\ 2 a L vt 1 vb ah ‘ a ont 94 N on {x HOTTE i 4 Ae Batya} APN pù vn h ‘ NR ER “ TE ? . du È à N EUR ! ' voi j , A ESTER OL N an no Ve pasa 4 HAN dut res EPA RADO ADE PR HT à \ Ua ARRETE , SPAIN EU BANN DRM un , ‘ ’ ra wi? Peay N BAN , , A iat { 3 f ts Porte eet ‘ ver AH ne És - | A di se UP i i nik | N he 4 HI 4 3 h TOMAR MARE CASI Te SALE ea EC KÖTSZ SEAN , i à L à Lau SUN ‘ \ tei : er re beten 5 = * m. IN LI) À NA MELLE I sy A ANA Hal] 4 - Sens Reins 4 eae ity ryt : A Pa À hi a N es Jonah mene 04. RUE D ‘ ang ‘ DI Ù [MER CALE GS ót 2 rh Y it Run er vue ars er fee ; k Mir ki vi Fast DONS TS RME > pt LEE at \ Apres NA À ; RICHTER PDU À sty 1 n un È DI I give bs debe RAS agyar ELLE IE a Nav Yasha ner szé k. Ta, er ARPA ES ANNEE MN pei fastens sven Y th CRT fus ís Mor CEE UTERINE TT STE MTA Ko $ } re PARA Ne Ri béla SIT Í Welle DE ég tat ékét a; - EDIT i A Beenie LA ae Ph Shu he Yer nha (re i 4 tt 4 A m a a SUMING rarest crise aye WAT TR ehh = 5 i 654 99 I d H è ? ha Whee AI / PARAS sab AE AMIATA Ca i : } Atul Sate Rene ne RR: - 4 ur 44 M ated PA és pur MST RM seat, Pe a tà SIBERIA ad tae kv N (okt ac id ne ithe ss ese year ty i or AVE cate REL Ye Speer ee EN may Ah, i ae) È de tee ei ge § 1! i ; } ‘ VAT Ut Ù Ce TS PE 6 B ad: RIDI Es mir kenn + weil Ina 158 re Lotus geni ARR ne RE nt Es a erh a REN HA h > sat ues et EEE iene ee MES ne eee Te tee tawtee LP) Le a RUES s | À a ine wurst ween | ry Mente asin stione oa HA are Daria DO A4 ; vee ; en 4 Di ibra Tier Tene unbe AR ARE tés Bet gay eshte een oR AG én HARVARD UNIVERSITY © Library of the Museum of Comparative Zoology Ù wren N RR co sa DAS, (AQUILA — da MAGYAR MADARTANI INTÉZET o : (AZ ORSZ. TERMESZEIN EDEL MI HIVATAL | we nn EVKONYVE. ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI Hub PARC! : 1975 EN È oe oS _STERBETZ Sa . ISTVÁN = a (uGIND (ro TTA FERMAN OTTÓ EDITOR SS 9 HERMAN e 1 re . LXXXII. ÉVFOLYAM. TOM: 82 E | VOLUME: 82 ae BUDAPEST, 1976 AQUILA A MAGYAR MADÁRTANI INTÉZET (AZ ORSZ. TERMESZETVEDELMI HIVATAL MADARTANI INTEZETE) EVKONYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1975 MEGINDITOTTA SZERKESZTI HERMAN OTTO STERBETZ ISTVAN FUNDAVIT EDITOR O. HERMAN I. STERBETZ LXXXII. ÉVFOLYAM. TOM: 82 VOLUME: 82 BUDAPEST, 1976 Megjelent — Erschienen: 1976 Kérjük Szerzöinket, hogy közlemenyeiket írógéppel, két példányban, jó mi- nösegü papírra írva, az alábbi formában szíveskedjenek az Aquila szer- kesztöjenek küldeni: Bal oldalon 5 cm-es margó, 60 betűhelyes sorok, 2-es sortávolság és ol- dalanként 30 sor terjedelem. A táblázatokat ne a szöveg közé, hanem külön oldalra, címfelirattal ellátva készítsék. Forrásmunkák idézésénél az Aguilában rendszeresített forma az irányadó. Újragépeltetés esetén a költségek a szerzőt terhelik. Kérjük a közlemények végén a szerző irányítószámos postacímének feltüntetését. Lapzárta június 30. A szerkesztő | | 1 i | TARTALOMJEGYZEK Barbacsy Z.: Adatok a függöcinege (Remiz pendulinus) ökolögiäjahoz a Räba PROCEDETTE TITANIO A RIOT IR e ehren 195 Pons N Kules;vocsok’a Csaj-tavon. line LITI NI ne einen 229 Dr. Bozsko Sz.: A balkani gerle (Streptopelia decaocto) kései fészkelése Debrecenben 234 Csaba J.: Fekete gólyák (Ciconia nigra) fészke Körmend határában ............. 229 Osernavölgyi L.: A nagyüzemi napraforgotäbläk galamb- és varjúfélék kártétele elleni védelmezésének lehetőségei a vegetáció teljes ideje alatt .........:............ 201 Csörgő T.: Kucsmäs särgabillegetö (Motacilla flava feldeggi) Mezőkövesden ........ 237 Dombay E.: Päsztormadär (Pastor roseus) Bäcsszentgyörgyön .................. 237 .Fintha I.: Kis kárókatona (Phalacrocorax pygmaeus) a Hortobágyon ............. 229 Hkunthe I. Bekete gólya a Hortobägyon 1973-ban.......- sione eze es 230 Fintha I.: A flamingó (Phoenicopterus ruber) újabb előfordulása Hajdú megyében 230 Fintha I.: Enekes hattyú (Cygnus cygnus) a Hortobägyon...................... 230 Fintha I.: Darázsölyv (Pernis apivorus) előfordulása Debrecen környékén . . . . . . . . . 231 Fintha I.: Ujabb hazai kis héja (Accipiter brevipes) előfordulások . . . . . . . . . . . . . . . . 231 Fintha I.: Törpesas (Hieraaetus pennatus) adatok Debrecen környékéről . . . . . . . . . . 231 Fintha I.: Ritkäbb ragadozómadarak a Hortobágyon 1973-ban .................. 232 ee IL 8 DANIAN ENT boo ne... Re are ey ae niet nie 232 Fintha I.: Csigaforgaté (Haematopus ostralegus) a Hortobágyon ................. 233 Fintha I.: Karvalybagoly (Surnia ulula) Hajdú megyében ...................... 234 Fintha I.: Fekete harkály (Dryocopus martius) Debrecen kòrnyékén .............. 235 Fintha I.: Fekete harkály (Dryocopus martius) a Hortobágyon .................. 235 Dr. Horvath L.: A szajkó (Garrulus glandarius Linnaeus) tollazatäban mutatkozó AbBELLACIOkzEvolueios,jelentäsege, i 37 Dr. Janossy D.: Plio-pleisztocén madärmaradvänyok a Karpàt-medencébél I. lies tice CAL UI RS FRajdfelck A use are aa le een 35 Dr. Kelemen A.—Szombath Z.: Összehasonlító megfigyelések a kiiszvagé és a kis CHER OLIS MAP AA TASATOIE ori TN eee oie imme ee 211 Dre Keva Ar: Adatok a Kis-Balaton madärvilagahoz I. iaia 49 Kiss T.: Hajnalmadar (Tichodroma muraria) a sûmegi váron .................... 235 Kugyela J.: Szencinegek (Parus maior)-korai tojäsrakäsa ........................ 235 Mag J.: Fekete gölya (Ciconia nigra) fészkelése Komärom megyében ............. 229 Mag J.: Jégmadar (Alcedo atthis) fészkelése Környen .......................... 235 Dr. Marian M.: A Pusztaszeri Természetvédelmi Terület madärviläga ............. sl Molnar I.: Vekonycsörü viztaposé (Phalaropus lobatus) megfigyelése ............ 233 Moskat Cs.: A Karancs-Medves hegység madärviläga ........................... 105 Moskdt Cs.: Kucsmäs särgabillegetö (Motacilla flava feldeggi) fészkelése az Ipoly är- SERCO Mower EER I sho tae ley suet RI N ae, 237 Murvay A.: Megfigyelések a Kardosküti Természetvédelmi Terület 1973/74. évi bebsmadarmozgalmarolin...2. Meer ae ta Siege SH Are ne 241 Dr. Nankinov, D.: Jégveréstél elpusztult madarak Közep-Bulgäriäban............ 240 Dr. Rekası J.: Adatok a daru (Grus grus) täplälkozäsähoz ....................... 233 Dr. Rékäsi J.: A Madártani Intézet gyűjteményében levő házi veréb (Passer d. do- | mesticus) gyomortartalmak vizsgálati eredményei ........................ 237 i Dr. Rekasi J.: A Madártani Intézet gyűjteményében található mezei veréb (Passer m. montanus) gyomortartalmak vizsgälati eredmenyei ..................... 238 Réthy Zs.: Adatok a Doboz környéki erdők madärfaungjähoz ................... 241 Schmidt E.: Kisemlős-faunisztikai adatok baglyok táplálkozásvizsgálata alapján .. 144 Qt Schmidt E.: Sylvia-fajok mennyiségi viszonyai a gyürüzesek soran Budapest tagabb környeken. val iO IRONICI Schmidt, H.: Fenyörigö (Turdus pilaris) korai elöforduläsa Schmidt E Raunisztikai jegyzetek 200000 OLI Dr. Selley E.: Bajszos sarmany (Emberiza cia) előfordulása a Mecsekben .......... Dr. Simig L.: A budapesti Sas-hegy természetvédelmi területen észlelt madárfajok . . . Dr. Sterbetz I.: Adatok a Felső-Tisza madärfaunäjaröl Dr. Sterbetz I.: A kelet-magyarorszägi tüzok-(Otis t. tarda L.) populációk területigé- my ene Ke al alu las RER RER ee Dr. Sterbetz I.: À vadlidvonulas alakulása a magyarországi gyülekezöhelyeken...... Dr. Sterbetz I.: Vörösnyakü lid (Branta ruficollis) csapatos megjelenése Kardosküton Dr. Sterbetz I.: Rendkívüli daruvonulas Kardosküton Dr Sterbetz Ik: TerekcankoNKardoskutong Sy LOR CO TA Dr. Sterbetz I.: Ritka sirälyfajok balatoni eyulekezese .......................... Szabó L. V.: Adatok a sarkantyús sármány (Calcarius lapponicus) hazai előfordu- sn ns de Felele ee IESE aly Ameena Stari Nice eben Rigi hae Le EL ET Szabo L. V.: Törpe vizicsibe (Porzana pusilla) fészkelése a Hortobägyon ........... Szabó L. V.: Kucsmäs särgabillegetö (Motacilla flava feldeggi) fészkelése a Horto- EA ER ER N UE LE RE PRE Seombath/Z-:ade Dr @Kelemen A ROLE ee neon Szörényi L.: Adatok Győr környékének feszkelömadär-faunäjäröl Rövid közlemények Inmemoriam ARONA RITI NATO SIRIO Könyvismertetes. ana PILATO LEN IRE Index alphabeticus avium nn I mm nm I O) CO RI I er I O er ee IR O I I I I I I E I IC INHALT — CONTENTS Barbäcsy, Z.: Daten über die Ökologie der Beutelmeise (Remiz pendulinus) im Über- Behwenmunesgebietiderfnabaes m sin. OO NR terete cae 198 Dr. Bod, P.: Ohrentaucher (Podiceps auritus) an dem Csaj-See ...............:.... 229 Dr. Bozsko, Sz.: Späte Brut von Türkentaube (Streptopelia decaocto) ............. 246 Csaba, J.: Schwarzstorchnest (Ciconia nigra) in der Nähe von Körmend........... 229 Csernavòlgyi, L.: Möglichkeiten der Bekämpfung von Tauben- und Krähenschaden auf den Sonnenblumenfeldern während der ganzen Zeit der Vegetation ....... 206 Csörgő, T.: Maskenstelze (Motacilla flava feldeggi) in Mezőkövesd ................ 237 Dombay, E.: Rosenstare (Pastor roseus) in Bäcsszentgyörgy .................... 237 Fintha, I.: Zwergscharbe (Phalacrocorax pygmaeus) auf der Hortobägy .......... 229 Fintha, I.: Schwarzstorch (Ciconia nigra) auf der Hortobágy in 1973 .............. 230 Fintha, I.: Wiederholtes Vorkommen von Flamingo (Phoenicopterus ruber) im Bezirk EE, RE szek e E e I SUCRE ENT 28 230 Fintha, I.: Singschwan (Cygnus cygnus) auf der Hortobágy ..................... 230 Fintha, I.: Wespenbussard (Pernis apivorus) in der Nahe von Debrecen .......... 231 Fintha, I.: Neuere Vorkommen des Kurzfangsperbers (Accipiter brevipes)......... 231 Fintha, I.: Zwergadlerdaten (Hieraetus pennatus) aus der Nähe von Debrecen ..... 231 Fintha, I. Seltenere Raubvögel auf der Hortobägy im Jahre 1973 .............. 232 HinthaW#lt=Datensuber Kraniche (Grusigrus).... sss ER EN 232 Fintha, I.: Austernfischer (Haematopus ostralegus) auf der Hortobägy ........... 233 Fintha, I.: Sperbereule (Surnia ulula) in Bezirk Hajdú ......................... 234 Fintha, I.: Schwarzspecht (Dryocopus martius) in der Nähe von Debrecen . . . . . . . . . 235 Fintha, I.: Schwarzspecht (Dryocopus martius) auf der Hortobágy ............... 235 Dr. Horváth, L.: Evolutional Significance of the Aberrations in the Plumage of the Jaya Garmrulus clandarius mnacus ae A RIA. 47 Dr. Jánossy, D.: Plio-Pleistocene Bird Remains from the Carpathian Basin I. Gallifor- MES Le MEGAN CAC za st MA t sans be ea to | Gr 13 Dr. Kelemen, A.—Szombath, Z.: Vergleichende Beobachtungen über des Brutverhal- tentdertelüsszztadzínyergseesséhwalbe ECO CORNE oie es NATI 214 Dr. Keve, A.: Beiträge zur Vogelwelt.der Kis-Balaton I... 4... 49 Kiss, T.: Mauerläufer (Tichodroma muraria) an der Burg von Sümeg ............. 235 Kugyela, J.: Frühes Eierlegen der Kohlmeise (Parus maior) ..................... 235 Mag, J.: Brut des Schwarzstorches (Ciconia nigra) im Bezirk Komärom ........... 229 Mag, J.: Eisvogel (Alcedo atthis) brütet in Környe ............................ 235 Dr. Marian, M.: Die Vogelwelt des Naturschutzgebietes Pusztaszer .............. 95 Molnar, I.: Odinshühnchen (Phalaropus lobatus) bei Sumony ................... 233 Moskat, Cs.: The Bird-Life of the Karancs-Medves Mountains . ER RAR ers 113 Moskdt, Cs.: Brut der Maskenstelze (Motacilla flava feldeggi) im Überschwemmungs- PE WICURGCEM IO ly ess ES rey Ace Rn ER BE I ect: 237 Murvay, A.: Beobachtungen über die Vogelgäste des Naturschutzgebietes Kardosküt Inter OMR ARE NEE Ne Al Mn I AN LT CR 241 Dr. Nankinov, D.: Von Hagel verendete Vögel in Mittelbulgarien ................ 240 Dr. Rekasi, J.: Daten über die Nahrung des Kranichs (Grus grus) ................ 233 Dr. Rekasi, J.: Ernährungsbiologische Daten der Haussperlingsammlung des Ung. Ornicholorsscheslmstituss Sr a Or SR a wee ER NS 237 Dr. Rekasi, J.: Untersuchungsergebnisse des Mageninhaltes des Feldsperlings (Passer montanus) aus der Sammlung des Ung. Ornithologisches Instituts ............ 238 Réthy, Zs.: Daten über die Vogelwelt der Wälder um Doboz ..................... 241 7 Schmidt, E.: Kleinsäugerfaunistische Daten aus Eulengewöllen in Ungarn ......... Schmidt, E.: Über die mengenmässige Verteilung der Sylvia-Arten in der weiteren Umgebung von Budapest aufgrund der Beringungen ....................... Schmidt, E.: Frühes Vorkommen des Wacholderdrossels (Turdus pilaris) Schmidt Ms Haunistische Date RIO OO eee Dr. Selley, E.: Zippammer (Emberiza cia) im Mecsek-Gebirge .................... Dr. Simig, L.: Uber die Vogelwelt des Sas-hegy Naturschutzgebietes in Budapest .. . Dr. Sterbetz, I.: Data concerning the bird fauna of the Upper-Tisza ............... Dr. Sterbetz, I.: Gestaltung der Territorialanspriiche der Populationen der Gross- trappe (Otis) tarda) in Ostungarn si fa cane IT Dr. Sterbetz, I.: Development of wild-geese migration on the Hungarian gathering- Places CIRIE ARR COOMA OOO EGO oo HOU DOE ONG RE TERN Dr. Sterbetz, I.: Gruppenerscheinung von Rothalsgans (Branta ruficollis) in Kardos- RUB DE eeu NS SE Nectar A a Re LE: Dr. Sterbetz, I.: Ausserordentlicher Zug der Kraniche (Grus grus) in Kardosküt Dr. Sterbetz, I.: Terekwasserlàufer (Xenus cinereus) in Kardosküt ................ Dr. Sterbetz, I.: Ansammlung seltener Möwenarten auf dem Balaton .............. Szabo, L. V.: Daten zu dem Vorkommen der Spornammer (Calcarius lapponicus) in Ungarn Szabö, L. V.: Das Nisten des Zwergsumpfhuhnes (Porzana pusilla) in der Puszta von Hortobagy ash ALI accreted IR DEE III RE EN Szabo, L. V.: Brut der Maskenstelze (Motavilla flava feldeggi) auf der Hortobagy . SAMOA IPER zás EE LISI O On Szörenyi, L.: Daten über die Brutvogelfauna der Gegend von Györ Kurze Mitteilungen In memorlami.. re le een ae EER OI Büchbespreehungen. a era i ER a to e Index alphabeticus avium ee ee eee ewe ee eee eee ee eee ee eee eee eee eee ss eee ee eee eee ee eee ee eee eee eee esa e ee ee eee eee eee eee see eee eee ee eee eee ese esse eee eee sees eee eve ROTOLO a (el SO see) er ERRO TORO TO ORO ele re ROMEO OOO FO DO ORO OTO u; the ere ABRAK JEGYZEKE — VERZEICHNIS DER ABBILDUNGEN — LIST OF ILLUSTRATION Blase ecraO praeurogallus SAMOSSY ir we. reale II N Les WEST Beers SH DR RR RO RE ER OA ood coe 1. Lateral view of the right carpometacarpus, type of the species, inv. number V. 10. 347, Geol. Institute, Budapest — A jobb oldali carpometacarpus lateralis nézetben, a faj tipuspeldänya: leltári szám: V. 10. 347, az Állami Földtani Intézet gyűjteményében; 2. Medial view of the same — Ugyanez medialis nézetben ; 3. Proximal two-thirds of the right humerus — Jobb oldali humerus proximalis kétharmada; 4. Distal fragment of the left humerus — Bal oldali humerus CROIS CORÉEN sé e its Gis cic Ge oa mentor eG On ton PT re IE BES AC KOT RSS me uh 20.22 2er OR e ARR RR ee ee eisen 5. Distal fragm. of the left tibiotarsus — Bal oldali tibiotarsus distalis töredeke OPE AOMMACTOPUS EN SD ne ke cot) SIINO VIII SALON OC IO MUR na soie 6. Distal fragm. of the left tibiotarsus, type of the species, inv. number V. 10. 348. Geol. Inst., Budapest — Bal oldali tibiotarsus distalis töredéke, az új faj tipuspel- danya. Lelt. szám: V. 10. 348, az Állami Földtani Intézet gyűjteményében, Budapest; 7. Phalanx 1. digiti 3, medial view — Phalanx 1. digiti 3., medialis né- zetben; 8. The same, volar view — Ugyanez volaris nézetben ................ The figures 1 — 5. approx. nat. size, the figures 6 — 8. somewhat enlarged — meas- urements see in the text) — Az 1 —5. ábrák kb. természetes nagyságban, a 6 — 8. ábrák kissé nagyítva (méreteket lásd a szövegben) ........................ later II Tebrao cf CONjUSCnNs JAMOSSYR 2.0. 00 eis me OSZbramoSs Roc. 1: ORY ee ee ehe ett te St mA e RO 1. Lateral view of the left humerus — Bal oldali humerus, lateralis nezetben; 2. Medial view of the same — Ugyanaz medialis nezetben; 3. Dorsal fragment of the right coracoid, caudal view — Jobb oldali coracoideum dorzalis töredeke, caudalis nezetben; 4. Medial view of the left radius — Bal oldali radius medialis DÉPAEU DE I SI OR Se ehe ED Bee Pe NET e res ee AMES OAT DIU Kretzon. aan ates ss sn ae ee een IG Is ces ee SZ CEATITO SMG OCD Re at ST TE Re een E 5. Distal two-thirds of the left humerus — Bal oldali humerus distalis két- [RTE Eye RITO TA est Sa AIN OSZÜTAMOSÍÁTRAG KOLT E EK AE N ER ah TALE 6. Right carpometacarpus — Jobb oldali carpometiacarpus................... IEuspokturdo- Betfia LOC ran E N E a es OI 7. Distal fragment of the left tarsometatarsus — Bal oldali tarsometatarsus dis- balıssporedeke, aan ea rel erste. Meta ee erstens SITE The figures 1., 2. and 5. approx. natural sixe, fig. 3., 4., 6. and 7. somewhat en- larged (measurements see in text) — Az 1., 2., és 5. kb. természetes nagyság, a 3., 4., 6., és 7. kissé nagyítva (méreteket lásd a sz6veghen)...:.......... 10.0". . Scatter diagram showing the ratio of length (perpendicular axis) and distal thick- ness (horizontal axis) of humeri of recent and fossil Tetrao species. Empty circles (with female marks): Tetrao urogallus, recent females; full circle: Teatro conju- gens, Osztramos Loc. 7., lowest Pleistocene — Récens és fosszilis Tetrao-fajok felkarcsontja hosszúság (függőleges tengely) és distalis vastagság — (vízszintes tengely) adataink szórásdiagramja. Ures körök: jelenlegi siketfajd tojók (Tetrao urogallus) ; fekete pont: Tetrao conjugens, Osztramos 7., legalsó pleisztocén ... 4. Scatter diagram showing the ratio of length (per pendicular axis) and distal thick- 29 30 Or ness (horizontal axis) of humeri of recent and fossil Tetrao species. Empty circles (with male marks): Tetrao urogallus. recent males; full circle: Tetrao praeuro- gallus, Méhész, Middle Pleistocene. — Récens és fosszilis Tetrao-fajok felkar- esontjänak szöräsdiagramja (mérési pontok : lásd 3. ábra). Ures körök : jelenlegi siketfajdkakasok ( Tetrao urogallus) : fekete pont : Teatrao praeurogallus Méhész, OA DROLE Le aa 9 010 alol a óa a o aa ala a svab a adas pnydssaya 909009 09090 . Changes in relative abundance of different woods in the successive layers of the Rock-shelter Rejtek, Mts. Bükk, Northern Hungary Pleistocene-Holocene boundary (based on charcoal material, according to Stieber, 1969. Földtani Közlöny, pp. 188—193), in comparison with the change of the Galliform association from the Lagopus fauna to the Tetrastes fauna — Az erdö ätalaku- lása a fenyvesböl a vegyes lomboserdöbe a pleisztocén-holocén határán a Bükk- hegysegi Rejteki köfülke faszenanyaga alapjan (feldolgozäs: Stieber, 1969. Földtani Közlöny, 188-193 old.), párhuzamba állítva a höfajdok (Lagopus) eltűnésével és a csdszarmadar (Tetrastes) megjelenésével a területen ......... . Systematico-stratigraphical sketeh of the evolutionary lines of Tetraonides, based chiefly on the material originating from the Carpathian Basin — A fajdfelek rendszertani-rétegtani täbläzata, föleg kärpät-medencei anyagra alapitva. I. oszlop: korok: legfelső pliocén, alsó középső, felső pleisztocén, holocén (jelenkor) ; II. oszlop: hozzávetőleges kor millió években ; III. oszlop: a siket-, nyir- és höfajdok, valamint a császármadár mai fajainak kialakulása a ÍV. oszlopban közölt lelőhe- lyek anyaga alapján. A vonalak vastagodása az egyes fajok gyakoribb (tömeges) megjelenésére utal területünkön "s Ser ese ae ete E . Kis-balatoni táj — Kisbalaton-Gebiet (Foto: Bécsy L.) ................. 50 . Kormorántelep — Kormorankolonie (Foto: Bécsy L.) .................. 56 ) Nagy kocsagy— Silberreiheri(HotorrBecsyz ÚGYE SE RR IO 62 . A pusztaszeri Donger-tö. Der Dongér-Teich bei Pusztaszer. (Foto: Dr. Marian DR N N N RO Che NS RN 82 . A pusztaszeri rezervátum — Das Naturschutzgebiet von Pusztaszer ........... . A Karancs-Medves térképe — Die Karte des Karancs — Medves Gebirges ....... . Die Sammelpunkte der Gewöllen der einzelnen Eulenarten in Ungarn — A vizsgä- lati anyag területi megoszlása bagolyfajok szerint. .......................... . Die Verbreitung der Waldspitzmaus (Sorex araneus) in Ungarn nach Gewöllfun- den — Az erdei cickány elterjedése Magyarországon, a kapott adatok alapján . Die Verbreitung der Zwergspitzmaus (Sorex minutus) in Ungarn nach Gewöllfun- den — A törpecickány elterjedése Magyarországon, a kapott adatok alapján. . Die Verbreitung der Gartenspitzmaus (Crocidura suaveolens) in Ungarn nach Gewöllfunden — A keleti cickány elterjedése Magyarországon, a kapott adatok ADAM ee RT . Die Verbreitung der Feldspitzmaus (Crocidura leucodon) in Ungarn nach Gewöll- funden — A mezei cickäny elterjedése Magyarorszägon, a kapott adatok alapjan . Angaben zu der Verbreitung der Hamster (Cricetus cricetus) in Ungarn, nach Gewöllfunden — Adatok a hörcsög elterjedesehez Magyarorszägon, a vizsgält EP de 1 OÙ re ee ee INT . Angaben zu der Verbreitung der Rötelmaus (Clethrionomys glareolus) in Ungarn, nach Gewöllfunden — Az erdei pocok elterjedesi adatai Magyarorszägon, a vizs- galtianyag.alapjanı LICIA . Angaben zu der Verbreitung der Schermaus (Arvicola terrestris) in Ungarn, nach Gewöllfunden — A vizipocok elterjedesi adatai Magyarorszägon, a vizsgält anyag IE RIE N er ee Te ee . Angaben zu der Verbreitung der Sumpfmaus (Microtus oeconomus) in Ungarn, nach Gewöllfunden — A patkänyfejüi pocok elterjedési adatai Magyarországon, DIVIZSCAMANVALIA PIREO O . Die Verbreitung der Feldmaus (Microtus arvalis) in Ungarn, nach Gewöllfunden — A mezei pocok elterjedesi adatai Magyarorszägon a vizsgält anyag alapjän . Die Verbreitung der Zwergmaus (Micromys minutus) in Ungarn, nach Gewöllfun- den — A törpe egér elterjedesi adatai Magyarorszägon a vizsgält anyag alapjan . Die Verbreitung der Brandmaus (Apodemus agrarius) in Ungarn, nach Gewöll- funden — A pirök egér elterjedési adatai Magyarorszägon a vizsgält anyag alapjan . Die Verbreitung der Hausmaus (Mus musculus) in Ungarn nach Gewöllfunden — A házi egér elterjedési adatai Magyarországon a vizsgált anyag alapján ..... . Sarkantyús sármány — Spornammer (Foto: Szabó L. V.) .............. 148 — 31 32 33 —5l — 57 —63 — 83 84 106 121 122 124 125 127 128 131 132 133 134 137 138 141 27. Telelö tuzokcsapat Dévavanyan, 1973 november — Winternde Grosstrappen- gruppe in Dévavanya, Nov. 1973. (Foto: Dr. Sterbetz I.) .............. 156 — 157 28. Lucernatarlöröl szarnyra kelö tüzokok Dévavänyän, 1973 november — Von einer Luzernenstoppel auffliegende Grosstrappen. Nov. 1973 Dévavanya ..... (Rito: IDR S'en Jie sb en ee GO Or 158—159 29. Törpe vizicsibe fészke Agrostidetumban — Porzana pusilla Nest in Agrostidetum CONA NOIE ee eee ns atc cs M bee lee ater 166—167 30. Törpe vizicsibe fészke Agrostis zsombékon — Brütende Zwergsumpfhuhn (Foto: SAC Ly NO) ME ER AGR Eis ancy RDS ce IRA 168 — 169 31. Die mengenmässige Verteilung der Sylvia-Arten in der weiteren Umgebung von Budapest aufgrund der Beringungen — A Sylvia-fajok mennyiségi viszonyai Budapest tagabb kôrnyékén a gyürüzesek alapjan ......................... 178 32. Pihenö lilikek a kardoskuti szikes tavon 1971 márciusában — White-fronted Geese at rest on the natron lake in Kardosküt, March 1971 (Foto: Dr. Sterbetz I.) 182—183 33. Hajnali vadlüd kiözönles a kardoskuti természetvédelmi területen 1973 okt6- berében — Wild-geese crowding out at dawn in the Kardosküt Nature Protection Area, October 1973 (Hoto: Dr. Sterbetzil) ns EER nn 184— 185 34. A magyarországi vadlúd-gyülekezőhelyek megfigyelési pontjai — Observing points of the wild-geese gathering places in Hungary ........................ 191 35. Rába melléki függöcinege-feszkek földtől számított magassági szintjének szám szerinti megoszlása — Höhenverteilung der Beutelmeisen Nester bei dem Raab 195 36. Rába melléki függőcinege-fészkek (86 db) röpnyílásainak égtájankénti és szám szerinti megoszlása — Verteilung von 86 Beutelmeisen Nester nach Himmels- richtungen ihres Flugloches und ihrer Zahl gerechnet ....................... 196 37. A fogószerkezet rajza — Zeichnung der Fangwerkzeuges ................... 197 38 — 63. Rajzok és fotók magyarázatát lásd a szöveg közötti utaläsokban — Die Er- klárung der Zeichnungen und Fotos siehe im Text ..................... 217-228 64. Kucsmäs sarga billeget6. Maskenstelze (Motacilla f. feldeggi) (Foto: Szabö TV ne ee aa de 228 — 229 11 PLIO-PLEISTOCENE BIRD REMAINS FROM THE CARPATHIAN BASIN I. GALLIFORMES. 1. TETRAONIDAE Denes Janossy 1. Research history In full knowledge of the fact that there are numerous works in literature about the origin of the European avifauna and that these are chiefly of hy- pothetical nature—because of the extreme imperfection of paleontologic- al documentation—I decided to attempt more exact approaches to this problem. Within this framework, I began with the elaboration of the accord- ingly decisive material of the available Plio-Pleistocene avifaunas origi- nating from the adjacent northern and western territories ofthe Carpathian Basin (Poland, Czechoslovakia, Austria, see JANOSSY, 1972a, 1974a, 1974b). However, the richest Plio-Pleistocene bird material originates from the Carpathian Basin itself; it was collected during more than the last half century, formerly by Kormos, and KRETZOI, and later by myself as well as by different archeologists, and elaborated partially by LAMBRECHT (the greatest authorithy of this field). In previous papers, I dealt with the difficulties in the elaboration of these materials as well as with the attempts of LAMBRECHT who was hindered from finishing his work by an early death. The material originating from the territory in question is so rich and impor- tant that it can be discussed in the constricted framework publication possi- bilities of only in successive parts. The present work proposes to be the first of this series. As mentioned above, LAMBRECHT (1916, 1933) described from the Lowest viz. Lower Pleistocene (‘Upper Pliocene” or “Preglacial’’ according to the stratigraphical conception) of the Carpathian Basin, the folloving bird species: from the locality Nagyharsäny-hegy: " Archibuteo” lagopus Linné ‘‘Colymbus”’ nigricollis Linné, and Corvus hungaricus Lambrecht, 1916; from Beremend Francolinus capeki Lambrecht, 1933. GAILLARD later described (1938) ‘‘Pliogallus’’ crassipes Gaillard, “Plio- gallus” kormosi Gaillard*, Hirundo sp., and Pyrrhocorax sp., all from the Uppermost Pliocene locality Csarnöta. The rich ornithofauna of Püspökfürdö (Loc. 2.) was previously discussed by CAPEK (1917), who believed to have found—except for the subsequently described extinct species Francolinus capeki Lambrecht, 1933—only recent forms (for their list see LAMBRECHT, 1933). KRETZOI published (1941, 1961), from the locality 5. Püspökfürdö (named by him Betfia), Pelargosteon töthi Kretzoi, 1961, Lyrurus partium Kretzoi, 1961, Perdix jurcsdki Kretzoi, 1961, * Recently I had the possibility to examine in the Collection of the University of Lyon the originals of “Pliogallus” and I am convinced that they originate unambiguously from recent domestic fowl (one from a capon!?) and therefore must be deleted from the list of fossil species 13 Otis lambrechti Kretzoi, 1941, Corvus betfianus Kretzoi, 1961, and T'urdicus tenuis Kretzoi, 1961, besides five forms related to recent species. JANOSSY (1972) described Mergus connectens Janossy, 1972, from the same material (Betfia 5.) in the course of the revision of the fossil birds of Stranska Skala. In addition, JANossy (1972) recorded from the Middle Pleistocene locality Tarkö (JANossy, 1962, 1969) Strix intermedia Janossy, 1972, and Apus sub- melba Janossy, 1972, and subsequently Tetrastes praebonasia Janossy, 1974, and Dendrocopos major submajor Janossy 1974, from the same locality. These two latter species were published in the course of the revision of the remains of Hundsheim (JANossy, 1974a), and on the same occasion also Dendrocopos praemedius Janossy, 1974a, from the locality Villany-Kalkberg- North (— Villány 3.). Bird remains from the Lower Pliocene of the region are much more scarce than those from the Lower Pleistocene-Upper Pliocene. According to the preliminary investigations of CAPEK, LAMBRECHT (1933) mentions the fol- lowing forms from Polgärdi: Mergus sp.?, Gallus sp.?, Coturnix sp., Perdix sp., cf. Lanius minor Gm., and Aves indet. LAMBRECHT described Plotus pannoniae Lambrecht, 1916, from the asphalt deposits of Tataros. KRETZOI described (1957) Cygnanser (KRETZOI, 1957) csdkvärensis (LAMBRECHT, 1929), Bubo? florianae Kretzoi, 1957, and Pliogrus pentelici Gaudry from the Hip- parion-Fauna of Csákvár. Finally Lambrecht (1933) gave a list of ’’neospecies’’ originating from the Upper Pleistocene (chiefly cave deposits) of the region; this was partially completed by Brodkorb (1964). After this brief account of the known very scatered and therefore hardly collatable data, the present subject, the revision of the Plio-Pleistocene avi- fauna of the Carpathian Basin can be approached, in the order of sequence of systematical units and beginning with the (from our point of view most important) group of the Galliforms. This new revision is indicated not only by the rich unstudied material originating from older excavations, but also by the newly discovered Upper- most Pliocene-Lower-Middle Pleistocene localities with extraordinarily preserved bird remains. These are as follows: Tark6 with twenty species of birds (JANossy, 1969 and new unpublished data); MÉHÉSZ with extraordi- narily well preserved Tetraonid material (see KRETZOI, 1965); remains from the localities Osztramos 1, 2, 7, 8, and 9 (JANossy, 1972b, 1972c), as well as the newly collected sporadic finds from the Mts. Villany (Villany, Nagy- harsäny-hegy, Csarnöta, Beremend, see KRETZOI, 1956) and the Varbarlang (JANossy, 1969). The list of species found at these localities will be given at the end of the series of systematico-morphological revisions—connected with the latest stratigraphical table as well. At this junction a very important fact, connected with this problem, should be explained. At LAMBRECHT’S time the stratigraphical conception of the ’’Pliocene’’ and ’’Pleistocene’’ was quite simple. It was only during the last decades that the detailed study of successions of micromammals shaved the time span of the above mentioned periods to have been consider- able more elongated and chiefly more differentiated than formerly estimated (see among others KRETZOI, 1956, 1965, 1969, JANossy 1969, 1974 etc.). Thus, for example, in LAMBRECHT’S lists (1933) Csarnöta seems contempo- raneous with Piispékfiirdé, i. e. "Upper Pliocene”. On the level of our pres- 14 ent knowledge Csarnôta is really ’’Uppermost Pliocene” and Püspökfürdö Middle Pleistocene. The difference in absolute chronology between these two represents more than a million of years. And this time interval is unambig- uously considerable also from the point of view of the evolution of birds. One could of course, give further examples. It seems not unnecessary to emphasize this fact on this place, because there appeared in some recently published ornithological and especially zoogeographical works arguments based on LAMBRECHT’S out-of-date data and this is not the fault of either LAMBRECHT or of the zoologists in question! But to return. It is proposed that, as an appendix to this work also a list be given of the bird remains of the region, identified as Upper Pleistocene (the ’’ Pleistocene” of LAMBRECHT’s times) during the last twenty five years. Finally, I have to express my gratitude, in the first place, to DR. M. KRETZOI for having ceded to me the whole fossil bird material preserved in the collection of the Geological Survey. In addition, I am indebted to O. FEJFAR (Prague) for placing at my disposal the Pleistocene bird material collected by him in Slovakia. I am especially indebted to G. S. Cowres (London), J. BOESSNECK (Munich), I. Gromow (Leningrad), I. KoHr (Reghin, Ruma- nia) for making available also recent comparative material. 2. Discussion of paleospecies Tetrao conjugens Janossy 1974 (Plate II. figs. 1—4.) Material: Csarnéta, loc. 2, coll. T. Kormos (Uppermost Pliocene): dorsal fragment of the left Coracoid. Osztramos, loc. 7, coll. JANossy (Plio-Pleistocene Boundary) dorsal fragm. of the right Coracoid; left complete Humerus, fragm. of the diaphysis of the right Humerus; right complete Radius; Ulnare. I found in the Uppermost Pliocene vertebrate material of Weze (Poland) only fragments of various bones of a medium-sized Tetraonid, clearly show- ing a mixture of morphological features between Tetrao urogallus and Lyrurus tetrix; I named it therefore Tetrao conjugens (JANOSSY, 1974b). Chiefly the recent fortunate discovery of a quite intact humerus of this form in Loc. 7., Osztramos, completes our knowledge on this form considerably. Thus an analysis of this bone should be given. The humerus shows unambiguously the features of Galliforms. The prox- imal part of the bone shows the form of the caput articulare, that of the tri- cipital fossa as well as that of the eminentia musculi latissimi dorsi posteri- oris especially characteristic for Tetraonids. The size surpasses the largest dimensions hitherto known in literature for the male of the Black Grouse (Lyrurus tetrix, length of humerus of the lar- gest plus-variant about 86 mm) and agrees with that of the female of the Capercaillie ( Tetrao urogallus, variation of humeri (n = 15) : 87—104 mm), but with quite different proportions (see fig. 3). The chief measurements of the bone see in table 1. The proximal epiphysis is rather narrow (as usually in Lyrurus), the distal end broader than the broadest one among the humeri of females of Tetrao urogallus I examined. The bone is Lyrurus-like also in proximal view. 15 Table 1 The most characteristic feature * Measurements of the humerus of Tetrao conjugens of the bone of this species seems the form and shape of the fora- Menna a men pneumaticum. This element represents a well confined, oval cavity, in form and construction Maximal length 96,0 nearer to some Phasianids (e. g. Proximal width 24,5 Gallus, Perdix, Alectoris etc.) than Distal width 20,5 to T'etrao or Lyrurus. This may be Distal thickness 1151 considered an atavistic feature, Width of diaphysis (middle) 10,5 but it is certainly a convergence with Phasianids and does not in- dicate a nearer relationship. As mentioned above, the distal epiphysis is broader in relation to the dia- physis, than in the Black Grouse or in the Capercaillie. This part of the bone appears more elongated in the distal view than in recent forms. A direct comparison of the distal fragment of a humerus with the Osztramos-speci- men proves the same elongation of this part of the bone. This feature con- firms at the same time the relations between the Weze and Osztramos-forms too. The proportions of the nearly complete radius are also remarkable. It is shorter but broader than the same bone of a female of Tetrao urogallus of the Budapest Collection. The length of the Osztramos 7-specimen measures 79,0 mm, the distal width 9,0 mm. The same measurements are variing in the females of 7’. urogallus (according to EBERSDOBLER, 1968) between 79,2—95,5 mm and 7,7—9,1 mm, in the males of L. tetrix 69,0—71,2 mm and 7,1—7,6 mm. Thus the length falls beneath that of the minus-variant of the same measurement of the female Capercaillie, but the distal widths agree with that of a plus-variant of the same. Comparing the Osztramos spec- imen with the proximal fragment of Weze the proportions appear to be the same. The size of the ulnare agrees with that of a male L. tetrix, but differs morphologically by its slender form from that of the latter one, as well as from T. urogallus. The dorsal (cranial) fragments of the coracoids from Osztramos 7 and Csarnöta 2 show likewise clearly the mosaic-like transitional features be- tween 7’. urogallus and L. tetrix and both agree with the form of the same frag- ment originating from Weze. These bones are too fragmentary to allow mesur- ing but the Osztramos specimen seems of the same size as the one from Csar- nota 2, which agrees with a male L. tetrix. It should be mentioned at this place that the specimens from Osztramos agree morphologically with those of Weze, but allspecimens from the latter locality are considerably smaller than those of the former. According to recent analogies, this may be due to the normal intraspecific variation (mi- nus and plus variants or female and male), but they may represent taxo- nomico-biometrical differences as well. The considerable stratigraphical difference indicated by small mammals from Weze and from Csarnota viz. Osztramos 7 may support this latter hypothesis. Summarizing the results of the morphologico-metrical analysis of the hitherto known bones of Tetrao conjugens it seems that we are dealing with 16 . a fine example of mosaic evolution, atypical intermediate form between the recent 7. urogallus and tetrix, metrically nearer to the former and morpho- logically to the latter. Tetrao macropus n. sp. (Plate I. figs. 6—8.) Holctype: distal fragment of the left tibiotarsus inventary number: V. 10. 