjtött példány található, míg a kis lilik hiányzik (MATvEJEv, 1950/a). Márpedig; a valószínűségszámítás törvénye szerint — rendszeres előfordulás esetén — ennek a fajnak is begyűjtésre kellett volna kerülnie. Sokkal való- színűbb, hogy a kis lilik tőlünk délkeleti irányban Románián és Bulgárián át költözik téli szálláshelyére. Így Jugoszláviának csak az északkeleti részét, a Vajdaságot érintik, téli szálláshelyüknek pedig valahol a görög mocsarakban kell lenni. Nincs kizárva, hogy éppen az Evros deltavidékén, ahol e fajt már megfigyelték (MÖRZER — BRUYNS et al., 1969). Arra a kérdésre, hogy ez a fel- tevés helyes-e, valamint, hogy hol telelnek a Kárpát-medencében átvonuló kis lilikek, reméljük, hogy a nemzetközi vízivadszámlálás és esetleg egy nem- zetközi támogatással megszervezett gyűrűzési akció ered ményei fognak végle- ges feleletet adni. Irodalom — Literatur Antal L.— Fernbach J.— Mikuska J.— Pelle I.—Szlivka L.: Vajdaság madarainak név- jegyzéke. Kézirat. Fuehrer, L. (1934) : Supplement to the Ornis of Montenegro and Albania. The Ibis. 172.p. Kattinger, E. (1960): Beiträge zur Vogelkunde von Albanien und einiger jugoslawischer Nachbargebiete. Larus. 12-13. 123 — 216. p. Makatsch, W. (1950): Die Vogelwelt Macedoniens, Leipzig. Matvejev, S. D. (1950/a): Zbirka ptica iz okoline Struge na Ohridskom jezeru, Zbor. rad. inst. ek. biogeog. 1. 165— 169. p. Matvejev, S. D. (1950/b): Ornithogeographia Serbia. Beograd. Mikuska, J. (1968): Beitrag zu Kenntnis der Ornis des Ludasko jezero-Sees. Larus. 20. 60 — 79. p. Mörzer Data, M. F.— Phillipona, J.— Timmermenn A. (1969): Survey of the winter Distribution of Palearctic Geese in Europa, Western-Asia and North-Africa. Goose Wor- king Group of the International Wildfowl Research Bureau. Zeits, Netherlands. Reiser, O. (1896): Materialen zu einer Ornis Balcanica. Montenegro, Wien. Reiser, O. (1925): Die Vögel von Marburg an der Drau. Gratz. Reiser, O. (1939): Materialen zu einer Ornis Balcanica. Bosnia und Hercegovina. Wien. 186 Rucner, D. (1957): Neue Beiträge zur Kenntnis der Ornithofauna der Unteren Neretva. Larus. 11. 63— 73. p. Sterbetz, I. (1968): Der Zug der Zwerggans auf der Ungarischen Pußta. Ardea. 56. 3/4. 259 — 266. p. Szlavy, K. (1908): Die Vogelwelt des grossen Riedes in Ujvidék. Aquila. 15. 242 — 243. p. Das Vorkommen der Zwerggans (Anser erythropus) in Jugoslawien Jozsef Mikuska — István Ham — Istvan Pelle — Milan Devié Nach der Beobachtungen der Verfassers zieht der Zwerggans zwar regelmässig, aber nur in geringeren Anzahl durch Jugoslawien. 187 Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971—1972. A MAGYARORSZÄGI MEZEIPOCOK- (MICROTUS ARVALIS) ÁLLOMÁNY RELATIV SÜRÜSEGE 1969—71-BEN BAGOLYKÖPETEK VIZSGALATA ALAPJAN Schmidt Egon A mezei pocok viszonylagos gyakoriságának bagolyköpetek vizsgálata alapján tett becslésével már többen foglalkoztak (SAINT GIRONS— SPITZ, 1966; SAINT GIRONS, 1968; CABON-RACZYNSKA — Ruprecu'r, 1970). E szerzők munkájukat elsősorban gyöngybaglyok (Tyto alba) köpeteinek analízise segit- ségével végezték. A gyöngybagoly azonban mint erősen synanthrop faj, zsák - mányát az agrárbiotópok mellett, részben az emberi települések közvetlen környé ‘kén (néha épületek belseje ben is) szerzi meg. Ilyen jellegű élőhelyeken a mezei pocok — amennyiben egyáltalán előfordul — általában csak kis számban, él és messze elmarad a mezőgazdasági kultúrterületekre nézve meghatározott sűrűségi értékektől. Ez természetesen a bagoly táplálékössze- tételében is visszatükröződik, következésképpen a Microtus arvalis marad- ványok viszonylag alacsonyabb számban vannak jelen a köpe tekben. Emel- lett a gyöngybagoly täpläle kában relative mindig magas a cickány: any is, ennek megfelelően az eml6szsakmanyhoz viszonyított mezeipoc 0k-értékek részben e gazdasägilag tobbnyire közömbös (részben hasznos) csoport függ- vényeivé válnak. Ezzel szemben a többnyire emberi településeken kívül va dászó erdei fülesbagoly ( Asto otus) emlöstäpläle ‘ka esaknem teljes egészében rágcsálókból all (cickanyokat csak egészen kivételesen zsakmänyolnak). Ily módon a köpetekben talált mezeipocok-maradványok mennyisége gyakorla- tilag a többi rágcsálóhoz viszonyított mennyiségi arányt jelenti. Magam, éppen ezért, kizárólag erdei fülesbagoly-köpeteket használtam fel. Több ba- golyfaj köpeteinek együttes feldolgozása ugyanis az eltérő vadászati módok és ökológiai körülmények miatt téves eredményekre vezethet. Hazai viszonylatban a bagolyköpetek feldolgozása 1959 óta tart. Az eddig összegyűjtött anyag azonban véleményem szerint még nem elégséges arra, hogy egy általános, országos méretű kiértékelés alı apja legyen. Jelen pillanat- ban a mezei pocok viszonylatában csupán részeredmények közlése látszott célszerűnek. Ennek megfelelően három egymást követő telelési időszakból származó erdei fülesbagoly köpeteket vizsgáltam meg, de csakis azokat a mintákat vettem figyelembe, amelyekben legalább 75 emlős maradványait találtam. Az erdei füle ‚sbagoly Magyarországon általában novembertől mar ciusig, az északabbról érkezettekkel megnövekedett számban, kisebb nagyobb csoportokban telel, és ha eközben nem háborgatják, az egész időszak alatt egy helyben marad. A csoport vadászterülete ennek megfelelően szintén nem változik. A köpetekből előkerült rágcsálók mennyiségi viszonyai tehát a késő őszi, illetve a téli állapotokat tükrözik. A mezeipocok-maradványoknak az összes többi emlősmaradványhoz (jelen esetben csaknem kizárólag rágcsálókról van szó) viszonyított arányából csak egy szűkebb területegységre nézve vonhatunk le következtetéseket. Nagyon 189 OLZ6L/696L vanomab unldno ii arno END “umbun ur snowp)ag wap Nayb mf vapsa “uag-QL61/696T uobnzs1oumkbn Ww a 20 ve 3 T abasn.ıms 42/0794 40904 vazau PF *DAQD " : 5 400 “PE 190 valöszinünek lätszik ugyanis, és ezt a kapott eredmenyek is alátámasztották, hogy az egyes populációk között még viszonylag kis területen belül is jelentős mennyiségi (sűrűségi) eltérések vannak. Ezt figyelembe véve egy nagyobb területre (pl. megyére) történő reális átlagolás csak megfelelő számú és jó szóródású gyűjtés alapján lehetséges. Amennyiben a köpetek nem azonos idő- szakból származnak, úgy feltétlenül számolnunk kell az időfaktor okozta mennyiségi változásokkal is. A Microtus arvalis százalékos sűrűségi értékeinek alakulásában esetenként közrejátszanak egyéb rágcsálófajok gradációi is, melyek a mezeipocok-állo- mány sűrűségét alapvetően befolyásolhatják (SCHMIDT, 1968). Az erdei füles- bagoly ugyanis nem tekinthető táplálékspecialistának, és az eléje kerülő vág csálókat azok gyakoriságának megfelelően zsákmányolja. Jó péidát ad erre Gyula közelében gyűjtött anyag" (5. táblázat). Az adatok jól mutatják, hogy a mezei pocok relatív gyakorisága saját állománysűrűségének ingadozásain kívül egyéb fajok túlszaporodásaitól is függ. Az ökológiai körülmények okozta mennyiségi eltolódásra példa a diny- nyési gyűjtés, ahol a Microtus arvalis alacsony relatív sűrűsége elsősorban a számára kedvezőtlen biotóppal (nádasok, nedves rétek) magyarázható. Ilyen vidékekre mindenekelőtt a törpe egér ( Micromys minutus) magas egyedszá- ma a jellemző. Az 1969 — 71. évekre vonatkozó adatok értékelése 1969/1970 18 helyröl érkeztek köpetmintäk, elsösorban az orszäg deli, alföldi, tovabba nyugati részeiről (24. ábra). Bär a viszonylag kisszámú lelőhely adatai alapján általános érvényű következtetéseket levonni nem lehet, a vizsgálati ered- mények mégis arra engednek következtetni, hogy 1969-ben Magyarországon a mezei állomány sűrűsége általában alacsony volt. A 309/-ig terjedő alsó kategória nincs képviselve, a mélypont azonban egyes években esetenként e határ alá is süllyedhet (5. táblázat). Feltűnően alacsony volt a mezei pocok viszonylagos gyakorisága a Szegedtől északra fekvő területeken, de nem volt sokkal magasabb a Balaton északi partvidékén és Budapest környé ‘kén sem. 70% feletti értékeket Bäcs megye legdélibb feleböl, ezenkivül Kaposvar környékéről és a Mezöföldröl lehetett kimutatni. 1970/1971 Számos új, összesen 38 lelőhelyről származó köpetmintäkat volt mödom- ban megvizsgálni (25. ábra). Sajnos az előző évi gyűjtőhelyek többségéről adatok nem álltak rendelkezésemre. Ennek ellenére a 25. ábra szemléltetően mutatja, hogy a mezei pocok Magyarországon 1970-ben erősen feljövőben volt. A relatív sűrűség a gyűjtőhelyek 74% -Anäl 70% felett volt. Egységesen magas állománysűrűség mutatkozott Győr-Sopron, Fejér és részben Vas me- gyében, ezenkívül az ország délkeleti, valamint észak-északkeleti részein, továbbá a Kecskeméttől délre fekvő tájakon. Közepes sűrűséget találtam Bu- dapesttől délkeletre, ezenkívül a Duna mentén, a fővárostól egészen Paks magasságáig. Rendkívül alacsony volt a mezei pocok száma Mohács térsé- * A be iglyok itt a szanatórium parkját használták gyülekezöhelyül ési nnét PovAzsay LÁSZLÓ szives- sége folytán 11 even át kaptam a köpetmintäkat. 191 ‘Uy9S42N(T WT SIOS GS TE Te TG S‘TS 9°T : uesode yy 797 LTI WLI LG SI 679 se ZL/TLOI S6I 9 6 oF UZ POL ST IL/OLGI 90% Tel 1°62 ST VS 6 ‘GE OT 01/6961 IG6I £'ST 678 LE 97 607 18 69/8961 OFOI 97 L‘6 O°L 9‘T PSL L‘0 89/L961 FFIL 9 6°01 61 es PCL £‘0 19/9961 ers L'8£ 08£ so ne 9‘8T zo 99/S96T Z9TL O'T I 60 Fo 8‘F8 L‘0 C9/F96I 9GEI L°6 CSF ro 60 G'GE OT 79/8961 GGI PLE F9E T0 0‘0 972 Fe 69/2961 dal 6‘1Z vs 90 L‘0 6°68 LG 29/1961 il (gp) wwwesnz sn[nosnuI | ‘ds | SNLILISE | snmurul SITeAIT® | snaugII9}qns | ayer U9SIZSS() | SON | snwapody | snwapody | SAWOIIMN SNIOIIM SÁUIÁJId | Aq 0/ % ur) uanomabuamasyop]o M UazjauuDsab younpury 9ayor TI (upbun-OS) Dmhr 199 sap praruniabo N 4 "e ‘QI — (294912 so-% ) pbnkunoposobp«ı yajadoyhjobpqsayn{ rapia Morlmkb yo uaaa TT uayahusoy VINhD F 7029191 "G 192 IZ6I '026I uag9nabuan 2440p]D A1 SND "umbun ua SNDWPIAT Lap 7 ÖNT 221707 unldpv np %001-14 & pbs ta33doy fipobngsami tapla “U9Q-T 261 OL6I uobpzs.101mhbn Ar VISNANS ArIDIaL 40904 ? JA 4101 °C ; "QI ZW PF "DLID € zt 3 19 AQUILA 1971/1972 3 ] eL6I/TL6I vonomabusmaıyoppp M srw ‘uinbu ur snowppay wap maybunn 7 2010794 aq "93 “QQ unldoyn wmmmbszrappdoy Arobngsamf rapia ‘uoq-216T/TL6T vobpzssowwhby py abiaspuns aypo]a4 40904 192944 F 'D.4GD 001-1 © a 4 %OL~ IS (D sas % 05 - LE €) °/,0£-0 6) Us m ‘96 194 geben, Kaposvár tágabb körzetében, de általában a Dunántúl délkeleti szög- letében. Ezek az adatok jól bizonyítják, hogy mindig akadnak olyan terüle- tek, ahol a mezei pocok túlszaporodása vaiamiiyen oknál fogva nem tud ki- bontakozni. 1971/1972 Bär mindössze 15 helyen gyüjtöttek köpeteket intézetünk szämära, annyi feltétlenül megállapítható volt, hogy a mezei pocok ällomänysürüsege az előző időszakhoz képest már csökkenő tendenciát mutatott (Szigetköz, Fejér 6. táblázat Az egyes gyűjtőhelyek részletes adatai (százalékos érték, ill. a teljes emlőszsákmányállat- szám) — Tab. 6. Die ausführlichen Daten der einzelnen Sammelstellen (prozentualer Wert bzw. die gesamte Zahl der erbauteten Säugetiere) 1969/1970-es anyag Hely — Ortschaft 9] ab % db Bácsalmás 63 | 254 Kajdacs 69 | 107 Bacsszentgyérgy 86 | 185 || Katymár 40 | 241 Budaörs 56 yl 177 Kistelek 42 86 Erdőtelek 52] 291 Pálmonostora 46 | 195 Fonö 72 | 317 || Rákoshegy 63 97 Sarszentagota 88 | 104 || Tihany 66 | 449 Szentes 34 | 234 || Tömörkeny 49 | 198 Szigliget 46 | 305 || Vaskut 79 | 166 Val 39 | 257 1970/1971-es anyag Hely — Ortschaft | % | ab % db Ambrözfalva | 91 | 201 Martonväsär 91 96 Bakonyszentkiräly 80 93 Mezöcsokonya 40 | 171 Balatonendred 75 | 126 || Mezöhegyes 78 | 148 Balatonszabadi 51 | 121 || Menföcsanak 77 | 185 Battonya 71 79 Mohács 34 | 208 Deneshäza 26 11297, Nagynyärad 35 | 176 Dömös 57 75 Orosháza 82 | 207 Dunaegyhaza 51 | 449 Rabapatona 93 99 Eger 79 | 141 Sitke TEN 201 Hedervär 80 | 184 Szalaszend 89 | 152 Hortobagy, Meggyes erdö 75 | 910 Tác 90 80 Jakabszállás 79. | 204 Takos 72 100 Kapospula 63 | 218 Tet 86 | 217 Kecel 83 | 224 Tiszadob 77 | 144 Kemenespälfa 82 78 Tótkomlós 89 | 240 Kisbarát 75 83 Ujkér 75 | 103 Koroncö 52 84 Vackisujfalu 81 | 161 Kölked 66 | 228 Vecsés 68 | 222 Velence 80 | 142 13* 195 1971/1972-es anyag Hely — Ortschaft | % | ab % | “ab Abony 40 | 141 Labod 50 | 259 Adony 43 | 155 Madocsa 33 | 196 Dinnyes 28 | 454 Mentelek (Sari) 74 | 291 Dunaremete 69 81 Szaszberek 88 | 171 Jaszapati 86 | 213 Szolnok OR 2 Kemenespälfa 86 | 136 Tornyosnémeti 95 | 241 Kisbodak 60 77 || Ujkér 94 | 171 megye, a Közepsö-Duna videke, Gyula környeke). Ugyanebben az idöszakban a nyugati, középső és északi országrészben több helyen még erős fertőzöttség volt tapasztalható (26. ábra). Irodalom — Literatur Cabon-Raczynska, K.— Ruprecht, A. L. (1970): Distribution and Relative Density of Microtus arvalis (Pallas, 1779) in Poland as Based on an Analysis of Owl Pellets. Eppo Public. Ser. A. 58. 81— 85. p. Saint Girons, M. C. (1968): Analyse des fluctuations du regime de L’effraie, T'yto alba, dans le départment de la somme (Nord de la France) pendant une pullulation de Mic- rotus arvalis. Vestnik Cs. spo. zool. (Acta soc. zool. Bohemoslov), 32. 185 — 198. p. Saint Girons, M. C.—Spitz, F. (1966): A propos de l’étude des micromammiféres par l’analyse des pelotes de rapaces. Intéret et limites de la méthode. La Terre et la Vie. 1. 3-18. p. Schmidt, Di (1968): Über “die Massenvermehrung der Zwergmaus, Micromys minutus (Pallas, 1771), in Ungarn an Hand von Untersuchungen von Waldohreulengewöllen. Säugetierkundl. Mitt. 16. 30 — 34. p. Angaben über die relative Häufigkeit der Feldmaus (Microtus arvalis) in Ungarn, auf Grund von Gewéllenuntersuchungen der Waldohreule (Asio otus) Egon Schmidt Verfasser hatte in drei nacheinnander folgenden Jahren die relative Häufigkeit der Feldmaus mit Hilfe während des Winters gesammelten Waldohreulengewöllen in verschie- denen Teilen Ungarns untersucht. In 1969/1970 war relative Häufigkeit von Microtus arvalis ziemlich gering, in 1970/1971 wurde dagegen eine starke Vermehrung im ganzen Lande festgestellt. In 1971/1972 haben die Zahlen langsam wieder abgenommen, es sind aber noch mehrere Gebiete mit ziemlich grossen Konzentration der Feldmaus geblieben. 196 Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 — 1972. ADATOK A MAGYARORSZAGI FENYORIGOK (TURDUS PILARIS) TAPLALKOZASAHOZ Dr. Pénzes Antal A boróka (Juniperus communis) termésbiolégiai problémáinak megoldasa- nal szükségem volt a közismerten borékatermést fogyasztó fenyörigök gyo- mortartalmänak vizsgalatàra. A Madärtani Intézet gyüjtemenyeben levö 32 darab, az ország 17 helyéről származó fenyörigö-gyomortartalmakban azon- ban sajnos egyetlen borökatermest, magot sem “taléltam. Így a jelzett cél el- érése negatív volt, ellenben a nálunk megforduló fenyőrigók táplálkozási vi- szonyaira — azt hiszem — néhány érdekes, pozitív adatot szolgáltatott. Részletes adatok a következők : (Megjegyzés : a mag és bogyó elnevezése- ket biológiai, illetve közhasználati és nem botanikai, morfológiai értelemben használom). 1. Békásmegyer, 1952. II. 18., (Gyűjtő: ZIEGNER): 3 darab Rosa canina mag. 2. Debrecen, Böszörményi út, 1954. I. 16.: 1 Lycium halimifolium bogyó, 1954. I. 16.: 5 db Celtis occidentalis mag, 1954. I. 16.: 6 db Celtis occidentalis mag. 3. Doboz, 1957. III. 28. : rovartörmelék közt Coleoptera: Psallidium maxil- losum, Harpalus. 4. Dombóvár, 1955. V., (Gyűjtő: VÁRNAI): Coleoptera: Curculionidae: Otiorrhynchus. 5. Geszt, 1954. I. 14.: 6 db Hlaeagnus angustifolia mag. 6. Gödöllő, 1951. III. 17., (Gyűjtő: PATKAI): rovartörmelek közt Coleop- tera: 2 Harpalus, 1 Opatrum sabulosum. 7. Győr, 1952. II. 3.: Parthenocissus tricuspidata mag, 1960. I. 3. : felismer- hetetlen foszlanyok. 8. Megyer, 1947. II. 2., (Gyüjtö: PATKAI): 2 Sophora japonica mag. 9. Mezögyän, 1958. I. 19.: rovartörmelek közt Coleoptera: Sphenophorus striatopunctatus. 10. Magyaróvár, 1960. IT. 16. : rovartörmelek közt C en Oureulonndae Sitona, Psallidium, Otiorrhynchus, ismeretlen mag. 1962. I. 9.: 13 Crataegus monogyna mag. 1964. XII. 2.: 11 ‘db Crataegus monogyna da 1965. IV. 7 rovartörmelek közt C ‘oleoptera: Curculionidae: Otiorrhynchus. 11. Nögrädkövesd, 1966. I. 15., (Gyűjtő: TÉGLÁSI): kb. 25 mag. Rosa ca- nina: kb. 50 db Rosa canina mag. 12. BD (Békés m.), 1965. X. 7.: koesonyäs foszlanyok. oe Sarkad, 1955. III. 14.: Coleoptera: ae ida larva, 1 csiga. i RA 1965. II. 18., (Gyüjtö: Naey): Elaeagnus angustifolia, 8 db mag; 2 db Hlaeagnus angustifolia; 9 db Elaeagnus angustifolia; 1 db Elaeagnus angustifolia; 9 db Elaeagnus angustifolia. 1966. I. 30.: 6 db Ælueag- nus angustifolia. 197 15. Tata, 1954. I. 18. (Gyűjtő: GEIER): 15 dh Celtis occidentalis mag, 1954. II. 15. 4 db Bryonia alba mag és 2 db Helicida csiga. 1954. II. 25.: 8 dh Prunus spinosa mag. 16. Tihany, 1952. XI. 3.: Orthophtera: 3 példány Acridida, 1 példány Pero- tettix giornae (NAGY BARNABAS meghatarozasa), Coleoptera: 1 Aphodius sp.; 1952. XI. 3.: Coleoptera: Curculionidae, 1 Harpalus, 1 Hemiptera: Pentato- mida; 1 Helicida csiga és 1 szitakötő. 17. Újpest, 1952. III. 7., (Gyűjtő : GYÉRESSY) : 3 Parthenocissus tricuspidatas mag. Növenyfajok összegező felsorolása: Bryonia alba, 1, Celtis occidentalis 3, Crataegus monogyna 3, Elaeagnus angustifolia 7, Lycium halimifolium 1, Parthenocyssus trieuspidata 2, Prunus spinosa 1, Rosa canina 3, Sophora japo- nica 1 esetben fordult eio. Növényi eredetű anyag: december 2— március 7-ig található. Az állatok közül elsősorban rovarok fordultak elő leggyakrabban : összesen 9 esetben. A rovarok 80%-ban sötét színű kb. 4— 10 mm hosszú ormányos bogarak. Teljesen hiányoztak a lepkék (Lepidoptera), hártyásszárnyúak ( Hymenopter a), és legyek (Diptera). Állati anyag október 3-ig és március 14-től májusig volt található. Ezekből a gyomortartalmi vizsgálatokból látszólag az tűnik ki, hogy ná- lunk a fenyőrigó nem fogyaszt borókatermést. Azonban magam is tapasztal- tam, hogy pl. Vácrátóton, 1952. ae ce 12— 14. és 1954. december 13-án es 14-én, a Botanikus Kert 2 darab, kb. 5—6 m magas Juniperus virginiana fáját ellepte kb. 20— 30 fenyörigö és iena repdesve szedtek le a bőséges termést. A gyomortartalmi vizsgálati anyag sajnos mind olyan helyről szár- mazott, ahol boróka nincs vagy csak elvétve akad; viszont a bőséges boróka- termő vidékről, így a Duna — Tisza-közi homokbuckäkrél: Csévharaszt, Bu- sac, Izsák stb. hiänyoznak az adatok. Telekgerendäs és Geszt (Békés m.) vi- dékén csak Elaeagnus termest fogyasztottak, és másutt nagyon kedvelték a Celtis occodentalis bogyókat. Így Vácrátóton 1951— 1955. évek között novem- ber 6-tól január 27-ig 50—150 tagú rigócsapatokat láttam a Celtis-eken. 1952. I. 31-én megcs appant arigók száma, február 5-én már nem láttam a kert- ben rigót. Február 18-án viszont Budapesten, a Calvin tér felett 80— 100 pél- dányból álló csapat repült északi irányban. Ezek valószínűleg a vácrátóti rigók lehettek. A fák és cserjék közül csak a Prunus spinosa és Crataegus mo- nogyna őshonos nálunk, azonban a legkedveltebb 2 faj — a Celtis és Elaeag- nus — alig 100 éve honosodott meg, az utóbbi faj az Alföldön pedig csak 40 — 50 éve terjedt el jobban. W. MAKATSCH említi munkájában ‚Die Vögel in Feld und Flur" (1955), hogy a fenyőrigó azok közé a madarak közé tartozik, mely még ma is szélesíti elterjedési körét, így az NDK-ban és az NSZK-ban nyugat felé terjeszkedik. Ennek egyik oka valószínűleg — nézetünk szerint — a külföldi bogyós termésű fák, bokrok nagyobb elterjedésével van összefüg- gésben. Angaben über die Ernáhrung der Wacholderdrossel (Turdus pilaris) in Ungarn Dr. Antal Pénzes Die Ergebnisse der Magenuntersuchungen von 17 in Ungarn gesammelte Wacholder- drossel. 198 Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 — 1972, THE TAXONOMIC STATUS OF THE REDSHANK (TRINGA TOTANUS) IN HUNGARY Hale, W.@. Department of Biology Liverpool Polytechnie Introduction The taxonomy of the Redshank has recently been revised by the present author (HALE, 1971) and during the course of this work material was borro- wed from leading museum collections throughout the world. In all 31 speci- mens from Hungary* were used in the analysis, but since publication ten more specimens became available for examination, giving a total of forty- one skins of Hungarian origin examined during the course of this work. All these specimens were collected duri ing the period April to July, and whilst this does not ensure their being breeding ‘birds, the likelyhood is that they are. During the course of the work the forty-one Hungarian birds were compa- red with 591 specimens collected during the same months from other parts of the breeding range. Measurements were taken according to the methods described by SPENCER (1965). In assessing the amount of breeding plumage, the number of feathers visible in a square of side 2.5 cm were counted on the mantle and breast centres; normally 30 feathers were visible in each of these areas. The number of short scapular feathers, maximum 12— 13 (counts from each side totalled) and lanceolate secondaries (maximum 12—14 — counts from each side totalled) showing the colouration of the breeding plumage were also counted. Together these four feather types were considered to give a good overall estimate of the amount of breeding plumage. It was not possible to assemble all specimens together at one time, and so for purposes of comparison, each specimen was photographed dorsally and ventrally in colour using Kodachrome A35 film, with a standard background and lighting. Comparisons were made using à Kodak Coldlight illuminator. Colour variation TICEHURST (1932) suggested that since the Swedisch birds clearly assumed a fuller breeding plumage than the British birds, and that the latter were exactly like a single breeding bird from Hungary (Skin No. 1913. 12. 12. 3. Sopron, Hungary 22nd May, 1913) the question of plumage variation in the Rebshank probably resolved itself into a division between northern and sou- thern races. HARRISON (1944) examined the then available material from the western Palaearctic, and it became clear that the situation was much more complex. Only one Hungarian bird was seen during the course of this work (the same bird seen by TICEHURST) and it was considered likely * This includes 11 birds from the Austrian side of the border and 6 from the Rumanian side; there is no point in considering these separately as they form part of the same breeding population. 199 A \ T7 \ \ íz a LI [x] S a do E bon É Se o> 5 | Sr i Sz Cc is Lv o 5.2 KO, = Sur Lo) AS fai Be us Do DIO Qu “u ~ 8 o c Vv IS ~ oO = UL © SR Q © 8 ‚Lu Per SIC = © DIES sto) OL c SÒ Suna e OG Soe SE Qu Be 5 Distribution of birds showing dark cinnamon breeding plumage (7) | Distribution of birds showing oh on um bh Long Wof Greenwich O Long. E.of Greenwich — PE € | / ie È ES ln | / ENTE ANSE IA à we N d] 5 2 Ko “i 27. ábra. Az európai piroslabu canko szinvaltozatainak megoszlása | (1) Sötét fahéjszini näszruhäs példányok elterjedése. (2) Sötétbarna näszruhäs példányok elterjedése. (3 | Hasonló örökletessöggel bíró populáció. (4) A sötétbarna változat terjeszkedésének iránya az utolsó eljege- | sedés után. (5) A sötét fahéjszini változat terjeszkedésének iránya az utolsó eljegesedés után Fig. 27. Distribution of colour forms of the Redshank in Europe that this was amigrant; however, subsequent work (HALE, 1971) showed this specimen to be typical of the area in which it was collected. Harrison (1944) concluded that the typical form found in northern Scandi- navia, and Spain was dimorphic, having light and dark forms, but that in intermediate areas a variety of breeding plumages was to be found. In France, Belgium, Holland and Denmark many birds acquire only a partial breeding plumage and this may be of the light (grey) or dark (br own) form or a clark cinnamon plumage, usually with a grey breast suffusion, which is typical of British, Icelandic and Hungarian birds. It now seems likely, however, : (HALE, 1971) that the light grey form has been produced by hybridisation and the present situation has resulted from interbreeding between the dark brown morph and the dark cinnamon morph. It became apparent that in Europe, the dark (brown) morph (with no bre- ast suffusion) occurred in a broad band from Spain to arctic Scandinavia and the Kola Peninsula. On either side of this band occurred populations ha- ving colour characteristics similar to each other. The generally cinnamon Britisch birds, with grey breast suffusion, were represented to the east by similar birds in Austria and Hungary and the more boldly marked birds from Iceland (again with a grey breast suffusion) reflected a similar popula- tion in Western Russia. Considering only the Western European Redshanks it appears that a population of dark cinnamon coloured birds has spread across and hybridised with a previously occupying population of dark brown birds (Fig. 27.). The occurrence of some colour forms atypical of the areas in which they were collected, is characteristic of a hybrid swarm which is clearly the situation in the central European population of Redshanks. A clue to the geographical history of this can be found in examining the Redshank populations to the east of the Urals. In the Himalayas the Redshanks are dark brown in colour and identical with the northern Scandinavian and Spanish birds (dark brown morph.) However, immediately north, in the region of Tien Shan is an area where birds identical with the Icelandic (Western USSR and British), Hungarian birds occur. Further north still, in central USSR dark cinna- mon birds, having a full breeding plumage, occur. It appears that a lack of breeding plumage results form hybridisation between the dark brown morph. and the dark cinnamon morph. Tien Shan and the area including the British Isles, Belgium, Holland, France, Denmark, Germany, Poland, Austria, Czechoslovakia and Hungary therefore form two regions of hybridisation where previously separate populations (dark cinnamon and dark brown) have come together. It seems likely that either before the final phase of the last glaci ation or before the per iod referred to by Brooks (1951) as ‘The Dryas’ dark brown birds occupied Europe and Western Asia. Relict popu- lations survived the cold period in south western Europe and India, and, with the amelioration of the climate spread north. At the same time the dark cinnamon birds probably extended their range westward but did not arrive in western Europe until Hue dark brown birds had spread into nort- hern Scandinavia. The cinnamon birds probably continued their spread westward through the British Isles and into Iceland, a second hybrid zone then being formed in central Europe. Characteristic of both hybrid zones is a reduction in the amount of breeding plumage acquired. In Table 7. Red- shanks from Holland are taken as an example to show the amount of breeding plumage acquired in the centre of the hybrid zone. On either side, in Hun- 201 Z's OL cet VII g'9 g'98 9701 E77 (91) uredg bes PTI 99 69 al L'68 0'£ £'68 (9) ABMION UJJON 6°8 FI 978 LP 0°0I GES £'OT 6'ST (TZ) USSD UI99S9 A OP e's Da rg SETT O'SI T'OI Sel (Zp) Aredung 89 pg L'% TL 94 VSS 9'OT £'08 (87) PURTIOH 61 zu 6° Dio 76 9'&T T6 P6 (PG) S9IST ysmrag 97 ge se 0°. 68 9°8T 28 6°8I (IF) puepeoy | SULLY Selly Sey SULLY “TGS uve aS uvoN [dias UAN (NS Uva a ABOU 9919200191 II AUBUITO(K SITIEPUOI9S aan dedE 152919 IIJURIT OIJSTIJILALT OIYSLIOJOVIRYO 181.19] 19 AU2OYIDUOR 04110) Uahpr sazsso OJDYIVINI UDP] QQO 89 109 APPDUW D DULOZS 901109 sobpjpospwu sa -ppa D Abva „un e "3/1101 Sazsso 0g yours D uaggzasa pou » sa hunwujop y ‘ahasihuuau qnunmznppo;zspu oquno ngpjsond p EDIT TR png ay? fo sopıs qybre pun ya) 4109 «of 810707 940 sıuaymaf fiunpuoras pun sommdnos 40 „ua C°Z/ /s.ıoymaf 1707 08 940 sıaqunu 94? 150949 pun opınu ayy fo 98509 ayy UT 'syupysposy Uvodoun ur obmungd burpaaıq fo qunown ay T, "4 PL NI N e GI 1g 21 OT ÚT € 18301 Jo % It 8 eT 0 L F L I Aredund L 6£ 9% VI FI 19909 Jo % 8% & 0 0 TT L i) T PUSTIOH Ag 6S T 8 [12303 Jo % OLI cg cg 0 I 6 0 0 sos] YS i i yezejfojzseu yezeilojzspu | JEZLT[OFZSYU qeze[1oyzspU AE EEE SEM S939IZS91 soled S989[ZS94 Safr91 ated yseapuoo In} ap: Sr SEG De s0ZSSO qpA3H da megad ad INI d ‘4 WEA d ‘A ny 18)0X s19U70 nuyzsfoyey 39198 QUINZS CUIETIYIZOS uoweuur) He Kay umoag NIeA — (yorobızs-nıg) uowbnhu so ( byzsowwhbopy ) uayajay “(PıpunmoH) vs? ay) fo sud (sapsy ysinag ) ULaqsam pup (fi guoz prugliy uvnadoun p: 1 sat osdazoy 992949 puiquy mdosna zD DSVIZS0Ja yosndapze} F 1020191 "8 upbungg) u4alsp3 ayy Ur pun (puonor) 243429 ayy 10 sadhy obmungd 24) fo wormgquasıqa "8 91991, 203 sary and the British Isles, in all four feather counts, the amount of breeding plumage can be seen to be smaller and this is probably an indication of similar gene flow to these areas from the centre. Again, in Iceland in the west, and western USSR in the east, there is an increase in breeding pluma- se away from the centre of hybridisation, indicating a reduction in gene flow. It seems likely that the genetic constitution of Icelandic birds is similar to that in western USSR and that of Hungarian birds similar to British Redshanks. Differences do occur between the British and Hungarian populations of Xedshanks, particularly in that the latter contains individuals referable to the brown morph. For some reason the English Channel appears to form a partial barrier to gene flow and whilst there are records of birds referable to the grey morph, there are none of birds referable to the dark brown morph in the British Isles. However, migration studies (HALE, in press) suggest that they are likely to occur. Table 8 shows the distribution of the different plumage types in the samples examined during the course of this work. Size variation HALE (1971) has demonstrated a direct linear relationship between wing length and weight in Redshanks. Wing length can therefore be considered as a direct indication of overall size. Throughout the range of the dark cinnamon morph. there is a cline from east to west, small birds occuring in eastern USSR (wing length in adult males 153.5 cm.) and large ones in Iceland (wing length in adult males 167.2 cm.). The dark brown birds of wes- tern Europe are intermediate in size (wing length in adult males 157.9 em. in Spain and northern Norway). There is a break in the east-west cline in the western European hybrid zone and originally this was interpreted as a result of hybridisation of the large dark cinnamon morph with the smaller brown birds; however, this has now been shown to be probach due to selection (HALE, in press) for size by early spring temperatures on the breeding grounds. Measurements of Hungarian birds are shown in comparison with other populations in Table 9. It can be seen from this table that the Hungarian Redshanks are similar in size (wing length and tail length) to birds from other populations from the region of hybridisation in western Europe, but signi- ficantly smaller than birds from populations further from the centre of hybridisation in the east and west. To the north and south the dark brown morph is significantly smaller. Other morphological characters With an overral increase in size in the dark cinnamon morph from east to west during breeding season is associated a decrease in tarsus length and bill length; this is also noticeable in the brown morph from south to north. The cline in size well illustrates BERGMANN’S rule (HALE, in press) whilst the reduction in bill and tarsus length in colder regions illustrates ALLEN’S rule. Whilst British and Hungarian Redshanks are similar in size and breeding 204. GG 6°19 8 G L19 6° G €°S9 CG T1 79 66 9°99 EG 679 GEE § 29 oT «79 9°¢ 779 VI 199 Gas V9 EG L’&9 6% 8 79 6 G 029 ud Sepe ‘as ueoul ZSSOUXOIP A uJSua [EL TET 8 IT 9:€ 67 9% Ost 8'I VG SERI LG 60 0G T0 DEL um ‘a's ZSSOUJOSD g PP c IP OFT Ger 8 GY L'6F SLY. Ot 4 c OF Tp 6 GP Lty 8 17 0°68 Sem? URAUL Yysuel INT 60°9 EUG 180 91 c £T'0 LOG L0°0 PIG GT°0 687 80'0 STE 860 RE. 010 PI c 010 EUG gro 027 80°0 1% 600 VEG 230 OCT TT’O CT ud see "CS UCQUI Fossa[azspnso UJDIM SOSIVL ga T'IS L'T 8681 oT &' 97 L'6 0'091 0€ 0'889 0°9 €'99T Tt Lg Gy #91 VG Pp 09 GE 0'891 (Sel 867 CE 0°69I ST 987 TES VOLT 8 G 8 09 8 & 6191 LT TOP 67 6 LST 0'G Ad 87 0'791 S'& L'69 GG 8 6ST GT L'67 GP 7691 61 E LP 67 @ 6ST GI VLD DEE G LOT um see ud see "acs UBaUuL ‘a's uvoul zssoypnso9 ZSSOY AUIVZS yJ3u9] SNSIPL SU SUIM (9) uredg (G) ABMION YIAON (¢) USSN usa AM (LI) Avesuny (F) pugjfoH SOISI STI (91) puepeor yoloy, — sejeurog (or) uredg (OT) ÁBMJON YNON (9) USSA u199S9 AN (8) AreSunH (EI) pusToH (67) SOISI ys (g1) puwpo] OUI — SOIN ÂI9H — 99PId wyppyn yasasawu yazbaa UOYOYUDI nonIsoud andouna ? 10207904 * . ‘ (A LA ‘ Y Cc; 14 . . ri +‘ [A 7 odoung wosf syunyspay fo sjuaumainsna It ‘6 210,7 205 plumage, the main difference between the two populations is seen in the measurements of tarsus and bill. Whereas the former population tends to have a short bill and tarsi (Table 9), the Hungarian birds (males) have the largest tarsi throughout the range of the species and the bill is well above average length. Conelusions The Hungarian population of Redshanks forms part of a hybrid swarm and it is likely that any of the colour forms which occur throughout the range might be found in the population. It is not appropriate to refer to Hungarian birds by a trinomial as they are not referable to the typical form Tringa totanus totanus L. which is restricted to Norway, Sweden, the Kola Peninsula and Spain. Since the Hungarian population is produced by hybridisation between the typical form and Tringa totanus ussuriensis Buturlin, which extends from eastern USSR into Europe, it should be referred to as 7. t. totanus x ussuriensis. Summary The Redshanks of central and western Europe have been derived from the hybridisation of two previously separated populations, a dark cinnamon population which has spread into Europe from Asia, and a dark brown population which occupied the west European seaboard after the last glacia- tion. The hybrid zone does not spread into northern Scandinavia or Spain, which areas are both occupied by the original dark brown morph. Characteristic of the hybrid zone is a reduction of the amount of breeding plumage and the retention of winter feathers during the breeding season. The hybrid zone in western Europe (there is a second in Tien Shan) is centred on the low countries, Denmark and Germany. On either side there are popu- lations which acquire a minimum of breeding plumage in the British Isels and Austria Hungary. This is presumably maintained by gene flow from the centre. Away from these areas, in Iceland in the west, and western USSR in the east, the amount of breeding plumage and overall size increases. Because the Hungarian population is part of a hybrid swarm, it is best refer- red to taxonomically as Tringa totanus totanus x ussuriensis. Acknowledgements My thanks are due to Dr .L. HoRVATH of the Hungarian Museum of Natural History, Budapest; Dr. A. Keve, the Hungarian Institute of Orni- thology, Madärtani Intézet, Budapest; DR. M. MARIAN, Möra Ferenc Müzeum, Szeged, Hungary; Dr. A. PAPADOPOL, Bucharest Museum of Natural History, Rumania, Dr. G. ROKITANSKY, Vienna Natural History Museum, Austria and Mr. I. C. J. GALBRATTH of the British Museum (Natural History) for the loan of specimens. 206 Irodalom — Literatur Brooks, C. E. P. (1951): Geological and historical aspects of climate change. Compendium of meteorology, Am. Met. Soc. Boston, Mass. 1004—1018. p. Hale, W. G. (1971): A revision of the taxonomy of the Redshank Tringa totanus. Zool. J. Linn. Soc. 50. 199 — 268. p. Harrison, J. M. (1944): Some remarks upon the Western Palaearctie Races of Tringa to- tanus (Linnaeus). Ibis. 86: 493 — 503. p. Spencer, R. (1965): The Ringer’s Manual. British Trust for Ornithology. Ticehurst, ©. B. (1932): Tringa totanus bewickii (Rennie) Bull. Br. Orn. Club, LIII. 18. p. A magyarországi piroslabü canké (Tringa totanus) rendszertani helyzete W. G. Hale Szerző 41 példány alapján vizsgálta a pirosläbü cankö rendszertani helyzetét Magyar- országon. Az anyagot 591, egyéb területről származó, bőrrel vetette össze. Közep- és Nyugat-Euröpa piroslábú cankói két eredetileg elkülönült populációból szár- maznak. Az Ázsia felől terjeszkedett madarak sötét fahéjszínűek, míg a nyugat-európai tengerpartokon az utolsó eljegesedés után megjelent populáció sötétbarna tollazatú. A hibrid zónát jellemzi a nászruha kifejlődésének redukálódása, valamint, hogy a téli nyugalmi ruhából visszamaradnak tollak a költési időre is. Nyugat-Európa hibrid zónájá- nak központja Dánia és a német síkság. Az ennek két oldalán élő populációk, így a Brit- szigeteken, illetve Ausztriában és Magyarországon, csak kezdetleges nászruhát öltenek. Ezzel szemben már Izlandon és a Szovjetunió nyugati részén a nászruha fejlettsége, de az általános méretek is növekednek. Miután a magyar állomány a hibrid tömeg egy részét képezi, a szerző taxonómiai szempontból a Tringa totanus totanus X ussuriensis elnevezést tartja leghelyesebbnek. ( i no u 1 ww. { L 5 (ER ify hi ki | u "età € x mi Ri Wi er ’ a È dö. hú ne j ; m : mit 14 i i 14: yi Le 14 Ly 1 Ver 14 Le Um eh cones À Ber Be ig pra ane wy | ely ae ie BT vn u DA i a net paren se Dan? LIT awe n è TAI, an a € | ! j | Rent ON we O ai re DE LA a atic 4, N (a à ri A" u N PET Pe IT ati A Le VII CIE fia vá id } JA si LP Kurz a A Da Mey "AL en ( k Ni E ALA se ve KT anit Wal er r | A | © 7 af 7 arr, STU “ fu at A fél PM A ART ee ET TA ER a fi Ri Br ver eae 3 TN È 7 ui Fi Ae ALAN a ar a a . i) k Wi RIC PAR | I È L Di N vw x À A n i i | 1 . Ù ri Ù L 4 1 ni = fl ‘ 1 pi J i } | PQ 4 Le DI ] do) 16 4 { I (DAY Lat 3 13 ‘ ú È vn ii, 1 wr ti D + È 1 * al x I ta » a 1 u | i : 4 ‘ # n r = = ‘ LA = | it A n Ad t La b | i i A dt B ey s i x Di ‘ woe 2, fe, 1 a. | ble x 1 Ra a nl 0 ; | f = 8 i | | I i új _ Di 1 | N a a 1 L A i \ ( u i , — > A Ù L 7 » | hi ‘ u gli ae i i > 1 ‘ N 4 7 I i J! ru Fi | Ù i Y n 4 F i a ; 4 j a ei 1 x 1 , i í è , a ‘ 7 ie > / ï Lust i aly = a ís Ù f » re CS q Ù STE FA n Ù 1 » Aquila LXXVIII- LXXIX. 1971 - 1972 A NAGY ORGEBICS (LANIUS EXCUBITOR) MAGYARORSZAGON Prof. Dr. Beretzk Peter — Dr. Keve András VONÜCZKY — SCHENK (1939) madarnévjegyzékik készítése során követke- zetesen hajtották végre azt az elvet, hogy csak bizonyító pé ‘Idany alapján vettek fel abba fajokat, illetve alfajokat, és mellőzték a régebbi adatokat, ugyanis a ee irodalom összehasonlító vizsgálat nélkül fogadta el az egyes előfordulásokat. Abban az időben azonban még igen kevés komparatív vizsgálatot a es így egyes nevek elhagyása is függő kérdést hagyott maga után. Ilyen problémával állunk szemben a nagy őrgébics (Lanius excubitor L., 1758) esetében. Magyar kutatók közül először CsaAró (1884) foglalkozott e fajjal, és kora felfogásának megfelelően az összes alakot fajértékben tárgyalta, eszerint a vizsgált erdélyi anyagban 40 excubitor, 1 homeyeri és 1 major példány fordult elő. CABANIS (1885) is ismertette ezen vizsgálatot. CsaAró (1891) következő tanulmányában a (Lanius homeyeri) fészke zi ről írta azt, hogy Nagyenyed határában 1889-ben megtalálta fészekalját. Ezekre az datori tämaszkodik kézikönyvében CHERNEL (1889). mer (1900) mär 35 példányt vizsgált meg az akkori legmodernebb Collet-féle (1886) hatärozö- kulcs alapján, de összehasonlító anyag nélkül. 4 példányt major-tipusnak, 11-et major X excubitor-, 13-at excubilor-, 2-t excubilor x homeyeri, 2-t home- yeri- s végül 3-at leucopterus-tipusnak tartott. A „tipusü” jelző kitétele mutatja, MADARASZ óvatos volt pontos meghatározásában, amit végül is nem adott meg. SCHENK (1917) szerint a nagy 6rgébics a Kárpát-medence egész területén „frequens” költő madár, a Tátrában 1500 m-ig hatol fel, Felveszi jegyzékébe Csaré adatait is. Ugyanígy járt el CHERNEL (1918), de ő már rámutat arra, hogy az alfaji meghatározás vitatható. Ezt a véleményét osztja később SCHENK (1929), és újabb névjegyzékéből (1939) a kialakult elvek alapján elhagyja a L. e. homeyeri-t, de megváltozott felfogását nem magya- rázza meg. A magyar irodalom eszerint azt mutatja, hogy nemcsak a taxonomiai értéke leghe n, de még a faj elöforduläsäban, elsősorban költeseben is bizony- talansag uralkodott. Magyarország mai határain belül a nagy 6rgébics fész- kelése mai napig sincs bizonyítva, csupán az, hogy rendszeresen téli vendé- günk. Mozgalmára vonatkozólag is akadnak bizonytalanságok, mivel a régebbi irodalomban szereplő adatok közül néhány nyilvánvalóan tévedés is lehet, mert egyesek a kis őrgébics fiatal példányaira vonatkozhatnak, ezért mozsalmainak periodie itäsära vonatkozó irodalmat mellőzzük, c csupán saját megfigyeléseinkre támaszkodunk, amelyeket a szegedi Feher-tö és a Balaton környékén, főleg Keszthely tágabb értelemben vett határában végeztünk : 14 AQUILA 1971/1972 209 Szegedi Wehér-tő Balaton-vidék ( BENEVZK ) (Knyi) 1937/38. XI, 11. — II. 20 ? 1938/39. az ? 1939/40, II. 8. ? 1940/41, XII, 29. ? IT 21 1941/42, XII CD: LI, Ale ? 1945/46. SIT. A002 17.3. ? 1946/47. XII. 26; 1947/48. VIII. 31. XII. 8. 1948/49, L. 16; IX. 29, — III. 26. 1949/50. . X, 18. — III. 20, 1950/51, . xX, 13, Vee 1951/52. AT. 2b. 1710; IX. 25. III, 18. 1952/53. xX. 26. LZ bi XxX, 18, LEI: 13: 1953/54. IX. 28. 1.28: 1954/55, ALT, 20, I. 9. x. 19. LIT. 12; 1955/56. AL; 6, Il. 26, 1X. 30, [IT °12; 1956/57, ? — II. 3. 1958/59. I. 18. [Tr 22, A. 27, 1959/60. XI, 22. %. 17. ITL,18; 1960/61. VIII. 21 148 212; X. 14. ? 1961/62. XI. 19. III, 11. XI. 15 Ii 25; 1962/63, X. 28. x. 10 ? 1964/65. II. 28. X ? 1965/66. >, 7. 1966/67, XII. 4. X.10 ? 1967/68. AIT. 31 LLl.:22; x. 14 III 14; 1968/69. XII. 16. [PIC X. 13 ? 1969/70, I. 18 — II. 26. x.13 — ? 1970/71. XI, 15 [Ezio XI. 20 IT. 14, 1971/72. >, 10. XI. 16. x. 6. 14 Általában tehát a nagy őrgébics X. hó előtt ritkán érkezik, és csak a szegedi Wehér-tóról van két VIII. hónapi adat, III. hó végével pedig távozik (kivéve: Vonyarc, 1951. IV. 4.). Klöforduläsät nagyrészben a táplálék is befolyásolhatja. CstKI (1904) 35 gyomortartalmát vizsgálta, mely anyagban 28 erdélyi, 2 szlovákiai, 1 vajda- sági és 4 magyar példány volt, és az utóbbiból is nyilván kettő kis őrgébicsó lehetett. Az így hátralevő példányokban (Kőszeg, Sopron) CSIKI Gryllus campestris-t talált (X., XII.). 4 példányt gyűjtött SreRBerz a Tiszánál (Sasér és Gatér); 3 közülük a XII. hónapból, 1 a III. hónapból, melyek gyomrában SCHMIDT Microtus arvalis-t talált. A Wehér-tavon PATKAT gyűjtött 1961. II. 11-én egy példányt, mely éppen kenderikét zsákmányolt. RÉKÁSI szíves volt három vizsgálatának eredményét közölni: a Fehér-tavi példányok közül egyikben 2 telikenderike-esör, a másikban Mus musculus, a bács- almasiban zöldikemaradványok. Összevetve ezeket az adatokat, azok csupán annyit engednek sejteni, hogy a nagy őrgébics ott tartózkodik szívesebben hosszabb ideig, ahol megfelelő leshelyet, magas fákat talál, melyekről könnyen vadászhat a rét kisebb gerinceseire és rovarjaira vagy a bokrosok énekes- madaraira, és addig, amíg zsákmányát könnyen megtalálja. A vilägirodalmat tekintve, abban is találhatunk még ma is bizonytalan- ságokat. A közép- és észak-európai alfajok értékelésében a következő eltérések mutatkoznak : 210 HARTERT — STEINBACHER DEMENTIEW OLIVIER RUSTAMOW PORTENKO VAURIE 1934 1935 1944 1954 1954 1959 excub. excub. melanopt. melanopt. excub. excub. gall. excub. hom. hom. hom. hom. hom. hom. PORTENKO RAND 1960 1960 exeub. excub. hom. hom. A gébicseket monografikusan OLIVIER (1944) dolgozta fel, aki szerint a Finnországból leírt L. e. melanopterus Brehm, 1860 megállja a helyét, és csak egy arnyalattal vilagosabb, mint az észak-szibériai L. e. sibiricus B ogdanow, 1881. Hangstlyozza, hogy a törzsalak igen változékony, sa L. e. excubitor Linneus, 1758 alfajra vonatkozó véleménye rendkívül eredeti: „... appli- cable non pas a une sous-espèce geographique definissable, mais plutot a une variation morphologique... ”, amely velemeny alig egyeztethetö össze a fennálló nömenklatürai szabälyokkal (lásd. SALAMONSEN, 1949). OLIVIER elismeri a francia L. e. galliae Kleinschmidt, 1971 alfajt is: ,, ...gris-cendre clair, legerement bleuté; scapulaires presgue blanches... " HARTERT (1904), OLIVIER (1944), Vaurie (1959) és a többi szerző is egyetértenek a L. e. homeyeri Cabanis, 1873 alfaj érvényes voltában, és azt az említetteknél világosabb alaknak tartják. Az alfajok elterjedési területének képe sem világos. A skandináviai el- terjedésről szóló ellentmondásokat SALAMONSEN (1949) tisztázta. Vala- mennyi szerző egyetért abban, hogy a L. e. excubitor — illetve az excubitor + melanopterus — költési területe Skandináviától az Ob torkolatáig a tundra- és a tajgazóna, valamint a L. e. homeyeri és a dél-orosz sztyeppék. Azonban a terület további részletezése már zavaros, ti. a szerzők megegyeznek abban, hogy Európában a Lappföldtől délre a nagy őrgébics már csak szórványosan költ, azonban legtöbben még ma is e szórványterület déli határát Észak- Itáliáig é és Jugoszláviáig húzzák meg. Kétségtelen, hogy Szlovákiában még költ, ha nem is erős állományban. FERIANC (1965) 6 (+1 ?) fészkelőhelyét ismerteti, ugyancsak költ Erdélyben is, ahol Csaró 1889-ben találta, és azóta egyre több fészkelőpont vált ismertté. (SALMEN 1935; MATIES — BICHICEANU, 1964; MATIES 1964; CATUNEANU, 1965; MUNTEANU, 1966; MATIES, 1958; VASILIU, 1968; BÉLDI, 1969; KovArs, 1970 stb.), sőt Kováts terjeszkedését is lehetségesnek tartja. Ellenben Magyarországon nem fészkel, csupán egyet- len adat (Gadna, 1956. V.) valószínűsíti 2 párban való költését. Ez a pont a szlovákiai lelőhelyek közelében fekszik (SAMUEL, 1959). Ugyancsak szórvá- nyos a költés tőlünk nyugatra Ausztriában (BAUER — ROKITANSKY, 1951; WETTSTEIN, 1963; ROKITANSKY, 1964), Svájcban (TROLLER, 1937; CHESSEX, 1964) és Észak-Franciaországban is (ÖLIVIER, 1944). Ezzel megdől a szerzők azon feltételezése, hogy a homeyeri és (galliae) alakok találkozhatnának. Az irodalom egymástól veszi át ugyancsak azt a feltételezést, hogy a nagy őrgébics a Balkánon is költ, pedig az újabb részletesebb vizsgálatok szerint se Görögországból (BAUER, HELVERSON, HODGE, MARTENS, 1969), se Ma- cedóniából (MAKATSCH, 1950), se Bulgáriából (PATEFF, 1950; Donckw in litt.), se Romániában a Kärpätoktöl délre (Vasırıu, 1968) nem sikerült fész- kelést kimutatni. HARTERT és STEINBACHER (1934), valamint DEMENTIEW és STEGMAN (1935) 14* 211 szerint a L. e. homeyeri sem költ Ukrajnatél nyugatra, és az Uraltöl keletre is mar (átmenet) a közép-ázsiai alfajok felé, tehát nincs tiszta populáció. A számunkra leglényegesebb vizsgálatot MATTES (1968) végezte 188 pél- dányon, amelyből 62 a költési időből, 76 a telelésből származott. Az erdélyi példányok mind L. e. excubitor-nak bizonyultak, az egész román anyagban csak egyetlen L. e. homeyeri fordult elő, azt Dobrudzsában novemberben gyűjtötték. Ezzel eljutottunk a L. e. homeyeri vonulásának kérdéséhez. A Dobrudzsán túl az alfaj télen előfordul Görögországban (BAUER et CoMP., 1969), ellenben itt sem az irodalomban szereplő L. e. excubitor-t, se a L. e. meridionalis-t eddig kimutatni nem sikerült, de még a fenti alfaj sem gyakori. Viszont Hin és ETCHECOPAR (1970) szerint Kisázsiában a Kaukázusig télen csak L. e. excubitor található, a L. e. homeyeri a Káspi-tó körüli síkságon telel. A német gyűrűzési adatokat ZINK (1969) állította össze, s arra az eredményre jutott, hogy szemben a többi gébiccsel a német nagy őrgébicsek délnyugati irányba vonulnak, s Dél- Franciaországban került eddig a legtöbb I A hazai eredmények ezt egyhangúlag nem támasztják alá, mivel a kézre került példányok a rigai gyűrűs (GERSCHIK, 1944) és a két Sziléziába gyűrű- zött nagy őrgébics (SCHÜZ, 1957). A jelen tanulmány célja a magyarországi telelő nagy őrgébicsek alfaji hovátartozandóságának tisztázása, az ismer- tetett kutatások eredményeit nem kívánjuk revideálni. Ahol az anyagban valamit észrevettünk, ahhoz természetesen megjegyzésünket hozzafüzzük. Az előbbiekben kifejtett nemzetközi vizsgálatok tükrében kívánunk a magyar anyag variációjával foglalkozni és végleg eldönteni, vajon szerepelhet-e a L. e. homeyeri a magyar faunajegyzékben vagy sem? A megvizsgált 59 magyar példányt 86 külföldivel vetettük össze. A magyar anyag — leszámítva a 3 dátum nélküli ee — havi megoszlasa a következő: X.: 5; XL: 9; XII: 10; 1.: 14; IL: 7; IIL.: 11 példany. Területi megoszlását a 28. ábrán mutatjuk be. A külföldi anyag területi megoszlása : Svédország : 1; Finnország és a Szovjetunió északi területének centrális része : 8 ; ; Szovjetunió déli része 9; Lengyelország 11; német példányok 7 ; Szlovákia 1; Erdély 31; Lichtenstein 1; Franciaorszäg 2; Spanyolorszäg 4; Tunisz 1; és 1 L. excubitorius Etiöpiaböl. A variációs vizsgálat során több szempontot tartottunk szem elött: a) a madár színezetének tónusa, b) a szárny hossza, c) a másodrendű evezők csúcsának fehér foltja és az ezzel kapcsolatos egyes vagy kettős szárnytükör, d) a szélső kormánytollakon mutatkozó fekete tolltő mérete, e) a csőrkampó erőssége. Egyetlen fióka volt kezünkben (REGHIN, 1960. V. 21.). Evezői még nem érték el a teljes hosszúságot (88 mm); kormánytollai fejletlenek voltak. Testtollazatának tónusa alapján inkább a sötét fázishoz tartozik. A hát krémszínűen lehelt, ami azáltal jön létre, hogy a finom, kissé foszlott tollak csúcsa barnás. A barna tollvégek különösen jól láthatók a felső szárnyfedőkön, és a legbelsőbb evezőkön. A laza tollazat következtében a fiatalokat jellemző melli hullámos harántcsíkoltság a mellen alig vehető észre, csak a nyak alatt; a szélső kormánytollak teljesen fehérek. A hullámos, melli harántcsíkoltság az első életévükben minden alfajon megmarad, a hát szürkesége valamivel sötétebb az öregeknél, de még így is 912 paununsoib usobun ur admg ap 9sopun gr ‘SG ‘97 vahijayojay Bohun mopphszia wpzssosmibnu y *D4QM ‘86 213 az egyik fiatal magyar példányt a világos fä- zishoz kellett sorol- nunk. A faziskilonb- seg fiatal korban a sötétebb javára billen- ti a mérleget. AL. e. sibiricus al- fajnál emliti meg VAURIE (1959): ,,...be- ing vermiculated be- lowintheadult pluma- ge.” S itt mindjárt ki kell emelniink egy arhangelszki datum nélküli példányt. Szar- nya hossza 115 mm. A test alja erősen ha- räntesikolt. A barnás árnyaltság az egész tollazaton, de különö- sen a háton a fiatal tövisszúró gebics szi- nezetére emlékeztet. Az evezők, különösen másodrendűek csúcsi barnásan árnyalt, szé- les fehér szegélyűek, de a szárnytükör csak- nem hiányzik. A szélső È * kormanytollak belső 29. ábra. A legkiterjedtebb szárnytükrű, és egyike a legvila- zászlaja majdnem a gosabb magyar példányoknak ; er ‚. fele részéig barnäsfe- ( Figyeljük meg a kormanytollak fekete gerincét a tiszta fehér D és | _daeldle 2001) kete. A peldänyt ere- (Fotó: Beretzk P. Szeged, Fehér-t6) detileg ,,Lanius mollis Eversmann”-nak ha- Abb. 29. Das Exemplar aus Ungarn mit breitesten Flügel- spiegel und eines der hellesten Stücke. ( Achtung auf den täroztäk meg, amely- schwarzen Federschaft der ganz weissen Steuerfedern) hez szinonimizälta annak idejen HARTERT a sibrieus-t. Nines kizárva, hogy egy Szibéria felől elkóborolt példánnyal került elő, de ha OLIVIER (1944) munkájának III. színes tábláját nézzük, kitűnik, hogy ez a színezet a fiatal lappföldi példányokon is megtalálható. Még érdekesebb a moszkvai múzeum egyik példánya (c, ogr. Psoneka, 16. VI. 1922.; R. 30942). A mellen a harántcsíkoltság halvány és finom. Az egész színezet korántsem olyan barnás, mint az előzőé, mégis barnás jellegű. A fejtető és a hát szürke, de a foszlott tollszegélyek barnás leheletet adnak, mely fahéjszínt vesz fel a faresikon. A fülfedőkön az előző példánnyal szemben erős, barnásfeketés folt. A legfelső kis szárnyfedők barnásfeketén és világos fahéjszínűen keresztcsíkoltak. A barna szín, helyesebben sárgás- fahéjszín különösen jól jut érvényre a nagy szárnyfedők szegélyén. A másod- rendű evezők csúcsa fehér; a szárnytükör, szemben az előző példányéval, 214 jól fejlett. A kormänytollak töve fehér, de a másik oldali tollak nincsenek egyformán színezve. A külső tollpár fehérnek jellemezhető, de érdekes módon jobb oldali belső zászlajának közepén nagy feketés folt látható. Csőre szaru- színű, Ba az elöbbi peldänye. A magyar anyagban az öregek két szinfäzist mutatnak, egy sötetebbet és egy mecca ibbat. Összevetve a világosabb fázist az észak-európai (9), orosz (8), lengyel a 1), erdelyi (31) é szlovák (1) példányokkal, a magyar anyag megfelelő része azokkal azonosítható. Vagyis míg a magyar anyagban 23 példány tartozott a világos fázishoz, addig az összehasonlító anyagban csak 1 erdélyi tett kivételt, sőt egy arhangelszki példány (o, 1947. IV. 27.) any- nyira világos (,,melanopterus”), hogy a dél-orosz anyagtól alig választható el. A további 36 magyar példányt a sötétebb fázishoz "sorolhatjuk, és azonos a svéd, a német, lichtensteini és francia példányok színezetével. Ez a diffe- rencia évszaki különbség nem lehet, mivel éppen úgy fennáll a XI— XII-i, mint a III-i példányokon. Még korkülönbségről is alig beszélhetünk, bár a fiatalabb , habosmellű" példányok variálása kisebb, és általában a sötétebb fázishoz tartoznak. A színvariációval szemben azonban a többi jelleget nem tudtuk egybehangolni. Ellenben az 59 magyar nagy őrgébicset összehasonlítva a dél-orosz (9) bőrökkel a különbség szembeötlő, és azonos eredményre jutottunk MATIES- vel (1968), hogy a L. e. homeyeri előfordulásának feltételezése akár Erdély- ben, akár Magyarországon csupán a fennálló variáció figyelmen kívül hagyá- sával magyarázható. A magyar anyag szárnyméret-variációja a következő képet adja: ivar/mm 108 109: 110 111 112 113 114 115 116 117 dc _ _ 3 3 1 5 3 4 1 2 9 1 — 6 1 3 3 1 _ _ _ A kisebb erdélyi anyagunk (31) variációja szélesebb: gg 109-119; 9 © 110— 115 mm (vö. Maries, 1968: 737/63 107— 118; 9 9/52 106 — 120 mm). A külföldi sorozat szűk volta miatt a méretvariacié megadása nem lenne reális. Már MATIES és KOHL (1968) is megállapították, hogy az ivari különb- ségek nem szignifikánsak, és így csak hivatkozunk az ő biometriai számítása- ikra. Eredmenyeink nagyjából egyezőek, és arra mutatnak, hogy bár színezet- ben, és méretekben egyaránt akadnak extrém variánsok, de az Euröpa nagy részén elterjedt populációk (kivéve a L. e. meridionalis-t és a L. e. homeyeri-t) egyetlen alfajba a L. e. excubitor-hoz tartoznak és a „melanopterus”, valamint a „galliae” csak ezen szélsőséges változatok megtestesítői. A következő variációs vizsgálatunk a szárnytükörre, helyesebben a szárny fehér foltjának nagyságára vonatkozott : Nagy fehér folt Közepes fehér folt Kis fehér folt Sötét fázis etet ad 1 2 3 99 ad _ — ] Sex.? ad 1 2 2 dd iuv ] 2 5 Q Qiuv — 4 7 Sex.? iuv — ] 3 Li fazis fd ad 2 2 4 © OQ ad ] | | Sex.? ad 2 2 2 Nagy fehér folt Közepes fehér folt Kis fehér folt d d luv et a 1 ene 1 | = Sex.? iuv 1 asni 1 Ehhez a táblázathoz megjegyezhetjük, hogy a Budapest — Rákospalotán 1961. III. 19-én gyűjtött, sötét fázisú fiatal tojó — a magyar anyag leg- sötétebb példánya — szárnytükre volt a legkisebb. A táblázat egyúttal azt mutatja, hogy a világos fázisban gyakoribb a nagyobb szárnytükör, valamint azt is; hogy a fiatal példányokon nagyobb számban fordul elő a kis szárny- tükör. Ez is egyik oka lehetett annak, hogy a jellegzetesebb példányokat más-más alfajhoz tartozónak vélték, holott ez is csak a variáció eredménye. A kormánytollak vizsgálata során arra lettünk figyelmesek, hogy a külső tollpár színezete jellegzetesen variál. Ennek alapján négy csoportra osztottuk fel anyagunkat: I = tiszta fehér ; II = a belső zászló tövi része egyharmadätöl feléig fekete; III — a feketeség a tollgerinc hosszán fut fel; IV — a zászló fele részben fekete. Kérdőjellel jelöltük azokat a példányokat, melyeken a preparálás után a szélső kormánytollak hiányoztak. I II III IV ? Sotét fazis dc ad 2 2 1 1 = 2 9 ad — — | _ = Sex.? ad 2 2 I = = do iuv 1 4 = I 2 QQ iuv 1 2 5 3 _ Sex.? iuv ] l ] _ 1 Vilagos fazis etet ad 5 1 I 1 — QQ ad 1 l = = 1 Sex.? ad | 1 3 ] _ oo iuv — _ I = = Q ? iuv ] — — ] — Sox .? iuv 2 ] _ — = Ilyen szempontból ismét akadt egy példány, amelyről külön kell szólni : a világos fázishoz tartozó, kérdéses ivarú öreg, melyet Tahinál 1957. X. 27-én ejtettek el, és amelvnek teljesen fehér zászlajától élesen ütközik ki a toll- gerinc feketesége és messze felnyúlik. A táblázatból kitűnik, hogy a világos fázishoz tartozó öreg hímek szélső kormánytolla java részt fehér, míg a sötét fázishoz tartozó foci tollain itt a feketeség dominál. Mindkét fenti táblázatban azonban az anyag annyira elaprózódik, a jellegek variációja nem is vág egybe, hogy mindebből messze- menő következtetést levonni nem szabad. A vizsgált 59 pé ildany közül néhánynak erős csőrkampója feltűnő. Ezek közül 3 a sötét, 3 a világos fázishoz tartozott. Különösen ki kell emelnünk a világos fázi shoz tartozó öreg hímet, melyet a szegedi Feher-tavon 1971. XI. 27-én ejtett el BERETZK. Egyike a legvilágosabb példányoknak, kiterjedt szárnytükörrel, fehér szélső kormánytollakkal; szárnymérete is magas (117 mm), de az összehasonlítás alapján megez sem L. e. homeyert. Hasonlókép- pen nem visel ilyen bélyegeket még a le evils igosabb példany sem, melynek adatai elkallödtak, de valószínűleg Nyíregyháza környékén gyűjtötték 1955 — 60 között. 216 Következtetes Tanulmanyunk celja nem az ältalänos alfaji revizid volt, hanem a fel- vetődött magyarországi probléma tisztázása, hogy egy vagy több alfaj keresi-e fel hazánkat. Munkánk során mégis felvetődtek olyan kérdések, melyek gondolatébresztők, s ezért néhány szót szeretnénk ezekről is ejteni, a kérdések megoldásának igénye nélkül. Már egymagában is elgondolkoztató a nagy őrgébics elterjedésének terü- lete, ha összevetjük a hozzá morfológiailag közelálló fajokéval. Vegyük a hozzá legközelebb eső példát a kis őr gébicset (Lamtus minor Gmelin, 1788), mely nem bomlik alfajokra, költési területe a nagy őrgébicséhez viszonyítva szűk, mivel sem Skandináviát, sem a Brit- szigeteket, sem az Ibériai- félszigetet nem éri el, a Földközi-tenger partvidékének csak az északi részét foglalja el és a Közel-Keleten sem terjed Szírián túl, Ázsiában pedig csak Délnyugat- Szibériában honos. Szemben a nagy őr eébiccsel igazi vonulö madär, télen egészen Dél-Afrikáig nyomul. Az európai populáció vonulási iránya ki- fejezetten délkeleti. Magyarországon egyike a legkésőbben érkező fajok- nak. Ezzel szemben a nagy őrgébics elterjedési területe kiterjed Euräzsia boreális részére, de költ attól délebbre is, bár szórványosan, főleg a magas hegységek, mint az Ardenek, a Vogézek, az Alpok, a Kár pátok é és a közép- -ázsiai hegységek völgyeiben. A csoport színárnyalatban keletről nyugat felé, illetve déltől észak felé világosabbá válási tendenciát mutat. A másik csoport sztyepplakó, mely a fenti sortól elkülnülve él Ukrajnától Turkesztánig, majd egy tágas diszkontinuális hézaggal az Usszuri-vidéken (homeyeri — przewalskii — bianchii), az utóbbit nem vizsgáltuk. Az eurázsiai és az afrikai világos alakok közé ékelődik a Dél-Francia- országban és az Ibér-félszigeten fészkelő, rendkívül sötét alak, melynek mellén a rózsaszín lehelet éppen úgy megjelenik, mint a kis őrgébicsen (L. e. meridio- nalis). Észak-Afrikában a Kanäri-szigetektöl és Marokkötöl Dél-Szudänig és a Socotra-szigetig ismét egy 8 alfajt felölelö, vilagos csoporttal talälkozunk, melyhez Délnyugat- Ázsiában és Indiában 3 további alfaj csatlakozik. Két alfaj áthatol Észak-Amerika északi részére is. E szokatlan elterjedést tovább komplikálják azok az alakok, melyeket ma már külön fajba szoktak beosztani, legfeljebb egy fajkör alakjainak tekintik a nagy őrgébiccsel együtt. Mindezek a nagy őrgébics költési területé- től délre élnek, így Közép-Afrikában a L. excubitorius 3 alfajjal, Közép- Ázsia keleti részén a L. sphenocercus 2 alfajjal és Észak-Afrikában a L. ludovicianus 11 alfajjal. Afrikában még további fajok is élnek, melyek színezetre részben a nagy részben a kis őr gébicshez hasonlóak, de sokkal több bennük a fekete rajzolat. OLIVIER (1944) igen részletesen fejtegette a rokonsági kérdéseket, amelyhez figyelmeztetőül csak annyit jegyzünk meg, hogy valamennyi gébicsfajnak, bármilyen színezetű is, fiatalkori ruhájában kisebb-nagyobb variálással fel- lép egy barnás tónus; a nagy őrgébics faj keretén belül pedig az északkelet- ázsiai és a közép-ázsiai hegyvidéki alfajok sok primitív bélyeget őriznek meg öreg korukra is. Az amerikai gébicsek és például a szarkák földrajzi és taxonómiai tagolása is mutat közös vonásokat, és mivel a szarkával, fosszilis leletekkel alátá- masztva érveiket, már többen foglalkoztak, a gébicsekkel elsősorban MILLER 217 (1931), a tovabbiak megerösitesehez röviden csak annyit, hogy a szarka esetében feltételezik, hogy a madár két hullámban érte el Ázsia felől Ameri- kát; az első hullám emlékének őrzője a sárga csőrű Pica nuttali, a másik hullámé a sokkal elterjedtebb fekete csőrű Pica hudsonica, míg a sárga csőrű szarka ma csak Kaliforniában él. Bár különbségek adódnak és a Lanius ludovicianus sokkal szélesebb körben elterjedt, de legtöbb alfaja mégis csak Kalifornia körül költ. Ha az összes tényezőkre figyelemmel vagyunk, akkor abból sejthetjük, hogy a nagy őrgébics nem lehet fiatal faj, különben nem lehetne ekkora elterjedése sem Amerikában, sem Afrikában. SALAMONSEN (1949) szerint a nagy őrgébics Európát és Ázsiát valamelyik interglaciálisban, esetleg a tercier végén szállhatta meg Afrika felől. Erre a kérdésre vonatkozólag a fosszilis leletek az utóbbi képet adják: LAMBRECHT (1964) szerint a felső oligocén korból Franciaországban előkerült egy humerus-csont, mely közeláll a ma élő nagy őrgébicséhez (Lanius miocaenus Milne-Edwards, 1871); a nagy őrgébics maradványok valószínűleg csak postglaciálisan kerültek meg Auszt- riában és Svájcban. BERLIOZ és BOUCHARD (1958) Franciaországból kimutat- ták a riess-würm interglaciális legalsó rétegeiből (az utóbbit DR. JANOSSY volt szíves közölni). A gébicsek — fajgazdaságából, mai elterjedésükből és fiatalkori tollazatuk- ból következtetve — eredetileg trópusi fajok lehettek. Ebben egyezik véle- ményünk SALAMONSEN-ével (1949), de abban az időben Európában is ilyen klíma uralkodott. A sok gébicsfaj közül az elterjedés közvetett hatásához csak a nagy őrgébics egyes populációi tudtak alkalmazkodni, a többi gébics- faj, de még a nagy őrgébics egyéb populációi sem. Talán a fenti ezért vesztette el valódi vonulási képességét. Ősi nagy őrgébics-tulajdonságokat csak az afrikai és dél-ázsiai alfajok őrizték meg, és ezért élhetnek meg a félsivatagok- ban is. Az európai populáció elterjedése a glaciálisok és interglaciálisok idején — annak ellenére, hogy egyes csoport jai alkalmazkodtak a hidegebb klimahoz — igen nagy ingadozásoknak és eltolódásoknak lehetett kitéve. Ezt sejteti mai elterjedése a hegységek völgyeiben („reliktumfaj” ), és elősegítette a költesi terület változását egyes párok széles revirigénye is. Európa eljegesedése idején, még amikor a jégtakaró a legkiterjedtebb is volt, Szibéria keleti része jégmentes maradt, tehát megfelelt a nagy őrgébics életkörülményeinek. Erre vall az is, hogy aL. e. sibiricus sok primitív bélyeget őrzött meg (a mell hullámos csíkoltsága, a tollazat barnás lehelete stb.). Tehát módjában áll- hatott terjeszkedni Amerika felé, sőt amikor az európai areál már stabilizáló- dott, még mindig nyújhatott utánpótlást a kelet-szibériai bázis (vö. északi alfajok sorát), mely bázis a glaciálisok idején el volt vágva Európától. A kisebb európai populációk morfológiailag még oly közel állottak a szibériai- hoz, hogy a jövevények és az őslakósok könnyen egymásba olvadhattak. Nem kell tehát okvetlen feltételeznünk, hogy a közép-európai populáció a tundrai és sztyeppi alakok hibridizációjából keletkezhetett, hiszen a konver- genciát megtalálhatjuk a szibériai és a sztyeppi alakok közt. A rendkívül tarka fejlődési folyamat lehetősége adhat magyarázatot arra, hogy miért maradtak az európai populációk olyan változékonyak, amit természetesen elősegíthet a közép-európai település szórványossága is. Valószínűleg ezért tudott a sztyeppi alfajsor a posztglaciális idők után stabilisabb és kevésbé változékony maradni, mert arra vonatkozóan, hogy ezeket a populációkat miként érinthették az eljegesedések és a felmelegedések, még feltételezéseink is alig lehetnek. Még nehezebb kérdések elé állít a L. e. meridionalis alfa], 218 amely külön vizsgälatot erdemel. Talan az Iber-felsziget különleges palaeo- botanikai helyzete jatszott közre, hogy ennyire szeparälödott, egyes belyegei- ben a L. minor-hoz hasonló alfaj létrejöhetett, amely független a tundrai, a sztyeppi és az afrikai alfajoktöl egyaränt. Összefoglaläs A tanulmány célja a Magyarországon ättelelö nagy örgebicsek rendszertani helyének tisztázása volt. Le kell szögeznünk, hogy a nagy őrgébics Magyarországon nem tekinthető rendszersen költő fajnak, bár mint a gadnai megfigyelés is mutatta, kisebb számban időnként le is telepedhet, hiszen rendszeres, bár szórványos fészkelő- pontjai nem esnek határainktól távol. A telelésen gyűjtött nagy őrgébicseknek 59 példányát sikerült megvizsgál- nunk és azokat 86 külföldi példánnyal összevetni. A vizsgálat eredménye alapján megállapítottuk, hogy a Magyarországon előforduló nagy őrgébicsek egy sötétebb és egy világosabb fázishoz tartoznak, a kettő aránya 36:23 volt. Ez az arány Erdélyben é és a Magyarországtól északkeletre fekvő ter ületen a világosabb fázis javára billen. Határozókönyvek alapján ez a világosabb könnyen összetéveszthető a L. e. homeyeri alfajjal, de összehasonlítás alapján a világosabb fázis sem a nevezett alfajjal, sem az északi populáció legvilágo- sabb variációjával („melanopterus”) nem azonosítható. Ennek alapján Magyarországon csak a L. e. excubitor L., 1758 alfaj elő- fordulásáról beszélhetünk, és egyet kell értenünk VÖNÖCZKY—SCHENK (1939) eljárásával, akik ugyan vizsgálat nélkül, de törölték a L. e. home yeri Cab., 1873 alfajt a magyar madarak jegyzékéből. Mindez azonban nem zárja ki, hogy az utóbbi alkalmilag el ne vetődjön hozzánk is, és a későbbi aa on még kimutathatjak, de mig előfordulása bizonyítva nincs, addig a jegyzékből törölni kell. Köszönetnyilvánítás Hálás köszönetteltartozunk azon gyűjtemények vezetőinek, akik vizsgálatunkhoz anya- got bocsátottak rendelkezésünkre : Természettudományi Múzeum, Budapest (Dr. HORVÁTH Lagos, 30 bor); Liceul Nr. 2., Reghin (KOHL ISTVÁN, 20 bőr); Mora Ferenc, Múzeum, Szeged (DR. MARIÁN MIKLÓS, 18 bőr); Zoologisches Forschungsinstitut und Museum A. Koenig, Bonn (Dr. H. E. W OLTERS, 18 bör); Madártani Intézet, Budapest(DR. PÁTKAI IMRE, 16 bőr) ; Zoologicseszkij Múzeum, Moszkva (A. M. SUDILOVSZKAJA, 13 bőr); Instytut Zoologiczne, Pan, Warsawa (DR. BOLESLAW JABLONSKI, 11 bőr); Staatliches Museum für Tierkunde, Dr esden (SIEGFRIED Eck, 7 bőr); ELTE Állatrendszertani Intézete (DR. ANDRÁSSY ISTVÁN és DR. BERCZIK Ki cip 4 bör); Forschungheim, Wittenberg-Luther- stadt (HANS KLEINSCHMIDT, 3 bör); KLTE Allattani Int ézete, Debrecen (Pror. DR. KRETZOI MIKLÖS, 2 bor); Erdészeti és Faipari Egyetem Erdévédelmi Tanszéke, Sopron (Dr. IGMANDY ZOLTAN, 2 bör); DR. REKÄSI JOZSEF, Bäcsalmäs (1 bör). Hálásak vagyunk Dr. TROGMAYER OTTÓ igazgatónak és munkatársainak, akinek szíves engedélye, illetve szíves közreműködésük segítségével alapvizsgálatunkat a Móra Ferenc Múzeum, Szeged helyiségeiben elvégezhettük. Köszönjük Doc. Dr. ST. DonceEv (Sofia), DR. JANossy DÉNES (Budapest), KOHL ISTVÁN (Reghin), DR. RÉKÁSI JOZSEF ( Bácsalmás) és DR. STERBETZ ISTVÁN (Budapest) szíves levélbeli felvilágosításait . 219 Irodalom — Literatur Bauer, K,- Rokitansky, G, (1951): Die Vögel Österreichs, Nougiedel, 45 p. Bauer, W, — Helversen, O,» Hodge, M,— Martens, J. (1969): Aves, in Kanellis, A,, Cata» logus Faunno Graocino, IT, Béldi, M, (1969): Wönzkolö nagy 6rgébies Kolozavär mellett, Groat grey shrike nesting near Kolozsvär, Aquila, LXXV, 1968, 291 — 302, p. Berlioz, JI, Bouchard, J, (1958): Len oiseaux in Vallois-Arambourg-Sehrender, La Grotte de l'ontéchevad, Paris, 260-259, p. Bernis, I’, (1971): Aves Migradoras Tbericas, Fase, 7-8, Lanius exeubitor, Madrid, 454 — ADS, p, Cabanis, J, (1885): Bomerkung über v, Caaté’s Lanius Homeyeri, Journ, f, Orn, XXXIII. 97-08, p. Catunecnu, 4,4, (1965): Primele pont dovedind BB sfrano ioculei mare-ostie (La ning oxoubitor homeyori Cab), in Moldava, Nat, Biol. 2, XVII. 82 — 86, p. Chernel 1, (1899): Magyarország madarai , , , aan 80. |. Chernel, 4, (1918); Nomenelator Avium Regni Hungario, Budapest, 76 p, Chessen, Oh, (1964): Lanius excubitor, in Glutz v, Blotzheim, U., Die Brutvögel der ee Aarau, “07 409, p. Usato, J. (1884): Über Lanius Homeyeri Cabanis, Zeitschr, f, Ges, Orn, I, 229 — 294, p. Osatd, J, (1891): 1 Über Laniun Homeyert Cab, und sein Nest, Orn, Jb, I, 163 — 167, p Osihi, m. (1904); Bizton adatok madaraintk táplálkozásáról, Positive Date über die Nahrung unserer Vögel, I, Lanius excubitor, Aquila, NI, 270-275. p, Dementiew, @, (1935): Lanidae, in Buturlin, So A.» Dementiew, G4. P, Systema Avium Rossicarum, Paria, 190 — 196, p, Ktehecopar, À, D,— Hite, 1, (1964): Les Oiseaux du Nord de l'Afrique, Paris, 606 p. l'eriane, O, (1965): Vtáky, IL, in Staroveo Slovenska, LI, Bratislava, 417, p. Greschik, I, (1944): Gy Gris nagy 6rgébies, — Boringter Raubwürger, Kôcsag, ATL XVI, 1999 — 43, 84, on DI, p. Hartert, HM, (1907): Die Vögel der paläarktischen Fauna, Berlin, ALS 433, p. Hartert, > Steinbacher, Pr, (1954): Krgänzungsband 7, Die Vögel dor paläarktischen Manna, Berlin, 602, p. Hite, I. — Hichecopar, À, D, (1970): Les Oiseaux du Proche ot du Moyen Orient, Paris, 901 p. Kováts, L, (1970): Contributions concerning Lo the knowledge of the Great Grey Shrike’s spreading (Lanius oxeubitor 1.) in Transilvania, (Caiet de Com, Maz, Tarii Crisurilor, Stient, Nat, & 114— 124, p. Lambrecht, WK. (1961): Handbuch der Palacornithologie, Amsterdam, 1024 p. Madardse, Gu, (1900 és 1908); Magyarorszäg madarai Die Vogel Ungarns, Budapest, OOO p. Makatsch, W. (1960): Dio Vogelwell Dacedonions, Leipzig, 452 p. Maties, I. (19614): Sfranciocul mare (Lanius oxeubitor homeyert Cab) a pasaro rare in R. P. R. Oorot. Nat, 8, 260 — 270. p. Maties, M, (1968): Recherches biometriques, morphologiques et systématiques Concer: nant la population do Lantus oxeubitor L. de Roumanie, Stud, Com, Ist, Stiint, Nat, Muz. Pitesti, I. 219-220, p. Maties, M, Bichiceaunu, M. (1964): Strancioculemare cuibaresti la noi, Vin, Pesce. Sport, XVII. 6, 17. p. Miller, AH, (1931): Syatomatio Revision and Natural History of the American Shrikes (Lanius), Univ, Calif, Publ, Zool, 38. 2, 11— 242. p. Munteanu, D, (1966): Date suplimentare asupra raspindirii sfrincio cului mare (Lanius exeubitor 1.) in Moldava, Natura, XVIII. 84— Sb. p. Niethammer, @, (1957): Handbuch der Deutschen Vogelkunde 1. Leipzig. 474 p. Olivier, G. (1944): Monographie des Pios-Gricches du genre Lantus, Rouen, 326 p. Pateff, P, (1950): Plicite v Bulgarija, Sofia, 364 p. Portenko, L, A, (1960): Ptyici SZSZSZR, IV. Leningrad. 416 p. Rand, A, L. (1960): in Mayr, E, > Greenway, d. CL, Cheek-List of Bird of the World. IN. Cambridge, Mass, 006 p, Rokitansky, G, (1964): Aves, in Catalogus Faunao Austriao, Wien, 62 p. Rustamow, AK, (1954): Lantidae, in Dementiew, (it, P,—Gladkov, N, A, Piyioü Szovetsz- kogo Nzojuza, VI. Moszkva, 5-61, p. Salmen, H, (1985): Nagy Örgöbies toszkelose HMáromszékbon, Niston dos Lanius excu- bitor L, im Komitat Háromszék, Aquila, NNNVIL—NLI 1931-834, 360, és 418, p. 220 Salamonsen, I, (1949): The European Hybridpopulation of the Great Grey Shrike (La- nius excubitor L.) Vidensk. Medd. Dansk Nath, Foren. 111. 149-161, p. Samuel, N. (1959): Nagy Örgebies 68 vörösfejű gébies Gadnan, Great Grey Shrike and Woodchat in Gadna (Northern Hungary) Aquila, LXV. 1958. 298 — 299. és 354 — 366, p. Schenk — (Vönöczky), J. (1917): Aves, in Fauna R. Hungariae. Budapest. pp. 114 p. Schenk — (Vünüczky), J. (1929): Madarak. I, in Brehm, A., Az Állatok Világa VIII. (Guten- berg) Budapest. 372 p. Schenk (Vünüczky), J. (1959): Namenverzeichnis der Vögel des historischen Ungarn». Aquila. XLIT— XLV. 1986 — 38. 9-79. p. Schütz, W. (1957): Vom Zug des Raubwürgers (Lanius excubitor) in Europa nach Ring- funde. Beitr. z. Vogelk. 5. 201 — 206. p. Troller, J. (1987): Der Raubwürger, Lanius excubitor L. Orn, Beob, 34. 105 — 148, p. Vasiliu, G. D. (1968): Systema Avium Romaniae. Paris. 120 p. Vaurie, Ch. (1955): Systematic Notes an Palearctic Birds. No. 17, Laniidae. Am, Mus, Nov. 1752. 19 p. Vaurie, Oh. (1959): Birds of Palearctic Fauna, I. London, 762 p. Wetmore, A.- Wetmore, Co. (1957): Check-List of North American Birds. Baltimore, 691 p. Wettstein v. Westersheimt, O, (1963): Die Wirbeltiere der Ostalpen, Wien, 116 p. Zink, €, (1969): Ringfunde der Vogelwarte Radolfzell 1947 — 68, Auspicium, 3, 195 — 291, p. Aquila LXXVIII-LXXIX. 1971 - 1972. RÖVID KÖZLEMENYEK Növenyvedöszer okozta vadlüdelhulläsok a kardosküti természetvédelmi területen. — 1970 késő őszén hatalmas méretű mezeipocok- (Microtus arvalis) gradäcié fejlődött ki Orosháza környékén, amelyet erélyes kémiai beavat- kozással igyekezett felszámolni a növényvédelem. A mezőgazdasági nagy- üzemek lucerna- és gabonakultúráin, sőt a természetes vegetációval borított réteken is Thiodan és Arvalin készítményekkel hajtották végre a mérgezést. A Thiodan (hexachlor-bicikloheptén-bisz-oximetilénsulfit) barna színű, víz- ben oldhatatlan, szúrós szagú anyag, emulgeált, szuszpendált vagy por alak- ban kerül forgalomba, 2,5— 11,5%, között váltakozó hatóanyag-t tartalommal. Zsírban oldódó. tulajdonsága miatt melegvérű állatokra mérgező. Az ideg- méreg 1 kg élősúlyra átszámított, halálos adagja patkányok esetében szájon át felvéve 110 mg. A pocokarvalin (cinkfoszfid = ZnzP2) 1% hatóanyag- tartalmú tengeridara-keverék. A szájon át felvett méreg a gyomorsav hatá- sára foszforhidrogén gázt fejleszt, megtámadja a nyálkahártyákat és felszívó- dás után a központi idegrendszert bénítja meg. Halálos adagja melegvérű állatoknál 1 kg élősúlyra 20—40 mg. Az orosházi pocokgradáci ió idején 20 — 50 000 db között váltakozó lilik ( Anser albifrons) és vetési lúd ( Anser fabalis) gyülekezésének színtere volt a kardoskúti természetvédelmi terület. Az alvóhely 50—60 km-es sugarú körzetében szétszóródó vadludak rend- szeresen látogatták a mérgezett területeket, és már az első napoktól kezdő- dően rendszeresen figyeltünk meg beteg példányokat. A megbetegedés kezdet- ben lassú elerőtlenedésben nyilvánult meg. A csapattól el-elmaradozó, nehéz- kesen repülő ludak később már nappal is alvóhelyükön maradtak, és néhány főnyi, kis csapatokban a nyílt víztükrön vagy a vízből kiemelkedő, kopár zá- tonyokon tartózkodtak. A mintegy három-négy napig megfigyelhető együtte- sek később felbomlottak, amikor afokozódó méreghatáselgyengítette amadara- kat. Az ilyen, elkülönült példányoknál gyakran sikerült megfigyelni a ziháló lég- zést, a végtagbénulást é és az ismétlődő, görcsös izomrángásokat. A természetvé- delmi őr három héten át naponta tíz-tizenöt, görcsös bénultságba merevedett vadlúdhullát szedett össze az alvóhelyek környékén. A felboncolt példányoknál feltűnő májmegnagyobbodást és atüdőben nagy vérbőséget észleltünk. A labo- ratóriumi próbák nege ativ eredménnyel végződtek, azonban hangsúlyozni kell, hogy mintegy 4 — 5 napos hullákon, hiányos felszereltséggel végezték a vizsgé ála- tokat. Említést érdemel még, hogy a vadlúdelhullásokkal egy időben feltűnő nagy pusztulás volt a nyúl- és fácánállományban, sőt számos házimacska is meg- betegedett vagy elpusztult a mérgezett rágcsálókkal való táplálkozás következ- tében. A természetvédelmi területen gyülekező vadrécetömegek ugyanakkor más táplálkozóterületeket látogattak, ezért nem tapasztaltunk a kacsák között elhullásokat. Dr. Sterbetz István 223 Iyapıgabpu asp] agppy aura uabunf ayo uayoo Mm F 2441 CT Asogg :990,1) “nf 704 ypumyorf sagayfibau pozoy mpnfiu jaf 0009 sps why gq PAD "08 U9Y2Q19 AM -19]PD41981D M SPC “OF “QQ Orvis lid a Velencei-tavon. — A Velencei-tó Galler tisztäsan 1970. novem- ber 28-än öreg szinruhäs örvös lid (Branta bernicla) került a teritekre. A madarat FEKETE TAMÁS fövadäsz azonnal szakképzett preparätorhoz küldte kikészítésre. A kitömött példány rövidesen a Madártani Intézet gyűjteményébe került. Szabó Imre Apácalúd Sárszentágotán. — 1971. február 22-én Kállay György-gyel együtt egy gabonavetésre leszálló lüdesapatban apácaludat ( Branta leucopsis) figyeltünk meg. A tőlünk 40— 50 m-re levő csapatot csupán néhány percig tudtuk távcsövezni. Váratlan, zavaró hatás következtében a táplálkozni készülő libacsapat szárnyra kelt, és ék alakban rendeződve a Velencei-tó irányába repült. Szabó Imre Füstös réce a Dunán és a Csaj-tavon. — 1970. december 28-án Gemenc előtt figyeltünk meg JaszENovics TIBOR erdész barátommal egy füstös récét (Melanitta fusca L.). A madár mintegy 400 tőkésréce ( Anas platyrhynchos L.) között tartózkodott, s azok felrepülése után 10 m-re bevárta csónakunkat. 1971. november 14-én Tömörkény határában a Csaj-tavon észleltem 2 példányt, amint a 6. tó fölött repültek. Bankovics Attila Adatok a parlagi sas táplálkozásáról. — 1971 — 72-ben megfigyeléseket vé- geztem az Északi-középhegységben, lakott parlagi sas fészkeknél. A fészkek pontosabb helyét természetvédelmi okokból nem közlöm. Táplálkozási meg- figyeléseim két fészeknél az öreg madarak által a fiókák részére szállított zsákmányállatok pontos meghatározására korlátozódtak. A megfigyelések a fiókák egynapos korától hatvan napos koráig terjedtek, a madarak ezután elhagyták a fészket. A megfigyelések napjai és a zsákmányállatok összesítve a következők voltak : V. 9. — 2 db hörcsög (Cricetus cricetus); V. 16. — 1 db mezeinyúl (Lepus europaeus); V. 22. — 1 db hörcsög (Cricetus cricetus), 1 db nyúl (Lepus europaeus), 1 db fácán (Phasianus colchicus); VI. 6. — 5db hörcsög (Cricetus cricetus); VI. 27. — 1 db fácán (Phasianus colchicus) ; VII. 7.— 1 db mezeinyúl (Lepus europaeus). A megfigyelések alatt több alkalommal friss zöld lombot helyeztek a madarak a fészekbe, amelyet mindig a tojó hordott. A zsákmányszállítást a hím is és a tojó is végezte, de csak a tojót láttam etetni (30. ábra). A hím a zsákmány odaszállítása után mindig rövid idő múlva elhagyta a fészket, míg a tojó az etetés idején túl is, főleg a fiókák első 3— 4 hetes korában, órákat töltött a fészeknél. Ugyanebben az időszakban a tojó a zsákmányt darabolva adta a kicsiknek, míg később fokozatosan áttértek az önálló evésre. Említésre méltó még egy adat. Egy harmadik fészeknél végzett megfigyelésem szerint a költés májusig rendben zajlott. Ekkor a tojó elpusztult. Bár a hím korábban váltotta őt a kotlásban, a váratlan fordulat után nem tudta kikölteni a 3 tojást, hanem hetekig a fészek környékén tartózkodott. A tojások még júliusban is a fészekben voltak, és a fejlődő gázok az egyik tojást szétvetették. Bécsy László 15 AQUILA 1971/1972 225 Dögkeselyü Békés megyében. — 1972. mäjus mäsodik heteben Darvas ZSIGMOND vadőr. egy sérült, öreg tollazatban levő dögkeselyüt (Neophron percnopterus ) talált. Dévaványa község határában. A madarat a dévaványai vadásztársaság a Madártani Intézet gyűjteményének juttatta. Dr. Sterbetz István Kígyászölyv fészkelési adatai. — 1968. június 2-án tojásán kotló kígyász- ölyvre bukkantam a Börzsöny hegységben. = madarat megfigyeles alatt tartottam egészen a kirepülésig. 1970. május 17-én JANISOH MIKLÓS a Bör- zsöny egy másik pontján élő kígyászölyvpárra Livia fel a figyelmet. Bar a környeken 3 feszket talaltuk, a költes egy akkor még elöttünk ismeretlen feszekben folyt. Junius 14-én JANISCH MIKLÓS a Dunazug- hegységben talalta lakott fészküket mäsfelhetes fiékäval. Június 21-én együtt kerestük fel a biotópot, s ettől kezdve figyelemmel kísértük a madarak életét és a fióka- nevelést (31. ábra). 1971. május 1-én JANISCH MIKLÓS tojásán kotló kígyász- ölyvet figyelt meg a Börzsönyben. 1972. április 30-án ismét a Dunazug- hegysében jár tank ahol tojásán kotló kígyászölyvet figyeltünk meg. A fész- kelések pontosabb helyét természetvédelmi okokból nem közöljük. Janisch Miklós és Bécsy László Megfigyelések a kerecsensólyom alkalmazkodóképességéről. — Öt éve kísé- rem figyelemmel egy a kerecsensólyom pár ( Falco cherr ug ) fészkelésének ala- kulását a Pilis hegységben. A költési terület 100— 120 éves meredek bükkös oldal, északkelet felé mezőgazdasági területekre néz. A pár költése emberi beavatkozás következtében. majd minden évben tönkrement, ennek ellenére a pár szívósan ragaszkodott megszokott területéhez. 1971-ben BÉcsy LASZLO- val a fára fészekvédő ernyőt szereltünk fel, ami az alulról való megközelítést lehetetlenné tette. A négy fióka ebben az évben szerencsésen fel is nevelődött. 1972-ben a pár ennek ellenére új fát választott a költéshez, amely a tojások el- szedése miatt nem sikerült. 1973-ban gyérítésre került az erdő, de a pár ennek ellenére március 15-én már nászrepült, és ragaszkodni látszott revier jéhez. A munkások szerint napközben is állandóan a környéken tartózkodtak. Március 30-án a tojó a gyérítés szélére eső fán — 50 m-nyire a korábbi ernyős fától — fészkén ült. A termelés 24-től-kezdve szünetelt a területen. Április 6-án és 7-én is a fészkén sikerült megfigyelnem. 60 m-nyire tőle motorfűrész dolgozott, lánctalpas traktorok 40 m-nyire jártak a fészkes fától. A munkások szerint a tojó a tojásokon maradt akkor is, amikor tőle 20— 30 m-nyire fákat döntöttek ki. Szentendrey Géza Vándorsólyom- és császármadáradatok a Sátor-hegységből. — A vándor- sólyom (Falco peregrinus Tunst) napjainkra jelentősen megfogyatkozott or- szágszerte. A Sátor- hegységben magam is kevésszer találkoztam vele. Meg- figyelési adataim a következők : 1967. augusztus 4-én Pengőkő fölött egy hi- met; 1968. április. 28-án Koväcsvägäson egy párat, s 1969. május 1-én a Pusz- tafalu melletti Tolvaj-k6 fölött két civakodó hímet figyelhettem meg. Csa- szärmadärral az utóbbi évek során a következő alkalmakkor találkoztam : 1967. április 29-én Istvánkút alatt egyet, s 1968. június 27-én szintén István- kút közelében egy 7 tagból álló családot láttam, a fiak már jól repültek. 1968. 226 umbun ur sapruabunpyog apusayng “TE 99y Uuaqhashbay-bnzvung » afyozsphbry 099% yolnyor T ‘D4QP “TS me ya a 5, SM AZ — julius 15-én Makkoshotyka közeleben ugyancsak csapatban figyeltem meg, mely egy öreg egyedből és 6 fejlett fiatalböl allt. Ugyanezen a napon Sator- aljatjhelytol délre, a Nagy- -Nyugodó közelében egy öreget és vele 3 fiatalt észleltem. Utoljára 1969. május 1-én a Nagy-Milic déli oldalán láttam egy öreget. Fintha István Fehérkarmú vércse kézre kerülése Velencén. — 1972. augusztus 14-én Velence község határában fiatal színruhás fehérkarmú vércsét ( Falco nau- manni) lőttek. A madár a Madártani Intézet gyűjteményébe került. Szabó Imre Csüllő a Hortobágyon. — 1970. november 18-án az Agrártudományi Egye- tem Allattani Tanszékére preparalas céljából egy , sirályt?" hoztak, melyet aznap lőttek a Hortobágyon. A jó állapotban levő példány, mint hamarosan kiderült, egy téli tollazatú, fiatal csüllő (Rissa tridactyla L.) volt. Méretei a kö- metkezőekő hossz : 428 mm; szárny: j. 313; b. 316 mm; farok: 122 mm; csüd: j. és b. 33 mm; esör: 33 mm; süly: 290 g. Fintha Istvan Hóbagoly Székesfehérvár határában. — 1972. december 13-án VENDÉG JOZSEF értesített, hogy az úgynevezett Sárréten hóbaglyot ( Nyctea scandiaca) figyelt meg. Elmondása, alapján a madár kukoricaszár-kupacról szállt fel. A felszállás helyén citromsármány-maradványokat talált. Másnap, 14-én a helyi Sós-tónál végzett megfigyelésem alatt nekem is sikerült meglátnom e hazánkban ritkán előforduló. bagolyfajt. Egy talajemelkedésen pihent, mint- egy 40— 50 m-ről távcsővel figyeltem néhány percig, majd lassú siklórepülés- sel a Sárrét irányába elrepült. Szabó Imre Fán éneklő búbospacsirta. — Némely madárfajok rendszeresen kerülik a faágra szállást, életmódjuk, lábuk alkata miatt. Egyes esetekben azonban kivételt képezhetnek, mint az általam megfigyelt búbospacsirta (Galerida cristata L.), melyet 1964 júliusában láttam egy Csenger vidékén levő Szamos- menti gyümölcsösben. E példány harsányan énekelt egy magas almafa véko- nyabb, zöldellő ágán, huzamosabb ideig tartózkodva ott. Fintha István Hollöfeszkelesi adatok. — 1971—72-ben a következő hollöfeszkelesekröl győződtem meg, vagy kaptam megbízható szóbeli közlést. 1971. III. 23., Észak-borsodi karszt, kotlott tojások. III. 25., Bükk hegység, kotlott tojások. IV. 23. Pilis hegység, fiókák. IV. 24., Börzsöny hegység, fiókák (MÖDLINGER PÁL-lal). IV. 8., Mohács, fiókák (GÉMESI J. szóbeli közlése). 1972. Sine Pilis hegység, kotlott tojások (SCHMIDT EGon-nal) III. 25., Zempleni- hegység, tojások (SÖREGI L. szóbeli közlése). IV. 12., Be hegyseg, fiókák (Dr. Szily Zs. szóbeli közlése). IX. 12., Börzsöny hegység, fészkelés biztos jelei. A fészkek pontosabb helyét természetvédelmi okokból nem adom meg. Bécsy László 228 Hollöadatok a Sätor-hegysegböl. — A Sätor-hegyseg egyes videkein az utöbbi evekben örvendetes mödon megnött a hollók (Corvus corax L.) száma. Az 1965 — 69-es években, gyakran jarvan a területet, több alkalommal talal- koztam velük. 1965. októben 17-én a sátoraljaújhelyi hegyekben kettőt, 1966. február 7-én a város fölött egyet, 1966. július 3—4—5- és 6-án a füzéri várban naponta 4—6 példányukat láttam. 1967. április 30-án a Nagy-Milic alatti Kékvíz-forrás rétje fölött kettőt, majd újabb kettőt; 1967. szeptember 30-án pedig déli időben 12-t. Füzér fölött pedig 4 hollót figyeltem meg. 1968. február 4-én a füzéri vár fölött 2 keringett; március 24-én Istvánkút fölött szintén 2; 1968. március 81-én a Komlóska-patak völgyében láttam egyet, és 1968. május 4-én a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy fölött repkedett egy pár. Végül 1969. május 1-én a Pusztafalu melletti Tolvaj-kőről figyeltem egy, a csőrében húscafatot lógató hollót az erdőbe tűnni. Fintha István Fenyöszajkö-adatok. — A fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes) újabb kori hazai mozgalmai időről időre az Aguila hasábjain nyertek feldolgozást (DORNING, 1954; KEvE, 1957). Már DORNING rámutatott arra, hogy a fenyő- szajkó Magyarországon elsősorban októberi madár, és ezt újabb adatok is bizonyították. A következőkben az 1968— 1971 közti előkerüléseket adjuk közre. 1968/1969 VIII. 26 — 31. Vácrátót 8—10 péld. megf. (Eöry M.) RT: Monor 1 peld. löve (Eöry M.) X. 5. Mätraszentimre 1 peld. megf. _ (EörY M.) X:20, Katymar, Ohegy 1 péld. love (Dr. RÉKASI J.) X. Süttö, Bikalpuszta 1 peld. love (Dr. SAGHY A.) II. vége Bäcsbokod 1 peld. löve (Dr. RÉKASI J.) 1969/1970 IX. 19 Bp. Angyalföld 1 peld. megf. A (DR. PATKAI J.) IX. 24. Ajka és Urküt között 1 péld. megf. (DR. RÉKASI J.) 1970/1971 „tel eleje" Köszeg 1 peld. löve (BECHTOLD I.) 1971/1972 x. I Mosonmagyaróvár, Hanság 1 péld. lőve (SZVEZSÉNYI L.) As. D: Pannonhalma 1 péld. love (CSABA J.) 229 X, 10: sükk, Nagymező 5 peld. megf. (SzABÔ L. V.) al is Tahi és Visegrád között I péld. megf. (SOMFALVI E.) X. 22, Börzsöny, Magas-Tax 1 péld. lőve (BrELLOS T.) X, 24—31. Nagykovácsi 1— 2 péld. megf. (Beck P. és DANDL J.) X. 27, Debrecen, Nagyerd6 1 péld. lőve (Prin I.) b 28, Szombathely 5. péld. megf. (CSIKOS 8.) XI. 4-5. Dobowvó-kő 8—10 péld. megf. (SZENTENDREY G.) XI. első fele Dusnok, Lenes 1 péld. lőve (ÁRVA K. és KUGLI J.) XL. 17 Leanyfalu 4-5 péld. megf. (SZENTENDREY G.) XI. 20 Szombathely, Sorokmajor 4 peld. megf. (BENDE A.) 1227, Szombathely, Kelemenmajor 3 peld. megf. (BENDE A.) Adi 27, Szombathely, Ujperinte 2 péld. megf. (BENDE A.) XI. 27. szombathely, Olad I péld. megf. (BENDE A.) XI. 28. Fegyvernek 1 péld. lőve (LELOVICH Gy.) XII, 3. Bacsbokod 3 péld. megf. (Dr. REKASI J.) XII. 25. Salgótarján, Salgó I péld. megf. (MosKAr Cs.) Az adatok kapcsán a következő ökológiai, illetve rendszertani megällapi- tásokat tehetjük: a bükki Nagymezőn megfigye It 5 péld. mogyorót fogyasz- tott (SZABÓ L. V.); a debreceni Nagye rdőn a fe "nyőszajkót kizsigerelt őztetem- ről lőtték (Prem I.) ; a megfigyelt madarak, mint ennél a fajnál már megszo- kott, mindenütt nagyon bizalmasan vise ‚Ike dtek emberek közelében, kertek- ben, parkokban mutatkoztak. Az 1971/1972-es télen elejtett pé ldänyok közül 3 db-nal nyílott mód rendszertani vizsgálatra (Pannonhalma, X. 5.; Debre- cen, Nagyerdö, X. 27. Fegyvernek, XT. 28.). Mindhärom példány Nucifraga caryocatactes macrorhynchos-nak bizonyult. Dr. Keve Andras es Schmidt Egon Széneinege költese elhagyott szajkofészekben. 1972. június 8-án Salgô- tarjan és Zagyvaréna között, « egy középkorú erdei fenyvesben észrevettem egy tavalyi szajkó (Garrulus glandarius) fészket, kb. 4,5 m magasan, tetején néhány pehelytollal. Felmászva láttam, hogy a fészek öble gazdagon ki van bélelve mohával és szőrrel, s 9 szene inege- (Parus major) tojas fekszik benne. Érdekes, hogy az ilyen tipikus odúlakó madár, mint a széncinege teljesen 230 nyíltan fészkelt, mert a fészek fölé még egy Agdarab sem nyúlt be. A környe- ken fészkelésre alkalmas üreget nem ae tehät ez a cinegepar kénytelen volt alkalmazkodni a lehetösegekhez. Mint érdekességet megemlitem, hogy a ceredi és a pogonyi erdészeti "munkások állít ják, hogy hasonló körülmé inyek között talältak néhany alkalommal kék galambot (Columba oenas) szarka (Pica pica) régi fészkében. Ez utóbbi meg bizonyitäsra szorul. Moskat Csaba Fenyveseinege fészkelése parkban levő feszekoduban. — A fenyvescinege (Parus ater L.) nem ritka fészkelő madara a lomb- és fenyöerdövel borított Soproni-hegyvidéknek, amint erről számos megfigyelés tanúskodik (Gyéry — GÁRDONYI, 1959; ZADOR, 1959; GYORY, 1960). Sőt megfigyelték már fészke- lését a városban levő parkban is, egy kőből készült támfal résében (PÁTKAT, 1962). Ugyanebben a parkban, az Erdészeti és F aipari Egyetem Botanikus Kertjében, 1970-ben odúban történt fészkelését figyeltük meg. 1969/70 hosszú telén a Botanikus Kertben levő épületek ablakaiba kihelyezett, nap- aforgóval töltött etetőkre gyakran repült be fenyvescinege. A széncinege után, a barát- és kékcinegék jóval felülmúló számban látogatták az etetőt. A kertbe kihelyezett, kb. 40 odú közül egy fenyves csoportban levő fekete- fenyőre 2,5 m magasra függesztett, B-típusú azbesztcement odúba fészkelt a cinege. Az odúk rendszeres átvizsgálása során fészkeléséről a következő fel- jegyzések készültek: 1970. ápr. 25., cinegefészek, 2 db tojás; máj. 11., 8 db fenyvescinege-fiók, tojósak; máj. 14., 8 db tollas fenyvescinege-fióka, fény- képezve (32. Abra); máj. 17., röptetés; máj. 18., odú üres, kirepültek. Dr. Igmándy Zoltán A tövisszúró gebies mint a fülemüle fészekrablója. — 1970. június 14-én egy ritkán megfigyelhető ornitológiai jelenetnek voltunk a tanúi DR. MÉSZÁROS BÉLÁ-val együtt. Debrecentől 7 km-re keletre, magas galagonyával (Crate- gus) benőtt, ritka akácosban (Robinia) egy fülemüle- (Luscinia magarhyn- chos) pár szakadatlan riasztó hangját hallottuk. A madarak táplálékkal tele csőrrel röpködtek az egyik fáról, illetve bokorról a másikra, és hangosan hal- latták a jellegzetes , fi" és ,,cser-r-rr” hangokat, a hím az idegesség tetőfokán fel is csattogott. A viselkedésük, mint általában a fülemüléké, mégtévei sztő volt. A madarak többször is leereszkedtek itt-ott a földre, azt a benyomást keltve, hogy a már kirepült fiókákat etetik. Ezert már majdne m n lhagytunk a fészek megkeresésével, amikor a fa- és a bokoresoport szélén álló akácfa ágán hirtelen megpill: intottunk a nyakánál fogva egy tüskére feltüzve egy fej nélkiili madärfiökät, mely még testmeleg volt. Ettöl 1,5 m-re egy kb. 10 éves akác tövénél, fücsomöval jól fedetten megtaláltuk a fülemüle fészkét is benne 5 db 5— 6 napos ugyanolyan fiókákkal, mint amilyen az ágon függő ha- todik testvérük volt. A fejükön és a hátgerinc mentén pehely volt, a tolluk még tokban található, szemük már kinyílt, de a szemrésük még nem érte el végleges nagyságát. Rejtőzési és félelmi reflexeik teljesen hiányoztak, min- den reakció nélkül hagyták magukat kézbe venni. Kíváncsiak lettünk az ágra feltűzött fióka sorsára. Ezért a kb. 15 m-re levő tölgyesbe húzódtunk vissza megfigyelésre. Fél óra múlva a közelünkben megjelent egy hím tövisszúró gébics (Lanius collurio) 5 — 10 percig figyelt bennünket, majd bátran rászállt arra az ágra, amelyen a feltűzött fióka volt és fogyasztani kezdte a zsákmányt, nagy darabokat szakítva le belőle úgy, hogy a nyakat három darabban falta 231 32. ábra. Fenyvescinege fiokai (Fotö: Dr. Igmändy Z.) Abb. 32. Junge Tannenmeisen fel. Eközben a fióka a fold felé kezdett esni, de a gébics a csőrével ügyesen elkapta es most mär a hônaljänäl fogva tüzte egy tüskére egyetlen pontos moz- dulattal. A gébics csőre igen erős és éles lehet, mert egyetlen harapással ké- pes a nyakat teljesen átszelni a benne levő csigolyákkal együtt. A rabló táp- lálkozása közben, a két fülemüleszülő igen nagy zajt csapott, de a fészek vé- delmére nem voltak képesek, ellenkezőleg, félelmükben elhúzódtak a gébics közeléből. A fülemületojó igen ideges természetű volt. A gébics eltávozása után is, minden etetés közben, a fészek közvetlen közelében hangos riasztó hangokat adott, amivel elárulhatta annak helyét. Lehet, hogy ennek a hang- adásnak az volt az oka, hogy az az ág, amely en a fiöka csüngött, egyben : a szülők een a helye is volt, ahonnan mär a földre eresz- kedtek le. A gébics kb. félóra múlva jelentkezett újra, ezzel felborította a füle- mülék életritmusát. Eleinte a ragadozót megkíséreltük elriasztani, de kevés reménnyel. Ezért később a zsákmányt rejtettük el. Rövidesen jelentkezett a gébics tojója is. A megszokott gallyon kereste a zsákmányt. A táplálékkal a csőrében itt ülő fülemüléket egyszerűen lelökdöstek. Erdekes, hogy az eltünt fiókát a földön nem keresték, hanem csak a megszokott ágon 30 — 40 cm-es szakaszon. A gébicsek pszichológiai reakciói meglehetősen sztereotipikusak, amiről aznap még egyszer meggyőződtünk. Később ugyanis kb. 5—6 m-re a fülemülék fészkétől megtaláltuk a gébicsek fészkét is, vagyis a fülemüle re- virjében. Ez a fészek az országút menti árok és az akácos közötti, magas fű- 232 vel benőtt területen egy füzfabokor tövénél épült. A tojó a feszken ült, de tojás még nem volt benne. A fészket eltävolitottuk, nehogy a fülemülefiökäk a gébicsek áldozatává váljanak. A változást először a tojó észlelte, amikor vissza akart térni. Néhányszor le- és felfelé kúszott a volt fészek félé vezető megszokott úton, körülnézett és miután meggyőződött a fészek eltűnéséről, visszarepült a magas nyárfán ülő hímhez. Ott sokáig nyugodtan üldögéltek. Úgy tűnt, hogy semmiféle információcsere nem volt közöttük, de a volt fé- szekhez már nem tértek vissza, sőt a fülemüléket sem zaklatták tovább, noha estig azok revirjében tartózkodtak. 8 órát töltöttünk az esemény színhelyén, és csak akkor távoztunk, amikor meggyőződtünk arról, hogy a gébicsek töb- bet nem jelentenek veszélyt a fülemülék fészekaljára. Két nap múlva, jú- nius 16-án újra meglátogattuk a fülemüléket. Mind az öt fióka élt és szépen fejlődött. Úgy tűnik, hogy a kis madarak akkor esnek a tövisszúró gébics ál- dozatául, ha közös a revirjük. 1967-ben a Debreceni Botanikus Kertben ha- sonló esettel találkoztam, amikor a gébics egymás után hurcolta el a fülemüle fészekalját egy fióka kivételével. Nincs kizárva, hogy egyes madarak specia- lizálódnak az ilyen táplálkozásra. A most megfigyelt gébicspár 7 óra alatt egyetlen alkalommal sem vadászott rovarokra, holott a szöcskék, sáskák és szitakötők, amelyek kedvenc táplálékát képezik ennek a fajnak, tömegesen röpködtek a környéken. Bozsko Szvetlana, Pásztormadár-adatok. — 1966. VII. 3-án Petőfiszállás határában, a Péteri- tó mellett, az egyik tanya akácfáin a meleg, kora délutáni órákban egy sere- gelymödra csivitelö pásztormadár- (Pastor roseus L.) csapatot vettem észre. A madarak (10 db) másnap a szomszédos, nádfedeles, lakatlan tanya körüli gyümölcsfákon tartózkodtak. A tanyán lakók szerint egész hónapban ott voltak. Fészkelésük nem valószínű. 1972. VI-án Tápénál a Tisza fölött lát- tam, amint egy 20-as csapat sebesen egyenes irányban délnyugat — északke- let felé repült. 1972. V. 27-e körül Kovács ERNG barátom Okányban figyelt meg 3—4 pásztormadarat, melyek udvarukon az eperfára szálltak. Bankovics Attila Adatok Vas megyéből. — Kis kócsag ( Egretta garzetta). A csákánydoroszlói Vörös-patakba nagyobb mennyiségű trágyalevet folyattak, amitől a halak elkábultak, és tömegesen igyekeztek távozni a mérgezés helyéről. A könnyű táplálékszerzési lehetőség itt kötött le egy példányt, amely a csurgón halász- gatott 1968. IX. 6-tól 18-ig. Valószínű ugyanezt látta SZINETÁR MIKLÓS 1969. VIII. 14-én a Rába magyarszecsődi szakaszán. — Fekete gólya (Ciconia nigra). Az elmúlt néhány esztendő alatt egyre gyakoribbá vált Vas megye területén. Így Döröskén, 1964. VII. havában 1, — Bobän, 1966. IX. 11-én 1, — Körmenden, 1968. VI. 10-én és 1969. VIII. 15.-én 1— 1, — Csákány dorosz- löban, 1968. VII. 30-án és 1969. VII. végén 1-1, — Vasvärott pedig 1969. VIII. elején 7 példány mutatkozott. De a feszkelök száma is szaporodik. Azonkivül, hogy 1966 öta Egyhazasholléson (GERGYE) és 1968-töl pedig K6- szegen (BECHTOLD) rendszeresen költ, tovabbi fészkelési adataink is vannak: Vasszentmihälyon 1968. es 1969. evekben, — Käldon 1966 öta költ, s ez az utóbbi par a két utolsó esztendőben (1968 és 1969) 3— 3 fiókát reptetett. — Kanalasgém (Platalea leucorodia). 1969 nyarán ERDÖHELYI FERENC f6agro- nömus a Csempeszkopacsi-tavon härom peldänyt figyelt meg. — Daru 233 (Grus grus). Oum LÁSZLÓ igazgató 1966. X. elején Atvonuléban négy krugò példányt látott a szombathelyi mező fölött. — Szalonka (Scolopax rusticola). 1969-ben két par fészkelt Gasztony határában, a mintegy 40 kh kiterjedésű, egykor mezőgazdaságilag hasznosított területen, mely később huzamos időn át parlag volt, így a közeli erdőből szél által ideszórt erdeife nyomagvak kikel- tek 8 a fák je le nleg 10— 15 évesek. A kissé nedves s, sárga agyagos talaj felszí- nen a fenyők között kisebb tisztások vannak Solidago telepekkel. Április 12-én egyik fiatal fenyő alatt 4 tojáson kotlott a szalonka. Ezekből következő nap kettőt ismeretlen állat össze tört, a megmaradottakat pedig a tojó el- hagyta. E helytől alig 100 m-re, egy másik pár is fészkelt s ennek április 18-án ugyancsak 4, már erősen kotlott tojása volt, amelyekből a fiókák hamarosan szerencsésen kikeltek. VöRös Lagos észlelése szerint a Vas megyei Kám köz- séghez tartozó Jeli Arborétum területén 1930 körül, borókával elegyes nyíres részen 4 A nevelt az erdei szalonka. — Viharsiräly (Larus canus), 1968. XII. 17-én Csäkänydoroszlöban a Vörös-pataknäl mutatkozott egy pél- däny. — Sarlós fecske ( Apus apus). 1965. V. 26-án a szentgotthárdi templom körül 2 példány repdesett; valószínű itt költöttek. A körmendi var helyreäl- lítása után, az ott fészkel6k attelepedtek a vasútállomás épületébe, ahol 1968. és 1969. években eredmenyesen költöttek. Kormos varjú (Corvus corone). 1969. IX. 7-én megfigyelve Csákánydoroszlóban, ahol 1965. IX. 18-án és 1968. V. 12-én néhány Corvus cornix társaságában egy-egy basztard is mu- tatkozott. 1969 tavaszán a körmendi határban varjúirtás közben az egyik fé- szekből kotló basztardot lőttek ki. — Vetési varjú (Corvus frugilegus). Szom- bathely belterületének le gúj: abb fészkelő madara. Az elsők 1965-bén a Mező- gazdasági Szakiskola udvarán költöttek, s azóta évről évre emelkedik az itt fészkelők száma úgy, hogy 1969-ben már 28 pár költött. 1966-ban a Marku- sovszky Kórház magas fain fészkelt néhány pár. 1967-ben már a Pelikán Parkban (16 fészek), a Szülészeti Klinika udvarán (2 fészek) az Arborétum területén (2 fészek) költöttek. 1968-ban tovább terjeszkedtek, a néhány fész- ket építettek a Gyermekkórház udvarán, sőt 1969-ben az újonnan que Isis szálló melletti platanfan is tanyát ütöttek, s 4 fészekben költöttek. E varjak nem törődnek a városi zajjal, s a legforgalmasabb helyen is fészkelnek, ha ott megfelelő magas fát találnak. Wiigedcinege (Remiz pendulinus). Nem költ rendszeresen Csákánydoroszlóban. 1965. IV. 7-én a Vörös-patakra hajló fűzlára építettek fészket, melyet 23-án a rendkívül magas vízállás megsemmi- sitett. 1967. V. 12-én 3 példány mutatkozott a patak torkolatánál. 1969. V. 20-án a Rába füzesében fészkelt. Darázsölyv (Pernis apivorus). 1969-ben SZINETAR MIKLÓS fészkelve találta a körmendi Tilalmas-erdőben. Csaba József Adatok a Bácsalmás környéki romtanyák madárvilágához. — Bácskában az utóbbi időbe nn igen sok tanyáról a lakók faluba költöznek. Az elhagyott, lebontott romtanyák nagy vonzóerőt jelentenek a vadmadarakra. Key kb. 2 km-re Bacsalmastol ész: ukny ugatra fekv6 romtanya 2 éves madärtani meg- figye léseit kívánom közzé tenni. 1968-ban a romt: ınya 2— 3 m magas rályog- falai még álltak, 1969-ben már csak tégla-, cseréptörmelék volt látható. A volt udvarban az e [vadul gyümölcsfák mellett, bodza, akác, gyalogakác bokrait találhatjuk. A volt trágyadomb helyén különösen a napot kedvelő gyom- növények szaporodtak el: Urtica dioica, Lanium purpureum stb. Szaporodás- biológiai megfigyelések: 1968-ban 6, 1969-ben már 11 madárfaj fészkelt. , 234 Talajszinten: 4, cserjeszinten: 5, lombkoronaszinten: 2 faj. Talajszinten fész- kelök: Perdix perdix, Phasianus colchicus, Alauda arvensis(?) (romtanya kö- zelében) Motacilla alba. — Cserjeszinten: Streptopelia turtur, Pica pica, Syl- via atricapilla, Lanius collurio, Passer domesticus. — Lombkoronaszinten: Oriolus oriolus, Lanius minor. — Akäcfän fészkel6k: vadgerle, szarka, kis 6r- gébics, tövisszúró gébics. — Gyalogakäcon: barâtka. — Eperfa odvában: házi veréb. — Diöfän: sárgarigó. Dr. Rekasi József Kleine Mitteilungen Das Kleine Mitteilungen Pflanzenschutzmitteln verursachte Eingehen der Wildgünse im Naturschutzgebiet von Kardosküt. — Im Be herbst 1970 entwickelte sich in der Umge- bung von Oroshäza eine weit ausgedehnte Gradation der Feldmäuse (Microtus arvalis ) die der Pflanzenschutz durch energischen chemischen Eingriff zu bekämpfen trachtete. Die Vergiftung wurde mit Thiodan und Arvalinpräparaten auf den Luzernen- und Getrei- dekulturen der landwirtschaftlichen Grossbetriebe und selbst an den mit natürlicher Vegetation bewachsenen Wiesen durchgeführt. Thiodan (Hexachlor-Bizyklohe pten-Bis- Oxymethylensulphit) ist braun, wasse runlôslich, mit stechendem Geruch, das in emul- gierter, suspensierter Form oder als Pulver mit einem Wirkstoffgehalt, der zwischen 2,5 — 11,5% wechselt, vertrieben wird. Wegen seiner Fettlöslichkeit wirkt es bei warm- blütigen Tieren vergiftend. Die letale Dosis des Nervengiftes auf 1 kg Lebendgewicht berechnet ist im Falle von Ratten oral 110 mg. Das Feldmausarvalin (Zinkphosphid = = Zn,P, ist ein Maisschrotgemisch mit 1%,igem Wirkstoffgehalt. Das oral aufgenommene Gift e nt wickelt auf den Einfluss der Magensäure Phosphorhydrogengase, greift die Schleim- häute an und lihmt nach Resorption das Zentralnervensystem. Die letale Dosis beträgt bei warmblütigen Tieren auf 1 kg-Lebendgewicht gerechnet 20-40 mg. Zur Zeit der Feldmausgradation in Orosháza war das Naturschutzgebiet von Kardoskut die Ansamm- lungsstelle einer zwischen 20 — 60 000 wechselnden Blässgänse- ( Anser albifrons) und Saatgänsemenge ( Anser fabalis). Die sich in einem Bereich von 50-60 km um den Schlafplatz sich zerstreuenden Wildgänse haben das vergiftete Gelände kontinuierlich besucht und bereits von den ersten Tagen an konnten regelmässig kranke Exemplare beobachtet werden. Die Erkrankung setzte im Anfangsstadium mit einer langsamen Ent- kräftung ein, die schwer fliegenden, von ihrer Schar zurückgebliebenen Gänse hielten sich später auch schon bei Tag auf ihren Schlafplätzen oder in kleinen, aus einigen Exemplaren bestehenden Gruppen auf dem offenen Wasserspiegel bzw. auf den vegetationslosen, her- vorragenden Sandbänken auf. Die etwa drei-vier Tage hindurch beobachtbaren Gruppen lösten sich später, als die Vögel von der zunehmenden Giftwirkung allmählich sich ent- kräfteten, auf. Bei solchen abgesonderten Exemplaren konnten oft schweres Atmen, Ex- tremitätenlähmung und sich wiederholende, krampfhafte Muskelzuckungen beobachtet werden. Drei Wochen hindurch hat der Wärter des Naturschutzgebietes täglich 10 — 15, in krampfhafter Lähmung erstarrte Wildganskadaver in der Umgebung der Schlafplätze gefunden. Bei den sezierten Exemplaren haben wir auffallende Lebervergrösserung und in den Lungen eine grosse Hyperämie festgestellt. Die Laboratoriumsproben fielen nega- tiv aus, jedoch muss betont werden, dass die Untersuchungen an den etwa 4—5 Tage alten Kadavern mit mangelhafter Ausrüstung durchgeführt worden sind. Zu erwähnen ist noch, dass zur gleichen Zeit mit dem Zugrundegehen der Wildgänse das Eingehen auch in dem Hasen- und Fasanenbestand eine auffallend hohe Zahl betrug. Sogar zahlreiche Hauskatzen sind erkrankt oder infolge der Verzehrung von vergifteten Nagetieren einge- gangen. Die Wildentenmassen des Naturschutzgebietes haben zu gleicher Zeit andere Regionen aufgesucht, weshalb bei ihnen kein Fall beobachtet werden konnte. Dr. Istvan Sterbetz Ringelgans — Alte Ringelgans ( Branta bernicla) in buntem Federkleid auf dem Ve- encer See. Ist am 28. November 1970 auf der Galler genannten offenen Wasserfläche des IVelencer See zur Strecke gekommen. Der Vogel wurde vom Oberjäger TAMAS FEKETE sofort einem fachkundigen Präparator zugesandt. Das ausgestopfte Examplar kommt bald in die Sammlung des Ornithologischen Institutes. Imre Szabò 235 Weisswangengans in Sarszentagota. — Am 22. Februar 1971 haben wir mit GYÖRGY KALLAY in einer sich auf die Getreidesaat niederlassenden Gansschar eine Weisswangen- gans ( Branta leucopsis) beobachtet. Die von uns etwa 40 — 50 m entfernte Schar konnte nur einige Minuten lang mit dem Feldstecher fixiert werden, denn die sich zur Fütterung vorbereitende Gansschar erhob sich infolge einer plötzlichen störenden Einwir kung in die Luft und flog in Keilform geordnet, in Richtung des Velenceer Sees fort. Imre Szabo Samtente an der Donau und auf dem Csaj-See. — Am 28. Dezember 1970 haben wir vor Gemenc mit meinem Förstnerfreund TIBOR JASZNOVICS eine Samtente (Melanitta fusca) beobachtet. Der Vogel hielt sich unter etwa 400 Stockenten ( Anas platyrhynchos L.) auf und liess nach dem Aufflug dieser unseren Kahn 10 m an sich heran. Am 14. No- vember 1971 habe ich in der Gemarkung von Tömörkeny auf dem Csaj-See 2 Exemplare beobachtet, wie sie tief über den 6. See geflogen sind. Attila Bankovics Angaben zur Ernährung des Kaiseradlers. — 1971 — 72 führte ich im Nördlichen Mittel- gebirge bei bezogenen Horsten von Kaiseradlern Beobachtungen durch. Die genauere Stelle der Nester gebe ich aus Naturschutzgründen nicht an. Meine Ernährungsbeobach- tungen mit starken optischen Geräten beschränkten sich bei zwei Horsten auf die genaue Bestimmung der von den alten Vögeln für die Jungvögel gelieferten Beutetiere. Die Beobachtungen dauerten vom eintägigen bis zum sechstägigen Alter der Jungvögel, nach dieser Zeit verliessen sie den Horst. Die Beobachtungstage und die erbeuteten Tiere waren zusammenfassend die folgenden. 9. V. 2 Hamster (Cricetus cricetus), 16. V. 1 Dr (Lepus europaeus), 22. V. 1 Hamster (Cricetus cricetus, 1 Hase (Lepus europaeus), 1 Fasan (Phasianus colchicus), 6. VI. 5 Hamster (Cricetus cricetus), 27. VI. 1 Fasan (Pha- sianus colchicus), 7. VII. 1 Feldhase (Lepus europaeus). Während der Beobachtungen haben die Vögel mehrere Male frisches Grünlaub in die Horste gelegt, das ständig vom Weibchen zugetragen wurde. An der Beutenlieferung nahm sowohl das Männchen, wie auch das Weibchen teil, jedoch wurde nur das Weibchen beim Füttern gesehen. Das Männchen hat stets eine kurze Zeit nach der Hinbeförderung der Beute den Horst ver- lassen, während das Weibchen auch über die Fütterungszeit hinaus vor allem, in den ersten 3—4 Wochen der Jungvögel mehrere Stunden beim Horst verbracht hat. Zu dieser Zeit hat das Weibchen die Beute zerstückelt und damit die Jungvögel gefüttert, während die Jungen später allmächlich auf das selbständige Füttern übergegangen sind. Noch eine Angabe ist erwähnenswert. Laut meiner bei einem dritten Horst vorgenommenen Beobachtung ging das Brüten bis Mai in Ordnung vor sich. Das Weibchen ist zu diesem Zeitpunkt eingegangen. Obwohl das Männchen früher das Weibchen im Brüten abgelöst hat, konnte es nach der unerwarteten Wende die drei Eier nicht ausbrüten, sondern hielt sich wochenlang in der Umgebung des Horstes auf. Die Eier waren selbst noch im Juli im Nest und die sich entwickelnden Gase haben das Ei zerberstet. Laszlo Beesy Schmutzgeier im Komitat Bekes. — In der zweiten Woche des Monats Mai 1972 hat der Wildhüter ZSIGMOND DARVAS einen verletzten Schmutzgeier (Neophron percnopterus) mit alter Befiederung in der Gemarkung der Ortschaft Devavänya gefunden. Den Vogel hat die Jagdgesellschaft von Dévavanya der Sammlung des Ornithologischen Institutes zukommen lassen. Dr. Istvan Sterbetz Brutangaben eines Schlangenadlers. — Am 2. Juni 1968 traf ich einen auf seinen Eiern brütenden Schlangenadler im Börzsöny-Gebirge an. Den Vogel habe ich ganz bis zum Ausflug beobachtet. Am 17. Mai 1970 lenkte MIKLÓS JANISCH meine Aufmerksamkeit auf einen Schlangenadler, der auf einem anderen Punkte des Börzsöny-Gebirges gelebt hat. Obwohl wir in der Umgebung 3 Horste gefunden haben, ging das Brüten hier noch in einem uns nicht bekannten Horst vor sich. Am 14. Juni fand MIKLÓS JANISCH im Duna- zug-Gebirge ihren bewohnten Horst mit einem anderthalbwöchigen Jungvogel. Am 21. Juni haben wir gemeinsam das Biotop aufgesucht und von da an das Leben und das Auf- ziehen der Jungen bei den Vögeln verfolgt. Am 1. Mai 1971 brütete auf dem von MIKLÖS JANISCH im Bor zsöny-Gebirge entdeckten Ei ein Schlangenadler. Am 30. April 1972 begingen wir wiederum das Dunazug-Gebirge, wo wir einen brütenden Schlangenadler beobachtet haben. Die genauere Brutstätte teilen wir aus Gründen des Naturschutzes nicht mit. Miklos Janisch und Laszlo Bécsy 236 Beobachtungen über die Anpassungsfähigkeit des Würgfalken. Seit fünf Jahren verfolge ich aufmerksam die Gestaltung des Schicksals eines Würgfalkenpaares (Falco cherrug) im Pilisgebirge. Das Brutgebiet ist ein 100 — 120 jähriger, steiler Buchenhang nordöst- licher Position, der auf landwirtschaftliche Gebiete blickt. Die Brut des Paares ging fast in jedem Jahre infolge menschlichen Eingriffes zugrunde, trotzdem hielt das Paar an seinem gewohnten Gebiete fest. 1971 brachten wir mit LAszLö BÉCSY an den Baum einen zum Schutz des Horstes erreichteten Schirm an, der die Annäherung des Horstes von unten unmöglich gemacht hat. Die vier Jungvögel wurden in diesem Jahr auch glücklich auf- gezogen. 1972 wählte das Paar trotz all dem zum Brüten, das infolge der Entfernung der Eier nicht gelungen ist, einen neuen Baum. 1973 wurde der Wald gelichtet, jedoch befand sich das Paar trotzdem am 15. März schon auf der Balzflug und schien sich an seinem Revier festzuhalten. Nach dem Bericht der Arbeiter hielten sie sich auch bei Tag ständig in der Umgebung auf. Am 30. März sass das Weibchen in ihrem Horst auf dem am Rande des gelichteten Teiles stehenden Baum, 50 m von dem früheren beschirmten Baum ent- fernt. Die Produktion war vom 24. März an auf dem Gelände stillgelegt. Auch am 6— 7. April konnte ich sie in ihrem Horst beobachten, indessen 60 m davon die Motorsäge ar- beitete und an dem Baum in etwa 40 m Entfernung Kettentraktoren vorbeigefahren sind. Laut den Arbeitern blieb das Weibchen auch dann auf den Eiern sitzen, als 20— 30 m von ihr Bäume gefällt worden sind. Géza Szentendrey Angaben über Wanderfalken und Haselhühner aus dem Sätorgebirge. — Die Zahl der Wanderfalken (Falco peregrinus Tunst) hat bis auf unsere Tage überall im Lande bedeu- tend abgenommen. Im Sätorgebirge konnte ich selbst diesen Vogel nur sehr selten zur Sicht bekommen. Meine Beobachtungsdaten sind die folgenden: am 4. August 1967 konnte ich über Peng6ké ein Männchen, am 28. April 1968 in "Kovác svágás ein “Paar, am 1. Mai 1969 über dem Tolvajkö bei Pusztafalu zwei streitende Männchen beobachten. Hasel- hühner konnte ich im Laufe der letzteren Jahre in den folgenden Fällen beobachten: am 29. April 1967 unterhalb Istvankut ein Exemplar, am 27. Juni sah ich ebenfalls in der Nähe von Istvänküt eine aus 7 Mitgliedern bestehende Familie, die Jungen waren schon flügge. Am 15. Juli 1968 habe chi in der Nähe von Makkoshotyka die Vögel ebenfalls in ‘einer Gruppe, die aus einem alten Individuum und 6 entw ickelten Jungen bestand, be- obachtet. Am selben Tag konnte ich südlich von Sátoraljaújhely in der Nähe des Berges Nagy Nyugodö einen alten Vogel und mit ihm 3 Jungen registrieren. Zuletzt sah ich am 1. Mai 1969 an der Südseite des Berges Nagymilic einen alten Vogel. Istvan Fintha Rötelfalke bei Velence. — Am 14. August 1972 wurde in der Gemarkung der Ortschaft Velence ein junger, bunt befiederter Rötelfalke ( Falco naumanni) mit weissen Krallen geschossen. Der Vogel gelangte in die Sammlung des Ornithologischen Institutes. Imre Szabö Dreizehnmöwe auf der Puszta Hortobágy. — Am 18. November 1970 brachte man, zwecks Präparierung eine „Möwe“, die am selben Tag auf der Puszta Hortobágy geschos- sen wurde, auf den Zoologischen Lehrstuhl der Universität für Agrarw issenschaften. Das Exemplar — wie es sich bald herausgestellt hat — eine junge Dreizehnmöwe (Rissa tridactyla) im W Que :rgefieder war in gutem Zustand. Ihre Masse sind die folgenden: Länge 428 mm; Flügel: r. 313 mm, 1. 316 mm; Schwanz: 122 mm; Lauf: r. und 1. 33 mm; Schnabel 33 mm; Gewicht: 290 g. Istvan Fintha Beobachtung einer Schnee-Eule in der Gemarkung von Székesfehérvar. — Am 13. Dezem- ber 1972 wurde ich von JÓZSEF VENDÉG benachrichtigt, dass er in der Landschaft Sárrét eine Schnee-Eule (Nyctea scandiaca) beobachtet hat. Laut seines Berichtes flog der Vogel von einem Maisstrohhaufen auf. An der Stelle des Auffluges fand er Goldammerreste vor. Am anderen Tage, am 14. gelang es auch mir anlässlich der am See Sös-tö durchgeführten Beobachtungen “diese in Ungar n selten vorkommende Eulenart zu erblicken. Der Vogel ruhte auf einer Bodenerhöhung, einige Minuten lang konnte ich ihn aus etwa 40 — 50 m Entfernung mit dem Feldstecher beobachten, dann flog er in langsamem Gleitflug in Richtung der Landschaft Sárrét w eg. Imre Szabo 237 Auf dem Baum singende Haubenlerche. — Es gibt einige Vogelarten, die das Setzen auf Baumäste wegen ihrer Lebensweise und Beinstruktur regelmässig vermeiden. In einzelnen Millen können sie jedoch eine Ausnahme bilden, wie die von mir beobachtete Hauben- lerche, (Galerida cristata) die ich im Juli 1964 in einem Obstgarten in der Gegend von Csenger am Fluss Szamos gesehen haben. Dieses Exemplar sang laut auf einem dünneren grünen Astchen eines hohen Apfelbaumes, auf dem sich der Vogel längere Zeit aufhielt. István Fintha Daten zum Nisten des Kolkraben. In den Jahren 1971 — 1972 überzeugte ich mich selbst oder erhielt zuverlässige mündliche Mitteilung von den folgenden Kolkrabennisten. 23. III. 1971. Karstgebiet von Nord- Borsod. Bebrütete Eier. Am 25. Ill. im Bükkgebirge. Bebrütete Hier. 23. IV. Pilisgebirge. Jungvögel. 24. IV, Börzsönygebirge. Jungvögel (mit PAL MÖDLINGER). 8. IV. Mohács. Jungvögel (mündliche Mitteilung von J. GEMEST). 17. III. 1972. Pilisgebirge. Bebrütete Eier (mit EGON ScHMIpT), 25. Ill. Zempléner Ge- birge. Bier (Mündliche Mitteilung von L. S6rEGI). 12. IV. Gerecsegebirge. Jungvögel (Mündliche Mitteilung von Dr. Zs. Szıny). 12. IX. Börzsönygebirge. Sichere Anzeichen des Nistens, Genauere Stellen der Nester teile ich aus Naturschutzgründen nicht mit. Laszlo Bécsy Angaben über Kolkraben aus dem Sätorgebirge. In einzelnen Gegenden des Sâtor- gebirges nahm in den letzteren Jahren die Zahl der Kolkraben (Corvus corda L.) in erfreu- licher Weise zu. In den Jahren 1965 — 69 beging ich mehreremal das Gelände und begegnete ihnen des öfteren. Am 17. Oktober 1965 beobachtete ich in den Bergen von Sátoraljaújhely zwei Exemplare, am 7. Februar 1966 über der Stadt ein Exemplar, am 3., 4., 5. und 6. Juli 1966 bekam ich in der Burg von Füzér täglich 4-6 Exemplare zu Gesicht. Am 30. April 1967 über der Wiese der Kékviz-Quelle am Fuss des Berges Nagymilic zwei, sodann wiederum zwei; am 30. September 1967 beobachtete ich zur Mittagszeit 12, über Füzer 4 Raben. Am 4. Februar 1968 kreisten über der Burg von Füzer 2; am 24. März über Istvánkút ebenfalls 2; am 31. März 1968 im Tal des Komlöska- Baches ein und am 4. Mai 1968 flog ein Paar über dem Sätorberg von Sátoraljaújhely. Schliesslich am 1, Mai 1969 beobachtete ich von dem bei Pusztafalu liegenden Berg Tolvajkö einen Raben, der ein Fleischstück im Schnabel haltend im Walde verschwand. István Fintha Angaben über Tannenhäher. — Die neuzeitlichen einheimischen Bewegungen des Tannenhähers (Nucifraga caryocatactes) wurden von Zeit zu Zeit auf den Spalten der Zeitschrift Aquila bearbeitet (DORNING, 1954; Keve, 1957). Schon DORNING hat darauf hingewiesen, dass der Tannenhäher aus Ungarn vor allem ein Oktobervogel ist und dies wird auch von neueren Angaben belegt. Im weiteren geben wir folgende Vorkommen bekannt. 1968/1969 26 — 31. VIII Väcrätöt 8-10 Ex. beob. (M. Eöry) I. X. Monor l Ex. geschossen (M. E6RY) 5. X. Mätraszentimre l Ex. beob. (M. Eöry) 20. X. Katymär, Ohegy | Ex. geschossen (Dr. J. RÉKASI) X. Süttö, Bikalpuszta | Ex. geschossen (DR. A. SAGHY) Ende IL. Baesbokod l Ex. geschossen (Dr. J. REKÄST) 1969/1970 19. IX. Bp. Angyalföld l Ex. beob. (DR. J. PATKAI) 24. IX. Zwischen Ajka und Urkut I Ex beob. (Dr. J. REKASI) 1970/1971 „Anfang Winter” Köszeg | Kx. geschossen (I. BECHTOLD) 1971/1972 I. X. Mosonmagyaróvár, Hanság I Ex. geschossen (L. SZVEZSENYI) 5. X. Pannonhalma I Ex. geschossen (J. CSABA) 10. X. Bükk, Nagymező 5 Ex. beob. (L. V. SZABÖ) 17. X. Zwischen Tahi und Visegräd I Ex. beob. (E. SOMFALVI) 22. X. Börzsöny, Magas-Tax 1 Ex. geschossen (T. BRELLOS) 24-31. X. Nagykovácsi 1-2 Ex. beob. (P. Beck und J. DANDL) 27. X. Debrecen, Nagyerdő 1 Ex. geschossen (I. PRÉM) 28. X. Szombathely 5 Ex. beob. (S. Csıkos) 4-5. XI. Dobogö-kö 8-10 Ex. beob. (G. SZENTENDREY) erste Hälfte XI. Dusnok, Lenes 1 Ex. gesch. (K. Arva und J. Kuarr) 17. XI. Leänyfalu 4-5 Ex. beob. (G. SZENTENDREY) 20. XI. Szombathely, Sorokmajor 4 Ex. beob. (A. BENDE) 27. XI. Szombathely, Kelemenmajor 3 Ex. beob. (A. BENDE) 27. XI. Szombathely, Ujperinte 2 Ex. beob. (A. BENDE) 27. XI. Szombathely, Olad l Ex. beob. (A. BENDE) 28. XI. Fegyvernek l Ex. geschossen (Gy. LELOVICH) 3. XII. Bäcsbokod 3 Ex. beob. (Dr. J. RÉKASI) 25. XII. Salgótarján, Salgó 1 Ex. beob. (Cs. MOSKAT) Im Zusammenhang mit den Daten können wir die folgenden ökologischen bzw. sys- tematischen Feststellungen machen: die auf der Nagymezö von Bükk beobachteten 5 Exemplare haben Haselnuss gefressen (L. V. SZABÓ) ; im Nagyerdő zu Debrecen wurde der Tannenhäher auf einem ausgeweideten Rehkadaver sitzend geschossen (I. PREM); die beobachteten Vögel, wie dies bei dieser Art schon gewohnt ist, haben sich überall in der Nähe der Menschen, in Gärten, Parken sehr vertraulich bewegt. Bei den im Winter 1971/72 geschossenen Exemplaren war eine systematische Untersuchung bei 3 Exempla- ren möglich (Pannonhalma 5. X; Debrecen, Nagyerd6, 27. X.; Fegyvernek, 28. XI.). Alle drei Exemplare haben sich als Nucifraga caryocatactes macrorhynchos erweisen, Dr. Andras Keve und Egon Schmidt Brüten einer Kohlmeise in einem verlassenen Eichelhähernest. — Am 8. Juni 1972 habe ich zwischen Salgótarján und Zagyvaröna in einem mittelalterlichen Kieferwald das Nest eines Eichelhähers (Garrulus glanarius) aus dem vorigen Jahr in etwa 4,5 m-Ilöhe, am oberen Teil mit einigen Daunenfedern entdeckt. Hinaufkletternd sah ich, dass die Nist- höhle reich mit Moos und Haaren ausgefüttert war und 9 Kohlmeiseneier (Parus maior ) darin lagen. Es ist interessant, dass ein solcher Höhlenbrüter, wie die Kohlmeise ihr Nest völlig offen baute, da nicht einmal ein Ast über das Nest gereicht hat. In der Umgebung habe ich keine Nisthöhle, die sich zum Nisten geeignet hätte, gefunden, also war dieses Meisenpaar gezwungen sich den Möglichkeiten anzupassen. Als Interessantes soll er- wähnt werden, dass nach der Aussage von Waldarbeitern aus Cered und Pogony, sie unter ähnlichen Umständen einige Male Hohltauben (Columba oenas) im alten Nest einer Elster (Pica pica) gefunden haben. Dies bedarf jedoch noch eines Beweises. Csaba Moskat Brüten einer Tannenmeise in einer Nesthöhle eines Parkes. — Die Tannenmeise (Parus ater L.) ist, wie darüber zahlreiche Becbachtungen zeugen (GYORY — GARDONYI, 1959; ZADOR, 1959; Gy6ry, 1960) ein in den mit Laub- und Nadelwäldern bedeckten Soproner Gebirge häufig nistender Vogel. Ihr Nisten wurde sogar schon im Städtischen Park, in der Spalte einer aus Stein gebauten Stützmauer (PATKAI, 1962) beobachtet. Im selben Park, im Botanischen Garten der Universität für Forstwesen und Holzindustrie haben wir im Jahre 1970 ihr Nisten in einer Baumhöhle beobachtet. Im langen Winter von 1969/ 70 flogen oft die Tannenmeisen auf die in die Fenster der Gebäude im Botanischen Garten ausgesetzten und mit Sonnenblumenkörnern gefüllten Futterkasten. Sie besuchten nach der Kohlmeise in einer die Menge der Mönch- und Blaumeisen weit übersteigenden Zahl die Futterstellen. Von den in den Garten aus gesetzten etwa 40 Nisthöhlen nisteten die Meisen in einer Asbestzementnisthöhle von B-Typ, das in einer Nadelholzgruppe auf einer Schwarzföhre in 2,5 m Höhe angebracht worden ist. Im Zuge der regelmässigen Durch- forschung der Nester wurden über das Nisten die folgenden Aufzeichnungen gefertigt: 25. April 1970. Meisennest, 2 Eier; 11. Mai 8 Tannenmeisenjungen, Eier; 14. Mai 8 be- fiederte Tannenmeisenjungen, photographiert; 17. Mai die Jungen sind flügge geworden ; 18. Mai, die Nisthöhle ist leer, die Jungen sind ausgeflogen. Dr. Zoltan Igmandy Der Neuntöter, als Nesträuber der Nachtigall. — Am 14. Juni 1970 waren wir mit Dr. BELA MÉSZÁROS Zeugen einer selten wahrnehmbaren ornithologischen Szene. 