348; Collection Geological Institute, Budapest. Referred specimens: distal fragment of left radius, 2 specimens of phal. 1 dig. 3 (one damaged), dist. fragm. of phal. 1. dig. 2, phal. 2 dig. 3, phal. 2 dig. 2 and phal 3 dig. 3 (all posterior phalangeals). Locus typicus and stratum typicum: Uppermost Pliocene (’’Lowest Villafranchian”, Csarnötan) Karst fissure of the locality Csarnöta 2, Mts. Villäny, Southern Hungary. Derivatio nominis: macropus, from the Latin Greek words: macros-large, pes (pus) = foot. Diagnosis: Tetraonid, of the size of Tetrao urogallus, but with stronger bones of the hind foot. Description: The most convenient bone fragment for a detailed analysis is the distal part of tibiotarsus. This bone shows fully the characteristics of larger Tetraonids, even when—as in the present instance—we have only the distal part to work with. The form of the whole epiphysis conforms so perfectly in contour and in the chief details with the same bone of male Tetrao urogallus specimens that their close affinity is manifest at the first glance. Since no other Tetraonid save the Capercaillie of that size is known, there is no reason for comparing it with the bones of other species. The same part of the tibiotarsus of gallinaceous birds of the same size from the family Phasianidae (Gallus, Tetraogallus, Argusianus, Lophura, Acrillium etc.), show a clearly slenderer form, with condyli nearer to each other and with a broader bone bridge above the sulcus extensoris. The differences in the Csarnöta specimen against the same bone of recent Tetrao urogallus exemplars are expressed in the stronger form of the apophy- sis internus ligamenti obliqui, the different shape of the lower hole of the sul- cus extensoris, in some deviations in the proportions of the condyli and chief- ly in the stout form of the whole epiphysis as well as in the (broken part) of the diaphysis. This latter feature can be expressed metrically as follows: according to literature data (EBERSDOBLER, 1968) as well as to my own measurement readings, the distal width of the tibiotarsus of male Capercail- lies (n = 25) varies between 14,0 and 16,0 mm. The same measurement of the fossil bone appears as 17,0 mm, hence it seems to go beyond the plus- variants of the recent form. This fact is the more remarkable as the Middle Pleistocene form—Tetrao praeurogallus—is characterized by its much slenderer form than the recent one. This is expressed in its most striking form by the distal fragment of a tibiotarsus of the latter species originating from the cave Sackdilling, the distal width of which measures 13,7 mm. This measurement lies clearly beneath the minus-variants of the recent form. All phalangeals of the hind foot identifiable as Tetrao in the Csarnôta material are larger and stronger than my recent comparative specimens. These differences appear in the table 2. 2 Aquila 1975 17 Table 2 Measurements of the phalangeals of recent and fossil Tetrao species Length ek mm Phalanx 1 digiti 3. (pedis) Csarnöta 2/2. 27,0 5,0 Recent J'1.* 26,0 4,4 Recent 0% 2.*** 23,3 4,4 Phalanx 2 dig. 3 ; Csarnóta 2. 20,5 4,4 Recent o1.* 19,6 3,8 Recent 0 2.** 18,6 3,8 Phalanx 3 dig. 3. Csarnota 2. 18,6 4,1 Recent c" 1.* Ile ST Recent J2.** 16,9 3,4 Phalanx 2 dig. 2. Csarnota 2. 22,0 4,0 Recent 01.” 18,0 3,4 Recent 0% 2.** ren 3,4 * Tetrao urogallus from Nowgorod, surroundings of Leningrad, USSR; ** The same, specimen from the Carpathians. In contrast to the bones of the hind foot indicating stronger dimensions than the recent form’ the measurements of the radius fall in the middle of - the range of variation. The distal width of the bone is 11,5 mm and the same distance was found in recent males of Tetrao urogallus (according to EBERS- DOBLER, 1968, as well as measured by myself (n = 15)): between 10,6 and 12,6 mm. One cannot decide on the basis of this single bone whether it is a minus-variant of an animal having a larger wing than the recent form, or a medium sized specimen of the same variation as the recent form, or an ex- treme plus variant of a female. In any case, the appearence of this large form of a Tetraonid in the Upper- most Pliocene speaks for a very old European origin of the Capercaillie group. Tetrao praeurogallus Janossy, 1969 (Plate I. figs. 1—5.) Material: Loc. Méhész (later Mihyska, subsequently Véelare, Slovakia); age: Lower-Middle Pleistocene, Lower Biharian, Templomhegy Phase etc. : Proximal two-thirds of the right humerus, distal epiphysis of the left humerus, diaphysis fragm. of the same, dist. fragm. of the left ulna (female!), right carpometacarpus (mc; lacking, type-specimen; inventary number: V. 10. 347; Collection Geological Institute, Budapest), vertebra cervicalis. 18 Loc. Tarkö; layer 10. (leg.: Tables JANOSSY); age: Lower-Middle È ‘ : Measurements of the humerus of Tetrao Pleistocene, Upper Biharian, Tar- Kö Phase eto.: Phalanx 2 digiti 4. LEA Loc. Villany - Nagyharsany- Measurements mm hegy (leg.: KoRMOS); age: Lower Pleistocene, Lowest Biharian, | Nagyharsany-hegy-Phase: dist. Length (approx) 130,0 fragm. of left carpometacarpus. Width of diaphysis NT A short description, with a diag- Proximal width 32,8 nosis of this form, was given ina Distal width 22,4 previous paper (JANOSSY, 1969 p. Distal thickness 12,6 595—596), thus I propose to sub- mit merely some additional data. The hitherto known best material originates from the type-locality, Méhész. Besides the type specimen (the carpometacarpus), the humerus shows at the first glance a more slender form than my recent comparative material exhibits. Unfortunately, there is not a complete bone present, its length can only be estimated. The measurements see in table 3 (compiled from two fragments, originating from two different specimens). A comparison with a series of recent material proves that, except for the length, all other measurements agree with the minus-variants of the former one or they fall below it. The allometrical difference can best be shown by the comparison of length with distal thickness (see fig. 4). The morphological details agree with the more slender form of the whole bone in the proximal and distal epiphysis as well. The foramen pneumaticum is in any case much more longer, the “impressio musculi braclialis anterioris” shorter and nar- rower than in the average of recent specimens. The smaller and slender dimen- sions are to be seen especially in the proximal and distal views. The distal fragment of tibiotarsus from Sackdilling (measurement given in the description of Tetrao macropus in this paper), the phalanges from Tarkö and Stranska Skala, as well as the proximal fragment of tarsometatar- sus from Erpfingen—which I could examine by courtesy of F. HELLER (proximal width 11,0 mm) also prove the slender form of the hind limb of these species. The tarsometatarsus fragment from Erpfingen (with the morphological features of 7. urogallus!) and the small fragment of ulna from Méhész (distal width 11,0 mm) do not only constitute a new argument for the slen- der proportions of this form, but also a proof ofthe development of a metri- cal sexual dimorphism (all other bones represent males, only two derive from females). The localities given above define the known geographical range of this species, covering Germany (Erpfingen, Sackdilling) Czechoslovakia (Stranska Skala), the Carpathian Basin (Méhész, Tark6, Betfia, Nagyharsänyhegy), and perhaps Poland (a questionable phalanx from Rebielice I). All these localities are referable to the Middle Pleistocene, to the faunist- ical unit of Biharian, ranging from the Betfian Phase to the Tarkö Phase. Only the uncertain fragment from Rebielice is older (? Beremendian Phase). I have to mention in this place that there is in literature a “Tetrao urogal- lus” from the Forest Bed of England (LYDEKKER, 1891 p. 133, LAMBRECHT, Qe 19 1933; GAILLARD, 1939 etc.). I had possibility to examine this fossil in the collection of the British Museum (Nat. Hist.) and the detailed analysis of this bone implied that it is the coracoid of a large Phasianid (Gallus?) than of a Tetranoid. Lyrurus partum Kretzoi, 1962 (Plate IL., figs. 5—7.) Material: Villány, Loc. 3, Coll. D. JANossy, 1965 (Lower Pleistocene, "Middle Villafranchian”’, Villanyian): distal fragm. of left tibiotarsus. Loc. Villany-Nagyharsany-hegy, Coll. T. Kormos (Lower-Middle Pleistocene, Nagyharsany-hegy Phase): distal fragm. of right carpometacarpus, Phalanx 1. digiti 4 pedis. Osztramos Loc. 2, Coll. D. JANossy (Lower Pleistocene, "Upper Villa- franchian’’, Betfia-Phase): distal two—thirds of left humerus, distal left and right epiphyses and four small fragments of the same, dorsal fragm. of left coracoideum and of right scapula, distal fragm. of the right ulna, prox. fragm. of right radius, left carpometacarpus, without cme; and distally dam- aged, fr. of phal. 1. dig. 2. anterior, distal fragments of the left and right tibiotarsi, prox. fragm. of left tibiotarsus, prox. fr. of left tarsometatar- sus. Osztramos Loc. 8: Coll. and age the same: complete right carpometa- carpus. Püspökfürdö (=Betfia) Loc. 1, 2 (except for the material described by KRETZOI, 1962) Coll. T. Kormos (age as of the preceding ones): dist. fragm. of left tarsometatarsus (damaged), phalanx 1. digiti 3 pedis. Gombaszög: Coll. O. FEJFAR (Middle Pleistocene, Upper Biharian, Tarkö Phase): distal fragm. of right radius. Méhész (see data at Tetrao praeurogallus): two left and one right dorsal fragm. of coracoids, oral fragm. of left scapula, distal two-thirds of left hu- merus, dist. three-quarters of left ulna and dist. fragm. of the same, dist. fr. of left radius, phalanx 1. digiti 2 alae, dist. fragm. of left femur, dist. fr. of left tibiotarsus, prox. three-quarters of left and right tarsometatarsi. Rock-shelter of Tark6: Coll. D. JANossy (age the same as of the five preced - ing localities): Laver 2:two dist. fragm. of ee 1 dig. 2. pedis; Laver 3. : fragm. of an ungual phal.: Layer 7: phal. 1. dig. 3. alae; Layer 12: ulnare. Varhegy-Budapest Loc. Fortuna-Street 25, Coll, D. JANOSSY (see JANOSSY, 1969 p. 384): dist. fragm. of left tibiotarsus. Vertesszöllös Loc. 2, Coll. D. JANossy (age the same as of the preceding ones): oral fragm. of right scapula (badly damaged). The geologically more or less contemparaneous material of the Middle Pleistocene Black Grouse represents nearly all important members of extrem- ity bones and merits therefore a detailed analysis. There are observable the usual mosaic-like proportional differences against the recent form, only to be expected during the process of evolution. The distal part of tarsometatar- sus—as emphasized in the diagnosis of the species (KRETZOI, 1962)—seems slender and the widening out of the distal epiphysis is not so abrupt as in the recent form. The cranial part of the coracoideum and the distal part of the tibiotarsus also appears to be slender; the humerus (of males!), carpometacarpus and 20 phalanx 1. dig. 2 anterior are stouter than in Lyrurus tetrix. The specific distinctness of Lyrurus partium is therefore confirmed. I give for further orientation some measurements of different bones of the fossil form: The distal width of tibiotarsi from Méhész is 8,9 and 10,0 mm respectively, that one of Villäny 3. is 7,8 mm. The width of the (proximally and distally damaged) diaphysis of humerus from Osztramos 2 measures 8,2 mm (variation in recent males 7,2—8,0 mm). The distal widths of the same bones are 16,0 and 16,5 mm. They represent a contrast with the nearly contemporaneous remains of Stranskaé Skala, where this measurement appeared to be considerably smaller- (at least in the females, JANossy, 1972a). The stouter form of the carpometacarpus may be shown in the following table of comparative measurements: a) maximal length; b) thickness at the middle of the epiphysis; c) maximal width at the middle of the epiphysis (together with mcs): d) minimal length (without the articulatio digiti ITI); e) proximal width; see table 4. Table 4 Measurement of the carpometacarpus of fossil and recent Lyrurus specimens a b | c d e Locality mm Osztramos 2. = 5,3 — 43,5 12,8 Recent ff an 4,4 = 43,2 1242, Osztramos 8. 41,7 4,3 8,3 — 11,8 Recent © 39,2 3,8 8,1 — 11,4 Ebersdobler (n = 14) 38,9 —40,8 — 7,4 —8,4 — 10,5 — 12,0 The length (a) and width at the middle (b) of the phalanx 1 digiti 1 alae (anterior) also prove the same stouter form (see table 5.). : Correlative differences appear presumably also in the phalanges of the pes (posterior) but since they are small in number, they cannot be 7 i able 5 used for this purpose. The com- parative measurements are as fol- Measurements of the phalanx 1 digiti 1 alae of lows: a) length; b) proximal —; recent and fossil Lyrurus specimens c) distal width; d) width of dia- physis at the middle of the bo- Locality È = ne (see table 6.). um The remains discussed above, together with the material of so- Mehesz 17,0 7,1 me other European localities, Osztramos 2. 18,6 +9 outline the known stratigraphi- Recent © 16,5 6,9 cal and geographical ranges of Recent 7 20,0 7,9 this species. Tabie 6 Measurements of the phalanx 1 digiti 3 posterior of recent and fossil specimens of Lyrurus i ME | b | c | d Locality mm Phal. 1. dig. 3 Püspökfürdö 27,2 5,0 4,0 2,8 Recent Q 28,2 5,4 3,9 2,8 Phal. 1. dig. 4 : Villäny, Kalkberg 10,1 359 3,0 2,2 Recent où 10,9 3,9 3,1 2,0 The stratigraphically oldest remains—theoretically identical with Lyrurus partium—originate from Villány 3. and Sénèze (STEHLIN, 1923, who "Could not separate them osteologically from the recent form”). The latest investi- gations by CHALINE and MicHAUXx (1971) identified the last locality, by the presence of Mimomys pliocaenicus, as „Lower Pleistocene”, "Middle Villa- franchian’’, Villanyian, ’’Giinzian’ Phase, geologically contemporaneous with Villany 3. Except for the localities originating from the Carpathian Basin, mention should be made, for the sake of completeness of Voigtstedt (JANossy, 1965), and Erpfingen (this identification unpublished so far) from Germany, Stranska Skala (JANossy, 1972) from Czechoslovakia and Tchortkow (Woixs- TWENSKIJ, 1967) from the Ukraine (USSR). All these localities are geologically nearly of the same age: Middle Pleistocene, Cromer, Biharian, Templom- hegy and Tark6-Phases, ’’Giinz-Mindel-Mindel’. The youngest of these local- ities is apparently the lime mud of Varhegy (Fortuna Street 25), mentioned above. The series of these localities also reveals the known geographical range of this form it extended from the present territory of France to the Western Ukraine—in temperate Europe. Tetrastes praebonasia Janossy, 1974 Material: Rock-shelter Tarkö, Coll. D. JANossy; age: Middle Pleistocene, Upper Biharian, ’’Tark6-Phase”, " Mindel-Interstadial”. Layer 11: dorsal fragm. of right Coracoid; Layer 12: right Tarsometatarsus proximal and distal, damaged (gnawn by Rodents), type-specimen: Inv. number: V. 64. 789. Nathist. Mus. Budapest. Besides this material and a humerus viz. ulnafragm., originating from the geologically nearly contemporaneous Hundsheim (Austria), I do not know this form from other localities. The taxonomico-stratigraphical position as well as the ecological significance of this form was discussed in detail in the analysis of the remains of Hundsheim (JANossy, 1974a). In this place, only a summary of the results should be given. 22 The main proof for a taxonomic distinctness of this form is the extremely high position of the foramen inferius in the tarsometatarsus, differing statis- tically from the same of recent— Upper Pleistocene specimens (JANOSSY, 1974a). From a geological point of view it should be emphasized that the Hazel Hen appeared in Europe—according to the known data—at latest among the Tetraonids, only at the beginning of the Middle Pleistocene. Layers 11 and 12 of the rock-shelter at Tark6 are characterized by definite- ly silvicolous small mammals, therefore the ecological habit of Tetrastes is also sylvan, beginning also with the Middle Pleistocene. Lagopus cf. lagopus Linné, 1758 Material: Vertesszöllös Loc. II., Coll. D. JAnossy; age: Middle Pleistocene, Upper Biharian Tark6-Phase— Vértesszüllés-Phase: Phalanx 1. digiti 3 pedis (posterior). Uppony, rock-shelter I., Coll. D. JANossy; age: Upper Middle Pleistocene, “Holsteinian”, Uppony-Phase: Layer 1: Praemaxilla, ventral fragm. of right coracoideum, dist. fr. of right humerus, prox. fr. of right humerus, prox. fr. of right ulna, dist. fr. of left tibiotarsus, dist. fr. of right tarsometa- tarsus; layer 6: fragm. of phalanx 1. digiti 2 pedis (posterior). As discussed in previous papers (JAnossy, 1972a, 1974b) this material shows unambiguously the morphologico-metrical features of Lagopus, and agrees taxonomically—among Eurasian forms—only with Lagopus lago- pus. To the latter fact refer on the one hand the size and form of the frag- ments of the praemaxilla, tarsometatarsus and phalanx 1. digiti 2 pedis originating from Uppony, on the other hand those of the phalanx 1 digiti 3 from Vertesszöllös II. Exact measurements cannot be taken on the fragmentary pieces of Uppony ; however, the intact phalanx of Vertesszöllös is convenient for such investi- gations. With regard to the large stratigraphico-climatological importance and to the seemingly small probative force of the single phalanx from Vértes- szöllös, amore detailed analysis of this piece should be undertaken. A thorough morphological analysis and comparison of the bone with the same ana- tomical element of the members of Lagopus, Perdix, Francolinus and Alec- toris prove not only a morphological but a close metrical relation of the fos- sil piece with that of the recent Willow Ptarmigan (Lagopus lagopus). The comparative measurements of this phalanx in the available material of European smaller galliforms in the collection in Budapest appeares in table 7: a) length; b) proximal; c) distal width; d) width of diaphysis in the middle of the bone. The proportionate conformity of the bone from Vertesszöllös with that of the willow ptarmigan is unambiguous. As mentioned in other places (JA- Nossy, 1972a, 1974b), hitherto-no proof exists for the presence of the ptar- migan (Lagopus mutus) in the older Pleistocene. The stratigraphical range of the grouses referable to the genus Lagopus— believed formerly to be confined only to the last (’’wiirmian’’) glactation— was proved to begin with the Lowest Pleistocene (Rebielice, Poland and Les Valerots, France, C. CHAUVIRÉ in litt., “Upper Villafranchian’’), continuing in the Middle Pleistocene (in addition to the two localities in the Carpathian 23 Table 7 Measurements of the phalanx 1 digiti 3 of different smaller Galliform species | Sl Mh ca Species mm Vertesszöllös LI. 12,1 4,3 3,0 2,2 fossil Lagopus lagopus 1 12,4 4,1 2,6 2,2 recent 2 1252 4,2 2,6 2,1 3 12,0 4,4 3,0 2,3 4 12,4 4,0 2,6 2,0 5 13,0 4,3 3,2 2,5 6 1156 4,0 2,6 2,0 TA 12,3 4,3 2,7 153 L. mutus, recent 10,8 3,6 2,7 1,9 Tetrastes bonasia recent 11,5 3,4 2,6 1,8 Francolinus francolinus, rec. 13,0 4,2 3,0 2,3 Perdix perdix recent Il 11,5 4,7 2,8 2,0 2 12,4 3,5 2,6 1,8 3 11,5 3,6 2,8 2,0 4 12,7 4,3 3,0 2,0 5 11,7 4,2 2,5 1,8 6 12,1 3,6 2,4 1,7 Alectoris graeca, recent 14,2 4,6 3,3 2,6 Basin: Stränsk& Skala (JANossy, 1972) and Konieprusy (det. JANOSSY) in Czechoslovakia and Sudmer Berg (JANossy in Koenigswald, 1972)) up to the Upper Pleistocene. From the Lower and Middle Pleistocene we know practically only the enu- merated above, few remains, from temperate Europe. Very numerous Upper Pleistocene localities (see LAMBRECHT, 1933, BRODKORB, 1964 etc., new finds from the Carpathian Basin see in this article below) prove not only the fact that the members of Lagopus were widespread from England through France (South to the Pyreneans), the temperate and cooler parts ot Europe eastwards to Poland, Hungary and Rumania but to the Crimean Peninsula, the Southern Ural and the Krasnojarsk Region (Basin of Jenissei) (see BURTCHAK-ABRAMOWITCH, 1965). The origin and climatie significance of this group will be discussed below. 3. Fossil and subfossil occurences of neospecies Localities of neospecies of Tetraonids in the Carpathian Basin (Remains not included in the lists by LAMBRECHT, 1933, and BRODKORB, 1964; mate- rials without citations on the evidence of newly determined pieces in the collection of the Natural History Museum, Budapest) : 24 Lyrurus tetrix Linné Middle Pleistocene: Várhegy (Castle Cave, Budapest, Loc. Hilton”), Rock-shelter Uppony I. (layers 1 and 3), Solymar Cave. ”Prewürmian”-”Lower Wirmian”: Lambrecht Cave (layers IV and V) (JANOSSY, 1964), Szarazgerence Cave (VARROK, 1953), Gencsapati (dominant), Tokod-Nagyberek (dominant, JANossy 1970), Porlyuk Cave (JANossy— Korpos—KRroLopp—ToPAL, 1974), Poroslyuk Cave in the Balla-Valley, Mountains Bükk, Tarkö (layer IV.). Middle Würmian: Szelim Cave (layer B), Baits Cave, Häromküt Cave. Upper Würmian: Bivak Cave (yellow layer), Petenyi Cave (layers H;, Pı), Rock-shelter Rejtek (layers 5, 6, 7), Remete Cave (layer 11). Holocene: Shaft at Hosszühegy, Petényi Cave (layer Hı—H»); Bronze age: Békés Väroserdö, "Árpád age" (11—13. century): Kardosküt-Hatablak ; Middle Age (15—17. century): Visegrád Alsévar (BÖKÖNYI—JÄNOSSY, 1965). Tetrao urogallus Linné Middle Pleistocene: Rock-shelter Uppony I (layer 1) (=? praeurogallus). ”Prewürmian”’—Lower Würmian: Lambrecht Cave (layers IV and V, dominant) (JANossy, 1964), Szärazgerence (VARROK, 1953, dominant), Kis- kevely Cave (layer?). Middle Würmian: Esterhazi Cave, Csákvár (Upper Pleistocene 1., KRETZOI, 1952), Saly Cave. Upper Wiirmian: Szelim Cave (layers B and Bz), Remete Cave (layer 11), Rock-shelter Rejtek (layer 6) (JANOSSY, 1953). Lagopus lagopus Linné The Material of the Middle Pleistocene localities Uppony and Vertesszöllös are listed above. Prewürmian: Lambrecht Cave, layers IV and V (JANossy, 1964) ? Middle Wiirmian: Sadly Cave, Häromküt Cave. Upper Würmian: Szelim Cave (layers B and Bz), Baits Cave, Homan Cave, Remete Cave (layers 11 and 12), Petényi Cave (layer H;), Rock-shelter Rejtek (layers 5 and 6), Bivak Cave (orange, yellow and yellowish-grey layers). Lagopus mutus Montin Uppermost Middle Pleistocene: Süttö, Loc. 6., layer 10. ? Middle Wiirmian: Saly Cave, Baits Cave, Homan Cave. Upper Wiirmian: Szelim Cave (layers B and Bz), Remete Cave (layer 11), Bivak Cave (orange, yellow and yellowish-grey layers), Rock-shelter Rejtek (layer 7). Lagopus sp. Lower Würmian: Tata (KRETZOI, 1964, questionable), Szarazgerence. Middle Würmian: Iställösk6 Cave (different layers), Baits Cave, Harom- küt Cave, Höman Cave, Poräcs Cave. Upper Würmian: Remete Cave, Bivak Cave (yellowish layer), Szelim Cave (layer B). Tetrastes bonasia Linné Upper Pleistocene occurrences were summarized in different places during the last decades (JANOSSY, 1964a, with all data enumerated). For the sake of completeness the list is reiterated in this place, as follows: The Middle Pleistocene ancestor from the Rock-shelter Tarkö was discus- sed above. ”’Prewiirmian’’—Lower Würmian: Lambrecht Cave (Layers IV and V), Subalyuk Cave (Late Moustérian’’). Holocene (Approx. Neolithic): Rock-shelter Rejtek (layer 3), Hillebrand Cave, Holocene” in general: Mts. Bükk: Rock-shelter Istallosk6, Petényi Cave, Lambrecht Cave, Mts. Pilis: Shaft at Hosszthegy, Mts. Bakony: Szärazgerence Cave; Mts. Mecsek: Rock-shelter Melyvölgy. Conclusions The revision of the Tetraonid material of the Carpathian Basin and of adjacent territories shed fresh light on the problem. The results of those investigations may be summarized here, chiefly from evo- lutionary and ecological points of view. If the microstratigraphical succession of the remains of Tetraonids (as given in this article) is arranged, the different evo- lutionary lines of this group can be reconstructed as follows (see plate Nr. 1): 1. The evolutionary line of the Capercaillie begins with Tetrao macropus originating from the Uppermost Pliocene of the Eastern European Mediter- anean (Csarnéta); its immediate descendant was Tetrao praeurogallus in the Lower—Middle Pleistocene in temperate Europe (France, Germany, Poland, Czechoslovakia, localities in the Carpathian Basin). The first begin- nings of the modern form, Tetrao urogallus, appear to be represented by the single found from Uppony I. After a predominance of this bird during the Last Interglacial in the whole of temperate Europe (Fontechevade, Repo- lust (rev. JANossy), Bakonybel, Lambrecht Cave, Varbö) in recent days only relict spots remained of the former Pleistocene range of distribution. It is a remarkable fact that Tetrao urogallus appears in the Eastern parts of Europe—according to our present knowledge—in the Upper Pleisto- cene, viz. Holocene, only (Upper Pleistocene: Southern Ural, BURCHAK- ABRAMOVICH, 1965; Copper Age and Middle Age: Region of Kiew, WOINST- WENSKIJ, 1967). Thus an (Eastern?) European origin of the Carpercaillie, at the level of our present knowledge, is not impossible 2. As it could be shown in this paper, the evolutionary line of the Black Grouse begins most likely with the form Tetrao conjugens in the Uppermost Pliocene—Lowest Pleistocene of (Eastern?) Europe (Weze in the North, Osztramos 7. and Csarnöta in the South). The Lower-Middle Pleistocene 26 form, Lyrurus, partium was—as we saw—widely spred in Europe; from France (Sénéze), through the whole temperate Europe, to the Russian Plain (Chokurcha). The modern form seems to have appeared in the Upper part of Middle Pleistocene (Uppony, Hunas, Solymar) and remained after two predominance phases in the Upper Pleistocene (Lower-Wiirmian: Gencsapati, Tokod—Nagy-berek, Curata and Uppermost Wiirmian: Rock-shelter of Reme- tehegy etc.) to its present sporadic occurrence in its wast Eurasian range. The Black Grouse was already widespread during the Upper Pleistocene in the Eastern parts of Europe: in the Tarnopol Region: (Kriwchanska Cave) the Crimea (Rock-shelter Syuren I.) also in the Southern Ural. The first fossil of Lyrurus mlokoschiewiczi from the Upper Pleistocene Cave deposits of Western Transcaucasia (Gwardtchilas Klde), published by BURCHAK- ABRAMOVICH (1965), is most remarkable. This find speaks for an isolation of this latter form at least by the Middle Pleistocene. The origin of the black grouses is problematic (? Southern parts of Europe), but the very early appearence of ,, Tetrao" conjugens and Tetrao macropus, contemporaneously in the Uppermost Pliocene, argues for a generic separa- tion of these two forms. 3. As already apparent from the details given above, the fewest data con- cern the origin of the hazel hen, Tetrastes bonasia. Hitherto only two locali- tiesin (the Eastern part of) Europe (Hundsheim and Tark6) prove the Lower Middle Pleistocene appearence of this form, osteologically very near the pres- ent species (Tetrastes praebonasia), in the region under discussion. This form appears in our later Pleistocene succession always under temperate forest conditions only and absent from in the dry coniferous environment of our Upper Pleistocene. At the level of our present knowledge, an origin of the hazel hen from the Upper Pliocene-Lower Pleistocene (Siberian?) Taiga may be supposed. 4. The most surprising fact of the latest revision of the European avifau- nas is the appearence of the Lagopus-group at the Lowest Pleistocene is the region (see also Aquila, 1973/74, p. 82). To avoid unnecessary repetitions, I mention in this place briefly the first appearence of Lagopus only in the North of Eastern Europe (Rebielice, Poland), the first remains from the Lower Middle Pleistocene in the Carpathian Basin: Vertesszöllös, and the second Upper Middle Pleistocene appearence at Uppony. In the western parts of Europe in the older deposits of Les Valerots, France (Cöte-d’Or identifi- cation published by courtesy of C. MouRER-CHAUVIRE) and Sudmer Berg, Germany. The first proof of the presence of the recent tundra and alpine form in Europe in the locality Hunas (Southern Germany), Süttö Loc. 6. layer 10 (Hungary) and La Fage (France) (besides Lagopus lagopus, for the first time also L. mutus) speaks for a Middle-Pleistocene isolation of these two forms. The wide distribution of Lagopus in temperate Europe and Asia in the Upper Pleistocene was discussed above. It should be added that the hitherto known oldest proof for the appearence of Lagopus in North America origi- nates only from the Holocene of Alaska (see BRODKORB, 1964). Since the evolution of Lagopus seems connected very closely with the eco- logical problem of “cold indicators” of the Pleistocene, this problem should be discussed in some detail. The ecological significance of Lagopus is unambiguously its ’’northern’’ viz. "cold" nature, from the very beginning of its appearence in Europe. 27 | 1. Abra. Tetrao praeurogallus Janossy Figure 1. Plate I. Tetrao praeurogallus Janossy Loc. Méhész 1. Lateral view of the right carpometacarpus, type of the species, inv. number V. 10. 347. Geol. Institute, Budapest (a jobb oldali carpometacarpus, lateralis nézetben, a faj tipuspéldanya: leltári szám: v. 10 347, az Allami Földtani Intézet gytijteményében), 2. Medial view of the same, (ugyanez medialis nézetben), 3, Proximal two-thirds of the right humerus, (jobb oldali humerus proximalis kétharmada) 4. Distal frag- ment of the left humerus, (bal oldali humerus distalis töredeke), Loc. Sackdilling; 5. Distal fragment, of the left tibiotarsus, (bal odali tibiotarsus distalis toredéke) Tetrao macropus n. sp. Csarnöta Loc. 6. Distal fragm. of the tibiotarsus, type of the species inv. number V.10.348. Geol. Institute, Budapest, (bal oldali tibiotarsus distalis töredéke, az új faj tipuspeldänya. Lelt. szám: V. 10. 348, az Allami Földtani Intézet gyüjteményében, Budapest, 7. Phalanx 1. digiti 3. medial view (phalanx 1. digiti 3. medialis nézet- ben), 8. The same, volar view (ugyanez volaris nézetben). The figures 1—5. approx nat. size, the figures 6—8. somewhat enlarged — measurements see in the text (az 1—5. ábrák kb. természetes nagyságban, a 6—8. kissé nagyítva — méreteket lásd a szövegben) 2. äbra. Tetrao cf. conjugens Janossy Figure 2. Plate II. Tetrao cf. conjugens Jdnossy Osztramos Loc. 7. 1. Lateral view of the left humerus (bal oldali humerus, lateralis nézetben) 2. Medial view of the same (ugyanaz medialis nézetben) 3. Dorsal fragment of the right coracoid, caudal view (jobb oldali coracoideum dorsalis töredéke, caudalis nézetben) 4, Medial view of the left radius (bal oldali radius medialis nézetben) Lyrus partium Kretzoi Osztramos, Loc. 2. 5. Distal two-thirds of the left humerus (bal oldali humerus distalis kétharmada) Osztramos, Loc. 8. 6. Right carpometacarpus (jobb oldali carpometacarpus) Püspökfürdö-Betfia, Loc. 2. Distal fragment of the left tarsometatarsus (bal oldalj tarsometatarsus distalis töredeke). The figures 1., and 5. approx. natural size, fig. 3., 4., and 6., Somewhat enlarged (measurements see in text) (az 1., 2. és o. kb. természetes nagyság, a 3., 4., 6., és 7. kissé nagyitva (méreteket läsd a szövegben)) if i During the first wave of its intrusion into Eu- rope, Lagopus reached only the northern confi- nes of the Carpathians in the Lowest Pleistocene (Rebielice, Southern Po- land, and entirely absent from the contemporane- ous faunas of Hungary: Osztramos 7 or Beremend 2 etc.). This may be in itself evidence for the northern habit of this form. During the next wave, Lagopus reached, in the Lower Middle Pleistocene — so far as known — at first the inner part of the ' Carpathian Basin viz. in Vertesszöllös II. The res- pective layer of locality II of Vertesszöllös is cha- racterized by a sandy loesslike sediment, by the presence of the Sibe- rian Vole (Microtus gre- galis), and by an arctic macroflora with the pre- dominant Pinus monta- CO, ; ER: ; i , na-cembra, as well as La- 3. ábra. Recens és fosszilis Tetı ao-fajok felkarcsontja hosszi- ix and Picea (the last da- sag (függöleges tengely) és disztalis vastagsag (vizszintes ten- i gely) adatainak szöräsdiagramja. Üres körök: jelenlegi siket- VA according to CTE Os fajdtojék (Tetrao urogallus) fekete pont: Tetrao conjugens, nal communication by Osztramos 7., legalsó pleisztocén I. SKOFLEK, Tata). Accor- F igure 3: Scatter diagram showing the ratio of length (perpen- dingly, the boreal charac- dicular axis ) and distal thickness (horizontal axis) of hum- ter of this sediment ap- eri of recent and fossil Tetrao species. Empty circles (with SR: ] female marks): Tetrao urogallus, recent females; full circle: Pears to be indiscutab e. Tetrao conjugens, Osztramos Loc. 7., lowest Pleistocene The situation is the same in the case of the somewhat younger (Upper-Middle Pleistocene) deposits from Uppony. Here occurs Lagopus in a typical cold-indicating loess-sediment, together with the predominace of the Siberian vole (Microtus gregalis), lemmings (Dicro- stonyx) ete. We have the first hitherto known proofs for a next could wave in the Car- pathian Basin in the sandy loess of Süttö Loc. 6. Layer 10 (not published), where the geologically oldest remain of the alpine form (Lagopus mutus) was found, together with the Collared Lemming (Dicrostonyx) and contem- poraneously with the absolute predominance of the Siberian vole (Microtus 16 107 18 19 20 21 30 gregalis). This layer was 735 found in the footwall of a level with the Europe- an Land Turtle (Testudo graeca) and therefore cannot be of the Last Glacial Age. This occur- rence of Lagopus mutus 130 may be analoguous with that of Hunasin the more northern parts of Europe (Germany, see JANOSSY, 1974): It may also be assum- ed at the present level 725 of knowledge that the members of the genus Lagopus originate from the ”Pliocene” (s. 1.) of Eurasia viz. Europe (an- aloguously to the lem- mings; JANOSSY, 1974). Finally the systemati- cal part of this paper discussed the wide distri- 12 13 14 bution of the will Owgrou- 4 ábra. Recens és fosszilis Tetrao-fajok felkarcsontjanak ses and ptarmigans du- szördsdiagramja (meresi pontok: lasd 3.dbra). Üres körök: ring the Upper Pleisto- jelenlegi siketfajdkakasok (Tetrao urogallus); fekete pont: cene. The known data Tetrao praeurogallus, Mehesz, közepsö pleisztocen have to be completed an 4. Scatter ea ory We ratio of length ( De O TCULAT AL an ; n 10T1ZON x vum- by the recently revised di of moe and ee Hee Bt (with series of layers of the mate marks): Tetrao urogallus, recent males; full circle: Rock-shelter Rejtek in Tetrao praeurogallus, Méhész, Middle Pleistocene the Mts. Biikk, Northern Hungary (see JAnossy, 1962), representing the transition between the Pleisto- cene and Holocene. The recently identified bird material (accompanied by Mesolithic archeological remains), proved that the members of the genus Lago- pus vanished from the territory of the Carpathian Basin in layer 5 (see fig. 5.) of the Rock-shelter Rejtek. This phase of ameliorisation of climate coin- cided, according to the evidence of charcoals, with the vanishing of pines and larches, as well as the appearance of the hazel and the increasing role of the oak, beech and maple. In the small mammal material, the Siberian vole (Microtus gregalis) diminished at the same time, and the white-toothed Shrew (Crocidura) with mediterranean affinities also appeared concerning the material of Gallinaceous birds, the Hazel Hen (Tetrastes bonasia) re- placed Lagopus. The disappearance of Lagopus again proves in this fine com- plex picture the fact that the disappearing of arctic-boreal elements was grad- ual and that Lagopus vanished only at the time of appearence of the first partially Mediterranean element of the forest, namely the hazel (Corylus), as mentioned already above. 