7 km öst- 239 lich von Debrecen hörten wir in einem mit hohem Hagedorn (Crategus) bewachsenen schüt- teren Akazienwald (Robinia) die ununterbrochenen Schreckstimmen eines kleinen Nach- tigallpaares (Luscinia megarhynchos). Die Vögel flogen mit ihrem Schnabel voller Nah- rung von einem Baum bzw. Busch zu dem anderen und liessen ihre typischen „fi“- und „tscher-r-r-rr“-Laute hören, das Männchen hat auf dem Höhepunkt der Nervosität sogar auch geschlagen. Ihr Verhalten war, wie im allgemeinen das der Nachtigallen, irreführend. Ihr Verhalten war, wie im allgemeinen das der Nachtigallen, irreführend. Die Vögel lie- ssen sich hie und dort auch öftersauf den Boden nieder und machten den Eindruck, dass sie die schon ausgeflogenen Jungen füttern. Deshalb hörten wir beinahe mit dem Suchen des Nestes auf, als wir auf dem Aste eines am Rande der Baum- und Buschgruppe stehen- den Akazienbaumes plötzlich ein auf einen Dorn aufgestochenen kopflosen Jungvogel er- blickt haben, der noch ganz körperwarm war. 1,5 m davon entfernt fanden wir bei dem Stumpfe a etwa 10 jährigen Akazie auch das mit Gras gut bedeckte Nest der Nachtigall mit 5 St. 5 — 6 tägigen Jungen, die den auf dem Aste hängenden gleich waren. Am Kopf und ne ihres Rückgrates waren sie mit Daunen bewachsen, ihr Gefieder war noch im Kiel, die Augen hatten sie schon offen, jedoch erreichte ihre Augenspalte noch nicht die endgültige Grösse. Ihre Reflexe sich zu verstecken und erschrecken fehlten völlig und sie liessen sich ohne jede Reaktion in die Hand nehmen. Wir waren auf das weitere Schicksal des aufgestochenen Jungvogels neugierig. Deshalb zogen wir uns in den etwa 15 m gele- genen Eichenwald zurück, um die weiteren Geschehnisse zu beobachten. In einer halben Stunde erschien in unserer Nähe ein männlicher Neuntöter ( Lanius collurio), beobachtete uns 5 — 10 Minuten lang, flog dann ungestört auf den Ast, auf welchem sich der aufgesto- chene Jungvogel befand und begann seine Beute zu ver zehren, indem er grosse Stücke von dieser abriss, so dass er denn Hals in drei Bissen verschlang. Inzwischen fiel der Vogelrest fast zu Boden, jedoch erfasste ihn der Räuber geschickt in der Luft und stach ihn mit einer einzigen genau ausgeführten Bewegung bei der Achselhöhle auf einen Dorn auf. Der Schna- bel des Neuntöters dürfte sehr stark und scharf gewesen sein, denn er trennte den Hals samt den Wirbeln mit einem einzigen Biss vom Körper. Während der Räuber fr ass, schlu- gen die beiden Nachtigalleltern einen grossen Lärm, jedoch waren sie zum Schutze des Nestes nich fähig, im Gegenteil, sie zogen sich in ihren Angst aus der Nähe des Neuntöters zurück. Das Nachtigallweibchen war sehr nervös. Auch nach dem Entfernen des Räubers liess es bei jeder Fütterung in der unmittelbaren Nähe des Nestes laute Schreckstimmen hören, wodurch es aber wahrscheinlich den Platz des Nestes verriet. Mag sein, dass die Ursache dieser Lautäusserungen damit zu erklären ist, dass der Ast, auf dem der Jungvo- gel hing den Eltern zugleich auch zum Annähern des Nestes diente, von wo sie sich schon auf den Boden niederliessen. Der Neuntöter hat sich etwa eine halbe Stunde später von neuem gemeldet und stürzte damit den Lebensrhythmus der Nachtigallen um. Zuerst ver- suchten wir den Räuber zu v erscheuchen, jedoch mit wenig Hoffnung. Deshalb verbar- gen wir später die Beute. Nach kurzer Zeit erschien auch das W eibchen des Neuntöters und suchte auf dem bestimmten Ast die Beute. Die mit der Fütter ung im Schnabel dort sitzenden Nachtigallen wurden einfach zur Seite gestossen. Interessanterweise haben sie den verschwundenen Jungvogel nicht auf der Erde, sondern auf einem 30 —40 cm langen Abschnitt des Astes gesucht. Die psychologischen Reaktionen der Neuntöter sind ziemlich stereotyp, worüber wir uns am selben Tag noch einmal überzeugen konnten. Später haben wir nämlich etwa 5-6 m vom Nachtigallennest entfernt, also im Revier der Nachtigall auch das Nest der Neuntöter gefunden. Dieses Nest wurde zwischen dem Landstrasseı ngraben und dem Akazienwald, an einer mit hohem Gras bewachsenen Stelle, unter einem Weidenbusch erbaut. Das Weibchen sass auf dem Neste, in dem aber noch keine Eier lagen. Wir haben das Nest, damit die Nachtigalljungen den Neuntötern nicht zum Opfer fallen, entfernt. Die Änder ung hat zuerst das Weibchen wahrgenommen, als es zurückkehren wollte. Es kroch auf dem zum Nest führenden gewohnten Weg einige Male auf und ab, hielt Umschau und als es sich überzeugte, dass das Nest verschwunden war, flog es zu dem auf der hohen Pappel sitzenden Männchen zurück. Dort sassen sie eine lange Zeit hindurch ganz ruhig. Dem Anschein nach kam es zwischen ihnen zu keinem Informationsaustausch, jedoc th kehrten sie zum einstigen Nest nicht mehr zurück und liessen auch die Nac shtigalle »n unbehelligt, obwohl sie sich bis Abend in deren Revier auf- hielten. Wir waren auf dem Ort des Geschehnisses 8 Stunden lang und entfernten uns erst dann, als wir uns überzeugt hatten, dass die Neuntöter für das Gelege der Nachtigal- len keine Gefahr mehr bedeuten. Zwei Tage später, am 16. Juni haben wir die Nachtigallen noch einmal besucht. Alle fünf Jungvögel waren am Leben und entwickelten sich schön. Dem Anschein nach fallen die kleinen Vögel dann dem Neuntöter zum Opfer, falls das Nest im gemeinsamen Revier liegt. 1967 begegne te ich im Botanischen Garten von Deb- recen einen ähnlichen Fall, als ein Neuntöter mit Ausnahme eines Jungen das Gelege einer 240 Nachtigall nacheinander verschleppt hat. Es ist nicht ausgeschlossen, dass sich einzelne Vögel auf diese Art der Nahrungsbeschaffung spezialisieren. Das hier beobachtete Neun- töterpaar machte während 7 Stunden kein einziges Mal auf Insekten Jagd, obwohl Gras- hüpfer, Heuschrecken und Libellen, die die Lieblingsspeisen dieser Art bilden, massen- haft in der Gegend herumflogen. Bozsko Szvetlana Rosenstar-Beobachtungen. — Am 3. VII. 1966 habe ich in der Gemarkung von Petöfi- szallas bei dem Peteri-See auf den Akazienbäumen des einen Gehöftes in den warmen Früh- nachmittagsstunden eine Schar von Rosenstaren [Pastor roseus (L.)] wahrgenommen, die ebenso zwitscherten, wie alle Stare. Die Vögel (10 St.) hielten sich am anderen Tage auf den um das benachbarte, mit Schilf gedeckte, unbewohnte Gehöft stehenden Obstbäumen auf, sie wurden anderswo gebrütet. Laut der Bewohner des Gehöftes waren sie im ganzen Monat dort. Ihr Nesten ist unwahrscheinlich. Am VI. 1972 sah ich bei Tapé, als eine Schar mit 20 Vögeln über der Theiss schnell gerade in Richtung Südwest-Nordost geflogen ist. Am 27. V. 1972 herum beobachtete mein Freund ERNŐ Kovács in Okäny 3-4 Rosen- stare, die sich in seinem Hof auf den Maulbeerbaum niedergelassen haben. Attila Bankovics Ornithologische Angaben aus dem Komitat Vas. — Seidenreiher (Egretta garzetta). In den Bach Vörös-patak bei Csákánydoroszló liess man eine grössere Menge Düngejauche ab, von dem die Fische betäubt wurden und massenweise die Stelle der Vergiftung zu verlassen suchten. Die Möglichkeit der leichten Nahrungsbeschaffung hat hier ein Exem- plar festgehalten, das aus dem Gerinne vom 6. bis 18. IX. 1968 gefischt hat. Wahrschein- lich dasselbe Exemplar sichtete auch MIKLÓS SZINETÁR am 14. III. 1969 auf dem Ab- schnitt des Räbaflusses bei Magyarszecs6d. — Schwarzstorch (Ciconia nigra). Während den vergangenen einigen Jahren kam er im Gebiete des Komitats Vas stets häufiger vor. So erschienen in Döröske im Monat Juli 1964 ein, — in Boba am 11. IX. 1966 ein, — in Kör- mend am 10. VI. 1968 und am 15. VIII. 1969 je ein, — in Csákánydoroszló am 30. VII. 1968 und Ende VII. 1969 je ein Exemplar, — in Vasvär zu Beginn des Monats VIII. 1969 sieben Exemplare. Jedoch auch die Zahl der brütenden Paare hat zugenommen. Ausser- dem, dass der Seidenreiher seit 1966 in Egyhäzashollös (GERGYE) und seit 1968 in Köszeg (BECHTOLD) regelmässig brütet, stehen uns auch weitere Nistangaben zur Verfügung: in Vasszentmihäly brütete er in den Jahren 1968 und 1969, — in Käld seit 1966 und dieses letztere Paar hat in den letzten zwei Jahren (1968 — 1969) je 3 Jungvögel ausgelassen. — Löffler (Platalea leucorodia). Im Sommer 1969 hat der Oberagronom FERENC ERDÖHELYI auf dem See von Usempeszkopäcs drei Exemplare beobachtet. — Kranich (Grus grus). Direktor LÁSZLÓ OHM hat über den Feldern von Szombathely anfangs Oktober 1966 vier kreischend durehziehende Exemplare gesehen. — Waldschnepfe (Scolopax rusticola). 1969 nisteten zwei Paare in der Gemarkung von Gasztony, auf einem etwa 40 Katastral- joch grossen, einst landwirtschaftlich nutzbar gemachten Gebiete, das später eine längere Zeit lang brach gelegen hat, so dass die aus dem nahen Walde vom Winde dorthin ver- wehten Körner der Schwarzföhren aufgehen konnten und die Bäume sind zur Zeit 10 — 15 jährig. An der Oberfläche des etwas feuchten, gelben Lehmbodens gibt es unter den Na- delbäumen kleinere Lichtungen mit Solidago-Kolonien. Am 12. April bebrütete unter einem jungen Nadelbaum eine Waldschnepfe 4 Eier. Von diesen wurden am näschsten Tage zwei von einem unbekannten Tier zerbrochen, die übrigen vom Weibchen verlas- sen. Von dieser Stelle kaum 100 m entfernt nistete auch ein anderes Paar, das am 18. April ebenfalls 4, bereits stark bebrütete Eier hatte, aus welchen kurze Zeit nachher die Jungvögel glücklich hervorgeschlüpft sind. Laut der Beobachtung von Lagos VöRös hat im Gelände des zur Ortschaft Kam (Komitat Vas) gehörenden Jeli-Arboretums um 1930 herum in dem mit Wacholdern gemischten Birkenwäldchen die Waldschnepfe 4 Jungen erzogen. — Sturmmöwe (Larus canus). Am 17. XII. 1968 zeigte sich ein Exemplar in Csákánydoroszló beim Bach Vörös-patak. — Mauersegler ( Apus apus). Am 25. V. 1965 umflogen 2 Exemplare die Kirche von Szentgotthärd; wahrscheinlich haben sie dort ge- brütet. Nach Wiederherstellung der Burg von Körmend zogen die dort nistenden Vögel in das Gebäude der Eisenbahnstation, wo sie in den Jahren 1968 und 1969 erfolgreich ge- brütet haben. — Rabenkrähe (Corvus corone) wurde am 7. IX. 1969 in Csákánydoroszló beobachtet, wo sich am 18. IX. 1965 und am 12. V. 1968 in der Gesellschaft einiger Ne- belkrähen (Corvus cornix) auch je ein Bastard gezeigt hat. Im Frühjahr 1969 wurde in der Gemarkung von Körmend bei der Krähenvertilgung aus einem Neste auch ein brütender Bastard geschossen. Saatkrähe — (Corvus frugilegus), als neuester, im inneren Gebiet der Stadt Szombathely nistender Vogel. Die ersten brüteten im Jahre 1965 auf dem Hofe der 16 AQUILA 1971/1972 241 Landwirtschaftlichen Fachschule und seitdem nimmt die Zahl der dort nistenden von Jahr zu Jahr zu, so dass ihre Zahl 1969 schon 28 Paare betrug. Im Jahre 1966 brüteten einige Paare auf den hohen Bäumen des Markusovszky-Spitals. 1967 haben sie schon im Pelikan-Park (16 Nester), auf dem Hofe der Geburtsklinik (2 Nester), im Gebiete des Ar- boretums (2 Nester) gebrütet. Im Jahre 1968 verbreiteten sie sich noch weiter und bauten einige Nester auf dem Hofe des Kinderspitals — und 1969 schlugen sie sogar auf dem Pla- tanenbaum neben dem neugebauten Isis-Hotel ihr Heim auf und brüteten in 4 Nestern. Diese Krähen stört der Strassenlärm nicht und sie nisten auch auf den verkehrsreichsten Stellen, wenn sie dort einen entsprechend hohen Baum finden. — Beutelmeise (Remiz pendulinus). Brütet in Csäkänydoroszlö unregelmässig. Am 5. IV. 1965 bauten sie auf den sich über den Bach Vörös-patak beugenden Weidenbaum ihr Nest, das dann am 23. vom ausserordentlich hohen Wasserstand vernichtet wurde. Am 12. V. 1968 nisteten sie im Weidenwald des Räbaflusses. — Wespenbussard (Pernis apivorus). MIKLÖS SZINETAR fand ihn 1969 nistend im Tilalmas- Wald bei Körmend vor. József Csaba Angaben zur Vogelwelt der zerfallenen Gehöfte in der Umgebung von Bäcsalmäs. — In der Batschka ziehen die Bewohner in letzterer Zeit von sehr vielen Gehöften in die Dörfer. Die verlassenen, abgerissenen bzw. zerfallenen Bauten der Gehöfte locken die wilden Vö- gel in grossen Massen an. Ich will über die zwei Jahre hindurch vorgenommenen ornitho- logischen Beobachtungen eines solchen ca. 2 km nordwestlich von Bäcsalmäs liegenden Gehöftes berichten. Im Jahre 1968 standen noch die hohen Lehmmauern des Gehöftes auf- recht, 1969 waren nur mehr Mauer- und Dachziegelreste zu sehen. Im einstigen Hof können neben verwildeten Obstbäumen Hollunder-, Akazien- und Amorpha fruticosa-Sträucher gefunden werden. An der Stelle des einstigen Düngerhaufens haben sich besonders die die Sonne bevorzugenden Unkräuter: Urtica dioica, Lanium purpureum usw. Vermehrungsbiologische Beobachtungen: im Jahre 1968 haben 6, 1969 schon 11 Vogel- arten genistet. In der Bodenschicht 4, in der Strauchschicht 5, in der Laubkronenschicht 2 Arten. In der Bodenschicht nisteten: Perdix perdix, Phasianus colchicus, Alauda arven- sis(?) (in der Nähe des zerfallenen Gehöftes) Motacilla alba. — In der Strauchschicht: Streptopelia purpur, Pica pica, Sylvia atricapilla, Lanius collurio, Passer domesticus. — In der Laubkronenschicht: Oriolus oriolus, Lanius minor. — Auf Akazien nistende: Wild- taube, Elster, Grauwürger, Neuntòter. — Auf Amorpha fruticosa: Mönchsgrasmücke. — In der Höhle eines Maulbeerbaumes: Haussperling. — Auf einem Nussbaum: Pirol. Dr. József Rékas 242 Aquila LXXVIII-LXXiIX. 1971 — 1972 KÖNYVISMERTETES Glutz von Bloztheim, U. N., 1971: Handbuch der Vögel Mitteleuropas Bd. 4., Faleoni- formes (Akademischer Verlages, Frankfurt a. Main, pp. 943, 128 ábra, 3 színes tabla) A munka szerkezetét és beosztását mar az első kötetek recenzionalasa alkalmából is- mertettük. Ez magában hordja a munka érdemeit és hátrányait. is. A munka érdeme, hogy aki a könyvvel rendelkezik, annak ezzel máris egy kis könyvtára van, olyan apró- lékosan tér ki minden részletkérdésre. A ragadozókkal foglalkozó kötet még bővebb lett mint az előzőek, hiszen, mint azt bevezetőjében Glutz is említi, a ragadozók fennmaradása ma a legégetőbb természetvédelmi problémák egyike. A saskeselyű kipusztulásával nem állt meg az európai ragadozók szomorú végzete. Más kérdés azonban, hogy ilyen adattö- megben hogyan találjuk meg felmerült kérdéseinkre a feleletet, hiszen a terjedelem az áttekinthetőség rovására megy. Különösen áll ez a rendkívüli részletességgel tárgyalt viselkedéstani fejezetekre, melyek már túllépik a kézikönyv feladatkörét. A másik veszély az időeltolódás, melyet máris sok évvel túlléptek, mert ilyen részletesség mellett a feldol- gozást nem siethetik el. — A munka részletesen kitér a magyar ragadozóállományra is, tehát alig hiányozhat nagyobb intézményeink könyvtárából. LA Ke A, Clancey, P. A., 1971: A Handlist of the Birds of Southern Mocambique (Instituto de Investigacao Cientifica de Mocambique, Lourenco Marques, pp. 187, 40 színes ábra, 6 fénykép) Mocambigue madártani kutatások szempontjából csaknem „terra incognita” volt még 20 évvel ezelőtt is. Egészségtelen klímája miatt senki sem látogatta szívesen. Mindössze néhány kutató tevékenykedett itt, elsősorban angolok, de MENYHÁRTH és HUSZÁR révén a magyarok is képviseltettek. — CLANCEY könyve nem kézikönyv és nem is határozó- munka, hanem jegyzék, tehát abban csak az egyes fajok, márpedig igen gazdag faunáról van szó, előfordulási pontjait, költési területét és a fontosabb kézrekerüléseket öleli fel. Bevezetőjében azonban rámutat, hogy a FRADE (1953) féle katalógus ma már több simí- tást kíván. Alapul saját 1965 — 1969 közti dél-afrikai madárjegyzékét v eszi a feldolgozas- ban. Ismerteti a terület madártani kutatásának történetét, foglalkozik annak topográfiá- jával, időjárási viszonyaival, növénytakarójával és állatföldrajzi jelentőségével. Megadja Dél-Mocambigue teljes madártani irodalmát is. A képeket maga a szerző festette. A mun- ka követendő példa számunkra, hogy kutatóink által gyűjtött anyagokat, megfigyeléseket, bármilyen jelentékteleneknek is látszanak és bárhol gyűjtötték is azokat, idejében dol- gozzuk fel. KA: Fodor T. Nagy L.—Sterbetz I., 1971: A tüzok (Mezőgazdasági Könyvkiadó V., Budapest, pp. 156) A magyarországi túzokállomány egy 1969-ben végzett felmérés alapján kb. 2300 darab- ra tehető. Bár ez az állomány a múlthoz képest nagyon megfogyott, a túzok teljes elter- jedési területét tekintve a legerősebb populációnak minősül. A szerzők éppen ezért hézag- pótló munkát végeztek, amikor a túzokmonográfiát saját és külföldi adatokra támasz- 16* 243 kodva elkészitették. A bevezetöben részletesen ismertetik azokat a biotöpokat, ahol a tuzok manapsag még elöfordul. A szaporodäsbiolögiai resz tärgyaläsa mellett ismertetik a mesterséges körülmenyek között törtenö keltetést és nevelest is. Gyomortartalom- vizsgálatok alapján mutatják be a túzok természetes táplálékát és elemzik gazdasági jelentőségét. Rendkívül érdekes és tanulságos fejezet foglalkozik a túzokállomány alaku- lásával Európában és ezen belül Magyarországon. A munka végén vázolják a túzok jövő- jét, és ismertetik az idevágó természetvédelmi intézkedéseket. Külön említésre méltó a gazdag irodalmi felsorolás, valamint a viszonylag nagy terjedelmű német nyelvű össze- foglaló, mely a munkát érdeklődő külföldiek részére is hozzáférhetővé teszi. Tekintve, hogy a könyv megjelenését követőleg rövidesen elfogyott, újabb, esetleg bővített kiadása lenne kívánatos. S. E. Sterbetz I., 1972: Vizivad (Mezőgazdasági Könyvkiadó V., Budapest, pp. 204, 58 ábra, 3 térkép, 3 színes tabla) A vizivad fontos gazdasägi tenyezö barmilyen szempontböl is nezzük, mégsem volt a magyar irodalomban eddig önálló munka róla. Ma, amikor a nemzetközi szervezetek, különösképen az IWRB, szorgalmazzák a vízivad fokozott gondozását, ideje volt, hogy összefüggő képet kaphassunk a sokoldalú problémáról. A szerző történeti áttekintést ad arról, hogy a kőkorszaktól napjainkig milyen szerepet töltöttek be a vízimadarak a va- dászatban. Felsorolja a hazánkban élő fajokat, és hivatkozik az 1971. évi kormányren- deletre, mely már csak 10 faj vadászatát engedélyezi a tilalmi időkön kívül. A vízivad fennmaradásának egyik legfontosabb tényezője a tájadottság, dióhéjban ad erről tájékoztatót. Ezek után tér rá az egyes fajokra, megemlítve a hazai és a külföldi ritkaságokat is. A vízivad természetes károsítói közül beszél az időjárási faktorról, a ra- gadozökröl; a mesterséges károsítások között megemlíti a tájátalakítást, a vízszennyezést, a sugárfertőzést, a közlekedési eszközöket, a növényvédő szereket, a háziszárnyasok te- nyésztésének fellendülését, a tojásgyűjtést és az elhibázott vadgazdálkodást. Külön feje- zetet szentel a betegségeknek, a mortalitásnak, az állomány életképességének. Ismerteti azokat a nemzetközi szervezeteket, melyek e problémával foglalkoznak. Külön kiemeli az 1968. évi leningrádi konferencia határozatait, a hazai intézkedések közül a rezervátumo- kat, a mesterséges telepítés módszereit és a vízivad lövésének pótlására újabban létesített mesterséges tenyésztést. Foglalkozik a vadászat történetével, mezőgazdasági szerepével különböző adottságok között. Végül művészettörténeti áttekintést is ad. A probléma, melyet a könyv tárgyal, nagy és sokoldalú. A munkát az adott szűk ke- retek között úgy kellett megírni, hogy elsősorban vadászok és mezőgazdák tanulhassanak belőle. A sok követelmény és a szűk keret megfelelő szerzőt kívánt és ezt STERBETZ-ben meg is találta. | IR, A: Heinzel, H.—Fitter, R.—Parslow, J., 1972: Preys Vogelbuch — Forditotta és ätdolgozta 6. Niethammer és H. E. Wolters (Verlag Paul Parey, Hamburg — Berlin, pp. 324, 2255 szines äbra, 585 szines elterjedesi térkép) Az eredetileg angol nyelven megjelent könyv a számtalan korábbi szabadföldi határozó után is tud újat nyújtani. Nem reked meg Közép-Európa keleti határánál, a dél felé fel- dolgozott terület is tovább terjed, mint a MAKATSCH- vagy a BRUUN —SINGER — KÖNIG- féle munkánál. Színes ábráinak hihetetlen magas száma elképesztő, ábrái, térképei sokkal világosabbak, mint elődeié, az egyes fajokra vonatkozó szöveg összefogottabb. Felvethetjük a kérdést, mit jelent ez a könyv a magyar ornitológusok és madárkedve- lők számára: a magyar madár-fauna sok délkeleti elemet ölel fel. Az utóbbi 40 évben új fajok is érkeztek hozzánk a Balkán felől. Madárismereteinket tehát bővíteni kell azzal, hogy jobban megismerjük az egész Mediterraneum madárvilágát. Ehhez segít hozzá ez a könyve, mely Európán kívül a Közel-Keletet és Eszak-Afrikät is felöleli. Külön köszönet illeti a Parey Kiadót, hogy ilyen jól illusztrált könyvet olcsó kiadásban bocsátott az ol- vasók rendelkezésére. TRS cA 244 Dolgusin, I. A.—Korelov, M. N.—Kuzmina, M. A. Borodihin, I. F., 1972: Pirici Kazahsztana. IV. (Izd. Nauka Kaz. SZSZR, Alma-Ata, pp. 368, 195 ábra, 1 színes tabla) A munka elsö harom kötetet mar ismertettük. A vezet6 szerzö Dolgusin hirtelen haläla következtében 2 év telt el a harmadik kötet megjelenése óta. Szerkezeteben, beosztásában ez a kötet sem tér el az előzőktől. A következő családokat öleli fel: Sylviidae, Regulidae, Paradoxornithidae — érdekes módon az őszapót, barkós és függőcinegét sorolja ide — , Paridae, Sittidae, Certhidae, Prunellidae. A képek nyomása sajnos nem kifogástalan, ami annál is sajnálatosabb, mert sok olyan közép-ázsiai faj fényképét találjuk benne — sejt- hetően jó felvételeket — melyekről idáig felvétel nem készült, pl. Leptopoecile sophiae Sev. stb. A könyvben a kazahsztáni fajok részletes elterjedését és ponttérképeket is ta- lálunk. Ázsia madarainak pontos ismeretéhez a könyv nélkülözhetetlen forräsmunka. Io. A. Gavrilov, E. I. Kovsar, A. F.— Hoeher, S., 1972: Gelege der Vögel Mitteleuropas (Verlag J. Neumann — Neudamm, Melsungen — Berlin — Basel — Wien, pp. 132, 32szinestäbla) Az ajanlast a könyvhöz W. MAKATSCH irta, de a szerzö is kifejti, hogy munkäjänak nem a tojasgyüjtes előmozdítása volt a célja, hanem, hogy segítse azoknak a fiatal kuta- töknak a munkáját, akik a madarak szaporodasbiologiajat kívánják tanulmányozni. A meghatározás első támpontja a környezet, ahol a fészek épült, második a fészek alakja, formája, csak ezután jön a tojás külseje, a fészekalj száma és hogy hogyan helyezkednek el a tojások a fészekben. Fejezetecskék beszélnek arról, hogy az anyamadár befedi-e tojá- sait, hogyan szinezödhetnek el másodlagosan a tojások, mennyi a költési idő és hogyan zajlik az ivadékgondozás. Elég önkényes négyzettel jelöli meg mit ért Közép-Európa alatt, amibe Magyarország nem esik bele. 19 oldalas táblázatban mutatja be aljzat szerint hol milyen faj fészkel, és 10 oldalas táblázaton ad egy általános határozókulcsot. Ezután tárgyalja csak részletesen az egyes fajokat. Reméljük, hogy a könyvecske valóban a szabadtéri megfigyeléseket könnyíti meg és nem csinál kedvet kihágásokra. K. A. Turcek, F. J., 1972: Bird as biological indicators (Questiones geobiologicae, 10., Bratislava, Slov. Akad. Vied. pp. 65) Turcek könyvének előkészületeiről már tudtunk, és vártuk is mint a legkorszerűbb környezetvédelmi probléma összefoglalóját. Szerző munkáját, saját kutatásai és az iro- dalom alapján, nyolc fejezetre osztja: a madarak mint időjárási, talajminösegi, víztiszta- sági (halászati), tájvédelmi, erdőállományi előrejelzők, de jelezhetik a madarak más élő- lények jelenlétét vagy hiányát is, továbbá a növényvédő szerek és radioaktív anyagok jelenlétét is. A nyolc téma tárgyalása után megadja a vonatkozó irodalmat is. Záró feje- zete még felvet néhány problémát, melyekben csak a jövőben várható a madarak előrejelző szerepe és rámutat arra, hogy ilyenekre a továbbiakban is számíthatunk. Turcek munkája minden zoológus számára hasznos lehet. Szövege angol, rövid szlovák összefoglalóval. AE März, R., 1968: Der Rauhfusskauz (Die Neue Brehm Bücherei, Nr. 394, pp. 48) A szerző neve baglyokkal foglalkozó munkái kapcsán, elsősorban täplälekvizsgälati vonatkozásban, már jól ismert. A gatyás kuvikkal egy olyan fajt mutat be, melynek élet- módja nagy elterjedési területe ellenére is csak a specialisták előtt ismert. A madár har- kályodúban költ, de szívesen elfoglalja a számára kihelyezett mesterséges odúkat is. Ez utóbbi természetvédelmi szempontból elsőrendűen fontos. Állandó madár, de táplálék- hiány esetén nagy távolságokra is elvándorol. Legveszélyesebb ellensége a nyuszt, he- lyenként a macskabagoly is. Tápláléka kb. egyenlő arányban oszlik meg a cickányok, pocokfélék és egerek között. A madárzsákmány összességében csak 2,7%. = dD. Ur 245 März, R., 1969: Gewéll- und Rupfungskunde (Akademische Verlag, Berlin, pp. 287) Az utóbbi évtizedekben a taplalékvizsgalatok egész Európában egyre nagyobb jelen- tösegre tettek szert. Különösen áll ez a baglyokra, ahol a nagy mennyiségben végzett köpetanalízisek jelentős mértékben járultak hozzá a különböző kisemlősfajok elterjedé- sének, populációdinamikájának és sűrűségviszonyainak ismeretéhez. Ehhez a munkához, a köpetekből előkerült zsákmányállatok meghatározásához, nyújt segítséget a könyv első része. A szöveget, melyet a szerző sajnos kissé túl rövidre fogott (egyes fajoknál je- lentkező fogazati stb. különbségek bővebb magyarázatra szorulnának), számos ábra teszi érthetőbbé. A könyv mindenesetre jó folytatását jelenti az ilyen vonatkozásban korábban megjelent munkáknak (GAFFREY, 1961; Husson, 1962; SCHMIDT, 1967 stb.). A könyv mäsodik, nagyobbik fele foglalkozik a ragadozö madarak tepeseinek megha- tärozäsäval. A ragadozó madarak erős gyomornedvei a csontokat is többé kevésbé meg- semmisítik, így a tepesmaradvänyok (tolak) meghatározása a täplalekvizsgälatok szem- pontjából elsőrendűen fontos. A leírás és a rajzok jó támpontot nyújtanak ehhez. Szerző a könyv végén a köpet- és tépésvizsgálatok természetvédelmi vonatkozásait elemzi, majd egy nem túl részletes irodalmi ismertetést ad. Saws Portenko, L. A., 1972: Die Schnee-Eule (Die Neue Brehm Bücherei, Nr. 454, pp. 232) Ez a terjedelmes füzet egyike PORTENKO professzor legutolsó munkáinak. A jól ismert szerzőnek helyzeti előnyénél fogva módja volt arra, hogy hosszú éveken át tanulmányozza a hóbagoly életét. Ez a faj kifejezetten arktikus elterjedésű. Rendszeres költőterülete Európa, Ázsia és Észak-Amerika legészakibb tájai. Költ Grönlandon is. Fészkelőhelyeit csak kényszerítő okokból, például igen magas hó esetén hagyja el. Némely évben invázió- szerűen lép fel. Ezt a folyamatot a szerző amerikai kutatók térképeinek felhasználásával be is mutatja. A hóbagoly tápláléka költési időben szinte kizárólag lemmingekből áll, de egyéb zsákmánya rendkívül változatos lehet akkor, amikor lemmingszegény területen kényszerül vadászni. A szerző számos táplálékvizsgálat eredményét ismerteti, de az ada- tokat sajnos nem foglalja össze és ez erősen az áttekinthetőség rovására megy. A továb- biakban kitér a hóbagoly állatkerti körülmények közötti táplálására. Munkájához PORTENKO professzor hatalmas irodalmat nézett át a hóbagoly egész elterjedési területé- ről, így összehasonlításokat tud tenni a különböző populációk között. A füzetet gazdag irodalmi jegyzék és 44 fénykép teszi értékesebbé. at, D. . Blume, D., 1971: Spechte fremder Länder (Die Neue Brehm Bücherei, Nr. 434, pp. 117) Tuljutottunk a tudomány azon fejlettségi fokán, amikor lokális szemléletből kiindulva beszéltünk madaraink rendszertanáról, ökológiájáról, viselkedéséről stb. Sok mozzanat jelentőségét fel sem tudjuk fogni, ha nem tekintünk kissé messzebb. Csakhogy éppen itt ütközik a kutató nehézségekbe, mert az irodalom ma már annyira szétszórt, hogy nehéz összefogó képet kapni. Ez a könyvecske ilyen meglátással íródott, hogy áttekintést nyújt- son a harkályokról. Nem határozókönyv, a funkcionális anatómiára és az azzal összefüggő viselkedéstanra helyezi a hangsúlyt. 34 nemzetséget 183 fajjal ölel fel a rend, ezeket a kö- vetkező csoportokba sorolja: 1. ívelt csőrű harkályok (amerikai fajok); 2. harántcsíkolt harkälyok; 3. gyűjtögető harkälyok; 4. nedvnyaló harkälyok; 5. tarkaharkályok ; 6. nagy harkályok. Megemlít más beosztási lehetőséget is, melyek ma már főleg a viselkedésen alapulnak. Számos rajz, elterjedési térkép, szonogramok és 4 színes tábla emeli a munka használhatóságát. A könyvecske ökológiai tájékoztatást is nyújt, és mindent egybevetve hasznos és jól áttekinthető útmutató. KA; Menzel, H., 1971: Der Gartenrotschwanz (Die Neue Brehm Bücherei, Nr. 438, pp. 123) Patzold, R., 1971. Heiderche und Haubenlerche (Die Neue Brehm Bücherei, Nr. 440, pp. 164) Két illusztris szerző folytatja azt a kitűnő sorozatot, mely ebben a kiadványban az egyes fajokról megjelenik. A munkák felépítésükben nem térnek el az eddigiektől, érez- hető rajtuk, hogy súlypontosan saját vizsgálataik eredményeit ismertetik és az ökológiát és a viselkedéstant hangsúlyozzák. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem támaszkodnak bő irodalomra és a tollazat leírását, elterjedését, alfaji tagozódását ne ismertetnék. Rész- letesen kitérnek a rendellenességekre is, továbbá a búbos pacsirta esetében európai ter- jeszkedésével is foglalkoznak. A munkák bőséges fénykép- és rajzanyaga túlnyomó részt a szerzők saját munkája. Mivel az egyéni kutatáson van a hangsúly, természetesen kisebb hiányosságok is akadnak, például nem említik SASVÁRI búbospacsirta-tanulmányát, amely a faj evolúciós lehetőségeit bővebben tárgyalta stb. A füzetek mindenesetre jó és alapos forrásmunkák maradnak. RA Bub, H., 1971: Vogelfang und Vogelberingung, I. és IV. kötetek (Die Neue Brehm Biicherei, Nr. 359 és 409, pp. 222, ill. 207) A madärvonuläs kutatását a század elején amadarak gyürüzése, a második vilaghaborù alatt a radar alkalmazása, majd az un. japan—hälök használata forradalmasitotta. A szerző négy kötetben foglalkozik a gyürüzes szolgálatában álló és egyre tòkéletesed6 madárfogás módszereivel. A kötetek kapóssága és a gyors iramú fejlődés néhány év alatt szükségessé tette a második, átdolgozott kiadást. Már az ókori egyiptomiaknak és kínaiaknak is igen tökéletes fogóeszközeik voltak. Az eredményes fogás azonban számos feltételtől függ. Így szükségesek hozzá csalogató madarak, melyeket gondozni kellett ahhoz, hogy jól, , működjenek". A fogóeszközt jól kell álcázni. Ezeket a kérdéseket tárgyalja az első fejezet. De nem minden madárfaj fcg- ható, például a nagyobb ragadozókat a fészekben, fiókakorban kell jelölni, ezért a második fejezet a famászás eszközeivel foglalkozik. További fejezetek beszélnek a csalogató mada- rak tartásáról, a fogóhelyek és a fogási időpontok helyes megválasztásáról. Terjedelmes fejezet tárgyalja, hogy a vonulás kutatásán kívül miyen egyéb kutatások végezhetők a fogott madarakon. Az első kötet sok ábrával illusztrálva a fogóeszközök részletes ismer- tetésével zárul. A negyedik kötet újabb kiadásán lényeges változtatás nincs. Megtaláljuk benne a Brehm-féle, a holland, a belga, az olasz és a meklenburgi , madárfogó kertek" leírását, a függő, felállított, húzó és rakéta segítségével kilőtt hálók ismertetését. Végül 100 olda- lon keresztül a madárfogásból adódó tudományos (élettani, variációs vizsgálati stb.) vizs- gálatok lehetőségeit fejtegeti. ara. Robiller, F., 1972: Vogelpracht in Zucht und Pflege (Urania Verlag, Leipzig — Jena — Berlin, pp. 288) A könyv madärkedvelöknek, madärtartöknak szól. 125 olyan fajt, zömmel enekesma- darakat es papagäjokat, välasztott ki a szerzö, melyeknek legnagyobb täbora van a ma- därkedvelök körében. Az egyes fajokat a következőképpen tárgyalja : leírás ; alfajok ismer- tetése, elterjedés; hang, ének; életmód ; tartással kapcsolatos általános tudnivalók; be- szoktatás; tartási alapelvek; táplálkozás; tenyésztés; betegségek és az alkalmazandó gyógyszerek. Bár a madártartásról, -tenyésztésről számos kitűnő, elsősorban német nyelven írt munka van forgalomban, mégis úgy érzem, hogy hiányzik a könyv elejéről egy általános rész, melyben elhelyezési (kalitka- vagy voliertartäs), táplálási stb. alapel- veket lehetett volna kifejteni. Nagyon szűkre szabott az irodalmi áttekintés is, holott az alapos tájékozottság ebben a témakörben is igen fontos követelmény. Hasznos viszont az ügyes elterjedési térképek alkalmazása. A könyvet 125, zömében színes ábra díszíti. S. E Immelmann, K.— J. Nicolai, — J. Steinbacher, — H. E. Wolters, 1971: Vögel in Käfig und Voliere. Bd. IT. Europäische Singvögel (Verlag H. Limberg Aachen, p. 283) A kötet a poszätafeleket, timäliäkat, 6szapékat, függöcinegeket, kiralykakat, cinegé- ket, csuszkäkat és fakuszokat tárgyalja. A szerzők részletesen foglalkoznak az egyes fajokkal, azokkal is, melyeket a madärenek kedvelöi a leggyakrabban tartanak (pl. barät- ka, geze), de azokkal is, melyek többnyire etholögiai kísérletek céljait szolgálják (cinegek, csuszkäk stb.). Kitérnek a helyes tartás és táplálás legkülönbözőbb kérdéseire kalitka és volier viszonylatában, a tenyésztés problémáira, az ättelelösre és a vedlésre. A kötet a forgalomban levő hasonló témájú munkák között is egyike a legsikerültebbeknek és a leg- alaposabbaknak. Szemlélete modern, mondanivalóját a legfrissebb eredmények ismereté- ben tárgyalja, de ugyanekkor felhasználja a korábbi irodalmat is. A munkát számos ki- tűnő rajz és fénykép, valamint elterjedési térképek teszik változatossá. S. E. AQUILA—INDEX INDEX ALPHABETICUS AVIUM Accipiter brevipes 59, (80) Aceipiter gentilis 59, (79), 85, 93, 100 Accipiter nisus 59, 77, (79), 85, 100 Accipitridae (79), 96 Acrocephalus arundinaceus 69, 74, (79), 103, 139 Acrocephalus paludicola 98, 103, (105), 133 — 141, (141) Acrocephalus palustris 74, (79), 88, 103 Acrocephalus schoenobaenus 74, (79), 103, 133, 134, 135, 136, 137, 139, 140 Acrocephalus scirpaceus 74, (79), 103, 139 Actitis hypoleucos 66, (79), 101 Aegithalos caudatus 72, (79), 87, 96, 103 Alauda arvensis 70, (79), 86, 95, 102, 136, 235, (242) Aleedo atthis 69, (79), 102 Anas 26, (39), 85, 136, 223, (235) Anas acuta 56, (79), 99, 110 Anas clypeata 57, (79), 99 Anas crecea 56, (79), 99 Anas penelope 57, (79), 99 Anas platyrhynchos 56, (79), 93, 99, 115, 225, (236) Anas querquedula 56, (79), 99 Anas strepera 56, (79), 99 Anser 26, (39), 85 Anser albifrons 55, 56, (79), 99, 185, 223, (235) Anser anser 55, (79), 99 Anser erythropus 55, (80), 185— 187, (187) Anser fabalis 56, (79), 93, 99, 185, 223, (235) Anthus campestris 75, (79), 96, 104 Anthus pratensis 75, (80), 104 Anthus spinoletta 75, (80), 104 Anthus trivialis 75, (79), 89, 96, 175 Apus apus 69, (80), 86, 102, 234, (241) Aquila chrysaétos 59, (80) Aquila clanga 59, (80), 105 Aquila heliaca 59, (80), 224, (224), 225, (236) Aquila pomarina 59, (79), 100 Ardea cinerea 51, 67, (79), 98, 181 Ardea purpurea 51, (79), 99, 181 Ardeola ibis 51, 54, (80) Ardeola ralloides 51, (79), 99, 141, 181 Asio flammeus 69, (80), 86, 105 Asio otus 69, (79), 86, 95, 102, 189 — 196, (191), (196) Athena noctua 69, (79 Aythya ferina 57, (79), 99 Aythya fuligula 57, (80), 99 Aythya marila 57, (80), 100 Aythya nyroca 57, (79), 100 79), 86, 95, 102 Bombycilla garrulus 76, (80) Bonasa umbellus 154 Botaurus stellaris 54, (80), 99 Branta bernicla 225, (235) Branta leucopsis 225, (236) Branta ruficollis 56, (80) Bucephala clangula 57, (79), 100 Burhinus oedienemus 66, (79), 94, (97) Buteo buteo 59, (79), 85, 93-94, 100, 175 Buteo lagopus 59, (79), 100 Buteo rufinus 59, (80) Calidris alpina 66, (80), 101 Calidris minuta 66, (80), 101 Calidris temminckii 66, (80) Calidris testacea LOL Caprimulgus europaeus 69, (79), 86, 95 Carduelis cannabina 77, (80), 90, 97, 104, 210 Carduelis carduelis 76, (79), 90, 104 Carduelis flammea 77, (8 30); 104 Carduelis flavirostris 77, (80), 104 Carduelis spinus 76, (80), 90, Men Certhia brachydacty la 72, (79), 8 Certhia familiaris 87, 96 Charadrius apricarius 62, (80) Charadrius dubius 62, (80), 101 Charadrius hiaticula 62, (80), LOL Charadrius morinellus 62, (80) Chlidonias hybrida 68, (80), 102, 118, 126, (132) Chlidonias leucopterus 68, (80), 102, 118—119, 127, (132), 140 © 249 Chlicnies niger 68, (80), 102, 118, 119, 119-120, 126, 128, (132) Chloris chloris 76, (79), 90, 97, 104, 210 Ciconia ciconia 55, (79), 93, 99 Ciconia nigra 55, (79), 93, 99, 233, (241) Circaötus gallicus 60, (80), 94, (97), 226, 227, (227, 236) Circus aeruginosus 60, (79), 100 Circus eyaneus 60, (79), 94, 100 Circus macrourus 60, (80), 100 Circus pygargus 60, (80), 98, 100, (105) Clangula hyemalis 57, (80) Coccothraustes coccothraustes 76, (80), 90, 96 Coloeus monedula 71, (79), 84, 87, 95, 103, 110, 111, 116, 446, (151) Columba oenas 68, (80), 102, 175, 231, (239) Columba palumbus 68, (79), 85, 95, 102, 175 Coracias garrulus 70, (79), 95, 102 Corvus corax 71, (80), 228, 229, (238) Corvus cornix 71, (79), 87, 95, 102, 110, 116, 234, (241) Corvus cornix X corone 234, (241) Corvus corone 234, (241) Corvus frugilegus 71, (79), 95, 102, 114, 116, 143 — 150, (150 — 151), 234, (241 — 242) Coturnix coturnix 61, (79), 100, 136 Crex crex 61, (79), 105 Crocethia alba 66, (80), 101 Cuculus canorus 69, (79), 85, 95, 102, 175 Cygnus cygnus 55, (80) Delichon urbica 71, (79), 82, 87, 102 Dendrocopos maior 70, (79), 86, 95, 102, 175 Dendrocopos medius 70, (79), 86 Dendrocopos minor 70, (79), 86 Dendrocopos syriacus 70, (79), 86, 89, 95, 182 Dryocopus martius 70, (79), 86, (91), 95, (97), 175 Egretta alba 54, (80), 99, 181 Egretta garzetta 54, (79), 99, 141 233, (241) Emberiza calandra 77, (79), 97, 104, 136 Emberiza citrinella (79), 90, 97, 104, 228 (237) Emberiza schoenielus 77, (79), 104, 136 Kremophila alpestris 71, (SO) Erithacus rubecula 74, (79), 88, 96, 103, 175 Falco cherrug 60, (79), 226, (237) Falco columbarius 61, 100 Falco naumanni 228, (237) Falco peregrinus 60, (80), 100, 226 (237) Falco peregrinus calidus 60 Falco subbuteo 61, (79), 85, 94, 100, 116 Falco tinnuneulus 61, (79), 84, 85, 94, 100, 146, (151) Lol 250 Falco vespertinus 61, (79), 146, (151) Fringilla coelebs 77, (79), 90, 97, 104, 175 Fringilla montifringilla 77, (80), 90, 104 Fulica atra 62, (79), 101, 113, 116 Galerida cristata 70, (79), 86, 95, 102, 228, (238) Gallinago gallinago 66, (79), 94, 101, 136, 140 Gallinago media 101 Gallinula chloropus 62, (79), 100 Garrulus glandarius 72, (79), 87, 95, 103, 230, (239) Gavia arctica 50, (79), 98 Gavia stellata 50, (80) Gelochelidon nilotica 68, (80), 121, 126, (132) Glareola pratincola 67, (79) Grus grus 11 — 31, (31 — 43), 61, (79), 105, 233 — 234, (241) Haliaeetus albicilla 60, (79), 105, 116 Hieraaétus pennatus 59, (80) Hippolais ictena 74, (79), 88, 103 Hippolais pallida 74, (79), 182 Hirundo rustica 71, (79), 82, 87, 95, 102, 114 Hydroprogne caspia 68, (80), 121— 122, 126, (132) Ixobrychus minutus 54, (79), 99 Jvnx torquilla 70, (79), 86, 175 Lanius collurio 76, (79), 83, 89, 96, 104, 178, (180), 212, 231 — 233, (239 — 241), 235, (242) Lanius excubitor 76, (80), 89, 96, 104 209 — 221 Lanius exeubitor bianchii 217 Lanius excubitor exeubitor 211, 212, 215 — 216, 219 Lanius excubitor x homeyeri 209 Lanius excubitor galliae 211, 215 Lanius excubitor homeyeri 209, 211, 212, 215, 216, 217, 219 Lanius excubitor melanopterus 211, 215 Lanius excubitor meridionalis 212, 215, 217, 218— 219 Lanius excubitor przewalskii 217 Lanius exeubitor sibiricus 211, 214, 218 Lanius excubitorius 212, 217 Lanius homeyeri 209 Lanius leucopterus 209 Lanius ludovicianus 217, 218, Lanius major 209 Lanius major x excubitor 209 Lanius minor 76, (79), 96, 104, 209, 210, 212, 217, 219, 235, (242) Lanius miocaenus 218 Lanius mollis 214 Lanius senator 177 — 179, (179 — 180) Lanius sphenocereus 217 bi Larus argentatus 67, (79), 102, 107, 108. 110— 111, 116, 122, 126, (132) Larus argentatus cachinnans 111 Larus argentatus michahellesi 111 Larus argentatus omissus 111 Larus argentatus ponticus 111 Larus canus 67, (80), 102, 109— 110, 116, 126, (132), 234, (241) Larus canus stegmani 67 Larus fuscus 67, (80), 112, 126, (132) Larus glaucoides 112, 126, (132) Larus marinus 112, 126, (132) Larus melanocephalus 67, (80), 112, 126, (132) Larus minutus 67, (80), 102, 111, 117 — 118, 122, 126, (132) Larus ridibundus 67, (79), 94, 102, 109, 110, 111, 113— 116, 118, 122, 123, 124, 125, 126, 127, 128, (132) Limosa lapponica 101 Limosa limosa 63, (79), 94, 101, 140 Locustella fluviatilis 74, (79) Locustella luseinioides 74, (79), 103 Locustella naevia 74, (79), 103 Loxia curvirostra 77, (80), 90, 175, (176) Lullula arborea 86, 95 Luscinia luseinia 73, (80) Luscinia megarhynchos 73, (79), 83, 88, 96, 103, 231 — 233, (239 — 241) Luscinia svecica 73, (80), 136 Lymnocryptes minimus 66, (80), 101 Melanitta fusca 58, (80), 100, 225, (236) Melanitta nigra 58, (80) Mergus albellus 58, (79) Mergus merganser 58, (80), 100 Mergus serrator 58, (80) Merops apiaster 69, (79), 86, 95, 102 Milvus migrans 58, (79), 100 Milvus milvus 58, (80), 105 Monticola saxatilis 88, (91) Motacilla alba 69, 75, (79), 89, 96, 104 235, (242) Motacilla cinerea 76, (80), 89 Motacilla flava 75, (79), 96, 104, 136 Muscicapa albicollis 75, (80), 89 Muscicapa hypoleuca 75, (80), 89 Muscicapa striata 75, (79), 89, 96, 104 Neophron perenopterus 226, (236) Nucifraga caryocatactes 229 — 230, (238 — 239) Nucifraga caryocatactes macrorhynchos 230, (239) Numenius arquatus 27, (41), 63, (79), 94, 101, 122 Numenius phaeopus 62, 63, (79) Nyctea scandica 228, (237) Nycticorax nycticorax 54, (79), 99, 141, 181 Oenanthe oenanthe 73, (79), 88, 96, 103 Oriolus oriolus 71, (79), 83, 87, 95, 235, (242) Otis tarda 28, 41), 62, (79) Otus scops 86, (91) Oxyura leucocephala 58, (80), 98, 105 Pandion haliaötus 60, (80), 100 Panurus biarmicus 72, (80) Parus ater 72, (80), 87, 175, 231, (239) 232, (232) Parus caeruleus 72, (79), 87, 96, 103 Parus maior 72, (79), 87,.95, 103, :230— 231, (239) Parus palustris 72, (79), 87, 96 Passer domesticus 76, (79), 82, 89, 96, 104, 235, (242) Passer montanus 76, (79), 89— 90, 96, 104, 146, (151) Pastor roseus 76, (79), 89, (91) Perdix perdix 61, (79), 83 235, (242) Pernis apivorus 58, (80), 85, 234, (242) Phalacrocorax carbo 50, (79),105 Phalacrocorax pygmaeus 51, (80), 181 — 183, (183) Phalaropus lobatus 66, (80) Phasianus colchicus 61, (79), 85, 94, 100 223, (235), 225, (236), 235, (242) Philomachus pugnax 66, (79), 102, 122 140 Phoenicopterus ruber 55, (80) Phoenicurus ochruros 73, (80), 88 Phoenicurus phoenieurus 73, (79), 88, 96 Phylloscopus collybita 75, (80), 89, 96, 104, 175 Phylloscopus sibilatrix 75, (80), 89, 96, 104 Phylloscopus trochilus 75, (80), 89, 104 Pica hudsonia 218 Pica nuttalli 218 Pica pica 72, (79), 87, 95, 103, 146, (151), 217, 231, (239), 235, (242) Picus canus 70, (79), 86, (91), 95 Picus viridis 70, (79), 86, 95, 102 Platalea leucorodia 55, (80), 99, 181, 233, (241) Plectrophenax nivalis 77, (80), 105 Plegadis falcinellus 55, (79), 141, 181 Podiceps eristatus 50, (79), 98, 111, 114, 116 Podiceps griseigena 50, (79), 98 Podiceps nigricollis 50, 58, (79), 98, 113 Podiceps ruficollis 50, (79), 98 Porzana parva 62, (80), 100 133, Porzana porzana 62, (79), 100, 136, 140 Porzana pusilla 133, 136, 140 Prunella modularis 75, (80), 89, 104 Pyrrhula pyrrhula 77, (80), 90, 97, 104 , 233, (241) 3, 85, 94, 100, >» Rallus aquaticus 61, (80), 100, 136, 140 Recurvirostra avosetta 66, (80), 105 Regulus regulus 75, (80), 89, 171-175, (175 — 176) Remiz pendulinus 72, (79), 163, 234, (242) tiparia riparia 71, (79) Rissa tridactyla 67, (80), 118, 126, (132), 228, (237) 251 Saxicola rubetra 73, (80), 88, 96, 103 Saxicola torquata 73, (80), 83, 88, 96, 103 Scolopax rusticola 26, (40), 66, (79), 234, (241) Serinus serinus 77, (79), 90, 97, 104 Sitta europaea 72, (79), 87, 96 Somateria mollissima 57, (80) Somateria spectabilis 58, (80) Squatarola squatarola 62, (80), 101, 122 Stercorarius longicaudus 108, 126, (132) Stercorarius parasiticus 108, 126, (132) Stercorarius pomarinus 67, (80), 102, 107, (132) Stercorarius skua 107, 126, (132) Sterna albifrons 68, (80), 125, 126, (132) Sterna hirundo 68, (80), 102, 113, 115, 116, 118, 12), 122). 122 —124,- 125; 126, 127, 128, (132) Sterna macroura 124 — 125, 126, (132) Sterna paradisea 124— 125, 126, (132) Streptopelia decaocto 68, (79), 85, 95, 102, 182 Sterptopelia turtur 68, (79), 85, 95, 102, 175, 235, (242) Strix aluco 69, (79), 95 Sturnus vulgaris 76, (79), 83, 89, 96, 104 110, 114, 116 Sylvia atricapilla 74, (79), 83, 88, 103, 235, (242) Sylvia borin 74, (79), 88, 103, 175 Sylvia communis 74, (79), 83, 88, 103 Sylvia curruca 75, (79), 88, 103 Sylvia nisoria 74, (79), 88, 103 Tadorna tadorna 56, (80), 99 Tetrao urogallus 157— 169, (169) Tetrastes 153, (155) Tetrastes bonasia 153 — 155, (155 — 156), 175, (176), 226, 228, (237) Tringa erythropus 63, (79), 101, 122 Tringa glareola 63, (79), 101, 122 Tringa nebularia 63, 64, (79), 101 Tringa ochropus 63, 65, (79), 101 Tringa stagnatilis 63, (80), LOL Tringa totanus 63, (79), 101, 122, 140, (199 — 207), 207 Tringa totanus totanus (207) Tringa totanus x ussuriensis (207), 208 Tringa totanus ussuriensis (207) Troglodytes troglodytes 73, (79), 87, 96, 103 Turdus iliacus 73, 96, 103 Turdus merula 73, (79), 87, 96, 103, 172, 175 Turdus philomelos 73, (79), 87, 103, 175 Turdus pilaris 73, (80), 96, 103, 197 — 198, (198) Turdus torquatus 73, (80) Turdus viscivorus 87, 96, 103 Tyto alba 69, (79), 189 Upupa epops 70, (79), 86, 95, 102 Vanellus vanellus 62, (79), 94, 101, 140 Megjelent a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában Felelős kiadó a Magyar Madártani Intézet igazgatója Felelős szerkesztő dr. Pátkai Imre Műszaki vezető Korom Ferenc Műszaki szerkesztő Dubovay Lajos Nyomásra engedélyezve 1974. IX. 23-án Megjelent 1200 példányban, 22 (A/5) ív terjedelemben, 33 ábrával Készült az MSZ 5601 —59 és 5602—55 szabványok szerint MG 2121-a-7300 3399/74. Franklin Nyomda, Budapest. Felelős: Vértes Ferenc igazgató a GEO x pray 99 a AQUILA: . A MAGYAR MADÁRTANI INTÉZET (AZ ORSZ. TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL MADÁRTANI INTÉZETE) ÉVKÖNYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1973— 1974 MEGINDÍTOTTA SZERKESZTI HERMAN OTTÓ STERBETZ ISTVÁN FUNDAVIT EDITOR O. HERMAN STERBETZ LXXX-LXXXI. ÉVFOLYAM. TOM: 80—81 VOLUME: 80—81 BUDAPEST, 1975 AQUILA pen N | MAY 27 1975 ) L A D es Kur MESS he ns + = IV » LS si È AQUILA A MAGYAR MADARTANI INTEZET (AZ ORSZ. TERMESZETVEDELMI HIVATAL MADARTANI INTEZETE) EVKÖNYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1973—1974 SZERKESZTI STERBETZ ISTVAN MEGINDITOTTA HERMAN OTTO EDITOR I. STERBETZ FUNDAVIT O. HERMAN Exe eX XT EVROLEYAM, TOM: 80—81 VOLUME: 80—81 BUDAPEST 1975 Megjelent—Erschienen: 1975 Kérjük Szerzöinket, hogy küzleményeiket írógéppel irva, az alábbi formában szíveskedjenek az Aquila szerkesztőjének küldeni: Ca Bal oldalon 5 cm-es margó, 60 betühelyes sorok, 2-es sortavolsag és oldalanként 30 sor terjedelem. TARTALOMJEGYZEK Dr. Aradi Csaba: Bajszos sarmäny (Emberiza cia) fészkelése Szarvas-kön ........... 295 Dr. Aradi Csaba: A Kiskörei-vizlepesöesamadarviläg ................,..:...... 297 Bankovics Attila: Ujabb adatok a halvány geze (Hippolais pallida) kôltéséhez ....... 293 Barbacsy Zoltan: Adatok a sárvári járás madárvilágáról ................. ct: 299 Barta Zoltan: Vörösfejü gebies (Lanius senator) a Bodrog — Tisza-zugban ........... 294 Bechtold István : Héesik (Picoides tridactylus) Kőszeg környékén ................. 290 Bechtold István: Kormos varjú him (Corvus e. corone) és dolmányos varjú (Corvus c. eornix) 1900 GyaltGazicel6se Köszegen e a Le. wise see es iii en one een 291 Bécsy László: Fehérhátú fakopänes (Dendrocopos leucotos) költese a Börzsöny-hegy- SSPDETK Oa, na N na ed diseases dem Vays e 290 Dr. Bozskò Szvetlana: A madärurbanizäcié néhány alapvető kérdése ............... LTT Csernavülgyi László: Madarak által okozott mezőgazdasági károk, és csôkkentésük- nekméhányzlehetősébe 2.1 a 28 diesen ébe euere a eve anne osha gern ale are eee 239 Dr. Endes Mihály: Terekcankó (Xenus cinereus) és sárjáró (Limicola falcinellus) a HIOrLODAFyYOni nannte (s a issues ati haters Saar 286. Dr. Endes Mihály: Sarkantyüs sarmany (Calcarius lapponicus) a Hortobágyon ...... 296 Dr. Fabian Gyula— Dr. Nagy Maria: Újabb adatok a japán fürj (Coturnix coturnix japonica) caryotipusanak megismeréséhez ................................. 33 Dr. Fodor Tamás: A tüzokpopuläciök létszämvältozäsa Magyarországon 1973-ig ... 121 Hajtò Lajos: Adatok az Osze-széki-szik madarvilägähoz ......................... 298 Dr. Horvath Lajos: A fitiszfiizike (Phylloscopus trochilus) biolögiäja Magyarorszägon 73 Dr. Horvath Lajos: Fakökeselyü (Gyps fulvus) Budapest közelében ................ 284 Dr. Horvath Lajos: Ritka mocsári madarak előfordulása ......................... 286 Dr. Horváth Lajos: Adatok a bajszos sarmänyröl (Emberiza cia) .................. 296 Ivanits Istvan Viktor: A sarlösfeeskek (Apus apus) költöällomanya Pécsett 1973-ban 289 Dr. Janossy Dénes: Faunakicserelödesek a Bering-hidon at ...........:............ 88 Dr. Keve Andrds: A'esüllé Magyarorszägon .... ice cee sze tee ewes aces ceees 139 Dr. Keve András: A madarak eltérő viselkedési formái különböző földrajzi területeken 171 Dr. Keve András: Öszvégi vízimadár-vonulás a keszthelyi móló körül .............. 284 Kiss J. Botond: Gulipän (Recurvirostra avozetta) szokatlan magatartása .... . . . . . . 287 Lőrincz István: Kis kócsag (Egretta garzetta) és üstökös gém (Ardeola ralloides) fészkelése Tiszasüly mellett ............................4..ssssssessess.. 281 Lőrincz István: Faunisztikai adatok Szolnok megyéből .......................... 298 Dr. Marian Miklós : Nagy kécsagok (Egretta alba) a fülöphazi Kondor-tavon ....... 281 Dr. Marian Miklós: Kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala) a fülöphäzi Szappanos- VE) IO ERA AIRONE RA SA ci cesse o's E gina ss si 284 Moskdt Csaba: Kerti sarmäny (Emberiza hortulana) költese a Medvesben ........ 295 Mödlinger Pdl: A zárt téri tenyésztés mint a veszélyeztetett fajok megmentésének — egyik járható útja — az ugartyúk (Burhinus oedicnemus) tenyésztése . . . . . . . . . . 189 Mödlinger Pál: Borzas gödények a Zab-széken ...:............................. 283 Mödlinger Pál: Szélesfarkú halfarkasok Felsögödön ...... Cla = denis am de 287 Mödlinger Pal: Szajkök (Garrulus glandarius) a Budapesti Allatkert felett .......... 292 Dr. Nagy Mária: vide Dr. Fábián Gyula ...................ss.sesssssessrssee Dr. Orosz Miklos: Madärtragediak : .....,..,............,....sessesenssesssss 299 Dr. Pätkar Imre: Nyolevanev ........sseusmsressrosesseseres RARI ee 13 Puskás Lajos: Téglagyári kubikgödrök madärvllägäröl .................... +... 296 Dr. Rékdsi József: Újabb adatok a házi veréb (Passer domesticus) täplälkozäsbiolögiä- Jalozit ces O RA DEA OE SII FASO NEI DIN OI 199 Dr. Rekasi Jozsef: Fehér gólya (Ciconia ciconia) fészkében gyűjtött köpetek elemzése 282 Dr. Rekasi Jozsef: Napraforgötäblakröl begyűjtött balkáni gerlék (Streptopelia deca- octo) tápláléka ............ Lee 287 Dr. Rékasi Jozsef: Molnarfeeskék (Delichon urbica) fészkelése a tihanyi komphajön .. 290 Dr. Rekasi Jozsef: Adatok a vetési varjú (Corvus frugilegus) tàplalékahoz Bäesal- mas környekimezögazdasagi területeken sss 0 EL. nee eee. 291 Dr. Rekasi Jozsef: A halvány geze (Hippolais pallida) megjelenése Bácsalmáson ..... 293 Dr. Rékasi Jozsef: Ritkabb madarak Bácsalmás környékén 1960-1973 közötti ÉVEKBEN cet ran el ee INIT 2397 Dr. Rekasi Jozsef — Dr. Sterbetz Istvan: Adatok a Del-Alföld természetvédelmi. terü- letei környékén telelő téli kenderikék (Carduelis flavirostris) täplälkozasäröl ... 215 Réthy Zsigmond: További adatok a Härmas-Körös menti kis kócsag feszkelötelepe- ARNO e DI A ye tetas RC RESTE hs 281 Réthy Zsigmond: Fiatal réti fülesbaglyok (Asio flammeus) ........................ 289 Réthy Zsigmond: Hollö- (Corvus corax) fészkelési adatok .......... cei 290 Schmidt Egon: A novemberi és januári réceszamlalasok néhány eredménye Magyar- orszagon-IAnas-platyrhynehosywa: talco i RSA E CIE 149 Schmidt Egon: Az erdei fülesbagoly (Asio otus) táplálkozása Euröpaban ........... 235 Dr. Simig Lajos: Tövisszurö gébies (Lanius collurio) kései elöforduläsa ............. 295 Dr. Siroki Zoltan: Költesparazitizmusra valö hajlam a Napöleon szövöpintynel (Euplectes afra) fogsägban DIRI FERRARA sl ILA RO IO TE 185 Dr. Solymossy Laszlo: Kis örgebies (Lanius minor) csapatos őszi vonulása. .......... 294 Dr. Sterbetz Istvan: A kardosküti termeszetvedelmi terület madärviläga 1952 — 1973 IG OKOZE DSI: sra sr Scene Ina Ce O E OR AE 91 Dr. Sterbetz Istvan: Adatok néhány Magyarországon ritka vadlúd- és récefaj taplal- közásáról Ns... wre E der dures ae Grier ae ee Wel I 198 Dr. Sterbetz István: Kontyosréce (Aythya fuligula) fészkelése Hödmezöväsärhelyen 283 Dr. Sterbetz Istvan: Nyugtalanitott tiuzokesapat (Otis tarda) viselkedéséről ......... 285 Dr..Sterberz. 1swan: Vide Dr. Rékasi Josef ER ee RE ee Szabo Imre: Apäcalüd (Br anta leucopsis) megfigy elése Fejérmegyében (Li. 283 Szabo Imre: Üstökös réce (Netta rufina) és pehelyréce (Somateria mollissima) elöfor- dulasali 22. Sal alri a Re bce ne ASI 283 Szabó Imre: Fakökeselyü (Gyps fulvus) megfigyelése Seregélyesen ................. 284 Szabo Imre: Siketfajdkakas (Tetrao urogallus) megfigyelése Sopronban. ............ 284 Szabo István: A magyarországi madarak Siphonapterainak hatärozéja ............. 249 Szabó László Vilmos: Feketeszärnyü székicsér (Glareola nordmanni) fészkelése a Hor- EOD BOY OM a e wo sso ay ae RI OI RE UT SERIE 55 Szabo Laszlo Vilmos: Dürgé tuzokkakas (Otis tarda) érdekes viselkedesformäja ..... 235 Szabo László Vilmos: Réti fülesbagoly (Asio flammeus) fészkelése a Hortobágyon .... 288 Szentendrey Géza: Fekete réce e (Melanitta nigra) Tahı'hataraban ses sari 284 Dr. Tapfer Dezső: Dolmanyos varjú (Corvus cornix) fészkelése Budapest belterületén LOTS tavaszán e. ae ne ne OA ey are Es ee ce EN CEE 291 Varga Ferenc: Erdei szalonka (Scolopax rusticola) kései költese Zagyvarönän ....... 286 Varga Ferenc: Uhu (Bubo bubo) a Medves-fennsikon. ..... 2:0» ee. 3 san inn 288 Varga Ferenc: Vizirig6 (Cinelus cinclus) költese a Zagyva forrásvidékén ............ 292 Varga Ferenc: Rendellenes színezetű erdeipityer- (Anthus trivialis) tojäsok ......... 294. Varga Ferenc: Särgafejü kirälykäk (Regulus regulus) és süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) megfigyelése a Bükk-fe son. ste nee ee an ah a as TE 293 Dr. Vertse Albert: Megalakult a Magyar Madártani Egyesület ..................... 23 Zágon Andras: Bibie (Vanellus vanellus) az erdőben il. niente sense 285 Zagon András: Kis lile (Charadrius dubius) fészkelési adatok ..................... 285 Zagon Andrds: Erdekes sárgarigó: (Oriolus oriolus) fészek ........................ 290 Zagon Andras: Függöcinege (Remiz pendulinus) szokatlan fészkelése akacfan ....... 292 Rovid'kozlemenyele". 1... en plete pans anaes wise ee Wie miele n ee 281 Inmemoriam th... es à einer are nase teen Braten are are ee te ee en DORE 315 Könyvismertetös:....un..s oe 2 nest see ec iti sie Ue ie 319 Index alphabeticusayaum 72... rn 327 6 INHALT—CONTENTS Dr. Aradi, Cs.: Brut des Zippammers (Emberiza cia) in Szarvas-kô ............... 310 Dr. Aradi, Cs.: Die Wasserkraftwerk Kisköre und die Vogelwelt .................. 312 Bankovics, A.: Stand der Verbreitung des Blasspötters (Hippolais pallida) im 1972 und? l’973:der,Donauund,Theissentlane&. et ee sims silicio one 309 Barbdcsy, Z.: Daten über die Vogelwelt des Kreises Sárvár ....................... 313 Barta, Z.: Rotkopfwürger (Lanius senator) in dem Bodrog — Tiszazug ............. 310 Bechtold, L.: Dreizehenspecht (Picoides tridactylus) in der Nähe von Köszeg ........ 306 Bechtold, I.: Brut von Rabenkrähenmännchen (Corvus c. corone) und Nebelkrahen- welbchen (Corvus ec. cornix)1mKöszeg: uaar onen wiesen nn ee nn 307 Bécsy, L.: Weissriickenspecht-Brut (Dendrocopos leucotos) im Börzsöny-Gebirge .. 306 Bos1cro, C. H. HekoTopbre OCHOBHEIe BOIpocbI YPOAHN3ANHM TH. ................ 184 Osernavölgyi, L.: Agricultural losses caused by birds and some possibilites for their COACH E re ee Ole ele as Bine nee m Son ine see nues 244 Dr. Endes, M.: Terekwasserläufer (Xenus cinereus) und Sumpfläufer (Limicola falci- nellus)faufderHertobspy: Wi. ae. a's ie nia ge do saves ns ents 303 Dr. Endes, M.: Spornammer (Calcarius lapponicus) auf der Hortobágy ............. 311 Dr. Fabian, Gy. — Dr. Nagy, M.: Newer data to the recognition of caryotype of the ja- panese quail (Coturnix coturnix japonica) ................................. 38 Dr. Fodor, T.: Bestandsänderung der Grosstrappenpopulationen in Ungarn bis zum Jahre Nis Ge a mas ern eee A ee cana RA 132 Hajté, L.: Daten über die Vogelwelt der Osze-széki-szik Salzgebiete ................ 312 Dr. Horvath, L.: Gänsegeier (Gyps fulvus) in der Nähe von Budapest .............. 302 Dr. Horvdth, L.: Vorkommen von seltener Watvögel ...................:........ 304 Dr. Horvath, L.: The Life History of the Willow Warbler (Phylloscopus trochilus) in ELUM ATI A ea Seen nmel wenn. à » eigieie os uns vn Svinte, oie 79 Dr. Horvath, L.: Daten über den Zippammer (Emberiza cia) ...................... 310 Ivanits, I. V.: Der Bestand der brütenden Mauersegler (Apus apus) in Pécs, im 1973 .. 306 Dr. Janossy, D.: Some new data on faunistical exchanges through the Bering-Bridge 81 Dr. Keve, A.: Wasservögelzug im Herbstende in der Nähe der Mole von Keszthely ... 302 Dr. Keve, A. Die Drieizehenmöwein Ungarn... oo eo cella wis ve ol vie wees ote me vie à 0 à 145 Dr. Keve, A.: Einige Angaben zu den geographischen Verschiedenheiten im Verhal- ten dervopell.G- fassa ernennen notes ana einen sers es 174 Kiss, J. B.: Ungewöhnliches Verhalten des Säbelschnäblers (Recurvirostra avozetta) : Lörinez, I.: Seidenreiher (Egretta garzetta) und Rallenreiher (Ardeola ralloides)- Brubplätzeiber Eiszasulyaen nee ses ee nannten er os sc wa eee ne 300 Lérincz, I.: Faunistische Daten aus Bezirk Szolnok ............................. 312 Dr. Marian, M.: Silberreiher (Egretta alba) auf dem Kondor-See von Fülöpháza ..... 300 Dr. Maridn, M.: Ruderente (Oxyura leucocephala) am Szappanos-See von Fülöphäza 302 Moskät, Cs.: Brut des Gartenammers (Emberiza hortulana) im Medves-Gebirge ..... Médlinger, P.: Krauskopfpelikane (Pelecanus crispus) auf dem Zab-szek-See......... 301 Mödlinger, P.: Mittlere Raubmöwen (Stercorarius pomarinus) in Felsögöd .. . . . . . . . . 305 Mödlinger, P.: Die Zucht in der Gefangenschaft, als einer der gehbaren Wege für die Rettung der gefährdeten Arten: Zucht der Triel (Burhinus oedienemus) . . . . . . . . 195 Médlinger, P.: Eichelhäher (Garrulus glandarius) über den Zoo-Budapest .......... 308 Dr. Nagy, M.: vide Dr Fabian, Gye ddr ent wenn sent hog meinen nme ns Dr.Orosz, M.: Vogeltragedien ..:.....::.4-... 44... 313 Dr. Patkars Ls SON CATS Sos wise tenes Se ee une eee so ea sees nee een 13 Puskás, L.: Uber die Vogelwelt der Lehmgruben bei Szeged ...................... 311 Dr. Rekasi, J.: Analyse der in Weisstorchnestern (Ciconia ciconia) gesammelten Gewolle:.. joerc aS ss ue tara pre TA FE RIE eee Dr. Rekasi, J.: Nahrung der von Sonnenblumenfeldern gesammelten Türkentauben (Streptopelia decaocto) ee eszet ue erzielen ne O Mel gs AT Dr. Rekasi, J.: Brütende Mehlschwalben (Delichon urbica) auf der Fähre von Ti- BAY RR Dr. Rekasi, J.: Über die Nahrung der Saatkràhe (Corvus frugilegus) auf den landwirt- schaftlichen Gebieten in der Umgebung von Bácsalmás ...................... Dr. Rékäsi, J.: Erscheinung des Blasspötters (Hippolais pallida) in Bácsalmás. ...... Dr. Rekasi, J.: Neuere Daten zur Ernährungsbiologie des Haussperlinges (Passer domesbieus). en et RR tics te een Re NER Dr. Rekasi, J.: Seltenere Vogelarten in Bäcsalmäs und in seiner Umgebung in den Jahren ESCO 1974. es aca ee ee ee re ee ee ape ee Dr. Rekasi, J.— Dr. Sterbetz, I.: Daten über die Ernährung von Carduelis flavirostris, die sich in zwei südöstlichen Naturschutzgebieten von Ungarn überwintern ..... Rethy, Zs.: Weitere Daten über die Brutkolonie der Seidenreiher (Egretta garzetta) ber Harmas-K6rös:r.. Nm RU Se ee ee IN SER a eee Réthy. Z3.: Junge Sumpfohreulen:(Asio flammeus) 2... Ba us la eleven epee RE Réthy, Zs.: Daten über die Brut der Kolkrabe (Corvus corax) ..................... Schmidt, E.: Einige Ergebnisse der November- und Januar-Zählung der Enten in Ungar. I. Anas platyrbynchos: er. as re ee ERRO O II Schmidt, E.: Die Ernährung der Waldohreule (Asio otus) in Europa ............... Dr. Simig, L.: Spàtvorkommen des Neuntöters (Lanius collurio) .................. Dr. Siroki, Z.: Brutparasitische Neigung bei Euplectes afra in der Gefangenschaft. . Dr. Sölymossy, L.: Herbstzug des Sch warzstirnwürgers (Lanius minor) im Truppen Dr. Sterbetz, I.: Die Vogelwelt des Naturschutzgebietes Kardosküt im Zeitraum 1952 ELITE RR Eee De OR e OR SERA RER el eee Dr. Sterbetz, I.: Einige Angaben zur Nahrung mancher in Ungarn seltener vorkom- menden-Gänse- und Enten-Arten- vi an tr MR ee Ne Dr. Sterbetz, I.: Brut von Reiherente (Aythya fuligula) in Hódmezővásárhely. ....... Dr. Sterbetz, I.: Verhalten eines beunruhigten Grosstrappenflügels (Otis tarda) ..... Dr.iSterbetz;I.=vide: Dr Rékasi, I RS 0000 N MR ai renee Szabò, I.: Weisswangengans (Branta leucopsis) in Bezirk Fejér beobachtet ........ Szabo, I.: Kolbenenten (Netta rufina) und Eiderenten (Somateria mollissima)-Vor- kommen toi ga IE ER e RT I RIO Szabo, I.: Gänsegeier (Gyps fulvus) in Seregélyes beobachtet ..................... Szabo, I.: Auerhahnbeobachtung (Tetrao urogallus) in Sopron .................... Szabo, I.: Identification of Fleas on Birdsin Hungary... 0 ita pe E Szabö, L. V.: Das Briiten des Seggenrohrsängers (Acrocephalus paludicola) in der Hortobägy Bitte: aha SR ei a Sue Che We li! Gila ele QE Dee POSE RN Szabo, L. V.: Nesting of the Black-Winged Pratincole (Glareola nordmanni) in Hor- tobag Ya une IMI OC O one a rote Melo AO di cc Szabó, L. V.: : Interessantes Verhalten beim balzenden Grosstrappenhahn (Otis tarda) Szabó, L.: Brut der Sumpfohreule (Asio flammeus) in der Hortobágy .............. Szentendrey, G.: Trauerente (Melanitta nigra) in der Umgebung von Tahi ........... Dr. Tapfer, D.: Brut der Nebelkrähe (Corvus cornix) im Stadtinneren von Budapest, Frühling O73 KR nt etes dar a ee Eye O RE Varga, F.:Spàtbrut der Waldschnepfe (Scolopax rusticola) in Zagyvarona ......... Varga, F.: Uhu (Bubo bubo) auf der Medves-Hochebene .....:... 44040 tie we ce 00 Varga, F.: Brut der Wasseramsel (Cinclus cinelus) im Quellengebiet des Zagyva, ..... Varga, F.: Ungewöhnliche Färbung von Baumpieper-Eier (Anthus trivialis) ........ Varga, F.: Wintergoldhähnchen (Regulus regulus) und Gimpel (Pyrrhula pyrrhula) im Sommer auf der Bükk-Hochebene beobachtet ................ Lt Dr. Vertse, A.: Gründung der Ungarischen Ornithologischen Gesellschaft ..... . . . . . Zagon, A.: Kiebitz (Vanellus vanellus) m Wald. ad. een ee CRT Zagon, A.: Daten über die Brut des Flussregenpfeifers (Charadrius dubius) ......... Zdgon, A.: Interessantes Nest des Pirols (Oriolus oriolus) ........................ Zagon, A.: Ungewöhnliches Nest der Beutelmeise (Remiz pendulinus) auf einer Akazle ua ea ois tans teste e NON EE Kurze Mitteilungen: . a. scene dos ae ai etto rates M NTI ET In. memorlam ai RI touche RT N .. Buchbesprechungen = Books lite a en ee szele ed sons ete ge TE Index alphabetieusavium “ii de aa PS bs ue a Ser a ate GE ARR 8 16. ABRAK JEGYZEKE — LIST OF ILLUSTRATION VERZEICHNIS DER ABBILDUNGEN . A Magyar Madartani Egyesület megvalasztott elndksége (Fotö: Kapocsy) — Die Presidäntschaft der Ung. Ornith. Gesellschaft ......1. 0... 571.2... . Japan fürj (Coturnix coturnix japonica) karyotipusa — Kar yotype of the japanese Tr D Re ee DL tale tete C&A uno re . Japan fürj (Coturnix coturnix japonica) karyotipusa © — Karyotype of the Japanese Uae Orsi E ee Hie chee fe Sethe Cae ee tom eae . Makro- és mikrokromoszomak térszerkezete — The space-structure of the macro EONAMICEOCHEONICRHE CN NE ee ee een . Makro- és mikrokromoszémäk térszerkezete — The space-structure of the macro ANdMICLOCNTOMES nt e Look adele co Ete a lerne ee ea . Seggenrohrsänger (Acrocephalus paludicola) mit Futter im Schnabel. Horto- basy- Halaskut. Jun: LO 72i(Photo2Is.: ViSZabO)™ 22.2.0. delem estin d ae x ous . Die Brutverhältnisse von Acrocephalus paludicola. Hortobágy, Wiese , Madaras" 1972. Die gefundene Nester: 1 — 5, die warscheinliche Nester: 0? ............... . Balzflüge von A. paludicola (a) und A. schoenobenus (bore SE . A feketeszarnyù szekieser fészkel6helye a Madarasi pusztán (Fotó: Szabó L. V.) — Nesting place of the black-winged pratincole in Madaras steppe of Horto- RG teri ote en a aan Ia Re el ee . Feketeszärnyü székicsér 9 a fészkén (Fotó: Szabó L. V.) — Brooding © bird omune Glarcola niordmannii ae Me eier, . Feketeszärnyü székicsér jellegzetes figyelő állásban (Fotó : Szabó L. V.) — Glare- olanordmanni in typical look out position *. . un cn ae ann à à see ne sen . A Glareola pratincola (a) és a G. nordmanni (b) kiáltásának ábrázolása. ......... . A feketeszarnyü szekieser fészekalja. Madarasi-Puszta 1973. VI. 17. Nest of the Glareola nordmanni with eggs (Fot6é:Szab6 L. V.) ........................... . A Glareola nordmanni fészkelési viszonyai a Madarasi-pusztän (Rajz-sketch : Sza- bó L. V.) — Nesting place schema of the G. nordmanni in Madaras steppe ....... . Recent distribution of the Eurasiatic and American species of Rock ptarmingans (Lagopus mutus and leucurus), the Lower Pleistocene localities of Lagopus and the hypotetical sketch of the intrusion of man to North America (the latter one Recording tollera 66 O e etere ape ta Ratio of length and width of extremity bones of the Rock — and Willow ptar- migans of Eurasia (Lagopus lagopus and mutus). Messurements of widths of the bones taken as follows: c. metacarpus: proximal; humerus: diaphysis (at the middle of the bone); femur: the same; tibiotarsus; distal; tarso — metatarsus: CURL PES teeter near aa een . Ratio of length and width of extremity bones of the Eurasian and American Hazel hen viz. Ruffed grouse (Tetrastes bonasia and Bonasa umbellus). (Explanation of TMCASUFCIMENIS ASA TAS Eh) tti A S area innate . Ratio of length and width of extremity bones of the Asiatic and American Spruce grouse (Faleipennis falcipennis and Canachites canadensis). (Explanation of fineasürements Asa AD LO) iii niet aan ale © penis aie ets anne 0 eue . Recent distribution and some fossil data on the Eurasian and American Hazel hen viz. Ruffed grouse (Tetrastes bonasia and Bonasa umbellus) and the recent and the recent and hithero known fossil distribution of the Eurasian and Ame- rican Sage — brush voles (Lagurus lagurus and Lagurus curtatus) ............. . Occlusal view of the lower first and last upper molar of the Eurasian and Ameri- can Sagebrush vole (Lagurus curtatus and lagurus) .......................... 53 29: 30. . A kardosküti termeszetvedelmi terület terkepväzlata — Die Kartenskizze des Naturschutzgebietes Kardosküt (Rajz — Skizze: Dr. SterbetzI.) ........... . Felmagas füvű rét, a kardoskúti táj uralkodóeleme (Fotó: Dr. Sterbetz I., Mai. 1969) — Die Wiese mit halbhohen Gräsern, das herrschende Element der Kardos- kuter Landschaft:. Lotario e PORRI ST TRETEN . Vizällasos szolonyecpuszta a természetvédelmi területen 1973. május 1-én — (Fo- tó : Dr. Sterbetz I.) Solonetz-Steppe mit Stauwasser am 1. Mai 1973 ............. . A kardosküti Fehér-t6 nádas zónája (Fotó: Dr. Sterbetz I.) — Die Röhrichtzone von Kardosküter-Fehert6.6. Juni 1970 2... 02. e e siete cious sme ide . Tömeges Anser erythropus vonulás Kardosküton (Foto: Dr. Sterbetz I.) Masen- hafter Zug von A. eryhtropus bei Kardoskut. 15. März 1973 .................. c . Vonuló darvak Kardoskúton (Fotó: Dr. Sterbetz I.) — Ziehende Kraniche über Kardoskut. Oktober 1973... pica su ee se nen ole nee me na an © ans oi . Oszi recegyülekezes Kardosküton (Fotö: Dr. Sterbetz I.) — Herbslicher Sammel- platz der Enten beirKardosküb: Sept. „LIU mon sn Re ee Atnyaralö pölingok és pajzsoscankök (Fotó: Dr. Sterbetz I.) — Übersommer nde Brachvögel und Kampfläufer. 15. August 19609. s Ares aaa ere ts SRI A túzok magyarországi elterjedése — Die Verbr eitung der Grosstrappe in Ungarn Telelő túzokcsapat Dévaványán (Fotó: Dr. Sterbetz I.) — Ein Trupp von Gross- trappen im Winter: Dévaványa; November 1973. aut te set e ele ee 31-40. A t6késrécék mennyiségi megoszlása Magyarországon — Die mengenmiissige Verteilung desistockenten in.Ungam. asz 1... 20% Serie suis a aivisgel e . 151- 41. A tékésrécék mennyiségi megoszlása százalékban kifejezve a Dunántúlon (fehér) és az Alföldön (satírozott). a November; B = Januar. — Die prozentuelle Verteilung der Mengen der Stockenten in Pannonien (weiss), und in der Tiefebene (schraffiert). A =. November; B-—= Januar’ «soi. je. odo a. ae ee: 42. Diirgési ceremónia. A him apró kavicsokat csipeget fel. (Fotó: Kapocsy Gy.) — Die Zeremonie der Balz: das Männchen nimmt kleine Steine auf. ............ 43. A him fenyegetö testhelyzetben (Fotö: Kapocsy Gy.) — Drohendes Männchen .. 44. Az ugartyük tojásán mar látható a kivágás helye (Fotó : Kapocsy Gy.) — Auf dem Ei des Triels ist schon das Loch er sichtlich. on ee 45. Ugartyükesibe felszäradäs közben, 8 órával a kelés után (Foto: Kapocsy Gy.) — Ein Küken des Triels sich trockend, 8 Stunden nach der Schlüpfen . . . . . . . . . . . 46. A esibék testsülynövekedese DIO: SO RO AR a ee ee en Aa nth Oe Hoos Osa 47. A házi veréb növényi tápláléka — Die Pflanzennahrung des Haussperlinges ..... 48. Die prozentuale Verteilung von Microtidae und Muridae aus europäischen Wald- ohreulengewöllen ot a... nile e ION NA 49. Die pr ozentuale Ver teilung der Wühlmäuse, die in der Nahrung der Waldohreule einander gegenüber mit mehr als 10% repräsentierten ....................... 50. Die prozentuale Verteilung der Echte Mäuse, die in der Nahrung der Wald- ohreule einander gegenüber mit mehr als 10% repräsentierten ................. 51. Dasypsyllus g. gallinulae: him fogöja — clasper of male Sofa lata cet I 52. Dasypsyllus g. gallinulae: a nösteny 7. hätlemeze, 7-ik haslemeze és ondötartöja — female: tergum, 7, sternumi/ and spermatheea +... eier. cesnets cel ores + seine ters 53. Ceratophyllus rusticus: utötor — metathorax ...........n cu psi nanan a nee en 54. Ceratophyllus rusticus: a 8. hätlemez tiiskés mezöje — mimenmale: spiculosa Area OF ber gUMS. tte e mass es see GN IRA Rennen E 55. Ceratophyllus rusticus: a him fogöja — clasperofmale ...................... 56. Ceratophyllus h. hirundinis: utötor — metathorax .......................... 57. Ceratophyllus h. hirundinis: a him fogöja — clasper ofmale ...:.............. 58. Ceratophyllus s. styx: a 8. hatlemez tiiskés mezöje a himen — male: spiculosa Arca OL COLAUNA SE. ee che ep ode ale als Eletta leto she datti cols Tone E 59. Ceratophylluss. styx: a him fogoja — clasper of male I... 2... 0 u rilegati 60. Ceratophyllus f. farreni: a him fogöja — clasper of male ..................:... 61. Ceratophyllus r. rosittensis: a him fogöja — clasper of male ................... 62. Ceratophyllus a. affinis: a him fogöja — clasper of male ...................... 63. Ceratophyllus pullatus: a him fogöja — clasper of male ...................... 64. Ceratophyllus g. gallinae: a him fogöja — clasperofmale .................... 65. Ceratophyllus g. gallinae: a hätulsö lab utolsö labfejize — male: last hind tarsal SEGIMETT an ord oo ata overs wie odono eta) oie tole sites eee se cie ee wlohe siete Te i AS 66. Ceratophyllus fringillae: a him fogöja — clasperofmale ...............::.... 67. Ceratophyllus fringillae: a hátulsó lab utolsó labfejize — male: last hind tarsal Sepment (os „ale a nur E ede ale ans lee se: AO IO OA ONE 92 Ceratophyllus tribulis: a him fogöja — elasper of male ....................... Ceratophyllus tribulis: a 8. haslemez hátulsó csúcsán levő vexillum — Vexillum onstheihind'apexofsternum®. a rsa anta NE I iat Ceratophyllus columbae: a him fogöja — clasper of RE ee sé DES Ceratophyllus garei: a 8. hätlemez tiiskés mezöje a himen — male: spiculosa area of tergum 8 ..... PERI SR ci O Ceratophyllus garei: a him fogöja — clasper of male .................. Se c Ceratophyllus borealis: a 8. hätlemez tüskés mezője a hímen — male: spiculosa ATCAOf TES UM ES ren See ne Re lie Guan eus à RERO fe RL ESÉS Ceratophyllus borealis: ahim fogöja — clasper ofrasler sn een Ceratophyllus rusticus: a nösteny 8. hätlemezenek hätulsö éle — female: outline of hind part of tergum 8 .................. c i RASTA EAT DE Ceratophyllus rustieus: a nösteny 7 . haslemezenek hátulsó széle és az ondétarté — female: sternum 7 and spermatheca NEE EL EN RE sz. Ceratophyllus h. hir ehe : a nőstény 7. haslemezének hátulsó éle és az ondétarté — female: sternum 7 and a TURE RE Be OR Fiale Ceratophyllus f. farreni: a n6stény 7 . haslemezének hátulsó éle és az ondôtarté — female: sternum 7 and spermatheca deri CRORES EL ORO RIA TOGO bos Ceratophyllus s. sh a nösteny 7. haslemezének hátulsó éle és az ondötartö — female: stornum: 7 and spermathecan. is ante Ceratophyllus a. affinis: a nösteny 7. haslemezenek hátulsó éle és az ondótartó — female: sternum 7 and sper MENECAS En er I e Ceratophyllus tribulis : a nőstény 7. haslemezének hátulsó éle és az ondótartó — female: sternum 7 and s spermatheca WE REV ATA CNE CRAN CAR EEE Ceratophyllus Ne a nösteny 7. haslemezének hátulsó éle és az ondétartò — female: sternum 7 and SPOTMAU MOC AM tao ee ee lors eső Ceratophyllus gallinae és C. pullatus: a nösteny 7. hätlemezenek legzönyiläsa — female: spiracle Of tergum Tee zerge egre resze es keress Ceratophyllus gallinae és C. pullatus: a nőstény 7. haslemezének hátulsó éle és az ondôtarté — female: sternum 7 and cinica RIE RA Ce a nie era Ceratophyllus r. rosittensis: a nösteny 7. hätlemezenek legzönyiläsa — female: SPALTE. Of boro ie : ee gene sil Ce eratophyllus r. rosittensis: a nösteny 7. haslemezének hátulsó éle és az ondétarté = female. ‚sternumitand'epermatheea, Ze sss 0a este ne oo bt ele de nenn Ceratophyllus borealis, C. garei, C. columbae: a nösteny ondövezeteke — fe ‚male: genital ducts... ev RES CNE CIRE RENE ins RR d'asteanis RD Rise Née Ceratophy llus borealis: a nösteny 7. haslemezének hátulsó éle és az ondötartö — female: sternum 7 and spermatheca .............. ex esito: ee Ceratophyllus garei: a nőstény 7. haslemezenek hátulsó éle és az ondotarté — fe- male: sternum 7 and sper nae OCA der et. is yolks n RR Ceratophyllus columbae: a nőstény haslemezének hátulsó éle és az ondötartö — female: sternum: Land spermathees oz „urn ea en nei Sons De Suse, naeh . A gémtelep és a feszkelö fajok elhelyezkedése — Die Reiherkolonie und die Verteilurig der einzelnen Arten .................... Bo RE A halvany geze előfordulási helyei 1972 és 1973-ban a Duna és a Tisza mellett Brutvorkommen des Blasspötters in 1972 und 1973 entlang der Donau und ale Reese Rit ge noe a le pet ee Re SERIO 11 = d “ ‘ . ' i 5 A 1 ~ i. — 1 a x = . x Ù + + DI fi ar, 7 a j . me il Ù Ù Pi . 5 + . x s vi i vi x VA ád REN A EEE : N VOL GE > Gad? Veri i) % “diet: fe. ASTI r = Ba u R Rx 5 DR n = a Lit di MONT 7 ie : 5 Wa = à ő Ta = N | CR 1 1 h : ve rd Deli E ck A 2 20 as Si | a}, if a kez \ i i 3 Br sd; = i hi 5 I « x ja wi i : rund =, “ » 5 vir 5 TA N : I A 6. A i! ti x u a . Ed " mai | = 4 mi 4 È Kern Út CDA - do > = 4 oh a ti , = = ra a ui 9 1 Ù n - = Tui u: a Di ai ue ad a . si = . x È fi Let - oder dr | E Sale 5 ra 7 B a - . n a | a È A 2 Le I A È 7 i RES Li 4 "úg © x f , Ù a Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. - 80 EV Patkai Imre A Madártani Intézet 1893 — 1973 között eltelt nyolc évtizedes fennállása alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésünk egyben számvetés is azok- ról a törekvésekről, amelyek munkálkodásának mindenkori irányát megadták és az elért eredményekkel hozzájárult a magyar tudományos kultúra fej- lesztéséhez. Az Intézet múltjában hűen tükröződnek a magyar társadalom változásait formáló hatások. Megalakulása idején a kiegyezés utáni meggyorsult gazda- sági fejlődés pezsdítőleg hatott a tudományos életre is. A gazdasági, társadal- mi és a politikai körülmények hatásai 80 év távlatából jól nyomon követhető- ek a fellendülések és visszaesések szakaszaiban. A sok vihart megért Intézet életében azonban nincs egyetlen olyan időszak sem, amelyből ne maradt volna valami figyelemre méltó. Legfontosabb felfigyelni arra, hogy 80 évvel ezelőtt olyan gondolatok jegyében kezdte meg működését, amelyek a jelen- kor utolsó évtizedében világméretű problémaként kerültek a tudományos kutatás és a közvélemény érdeklődésének középpontjába. HERMAN Orré elévülhetetlen érdeme a Budapesten 1891-ben megrende- zett II. Nemzetközi Madártani Kongresszus, melynek nagy sikere hozzájá- rult az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter elhatározásához, hogy fel- kérje HERMAN Orrór a Magyar Ornithológiai Központ szervezésére és veze- tésére. A tervezet elkészült, és az 1893. november 25-én kelt 30.071 VKM sz. miniszteri leirat engedélyezte a Magyar Ornithológiai Központ megalakítá- sát, személyzet alkalmazását stb. Ezt az okiratot HERMAN OTTÓ — mint ALAPOKMÁNYT — december 4-én iktatta az intézmény működésének 1/1893. sz. aktájaként az első munkanapon. Másnap már JABLONOWSKY JÓ- ZSEF asszisztens iktatta a magyar ornithológusokhoz intézett felszólító kör- levelet az új intézmény támogatására. Hasonló tartalmú körlevél tájékoztatta a hazai és külföldi szakembereket az új létesítmény megalakulásáról. Mai szemmel nézve az Intézet a maga nemében az első; anyagi alapjait és keretét tekintve egyelőre szerény. Az alapítás költségeire a Magyar Tudomá- nyos Akadémia egyszeri 500 Ft, a Természettudományi Társulat évi 500 Ft járadékot szavazott meg. A Nemzeti Múzeum két t szobájában HERMAN OTTÓ az igazgató és JABLONOWSKY JÓZSEF asszisztens képviselték a tudományos és az adminisztrációs státust. Ezt az Intézetet úgy kell felfognunk, mint a HERMAN OTTÓ által 1890 ta- vaszán megszervezett országos megfigyelőhálózat központi irodáját. Ez a hálózat HERMANN OTTÓVAL együtt 16 kiváló ornitológust tömörített, ez ma- 13 gyarazza a magyar ornitolögia nagy aktivitását, hatékonyságát es nemzet- közi elismertseget, ami a II. Nemzetközi Madartani Kongresszus sikerében és az Intézet létrehozásában realizálódott. E csoport tagjai ALMASSY GYÖRGY, Bupa ÁDÁM, CHERNEL ISTVÁN, CsAT6 JÁNOS, CZYNK EDE, FASZL ISTVÁN, FORGÁCH JÁNOS, FRIWALDSZKY JANOS, GAAL GANTON, MADARASZ GYULA, MEDRECZKY ISTVAN és SZIKLA GABOR voltak. Rajuk tamaszkodva vält lehe- töve, hogy az Intézet mar müködesenek harmadik napjan megtegye az els6 lépést sajat folyöiratanak meginditäsära, melynek jelkepeül HERMAN OTTÓ a sast välasztotta, s igy a folydirat cime az AQUILA lett. Elöterjeszteseben hangsülyozta, hogy a kiadväny nemesak magyarul, hanem egyidejüleg vilag- nyelveken is megjelenik. És valóban, munkatársai segítségével alig féléves fennállás után kiadta az AQUILA en egyesitett füzetet. A Központ fel- adata ez idöszakban elsösorban a madar vonuläsi megfigyelésekre 6sszponto- sult. Az ALAPOKMÁNY szervezeti szabályzatában 4. pontként szereplő „A gazdasági gyakorlati madártan művelése" felvetette a madarak gazdasági jelentőségét tárgyaló munka megírásának szükségességét. HERMAN OTTÓNAK sikerült De IGNAC földművelésügyi minisztert meggyőzni a mű fontos- ságáról és biztosítani kiadásának költségeit. A megbízást CHERNEL ÍSTVÁN kapta meg, s 1899-ben meg gjelent: , Magyarország madarai — különös tekin- tettel gazdasági jelentőségökre — " címmel, a mai időkben is alapozó forräs- munkaként használható mű. Ezt követte 1902-ben HERMAN OTTÓ: ,,A ma- darak hasznáról és kararol” címmel megírt rendkívül népszerű és közismert műve, melyet angol és német kiadók is megjelentettek. Ötödik magyar ki- adása 1960-ban Intézetünk kezdeményezésére jelent meg. Ez a könyv ma is példája a tudományos népszerűsítő irodalomnak. A gazdasági madártannal való egyre intenzívebb foglalkozás felveti a Föld- művelésügyi "Minisztérium ügykör ébe kerülés lehetőségét. Úgy tűnik, hogy a további fejlődésre nézve kedvezőbb helyzet alakul ki. A két szűk és sötét mú- zeumi szobából átköltöznek a József körút 65. ház I. emeleti négy tágas és világos helyiségébe, ahol már mód nyílik a gyarapodó könyvtár és gyűjtemé- nyek elhelyezésére. 1901. január 1-én lépett életbe a F öldművelésügyi Mi- nisztérium 775/1900 eln. sz. rendelete a , Központ" áthelyezése tárgyában. Az Intézet munkaprogramjában jelentős változást, bővítést okozott a Földművelésügyi Minisztérium ügykörébe kerülés. Előtérbe került a madarak táplálkozásának vizsgálata, azok mezőgazdasági hasznának vagy kárának megállapítására. Az új pozícióból vált lehetségessé az az annak idején való- sággal korszakalkotó lépés, melynek eredménye a madárvédelmi körrendelet megalkotása. Az 1879-ben életbe lépett erdőtörvény után a hazai természet- védelmi törekvések fontos alapdokumentumának tekinthető a Földművelés- ügyi Miniszter 24.655/VII. 1—1901 sz. madárvédelmi rendelete. Hatása túl- mutatott az ország határain, mivel ennek alapján készült 1902-ben a párizsi nemzetközi konvenció a mezőgazdaságilag hasznos madarak védelméről. A nemzetközi kapcsolatok az 1900-as évek elején külföldi tanulmányutakra is kiterjednek. CSÖRGEY Trrusz Németországban szerzi tapasztalatait a ma- dárvédelmi telepek berendezéseiről. Hazatérve, kezdeményezésére 1905-ben termelni kezd az Első Magyar Fészekodúgyár Az Intézet propagandája nagymértékben hozzájárul a fészekodvak és etetők elterjesztéséhez. Az állami kezelésben levő erdők két és félmillió hektárján intézeti javallatra, kezdő lépésként a Földművelésügyi Minisztérium 6000 mesterséges fészekodút és nagvszämu téli etetöt rendel a F észekodúgvártól. 14 A gyakorlati madarvédelem hatékonyságát óriási mértékben fellendítette az ország összes elemi iskolájában 1906 tavaszán érvénybe lépett közoktatás- ügyi miniszteri körrendelet a madarak és fák napjának megtartásáról. A kez- deményezés országos mozgalomma fejlődött, az ifjúság ezrei vettek részt a faültetés, a téli madárvédelem és az odúkészítés természetismeretet és ember- séget formáló munkájában. Az 1906-os esztendő az Intézet életében döntő jelentőségű volt. Tizenkét évi fennállás után DARÁNYI IGNÁC földművelésügyi miniszter 8.990/eln. I/B— 3.1906 leiratäval véglegesíti a Magyar Ornithológiai Központot. Elnyeri önálló státusát a Földművelésügyi Minisztérium keretében és rendezi a sze- mélyi állomány kérdését. A miniszteri leirat a következő állásokat rendszere- sítette: igazgató, titkár, adjunktus, asszisztens, két gyakornok, egy altiszt laboráns. HERMAN OTTÒ tiszteletbeli állásként fogadta el az igazgatói állást, PUN- GUR GYULA titkár, CSÖRGEY TITUSZ adjunktus, SCHENK JAKAB asszisztens, DR. GRESCHIK JENŐ gyakornoki állásra neveztetett ki. A fejlődés következő lépése volt, amikor 1909-ben DARÁNYI az I. Ar) 1909 sz. rendeletével az alla- mi intézetek soraba osztotta be a Központot és nevet „Magyar Kiralyi Orni- tholögiai Központ”-ra változtatta. Ennek a lépésről lépésre felfelé ívelő kor- szaknak egyetlen terve hiúsult meg. DARÁNYI külön épület emelésére töreke- dett, ezért felszólította HERMAN OTTOT, hogy tegyen javaslatot a Kertészeti Tanintézet területén, a Gellérthegy déli lejtőjén építendő intézet elhelyezésé- sére. Ezt HERMAN OTTé alkalmatlannak minősítve elutasította. Helyette a Margitszigetet jelölte meg, ahol már egy jól bevált kísérleti telepünk műkö- dött. Az elhúzódó tárgyalások során a sziget rendeltetéséről kialakult más elhatározás következtében végül elvetették a tervet, és az önálló épület nem valósulhatott meg. A Madártani Intézet első 20 évének felfelé ívelésében kétségkívül igen nagy szerepe van HERMAN OTTÓ markáns egyéniségének. 1914 decemberében be- következett halála, az első világháború kitörésének évében, válságos időben fosztotta meg az Intézetet nagy befolyású vezetőjétől. Ami utána követke- zett, arról ma már nehéz eldönteni, hogy mennyi írható a háború roväsär: vagy a vezetés színvonalában beállt csökkenésre. Az intézet személyi álló: mányát ritkítják a behívások. Helyiségeit hadikórházzá alakítják. Az id6- közben állandóan gyarapodó könyvtárát, gyűjteményeit a munka számára hozzáférhetetlen raktárakba zsúfolják. Az "évtizedek óta mintaszerűen mű- ködő erdészeti megfigyelőhálózat feloszlik. A Tanácsköztársaság idején egyetlen életjel a Vörös Közlöny 1919. évi 722. füzetében megjelenő természetvédelmi emlékirat : „Az 6stermészet kincsei- nek védelme magyar földön" SCHENK JAKAB tollából. Az első világháború a magyar történelemben is lezárt egy gazdaságilag fellendülő korszakot. A válságos évek szűkítették a működési kört, melyr ől később az 1919—1925 közötti évekről SCHENK az 50. évfordulóra kiadott emlékezésben sommásan megállapította: „... az Intézet nemkívánatos önállóságban, elszigeteltségben tengődött, erősen redukált költségadomány- nyal." A gazdasági válság leépítései idején a Földművelésügyi Minisztérium kísér- letügyi intézeteit egy osztály keretében vonta össze. Ebbe 1925-ben sorolták be az Intézetet. Ezek az évek a BETHLEN-i konszolidáció idejére estek és így mód nyílt némi előrehaladásra az intézeti munka tekintetében is. Jellemző 15 “az akkori kôzällapotokra, hogy az intézet új munkatársait olyan feltetellel alkalmaztäk, hogy „... önkentes munkäjuk sem nyüjt semmi alapot arra, hogy a jöv öben állandó alkalmazást igényelhessenek;, „> Ebben az idöben oldödott meg az Intézet megfelelő elhelyezése az akkori Szőlészeti Intézet főépületének II. emeletén. A 10 helyiségből álló, kellő alap- területű épületrész végre biztosította a könyvtár, a gyűjtemények rendelte- tésszerű használatát, a munkaszobák pedig a tudományos munka feltételeit. WARGA KÁLMÁN főleg a kis-balatoni gém- és batlajelölésekkel öregbíti az 1908 óta gyarapodó madárvonulási adatokat. DR. VASVÁRI MIKLÓS pedig megkezdi az ugyancsak félbeszakadt madártáplálkozás-vizsgálatokat gém- fajaink, ragadozóink és baglyaink gazdasági jelentőségének reális megítélése érdekében. Egyúttal hatalmas szervezőkészséggel az ország minden részéből egyre több önkéntes megfigyelőt, anyaggyűjtőt és munkatársat von be a gazdasági madártan, a faunisztika célkitűzéseinek szolgálatába. 1925 és 1935 ne ha adományokból is, de megjelenhetett ÜSÖRGEY nep- szerű művének è a, „Maddrvedelem a kertben” negy kiadäsa, a tovabbiakat mar a Boldi avo Minisztérium fedezte. Az AQUILA- kötetek ätlag négy- évenként ugy ancsak segelyakciök hollandi forintjai es az Audubon Society dollärtämogatäsäv al jelentek meg. Az AQUILA-alap szükös kereteit az inte- zet áldozatkész tisztviselői kiszállási napidíjuk önkéntes lemondásával igye- keztek bővíteni. Az AQUILA fenntartásával lehetett egyedül fejleszteni szakkönyvtárunkat. Csak az 50. évforduló jubiláris kötetében került sor an- nak a ténynek a megállapítására, hogy az AQUILA további megjelentetése a felettes hatóság részéről biztosítva van. 1943-at írtunk akkor, és ezt a ju- biláris kötetet — ateljes megsemmisülésünk után — hétévvelkövette az 51. kötet. 1944 decembere Intézetünk félévszázados történelmében végzetes dátum. Az ostromgyűrűbe zárt Budapestről a tudományos értékű anyagok mentésére kidolgozott tervek eleve meghiúsultak. A vezető körök teljes zavarodottság- gal Budára mentették a Minisztériumok anyagait. Könyvtárunk, gyűjtemé- nyeink értékeit alagsori helyiségekbe zsúfoltuk, de befalazásukra már nem kerülhetett sor. December 23-án búcsúztunk az Intézettől. Másnap a felszaba- dító szovjet előőrsök északnyugat felől elérték az Intézet vonalát. Épület- csoportunkat német SS kötelékek szállták meg, és három hétig tartó tűz- párbaj dúlt az egyes épületeket összekötő központifűtés-hálózat alagútjaiban. Az Intézetünket is magában foglaló főépület II. emeletenek falai kiegtek és leomlottak. Az alagsorban pedig a könyvtär es gyüjtemeny valt a tüz martale- kava. 60 000 kötet könyv, irattár, 32 000 madár táplálékát bizonyító vizsgálati anyag, 8000 preparált madár, melyből 1200 madárvilág unk teljességét do- kumentálta, a CERERVvA-féle pelyhesfiók a-gyűjtemény és ALEXANDER BAU 7500 db-os tojásgyűjteménye. Gyűrűzési törzskönyveink 170000 adata és kartotékjainak összessége pusztult el. Ember magasságú hamu, olvadt üveg- halmok fájdalmas látványától megrendülve kezdtük meg februárban az újjá- építés küzdelmes munkáját. Romokat bontva és tömegsírokat ásva a jobb jövő reményével biztattuk egymást. 1945 áprilisában DR. VERTSE ALBERT kidolgozta újjáépítési tervezetünket, az öt évtized madártani eredményei, a madarvedeldut, a tentare ie és a széles körű nemzetközi kapcsolatokban elért eredményes munkásságot bizonyító Madártani Intézet támogatását kérő beadványát a Földművelés- 16 ügy kormänyzatahoz benyüjtotta. Fölöttes hatésägunk a tervezetet jövähagy- ta és feladatait az orszag felemelkedese érdekében meghatarozva megkezd- hettük munkänkat a mezögazdasägi kisérletiigyi intézmények soräban. Miután további folyamatos működésünket biztosította, megbízta DR. VERTSE ALBERTET az Intézet vezetésével. Legnagyobb gondunk az elhelye- zés volt. A Mezőgazdasági Múzeum, melyet ugyan nem rombolt le a háború, de súlyos károkat szenvedett, mégis helyet adott, ahol két szobában dacos akarással vágtunk neki szeretett intézetünk újjáépítésének. A körülmények némileg az 1893-as kezdéshez hasonlítottak. Két földönfutó két szobában, semmiből próbálja újjáteremteni az Intézetet. VERTSE a legnehezebb időszak- ban e sorok írójával kezdett munkához. KEVE A. saját kérésére a Természet- tudományi Múzeumhoz kérte ideiglenes beosztását. UDVARDY M. pedig az Oktatásügyi Minisztériumba távozott A Mezőgazdasági Múzeum egyetlen feltétele volt, hogy ideiglenes elhelyezésünket csak a kísérletügyi telep helyre- állításának idejére és régi székhelyünkre visszaköltözésünkig biztosítja. VERTSE negyedszázados vezetésének évei alatt az Intézet személyi létszáma, felszerelése, gyűjteményei és könyvtára olyan mértékben gyarapodott, hogy a reá háruló részben hagyományos, de az új feladatokat is el tudta látni. Is- mét kialakult a megfigyelők és önkéntes munkatársak baráti tábora, melynek a kezdet minden nehézségének leküzdésében tevékeny része volt. Nélkülük az eredmények felmutatásánál szerényebb számokkal kellene beérnünk. Első feladataink az állami kézben központosított vadászat és vadgazdaság madártani kérdések iránt tanúsított fokozott érdeklődéséből adódtak. A szárnyasvad-állomány növelésére irányuló erőfeszítések szakmai tanácsadói- ként részt vettünk elsősorban a vízivad védelmét elősegítő intézkedések ki- dolgozásában. Indítványaink a madártani jelentőségű természetvédelmi te- rületek kijelölésénél megvalósultak. A vadászterületek rendezése során az állami védterületek közül a Kis-Balaton és a Velencei-tó mint hazánk két legjelentősebb vízimadár-tenyészőhelyén, a Madártani Intézet kutatási és gyűjtőterületeként rendeleti úton biztosította a kócsag és nyári lúd utolsó néhány párjának létfeltételeit. A Földművelésügyi Miniszter 160.700/1946 V. 3. számú rendeletével szabályozta a kis-balatoni, dinnyési és a Szeged- Fehér-tavi rezervátumok felügyeleti jogát. Minden területen különválasztva a vadászatra teljesen tilalmazott, háborítatlanságot követelő költőhelyeket, amelyek. őrzésére az Intézet költségvetése terhére külön őrző személyzetet alkalmazott. Hasonló megértéssel és segítőkészséggel támogatta munkánkat a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) Központi Igazgatóságának va- daszati osztálya. Nagyban hozzájárult a vadgazdälkodäsnak a madär- és természetvédelmi erdekekkel valé egyeztetéséhez. A vadäszati felügyelök és az allami vadörök havi jelentesei orszagos adatgyüjtesükkel rendkivüli mö- don hozzajarultak a háború évei alatt megváltozott viszonyok felméréséhez és a reánk váró feladatok megoldásához. Megfigyelőhálózatunk értékes új munkatársakkal gyarapodott, akik nemcsak a vadászható szárnyasvadról, hanem az egyes országrészek természetvédelmi értékük miatt számon tartott egyéb madárfajainak viszonyairól is beszámoltak. Lelkes odaadással v égzett jelentéseik alapozták meg számos védett terület későbbi létesítését. Adat- gyűjtésük révén a fácán, a fogoly, a vadrécék és a szalonka helyzetéről kiválóan használható tájékoztatást kaptunk. Ugyancsak a MÁLLERD biztosította pusztuló ragadozó madaraink fészkelőállomány: ának helyszíni ellenőrzéssel 2 Aquila 17 egybekötött felvételezését. Hasonló természetvédelmi célkitűzés szolgälatä- ban végeztük a kártékonyirtás vizsgálatát a lőjelként beszolgáltatott csőrök és lábak ellenőrzésével. A szerzett tapasztalatokat a vadászati felügyelők és vadászok számára rendszeresített tanfolyamaink keretében hasznosítottuk. Vadásztársaságaink körében kifejtett propagandánk nagymértékben segí- tette a természetvédelem gondolatának erősödését. Az érdekellentétek és ér- dekazonosságok a mezőgazdaság számos területén igényelték azt a madártani szakmai tájékoztatást, amelyet az egyes madárfajok táplálkozásvizsgálatá- val lehet eldönteni és megadni. Az új módszereket alkalmazó mezőgazdaság nemcsak tájátalakító tevékenységével, hanem egyúttal faunákat változtató hatásával is új helyzetet teremtett. Számos madárfaj táplálékából a korszerű vegyszeres növényvédelem kivonja a mezőgazdaság tömegkártevőit, de ve- lük együtt a gazdasági szempontból közömbös táplálékféleségeket is megsem- misíti. A biológiai védekezésben jelentős madárfajok állománycsökkenése szükségszerűen megváltoztatta hasznosságuk értékelését is. Sőt az idők vál- tozásának, a biológiai egyensúly felborulásának klasszikus példájaként kell hivatkoznunk a vetési varjú szerepére. HERMAN OTTÓ idejében szó sem esett mérgekről . . . „a földben rágódó kártékony férgek ellen”... azokat mint a madarak természetes táplálékát a varjúra és társaira bízták. Az ő szavait idézem : . . . , amig Magyarország alapja a mezőgazdaság, amig még mindig sok a parlagja, legelője, ugara: a fekete varjú nélkül el sem lehetünk." . . . A változás bekövetkezett. A varjú tavaszi táplálékából kimaradtak a boga- rak. Fészekrabló, tojás- és fiókapusztításra kényszerülő káros madár lett a vadtenyésztők számára a vetési varjú. És amikor védettségét meg kellett szüntetnünk, ismét HERMAN OTTÓ komoly, és Intézetünk munkájának min- denkor irányt mutató gondolatai segítettek a döntésben. . . . , Nálunk a ma- dárvédelem nem szentimentalizmusból fakadó mozgalom, hanem küzdelem azok tudatlansága ellen, akik a legnagyobb brutalitással gázolnak a madár és természet közötti viszonyba, és az ember és madár között fennálló helyes viszonylatot megzavarják. Ez utóbbi viszonylatnak anyagi vagy praktikus oldala is van, amit sokan nem tartanak méltónak a magas tudományhoz. Ez azonban nagy tévedés: minden tudásnak, a maga összes theoretikus és prak- tikus következményeivel, az ember szolgálatában kell állnia, azon egyedüli lény szolgálatában, amely a tudományt müveli és fejleszti”... fey került revízióra a fogoly, a gólya és a seregély täplälkozäsänak vizsga- lata és a legutöbbi idökig a baglyok nagy hagyomanyu, rendszeres kutatasa. A madarvédelem gondolatänak ébren tartäsära hivatott Intézet a gazda- sági felemelkedésért küzdő országban szerény keretek között, főleg mezögaz- dasági szakiskolákban tartott előadásokon ismertette a gyakorlati madár- védelmet. 1948-ban a , Madárvédelem a kertben" c. útmutató 10. kiadásával sikerült enyhíteni a sokéves hiányt. Majd a madárismeret érdekében színes plakátok előállítási költségeit is sikerült biztosítani. Propagandánk hatására a madárvédelmi eszközök, a mesterséges fészekodúk és madáretetők beszer- zési igényét kielégítő Fészekodúgyár ismét megkezdte működését. Időközben a madárismeret megszerzésére törekvő új munkatársak, önkén- tes megfigyelőink részére tanfolyamamokat rendeztünk. Bevezettük az „utol- só szerdäkat”, ezeken az esti összejöveteleken gyűrűző munkatársaink vettek részt, és napi munkájuk végeztével, fáradtságukkal küzdve vállalták a faji bélyegek alapvető követelményként megszabott ismereteinek elsajátítását. Kezdetben az énekes madarak, majd múzeumunk gyarapodásával lépést tart- 18 va a vizimadarak, recek, ragadozök kerültek sorra. Minden összejövetel egy- ben alkalmat adott a madärtan szerteágazó témaköréből választott szakmai tájékoztatók tartására is. Ahogy növekedett az Intézet önkénteseinek tábora, egyre szűkebbé váltak helyiségeink a három kutató és két segédszemélyzet munkakörülményeinek biztosítására. Költöztetésünk újra küszöbön állt. Egykori székhelyünk, a Herman Ottó úti kísérleti telep újjáépítése 1950- ben befejeződött. Átszervezések új intézmények elhelyezését követelték. A kis létszámú Madártani Intézet önálló intézményként való gazdálkodása nem látszott célszerűnek, ezért a Növényvédelmi Kutató Intézethez csatol- ták mint annak tudományos osztályát 1950. január 1-én. A II. ker. Garas u. 14. sz. villa emeletén az előző állapothoz viszonyítva tágasabb helyiségekben láttunk munkához. A 10 helyiségben már mód nyílt a könyvtár, az időközben jelentősen gazdagodott gyűjtemények és felszere- léseink rendeltetésüknek megfelelő használatára. Bizonyos ideig a fejlesztés lehetőségét is megadta. A Növényvédelmi Kutató a kereteben töltött evek alatt az Intezet személyi állománya 7 kutató és 3 segéderő személyében fennállása óta a leg- nagyobb létszámát érte el. Az Intézet hagyományainak megfelelően egymást segítve, de az egyes ága- zatokat felosztva, fokozott erőfeszítéssel igyekeztünk a madártani problémák tömegével megbirkózni. A madárvédelem minden problémája VERTSE AL- BERT vállaira nehezedett. Mesterséges madártelepítési kísérleteit, főleg a széncinege kultúrterületek környéki költését meghiúsító veréb elhárítására összpontosította, a továbbiakban pedig a kis termetű kék- és barátcinegének legjobban megfelelő odútípus kialakításával ért el számottevő eredményeket. Működésének idejére esik az 59/1954/IX.9./M.T. sz. madárvédelmi rendelet . megjelenése és az 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelet végrehajtásáról in- tézkedő 12/1971 (IV. 1.) sz. kormányrendeletnek. ,A vadon élő madarak védelme" cikkely kidolgozása. Intézetünk természetvédelmi tevékenysége mindinkább előtérbe került. A Nemzetközi kapcsolatok újrafelvételét KEvE ANDRÁS intézte. Hatalmas levelezése nyomán megsemmisült intézetünk újjáépüléséhez a világ minden tájáról érkeztek a társintézetek, múzeumok, madártani társaságok és magán- személyek szakkönyvajándékai. Ma is csak megindult szavakkal tudunk kö- szönetet mondani a nemzetközi összefogás nemes megnyilvánulásáért. Újra bekapcsolódtunk a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság (the International Council for Bird Preservation — (ICBP) és a Nemzetközi Vízivad Kutató Iroda (International Wildfowl Research Bureau — IWRB) munkájába. 1950 óta folyamatosan részt veszünk a vízivad-állományok szinkron megfigyelésé- ben, a vadrécék és vadludak számlálásának statisztikáiról, hazánk minden jelentős vizes területéről a vonuló vízivad háborítatlanságát biztosító intéz- kedések állásáról és eredményeiről az ICBP konferenciáin adtunk számot. 1968-ban a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság hazánkban tartotta meg európai szakosztályának IX. konferenciáját (Balatonszemes, 1968. május 15—19.) A Magyar Népköztársaság Kormánya nevében Dr. DIMÉNY ÍMRE mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter konferenciát megnyitó beszéde egyben nevezetes történeti dátum, itt jelentette be a Hortobágyi Nemzeti Park védet- té nyilvánítását. Az 52 000 ha kiterjedésű területen a puszták sajátos tájjelle- gének megőrzése egyben állatéletük fenntartását is célozza. A vadászat hát- 2" 19 terbe szoritasa a vonulö vizimadarak somegei szamära vegre megteremtette a nemzetközi elismerést kiváltó intézkedést, — a vonulási útvonal häboritat- lan gyülekező- és pihenőhelyek magyarországi centrumát. Bár nem tartozik a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz, mégis jelentős madárvédelmi terület a Tisza II. víztározó tiszafüredi 2500 ha-os felső szakasza, melynek vadréce-szaporí- tó helykénti fenntartásával ugyancsak LETÉT zu a vízivad-állomány életlehetőségeinek javításához. A pusztakócsi mocsarak 2800 ha-os, a tisza- csegei 700 ha-os ártéri füzesek és a Vajdalapos 115 ha-oserdeje, amelyek mind a Parkot övezik, a maguk 6100 ha-t meghaladó területeikkel a madär- és természetvédelmi törekvesek eredmenyeit tükrözik. Ha visszatekintünk a 80 ev madarvédelmi törekveseinek folyamatara, tényként kell megállapítani, hogy a kezdeti célkitűzés az ifjúság iskolai ok- tatásában is komoly nevelőértékű és szemléletalakító mozgalma a két világ- háború gazdasági válságaiban elsorvadt. Kellő propaganda hiányában széles társadalmi rétegek madarak iránti érdeklődése mindinkább az egyes fajok és nem az egyetemes madárvilág felé fordult. A viszonyok változására érzéke- nyen reagáló madarak világszerte bekövetkező állománycsökkenése egyre több fajt a pusztulás határára sodort. Ezért mindinkább előtérbe került az Intézet természetvédelmi tevékenységének fokozása. A mezőgazdaság szoci- alista átszervezése új, fejlettebb agr otechnik: caja e tekintetben egészen új kö- vetelményeket állított elénk. Éles határt kell vonnunk a mezőgazdasági kul- túrák és az emberi beavatkozás környezetváltoztató hatásaitól megóvandó, fenntartásra érdemes tájak közé. A tájátalakítás hatásainak ellensúlyozása, jobb esetben megelőzése a korszerű védelem fő feladata. 1961-ben megjelent a legmagasabb szintű jogszabály a természetvédelemről. Önálló főhatóságként életre hívták az Országos Természetvédelmi Hivatalt. A madárvédelmi kérdésekben már eddig is szoros kapcsolat még erősebbé vált. Minthogy a jogszabály felhatalmazása alapján a természetvédelmi területek többségének kezelését az állami erdőgazdaságokra bízták, a madár- tani védett területek és egyéb madárvédelmi kérdések megoldását a Madár- tani Intézet végezte. Természetesnek és jó megoldásnak tűnt az a gondolat, hogy a Madártani Intézet a bővülő munkakörű és fejlődő Országos Termé- szetvédelmi Hivatal kötelékébe kerüljön. Garas utcai , ideiglenes" helyiségeinkben 15 év alatt újabb könyvtári és múzeumi anyag gyűlt, melynek célszerű elhelyezése már csak egy végleges és rendeltetésének megfelelő épületben volt kívánatos. A főhatóságok közötti tárgyalások eredményeként a Földművelésügyi Minisztérium 55.943/1963 sz. rendeletével 1964. január 1-én a Madártani Intézet az Országos Természet- védelmi Hivatalhoz került. Ismét a helyhiányt megoldó épület megszerzésének gondjai tornyosultak elénk, de ebbe már új főhatóságunk hatékony segítségét érezve bizakodással fogtunk, hogy mielőbb végleges helyére költözhessen sok megpróbáltatást kiállt Intézetünk. A szabadsághegyi romos JOKAI-villa és a hozzátartozó park megszerzésével eldőlt a kínzó bizonytalanság. Hamarosan megkezdődött az építkezés is. 1968 márciusában megkezdtük a beköltözést, 1968. május 4-én az Országos Természetvédelmi Hivatal és a Madártani Intézet új székházát átadták ren- deltetésének. A főépületben 6, a melléképületben 4 helyiségben láttunk mun- kához. Könyvtárunk az emeleti tanácsterembe ker ült. KEVE ANDRÁS inté- zetünk tud. főmunkatársa igen nagy gonddal kezelte hosszú éveken át az 20 összegyűjtött 4800 szakkönyvet és az AQUILA cseréje révén érkező 443 féle külföldi madártani kiadvány évfolyamait. Hazánk madárvilágát bemutató múzeumi gyűjteményünk a földszinti gyűjteményterembe ker ült, az 1971-ben véglegesen kialakított elrendezésben jól szolgálja az ismeretterjesztés madártanra háruló követelményeit. A kiállí- tott 284 fajaval jöl megközeliti a teljesseget, 188 feszkelönket és a 96 vendég- fajt 437 példanyon tanulmányozhatja az érdeklődő. Ugyanitt került elhelye- zésre a MÁré LÁSzLó-féle tojásgyűjtemény, amelynek több mint 4000 darab- ja 334 faj fészekalját tartalmazza. Az intézet hagyományainak megfelelően, önkéntes munkatársak bevoná- sával végeztük a madárjelöléseket. Hosszú ideig nagy nehézségekkel kellett megküzdeni, mivel gyűrűkészítő gépet is csak az önkéntes munkatársak se- gítségével tudtunk munkába állítani. A madárjelölésekben résztvevők száma állandóan bővült és volt olyan időszak, amikor elérte a 60 főt. Ennek köszön- hető, hogy túlszárnyaltuk az intézet korábbi éveiben elért legmagasabb szá- mot is. Az elmúlt húsz évben 172 ezer a jelölt madarak száma, míg 1908 és 1944 között 163 ezer volt 36 év alatt. Sok lelkes munkatárs nevét kellene meg- említeni, akik szabadidejükben hozzájárultak az eredmény hez. Közülük is kiemelkedik CsóKA LAJOS a BKV nyugdíjas munkása, aki húszéves műkö- dése során közel 30 ezer madarat jelölt, és a visszajelentésekből győződtünk meg korrekt, pontos tevékenységéről. Ezúton is köszönetünket fejezzük ki önzetlen és igen eredményes munkásságáért. A munkatársi gárda tevékenységének eredményeit az AQUILA-ban köz- readott jelentésekben dolgoztuk fel. A nemzetközi állományfelvételek — szinkron — megfigyeléseit 1950 óta folyamatosan végeztük és jelenteseinkkel az ICBP és IWRB feldolgozó köz- pontjainak munkájában részt vettünk. Az intézet munkatársai ez időszakban is foglalkoztak madárt táplálkozási vizsgálatokkal, bár mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a mezőgazdaság szocia- lista átszervezésével alkalmazásra került uj, fejlettebb agrotec 'hnika e tekin- tetben egészen új követelményeket állított elénk. Intözerink természetvédelmi tevékenysége mindinkabb elöterbe kerül, madärvedelmi szempontból különös jelentőséggel bird területek — Kis- Ba laton, Velencei-t6, szegedi Fehér-t6, Sasér, Kardosküt, Pusztaszer — védelme és felügyelete reánk hárult. Itt kell megemlékeznünk kiv áló néhai munkatar- sunkról: Dr. BERETZK PÉTER orvosról, a biológiai tudományok kandidátusá- ról, aki a szegedi Feher-tavi védterület létrehozója és haláláig gondviselő tudományos munkása volt. Az Országos Természetvédelmi Hivatalra háruló rendkívül széles körű és egyre gyar apodó feladatok közül a madárvédelem hatékonyságának fokozá- sát szolgáló tevékenységet a körzeti természetvédelmi felügyelői hálózat se- gíti. A természetvédelmi törvény végrehajtása a madárv édelem tekintetében is jótékonyan érezteti hatását. A társadalom erőinek mozgósítása érdekében hívtuk életre a Magyar Ma- dártani Egyesületet, amelynek tevé skenységéhez sok remenyt füzünk, mert szakosztälyai mär a kezdeti lepeseknel is az érdeklődők nagy számával bizo- nyitottak az ilyen irányú társadalmi igényt. A közelmúltban búcsúztattuk el nyugalomba vonuló munkatársainkat, DR. VERTSE ALBERTET, aki 25 éven át vezette az Intézetet, sok nehézséget át- hidalva biztosította a mélypontról indulva a fejlődést. Nagy szakértelmére, 21 munkájára a Magyar Madártani Egyesület tb. elnökeként, intézeti munkatàrs- ként egyaránt számítunk. Dr. KEVE ANDRÁS a biológiai tudományok kandi- dátusa, neve négy évtized alatt összeforrt a magyar madártan ügyével. Rend- szertani kutatásaival nagymértékben hozzájárult elsősorban a hazai varjú- félék megismeréséhez. Munkájára továbbra is számítunk. A természet- és környezetvédelem vilägviszonylatban előtérbe kerülő problematikája a jövőben meghatározza azt a feladatkört, amit az ornitoló- gusoknak el kell látniuk. Bízunk abban, hogy Intézetünk az elkövetkező évek- ben is a múlthoz hasonlóan megtalálja a megfelelő tevékenységi területet és szervesen be tud illeszkedni az Országos Természetvédelmi Hivatal fejlesz- tési programjába. Aquila LX XX—LXXXI, 1973—1974 MEGALAKULT A MAGYAR MADARTANI EGYESULET Dr. Vertse Albert 1974. január 6-án délelőtt, a Fővárosi Állatkertben, a Barlangmozi helyi- ségében tartotta alakuló közgyűlését a Magyar Madártani Egyesület. A helyi- ség zsúfolásig megtelt meghívottakkal, így a Közgyűlés megfelelő társadalmi érdeklődés kíséretében zajlott le. Meghívót kaptak az illetékes főhatóságok, az érdekelt társintézetek és intézmények, akik küldöttel képviseltették ma- gukat; továbbá a Madártani Intézet baráti körének tagjai, az amatőr ornito- lógusok. Elsőnek DR. SZEDERJEI Ákos az Állatkert főigazgatója mint házigazda szólalt fel. Üdvözölte a Közgyűlést, majd kérte a jelenlevőket, hogy az Állat- kert Baráti Körébe — az időközben kiosztott belépési nyilatkozatok kitölté- sével — lépjenek be, hogy a megalakulandó Egyesület részére a Barlangmo- zit közgyűlések céljára a jövőben is rendelkezésre bocsathassa. Ezután Ra- KONCZAY ZOLTÁN az OTvH elnöke a Közgyűlést megnyitotta. Beszédében vázolta a természetvédelmi munka sokrétű nehézségeit, amelyek legyőzésé- hez — KAÁN KÁROLY-t idézve — elengedhetetlen a természetvédelem szol- gálatába állított társadalmi munka megszervezése, a társadalmi bázis. Fon- tos természetvédelmi érdek indokolja tehát a Magyar Madártani Egyesület létrehozását, amelynek annál is inkább eleget tesznek, mert madárvédelmi vonalról ilyen értelmű határozott óhaj jelentkezett. A bevezető beszéd után DR. Sürrő LÁSzLó, MEM önálló csoportvezető, az Egyesület szervezési előmunkálatainak egyik irányítója, a Szervező Bizott- ság tagja, szavazásra bocsátotta a M. M. Egyesület megalakulását, majd a Szervező Bizottság által két ízben (1973. szept. 12-én és nov. 13-án) megtar- tott üléseken részletesen megtárgyalt, majd jóváhagyott alapszabály- terve- zetet. Utána a tisztségviselők megválasztására került sor, személyenként meg- említve és bemutatva, és szavazásra bocsátotta a jelölteket. A Közgyűlés mind az előterjesztett alapszabály- tervezetet, mind a tisztségviselő jelölése- ket, lényegtelen kiegészítés, ill. személyi bővülésre (a választmányba) való ja raslat bejelentesevel és annak jóváhagyásával, egyhangúlag elfogadta. Ezzel a Magyar Madártani Egyesület megalakult. (Minden meghívott az ala- kuló közgyűlés előtt tíz nappal a személyre szóló meghívóval együtt az Egye- sületbe való belepesi nyilatkozatra és statisztikai adatgy üjtesre szolgáló ür- lapokat is kapott, továbbá az alapszabaly-tervezet teljes szövegét ; az "alakuló Közgyűlés helyiségébe való belépéskor pedig — a kitöltött belépési nyilatko- zat ellenében — a tisztségviselő jelöltek névsorát és egy színes kartonból ké- szült ún. szavazókártyát, amely szavazásra jogosít, egyben pedig az alapító tagságot igazoló okmányként is szerepel.) A Közgyűlés vezetését ezután az Egyesület elsőként megválasztott elnöke, 23 MADARAK ELETEN NEK ISMERETE RAK ee ES KIEGÉSZÍTŐ, RÉSZE AZ EMBERI TUDASNAK...” I. ábra. A Magyar Madartani Egyesület megválasztott elnöksége Abbildung 1. Die Presiddntschaft der Ung. Ornith. Gesellschaft (Fot6: Kaposy Gy.) DR. JANOSSY DENES vette at. Megköszönte a szemelyet ert megtisztelö bizal- mat, majd röviden vazolta a madärtani kutatashoz és a madärvedelemhez való szoros személyi hozzáállását mint indokát annak, hogy az elnöki tisztet elvállalta. sejelentette, hogy a tagdíjat évi 50,— forintban (kiskorúaknak, diákoknak és nyugdijasokn: ik évi 20,— Ft) állapították meg. Bejelentette to- vábbá, hogy a BÚVÁR c. folyóirat, amely 1974. jan. 1-től az OTvH hivata- los lapja, ez időtől kezdve az Egyesületne k is a hivatalos lapja, amelyben egyéb madártani, madárvédelmi közlemények mellett az Egyesület hivatalos közlendői is olvashatók lesznek. Ezután a társegyesületek képviselői üdvö- zölték az új Egyesületet és kívántak sikert munkájukhoz: BEREGSZÁSZI GYÖRGY a MAVOSZ, DR. SIROKI ZOLTÁN egy. docens a Díszmadártenyésztők Egyesületének, DR. SzABoLos LAJOSNÉ pedig az Orsz. Állatvédő Egyesület képviseletében. Végül DR. VERTSE ALBERT-nek, az Egyesület tb. elnökének adta át a szót, aki megköszönte az egybegyűlteknek, hogy megjelenésükkel az Egyesület megalakulását elősegítették és az OT vH v ezetösegenek, hogy a régen tervezett Egyesület létrehozását támogatták. Hangsúlyozta, a Madär- tani Egyesületnek olyan egyesületté kell alakulnia, amely a tudományos adatgyűjtésen felül a rohamosan pusztuló madárvilág védelme érdekében — HERMAN OTTO szellemében — ha kell, harcos tevékenységet is hajlandó kifejteni, mert a pusztító tényezők fé lelmetesen erősek. Ismételten megkö- szönte a szavazók bizalmát és megjelenésüket. Ezzel a közgyűlés véget ért. 24 1.08% 1:02; 1.03. 1.04. 2.01. 2.02. 2.03. 2.04. 2.05. 2.06. 2.07. 3.01. 3.02. 3.03. 3.04. 3.05. Kivonat a Magyar Madártani Egyesület alapszabalyabol JE Az Egyesület neve Az Egyesület neve: Magyar Madártani Egyesület Az Egyesület székhelye: Budapest Az Egyesület működési területe: Magyar Népköztársaság Az Egyesület hivatalos nyelve: magyar Az Egyesület célja A Magyar Madártani Egyesület célja: a madárvédelem és a madárvi- lággal kapcsolatos természetvédelem gyakorlati művelése, társadalmi előmozdítása, népszerűsítése ; a madárvédelemre vonatkozó rendelkezések betartásának társadalmi ellenőrzése ; hazánk madárvilágának minél alaposabb megismerése és a szerzett tu- dásanyag rendszerezése, feldolgozása, ismertetése ; madárvédelmi javas- latok kidolgozása és az illetékes szervekhez terjesztése ; a magyar madártan hagyományainak ápolása és továbbfejlesztése ; szoros kapcsolat létesítése és fenntartása az Országos Természetvédel- mi Hivatal keretében működő Madártani Intézettel, az Intézet termé- szetvédelmi és tudományos céljainak megvalósításában közreműködés ; kapcsolatok létesítése és fenntartása állami és gazdasági szervekkel, alamint a hazai és külföldi madártani szervekkel és társszervezetekkel ; madárvédelmi és madártani jellegű pályázatok kiírása, pályaművek jutalmazása és hasznosításának kezdeményezése. Az Egyesület tagjai Az Egyesület tagjai rendes, pártoló és tiszteletbeli tagok. Az Egyesület rendes tagja az a természetes személy, aki belépési szán- dékát írásban bejelenti, az Egyesület alapszabályát magára nézve kö- telezőnek elismeri, rendszeresen eleget tesz tagsági kötelezettségeinek. Az Egyesületnek kiskorúak is lehetnek tagjai, de közgyűlési küldöttnek, és az Egyesület országos tisztségeinek viselésére nem választhatók meg. Az Egyesület pártoló tagja az a jogi személy, aki belépési szándékát írásban bejelenti, magáénak vallja az Egyesület céljait, az Alapszabályt kötelezőnek elismeri, pontosan eleget tesz a pártoló tagsági díj befizetési kötelezettségének. Az Egyesület tiszteletbeli tagja lehet az, akit a Közgyűlés a madárvé- 25 delem es a madärtan területen kifejtett kimagaslö erdemei alapjan tiszteletbeli taggá választ. 3.06. A tagsági viszony az Egyesület által elfogadott belépési nyilatkozat alapján jön létre. A Magyar Madártani Egyesület 1974. január 6-án megtartott alakuló közgyűlésén megválasztott tisztségviselők "Tiszteletbeli elnök : Elnök: Elnökhelyettesek: Fötitkär: Fötitkärhelyettesek: Az Ellen6rz6 Bizottsag elnöke: Az Ellenörzö Bizottsäg tagjai: A Fegyelmi Bizottsäg elnöke: A Fegyelmi Bizottsag tagjai: A Fegyelmi Bizottsäg pöttagjai: A Valasztmany tagjai: Dr. VERTSE ALBERT, a Madártani Intézet ny. igazgatója. Dr. JANOSSY DÉNES, a tudományok doktora, a Termé- szettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárának veze- tője. DR. MARIÁN MIKLÓS tud. főmunkatárs, múzeológus, Szeged. DR. ORosz MIKLOS szakfelügyelő, Budapest. DR. STERBETZ ISTVÁN, a Madártani Intézet mb. igaz- gatója. LORINCZ ISTVAN, a Fejér megyei Madárbarátok Köré- nek titkára, Szolnok, MÖDLINGER PÁL, a Fővárosi Madárosztályának vezetője. Állat- és Növénykert Dr. S6vAG6 MIHÁLY ügyvéd, Hajdúböszörmény. 3ÉCSY LAszLö termeszetvedelmiterület-kezelö, Buda- pest. DANDL JOZSEF nyugdijas, Budapest. Dr. Sürrő LAszLö MEM önálló csoportvezető. Dr. Fopor TAMÁS, a Vadbiolögiai Állomás vezetője, Budakeszi, TO6KES DENES ny. tanácsi főelőadó. Budapest. Dr. KALMAR ZOLTÁN föisk. tanár, Hódmezővásárhely, VARGHA BÉLA, a Fővárosi Allat- es Növénykert Madärosztälyänak tud. munkatársa. BANKOVICS ATTILA muzeológus, Zirc, BARTA ZOLTÁN, a Madártani Intézet külső munkatársa, Miskolc, BECHTOLD ISTVÁN biológiai szakkörvezető, Kőszeg. CSERNAVÖLGYI LÁSZLÓ egyetemi hallgató, Budapest, CSÓKA LAJOS nyugdíjas, GERÉBY GYÖRGY agrármérnök, Pécs, Dr. Györy JENŐ, az OTvH főzoológusa, HaraszrHy LÁSZLÓ főiskolai hallgató, Hódmezővásár- hely, DR. HorvATtH Lagos kandidátus, a Természettudo- mányi Múzeum madárgyűjteményének vezetője, Dr. IGMANDY ZOLTÁN egyet. tanár, az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdövedelemtani Tanszekenek veze- töje, Sopron, _ JANISCH MIKLÓS zoológus, az Allatorvostudomanyi Egyetem Parazitolögiai Tanszekenek tud. munkatärsa, Dr. Keve ANDRAS kandidátus, a Madártani Intézet ny. fomunkatarsa, KIRÁLY IVAN ny. tanár, Budapest, KorrAn KÁROLY föisk. tanár, Budapest, Dr. Kovács BELA egyet. adjunktus, Agrártudományi Egyetem, Debrecen, DR. LEGÁNY ANDRÁS aspiráns, tanár, Tiszavasvári, MÉSZÁROS GYÖRGY ny. tisztviselő, Kecskemét, NAGY IMRE, a Győri Állatkert ny. igazgatója, Győr, DR. NECHAY OLIVÉR, a MÉM Növényvédelmi Főosztá- lyának vezetőhelyettese, DR. PÁTKAI IMRE, a Madártani Intézet igazgatója, Prricst ISTVÁN, a Madártani Intézet külső munkatársa, Budapest, RADETZKY JENŐ ny. tanfelügyelő, Székesfehérvár, DR. RÉKÁSI JózsEF tanár, Bácsalmás, Dr. RuzsIK MIHÁLY ügyvéd, Salgótarján, DR. SÁGHY ANTAL ügyvéd, Süttő, SÁRA JANOS természetvédelmiterület-kezelő, Budapest, SCHMIDT EGON, a Madártani Intézet tud. ügyintézője, SzaBó LÁSZLÓ természetvédelmi felügyelő, Nagyiván, SZENTENDREY GÉZA, a Pilisi Parkerdőgazdaság madár- védelmi előadója, Szentendre, DR. TAPFER DEzső tud. kutató, Budapest, DR. VARGA BÉLÁNÉ, a Madártani Intézet külső munka- társa, Pusztaszer, VARGA FERENC, a Madártani Intézet külső munka- társa, Salgótarján, ZSIN GÉZA, a Madártani Intézet külső munkatársa, Szi- getszentmiklós. A madárvilág kedvelőinek és a madarak iránt érdeklődőknek régi óhaja valósult meg a Magyar Madártani Egyesület mint társadalmi le létrehozäsäv al, amelynek keretében hatékony tevekenyseget fejthetnek ki mind a madarak védelme érdekében, mind a madärtani kutatäsok területen. Kz egyrészt nelkülözhetetlen tar sadalmi segítséget nyújt a természetvédelmi szervek munkájához, másrészt jelentősen előmozdítja a madártani tudomá- nyos feladatok megoldását is. Mindezek érdekében, az Egyesületen belül — az érdeklődéstől függően — a következő szakosztályok megalakulását tervezzük : — Madárvédelmi, — Ragadozómadár-védő, — Gyűrűző és Vonuláskutató, — Faunisztikai, — Ismeretterjesztő és Propaganda-, — Foté- és Madárhanggyűjtő szakosztályok. bo I A társadalmi erőknek a madärvédelem és a madártani kutatás szolgálatába. állítása nem új keletű. A Madártani Intézetnek kezdettől fogva széles körű munkatársi tábora volt, először mint kizárólag a vonuláskutatás céljára alakult, HERMAN OTTÓ által szervezett, Országos "megfigyelő hálózat. Önkén- tes tagjait megbízható munkájuk jutalmaként idővel RENDES MEG- FIGYELŐ-i oklevéllel tüntette ki. A rendes megfigyelők díjtalanul kapták az Intézet kiadványait, így az Aguilát is. A vonulási megfigyelések mellé, ill. helyébe később a faunisztikai, táplálkozásvizsgálati, madárvédelmi telepítési és gyűrűző munkatársi tevékenység k apcsolódott. A kimagasló madárvédelmi munkát, valamint a madártani kutatás terén elért kimagasló eredményeket az Intezet rendkívüli és tiszteletbeli tagsággal, és oklevéllel ismerte el. Az Intézet kutatási profiljának módosulásával, leginkább azonban a közbe- jött világháborúk és a velük járó gazdasági válságok hatására a munkatársi tábor igen megfogyott, s bár az általános madárvédelmi szempontokra, is figyelemmel volt, most mar mégis elsősorban tudományos igényű megfigye- léseivel, adatey tijtéseivel és azok feldolgozäsäval tamogatta az Intézet “torek- véseit. Ez az értékes munkatársi tábor azonban a legutóbbi időben is mind- inkább csökkent, területi eloszläsäban pedig annyira rapszodikus, hogy egy országos, átfogó madárvédelmi, természetvédelmi program megvalósításához már semmiképpen sem elegendő. Madárvédelmi természetvédelmünk országos átfogó, nagy feladatai tették tehát szükségessé a Magyar Madártani Egyesület létrehozását, amely nem- csak nevében új, hanem feladatában és ennek megfelelően szervezettségében is, amennyiben egyesíti magában a régi madérvédé egyesületeknek a gy akor - lati madärvedelmet pr opagälé feladatät, de most mär kibövülve a v eszélyez- tetett madarak fészkelőhelyeinek felkutatásával és védelmük megszervezé- sével, az általános környezetvédelmi szempontból is káros gazdasági és ipari — műszaki tevékenység társadalmi ellenőrzésével, társadalmunk madár- védelmi — természetvédelmi nevelésével. És eek mellett a tudomanyos igényű vizsgálatok, adatgyűjtések is szerepelnek az új szervezet munka- tervében. Összességében tehát az eddiginél magasabb rendű munkát igénylő madárvédő és kutatótevékenységről van szó, amit a madárvilágot pusztító tényezők sokfélesége, sok esetben bonyolultsága igényel. A mai, a századelejinél jóval sokrétűbb madár védelmi, madártani kutató- munkásság azonban csak akkor várható az Egyesülettől, ha annak tagjai, az ország legt távolabbi vidékein élők is, kielégítően vannak tájékoztatva és szakmai továbbképzésükre i is megvan a lehetőség. Általában, az eredményes munka egyik alapfeltétele a tagság és a vezetőség közti lehető legélénkebb információcsere. Nagy reményekkel kecsegtető fejlődés a múlthoz képest, hogy erre most már megvan a lehetőség a BÚVÁR c. természetvédelmi folyóiratnak az Egyesület céljára való rendelkezésre bocsátásával, amit ked- vező jelképnek is veszünk annyiban, hogy a BÚVÁR-t a madárőslénytan világhírű művelője, a Madártani Intézet volt adjunktusa, DR. LAMBRECHT KÁLMÁN alapította. (Gründung der Ungarischen Gesellschaft Dr. Albert Vertse Am 6. Januär 1974 Vormittag hielt die Ungarische Ornitologische Gesellschaft ihre gründende Vollversammlung im ‘Zoo von Budapest im sog. Höhlenkino. Der Saal war mit Eingeladenen gefüllt, so dass die Vollversammlung in Begleitung von entsprechendem Interesse der Gesellschaft ablief. Einladungsbriefe wurden den zuständigen Hauptbehör- den, den interessierten Schwesterinstituten zugesandt, die sich durch Gesandten vertre- ten haben, weiterhin für die Mitglieder des Freundschaftskreises des Instituts für Vogel- kunde, für die Amatörornitologen. Das Wort erhob zuerst der Gener aldirektor des Zoos, der Hauswirt der Vollversamm- lung, DR. Ákos SZEDERJEI. Er begrüsste die Vollversammlung, dann hat die Anwesen- den in dem Freundschaftskreis des Zoos einzutreten — durch Ausfüllen der inzwischen verteilten Eintrittsfragebogen — damit er das Höhlenkino für die sich bildende Gesell- schaft zwecks Vollversammlungen zur Verfügung stellen kann. Nachher eröffnete ZOLTAN RAKONCZAY, Präsident des Landesamtes für Naturschutz (OTH) die Vollversamm- lung. In seiner Rede schilderte er die vielseitigen Probleme der Naturschutzarbeit. Zur Bekämpfung dieser Probleme — er zitierte dabei KAROLY KAAN — ist es unbedingt nötig die gesellschaftliche Arbeit im Dienste des Naturschutzes zu organisieren, das Schaffen einer gesellschaftlichen Basis. Wichtiges Naturschutzinteresse rechtfertigt die Schaffung der Une n Ornitologischen Gesellschaft, der umso mehr entgegenkommen w erden soll, da aus Vogelschutzkreisen diesbeziglich entschlossener Wunsch geäussert wurde. Nach der Eröffnung liess Dr. LÁSZLÓ SUTTO, selbständiger Gruppenleiter des Minis- teriums für Landwirtschaft und Ernähr ung, einer der Leiter der Organisations- Vorarbei- ten der Gesellschaft, Mitglied des Organisationskomitees, die Bildung der UO Gesell- schaft (MME), dann den — seitens des Organisationskomitees, an den zweimal abge- haltenen Sitzungen (12. Sept. und 13. Nov. 197 3) in Einzelheiten besprochenen und gut- gehiessenen Grundgesetz- Entwurf zur Abstimmung. Danach kam die Wahl der Amtstra- ger an die Reihe, die Anwärter wurden persönlich erwähnt und vorgestellt, mit darauf folgender Abstimmung. Die Versammlung hat sowohl den Snterbreiteten Satzungsent- wurf, als auch die vorgeschlagenen Amtsträger — unter Einmeldung unbedeutender Ergänzungen, bzw. Vorschläge für Personalerweiterung mit Stimmeneinheit angenom- men. Damit wurde die Ungarische Ornitologische Gesellschaft (MME) gegründet. (Alle Eingeladenen haben 10 Tage vor der eründenden Vollversammlung persönliche Einladungsbriefe samt Formulare für Eintr ittserklärung in dei Gesellschaft und für sta- tistische Datensammlung bekommen, weiterhin den vollen Text des Satzungsentwurfes und beim Eintritt in den Raum der bildenden Vollvers sammlung erhielten sie — gegen Abgabe der ausgefüllten Eintrittserklärung — das Namenverzeichnis der Amtsträger- Anwärter und eine, aus farbigem Karton gefe rtigte sog. Stimmungskarte, die für Abstim- mung berechtigt, und gleichzeitig auch als urkundlicher Beweis der gründenden Mit- gliedschaft dient. ) Die Leitung der Vollversammlung wurde danach von dem erstgewählten Präsidenten der Gesellschaft, Dr. DENES JANOSSY übergenommen. Er bedankte sich um das ihm zuteil- gewordene, vere ‘hrende Vertrauen, dann schilderte er kurz seine enge, persònliche Stel- lung hinsichtlich der ornitologischen Forschung und Vogelschutz, als Anlass dafir, dass er das Präsidentenamt angenommen hatte. Er verkündete, dass der Mitgliedbeitrag in 50.