120 31 Charcoal Birds Layers 50 i 100% 2 | nn EST EP, A 7 J Le LA SAL Tetrastes N n QI |. III Pinus Fagus 5. ábra. Az erdő átalakulása a fenyvesböl a vegyes lombos erdőbe a pleisztocen-holocen határán a Bükk-hegysegi Rejteki köfülke faszenanyaga alapjan (feldolgozas: Stieber, 1969. Földtani Közlöny, 188 — 193. old), párhuzamba állítva a hodfajok (Lagopus) eltűnésével és a csdszar- madar (Tetrastes) megjelenesevel a területen Figure 5. Changes in relative abundance of different woods in the successive layers of the Rock-shelter Rejtek, Mts. Bükk, Northern Hungary. Pleistocene-Holocene boundary (based on charcoal material, according to Stieber, 1969. Földtani Közlöny, pp. 188 — 193), in com- parison with the change of the Galliform association from the Lagopus fauna to the Tetrastes fauna AGE Pelee EVOLUTIONARY LINES CHIEF LOCALITIES YEARS HOLOCENE REJTEK PILISSZANTO, ETC. ISTALLOSKU ETC. SURALYUK, GENCSAPATI, ETC LAMBREBHT-CAVE 8 UROGALLUS SUTTO, 6. —— ae (HUNAS) uy = ly oO n B 8 | MIDDLE È - VARBÄRLANG , = = VERTESSZ LLUS II. on S 2 LIES TARKÙ 2-16. = Sede Ja GOMBASZÒG, MEHESZ wu = = x 3 TER Di = à nas CA OSZTRAMOS2,8;BETFIA ly A — a Wa SS (VALEROTS) a in cae a ZE | VILLÁNY 3, (SENEZE aS i Se Da | OSZTRAMOS 7,(REBIELICE) x __ fico ae SS Qa = ’ UPPERMOST IS TE = a £ | csaandra 2, PLIOCENE | 8 S EZB) \ DEN Ania WW) 90 (INCL. LYRURUS) 6. ábra. A fajdfelek rendszertani-retegtani táblázata, főleg karpat-medencei anyagra alapítva Figure 6. Systematico-stratigraphical sketch of the evolutionary lines of Tetraonids, based chiefly on the material originating from the Carpathian Basin I. oszlop: korok: legfelső pliocén, alsö-közepsö, felső pleisztocén, holocén, (jelenkor); II. oszlop: hozzä- vetőleges kor millió években; ILI. oszlop: a siket- nyir- és hófajdok, valamint a császármadár mai fajainak kialakulása a IV. oszlopban közölt lelőbelyek anyaga alapján- a vonalak vastagadäsa az egyes fajok gyakoribb (tömeges) megjelenésére utal területünkön References Bökönyi, S.—Janossy, D. (1965): Subfossile Wildvogelfunde aus Ungbrn, Vertebrata Hungarica. 7. 1—2. 85 — 99. p. Brodkorb, P. (1964): Catalogue ot fossil birds: Part 2. (Anseriformes through Galliformes). Bull. Florida State Museum. Biol. Sci. 8. 3. 195 — 335 p. Burchak — Abramovich, N. (1966): The birds of the Gvardzilas Klde, cave late paleolithic site in Imereti. Speleologicheskij Sbornik. 4. Tbilisi. 93 — 110 p. Capek, V. (1917): Die präglaziale Vogelfauna von Püspökfürd6 in Ungarn. Barlangkuta- tas. 5. 66— 77. p. Chaline, J.-Michaux, J. (1971): Les Rongeurs du Pleistocene inférieur de France. Vème Congrès International du Néogene Mediterranéen. Prétirage. 19. p. Ebersdobler, K. (1968): Vergleichend morphologische Untersuchungen an Einzelknochen des posteranialen Skeletts in Mitteleuropa vorkommender mittelgrosser Hühnervögel. Dissertation, Ludwig Maximillian Universität München. 93. p. Gaillard, Cl. (1939): Contribution à l’étude des oiseaux fossiles. Arch. Mus. Hist. Nat. Lyon. 15. 1 — 100. p. Janossy, D. (1953): Neueres Vorkommen seltener Säugetiere (Sieista, Apodemus, Asinus) aus dem ungarländischen Spätpleistozän. Földtani Közlöny. 83. 10— 12. 419 — 486. p. Jänossy, D. (1961): Eine fossile Vogelfauna aus den Moustérien-Schichten der Subalyuk- Höhle im Bükk-Gebirge (Nordostungarn). Aquila. 67 — 68. 175 — 188. p.l Janossy, D. (1962a): Vorläufige Ergebnisse der Ausgrabungen in der Felsnische Rejtek 1. (Bükk-Gebirge, Gem. Répáshuta.) Karszt- és Barlangkutatäs. 3. 49 — 58. p. Janossy D. (1962b): Vorläufige Mitteilung über die mittelpleistozäne Vertebratenfauna der Tarkö-Felsnische (NO-Ungarn, Bükk-Gebirge). Ann. Hist. Natur. Mus. Nat. Hung. 64. 155 — 176. p. 3 Aquila 1975 33 Jdnossy, D. (1964): Letztinterglaziale Vertebratenfauna aus der Kälmän-Lambrecht- Höhle (Bükk-Gebirge, NO-Ungarn) I-II. Acta Zoologica. 9 et 10. Fasc. 3 —4 et 1-2. 293 — 331. et 139 — 197. p. Janossy, D. (1965): Vogelreste aus den altpleistozänen Ablagerungen von Voigtstedt in Thüringen. Paläontologische Abhandlungen. Abt. A. 2. 2-3. 357 — 361. p. Janossy, D. (1969): Stratigraphische Auswertung der europäischen mittelpleistozänen Wirbeltierfauna. Ber. deutsch. Ges. geol. Wiss. A., Geol. Paläont. Teil I. 14. 4. Teil. II. 14. 5. 367 —438 et 573 — 643. p. Janossy, D. (1971): Der erste Nachweis einer Kalt-Mousterien Vertebratenfauna in Un- garn (Tokod-Nagy-berek, Kom. Komárom). Vertebrata Hungarica. 12. 103 — 110. p. Janossy, D. (1972a): Die mittelpleistozäne Vogelfauna der Stränskä Skäla. Anthropos. 20. (N.S. 12). 35 — 64. p. Janossy, D. (1972b:) Ein kleiner Hystrix aus dem Altpleistozän der Fundstelle Osztramos 8. (Nordungarn.) Vertebrata Hungarica. 13. 163 — 180. p. Jdnossy, D. (1972c): Middle Pliocene Microvertebrate Fauna from the Osztramos Loc. 1. (Northern Hungary.) Ann. Hist. Natur. Mus. Nat. Hung. 64. 27— 52. p. Janossy, D. (1974a): Die mittelpleistozäne Vogelfauna von Hundsheim (Niederöster- reich). Sitzungsberichte. Osterr. Akad. Wiss. Math. Naturwiss. Klasse. Abt. I. Bd. 183. 1-47. p. Janossy, D. (1974b): Upper Pliocene and Lower Pleistocene Bird Remains from Poland. Acta Zoologica Cracoviensia. 19. 21. 1 — 44. p. Janossy, D.— Kordos, L.— Krolopp E.— Topal, Gy. (1974): The Porlyuk Cave of Jósvafő. — Barlangkutatas. 7. 15 — 59. p. Koenigswald, W. (1972): Sudmer-Berg-2, eine Fauna des frühen Mittelpleistozäns aus dem Harz. Neues Jb. Geol. Paläont. Abh. 141. 2. 194 — 221. p. Kretzoi, M. (1941): Die Unterpleistozäne Säugetierfauna von Betfia bei Nagyvärad. Földtani Közlöny. 71. 7 — 12. 308 — 335. p. Kretzoi, M. (1954): Rapport final des fouilles paléontologiques dans la grotte de Csákvár. Ann. Report Hung. Geol. Inst. 1952. 37 — 69. p. Kretzoi, M. (1956): Die altpleistozänen Wirbeltierfaunen des Villänyer Gebirges. Geol. Hung. Ser. Paleont. Fase. 27. 264. p. Kretzoi, M. (1957): Bird-remains from the Hipparionfauna of Csákvár. Aquila. 63 — 64. 1956 —57. 239 — 248. p. Kretzoi, M. (1961): Vogelreste aus der altpleistozänen Fauna von Betfia. Aquila. 47 — 48. (1960 — 61.) pp. 167 — 174. Kretzoi, M. (1964): Die Wirbeltierfauna des Travertinkomplexes von Tata. in: Vértes et al.: Tata, eine Mittelpeläolithische Travertin-Siedlung in Ungarn. Verl. Ung. Akad. Wiss. Budapest. 105 — 126. p. Kretzoi, M. (1965): Die Nager und Lagomorphen von Voigtstedt in Thüringen und ihre chronologische Aussage. Paläont. Abhandl. Abt. A. Paläozoologie. 2.2/3. 585 — 660. p. Kretzoi, M. (1969): Sketch of the Late Cenozoic (Pliocene and Quaternary) terrestrial stratigraphy of Hungary. Földrajzi Közlemények. 3. 179 — 204. p. Lambrecht, K. (1916): Die erste ungarische präglaziale Vogelfauna. Aquila. 22. (1915.) 160 — 175. p. Lambrecht, K. (1933): Handbuch der Paläornithologie. Bornträger Berlin. 1024 p. Lydekker, R. (1891): Catalogue of the Fossil Birds in the British Museum (Natural History) B. M. (N. H.). London. 368 p. Stehlin, H. G. (1923): Die oberpliocaene Fauna von Sénèze (Haute-Loire). — Eel. Geol. Helv. Basel. 18. 2. 268 — 281. p. Varrok, S. (1952): Résultats paléontologiques des excavations dans les cavernes du Ba- kony en 1950—1953. Rapp. Annuel Inst. Geol. Hongrie sur l’Année 1953. Part. II. 491 — 502. p. Woinstwenskij, M. A. (1967): The fossil ornithofauna of the Ukraine (Russian). Isd. „Naukowa Dumka”. Kiew 3 — 76. p. 34 | | | | | | | | | | | | | Plio-pleisztocén madarmaradvanyok a Kärpät-medeneeböl. I. Tyükalkatüak. 1. Fajdfélék Dr. Janossy Dénes - Az európai madärfauna kialakulásáról pleisztocénkori refugiumokröl stb. nagyszámú elméleti jellegű munkát találunk a szakirodalomban, melyek küvetkeztetéseiket gyakor- latilag kivétel nélkül a ma élő fajok elterjedési adataira, esetleg alaktani sajätsägaira építik. Ennek oka az, hogy egészen a legutóbbi évekig az éppen az európai ornithofauna kialakulása szempontjából perdöntő, a plio-pleisztocén tágabb értelemben vett határáról származó (tehát kb. 1—4 millió évvel ezelőtti) fosszilis anyagot alig ismertünk, illetve annak ismereteink jelenlegi fokán való feldolgozása nem történt meg. De LAMBRECHT KALMAN annak idején megkezdte ennek az — a Kärpät-medeneeben Euröpa- szerte mindmäig leggazdagabb ilyen természetti — anyagnak a feldolgozäsät, de hamaro- san megtorpant a nehézségek lättän. Ennek ellenére kéziratos feljegyzéseket hagyott hätra, melyek a jelenleg megindulö sorozatban termeszetesen felhasznäläsra kerülnek. Az eziränyü munka megkezdése utän hamarosan kitünt, hogy a megfelelö feldolgozäsnak csak egyik feltétele az, amit mar LAMBRECHT annak idején jelzett: ti. összehasonlító vizsgálatok a nagy európai csonttani világgyűjtemények (főleg Drezda, Berlin és London) anyagával. A másik két hasonlóan fontos feltételnek bizonyult a geológiai szem- pontból lehető legpontosabb korhatározás és statisztikai módszerek alkalmazása. Az el- múlt évtizedben mindhárom feltétel megvalósulhatott (kivéve a drezdai gyűjtemény tanulmányozását, mely a második világháború során elpusztult), sőt hazánkban KRETZOI MIKLÓS és a szerző ténykedése folytán olyan, a kisemlösök törzsfejlődési hullämaira alapított finomrétegtani sorozatot sikerült kiépíteni, mely a világon egyedülállónak mondható, és amelybe, mint egy keretbe a madáranyag kitűnően beilleszthető. Jelen dolgozatban a fajdfélék (Tetraonidae) teljes kárpát-medencei anyagának feldol- .ıer gozasa törtent meg, az eddig ismert anyag teteles felsoroläsäval, reviziöjäval és leiräsäval. A siketfajd ősi alakjai közül egy tudományra nézve új faj (Tetrao macropus n. sp.) került leírásra. Ezenkívül több, az előzőekben röviden leírt fajdféle részletes leírását ez a cikk tartalmazza, többek közt összehasonlító szórásdiagramok közlésével (3—4. ábra, Tetrao conjugens, praeurogallus; Lyrurus partium). A vizsgálati eredmények a következőkben foglalhatók össze (lásd 6. ábra). A siketfajd fejlődési vonala a legfelső pliocéntől ( Tetrau macropus n. sp.) követhető a ma élő fajig. Ismereteink állásának jelenlegi fokán a siketfajdok kelet-európai eredete nem kizárt. A legfelső pliocénben egy olyan fajdfélét sikerült kimutatni (Lengyelország, Magyaror- szág anyagán), amely bizonyos fokig egyesíti magában a siket- és a nyírfajd csonttani bélyegeit (Tetrao conjugens). Valószínűleg ennek utóda a nyírfajd kihalt alsó-középső pleisztocén (Lyrurus partium), valamint ma élő alakja is. A siket- és nyírfajd igen korai (pliocénkori) szétválása azok külön nemekbe való sorolását (Lyrurus és Tetrao ) indokolttá teszi. Mint már arra az Aguilában másutt rámutattam (78— 79. kötet 153— 56. oldal), a császármadár jelent meg Európában a legkésőbb (középső pleisztocén). A fajnak a (szi- bériai) tajgából való eredete valószínűnek látszik. Megjelenésétől kezdve a mérsékelt erdők (de nem a kontinentális fenyvesek) lakója. Jelenlegi ismereteink szerint a siket-és a nyírfajd után a hófajdok jelentek meg Európa, legalsó pleisztocénjében először, de csak a Kárpátok vonalától északra (Lengyelország). A Kárpát-medencén belül először a középső pleisztocén régebbi szakaszában lépnek fel (Vértesszöllős, Uppony), majd a sarkvidéki és magashegyi alakok (Lagopus lagopus és mutus) ezután alakultak önálló fajokká. Az első előfordulások mindkét fajból Francia- országban (La Fage), Németországban (Hunas) és Magyarországon (Süttő 6., 10. réteg) földtani értelemben csaknem egykorúak (középső pleisztocén fiatalabb szakasza). Az eddigi adatok mind amellett szólnak, hogy a hófajdok a lemmingekhez hasonlóan a tágabb értelemben vett „Beringiäböl” (Eszak-Azsia?) származnak, és eddig ismert első megjelenésüktől kezdve északi jellegű, hidegtűrő alakok voltak. Már legrégibb lele- teik (Lengyelország: Rebielice) is csak a Kárpátoktól északra fordulnak elő lemmingek kíséretében. A hasonló korú kárpát-medencei lelőhelyeken akkor még teljesen hiányoz- tak. gr 35 A hazänkbél ismeretes legrégibb elöforduläsok is a komplex vizsgälatok eredményekép- pen hideg éghajlati körülményeket tükröző üledékekből kerültek elő. Igy Vértesszöllősön löszös homokban, mellyel egy szintben nagy számban fordultak elő a jelenleg szibériai cirbolya- és vörösfenyő, valamint a magashegyi törpefenyő és lucfenyő (Pinus montana, cembra, Larix, Picea) maradványai. Különösen érdekes e tekintetben a Rejteki kőfülke (Bükk-hegyseg), ahol egy olyan réteg- sort sikerült feltárni, amely átmenetet képvisel az utolsó jégkor (felső pleisztocén) és a jelenkor (holocén) között. A rétegek korát pattintott kőeszközök (mezolit) igazolják. A gazdag faszénanyagban megállapítható, hogy a 4. rétegben jelenik meg a melegjelző mogyoró, s ugyanakkor a fenyőfélék száma rohamosan csökken. Ugyanebben a rétegben tűnnek el a hófajdok és azokat a császármadár váltja fel (lásd 5. ábra). 36 A SZAJKÖ (GARRULUS GLANDARIUS LINNAEUS) TOLLAZATABAN MUTATKOZO ABERRACIOK EVOLUCIOS JELENTOSEGE Dr. Horvath Lajos A szajké (Garrulus glandarius Linnaeus) nagyon jol elhatarolhato genus (Garrulus Brisson) közönséges faja. Általánosan ismert voltát elsősorban feltűnő és jellegzetes színének, meglehetősen nagy termetének, zajos, élénk viselkedésének és — természetesen — rendkívüli gyakoriságának köszönheti. Az a tény, hogy figyelmem evolúciós vizsgálataim során ráterelődött, több okra is visszavezethető. Először is mint kártékony, közönséges faj azok közé a kevés madarak közé tartozik, amelyek nem állnak védelem alatt. Ez a körülmény, de gyakoriságuk és viszonylag könnyen elejthető voltuk is lehetővé tette a nagyarányú gyűjtést, illetve vadászok útján való gyűjtését. A Termeszettudomänyi Múzeum madárgyűjteménye jelenleg 10 000 egyedből áll, amelyek közül 351 példányával a szajkó minden más fajt megelőz. DR. KEVE ANDRÁS morfológiai alapokon nyugvó alfajkutatásához hosszú időn keresztül gyűjtötte össze a törzsalakhoz tartozó példányokat és cserélte be a legtöbb — határainkon kívül élő — alfaját. A vizsgálat befejez- tével a szajkókat a múzeumnak ajándékozta. Ez a tény az egyébként is jelentős belső gyűjtésből származó példányok számát nagyon megnövelte. A vizsgálati anyag tehát, az eddig vázolt szerencsés körülmények követ- keztében nagyon nagy és változatos. A másik tény, amelyik felkeltette az érdeklődésemet az volt, hogy a jól definiálható, tehát igen elkülönült Garrulus genus mindössze három fajt, foglal magában. Ezek közül kettő is monotipikus és aránylag kis elterje- désű, míg a harmadik rendkívül sok érvényes és ezeken túl nagyszámú bevont alfajra különült szét igen nagy elterjedési területén. Kutatásaimhoz nagyon előnyös a nagy példányszám és a vizsgált faj sze- génysége a viszonylag nagyon kis közvetlen rokonságban. Viszont határo- zottan hátrányos, illetve a munkát igen megnehezítő körülmény, hogy a tol- lazat színe — pontosabban mintázata és tónusa — rendkívül nagy "változé- konyságot mutat. Éppen ez utóbbi tette és teszi bizonytalanná az ún. jó alfajok leírását, és csábított — sokszor szubjektív tónusdifferenciák alapján — új, de ma már jórészt synonymizalt alfajok leírására. Ezek alapján már első pillanatban világosnak látszott, hogy sem méret-, sem tónusdifferenciák alapján nem lehet atavisztikus morfológiai bélyegek után kutatni. A tollazatban mutatkozó visszaütéses bélyeg tehát csak a . határozottabb minták között volt várható. A feladat felvázolása és a várható nehézségek jelzése után áttérek a vizs- gálat lefolytatásának tényleges ismertetésére. A vizsgalat mödszere Először röviden — csak a célt és az eredményt alapul véve — ismertetem a Garrulus genus jellemzését. Legjellemzőbb, hogy a fiókszárnyon, valamint az elsőrendű evezőtollaknak megfelelő, felső szárnyfedőtollakon és a másod- rendű evezőknek megfelelő, nagy szárnyfedőtollak közül a külsőkön nagyon szembetűnő, feketével csíkozott, ragyogó kék mintázat van. Az ilyen termé- szetű mintázat annyira jellegzetes, hogy még a szakirodalom is sokszor , szajkókék""-nek nevezi. A kék harántcsíkok a fekete csíkok felé fokozatosan világosodnak, és egyes egyedeknél, részben a világosságkontraszt, részben a tényleges helyzet miatt fehérnek látszanak ; ez az esetleges fehér vagy fehéres harántcsík azonban semmiféle vonatkozásba sem hozható a későbbiekben tárgyalandó, atavisztikus , fehér tükör" fellépésével. Sajátságos — szinte meglepő —, hogy a nagyon nagyszámú Garrulus glandarius-alfaj elkülönítő vonásai között a vázolt részben (a , kék szárny- tükör"-ben) megmutatkozó különbség nem szerepel! Kutatásaimat és főleg az eredményt nemigen érinti ugyan, mégis megjegyzem, hoyy a már korábban közölt tónus- és méretbeli, alfajelválasztó jellegzetességeken kívül leginkább még a fejtető színe és mintázata, valamint a másodrendű evezők külső zász- lójának a színéből adódó folt (, fehér vagy második szarnytiik6r’’) jön szá- mitäsba. Ez a bispecularis-alfajcsoportnál , szajkókék" . A genusszal és az alfaji differenciákkal kapcsolatos, utalásszerű ismerte- tést követően a vizsgálati anyag számszerű megoszlásával foglalkozom. Kuta- tásom alapjául a Természettudományi Múzeum leltározott példányai szol- gáltak. További, külföldi csere- vagy vizsgálati anyag megtekintése — a nagyszámú és változatos összetételű, saját anyag miatt — feleslegesnek lát- szott. A már említett 351 szajkópéldány közül 290 tartozik a törzsalakhoz és 61 további 16 alfajhoz. A példányok megoszlása az alfajok szerint — PETERS katalógusa után — a következő : 1. Garrulus glandarius rufitergum Hartert 2. Garrulus glandarius hibernicus Witherby 8. Hartert ezek közül 2 a bevont Garrulus glandarius caledoniensis Hazelwood 8. Gorton alfajhoz tartozónak van megjelölve 3. Garrulus glandarius glandarius Linnaeus 290. A Kárpát-medencén kívül a törzsalak egész elterjedési területéről aránylag egyenletes eloszlásban : 4. Garrulus glandarius fasciatus Brehm 5. Garrulus glandarius albipectus Kleinschmidt 6. Garrulus glandarius cervicalis Bonaparte 7. Garrulus glandarius whitakeri Hartert 8 9 10 ws 00 N — = BND IE BR OO À E N a . Garrulus glandarius minor Verreaux . Garrulus glandarius atricapillus Geoffroy St. Hilaire . Garrulus glandarius krynicki Kaleniczenko 11. Garrulus glandarius iphigenia Sushkin & Ptuschenko 12. Garrulus glandarius brandtii Eversmann 13. Garrulus glandarius pekingensis Reichenow 14. Garrulus glandarius sinensis Swinhoe 15. Garrulus glandarius taivanus Gould = = a sa s e s 16. Garrulus glandarius leucotis Hume 2, 17. Garrulus glandarius japonicus Temminck & Schlegel 2. Az aberrációk értékelésével kapcsolatos megállapítások megértéséhez elengedhetetlen a Garrulus glandarius faj elterjedésének legalább vázlatos ismertetése. Ugyanígy, nagyon röviden jeleznem kell azoknak az alfajoknak az előfordulási helyét, amelyeknek az egyedei között atavisztikusként minő- sülő, aberrációs bélyegeket találtam. A jobb áttekintés érdekében a Garrulus faj elterjedését előre felvázolom, míg az egyes alfajokét csak az aberrációs vonásck pontos ismertetésével párhuzamosan. A palearktikus Garrulus faj a legmagasabb (fátlan) észak kivételével egész Európát lakja; előfordul még az északnyugat afrikai Atlasz- hegység terüle- tén; Ázsiában pedig az északi, fátlan tundrák és a belső-ázsiai sivatagos és félsivatagos területek kivételével mindenütt, amíg a palearktikum terjed. A vizsgálati anyag 351 példányát igen aprólékosan átnézve olyan egyede- ket találtam, amelyeknek a meghatározott , kék szärnytükre” különböző mértékben korlátozva fejlődött ki és helyét fehér színeződés foglalta el. Egyeseknél mind a két szárnyon, szinte pontosan azonosan helyezkedett el ez a fehér folt ; másoknál egyik oldalon erősebben, a másik oldalon gyengéb- ben; de voltak olyan példányok is, ahol csak az egyik szárnyon lépett fel ez a fehér folt. Kiemelem, mert nagyon fontosnak tartom, hogy részleges albiniz- musról szó sem lehet ezekben az esetekben, mert, egyrészt a tollazatban sehol máshol nem találtam fehér foltot, másrészt a 351 példány között sem akadt egyetlen egy sem, amelyiken valahol máshol fehér folt mutatkozott volna. Természetesen teljesen fehér albinót vagy fehér foltos, részleges albínót vagy valamennyi színt és mintát halványabb változatban felmutató egye- det már magam is láttam múzeumunk korábbi és más múzeumok anyagá- ban; a jelenlegi teljes vizsgálati anyag azonban minden egyéb vonatkozás- ban normális színezetű. Tekintettel arra, hogy a fekete felső szárnyfedőkhöz csatlakozó, velük : határos foltot alkotó , kék szárnytükör" helyén a Garrulus lanceolatus Vigors faj esetében fehér folt (, fehér srärnytükör’”’) csatlakozik, amely a szomszé- dos — disztális — felső szárnyfedők színéből adódik, nem tudok másra kö- vetkeztetni, csupán arra, hogy az aberrációs szajkók szárnyán többé vagy kevésbé, kétoldalt vagy csak az egyik szárnyon jelentkező fehér folt ezzel a fajjal való rokonságra utal. Tehát, ami a lenceolatusnál rendes és állandó tulajdonság — sőt igen feltűnő és jellegzetes faji bélyeg — az az aberrációs garrulusoknál csak igen ritkán és nagyon eltérő mértékben megjelenő vissza- ütéses vonás (reversionary trend). Az albinisztikus vonás ellen szól az is, ha ez egyáltalában kérdéses lehet, hogy a részleges albinizmust képviselő fehér tollak vagy teljes egészükben fehérek, vagy esetleg szeszélyesen fehér foltosak. Az aberrációs szajkók fehér foltja azonban úgy adódik, hogy a szomszédos tollaknak csak az a része fehér, amelyet nem takar egy másik ; a fiókszárny esetében pedig (amelyik mindig része a , kék szärnytükör”-nek) az egyes tollak peremén körben és a tollgerinc két oldalán lép fel s nyomul előre (ti., ahol kiterjedtebb) egyre kisebb helyet adva mindkét oldali tollzászlón a , kék tükör" tollaira annyira jellemző kék-fekete harántcsíkozásnak. A lanceolatus faj a Nyugat-Himalájában él, és elterjedése határos a Garru- lus faj bispecularis Vigors alfajával. Ezt az alfajt és vele együtt az ún. 39 bispecularis csoport (fajesoport) másik két alfaját (sinensis és interstinctus Hartert) a két , tükör" jellemzi, ami abból adódik, hogy a szajkònal egyéb- ként , második" vagy , fehér tükör" ezeknél ugyanolyan kék-fekete haränt- csíkos, mint a szárnyfedők által képviselt , kék tükör". A két tükrös szajkó- alfajcsoport tehát szomszédos, illetve pontosabban a lanceolatus faj a csoport típusos alfajáéval, a bispeculariszéval közvetlenül határos, míg az utóbbi az interstinctusszal szomszédos, ez pedig a sinensisszel (déli és délnyugati Sikangban). 3 Mielőtt tovább bogozgatnám a rokoni szálakat, a teljes megértés kedvéért pontosan szeretném megadni azt, hogy morfológiailag mi is az a , második" vagy , fehér tükör". Tehát a mi szajkónknál a , fehér tükör" onnan adódik hogy a másodrendű evezők külső zászlója fehér, ami az összecsukott szár- nyon nagyon szembetűnő, egybefolyó, fehér folt alakjában jelentkezik. Tehát a mi szajkónknak van egy , kék tükör" nevű foltja, ami a felső szárnyfedők disztális csoportjának a színéből adódik és van egy , fehér tükör" nevű foltja, ami a másodrendű evezők külső zászlóinak összefogó színe. A bispecularis alfajcsoportban ez a két tükör azonos színű, tehát , szajkókék" . Mármost ez a második , kék tükör"? megvan a lanceolatus fajnál is; az első tükör azonban fehér. Erre a fehér foltra (, tükörre") utalnak a fellelt, aberrációs példányok! : Azonban van még egy további dolog: az aberrációs példányokon — tartozzanak azok bármelyik, nem bispecularis jellegű alfajhoz — jelentkezik több-kevesebb csíkkal a , második kék tükör" is, ami megintcsak a lanceola- tus-fajhoz való közeledés tanújele. Ilyen, bizonytalanabb, atavisztikus vonásként kezelhető az általam vizs- gált 17 alfaj egyedei között kisebb vagy nagyobb mértékben fellépő kék- fekete harántcsíkozás a farktollakon. Ugyanis a lanceolatus faroktollai végig ilyen „szajkökek”-ek. Ez — egyébként — akárcsak a második , kék tükör" nyomokban való jelentkezése, hozzátartozik a Garrulus glandarius faj bélyegeihez, csupán az igen különböző egyedi kifejlődése mutatja azt, hogy nem valami fix faji bélyeg, hanem sokkal inkább egy eltűnőben levő (,,fel- lazult") öröklött, morfológiai sajátság. A biztos atavizmusként értékelhető fehérség az , első kék tükör"-nek nevezett felső szárnyfedőkön az egyes aberrációs egyedek esetében nagyon eltérő mértékben lépett fel, de sohasem képviselték tiszta fehér tollak, hanem a tollaknak csak bizonyos részei, amint azt a kérdéses egyedek követ- kező részletes leírásában láthatjuk. A vizsgálati anyag 351 példánya közül 16, azaz 4,1% mutatott ilyen sajat- ságot. Ezek közül 8-at a törzsalak egyedei között találtam, míg a másik 8 a kimutatásban látható alfajok közül került ki. 1. Garrulus glandarius glandarius Linnaeus ad. 57 L. sz. 63. 528. | Székelyudvarhely, Boda-kert. Románia. ; 1959. IX. 20. Coll. Z. SZABÓ JANOS A fehérség jelentkezése aszimmetrikus. A jobb szärnyon a fekete szarny- fedötollakkal határos, egymást követő négy toll külső zászlójának mintegy a felét foglalja el úgy, hogy az összecsukott szárnyon egy összefüggő, csepp alakú, szabályos fehér folt alakjában jelentkezik, akárcsak a lanceolatus fajnál. Ezenkívül még hat szomszédos, az elsőrendű evezőknek megfelelő 40 fedötoll hegye fehér. A fiökszärny a szokäsos szinü. A bal szärny fehérsége csak abban ter el, hogy az utöbbi 6 tolla közül csak egynek a hegye feher. A nagy fehér folt olyan, mint a mäsik oldalon. Hangsülyozom, hogy a ,,kék tükör’”-t alkotó fedötollak belső zászlója fekete (illetve sötétszürke), ide a fehérség nem terjed ki és a , tükörben" a rendes tollazatnál sem látszik. Kiemelem, hogy valamennyi faroktoll teljes hosszában a harántsávozás észrevehető nyomát mutatja, ami még inkább erősíti ennek az egyednek a visszaütését a lanceolatus fajra. Egyébként az atavisztikus , fehér tükör" megjelenése ennél az egyednél volt a legkiterjedtebb. 2. Garrulus glandarius glandarius Linnaeus ad ? L. sz. 73.976.1 Kéthely, Magyarország 1962. XI. 30. Coll. MAGYAR JÓZSEF A fehér folt jelentkezése a két szárnyon csaknem szimmetrikus. A jobb szárnyon valamivel kiterjedtebb, mint a balon, de mindkettőn ugyanaz a négy szärnyfedötoll viseli. Itt is, mint az előzőnél, a fehér szín csak a külső (, szajkókék") zászlón található; a belső zászló mind a nyolc érintett toll esetében normális, szürkésfekete. Ennél az egyednél is az összecsukott szár- nyon összefüggő, keskenyebb, illetve szélesebb ovális folt alakjában mutat- kozik a , fehér tükör". A faroktollak harántsávozottsága — bár igen gyengén — itt is megfigyel- hető. 3. Garrulus glandarius glandarius Linnaeus ad 9. L. sz. 73.1178.1 Vajszló, Baranya megye, Magyarország 1964. IV. 13. Coll. Lovas BÉLA A fehérség mindkét szärnyon szimmetrikusan lép fel, és csak két-két szom- szédos tollon jelentkezik. Az egészen kis kiterjedésti fehér folt a kérdéses tollak külső zászlójának közepe táját foglalja el; de a csukott szárnyon így is a két kis szomszédos folt éppen érintkezik egymással. A farok harántsávozottsága még gyengébb, mint az elsőnél, és a szélső tollakon egyáltalában nincs. 4. Garrulus glandarius glandarius Linnaeus ad Q. L. sz. 73.1037.1 Sopron, Magyarország 1964, I. 2. Coll. DR. GyörY JENŐ Csaknem szimmetrikus a feher folt megjelenese. A jobb szärnyon észre- vehetöen nagyobb, de mindket oldalon egyformän, a 3—3 szomszédos fedö- toll külső zászlójának peremén lép fol. A faroktollak sűrű harántsávozottsága itt szembetűnőbb, mint az előző két példányon és valamennyi tollon megfigyelhető. Nagyon sajátságos, hogy a szem alatt, sőt a szem mögött is fekete ; ez a színeződés a fekete bajuszsäv- val egybefügg, akárcsak a lanceolatus faj esetében, ami a visszaütéses jelle- get még csak fokozza. 5. Garrulus glandarius glandarius Linnaeus ad Q. L. sz. 73.982.1 41 Morenhoven bei Bonn, BRD 1964. XI. 21. Collector DR. GÜNTHER NIETHAMMER Az előzőekhez viszonyítva nagyon világos tónusú példány (,,albipectus jellegű"), csupán a bal szárnyon mutat fel atavisztikus fehér foltot. Itt 3 szomszédos fedőtoll külső zászlójának a legszélén mutatkozik, de az össze- csukott szárnyon ebben az esetben is összefüggő a fehér folt, amelyik egy- egy tollon szemlélve inkább csak fehér csík. A farok harántsávozottsága valamennyi tollon jól látható ; a farok tőfelén még színben is megmutatkozik, nemcsak fénytörésben. 6. Garrulus glandarius glandarius Linnaeus ad 9. L. sz. 73.996.1 Comblain-Fikr bei Liège, Belgium 1945. XII. 3. Coll. Rév. R. VERHEYEN Az eredetileg rufitergum Hartert-nek meghatärozott példany inkäbb ät- menet a törzsalak és az Angliában élő alfaj között, ami Közep-Euröpa nyu- gati partvidékén élő egyedeknél szinte általános. A fehér folt szimmetrikusan lép fel a két szárnyon, és a 3—3 szomszédos fedőtoll külső zászlójának a szélén mutatkozik. Az eddigiekkel szemben az mutat különbséget, hogy a fehér folt itt még nem egészen tiszta fehér, hanem némi halványkékes árnyalatot mutat. A farok harántsávozottsága meglehetősen szembetűnő, és a tőfelén hal- ványkékes színben is megmutatkozik. Amint látható, a törzsalak eddigi hat aberrációs példányát úgy soroltam fel, hogy a legkeletibbet (Románia) tárgyaltam először és a legnyugatibbat ( Belgium) utoljára. Ezt a sorrendet azért követtem, hogy még inkább kife- jezésre juttassam azt a tényt, hogy a szajkó törzsalakja esetében keletről nyugatra — azaz a himalájai lanceolatus fajtól távolodva — egyre gyengéb- ben lép fel ez a visszaütéses bélyeg. A , fehér tükör" egyre kisebb lesz, illetve már csak az egyik szárnyon mutatkozik, vagy már nem is tiszta fehér, hanem kékes. A 290 törzsalakhoz tartozó példánynak ez csupán a 2,1%-a. Ugy tűnik föl, mintha a törzsalak egyedei között kevesebb lenne az atavisz- tikus (a 351 példányból álló teljes vizsgálati anyagnak 4,1%, -a aberrációs) egyed ; ez azonban a többi alfajból megvizsgált anyag kis száma (61) miatt nem lenne reális következtetés már csak azért sem, mert 3 észak-európai aberrációs példány a 2,1%-ot 3,1%-ra emeli a törzsalak egyedeire vonat- koztatva. A következőkben folytatólagosan tárgyalom a többi alfaj között fellelt aberrációs egyedeket. Előre veszem az egyesek által külön alfajnak tartott észak-európai egyedeket. 7. Garrulus glandarius glandarius Linnaeus (septentrionalis Brehm?) ad CLIO Vesanto, Finnorszäg TSZ Collector ? A fehér folt szimmetrikusan lép fel a két szárnyon és a 3—3 szomszédos fedőtoll külső zászlóján mutatkozik. 42 A farok végig haräntcsikos; a torészen erösen szinezett is. Nagyon feltünö — és az eddigi peldänyokon hiänyzott —, hogy a legbelsö mäsodrendü eve- zők vége közelében a fekete tollvégeken világos folt mutatkozik. Ezen a helyen a lanceolatus fehér ugyan, de a világos folt mégis erre látszik utalni. 8. Garrulus glandarius glandarius Linnaeus (septentrionalis (Brehm?) ad O L. sz. 73.1029.1 Vesanto, Finnorszäg 1962. X. 31. Collector? Ezen az azonos helyről és csaknem ugyanabból az időből származó, de tojó példányon a fehér folt nagyon hasonlóan alakult ki. A két szárnyon szimmetrikusan és a 3—3 szomszédos tollon, de lényegesen kisebb területre korlátozva, és így jóval kevésbé feltűnő. A farok rovátkoltsága szintén elmosódottabb, és a belső másodrendű evezők végén nincs világos színeződés. 9. Garrulus glandarius glandarius Linnaeus (septentrionalis Brehm?) ad. O. L. sz. 73. 1068.1 Uppsala, Svédorszag. 1922. X. 29. Coll. K. J. HERNELL Valöszinüleg nyugatra kéborolt, 6szi peldänyröl van sz6. Az avatisztikus fehér folt csak a jobb szárny két szomszédos fedétollan mutatkozik. A farok harántsávozottsága csak a töfelen látható, de itt is csak halvá- nyan. A 7:, 8. és 9. pont alatt ismertetett, némileg bizonytalan alfaji hovatarto- zóságú , aberrációs példányok tehát a visszaütéses bélyeget illetőleg inkább a kontinens nyugati szélén fellépőkkel mutatnak rokonságot. A következő, érvényes alfajokhoz tartozó példányok között talált aberrá- ciós egyedek részletes ismertetését továbbra is folytatólagos sorszámmal közlöm. A sorrendben most is PETERS rendszerét követem. 10. Garrulus glandarius rufitergum Hartert ad -. L. sz. 73.1183. 1 1908. X. 4. Coll. N. F. TICEHURST A lanceolatusra utaló , fehér tükör’-t mindkét szárnyon szimmetri- kusan, a 3—3 szomszédos toll külső zászlóján fellépő fehér szegély képviseli. Itt is a csukott szárnyon jobb és bal oldalon egy-egy feltűnő fehér folt lát- ható a vele proximálisan szomszédos fekete szarnyfedotollak mellett. A faroktollak szembetűnően végig ,,szajkésävosak””. 11. Garrulus glandarius hibernicus Witherby & Hartert ad OL. sz. 73.1051.1 Strachyre Forest, Scotland. U. K. 1962. XII. 8. Collector? Csak a bal szárny egyetlen fed6tollanak külső zaszlöjan van egy kis fehér folt. Ez az aberräciös egyed úgy fogható fel, mint amelyik a legkisebb mér- tékben, de azert hatärozottan utal a lanceolatus fajra. Az atavisztikus bélyeg 43 tehát itt lép fel először, és innen kiindulölag terjed a , kék tükör" rovására. Ugyanis egyetlen olyan példány sem akadt a 16 közül, amelyiken itt ne lett volna fehér folt. A többi esetben nem egy tollon, hanem kettőn, hármon, négyen, sőt kivételesen még továbbiakon is megjelent a fehérség a , kék tükör" rovására. A farok rovátkoltsága megvan, de alig látható; még leginkább a tollak tövén lehet észrevenni. 12. Garrulus glandarius hibernicus Witherby 8. Hartert ad © (a eva jan — akärcsak az elözöen — Garrulus glandarius caledoniensis Hazel- wood & Gorton azöta bevont alfaj neven szerepel!) ENST TOUS Jerdomere Jefe, Scotland. U. K. 1963. I. 24. Collector ? A fehér folt a két szárnyon szimmetrikusan lép fel. Tehát 4—4 tollon a külső zászlón, azoknak több mint a felét foglalja el, így az összecsukott szár- nyon nagyon feltűnő , fehér tükör"-t alkot. ez járul még, hogy a fiók- szárny legnagyobb — legkülső — tollának külső szegélye és hegye, a követ- kező fiókszárnytollnak pedig csak a hegye fehér. Ez a példány a romániait leszámítva a legfeltűnőbben atavisztikus. A fellépő , fehér tükör" csak akkora, mint a közönséges szajkó ún. , második vagy fehér tükre", amelyik tudvalevőleg a csukott szárnyon a másodrendű evezők külső zászlójának a fehér színéből adódik. A faroktollak csak mérsékelten harántcsíkozottak; inkább csak a farok tőfelén érzékelhető mintázattal. 13. Garrulus glandarius minor Verraux ad 5 L. sz. 73.975.1 Oulmes, Marocco 1969. — — Collector B. GIROT Csak a jobb szárnyon és itt is csak két szomszédos szárnyfedőtollon jelent- kezik az atavisztikus fehér folt. A faroktollak harántsávozottsága alig észrevehető. 14. Garrulus glandarius atricapillus Geoffroy St. Hilaire ad 7 L. 1194.1 Tiron, Izrael 1952. I. 26. Coll. RxGős ISTVÁN Csak a jobb szárny egyetlen felső szárnyfedőjének a szegélyén jelentke- zik az atavisztikus fehér folt. A faroktollakon csak a tőben mutatkozik egy kis harántsávozottság. 