— Ft. (Jahr) für Minderjährige, Studenten und Pensionierten 20,— Ft (Jahr), fest- gestellt wurde. Er hat weiterhin eingemeldet, das die Zeitschrift BUVAR, ab 1. Januar 1974 offizielles Organ des Landesamtes für Naturschutz (OTH) von nun an offizielles Organ auch für die Gesellschaft wird, wo unter sonstigen ornitologischen und Vogelschutz- A auch die offiziellen Mitteilungen der Gesellschaft zu lesen sind. Danach begrüssten die Vertreter der Schwestergesellschaften die neue Gesellschaft und wünsch- ten viel Erfolg zu ihrer Arbeit: GYÖRGY BEREGSZÁSZI von MAVOSZ (Landesbund der ungarischen Jäger), Dr. ZOLTÁN SIROKI, Dozent, Präsident der Ziervogelzuchtgesell- schaft, DR. FRAU SZABOLCS in Vertretung der Tierschutzgesellschaft und zuletzt wurde das Wort DR. ALBERT VERTSE, Ehren-Präsident der Gesellschaft übergegeben, der sich bei den Versammelten bedankte, das sie mit ihrer Erscheinung die Bildung der Gesell- schaft ermöglicht haben und bei ‘der Leitung der OTH, dass sie die Schaffung der längst geplanten Gesellschaft unterstützt haben. Er betonte, dass die Ungarische Ornitologische Gesellschaft sich zu einer solchen Gesellschaft entwickeln soll, die über die wissenschaft- liche Datensammlung hinaus, im Interesse der stürmisch unter gehenden Vogelwelt — im 19 Geiste OTTO HERMAN Ns — falls nötig, bereit ist, auch eine kämpferische Tätigkeit zu entfalten, da die Kräfte der Verheerung furchtbar mächtig sind. Er hat das Vertrauen der Stimmenden und ihre Erscheinung wiederholt bedankt. Damit beendete sich die Voll- versammlung. A E be bi SS mone 3.01. 3.02. 3.03. 3.04. 3.05. 3.06. Auszug aus der Satzung der Ungarischen Ornitologischen Gesellschaft The Name der Gesellschaft . Name der Gesellschaft: Ungarische Ornitologische Gesellschaft. . Sitz der Gesellschaft: Budapest. . Operationsgebiet der Gesellschaft: Ungarische Volksrepublik. . Offizialsprache der Gesellschaft: ungarisch. 9 We Zielsetzung der Gesellschaft . Das Ziel der Ungarischen Ornitologischen Gesellschaft: Gesellschaftliche Förderung, Propagation und Praxis des Vogelschutzes und Umweltschutzes hinsichtlich der Vogelwelt; . gesellschaftliche Kontrolle der Einhaltung von Vogelschutzanordnungen, 3. möglichst gründliche Erkennung der Vogelwelt unserer Heimat, Organisation, Aufarbeitung, Bekanntmachung der erworbenen Kenntnisse: Ausarbeitung von Vogelschutzentwürfe und ihre Unterbreitung zu den zuständigen Organen; 4. Pflege und Weiterentwicklung der Traditionen der ungarischen Ornitologie ; . Schaffung und Aufrechterhaltung einer engen Verbindung mit dem Institut für Vogelkunde im Rahmen des Landesamtes für Naturschutz, Mitwirkung in der Verwirklichung der naturschutz- und wissenschaftlichen Ziele des Instituts; . Schaffung und Aufrechterhaltung von Verbindungen mit den staatlichen und wirt- schaftlichen Organen, sowie mit den einheimischen und ausländischen ornitologi- schen Organen und Schwestergesellschaften ; . Ausschreibung von Vogelschutz- und ornitologischen Preisaufgaben, ihre Belohnung und Initiative für ihre Nutzung. 9 D. Die Mitglieder der Gesellschaft Es gibt in der Gesellschaft ordentliche, unterstützende und ehrenamtliche Mit- glieder. Mitglied der Gesellschaft ist jede natürliche Person, die ihre Eintrittsbereitschaft schriftlich einmeldet, die Satzung der Gesellschaft für sich als bindend anerkennt, ihren Mitgliedsverpflichtungen regelmässig nachkommt. Minderjährige sind auch berechtigt in die Gesellschaft als Mitglieder einzutreten, aber sie können ninct als Gesandte der Vollversammlung und als landesamtliche Mitglieder der Gesellschaft gewählt werden. Unterstützendes Mitglied der Gesellschaft ist jede juristische Person, die seine Eintrittbereitschaft schriftlich erklärt, die Zielsetzungen der Gesellschaft als ihre anerkennt, die Satzung für sich für verbindlich anerkennt und ihrer Mitgliedsbei- tragverpflichtungen genau nachkommt. Ehrenamtliches Mitglied der Gesellschaft ist jede, die die Vollversammlung aufgrund seiner hervorragenden Leistungen im Gebiet der Ornitologie und des Vogelschutzes für ehrenamtliches Mitglied erwähit. Die Mitgliedsbeziehung kommt aufgrund der, von der Gesellschaft angenommenen Eintrittserklärung zustande. Namenverzeichnis der, an der am 6. Januar 1974 abgehaltenen gründenden Vollversamm- lung der Ungarischen Ornitologischen Gesellschaft gewählten Amtsträger Ehrenpräsident: DR. ALBERT VERTSE, pens. Direktor der Institut für Vogelkunde. Präsident: Dr. DÉNES JANossy, Dr. der Wissenschaften, Leiter der mineralogischen und paleontologischen Sammlung des Museums fiir Naturkunde. Stellv. Präs.: Dr. MIKLós MARIAN, wissenschaftlicher Hauptmitarbeiter, Museologe Szeged. Dr. Mıktös Orosz, Fachinspektor, Budapest, Generalsekretär: DR. ISTVAN STERBETZ, beauftragter Direktor des Ornitologischen In- stituts, Stellvertr. Generalsekretäre: ISTVÁN LÖRINcZ, Sekretär der Vogelfreunde des Kreises Fejer, Szolnok, PAL MÖDLINGER, Leiter der Vogelabteilung des Zoos, Budapest. Präsident des Kontrollausschusses: Dr. MIHÁLY SóváGó, Anwalt, Hajdúböszörmény. Migtlieder : LÁSZLÓ BÉcsy, Zoologe, Naturschutzgebietsinspektor, JÓZSEF DANDL, Pensio- när, Präsident des Disziplinar-Komitee-Ausschusses: Dr. LAszLö Strré, selbständiger Gruppenleiter des MEM (Landwirtschaftsministeriums). z Mitglieder: Dr. TAMÁS Fopor, Leiter der Wildbiologischen Station, Budakeszi, DÉNES TŐKÉS, pens. Hauptreferent des Raates, Budapest, Ersatz-Mitglieder: Dr. ZoLTAN KALMAR, Hauptschullehrer Hödmezöväsärhely, BELA VARGHA, wiss. Mitarbeiter der Vogelabteilung des Zoo, Budapest. Ausschussmitglieder: ATTILA BANKOVICS, Museologe, Zirc, ZOLTÁN BARTA, Miskolc, IstvAN BECHTOLD, Leiter des biologischen Kreises, Köszeg, LÁSZLÓ CSERNAVÖLGYI, Student, Budapest, I Lagos CsóKA, Pensionierter, Budapest, GYÖRGY GEREBY, Agraringenieur, Pécs, DR. JEN6 Györy, Hauptzoologe des OTvH, LAszLö HARASZTHY, Student, Hödmezöväsärhely, Dr. LAJOS HORVÁTH, Kandidat, Leiter der Vogelsammlung des Museums für Naturkunde. Dr. ZOLTÁN IGMANDY, Prof., Leiter der Forstschutzfakultät der Forst- und Holzindustriell. Universität in Sopron, MIKLOSJANISCH, Zoologe, wissenschaftl. Mitarbeiter der parasitol. Fakultät des Veterinär- Universität, Dr. ANDRÁS KEvE, Kandidat, pens. Huptmitarbeiter des Ornitologischen Instituts, IVAN KIRALY pens. Hauptschullehrer, Budapest, Dr. BÉLA Kovács, Adjunkt des Agrarwiss. Universität Debrecen, Dr. ANDRAS LEGANY, Aspirant, Lehrer, Tiszavasvari, GYÖRGY MÉSZÁROS, pens. Beamter, Kecskemét, IMRE NAGY, Direktor des Zoos Győr, _ Dr. OLIVÉR NECHAY, Stellv. Hauptabt. Leiter von MEM, Dr. IMRE PATKAY, Direktor des Instituts für Vogelkunde, ISTVÁN Pırıcsı, Aussen-Mitarbeiter des Ornithologischen Instituts, Budapest, JENŐ RADECZKY, pens. Schulinspektor, Székesfehérvár, Dr. JÓZSEF RÉKÁSI, Lehrer, Bácsalmás, DR. MIHÁLY RuzSIK, Rechtsanwalt, Salgótarján, DR. ANTAL SAGHY, Rechtsanwalt, Süttő, JANOS SARA, Naturschutzgebietsinspektor, Budapest, EGON SCHMIDT, wissenschaftl. Mitarbeiter des Ung. Ornithologischen Instituts, LAszLò SzaBò, Naturschutzinspektor, GÉZA SZENTENDREY, Vogelschutzreferent bei der Parkforstwirtschaft Pilis, Dr. DEZSÖ TAPFER, wissenschaftl. Mitarbeiter, Budapest, FRAU DR. VARGA, Aussen-Mitarbeiter des Instituts für Vogelkunde, Pusztaszer, FERENC VARGA, Aussen-Mitarbeiter des Instituts für Vogelkunde, Salgötarjan, GÉZA Zsın, Szigetszentmiklös. Ein alter Wunsch der Vogelliebhaber wurde mit der Bildung der Ungarischen Orni- tologischen Gesellschaft, als eines gesellschaftlichen Organs ver wirklicht, im Rahmen welcher — im Interesse des Vogelschutzes — effektive Tätigkeit auch im Gebiet der Vogel- forschungen entfaltet werden kann. Dies bietet einerseits unentbehrliche gesellschaft- liche Hilfe zur Arbeit der Naturschutzorgane, andererseits befördert bedeutend die Lösung der ornitologischen wissenschaftlichen Aufgaben. Im Interesse dieser Ziele planen wir 31 im Rahmen der Gesellschaft — vom Interesse abhängig — die Ausstaltung folgender uno : Vogelschutz-, = Raubvogelschutz-, — Beringungs- und Zugforschungs-, — Faunistische-, — Populärwissenschaftliche- und Propaganda-, — Photo- und Vogelstimmensammlungs-Abteilungen. Die Einbeziehung der gesellschaftlichen Kreise in die Vogelforschung und in den Vogel- schutz ist keine neue Idee. Das Institut für Vogelkunde hatte von Anfang an viele Mit- arbeiter, zuerst das Landesbeobachtungsnetz — von OTTO HERMANN organisiert — aus- schliesslich zweks Z ugforschung. Die freiwillige Mitglieder wurden aufgrund ihrer guter Arbeit mit der Zeit durch die Urkunde ,,Ordentlicher Beobachter“ ausgezeichnet. Die ordentliche Beobachter bekamen die Veröffentlichung des Instituts — die Aquila — umsonst. Zu den Vogelzugbeobachtungen vergesellschaftete sich, oder später anstelle dieser Tätigkeit wurde, die faunistische-, ernährungsuntersucherische-, vogelschutz-, ansiedlungs-, beringungstätigkeit ausgeübt. Die hervorragende Vogelschutzarbeit, sowie hervorragenden E reebnisse i im Gebiet der or nitologischen For schung bewertete das Insti- tut mit ausserordentlicher und ehrenamtlicher Mitgliedschaft, sowie mit Urkunden. Mit der Modifikation der Arbeit des Instituts, noch mehr aber auf Auswirkungen der Weltkriege und der mit ihnen verknüpften W irtschaftkriesen verminderte sich das Lager der Mitarbeiter beträchtlich und obwohl es die allgemeinen Vogelschutzaspekten auch im Auge behielt, half dem Institut nunmehr in erster “Linie mit seinen anspruchvollen wissen- schaftlichen "Be "obachtungen, Datensammeln und mit der Ausarbeitung dieser. Dieses vertvolle Mitarbeiterlager verminderte sich aber in der letzten Zeit immer mehr und in seiner territorialen Ausbreitung war es so rapsodisch, was für die Verwirklichung eines das ganze Land umfassenden Programms nicht mehr ausreicht. Die grosse, das Land umfassenden, Aufgaben unseres Vogelschutz-Naturschutzes machten die Bildung der Ungarischen Ornitologischen Gesellse haft nötig, die nicht nur in ihren Namen neu ist, sondern auch in ihrer Aufgabe und in ihrer Organisiertheit ent- sprechend, insofern sie in sich die praktische Vogelschut zpropagandenarbeit der alten Vogel- schutzvereine vereint, die jetzt allerdings mit der Ausforschung und Organisieren des Schutzes der Nistplätze der gefährdeten Vogelarten, mit der gesellse ‘haftlichen Kontrolle der aus allgemeinen Umw eltse thutzaspekten auch gefährlichen ‘wirtschaflichen und indus- triellen Tät igkeit, mit der Erziehung unserer Gesellse haft auf den Vogelschutz und auf den Naturschutz erweitert wurde. Nebst diesen Zielen figurieren auc h die wissenschaft- liche Untersuchungen, Datensammlungen in dem Arbe itsplan der neuen Organisation. In ihrer Gesamtheit haben wir hier mit einer Vogelschutz- und Forschungstätigkeit zu tun, die eine hochwärtigere Arbeit als bisher bedürft, durch die Vielfalt, in vielen Fällen Kompliziertheit der die vogelwelt vernichtenden Faktoren bedingt. Die heutige, wohl vielfältigere vogelschützliche- und ornitologise he Forschungstätig- keit ist aber von der Gesellse haft nur dann zu erwarten, wenn ihre Mitglieder, sollten sie im entferntesten Gebieten des Landes leben, entspr echend unterrichtet sind und eine Möglichkeit auf ihre fachliche Weiterausbildung besteht. Im allgemeinen lässt sich sagen, dass die möglichst rege Informationsaustausch zwischen Leitung und Mitgliedschaft eine der Voraussetzungen der erfolgreichen Arbeit darstellt. Eine vielverheissende Ent- wicklung gegen der Vergangenheit ist die Tatsache, dass die Möglichkeit dafür in Form der Zeitschrift BÚVÁR zur Verfügung steht. Was wir auch insofern als ein vorteilhaftes Symbol betrachten, da die Zeitschrift von ehem. DR. KALMAN LAMBRECHT, weltberühm- ten V ogelpaleontologen, Adjunkt des Instituts für Vogelkunde gegründet wurde. 32 Aquila LX XX—LXXXI. 1973—1974, UJABB ADATOK A JAPAN FURJ (COTURNIX COTURNIX JAPONICA) KARYOTIPUSANAK MEGISMERESEHEZ* Dr. Fabian Gyula— Dr. Nagy Maria Összefoglaläs A japan fürj mint standard laboratöriumi ällat, az utöbbi idöben Magyar- országon is, mind jobban előtérbe került. Az irodalomban található, ide vonatkozó publikációk igen kis száma miatt a szerzők szükségesnek látták, hogy vizsgálat tárgyává tegyék a japán fürjek karyotípusát. A japán fürjek kromoszómaszámát: 2n = 80+2-nek (78+ZZ vagy 78+ZW) találták. Az első pár (6,9—1,7 mikron méretű) makrokromoszöma alakja különböző, de jól meghatározható. Az 1 mikron, vagy annál kisebb méretű mikrokromo- szómák alakja (néha a száma is) nehezen ítélhető meg, de valószínűleg döntő többségükben akrocentrikusak. A kromoszómák sajátságos térbeli elhelyez- kedeset: a makrokromoszómák által képezett ,,héj’”-at és a mikrokromoszó- mák által alkotott ,,mag’’-ot a szerzők is megfigyelték. Megbeszélték a mada- rak — emlősökétől eltérő — cytogenetikai sajátosságainak elvi és methodo- lógiai problémáit. | Bevezetés PADGETT és mta (1959) szerint napjainkban a japan fürjek is felsorakoztak a laboratóriumi kísérleti állatok közé. Hazánkban használatuk 10 éves múltra tekint vissza (ANGHI, 1963). Alkalmazásukat rendszertani helyük (DupicH és mta, 1971) és kitűnő tenyészthetőségi viszonyaik (T6TH, 1970) indokolják. Rövid ideje való hasznälatukböl következik, hogy még számtalan morfológiai és fiziológiai sajátosságuk, így normál karyotípusuk sem tisztá- zott eléggé. Ez utóbbinak az az oka, hogy e téren nagyon kevés irodalmi adattal találkozhatunk (BAMMI és mtsai, 1966/a, b; OGUMA, 1938; PONTEN in SUSUMO és mtsai, 1964; SHOFFNER és mtsai, 1967; TALLURY és mta, 1965). Ezek indokolják a kérdés mindennemű további vizsgálatát. Anyag és módszer Vizsgálataink során FECHHEIMER és mta (1966) által leírt eljárásból indul- tunk ki, és kisebb módosításokkal alakítottuk ki következő módszerünket. Felhasználtunk 40 db különböző életkorú és nemű, házi tenyésztésű japán fürjet. Preparátumainkat az állatok csontvelejéből nyert sejtekből készítet- * Agrártudományi Egyetem Állattani Tanszék Gödöllő (Tanszékvezető: DR. FABIAN GYULA) és Országos Közegészségügyi Intézet Budapest (Főigazgató: Dr. BAKÁcs TIBOR). 3 Aquila 33 MZ none asaundnl ayy fo odfigohmy "7 md psndyohiany (navuodnl zruımg09 aruıngoy) linf updof "eage *Z 6€ BE Ze 9€ LL L a se GE LE 0€ 60 ai ll OL 6 SE 8 ee 7€ EE: Le 9° L 9 DWOZSOWOJYOJYIW DWOZSOWOIHYOIYDW 34 tük. Az állatok decapitalasa előtt 45—180 perccel 1 mg/testsùly kg-nyi kolchicint adtunk subeutan. A femurokböl és a tibiakböl ml-enként 1 csepp 0,45%, -0s citràtot is tartalmazó, Ca- és Mg-mentes fiziológiás söoldattal a esontvelösejteket kimostuk. A sejtszuszpenziöt 500/pere fordulatszámú ne centrifugaval centrifugältuk 10 percig. A felülúszó eltávolítása után 0 ‚45%,-0 Na- citrat oldattal duzzasztottunk 30 percig. 10 perces centrifugaläs és a szupernatans eltávolítása után 1: 3 arányú jégecet — metanollal fixáltunk 30 percig. A fixáló többszöri cserélése és a szupernatáns eltávolítása után a sejtszuszpenziöt hűtött tárgylemezre cseppentettük és láng felett szélesz- tettük. A preparátumokat Giemsa vagy Carr-féle festéssel festettük. Pre- parátumainkból a jól értékelhető sejteket kiválasztottuk, 900-szoros nagyítás mellett lefényképeztük, fototechnikai úton tovább nagyítva készítettük el a papírképeket, amelyekből a kromoszómákat kivágva, a szokásos módon kiraktuk a karyotípusokat. A preparátumokat először a nap különböző sza- kaszaiban készítettük és így kikerestük azt az időpontot, amikor a csontvelő- ből a legtöbb mitózis nyerhető. Eredmények Igen nagyszámú és jól értékelhető sejtosztódást kaptunk akkor, ha a pre- parátumokat fiatal (14— 21 napos) állatokból, a kora reggeli órákban (4— 6h) készítettük. A kromoszómák számának moduszát: 80-nak (78+ZZ vagy 78+ZW) Makrokromoszómák Mikrokromoszómák 6e se bi 6 Pe we de hin LL] % è vie «7 3. ábra. Japán fürj (Coturnix coturnix japonica) karyotipusa 9 Figure 3. Karyotype of the japanese Quail 9 4. Abra. Makro- és mikrokromoszömak térszerkezete Figure 4. The space-structure of the macro- and mic- rochromes 3. oO. Pe ábra. Makro- és mikrokromoszömak térszerkezete Figure TE The space-strucrure of the MACTO- and mic- 69 + roch romes találtuk, de gyakran előfordult az is, hogy a két legkisebb kro- moszómát nem tudtuk identi- fikálni. Az első 5 pár kromoszóma mérete: 6,9 — 4,0 — 3,0 — — 2,6 — 1,7 mikron. Ezeknek a nagy, ún. ,,mak- rokromoszómák"-nak az alak- ja az alábbi: az első pár: subak- ro, a második : meta-, a harma- dik: akro-, a negyedik : meta-, az ötödik pár: akrocentrikus. Az első kromoszómapár kar- aránya: 3, ezért tekintettük submetacentrikusnak. Az irodalommal megegyező- en (19,21) Z kromoszömänak è 3. legnagyobb metacentrikus és W kromoszömänak a legki- sebb akrocentrikus makrokro- moszomat tartottuk. Atöbbi kromoszöma merete: 1 mikron vagy annal kisebb, ezek az ún. ,,mikrokromoszé- mák". Ezek alakja — ameny- nyire ezt a fenymikroszköpos felbontás határát súroló ki- csinységük megengedi — acro- centrikusnak tűnik (2. ábra). Mi is meg tudtuk figyelni a homológ kromoszómapárok af- finitasan alapuló, LEWIS és mta által 1968-ban (in BAMMI és mtsai, 1966/b) , somaticus párosodás"-nak nevezett jelen- séget, amely nyomán a makro- kromoszómák _ ,,héj’’-szertien veszik körül a ,,mag’’-szertien elhelyezkedő mikrokromoszö- mäkat (3., 4., 5. abra). Következtetes Az első par makrokromoszo- mät kiveve, a többi kromoszö- ma alakját illetően veleme- nyünk megegyezik az iroda- lommal (SHOFFNER és mtsai, 1967; TALLURY és mta, 1965). A makrokromoszomak általunk mért nagy- saga TALLURY és mita (1965) adataihoz hasonló. A makro-, ill. mikrokromoszómák általunk is megfigyelt sajátságos térbeli pozíciója olyan gondolatokat kelt, hogy ez talán nem jelentőség nélküli a gének egymás közötti szabályozási rendszerében. A japán fürjek kromoszómaszámát PONTEN (in SUSUMO OHNO és mtsai, 1964), ill. TALLURY és mta (1965) 78-nak, BAMMI és mtai (1965/a, b) valamint SHOFFNER és mtai (1967) 80-nak találták. Az esetek többségében mi is 80 kromoszómát találtunk, ezért tartjuk ezt a 2n-nek. Ugyanakkor azonban, elég sok technikailag jónak tekinthető szettben az utolsó pár, legkisebb (kb. 0,3 mikron nagyságú) mikrokromoszómát nem találtuk meg. A madár (de egyéb, nem emlős) citogenetikai publik aciok sora demonstral hasonlöt. Emiatt, az emlösökben megszokottól eltérően, a madarak kromoszómaszámát +2 — 110 pontossaggal adjäk meg (ATKIN és mtsai, 1965: AWTAR és mtsai 1965; BÁLINT, 1965; CASTROVIEJO, és mtsai, 1965; Hammar, 1966; JOVANOVIC és mta, 1969; MASAHIRO és mtsai, 1969; NABUO és mta, 1966; PANCSENKO, 1970; RAY-CHAUDHURI és mtsai, 1969; SUSUMO és mtsai, 1964; THORNEY- CROFT, 1966). E jelenségben — a sokáig valódi kromoszémäknak sem tartott mikrokromoszomak (HAMMAR, 1966) számának hiányában — technikai ok lehetősége is felmerülhet, amely magyarázatát nyerné a mikrokromoszómák igen nagy számában, rendkívül kicsiny méretében, kevés DNS-tartalmában. Ugyanakkor effektív hiányuk lehetőségét sem vethetjük el. Amennyiben ez valóban így van, akkor ennek jelentősége ma még felbecsülhetetlen, mert az eddigi vizsgálatokból az derült ki, hogy sem a kromoszómák száma, sem a DNS mennyisége, sem a kromoszómák mérete vagy alakja, nem jellemző kizárólag 1—1 madärfajra (Arkın és mtsai, 1965; CASTROVIRJO és mtsai, 1966; HAMMAR, 1966; JOVANOVIC és mta, 1969; MASAHIRO és mta, 1969; NABUO és mta, 1966; RAY-CHAUDHURY és mtsai, 1969; SUSUMO és mtsai, 1964). A madarfajok kar yotipusai sorában fellelhető nagy egyöntetüseg as jutottak RAY-CHAUDHURY és mtai (1969) arra a következtetésre | hogy a madarak evolüciöjaban a kromoszómák strukturális változásának kicsiny volt a szerepe. A nagy egyöntetűséggel szemben THORNEYCROFT (1966) vi- szont arról számolt be, hogy egy — bár morfológiailag is polimorf madárfaj- ban (Zonotrichia albicollis) nem egy-, hanem ötféle karyotípust talált. A fentiekből következik, hogy az egész madárcitogenetikában sok még a nyitott kérdés, melyek tisztázása további vizsgálatokat igényel. Irodalom — Literature Anghi Cs. a Quelques nouveaux animaux de laboratoire (Caille japonaise). Lab. Ällatok. So Sz OND: Atkin, N. B.— Mattinson, G.— Becak, W.—Susumo Ohno (1965): The comparative DNA content of 19 species of placental mammals, reptiles and birds. Chromosoma., 17.1 — 10: p. Awtar K.—Haiden, @. J.—Shoffner, R. N. (1965): Mitotic chromosomes and the W-sex chromosome of the great horned owl (Bubo v. virginianus). Chromosoma., 17.258 — 263. p. Bann R. K.—WShoffner, R. N. —Haiden, G. J. (1966/a): Sex ratios and karyotype in the chicken-coturnix quail hybrid. Canadian J. Genetics and Cytology. VIII/3.533 — 536. p. Bammi, R. K.—Shoffner, R. N.—Haiden, G. J. (1966/b): Non random association of oil somatic chromosomes in the chicken-coturnix quail hybrid and the parental species. Canadian J. Genetics and Cytology. VIII/3. 537 — 543. p. Balint A. (1966): A minőségi változások törvenyszerüsegeinek filozófiai vizsgálata hetero- és poliploid szervezetekben. Agrärt. Egyetem Közlemenyei. 219 — 225. p. Castroviejo, J.— Christian, L. C.—Gropp, A. (1966): Karyotypes of four species of birds of families Ploceidae and Paridae. J. Heredity., 60.3. 134 — 136. p. Dudich E.— Loksa J. (1971): Allatrendszertan. Tankönyvkiadö Vallalat Budapest. Fechheimer, N. S.—Jaffe, W. P. (1966): Method for the display of avian chromosomes. Nature., 5050 773 — 774. Hammar, B. (1966): The karyotypes of nine birds. Hereditas., 55. 367 — 385. Jovanovic, V.— Atkins, L. (1969): Karyotypes of four Passerine birds belonging to the families Turdidae, Mimidae and Corvidae. Chromosoma., 26. 388 — 394. p. Lewis in Bammi és mtai. 1966/b. Masahiro Itoh — Tatsuro Ikeuchi — Hachiro Shimba — Michiko Mori — Motomichi Sasaki — Sajiro Makino (1969): A comparative karyotype study in fourteen species of birds. Japan. J. Genetics., 44. 3. 163 — 170. p. Nabuo Takagi—Sajiro Makino (1966): A revised study on the chromosomes of three species of birds. Caryologia., 19. 4. 443 — 455. p. Oguma, K. (1938): Studies on Sauropsid chromosomes. The karyotyp of the quail and duck: different from those reported by previous author. Ann. Zool. Jap., 17.612 — 622. p. Padgett, ©. A.—Ivey, W. D. (1959): Coturnix Quail as a laboratory research animal. Science., 129. 276 — 268. p. | Pancsenko, N. A. (1970): Metodü, isszledovanyija hromoszom u domasnej kuricü. Cito- logija., 12. 4. 558 — 560. p. Ponten in: Susumo Ohno, es mtsai, 1964. Ray-Chaudhuri, R.—Sharma, T.—Ray-Chaudhuri, S. (1969): A comparative study of the chromosomes of birds. Chromosoma., 26. 148 — 168. p. Shoffner, R. N.— Awtar Krishan — Haiden, G. J.— Bammi, R. K.— Otis, J. S. (1967): Avian chromosome methodology. Poultry Sci., 46. 333 — 344. p. Susumo Ohno — Stenius, Ch. —Christian, L. C.— Becak, W.— Becak, M. L. (1964): Chromo- some uniformity in the avian subclass Carinatae. Chromosoma., 15. 280 — 288. p. Tallury, M. V.—Vegni, L. (1965): Fine resolution of the karyogram of the quail, Coturnix coturnix japonica. Chromosoma., 17. 264 — 272. p. Thorneycroft, H. B. (1966): Chromosomal polymorphism in the white-throated sparrow, Zonotrichia albicollis (Gmelin). (1966) Science., 154. 1571 — 1572. p. Toth L. (1970): A domesztikalt fürj (Coturnix coturnix japonica) tenyésztésbiologiajanak kritikai vizsgálata. Doktori értekezés. Gödöllő. Newer data to the recognition of karyotype of the japanese guail (Coturnix coturnix japonica)" Dr. Gyula Fabian — Dr. Mary Nagy Summary Recently, in Hungary, the japanese guail as a standard laboratory animal, came too into prominence. Owing to the little number of such publications in the literature dealing this problem, the authors thought proper the search of the japanese guail karyotype. The authors found, that the number of the chromosomes at the japanese guail is: 2n = =80+2 (78+ ZZ or 78+ ZW). From these chromosomes, the first 5 pairs (size: 6.9 —1.7 u) are the macrochromosomes. The forms of the macrochromosomes are different, but their identification is rather easy. The other chromosomes are the microchromosomes. Their measures are: | u or smaller. To judge the form (or sometimes the number) of the micro- chromosomes is very hard. Perhaps in the majority, the microchromosomes are: acrocen- tric. The authors observed similarly, that the chromosomes have a characteristic position in the space: the macrochromosomes form the shell and the microchromosomes compose the core. The authors discussed the theoretical and methodical problems of the bird- cytogenetics — which are different from the mammal’ cytogenetic problems. *Zoological Institute of Agricultural University. Gödöllő (Head: G. Fabian) and National Institute of Public Health, Budapest (Head: T. Bakäcs) 38 Introduction According to PADGETT and co. (1959), recently the japanese quails got also, among the labor’experimental animals. In our country, their put to use, look back on ten years (ANGH1I, 1963). Their systematical position (DUDICH and co, 1971), and their very good breeding conditions TöTH, 1970), give the reason to their use. Being in use for a very short time relative, many of their morphological and physiological properties — such their normal karyotype — aren’t sufficiently cleared. This is the cause that in this terri- tory, are very few data (BAMMI and co., 1966/a, b; OGuma, 1938; PONTEN in SUSUMO OHNO, 1964; SHOFFNER and co. 1967; TALLURY and co., 1965) given. Therefore further investigations of this question are necessary. Material and method In our investigations, we set out from the FECHHEIMER and co. (1966) method, with some little modifications. We used: 40 pieces, household breeding japanese quails, of different age and sex. We made our preparations from the bone marrow cells. With 45 — 180 minutes before the decapitation, we treated the animals with 1 mg. sc. colchiein/body weight kg. We washed out the bone marrow cells from the femurs and tibias with saline solution (without Ca and Mg) containing 1 drop Na-citrate (0.45%) per ml. The cell-suspension was centri- fugated with 500 /sec speed 10 minutes. After the clear away of the supernatant, we swel- led the cells with Na-citrate (0.45%) solution 30 minutes. This solution we centrifugated until 10 minutes, and after the clearing away of the supernatant, we fixed the cells with 1: 3 proportion glacial acid: metanol mixture 30 minutes. After the clearing away of the supernatant, we dropped the cell-suspension on cooled slides and we spread out the cells above the flame. The preparations were stained with the Giemsa or Carr-staining methods. We selected with microscope the good cells of the preparations, then we photographed them with 900-times enlargement and the paper pictures were further enlarged on photo- technical way. From the paper we cut out the chromosomes and we took out the karyo- type as usual. We made our preparations in different times of the day, looking for the time in which the most of mitoses from the bone marrow can be gained. Results We received many and valuable mitoses, when we made our preparations from young (14 —21 day old) animals, in the early moring (4 — 6 hours a. m.). We found that the modus of the chromosomenumber is: 80(78 + ZZ or 78+ZW), but often we couldn’t identificate the two smallest chromosomes. The measure of the first 5 pair chromosomes are the following: 6,9—, 4,0—, 3,0-, 2,6-,1,7 u. These are the “macrochromosomes”. The form of these macrochromosomes are the following: first pair is: subacro-, second: :meta-, third: acro-, fourth: meta-, fifth : acrocentrical. The arm-ratio of the first chromo- some pair is: 1: 3, for this reason, we judged it, for submetacentric. According to the literature (RAY-CHAUDHURI and co., 1969; SUSUMO OHNO and co., 1964) we judged the third biggest, metacentrical chromosome as “Z’” chromosome and the smallest acrocentrical; as ‘‘W’’ chromosome. The measure of the other chromosomes are: 1 u or smaller. These are the “microchro- mosomes’’. The form of these chromosomes are, perhaps : acrocentric (2. picture). We observed likewise, that phenomenon, which based on the affinity of the homolo- gous chromosome’ pairs, and which was named by Lewis and co. in 1963 (in BAMMI and co. 1966/b) as somatical mating of chromosomes. In this phenomenon, the macro- chromosomes form one external shell and the microchromosomes composed the internal core (3., 4. 5. pictures). Discussion Our opinion, in the consideration of the chromosome’form agree with the literature (SHOFFNER and co., 1967; TALLURY and co., 1965), except the first chromosome pair (6, 9 opposite to 6, 0). Our results, in regard to the macrochromosome’ measure are similar to the data of TALLURY and co. 1965. 39 The particular position of the macro-, and microchromosomes in space, gives a hint for the possible importance among the genes, in the regulating system. According to PONTEN (in SUSUMO OHNO and co., 1964) and TALLURY and co. (1965), the chromosome’number of the japanese quail is: 78, BAMMI and co. (1966/a, b) and SHOFFNER and co. (1967) found: 80. We found generally 80 chromosome too. For this reason, we regard this number as: 2n. At the same time however, in many, technically good sets, we didn’t find the last pair the smallest (roughly 0,3 u. measure) microchromo- some. The publications bird-cytogenetics (but other, not mammal’cytogenetics ones) are demonstrating the similar. For this reason, differently from the mammal’-cytogene- tics, the cromosome’number of the birds are given with +2— +10 accuracy (ATKIN and co., 1965; AWTAR and co., 1965; BÁLINT, 1966; CASTROVIEJO and co., 1966; HAMMAR, 1966; Jovanovic, 1969; MASAHIRO and co., 1969; NABUO TAGAKI and co., 1966; PANCSEN- KO, 1970, RAy-CHAUDHURI and co., 1969; SUSUMO OHNO and co., 1964; THORNEYCROFT 1966). In the mistake of the microchromosome’number, the possibility of a technical mistake can’t be excluded. But the difference of the microchromosome’number can be explained by the very big number, extremly little measure and very few DNA content of the microchromosomes. But, at the same time, it is impossible to refuse an effective want of this two chromosomes. If this is true, then its importance might be very big. As according to different investigations, neither the number or DNA content, nor the measure or form isn’t exclusivly typical for a certain bird species (ATKIN, 1965; CASTRO- VIEJO and co., 1966; HAMMAR, 1966; JovANOvIC and co., 1969; MASAHTRO and co., 1969; NABUO TAGAKT and co., 1966; RAY-CHAUDHURI and co., 1969; SUSUMO OHNO and co., 1964). Being the very big uniformities which are among the birds-karyotypes Ray- CHAUDHURI and co. (1969), thought, that in the birds species evolution the chromosomes structural modifications had little role. Opposite this uniformity, THORNEYCROFT (1966) found that, in one bird-species (Zonotrichia albicollis) which is morphologically poly- morph, is not one, but five kinds of karyotype. It results from these, that on the territory of the bird-cytogenetics are many open questions, which to clear, demands further investigations. 40 Aquila LX X X—LXXXI. 1973—1974. DAS BRUTEN DES SEGGENROHRSANGERS (ACROCEPHALUS PALUDICOLA) IN DER HORTOBAGY László Vilmos Szabó 1. Verbreitung und Brut in Ungarn Nach Voous ist der Seggenrohrsänger eine Art des europäischen Faunen- typs mit westpalaearktischer Verbreitung in der mässigen und borealen Zone. Sein Brutareal erstreckt sich vom unteren Laufe des Rheines über die Deutsch-Polnische Ebene und das Osteuropäische (Sowjetrussische) Tiefland bis zum Ural, zwischen den Breitengraden 50 bis 55. Entlang des Dneprs erstreckt es sich auf einem verhältnismässig schmalen Streifen zwischen dem Donaudelta und der Krim bis zum Schwarzen Meere. Es gibt noch zwei vereinzelte Arealstücke auf dem Gebiete Italiens (gegenwärtig nur noch im Podelta und am östlichen Ufer Siziliens) und Ungarns. (Die Karte DEMEN- TIEWS (1954) und HoLLoms (1956) ist derzeitig schon überholt.) Es steht wahrscheinlich mit der Entwässerung der Sümpfe im Zusammenhang, dass der Seggenrohrsänger auch innerhalb dieses Areals nur in kleineren und zerstreuten Populationen lebt. In Ungarn, wo dieser Vogel auch vor den Entwässerungen nicht regelmässig brütete, verfügt man nur über seltene, hie und da auftauchende und unsichere Daten, die eine Über prüfung benötigen. Die erste Angabe ist im Lovassy- Katalog (1891) zu finden: 2 Eier, Ungarn. Diese Angabe ohne Fundort, Datum ui Sammler lässt sich nicht bewerten. SCHENK (1917) gibt in seinem Nomenclator zwei Brutplätze an: , Nidificat I. Ürb6. II. ad lai Velencze.‘ RADETZKY-s (1929) Angabe über das Nisten des Seggenrohrsängers bei Tärnok ist unannehmbar. Seine Bestimmung erwies sich auch bei sonstigen, in Ungarn selten nistenden Arten als unrichtig. Aus seiner Mitteilung geht hervor, dass er sich bemühte, ein Gelege von A. schoenobaenus sehr kleiner Abmessungen als A. paludicola anzugeben. SCHENK (1929) bestätigt die Angaben des Nomenclators: ‚Im Nationalmuseum befinden sich zwei Gelege. Das eine wurde am 3 Juni 1899 bei Dinnyes, das andere am 13 Juli 1899 bei Ürbö gesammelt.‘ Es ist unverständlich, warum SCHENK nicht die Zahl der Eier und die Namen der Sammler angibt. Die Eiersammlung des National- museums ging zugrunde, wir haben daher keine Möglichkeit mehr zur Revidie- rung der Authentizität dieser beiden xelege. Auf die Verbreitungskarte [DEMENTIEW, (1954) HoLLowm, (1956) Voous] wurde Ungarn wahrscheinlich auf Grund der Angaben von SCHENK aufgenommen. SCHENK nimmt die Mitteilung von RADETZKY und die Beobachtungen von WARGA an (ausgeflo- gene Jungvögel am Kis-Balaton 1928). In den "darauffolgenden Zeiten fand keine dieser Angaben eine Bestätigung. Zu den Brutvogelarten des benach- barten Neusiedlersees wurde der Seggenrohrsänger von KOENIG (1939) ein- gereiht. In seinem populärwissenschaftlichen Buch versucht er ausführlich zu beweisen, dass er auf ein Nest des Seggenrohrsängers gestossen ist. Es 41 überzeugen uns jedoch weder seine Beschreibung, noch seine ,,beweisenden ‘‘ Fotos. Der Röhrichtsaum ist nicht das Biotop der paludicola; das auf dem Rohrstengel kletternde Vöglein ist ein schoenobaenus. Auf seinen zwei Fotos sind sogar die Spuren einer Retuschierung zu erkennen. Auf einem der Fotos ist die gerade weisse Linie besonders auffallend. Die Streifung am Kropf, an der Seite und an den Schwanzdeckfedern ist nicht sichtbar. Der Scheitel des Jungvogels vor dem Ausflug ist einfarbig dunkel. Es sei hier zu erwähnen, dass auch die Abbildung des Zwergsumpfhuhns von KOENIG ein junges bzw. sich im Übergangskleid befindliches Weibchen des Kleinen Sumpfhuhns darstellt. Die Angabe KoEnIG-s ist daher unrichtig. Der Kurzbericht von HorvÄTH (1954) über das Nisten des Seggenrohrsängers ist im Inhaltsver- zeichnis der Zeitschrift Aquila unter dem Titel ,, Das erste Gelege zum Brut- nachweis des Seggenrohrsängers in Ungarn" angeführt, im Text des Kurz- berichts steht jedoch: ‚Das Nisten des Seggenrohrsängers im Komitat Baranya‘. Schon dies ist beirrend. In seiner Revision weist er nur auf zwei Daten hin. Es gelang ihm nicht, das Material von Lovassy zu finden. Es ist merkwürdig, dass er die beiden Gelege aus dem Nationalmuseum überhaupt nicht erwähnt. Es ist daher nicht klar, ob er SCHENK-s Daten anerkennt oder nicht. Er schreibt, dass KOENIG das Nisten des Seggenrohrsängers am Neusiedlersee 1940 fotografierte. Wie wir schon sahen, ist die Bestimmung von KOENIG 1939 unrichtig. HorvATH fand ein Nest auf einem Fischteich mit kleinem Wasserstand. Im Gelege, das — wie er schreibt — aus vier Eiern bestand, waren 3 Eier augensichtlich kleiner, ein Ei aber nahezu ebenso gross, wie die Eier des Schilfrohrsängers. Er gibt eine kennzeichnende Farben- beschreibung, aber veröffentlicht die Abmessungen der Eier nicht und berich- Abbildung 6. Seggenrohrsänger ( Acrocephalus paludicola) mit Futter im Schnabel. Horto- bagy-Halaskut Juni 1972 (Photo: L. V. Szabo) tet nicht über das Schicksal des Geleges. SZABO (1963) beobachtete den Vogel vom 9. bis 29. Mai 1960 zweimal im nördlichen Teil des transdanubischen Sarréts, im Zamolyer Becken, bei der Ortschaft Csakvar. Das Männchen sang in einem alten Ried des Caricetum elatae und hielt sein Revier mit einem typischen Balzflug. Es gelang aber nicht, das Weibchen zu erblicken oder das Nest zu finden. Auch diese Brut ist daher nicht gänzlich nachgewiesen. Die Revision der Daten über die Brut des Seggenrohrsängers in Ungarn führte schliesslich zur Feststellung, dass keine dieser Angaben einen vollen Nachweis liefert. Auf dem Gebiete Hortobagy suchte ich seit 1959, vor allem auf den Soda- böden von Kunmadaras, nach dem Neste des Seggenrohrsängers, fand es aber bisher nicht. Im Jahre 1971 stellte ich das Brüten von 18 bis 20 Paaren, 1972 von 8 bis 10 Paaren, 1973 von 35 bis 40 singende Männchen südlich von Nagyiván im Kunkäpolnäser Sumpf fest. 2. Untersuchungsmaterial und -methode Die Zahl der brütenden Paare liess sich nach den singenden und ihr Re- vier haltenden Männchen ziemlich genau feststellen. Zahl der brütenden Paare: 1971. 18 bis 20 Paare (zwischen Halasküt, Kecs- 12 bis 14 Paare kei küt und Csukäs) (bei Darvassziget) 6 Paare 1972. 8 bis 10 paare (zwischen Halasküt und Kécskei kút) Anhaltend beobachtete Nester: 32 Julie’ 97 175 Eier Halaskut 2.16 Juli 1971, 3 Eier Darvassziget 1. 30 Mai 1972, 5 Eier Halaskut 2. 31 Mai 1972, 6 Eier Halasküt 3. 31 Mai 1972, 6 Eier Halasküt 4. 9 Juni 1972, 5 Jungvögel mit Schleissen Halasküt 5. 30 Juni 1972, 2 faule Eier + 3 flügge Jungvögel Halaskut Die Nester bzw. die brütenden Paare hielt ich unter laufender Beobach- tung bis zum Ausflug der Jungvögel, und zwar eingehender im Jahre 1972. Zu Vergleichszwecken beobachtete ich auch die Brutverhältnisse des Schilfrohrsängers ( Acrocephalus schoenobaenus) auf denselben zwei Gebieten: 1971 18 Nester : 1972 3 Nester Insgesamt: 21 Nester 1971 erfolgten die Beobachtungen an 25 Tagen, 1972 an 17 Tagen. Von den 42 Tagen war die Beobachtungszeit bei 3 Tagen 24 stündig, da ich die Nacht in einem Zelt verbrachte. Auch einige Halbtage verbrachte ich mit 43 dem Aufsuchen und / der Beobachtung der Nester und mit einer mehr oder weniger lan- gen Kontrollarbeit. Die Beobachtungen ergänzte ich mit Mes- sungen und Beringun- gen. 3. Brutbiotop Dieses besteht aus dem Saume der ausge- dehnten Seggenbe- stände ( Bolboschoenus maritimus) des Kun- käpolnäser Sumpfes, angrenzend an die mit Binsen und Rohrkol- ben bewachsenen Mul- den. Dies ist die am meisten offene Forma- Abbildung 7. Die Brutverhältnisse von Acrocephalus paludicola. tion der für den Hor- Hortobdgy, Wiese „Madaras” 1972. Die gefundene Nester: tobagy typischen 1-5, die wahrscheinliche Nester: 0? Pinter igesellschaft Bolboschoenetu m mari- timi continentale, in der Agropyron repens, Alopecurus pratensis, Agrostis alba und Beckmannia eruciformis dominieren und zwar in einem Anteil, der stets dem Wasserstand entspricht. Typisch sind noch die eingesprengt hervorragenden Bestände von Lythrum salicaria, Rumex stenophylla, Buto- mus umbellatus. Rohrkolben und Binsen kommen nur einzelweise oder in kleinen Gruppen vor. Am meisten bevorzugt sind die vorjährigen Seggenbe- stände, die von den teilweise vorjährigen, teilweise frischen Beständen der genannten Wiesen- und Sumpfgräser dicht durchwachsen sind. In den Seggenbeständen mit seichtem Wasser (10 bis 20 cm) beiten vor allem die Bülten von Agrostis alba eine gute Nistgelegenheit (1971), in trocke- nen Jahren dagegen ist das Nest im niedergedrückten vorjährigen Seggen- bestand und im Agropyron- Agrostis-Bestand verborgen (1972). Das Brutbio- top des Schilfrohrsängers scheidet sich vom vorherigen ziemlich klar ab: es besteht aus dem gruppenweisen, nahezu geschlossenen Binsen-Rohrkolben- bestand, dem sich eventuell auch das Schilfrohr beimischt. ( Bolboschoenetum maritimi continentale schoenoplectetosum) LI 4. Territorium Die grosse offene Fläche und die verhältnismässig kleine Individuendichte sind sicherlich die Hauptursachen dafür, dass die benachbarten Nester des Seggenrohrsängers auf 120 bis 150 m voneinander entfernt sind. (Die Schilf- rohrsänger nisten viel dichter, in einem Abstand von 30 bis 50 m voneinan- der.) Das revierhaltende Männchen ist ausserordentlich wachsam, sogar in der Dämmerung. Sein Signal trr, trr ist laut und klingt oft wie von unter der Erde. Es ist auf eine Entfernung von 100 bis 150 m gut hörbar. (Die Stimme des Schilfrohrsängers ist schwächer.) In Gefahr wird die besorgte Stimme stärker und = doch sich: trrr, trerrerrrerrr, erregt: terrr, wui-wui. Der sich an das trr-Signal anschliessende melodische Teil, vor allem wenn den Vogel kein fremder stört, ist sehr schön und angenehm und lässt sich vom Gesange des Schilfrohrsängers gut unterscheiden, ist auch kürzer als dieser. Die trr-Einleitung ist nahezu unausbleiblich. In der Morgendämmerung lässt der Seggenrohrsänger schon um 2 Uhr 30 seine Stimme hören und benützt einen viel weniger geräuschartigen Vorlaut, singt andauernd. Die ihr Territorium haltende Männchen sieht man oft nahe zueinander, in der Grenzzone ihres Revieres. Gewiss war es das offene, ausgedehnte Biotop, das grosse Revier, das den Balzflug des Männchens prägte, dieser w eicht von dem des Schilfrohrsängers bedeutend ab. Der Seggenrohrsänger singt stets mehr verborgen, oft unsichtlich in der Segge, öfter am Stengel des Lythrums bzw. unter seinem Blütenstand, unter dem Schirm des Butomus, verschlüpft im kleinen Gestrüpp der vorjährigen oder frischen Binse oder des Rohrkol- bens, oft die Segge oder mehrere Grashalme umfassend. Von seinem Singplatz erhebt er sich mit einem sehr schnellen, flatternden Flug ziemlich steil und hoch (10 bis 15 m), danach hält er den ausgebreiteten Schwanz senkrecht und sogar etwas nach vorne, wirft den Kopf nach hinten. Durch diese zweifache bremsende Bewegung stürzt der Vogel noch steiler hinunter und verschwin- det in der Segge. Inzwischen legt er 20 bis 50 m zurück. Seine Bahn ist regel- mässig und fällt i in dieselbe Linie, so wir die Bahn des aufgeworfenen Steines. Das Männchen des Schilfrohrsängers singt immer hoch oben, am Wipfel eines Rorhkolbens, der Binse oder des | “‘Schilfrohrs bzw. nahe dazu und startet von dort mit einem schwebenden, sozusagen fledermausartigen Flug (Girlitz!), erhebt sich nicht so hoch. Es ändert die Flugebene, beläuft eine unregelmäs- sige, ovale Bahn und lässt sich in der Regel auf seinem Singplatz oder nahe dazu, auf einem guten Aussichtspunkt nieder. (Bei den Acorcephalus-Arten, die in geschlossenen, hohen Pflanzengesellschaften leben, gibt es keinen Balz- flug, sie begehen ihr Territorium „zu Fuss" auf den Rohrkolben-, 3insen- und Schilfrohrstengeln.) Das Männchen, das sein Territorium hütet, wird im Gelände durch die oben sekennzeichneten Verhaltensformen (starker trrr-Signallaut, Gesang, Auf- enthaltungsort, Balzflug) besser verraten als durch dem Kopfstreifen, den Kropf- und Seitenflecken, der hellgelben Kehle, dem mit helldrappfarbigen, schwarzen und grauen Schulterflecken besprengten Rücken, u. a., die nur aus der Nähe, mit dem Fernrohr sichtbar sind. r Die Männchen sind mit der revierhaltenden Tätigkeit, die sich auf eine srosse Fläche erstreckt, so sehr beschäftigt, dass sie im Ausbrüten kaum und in der Aufzucht der Jungvögel überhaupt nicht teilnehmen. 45 (9) snuanqouaoyos ‘y pun (n) njooiprynd "Pp uoa obnyfzwpg "8 Sunpraqvy 46 In bezug auf die von Voous erwähnten eventuellen Konkurrenz machte ich 1971 Beobachtungen. Die individuenreiche Population des Schilfrohrsängers versuchte auch auf die weniger geschlossene Flächen einzudringen; wo nur kleinere Büsche der Binse und des Rohrkolbens zu finden waren, besetzte sie das Territorium. Die in einer grösseren Zahl und früher ankommenden, stärkeren Männchen des Schilfrohrsängers versuchten die Männchen des Seggenr ohrsängers auf die offene, nahezu mähwiesenartigen Teile hinauszudrängen. Im Dürrejahr 1972 beobachtete ich aber dies nicht, die Männchen des Schilfrohrsängers zogen sich in die noch etwas feuchte, innere Binsenbestände zurück, so blieb die Randzone dem Seggenrohrsänger offen. Der Territoriumkampf 1971 lässt aber auch darauf hinweisen, dass der Schilfrohrsänger sich noch nicht an die sich unerwartet niederlassende verwandte Art gewöhnte (2). Mit seinen son- stigen Nistpartnern steht der Schilfrohrsänger in keiner Konkurrenz. Sein re- gelmässiger Brutpartner ist die Schafstelze (kaum 2 m vom dritten Nest entfernt!) sowie der Rohrammer, seltener das Blaukehlchen, 1971 das Tüpfel- und Zwergsumpfhuhn, die Bekassine und in einem Biotop mit tieferem Was- ser sogar die Wasserralle. Dagegen waren 1972 die Feldlerche, der Grauam- mer und sogar die Wachtel seine Brutnachbaren in der Richtung der etwas höher gelegenen trockenen Mähwiese der Quecke ( Agropyron repens). Das am nähesten gelegende Nest des Schilfrohrsängers befand sich auf 60 bis 70 m innerhalb des Territoriums des Seggenrohrsängers, er hielt den Ab-- stand von 120 bis 150 m nur gegenüber seinen Artgenossen. 5. Das Nest Zwischen der Anordnung und der Bauweise der 1971 und 1972 beobachte- ten Nester stellte ich wesentliche Unterschiede fest. Der Vogel brütete in beiden Jahren im Biotop der vorjährigen Segge, doch war 1971 die ganze Sumpfwiese sogar auf den seichtesten Stellen mit 10 bis 20 cm Wasser bedeckt. Die Nester 1 und 2 wurden um 20 cm ober dem Wasserspiegel vor allem aus: Moos, ausserdem aus trockener Segge und weiter nach innen aus Grashalmen gebaut. Die Fütterung der Nestmulde bestand aus sehr dünnen Grashalmen ( Agrostis a.), in der Regel samt Rispen, in einem Nest befanden sich einige Deckfeder der Wildente. Das Nest wurde aus dichtem, wahrscheinlich noch feuchtem Moos errichtet und haftete so auf die Segge und auf die dichten Grashalme besser an. Der Vogel benitzte auch die feinen, klebenden Faden der Eierhiille einer Spinne als” Bindemittel, in dieser Weise hängte das Nest. Der Vogel spinnte es auf die Segge, indem er auch die Grashalme ‘hineinwebte. Von oben war das Nest durch einem Zelt des vorjährigen Grases geschützt und bedeckt. Der Seggenbestand trocknete 1972 gänzlich aus. Alle 5 Nester wurden auf dem Boden gebaut, in eine kleine Vertiefung, die der Vogel in die Erde bzw. ins trockene Moos scharrte. Vier dieser Nester war unter die vorjährige, hin- untergedrückte Segge bzw. unter das vorjährige Gras so versteckt, dass man es nicht einmal aus ; unmittelbarer Nähe (50 em!) entdecken konnte. Das fünf- te Nest lag etwas höher, auf einer Bülte aus Agrostisund Segge und war in der vorjährigen Vegetation gut verborgen. Diese Nester waren viel kleiner, als die vorjahrigen, aus Moos gebundenen Nester. Der Durchmesser und die 4T Tiefe der Nestmulde betrug im Durchschnitt 4 bis 4,5 cm. Das Nest, aber vor allem die Nestmulde des Seggenrohrsängers sind augensichtlich kleiner als die des Schilfrohrsängers. Bei dem letzteren betragen Durchmesser und Tiefe der Nestmulde 5-6 cm bzw. 5 cm; exzentrische, ovale Nestmulden kommen häufig vor, im Gegensatz zu den runden Nestmulden des Seggen- rohrsängers. Etwa 70%, der untersuchten Nester desSchilfrohrsängers waren beim Fusse der vorjährigen Binse gebaut, wobei die Binse oft in das Nest hineingewebt war, 30% brüteten dagegen in den offenen Seggenbeständen ähnlich wie der Seggenrohrs sänger, doch immer näher zu den Binsengrup- pen. 1972 war in den Nestern sozusagen kein Moos zu finden. Die Nester waren viel lockerer und bestanden von aussen aus der rauheren Segge, von innen aus dünnen Grashalmen und waren ebenfalls mit dünnen Agrostishal- men gefüttert. Ich hatte keine Möglichkeit zur Beobachtung des Nestbaues. Einmal sah ich ein Weibchen des Schilfrohrsänger rs, als es Moos schleppte, es wurde vom wachenden Männchen begleitet. Es schien mit, dass sich das Männ- chen am Nestbau nicht beteiligte. 6. Eier Die mittleren Abmessungen von 18 Eiern, stammend aus 5 verschiedenen Gelegen von A. paludicola: 17,3mm x 12,9 mm Die mittleren Abmessungen von 20 Eiern stammend aus 6 verschiedenen Gelesen von A. schoenobaenus: 18,1 mm x 13,3 mm Form und Färbung der Eier: A. paludicola A. schoenobaenus schlanker, mehr gesetzt heller, gelblich rundlich, mehr abgestumpft dunk- okkerfarbig ler, etwas rostbraun fein gewölkt, getüpft stärker getüpft Kranz, gekratzte Linie bei bei- Tabelle 1 den Arten vor allem am stump- Untersuchte Gelege feren Ende. Nach MAKATSCH lassen sich die | Gelege der beiden Arten vonein- Eierzahl | A. palud. f. a. | A. schoen. f. a. ander nicht unterscheiden. Meines Erachtens, wenn man auch die einzelnen Eier voneinander nicht unterscheiden kann und auch in ihrer Grösse ein Übergang be- steht, so geben die mittleren Ab- messungen, Form und Farbe zu- sammen doch eine gute Auskunft _ und können die Zugehörigkeit gut _ entscheiden. | 20 Nachstehend gebe ich die Beschreibung von drei Gelegen: on ale er 1. Die Eier sind gemischter Form, zweite Brut kleiner 3-5 Farbe und Grò sse, doch zwei Gelege von A. schoenobaenus 4-6 zweite Brut Brit kleiner 3-5 von ihnen sind typisch hell. » Cl a Aol a GO N 1 Ha 48 2, In gleicher Weise tongelb gewölkt, schlank und gespitzt (typisch). 3. Noch heller gelbdrappfarbig, schmal, gespitzt (typisch). Was das Gewicht der Eier anbelangt, stehen mir nur die Werte von 3, un- mittelbar vor dem Schlüpfen vorgenommenen Messungen zur Verfügung (zwei sind eben geschlüpft): 1,2 g; 1,15 g; 1,2 g. 7. Ausbrüten, Aufzucht der Jungvögel Das Brüten wird vor allem vom Weibchen besorgt. Dieses wird vom Männ- chen wahrscheinlich für kürzere Zeiten abgelöst, da das letztere sich in be- stimmten Zeiten (morgens, aber vor allem nachmittags) nicht zeigen lässt. Ich konnte mich aber vom Ablösen nicht einwandfrei überzeugen. Das Weibchen springt aus dem Neste unbemerkt heraus und indem es im dichten Seggenbestand läuft, und sich daran anhängt, klettert es an der Ve- getation nur etwa 10 bis 15 m weit. Es hängt sich in der Regel mit beiden Füssen an je einem Stengel oder Blattbündel an und passt inzwischen auf. Diese Beobachtungsstellung ist für das Weibchen sehr typisch. Beim Männ- chen beobachtete ich sie nicht und sah sie auch beim Schilfrohrsänger nicht. Aus Rückschlüssen schätze ich die Brutzeit auf 10 bis 12 Tage. Die Jung- vögel werden ausschliesslich vom Weibchen gefüttert. (Beim Schilfrohrsän- ger sind es beide Eltern.) Dies bestätigte ich durch meine Beobachtungen, die ich drei Tage hindurch in der Nähe von zwei Gelegen aus einem Zelte machte. (1972, Nest 1 und 4.) Das Weibchen erwacht morgens um 3 Uhr, startet mit einem sanften trü- trütsch-Laut und beginnt gleich zu füttern. Es füttert stundenlang sozusa- gen ohne Unterbrechung, ich beobachtete stündlich 30 bis 35 Fütterungen, mit kaum einigen Ruhepausen. In den Mittagsstunden lässt das Tempo nach, das Weibchen beschattet die Jungvögel mit ihren Flügeln im slühenden Sonnenschein. Im Regen sitzt es sich jedoch nicht auf das Nest! Nachmittags füttert es ebenfalls ununterbrochen. Das Männchen lässt inzwischen seinen Laut hören, hält das Revier, singt, nähert sich, um wieder zu verschwinden, aber lässt sich nie beim Nest nieder. Mit dem Fernrohr konnte ich die gebrachte Nahrung gut unterscheiden: 80 bis 90%, grüne Grashüpfer (junge, noch unbeflügelte Larvenformen), 10 bis 20%, Raupen, Schmetterlinge, Spinnen und Bremsen. Von den Grashüpfern bringt der Vogel oft drei Stück auf einmal, indem er sie beim Fühler fasst. Den Kot schafft er ausserordentlich schnell, mit einem huschenden Flug weg. Einmal liess er zufällig ein Kotstück anderthalb Meter vom Neste fallen, aber nahm es beim nächsten Flug auf und trug es fort. In dem mit Gras durchwobenen Seggenbestand bewegt er sich erstaun- lich geschickt, laufend, die Grashalme ergreifend fort, und zwar mit Hilfe seiner langen Zehen, vor allem der mittleren und seiner Krallen. Der Seggenrohrsänger verteidigt und hütet seine Jungvögel ausserordent- lich energisch. Eine Zeit langt hütet auch das Männchen, sie lassen beide einen schnappenden Laut hören, danach wird das Männchen bei einem Schreck - laut zunehmender Stärke des Weibchens auf einmal still und verschwindet. Die Stimme des Weibchens, besonders wenn es erregt ist, klingt noch lauter und tiefer: 4 Aquila 49 Tscherrr-tscherr, terr-terr, tschrrr-tschrrr Tscherrehi-tscherrehi (die letzte ’ Silbe wird erhoben) Tschrrrrrüi-terrrrrüi (bei starker Erregung wird der üi-Laut gehoben) Die Gewichtzunahme der Sungvögel (Mittlere Werte von alternativen Messungen an 23 Jungvôgeln von fünf Gelegen.) eintägige 1,4 £ Atiigige t,4 g Stärige 9,9 £ dti ägige 9 g LOC: ägige 10,2 e 1 2ti ägige RR 13ti ägige 12,4 eg ldtägige 12,8 g Zwischen dem Gewichte von Jungvögeln desselben Geleges gibt es sogar Unterschiede von 1 bis 3 g. Aus dem engen, kleinen Nest wae hsen sie schnell heraus. Im Schleissenalter sehen sie stacheliger aus als die ähnlichen Jungvö- gel des Schilfrohrsängers. Auf ihrem Kopfscheitel erscheint der Streifen nur am 6. bis 8. Tage. Im Alter von 10 bis 12 Tagen verlassen sie das Nest einer nach dem anderen, aber nisten sich sozusagen in der unmittelbaren Nähe des Nestes (auf 15 bis 20 cm) im trockenen Moos oder vorjährigem Gras wieder ein. Die gemessenen mittleren Gewichte zeigen, dass die Jungvogel das Ge- wicht der Eltern im zweiwöchigen Alter bedeutend überschreiten! Sie verlassen bald auch das ,, Ersatznest‘, ich begegnete des öfteren erneut auffliegende, aber noch nicht fliegen könnende Jungvögel. Sie verschlüpfen sich im vorjährigen Grase und in der Segge so gut, dass es beinahe unmög- lich ist, sie zu entdecken. Zweimal jährlich brüten sie ganz gewiss. 1971 beobachtete ich nur zweite Bruten (Juli, August), 1972 dagegen nur erste Bruten (Mai, Juni). Die Ende April, Anfang Mai eintreffenden Paare beginnen Mitte Mai zu nisten. (Am 30. Mai schlüpften die Jungen schon aus!) Sie brüten zum zweiten Mal in der zweiten Junihälfte und ersten Julihälfte. Im Jahre 1972 sind sie die völlig ausgedürrte Morwiese nach dem ersten Brut verlassen. Im Jahre 1971 Ende August habe ich noch einige Exemplaren gesehen. Ich beringte insgesamt 13 Jungvögel. Die Daten von zwei eingefangenen und beringten Altvögeln: 19, Juni 1972. Weibchen. A 0027 Gewicht 10,8 e Körperlänge 145 mm Flügel 63 mm Schwanz 46 mm Schnabel 10 mm Lauf 22 mm Zehen: Hintere 9 mm +7 mm Kralle 16 mm Mittlere 13 mm +6 mm Kralle 19 mm Aussere 5,5 mm +4 mm Kralle 9,5 mm 50 30. Juni 1972. Männchen. A 0044 Gewicht 10,1 g Körperlänge 135 mm Flügel 60 mm Schwanz 47 mm Schnabel 10 mm Lauf 20 mm Zehen: Hintere 8 mm +7 mm Kralle = 15 mm Mittlere 12 mm +6 mm Kralle = 18 mm Aussere 5 mm +4 mm Kralle = 9 mm Der grössere Körperwuchs des Weibchens fiel auch mit freiem Auge stets auf. Die Abmessungen bestätigen diese Beobachtung. Der Zusammenhang einerseits zwischen der ausserordentlichen Arbeitsleistung bei der Brut und der Aufzucht der Jungvögel und andererseits zwischen der Körpergrösse ist beachtenswert. Die Untersuchung der Änderungen in der Akkomodation und Evolution innerhalb der Acrocephalus-Arten erfordert eine noch grössere Zahl von Beobachtungen und ihre weitere Vertiefung, etologische Versuchs- reihen und morphologische Messungen. Von den am meisten offenen bzw. nur in einer sehr niedrigen Schicht geschlossenen Biotopen ausgehend ( A. paludicola), durch die sich teilweise schliessenden Binsenbiotope ( A. schoeno- baenus) bis zu den höchsten, am meisten geschlossenen Biotope des Rohrkol- bens und Schilfrohres ( A. streperus, A. arundinaceus) gibt es die Möglichkeit zur Untersuchung einer interessanten Entwicklungs- und Akkomodations- reihe. Der Forschung bietet sich eine besonders lehrreiche Reihe der Farbe (bunt-einfarbig), der morphologischen Merkmale, des Verhaltens, der für die Vögel am meisten typischen Beziehungen der Brutsbiologie. Zu diesen Fragen wünschte ich durch meine skizzenhafte Arbeit mit eini- gen Daten beitragen. 8. Die Aufgaben des Naturschutzes Am 1. Januar 1973 wurde der Nationalpark Hortobágy gegründet. Seine Fläche beträgt samt den anschliessenden Naturschutzgebieten 63 000 ha (alkaline Steppe, Sümpfe, Steppenwald). Eine hauptaufgabe des National- parks Hortobägy besteht in der Sicherstellung der Ungestörtheit der Brut und des Zuges der typischen Vogelwelt. Eines der wichtigsten Vogelaufent- haltsbiotope der Puszta (Brut, Ernährung, Mauser, Ausruhen) ist der Sumpf bzw. der an der Stelle eines Teiles der Sumpfwelt angelegte Fischteich, das Reisfeld und die bewässerte Mähwiese. Das Leben der Sumpfwelt hängt vom Wasser ab. Es ist eine Zusammenarbeit zwischen dem Landesamt für Natur schutz und der Direktion für Wasserwesen nötig, um die in der entsprechen den Zeit und an der richtigen Stelle nötige Wassermenge sichern zu können. Dies kann aber nur auf entsprechenden Forschungen beruhen. 1971 gerieten 20 000 000 m? Binnenwasser in den Kunkapolnaser Sumpf, dessen Ablauf sehr schlecht ist und der vom Wasserwesen als Notstaubecken verwendet wird. Nicht nur in den Mulden, sondern auf den etwas höher ge legenen Mähwiesen herrschte der Binsenbestand infolge der ständigen Uber 4* ol flutung in einer unendlich scheinenden Ausdehnung. Auf der Sumpfwiese entwickelte sich eine sehr reiche Gemeinschaft der dort brütenden und sich ernährenden Vogelarten. Die Weissflügelseeschwalbe nistete in grossen Ko- ionien (50 bis 60 Paare), die Zahl der nistenden Kiebitze, Rotschenkel, Ufer- schnepfen, Bekassinen nahm zu, das Tüpfelsumpfhuhn und die Wasserralle kamen häufig vor und zu dieser Zeit fand ich auch 4 Nester der Zwergsumpf- huhnes. Gleichzeitig erschien auch der Seggenr ohrsänger. Nach diesen suchte ich vorangehend schon Jahre lang, doch figuriert in meinen Beobachtungen nur der Schilfrohrsänger, als die am meisten typische Art der Sumpfwiese. Das Nisten des Seggenrohrsängers im Hortobágy wird auch in der Literatur nicht erwähnt. Hätten ihn die Forscher vielleicht übersehen. Erschien er da- gegen nur 1971 und sogleich in einer ziemlich zahlreichen Population, wie lässt sich dies erklären. Einerseits durch den Flächeneinbuss der Sumpfwelt in ganz Europa und andererseits durch das sich anbietende ausgezeichnete Biotop. Das ausserordentlich trockene Jahr 1972 bietet schon teilweise eine Ant- wort. Die Sumpfwelt erfuhr eine gänzliche Umwandlung, an Stelle des Seggen- bestandes wuchs eine trockene Mähwiese der Quecke, an der Stelle der Mo- wenkolonie von Halasküt brütete die Wachtel! Neben den vorjährigen Ne- stern des Blesshuhns und des Sumpfhuhns kamen bei den Füssen der Mäher die Nester der Feldlerche hervor! Im August des Vorjahres, nach dem Rück- zug des Wassers entstand auch an der Stelle der mit der Maschine abgemäh- ten Segge eine durchaus trockene Mähwiese des Agropyrons, wo nur die Ler- che nistete. Die reiche, brütende Sumpfvögelgesellschaft des Vorjahres ver- schwand spurlos. Der Seggenrohrsänger erschien nur am Rande der Halas- kuter Mulde auf seinem vorjährigen Biotop, aber verschwand von hier nach der ersten Brut panikartig. Es ist daher eine sehr wichtige Aufgabe, im Vorfrühling aus dem über- flüssigen Binnenwasser durch den Hauptkanal Säroser eine bestimmte Was- sermenge für die Vogelwelt zu sichern, damit die Mulden und Gründe auch in der trockensten Sommerzeit mit seichtem Wasser bedeckt seien. Das stän- dige, jährliche Hochwasser umwandelt aber leicht den Sumpf. An die Stelle der Segge tritt das Binsen- und Rohrkolbenmeer, das eben die seltenen Arten verdrängt, die ein mehr offenes Biotop beanspruchen. Man muss daher sehr vor sichtig und gut begründet umgehen. Es ist nicht leicht, auch die Interes- sen des Mähens zu übereinstimmen. Es kommt immer mehr die Tendenz zur Geltung, mit der Maschine gänzlich abgeräumte Mähwiesen zu gestalten, dazu beabsichtigt man das Wasser schon Ende April abzuleiten. 1972 um- fassten wir das Nest 4 mit Pfeilern und Draht, um es vom Ausmähen zu schützen. Auf einigen Flächen muss man mit dem Wiesenbau — zumindest übergangsweise — auflassen. Das seichte Wasser, die vorjährige Segge muss man auf grösseren Flächen belassen. Man muss mit dem Abbrennen der sich verdichteten Rohrkolben-, Binsen- und Seggenbestinde sehr vorsichtig um- gehen. Abschliessend möchte ich neben der Untersuchung der trockenen alkalinen Steppen auch auf die Notwendigkeit der Erforschung der vernachlässigten Siimpfe und Riede der Segge ( Bolboschoenus maritimus) aufmerksam machen. Diese werden von den Ornithologen — oft mit unrecht — verschmäht und als ein unerwünschter Degradationsvorgang und schlechter Brutplatz be- trachtet. Or bo Der in einer sehr individuenreichen Population brütende gewaltsamere, gegenüber dem Biotop weniger anspruchsvolle und sich an die Kulturver- hältnisse gut anpassende Schilfrorhsänger A. schoenobaenus hat sich einen unbedingten Vorrang erworben. Der Rand der Fischteiche, die Be- und Ent- wässerungskanäle, Reisfelder, Wassergräben, das heisst die Kulturbiotope sind für ihn günstig. Wir müssen auch die Biotope besser untersuchen. Es ist möglich, dass auch A. paludicola und andere sumpfbewohnenden Arten be- gonnen haben sich besser anzupassen. Der Schutz der Brutbiotope des Seggenrohrsängers bedeutet zugleich den Schutz der sonstigen seltenen Brutvogelarten des Hortobagy (Porzana pusil- la, Phylomachus pugnax, Chlidonias leucopterus), günstigt (nach einigen Zeichen) auch der Niederlassung des Stelzenläufers und bedeutet auch die Er- haltung der wichtigen Ernährungsorte der typischen Reiherkolonien des Hortobägy (Nachtreiher, Rallenreiher, Seidenreiher, Brauner Sichler). Abschliessend sage ich den Naturschutzwarten ARPAD SZALONTAY und GÉZA Kovács meinen innigsten Dank aus für die Hilfe, die sie mir im Auf- suchen der Nester, in Beobachtungen, Ringungen und Messungen leisteten. Literature Dementiew — Gladkow (1954): Ptici Sovjetskogo Sojusa. 1954, Tom. VI. p. 308. Heinroth (1926): Die Vögel Mitteleuropas. 1926 (1966). I. Band, p. 99 — 101. Horvath, L. (1954): First brood of aquatic Warbler obtained in Hungary. Aquila 1948 — 51. p. 299 — 300. Koenig, O. (1939): Wunderland der wilden Vögel. 1939, p. 46 — 49. Lovassy, S. (1891): Catalog der ungarischen Eier- und Nestersammlung in der ornitolo- gischen Ausstellung. 1891, p. 16. Makatsch, W. (1952): Die Vögel der Seen und Teiche. 1952, p. 38. Naumann (1896): Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas. 1896, Band II. p. 40 — 48. Peterson — Mountfort — Hollom (1956): Die Vögel Europas. 1956, p. radetzky, D. (1929): Nesting of the meadow pipit a p. L.) and the Aquatic Warbler (A. Aqu. Gm.) in Hungary. Köcsag, 1929, p. 39 — Schenk, J. (1917): Fauna Regni Hungariae. "Ay es, ih 7, p. 77. Schenk, J. (1929): Madarak (in Brehm: Az állatok világa IX.) 1929, p. 35. Szabó, L. V. (1963): The Avifauna of the Zámoly-Basin. Állattani Közl. 1963, 50. k. 1—4. sz. p. 140. Szabó, L. V. (1965): The Examination of nesting Birdassociations on the alkali (szik) soils of Kunmadaras. Állattani Közl. 1965, 52. k. 1—4. sz. p. 111— 134. Voous, K. H.: Die Vogelwelt Europas. p. 222. Karte p. 239. 53 u di i ae el RE PAT => Gi : A | Erw, # 2 laud i ane 905, = fi a ee eur i pt CHOSE: PP Le Res AE AREA x A POTTRETN US at ae. È BEER Ri LA E Ya, 0006 wing a | Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974, FEKETESZARNYU SZEKICSER (GLAREOLA NORDMANNI) FESZKELESE A HORTOBAGYON Szabó László Vilmos A költés leírása 1973. nyarán sikeresen költött egy pár feketeszárnyú székicsér a Hortobágy déli részén a Madarasi pusztán, Nagyivántól délre, mintegy 4 km-re. Az április végén érkező székicséreket szokatlanul nagy hőség fogadta. A száraz, meleg időben már IV. 29-én fészkelőhelyeket alakítottak ki. Meg- figyelhető volt az érkezés utáni párzás. Májusban fokozódott a hőség (38°). V. 8-án már 1-es, igen korai fészekaljat találtam. A Gyúró kút — Halas farka — Döghalom közötti szikesen is alakult május közepén egy kb. 10—15 párból álló kisebb telep. Június elején olyan zivatar és felhőszakadás szakadt a pusztára (egy hét alatt 185,5 mm), hogy az agyagos talajon mindenfelé víz állott. Az alacsonyan fekvő Puccinellietum- Artemisietumot teljesen elöntötte. A székicsérek tipikus költőhelyén a víz, majd a vetési varjak teljesen tönkre- tették a fészekaljakat. VI. 9-én egyetlen fészekaljat sem találtam szokott biotöpjukon. A Festucetum gyepet természetesen nem is figyeltem. VI. 16-án a Lund-i Egyetem fiatal biológus hallgatóinak mutattam meg a székicsére- ket. Az egyik hallgató, THOMAS DAHLMAN, távcsövével egy fekete hónaljtollú példányt vett észre. Tovább figyelve közösen megállapítottuk, hogy két feketeszárnyú székicsér kering a pratincolák között. A szikpadka fölötti Festucetum gyepen megkerült egy 3 tojásos fészekalj is. Először arra gondol- tam, hogy az elöntés miatt fészkelt egy pár biztonságos magaslaton, számukra egyébként szokatlan biotópon. VI. 18-án a fészektől mintegy 300 m-re fel- állított 28-szoros távcsővel figyelve azonban megállapítottam, hogy a talált fészek a nordmanni pár fészke. A szikpadka szélétől kb. 50 em-re Festucetum psedovirae artemistetosum társulásban készült. Fücsomök és sziki üröm bokrocskái között vastag Cladonia rangiformis zuzmöba kapart mélyedés, valóságos zuzmöfeszek, kevés fü és ürömszäracskäval bélelve. A fészek- átmérő 8— 10 cm. A három tojás méretre, szemre nem különbözött a pratin- cola tojasaitöl. A költő par rendkívül óvatosan viselkedett. Amikor a bibicek a feszektöl 5— 600 m-re riasztottak, a him mar igen messziröl feltve közele- dett felém, majd a tojó is csatlakozott, s közösen keringtek. Hangjuk a pratincola ismert magas hangjától elütő, mélyebb, kéttagú esrr-esrr. Mikor megnyugodtak, a tojó a Festucetum gyepben futva, lapulva közelítette meg a fészket. A hím a pratincoláknál szokásos őr ködést ar ánylag messzebbről, igen meredek állásban (a hosszabb láb is érzékelhető!) látta el. A fészekalj kímélése érdekében csak néhány ellenőrzést végeztem, s kikelés után terep- járóból készítettem felvételeket. V. 25-én kelt ki két fióka. Az anya rendkívül féltette őket. A fészektől pár dm-re lapultak, szinte teljesen beleolvadtak a növényzetbe, fejüket teljesen elrejtették. Az egyik száraz, a másik még nedves volt. Anyjuk mintegy 20— 25 m-re elcsalta őket, s érdekes kotyogó DO Seo RR. PRESTO. KE 9. Abra. A feketeszarnyü székicsér feszkelöhelye a Madarasi-pusztan Figure 9. Nesting place of the black-winged pratincole in Madaras steppe of Hortobagy (Fotò : Szabò L. V.) 56 ays Or Szabó L. V.) (Foto a fészkén + icsér k bird of the Glareola nordmanni , ze us arn 10. ábra. Feketes ure 10. 7 mg rood > 3 a 18 hangot hallatva maga ala hivta. Ez a gyepreszlet tele volt a Scorzonera cana sarga fészekviragaival. V. 29-én mar mindhärom kicsi kikelt, a fiökäkat mar nem talaltam meg. Az öregek nagyon féltettek. A him állandóan körözött, mély hangon szólt, a tojó -körbe- körbe futott a kopár vaksziken szárnyait emelgetve. Féltő, vergődő mozgásformái részben elütöttek a pratincolákétól. VII. 6-án a fészektől kb. 200 m-re megtaláltam az egyik tokos fiókát. Marha- nyom árnyékos zugában rejtőzött. Kézbe véve igen erős csiripelő, síró hangot adott. Elengedve hangos kiáltozással futott a jobban rejtő füves Agrostidetum felé. Közeleben a prat tincoldknak mar potfészkelése volt. Egy 1-es és egy 2-es feszekaljat találtam a jellemző Puccinellietumban, mely ürômesomékkal lazän volt benöve. A nordmanni fioka szeme és orrnyilésa között már látható volt a kezdődő fekete sáv. Sajnos sem a tojásokat sem a fiókákat nem tudtam a pratincolákkal helyben összehasonlítani. VII. 8-án SZŐKE PÉTER hangfel- vételeket készített. VII. hó végén, külföldi utamról hazatérve már csak a röpülős fiókáikat féltő, néha etető párokat találtam. A nordmanni pár is több ízben etette a füvesebb részen megbúvó kicsinyét, majd együtt repül- tek. VIII. hó elején elhagyták költőhelyüket. A G. nordmanni faji bélyegei A legtöbb kutató elfogadja faji önállóságát, bár akadnak ellenzői is (MEINERTZHAG EN, Voous). WALMSLEY (1970) a Camargue-ban pratincola tojo és nordmanni him eredményes költeset figyelte meg, s ennek ellenére is nyitva hagyja a faji-alfaji kérdést. Ő i írja le a legr észletesebben elütő bélye- geit. A terepen ezeket a vonásokat csak részben lehet nyugodt körülmények között s hosszas megfigyelések után észrevenni. Fontosnak t tartom azonban, hogy az irodalomban elterjedt egyetlen kiemelt jegyen kívül, a többiekkel is megismerkedjünk. Ezek a következők: nagyobb, erőteljesebb termet; hosz- szabb szárnyak ; a másodrendű evezők szegélye repüléskor nem fehér ; a farok jobban kivágott, hosszabban villás, középen jellemző W alakú fekete-fehér rajzzal; a lábak hosszúak; álláskor igen meredek a tartása, valósággal , ágaskodik", erősen kimagasodik ; melle, hasa fehérebb, a hát nem annyira vörhenyes; a csőr vaskosabb, erősebb ; a szájnyílás piros szegélye jóval rövidebb, főleg az alsó esörkavän: az orrlyukaktöl a szemgyűrűig sőt a szem fölé is fekete sav húzódik; meredek fény esetén a pratincolanal az árnyék látszik ilyen sávnak. Erre vigyázni kell. A hímeken kifejezettebb. A legismer- tebb megkülönböztető jegye a bársonyfekete szárnyzug. De még ez is főleg leszálláskor és a csalogató mozgások alkalmával. Délben, repüléskor minden székicsér , feketeszárnyúnak" látszik! Legfontosabb jellemzője szerintem a terepen a hang! Még távcső nélkül is biztos jel. A következőkben SZ6KE PÉTER felvétele és elemzése alapján közlöm a pratincola és nordmanni kiálto- zásainak összehasonlító ismertetését : „1973. VII. 8-án a Hortobágyon, Nagyiván közelében, mind a pratincola, mind a nordmanni röptükben adott kiáltozását egy időben parabolikus hang- tükörrel vettem fel. Azután elkészítettem a hangok 16-szoros lassítása alap- ján — hogy formájuk, szerkezetük minden részletükben megismerhető legyen — azok strukturális elemzését. Ennek legjellemzőbb összehasonlítási adatai a következők : 58 CA TT 9487S :070 A) uot7t s od no Yoo) 19 ungspypojalibrf 53992 oa oid hy ui b A LUUDUP 40 pt 7 »]% I 14228 NUITS eg 4011 ) 240 4 "nr LI =» 9 mat "ergé Zi es lg er 10 1. A pratincola kial- ern ote ee tasai kb. „tiszta e À =f kvart" hangküzzel, ar — magasabban szölnak, P a mint a nordmanniéi. IE : A hangmagassäg-kü- 4 i >> lönbseg füllel is érzé- — kelhető. 5 2. A pratincola egy kialtàsa rendszerint 6 hangböl all (ami iz- galmi pillanatokban 5-re, 4-re rövidülhet), míg a nordmanni kiáltása csak 2 hangból tevődik össze. Ez faji jellegze- tesség, mely füllel is észrevehető. 3. Ezért egy pratincola kiáltás (6 hangból álló) természetes időtartama 0,4—0,5 mp, míg a nordmanni kiáltása (2 hangból álló) csak 0,1—0,2 mp időtartamú. 4. Mindkét faj egyes kiáltozásai között nagy szünetek vannak, tehát kiáltozásuk szórványos. 5. A pratincola-kiáltozás hangfekvése (abszolút hangmagassága) fizikailag mérve kb. 1400 és 3500 hertz között van, ami zeneileg kb. az f?— b! hang- terjedelemnek felel meg. Ezzel szemben a nordmanni abszolút hangmagassága (hangterjedelme) fizikailag kb. 1050 és 1400 hertz, s ez zeneileg jelölve a c? — ff! hangterjedelemnek (ambitusnak) felel meg. 6. A pratincola egy kiáltásának jó megközelítésű ábrázolása 16-szoros las- sítás alapján (de teljes, természetes formájában) : időtartama 0,4—0,5 mp, s az ábránál 2 oktávval magasabban szól (12/a ábra), 7. A nordmanni egy kiáltása (16-szoros lassítás alapján) elemezve: idő- tartama 0,1—0,2 mp, az ábránál 2 oktávval magasabban szól (12/b ábra), 8. Az ábrázolt kiáltásstruktúrákat hallják és ismerik fel a faj egyedei. Kz a két faj elkülönülésének fontos bizonyítéka. 9. Mindkét fajon belül az egyes egyedek ugyanazt a fajukra jellemző hangstruktúrákat éneklik, ill. kiáltják. Az egyedeket jelölő csekély eltérések a hangadás faji jellemzőit nem változtatják meg. 10. Az állandó faji hangadásstruktúrában kicsiny, alkalmi torzulások, vál- tozasok is bekövetkezhetnek hirtelen külső ingerekre (pl. ha két egyed túl közel repül egymáshoz stb.). 11. A két faj egyéb hangformáinak kutatása további feladat." 12. ábra. A Glareola pratincola (a) és a G. nordmanni (b) ki- áltásának ábrázolása Ökológiai igényei, földrajzi elterjedése A két Glareola faj elterjedése igen tanulságos. Nem célom itt a kéziköny- vekben, elterjedési térképeken található fészkelési terület részletes ismerte- tése. A két faj érintkezik, de ugyanakkor jól el is válik. A pratincola a Medi- terráneum és a Pontikum szikes sztyeppjeit, félsivatagi zónáit, a sós tavakat és deltavidékeit lakja. A nordmanni viszont az eurázsiai kontinentális sztyeppzónát követi Dobrudzsától az Altáj lába előtti sztyeppig. Eleinte igen 60 keskeny ez az öv, itt még együtt él a pratincolival. Főleg a Kaszpin túl széle- sedik ki areäja és a sivatagi 6vt6l észak felé húzódva Nyugat Sziberiäig ter- jed. Itt az Omszk — Novoszibirszk vasút mentén a hires Baraba sztyeppen eléri az 55. északi szélességet. Legtanulsagosabb éppen kazahsztani elterje- dése. Itt él legnagyobb tömegben. Az Irtisz völgyében Pavlodar környékén 1000 par fészkelt egy óriási kolóniában. A pratincola az Aral— Balchas vonal- tol (46° földrajzi szélesség) délre fészkel s elég szórványosan. Az Aral tó mellett mindkét faj fészkel. A 47" szélességtől északra már csak a nordmanni található, és fokozatosan sűrűsödik fészkelőterülete. A pratincola és a nord- manni legészakibb költőhelye között 100 km a táv. Ez a széles sztyeppövezet többrétű. A kontinentális sztyeppzöna, a klimazonális sztyepp tovább tago- zódik. A tipikus csernozjom sztyeppek főleg az Uralon innen találhatók. A legészakibb zóna magas füvű virágos vegetációval (Festuca, Stipa, Bromus, Salvia stb.). Ez a biotóp nem alkalmas a Glareolák számára. ,, A Don könyök- től kezdve a csernozjom öv és a sivatag között a szjerozjom talajon megjelen- nek az ürmös puszták. Az Artemisia maritima és Festuca sulcata asszociációja ez. Benne a szikes talajok már sokkal gyakoribbak, mint a (csernozjom) sztyepp- réteken. Az Uraltól keletre ez utóbbiak teljesen el is maradnak és az ürmös puszták közvetlenül a tajgával határosak." (KÁDÁR, 1965) A sivatag és a tajga közti kb. 1000 km széles ürmöspuszta-övezet azonban tovább tago- zódik. A szjerozjom világosszürke, szegényes, félsivatagi talaj. Nagy terü- leteket foglal el mindenütt a sivatagok körül. Ezután újabb két talajtípus (egyúttal övezet) illeszkedik a csernozjom és a szjerozjom közé. A kaszta- nozjom vékony száraz gesztenyebarna pusztai talaja és a burozjom, az előbbi- nél egy fokkal szárazabb, világosbarna talaja. ,,A sivatag és az ürmös sztyepp közötti zónában már túlnyomóak a szikes talajok. Különösen a szoloncsák a jellemző. Ebben a félsivatagi övben az Artemisia pauciflora és a vakszikek növénytársulásai láthatók (Atriplex, Camphorosma, Salicornia)” (KÁDÁR, 1965). Végeredményben tehát az ürmös sztyepp észak felé mind jobban záródó, ill. magasabb növésű társulásokból all (Festuca, Salvia stb.), dél felé viszont a vakszikes szoloncsák dominál. A pratincola biotópja a sivatag, a nordmanni biotópja pedig a csernozjom irányába mutat. Kazahsztánnak ezt a kb. 2000 km hosszú és 1000 km széles területét érdemes tovább tanulmányozni. A nordmanni-nak bizonyára ez a kialakulási területe, hiszen nyugat felé csak igen keskeny sávban, ritkuló állománnyal nyúlik el. Itt tehát endemikus. Még három endemikus pusztai madárfaj él vele együtt: Melanocorypha jeltoniensis, M. leucoptera s a Chettusia gregaria. STEGMANN (1938) szerint a paleontolögiai adatok is megerösitik azt a vele- menyt, hogy itt Kazahsztän északi részén, ill. Nyugat-Szibériaban mar igen régen kialakult a sztyepp. Előbb, mint Turkesztänban. Az Aral tó tájékán pl. még a kora miocénbél erdei flörät mutattak ki, s a terület csak később sivatagosodott el. A négy endemikus faj területén alakultak ki STEGMANN szerint a Charadrius asiaticus és a Chettusia leucura is, s csak a jégkorszak szorította őket dél felé. A jégkori klímadepressziót egyébként jól mutatják a Délnyugat-Szibériában, ill. Észak-Kazahsztánban élő boreális, ill. magas- hegyi tundrafauna-elemek. Mindegyik endemikus alfaj: Falco columbarius christiniludovici, Lagopus I. major, Lyrurus t. viridanus, továbbá Eremophyla a. brandti, Carduelis f. kirghizorum. Hat mas boreális elterjedésű fajnak is itt van a deli hatära: Numenius arquatus, Limosa limosa, Asio flammeus, Phylomachus pugnax, Larus canus, Larus minutus. Mindezek, akárcsak rész- 61 stilo ynn ruumupiou YIOALD]) 91 fo ISIN "EL MST] 6 CA ‘TI ogezs :0104) "IL TA £846I Pizsnd 18D40pD ‘plypyazsaf 4280149278 nhuspzsajayaf P eaqe E] 63 addajs-spappy y ui ruunupiou ‘2 ayy fo puoyos aonjd burasa N “pl AMT CA TI oqezs :zfey) ungzsnd ispinpy py D mfinozsia wajayzsaf uunupiou DjOIID]) F Rage PI | | juinjawso4oydwpdy] wnyaı]jaulagINndg | | | Linigongsiesy eze 01SIW3]j4y In #L6l ww §'SEL N Djoauıjbud 0/034D/9 paigoBuny oıh4sophyanug D]]3 JP UD/DI IUUDWP4DU BJ0340/9 ben nálunk, jégkorszaki reliktumok. Ezek a látszólagos ellentétek (pl. GT. nordmanni Szibériaban vagy az Eremophyla a. brandti — Kaszpitöl nem messze eső ürömsztyeppen) éppen ennek az óriási kiterjedésű sztyepptäjnak ökológiai erejét bizonyítják. A nordmanni régóta elvált déli, ill. délnyugati elterjedésű őseitől. Ameddig a kontinentális klíma és vegetáció engedte, észak felé kiterjeszkedett. "Orosz neve: sztyepp tyirkuska, jól jellemzi. Érdemes és elgondolkodtató összehasonlítani elterjedési térképét néhány fajunkkal. A tavi cankó, a fehérszárnyú szerkő, a túzok, a reznek éppúgy társfészkelői, mint a szikes tavak mellett a gulipán, a széki lile, a gólyatöcs. A pannonicum kutatóinak igen fontos feladata a sztveppzonak madárvilágá- nak összehasonlító vizsgálata. Életritmusának rövid áttekintése Kazahsztán kutatói kitűnő jellemzést adtak e madár életéről. Sokkal rész- letesebben foglalkoznak vele, mint a pratincolaval. Rapszodikus és szpora- dikus fészkelő térben és időben egyaránt. A víz, a parti turzások, időjárási adottságok erősen befolyásolják. A víz közelét kedveli, de sokszor 10 km-re vannak a legközelebbi víztől. Délen és középen a sós vizű tavak zátonyain, szigetein fészkel. Kedveli a folyódeltákat, folyóvölgyeket. (Az utóbbiakon bizonyár a az elszikesedett, széles folyévéleyeket értik, mint pl. a Solti siksag szikesei az ősi Duna- völgyben. ) Elterjedtebbek azonban az ürmös pusztákon, szoloncsák szikeseken, szegényes növényzetű sós talajon. A kemény, konti- nentális klíma miatt ar ánylag későn érkeznek, északon sokszor csak május vége felé. Mivel pedig már augusztusban visszafelé indulnak, az alig 2— 3 hó- napos szaporodási ciklust jól "kihasznälj: ak. A parok mar ütközben kialakul- nak, s rögtön erkezesük utan feszkeleshez latnak. Néhany pärböl allo kis telepeit éppúgy megfigyelték, mint több 100 párból kialakult kolöniäit. Más pusztai fajokkal, sziki fészkelőkkel szívesen társulnak. Társfészkelőit az előző fejezetben láttuk. Különösen kedveli a bíbiceket. Ahol a pratincolával együtt fészkelnek, elkülönülnek. Fészkét a sós növényzet közé kapart gödörben jobban kibéleli, mint a pratincola. A teljes fészekalj leggyakrabban 4, gyak- ran 3, ritkán 5. (A pratincolánál leggyakoribb a 3, igen ritka a 4). A tojások alapszínét (zöldessárga, szürkészöld) jellemzőnek tartják. Egyébként méret- ben megegyeznek a pratincola tojásaival. A kotlás előrehaladtával a tojáso- kat növényi anyagokkal, rögöcskékkel fokozatosan körberakják. Táplálé- kukat a földön futkározva (főleg Orthoptera), ill. a vizek fölött a levegőben (főleg szitakötöfelek) szedik össze. Egyébként életmódjuk, táplálkozásuk nem sokban különbözhet a pratincolákétól. A leírásokból úgy tűnik, hogy inkább a Duna — Tisza közi szoloncsák szikesek felelnek meg ottani jellegzetes bio- tópjuknak. Igen korán (VIII.) elindulnak téli szállásukra. Hazai adatok Biztos fészkelési adatunk csak a múlt századból van. PETÉNYI J. S. találta feszkelve Tiszaföldváron 1840. V. és 1843. VI. hóban. (FRIVALDSZKY, 1891.) Az alábbi megfigyelések valószínűvé teszik, hogy ha szórványosan is, de költ hazánk székicsértelepein. STERBETZ (in verbis) Szúnyogpusztán 1959. 64 VI. 28-án Festucetumos biotöpon, 28 párból álló pratincola kolónia fölött figyelt meg a röpködő szekicserek között 2 db nordmannit. GEREBY (1964) szerint: ,,Peszéradacs és Szabadszälläs közötti mocsaras területen, az ún. , Sziget -ben, vaksziken 1923—29 között fészkelt a székicsérnek mindkét faja, 20— 30 pár közönséges és 4— 5 pár feketeszárnyú. Akkor ifjú madarász lévén, a feketeszárnyúakat , nőstényeknek" véltem. GyOry JENŐ (in verbis) 1969-ben, júniusban figyelte meg Fülöpszálláson fészkét vagy fiókáit féltő, a földön alakoskodó párt. Később TILDY ZOLTÁNNAL együtt is látták, de fészkük nem került meg. A Duna — Tisza közi szoloncsák szikesek ornitolögiai értékét 1970. VI. 7-én magam is átéltem. GYŐRY JENŐVEL a Fülöpszállás melletti Kelemenszéket kerestük fel. A kultúrtájtól szorongatott szikes reliktumsziget sűrített gazdagsága szinte megdöbbentett. Együtt fészkelt a székicsér, a székilile, a gólyatöcs, a gulipán, a fehérszárnyú szerkő. A többi értékes fajt nem is említem. Most három éve a Hortobágyot járom. Nagy téradottsága biztosítja értékes szikespusztai madárvilágának fennmaradá- sát. Az évek során sokat figyeltem a Glareolákat, koncentrálva a fekete axillárisokra, eredménytelenül. Csak az idén került szem elé. Bízom benne, hogy a rendkívül jellemző hangról az esetleges előfordulást a jövőben köny- nyebben regisztrálhatjuk. A fészkelés tanulságai A tőlünk keletre húzódó zonális sztyeppeknek a è csernozjom és szjerozjom között tovább tagozódó övezetei bár másodlagosan és azonálisan, nálunk is fellelhetők a Duna— Tisza közén s a Tiszántúlon, főleg a Hortobágyon. A mi szikeseink nagy része nem klimazonalis, hanem edafikus er edetű. Nem övezetesen, hanem mozaikosan, a szintkülönbségek sokszor csak cm-ekben mérhető változásai szerint ismétlődnek. A rendszerint már erősen degradált csernozjomtól a félsivatag jellegű vakszik közötti átmenetek aránylag kis területen is észlelhetők. A magas túzok — fürj— mezei pacsirta biotópok é és a mély szekieser — sziki pacsirta — székilile— ugartyúk biotópok igen közel találhatók egymáshoz. Ugyanez áll a szikes rét — mocsár biotépsorra. A nordmanni fészkelése a mintegy 20 cm-es szikpadka fölötti ürmös Festucetumban a tägabb értelemben vett sztyeppzönät kepviseli. A szikpadka alatt mär felsivatagi Camphorosmetumot talalunk, tovabb pedig ürmös Puccienellietumot. Alig 10 m-re talaltam a sziki pacsirta fészkét, melyet elöntött a zivatar és a fiókák befulladtak. Ugyanitt fészkel rendszerint a pratincola, mintegy a sivatagi zóna felé mutatva A két faj közös, ill. egymás közelében kialakult kolóniáinak vizsgálatát nagyon fontosnak tartom. Ha a kazahsztáni viszonyokat figyeljük, észrevehető, hogy az Aral-tó mellett még együtt fészkel a két faj. Északabbra a sztyepprégió szikes tavai mentén már hiányzik a pratincola. Végül több 100, sőt mintegy 1000 km-re északon, a tajga szomszédságában levő változatosabb növényzetű üröm- sztyeppeken a nordmanni az említett endemikus sztyeppfaunában terebélye- sedik ki. Mindez a fokozatos elválást bizonyítja. A nordmanni már jölelkülö- niilt faj, a határtalan sztyeppzónák ökológiai formáló erejét bizonyítja. Hazai szikeseink másodlagosságát, vélemény em szerint — különösen ma- dártani vonatkozásban — nem kell túlhangsúlyozni. Egyrészt botanikusaink 5 Aquila 65 jelenleg mar 6si eredetü, tehät zonälis, ürmös szikeseket is elismernek, mäs- részt a mäsodlagossäg mindig relativ. A sziket kedvelő fészkelő és vonuló madärtärsuläsok sem tesznek különbseget, a legkisebb reliktumfolton, a legfrissebben kialakult szikeseken (rontott rizsföldek, lecsapolt halastavak, libausztatök környéke) is csak mäkszemnyiek az 1000 km-ekkel játszó keleti pusztäk aranyaihoz merten, de ezeknek a reliktumteriileteknek védelme annal inkäbb fontos. A hazai természetvédelem legsürgösebb feladata. A Hor- tobagy egy eve Nemzeti Park. A mintegy 60 000 ha-os szolonyec szikes füves puszta és ret-mocsärviläg alaposabb madártani vizsgálata máris sok új eredményt hozott. (Ugartyúk, feketeszárnyú székicsér, csíkosfejű nádi- poszáta, törpe vízicsibe, réti fülesbagoly, batla fészkelése, a sarkantyús sármány előfordulása stb.) Mind jobban előtűnik rendkívüli madártani érté- ke. A terület nagy. A feltáró munkát csak munkaközösség végezheti eredmé- nyesen. Felvetődik azonban a kérdés: vajon nem kellene-e a hazai szikesek, az európai értékű Pannonicum szikvidéki élővilágával foglalkozóknak az eurá- zsiai erdős sztyepp és sztyepp, ill. a félsivatagi régió területeit járni össze- hasonlításul. Gyakran hangoztatjuk hazai faunánk pontusi, pontokaszpi, aralokaszpi, turkesztáni elemeit, de vajon hányan végeztek e rokon tájakon kutatást. A Hortobágy és a magyar füves puszták további vizsgálatához nél- külözhetetlennek tartom ezt az összehasonlító munkát. Időben mégis a leglényegesebb fenti értékeink hatósági és társadalmi védel- mének minél hathatósabb megszervezése. A Hortobágyi Nemzeti Park kere- tében a sziki madárvilág biztos otthont kapott. Tanulmányom végén megköszönöm Sterbetz István kollégámnak, hogy kéziratos Glareola dolgozatát, mely a Brehm Bücher sorozatban hamarosan megjelenik, rendelkezésemre bocsátotta, Szőke Péternek pedig a hangelem- zésekért mondok köszönetet. Irodalom — Literature Frivaldszky, J. (1891): Aves Hungariae. Budapest, 124—125.p. Gabrin — Dolgusin — Korelov — Kuzmina, (1962): Ptyici Kazahsztana. Alma Ata, Tom II. Gerébi, Gy. (1964) Ornithological data from between the Danube and Tisza. Aguila, 1962— 63. 69 — 70.k. 259. p. Kádár, L. (1965): Biogeográfia. Budapest, 77— 78. 241. p. Sterbetz, J. (1974): Die Brachschwalbe. Die Neue Brehm — Bücherei. Walmsly, G. I. (1970): Une Glareola de Norman en Camargue. Premier observation et premier cas de nidification pour la France. Alauda, 38. 4. 295-305. p. Nesting of the balek-winged pratincole (Glareola nordmanni) in Hortobägy László Vilmos Szabó Description of the Breeding During the summer of 1973 a pair of the nordmanni breeded successfully in the Southern part of Hortobágy, in the lowland plain of Madaras at a distance of about 4 km south- wards to the village of Nagyiván. The weather was unusually hot when the common pratincoles appeared in this area at the end of April. In a short time under dry and warm weather conditions they built some nesting places as early as 29th April. Mating could be observed subseguent to their arrival. In the course of May hotness increased (38 °C) 66 I found a very early nest with a single egg in it already on Sth May. In the middle of June a smaller colony consisting of 10 — 15 pairs settled down also on the sodie soil covering the area surrounded by Gyurö küt—Halas farka—-Déghalom. At the beginning of June the clay soil was flocded by torrential rains and cloud-bursts (185.5 mm in a week) and the low-lying Puccinellietum- Artemisietum was all over inundated. The nests built on the typical breeding places of the common pratincole were completely destroyed first by the water later by the rooks (Corvus frugilegus). There was not a single nest to be found on the usual biotope of this species. Naturally I paid no attention to the grass of Festu- cetum. On 16th June I showed the common pratincoles to young biologists, students from the University of Lund (Sweden). One of the students, THOMAS DAHLMAN could notice through his fieldglass a specimen with black axillaires. As we continued watching both he and I could spot and identify two black-winged pratincoles among the wheeling com- mon glareolas. Later a nest with three eggs in it was also found on the Festucetum grass over a small ground sill of sodie soil. At first I thought that it had been the flood that made a pair of the the common pratincole build a nest on a secure’ height providing other- wise an unusual biotope for them. On 18th June, however, while watching the nest with a 28 Xfieldglass put up at a distance of about 300 m from it, I verified that the nest I had spotted belonged to a pair of nordmanni. It was built at a distance of about 50 cm from the edge of the sodie ground sill in association with Festucetum psedovinae artemi- sietosum. The nest, a dip scraped in thick Cladonia rangiformis lying among small bushes of chumps of grass and artemisia, proved to be a genuine cladonia one stuffed with a few plumules of grass and artemisia. It was 8— 10 cm in diameter. The size ot the three eggs compared with that of the eggs of the common pratincole showed no difference by judge- ment. The breeding pair’s way of behaviour was extremely cautious and watchful. When the lapurings (Vanellus vanellus) gave alarm at a distance of 5—600 m from the nest the male nordmanni, still far away from the spot where I stood, was nearing with anxious movements towards me. Later on the hen-bird too joined the male and from now they circled together in the air. Their sound differred from the known high-pitched note of the common pratincoles, it sounded somewhat deeper consisting of two “chrr-chrr” notes. After regaining their calmness the female running in the Festucetum grass advanced crouching towards the nest. Unlike the habitual way of look-out of the common pratin- cole, the male nordmanni stood watching over the nest in a somewhat ‘“‘steep’’ tip-toed like positure from a relatively greater distance (the longer feet could be noticed too). To spare the nest I carried out but a few control taking pictures from the seat of a jeep only then when the two nestlings hatched out on 25th May. The female was extremely anxious about them. The nestlings were crouching at a distance of a few dm (1 dm = 10 em) from the nest almost fading completely into the vegetation with their heads fully hidden in it. One of them was dry, the other has been still wet. Their mother lured them away at a distance of about 20 — 25 m, and by producing a strange chuck-like sound she called the nestlings to go under her belly. At this place the grass was full with the yellow flower- heads of the Scorzonera cana. On 29th May the third young bird hatched out too but the nestlings were nowhere to be seen. The parents were very anxious about them. The male was ceaselessy whealing emitting a deep sound while the female, running round and round on the barren, dead sodic soil, kept lifting up her wings. Her fluttering, anxious forms of motion partly differred from that of the common pratincole. On 6th July I hit upon one of the pin-feathered nestlings about 200 m from the nest hidden in the shady nook of a cattle-footmark. Taking it in my hands it produced a very loud twittering (chirping), weeping sound. Setting free the young bird again it rushed crying loudly towards the grass- grown Agrostidetum providing a more suitable hiding place to it. Near it the common pratincoles had already built secondary nests. I came upon a one- and a two-egged nest built in the typical Puccinellietum loosely overgrown with clusters of Artemisia. The inci- pient black stripe could be already seen between the eyes and nostrils of the nestling of nordmanni. Unfortunately I could not compare either the eggs or the nestlings whith that of the common pratincoles on the spot. On 8th July Mr. PETER SZŐKE recorded the sounds emitted by both the common pratin- cole and the nordmanni. At the end of July on returning home from abroad I found only parents of common pratincole anxiously looking after their nestlings and sometimes feeding them. Now the nestlings have already been able to fly. I saw the pair of nord- manni also feed its nestling hidden in a grass-overgrown spot on several occasions, then I noticed both the pair and the young bird fly together. At the beginning of August the pair left its breeding place. 5* 67 Specific Characteristics of the Glareola Nordmanni The majority of the scientists accepts the racial independence of the @. nordmanni, although there are some opponents, too (MEINERTZHAGEN, VOOUS). WALMSLAY (1970) reported that a pair consisting of a common female pratinole and a male nordmanni had completed an effective breeding at Camargue, nevertheless he still leaves the question of species-subspecies open. It is he who describes the different specific features of the nordmanni in the most detailed way. In the field these fieldmarks can only to some extent be noticed under undisturbed conditions and after several circuitous observations. How- ever, [take it for important to make known also the features beyond the only one empha- sized and wide-spread in literature as follows Stronger and greater figure, longer wings. During flingt the edge of the secondary wing- quilles (scapulars) are not white in colour. Tail is cut out deeper, it is longer forked whith a typical W shaped black- white figure in the middle of it. Feet are long. When standing its posture is very “‘steep’’, it. stands ver itably on ‘‘tip-toe”’ considerably rising its body over the ground. Brest and belly are whiter, the colour of its back is not so scarlety (rufous) as that of the common pratincole. Its bill is stouter, stronger. The red edge of the oral aperture is a good bit shorter partieularly at the lower mandible. A black stripe runs from the nostrils to the eye-ring, moreover above the eye, too. In the case of the common pratincoles — when the light falls vertical upon the birds — it has been observ- ed that it is the shadow which looks like such a stripe, consequently one should take ‘are of this misleading phenomenon. It is more accentuated with the male birds. The most known distinctive fieldmark of the nordmanni is the velvety black wing-angle (axillaires). But even this feature may also be misleading in the sharp light-shadow of the Hungarian steppe. As a clear cut feature it appeares only in the morning or in the late afternoon when the light is vertical, but even under such circumstances it shows up when the bird takes flight or makes luring motions. At noon, durin flihgt all pratincoles look as if they were “black- winged”! In my opinion the most important feature of the nord- manni in the field is the sound it produces! It proves to be a sure, infallible feature even whithout a field-glass. In the followings I disclose the comparative representation about the sounds (voices) of the common pratincole and that of the nordmanni on the basis of MR. PETER SZOKr’s recording and analysis. MR. SZŐKE reported: “By means of a parabolic sound-mirror the notes of both the common pratincole and nordmanni emitted during their flight were simultaneously recorded in Hortobagy near the village of Nagyiván on 8th July 1973. Then—in order to become acquainted with the forms and structures of the sounds in their every detail—the structural analysis of them were carried out based on a 16x retardation. The resulting most typical compa- ‘ative data are as follows: The voices of the common pratincole sound approximately by a “perfect fourth" interval higher than that of the nordmanni. The difference of the pitch level is perceptible by ear, too. 2. One single voice of the common pratincole usually consists of six notes (which in moments of excitement may become shorter including 4 — 5 notes), while that of the nord- manni is made up of only 2 notes. This is a specific characteristic that can be sensed also by eaı 3. For this reason the natural length of time of a single cry of the common pratincole (consisting of 6 notes) amounts to 0.4 —0.5 sec., while that of the nordmannı (comprising 2 N comes only to 0.1 —0.2 sec. . There are long intervals between the single voices of both sorts of pratincoles, conse- fe ntly their ery is sporadic. 5. By means of physical measurement the tessitura (absolute pitch level of the voice of pratincole) lies approximately between 1400 — 3500 Hz which corresponds with re- spect to music approx. to an ambit of f? — bt, whereas the absolute pitch level of the nord- manni lies physically between 1050 — 1400 Hz, expressed in terms of music is equal to an ambit of ce —ft. 6. One single cry of the common pratincole as represented by close approximation on the basis of a 16x retardation (but in its full, natural form) is as follows: Length of time: 0.4—0.5 sec, it sounds by 2 octaves higher than given in the figure. . One single ery of the nordmanni analysed on the basis of a 16 x retardation: Length of time: 0.1 —0.2 sec, and it sounds by 2 octaves higher than given in the figure. 68 8. The above reported structures of note will be recognized and heard by the individuals of the species. These are essential proofs of the separation of.the two species. 9. Within both species the individual specimens sing, cry respectively the same structu- res of voice characteristic of their species. The insignificant differences designating the specimens do not change the specific characteristics of the way of emitting sounds. 10. Small occasional deformations, changes may occur in the regular specific structure of voice due to sudden unexpected external stimulus (for example if two specimens are flying too close to one another). 11. Further task is to investigate some other sound-forms of both species." Geographical Spread and Ecological Demands The spread of the two species of Glareola seems to be very insructive. It is not my pur- pose to make known in detail the nesting areas to be found in manuals or in maps of spread. The species in question are in contact with each other but at the same time they are well separated. The common pratincole lives in saline (sodic) steppes, zones of semi- deserts, saline-lakes and delta-regions of the Mediterranean and Pontic area. The nord- manni, however, follows the Eurasian continental steppe zone extending from Dobruja (Rumania) to the steppe before the foot of the Altaic mountain. At first this zone is very narrow with the nordmanni still living together with the common pratincole. It is chiefly the region beyond the Caspian Sea where its living area becomes wider extending from the desert-zone towards the north as far as Western Siberia. Here along the railway line of Omsk — Tomsk in the famous steppe of Baraba it reaches the north latitude of 55°. It is just its spreading in Kazakstan which can be looked upon as the most instructive one. The largest numbers of these birds are found here at this place. In the valley of Irtis, in the neighbourhood of Pavlodar 1000 pairs nested in one large colony. The common pratincole nests rather sporadically south to the Aral — Balchas line (latitude 46°). Both species were observed to nest by Lake Aral. North to latitude 47° it is only the nordmanni which can be found in this region and its nesting area becomes gradually denser. The distance between the northermost breeding place of the common pratincole and that of the nordmanni takes 1000 km! This wide steppe-zone consists of several kinds of zones as regards climate- and soil conditions. The continental steppe-zone and the weather-zonal steppe continues to divide into parts. The typical chernozem steppes can be mainly found this side of the Ural. The northermost zone is covered with a vegetation consisting of flowers and high grown grass (Festuca, Stipa, Bromus, Salvia ete.). This kind of biotope is not suitable for the Glareolas. KADAR (1965) reports: “From the crook of river Don between the chernozem zone and the desert appear the Artemisia steppes on serozemic soil. This is an association of the Artemisia maritima and that of the Festuca sulcata. Here the sodic soils are more com- mon than on the (chernozem) green steppefields. East of the Ural the latter disappear completely and the Artemisia steppes border directly on the Taige (northern conifer forest)". However, the 1000 km wide zone of the Artemisia steppe, extending between the desert and Taiga is divided further on. The serozemic soil consists of a light grey, meagre soil of semi-desert. It can be found everywhere covering vast areas round the deserts. Then two newer types of soil (at the same time a new zone) are embedded between the cherno- zem and the serozemic soil: the thin, dry chestnut-coloured steppe soil of kastanozem and the burozem, the light brown soil of which is somewhat drier than the soil of the former. KADAR (1965) says: “It is the sodic soils now prevailing in the zone between the desert and the Artemisia steppe. Here the solonchak characterises the region. In this semi-desert zone the phyto- cenose of the Artemisia pauciflora and that of the dead sodic soils are to be seen ( Atriplex, Camphorosma, Salicornia).” To sum up the Artemisia steppe consists of a higher grown phytocenose (Festuca, Salvia ete.) becoming more and more dense towards the north, whereas towards the south it is the solonchak with its dead sodic soil that prevails. The biotope of the common pratincole points to the direction of the desert, while that of the nordmanni points towards the chernozem. | It is worth while to continue investigating this 2000 km long and 1000 km wide terri- tory of Kazakstan. In all probability this area seems to be the development area of the nordmanni extending to the west but in a very narrow belt where the occurrence of the 69 bird becomes sparser. Thus in the above mentioned area of Kazakstan its occurrence can be considered endemic. There are three more endemic bird species of the steppe living in partnership with the nordmanni: Melanocorypha yeltoniensis, M. leucoptera and the Chettusia gregaria. According to STEGMANN (1938) the paleontological data confirm too the belief that the steppe had developped very long ago there in the northern part of Kazakstan, north Siberia respectively, earlier than it developped in Turkestan. For example in the vicinity of Lake Aral it has been detected that the forest flora originates already from the early Miocen and the area turned into desert only later. STEGMANN reported that the Charadrius asiaticus and the Chettusia leucura too had developped in the area of the four endemic species, and it was only the ice-age that drove them southwards. On the other hand the climatic depression of the glacial period is clearly indicated by the tundra-fauna elements characteristic of the boreal, high-mountain region, living in South-west Siberia, North- Kazakstan respectively. All of them such as the Falco columbarius christini-ludovici, Lagopus 1. major, Lyrurus t. viridanus, Eremophyla a. brandti, and Carduelis f. kirghizorum are endemic subspecies. Six other specise of boreal spread such as the Numenius arquatus, Limosalimosa, Asio flammeus, Phylomachos pugnax, Larus canus, and Larus minutus have their souther border also there. All these species — like partly in this country — are relicts of the ice-age. These apparent differences (for example the occurrence of the Glareola nordmanni in Siberia or that of the Hremophyla a. brandti on the plain Artemisia steppe not far away from the Caspian Sea prove precisely the ecological power of this vast steppe- land. It was long ago when the nordmanni had parted with its ancestors originating from the south, south-west respectively. It spread towards the north as far as permitted by the continental climate and vegetation. The russian name of this bird: “Steppe Tirkuska”’ characterises it properly. To compare its map of spread with that of some species in this country would be interesting giving food for thought. The following birds such as the Marsh Sandpiper (Tringa stagnatilis), White-winged “Black Tern (Chlidonias leucopterus), Great Bustard (Otis tarda), and the Little Bustard (Otis tetrax) are the nordmanni’s nesting associates just in the same way as the the Avocet (Recurvirostra avosetta), the Kentish Plover (Charadrius alerandrinus) etc. are near the natron lakes. It is a very impor- tant task for the scientists of the “Pannonicum” to carry out the comparative study of the avifauna of the steppe zones. Brief Survey of its Cadence of Life An excellent characterisation about the life of this bird was given by researchers of Kazakstan. They have been studying it in a more detailed way than they do it in the case of the common pratincole. As far as nesting is concerned the nordmanni proves to be rhap- sodie and sporadic both in time and place. Tt is strongly influenced by water- and weather conditions as well as by offshore bars. It likes the vicinity of water, but some times it can be found at a distance of 10 km too from the nearest one. Its nest is built on shelves (reefs) and isles of saline lakes. In the south and in the middle of this region it likes also the deltas and valleys of rivers. (In all probability wide river valleys that became sodic such as the sodic soils of the plain of Solt in the ancient Danube valley are meant by the latter.) However these birds are more common in the Artemisia deserts, sodie solonchak soils and saline soils with poor vegetation. Owing to the hard continental climate they arrive relatively late, and in the ot often only towards the end of May. However, since they fly back already in August, consequently they make the most of the breeding cycle lasting: hardly 2 —3 months. ‘Small colonies consisting of few pairs as well as colonies comprising hundreds of them were equally observed. They readily associate with other steppe species, as well as with birds nesting on sodic soils. These species (which nest in partnership with the nordmanni) were mentioned in the previous chapter. The nordmanni has a particular liking for the Lapwings (Vanellus vanellus). Where it nests in partner- ship with the common pratincole nesting occurs separatedly. Its nest scraped in a hole among salty vegetation is better stuffed than that of the common pratincole. It general the number of eggs laid by the hen-bird amounts to 4—and that is the most frequent case with the nordmanni — often to 3 and very rarely to 5. The ground-colour of the eggs (greenish yellow, greyish green) is considered as a characteristic feature of the norman Otherwise as far as the size of eggs is concerned it agrees with that of the common pratin- cole. At an advanced stage of “brooding surround gradually the eggs with vegetable substances and tiny clods of earth. They gather their food by running ‘about either on the eround (to look chiefly for Orthoptera) or flying in the air over waters to catch mainly 70 certain sorts of libellula. Otherwise in many respects their way of life does not differ from that of the common pratincoles. According to some descriptions it is rather the solon- chak sodic soil between the rivers Danube and Tisza that corresponds to their characte- ristic biotope of that place. They fly back very early (August) to their winter-quarters. Home Data This species was not known to have nested in our country until the last century when J.S. PETÉNYI reported that he had observed some of these birds nest at Tiszaföldvär in 5. 1840 and 6. 1843 (FRIDVALSZKY, 1891). According to the following observations it is very likely that it breeds—of only sporadically — within the pratincole colonies of our country. STERBETZ (in verbis) observed two black-winged specimens among common pratincoles flying about over a pratincole colony consisting of 28 pairs on a Festucetum biotope at Szünyogpuszta in 28. 6. 1959. GEREBY (1964) reported: “In 1925 — 29 both species of the pratincole, 20 — 30 pairs of common and 4 —5 pairs of black-winged pratin- coles nested on the moorland extending between Peszéradacs and Szabadszälläs on the so called "Isle"? dead sodic soil. In those days i was but a young ornithologist and I took the black-winged birds to be ’’females of the common pratincoles. “In 6.1969 GyörY JENÖ (in verbis) noticed one simulating pair on the ground being concerned either for its nest or for its nestlings at Fülöpszälläs. Later the pair was seen besides GYŐRY JENŐ by TILDY ZOLTAN too, but the nest did not turn up. In 7.6.1970I too had the opportu- nity to experience the ornithological value of the solonchak saline soils extending between the rivers of Danube and Tisza (the latter is a river in Eastern Hungary). Accompanied by GyörY JENO I visited Kelemenszék in the vicinity of Fülöpszälläs. I was practically astonished at the abundant richness of this saline relictum-islet hard-pressed by the culture land surrounding it. There the nordmanni nested in partnership with the following species: Glareola pratincola, Kentish plover (Charadrius alexandrinus), Avocet (Recurvirostra avosetta), White-winged Black tern (Chlidonias leucopterus), not to mention a great number of other valuable birds. Now I have been visiting the steppe of Hortobagy for three years. This vast area is very suitable to maintain the valuable avifauna of the saline steppe. I have watched the Glareolas—concentrating my attention on the black axil- lairs — for many years without any success. But this year I succeeded in noticing them. I firmly hope to registrate the possible occurrance of the nordmanni easier in the future due to the extremely characteristic sound produced by it. Teachings of Nesting The further divided zones between the chernozem- and serozemic soils of the zonal steppes extending to the east from our country can be found —though in secondary and azonal form—in Hungary too in the area between the rivers of Danube and Tisza and mainly in Hortobágy. The largest part of our sodic soil is not of climate-zonal origin but of edafic one. These sodie soils occur again not zonal- but mozaic-like in conformity with the changes of the differences in level which can often be measured only by cm-s. The border-lines between the chernozem — which are in most cases considerably deteriorated already - and the dead sodic soil of semi- desert-character can be also perceived in a relatively small terri- tory. The high bustard-quail-skylark biotopes and the low pratincole-short-toed lark- kentish ploverstone curlew ones can be found close to one another. The same holds true of the biotope-line consisting of sodic grass- and moor-land. Nesting of the nordmanni on the Artemisia Festucetum above the sodic ground sill of about 20 cm represents the steppe zone in a wider sense. Under the sodic ground sill one can find the semidesert-Champhorosmetum and further the Artemisia-Puccinellietum. Nearly 10 m from that place I found the nest of a short-toed lark flooded by rainstorm with the nestlings drowned in it. The common pratincole nests usually in the same place quasi pointing towards the desert-zone. I consider it very important to study the colonies of the two species developped either collectively or in the vicinity of each other. When observing the conditions of Kazakstan it can be noticed that the two species still go on nesting together near the Aral-Sea. Somewhat towards north along the natron lakes of the steppe region the pratincole disappears. Finally more hundreds and moreover thousands of km-s to the north (in the vicinity of the Taiga) on the Artemisia steppes of a more varied vegetation the nordmanni spreads in the mentioned endemic steppe-fauna. A All these facts give evidence of the gradual separation of the two species. The nordmanni is already a well separated species proving the ecological forming power of the endless steppe-zones. In my opinion with a particular respect to the ornithology the secondariness of the Hun- garian sodic soils should not be overemphasized, on the one hand because already at present the Artemisia sodic soils of ancient origin, and thus of zonal one, are also recog- nized by our botanists, on the other hand because the secondariness is always relative. . Nesting and migrating birds liking sodic soils do not differentiate either, they feel at home readily even on the smallest relictum-spot and on sodic soils too which developped freshly (ricefields cultivated no more, emptied fish-ponds, vicinity of duck-ponds, ete.). Anyway the sodie soils of Pannonicum within the fauna of Europe represent a consider- able value. Of course they are very tiny if compared with the immense proportions of thousands of km-s of the steppes in the East, but the protection of these relictum-areas are all the more important. This is the most urgent task of the home nature conservation. One year had passed since the creation of the “Hortobägyi Nemzeti Park’ (National Park of Hortobägy) and the more thorough ornithological investigation of the solonchak sodic grass-land and that of the meadow- marshland of about 60 000 ha yealded immediately a great number of the following results: Nesting of the Stone curlew ( Burhinus oedicne- mus), Black-winged pratincole, Aquatic warbler ( Acrocephalus paludicola), Baillon’s crake (Porzana pusilla), Short-eared owl (Asio flammeus) and Glossy Ibis (Plegadis falcinellus), further the occurrence of Lapland bunting (Calcarius lapponicus). Its extreme ornithological value appears more and more, but the land to be studied is immense, thus the work of exploration can be successfully carried out only by a working party. However, the following question should be raised: Should it not be necessary for all the persons concerned with our sodic steppes, with the living world of the lowland of Pannonicum of European value to see and visit the territories of the Eurasian wooded- steppe and steppe, the semi-desert-region respectively in order to make a comparative study? We have often emphasized the Pontic, Pontic-Caspian, Aral-Caspian and Turkes- tanian elements of our fauna, but how many of the researchers concerned have explored these related far away regions? In my opinion this comparative work is by all means necessary for the future study of Hortobägy and the Hungarian grass-deserts. The most important task is, however, to organize more effectively the official and social protection of our values mentioned above. The avifauna of this sodic land found a sure home within the National Park of Horto- bagy. Acknowledgement At the end of my study I should like to render thanks to my colleague STERBETZ ISTVAN for his hand-written paper about the Glareola— which will soon appear in the Brehm Bücher series—to have put it at my disposal. At the same time I render thanks to SZÖKE PÉTER too for his sound-analysis. ~f bho Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. A FITISZFÜZIKE (PHYLLOSCOPUS TROCHILUS) BIOLOGIAJA MAGYARORSZAGON Dr. Horvath Lajos* Bevezetés A fitiszfüzikere vonatkozé, hazai szakirodalom tanulmanyozasa kapesan azt láttam, hogy egyrészt nagyon hiányosak, illetve altalanositottak a költés biológiájával összefüggő ismereteink, másrészt az előfordulási és elterjedési adatok a jelenleginél jóval nagyobb és merőben más jellegű tájakban bővel- kedő országterületre e vonatkoznak. Ami a korábbi — főleg a Kárpátok hegy- vonulataival határolt — területre vonatkozólag helyt álló, az távolról sem illik a mai — siksagokböl, dombvidékekből és csak alacsonyabb középhegyek- ből álló — országra. A fitiszfüzikét illetőleg ezek a különbségek pedig nagyon lényegbevágók. Bár a sokkal nagyobb területű országra vonatkozó megállapítások is messze a legritkább füzikének írják a fitiszt a három honi fészkelőfaj közül, ez mégsem fejezi ki híven azt a tényt, amit a terepen otthonos or nitológusok és a korábban még elég nagy számban működő tojásgyűjtők vallottak. Szerintük a fitiszfüzike egyike. a legritkább, hazai költőfajoknak. Ehhez még hozzátehetem, hogy eltekintve a csak alkalmilag és nem is minden évben fészkelő fajoktól, talán a legritkább is a kb. 200 honi költőmadárfaj közül. A fitiszfüzike minden évben rendszeresen, de csak igen kis példányszámban fészkel nálunk. Ezt igazolják oolögusaink is, akiknek a gyűjteményéből — két kivételtől eltekintve — hiányzott ennek a fajnak a tojása. RADETZKY Duzsé, a századfordulót követő évtizedek legjobb és legeredményesebb oold- gusa, csupán egyszer találta meg 40 év alatt; AGÁRDI EDE — a másik nagy gyűjtő — fél évszázadot kitevö tevékenysége alatt egyszer sem. MÁTÉ LÁSZLÓ, az utolsó évtizedek legkiemelkedőbb gyűjtője, volt a másik szeren- csés oológus, aki szintén talált egy fészket 40 év leforgása alatt. LOVASSY SÁNDOR — a múlt század végének és a jelenlegi elejének messze kimagasló gyűjtője — az ország mai ter ületén sohasem találta meg a fészkét. Végül meg kell említenem NÉMETH MÁRTONT, aki valamennyi neo oolögus közül a leg- eredményesebb volt, és mégis a fitiszfüzikét egyszer sem sikerült megtalálnia. A költést érintő ennyi negatívum és csak igen kis pozitívum után a saját tapasztalataim — amelyek közel öt évtizedet ölelnek fel — csak még további igazolással szolgálnak ahhoz, hogy a fészkelő fitiszfüzike rendkívüli Titkasä ág. Végül el ae hogy hazai szaklapjaink (Aguila, Kócsag) sem közölnek idevá ágó adatoka A félreértés ia érdekében előre kell bocsátanom, hogy mint tavaszi — őszi átvonuló egyáltalában nem ritka nálunk. A hangja nagyon jellegzetes, és így két honi fajtestvérével — minden külső hasonlóság ellenére — a terepen nem téveszthető össze. * Természettudományi Múzeum, Budapest 13 A harom faj egymastol elég jol elkülönithetö és könnyen jellemezhetö terü- leten költ. A siseg6 füzike (Phylloscopus sibilatrix Bechstein) a ritkäs szäl- erdöket kedveli; a csilpesalp füzike (Phylloscopus collybita Vieillot) a bokros erdorészekhez és sűrű aljnövenyzethez vonzódik ; a fitiszfüzike pedig a fiatal fenyves-lombos vegyeserdöket és a lápos talajú, rekettyéseket vagy nyireseket lakja. Az orszag minden hegyvideken végeztem rendszeres és hosszabb idöre ter- jedö kutatäsokat, de a legtöbb helyen egyaltalaban nem talalkoztam vele fészkelési időben. Így a Mecseken, a Pilisben, a Mátrában, a Börzsönyben, a Bükkben és a Sätor- hegységben nem láttam; a felsorolt hegyek helyben lakó madárismerői és gyűjtői sem találták meg költve egyszer sem, A Bakonyban, Bakonyszentlászló fölött — a Hodosér mellett — nagyon valószínű, hogy fészkel. Itt fiatal, lombos fákkal vegyes fekete- és lucfenyő- állományban többször hallottam énekét késői költésidőben. A RADETZKY es MArn-féle fészekaljak is a Bakonyböl valók. Ami a Bakonyra érvényes, az all a Soproni- és Köszegi-hegyvidekre is, ahol költésidőben szintén észlel- tem. Ilyen előzmények után nagyon meglepett, hogy a Csomád— Göd közti, erdős halomvidéken nyolc esztendőn keresztül végzett több irányú, madár- tani kutatásaim ideje alatt a nagyszámú átvonulóból minden évben maradt vissza egy-egy költő pár, sőt néha kettő is. Persze a fészket megtalálni, az más kérdés, de azért két egymást követő évben (1972, 1973) ez is sikerült. Az e lőzmény ekből világos, hogy a hazai, ornitológiai irodalom a fitiszfüzike életmódbeli adatait — beleértve teljes költésbiológiáját — elsősorban a kül- földi szakirodalom alapján és csak kisebb részben a korábbi országterület felvidékein szerzett tapasztalatok után ismerteti. Már eleve kézenfekvőnek látszott, hogy a jelenlegi ország területén észlelt viszonyok sok szempontból eltérnek az irodalomban találhatóktól. Mielőtt rátérnék a saját megfigyeléseim alapján feltárt biológiai adatok ismertetésére, röviden körvonalazom a faj általános elterjedését. A fitiszfüzike Közép- és Délkelet-Euró ópa északibb részeiben otthonos mint fészkelő madár. A nálunk élő alfaj a Keleti-tengertől Del-Euröpäig költ. K utatási területemen — amelyet domborzatilag, növénytanilag és az erdők térbeli eloszlása szerint korábbi két (HoRvATH 1972, 1973) más irányú dol- gozatomban ismertettem — 1972-ben és 1973-ban végeztem a fitiszfüzikével kapcsolatos, tüzetes megfigyeleseimet. Keészen röviden annyit mégis kell írnom erről a területről, amennyi e vi- szonyok megértéséhez elengedhetetlen. A Csomád és Göd községek közé eső terület a fővárostól 20 — 25 km-re ÉK-re esik. Orogräfiailag a Cserhát-hegység tagja — pontosabban — annak a legdélibb nyúlványa és közelebbről a Gö- döllői-halomvidékhez tartozik. A több különálló domb legmagasabbja csak- nem eléri a 300 m t.sz.f-i magasságot, ami a Duna szintje fölött mért 200 m-es kiemelkedést jelent. A vázolt terület ismertetését itt csak annyiban kell kiegészítenem, amennyi- ben a vizsgálataim tárgyát különösképpen érinti. Az egyszerűség kedvéért csak azt a két erdőrészletet írom le, ahol a két fészket megtaláltam. Az 1972-es fészek fiatal (6 éves) feketefenyő-állományban volt, amelyik kevés hasonló korú akäccal keveredett. 