15. Garrulus glandarius krynicki Kaleniczenko ad 9 L. sz. 73.1167. 1. Wladikawkas, USZSZK 1946. XI. 24. Collector L. PORTENKO A jobb szárnyon két szomszédos fedőtollon, a bal szárnyon csak egyen látható a kérdéses lanceolatus fajra visszaütő fehér folt. A farok harántcsíkozása meglehetősen jól látható. 44 16. Garrulus glandarius brandtii Eversmann ad ' L. sz. 73.1125.1 Tjumen, Nyugat-Szibéria 1946. X. 22. Collector L. PoRTENKO A két oldalt jelentkez6 feher folt nemileg aszimmetrikus, amennyiben a jobb szärnyon valamivel erösebb a két fedötollat érint6 atavisztikus vonäs, mint a bal szärnyon. A farok haräntcsikozäsa igen halvany és csak a töben vehetö észre. Egybefoglalva az atavisztikus , fehér tükör" lényegét, kijelenthetjük, hogy mindig a fekete felső szárnyfedőkkel közvetlenül határos , kék tükör" -t képviselő fedőtollakon lép fel. Ha csak egyen, akkor mindig a legelsőn, ha kettőn, akkor a mellette levőn is, ha hármon vagy négyen, akkor mindig az első hármon vagy az első négyen. Tehát szó sem lehet részleges albinizmusról, amelyik 16 rendellenes példányon térben, időben és alfaji rokonságban ilyen távol eső egyedeken, ilyen következetes szabályossággal jelenne meg. Ezen mit sem változtat az a tény, hogy nagy ritkán csak az egyik — és mindig a jobb — szárnyon van csak ilyen bélyeg. Sőt, ha csak a jobb szárnyon van, akkor ott is nagyon gyenge, ha pedig aszimmetrikusan jelenik meg, akkor is mindig a jobb szárnyon az erősebb, nagyobb, illetve több tollra terjed ki. A két legnagyobb fehér szärnyfoltü atavisztikus egyeden fordult csak elő, hogy a fiókszárnyon is jelentkezett már némi fehérség. Az albinizmus ellen szól még az is, hogy a fehérség mindig a , kék tükör"-t képviselő, külső ,,szaj- kócsíkos" (kék-fekete harántsávos) zászlón lép fel, sohasem máshol. Továbbá, hogy a visszaütéses fehér folt ennek a zászlónak is mindig a közepén — nem a csúcsi, sem pedig a tőrészében — helyezkedik el; ha nagyobb, akkor innen látszik szetterülni csaknem az egész kérdéses tollzászló felületére. Ezzel szemben (2 ilyen eset volt) a fiókszárny ,,elfehéredése” a peremekről indul el és befelé terjed. A két adott esetben hol keskenyebb, hol szélesebb volt ez a fehér szegély. Ugy tűnik, összefüggés van a faroktollak sávozottságának intenzitása és a , fehér tükör" nagysága között is. Azaz, ha nagyobb az atavisztikus fehér szárnyfolt, akkor pregnánsabb a faroktollak , szajkómintás" harántcsíko- zottsága is, tehát a két lanceolatus bélyeg párhuzamosan erősödik vagy gyen- gül. Ennek a kérdésnek a lezárásául mint végső konklúziót leszegezhetjük, hogy az ismertetett atavisztikus vonások — mindenekelőtt az ún. fehér tükör - fellépése a , kék tükör" rovására — arra vall, hogy a Garrulus glandarius Linnaeus faj a himalájai Garrulus lanceolatus Vigors fajból származott. Az utóbbinak jellemző — talán legjellegzetesebb — állandó faji determináló bélyege, a tekintélyes vizsgálati anyagon tapasztaltak alapján, 4,1%-ban mint visszaütéses vonás kisebb-nagyobb intenzitással a faj egész elterjedési területén fellelhető volt. i Ez viszont azt mutatja, hogy a Garrulus glandarius faj szàrmazastanilag nagyon régi ugyan, de az alfaji-földrajzi elszigetelődés merőben újabb keletű. Erre vall az alfajoknak sokszor alig elkülöníthető volta, másrészt bizonyos fejlődési vonalak (alfajcsoportok) körvonalainak egyre határozottabb ki- bontakozása az igen nagy színbeli variációs skála ellenére. Ide tartozik még annak a megállapítása is, hogy a nagyszámú, bevont alfaj nem az elhamarkodott leírásból fakadó bizonytalanság következménye, 45 hanem éppen annak a bizonytalansagnak a kifejezöje, amelynek ez a gyor- san szegregäalödö faj ki van téve. A hébe-hóba fellépő atavisztikus vonások nemcsak a faj leszármazására vagy eredetére vetnek jobb fényt, hanem a mor- fogenetikai rendszerezés bizonytalanságát is mentik. Vizsgálataim lényege ezzel lezárult, de nem hagyhatom figyelmen kívül DR. J. M. HARRISON (1951) szajkóaberrációkkal foglalkozó dolgozatát, amely- ben két olyan rendellenességről is ír, amelyeket atavisztikusaknak minősít. Az egyik — a szerző szerint is bizonytalanabb —egy olyan példánnyal kap- csolatos, amelynek az első evezője rendkívül keskeny és sarló alakú. HARRISON szerint ez némi utalást jelentene a szarka (Pica) ugyancsak keskeny és erősen sarló alakú első evezőjére. Az ismertetett tényről fényképet is közölt, sőt — mivel itt nem látható elég világosan — magyarázó ábrát is készített. Ez utóbbin világosan látható, hogy nemcsak az első evező keskeny és görbült, hanem valamennyi elsőrendű evezőtoll. Ilyen körülmények mellett — az a határozott érzésem — sokkal inkább minősíthető ez a rendellenesség kóros- nak, mint atavisztikusnak. Ugyanis a szarka elsőrendű evezői közül csak az első — egyébként is a többinél jóval kisebb — keskeny és sarló alakú, a többi nem! Ezt a körülményt HARRISON is említi, de nem fűz hozzá magyará- zatot. Arról sem ír, hogy milyen nagyszámú vizsgálati anyaga volt, amely- ben ez az egy akadt ; az én 351 példányos anyagomban egy sem volt olyan, amelyiknek az első evezője ilyenféle rendellenességet mutatott volna. HARRISON — ugyancsak fényképpel illusztrálva — említést tesz egy má- sik, atavisztikusnak minősíthető rendellenességről. Azt mondja, hogy egyes fiatal szajkóknak (törzsalakbeli vagy rufitergum) a fejtetején fekete sapka körvonalai vehetők észre, ami vonatkozásba hozható fekete sapkás alfajok- kal (atricapillus — Szíriában, cervicalis — Tuniszban). Ezzel egyet értek, de mivel 351 darabos vizsgálati anyagom csupa adultus példányból állt, nem erősíthetem meg. Ezzel kapcsolatban azonban megjegyzem, hogy 2—3 olyan egyed akadt az egyébként rendkívül széles skálájú fejtetőrajzolat- variációban, amelynél szinte fekete sapkává olvadnak egybe a fejtető hosz- szanti, fekete csíkjai; ezt azonban sokkal inkább a variációs skála legszélső eseteinek minősítem (akárcsak a majdnem sáv nélküli fejtetőt — a skála másik oldalán) és nem utalásnak akár a cervicalis-csoport, akár az atrica- pillus-csoport alfajaira. Harrison birälatähoz befejezesül: tehät, annyit ismerhetek csak el, hogy a juvenilis fekete sapka — minthogy általában a fiatalkori tollazat ősibb állapotot tükröz — atavisztikus vonás a szajkó tollazatában, de éppen rend- kívüli ritkasága és bizonytalansága miatt távolról sem olyan értékű, mint a dolgozatomban kimutatott egyértelmű és adultus hímeken és tojókon egy- aránt fellépő, felső szárnyfedőkre korlátozott , fehér tükör". Ehhez még hozzá- tehető, hogy az aberrációs egyedek 17 érvényes alfajt képviselnek, és Észak- nyugat- -Afrikätöl Japánig felölelik a szajkó egész elterjedési területét. Irodalom — References Bannerman, D. A. (1953): The Birds of the British Isles. London, vol. 1, pp. XVIII + 356 p. Dement’ev & al. (1970): Birds of the Soviet Union. Jerusalem, vol. 5. XXII+957p. Chernel I. (1899): Magyarorszag madarai. Budapest, vol. 2, XIX + 830 p. Friderich, ©. G. (1891): Naturgeschichte der Deutschen Vögel. Stuttgart, 970 p. 46 Harrison, J. M. (1951): Some Phylogenetic Trends in Garrulus glandarius Linnaeus and Dendrocopos major (Linnaeus). Proceedings Xth Int. Orn. Congr. 167—172. p. Keve, A. (1958): Corvidae. Fauna Hungariae, vol. 21: 10/14 —24 p. Keve, A. (1966): Taxonomie und Evolution. Lounais-Hämeen Luonto. 23. 49 — 52. p. Keve, A. (1974): Der Eichelhäher. Die Neue Brehm-Bücherei. 128. p. Lovassy S. (1972): Magyarország gerinces állatai. Budapest, XI + 894. p. Madarász Gy. (1899 — 1903): Magyarország madarai. Budapest, XX XIII+ 450 p. Peters, J. L. (1962): Check-List of Birds of the World. Cambridge — Massachusetts, vol. 15. X+315 p. Ripley, S. D. (1961): A Synopsis of the Birds of India and Pakistan. Bombay Natural History Society. XXXVI+ 702 p. Salim Ali (1949): Indian Hill Birds. Oxford University Press. LII+188 p. Vaurie, C. (1959): The Birds of the Palearctic Fauna. London, XJI+ 762 p. Whistler, H. (1949): Popular Handbook of Indian Birds. London. XXVIII+ 560 p. Witherby, H. F. & al. (1952): The Handbook of British Birds. London. vol. 1. XL+ 348 p. Evolutional Significance of the Aberrations in the Plumage of the Jay (Garrulus glandarius Linnaeus) Dr. Lajos Horvdth Out of 341 specimens of the Jay (Garrulus glandarius Linnaeus) represented by 17 different subspecies 16 show aberrant features in colour and pattern of their plumage, proved to be atavistic. On the validity of the author’s earlier results it is to be asserted that these extremely rare (4,1%) reversionary trends indicate an early separation of the species with the genus Garrulus, wherein they display close affinity with the Black-throat- ed Jay (Garrulus lanceolatus Vigors). Consequently, the origin of Garrulus glandarius must be looked for in the Himalayan species. Finally, the author criticises J. M. HARRI- SON’s opinion on the reversionary trends found on the Jay. The aberrations in plumage found by HARRISON are partly pathological — concerning the Magpie-like first primary — partly only juvenile feature as he found at some subadults of the type specimens and sub- species rufitergum. Author’s Adress: Termeszettudomänyi Müzeum Allattàra 1088. Budapest Baross u. 13. 47 ADATOK A KIS-BALATON MADARVILAGAHOZ I. Dr. Keve Andras A Kis-Balaton hazanknak nem a legrégibb, de a legismertebb rezervätuma, mely bizonyos fokú védettséget igen regen, 1922 óta élvez. Most, amikor évkönyvünk új irányzata értelmében sorozatosan ismertetni kívánjuk a védett területek madártani feltárásának eredményeit, elsők kö- zött a Kis-Balatonról kell megemlékeznünk. ,,Adatok” címet adtam tanul- mányonak, hiszen a terület lényegeset változott még az én kutatásom ideje alatt is, és a területtel együtt a madárvilág is. A téma le nem zárható, és valószínű, hogy tíz év múlva ismét egészen más képről írható a beszámoló. A Kis-Balaton a Balaton délnyugati csúcsán fekszik. Java része széles nádrengeteg, melyet középen a Zala szel át. A folyó két oldalán a nádas szí- vében két nagyobb tó: a bal parton a Zalavári-víz (WARGA még Felső- víznek nevezte), a jobb partján a Vörsi-víz van, melyet WARGA Alsó-víznek hívott, WARGA (1937) szerint a Zalavári-víz 37 ha, a Vörsi-víz 41 ha. A Kis-Balaton eredetileg a Balaton egyik öble volt, nem is adtak külön nevet neki. A fenékpusztai és a balatonszentgyörgyi földnyelvek úgy hatá- rolták a Balatontól, ahogyan ma a Tihanyi-félsziget és a szántódi földnyelv felső és alsó Balatonra választja a tavat, csakhogy az átjáró még szűkebb volt. Történetét Darnay-Dornyay (1934), majd SAcı és Füzes (1968, 1974) írták meg. Az egykori feljegyzések és térképek azt mutatják, hogy a múlt század első felében még hajóforgalom is volt a Kis-Balatonon. Mekkora lehetett az ere- deti nádszegély, ahol madarak is megtelepedhettek, arról nehéz fogalmat alkotni, de hogy még kócsag is költött, erre két tény mutat. 1826-ban a Fes- tetics uradalom szerződést kötött a balatonszentgyörgyi halászcéhhel, mely szerződésben a kócsagtollak gyűjtését is előírják (DARNAY, 1950). Má- sodszor mutatja egy múlt század eleji festmény, mely FestETICS Pheonix nevű jachtját ábrázolja. Ennek előterében is egy kócsag áll. A Zala Hídvégpusztánál ömlött a Balatonba. A Kis-Balaton viztükren át csak a , folyása"? volt meg a fenékpusztai szűkület felé, mely megkerülte a Felső-Diás-szigetet. A két Diás-sziget mindig létezett, és a legrégibb korok- tól fogva menedéket nyújtott az embernek az előkerült cserépmaradványok tanúsága szerint. 1835-ben megindulnak a Zala szabályozásának munkái. Hídvégpusztánál kezdték építeni a töltést folyással szemben és 1895-ben fejezték be (HERTE- LENDY, 1897). Így a Zala fokozatosan elvesztette árterületeit, melyeken addig hordalékát lerakta, s amelyek a Balaton halainak ívóhelyei voltak. A hordaléka azóta a Kis-Balatonba ömlik. Ezzel indult meg a feltöltődés és kialakult a mocsárvilág (KEVE, 1966). 4 Aguila 1975 ; 49 Az 1836-os uradalmi térképen, melyet lemäsoläsra HOFFMANN SANDOR volt szives rendelkezésemre bocsätani, mar Hidvégpuszta körül erös nada- sokat latunk, de még az 1870-es térképen is t6 a ,,Kis Balaton”, bar nagy része feltöltődött. Így a Kis-Balaton madártani jelentősége egyre növekedett, de abban az időben korántsem érte el a Nagy-Berekét. Mutatja ezt az a tény, hogy a 80-as években az ornitológusok, mint SZIKLA, MADARÁSZ, REISER stb. a Nagy-Bereket látogatták, és HERMAN OTTÓ sem választotta 1890-es őrhelyét a Kis-Balatonnál, hanem Tótszentpálon, a mai Somogyszentpálon, a Nagy-Berek szélében. A század eleji irodalom azonban állandóan össze- keveri a két területet, és valószínűnek tartom, hogy a Lovassy (1897) által említett 100-as kócsagállomány is ebből a félreértésből ered, hiszen . Lovassy is csak 1889-ben telepszik le Keszthelyen, így személyes tapaszta- lata a régebbi időkről nem lehetett. A Nagy-Berek és a Kis-Balaton madar- állománya nyilván kapcsolatban állt egymással, és amikor a Nagy-Berek lecsapolása gyors ütemben megindult 1890-ben (HERMAN, 1891), ugyanakkor töltődött fel a Kis-Balaton, tehát a madarak áttelepülése is ekkor játszód- hatott le. Míg SZIKLA és MADARÁSZ vendégeit a Nagy-Berekbe vezette, HERMAN és Lovassy az 1891-es Nemzetközi Madártani Kongresszus egyik csoportját már a Kis-Balatonba viszik. Ebben azonban nemcsak a madárvilág eltoló- dása játszhatott szerepet, hanem az is, hogy Keszthelyen könnyebben szál- lásolhatták el a vendégeket és BARNA GYÖRGY erdőigazgató fogatokkal és egyéb szívességekkel könnyítette meg az illusztris vendégek fogadását, vala- mint bemutathatták öccse BRAUN RUDOLF gyógyszerész és LovASSY gyűj- teményét is. A vezetés tényéből tehát egyértelműleg nem következtethetünk a madárvilág eltolódására, de az is megállapítható, hogy ettől az időponttól kezdve elhanyagoljuk a Nagy-Bereket, és mindenki csak a Kis-Balatonba igyekszik. WARGA szerint 1922 és 1931 között újabb fordulat következik a Kis-Bala- ton tájátalakításában a Kis-balatoni Vízrendező Társaság megalakulásával, mely megépítteti a HERTELENDY—SzALAS (1897) térképén még csak nyom- vonallal jelzett kis-balatoni Zala-töltést, felhasználva a két Diás-sziget közti szűkületet. Ezzel az akkor még létező , folyástól" elterelik a Zalát a gátak közé. A Kis-Balaton feltöltődése ezzel ideig-óráig lelassult, 1922—40 közt csaknem stabil állapot lépett fel, viszont a er be öböl feltöltödese felgyorsult (KEVE, 1966). Ebben az idöszakban volt a leggazdagabb a is. Balaton madárvilága, nevezhetjük a terület fenykoränak is. SCHENK JAKAB, aki foleg 1906—1926 között látogatja a Kis-Balatont, számos írásában védelmet kér a területnek, 1908 óta szorgalmasan gyűrűz a gémtelepeken, és néhány évi gyűrűzési eredmény alapján rámutat, hogy milyen veszedelem fenyegeti kócsagállo- mányunkat. Az 1920-as években zajlik le a nagy batlainvázió is stb. 1922-ben SCHENK elvezeti a Kis-Balatonba G. PEARSON ornitológust, aki abban az évben kezdte el a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság (ICBP) szervezését, valamint J. DRIJVER ornitológust, a holland Madárvédő Egye- sület elnökét. Ők teremtették meg az első anyagi bázist arra, hogy a két tulajdonos hozzájárulásával a Madártani Intézet , kócsagőrt" alkalmaz- hasson a vörsi GULYÁS JÓZSEF személyében, akit rövidesen az állam alkal- mazott. 1940-ben FÖLDVÁRY MIKSA az Országos Természetvédelmi Tanács ügy- 50 & =f = «isa i ep, FREE ro EIER Os REA isa 2 AE 7. ABRA. KIS-BALATONI TÁJ (FOTO: BECSY L.) ABBILDUNG 7. KIS-BALATON-GEBIET vezető alelnöke WARGA KALMAN társaságában bejárja a Kis-Balatont, és kijelöli a rezervatumot, amihez azonban sem a FESTETICS, sem a zalaväri uradalom nem järul hozza, de biztositjäk az OTT-ot, hogv a kellö vedelmi intézkedéseket, melyeket nekik akar az OTT, akar a Madartani Intézet javasol, végrehajtják. Ez a területkijelöles adta meg a jogi alapot ahhoz, hogy a Kis-Balatenböl természetvédelmi terület lehessen. 1930-ban a madarak könnyebb megfigyelése, zavartalansaguk biztositasa érdekében SCHENK a Hatärärok befolyásától kb. 1 km-rel délebbre a zalavári oldal töltesen kilätötornyot épittetett, mely 1942-ig allt. Akkor mar annyira elkorhadt, hogy le kellett bontani, de a háború az új torony felépittetésének költsegeit elvitte. Mi abban a tudatban éltiink, hogy nines torony, és amikor 1946-ban meglátogattam a Kis-Balatont, a torony állott, csakhogy nem a régi helyén, hanem a Hatäräroktöl kb. 500 m-re a Balaton fele. Utöbb ki- derült, hogy ezt CASTELLI ARPAD, a vizrendezöseg elnöke épitette 1943-ban az Intézet munkájának megkönnyítésére. A torony helyének áthelyezése már egy szomorú tényre mutat rá, ti. amikor 1933-ban jártam a Kis-Bala- tonban, a torony még a Zalavári-víz szélében, annak déli csúcsánál állt, és az új toronyból ugyanazt a képet nyerhettük, azaz ennyit töltődött fel ez a tó. Később az OTvH több ízben újra építette a tornyot, sőt egy emelettel meg is emelte. 3 A háború kikerülte a Kis-Balatont, csupán a hazatérő amerikai bombázók szórták le a Diás-szigetre fáradt terhüket. A bombatölcsérek részben ma is láthatók. A földreformtörvény értelmében nemcsak a rezervátumok, hanem az annak kijelölt területek is mentesültek a földosztás alól, és ennek értelmében HOFFMANN SÁNDOR az akkori erdőfőtanácsos azonnal bejelentette a FÖLD- VÁRY-féle kijelölést, és a Kis-Balatont gondozásába vette. A Földművelés- ügyi Minisztérium 1946. IX. 12-én kelt 160.700/1946. V. 3. FM. sz. rendele- tével a Madártani Intézetet bízta meg a terület tudományos ellenőrzésével. A minisztérium vadászati osztályának vezetője SZENDY-MOLDOVÁN LÁSZLÓ az 1946. X. 4-én Keszthelyen tartott értekezlet jegyzőkönyve alapján további intézkedéseket tett. Ezen az értekezleten részt vettek DR. DARNAY-DOR- NYAY BÉLA múzeumigazgató, DR. KELLER OSZKÁR akadémiai tanár, HOFFMANN SÁNDOR főerdőtanácsos, RETHY GYuLA Zala megyei vadászati főfelügyelő, BENEDEK ENDRE vadászati felügyelő, CASTELLI ÁRPÁD és ma- gam. A minisztériumi rendelet alapján 8500 kh-at vadászati védterületnek nyilvánítottak. A terület a balatonberényi vasútállomástól indult ki és a nagykanizsai vasútvonal mentén a Fényed alatti 108-as háromszögelési pontig húzódott, innen derékszögben a Vár-szigettől délre a Határárokig, a Nyires-sziget déli csúcsánál ismét derékszögben futott Hidvégpusztaig, ahonnan a nagykanizsai műúton a Zala völgyi vasútvonalig, majd ennek mentén a Hévízcsatornáig, onnan Fenékpusztán át a keszthelyi vasútvonalig. Az északi határ a Büdösárok, és onnan a Balatonon keresztül tér vissza határa a kiindulási pontra. A terület külső övezetében a mezőgazdasági művelés megengedett, a vadászat ellenben csak korlátozottan. Ezen belül 2400 kh-on a vadászat tilos, minden mezőgazdasági művelés, beleértve a nádtermelést is, engedély- hez kötött. A harmadik legbelső övezet 600 kh-ja a , szanktuárium", melyben min- dent eredeti állapotában kell hagyni. 4% 51 Az 1951. II. 26-án kelt 32/1951. sz. OTT határozat ezen annyit vältoz- . tatott, hogy a külső övezetet leadta, védterületnek pedig 2437-kh-at jelölt ki, mely et saját kezelésébe vett, de végrehajtó közege továbbra is a keszt- helyi erdőigazgatóság maradt. Természetesen azonban mindez nem ment olyan könnyen, mert még hátra volt a határozat érvényesítése. A terület határai sokáig vitásak maradtak, és KENYERES LAJOSNAK az OTvH helyettes elnökének még sok küzdelme volt. Így a közben megalakult nádgazdasággal is, míg sikerült a nádtermelés szabályozása mindkét fél megelégedésére. Az eredeti elgondolás a terület érintetlensége volt. Ez azonban hibásnak bizonyult, hiszen a védelem egy- magában is emberi beavatkozás a természet rendjébe, így gondoskodni kellett arról, hogy a felgyorsuló feltöltődés megakadályozására minden évben a nád bizonyos mennyiségét eltávolítsák. A kócsag fészkelésére csak az ún. , avas" (—előző évi) nád alkalmas. A nádvágásnak tehát tervszerűnek kellett lennie, és azt nem a nád minősége, hanem a védett madarak fészkelésének biztosítása kellett hogy szabályozza. A védetté nyilvánítás előtt különböző halásztársaságok halászták le a Kis-Balatont is. Ezek feloszlása után még sok küzdelem volt az orvhalászok- kal, akik jól ismerték a ,,berekjarast’’. Sok gondot okozott az illegális nádasfelgyújtás, melyet FuTO MÁRTONNAK, a rezervátum helyettes vezetőjének sikerült megrendszabályozni. Ne feledjük el, hogy a terület közepén folyik át a Zala, és így egy sáv a gá- takon kívül a vízrendezés felügyelete alatt áll. A fák kivágása stb. miatt nézeteltérések ezzel a szervvel is akadtak. 1953-ban pl. nem sikerült meg- akadályozni, hogy a Zala és a Hévízcsatorna töltésén Hídvégpuszta és Fenék- puszta között ne húzzanak egy csak két drótból álló, de betonoszlopokra szerelt telefonvezetéket, melyen azóta is sok madár jár szerencsétlenül, nem beszélve arról, hogy a táj képét rontja. Természetesen a töltések füvezetét is időnként kaszálni kell stb. Csak néhány példát soroltam fel, milyen prob- lémák vannak a Kis-Balatonnal kapcsolatban. A Kis-Balaton őrszemélyzete a következő volt: 1922— 1944 GULYÁS JÓZSEF 1946— 1950 BENEDEK ENDRE adminisztratív vezető 1947—1973 STEFFEL GABOR 1947—1950 DEREZSAN KAROLY 1947—1949 HORVÁTH SANDOR 1948— 1973 BŐDI JENŐ 1948— 1950 Huró MARTON 1949 Acs ANDRAS 1950—1951 GERSICS FERENC 1950 BAKONYI IMRE 1966— LAKATOS JOZSEF 1973 = FuTö ELEMÉR 1974— LAZAR ISTVAN A Felsö-Diäs-szigeten mindig akadt nädkunyhö, melyet régebben a hala- szok épitettek maguknak, a kirändulöknak, a vadäszoknak pedig a Felsö- Dids-szigeten egy kör alakú platäncsoportot ültettek mar regen pihenö- helynek. Az OTvH először az öreg égeres szélén lezárható nädkunyhöt épi- 52 tett. Ebben irta több könyvet FEKETE ISTVAN, és ebböl indult ki eleinte Dr. TILDY ZOLTÁN az OTvH elnöke, a Kis-Balaton rajongója és védője is, hogy világviszonylatban kimagasló madárfelvételeit készítse. 1953—54 közt azután megépítették a mai kőházat, ahol még sok éven át dolgozott. 1954- ben Dr. HOMOKI-NAGY ISTVÁN itt készítette Cimborák c. filmjét, melynek forgatása ugyan nem mindenben egyezett a természetvédelem érdekeivel. TILDY és VERTSE is itt írták a Kis-Balatonról szóló fotós könyvüket, mely | nagy népszerűséget szerzett a területnek. De térjünk vissza az utóbbihoz, melyről eddig csak annyit említettem, hogy eredetileg a Balaton öble volt és hogy fokozatosan feltöltődött. Nem egységes nádas, mivel a régebben is kiemelkedő pontokon kaszálók, legelők, szántók feküdtek. Voltaképpen messze túlnyúlik az eddig ismertetett hatá- rokon, de a sármelléki műúttól északra fekvő részekről már másutt írtam (1970), ugyancsak feldolgoztam a terület másik oldalán fekvő vörsi halas- tavat is (1974). Jelen tanulmányom területének határait a következőkben húzom meg: Hidvegpusztätöl a Zala-hidig a nagykanizsai műút, onnan a Battyánpuszta felé vivő műút a nagykanizsai vasútvonalig, innen a vasút- vonal Sávolyig. A terület déli határát meghúzni nem lehet, és nem is logikus, hiszen Kiskomäromig sok adat szorosan összefügg a területtel. Hidvégpuszta- nál sem tartottam be szigorúan a határt, hiszen a Zala mentén, mely itt U-alakban kanyarodik, a rétek szorosan kapcsolódnak a Kis-Balatonhoz, annak ellenére, hogy ezen a ponton kívül a Zalavári-dombhát élesen elvá- lasztja őket. A keleti oldalon a Vörsi-erdő és a környező falvak (Hollád, Tikos, Főnyed stb.) tekintetében szintén nem voltam merev a madarak tárgyalá- sában. Fenékpusztáról ugyan már írtam (1970), de az 1960-as években itt is vál- tozás állott be. Azelőtt a Zala-völgyi vasútvonaltól délre csak a régi tőzeg- telep, majd a vízgazdálkodás épületei állottak, ma itt lakótelep alakult ki egy házsorral. Hmiatt a földutat legyalulták, és így eltűnt az árokpart, mely- ben a Kis-Balaton legkitartóbb és legnagyobb partifecsketelepe állott, és ez éppen úgy tartozik Fenékpuszta, mint a Kis-Balaton tárgyalásához. Az átfedések egyes tanulmányok között elkerülhetetlenek. A földút alatt fekvő vizenyős rét már igazi Kis-Balaton, de ez is nagy változáson esett át, mióta 1959—64 között megépítették a széles új csatornát, mely ma a Hideg- árok és a Melegárok (=Hevizcsatorna) vizét együtt vezeti a Zaläba. Az előbbi vize lehűti már Fenékpusztánál az utóbbit, és ennek a Balatonig ki- ható szerepéről már több ízben írtam, vagyis a Kis-Balatonnál újabban még a csatornák is befagynak, míg régen a Hévíz vize nyitva tartotta őket, s így menedékük volt a vízimadaraknak. A Hévízcsatornától nyugatra — már ennek a csatornának nevét is idéző- jelbe tehetnénk — fekvő tőzegárok — melyek fontos récegyülekező helyek voltak, pedig csak az 1930-as években ásták őket — helyét sem találjuk meg, mivel azóta kiegyengették, s részben fásították is. Régi kiindulási pontomat a Barnatói-hidat is már csak néhány korhadó cölöp jelzi, mely hídon át zaj- lott le még 20 éve a széna-, nád- stb. hordás. A sármelléki közcsatornát hatalmas gáttal, és az új csatornával való egye- sülésüknél nagyméretű szivattyúházzal és betonhíddal építették meg 1964-ig. Lehetséges, hogy az utóbbi csatorna adja meg a halálos döfést a Kis-Balaton- nak, mert bármilyen jól megépített a gát, melynek hivatása lenne a rezer- vátumtól a mezőgazdasági művelésre előiránvzott területeket elválasztani, 53 altalaja tőzeg, melyen at állandó a szivárgás. Erre vonatkozólag már 1968- ban szomorú tapasztalatokat szereztünk. : Megváltozott a Zala-hid és a Hévízcsatorna közti Halászrét is, mert a csatorna felőli oldalát fásították, és ma már tekintélyes erdő (éger, nyár) áll a rét helyén. Igen nagy változáson esett át a két Diás-sziget és a Papkert is. Az utóbbin az öreg nyárfák, melyek gólyától és szalakótától kezdve annyi madárnak adtak fészkelési lehetőséget, lassanként kipusztultak, kivágták őket. Ma szántóföld foglalja el helyüket. Ennek az útnak a vörsi vasútállomás előtti rétjén pedig gazdasági épületeket emeltek. Az Alsó-Diás-sziget egykori rét- ségein felnövekedett az égeres. A Felső-Diás-sziget jó része rét volt még 1947-ben, ma égeres és nyíres. Megmaradt az öreg füzes-égeres, és az egykori rét közepén álló öreg papsipka- bokor. Természetesen a kőház megépítése, az artézi kút fúrása is nagyot változtatott a sziget képén. A magas vízállás és az aszályos esztendők évente módosítják a terepet, kiölik a fásításokat stb. 1950—52 között a Kis-Balaton egyik érdekes része volt a Bocsmány, mely javarészt tocsogós rét volt, közepén még nyílt víz is: Az utána következő években sokáig száraz maradt, a nyílt víztükör helyén pedig mocsári növényzet burjánzott fel. Mindez főleg a tavaszi limikola- vonulásra hatott ki. È A feltöltödesen kivül a tavak is mödosulnak. Oszre sokszor olyan sekély a viziik, hogy cankök is le tudnak szällni, a kiemelkedö iszappadokat pedig partfutök kereshetik fel. Ez a gemeknek is kedvez. 1946 októberében annyira kiszäradt a Zalavari-viz, hogy Lebujpusztätöl kökemeny altalajän juthat- tunk ki a Zalahoz. Az 1940-es térképen még egységes a tó, északnak keske- nyebb nytilvannyal. Ma mar a nyúlvány lefüzödött és új önálló tóvá alakult a Felsömely (ezért is félrevezető a ,,Fels6-viz” név használata). Kutatási időm folyamán nőtte be a nad a nyúlvány nyakát. Ma szinte megközelit- hetetlen, de éppen ezért a récék nyugalmas pihenöhelye. Regebben e körül épült a legnagyobb gémtelep, ma évente változó a helyük. Még néhány szót a Kis-Balaton kutatásának történetéről. Járt-e SZIKLA 1883—87 közt a Kis-Balatonban, ahogyan ezt WARGA feltételezi? Nem valószínű, hiszen akkor még a Nagy-berek madártani szempontból sokkal kedvezőbb volt, és usak arról írt. Feltételezik azt is, hogy HERMAN Somogy- szentpálról ellátogatott a Kis-Balatonra is, de ennek sem maradt semmi nyoma, hogy későbben többször megfordult, arról már sok fénykép tanús- kodik. Amint már említettem, több oka lehet, hogy egy évre rá a kongresszust nem a Nagy-berekbe vitte. 1889-ben telepszik meg Lovassy Keszthelyen, a Kis-Balaton első kiváló kutatója. 1892-ben látogat el második ízben HOMEYER a Kis-Balatonhoz, és útjáról részletes tanulmányban számol be (1893). 1906-tól kezdve ScHENK gyakori vendége a Kis-Balatonnak, és nagyrészt " neki köszönhető, hogy a kis-balatoni gémek vonulását olyan pontosan is- merjük. 1908-ban került a keszthelyi Mezőgazdasági Akadémiára tanárnak DR. KELLER OSZKÁR, aki 1949-ig Keszthelyen élt. Nyilván sokszor járt a Kis- Balatonban is, de adatai jó részét tanítványaitól gyűjtötte, pl. ZERGENYI. SL LA 1924-ben segédkezik WARGA a gyürüzésekben SCHENKNEK, majd 1927- 54 ben teljesen átveszi a Kis-Balaton kutatását. Munkäjärél számos tanulmäny- ban számolt be. Segéde GuLYÁS kócsagőr, és mint írja GULYÁST instruk- ciókkal látta el (1954). Ezek azonban meghaladták a megbízott erejét s így sok adatot mellőznünk kell. WARGA 1954-ben fejezte be kutatását, amikor részben természetvédelmi indokból a kócsagok gyűrűzését le kellett állítani, amint ezt már SCHENK megírta (1917), részben a filmezés került előtérbe. Így WARGA nem látta értelmét további látogatásainak. 1931—34 közt három éven át állandó látogatója a Kis-Balatonnak DR. OTTO STEINFATT, akinek viszont sok faj (vörösgém, bakcsó, pocgém, barna rétihéja, függőcinege stb.) költésének pontos ismertetését köszönhetjük. A számos vendég közül megemlíthető még H. F. WITHERBY, aki 1914-ben SCHENKNÉL tanulmányozza a gyűrűzés módszerét. G. PEARSON két ízben járt a Kis-Balatonon (1922, 1925); 1928-ban BASTIAN SCHMIED itt gyűjtött gémfiókákat, hogy azok pszichológiáját tanulmányozhassa a tihanyi Bioló- giai Intézetben. Járt a Kis-Balatonban FR. HAVERSCHMIDT, Hon. G. CHAR- TERIS, W. M. CoNGREvE, DR. J. BERRY, F. C..R. JOURDAIN, M. M. Nice stb. stb. H. A. GILBERT és A. Brook könyvet is írtak a Kis-Balatonról, G. MOUNTFORT és E. HOSKING is könyvük egy részét a Kis-Balatonnak szen- telik. Az első színes filmet a területről W. HIGHAM és PH. BARCLAY-SMITH forgatta, aki 1968-ig még több ízben is látogatást tett itt. Dr. Tiupy ZOLTÁN sok éves fotós működését már méltattam. 1952-ben a Természettudományi Múzeum nagyobb szabású kisemlős- és rovartani gyűjtést végez (EHIK, 1952; SZUNYOGHY, 1954). Magam először 1933 augusztusában látogathattam el a Kis-Balatonba, amikor VASVÁRI elfoglaltsága miatt DR. Fr. BLATTERT a berni Madártani Társaság későbbi elnökét kalauzoltam GULYÁS vezetésével. Majd 1941 szep- temberében WARGA és GuLyAs mutatták be a Tihanyi Biológiai Intézet kutatóinak a területet, s így, mint aki szintén ott dolgoztam, tagja lettem ennek a kirándulásnak. É 1946. október 3-án HOFFMANN SÁNDORRAL a rezervátum kijelölését vé- geztük. Ettől az időponttól rendszeresen jártam a terület különböző pont- jait, mégis nehezen szántam rá magam a kis-balatoni tanulmány megírá- sára, hiszen ezt nem nekem, hanem WARGA KÁLMÁNNAK kellett volna meg- írni. A témát neki tartogattuk haláláig, és én ebbe csak bele szerettem volna segíteni. Másodszor a kócsagok állományáról, azok védelméről számos tanul- mányt írt SCHENK (1912, 1913, 1917, 1918, 1924, 1926, 1929, 1929, 1935); a gyűrűzések eredményeit WARGA (1954) foglalta össze, és egy összefoglaló ökológiai tanulmányt is publikált (1959); sok faj ökológiájával STEINFATT 1933, 1933, 1934, 1934, 1934, 1934, 1935, 1936, 1939, 1940) és WARGA (1929, 1935, 1935, 1938, 1938, 1955, 1959, 1962) foglalkoztak; VASVARI megirta a gémek täplälkozäsbiolögiäjat (1929, 1931, 1939, 1954) és ragadozétäpläl- kozási vizsgálatokat is végzett (1943, 1950); a kis-balatoni gémek pszicho- lögiai kutatäsärél pedig SCHMIED adott szamot (1932, 1932). Nem is beszelve, hogy mennyi ismeretterjesztő tanulmányt írtak a Kis-Balatonröl. Így a téma jó részét már előttem kimerítették. Mégis vannak momentu- mok, melyek mindnyájunk munkájának más színezetet adnak. Pusztán az a ténv, hogy WARGA mindig Vörs felől, én pedig főleg Fenékpuszta felől köze- lítettem meg a terület szívét, sokszor egymást kiegészítő eredménveket hozott. TILDY és VERTSE könyve (1953) bizonyítéka annak, hogy gyűrűzéssel és fényképezéssel teljesen más szempontok kerülnek előtérbe. STEINFATT is 55 az emlitettek alapjan egészen mas eredményekre jutott. Ezek mellett az általános faunisztika elvész. Az én kitűzött célom nem is a Kis-Balaton, hanem az egész Balaton-vidék madáréletének ritmusáról képet nyerni. Erre a célra nem alkalmas a nádast bújni, hanem lehetőleg olyan terepet kellett kiválasztanom, mely jól át- tekinthető, pl. a Zala-töltés, a kilátó, az alsó-diási út, a Bocsmány stb. Ez volt az a feladat, mellyel még Prof. DR. Entz GÉZA bízott meg. E feladat értelmében az egyéves 1941-es tihanyi kutatásról azonnal be- számoltunk (1942, 1943). A további összegyűlt anyagot terjedelme miatt először két csoportra választottam: külön vettem a Balatont, és ezért a Balaton és környéke vízimadarait sorozatosan tárgyaltam kezdve a bukó- récéken (1969), utána sorra vettem a limikolákat (1970), a guvatokat (1972), a ludakat (1972), a túzokokat és a darut (1972), az úszórécéket (1973), a sirályokat és a vöcsköket, s búvárokat (a két utóbbi megjelenés alatt). A Balaton-környékére vonatkozólag első tanulmányom volt a Keszthelyi- hegység (1970), utána Keszthely és környéke (1970), a Tapolcai-medence . és a Balaton-felvidék (megjelenés alatt), továbbá a somogyi part halastavai (1974). Egyetlen terület, melyen nagyon kevés kutatást végeztem, és már aligha zárhatom le, a Somogyi-dombvidék. Hálás köszönetet mondok mindazoknak, akik munkámat pártolták vagy leközletlen adataikat rendelkezésemre bocsátották — neveiket a madárfajok tárgyalásánál sorolom fel. Közülök ki kell emelnem STEFFEL GÁBOR termé- szetvédelmi kezelőt, de a rezervátum egész személyzetét, PAPP SÁNDOR barátomat és hűséges kísérőmet, aki sok utamat megkönnyítette. A megfigyelt madárfajok 1. Északi búvár (Gavia stellata) — KELLER (1924, 1931, 1934) említi, hogy egy példányt gyűjtöttek Vörs mellett a Kis-Balatonban. 2. Sarki búvár (Gavia arctica) — A Kis-Balatonban 1920. I. hónapban gyűjtöttek egy példányt (Homonnay, 1940), kettőt 1922. XI. 30-án Egen- földnél (KELLER, 1923). GuLYAS megfigyelte 1923. XI. 25—XII. 30. és 1924. XI. 28—XII. 27. közt, WARGA 1953. XI. 10. (5) és 13-án (2). Saját kis-bala- toni észleléseim : Zalavári-víz, 1951. XI. 19. (2) ; 1952. XI. 9. (1) — nyugtalanul repked —; 1953. XI. 9. (3); Hévízcsatorna felett 1954. II. 12. (14) ; a Vörsi- vízen, 1966. XI. 14. (1); 1973. XI. 22. (1); továbbá DR. TILDY ZOLTÁN 1958. III. hónapban egy nászruhás példányt látott. 3. Kis vöcsök (Podiceps ruficollis) — KELLER (1923) 1920. IX. 27-én 15 példányt számlált. GuLyAs vonulási adatokat szolgáltatott 1923—26 között. 1948— 74 között 58 alkalommal találkoztam kis vöcsökkel a következő havi megoszlásban : I. : 3; IL: 1; III.: 1; ÍV.: 10; V.: 3; VI.: —; VIL: 4; VIII. : 6; IX.: 8; X.: 13; XI.: 5; XII.: 4 nap. A tavakon és csatornákon egyaránt megfigyelhető, az utóbbiakon főleg ha a tavak befagytak, így 1953. XII. 21-én 20—25-ös csapat a Hévízcsatornán. Ennél népesebbet nem is láttam. Közülük egyik küszt nyelt. Tavasszal gyakran csak hangját hallottam a nádas- ból, ahol valószínűleg költ. 4. Feketekenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) — HOMONNAY (1939) a Vörsi-vízen dankasirály és küszvágó csér társaságában 4 párt talált költve 1938-ban. WARGA (1959) gyakori fészkelőnek tartja. KELLER (1923) őszről 56 8. ABRA. KORMORANTELEP (FOTO: BECSY L.) ABBILDUNG 8. KORMORANKOLONIE említi. Magam 66 esetben találkoztam vele: I.: 1; IL: —; IL: 3; IV.: 14; Dez SVE Vl: Ny TX: 95 X: 125 XI: 13; X: 5 nap: A esa- tornakon csak a téli hönapokban mutatkozik. Legnagyobb szamban a Zala- vari-vizen 1967. X. 14-én lättam (25—30) és a Hevizcsatornän 1951. XII 27-én (20-on felül). 10—15 példänynäl nem szokott nagyobb csapatban arni. 5. Bübos vöcsök (Podiceps cristatus) — Az 1938-as vegyes sirälytelepen Homonnay (1939) 6, WARGA (1959) 10 fészkét talalta. Rendszeresen költ, csak 1971-böl jelentette STEFFEL, hogy kimaradt a költese. GULYÁS a kö- vetkezö kimutatast adta (WARGA, 1926, 1929): Érkezés Feszek Tojas Fidka Tavozas 1923 = = — VI. 8. xe 9: 1924 WV So: WES: VER VE 3: — 1925 ; III. 4. NEZ V.83 VAIO DC Wie Ds V. 10. VI. 15. X°: 29. 