1973-ban a terület egyetlen, kissé nedves talajú, nyíres-rekettyés-bokros erdőrészében akadtam fészkére. Most rátérek a dol- gozatom tulajdonképpeni tárgyára, a fitiszfüzike életmódjára. Életmédja A vonulás. A telet Afrika trópusi és deli tájain tölti. Tavasszal közepsökent érkezik a 3 hazai, fészkelő füzikefaj közül. Tehát a legkorábban visszatérő csilpcsalp füzike után, amelyhez az összetévesztésig hasonló. Ennek a tény- nek az újabb kiemelése kívánatos, mert még a szakirodalomban is található néhány olyan korai érkezési adat, amelyik feltétlenül a csilpcsalp füzikére vonatkozik. Átlagosan április közepén érkezik. Csomádra az első példányok 1972-ben április 6-án, 1973-ban pedig április 13-án érkeztek meg. Az átvo- nulásuk kb. 3 héten keresztül tartott. Az őszi elvonulás már szeptember kö- zepén kezdetét vette és a hónap végéig elhúzódott. 1972-ben az első őszi pél- dányok már 10-én megjelentek, az utolsókat pedig 25-én észleltem. 1973-ban csak 17-én indultak el a visszavonulók és még október 1-én is láttam egyet. Párválasztás és fészeképítés. Megfigyeléseim szerint a hímek pár nappal ko- rábban érkeztek. Erre abból következtettem, hogy az első érkezők nászéne- küket hallatták, és csak 3—4 nap után észleltem nem éneklő példányokat, azaz tojókat. Érdekes tapasztalatom volt, hogy az átvonulók is mindig olyan természetű helyeken mutatkoztak, ahol egyébként ez a faj költeni szokott ; tehát vegyes, -fenyves-lombos, fiatalos erdőrészekben vagy nedvesebb talajú, rekettyés- nyíres ter ületeken. Ebből a tényből ered aztán, hogy a fészkelőterületét (territory) kiválasztó hím állandó harcban áll az átvonuló hímekkel. Az utóbbiak akaratlanul is megközelítik a fészkelőrevirt és így heves támadásnak vannak kitéve anélkül, hogy egyáltalában szándékuk lenne költeni. Ennek a felismerése az egyetlen jel, amelyik a fészkelésre visszamaradó példányokra tereli a kutató figyelmét. Ha territory-harcok nem lennének, a költésre rendkívül ritkán itt maradók fészkének megtalálása csak vak vélet- len lenne. Ez a magyarázata annak, hogy oológusaink az elmúlt háromne- gyed évszázad alatt csupán két ízben találtak fészkére. Az átvonulók távozása után 1972-ben 2, 1973-ban pedig 3 pár maradt vissza költésre. Ezek közül mindegyik övben egy-egy fészket sikerült megta- lálnom. A korábbi évben megfigyelt fészek fiatal feketefenyvesben volt, amely ritkásan nőtt és ugyancsak fiatal akácfákkal volt keverve. A fészek a földön állt, sőt kissé a talaj színe alá hajló, természetes homorodásban volt. A fészek helyének pontos leírását a következőkben adhatom meg. Mintegy 4 m? nagy- ságú, magas fűvel benőtt tisztáson egy kétéves akácfácska töv ében összehal- mozódott, t avalyi levelek alá épült. A résszerű bejárónyílást alig lehetett észrevenni. Ez alatt a boltozat alatt a csésze alakú, kis fészek kizárólag fű- szálakból készült és meglehetősen sok tyúktollal volt kibélelve. Vadmadár tollát a fészekben nem találtam; ami arra vall, hogy a fészek helyétől kb. 200 m-re levő vadászház környékéről gyűjtötték össze a tyúktollakat Az 1973-ban megtalált fészek elhelyezése merőben eltért a korábbitól. Az év nagyrészében meglehetősen nedves talajú, rekettyefüzes-nyires erdőrész közvetlen szomszédságában, derék magasságú, sűrű növényzet között, egy kis akácfától 1 m távolságban épült. A fészek gömb alakú volt, és csak az alja érintette a talajt. Külső burkolata száraz levelekből állt. Ezen belül épült a félgömb alakú, fűből készült fészek, amelyet bőven bélelt tollakkal. Ezúttal kizárólag fácántoll volt a fészekben ; ezeket a közvetlen környékről gyűjthette össze, mert nem egy fácánfészket találtam itt. A parvalasztas ügy törtenik, hogy a birtokba vett feszkelöhelyen tartöz- kod6 és állandóan éneklő him mellé a későbben érkező tojók közül egy oda- szegődik. Ezután a hím még szorgalmasabban énekel, de a fészek építésében nem vesz részt. A fészekanyag összehordásában hallatlan óvatosságot tanúsít a tojó; a kész fészket pedig bujk álva közelíti meg, és emiatt a megtalálása valamennyi honi madárfaj közül a legnehezebb. Párosodást egyik pár esetében sem sikerült megfigyelnem. Azt azonban mindkettőnél tapasztaltam, hogy a pár választást követően a tojó és a hím többször rezegtette lecsüggesztett szárnyait és szétterpesztette faroktollait ; néha egymás távollétében is. Tojásrakás és kotlás. A tojó a fészek elkészítése után — ami egy hetet vett igénybe — azonnal a tojások lerakásához kezdett. Ez mindkét esetben 6 egy- más utáni napon történt. 1972-ben május 9-én, 1973-ban pedig 21-én kezdő- dött a tojások lerakása. Ennek megfelelően május 14-én, illetve 26-án rakták a tojók az utolsó tojásokat és csak ezután kezdtek kotlani. RADETZKY DEzső, aki nagyon gondos gyűjtő volt, és jegyzetekkel is ellátta gyűjteményét, 1927-ben május 18-án talált friss tojásokat, mégpedig 5 db-ot. Feltehető, hogy még nem volt teljes a fészekalj (6 db); erre vall az is, hogy a tojások nagyon kis lyukon vannak preparálva, ami már kissé kotlott tojás esetében sem lehetséges. A fészket Inota fölött, az Öreg-Bakonyban, magas szálerdő ritkás, bokros aljnövény zete között, a földön találta. A fészek kor- hadt falevelek alá volt rejtve, és tisztán száraz fűszálakból készült, belsejét pedig tollakkal dúsan bélelte a madár. Ezek az adatok szorosan egybevágnak saját tapasztalataimmal, tehát — úgy látszik — a hazai költésviszonyok ál- talános természetét mutatják. Egy fészekaljba tartozó tojások száma — a gyér adat alapján — kisebb (6), mint Nyugat- és Észak-Európában. Ez külön- ben a BERGMAN-szabállyal jól egybevág. A tojásokat egyik fészekben sem mér- tem le, mert a nagyon érzékeny madár bizonyára elhagyta volna a fészkét, ha a szűk bejár élyuk elkerülhetetlen megbolvgatäsäval ‘kiveszem őket. Mindkét esetben a tojó egyedül kotlott. A hím ez idő alatt a közelben éne- kelt, mégpedig a birtokolt fészkelőterületnek mindig más és más pontján. Az éneklő hímek általában 20— 80 m távolságban voltak a fészektől. A tojó- kat sohasem váltották fel a kotlásban, és azt sem tudtam megfigyelni, hogy táplálékot vittek-e nekik. Ez a körülmény a fészkek megtalálását még a kot- läs ideje alatt is nagyon megneheziti. Mindebböl arra következtetek, hogy a tojó aes közben maga jar taplalék utän, de csak ritkän és rövid idöre hagy- ja őrizetlenül fészkét. A madar eletenek a megfigyelese ebben az időszakban a legnehezebb, egyrészt, mert rendkívül óvatos, másrészt a fészek megláto- gatásakor a tojások vagy a kotló madár nem pillantható meg a rendkívül ki- csi és sűrűségbe tekintő bejárónyílás miatt. A kotlásidő az első esetben 13, a másodikban 12 nap volt. A fiókanevelés. A fiókák egy napon belül, 1— 2 órás időközökben keltek ki mind a két esetben. Az 1972-es fészekben május 27-én, az 1973-as ban pedig június 12-én fakadtak meg a tojások. Ettől kezdve a hímek is látogatták a fészket. A tojót mindkét fészeknél fel tudtam ismerni kissé meggyűrődött fa- roktollairól, és ezért nyugodtan állíthatom, hogy jóval gyakrabban hordtak táplálékot, mint a hímek. A kicsinyek élelme az első napokban kizárólag apró hernyókból került ki. Kesöbh megfigyeltem, hogy lágy testű imagokat föleg poloskäkat és le- gveket — is hordtak a föszelchez. Erdekes volt látni. hogy ellentétben lomb- 76 lakó termeszetükkel, a fiókák táplálékát inkább a földről — illetve lágyszárú, alacsony növényekről — szedték. ; A kirepiilés — pontosabban a fészek végleges elhagyása — mindkét eset- ben a kikeléstől számított 14. napon következett be. A fiókák egyenként hagyták el a fészket, és egy darabig a közvetlen környéken, a földön guggolva várakoztak újabb táplálékra. A kirepülést követő napon az első fészeknél már csak egy, a másodiknál pedig két fiókát találtam, de ezek is távolabb álló, alacsony bokrokon tartózkodtak. A többiek minden bizonnyal már na- gyobb távolságra szóródtak szét, és így nem találhattam rájuk. A következő napon már egyáltalában nem láttam fitiszfüzikéket a környé- ken, tehát a madarak mielőbb igyekeztek elhagyni a fészek közvetlen közel- ségét. Ez a tény minden valószínűség szerint abból ered, hogy távolabbi terü- leteken könnyebben tudnak táplálékot találni, mint a fészek táján, ahol egy-két hónapon át gyűjtöttek maguknak és később a fiókáknak. Nem tételezem fel, hogy a megfigyelés késztette volna őket a mielőbbi tá- vozásra, mert hosszú idő alatt semmi jelét sem vettem észre annak, hogy 40— 50 m távolságból jelenlétem zavarta volna tevékenységüket. Az éneklő hím füzike különösen szelíd és 3—4 m távolságból, nyílt terepen szemlélve sem zavartatta magát. A fészek közelében azonban már jóval nagyobb óva- tosságot tanúsítottak, és a hordott táplálékkal előbb mindig a fészek fölötti akácfa alacsony ágára telepedtek, és csak gondos körültekintés után ugrottak le a sűrűbe. Tekintettel arra, hogy az 1972-es fészekből június 10-én, az 1973-asból pe- dig 26-án repültek ki a fiókák, második költést aligha kísérelnek meg nálunk. Legalábbis sem Csomádon, sem máshol a legkisebb tanújelét sem észleltem ennek. Mivel egy költési periódus legalább 6 hetet vesz igénybe, a második költés fiókáinak kirepítése legkorábban augusztus elejére esnék. Júliusban esetlegesen észlelt fiókaetetés sokkal inkább lehet pótköltésből eredő késés következménye, mint második költésé. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy júliusban seholsem hallottam jellegzetes nászénekét. Augusztusi eletük igen nehezen figyelhet6 meg, mert nagyon csendesek és rejtett életmódot folytatnak. Hivogaté hangjuk az üsszetévesztésig hasonlít a csilpesalpehoz, amelyre egyébként külsöben is nagyon hasonlitanak. A fészkelő egyedek tavaszi, késői érkezésének megfelelően az őszi elvonu- lás korán — szeptember 2— 3. hetében — történik. A fitiszfüzikét agresszív madárnak ismertem meg, amelyik fajtestvéreit 5 — a csilpesalp füzikét is — messze elűzi a költöterület szomszédsagabol. Ez minden bizonnyal az azonos taplalékigeny természetes velejárója. Egyik megtalált fitiszfészek közelében sem volt más költő madár. Ez a cönológiai negatívum is arra vall, hogy ez a faj reprodukciós ideje alatt fokozottan rej- tett eletmödot folytat, ami a feszkenek megtalalasat a költesi folyamat min- den szakaszában nagyon megnehezíti. Talán legkevésbé nehéz ráakadni pár- választás idején, amikor a territoriális harcok a legszembetűnőbbek. Végül köszönetet kell mondanom dr. Hermo MIKKOLA finn kollégámnak és személyes ismerősömnek, a fitiszfüzike nálunk honos alfajá ral kapcsolatban, hazájában szerzett tapasztalatainak szóbeli közléséért, és Szvana JOZSEF-nek, a kutatási terület vadásztársasági vadőrének, aki távollétemben a fészkek megfigyelését nagy gonddal végezte. I = Összefoglaläs A fitiszfüzike, amelyik tavasszal és ősszel nagy számban vonul at Magyar- országon, feltűnően ritka fészkelő nálunk. Költésbiológiájára vonatkozó ada- tok részben külföldi szakirodalomból átvett általánosítások, részben pedig korábbi, sokkal nagyobb országterületre vonatkoznak. Az ország mai terü- letén a legritkább fészkelő madarak egyike. Tavaszi érkezése április második hetére esik. A megfigyelések tanúsága szerint a fészek elkészítése egy hetet vesz igénybe ; a tojások lerakásának az ideje pedig május hó harmadik hete. Így kellő alappal tételezhetjük fel, hogy a nálunk költő populáció utolsóként érkezik vissza ; tehát csak április legvégén vagy május első napjaiban. A meg- előző három hét alatt mutatkozók csak átvonulók. Két ténylegesen megtalált fészek alapján tisztázni lehetett a fészkelőterü- lettel szemben támasztott igényt. Eszerint a dombvidékek ritkás, fiatal, fenyves-lombos vegyeserdőit és a nedvesebb, nyíres-rekettyés helyeket ked- veli. Fészkei között két különböző típus állapítható meg. Az egyik a föld fel- színén kissé a talajba süllyesztve készül. Felül száraz lomblevelek borítják, amelyek alatt mély, csésze alakú a tulajdonképpeni fészek. A bejárónyílás résszerű és valójában a fészket takaró avarnak egy kis megemelésével jön létre. A másik típusú a föld színe fölött épül. Gömb alakú ; kívül száraz lomb- levelek burkolják ; belül finom fűszálakból áll. A bejárólyuk kerek és pereme is készül. Az ilyen jellegű fészek erősen hasonlít az ökörszemére. A fészek béléséül mindkét típus esetében nagy fedőtollakat (házityúk, fá- cán) használ a madár. A tojó egyedül építi fészkét és egyedül is kotlik. A tel- jes fészekalj 6 tojásból áll. A kotlási idő 12—13 nap. A feszkenülesi idő 14 nap. A fiókák táplálékában első helyen a hernyók állnak. Évente csak egy- szer költ. Pótköltés olyan esetben, amikor a fészek a reprodukciós időszak elején pusztul el, lehetségesnek látszik. A fiókák etetésében mindkét öreg madár részt vesz, de a tojó nagyobb részt vállal belőle. A fiatalok kirepítése után a madarak hamarosan és messze elhagyják a környéket. Az őszi elvonulás, illetve átvonulás szeptember 2., 3. és 4. hetére esik. A fészkelők tavaszi érkezésének kései volta arra enged következtetni, hogy ősszel a nálunk költő populáció — azaz a hideg iránt érzékenyebb — vonul el legelőbb. Ezek szerint a későbbiek északi átvonulók. Irodalom — Literature Bannerman, D. A. (1954): The Birds of the British Isles. London, vol. 3, VIII-- 359 p. Chernel I. (1899) : Magyarország madarai. Budapest, vol. 2, XIX + 830 p. Christian, R. J. B. (1966): On unusuel nesting sites of Willowwarbler (Phylloscopus trochilus). 001. Rec. 40, 16 p. Dahlgren, G. (1967): Avvirande bolygge hos lovsangare (Phylloscopus trochilus) iakttaget tva, ggr pa samma lokal. Var Vagelvärld 25. 354 — 355. p. Friderich, ©. G. (1891): Naturgeschichte der Deutschen Vögel. Stuttgart, 970 p. Hartert, E. (1910): Die Vögel der paläartischen Fauna. Berlin, vol. 1.499 — 529.p. Herroelen, P. (1968): Phylloscopus trochilus acredula (Linnaeus) een nieuwe Ondersoort- voor Belgie. Gerfaut 56. 166 — 175. p. Hogsted, O. (1999): Breeding bird populations in two subalpine habitats in the middle of Norway during the yeares 1966 — 1968. Nytt. Mag. Zool. 17. 81—91. p. Horvath L. (1958): Sylviidae. (Fauna Hungariae, vol. 21. 10. 60— 74. p. Horvath L. (1972): A léprigó (Turdus viscivorus Linnaeus) élettörténete Magyarorszägon. Vertebr. Hung. 13. 87 — 103. p. 78 Horvath L. (1973): A Csomád — Göd közti dombvidék madarainak ökológiai és cönolögiai viszonyai. Vertebr. Hung. 14. 47 — 68. p. Lovassy S. (1927): Magyarország gerinces állatai. Budapest, XI+ 894 p. Madarász Gy. (1899 — 1903): Magyarország madarai. Budapest, XXXIII+450 p. May, D. J. (1947): The Territory and Breeding Behaviour of the Willow Warbler. British Birds. 41. 2-11. p. Roberts, J. L. (1968): Birds of the Welsh moorland edges. Country Life 145. 590 — 591. p. Southern, H. N. (1938): The Spring Migration of the Willow Warbler over Europe. British Birds. 32. 12 — 20. p. Vaurie, ©. (1959): The Birds of the Palearctic Fauna. London, 271 — 296. p. Witherby, H. F. (1938): The Handbook of British Birds. London, vol. 2. 1 — 27. p. The Life History of the Willow Warbler (Phylloseopus trochilus) in Hungary Dr. Lajos Horvath The Life History of the Southern Willow Warbler (Phylloscopus trochilus fitis Bechstein) were investigated in the wooded hills between the villages Csomad and Géd, near Buda- pest in the years 1972 — 1973 by the author. He concludes that it is a very rare breeding bird in Hungary. It arrives later departs earlier, and its clutch is smaller than that of its relatives, the typical race (Phylloscopus trochilus trochilus Linnaeus) and the Northern Willow Warbler (Phylloscopus trochilus acredula Linnaeus) according to BERGMAN’s Rule. Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. SOME NEW DATA ON FAUNISTICAL EXCHANGES THROUGH THE BERING-BRIDGE Dr. Denes Janossy Discussions and papers on faunistical exchanges through the Beringian Land Bridge are numerous in literature and it is nearly impossible to look over all of them. Several faunistical elements of different stratigraphie units, beginning with the early Tertiary and terminating with the Late Quaternary, are discussed and the botanical and faunistical connections found numerous between the two continents. However, when gleaning the literature of this complex of themes, one comes up against the striking fact that — among others—two groups of vertebrates are neglected from this point of view: the first is the group of birds, regarded not only from a zoogeographical but also from a paleontological and osteological point of wiew, and the other some small mammals. The results of recent investigations of smaller verteb- rates from the Plio-Pleistocene—a part of them especially in Hungary and in the adjoining territories— may throw some new light on the prob- lem. As is well known, and as new data prove year by year, the origin of the recent boreal faunas of the Holarctic region, and chiefly that of North Ameri- ca, is to be traced back to the northern parts of Eurasia and mainly of Asia itself—the “great reservoir of new species” In the ornithological literature of the last decades, many works deal with the origin of the recent boreal bird fauna. From our point of view, only the resident groups of birds are significant, because the remains of migratory birds in the paleontological material are not convenient for further conclu- sions. The typical sedentary birds of the Northern Holarctic are the smaller gallinaceous forms of the tundra and the northern Forest Belt, the ptarmi- gans, the members of the genus Lagopus which spend their whole life in a very restricted area. About the origin of ptarmigans a number of hypotheses are known, placing the origin of this group chiefly in northern Asia. Paleon- tological remains were hitherto quite absent from the largest part of the Holarctic territory, and restricted to the Upper Pleistocene originating chiefly from Europe. My intensive investigations of bird faunas from the Middle Pliocene up to the Middle Pleistocene in Hungary and the temperate parts of Europe throw some new light upon the origin of this group in the correspond- ing territory. I found an ancient form of Lagopus from the locality Rebielice (Poland), and Dijon (France ) stratigraphically well defined as Lowest Pleis- tocene (‘‘Villafranchian’’) on the first locality connected with the hitherto known first appearence of lemmings (genus Lemmus) of Europe. In these times, the lemming advanced apparently further tho the south than the ptar- migan: I found in the geologically contemporaneous fauna of Northern Hun- 6 Aquila 81 fs] ice exfension, 10 000 B.P mousteroid |. | i E = . Sindustries ESJ aurignacaid | — recent range of the rock prarmigan(Logopus mufus ) =-- the same, white tailed ptarmigan (L.leucurus) + Villafranchian Logopus-remains / = Figure 15. Recent distribution of the Eurasiatic and American species of Rock-ptarmingans (Lagopus mutus and leucurus), the Lower Pleistocene localities of Lagopus and the hypothe- tical sketch of the intrusion of man to Nort Ahmerica (the latter one according to Muller — Beck, 1965 ) gary, Osztramos (JANOSSY, 1973) Lemmus together with only the Tertiary relict gallinaceous birds, the francolins, but not with the ptarmigan. I pointed out in details in my previous papers (JANOSSY, 1972, 1973) that the appearence of these recently clearly northern forms, even if they were not indicative of glaciation in a restricted sense, they certainly heralded a deterioration of climate (Donau or Giinz Glaciation). The intrusion (perhaps same ancient form) of Lagopus — stratigraphically also well defined as Min- del-Glaciation, Biharian Phase of Kretzoi— may be followed in more southern territories: Czechoslovakia and Hungary (Stranska Skala, Vertesszölös, Up- pony). Finally, I was able to establish, for the first time in Europe, the simul- taneous presence, only in the upper part of the Middle Pleistocene, at first of the two recently boreal and alpine forms of the Holarctic, Lagopus mutus and L. lagopus in a so called “Riss” fauna in Germany (Hunas) (HELLER, 1966) whether the isolation of these two forms during a former, warmer In- terglacial (Mindel-Riss) period happened in Asia or Europe remains an open question. From our point of view two conclusions may be drawn from these pale- ontological results. The first one is the fact that the first intrusion of Tetrao- 82 nids of “Eurasian Type” — must have taken place through the Bering Bridge before the Upper Pliocene and based on the hitherto known fossils of Europe, later than Miocene. On the other hand, we have the first data about the reinvasion of a part of the birds discussed above in detail becaming from one glacial to the other, namely more boreal, in their ecological habit, also through the Bering Bridge back to North America. The oldest Lagopus finds originate from the prehis- toric sites of Kodiak Island and Alaska (Postwisconsin times) (BRODKORB, 1964). Therefore this intrusion must have taken place in Wisconsin times or formerly. We have to mention in this place that the recent zoogeography of the group of Rock-ptarmigans of Nort America speaks for an analoguous intrusion of these forms to the New World with that of man, in the sense of MULLER — Beck’s hypothesies (Fig. 15) (MùLLER—BECK, 1966). The intrusion of the ancient form of the Rock-ptarmigan must have taken place at the latest in early Wisconsin times, and it seemed to have been isolated by a later ice sheet (perhaps of Middle Wisconsin). This isolation produced the endemic North American form: the sibling species of jengrn the Rock-ptarmigan, mm the Whitetailed ptar- migan (Lagopus leu- curus) today spread 70 widely to the south in the Rocky Mountains and to Northern New Mexico. The reinvasi- EE on of the two recent a FO) (eo nente Eurasian species, the ù Willow ptarmigan (Lagopus lagopus) and the Rock-ptarmigan 50 (L. mutus) must have take place later, in late Rancholabrean times (osteological compari- 40 à son see Fig. 16). / We haveto mention / a also in this place the \ © /tarsometotarsus 0% first subfossil proofs 30 : of the presence of 7 am) another boreal species IR of grouthes in North rar America, the American o Logopus lagopus Spurce grouse (Canac- e Logopus mufus hites canadensis). The Figure 16. Ratio of length and width of extremity bones of the first subfossil remains Rock- and Willow-ptarmigans of Eurasia i uns a : § >) Measurements ) S ( > bones taken as of this gallinaceous nen (at the bird originate from middle of the bone) ; femur: the same; tibiotarsus: distal; tarso- the early post-Wiscon- metatarsus: diaphysis O@) / fibiotarsus 6* 83 A sin age from Virginia anal (GuILDAY, 1962). Re- R cent ornithological li- | terature points out the outer (phenotypical) OD /ribiotarsus resemblence as well as the ecologicaland eth- ological similarity of a) this form with the Si- 60 PT berian Spruce grouse | Gay (Falcipennis falcipen- | ae / nis) of the Ussuri Re- | sion. Paleontological | data are lacking in | Ne NUE Eurasia about this | form, but I have had the opportunity —I think as the first—, to compare osteolo- | D/ tarsametotarsus gically the Asiatic | and American Spruce > | oe grouse. I found the ae D skeleton of the first | ul one in the British Mu- a ar È ge DO dia seum (Natural Histo- Q Tetrastes bonasia do ry), that of the second A Bonasa umbellus — after having looked Figure 17. Ratio of length and width of extremity bones of the for it for several years Eurasian and American Hazel hen viz. Ruffed grouse (Tetras- 1M different larger col- tes bonasia and Bonasaumbellus, explanation of measurements lections of Europe as in fig. 16) — strangely in the private collection of BURCHAK — ABRAMOVICH in Tbilisi, Transcaucasia, and the resemblance also in the bones is fairly close. Some allometric differences, beside the mor- phological homogenity observable in the humerus, tibiotarsus and tarso- metatarsus bones, speak for and advanced evolutionary divergence and in cones for an earlier isolation of the Asiatic and American forms (Fig. 17). Concerning the fact that both species are strictly forest-dwellers, we have to count with forest conditions during the intrusion of this form through the Bering Bridge (? pre-Irvingtonian on the basis of faunistical proofs, botan- ical arguments ‘speak at the last in Alaska for dry tundra conditions during the whole Pleistocene in this territory!). Very analoguous is the case of the Eurasian Hazel hen (Tetrastes bonasia). I found an «Lay! form of this grouse in the bottom of Middle Pleistocene (Upper Biharian, Tar kö-Phase) in Northern Hungary, thus its Eurasian ori- gin seems to be proved. The intrusion of the vicarial North American form, Bonasa umbellus, must have taken place also in forest conditions. This species was Very W idespre: id in the whole Wisconsin in North America, according to several fossil and subfossil remains in that territor v (BRODKORB, 1964, os- teological comparison see Fig. 18). 50- AQ | 84 Passing over to so- /enght me small mammals: 77 The migration of the vole group ofthe sage brush voles, the ge- a At out nus Lagurus, clearly of central Asiatic ori- gin, seems to be easier | to interpret, because / the members of the 60 a whole genus are unambiguously dwel- lersof Artemisia-steps — according to the bo- 50- mel tanical data very cha- racteristic of Pleisto- cene conditions in the tibiotorsus Bering Area. The 40- American sagebrush a = vole (Lagurus curta- A A) fa) tus) is now living in western prairie condi- pi (ax | tions. Paleontological 6. metacarpus remains are known from two localities. The first one, the Litt- le Box Elder Cave in * ne QE en SR pena co Figure 18. Ratio of length and width of extremity bones of the with the hitherto Asiatic and American Spruce grouse ( Falcipennis falcipennis known southernmost and Canachites canadensis, explanation of measurements as find of the Collared in Fig. 16) Lemming in North America, the other one, the Isleta Cave in New Mexico, seems to be a little younger (ANDERSON, 1969, Fig. 19). It is of interest that the dentition ofthe American Sagebrush vole is in the structure of enamel more primitiv, in the presence of cement more evolved than that of the contemporaneous Old World form (Fig. 20). Returning to the other very important, so-called cold indicators of the European Pleistocöne micromammals, the lemmings— the members of the genera Lemmus and Dicrosionyx as well—we have to mention in this place that, as I discussed this on another occasion, these Rodents were, from their very first origin, northern and in Western Europe Atlantic forms, respecti- vely. The newest data originating from Alaska and Eastern Siberia (publish- ed by MATTHEw and GUTHRIE, 1971, and oral communication by SHER) speak—on the level of our recent knowledge — for their origin in the Bering territory in the latest sense. The zoogeographic relations of fossil lemmings in Europe are the same as those of the taxonomically far removed but today also boreal species, e.g. the Reindeer (Rangifer), or the Snowy owl (Nyctea VI reaching the present northern limit of the Mediterranean Belt in Europe only in the Atlantic region during the Pleistocene. From this point of view it seems torsometatarsus ce 5 6e Fee R 9° width O Falcipennis Falcipennis un A Canachifes canadensis 85 Recent’ and fossil distributions Ed Tetrastes bonasio MT" Bonasa umbellus + Tetrastes n.sp.lower pleistocene Ed" Lagurus Jagurus (Asia) — L.lagurus Upper Pleistocene + L.curtatus (N. America) Figure 19. Recent distribution and some fossil data on the Eurasian and American Hazel hen viz. Ruffed grouse (Tetrastes bonasia and Bonasa umbellus) and the recent and hitherto known fossil distribution of the Eurasian and American Sage—brush voles (Lagurus lagurus and Lagurus curtatus) to be of importance that Ifound only during the last years in Northern Hungary the oldest Lemmus re- mains hitherto known, originating from the Plio- Pleistocene boundary: the Beremend-Phase — Lower Villänyian in KreTzors scheme, (KRETZOI, 1969) and Lower Villafranchian in the classical strati- graphy. This means that the origin of Lemmus must have been older than Villafranchian. Concerning the fact that the first North American Synaptomys, morphologically the nearest Lemmus form in the New World, appears in the Blancan — corresponding at least in its upper parts with the Eurasian Villa- franchian — we are not far from the supposition of an Uppermost Pliocene origin of the Lemmings in the Bering Area in a widest sense. Figure 20. Occlusal view of the lower first and last upper molar of the Eurasian and American Sagebrush vole Lagurus curta- tus and lagurus) Last but not least, I have do deal with a Rodent family very neglected un- til quite recently: the whole extinct group of Eomyids. The collecting of their remains is a technical problem: teeth of Eomyids are to be obtained only by washing through screens with a mash size of 0.5 mm or smaller. EKomyids were typical and predominant Rodents in the whole Tertiary of Europe and North America as well. It was to be proved during the last de- cades that, chiefly during Miocene times, among the small rodents not only cricetine-like-forms (Cotimus and Copemys) and flying Squirrels (Sciuropterus) but Eomyids (Pseudotheridomys) were at least generically identical in Europe and North America. In recent times there was found an Eomyid in France in Lower Pliocene layers (localities) by MEın (1968) and during the last year Leptodontomys from the Middle Pliocene times in Northern Hungary (Locality 1., Osztramos), with very close morphological and presumably evo- lutionary relations with North American forms described from the Lower Pliocene (Hemphillian of Oregon, SHOTWELL, 1965). I discovered in some sites of the locality complex at Osztramos that Eomy- ids were living up to the Lowest Pleistocene times (Loc. 3, 7 and 10 of Upper Pliocene, Lower Pleistocene age). Incidentally, the Middle Pliocene Locality 1. of Osztramos (JANOSSY, 1972) proves some other relations with North American forms: a part of the vole-like forms of the fauna, i.e. Polonomys, stands also very near the North American Lower Pliocene Prosomys. Since this period between the Pannonian (approximately contemporaneous with the Hemphillian of North America) was unknown from a biostratigraphic point of view, I established a new stratigraphical unit under the name Es- tramontium in the European microfaunistical succession. A connection be- tween Eurasia and North America during this Middle Pliocene period is pro- ved by the above mentioned common forms—throught the Bering Strait — too. With this brief account, I merely attempted to add some mosaic-stones to the large theater of the exchange of life during several millions of years through the Bering-Bridge. I hope that small though these steps may be in the enrichment of our knowl ege in this respect, “they are not unnecessary and will help in the solution of some of the problems involved. Irodalom — Literature Anderson, E. (1968): Fauna of the Little Box Elder cave, Converse County, Wyoming. — Univ. Colorado Studies. Ser. Earth Sci. 6. 1 — 59. p. Brodkorb, P. (1964): Catalogus of fossil birds. Part 2. Bull. Florida State Museum. Biol. Sci. 8. 3. 195 — 335. p Guilday, J. E. (1962): The Pleistocene local fauna of the Natural Chimneys, Augusta County, Virginia. Annals of auge Museum. 26. 87 — 122. p. Guthrie, R. D.— Matthew, Jr. (1971): The Cape Deceit Fauna Early Pleistocene Mammalian Assemblage nn nn Alaskan Arctic. — Quaternary Research, 1. 474 — 510. p. Heller, b. (1966): Die Fauna von Hunas (Nördliche Frankenalb) im Rahmen der deut- schen ern — Eiszeitlalter und Gegenwart, 17. 113— 117. p. Jänossy, D. (1972): Middle Pliocene Microvertebrate Fauna from the Osztramos Loc. 1. (Northern Hungary) Annales Hist. Natur Mus. Nat. Hung. 64. 27 — 52. p Janossy, D. (1973): The Boundary of the Plio- Pleistocene based on the Microvertebrates in North Hungary (Osztramos Locality 7). Vertebrata Hungarica, Budapest, 14. In print. 87 Kretzoi, M. (1969): Sketch of the Late Cenozoic (Pliocene and Quaternary) terrestrial stratigraphy of Hungary. Földrajzi Közlemények, Budapest, 1969. 3. 198 — 204. p. Mein, P.: in: Hugusney, M.— Mein, P. (1968): Les Eomyidés (Mammalia, Rodentia) néogenes de la région lyonnaise. Geobios. 1. 187 — 204. p. Müller, B. H. (1966): Paleohunters in America: Origins and Diffusion Science, 153. 3726. 1191 —1210. p. Shotwell, A. (1956): Hemphillian Mammalian Assemblage from Northeastern Oregon. Bull. Geol. Soc. America. 67. 717— 738. p. i Faunakieserelödesek a Bering-hidon at Dr. Janossy Denes Szämos adattal rendelkezünk arra vonatkozölag, hogy föleg az oligocentöl a miocen végéig (tehát 40-t61 kb. 10 millió évvel ezelőtti ideig) többé-kevésbé állandó szárazföldi összeköttetés volt Eurázsia es Eszak-Amerika között. A pliocén elejétől mindmáig sok- szoros tengerelöntés, majd újbóli szárazföldi összeköttetés váltakozott a Bering-szoros vidékén. Mindezek eredményeként egészen a pliocénig az ó- és újvilági faunaelemek eléggé egyenletesen cserélődtek ki, míg a pleisztocén második felében, az utolsó 100 000 évben úgyszólván kizárólag ázsiai elemek átvándorlása állapítható meg Eszak-Amerika felé. Így a mai észak-amerikai sarkvidéki állattársaság több mint 9099-ban ázsiai eredetű. A fenti adatokra vonatkozólag a bizonyítékokat legnagyobb részt a (főleg kihalt) nagyemlősök (ormányosok, patások, ragadozók) nagyszámú lelete szolgáltatja. A földtörténet e nagy színjátékának rekonstruálásában két állatcsoport vizsgálata mindeddig meglehetősen elhanyagolt volt: az egyik a madaraké — elsősorban őslénytani és csonttani szempontból —, a másik egyes kisemlőscsoportoké. A jelen dolgozatban ezért az utóbbiakra vonatkozólag közlök néhány újabb adatot. Már régóta ismeretes, hogy a hófajdok Európa mérsékelt övében (nyugaton egészen a Pireneusokig), a felső pleisztocénban (tehát kb. 70 000 — 10 000 évvel ezelőtti időben) széltében elterjedtek voltak. Ezt sok egyéb közt hazai bükki és dunántúli barlangokból származó több ezer csont is bizonyítja. Az elmúlt évtizedben először a hazai upponyi és vértesszőlősi, majd főleg a csehszlovákiai stránská-skála-i gazdag leletek hívták fel a figyelmemet arra, hogy a hófajdok már a középső pleisztocénben, tehát mintegy félmillió évvel ezelőtt is éltek területünkön. Végül az elmúlt években sikerült Dél-Lengyelorszag- ból (Rebielice), majd Franciaországból (Dijon környéke) a plio-pleisztocén határáról származó, kb. 3 millió éves hófajdleleteket meghatároznom. Ezek a régebbi pleisztocén- ből származó hófajdleletek csonttanilag alig különböznek a mai sarki höfajd (Lagopus lagopus Linné) megfelelő vázrészeitől. Végül az NSZK-beli Hunas (Nürnberg környéki) késői közép-pleisztocén (maximálisan 150000 éves) leletegyüttesben találtam az első bizonyítékot Európában a havasi hófajd (Lagopus mutus Montin) megjelenésére vonat- kozólag, tehát ezen boreális és alpin elemek szétválása geológiai értelemben nem sokkal előbb következett be. Ázsiából eddig hófajdleleteket nem ismerünk, és Amerikából csupán három, maximálisan 10000 évvel ezelőtti maradvány ismeretes (Nyugat-Alaszkából) a sarki hófajdból. Mindezek alapján a hófajdok eurázsiai (erópai?) pliocén eredete bizonyítottnak vehető, és a mai elterjedési adatok (az észak-amerikai fehérfarkú hófajdot (Lagopus leucurus) is beleértve) amellett szólnak, hogy az Újvilágba való átvándorlás két hullámban követ- kezett be, az emberéhez hasonlóan (lásd MÜLLER — BECK elméletét és a 15. ábra elterjedési térképét). A 16. ábra grafikonja mutatja, hogy a sarki és havasi hófajdok közti eltérés a csontok méretarányában csekély. Az Aguila előző évi számának hasábjain utaltam már arra, hogy ugyancsak az elmúlt években sikerült a császármadár kihalt alakjának leleteit megtalálnom a bükki Tark6é és a nyugati határunk közelében levő ausztriai Hundsheim középső pleisztocén (kb. fél- millió éves) üledekeiben. Ezeket a Tetrastes praebonasia n. sp. néven írtam le. Ezek a lele- tek a császármadarak eurázsiai eredete mellett szólnak. Az észak-amerikai galléros fajd ( Bonasa umbellus) ezek késői fejlődési oldalága. Ennek a fajnak a legrégibb leletei Eszak- Amerika felső pleisztocénjéből származnak. A mellékelt grafikon tanúsága szerint (17. ábra) az eurázsiai és amerikai „esäszärmadarak” (Tetrastes és Bonasa) csontozatának méretaránybeli eltérése sem nagy. Sokkal kevesebb támpontunk van a Kelet-Mandzsúriában élő kis fajd [ezt , mandzsúriai lucfajdnak” nevezhetnénk, (Canachites/Falcipennis/falcipennis) és amerikai helyet- 88 tesitö faja (, amerikai lucfajd”, Canachites canadensis)] törzsfejlödesi kapcsolatát illetö- leg. Ezek tollazatban a höfajdokra emlekeztetnek, egymäshoz külsöleg és viselkedesben is nagyon hasonló alakok (mindkettő könnyen vadászható és ezért erősen pusztuló vad). Mint a mellékelt grafikon mutatja (18. ábra), olyan nagyok a csontozat méretaránybeli eltérései, hogy egy régebbi (alsópleisztocén?) különválásra gondolhatunk. Végül még két kisemlősalakra térek rá. Az észak-magyarországi Osztramos középső pliocénjéből (kb. 5 millió év) egy kihalt rägesälöcsaläd, az Homiyda-k tagja került elő ( Leptodontomys), mely az észak-amerikai középső pliocén-alakokkal szinte teljesen azo- nosnak látszik. A. hazánk felső pleisztocénből származó üledékeiben szórványosan elő- forduló pocoklemminget (Lagurus lagurus Pallas) észak-amerikai helyettesítő alakjával hasonlítom össze (Lagurus curtatus Cope). Ezek átvándorlása Eurázsiából Amerikába a felső pleisztocénre tehető. 89 a ee | NNT NUE L Paar?” are ea | if 7. AIX" 16; 1070;- EX. 14. Minden alkalommal 1-1 day Nagy sarszalonka — Gallinago media Biztosan felismert példányok : 1959. VIII. 3-an 1 db, 1966. VIII. 4-én 4 db, IX. 17-én 2 db, 1969. VIII. 20-án 2 db, IX. 16-án 1 db, 1970. IX. 14-én 1 db. Sarszalonka — Gallinago gallinago Tavaszi — őszi vonuläsidöben közönséges, csupán a víztelen idöszakokböl hiányzik. Nagyobb megfigyelt mennyiségek : 1966. IX. 16-án mintegy 50 db, 1972. VIII. 22-én 80 db. Kis sárszalonka — Lymnocryptes minimus Néhány előfordulása : 1954. III. 11-én 25 db, 1966. VIII. 6-an 3 db, IX. 18- an 6 db, XI. 8-an 5 db, 1969. X. 13-an 2 db. Szalonka — Scolopax rusticola 1959. IX. 13-an 2 db, és 1972. IX. 21-én 1 db vonult at a területen. Fenyerfutö — Crocethia alba Megfigyelve : 1952. VII. 11-én 1 db, 1953. VIII. 28-an 1 db, 1957. X. 4-én 1 db, 1965. VIII. 25-én 5 db, 1966. IX. 18-án 1 db, 1967. VIII. tén 1 db. S Aquila 113 Sarki partfutö — Calidris canutus Egyetlen előfordulása: 1957. X. 4-én 1 db. Aprö partfutö — Calidris minuta Tavaszi és 6szi ätvonuläsa rendszeres, csupan kiszäradt idöszakban ma- rad tävol. Mäjustöl oktöberig tartö mozgalmai sorän a legnagyobb tavaszi mennyiség: 1965. VI. 1-én 60 db. Ősszel, 1969. IX. 11-én 20 db. Törpe partfuté — Calidris temminckti Jellemzése az apró partfutöeval azonos. Tavasszal, 1963. IV. 27-én 40 db, összel, 1972. VIII. 22-én 30 db volt a legnépesebb elöforduläsa. Havasi partfuté — Calidris alpina Márciustól decemberig az ev minden szakában előfordul, néha még a té száraz állapotában is. Megfigyelt legnagyobb mennyiségek: 1957. VIII. 21-én (száraz tófenéken) kb. 800 db, 1970. VI. 25-én 200 db, 1965. IX. 26-án 200 db, 1972. VIII. 22-én 400 db. Sarlós partfutó — Calidris testacea Az ötvenes években rendszeresen, az utóbbi két évtizedben egyre szórvá- nyosabban jelenik meg vonulás idején. 1952. VI. 3-an 54 főnyi, 1954. IX. 10-én 132 db-ból álló csapatot is megfigyeltem. Az utóbbi években azonban alig néhány egyedet számláló, kis csapatokban jelentkezik. Sárjáró — Limicola falcinellus Előfordulásai: 1957. X. 5-én 5 db, 1965. VIII. 19-én 15 db, 1969. VII. 2-án 5 db, 1969. VIII. 20-án 5 db. Pajzsoscankó — Philomachus pugnax A behavazott vagy kemény fagyos időszak kivételével mindenkor jelen van, kora tavasztól késő őszig tömegesen is. Nagyobb beözönlések: 1968. IV. 15-én 15 000 db, 1969. VIII. 6-án 6000 db, VIII. 20-án 8000 db, IX. 14- én 10 000 db, 1973. IV. 7-én 25 000 db. Vékonycsőrű vízitaposó — Phalaropus lobatus Megfigyelve: 1960. V. 7-én 1 db, 1965. IX. 12-én 4 db, 1969. IX. 1-én 7 db, IX. 16-án 1 db. Halfarkas — Stercorarius sp. Ek vagy nyilfarkü fajhoz tartozó, fiatal példányok előfordulásai : 1965. IX. 26., 1969. VILI. 19. és 1972. V. 21. Viharsirály — Larus canus Októbertől áprilisig egyesével vagy néhány főnyi kis csapatokban elvétve mutatkozik. 1958— 1972 időközében hét alkalommal észleltem. Ezüstsirály — Larus argentatus A közeli szegedi Feher-töröl alkalomszerűen elköborlö példányok id6n- ként Kardosküt felett is megjelennek Aprilis—szeptember idöközeben. Csa- patosan egyetlen alkalommal figyeltem meg, 1968. IX. 15-én 14 db-ot. Heringsiraly — Larus fuscus Egy-egy példányt figyeltem meg 1958. I. 20-án és 1970. X. 18-t6l 21-ig naponta. Mindkét alkalommal kiszinezett, öreg egyedeket. Kis sirály — Larus minutus Előfordulásai: 1959. V. 2-án 1 db, 1961. IV. 29-én 4 db, 1963. IX. 8-án 5 db, 1964. VI. 7-én 30 db, 1965. X. 8-án 1 db, VIII. 19-én 4 db, 1967. VIII. 3-an 3 db. Csüllö — Rissa tridactyla Két öreg és egy fiatal peldänyt figyeltem meg 1965. X. 11-én. Dankasiräly — Larus ridibundus 114 Egész even át megfigyelhető. Kora ősztől a fagyok beälltäig, majd tel vé- gen a feszkelesi idöszak kezdeteig gyakran sok ezres mennyiségben is huza- mosabb ideig tartózkodik a szikes tó környezetében. Kacagócsér — Gelochelidon nilotica 1964. IX. 3-an és 1966. VI. 13-án figyeltem meg egy, illetve 3 db-ot. Lócsér — Hydroprogne caspia Mes Egyetlen előfordulása: 1967. IV. 16-án 1 db. Küszvägé csér — Sterna hirundo Kóborló példányok egész nyáron át megfigyelhetők. A tó taplalékviszonya- ira jellemző, hogy e faj mindenkor csak nagyon rövid ideig tartózkodik a. területen. Kis csér — Sterna albifrons Egyetlen megfigyelése: 1959. V. 2-án 1 db. Kék galamb — Columba oenas 1965. X. 13-án és 1966. II. 13-án figyeltem meg kisebb csapatokat. Orvos galamb — Columba palumbus Egyetlen előfordulása : 1972. IV. 4-én 1 db. Macskabagoly — Strix aluco Ösztől tavaszig alkalomszerűen előfordul. Fülesbagoly — Asio otus x Többnyire nyár végén, kora ősszel fordul elő. Évente néhány alkalommal heteken át elidőznek a területen. Réti fülesbagoly — Asio flammeus Rendszeres késő őszi — téli vendég. 1965. IV. 15 — 25. időközében rendszere- sen megfigyeltem egy példányt, amely fészkelés gyanúját keltette. Legnépe- sebb előfordulása: 1970. XII. 13-án 40 db. Lappantyú — Caprimulgus europaeus 1964. IX. 12-én és 1966. X. 9-én figyeltem meg egy-egy átvonulót. Sarlósfecske — Apus apus Június első napjaiban évente, rendszeresen megfigyelhető kisebb csapatok átvonulása vagy kóborlása. Augusztusban is szórványos. Az év egyéb idő- szakában sohasem észleltem. Gyurgyalag — Merops apiaster A természetvédelmi területtől 5 km-re nyugatra, Székkutason éveken át fészkelt egy kisebb település homokbányájában. Költőhelyükről elkéborlé példányokat Kardoskúton is rendszeresen észleltem. 1969-ben a fészkelés megszűnt, azóta a védett területen sincs több megfigyelés. Szalakóta — Coracias garrulus i Tavaszi — őszi vonuláskor alkalomszerű jelenség. Legkesöbbi előfordulása : 1970. X. 18-án 1 db. Zöld küllő — Picus viridis A temetőben észlelt előfordulásai: 1964. X. 12., 1965. X. 1., 1967. XI. 2. Nyaktekercs — Jyna torquilla Egyetlen — temetői — előfordulása: 1966. IX. 18. Fülespacsirta — Eremophila alpestris Megfigyelve: 1958. I. 20-án 9 db, XII. 7-én 3 db, 1959. XI. 8-án 1 db, XII. 9-én 14 db, 1968. XII. 15-én 4 db, 1970. XII. 13-án 1 db. DR. PECZELY PETER 1964. XI. 21-én látott 14-es csapatot. Holló — Corvus corax Előfordulásai: 1954. IV. 1-én 1 db, 1955. III. 14-én 1 db, 1958. IV. 20-án 8* 115 1 db, VII. 21-én 2 db, 1959. IX. 13-an 1 db. Dolmänyos varju — Corvus cornix Az ev minden szakában előfordul, de nagyon szórványosan. Vetési varjú — Corvus frugilegus Egész éven át csapatosan látható, késő ősztől kora tavaszig sokezres sere- gekben is. È Csóka — Coloeus monedula Téli varjucsapatokban szórványosan megfigyelhető. Kék cinege — Parus caeruleus Nádasok rendszeres, téli vendégmadara. Függőcinege — Remiz pendulinus Télen a nadasokban rendszeres. Okérszem — Troglodytes troglodytes Szórványos téli kóborló. Fenyőrigó — Turdus pilaris Késő ősztől márciusig kisebb-nagyobb csapatai rendszeresen megfigyel- hetők. Tetőző mennyisége: 1972. XII. 8-án kb. 800 db. Fekete rigó — Turdus merula Novemberi és márciusi időszakban több alkalommal láttam magános pél- dányokat. Rozsdás csaláncsúcs — Saxicola rubetra Elsősorban augusztusi vonulásidőben gyakori, főleg kukoricaföldeken. Cigány csaláncsúcs — Saxicola torguata Tavaszi — őszi vonuláskor rendszeres, de a rozsdás csaláncsúcsnál valamivel gyérebben fordul elő. Vörösbegy — Erithacus rubecula Tanyaudvarokon elvetve megfigyelhetö teli vendeg. Kerti rozsdafarküu — Phoenicurus phoenicurus Megfigyelve: 1972. IV. 12-én 1 db, a temetökertben. Hazi rozsdafarkü — Phoenicurus ochruros 1970. III. 29-én a kardosküti temetőben figyeltem meg, Pusztaközpont kö- zeleben. Mezei poszáta — Sylvia communis A temet6 bokrosaiban vonuläsidöben rendszeres. Kerti poszata — Sylvia borin A pusztaközponti temetőben vonuläsidöben látható. Csilesalp füzike — Phylloscopus collybita A temetöben és a temetövel szomszékos tanyak kertjeiben néhany alka- lommal vonulökat megfigyeltem. Szürke légykapó — Muscicapa striata Költesidöben tanyaudvarok növenyzeteben több alkalommal megfigyel- tem, de fészkelését kimutatnom nem sikerült. Réti pityer — Anthus pratensis Márciusban és szeptemberben közönséges átvonuló. Erdei pityer — Anthus trivialis A réti pityernél csekélyebb mennyiségben, de rendszeresen átvonuló faj. Rozsdástorkú pityer — Anthus cervinus Megfigyelve: 1959. IX. 13-án 6 db, és 1960. V. 7-én 16 db. Havasi pityer — Anthus spinoletta Kora tavaszi — késő őszi vonuláskor elvétve mutatkozik. 116 Hegyi billegetö — Motacilla cinerea 1957. XI. 4-én 1, 1958. IV. 20-án 3, 1969. IX. 29-én 1 példányt figyeltem meg. Nagy örgebies — Lanius excubitor November — märcius idöközeben rendszeres teli vendég. Zöldike — Chloris chloris Késő ősztől kora tavaszig csapatosan köboröl a természetvédelmi területen. Tengelic — Carduelis carduelis Egész éven át megfigyelhető, télen nagy csapatokban is. Kenderike — Carduelis cannabina A legjellegzetesebb, csapatosan kóborló téli pintyféle. Téli kenderike — Carduelis flavirostris Bizonyára gyakrabban és nagyobb mennyiségben fordul elő, mint ahogy azt a biztosan felismert megfigyelések kimutat ják. Mozgalmának megoszlá- sa: X.: 1 esetben 50 db, XI.: 2 esetben 420 db, XII.: 4 esetben 1000 db, I. : 5 esetben 1364 db, II.: 3 esetben 225 db,. Legnépesebb csapata: 1969. I. 10. : ezres tömeg. Csíz — Carduelis spinus Előfordulásai: 1958. X. 15-én 10 db, 1959. XI. 10-én 52 db, 1963. III. 2-án 8 db. Zsezse — Carduelis flammea Szórványos mozgalmát jellemzi: I.: 2 esetben 41 db, II.: 1 esetben 1 db, XII.: 3 esetben 93 db. Csiesorke — Serinus serinus Egyetlen — temetői — előfordulása: 1958. IV. 20-án 1 db. Fenyőpinty — Fringilla montifringilla Téli időszakban nagyon váltakozó mennyiségben, de gyakran tömegesen is megjelenő faj. Citromsármány — Emberiza citrinella Télen kisebb csapatokban rendszeresen megfigyelhető. Hósármány — Plectrophaenax nivalis Oktöber végétől február végéig rendszeresen előforduló, egyesével és ki- sebb- nagyobb. csapatokban egyaránt. Kora tavaszi vi isszavonulása idején nagyon szórványos. Legnépesebb megfigyelt csapata 1968. XII. 13-án mint- egy 800 db. Sarkantyus sármány — Calcarius lapponicus Els6 elöforduläsät a Madärtani Intézet gytijteményébe került, 1966. I. 22 példany bizonyítja. További megfigyelések: 1971. XII. 12-én 15 db, 1972. XII: 12-én T db, XII 20-án 12 db; 1973. XI. 19-án 60 db, XII. 16-án 15+-40+ +3 db. Naplöjegyzeteim feldolgozasat 1973. december 31-el zártam. A további, adatszerü értékelést kívánó faunisztikai megfigyeléseket az Aquila soron kö- vetkezö köteteiben, folyamatos közlesekkel pétolom. ERP Irodalom — Literature Bodrogközy, Gy. (1966): Ecology of the halophilic Vegetation of the Pannonicum. V. Re- sults of the Investigation of the Fehér-t6 of Oroshäza. Acta Botanica Acad. Scienc. Hungaricae. 12. 9 — 26. Kiss, I. (1959): Die Mikrov egetation des Fehér-t6 vom Kardoskut. Szegedi Tanarképzò Föiskola Ev könyve, 3— 37. p. 1:17. Ferenez, M. (1965): Beiträge zum Zoobenthos des Weissen Teiches (Feher-tö) bei Kardos- kút. Acta Biologica Szegediensis. Tom. XI. Fasc. 3 — 4. Szeged. 265 — 269. p. Marian, M. (1966): The Herpetofauna of the Fehér-t6 near Kardosküt, Hungary. Verte- brata Hungarica. Tom. VIII. fasc. 1 — 2. 94— 103. p. Megyeri, J. (1963): Vergleichende hydrofaunistische Untersuchungen an zwei Natron- gewässern. Acta Biologica Szegediensis. Tom. IX. fasc. 1—4. 207—218. p. Schmidt, E. (1969): Daten zur Verbreitung einiger Kleinsäugerarten in Ungarn... Vertebrata Hungarica. Tom. XI. fasc. 1— 2. 137 — 153. p. Sterbetz, I. (1965): The Bird Fauna of the Fehér-t6 of Kardosküt. Vertebrata Hungarica Tom. VII. fasc. 1—2. 56 — 61. p. Sterbetz, I. (1966): Date to the Mammalian and Fish — Faunas of the Kardosküt Reser- vation. Vertebrata Hungarica. Tom. VIII. fasc. 1 —2. 135 — 138. p. Die Vogelwelt des Natursehutzgebietes Kardoskut im Zeitraum 1952 bis 1973 Dr. Istvan Sterbetz Die Motivierung der Unterschutzstellung Der ungarische Naturschutz bemüht sich vor allem für die Pflege der Eigenartigkeiten des Landes die nötigen Kraftquellen zu sichern. Diese Bestrebung richtet sich auf die salzbödigen Grassteppen, die aus der letzten natürlichen Landschaftsform des unga- rischen Tieflandes, aus der Waldsteppe durch menschlichen Eingriff entstanden sind, sowie auf die Dünensandgebiete, Flussauen und Moorreste. Die internationale Literatur betrachtet die Gesamtheit der aufgezählten Gegebenheiten — unter der Benennung „ungarische Puszta‘ als ein Landschafts-Individuum. In dieser abwechslungsreichen Umgebung wurde unser erster Nationalpark, der 52000 Hektar grosse Hortobägy, und sämtliche bedeutende Vogelschutzgebiete auf alkalinen Steppen angelegt. Diese Konsequenz lässt sich durch die Lebewelt der unter den Extremitäten des in Na-Salzen reichen Bodens und des subkontinentalen Klimas entstandenen eigenartigen Naturverhältnisse erklären. Unser ältestes und zugleich auch bekanntestes alkaline Reservat, der Fehér-t6 bei Szeged ist seit 1939 geschützt. In den Jahren nach dem zweiten Weltkrieg erfolgte aber hier infolge der Ernährungssorgen eine wirtschaftliche Nutzbarmachung, die mit einer tiefgreifenden Umweltgestaltung verbunden war: man umwandelte die einstige Salz- steppe in ein Fischteichsystem, das man mit Flusswasser nährte. Für die vom Fehér-t6 verdrängte Vogelwelt musste man daher in der Nähe einen anderen, entsprechenden Lebensraum sichern. Zu dieser Zeit (1966) entstanden die Vogelschutzgebiete ,,Dongér tö“ bei Pusztaszer und ,,Fehér-t6 bei Kardosküt. Das letztere Gebiet erlangte seine internationale Bedeutung vor allem wegen den ziehenden Wasservögeln, obwohl in seiner Umgebung auch einige europäische Seltenheiten brüten. Seit der Sicherung der Unge- störtheit treffen sich oft hier in der grössten Zahl die auf dem Gebiete des Landes gleich- zeitig gezählten Wildgänse- und Entenscharen. Die Erforschung des Naturschutzgebietes und die Möglichkeiten seiner Besichtigung Die Landschaft, Lebewelt und kulturgeschichtlichen Beziehungen von Kardosküt ermöglichen seit Jahrzehnten eine vielseitige Forschungsarbeit. Bis Ende 1972 wurden die Ergebnisse dieser Forschungsarbeiten in zahlreichen Abhandlungen zusammen- cefasst, davon vertreten 93 Arbeiten die Vogelkunde, 10 die Zoologie sonstiger Wirbeltiere, 7 die Zoologie der wirbellosen Tiere, 16 die Hydrobiologie, 4 die Botanik, 11 die Boden- kunde, 8 die Archäologie und 3 die Ethnographie. | Der erste Abschnitt meiner eigenen Untersuchungen erstreckt sich auf den Zeitraum 1940 bis 1944; nach einer übergangsweisen Unterbrechung setzte ich meine Beobachtun- gen 1952 fort. In den Jahren 1952 bis 1954 besuchte ich das Gebiet mehrmal wöchent- lich, nach 1955 hielt ich mich im Mittel 3 bis 4 Tage monatlich dort auf. Meine Aufzeich- nungen von vor dem Kriege gingen verloren, darum kann ich Daten der laufenden Tage- buchfiihrung nur von 1952 an mitteilen. Uber die gesehenen Arten gab ich 1965 einen vor- läufisen Bericht, der etwa einem Namensverzeichnis entsprach (STERBETZ, 1965). Im Naturschutzgebiet Kardosküt dürfen Forschungen nur mit der Erlaubnis des Lan- 118 desamtes für Naturschutz (Budapest, Költö u. 21.) vorgenommen werden. Touristische Besuche sind vom 1. Dezember bis zum 28. Februar und vom 16. Juni bis zum 15. August zugelassen, um die Ungestörtheit der brütenden und ziehenden Vögel zu sichern. In sons- tigen Zeiten ist das Gebiet nur den Forschern zugänglich. Den Touristen und Interessen- ten wird die Besichtigung vom Staatlichen Forsteinrichtungsamt Szeged ermöglicht (Szeged, Feltämadäs u. 29.), das auch die Naturschutzbetreuung besorgt. Beschreibung und Naturverhältnisse des Gebietes Das Naturschutzgebiet erstreckt sich 13 km südlich von der Stadt Oroshäza, in der Form eines in der Richtung Südost-Nordwest gestreckten, unregelmässigen Vierecks. Seine geo- graphische Koordinaten sind : 46° 30’ — 20° 38’. Die Fläche beträgt 487,6 ha, davon 231,1 ha Acker, 152 ha Weide, 100 ha See und 5,5 ha sonstige Flächen. Das Gebiet ist nach Norden von der Landstrasse Kardoskut — Hödmezöväsärhely, nach Osten vom Erdweg Oros- háza — Makó, nach Süden von der sogenannten Barackoser Flur und nach Westen vom Hauptkanal Sés-t6 begrenzt. Die Landschaft ist eine offene Steppe mit zerstreuten Gehöften. Nur einige Robinien und Sträucher des Friedhofes, der sich am östlichen Rande des Gebietes befindet, unter- brechen die Gleichförmigkeit. In der Mitte erstreckt sich in der Richtung Ost-West der seichte See, dessen Breite von 50 bis 400 m schwankt. Die Uferlinie ist mit Röhricht, Grassteppe und Acker umsäumt. Das Klima lässt sich durch den kontinentalen Einfluss kennzeichnen, der sich aus der Nähe der osteuropäischen Steppen ergibt. Die Verteilung der weniger Niederschläge ist ungleichmässig, die täglichen und jährlichen Temperaturschwankungen weisen grosse Extremitäten auf. Nach dem 10 jährigen Mittel der auf dem Naturschutzgebiet vorge- nommenen Messungen belaufen sich die Jahresniederschläge auf 450 bis 500 mm. Kardos- küt gehört zu den wärmsten Landschaften des Karpatenbeckens. Die mittlere Tempera- tur des Monats Juli beträgt 23 °C, aber auch der Herbst is anhalten und warm. Fröste kommen vor November selten vor. In den Bodengegebenheiten des Naturschutzgebietes sind sämtliche Varianten der Sodaböden Ungarns zu finden. Der Boden der Weide ist ein ,,Solonetz‘* mit Säulenstruk- tur. Das Seebett ist durch einen strukturlosen ‚‚Solontschak“ gekennzeichnet, der sich vom Solontschak des Gebietes zwischen der Donau und der Theiss dadurch unterschei- det, dass sich hier die Oberflächenschicht des Sodabodens nicht auf Sand, sondern auf einer Unterlage aus Löss und Ton entwickelte. Da die Verteilung der wenigen Niederschläge ungleichmässig ist, sind auch die Wasser- verhältnisse des Sees extrem. Das grösste Fassungsvermögen des Bettes beträgt etwa 1 km’, was einen Wasserstand von etwa 60 bis 70 cm ergeben kann. Ein solcher gesättig- ter Zustand ist verhältnismässig selten, in durchschnittlichen Jahren beträgt der Wasser- stand nach der Schneeschmelze etwa 40 bis 50 cm. Der See trocknet im Sommer oft gänzlich aus, in diesem Falle ist das rissige Seebett mit einer dicken, weissen ‚Salzblüte“ bedeckt. Die Wasserversorgung ist vor allem durch die Niederschläge bzw. durch das von den höheren Flächen abfliessende Wasser gesichert. Zugleich trägt aber auch das aufquillende Bodenwasser zur Gestaltung des jeweiligen Wasserstandes bei. Beim som- merlichen Austrocknen findet man sogar zur trockensten Zeit scharf begrenzte, kotige Flecken, wo der Boden schmierig und ohne Tragfähigkeit ist und auch im Winter nicht einfriert. Zweifellos sind diese ‚Quellen‘ Beweise für eine Wasserströmung, die aus grö- sserer Tiefe auf die Oberfläche dringt. Da infolge der hohen Ufern Wasserverluste nur durch Verdunstung auftreten können, ist beim Austrocknen der Salzgehalt des Bodens so gross, dass er unter den Verhältnissen des Landes ohne Gleichen ist. Der Typ des Was- sers ist CO,— HCO, — CI, mit einem pH-Wert von 8,5 bis 10. Die Forschungen von Kiss (1959) ergaben, dass die niedrigere Vegetation durch 183 Arten vertreten ist, unter Ihnen einige neue Arten, Formen und Varietäten. Die höhere Vegetation wurde von BODROGKÖZY (1966) durch die folgenden Gesellschaften beschrieben: Bolboschoenetum chenopodietosum botryoides, Bolboschoenetum phragmitetosum, Bolboschoe- netum phragmitetosum Aster fac., Bolboschoenetum puccinellietosum, Agrostis-Caricetum distantis asteretosum, Agrosti-Caricetum distantis Plantago maritima fac., Camphorosmetum annuae, Puceinellietum limosae typicum, Puccinellietum limosae Salsola soda fac., Puccinel- lietosum limosae asteretosum, Suaedetum maritimae typicum, Suaedetum maritimae Crypsis fac., Crypsidetum aculeatae typicum, Crypsidetum aculeatae Suaeda maritima fac., Crypside- tum aculeatae fragmentum, Acorelletum pannonici, Camphorosma- Festuca pseudovina stad., 119 Astragalo-Poetum angustifoliae typicum, Astragolo-Poetum angustifolae Plantago maritima fac., Secalinion. Das Zooplankton des Sees wurde von MEGYERI (1963) bearbeitet, FERENCZ beschrieb die Verhältnisse des Zoobenthos. Beide Verfasser betonen die extremen Umweltverhält- nisse bei der Kennzeichnung der Arten. In der Gruppe der Wirbeltiere behandelt MARIAN (1966) die Fauna der Reptilien und Amphibien. Die Fische und Säugetiere sind in den angeführten Arbeiten von STERBETZ (1966) und ScHMIDT (1969) zu finden. Die Brut- und Ernährungsverhältnisse der Vogelwelt Die aufgezählten Pflanzengesellschaften sichern die Ansiedlungsmöglichkeit der Brut- vögel der Röhrichte, Sümpfe, der den Halbwüsten ähnlichen Salzsteppen, der steppenarti- gen hohen Grasbestände und der Acker. Der an das Naturschutzgebiet angrenzende Friedhof und die bewohnte menschliche Siedlungen bereichern die Fauna mit einigen Gartenvogelarten. Eigenartige Nistungsverhältnisse bieten sich in der Ruinenumgebung der infolge der grossbetrieblichen Bewirtschaftung unbewohnt gebliebenen Gehöfte, wo sich die Zusammensetzung der Wirbeltierwelt in kurzen Zeiträumen ändert. Die Lebewelt des Sees bietet der Vogelwelt nur eine arme Nahrung. Im Frühling dienen den Vögeln die Branchinecta-, Triops-, Corixa-Arten, verschiedene Libellenlarven, kleine schlammbewohnende oder Wasserinsektenlarven als Nahrung. Im Sommer ist in den austrocknenden Gewässern, deren Salzgehalt sich erhöht, sozusagen keine Nahrung zu finden. Im Herbst, wenn sich im See das Regenwasser wieder aufsammelt, dienen wenige Insektenlarven, Wasserinsekten und viele Corixa als tierische Nahrung. Vom Spätsommer an verbessern sich die Ernährungsverhältnisse infolge der kleinen Samen der Halophyten sprunghaft. Im Herbst und im Winter decken die Samen von Bolboschoenus, Camphorosma, Suaeda, Polygonum und Artemisia den Nahrungsbedarf grosser Scharen der Enten- und Finkarten. Auf den Äckern der Umgebung dauert der Nahrungsangebot der Getreidestop- pelfelder nur eine verhältnismässig kurze Zeit, da diese kurz nach der Ernte umgepflügt werden. Dagegen ermöglicht die maschinelle Ernte der Maisfelder, deren Kornverlust gross ist, ein anhaltendes Ansammeln der überwinternden Enten- und Gänsearten. In den folgenden berichtet die Aufzählung des ungarischen Textes über die Brutvogel- arten, das Namensverzeichnis über die ziehenden, Sommer- und Wintergäste. 120 Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. A TUZOKPOPULACIOK LETSZAMVALTOZASA MAGYARORSZÁGON 1973-16 Dr. Fodor Tamas Európa tüzokpopulaäciöja az utolsó évszázad során jelentősen csökkent az ökológiai tényezők megváltozásával. A Kárpát-medence sem volt kivétel, azonban földrészünk túzoklétszámában jelenleg is a magyarországi populá- ciók képezik az állomány zömét. A száz évvel ezelőtti vagy korábbi tudósítások a pontos számadatokat nél- külözik az állományok nagyságára vonatkozóan. A tényszámok legalább megközelítő ismerete azonban azért is fontos, hogy érzékelhessük, milyen nagyságrendről következett be és mennyi idő alatt, milyen ütemben zajlott le az állománycsökkenés. A túzokot a XIX. században és a XX. század elején korlátozás nélkül va- dászhatták. Az ornitológia talán éppen ezért keveset foglalkozott vele, és így a magyarországi populációk nagyságáról elsősorban az első világháborút megelőző időszakból, a Földművelésügyi Minisztérium, majd a Statisztikai Hivatal által összesített uradalmi és országos lőjegyzékekből lehet képet al- kotni. Az országos lőjegyzékek állatfajonként feltüntetik a zsákmányolt va- dat, azonban a túzoklelövési adatok minden ralöszinüseg 9 éblézat szerint magukban foglalják Túzoklelövési adatok a Kárpát-medence területén, — ha csekély mennyiségben hivatalos statisztika alapján, az 1884 — 1893. években is — a reznek túzokét és a daruét. Egyedül az 1907., 1909. Trappenabschussdaten auf dem Gebiet des historischen és 1913. évi országos lle: Ungarns aufgrund der offiziellen Statistik vési összesítés mutatja ki külön 1884— 1893 rovatban az elejtett reznek ű számát. Ev | Elejtett tuzokok szama, db AG elöbbi OAR GIS alapjan Jahr Zahl der erlegten Trappen (Stk.) a ,, Vadasz-Lap” egyes évfolya- mai részletes, hivatalosnak 1884 343 minősített adatokat tartal- 1885 1274 maznak, amelyeket Magyar- 1886 1221 ország vármegyéiből és Hor- 1887 901 vath-Szlavön országból gyűj- 1888 597 töttek. 1889 927 Az első tüzokra vonatkozó 1890 1642 lelövesi adatsor 1884 — 1893. 1891 982 evek viszonylataban a ,,Va- 1892 | 704 dasz-Lap” 1895. évi kötete 1893 | 1125 tartalmazza (2. táblázat). | 121 3. tablazat Tekintettel arra, hogy a statisztikai adatszol- gáltatás vadászati vonat- kozásában ekkor még Tüzoklelövesi adatok a Kárpát-medence területén, hivatalos statisztika alapján az 1907., 1909., 1913. években Trappenabschussdaten auf dem Gebiet des historischen kezdetleges a szelsöse- Ungarns aufgrund der ees Statistik, ges értékek (1884, 1888, 1907, 1909, 1913 1890) figyelembevétele | eur = elhagyható, satobbresz A lelött egyedek szäma, db 7 7 2 , | Zahl der erlegten Trappen (Stk.) tendò atlagos zsákmány en jr 7 A mat LOTO adn ame [in ARDITI 1909 | 1913 gyakorlatilag évi 1000 "0. túzokban lehet megha- Magyarország tározni. E szám való- Túzok 1233 1032 1172 szertiségét alátámasztja Reznek 65 77 56 az 1907., 1909. es 1913. Horvat-Szlavon ország évekből származó, szin- Túzok 90 26 93 — tén hivatalos lelövési Reznek 13 5 12 adatsort. (Vadäsz-Lap, 1908, 1911, 1915) (3. tab- lazat). A 3. táblázat az ekkora mar nyilvánvaló tapasztalatokkal rendelkező sta- tisztikai adatgyüjtes hitelességét bizonyitja, mivel magyarorszägi adatainak évi átlagos lelövése közel hasonló értéket — 1146 db — ad, mint a 2— 3 évti- zeddel korábbi lelövesi adatok átlaga. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni, hogy a hivatalos statisztikák nem tartalmazzák a juhászok, orvva- dászok zsákmányát, sem az ólmos esőben elázott és agyonvert madarak szá- mát. Ez a szám évente a hivatalos adatok — hozzávetőleges becslés alapján — 10—15%-at tehette. Tehát a valóságban az évi zsákmányadatok 1110 — 1300 db tuzokban határozhatók meg. Az összesített, országos lelövesi statisztikák önmagukban még csak vi- szonylagosan engednek következtetni a századforduló idején a Kárpát- medencében élő túzokpopulációk nagyságára. Jobb áttekintést nyújt az orszá- gos adatok területenkénti, vármegyénkénti elemzése, mivel ennek alapján a különböző területeken élő populációk nagyságára lehet következtetni. A 4. táblázat jól érzékelteti a populációk területi eloszlását, s a területi adottságok ismeretében a populációk nagyságára is enged következtetni. A túzokállomány nagyságának megállapításánál további szempont az ak- kor dívott vadászati módok ismerete. A túzok óvatos, körültekintő termé- szete miatt sosem volt könnyen zsákmányolható vad, ezért általánosan is- mert elejtése az ökrösszekérről, időigényes vadászat volt. A legismertebb vadászati mód mellett az alföldi területeken gyakran vadásztak lesgödörből, árok takarásából, illetve aratás után gabonakeresztekbe, majd kukorica- kúpokba bújva túzokra. A hajtók által terelt, majd felröppenő és alacsonyan szálló túzokcsapatokat a SZÓ SZOTOS értelmében megtizedelték a vadászok, korra és nemre való tekintet nélkül. Ezeket a vadászatokat a múlt századbeli vadászati irodalom számos leírásban, tárcában örökítette meg. Az előzőekben elmondottak alapján megfelelő biztonsággal lehet következ- tetni a századforduló hazai túzokpopulációinak nagyságára. A hivatalos lelövési adatok, az egyéb módon zsákmányolt állatok száma, az élőhelyek, valamint a vadászati módok ismerete, a vadászati leírásokban szereplő 122 tüzokelejtesek alapján kö- vetkeztetve nagy valöszinü- seggel kimondhatö, hogy az évi valóságos zsakmänylis- tán az országos állomány 10% -a szerepelt. Tehát az evi 1100 — 1300 db-os teritek legalább 12 000 db tuzokbél álló populációt feltételez. A túzokállomány regene- rálódását több tényező se- gítette elő. Elsősorban a már 1883-ban életbe lépett vadászati törvény, amely a túzokot hasznos vadnak minősítette, s vadászati idé- nyét augusztus 15. és feb- ruár 1. közötti időben álla- pította meg — tehát atava- szi dürgési, fészkelési és ne- velési időben védelmet biz- tosított e faj számára mind- két nem vonatkozásában. Az állomány aránylag gyors, évről évre történő regenerációját elősegítette az is, hogy a vadászat — különösen a terelő- hajtó vadászat — során nem borították fel a természetes 1:1 ivararanyt. Ugyanis a repülő túzokok közül egya- ránt lőtték a tyúkot és a kakast: Így az ivararányt nem befolyásolta a vadászat és a megmaradt, szaporodó- képes állományban nem maradtak termékenyítetlen tojók. A túzok szaporodás- biológiája szintén alátá- masztja az ilyen mértékű lelövés mellett a populációk rendszeres —— utánpótlását. Ebben az időszakban még nemlétezett jónéhány olyan negatív környezeti tényező (gépesítés, kemizálás, táv- vezetékek stb.), amely döntő módon befolyásolta a populációk alakulását. 4. táblázat Tuzoklelòvési adatok vármegyénkénti megoszlásban a Kárpát-medence területén, hivatalos statisztika alapján, 1907 és 1909-ben ( Vadász-Lap 1908, 1911) Trappenabschussdaten auf dem Gebiet Ungarns nach Komitaten, aufgrund der offiziellen Statistik 1907, 1909 Varmegye Komitat Alsó- Fehér Arad Bács-Bodrog Baranya Bars Békés Bereg Bihar Borsod Csanád Csongrád Esztergom Fejér Györ Hajdú Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom Moson Nyitra Pest-Pilis-Solt Kiskun Pozsony Somogy Szabolcs Szatmár Szilágy Temes Tolna Torontál Vas Veszprém Zala Zemplén Összesen — Insgesamt Elejtett tüzokok száma, db 1907 1909 6 6 18 11 178 158 5 fé D 8 91 99 11 — Tia 66 6 12 21 11 9 9 5 20 33 44 28 30 15 7 12 3] 90 89 120 77 83 72 12 54 39 133 158 11 = 8 22, 2 8 =" 22 10 4 2 164 59 2 7 7 7 4 2 = 4 1233 1034 12 Erlegte Grosstrappen (Stk.) 3 5. tablazat Az ällomany területi meg- oszlasara jellemző, hogy az eszmenyi alföldi elöhelyeken Der Grosstrappen- Bestand in Ungarn im Jahre 1941 nagyszámú és egymással lazán összefüggő populációk alakul- tak ki. A mikropopulációk el- Magyarország túzokállománya 1941-ben Megye Túzokállomány, db Komitat Grosse Bestand Ste sösorban a peremterületeken | helyezkedtek el. Az első világháború után Bács 100 a Karpat-medencében meg- Bekés 9910 vont üj hatàrok a tüzokällo- Bored nn many mintegy ketharmadät, Ceongrad | So kb. 8000 tüzokot hagytak meg Heer 320 magyar területen. Ez az Alle: och opron 500 many a legértékesebb, legna- Hajdú 00 gyobb létszámú alföldi popu- De 150 laciökat foglalta magaba. Pest 200 Rendelkezésre álló adatok Szabolcs 80 alapjan a tuzokallomany let- Szolnok 1600 száma a két világháború kö- Tolna 45 zött stagnält. Két, valós érté- Veszprém 42 kűnek mondható, egymástól 3 független számadat alapján Összesen mondható ez ki. Az 1936-os — Insgesamt 8997 esztendöt idéz6 hivatalos Me- zögazdasägi és Elelmezesügyi Miniszterium statisztikai adat- közlés Magyarország tizokallomanyat 7600 db-ban jelöli meg. (Vadgazdalko- dasunk tävlati fejlesztésének irinvelvei, 1970.) Egy 5 évvel későbbi, 1941-ben végzett országos állományfelvétel nyújt kismértékben eltérő adatot: 8557 tuzokot számláltak (Fopor— NAGY — STERBETZ, 1971). Ez utóbbi adat vär- megyénkénti megoszlásban az 5. táblázat szerinti képet mutatja. Az ismertetett adatokon kívül a két világháború közötti időszakban az eddigi kutatómunka során még nem sikerült további értékelhető adatokat (lőjegyzék- összesítés, állományszámlálás) feltárni. Az állományszámlálás a túzok esetében továbbra, is ötletszerű maradt, a madár a vadgazdálkodás és az ornitológia határmesgyéjére esett, behatóan senki sem foglalkozott a túzókállománnyal. Kipusztuló ősmadárként kezelték tudományosan meg- alapozott, mentő szándékú hozzáállás nélkül. Egy 1934-ből származó forrás (ÉHIK, 1934), amelyet 1949-ben ugyanazon szerző megismétel (EHIK, 1949), megállapítja, hogy PETÉNYI SALAMON 1850-es években végzett megfigyelése óta — saját tapaszt talatai alapján is — lényegesen nem változott a túzokpopulációk nagysága a második világhábo- rúig. A századforduló első évtizedei után egyre inkább kialakult a trófeakultusz, kitömött, nászruhás túzokkakas gyűjtése. A dürgő túzokkakas lelövése, a túzoktrófeák száma, a vadásznak rangot adott. Ez a szemlélet tükröződik az 1925-ben kiadott Földművelésügyi Miniszter rendeletében, amely a túzok- kakas vadászatát dürgési időben engedélyezi (FODOR— NAGY — STERBETZ, 1971). 124 Jelentös volt az allomanyvédelem szempontjaböl az 1933-ban életbe lépett rendelet, amely a tüzoktyük és a tüzokjerce vadaszatat egész évre meg- tiltotta, azokat védett vadnak minősítette (Fopor— NAGY — STERBETZ, 1971). A masodik vilaghaboru utolsó szakaszában az ország hadszinterre válása, majd a 40-es évek második felében bekövetkezett kisüzemi mezőgazdasági művelés a megmaradt populációk szétszóródását segítette elő. Ez látszóla- gosan a túzokállomány helyzetének kedvező alakulását eredményezte, mivel a szétszóródott populációkból mikropopulációk keletkeztek, s olyan terüle- teken is megjelent az állandó zavarás következtében elvándorolt túzok, ahol korábban csak elvétve vagy egyáltalán nem fordult elő. A szétzilált populá- ciók kisebb-nagyobb csapatai többnyire nem voltak olyan életerősek, hogy az 50-es években meginduló gépesítés károsítását, a gyakorivá vált és állan- dósult zavarást, a távvezetékek okozta sérüléseket megnyugtató módon ki- heverjék. A háború utáni állománybecslésekről nem maradtak fenn országosan érté- kelhető számadatok. Mindenesetre a nagymérvű csökkenés volt a kiindulási pontja annak az 1947-ben, a 125.900/1947. számú, a Földművelésügyi Miniszter által kiadott rendeletnek, amely a vadászati idény megállapítása- kor a túzoktyúk teljes védelmét biztosította, s a kakaskilövést külön minisz- teri engedélyhez kötötte (Nimród Vadászlap, 1947). A Magy: ar Madártani Intézet 1961-ben, egy későbbi, hivatalos állomány- felvételezés előkészítését javasolta. Az országos felmérést 1963-ban, 1966-ban, 1967-ben és 69-ben megismételték. A legjobb módszer kialakítására 1969 tavaszán a korábbi évek túzokszámlálási tapasztalatai alapján a Mezőgaz- dasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vadászati és Vadgazdálkodási Fő- oszt tálya és az Országos Természetvédelmi Hivatal a Magyar Vadászok Országos Szövetségére támaszkodva elrendelte a hivatalos országos túzok- számlálást. A számlálást a megyei vadászati felügyelők a vadásztárs no segitsegevel vegeztek el. A szämläläsok során hibaforräskent felmerült : hogy a vadgazdálkodási egységek (vadásztársaságok, állami ee Allami erdö- és vadgazdasägok) működési területeinek határán tartózkodó túzokokat bono megszámolták. További hibaforràs volt, hogy az allatletszam-felvetelezest eltérő időben végezték. Ezeknek a hibalehetősé- geknek a fennállásával a túzokállomány létszáma 1969-ben a 6. táblázat szerint alakult (FopoR— NAGY — STERBETZ, 19:71): A 6. táblázat helyesbített számai az 1969-es esztendő magyarországi túzokállományát mutatják. A MÉM hivatalos vadállománybecslési össze- állítása az 1970. III. 15-i állapotot tükrözi (1969. év vadg: azdälkodäsa, 1970). Ez a becslés sem mentes a hibaforräsoktöl, s valöszerütlenül magas tuzok- számot ad: országosan 1402 db tüzokkakast, 1732 db tüzoktyükot, összesen 3134 db tuzokot közöl. Ez 800 db-bal több a valós állománynál, amely 1970 tavaszán, közvetlenül a védetté nyilvánítás előtt, országosan 2300 db. 1970. áprilisában a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi minisztérium Vadá- szati és Vadgazdálkodási Főosztálya az Országos Természetvédelmi Hivatal- lal egyetértésben átmenetileg vadászati tilalom alá helyezte a túzokállományt az erőteljes állománycsökkenés megakadályozására (Nimród, 1970). Ennek értelmében Magyarországon a túzok vadászata 1970-től tilos. A hazai túzokpopulációkra ható negatív tényezők közül, így a túzokkakas vadászatának megszüntetésével, elsősorban a tojóállomány javára károsan eltolódott ivararány állítható helyre. Ez az első lépés, amely a kívánatos 125 6. tablazat Tüzokällomany 1969-ben és viszonyított csökkenése Der Grosstrappen- Bestand im Jahre 1969 und seine relative Abnahme Csökkenés mértéke Tüzokällomäny, 1969-11944 nez viszonyitva, Megye ben, db > Komitat a a Rückgangmass im : 5 Vergleich zu 1941 Bács-Kiskun 119? 21 Békés 1191? 67 Borsod-A batj-Zemplén 38 62 Csongrad 50 93 Fejér 40 88 Györ-Sopron Salo 73 Hajdú-Bihar 385 69 Heves 182? = Pest 135? 33 Szaboles-Szatmär = 100 Szolnok 488 70 Tolna — 100 Veszprém _ 100 Összesen — Insgesamt 2765? 68 Reális végeredmény : kb. È Reales Endergebnis: cca 2300 73 » Dr Date után szereplő kérdőjelek a valószínűleg túlbecsült állomány jelzései. Die Fragezeichen nach den Bestanddaten bezeichnen den überschátzten Bestand. 1:1 ivararány kialakításával a populációk minőségi megerősödését is ered- ményezheti. Ennek első jelei abban mutatkoznak, hogy megállt a populációk csökkenése, a létszám állandósult, s egy bizonyos fokú emelkedés tapasz- talható. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vadászati és Vadgazdál- kodási Főosztálya. az 1969. évtől évente megjelenteti a vadászatot gyakorló szervek által kötelezően összeszámolt vadállomány-felvétel statisztikáit — így a túzokét is — annak ellenére, hogy a túzok nem vadászható. A szám- lálások a tárgyév — gyakorlatilag a vadászati idény — záróállományát rög- zítik, amely a valóságban a tárgyévet követő március 15-i állománynak vehető. Ennek valószerűsége abban van, hogy a statisztikai adatok az áttelelt állománynagyságot mutatják (1970. év vadgazdálkodása; 1971.; 1971. év vadgazdálkodása; 1972.; 1972. ev vadgazdalkodäsa; 1973) (7. táblázat). Az 1970-től bevezetett teljes vadászati kímélet a túzokpopulációkra ked- vezően hatott. Ezt tükrözik a hivatalos statisztikai adatok is, amelyek a vadállománybecslésnél elfogadott hibatűrési határon belül vannak. 126 7. tablazat Tüzokletszam a vadallomanybecslesi jelentés alapján Grosstappen- Bestand aufgrund von Wildschätzungsberichten Megye Komitat rm {1([ ((dt{@d_ ay Tuzokletszäm, db Grosstrappen-Bestand, Stk. Bacs-Kiskun Bekes Borsod-Abauj-Zemplen Csongrad Fejer Györ-Sopron Hajdú Bihar Heves Pest Szolnok Veszprem Osszesen — Insgesamt 1971 1972 175 182 1208? 974 59 42 — 56 53 60 172 195 521 495 144 156 210? 236? 587 586 3129 2982 3210 * Korrigált adat. A hivatalos jelentés 1638 db-ot tüntet fel, azonban az összesítés ellenőrzése során sajtó- hiba miatt a Battonyai Vadásztársaság 700 db-ot jelentett. Korrigierte Daten. A magyarországi vadászati területek 85%, -an a vadásztársaságok, 15%-4n az állami szektor feladata a vadgazdálkodás. Így a túzokállomány az 1973. év telén a 8. táblázat szerint oszlott meg (1972. év vadgazdálkodása, 1973). A vadállománybecslés hivatalos statisztikai adatai megközelítően a valóságot tükrözik. Az adatfelvételezés ellenőr- zésére a Vadbiológiai Állomás, a Magyar Vadá- szok Országos Szövetsé- gének megyei fővadászai közreműködésével a va- dásztársasági területek- ről 1973 júniusában rész- letes ällomänyelemzest végzett. Az elemzés mély- ségében a megyéken belül az egyes vadásztársasá- gok állományait vizsgál- ta, a tanulmányban a könnyebb áttekinthető- ség érdekében megyei összesítésben szerepelnek (9. táblázat). $. táblázat A túzokállomány 1973 márciusában Der Grosstrappen- Bestand im März 1973 Vadäszterület Jagdgebiet Tuzokallomany, db Grosstrappen- Bestand (Stk.) Vadasztarsasagok Jagdgessellschaften Allami Erd6- és Fafeldolgozò Gazdasagok Staatliche Forst- und Holzver- arbeitungswirtschaften Állami Gazdaságok Staatsgüter Összesen — Insgesamt 2889 3210 127 OLZE GOGE yuresadsuy = U9S9ZSSOPUIMN. POE. roe ToyNAsyeRyy — yosysepzey roreypy U9}JRYISZITMASTUNITOQIE «JO AZ[OH pun -3SIOH 9UY9I[32P8BIS yosesepzer) ZT LT OZOBIOP[9FBH S9 -QpIH Torey \ 6887 1887 819 SZIT| ver | 159 yungsodsuf — UOSOZSS() 189 PLS SOT 776 GII Gel HOUTOZS L6I 9gyI LG LG EG 6€ 4594 601 GOL PI LV IG 0G S9A9FT 9LG 768 GLI GIG TS GGI reytg-npley 29 Pr 9 ZS té FI uordog-194*) C8 09 SI ra 6 6 LION 69 ce € LZ I OI priduos,) LOL GS GI Iv {I Gl uspdusz-Ineq y-posaogg 8S8 LFOI 106 68 GEG 613 spa? GGI OST 99 SL 9I 08 SOBT E agro (uopaosa 11199895801 a | av AD ‘U9-G] snarur “E26 ] ap ‘weqesniunt £26 | Deir et ee tee pee ee = So[SOIGAUBULOT[L SOJEJEAIU ULBZS}9[ZSSO DUT Fe ee | = een 391492 WalolpjJeyos|[esespsel MY Ud}JI[NAI} ISESESIVIZSE PRA (Saw ojeygrdepe mau Te AT) TEFELT 9UURH — seyey uopmwoyg Uaujazura Uap ur Sopunsag -uoddpussour) sap bunprazio À 14 UNQ-EL6I ungspjzsobau gugyuosogyazs sa ayuayuakbau vhunwojpyozny bvzs10omkbn W IVZD]QP? ‘6 0 a — A 9. táblázatból a következő következtetések vonhatók le: — A két becslési időpontban — 1973. március 15. és június — számlált túzokok összlétszáma azonos. Így a hivatalos éves becslések összesített számadatai pontosak. A kontrollált adatokból kitűnik, hogy 1973 tavaszán a magyarországi túzokállomány 3000 — 3200 egyedre tehető. Az 1970 óta bekövetkezett létszámemelkedés a védelemnek tulajdonítható. További jelen- tős létszámemelkedés nem valószínű, mivel a túzok számára alkalmas terü- letek számos, újonnan jelentkező ökológiai tényező miatt nem jelentősek. — Alacsonyabb létszámot tartalmaz a júniusi becslés elsősorban a dunán- túli megyékben (Fejér, Győr-Sopron), másodsorban a Duna— Tisza közötti területeken (Bács, Pest megyék). Itt nem magyarázható az alacsonyabb állományszám azzal, hogy a szomszéd megyékbe áthúzódott a túzok a fész- kelés idejére. A valószínű magyarázat az, hogy az itt élő kisebb túzokpopu- lációk veszélyeztetettsége nagyobb, ezt a vadásztársaságok tudják, s a hivatalos statisztikában a csökkenést nem közlik, évről évre nagyjából azonos létszámot jelentenek. — A túzokállomány legstabilabb a tiszántúli területeken, ahol létszáma is a legnagyobb. Itt található a legértékesebb populáció (STERBETZ, 1973). = Az eszmenyi 1:1 ivararanyt a tiszántúli Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, valamint Szolnok és Heves, Pest megyék majdnem biztosítják. Lényegesen tágabb a tojók javára az ivararány Győr-Sopron megyében, továbbá Bács és AA -Zemplen megyékben, tehát a magyarországi tizokallomany periferikusan elhelyezkedő populäciöiban. Az ivararány azonban csak akkor adja a fenti képet, ha az öreg, kifejlett kakasokhoz hozzászámítódnak a fiatal, 2—4 éves kakasok is. Valójában az országos összesítés százalékos megoszlásában rosszabb a helyzet: az öreg, kifejlett kakasok 305: db) 22,3% -kal, a fiatal kakasok (494 db) 17,1%-kal, a tojók (1128 db) 39,2% -kal vannak képviselve. 10. tablazat A tuzokdllomany vadgazdálkodási egységekkénti megoszlása (1973) Verteilung des Grosstrappen- Bestandes nach wildwirtschaftlichen Einheiten (1973) Allami Erdö- és Megye Vadasztarsasag Halelmolseze se Allami Gazdasäg Komit at Jagdgesellschaft sell Li SEEN, Staatsgut und Holzverarbei- tungswirtschaft Bács 9 Békés 13 1 Borsod-A baúj-Zemplén 3 ] Csongrad 4 Fejér 3 Györ-Sopron 6 1 Hajdú-Bihar IM Heves 4 1 Pest 4 Szolnok 1% | I Veszprém | — ] 9 Aguila 129 — Alacsony a fiatalkorü tüzokok szama, mindössze (618 db) 21,5%. Külö- nösen alacsony Csongrád, Győr-Sopron és Heves megyékben, ugyancsak a periferikus területeken (10. táblázat). Az 1970 óta életbe lépett vadászati tilalom bevezetése felvetette azt a veszélyt, hogy a vadásztársaságok — miután számukra vadászati szempont- ból érdektelenné vált a túzok — a területükön élő állománnyal kevésbé fognak törődni, elhanyagolják védelmét. Az azóta eltelt 3 esztendő az ellen- kezőjét bizonyítja: a vadásztársaságok legtöbbjénél igen nagy figyelemmel kísérik az állomány alakulását, tartózkodását, és számos helyen aktívan cselekednek a veszélyeztetett fészekaljak összeszedésében, azokat többnyire kotlóssal kikeltetik. A problémák valójában a kikelt túzokcsibék felnevelé- sénél kezdődnek. Az 1973 júniusi felmérés alapján a 74 vadásztársaság közül 52 vadász- társaság jelölte meg, hogy a területén élő állomány részben áthúzódik a szomszédos vadászterületekre. A szaporodási időszakról gyűjtött adatokat a 11. táblázatban foglaltam össze. A szaporodásbiológiai adatok — amelyeket elsősorban a tapasztalt vadör- személyzet és vadászok segítségével állítanak össze — ismét felhívják a figyel- met problémájára. Sem Borsod, sem Fejér, sem pedig Győr-Sopron megyék- 11. táblázat Szaporodasbiolögiai adatok a túzokról (1973) Fortpflanzungsbiologische Daten ( 1973) Hány Vt terü- ő letén DD, Fészkelésre jellemzö 7 Mt a hany Vt. = : È Vadasz- Dürgö nem : x növenykultüra. . ae területen 5 7 tärsasäg kakasok dürgött x gabona, pillangös, rét, À - volt ismert Mer szama szama Auf wie- Auf wieviel egyéb sgl Zahl der | Zahl der | viel Ge- | Für das Nisten Komitat 5 Gebieten der Jagdge- balzen- bieten Tarareseil- kennzeichnende sellschaf- den der ee San Pflanzenkultur: ten Hähne Jagdge- Si Getreide, Papilio- : das Nisten È sellschaft nazeen, sonstige ; bekannt war kein Balz Bács 9 30 2 6 x = = = Békés 13 262 — 13 x x = Borsod-A batj-Zemp- lén 3 8 1 2 Dea Csongràd 4 18 4 4 x — = Fejér 3 8 1 2 x = x Györ-Sopron 6 8 1 5 KKA Hajdú-Bihar 11 190 — 10 = DE = Heves 4 18 Il 2 X X =) = Pest 4 21 1 > x x = Szolnok 14 189 _ 14 X — X 130 umbun ur addn.ysso4n sap bunpaigsa À ar ‘6% Sunprraqy osapalıag]a ıbpzsaomhbpu yozna YW “BAQR ‘6% ar Nun N ; >: en re à x NS (300 ™ er e # 1 sa À de LA A seh Own Na, 9 { N o ere" Vu È Da Br de \ CL = 5 gu 4 € = i AS ES ENI ~ è Vea A 858 ee MS à di ur o Ste Dr d e fee $ N EDEN a € Ÿ SO 4: cr \ \ à BE: : \ VA | sz ; | L6L ( un Res AND nr A NG 9LS ) da è VS < DI f / Zu > ERS, IX Nr. 0 = 2 È N pu ten N NONO PA Vu On 1 Ur > G Tati 1 a NS ? NS à 604 mv O Ne N < } ( È > : ad VY N SE 5 À, 2 I ? = A J di sh = £ NE > # sà ? é ee la 4 See ge? on De VW DE nue ce Rn 1394 4 WA DESTRA) LOL oo Sh È VENE Seal Ta ar 131 9* ben nem figyeltek meg annyi dürgö kakast, mint M öreg kakast jelen- tettek. A feszkelesi helyekröl keszült felmérés megerösiti a korabbi evek tapasz- talatàt (FODOR, 1974). A túzok jellemző magyarországi feszkelöhelyei a ga- bona- és a lucernatablak. Ezeknek a növenykulturäknak április végi fejlett- sége dönti el, hogy a túzok gabonaba vagy lucernäba huzddik-e feszkelesre. A túzok elsősorban azt a táblát részesíti előnyben, amely több takarást nyújt, de a fészekből — legalább is a kezdeti szakaszban — számára jó a kilátás. A kikaszált fészkekről és a tojások, illetve a kikelt csibék sorsáról nem sikerült megbízható és értékelhető adatokat kapni. Ebben közrejátszik a madár védett volta, a felnevelési kudarcok. A tanulmányban messzemenően törekedtem arra, hogy adatokkal doku- mentáljam a magyarországi túzokállomány alakulását és jelenét. Ott, ahol az adatnyerés során két számértéket közöltek (pl. dürgő kakasok száma 8 — 9) ott mindig az állomány szempontjából kedvezőtlenebb értéket vettem szá- mításba. Az itt szereplő számok és adatok remélhetően alapul szolgálhatnak a hazai állomány aktív védelméhez és fejlesztéséhez. Irodalom — Literature Ehik Gy. (1934): Megfogyott-e a túzok hazánkban. Term. Tud. közl. 66. 134— 138. p. Ehik Gy. (1949): A túzok. Budapest, Magyar Vadász 4. sz. 8. p. Fodor T.— Nagy — Sterbetz, I. (1971): A túzok. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó. 156. p. Fodor T. (1974): A tuzok szaporodäsbiolögiäja. In: Természetvédelem, MEM Vadaszati es Vadgazdálkodási Főosztály, Budapest, Vadgazdalkodas Fejlesztése sorozat. 11 kötet, 19 — 23. p. Nimrod Vadaszlap (1947): Budapest, 127. p. Nimrod, 1970. Budapest 4. szam. melleklet 4. p. Sterbetz I. (1973): Változó magatartási formák egyes tuzokpopulaciok ivari kapcsolatában. Állattani Közlemények, Budapest, LX. 1-4. 111—117. p. Vadász-Lap (1895) Budapest, 9. p. Vadász-Lap (1908) Budapest, 486. p. Vadász-Lap (1911) Budapest, 464. p. Vadász-Lap (1915) Budapest, 70. p. B Vadgazdálkodásunk távlati fejlesztésének irányelvei. (1970) Budapest MEM. Vadászati és Vadgazdálkodási Főosztály. 15 1969. év vadgazdálkodása (1970) Budapest, MÉM Vadászati és Vadgazdálkodási Főosztály. 1970. év vadgazdálkodása (1971) Budapest, MEM Vadászati és Vadgazdálkodási Főosz- tály. 1971. év vadgazdálkodása (1972) Budapest, MEM Vadászati és Vadgazdálkodási Főosz- tály. 1972. év vadgazdálkodása (1973) Budapest, MÉM Vadászati és Vadgazdálkodási Főosz- tály. Bestandsänderung der Grosstrappenpopulationen in Ungarn bis zum Jahre 1973 Dr. Tamas Fodor Durch die Aenderung der ökologischen Faktoren erfolgte im Laufe des letzten Jahr- hunderts ein bedeutender Rückgang in der Grosstrappenpopulation Europas. Die Gross- trappenpopulation des Karpaten-Beckens war auch keine Ausnahme, jedoch bilden, un- seren Kenntnissen nach, die Populationen in Ungarn auch heute das Grossteil des europäi- schen Bestandes. 132 Die aus vor hundert Jahren oder aus noch früher herrührenden Berichte enthalten keine genauen Ziffern über die Bestandgrösse. Die annähernde Kenntnis der effektiven Zahlen ist auch deshalb wichtig, um zu erfassen von welcher Grösse ausgehend der Bestand- rückgang erfolgte und in welcher Zeitspanne und in welchem Tempo dieser vor sich ging. Die Grosstrappe durfte im XIX. Jahrhundert und zu Beginn des XX. Jahrhunderts ohne jede Begrenzung gejagt werden. Vielleicht war eben das der Grund, dass sich die Ornithologie wenig mit ihr befasste und so kann man sich über die Grösse der Populatio- nen in Ungarn zunächst aus der, dem ersten Weltkrieg vorangehenden Zeit, von dem summierten herrschaftlichen und staatlichen Schusslisten des Ministeriums für Land- wirtschaft, später des Statistischen Amtes eine klare Vorstellung machen. Die staatlichen Schusslisten führen nach Tierarten das erbeutete Wild an, jedoch kann angenommen wer- den, dass die Grosstrappenabschussdaten jeder Wahrscheinlichkeit nach — wenn auch in geringer Anzahl — die der Zwergtrappe ebenfalls enthalten. Lediglich die staatliche Wildabschussaufstellungen aus den Jahren 1907, 1909 und 1913 weisen in einer separaten Rubrik die Anzahl der erlegten Zwergtrappen auf. Aufgrund der vorerwähnten Quellen enthalten einzelne Jahrgänge der Zeitschrift ,, Vadasz-Lap“ (Jagdblatt) detaillierte, als offiziell qualifizierte Angaben, die in den Komi- taten des historischen Ungarns und aus Kroatien gesammelt wurden. Hinsichtlich der Jahre 1884 — 1893 enthält der Band des Vadäsz-Lap (Jagdblatt) aus dem Jahre 1895 die erste Abschussdatenreihe über die Grosstrappe. Da die statistische Jagddatenlieferung zu dieser Zeit noch ihre anfänglichen Schritte machte, können die Extremwerte (1884, 1888, 1890) ausser Acht gelassen werden, und die durchschnittliche Beutezahl der anderen Jahre praktisch in 1000 Stück Trappen pro Jahr festgelegt werden. Die Realität dieser Zahl wird von der ebenfalls offiziellen Abschuss- datenreihe aus den Jahren 1907, 1909 und 1913 bekräftigt. (Vadäsz-Lap — Jagdblatt, 1895, 1908, 1911). Tafel 3 beweist die Authentizität der zu dieser Zeit bereits über offentsichtlichen Erfahrungen verfügenden statistischen Datensammlung, da die durchschnittlichen Abschussangaben bezüglich Ungarn annähernd ähnliche Werte — 11 146 Stück — erge- ben, wie der Durchschnitt der Abschussangaben der vorherigen drei Jahrzehnte. Es darf jedoch nicht darüber hinweggegangen werden, dass die offiziellen Statistiken weder die Beute der Schäfer, der Wilderer, noch die Ziffer der im Bleiregen völlig durchnässten und der erschlagenen Vögel enthalten. Diese Ziffer könnte — aufgrund annähernder Schät- zung — jährlich 10 bis 15 Prozent der offiziellen statistischen Angaben ausmachen. Folglich können in der Realität die jährlichen Beuteangeben in 1110 bis 1300 Stück Gross- trappen bestimmt werden. Die summierten Landesabschußstatistiken lassen in sich selbst nur relativ auf die Grösse der zur Jahrhundertswende im Karpaten-Becken lebenden Grosstrappenpopulationen folgern. Die Analyse der Landesangabe nach Gebieten und Komitaten ergibt einen besse- ren Überblick, da man aufgrund dieser Analyse auf die Grösse der in den verschiedenen Gebieten lebenden Populationen schliessen kann. Tafel 4 veranschaulicht gut die Verteilung der Populationen nach Gebieten und die Kenntnis der Gebietsgegebenheiten lässt auch auf die Grösse der Populationen Schlüsse ziehen. Ein weiterer Gesichtspunkt bei der Feststellung der Grosstrappen-Bestandsgrösse ist die Kenntnis der zu jener Zeit landesüblichen Jagdarten. Die Grosstrappe war zufolge ihrer vorsichtigen, bedachten Natur nie ein leiht erlegbares Wild, darum war ihre allgemein bekannte Erlegung, die viel Zeit beanspruchende, von Ochsenwagen erfolgte Jagd. Ausser den bekanntesten Jagdarten wurde auf den Gebieten der Ungarischen-Tiefebene oft aus einem Grubenstand, aus einer Grabendeckung, bzw. nach der Ernte in die Getreide- puppen, später in die Maisgarben versteckt, auf die Grosstrappe gejagt. Die von den Treibern getriebenen, dann aufflatternden und tief fliegenden Trappengruppen wurden im wahren Sinne des Wortes von den Jägern dezimiert ohne Rücksicht auf Alter und Geschlecht. Diese Jagden hat die Jagdliteratur in vielen Beshreibungen, Feuilletons ver- ewigt. Aurina des vorhergehend Angeführten können mit entsprechender Gewissheit auf die Grösse der ungarischen Trappenpopulationen der Jahrhundertswende Schlüsse gezo- gen werden. In Kenntnis der offiziellen Abschussdaten, der Zahl der auf irgendeiner ande- ren Weise erbeuteten Tiere, der Lebensplätze und der Jagdarten, ferner, aus den in den Jagdbeschreibungen angeführten Trappener legungen kann mit grosser Wahrscheinlich- keit behauptet werden, dass in der effektiven Jahresbeuteaufstellung zehn Prozent des Landesbestandes figurierte. 133 Demzufolge setzt die jährlich aus 1100 bis 1300 Stück bestehende Strecke eine Popula- tion von mindestens 12 000 Stück Grosstrappen voraus. Die Regenerierung des Trappenbestandes wurde durch mehrere Faktoren gefördert. In erster Linie das im Jahre 1883 eingeführte Jagdgesetz, das die Trappe als Jagdwild qualifizierte und deren Jagdsaison für die Zeitspanne zwischen dem 15. August und dem 1. Februar festsetzte, also eine Schonung für die Frühjahrsbalz, für die Nist- und Aufzucht- zeit beider Geschlechter gewährleistete. Die relativ rasche, von Jahr zu Jahr erfolgende Regeneration des Bestandes wurde auch dadurch gefördert, dass während der Jagd, insbesondere bei der Treibjagd, das Gleichgewicht des natürlichen 1:1 Geschlechtsver- hältnisses erhalten blieb. Nämlich von den fliegenden Trappen wurden sowohl die Hen- nen, als auch die Hähne geschossen. Folglich wurde das Geschlechtsverhältnis durch die Jagd nicht beeinträchtigt und in dem zurückgebliebenen, fortpflanzungsfähigen Bestand blieben die Hennen nicht unbefruchtet. Die Fortpflanzungsbiologie, neben einem in so grossen Masse getriebenen Abschiessen der Trappe, unterstützte ebenfalls die Regenerie- rung der Populationen. In dieser Zeit gab es noch viele der solchen Umweltfaktoren nicht (Mechanisierung, Chemisierung, Fernleitungen, usw.) die auf entscheidender Weise die Gestaltung der Populationen beeinflussten. Für die Gebietsverteilung des Bestandes ist auch kennzeichnend, dass in den idealen Lebensplätzen der Ungarischen-Tiefebene zahlreiche und miteinander lose zusammen- hängende Populationen vorzufinden waren. Die Mikropopulationen befanden sich vor- wiegend an den Randgebieten. Durch die, nach dem zweiten Weltkrieg im Karpaten-Becken entstandenen neuen Grenzen, verblieben ungefähr zwei Drittel des Trappenbestandes, cca. 8000 Stück, auf ungarischem Gebiet. Dieser Bestand enthielt die wertvollsten und zahlreichsten Popula- tionen der Ungarischen-Tiefebene. An Hand der zur Verfügung stehenden Daten erfolgte zwischen den beiden Weltkrie- gen eine Stagnierung. Dies kann aufgrund zweier, als reellwertig annehmbaren, von einan- der unabhängig auftretenden Ziffern behauptet werden. Die offizielle statistische Daten- angabe für das Jahr 1936 des Ministeriums für Landwirtschaft und Ernährungswesen (MEM) gibt den Trappenbestand von Ungarn in 7600 Stück an (MEM, 1970). Eine mit 5 Jahren spätere, im Jahre 1941, durchgeführte Landesdatenaufnahme ergibt eine in geringem Messe abweichende Ziffer, u. zw. es wurden 8557 Trappen gezählt. (FODOR — NAGY — STERBETZ, 1971). Diese Ziffer ist in der Tafel 4 nach Komitaten angeführt. Ausser den, in dieser Tafel enthaltenen Daten, ist es im Laufe der zwischen den beiden Welt- kriegen geleisteten bisherigen Vorschungsarbeit noch nicht gelungen weitere auswert- bare Daten aufzudecken (Schusslistensummier ung, Bestandzählung). Die Bestandzählung blieb, im Falle der Grosstrappe auch weiterhin unsystematisch, der Vogel fiel auf die Grenzlinie zwischen der Wildwirtschaft und der Ornithologie und niemand befasste sich eingehend mit dem Trappenbestand. Sie wurde als aussterbender Vogel behandelt, ohne eine wissenschaftlich begründeten Stellungsnahme, von rettender Absicht ‚geleitet. Eine aus 1934 stammende Quelle (Erik, 1934), die derselbe Verfasser in 1949 wieder- holt (Enix, 1943), stell fest, dass sich seit der von PETÉNYI SALAMON in 1850 durchgeführ- ten Beobachtung — auch auferund seiner eigenen Erfahrungen — die Grösse der Gross- trappenpopulationen bis zum zweiten Weltkrieg nicht wesentlich änderte. Nach den ersten Jahrzehnten der Jahrhundertwende entwickelte sich bei der Jagd immer mehr und mehr der Trophäenkult und das Sammeln des als Trappentrophäe aus- gestopften Trappenhannes im Hochzeitskleid. Das Erlegen eines balzenden Trappenhah- nes, die Anzahl der Trappentrophäen verliehen dem Jäger Rang. Diese Anschauung widerspiegelt sich auch in der vom Minister für Landwirtschaft in 1925 erlassenen Ver- ordnung, die die Jagd des Trappenhahnes während der Balzzeit zulässt. (FODOR — NAGY — STERBETZ, 1971.) Bedeutungsvoll für den Bestandschutz war die in 1933 inkraftgesetzte Verordnung, die die Jagd der Trappenhenne und der Jungtrappe für das ganze Jahr verbot und diese als Schonwild qualifizierte. (FODOR — NAGY — STERBETZ, 1971.) Das, dass in der letzten Phase des zweiten Weltkrieges Ungarn zum Kriegschauplatz wurde und dann später in der zweiten Hälfte der vierziger Jahre die landwirdtschaftliche Bearbeitung in Form von Kleinbetrieben, förderten die Zerstr euung der übriggebliebenen Populationen. Dies hatte scheinbar eine günstige Auswirkung auf die Gestaltung der Lage des Trappenbestandes, da aus den zerstreuten Populationen Mikropopulationen entstanden und die zufolge der stündigen Störungen weggewanderte Trappe auch in solchen Gebieten erschien, wo sie früher nur hie und da, oder überhaupt nicht vorkam. Die kleineren oder grösseren Flüge der zerrütteten Populationen waren meistens nincht so lebensfähig, dass sie die Schäden- 134 zufügungen der in den fünfziger Jahren beginnenden Mechanisierung, die häufigen und beständig gewordenen Störungen, die von den Fernleitungen verursachten Verletzungen in einer beruhigenden Weise überstanden hätten. Von der, nach dem Krieg erfolgten Bestandschätzung blieben keine auf Landesebene schätzbaren Ziffern über die Trappenpopulationen zurück. Jedenfalls war die starke Abnahme der Ausgangspunkt jener, in 1947 vom Minister für Landwirtschaft unter Nr. 125.900/1947 erlassenen Verordnung, die bei der Festlegung der Jagdsaison den voll- kommenen Schutz der Trappenhenne sicherte und das Erlegen des Hahnes von einer Ds des Ministers abhängig machte (Nimröd Vadäszlap — Jagdblatt, 1947). Das Ungarische Ornithologische Institut stellte in 1961 einen Vorschlag für die Vor- bereitung einer späteren, offiziellen Bestandaufnahme. Die Landesaufnahme wurde in 1963, 1966, 1967 und 1969 wiederholt. Für die Ausgestaltung der besten Methode haben im Frühjahr 1969, aufgrund der Erfahrungen bei der Trappenzählung der früheren Jahre, die Sektion für Jagd und Wildwirtschaft des Ministeriums für Landwirtschaft und Ernährungswesen und das Landesnaturschutzamt, gestützt auf den Landesverband der Ungarischen Jäger die offiziellen Landeszählung der Trappe verordnet. Die Zählung wurde von den Jagdinspektoren der eizelnen Komitate mit Hilfe der Jagdgesellschaften durch- geführt. Im Laufe der Zählungen ergab sich als Fehlerquelle, dass die Trappen, die sich an den Grenzen der Wirkungsgebiete der wildwirtschaftlichen Einheiten befanden, mehr- fach gezählt wurden. Eine weitere Fehlerquelle war, dass die Tierbestandaufnahme zu verschiedenen Zeiten erfolgte. Unter Berücksichtigung dieser Fehlermöglichkeiten hat sich der Trappenbestand in 1969 wie in Tafel 6 angeführt gestaltet (Fopor —Naay — STERBETZ, 1971). . Die korrigierten Ziffern in Tafel 6 veranschaulichen den Trappenbestand Ungarns vom Jahre 1969. Die offizielle Schätzungsaufstellung des Wildbestandes vom Ministerium für Landwirtschaft und Ernährungswesen (MEM) widerspiegelt den Zustand vom 15. März 1970. (MEM, 1970). Auch diese Schätzung ist nicht frei von Fehlerquellen und gibt irreall hohe Trappenziffern an: sie veröffentlicht im Landesmaßstab 1402 Stk. Trappenhähne 1732 Stk. Trappenhennen, zusammen 3134 Stk. Trappen. Das ist mit achthundert Stück mehr als der reelle Bestand, der im Frühjahr 1970, unmittelbar vor der Geschützheitserklärung landesmaßstäblich 2300 Stück betrug. Im April 1970 wurde der Trappenbestand von der Sektion für Jagd und Wildwirtschaft des Ministeriums für Landwirtschaft und Ernäh- rungswesen, in Überstimmung mit dem Landesnaturschutzamt übergangweise unter Jagdverbot gestellt um den starken Bestandrückgang zu verhüten (Nimród, 1970). Demzu- folge ist in Ungarn seit 1970 die Jagd auf Trappen verboten. Durch die Aufhebung der Jagd auf Trappenhähne kann von den auf die ungarischen Trappenpopulationen wirkenden negativen Faktoren, zumals das zugunsten des Hennen- bestandes schädlich verschobene Geschlechtsverhältnis hergestellt werden. Das ist der erste Schritt, der durch die Ausgestaltung des erwünschten Geschlechtsverhältnisses von 1:1 die Regenierung der Populationen zur Folge haben kann. Die ersten Zeichen können darin wahrgenommen werden, dass der Rückgang der Populationen aufhörte, der Bestand sich stabilisierte und eine gewisse Bestandzunahme festgestellt werden kann. Die Sektion für Jagd und Wildwirtschaft des Ministeriums für Landwirtschaft und Ernährungswesen publiziert seit 1969 jährlich die Statistiken des, von den jagdausüben- den Organen obligatorisch zusammengezählten Wildbestandes, so auch jene der Trappen, obwohl die Trappe keinen Gegenstand der Jagd bildet. Die Zählungen legen den Schluss- bestand des jeweiligen Jahres, d.h. praktisch der Jagdsaison fest, und dieser Endbestand kann in Wirklichkeit als der Stand vom 15. März, nach dem jeweiligen Jahr, betrachtet werden. (Die Realität dieses Standes besteht darin, dass die statistischen Daten die über- winterte Bestandgrösse angeben.) Die vom Jahre 1970 eingeführte vollkommene Jagdschonung hatte eine günstige Aus- wirkung auf die Trappenpopulationen. Das wird auch von den statistischen Angaben widergespiegelt, die bei der Wildbestandschätzung innerhalb der Fehlergrenze liegen. Auf 85 Prozent der ungarischen Jagdgebiete gehört die Wildwirtschaft zu den Jagd- gesellschaften und auf 15 Prozent zu dem staatlichen Sektor. So verteilte sich der Trappen- bestand im Winter 1973 wie in Tafel 8 veranschaulicht. Die offiziellen statistischen Schätzungsdaten, des Wildbestandes widerspiegeln annäh- ernd die Wahrheit. Zur Kontrolle der Datenaufnahme führte die Wildbiologische Station unter Mitwirkung der Komitatsoberjäger des Landesverbandes der Ungarischen Jäger im Juni 1973 von den Gebieten der Jagdgesellschaften eine eingehenge Bestandaufnahme durch. Die Analyse umfasste die Kontrolle — innerhalb der Komitate — der Bestände 135 der einzelnen Jagdgesellschaften, in der Studie sind diese zwecks leichteren Überblicks in Komitatssummierungen angeführt. Aus Tafel 9 entnehmbare Schlussfolgerungen: — In beiden Schätzungszeitpunkten — 15. März und Juni 1973 — ist der Gesamt- bestand der gezählten Trappen identisch. Folglich sind sie summierten Ziffern der offiziel- len Jahresschätzungen genau. Aus den überprüften Daten geht hervor, dass im Frühjahr 1973 der Trappenbestand Ungarns auf 3000-3200 Exemplare beziffert werden dürfte. Die seit 1970 eingetretene Bestandzunahme kann dem Schutz zugeschrieben werden. Eine weitere bedeutende Bestandzunahme ist nicht wahrscheinlich, da die für die Trappe opti- malen Gebiete wegen zahlreicher, sich neu bemerklich machender ökologischen Faktoren nicht von Bedeutung sind. — Einen niedrigen Bestand enthält die Schätzung vom Juni, zunächst in den Komita- ten Transdanubiens, die Komitate Fejer, Györ-Sopron, dann in den Gebieten zwischen der Donau und der Theis (die Komitate Bécs, Pest). Hier kann die niedrigere Bestand- ziffer nicht damit erklärt werden, dass die Trappen für die Nistzeit in die Nachbarkomi- tate hinzuüberwechseln. Die wahrscheinliche Erklärung besteht darin, dass die Gefähr- dung der hier lebenden kleineren Trappenpopulationen viel grösser ist. Dies ist den Jagd- gesellschaften wohlbekannt und teilen Rückgang in den offiziellen Statistiken nicht mit, sie geben im grossen und ganzen von Jahr zu den gleichen Bestand an. — Der Trappenbestand ist in den Gebieten jenseits der Theis am stabilsten, wo auch die Anzahl die höchste ist. Hier sind die wertvollsten Populationen zu finden. (STERBETZ, 1973. — Das ideale, 1:1 Geschlechtsverhältnis wird von den Komitaten Bekes, Csongrad, Hajdu-Bihar, Szolnok jenseits der Theis vertreten, gleichfalls von den Komitaten Heves und Pest. Bedeutend günstiger ist das Geschlechtsverhältnis für die Hennen in den Komi- taten Győr-Sopron, ferner in den Komitaten Bács und Borsod-Abauj-Zemplen, also in den sich peripherisch befindenden Populationen des ungarischen Trappenbestandes. Das Geschlechtsverhältnis zeigt jedoch nur dann dieses Bild, wenn zu den alten, ausge- wachsenen Hähnen auch die jungen, 2 bis 4-jährigen Hähne dazugerechnet werden. In der Tat ist in der perzentuellen Verteilung der Landessummierung die Lage schlechter u.zw. die alten, ausgewachsenen Hähne (641 Stk.) sind mit 22,3%, die jungen Hähne (4949 Stk.) mit 17,1% und die Hennen (1128 Stk.) mit 39,2% vertreten. — Niedrig ist die Zahl der jungen Trappen, insgesamt nur 21,5%, in den Komitaten Csongräd, Györ-Sopron und Heves — ebenfalls in den peripherischen Gebieten. Die durchschnittliche Flächengrösse der wildwirtschaftlichen Einheiten beträgt 11 620 Hektar. Das seit 1970 inkraftgesetzte Jagdverbot brachte jene Gefahr mit sich, dass sich die Jagdgesellschaften — da für sie die Trappe, hinsichtlich der Jagd, uninteressant wurde — um den, auf ihrem Gebiet lebenden Bestand wenigen kümmern, dass sie den Schutz ver- nachlässigen würden. Die seitdem verstrichenen Jahre beweisen jedoch das Gegenteil: bei den meisten Jagdgesellschaften wierd die Gestaltung, der Aufenhalt des Bestandes mit recht grossem Interesse verfolgt und an vielen Orten betätigen sie sich aktiv beim Zusammensammeln der gefährdeten Gelege und lassen diese meistens mit Bruthennen ausbrüten. Die Probleme beginnen eigentlich erst bei dem Grossziehen der Trappenkük- ken. Aufgrund der Aufnahme vom Juni 1973 gaben von 74 Jagdgesellschaften 52 Gesell- schaften an, dass der auf ihren Gebieten lebende Bestand teilweise auf die Nachbarjagd- gebiete hinüberwechselt. Die von der Fortpflanzungszeit gesammelten Daten sind in Tafel 11 zusammengefasst. Die fortpflanzungsbiologischen Daten, die in erster Linie mit Hilfe des erfahrenen Wild- hüterpersonals und der Jäger ermittelt wurden, lenken die Aufmerksamkeit wieder auf ihr Problem. Weder in den Komitaten Borsod, Fehér, noch im Komitat Győr — Sopron wurden soviele balzende Hähne beobachtet, als alte Hähne angegeben wurden. Die von den Nistplätzen angefertigte Aufnahme bekräftigt die Erfahrungen der frühe- ren Jahre. (Fopor, 1974.) Typischer Nistplatz der Trappe in Ungarn ist das Getreide und die Luzerne. Wie weit diese Pflanzenkulturen bis Ende April entwickelt sind ent- scheidet, ob sich die Trappe in das Getreide oder in die Luzerne verschlüpft. Die Trappe zieht in erster Linie jene Tafel vor, die ihr mehr Deckung gibt, aber ihr auch vom Nest aus — wenigstens in der Anfangsperiode — eine gute Aussicht ermöglicht. Über die ausgemähten Nester und über das Los der Eier, bzw. der ausgeschlüpfte Kük- ken ist es nicht gelungen verlässliche und auswertbare Daten zu erhalten. Dabei spielen die Aufzuchtsmisserfolge und der eventuelle Verkauf mit. 136 137 S)6T doquianoni ‘phupanaag — HUM wr uoddpussou) uoa ddnay várj ‘og Sunprqqy (I 299q419]8 "ad : 9104) uphupanar yodpsoyozn} 97979, “BIQB ‘08 Die vorliegende Studie trachtete weitgehend die Gestaltung und die Gegenwart des ungarischen Trappenbestandes mit Daten zu dokumentieren. Dort, woim Laufe der Daten- gewinnung zwei Ziffern angegeben wurden (z. B. Zahl der balzenden Hähne 8, 9), gelang immer der hinsichtlich des Bestandes ungünstigere Wert zur Bearbeitung. Die hier ange- führten Zahlen und Daten können hoffentlich als Grundlage zu dem aktiven Schutz und zur Entwicklung des ungarischen Bestandes dienen. 138 Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974 A CSULLO MAGYARORSZAGON Dr. Keve András „A háromujjú csüllő Magyarország rendkívül ritka átvonuló és téli ven- dégei sorába tartozik. Tavasszal március végén, április elején szokott meg- jelenni, ősszel október — novemberben s néha télen át is itt van” — írja SCHENK (1929). 18 adatot tud felsorolni, melyből Magyarországra 3, Szlovákiára 6, a Kárpátaljára 1, Erdélyre 2, a Vajdaságra 1, Horvátországra 2 és külön Fiuméra 3 adat esik. Csupán 1894. III. 30—IV. 8. közt történt meg, hogy 6 ponton is észlelték, Rahótól Horvátországig. A csüllő (Rissa tridactula Linné, 1758) tengerparti madár, élete nagy részét a tengeren tölti, bár nem sikerült még vonulását az Atlanti-óceán felett megfigyeln, de az orosz (DEMENTIEW, 1955; BIANKI— GERASIMOWA, 1960), norvég (HoLGERSEN, 1961), és az angol (TICEHURST, 1947) gyűrűzési eredmények egybevágóan azt bizonyítják, hogy sok a Grönland és New Foundland közötti tengerparton telel. Voous (1962) elterjedési térképe szerint az 50-ik szélességi foknál délebbre alig költ. Európában ez kb. Anglia déli része és Normandia. Kizárólag csak tengerparton költ, néha igen nagy telepeken, a sziklafalak párkányain. A Barej-tengerparton végzett gyűrűzések eredményei alapján az Atlanti- óceán mindkét partján kívül kézre került példány Kamcsatkában, de ami minket legközelebbről érint a Káspi-tengernél, Görögországban és Liguriában is, tehát ezeknek át kellett szelniök a kontinenst. SEILKOPF (1955) ennek magyarázatát abban keresi, hogy a nyugati vagy délnyugati viharok idején csökken a tengerparti táplálék, a csüllők legyöngülnek és a viharok könnyeb- ben besodorják a kontinens belsejébe. Ilyen eset fordult elő 1954/55 telén, de ami ellentmondásos, hogy a viharok a Csatorna és a Biskayai-öböl körül tomboltak, a csüllők pedig az Északi-tenger partjain szoktak VIII—-III. hó közt tömörülni. Erről a télről MESTER (1957) írja, hogy XII—-IV. hó között sok jelentés futott be az NDK-ból, az NSZK-ból és Svájcból is. BERNDT (1955), FLÜGER (1955), FRIEDRICH (1955), GRÖSSLER (1968), JAKOBS (1955), LISCHKE (1956), Maas (1955), Schmitz (1956), VÖLKER (1957), WEIGL (1955) stb. is hasonló megfigyelésekről számolnak be, de a mozgalom kiterjedt Ausztriära is, igy ADLER (1955) Attnang- Pucheinnel 1955. III. höban 1 fiatalt, ASCHENBRENNER (1955) 1955. II. 21-én egy öreget Wienben figyelt meg. Magyarországon ezen a télen nem történt megfigyelés. Meg egy feltűnő tapasztalat, hogy Nyugat-Európában főleg öregeket és sok legyengültet találtak. GRÖSSLER (1968) összefoglalta a Leipzig-kerületi előfordulásokat 1845 — 1964 között, s megállapította, hogy főleg öreg, magányos példányok u koztak, maximälisan 7 peldäny. Hosszabb időn át 1954. XI. 21— XII. 3, 139 1955. X. 25— XI. 13., 1957. II. 17—III. 2., valamint 1963, III. 4—IV. 27. között tartözkodott ott esüllö, a többi adatok csak egyes napokra vonatkoz- nak. PULLIAINEN (1962) szerint 1959 és 1962 februárjában és márciusában lépett fel a csiill6 nagyobb számban Finnországban, JOUANIN (1957) szerint 1957 februárjában Franciaországban, Surrer (1956) és GEROUDET (1955) szerint 1954/55 telén Svajcban. Lengyelország belső területeiről csak nagyon elszórt adatokkal rendelke- zünk (Work, 1958). Sziléziából 2 adat 1857 és 1963-ból (HUuDEc— KONDÉL- KA—Novorny, 1965), Szlovákiából a már említett adatokon kívül (Luzsnö, 1849: Losonc, 1878; Kisuczaújhely, 1894; Csallóközsomorja, 1896; Rima- szecs, 1905/6) ; főleg a nyugati részekről, az 1931— 1964 közötti évekből hat adat van (1931. III. 19.; 1936. XII. 6. ; 1942. XI. 17. ; 1943. III. 4.). Hosszabb időtartamúak a Duna felett Bratislavánál 1949. I. 3—III. 12., valamint 1952. I. 10—II. 9. között, amikor 2 ad. és 4 juv. is mutatkozott (FERIANC, 1964). Erdélyből is csak két adat van (1926, 1955—56) a régi adatokon kívül (Vastriv, 1968). A Vajdaságból ugyancsak két adat (1962, 1963) MATVEJEV és VASIC (1973) szerint. Ezekkel az adatokkal nehéz összevetni a magyarországiakat. Összesen 44 adat áll rendelkezésünkre, négy a hónap megjelölése nélkül. A tavaszi adatok száma hat, öreg példányról csak két jelentés érkezett, és csak egyetlen került kézre, az is legyöngült állapotban. Azért állítottuk össze a fenti adatokat, hogy ilyen alapon kíséreljük meg a következtetést arra vonatkozólag, hogy a csüllők milyen úton keresik fel hazánkat, mivel a gyűrűzés nem hozott magyarországi eredményt. Mint már fentebb láttuk, a nyugati, de még Közép-Európa északi részéből származó adatokkal is ellentmondásban áll az a tény, hogy ott főleg öregek mutatkoznak, és gyakran előfordul, hogy a szárazulat belsejében legyöngülve elpusztulnak. Hasonló esetre csak egyetlen példa volt, amikor Gyopáros- fürdőnél 1962. II. 22-én egy ráadásul öreg példányt legyöngülve találtak (Murvay, 1966). Öreg példányokat ezen kívül csak STERBETZ; észlelt Kardos- kútnál, 1965. X. 11-én, két öreget egy fiatallal. Ha az adatokat évszám szerint állítjuk össze, akkor mindig csak egy ponton észleltek csüllőt, kivéve 1941-ben Tihanynál és Fertőrákoson, 1970. XI. 18-án egy fiatalt a hortobágyi halastavakon [ARADI és FINTHA, 1972], valamint a szegedi Fehér-tavon 1970. X. 5-én 4 juv. (STERBETZ), XI. 15. és 22-én egy juv. (BERETZK, HaAJró — HoRvÁrn), XI. 24-én 2 juv. (BERETZK), XI. 29-én 2 juv., XII. 13-án 3 juv. (PUSKÁS). Ez egyúttal a leghosszabb tartózkodási időszak is. A hat tavaszi adat : Szeged, 1890. III. ; Gödöllő, 1930. IV. ; — ez az egyetlen kései észlelés (Tauszic, 1939) —; Budapest — Margit-híd, 1949. ET. 4.; Gyopärosfürdö, 1962. II. 22.; Hödmezöväsärhely — Sasér, 1962. III. 17.; Szeged — Fehér-t6, 1968. II. 18. (MEGYERI, 2 db.). Az őszi vonuläson legkorábban Dr. Mosansky ARISZTID figyelt meg Siöfoknäl 3 fiatalt, 1966. VIII. 27-én. Az 6szi észlelések tajegységek szerint: A) Szeged és környéke: Szeged — Feher-tö 1935. XI. 22. 1 juv. (BERETZK) Szeged — Rökus-tö 1947. X. 13. 2 juv. (STERBETZ) Szeged — Feher-tö 1948. XI. 6 — 12. 4—5juv. (BERETZK) 140 Szeged — Feher-tö 1950. XI. 7— Szeged — Feher-tö 1955. X. 29. Szeged — Feher-tö 1965. XII. 5. Szeged — Feher-tö 1966. XI. 13. Szeged — Feher-tö 1966. XI. 26. Szeged — Feher-tö 1970. X. 5. Szeged — Feher-tö 1970. XI. 15. Szeged — Feher-tö 1970. XI. 22. Szeged — Feher-tö 1970. XI. 29. Szeged — Feher-tö 1970. XII. 13. Szeged — Fehér-t6 1973. XI. 11. Szeged — Feher-tö 1973. XI. 17. B) Hódmezővásárhely és környéke : Sasér 1952. X—XI. Téglástó 19525413, Sasér 1965; X 11. Sasér 1965. XI. 19. Sasér 1969. X. 31. ©) Alföld délkeleti része : 1 juv. 1 juv. 1 juv. 1 juv. lu: 4 juv (BERETZK) 1 juv (SCHMIDT) 1 juv (STERBETZ) 2 juv (BERETZK — PUSKÁS) 2 juv (BERETZK) 4 juv. (STERBETZ) 1 juv (BERETZK) juv (HORVÁTH ZOL- TAN — HAJTÒ Lasos 2 ju (PUSKAS) 3 juv (PUSKAS) 2 juv (PUSKAS) 1 juv (PUSKAS) (STERBETZ ) (STERBETZ) (STERBETZ) (STERBETZ) (STERBETZ) Nagyszénas — Szekes 1940. IX. 27. 2 juv. (STERBETZ) Kardosküt 1965. X. 11. 2ad. 1 juv. (STERBETZ) 3iharugra 1951. IX. 29. 2 juv. (STERBETZ) D) Hortobágy : Kondásfenék 1968. XI. 21. 1 juv. (STERBETZ) Halastò 19770. XL. 18. 1 juv. (ARADI— FINTHA) E) Duna — Tisza köze: Csajtò 1:97.07 RT. 24. 2 juv. (BANKOVICS) Szabadszallas 1960. XI. 16. 1 juv. (STERBETZ) F) Dunäntül— Balaton: Tihany 1941. XI. 11— XII. 14. 2. 3 juv. (KEVE) Fertörakos 1941. XII. 20. 8 juv. (BREUER) Fonyöd-halastö 1965. X. 13. 1 juv. (KEVE) Siófok 1966. VIII. 27 3 juv. (MOSANSKY) Keszthely 1972. X. 24 — 26. 2 juv. (MOLNAR ISTVAN) 3alatonfüred 1974, I. 21. 2 juv. (STERBETZ) A közelebbi dátum nélküli adatok: 1938 — 42 között BERETZK a szegedi Fehér-tavon két ízben , késő ősszel?" megfigyelte, de első tanulmányában (1939) még nem említi, csak a másodikban 1944-ben; Hajdúnánás, 1937 (IGMANDY — BAN, 1937); Rum, 1928 (SCHENK). Összegezve az összes adatot, 37 adat szärmazik a Dunätöl keletre, mig a Dunätöl nvugatra csak 7 adat van. Mivel azonban a 37 el6bbi területröl szär- 141 mazó észlelésekb6l 19 esik Szeged környékére, főleg a Feher-töra, az sejthető, hogy a csüllö megfigyelése a rendszeresen többek ältal kutatott területen tör- tenik az esetek túlnyomó számában, mégpedig olyan halastöröl, ahol a vizi- madarak erősebb koncentrálódásra kényszerülnek, míg ahol nincs több meg- figyelő, legalább hetente nem folyik vizsgálat, továbbá ahol a csüllők nagy területen oszolhatnak szét, ott csak véletlen játéka az észlelés. Mégis megállapítható, hogy a többi szórványadatból több esik a Dunától keletre, mint a Dunától nyugatra. Szembetűnő például, hogy a Fertőről csak 1941-ben sikerült BREUER-nek (1950) a csüllőt kimutatni, és azóta a rendsze- resen működő osztrák kutatók is csak egy ízben állapították meg Nezsider mellett 1950. IX. 5-én (BAUER— FREUNDL— Lucitsch, 1955). Míg a Tiszá- ról 5 adattal rendelkezünk, a Dunáról a magyar szakaszról csak egy (PATKAI, 1950) a csehszlovák szakaszról 3 (CHERNEL, 1909; FERIANC, 1964) és az oszt- rák szakaszról egy (ASCHENBRENNER, 1955) adattal. A többi szlovákiai adatból arra következtethetnénk, hogy a csüllők a Vág völgyén át érik el Magyarországot. Ennek ellentmond a dunántúli adatok kis száma, viszont nem találunk kellő bizonyítékot arra, hogy az Alföldre észak- kelet felől érkeznének madaraink. Természetesen számolnunk kell azzal, hogy sok esetben nem ismerik fel ezt a fajt vagy elkerüli a figyelmet. A csüllő elterjedésénél is azért húztam alá, hogy nem költ a normandiai partoktól délre, és még ha a vonulók alkalmilag el is érik a Földközi-tengert, kevésbé v lost hogy azt megkerülve jutottak fel Fiuméig (1889, 1890, 1898), és igy a Dunántúlra, hanem ellenkezőleg (SCHENK, 1929). A magyar példányok a sok ellentmondás ellenére is valószínűleg északkelet felől a kontinenst keresztezve érik el az Alföldet, és innen csak alkalmilag ve- tődnek át a Dunántúlra Csehszlovákia felől. Az itt-tartózkodási idejükről már beszéltem, mégis többet mond előfordulási lehetőségükről, ha havi összesítést adunk az eddigi észlelésekről — amelyek több hónapon át nálunk tartózkodtak, valamennyi hónapot külön számítot- tam — : januárban 1, februárban 3, márciusban 2 , áprilisban 1, augusztusban 1, szeptemberben 2, oktöberben 12, novemberben 16 es decemberben 4 meg- figyelés. A tavaszi visszavonulás szemben az 6szivel sokkal gyengébb, az őszi pedig novemberre koncentrálódik. Magányos példányt figyeltek meg 23, 2—3 példányt 13, 3— 4 példányt 3, 4— 5 példányt 3 és 8 példányt 1 izben. A csüllö észlelése tehát függ a megfigyelés intenzitäsätöl, a megfigyelők számától, továbbá attól, hogy a meen ne tudjon Zttekinthétetlén területen megoszlani. Valószínűnek tűnik a fehér-tavi tapasztalatok alapján, hogy gya- korta elkerülheti a figyelmet, mégsem tekinthető évente rendszeresen átvo- nuló fajnak, hanem a magányosan kóborló példányok a kontines belsejébe húzódva 3 amint ezt a Barej- -tengeri gytirtizések is igazolják, vetődnek el Ma- gyarorszägra is. Ezen mozgalma az eddigi jelek szerint nem áll összefüggés- ben nyugat- -európai megjelenésével, mely onnan ered, hogy a nyugati és dél- nyugati viharok messze a kontinensre Svájcig, talán Wienig is el-el sodorják őket. Ezt mutatja az a tény, hogy nyugaton több példányt találtak kimerülve, továbbá az egyedek többsége öreg volt, és inváziószerű megjelenései voltak. Ezzel szemben Magyarországon csak egyszer került kézre kimerült példány, az egyedek zöme fiatal, és csak 1894. III. 30—IV. 8. közt fordult elő az egész Kárpát-medencében, hogy hat ponton is észlelték. K ülönben két megfigyelési helynél több egy szezonra nem esett, de az 1941- 142 es őszi fertöi és balatoni, valamint az 1970-es hortobágyi és feher-tavi el6- fordulasok nyilván összefüggésben állottak egymással. Az 1894-es adatok megoszlása, helyesebben a Szlovákia és egyrészt a Bánát, másrészt Horvát- ország közti területről való adathiány is arra vall, hogy a faj sokszor elkerüli a megfigyeléseket vagy annak lehetőségét is. Hálás köszönetet mondok Dr. ENDES MIHÁLY (Debrecen), DR. MARIAN MixLôs (Szeged), MOLNÁR IsTvÁN (Pécs), DR. Mosanszxy A. (Kosice), DR. STERBETZ ISTVÁN (Budapest), és különösen PuskAs LAJos (Szeged) kuta- tóknak, akik le nem közölt megfigyelési adataikat rendelkezésemre bocsátot- ták, az irodalom összegyűjtésében, illetve az adatgyűjtésben segédkeztek. Irodalom — Literature Adler, O. (1955): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) in Oberösterreich. Orn. Mitteil., 7, 210-211p. Aschenbrenner, L. (1955): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) in Wien. Orn. Mitteil. 7. 210. p. Bauer, K.— Freundl, H.— Lugitsch, R. (1955): Weitere Beiträge zur Kenntnis der Vogel- welt des Neusiedlersee-Gebietes. Wiss. Arb. a. d. Burgenland. 7. 123. p. Beretzk P. (1939): A szegedi Fehér-t6 madárvilága. — Die Vogelwelt des Fehérsees bei Szeged. Kócsag, IX — XI. 1936 — 38. 32 — 42. p. Beretzk P. (1944): A szegedi Fehér-t6 madárvilága 10 éves megfigyelés alapján. (Aquila, L, 1943. 317 — 344. p. Beretzk P. (1950): The Avifauna of the Fehertö near the Town Szeged. (Aquila. LI-LIV. 1944 — 47. 51 — 80. p.) Beretzk P. (1955): Újabb adatok a szegedi Fehér-t6 madärvilägähoz 1949 — 1953. — Recent Data on the Birds of Lake Fehertö near Szeged. Aquila. LIX — LXII. 1952 - 55. 217 — 227. p. Berndt, R. (1955): Dreizehenmöwe Rissa tridactyla L. in Braunschweig Hügelland. Orn. Mitteil. 7. 146. p. Bianki, V. V —Gerasimova, P. D. (1960): Rezultati Kolcevanija Ptic v Kandalakskom Zapovednika za Period s 1936 po 1958 god. Trudi Kand. Gosud. Zap., III. 199 — 262. p. Breuer, G. (1950): Csüllö a Fertö mellett. — Kittiwake (Rissa tridactyla tridactyla L.) at the Lake Fertő. Aquila. LI — LIV. 1944 — 47. 158 — 181. p. Chernel I. (1909): Adatok húsevő madaraink täplälkozäsänak kérdéséhez — Beiträge zur Nahrungsfrage unserer carnivoren Vogelwelt. Aquila. XVI. 145 — 155. p. Dementiew. G. P. (1955): Migracii Moevki (Rissa tridactyla L. ). Trudi Bjuro Kole. VIII. 22 — 32. p. Eber, G. (1958): Zum Einflug der Dreizehenmöwe im Spätwinter 1957 nach Westdeutsch- land. Vogelwelt. 