1926 III. 25. Az őszi ätvonulök számának gyors növekedését KELLER (1923) figyelte meg: 1920. IX. 23. (1), IX. 27. mar 40 db. 1947—74 között 103 alkalommal taläl- koztam bübos vöcsökkel: III.: 9; IV.: 29; V.: 19; VI.: 8; VIL: 9; IX.: 14; X.: 4; XI.: 2 nap. A legkorábbi megfigyelésem 1950. III. 7. (egy par dürgés- ben), a legkésőbbi 1965. XI. 14. (1). A Zalán csak négy ízben láttam úszkálni. Legnagyobb számban 1951. VIII. 13-án mutatkoztak (Zalaväri-viz, 40— 50 ; Vörsi-víz, 10—15; Felsőmély 10—20 db). 1956. VII. 13-án egyik pár még dürgésben, másik anya 1 fiókát vezetett. Számuk 1960 óta nagyon meg- csappant. 6. Vörösnyakú vöcsök (Podiceps griseigena) — Feltételezhető, hogy időn- ként költ a Kis-Balatonban is, az alábbi megfigyeléseim alapján: 1948. IX. 18. (1); IX. 29. (2); 1950. IV. 14. (1) a Zalán: 1950. VII. 26. (2—3); XI. 11. (I a Hevizcsatornän) ; 1956. VIII. 25. (1) — főleg tehát a tavakon úszkált. Feltételezhet6, hogy nemcsak Irma-pusztän és Tihanyban, hanem idönkent a Kis-Balatonban is költ. 7. Gödeny (Pelecanus onocrotalus) — A fajt mär GROSSINGER (1793) is- merteti a Balaton környékéről. 1808-ban E1ssu is megtalálta az akkori még öbölben (DARNAY, 1950), 1897-ben pedig gyüjtôtték is a Kis-Balatonban (Lovassy). 8. Kärökatona (Phalacrocorax carbo) — Lovassy (1897) szerint nyäron gyakori, de nem fészkel. WARGA gyürüzesei sorän gyakran talälkozott vele, és ezért közeli megtelepedésére számított már az 1930-as években, szokott kontinensi terepe eltérő volta ellenére. A híres nagy csallóközi telepének pusztulása után 1947. V. 25-én. találtuk meg első két fészkét PATKAI- VAL, és még egy 25-ös csapat mozgott körülöttük. Azóta STEFFEL (1959) pontos számadatokat adott a telep gyarapodásáról, melynek gyakorta kel- lett helyét változtatni, mivel a Kis-Balatonban a csalán nem fogja fel maró ürüléküket, mint a Duna-ligetekben, s így a fészkeket hordozó fák kipusz- tulnak, és az ilyeneket a viharok hamar kidöntik, a nehéz fészkeket viselő ágakat letörik. WARGA az 1951. VII. 5-én kelt jelentésében a következőket olvashatjuk: ,,... a Nyírfás nevű terület részen a régi fészkes fán ... 40 fészket olvastam. A fiókák már itt is röpképesek voltak, mindössze két fészek- DT ben voltak bennülö fiókák. A fa teljesen száraz ... Innen ... kb. 500 m- nyire levő Kiskunyhö nevű területen, ahol egy ugyancsak száraz, mar csak alul lombos fűzfán kormorántelepülés keletkezett: — 15 fészekkel, melyek- ben jelenleg gyaníthatólag még csak tojások vannak . . . ". Későbbi jelenté- sében így folytatja: , 1953. VII. hónapban a szélvihar letört egy ágat a Nyír- fásban 9 fészekkel, VII. hó végén új ág törött le 3 fészekkel ...”’; 1954. IV.- hóban azt írja, hogy a telep ,,... nagy változáson ment keresztül. A madarak a régi telepeket, a Nyírfást és a Kiskunyhót elhagyták ...”. Így a kárókatona a Gurguló-csatorna melletti füzekre telepedett át, és a későbbiekben ezek egyes szakaszait váltogatta. Több ízben megkísérelt megtelepedni a Felső- Diás-szigeten is, de mivel itt természetvédelmi szempontból a liget a fonto- sabb, sikerült onnan a kárókatonát idejében elzavarni. STEFFEL még részben leközletlen jelentései szerint a kárókatona állo- mánya a következőképpen alakult a Kis-Balatonban: 1947: 10; 1948: 30; 1949: 7; 1950: 9; 1951: 40; 1952: 10; 1953: 60; 1954: 110; 1955: 170; 1956: 118; 1957: 172; 1958: 166; 1959: 98; 1960: 93; 1961: 158; 1962: 196; 1963 : 183; 1964: 48"; 1965: 311; 1966: I21; 1967: 103; 1968: 137; 1969: 151; 1970: 151; 1971: 298; 1972: 149 pár. +-tel jelölt esztendőben azért csök- kent le számuk, mivel a halászati érdekeltségek ismételt panaszainak eleget téve az OTvH irtatását rendelte el. A kilövésnek kevés madár esett ál- dozatául, de az óvatos madarak sokára tértek vissza fészkeikre, és rö- vid időn belül a dolmányos varjak összes tojásaikat kiették. Amikor rövid időre rà NEMETH MARTON hasonló célzattal fészekaljakat kívánt gyűjteni, egyet sem talált. De tanulságos, hogy pont a következő évben ugrott fel erősen a számuk. Megfigyelésem szerint a kárókatonák először a Balatonra érkeznek, mivel ilyenkor a tavak rendszerint még be vannak fagyva, viszont szívesen telep- szenek le a Balaton rianásai szélére a jégre. Legkorábbi megfigyelésem 1971. II. 14. már a fészkeknél, de még III. 10-én is a hóval borított fészkeken ülnek. Legtöbbször már VIII. hónapban a zöm elhagyja a Kis-Balatont, és csak időnként térnek vissza egyesek. Legkésőbbi mecfigyelésem 1948. XI. 12. (4 db). De előfordul második költés is, pl. 1951. VIII. 5-én indult meg, mely- ből a fiatalok STEFFEL szerint IX. 21-én repültek ki, és azonnal el is hagyták a Kis-Balatont. 1953. IV. 28-án különös látványban volt részem: du. hir- telen vihar kerekedett, a kormoránok csapatosan menekültek a vihar elöl, csak minden fészekbe egy-egy lapult le. A menekülő csapatban viszonylag sok fehér hasú fiatal akadt. Táplálékszerző útjaik különböző irányúak, eljárnak halászni mind az irma-pusztai, mind a varászlói halastavakig, de le- szállnak a Zalára is, pl. 1974. IV. 30-án (8 db) az erős keszegívás idején, Warca által gyűrűzött fiatal még az év ( VIII.) közepén a Dráva-szögben került kézre, de a gyűrűzéssel igen óvatosnak kell lenni, ahogyan ezt 1953. VI. 18-án BERETZKKEL tapasztaltuk, amikor sok kiugrott és elpusztult gyűrűs fiatalt találtunk. 9. Szürke gém ( Ardea cinerea) — A Balaton vidékéről már BÉL az 1730—42 közti évekből szolgáltat adatokat (Luxács, 1942). Kimondottan a Kis- Balatonról először Lovassy (1897, 1903) ir, hogy kisebb csapatokban érke- zik, és a nádas füzesein vegves gémtelepeken költ. 1896. I. 16-án látott már kettőt a Kis-Balatonban. Érkezési adatai: 1894. III. 2.; 1895. III. 24.; 1896. III. 3.; 1897. II. 19.; szerinte zömük szeptemberben távozik. Leg- későbbi adata: 1895. X. 13. WARGA (1959) a következőkben egészíti ezt ki: 58 „A telepekre elsőnek érkezik, egyenként vagy párosával keres költöhelyet, de egy gémtelepen 3—4 párnál több nem fészkel." SCHENK (1908, 1926) is foglalkozott védelmi célzattal a fajjal. Az első allomanybecslést BöRzsö- NYITŐL (1907, 1909) kapjuk, hogy a vörsi oldalon 1907-ben 20, 1909-ben 25 pár fészkelt. Ettől kezdve SCHENK, utána WARGA és GULYÁS, majd STEF- FEL rendszeres állományfelvételeket végzett: 1909: 16; 1912: 8; 1922: 40; 1923: 50; 1924: 60; 1925: 80; 1926: 30; 1927: 60; 1928: 100; 1929: 80; 1930: 80; 1931: 50; 1932: 50; 1933: 76; 19834: 51; 1935: 37; 1936: 43; 1937 : 54; 1938: 57; 1939: 27; 1940: 31; 1941: 41; 1942: 33; 1943: 66; 1944: 53; 1945: 40; 1946: 40; 1947: 40; 1948: 40; 1949: 40; 1950: 46; 1951: 80; 1952: 36; 1953: 59; 1954: 85; 1955: 130; 1956: 94; 1957: 103; 1958: 87; 1959: 94; 1960: 84; 1961: 49; 1962: 106; 1963: 92; 1964: 62; 1965: 123; 1966: 98; 1967: 98; 1968: 74; 1969: 46; 1970: 53; 1971: 19; 1972: 23 par. GuryAs fenológiai adatai (WARGA, 1926): Érkezés Fészek Tojás Fióka Kirepüles Távozás 1923 II. 5. IV. 8. Ves: V. 25. VI. 19. DELA, 1924 II. 10. IV. 13. IV. 20. Vedo: VI. 8. X. 28. 1925 II. 19. ÍV. 4. IV. 10. V. 2. VI. 4. RED: KELLER (WARGA, 1929) Egenföld határában 1923. IT. 3-áról említi, és még 1923. XI. 15-én is látta a Kis-Balatonban, továbbá 1924. XI. 19-én. BòR- ZSONYI 1908. II. 24-röl Vörsröl említi. SzABÒ (1918) szerint 1917 aszályos öszen sokaig kitartottak, nyilvan a pocokjaras miatt. STERBETZ Balaton- magyaröd határában lőtt (1954. IX. 25.) példány gyomrában is szőrt talált. Mint WARGA (1954) már összefoglalta, a szürkegém vonulásáról 128 gyűrűs példány adata áll rendelkezésünkre. Ezek szerint a kirajzás minden égtáj felé történik, és a legtöbb madár első életévében kerül kézre (74). Volt, ame- lyik 17 napon belül 50 km-re járt. Egyesek észak (4) és északkelet felé (12) is elkóborolnak. Így feljutnak Lengyelországig (400 km). Mások nyugat (2) és északnyugat felé veszik útjukat. Délkeletnek 9 példány, délnyugatnak 8 db került kézre, ez utóbbiak már vonulóknak is tekinthetők. Zömmel a vonulók (28) Itáliában kerülnek meg, augusztusbanitt járhatnak, szeptemberre elérik Szicíliát. Legnagyobb távolságra Nigériába (II., 4700 km) és Szudánba (IV., 4000 km) jutottak el a kis-balatoni szürkegémek. Következö ev tava- szán egy horvátországi (90 km D) és egy bajorországi (500 km ENY) meckerii- lesböl ättelepedes sejthető. A Kis-Balatonban WARGA (1954) gyűrűs példányt sohasem látott. A másodévesek őszi adataiból (7) kiemelhető egy tripolitániai (IX) és egy szardiniai (1). 1951-ig SCHENK és WARGA összesen 1997 szürke gémet jelöltek meg, melyek közül a legmagasabb kort egy tizenkét éves példány ért el. Magam 1946—74 között nem minden alkalommal találkoztam szürke gém- mel a Kis-Balatonban, megfigyeléseim havi megoszlása : I. : 2; II. : 4; III. : 20; VERS EDV SES AE ES 0) VEIT KOST SK 2X TREE SERIE nap., Legkorábbi észlelésem : 1954. I. 21. (1), legkésőbbi 1952. XII. 29. (2 db). A Kis-Balatonra általában márciusban érkeznek és szeptemberben el is hagyják. A fészekanyaghordásból látható, hogy azonnal építik fészkei- ket. A fenti adatokból is lehet áttelelésükre következtetni, ahogyan 1973/74 telén Furó ELEMÉR és LAKATOS JÓZSEF szerint néhány áttelelt az enyhe tél- 59 ben. STEFFEL 1951. IV. 28-án tömörülesüket figyelte meg a balatonmogyo- rödi reten, magam 1952. VIII. 27-én 30—40 példanyt szämlältam meg a Vörsi-vizen. A vihar elöli menekülesüket mar emlitettem a kärökatonänäl, amely csapatban szürke gémek is részt vettek. 10. Vörös gem (Ardea purpurea) — Lovassy (1897) szerint gyakori a Kis-Balatonban. Kesön érkezik, s kizärölag a nadban fészkel. Eppen ezért katasztrofális volt számára az 1894/95-6s tél, amikor a jég szinte letarolta a nädat, és ekkor csak IV. 6-an mutatkoztak az elsök, mig 1896. III. 19., 1897. III. 26. stb. atöbbi érkezési adata (1903), a legkésőbbi pedig 1895. X. 15. Kis-balatoni költeset, és a fészkénél lezajló viselkedését STEINFATT (1939) irta le behatóan. Kivételesen költ rekettyén is, ahogyan ezt mar HoMEYER (1893) is tapasztalta két párnál 1892. V. 30-án, majd WARGA (1959) is egy ízben 8—10 part szürkegém- és bakcsötelepen talált. A fentiek felmérése alapján állománya következőképpen ingadozott: 1912: 40; 1922: 50; 1923: 60; 1924: 70; 1925: 60; 1926: 30; 1927: 80; 1928: 50; 1929: 120; 1930: 140; 1931: 140; 1932: 100; 1933: 101; 1934: 101; 1935: 46; 1936:.51; 1937: 28; 1939: 48; 1940: 32; 1941: 14; 1942: 59; 1943: 9; 1944: 30; 1945: 50; 1946: 50; 1947: 50; 1948: 50; 1949: 60; 1950: 56; 1951: 120; 1952: 48; 1953: 48; 1954: 100; 1955: 125; 1956: 86; 1957: 47; 1958: 28; 1959: 83; 1960: 52; 1961: 46; 1962: 118; 1963: 62; 1964: 54; 1965: 205; 1966: 123; 1967: 91; 1968: 107; 1969: 106; 1970: 48; 1971: 54; 1972: 37 pär. 1909— 22 között több márciusi érkezési adatát ismerjük ( BÖRZSÖNYI, KEL- LER, SZABÓ, ZERGÉNYI), sőt KELLER szerint állítólag 1920/21-ben át is telelt. 98 gyűrűs példány visszajelentése alapján a kis-balatoni állomány vonu- lásáról is tiszta képet nyerhetünk. 1951-ig 2196 vörös gémet gyűrűzött SCHENK és WARGA. A visszajelentetteknek csaknem a fele, azaz 47 példány már a kirepülés utáni kóborláson került kézre, a szélrózsa minden irányá- ban, vagyis 10 délkeletre, 9 északnyugatra — Csehszlovákiában 520 km, Ausztriában 500 km távolságra, 7-et jelentettek vissza északkeletről, így Lengyelországból (450 km), 8 példány keletre még októberben is, 8 délre kóborolt el. A 19 őszi vonuláson kézre kerültek közül 12-t Olaszországban ejtettek el (VIII —X.), kettőt Horvátországban (VITI—IX.), kettőt Dalma- ciában ( VIII.), egyet Szicíliában (X.), egyet Tuniszban (IX.) és egyet Francia- országban (X.). Tavaszi visszaérkezés során egy került meg Itáliában (III.). A kétéves vörös gémekből egy Patras mellett (Görögország) májusban, egy Máltán (XII), négy Olaszországban (IV—V.), kettő Horvátországban (III., VII.) került kézre. Visszatérésnek számítható, a 25 km-re (VI.) és 40 km-re (VII.) lőtt példány, és talán költés utáni a Hortobágyon júliusban elejtett (310 km ÉK). | A häromevesek (6) Franciaorszägba (VII.) es Sziciliäban (VI.) jarnak, lehet, hogy ättelepülök, mig igazi vonuläsi idöben (IV.) sziciliai es itäliai kézre kerülesek vannak. A júliusban 10 km-re jött, nyilván hazatérő. A további korosztályokból főleg Itáliából (VIII., ILI., IV.), részben Dalmáciá- ból (IV.) jelentettek vissza példányokat, augusztusi szétkóborlókat pedig Ausztriából és a Hortobágyról. A legidősebb 10 éves volt (IV.). Mint már említettem STEINFATT (1939) 1931—33 között részletesen tanul- mänyozta költésbiológiáját. A vörös gémet igazi ,,Rohrreiher’’-nek nevezi, mely csak kényszerűségből építi fészkét rekettyére. Áprilisban érkezik, a hó végére teljes az állománya. Ekkor indul meg a párválasztás és a fészek helyé- nek kiszemelése. Nem csatlakozik más gémekhez, inkább azok őhozzá. Álta- 60 lában csak harmadik életévükben látnak költeshez, bar látott kétéves tolla- zatúakat is a telep körül, de hogy ezek valóban költöttek is, ez bizonytalan. 3 fióka eredményes felnevelését csak egy ízben állapíthatta meg. A fiókák először árnyékkeresés végett hagyják el a fészket, melybe talán sohasem tér- nek vissza. A nádas széli árkokba jár vadászni. 1933-ban kannibalizmusát tapasztalta, amikor egy ökrendésben vörösgém-fiókát talált. A tanulmány legnagyobb része viselkedésüket írja le. A kis-balatoni vörös gémek táplálkozásbiológiáját VASVÁRI (1931) dol- gozta fel. A táplálékmaradványok (gyomortartalmak, ökrendések) zöme vízibogarakból, szitakötőkből, főleg azok álcáiból áll. Egyik kétnapos ökren- désből pl. 180 Hydrous-älca került ki. A bogarakon kívül sok a tücsök és a lótücsök is. Kisemlősök közül Microtus arvalis, Sorex araneus és vakond sze- repelnek, az utóbbiból a fent említett sorozatban 23 karmot is talált. Volt azonkívül a táplálékmaradványokban béka (Rana, Pelobates), gyík, gőte, kígyó és hal (Hsox, Tinca, Abramis, Squalius, Alburnus, Carassius, Cyprinus, Cobitis, de 25 cm-nél nagyobb nem). Csak egy ízben 3 kis Planorbida csiga. KoLosvÁRY (1933) dolgozta fel a pókmaradványokat, a köpetekben. Argyro- neta, Pisaura, Lycosa és Trochosa fajokat talált. 1947— 74 között 141 alkalommal találkoztam vörös gémmel a Kis-Bala- tonban a következő havi megoszlásban: III.: 4; IV.: 43; V.: 28; VI: 21; VII.: 16; VIII.: II; IX.: 14; X.: 4 nap. Legkorábbi megfigyelésem 1952. III. 17. (2); a legkésőbbi 1953. X. 19. (1). A tavaszi vonuláson az érkezők hullámai rendszerint gyorsan követik egymást, de csak áprilisban, pl. 1949. IV. 16. (8—10) és IV. 18. között megsokszorozódott számuk. Viszont 1973. III. 18-án Bécsr LAszLö csak egyet látott, de még IV. 19-én is csak eggyel találkoztam. Az érkezés utáni élénk mozgás arra vall, hogy a fészeképítés, legalább is helyének elfoglalása megindult. 11. Üstökös gém ( Ardeola ralloides) — Lovassy (1897, 1903) szerint a múlt század végén még csak kisebb telepei csatlakoztak a bakcsókéhoz. Az 1891-es kongresszusi látogatás annyira megzavarta ezeket, hogy évekig 2—3 párnál több nem költött. Lovassy (1903) érkezési adatai közül négy IV. hó má- sodik felére esik, csak az 1898. IV. 9-ikoraibb. Van egy kései távozási adata is: 18952 X. 15. SCHENK, WARGA, GULYÁS és STEFFEL ällomänyfelmerese a következő képet mutatja: 1909: 12; 1915: 15; 1922: 10; 1923: 10; 1924: 30; 1925: 15; 1926:220:21927.: 25; 1928: 30; 1929: 20; 193022071931: 30; 19322 10; 1933: 4; 1934: 10; 1935: 6; 1936: 15; 1937: 15; 1938: 8; 1940: 1; 1941: 9; 1942: 12; 1943: 13; 1944: 5; 1945: 5; 1946: 5; 1947: 5;-1948: 5; 1949: 15; 1950: 55; 1951: 30; 1952: 6; 1953: 14; 1954: 30; 1955: 33; 1956: 38; 1957: 29; 1958: 22; 1959: 18; 1960: 12; 1961: 7; 1962: 4; 1963: 4; 1964: 4; 1965: 15; 1966: 8; 19672 18521968: 1451969: 135 1970213; 1971275 1972: 9 par. ‘SCHENK és WARGA 1951-ig 654 üstökösgem-fiökät gyürüzött, de csak 22 visszajelentest kapott, melyből 12 a kirepüles utáni szetköborläsböl eredt. Csak egy váltott át ezekből a Fertöre (110 km, VIII.), három maradt (VII— VIII.) a Balaton környékén (Balatonlelle), kettő húzódott DK-re a Dräva- szögeig (165 km), a többi délnek v. délnyugatnak vette az irányt. Az elsö- évesek őszi vonuläsäröl kettőt jeleztek Dalmäciäböl (IX., X.), és egyet Olaszországból (IX.). A későbbi évekből származó adatok ugyancsak egy- értelműen DNY-i irányt mutatnak. Szicíliában is megkerült (IV.). Viszont több kései adat (V.) az áttelepülést sejteti a Vajdaságban. 61 GULYÁS fenolögiai feljegyzései (WARGA, 1926, 1929): Érkezés Feszkeles Tojás Kirepüles Tavozas 1921 ÍV. 12. — Wee — — 1923 ÍV. 20. — — — IX. 13. 1924 ÍV. 16. — == VI. 28. IX. 24. 1925 EV. Viel: V.8. VI. 28. IX. 25. 1926 IV. 19. Werk: V.9 VII. 7. IX. 3. WARGA (1954, 1959) szerint is az üstökös gém kimondottan bokorlakó, kényszerűségből inkább magasabb fákra húzódik, mint a nádba (bozótégetés). Szívesen csatlakozik bakcsókhoz. VASVÁRI (1939) a kis-balatoni táplálékmaradványokban elsősorban Cybister-, Hydrous- és Dytiscus-lärväkat talált, sok Gryllotalpát, Naucorist és Notonectat; pókot és szőrt csak egy-egy esetben, ugyanígy békát és halat. A Zalaapátinál 1931. IX. 15-én elejtett példány gyomrában 7—8 Rana is akadt Curculionida, Chrysomela, Gryllotalpa és Naucoris mellett. STERBETZ egy kis-balatoni gyomortartalomban (1948. VII.) 12 Cicindelat, 2 Hydrous piceust, 1 Tenebrionidat, 1 Berosust talált Hydrophilida és egyéb kitin- maradvány mellett. Magam is legtöbbször a Zalát és a csatornákat szegélyező sásos-szittyós- ban láttam vadászgatni. 1947—74 közt 73-szor találkoztam a Kis-Balaton- ban üstökös gémmel éspedig: IV.: 13; V.: 20; VI.: 15; VII.: 11: VIII. : DE IX.: 9 napon. Legkorábbi adatom: 1971. IV. 15. (1), legkésőbbi 1951. IX. 28. (2). STEFFEL 1951. VIII. 13-än figyelte meg gyiilekezésiiket a Zalaväri- vizen, magam 1962. VIII. 10-én a Vörsi-vizen (50—60 db). 12. Nagy kócsag (Egretta alba) — A Kis-Balaton legjellemzőbb fajaval sokan foglalkoztak, els6sorban ScHENK (1912, 1918, 1926, 1929, 1929, 1935) összefoglalöit és a köcsagok védelmében kifejtett tevékenységét kell kiemelni. Rámutatott a gytirtizések szomorú eredményére, hogy még az első évben 48 gyürüzött közül 15-öt elejtettek. Szamitäsba véve a nem gyürüzötteket és a vissza nem jelentetteket ScHENK a költesek zavartalansägänak biztositäsära a maga részéről a köcsaggyürüzest leállította. Lovassy (1897, 1912, 1918) szerint 1894-ig kb. 100 pär köcsag feszkelt a Kis-Balatonban. 1894/95 telen a jegzajläs letarolta a nädat, a korai erkezök nem talaltak alkalmas feszkelöhelyet, tavasszal pedig a budapesti Allatkert nagyszabasu fiökagyüjtest rendezett. Ennek következteben a szäzad végén 7 párnál több nem költött. SzAB6 (1920) írja, hogy az 1919-es fegyverbe- szolgáltatás és a rendkívül magas vízállás kedveztek a kdécsag-Allomanynak. Ha a múlt századbeli kócsagállományról beszélünk, figyelembe kell venni, hogy az irodalom gyakran összekeveri a Kis-Balatont a Nagy-berekkel, hiszen sokáig nyílt vizű öböl maradt a ,,Kis Balaton", melynek csak kis része kedvezhetett a gémek költésének, de az 1826-os szerződés, melyet a FesrETIos uradalom a balatonszentgyörgyi halászcéhhel kötött és amely kitér a kócsagtollak gyűjtésére, mutatja, hogy a kócsagok valahol mégiscsak költöttek. SCHENK, WARGA és STEFFEL a következő adatokat szolgáltatták az állo- many ingadozäsäröl: 1896—1903: 7—10; 1906: 30—40; 1909: 15; 1912: 15: 1913: 10; 1916: 10—12; 1917: 8; 1919: 6; 1920: 12; 1921: 10; 1922: 16; 1923: 24; 1924: 26; 1925: 10; 1926: 11; 1927: 17; 1928: 7; 1929: 6; 1930: 4; > 62 6. ABRA. NAGY KOCSAG (FOTO: BECSY L.) ABBILDUNG 9. SILBERREIHER 1931: 2; 1932: 4; 1933: 5; 1934: 16; 1935: 12; 1936: 12; 1937: 9; 1938: 9; 1939:2;1940: 4; 1941—45: 0; 1946: 2; 1947: 4; 1948: 12; 1949: 30; 1950: 10; 1951: 25; 1952: 23; 1953: 22; 1954: (4)+ ; 1955: 0; 1956: 1; 1957: 3; 1958: 7; 1959: 7; 1960: 7; 1961: 7; 1962: 16; 19632 12; 1964: 7; 1965: 7; 1966: 2; I967: 3; 1968: 4; 1969: 7; 1970: 10; 1971: II; 1972: II; 1973: 12 pár. Az utóbbi már LAKATOS adata, aki és Furó ELEMÉR szerint az 1974-es állo- mány kb. 60 párnak igérkezik. GULYÁS szerint (WARGA, 1926, 1929), akinek adatait WARGA (1935, 1938) egészítette ki, egy-egy évi ciklus a következőképpen zajlott le : Érkezés Fészek Tojás Fiöka Kirepülés Távozás Telelés 1023 LINO La V 37 V 97° VI, 24 IX 29. = Goo: IV 17. IV. 22 V.22. VI 27. XI 4 a) = Ka EVE 6. TV. 12) VU A VI 6 XIL24() — lose os TV. 3 lV. 6 IV. 26. Vase IX 27 sa i veg 1V. 98° VI 185 (Xx 802 XIT13.:(3) MOD SMS TV 9, TV 230 Vins. X 25 XE 28. (3) OOo TV 14 V 10 4 VI 28). -X 19. XT. 1974) OB > v5 Ve 90 VÁ. 95.52 NO MT 28.16) 1931 I. 4—6. (2) HONS 2 VE 5 VEL V1294 XI 13. XT 30x 4:6) Hop mote > Im A V5 VET XI 16.0 XT 30 XII. 5. (4) Hoss 19. = EV WV Ie? VI OL XI. 4 I. 31. (2) 1934 II. 13. (2) mens: = DV Cl IV. 262 LS. XLS. aR Osszeveti a kedvezö szaporulatü 1927. évet a kedvezötlen 1934. évvel: 1927-ben valamennyi, azaz 52 fidka kirepiilt, vagyis 2 feszekböl 5—5 fiöka, 4 fészekből 4—4, 6 fészekből 3—3; 3 fészekből 2—2 és 2 fészekből 1— 1 fia- tal. Ellenben 1934-ben 35 fiókából 9 elpusztult, 5-6s fészekalj nem is volt. Tehát a legtöbb fészekben csak 2 fióka nevelődött. A felhozott kadaverek- ben Prof. Dr. MÖDLINGER GUSZTAY Clinostomum (Trematoda) szivöferget talált. Egyik fióka nyelve alatt 18 db is ült. WARGA lehetségesnek tartja, hogy ezek okozták a pusztulást. Tanulmányában részletezi a fiókák méreteit különböző életkorban, valamint a fészkek nagyságát. 40 gyűrűzött példány visszajelentéséből vonulásáról is némi képet nyerhe- tünk, sajnos azonban éppen két érdekes adat pontatlan: egyik a Szovjet- unió déli részéből, másik a Baltikumból (DEMENTIEW, 1953). Fertőn gyűrű- zött fiatal viszont a Kis-Balatonban került meg. A fennmaradó 37 gyűrűs nagy kócsag közül 16-ot már az első életévében lelőttek: 8-at délkeletre, júliusban már 140 km-re, de decemberben is még 175 km-re tartózkodott egy. VII-VIII. hónapban a Fertőre ENY-nak is felkóborolnak (4), van ÉK-i (1) és DNY-i kézrekerülés is (1), kettő pedig jú- liusban helyben. Az őszi vonuláson októberben Dalmáciában, novemberben Itáliában, főleg a Velence körüli lagunákban járnak kócsagaink, de Szárdiniában is (1050 km), a telelők pedig decemberben Boszniában, a Cykladokon (1200 km) és Olaszországban; januárban Velence körül. A tavaszi visszavonulá- son (IV.) egy Albániában került meg. Összegezve ezeket a több éves példá- nyok adataival — köztük egy 6 éves Szeged-Fehér-tavon (V.) és egy 10 éves 63 (Balatonlelle) — Boszniában 2, Dalmáciában 5, Albániában 1, Itáliában 7, Szardinian 1; Görögországban 2, a Cykladokon 1 került kézre. VASVARI (1954) posztumusz jegyzetei alapjan sikerült a nagy köcsag täp- lälkozäsbiolögiäröl is képet nyernünk, bar nem ällapithattuk meg, hogy hány peldänyt vizsgält. 10 esetben halat talält (Carassius, Scardinus, Alburnus, Cyprinus, Rhodeus, Leuciscus), halon kivül Dytiscust, Hydrophilust, szitakötö- ket és larvaikat, lötücsköt és vizipoloskäkat. 1946—74 között saját, BŐDI Jeno, Furó ELEMÉR, Furó MARTON, LAKA- TOS JÓZSEF, STEFFEL GABOR és DR. TAMÁS JANOS megfigyeléseink havi meg- oszlasa: 1.21: 11.2 2 RD 4 oe) 2 2 2 VILL 17 SV al Oran S Őz IX.: 23; X.: 14; XI.: 7; XII.: 1 nap. A legkorábbi és legkésőbbi adatoktól eltekintek, mivel a közeli Balaton-parton szoktak megjelenni, legtovább tartózkodni, illetve áttelelni. A legerősebb őszi mozgást 1949-ben tapasz- taltam, amikor VII. 22-én már 40—50 gyűlt össze, számuk IX. 12 zött kb. 200-ra növekedett. 1950. VII. 26-án is 60—70, VIII. 25-én 50 db, de Bont szerint ekkor Sávoly körül tömörült a legtöbb. Bönı 1962. X. 7-én 70—75 db-ot figyelt meg, és még XI. 5-én is láttam 18 db-ot. Tavasszal a Bocsmányban figyeltem meg 30-at 1951. IV. 24-én. Megemlíthető, hogy az 1949. IV. 18-án észlelt 6 példány közt néhánynak sárga volt a csőre. Fara a nagy kócsag ritkán száll fel, pl. 1953. IV. 7- és 10-én. STEFFEL 1956 májusából ismét nagy pusztulást jelentett, a kb. 40 párból csak egy költött eredményesen. 13. Kis kócsag (Egretta garzetta) — A kis kócsagot is, mint a kárókatonát, a Kis-Balaton újabb jövevényének tekinthetjük, bár régebben is költött alkalmilag, rendszeresen csak 1948 óta. Lovassy (1897, 1918) írja, hogy 1891- ben 2 pár fészkelt, 1892-ben 1 par, de azt HoMEYER kiszedte, 1895-ben ismét 1 pár. Fészkelésükkel részletesen WARGA (1934, 1938) foglalkozatt, aki 1928- ban 1 párt, 1981-ben magas vízállásnál 2 párt, 1933-, 1934-, és 1936-ban 1 párt, 1938- és 1940-ben 2 part, 1942-ben 1 part talalt. HoMEYER (1893) szerint az 1892. V. 30-án gyűjtött 4-es fészekalj friss volt. WARGA 1931. VI. 2-an 6-os fészekaljat talált, de az egyik tojás zap maradt, a fidkak VI. 9-én keltek. Ezeket és a fészkeket pontosan merte. GULYÁS VIII. 24-én 12 db-ot számlált. Az állomány 1948-tól kezdve a következőképpen alakult: 1948: 4; 1949: 25; 19502727: 1951: 205 195211 "19537 385 1954: 405 19552710 0562966 195727 9: 1958: 715; 1959 2:525.196022737°1961778:31962:77:27196327:21962:29; 1965: 26;.1966: 9; 1967: 21; 1968: 16; 1969: 18; 1970: 4; 1971: 1; 1972: 6 par (STEFFEL). A kis kócsag valamennyi kutató szerint mindig bakcsötelepekhez társul. Sajnos VASVÁRI posztumusz jegyzeteiből nem állapítható meg, hogy származott-e gyomortartalom a Kis-Balatonból, viszont STERBETZ ötöt vizsgált, s bennük 4 esetben Hydrophilidaet, egyszer halat, 1 Scarabeidaet, egyszer 12 Helophorust talált, és minden esetben sok kitintörmeléket. Mozgalmairól mindössze öt gyűrűs példány visszajelentése beszél. Kirepí- tés után szerte kóborolnak a halastavakhoz (Balatonlelle, Varászló). Szep- tember elején Forlinál került meg, kétévesek Ferraránál (VII. 4.!) és Saler- monál (IV.). 1946—74 közt 76 megfigyelést végeztem: III. 2; IV. 11; V.: 16; VL: VIRSNTSE VE Se Xn pe Legkorábban DEREZSÁN Kinony figyelte meg: 1949. III. 16-án (2) és Furó ELEMÉR 1974. III. 17-én (2). Alta- 64 laban április közepe táján mutatkozik. Legkés6bbi megfigyelésem 1946. X. 3. (1), de anélkül, hogy csapatba tömörülnenek, a Kis-Balatont jöreszt augusz- tusban, de legkés6bben szeptember közepe után elhagyják. 14. Bakcsó (Nycticorax nycticorax) — Már Lovassy (1897) megírta, hogy a bakcsó több telepen fészkel a Kis-Balatonban, néha vegyes gémtelepeken. Lovassy (1896, 1897, 1903) által közzétett érkezési dátumok: 1894. IV. 3. ; 1895. IV. 19.; 1896. III. 25.; 1897. III. 15.; 1898. III. 30. KELLER (1925, 1926) ezeket kiegészíti: 1923. IV. 4.; 1924. IV. 5. HoMEYER (1893) 1892. V. 30-án 15— 20 fészekből álló teiepet találta rekettyéken kotlott tojásokkal. SCHENK (1929) meglehetösen vazlatos térképen tünteti fel a gemtelepeket, köztük a bakcsöet is. Erröl a témärél eddig nem beszéltem, mivel a telepek helye évente változó, és aki a terepet nem ismeri, sokat számára ezek az adatok nem mon- danak. SCHENK a bakcsötelepeket a Zalavari-viz ENY-i és deli oldalán, valamint a Vörsi-viztöl DK-re és a Zala bal partjan kb. a Haläszretnel tün- teti fel. Osszehasonlitasképpen bemutatom STEFFEL 1967. évi részletes jelen- tését: a Zala, az Ormändi-arok és a Zimänyi-berek között: 3 par 8 fidkaval; a Vörsi-alason 4 par 12 fidkaval, a Zala és Balatonszentgyörgy között 43 par 118 fidkaval. GuLyAs adatai szerint (WARGA, 1926, 1929): Erkezés Fészek Tojas Fidka Kirepülés Távozás 19237 IV. 13. IV. 22. IV. 27. Ven: MESS VIII. 20. 1924 IV. 12. DV IV. 30. Vs 2% VI. 23. VIII. 20. £925) IV; 5. IV. 20. Vea VIE MESS: VIER 5: 1926 IV. 10. IV IR: EVES: Vo 1G; VEO 27. VII. 20. A költés lefolyását legreszletesebben STEINFATT (1934) irta le a Kis-Bala- tonböl, aki 1931—33 között tanulmányozta, és ezen az alapon etolégiäjukat is megírta. Május közepén talált fiókákat, melyek július végén repültek ki. Augusztus első harmadában a bakcsók el is hagyták a Kis-Balatont. Talált olyan füzet, melyen 25 pár bakcsó, 4 szürke gém, 4 üstökös gém, 4 batla és 1 pár dolmányos varjú fészkelt. HEDEMANN (1928) 1928. IV. havában is találkozott bakcsóval. A bakcsóállomány-ingadozás (SCHENK, WARGA, STEFFEL): 1909: 66; 1912: 305, 1922: 80; 1923: 70; 1924: 80; 1925: 80; 1926: 60; 1927: 70; 1928: 180; LOO WOO 19305, 100); 19321302 19325 150e 19332165 21934:>102371933287; 1936: 150; 1937: 130; 1938: 117; 1939: 114; 1940: 109; 1941: 112; 1942: 104; 1943: 176; 1944: 103; 1945: 80; 1946: 80; 1947: 80; 1948: 80; 1949: 70; 195019771951: 250 ;-595252851953: 63; 1954: 100; 1955: 85; 1956: 78; 1957: 51; 1958: 56; 1959: 62; 1960: 62; 1961: 16; 1962: 11; 1963: 21; 1964: 3419653261; 1966: 18; 19672 50; 1968: 483-1969: 47; 1970: 365-1971: SI; 1972: 108 par. ScHENK és WARGA 1951-ig 4007 bakcsöfiökät gyürüzött a Kis-Balaton- ban, melyböl 157-et jelentettek vissza. Több közülük ättelepülest sejtet, de ha meggondoljuk, hogy egy 1950. VI. 8-4n gyürüzôtt fiatal mar VI. 23-án 120 km-re DNY-ra került kézre, ennek megítélése igen nehéz. A kirajzö fiatalokra nagy szívóhatást gyakorolnak a Kis-Balaton 50 km-es körzetében fekvő halastavak, mint Varászló. De még a Dunához is kihúzódnak, sőt még júniusban Kujbisevig (2400 km) is elkóborolt egy, és októberben még Ma- 5 Aguila 1975 65 nicsnäl (2200 km) is tartözkodott. 8 peldäny EK-i iränyba köborolt egész Lengyelorszagig (500 km, VII.), de Ausztria és Csehszlovákia irányába is 520 km-ig (VII.), VIII-X. hónap közt akadtak helyben maradók is. Az elsőévesek őszi vonulásáról és teleléséről 36 adat beszél. VII— VIII. hóban Horvátországban járnak, de elérik Olaszországot is, szeptemberre Szicíliát, októberben Dalmáciát és Máltát. Dalmáciában VIH—XI. hónap közt tartózkodnak. Októberben Zanthen is előkerült bakcsó, délkeletnek mindössze 5, közülük 1 szeptemberben volt. A tavaszi visszatérők áprilisban még 800 km-re Itáliában lehetnek, sőt májusban Francia-Guinéaban (4800 km) vagy Cipruson (1850 km) stb. A Duna környéki kézrekerülések lehet, hogy áttelepülések, de lehet, hogy ivaréretlen kóborlók. A második őszi vonuláson Itáliában és Egyiptomban (1050, ill. 2400 km IX.), sajnos az Euboean kézrekerült adat hiányos. 23 példányt jelentettek vissza életük harmadik évéből, melyek közül egy (V.) áttelepülést sejtet a Dobrudzsába. Egy visszatérésre utal (VI.). A többi adat nagyjából fedi az előzőket, de már nincs É-i irányú megkerülés, viszont egyik augusztusban Romániában (880 km), a másik szeptemberben a Volga deltájában (2400 km), egy pedig erősebb nyugati irányt vett fel (Torino, XI.). 2 Dalmáciában, 9 Itáliában, 2 Szicíliában, 1 Görögországban került kézre. A negyedik évesekből kiemeljük a Spanyolországban (1700 km) elő- kerültet, az ötödik évesekből az Asztrahányit (2340 km, VIII.). A többi kézrekerülése: Hercegovina, Italia, Szicília, Málta. A legidősebb gyűrűs bakcsó 12 éves. Az idősebbek közül egy Zanthen, egy pedig Chersonnál került meg. VASVÁRI (1939) 12 gyomortartalmat, illetve köpet- v. ökrendésgyűjtést vizsgált a Kis-Balatonból. Ezekben hal ( Alburnus licidus) 10 esetben for- dult elő, 12 cm-nél nem hosszabb. 1 esetben volt Scardinius, egyben Cobitis, és Hsox is (15 cm). Béka (Rana, Bombyna, Pelobates) 4 esetben, gőte egyszer. De került elő pocok-, cickány- és vakondszőr is. Csaknem minden esetben Dytiscus vagy lárvája, syakori a Naucoris, Cybister, Hydrous is, valamint Gryllotalpa, továbbá sok bogár, szitakötőlárva. Ezek a vizsgálatok arra is rámutattak, hogy gyakori a Nematoda-fertőzés. 1947—74 között 65 napon találkoztam bakcsöval a Kis- Balatonban : IIL: 1; IV.: 9; V.: 23; VI. 15: VOL: 10; VIN: 5; IX.: 2 nap: Leskorabbi megfi- oyelésem: 1972. III. 15. (2); legkésőbbi: 1957. IX. 19. (1). Április előtt nem szokott megérkezni (1950. III. 29. este 3 db, Furó MARTON), és csak 1953. IV. 7-én láttam a Vörsi-vizen 60—65 főből álló érkező csapatukat. A nyár végén többször észleltem gyülekezésüket: 1949. VII. 22. (összesen 60—80 a két tavon); 1951. VIII. 5. (a Zalanal 40—50-es csapat és mindenfelé sok); 1951. VIII. 13. (50—60 a Felsömelyen); 1952. VIII. 27. (60 a Vörsi-vizen). 15. Pocgém (Ixobrychus minutus) — Nem jellemzi a Kis-Balatont, inkabb a Balaton-part nädasait, bar STEINFATT (1935), aki részletesen leirta kis- balatoni költeset 1933-ban 15 part szämlält meg. Magänosan föleg a Zala közelében rakja fészkét. 1933. VI. 30-án 5 tojást talált STEINFATT, melyből VII. 11-én kettő eltűnt, a többi 14-én kelt. Az öregek óránként etették őket, főleg békával. Leírja, hogy etetés közben az öregek és a fiatalok hogyan visel- kedtek. VII. 25-én repültek ki. Lovassy (1903) csak annyit említ, hogy április közepén érkezik és szeptember végén vonul el, de 1895. X. 15-énis megfigyelte. WARGA (1959) 1923—53 között mindössze 3 ízben találta meg fészkét rekety- 66 tyen a vegyes telep közelében. GuLyAs vonulási adatai (WARGA, 1926): 1923. IV. 19.—X. 8.; 1924. IV. 20. (fészek), X. 6. 1947— 73 közt csak 10 esetben találkoztam vele: V.: 3; VI.: 2; VII.: 1 VIII.: 2; IX.: 1; X.: 1 nap. 1951. X. 15-én a Marötsäri-csatorna hídjánál egy frissen elhullott fiatalt találtam. 16. Bölömbika (Botaurus stellaris) — Lovassy (1896, 1897, 1897, 1903) szerint 1895. IV. 1-én szólalt meg a Kis-Balatonban, 1895/6 telén ättelelt, 1896. III. 19-én szólt először és a Hévizesatornanal szokott telelni. BARTHOS (1923) 1920. VII. 18-äröl néhány példányt említ. KELLER ni 1926) sze- rint Zalavärnäl az első és utolsó megfigyelések: 1920. IX. 27.; 1922. X. 9.; 1923. III. 3.; GuLvAs szerint Vörsnel: 1925. I. 20.; 1926. I. i és XII. 5, WARGA (1959) szerint a kolöniäktöl távol magasan a nadra rakja fészkét. DEREZSAN és STEFFEL szerint 1949-ben 5—6 par fészkelt, ami megfelel az átlagos évi állománynak. 1947—73 között 76 napon észleltem bölömbikát, bár inkább csak N ballorbanı 21.21:11.: 4/2 AV 34 V.: 16; VI 3; VI. 1; VII: ER IE OT: 1: XTI.: 1 nap. Legkorábban szólalt meg 1951. IT. DI — ez évben IV. 26-án 6 szólt és egynek a tépését találtam, szólt még VII. 9-én is; legkésőbbi adat 1972. XI. 22. Az 1959. I. 9 és az 1967. XII. 18-i pel- danyok ättelelök is lehettek. 17. Fehér gölya (Ciconia ciconia) — A fenékpusztai telep törteneteröl és pusztulásáról mar írtam (1970), pedig ennek a gölyäi is sokat jártak a Kis- Balaton környekere vadaszni. SCHENK (1935) beszämolt a környeki (Lebuj- puszta, Bäränd-puszta, Zalaapáti) fészkek fiökaszamäröl (2x3+4). WARGA (1955) ismerteti, hogy Vörs határában fekvő ,,Papkert” hat öreg nyärfäja közül a legterebelyesebben 1931-ben 10 madärfaj feszkelt, köztük a gölya. Feszke aljan mezei és hazi verebek szallasoltak be magukat. STEINFATT (1934) leirja a fenéki telepet és Lebuj-pusztänäl is talalt egy 30 éves feszket, mellyel egyiitt 15 par házi veréb, 5 par mezei veréb és 1 vörösvercse 4 fiékä- val, valamint 1 par szalaköta fészkelt (1932. VI. 18). Lovassy (1896) is meg- emliti, hogy a Kis-Balatonban a gölya fakon fészkel. MARIAN (1962, 1968) felmérése alapjan 1958-ban Vorsnél 8, a Kis-Balatonban 7 fészek volt lakott; 1963-ban Vörsnel 12 fészek. Balatonmagyarödnäl 1. Vörsnel syürüzött fióka a következő év elején Natalban került kézre (8600 km). SZ1JJ és SZIJJ (1955) az 1948. VII. 3-ân Vörs mellett lott ket gélya gyomraban lötücsköt, tücsköt, szöcsket talält nagy szamban, tovabba bogarakat, zöld gyikot, sik- lot, madarat, pockot, csigat és kagylot talältak. Ruszton gyűrűzött gólya a Kis-Balaton déli szélében került kézre. A Papkert öreg nyárfáin állott telepszerű fészekcsoportjukban 1948-ban 9, 1950-ben 5 lakott és 1 üres, 1951-ben 4 lakott és 1 üres, 1953-ban 7 lakott fészek volt található. 1955-ben a nyárfák kiszáradtak, de 6 fészek még mindig foglalt maradt, 1956-ban 6 lakott fészek. 1956/57 telén a nyárfákat kivágták, két pár áttelepedett az Alsó-Diás-szigetre az út menti füzekre. 1959—63 között ezekből egy lakott fészek maradt. A Bocsmány és a Borzasrét szélében, valamint a Máriasszony-szigeten is akadtak fészkek. 