79. 9 — 14. p. Etchecopar, R. D. (1957): Mouettes tridactyles en Ile-de-France. Oiseau, 27. 99 — 100. p. Ferianc, O. (1964): Vtaky. I. in Stavovce Slovenska. II. Bratislava, 598. p. Flüger, W. (1955): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) im Schwarzwald. Orn. Mitteil. 7. 145 — 146. p. Friedrich, H P 1955): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) an Main bei Schweinfurt. Orn. Mitteil. 7. 147. p. Frivaldszky J. (1891): Aves Hungariae. Budapest. 197. p. Geroudet, P. (1955): Sur un irruption hivernale de Mouettes tridactyles. La saison d’hiver 1954 — 55. Nos Oiseaux. 23. 142 — 154. p. Greiner, R. (1957): Dreizehenmöwe im Pfälzerwald. Orn. Mitteil. 9. 154. p. Grössler, (1968): Vorkommen der Dreizehenmöwe, Rissa tridactyla, im Bezirk Leipzig. Beitr. z. Vogelk. 14. 75 — 79. p. Herman O. (1879): Xema Sabinii Leach a magyar madärvilägban. Termrajz. Füzetek. III. 92-95. p Herman O. (1888): Helyreigazitàs. Termrajz. Füzetek. XI. 164. p. Holgersen, H. (1961): Uber die Wanderung der norwegischen Dreizehenmöwen, Rissa tridactyla (L.). Vogelwarte. 21. 118 — 121. p. Hudec, K.- Kondélka, D. — Novotny, L. (1965): Ptactvo Slezska. Opava. 364 + 60. p. Hünermörder, ©. (1955): Dreizehenmöwe bei Bonn. Orn. Mitteil. 7. 233. p. 143 Igmandy J.— Ban T. (1937): Adatok Hajdúnánás madärfaunäjähoz. Debreceni Szemle. XI. 192 — 194. p. Jakobs, B. (1965): Dreizehenmöwen (Rissa tridactyla) an der Mosel in Tier. Orn. Mitteil. URBAN 05 Jouanin, ©. (1957): L’irruption en France Mouettes tridactyle en février 1957. Oiseau. 27. 363 — 377. p. Keve, A. (1969): Das Vogelleben der Mittleren Donau. Stud. Biol. Hung. 7. 128. p. Keve (Kleiner) A.— Patkai I. — Vertse A. (1942): Az 1941. évi madártani Balatonkutatäs föjelentese. M. Biol. Kut. Munk. XIV. 95—131. p. - Keve (Kleiner), A.—Patkai, I.—Vertse, A. (1943): Hauptmeldung der ornithologischen Balaton-Forschung im Jahre 1941. M. Biol. Kut. Munk. XV. 153—211. p. Krampitz, H. E. (1955): Eine Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) als Irrgast im Rhein — Main — Gebiet. Natur u. Volk. 85. 118 —121. p. Lenz, M. (1968): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) in Berlin. Orn. Mitteil. 20. 106. p. Lischka, W. (1956): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) an der Regnitz. Orn. Mitteil. 8. 52. Maas, Ch. (1955): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) am Niederrhein. Orn. Mitteil. 7. 147. p. Maas, Ch. (1955): Dreizehenmöwe am Niederrhein. Vogelwelt. 76. 70. p. Maas, Ch. (1957): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) am Niederrhein. Orn. Mitteil. 9. 136. p. Matvejev, S. D.—Vasic, V. F. (1973): Aves. in Catalogus Faunae Jugoslaviae. IV. 3. Ljubjana 118. p. Mazander, A. (1957): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) in Duderstadt, Orn. Mitteil. 97 135. p. Mester, H x (1957): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) an der Ruhr. Orn. Mitteil. 9. 136. p. Murvay A. (1966): Madärtani megfigyelések az Alföldön. — Ornithological observations on the Plains E. of the Danube. Aquila. LKXI-LXXII. 1964 — 65. 230 — 243. p. Nagy J. (1929): Rissa tridactyla L. Aquila. XXXIV —- XXXV. 1927—128. 384 — 425. p. Niethammer, G. (1942): Handbuch der Deutschen Vogelkunde. III. Leipzig. 568. Niethammer, G.— Kramer, H.— Wolters, H. E. (1964): Die Vögel Deutschlands. Arten- liste. Frankfurt a, M. 138. p. Patkai I. (1950): Haromujjù esüllö Budapesten. — Kittiwake at Budapest. Aquila. LI — LIV. 1944 — 47. 158— 181. p. Pulliainen, E. (1962): The invasion of the Kittiwake (Rissa tridactyla) into Finland in February and March 1959 and 1962. Orn. Fenn. 39. 81 — 96. p. Schenk (Vönöczky) J. (1917): Aves. in Fauna Regni Hungariae. Budapest. 114. p. Schenk (Vönöezky) J. (1917): Régi hires erdélyi madärgyüjtemenyek. — Altberühmte siebenbürgische Vogelsammlungen. Aquila. XXIII. 1916. 163— 195. et 468 — 482. p. Schenk (Vönöezky) J. (1921): Erdély madarai. Zeyk Miklos hátrahagyott kézirata. — Die Vögel Siebenbürgens. Hinterbliebenes Manuscript von Nikolaus Zeyk. Aquila. XXVII. 1920. 71-243. p. 8 Schenk (Vünüczky) J. (1929): Madarak. II. in Brehm, A., Az Állatok Világa. IX. Budapest. 422. p. Schmidt E. (1957): Haromujjù esüllö a Feher-tavon. — Kittiwake on Lake Fehertö near Szeged. Aquila. LXIIT — LXIV. 1956 — 57. 284 — 342. p. Schmitz, Fr. (1956): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) bei Aachen. Orn. Mitteil. 8. 52. p. Segler, M. (1957): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) im Kreise Helmstedt. Orn. Mitteil. 9. 135. p. Seilkopf, i (1955): Zu den Einflügen der Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) Winter 1954/ /55 im europäischen Festland. Vogelwarte. 18. 34 — 35. p. Sterbetz I. (1957): A hödmezöväsärhelyi Saser természetvédelmi terület madarvilaga. — The bird-life of the Sasér-Bird-Sanctuary ... Aquila. LXIII-LXIV. 1956 — 57. 177-193. p. Sterbetz I. ( 1959): A hödmezöväsärhelyi szikesek madärviläga. — The birds of the sodaic aereas in the surroundings of Hódmezővásárhely. Aquila. LXV. 1958. 189 — 208. p. Sterbetz I. (1964): Adatok a Duna — Tisza közi szikesek madärvilägähoz. Aquila. LXIX — LXX. 1962 - 63. 258 — 259. p. Sterbetz I. (1972): 1966 — 69. évi adatok a Hortobágy madärvilägahoz. Debreceni Déri Muz. 1969 — 70. Evk. 33 — 52. p. Sutter, E. (1956): Über das gehäufte Auftreten der Dreizehenmöwe in der Schweiz im Winter 1954/55. Orn. Beob. 53. 81 — 93. p. 144 Szabo — Patay, J. (1932): Adat a Rissa tridactyla (L.) elöforduläasaähoz Gömörben. — Zum Vorkommen von Rissa tridactyla (L.) im Komitate Gömör. (Kócsag. V. p. 58-65 p. Tauszig H. J. (1939): A gödöllői premontrei gimnázium gyűjteményének érdekesebb darabjai. — Interessante Exemplare aus der Vogelsammlung des Prämonstratenser Gymnasium in Gödöllő. Aquila. XLII — XLV. 1935 — 38. 674 — 697. p. Ticehurst, N. F. (1947): in Witherby, H. F., etc., The Handbook of British Birds. V. London 381. p. Udvardy M. (1941): A Hortobagy madarvilaga. — Die Vogelwelt der Puszta Hortobägy. Tisia. V. 92 — 169. p. Vasiliu, G. D.(1968): Systema Avium Romaniae. Paris. 120. p. Voous, K. H. (1962): Die Vogelwelt Europas. Hamburg. 284. p. Völker, O. (1957): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) im Winter 1956 — 57 wieder an der Lahn bei Giessen-Wetzlar. Orn. Mitteil. 9. 155. p. BR. (1957): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) in Bad Homburg. Orn. Mitteil. 9. 136. p. Weigl, A. (1955): Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla) bei Giessen an der Lahn. (Orn. Mitteil. 7. 211 —212. p. Wolk, K. (1958): Rissa tridactyla L. in the National Park of Great Poland. (Bad. fiz. Polsk. Zach. 4. 277 — 279. p. Die Dreizehenmöwe in Ungarn Dr. Andras Keve SCHENK (1929) nannte die Dreizehenmöwe (Rissa tridactyla Linne, 1758) in seiner letzten faunistischen Zusammenfassung einen in Ungarn sehr seltenen Vogel. Er gibt 18 Daten an, von welchen 3 auf Ungarn, 6 auf die Slovakei, 1 auf Karpato-Russland 2 auf Siebenbürgen, 1 auf die Vojvodina, 2 auf Kroatien, und separat 3 auf die Adria- tischen Küste (Rijeka = Fiume) entfallen. Wie aus den Zusammenfassungen von DEMENTIEW (1955), BIANKI und GERASIMOWA (1960), ferner wie bei HoLGERSEN (1961) und TiCEHURST (1947) ersichtlich überwintert ein grosser Teil der europäischen Population an den Küsten zwischen Grönland und New- foundland, sie besuchen auch Kamtschatka, aber drei Exemplare vom Kaspischen Meer, Griechenland und Ligurien beweisen dass die Dreizehenmöwen auch den Kontinent über- queren. SEILKOPF (1955) sieht eine Erklärung für das Vorkommen in Deutschland, in der Schweiz, usw. darin dass die westlichen und südwestlichen Stürme die Ernährungsmöglich- keit der Dreizehenmöwen sehr beschrenken, und die dadurch ausgehungerten Exemplare leicht von den Stürmen ins Innere des Kontinents vertrieben werden können, wie im Winter 1954/55, als eine ‚Invasion‘ sogar bis nach Wien bemerkbar war (ASCHENBREN- NER, 1955), und diese ,,Invasion‘ hat eine reichhaltige Literatur. In Ungarn konnte man in diesem Winter keine beobachten. Das Auftreten der Dreizehenmöwe im selben Winter in der Schweiz wurde ausführlich von GEROUDET (1955) und SUTTER (1956) behandelt, aber solche Einflüge gab es nach JOUANIN (1957) in Frankreich im II. 1957 und nach PULLIAINEN (1962) in Finnland im II — III. 1958 und 1962. Dagegen gibt es wenig Daten aus Polen (Work, 1958), aus Schlesien (HUDEC — Kon- DELKA — Novotny, 1965), etwas meh ausderSlovakei, zwischen 1849 — 1906 fünf (SCHENK, 1929; SzaBò — PATAy, 1932) und zwischen 1931 — 1964 sechs, besonders aus der West- Slovakei (FERIANC, 1964). Aus Siebenbürgen sind zwischen 1843 — 1894 zwei, (SCHENK, 1929), zwischen 1926 — 1956 auch zwei Daten (VAsırıu, 1968) aus der Vojvodina bloss drei (1889, SCHENK, 1929; 1962, 1963; MATVEJEV — Vasic, 1973) Daten bekannt. GRÖSSLER (1968) gibt eine gute Zusammenstellung von den Jahren 1845 — 1964 aus dem Bezirk Leipzig. Er behauptet, dass hauptsächlich vereinzelte und alte Exemplare vor- kommen. Die ausländischen Daten, die in Betracht kommen können, vergleichend mit den 44 vorhandenen ungarischen Daten — aus welchen vier ohne genauen Zeitpunkt sind — kòn- nen wir behaupten dass sie weder nach Jahren, noch nach anderen Umständen zu ver- eleichen sind. Erstens kommen in West-Europa, aber auch in der Umgebung von Leipzig, vorwiegend adulte Exemplare vor, und viele gehen davon von Schwäche ein. In Ungarn wurden nur 10 Aquila 145 in zwei Fällen Adulte festgestellt, bei Gyopärosfürdö (SO. Ungarn) am 22. II. 1962, das eingegangen ist (MURVAY, 1966), das zweitemal beobachtete STERBETZ am 11. X. 1965. bei Kardosküt (SO. Ungarn) zwei Adulte mit einem Jungen. Ausser diesen Unterschieden, sind auch die Jahreszahlen mit anderen europäischen Invasionen nicht in Zusammenhang zu bringen. In den meissten Jahren handelt es sich nur über ein Exemplar, nur im Jahre 1941 wurden Dreizehenmöwen zu gleicher Zeit am Neusiedlersee (8 st.; BREUER, 1950) und am Balatonsee bei Tihany (2-3 st.; KEVE, 1942), und im Jahre 1970 am Hortobágy (ARADI — FINTHA, 1972) und am Fehersee bei Szeged, beobachtet (BERETZK, HAJTÒ, HORVÁTH, PUSKÁS und STERBETZ), an manchen Tagen zwischen 5. X. und 13. XII. sogar 4 Exemplare. Dies war in einem der längste Aufenthalt der Dreizehenmöwe in Ungarn. Vom Frühling gibt es bloss sechs Angaben: Szeged, III. 1890. (ScHENK); Gödöllő, IV 1930. (TauszıG); Budapest über der Donau, 4. II. 1949. (PATKAI); Gyopärosfürdö, 22. II. 1962. (Murvay); Hódmezővásárhely über der Theiss, 17. III. 1962. (STERBETZ). Vom Herbst sind schon 32 Daten genau datiert, von welchen als sehr frühe, die Beobach- tung von Dr. A. MosansKy bei Siófok am 27. VII. 1966. drei Junge vorzuheben ist. Die Daten geographisch geordnet, finden wird zwischen 1935 — 1973. 15. Beobachtungen von der Gegend von Szeged (früheste: 5. X. 1970. STERBETZ; späteste 13. XII. 1970, PuskAs). Aus der Gegend von Hódmezővásárhely 5 Daten vom X. und XI, zwischen 1952 — 1969 (STERBETZ); weiter aus Südost-Ungarn drei (Nagyszenäs, Kardoskut, Bihar- ugra); von der Puszta Hortobägy zwei Daten; vom Gebiet zwischen der Donau und der Theiss zwei Daten (Csajtö, Szabadszälläs); westlich der Donau vier Angaben vom Bala- ton und eines vom Neusiedlersee. Wahrscheinlich sind auch Herbstdaten, die nicht genau datiert sind: so erwähnt BERETZK (1944), dass er ausser dem gesammelten Exemplar (22. XI. 1935) noch zwei im „spät Herbst" beobachtete, über welche er in seiner vorhergehenden Studie (1939) noch nicht spricht; Hajdúnánás (Hortobágy, 1937) IamAnpy — BAN, 1937); Rum, 1928 (West- Ungarn, SCHENK, 1929). Genaue Daten im ungarischen Text. Also von allen Daten stammen 37 vom Gebiet östlich und nur 7 westlich der Donau. Von den 37 Ostdaten aber beziehen sich 19 auf die Umgebung von Szeged, besonders auf die Fischteiche vom Fehér-t6. Dieses Beispiel scheint zu beweisen, dass die Dreizehen- möwen nur dort beobachtet werden können, wo es mehrere Beobachter gibt, die wenig- stens wöchentlich einmal das Gebiet besuchen und das Gebiet muss ein solches sein, wo sich die Wasservögel nicht zerstreuen können. Doch das gesammte Material betrachtend, ist es unleugbar dass es von Ost-Ungarn viel mehr Beobachtungen gibt als von West-Ungarn, z.B. am Neusiedlersee wurde erst im Jahre 1941 die Dreizehenmöwe beobachtet (BREUER, 1950), und später konnte auch das sehr fleissige österreichische Beobachtungsnetz nur einmal diese Art feststellen (BAUER — FREUNDL — LUGITSCH, 1955). Die Theiss hat fünf Daten, dagegen die Donau bloss eine (PATKAI, 1950), und auch an der tschechoslovakischen Donau-Strecke gibt es drei Daten (CHERNEL, 1909; FERIANC, 1964); von dem österreichischen Teil eine (ASCHENBRENNER, 1955). Besonders von den neueren slovakischen Angaben kònnte man folgern, dass die Drei- zehenmöwen Ungarn durch das Waag-Tal erreichen, wenn es aber so wäre, warum finden wir so wenige Daten aus West-Ungarn? Wieder haben wir keine Beweise dafür, dass die den Kontinent überquerenden Möwen Ungarn aus Nordosten erreichen, was mit der Mehrzahl der Funde in Ost-Ungarn übereinstimmen möchte? Wären diese Einzelzügler oder kleine Flüge einfach nur übersehen worden? Noch eine dritte Möglichkeit muss überprüft werden: kommen die Dreizehenmöwen der Mittelmeer-Küste entlang bis zur Bucht von Rijeka (Fiume), wie es drei Beweise von dort gibt (1889, 1890, 1898, SCHENK, 1929)? Aber die Dreizehenmöwe brütet südlich bis zu den Küsten der Normandie (Voous, 1962), sie zieht an der Atlantischen Küste entlang und besucht nur sporadisch das westliche Mittelmeer. So kann diese Hypothese ausser Acht gelassen werden, es scheint wahrscheinlicher, dass die an der Adria erscheinen- den Dreizehenmöwen von gegengesetzter Richtung gekommen sind. Die Dreizehenmöwen sind meist nur für einen oder einigen Tagen in Ungarn zu sehen, es gibt wenig Ausnahmen, z.B. bei Tihany am Balaton zwischen 11. XI. — 14. XII. 1941 (2-3 iuv., Keve, 1942): am Fehér-t6 bei Szeged zwischen 7— 25. XI. 1948. (4 —5 iuv.; BeRETZK, 1950), 5. X.— 13. XII. 1970. 2—4 iuv. (BERETZK, STERBETZ, PUSKÁS, usw.); über der Theiss beim Reservat von Sasér, 11. X.—19. XI. 1965. (1. iuv., STERBETZ); usw. Monatlich verteilen sich die Beobachtungen folgenderweise: Januär 1; Februar 3; März 2; April 1; August 1; September 2; Oktober 12; November 16; Dezember 4 Beobach- 146 tungen. Der Herbstzug, besonders im November, ist also vielstärker, als der Frühlingszug. Einzelne Exemplare wurden in 24, 2 —3 Stücke in 13, 3 — 4 St. in 3, 4—5 St. in 3 Fällen, 8 St. in 1 Fall gesichtigt. Die Beobachtung der Dreizehenmöwe hängt davon ab, ob es genügend Beobachter gibt, ob sie ziemlich oft das Gebiet besuchen und drittens dass dieses Gebiet die Möwen zu einer gewissen Konzentration zwingt, wofür die Erfahrungen am Feher-tö bei Szeged sprechen, und diese machen es wahrscheinlich, dass die Art öfters übersehen bleibt. Wenn wir die ungarischen und west-europäischen Daten vergleichen, scheint es wahr- scheinlich, dass das Erscheinen der Dreizehenmöwe in diesen beiden Gebieten miteinan- der nicht in Zusammenhang stehen. Die in Ungarn gesichtigten Stücke sind keine von Stürmen vertriebenen Exemplare, sondern, wie auch die Beringungen und Wiederfunde vom Barej-See beweisen, überquert die Art unregelmässig den Kontinent und davon besuchen Einzelzügler oder kleine Flüge auch Ungarn. In Ungarn, ausser den erwöhnten Umständen (Alter der Exemplare, Erschöpftheit), kam eine invasionartiges Auftreten nur im Frühling, zwischen 30. III. —8. IV. 1894 vor, — man hat an sechs Stellen des Karpaten-Beckens Dreizehenmöwen beobachtet —, also drei solche Umstände, die das westeuropäische Auftreten karakterisieren, aber nicht das ungarische. Die Dreizehen- möwe könnte öfters in Ungarn vorkommen, als es zu erwarten wäre, doch bleibt sie ein sporadischer Wintergast. 10* 147 er x È Re 7 TVR Si Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. A NOVEMBERI ES JANUARI RECESZAMLALASOK NEHANY EREDMENYE MAGYARORSZAGON I. ANAS PLATYRHYNCHOS Schmidt Egon Bevezetés A különböző récefajok nemzetközi számlálása során a novemberi és januari idöszakok, mint ismeretes, kiemelt jelentösegüek. A megfigyelések nem egy napra korlätozödnak, hanem a hönap közepen, egy megadott idöszakon be- lül kell azokat elvégezni. Az IWRB (Nemzetközi Vizivadkutaté Iroda) által irányított „Minimum Program" elnevezésű számlálás célja elsősorban a te- lelő récetömegek lehetőleg minél pontosabb állománybecslése. Különösen a mennyiségükben az utóbbi időben erősen megfogyott fajoknál látszott szük- ségesnek ez a módszer, de ugyanilyen lényeges például a tőkés récénél ( Anas platyr hynchos) i is, ahol a költ6ällomäny teljes szetszörtsäga miatt, annak meny- nyisége még hozzävetölegesen is nehezen állapítható meg. A vizsgálat végső célja, hogy a kapott eredmények összesítése és kiértékelése után megfelelő fórumokon megfelelő intézkedéseket foganatosítsanak a különösen veszélyez- tetett fajok v édelme érdekében. A téli számlálások során például feltérképez- hetőek lesznek a leginkább látogatott telelőhelyek, ahol a mielőbb végrehaj- tandó védelmi intézkedéseknek igen nagy jelentősége van az állományok ala- kulására is. Magyarország kezdettől fogva részt vett a januári számlálásokon, de klima- tikus adottságaink következtében elsősorban negatívumok közlésére kellett szorítkoznunk. Közép-Európában a január a sokéves átlagot tekintve álta- lában a leghidegebb hónapnak számít, az állóvizek jég alá kerülnek, hosszan tartó hideg periódus esetén beállnak a folyók is. Éppen ezért csak különlege- sen kedvező időjárás mellett képzelhető el, hogy hazánkban j januärr: vnagvobb récetomegek maradhassanak vissza. Hogy ez így van, azt éppen az utóbbi, viszonylag nagyon enyhe telek is bizonyították. Az 1969-ben beindított, novemberrel kibővített számlálási program viszont már lényegesen jobb lehetőségeket biztosított e téren Magyarországnak is. Az általános novemberi időjárás mellett egyes ökológiag kedvező pontokon a vonuló récéknek, elsősorban a tőkés és csörgőrécéknek ( Anas crecca) olyan tömegei tartózkodnak, melyek már a nemzetközi számlálás szempontjából nézve is komoly jelentőségűeknek bizonyulnak. Jelen dolgozatomban a hazai viszonylatban kétségkívül messze leggyakoribb tőkés réce mennyiségi ada- tait állítottam össze a novemberi és januári számlálások alapján. Ennek során csak olyan adatokat vettem figyelembe, ahol a megfigvel6k legalább 500 tő- kés récéről számoltak be. Az e szám alatti mennyiségeket figyelmen kívül hagytam. Így a mellékelt térképek (31— 40. ábrák) azokat a helyeket tünte- tik fel, ahol a vonulás során Magyarországon a legnagyobb, néha kiemelkedő tömegek jelentkeztek. Ez nem jelenti azonban egyben azt is, hogy csupán ezek a területek jelentősek Magyarországon a vonuló vízivad szempontjából. 149 6967 “aquaroyy “umbun ur uousy9oIs wap bunprazia 4 abisspumuabuau aq "TE Sunprqqy vaquianou ‘6961 ‘mobnzssoufibn yy psprzsobau ıbasıhuusum 4992453499 F eage "TE 900 Jagqwanou ‘6961 037 — 000 0s] s | 00005-000 of» | € 00002-0000,[E] í 0000,-000s [Z] a 0005-0050 {m | ot oUC od} 0,67 aqwaaon “umwbun Ur uaquay0ig wap bunpazia À abısspwusbusw aig ‘3g sunpliqqy saquarou ‘0267 ‘uobpzssioumfibo gg pspjzsobau ıbasıhuuam 4399453499 F ‘BI’ ZE oct Jagwanou OLE) — 000 os[s] 00009-000072 [+] ooooz-ooou[e] _ 0000-0009 [2] 5 097 . nn a / ¢ % y a) / / / / PA 0005-005 U § oUC o8l 151 TL6[ sdoquianon ‘usmbuf Ur uaquayo0ig wap bunproz.ia À obısspwuabuau ag "gg sunpliqqy soquionou “1,67 ‘Uobpzssomfibogy pspjzsobam wbasihiwuaut yaoadsayo) PBI “Ee oC JagwaAou "16 — 00009 E] 00005-00002 [+] 00007-00001 | € | Pa { 000 04-0005 [2] 0005-005 T6 A . i To) 917 152 & BAG doqQuoaonN ‘mmbuf ui uaquayoo]s dap bunpiaqia À »bısspwuobuaut aig ‘pg Sunpraqy 10 J9GIDAOU "267 uobozsaosokbogy vsppzsonoui thasihuuaul 4999483491 [Ferge "FE a ole 007 À gr e = JIQWIANDU'ZLEL pe di Dm \ | DS 9% — 000 0S [s] 000 0$-00002 [+] 00007-00004 [€] 0000:-0005 [2] 0009-005 © È n À À 09% SI 0947 EL6T soquaron umbun ur uaquayoojig wap bunprazio À abisspuuabuaw aq ‘Gg Sunpriqqy saquarou *e 2,67 ‘uobpzssounfibo yy pspjzsobau ıbasıkuuau 4993453497 F "Bag “GE ote Jagwanou ‘EL 6) 097 —000 0S [s] 00005-00002 [+] 000. 02-0000, [€] Do: 0000-0005] IN 0009-0050 È IT ott Jonupl'gL6L — 000 osfs] 000 0S-000 07 [+] 00002-0000)[£] 000 0: -0005 [2] 0005-0050 09 0L6I onuvne “Uusobug ur uopuay9oIg wap bunjiajsa À abısspwuuabuaw arg * apnunl ‘02671 ‘uobpzssosnfibo yy pspjzsobau vbasifiuuaw 4393452499 F o0L o VS o8L 9g Sunprqqy ‘BIQR “OF 10 10 1261 wnuve umwbuf ur vaqueys0jiy wap bunpajia À abisspuuabuau 1 ‘LE SuNpLqqy «pnuvi TG “uoßpzs.ıo.mhbo yy vsppesoboui ıbasıhunaw 4299482499 P exge “LE À 000 007 Jpnuol'LL6L -000 0S i 00005-00007 [>] 00007-00007 [€] Be 0000-0005] À - ne rs we ce 0005-00, À ode we QU 097 097 156 EL6I s0NUD[ unbuf) ur uoyuay3olst “ap bunpajia À abisspuuabuaw ar "SE sunptiggv upnuvl ‘8267 ‘uobpzssoufibo py pspjzsobau Basihuuae 4999453497 FP “BIB "SE ot Jpnubl "7261 — 00009 [s] 00005-00007 [5] 00007-00004 [€] 0000-0005 [] | 0009-005 U £ ve | 097 EN e =) ( N 4 ig or Le, Lod EL6I s0nunf ‘uspbuf ur uoyuay9oIst wap bunmayı À obısspwuobunu aq ‘68 Funpfggqy AG IDNUDÎ ‘ELE, 59% — 00005 B 000 05-000. 07 [+] 00007-0000 [e] 0000/-0005 [2] 0005-005 W upnupl e267 ‘uobpzssouwhbo py pspjzsobam wasihiuuaw 49994534097 V "BIG? "GE 58 159 FL6L bnunf uapbur) ur vaquayoojig dap bunprajia À obısspwusbusw au ‘OF sunpriqqy upnunl "FI6T ‘uobpzssosnfibo py pspjzsobau abasıhuusw 4999453499 YF “Ble OP 000 Jonußl "14 BL 097 -00008| s | 00009-00002 [+] 00002-0000, [€] 000 0,-0005 [2] 0005-005 U on, November Számos, egyébként kedvező adottsägü vizterületröl, képzett megfigyelők hiányá- ban nincsenek adata- ink. Erre a kérdésre a későbbiekben röviden még visszatérek. A kiértékelés során mint ökológiailag el- térő területeket, a Du- nántúlt (a folyóval együtt) és az Alföldet különválasztottam és összehasonlítottam egymással. Az ennek 1973 E A Li CI i ie soran kapott eredmé- % nyeket a 41. ábra ua AUT szemlelteti. 90 80 | 4 La la A szamlalömunka 70- Magyarorszagon 60 Ps .. Magyarország terü- =) leti adottsägai a réce- 40 vonulás szempontjä- böl igen kedvezöeknek 30 E , , mondhatók. Az észak- 20 ról és északkeletről a áramló vizivad részé- re elsősorban Kelet- Magyarország, a Tisza 1970 ck Zn 1974 vonala, hagyományos [J Dunántúl (bunaval) FA Alföld vonulási útnak szá- 41. ábra. A tökesrecek mennyiségi megoszlása százalékban kife- mit. Az ország terü- jezve a Dunantulon (feher) és az Alföldön (satirozott) A = No- leten ökolögiailag dur- vember; B = Januar van Stele vidi. 5 ae = 2 Y fi OU J aU. SU Abbildung 41. Dane Verteilung der Mengen der Stock- : ! enten in Pannonien (weiss), und in der Tiefebene (schraffiert) lehet megkülönböz- A = November; B = Januar tetni, melyek jellegü- ket, madáreltartó ké- pességüket, kiterjedésüket és emberi zavartságukat tekintve lényegesen különböznek egymástól. Bi . 1. Nagy tavak. ide tartoznak a Balaton, a Velencei-tö és a Fertö magyar szakasza. Nagy, állandó, viszonylag sekély vízterületek. A Balatonban csak a partok mentén található változó szélességű nádszegély, egyébként elsősor- ban nyílt vízfelület. Kivételt képez a Kis-Balaton természetvédelmi területe, mely nek túlnyomó részét sűrű nádas borítja. A Balaton átlagos mélysége 3 m, 2 és igy mint tâple alkozöterület elsősorban a bukérécék számára alkalmas. A vi- 160 zivad szempontjából elsősorban a még viszonylag legkevésbé beépült, deli rész jöhet számításba (ott terül el a Kis-Balaton is). A Velencei-tó és a Fertő erősen elnádasodott tavak, a nyílt víz inkább csak különböző nagyságú tisztások alakjában jelentkezik. E vizeken, a Balatont is beleértve, az őszi időszakban a vadászat jelenti tulajdonképpen a leginten- zívebb, emberi részről megnyilvánuló zavarást. Ez azonban a Balaton eseté- ben, annak kiterjedését tekintve, feltétlenül csak helyi jelentőségű lehet, a jóval kisebb területű Velencei-tavon viszont az ott levő természetvédelmi te- rület nyújt biztos menedéket a vonuló vízivad számára 2. Kisebb természetes tavak. Elsősorban az alföldi sekély vizű, szikes tavak tartoznak ide. Közülük sok csak időszakos és száraz időjárás esetén, amire éppen az elmúlt években volt példa, éppen a vonulás megindulása idejére száradnak ki. Többnyire alacsony, tocsogós vizükkel elsősorban az úszóréce- fajoknak kínálnak jó megszállási lehetőségeket. Igen jelentősek a környékü- kön található rizsföldek is, elsősorban táplálkozási szempontból. A tavak za- vartsága változó, legtöbbjüket a vadászidényben rendszeresen vadásszák. 3. Halastavak. Magyarországon a halastavak összterülete a századforduló óta jelentősen megnövekedett. Míg 1899-ben az országban csupán 1922 ha nyilvántartott halastó szerepelt; ez a szám 1938-ig 10 758 ha-ra, 1961-ig 20 016 ha-ra emelkedett (RIBIANSZKY — WOYNAROVICH, 1962). A halasta- vaknak igen fontos szerep jut a hazai récevonuläsban. Bär zavartsaguk äl- talaban jelentös, mert a napi tögazdasagi munkäk (csonakos etetések, leha- laszasok stb.) mellett ehhez a legtöbb helyen a vadäszat is hozzájárul, de ennek ellenére különösen a sok egységből álló és nagy kiterjedésű halastavak igen jelentős bázisa a vonuló récetömegeknek. 4. Folyók. A nagy folyók, elsősorban a Duna és a Tisza, szintén jelentős forgalmat bonyolítanak le. Jelentőségük különösen akkor növekszik meg, amikor az állóvizek hirtelen történő befagyásával a récetömegek egy része legalábbis továbbvonulásig, a folyók vizére telepszik át. Télen egyes bukóré- cefajok (elsősorban Bucephala clangula) továbbá bukók ( Mergus merganser és M. albellus) különösen egyes számukra alkalmas Duna-szakaszokat rend- szeresen felkeresnek. 5. Természetvédelmi területek. Tulajdonképpen az előbb említett kategóriák egyikébe sorolható, de onnét kiemelt területek. Jelentőségük azonban kü- lönleges helyzetüknél fogva rendkívül megnövekszik. A Velencei-tavi rezer- vátum, Kis-Balaton, Kardoskút, Pusztaszer és legújabban a Hortobágy Nemzeti Park ter ületén a vonuló Kaka teljes nyugalmat élvez. Ennek meg- felelően e területek általában igen nagy mennyiségekkel szerepelnek a réce- vonulás során. Hogy a madarak milyen hamar képesek alkalmazkodni a szá- mukra kedvezően változott viszonyokhoz, arra igen jellemzőek STERBETZ (1968, 1972) kardoskúti adatai, ahol a tőkés récék nagy tömegei a szárazság következtében teljesen kiszáradt tófenékre is rendszeresen bejártak, és a szá- raz sziken zárt tömegben gubbasztottak egymás mellett. A Minimum Prog- ram és a már korábban végzett szinkron vizsgálatok (SCHMIDT, 1959, 1971; KEVE— SCHMIDT, 1960) tehát nemzetközi jelentőségükön túl alkalmasak arra is, hogy segítségükkel felmérést készítsünk a legfontosabb hazai meg- szállóhelyekről és a szükséges védelmi intézkedéseket ennek megfelelően fo- ganatosíthassuk. A vízivad, jelen esetben a vonuló tőkés récék tömegei, a fentieknek meg- felelően ősszel! és tavasszal igen nagy területen oszlanak meg Magyarországon. Il Aquila 161 Bär mint azt már említettem, az átlagon felüli mennyiségek elsősorban né- hány ökológiailag különösen kedvező adottságú ponton összpontosulnak, je- lentős mennyiségek vannak még egyéb területeken is. Így a reális mennyiségi viszonyok felmérése elég ne :héznek tűnik. Magyarországon a megfigyeléseket, néhány hivatásos ornitolögustöl elte- kintve, a Madártani Intézet önkéntes külső munkatársai végzik. A számlálás- ban rendszeresen résztvevők száma 30 — 40 fő, ami az ország területi adott- sägait tekintve nagyon alacsony. Ehhez járul, hogy megfigyelési területük rendszerint a lakóhelyükhöz legközelebb eső vízterület, tehát adott. Így gyakran nemzetközi szempontból teljesen alkalmatlan területről is érkeznek rendszeres jelentések, melyeket kis példányszámuk miatt jelen dolgozatban figyelme n kívül hagytam. A képzett megfigyelők alacsony száma miatt év- ről évre több jelentősebb és számos közepes madárforgalmú terület marad ki a számlálások során. A továbbiakban az eredmények tárgyalásakor ezeket a szempontokat feltétlenül figyelembe kell vennünk, hiszen a kapott számada- tok kétségkívül csak egy részét képezik a tényleges mennyiségeknek. Eredmények A beérkezett számlálási adatok kiértéklésekor elsősorban arra törekedtem, hogy legalább az őszi vonuláskor leggyakoribb tőkés réce mennyiségi megosz- lására nézve nyerjek adatokat, elsősorban néhány rendszeresen ellenőrzött terület számadatainak tükrében. A vadászati statisztikákat figyelembe véve (a lőtt vizivad fajonkénti me goszlása) a tőkés réce Magyarországon a vonuló récék legalább 90% - -át alkotja, így e faj kiemelése a számláláskor során el- sőrendűen indokolt. A novemberi számlálás A tőkés réce őszi fő vonulásának ideje Magyarországon októberre tehető, de még novemberben is jelentős tömegek tartózkodnak különösen az ország keleti-delkeleti felén. 1969 — 1973 közöttiätlagosan 133 110 példányt szám- lältak a novemberi időszakban Magyarországon, ebből az Alföldre 82 100, a Dunántúlra (a Dunát is ide számítva) 51 010 tőkés réce esik. Ezek a számok csak a számlálásnál figyelembe vett 500 példányon felüli mennyiségeket tar- talmazzák. Az Alföldön tulajdonképpen négy fő vonulási centrum ismeretes, mégpe- dig a Hortobágy, a kardoskúti természetvédelmi terület, a pusztaszeri védett szikes tó és tágabb környéke (a Csaj-tavat is beleértve), valamint a szegedi Fehér-tó (természetvédelem alatt álló, nagyüzemi halastavak). Közismerten nagy récetömegeket forgalmazó hely ezenkívül a biharugrai tógazdaság, melyről azonban csak nagyon szórványos adatokkal rendelkezünk. A Hortobágyon mind az öt évben magas számokat kaptunk (minimálisan 10 000 tőkés réce), de ezek a számok a legtöbb esetben minden valószínűség szerint jelentősen alatta maradtak a tényleges me nnyiségeknek. Ugyanekkor feltétlenül össze függés van a különböző kelet-magyarországi récevonulóhe- lyek mennyiségi viszonyai között. Így például 1970-ben a Hortobágyon és a szegedi Fehér-t6, Pusztaszer, Kardoskút rezervátumainak térségében egy- 162 arant magas értékeket kaptunk (32. ábra). Ugyanekkor 1972-ben a tőkés récék száma mindkét területen viszonylag alacsony volt (34. ábra). A délkelet-magyarországi területek vonuló réceállománya összességében általában felette áll a hortobágyinak. Különösen a Kardoskút természetvé- delmi terület érdemel említést ilyen szempontból, ahol a védettség hatására az ott-tartózkodó tőkések száma annyira felduzzadt, hogy ez a tömeg a vi- szonylag kis területet tekintve már természetellenesnek tűnt. STERBETZ (szóbeli közlés) 1970-ben 40 000-re becsülte a Kardoskúton tanyázó tőkés ré- cék számát. A Tisza maga, mely tulajdonképpen az északkelet felől vonuló récéknél a vonulási utat ig megszabja, novemberben viszonylag még kevés récének nyújt megszállóhelyet. Bizonyítják ezt StERBETZ (1973) adatai is, aki a Tisza-artér- ben végzett vizsgálatai során húsz év alatt november hónapban csak 4800 tőkés récét figyelt meg ott, 23 850 csörgőrécével szemben, A Duna — Tisza köze, a Pusztaszer környéki tavakat leszámítva, a réce- vonulás mennyiségi viszonyait tekintve messze mögötte áll a kelet-magyar- országinak és a jelentések mind 5000 példány alatt maradó mennyiségekről számolnak be. Ez a jelenség részben a Tisza vonulást vezető szerepével (Leit- linie), részben a folyótól keletre fekvő és a megszállásra alkalmas területek nagy számával magyarázható. Az őszi vonulás során Kelet-Magyarországon végigvonuló récetömegek éppen ezért súlypontosan ezeken a vizeken jelent- keznek. A Dunántúlon egyedül a Velencei-tó az, ahol a tőkés récék novemberben kimagaslóan magas számban jelentkeznek. Számuk a vizsgált években min- den alkalommal 20 000 — 50 000 között mozgott (31— 35. ábra). Ezenkívül mindőssze egy alkalommal, 1971-ben, jelentettek hasonló mennyiséget a Du- näntülröl, amikor a Balaton somogyi oldalán a Berek helyén 35 000-re be- csülték az ott-tartózkodó tőkés récék számát. Meg kell ítt nyomban azt is mondani, hogy a Balaton és környékén átvonuló récefajok megnyugtató módon történő számbavétele távolról sem megoldott, és különösen az említett Berekben, valamint a balatonlellei és fonyódi halastavak környékén továbbá a Kis-Balatonban kell nagyobb tömegek megjelenésével számolnunk. A januari számlálás Mint azt már a bevezető részben is említettem, a, januári számlálás ered - ménye Magyarországon teljes egészében az időjárás függvenye. Kemény te- leken, amikor a vizek jég alá kerülnek, gyakorlatilag minden tőkés réce el. hagyja az ország területét, illetőleg csak a folyók szabadon maradt szakaszain és a tatai meleg vízű tavakon maradnak vissza kisebb-nagyobb csapataik. A januárban kapott eredmények így meglehetősen hullámzóak. Azt minden- esetre már az eddig végzett számlálások alapján is meg lehetett állapítani, hogy az enyhe teleken visszamaradó tőkés récék többsége az ország délkeleti felében, Kardoskúton, Pusztaszer környékén, a szegedi Feher-tavon és a Maroson összpontosul (36 — 40. ábra). Kemény hideg mellett ezzel szemben a legnagyobb mennyiségeket a Dunántúlon, a tatai tavaknál, illetve a Duna alkalmas pontjain figyelték meg (37. ábra). Ezek a mennyiségek azonban mindig 5000 példány alatt maradtak. Ha tehát az eredményeket az egyes években összességükben vizsgäljuk, 11* 163 azt találjuk, hogy novemberben minden esetben az Alföldön (elsősorban a Tiszántúlon) voltak a nagyobb tőkésréce-csapatok, bár a különbség néha egészen minimális volt (41. ábra). Az Alföld nagy récetömegeit a Dunántúlon, elsősorban a Velencei-tó déli részén, súlypontosan az ott levő természetvé- delmi területen összeverődő nagy csapatok ellensúlyozzák. Ezzel szemben januárban kedvező időjárás mellett lényegesen nagyobb a különbség az Al- föld, helyesebben Délkelet-Magyarország javára, viszont hideg teleken ugyan- itt teljesen hiányoznak a tőkés récék. Az elkövetkező években, véleményem szerint, fontos lenne, hogy az IWRB a decembert is felvegye a ,, Minimum Program"-ba. Csak így lehetne ugyanis követni azt az átmenetet, mely Közép- -Európában a novemberben még tartó nagy récemozgások folyamán jelentkezik és az időjárástól függően decembe- rig, sőt januárig is elhúzódik. Végezetül ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik a számlálómunk ában részt vettek és adataikkal segítették annak eredményes- ségét. Irodalom — Literature Keve, A.— Schmidt, E. (1960): Einige Ergebnisse der synchronen Wasservogelunter- suchungen in Ungarn. Proc. XII. Int. Ornith. Congr. Helsinki. 1958. 400 — 403. p. Ribiánszky, M.— Woynarovich, E. (1962): Hal, halászat, halgazdaság. Budapest, 310 p. Schmidt, E. (1959): Die Er gebnisse der synkronistischen Beobachtung des Wasservogel- zuges vom Jahre 1958. Vertebr. Hung. Budapest. 1. 171— 186. p. Schmidt, E. (1961): Ergebnisse der Synehronbeobachtung vom Zug der Wasservögel im Jahre 1960. Vertebr. "Hung. Budapest. 3. 83 — 104. p. Sterbetz, I. (1968): Studie über die Umgebung der im Kardoskuter Naturschutzgebiet lebenden Wildenten. Aquila. 75. 45 — 77. p. Sterbetz I. (1972): Vizivad. Budapest. Mezőgazdasági Kiadó. 204 p Sterbetz, I. (1973): Investigations on Wild-Ducks in the Inundation Area of the River Tisza. Aquila. 76 — 77. 1969 — 1970. 141 — 163. p. Einige Ergebnisse der November- und Januar-Zählung der Enten in Ungarn I. Anas platyrhynchos Egon Schmidt Finleitung Bei der internationalen Entenzählung sind die November- und Januar-Zählungen, wie bekannt, von besonderer Bedeutung. Die Beobachtungen beschränken sich nicht auf einen einzigen Tag, sondern sollen während einem gewissen Zeitraum Mitte des Monats durchgeführt werden. Das Ziel der von der IWRB geleiteten und als ,, Minimum Program“ genannten Zählung ist vor allem eine möglichts genaue Schätzung der Zahl der überwin- ternden Enten. Diese Methode schien besonders bei jenen Ar ten notwendig zu sein, deren Bestand in den letzten Jahren stark zurückgegangen ist. Aber auch bei der Stockente (Anas platyrhynchos) wo die eigentliche Grösse des Bestands wegen seiner weitgehenden Zerstreutheit auch nur schätzungsweise kaum festzustellen ist, können die erhaltenen Daten sehr brauchbar sein. Nach der Auswertung der er haltenen Resultate wird es mög- lich, als letztes Ziel der Untersuchungen, durch geeignete Stellen entsprechende Anordnun- gen zu treffen, um die besonders bedrohten Arten zu schützen. Bei den W interzählungen können wir z.B. die meist fr equentierten Überwinterungsplätze feststellen, sie auf Karten einzeichnen und so die nötigen Schutzmassnahmen rechtzeitig dur chführen, was für dem Verlauf der einzelnen Bestände grosse Bedeutung hat. Ungarn hat von Angang an an den Januar- Zählungen teilgenommen, aber infolge 164 der klimatischen Bedingungen mussten wir uns hauptsächlich auf negative Meldungen beschränken. In Mitteleuropa ist der Januar, wenn man die langjährigen Durchschnitte betrachtet, im allgemeinen der kälteste Monat. Alle Teiche sind zugefroren, und bei einer längeren Kälteperiode kommen auch die Flüsse unter Eis. Aus diesem Grunde ist es nur bei ausserordentlich günstiger Witterung vorstellbar, dass in Ungarn im Januar grössere Mengen von Enten zurückbleiben könnten. Diese Tatsache hatten die letzt vergangenen milden Winter ebenfalls bestätigt. Hingegen hatte das seit 1969 eingeführte, mit der November-Zählung ergänzte Prog- ramm auch für Ungarn wesentlich bessere Möglichkeiten gebracht. Bei durchschnitt- lichen Wetterverhältnissen im November verweilen an einigen ökologisch günstigen Punk- ten des Landes so grosse Mengen durchziehender Enten, vor allem Stock- und Krickenten (Anas crecca), dass diese auch im Rahmen der internationale Zählung von grosser Bedeu- tung sind. In der vorliegenden Studie habe ich die quantitativen Daten der in Ungarn ohne Zweifel häufigsten Art, der Stockente, auf Grund der Januar- und November-Zählun- gen zusammengestellt. In diesem Rahmen habe ich nur jene Daten benützt, wo die ein- zelnen Beobachter mindestens 500 Stockenten gezählt haben. Die Zahlen unter 500 Exemplaren wurden ausser Acht gelassen. Die Abbildungen 31 — 40. enthalten somit jede Punkte, wo während der Zugzeit in Ungarn die grössten manchmal ganz ungeheueren Mengen von Stockenten vorkommen. Dies bedeutet aber nicht, dass in Ungarn nur diese Orte von Bedeutung sind in bezug auf die ziehenden Enten. Von mehreren, ökologisch sehr günstigen, Wasserbiotopen haben wir mangels erfahrener Beobachtern keine Zäh- lungsdaten. Auf diese Frage werde ich noch im Späteren zurückkommen. Bei der Auswertung habe ich, als ökologisch verschiedene Gebiete, Pannonien (die Donau mit einbezogen) und die Tiefebene getrennt bearbeitet und miteinander verglichen. Einen Teil der so erhaltenen Ergebnisse zeigt Abb. 41. Die Zählungen in Ungarn Die Gebietsverhältnisse Ungarns sind für die durchziehenden Enten ausserordentlich günstig. Für das aus dem Norden und Nordosten strömende Wasserwild gilt besonders Ost-Ungarn, die Leitlinie der Theiss, als ursprüngliche Zugstrasse. Grob kann man im ganzen Land fünf ökologisch verschiedene Wassertypen unterscheiden, die was ihren allgemeinen Charakter, Vogelerhaltungsmöglichkeit, Ausdehnung und durch Menschen verursachte Störungen anbelangt, voneinander sehr stark verschieden sind. I. Die grossen Teiche. Zu dieser Gruppe gehören der Balaton, der Velence-See und der ungarische Teil des Neusiedlersees. Alle drei sind ständige, grosse und relativ seichte (Gewässer. Am Balaton findet sich nur an der Randzone ein Schilfgürtel von verschiede- ner Breite, sonst ist die Wasseroberfläche frei. Eine Ausnahme bildet nur das Naturschutz- gebiet des Kis-Balaton welches grösstenteils mit dichtem Schilfbestand bedeckt ist. Die durchschnittliche Tiefe des Balatons beträgt 3 m und bietet somit, hauptsächlich für die Tauchenten, gute Ernährungsmöglichkeiten. Für durchziehende Enten und Gänse kommt vor allem der noch am wenigsten verbaute südliche Teil in Frage, wo auch der Kis-Balaton liegt. Der Velence-See und auch der Neusiedlersee sind beide sehr stark verschilft, offene Wasserflächen befinden sich nur in Form von Lichtungen verschiedener Grösse. Bei diesen Gewässern einschliesslich des Balaton, bedeutet im Herbst eingentlich nur die Jagd eine von Seiten des Menschen verursachte Störung. Diese hat aber im Falle des Balaton, wegen seiner Grösse, nur lokale Bedeutung, beim viel kleineren Velence-See bietet das dort ins Leben gerufene Naturschutzgebiet gute Rastplätze für die durchziehenden Wasservogel. 2. Kleine Teiche. Zu dieser Gruppe gehören vor allem die seichten Natronteiche auf der Tiefebene. Mehrere davon haben nur zu gewissen Zeiten Wasser, und bei auftreten- den Trockenperioden wie z.B. auch in den letzten Jahren, trocknen sie gerade vor dem Anfang der Zugzeit aus. Mit ihrem meistens seichtem, sumpfigen Wasser bieten sie vor allem für die Schwimmenten gute Aufenthaltsmöglichkeiten. Von grosser Bedeutung sind auch die in der Nähe befindlichen Reisfelder, besonders aus Ernährungsgründen. Die Gestörtheit der Teiche ist verschieden, die meisten werden in der Jagdsaison regelmässig bejagt. 3. Künstliche Fischteiche. In Ungarn hat sich die Gesamtoberfläche der künstlichen Fisch- teiche seit der Jahrhundertwende wesentlich erhöht. Im Jahre 1899 hatte man nur 1922 Hektar in Evidenz gehalten, diese Zahl stieg bis 1938 auf 10 758 Hektar, und wuchs bis 1961 auf 20 016 Hektar an (RIBIANSZKY und WovYNÁRowIicH, 1962). Die künstlichen Fischteiche haben eine grosse Bedeutung für den allgemeinen Entenzug in Ungarn. Zwar kommen Störungen der Vögel im allgemeinen oft vor, da neben den täglichen teich- wirtschaftslichen Arbeiten (Fütterungen der Fische aus dem Boot, Abfischen der Teiche usw.) auch die Jagd eine grössere Rolle spielt, doch sind diese, von mehreren Teichen zusammengesetzten grosse Wasserflächen recht bedeutsame Basen für die durchziehenden Wildenten. 4. Flüsse. Die grösseren ungarischen Flüsse, in erster Linie die Donau und die Theiss, beherbergen auch eine grosse Menge von Enten. Diese Gewässer sind besonders dann von Wichtigkeit, wenn alle Bruchwasser plötzlich einfrieren und mindestens ein Teil der Entenscharen auf die Flüsse übersiedeln muss. Im Winter suchen einige Tauchenten (an erster Stelle, Bucephala clangula) und Säger (Mergus merganser und M. albellus) die für sie geeigneten Donaustrecken in jeden Jahr regelmässig auf. 9. Naturschutzgebiete. Gehören eigentlich in eine der vorher erwähnten Kategorien, doch sollen sie aus ihnen hervorgehoben werden. Ihre Bedeutung wächst durch ihren besonderen Status wesentlich. In den Naturschutzgebieten am Velence-See, Kis-Balaton, Kardosküt, Pusztaszer und neuerdings auch im Hortobägy-Nationalpark haben die durch- ziehenden Enten vollkommene Ruhe. Dementsprechend ist das Wasserwild in diesen Gebieten im allgemeinen mit recht hohen Zahlen representiert. Dass die Vögel sich den günstig veränderten Verhältnissen rasch anpassen können, beweisen die Angaben von STERBETZ (1968, 1972) aus dem Naturschutzgebiet von Kardosküt, wo die grossen Mengen der Stockenten trotz der infolge der Dürre ganz ausgetrockneten Teichgrund sich jeden Tag dort regelmässig einfanden und dicht nebeneinander hockten. Das Minimum Prog- ramm und die im Ungarn schon bisher regelmässig durchgeführten Synchron- Wasser- vögeluntersuchungen (SCHMIDT, 1959, 1961, KEvE und SCHMIDT, 1960) geben also, neben ihrer internationalen Bedeutung, auch Möglichkeiten mit ihrer Hilfe die wichtigsten hei- mischen Rastplätze auffindig zu machen und ihnen den notwendigen Schutz zu sichern. Das Wasserwild, in diesem Falle die Mengen durchziehenden Stockenten, verteilen sich dem oben gesagten entsprechend, im Herbst wie auch im Frühling über grosse Gebiete Ungarns. Obzwar, wie schon erwähnt, die überdurchschnittliche Mengen sich an einigen besonders günstigen Orten zusammenballen, finden sich auch in anderen Gebieten des Landes ansehnliche Mengen. So scheint die Feststellung der reellen mengenmässigen Ver- hältnissen ziemlich schwierig zu sein. In Ungarn werden die Zählungen, von einigen Berufs-Ornithologen abgesehen, von freiwilligen Mitarbeitern des Ungarischen Ornithologischen Institutes durchgeführt. An der Arbeit nehmen regelmässig 30 — 40 Beobachter teil, was in Anbetracht der Grösse des Landes sehr gering ist. Dazu kommt noch, dass das Beobachtungsgebiet der einzelnen Teilnehmer immer das ihrem Wohnort am nähersten liegende Gewässer ist. So kommt es oft vor, dass wir von internationalem Gesichtspunkt ganz unbedeutenden Punkten regel- mässig Daten bekommen, die zahlenmässig unergiebig sind, also unbrauchbar. Wegen der geringen Zahl erfahrener Beobachter bleiben bei den Zählungen jährlich mehrere bedeutende und zahlreiche Plätze mit mittelmässigem Wert aus. Im Folgenden müssen wir unbedingt auch diese Tatsache berücksichtigen, da die erhaltenen Resultate ohne Zweifel nur einen Teil der wirklich durchziehenden Mengen der Stockenten bilden. Ergebnisse Bei der Auswertung der erhaltenen Zählungsergebnissen habe ich mich vor allem bemüht, über die mengenmässige Verteilung der im Herbstzug weitaus häufigsten Stockente im Spiegel einiger regelmässig kontrollierten Gebiete Angaben zu bekommen. Nach der Jagdstatistik (die Verteilung verschiedener Arten der erlegten Enten) bildet die Stockente mindestens 90%, der in Ungarn durchziehenden Enten. So ist eine Hervor- hebung dieser Art bei den Zählungen wohl begründet. Die N ovember-Zählung Die Kulmination des Herbstzuges der Stockente in Ungarn fällt auf der Monat Okto- ber, aber auch noch im November verweilen grosse Mengen besonders im östlichen und südöstlichen Teil des Landes. Im November hat man in Ungarn durchschnittlich 133 110 Stockenten gezählt, davon fielen 82 100 auf die Tiefebene und 51 010 auf Pannonien (die Donau mit eingenommen). Diese Zahlen enthalten nur die Summe der einzelnen Zählungen, wo nur die Posten von über 500 Stück berücksichtigt wurden. Auf der Tiefebene sind eingentlich vier Zugzentren bekannt, nähmlich der Hortobägy, die Naturschutzgebiete von Kardoskùt und Pusztaszer (weitere Umgebung und der 166 Csaj-See miteingerechnet), ferner der Fehér-t6 bei Szeged (Grossfischteiche unter Natur- schutz). Bekanntlich versammeln sich auch grosse Entenscharen auf dem Fischteich von Biharugra (an der Ostgrenze) von wo wir aber nur sehr spährliche Angaben besitzen. Von Hortobägy haben wir in allen untersuchten Jahren recht hohe Zahlen bekommen (mindestens 10 000 Stockenten), die aber aller Wahrscheinlichkeit nach wesentlich unter den reellen Werten geblieben sind. Gleichzeitig besteht unbedingt ein Zusammenhang zwischen der mengenmässigen Verteilung der Stockenten auf den verschiedenen Rast- plätzen in Ost-Ungarn. So haben wir z.B. im Jahre 1970 auf der Hortobägy und auch in den Reservaten von Szeged-Fehér-t6, Pusztaszer und Kardosküt gleichermassen grosse Zahlen bekommen (Abb. 32). Im Jahre 1972 dagegen war die Zahl der Stockenten in allen diesen Gebieten ziemlich gering (Abb. 33). Die über Südost-Ungarn durchziehenden Entenscharen sind im allgemeinen grösser als jene auf dem Hortobägy. Besonders erwähnenswert ist das Naturschutzgebiet bei Kardosküt, wo infolge der Schutzmassnahmen der Stockentenbestand so sehr anwachs, dass die dort versammelte Menge, in anbetracht des relativ kleinen Raumes, als unnatür- lich gross schien. STERBETZ (mündl. Mitt.) hatte im November 1970 die Zahl derim Kardos- küt rastenden Stockenten auf etwa 40 000 geschätzt. Die Theiss selbst, die eigentlich den Weg für die von nordosten her durchziehenden Enten weist, wird im November noch von ziemlich wenig Stockenten als Rastplatz gewählt. Dies wird auch durch die Angaben von STERBETZ (1973) bestätigt, wonach er im Laufe seiner zwanzigjährigen Untersuchungen an der Theiss im Laufe des Novembers nur 4800 Stockenten beobachten konnte (im Gegensatz zu 23 850 Krickenten). Die Tiefebene zwischen Donau und Theiss, die Teiche in der Umgebung von Pusztaszer ausgenommen, was die quantitativen Verhältnisse des Entenzuges anbelangt, weit hinter den Zahlen aus Ost-Ungarn, alle Beobachtungen bleiben unter 5000 Exemplaren. Diese Erscheinung kann man einesteils mit der Rolle der Theiss als Wegweiser beim Zug, anderenteils mit der grossen Zahl zum Rasten geeigneten Gebieten in Ost-Ungarn erklä- ren. Deshalb sind die beim Herbstzug über Öst- -Ungarn durchziehenden Entenmassen hauptsächlich auf diesen Gewässern zu beobachten. In Pannonien waren im November nur am Velence-See Stockenten in ausreichend grosser Zahl zu finden. Ihre Zahl wechselte in den untersuchten Jahren zwischen 20 000 und 50 000 Exemplaren (Abb. 31-35). Weitere ähnlich grosse Mengen aus Pannonien hatte man nur einmal, im Jahre 1971, gemeldet, als man auf der somogyer Seite des Balaton die Zahl der dort rastenden Stockenten auf etwa 35 000 geschätzt. hatte. Es soll aber hier bemerkt werden, dass das Problem der reellen Aufnahmen der durch die Balaton- Gegend ziehenden Entenarten noch keineswegs zufriedestellend gelöst ist, und besonders im sogenannten Berek, ferner bei der Fischteichen von Balatonlelle und Fonyöd und auch am Kis-Balaton müssen wir mit grösseren Mengen rechnen. Die Januar-Zählung Wie das schon in der Einleitung erwähnt wurde, hängt das Ergäbnis der Januar-Zählung in Ungarn ganz vom Wetter ab. In harten Wintern wenn alle Gewässer zugefroren sind, verlassen praktisch alle Stockenten das Land bzw. es bleiben kleinere oder grössere Trupps nur auf den freigebliebenen Strecken der Flüsse und auf den Warmwasserteichen bei Tata zurück. Die im Januar erhaltenen Resultate sind also ziemlich unterschiedlich. Das kön- nen wir aber schon auf Grund der bisherigen Zählungen feststellen, dass die Mehrzahl der in milden Wintern zurückgebliebenden Stockenten ‘sich im südöstlichen Teil des Lan- des, in Kardosküt, in Pusztaszer und am Fehér-t6 bei Szeged, sowie auf dem Maros-Fluss konzentrierten (Abb. 36 —40). Bei kaltem Wetter wurden dagegen die grössten Mengen in Pannonien, bei den Teichen von Tata wie auch an geeigneten Punkten der Donau be- obachtet(Abb. 37). Diese Menge sind aber immer unter 5000 Stücke geblieben. Wenn wir also die Ergebnisse der einzelnen Jahre in ihrer Einheit betrachten, können wir als Endresultat feststellen, dass im November die grösseren Stockentenscharen in jedem Jahr in der Tiefebene (besonders in Ost-Ungarn ) zu beobachten waren, obwohl die Unterschiede manchmal ganz klein waren (Abb. 41). Die grossen Entenmengen der östlichen Tiefebene wurden in Pannonien (westlich von der Donau) in erster Linie durch die in den siidlichen Teilen des Velence-Sees (Naturschutzgebiet) sich zusammengefunde- nen grossen Scharen kompensiert. Dagegen ist in Januar bei giinstigem Wetter der Unter- schied zugunsten der Tiefebene in Ost- Ungarn wesentlich grösser, von dort verschwin- den aber die Enten bei kaltem Winter vollständig. Meiner Meinung nach wäre es in den folgenden Jahren sehr wic ichtig, im „Minimum 167 Programm“ auch den Dezember aufzunehmen. Nur so könnte man imstande sein jenen Übergang zu verfolgen, der sich in Mitteleuropa während des im November noch dauern- den Entenzugs auftritt und vom Wetter abhängig bis zum Dezember oder bis Januar dauern kann. Endlich möchte ich meinen innigsten Dank jeden unserer Mitarbeiter ausdrücken, die bei den Zählungen teilgenommen haben und mit ihren Daten uns behilflich waren. 168 Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. A MADARAK ELTERO VISELKEDESI FORMAT KULONBOZO FÖLDRAJZI TERÜLETEKEN Dr. Keve Andras A madarak bizalmassäga az emberhez nem urbanizációs kérdés, bar szoro- san összefonódik azzal. Mär HUXLEY (1947, 1948) és GEYR (1950) foglalkoz - tak vele. Vizsgälataikat azonban elsösorban Euröpa egy részére szükitettek. Ha azonban a nyugat- és kelet-európai populációk viselkedésében mutatkozó különbségeket keressük, ezen a téren is találkozhatunk eléggé feltűnő jelensé- gekkel. A tőkés réce (Anas platyrhynchos Linné, 1758) esetében Euröpa-szerte is- mert, hogy szívesen látogatja a díszparkok tavait, melyeken récéket tarta- nak. Ebben az esetben tehát nem a földrajzi különbség a feltűnő jelenség, hanem az a tény, hogy ugyanazon réce, mely az említett tavakon teljesen szelíd, megőrzi alaptulajdonságait, pl. vonulási ösztöne nem csökken. Így a budapesti Állatkertben gyűrűzött tőkés réce Bulgáriában került kézre. Amint ismét kikerül a szabadba, a szokott óvatosságot tanúsítja. Budapesten pél- dául nemcsak az átvonuláson látogatja meg az Állatkert tavát, hanem ott költ is, ahogyan CERVA több ízben említette, hogy a magas Szépművészeti Múzeum tetőzetén is költött egyik évben, és innen sikerült fiókáit az Állat- kert tavára vezetnie. Az állatkerti tőkés récék rendszeresen kijárnak a Dunára, és ezeken jól tapasztalható a viselkedésben mutatkozó különbség. A bizalmasságban előfordulhat eltolódás is. Közismert tény, hogy a dan- kasirälyokat (Larus ridibundus Linné, 1766) akár Genfben, Münchenben, Prágában stb. vagy Budapesten is, télen etetni szokták a folyók hídjairól, a tavak partján. Az 1940-es években kezdték a dankasirályok felkeresni a Duna-parti házak ablakait és erkélyeit, ahol etették őket. 1970/71 tele óta nagy csapatokban lepik el az Állatkert kis tavát, de a Dunához járnak éjszakázni. Ugyanezen télen megjelentek a Vérmező körüli házaknál is. A következő évben rendsze- resen pihentek népes csapatai a Naphegy sportpályáján, és a környéki há- zak ablakaiban is etették őket. Tehát mindjobban húzódtak Budapest bel- területére. Mindezek még, mint mondtuk, csak annak a bizonyítékai, hogy ugyanazon madár más körülmények közt, más terepen, másként viselkedik. A sirályok esetében azonban egy lépést tehetünk előre, mert a dankasirályokkal a Duna felett vonulási időben, főleg nyár végén és ősszel együtt szoktak járni az ezüst- sirályok (Larus argentatus Pontoppidan, 1763) is. Az ezüstsirályok a tengeri kikötőkben az atlanti és pontusi partokon egyaránt, az épületek tetejéről lesik a táplálkozási lehetőséget, s ott pihennek. A Duna felett főként a Feke- te-tengeri alfaj (Larus argentatus ponticus Stegman, 1934) érkezik. Ezeket magam is megfigyelhettem Constanza épületein 1973 májusában, ahol fész- 169 kelnek is. Budapesten vagy a Duna menti värosokban azonban még senki sem figyelt meg ezüstsirälyt epületen, sem Budapest belterületen. Ugyancsak megfigyeltem olyan fajokat a budapesti Állatkert tava part- ján, melyek városi területen nemigen mutatkoznak és a szabadban rendkívül óvatosak. Ezen megfigyelésem lényege azonban az — sajnos feljegyzéseim a háború alatt elégtek —, hogy a billegető cankó (Actitis hypoleucos Linné, 1758) kôzvetlenül a járókelők lábai előtt keresgélt, és még az automatikusan forgó locsolószerkezet sem riasztotta el, annak hatósugarában is szalad- gált. 1956. VIII. 25-én SCHMIDT és STERBETZ (1959) is megfigyelték, hasonló- an az erdeti canköt (Tringa ochropus Linné, 1785) is 1956. IX. 2-án, magam a pettyes vízicsibét (Porzana porzana Linné, 1766). Alapjában véve mindezek az esetek még csak a különböző ökológiai kö- rülmények közti gyors szokásváltoztatásra példák. Valódi földrajzi különb- ségeket a költőmadarak sorában kell keresnünk. Elsé és legkifejez6bb példát szolgáltatja a vizityük (Gallinula chloropus Linné, 1758). Meg nem eldöntött kérdés, vajon : alfajilag különbözik-e a nyu- gat- és kelet-európai populáció. Viselkedésében lenyegesen eltér a kettö, mert mig Angliaban vagy Franciaorszägban stb. a vizityükot ott találjuk minden falu széli pocsolyában vagy városi parkban, addig pl. Magyarorszá- gon a lakott helyek környékét kerüli. Az előbbire vonatkozó feledhetetlen élményem a IX. Nemzetközi Madártani Kongresszus alkalmával 1938. má- jusában volt Rouenben. A helyi botanikuskertben lezajlott fogadáson kato- nazenekar várt, mely egy 5— 6 m átmérőjű betonmedencénél helyezkedett el. A medence közepén álló köveken fészkelt a vízityúk, és költésében sem a zenekar, sem a nagyszámú érdeklődő sem zavarta, még hordott is fészek- anyagot ez alatt az idő alatt, sőt még etette is a hím a tojót. Magyarországon ez szinte elképzelhetetlen. Talán egyetlen kivétel volt gyakorlatomban Hévíz, de itt is a közelükben úszó fürdőzők elől a kis nádasba menekült a tündér- rózsa-levelekről, melyeken keresgélni szokott, mígnem 1953/54 telén az állo- mány szelídsége áldozata lett. Hasonló példa az örvös galamb (Columba palumbus Linné, 1758) mely Lon- don, Párizs és más nyugati nagyvárosok parkjainak közismerten annyira szelíd madara, hogy sokszor kézből is etethető. Magyarországon legfeljebb csak kis számban mutatkozik a parkokban átvonulás idején, az emberrel szemben bizalmatlan. Budapesten sokáig ezt a szerepet a gerle (Streptopelia turtur Linné, 1758) töltötte be, mely éppen olyan ritkán mutatkozik a nyu- gati városokban, mint nálunk az örvös galamb. A gerle 1930 körül még a kör- utak fáin is költött, pl. Múzeum-körúton az egyetem épülete előtt, de . sokfelé a parkokban is, míg nem meg jelent a balkáni gerle (Streptopelia decaocto Frivaldszky, 1838). 1945— 50 között zajlödott le az a változás (KEVE, 1950), hogy a két faj felváltotta egymást, azóta a balkáni gerle kiszorította Buda- pestről a gerlét, a balkáni gerle pedig az emberrel szemben mindenütt rend- kívül bizalmas. Az angol kertekben, parkokban a vörösbegy (Erithacus rubecula Linné, 1758) annyira bizalmas, hogy még a vele foglalkozó és őt etető emberre is rá- száll (LACK, 1943). Magyarországon erdőlakó madár, igen óvatos és csak a szigorú, havas telek kényszerítik, hogy bizalmasabban közeledjen az etetők- höz. A szürkebegy (Prunella modularis Linné, 1758) nyugaton sok esetben ha- sonló módon fészkel az ember közelségében, mint a vörösbegy, Magyaror- 170 szagon ellenben még vonuläson is a legsűrűbb bozötosokat kedveli, és rend- kívül óvatos, nem is beszélve elrejtett helyi költeseiröl. A fenyőrigó (Turdus pilaris Linné, 1758) viszont csak télen jelenik meg a budapesti parkok Celtis-fáin, akkor is óvatos, viszont a Kárpátok északkeleti oldalán fekvő települések facsoportjaiban gyakort a költ, és nem félénk (KE- VE, 1950). A vetési varju (Corvus frugilegus Linné, 1758) csak imitt-amott (pl. Szeged, Balaton környékén Ábrahámhegy stb.) épiti meg telepeit varosban vagy em- beri telepiilés közelében Magyarországon, ellenben Lengyelország és a Szov- jetunió városainak gyakori fészkelő madara. 1942/43 telén számomra is fel- tűnő volt mennyivel bizalmasabban mozogtak a vetési varjak Wienben (Sassı, 1944) az utcákon, a villamossinek között, mint akkor még Budapes- ten, bár a Vérmező átalakítása óta ezen a szokáson kis változás állott be, és ma már itt sem olyan óvatosak. PÁTKAI IMRE szíves volt néhány hasonló összevetést rendelkezésemre bo- csátani. Budapest és Isztambul közt 1937 tavaszán költve találta a barna kányát (Milvus migrans Boddaert, 1783) és a szürke gémnek (Ardea cinerea Linné, 1758) is egy 10—15 párból álló telepét találta az Eyub mecset park- jában. Mindkettő olyan faj, mely Magyarországon bizalmatlan az emberrel szemben, és folyók ligeteiben stb. embertől távol fészkel. Ilyen urbanizált 7 fészekből álló gémtelepet talált Erdélyben Beresztelkén (= Breaza) KoHL (1964) is a reformatus templom udvarán 1960-ban. Végül közép- és észak-európai fészkelési mód különbségére mutatott rá NAGY JENŐ (1944) a szarka (Pica pica Linné, 1758) esetében. Norvégia északi részén házakra építi fészkét. Bár a szarka állományának növekedésével egyre veszít bizalmatlanságából, de azért korántsem olyan bizalmas nálunk, mint amely bizalmasságra az északi vidékek körülményei kényszerítik. Ez a néhány kiragadott példa mutatja, hogy a madarak viselkedésében mutatkozó bizalmasság és bizalmatlanság az ember iránt földrajzilag elkü- lönült populációk tulajdonsá ága lehet. Gyakran nehéz határt vonni, hogy mi tekinthető bizalmasságnak, mi csupán urbanizációs jelenség, és mikor lépnek fel olyan ökológiai körülmények, melyek kényszerítik a madarat bizalmat- lanságának feladására, amikor valóban olyan szerzett tulajdonságokról van szó, mint amilyenről Huxrtey (1947, 1948) és GEYER (1950) beszélnek. Irodalom — Literature Cramp, S.—Tomlins, A. D. (1966): The birds of Inner London, 1951 — 65. Brit. Birds 59. 209 — 233. p. Geyer v. Schweppenburg, H. (1950): Zahmheit bei Vögeln. Syllegomena Biologica 142 — 153. p. mei I. 8. (1947): on the problem of geographical difference in tameness in birds. Ibis. 89. 539 — 552. p. Huxley, I. S. (1948): A in birds. (Ibis. 90. 312 — 318. p. Keve (Kleiner), A. (1932): Die ,,Rural Depopulation” in der Vogelwelt. C. R. XI. Congr. Int. Zool., Padova. 1930. 663 — 679. p. 2 Keve (K leiner), A. (1935): Vadgalambok a värosban. A Termeszet XXXI. 226 — 227. p. Keve A. (1950): A balkáni gerle újabb térhódítása és újabb adatok ökológiájához — Further notes on the Range-Increasing and Ecology of the Indian Ring-Dove. Aquila LI— LIV. 1944 — 47. 116 — 122. p. Keve A. (1950): A fenyőrigó gyakori fészkelése Galíciában — The Fieldfare a common breeding-bird in Galicia. Aquila. LI-LIV. 1944 — 47. 168 — 169. es 192. p. Keve A. (1973): Sirälyok Budapesten. Búvár XXVIII. 54-55, Di 171 Kohl I. (1964): Szürkegem fészkelése Beresztelke községben — Grey Heron nesting within a village. Aquila. LXIX —LXX. 1962-63. 247 — 248. p. Nagy J. (1944): Beobachtungen auf den Vogelbergen und Vogelinseln der Eismeerküste in Finmarken. Kócsag 12 — 15. 1939 — 42. 65 — 82. p. Sassi M. (1944): Saatkrähen als Wintergässte in Wien. Aquila. L. 1943. 379 — 381. p. Schmidt E.— Sterbetz I. (1959): Madártani megfigyelések a budapesti Állatkertben — Ornithological Observations in the Zoo of Budapest. Aquila. LXV. 1958. 309 — 362. p. Einige Angaben zu den geographischen Verschiedenheiten im Verhalten der Vögel Dr. Andras Keve Die Zutraulichkeit der Vögel zum Menschen ist keine Urbanisationsfrage, obwohl sie miteinander engstens verknüpft sind. Die Frage wurde besonders von Hux Ley (1947, 1948) und Gryr (1950) behandelt. Diese Gelegenheit benütze ich um einige Angaben zum Unterschied zwischen den ost-west-europäischen Populationen beizutragen. Von der Stockente (Anas platyrhynchos) ist wohlbekannt, dass sie die Teiche der Parks wo man Zierenten hält gerne am Zuge aufsucht. In diesem Falle ist also nicht der geographische Unterschied auffallend, sondern dass sich dasselbe Tier an der einen Stelle ganz zahm benimmt, an einer anderen wiederum scheu wird, eine solche Art die auch halbwild gehalten ihre Eigenschaften, wie den Zugtrieb nicht verliert. Eine im Zoo von Budapest beringte Stockente wurde z.B. in Bulgarien geschossen. Die Stockente ist nicht nur Durchzugsvogel im Zoo von Budapest, sondern auch ein Brutvogel, nach GERVA gelang es ihr sogar auch vom Dache des benachbarten hohen Museumgebäudes ihre Jungen zum Teich des Zoos zu führen. Die Stockenten sind in ständiger Bewegung zwischen der Donau und dem Zoo. Der Verhaltenwechsel kann auch saisonell sein. Die Lachmöwen (Larus ridibundus) werden überall in Europa, so auch in Budapest von den Brücken und von den Ufern der Teiche gefüttert. Sie wurden seit 1940 von den Fenstern und Balkonen der Häuser am Donau-Kai gefüttert. Im Winter 1970/71 besuchten sie in grossen Flügen auch den Teich des Zoos, doch zum Übernachten kehrten die Möwen zu der Donau zurück. Im selben Win- ter kamen sie in grosser Zahl auch an die andere Seite der Donau zu den Fenstern der Häuser, wo es nebenan auch Grasflecke gab. Die Lachmöwen zogen also immer weiter in die Stadt hinein, wo sie ganz an die Menschen angewiesen sind. Die bisher erwähnten Beispiele, sind noch keine geographischen Unterschiede, bloss Folgen anderer ökologischen Umstände oder saisonelle Änderungen. Bei den Möwen sind wir aber schon um einen Schritt weiter, denn mit den Lachmöwen erscheinen an der Donau, besonders im Spätsommer und Herbst, auch die Silbermöwen (Larus argentatus). Die Silbermöwen rasten auf Gebäudedächern und spähen von dort sowohl an der atlan- tischen, wie an der pontischen Küste nach Ernährungsmöglichkeit. Wie die taxonomischen Untersuchungen bewiesen haben, kommen zur Donau besonders die Silbermöwen vom Schwarzenmeergebiet. Diese konnte ich auch an den Gebäuden von Constanza im Mai 1972 beobachten, wo sie sogar auch nisten. Doch in Budapest oder in den Städten an der Donau konnten sie an Gebäuden, oder weiter im Inneren der Stadt von niemand noch beobachtet werden. Ich habe auch am Teich des Budapester Zoos solche Arten beobachtet, die im Freien sehr scheu sind. Leider sind meine Notizen von der Vorkriegszeit verbrannt, doch nicht die genaue Daten sind in dieser Beziehung bedeutend, sondern dass z.B. der Flussufer- läufer ( Actitis hypoleucos) ganz vor den Füssen der Besucher Nahrung suchte, und sogar die Berieselungsanlagen störten ihn überhaupt nicht. Die selbe Beobachtung machten auch SCHMIDT und STERBETZ am 25. VIII. 1956, sie haben auch im Budapester Zoo den Waldwasserläufer (Tringa ochropus) am 2. IX. 1956 gefunden, und ich selbst noch in früheren Zeiten, das Tüpfelsumpfhuhn (Porzana porzana). Mit den Rallen kamen wir zu den Brutvögeln, die den wirklichen geographischen Unterschied im Verhalten der Vögel darstellen. Das beste Beispiel ist das Teichhuhn (Gallinula chloropus). Es ist noch bestritten ob die west- und osteuropäischen Populatio- nen unterartlich verschieden sind? Ihr Verhalten ist jeden falls bedeutend abweichend. In West-Europa benimmt sich das Teichhuhn ganz zahm, und vertraulich, sucht auch neben Häusern jeden Tümpel, zur Brut auf. Eine unvergessliche Erinnerung bleibt für Dr mich, als wir zum Empfang des IX. Internationalen Ornithologen Kongresses im Bota- nischen Garten zu Rouen im Mai 1938 eingeladen waren. Eine Militärkapelle spielte neben einem Betonbecken von 5-6 m. Durchmesser, und trotz der Musik und der vielen neu- gierigen Menschen brütete das Teichhuhn auf den Steinen in der Mitte des Beckens, das Männchen fütterte das Weibchen und brachte Baustoff, welches das Weibchen ohne sich stören zu lassen sofort einbaute. Dagegen in Ungarn ist das Teichhuhn scheu, nähert sich nicht den Menschen. Noch als eine Ausnahme könnte ich den warmen Teich in Heviz (nahe der südwest Spitze des Balaton-Sees erwöhnen), wo es auf den Blättern der roten Wasserrosen immer zu sehen war, doch auch diese Teichhühner flüchteten ins Schilf wenn jemand näher angeschwommen war. Sie zahlten aber auch auf diese Zutraulichkeit darauf denn im Winter 1953/54 fielen sie alle ihrer relativen Zahmheit zum Opfer. Ähnlich benimmt sich auch die Ringeltaube (Columba palumbus), die in den west- lichen Grosstädten so zahm ist, dass man sie sogar füttern kann. Aber schon in Budapest besucht die Ringeltaube höchstens vereinzelt während der Zugzeit die hohen Bäume der Parks, und ist gar nicht zutraulich. Ebenso wie die Turteltaube (Stereptopelia tutur) im Westen, die wieder in Budapest die Rolle der Ringeltaube übernahm, brütete diese auch auf den Bäumen der Ringstrassen ohne sich vom Verkehr stören zu lassen (KEVE, 1935), bis dann die Türkentaube (Streptopelia decaocto) Budapest erreichte, und die Turteltaube aus der Stadt verdrängt hat — ungefähr in der Zeitspanne zwischen 1945 — 50 (KEVE, 1950). Zahm ist das Rotkelchen (Erithacus rubecula) in den Gärten in England, so dass es auch auf den Menschen fliegt (LACK, 1943), in Ungarn kommt das Rotkelchen höchstens im strengen Winter in die Nähe der Häuser oder Futterkästen. Auch die Braunelle (Prunella modularis) brütet ähnlicherweise in England, in Ungarn zieht sie selbst während des Zuges das dichte Gestrüpp vor — sie ist ja nur ein lokaler Brutvogel, in verborgenen Plätzen. Die Wacholderdrossel (Turdus pilaris) erscheint nur im Winter an den beerentragen- den Celtis- Bäumen in den Parken von Budapest, sie ist aber auch zu dieser Zeit sehr vor- sichtig. An den nordöstlichen Abhängen der Karpaten brütet die Wacholderdrossel in den Baumgruppen bei den Gehöften, und ist gar nicht scheu (KEVE, 1950). Die Saatkrähe (Corvus frugilegus) brütet in Ungarn nur gelegentlich in den Städten, sie ist in Polen oder in der Sowjetunion ein bekannter Stadtbrüter. Auch mir fiel es im Winter 1942 — 43 in Wien auf, wie zutraulich — in Gegensatz zu Budapest — die Saat- krähen in den Strassen, zwischen den Strassenbahngeleisen herumsuchten (SASSI, 1944). Seitdem sich auch in Budapest die freien Wiesengelände änderten, ist der Unterschied nicht mehr so ausgeprägt. PATKAI stellte mir auch einige gute Angaben für den Unterschied der Stadtvögel von Istambul und Budapest zur Verfügung. Er fand in Istambul den Schwarzmilan (Milvus migrans) im Frühling 1937 brütend und im Park der Moschee von Eyub eine Graureiher (Ardea cinerea) — Kolonie von 10-15 Paaren, solche Arten die Budapest selbst zur Strichzeit kaum besuchen, nicht dass sie zutraulich wären, und brüten weit von den Men- schen entfernt in Flussauen usw. KoHL (1964) fand im Jahre 1960 auch in einer Ortschaft von Ost-Siebenbiirgen eine urbanisierte und zutrauliche Graureiher-Kolonie von 7 Paaren. Zum Schluss soll noch erwähnt werden, dass NAGY (1944) in nördlichen Norwegen die Elster (Pica pica) auf Gebäuden brütend fand. Obwohl mit der Zunahme des Bestandes, die Elster auch in Ungarn immer zutraulicher wird, baut sie ihr Nest doch nicht auf Haus- dächer, wie sie die ungünstigen Umweltfaktoren im hochen Norden dazu zwingen. Diese herausgegriffenen Beispiele zeigen, dass es hinsichtlich der Zutraulichkeit, bzw. Scheue im Verhalten der Vögel auch geographische Unterschiede geben kann, zwar ist oft schwer zu entscheiden ob es sich tatsächlich über Zutraulichkeit und nicht über Urba- nisierung handelt, in welchen Falle der Vogel durch ökologische Umstände seine Scheue aufzugeben gezwungen ist, und wann über angeborene oder angeworbene Eigenschaften gesprochen werden kann? fe sur INCH e er ua EL ur î ma en a Aquila LXXX—LXXXI 1973—1974. A MADARURBANIZACIO NEHÄNY ALAPVETO KERDESE Dr. Bozsko Szvetlana Bevezetés Napjainkban a zoológiai irodalomban sok szó esik a madarak és mas älla- tok urbanizacidjarol. A szakkifejezés a szociológiából, ill. az antropolégiäbél került az ällattanba, de meghatározása még nem található meg a legújabb biológiai és természettudományi lexikonokban. És ez nem véletlen. E szó értelmét eltérően magyarázzák, sokszor leszűkítve a madarak egyszerű vá- rosba való behatolására. Ezért természetes, hogy most a zoológusok fokozott figyelmet fordítanak az urbanizáció elméleti és biológiai értelmezésére. Madárurbanizáció folyamata alatt a madarak városba való betelepülését és az új antropogén feltételekhez való adaptációjukat értjük (BozsKo, 1971a). Felmerülhet a kérdés, hogy mennyire indokolt a madárurbanizáció fogalmát alkalmazni, amikor az ilyen jellegű adaptációs folyamatokat a biológiában évtizedek óta szinantropizációnak nevezik. Pl. 1969-ben azon a moszkvai ér- tekezleten, amelyen az állatok szinantropizációját tárgyalták (Szinantropi- zácia i domesztikacia zsivotnogo naszelénia, 1969), nem használták az urbani- záció kifejezést, mivel ez teljesen belefér a szélesen értelmezett szinantropizá- ció fogalmába (ISZAKov, 1969). Alig maradt már pártfogója a régebbi elképze- lésnek (NAUMOV, 1955), amely leszűkíti a szinantropizációt egészen a kommen- zalizmusra. Napjainkban az ornitolögusok tekintelyes része elismeri az elöbb tárgyalt fogalmakat úgy, hogy az urbanizáció a szinantropizációnak csak egy kisebbik részét képezi (LUNIAK, 1969; MALCSEVSZKIJ, 1969; TOMIALOJÓ 1970; Bozsko, 197la; STRAWINSKI, 1971). Sőt L. ToMIALOJC rámutatott arra, hogy tovább kell differenciálni a szinantropizáció fogalmát és különb- séget tenni nemcsak a szinantropizáció és az urbanizáció, hanem az első ant- ropogén változások és az igazi madárszinantropizáció között is. A madárurbanizáció tulajdonképpen madárszinantropizáció városi fel- tételek között. Az urbanizáció elkülönítése azért látszik szükségesnek, mert bár a városi madarak adaptációi szinantropizációs jellegűek, de ugyanakkor nem minden szinantrop madár nevezhető urbanistának. Pl. a peremvárosi parkok vagy mezőgazdasági területek lakóinak nincs szükségük olyan mér- tékű biológiai átalakulásra, mint amilyet a város mint élettér követelne tőlük. Így nem nevezhető urbanistának a citromsármány, több pacsirta (a búbos kivételével), melyek szórványosan fészkelnek a nagy parkokban. Napjainkban nem ritka eset, amikor a gabonatáblákon táplálkoznak a szürke gémek, ami a szinantropizációnak első jele (GOLOVANOVA, 1969), de ezt fajt sem szinantropnak, sem urbanistának nem nevezhetjük. A madarurbanizacio feltételei A madärurbanizäcié előfeltétele a szükséges fészkelohely és taplalékforra- sokon kiviil a következö ket fontos biolögiai tulajdonsag: az egyed félénk- ségének csökkenése, valamint a tágabb ökológiai valencia. A madarak természetes félénksége, amelyet az üldözés és a kergetés, a lárma továbberősít, megakadályozza sok madár, különösen a nagyobb termetűek városiasodását. A madár tűrőképességének fokozódása, vagyis bizonyos pszichológiai barrier leküzdése elősegítheti a városba való letelepü- lését. Erre a nagyon fontos feltételre először FITTER (1949), később KEvE (1969) mutatott rá. Előkészítő lépcsőnek látszik a madarak városi telelése, valamint városi pihenésük a vonulás során, amikor kialakulnak az első kon- taktusok az emberrel és a civilizációval. Hasonló szerepet játszik a fészkelés a peremvárosi zöldövezetben is. Bár hozzá kell tenni, hogy a félénkség csök- kenése csak ontogenetikai adaptáció, amely individuális tapasztalat ered- ményeképpen vissza is fejlődhet. A városi parkokban gyakori eset, hogy a fészkelő madár valahol a sétány mellett rakja a fészkét és teljes bizalommal van az emberhez, majd a tavasz előrehaladtával a látogatók sokasodása, zaklatása miatt félénkké válik és otthagyja fészkét, csendesebb helyre köl- tözik, ahol már óvatos és félénk marad. Ilyen eseteket a szőlőrigónál Lenin- grädban, a fekete- és énekes rigónál Debrecenben figyeltem meg. . Finnország: ban az ember okozta bántalmak miait a házi veréb félénkebbé vált, viszont a madárvédelemnek köszönhető, hogy az egyes finn városokban a szarka urbanizációja elindult (TENOVUO, 1967). 1932-ben K. FRIDERIKSZ két madärcsoportot különböztetett meg: a civili- zációt követőket és a civilizációtól menekülőket. Később a két fajta madár- reakciót antropofiliának és antropofobiának nevezik. De a civilizációra való reagálás teljes skálája nem fér bele ebbe a szűk keretbe, amit többen is hangsúlyoztak (GLADKOV — RUSZTAMOV, 1966a; BozsKo, 1971a). Napjainkban a városok rohamos növekedése miatt sok esetben az egyes ligetek és faunájuk a város határába kerül. Az egész biocönózis élete erősen megváltozik, amelyet most már az antropogén tényezők szabnak meg. Ilyen- kor kezdődik az ún. , akarat elleni" (ISZAKOV, 1969) vagyis kényszer madar- urbanizáció, amely jól megfigyelhető pl. Moszkva és Leningrád volt külvárosi parkjaiban. Leszámítva a növényzet változásait követő fauna átalakulásait, megállapítható, hogy az új körülmények között megmaradó fajok vagy az antropofilek, vagy olyanok, amelyeknek életfeltételei lényegesen nem vál- toztak, és amelyek el tudják tűrni az ember jelenlétét, pl. a cinkék, fakopá- csok, poszáták stb. Ezért szükségesnek tartottam (Bozsko, 1971a) az ,,antro- pofilek" és , antropofobok" mellett még az , antropotoleránsok" csoportját is kiemelni. Urbanizáció csak az antropotolerancia és antropofilia mellett fejlődhet ki. LUNIAK (1964) kétségbe vonta az antropofilia fogalmának használható- ságát a madarakra ae azért, mert véleménye szerint a vadon élő madarak — még a galambok sem — sohasem keresik az ember társaságát, inkább csak eltűrik jelenlétét. Ezért szerinte helyesebb lenne az antropofobia különböző fokozatairól beszélni. Véleményünk szerint, ha az antropofiliát és az antropofobiát a madáregyed az emberre való szűk pszichikai reakciójá- nak vesszük, akkor tényleg aligh: à található olyan madár, amely az emberhez közeledne (még a baromfit sem könnyű mindig megfogni!). De az ökológiá- 176 nn m ban, ahol az ember mint a környezet tenyezöje szerepel, az antropofiliät és antropoföbiät a madaraknak az emberi tevekenyseg megnyilvanulasaira való reagäläsakent kell értenünk (BozsKo, 1972), és ilyen értelemben antropofilia kétségtelenül létezik. Elég, ha felsoroljuk az ember olyan kiseröit, mint csö- kat, házi verebet, balkáni gerlét, sarlös fecskét. Az utóbbi időben a civiliza- ciót kísérők listája nő. Pl. Helsinkiben valóságos , koldussá" válik napjaink- ban a széncinke, az ezüst sirály, amelyek az ember után repülnek és elvárják, ee etessék őket. Hasonló megfigyelések vannak a Szovjetunió területén is (GLADKOV — RUSZTAMOV, 1966a, 1966b). Másik nélkülözhetetlen biológiai tulajdonság a tág ökológiai valencia. Így a sztenobiontok nem képesek urbanizálódni. Pl. a tyúkalkatúak rendjé- ben a fajdfélék mint sztenofágok és sztenotópok visszavonulnak a civilizáció elől. Még a császármadár sem maradt pl. Leningrád külvárosi parkjaiban, ahol a múlt században még nagy számban fészkelt, holott megmaradtak a neki szükséges biotópok. "Ugyanakkor a fácánfélék mint euribiontok ki- mondottan hajlamosak az urbanizációra, amelyhez hozzásegítik történelmi kapcsolataik a művelt területekkel és polifágiájuk. Európában vannak meg- figyelések a fogoly, a fácán és a fürj városi fészkeléséről (FITTER, 1949; GRACZYK, 1959, 1962; STRAVINSKI, 1963a, 1963b; LUNIAK és tärsai, 1964; Bozsko, 1967, 1968), bar urbanizäciöjuk csak olyan országokban jöhet létre, ahol igen erös a madärvedelem. A madarurbanizacio fokozatai Szüksegesnek latszik megallapitani azt a küszöböt, amelynel a madarak urbanizaciöja kezdödik. Beszelhetünk-e urbanizäciérél akkor, amikor a ma- darak csak telelnek a városban (citromsärmäny, zsezse, süvöltő, keresztesörü, csonttollü stb.)? Valószínűleg itt csak az előkészítő lépcsőről van szó. Igazi urbanizáció akkor van, amikor a madár képes élni és fészkelni a városi életfeltételek között. Az urbanizáció mint folyamat, fejlődése során több stádiumon megy át. A folyamat kifejlődhet egyes madara k, földrajzi populációk vagy egész fajok szintjén, megfigyelhető a faj egész áreáján vagy ennek csak egyes részén. Munkám során (Bozsko, 1971a) arra a következtetésre jutottam, hogy az adaptáció fokától függően a következő négy madárcsoport határolható el egymástól : 1. Potenciális urbanisták. Ebbe a csoportba sorolhatók a téli vendégeken kívül a peremvárosok és szuburbán parkok, valamint a megművelt ter ületek madarai, amelyek rendszeresen nem hatolnak be a város területére, de ked- vező körülmények között bővítik a városi ornitofaunát. A csoport faji össze- CRE minden övezetben sajätos. Leningräd peremén ide vehetök a nappali "agadozó madarak, a bíbic, a haris, a billegető cankó, a kék galamb, az ökör- szem és más madarak, kb. 30 faj (Bozsko, 1972). Lengyelországban Torun város peremén 21 olyan fajt jegyeztek fel, amely rendszeresen költ a perem- városi antropogén területeken, de a városba nem hatol be (STRAWINSKI, 1963a). A potenciális urbanisták a kevésbé megváltozott biotópokban élnek, biológiai adaptációjuk főként ökológiai jellegű. Bizonyos feltételek mellett ezek a madarak urbanizálódhatnak, amit a nyugat-európai fauna története is bizonvít. 12 Aquila 17 —I 2. Feiteteles urbanistak. Ide tartoznak a mar varosban feszkelö, valamint nyáron a városban táplálkozó madarak (pl. sirályok). Ezek az urbanizáció kezdeténél tartanak, és az életkörülmények rosszabbodásával könnyen vissza- vonulnak a természetbe. A feltételes urbanistákhoz tartoznak mindazok a madarak, amelyek jelenleg hatolnak be a városokba. A csoport összetételére nagy zonális eltérések jellemzők. Pl. Finnországban az 1967. évi adatok sze- rint (TENOVUO, 1967) 12 új faj városiasodását "észlelik. Ilyenek a nagy füle- müle, szajkó, feketerigó, kis poszáta, örvös galamb és néhány vízimadár : fütyülő réce, kontyos réce, kerceréce, parti lile stb. Az urbanizáció kezdő szakaszain igen gyakran a fajok városiasodása csak egyes földrajzi populációknál folyik. A tudomány szempontjából a feltételes urbanisták csoportja a legérdekesebb. Nem régen Leningrádban a nagy füle- mület a civilizációtól menekülő fajként ismerték. Amikor 1955- ben a fész- kelő madarakat regisztráltam egyik fiatal központi városi parkban (Bozsko, 1957), azor nitológusok fenntartással fogadták közlésemet. Azóta többen alá- támasztották állításomat (STRAWINSKI, 1969; MALCSEVSZKIJ, 1969). Úgy látszik, hogy a fülemüle könnyen tűri a városi zajokat és az ember jelenlétét, a városi fészkeléshez csak megfelelő biocönózisra és a macskától való véde- lemre van szüksége (Bozsko, 1968; LUNIAK, 1969). A hatvanas években sikerült betelepíteni a fülemülét Moszkvába (RAHILIN, 1969) és e faj urba- nizációjáról vannak adatok Varsóból (LUNIAK, 1969) is. Viszont az avar eltakarításával a fülemüle el is tűnhet a parkokból, ahogyan ez meg is tör- tént a Leningrádi Botanikus Kertben. Feltételes urkuniste lett Leningrádban a süvöltő is, amelynek feszkeleset elöször szinten 1955-ben sikeriilt megfigyelni (Bozsko, 1957; 1971b) és amely azöta sürübben fordul elö a ui költés idején (MALESEVSZKIJ, 1969). Ugyanakkor Németországban a süvöltő urbanizációjának több, mint fél évszázados múltja van (SCHNURRE, 1921). A közismert nyugat-európai urba- nisták közül a feketerigó csak néhány évvel ezelőtt jelent meg a kelet-európai és a skandináv városokban. Érdekes módon Skandináviában a faj városiaso- dása gyorsan előrehaladt annyira, hogy Helsinkiben pl. a feketerigó már konkurrál az ottani régi urbanistával a szőlőrigóval (KAJOSTE, 1961 ; TENOVUO 1967). Viszont Leningrád környékén a feketerigó félénk madár maradt, és nála az urbanizáció semmi jele sem tapasztalható. Ezen a szakaszon nagyon fontos szerepe van a madárvédelemnek, amit a tőkés réce példája is megerősíthet. Londonban a tőkés réce tipikus urba- nista, amely nemcsak parkokban, de háztetőkön, virágládákban, balkonokon fészkel (FITTER, 1949). Ahhoz, hogy a réce a kiskacsákkal a vízhez jusson, sok esetben összefog a lakosság, és a rendőr is segíti áthaladni a récéket a közutakon. Tehát az ember védelmével olyan adaptációk alakulhatnak ki, amelyek biológiailag már nem is hasznosak. A körülmények rosszabbodásával az ilyen urbanisták eltűnnek a váro- sokból. 3. Tartós urbanistak. Ez a már évről évre városban fészkelő madarak cso- portja, amely ökológiailag igen sokarcú. Vannak köztük odu-, fa-, bokor- és talajlakók. Főként városi parkokban és villanegyedekben fészkelnek és nagy- fokú ökológiai rugalmassággal és adaptív magatartással rendelkeznek. A csoport faji összetétele ugyanazon égövi zónában sok közös vonást visel, eltérések főként a város topográfiájától és a madárvédelmi intézkedésektől függnek. Pl. a Szovjetunió és Finnország városi parkjaiban 31 faj (BozsKo, 178 1972), Lengyelországban és az NDK-ban 25 faj nevezhető közönségesnek (STRAWINSKI, 1963a). Ezen csoport tagjai azonban sohasem szakítják meg kapcsolatukat természetes biotópjukkal és ezzel mintégy biztosítják az urba- nizációs csoportok utánpótlását. 4. Teljes urbanisták. Ezek a madarak maximálisan kihasználják a városi élettérnek az előnyeit: a táplálék és búvóhely bőségét, a melegebb mikro- klímát és a viszonylagos veszélytelenséget. Teljes urbanistának vehető a vadon élő házi galamb, házi veréb, balkáni gerle, csóka stb. Mesterséges reguláció nélkül ezek hajlamosak a túlszaporodásra és sokszor nemkívánatos madárrá válnak (veréb, galamb). Fajösszetételüket időnként bővítik a tartós urbanisták. Pl. napjainkban egész Európában a seregély túlszaporodását és a városokba való behatolását észlelik. Nyugat-Európában sok esetben a seregély már nem vonul és teljes urbanizációnak indul. Így 1962-ben London- ban a seregélyek 92%,-a már az épületekben fészkelt és csak 8%-a odúkban (Sıms, 1962). Teljes urbanizáció útján van napjainkban a dolmänyos varjú a Szovjetunió európai területén, valamint Finnországban (TENOVUO, 1967). Változások a madárbiológiában az urbanizáció során Már említettük, hogy a madárurbanizáció során többféle adaptáció jön létre. Minél tökéletesebb a fajok városiasodása, annál jobban megváltozik biológiájuk. Az adaptációs folyamatok több irányúak, ezeket részletesen korábban közöltem (BozsKo, 1971), így csak a legfontosabbakat sorolom fel. a) Az élőhelyek megváltozása. Ez nemcsak szokatlan fészekelhelyezést — amiről számtalan adat található az irodalomban —, hanem a fajok fészkelőbiotóp-változását is jelenti, ami megfigyelhető pl. a tőkés réce, búbos pacsirta, seregély, balkáni gerle városiasodásakor. b) A szaporodás? biológia és a szezonális élet változásai. A városi melegebb klíma és a korábbi tavasz hatással van a madár szervezetének élettani rit- musára (GRIMM, 1953), ami a szaporodási ciklus meghosszabbításához és a második költéshez vezethet a rendszeresen monociklikus fajoknál. Ezenkívül az urbanisták fokozott termékenysége nemcsak az urbanizációnak az ered- ménye, hanem még annak is a következménye, hogy a városba éppen a po- liciklikus fajok hatolnak be, aminek nagy biológiai jelentősége van. Több- szörös költés regisztrálható a fekete-, énekes és szőlőrigóknál, zöldikénél, csi- csörkénél, tengelicnél, háziverébnél, balkáni gerlénél, széncinkénél és néhány más fajnál. Az NSZK-ban és Svájcban a feketerigó populációjának nagy sűrű- sége legfrissebb adatok szerint (Erz, 1964, 1966) annak köszönhető, hogy a városban a hímek dominálnak (1,5—3-7 :19), ami a tojók ter mékenysé- gét serkenti. Ehhez még hozzájárul, hogy mortalitásuk a városokban csökken és élettartamuk 1,5 — 2 szeresére nő. A monociklikus fajoknál egyes esetekben növekszik a tojások száma, ami fokozott termékenységet eredmény ez. Pl. Moszkva környékén a dolmányos varjúnál a bőséges táplálkozásnak köszönhető, hogy a tojások száma átlago- san 4,2—4,7-re emelkedett, az erdei varjaknál levő 3,4—4,0-val szemben (KONSZTANTINOV, 1969). Sok vonuló madärnäl a városiasodás során csökkent a migrációs ösztön, ezért a madarak egy része telelni helyben marad, ami nyáron a populáció nö- vekedését eredményezi (feketerigó, vetési varjú, seregély, fenyorigo). A ma- 12* 179 daraktivitas automatikus regisztralasa, amelyet a fekete- és énekes rigönäl végeztek (GRACZYK, 1963), bebizonyította a migrációs ösztön csökkenését a városi egyedeknél. c) A táplálkozás változása. Itt mindenekelőtt nem a városi madarak köz- ismert szeméttáplálkozásáról szeretnék beszélni, hanem a táplálékszerzés módjának átalakulásáról. Pl. városi parkokban sok énekes madár csak kora reggel és az esti órákban táplálkozik, amikor nincs sok látogató. (STRAWINSKT, 1963b; STRAWINSKI, 1969). Éjszakai táplálkozást a neon lámpák mellett figyeltek meg a füsti fecskénél (SEMADAM, 1967). Városi körülmények között ragadozó madárrá válik a csóka, ami Debrecenben (saját megfigyelésem) és néhány angol városban észlelhető (BAWTREE, 1950; Oss, 1950). A nappali ragadozó madarak és baglyok más táplálékforrás hiányában a városokban főként verebeket ejtenek el, és így ornitofágokká válnak. (Bozsko, 1967 PIECHOCKI, 1970; WENDLAND 1972). d) Etolégiai változások. Ezek általában kétirányúak : a félénkség csökkenése vagy a viselkedés bonyolultsága. Az óvatosság leküzdése jobban elterjedt a városi madaraknál és progresszív adaptációnak számít. Ez a riasztó és vész- hangjelek gyengüléséből és a menekülési reakciók csökkenéséből áll. A városi környezetben a madarak halkabbá válnak, és nem vonják magukra annyira az ember figyelmét. A feketerigónál állapították meg or a värosi mada- rak észrev eszik a veszélyt és menekülnek az emberektöl 1,5 — 3 m-es tavolsag- rol, de az erdei rigók mar 60 — 80 méteres távolságban kezdenek menekülni. (GRACZYK, 1963). Biolögiailag nagyon fontos, ha az ember ältal sürün latoga- tott területen a madarak belelapulnak a fészekbe és nem szällnak le percen- ként róla, mert ez lehetőséget biztosít az inkubaciod, ill. a fiékanevelés sikeres befejezéséhez. Mas oldalról személyi tapasztalatok alapján kialakulhat bo- nyolult viselkedés, amikor a gyakran zaklatott madár agresszívvá válik, amit a tövisszúró gébicsnél, énekes rigónál és más madaraknál figyeltek meg (MAL- CSEVSZKIJ, 1950; Bozsxo, 1972). Elösegfti az urbanizaciot a madár bonyolult, embert megtévesztő magatar- tasa is, ami több fajra jellemz6 a fészkelés idején (bübos ‘banka, vörösbegy, kis és nagy fülemüle, ökörszem, baräzdabillegetö). Osszefoglalas Összefogalva megállapíthatjuk, hogy a madarak urbanizdcidja a madár biolögiajanak komoly, sokoldalú átalakulását jelenti. Ezért az urbanisták a legmagasabb fokot érik el a szinantrop madarak sorában és ez meggyőző bizonyítéka annak, hogy az urbanizáció fogalmi elkülönítése teljes mértékben indokolt. Az urbanizációs folyamat jobb felismerése, valamint irányítása céljából további megfigyelésekre van szükség. A madárurbanizáció kutatása a bio- szféra védelmét szolgálja. Irodalom — Literature Bawtree, R. E. (1950): Jackdow preding on adult Chaffinch. Brit. Birds, 32, 5. Bozsko, Sz. I. (1967): Qualis in the inner part of town of Debrecen. Aquila. 73 — 74. 194. p. Bozsko, Sz. T. (1968): Madärtani vizsgälatok a debreceni Kossuth Lajos Tudomänyegye- tem Botanikus Kertjében 1967 nyarán. Acta Biol. Debrecina, 6: 5 — 22. p. 180 Erz, W. (1964): Population-ökologische Untersuchungen an der Avifauna zweier nord- westdeutscher Grossstädte. Zeitsch. für wiss. Zool., 170, 1/2. 1—111. p. Erz, W. (1966): Ecological principles in the urbanization of birds. Ostrich, Suppl. 6. 357 — 363. p. Fitter, R. (1949): London’s birds. London. Graczyk, (1959): Urbanizacja kuropatwy (Perdix perdix L.) w Poznaniu. Przegl. Zool. 3. 3. 194—196. p. Graczyk, R. (1962): The birds occuring in the centre of town of Lodz. Ochr. Przyr. 28. 61 — 82. p. Graczyk, R. (1963): Badania eksperymentalne nad etologia gatunköw z rodzaju Turdus. Roczn. W. Sz.R. w Poznaniu, 17. 21— 71. p. Grimm, H. (1953): Die Grossstadt als Lebensraum der Vögel. Vogelschutz und Vogel- forschung, 41 — 47. p. Kajoste, E. (1961): Uber die Nistvogelfauna der Innerstadt von Helsinki. Ornis Fennica. 38. 2. 45-61. p. x Keve A. (1969): A madarak habitat áttörése. Állattani Közl. 86. 1 —4. 79 — 87. p. Luniak, M. (1964): On the some problems dealing with the formation of urban avifauna. Przegl. Zool. 7. 2. 162-165. p. Luniak, M.— Kalbarczyk, W.— Pawlowski, W. (1964): Ptaki Warszawy. Acta ornith. 8. 6. 175 — 285. p. Luniak, M. (1969): The occurence of Nightingale, Luscinia megarhynchos Brehm and the Thrush-Nightingale, Luscinia luscinia L. in Warsaw. Acta Ornith. 11. 12. 445 — 460. p. Oss, R. 11950) : Jackdow attacking Starling. British Birds. 43. 9. Piechocki, R. (1970): Der Turmfalke. Ziemsen Verl. Wittenberg Lutherstadt. Schnurre, O. (1921): Die Vögel der deutschen Kulturlandschaft. Marburg. Semadam Gy. (1967): Éjszakai neonfény hatása füsti fecskére. Aquila, 73 —74. 183. p. Sims, E. (1962): A study of suburban birdlife of Dollis Hill. British Birds. 55. 1, 1 — 36. p. Strawinski, 5. (1963a): Ptaki miasta Torunia. Acta ornith. 7. 5. 115 — 156. p. Strawinski, S. (1963b): Studies on the synanthropism of birds in old Park in Ciechocinek. Acta ornith. 7. 6. 159 — 187. p. Strawinski, S. (1971): O ptakach, ludziach i miastach. W.P. Warszawa. Tenovuo, R. (1967): Zur Urbanisierung der Vögel in Finnland. Ann. Zool. Fennici. 4. sat Ad p. Tomiatojé, L. (1970): Badania ilosciowe nad synanthropijna awifauna Legnicy i okolic. Acta ornith. 12. 9. 293 — 392. p Wendland, V. (1972): 14-jährige Beobachtungen zur Vermehrung des Waldkauzes (Strix aluco L.). J. Ornithol. 111. 3. 276 — 286. ». Bupyaa, H. B. (1969): IlpennocprLıku hopMHpOBAHHA HOJILYCHHAHTPOINHOTO OOpasa IKIZHIT rpaya. CO. CHHAHTPONN3AUMA II MOMECTHKANMA +KUBOTHOrO Hacesenna, 20—23. MONI. Mocka. Boxcko, C. II. (1957): OpHurobayHa napkoB Jlennurpana u ero oKpecrHocreii. BecrtHmK Jleunurpa. YH-Ta, 15. 38—52. p. bosero, C. H. (1967): O rHe3noBanun u IIMTaHum MNYCTEJIBTII, yMacToli COBH M OÖBIKHOBEHHOU HesCbITH B HPATOPOHXHB maprax Jlenunrpana. Aquila, 75. 134—149. p. Bosscro, C. H. (1971a): K xapakrepncruke mpomecca ypoannzaunn run. Becrx. JIenmarp. Yu-ta, 9. 5-14. p. Bosero, C. H. (19716): RK 3Konoruu cHerupa (Pyrrhula pyrrhula L) B napKax Jlenunrpana. Acta Biol. Debrecina, 9. 123 — 130. p. Boowro, C. H. (1972): Anasma opHutodayHbt HAPKOB JIeCHOÏ 30HbI BocTOUHO EBponbi. Kann. macc. .JITY. Jlexuurpag. l'aa0koe, H. A. (1966a): OcHOBHbIe IIPOÖJIeMbI HZYHEHHA NTHI RYJIbTYpHbIX JAH7madToR. Co. COBPeMeHHBIe MDPOŐJIEMBI OpHnTonorun MJIBIM. ®pyH3e. 111—156. p. Taadkos, H. A.—Pycmamos, A. K. (19668): OpunropayHa u Ky1bTypHble JIAHNIMADÓTBI. IIpupona, 4. 54—65. Tonosanosa, I. H. (1969): Bnonoruyeckue IPeAHOCBLIKH CHHAHTPOHNZAUNN HEKOTODBIX IITMIL CEIIBCKOXOBAÜCTBEHHBIX yTommü. KH. CMHAHTDPONHZANUNA MH 6 JMOMECTHKANMA 3KMHBOTHOTO HaceJeHuAa, MONMII. MockBa. 23—25. Hcaroe, 10. A. (1969): IIpomece CHHAHTPONN3AUUM +KUBOTHBIX, ero CHIEACTBUA M TIePCNeR- TuBbt. KH. CHHAHTPONM3ANNA n JMOMECTHKANMA FKUBOTHOTO Hacezennia, MOMII. MockBa. 3—5. Koncmanmunoe, B. M. (1969): WamMenenue mioqoBuToctm Ceppix BOPOH, OÖHTAWINUX B 181 KYJIBTYPHOM Janımadre. B KH. CHHAHTPONU3AUNA U MOMECTHKAOMA 3KUBOTHOTO Hace- menus, MONI. MockBa. 46—47. Manvuescruü, A.C. (1950): O ruesqopanuu nu B TOPOACKUX ycaoBuAx. Tp. NeHnHrp. o-Ba ecrectBoucn. 70, 4. 140—154. Manvuescruü, A.C. (1969): Ucropua paynsi mapra JIecorexHnueckoit Akagemun um. C. M. Ruposa (Jlenuurpa) 1 HeRoTOpsie BOMpocsi MURPO9BOMOUHMM. Bonp. 9KOJT. IT CHOIEHOIT. 9. 5—22. Haymoe, H. II. (1955): 9Romorna :KIBOTHBIX. MockBa. Pazusun, B. R. (1969): CKIOHHOCTB K caHanTponnzagma n e& NPNUHHBI y run. KH. Cunan- TPONMBZANUA HI NOMECTHKAUMA FRUBOTHOTO HacereHna MONMII. Mockpa. 18—20. CMHAHTDOINMBZAMMA Ww HOMECTHKANUA 3KUBOTHOTO HACeJIEHHA (Marepuassi K coBemaHnmio 19—20 Hos6pa 1969 r.), 1—119. MOMII. MockBa. Umpasuneruü, C. A. (1969): Marepmazsi no opHurobayHe MockoBckoro mapka Io6expi B Jlennurpage. Becru. JIeamarp. VH-ra, 9. 2. 96—102. Dpudepurc, K. (1932): JKOJOTMHECKHE OCHOBEI HPHKIAHHOÏ 30010TUM M DHTOMONOTUM. MockBa—.Jlenunrpan. 182 HeroTopbIe OCHOBHBIC BOUPOCBI y pOannsannn ITHIK C. N. Bosıero B paGore amasınanpyIOTCH OCHOBHBIE MPOŐJIEMBI ypoanuzamma TIT. B OCHOBy 06cy:RAeHNA 110/10 R@Hbi COÖCTBEHHBIE MaTepurasIibi aBTOpa II ImTeparypHbie MAHHBIE MO HKOJIOTUM ITU, oÖmMTamımux B ropoxax. B HagaJIe ONPEeJeJIHETCA NOHATHE ypOaHnzanmum Kak HPOHECCA mpo- HUKHOBCHUA IITUI 13 ECTECTBEHHOÜŰ HPHPOJBI B TOPOJA M HPHCHOCOÔIEHUA UX K OŐHTAHIIIO B 9TOÏt HOBO AHTPONOreHHOÏ Cpeze. YpÖannzauma TU ABIAeTCH YACTBIO Gomee o0mero npomecca CHHAHTPOIMZAIMM TH. Hamőostee Ba#KHPIMN TIPeATNOCBLIKAMU NH yCJIOBHAMH ypoannzannn UTM ABIIAIOTCA CIIO- COÖHOCTB OCOOM K CHHKCHMIO IIYTIIHBOCTU M MDEOJTOJTEHIIO HCHXONOTHYECKOTO Oapbepa npm OCBOCHMM TOPOJICKOÏ CPeAbI OOUTAHMA, A TAKE INMPOKAA IKOJIOTUYECKAA BAJIEHTHOCTB. ITO MOJIOSKEHHE HOAKPEIMNAETCA mpumepamu. Jlasıee pasöupaertca HPHMEHMAMOCTE B IKOJOTUN TITHII MOHATHH AHTPOTOPUINA n anTtponmopoonsa. YrasbIBaetca, UTO MO, HAMM CJEMYeT HOHU- MaTb Ha Y3KO IICHXUUCCKYIO PEAKIIMIO OCOOM Ha OTAEIIBHOTO YEeJIOBeKA, A OTHOMEHHE ITHII K UCJIOBEKY Kak PakTOpy CPEXBI, T. e. K IPOABJAIEHHAM UWEJIOBEHECKOÜ JeATeIbHOCTH, ATTPH- GyTaM umeusmsanun. IlOCKoNBKy BCH Masa PEAKNMHÜ NTMI He YKIIAMBIBAETCA B OTM y3Kue pamku, HpeJIaraeTCA elle HPUMeHATb MOHATME AHTPONOTONCPAHTHOCTH, KOTOPAA, KaK U aHTponopusana, CHOCOÖCTBYyeT pasBuTum ypoanusanun. B craTbe HeJaeTCA MOMbITKA ONpeeIUTh HOPOT, 3a KOTOPBIM HayNHaerca ypOaHnnzanım. Kak nporçecc, ypÖannsauns MoTeKaer Ha YPOBHE OTJMEJIBHBIX 0CO0eÏ, TEOTPAÓHYECKHX HONYI- HUMÜ H MEJIBIX BUNOB, M HPOXOJHUT HECKOJIBKO cranni. B 3aABHCHMOCTH OT CreneHH anganramum K OŐHTAHMIO B TOPOACKUX YCJIOBHAX, BBIJTEJIEHBI 4 TPYHHLI NTHI: HOTEHNMAJIBHEIe, YCHIOBHEIE, croiikue M MOAHBIe YPOAHMCTHI. Paccy+eHHA HOAKPEILIEHBI MHOTOHHCIIEHHBIMM HPHMEPAMM. B paGore JjaeTCA aHaJIH3 OCHOBHEIX TUIIOB AJANTAUME, HMeIOIUX MecTO Ipu ypOannsanın ITH: HZ3MEHEHHA THE3NOBOTO OHOTONA, ÖNONOTUN Pa3MHOFKEHHA N Ce30HHOl 3KH3HH, CTepe- oTuma MUTAHHA M HaGopa KOPMOB, POPM HNHOBEeNeHHA. Vp6annsanns ITU CompAKeHa CO CJIOKHOÏ MHOTOCTOPOHHEÏ nepecrpoliKoii Onouornn rum. Ilrumst-yp6aHnceTbt HAXONATCA Ha BEICHIeli CTYIIeHM CHHATDOTMBZAITMI. ua gyumero no3HaHnA IIpolecca YPÉAHA3AUMM ITHI u HANPABICHHOTO YIIPABIeHMA ITUM TPOoMeCCOM HeOOXOAHMO MalnbHeitee pacıımpenne MCCJICHOBAHHÏ TODONCKOÜT OPHATOPAYHEI. IlosHaHne mpomecca yp6annzaumm TA ABIIAETCA HACTBIO o6meii DAŐOTBI MO N3yTeHNO M coxpanenitio Onocepst. 183 Ci à agile ay 4 ® va & | i | u , | si Aquila LXXX—LXX XI. 1973—1974.. KÖLTESPARAZITIZMUSRA VALO HAJLAM A NAPOLEON SZOVOPINTYNÉL (EUPLECTES AFRA) FOGSÁGBAN Dr. Siroki Zoltan Az alkalmazkodéképességnek még a kakukknal is magasabb fokát mutat- jak a szövömadarak (Ploceidae ) családjába tartozó afrikai vidapintyek (Vi- duinae). Valamennyi ide tartozó faj költesparazita, dajkamadaraik a dísz - pintyek (Estrildidae) családjába tartoznak. Az atlaszpintynek (Hypochera chalybeata S. Müll.) pl. dajkamadara az amarant (Lagonosticta senegala L.), a paradicsom vidának (Steganura paradisea L.) a tarka asztrild ( Buntastrild , Pytilia melba L.), a dominikánus vidának ( Vidua macrotoura Pall.) a helena- pinty (Estrilda astrild L.). A parazita a dajkamadár fészkébe csak egy tojást rak, amely azonos nagysá- gú és színű a dajkamadár tojásaival. A kikelt parazitafiokak együtt nőnek fel atöbbivel, aszäjzugpapilläk színe és a torokrajzolat is megegyezik mindkét faj- nál. Kirepüléskor a dajka- és parazitafiókák nagyságban, színben és viselke- désben feltűnően hasonlítanak egymáshoz. Az atlaszpinty esetében pl. a kis atlaszfióka nem anyjának sármányszerűen csíkolt barnásszürke színét mutatja, hanem az amarantfiókák egyöntetű barna, színét viseli. Ez a csodálatos alkal- mazkodóképesség odáig fokozódott, hogy az atlaszhímek énekében minden kétséget kizáróan benne van az amarant teljes , szókincse" is. Ez így van a többi vidafajnál is. A vidákkal legközelebbi rokonságban a szövőmadarak csa- ládján belül az Huplectes genus áll (Feuerweber), ahová a narancsszínű szövő- madár (Euplectes franciscana Isert), a Napóleon szövő (£. afra Gmelin), a lángszínű szövőmadár (E. hordeacea L.), az orix szövő (È orix L.) stb. tar- toznak. A felsorolt fajok közül az EL. franciscana és az E. afra a legközönsege- sebb egzotak köze tartoznak a nyugati madarpiacokon. Aki szereti a szövö- madarakat és kell6 feröhelyet tud biztositani e pompäs szinü és roppant ér- dekes viselkedésű madaraknak, könnyen kiserletezhetik tenyesztesükkel. Magam a Napöleon szövöt pröbältam tenyeszteni, és 4 Evi türelmes vära- kozas után végre sikerült. Közben olyasmi is történt, ami kapcsolatban van a költésparazitizmussal, egyben a vidák és az említett szövőmadarak közeli rokonságát is megerősíti. 1968-ban szereztem be 1 pár Napóleon szövőt. Első költési kísérletük 1972-ben történt. A hím több ízben is hozzáfogott a fészeképítéshez, de soha- sem fejezte be. Ennek következtében a tojó 2 tojást a földre tojt, ahol azok összetörtek. A többi tojást ellenben — a nyár folyamán összesen 9-et — a kis szarkapinty (Spermestes cucullata Swains) lakott, szűk szájú odújába rakta, amelyben éppen tojások voltak. Természetesen a szövő tojásait következe- tesen elvettem és kifújtam. A tojások színe fehér, apró fekete pötyökkel. 1973-ban az öreg tojót egy ugyanolyan beszerzett hímmel tettem össze egy 2x 2x2 m-es kerti voliérben, ahol rajtuk kívül csak díszpintyek voltak, te- 185 hat mas szövömadärfa] nem zavarta tevékenységüket. Az új him nn mas feszekepitönek bizonyult. Eleinte megismetlödött az 1972-es évi eset, tojást egy olyan elöl nyitott odúba rakott, amelyben japani sirälykäk, 2 he. oyesfarku amandinat (Poephila acuticauda Gould) neveltek. Mas lakott fé- szekbe a Napoleon tojó nem tudott behatolni, mert a 2 hegyesfarkü amandina par, amely ugyanabban a volierben költött, elég agressziv ahhoz, hogy a szö- votojot ne eressze be fészkébe. Ugyanez történt egy költő pillangöpinty (Uraeginthus bengalus L.) eseteben is. Pröbakeppen a tavalyi szarkapinty odúba, amely 1973-ban üresen allt, néhány sirälykatojäst tettem, és íme az én Napóleon tojóm ismét lerakott 2 tojást a lakottnak vélt odúba. Eközben a Napóleon hím elkészült fészkével, melyet egy cirokbugában szőtt. A tojó meg volt elégedve vele, és rövidesen 3 tojáson ült. Mindhárom kikelt, és valamennyi fióka szerencsésen felnevelkedett. Kétségtelen, hogy a Napóleon szövő hazájában, a szabadban, a díszpin- tyek fészkébe sohasem csempészi tojásait, de nem is volna értelme, mert a díszpintyek etetési technikája mellett a szövőmadár nem élhet meg. Legfel- jebb más rokon szövőmadarak fészkébe parazitálhat, de ez sem valószínű, mert a szövők elég agresszívek ahhoz, hogy idegen fajú madarat fészküknek még a közelében sem . tűrjenek meg. A fogságban azonban megváltozott élet- körülményeket teremt. Ilyenkor olyan rejtett tulajdonságok is megnyilvá- nulhatnak, melyek rendes körülmények között nem jelentkeznek. Vélemé- nyem szerint az a tény, hogy a Napóleon tojó saját fészkének hiányában más madarak fészkébe — éspedig díszpintyek fészkébe — rakta tojásait, bizonyít- ja, hogy a költésparazitizmusra való hajlam e fajban benne van, és feltehető, hogy azonos körülmények között az Huplectes genus többi fajánál is jelent- kezhet. Figvelemre méltó jelenség az is, hogy Napóleon tojónak éppen a kis szarkapinty fészkébe sikerült tojásait becsempészni. A szarkapinty a leg- agresszívebb díszpintyek egyike, amely nála jóval nagyobb madarakat is megtámad és rendszerint sikerrel. Miféle barátság alakulhatott ki e két faj között, hogy a szarkapinty beengedte fészkébe a Napóleon szövöt? Ezt a fé- szekbe hatolást sajnos nem állott módomban megfigyelni, mert a tojásrakás rendesen a kora reggeli órákban történik és ilyenkor nem nagyon tanácsos a madarakat leskelődéssel megzavarni. Ehhez a madárházat úgy kell megépí- teni, hogy a megfigyelő egy “elsôtétitheté rejtekhelyb61 észrevétlenül nézhes- se a madarakat. Kar, hogy a szövömadarak és vidäk tenyesztesevel kevesen foglalkoznak, pedig ha tágas röpdet és a fiókák felneveléséhez kellő mennyiségű és minőségű rovartáplálékot biztosítunk, valamennyi fajnál szép er edményt lehetne elérni. Brutparasitische Neigung bei Euplectes afra in der Gefangenschaft Dr. Zoltan Siroki Eine noch höhere Stufe der Anpassungsfähigkeit als beim Kuckuck finden wir bei den afrikanischen Viduinae die zur Familie der Ploceidae gehören. Alle Angehörige dieser Arten sind Brutparasiten, ihre Wirtsvögel gehören der ‘Familie der Estrilden (Estrildi- dae) an. Als Wirt dient der Hypochera chalybeata die Lagonostica senegala, für die Steganura paradisca die Buntastrilde (Pytilia melba), für die Vidua macroura die Estrilda astrild. Die Parasiten legen in das Wirtsnest nur ein Ei ab, das in Grösse und Färbung mit den des Wirtes v öllie übereinstimmt. Die geschlüpften Jungen wachsen mit den anderen zusammen auf, die Färbung der Mundwinkelpapillen und die Rachenzeichung ist bei 186 beiden Arten gleich. Zur Zeit des Ausfluges sind die Wirtsjungen und die Parasitejungen in Grösse, Färbung und Verhalten auffallend ähnlich. Bei Hypochera chalybeata z.B. zeigt das Junge nicht die ammerähnliche gestreifte Kleidung seiner Mutter mit bräunlich- grauer Färbung, sondern die eintönige braune Farbe der Lagonosticta senegala Jungen. Diese wunderbare Anpassungsfähigkeit hat sich bis dahin entwickelt, das der Gesang der H. chalybeata-Männchen den vollen Wortschatz der L. senegala beinhaltet. Die selbe können wir bei anderen Viduinae beobachten. Zur nächsten Verwandschaft der Viduinae gehören in der Familie der Weber die Feuerweber (Euplectes), wohin die E. franciscana, E. afra, E. hordeacea, E. orix, unsw. Arten gehören. Unter den aufgezählten Arten gehören die E. franeiscana und E. afra zu den gemeinsten auf den westlichen Vogelmärkten. Wer die Weber gern hat und genügenden Platz für diese farbenprachtige Vogel mit sehr interessantem Benehmen sichern kann, sollte sich ihre Züchtung versuchen. Ich selbst versuchte die #. afra zu züchten und nach einem geduldvollen vierjährigen Warten ist es mir auch gelungen. Während dieser Zeit geschah etwas, was näher mit dem Brutparasitismus verknüpft ist, gleichzeitig zeugt über die nahe Verwandschaft der Viduinae und der erwähnten Weber. | Im 1968 erwarb ich ein Paar der E. afra. Der erste Brutversuch fand 1972 statt. Das Männchen hat mehrmals den Nestbau begonnen, beendete es aber nie. Demzufolge musste das Weibchen 2 Eier auf den Boden legen wo sie zerbrachen. Die anderen Eier lag sie aber — im Sommer zusammen 9 Eier — in das Nest der Spermestes cucullata, in eine Höhle mit engem Eingang wo sich eben Eier befanden. Ich nahm die Eier des Webers weg und blas sie aus. Die Farbe der Eier ist weiss, mit winzigen schwarzen Flecken. Im 1973 schloss ich das Weibchen mit einem neu erworbenen Männchen in einem 2X 2x2 Gartenvoliere zusammen, wo sich nur noch Prachtfinken befanden, dass heisst, andere Weber störten ihre Tätigkeit nicht mehr. Das neue Männchen erwies sich als hervorragender Nestbauer. Zuerst wiederholte sich der Fall von 1972, zwei Eier wurden in eine vorn geöffnete Höhle gelegt, wo Japanische Möwchen 2 Poephila acuticauda aufzogen. In andere Nester konnte das Weibchen nicht eindringen, da die Poephila acuticauda Paare (zwei) sind agressiv genug, um den Eindringling nicht in das Nest zu lassen. Dasselbe erfuhr das Weibchen bei Uraeginthus bengalus. Versuchsweise lag ich in das S. cucullata Nest, das im 1973 leer war, einige Japanische Möwcheneier und gleich wurden vom Weibchen 2 Eier in das vermeint- liche gewohnte Nest eingelegt. Inzwischen wurde das Männchen mit dem Nest fertig, das in einem Mohrhirsenbündel gefertigt wurde. Das Weibchen war damit zufrieden und binnen kurzem bebrütete sie schon 3 Eier. Alle wurden aufgezogen. Ohne Zweifel, dieser Weber schmuggelt in seiner Heimat seine Eier nicht in die Nester Prachfinken hinein, es hätte ja keinen Sinn, da mit der Fütterungstechnik der Pracht- finken wurde kein Junge der Weber gross. Höchstens kann man sich vorstellen, dass sie ihre Eier in die Nester anderer Weberarten schmuggeln, obwohl dies auch nicht wahrschein- lich scheint, da die Weber andere Arten nicht einmal in der Nähe ihrer Nester dulden. Die Haft schafft aber andere Lebensbedingungen, und so können auch solche versteckte Eigenschaften hervortauchen, die sich unter normalen Bedingungen nicht zeigen. Meiner Meinung nach die Tatsache, dass der Weber in Ermangelung von eigenes Nestes seine Eier in die Nester anderer Arten — Prachtfinken — gelegt hat, zeugt darüber, dass die Brutparasitische Neigung die Art versteckt innehat und unter entsprechenden Bedin- gungen zeigt sich auch bei anderen Arten der Gattung Æuplectes. Eine aufmerksamkeits- erregende Erscheinung ist es weiterhin, dass der Weber die Eier in das Nest der S. cucullata einschmuggeln konnte. Die letzte ist einer der agressivsten Prachtfinken, die Vögel weit über ihre Grösse angreift und zwar mit Erfolg. Welche Freundschaft konnte sich zwischen dieser Arten ausbilden, so dass der Prachtfink den Weber in sein Nest liess? Dieses Eindringen konnte ich leider nicht beobachten, weil die Eiablege gewöhnlich in den frühen Morgenstunden geschieht und zu dieser Zeit ist es nicht ratsam die Vögel zu stören. Dafür sollte man das Voliere so bauen, dass man von einer verdunkelbaren Be- obachtungstelle aus die Vögel unbemerkt beobachten könne. Es ist Schade, dass sich nur wenige mit der Züchtung von Viduinae und Weber befassen, obwohl durch den Ausbau von raumgerechten Voliere und Sichersstellen der Insektennah- rung in entsprechender Qualität und Menge, lässt sich bei allen Arten einen schönen Erfolg erreichen. 187 ZEN, oe e re evoca na Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. A ZÄRTTERI TENYESZTES MINT A VESZELYEZTETETT FAJOK MEGMENTESENEK EGYIK JARHATO UTJA — AZ UGARTYÜK (BURHINUS OEDICNEMUS) TENYESZTESE Mödlinger Pal A természetvédelem sajnos mind gyakrabban kerül abba a helyzetbe, hogy nem elegedhet meg valamely madárfaj puszta védelmével, biotópja biztosi- tásával eredeti előfordulási hely ein. Ma már szükségessé válhat olyan drasz- tikus beavatkozás is, mint a faj még fellelhető összes egyedének befogása és zárt téri tenyésztése. Utalok itt a hawaii lúd ( Branta ‘sendvincensis Vigors) esetere, de több mas madärfaj fennmaradäsänak is csak a szakavatott te- nyesztes a biztositéka, mint a Syrmaticus Wagler, Hierophasis Elliot, Crossop- tilon Hodgson nemek fajainak vagy a Leucopsar rothschildi Stresemann ese- teben. Megforditva a dolgot, egy allatkertnek sem lehet magasztosabb feladata, mint a kihalässal fenyegetett fajok tenyésztése, szaporitäsa, majd esetleges repatrialasa az eredeti életterekbe. Ezt a felismerést kivanja a eyakorlatban is megvalósítani egy a napjainkban kibontakozó ZOO-egy üttmüködesi prog- ram, mely a Fülöp-szigeti Pythecophaga jefferyi megmentését célozza. Hazai avifaunink némely tagjat is kisebb-nagyobb mértékben hasonló sors fenyegeti. Az ugartyúk még nem tartozik a közvetlen veszéllyel fenyege- tett fajok sorába, de hazai populációja egyre fogy. Az utóbbi évtizedekben bekövetkezett tájátalakítások, megvé Altozott környezeti feltetelek ereztetik hatäsukat. fey elöällhat olyan helyzet is (mint pl. a tüzok eseteben), hogy szöba kerülhet e faj zärt teri tenyésztésének sziikségessége. Ehhez — a ko- rantsem ahitott — munkähoz szeretnénk adatokkal szolgalni az alabbiakban, melyekhez a Budapesti Allatkert Madärosztälyän jutottunk. A rendelkezésemre álló adatok szerint eddig három helyen sikerült költesre bírni a fogságban tartott ugartyúkokat. Elsőként a Báseli állatkertben (STEMMLER — MORATH, 1942), ezt követte FRISCH tenyészsikere (1959), majd WAYRE eredménve a Norfolk Wildlife Parkban (1969). Budapesten először 1972-ben értünk el eredményes költést. Madarainknál eleinte nem tudtuk a nemeket különválasztani, de a meg- figyelések közben nemsokára feltűnt, hogy miben különböznek egymástól. A hímeket sötétebb tónusúaknak, barnább színezetűeknek t találtuk, mint a vörösebb, rozsdásabb tojókat. Nagyságban csak minimális különbség van a nemek között, a fej karaktere azonban más. A hímek feje viszonylag nagyobb- nak tűnik, szögletesebb, a fejtető laposabb, a szem feletti fehér csík sokkal kifejezettebb (42. ábra). Bár a fentiek nem vágnak egybe teljesen a mások által leírtakkal (BANZHAF, 1933, KEVE, 1958; WADEWITZ, 1955), az időköz- ben elhullott példányok boncolása ezzel egybevágó eredményt hozott. Bár hosszú évek óta tartunk ugartyúkokat, a költési hajlam 1971-ben je- lentkezett náluk. Egvik tojónk teljesen abnormisan 6 db tojást rakott, de 189 OEL % LA Pete 42. Abra. Dürgesi ceremónia. A him apró kavicsokat esipeget fel (Foto: Kapocsy Gy.) Abbildung 42. Die Zeremonie der Balz: das Männchen nimmt kleine Steine auf ezek terméketlenek voltak. Méreteik: 51,6 x 38,1 mm — 50,0x 36,9 mm — 49,3 x 37,2 mm — 53,2x 37,4 mm — 50,4x 38,0 mm. Tojässülyok: 36,0 — 34,0 — 34,5 — 35,5 — 39,0 g. (A 6. tojásnak csak a maradványait találtuk meg.) A teljes nyugalom és a jobb kezelhet6ség végett az öt madarnak sze- parält elhelyezést biztosítottunk egy 8x 22 m nagyságú röpdeben. Sajnos ez az elképzelés hibasnak bizonyult. Az eddig teljesen kezes madarak annyira elvadultak, hogy kezelésiik a racsnak repiilés miatt életveszélvessé valt, a volierräcs ,,bundazasanak” ellenére. Mindebből okulva, 1972 tavaszán egy 6 m átmérőjű, kör alakú társas röpdébe helyeztük el a madarakat, cankók, godák, gulipánok, bíbicek és vízi- tyúkok közé. Itt az előző évben mutatott idegességet nem tapasztaltuk. A madarak takarmányul lágyeleséget (, rigóeleséget ") kaptak, hangyatojás- sal, lisztkukaccal, gyümölccsel kiegészítve. Május második felében — a szabadban élőkhöz képest megkésve — megin- dult az ugartyúkok dürgése. Az öt madárból — három hím, két tojó — két pár alakult ki, és ezek olyan kitartóan üldözték a párnélküli hímet, hogy ezt ki kellett fogni a röpdéből. A párba állt hímek vízszintes testtartást felvéve azonnal rátámadtak, mihelyt ez 1,5— 2,0 m-re megközelítette territóriumai- kat, és beleakaszkodva elhajtották. Két nap alatt teljesen lekopasztották nyak-, hát-, és válltollait. A többi nagyobb madár iránt agresszivitást nem tapasztaltunk, melyről FrIscH (1959) beszámol. Madaraink teljesen passzívan viselkedtek az ápolókkal szemben, bár STEMMLER — MorATH (1951) ember 190 CSS, MY we x 9 RSS RE N 43. abra. A him fenyegetö testhelyzetben (Fotó: Kapocsy Gy.) Abbildung 43. Drohendes Männchen elleni agressziökröl is emlitest tesz. Valöszinü, hogy a konkurrens fajtärs tel- jesen lekötötte figyelmüket ezen a teren. A himek feltünöen sokat hangoskod- tak, főleg a délutáni, esti órákban. Fészket csak az egyik par készített, 6ssze- hordva néhány szál szénát, a másik par tojásait a röpde különböző részein találtuk meg. A két pártól 2— 2 tojást kaptunk : 1. 51,5x 36,8 mm — 36090 2. 49,8 x 36,4 mm — 36,0 g 52,0 x 37,8 mm — 35,0 g 51,7x 37,7 mm — 39,0 g Mivel a madarak kotläsi hajlamot nem mutattak, a tojásokat RAGUS, ill. La National keltet6gépekbe tettük, STEMMLER— MORATH-hoz hasonlóan. (FrIscH-nél a madarak kotlottak, WAYRE bantam kotlössal keltetett.) A keltetes a következök szerint törtent: Nap Hömerseklet, °C Rel. páratartalom, % 1— 22 38,5 °C 55—60% 23 — 26 38,2 °C 70% A tojásokat naponta 2 óránként forgattuk a 25. napig. A 9. naptól a 15. napig naponta egyszer, ezután pedig naponta kétszer hütöttünk 10 — 10 per- cig. Ezeket a műveleteket a keltetőgépből kiemelt tojástálcán végeztük. A két fészekaljból két fióka kelt ki, a keltetés 25., ill. 27. napján. Egy tojás termé- ketlennek bizonyult, a másikban az embrió elpusztult. A fiókák kelési súlya 34,0 és 32,0 g volt. A kikelt fiókák 6— 12 óráig még a keltetőgépben maradtak, 191 44. Abra. Az ugartyüktojason mar látható a kivágás helye (Fotó: Kapocsy Gy.) Abbildung 44. Auf dem Ei des Triels ist schon das Loch ersichtlich 45. Abra. Ugartyukcsibe felszaradas közben, 8 órával a kelés után (Fotó: Kapocsy Gy.) Abbildung 45. Hin Küken des Triels sich trocknend, 8 Stunden nach der Schlüpfen LRA NT teljes felszaradasukig. Az els6 héten egy 26° C-ra fütött nevelöszekrenyben tartottuk a kicsiket, de csak éjjel. Ha az időjárás megengedte, kivittük őket a szabadba a napra, egy műanyag szúnyoghálóból készült , járókába" A kis ugartyúkok takarmánya az első három napon friss hangyatojás volt, amelyhez naponta 6 — 8 lisztkukacot és 1— 1 újszülött aranyhörcsögöt adtunk. A kicsik táplálása nem jelentett különösebb problémát. Elegendő volt egy csipesszel benyúlni eleségestáljukba és megmozgatni a takarmányrészeket, már rohantak is oda. Erre is csak"az első két napban volt szükség. A második- nak kelt csibe már az idősebbtől tanult meg enni. 3— 4 órával a gépből való kivétel után, ha botladozva is, de már jártak és táplálékot vettek fel. A ké- sőbbiekben már lágyeleséget is kaptak, melyhez egyharmadrész Purina puly- ka indítótápot kevertünk. A vitaminszükségletet Huvasan adagolásával biz- tosítottuk. Az ugartyúkcsibék neveléséről szólva azt lehet mondani, hogy a limikolák közül talán a legegyszerűbb, a bíbic-, goda-, cankó- és gulipánfiókák nevelése jóval nehezebb. Hgy dologra azonban vigyázni kell: könnyen meghűlnek, felfáznak. Az olyan hűvösebb, nedvesebb napokon, mikor a hasonló korú bí- biceket, godákat még nyugodtan a szabadban lehet tartani, az ugartyúkokat be kell hozni a temperált nevelőszekrénybe. Hőigényességük miatt nagyon sokat napfürdőznek, méghozzá nagyon érdekes testhelyzetben. Azt hiszem ez a faj az egyetlen a limikolák között, mely napfürdőzés közben lábait hátrafelé pár- huzamosan kinyújtva, fejét előre a talajra helyezve fekszik felörakon át, moz- dulatlanul. Felületes rátekintésre nem is látszanak élőknek. Hasonlót eddig csak emunál, nandunál figyeltünk meg. Az akinézisbe ejtett csibéket naponta tudtuk mérlegelni, minimális törést okozva. A csibék testsúlynövekedését a 46. ábrán mutatjuk be, összehasonlí- tásban HEINROTH (1968) és STEMMLER — MORATH (1951) adataival. Irodalom — Literatur Banzhaf, W. (1933): Ein Beitrag zur Brutbiologie des Triels, Burhinus oedicnemus. Journal fiir Ornithologie 81. 311 — 321. p. Frisch, O. (1959): Beobachtungen bei einer Gefangenschaftsbrut des Triel (Burhinus oedienemus). Die Vogelwelt. 80. 4. 97-101. p Frisch, O. (1959): Zur Jugendentwicklung, Brutbiologie und vergleichenden Ethologie der Limicolen. Zeitschrift für Tierpsychologie. 16. 5. 545 — 583. p. Heinroth, O. — Heinroth, M. (1968): Die Vögel Mitteleuropas Bd. II. Urania Verlag, Leipzig (Jena) Berlin. Keve A. (1958): Charadriiformes, in Szekessy: Aves — Madarak Akademiai Kiadö, Budapest 6. 39 — 40. p. Mödlinger, P. (1973): Über eine Zucht des Triels (Burhinus oedienemus). Die Gefiederte Welt. 97. 7. 123 — 124. p. Stemmler — Morath, ©. (1951): Beobachtungen bei der Aufzucht jungen Triele (Burhinus oedienemus). Der Zoologischer Garthen. 18. 47 — 53. Wadewitz, 0.(1955): Zur Brutbiologie des Triels, Burhinus oedienemus L. Beiträge zur Vogelkunde. 4. 86 — 107. p. 13 Aquila 193 | —— Zao Budapest 4 | en AA ANSE) A u: Heinroth A | —.—.