1950-ben az egyikből egy kerecsenpár elkergette a gólyákat, melyek a következő évben már ismét ott költöttek, 1951, 1953 és 1956-ban 2 fészket számláltam, ugyanígy 1958, 1962, 1964 és 1966 években, de mivel időnként egy-egy fát kivágnak, helyük változó, sőt a szomszédos Iszapra is áttelepszenek. Où =I 5* Ezekből a feszkekböl a gólyák be-belätogatnak a Zala vagy a Hévizesa- torna gätjaira is. 1958-ban az egyik alsó-diási fészekben a fiókák elpusztultak. Vörs határában 1962. V. 7-én kettő a traktort kísérte, 1971. VI. 28-án a Borzasréten a kaszálógépet Li varjak és seregélyek társaságában. Nagyobb őszi gyülekezésüket a Kis-Balatonnál nem észleltem, csupán 1955. VIII. 27-én egy 15—16-os csapatot Vörsnél. 18. Fekete gólya (Ciconia nigra) — Acu (1901) szerint 1899 augusztusä- ban a Kis-Balatonban lőttek egy példányt. KELLER (1934) adatok nélkül közli, hogy Sármelléknél gyűjtötték. PÉczELY (1960) Kiskomaromnal látott egyet nagy magasságban a Kis-Balaton felé repülni. DR. TAMÁS JANos 1968. VIII. 8-án a Bocsmänyban, STEFFEL 1969. VIII. 27-én a Kis-Balaton- ban 4-et észlelt. 1949. VII. 30-án a Vörsi-vízen 2, VIII. 22-én 6 a Zala felett, IX. 12- -én 7 keringett két barna kányával s ugyanekkor a Vörsi- vízen 21 db, még IX. 19-én ° is 10 db. A Vörsi-vízen 1950. VII. 26-án egyet láttam, PROF. ÉHIK GYULA. IX. 18-án hetet. Böpı a következő alkalmakkal figyelt meg egyet: 1964. VIII.; 1968. VII. 18., VIII. 8. (34 db); VIII. 10. (6 db); 1969. VIII. 19. Batla (Plegadis falcinellus) — A szäzadfordulöröl származó adatok ellentmondéak, mert mig Lovassy (1897) szerint nem minden évben költ, SzIDNAY (1904) szerint 25 évvel azelött ismeretlen volt a Kis-Balatonban, 1903-ban viszont , ezrével", KELETI (1903) szerint is a Kis-Balaton deli ré- . szén a nád közti rekettyéken népes telepük található. SCHENK ellenben csak 1912-ben bukkan rájuk. SCHENK, WARGA és STEFFEL állománykimutatásai: 1912: 50; 1913: 300; 1922: 1000; 1923: 1000; 1924: 500; 1925: 700; 1926: 1000; 1927: 400; 1928: 0; 1929: 400; 1930: 300; 1931: 300; 1932: 320; 1933: 132; 1934: 3; 1935: 0; 1936: 8; 1937: 224; 1938: 144; 1939: 5; 1940: 160; 19412 Tole 942 soar 1943: 3: 1944: 2: 1945:°0; 1946: 0; 1947: 0; 1948: 831949: 1G) 19502752 1951: 8; 1952: 22 par. SzaBoé (1918) szerint 1917-ben , ezrek". 1953-ban azon- nem tert visza és azóta vonuläson is csak ritkán mutatkozik: 1956 május elején 35 db (STEFFEL); 1963. V. 7—11. közt Wozniczko és KULCZYCKI (1965) lätni vélték; 1964. V. 4—VII. 4. közt Dr. SAcı KAROLY többször észlelte a Boesmänyban; XI. 8-An a vörsi halastönäl lőttek egyet; 1968. IV. 20. 4 db (STEFFEL); XI. 17-én a balatonszentsyörgyi vasútállomás melletti mocsärban és az öbölben lättam egyet; TamAs Vörsnel 1971. VII. 31-en 6 db-ot. Ezek szerintem úgy foghatók fel, ahogyan pl. a hires 1926-os nyári szetköborläs, melynek során Norvégiäig hatoltak fel (NArwIG, 1927). Az irodalom szerint legkorábbi érkezése 1924. II. 28. (KELLER); 1925. IL. 28. (GuLyAs); legkésőbbi távozása 1921. X. 12. (KELLER). WARGA (1959) sokéves megfigyelése szerint kb. két hettel érkezik a kanalas gémek utan és azok telepe szélében fészkel le. A telep közepén letaposott nádból a két faj közös , udvart" alakít ki. Ritkábban a bakcsók, üstökös gémek és szürke gé- mek vegyes rekettyére épült telepéhez csatlakozik. Homonnay (1939) szerint augusztusban hagyják el a Kis-Balatont, főleg aszályos években. SCHENK és WARGA (1954) 1951-ig 5018 fiókát gyűrűzött. 85 példány már az első kóborláson kézrekerült, ebből 57 DK-i irányban, s már júliusban Belg- rád körül jártak (300 km), augusztusban Romániában (600 km), októberben Rosztovnál, novemberben Egyiptomban (2800 km). Szeptemberben megke- rült még csaknem helvben (17 km), és DNY-ra Itáliában (1), Franciaorszag- ban (1) és Algírban (1). Az ÉK-i irányú kóborlás nem terjedt túl a Hortobá- 68 | | | gyon (340 km), ellenben főleg az igen kedvező 1926-os költés után ÉNY-nak szeptemberben 2 Hollandiában, 1 pedig Norvégiában került terítékre. A harmadik életévtől, azaz kétéves koruktól kezdve egészen 11 évesig őszi vonulóknak vehetjük a másik rosztovi példányt (IX.), a Sevillánál lőttet (XI.), és a tízéves dobrudzsai példányt ( VIII.) ; telelőnek tartható a Szaloni- kinél elejtett (XII.); tavaszi felvonulók: Egyiptom (IV., V.), Szicília (III.); Itália (ILI., IV.) ; Malta (V.). WARGA a Kis-Balatonon is látott gyűrűs batlá- kat. Természetesen a több éveseknél nem tudhatjuk, hogy közben nem tele- pült-e át, amint ezt egy dobrudzsai (VI.) kézrekerülés sejteti. A batlaáttelepülés lehetőségeinek, ökológiai és táplálkozásbiológiai prob- lémáival külön tanulmányomban részletesen foglalkoztam (1969). Erkezese és távozására vonatkozólag csak DEREZSÁN néhány adatát említem meg: 1949. III. 16.; 1950. III. 21.; 1949. VIII. 22.; 1950. VIII. 25. (3). | 20. Kanalasgém (Platalea leucorodia) — GROSSINGER (1793) adata valö- szinüleg nem a Kis-Balatonra vonatkozik, rendszeres költeseröl Lovassy (1897) írt. WARGA (1959) szerint az érkező csapatok először az avas nad felett keringenek, majd leszállva egy 10—50 m átmérőjű teret letaposnak, ezután látnak a fészekrakáshoz. Megtörténik néha, hogy vegyes gémtelepekhez rekettyére építik fészkeiket. SCHENK, WARGA és STEFFEL állományfelvételei: 1909: 0; 1912: 5; 1922: AVE O23 30: 1924: 30, 1925740 1926: 40; 1927: 5051928: 11; 1929: 60; 1930: 60: 1931: 50; 1932: 43; 1933: 46; 1934: 37; 1935: 25; 1936: 42; 1937; 85; 1938: 85; 1939: 51; 1940: 56; 1941: 14; 1942: 17; 1943: 8; 1944: 0: 1945: 80; 1946: 80; 1947: 100; 1948: 120; 1949: 60; 1950: 58; 1951: 50; 195222421953: 24:19542 18; 1955.52; 1956: 36; 19577 43: 1953: 38; 1959: 47; 1960: 43; 1961: 57; 1962: 53; 1963: 75; 1964: 58; 1965: 81; 1966: 48; 1967: 76; 1968: 49; 1969: 38; 1970: 43; 1971: 57; 1972: 47 par. Az irodalom szerint legkorábbi érkezése: 1925. IT. 28. (GULYÁS); 1924. II. 28. (KELLER); legkésőbbi távozása: 1921. X. 12. (KELLER). SCHENK és WARGA 1951-ig 1384 fiókát gytirtiztek a Kis-Balatonban, a visszajelentesek száma 57, ebből 35 az első évi őszi köborläson vagy telelésen került kézre. Jüniusban mär 260 km-re DK-re a Duna melleken (Sabac) jarnak, augusztusban 500 km-re a Duna menten folytatjak ütjukat, bar maradnak a fenti körzetben is. Szeptemberben Szerbian at elérik az európai Törökországot (950 km); novemberben Görögországban és Dongolanál (Szu- dán, 3750 km) járnak, míg decemberben Egyiptomból jelentik vissza. A DNY felé indulók augusztusban Hercegovinában, részben Horvátország- ban tartózkodnak, szeptemberben Nápoly környékén és Tuniszban; ok- tóberben Dalmáciában és ugyancsak Tuniszban, valamint a Camargue-ban. Kevés kóborol el ÉK felé szeptemberben 140 km-ig, de augusztusban vannak még helyben maradók is. Telelőknek tekinthetők a januárban Egyiptomból és Görögországból jelentettek, de még a Vajdaságból is ; februárban Tuniszból, márciusban Egyiptomból vannak adataink. Májusban kései vonulók vagy áttelepülők, melyek Itáliában és Albániában kerültek kézre, júniusban pedig Bulgáriában, de kétséges, hogy ezek már ivarérettek voltak. A kettőtől hatévesekig augusztusban Tuniszban; januárban Egyiptomban és a Vajdaságban ; márciusban Itáliában; áprilisban Szicíliában; végül má- jusban negyedik éves a Vajdaságban és hatéves a bolgár Duna menti Sre- bernában, és a júniusi négyéves Itáliában áttelepüléseket sejtet. A kanalasgémre vonatkozó legtöbb korai adatomat mellőznöm kell, mivel 69 a Kis-Balatonon kiviil törtentek észleléseim, Korai kis-balatoni adatok a märciusiak, legkorábbi 1967. III. 11. (37), de STEFFEL 1972. II. 23-án (14) is latta; a legkésőbbi 1949. IX. 18. (30—40); 1952. IX. 18. (2), de FRECH- FÜZES MIKLÓS Sármelléknél még 1964. XI. 6-án is látta (6). 21. Énekes hattyú (Cygnus cygnus) — BARTHOS (1922) jelzi a fajt 1920. VII. hó elejéről ; GutyAs 1923. VII. 23-áról a Balatonmagyaród felé eső rész- ből, valamint Zalavár oldaláról 1924. XII. 31-ről. 1939/40 telén Vörs temetője melletti víztárolón kettő (WARGA). 1950. II. 24-én a már felengedőben levő Vörsi-vízen a jég szélében kettő pihent. Ezeket még III. 21-én is láttuk, sőt ezen a napon a Vörsi-vízen kettő, a Sávoly felé eső réten szintén kettő tartózkodott. STEFFEL további megfi- gyelései: 1964. I. (1); 1965. II. 1. (1); 1968. XII. 8. (2); 1971. II. 3. és IIT. 15. között naponta kettő. 22. Nyári lúd ( Anser anser) — Lovassy (1897) szerint a Kis-Balatonban nagy számmal fészkel, I. hó közepén érkezik, III. hó elején a gazosokban költ, IV. hó elején fiókák vannak, , aratás idején?" a fiatalok repülősek, s ugyan- ekkor az öregek vedlésük miatt rejtőzködnek. Érkezéséről (II—III.) több adat beszél, távozásáról csak KELLER és GULYÁS : 1922. XI. 18. ; 1926. XII. 22. Állományáról STEFFEL tájékoztat: 1952: 12; 1953: 58 ; 1954: 45; 1956: 9; 1957: 36; 1958: 43; 1959: 85; 1960: 43; 1961: 78; 1962: 94; 1963: 32; 1964: 20; 1965: 492 1966: 38; 1967: 24; 19682 18; 19693 22; 1970: 13; 1971: 839; 1972: 46 pár. Az elkésett fagyok, árvizek megtizedelik a fészekaljakat. STEFFEL szerint az 1971. IV. 8-i tűzvészben legalább 20—25 fészek égett el. 1949. V. 25-én a Kis-Balaton ÉNY-i sarkában 6—7 fiókát vezető családot láttam. Korai és késői megfigyeléseim java része nem a Kis-Balatonból származik, a 128 kis-balatoni megfigyelőnapom közül a legkorábbi 1971. II. 14. (13), de figyelembe veendő, hogy még 1970. III. 14-én is egy a Vörsi-víz jegén sétált. Legtöbb korai adatom márciusi. Legkésőbbi megfigyelésem 1973. XI. 22. (16). További korai mefigyelések: 1949. II. 11. (2, DEREZSAN); 1950. I. 13. (STEFFEL); 1972. II. 10. (15, STEFFEL); 1974. II. 27. (2, TAMAS). Tavaszi gyilekezéseiket láttam: Bocsmäny, 1949. IV. 16. (70—80, két nagy lilikkel); Vörs felé, 1948. IV. 14. (50, köztük egy partialis albino, KEVE, 1950); Lebujpuszta, 1953. IV. 25. (100—200) stb. Öszi gyülekezéseik : Bocs- many, 1948. IX. 29. (150—200) stb. 23. Nagy lilik ( Anser albifrons) — Az irodalomból csak annyi állapítható meg, hogy valéban a Kis-Balatonra vonatkozik, miszerint WARGA 1941. IX. 25-én Vörsnel látta (KEVE—VASVARI, 1942; KEVE, 1972). A Kis-Balatonban 59 napon talälkoztam ezzel a fajjal. Adataim java része, igy érkezésiik, tävozäsuk nem erre a területre vonatkozik. Kis-balatoni eszleleseim hava megoszlása s IX: 1: X.:7: X1.216:.x200210,27229: 311€ 8; IIL.: 7; IV.: 1 nap. Közülük a legkorábbi 1956. IX. 24. (5—6, vetési ludak- kal); a legkés6bbi 1949. IV. 16. (2, nyäri ludakkal). Elég késeiek: 1950. II. 28. 1951. III. 17.; 1952. III. 17. (400—500). Hasonlö mennyiséget lätott STEFFEL 1968. III. 13-án. 34. Kis lilik ( Anser erythropus) — A faj nemcsak a Kis- Balatonrel, de még a Balaton környékéről sem bizonyított. TAMÁS írja, hogy 1971. I. 25-én Vors és Battyänpuszta között kb. 1000 liba között 14 db feltünöen kis ter- metüt figyelt meg. Ismerve azonban a nagy lilik erős varialasat, még ez sem bizonviték. 70 24. Vetési lid ( Anser fabalis) — Lovassy (1897) nem beszél kifejezetten a Kis-Balatonröl, de a nagy liliket a környekröl csak 1923-böl emliti (1924). Ez mutatja, hogy a szäzadfordulön a vetési lid dominält. Sajnos a két faj arányának eltolödäsairöl a Kis-Balatont illetően pozitív adataink nincsenek (KEVE, 1972). Saját 51 kis-balatoni észlelésem során 1950. I. 12-én feljegyeztem, hogy a hatalmas libacsapatoknak legfeljebb 1%-a vetési lúd, X. 20-án 400—500 példányból 2% volt, viszont 1968. III. 16-án a 200 liba közt alig akadt lilik. Ez a néhány adat is annak a bizonyítéka, hogy a mérleg a 60-as években a Dunántúlon ismét visszabillent a vetési lúd javára (KEvE, 1972). Az igazi nagy libatömegek a Kis-Balaton felett csak átrepülnek, amikor az azt szegélyező földekről a Balatonra járnak ki inni és pihenni, vagy onnan vissza táplálkozni a földeken. IX. hó végén szokott megérkezni — a legkorábbi adat 1951. IX. 21. (GeRsIcs), és III. hó második felében szokott távozni, pl. 1973. III. 17. (500—600, Bfosi). Legkésőbbi megfigyelésem 1952. V. 1. (Zalavári-víz, 1 két nyári lúd társaságában, lehet hogy sebzett volt). Kis-bala- toni dátumaim azonban a környező területeken végzett megfigyeléseimhez képest túl későiek, illetve túl koraiak. A megfigyelések száma kifejezőbb ké- DE RUE EX 3 Xe AO EXT TEXTES ANT: Sy MTs 3,07: 3 IV. —; Vesna p. 26. Örvös lid ( Branta bernicla) — TAMAS jelzett 2 peldänyt 1971. XI. 4-én Vörsröl. 27. Tőkés réce ( Anas platyrhynchos) — Lovassy (1897) gyakorinak tartja a Kis-Balatonban, s ät is telel, ha a vizek nem fagynak be. WARGA (1959) szerint a Kis-Balatonban költő récék sorában a harmadik helyet foglalja el. A mocsár szegélyén álló gyékényesbe rakja fészkét. Az áttelelés lehetősége folytán a közölt számos vonulási adát elveszti jelentőségét, lényeges azonban az a tény, hogy a Pinsk környékén 1934. VI. 29-én gyűrűzött példányt 1939. I. 8-án Sármellék határában lőtték le (700 km). Magam a Kis-Balatonban 1946—73 közt 246 alkalommal találkoztam " tőkés récével a következő havi megoszlásban: I.: 6; II.: 8; III.: 32; ÍV. : 49; Wo: ZS VE Gee Ville LEVEL EDER e 26 kh 27 RT Ola. De figyelembe kell venni két tényt, először is, hogy a tőkésréce-tömegek nemcsak naponta, de óránként is változhatnak, másodszor hogy az igazi tömegek nem a Kis-Balatont, hanem a Balaton part közeli szakaszait vagy a Nagy-Bereket keresik fel. Pl. 1968. VIII. hóban alig mutatkozott a Kis- Balatonban, míg a balatonszentgyörgyi öbölben ezrek mozogtak, vagy 1970 novemberében a Vörsi-vízen 200—300, de ugyanekkor a Nagy-Berekben tízezrek. Legnagyobb mennyiségben 1973. XI. 22-én láttam a Kis-Balaton- ban (800—1000), százon felüli tömegeket VII—XII hó közt észleltem, illetve I—III. hó között, pl. 1952. I. 11. (a jég szélében 1000—2000). A tavakon kívül azonban néha a Zalán vagy a csatornákon is gyülekeznek, pl. a Hévíz- csatornán, 1953. I. 19., 100—120; a Zalán és az ormándi Határárkon, 1970. II. 14., 600— 700 db. STEFFEL szerint 1947. V. hó elején a hirteien áradás sok fészket pusztított el. 1955. IV. 25-én a magas vízállás miatt a Borzasrétnél a vasúti töltés szé- lébe rakta fészkét, így az óránként elrobogó vonatok közönsége is jól lát- hatta 9 tojását, melyeken nyugodtan kotlott. 28. Böjti réce (Anas guerguedula) — Lovassy (1897) csak általánosságban írja, hogy a récék közül vonuláson ez a faj mutatkozik a legnagyobb szám- 71 ban, de költés idején kevesebb látható. HEDEMANN (1928) találkozott vele a Kis-Balatonban 1928. áprilisában. WARGA (1959) az itt költő récék sorä- ban mennyiségileg a mäsodik helyre teszi. Vonulasi jelentéseit mellözöm. A Kis-Balatonban 112 ízben találkoztam böjti récével: III.: 24; IV.: 38; V.: 125 V1.25; VII: 7; VIE 28,7: 13 IRB RT RT acon ME cius elött nem szokott megérkezni, és altalaban szeptember vegevel tavozik. Tavasszal hatalmas tömegei gyülnek össze, igy 800—1000 db-ra becsültem állományát 1950. IV. 14.; 1951. TV. 13.; 1953. IV. 7.; 1954. IV. 12. sth. a Bocsmänyban 1955. IV. 23. A Kis-Balatonban legkorabban 1950. III. 8-an eszleltem. A kisszamü elöörsöket nehäny napon belül követik a nagyobb tömegek. Juliusban üjra kezdödik gyülekezésük, pl. 1964. VII. 18. (200—300), a szazas szamok VIII. höban gyakoriak, legnagyobb mennyiségét 1951. IX. 4-én (1500—2000) lattam. Elkesett vonulökat figyeltem meg: 1949. XII. 2. (1) és 1966. XII. 9. (1). 29. Csörgő réce ( Anas crecca) — Lovassy (1897) szerint óriási csapatok- ban vonul at. GuLyAs (WARGA, 1926) ätteleleset jelezte 1924/25-ben. KEL- LER (WARGA, 1926) a zalavari oldalon 1923. II. 25-én észlelte az elsöket. HEDEMANN (1928) is látta 1928. IV. hóban. WARGA (1959) megemlítette, hogy költesi idöben is mutatkozott, bar feszkeleset nem tartotta valöszi- nünek. KELLER 800-ra becsülte mennyiseget 1920. IX. 27-én. 99 megfigyelésem havi megoszlása: IL: 3; III.: 19; TV.: 18; Vil: I; VII: 4; IX.: 16; X.: 19; XI.: 15; XII.: 4 nap. Legkorabbi adatom 1951. II. 17. (800—1000), melyek száma III. 14-re elérte a kis-balatoni becsléseim maximumat, azaz 2000—3000 db-ot, IV. 3-ra 700—900-ra, IV. 17-en 2-re csökkent szamuk. 1953. VII. 5-en lattam egy gacsért a Zalän uszni. Leg- pagyobb szamu 6szi ätvonulök: 1948. XI. 21. (800—1000); 1952. X. 7. (900— 1000); számuk növekedésére példa: 1950. VIII. 25. (200—300); X. 2-an (600—800); XII. 11-én (2000—3000). Mozgalmaik a vizek befagyasa- tól függenek, ezért f6 vonulásuk marcius—aprilisban, illetve szeptember— november közt zajlik. 30. Nyílfarkú réce ( Anas acuta) — Lovassy (1897) szerint a Kis- Balatonon , tavasztól őszig". KELLER és ZERGÉNYI több február— márciusi érkezését közölték. WARGA (1959) hetediknek tartja a Kis-Balatonban fészkelő récék sorában. A szegélyek sásosába és gyékényesébe rakja fészkét. 62 alkalommal láttam e fajt a Kis-Balatonban, de költési időben csak 1949. V. 25-én, amikor a magas vízállás mellett egy sirálytelep közelében valószínűleg költött az Egesben. Megfigyeléseim havi megoszlása: L: 1; es 7 SDS MINE ET s 15 IX TD Xe CX nap Vonulasanal kihat a jégtakaró, bár 1950. II. 24-én 50—60 db nyugtalanul szaladgált és repkedett a Vörsi-víz jegén. 1954. I. 21-én a tavak befagyva, ellenben a nyílt Hévízcsatornán egy gácsér. Sohasem láttam 10 példánynál többet. 31. Fütyülő réce (Anas penelope) — Lovassy (1897) szerint a Kis-Bala- tonban évente mutatkozik. KELLER és ZERGÉNYI érkezési adatai: 1921. II. 24.; 1922. III. 4.; 1924. III. 25. GuLyAs szerint 1924/25-ben áttelelt, 1925. V. 6-án még mutatkozott. HEDEMANN (1928) 1928. IV. hóban látta. KELLER őszi adata: 1921. X. 26. Fütyülő récével 82 alkalommal találkoztam: IL: 4; III.: 23; IV.: 23; Vi35 VILE 1; IX. 43 ME OX 16; XI Snap sheckorabban 1951 aie 17-én (4) láttam, tavasszal legkés6bben 1950. V. 28-án (©); legnagyobb 72 számban (200— 300): 1950. III. 7—8.; 1957. III. 22. an os 1959. IX. 8-ân észleltem (2); legkesöbben 1954. XII. 20-an ( egnagyobb töme- get (400—500) 1955. XI. 15-én. Magas vizälläs doen . 58 smányt is fel- keresi nagyobb számban, pl. 1951. ÍV. 16 (80—100); 1955. IV. 23. (100— 200). Szokatlan 1972. VII. 20-i észlelésem (Zalavari-viz, 5 db). Ugyanitt 1958. IV. 21-én egy gäcser szárcsáknak udvarolt, holott 8—9 fajtärsa is a közelben úszkált. Lehet, hogy ez csak a gäcser agresszív viselkedése volt. 32. Kendermagos réce ( Anas strepera) — WARGA (1959) a negyedik leg- gyakoribb fészkelő fajnak tartja a Kis-Balatont szegélyező sásosokban és gyékényesekben. KELLER és ZERGÉNYI 1921—24 közti márciusi érkezését jelezték ; KELLER 1920. IX. 27-én 200 db-ot számlált. FARKAS és SZIJJ JÓZSEF 1949. VIII. 24—26. közt nagy számmal észlelték esti húzáson. WARGA le nem közölt 11 megfigyelése közül legnagyobb számban (120) 1953. X. 12—17. —között latta, legkésőbben 1951. XII. 28-án (5—6). STERBETZ egy Balaton- magyaródnál elejtett példány gyomrában Polygonum-magot talált. 1948—74 között 151 napon találkoztam a Kis-Balatonban kendermagos meer vol Be] Os LUE 29: IV 94 Veo: Vals 7: Vin: -3- VIT 8 IX: 25; X.: 22; XI.: 21; XII: 3 nap. A tavaszi kulminaciö marcius—Aaprilis- ban elég ällandö, viszont az 6szi IX— XI. hò közt erösen ingadozik, erkezesük és távozásuk pedig függ a vizek befagyäsätél. Legkorábbi adatom 1952. I. 11. (2); legkesöbbi 1951. XII. 27. (40—50); legnagyobb tavaszi tömeg (200—300) 1957. III. 22-én, az őszi pedig (600—700) 1960. X. 18-án. 1974 tavaszan vonulasuk csaknem kiesett. | 33. Kanalas réce (Anas clypeata) — Lovassy (1897) szerint tavasztél 6szig a Kis-Balatonban, de vonuläson is csak parok vagy 8—10-es csapatok mutatkoznak. Ez is a sasos-gyékényes szegelyövben költ WARGA szerint és a költő récék között gyakorisági fokban a hatodik. KELLER 1923. VII. 11-én találkozott vele, és több márciusi érkezési adatot közöl, legkésőbbi elvonu- lása 1922. XI. 18. Kanalas récével 1948—74 között 105 napon találkoztam a Kis-Balaton- DER EN: 22 1V..: 31: Vi: 6; VEL ÉSE IDEG 9 RIST 16; XTEE "2 nap. Legkorábban 1951. IL. 17. (10—20), legkés6bben 1954. XII. 20. (50—60), legnagyobb számban (500—600) tavasszal; 1950. III. 28.: ősszel: 1955. XI. 15. Tavaszi vonulása általában marcius—adprilisban, az őszi augusztus— november közt kulminäl, de 80—100-nal több nem szokott mutatkozni. Néba'akkora darab eleséget hoz fel a viz alól, hogy sokáig csőrét sem tudja lezärni, pl. 1951. IV. 23. 34. Üstökös réce (Netta rufina) — Emlékezetem szerint STEINFATT kö- zölte velem, hogy látta, de ezt az adatot nem publikálta. Woznicko és KULCZYCKI (1965) az 1963. V. 7—11. közti időből származó jegyzékiikben emlitik. 35. Baratréce ( Aythya ferina ) — WARGA (1959) szerint ötödik helyet fog- lalja el a költö récék soräban, de mas szerzö hallgat röla. A barätrece vonuläsan élsősorban a Balatont keresi fel, a Kis-Balatonban csak később mutatkozik és korábban is távozik, mint a Balatonról. 94 meg- figyelési napom havi megoszlása : I.: 2; II.: 4; DIL: 21; 1V.: 15; V.: 3; VL: ZEV 73V 11.25: 1X: 10:82 105 X13; XM: 4 nap. Beskorsbbi és legkésőbbi megfigyelésemet a Vörsi-vizen végeztem : 1952. I. 11. (3) és 1951. XII. 27. (5—6). Vonuläsuk märciusban, illetve szeptember—november közt kulminäl. Legnagyobb számban (800—1000) tavasszal 1949. II. 25-én, illetve a Felsömelyen 1951. VIII. 13-án észleltem ősszel. Ugyanezen a napon a Marótsári-csatornán egy tojó még 5 fiókáját vezette. 50—60-nál több azonban viszonylag ritkán mutatkozik. 1964. XI. 14-én egy gácsér állandóan egy nagybukó gácsért kísért. 36. Kontyos réce ( Aythya fuligula) — KELLER (1922, 1934) szerint a Kis- Balatonban 1893-ban és 1897. IV. 1-én gyűjtötték, 1922. X. 9-én Zalavár oldalán látta az elsőket. HEDEMANN (1928) is találkozott vele 1928. IV. hó- ban. N. June 1965. VII. 10-én (2) és 11-én (5) is megfigyelte, STUDINKA 1954. VI. 15-én (5). Nagy számban (150) látta a tavakon WARGA 1953. XI. 9—13 közt. i A kontyos réce nem a Kis-Balaton, hanem a Balaton madara. 1946—74 között csak 90 napon találkoztam vele : I. : 3; II.: 2; DI. : 21; 1V.: 32; V.: 6; VI.: 4; VII.: 2; VIII. : 3; IX.: 3; X.: 2; XI.: 9; XII.: 3 nap. A faj költ Morva- országban és Ausztriában, ahol dél felé terjeszkedik. Lehet, hogy több eset- ben az innen szétkóborló gácsérok látogatnak el a Kis-Balatonra (1956. VII. 13., 5; 1972. VII. 20. 97-799; 1951. VIII. 13., Felsömely, 7 ; 1955. VII. 27., 2 db); TıLpy 1969. VIII. hóban észlelte. Lehetséges, hogy költese is előbb-utóbb bekövetkezik, így kései példányokat láttam 1949. VI. 15. (4); 1952. V. 1. (5); 1954. V. 17. (7); 1956. V. 24. (67) 1957. V. 16. (par); 1964. V. 13. (7379), továbbá TıLpy 1958. V. 17-én látott 2—3 part. Általában azonban, amikor a Balatonon mar ezres tomegek mozognak, a Kis-Balaton- ban 300—400-nal több nincs, pl. 1954. XII. 20. Tavasszal marcius—apri- lisban gyakrabban húzódik be a Balatonról a Kis-Balatonba, mint 6sz- szel. 37. Ciganyréce ( Aythya nyroca) — Lovassy (1897) nem tartja gyakori- nak, csak vonuläson, viszont WARGA (1959) a leggyakoribb feszkelönek minősíti a récék közül. GuLyAs szerint 1924/25-ben ättelelt. ZERGENYI két adata szerint III. hó elején jön meg. Áprilisban megfigyelte HEDEMANN (1928), júliusában JUNG, SOvAGO stb. WARGA jelentéseiből kiemelhető, hogy 1953. IX. 27- és 28-án 600 db-ra becsülte allomanyukat, és még 1951. XII. 28-án is megfigyelt 25—30 db-ot. A cigányrécét én is a Kis-Balaton jellegzetes madarának tartom, 119 alka- lommal fieyeltem mee: IT. 1:11:27 14IVe2 305 Vos 2k Vile Ss AV VIDE: 8; 38.2 14; X: 8: XI: 8; XII 2 nap, Leskorabban 950i Ten láttam (8); legkés6bben 1954. XII. 17-én (1). Legnagyobb számban (400— 500) 1966. III. 15-én. Általában március előtt nem mutatkozik, szeptember- ben gyülekezik (pl. 1956. IX. 24, 200—300) és november végén eltűnik. 38. Kercerece (Bucephala clangula) — Lovassy (1897) szerint 1896. IV. 20-án néhányat láttak a Kis-Balatonban. KELLER (1934) téli és márciusi adatokat, ZERGÉNYI februárit közöl. VERTSE a Vörsi-vízen 1956. IV. 15—20. közt néhányat figyelt meg, WARGA 1953. XI. 9—13. közt 50 db-ot. STERBETZ két 1951. I. 27-én elejtett példány gyomrában békacsontokat, kagylót és Charat talált. A kerceréce sem a Kis-Balaton, hanem a Balaton madara, ahol már nagy tömegei mozognak, amikor még nem húzódott be a Kis-Balatonra. Igy csak 72 napon figyelhettem meg: I.: 5; IL: 9; IH.: 22; TV.: 10; V.: 2; VIL: I; XI.: 14; XII.: 9 nap. Talán sebzett példányok voltak az 1952. V. 1-én (©) és 1959. V. 28.-an (9 a Zalán) látottak, ugyanígy a Hatärärkon 1956. VII. 13-án. A csatornákra csak szükség esetén száll le, pl. Hevizesatorna, 1967. XII. 18. (20—25), de a nagyobb kiöntéseket sem kerüli, mint a Bocsmányt 74 (1950. II. 22. 23 db; 1951. IV. 13., 3—4). Legnagyobb számban (150—200) 1952. III. 17-én lattam, altalaban szamuk 50 alatt marad. 39. Kekcsörü réce (Oxyura leucocephala) — Az irodalomban olvasható 1926. III. 24-1 adat nem a Kis-Balatonra, hanem Möriczhidära vonatkozik (BARTHOS in litt.). 1974. IV. 3-ân Furó ELEMÉR és LAKATOS JÓZSEF két ga- esert észlelt a tavakon, melyeket mar märciusban is nehänyszor sejtettek, de azok addig mindig a legvedettebb pontokon üszkältak. 40. Kis bukó ( Mergus albellus) — KELLER (1934) öt adattal rendelkezett II—III. hóból, ZERGÉNYI két februärival. VERTSE 1956. IV. 16-án látott egy part. 1948-73 között 56 megfigyelésem volt: I.: 6; II. : 8; III.: 18; IV.: 6; X.: 1; XT.: 8; XII.: 9 nap. Legkorábbi 1951. X. 15 (9), legkésőbbi 1958. IV. 21. (3), legnagyobb számú; 1950. III 7., 1955. I. 11.; 1951. XII. 27. (60— 80). Az utóbbiak 20% -a gäcser volt. Ha a tavak befagynak, a Hévizcsatornara is letelepszik, pl. 1953. I. 19. (13). 41. Nagy bukö (Mergus merganser) — Csak KELLER (1922) emliti 1921. XI. 2-aröl. A Kis-Balatonban csak négyszer lattam: 1950. II. 24. (2); 1951. XII. 27. (30); 1955. XII. 14. (4 99); 1964. XI. 12. (7, melyet állandóan kísért egy baratréce). Minden esetben a tavakon mutatkoztak. 42. Örvös bukó (Mergus serrator) — ZERGENYI 1922. III. 4-&n, magam 1958. XI. 22-én 10 ,,O”’-t láttam a Zalaväri-vizen. 43. Daräzsölyv (Pernis apivorus) — 1951. VIII. 30-án egy a Zala felett. 44. Vörös kanya (Milvus milvus) — Woznicko és KULCZYNCKI (1965) irjak, hogy 1963. V. 7—11. között észlelték. 45. Barna kanya (Milvus migrans) — Egyet-egyet észleltek BARTHOS (1922) 1920. VII. 18-án; GuLYAs 1941. IX. 25-én; WARGA 1951. VII. 3—8-a közt és 1956. IX. 23—26. közt, Jung 1965. VII. 10-én; WinpirRscH 1966. VII. 4-én kettöt. 13 esetben találkoztam barna kanyaval — a kezelők szerint több évben költött —: III. : 1; IV.: 5; V.: 3; VI: 2; VIIL.: 1; IX.: 1 nap. Legkorábban 1966. III. 15-én (1), legkesöbben 1949. IX. 12-én, ekkor láttam a legtöbb, azaz 3 példányt, melyek 7 fekete golyaval keringtek. 46. Héja ( Accipiter gentilis) — A Kis-Balatonban 1950. II. 24-én elejtett példány a törzsalaknak bizonyult (KEvE—PATKAI, 1962). 21 napon figyeltem meg héját a Kis-Balatonban: I.: 3; II.: 1; III.: 3; TV.: 1; V.: 1; DX: 2; X.: 4; XI.: 3; XII.: 3 nap. Lehetséges, hogy időnként költ a Diás-szigeten. 47. Karvaly ( Accipiter nisus) — FARKAS és SZ1JJ JÓZSEF 1949. VIII. 23— 27, közt naponta látták, WARGA 1951. XII. 28- és 1953. XI. 18-án Vörsnél; SÓVÁGÓ 1959. VII. 23-án a Hévízcsatornánál; WOZNICZKO és KULCZINCKI (1965) is említik az 1963. V. 7—11-e közti időszakból. 11 alkalommal találkoztam karvallyal a Kis-Balatonban: I.: 1; IL: 1; TeV os ER Oe: Vee XD as XE: map. 48. Pusztai ölyv ( Buteo rufinus) — 1968. VIII. 21-én PATKAI a Borzasrét felett latott kettöt. 49. Egereszölyv (Buteo buteo) — KELLER (1923) 1920. IX. 14-én lätta Sarmelléknél. Szıss LAszLö és WARGA főleg szeptemberben figyelték meg, de decemberben is. WARGA 1953. XI. 10—13. közt 6 példanyt szamolt meg. 1946—73 között 141 napon talälkoztam egereszölyvvel a Kis-Balatonban: if 5 1.2.8; 11.9211. VII VE 03 V2 NIET LONG lees se ee? Re 24; XII.: 13 nap. 1961. IV. 19-én a part fészkénél láttam. 1972. VII. 20-án egy család keringett. Általában egyesével-kettesével mutatkozik. 1954. IX. 24-én egy csaknem fehér hasú példány ült egy oszlopon. Betonoszlopokon szívesen pihen. 50. Gatyás ölyv ( Buteo lagopus) — Irodalomban található adatot csak VASVÁRI (1950) közöl, hogy az 1942/43 telén HOFFMANN SÁNDOR által be- küldött 77 példány közül 11-nek gyomrában Microtus oeconomus-t talált. Ezzel ennek a rágcsálónak a legdélibb elterjedési pontját mutatta ki elő- ször. WARGA 1951. XII. 27-én látta az Alsó-Diás-sziget felett. Gatyás ölyvvel 1946—55 között sokkal gyakrabban találkoztam, mint 1956—73 közt. Megfigyelési napjaim havi megoszlása: I.: 7; IL: 8; ILL: TORAEVE 272, RE ME ENTER is) ne D. Legkorábban 1946. X. 4-én (1 jy leg- későbben 1953. IV. 7-én (1 ) lattam. 1950. II. 24-én 15 példanyt szamlaltam a Kis-Balaton felett, közülük 5 egy csapatban. 51. Törpesas (Hieraaëtus pennatus) — BARTHOS (1922) észlelt egyet 1920. VII. 18-an a Kis-Balatonban. 52. Nagy békaszosas ( Aquila clanga) — BARTHOS és WARGA több ízben figyelték meg a Kis-Balatonban (Homonnay, 1940). Magam vonuläson 10 esetben lattam magänos példanyokat: 1946. X. 4.; THOSE alas STE IR 700002 TREO IZ ass 1958 Th 24 MO GO MEET 53. Kis békaszosas ( Aquila pomarina) — KELLER (1934) szerint egyet lottek a Kis-Balatonban. FARKAS és SZIJJ JÓZSEF 1949. VIII. 24—26- a közt Apo WARGA 1953. IX. 9- és 27-én lätott egyet-egyet. Magam csak 1949. X. 26- és XII. 2-an észleltem egyet. 54. "Réti sas (Haliaeetus albicilla) — Lovassy (1897) szerint a fiatalok főleg ősszel keresik fel a Kis-Balatont, ahol récékre és szárcsákra vadásznak. Valószínűtlenül hangzik BALVANYOSSY (1926) állítása, melyet KELLER (1934) is átvesz, hogy 1921-ben a nádasban fészkelt volna. KELLER (1934, 1939) Bárándpuszta határából 1930 körül, Vörsről 1932. IV. 5-én kapott példá- nyokat. GuLyAs 1924/25, 1925/26 és 1926/27 teléről jelentette. WARGA 1951. XII. 27-én kettöt, 1953. V. 25-én egy öreget észlelt, STUDINKA 1954. IX. 24-én, VERTSE 1956. IV. 20-án latta egyik kormoranos fan ülni. Woz- NICZKO és KULCZYCKI (1965) 1963. V. 7—11. közt figyeltek meg. 1946— 73 közt 53 napon láttam réti sast: I.: 7; IL: 2; III.: 12; IV.: 8; NAT 15 VER Ws Xs 225; XII] XI apon 1950-bensreszkelt a vörsi-erdöben, de mivel a közelben fakitermeles folyt, feszküket otthagy- tak. Öregek és fiatalok egyesével-kettesével egyaránt mutatkoznak évszaktól függetlenül. 1950. I. 12-én és 1971. IV. 15-én olyan példányokat figyeltem meg, melyeknek csőre már sárga volt, de farkuk még barna. A Bocsmányban évekig használta az egyik kútgémet pihenőhelynek. 55. Fakókeselyű (Gyps fulvus) — 1899. V. 25-én Zalavárnál 3 mutatkozott, melyből egyet elejtettek (Lovassy, 1913; KELLER, 1934). 1932 szeptemberé- ben Komárváros-Alsóerdőn egy szarvasdögről felszálló , barna keselyüt’’ lőttek (SCHMIDT, 1932). BőpI 1936 tavaszán a Hévízcsatornánál dögön találta. Gyűszű (1967) 1965. II. 19-én Vörsnél egy kútágason 3 darabot el meg. 56. Kékes rétihéja (Circus cyaneus) — Kifejezetten a Kis-Balatonbol KELLER (1926, 1934) emliti: Egenföld, 1924. IV. 22.; XI. 22.; XII. 20.: 76 utána GuLyAs Vörsröl: 1925. III. 7. WarcA 1951. XII. 28. és 1953. XI. 12—13-an 5—6 db-ot figyelt meg. 1946—73 között 67 napon találkoztam vele: I.: 6; IL: 8; III.: 14; IV. E10: XI: 14; XII: 10 nap. Legkorabban 1950. X. 2, legkés6bben 1950. IV. 25 (90). ). Általában március után és október közepe előtt nem mu- tatkozik. 1950. III. 14-én 35 db-ot számláltam meg a Kis-Balaton területén, ebből csak 5 hím. Egy ízben láttam fara is szállni (1951. I. 15.). 57. Fak6 rétihéja (Circus macrourus) — HEDEMANN (1928) említi, hogy 1928. IV. hóban kettőt figyelt meg. Magam 6 ízben láttam: 1946. X. 4. (0); 1949. DI 22. (9); 1950. IX. 18. (4); X. 13. (2 QQ); 1956.IX. 24. (0); 1961. ex ED 58. Hamvas rétihéja (Circus pygargus) — KELLER (1934) csak annyit ir, hogy a Kis-Balatonban megfigyelték és gyűjtötték. WARGA 1928-ban költési időben észlelte (SCHENK, 1935). 1953. V. hóban WaRGA az Alsö-Diäs-szigeten syanitotta feszkeleset, de megtalälnia nem sikerült. 1954. IV. 24-én és 25-én a Kecskés nevezetü reszen figyelte meg. STUDINKA szerint ebben az évben 6 par költött a Hévizesatorna körül, amit S6vAGO VI. 4-i megfigyelése megerősít. 1959. VII. 23-án ismét látott 2—3 db-ot a Hévizesatornanal, 4—5-6t a Zala -mentén és a Gurgulénäl 3-at. STEFFEL szerint 1969-ben a zalaväri oldalon 4 par költött. 1947. V. 27-én a Felsö-Diäs-szigeten — akkor még rét ma nyires — PAT- KAIVAL sikerült fészkét megtalálni egy tojással. A hamvas rétihéja főleg a sármelléki műúttól északra költött. Magában a Kis-Balatonban 35 ízben figyeltem meg: IV. : 16; V.: 13; VI.: 3; VII.: 1; VIII.: 1; IX.: 1 nap, legko- rábban 1950. és 1960. IV. 2-án, legkésőbben a Bocsmányban 1949. IX. 29-én. 59. Barna rétihéja (Circus aeruginosus) — Lovassy (1897) leírásában csak abból következtethetünk, hogy adatai legalább is részben a Kis-Balatonra is vonatkoznak, mert azt az esetet is említi, hogy a HERMAN által HOMEYER számára lőtt üstökös gémre azonnal lecsapott. Nagy tojáspusztítónak tartja és a sérült vízivad vadászának. BARTHOS (1922) 1920. VII. 18-án kiemeli nagy számukat. KELLER (1922) szerint 1920/21-ben áttelelt. STEINFATT (1940) hároméves tapasztalata alapján kis-balatoni költésének pontos leírá- sát adja. A tojások száma nagy (6), de ugyanilyen nagy a fiókák mortalitása (3). Csak a tojó etet, a fiatalok 42 napos korukban repülnek ki, a hím még ilyenkor is nászrepülést végez. A család az egész idényben együtt mozog. VASVÁRI (1950) az 1942/43 telén HOFFMANN által beküldött 20 példány közül kettőnek a gyomrában talált Microtus oeconomust. WARGA (1954) 1943. VI. 24-én az Alsó-Diás-szigeten látta, amint fiatal réti fülesbaglyot vágott le. GULYÁS még 1941. X. 20-án is észlelte (KEVE — VASVARI, 1942). WARGA feljegyezte, hogy 1953. IX. 7—13-a közt 17 példány, IX. 27—28-án már csak 3 mutatkozott. Egves években állományuk nagyon felerősödik, s ilyenkor még a gémek fészekaljaiban is kárt tesz. Az 1969. nem különösen erős esz- tendőben STEFFEL szerint csak a zalavári oldalon 5 pár költött. Barna rétihéját 1946—74 között 245 alkalommal láttam a Kis-Balaton- mealies oe 6-27 1IV.267:V.. 307 VL? 19..VIR.: 16: VIDE: 13,788 27; X.: 15; XI.: 14; XII.: 6 napon. Gyakori ättelelese miatt nehéz reális érkezési és távozási adatokat adni, pl. 1950. II. 24. (2) és 1965. XII. 9. (1). 1967. XII. 18-án, amikor már minden lefagyott, még mindig láttam egyet, a többi téli adatról nem is beszélve. III—XI. hó közt csaknem minden évben 77 rnegtalälhaté. A fészekanyagot csőrében és karmaban is hordja. Közeledtere a tavak szärcsatömege hirtelen felkerekedik és sűrű csapatba tömörül. 60. Kígyászölyv (Circaétus gallicus) — KELLER (1937) szerint 1937. VIII. 29-én Vörs és Fönyed között ejtettek el egyet. VAsvArı (1955) egy 1932. VIII. 30-i vörsi példány méreteit közli. 1951. VIII. 18-án a Hévízcsatorna felett egy világos és egy sötét fázisú példány, 1952. VIII. 27-én a Fenékpuszta alatti rét felett magasan egy darab körözött. 61. Halászsas (Pandion haliaétus) — Lovassy (1897) szerint tavasztól őszig a tavakra jár halászni. Zsákmányát elhordja, ezért lehetségesnek tartja közeli fészkelését. Oszlopra helyezett csapóvassal fogtak egyet. A keszthelyi múzeum később három példányt kapott, de adataikat nem közölték (Lo- VASSY, 1913; KELLER, 1934). KELLER (1923) megfigyelte még 1920. IX. 11-én. VASVÁRI (1955) szerint 1933. IV. 25-én Kiskomäromnäl lőttek egyet. STU- DINKA 1954. X. 10-én, Bőpi 1972. IX. 3-án észlelte. Hét alkalommal láttam a Kis-Balatonban halászsast: 1948. IV. 14. (1); 1950. VIII. 25. (1); 1951. VIL. 9. (1); 1956. IV. 24. (1); 1957. IV. 13. (1); 1962) 1X. 9. (1): 1969. EX. 1.1) 62. Kerecsensölyom (Falco cherrug) — kis-balatoni fészkelését mar leirtam (1954): 1950. III. 7-én lattam elöször, a gölyafeszkek a hönap végéig üresek voltak. A Bocsmany szeleben ällöt valasztottàk ki maguknak, de III. 30-an megjöttek a gólyák is. Fur6 MARTON szerint heves harcokat vívtak a kere- csenekkel, melyek gy6ztesen kerültek ki belölük. Sajnos a ragadozöirtäs soran mint , héját " kilőtték, négy fiékäjuk pedig az Erdöközpont ragadozémadar- telepére került. Láttam még kerecsent a Kis-Balatonban 1949. VIII. 22-én, továbbá 1951. II. 27-én, mely a kilátótorony korlátján ült, majd a Vörsi-víz felett a csörgő- récéket kergette. 