—. Durchschnitt i | i 2 20 Whe Be Li 200 - È 7 ; Il hi 7 7 / a n LAI vo 4 / / / i / / I ; o) / i +7 pai / % é Val Yi, ea LE 150 + 4 7 2, = , e DA 7 ; 7 / / TE / DA ss 1. Gi 7 / oa / os Dal / / P; Da t / / / : 7 / A / A / AA ae. 7 / ; / = 100 - / if, ead 5 10 15 20° na 46. ábra. A csibék testsulynòvekedése Abbildung 46. Körpergewichtzunahme der Küken 194 Die Zucht in der Gefangenschaft, als einer der gehbaren Wege für die Rettung der gefährdeten Arten: Zucht des Triels (Burhinus oedienemus) Pal Mödlinger Der Naturschutz gelangt, leider, immer häufiger in die Lage, dass er sich nicht allein mit dem Schutz einer Vogelart, mit der Aufrechterhaltung ihrer Biotopen auf ihren ursprünglichen Vorkommnisstellen begnügen kann. Heute kann bereits auch ein solcher drastischer Eingriff erforderlich werden, wie das Einfangen und die Zucht in der Gefan- genschaft sämtlicher, noch auffindbarer Exemplare. Ich möchte hier auf den Fall der Ne-Ne ( Branta sendvincensis) hinweisen, aber für das Bestehen mehrerer anderen Vogel- arten, wie z.B. im Falle der Syrmaticus, Hierophasis, Crossoptilon Arten, oder im Falle des Leucopsar rothschildi bedeutet lediglich die fachgemässe Zucht eine Garantie. Wenn wir jetzt die Sache von der anderen Seite betrachten, gibt es für keinen einzigen zoologischen Garten eine edlere Zielsetzung, als die Zucht der mit Aussterben bedrohten Arten, deren Vermehrung, und danach deren eventuelle Repatriierung in ihre ursprüng- lichen Lebensräume. Diese Erkenntnis wünscht das sich zurzeit entfaltende und die Ret- tung des philippinischen Pythecophaga jeffery zum Ziele habende ZOO-Programm in der Praxis zu verwirklichen. Einige Arten der ungarischen Aviafauna bedroht mehr oder weniger ein ähnliches Los. Der Triel zählt noch nicht zu den, mit unmittelbarer Gefahr bedrohten Arten, aber ihre Population in Ungarn verringert sich ständig. Die Auswirkungen der in den letzten Jahr- zehnten erfolgten Landschaftsumgestaltungen, die geänderten Umgebungsbedingungen machen sich bemerkbar. So kann sich auch eine solche Situation ergeben (wie z. B. im Falle der Grosstrappe) dass die Notwendigkeit der Zucht in der Gefangenschaft in Frage käme. Zu dieser — von weitem nicht ersehnte — Arbeit möchten wir im Folgenden einige Daten beistellen, die wir in der Vogelabteilung des zoologischen Gartens von Budapest erhielten. Gemäss der mir zur Verfügung stehenden Daten gelang es auf drei Plätzen die in Gefan- genschaft gehaltenen Triele zum Brüten zu bringen und zwar zum erstenmal im zoolo- gischen Garten von Basel (STEMMLER — MORATH, 1942), darauffolgend der Zuchterfolg von FRISCH (1959) und später das Resultat von WAYRE im Norfolk Wildlife Park (1969). In Budapest konnten wir zum erstenmal in 1972 ein erfolgreiches Brüten erzielen. Anfänglich konnten wir bei unseren Vögeln die Geschlechter nicht differenzieren, aber im Laufe der Beobachtungen ist uns aber bald aufgefallen, dass sie unterschiedlich sind. Die Männchen sind von dunklerem, bräunerem Farbton, die Weibchen hingegen von einem röteren, rostfarbigen Braun. Was die Grösse anbelangt, besteht nur ein minimaler Unter- schied zwischen den Geschlechtern, jedoch der Charakter des Kopfes ist verschieden. Der Kopf der Männchen scheint relative grösser, er ist eckiger, die Schedeldecke ist flacher, der weisse Streifen oberhalb der Augen ist viel ausgeprägter. Obwohl das Erwähnte nicht vollkommen mit dem von anderen Autoren (BANZHAF, KEVE, WADEWITZ) Beobachteten übereinstimmt, die Dissektion der mittlerweile verendeten Exemplare ergab ein einschlä- giges Ergebnis. Obwohl wir schon seit vielen Jahren Trielweibchen halten, meldete sich ihre Brutnei- gung erst im Jahre 1971. Eine unserer Weibchen legte ganz abnormalerweise 6 Stück Eier, diese waren aber unfruchtbar. Ihre Masse waren: 51,6 X38,1 mm — 50,0x 36,9 mm — 49,3 x 37,2 mm — 53,2 X 37,4mm — 50,4x 38,0 mm. Das Eigewicht betrug: 36,0 — 34,0 — 34,5 — 35,5 — 39,0 g. (Vom sechsten Ei fanden wir nur Überreste.) Im Interesse vollkommener Ruhe und besserer Behandlung haben wir die Vögel abge- sondert in einer 8X2X2 m grossen Voliere untergebracht. Bedauerlicherweise erwies sich diese unsere Vorstellung als irrtümlich. Die bis dahin vollkommen zahmen Vögel wurden derartig wild, dass ihre Behandlung wegen ihres Fluges gegen das Gitter, trotz der ,,Bandage‘ des Volieregitters, lebensgefährlich wurde. Von alldem belehrt, unter- brachten wir die Vögel im Frühjahr 1972 in einer kreisförmigen Gemeinschaftsvoliere von 6 m Durchmesser, zusammen mit Rotschenkeln, Uferschnepfen, Sebelschnäblern, Kibietzen und Teichhühnern. Hier konnten wir die im früheren Jahr bekundete Nervosität nicht beobachten. Als Futter erhielten die Vögel Weichfutter mit Ameiseneiern, Mehlwürmern, Obst ergänzt. In der zweiten Hälfte vom Mai — im Vergleich mit den im Freien lebenden verspätet — begann der Balz der Triele. Aus den fünf Vögeln — drei Männchen und zwei Weibchen — 13* 195 gestalteten sich zwei Paare und diese verfolgten das paarlose Männchen mit einer solchen Ausdauer, dass es aus der Voliere entfernt werden musste. Die sich bepaarten Männchen nahmen eine waagerechte Haltung an und sobald sich das paarlose Männchen ihrem Terri- torium auf 1,5 — 2,0 m näherte, vertrieben sie es. Innerhalb zwei Tagen haben sie seine Hals-, Rücken- und Schulterfedern vollkommen ausgerupft. Gegenüber den anderen grö- Beren Vögeln haben wir keine solche, wie von FRISCH (1959) erwähnt, Aggressivität beobach- tet. Unsere Vögel benahmen sich "gegenüber den Pflegern vollkommen passiv, obwohl STEMMLER — MORATH (1942) auch von einer Aggressivität gegenüber dem Menschen Erwäh- nung macht. Wahrscheinlich hat der konkurrente Artengeselle ihre Aufmerksamkeit V öllig g gefesselt. Die Männchen waren auffallend lärmend, besonders in den N achmittags- und Abendstunden. Nur das eine Paar baute ein Nest, einige Heuhalme zusammentragend, die Eier des anderen Paares fanden wir in den verschiedenen Teilen der Voliere. Von den zwei Paaren bekamen wir je zwei Stück Eier: 15 91,5 X 36,8 mm — 36,5 g 2. ave X 36,4 mm — 36,0 g 52,0 X 37,8 mm — 35,0 g 7X37X 7mm — 39,0 g Da die Vögel keine Neigung zum Brüten n haben wir die Eier in eine Brut- maschine, Typ Ragus, bzw. Typ La National gelegt, wie bei STEMMLER — MORATH. (Bei FRISCH haben die Vögel gebrütet, WAYRE liess die Eier mit Bantam-, Hennen aus- brüten.) Das Ausbrüten erfolgte folgenderweise : Tag Temperatur, °C Rel. Feuchtigkeitsgehalt, % 8 pera tg - 1-22 38,5 55 — 60 23 —26 38,2 70 Bis zum 25. Tag wurden die Eier täglich alle zwei Stunden umgedreht, vom 9. Tag an bis zum 15. Tag täglich einmal, danach wurden sie zweimal täglich für je 10 Minuten abgekühlt. Dies wurde auf den von der Brutmaschine entnommenen Eiertassen durch- geführt. Von den zwei Gelegen schlüpften zwei Junge aus, am 25., bzw. am 27. Tag der Ausbrütung. Ein Ei erwies sich als unfruchtbar, im anderen ging das Embryo zugrunde. Das a ae der Jungen war 34,0 und 32,0 g. Die ausgeschlüpften Jungen blieben noch 6 bis 12 Stunden im Br utkasten, solange bis sie gänzlich trocken waren. In der er- sten Woche hielten wir die Jungen in einem, auf 26 °C aufgeheizten Pflegeschrank, aber nur während der Nacht. Wenn es das W etter zuliess, trugen wir sie hinaus ins Freie an die Sonne, in ein ,,Laufgitter* aus Kunststoffmoskitonetz. Das Futter der kleinen Triele bestand in den ersten drei Tagen aus frischen Ameiseneiern, dazu mengten wir täglich 6 bis 8 Stück Mehlwürmer und je einen neugeborenen Gold- hamster. Die Er nährung der Jungen bedeutete kein besonderes Problem. Es war genügend in ihren Futternapf mit einer Pinzette hineingreifen und die Futterteile damit zu bewegen und schon stürzten sie sich darauf. Aber auch dies war nur in den ersten zwei Tagen nötig. Das als zweites ausgeschlüpfte Junge lernte von dem Aelteren fressen. Drei-vier Stunden nachdem sie aus der Brutmaschine entnommen waren, konnten sie schon, wenn auch etwas unsicher, gehen und Futter aufnehmen. Späterhin erhielten sie bereits Weich- futter zu dem wir ein Drittel Purina Truthahninitiatornährmittel beimischten. Der Vita- minbedarf wurde mit der Dosierung von Huvasan gesichert. Wenn wir über das Aufziehen der Trielenjungen sprechen, kann gesagt werden, dass die Pflege dieser Jungen unter den Limicolen vielleicht die einfachste ist, die Pflege der Kiebitz-, Ufe rschnepfen-, Rotschenkel- und Sebelschnäbler-Jungen ist bedeutend schwie- riger. Eine Sache muss jedoch beachtet werden und zwar, dass sie sich leicht erkälten bei solchen kühleren, feuchteren Tagen, wenn die gleichalterigen Kiebitz- und Uferschne- pfenjungen noch ruhig i im Freien gehalten werden können, müssen die Triele bereits in die temperierten Pflegeschränke gebracht werden. Wegen ihres Wärmebedarfes nehmen sie oft ein Sonnenbad und zwar in einer recht sonderbaren Positur. Ich meine, diese Art ist die einzige unter den Limicolen, die während des Sonnenbades ihre Beine nach rück- wärts pare allel ausstrecke nd, den Kopf nach vorne auf den Boden legend, mehrere halbe Stunden unbeweglich liegen bleiben. Wenn man nur einen oberflächlichen Blick auf sie wirft, scheinen sie gar nicht lebendig. Aehnliches konnten wir bisher nur beim Emu und beim Nandu beobachten. Die in Akinese versetzten Jungen konnten wir täglich, nur einen minimalen Bruch verursachend, abwiegen. In den "beigefügten Graphikon ist die Gewichtszunahme der Jungen im Vergleic h zu den Daten von HEINROTH (1968) und STEMMLER — MORATH (1951) dargeste Ut. 196 Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. EINIGE ANGABEN ZUR NAHRUNG MANCHER IN UNGARN SELTENER VORKOMMENDEN GÄNSE- UND ENTENARTEN Dr. Istvan Sterbetz Im Rahmen der Internationalen Wasservogelforschung in Europa führt das Ung. Ornithologische Institut die Ernährungsunter suchungen der betref- fenden Arten regelmässig durch. Neben der reichen Material der gewöhnlichen Gänse- und Entenarten gibt es aber Mageninhalte der seltener in Ungarn vorkommenden Arten auch. Diese kurze Studie möchte die planmässige For- schungen ergränzen, anderseits aber beschäftigt sich die bromatologische Literatur fasst ausschliesslich in mariner Beziehung mit der Nahrung der er- wehnten Arten. Dies begriindet die Veröffentlichung dieser spärlichen Zu- sammenstellung. Marmalente ( Anas angustirostris) Izrael, 9. 4. 1955.: Carex sp. Samenräste Kolbenente (Netta rufina) Magyaróvár (Ungarn) 27. 11. 1956.: Chara und Chitinräste Magyarovar (Ungarn) 27.11.1956.: Sand Eisente (Clangula hyemalis) Békéscsaba (Ungarn) 25.11. 1955.: Notonecta glauca 35 St. Trauerente ( Melanitta nigra) Magyaróvár (Ungarn) 28.10.1965.: Pisidium sp. und Unio-Riste Ruderente (Oxyura leucocephala) Velence-See (Ungarn) 3. 10. 1953. : Polygonum sp. Same 1, Chitinräste u. Sand Feher-tö bei Szeged (Ungarn 20. 9. 1953.: Chitin und Chara-Räste, Sand Brandgans (Tadorna tadorna) Nagyigmand (Ungarn) 1953.: Chitin und Chararäste, Sand Biharugra (Ungarn) 28. 2. 1959. : Setaria glauc a-Samen 16, Bolboschoenus mart- timus Samen 28, Trifolium sp. Samen 6, Sand Tiszasüly (Ungarn) 1. 2.1961.:Polygonum sp. Samen 66, Setaria glauca Samen 2, Sand Geszt (Ungarn) 25.11.1959.: Festuca sp. Blatter, Sand Weisswangengans ( Branta leucopsis) Tiszadorogma (Ungarn) 7. 11. 1947. : Polygonum sp. Samen 62, Gramineae sp. Blätter 21, Sand Magyarovar (Ungarn) 6. 10. 1964.: Triticum-Blätter 21, Sand Ringelgans ( Branta bernicla) Fonyód (Ungarn) 25. 10. 1963. : Sand Rothalsgans ( Branta ruficollis) Lunca (Rumänien) 19. 11. 1970.: Triticum-Samen 81, Sand Hortobágy (Ungarn) 30. 12. 19583. : Gramineae-Blätter, Setaria glauca Samen 2, Sand 197 Geszt (Ungarn) 3. 10. 1953.: Festuca sp. und Graminea sp. Blätter, Bol- boschoenus maritimus Samen 86 Geszt (Ungarn) 16.11. 1953.: Triticum-Blätter, Graminea sp. Blätter, Bolboschoenus maritimus Samen 112, Sand Hortobágy (Ungarn) 20. 12. 1959. : Sand Nagyszenäs (Ungarn) 10. 11. 1946. : Triticum-Blätter u. Sand Fehér-tó bei Szeged (Ungarn) 24. 10. 1949. : Festuca sp. und Triticum- Blätter Weitere Angeben von GRESCHIK (in: STERBETZ 1962): Hortobágy (Ungarn) 30. 10. 1934.: Sand u. Kieselsteinchen Hortobägy (Ungarn) 1.11.1934.: Sand u. Kiesel Hortobagy (Ungarn) 1.11.1934.: Sand und Kiesel Irodalom — Literature Sterbetz, I. (1962): Probleme der Züge der Rothalsgans (Branta ruficollis) in Mitteleuropa und Ungarn in den letzten drei "Jahrzehnten. Allattani Közlemenyek, XLIX. 1-4. 97—103. D: Sterbetz, I. (1972): Vizivad. Mezögazdasägi Kiadö, Budapest, 32 — 68. p. Adatok néhány — Magyarországon ritka — vadlüd- és récefaj taplalkozasar6 1 Dr. Sterbetz Istvan A Nemzetközi Vizivadkutatò Iroda (International Wildfowl Research Bureau) kutatási szervezetében a Madártani Intézetben 1963 óta tervszerűen és folyamatosan vizsgáljuk az itt előforduló vadlúd- és récefajok táplálkozását. A tömegfajokról e tárgykörben közölt dolgozatok felsorolása STERBETZ (1972) idézett munkájában található. E — mindenkor nagy példányszámon alapuló — vizsgálatok ismertetése mellett kívánatos közölni annak a néhány ritka fajnak feldolgozott gyomortartalmát is, amelyekről majdnem kizárólag tengerparti, vagy Európán kívüli adatokat közölt ez ideig a nemzetközi irodalom. Igy különösképpen érdeklődésre tarthatnak számot a földrészünk központjából származó, és sajátos hazai környezeti adottságainkat tükröző adatok. A német szövegben részlete- zett, kilenc fajból vizsgált, huszonnégy gyomortartalom hazai folyóink, halastavaink és füves pusztáink táplálkozóhelyéről, valamint egy izraeli és egy romániai gyűjtőhelyről közöl adatokat. 198 Aquila LXXX—LXX XI. 1973—1974. UJABB ADATOK A HAZI VEREB (PASSER DOMESTICUS) TAPLALKOZASBIOLOGIAJAHOZ Dr. Rekasi Jozsef Bevezetes A hazi verebek (Passer domesticus) bromatolögiai vizsgalata gyakorlati es elméleti fontossaga miatt a Nemzetközi Biolögiai Program kutatasi témai között szerepel. A megvaltozott elöhelyi viszonyok, a gépi kultura elöretörese, a korszerü agrotechnik: a és közlekedes nagymertekben megvältoztatta hazank, de egész Euröpa ökológiai viszonyait. Az élettér átalakulásával a háziveréb-populáció viszonyaiban, magatartá- sában jelentős változás történt. A hatalmas anyag vizsgálata évek óta folyik, de publikálása ezzel nem tud lépést tarani. Köszönöm dr. NAGY EMIL egye- temi docens szakmai útmutatásait, s a Magyar Madártani Intézet segítségét, hogy a kutatásban részt vehettem. Célkitizésemben a következőkre törekedtem: 1. Megadtam a házi veréb táplálkozásával kapcsolatos részletes irodalmat, s ismertettem a korábbi ha- zai eredményeket is. A jelenlegi vizsgálat a kor ábbi magyar vizsgálatok anya- gának egybevetésével kielégítőnek mutatkozott ahhoz, hogy a házi veréb idő- szakos táplálkozását megismerjük. 2. A házi verebek időszakos bromatológiai vizsgálatát végeztem el több éven keresztül gyűjtött, nagy egyedszámú anya- gon. Mivel a nyár végi és kora őszi hónapokból aránytalanul kis egyedszámot vizsgáltam, ezért az értékelésnél az előző dolgozatomban (RÉKÁSI 1968) ka- pott eredményeket is figyelembe vettem. A jövőben a bromatológiai vizsgála- tokat a nagy állományösszpontosulási helyekre (vetett területek, napraforgó - kultúrák, gabonatárolók, szakosított állattelepek) is kiterjesztem. Korábbi hazai helyzet. A magyar szakirod alom táplálkozásukra vonatko- zóan elég szegényes. Főleg alkalmi megfigyelések és gyomortartalmak is- mertetését kapjuk e régebbi munkákban. Újabban SOMFAI (1954) és Kovács (1955) vizsgálta részletesebben a Passer domesticus táplálkozását. Mintegy nyolcvan éve, hogy az első házi veréb gyomortartalmáról szóló közlemény megjelent az Aquilaban BIKKESSY (1895) tollából. Leírja, hogy ahol a gabonatermelés nagymervü, ott nagy tömegben tartözkodik mint állandó madár. A kertekben is gyakori vendég, ahol a gyümölcsfák, de kivált a cseresznyefák termését rongálja. Néhány évvel később FoRGÁCH (1902) már hasznosságukat említi. A búzában, árpában tett kártételük eltörpül a kárté- kony rovarok irtásával tett haszon mellett. Amióta állományuk megcsappant, alig lehet féregtől mentes gyümölcsöt nevelni. BARTHOS (1906) cserebogárjá- rás idején figyelte meg, hogy a házi verebek nagymértékben pusztították ezen káros rovarokat. SZOMJAS (1908) megfigyelése szerint Tiszalökön júniusban a kenderbagolypille ( Mamestra persicaria L) hernyója megtámadta a dohány- táblát. A tanvän fészkelő házi veréb mind kiköltözött a hernyóktól megtá- 199 madott területre, s egy het alatt kitisztitottäk a területet a hernyöktöl. Ebben mintegy 1000 vetesi varjü, s 1000 feher gölya is segedkezett. Elismeri, hogy sokszort kart is okoznak az érő vetésben, de rovarpusztitäsukkal számottevő hasznot is hajtanak. A kaläszon ülő Rhizotrogus bogaraknak nekirepiilnek, le- sodorjak a földre, s ott fogjak el. Ezt a vadäszatät nemesak a vetések szelen, hanem azok belejében is megfigyeltem. CsORGEY (1909) szerint a fészekodvak- ban elszaporodott házi verebek a cseresznye-, meggy, -szilva-, és szölötermest károsították. Kärosak voltak a téli etetökön is, ahol a faggyúhoz kevert magvak nagy részét felfalták, s a cinegéket elkergették. Védelmét csak oly ki- vételes helyeken javasolja, ahol a veréb az egyetlen rovarirtó madár. Ilyenek az Alföld erdőktől távoleső elszórtan gyümölcsfákkal beültetett sz616i, nagyobb gazdaságok közepén elszigetelt kisebb gyümölcsöskertek. Sıros (1910) a hä- zi veréb fiókapusztítását figyelte meg tollasodó barázdabillegető-fiókáknál. 'SORGEY (1914) a házi verebet ekkor már mindenütt károsnak tartja, ahol tömegesen lép fel. Még fészkelés idején is nyilvánvalónak tartja kártételét. ZEYK (1920) szerint tavasszal a veteményesekben és a telkek körül fekvő gyümölcsösekben keresi eledelét, s ekkor a fital borsóban, s más veteményben tesz némi kárt, de temérdek hernyónak, bogárnak elpusztítása által tízszerte többet használ. Nyáron a búzát veri, de csak a falvakhoz közelfekvő földeken. Télen majorudvarokban, disznóólak körül táplálkoznak. GRESCHIK (1920) se- lyemhernyé fogyasztását figyelte meg. Negyedik vedlés utáni hernyókat szedték össze a tenyésztőhelyiségben, de a kibújt lepkét is elfogyasztották. WARGA (1921 — 24) a házi verebek táplálékában a következő növények termé- seit találta: Sambucus nigra, Elaeagnus angustifolia, Celtis occidentalis. Eze- ket augusztusban és szeptemberben fogyasztották. SZEMERE (1928) szeptem- berben huzamosabb ideig figyelt egy 30 — 40 egyedből álló gyommagirtó hazi- verébcsapatot. Sok gyommagot szedtek fel a talajról, de emellett a még éretlen magvakat is csipegették a gyomokról. Az olyan gyomnövényeket, amelyeknek termését csak ágaskodva vagy felugorva érhették el, szárnyse- gítséggel, testsúlyukkal a földre szorították, s úgy szedegették róla a magva- kat. Csak az olyan gyomnövényről szedték le az összes magvat, amelyeknek termős szárrésze legfeljebb 2—3 cm volt. Az ilyenekről egy lassú húzással le- vakarták a magvakat. A verébcsapat felett 20— 30 cm magasan galagonya- lepke repült végig, s egyetlen veréb sem akadt, amelyik figyelemre méltatta volna. GRESCHIK (1938) HEIKERTINGER kísérletére hivatkozva a házi veréb táplálékában a katicabogarat is megemlíti. Keve (1955) tápláléka között két csigafajt talált, nevezetesen a Helicella obvia és Cepaea fajokat egy-egy eset- ben. REICHART (1957) szerint a házi veréb 1952 nyarán nagy pusztítást oko- zott a rajzó Hyphantria cunea lepkék között. Egy-egy alkalommal 5— 8 lep- két is lenyeltek egymás után. CSABA (1958) szerint az eperfa ( Morus alba és M. nigra) termését rendszeresen fogyasztotta a házi veréb. STERBETZ (1964) közli, hogy Üllő községben 1959 tavaszán SZEPESVÁRI házi veréb begyéből mutatott ki burgonyabogarat. GYŐRY — REICHART (1966) a házi veréb araszo- ló hernyó és somkóró bagolylepke (Choloridea maritima) hernyóhordását fi- gyelte meg. Házi veréb gyomrokbél a következő növényeket mutatták ki: Hordeum, Triticum, Polygonum aviculare, Setaria viridis. SCHMIDT (1966) vizsgálta karositasukat büzaföldön. A keresztbe rakott kévékre jártak täp- lalkozni, s a kärositäsok főleg a középső részeken voltak nagymerteküek, ahol könnyű kapaszkodási lehetőségük volt. Ezen résznél 80— 1009/-os ká- rosítást tapasztalt. Augusztusban a tarlókat és a káposztaföldeket járták. 200 A bodza érett termésének fogyasztását is megfigyelte. PALKÖ (1966) hazivere-- beket figyelt meg, amint sölyomszerüen pedzettek a gyikokat, és csörükkel ütögettek azok farkät, amig az le nem szakadt. A farokvéget elfogyasztottak. Szöcs (1967)1965 mäjusaban megfigyelte, amint az anyamadar amerikai szövölepket hordott a fidkaknak. A felzavart lepkét röptében is elkapták. VÁSÁRHELYI (1968) a Bükkben házi verébfidkak etetését figyelte meg, s hasz- nosaknak tartja őket, mert igen sok káros rovart hernyót fogyasztottak. BORDA (1968) fecskefiakkal táplálkozó házi verebeket figyelt meg Faddon. Nemcsak a rendkivüli idöjaraskor tapasztalta ezen abnormitäst. A vizsgalatok mödszere és a gyüjtesek helye, vizsgälati anyag Jelen dolgozatban az 1967—69-es években gyűjtött és feldolgozott 464 házi veréb bromatológiai vizsgálati eredményét közöljük. Ag gyűjtések és meg- figyelések helyei: Bácsalmás, Katymár, Kunbaja, Mátételke közsgégek bel- területei, Csikéria, Madaras tanyái, a Bácsalmási és Kunbajai Állami Gaz- daságok, tsz-ek sertéstelepei. Ezek a gyűjtések emberlakta területekről, míg a szegedi Feher-töi Madaras akácerdőből, Bácsalmás— Katymár közötti országútról gyűjtött egyedek főleg emberi településtől távolabbi területről származnak. A táplálkozásbiológiai vizsgálatokhoz nélkülözhetetlen a köz-- vetlen környék gazdasági viszonyainak ismerete. Az átlagosan 110—114 m tengerszint feletti magasságú sík vidéken szántóföldi növénytermesztés, sz6- lő- és gyümölcsültetvényes gazdálkodás folyik. A gyűjtéseket nem a nagy állománygyülekező helyeken végeztem, így az 12. táblázat A házi veréb növényi tápláléka Esetek | Mennyi- Esetek | Mennyi-- Taplaléknemek szäma | ség, db Taplaléknemek szama | ség, db Nahrungen Zahl der | Menge, Nahrungen Zahl der | Menge, Fälle Stück Fälle Stück Triticum aestivum 14] 465 Morus alba 4 58 Zea mays 123 139,7| Amaranthus ascendens 4 27 Polygonum aviculare 76 706 Chenopodium vulvaria 3 sl Amaranthus retroflexus 65 1035 Atriplex litoralis 3 12 Setaria viridis 43 243 Humulus lupulus 2 10 Amaranthus blitoides 21 494 Chenopodium urbicum 2 2 Setaria lutescens 17 81 Stellaria media l 21 Polygonum convolvulus 10 | 14 Oriza sativa l 9 Chenopodium hybridum 09 23 Echinochloa crus-galli | 4 Hordeum vulgare 9 22 Polygonum lapathifolium | 2 Sorghum sp. 7 70 Sambucus ebulus l I Polygonum arenarium | 6 27 Setaria verticillata l | Amaranthus albus 5 45 Solanum nigrum l | Helianthus annuus 5 5 Centaurea cyanus | | Atriplex tatarica 4 62 Graminea sp. | l | 201 ae 1967 - 1969 eredmenyek a közepes és kis Allomanystrtisé- get reprezentaljak. A begyüjtött vizsgälati \ anyagröl 338 egyed eseteben a begyüjtes ora, perenyi pontossa- gú idejét is feljegyez- tem az időjárási vi- szonyok mellett. A fris- sen lőtt egyedek gyom- rät felboncolva, tar- talmat meghataroz- tam. Utána 4% -os formalinban täroltam. Minden gyomortarta- lomröl külön kartote- kot vezetek, agyomor- ! tartalmakat üvegfio- | lakban örzöm meg. A ! terepen az állomány- | felvetelhez DEL- \ TRINTEM 8 X 30-as \ távcsövet, a gyomor- tartalom-elemzések- hez binocularis szte- reomikroszköpot hasz- nältam. Az elemzések- hez üsszehasonlitäsi anyagként a i terepröl begyujtott sé jat gyommag- és ro- rargyüjteményemet, valamint az Orszagos Vetömagfelügyelöseg által összeállított gyommaggyüjtemenyt használtam. A meghatározásnál felhasználtam SCHERMANN, UJVAROSI, MOCZAR szakköny- veit, sa Fauna Hungariae speciális hatärozöit. Az összesített eredmenyek mellett az egyedi gyomrok növényi és állati táplálékának minőségi és mennyi- ségi értékére is tekintettel voltam. A gyomorban talált zúzóköveket darab, nagyság szerint is értékeltem. Azt, hogy a haszon és a kár százalékos megí- télése milyen növény fajokra korlátozódott, a 12. táblázatban mutatom be. Az időszakos növényi táplálékról a 47. ábra nyújt tájékoztatást. A vizsgálatok eredményei: A hároméves gyűjtési és megfigyelési időszak le- hetővé tette, hogy a Passer d. domesticus időszakos táplálkozását megvizsgál- jam. A 464 gyomorból csak 3 volt teljesen üres, s 74 gyomorban csak zúzókö- vet találtam (16,49/). A 387 gyomor táplálékeloszlása a következő volt: Csak növényi táplálék: 354 házi verébgyomorban, Csak állati táplálék: 5 házi veréb-gyomorban, Vegyes táplálék: 28 házi veréb-gyomorban, Kavics (gastrolith): 351 esetben (75,6%) = 24 269 db, átlagdarabszám : 51,9. haszonmag Nutzpflanzensamen gyammag Unkraufsamen 700- 600 500 400 4 200 I \ bo UR IW I Ya IK E x MI] 66) 47. ábra. A házi veréb növényi tápláléka Abbildung 47. Die Pflanzennahrung des Haussperlinges A Passe; domesticus táplálék %,-os arányának összegezése az 1967 — 1969-es összesített anyag alapján A januári táplálkozás gazdasági értékelése: 42 g ee tartalom. Növenyi tap- lalek: 65 esetben (98,8%), allati taplalek 1 esetben (1,2%), haszon: 41,3 Jar kar: 58,79 A táplálék gyakorlatilag csak növényi. A haszonmagok közül az aszalédott buza- es arpaszemeket a tanyák és majorok udvarából a talajról szedték össze a häzi verebek. Ezzel kart nem okoztak, mivel ugyis veszendöbe ment volna. A kukoricaszemeket a sertéseknek adott darahulladekböl gyűjtötték. Kukoricadarät csak a lakott területröl gyüjtött egyedek gyomräban talältam. Nagyobb hidegekben a gazdasági udvarokban talált búza- és kukoricasze- meket ették. Mivel a házi állatok táplálékából szerezték a haszonmagokat, így kártételnek vettem. A legtöbb haszonmagot (6 db Hordeum) egy csikériai tanyáról gyűjtött tojóegyed gyomrában találtam. Főleg az út menti, taposott tömeggyomokat: keserűfüveket (Polygonum aviculare, P. convolvulus ), disznö- paréj (Amaranthus), libatop (Chenopodium) és a laboda ( Atriplex) magvait fogyasztották. A gyomnövények magvait lakott területek utszeleiröl is össze- szedték, de kis egyedszámban. A disznóparéj és a fakó muhar (Setaria ) gyom- magok mellett a N-ben gazdag, tragyazott, istállók melleti talajról származik a Solanum nigrum gyommag. A legtöbb gyommagot (30 db Amaranthus retro- us) egy Bäcsalmäs falu belterületeröl gyűjtött tojöegyedben találtam. Allati taplalék 1 esetben, 1 db Carabus sp. fordult elö. Kavicsot 32, homokot 27 esetben talaltam a eyomrokban. A februári táplálkozás gazdasági értékelése: 207 gyomortartalom. Növényi táplálék: 159 esetben (100,0%), állati táplálék: 0 esetben (0,0%), haszon: 55,1%, kár: 44,3%. A búza és részben a kukorica is hulladékmagvakból származott, amit aszalt, penészes voltuk is igazol. Főleg a hidegebb időben fogyasztották a haszon- magvakat. Árpaszem fogyasztását nem észleltem, s teljes ép szemű kukoricát is csak két egyed gyomrában találtam, a többi gyomorban darahulladék volt. A legtöbb haszonmagot (1 szem kukorica) egy faluból gyűjtött hím egyed gyom- rában találtam. Azok a februári gyomrok, amelyekben 25-nél több gyom- mag volt, haszonmagot nem tartalmaztak. Gyommagfogyasztásulk hasonló a januárihoz, a tömeggyomokat kedvelik, főleg a keserűfüvek és libatop mag- vait fogyasztották. A legtöbb gyommagot (228 db Amaranthus blitoides és 3 db Echinochloa crus- galli) (a Kunbajai Állami Gazdaság borpincéje melletti gazos, romos építkezések), taposott helyről begyűjtött tojó egyedben találtam. A községek belterületéről gyűjtött egyedek nem nagy mennyiségben, de követ- kezetesen fogyasztották az Amaranthus gyomnövény magvait. Kuviesot 6, homokot 7 esetben találtam a gyomrokban. A marciusi taplalkozas gazdasági értékelése: 46 gyomortartalom. Növényi táplálék: 68 esetben (99,3%), állati táplálék: 1 esetben (0,7%), haszon: 39,8% , kar: 60,207. Taplalékuk szinte csak növenyi eredetü. A kukorica és arpa szemtermeset a sertéseknek adott taplalékhulladékbol szerezték. Feltétlenül távol kell tar- tani a sertéstelepeken etetetéskor az állatgondózóknak a , tolakodó" házive- rebeket nemcsak dézsmálásuk, hanem a száj- és körmömfájás vírusos beteg- ségének egyik ólból a másikba való terjesztése miatt is. Dózsa (1964) 266 egészséges házi veréb májának és béltartalmának bakteriológiai vizsgálata 203 során 52 egyedből tenyésztett ki Salmonella typhi muriumot, s egy egyed bel- tartalmából S. anatumot. A falvakban gyűjtött egyedek gyomrában leginkább dohos, penészes bú- zaszemet találtam. 1968 márciusában hóviharok is voltak, s akkor a házak- hoz behúzódva cirok-, búza-, és kukoricafogyasztásuk megnőtt. A Tsz-ek ma- jorjaiban gyűjtött egy edek gyomrában kukoricaszemeket talaltam, amelyet magtarak, gorék kor nyékén szedtek fel. Märciusban két gyomnöveny mag- jäval gyarapodott a täpläleklista: Setaria lutescens, Chenopodium hybridum. A kevés kukoricadarat tartalmazó gyomrok majdnem mindegyikében Amaran- thus sp. és Setaria lutescens gyommagok is voltak. A legtöbb haszonmag: 5 db penészes, dohos búza a bácsalmási ve sútállomás teherrakodójánál elejtett tojó egyed gyomrában volt. A legtöbb gyommagot, 58 db Amaranthus retroflexus magját Bácsalmás falu belterületén elejtett hím egyed gyomrában találtam. Esös időben a Setaria viridis magjait fogyasztották a legszívesebben. A legvál- tozatosabb táplálékot az ún. Juliska majori sertéstelepről gyűjtött tojó egyed gyomortartalma mutatta. A rendkívül káros Otiorrhynchus sp. rovart a major szomszédságában levő lucernaföldről szerezte a házi veréb. Ezt bizonyítja gyommagtápláléka i is. A havas, hideg 1968-as évben a rovarok még nem mo- zogtak, így a házi verebek sem jutottak rovartáplálékhoz. Kavicsot 29, homo- kot 28 esetben találtam a gyomrokban. Az áprilisi táplálkozás gazdasági értékelése: 12 gyomortartalom. Növényi táplálék: 17 esetben (78,5%), állati táplálék: 6 esetben (21,5%), haszon: 64,4%, kar: 35,6% A falvakbol begyüjtött gyomrokban kevés kukoricadara mindig kimutat- hato volt. Az idös egyedek gyomraban talalt büzaszemek tr ágyaszagúak vol- tak, így nem tekinthetők kártételnek. Az 1967-es napos áprilisban az Ama- ranthus sp. gyommagvai, a hűvös 1968-as áprilisban a Polygonum, Chenopo- dim. Setaria gyommagvak domináltak a täplalekukban. A meleg idő beal- taval a rovarmozgas is megelenkült. A fidkak (7—10 napos) gyomrában az ep búzaszemeken kívül a káros ormányosok (Otiorrhynchus) és a Rhizotrogus aeguinoctialis rovar is megtalálható volt. Esős időben kevesebb, főleg kukoricát vittek a szülők a fiókáknak. A 10 napos fióka tápláléka mind minőségileg, mind mennyiségileg gazdagabb volt, mint a 7 napos fióka tápláléka. A fiókák táplálékában gyommagot nem találtam. A 7 napos fióka állati tápláléka : 0,03 g, a 10 napos fióka tápláléka: 0,22 g volt. Az előbbi csak 1, az utóbbi 4 rovarfajt evett. Egyetlen idős házi ae gyomrában találtam Coleoptera sp. mandibulat. A begyüjtött egyedek mind himek voltak, mert a tojök mar a feszken ültek. Kavicsot 7, homokot is 7 esetben talältam a gyomrokban. A májusi táplálkozás gazdasági értékelése: 17 gyomortartalom. Növényi tap- lalek: 12 esetben (36,2%), állati táplálék: 19 esetben (63,8%), haszon: 67,3%, kar? 32,1%. A penészes búza és kukorica fogyasztásával a házi verebek kart nem okoz- nak, mert elhullott szemeket szedtek össze a talajról. A legváltozatosabb bes lalekot a Juliska majori sertestelepen begyűjtött him adultus egyed gyomr ban találtam. A 2 búzaszem mellett a kora tavasszal magot érlelé Caldi (Stellaria) is volt a gyomrában. Állati taplalékaban a sertéstelep közelében levő lucerna veszedelmes kártevője, az Otiorrhynchus is szerepelt. A pullus fiókák gyomrában haszonmag egyáltalán, a iuvenis gyomrokban is csak ne- gyed szemre való kukorica vagy egy szem búza volt található maximálisan. 204 Az adultus häziverebek rovarfogyasztasa is jelentős. Föleg az Otiorrhynchus és Sitona fajokat kedvelik. A legváltozatosabb rovartaplalékot a szántóföldek melletti fészkekb6l gyűjtött pullus gyomrokban találtam. A rendkívül káros drótférget, araszoló herny ót, bundásbogarat, cserebogarat, ormányos boga- rat is fogy: asztották még esős időben is. Egy- egy fiékagyomor 1,45—1,60 g käros rovar táplálékot i is tartalmazott. Hangyafogyasztast viszont csak a falu- ból gyűjtött iuvenis egyedek gyomrában észleltem, ezekben legtöbbször mas táplálék nem is volt. A fiókákat etető szülők az állati táplálékot utakon, szá- raz fű között, a talajon mászó rovarok közül szerezték. Kavicsot 5, homokot 2 esetben találtam a gyomrokban. A júniusi tá a gazdasági értékelése: 16 gyomortartalom. Nö Övenyi tap- lalek: 14 esetben (43,2%), állati táplálék: 16 esetben (56,8%), haszon: 73,0% kar 2271,09. Esös idöben még júniusban sem fogyasztottak gyommagvakat. A kukorica dara fogyasztását kártételnek kell venni. A falvak belterületéről gyűjtött egyedek gyomrában penészes és trágyaszagú kukoricatörmeléket találtam. Ezt közvetett haszonnak kell vennünk, mivel így az elhullott szemekben a rovarok nem tudnak ättelelni (Somrar, 1954). A homokos napraforgótörmelék is azt mutatja, hogy a talajra kipergett napraforgó kaszattermését fogyasz- tották a házi verebek. Búzafogyasztásuk minimális, a falu belterületén fész- kelő egyedek az érő búzatáblákra ekkor még nem látogatnak ki. A vizsgált területen az utak mentén még elég sok eperfa ( Morus alba, M. nigra) talál- ható. A talajról összeszedett homokos epergyümöles fogyasztásával sem okoz- tak kart. Az epergyümölcs mint témegtaplalék jelentös a falvakböl az utak mentere taplalkozni kirepülö Passer domesticus egyedeknel. A iuvenis egye- dek is szívesen fogyasztják az epergyümsölcsöt. Gvommagfogyasztàsuk mini- malis. A témeggyomok közül az Amaranthus retroflexus magvait, valamint a Centaurea cyanus kaszattermést fogyasztották. A rovarfogyasztas júniusban is jelentős, azonban a rovarok minőségi összetétele mas a táplálékban. Nagy mennyiségben szerepelnek a talajon található hangyák. Legtöbbször az eper- fák aljáról szedték össze a hangyákat. Az adultus egyedek átlagos hangya- fogyasztása : 3 — 4, a iuveniseké : 1. Az ormányosok fogy asztása még mindig je- lentős, de Lui fordulnak el6. Egy 20 kh-as bor sótáblán történt megfi- gyeléskor nem az érett borsót fogya sztották a házi verebek, hanem a káros Ötiorrhynchus es Phyllobius rovarokat. Az Epicometis hirta fogyasztasa is azt igazolja, hogy júniusban a rovarok minőségi összetétele megváltozik. A meg- vizsgált házi verébfióka tápláléka is igen változatos volt. Növényi táplálékot nem találtam gyomrában, de jelentős állati tápláléka. A káros ormányosok (Otiorrhynchus DE finänchogar ak ( Anomala), morpoloskalarva (Hurygaster ), 8 a talajröl szerzett gyepi hangya (Tetramorium) képezte taplalékat. Az vdul tus egyedek a gabonatäbläkröl szerezték a mör poloskakat, finäncbogaraka de egyszer sem fordult elö, hogy a gyomrukban e käros rovarokon kívül ga- bonaszemet is találtam volna. "Kavicsot 7, homokot 3 esetben találtam agyom- rokban. A júliusi táplálkozás gazdasági értékelése: 11 gyomortartalom. Növényi táp- lálék: 13 esetben (90,0%), állati táplálék: 3 esetben (10,0%), haszon: 70,0%; kar: 30,0%. Büzafogyasztäsuk jelentős. A gabonaföldek melletti kövesuton jarmüvek altal elütött adultus egyedek gyomrában átlag: 4— 7 db duzzadt, csírázott búzaszemet találtam. A Tsz- majorban, fészekből begyűjtött pullus fiókák 205 gyomräban is dohos, tragy aszagu búzaszem volt, ätlagpeldanyszam: 3— 4. A 2. és 3. költésből származó fiókák növényimag-fogyasztása elég jelentős. A gépekkel korán végzett aratás-cséplés a legjobb védelmet nyújtja a házi ve- rébcsapatok büzadezemälisa ellen. Azon a gyűjtési helyen, ahol már learat- ták idejében a gabonát, csak csírázott, duzzadt, trág jaszagú búzaszemeket találtam a gyomrokban. Ez is arra utal, hogy ilyenkor már a tarlókról szer- zik t táplálékuk at. A fiókák cirokmagfogyasztása is jelentős. Rovarokon és haszonmagokon kívül gyommagot a gyomrokban nem találtam. Rovartaplale- kukban is változás állt be, mert a talajon tartózkodó ormányos bogarak he- lyett a fák cserjeszintjén és a kalászokon tartózkodó Anomala vitis káros ro- varokat fogyasztották leginkább. A július végi időszakban zabrus tenebrioides imágóknak fogyasztása nagy haszontételét bizonyítja. Az út menti eperfák ( Morus alba, M. nigra) epergyümölcsükkel tömegtáplálékot nyújtanak, s így vonzóerőt gyakorolnak a faluból a ‚gabonaföldekre kirepülö hazi verebekre. Ez azert jelentös, mert júliusban mar az adultus egyedeken kívül az 1. és 2. költesböl származó fiókák megnövekedett csapatai jelentős károkat tehetnek a gabonatáblákon. A nagy tömegű, feltűnő epergyümölcsök mellett a gabona- szemeket ritkábban szedték össze. KEVE (1972) szerint a nagy forgalmú utak mentén az eperfákról kirebbenő verébcsapat komoly veszedelme is lehet az autósoknak. Kavics 4, homok 3 esetben fordult elő a gyomrokban. Az augusztusi táplálkozás gazdasági értékelése: 23 gyomortartalom. Növényi táplálék: 38 esetben (81,6%), állati táplálék: 6 esetben (18,4%), haszon: 69,0%, kar: 31,0% Az arpa táplálékként való előfordulását kärtetelnek vehetjük, miután ezek vetése augusztusban megkezdődött. A búzaszemek közül sok összeaszalódott állapotban került a madarak gyomrába, hisz a magtárak körül elhullott mag- vakból Aer a häzi verebek. Ep büzaszemet egy albino egyed gyomra- ban találtam, ezt a közelben levő gabonamagtarbol szerezte a vizsgált házi- veréb. Az albinó fióka 3. költésből, hatos fészekaljból került begyűjtésre 1968. augusztus 30-án. A fészekben mind a 6 fióka albinó volt. A vizsgált egyed gyomrában haszon-, gyommag, s rovar is volt. A gyűjtés helye: Bácsalmási Állami Gazdaság Sörház- major. Többször találtam a gyomrokban dohos, üszöggombával fertőzött, penészes búzaszemeket. Ezeket közvetett haszon- nak vehetjük, mert a sombafertözött, talajra hullott buzaszemek fogyasz- tásával hasznot hajtottak. A gyomma gfo gyasztás is igen változatos volt au- gusztusban. Fő táplálékuk a szántóföldi gyomnövények : Seteria viridis, Poly- gonum sp., Chenopodium sp. magvak. Az istálló melletti trágyából szedték össze a káros légybábokat. Ennek nagy a közegészségügyi jelentősége. Figyel- met érdemel még hangyafogyasztásuk is. A iuvenis egyedek gyomrából csak káros rovarok kerültek elő: Dociostaurus maroccanus, Solenopsis fugax, Otiorr- hynchus sp. A marokkói sáska egy 1968. VIII. 23-án, hűvös éjjelen elhullott 1 hetes házi verébfidka gyomrában volt. Az adultus egyedek a Tsz majorjá- nak közelében levő legelőről hordták e káros rovarokat. Az emberi településtől távolabb táplálkozó egyedekben az ormányosokat, a faluból, hűvös, esős idő- ben származó egyedek gyomrában a tolvajhangyákat találtam. Kanies 20) homok 4, mészdarab, szőrszál 1—1 esetben fordult elő a gyomrokban. A szeptemberi táplálkozás gazdasági értékelése: 7 gyomortartalom. Növén yt táplálék: 12 esetben (100,0%,), állati táplálék: 0 esetben (0,0%), haszon: 90,0%, kar: .10,0%. Bär a szeptemberi gyomortartalmak szama csak 7, de ha az el6z6 dolgoza- 206 tunkra hivatkozva (REKASI, 1968) végezzük az értékelést, ahol a begyüj- tött szeptemberi haziveréb- -gyomort artalmak száma 157 volt, úgy reális ered- ményt kapunk. Keves büza az 6szi vetesekröl szarmazik, a dohos gabonasze- meket a falu belterületeröl az utakröl szedték össze a häzi verebek. Cirok- mag-fogyasztäsuk is jelentős. A gyomnövények magvai a szántóföldi tömeg- gyomok közül kerültek ki: Setaria lutescens, S. viridis, Polygonum aviculare,. P. minus gyommagok. Kavics 7, homok 3 esetben fordult elő a gyomrokban.. Az októberi táplálkozás q gazdasá gi értékelése: 41 gyomortartalom. Nö Ovenyi tap- lalek: 85 esetben (96,5%), állati táplálék: 3 esetben (3,5%), haszon: 78,0%, kar: 22,0%. Az értékelésnél a lakott területről gyűjtött gyomrokat összehasonlítottam a szegedi Fehér-tói anyaggal. A hónap első felében elég sok moslékszagú ku- koricát, penészes, dohos búzaszemeket fogyasztottak, amelyeket malom ud- varából szedtek fel. A napraforgótáblákról szerzett kaszattermés nem jelen- tős. A Fehér-tói egyedek (12) gyomrából kevés búzaszem, s cirokmag is elő- került. A gyommagfogyasztäs főleg quantitativ értékben tér el a falvakban gyűjtöttektől. Háromszor több gyommagot fogyasztottak a szegedi Fehér-tón gyűjtött házi verebek. A tömeggyomok közül különösen aPolygonumaviculare,. Amaranthus retroflexus, A. albus, Setaria lutescens, S. viridis, Echinochloa crusgalli gyommagok fordultak elő. A faluban inkább a Chenopodium urbicum,. a Feher-tön a Ch. hybridum gyommagokat fogyasztottak. Ott került elö az Atriplex sp. is. A legtöbb haszonmag (7szem) búzát a bäcsalmäsi malom udvarä- ból gyűjtött egyed gyomrában találtam. A legtöbb gyommagot (111 db Ama- ranthus retroflexus) Fehér-tón gyűjtött hím egyed gyomrában észleltem. Októberben újra a talajszintröl szerezték rovartáplálékukat: a Gryllus cam pes- tris, Otiorrhynchus sp. egyedeket. Ekkor a nagyobb testü rovarokat a mezö- kön talaljak. Kavics 28, homok 27 esetben fordult elő. A novemberi táplálkozás gazdasági értékelése: 40 gyomortartalom. Növényi táplálék: 82 esetben (99,3%), állati táplálék: 1 esetben (0,7%), haszon: 71,9% ,. kar: 28,1% Csak a kukoricaszemek fogyasztäsät tekinthetjük kärtetelnek, mivel azo- kat a baromfi- es sertestelepeken a haszonállatok taplalékabél szerezték.. A büzaszemek viszont penészes, tragyaszaguak voltak. Ezeket a gazdasägi hulladekmagvakböl gyüjtöttek. A késő őszi és téli hónapokban főleg ezekkel élnek. Összetört, hántolt rizst is találtam a gimnázium udvarán gyűjtött egy redek gyomrában. A szemétdombra kiöntött menzai hulladékot szedték össze. A legtöbb haszonmag (7 db búzaszem) faluböl gyüjtötttojö egyed gyomrá- ban volt. A legtöbb gyommag a szántóföldek melletti tanyáról begyűjtött hím adultus egyed gyomrában volt található (53 db). Novemberben újra a tömeg- gyomok dominálnak táplálékukban: Amaranthus sp. valamint az udvarok és utak taposott gyommagvai: Polygonum sp., Chenopodium sp. A tanyák kör- nyékéről begyűjtött egyedek gyomrában nem nagy egyedszámban, de rend- szeresen megtalálhatók a gyommagvak. Az Amaranthus blitoides kizárólag csak tanya körüli gyűjtésű gyomrokban volt található. Az egyetlen Geotrupes sp. rovart elhullott trágyából szerezte a hím adultus háziveréb, s ugyanezen egyed gyomrában 1 db trágyaszagú búzaszem is ezt tanúsítja. Kavics 15,. homok 20 esetben fordult elő a, gyomrokban. A decemberi táplálkozás gazdasági értékelése: 2 gyomortartalom. Növényi táplálék: 2 esetben (100,0%), állati táplálék: 0 esetben (0,0%), haszon: 100,0%, kar: 0,0%. 207 A decemberi értékelésre is a szeptemberi hönapnäl leirtak az iranyadok. Mindkét gyomor a csikériai tanyáról való. A hó befedte a szántóföldeket, uta- kat, így a tanya udvaráról szedték fel a 4 db hulladék búzaszemet, s a ne- gyedszemre való kukoricát. Házi és mezei verebek közös csapatából történt a begyűjtés. Kavics nem, csak homok fordult elő 1 esetben. SOMFAI (1954) 15, az ország különböző helyeiről gyűjtött decemberi pél- dányokat vizsgált meg. Árpát és zabot is talált ezen gyomrokban. A haszonma- gok nagy mennyiségéből arra következtetett, hogy a házi veréb a tél folyamán a magtárakat megdézsmálja. Ezen kárt azonban ellensúlyozza egész éven át tartó gyommagpusztításával. Vizsgálatai során 10%, mag, 52% növényi mag- törmelék, 0,1%, rovar s 37,9%, zúzókövet talált a decemberi gyomortartal- makban. Megfigyeléseim alátámasztják SOMFAI eredményeit. Az eredmények összefoglaló értékelése Növényi táplálék: 85,2%, Az udvarokban, útszéleken, szántóföldeken bőségesen termő gyomnövények magvait minden aspektusban szívesen fogyasztották. Táplálékuknak jelen- tös része a disznóparéj-félék ( Amaranthaceae), keserüfüfelek (Polygonaceae) családjából került ki. E családokon belül is különösen a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), porcsin keserüfü (Polygonum aviculare) és a zöld «és fakó muhar ( Setaira viridis, S. lutescens ). A Bácsalmás és környékéről származó gyomortartalmakban legelső helyen az Amaranthus retroflecus, második helyen a Polygonum aviculare all. A Sze- ged belterületen begyüjtött egvedek täplälekäban a Setaria viridis dominäl. A lakott területen táplálkozó egyedek gyomrában jelentős még a Chenopodi- um urbicum, Ch. hybridum gyommag 18. Ritkábban előfordult még a nagyobb magvú Polygonum convolvulus is. Alkalmilag a Solanum nigrum, Stellaria me- dia, Atriplex litoralis, Polygonum lapathifolium, Amaranthus albus, A. blitoi- des, Echinochloa crus- galli i gyommagvak is előfordultak kisebb mennyiségben. Legnagyobb gyakorisaggal és nagy mennyiségben viszont az Amaranthus ret- roflexus és Polygonum aviculare tömeggyomnövenyek magjai voltak észlel- hetök a begyüjtött gyomrokban. Az Amaranthus retrofleaus minden hönapban szerepelt a Passer domesticus täplälekäban. Csak abbol a 3 hönapböl hianyzott, amelyikböl kevés gyomor- tartalom allt rendelkezésemre (VII., [X., X1II.).KülönösenX., XT., IT., IIL.-ban fordult elö magas ätlagdarabszamban (25 — 30 db). Gyommagfogyasztasuk föleg attöl az id6t61 kezdve emelkedik nagyobb mértékben, amikor mar a tap- lalék es védelem hiánya miatt beszorulnak a falvakba. Utána a Polygonum aviculare következik, 9 hónapban szerepel. Fontos táplálék még a Setaria lu- tescens, mely 7 hónapban, az Amaranthus blitoides, mely 6 hónapban fordult elő. Ez utóbbi februárban kulminált 140 átlagdarabszámmal. A nyár? hónapok- ban ezeket a gyommagvakat általában egyesével szedték össze az útszéli talaj- ról, míg ősszel és télen egész terméseket fogyasztottak a gyomnövény száráról. Az őszi és téli hónapokban növekszik a gyommagfogyasztás, s ezzel csökken a gazdasági növények magvainak felvétele. Ezek a tömeggyomok különösen a nem művelt árokpartokon, útszéleken találhatók nagy mennyiségben. Gazdasági növényeink közül a búza minden hónapban, a kukorica 10 hónapban 208 fordult elő. Mind a búzából, mind a kukoricából is főleg a késő őszi és téli ho- napokban fogyasztottak nagyobb mennyisegben. Ilyenkor a gazdasägi udvarok- ban, majorokban, betakaritäskor az utakon elhullott magvakat szedtek ösz- sze, ez ügy is veszendöbe ment volna. A kiserö gyommagok is tanüsitjäk, hogy a gabonaszemeket alkalmilag a tarlökröl szedegettek össze. Az äprilisi keves, ätlag 2 szem kukorica fogyasztásával nagyon jelentéktelen kárt te- hettek a kukoricavetéskor. A dohos, penészes magvak összeszedésével viszont hasznot hajtottak, mert így a káros rovarok nem tudtak áttelelni az elhullott gabonaszemekben. Május, júniusban egész minimális a búzafogyasztásuk. Júliusban kissé megnövekszik, de az is legtöbbször a learatott tarlékrél való. Je- lentős, hogy ilyenkor a Morus sp. epergyümölcs mint tömegtáplálék vonzó hatást gyakorol a faluból a búzaföldekre kirepülő Passer domesticus egyedek- re. A költési időszakban táplálékuk inkább állati eredetű, káros rovarok, szep- tembertől egészen tél végéig viszont jelentős a gyommagfogyasztásuk. A cirok fogyasztása is inkább a téli hónapokban észlelhető, alkalmi. A napraforgó nyári és őszi fogyasztását kártételnek számíthatjuk, de ritkán fordult elő s akkor is kevés példányszámot fogyasztottak. Csak télen találtam Graminea levéltöredéket 1 esetben, akácerdőből gyűjtött hím egyede gyomrában. Bo- gyós termések alkalmi táplálékként szerepeltek : fekete csucsor (Solanum nig- rum) és a Sambucus ebulus. Összesen: 30 növényi faj magját és termését mu- tattam ki a begyűjtött 464 egyed Passer domesticus gyomrából. Ebből 5 hasznos gazdasági növény, 25 káros gyomnövény. Haszonmagok: 287 esetben 711,7 darabszámmal, gyommagok: 281 esetben 2901 darabszámmal fordultak elő. A legtöbb gyommag: egy hím egyed gyomrában volt, 711 db Amaranthus retroflexus (szegedi Fehér-tó, 1967. X. 29.). Annak okát, hogy egyes egyedek a tömeggyomok közül edi magas darabszamot fogyasztottak, ma meg nem tudjuk, így további vizsgálatokkal kell e kérdést eldönteni. Állati táplálék: 14,8%, Elég reálisan értékelhető a rovarfogyasztás, mivel az április, május és június hónapokból elég gyomortartalom állt rendelkezésemre. A téli hónapok- ban a házi verebek rovarfogyasztása egészen minimális. Egy esetben 1 db Carabidae (január), 1 esetben 1 db Otiorrhynchus sp. (március). Áprlisban a meleg napsütésre előbújtak az áttelelő rovarok. Jelentős a 43 db Otiorrhyn- chus fogyasztása ebben az időben, mivel ekkor még a petéket nem rakták le. Márciustól augusztus végéig minden hónapban találtam a gyomrokban káros rovarokat. Legtöbb egyed-, és fajszámban a májusi gyomrokban találtam rovartáplálékot. A rovarfajok közül legjobban a talajszinten tartózkodó Otiorrhynchus sp., Tetramorium caespitum, de általában a hangyafajok ked- venc táplálékuk, főleg a második költés idején (június). Jelentős még a nagyon káros Anomala vitis, “Rhizotrogus aequinoctialis, Epicometis hirta és a zabrus tenebrioides fogy: asztäs is. A költési időben a fidkaknak szívesen vittek káros hernyokat, drötferget, pökfeleket is. Nyár végén a 3. költesben a sáskák és legyek fogyasztása is jelentős, nem nagy egyedszämmal. Figyelemre méltó a légy fogyasztása az istállók környéki trágyadombokról, mivel a fertőző betegsége- ket terjesztik a legyek. Ősszel a talajon élő ganejtüro, valamint a szäraz, napsüteses oktöberi napokon a réteken, útszéli száraz füvekben még jelen levő mezei tücsök (Gryllus campestris) fogyasztásával hasznot hajtottak. 14 Aquila 209 Az elöhelyenkenti taplalkozäsbiolögiai leiràsnal már említettem, hogy aJuliska- majori sertéstelepek öljainäl tartózkodó házi verebek is inkább a közelben levő lucernaföldekröl szerezték be e káros rovarokat (Otiorrhynchus sp., Sitona sp.). Jelentös, hogy a lucernaföldeken oly gyakori katicaborakat egy esetben sem fogyasztottak. Gabonaföldekre kijáró Passer domesticus egyedek gyomrában a nagyon kevés gabonaszem és a jelentősebb epergyümölcs fogyasztása mellett gabonafutrinkát (Zabrus tenebrioides), különböző csere- bogárfajokat ( Anomala sp. Rhizotrogus sp.) és a szintén nagyon káros gabona- poloska lárváját (Eurygaster maura) is megtaláltam. Látható, hogy áprilistól augusztus végéig tartó időben a tömegesen jelen levő mezbgazdasd gi kártevő rovarokat pusztítják. Állati tápláléka májusban ( (63,8%), júniusban (56,8%), tehát a költési időben dominál a növényi táplálékkal Brennen Áprilisban (21,5%), júliusban (10,0%), augusziusban ( 18,4%) is jelentős még a rovar- LADA de szeptembertől március végéig mar csak elvétve találunk egy-egy rovart táplálékukban. Ettől kezdve a növényi táplálék, a gyommagvak alkot- ják táplálékuk zömét. Összesen 56 esetben 143 káros rovart fogyasztottak, s ezek 25 rovarfajból álltak. Két esetben pók is szerepelt táplálékukban. Csak az Arthropoda törzsbe tartozó állatfajokat fogyasztották. Legtöbbször a káros, talajon mozgó Otiorrhynchus fajok szerepeltek táplálékukban : 19 esetben, 59 egyedszámmal. Az egyik fióka gyomrában 24 db! ormányos bogarat találtam. "A levélormá- nyosokat (Phyllobius) júniusban eperfák leveleiről ették a házi verebek. Jelentős, hogy a fekete répabarkót (Psalidium maxillosum) a fiókák szívesen fogyasztották, s így e kapáskultúra kártevőinek számát csökkentették. A leg- apróbb (1—2 mm-es) rovarokat a meleg, köves talajról gyűjtötték a házi verebek (Solenopsis fugax). Ennél kisebb rovart még a fiókák táplálékában sem találtam. A Tetramorrium caespitum hangyákat mindig az eperfák tövé- ből szedték össze a házi verebek. A legnagyobb rovarokat : Gryllus campestris, Dociostaurus maroccanus, Zabrus tenebrioides, Anomala vitis és a Geotrupes sp. fajok alkották, amelyeket általában nyár végén és ősszel fogyasztották. Ezen nagyobb rovarokat mindig csak széttépett állapotban találtam a gyomrok- ban. Az ember lakta hel yekr6l szerzett állati táplálékban többször fordult elő hangya. A mezőgazdasági területeken táplálkozó egyedek a biotópnak és az időszaknak megfelelően táplákoztak. Az, hogy hasznos vagy káros a házi veréb, mindig helyileg kell eldönteni, s a kellő védekezést megtenni. Aprilis- ban a nagyon käros Otiorrhynchus és Rhizotrogus aequinoctialis rovarokat fogyasztottäk. Az ormänyosok közül a kisebb mérettieket kedveltek, nem az Otiorrhynchus ligustici-t. Az ormanyosokat március végétől októberig rendszere- sen, eleg nagy egyedszammal talältan a eyomrokban. Különösen az áprilisi nagyobb mennyisegü fogyasztasuk jelentös, mert ekkor még nem raktäk le a petéket a rovarok. Ezekből a káros rovarokból átlag 8 egyedet fogyasztot - tak. Májusban a fiókamevelés idején a legváltozatosabb a táplálékuk. ‘Tly enkor a rendkivül karos pattanobogar- larvakat (dr ötfereg) és araszoló lepke hernyoit is fogyasztottak a gyengen repülő Rhizotrogus sp. és Epicometis hirta rovarok mellett. Egyedszämban is a májusi rovarfogyasztäs áll az első helyen. Június és júliusban a legveszedelmesebb gabonakdrtevök szerepeltek tap- lalékukban: Hurygaster maura, Zabrus tenebrioides, Anomala vitis, valamint a levelormänyosok (Phyllobius). Ezek fogyasztäsa növenyvedelemi szempont- ból figyelemre méltó. A gabonaföldekröl begyűjtött Passer domesticus egye- dek gyomrában a kalaszokon tartózkodó Anisoplia sp. fajokat nem találtam. 210 Cönológiai megfigyeléseim is alátámasztják a gyomoranalizis eredményeit, mert szipolyokat mindig csak Passer montanus egyedek fogyasztottak. A grafikon abszcisszáján az analizált gyomrok hónaponkénti felosztását, az ordinátán a táplálék darabszámát adtam meg. Összefoglalás A 3 éves gyűjtési és megfigyelési időszak (1967 — 1969) lehetővé tette, hogy a Passer domesticus időszakos táplálkozását megvizsgáljam. 464 gyomor ana- lízisét végeztem el. Ha az eredményeket az 1963-as vizsgálattal egybevetjük, akkor összesen 801 Passer domesticus gyomoranalízisét adtam meg. A mik- roszkópos és a terepen való bromatológiai vizsgálatok együtt a kétezret is elérték. A módszertani leírásra is szükség volt, mert 1963 óta megváltoztak az élőhelyi viszonyok. A 464 gyomoranalízis a következő eredményt adta : 30 növényfaj magját és termését mutattam ki az analizált gyomrokból. Táplálékukban 25 káros gyomnövény, s 5 hasznos gazdasági növény szerepelt. Haszonmagok 287 esetben 711,7 darabszámmal, gyommagok 281 esetben 2901 darabszámmal fordultak elő. Az állati táplék 27 fajból állt, amelyek mind az Arthropoda törzsbe tartoztak. Ebből 56 esetben 143 egyed (25 faj) káros rovar, 2 esetben 2 pókfaj 2 egyedszámmal fordult elő. Haszon: 68,4%, kar: 31,6%, A jelenlegi vizsgálat a korábbi magyar vizsgálatok anyagának egybevete- sével kielégítőnek mutatkozott ahhoz, hogy a házi veréb időszakos táplálko- zását megismerjük a közepes állományösszpontosulási helyeken. Irodalom- jegyzékemben teljességre törekedtem. Irodalom — Literature Balás G. (1966): Kertészeti növények állati kärtevöi. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 527. p. Balogh, J. (1958): Lebensgemeinschaften der Landtiere. Akademie Verlag, Berlin. 153. p. Barthos, Gy. (1906) : Maikáfer vertilgende Vögel. Aguila. XIII, Beretzk, P. (1950): The avifauna of the Fehér-t6 hear the town Szeged. Aquila LI — LIV. 68. p. Bikkessy, G. (1895): Ornithologische Notizen aus Ung.-Ultenburg und Umgebung. Aquila. II. 178— 181. p. Bognár S. (1951): Repaaknäzömoly-larva mint mezei veréb és búbos pacsirta táplálék. Aquila. LV —LVIII. 266. p Borda I. (1968): Fecskefiakkal táplálkozó häziverebek. Aquila. LXXV. 292 — 293. p. Brecher Gy. (1960): A magismeret atlasza. Mezögazdasägi Kiadö, Bp. 223. p. Chernel, he (1901): Uber Niitzlichkeit und Schädlichkeit der V ögel auf positiver Grund- lage. Aquila. VIII. 123 — 147. Creutz, G. (1958): Wo fehlt der Hausspe rling als Brutvogel? Falke, 5:98 — 101., 116 — 119. p. Csaba, J. (1958): Contribution to the nutrition of bir ds one the crops of trees and shrubs. Aquila. LXV. 85 — 87. Csòrgey, T..(1909): Der praktische Vogelschutz in Ungarn in dem Jahren 1908/1909. Aquila. XVI. 179 — 222. p. Csòrgey T. (1911): Verebek viselkedése és irtása. Aquila. XVIII. 230. p. Csòrgey, T. (1914): A verebek viselkedése és irtása. Aquila. XXI. 249. p. Danisska J.— Bagi J.— Antal J-né (1965): Vetömagismeret, vetömagminösites. Mezö- gazdasägi Kiadö Bp. 399. p. Dózsa, DE (1964): Der Haussperling Oe asser domesticus) als Salmonella typhi-murium Reservoir. Aquila. LXIX —LXX. 225 — 229. p. Forgach, K. (1902): Ornithologische Erinnerungen eines alten Jägers. Aquila. IX. 209. p. Greschik J. (1913): Passer domesticus és Passer montanus táplálkozási traktus szövet- tana. Aquila. XIX — XX. 210 — 269. p. 14* 211 Greschik J. (1918): A hazi- és mezei veréb nyelvvazanak alaktanähoz. Aquila. XXV. 200 — 207. p. Greschik J. (1920): A häzi veréb a selyemhernyöt is megeszi. Aquila. XXVII. 261. p. Greschik, J. (1938): Blutausspritzende Käfer in der Nahrung unserer Vögel. Aquila. XLII-XLV. 613 — 627. p. Györy, J.— Reichart, G. (1966): Vogelernährungs-Untersuchungen beim massenhaften Auftreten von bedeutenderen Schädlingen der Forst- und Landwirtschaft. Aquila. LXXI-LXXII. 67 —98. p. Keil, W. (1960): Versuche zur Ermittlung der kritischen Siedlungsdichte von Passer domesticus in hessischen Getreideanbaugebieten. Tagungsber. Probl. angew. Orn. No. 30. Kendeigh, S.—Pinowski, J.—Turcek, F. (1967): Measurement of populations dynamics in the tree sparrow, Passer montanus and house sparrow, Passer domesticus. Inter. Stud. Sparrows. 1. 9 —17. p. Keve A. (1954): A madarak szerepe az új kártevők elleni védekezésben. — Die Rolle der Vögel im Abwehr der neuen Schädlinge. Növenyved. Id. Kérd. 4. 22 — 30. p. Keve, A. (1955): Die Conchylien-Aufnahme der Vögel IV. Aquila. LIX —LXII. 69 — SI. p. Keve, A.—Reichart, G. (1960): Die Rolle der Vögel bei der Abwehr des amerikanischen Bärenspinners. Falke. VII. 20 — 26. p. Keve, A. (1965): Notes on different populations of the House Sparrow. Aquila. LX XI — LXXII. 39— 65. p. Keve A. (1972): Madarak. Móra Könyvkiadó, Búvár zsebkönyvek. Bp, 64. p. Kovacs, B. (1956): Untersuchungsresultat des Kropfinhaltes der Feld- und Haussperlinge. Debreceni Mezög. Akad. Evk. 63 — 93. p. Manninger G. A. (1951): Bromatolögia a rovarprognözis szolgälatäban. Aquila. LV — LVIII. 39 —50. p. Manninger G. A. (1951): A kolorädöbogär és a madarak. Aquila. LV—LVIII. 265. p. Manninger G, A. (1960): Szántóföldi növények állati kärtevöi. Mezőgazdasági Kiadó. Bp. 375. p. _ Móczár L. (1969): Allathatàroz6 I-II. Tankönyvkiadó Vállalat, Bp. 1780. p. Nagy, J. (1908): Das Schmarotzertum des Haussperlings. Aquila XV. 309. p. Palkó F. (1966): Gyikokra vadászó verebek. Aquila. LXXI —- LXXII. 231. p. Pätkai, I. (1958): Ploceidae, in Székessy, V. Fauna Hungariae, XXI. no. 10. Bp. 96 — 99. pi Pinowski, J. (1966): Estimation of the biomass produced by a tree sparrow (Passer m. montanus L.) population during the breeding season. Ekol. Pol. A. Warszawa. 1 — 13. p. Pinowski, J. (1968): Fecundity, mortality, numbers and biomass dynamics of a popula- tion of the Tree Sparrow (Passer m. montanus L.) Ekol. Pol. A. 16. 1 —58. p. Reichart, G. (1957): Birds consuming Hyphantria cunea Drury. Aquila. LXUI—LXIV. LXXV. 111-129. p. Rékasi, J. (1968): Report for 1967 based on the activity of the Hungarian National Group of Granivorous Birds within the IBP PT Section. Intern. Stud. Sparrows. 2. 9— 10. p. Schenk, J. (1907): Die Heuschreckenplage auf dem Hortobägy im J. 1907 und die Vogel- welt. Aquila. XIV. 223 — 251. p. Schenk, J. (1912): A verebek hasznos és káros volta. Term. Tud. Kozl. 44. 7312 pi Schermann Sz. (1960): Magismeret I-II. Akadémiai Kiadó, Bp. 1517. p. Schmidt, E. (1964): Untersuchungen an einigen Holunder fressender Singvögel in Ungarn. Zool. Abh. St. Mus. Tierk. Dresden. 27. 2. 11 — 28. p. Schmidt, E. (1965): Vogelzönologische Untersuchungen in den Bergen um Buda Ill. Nagykovácsi. Aquila. LXKXI-LXXII. 113 — 147. p. Schmidt, E. (1967): Bagolyköpetvizsgälatok. A Magyar Madärtani Intézet Kiadvanya, Bp. 137 p. Sipos, A. (1910): Der Haussperling als Brutzerstörer. Aquila. XVII. 262 p. Somfai, E. (1954): Angaben über den durch Haus- und Feldsperlinge hervorgerufenen Nutzen und Schäden auf Grund von Mageninhaltuntersuchungen. Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. N.S. V. 465 — 470. p. Stegman, B. (1958): A verebek és az ellenük való védekezési módszerek kutatása Kazah- sztánban. Aquila. LXV. 61 — 78. p. 3 Sterbetz, I. (1958): Observations on the Tree Sparrow and the Bee-eater in the surroun- dings of Cegléd. Aquila. LXV. 369. p. 212 Li Sterbetz, I. (1964): Birds destroying Colorado Beetle. Aquila. LXIX —- LXX. 272. p. Sterbetz, I. (1966): The ephemeral day-fly as birds-food. Aquila. LX XI—LXXII, 244. p. Szemere, Z. (1928): Uber die Ernährung der Sperlinge. Aquila. XXXIV — XXXV. 411. p. Szijj J. (1957): A seregély täplälkozäsbiolögiäja és mezőgazdasági jelentősége. Aquila. LXUI—LXIV. 71-101. p. Szomjas, G. (1908): Von der Vogelwelt verhinderter Raupenfrass. Aquila. XV. 306 — 307. p. Szomjas, G. (1908): Jagd des Haussperlings auf den Junikäfer. Aquila. XV. 308 — 309. p. Szôcs J. (1967): A házi veréb hasznos tevékenysége. Aquila. LX XIII —LXXIV. 188 — 189. p. Szüts, A. (1904): Beachtungen über Nutzen und Schaden der Sperlinge. Aquila. XI. 376 — 377. p. Thaisz, L. (1899): Kritische Bestimmung der Nützlichkeit oder Schädlichkeit der pflan- zenfressenden Vögel auf Grund des Kropfinhaltes. Aquila. VI. 133 — 168. p. Turcek, F. (1957): A Duna melletti ligeterdők madárvilága, tekintettel gazdasági jelen- tösegere. Aquila. LXIII - LXIV. 15 — 40. p. Turcek, F. (1960): Uber eine eigenartige Nahrung des Haussperlings. Orn. Mitt. 12. 155. Turcek, F. (1960): Bemerkungen über den Knospenfrass des Haussperlings an einigen Obstbäumen. Orn. Mitt. 12 (11.). 214. p. Turcek, F. (1961): Ökologische Beziehungen der Vögel und Gehölze. Verlag des Slowa- kischen Akademie der Wissenschaften, Bratislava. 330. p. Turcek, F. (1967): Some methods of the food habits of Passer montanus and Passer domes- ticus. Intern. Stud. Sparrows, 1/1. 23 — 25. p. Vásárhelyi I. (1968): A házi veréb terjeszkedése a Bükkben. Aquila. LX XV. 291 — 292. p. Vertse A. (1959): Madärtelepitesi kísérletek. Aquila. LX VI. 9-17. p. Vertse A. —Zsak, Z. — Kaszab, Z. (1955): A fogoly (Perdix p. perdix) táplálkozása és mezö- gazdasági jelentősége. Aquila. LIX — LXII. 13 — 68. p. Warga K. (1921): Az ostorfa (Celtis occidentalis) termése, mint madärtäplälek. Aquila. XXVIII. 165. p Warga, K. (1922): A madarak bogyö- és termestäplälekäröl. Aquila. X XIX. 173— 174. p. Warga K. (1924): A madarak... Aquila. XXX — XXXI. 309. Zeyk, M. (1920): Fringilla domestica ... Aquila. XXVII. 115 — 116. p. Neuere Daten zur Ernährungsbiologie des Haussperlinges (Passer domesticus) Dr. Jözsef Rekasi Wegen ihrer praktischen und theoretischen Bedeutung figurierte die bromatologische Analyse des Haussperlings (Passer domesticus) unter den Forschungsthemen der IBP. Zufolge der geänderten ökologischen Verhältnisse, der Mechanisierung und Chemisierung in der Landwirtschaft, änderten sich die Populationsverhältnisse und auch das Verhalten des Haussperlings. Diese Aenderungen rechtfertigen die neuere, auf internationaler Ebene durchgeführte Analyse seiner wirtschaftlichen Rolle. In der Zeit von 1963 bis 1969 habe ich von dieser Art 801 Stück Mageninhalte analy- siert. Die bisher unveröffentlichte Nahrungsverteilung der 464 Stück Mageninhalte aus der Zeit zwischen 1967 und 1969 ist wie folgt: Samen und Frucht von 30 Pflanzen, davon 5 gezüchtete, 25 hingegen Unkrautpflanzen. Gezüchtete Samen in 287 Fällen 711 Stück, Unkrautsamen in 281 Fällen 2901 Stück. Animalische Nahrung: von 27 Arten, in 56 Fällen sind 143 Exemplare (25 Arten) schädliche Insekten, in 2 Fällen 2 Stück indifferente Insek- ten. Das Literaturverzeichnis des Aufsatzes fasst die Quellenwerke der Ernährung des Passer domesticus zusammen. Die zusammenhängende Linie des dargestellten Graphikons illustriert die Gestaltung der Aufnahme von gezüchteten Nutzpflanzensamen, die gestrichelte Linie jene der Unkrautsamen. a | | x eae 7 ii Aves sie Pa jv Fa M: HU i pe £ the £ i pb HQ N u ity N : di | : | n n ap n ; ‘ | : | = ma Apt: x PI os i | ‘ A | È ra \ = si _ e. Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. ADATOK A DEL-ALFOLD TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEI KÖRNYÉKÉN TELELŐ TÉLI KENDERIKÉK (CARDUELIS FLAVIROSTRIS) TÁPLÁLKOZÁSÁRÓL Dr. Rékási József — Dr. Sterbetz István Az alföldi szikes puszták apró magvú növényei az északról érkező téli pintyfélék jelentős táplálékbázisa. A téli kenderike is egyike azon fajoknak, amelyek következetesen a sós talajú környezethez ragaszkodnak, és mozgal- maik alakulása igazolja ezt a vonzerőt. A Carduelis flavirostris telelő tömegviszonyairól 1842—1971 időközének feldolgozásával BERETZK és KEVE (1971) adtak összefoglalót. A táplálék- viszonyok értékelésével ugyanakkor csak általánosító tömörséggel foglal- kozott a régebbi irodalom. Igy pl. CHERNEL (1899) szerint ,,...ha nälunk idözik, csak hasznot hajt, mert a burjánok, gazok magvait pusztítja, vagy értéktelen hulladékot szedeget.’’ Lovassy (1927) is elismeri, hogy az itt telelök gyommagpusztiték. Az 1929. évi BREHM kötet átdolgozott fordításában SCHENK táplálkozási kérdésekkel nem foglalkozik. Az első határozott adatok PÁTKAI-tól (1958) származnak, aki az ördögszekér (Eryngium campestre), sziksöfü (Salicor nia sp.) és sziki őszirózsa ( Aster tripolium pannonicus) termésére és apró magvaira utal. Vizsgálatunk 25 példányból álló anyaga a Dél-Alföldről származik. 16 egye- det a Szeged melletti Fehér-tavon (469207 — 20705") Fun 9 db pedig a kardosküti természetvédelmi terület (46°30’ — 20° — 38’) közvetlen környeke- röl szarmazik. A Feher-tö termeszetes ae az utóbbi évtizedekben halastavi hasznosítás miatt mélyrehatóan megváltozott. Az édesvíztömeg évenkénti cseréje és műtrágyák, szerves trágyák használata következtében KÁRPÁTI (1950) kimutatása szerint 54 szántóföldi gyomnövény telepedett a pusztai fűfélék ősi jellegű társulásaiba. A 490 ha terjedelmű kardoskúti természetvédelmi terület uralkodöeleme ma is a füves puszta, amelyet kelet- nyugati irányban 100 ha-os tómeder szel át. MEGYERI (1963) vizsgálata sze- rint a területen mért pH- értékek száraz időszakban a tízes értéket is meghalad- ják, és ez a magas szám nyomatékosan hangsúlyozza a környezet sós jelle- gét. A védett terület szolonyeces talajú füves pusztájához minden oldalról külterjesen művelt, gazos szántóföldek csatlakoznak. BODROGKÖZI (1965 — 1966) vizsgálati területeink szántatlan, pusztai jellegű adottságait a követ- kező növénytársulásokkal jellemezte : _ Astralago- Poetum angustifoli ie, Achilleo és Artemisio Festucetum pseudovinae, Suaedetum maritimae hungaricum tipi- cum crypsidosum és camphorosmosum. MEGYERI (1959) és Kiss (1965) kimu- tattak, hogy a szikes tó limnolögiai viszonyai az európai tengerpartok és bels6-Azsiai sós tavak adottság: aival mutatnak rokonvonásokat. Az 1969 — 1971. évekből származó vizsgálati anyagunk megoszlása a követ- kező: Decemberi gyűjtés 11, januári 14 db. A gyomortartalmak meghatáro- zásánál néhai DR. ZSÁK ZOLTÁN gyommaggyűjteményét használtuk, és érté- Qt 215 13. tablazat A 25 gyomortartalom értékelése Detaillierung der 25 Mageninhalte Megnevezés BASED Erg: Darabszam DA Benennung FEE Stücke DA Zahl der Vorkommen x i o 1. Magvak (Samen) Amaranthus retroflexus és Amaranthus sp. 9 375+ X 36 Verbena officinalis és Verbena sp. 8 444+ Xx 32 Setaria viridis > 11 20 Atriplex litoralis és Atriplex sp. 5 162 20 Artemisia monogyna 4 12+ X 16 Chenopodium hybridum 3 158 12 Chenopodium album 3 33 + X 12 Lithospermum arvense 3 14 12 Trifolium repens 3 64 Xx 12 Camphorosma annua 2 24 8 Suaeda maritima 2 12 8 Phragmites communis 2 8 8 Chenopodium urbicum 1 9+ X 4 Chenopodium aristatum 1 5 4 Stachys palustris 1 ] + Urtica sp. 1 1 4 2. Puhatestüek (Mollusken) Subfossilis esigak (Subfossile Schnecken) 6 x 24 3. Rovarok (Insecten) Otiorrhhynchus sp. 1 1 4 Coleoptera sp. 1 | 4 4. Gastrolith Homok és kavies Kieselsteinchen 20 589 + x SS Széndarabkak Kohlenstticken 2 21 8 x=törmelek kelesünk megkönnyítésére a táplálkozás helyéről is lehetőség szerint begyüj- töttük a magvas növényzetet. A 13. táblázatban az egyes tápláléknemek elő- fordulási eseteinek, darabszámának és az összes gyomorból kimutatott elő- fordulási százaléknak a feltüntetésével készítettük. 216 1. Novényi taplalék Amaranthus retroflexus és A. spec. 1971. I. 16-án a szegedi Fehér-t6 kutat6- háza közelében 15-6s csapatból két példányt gyűjtöttek. A kis csapat — 2 °C-os hidegben, hóból kiálló A. retroflecus gyomokról táplálkozott. A felnyitott két gyomorban 79 és 209 magvat találtunk. Ugyanez év január 24-én az idő megenyhült, a hó foltokban olvadozott, és ekkor a begyűjtött további 7 pél- dányból már csak egyetlen gyomorban volt Amaranthus mag. A jó idő beáll- tával változatosabbá vált a terület táplálékkínálata. A Fehér-tavon 1971. jan. 16-án gyűjtött példányokban, valamint a Kardoskúton, 1969. XII. 27-én kézre került négy madárban 15+2+21+6+31+28 db Amaranthus nemhez tartozó magvakat mutattunk ki mint kizárólagos táplálékot. Verbena officinalis és V. spec. Csak a szegedi Fehér-tóról származó példá- nyokban találtuk ezt a táplálékot, amely gyomtársulásokban gyakori. 1971. I. 21-en ae °C-os időben, délelőtt gyűjtött két egyedben 2945 ép Verbena magvat és sok tör meléket találtunk. A hótakaró csaknem teljességben fedte a talajt. A gyűjtőhelyen megfigyelt 25— 80, valamint több, néhány példány- ból álló, kisebb csapat ugyanazon a területen tartózkodott, ahol a januári példányok kizárólag Amaranthus magvakat szedegettek. Ugyanez év január 24-én hófoltos területen, enyhe időben gyűjtött 5 fehér-tavi példányból csak egyetlen gyomor tartalmazott 1 db Verbena officinalis magot. Január 31-én további két példányt gyűjtöttünk szarvasmarhajárás gidres-gödrös területé- ről, e fehér-tavi gyomortartalmakban 4 és 5 db V. officinalis magvat találtunk. Setaria viridis, Az 1971. jan. 24-én gyüjtött feher-tavi 5 példanyban 2+3+ +2+1+3 db Setaria magvat talältunk. A teli kenderikek a tavak melletti lucernäsban taplalkoztak hófoltos területen. Artemisia maritima ssp. monogyna. Ez a pusztai növény szikes területeken a Festuca pseudovina-val társulásalkotó. A szegedi Fehér-tóról 1971. január 24-én enyhe, olvadásos időben gyűjtött két példányban találtunk 8+4 üröm- magot. Kardoskúton 1969. I. 10-én, ezres, vegyes madártömegből került kézre 3 példány, közülük kettő gyomrában volt e növény magtörmeléke (STERBETZ, 1971). A gyűjtés alkalmával — 22 °C hideg volt, a talajt vékony hótakaró borította. A téli kenderikék, hósármányok (Plectrophaenax nivalis) és mezei pacsirtak ( Alauda arvensis) együttesében táplálkoztak. Az óriási telikenderike-tömeg a hozzájuk csatlakozott hésérmanyokkal és pacsirtäk- kal a hömentes helyeket keresgélte. Valamennyi Artemisiät tartalmazó gyo- mortartalomban találtunk Trifolium repens magvakat is. Bus (1969) tanul- manyaban október — decemberi időszakból a Német Szövetségi Köztársaság, Svédország, Dánia, Franciaország és Lengyelország telelőhelyein mutatta ki e faj táplálékában az ürömmagvakat. Atriplex litoralis és A. spec. E közönséges gyomnövény magvait csak egyet- len esetben találtuk egyetlen táplálékként. A Kardoskúton 1970. XII. 14-én 200-as csapatból gyűjtött két példányban a felnyitott gyomrok 85+73 Atri- plex magot tartalmaztak. A többi előfordulás esetében Artemisia, és Chenopo- dium egészítette ki a madarak táplálékszükségletét. BuB (1969) felsorolása szerint az NDK, az NSZK, Lengyelország és a Szovjetunió területein decem- bertől áprilisig fordult elő a vizsgált példányokban ez a magféleség. Chenopodium hybridum. A szegedi Fehér-tavon 1970. XII. 16-án, 60-as csapatból gyűjtött 3 példányból mutattuk ki ezt a magvat. A téli kenderikék nádi sármányokkal keveredve szántóföldön, gazos területen táplálkoztak. 217 Chenopodium album. Az 1970. XII. 3-an, a Fehér-tavon lőtt példány emészt6- rendszeréből 11 db Ch. album magot mutattunk ki kizárólagos táplálékként. A gyüjtöhelyröl behozott gyomnövények a következők: Amaranthus retro- flexus, Atriplex litoralis és Chenopodium album. Feltűnő, hogy e hasonlókép- pen alkalmas táplálékot kínáló növények együtteséből ez esetben a téli kenderike válogatott. Továbbiakban a Fehér-tavon, 1970. XII. 6-án 60-as csapatból begyűjtött, 4 példányból kettőben találtunk 1943 Chenopodium magot, valamint sok törmeléket. BuB (1969) összeállításában ez a mag idő- megjelölés nélkül a Német Szöv. Köztársaság és Lengyelország táplálékszol- gáltatásában szerepel. Lithospermum arvense. Csak a Feher-töröl gyűjtött példányokban talál- tuk. Hófoltos lucernában, 1971. I. 24-én 5 példány került kézre, ezekből háromban volt e jellegzetes lucernagyom magja. Trifolium repens. A szegedi Fehér-tavon hófoltos lucernából, 1971. I. 24-én, +7 "C-os időben gyűjtött példányban találtuk ezt a magot. Kardoskúton a fentebb említett, ezres, vegyes madártömegből lőtt 3 példány közül 2 egyed fogyasztotta az Artemista-táplálék mellett a Trifoliumot is. Az 1969. I. 10-i gyűjtés alkalmával — 22 °C hideg volt, a talajt 5 cm-es hótakaró borította. BuB (1969) szerint a Német Szöv. Köztársaságban februári, Lengyel- országban decem ber — január — februári adatok tartalmaznak e növényre bizo- nyítékokat. Camphorosma annua. A szikes jelleget hangsúlyozó kardoskúti területen gyűjtött egyedek gyomrából volt csak kimutatható e vaksziken, szikfolton társulást alkotó gyomnövény. Mintegy 300-as csapat mozgott 1969. XII. 27-én a szikes legelőn és tarlókon. Két gyűjtött példányból Amaranthus sp. magvakkal keverten fordult elő a Chenopodium annua. Suaeda maritima. E magvat az 1969. XII. 27-én Kardosküton gyűjtött 4 példány közül 2 egyed gyomrában találtuk, Amaranthus magvakkal egye- temben, tarlóról és ; szikes legelőről származó madarakban. A megfigyelt téli- kenderike- csapat köv etkezetesen a Suaedás, vakszikes területfoltokat láto- gatta. Phragmites communis. Egyetlen alkalommal gyűjtött, két példányban találtuk a nád magvait. A kardoskúti területen, 1969. XII. 27-én lőtt 4 db téli kenderike közül az egyikben 8, a másikban 4 db magvat tartalmaztak a felnyitott gyomrok. V alószínű, hogy földön fekvő nádkévék hulladékos anyagából származott ez a táplálék. Chenopodium urbicum. A szegedi Feher-tavon, gidres-gödrös marhajárás- ról 1971. I. 31-én +12 "C-os időben gyűjtött 2 példány egyike fogyasztott 9 db Ch. urbicum magot. A talaj hómentes volt, a madárcsapat a szántóföld szélén szedegetett. Chenopodium aristatum. A szegedi Fehér-tavon 1970. XII. 6-án Emberiza schoeniclus társaságában 60-as téli kenderike táplálkozott gazos szántóföl- dön. A begyűjtött 4 példány közül egyik madárból mutattunk ki 5 db Ch. aristatum magot. Stachys palustris. Egyetlen előfordulása: Szeged — Fehér-tó, 1970. XII. 6. egy példányból 1 db. Urtica sp. A szegedi Fehér-tavon 1971. I. 31-én +12 "C-os melegben, 20-as csapatból lőtt egyetlen példány gyomortartalmában volt 1 db Urtica mag. Bus (1969) Dániából novemberben, Lengyelországból időmegjelölés nélkül mutatta ki az Urtica magot. 218 További magyar adatok a téli kenderike növényi taplälekäröl: Bäcsszentgyörgyön DoMBAY (személyes közl.) többnyire erős hidegben figyelte meg ezt a fajt. 1963. I. 4-én és 12-én — 15 "C-os hidegben kórókon figyelt meg egyéb pintyfelekkel keveredett, 50— 60-as csapatot. 1963. III. l-en, — 16 C-os fagyban szarvasmarha istállók körül gőzölgő trágyarakáson, silóknálés szalmakazlaknál látott meg táplálkozó C. flavirostrisokat. E madarak szán tiporta nyomon, bogáncsokon szedegettek, citromsármányok ( Emberiza citrinella) társ ‚jasägäban. Ebben az idöszakban a falu belterületen is meg- figyelt teli kenderikéket, amint kukoricaszar-kér6k védelmében kerestek a hideg elől némi menedéket. RÉKÁSI 1966. I. 16-án Bácsalmás közelében szikes tó környezetében látott 23-as csapatot hóból kiálló Amaranthus és Chenopo- dium növényeken szedegetni. SzaBó LÁSZLó Vırmos 1970, XII.6-án a horto- bágyi Nagyiván kaszálóján 90-es csapat táplálékfelvételét figyelte meg Arte- misián. Dunántúlról Keve közölt a szerzőkkel erre vonatkozó adatokat. Fonyódon virágzó repceföldön figyelt meg 3— 400 főnyi csapatot. Észlelésé- nek dátuma: 1970. XI. 20. A repce lekaszálása után a téli kenderikék eltűn- tek a területről. E csapatnál ugyanakkor a vadkender (Cannabis sativa ) csipegetését is megfigyelte. 2. Állati táplálék Havas időben gyűjtött példányokban nem találtunk állati táplálékot. A szegedi Fehér-tavon 1971. I. 21-én, amikor az enyhe időjárás kifoltosította a behavazott szántások déli oldalát, a két begyűjtött példány egyikében 1 db Otiorrhynchus sp. törmelékét találtuk. Az ugyanitt, tíz nappal később kézre- kerülő 2 , példány közül szintén egy gyomorban fordult elő ismeretlen Coleop- tera rágószerve, és szár nytöredéke. Ez esetben már teljesen hómentes talaj indokolta a rovarvilág ébredezését. 3. Emészthetetlen anyagok A 25 begyűjtött példány közül 16 gyomortartalomban találtunk zúzókövet. A legtöbb, egy gyomorban talált kavics 83 db volt. Többnyire fekete vagy feher szinüek ‘voltak a zuzökövek. A 9 db kardosküti példány közül csupán egyikben volt kavics, a többieknél a szikes tó szegélyén tömegben található, subfossilis csigák és kagylók törmelékéből felszedett darabkák vették át az őrlőkő szerepét. 5 egyed gyomrában találtunk kevés homokot is, és egy Fe- hér-tavi példányban vöröses agyagot. A Fehér-tavi kutatóház közelében gyűjtött két példánvból 15+6 apró “széndarabka is előkerült. 4. A vizsgálat összefoglaló értékelése A mindössze 25 db gyomortartalomra alapozott vizsgálatból nem vonha- tunk le messzemenő következtetéseket, azonban a nagy számok hiányát némiképp ellensúlyozza a gyűjtési kör ülmények i ismerete. A szegedi Fehér-tó szántóföldi gyomnövényekkel betelepült, és a kardos- 219 kuti terület természetes növenytärsulasait megőrző, szikes környezete kö- zötti különbség a gyomortartalmakból is kitűnik. Több alkalommal is megállapítottuk, hogy amennyiben erre lehetősége nyílik, a téli kenderike a tápláléknövények között válogat. Hideg, hófúvásos időben a hóból kiálló tömeggyomok (Amaranthus, Che- nopodium stb.) képezték a táplálék zömét. Egyfele gyom nagyobb mennyiség- ben mindig csak abban az esetben mutatkozott a gyomortartalmakban, ha a hótakaró vagy egyéb kényszerítő okból a madárnak válogatási lehetősége nem volt. Változatos táplálékösszetételt mindenkor fagypont fölötti, hófoltos vagy hómentes adottságokból találtunk. A szikes pusztai természetvédelmi területek az északi pintyfélék magyar- országi telelő tömegeinek legfontosabb táplálékbázisát képezik. Irodalom — Literature Beretzk, P.— Keve, A. (1971): Der Berghänfling in Ungarn. Lounais Hämeen Luonto, Bd. 42. 1-18. p. Bodrogközi, Gy. (1965): Ecology of the halophile Vegetation of the Pannonicum. LI. Results of the Investigation of the Solonetz of Oroshäza. Acta Biologica Szegediense, Tom. XI. Fasc. 1 —2. 3-25. p. Bodrogközi, Gy. (1966): Ecology of the Halophile Vegetation of the Pannonicum. Acta Botanica Acad. Scient. Hung. Tom. 12. 9 — 26. p. Bub, H. (1969): Nahrungspflanzen der Berghänflings (Carduelis flavirostris). Vogelwarte Bd. 25. 134 — 141. p. e,07 Universitatis Szegediensis, 65 — 72. p. Lovassy S. (1927): Magyarorszäg gerinces ällatai és gazdasägi vonatkozäsaik. M. Kir. Term. Tud. Tars. Kiadv. Budapest. 894 Kiss I. (1965): Oroshäza növenyviläga Ex. Oroshäza törtenete, Oroshäza, 62. p. Megyeri, J. (1959): Vergleichende hydrofaunistische Untersuchungen der Natrongewäs- ser der ungarichen Tiefebene. Szegedi Pedagógiai Főisk. Evk. 91 — 170. p. Megyeri, J. (1963): Vergleichende hydrofaunistische Untersuchungen am zwei Natron- gewässern. Acta Biol. Szegediensis, Tom. II. fasc. 1 —4. 207 — 221. p. Patkai, I. (1958): Fringillidae in: Székessy, V.: Fauna Hungariae, XXI. no. 10. Budapest, Akadémiai Kiadó, 99 — 120. p. Schenk (Vünüczky) J. (1929): Madarak in: Brehm’s Tierleben. VIII. Budapest, 372. p. Sterbetz I. (1971): Magevö aprömadarak täplälekvälogatäsa. Állattani Közlemények, in print. Daten über die Ernährung von Carduelis flavirostris, die sich in zwei südöstlichen Natursehutzgebiet von Ungarn überwintern Dr. Jozsef Rekasi— Dr. Istvan Sterbetz Auf den Natronpusstas der Ungarischen Tiefebene halten sich im Winter massenweise die Scharen der von Norden ankommenden körnfressenden Kleinvögel auf. Die Salz- bodentypen Szolonyec und Szolonesäk sichern mit ihrer Kleinkornvegetation eine abwechs- lungsreiche Nahrungsbasis. Die Autoren haben die Ernährung von C. flavirostris an den mit Unkrautpflanzen gemischten Steppenpflanzenbiotopen des Naturschutzgebietes Szeged — Fehér-t6 (46°20’ — 20°05’) und an den natürlichen Halofilvegetation des Natur- schutzgebietes Kardosküt (46°30’— 20°38’) geprüft. Die ausgewiesenen Nahrungssorten werden in der Tabelle 12 bekanntgegeben. 220 Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. DIE ERNÄHRUNG DER WALDOHREULE (ASIO OTUS) IN EUROPA Egon Schmidt Die Ernährung der Waldohreule wurde in vielen Gebieten Europas einge- En und auf Grund grosser Materialien untersucht (siehe die Tabellen 14 — 22). Die Gewöllen stammen natürlich vor allem von der Wintersaison, wo diese Eulen in kleineren oder grösseren Trupps zusammenhalten und so die Gewöllen unter den Schlafbäumen leicht und in grossen Mengen aufzusam- meln sind. Die Ernährungslisten der Waldohreule sind weitaus nicht so ab- wechslungsreich wie jene der Schleiereule oder des Waldkauzes. Unter den Beutetieren dominieren meistens die Wühlmäuse (Microtidae), in einigen Fällen sind in den Gewöllen auch die Echten Mäuse (Muridae) in grösserer Anzahl zu finden. Spitzmäuse (Soricidae) kommen nur vereinzelt und keines- wegs ihren mengenmässigen Verhältnissen entsprechend vor. So haben die Gewölluntersuchungen der Waldohreule selten so einen kleinsäugerfaunis- tischen Wert wie der der vorher soeben erwähnten Arten, besonders aber die Schleiereule (SCHMIDT, 1973). Die aus Waldohreulengewöllen erhaltene Da- ten kann man aber wohl für die Populationsdynamik verschiedener Klein- säuger, vor allem für die jahreszeitlichen Änderungen des Bestandes der Feld- maus, brauchen (ZIMMERMANN, 1963). Eben deswegen scheint es mir als un- zweckmässig so eine ausführliche Aufteilung durchzuführen, die ich bei einer ähnlichen Arbeit über die Ernährung der Schleiereule verwendet habe (SCHMIDT, 1973). Die Waldohreule kommt in Europa, die ganz nördlichen Teile ausgenom- men, praktisch überall vor. Trotzdem fehlen Gewölluntersuchungen aus den meisten Teilen Süd- Europas. Dagegen kennen wir zahlreiche und grundlegen- de Arbeiten aus Mittel-, West- und Nord-Europa. Von diesen habe ich vor allem die neueren benutzt. Da aber aus dem westlichen Eur opa eben die gröss- ten Arbeiten (SKOVGAARD, 1920; TINBERGEN, 1933) schon vor mehreren Jahr- zehnten publiziert waren, zog ich natürlich auch diese in Betracht und fügte sie in die entsprechende Tabelle ein. Was übrigens die bezügliche Literatur anbelangt, habe ich eine Vollständigkeit keineswegs zum Ziele gesetzt. Die Literatur ist nähmlich so weit zerstreut, dass eine genaue und komplete Zu- sammenstellung heute schon praktisch unmöglich ist. Mein Ziel war, durch grössere und möglichts nicht alte Gewöllstudien ein ziemlich genaues Bild über die Ernährung der Waldohreule in verschiedenen Teilen Europas zu be- kommen. Dementsprechend habe ich die Tabellen aus der mir zur Verfügung stehenden Literatur zusammengestellt. Die Ergebnisse aus Ungarn wurden zum Teil von veröffentlichten zum Teil auch von unpublizierten Material entnommen. Wegen drucktechnischen Schwierigkeiten der Zusammenstellung einheit- 991 licher Grosstabellen, aber auch wegen der Erzielung eines besseren Überblik - kes, habe ich die Tabellen vereinzelt und nach dem betreffenden Text-Teil beigefügt. Die auf den Tabellen gegebenen prozentuellen Werte der einzelnen Kleinsäuger gelten für das ganze > Säugermaterial (ohne Vögel). Das Vogelma- terial behandele ich, da eine genaue Artbestimmung in vielen Fällen fehlte, nur zusammengezogen. Die einzige Ausnahme bildete der Haussperling, den ich als landwirtschaftlich wichtiger Schädling überall hervorgehoben habe. Die ganz unbedeutende Reptilien- und Amphibiennahrung habe ich ausser Acht gelassen. I. Die Britischen Inseln (Tab. 14.) Tabelle 14 Die Britischen Inseln (I) Beutetier-Art OR ee: Cl ASS | % Sorex araneus — — 9 OD | 0,5 Sorex minutus 10 7 I 18 1,0 Oryctolagus euniculus — — 2 2 4 0,1 Clethrionomys glareolus — 65 10 75 4,2 Microtus agrestis - 154 34 188 10,6 Apodemus sp. 955 382 2 1339 75,6 Mus musculus 79 1 1 sl 4,6 Rattus sp. 56 4 = 60 3,4 Passer domesticus ? 28 ? 28 Ubrige Vögel (auch Aves sp.) 57 66 9 132 Säuger insgesamt 1772 91,8 Vögel insgesamt 160 8,2 1: NO-Irland (Fairley, 1967) 2: S-Lancashire (South, 1966) 3: Inverness-shire (Woolner und Triggs, 1968) Auf der Britischen Inseln fehlt die Feldmaus, die in Europa praktisch über- all die Hauptnahrung der Waldohreule bildet. Dementsprechend dominieren = der Nahrung der Eulen die Echten Mäuse, vor allem die Hausmaus (Abb. 8.). Im nordöstlichen Irland zum Beispiel, wo alle Wühlmäuse fehlen, bildete allein die Waldmaus 86,8%, der Säugernahrung (FAIRLEY, 1967). Auch einen relativ hohen Wert en auf den Beutelisten die Ratten und die Hausmaus. Gegenüber Irland vermindert sich die Zahl der Waldmäuse auf den eng- lischen Inseln wesentlich (57,1%, der Säugerbeute), daneben erscheinen schon in der Nahrung die dort heimische Erdmaus und Rötelmaus (28,0 bez. 11,2% des Säugermaterials). Die Zahl der Ratten und Hausmäuse als Beulen seht, vor allem wegen des reichlichen Nahrungsangebotes auf ein Minimum zurück. Im Vogelmaterial befinden sich hauptsächlich verschiedene Finkenvögel, daneben auch Feldlerchen, Star und Amsel. In den Materialien Nr. 1 und Nr. 3 (Tab. 14) fehlt leider eine nähere Bestimmung der Vogelbeute. 999 4 Microtidae HT Ht [] Muridae IH entuale Verteilung von Microtidae und Muridae aus europäischen Waldohreulengewöllen Abbildung 48. Die pro: Tabelle 15 Nach dem gesagten 3 können wir feststellen Die Insel Amrum (II =" 2 BE ART) dass auf der Britischen Schnurre und März (1963) Inseln die Waldohreulen sich vor allem von Wald- Beutetier-Art S Yo ® = mäusen ernähren, neben Talpa europaea 1 0,1 dieser Gruppe spielt Oryctolagus cuniculus juv. 25 1,4 nur die Feldmaus eine Asse 1072 | 60,0 bedeutendere Rolle (über Microtus arvalis 71 0A 1090): Microtus agrestis 1 051 Micromys minutus 1 0,1 Apodemus sylvaticus 644 36,0 II. Die Insel Amrum Mus musculus 25 154 (Tab. 15.) Muridae sp. 10 0,5 Bo Obzwar von dieser Passer domesticus 83 1462 Insel schon eine Reihe Übrige Vögel (auch Aves sp.) 500 | 85,8 von Gewölluntersuchun- È 3 gen der Waldohreule be- Säuger insgesamt 1786 75,6 kannt sind (KUMMER Vögel insgesamt 583 24,4 LOEVE und REMMERT, 1952, 1953, 1954, 1955; SCHNURRE und MÄRZ, 1962) schien es mir als zweckmässig zu sein, die Zusammensetzung der Nahrung nur durch das letzte, zwischen 1958 und 1963 gesammelte grosse Materia (Schnurre 1963) zu schildern. Die Kleinsäuger-fauna dieser Nordfrisischer Insel weicht von den westeuropäischen — besonders was ihre quantitativen Ver- hältnisse anbelangt — stark ab, so dass es als lohnend erschien, sie gesondert zu behandeln. Auf der Insel fehlen die Ratten vollkommen, Feldmaus und Erdmaus kommen nur ganz sporadisch vor. Stark verbreitet ist dagegen die Schermaus, die als Schädling auch in ornithologischer Hinsicht wesentlich in Betracht kommt (SCHNURRE und März, 1963). Dementsprechend ist in den (Gewöllen der Waldohreulen in grosser Anzahl eben die Schermaus vertreten (60,0%). An zweiter Stelle, auch mit ziemlich hoher Prozentzahl, steht die Waldmaus. Die übrigen Kleinsäuger spielen nur eine ganz geringe Rolle. Un- ter anderen weisen auch diese Daten darauf hin, dass die prozentuellen Werte der sich in den Waldohreulengewöllen befindenden Kleinnager die möglichts reale mengenmässige Verhältnisse wiedergeben (Abb. 49. und 50.). Aus dem besonders artenreichen Vogelmaterial (mindestens 34 Arten) können wir folgende Gruppen aufstellen: Finkenartigen Vögel 218 St. 37,4%. Insektenfresser 323 St. 55,4%. Wasservögel und näher nicht bestimmte Arten 42 St. 7,2%. Die artliche Zusammensetzung des Vogelmaterials steht ohne Zweifel mit dem starken Zug entlang des Meeresufers und dessen Nähe in Zusammenhang wo unter anderem zum Beispiel die in den Gewöllen auch ohnehin häufigen (Goldhännchen in besonders grosser Anzahl vorkamen. Der Haussperling war daneben nur mit 14,2%, vertreten. 224 sqo aiar qui sagnuabab wapunura onaıyopp M uaqlayuaspidas % OT wap bunt ap ur up ‘osngugyny op bunjajia À aponquazosd au "6% Sunpliqqy b— 02 07 09 08 snjoaun/b swouoi1y1319 [] S/44S34434 0/09/14Y [:] sı]saubo sn40491N (A sijpAuo sngouaiw Ég 225 5 Aquila 15 7UUL un np ‘ASNDTI PH wap bunpajia À amrpuozosd au ‘06 Funprraqy snn [] o snuspody J 2 Tabelle 16 Westeuropa (III) Beutetier-Art ne LENS 7 S % Sorex araneus 215 | ? 269 5 489 1,0 Clethrionomys glareolus 65 224 237 = 526 | 1,1 Microtus oeconomus - 2094 = _ 2 094 4,4 Microtus arvalis 2461 10 280 | 11 486 331 24558: | 51,6 Microtus agrestis 1942 — 1 668 43 3 653 en Micromys minutus 211 12 497 13 733 1,5 Apodemus sp. 3211 7396 | 3322 42 |13 971 | 29,3 Mus musculus 271 180 12 IS 476 1,0 Rattus sp. 8 224 192 3 427 | 0,9 Passer domesticus 168 1516 ? ? 1 684 Übrige Vögel (auch Aves sp.) 653 1 763 701 | 122 3239 Weitere Arten: 1: 3 Talpa europaea, 174 Sorex minutus, 5 Neomys fodiens 2: 5 Talpa europaea, 215 Sorex sp., 5 Neomys fodiens, 4 Crocidura russula, 4 Chiroptera sp., 9 Oryctolagus cuniculus, 1 Sciurus vulgaris 3: 46 Talpa europaea, 31 Sorex minutus, 7 Neomys fodiens, 177 Arvicola terrestris, 1 Mustela nivalis 4: 5 Sorex araneus, 7 Pitymys subterraneus Säuger insgesamt 47 626 90,6 Vögel insgesamt 4 923 9,4 : Dänemark (Skovgaard, 1920) : Niederlande (Tinbergen, 1933) : Schleswig-Holstein (Reise, 1972) : Belgien (Van der Straten, 1972) Pwr III. Westeuropa (Tab. 16) Das Klima des atlantischen Westeuropas weicht von den mitteleuropäi- schen wesentlich ab, und auch die mengenmässige Verteilung einiger Klein- säuger sind verschieden. Letztere wurden auch durch die Gewölluntersuchun- gen der Schleiereule bestätigt (SCHMIDT, 1973). Betreffend der Waldohreule standen mir ältere so wie auch neuere Angaben zur Verfügung. In dem reichen holländischen Material von TINBERGEN (1933) war die Feldmaus am zahlreichesten vertreten (43,0% der Säugerbeute), auf der zweite Stelle stand auch mit einem hohen Wert die Waldmaus (31,2% der SäUGER) (siehe in: TINBERGEN, 1933 Tab. 14). In dem Material aus Dä- nemark (SKOVGAARD, 1920) dominierte die Waldmaus, Feld- und Erdmaus mit fast gleich grösse Wert (28,6%, bez. 22,6%, der Säugerbeute), und sie neh- men dadurch die zweite und dritte Stelle ein. Das dänische Vogelmaterial ist ganz unbedeutend, es beträgt 8,7% der Gesamtbeute. Neuerdings hatte REISE (1972) die Analyse eines grossen Gewöllmaterials aus Schleswig-Holstein veröffentlicht. Laut dieser Arbeit haben die Waldohr- 15* 227 eulen dort drei wichtige Beutetiere: die Feldmaus, die Waldmaus und die Erdmaus. Anhliche Ergebnisse veröffentlichte Van der STRATEN (1972) aus Belgien mit dem Unterschied, dass der Vogelanteil bei ihm relativ gross war und er gleich nach der sich auf der ersten Stelle befindenden Feldmaus folgte. Man muss aber hier auch bemerken, dass dieses letzte Material wesentlich kleiner als die oben erwähnten ist (Tab. 16), so können die prozentuellen Werte als weniger reel betrachtet werden. IV. Mitteleuropa (westlicher Teil) (Tab. 17.) Aus dem westlichen Mitteleuropa sind mehrere grössere Gewöllanalysen bekannt (Tab. 17). Auch unter diesem sind die in Berlin und in ihrer Tabelle 17 Mitteleuropa (westlicher Teil) (IV) Beutetier-Art 1 2 3 and. S Ye Talpa europaea 18 — 4 3 25.2051 Sorex araneus 478 3 19 68 568 153 Sorex minutus 100 — 1 10 111 0,3 Celthrionomys glareolus 131 1 68 31 231 | 0,5 Arvicola terrestris 83 3 4 17 107 0,3 Microtus oeconomus 1 385 13 — 6 1 404 oso Microtus arvalis 22 750 | 3258 5074 1652 | 32 734 | 76,5 Microtus agrestis 798 — 104 220 1 122 2,6 Micromys minutus 265 T 18 42 332 |. 0,8 Apodemus sp. 3688 | 363 1051 886 5 988 | 14,0 Apodemus agrarius - 31 17 6 54 | 0,1 Mus musculus 21 — 12 5 38 0,1 Rattus sp. 13 13 — 3 29. 051 Passer domesticus ? 205 1 17 229 Übrige Vögel (auch Aves sp.) 649 431 97 1229 2 406 Weitere Arten: 1: 2 Neomys sp., 5 Crocidura leucodon, 4 Myotis nattereri, 5 Lepus-Oryctolagus sp., 3 Mustela nivalis 3: 1 Neomyssp., 1 Lepus — Oryctolagus sp., 1 Muscardinus avellanarius, 5 Cricetus ericetus, 1 Pitymys subterraneus and.: 3 Crocidura russula, 2 Myotis nattereri, 4 Oryctolagus cuniculus, 9 Pitymys sub- terraneus Säuger insgesamt 42 789 94,2 Vogel insgesamt 2 635 5,8 1: Rehbriicke, Sumt (bei Berlin) (Zimmermann, 1963) 2: Berlin, Tierpark (Busse, 1965, 1967) 3: Nordharz-Vorland (Haensel und Walther, 1966) na ME Andere Orte: Umbegung von Bonn (Niethammer, 1956), Berlin-Grunewald (Wendland, 1957), Göttingen (Heitkamp, 1967), Luxemburg (Husson, 1949) 228 Tabelle 18 Mitteleuropa (östlicher Teil) (V) Beutetier-Art 1 | 2 | 3 ? | S | % Sorex araneus 1 9 4 141 155 | 0,4 Sorex minutus 4 22 2 8 36 | 0,1 Crocidura suaveolens Il 71 — 1 dan 02 Crocidura leucodon — 41 1 — 42713 0,1 Clethrionomys glareolus 53 34 il 40 128 | 0,3 Pitymys subterraneus 44 435 — 6 485 | 1,2 Microtus oeconomus — 69 3 162 234 | 0,6 Microtus arvalis 2853 | 14 529 | 3945 9318 | 30 645 | 77,2 Microtus agrestis — 33 1 il 35 | 0,1 Micromys minutus 11 507 — 11 529 | 1,3 Apodemus sp. 187 Sc DRE Wire) 1046 5 182 | 13,1 Apodemus agrarius — 122 — 43 165 | 0,4 Mus musculus 3 1 897 = 31 12931217459 Passer domesticus ? 510 = 47 5571:| 32,1 Übrige Vögel (auch Aves sp.) 79 986 12 117 1176] 67,9 Weitere Arten: 1: 1 Lepus — Oryctolagus sp. 2: 1 Neomys sp., 2 Plecotus austriacus, 5 Lepus — Oryctolagus sp. 3 Muscardinus avella- narius, 2 Cricetus cricetus, 5 Arvicola terrestris, 2 Rattus sp., 1 Mustella nivalis 3: 1 Talpa europaea, 1 Oryctolagus cuniculus, 4 Rattus sp. 4: 10 Talpa europaea, 3 Myotis daubentoni, 5 Lepus — Oryctolagus sp. Säuger insgesamt 39 686 95,8 Vogel insgesamt 1 733 4,2 : Umgebung von Wien (Steiner, 1961) : Ungarn (det.: E. Schmidt) : Tschechoslowakei (Folk, 1956) : Polen (Czarnecki, 1956) ed Umgebung gesammelten Materialien die bedeutendsten. In den Nahrungslisten dominiert die Feldmaus. Nur bei Göttingen (HEITKAMP, 1967) und in Luxem- burg (Husson, 1949) war die Apodemus-Gruppein den Gewöllen mit grösserer Anzahl vertreten (hier ist aber die Beutetierzahl dem anderen gegenüber ziem- lich gering). Die Feldmaus representierte in dem bei Berlin gesammelten Ge- wöllmaterialien innerhalb der Säugerbeute folgende Mengen: 55,3%, (WEND- LAND, 1957); 76,5% (ZIMMERMANN, 1963); 88,2% (Busse, 1965). Die Apode- mus-Gruppe war in den obigen Reihenfolge mit 24,6, 9,8 und 12,4% vertreten. Die Nordische Wühlmaus kam, wie bei der Schleiereule (SCHNURRE 1967), auch in den Waldohreulengewöllen der Umgebung von Berlin vor, ihre An- zahl gegenüber der Säugerbeute war 4,0%, also relativ hoch. Von übrigen Nagetieren konnte noch die Erdmaus in ziemlich grosser Zahl 229 nachgewiesen werden (2,6% der Säugerbeute). In geringer Anzahl wurden aber in allen Aufsammlungen folgende Arten gefunden: Clethrionomys glareo- lus, Arvicola terrestris, Micromys minutus; Pitymys subterraneus, Apodemus agrarius und Mus musculus dagenen wurden nur ausnahmsweise aus den Ge- wollen bestimmt. Ebenfalls selten waren, wie im allgemeinen in Waldohreu- lengewöllen, die Spitzmause, öfters kam noch Sorex araneus vor. Das Vogelmaterial ist, wenn man die ganze Beutetierzahl ansieht, ziemlich gering (3,8%). Der Haussperling war in grösster Zahl vertreten. In einigen Fällen war die Determiantion der Vogelbeute leider nicht angegeben. V. Mitteleuropa (östlicher Teil) (Tab. 18) Aus dem östlichen Mitteleuropa, an erster Stelle aus Ungarn und aus Polen, standen mir ebenfalls grössere Gewölluntersuchungen zur Verfügung. In den Nahrungslisten der Eulen dominierten die Nager, vor allem die Feldmaus. Relativ seltener war Microtus arvalis in den in Ungarn gesammelten Gewöllen, dementsprechend war dort die Zahl von Apodemus und Mus höher. Die Haus- maus, wie auch bei der Schleiereule, vertritt in Ungarn auch in der Wald- ohreulennahr ung einen besonders grossen Wert, hauptsächlich in der Tiefebene (Abb. 50) und hatte damit die Realität der Ergebnisse der ebendort gesam- melten Schleiereulen bestätigt (SCHMIDT, 1973). Die Angaben dieser Beute- tiere zeigt Tabelle 19. Die prozentuellen Werte stehen der ganzen Säugerbeute gegenüber. Tabelle 19 Die Verteilung einiger Kleinsäuger in verschiedenen Gebieten des östlichen Mitteleuropa, aus Gewöllen der Waldohreule ( Asio otus) En Wiener Umge- + À x È Beutetier-Art De 2 Ungarn, % CSSR, % Polen, % Microtus arvalis 90,3 67,4 95,3 86,1 Apodemus sp. 5,6 1755 ? 9,7 Mus musculus 0,1 8,8 ? 0,3 Im Material aus der Tschechoslowakei hat man die Echten Mäuse nicht bestimmt, so war auch eine Auswertung der prozentuellen Werte nicht möglich. Die Apodemus-Mus-Gruppe war insgesamt mit 4,3% vorhanden. Was die übrigen Arten betrifft, Clethrionomys glareolus wurde in jeder Samm- lung gefunden. Pitymys subterraneus konnte besonders in Ungarn in ver- hältnismässig grosser Zahl nachgewiesen werden. Spitzmäuse, ähnlich zu an- deren Gebieten Europas, bildeten auch hier einen unwesentlichen Teil der Gesamtnahrung. Die Vogelnahrung war die weitaus reicheste in Ungarn, der Haussperling war in diesem Material mit 34,5%, vertreten. 230 Tabelle 20 Skandinavien und Finnland (VI) Beutetier-Art | | er SEHE ee Sorex araneus 21 29 D 17 91 185 2,1 Sorex minutus — 1 10 5 18 34 0,4 Clethrionomys rufocanus — — - — | 153 153 1,7 Clethrionomys glareolus = 51 15 15 | 414 | 495 | 5,6 Arvicola terrestris 1 — 11 10275 288 3,2 Microtus oeconomus = = — — 424 424 4,8 Mierotus arvalis 26 | 406 = = = 432 4,9 Microtus agrestis 176 | 290 11332 | 982 [1467 | 4247 | 47,9 Micromys minutus — 23 — — — 23 | 0,3 Apodemus sp. 3 — |1122 | 793 | 434 |2352 | 26,5 Mus musculus 1 19 72 24 6 122 1,4 Rattus sp. Il 2 40 8 9 60 0,7 Passer domesticus ~ _ ? ? — Übrige Vögel (auch Aves sp.) 1 10 33 18 89 151 Weitere Arten: 3: 3 Neomys sp., 2 Sciurus vulgaris 4: 2 Talpa europaea 5: 1 Neomys sp., 1 Lepus timidus, 49 Lemmus lemmus Säuger insgesamt Vögel insgesamt : SW-Finnland (Soikkeli, 1964) : Ilmajoki, Finnland (Sulkava, 1965) : Schweden (Lundin, 1960) : S-Schweden (Gerrel, 1968) : Norwegen (Hagen, 1965) Ut 0075 VI. Skandinavien und Finnland (Tab. 20) In Skandinavien und in Finnland ist in den mengenmässigen Verhältnissen von Microtus arvalis und Microtus agrestis zugunsten des letzteren eine starke Verschiebung festzustellen. Das ist eine natürliche Folge der Verbreitungsver- hältnisse beider Wühlmäuse, von denen die Erdmaus viel mehr nordwestlich — nördlich heimisch ist. In dem finnischen Material waren die beiden Arten noch mit einer praktisch gleichen Anzahl vertreten (Microtus arvalis 48,1% ; Microtus agrestis 51,9%,), aber in den aus Schweden und Norwegen stammen- den Gewöllen fehlt Microtus arvalis schon vollkommen. Ihr Platz besitzt zum Teil die Erdmaus, aber auch Apodemus ist in den Gewöllen ziemlich stark vertreten (Tab. 21). Als charakteristische nördliche Arten erschienen in die Nahrungslisten Lepus timidus, Lemmus lemmus, und Clethrionomys rufocanus. 231 Tabelle 21 Bulgarien und Rumänien (VII) Beutetier-Art eben ee wraps Sn tes Crocidura suaveolens - 167 — 167 0,3 Crocidura leucodon u 61 -- 61 0,1 Crocidura sp. 737 78 663 1 478 2,7 Mesocricetus auratus 90 378 692 1 155 ul Cricetus ericetus 11 77 — 88 0,1 Pitymys subterraneus ~ 154 = 154 0,3 Microtus arvalis 3403 7125 7573 18 101 33,1 Apodemus sp. 4286 7029 6978 18 293 31,6 Mus musculus 498 7632 6355 14 485 26,5 Rattus norvegicus 126 51 = La 0,3 Passer domesticus 139 968 479 1 586 33,0 Übrige Vögel (auch Aves sp.) 451 1602 1156 3 209 67,0 Weitere Arten: 1: 11 Talpa europaea, 70 Neomys fodiens, 4 Citellus citellus, 30 Glis glis, 3 Muscardinus avellanarius, 1 Cricetulus migratorius, 12 Arvicola terrestris 2: 7 Talpa europaea, 6 Sorex araneus, 8 Sorex minutus, 4 Neomys sp., 7 Lepus europaeus, 3 Citellus eitellus, 6 Sieista subtilis, 5 Spalax leucodon, 7 Cricetulus migratorius, 5 Clethrionomys glareolus, 34 Arvicola terrestris, 2 Microtus agrestis, 11 Microtidae sp., 4 Micromys minutus, 67 Apodemus agrarius, 124 Muridae sp., 33 Rodentia sp., 5 Mustela nivalis 3: 3 Sorex araneus, 13 Lepus europaeus, 1 Citellus citellus, 3 Sicista subtilis, 34 Spalax leucodon, 1 Mustela sp. Säuger insgesamt 54 682 91,9 Vögel insgesamt 4 795 8,1 1: Bulgarien (Simeonov, 1964, 1966) 2: Rumänien (Catuneanu et all., 1970) 3: Rumänien, Valul-lui-Traian (Schnapp, 1971) VII. Bulgarien und Rumänien (Tab. 21) Aus Bulgarien und Rumänien, welches Gebiet, Siebenbürgen ausgenommen, schon auf dem Balkan liegt, standen mir grosse und von vielen Orten stam- menden Gewöllmaterialien zur Verfügung. Was das Material besonders kenn- zeichnet, ist die grosse Zahl der Echten Mäuse in den Gewöllen. Die Gesamt- menge von Apodemus und Mus ist weitaus grösser als die Zahl der Wühlmäuse (Abb. 47). In Ost-Bulgarien bei der Stadt Tolbuchin zum Beispiel waren 3949 Apodemus gegenüber 2382 Microtus arvalis bestimmt (SIMEONOV, 1966). Im rumänischer Material war besonders die Hausmaus in grosser Zahl vertreten (Tab. 23), und bei Catuneanu et. all (1970) hatte sich die erste Stelle der Säu- gerbeute eingenommen. Von den Spitzmäusen ist Crocidura relativ häufig, besonders in Bulgarien, 232 Für die andere Gebiete Europas sind in den Ge- wollen Mesocricetus aura- Tabelle 22 Die nördliche Ukraine (VIII) (Pidoplitschka, 1937) tus,Cricetulus migratorius Beer S | x und Spalax leucodon neue Arten. Sorex araneus 4 0,1 In der Vogelnahrung Crocidura leucodon 4 0,1 ist die Zahl der Haussper- Cricetulus migratorius 37 0,6 linge der ganzen Beute- Clethrionomys glareolus 22 0,4 menge gegenüber niedri- Pitymys subterraneus 9 0,2 ger als im ôüstlichen Mittel- | Microtus oeconomus 20 0,3 europa, aber doch bedeu- Microtus arvalis 5547 94,4 tend. Wenn man die ein- Mieromys minutus 7 0,1 zelnen Arten betrachtet Apodemus sp. 157 2,7 fällt die ungewöhnlich Apodemus agrarius 15 0,3 hohe Zahl der Feldsper- Mus musculus 52 0,9 linge auf. Bei dem ì Schwarzen Meer, in der Passer domesticus 7 36,8 Nähe von Tolbuchin, ist Aves sp. 12 63,2 ihre Zahl zum Beispiel etwa doppelt so hoch, wie die der Haussperlinge (SIMEONOV, 1966). Von demselben Material ist noch das Vorkommen .. eee 7 È Säuger insgesamt 5877 99,7 von 5 Exemplaren von N Lá 5 ta Vögel insgesamt ] Parus lugubris zu erwäh- nen. Weitere Arten: 1 Neomys fodiens, 1 Neomys anomalus, 1 Crocidura suaveolens VII. Die nördliche Ukraine (Tab. 22 Aus diesem grossen Gebiet benutze ich die Arbeit von PIDOPLITSCHKA (1937), dessen Angaben die Tabelle 22. vereinigt. In den Gewöllen dominiert die Feldmaus (94,4%, der Säuger), andere Arten kommen in den Nahrungs- listen nur vereinzelt vor. Es ist interessant, dassin dem ebenfalls aus der nörd- lichen Ukraine stammenden Schleiereulengewöllen (PIDOPLITSCHKA, 1937) die Hausmaus mit einer recht hohen Anzahl (33,9%) vertreten ist, bei der Waldohreule erreichte sie nur 0,9%. Ganz unbedeutend ist die Vogelbeute, 0,3% des Gesamtmaterials. Zusammenfassung . Mit Hilfe der Literatur und eigenen Untersuchungen wurde eine kurze Überblick über die Nahrung der Waldohreule in verschiedenen Teilen Europas gegeben. Mit der Schleiereule vergleichend ist die Nahrung der Waldohreule viel weniger abwechslungsreich und enthielt vor allem verschiedene Kleinna- ger. Diese erbeutet sie ihren mengenmässigen Verhältnissen entsprechend und so dominiert in den Gewöllen in den meisten Teilen Europas die Feldmaus. 233. In Gebieten, wo Microtus arvalis nicht heimisch ist, oder nur in beschränkter Zahl lebt, ergänzen ihren Platz auf der Nahrungsliste andere, in grösseren Men- gen vorkommende Kleinnager. So dominierten in der Nahrung auf die Insel Amrum die Schermaus, auf den Britischen Inseln die Waldmaus und in Skan- dinavien die Erdmaus. Auf dem Balkan erhöht sich die Zahl der Echten Mäu- se wesentlich und neben den Britischen Inseln dominieren diese nur hier in der Nahrung der Waldohreule der Feldmaus gegenüber. Die Zahl der Soriciden ist in den Gewöllen ziemlich gering und dem Nagern gegenüber praktisch unbedeutend. Doch auch aus diesem kleinen Material kamen die tiergeographische Unterschiede klar hervor. In West-Europa, aber auch in der westlichen Mitteleuropa, dominierte die Waldspitzmaus in den Gewöllen, in der östlichen Teil von Mitteleuropa war schon das Verhältnis Sorex — Crocidura fast das gleiche und aus dem Balkan wurden nur Crocidu- ren aus den Gewöllen bestimmt. Die Vogelnahrung ist im allgemeinen ziemlich gering, sie bleibt, die Insel Amrum ausgenommen, unter 10% der Gesamtbeute (siehe die Tabellen). Irodalom — Literatur Busse, H. (1965): Der strenge Winter 1962/63 und seine Auswirkungen auf Vorkommen und Ernährung der W aldohreulen (Asio otus L.) im Berliner Raum. Beitr. Vogelk. 10. 433 — 440. p. Busse, H. (1967): Eine kleine Waldohereulenansammlung (Asio otus L.) im Tierpark Berlin und ihre Ernährung im Winter 1964/1965. Beitr. Vogelk. 12. 367 — 369. p Cütueanu, I. — Hamar, M.— Theiss, F.— Korodi— Gál, J.— Manolache, L. (1970): Impor- tanta economica a ciufului de pädure (Asio otus otus L.) in lupta inpotriva däunätorilor agricoli. An. ICPP 6. 434 — 445. p. C zarnecki, Z. (1956): Obserwac je nad biológia sowy uszatej (Asio otus otus L.). Pozn. Tow. ne] Nauk. 18. 3-41. Fairley, J. S. (1967): Food of ne ‚ared Owl in north-east Ireland. Brit. Birds. 60. 130 — 135. D: Folk, ő (1956): Beitrag zur Bionomie der Waldohreule (Asio otus L.). Zool. Listy 5. 19. 271 — 280. p. Gerrel, R. (1968): The food of the Long-eared Owl (Asio otus) in Scania. Var Vägelvärld. 27. 193 — 195. p. Haensel, J.— Walther, H. J. (1966): Beitrag zur Ernährung der Eulen im Nordharz- Vorland unter besonderer Berücksichtigung der Insektennahrung. Beitr. Vogelk. 11. 345 — 358. p. Hagen, Y. (1965): The food, population fluctuations and ecology of the Long-eared Owl (Asio otus L.) in Norway. Medd. Statens viltunders. 2. 1 —43. p. Heitkamp, U. (1967): Zur Ernährungsökolgie der Waldohreule (Asio otus). Orn. Mitt. 19. 139 — 143. p. Husson, A. M. (1949): Gewölle-Analysen und die Verbreitung der Kleinsäuger von Luxemburg. Bull. L.L.P.O. 29. 187 — 190. p. Kumerloeve, H.—Remmert, H. (1952 —1955): Nahrungsökologische Befunde an Amrumer Waldohreulen. Orn. Mitt. 4. 169 — 172. p.; 5. 48 —60. p.; 6. 166 — 167. p.; 7. 155. Lundin, A. (1960): En undersoking av honugglans (Asio otus) föda. Vär Vagelvarld. 19. 43 — 50. mi J. (1956): Analyse von Eulengewollen aus der Bonner Umgebung. Deche- niana 109. 128 — 129. p Pidoplitschka, J.G. (1937): Ergebnisse der Gewölluntersuchungen in den Jahren 1924 — 1935. Veröff. Inst. Zool. Biol. Acad. Ukraine. 19. 101-170. p Reise, D. (1972): Untersuchungen zur Populationsdynamik einiger Kleinsäuger unter besonderer =, cs alae der Feldmaus, Microtus arvalis Pallas (1779). Z. f. Säugetierk. 37. 65 — 97. Schmidt, E. (1968) : Einiges über das Vertilgen von Feldmäusen durch die überwintern- den Waldohreulen in Ungarn. Aquila. 75. 259-271. D: 234 Schmidt, E. (1973): Die Nahrung der Schleiereule in Europa. — Z. f. angew. Zool. 60. 43 — 70. p Schnapp, B. (1971): New data concerning the Valul-lui-Traian micromammal and bird fauna in the winters of 1957/1958 — 1961/1962, according to Asio otus L. pellets. — Trav. Mus. Hist. Nat. ‚Gr. Antipa” 11. 495 — 510. p. Schnurre, O. (1967): Ernährungsbiologische Studien an Schleiereulen (Tyto alba) im Berli- ner Raum. — Milu. 2. 322-331. p Schnurre, O.— März, R. (1962): Beiträge zur Ernährungsbiologie der Amrumer Waldohr- eulen, sowie zur Kleinsäugerfauna der Nordfriesischen Inseln. Orn. Mitt. 14. 11 — 13. p. Schnurre, O.— März, R. (1963): Zur Ernährungsbiologie der Amrumer Waldohreulen. Beitr. Naturk. Niedersachsens. 16. 69 — 74. p. Simeonov, S. (1964): Über die Nahrung der Waldohreule (Asio otus L.) in einigen Gebie- ten Bulgariens. Ann. Univ. Sofia. Biol. Zool. 57. 107 — 116. p. Simeonov, S. (1966): Forschungen über die Winternahrung der Waldohreule (Asio otus L.) in Nord- Bulgarien. Fragm. Balcanica Mus. Maced. Sci. Nat. 5. 169 — 175. p. Skovgaard, P. (1920): Gylp af jydske Skovhornugler (Otus vulgaris). Danske Fluge. 1. 33 — 42. p. 3 a Soikkeli, M. (1964): Uber das Uberwintern und die Nahrung der Waldohreule (Asio otus) in Südwestfinnland 1962/63. Orn. Fenn. 41. 37 —40. p. South, R. (1966): Food of Long-eared Owls in south Lancashire. Brit. Birds. 59. 493 — 497. p Steiner, H. (1961): Beiträge zur Nahrungsökologie von Eulen der Wiener Umgebung. Egretta. 1-19. p. Straten, E. (1972): Het braakballenonderzoek en de verspreiding van de kleine zoogdie- ren in België. Tijdschr. Belg. Nat. Ver. Biol. 18. 114 — 120. p. Sulkava, P. (1965): Vorkommen und Nahrung der Waldohreule, Asio otus (L.), in Imajoki (EP) in den Jahren 1955 — 1963. Aquilo, Ser. Zool. 2. 41 — 47. p. Tinbergen, N. (1933): Die ernährungsökologische Beziehungen zwischen Asio otus otus L. und ihren Beutetieren, insbesondere den Microtus-Arten. Ecol. Monographs. 3. 443 — 492. p Wendland, V. (1957): Aufzeichnungen über Brutbiologie und Verhalten der Waldohreule (Asio otus). Journ. Orn. 98. 241 — 261. p. Wollner, R. D.— Triggs, G. S. (1969): Food of the Long-eared Owl in Inverness-shire. Bird Study. 15. 164 — 166. p Zimmermann, K. (1963): Kleinsäuger in der Beute von Waldohreulen bei Berlin. Beitr. Vogelk. 9. 59 — 68. p. Az erdei fülesbagoly (Asio otus) táplálkozása Európában Schmidt Egon Az erdei fülesbagoly taplalkozasat Európában sokan és nagy anyagok alapján vizsgäl- ták (l. a 14— 22. táblázatokat). A gyűjtések természetesen elsősorban az ősztől tavaszig tartó telelési idényből valók, amikor a gyülekezőhelyeken a baglyok többnyire nagyobb számban vannak jelen, és így a köpetek gyűjtése viszonylag rövid idő alatt nagy mennyi- ségben is lehetséges. Az erdei fülesbagoly zsákmánylistái távolról sem olyan változatosak, mint a gyöngy- vagy a macskabagolyé. Táplálékában többnyire a pocokfélék (Microtidae) dominálnak, helyenként egyes egérfélék ( Muridae) is nagyobb számban képviseltek. Cickányok (Soricidae) csak elvétve, de semmi esetre sem tényleges mennyiségi viszonyaik- nak megfelelően, fordulnak elő a köpetekben. Így az erdei fülesbagollyal kapcsolatos táp- lálékvizsgálatoknak ritkán van olyan kisemlős-faunisztikai értéke, mint az előbb említett bagolyfajok esetében, nagyon jól hasznosíthatók viszont a mezeipocok-populációk meny- nyiségi változásait illetően (ZIMMERMANN, 1963). Eppen ezért nem látszott érdemesnek a következőkben olyan részletes területi felosztást alkalmazni, mint ahogy azt a gyöngy- bagolynál tettem (SCHMIDT, 1973). Az erdei fülesbagoly Európában a legészakibb részeket kivéve mindenütt előfordul. Ennek ellenére a vele kapcsolatos táplálékvizsgálatok Dél- Európa nagy részén szinte tel- jesen hiányoznak. Igen sok feldolgozott anyag szerepel viszont az ir odalomban Közép-, Nyugat- és Észak- Eur ópából, melyek közül munkámhoz főképpen az újabbakat használ- tam fel. Tekintve azonban, hogy például Nyugat- Európából elsősorban korábbi nagy 235 összefoglalök ismertek (SKOVGAARD, 1920, TINBERGEN, 1933) a feldolgozäs soran ezekre is tamaszkodnom kellett. Az irodalom vonatkozásában egyébként nem törekedtem, de nem is törekedhettem teljessegre, hiszen az annyira szetszört, hogy hiänytalan össze- gyüjtese ma mär szinte lehetetlen. Celom a munka sorän inkäbb az volt, hogy a nagyobb anyagokat feldolgozó, lehetőleg nem nagyon régi vizsgálatok alapján nyerjek megbízható képet az erdei fülesbagoly táplálkozását illetően Európa különböző tájain. Ennek meg- felelően válogattam össze a rendelkezésre álló irodalmat. A hazai anyagot a Madártani Intézet által gyűjtetett anyagminták feldolgozott, de eddig csak részben közölt eredményei képviselik. Az egységes táblázatokba való tömörítés technikai nehézségei miatt, de a jobb áttekint- hetőség érdekében is, az egyes részadatokat a megfelelő terület tágyalása után adom. A táblázatokon (lásd a német szöveget) az egyes emlősfajoknál megadott százalékszámok a teljes emlősanyagra vonatkoztatott értékek, melyekben a madárzsákmány nem szerepel. A madáranyagot, tekintve, hogy azt pontosan igen sok esetben nem határozták meg, összevonva tárgyalom. Egyedül a házi veréb képezett kivételt, melyet mint mezőgazda- sági szempontból jelentős fajt, mindenütt kiemeltem. Az egészen jelentéktelen hüllő- és kétéltűtápláléktól eltekintettem. I. A Brit-szigetek (14. táblázat) A Brit-szigeteken hiányzik a mezei pocok, mely Európában gyakorlatilag mindenütt az erdei fülesbagoly fő táplálékát jelenti. Ennek megfelelően zsákmányállatai között döntő többségben az egérfélék, elsősorban az erdei egér szerepelnek (18. ábra). Irország- ban például, ahol a pocokfélék teljesen hiányoznak, az erdei egér az emlősanyag 86,89/-át adta (FAIRLEY, 1967). Viszonylag magas értékkel szerepelnek a zsákmánylistákon a pat- kány (Rattus sp.) és a házi egér is. Az angol age en mar jelentö ösen csökken az erdei egerek száma a köpetekben (az emlös- anyag 57,1% )-a), mellettük megjelenik az ott már honos csalitjáró pocok és az erdei pocok is (az emlősanyag 28,0, ill. 11,2% -a). A häzieger- és patkányzsákmány, elsősorban a bőségesebb täplälekkinälat következtében, a minimumra csökken. A madáranyagban föként különböző pintyfélék, ezenkívül mezei pacsirta, seregély és fekete rigó szerepelnek. Az 1. és 3. számú anyagokban (14. táblázat) a pontos faji meg- határozás sajnos hiányzik. Végeredményben a Brit-szigeteken az erdei fülesbagoly táplálékának döntő többségét az Apodemus csoport adja, mellette csupán a csalitjáró pocok szerepel nagyobb, 10%-on felüli mennyiségben. II. Amrum-szigete (14. táblázat) Bár Amrum-szigetéről már több, az erdei fülesbagoly táplálkozásával foglalkozó dol- gozat jelent meg (KUMERLOEVE és REMMERT, 1952, 1953, 1954, 1955; SCHNURRE és MARZ, 1962), mégis célszertibbnek lätszott a zsäkmänyösszetetelt csak a legutöbbi, 1958 — 1963 között gyűjtött, nagy anyag alapján bemutatni (SCHNURRE és MÄRZ, 1963). Az Észak-Fríz-sziget apróemlős- -faunája, elsősorban mennyiségi viszonyait tekintve erősen eltér a Nyugat- Euröpaitöl, ezért érdemesnek látszott különválasztva tárgyalni. A szigeten hiányoznak a patkányok, a mezei- és csalitjáró pocok pedig csak egészen szór- ványosan fordulnak elő. Rendkívül elterjedt viszont a vízi pocok, melynek kártételei madártani vonatkozásban is jelentkeznek (SCHNURRE és MÄRZ, 1963). Ennek megfelelően az erdei fülesbaglyok táplálékában az Arvicola terrestris szerepelt a legnagyobb számban (60,0%), utána, szintén magas értékkel, az Apodemus sylvaticus köv etkezik. Egyéb emlös- fajok csak egészen jelentéktelen szerepet játszanak, így többek között ezek az adatok is bizonyítják, "hogy az erdei fülesbaglyok nn lan szereplő százalékos rägesälö- értékek a tényleges mennyiségi arányokat tükrözik (49. és 50. ábra a). A rendkívül fajgazdag (legalább 34 faj) madáranyagból a következő csoportositäst állíthatjuk fel: Pintyfélék : 218 db, 37,4% Rovarevök: 323 db, 55,4% Vizi fajok (+ Aves sp.) 42 db, 7,2 A madarzsakmany faji összetétele kétségkívül a tengerparti és partközeli vonulässal van szoros összefüggésben, ahol egyes fajok, így például a köpetekben is szokatlanul gyakori királykák, igen nagy példányszámban jelentkeznek. A házi veréb ugyanekkor mindössze 14,2%-kal képviselt. III. Nyugat-Európa (16. táblázat) Az atlanti Nyugat- Európa éghajlata lényegesen eltér a Közep-Euröpaitöl, és attól több vonatkozásban állatföldrajzilag is különbözik. Ezek a kisemlősfaunát is érintő különbsé- gek a gyüngybagoly táplálékkiértékelése során igen szembeszökően mutatkoztak (SCHMIDT, 1973). Az erdei fülesbagoly täplälekvizsgälatai közül nyugat-euröpai vonatkozäsban regebbi es újkeletű anyagok álltak rendelkezésemre. TINBERGEN (1933) Hollandiában gyűjtött gazdag anyagában a mezei pocok áll az első helyen (az emlőszsákmány 43,0%%-a), az erdei egér ugyancsak magas értékkel (31,2%) ugyanott a második helyet foglalja el (1. TINBER- GEN, 1933, 14. táblázat). A Dániából származó anyagban (SKOVGAARD, 1920) ugyanakkor az erdei egér dominált, a mezei pocok és a csalitjáró pocok nagyjából azonos értékkel (az emlőszsákmány 28,6 ill. 22,6%, -a) a második, illetve a harmadik helyre került. A dániai madáranyag jelentéktelen, a teljes zsákmánymennyiségnek csupán 7 ,8%-a. Újabban REISE (1972) közölt nagy vizsgálati anyagon nyugvó er edményeket Schles- wig-Holsteinböl, ahol nevezett szerzò adatai szerint az erdei fülesbagolynak harom kiemelt zsakmänyällata van, mégpedig mennyiségi sorrendben: Microtus arvalis, Apodemus sp. és Microtus agrestis. Hasonló eredményekről ad hírt VAN DER STRATEN (1972) Belgiumból is azzal a különbséggel, hogy a madáranyag ott viszonylag magas volt, és a mezei pocok után a második helyet foglalta el. Meg kell azonban itt azt is jegyezni, hogy ez utóbbi anyag mennyiségileg nem mérhető az előbb tárgyaltakkal (16. táblázat), így százalékos értékei is csak kevésbé tekinthetők reálisnak. IV. Közép-Európa (nyugati rész) (17. táblázat) Közép-Európa nyugati feléből az irodalomban több nagyobb, erdei fülesbagollyal kapcsolatos, köpetanalízis ismert. Ezek közül legjelentősebbek a Berlinben, ill. Berlin környékén végzett gyűjtések. A tápláléklistákon uralkodó a mezei pocok, mely csupán Göttingen környékén (HEITKAMP, 1967) és Luxemburgban (Husson, 1949) került kisebb- ségbe az Apodemus csoporttal szemben, bár éppen ennél az anyagnál, annak csekélyebb volta miatt, a százalékos eredmények nem tekinthetők teljesen reálisaknak. A Berlinben és környékén végzett gyűjtésekben a Microtus arvalis az emlösanyagon belül a következő értékekkel volt képviselve: 55,3% (WENDLAND, 1957), 88,2% (Busse, 1965), 76,5% (ZIMMERMANN, 1963). Ugyanekkor az Apodemus csoport lenyegesen alacsonyabb, az elöbbi sorrend szerint 24,6, 9,8, ill. 12,4% -kal szerepelt. A patkänyfejü pocok, mint a gyöngy- bagoly eseteben (Sch NURRE, 196 7), szinten elökerült a Berlin környeki gyüjtesekböl, de az emlôszsäkmänyhoz viszonyitott szazalékos értéke annäl lenyegesen magasabb volt (4,0%). Egyéb rágcsálók közül még a csalitjar6 pocok szerepelt viszonylag nagyobb szám- ban (az emlőszsákmány 2,6%-a). Mennyiségükben jelentektelenül, de valamennyi gyűjtés- ben előfordultak: Clethrionomys glareolus, Arvicola terrestris, Micromys minutus. A földi pocok, a pirók egér és a háziegér viszont csak elvétve jelentkeztek. Ugyancsak alacsony volt, mint az erdei fülesbagoly köpetekben általában, a cickányok száma is. Viszonylag leggy akrabban a Sorex araneus került elő. A madáranyag a teljes zsákmánymennyiséghez viszonyítva csekély (3,5%). A házi veréb a megszokott értékkel szerepelt. Néhány esetben a madáranyag faji meghatározása sajnos nem történt meg (17. táblázat). V. Közép-Európa (keleti rész) (18. táblázat) Közép- Európa keleti feléből szintén nagyobb, elsősorban magyarországi és lengyel- országi gyűjtésekből származó, anyag állt rendelkezésemre. A zsákmánylistákon szintén a rágcsálók, elsősorban a mezei pockok domináltak. Az utóbbi legalacsonyabb értékkel a Magyarországon gyűjtött anyagban szerepelt, ennek megfelelően az Apodemus csoport és a Mus musculus egyedszáma lényegesen magasabb volt. A házi egér, mint a gyöngy- bagoly esetében, ismét különösen magas ér tékkel jelentkezett a Magyaror szágon gyűjtött köpetekben (50. ábra), aláhúzva ezzel is az ott kapott értékek realitását. A négy gytjt6- helyre vonatkozó értékeket a három faj (csoport) vonatkozásában a 19. táblázat szemlél- teti. A százalékos értékek a teljes emlősanyagra vonatkoznak. A csehszlovákiai anyagnál a Muridák meghatározása sajnos nem történt meg, így a százalékos értékek kiszámítása sem volt lehetséges. Az Apodemus — Mus együttes csoport- értéke az emlősanyagon belül 4,394 volt. Egvéb fajok közül az erdei pocok valamennyi gyűjtésben jelen volt, a földi pocok külö- 237 nösen Magyarorszägon produkält jelentösebb mennyiseget. A cickanyok, egyeb területek- hez hasonlöan, itt is gyengen voltak képviselve a köpetekben. A madäranyag messze a leggazdagabb a Magyarországon gyűjtött köpetekben, benne a házi veréb 34,5% -Kal volt kepviselve. VI. Skandinavia és Finnorszag (20. tablazat) A Skandinäviaböl és Finnországból származó anyagnál a Microtus arvalis — Microtus agrestis arányában, elterjedesüknek megfelelően, az utóbbi javára erős eltolódás jelent- kezett. A finn anyagban a két faj gyakorlatilag megegyező értékkel szerepel (egymáshoz viszonyítva : Microtus arvalis 48,1%, ; Microtus agrestis 51,9%), azonban a Svédországból és Norvégiából származó köpetekben a mezei pocok már teljesen hiányzik. Helyét rész- ben a csalitjáró pocok, részben az erdei egerek foglalják el. Mint jellegzetesen északi fajok a zsákmánylistákon megjelennek a Lepus timidus, Lemmus lemmus és Clethrionomys rufocanus. VII. Bulgária és Románia (21. táblázat) Bulgáriából és Romániából, mely összterület Erdély kivételével már a Balkánt jelenti, nagy és jó területi szóródású anyag állt rendelkezésemre. Fő jellemzője, hogy az egérfélék ( Apodemus sp. és Mus musculus) mennyisége messze meghaladja a pocokfelek (Miero- tidae) számát (48. ábra). A Kelet- Bulgáriában, Tolbuchin környékén, gyűjtött köpetek- ben elsősorban az erdei egerek fordulnak elő nagy mennyiségben ( Apodemus sp.: 3949 pld.; Microtus arvalis: 2382 pld.), a romániai anyagban viszont a házi egér szerepel igen nagy számban. Viszonylag gyakoriak a fehérfogú cickányok (Crocidura), emellett mint új, délkeleti elemek jelentkeznek a Mesocricetus auratus, Cricetulus migratorius es Spalax leucodon. A madáranyagban a házi veréb száma a teljes mennyiséghez viszonyítva alacsonyabb, mint Közép-Európa keleti felén, de azért így is jelentős. A szokottnál jóval magasabb viszont a mezei verebek száma a köpetekben, a Fekete-tenger mellett például csaknem kétszerese a házi veréb mennyiségének. Ugyanebben a gyűjtésben (Tolbuchin környéke) az egyébként is fajgazdag anyagból a Parus lugubris előfordulása (5. pld.) érdemel külön említést. VIII. Észak-Ukrajna (22. táblázat) PIDOPLITSCHKA (1937) feldolgozásában Eszak-Ukrajna több pontjáról állott anyag rendelkezésemre, melyek a 12. táblázatban összevonva szerepelnek. A köpetekben abszo- lit domináns faj a mezei pocok (az emlősanyag 94,4%-a), a zsákmánylistákon egyéb fajok csak egészen elenyésző számban szerepelnek (14. ábra). Érdekes, hogy az ugyancsak Eszak-Ukrajnäböl származó gyöngybagolyköpetekben (PIDOPLITSCHKA, 1937) a házi egér magas, 33,9%-os értékkel volt képviselve, míg az erdei fülesbagoly esetében az emlős- anyagnak mindössze 0,9% -ät jelentette. Egészen jelentéktelen a madáranyag, az összes zsákmányállatok 0,3% -a. Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. MADARAK ÄLTAL OKOZOTT MEZOGAZDASAGI KAROK, ES CSOKKENTESUKNEK NEHANY LEHETOSEGE Csernavolgyi Laszlo A korszerű mezőgazdaság a nagyüzemi módszerek alkalmazásán alapul. Napjaink mezőgazdaságát hatalmas nagyüzemi táblák és központosított állattartó telepek jellemzik. Ez gyökeresen megváltoztatja a madárvilág helyzetét. A nagyüzemi táblák jó táplálkozási területet nyújtanak, ugyanak- kor csökkentik a fészkelési lehetőségeket. Az állattartó telepek rendszerint takarmánykeverő üzemekkel együtt épülnek, s itt a madarak minden évszak- ban megtalálják a táplálékukat. A telepek közelében többnyire fészkelni is tudnak. Érthető tehát, hogy a madarak azokra a területekre koncentrálód- nak, amelyek kielégítik mind a fészkelési, mind a táplálkozási igényeiket. A mezőgazdasági " területeken okozott madárkártételek a következő helye- ken jelentősebbek : — szántóföldeken, — központosított állattartó telepeken, — terménytárolóknál, takarmányüzemeknél, — gyümölcsösökben, — kerteszetekben, — halastavakon. A kart 0k026 fajok természetesen nem hatärolhatök el ilyen elesen, hiszen ugyanazon faj több helyen is kärosithat (pl.: a balkäni gerle éppoly karos a termenytärolönäl, mint a napraforgotablan). A kártétel szempontjából vizsgálva a madarak szerepét beszélhetünk : köz- vetlen kártételről, amikor a termények elfogyasztásával okoz kárt a madár, és közvetett kártételről, amikor fertőző betegségek terjesztéséért kell elma- rasztalnunk egyes fajokat. A baromfitelepek közelében élő galambfélék pél- dául igen károsak, mert sok, a baromfira veszélyes betegséget terjesztenek (Ornithózis, mikoplazmözis). A legtöbb madárkár közvetlenül a vetés után keletkezhet, amikor a mada- rak az elvetett magvakat kiszedik a földből, a gyenge vetést megcsipkedik. Később az érőfélben levő magvakat, szemeket pergetik ki a termésből. A gyü- mölcsfákon és bogyós gyümölcsű bokrokon a virágrügyet pusztíthatják és különösen az a növenyeken az összes termést megsemmisithetik. Videken a madärkärok 5— 10%,-os termésveszteséget is okozhatnak. Városok közele- ben nem ritka a 40%, -os termesveszteseg. A kártételek csökkentése igen összetett probléma. Olyan módszert kell al- kalmazni, amely csak a kárt okozó madarat érinti, s a területen élő más, hasz- nos fajok csak minimális zaklatásnak vannak kitéve. 239 Fontos tovabba, hogy a mezégazdasagi produktum ne karosodjon a leg- csekélyebb mértékben sem. Ahol lehetséges, ott ne a kart okozé faj kiirtása, hanem távoltartása legyen a cél. A károk elhárítása a következő módszerek- kel lehetséges. Madárkártétel I. Mechanikai elhárítás II. Vegyi elhárítás a) befogással, a) mérgekkel, b) hálókkal történő távoltartás, b) kemosterilizánsokkal, c) hang hatású riasztókkal, c) altatással d) látószerven keresztül ható d) egyéb vegyi hatású riasztókkal, riasztókkal. e) elektromos riasztókkal. Mechanikai elhárítás A legcsekélyebb hatás a befogass: al történő Allomanyesökkentes . Az éveken keresztül sokat propagált, norvég gyártmányú var jútömegcsapdák csekély eredményt nyújtanak, mert egyszerre kevés madár fogható be, s a befogott madarak 6 609/-a fiatal, és így a szaporodás szempontjából nem számottevő. Még kiterjedtebb alk almazása sem elegendő a varjak mennyiségének apasz- tására (KALCHREUTER, 1971). A hálók alkalmazási területe kiterjedhet a szőlőkre, a konyhakertekre és a halastavakra. Véleményem szerint jelentősége csak a kisebb konyhakerté- szetek védelmében van. Hazánkban a Kender-, Juta- és Textilipari Gyárban állítanak elő műanyag hálót. A Dinnyési Ivadéknevelő Tógazdaságban a hal- evő madarak okozta kár elhárítása érdekében végzett kísérletek igazolják, hogy a háló e területen történő alkalmazása nem nyújt kielégítő eredményt. 