63. Vándorsólyom (Falco peregrinus) — Az irodalomban csak két adat található: Savoly, 1920. XII. 22. (VAsvArı); Vörs, 1925. II. 28. (GULYÁS). WARGA 1949. VIII. 24—26-a közt, továbbá 1953. IX. 11., IX. 27. és XI. 13. napokon észlelte. VERTSE a Gurguló egyik fáján látta pihenni 1956. ÍV. 16-án. 19 esetben találkoztam a Kis-Balatonban vándorsólyommal: TI. : 1; IL: —; EE 2 IV 20V. 15, VE IG MED VEN ERS oN al NOIRE a nap. Erdekes ezek közül a nyäri köborlök viszonylagos gyakorisaga (1950. VII. 26.; 1951. VII. 9. es VIII 13.). Általában azonban október és március között mutatkozik. 64. Kabasölyom (Falco subbuteo) — KELLER (1923, 1926) harom adatot közöl: 1920. IX. 11.; IX. 27; 1924. IV. 20. GRÔSSLER (1963) 1961. V. 31-én szitakötökre vadászni, JUNG 1965. VII. 10-én fészkénél latta. WARGA legké- s6bbi adata 1956.IX. 23. (1). FARKAS és Szis3 JOZSEF 1949. VIII. 24—26-a közt , többet", S6vAGO 1954. VI. 4-én a Hévizcsatornanal 1-et, TILDY 1967. VIII. hó végén 10—15 példányt számlált, STEFFEL 1974. IV. 30-án Lebuj- puszta és a kilátótorony között 14 db-ot. 81 megfigyelésem napjainak megoszlása : IV.: 13; V.: 17; VI.: 12; VII. : 8; VIII.: 8; IX.: 21; X.: 2 nap. Legkorábban 1957. IV. 13-án, legkésőbben 1967. X. 14-én észleltem, legnagyobb számban 1971. ÍV. 15-én (5— 6) és 1974. IV. 30-4n (4—5). 65. Kis sólyom (Falco columbarius) — VERTSE 1956. IV. 20-án látott egyet a tavak felett, de az irodalom kifejezetten a Kis-Balatonböl nem emliti. 78 Maganos peldänyokkal a következö alkalmakkal talälkoztam: 1948. XI. 221949. X. 26.; 1950. X. 20.; 1951. IV. 13.; 1951. XII. 19.; 1953. X. 19.; wort: TL; 14. 66. Kék vercse (Falco vespertinus) — PETENYI 1839-ben Hidvégpuszta tözeges mocsäri tölgyeseböl emliti (HERMAN, 1891). HEDEMANN (1928) 1928 áprilisában, FARKAS és SZ1JJ JÓZSEF 1949. VIII. 24—26. közt 4 db-ot a Cölömpös melletti réten látott szôcskézni, S6VAGO 1959. VII. 23-án 2—3-at a Hevizcsatornänäl, WINDIRSCH 1966. VII. 4-én egy tojöt. 1949. VI. 15-én a Hévizesatorna magas fain fészek mellett figyeltem meg. Tovabbi megfigyeléseim: Bocsmäny, 1949. IV. 16. (3 pàr+3 db); a tavak felett 1949. IV. 18. (gg); Boesmany, 1951. IV. 24. (5); VI. 5. (7); Zalaväri- viz, 1961. IV. 19; Zala felett 1970. V. 28 (4—5 kabäval). 67. Kis vercse (Falco naumanni) — A Kis-Balatonban nemegyszer taläl- koztam a vörös vércse világos változataival, melyeket könnyen össze lehet téveszteni a kis vércsével, melynek előfordulása a Kis-Balatonban gyakran kísért (WARGA). GRÖSSLER (1963) ís úgy véli, hogy látott egy párt 1961. V. 31-én. Tény, hogy a M. Nemzeti Múzeum gyűjteményében volt — de elégett — egy 4-es fészekalj Vörs erdejeböl, melyet PETH6 Lasos 1894. V. l-én gyűjtött (HOMONNAY, 1940). 68. Vörös vércse ( Falco tinnunculus) — HOMEYER (1893) csak a Holládi ‘ erdőből ismerte. STEINFATT (1933) Lebujpusztánál, WARGA (1955) a Papkerten gólyával együtt találta fészkelve. Magas nyárfákon varjúfészkekben rendszeresen költ a Kis-Balatonban. Wo 2inapontéeszieltem s I. 6; 11. 4 TE s 14; IV.: 49: V.: 27; VL: 19; VHS MOVIES: 30:7, IX SEX TL I nap! A tanulmány befejező részét az Aquila soron következő számában közöl- jük. A szerző címe: ni Természettudomanyi Muzeum Allattàra 1088 Budapest Baross u. 13 A PUSZTASZERI TERMESZETVEDELMI TERULET | MADARVILAGA Dr. Marian Miklos 1. A teriilet védelmének indokai A Pusztaszer község határában fekvő ,,Szeri-puszta’’ — az ősi magyar taj egyik maradvänyterülete. Természetvédelem alá vont részén — a Dongér-t6 környeken — mestaläljuk e pusztäk jellegzetes täjelemeit: a szikes legelöt, a szikes mocsarat (semlyeket) és a szikes tavat. Jellegzetes és változatos madärvilägänak kialakulását a szikes tó, a sekély vizű semlyékek és a rövid füvű szikes puszta nyújtotta fészkelési és táplál- kozási lehetőségek segítették elő. A terület védelme nemcsak a sziki madarak fészkelési helyének megőrzése szempontjából indokolt, de azért is, mert a tavaszi és őszi vonulási időszakban változatos összetételű madártömegek megszällöhelye. Így e terület häbori- tatlanságának biztosítása a nemzetközi vízivadvédelem (IWRB program) célkitűzéseit is elősegíti. A rezervátum biológiai értékét alátámasztja botanikai nevezetessége is. Az alföldi homokpuszták és szikes puszták érintkezési vonalában sajátos növénytársulások alakultak ki. A védett terület nyugati oldalán, a homokhátakon soványcsenkeszes gyep (Potentillo- Festucetum pseudovinae) diszlik, amelynek jellemző növenyfajai a homoki pimpó (Potentilla arenaria) és az árvalányhaj (Muscari racemo- sum). A keleti oldal szolonyec szikesét kurta füvü csenkesz gyep ( Artemisio- Festucetum pseudovinae) borítja. Ennek típusos növénye a sziksaläta (Limo- nium gmellini) és a bárányparéj (Camphorosma annua). A Dongér-tó parti zónájában él az Alföld ritka növénye, a heverőszárú, csomós-gyepes varangyszittyó alfaj (Juncus bufonius ssp. ranarius) (Bop- ROGKÖZY, 1968). A zoológiai, botanikai értékek megőrzésén túl talán legnagyobb jelentősége a rezervátumnak, hogy változatlan állapotban igyekszik fenntartani a ma- gyar pusztai táj egy kicsi, de jellegzetes darabját. 2. A rezervátum kutatásának története A Pusztaszer mellett elterülő szikes jellegzetes élővilágának megmentése érdekében az első lépést DR. BERETZK PÉTER ösztönzésére DR. VARGA BÉLA, Pusztaszer község körzeti orvosa és felesége, DR. VARGÁNÉ PALOTÁS KLÁRA tették. Tevékenységüknek köszönhető, hogy Pusztaszer Községi Tanácsa 1960-ban védetté nyilvánította a Dongér-tó területét, és ott a mada- rak költési idejében a legeltetést, és székfűvirág szedését megtiltotta. A 6 Aguila 1975 81 községi tanács ezzel az elhatärozäsäval megadta az erkölcsi támogatást, de a terület őriztetéséről nem tudott gondoskodni. Az őrzést a VARGA házaspár és a Dongér-tó közelében lakó Szász ANDRÁS juhász végezték, akik termé- szetszeretetből, önzetlenül igyekeztek a területet mindenféle háborítástól mentesíteni. Az így beállott viszonylagos nyugalom mellett, valamint a le- folyó vizek egy részének visszatartásával elérték, hogy már a védettség első évében mintegy 20 gulipán és széki lile fészkelt itt. A határozottabb védelem érdekében a községi tanács felajánlotta a terü- — letet az Országos Természetvédelmi Hivatalnak. 1965-ben e hatóság 1927/1965. OTvH sz. rendeletével a Dongér tavat és környékét , értékes madár- és növényvilágának háborítatlan fenntartása és kutatása érdekében? természetvédelmi területté nyilvánította. Őrzésére rezervätumört alkalmazott, majd 1968-ban madármegfigyelő tornyot épít- tetett. Fontos lépések történtek tehát a sziki madárfajok populációinak fenn- tartására, ill. a vizsgálatok elősegítésére. A pusztaszeri szikes különleges sztyeppi madárvilága jelentős vonzóerőt gyakorol a hazai és külföldi természetvizsgálókra. 1964—1968-ig a Szegedi Akadémiai Bizottság Szikeskutató Csoportja, mely a Dél-Alföld szikes vizeinek komplex hidrobiológiai vizsgálatát végzi, rendszeresen kutatta a területet. 1933 és 1944 között, majd a 60-as években DR. PÁTKAI IMRE rendszeresen kutatott a szomszédos vidéken és eközben tanulmányozta Pusztaszer kör- nyékét is. 1965 óta DR. VARGA BÉLÁNÉ — a rezervátum érdekeinek lelkes védelmezője — rendszeres madármegfigyeléseket végez a területen. 1965- ben DR. TILDY ZOLTÁN tanulmányozta itt a madárvilágot és készített filmet a madarak fészkeléséről. Dr. GYŐRY JENŐ évek óta végez megfigyelést a területen. KEVE ANDRÁS is vizsgálta itt az avifaunát. DR. MARIÁN MIKLÓS 1964 óta kutatja a rezervátum ornitofaunáját. A külföldi ornitológusok közül megfigyelést végeztek a rezervátumban : DR. E. Hinpz (London), DR. E. RUTSCHKE (Potsdam), DR. W. MAKATSCH (Bautzen), DR. Z. Kux (Brno), DR. G. ZINK (Radolfzell). 1968-ban látogatást tett a rezervátumban a Balatonszemesen rendezett Nemzetközi Madárvé- delmi Konferencia (ICBP) mintegy 20 külföldi delegátusa. Köszönetem fejezem ki DR. VARGA BÉLÁNÉNAK, aki számos megfigyelési adatát átengedte, valamint DR. GYŐRY JENONEK és DR. PÁTKAI IMRÉNEK, aki adataikkal támogatták munkámat. 3. Természeti viszonyok A rezervátum Pusztaszer község határában, Szegedtől kb. 35 km-re északra található. A középpontjában fekvő Dongér-tó (népi nevén Büdösszék-tó) az alföldi szikes tavak jellegzetes tagja. A Tisza-völgy és a Duna— Tisza közi hátság érintkezési határán, a Magyar Alföld legmélyebb területéhez közel helyez- kedik el. Vizét közvetlen környezetének összefolyt csapadékvizéből, ill. a tóba hullott csapadékból nyeri. (ANDO, 1968; MOLNÁR, 1968). A Dongér-tó 1,2 km hosszú, 0,9 km széles szikes tócsa. Partszegélyén kisebb-nagyobb beugró földnyelvek láthatók. A keleti part alámosott, mélyí- tett és elszakadozott. Vize zavaros, sok helyen tejszerű, amit a lebegő iszap 82 10. ABRA. A PUSZTASZERI DONGER-TO (FOTO: DR. MARIAN M.) ABBILDUNG 10. DER DONGER-TEICH BEI PUSZTASZER okoz. A tofenék iszapos, alig jarhatö. A meder ätlagos vizmélysége 0,6 m, amely azonban nyar közepere, rendszerint augusztusra teljesen kiszarad. Szärazabb években néha mar május közepére elveszti vizét. Ez történt 1968 - ban is. Egy rövid csapadékos időszak azonban ismét állóvízi tükröt ered- ményezhet. Éghajlata jellegzetesen kontinentális, szélsőséges. Évi középhőmérséklete 10,8 °C. A téli és nyári középhőmérsékleti értékek között mintegy 20 °C ingadozás tapasztalható. A csapadék évi összege 573 mm, azonban a tó évi párolgási értéke 650— 700 mm, tehát a nyári időszakban a víz teljesen elpárolog. (Ez az oka többek között annak, hogy a Dongér-tóban csak kevés hal — leginkább keszeg, ponty, naphal — él. E fajok magas vízálláskor a Donger-, ill. a Büdösszék- csatornából jutnak be.) A vízfelület nyugati részén néhány hold kiterjedésű, gyér növényzetű szikes sziget emelkedik. Átlagos vízállású esztendőkben a költési időszakban, vagy legalább is annak jó részében, szárazföldi úton élőlény ide bejutni nem tud, aminek a madarak zavartalan fészkelése szempontjából nagy jelentősége van. A Dongér-tó vize 9594-ban növényzet nélküli. A halofil vegetáció, az idő- szaki kiszáradások miatt majdnem teljesen eltűnt. A mederben elszórtan, szigetszerűen sziki kába [Bolboschoemus maritimus (L.)] foltok láthatók, melyek az utóbbi években egyre nagyobb teret hódítanak el a nyílt víztükör- ből. Ugyanez a kaka borítja a partokat is, melyet ott a pásztorok ,,csatak’’- nak neveznek. A terület jellegzetes madárvilágának kialakításához nagymértékben já- rulnak hozzá a tó déli és északkeleti partjai közelében fekvő sziki mocsarak, az ún. semlyékek, amelyekben buján díszlenek a különböző kákás, sásos növénytársulások (BODROGKÖZY, 1968) (l. 11. ábra). A mitegy 280 ha sziki legelő legértékesebb növényegyüttesei az ecsetpäzsitos állományok. A pusztai madarak megtelepedése, sőt fészkelése szempontjából jelentő- sége van a legelőnek, de a legeltetésnek is. A szarvasmarha és a birka. fész- kelési időn kívüli legeltetése a terület védetté nyilvánítása után is engedé- lyezett. Főként a birka legeltetése megakadályozhatja, hogy egyes dúsabb csapadékú esztendőben magas-füves vegetáció alakuljon ki és ezzel a rezer- vátum pusztai jellege megváltozzék. Ez a tapasztalat alakult ki a régi Sze- gedi Fehér-tó Rezervátumon is, de másutt, így a határainkon kívül fekvő franciaországi Camargue-ban is. Sajnos, a kérdésnek árnyoldalai is vannak : a marhák, birkák esetleges taposása némi veszteséget, a pásztorkutyák vagy a madártojást gyűjtő pásztorok érzékeny kárt okozhatnak. A tó nyugati és déli partján két kisebb erdőfolt található: a Gyöngyi- és a Szárnyék-erdő. Állományuk akác és nyírfa. Sajnos, nem tartozik már a rezer- vátumhoz a kis területű Hosszúháti-erdő, amely a tótól mintegy 2 km távol- ‘sagra fekszik északkeletre, és ahol kisebb kékvércse-telep alakult ki. A 443 ha (770 kh) területű rezervátumnak a madárvonulásban betöltött szerepe jelentős. A megfigyelések ugyanis azt mutatják, hogy a legtöbb vízi- madárfaj a Tisza-völgy mentén vándorol. A Tisza folyásával párhuzamosan húzódó tóláncolat, ahová a Dongér-tó is tartozik, jó megszállóhelyet bizto- sít a madárcsapatoknak. Ugyancsak a Pusztaszeri Rezervátum földrajzi fekvése magyarázza meg, mi az oka annak, hogy míg a Szegedi Fehér-tó sziki madarakban az utolsó évtizedben sajnálatos módon elszegényedett, a Dongér-tó madárnépessége gyarapodott. Amikor a Fehér-tó vízszintjét, È 83 La 7 Donger csatornaba VE 9 & S x is} un o A Modármegfigyelő Torony Art. Artezi kút 47. y mw Levezetoarok —-~ Foldut == ; 0 —— Csaforna U, Semlyek 200 400 600 800 m 8%; Loss e 11. ábra. A pusztaszeri rezervátum Abbildung 11. Das Naturschutzgebiet von Pusztaszer a haltenyésztés érdekében felemelték, a sekély vizet igényl6 sziki madar- fajok nem talaltak ott megfelel6 életteret. Természetes, hogy a vonuläsi ütban fekvö tavakra, igy a pusztaszeri szikesre is ättelepültek. Kétségtelen, hogy a fehér-tavi gazdag szikimadär-fauna szetszörödäsa éreztette hatasat Kardoskütra, a Szabadka melletti Ludas-téra, és egyéb szikes vizekre is. A pusztaszeri rezervátum autóbusszal Szegedről (1 óra), vagy Kistelekröl (‘/4 óra) jól megközelíthető. Az autóbuszok Pusztaszer Munkästelepig közlekednek. Innen nesyedöra gyaloglassal erhetünk el a védett területre, a természetvédelmi őr házához. A védett területre való belépéshez természete- sen engedély szükséges. 4. Fészkelési és táplálkozási viszonyok. A madárvilág évszakos mozgalma A téli hónapokban rendkívül csekély a madárélet megnyilvánulása. A tó és a semlyékek vize rendszerint jégbe dermedt. Csak a sziki-káka-foltok el- száradt levelei között áttelelő rovarvilág ad kevés táplálékot a kis számú nádi sármánynak, széncinkének és kék-cinkének. A sziki legelőn, enyhébb, hómentes időben mezei pacsirták és pipiskék keresgélnek, néhány szürke varjú vagy a vetési varjak nagy tömegei szedegetnek. Az erdőfoltokban néhány szarka és zöld harkály látható. Február közepétől kezdve a tó egyes helyein megolvad a jég és nyíltvizű foltok keletkeznek. Ide szállnak le pihenni és táplálkozni a nagyszámú réce- 84 és lidesapatok. A hónap végén mar sok bibic, seregély és pöling keresi tap- lalékat a vizek szegelyen és a sziki legelön. A tavaszi madärmozgalom marcius—aprilisban bontakozik ki. A höolva- dästöl, a tavaszi esözesektöl megszaporodott viz hatalmas területeket borít, amelyből egy-két lapos sziget és félsziget emelkedik ki. Egyes cankófajoknak, a gulipánnak, a gólyatöcsnek nyújtva fészkelési lehetőséget. Magasabb vízjárású esztendőkben egy-egy szigeten kisebb dankasirály-kolónia alakul ki. A récefajok a tómeder szegélyén a kákásban és a parti magas fűben fész- kelnek majd. A godák a semlyékek alacsony vizéből kiemelkedő földkupa- cokra, növénycsomókra fészkelnek. Áprilisban a bakcsók nagy tömege vonul át a sziken és pihen a Szárnyék- erdőben. Ilyenkor foglalnak maguknak fészket a kék vércsék. A hónap közepe tájától érkeznek a kákát lakó poszátafajok és a sziki legelőn fészkelő sárga billegetők. A mozgalom utolsó nagy hulláma május közepén éri a rezervátumot, amikor a kanalasgémek nagy csapatai jelentkeznek. A tavaszi vonulás idején, még kedvezőtlen időjárás esetén is igen élénk a madarak csapatos jövésmenése. A nyári hónapok elején alig látunk madárcsapatokat. A költés időszaka alatt jobbára csak egyesével repülő, táplálékot kereső madarakat látunk. Ebben az időszakban aránylag kevés madárfaj figyelhető meg a területen. A madárvonulás őszi jelenségei nem olyan feltűnőek a rezervátumon, mint a tavaszi érkezés mozgalma. Az őszi vonulás tulajdonképpen azokkal a madárcsoportosulásokkal indul meg, amelyeket már nyár közepétől kezdve megfigyelhettünk. Július máso- dik felétől észlelhetők a Szárnyék-erdőben a bakcsók félezres létszámot is elérő gyülekezete, a tavon a kanalasgémek több százas csoportosulása. A semlyékekben óriási madárcsapatok húzódnak meg. Több ezer különféle fajú cankó és bíbic tartózkodik a földhátakon, a sziki legelőn. Augusztusban néha több száz gólyából álló csapat álldogál az iszapos tó- fenéken és a füves parton. A gyülekező kanalasgémek száma olykor megha- ladja az ezret is. A kóborló kis kócsagok száma egy-két tucatra emelkedik. A rezervátum legjellegzetesebb fészkelői, a széki lile, a gólyatöcs és a guli- pán e hónapban készülődik útra. Szeptember végére eltűnnek a pusztáról. Szeptemberben és októberben mennyiségükkel a récék dominálnak, de a vonuló pólingok száma is jelentős. Október végén, novemberben a ludak — elsősorban a nagy lilik — veszik át a vezetőszerepet. A jelentős számban itt tartózkodó vándorok a tó középső területére vagy a semlyékek rejtett vizeire húzódnak. Jelenlétüket néha csak erős hangjuk árulja el. December elején többnyire befagynak a rezervátum vizei. A vízimadarak elhagyják a területet. A szárazföldiek közül is csak kevés találja meg létfel- tételeit a kietlenné vált pusztán. Meg kell itt említenünk a magyar puszták madáréletének egyik különleges jelenségét: az átnyaralást. Megállapítható, hogy egyes vonuló madárfajok (mint pl. a pajzsos cankó), a tavaszi és őszi vonulási időszakok között, a nyári hónapokban is képviselve vannak néhány egyeddel. Tavaszi tartózko- dásuk oly későre nyúlik, őszi elvonulásra való gyülekezésük olyan korán kezdődik, hogy a két mozgalom szinte egybeesik. Az átnyaralás tényére egyes fajoknál a következő fejezet adataiban mutatunk rá. 85 5. Feszkelö fajok Podiceps nigricollis — Feketenyakü vöcsök Egyes években megällapithatö néhany példany ällandé jelenlete. 1967-ben naszjatékat is megfigyeltük. Feszküket nem talältuk. Botaurus stellaris — Bölömbika Legalább két par fészkel évente a kakäsban. Ciconia ciconia — Gólya A rezervatum mellett fekv6 termelöszövetkezet udvarän levö fan évtizede fészkel egy par. Allandö tapteriilete a szikes mocsär. Augusztusban többször figyeltünk meg nagy gölyacsapatokat, melyeknek példányszáma 20 és 240 között vältakozott. Anas platyrhynchos — Tökes réce Egész évben megtalálható. A fészkelő párok száma kicsi, az ätvonulöke sok ezerre rúg. A szigeten, a semlyékben és a legelő magasabb növényzettel borított részein fészkel. Anas guerguedula — Böjti réce A tőkés récénél valamivel nagyobb számban fészkel. A semlyékek partos részein, még inkább a tóparti növényzet között költ. Tavaszi és őszi vonulás idején 150—200 példányból álló falkái tarkállanak a vízen. Spatula clypeata — Kanalasréce Kis számban fészkel a semlyékben és a legelő magasabb termetű gyom- növényzete között. Vonulási időben jelentősebb számban látható. A leg- népesebb csapatai 200—1000 egyedből állanak. Aythya ferina — Barátréce A récék mozgalmában jelentős számmal vesz részt és rendszeresen fészkel is. Megfigyelt legnagyobb példányszámú csapatuk 200 és 350 példány. A semlyék és a tó kákás partvonalába építi fészkét. Nem nagy számban költ. Aythya nyroca — Ciganyréce N A költözesi időszakban állandóan láthatók kis csapatai. Osszel 500 pel- danybol álló csapatát is megfigyeltük. Falco vespertinus — Kék vércse A rezervátum északkeleti határán díszlő akác, nyár és tölgy állományú Hosszúháti-erdőben kis kolóniájuk él. Evente 8—10 pár költ itt, vetésivarjú- telepen. Tápterületük a tó körül elterülő sziki legelő. Perdix perdix — Fogoly. A Szärnyek-erdö bokros szegélyén, a csatornák partjának magasabb növényzetében, meg a közeli mezőgazdasági táblákon fészkel kis számban. Coturnix coturnix — Fürj Látszáma kicsi. Költőhelye azonos a fogolyéval. Phasianus colchicus — Fácán Az év minden hónapjában 40—60 egyede észlelhető. A semlyék víz nélküli részein, a kákásban és a szomszédos mezőgazdasági területen tartózkodik. A kiszáradt tómederbe is bejár táplálék után. Porzana porzana — Vízicsibe Fészkét semlyékben 1966-ban találta meg GYŐRY JENŐ. Gallinula chloropus — Vízityúk Kis számban fészkel a kákásban. Fulica atra — Szárcsa A rezervátum egyik legközönségesebb fészkelő és tömegesen átvonuló 86 faja. Április elején már 300—400 peldänytöl feketellik a tó és semlyékek vize. Aprilis végére mar csak a feszkelök (70—80 par) maradnak helyben a käkäsban, ahol fészküket építik. 1966. VI. 6-4n mar mäsodkölteset tartal- mazó fészkét, tojásait, frissen kikelt fiókáit találtuk. Nyár végén nagy szâm- ban gyülekeznek a vonulók. Vanellus vanellus — Bibic Egyik jellemző sziki faj. A legnagyobb aszály idején is kitart a kiégett pusztán. Évente számos pár fészkel és ezres tömegekben vonul át. Társaság- kedvelő ösztöne jól fejlett: gyakran teljesen elvegyül a pólingok, seregélyek, pajzsos cankók tömegében. Fészkét a szigeten, lapos partoldalban és a sem- lyékek kiemelkedő földhátain jelentős számban találjuk. Késői utóköltését is megfigyeltük: 1965. VII. 23-án négytojásos fészek- alját, egy kikelt fiókával találtuk. Áttelelő egyedét 1965. XII. 5-én észleltük. Charadrius alexandrinus — Szeki lile A szikes puszta jellegzetes fészkelője. Populációja meglehetősen állandó létszámot mutat. Évente 20—25 pár fészkel. Kivétel volt az 1968-as rendkívüli száraz esztendő, amikor a párok száma lecsökkent. A szigeten, a tó lapos partján és a semlyékek földhátain költ. Egyszerű fészkét a vakszikpadkákon helyezi el. Limosa limosa — Goda Tomegesen vonul at és jelentös szamban feszkel. Marciusban mar több szäzas csapatokban pihen a rezervätumban. Aprilisban csak az itt feszkelök tartözkodnak a teriileten. Fészkét a semlyék és a t6 sekély vizeböl kiemelked6 növenyekre épiti. Júliusban csapatokba verődik. 300—500 példányból álló gyülekezetei is megfigyelhetők ilyenkor. Az őszi elvonulásra gyülekezők száma több ezerre emelkedhet. Tringa totanus — Piroslábú cankó Elég szép számban — nedves esztendőben 50—60 pár — költ a rezervá- tumban. Fészkét a semlyék és a tószegély magasabb füvébe rejti. Tavaszi vonuláskor 800-as csapatát is láttuk. Himantopus himantopus — Gólyatöcs Hazai szikeseink ritka, jellegzetes feszkelömadara. A rezervatumban nem minden évben költ. A pusztaszeri szikesekre mar äprilis közepen megérkezik. 1966- és 1967- ben még 20—22 par fészkelt. A későbbi években számuk csökkent. Az utolsó härom évben, ha tavasszal meg is érkeztek a területre, feszkelesük kimaradt annak ellenére, hogy a rezervátum távolabbi környékén költenek. Fészkét a szigeten és a tóba, a semlyékekbe nyúló félszigeteken építi. Rendszerint néhány cm mély vízben, kiemelkedő növénycsomókra vagy a vízszegély lankájára rakja. Gyakran előfordul, hogy két pár egy fészekbe rakja tojásait. Recurvirostra avosetta — Gulipan Az alföldi szikesekre jellegzetes, ma mar elég ritka költöfaj. A rezervatum- ban minden évben rendszeresen és a hazai viszonyokhoz mérten elég nagy számban fészkel. Tavaszi érkezése III. 4—8-ära esik. Évenként 20—30 pár költ a tavon, a sziget és a tóba nyúló félszigetek vakszikpadkáin. Őszi elvonuláshoz július végétől szeptember közepéig 50—100 egyedből álló csapatban gyülekezik. 87 Burhinus oedicnemus — Ugartyuk 1968-ban figyeltük meg költeset először. Fészkét a tótól meglehetősen távol, a sziki legelőn készítette. Larus ridibundus — Dankasirály Nagy tömegben átvonuló, kis kolóniával fészkelő madara a rezervátumnak. A jeges téli hónapokat leszámítva, állandóan jelen van. Februárban számuk 80—100 között mozog. Áprilisra 500—600 példányra nő gyülekezetük. A fészkelési időben 25—30 pár tartózkodik a területen. Fél évtizeddel ez- előtt kis telepe volt a szigeten. Július augusztusban számuk mintegy 3000 példány. Az őszi hónapokban 3000—5000 egyed körül mozog az itt vendégeskedők száma. Sterna hirundo — Küszvágó csér. Magános egyedei, vagy 2—8 példányból álló csoportjai áprilistól szeptem- berig figyelhetők meg. Streptopelia turtur — Gerle A Szárnyék-erdőben fészkel. Streptopelia decaocto — Balkáni gerle Időnként néhány pár felkeresi a sziki legelőt. A Gyöngyi-erdőben, épületek mellett egy-két pár akácfán fészkel. Upupa epops — Banka Költési időben észlelhető, rendszerint a Szárnyék-erdő körül. Alauda arvensis — Pacsirta A puszta állandó madara. A Dongér-tó körzetében fészkelő párok száma 20—25-re tehető. Hirundo rustica — Füstifecske Március végétől szeptember elejéig mindennapos látvány csapatainak nyilalása a sziki legelő és a vizek feletti légtérben. Ha a tó kiszáradt, a cserepes tófenék fölött mindössze tenyérnyi magasan repülnek, hogy a repedések nedves hasadékaiban meghúzódó rovarokat felriasszák. A tó körüli tanyákon 15—20 pár fészkel. Oriolus oriolus — Sárgarigó A Szärnyek-erdöben és a Gyöngyi-erdöben a tanyák gyümölcsöseiben néhany par költ. Corvus frugilegus — Vetési varjü Kis telepben (10—15 par) fészkel a Gyöngyi-erdöben. Tömegesen feszkel azonban a rezervätumtöl néhanv km-re fekvöerdöfoltokban, ahonnan naponta nagy csapatai erkeznek täplälkozni a rezervätumra. Telen-nyäron szedeget néhany szäz vetesi varjü a sziki legelön, a töparton vagy a szäraz tömeder- ben. Pica pica — Szarka Evente 4—5 pär költ a vedett terület akäcosaiban. Oenanthe oenanthe — Hantmadär Rendszeresen fészkel, kis számban, a rezervátum északkeleti részén, a sziki legelő és a mezőgazdasági terület találkozásánál. Acrocephalus scirpaceus — Cserregő nádiposzáta A Dongér-tó parti növényzetében és a semlyékeken aránylag kis számban él. Acrocephalus schoenobenus — Foltos nádiposzáta A rezervátum déli felén húzódó semlyékben számos pár költ. Anthus campestris — Parlagi pityer A Dongér-tó mellett, a lucernásban költ. 88 Motacilla flava — Sarga billegetö Mintegy 15—20 par költ a legelönek a töra hajlö szegelyen és a kiszäradt mederreszek käkafoltjaiban. Lanius minor — Kis örgebies Néhány par fészkel a Gyöngyi-erdöben, ill. a hozzá csatlakozó tanyaudva- rokban, akäcfän. Sturnus vulgaris — Seregely Csekély számban fészkelő, nagy tömegben átvonuló faj. Márciustól oktö- berig állandóan látható a sziki legelőn vagy a vizes területek szegélyén. Csa- patai nemritkán 1500— 2000 példányból is állanak. A reggeli és az esti húzá- sok alkalmával 5000—10 000 madárból álló csapatok sereglenek a puszta fölött. A tanyák fedélszerkezetében is fészkel. Passer domesticus — Házi veréb A tanyák közelében nagy számban él. A Gyöngyi-erdő szélén, tanyaépület mellett, akácfák ágvillájában is megfigyeltük fészkét. Passer montanus — Mezei veréb A tanyák körüli kertekben fészkel. Tápterülete a legelő és az akácosok bokrosai. Emberiza calandra — Sordely Feszkelö és átvonuló faj. Fészkét a Dongér-t6 meredek partján, magas fü között találtuk. Vonuláskor 15—20 példányból álló csapatait észleltük. 6. Nem fészkelő fajok Podiceps cristatus — Búbos vöcsök Tavaszi magas vízállásnál rendes jelenség a rezervátumon. 6—8 ale näl többet nem jegyeztünk fel. Phalacrocorax carbo — Kärökatona 1967 júliusában tartózkodott egy példány a területünkön. Ardea cinerea — Szürke gém A rezervátum a szürke gémek tápterülete. Ezért e madár állandó jelenség a tavon és a semlyéken. Tavasszal és nyáron 30—40 példánynál több nem látható. Augusztusban és ősszel azonban néha nagy csapat is pihen a kákás- ban. 250 példányt is számoltunk egy csapatban. Ardea purpurea — Vörös gém Jóval kisebb számban fordul elő, mint az előbbi faj. Néhány példánya azonban az egész vegetációs időszakban észlelhető. Augusztus végén egy-két tucat madárból álló csapatai is láthatók. Ardeola ralloides — Üstökös gém Kivételes vendég pusztánkon. Magányos egyedeit vagy 5—7 példányból álló csapatait észleltük. Egretta alba — Nagy kócsag Kóborló (1967. VII.), ill. áttelelő (1968. I.) példányokat figyeltünk meg. Egretta garzetta — Kis kócsag Már április májusban is megjelenik egy-két példány, ami azt látszik bizo- nyítani, hogy téli szállásterületükről megérkezve a Tisza menti fészektelepek elfoglalása előtt is van e fajnak egy rövid kóborlási ideje. Vonuló csapatok is megpihennek tavasszal és ősszel e területen, 20—25 egyeddel. 89 Nycticorax nycticorax — Bakcsö Kisebb szamban a nyari félév egész folyaman megfigyelhetö a rezervätum- ban, ahol nappali pihenöhelyet és taplalékot is talal. Nyär végi mozgalmäban a Szärnyek-erdö fain százával éjszakazik (1967. VII. 15. kb. 500 pld., VIII. 18-án még mindig 315 pld.). Ciconia nigra — Fekete gölya Idönkent — jülius—augusztus hönapokban — fel-feltünik egy-egy példany a rezervatum magasabb növenyzeteben. Plegadis falcinellus — Batla 1966. IX. 26-án figyeltük meg egy példányát. Platalea leucorodia — Kanalasgem Majus közepetöl szeptember közepeig rendszeres vendég. Legtöbbször 10—15 egyedböl allnak csapatai, de nyär derekän nem ritka az 50—70 ma- därbél, sőt több száz példányból összeverődött együttes sem. 1967. VIII. 5-én 1200 egyedből álló vonuló sereg gyülekezett a Dongér-tavon. Anser anser — Nyári lúd Különösen a tavaszi vonulási időben jelennek meg 50—1500 egyedből álló csapatai. Anser albifrons — Nagy lilik A ludak közül ez a faj jelentkezik a legnagyobb szamban. Szeptembertöl, amíg a tó be nem fagy, ill. a jég eltakarodasatél áprilisig 30—70, néha több száz egyedből álló csapatai pihennek a vizeken. Anser fabalis — Vetési lúd Öszi vonuláskor, esetleg télen jelentkeznek csapatai. A semlyékek tocso- góiban éjszakázik. Számuk elérheti a 2000 egyedet is. Anas crecca — Csörgő réce _ Tömeges átvonuló. Márciusban jelentkezik kisebb-nagyobb csapatokban. Összel viszont nagy mennyiségben gyülekezik (1966. IX. 18-án kb. 3000 pld.). 1967-ben egy átnyaraló pár tartózkodott a rezervátumban. Anas acuta — Nyílfarkú réce A tavaszi és őszi vonulás heteiben 50—100 példány képviseli a vegyes récecsapatokban. 1967-ben a költési időszakban, április hónapban feljegyeztük két pár folya- matos jelenlétét. Fészkét azonban nem találtuk. Anas penelope — Fütyülö réce A tavaszi vonuläsi idöben néhany napig tartözkodik a területen. A leg- nagyobb mennyisegben 1969 märciusäban figyeltiik meg (mintegy 4000 pld.). Anas strepera — Kendermagos réce Közepes nagysägü csapatai a vonuläsi idöszakban rendszerteleniil tünnek fel. Aythya fuligula — Kontyos réce Tavaszi vonulás idején észleltük kisebb létszámú csapatait. Bucephala clangula — Kerceréce 1970 márciusában figyeltük meg kis csapatát. Milvus migrans — Barna kánya 1967. VIII. 18-án két példány telepedett meg ideiglenesen a rezervátum körzetében. Megjelenésük az ez idő tájt a rezervátumban dúlt madárvésszel hozható kapcsolatba. Az elhullott madarak nyújtotta bő táplálkozási lehe- tőség tarthatta itt őket egy ideig. Accipiter gentilis — Héja 90 Ritkán látható. 1966 őszén, 1969 februárjában és 1972 nyarán figyeltük meg. i brevipes — Kis héja A Madärtani Intézet gyüjtemenyeben van egy peldäny, amelyet PATKAI IMRE 1939. IX. 1-én Pusztaszer közelében gyűjtött (PATkAT, 1947.). Accipiter nisüs — Karvaly 1968. III. 27-én és 1970. II. 17-én lättuk a Szärnyék-erd6 szegelye fölött. Buteo buteo — Egereszölyv 1970. XI. 13-an eszleltük. Buteo lagopus — Gatyàs ölyv Téli vendégként tartózkodik egy-egy példánya néha a pusztán. Haliaeetus albicilla — Réti sas 1968—69 telén és 1970 tavaszán vendégeskedett a rezervátum közelében. Circus cyaneus — Kékes rétihéja 1968. III. 12-én és 1973. II. 18-án egy-egy rétihéjapárt figyeltünk meg. Circus aeruginosus — Barna rétihéja Minden évben tevékenykedik rövidebb-hosszabb ideig a rezervätumon. 1967 nyarán számos megtépett madärtetem (főleg kacsák, cankök) bizonyi- totta, hogy a madárvészben legyöngült sok madár könnyű és bőséges prédát biztosított számukra. Egyik köpetelőhelyükön tavibéka-(Rana ridibunda L.) maradványokat is találtunk. Pandion haliaétus — Halászsas 1967. IX. 8-án figyeltük meg a tó felett. Falco peregrinus — Vándorsólyom 1968. XI. 12-én figyeltük meg a szikes felett. Falco tinnunculus — Vörös vércse Néhány pár fészkel a rezervátum szomszédságában. A sziki legelő is táp- területeik közé tartozik. Grus grus — Daru A költözési ciklusban vonul át a rezervátum felett vagy vendégeskedik itt rövid ideig (1967. IV. 7-én: 32 pld. és X. 19-én 43 példány húzott át a tó felett. 1967. X. 21-én 28 pld. és 1974. V. 4-én egy példány tartózkodott a pusztán). Squatarola sguatarola — Ujjaslile Három egyedét észleltük a Dongér-tó fölött 1968. VI. 25-én. Charadrius apricarius — Aranylile Ritka vendég rezervatumunkban. Charadrius dubius — Kis lile Kis számban, átmenetileg és rendszertelenül fordul elő. Numenius phaeopus — Kis póling Rendszertelen átvonuló. Április, május, június hónapokban észleltük 20— 30 példányból álló csapatait. Numenius arguata — Poling Az egész vegetäciös idöszakban a rezervatum területen tartözkodik. Let- számuk az ev folyamán rendszertelenül hullámzik. Tavasszal többnyire 100—120 példány figyelhető meg, később ez a szám néhány tucatra esik vissza, de közben esetleg ismét érkezhet egy-egy nagyobb csapat. Az őszi vonulók száma mindig meglehetősen magas: 500—800 példányból álló csa- patok. Kedvenc tartózkodási helye a tó sekély parti vize, még inkább a sziki 91 legelő, a lekaszált sästarlö. Gyakran látni bibicek és seregélyek bogaräszö csapatäba keveredve. Tringa erythropus — Füstös cankö Rendszeres ätvonulö. Tavasszal többnyire magänyos peldänyokat, néha 10—30 egyedből álló csapatait látjuk. Az őszi időszakban szeptembertől novemberig figyeltük meg hasonló nagyságú csapatait. Átnyaralókról is vannak feljegyzéseink: 1965. 5 pld., 1968. 6 pld. Tringa stagnatilis — Tavi cankó Rendszeresen megjelenik. Általában csak egyes példányait láttuk, 1967. IX. 7-én azonban kb. 70 egyed vonult át. Tringa nebularia — Szürke cankó Rendszeres átvonuló, 15—40 példányból álló csapatokban. Tringa ochropus — Erdei cankó Ritka átvonuló. Megfigyelésünk időpontjai: 1967. V. 13: 3 pld., 1968. IV. 17: 3 pld., 1968. VI. 25: 1 pld. Tringa glareola — Réti cankó 4—9 madárból álló csapatait minden évben feljegyeztük. Actitis hypoleucos — Billegető cankó Megjelenese rendszertelen. 1965, 1967, 1968 tavaszan és nyaran figyeltük meg 2—42 példanyat. Gallinago gallinago — Sarszalonka Rendszertelen átvonuló. Lymnocryptes minimus — Kis sarszalonka Elvetve figyeltük meg néhany egyedet. Calidris minuta — Aprö partfuté Kisebb csapatokban olykor megfigyelhető. Calidris temminckii — Törpe partfutó Szórványosan előforduló vendég (1968. V., GYÖRY JENŐ). Calidris alpina Havasi partfutö A vonulási időszakban 20—40 egyedből álló csapatai mozognak. Egy eset- ben nagyobb tömegben került megfigyelésre (1968. IV. 17.: 300—400 pld., PÁTKAI IMRE). Philomachus pugnax — Pajzsos cankó Rendszeresen, ezres tömegekben vonul át, de az év minden hónapjában megfigyelhető. Március elejétől, május közepéig mintegy 4-500 egyede tartózkodik a rezervátum területén (a megfigyelt legnagyobb példányszám : kb. 3500 egyed). Rendszeresen, csapatokban átnyaral, ezért az év további hónapjaiban is általában 200—300 pajzsos cankó figyelhető meg. Augusztus elejétől kezdve azután megint emelkedik a számuk. Az őszi költözési időben valamivel kisebb számban jelentkezik, mint tavasszal. Seregélyek és bíbicek csapatába szívesen vegyül. Glareola pratincola — Székicsér Megfigyelési időpontok: 1967. IV. 21.: 30 példány, 1968. IV. 30.: 5 pld. Larus canus — Viharsirály Néhány alkalommal került szemünk elé 1—5 példánya. Larus argentatus — Ezüstsiräly Minden évben megfigyeltük, főleg szeptembertől májusig. Chlidonias leucopterus Feherszärnyü szerkö 1972. IV. 24-én figyeltük meg 24 példányból álló csapatát. Chlidonias niger — Kormos szerkő 92 Tavasszal és ősszel 15—20 egyedből álló kis csapatokban, a nyári hönapok- ban 3—4 példányból álló laza csapatokban látható. Hydropogne caspia — Lócsér Két ízben látogatta meg a rezervätumot. 1966. IX. 18-án 2 példány, 1968. IV. 6—30-ig pedig 1 löcser tartözkodott a tavon. Cuculus canorus — Kakuk A to körüli erdökbe neha elvetödik egy-egy peldäny. Strix aluco — Macskabagoly 1969 januarjaban a madärmegfigyelö toronyban rendszeresen pihent egy peldäny, amint az köpeteiböl megällapithatö volt. Athene noctua — Kuvik 1973 januárjában a megfigyel6toronyban tanyázott. Apus apus — Sarlésfecske A rezervátum fölött néhány alkalommal megfigyeltük vadäszgatäsät. (1967. VII. 15.: 20 pld., VII. 20.: 28 pld., 1968. IV. 25.: 2 pld.) Coracias garrulus — Szalaköta Tapteriilete a sziki legelö, ahol 1—2 egyede gyakran megfigyelhet6. 