160 m2-t borítottak be a tó felszínéből és a vékony háló nem állt ellen a szél- nek csak akkor, ha erős hálótartókat helyeztek el. Ez azonban gátolja az iva- dékhalak ápolásával és hálós lehalászásával kapcsolatos munkákat (HORÁN- SZKY, OTL). A hang hatású riasztök közül legelőször a karbidagyut kell megemlíteni. A magas üzemeltetesi költsegek ninesenek arányban az eljárás hatäsossägä- val. Egy készülék 15 kh védelmét látja el, így 500 kh védelmére 33 db szük- séges. Két hónapra számolva az összes v édekezési költség (500 kh) 22 000. — Ft-ra tehető. Ezzel szemben a madarak meglepően gyorsan megszokják. Ön- magában alkalmazva nincs értelme, csak valamilyen vizuális riasztóval kom- binálva hatásos, ideig-óráig. A robbanótöltetek (rakéták) igen elterjedtek mind a Szovjetunióban, mind Nyugat-Európa or szágaiban. Ezeknek az alapja egy pyro-durranó patron, amely ujjnyi vastag, 3 em hosszú, 100 — 150 m-re repül és csak a végén detonál. Pisztollyal irányítható. E módszer hátránya a hatás kis rádiusza és száraz időszakban tűzveszélyessége. Az akusztikai riasztás lényege a magnetofonra vett riasztó és riadalmat ki- fejező madárhangok lejátszása. F elhasználják szőlők, gyümölcsösök, kertek védelmére. Ez a módszer sem tökéletes, mert a madarak megtanulják meg- 240 különböztetni a magnetofonhangot az élőtől és aszerint is reagálnak (JAKOB7, 1972). Az ultrahang-generätorok felhasználásával történő riasztás (18 — 40 KHz frekvenciatartomanyban) sem hozta a värt eredményt, s emellett a te- repen történő alkalmazása nehézkes és drága. A szín hatású riasztók alkalmazásának nincs komolyabb jelentősége, mert hatásos alkalmazásukhoz igen nagy területen kell használni. Az egyes színek- re a különböző madarak másként reagálnak és kihelyezésük, kijuttatásuk ne- hézkes, költséges és a növénytermesztés munkafolyamatait zavarja. Az elektrorepellensek alkalmazásának alapfeltétele, hogy a tényleges ne- gativ impulzust egészítse ki egy tényleges negatív jelszignalizáció. Ennek alap- vető követelménye, hogy egységes legyen, s minél nagyobb körben használ- ják. A negatív impulzust keltő elektrorepellenseknek egyik változata a Len- gyelországban kidolgozott ,, Avirepellentor" (MIECZYSLAw, 1972). Újdonság a készüléknek az ún. sokpontos elektróda, melynek formáját a védendő ob- jektum szabja meg. A madár áramütést kap bármely kis testfelülete érjen is hozzà az elektrödhoz. Menekül, s riasztö hangot ad. Kz jel lehet az egész raj menekülesere. A negatív stimulust jelz6 eszköznek minden esetben kapcsolöd- nia kell a stimulus tényleges hatásához. Későbbi lépésekben kifejleszti az egyedeknel a tartös felteteles reflexeket, sot a tapasztalat átadását is elöse- giti azoknak az egyedeknek, amelyek meg nem talälkoztak az elektrorepellen- sekkel. A szerző szerint ily mödon nemzetközi viszonylatban is ‚kenyszeriteni lehetne a nagyobb területeken élő populációkat arra, hogy az új generációk- nak átadják az elektrorepellensek elkerülésének , hagyományát". Egységes jelzőtárgyként javasolja a felfüggesztett, belülről ezüstözött, kívülről piros- ra festett üveggömbök alkalmazását. Így — ellentétben az eddig alkalmazott repellensekkel, amelyeket a madarak idővel meg tudnak különböztetni a tény- leges veszélytől — az elektrorepellensek alkalmazásának előnye növekedni fog. Ha összefoglalóan akarjuk értékelni a mechanikai elhárítás eddig alkal mazott módszereit, meg kell állapítanunk, hogy az egyes eljárások önmaguk- ban alkalmazva nem nyújtják a kívánt eredményt, mert a madarak igen gyor- san megszokják azokat. Az egyes elhárítási módok egymással kiegészítve már hosszabb időre védettséget biztosíthatnak a kárt okozó fajok ellen. Vegyi elhárítás A vegyi hatáson alapuló eljárások tárgyalása előtt hangsúlyozni kell, hogy csak akkor érhetünk el velük kielégítő eredményt, ha alkalmazásuk során csak a távoltartandó fajokra terjed ki a hatásuk. A gabonatáblákon károsító verebek ellen felhasznált mérgekről számol be munkájában STEGMAN (1958). Kazahsztán egyes területein úgy elszaporod- tak a verebek, hogy fészkeik felszámolása sem nyújtott védelmet a gabona- táblákon. Ezért a fészkek eltávolításával egy időben mérgezéseket is végez- tek. Nätrium-arzenit 0,3%,-0s oldatában áztattak magvakat. A verebek nem tettek különbséget a mérgezett és mérgezetlen szemek között. A latencia periódus 4 óra és 8 nap között volt (2— 4 nap a leggyakoribb). Az 1— 1,2%, -os Ca-arzenitet (900 — 1000 1/ha) kipermetezve, a verebek szintén nem tettek különbséget a kezelt és kezeletlen kalászosok között. Ezt a legkorábban érő táblákon alkalmazták. Ilyenkor ezekre a táblákra koncentrálódik az állo- 16 Aguila 241 many. A szerz6 beszämol arröl, hogy csak akkor lehet eredmenyes az eljaras, ha egyszerre több mezögazdasägi egységen alkalmazzak. Nálunk az ilyen drasztikus hatású eljárások nem vezethetnek eredményre, mert károsak mind a hasznos fajok, mind a vadállomány megóvásának szem- pontjából. Egészen más hatást lehet elérni egy ,, Avitrol” néven ismert anyaggal. Mint az irodalomból tudjuk (GOODHUS és BAUMGARTNER, 1965) ez a szer a kárte- vő madarak ellen lett kipróbálva (verebek, seregélyek, varjak, sirályok). Hatása abban áll, hogy röviddel a felvétel után az állatokat nyugtalanná te- szi és azokat a megszokott pihenőhelyeik elhagyására kényszeríti. A nyugta- lanságtól azok az individuumok sem szabadulnak, akik nem ettek belőle. Mivel a hatóanyag méreg, úgy kell beállítani, hogy csak néhány példánynál lépjen fel a hatás látható módon, s az elhullás csak jelentéktelen legyen. Al- kalmazására csak kóborló madaraknál lehet gondolni, mert vele a madarak nem kényszeríthetők fészkelőterületük elhagyására. Európában több helyen kísérleteznek olyan vegyi repellensekkel, amelye- ket a madarak megesznek és a gyomor és bélrendszeren keresztül hatnak a madarak viselkedésére. Ilyen szer a nálunk kísérleti forgalomban levő ,, Mor- kit"a Bayer cég készítménye. Hatóanyaga : Antrachinon (Diphenylendiketon). Antrachinon derivátumokat tartalmaz az aloe, a kína-rebarbara és a szenna- fa levele, amelyeket a gyógyászatban meghajtószerként használnak. A ,,Mor- kit? a különböző madarakat, különösen a varjúféléket elriasztja a táplálék- tól. A szabadföldre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a madár a ,,Morkit’’- tal kezelt táblákat elkerüli és a kezeletlen kultúrákra száll. A szert a növé- nyek kitűnően tűrik. Sohasem fordulnak elő kelési nehézségek vagy növény- károsodások. Nem befolyásolja a termények érését és nem mérgező. Az egyes madárfajok reagálása a szerre azonban nagyon különböző és az évszaktól, valamint az eleségviszonyoktól függ. Kívánatos lenne megvizsgálni, hogy a kezelt magvakat elfogyasztó hasznos madárfajok hogyan viselik el a kezelést. Egy hosszabb ideig tartó hasmenéstől legyengült szervezetű madár ugyanis sokkal kevésbé áll ellent az időjárási viszonyoknak és a fertőző megbetege- deseknek. A kemosterilizänsok alkalmazása az utóbbi évtizedben terjedt el. Ezek úgy fejtik ki a hatásukat, hogy a szexuälhormonokon keresztül tojasmegsza- kitäst érnek el vagy életképtelen és héj nélküli tojások lerakását eredményezik. Az egészségügyi és mezőgazdasági szempontból terhessé vált elvadult házi galambok kemosterilizálását szintetikus mesztranol szteroiddal próbálják megoldani. A madaranként és naponként a szervezetbe jutó, a zúzógyomor- ban felszabaduló 183 g mesztranol a neurohormonális rendszer differenciáló- dása előtt állandó, az ivarérett egyedekben időszakos sterilitást okoz. A hí- mek tevékenységét jobban befolyásolja, mint a tojókét. A kezelt állatok vi- selkedése a kontroll állatokéval azonos, így a kemosterilizálás előnyösebb a galambok elpusztításánál. Az USA-ban is folynak kísérletek hormon hatású anyagokkal. A diazocho- lesterol, gyári jelöléssel SC — 12937 adagolásával érhető el költési megszakí- tás. 305 mg felvétele 77 napos megszakításhoz vezetett, míg 500 mg 102 nap- ra biztosította ezt a hatást (ELDER, 1964). Szabadban történő kísérleteknél (WOFFORD és ELDER, 1967.) Missouriban elszigetelten élő galambesoportoknäl 3-7 hónapos költési megszakítást si- került elérni. 242 Jelentős erőfeszítések történtek, hogy az állatok szaporulatät szuddn fe- kete-B etetesevel kikapcsoljak (BECKER, 1968.). Regöta ismert, hogy a szu- dan fekete festéket a tojötyukok tojässärgäjänak vitälis festéséhez hasznäl- jak. Mint mellekhatäst kellett megällapitani, hogy az igy szinezett tojäsok nem teljesen fejlödökepesek. Ez azt jelenti, hogy az embriök idö elött elhal- nak. Ennek alapján végeztek kísérleteket, amelyekben a madarak olyan pel- letet kaptak, amelyek 1%, szudan feketével kezelt magvakat és kezeletlen szemeket tartalmaztak 1:2 arányban. A szaporulatot ezzel a módszerrel 30 — 40% -kal lehetett csökkenteni. A kémiai védekezésben sajátságos helyet foglalnak el az altatószerek. A vadgazdálkodásra és mezőgazdaságra káros varjúféléket eddig méreggel ir- tották, pedig ilyen alkalmakkal a hasznos madarak is elpusztulnak. Az utób- bi években elterjedt a csalétkek segítségével történő elaltatás. A madarak a kezelés után összegyűjthetők, elszállíthatók. Olyan helyen érdemes végezni, ahonnan a hatás fellépéséig (30’—1?) a madarak nem repülnek tovább. Ilyen pl. a mezőgazdasági telephelyek. Magam is végeztem kísérleteket alpha-chloralose-val téli etetésekben. Ilyenkor a viszonylagos táplálékhiány miatt a madár szívesebben felveszi a táplálékot, s a tapasztalat szerint a hidegben a szer hatása is növekszik. Galamboknál végzett kiserleteim során a szert kb. 70 °C-os vízben oldottam fel, s kockára vágott kenyérdarabokat áztattam az oldatban. A dózis 19-08 oldatból kb. 1 ml volt. Hatása 20 — 40 percen belül jelentkezett. Az elaltatott egyedek 8— 10 óra múlva felébreszthetők. A szer felhasználása során elhullás is történt. Ítt is ugyanaz a probléma jelentkezett, mint a többi vegyi hatású szernél. A dózist nem lehet pontosan megszabni, mert egyes példányok töb- bet vesznek fel a preparált táplálékból, más egyedek kevesebbet. Amerikai kutatók végeztek olyan kísérleteket is, ahol nyugtatöszerrel kombinálva alkalmazták az alpha-chloralose-t. Ez a nyugtatószer a diaze- pam, a benzodiazepine csoportból. Nálunk a Seduxen nevű gyógyszer alap- anyagaként ismert. A keverék előnye, hogy kiegyenlítettebb a hatása és ki- sebb mennyiségű alpha-chloralose szükséges. Ezzel az elhullások száma je- lentősen csökken (ÜRIDER, 1968)." A szer hatása megközelítőleg 30" alatt ér- vényesül. Összefoglalva megállapítható, hogy a madarak által okozott károk elhäri- tásának módja nincs megoldva. A kereplőkkel, madárijesztőkkel történő tá- voltartás ideje azonban lejárt. Csak olyan eljárások vezethetnek eredményre, amelyek több módszer egyidejű alkalmazásával tartják távol a madarakat, s így a madarak nehezen szokják meg, csak a kívánt fajokat érintik, azokat nem pusztítják el, csak távoltartják a védendő területről. Különösen nehéz probléma a szántóföldi növények védelme, ahol olyan megoldást kell keresni, amely az egész vegetáció alatti védelmet megoldja, figyelembe veszi a növény különböző fejlődési stádiumában, a különböző fajok által okozott kárt és több módszert egyesítve nyújt védelmet a növénykultúrának. A Nemzetközi Biológiai Program (IBP) keretében is ebben az irányban folynak kiterjedt kísérletek, annál is inkább, mert az egyes fajok túlszaporo - dása (balkáni gerle) és nagy tömegű vonulása (seregély) egyre több kárt okoz a mezőgazdaságban anélkül, hogy az ellenük való védekezés megnyugtatóan meg lenne oldva. * Az irodalmi forrásra Dr. Fábián Gyula tanszékvezető egyetemi tanár hívta fel a figyelmemet 16* 243 Irodalom — Literature Becher, K. (1968) : Untersuchungen mit Sudanschwarz-B zur Bestandregelung verwilder- ter Haustauben. Z. Angew. Zool. 55. Nyomtatvany. Crider, E. D. — Vern, D. — Stotts, J. — Me Daniel, C. (1968.): Diazepam and alpha-chloralose mixtures to capture Waterfowl. 22nd Annual Conference of Southeastern Association of Game and Fish Comission, Baltimore, Maryland. 21 — 23. october 1968. Elder, W. H. (1964): Chemical inhibitors of ovulation in the pigeon. J. Wildl. Mgmt. 31. 507— 515. p. Goodhue, L. D.— Baumgartner, F. M. (1965): The Avitrol method for bird control Pest. Control 33. 7. p. Horánszky Zs. (1971): Madärriasztäs halastavon. Halászat. XVII. 5. 130 — 131. p. Jakobi, V. E.(1972): Povedenie ptic i tehnika (prospektus). Kalchreuter, H. (1971): Untersuchungen an der Krahenmassenfalle. Z. Jagdwiss., Ham- burg — Berlin. 17. 1. 13-19. p. Mieczyslaw, J. (1972): Laboratoryjne proby stosowania elektrorepellentow dla ochrony sadow, lotnisk i innych obiektow przed ptakami. Acta Ornitologica, Warszawa. 13. 9. 338 — 341. p. Stegman, B. (1968): A verebek és az ellenük való védekezési módszerek kutatása Kazah- sztänban. Aquila. 65. 61 — 73. p. Wofford, J. E. — Elder, W. H. (1967): Field trials of the chemosterilent, SC — 12 937, in feral pigeon control. J. Wildl. Mgmt. 31. 507—515. p. Agricultural losses caused by birds and some possibilities for their reduction László Osernavölgyi The up-to-date agriculture is based on using greatscale methods. The agriculture of our days is characterised by vast extensive farming fields and centralised stockbreeder ranches. This changes the position of the avifauna. The vast farming fields offer a favourable territory for nutrition, at the same time they deminish the nesting possibilities. The stock-breeder ranches are usually built in the vicinity of fodder-mixing plants ensuring for the birds to find their food in every season. In the nearby they can even nest. It is therefore reasonable that the birds are concentrated on those territories where they find nesting and feeding possibilities together. The agricultural losses caused by birds are more important on the territories as below: — plough fields, — centralised stock-breeder ranches, — grain-stocks, fodder plants, — orchards, — fish-ponds. The noxious species are not so sharply separated, as the same species can cause damages on more places (for example: the collared dove is as noxious at the grain-stocks as on the sunflower fields). If we examine the role of the birds respectly the losses so we may speak about: direct losses — meaning losses caused by the consuming of the product; indirect losses — caused by spreading diseases. The doves living in the vicinity of poultry-farms are very harmful, spreading a lot of diseases (Ornithosis, Mykoplasmosis) dangerous for the poultry. Great part of the losses arise immediately after sowing when the birds pick the corn out of the earth, or pick off the green corn. Later on they shake out the ripening seeds from the ears. On the fruit-trees and bacciferous bushes they may damage the flowerbuds and especially on the oleagineous plants they may destroy the whole crop. In the country the losses caused by birds may reach even 5—10% of the whole. In the vicinity of the towns a 40%, loss is not rare. The decrease of the losses is a very complicated problem. One have to reach to a method which referres only to the bird in question and all other useful birds living on the terri- tory are disturbed only to minimal extent. Further it is very important to protect the agricultural product from any kind of damage. Where it is possible the aim should be taken at the keeping off of the species and not at its extermination. The prevention of the losses is possible by next methods: 244 I. Mechanical prevention II. Chemical prevention a) capturing a) poisons b) keeping off by nets b) chemosterilisants c) audial repellents c) sleeping drugs d) visual repellents d) other chemical repellents e) electrical repellents I. The least effectiveness is ensured by capturing. The much propagated Norwegian crow mass-traps yield just little result, as only a few birds can be captured at one time and 60% of them are immatures, and so respectively the reproduction it is ineffective. Even its extensive appliance is not sufficient to reduce the quantity of the crows (KALCH- REUTER, 1971). The field of appliance for the nets is restricted to the vineyards, orchards, fruit gardens and fishponds. In my opinion it has meaning only in the defence of the lesser market gardens. In our country it is the Kender-Juta Textilipari Factory where plastic nets are produced. On the fish-breeding ponds in the village Dinnyés the experiments aiming the reduce of damage caused by fish-eating birds prooved that the nets don’t offer sufficient results in this field. 160 m? of the surface of the lake was covered by nets. The thin net could not stand against the wind, only when they used strong net-holders. This however hinders the works connected by the care and fish-out of the young by sweeps ( HORÁNSZKY, 19). From the audio-alarmers first is the carbide-gun to be mentioned. The high costs of its use are not in relation with its effectiveness. One such device cares for the protection of 15 kh, so for the protection of 500 kh 33 pieces are needed. The whole cost in two months is about 22 000 Ft. On the other hand the birds get accustomed to it surprisingly quick. It has no sense to use it in itself but combined by some sort of visual-alarmer and even so just for some time. The exlosing bodies (rackets) are widely used both in the Soviet Union both in West Europe. It consists of pyro-explosive patron, which is thumbthick, 3 em long, has a flying capacity of 100 — 150 m and detonates only after it. It can be directed by a pistol. A draw- back of its use is the little radius and the firedanger in the dry period. The acustic alarm is based on the playback of bird voices meaning alarm and danger. It is used for protection of vineyards and orchards. This method is also not perfect, because the birds learn how to differentiate the voice of the magnetophone from the natural and they react respectively (JAKOBI, 1972). The alarm by supersonic generators (in the range of 18 —40 Khz) gave either the awaited results and besides its appliance in field is compli- cated and expensive. The colour-repellents have no real importance because of the great territory needed for their appliance. The birds react on each colour differently depending from the species. The transport of the repellents is complicated, expensive and disturbes the process of the field-works. The condition of the appliance of the electro-repellents is the negative impulse complect- ed by a virtual negative signalisation. Its requirement is the unity and its use on the biggest territory possible. A variation of the electro-repellents using negative impulse is the Avirepellentor, worked out in Poland (MieczysLaw, 1972). A new feature of the device is the multi-pointed electrode, the form of which is determined by the object to be protected. The birds get an electrical shock, unrespected how little is the surface of their body getting in touch with the electrode. The bird will flee giving its alarm-voice at the same time. This makes flee the whole party. The device signaling the negative stimulus has to be contacted to the real effect of the stimulus in every case. Later it will help to develop the durable conditioned reflexes in the specimens, even it will help to transfer the experience to those birds which have not met with the electro-repellents. It is likely—says the author—that we could force the populations living on larger terri- tories, even in international scale, to transfer the tradition of avoiding the electro-repellents. As a uniform signaling object he proposes red glass balloons, inside silver, outside red- coloured, hanged on the sport. In this way—contrary to the former repellents —, which could be distinguished by the birds from the real dangers by time—the advantage of the use of the electro-repellents will grow at any rate. If we want to sum up the methods of the mechanical repellents used until now, we are obliged to state thet the methods in themselfs do not ensure the awaited effect due to the fact that the birds easily get accustomed to them. The methods combined with each other could give a protection for longer time against the noxious species. 245 II. Before speaking about the chemical methods we have to emphasize that one gets sufficient results only in case of applying their effect to the non-required species only. STEGMAN (1958) reports on the poisons, used against the sparows damaging the corn- fields. In some distriets of Kazahstan the sparows became so numerous that even the elim- ination of their nests was effortless, as for the corn-fields. Eliminating the nests they put out poison also. They mixed the corn by a 0.3% solution of natrium-arsenicum. The sparows made no difference between poisoned and non-poisoned seeds. The diapausa was between 4 hours and 8 days (in most cases 2—4 days). They dispersed on the corn- fields 1—1.2%, solution of Ca-arsenit (900 — 1000 1/h) and sparows made neither hier a difference between the seeds. They applied the method on the early-ripening fields in order to concentrate the population. The author points out that the method is only then effective, when it is applied in more agricultural units at the same time. In our country such drastic methods can not be applied as they are deteriorative as to the useful species as to the game. You get quite an other effect by the material known as Avitrol. As we Know from the literature (GOODHUS, and BAUMGARTNER, 1965) this chemical was tried on noxious birds (sparows, starlings, crows, gulls). Its effect is based on the fact that the birds after con- suming get nervous and leave their usual resting place. From the effect of the nervousness are even the nonconsuming specimens not avoid. As the chemical is a poison, it should be adjusted so that the effect could be observed only on some specimens and the exit must be held on the minimum. Its appliance has place only among migrants because the nesting birds could not be forced to leave their breeding-place. In Europe there are experiments going on more places with more kind of chemo-repel- lents. The birds consume they and the repellents work through the stomach and the digest- ing system. Such a repellent is the Morkit, product of the firm Bayer, now in experimental use in our country. The active agent is the antrachinon (diphenylen-diketon). The leaves of the aloe, china-rebarb, senna-tree contain antrachinon derivates used in the medicin as laxae tives. The Morkit frightens the birds, especially the Corvidae, from the corn off. Consid - ering this fact on the fields it will mean that the birds avoid the fields in question, and prefer the non-attached fields. The vegetation tolerates the repellent. There are no troubles of sprouting or else. It does not effect the ripening of the crop and it is perfectly harmless. The reaction of the birds is however quite different and depends from the season and the nutritive conditions as well. It should be examined how tolerate the useful species the re- pellent. A bird physicaly weakened after longer diarrhoea stands up less against the weath- er conditions and the diseases. The appliance of the chemosterilisants becames widespread in the last decade. They effect through the sexual hormons cutting off the egg-laying or compelling the lay of the abiotous or shell-less eggs. The chemosterilisation of the wild domestic dove, inconvenient from respects of the health and agriculture, is tried to solve by sinthetic mestranol steroid. Every bird if he eats a quantity of 183 g mestranol each day, becoming free in the grinding stomach, will be fully sterile if it’s neurohormonal system is not yet differentiated, and periodically if it is an adult. The males are more influenced by the sterilisants then the females. The behaviour of the birds treated is the same as of the controls, so the chemosterilisation is more favourable then the extermination of them. In the USA there are also experiments with hormoneffective materials. By dosing the diazocholesterol—factory mark SC 12937—they achieved interruption of the incubation. The consuming of 305 g meant an interruption of 77 days, 500 g meant the same effect for a period of 102 days. (ELDER, 1964.) During experiments in field (WAFFORD and ELDER, 1967) in Missouri they achieved an interruption of 3— 7 months in case of isolated dove-groups. Great efforts have been taken to cease the reproduction of the animals by Sudan-black B (BECKER, 1968). The colour is used for vital colouring of the hens’ dots. Its secondary effect has been also stated i. e. the coloured eggs are not fully vital, and the embrios die before long. On this base experiments were completed where the birds got seeds soaked by 1% solution of Sudan-black, mixed with natural seeds 1: 2. The reproduction could be deminished by 30 - 40%. The sleeping drugs take a separate place among the chemical repellents. The Corvidae, noxious to the agriculture and to the small game were liquidated up to now by poisons, but the useful birds suffered on these occasions similarly. In the last years spread the sleep- ing by baites. After treatment the birds can be collected and transported. It is worth 246 to apply it on any place from where the birds do not fly away till the effect is achieved (30’—1 h). Such places are for example the agricultural centers. I experimented myself with the alpha-chloralose in winter. In this season the birds ac- cept the food because of the lack of fodder, and the effect is higher in cold. In my ex- periments with doves I solved the material in 70° water and little pieces of bred were saturated in the solution. The dosis was 1 ml from the 1% solution. The effect was gained in 20 — 40 minutes. The sleeping individuals can be awokened after 8 — 10 hs. There were some case of death too during the experiments. Here we have the same problem as with the other chemicals. We cannot regulate the dosis, as some specimens take more from the food as the others. The american scientists had experiments where the alpha-chloralose was combined with sedative. This sedative is the diazepam from the group benzodiazepine. In our country it is known as base for the Seduxen (sedative). The mixture’s advantage is the more equal effect and the less quantity of the alpha-chloralose. The death-cases were reduced by grate deal (CRIDER, 1968). The diapause is about 30’. As a summary we can state that the method of avoiding the damages caused by birds is not yet solved. The time, when frightening off by rattles and scarecrows was common is past. Methods are only then effective, if they apply more methods at the same time, so not enabling the birds to get accustomed, they have effect only to the species required without killing them, but holding them back from the territory. An especially hard problem is the defense of the vegetation on the plough fields, where a method is required solving the problem of the defense for the whole agricultural season, taking in balance the loss caused by the separate species in various time, uniting more methods for benefit of the agriculture. In the International Biological Program there are also experiments in this direction, taking in account the increasing losses in the agriculture caused by superabundace (collar- ed turtle dove) or mass-migration (starling), and the fact that the defense against them is not solved satisfactorily. 247 1 È . Li DI új L D EL b u = bi ‘ 0 oe y Cr: i y 1 Yu Es = LES "1 ne in SAE fi Kit LI cu 7 AGS + mr nu 4 Da b ti 1 4 =“ eg ne un î Fe ? Fes nr wit BR A an a = ge me de a da =, i . i x > 1 5 LS u ga SI wer: es ks Li vi 1 v d e Ple un Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. A MAGYARORSZAGI MADARAK SIPHONAPTERAINAK HATAROZOJA Szabo Istvan* Állattani irodalmunkban a hazai madárfajok bolhäival mindössze egyet- len közlemeny foglalkozik (SzaBo, 1969). E munkában ismertettem az 1967. év végéig gyűjtött madárbolhákat; magyarázatot fűztem bizonyos fajok- hoz ; érintettem a gazdaspecifitás — madaraknál ritkábban tapasztalható — kérdését : ; gazdaállatonként felsoroltam az előkerült fajokat ; közöltem a bol- hával nem fertőzött fészkek jegyzékét, végül megemlítettem azon ritkán elő- forduló eseteket, amikor madarakon smlósbolhák, illetve emlősökön madár- bolhák fordultak elő. Ez alkalommal olyan határozókulcsot kívánok közreadni, melynek segít- ségével — bizonyos gyakorlat után — biztosan meghatározhatók a hazánk- ban előforduló madarak bolhái. A határozókulcson kívül — a korábban kö- zölt adatok folytatásaként — közlöm az 1968 — 1971. években gyűjtött bol- hák adatait, valamint azon fészkek jegyzékét, melyekben bolha nem volt, de mint fészkelési adatok említésre érdemesek. E két jegyzékhez mindössze annyit kívánok hozzátűzni, hogy az említett utóbbi években 8 faj 14 fészké- ből 721 db bolhát siker u kifuttatnom, melyek közül öt gazdafaj hazank fau- nàjara újnak bizonyult; 27 faj 81 fészkében nem találtam bolhát. Mig a ko- rábban közölt fészkek 35,06%, -a volt bolhäval fertőzött, addig az újabban gyűjtötteknek csak 14,73%-a. Ezt a nagy bolhafertőzöttségi csökkenést nemcsak a madaraknál, hanem a kisemlősöknél is tapasztaltam és amelyet külföldi kutatók is észleltek, minden bizonnyal a mezőgazdaságban alkalma- zott nagyarányú kemizálás eredményezte. Az újabb gyűjtések során előker ült valamennyi bolha a Passeriformes rend- be tartozó madarak fészkeiből származik. Bolhával fertőzött fészkek adatai HIRUNDINIDAE Riparia r. riparia L. Ceratophyllus styx styx Rothschild Algy6, 1968. XI. 13. 17 19 CORVIDAE Coloeus monedula L. Monopsyllus sciurorum sciurorum (Schrank) Vallus, 1969. V. 23. 477 39 PARIDAE Panurus biarmicus russicus Brehm * Természettudmanyi Müzeum, Budapest 249 Ceratophyllus garei Rothschild Dinnyés, 1970. VII. 8. (6 fészek) sok {7 és © Parus m. major L. Ceratophyllus pullatus Jordan et Rothschild Sarkadremete, 1969. VII. 6. sok -7 és © SYLVIIDAE Acrocephalus a. arundinaceus L. Ceratophyllus garei Rothschild Szöny, 1970. VI.\18. (2 feszek)sok J és O1... MOT ACILLIDAE Motacilla f. flava L. Ceratophyllus garei Rothschild Dinnyés, 1970. VII. 8. sok 9 és © LANTIDAE Lanius c. collurio L. Ceratophyllus garei Rothschild Szöny, 1970. VI. 18. 2 © FRINGILLIDAE Chloris c. chloris L. Ceratophyllus pullatus Jordan et Rothschild Sarkadremete, 1969. VII. 6. 1 <7 A jegyzékből kitűnik, hogy ismét emlösbolha került elő madärfészekb6l: a vállusi csókafészekben ugyanis a mókus egyik specifikus bolhájának több példányát találtam. Az odú egy öreg feketenyár törzsén volt 7— 8 m magasság- ban ; lehetséges, hogy a mókus ezt a jól védett helyet használta téli menedé- kül, esetleg a tojások dézsmálása közben kerültek bolhái a fészekbe. A vállusi erdészeti telep környékén — ahol az odú volt — többször láttuk a mókusokat, és néhány fészkük is volt a környéken. A Ceratophyllus garei-r6l újra bebizonyosdott, hogy a nedvesebb biotópok bolhäja; mind a szőnyi, mind a dinnyési fészkek vízhez közeli nádasok kör- nyékéről származnak (SzABó, 1973). Bolhával nem fertőzött, vizsgált fészkek adatai Acrocephalus arundinaceus (Tiszavasvári, 1969; Szőny, 1970; Bácsalmás, 1970), Carduelis carduelis (Bácsalmás, 1970), Chloris chloris (Ocsa, 1969; Csomad, 1969, 2 db; Bäcsalmäs, 1969, 5 db; 1970, 5 db; Szöny, 1970), Corvus cornix (Nagyvázsony, 1970), Corvus frugilegus (Katymár, 1969, 2 db; Baecs- horsod, 1969; Matételke, 1969, 3 db), Emberiza citrinella (Csomad, 1969), Fringilla coelebs (Szentendre, 1971), Garrulus glandarius (Vallus, 1969), Hi- rundo rustica (Matételke, 1969; Vallus, 1969, 3 db), Lanius collurio (Cso- mad, 1969; Sarkadremete, 1969; Jasd, 1969; Bacsalmas, 1969, 2 db és 1970; Aranyosgadany, 1971; Csévharaszt, 1971), Lanius minor (Bacsalmas, 1969), Merops apiaster (Tiszavasvari, 1969), Monticola saxatilis (Budaörs, 1971), Motacilla flava (Dinnyés, 1970), Muscicapa parva (Visegrád, 1970), Oriolus oriolus (Budakeszi, 1970; Bácsalmás, 1970), Panurus biarmicus (Dinnyés, 1970, 9 db), Parus major (Szeged, 1969), Phylloscopus collybita (Szentendre, 1971), Riparia riparia (Algyő, 1968, 10 db,) Streptopelia decaocto (Bácsalmás, 250 1970, 2 db), Turdus merula (Jasd, 1969; Csomäd, 1970, 2 db; Budapest, 1971, 2 db), Turdus philomelos (Csomäd, 1970; Csevharaszt, 1971), Turdus visci- vorus (Csomad, 1970). Szüksegesnek tartom e helyen is megjegyezni, hogy a madärfeszkek csak a fiókák kirepülése után kerülnek begyüjtesre, igy a szaporodäst ez a tevé- kenyseg nem gätolja. A bolhak fejlödesi ciklusa többnyire alkalmazkodik a sazdaällat szaporodäsi idejéhez, ezért az imágók legvalószínűbb megjelenése a költés alatt és után várható. Kirepülés után a kifejlett bolhák még több hó- napig is képesek megélni táplálék nélkül. Például 1966 októberében a Velen- cei-tónál gyűjtött Lusciniola melanopogon feszkekböl nagyszámú bolhát si- került kifuttatnom, jóllehet a fészkeket a nyári zivatarok erősen megtépáz- ták; az előkerült bolhák fürgén mozogtak, és egyáltalán nem mutatták a több hónapos éhezés jeleit, pedig a júniusi második költés óta legalább négy hónapja nem jutottak táplálékhoz. A hazánkban fészkelő és vonuló madarak bolhái A hazánkban fészkelő és vonuló madarak bolháinak valamennyi faja a Ceratophyllidae család tagja. E családba tartoznak még az ürge, a mókus, a patkány, a borz, valamint néhány egyéb rágcsáló- és ragadozófaj többé- ke- vésbé specifikus bolhái. Természetesen itt csak annak a két nemnek fajait is- mertetem, amelyek hazai madárfajokról, illetve fészkeikből kerültek elő és azokat, amelyeknek előfordulásával számolni lehet (a várható fajok neve zá- rójelben szerepel). A két szóba jöhető genus és azok fajainak határozója és jellemzése : 1. (2) A fej csáp előtti és mögötti területein 3 — 3 sor szőr van 1. nem: Dasypsyllus Baker 2. (1) A fej csáp előtti és mögötti területein kevesebb mint 3— 3 szőr van 2. nem : Ceratophyllus Curtis I. nem: Dasypsyllus Baker A szemek rendszerint nagyon nagyok és sötetek. A csap elötti és mögötti területen 3— 3 sor serte van. Pofafesüje nincsen, elötori fesüje 30 vagy ennél több sertéb6l all. Az elülső comb külső felszínén számos kis serte van. Mind- egyik lábfej ötödik izén 6 par talpserte van, melyek közül az első és második, valamint a negyedik és ötödik laterälisan, ‘mig a harmadik és hatodik vent- rälisan helyezkedik el. A hatodik par talpsertéi : a többinél kisebbek és kevésbé pigmentáltak. A hímek mozgatható nyúlványának hátulsó élénél számos erősen pigmentált, tüskeszerű serte van, melyek közül az alsók rendszerint fejlettebbek. A nőstény ondótartójának farki vé seen jól látható, pigmentált szemölcs van. A nem fajai nagy területen terjedtek el: a nearktikus, palaearktikus, neo- tropikus és orientális régióban élnek. Számos madárfaj parazitái. Faunaterü- letünkön egyetlen alfaja él. Az alfaj jellemzése: Az erősen pigmentált szemek nagyok. A hím mozgat- ható nyúlványa nagyjából trapéz alakú, melynek hátulsó élénél 4 jól fejlett, pigmentált, ui serte van; ezek közül a két kisebb a felső, míg a két 251 51. Abra. Dasypsyllus g. gallinulae: a him fogoja — clasper of male 52. Abra. Dasypsyllus g. gallinu- lae: a nösteny — 7. haslemeze és ondotartoja — female: sternum È and spermatheca nagyobb az alsó részen helyezkedik el. A legalsó serte a legnagyobb, és köze- petáján jellegzetesen kiszélesedett (51. ábra). A 8. haslemez háromszög alakú. melynek hátulsó szeglete elkeskenyedő, hegyes nyúlványban végződik. A nőstény 7 . haslemezének hátulsó élén az alsó harmadban nagy öblösödés van ; az ondótartó farki végén jól láthatóan elkülönül a pigmentált szemöles (52. ábra). A him: 2— 3; a nőstény 2,5— 3,5 mm. Kontinensünknek ez az egyetlen Dasypsyllus alfaja egeszen a Himalajaig megtalalhato. Legközelebbi. rokona a D. g. perpinmatus Észak-Amerikából ismert. Nagyon sok madárfaj parazitája. Faunaterületünkről sokáig csak a Bakony- hegység területéről volt ismert füzikefélék (Phylloscopus collybita és Ph. sibilatrix) feszkeböl. Csak a legutobbi időkben (1973. ápr.) sikerült Sopron környékén a brennbergbányai Hidegvíz-völgyben Dendrocopos major , Motaeilla cinerea és Fr ingilla coelebs fajokról több hím és nőstény példányt gyűjteni. — Tüskés madárbolha gallinulae gallinulae Dale 2. nem: Ceratophyllus Curtis A szemek nagyok és legtöbbször jól pigmentáltak. Pofafésű nincsen; az Sue féstije 24 vagy ennel több tüskeböl all. A himeknek 1, a nöstenyeknek 3 (1 hosszabb és 2 2 ròvidebb) erzekmezö elötti serté] ük van. Az elülső combok külső felszínén számos kis serte van. A középső és hátulsó csípő tövi részén nincsenek hosszúkás, vékony serték. A hímek második csápízének sertéi túl- nyúlnak a csápbunkó közepén; a nőstényeken ezek a serték még a csáp- bunkón is túlnyúlnak. A hímek módosult 8. haslemeze jól fejlett, hátulsó csúcsán vagy annak kö- zelében — több-kevesebb különböző méretű, erős serte van, melyek felett változó nagyságú és ala- ku — többé-kevésbé apró szőrökkel borított — hár- tyás lebeny helyezkedik el. Ugyancsak e lemez csúcsának közelében, a háti oldal felé egy kis nyúlvány: a vexillum ta- lälhatö; ennek alakja leggyakrabban karcsú, hegyesedő ; néha úgy tű- nik, mintha a lemez meg- hosszabodása lenne, más- kor alig emelkedik ki a lemez végéből, több faj- nál pedig teljesen hiány- zik. A 9. haslemez ugyan- as csak jól fejlett, nagyjából bumeráng alakú; elülső 53. ábra. Ceratophyllus rusticus: utótor — metathorax ága karcsúbb, csúcsa felé legtöbbször háromszög ala- kúan kiszélesedő, szőrök vagy serték nincsenek raj- ta; a hátulsó ág különösen a vége felé szélesebb, közepe táján gyakran könyöksze- rűen kiszélesedő, felületé- nek hasi oldalán apróbb, élén pedig hosszabb szőrök van- nak, háti oldalán csak rit- kán álló, hosszabb szőrök láthatók, de nem minden fajon. A lemez két ága leg- többször derékszöget alkot. A fogó testének nyele (manubrium) nem túl kes- keny, rendszerint egyenes vagy gyengén hajlik a há- toldal felé. A fogó mozgat- ható nyúlványának alakja nagyon változó, legtöbb 54. ábra. Ceratophyllus rusticus: a 8. hátlemez tüskés esetben lerici élű teg- mezöje — mimenmale: spiculosa area of tergum 8 lalap vagy megnyúlt harom- szög alakú, hátulsó éle többé-kevésbé domború, felső és hátulsó élén változó mennyiségű és hosszúságú serték vannak, melyek néha tüskeszerűek és pig- mentáltak. A nőstények 7. haslemezének hátulsó éle fontos faji bélyeg, for- májuk nagyon változó: gyenge vagy erősebb karéjokkal és öblösödésekkel, esetleg ilyenek nélkül, csak alig észrevehetően domborúak vagy homorúak. Az ondótartó feji része hengeres, orsó vagy körte alakú; a farki rész csak ritkán hosszabb a feji rész hosszánál, csúcsán legtöbb esetben kisebb vagy nagyobb szemölcs van, mely hol hegyesebb, hol legömbölyítettebb csúcsban végződik. A nem fajainak nagy része a holarktikus tájon él, csak néhány található más régiókban, egy pedig a baromfifélék közvetítésével már majdnem koz- mopolita. Napjainkig 53 fajukat és alfajukat irtäk le. Nagyon keves kivetel- lel madarak parazitài, a hazai fajok valamennyien madárfészkek lakói, de ritkán előfordulnak emlősállatokon is. Legtöbb fajuk nem ragaszkodik bizo- nyos gazdaállatfajhoz, rendszerint számos madárfajon fordul elő, de van közöttük néhány, amely gazdaállatának különleges élőhelye vagy fészkelési módja következtében az idők folyamán gazdaspecifikussá vált. Hazánkból mostanáig 7 faj jelenlétét sikerült kimutatni, de további 6 faj előfordulása jogosan feltételezhető. 1 (26) Hímek 2 (3) Az utötor oldallemezén nincsen jöl fejlett pleuraiv (53. abra). A 8. hätlemez dorzälis szele erösen domborü, hätulsö éle hatarozottan homorü, a rajta levö tüskes mezö sokkal hosszabb a szelessegenel (54. ábra). A módosult 8. haslemez hátulsó csúcsán elhely ezkedő hár- tyás függelék elég nagy elülső része nem különül el a tüskés karéj- tól. A 9. haslemez elülső és hátulsó ága karcsú, nem zárnak be de- 254 55. äbra. Ceratophyllus rusticus: a him fogoja — clasper of male rekszöget, hanem félkör alakban találkoznak. A fogó mozgatható nyúlványa nagyjából téglalap alakú, sarkai lekerekítettek, háromszor hosszabb a szélességénél ; hátulsó élének felső harmadában 3 hosszabb és 1 rövidebb erős serte van (55. ábra). Him: 2— 2,5 mm. Elterjedését a Brit-szigetektöl dél felé ee keresztül Jugoszläviäig, kelet fel& pedig a Kaukäzusig ismerjük. Leggyako- ribb gazdaällata a molnarfecske. Faunaterületünkröl még nem sike- rült kimutatni, de valöszinü, hogy nalunk is feszkelö vazdaällatä- nak feszkeböl elébb- utóbb elő fog kerülni (rusticus Wagner) Az utótor oldallemezén jól fejlett pleuraiv van (56. ábra). A fogó mozgatható nyúlványa háromszög alakú, melynek hátulsó alsó szegleténél két egymáshoz közel álló pigmentált, tüskeszerű serte van. A 8. haslemez hátulsó csúcsából és a felette elhelyezkedő hártyás lebeny alsó részéből összesen 6 erős serte nyúlik hátrafelé ; a lebeny hátulsó élét és csúcsát apró szőrök borítják. A 9. haslemez elülső és hátulsó ága derékszöget alkot (57. ábra). Him: 2,25 — 2,75 mm. 255 56. ábra. Ceratophyllus h. hirundi- nis: utötor — metathorax 57. ábra. Ceratophyllus h. hirundi- nis: a him fogoja — clasper of male 4 \X _ RS LE 5 IN 4 Di 7 fi Prg áz N ‘ PET A faj példányait Közép- és Észak-Európa (Brit-szigeteken is) nagy részén, Bulgáriában, Jugoszláviában, Afganisztán, Algéria, Szovjetunió (Kiev, Moszkva, Voronyezs, Kaukázus, Azerbajdzsán) és India (Kasmir) területén gyűjtötték. Ennek a fajnak i is a molnár- fecske a leggyakoribb gazdaállata, de házi és mezei verében, sőt borzon is megtalálták. Hazánkban mostanáig csak Agárd, Bakony- nána, Katymár és Somogyszob (Kaszópuszta) környékén sikerült gyűjteni ; több helyről csak azért nem került elő, mert csak ezekről a helyekről származó Delichon fészkeket vizsgälhattam. Minden bizonnyal az egész ország területén előfordul, ahol a molnárfecske fészkel. — Molnárfecske-bolha hirundinis hirundinis Curtis A mozgatható nyulvanyon nincsen tüskeszerü serte. A 8. hätlemez tüskés mezője nagy és háromszög alakú, részben kiter- jed a lemez hátulsó szélére (58. ábra). 8. haslemez elülső csúcsán nagy és jól kiszélesedő karéj van egy kisebb öböllel; hátulsó csúcsán több erős serte helyezkedik el, felette nyúlik hátrafelé a hosszabb, vékony szőrökkel borított hártyá ás nyúlvány. A 9. haslemez hátulsó csúcsának elkeskenyedő része tompaszögben csatlakozik a lemez végéhez. A fogó mozgatható nyúlványa nagyjabol háromszög alakú, alsó harmadában kiszélesedő, hátulsó élén 5 nem pigmentált serte van; a nyúlvány 2,5-szer hosszabb a szélességénél (59. ábra). Him: 2,5—3 mm. 58. ábra. Ceratophyllus s. stya: a 8. hátlemez tüskés mezője a hímen — male: spiculosa area 17 Aquila of tergum 8 Qt 59. ábra. Ceratophyllus s. styx: a him fogoja — clasper of male Elterjedése a Brit-szigetektöl del felé egész Közep-Euröpaböl ismert, csak a deli országokból hiányzik (illetve mostanáig nem talal- tak); kelet felé Moszkva—Sztavropol vonaláig fordul elő. Ez a faj egyike a gazdafajához legjobban ragaszkodó madárbolháknak és a partifecskén kívül csak egészen kivételes esetben található más madárfaj fészkében. Mostanáig elég kevés helyről vizsgálhattam partifecskefészkeket, így csak Budapest déli részéről (Pesterzsébet) és Szeged környékéről (Algyő) vannak bizonyító példányaim, de minden bizonnyal előfordul az ország számos más területén is, ahol partifecskék fészkelnek. — Partifecskebolha styx styx Rothschild A 8. haslemez tüskés mezője kisebb, nem terjed ki a lemez hátulsó szelere. A 8. haslemez vexilluma a csúcs közelében van. A 8. hätlemez tüskes mezöje elegge fejlett. A 8. haslemez vexilluma rövid és karcsú, e lemez csúcsán 5— 6 hosszabb serte helyezkedik el. A 9. haslemez elülső és hátulsó ága majdnem tompaszöget zár be. A fogó mozgatható nyúlványának hátulsó éle domború, közepe táján két hosszabb serte nyúlik hátrafelé; a nyúlvány háromszor hosszabb legnagyobb szélességénél. A fogó testének nyele a csúcsa felé elkeskenyedő és kevéssé felfelé hajlik (60. ábra). Him: 2— 2,5 mm. 10 (9) Mey (8) 60. ábra. Ceratophyllus f. farreni: a him fogoja — clasper of male go? 1 A faj elterjedése nagyjából azonos a hirundinis-ével; gazdaállata ennek is leggyakrabban a Delichon urbica. Faunaterületünkről még nem sikerült kimutatni, előfordulása jogosan feltételezhető ì (farreni farreni Rothschild) A 8. hatlemez tiiskés mezöje nagyon keskeny. A 8. haslemez vexil- luma hosszú és karcsú ; e lemez csúcsán rendszerint csak 2 hosszabb serte helyezkedik el. A 9. haslemez elülső ága karcsú, felső görbülete a szokottnál erősebb; a hátulsó ággal majdnem der ékszöget zár be. A fogó mozgatható nyúlványának hátulsó éle kissé domború, rajta 5—6 révidebb- hosszabb serte van; e nyúlvány mi vjdnem häromszor hosszabb a szelessegenel. A fogö testének nyele rövid és vaskos, vége felé elkeskenyedő és kissé felfelé hajlik (61. ábra). Him: 2,5— 2,75 mm. A faj ismert el6fordulasi területei: Anglia, Hollandia, Németor- szag, Lengyelország. Elsősorban a rarjúfélék (Corvus cornix, ©. corone) parazitája, de megtalaltak Tyto- és Accipiter-fajok fészké- ben is. Faunaterületünkön mostanáig megvizsgált varjüfeszkekböl még nem sikerült gyűjteni, de várható, hogy előbb-utóbb kézre kerül (rosittensis rosittensis Dampf) A módosult 8. haslemez vexilluma nem a csúcs közelében, hanem a csúcson helyezkedik el. 12 (13) A meglehetősen széles mozgatható nyúlvány (csak 2,5-szer hosszabb 259 260 61. ábra. Ceratophyllus r. rosittensis: a him fogoja — clasper of male szélességénél) elülső élének fogacskája a szél közepe felett helyez- kedik el. A nyúlvány felső és hátulsó éle lekerekítetten domborodó, melyen 6— 8 rövidebb-hosszabb serte van. A 9. haslemez elülső- és hátulsó ága találkozásuknál derékszöget alkot. A 8. haslemez csúcsá- nak ventrális oldalán rendszerint 2 (csak ritkán több) hosszú és erős serte van; a csúcs dorzális oldalán eredő, nem túl karcsú vexillum hátulsó oldalához kis hártyás, apró szőrökkel borított lemezke csat- lakozik, melynek körvonalai a preparátumokon nem mindig látha- tók jól (62. ábra). Him: 2,5—3 mm. Ritkának mondható madárbolhafaj, melynek elterjedéséről csak szórványos adatok vannak Eszak- és Közép-Európa területéről. Figyelembe véve, hogy mostanáig ismert gazdafajai (Hirundo, Motacilla) nálunk is fészkelnek, előfordulásával számolni lehet (affinis affinis Nordberg) A valamivel keskenyebb, mozgatható nyúlvány elülső élének fogacs- kája a szél közepe alatt helyezkedik el. 14 (21) 15 (16) 62. ábra. Ceratophyllus a. affinis: a him fogoja — clasper of male A fogó testének hátulsó nyúlványa nagyjából háromszögletű. A 8. haslemez vexilluma karcsú. Apophysise és a penis legalább egy csa- varulatot alkot. A 8. haslemez vexillumán kicsi, de jól látható karéj van az alsó hátulsó oldalon, melynek hátulsó oldalát apró szőrök borítják; e lemez csú- csának hasi oldalán 3 hosszú serte helyezkedik el. A 9. haslemez há- tulsó ágának alsó harmadában a könyökszerű kiszélesedés erősebb mint más fajokon ; a lemez elülső ága karcsú, alsó kétharmadában majdnem egyenes, felső része nagy ívben hajlik hátrafelé. A fogó mozgatható nyúlványa 2,5-szer hosszabb a szélességénél, hátulsó éle domború, közepe táján két hosszú serte van; elülső élének felső fele kissé homorú (63. ábra). Him: 2— 3 mm. Közép-Európában általánosan elterjedt faj, kelet felé eső legtávo- labbi ismert előfordulása Dél-Kirgizia. Gazdaállataiban egyáltalán 261 16 (15) 17 (18) 262 63. ábra. Ceratophyllus pullatus: a him fogoja — clasper of male nem välogatös; ezt bizonyítja, hogy a hazánk számos pontjáról elö- került példányok is sok faj ( Accipiter, Erithacus, Ixobrychus, Musci- capa, Parus, Passer, Phoenicurus, Sturnus) feszkeböl szarmaznak pullatus Jordan et Rothschild A 8. haslemez vexilluman nincsen kis szőrös karéj. A 8. haslemez vexilluma jól fejlett, csúcsa felé hosszan elkeskenyedő, és derékszöget alkot a lemez tengelyével; e lemez csúcsán 2— 3 hosz- szú serte van. A 9. haslemez hátulsó ága a csúcsánál kiszélesedő, az elülső ág nagyon karcsú ; a két ág a találkozásnál tompaszöget alkot. A fogó mozgatható nyúlványa keskeny, majdnem 3,5-szer hosszabb a szélességénél; hátulsó élének sertéi közül 2 jól fejlett (64. ábra). A hátulsó láb utolsó ízén 5 pár pigmentált — a széleken elhelyez- kedő — talpserte közötti mezőt dúsan borítják apró szőrök, melyek alatt egy nem pigmentált sertepár helyezkedik el (65. ábra). Him: 4) IR 2— 2,5 mm. quaubas 10540] pury 380] ‘ego — azylafqn) osjom QD] osmapı D :onun -mb "6 snyjfiydom4ad wage “eg amu fo sadsnjo — nlobof wr» :avumob "b snyyfiydopm4a) ‘exqe ‘79 63 66. ábra. Ceratophyllus fringillae: a him fogoja — clasper of male 18 19 Oil; 264 Egész Európában előfordul a Kaukazusig és Nyugat-Szibériaig, de az Egyesiilt Allamok ke- leti részeire, Alaszkäban, Auszträliäba és Uj- Zélandra is behurcoltak a baromfifelekkel. Ere- detileg a tyukidomtiak bolhäja lehetett, de ma mar számos madärfajon élősködik. Hazank- ban sok helyről előkerült Parus-, Phoenicurus-, Sitta-, Sturnus- és Sciurus-fészkekb6l. Mester- seges odukban ez a faj fordul elö leggyakrab- ban — Tytkbolha gallinae gallinae Schrank (17) A 8. haslemez vexilluma többé-kevésbé a végefelé elkeskenyedö lemez folytatäsa. (20) A fogó mozgatható nyülvanyanak hátulsó élén csak meglehetősen gyenge serték vannak. A ábra. Ceratophyllus fringillae: a hátulsó láb utolsó labfejize — last hind tarsal segment 68. Abra. Ceratophyllus tribulis: a him fogoja — clasper of male nyúlvány több mint háromszor hosszabb a szelessegenel. A 9. hasle- mez elülső es hátulsó ága majdnem derékszöget alkot : az elülső ág hosszú és karcsú, a hátulsó á ág csúcsi karéjának szélei majdnem pár- huzamosak. A 8. haslemez hátulsó csúcsán, a lemez folytatását képező karcsú vexillum alatt rendszerint csak egy erős serte van (66. ábra). A hátulsó láb utolsó ízén a tüskeszerű sertepárok közötti mezőt csak né- hány vékony szőr fedi (67. ábra). Him: 1,.75— 2,25 mm. Elterjedése Észak- és Közep-Eurö- pabol ismert, de kelet felé Izrael, az Aral-tó környéke, Tadzsikisztán és Afganisztán területérőlis találtak pél- dányokat. Leggyakoribb gazdái a Passer- és Sturnus- fajok, de számos más madárfajon is megtalálták. Ha- zánkban sok lelőhelyről ismert ve- réb-, cinke- és seregélyfajok fészkéből, egy alkalommal pedig a molnarfecske fészkében is elöfordult — Madär- bolha fringillae (Walker) 69. Abra. Ceratophyllus tribulis: a 8. haslemez hátulsó csúcsán levò vexillum — vexillum on the hind apex of sternum 8 265: 20 (19) A fogó mozgathato nyulvanyanak hátulsó élén a közeptäjon két 266 ismertte valni. Jelenleg annyi bizonyos, hogy Németorsza nagyon erős serte van, felső, hátulsó élén pedig egy további hasonló serte helyezkedik el. A nyúlvány háromszor hosszabb szélességénél. A 9. haslemez hátulsó ágának csúcsi karéja nagyon gyengén kiszéle- sedő. A 8. haslemez hátulsó csúcsán a nem túl karcsú vexillum derék- szögben felfelé hajlik, alatta két erős serte nyúlik hátrafelé (68. ábra). A vexillum tövi része néha En kiszélesedik, és élén apró szőrök vannak (69. ábra). Him: 2,5—3 mm. Elterjedésére vonatkozólag ismereteink nem megbízhatóak, mert ezt a fajt korábban sokáig helytelenül határozták meg, illetve a gallinae alfajának (kievensis) tartottäk; feltehető, hogy a nagyobb gyűjtemények revíziója alkalmával számos újabb lelőhely fog gból és a Szovjetunió európai részéről helyesen meghatározott példányokat ismerünk. Faunaterületünkön nem ritka; számos helyről előkerült 70. ábra. Ceratophyllus columbae: a him fogója — clasper of male Phoenicurus-, Parus-, Passer- és Oenanthe-fajok feszkeböl, sőt a Szentendre-szigeten ürgefészek bolhài között is megtaláltam, ahova minden bizonnyal talajon fészkelő madarak közvetítésével jutott — Feszekbolha tribulis Jordan A fogó testének hátulsó nyúlványa nagy és széles, melyet egy sekély öböl a karcsúbb felső és a szélesebb alsó karé éjra oszt. A 8. haslemez vexilluma lehet nagyon széles vagy hosszú, vagy olyan csökevényes, hogy alig emelkedik ki a lemezcsúcs háti oldalán. Az apophysis és a penis nem alkot egy teljes csavarulatot. A 8. haslemez vexilluma csökevényes, alig emelkedik ki a lemez háti élén; e lemez csúcsának közelében néhány pigmentált, erős, tüske- szerű serte van, de a csúcson vékony, hosszú serték nincsenek. A 9. haslemez elülső- és hátulsó ága majdnem derékszögben találkozik. A fogó testének nyele és hdtulsd nyúlványa vaskos. A fogó mozgat- hates nyulvanya häromszor hosszabb szélességénél, hátulsó éle az elülső él felső szegletetöl lekerekitetten domborodó, rajta néhány rövi- debb-hosszabb serte helyezkedik el (70. ábra). Hím: 2,3—3 mm. A faj egész kontinensünkön előfordul, beleértve a Brit-szigeteket is ; keleti elterjedési határa a Szovjetunió területére (Kiev, Kaukázus) esik. Igazi gazdaállatai a galambfélék. Faunaterületünkről még nem sikerült kimutatni, de előkerülése jogosan várható — Galambbolha columbae (Gervais) A 8. haslemez vexilluma nagy, a lemez hátulsó csúcsán legalább egy hosszabb, vékony serte van a valamivel rövidebb tüskeszerű serték között. A 8. hátlemez felső élén a tüskés mező nagyon keskeny (71. ábra). A 8. haslemez vexilluma nagy és széles, nagyjából lekerekített sarkú négyszög alakú, elülső szegélyén egy keskeny, ujjszerű ec van; aprò szor ök csak a hátulsó éle mentén láthatók. A 9. haslemez hátulsó ágának csúcsi karéja kissé lefelé hajlik ; az elülső és hátulsó ág deré kszöget zar be. A fous mozgatható nyulvanyanak felső hátulsó CSÚCSÁN és hátulsó élén 3— 4 hosszabb és néhány rövidebb serte van: a nyúlvány valamivel több mint háromszor hosszabb legnagyobb szélességénél ( 72. ábra). Him: 2— 2,5 mm. Nagy területen elter- jedt faj, mely a deli or- szagok kivételével egész kontinensünkön elöfor- dul, továbbá Izland- es Gronland-szigeteken; kelet felé úgyszólvá an 71. Abra. Ceratophyllus garei: a 8. hatlemez tüs- egész Ázsiából vannak kés mezője a himen — male: spiculosa area of szórványos előfordulási tergum 8 Ee 267 25 (24) 268 72. Abra. Ceratophyllus garei: a him fogoja — clasper of male adatok egeszen a Kamcsatka-felszigetig. A nearktikus regiöban is megtalaltak Kanadaban és az Egyesült Ällamok (Utah) területen. Bizonyos, hogy egyetlen gazdafajhoz sem ragaszkodik különöskep- pen, mert nagyszamü madärfajon megtalaltàk; Lengyelorszagban még a mékusrôl is előkerült. A hazai bizonyító peldany oka Velencei- tó (Dinnyés, Pakozd), Ócsa és Szőny kör nyékéről származnak Acro- cephalus-, Lanius-, Locustella-, Lusciniola-, Motacilla- és Panurus- fajok feszkeiböl. A hazánkban mostanáig gyűjtött garei példányok kivétel nélkül nedvesebb biotópokból: nádasokból, természetes és mesterséges tavak környékéről gyűjtött fészkekből származnak garei Rothschild A 8. hätlemez felsö élén a tiiskés mezö szélesebb (73. abra). A 8. has- lemez vexilluma körülbelül másfélszer hosszabb szelessegenel, csúcsa felé elkeskenyedő és közepétől hátrafelé hajlik; hossztengelyének körülbelül a feletöl a hátulsó elig apró sz6- rök boritjak. A 9. has- lemez hátulsó ágának csúcsi karéja erősen lefelé hajlik ; az elülső és hátulsó ág derék- szögben találkozik. A fogó mozgatható nyúl- ványának felső hátul- só, csapottan lekerekí- tett szegletén és há- tulsó élének felső ré- szén 3 — 4 hosszabb és néhány rövidebb serte van (74. ábra). Hím: 2— 2,75 mm. \ \ 73. Abra. Ceratophyllus borealis: a 8. hatlemez tüskes mezője a himen — male: spiculosa area of tergum & 74. ábra. Ceratophyllus borealis: a him fogoja — clasper of male 269 75. äbra. Ceratophyllus rusticus: a nostény 8. hat- lemezének hätulso éle — female: outline of hind part of tergum 8 76. abra. nösteny 7. és az ondötartöo — female: sternum 7 Bar nem el akkora területen, mint az előző faj, ez is nagy elterje- déstinek mondható. Izland- és Grönland-szigetektöl del felé egész kontinensünkön elöfordul, kivéve az Ibériai- és az Appenin-felszige- tet; kelet felé egészen Mongóliáig ismerünk lelőhelyadatokat. Jél- lehet nagy ter ületen él, mégsem mondható gyakori fajnak. Különös- képpen kiemelhető gazdafajai nincsenek ; ritkán — valószínűleg csak alkalmilag — emlősfajokon is előfordult. Hazánk területén még nem sikerült megtalálni, de előfordulásával feltétlenül számolni kell (borealis Rothschild) Nőstények. Az utótor oldallemezén nincsen jól fejlett pleuraív (53. ábra). A 8. hátlemez felső-hátulsó szegletén egy kis hegyes horog van (75. ábra). A 7. haslemez a közepe táján kissé kidomborodik, alatta sekélyen ho- morú, majd meredeken — majdnem tompaszögben — éri el a has- oldali szegélyt. Az ondótartó feji része hengeres, farki része jóval rövidebb a fej hosszánál, csúcsán kis szemölcs van, mely rendsze- rint hegyben végződik (76. ábra). Nőstény : 2,25— 3 mm. (rusticus Wagner) Az utótor oldallemezén jól fejlett pleuraív van (56. ábra). Az ondótartó feji része hengeres. Az ondóvezeték tövénél nem széle- sedik ki erősen és nem redőzött. Az utótor hátának gallérja hártyás; a Delichon urbica parazitái. Ceratophyllus rusticus: a haslemezének hátulsó széle and spermatheca OJLDIOPUO ZD SI 979 OSINIDY Yaugzaulapsvy * 2 liuagsou D : vu9410 *{ snqphiydowaag eaqe SL poaywuidads pun 2 unudays sayouaf — poaywiusads pup 2 wnusays ‘apmurof — OJUNIOPUO ZY sa aja OSIMIDY Yaupz -aulayspy "2 fiuagsou D :sturpuniri “i snyfydom4asn) ‘818 LL 79. Abra. Ceratophyllus s. styx: a nőstény è. hasleme- SO. Abra. Ceratophyllus a. affinis: a nőstény zének hátulsó éle és az ondótartó — female: sternum 7. haslemezének hátulsó éle és az ondötartö 7 and. spermatheca — female: sternum 7 and spermatheca 31 (32) A 8. hatlemez felső hátulsó szeglete szélesen lekerekített. A 7. has- lemez hátulsó élén nincsen öböl, alsó harmadában kicsi oldalkaréja van. A 9. haslemezen számos apró serte van. Az ondótartó nagyon hasonlít a rusticus-éhoz, csak farki része a közepe táján kissé kiszéle- sedö (77. ábra). Nőstény: 2,5—3 mm. hirundinis hirundinis Curtis 32 (31) A 8. hätlemez felső hátulsó szeglete hegyesebben lekerekített. A 7. haslemez hätulsö élének alsö harmadaban mely öböl van, ez az öböl azonban néha kisebb, egész kivételesen pedig hiányozhat is. Az ondö- tartó hengeres, karcsú; farki részének csúcsán kis szemölcs van, mely rendszerint hegyben végződik (78. ábra). A 9. haslemezen csak néhány serte van. Nőstény: 2,25— 3,5 mm. (farreni farreni Rothschild) )) Az utötor hátának gallérja erősebben megvastagodott, nem hártyás. 34 (35) A 7. haslemez hátulsó éle alsó részén szögletes, ettől lefelé meredeken éri el a lemez hasi oldalát; a hasi oldal felé eső részen 30 vagy ennél több serte van. Az ondótartó feje hengeres, rendszerint kissé meg- görbült; farki része közepe táján gyengén kiszélesedik, csúcsán sze- mölcsszerű megvastagodás van (79. ábra). Nőstény: 2,5—3,25 mm. styx styx Kothschild y re .abra. Ceratophyllus tribulis: a nösteny 7 és 8, haslemezének hátulsó éle és az ondotarto — female: sternum 7, 8 and spermatheca 35 (34) A 7. haslemez hátulsó élének alsó része nem szögletes, ahol karéjok vannak, még ott sem alkotnak hatärozott szöget; e lemez alsö fele- ben 20 vagy ennél kevesebb serte van. 36 (37) A 7 haslemez hátulsó élének közepe táján egy nagy és széles karéj nyúlik lefelé, melynek alsó vége nincs túl közel a hasi élhez. Az ondó- tartó feje hengeres, fala erősen megvastagodott, farki része közepe táján kissé kiszélesedő, csúcsánál erősebben megvastagodott sze- mölcs van; a feji rész egész felülete és a farok nagy része ráncos (80. ábra). Nőstény: 3—4 mm. (affinis affinis Nordberg) 37 (36) A 7. haslemez hátulsó éle szélesebben lekerekített, a karéj nem olyan határozott, inkább csak kidomborodás jellegű. 38 (41) A hátulsó lábfej utolsó ízének talpfelületén, a vastag sertepárok kö- zötti részen, meglehetősen elszórtan álló, kevés serte van (67. ábra). 39 (40) A hátulsó comb külső felszínén 1— 4 oldalsó serte van. A 7. haslemez hátulsó élének közepe táján csak egy egészen gyenge — karéjnak alig nevezhető — kidomborodás van. Az ondótartó feje hengeres, nem olyan karcsú, mint az előző fajoké, farki része végefelé elkeskenyedő, csúcsán kis szemöles v: an ; a feji rész egész felülete és a farok nagy része ráncos (75. ábra). Nőstény: 3— 3,5 mm. tribulis Jordan 18 Aquila j 273 40 (39) 41 (38) 42 (43) 43 (42) 82. abra. Ceratophyllus fringillae: anös- tény 7. haslemezének hátulsó éle és az on- dôtarto — female: sternum 7 and sper- matheca 83. ábra. Ceratophyllus gallinae és ©. pullatus: a nőstény 7. hatle- mezének legzönytilasa — female: spiracle of tergum 7 A hátulsó comb külső felszínén rendszerint nincsenek oldalsó serték, csak a szokásos csúcsközeli serte. A 7. haslemez hátulsó élének felső fele kissé homorú, alatta majdnem karéjszerűen kidomborodik ; alsó ötödében meredeken éri el a lemez hasi oldalát. Az ondótartó feje hengeres, rövid farki részének csúcsán csak gyenge megvastagodás van (82. ábra). Nőstény: 1,75— 2,5 mm. fringillae Walker A lábfej utolsó ízének talpfelületén, a vastag sertepárok közötti részen számos kis serte van (65. ábra). A 7. hátlemez légzőrésének gödre kerek (83. ábra). A 7. haslemez felső felében enyhén homorú, alsó fele szélesen lekerekített. Az ondótartó feji része hengeres, farki részének csúcsa kissé megvastagodott, de szemölcs nem látszik rajta (84. ábra). Nőstény: 2,5 —3 mm. gallinae gallinae (Schrank) pullatus Jordan et Rothschild" A 7. hátlemez légzőrésének gödre hosszúkás és csúcsa felé elkeske- nyedő nyúlványa van (85. ábra). A 7. haslemez hátulsó élének felső fele gyengén homorú, közepe táján többé-kevésbé szegletesen kidom- borodó, és alsó felében tompaszögben éri el a lemez hasoldali élét. Az ondótartó feje kissé meggörbült, farki része rövid, és tompán vég- ződő csúcsán csak nagyon gyenge vastagodás látható (86. ábra). Nős- tény: 3—3,7 mm. (rosittensis rosittensis Dampf) * E két faj nöstenye rendszerint nem különböztethetö meg egymästöl, legfeljebb azaltal, hogy néha a pullatus 7 haslemeze hátulsó élének alsó vége kissé szögletesebben érintkezik a hasoldali éllel, de ez a bélyeg nem állandó. Biztosan csak a mellettük található hímek alapján határozhatók meg. 274 84. ábra. Ceratophyllus gallinae és C. pullatus: a nösteny 7. haslemezenek ha- tulsó éle és az ondotartò — female: ster- num 7 and spermatheca a——__—_—__——— ——_—— —— — _—— DE ke = 5 85. ábra. Ceratophyllus r. rosit- tensis: a nösteny 7. hatlemezenek — ,. ő li eae y . — léqzinyilasa — female: spiracle "ce of tergum 7 44 (29) Az ondétarto feji része duzzadt. Az ondövezetek a tövénél hatàrozot- 45 (46) 46 15* tan kiszélesedik, és e kiszelesedes vakäg feletti resze redözött (87. abra). A 7. haslemez hátulsó élének közepe táján háromszög alakban kicst- csosodó oldalkaréj van, alatta az él meredeken halad a hasi él felé, mellyel majdnem derék- szögben találkozik. Az ondótartó feji része a közepe táján jellegzete- sen kiszélesedik; farki része alig rövidebb a fej hosszánál, csúcsán he- gyesedő végű kis sze- mölcs van (88. ábra). Nőstény: 2,5—3,5 mm. (borealis Rothschild) ESZTERT aie at A 7. haslemez hátulsó 277 . , — elen ninesen hatàrozot- peas (ei tan kiesucsosodö oldal- — Pe mi karej. Az el6tor hátának fésü- __ jén a tüskék körülbelül .. . , | sue ; I | ak it 86. ábra. Ceratophyllus r. rosittensis: a nösteny a yen ee Ue SOZZI AZ 7, haslemezenek hátulsó éle és az ondotarté — fe- el6tor häta. A le hasle- male: sternum 7 and Spe rmatheca 275 + 87. ábra. C. garei, a nőstény ondovezetéke — female: genital ducts — mt — (ES — 88. ábra. Ceratophyllus borealis: a nösteny 7. 89. ábra. Ceratophyllus garei: anösteny 7. has- haslemezenek hátulsó éle és az ondôtarto — fe- — lemezének hátulsó éle és az ondotarto — fema- male: sternum 7 and spermatheca le: sternum 7 and spermatheca mez hátulsó élének felső kétharmada homorú, alatta majdnem szögle- tesen megtörve meredeken folytatódik a hasoldal felé, melyet tom- paszögben ér el. Az ondótartó fejének felső része majdnem egye- nes, néha kissé homorú, alsó oldala erősen kidomborodó, fala nem nagyon vastagodott meg; farki részének csúcsa tompán végződik, és nincsen rajta szemölcs (89. ábra). Nőstény: 2,5—3,6 mm. garei Rothschild. bo ~I 48 (47) Az elötor hätänak fesüjen a tüskek körülbelül fele olyan hosszuak, mint az elötor hata. A 7. haslemez hátulsó élének felső kétharmad resze enyhen homorü, alatta lekerekitetten megtörve tompaszögben éri el a lemez hasi élét. Az ondötartö fejének mind felső, mind alsó oldala domború, fala kissé megvastagodott; farki részének csúcsán tompa végű szemölcs van (90. ábra). Nőstény: 2,5—3,5 mm. (columbae | Gervais]) A közölt testhosszüsägi méretek preparált példányokra vonatkoznak, ezért — a lapítás következtében — a valóságosnál rendszerint egy-két tizedmilli- méterrel nagyobbak ; a bolhákat ugyanis csak mikroszkópos vizsgálatra alkal- mas készítmények alapján lehet biztosan meghatározni (a szakirodalom, nemzetközi szokás szerint, leggyakrabban a preparátumokon mért adatokat közli). A fészkekben gyakran több száz bolha van, ezért a határozásra kivá- lasztott példányoknál figyelembe kell venni, hogy egy-egy gazdaállaton, illetve fészkében gyakran több bolhafaj fordul elő (SzABó, 1969, 1972). A bolhák gyűjtését, preparálását, határozását és bolhagyűjtemények fel- állítását ismertető munkám az Állattani Közlemények LXII. kötetében fog megjelenni (SZABO, manuscript); a gyűjtésre vonatkozóan egy alkalommal már közöltem némi tájékoztatást (SZABÓ, 1968). Sajnos hazánkban jelenleg csak jómagam foglalkozom siphonapterologiá- val, ezért nem titkolt szándékom, hogy a határozókulcs közlésével felkelt- sem a fiatal magyar zoológusok érdeklődését e meglehetősen elhanya- golt állatcsoport iránt és se- gítséget adjak azoknak, akik- nek rendszerint nem áll ren- delkezésére a határozáshoz szükséges, tekintélyes mennyi- ségű és számos nyelven megje- lent külföldi irodalom. A további kutatásoktól még sok értékes eredmény várható, mert bár több mint egy évti- zed alatt sok helyről gyűjtöt- tem és kaptam fészkeket, az ország területének háromne- gyed részéről semmiféle nidi- kolfaunisztikai adatunk nin- csen és a nálunk élő madár- fajok alig egynegyedének fész- keiből került elő bolha. Végül köszönetet mondok REMETE KLÁRA grafikusnak, aki Smir (1957, 1966, 1967) munkái nyomán és az eredeti példányokkal történt összeha- sonlítás alapján munkámat olyan jó ábrákkal látta el, me- 90. ábra. Ceratophyllus columbae: a nösteny 7. has- lyek a határozáshoz elenged- lemezének hátulsó éle és az ondótartó — female: ster- hetetlenül szükségesek. num 7 and spermatheca bo JI ag Irodalom — Literature Smit, F. (1957): Siphonaptera, (in: Handbooks for the Identification of British Insects, Mol: Part. 16.)51 94. p. Smit, F. (1966): Siphonaptera (in: Insecta Helvetica Catalogus, 1.) 1 — 106. p. Smit, F. (1967): De vlooien (Siphonaptera) van de Benelux-Landen. Wetenschappelijke Mededeling. 72. 1—48. p. Szabo I. (1968): A Bakony-hegyseg Siphonaptera faundjanak alapvetése (An Outline on the Siphonaptera-Fauna of the Bakony-Mountain). Veszprem. Muz. Közlem. VI. 339 — 350. p. Szabó I. (1969): A magyarországi madarak bolhäi (Bird-Fleas of Hungary). Allatt. Közl. LVI. 137 — 145. p. Szabo, I. (1969): On the Coexistence of Fleas (Siphonaptera) on Mammals Hungary. Parasitol. Hung. II. 79-118. p. Szabo I. (1972): A hazai bolhafajok es gazdaällataik viszonyai (Relation of Hungarian Flea Species to their Hosts). Allatt. Közl. LIX. 136 — 148. D: Szabó I. (1973): A Kis-Balaton és a Velencei-tó nyugati partszegelyenek siphonapterolo- giai viszonyai (Siphonapterological status of Kisbalaton and Western foreshore of Lake Velence e). Parasitol. Hung. VI. 189 — 204. p. Szabö I. (manuscript): A bolhák | gyűjtése, preparäläsa, hatärozäsa és gyűjtemények fel- állítása (The Collecting, Slide-making, Identification of Fleas and Establishing of Flea Collections). Identification of Fleas on Birds in Hungary István Szabo There is only a single publication in Hungarian literature which discusses the fleas on birds occurring in the region (SZABO, 1969). Bird-fleas collected till the end of 1967 were recorded in this earlier “work, with remarks made on certain species, on the rather rare cases of host specificity in this group of hosts, the species found were also listed per bird species and also a list of nests unparasitized by fleas was given; finally, conjectures were made in the rare cases of the occurrence of fleas parasitizing mammals but found on birds, and vice versa. The present paper attempts the construction of an identification key to the fleas occur- ring on nidifying or migratory birds in Hungary, a key which allows — with some experi- ence —a relat ively easy and still precise indentification of the flea species involved. It is hoped that this will help young Hungarian research workers in siphonapterology, since they usually have no extensive foreign literature available for this work. On this occasion also supplementary y data deriving from the years 1968 — 1971 are given to the faunistical results obtained so far. True, during this period no new fleas parasitizing birds were found in the region, but several host species proved to be new. As in the earlier publications, locality data of nests without fleas are also given, of interest as merely data on nidification. To these two lists there is only one remark to be made, namely that whereas 35.06 per cent of the nests had been infected by fleas in earlier years, fleas were found in merely 14.73 per cent of the nests during the last four years, although the methods of collecting and extraction remained unaltered. A similar decrease in flea-infection was found in the case of also the small mammals; a result probably of the large-scale applica- tion of insecticid substances in agriculture. As in the previous years, fleas parasitizing mammals were again found in bird nests. The four male and three female Monopsyllus s. sciurorum (Schrank) found in crow nests at Vällus imply that the squirrel (the specific host of this flea) must have hibernated in the well protected hollow and that the fleas were able to survive there even after the departure of their true host. It is far less probable that the fleas arrived in the nest together with the squirrels preying on the eggs. — Concerning Ceratophyllus garei, the specimens found in recent years originated from moist habitats, similarly to those collect- ed in a number of localities on e ‚arlier occasions. It should be stressed that the gathering of nests is in no way detrimental to the repro- duction of birds, because nests are worthy of study only after the final departure of the fledgelings; the reproductional and developmental eycles of the fleas and their hosts usually coincide, thus the imagos appear in numbers during the last period the fledgelings spend in the nest, and the wholly developed fleas remain for some time in the nests even after the fledgelings had left them. The publication of the identification key in Hungarian is a further attempt to evoke the interest of young workers in Hungary in siphonapterology. i Me b i an | en = NL nl pa iù le TANA nv I omer. Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. RÖVID KÖZLEMENYEK Nagy kôesagok (Egretta alba) a fülöphazi Kondor-tavon. 1972-ben 10—15 nagy kócsag tartózkodott a szikes tó nagy kiterjedésű nadasaban. Tel kezde- tén is sokáig kitartottak: december 18-án még 4 példány volt látható. Dr. Marian Miklós Kis köesag (Egretta garzetta) és üstökös gem (Ardeola ralloides) fészkelése Tiszasüly mellett. Ez év tavaszán a Tiszasülyi AG halastavain végzett meg- figyelések közben felttint, hogy a területre nagy szämban järnak szürke gémek és bakcsök, de esetenként kis köcsagok is täplälkozni. A környekbeliektöl szerzett tájékoztatás alapján 1973. május 18-án meg is találtam feszkelö- területüket, mely a Tisza jobb partjának árterében, Tiszasülytől É-ra 6 km-re, egy kb. 21—22 ha kiterjedésű, igen öreg (10— 100 év), zömmel ezüst nyár állományú ártéri erdőben talalhato. A fészkelő fajok létszámának pontosabb megállapítására, maj. 25 — 26-án feleségemmel, SZENTENDREY GÉZÁVAL (Szentendre) és FATER ÍMRÉVEL a területen töltöttem. A rendkívül buja növényzetű erdőben lehetetlen volt a fészkeket pontosan számba venni. A felmérést így csak megközelítő pontos- sággal tudtuk elvégezni. Az eltöltött idő alatt alaposan átvizsgáltuk a terü- letet és megállapítottuk, hogy kis kócsagból 25 — 30 par, szürke gémbôl 26 — 30 par, üstökös gemböl 2 par, bakesdbél 60 — 80 par, kék véresébél 3 par, macskabagolybél 1 par, erdei fülesbagolyböl 1 par és vetési varjüböl 250 — 300 par költ. E népes feszektelep kialakulása egyébként nem újkeletű. A helybeliek állítása szerint már hosszú évtizedek óta kedvenc költőhelye a különböző gémfajoknak. A Tiszasülyi ÁG. halgazdaságának vezetője határozottan állí- totta, hogy néhány évvel ezelőtt a kárókatona is fészkelt a gémekkel együtt néhány párban, sőt lőtt is közülük. A tavaszi vonulás alkalmával az idén is megfigyelt néhány példányt a tavon. Költeni azonban nem maradtak ott. Lőrincz István További adatok a Hármas-Körös menti kis kócsag fészkelőtelepéhez. Az 1960—61-es években még meglevő halásztelki (újabban Halászlak!) 1-es és 2-es számú gémtelepek (l. Aquila, LXIX—LXX. 1962—63. 245. p.) a fűzfaerdő kivágása és felégetése, illetve a 2-es telep zavarása miatt teljesen megszűntek. A halászlaki gátőrház utáni ún. aranyosi kanyarulatnál, a volt 281 3. sz. telepen fészkelnek csu- pane madarak. Az elmúlt évek (11) váltakozó számú költese után EZOTUÙR {1} az 1973. évi fészkelés a követ- 7 kezö volt: kis köcsag 16 feszekalj üstökös gem 4 feszekalj bakes6 20 feszekalj ie Fa 3 o U = am m m » » CG Q = © Q t A kiszáradt es az élő füzfäk egyarant vizben allnak. A kör- nyez6 galériaerd6k ismereté- ben valöszinünek lätszik, hogy Halasziak A ae mindaddig, mig az itt levő füz- v.m fak védett és hasonlö környe- zeti feltételek mellett marad- y nak, az aranyosi telep lesz az SZARVAS kb Tkm elkövetkezö években is e vé- 7771 dett madarak feszkelöhelye. ‘91. ábra. A gémtelep és a fészkelő fajok elhelyezkedése. CS = vízben álló, teljesen kiszáradt öreg füz- Réthy Zsigmond fák odvaiban fészkeltek a csókák, kb. 70 pár, a telepen az orszem feladatát látják el ; b = erős, et er, 2 PE i magas növésű füzliget szélén 3 — 4 bakcsófé- Fehér gólya (Ciconia eiconia) szehKk — a kiskécsagok telepe, a leqvédetteb- fészkében gyűjtött köpetek ben elhelyezkedő fákon, köztük és mellettük elemzése. A Madártani Intézet költenek a selyemgemek is. B — a bakcsó fé- gólvagyűrűzési munkálataiba Hi | \ Q- szektelepe, cs = 15—20 par csokafészkelés a = > 2 telep túlsó szélén 1973 nyarán kapcsolódtunk be. Abbildung 91. Die Reiherkolonie und die Verteilung A jelenlegi bajai jaras 22 he- der einzelnen Arten lyiségében, valamint a volt bäcsalmäsi járás (most kiskun- halasi járás) 4 községében, összesen 26 helyen megvizsgáltuk az összes gólyafészkeket. 48 fiókát meg is gyűrűztünk az idei nyáron. "Táplálékmarad- ványokat is találtunk : Szeremle: halpikkely, deverkeszeg farki maradvänya, Bácsalmás: halpikkely, Mollusca sp., Mus musculus maradvänyai, Natrix nat- ris, Katymár: Helicella obvia 12 db, Gara: Rana sp., Pisces mar advany. Két községből, a Csikéria vasútállomás épületének kéményén levő fészek- ből (3 gólyafióka), valamint Mélykút, Lenin tér 42. sz. ház kéményén levő gólyafészekből (2 fióka) gyűjtöttünk gólyaköpeteket. A csikériai fészek a falu szélén, rét, nádas, szőlőterület közelében található. Négy (két teljesen friss köpetet sikerült begyűjteni innen. Mélykúton a fészek a falu közepén helyezkedik el. Innen 1 köpet került begyűjtésre. Mindkét helyen a gyűjtési idő: 1973. VII. 6. Csikérian a 2 ép köpet mérete: 50,0; 54,0 mm, a másik kettő törött volt. A 4 köpetben talált táplálék összevonva: 3 db Hydrous piceus töredék, 4 db Dytiscus marginalis, 2 db Gryllotalpa gryllotalpa, 7 db Anomala vitis, 81 db Polyphylla fullo, 21 db Zabrus tenebrioides, 1 db Geotrupes mutator, 1 db Carabus ullrichi, 1 db Agriotes lineatus lárva, 1 db Leptinotarsa decem- lineata, 18 db Melolontha melolontha, 16 db halpikkely (Pisces), 1 db fehér csirketoll ( Aves). Egyéb: 3 db köles (Panicum sp.) meg, 1 db kukoricaszár- darab, sok széna- és gabonaszalma-töredek, 1 db 6,0 mm-es kavics. Mélykút (1 törött köpet): 18 db Zabrus tenebrioides, 14 db Anomala vitis, 1 db Geo- 282 trupes sp., 6 db Gryllotalpa gryllotalpa, 1 db Mus musculus maradvany, egyéb: agyagos, saros fadarabkak. Az 5 köpetben 11 rovarfaj, 179 egyede tanüsitja a gölya gazdasägi jelentö- ségét. Külön megemlítendő burgonyabogar-fogvasztasa! Dr. Rékási József Borzas gödények a Zab-széken. 1972. május 2-án a Szabadszállástól 6 km-re fekvő Zab-szék tó felett két borzas gödényt (Pelecanus crispus) figyeltem meg. A madarak 40—50 m magasságban húztak el a fejem felett nyugat felé. Mödlinger Pal Apacalud (Branta leucopsis) megfigyelése Fejér megyében. 1973. december 23-án Seregelyes község határában húzódó büzavetesen táplálkozó vetesilud- csapatot figyeltem meg. A 30—35 példányból álló csapattól mintegy 4 m távolságban két apácalúd állt. A libákat 25—30 m-es távolságból 10— 15 percen keresztül távcsöveztem. Megjegyezni kívánom, hogy 1971-ben már sikerült apácaludat megfigyelnem Sárszentágotán. Szabó Imre Kontyosréce (Aythya fuligula) fészkelése Hódmezővásárhelyen. A kontyos- réce magyarországi fészkelését első alkalommal 1965-ben NAGY IMRE írta le [Naay, I. (1967): Megfigyelések a kontyosréce magyarországi fészkeléséről. Aquila. 1966 — 67. 73— 74. évf. 177— 178. p.]. A Dunántúlon, Vitnyéd határá- ban, erdei tavon figyelt meg egy családot július — augusztus hónapokban. 1973. jülius 9-én a hödmezöväsärhelyi, un. Tarjäni-kövesüt mellett, a bodzasi iskola szomszédságában kb. 100 x 100 m kerületű, másfél meter mely, növenyzetmentes kubikgödörben fedeztem fel egy kontyosré éce gäcsert, kilenc pelyhes fiókával. A forgalmas műút melletti vizet három oldalról elárasztott rizsföld határolta, néhány száz méterre pedig állami gazdaság sertéshizlaldája üzemelt. Másodszor július 27-én jártam a területen, ekkor a tojó társaságá- ban láttam a már ütköző tollú fiókákat. Harmadszor augusztus 15-én keres- tem fel a kubikgödröt, de akkor már nem sikerült a családot megfigyelnem. Feltételezhető, hogy a kontyosrécék a rizsföld dús növényzetében költöttek, és csak kelés után foglalták el a mély, nyílt víztükröt. Megfigyeléseimről számos fekete-fehér és színes bizonyítófelvételt sikerült készítenem, melye- ket a Madártani Intézet archívumában helyeztem el. Ugyancsak 1973 nyarán Veto ENDRE természetvédelmi főfelülgyelő Gye- nesdiásnál a Balatonon látott fiókákat vezető kontyosrece párt. Dr. Sterbeta István Üstökös réce (Netta rufina) és pehelyréce (Somateria mollissima) előfordu- lásai. A Velencei-tó vízlevezető és szintszabályozó csatornája a Kajtor- csatorna. A csatorna egy része a Velence-tavi természetvédelmi rezervátum ún. alsó-fertői területén húzódik keresztül. Ez a terület mint a rezervátum táplálékszerző bázisa jelentős, a téli időszakban számtalan vízimadárvendég található rajta. 1973. november 20-i madármegfigyelésem alkalmával a csa- tornán tőkés récék ( Anas platyrhynchos) közé keveredve pehelyrécét pillan- tottam meg. A csatorna mentén továbbhaladva Seregélyes község irányában 2 üstökös récét figyeltem meg. Szabó Imre bo Co DI Ősz végi vizimadär-vonuläs a keszthelyi móló körül. 1973. XI. 23-án a keszthelyi móló és a fürdőház között két barnás színezetű pehelyréce (Soma- teria mollissima) úszkált, közvetlen a móló fala mellett 5 jegesréce (Clangula hyemalis), kint a vízen 2 tojó v. fiatal örvös bukó ( Mergus serrator ) , valamint a part közelében néhány hegyi réce ( Aythya marila). Ezek hol közelebb úsz- tak, hol elvegyültek a vízen szerteszóródva úszkáló 80— 100 kerceréce ( Buce- phala clangula), 80— 100 kontyos réce ( Aythya fuligula ), 10—14 barätrece ( Aythya ferina), 800—1000 szärcsa (Fulica atra) és 2 feketenyakü vöcsök (Podiceps nigricollis) alkotta tömegben. A szarcsak kergették a viz alól fel- merülő barätreceket a zsakmänyukert. Dr. Keve Andras Fekete réce (Melanitta nigra) Tahi határában. Az 1973. december 16-án KÁLLAY GYÖRGY társaságában végzett vizivadszamlalas során Tahi közele- ben a Dunán 2 fekete récét figyeltünk meg. Szentendrey Géza Kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala) a fülöpházi Szappanosszék-tón. Novem- ber és december hó folyamán mintegy hat hétig tartózkodott az aránylag csekély kiterjedésű Szappanos-szék-tó nyílt vizén két hím kékcsőrű réce. Meglehetősen vigyázók voltak: embert 200 m-nél. közelebb nem engedtek magukhoz. JAKAB BÉLA, Kiss IMRE és Puskás Lagos is megfigyelték itt ezeket a példányokat. Utoljára december 8-án láttam őket. Dr. Marián Miklós Fakókeselyű (Gyps fulvus) Budapest közelében. A Természettudományi Múzeum a fakókeselyűnek ritkaság számba menő példányához jutott. A tel- jesen ép tollazatú, öreg hímet 1969. III. 28-án, Budapest mellett, a Kamara- erdőben lőtte STAMMEL SÁNDOR. A múzeumnak 1820-ban létesített és 1956- ban teljesen elpusztult gyűjteményében sem volt a jelenlegi országterület- ről származó példánya. Dr. Horváth Lajos Fakókeselyű (Gyps fulvus) megfigyelése Seregelyesen. 1973. november 14-én a Seregélyes község ún. , tehénmezői" legelőjén álló gémeskúton hatalmas ter- metű madarat láttam. A kút felé közeledve fokozatosan kibontakoztak a faji bélyegek, amelyeket távcső segítségével állapítottam meg. Fakökeselyüröl van szó. Gyönyörű, öreg tollazatú madár volt, a faji sajátosságok megállapí- tásában a szép napsütéses idő is segített. Négy-öt perenyi távcsövezés után a madár a levegőbe emelkedett, és lassú szárnycsapásokkal Sárosd község irányába elrepült. Szabó Imre Siketfajdkakas (Tetr: ao urogallus) megfigyelése Sopronban. 1973 májusában Sopronban üdültem és több alkalommal végeztem madarmegfigyeléseket a környezö erdökben. Ilyen megfigyelés alkalmával sikerült mintegy 8 —10 percen keresztül gyönyörködnöm siketfajdkakas dürgésében. Vörösfenyves állományú erdő tisztásán láttam meg. A kakas dürgése a szabályos lassú tak- tak hangokkal kezdődött, ami később fokozatosan gyorsult és mintha kaszát 284 fentek volna, oly hangokkal ert véget. Sajnos a kakas a dürges utan elrepült a fenyves belsejébe. A megfigyelés után több napot töltöttem a tisztás kozelé- ben és környékén, további dürgési jeleket és a madarat nem észleltem. Szabó Imre Nyugtalanított túzokcsapat (Otis tarda) viselkedéséről. 1973 november else- jén 18 tagú túzokcsapat érdekes magatartását figyeltem meg a Békés megyei, csabacsüdi legelőn. A túzokokat egy legeltető pásztor kutyája kb. 200 m távolságból indulva, hangos ugatással támadni kezdte. A szétszórtan boga- rászó madarak először felcsapott farokkal, peckesen lépkedve csoportosultak, majd szorosan felzárkózva, előrenyújtott nyakkal, félig nyitott szárnyakkal várták az eb közelítését. Néhány percen át csőrvágásokkal tartották vissza az egyre hevesebben támadó kutyát, végül felrepültek. A 400 m-rel távolabb újra földre ereszkedő csapatból ekkor egy öreg kakas kivált. Először csak gerincvonalára fektetett farokkal föl-le sétált erősen felizgatott állapotában, majd tollazatát fellazítva, a tavaszi dürgés végső for májával egyező módon két-három percen át sátorozott. Az izgalmi állapot átmenet nélkül, hirtelen ért véget. A madár ezután tollazatát lesimítva, nyugodtan tovább legelészett. Dr. Sterbetz István Dürgő túzokkakas (Otis tarda) érdekes viselkedésformája. 1973. március 25-én a Hortobágyon (Zám puszta) 14 túzokkakast figyeltem. Meg-meg- újuló futkározások, felrebbenések, egymásba tépések és táncoló mozgäsok jeleztek a dürges kezdetét. Közben sokáig nyugodtan legelésztek. Még csak két vén hím forgott kissé elkülönülten teljes dürgésben. Egy fiatalabb hím szárnyevezőit hófehér bokrétában kesztyűszerűen kifordítva, farkát teljesen visszavetve kezdett dürögni. Begyét, nyakát azonban egyáltalán nem fújta fel. Egészen előredülve, majdnem előreesve, nyakát kinyújtva fűszálakat, növényi anyagokat vett fel, s közben félkörösen mozgott, jobbra-balra le- le- rakta, majd újra felvette a , jelképes" növényt. Más, földön fészkelő fajok- nál is megfigyelhető, fészkelésre felhívó, csalogató, illetőleg , ajándékot" fel- ajánló mozdulatokat tett több mint 10 percen át. Ezt többször megismételte. Teljes dürgésbe sohasem ment át. i Szabo Laszlo Vilmos Bibic (Vanellus vanellus) az erdőben. A Velencei-tó mellett húzódó ut menti erdősáv felett 1971. június 10-én bibicet vettem észre, mely vészhango- kat hallatott. Az erdőből vékony válaszhangok érkeztek az öreg madár hang- jára. Utánanézve egy fészekaljnyi fiókát láttam ide-oda füLKösni az akácfák alatt. Valószínűleg az erdő túlsó oldaláról a rétről kerültek ide, ahol a gulyás kutyái miatt sok zaklatásnak voltak kitéve. A kutyák elől vezethette ide a tojó a fiókákat, hogy később az M7-es úton átkelve békésebb területekre menekíthesse őket. Zágon András Kis lile (Charadrius dubius) fészkelési adatok. 1972 nyarán a RADETZKY JENő vezetése alatt álló agárdi Madárvárta vendége voltam. Június 15-én ott-tartózkodásom első napján kislile-fészket találtam. Ató melletti par- 285 celläzandö helyeket főleg iszappal töltötték fel. Ezáltal az ember a visszama- radt kopar földter letek közötti kisebb-nagyobb sekély tavacskákkal, igény - telen, szikes növényzetével és viszonylag gazdag rovarvilágával olyan , kul- türbiotöpot” teremtett, amely megfelelt a kis lilenek. 1971- ben egy par költött ki és nevelt fel sikeresen fiókákat. egy labdarúgó palyanal is kisebb területü , al’’-szikesen a strand és az üdülők között, majd 1972-ben legalább hat part figyeltem meg a tó körül. (Dinnyésnél 2 part, Velencénél 1 part fidkakkal.) Az Agärd határában levő gátakkal elválasztott feltöltendő medencékben három pár tartózkodott és kettőnek költését tapasztaltam. Zágon András Terekcankó (Xenus cinereus) és sárjáró (Limicola faleinellus) a Hortoba- gyon. 1969. szeptember 7-én egy szikes pusztán kialakult, mintegy fél hek- táros tocsogós, vízállásos területen, amelyet a különböző vonuló gázlómada- rak évről évre felkeresnek, egy sárjárót figyeltem meg pajzsos, réti, erdei, füstös, szürke, billegető cankók és sarlós partfutók között. Ugyanitt, ebben az időpontban egy magános terekcankó is látható volt. A többi madaraktól elkülönülve álldogált, azoknál bizalmasabban viselke- dett. Szeptember 13-án — feltehetően ugyanazt a példányt — ismét észlel- tem. Dr. Endes Mihály Ritka mocsári madarak előfordulása. A Természettudományi Múzeum madárgyűjteménye az elmúlt évtized alatt ritka fajokkal gyarapodott: 1. Vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus lobatus ) , Sárszentágota, 1963. IX. 14. coll. Dr. HoRvÁrH Lasos; 2. Sárjáró (Limicola faleinellus), Szabadszállás, 1970. VIII. 23. coll. GYÉRESSY ANTAL; két példány tavaszi tollruhás (rozsdás) : fenyérfutò (Crocethia alba), Szabadszállás, 1967. V. 26., 1971. V. 12. coll. Dr. PÉCZELY PÉTER. Valamennyi madár öreg hím volt. Dr. Horváth Lajos Erdei szalonka (Scolopax rusticola) kései költése Zagyvarónán. Tapaszta- lataim szerint az erdei szalonkák fészkelései között nagy eltolódások vannak, illetve nagyon rendszertelenek. Túlnyomó többségük áprilisban fészkel. Ked- vező tavaszi időjárás esetén akadnak korábbi fészkelők, melyek már március végén lerakják tojásaikat. Az áprilist követő hónapokban történő fészkelések mar rendszertelenek. Egy-egy fészkelés között nagy az eltolódás Az általam talált legkésőbbi alj kelési ideje július 1. volt. Ha ennél az aljnál a kotlási időt figyelembe vesszük, a fészkelés és a tojásrakás ideje június 1. és 10. közé esett. 1973. július 10-én a Budavölgy nevű erdőrészben ismét találtunk egy kései fészket. A fészek aránylag közel volt lakóhelyemhez, s így naponta ellenőrizhettem. Az utolsó ellenőrzés július 20-ra esett. Délután néztem a fészket, melyben ezúttal már csak a fiókák által szabályosan, közben feltört tojáshéjakat találtam! Ezen alj tojásrak ási ideje június végén volt. A fiókákat nem találtam a fészek közelében s így biztosra veszem, hogy a tojó , légi " úton szállította őket sűrűbb és nyirkosabb erdőrészbe, a nyugatra néző, meredek, cseres hegyoldalból. A szemben levő hegyoldalt sűrű bodza alj- növényzettel benőtt akácos borítja, ahol a talaj is porhanyós, ezért feltéte- lezhetően ide hordta frissen kelt fiókáit a tojó. Varga Ferenc 286 Gulipan (Reeurvirostra avosetta) szokatlan magatartäsa. Eszak-Dobrudzsa szikesein a gulipän rendszeresen fészkel kiiszvagé és kis csér, székicsér és székilile szomszédságában. Ezen fajok részéről gyakran éri zaklatás, még è kis termetű székilile is nekiugrik, amit nemegyszer volt alkalmam megfigyelni. Madarunk viszont általában passzívan viselkedik, ritkán kerül sor áltáma- dásra. 1973. V. 20-án azonban rendkívüli magatartást észleltem egy gulipán esetében, a Murighiol melleti plopui szikes tavon (Tulcea megye, Románia). Lessátram ablakából 17 gulipánfészekre láttam, néhány árnyi területen. Valahonnan, a sófű (Salicornia herbacea) körül felállott egy néhány napos gulipánfióka és botladozva a lessátor felé indult. Egy, a közeli fészek körül őrködő idős madár feléje ment, megkerülte és követni kezdte. A fióka gyor- san szedte lábait, mindegyre az öreg felé fordulva. Egyszerre az öreg gulipán oldalt lépett, hajlott csőre megragadta a fióka szárnyát közvetlenül a test közelében és oldalazó mozgással, mely leginkább a jégkorongozó ütéséhez hasonlított, a földhöz csapta. Élettelenül nyúlt el a kismadár, mire az öreg közömbösen keresztüllépett a mozdulatlan testen és visszaballagott fészké- hez. Mindez néhány m?-en ment végbe. A magyarázat egyszerűnek látszott: a gulipán fészkelőkörzetét védte a saját fajához tartozó , betolakodó"? ellen. Ennek viszont ellentmond egy másik, sokkal bizonytalanabb megfigyelés, amely mindazonáltal némi figyel- met érdemel. 1973. VI. 22-én Sahalin (Sahalin, keskeny homoksziget a Fekete-tenger- ben, Sf. Gheorghe szomszédságában) szigetén, egy küszvágócsér-kolónia köze- leben, néhány fészekből álló gulipántelepet vettem észre. Közeledtemre egyik madár odaszaladt a vízhez, csőrében nagyobb, sötét tárggyal és eltűnt a part hajlata mögött, mielőtt szemhez emeltem volna a távcsövet. A mintegy 150 m tävolsäg miatt nem látszódott tisztán, de úgy vettem ki, egyik fióká- ját igyekezett biztosabb helyre menekíteni. Alaposan végigkerestem a partot, de nem találtam semmit sem a közelben. Ha valóban fiókáját szállította ez a madár, módosulhat a plopui megfigye- lések értelmezése. Lehetséges, hogy a közeli sátor miatti stressz hatására az idős gulipán túl hevesen = fektette el” a fiökät, ami tragikus kimenetellel zarult. E teren tovabbi megfigyelések szüksegesek. Bizonyitö felvételek a Madártani Intézet archivumában (a szerk.) Kis J. Botond Szelesfarkü halfarkasok Felsögödön. 1973. szeptember 22-én a Felsögöd feletti zätonyokra éjszakázni berepülő dankasirälyok között két Stercorarius pomarius-t figyeltem meg. A dankák sűrűn vi agdostak a Duna felett cirkáló. halfarkasokra, de ezek nem zavartattak maguk at, Mikor a két madár leszállt a zátonyon 4116 siralytomeghe, a dankasirälyok nem törődtek többé velük. Mödlinger Pál Napraforgótábláról begyűjtött balkáni gerlék (Streptopelia decaocto) tapla- léka. 1972. VIII. 27-én, napos időben, a Bácsalmási Állami Gazdaság Mosz- tonga környéki 100 kh-as napraforgótáblájáról 234 db (107 him+127 tojó) balkáni gerle került begyűjtésre. A gyomortartalom-vizsgálatok eredmé- nyei: csak gyommagtaplalék : 13 esetben, Csak haszonmagtaplalék : 104 esetben Gyommag és haszonmag együtt: 117 esetben fordult elő. Egyfele taplalé- kot: 103, kétféle táplálékot: 83, háromféle táplálékot: 33, négyféle taplalé- kot: 11, s ötfele taplalékot 4 esetben talältam az egyedek gyomräban. A gyomrokban talált haszonmagok (a szamlaloban: hány esetben ették, a nevezöben az összes elfogyasztott darabszamot adtam meg): Helianthus annuus: 197/368, Triticum aestivum: 12/50, Zea mays: 11/15, Vitis vinifera: 9/15, Pisum sativum: 1/1 A gyomrokban talált gyommagok : Polygonum convolvulus: 53/455, Setaria lutescens: 32/335, Polygonum avicula- re: 21/140, Vicia sp.: 21/161, Polygonum lapathifolium: 13/76, Convolvulus arvensis: 10/38, Amaranthus retroflexus: 8/13, Sambucus nigra: 22/682, Echinochloa crusgalli: 5/16, Chenopodium hybridum: 4/27, Rubus caesius: 4/20, Amaranthus blitoides: 4/18, Chenopodium album: 2/2, Amaranthus albus: 1/1, Stellaria media: 1/37, Trifolium sp.: 1/6. Egyéb: kavics: 221/9566, üvegdarab: 5/5, agyagdarab: 1/1, széndarab: WA "szalmaszál: 2/2, csiga ( Helicella hungarica): 2/2. A napraforgötablakat mintegy 10 000 balkáni gerle látogatta, s így a kapott eredmények jól általánosíthatók. Nemcsak az elfogyasztott napraforgó- mennyiséggel okoznak kártételt, hanem a talajra kipergetett kaszattermé- sek révén is. A gazdaság külföldi tapasztalatok alapján sokkal nagyobb véde- kezést kíván a jövőben alkalmazni a tömegesen megjelenő balkáni gerlékkel szemben. A korábbiakban kimutatott gyommagfogyasztásukat e vizsgálatok is tanúsítják. A jövőben a vizsgálatokat a napraforgó elvetesetöl a betakari- tásig kívánjuk kiterjeszteni. Dr. Rékási József Uhu (Bubo bubo) a Medves-fennsíkon. 1973. május 22-én az esti órákban gépkocsival jöttünk a Medves-fennsíkon. Amikor az egyik útjelző oszlopra esett a gépkocsi fénycsóvája, láttam, hogy ennek csúcsán egy uhu ül. Körül- belül 5—6 m-re lehettünk tőle, amikor szárnyra kapott és lomha repüléssel eltűnt a szemünk elől. Az uhu Medves-hegységen történő előfordulása azért is figyelemre méltó, mert ez idáig nem találkoztam vele ezen a vidéken. Néhány évvel korábban, a Medves keleti oldalán már találtam egy elhullaj- tott szárnytollát, azonban a madarat csak most sikerült meglátnom! Varga Ferenc Réti fülesbagoly (Asio flammaeus) fészkelése a Hortobágyon. Eddig egyet- len biztos fészkelése ismert : ID. Szomsas GuszrÁv találta meg fészkét 1914. márc. 27-én a Parajos-halom közelében. A Kis-fényes-tónál is látott három, folyton kattogva repülő baglyot, egyikük barna rétihéját üldözött. Való- színű tehát, hogy több par is real ez évben. Megjegyzi még, hogy a Meggyes csárdás fia azt állítja, hogy 1913— 14-ben a Fényes-t6 és a Kis-zsombékos körül több ilyen réti fülesbagoly fészkét lelték és fiókákat is szedtek. (Aquila, 1916. 346—347. p.) Upvarpy 1943. maj. 5—8. között jart a kunmadarasi pusztán a Darvas-t6 körül. ,,Asio e mindössze egy parjat lattam — irja—, ez kétségtelenül költött is." (Aquila, 1959. 219. p.) Magam is meg- figyeltem egy alkalommal a 60-as években kaszalaskor egy réti fülesbaglyot ezen a részen. 288 1973. IV. 25-én Zam-pusztan figyeltem meg párban vadászni. V. 8-ân a Madarasi-pusztan az Okôrfenék fölött jellegzetes näszrepülesüket láttam. Mind magasabbra köröztek, a him zuhanó lecsapäsai közben messze hallha- toan csattogott, tapsolt szärnyaival. A Darvas-sziget irányába húztak el. VI. 19-én került meg fészke a Darvas-szigeten. Agropyron repens magas, főleg avas állományába rakta le 5 tojását. A növényzetben szétszórtan näd- kévemaradványok hevertek, a terület leghátasabb része, a régi kút marad- ványa közelében. Először a hím szállt fel, majd közelről a kotló tojó. A hím sokáig körözött, kaffogott, a tojó távolabb leszállt. A tojások kissé kotlottak voltak. VII. 9. A fészekben három pelyhes, frissen kelt fióka s két záptojás volt. A felrepülő anya nagyon féltette a fészket, kattogva körözött s hamarosan visszaszállt. VII. 26. A fiókák a fészektől eltávolodva új helyen üldögéltek. Egyik fej- lett, eléggé tollas, egy közepes, egy igen elmaradott. VII. 31. Az egyik öreg még félt, de a fiókákat már nem találtam. Még két megfigyelés arra "utal, hogy valószínűleg még 1—2 pár költött. A természetvédelmi őr VII. 25-én Zám- -pusztán a Pozsgán telken figyelt meg egy példányt. DR. BERNDT LEISLER (Vogelwarte " Radolfzell) pedig ugyanezen a napon a Csukás mellett sirályokat támadó réti fülesbaglyot látott. Szabó László Vilmos Fiatal réti fülesbaglyok (Asio flammeus). 1973. július 1-én a Hármas- Körös menti halászlaki füzesben 2 db fiatal réti fülesbaglyot zavartam fel. Egy apró, magas növésű fűvel borított szigetről szálltak fel. A már repülős fiókákat később még sokáig figyeltem. Réthy Zsigmond A sarlósfecskék (Apus apus) költőállománya Pécsett 1973-ban. A Pécsett előforduló sarlósfecskék eloszlását és mennyiségi viszonyainak alakulását 1969 óta figyelemmel kísérem. Ezen adatok birtokában állíthatom, hogy 1973-ban az eddigieknél jóval nagyobb számban költöttek a városban. A kö- vetkező helyeken észleltem őket: a város központjában a Széchenyi téren levő dzsámi kupolalemezei alatt 15— 16 par; a Nádor szálló ereszeinél, a tetö- fedőlemezek réseiben és a redőnyök között 4 pár ; ugyancsak a Széchenyi téren másik két épülettömb alkalmas helyein 4— 4 par; az Irgalmasok temploman 6 pár; a Kossuth utcában egy redőny résében 1 pár; a Kórház téren álló Jakováli Hasszán dzsámijának kupolalemezei alatt 25—30 pár; a Megyei Kórház tetőfedő lemezei alatti résekben 6 pár; a Kodály Zoltán és Székely Bertalan utcák kereszteződésénél 3 pár; a Bartók Béla utcában 1 pár; az Alkotmány utcában 7 pár; a Tanárképző Főiskola belső udvarában az eső- csatorna mellett 4 pár; az Athinay lakótelepen két panel közötti résekben 1 pár; a Székesegyház réseiben 4 pár. Adataimat számos megfigyelés alapján állítottam össze és lekerekítve közlöm. Ezek alapján Pécsett 1973-ban leg- alább 85—90 pár sarlósfecskepár költött. Ivanits István Viktor 19 Aguila 289 Feherhätu fakopanes (Dendrocopos leucotos) költese a Börzsöny-hegyseg- ben. 1972. II. 6-an fehérhätu fakopancsot figyeltem meg a Börzsöny-hegyseg Nagy-Hideg-hesyi északi lejtőjén, középkorú bükkösben. 1973. IV. 1-én ugyanitt párban láttam, és a hímet egy Írissen vájt odúba láttam bemenni. Az odút egy 15—20 éves bükkösben, korhadt, 30 cm át- mérőjű, derékba tört gyertyánfába vájta, 6 m magasan. Május 11-én végzett újabb kontrollálás alkalmával az odúban csupasz fiókákat találtam, melye- ket mindkét szülő szorgalmasan etetett. A fiókák állapotát fogorvosi tükör- rel vizsgáltam meg, de számukat nem sikerült biztosan megállapítani. Bécsy László Hőcsik (Ficoides tridaetylus) Kőszeg környékén. A Köszegtöl DNy-ra, légvonalban 7 km távolságban a Köndies hegytől az Írott-kőig húzódó gerin- cen, a Hörmann- forrásnál 730 m magasságban, öreg lucosban 1973. május 4-én délelőtt 10 és 11 óra között harkálydobolásra lettem figyelmes. A hang okozóját keresve az egyik lucfenyő törzsén hím háromujjú harkályt pillantottam meg. Megjelenésemre a madár a fatörzs oldalán maradt és engedte — 15 m távolságból — hogy alaposan meghatározhassam. Oly nyugodtan viselkedett, hogy jó 10 perces figyelés után, amikor továbbindultam és kiléptem a taka- rásomul szolgáló fatörzs mögül, nem sietett fenyőfájának takart felére, hanem helyben maradva tovább keresgélt a kéreg alatt. Bechtold István Molnarfeeskék (Delichon urbica) fészkelése a tihanyi komphajón. 1972. augusztus első napjaiban Szántódról kompon keltem át Tihanyba. A hajót állandóan kerülgették a molnárfecskék. Utánajárva a dolognak csakhamar 16 lakott fészket számoltam meg a hajón. Az átkelés folyamán a madarak egy-egy fészeknél négy alkalommal etettek. Dr. Rékási József Érdekes sárgarigó- (Oriolus oriolus) fészek. A Velence-tó körüli erdősávo- kat járva, találtam egy olyan sárgarigófészket, amely egy , ál" villában helyezkedett el. A villa úgy alakult ki, hogy egyik ága nem folytatódott szokványosan, hanem rövid növekedés után 8-ast képezve visszahajolt a másik ág fölé. Így alakult ki a fészeképítéshez szükséges villa. Ebbe építette a madár a fészkét, amelynek alakja, kiképzése hagyományos volt, de építő- anyaga nem. A rögzítőelemeket cérna, spárga, nylonszálak és géz (!) alkot- ták, a sok újságpapír darabka pedig a merevítést szolgálta. Ez a sok, ember- től származó anyagból álló sárgarigófészek arra vall, hogy a madár nemcsak élőhelyének megválasztásában "alkalmazkodik az emberhez, hanem környe- zetének változó anyagait is képes felhasználni. Zágon András Holló- (Corvus corax) fészkelési adatok. 1973-ban egy pár a gyulai erdő- gazdaság területén. A szana-zugi- és a remetei erdő találkozásánál, magas növésű, öreg tölgyerdőben fészkelt. — A Békés megyei Pósteleken, a Békés- csaba és Gyula közötti erdőkben 1973-ban szintén fészkelt egy pár. Réthy Zsigmond. 290 Kormos varjú him (Corvus corone) és dolmanyos varjú tojó (Corvus cornix) 1969. évi feszkelese Köszegen. 1967 tavaszan Köszegen a gimnäzium udva- ranak egyik lucfenyöjen kormos— dolmänyosvarjü-par feszkelt. A fiókákat 16— 17 napos korukban, 1967. majus 13— 14-re virradö éjszaka nyest kira- bolta a feszekböl. Egy megrägott dolmänyos szinezetü fiökät a feszek alatt megtalaltunk. 1968-ban tébb esetben lättam a kormos—dolmanyos part. Általában a CHERNEL-kert fain tartózkodtak, ahonnan rendszeresen nyugati irányba repültek a gyümölcsösök fái közé. Ez évben fészküket nem sikerült megta- lálni. 1969. május 31-én délelőtt az alsó-réti égeres egyik tavalyi le dol- mänyos és egy koromfekete kormos varjú fidkaira bukkantam. Az öregek fent keringtek a levegőben. A fészek égerfara épült, közvetlenül a törzs mel- lett, 10 m magasan a földtől. A varjúpár egy idő múlva a fészektől 30 m-re facsúcsra, szällt. A legfels6 agon ült a kormos (koromfekete peldany) es szün- telen karogassal figyelmeztette fiókáit. Nem is repültek a fészekhez, míg ott voltam. 1969. június 2-án délután a fészket már üresen találtam. Két fióka a szom- széd fűzfán tartózkodott. Mindkettő dolmányos színezetű volt. Mozgolódá- somra a fa felett megjelent a kormos — dolmänyos házaspár is, karogva mél- tatlankodtak, majd több odaérkező társukkal együtt elrepültek. Bechtold István Dolmányos varjú (Corvus cornix) fészkelése Budapest belterületén 1973 ta- vaszán. Budapesten, a VIII. kerületben a Semmelweis Orvostudományi Egye- tem területén majd egy tucat hatalmas, évszázados platánfa található. 1972- ben már épült szarkafészek az egyik platán csúcsán, de az építést nem követte költés. 1973 márciusának második felében az egyik platán koronájában, kb. 20—25 m magasan szür kevarjú- -pár épített fészket. Áprilisi kotlás után ápri- lis végén, május elején már fiókák voltak a fészekben. Az öreg varjak mindig nagy magasságban, az épületek fölött repülve szálltak a táplálkozási terüle- tek felé: megfigyeltem őket a Dunán át a Lágymányosra, a zölden maradt területekre kiszállni, a Gellért-hegy beépítetlen lejtőire repülni, továbbá egyetlen esetben a Népliget irányába (lehet, hogy csak a Kossuth Akadémia. kertjéig) repülni, ill. ezekből az irányokból a fészekre érkezni (főleg a korábbi reggeli órákban). Dolmányos varjút a városon belül fészkelve még soha nem találtunk, ezért az esetet ritkaságnak tartom (a szarka viszont rendszeresen és gyak- rabban is fővárosi fészkelő, és nem csak a temetőkben, hanem helyenként fasorokban, kisebb parkos részeken is). Dr. Tapfer Dezső Adatok a vetési varjú (Corvus frugilegus) táplálékához Bácsalmás környéki mezőgazdasági területeken. Videkünkön mintegy 150—200 vetési varjú fész- kelését észleltem évente. Ősszel és télen számuk tíz- és húszezerre tehető. Különösen az őszi vetésekben tesznek jelentős kárt. Az 1969-es drótféreg-gradáció csökkentésében viszont nagy szerepük volt. Ekkor megfigyeltem, hogy a vetéseken nem a vetési sort követték, hanem jobbra-balra mozgatva fejüket szedték fel a táplálékot. 19* 291 A termeszetbeni megfigyelesekkel parhuzamosan 47 vetesi varju gyomor- tartalmát is megvizsgáltam. Ezekben: Zea mays 23 esetben (157 db, Triticum aestivum 5/78, Vitis vinifera 3/3, Helianthus annuus 1/2, Cucumis sativus 2/5, Carex sp. 1/2, Gramicea sp. 1/x, Gryllotalpa gryllotalpa 3/14 Xx, Gryllus campestris 1/x, Melolontha sp. 1/x, Zabrus tenebrioides larva 1/4, Anisoplia segetum 1/ x, Insecta 25/ x , Cricetus cricetus 1/1 fordult eld. Dr. Rekasi Jozsef Szajkök (Garrulus glandarius) a Budapesti Allatkert felett. Szajkök erös mozgalmát figyeltük meg 1972. szeptember 25-én az Állatkert felett. Reggel 7 és 9 óra között mintegy 8— 900 madár repült el felettünk 50— 60 m magas- ságban délnyugati irányban, laza csapatokat alkotva. Néhány kisebb cso- port megszállt a Nagy-tó magas fáinak csúcsán, valószínűleg saját szajkóink hívására reagálva. Nagyon félénken viselkedtek. 9 óra után már csak 1—3 fős sereghajtó csoportok jelentkeztek. Mödlinger Pal Fiiggécinege (Remiz pendulinus) szokatlan fészkelése akacfan. A Velencei- tó mentén mezövedö erdősáv sűrűjéből kinyúló, magas akacfan 1971 nyarán, 8 m magasan függőcinege jellegzetes fészkére bukkantam. Szokatlan, hogy a függőcinege akácfára, méghozzá a víztől elég távol (200 m), az erdőben fész- keljen. Kései költés volt, az átlagosnál fele akkora fészekből VIII. 3-án repül- tek ki a fiókák. A fészekanyag is érdekes volt: a kései költés miatt a fűzfa- barka hiányában, többnyire a közelben legeltetett juhok elszórt gyapjújából készült a fészek. Zágon András Vízirigó (Cinelus einelus) költése a Zagyva forrásvidékén. 1972. dec. 31-én a Medves- hegység keleti oldalán az egyik gyors folyású hegyipatak mentén egy vízirigót - figyeltem meg. Bíztam abban, hogy ezen a számára kedvező helyen költeni is fog. Így is történt. 1973. május 1-én ismét felkerestem a hegyipatakot és a forrástól kezdve haladtam lefelé a patak mentén. Az egyik vízesés közelében meglát- tam a vízirigót, amely ezúttal, különös, számomra eddig ismeretlen hango- kat hallatott. Közeledtemre elrepült és eltűnt az egyik kanyarulat mögött. Amikor ideértem, az egyik vízből kiálló kövön meg gpillantottam két tollas, még kiszínezetlen fiókát, melyek különös módon bóklásztak. Közel érve hozzájuk ezek is elrepültek és eltűntek az egyik kanyarulat mögött. Amikor ismét megláttam őket, már hárman voltak. “Az egyik fidka még nehézkesen, rövid tävokat tudott csak repülni. Így ezt siker ült megfognom és legyűrűz- nöm. A patakon végig mentem s így sikerült megállapítanom, hogy 4 fiókát költöttek és neveltek föl a vízirigók. A fészket is kerestem, de az erősen szaka- dékos árokpartokon csüngő gyökérzetek között nem sikerült megtalálnom. Későbbiek folyamán többször is fölkerestem a helyet, de nem találkoztam a rigókkal a feltételezett második költés ideje alatt. Végül szeptember 2-án ismét megláttam két példányt. V alószínűleg a felnőttek voltak. Úgy látszik a második költés nem volt sikeres, de az is lehet, hogy ez idő alatt más helyen tartóz- kodtak, ezért nem talälkozt tam veltik. Varga Ferenc 292 A halvany geze (Hippolais pallida) megjelenése Bácsalmáson. A halvány gezét 1973. május 19-én észleltük először PELLE ISTVÁN jugoszláviai ornitoló- gussal bácsalmási kertünkben. Ekkor csak hangját hallottuk. Néhány nap múlva újra hallottam hangját a kerti orgonabokrok felől. Ugyanakkor ész- leltem nemes nyárfán fészekanyag gyűjtése közben. Sajnos, fészkét nem sikerült ez ideig megtalálnom. Lehet, hogy a túlszapo- rodott házi verebek riasztották el a ferzkeoleare kiválóan alkalmas bokros, fas kertb61? Bacsalmas a Dunätöl kb. 30, a Tiszätöl 70 km-re fekszik a Duna — Tisza közen. Dr. Rekasi József Ujabb adatok a halvany geze (Hippolais pallida) költesehez. A halvany geze 1972-ben Szegedtől Tiszakürtig a számára legideálisabb élőhelyeken, a viz szélén húzódó Salicetum triandrea növénytársulásokban, mindenütt előfordult. 32 helyen hallottam énekét, ill. találtam fészkelve. Tiszakürttől jóval észa- kabbra lehetett már a terjeszkedési határa 1972-ben is, de Szolnok környé- kén nem találtam egyik évben sem. 1973-ban a Szajollal szemben levő part- szakaszon VI. 14-én 3 pár mutatkozott, majd VI. 15-én jóval feljebb Tisza- sülynél vizsgáltam újra a területet, ahol 4 helyen énekelt. Feljebb, Kiskö- rénél nem találtam. 1972-ben — sikerült kimutatni a hazai Dunaszakaszröl. JA- SZENOVICS TIBOR er- desz barätommal az ersekcsanadi — parton hallottuk énekelni, majd lejjebb a Kop- pány-szigeten egy újabb párnak a fészkét is megtaláltuk 2 tojás - 2 sal (VI. 12.). JASZENO- gölavor al vics 1972. VII. 5-én i Dunaföldvärnäl is ész- lelt 2 eneklö halvany gezét (92. ábra). Kıskore m BUDAPEST Csonar g Bankovies Attila Sargafejti kiralykak m Ersekcsanad SZEGED Ts (Regulus regulus) és süvöltö (Pyrrhula pyr- rhula) megfigyelése a Bükk-fennsikon. A sar- gafejti kiralyka Bükk- N hegységben törtenö { költese mar ismeretes, e H pallida elofordulas 92. Abra. A halvány geze előfordulási helyei 1972 és 1973-ban ennek ellenére érde- a Duna és a Tisza mellett meen Bon a kö- Abbildung 92. Brutvorkommen des Blasspötters in 1972 und vetkező megfigyelese- 1973 entlang der Donau und der Theiss 293 met ismertetni. 1973. augusztus 10-én átutazóban a fennsíkon rövid időre megálltunk a Jávorkút közelében levő idős lucosban. A gépkocsiból ki- szállva királykák hangjaira lettem figyelmes. A hangokat követve az egyik tisztás szélén álló fenyőn megláttam egy kirepült fiókáját etető királykát. A fenyő lombja között több fióka is volt, de számukat nem sikerült meg- állapítani. Visszafelé jövet az út közelében ismét hallottam egy másik királyka- család lomb közötti hangját. Kisvártatva megjelent az anyamadár rovarral a csőrében és felszállt a lombok közé. Ez a család kései költés lehetett azért, mert bár a fészket már elhagyták, még nem kóboroltak a fenyvesben, mint az előző család. Ezután átmentem az út másik oldalán levő fenyvesbe, ahol még két kóborló családot figyeltem meg. Megjegyzem, az átnézett terület nem volt nagy, tehát a 4 családnál jóval több lehetett az elég nagy kiterje- désű fenyőerdőben. Időközben, az egyik útmenti fenyő csúcsára két ízben láttam egy süvöltő hímet szállni, ahol hallatta jellegzetes füttyszerű hangját. Ennek nyári előfordulása is költést jelentene ebben az idős lucosban? Varga Ferenc Rendellenes színezetű erdeipityer- (Anthus trivialis) tojások. Ismeretes: hogy az erdei pityer tojásai nagyon változatos színezetűek. Évenként sok fészket találok, s így jól ismerem ezen faj tojásait. Az eddig talált aljak között voltak sűrűn, aprón pettyezettek, de akadtak foltosak is. Színezetre ; lilás, szürkés, barnás, vörhenyes és zöldes árnyalatúak, de minden esetben pettye- zettek vagy foltosak! Némely aljnál a pettyezettség olyan sűrű, hogy az alap- színt csaknem lehetetlen megállapítani. Ezért tartom érdekesnek ismertetni az általam talált, rendkívüli színezetű aljat. A fészket Zagyvaróna határá- ban, 1973. VI. 24-én, nyírfákkal és vadkörtefákkal ritkán borított, keletre néző meredek hegyoldali legelőn, csenevész fűvel benőtt galagonyabokor szélén találtam. A három tojás pettyezés nélküli, világoskék színű volt. Két nappal később ellenőriztem a fészket, melyen ezúttal is szorosan kotlott az anyamadár. Az alj ezúttal is 3 tojásból állt, ami igazolta, hogy a 3-as alj teljes, de egyúttal azt is, hogy ez is rendellenes a "fajnál szokásos 5— 6 aljjal szemben! A tojásokat begyűjtöttem a Madártani Intézet részére. A prepará- lásnál derült ki, hogy ezek már régen kotlottak voltak, de nem indult meg bennük a fiókaképződés. Varga Ferenc Kis őrgébics (Lanius minor) csapatos őszi vonalása. Újkér határában 1973. augusztus 24-én útmenti erdősávban 16 kis őrgébicset láttam együtt. Ugyanott 5—6 pár költött ebben az esztendőben. Dr. Sólymosy László Vörösfejű gebies (Lanius senator) a Bodrog—Tisza-zugban. 1973. május 13-án madármegfigyeléseket végeztem a Bodrog— Tisza-zugban, a Tokaj — Bodrogkeresztür — Tímár által bezárt háromszögben. A timäri oldalról átkelve a Tiszán, az ún. Nagy-Nádas-tó északkeleti részén elterülő, fűzbokrokkal tar- kított füves területen pillantottam meg először a hím vörösfejű gébicset. A kb. 3 órás megfigyelés alatt a madár nagyon kis területen (max. 50x 50 m) mozgott. Táplálékát a földről, a fű közül szerezte. A zsákmányra száraz ágvégről, bokorcsúcsról repült rá, gyakran pár pillanatig szitált felette. 294 Aránylag bizalmasan viselkedett, és így sikerült 10 — 15 m-ről bizonyító dia- felvételeket készítenem. Miután a madár észrevette, hogy állandóan köve- tem, leült egy-egy fűzfabokor sűrűjébe és onnét még akkor sem jött elő, ha körbejártam a bokrot. Legfeljebb annak túlsó oldalára húzódott. Feltételez- hető, hogy az aránylag háborítatlan területen a vörösfejű gébics költeni is fog. Barta Zoltán Tövisszúró gébics (Lanius collurio) kései előfordulása. 1973. október 18-án Előszálláson, a vasút melletti távíródróton egy tövisszúró gébicset vettem észre. A madarat GÖTTMANN ISTVÁN társaságában egészen közelről hossza- sabban figyelhettük. Dr. Simig Lajos Kerti sármány ( Emberiza hortulana) költése a Medvesben. 1973. nyarán Somoskőújfalutól ÉK-re, az Ökörkő nevű erdőrészben laktam. A házat egyik oldalról fiatal vörösfenyves szegélyezi, előtte kis kert, míg a másik oldalon patak van, melyet fűz- és égerfák szegélyeznek. A patakon túl épülő nyaralók- kal teli rét, távolabb akácos tarvágás, ill. erősen köves talajú tölgyes van. Magassága kb. 350 m, míg a környező hegyeké 600 — 650 m. Július 25-én fel- tűnt egy madár, csőrében rovarr al, mely poszátaszerűen ugrált az égerfákon. F igyelve a madarat, hamarosan rátaláltam a fészekre, a kertkaput6l} pàr m-re, egy szederbokorban, kb. 35 cm magasan. Tartalma 3 pihés fidka és egy zap- tojas volt. Mivel csak a tojö jart etetni, nem tudtam a fajt pontosan meg- állapítani. Következő nap reggel 6 ör ától délután 3- ig figyeltem a meglehető- sen szelíd párt, melyet kerti sármánynak határoztam meg. Megfigyeléseim szerint 15 — 20 — (60) percenként etettek, pókokkal és különböző hár tyásszár- nyúakkal. A rét felől, a táplálékkal ér kező madár először az égerfák tetejére repült, majd onnan a fészekhez közel eső gallyra u magät, s csak igy ment fiókáihoz. Annak ellenére, hogy a feszektöl 4— 5 m-re, teljesen nyíltan alltam, a madarak ügyet sem vetettek ram. Ha a — talk hoz egészen közel mentem, akkor a citromsármányra emlékeztető, de annál valamivel finomabb vészhangokat adtak. Következő nap délután ismét felkerestem a fészket, s legnagyobb meglepetésemre az teljesen üres volt. Valószínűleg menyét fosztotta, ki. Az üres fészek és a záptojás a Madártani Intézethez került. A kerti sármány eddig a Medves-hegységből ismeretlen volt. Moskat Csaba, Bases sarmany (Emberiza cia) fészkelése Szarvas-kön. Szarvas-kôn, 1971 és 1972 júliusának első hetében, egy sziklagyep és sztyeppi rét vegetacidju, mozaikos felepitesü deli lejtön, melyet a gerinc magasságában zárt szikla- erdő határol, sikerült egy pár bajszos sármányt megfigy elnem. A jelzett terü- let meredek, helyenként függőleges sziklafallal szakad le a szarvas-kői völgyre, melyben a műút fut. 1971- ben csak egy pár jelenlétét sikerült regisztrálnom, fészküket nem találtam meg. 1972- ben azonban két frissen kirepült fiókát is megfigyeltem, így fészkelése Szarvas-k6 környeken bizonyitottnak tekint- heto. Dr. Aradi Csaba Adatok a bajszos sarmänyröl (Emberiza cia). Az utóbbi években három bajszos sarmäny került a Természettudomanyi Müzeum madärgyüjteme- nyebe. Valamennyi kopasz sziklák közelében volt — híven angol nevéhez (RockBunting) — még Csomádonis, ahol egyébként nagy kiterjedésű, homoki akácerdőben levő egyetlen kisebb, asztalnagyságú sziklánál tartózkodott. Az adatok: 1. ad. tojó, Csomád, 1969. XII. 17. coll. ESZTERGÁLYOS Lagos; 2. ad. hím, Naszály, Vác fölött, 1971. III. 17. coll. Dr. P£czeLy PÉTER; 3. ad. him, Sikáros, Pilis hgs., 1973. V. 2. coll. MuRAY RÓBERT. Az utóbbi helyen egy tojó is tartózkodott, ami a dátum alapján költésére enged követ- keztetni. Dr. Horváth Lajos Sarkantyús sármány (Ualcarius lapponicus) a Hortobágyon. 1960. évi első hazai észlelése — mindjárt ötvenes csapatban — majd az ezt követő alföldi és kardoskúti néhány példányról szóló megfigyelések valószínűsítették a faj hortobágyi előfordulását is. 1969. december 7-én a gyökérkúti halastavak egyik száraz füves, gazos tófenekén száz téli kenderike és öt zöldike társasá- gában kétszázas csapatát észleltem. Az ezt követő évek mindegyikében sze- mem elé kerültek a pusztán kisebb csapatai, vagy egy-két példánya, de az 1973/74-es télen már többfelé észleltük százon felüli létszámú csapatait. Dr. Endes Mihály Téglagyári kubikgödrök madárvilágáról. Szegeden, a város szélén, az ipari övezetben van egy négy tóból álló kubikgödör-együttes, amit a budapesti vasútvonal szel keresztül. A gödörből az ott települt téglagy ár termelte, ill. termeli ki az agyagot. Teljes vízterületük kb. 0,5 km?. A víz mélysége 0, sa 18 m között vältozik. Uralkodö fafaj az olajfüz. Mintegy tucatnyi fűz és nyár, a vasúti töltés oldalán pedig kis akäcos látható a területen. A tavak part- ján kevés nad, egy helyen elvizenyősödött, 2—3 holdnyi, kefe sűrűségű gyé- kény van. Az olajfüzek alatt madárberkenye, vadrózsa, kőris az aljnövény- zet, amit rigók , ültettek". A működő telep létesítményei mellett, sőt azok között, érdekes madárvilág húzódik meg. Életmódjuk egyben kitűnő példa egyes fajok alkalmazkodá- sára is. A gyár egyik felén, az ipartelepek mellett, meglehetősen szennyezett vizű mocsár alakult ki. 19 72-ben három partifecske- (Riparia riparia) kolönia tele- pedett meg, 20—75—15 költöüreggel. Az üregek mintegy felében neveltek, 2—4 fiökät az AI A fecskékhez csatlakozott két gyurgyalag- ( Merops apiaster) család is. A kis mocsárban 8 pocgémpar (Ixobrychus minutus ) laza feszektelepet alkotott, ami szokatlan jelenség. Feszküket száraz ágakból készítették, és a viz felett 30— 150 em magasan, fakon helyez- tek el, mintegy 300 m?-nyi területen. A legközelebbiek egymáshoz 30 em távol- ságra voltak. A fiókák már a bokrok tetején tornáztak. A fiatalok táplálé- káról véletlen folytán szereztem tudomást. Egyik délután a fészek peremére hátrálva ijedtükben kiöklendezték t táplálékukat, egyenként 1—3 kishalat. 15—28 mm hosszú naphal- (Lepomis gibbosus) ivadék volt mind. A mennyi- ség és a zellen azonos volt másnap is. A fészkekben kikelt fiókák száma 4,4, 3, 3, 5, 5, 5 volt. Egy feszekbe nem raktak tojast. A pocgémek között és felettük egy szarka (Pica pica) röpített 5 fiókát, 296 alattuk egy szaresa (Fulica atra) 3 fidkajaval, két vizityukfészek-anyag, gyékény és nädlevel volt, amit 50— 100 m-röl szällithattak oda. A kifejlett vizityükok a fakon &jszakäznak es ezt teszik a telen itt maradök is. A viz föle, felszaraz olajfüz agra, egy függöcinege (Remiz pendulinus) épitett fészket. Fiökäi nem elhettek ki, mivel kíváncsi kezek letépték fész- két. Ugyanez a pár, két héttel később, 8 m magas fűzfára rakta új fészkét. Költése a hagyományos környezetben eredményes is volt. sz vegyes fészektelepen 3 pár balkáni gerle (Streptopelia decaocto) nevelt 2—2 fiókát a víz felett 1 m magasan épített fészekben. A repülni tanuló fiatalok mind a vizbe fültak. Ugyancsak végzetes lett a t6késréce ( Anas platy- rhynchos) feszekaljänak sorsa, az emberek pusztították el. A parti sűrűben fülemüle (Luscinia megarhynchos) és barätposzäta (Sylvia atricapilla) nevelt és röpített szerencsésen. A kitermelés alatt álló agyagbánya területén 3 sor- dély- (Emberiza calandra ) fészekből 3— 4— 3, egy pipiske- (Galerida cristata) fészekből 5 fióka kelt szárnyra. A működő (1) kotrögepen egy barazdabille- get6 (Motacilla alba) és két mezei veréb (Passer monatanus) ütött tanyät. Az alagütkemence közvetlen közelében, forgalmas helyen, egy ideiglenesen védetté nyilvánított téglahulladékdomb alatt egy hantmadár (Oenanthe oenanthe) nevelt fel 3 fiökät. A gyár különböző részein, vascsöoszlopokban mezei verebek és seregélyek (Sturnus vulgaris) fészkeltek. A gyärtöcsarnokban két füsti fecske (Hirundo rustica) nevelt 5— 5 fiókát. Puskás Lajos A Kiskörei-vízlépcső és a madárvilág. Rendkívül érdekes az az igen gyors reakció, amellyel a madárvilág válaszolt a vízlépcső megépítését követő vál- tozásokra. A nagykunsági csatorna mellett, a Tiszától mintegy 1 km-re, ritkás sarjerdővel borított területen — mely a tervezett tározó területén belül esik — már jelenleg is 5— 20 cm-es víz áll. 1973. június 19-én itt egy 15—20 párból álló dankasirály- (Larus ridibundus) és 6—8 párból álló kormosszerkő- (Chlidonias nigra) telepet találtam. Fészkeiket a kiálló gátak szélében összegyűlt uszadékra építették. Dr. Aradi Csaba Ritkább madarak Bácsalmás környékén 1960—1974 közötti években. Mint- egy 15 éves madártani megfigyelésem alatt Bácsalmás és környékén 172 madárfajt észleltem. Ebből 71 faj fészkelt is a vizsgált területen. A 101 vonuló madárfaj közül 31 faj ugyanazon az útvonalon vonult ősszel, mint tavasszal. A vizsgált terület tavaszi vonulás idején gazdagabb madárfajokban, mint ősszel. A ritkább, alkalmi vendégfajok a következők: Gavia arctica, Podiceps griseigena, Phalacrocorax carbo, Egretta alba, Botaurus stellaris, Plegadis fal- cinellus, Platalea leucorodia, Cygnus cygnus, Tadorna tadorna, Pernis apivorus, Milvus milvus, Circus cyaneus, Pandion haliaetus, Falco cherrug, Crex crex, Otis tarda, Squatarola squatarola, Numenius phaeopus, Lymnocryptes minimus, Recurvirostra avosetta, Larus agrentatus, Rissa tridactyla, Chlidonias leucopterus, Apus apus, Jyna torquilla, Nucifraga caryocatactes, Turdus torquatus, Hippo- lais pallida, Regulus ignicapillus, Prunella modularis, Carduelis spinus, Loxia curvirostra. 297 1969. IX. 19-En, a bacsalmasi Sös-tön gyűjtött dolmänyos varjút, DR. KEVE Corvus cornix sardonius Kl. alfajnak hatarozta meg. Dr. Rekasi Jozsef Adatok az Öszeszeki-szik madärvilägähoz. 1973-ban több területrészt tar- tottam rendszeres ellenörzes alatt. Eredményeimrél az alabbiakban szamo- lok be: a Vilmaszälläsi Makra-szektöl Oszeszékig terjed6 terület, mäsodosz- tälyü szik, rétgazdalkodassal. 2 par gölyatöcsöt találtam fészkelve (3, ill. 4 tojas), ugyanott 1 par gulipan ( Recurvirostra avosetta) is költött. Oszeszéki- tó: 1 par sulipän feszkelt, feszket 4 tojassal megtalältam. Ugyanott többek között költött még 1 par pocgém (Txobrychus minutus) és 1 par vizicsibe (Por zana porzana). Az Oszeszéki-tavon többek között 1 par kendermagos réce ( Anas strepera), 8 par baratréce ( Aythya ferina), 7 par búbos vöcsök (Podiceps cristatus) és 1 par feketenyakü vöcsök (Podiceps nigricollis), 1 par nyilfarku réce (Anas acuta), 9 par vizityük (Gallinula chloropus), 17 par guvat (Rallus aquaticus), 17 par szärcsa ( Fulica atra), 4 par poegem (Ixobry- chus minutus), 7 nadirigd ( Acrocephalus arundinaceus), 4 par foltos nadi- poszata ( Acrocephalus schoenobaenus) és 11 par eserregö nadiposzata ( Acro- cephalus scirpaceus) feszkelt. Hajto Lajos Faunisztikai adatok Szolnok megyéből. 1971—73 közötti időszakban, főleg Szolnok, Jászladány és Tiszasüly körzetében végeztem madártani megfigye- léseket, melyek közül az alábbiakat emelném ki. Kis kócs sag (Egretta garzetta): Óballa határában, a Tisza árterében 1972 tavaszán újabb gémtelep alakult ki. Június 28 és július 22-e között többször is meglátogattam a területet és 20— 25 pár kis kócsag fészkelését állapítot- tam meg. A kis kócsagokon kívül 10 pár szürke gém, 10— 15 pár bakcsó és 150— 200 pár vetési varjú is költött. 1973. május 18-án tudtam először kijutni a gémtelepre ebben az évben. A fészkek számbavétele után úgy találtam, hogy a szürke gém és bakcsó állománya az idén sem változott, viszont a kis kócsagoknak mintegy felére csökkent a létszámuk. Fekete gólya (Ciconia nigra): 1972. másjus 24-én észleltem először két példányt Szolnok határában, a szórói Holt-Tiszánál. Június 9-én a számuk 8-ra emelkedett, majd június 20-ra ugrásszerűen negyvenre. Június 24-én a területen már csak 20 példány tartózkodott. Legutoljára szeptember 5-én figyeltem meg 1 példányt. Batla ( Plegadis falcinellus): 1973. április 30-án a Tiszasülyi ÁG. halastava mellett késő délutáni órákban, a Tisza felől egy példányt láttam a tavak fölé repülni. A madár alig 30— 40 m-re repült el mellettem. Darázsölyv (Pernis apivorus): 1972. szeptember 20-án, Szolnoktól E-ra, a Zagyva árterében SIMON ISTVÁN a szolnoki Diana Vadäsztärsasäg tagja egy fiatal tojót lőtt. A madarat megszereztem és a Madártani Intézet gyűjte- ményébe továbbítottam. Békászó sas ( Aguila pomarina): 1972. május 24-től június 20-ig, Szolnok mellett a Kovácsi Holt-Tisza partját szegélyező erdő egy nyugalmasabb részén több alkalommal is megfigyeltem egy magányos példányt. Vandorsélyom (Falco peregrinus): 1973. február 3-án a reggeli órákban Jászladány határában végzett megfigyeléseim közben, sebes szárnyalással egy fiatal tollazatú példány suhant el alacsonyan a fejem fölött. 298 ” Tuzok (Otis tarda): 1973. május 1. és június 3. közötti időszakban FATÉR IMRÉVEL együtt, ill. felváltva összesen négy alkalommal figyeltük meg kisebb- nagyobb csapatait. A legtöbb túzokot — 16 kakast és 6 tyúkot — FATÉR IMRE észlelte május 20-án. Uhu ( Bubo bubo ): A Tiszasülyi AG. halgazdasägänak törendszere fölött 1972. november 11-én, a deli órákban, hatalmas ölyv nagyságú bagolyra let- tem figyelmes. A madar DNY-röl ÉK-i irányban, igen magasan repült. Táv- csővel jól megfigyelhettem a madarat. Röpképe rendkívül hasonlított az erdei fülesbagolyéra, csak méreteiben haladta meg többszörösen. Pásztormadár (Pastor roseus): 1971. május 31-én a déli órákban Szolnok belvárosa fölött 8— 10 példányból álló csapatuk húzott el. Lőrincz Istvan Adatok a sárvári járás madárvilágához. Fekete gólya (Ciconia nigra). Káld határában elterülő öreg csererdében van egy feketegdlya- fészek. 1971-ben két fiókát neveltek fel a szülők. 1972-ben és 1973-ban már csak egy gólyát láttam a fészeknél. 1973 augusztusában a fészket tartó egyik korhadt ág letört és a fészek nagy része a földre került. — Darázsölyv ( Pernis apivorus ): 1971-ben két lakott fészket találtam 2-2 fiékäval a Sárvár, illetve Káld hatá- rában levő erdőkben. 1972-ben és 1973-ban 3-3 lakott fészket találtam a Káld és Bajcgyertyános környéki erdőkben. — Halászsas (Pandion ‚haliaetus). SZILÁGYI IMRÉTOL kapott tájékoztatás szerint a Mikosszéplaki és Zalavégi Állami Gazdaságok halastavainäl tavasszal és ősszel minden évben meg- jelenik egy-két halászsas. 1973-ban két madarat láttam itt. Március 20-tól április 14-ig tartózkodtam a területen. Még egy kései adat érdemel figyelmet : 1973. május 13-án a Rába jákfai szakaszán figyeltem meg egy példányt. — Kis lile (Charadri ius dubius). A Rábánál általános jelenség. 1971. augusztus 7-én a folyó sárvári szakaszának egyik kavicszátonyán pelyhes fiókát figyel- tem meg. 1973. június 29-én szintén egy fiatal madarat találtam a Rába egyik kavicszátony ánál Sárvár határában. — Billegetőcankó ( Actitis hypo- leucos). 1971. május 11-én Ikervár alatt a Rábánál 3 tojásos fészkét találtam. 1972. június 21-én Sárvár határában két pelyhes fiókáját láttam. 1973-ban a Rába sárvári és rábapatyi szakaszán 6 családot figyeltem meg. — Barbácsy Zoltán Madártragédiák. Fészekrakó madarak szomorú végű baleseteit észleltem az elmúlt évtizedekben. 1936, vagy 1937-ben elpusztult sárgarigót (Oriolus ortolus) találtam a majdnem elkészített fészeknél. A fészekbe szőtt rafia hurkolódott a nyakára, ami fulladást okozott. Ilyen esetet észleltem kb. 10 évvel később, majd 1953-ban is. (Mindhárom madár tojó volt.) 1973. május 20-án kis őrgébics (Lanius minor) olyan , panaszos" hangjára lettem figyelmes, amelyet évekkel ezelőtt olyan esetekben hallottam, amikor a fészkét valamely élőlény közvetlenül veszélyeztette. A hangot adó madarat keresve a kanadai nyárfán kb. 10 m magasan levő, teljesen elkészített kis- őrgébics-fészket láttam, amely az ágak közül kifor dulva, az ágtól kb. 30 cm- rel lejjebb csüngött. A fészek alatt, annak szélétől kb. 10 cm-rel élettelenül himbálódzott egy kis őrgébics. Az előbb leírt sárgarigó-balasetekhez hasonló módon múlt ki ez a madár is. Sajnos nem volt lehetőség annak megállapítá- sára, hogy mi hurkolódott a kis őrgébics nyakára, de az bizonyos, hogy a 299 madar vergödese soran emelte ki a feszket az agak közül, amely fennakadt a szerencsétlenül járt kis örgebicesel együtt. Dr. Orosz Miklos Kurze Mitteilungen Silberreiher (Egretta alba) auf dem Kondor-See von Fülöphäza. — Im 1972 hielten sich 10— 15 Silberreiher im grossen Schilfgebiet des Salzsees auf. Sie hielten auch am Winteranfang lange aus, am 18. Dezember konnte ich noch 4 Exemplare sehen. Dr. Miklos Marian Seidenreiher (Egretta garzetta) und Rallenreiher (Ardeola ralloides) Brutplätze bei Tiszasüly. — Während der Frühlingsbeobachtungen im 1973 auf den Fischteichen der Tiszasülyi PG. fiel mir auf, dass das Gebiet von zahlreichen Fischreiher ( Ardea cinerea) und Nachtreiher (Nycticorax nycticorax) aufgesucht wird, aber vom Fall zu Fall auch von Seidenreiher, um sich dort zu ernähren. Auf Grund der Informationen von der Bevöl- kerung konnte ich ihr Br utgebiet am 13. Mai 1973 finden. Es liegt im Überschwemmungs- gebiet” der Theiss, auf dem Rechtufer, 6 km nördlich von Tiszasüly in einem sehr alten (90 — 100 Jahre) Wald, der hauptsächlich aus Silberpappeln besteht. Um die Zahl der brütenden Arten näher festzustellen habe ich den 25. und 26. Mai mit meiner Frau, den Herren GEZA SZENTENDREY und IMRE FATER im Gebiet verbracht. In dem sehr üppigen Wald war es fast unmöglich die Zahl der Nester genau festzustellen. Die Zählung konnten wir nur mit annährender Genauigkeit ausführen. In dieser Zeit haben wir das Gebiet gründlich überprüft und konnten folgende Brüte feststellen: Seiden- reiher 25 — 30 Paare, Fischreiher 26 —30 Paare, Rallenreiher 2 Paare, Nachtreiher 60 — 80 Paare, Rotfussfalke (Falco vespertinus) 3 Paare, Waldkauz (Strix aluco) 1 Paar, Waldohreule ( Asio otus) 1 Paar, Saatkrähe (Corvus frugilegus) 250 — 300 Paare. Die Ausbildung dieses dicht besiedelten Brutgebietes ist übrigens gar nicht von neuerer Zeiten. Laut Behauptung der Bevölkerung ist das Gebiet schon seit mehreren Jahrzen- ten ein beliebter Brutplatz für die verschiedenen Reiherarten. Der Leiter der Fischerei der Tiszasülyi PG. hat energisch behauptet, dass vor einigen Jahren auch Kormorane in einigen Paaren mit den Reihern zusammen genistet hätten, er hat sogar einen geschossen. Während des Frühlingzuges hat er heuer auch einige Exemplare beobachtet , die aber die Brutzeit woanders verbrachten Istvan Lörinez Weitere Daten über die Brutkolonie der Seidenreiher (Egretta garzetta) bei Harmas- Körös. — Die in den Jahren 1960 — 61 noch existierenden Reiherkolonien Nr. 1 und 2 bei Halásztelek (heute Haläszlak) (siehe Aquila, LXIX — LXX, Seite 245) sind heute wegen der Waldrodung, bzw. wegen Störung des Brutplatzes vollständig erloschen. Die Vögel brüten jezt ausschliesslich am Brutplatz Nr. 3 vor der Dammwarte bei dem Aranyos- Knie. Nach unterschieldlicher Anzahl der Brüte der letzten Jahre hat sich die Brute im 1973 folgendermassen gestaltet: Seidenreiher 16 Nester Rallenreiher 4 Nester ( Ardeola ralloides) Nachtreiher (Nycticorax nycticorax) 20 Nester — Über die Reiherkolonie und Vertei- lung der Arten siehe Näheres auf der Karte im ungarischen Text. — Die ausgetrockneten und lebenden Weiden stehen im Wasser. Man kann annehmen, dass bis die Kolonie und die ringsum stehenden Galeriewälder unter ähnlichen, geschützten Bedingungen bleiben, bleibt auch die Kolonie einer der Brutplätze dieser geschützten Vögel. Zsigmond Rethy Analyse der in Weisstorchnestern (Ciconia eiconia) gesammelten Gewolle. — Wir haben uns den Vogelberingungsarbeiten des Instituts für Vogelkunde im Sommer 1973 angeschlo- Ben. Wir haben alle Storchnester in 22 Ortschaften des Kreises Baja, sowie in 4 Ge ‚meinden des Kreises Bácsalmás (heute Kiskunhalas), insgesamt in 26 Gemeinden überprüft. 48 Nest- linge wurden von uns beringt. Wir haben auch Nahrungsreste gefunden: Szeremle: Fisch- 300 schuppen, Schwanzende von Grossauge ( Abramis brama); Bácsalmás: Fischschuppen, Mollusca sp., Mus musculus-Reste, Natrix natrix; Katymär: Helicella obvia 12 St.; Gara: Rana sp., Pisces Reste. In zwei Gemeinden haben wir Gewölle gesammelt: Csikéria: Nest auf dem Schornstein des Bahnhofgebäudes mit drei Jungen; Melyküt: Nest auf dem Schornstein eines Hauses (Lenin ter 42) mit 2 Jungen. Das Nest in Csikéria befindet sich in der Nähe von Wiesen, Röhrichten, und Weinanbauflächen am Rande des Dorfes. Wir konnten hier 4 (2 ganz frische) Gewölle sammeln. Das Nest von Melyküt liegt im Dorfzentrum, von hier aus stammt nur ein Gewöll. Zeit der Sammlung: in beiden Fällen 6. Juli 1973. Abmessungen der zwei intakten Gewölle: 50,0; 54,0; die anderen waren zerbrochen. Nahrungsreste aus den 4 Gewöllen zusammen: 3 St. Reste von Hydrous piceus, 4 St. Dytiscus marginalis, 2 St. Gryllotalpa gryllotalpa, 7 St. Anomala vitis, 81 St. Poyphylla fullo, 21 St. Zabrus tenebroides, 1 St. Geotrupes mutator, 1 St. Carabus ullrichi, 1 St. Agritoes lineatus, larve, 1 St. Leptinotarsa decemlineata, 18 St. Melolontha melolontha, 16 St. Pisces Schuppen, 1 St. Hühnerfeder ( Aves). Sonstiges: 3 St. Panicum sp., Samen, 1 St. Maisstengelbrocken, viel Heu- und Strohbrocken, 1 St. 6 mm Kies. Melyküt: (ein gebrochenes Gewöll) 18 St. Zabrus tenebrioides, 14 St. Anomala vitis, | St. Geotrupes sp., 6 St. Gryllotalpa gryllotalpa, 1 St. Mus musculus Rest, Sonstiges: lehmige, schlammige Holzstücke. In den 5 Gewöllen: 11 Insektenarten in 179 Exemplaren zeugen über die Nützlichkeit des Weisstorches. Besonders soll man die Vertilgung der Koloradokäfer hervorheben! Dr. Jozsef Rekasi Krauskopfpelikane (Pelecanus erispus) auf dem Zab-Szék See. — Am 2. Mai 1972 über den Zab-Szek See, 6 km von Szabadszälläs, habe ich 2 Krauskopfpelikane beobachtet. Die Vögel zogen über mich, in 40-50 m Höhe, nach Westen. Pal Mödlinger Weisswangengans (Branta leucopsis) in Bezirk Fejer beobachtet. — Am 23. Dezember 1973 in der Nähe von Seregélyes, auf einem Weizenfeld habei ich einen sich auf der Nah- rungsuche befindenden Saatgans ( Anser fabalis) — Flügel beobachtet. Die Truppe bestand aus 30 —- 35 Exemplaren und ungefähr 4 m von ihnen entfernt standen 2 Weisswangen- gänse. Die Gänse konnte ich aus einer Entfernung von 25 — 30 m 10—15 Minuten lang durch Fernglas beobachten. Ich möchte bemerken, dass ich im 1972 schon Gelegenheit hatte Weisswangengans in Särszentägota zu beobachten. Imre Szabo Brut von Reiherente (Aythya fuligula) in Hódmezővásárhely. — Die erste Beschreibung der Brut von Reiherente verdanken wir IMRE NAGY aus 1965 (Siehe NAGY I: Beobachtun- gen über den Brut der Reiherente in Ungern. Aquila. 1966 — 67, 73 — 74. Jahrgang, Seite 177-178). Er hat eine Familie in der Nähe von Vitnyéd auf einem Waldsee in Juli — August beobachtet. Am 9. Juli 1973 neben der sog. Tarjani Landstrasse bei Hódmezővásárhely nahe der Schule Bodzäs in einer pflanzenloser Lehmgrube (100 x 100 m, Tiefe 1,5 m) habe ich einen Reiherentenerpel mit 9 Dunenjungen entdeckt. Das Wasser lag neben einer belebten Landstrasse von drei Seiten mit überschwemmten Reisfeldern umgeben, einige Hundert Meter davon arbeitete die Schweinemastanstalt der PG. Das zweite mal besuchte ich das Gebiet am 27. Juli, dieses Mal sah ich das Weibchen mit den Spriessjungen zusammen. Drittes Mal am 15. August suchte ich die Lehmgrube auf, ohne jedoch die Familie beobach- ten zu können. Es ist annehmbar, dass die Reiherenten in der üppigen Pflanzenwelt der Reisfelder brütet en und die tiefen, offenen Gewässer nur nach der Bebrütung besetzt haben. Über meine Beobachtungen konnte ich zahlreiche schwarzweisse und farbige Aufnah- men machen, welche in Archiv des Institutes für Vogelkunde liegen. ENDRE VETO Natur- schutz-hauptinspektor hat auch im Sommer 1973 bei Gyenesdiäs am Balaton ein Jungen führendes Reiherentenpaar gesehen. Dr. Istvan Sterbetz Kolbenenten (Netta rufina) und Eiderenten (Somateria mollissima)-Vorkommen. — Der Wasserableitungs- und Niveauregelungskanal für den Velencei-See ist das Kajtor- kanal. Ein Teil des Kanals zieht sich durch das sog. Alsö-Fertö Gebiet des Naturschutz- sebietes. Dieses Gebiet ist bedeutungsvoll als Nahrungsbasis für das Naturschutzgebiet, 301 während des Winters befinden sich hier unzählige Wasservögel. Während meiner Beobach- tung vom 20. November 1973 habe ich auf dem Kanal unter den Stockenten (Anas platyrchynchos) eine Eiderente entdeckt. Entlang des Kanals weiter gegangen, beobachtete ich in Richtung Seregelyes 2 Kolbenenten. Imre Szabo Wasservögelzug im Herbstende in der Nähe der Mole von Keszthely. — Am 23. Novem- ber 1973 zwischen der Mole und dem Badehaus von Keszthely schwammen 2 braunge- färbte Weibchen der Eiderente (Somateria mollissima) umher, gleich neben der Wand der Mole befanden sich 5 Eisenten (Clangula hyemalis), draussen auf dem offenen Wasser 2 Weibchen oder juv. Mittelsäger (Mergus serrator), in der Nähe des Ufers einige Berg- enten ( Aythya marila). Diese schwammen auf mich zu oder mischten sich in der Menge der Schellenten ( Bucephala clangula) 80 — 100 St., Reiherenten ( Aythya fuligula) 80 — 100 St., Tafelenten ( Aythya ferina) 10 — 14 St., Blässhühner ( Fulica atra) 800 — 1000 St., Schwarz- halstaucher (Podiceps nigricollis) 2 St. unter. Die Blässhühner haben die Tafelenten ver- folgt, um ihrer Nahrung habhaft zu werden. Dr. Andras Keve Trauerente (Melanitta nigra) in der Umgebung von Tahi. — Während der Wasservogel- zählung am 16. Dezember mit haben wir GYÖRGY KALLAY in der Nähe von Tahi an der Donau 2 Trauerenten beobachtet. Geza Szentendrey Ruderente (Oxyura leucocephala) am Szappanosszek-See von Fülöphäza. — Während der Monaten November und Dezember haben sich 2 Ruderentenerpel etwa 6 Wochen lang auf den offenen Gewässer des verhältnismässig kleinen Szapanosszek-Sees aufgehalten. Sie waren ziemlich vorsichtig; näher als 200 m liessen sie niemanden an sich heran. Sie wurden auch von BELA JAKAB, IMRE Kiss und LAJOS PUSKÁS beobachtet. Am 18. Dezem- ber sah ich sie zum letzten Mal. Dr. Miklós Marian Gänsegeier (Gyps fulvus) in der Nähe von Budapest. — Das Naturhistorische Museum bekam ein Exemplar des Gänsegeiers, welche Art nahezu als Unikum gilt. Das alte Männ- chen mit vollständigem Gefieder wurde von SANDOR STAMMEL am 28. März 1969, bei Buda- pest im Kamara- Wald geschossen. Das Museum hatte in seiner, im 1820 gegründeten und 1956 vollkommen vernichteten, Sammlung kein Exemplar, welches binnen den heutigen xrenzen stammte. Dr. Lajos Horvath Gänsegeier (Gyps fulvus) in Seregélyes beobachtet. — Am 14. November 1973 auf der Tehénmező- Weide, nahe dem Dorf Seregélyes, habe ich einen grossen Vogel, der auf einem Galgenbrunnen stand, erblickt. Ich näherte mich dem Brunnen und langsam wurden die artcharakteristischen Züge sichtbar, durch das Fernglas konnte ich den Gänsegeier iden- tifizieren. Es war ein Vogel mit shönem Alterskleid, von der Sonne überflutet. Nach einer 4—5 minutiger Beobachtung erhob sich der Vogel und mit langsamen Flügelschlägen entfernte sich in Richtung Gem. Särosd. Imre Szabo Auerhahnbeobachtung (Tetrao urogallus) in Sopron. — Im Mai 1973 habe ich während meiner Erholung in Sopron mehrmals Vogelbeobachtungen in den umliegenden Wäldern durchgeführt. Während einer solcher Beobachtung ist es mir gelungen den Balz eines Auerhahns etwa 8-10 Minuten lang zu beobachten. Den Hahn habe ich auf einer Lich- tung in einem Lärchenholz erblickt. Der Balz begann mit regelmäßigen langsamen tak- tak Lauten, welche später schneller wurden und endeten mit Lauten welche dem Wätzen der Sense ähnelten. Der Hahn flog nach den Balz in einen Kieferholz hinein. Nach der Beobachtung habe ich mehrere Tage in der Nähe der Lichtung verbracht, ohne jedoch den Hahn nochmals beobachten zu können. Imre Szabö Verhalten eines beunruhigten Grosstrappenflügels (Otis tarda). — Am 1. November 1973 konnte ich das interessante Verhalten eines beunruhigten 18-köpfigen Grosstrappenflü- gels auf der Csabacsiidi- Weide im Bezirk Békés beobachten. Der Hirtenhund hat die Grosstrappen unter lautem Gebell, aus einer Entfernung von etwa 200 m begonnen, ange- 302 griffen. Die standen bis dahin zerstreut, sammelten Käfer auf, aber jetzt haben sie sich mit aufgeschlagenen Schwänzen und stolzen Schritten gruppiert um ihre Reihen zu schlie- ssen und den Hund mit vorgestrecktem Hals und halbgeöffneten Flügeln zu erwarten. Einige Minuten lang hielten sie den immer wieder heftiger angreifenden Hund zurück, endlich flogen sie weg. Aus der Truppe, die etwa 200 m weiter landete, schaltete sich ein alter Hahn aus. Er hat zuerst mit auf dem Rücken gelegtem Schwanz hin- und her stol- ziert, dann gleich der Endform des Frühlingbalzes 2 —3 Minuten lang in Vollbalzstellung verharrte. Der Erregungzustand endete ohne Übergang, ganz abrupt; der Vogel liess danach sien Gefieder glatt anliegen und begann mit der Nahrungsuche. Dr. Istvan Sterbetz Interessantes Verhalten beim balzenden Grosstrappenhahn (Otis tarda). — Am 25. März 1973 beobachtete ich 14 Grosstrappenhähne auf der Hortobágy (Zam- Puszta). Der Anfang der Balz wurde mit erneuten Läufen, Auffliegen, Zänken, tanzenden Schritten vorgeführt. Mitunter weideten sie ziemlich lange, nur die zwei alten Ilähne drehten sich in Vollbalz- stellung. Ein jüngerer Hahn hat auf einmal seine Handschwingen nicht unähnlich einer Handschuh mit weissen Federn nach aussen gekehrt, seinen Schwanz schlug er zurück und begann zu balzen. Seinen Kropf und Hals hat er aber nicht aufgeblasen. Ganz nach vorn gebeugt — fast fiel er um — seinen Hals vorgestreckt, hat er pflanzliche Stoffe, Grashalme aufgepickt, währenddessen bewegte er sich in Halbkreisen, die symbolischen Pflanzen legte mal links, mal rechts ab, um sie wieder aufzupicken. Der Hahn hat zum Nestbau auffordernde, sowie Lock- und Fütterüngsbewegungen vorgeführt, die auch bei anderen auf den Boden brütenden Arten üblich sind, dies dauerte mehr als 10 Minuten, und mehrmals wiederholt wurde. Die Vollbalzstellung hat er aber nicht aufgenommen. Vilmos László Szabó Kiebitz (Vanellus vanellus) im Wald. — Am 10. Juni 1971 sah ich einen Kiebitz über den Waldstreifen, der neben der Verkehrstrasse nahe dem Velencei-See liegt; der Vogel hat Gefahrlauten von sich gegeben. Aus dem Wald kamen Stimmen der Antwort auf den Ruf des Alten. Ich kam näher, da entdeckte ich die Jungen, wie sie unter den Akazien hin- und herliefen. Sie kamen wahrscheinlich von der anderen Seite, wo sie an der Wiese seitens der Hirtenhunde dauernd gestört wurden. Das Weibchen mag die Jungen vor den Hunden herüber geführt haben, um sie später nach Überkehren der Autobahn M7 nach friedlichere Gebiete überzusiedeln. Andras Zagon Daten über die Brut des Flussregenpfeifers (Charadrius dubius). — In Sommer 1972 war ich Gast des Herrn JENŐ RADETZKY Leiter der Vogelwarte Agärd. Am 15 Juni, am ersten Tag meines Aufenthalts, habe ich ein Nest des Flussregenpfeifers gefunden. Die zukünftigen Parzellen neben dem See wurden hauptsächlich mit Schlamm aufgefüllt. Dadurch entstand ein Biotop, zwischen kahlen Feldern mit kleineren-grösseren seichten Gewässern, mit unanschpruchvoller Pflanzenwelt der Salzgebiete, verhältnismässig reich an Insekten, das dem Flussregenpfeifer entsprach. Im 1972 brütete ein Paar und die Jungen wurden erfolgreich aufgezogen auf einem, zwischen den Erholungsgebäuden und dem Strand gelegenen, halb versalzten Gebiet, das kleiner war, als ein Fussballplatz. Im 1972 habe ich 6 Paare um den See beobachtet. 1 Paar bei Dinnyes, 1 Paar mit Jungen bei Velence, drei Paare haben sich in den mit Dämmen separierten später aufzufüllenden Mulden aufgehalten. Ich habe die Brut von zwei Paare gesehen. Andras Zagon Terekwasserläufer (Xenus einereus) und Sumpfläufer (Limicola faleinellus) auf der Hortobagy. — Am 7. September 1969 habe ich einen Sumpfläufer unter den Kampfläufern (Philomachus pugnax), Bruchwasserläufern (Tringa glareola), Waldwasserläufern ( Tringa ochropus) Dunkler Wasserläufern (Tringa erythropus), Grünschenkeln (Tringa nebularia), Flussuferläufern (Tringa hypoleucos) und Sichelstrandläufern (Calidris ferruginea) be- obachtet. Das Gebiet besteht aus Pfützen, niedrigen Gewässern vom halben Hektar, welche jedes Jahr von verschiedenen Watvögeln zur Zugzeiten aufgesucht wird. Zum gleichen Zeitpunkt habe ich hier einen Terekwasserläufer gesehen. Der stand von den übrigen Vögeln abseits und benahm sich zuversichtlicher als jene. Am 13. September habe ich wieder einen — wahrscheinlich das gleiche Exemplar — gesehen. Dr. Mihaly Endes 303 Vorkommen von seltener Watvögel. — Die Vogelbalgsammlung des Naturhistorisches Museums hat seltene Arten bekommen: Odinshühnchen (Phalaropus lobatus), 14. Sept. 1963. Sarszentagota, coll. Dr. Lasos HORVÄTH; Sumpfläufer (Limicola falcinellus) 23. August. 1970, Szabadszälläs coll. ANTAL GYERESSY; zwei Sanderlinge im Brutkleid (röt- lich) (Calidris alba) 26. Mai 1967, 12. Mai 1971, Szabadszälläs, coll. DR. PETER PÉCZELY. Alle Vögel waren alte Männchen. Dr. Lajos Horvath Spätbrut der Waldsehnepfe (Scolopax rusticola) in Zagyvaröna. — Nach meiner Erfah- rung unterliegt die Brut der Waldschnepfen einer Verschiebung, i.e. sie brüten sehr unregel- mässig. Die Mehrzahl brütet im April. Es gibt aber auch frühere Brüte, falls das Wetter es im Frühling zulässt. Diese legen ihre Eier schon Ende März ab. Die Brüte in den April folgenden Monaten sind aber unregelmässig. Die Verschiebung der Brüten ist manchmal sehr gross, die letzten Jungen sah ich am 1. Juli zu schlüpfen. Wenn wir hier die Bebrü- tungsdauer in Betracht ziehen, dann sollte der Nestbau und das Eierlegen zwischen dem 1. und 10. Juni stattfinden. Am 10. Juli fanden wir im Waldkreis Budavölgy wieder ein Spätgelege. Das Nest war nahe meiner Wohnung, deshalb konnte ich es täglich kontrol- lieren. Die letzte Kontrolle führte ich am 20. Juli durch. Es war am Nachmittag, wann ich die Eier schon leer, durch den Jungen regelmässig geöffnet, vorfand. Das Gelege mochte Ende Juni vollständig sein. Die Jungen habe ich in der Nähe des Nestes nicht gefunden, so nahm ich an, dass das Weibchen : sie per Luftpost, aus dem westlichen steilen Steineichenwald in dichteren feuchteren Wald abtransportiert hatte. Der gegenüberlie- sende Abhang ist von dichtem Wacholderunterwuchs bewachsenem Akazienwald bedeckt, wo der Boden locker ist, das mochte das Weibchen dazu bewegen die Jungen hinüber- zutragen. Ferenc Varga Ungewöhnliches Verhalten des Säbelschnäblers (Recurvirostra avozetta). — Auf den Salzgebieten von Nord-Dobrudscha brit t der Säbelschnäbler regelmässig in der Gesell- ‚schaft von Fluss-seeschwalbe (Sterna hirundo), Zwergseeschwalbe (Sterna albifrons), Brachschwalbe (Glareola pratincola) und Seeregenpfeifer (Charadrius alexandrinus). Diese Arten beunruhigen den Säbelschnäbler oft, sogar der kleine Seeregenpfeifer greift ihn an, was ich nicht einmal beobachten konnte. Unser Vogel benimmt sich dagegen üblicherweise passiv, sogar Scheinangriffe werden von ihm selten vorgeführt. Am 20. Mai 1973 habe ich jedoch aussergewöhnlie hes Verhalten bei einem Säbelschnäbler gesehen, neben dem Salzsee Plopu bei Murighiol (Bezirk Tulcea, Rumänien). Aus dem Fenster meines Beobec chtungszeltes sah ich 17 Nester des Säbelschnäblers auf einem Gebiet von einigen Hunderten qm. Irgendwo aus dem Gras (Salicornia herbacea) stand ein einige Tage altes Junge des Säbelse hnäblers auf und ging mit unsicheren Schrit- ten dem Beobachtungszelt entgegen. Ein Altvogel, der ein benachbartes Nest bewachte, ging ihn um und begann das Junge zu folgen. “Das Junge lief schnell, in Richtung des Altvogels sehend. Auf einmal trat der Alte zur Seite, packte das Junge beim Fligel, gleich neben dem Körper, und mit der Bewegung eines Hockey -Spielers, ‘seitwiirts, schlug ihn gegen die Erde. Das Junge lag auf dem Boden ausgestreckt, leblos, der Alte aber trot uninteressiert über den kleinen Körper hinweg und ging zu seinem Nest zurück. Alles geschah auf einigen qm, wie man es auf dem Aufnahmen beobachten kann. Die Erklärung war einfach: der Säbelschäbler schützte seinen Nestraum gegen den arteigenen Eindring- ling. Diese Behauptung wird jedoch von einer anderen, allerdings unsicheren Beobach- tung in Zweifel gestellt, welcher jedoch Aufmerksamkeit geschenkt werden soll. Am 22. Juni 1973 auf der Insel Sahalin (schmale Sandinsel i im Schwarzen Meer, in der Nähe von St. Gheorghe) habe ich in der Nähe einer Fluss- seeschwalbenkolonie einige Säbelschnäblernester entdeckt. Als ich mich näherte, en Vogel rannte zum Wasser mit einem grösseren dunklen Gegenstand in seinem Schnabel und entschwand hinter einer Biegung der Küstenlinie, ohne mir die Möglichkeit zu bieten das Feldglas heben zu kön- nen. Wegen der etwa 150 m Entfernung konnte ich es nicht klar sehen, aber mir dünkte es so, als wollte er sein Junge auf einen geschützteren Platz retten. Den Strand habe ich genau durchgestöbert, ohne etwas finden; zu können, und die sich schleppenden , gewunde- ten" Säbelschnäbler konnten auch auf die Nähe der anderen Nester weisen. Wenn vom Vogel wirklich das Junge transportiert wurde, so verändert sich die Erklä- rung für die Ereignisse in Plopu. Es ist möglich, dass auf die Str esswirkung des nahen Beobachtungszeltes der Altvogel das Junge allzu heftig legen wollte, was danach zum tragischen Ausgang führte. Hier brauchen wir jedoch weitere Beobachtungen. Die Beweisaufnahmen sind im Archiv des Instituts für Vogelkunde. Botond J. Kiss 304 Mittlere Raubmöwen (Stercorarius pomarinus) in Felsögöd. — Am 22. September 1973 beobachtete ich unter den Lachmöwen (Larus ridibundus), welche auf den Sandbänken über Felsögöd zu vernachten wollten, 2 Mittleren Raubmöwen. Die Lachmöwen schlugen häufig nach den Raubmöwen, aber diese liessen sich nicht stören. Wann die Raubmöwen aber sich in der Menge der Lachmöwen, welche auf den Strand standen, untermischten, die letzteren schenkten ihnen keine Achtung mehr. Pal Mödlinger Nahrung der von Sommenblumenfeldern gesammelten Türkentauben (Streptopelia decaocto). — Am 27. August 1972 wurden bei sonnigem Wetter von den Sonnenblumen- feldern der Bácsalmás PG. bei Mosztonga, von einem Gebiet von 100 kH., 234 St. (107 Männchen + 127 Weibchen) Türkentauben gesammelt. Ergebnisse der Mageninhaltsunter- suchungen: Nur Unkrautsamen: 13 Fälle, Nur Nutzsamen: 104 Fälle, Unkraut- und Nutzsamen zusammen: 117 Fälle. Einerlei Nahrung wurde in: 103 Fällen, zweierlei in: 83, dreierlei in: 33, viererlei in: 11, fünferlei in: 4 Fällen in den Mägen gefunden. Die in den Magen gefundenen Nutzsamen: (Vogel) Samenstückzahl: (Helianthus annus: a Triticum aestivum: 12/50, Zea mays: 11/15, Vitis vinifera: 9/15, Pisum sativum: 1/1 Die in den Mägen gefundenen Unkrautsamen: Polygonum convulvulus: 53/455, Setaria lutescens: 32/355 Polygonum aviculare: 21/140, Vicia sp. 21/161, Polygonum lapathifolium: 13/76, Convolvulus arvensis: 10/38, Amaranthus retroflexus: 8/13, Sambucus nigra: 22/682, Echinochloa crus-galli: 5/16, Chenopodium hybridum : 4/27, Rubus caesius: 4/20, Amaranthus blitoides: 4/18, Chenopodium album: 2/2, Amaranthus albus: 1/1, Stellaria media: 1/37, Trifolium sp. 1/6, Sonstiges: Kies: 221/9566, Glasscherben: 5/5, Lehmstücke: 1/1, Kohlenstück: 1/1, Stroh- halm: 2/2, Schnecke: (Helicella hungarica): 2/2 Die Sonnenblumenfelder wurden von etwa 10 000 Türkentauben aufgesucht, so sind die gewonnenen Ergebnisse gut zu verallgemeinern. Die Schäden stammen nicht nur aus dem Vertilgen der Sonnenblumensamen, sondern auch aus dem Verbreiten der Unkraut- samen. Auf Grund ausländischer Erfahrungen wünscht die PG. in der Zukunft grössere Scuutzmassnahmen gegen die massenweise erscheinenden Türkentauben anzuwenden. Die Untersuchungen beweisen ihre schon früher entdeckte Unkrautsamenvertilgung. In der Zukunft möchten wir die Untersuchungen auf die Zeitspanne zwischen Saaten und Ernte erweitern. Dr. Jözsef Rekasi Uhu (Bubo bubo) auf der Medves-Hochebene. — Am 22. Mai 1973 in den Abendstunden führer wir mit Auto über die Hochebene- die Scheinwerferlicht fiel auf einen Wegweiser, da sah ich einen Uhu daran zu sitzen. Wir waren schon 5—6 m von ihm entfernt, wann er wegflog — mit trägen Flügelschlägen. — Das Vorkommen in dem Gebirge ist interes- sant, weil der Vogel bisher nicht beobachtet worden war. Vor einigen Jahren fand ich seine Flügelfeder auf der östlichen Seite, den Uhu selbst konnte ich aber nur jetzt erblik- ken. Ferenc Varga Brut der Sumpfohreulen (Asio flammeus) in der Hortobágy. — Bisher wurde nur eine sichere Brut bekannt; in der Nähe des Parajoshalom von Gusztäv Szomjas am 27. März 1914. Er sah auch beim Kisfenyes-See drei fortwährend klappernde Eulen, eine von ihnen stellte sich einer Rohrweihe nach. Es ist wahrscheinlich, dass sogar mehrere Paare in diesem Jahr gebrütet haben. Er bemerkt noch, dass der Sohn des Csärdainhabers Meggyes behauptet, dieses Jahr mehrere Nester der Eulen in der Nähe von Kis-zsombikos zu fin- den, sogar Nestlinge wurden von einigen herausgenommen. (Aquila.1916, S. 346 — 347.) Upvarpy war auf der Pussta von Kunmadaras nur vom 5—8. Mai 1943 und besuchte den Darvas-See. „Nur ein Paar der Sumpfohreule habe ich gesehen“ schreibt er — ,,das hat zweifellos auch gebrütet“. (Aquila, 1959. S. 219.) Ich selbst habe auch in den 60-er Jahren eine Sumpfohreule in dieser Gegend im Frühling beobachtet. Am 25. April 1973 beobachtete ich ein Paar auf dem Jagd, auf der ZAm-Pussta. Am 8. Mai konnte ich auf der Madaras-Pussta ihren charakteristischen Balzflug beobachten. Sie kreisten immer höher, das Männchen klatschte während seiner Sturzflüge weit höhrbar mit seinen Flügeln, dann flugen sie in Richtung Darvas-Insel weg. Das Nest fand ich am 19. Juni auf der Insel. Im Pflanzenwuchs lagen zerstreut Reste von Rohrgarben, das Gebiet 20 Aquila 305 bedeutet den höchsten Teil in der Nähe des alten Brunnen. Die 5 Eier lagen im hohen, hauptsächlich ranzigen Bestand von Agropyron repens. Zuerst flog das Männchen auf, dann — ich war schon nahe — das brütende Weibchen. Das Männchen kreiste umher, klapperte, das Weibchen setzte sich weiter nieder. Die Eier sind bebrütet. 9. Juli — Im Nest sitzen drei Dunenjungen, frisch ausgeschlüpft und zwei faule Eier. Das Weibchen fliegt auf, bangt aber sehr um ihre Jungen, kreist klappernd um dann fliegt zum Nest zurück. 26. Juli — Die Nestlinge haben sich vom Nest entfernt und sitzen auf einem neuen Platz. Eines ist entwickelt, mit spriessenden Federn, das zweite ist mittelmässig entwickelt, das dritte ist sehr zurückgeblieben. 31. Juli — Eine der Alten benahm sich noch immer, wie früher, die Jungen konnte ich aber nicht mehr zu finden. Zwei weitere Beobachtungen weisen noch darauf hin, dass noch 1-2 Paare in der Gegend gebrütet haben mochten. Der Naturschutzwächter beobachtete ein Exemplar am 25. Juli auf der Zäm- Pussta um Pozsgästelek. DR. BERNDT Leisler, Vogelwarte Radolf- zell, sah am selben Tag eine Sumpfohreule bei Csukás die Lachmöwen (Larus ridibundus) zu attakieren. László Szabó Junge Sumpfohreulen (Asio flammeus). — Am 1. Juli 1973 liess ich 2 junge Sumpfohreulen in einem Weidenaue bei Härmas- Körös auffliegen. Sie habten sich, von einer kleinen, mit hohem Grass bewuchsenen Insel hoch. Die flüggen Jungen konnte ich später noch lange beobachten. Zsigmond Rethy Der Bestand der brütenden Mauersegler (Apus apus) in Pées, im 1973. — Die Verteilung und die Zahl der Mauersegler in Pecs habe ich seit 1969 mit Aufmerksamkeit verfolgt. Auf Grund dieser Daten kann ich behaupten, dass sie in 1973 in höherer Zahl, als je in dem Stadt gebrütet haben. Es wurde von mir die nächste Verteilung festgestellt: im Stadt- zentrum, unter der Kuppelbedeckung der Dschami auf dem Széchenyi Platz 15 — 16 Paare, auf der Irgalmas-Kirche 6 Paare, auf dem Hotel Nädor in den Spalten der Dach- bedeckung, unter den Roletten 4 Paare, noch auf dem Szechenyi Platz auf zwei anderen entsprechenden Gebäuden je 4 Paare, in der Kossuth Strasse in einem Spalt, neben einer Spalette 1 Paar, auf dem Kórház Platz unter der Kuppelbedeckung der Dschämi Jakovali Hasszän 25 — 30 Paare, unter den Dachbedeckungplatten des Bezirkspitals in den Spalten 6 Paare, bei Kreuzung der Strassen Kodäly und Szekely 3 Paare, in der Bartök Strasse 1 Paar, in der Alkotmäny Strasse 7 Paare, im Innenhof der Lehrerhauptschule neben einer Wasserrinne 4 Paare, auf der Athinay Wohnsiedlung i in einem Spalt zwischen den Paneln 1 Paar, in den Spalten der Szekesegyhäz (Kirche) 4 Paare. Meine Daten habe ich auf Grund zahlreicher Beobachtungen zusammengestellt und teile schon abgerundet mit. Auf Grund dieser Daten lässt sich feststellen, dass im 1973 in Pécs mindestens 85 — 90 Paare Mauer- segler gebrütet haben. Viktor Istvan Ivanits Weissrückenspechtbrut (Dendrocopos leucotos) im Börzsöny-Gebirge. — Am 6. Februar 1972 wurde von mir ein Weissrückenspecht auf dem Nordabhang des Nagy-Hideg-hegy im Börzsöny in einem mitteljährigen Buchenwald beobachtet, Am 1. April 1973 sah ich ein Paar, das Männchen hat eben in eine frisch angefertigte Höhle eingeschlüpft. Die Höhle wurde in dem 15-20 jähringen Buchenwald in eine entzweigebrochene 30 cm dicke Hagebuche gezimmert, in 6 m Höhe. Bei der Kontrolle am 11. Mai habe ich in der Höhle nackte J ungen vorgefunden, von beiden Eltern fleissig gefüttert. Die Jungen sah ich zwar durch den Zahnarztspiegel, ihre Zahl konnte ich aber trotzdem nicht feststellen. László Bécsy Dreizehenspecht (Picoides tridactylus) in der Nähe von Köszeg. — Südwestlich von Kôszeg in einer Entfernung von 7 km, auf dem Kamm, der sich vom Kendig-hegy bis zum Irottk6 hinzieht, bei der Quelle Hörmann in 730 m Höhe, im alten Fichtenholz am 4. Mai 1973 zwischen 10 und 11 Uhr wurde ich auf Specht-Trommeln aufmerksam. Ich suchte nach dem Urheber und entdeckte uaf dem Stamm einer alten Fichte einen Dreizehenspecht. Der Vogel schenkte meiner Erscheinung keine Aufmerksamkeit und liess sich aus 15 m 306 Entfernung zu beobachten. Er benahm sich so ruhig, dass als ich nach 10 Minuten Beobachtung weiterging, und meine Deckung, den Baumstamm aufgab, beeilte sich nicht auf die andere Seite des Stammes, sondern blieb auf der Stelle um weiter unter der Rinde zu suchen. Istvan Bechtold Brütende Mehlschwalben (Delichon urbica) auf der Fähre von Tihany. — In den ersten Tagen August 1973 überkehrte ich mit der Fähre von Szäntöd nach Tihany. Um den Schiff Kreisten Mehlschwalben, ich suchte nach, da fand ich das Schiff von 16 Nestern bewohnt. Während der Fahrt fütterten die Vögel je viermal. Dr. Jozsef Rékasi Interessantes Nest des Pirols (Oriolus oriolus). — Die Wälder um den Velencei-See begehend fand ich ein Nest des Pirols in einer Zweiggabel. Ein Zweig wuchs nach der Gabelung wie ein Achter und stand über dem anderen. In diese Gabel baute der Vogel sein Nest hinein, das Nestform war eine übliche, im Gegenteil zu den Materialen. Die Befestigungselemente waren Garn, Fäden, Nylon-Fäser und Gaze, die Zeitungfetzen machten es fest. Dieses Pirolnest, welches so viele von den Menschen stammende Materia- len gebraucht, weist darauf hin, dass der Vogel sich nicht nur in seinem Biotop, sondern auch im Verbrauch der ungewöhnten Materialen dem Menschen sich anpasst. Andras Zagon Daten über die Brut der Kolkrabe (Corvus corax). — Im 1973 brütete ein Paar auf dem Territorium der Forstwirtschaft Gyula, auf der Grenze der Szanazug und Remetei- Wälder in einem alten hohen Eichenholz. In Pöstelek, in Bezirk Békés, in den Wäldern zwischen Békéscsaba und Gyula brütete auch ein Paar im 1973. Zsigmond Rethy Brut von Rabenkrähenmännchen (Corvus e. corone) und Nebelkrihenweibchen (Corvus e. cornix) in Kőszeg in 1969. — Im Frühling 1967 brütete ein Paar der Rabenkrähe- Nebelkrähe auf einer Fichte im Hof des Gymnasiums. Die Jungen wurden mit 16 — 17 Tagen in der Nacht 13/14 Mai 1967 von einem Steinmarder aus dem Nest geraubt. Einen schon angenagten Nestling, mit der Färbung der Nebelkrähe, fanden wir unter dem Nest. Im 1968 sah ich das Paar mehrmals. Gewöhnlich hielten sich auf den Bäumen des Chernel-kert auf und fliegen nach Westen in die Bäume der Obstgärten. In diesem Jahr konnte ich ihr Nest nicht finden. Am 31. Mai 1969 Vormittag, in den Erlen auf der Alsöret fand ich sie wieder, in einem alten Nest, 10 m hoch gleich neben dem Stamm. Das Paar flog auf einen Wipfel 30 m vom Nest. Oben sass die Rabenkrähe und machte die Jungs unaufhörlich auf die Gefahr aufmerksam. Solange ich da war, flogen sie nicht einmal zum Nest. Am 2. Juni 1969 Nachmittag fand ich schon das Nest leer. Zwei Jungen, in Nebelkrähen- kleidung, hielten sich auf der Weide nebenbei auf. Auf meine Störung erschien auch das Paar über den Baum, sie kreischten empört, dann flogen sie mit ihren Kumpanen weg. Istvan Bechtold Brut der Nebelkrähe (Corvus cornix) im Stadtinneren von Budapest, Frühling 1973. — Im VII. Bezirk, in Budapest befinden sich auf dem Gebiet der Med. Univ. ein Dutzend hundertjähriger Platanen. Im 1972 wurde schon ein Elsternest auf den Wipfel eines Pla- tans gebaut, ohne jedoch zu brüten. In der zweiten Hälfte von März 1973 hat aber ein Nebelkrähenpaar ein Nest in die Krone eines Platans, etwa 20 — 25 m hoch gebaut. Nach der Bebrütung in April schlüpften die Jungen Ende April, Angang Mai. Die Alten flogen immer hoch über die Gebäuden nach die Nahrungsgebiete: ich habe sie beobachtet, wie sie über die Donau nach Lägymänyos, auf die Grünflächen flogen, oder auf die unbebauten Abhänge des Gellerthegy, einmal in Richtung Nepliget (vielleicht nur bis zum Garten der Kossuth Akademie) und aus diesen Richtungen zurückkehrten (hauptsächlich in den frühen Morgenstunden). Nebelkrähennest in dem Stadt haben wir noch nie gefunden, deshalb halte ich den Fall für eine Rarität, dagegen ist die Elster ein regelmässiger Brutvogel in der Hauptstadt, sogar häufiger, in Friedhöfen, aber stellenweise auch in den Alleen, in parkartigem Gelände. dr. Dezsö Tapfer 20* 307 Über die Nahrung der Saatkrähe (Corvus frugulegus) auf den landwirtschaftlichen Gebieten in der Umgebung von Bacsalmas. — In unserer Gegend brüten etwa 150 — 200 Saatkrähenpaare. Im Herbst und im Winter lässt sich ihr Zahl auf 10 — 20 000 schätzen. Sie verursachen empfindlichen Schäden besonders in den Herbstsaaten. Im 1969 spielen sie jedoch eine grosse Rolle in der Verminderung der Drahtwürmer- gradation. Diesmal habe ich beobachtet, dass sie die Reihen der Saaten nicht geradelinig folgten, sondern die Nahrung ihre Köpfe rechts-links bewegend auflasen. Parallel mit den Beobachtungen überprüfte ich den Mageninhalt 47 Saatkrähen. Das ergebnis: Zea mays 23/157 Triticum aestivum 5/78, Vitis vinifera 3/3, Helianthus annuus 1/2, Cucumis sativum, 2/5, Carex sp.1/2, Gramineae sp. 1/ x, Gryllotalpa gryllotalpa 3/1+ X, Gryllus campestris 1/ x, Melolontha sp. 1/ X, Zabrus tenebroides larva 1/4, Anisoplia segetum 1/x, Insecta 25/ x, Cricetus cricetus 1/1. Dr. Jozsef Rekasi Eichelhäher (Garrulus glandarius) über den Zoo Budapest. — Grosse Bewegung der Eichelhäher haben wir am 25. September 1972 über den Zoo beobachtet. Zwischen 7 und 9 Uhr flogen etwa 800 —900 Vögel über uns in 50—60 m Höhe in Richtung Südwest, in losen Gruppen. Kleinere Gruppen besetzten die Wipfel der um den See stehenden hohen Bäume, sie reagierten dabei wahrscheinlicherweise auf den Ruf unserer Eichelhäher. Sie benahmen sich sehr ängstlich. Nach 9 Uhr zeigten sich nur kleinere Gruppen (1 — 3 St.) der Nachhut. Pal Mödlinger Ungewöhnliches Nest der Beutelmeise (Remiz pendulinus) auf einer Akazie. — Neben dem Velencei-See im 1971 entdeckte ich ein Nest der Beutelmeise auf einer hohen Akazie, die sich aus dem Schutzwaldstreifen ragte. Das Nest hing in 8 m Höhe, es war aber höchst ungewöhnlich, das Nest etwa 200 m vom Wasser entfernt, auf einer Akazie, im Wald zu finden. Es handelte sich um eine Spätbrut und aus dem halbgrossen Nest flogen die Jungen am 3. August aus. Das Nestmaterial war auch interessant, aus Mangel an Weiden wurdes aus der ausgefallenen Wolle der nahe geweideten Schafe gebaut. Angras Zagon Brut der Wasseramsel (Cinelus cinclus) im Quellengebiet des Zagyva. — Am 31. Dezem- ber 1972 beobachtete ich eine Wasseramsel auf der Ostseite des Medves-Gebirge auf einem schnellfliessenden Gebirgsbach. Ich vermutete, dass sie auf dieser entsprechenden Stelle auch brüten wird. Am 1. Mai 1973 suchte ich das Bach nochmals auf und von der Quelle ging ich flussabwärts. In der Nähe eines Wasserfalls erblickte ich die Wasseramsel, die für mich ungewöhnliche Laute von sich gab. Wegen meiner Näherung flog sie weg und entschwand hinter einer Biegung. An die Stelle gekommen entdeckte ich 2 Federjungen, ohne Altersfärbung, die sich sonderlicherweise benahmen. Ganz nahe gekommen flogen auch diese weg. Wann ich sie das nächste Mal erblickte, waren sie schon zu dritt. Ein Junge flog noch schwerfällig, so konnte ich ihn noch fangen und beringen. Ich ging dem Bach entlang und stellte fest, dass die Wasseramsel dieses Jahr 4 Jungen aufgezogen haben. Das Nest suchte ich auch, ohne jedoch unter den von den stark abfallenden Ufern hängen- den Wurzeln finden zu können. Ich suchte die Stelle noch mehrmals auf, aber die Amsel habe ich während der angenommenen zweiten Brut nicht gesehen. Am 2. September entdeckte ich aber wieder 2 Exemplare. Sie waren wohl die Alten. Die zweite Brut mochte unerfolgreich sein, oder sie hielten sich woanders auf und deshalb traf ich sie so lange nicht. Ferenc Varga Erscheinung des Blasspötters (Hippolais pallida) in Bácsalmás. — Den Blasspötter hörten wir zuerst am 19. Mai 1973 mit dem Ornithologe ISTVAN PELLE, aus Jugoslawien. Dieses Mal hörten wir nur noch seine Stimme in unserem Garten, aber nach einigen Tagen hörte ich ihn wieder, gleichzeitig erblickte ich ihn auf einer Pappel, wie er eben Nest- materialen sammelte. Das Nest konnte ich aber bisher nicht finden. Es ist möglich, dass die überzählige Haus- sperlinge den Vogel aus dem für das Nisten entsprechenden, mit Bäumen und Sträuchern bewuchsenen Garten weggescheucht haben. Die Gemeinde Bäcsalmäs liegt von der Donau etwa 30 km, von der Tisza (Theiss) 70 km entfernt, auf dem sog. Duna — Tisza köze. Dr. Jözsef Rékasi 308 Stand der Verbreitung des Blasspötters (Hippolais pallida) im 1972 und 1973 der Donau und Theiss entlang. — Der Blasspötter kam im 1972 in den für ihn entsprechenden Biotopen, in Salicetum triandrae Pflanzenvergesellschaftungen, in Wassernähe überall vor. Seinen Gesang hörte ich in 32 Gemeinden oder fand seine Nester. Die Grenze seiner Verbreitung mochte schon im 1972 mehr nördlich liegen, als Tiszasüly, in der Nähe von Szolnok habe ich ihn bisher trotzdem nicht gefunden. Am 14. Juni sah ich 3 Paare auf der Uferstrecke gegenüber Szajol, dann habe ich das Gebiet viel nördlicher bei Tiszasüly, am 15. Juni überprüft, wo ich seinen Gesang an vier Stellen hörte. Noch mehr nach Norden, bei Kisköre fand ich ihn aber nicht mehr. Im 1972 wurde der Vogel erstmals auf dem Donauufer binnen der ungarischen Grenzen festgestellt. Seinen Gesang hörten wir mit meinem Freund TIBOR JASZENOVICS auf dem Ufer bei Érsekcsanád, dann flussabwärts fanden wir auch sein Nest mit 2 Eiern auf der Koppäny-sziget (Insel). Das war am 12. Juni, am 5. Juli hörte Jaszenovics auch bei Dunaföldvär 2 singende Blasspötter. Verbreitungskarte des Blasspötters für den Jahren 1972 — 73, siehe im ungarischen Text. Attila Bankovic Wintergoldhähnchen (Regulus regulus) und Gimpel (Pyrrhula pyrrhula) im Sommer auf der Bükk Hochebene beobachtet. — Die Brut des Wintergoldhänchens auf der Bükk Hochebene ist zwar bekannt, trotzdem halte ich nächststehende Beobachtungen für inte- ressant, um sie zu veröffentlichen. Am 10. August 1973 stellten wir unser Auto in der Nähe von Jävorküt in einem alten Fichtenwald ab. Ich wurden gleich aufmerksam auf die Stimmen von Wintergoldhänchen. Den Lauten folgend fand ich einen Vogel, der sein Junge auf einer Fichte am Rand einer Lichtung fütterte. In den Zweigen befanden sich noch mehrere Jungen, ihre Zahl konnte ich aber nicht feststellen. Auf dem Rückweg hörte ich in der Nähe der Strasse die Stimme einer anderen Familie. Gleich darauf erschien das Weibchen mit Futter im Schnabel und flog hoch in das Laub. Diesmochte eine Spät- brut bedeuten, weil die Jungen, obwohl schon ausflogen, strichen noch nicht im Wald herum. Auf der anderen Seite der Strasse konnte ich noch weitere 2 Familien beobachten. Ich soll bemerken, dass ich nur ein kleines Gebiet überprüft habe, dei Zahl der Familien mochte daher wohl grösser als vier sein, in diesem ausgedehnten Fichtenwald. Mitunter sah ich einen Gimpel zweimal auf den Wimpel derselben Fichte zu fliegen, wo er seine typische Pfifflaute gab. Mag dieses Sommervorkommen auch die Brut des Gimpels bedeu- ten in diesem alten Fichtenholz? Ferenc Varga Ungewöhnliche Färbung von Baumpiepereier (Anthus trivialis). — Es ist allbekannt, dass die Eier des Baumpiepers sehr unterschiedlich sind. Von Jahr zu Jahr finde ich zahl- reiche Nester dieser Art, deshalb sind die Eier für mich wohlbekannt. Unter den bisher gefundenen waren dicht kleingefleckte, und dinige grossgefleckte Eier. Die Färbung: lila, grau, braun, rötlich, grün, aber immer wieder gefleckt. Bei manchem Gelege war die Fleckung so stark, dass es unmöglich war, die Grundfarbe festzustellen. Ich möchte deshalb das von mir am 24. April 1973 gefundenen aussergewöhnlichen Gelege bekannt- machen. Ich habe es in der Nähe von Zagyvaröna auf einem östlichen steilen Abhang, mit Birken und Wildbirnen bewachsen, auf dem Rand eines Hagedornbusches, welches mit niedrigen Gras bedeckt war, gefunden. Die drei schon bebrüteten Eier waren hellblau, ohne Fleckung. Nach zwei Tagen habe ich das Nest kontrolliert, es bestand noch immer nur aus 3 Eiern, die vom Weibchen be- brütet waren. Das zeugte darüber, dass es sich um ein Voll gelege handelt, ungleich der normalen Gelegen wobei 5 — 6 Eier gelegt werden. Die Eier habe ich für den Institut der Vogelkunde eingesammelt. Beim Präparieren stellte sich heraus, dass die Eier schon längst bebrütet waren, aber die Ausbildung der Jungen hat sich nicht begonnen. Ferenc Varga Herbstzug des Schwarzstirnwürgers (Lanius minor) in Truppen. — In der Umgebung von Ujkér sah ich in einem Waldstreifen neben der Strasse am 24. August 1973, 16 Exemplare des Schwarzstirnwürgers zusammen. Gleicherorts brüteten 5-6 Paare in diesem Jahr. Dr. László Sölymossy 309 Rotkopfwürger (Lanius senator) in dem Bodrog—Tisza-zug. — Am 13. Mai 1973 führte ich Vogelbeobachtungen in diesem Gebiet, im Dreieck Tokaj — Bodrogkeresztur — Timär, durch. Ich erblickte zuerst ein Männchen, in dem nordöstlichem Teil des Nagy- Nädas-tö, auf einer mit Weidenbuschen gfleckten Grasfläche. Während der etwa 3 Stun- den langen Beobachtung bewegte sich der Vogel auf einem sehr kleinen Gebiet (50 x 50 m). Seine Nahrung gewann er von der Erde, aus dem Gras. Die Beute hat er von trockenen Zweigen, Buschwipfel angeflogen, oft rüttelte er sogar darüber etliche Sekunden. Er benahm sich verhältnismässig vertraulich, so hatte ich die Möglichkeit gehabt, von 10-15 m Dia-Aufnahmen von ihm zu machen. Nachdem der Vogel es bemerkt hatte, dass ich ihn fortwährend folge, sass in das dichte Laubwerk einer Weide hinein, und kam auch dann nicht hervor, wenn ich die Weide herumging, höchstens ging auf die andere Seite. Es ist anzunehmen, dass der Rotkopfwürger hier, in diesem verhältnismässig ungestörten Gebiet, auch brüten wird. Zoltan Barta Spätvorkommen des Neuntöters (Lanius collurio). — Am 18. Oktober 1973 erblickte ich in Elöszälläs auf einem Telegraphdraht neben der Eisenbahn einen Neuntöter. In Be- gleitung IstvAN GÖTTMANN beobachteten wir den Vogel länger aus nächster Nähe. Dr. Lajos Simig Brut des Gartenammers (Emberiza hortulana) im Medves-Gebirge. — Im Sommer 1973 wohnte ich nordöstlich Somosköujfalu in einem Wald Ökör-kö genannt. Das Haus wurde von einer Seite mit jungen Lärchen umgeben, auf der anderen Seite rannte ein Bach, mit Weiden und Erlen auf dem Ufer. Über das Bach lagen Wiesen voll mit unter Bau befindenden Erholungshäuschen, noch weiter Akazien und ein Eichenwald mit steinigem Boden. Höhe 350 m, die der umliegenden Bergen etwa 600 — 650 m. Am 25. Juli fiel mir ein Vogel auf, in seinem Schnabel mit einem Insekt, der sich ähnlich der Grasmücken auf den Erlen hin- und hersprang. Den Vogel beobachtend fand ich das Nest auch schnell, von der Gartentür einige Meter entfernt, in 35 cm Höhe, in einem Brombeer strauch. Drinnen lagen 3 Jungen und ein faules Ei. Es fütterte nur das Weibchen, deshalb konnte ich die Art genau nicht feststellen. Am nächsten Tag beobachtete ich das ziemlich vertrau- liche Paar und definierte als Gartenammer. Sie fütterten je 15 —20 (60) Minuten mit Spinnen und verschiedenen Hautflüglern. Der Vogel kam von der Wiese, folg auf die Wipfel der Erlen, danach liess sich auf einen, dam Nest nahestehenden Zweig fallen und so ging zu den Jungen. Ich stand nur 4—5 m vom Nest, gut sichtbar und trotzdem beach- teten mich die Vögel keineswegs. Wenn ich mich ganz nahe dem Nest stellte, so gaben sie goldammerähnliche, aber feinere Laute von sich. Am nächsten Nachmittag suchte ich das Nest wieder auf, aber auf meine Überraschung war es leer. Wahrscheinlicherweise wurde es von einem Wiesel ausgeplündert. Das Nest und das Ei, des bisher aus dem Medves-Gebirge unbekannten Gartenammers, wurde in den Institut der Vogelkunde weitergeleitet. Csaba Moskdt Brut des Zippammers (Emberizacia) in Szarvas-k6. — In Szarvas-k6 beobachtete ich ein Paar in der erster Woche von Juli, in den Jahren 1971 und 1972, auf einem Südab- hang mit mozaischem Aufbau von Felsenrasen und Steppe, die in der Höhe des Rückens vom geschlossenen Wald umgegeben war. Das Gebiet fällt mit einer steilen, stellenweise vertikaler Felsenwand nach dem Tal von Szarvas-k6, wo auch die Landstrasse läuft. Im 1971 registrierte ich das Anwesen eines einziges Paar es, ohne das Nest finden zu kön- nen. Im 1972 konnte ich aber schon 2 frisch ausgeflogene Jungen beobachten, so dass wir das Brüten des Zippammers in der Nähe von Szarvas-kö als bewiesen betrachten können. Dr. Csaba Aradi Daten iiber den Zipammer (Emberiza cia). — In den letzten Jahren wurde die Sammlung des Naturhistorischen Museums um drei Zippammer reicher. Alle Vögel hielten sich in der Nähe von Felsen auf — ihrem englischen Namen (rock bunting) treu — sogar in Csomäd, wo in einem ausgedehnten Akazienwald auf dem sandigem Boden nur ein kleiner tisc hgrosser Felsen zu finden war. Die Daten: ., Ad. Weibchen, nn 1969. XII. 17. coll. LAJOS ESZTERGÄLYOS; Ad. Männchen, Naszály (über Vác) 17. XII. 1971, coll. DR. PÉTER PÉczELY; 3. Ad. Männchen, Sikáros, Pilis-Geb. 2. V. 1973, Sn. ROBERT MURAY. 310 In dieser Stelle hielt sich auch ein Weibchen auf, und auf Grund dieser und des Datums können wir auf die Brut schliessen. Dr. Lajos Horvath Spornammer (Calcarius lapponicus) auf der Hortobágy. — Die erste Beobachtung des Spornammers im 1960 — gleich in 50-er Truppe — dann die folgenden Beobachtungen von Kardosküt und auf der Tiefebene über je einige Exemplare, wiesen darauf hin, dass die Art auch auf der Hortobagy vorkommen soll. Am 7. Dezember 1969 beobachtete ich 200 Spornammer in Gesellschaft von 100 Berghänflinge und 5 Grünfinke, auf einem trocke- nen, mit Grass bewuchsenen Seeboden der Gyökerküti Halastavak. In den folgenden Jahren kamen aber seine kleine Truppen immer vors Auge, im Winter 1973/74 jedoch fanden wir seine mehr als Hundert zählende Gruppen schon mehrerorts. Dr. Mihaly Endes Über die Vogelwelt der Lehmgruben bei Szeged. — In Szeged, am Stadtrand sieht man im Industriebezirk eine, aus 4 Teichen bestehende Lehmgrubengesellschaft, welche von der Eisenbahnlinie Budapest — Szeged durchgeschnitten ist. Aus den Gruben wurde bzw. wird von den dortigen Ziegeleien Lehm gefördert. Die Gesamtoberfläche der Teiche ist etwa 1,5 km?, Wassertiefe von 0,5 bis 18 m. Die vorherrschende Baumart ist die Olweide. Ein Duzend Weiden und Pappel sind noch auf dem Gebiet zu sehen, neben der Eissen- bahnlinie erstreckt sich eine kleine Akazienau. Auf den Teichufern wächst wenig Schilf und auf einem Stelle trifft man an ein Rohrkolben dickicht. Unter den Olweiden finden wir einen Unterwuchs aus Faulbeeren Heckenrosen und Eschen, welche von den Drosseln „gepflanzt” wurden. Neben und sogar teilweise unter den Objekten der arbeitenden Ziege- lei lebt eine interessante Vogelwelt. Ihre Lebensweise ist gleichzeitig ein ausgezeichnetes Beispiel für die Anpassung der Arten. Auf einer Seite, neben den Industriebetrieben, hat sich ein Sumpf mit ziemlich ver- schmutztem Wasser ausgestaltet. Im 1972 siedelten hier drei Uferschwalbenkolonien (Riparia riparia) an mit 20 — 75-15 Bruthöhlen. In der Hälfte der Höhlen zogen 2—4 Jungen auf. Zwei Bienenfresserfamilien (Merops apiaster) schlossen sich den Ufer- schwalben an. Im kleinen Sumpf bildeten die Zwergrohrdommel (Ixobrychus minutus) eine lose Brutkolonie aus 8 Nestern, eine ungewöhnliche Erscheinung. Ihre Nester bauten sie aus trockenen Zweigen 30 — 150 cm über dem Wasserspiegel auf einem Gebiet von etwa 300 m?. Die am nähesten zueinander gebauten waren 30 cm voneinander entfernt. Über die Nahrung der Jungen erfuhr ich Näheres durch einen Zufall. Eines Tages besuchte ich das Nest und die Jungen gingen bis an den Nestrand zurück, dann in ihrem Schrecken, brachen sie ihre Nahrung — je 1 —3 kleine Fische aus. Es waren alle Lepomis gibbosus- Jungen, mit 15-28 mm Länge. Am nächsten Tag war die Nahrung völlig gleich. Die Zahl der geschlüpften Jungen war 23, 2x4, 3x5, in einem Nest wurde kein Gelege gefunden. Über den Zwergrohrdommel nistete eine Elster (Pica pica) und zog 5 Jungen auf, unter ihnen ein Paar Blässhuhn (Fulica atra) 3 Jungen, 2 Teichhuhnpaare 5 bzw. 1 Jungen. (Gallinula chloropus). Das Nestmaterial der Teichhuhnnester war Rohrkolben und Schilfhalm, welche aus 5-100 m Entfernung hergebracht wurde. Die erwachsene Teichhüner übernachteten auf den Bäumen, dieselbe Methode habe ich bei den hier über- winternden Teichhüner beobachtet. * | Über das Wasser, auf einen halbtrockenen Zweig der Olweide, baute ein Beutelmeise- paar ein Nest (Remiz pendulinus), welches von neugierigen Menschen weggenommen wurde. Dasselbe Paar — eine Woche später — baute das neue Nest auf eine Weide in 8 m Höhe. In dieser traditionellen Umgebung war die Brut schon erfolgreich. | Auf dieser gemischten Nestkolonie brüteten 3 Paare der Türkentaube (Streptopelia decaocto) in Nester, welche 1 m über des Wasser standen. Sie zogen je 2 Jungen auf, die aber während der ersten Flugstunden im Wasser ertranken. Die Brut der Stockente (Anas platyrhynchos) war auch nicht erfolgreich — wurde von Menschen aus geplündert. In dem Dickicht auf dem Ufer brütete die Nachtigal (Luscinia megarhynchos) und die Mönchsgrasmücke (Sylvia atricapilla) erfolgreich. In der Lemmgrube unter Abbau brüte- ten 3 Paare Grauammer (Emberiza calandra), aus den Nestern flogen 3, 4, 3 Jungen aus. Hier brütete noch ein Paar der Haubenlerche (Galerida cristata) — 5 Jungen flogen aus. Neben der Betriebsbahn flogen aus einem Brachpiepernest ( Anthus campestris) 5 Jungen aus. Auf dem arbeitenden Exkavator hausten eine Bachstelze ( Motacilla alba ) und 2 Feldsperlinge (Passer montanus). In nächster Nähe zum Tunnelofen, auf einer belebten 311 Stelle brütete der Steinschmätzer (Oenanthe oenanthe) unter einem Ziegelabfallhaufen, der zeitweise unter Schutz gestellt wurde (von den Arbeitern) und die 3 Jungen flogen wirk- uch aus. An verschiedenen Stellen in der Ziegelei nisteten Feldsperlinge und Star (Sturnus vulga- ris) in den Eisenrohesäulen. In der Produktionshalle brüteten 2 Rauchschwalbenpaare (Hirundo rustica) je 5 Jungen aus. Lajos Puskas Die Wasserkraftwerk Kisköre und die Vogelwelt. — Es ist sehr interessant, die schnelle Reaktion der Vogelwelt zu beobachten, mit der sie auf die mit dem Bau der Wasserkraft- werk Kisköre verknüpften Veränderungen reagiert. Neben dem Nagykunsäg-Kanal, ein km von der Theiss entfernt, auf einem mit spärlichem Wald bedeckten Gebiet — es wird mit zum Wasserspeichergebiet gehören — steht schon jetzt 5 — 20 cm Wasser. Am 19. Juni 1973 fand ich hier schon eine Brutkolonie aus 15 — 20 Lachmöwenpaaren (Larus ridibundus) und aus 6-8 Trauerseeschwalbenpaaren (Chlidonias niger). Die Nester wurden auf die vom Wasser zusammengetragene Trift gebaut, die sich auf den höherste- henden Rücken zusammengesammelt hatte. Dr. Csaba Aradi Seltenere Vogelarten in Bácsalmás und in seiner Umgebung in den Jahren 1960—1974. — Während meiner 15-jährigen Vogelbeobachtungen traf ich in dieser Gegend auf 172 Vogelarten, darunter auf 71 Brutarten. Aus den 101 Zugvogelarten, gebrauchten 31 Arten dieselbe Rute sowohl für den Herbstzug als auch für den Frühlingszug. Die Gegend ist reicher an Arten im Frühling als im Herbst. Seltenere, gelegentliche Vogelarten: Gavia arctica, Podiceps griseigenus, Phalacrocorax carto, Egratta alba, Botaurus stellaris, Plegadis falcinellus, Platalea leucorodia, Cygnus cygnus, Tadorna tadorna, Pernis apivorus, Milvus milvus, Circus, cyaneus, Pandion haliae- tus, Falco cherrug, Crex crex, Otis tarda, Squatarola squatarola, Numenius phaeopus, Lymno- cryptes minimus, Recurvirostra avosetta, Larus argentatus, Rissa trydactyla, Chlidonias leucopterus, Apus apus, Jynx torquilla, Nucifraga caryocatactes, Turdus torquatus, Hippo- lais pallida, Regulus ignicapillus, Prunella modularis, Carduelis spinus, Loxia curvirostra. Die am 19. September 1969, auf dem Sös-tö in Bácsalmás gesammelte Nebelkrähe wurde von Dr. KEvE A. als Corvus c. cornix sardonius determiniert. Dr. Jozsef Rékasi Daten über die Vogelwelt der Osze-széki-szik Salzgebiete. — Im 1973 hielt ich mehrere Gebiete unter, Kontrolle. Die Ergebnisse sind die folgenden: Vilmaszälläs Makra-szek, sich bis zum Osze-szék erstreckendes Gebiet, Salzgebiet 2. Klasse, mit Wiesenwirtschaft. Ein Säbelschnäblerpaar (Recurvirostra avosetta) brütet. 3 bzw. 4 Eier in den Nestern der zwei Stelzenläferpaare (Himantopus himantopus). Osze-széki-szik Salzsteppe und Osze- széki-t6(See) ein Säbelschnäblerpaar brütete hier, ihr Nest habe ich mit 4 Eiern gefunden, ein Zwergrohrdommelpaar (Ixobrychus minutus) und ein Tüpfelsumpfhuhnpaar. Auf dem Osze-széki-t6(See) brüteten unter anderen: 1 Schnatterentenpaar (Anas strepera), 8 Tafe- lentenpaare (Aythya ferina), 7 Haubentaucherpaare (Podiceps eristatus), 1 Schwarz- halstaucherpaar (Podiceps nigricollis), ein Spiessentenpaar (Anas acuta), 3 Moorenten- paare ( Aythya nyroca), 1 Wasserrallenpaar (Rallus aquaticus), 9 Teichhunpaare (Gallinula chloropus), 17 Blässhühnerpaare (Fulica atra), 4 Zwergrohrdommelpaare, Drosselrohr- sängerpaare ( Acrocephalus arundinaceus), 4 Schilfrohrsängerpaare ( Acrocephalus schoeno- baenus) und 11 Teichrohrsängerpaare ( Acrocephalus scirpaceus) . Lajos Hajté Faunistische Daten aus Bezirk Szolnok. — In den Jahren 1971 — 73 führte ich ornitholo- gische Beobachtungen in der Umgebung von Szolnok, Jäszladäny, Tiszasüly durch. Aus dieser Beobachtungen möchte ich die Volgenden hervorheben: | Seidenreiher (Egratta garzetta). In der Nähe von Oballa, im Überschwemmungsgebiet von Tisza (Theiss) bildete sich im Frühling 1972 ein neuer Reiherstand aus. Zwischen dem 28. Juni und dem 22. Juli besuchte ich das Gebiet mehrmals auf und stellte die folgenden Brutpaare fest: Seidenreiher 20 — 25 Paare, Fischreiher ( Ardea cinerea) 10 Paare, Nacht- reiher (Nycticorax nycticorar) 10—15 Paare, Saatkrähe (Corvus frugilegus) 150 — 200 Paare. \ Im Jahre 1973 geling es mir nur am 18. Mai das Gebiet aufzusuchen. Nach Übersicht 312 der Nester fand ich die Reihernester in gleicher Zahl vor, die Zahl der Seidenreiher sank jedoch auf die Hälfte. Schwarzstorch (Ciconia nigra). Am 24. Mai 1972 sah ich die ersten zwei Exemplare in der Umgebung von Szolnok, bei Szöröi Holt-Tisza. Am 9. Juni erhöhte sich ihre Zahl auf 8, am 20. Juni auf 40! Am 24. Juni waren nur noch 20 Stücke zu sehen. Am letzten Mal sah ich am 5. September ein Exemplar. Brauner Sichler (Plegadis falcinellus). Am 30. April 1973 sah ich einen Sichler neben den Fischteichen der Tiszasülyi PG. von der Theiss kommend über die Teiche zu fliegen. Ich war 30 — 40 m vom Vogel. Wespenbussard (Pernis apivorus). Am 20. September 1972 schoss ISTVÁN SIMON, Mitglied der Jagdgesellschaft ‚Diana‘ in Szolnok, ein junges Weibchen im Uberschwem- mungsgebiet des Theiss, nördlich von Szolnok. Den Voge) konnte ich für die Sammlung des Instituts für Vogelkunde erwerben. Schreiadler ( Aquila pomarina). Vom 24. Mai bis 20. Juni 1972 konnte ich ein Exemplar mehrmals neben Szolnok in einem ruhigen Teil des Galeriewaldes bei Koväcsi-Holt-Tisza beobachten. Wanderfalke (Falco peregrinus). Am 3. Februar 1973 flog ein Exemplar in Jugend- kleidung über mich schnell hinweg, in der Nähe von Jaszladany. Grosstrappe (Otis tarda). In der Zeitspanne zwischen dem 1. Mai und dem 3. Junisahen wir mit IMRE FATÉR vier Mal kleinere-grössere Truppen. Die meisten sahen wir am 20. mai — 16 Hähne und 6 Hühner. Uhu ( Bubo bubo). Am 11. November 1972 sah ich diesen grossen Vogel über die Teiche der Fischereigesellschaft der Tiszasülyi PG. in den Mittagstunden nach Nordost zu fliegen. Rosenstar (Sturnus roseus). Am 31. Mai 1971 zog eine 8 — 10-köpfige Truppe in den Mittagstunden über Szolnok-Innenstadt. Istvan Lôrincz Daten über die Vogelwelt des Kreises Sárvár. — In einem alten Steinwald in der Um- gebung von Käld befindet sich ein Nest des Schwarzstorches (Ciconia nigra). Im Jahre 1971 flogen 2 Jungen aus. Im 1972 und 1973 sah ich aber nur noch einen Storch am Nest. Im August 1973 brach einer der das Nest haltenden verfaulten Aeste ab und das Nest viel grössten Teils auf die Erde. Wespenbussard (Dernis apivorus). Im 1971 fand ich zwei bewohnte Nester mit je zwei Jungen in den Wäldern nahe Särvär, bzw. Käld. Im 1972 und im 1973 fand ich wieder- holt drei bewohnte Nester in den Käld und Bajegyertyanos umgebenden Wäldern. Fischadler (Pandion haliaetus). Aufgrund der Informationen von IMRE SZILÁGYI erschei- nen an den Fischtechen bei Mikosszeplak und Zalaveg jedes Jahr, im Frühling und im Herbst 1 —2 Vögel. Im 1973 sah ich 2 Fischadler hier. Ich hielt mich auf dem Gebiet vom 20. März bis 14. April auf. Noch dazu eine interessante Späterscheinung: am 13. Mai 1973 beobachtete ich Exemplar an der Räba bei Jäkfa. Flussregenpfeiffer (Charadrius dubius). Auf der Räba erscheint regelmässig. Am 7. August 1971 beobachtete ich ein Dunenjunge auf einer Kiesbank der Räba bei Särvär. Am 29. Juni 1973 sah ich einen jungen Vogel auf einer Kiesbank der Räba, bei Sarvar. Flussuferläufer (Tringa hypoleucos). Am 11. Mai 1971 fand ich ein Nest mit 3 Eiern bei Ikervär, an der Räba. Am 21. Juni 1972 sah ich 2 Dunenjungen in der Umgebung von Sárvár. Im 1973 beobachtete ich 6 Familien an der Rába, bei Sárvár und Räbapaty. Zoltan Barbäcsy Vogeltragedien. — In den letzten Jahrzenten sah ich eine Reihe von Vogeltragedien. Im 1936 oder im 1937 fand ich ein Pirolweibchen (Oriolus oriolus) auf einem fast fertigen Nest. Raffienfaser wurde ins Nest eingewoben, der sich um das Neck des Vogels legte und so zum Erwürgen führte. Ähnlichen Fall sah ich im 1946 und im 1953. Alle waren Weibchen. Am 20. Mai 1973 hörte ich solche klagende Stimmen von Schwarzstirnwürger (Lanius minor), welche ich schon früher in solchen Fällen hörte, wann es von irgendeinem Lebe- wesen unmittelbar gefährdet war. Den Vogel habe ich 10 cm unter seinem Nesthängend erblickt, das wiederum 30 cm von einem Zweig der kanadischen Pappel in einer Höhe von 10 m hing. Der Vogel fand sein Ende ähnlich der vorigen Fällen. Es war mir aber nicht möglich, festzustellen was sich um das Neck des Schwarzstirnwürgers schlingelte. Das Nest wurde wahrscheinlich durch seinen Todeskampf aus den Zweigen gehoben und später hing mit dem verunglückten Vogel zusammen. Dr. Miklös Orosz 313 i : @ ® a alette = | | | u CI d a | Ù | u Th va * ate Barbacsy Zoltan IN MEMORIAM Prof. Dr. Beretzk Péter (1894 — 1973). Született Szegeden, 1894. október 23-án. Iskoláit Szegeden es Hödmezöväsärhelyen végezte. Családja eredetileg Erdélyből származott, de onnan már évszázadokkal előbb a dunántúli Szentgálra telepedett át, és csak onnan kerül- tek elődei mint kálvinista papok Szegedre, ahol édesatyjának kimagasló szerep jutott egyházközössége megszervezésében, és a szegedi református templom felépíttetésében. Már édesatyja is köztiszteletben állott Szegeden, fiai mérnöki, illetve BERETZK PÉTER orvosi pályára léptek. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron, az orvosi karon kezdi meg 1912—14 között, innen hívják be katonának egészségügyi szolgálatra, és a frontra — Dornavatrára kerül. A véletlen játéka, hogy vele szemben az orosz hadseregnél szintén ornitológus áll Doz. DR. NICOLAI v. TRANSEHE. 1918-ban orvosi tanulmányait Budapesten folytatja, ahol 1920-ban avatják doktorrá. Mint nőgyógyász és szülész szakorvos eleinte az egyetemen tanársegédeskedik, majd a Magyar Állam Vasutak szolgálatába lép, ahol elérte az igaz- gató-főorvosi rangot, és több éven át ő vezette Szegeden a MÁV orvosi központját. A természet iránt kora gyermek korától érdeklődött, de nem madarak, hanem lepkék és bogarak iránt. Sokfelé gyűjtött, elsősorban a Bükkben. A vadászat terelte figyelmét az ornitológia felé. Rendszeres vadászati naplója vezetését 1930 augusztusában kezdi meg. Amint sajátmaga írja (1944): ,, . . . 1932-ben tettem első ízben lábamat e vidékre — azaz a Fehér-tóra. Szerz. — Akkor már építették az ezer holdas halastavat. Emberek százai turkálták és lapátolták a sárga altalajt. E zavaró körülmény és a még ki nem melyi- tett ornitológiai tudományom mellett is hamar észre kellett vennem a területnek madár- tani értékét ...’ Ettől az időponttól szerelmese a Fehér-tónak, melyért élete utolsó pillanatáig küzdött sok csalódás és gáncsoskodás ellenére. Első feladatának érezte, hogy madártani ismereteit bővítse. Ezért két akkori kitűnő szakemberhez fordul a Nemzeti Múzeum ornitológusához DR. GRESCHIK JENŐHÖZ, és a Madártani Intézet kutatójához DR. VASVÁRI MIKLÓSHOZ. Nekik küld anyagokat, kéri meghatározásukat, és szaktanácso- kat. VASVÁRIBAN kiváltképpen megvolt a hajlam az érdeklődők lelkesítésében, különben is szegedi születésű lévén eleve fennállott a lelki kapcsolat közöttük. A munkának egyik lényeges eleme volt a gyűjtés, és ebben a VASVÁRINAK küldött sárjáró sorozat adja meg a végleges lökést ahhoz, hogy BERETZK a legkiválóbb ornitológusaink sorába került. Meghivja a Feher-töra az Alföld akkori élenjáró madártani kutatóját, az Alföld Bizott- ság ornitológus tagját SCHENK JAKABOT is, aki társaságában járja is a Fehér-tavat, hogy összehasonlítást tehessen az általa kutatott Apajpusztával. Az eredmények alapjában megváltoztatták a parti és vízi madarak vonulására vonat- kozó addigi ismereteket, sok faj vesztette el BERETZK kutatásai és gyűjtései alapján a , ritka? jelzőt, másodszor meg BERETZK rámutatott az átnyaralás tényére, mellyel szin- tén új színt vitt be ornitológiai kutatásainkba. Hatalmas lendületet adott a szikesek kutatásának, melyben csakhamar követőkre talált, pl. MÁTÉ LASZLOBAN, NAGY LÁSZLÓ- BAN stb. BERETZK fellépése tehát új korszakot nyitott meg a magyar ornitofaunisztiká- ban, mivel rámutatott sok addig elhanyagolt tényezőjére. Ugyancsak az úttörők sorába került a természetvédelem terén is. Mint fenn már írtuk első fehér-tavi látogatásai után már felismerte a terület értékét, melyet meg akart menteni. De abban az időben még nem volt hivatalos természetvédelem Magyarországon. Első lépése volt tehát, hogy külön vadásztársaságot alapított, és egy ügyes lépéssel megszerezte annak a Fehér-tó vadászbérletét. Ez a vadásztársaság mindenben BERETZK utasításait követte. Saját kezűleg építettek fel egy kis vadászházat buboskemencével, és TOTH JÁNOST a későbbi kitűnő természetvédelmi őrt alkalmazták vadőrnek. 1934-ben ráveszi Szeged 315 városát, hogy nyilvánítsa a Fehér-tavat városi vedterületnek, majd 1939-ben a már közben megalakult Természetvédelmi Tanács 113 559(1)1939. számú határozatával a Fehér-t6 350 kat. holdját 1939. nov. 16-án állami védterületnek nyilvánítja. A küzdelem ezzel nem ért véget, mert már az 1940-es években a tógazdaság engedély nélkül egy gátat és. csatornát húzatott a védterületen keresztül, és a későbbiekben is egyre többet faragott. le belőle, mígnem 1959-ben megkezdte a, XI-es tó kialakítását is, de csak a már kész műve- letet 1964-ben hagyatja jóvá, amikor a több milliós költség befektetésen változtatni úgysem lehetett. BERETZK fáradozása hiábavalónak bizonyult, bár éberen szemmel tar- tott és jelentett az illetékesek felé minden változtatást, mint akit a földművelés- ügyi miniszter 1947. IX. 19-én az Országos Természetvédelmi Tanács tagjának nevezett ki, az 1342/1955 átiratával az Országos Természetvédelmi Hivatal a Fehér-tó tudományos. felügyelőségére kérte fel. A másik zavaró tényező volt kezdettől fogva a legeltetés kérdése. A pásztorkutyák rengeteg madárköltést tettek tönkre, és akkor még a taposás veszélyét is káros tényezőnek tartották. A legeltetési társaságokkal is állandóan harcban állott. BERETZK a terület érdekében. Csak a későbbi Camargue-i és fertő-tavi tapasztalatok mutattak rá, ami a Fehér-tavon is bekövetkezett, hogy a sziki növénytakaró fenntartása, azaz a madárbiotóp megőrzésének is nélkülözhetetlen tényező a kellő legeltetés, aminek megfelelő megoldása mindenütt más és nem kis problémát jelent. Ugyancsak megmutatta. a fehér-tavi, később a pusztaszeri példa is, hogy édesvizet szikes védterületre behozni nem szabad, inkább választani kell a teljes kiszáradás veszélyét, mert ez a természetes folyamat a sziken. Mindezt BERETZK számos írásában kifejtette. BERETZK írásai rendhagyóak, mert általában a tudományos irodalomba a napilapok cikkeit nem szoktuk besorolni. BERETZK azonban a szegedi napilapokban, főleg a Dél- Magyarországban frissen, sokszor még az útja utáni estén sok értékes adatot közölt, az élmény közvetlen hatása alatt, és ezeken hírlapírói hozzáköltés nem történt, sem vál- toztatás. Összesen 349 írását állíthattuk eddig össze, nem számítva bele sem a még meg- jelenés alatt állókat, sem azokat, melyek róla szólnak, vagy adatai alapján készültek — melyeket autobibliográfiájában felsorol. Legjelentősebb munkája a fehér-tavi össze- foglaló, melynek előzetes jelentését a Köcsagban írta meg (1939), magyar és német nyel- ven, a részletes magyar szövegét (1944), majd annak angol szövegét kiegészítve az Aguilá- ban (1950). A további kiegészítések kis közlemények alakjában láttak nyomdafestéket. (Aguila és Állattani Közlemények.) 1957-től kezdve, összevetve BERETZK fehér-tavi tapasztalait a saját balatoni megfigyeléseimmel, és a régebbi irodalom szórványadatai- val sorozatban mutattunk rá a , ritkának" minősített parti madarak stb. valódi faunisz- tikai jelentőségére (Ornithologische Mitteilungen, Beiträge zur Vogelkunde, Lousnais — Hämeen Luonto, Állattani Közlemények stb.), mely munkákban több ízben DR. STER- BETZ ISTVÁN isrészt vett. Főleg az általa begyűjtött anyag alapján tisztáztuk több faj Magyarországon előforduló alfajainak taxonómiai helyzetét (pólingok, nádisármány, zöldike, nagy őrgébics), amiben Dr. MARIÁN MIKLÓS is közreműködött. (Aquila, Acta Zoologica, Állattani Közlemények, Bonner Zoologische Beiträge.) BERETZK kezdeményezéséből indult meg újra 1951-ben a VASVÁRI által szorgalmazott szinkron kutatás, mely a madárvonulás ökológiai tényezőit hivatott kideríteni. Közös munkánkban az adattömeg feldolgozását elsősorban SCHMIDT EGON végezte. Jellemzi BERETZKET a publikálási mód, aki rengeteg energiát fektetett bele a nép- szerűsítésbe — ezért vállalt szerepet a neki nem is fekvő Állatvédő Egyesület szervezésé- ben is. Országszerte a TIT keretében számos vetített képes előadást tartott, a TIT szegedi tagozata biológiai részlegének éveken át elnöke, és jó ülésvezető. Kezdeményezésére indul be a szegedi TIT keretén belül a Madarász Kör munkája, melyben DR. MARIÁN MIKLÓS és URBÁN SÁNDOR — aki a fehér-tavi vizsgálatokban is alaposan kivette részét — segítik elsősorban. Se szeri, se száma nincs azoknak a fehér-tavi vezetéseknek, melyek során külföldi szakembereknek, köztük ARN TISELIUS professzornak a kémiai Nobel-díj bizott- ság elnökének bemutatta a Fehér-tavat vagy vezetett és oktatott érdeklődő csoportokat. Fehér-tavi működéséből még két fő elemet kell hangsúlyoznunk, melyek közül az első szorosan összefügg az iméntiekkel. BERETZK volt egyik úttörője a magyar madárfény- képezésnek, és ebben sok kitűnő utódot nevelt mint Wrısz TIBORT, HOMOKI-NAGY ISTVÁNT, TILDY ZOLTÁNT stb. Képeit külföldön is nagy becsben tartották (British Birds; Alexander könyvének német kiadása, Hanzák műve stb.). A másik tudományos irány- zat a madárfertőzések, főleg a pasteurellózis kutatása, mely jellegzetesen sziki jelenség. DE BERETZK, bár élete nagy részét a Fehér-tó kutatása kötötte le, nem maradt egy- oldalúan egy téma mellett, ha ugyan egyoldalúságnak nevezhetjük az elmondottakat. Dornavatráról visszatérve budapesti kórházi szolgálatra osztották be az első világháború második felében, mely szükségkórház a mai Műcsarnok és Jégpálya épületében működött. 316 Mär itt figyelte a rözsatöveken szedegetö cinegéket, és felmerült gyanúja, hogy lazür- cinegét is látott, de akkori hiányos madärismerete miatt ezt sohasem közölte. A második világháborút megelőző években Körösmezőn teljesített katonaorvosi szolgálatot. Erről szóló beszámolóját (1940) a szegedi napilapban, a vadászújságban (Nimród) közölte elő- ször. Innen ismerjük a ruszinok seregélytelepítési érzékét. Csak utána a Fragmenta Fau- nistica Hungarica-ban, és ezen gyűjtése alapján írta meg Greschik (1944) nagy tanul- mányát a vízirigóról. Csatlakozott a veszprémi múzeum által megindított Bakony- kutatáshoz is. Vizsgálatait Porva-Csesznek körül végezte. Több éven át tagja volt a Tisza-kutató víziutaknak, és járt ezzel a kutató gárdával az ugyancsak a Tudományos Akadémia égisze alatt folyó dél-magyarországi szikes kutatásokon is. Az IWRB (Inter- national Wild-Life Research Bureau) magyar tagozatában a limikola-részleget iränyi- totta. Tagja volt az ICBP (International Council for Bird Preservation) magyar tagozatä- nak, és a balatonszemesi 1938. évi konferencián személyesen is részt vett. Tudomänyos munkässägänak elismerese jeleül a Madärtani Intezet 1939-ben ,,rendes megfigyelői" 1945-ben , rendkívüli tagsági"? oklevéllel tüntette ki. 1944-ben a Magyar Ornitológusok Szövetsége disztagnak választja, és a HERMAN OTT6-emlékérmet adomá- nyozza neki, 1948-ban a szegedi Tudomány Egyetem egyetemi magántanárnak habili- tálja, 1964-ben c. egyetemi tanárnak. 1952-ben a Tudományos Akadémia Minősítő Bizottsága kandidátusi fokozattal tünteti ki. Természetvédelmi tevékenységért 70 éves születése napja alkalmából a munkaérdemrend arany fokozatát kapta (1964). 1968-ban a szegedi egyetem József Attila emlékérdemmel méltatja Szeged város kulturális fejlesz- tésében végzett munkáját. Mert valóban kevés ember tett annyit ennek érdekében, mint BERETZK, aki sokoldalú tásadalmi munkásságán kívül, a város múzeumának a Móra Ferenc Múzeumnak ado- mányozta madártani és lepkészeti gyűjteményeit, sok egyéb tárgyon kívül. Ezt a gyűjte- ményt ma is őrzi a Móra Ferenc Múzeum, ezzel nagy felelősséget vállalva, hogy a BERETZK- féle madártani kutatásokat a jövőben is folytatja, a gyűjtemény megfelelő szakember- kezelőjéről gondoskodik. BERETZK adományaiból ez a részlet maradt meg, mert amit a, Természettudományi Múzeumnak vagy a Madártani Intézetnek küldött és adományozott, minden a tűz martalékává lett. BERETZK PÉTERT nemcsak itthon tiszteltük és állott köztiszteletben, nemzetközi meg- becsülése halála után vált nyilvánvalóvá, a sokoldalról érkező részvétnyilatkozatokból és érdeklődésekből. Életében az agrai Academy of Zoology választotta rendes tagjának, a Dél-Finn Természetvédelmi Egyesület pedig , külföldi tagsági?" oklevéllel méltatta munkásságát. 1973 elején kezdett panaszkodni, hogy a bal bokájában fellépő érszűkület akadályozza, fehér-tavi útjaiban, majd az erős gyógyszeradagolás okozott zavarokat. De még április- ban előadást tartott Budapesten és Szegeden is a Biológiai társaságban, mely szegedi tagozatának évekig elnöke volt. Május 20-án még vezetett fiatalokat a Fehér-tavon, ahol ebben az évben is megállapította szerecsensirály költését. Erről az útjáról azonban leg- hűségesebb kísérője HADNAGY BÉLA támogatta haza, és az érfalakról levált mészrögök egyre súlyosabb fejfájásokat és rosszulléteket okoztak, végül is kórházba kényszerült, ahonnan már hazatérni készült, amikor 1973. június 9-én az embólia végetvetett munkás életének. Halála mérhetetlen veszteséget okozott nemcsak barátainak, hanem a magyar ornitológiának is. Emlékét kegyelettel őrizzük! Agárdi Ede sz. Pécsvárad, 1891. III. 14., megh. Pécsvárad, 1973. VIII. 20. Onéletrajza szerint 10 éves korában kezdte a madarak tojásainak gyűjtését, és gyenge egészsége elle- nére egész életén át a Mecsek rajongója maradt. Gimnazista korában magyarosítja nevét Anschauról Agárdira. Közigazgatási pályát választ, de mindig olyan jegyzőségeket pályá- zik meg, melyek közelebb hozzák a Mecsek erdeihez: 1913 — 1922 közt Berkesd, 1922 — 1933 közt Püspökszenterzsébet, 1933 — 45 közt Erdősmecske jegyzője. Karakán kiállásért az SS elhurcolja, visszatérve rövidesen nyugdíjba vonul. Későbbi években GEBHARDT ANTAL mellett dolgozik a Janus Pannonius Múzeumban. HERMAN OrTö 1911-ben figyel fel rá, és azonnal , rendes megfigyelőnek" nevezi ki. Az Aguilaban 1921-ben jelenik meg első cikke, és ettől fogva ontja a madarak fészkelésére vonatkozó közleményeit, 1942- ben pedig összefoglaló munkát ír a keleti Mecsekről. 1945-ben megkapja a , rendkívüli tagságot". Bár egész életében a Mecsek kutatásának szentelte idejét, sokat megfordult a Baja körüli Duna-ligetekben is, járt a Bükkben, a Balatonnál is (Nagy-berek). Gyűjtési szenvedélye igen sokoldalú volt, de mégis tojásgyűjteménye volt híres, melyet a Termé- szettudományi Múzeum vásárolt meg, és annak madártani gyűjteményével pusztult el. Nagy csalódása volt, hogy az eredeti ígéretet, miszerint életében Pécsváradon marad a 317 gyűjtemény, mint Agàrdi-Muzeumban, nem került megvalósításra, még jobban lesüj- totta a gyűjtemény pusztulásának hire. Betegsége miatt is többször kórházi és szanat6- riumi kezelésre szorult, mégis az első depresszióból hamar felocsúdott, és új gyűjtésbe kezdett a pécsi múzeum számára. Csakhogy ekkorra már a régi megbecsült tojásgyűjtés idejét múlta, és a természetvédelmi rendelkezésekbe ütközött, tehát lehetőségei minden- képpen korlátozva voltak. Rendkívüli vitalitása azonban mégis megengedte, hogy szinte utolsó pillanatig tevékeny maradhatott. Horváth Károly erdőigazgató, a vállusi erdészet nyugalmazott vezetője 85 éves korá- ban kórházi ápolás közben Budapesten 1972. VII. 18.-án halt meg. Nyugalomba vonulása után Káptalantótin élt csaknem vakon. A régi Nimród vadászújságban sokszor találkoz- tunk nevével, és számos madártani adatot szolgáltatott a Keszthelyi-hegységből és szülő- városa Keszthely környékéről. Mint a madártan őszinte és készséges pártfogóját meg- rendülve búcsúztatjuk. Jacobi Rihárd sz. Brassó, 1901. III. 26., megh. Aiud (— Nagyszeben), 1972. I. 25. Az erdőmérnöki képesítést Wienben és Tharandtban szerezte, tevékenységét szülőföldjén fejtette ki. Elsősorban német és román vadászati lapokban írt, több vadászati könyve jelent meg, de a J. THIENEMANNAL 1925-ban Rossittenben kötött barátsága folytán madár- tani közlésekben sem maradt tétlen. 318 Aquila LXXX—LXXXI. 1973—1974. KÖNYVISMERTETES Glutz von Blotzheim, U. N.—Bauer, K. M.—Bezzel, E. 1973: Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Bd. 5. (Akad. Verl., Frankfurt a. M. pp. 700.) A kézikönyv sorozat ötödik kötete a tyükfelektöl a tüzokokig bezáróan dolgozza fel a közep-euröpai madärvilägot. A kötetek szerkesztöi egyre szelesebb körü munkatärsi gárdával, rendkívül gyors nyomdai ätfutässal adták közre az előző kiadványokat is, ez alkalommal azonban a szerkesztési-nyomdai munka lendülete fokozottan érvényesült. Az olvasó szinte napra kész irodalmi feldolgozásban, rendkívül friss, időszerű adatok összefoglalását kapja e munkában, amelyek sokoldalú, korszerű szemléletet tükröző kiértékelése a fejezetírók együttes érdeme. A magyar vonatkozású adatoknál — mint az előző köteteknél is — szembetűnő, hogy egyes fajokat rendkívül részletesen, másokat viszont látszólag indokolatlanul röviden tárgyal a kézikönyv. Ennek az adatközlésben részt vevő, hazai munkatársak kis létszámában, elhatárolt érdeklődési körében találjuk meg a magyarázatát. Kívánatos, hogy a jövőben minél több magyar kutató kapcsolód- jék be a sorozat adatgyűjtő szolgálatába, mert ezáltal nemcsak tudományos célokat szol- gálnak, hanem egyben azt is elősegítik, hogy nagyobb példányszámban kerüljön be Magyar- országra ez a rendkívül drága, de ma már nélkülözhetetlen kézikönyv. 8 DTS 1. Mauersberger G. 1972: Uránia állatvilág, Madarak (Gondolat Kiadó, Budapest, pp. 502.) Dr. Keve András fordításában, és magyar vonatkozásokkal kibővített átdolgozásában jelent meg magyarul MAUERSBERGER: Urania Tierreich Vögel c. munkája. A klasszikus BREHM kötetek örökségét átvevő Uránia könyvek legszínvonalasabbját kapjuk a mada- rak bemutatásában. A sokat utazott, széles látókörű szerző elsősorban etológus. Maga- tartáskutató szemlélete messzemenően érvényesül az egyes rendszertani csoportok tárgya- lásában, és e korszerű, fiatal tudomány népszerűsége fokozottan biztosítja a kötet olva- sottságát. Az Uránia kötetek ismeretterjesztő kiadványnak készültek. A szerző maradék- talanul eleget is tett ennek a követelménynek, azonban mindezt olyan tudományos ala- possággal mívelte, hogy a könyv magas igényű szakmai forrásmunkaként is bátran hasz- nosítható. A szöveg 1573 madárfajjal foglalkozik és 97 fajról közöl kiváló nyomdatechni- kával előállított színes, illetve fekete-fehér fényképeket. n Dr SL Zink, G.: Der Zug europäischer Singvögel. Ein Atlas der Wiederfunde beringter Vögel (Vogelwarte Radolfzell, 1973. 1. Lieferung) A három szakaszra tervezett nagy munka első része látott napvilágot, melyben a szerző 3969 visszajelentés adatait dolgozta fel. Ezek közül 3242 szerepel a közölt térképeken is. Az első részben 30 faj adatait közli, többek között a hantmadár, cigány-csaláncsúcs, rozsdás csaláncsúcs, a fülemüle, a nagy fülemüle, a kékbegy, a három nálunk is honos tücsökmadárfaj, a sitke, a nádirigó, a cserregő-, a foltos- és az énekes nádiposzáta, a geze, nyolc poszátafaj, négy füzikefaj és a két királyka vonulásával foglalkozik. További 25 enekesmadärfaj részletes, a vonulással kapcsolatos irodalmi listáját közli. A fent emli- 319 tett 30 faj vonulását számos szép kiällitäsu, jól áttekinthető térképen mutatja be. Ahol sok adat állt rendelkezésre, különválasztja a fióka-, illetve öregkorban, az ősszel vagy a költési időben gyűrűzött példányok megkerülési adatait. A térképek mellett rövid szöveg- rész foglalkozik az őszi és tavaszi vonulással, a telelőhelyekkel, ismerteti a fajra vonatkozó számszerű megkerülési adatokat, majd a felhasznált irodalmat közli. A munka szak- emberek és érdeklődők részére egyaránt igen hasznos, kitűnő áttekintést nyújt az egyes fajok vonulását illetően. érdeklődéssel várjuk a kb. 100 fajra tervezett munka további két részét is. Sf. Hugh, €. L. 1970: Birds of Guatemala (Livingston Publishing Company, Wynnewood, Pennsylvania, p. 381) Az egyre nepszerübb madärhatärozö könyvek sorozata Uj szinfolttal gazdagodott. A Guatemala madarai című könyv kitűnő äbräival (44 színes tabla), újszerű elterjedési térképeivel, melyeken a szerző a sűrűségi viszonyokat is érzékelteti, valamint tömör, de jól megfogott szövegrészével ismertet meg bennünket a közép-amerikai állam gazdag madárvilágával. Külön érdeme a könyvnek, hogy a bevezető részben tájtípusok szerint is különválasztja és elemzi Guatemala madárvilágát. iS Hr Benson, S. V. 1970: Birds of Lebanon and the Jordan Area (I. C. B. P., London — New York, p. 218) Kis-Ázsia madárvilága sok közös vonást mutat fel a közép-európai faunäval, sa könyv így a magyar olvasót is közelebbről érinti. A munka elején egy ‚Check — List” található, melyben a szerző betűjelzésekkel különbözteti meg a költő, átvonuló, téli vendég stb. fajokat. A szövegrészben az egyes fajok ismertetése már a szokásos módon történik. A könyvet számos szöveg közötti ábra és 8 kevésbé sikerült színes tábla díszíti. A munka végén elsősorban Libanont érintő irodalmi áttekintés található. SH Meyer de Schauensee, R. 1970: A Guide to the Birds of South America (Livingston Publishing Company, Wynnewood, Pennsylvania, pp. 470) Ezzel a könyvvel, mely összefoglalóan tárgyalja Dél-Amerika madarait, egy régóta nélkülözött munka látott napvilágot. A hatalmas földrész madárfaunája faj- és forma- gazdagságában első helyen áll a világon, és így nem is csoda, ha hosszú ideig nem vállal- kozott senki összefoglaló munka elkészítésére. MEYER DE SCHAUENSEE ezt a feladatot kitűnően megoldotta. Munkájában 2924 fajt tárgyal, az egyes családok ismertetése előtt külön határozókat ad a fajok elkülönítésének megkönnyítésére. Egyébként az egyes fajoknál színleírás és dél-amerikai elterjedésük vázlatos ismertetése szerepel. Esetenként ökológiai adatokat is közöl. A könyvet 50 táblán bemutatott színes és fekete-fehér madár- képek díszítik. S.E. Pough, R. H. 1957: Audubon Western Bird Guide (Doubleady Company, Garden City, New York, pp. 316) Ez a könyv is egyike az utóbbi évtizedekben megjelent számos hatarozomunkanak és elsősorban jó rajzai és szép színes táblái miatt érdemel említést. A szövegrész a határozó- könyveknél szokatlan részletességgel tárgyalja az egyes fajokat, viszont nem közöl elter- jedési térképeket. Egy a sok könyv közül, mondhatná valaki, és talán igaza is van. Egy azonban bizonyos. Hogy ez a munka megjelenhetett, az elsősorban a madarak iránti érdeklődés fellendülését bizonyítja. S.E. 320 Prof. Dr. Balas G. 1966: Kertészeti növenyeink állati kärtev6i (Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, pp. 527.) A kitűnően összeállított munka, melynek rövid idő alatt második, bővített kiadása vált szükségessé, gerinceseket csak egészen kis számban sorol fel, mint ahogy valójában is kevés kertészeti kártevő akad közöttük. A madarak közül a házi verebet, a seregélyt és a fekete rigót tárgyalja. A könyv inkább a madarak gazdasági jelentőségével foglalkozó kutatót érdekli, hiszen összegyűjtve találja benne mindazokat a kártevőket, melyek kertészeti szempontból számottevőek, s melyek közül sokaknak természetes ellensége, pusztítója van a madarak között is. A könyvben közölt adatok, tápnövény, tojás, élet- mód, mind hasznos segítséget nyújtanak annak, aki a kérdést a madarak szempontjából vizsgálja. A könyv az alkalmazott madártan művelőinek, elsősorban ilyen szempontból, melegen ajánlható. nee J Bruun, B.—Singer, A.—König, €. 1971: Der Kosmos-Vogelfiihrer (Kosmos-Gesellschaft der Naturfreunde Franckh’sche Verlagshandlung, Stuttgart, pp. 317) Bär az utóbbi időben számos kitűnő madärhatärozö került európai viszonylatban is forgalomba, az angol eredetiből fordított könyv mégis megkülönböztetett figyelmet érde- mel. Ujszerüseget jelentenek a több színű elterjedési térképek. A színes táblák madár- képei általában nagyon jók és rendkívül ügyesek a közöttük elhelyezett apró rajzok, ahol a nászrepülést, a jellegzetes, éneklés közbeni testtartást vagy röpkepet mutatnak be a szerzők. A szöveg DR. CLAUS KÖNIG szakszerű és kitűnő tolmácsolásában jól foglal össze mindent, amit egy határozó jellegű könyvben az egyes fajokról tudni kell. SB. Williams, J. G. 1967: A Field Guide to the birds of East and Central Africa (Collins D. C., London, pp. 288) A könyv az északon a Vörös-tenger partvidékével kezdődő és délen Rodéziaval végződő hatalmas kelet-afrikai terület madärvilägät mutatja be. A szöveges rész beosztása nagy vonalakban megegyezik a hasonló jellegű munkákéval, leírás, hang, elterjedés és biotöp a sorrend. Ahol ez szükséges külön megemlékezik a rokonfajokról is. A könyvben több mint 450 faj szerepel, a táblákon 179 színes és 280 fekete-fehér madárképet találunk. S. E. Herklots, G. A. €. 1969: The Birds of Trininad and Tobago (Collins Publishing Company, London, pp. 287) A Venezuela partjai közelében fekvő két kis sziget madárvilágáról első ízben ad össze- foglaló képet ez a könyv. A nagyon részletes szövegrész mellett az ábrák száma (16 színes és 4 fekete-fehér tabla+ 14 szöveg közötti ábra) kevésnek tűnik. Mindent egybevetve a könyv megjelenése feltétlenül örvendetes, annál is inkább, mert tulajdonképpen Vene- zuela, Brit-Guyana és Eszak- Brazília madárvilágát is magába, foglalja. È . E. Robins, €. S.—Bruun, B.—Zim, H. S.—Singer, A. 1966: A Guide to Field Identification Birds of North America (Golden Press, New York, pp. 340) A kitűnő , amerikai PETERSON” mellett is újat jelent ez a könyv annak, aki Eszak- Amerika madarait szeretné, legalább képekről és leírásból, megismerni és tanulmányozni. Kiállításában sok vonatkozásban megegyezik a ,,Kosmos-Vogelfiihrer” című európai madárhatározóval (többszínű elterjedési térképek, ábramegoldások), ami természetes is, hiszen egyes szerzők mindkét munka elkészítésében részt vállaltak. A könyv nagyon sok ábrát tartalmaz, köztük egyes csoportoknál, pl. ragadozók, sirályok stb., röpképeket bemutató táblákat is. Sa dD. . 21 Aquila 321 Keve, A. 1972: Madarak (Büvär zsebkönyvek, Möra Kiadö, Budapest, pp. 64) A Büvär c. ismeretterjeszt6 folyöirat ältal rendszeresitett természetismertetò zseb- könyvek fölöttébb sikerült kötetét üdvözölhetjük KEvE A. írásában. A vékony köny- vecske 117 fajt ismertet, a magas igényű, de ugyanakkor mindenki számára érthető nép- szerűsítés módszertanának iskolapéldájával. A kitűnően sikerült szöveget sajnálatosan ellensúlyozzák a kiadvány színes madárrajzai, amelyek forma és színnyomás tekinteté- ben egyaránt bírálhatók. Dr CS RIE Sárkány P.—Vallus P: A vadászat kézikönyve (Mezögazdasägi Kiadö, Budapest, pp. 650) A Sárkány Pal— Vallus Pál szerkesztésében készült, és negyven szerző által írt vaskos kötet elsősorban a magyar vadászok enciklopédiája. A könyv azonban ezen elsődleges célkitűzése mellett sokkal tágabb érdeklődési körre számíthat, így az egyes vadászható vagy kártétele miatt gyéríthető, illetve természetvédelem alatt álló madarak révén az ornitológusnak hasonlóképpen hasznos, érdekes olvasmánya. A hazai természeti viszo- nyok, a vad élőhelyeinek ismertetésében olyan módszertant használ, amely a gyakorlati madárvédelemben is kiválóan hasznosítható. Gondolatmenetéből mindvégig kitűnik a vadász, a természetvédő, és a zoológus egymásrautaltsága. Ilyen vonatkozásában e köny- vet különösképpen örömmel üdvözölhetjük, mert fejtegetéseivel bizonyára közelebb hozza a szemléletben látszólag ellentétes, de valójában közös célokért lelkesedő vadászok termé- szetbarátok és kutatók táborát. Dre Sale Kolbe, H. 1972: Die Entenvögel der Welt (Neumann Verlag, Radebeul, pp. 515) A második világháború után gyors ütemben kibontakozó vizivad-fogyatkozas — mint Európa más országaiban is — hazánkban hasonlóképpen e témakör kiterjedt kutatását kívánta meg. A vízivadkérdésben állatföldrajzi adottságaink miatt Magyarország súly- pontosan érdekelt. A szabadtéri állományvédelem terén elért eredményeink jelentősek, azonban a zárt téri tenyésztéssel összefüggő ismeretanyag hiánya egyre jobban tapasz- talható. KOLBE könyve ilyen vonatkozásban nyújt értékes segítséget a magyar olvasó- nak. A kötet föfejezetei: Grundlagen der Wasservogelhaltung, Krankheit der Entenvögel, Zwischen- und innerartliche Kreuzugen, Das Messen der Entenvögel, Morphologie, Ver- breitung, Biologie sowie Haltung und Zucht der Entenvögel. A könyvet számos, kiváló minőségű színes és fekete-fehér fénykép, valamint jól szemléltető rajzos ábra díszíti. UD SISERTE Immelmann, K. 1970: Im unbekannten Australien dem Lande der Papageien und Prachtfinken Verlag Jacob Helene KG, 6102 Pfungstadt, pp. 231) Az ötödik földresz nemesak területileg fekszik tavol Euröpätöl, de ällat- es növeny- vilaga sok tekintetben szinten egyedülällö. Gondoljunk csak az erszenyesekre és az euka- liptuszerdökre. Számos olyan diszpinty- és papagäjfajnak hazája ez a földrész, melyet rendszeresen tenyésztenek nálunk is, de melyeknek természetes életkörülményeit ritkán tanulmányozhatja európai szakember. A szerző, mint azt a mellékelt térkép is mutatja, egy éves ott-tartózkodása alatt beutazta csaknem egész Ausztráliát, rengeteg tapasztalatot és érdekes megfigyelést gyűjtött, melyek egy részét könyvében közreadja. Különösen intenzíven foglalkozott az ország délnyugati felén élő zebrapintyekkel, tanulmányozta a kolóniák életét, szaporodásmódjukat, közösségi viszonyaikat, de emellett egyéb dísz- pintyekkel és papagájokkal is behatóan foglalkozott. Megfigyeléseit, egyéb állatfajok vonatkozásában is egyszerű, közvetlen, olvasmányos stílusban adja elő. Több olyan terü- leten is járt, ahol európai ember előtte még nem fordult meg, és így ott gyűjtött meg- figyelései különösen értékesek. A munka és az eredmények értékét növeli, hogy néha igen nehéz körülmények között kellett dolgoznia. Vannak vidékek Ausztráliában, ahol a napi héingadozas mértéke meghaladja a 40 fokot, és ez az európai ember számra különösen nehezen elviselhető. Az Ausztrália állatvilága iránt érdeklődők számára, de különösen azoknak, akik az onnét származó díszpintyek tenyésztésével foglalkoznak, a könyv rend- kívül érdekes és tanulságos olvasmány. A munkát számos eredeti fényképfelvétel és 3 színes tábla díszíti. iS. if. Sterbetz I. 1972: Vizivad (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 204 oldal, 58 ábra, 3 térkép, 3 színes tabla) Az erősen megfogyatkozott vizivad, és a megfogyatkozässal kapcsolatos problémák indították kiadöinkat arra, hogy a kérdésnek külön kötetet szenteljenek. A vizivad pedig ősi időktől foglalkoztatta a vadászó ember képzeletét, kezdve az egyiptomi falfestések- től és a magyarországi ásatásokból előkerült konyhahulladék bizonysága szerint. A szerző bemutatja, hogy tudományos szempontból mi tekinthető ,,vizivadnak”, helyesebben, hogy mi az ami tudományos szempontból az, de vadászata tilos. Nem egy szigorúan védett madár. A vízivad fogyatkozásának okait kutatva először is a környezet- változást taglalja részletesen a XVII. századig visszamenőleg. Elsőként a ludakat és récéket tárgyalja fajonként életkörülményeik minden részletére kitérve, de rendkívül tömören és összefoglalva, is. Vadászata módját is ismerteti. A fő vízivadcsoport után rátér a szárcsára, és a sárszalonkára. A rész befejezéseként foglalkozik ezen csoportok őstörténetével, megritkuläsukkal, illetve egyes fajok kipusztu- lásával. A vízivad károsítóira térve az időjárással, szárnyas és prémes ellenségeivel, az emberi beavatkozással (környezet-átalakítás, vízszennyezés, sugárfertőzés, motorizálás, növény- védő szerek, nagyüzemi récetenyésztés, tojásgyűjtés, elhibázott vadgazdálkodás), a beteg- ségekkel foglalkozik. Külön fejezet a halandóság és életkor, a vadállomány életképessége. Igen részletes leírását adja a védelem, a telepítés és a hasznosítás kérdéseinek. Nem feled- kezik meg a vízivad által okozott mezőgazdasági problémákról sem. Végezetül a természetvédelmi értékekre és a kultúrtörténeti érdekességekre tér rá. Sokoldalú, a szerző ismert kitűnő fogalmazásában megjelent munka, melyből vadászaink, természetkedvelőink, de szakembereink is sokat meríthetnek. IK. Schmidt E. 1972: Madarakröl — mindenkinek, 2. kiadás (Natura, 104 abra, pp. 243) Könnyed stilusu, olvasmanyos munka, melynek nagy elönye, hogy nem a szerzö ältal kieszelt témákat penditi meg, hanem az érdeklődök telefonhiväsaiböl nyert tapasztala- tok alapján készült. Beszél a seregély hangutánzó kérdéséről es gazdasági problémáiról, az urbanizált környezetben a fekete rigók fiókáinak problémáiról és általában a madár- fióka-etetésről, majd az egész madárurbanizáció-kérdésről, a dunai sirályokról, a buda- pesti verebekről. A budapesti parkok téli madárvendégei sokakat érdekelnek, főleg a csonttollúak. Ismerteti, hogy hogyan szokták őket tanulmányozni. Igen sok telefonhívás érkezik, hogy hogyan gondozzuk télen és hogyan telepítsük a madarakat. Erre vonat- kozólag alapos feleletet ad a könyv. Több évi ritmusokban örökké visszatérő gazdasági kérdés a pocokjárás. Megtudjuk, hogyan segítenek ennek leküzdésében a madarak. Köz- kedvelt és ismert madarak a kakukk és a gólya, az utóbbi száma katasztrofálisan csökken. Ezek életébe is kapunk betekintést. Eztán ismerkedhetünk meg a puszta madaraival. Tájékoztatást ad a madárgyűrűzésről és -vonulásról, annak kutatásáról. A természet- védelmi kérdésekről is kapunk tájékoztatást. Végül a könyvet színesíti, hogy néhány szó esik a , repülő drágakövekről", a kolibrikröl, és még néhány gyakran szereplő kisebb telefonkérdésről. K. A. Matvejev, S. D.—Vasic, V. F. 1973: Catalogus Faunae Jugoslaviae. Iv. 3. Aves (Consilium Academiarum Sc. R. P. S. Foed. Jugoslaviae. Academia Sc. et Art. Slovenica, Ljubljana, pp. 118) A nemrégiben megjelent görög és roman katalogusok utän most rendkivül örvende- tes, hogy a balkäni sorozat kiegeszül egy korszerü jugoszlav jegyzekkel is, mely nemileg elter az ugyancsak nemregiben megjelent vajdasägi jegyzektöl. A munka pontos kidolgo- zasa végett MATVEJEV, mint a bevezetöben irja, 7 evig a leningrädi müzeumban dolgo- zott. Az ő feladata volt az alfajok felülbírálata, továbbá ő készítette el a Falconiformes, Galliformes, Strigiformes, Piciformes és Passeriformes csoportokat. A többit, valamint a fajnál magasabb taxonok beosztását szerzőtársa VAsıc dolgozta fel, illetve végezte. Rámutatnak, hogy beosztásuk lényegesen eltér az újabb revíziók alapján VAURIE-től (1959, 1965). A jegyzék 376 fajt ölel fel ág még 15 nem teljes értékűen bizonyított fajt. Minden fajnak megadják színonimikáját, és tartományonként megoszlásukat. A jegyzé- ket a legfontosabb irodalom zárja le. Gondosan kidolgozott, hézagpótló munka. KAAS Dr. Schifter, H. 1972: Die Mausvögel (Coliidae) (Neue Brehm Bücherei, No. 459, 119 old., 48 äbra, 3 térkép, 1 szines tabla) Az egérmadarak, ahogyan a legtöbb nyelven nevezik őket, teljesen önálló rendhez. tartoznak. Mindössze 6 faj tartozik ide, mind Afrikában él. A szerző fogságban tenyész- tette őket, így bőséges tapasztalatokkal rendelkezik, ahogyan azt eddigi irodalmi munkás- sága is mutatja. Nálunk még állatkertekből is alig ismert madár, Afrikában a Szaharától délre mindenütt gyakori, még a városokban is ott bujkál a bokrok sűrűjében, vagy nyilallö repüléssel száll egyik fáról a másikra. Mint gyümölcsevő madár nemegyszer gazdasági kérdést is felvet. Nevüket egyszerű, dús tollazatuk színéről és ügyes mozgásukról kapták. A szerző részletesen leírja testük felépítését, tollazatukat, rendszertelen vedlésüket — jellemzi őket hogy ijedtségükben eldobják faroktollaikat — , elterjedésüket, őstörténe- tüket, kutatásuk történetét, rendszertani beosztásukat, majd határozókulcsot ad és az alfajok pontos leírását elterjedésükkel. Eletmódjukban annyiban tér el két nemzetségük, hogy a piros csőrű Urocolius-ok a nyíltabb területek fáit, a Colius-ok a bozótot kedvelik, de mind társasan jár. Részletesen foglalkozik mozgásuk módjával, alvó csoportjaikkal és általában társas életükkel, játékaikkal, hangjukkal, táplálékukkal, ívásukkal, ellen- ségeikkel, parazitáikkal. A munka jelentős részét foglalja el szaporodás-biológiájuk, fejlődésük, fogsági tartásuk. Sokoldalú és szobamadártartóink részére is hasznos munka. K. A. Philippona, J. 1972: Die Blessgans (Die Neue Brehm-Bücherei, No. 457, pp. 135, 45 ábra) Az IWRB ältal szervezett és iränyitott vizivadkutatäs egyik legtevekenyebb munka- tärsät üdvözölhetjük a szerzöben, aki sokéves, kitartö munkäval gyüjtötte össze a lilik- monogräfiähoz szükseges ismeretanyagot. A terjedelmes kötet — felhasznälva a nemzet- közi vizivadszämläläsok jelentéseit — kimerítően foglalkozik az alfajok, az egyes költö- populációk és telelőállományok mennyiségi kérdésével. Kiterjedt levelezés, személyes kapcsolatok keresése, és önálló kutatómunka révén igen részletes képet nyújt a telelő- helyek környezetproblémáiról, a gyülekezőhelyeken időző vadlúdtömegek napi ritmusá- ról, magatartásáról, más lüdfajokhoz való viszonyáról. Az IWRB-hez beérkező jelentések révén lehetősége nyílt arra, hogy a gyakorlati vízivadvédelem minden vonatkozásában hatalmas statisztikai anyag felhasználásával ismertesse a lilik vonulási és telelési élet- körülményeit. A szaporodásbiológiával ezzel szemben a szerző viszonylag szűkszavúan foglalkozik, utalva arra, hogy ezt a kérdéscsoportot már részletesen feldolgozták az erre hivatottabb orosz és észak-amerikai kutatók. A lilik európai tömegeinek megfogyatkozá- sáról közölt fejtegetéseivel is érdekes problémákat vet fel a könyv, ugyanakkor azonban azt is meg kell említenünk, hogy végkövetkeztetéseivel nem mindenben azonosíthatók a magyar tapasztalatok. A számos kitűnő fényképpel díszített, jól sikerült kötetet első- sorban az IWRB-programban részt vevő, vízivadkutató munkatársaknak ajánljuk figyel- mébe. Dr. S. T. 324 Kramer, V. 1972: Habicht und Sperber (N. Brehm-Büch., No. 158, mäsodik kiadäs, pp. 103) A kitűnő szerzőt a korai halál megakadályozta munkája második kiadásának befejezé-- sében, amely feladatot W. FISCHER vett át, O. SCHNURRE és R. MARZ segítségével. Továbbá. többen szolgáltak friss adatokkal a tanulmány kiegészítéséhez. A második kiadás kiállításban csinosabb, de terjedelmében alig bővült (az első kiadás 100 oldal). A kép anyaga kettővel csökkent, a régi képeket újabb jobb, felvételek helyet- tesítik, továbbá KLEINSCHMIDT egyik színes táblájával bővült. Újak az elterjedési térké- pek, ami által a szöveget lerövidítette a szerző, és így munkája áttekinthetőbbé vált. Ugyanez áll a gyűrűzési eredményekre is, mivel a régi hosszú táblázatot térképekkel helyettesítették. Kibővült a rendszertani rész azáltal, hogy felöleli az egész Accipiter-genust, szóval az újvilági és trópusi fajokat is. A kis héjáról röviden ír külön, elterjedését a karvaly elter- jedési térképébe veszi fel, bár ezzel csak sejtet bizonyos egyéni rendszertani elgondolást. Kimaradtak egyes általánosító fejezetek, pl. a héja jelentősége a természet és a gazdaság szempontjából. Kibővült a testméretekről szóló rész, valamennyi táblázat átdolgozásra került az újabb adatok alapján, ugyanígy a táplálkozás ismertetése. A második kiadás tehát összefogottabb, áttekinthetőbb a terjedelem bővítése nélkül sok- kal gazdagabb az elmúlt 17 év adatai felhasználásával. K. A Gliemann, L. 1973: Die Grauammer (N. Brehm-Biich., No. 443, pp. 112, 50 äbra) A füzetben uj, hogy igen vilägosan fejti ki a szerzö a madär nevének etimolögiäjät és részletesen kitér a népies nevekre. letesen beszél a faj rendszertanäröl, amit nem tart kielegitöen megoldottnak, mivel az eddigi kutatók túlságosan kis anyaggal dolgoztak. A megjelent térképeken a sordely elterjedése is ellentmondásosan ismertetett. Ezért részletesen kitér az elterjedésre vonat- kozó kutatásokra. Nagy precizitással foglalkozik a sordély hangjával, azt ábrákkal illuszt- rálja, de nem szonogramokkal. Foglalkozik a sordély poligámiájával. Igen részletes a revir leírása saját kutatásai alapján. Az alapos költésbiológiai leírás során kitér a sordély kakukkdajkaságára. A bromatológiai fejezetben nemcsak a táplálékanalízisről beszél, hanem a táplálék- szerzés módjáról, a napi aktivitásról és az ívásról is. A település sűrűségére vonatkozólag Kamenz kerület példáját ismerteti, annak igazolá- sát illetőleg pedig éppen SCHENKRE hivatkozik. Rámutat, hogy asordély vonulása mennyire tisztázatlan, bár nagyszámú gyűrűzési eredményt is felsorol. A következő fejezetek a vedlést, a tollápolást és fürdést, az ellenségeket és parazitákat, a viselkedést az ellenségekkel és más madárfajokkal szemben, az őszi és téli társulást, a kort és mortalitást, a fogást és gyűrűzést, és a faj védelmének követelményeit tárgyal- ják. A kiadvány valóban KLEINSCHMIDT szellemében készült el, mert nemcsak az elért eredményeket szögezi le, hanem rámutat a legtöbb pontban a kutatás hiányosságaira is, a KLEINSCHMIDT által mindig kiemelt „künfitge Forschung" lehetőségére és így kezde- ményező erejű. K.A, Manfred, M. 1973: Der Haubentaucher (Die Neue Brehm-Bücherei Nr. 461, Verl. A. Ziemsen, Wittenberg — Lutherstadt, pp. 126): A búbos vöcsök hazai ällövizeinkböl is jól ismert faj. Életmódja és szokásai nagyon sok érdekességet rejtegetnek. Különösen kifejezőek a viselkedésformák a nászidőszakban, az úgynevezett pingvintánc és egyéb a párzással kapcsolatos ceremoniális megnyilvanula- sok. A szerző saját megfigyelései és az irodalom alapján részletesen elemzi a faj viselkedés- kutatásával kapcsolatos ismereteink jelenlegi állását, mondanivalóját számos ügyes rajz teszi érthetőbbé. De emellett megtalálunk a vaskos kötetben úgyszólván mindent, amit egy monográfia keretében a búbos vöcsökről el lehet mondani. Elterjedés, táplálkozás és gazdasági jelentőség, biotóp, szaporodásbiológia és a vonulás a legfontosabb fejezetek 325 a mar említetteken kívül. A számos, elsősorban a fészeknél készült, felvétellel illusztrált munka hasznos segédeszköze lehet mindenkinek, aki a búbos vöcsökkel bármilyen vonat- kozäsban foglalkozni kíván. S. E. AQUILA—INDEX INDEX ALPHABETICUS AVIUM Aceipiter gentilis 107 Accipiter nisus 107 Acrocephalus arundinaceus (51), 102, 250, 298, (312) Acrocephalus paludicola (41-49), (51-53), 66, (72) Acrocephalus palustris 103 Acrocephalus schoenobaenus (41-48), (50-53), 103, 298, (312) Acrocephalus scirpaceus (51), 102, 298, (312) Actitis hypoleucos 113, 170, (172), 177, 286, 299, (303), (313) Aix galericulata 106 Alauda arvensis (47), (52), 65, (71), 102, 217, (222), 236 Alauda a. cinerascens 102 Anas acuta 98, 298, (312) Anas angustirostris (197) Anas crecca 106, 149, 163, (165), (167) Anas clypeata 98, 106 Anas penelope 106, 178 Anas platyrhynchos 98, 149, 150-164, (150-160), (164-167), 169, (172), 178- 179, 283, 297, (302), (311) Anas querquedula 98 Anas strepera 98, 298, (312) Anser albifrons 104, 106 Anser anser 17, 98 Anser erythropus 104, 105, (105), 106 Anser fabalis 106, 283, (301) Anthropoides virgo 108 Anthus campestris 103 Anthus cervinus 116 Anthus pratensis 116 Anthus spinoletta 116 Anthus trivialis 116, 294, (309) Apus apus 115, 177, 289, 297, (306), (312) Aquila chrysaetos 107 Aquila clanga 107 Aquila heliaca 107 Aquila nipalensis 107 Aquila pomarina 107, 298, (313) Ardea cinerea 104, 171, (173), 175, 281, 298, (300), 312) 1 Ardea purpurea 97 Ardeola ralloides (53), 104, 281—282, (300) Arenaria interpres 113 Asio flammeus 61, 66, (70), (72), 115, 288-289, (305-306) Asio otus 115, (221-233), 235-238, 281, 299, (300), (313) Athene noctua 101 Aythya ferina 98, 284, 298, (302), (312) Aythya fuligula 106, 178, 283-284, (301- 302) Aythya marila 106, 284, (302) Aythya nyroca 98 Bombyeilla garrulus 177 Bonasa umbellus (84), (86), 88 Botaurus stellaris 97, 297, (312) Branta bernicla 106, (197) Branta leucopsis (197), 283, (301) Branta ruficollis 106, (197) Branta sendvincensis 189, (195) Bucephala clangula 106, 161, (166), 178, 284, (302) Bubo bubo 288, 299, (305), (313) Burrhinus oedienemus 65-66, (71-72), 101, 189, 190, 192, (192), 193, (195-196) Buteo buteo 107 Buteo lagopus 107 Buteo rufinus 107 Calandrella brachydactyla 63, (63), 65, (71), 101 Calandrella b. brachydactyla 102 Calearius lapponicus 66, (72), 117, 296, (311) Calidris alpina 114 Calidris canutus 114 Calidris minuta 114 Calidris temminekii 114 Calidris testacea 114, 286, (303) Canachites canadensis (83), (85), 89 Caprimulgus europaeus 115 Carduelis cannabina 117 Carduelis carduelis 117, 179, 250 Carduelis flammea 117, 177 Carduelis flavirostris 117, 215, 217-220, (220) Carduelis flavirostris kirghizorum 61, (70) Carduelis spinus 117, 197, (312) Casarea ferruginea 106 Charadrius alexandrinus 64-65, (70-71), 100, 287, (304) Charadrius apricarius 108 Charadrius asiatieus 61, (70) Charadrius dubius 100, 285-286, 299, (303), (313) Charadrius hiaticula 111, 178 Charadrius morinellus 111 Chettusia gregaria 61, (70) Chettusia leucura 61, (70) Chlidonias hybrida 101 Chlidonias leucopterus (52-53), 64-65, (70), 101, 297, (312) Chlidonias niger 101, 297, (312) Chloris chloris 117, 179, 250 Ciconia ciconia 18, 97-98, 200, 282-283, (300-301) Ciconia nigra 104, 298-299, (313) Cinclus cinclus 292, (308) Circus aeruginosus 98, 288, (305) Circus eyaneus 107, 297, (312) Circus macrourus 107 Circus pygargus 107 Clangula hyemalis 106, (197), 284, (302) Coloeus monedula 116, 177, 179-180, 249, 282 Columba livia domestica 101, 179, 243 Columba oenas 115, 177 Columba palumbus 115, 170, (173), 178 Coracias garrulus 115 Corvus corax 115, 290, (307) Corvus cornix 116, 179, 250, 259, 291, (307) Corvus cornix sardonius 298, (312) Corvus corone 259, 291, (307) Corvus frugilegus 18, 55, (67), 116, 171, (173), 179, 200, 240, 250, 281, 291-292, 298, (300), (308), (312) Coturnix coturnix (47), (52), 65, (71), 99, 117 Coturnix c. japonica 33-35, (34-35), 37, (38-39) Crex crex 108, 177, 297, (312) Crocethia alba 113, 286, (304) Cuculus canorus 101 Cygnus eygnus 104, 297, (312) Delichon urbica 102, 255, 257, 265, 270, 290, (307) Dendrocopos leucotos 290, (306) Dendrocopos maior 101, 253 Dendrocopos syriacus 101 Dromaius novaehollandiae 193, (196) Egretta alba 17, 104, 281, (300), 297, (312) Egretta garzetta (53), 104, 281-282, 298, (300), (312) Emberiza calandra (47), 103, 297, (311) Emberiza cia 295-296, (310) Emberiza citrinella 117, 175, 177, 249, 250, 295-296, (310) Emberiza hortulana 295, (310) Emberiza schoeniclus (47), 103 Eremophila alpestris 115 Eremophila a. brandti 61, 64, (70) Erithacus rubecula 116, 170, (173), 180, 262 Estrilda astrild 185, (186) Estrildidae 185, (186) Euplectes afra 185-186, (186-187) Euplectes franciscana 185, (187) Euplectes hordeacea 185, (187) : Euplectes oryx 185, (187) Falcipennis falcipennis (84-85), 88 Falco cherrug 107, 297, (312) Falco columbarius 108 Falco c. christiniludovici 61, (70) Falco peregrinus 108, 298, (313) Falco subbuteo 108 Falco tinnuneulus 98 Falco vespertinus 108, 281, (300) Fringilla coelebs 250, 253 Fringilla montifringilla 117 Fulica atra (52), 99, 284, 297-298, (311- 312) Galerida cristata 102, 175, 179, 297, (311) Gallinago media 113 sallinago gallinago (47), (52), 113 Gallinula chloropus 99, 170, (172), 190, (195), 298, (312) Gallus domesticus 264 Garrulus glandarius 178, 250, 292, (308) Favia arctica 297, (312) Gelochelidon nilotica 115 Glareola nordmanni 55-56, (56-57), (59), (62-63), (66-72) Glareola pratincola 55, 58, 60-61, 63-65, (66-71), 101, 287, (304) Grus grus 108-109, (109) Gyps fulvus 107, 284, (302) Haematopus ostralegus 108 Haliaetus albicilla 107 Himantopus himantopus 64-65, (71), 100, 298, (312) Hippolais pallida 103, 293, 297, (308-309), (312) Hirundo rustica 102, 180, 250, 260, 297, (312) Hydroprogne caspia 115 Hypochera chalybeata 185, (186-187) Ixobrychus minutus 97, 262, 296, 298, (311-312) Jynx torquilla 115, 297, (312) Lagonostica senegala 185, (186-187) Lagopus lagopus (83), 88 Lagopus 1. major 61, (70) Lagopus leucurus (82-83), 88 Lagopus mutus (82-83), 88 Lanius collurio 103, 180, 250, 295, (310) Lanius excubitor 117 Lanius minor 103, 250, 294, 299, 300, (309), (313) Lanius senator 294, (310 Larus argentatus 114, 169, (172), 177, 297, (312) Larus a. ponticus 169 Larus canus 61, (70), 114 Larus fuscus 114 Larus minutus 61, (70), 114 Larus ridibundus 114, 169, (172), 287, 289, 297, (305-306), (312) Lencopsar rotschildi 189, (195) Limicola falcinellus 114, 286, (303-304) Limosa lapponica 113 Limosa limosa (52), 61, (70), 100, 190, 193, (195), (196) Locustella luscinioides 102 Loxia curvirostra 177, 297, (312) Luscinia luscinia 178, 180 Luscinia megarhynchos 102, 178, 180, 297, (311) Luscinia svecica (47), 102 Lusciniola melanopogon 102, 251, 268 Lymnoeryptes minimus 113, 297, (312) Lyrurus tetrix viridanus 61, (70) Melanitta nigra (197), 284, (302) Melanocorypha leucoptera 61, (70) Melanocorypha yeltoniensis 61, (70) Mergus albellus 161, (166) Mergus merganser 161, (166) Mergus serrator 107, 284, (302) Merops apiaster 115, 250, 296, (311) Milvus migrans 107, 171, (173) Milvus milvus 297, (312) Monticola saxatilis 250 Motacilla alba 103, 180, 200, 297, (311) Motacilla cinerea 117, 253 Motacilla flava (47), 103, 250 Motacilla f. feldeggi 103 Muscicapa parva 250 Muscicapa striata 116 Netta rufina 106, (197), 283, (301-302) Nucifraga caryocatactes 297, (312) Numenius arquata 61, (70), 111-112, (112) Numenius a. arquata 111 Numenius a. orientalis 113 Numenius a. arquata x orientalis 113 Numenius phaeopus 111, 297, (312) Numenius tenuirostris 111 Nyctea scandiaca (85) Nycticorax nycticorax (53), 104, 281-282, 298, (300), (312) Oenanthe oenanthe 102, 267, 297, (312) Oriolus oriolus 102, 250, 290, 299, (307), (313) Otis tarda 64-65, (70-71), 99, 121-132, (121-138), 137, 189, (195), 285, 297, 299, (302-303), (312-313) Otis tetrax 64, (70), 99 Oxyura leucocephala 107, (197), 284, (302) | Pandion haliaetus 107, 297, 299, (312-313) Panurus biarmicus 102, 249-250, 268 Parus caeruleus 19, 116 Parus lugubris (233), 238 Parus maior 19, 102, 177, 179, 250 Parus palustris 19 Passer domesticus 103, 176-177, 179, 199-211, (213), (222), (224), (227-233), 236-238, 257 Passer montanus 103, 208, 211, (233), 238, 257, 297, (311) Pastor roseus 103, 299, (313) Pelecanus crispus 283, (301) Perdix perdix 17-18, 99, 177 Pernis apivorus 297-299, (312-313) Phalacrocorax carbo 104, 297, (312) Phalaropus lobatus 114, 286, (304) Phasianus colchicus 17, 99, 177 Philomachus pugnax (53), 61, (70), 112 (112), 114, 286, (303) Phoenicopterus ruber 104 Phoenicurus ochruros 116 Phoenicurus phoenicurus 116 Phylloscopus collybita 74-75, 77, 116, 250, 253 Phylloscopus sibilatrix 74, 253 Phylloscopus trochilus 73-78, (79) Phylloscopus t. acredula (79) Phylloscopus t. fitis (79) Phylloscopus t. trochilus (79) Pica pica 99, 102, 171, (173), 176, 291, 296, (307), (311) Picoides tridactylus 290, (306) Picus viridis 115 Platalea leucorodia 104, 297, (312) Pleetrophenax nivalis 117, 217 Plegadis faleinellus 16, (53), 66, (72), 104, 297-298, (312-313) Ploceidae 185, (186) Podiceps cristatus 97, 298, (312) Podiceps griseigena 297, (312) Podiceps nigricollis 97, 284, 298, (302), (312) Podiceps ruficollis 97 Poephila acuticauda 186, (187) __ Porzana parva (42), (47), (52), 108 Porzana porzana (47), (52), 99, 170, (172), 298, (312) Porzana pusilla (42), (53), 66, (72) Prunella modularis 170, (17: 3), o (312) Pyrrhula pyrrhula 177, 293-294, (309) Pythecophaga jefferyi 189, (195) Pytilia melba 185, (186) Rallus aquaticus (47), (52), 99, 298, (312) Recurvirostra avozetta 64-65, (7 0-71), 100, 190, 193, (195), (196), 287, 297-298, (304), (312) Regulus ignicapillus 297, (312) Regulus regulus (224), 236, 293-294, (309) Remiz pendulinus 116, 292, 297, (308), (311) Rhea americana 193, (196) Riparia riparia 102, 249-250, 258, 296, (311) Rissa tridactyla 114, 139-140, 142, (145-147), 297, (312) Saxicola rubetra 116 Saxicola torquata 116 Scolopax rusticola 17, 113, 286, (303) Serinus canaria (45), 117, 179 Sitta europaea 264 Somateria mollissima 283-284, (301-302) Spermestes cucullata 185-186, (187) Squatarola squatarola 108, 297, (312) Steganura paradisea 185, (186) Stercorarius pomarinus 287, (305) Stercorarius sp. 114 Sterna albifrons 115, 287, (304) Sterna hirundo 115, 287, (304) Streptopelia decaocto 101, 170, (173), 177, 179, 239, 243, (244), (247), 250, 287-288, 297, (305), (311) Streptopelia turtur 101, 170, (173) Strix aluco (221), 235, 281, (300) Sturnus vulgaris 18, 103, 179, (222), 236, 242-243, (246-247), 262, 264-265, 297, (312) Sylvia atricapilla 297, (311) 330 Sylvia borin 116 Sylvia communis 116 Sylvia curruca 178 Sylvia nisoria 103 Tadorna tadorna 106, (197), 297, (312) Tetrao urogallus 284, (302) Tetrastes bonasia (84), (86), 177 Tetrastes praebonasia n. sp. 88 Tringa erythropus 113, 286, (303) Tringa glareola 113, 286, (303) Tringa ochropus 113, 170, (172), 286, (303) Tringa nebularia 113, 286, (303) Tringa stagnatilis 64, (70), 113 Tringa totanus (52), 100, 190, 193, (195), (196) Troglodytes troglodytes 116, 177, 180 Turdus iliacus 176, 179 Turdus merula 116, 176, 178-180, (222), 236, 251 Turdus philomelos 176, 179-180, 251 Turdus pilaris 116, 171, (173), 179 Turdus torquatus 297, (312) Turdus viscivorus 251 Tyto alba (221), (227), (229), (230), (233), 235, 237-238, 259 Upupa epops 101, 180 Uraeginthus bengalus 186, (187) Vanellus vanellus (52), 55, 64, (67), (70), 100, 177, 190, 193, (195), (196), 285, (303) Vidua macroura 185, (186) Viduinae 185, (187) Nenus cinereus 113, 286, (303) Zonotrichia albicollis 37, (40) Megjelent a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában Felelős kiadó a Magyar Madártani Intézet igazgatója Felelős szerkesztő dr. Sterbetz István Műszaki vezető Korom Ferenc Műszaki szerkesztő Müller Zsuzsa * Nyomäsra engedélyezve 1974. XII. 16.-dn Megjelent 1100 példányban, 29 (A/5) iv terjedelemben, 93 ábrával Keszült az MSZ 5601-59 és 5602-55 szabvanyok szerint MG-2181-a-7400 5/3570. Franklin Nyomda, Budapest. Felelös: Vértes Ferenc igazgatò NVINOSHI SMITHSOT NE SMESSO, NVINOSH. SMITHSON à x j * + új IIYV#911 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S3IYW zZ a zZ 47 = A. un È = = 3 = 2 È a | < o 279 ö = ° = 2 si zZ — Zz PE STITUTION NOIINLIISNI NVINOSHLINS S314VY911 LIBRARIES SMITHSONIAN INST ie mor = = = rn S = o = o 7 — 78 = c E w = ow 5 = =) a = es = > > > = > E di = 2 = ‘4 w a ®: ra + Z = = a Z ES 1y#vyg11 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S31 y ; Z % > ER vw = n : < = =| = Ä < = Z AH x par = 17. 5 n 5 NS = 2 6 7 4, 17) n D ~ We AD En un =a N o T NN Oo L o ce = E NN 2, E 2 3 CN SN © 5 = 8 STITUTION NOILNLILSNI_ NVINOSHLINS S 31 UVY411 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITU Sa = un = ay = 5 > 5 Li 7 | oc = œ = X = < — 9 < 3 = = oc + AN ce = o S = = A a = Z I II4v4gı7 LIBRARIES SMITHSONIAN. INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S3IYV = 5 = = = a = | “ E donc: 2 s NET e 7 = a Li mg Ÿ So > I tt WK > > u > = > = 2 ks = = id F © = © = à as NOILNLILSNI NVINOSHLINS S31YVY411 LIBRARIES SMITHSONIAN 2 2 = = x È Li < a cose — IN = = = ee 4 z NS = = x ©) «deg ©) SN TEN I O 2 2 sE 2M 5 2 2 = 2 E SN 2 = > Z = > = > = a > n = ep) ea = (ep) 31YV#g11 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLIWS = un 5 > ene DI a es a A = a NN E = LE LD a 4 NT = mp, GG = o = NN € = 4 = a z “Lai NOILNLILSNI NVINOSHLINS _S3I4V4911 LIBRARIES SMITHSONIAN_INSTITL z uu a 5 E 5 = O Oo ss o ; = 5 N = sn GLY, 2 > N 2 = > DD = 2 IN = = E Md a i = SN 5 - nd Z ao N z È z a LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS SIIUV. x MITHSONIAN 72 VINOSHLIWS MITHSONIAN VINOSHLIWS IVINOSHLIINS XX MITHSONIAN PA è 3 RARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI SMITHSON NVINOSHL SMITHSON NVINOSHL SMITHSON NS LIBRA S NOILNLILSNI LIBRARIES NOILNLILSNI NOILNLILSNI S314V49171 LIBRARIES INSTITUTION NOILNL S3INVY4IT LIBRARIES INSTITUTION SIIUVUGAII INSTITUTION INSTITUTION SMITHSONIAN x INSTITUTION NOILNIILSNI NVINOSHLINS S31yvug17_LIBRA NVINOSHLINS S314V4411 LIBRARIE SMITHSONIAN NYINOSHLINS NVINOSHLIWS SMITHSONIAN Dr) NVINOSHLINS S31HVH411 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNI LIBRARIES. SMITHSONIAN NOILNLILSNI LIBRARIES NOILALILSNI LIBRARIES BRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S31YVu411 LIBRA INSTITUTION NOILNLILSNI = m = m m (©) va O — Li “i mes _ w œ cos 2 = x x + 4 > = >" > =a 5 E = 2 on n = m = D = D D JILNLILSNI SIIYYYEI1 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILN. Zz n = u: 2) z > v =< = oe = < = > = PA a 4 z = 4 4 oO I YY, GE sE SE LA © 304 ? 8 i TÀ 7A 2 Gi È 2 È 2 Uy GQ = > = > s > BG an = an > = 7) Z BRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI _LIBRA = z LPS % GA = = GA 3 5 = 2 JILNLILSNI LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOIIN. + NVINOSHLIWNS_S31UV4817 S314V4411 LIBRARIES SJIYYYAI1 LIBRARIES INSTITUTION NOILNLILSNI SIIYYYEITTLIBRARIES INSTITUTION INSTITUTION BRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILALILSNI NVINOSHLINS S314V4917 IVINOSHLINS SÒ SMITHSONIAN ‘i pip MITHSONIAN MITHSONIAN À VINOSHLIWS [YINOSHLINS if u Ì Artist 4 tena ie ERETTO RER + a) $ ATEN DA Tao pori el NER IN HN du (ibe Pes TILLCESCSARI a SEE úgy. SPRTAROCIO te tettét sértené i Bur Kurth Rath Ny Hees a LIO da te di tir 2: er ne = = =):