1968 mäjusaban 1 pär tartözkodott a Szärnyek-erdöben. Itteni költese feltetelez- hetö, feszket azonban nem tudtuk kimutatni. Picus viridis — Zöld küllö Az 1972-es évtől kezdve jelent meg a Gyöngyi-erdöben és környékén. Galerida cristata — Pipiske A rezervätumon átvezető utak mentén és a tanyák körül feltűnően kis számban, állandóan jelen levő madár. Költése a területen — feltételezhetően valamelyik csatorna partjában — valószínű, de fészkét nem találtuk. Delichon urbic Aránylag ritkán észleltük a pusztán. Rendszerint csak néhány példányát vagy kivételesen 30—40 madárból álló csapatát láttuk. Corvus cornix — Dolmányos varjú Nem gyakori. Egyesével, ritkán 4—6 példányból álló csoportban jelent- kezik. Garrulus glandarius — Szajkö Néhányszor vendégeskedett a Szarnyék-erd6ben. 1968. XII. 31-én 20 madárból álló kis csapatát figyeltük meg. Parus maior — Széncinege A rezervátum széléhez csatlakozó tanyák gyümölcsöseiben és az akäc- erdöben néha elöfordul. Parus caeruleus — Kek cinege A gyiimélesésékben, a Gyöngyi-erdöben és a Szärnyek-erdöben időnként lathato. Turdus pilaris — Fenyörigö 1968. XI. 29-én 12, 1972. II. 14-én 26 madárból álló átvonuló csapatát figyeltük meg a Szärnyek-erdöben. Turdus philomelos — Enekes rigö Megfigyelve: 1968. III. 13. (PATKAI IMRE) Erithacus rubecula — Vörösbegy 1968. III. 13-án a Szarnyek-erdöben észleltük. Acrocephalus arundinaceus — Nädirigö Csak egy alkalommal figyeltük meg 2 példányát. Elöforduläsänak rit- 93 kasägät indokolja, hogy a rezervatumnak csak egészen kis foltjat fedi na- das. Sylvia curruca — Kis poszäta A Szarnyék-erd6 olajfüzszegelyeben néhányszor előfordult. Phylloscopus collybita — Csilpesalp-füzike Az erdöfoltokböl jegyeztük fel. Anthus pratensis — Réti pityer Megfigyelve: 1968. Motacilla alba — Baräzdabillegetö Kis számban (4—10 pld.) egész évben látható a sziki legelőn vagy a kisza- radt tófenéken. Itteni költése valószínű. Tavaszi és őszi csapatos átvonulását is feljegyeztük. Chloris chloris — Zöldike Megfigyelve 1968. XI. 29-én a Szärnyek-erdö szegélyén 12, ill. 35 példany- ból álló csapata. Carduelis carduelis — Tengelic Egész évben láthatók a sziki legelő bogáncsosai körül és a semlyékek sze- gélyén. Legnagyobb megfigyelt csapata csak 25 példányt számlált. Carduelis cannabina — Kenderike 1973. II. 19-én 22 egyedből álló csapatát láttuk. Fringilla coelebs — Pinty Megfigyelve 1968. IV. 25-én, a Szárnyék-erdőben. Emberiza schoeniclus — Nadi sármány Csak köborlö példanyokat észleltink. Összefoglaläs A Pusztaszeri Rezervatumon 122 madárfaj előfordulását állapítottuk meg. Ebből fészkelő 41, átvonuló, kóborló vagy rendkívüli vendég 81 faj. A rezervátum avifaunája alföldi jellegű. Jellemző fészkelő fajai tipikusan sziki fajok: a széki lile (Charadrius ale- xandrinus), a gölyatöcs (Himantopus himantopus) és a gulipán (Recurvi- rostra avosetta). Szamaranyuk miatt domináló fajok: 1. A fészkelok közül: a goda (Limosa limosa), a bibie (Vanellus vanellus) és a piroslabu cankö (Totanus totanus). 2. Az ätvonulök közül: a récefajok, a pöling (Numenius arquata) és a pajzsos canké (Philomachus pugnax). Szinezi a faunaképet a rezervátum határán fészkelő kék vércse (Falco vespertinus). A rezervátum vizjarasa lehetővé teszi, hogy a madarvonulas idejében hatalmas madärtömegek megszälléhelye, nappali és éjszakai pihenöhelye lehessen. Fészkelési időben viszont, a vizek nyári kiszáradása miatt, a terület csak korlátozott számú madárnak nyújt megélhetési lehetőséget. A tó és a semlyékek vize tél elején hamarosan befagy, így áttelelő madarak- ról vagy téli megszállóhelyről nem beszélhetünk. Kivételt képez az artézi kút kifolyója körül keletkezett tocsogó, amely télen sem fagy be. Itt olykor sárszalonka (Gallinago gallinago) telel át. 94 A rezervátum madarvilagat a hasonló dél-alföldi szikesek avifaunajaval összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a Pusztaszeri Rezervatumon älta- laban mindazok a fajok elöfordulnak, amelyek e szikesekre jellemzöek. Irodalom — Literature Ando, M. (1966): Mikroklimaverhältnisse der sodahaltigen Teiche im südlichen Teil der Grossen-Tiefebene. Acta Geogr. Szeged. 4. 1 —4. 23 — 53 p. Ando M. (1968): A pusztaszeri Dongér-t6 természeti földrajzi viszonyai (Kézirat). Beretzk P. (1956): A Feher-töi Rezervätum biolögiai jelentösege. Mora Ferenc Müzeum Evkönyve, 1956. Szeged. 147 — 154. p. Bodrogkòzy G. (1968): A pusztaszeri Dongér-t6 makrovegetäciöja (Kezirat). Keve A. (1960): Magyarorszäg madarainak nevjegyzeke. Budapest. 89 p. Keve A. (1966): Ritka madárfajok faunisztikai jelentőségének újabb megítélése. Ällatt. Közlem. 53. 101—103 p. Marián M. (1965): A Tisza ártér téli madárvilága és gazdasági vonatkozásai. Móra Ferenc Múzeum Evkönyve 1964— 1965. Szeged. 287— 312. p. Marian M.— Varga Béláné (1969): A Pusztaszeri Rezervátum és madárvilága. Mora Ferenc Múzeum Evkönyve 1969/1. Szeged. 229 — 256. p. Marián, M. (1971): Die Vertebratenfauna der ungarischen Sodaböden. Sitzber. Österr. Akad. Wiss. Wien. Abt. I. 179. 319 — 324. p. Megyeri J. (1973) : Összehasonlító zooplankton-vizsgálatok három szikes tavon (Donger-tö, Osszeszék, Kakasszék). Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. Szeged. 63 — 84. p. Molnár B. (1968): A pusztaszeri Donger-tö geológiai viszonyai (Kézirat). Patkai I. (1947): Ragadozó madaraink. Budapest. 1947. 187 p. Sterbetz I. (1965): A kardoskúti Fehér-t6 madárvilága. Vertebrata Hung. 7. 1—2. 51 — 61. p. Die Vogelwelt des Naturschutzgebietes Pusztaszer Dr. Miklos Marian Die Szeri-puszta bei dem Dorf Pusztaszer ist ein Reliktgebiet der uralten ungarischen Landschaft. Auf seinem unter Naturschutz gestellten Teil — Umgebung des Dongér-Sees — sind die typischen Landschaftseinheiten dieser Pustas zu finden: salzige Weide, salzi- ger Sumpf (semlyek), Salzsee. Die Ausstaltung der charakteristischen und abwechslungsreichen Vogelwelt ist den durch den Salzsee, Salzsumpf und kurzgrasige Salzpuszta gebotenen Nist- und Ernahrungs- möglichkeiten zu verdanken. Der Schutz des Gebietes ist nicht nur wegen Erhaltung der Niststätte der Brutvögel der Salzpuszta begründet, es hat auch eine andere Bedeutung, da das Gebiet in der Zug- zeit für verschiedene Vogelscharen interessent ist. Die Sicherung der Ungestörtheit des Gebietes unterstüzt gleichzeitig die Zielsetzung des internationalen Wasservogelschutzes (Program des IWRB). Der biologische Wert des Reservats wird durch botanische Bedeutung nur hervorge- hoben. An der Linie des Aneinandertreffens der Sandpusztas der Tiefebene und der Salz- pusztas entwickelten sich eigenartige Pflangesellschaften. An der Westseite des Gebietes, auf den Sandrücken gedeiht Potentillo- Festucetum- pseudovinae, mit typischen Arten, wie Potentilla arenaria und Muscari racemosum. Auf der Ostseite, das Solonietz Salzgebiet wird durch Artemisio-Festucetum-pseudo- vinae bedeckt. Typischen Arten sind die Limonium gmellini und Camphorosma annua. In der Uferzone des Dongér-Sees lebt die seltene Juncus bufonius ssp. ranarius (BODROG- Közy, 1968) mit liegenden “Schaften, in Büdeln wachsend. Über die Erhaltung der zoologischen, botanischen Seltenheiten hinaus ist aber viel- leicht das Reservat aus dem Grunde bedeutend, da es einen kleinen aber charakteristi- schen Teil der ungarischen Pusztalandschaft in unverändertem Zustand zu erhalten sucht. 95 Geschichte der Forschung des Reservats Im Interesse der Rettung der characteristischen Lebewelt der Salzpuszta bei Puszta- szer wurde auf Anregung DR. PETER BERETZK vom Kreisartz DR. BELA VARGA und seine Frau DR. VARGA, KLARA PALOTAS eine rege Tätigkeit unternommen. Dieser Tätigkeit ist es zu verdanken, dass das Rat der Gemeinde Pusztaszer die Gegend des Donger- Sees unter Schutz gestellt hatte und zur Brutzeit das Weiden und Chamomillensammeln untersagt hatte. Das Gemeinderat hatte mit dieser Entscheidung enine gewisse morali- sche Unterstützung gegeben, das Gebiet konnte aber nicht bewachen lassen können. Die Bewachung übernahmen das Ehepaar VARGA und der in der Nahe des Dongér-Sees wohnende Hirt, ANDRAS SZASZ, die aus Naturliebe, ohne Selbstinteressen versucht hatten das Gebiet von jeglichen Störungen fernzuhalten. Bei dieser verhältnissmässigen Ruhe, sowie mit Zurückhalten ein Teil des abfliessenden Wassers haben sie erreicht, dass schon im ersten Jahre auf dem geschützten Gebiet 20 Säbelschnäbler (Recurvirostra avosetta) und Seeregenpfeifer (Charadrius alexandrinus) brüteten. Im Interesse des erhöhten Schutzes wurde das Gebiet vom Gemeinderat dem Lan- desamt des Naturschutzes (OTvH) zur übernahme angeboten. 1965 wurde der Donger-See und seine Umgebung mit Verordnung des OTvH (Lan- desamt) Nr. 1927/1965 „im Interesse der Erhaltung und Forschung seiner wertvollen Vogel-und Pflanzenwelt” für Naturschutzgebiet erklärt. Für die Überwachung wurde ein Wachtmann angestellt, dann 1968 ein Bewachungsturm gebaut. Das heisst, es wur- den wichtige Schritte für Erhaltung der Populationen der Brutvögel der Salzpusztas, bzw. für Ermöglichung der Untersuchungen gemacht. Die Salzsteppe von Pusztaszer und ihre besondere Vogelwelt übt eine grosse Wirkung von DR. IMRE PATKAI untersucht und mitunter auch die Gegend von Pusztaszer. Seit 1965 werden regelmässige Vogelbeobachtungen von FRAU DR. VARGA auf dem Gebiet aus- geführt, die Interesse des Gebietes begeistert hütet. 1965 wurde das Gebiet von DR. ZOLTAN TILDY studiert, gleichzeitig wurde ein Film über Nisten der Vögel gedreht. Dr. JENŐ GyögY beobachtet das Gebiet schon seit Jahren. DR. ANDRAS KEVE hat auch die hiesige Ornithofauna untersucht. DR. MIKLós MARIAN studiert die Vogelwelt des Reservats seit 1964. Aus den ausländischen Ornithologen besuchten das Gebiet DR. E. HINDL (London), DR. E. RUTSCHKE (Potsdam), DR. W. MAKATSCH (Bautzen), DR. Z. KUx (Brno), DR. G. ZINK (Radolfzell). 1968 wurde das Gebiet von etwa 20 Delegierten des Internationalen Vogelschutzkongresses (ICBP), der in Balatonszemes organisiert wurde, besucht. Ich möchte meinen Dank FRAU DR. VARGA aussprechen, wer zahlreiche Beobachtungs- daten mir übergeben hatte, sowie DR. JENŐ GYÖRGY und DR. IMRE PATKAI, wer mit ihren Daten meine Arbeit unterstützt hatten. Naturverhältnisse Das Reservat befindet sich bei Gemeinde Pusztaszer etwa 35 km nördlich von Szeged. Der in der Mitte des Gebiete liegende Dongér-t6, oder wie die dortige Bewohner sagen Büdösszek-tö, ist ein characteristischer Mitglied der Salzseen der Tiefebene. Es liegt an der Grenze des Aneinandertreffens des Tales der Tisza und des Rückens an der Duna— Tisza Zwischenlandschaft, nahe des tiefsten Gebietes der Tiefebene. Sein Wasser erhält er aus den zusammenfliessenden Niederschläge seiner Umgebung und aus den Nieder- schlagen die unmittelbar in den See fallen (ANDÒ, 1968; MOLNÁR, 1968). Der Dongér-See ist eine 1,2 km lange, 0,9 km breite salzige Pfütze. Auf dem Ufer sind einige kleinere-grössere einragende Landstreifen zu sehen. Das Ostufer ist unterwaschen, tiefer und eingestürzt. Das Wasser ist trüb, mehrerorts milchig, verursacht durch den schwebenden Schlamm. Der Seeboden ist schlammig, kaum begangbar. Mittlere Wasser- tiefe 0,6 m, gegen Mitte des Sommers, bis August trocknet es aber aus, in den trockenen Jahren manchmal bis Mitte Mai, wie es in 1968 geschäh. Eine kurze regenreiche Periode äussert sich aber wiederum in Wasserspiegelausstaltung. Das Klima ist characteristisch kontinental, extrem. Mittlere Jahrestemperatur 10,8°C. Zwischen den mittleren Sommer- und Wintertemperaturen gibt es ung. 20°C Differenz. Gesamter Niederschlag 573 mm, die Verdunstung des Sees liegt aber bei 650 — 700 mm, deshalb wird der See im Sommer völlig trockengelegt. Das liegt auch der Erschei- nung zugrunde, dass im See nur wenige Fischarten leben — meist Karpfen, Brassen, Sonnenfisch. Diese Arten gelangen beim hohen Wasserstand durch die Donger bzw. Büdösszek-Kanäle. 96 Auf dem westlichen Teil des Wasserspiegels erhebt sich eine Insel von kaum mehr eines Hektars, mit spärlichem Pflanzenwuchs. In den Jahren mit normalen Wasserstand zur Brutzeit oder mindestens in Bruthauptzeit gelangt kein Lebewesen durch Landweg hierüber, was grosse Bedeutung hinsichtlich des ungestörten Brütens hat. Das Wasser des Donger-Sees ist 95% vegetationslos. Die halofile Vegetation verschwand wegen der zeitweiligen Austocknungen fast völlig. In der Tiefe sind inselartige, zerstreute Flecken von Bolboschoenus maritimus zu sehen, die in den letzten Jahren immer mehr Platz von dem offenen Wasserspiegel wegnahmen. Die Ufer werden von ihr auch bedeckt. In der Gestaltung der Vogelwelt des Gebietes spielen die nahe der südlichen und nordöstlichen Ufern des Sees gelegene Salzsümpfe (semlyek), wo die verschiedenen Binsen- und Seggengesellschaften üppig gedeihen (BODROGKÜZY, 1968). Die wortvollsten Pflanzengesellschaften der 500 Joch Salzweide sind die Fuchsschwanzbestände. Auf die Ansiedlung und das Brüten der Pusztavögel hat die Weide und sogar das Wei- den eine Bedeutung. Das Weiden der Rinder und Schäfe äusser Brutzeit ist auch weiter- hin zugelassen. Hauptsächlich das Weiden der Schäfe hindert es, dass in einigen nieder- schlagreicheren Jahren hohe Vegetation hervorspriesse und dadurch das Charakter des Reservats sich veràndere. Die gleiche Erfahrung wurde im Reservat Fehér-t6 bei Szeged gemacht, aber auch bei Camargue in Frankreich. Leider es gibt auch eine andere Seite der Frage, nämlich, dass das Treten der Rinder und Schafe geringe und die Schäferhunde oder die eiersammelnden Hirte empfindliche Schäden verursachen können. Auf dem West- und Ostufer des Sees befinden sich zwei kleinere Wälder, Gyöngyi und Szarnyék Wald. Der Bestand ist Akazien und Birke. Der kleine Hosszühäti Wald gehört leider nicht mehr zum Naturschutzgebiet, etwa 2 km vom See entfernt, in nord- östlicher Richtung, wo sich eine kleine Kolonie der Rostfussfalken ausgesteltet hatte. Der Naturschutzgebiet mit seinem 443 ha Fläche, hat eine bedeutende Rolle im Vogel- zug. Die Beobachtungen zeigen, dass die meisten Vögel (Wasservögel) entlang des Tales der Tisza ziehen. Die sich parallel zur Linie der Tisza ziehende Seenkette, zu welcher auch der Dongér-See gehört, sichert den Vogelgruppen eine gute Übernachtungsstelle. Es wird gleichzeitig durch die Lage des Naturschutzgebietes Pusztaszer erklärt, warum wurde die Vogelwelt der Dongér-See reicher in den letzten Jahren, obwohl die des Feher-tö bei Szeged ausgesprochen ärmer wurde. Der Wasserspiegel des Fehér-t6 wurde im Inter- esse der Fischzucht hochgehoben und die Brutvögel, die seichte Wasser beanspruchen, fanden keine Lebensmöglichkeiten mehr. Sie haben sich daher übersiedelt auf die Seen, die an der Zugsrute lagen, darunter auf den Donger-See. Es ist ohne Zweifel, dass die Zerstreuung der reichen Salzpuszta-vogelfauna des Fehér-t6 ihre Wirkung bei Kardosküt, auf den Ludas-tö bei Szabadka (Subotica) und auf anderen sonstigen Salzseen spürbar gemacht hatte. Der Naturschutzgebiet Pusztaszer ist aus Szeged — 1 Stunde — oder aus Kistelek — 1/, Stunde — leicht zu erreichen. Die Autobusse fahren bis Pusztaszer Munkästelep. Von hier aus zu Fuss erreicht man den Schutzgebiet in einer Viertelstunde. Um einzutreten braucht man natürlich eine Bewilligung. Nist- und Ernährungsmöglichkeiten. Jahresbewegungen der Vogelwelt In den Wintermonaten ist das Vogelleben sehr beschränkt. Das Wasser des Sees und der Semlyek ist mit Eis überzogen. Nur die unter den trockenen Blättern der Seggen- und Binsenflecken überwinternden Insekten bieten etwas Nahrung den wenigen Rohrammern, Kohl- und Blaumeisen. Auf der Salzweide, in milderem, schneefreiem Wetter suchen Feld- und Haubenlerchen, dann einige Nebelkrähen und viele Saatkrähen. In den Wald- treifen sieht man einige Elster und Grünspechte. Ab Mitte Februar schmelzt das Eis auf einigen Stellen und es entstanden Freiwasser- flecke. Hier ruhen, oder ernähren sich die zahlreiche Enten- und Gangsruppen. Ende des Monats suchen schon viele Kiebitze, Stare und Brachvögel ihre Nahrung der Gewäs- sern entlang, oder auf der Salzweide. Der Frühlingszug entfaltet sich in Marz-April. Das durch Abschmelzen des Schnees und Ragenfälle angesammelte Wasser bedeckt grosse Gebiete, aus dem nur einige Insel und Halbinsel hervorragen. Einige Wasserläufer der Säbelschnäbler und Stelzeläufer finden hier gute Nistmöglichkeiten. In Jahren mit hoherem Wasserstand staltet sich auf einigen kleineren Inseln eine Kleine Kolonie der Lachmöwen aus. c Die Entenarten nisten auf den Ufern des Sees in der Binse und im hohen Gras. Die Uferschnepfen nisten auf die aus dem Wasser ragenden Erdkumpel, Pflanzenbüseheln in den Semlyék. 7 Aguila 1975 91 Im April ziehen grosse Scharen der Nachtreiher durch die Puszta und ruhen in dem Szärnyek Wald. Die Rotfussfalken nehmen ihr Nest in Besitz. Ab Mitte des Monats treffen die Rohrsängerarten, die Binsenbewohner, und die an der Salzpuszta nistenden Schaf- telzen ein. Die letzte Phase des Frühlingszuges ist der Zug der Löffler Mitte Mai. Während des Frühlingszuges, ist der Vogelverkehr sehr rege, auch im Schlechtwetter. Anfang der Sommermonaten sehen wir kaum Vogegruppen. Während der Brutzeit sieht man nur vereinzelt fliegende, Nahrung suchende Stücke. Nur wenige Vogelarten sind zu dieser Zeit auf dem Gebiet zu beobachten. Der Herbstzug ist im Naturschutzgebiet nicht so auffällig wie der Frühlingszug. Der Herbginntstzug be mit den Vogelansammlungen, die schon Mitte Sommer zu beobachten sind. Ab Mitte Juli ist in dem Szärnyek Wald die Ansammlung der Nacht- reiher zu sehen, manchmal bis anderthalb Tausend reichend, auf dem See die Löffler in mehreren Hunderten. In der Semyek sind ungeheuere Vogelscharen zu finden. Auf den Feldrücken auf der Salzweide sind mehrere Tausende verschiedene Wasserlaufer und Kiebitze zu sehen. Im August stehen auf dem schlammigen Seeboden und auf dem grasigen Ufer manch- mal mehrere Hunderte von Weisstörche. Die Zahl der Löffler überschreitet manchmal die Tausend. Die umherstreifenden Seidenreiher erreichen manchmal 1-2 Dutzend. Die charakteristischsten Brüter des Naturschutzgebietes, der Seeregenpfeifer, der Stel- zenläufer und der Säbelschnäbler bereiten sich auf dem Weg in diesem Monat vor. Ende September verschwinden sie von der Puszta. Im September und Oktober die Enten sind die bedeutendsten, aber die Zahl der ziehen- den Brachvögel ist auch beträchtlich. Ende Oktober, November übernehmen die Führung die Blässgänse. Sie sind in bedeu- tender Zahl zu finden, ziehen sich aber in die Mitte des Sees oder auf die geschützten Wasser der Semlyek zurück, so dass man sie nur an der Stimme vernehmen kann. Anfang Dezember frieren meist die Gewässer des Naturschutzgebietes zu. Die Wasser- vögel verlassen das Gebiet. Auch aus den Landvögeln finden nur wenige Lebensmöglich- keit auf der leblos gewordenen Puszta. Hier soll eine besondere Eigentümlichkeit des Vogellebens der ungarischen Pusztas erwähnt werden — die Ubersommerung. Es kann festgestellt werden, dass einige durch- ziehende Vogelarten, wie z. B. der Kampfläufer, in der Zwischenzeit des Frühlings- und Herbstzuges mit einigen Exemplaren vertreten sind. Der Frühlingszug wird so spät beendet, der Herbstzug wird so früh angefangen, dass die zwei Bewegungen fast ineinan- derreichen. Auf die Daten der Übersommerung möchten wir im nächsten Kapitel näher eingehen. Die nächsten Pünkte der Studie (5,6), beinhalten die Diskussion des Vorkommens der brütenden, bzw. der niehtbrütenden Arten im ungarischen Text. Anschrift des Verfassers: 6720 Szeged Kelemen u. 4. 98 A BUDAPESTI SAS-HEGY TERMESZETVEDELMI TERULETEN ESZLELT MADARFAJOK Dr. Simig Lajos Uber die Vogelwelt des Sas-hegy Naturschutzgebietes in Budapest Az 1958-ban termeszetvedelmi teriiletté nyilvänitott budapesti 30 ha területű Sas-hegy — mely a főváros budai oldalán helyezkedik el és lakö- hazak veszik körül — különleges növenyei, érdekes és valtozatos dolomit- kepzödmenyei miatt vält nevezetesse. A valtozatos dolomitkepzödmenyek, valamint az égtaji fekvések követ- keztében megtalälhaték a nyilt és zart dolomitsziklagyep, sziklafüves lejtö- sztyeppret es karsztbokorerdö vegetäciöi. Jelentős a Sas-hegy állatvilága is. Megtalálható itt a pannongyik ( Able- pharus kitaibelii), a haragos siklö (Coluber jugularis) és különleges pökfau- najan kívül ritka lepkefajok is láthatók. Madarvilaga — a terület elszigeteltsegenel fogva — nem igert érdekességet, ezert eddig nem képezte vizsgälat targyat. Mégis annak érdekében, hogy a természetvédelmi terület teljes élővilágát megismerjük, a Madártani Intézet 1973 februárjában megbízott ezen feladattal. A megfigyelés két teljes fész- kelési időszakot, egy egész és egy tört telet, két teljes tavaszi és egy őszi vonulási időt ölelt fel. A madarak zömmel a bokros helyeken találhatók, ezek a természetvédelmi terület mintegy ?/3-át teszik ki. A bokros-bozótos rész kisebb hányada ritkás, a többi sűrű, helyenként igen sűrű. A tisztásokon a päzsitfüfelek magasra nőnek, és egyes helyeken a szederfélék még fokozzák a sűrűséget. A leggyakrabban előforduló cserjék: orgona (Syringa vulgaris), aranyeső (Laburnum anagyroides), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), dunai berkenye (Sorbus danubiaris), veresgyürü som (Cornus sanguinea), söska- borbolya ( Berberis vulgaris), kökény (Prunus spinosa), varjútövis (Rhamnus catharticus), cserszömörce (Cotynus coggygria), sajmeggy (Cerasus mahaleb). A cserjek közül is legnagyobb mennyiségben a bogyötermesüek talälhatök, elsösorban a galagonya, a kökeny és a sajmeggy. A terület faällomänya nem jelentös, miutän a telepitett fak még fiatalok, és a magasan feszkelö madärfajoknak nem nyüjtanak j6 fészkelési lehetöse- get. A fák közül a legtöbb virágos körisböl ( Fraxinus ornus) van, de található mandula (Amygdalus communis), bálványfa ( Ailanthus altissima), akác (Robinia pseudoacacia), feketefenyő (Pinus nigra) és mezei juhar ( Acer campestre). A Sas-hegy természetvédelmi teriileten észlelt madärfajok felsoroläsät több csoportra tagoltam aszerint, hogy fészkel6k vagy állandó, esetleg idö- szakonkénti berepülök. 7* 99 Itt fészkelő fajok Phasianus colchicus. Mintegy 15—20 db-ból áll a létszámuk, a kakasok és tyúkok száma megközelítően azonos. 1973-ban és 1974-ben egyaránt csak egy fészekalja kelt ki. Streptopelia turtur. 1—1 pár fészkelt mindkét évben. Az 1974. évi fészek tojásait — valószínűleg szarkák — elpusztították. Streptopelia decaocto. A természetvédelmi területen 2—2 pár fészkelt mindkét évben, a kertekben és a házak között azonban nagy számban költ. Galerida cristata. 1974-ben a sziklagyepen egy pár költött annak ellenére, hogy a közelükben rendszeresen dolgoztak. Pica pica. 1973-ban 4—5, 1974-ben 5—6 új fészek volt a területen. Fész- keiket a sűrű bokrokra rakják. Télen is nagy számban láthatók, és a kis terü- letet figyelembe véve ilyen nagyszámú populáció nem kívánatos. Parus maior. 1973-ban megfelelő fészkelőhely hiányában nem volt a terü- leten költés. 1974-ben kezdtük meg az oduk kirakását, de már későn. Az első- ket, amelyek eternitből készültek, április 11-én helyeztük ki. Ezek mindvégig üresek maradtak, de az áprilisban kirakott faodúk egyikében költött egy pár. Az odúk kihelyezésével létszámuk jelentős növekedésére számítunk. Troglodytes troglodytes. A természetvédelmi terület délkeleti szélén mindkét évben 1—1 költés volt. Télen gyakran láthatók a kedvező mikroklímájú deli oldalon. Turdus merula. A Sas-hegy leggyakoribb fészkelő madara. A területen a fészkek száma 15—20. Ősszei és télen számuk megsokszorozódik a bőséges bogyótermés miatt. Saxicola torguata. Tekintve a Sas-hegy elzártságát, ennek a fajnak a rend- szeres fészkelése talán a legfigyelemreméltóbb. Évenként 2—3 pár költ. Sajnos két esetben is elpusztult a megfigyelt fészekalja, mielőtt a szülők a fiókákat felnevelhették volna. Phoenicurus ochruros. A Sas-hegyen tekintélyes számban költ, de főként a lakott területeken. 1974-ben a természetvédelmi területen is észleltem 1 pár fészkelését. A populációk nyár végén és ősz elején a szeles időjárás ellen védel- met nyújtó és élelmet biztosító déli lejtőn láthatók. Luscinia megarhynchos. Rendszeresen 4—5 pár fészkel, annak ellenére, hogy fészkelőhelyük — ha egy-két héten át nincs csapadék — igen száraz. A költési idő 1974-ben nagyon elhúzódott, és még június végén is lehetett erőteljes éneküket hallani. Erithacus rubecula. Mindkét évben csak egy-egy költést észleltem a déli oldal szélén. Télen a kertekben, de a természetvédelmi területen is talál- hatók. A déli oldal szélmentes részei megfelelő helyek az áttelelésre. Sylvia atricapilla. 1973-ban 6—8 pár költött, 1974-ben már csak 3—4 pár. A természetvédelmi területen kívül — a kertekben és a sövényekben — is fészkelt néhány pár. Sylvia communis. 1973-ban és 1974-ben egyaránt 2 pár — megközelítően ugyanazon a területen — fészkelt. A területen kívüli nyugati oldalról egy hím hangját rendszeresen lehetett hallani. Sylvia curruca. Mindkét esztendőben 2—3 pár költött a területen, de a kör- nyező kertekben ennél nagyobb számban. Phylloscopus collybita. 1973-ban 4—6 volt a fészkek száma, ez évben már csak két fészkelést észleltem, ebből is az egyik másodfészkelés volt. 100 Lanius collurio. Mindkét évben csak egy-egy fészkelést észleltem, méghozzá mindkétszer júliusban, amikor fiókáikat etették. Chloris chloris. Mindkét évben 2—3 pár fészkelt a területen, a környező kertekben azonban jóval több. Feltűnően sok gyűlt össze a téli etetőknél. Késő tavasszal, amikor a cinegék már nem vagy csak ritkán jártak az etetőkre, a zöldikék még 20—50-es csapatokban tartózkodtak azok kö- rül. Serinus serinus. A déli lejtő alján fészkelt 2—3 pár, de nagyobb számban költöttek a területen kívül. A sas-hegyi utcák egyik leggyakoribb madara lett az utóbbi években, és néhány példány át is telel. Tavaszi és őszi vonulások idején észlelt fajok Falco subbuteo. Többször berepült a terület fölé 1—1 példány. 1973. októ- ber 7-én, 1974. április 22-én, április 25-én. Július 25-én pedig egy példány sarlósfecskére vágott sikertelenül. Scolopax rusticola. 1974. március 18-án estefelé 1 db-ot felriasztottam. Lullula arborea. 1973 május első hetében 1 példány több napon át a terü- leten tartózkodott. Turdus philomelos. Tavaszi és őszi vonulás idején mutatkozott néhány példány, azonban fészkelésre nem maradtak, de 1974. augusztus 11-én is láttam 2 db-ot a galagonyabokrokon. Muscicapa hypoleuca. 1973-ban április 28-án, 1974-ben április 22-én láttam egy-egy darabot. Muscicapa albicollis. Mindkét évben láttam egy-egy példányt. 1973-ban április 23-án, 1974-ben április 24-én. Fringilla coelebs. Főleg a tavaszi vonulás idején látható több példány, de kellő magasságú faállomány hiányában itt nem költenek és nem is énekelnek. Az év minden szakában berepülő madarak Falco tinnunculus. A közeli Várban áttelelő példányok minden évszakban gyakran megjelennek. Picus viridis. 1—1 példány gyakran észlelhető. Dendrocopos maior. Gyakori berepülő, valamivel többször észlelhető, mint az előző. Corvus cornix. Gyakran látható 1—2 példány. 1973 júniusában 5 db, mint- egy egy hétig tartózkodott a területen (2 db ad., 3 db juv.). Corvus frugelius. Nyáron csak elvétve, télen néha nagy számban látha- tó. i Coloeus monedula. Rendszertelenil, de néha nagy szämban jelenik meg a területen. Garrulus glandarius. 1—1 db gyakori, azonban ősszel és télen több is elö- fordul. Passer domesticus. A Sas-hegy legközönsegesebb madara. A területen ugyan nem feszkel, de föleg telen nagy mennyisegben tartözkodik a szelvedett deli lejtö bokrain és fain. 101 Carduelis carduelis. Állandóan látható a természetvédelmi területen, ese- tenként nagyobb csapatokban is. Feszkelesük itt valöszinü, de erre semmi bizonyíték nincs. Nyári vendégek Apus apus. A magasban repülő madarak majdnem mindig láthatók, de a Sas-hegyen nem költenek. Upupa epops. 1—1 példány több alkalommal betévedt a területre. Jyna torquilla. Gyakran hallani jellegzetes hangját. 1973 júniusában a terület mellett egy fióka hulláját: találtam. Hirundo rustica. Állandóan látható több-kevesebb a terület fölött. Delichon urbica. Gyakran mutatkozik néhány példány. 1973. május 10-én mintegy 150 db-ból álló csapat körözött a déli lejtő fölött. Oriolus oriolus. 1—1 példány gyakran berepül táplálékért. Oenanthe oenanthe. Csak 1974. július 24-én láttam egy tojót, mely rövid ott- tartózkodás után nyugati irányba elröpült. Muscicapa striata. A természetvédelmi területen állandóan jelen van, de fészkelését nem észleltem. Sturnus vulgaris. A területen kívül költenek nagy számban. A természet - védelmi terület rovarait a nyár elején csapatosan irtják, ősszel pedig a bogyós cserjéket keresik föl. Téli vendégek Accipiter nisus. Mindkét télen állandóan a Sas-hegyen tartózkodott 2 példány, de a költés idejére eltűntek. Asio otus. 1973 telén 1 db tartózkodott a területen, de 1974-ben már nem volt látható. Parus caeruleus. Az etetőknél állandó, de kisszámú vendég volt. Parus palustris. Ritkán, kis számban jelent meg. Sitta europaea. 1—1 példányt lehetett az etetőknél látni. Turdus pilaris. Nagy számban (egy ízben 1973. december 11-én, mintegy 200 db) keresik fel a bokrok bogyótermését, főleg a tél első felében. Turdus iliacus. 1974. január 14-én egy példányt láttam a fenyőrigók társa- ságában. | Prunella modularis. Mindkét télen 6—6 darabot tudtam megfigyelni. Coccothraustes coccothraustes. A Sas-hegy állandó, jellegzetes téli madara, mintegy 10—15-ös létszámmal. Carduelis flammea. 1972—73 telén még több példányt lehetett látni. A megbízatásom előtti téli időben, vagyis 1973 február végét megelőzően, a területen kívül a déli oldalon rendszeresen láttam 3—4 darabot. Utoljára 1973. március 2-án láttam 1 példányt. 1973—74 telén egyetlen egyet sem. Pyrrhula pyrrhula. A tél elején 2—3 db állandóan látható, de a bogyók elfogytával a tél második felében eltűnnek. Fringilla montifringilla. 1973 decemberében 2 alkalommal (18-án és 18-án), 1974 januárjában 1 alkalommal észleltem 2—2 példányt. A természetvédelmi terület felett felügyeletet gyakorló Budapesti Erdő- 102 rendezöseg mar sokat tett a madárvilág megőrzésére, sőt szaporítása érdeké- ben is. Korábban sok volt itt a kóbor kutya és macska, ezek kilövése 1974- ben — mióta a felügyeletet ellátják — megkezdődött. Gyérítik a feltűnően nagy szarkaállományt is. Különböző röpnyílású fészekodukat helyeztek ki, és ezt a tevékenységet tovább folytatják. A madarakat télen az egész területen rendszeresen etetik. Bevezették a természetvédelmi területre a vizet, és 1975. év nyarára már madáritatót is létesítenek. A szerző címe: 1124 Budapest Hegyalja u. 75 A KARANCS-MEDVES HEGYSÉG MADARVILAGA Moskat Csaba Faunisztikai szempontböl a Karancs-Medves Magyarorszäg egyik legel- hanyagoltabb täjegysege. Gyakran megtörtent, hogy madärvilägät a Cser- häteval azonosnak tekintettek minden megfelelö alap nelkül, vagy egyszerüen megfeledkeztek röla. Ezt a hiänyt szeretnem pötolni dolgozatommal, mely- ben 1968 és 1974 között végzett megfigyeléseimet kívánom rendszerezni. Ezen idöszakban kb. 450 napot töltöttem a terepen. Jelentös alapot &s segit- séget kaptam a vidék madarmegfigyel6it6l. Sajnos irodalmi adatokra — néhány apróbb kivételtől eltekintve — nem tudtam támaszkodni. Mielőtt azonban ismertetném a konkrét adatokat, röviden megemlékezem magáról a kutatási területről. A Karancs és a Medves egymással érintkező, két kis területű vulkáni közép- hegység. A Karancs építőanyaga lecsonkolt andezitlakkolit, a Medvesé főleg bazalt, DK-en riolittufa és többfelé homokkő. A tájat az országhatár ketté- szeli. Hozzánk eső fele kb. 320 km?. Megfigyeléseket csak a 12. ábrán bemu- tatott területen végeztem, így a továbbiakban — eltekintve a következő határleírástól — a Karancs-Medves alatt csak a déli részt értem, ill. a megfe- lelő helyen jelzem, ha az északiról lesz szó. A Karancs-Medves határai: É-ÉK-en a Gömör-Szepesi érchegység, K-en a Hevesi-dombvidék, D-en a Mátra, D-DNY-on a Cserhát, E-ENY-on a Losonci-síkság. A tájegység legmagasabb pontja 729 m-es. Az éghajlatnak szubalpin jellege van. Az évi csapadék kb. 700 mm, a középhőmérséklet 8 °C (Somoskő). A tájat nagy ki- terjedésű erdők borítják, szántóföld kevés van. Az egyes fafajok százalékos megoszlása a következő: akác 25%, cser 23%, tölgy (főleg kocsánytalan) 15%, gyertyán 14%, fenyő (összesen) 12%, bükk 89/ , egyéb lomb (összesen) 3%. A bükk csak látszólag kevés, mert a peremvidékek dombjairól hiányzik. Eresztvény, Salgóbánya, Rónabánya környékén viszont a déli oldalakon is elegyetlen állományt alkot. Több helyen találunk már 250—300 m magasság- ban is bükkösöket. Ezeknek az extrazonälis ällomänyoknak a madárvilága mind mennyiségre kimagaslóan gazdag. Említést érdemel még a nyires- vadkörtés-galagonyás legelő kopár foltokkal, mely a Medvesben a vulkáni kúpokat összekötő dombokat uralja. Az énekesmadarak kedvelt fészkelő- és vonulási terepe. A Karancs-Medves Magyarország egyik legsűrűbben lakott hegyvidéke. A lakosságnak a madárvédelemhez való viszonya nagyon rossz. A fészkeket gyakran feldúlják, sőt, egyesek a fiókákat étkezésre is felhasználják, olyan fajokat is, mint a szürke küllő, a feketeharkály, az egerészölyv stb. Az eddigi általános ismertetést szükségesnek találtam leírni, hogy ezáltal reálisabb, átfogó képet kapjunk a területről, s könnyebben tudjuk értékelni 105 esz 0 e 4 Cn \~Orszaghatar N, 4507 1: 100 000 CO Koronesbereny “N 1 Ed 594+/ ry J SS 652 va FT 613% N f Na GY somoské NS mú Ne / Samoskoujfalu = \ NN arancslapujte 729+—° Eresztvény \ 567+ ee = i Korancsolja SEE fennsik © Tostrand g y 499 + 7 szirt (Zagyvarona _£ NS GY zóna et A Neg elio N N AIR ee N SNS i D 587 + N N +544 % ex | CALE OTARUAN O 487+ Linders N Kazar NN SAW mérroszele aN Matraszelei-to WM - 7 A SS ane SS Janas-akna WA. Histereny 12 ábra. A Karancs-Medves térképe Abbildung 12. Die Karte des Karancs-Medves Gebirges a következö adatokat, a tajegység madärvilägänak fajonkénti ismertetését. (Az előfordulások helyét általában a közseghatärokra vonatkoztatva fogom megadni.) Gavia arctica. Előford.: Mátraszele, 1966. X. hó vége 7 pld. (Ruzsix, 1968). Podiceps ruficollis. A tavakon rendszeres átvonuló. Ixobrychus minutus. Szórványos fészkelő. Ardea cinerea. Nyári kóborló, kis számban. Ciconia ciconia. Mátraszelén költ egy par, faoszlopon. Ciconia nigra. Előford.: Barna, 1972. VI. 4. 1 pld. (BÉcsy L. és VARGA F. szóbeli közlése); Somoskőújfalu, 1972. VI. 13. 1 pld.; Karancsalja, 1973. IX. 9. 1 pld. Anser albifrons. Gyakori átvonuló, nagy csapatokban. Anser fabalis. Szórványosan átvonul. Anas platyrchynchos. 1—2 párban költ a Medves-fennsíkon, a réteken és a Zagyva-patak partján. Anas crecca. Szórványos átvonuló. Anas penelope. Előford.: Mátraszele, 1972. XII. 23. 16 pld. Aythya ferina. Előford.: Mátraszele, 1972. VII. 25. 2 pld. Mergus albellus. Szórványos téli vendég a mátraszelei tavon. Pernis apworus. 1972. VI. 17-én találtam meg a kéttojásos fészket Mátra- szele környékén. Biotöp: ritkás, legeltetett vén tölgyes. A fészek szintén tölgyön volt, kb. 7 m magasan. Alapját egy régi dolmányosvarjú-fészek szolgáltatta. A fészek- alj sajnos tönkrement. 1973-ban a pár 1 km-rel távolabb próbálkozott köl- téssel. Milvus milvus. A századforduló környékén a Karancs-Medves jellegzetes madarfaja volt. Az utóbbi időkben gyakorlatilag kipusztult. Elöford.: Medves-fennsík, 1964 őszén 1 pld. (VARGA F. közlése) ; Somoskőújfalu, 1973. VIII. 14. 1 pld. Accipiter gentilis. Megritkult állományát 1972-ben és 1973-ban egyaránt 5—6 párra becsültem. A fészkek 75—809/-a bükkfán található, a többi erdei- fenyőn, akácon, 9—22 m magasan. Accipiter nisus. A populáció az utóbbi években jelentősen csökkent. A költőpárok számát 1972-ben 7-re becsültem. Buteo lagopus. Szórványos téli vendég. Buteo buteo. A leggyakoribb ragadozó. Az állomány becslésem szerint 1972-ben és 1973-ban egyaránt 20—23 pár, melyből az egész Karancsra csupán 3 pár jut. A fészkek mintegy 65% -a bükkfän, a többi tölgyön, cseren, erdeifenyőn, ritkábban lucon és akácon volt. Fészkelési magasság: 8—18 m. Egy esetben 4 m magasan is találtam fiatal tölgyesben úgy, hogy 3 fához volt hozzáépítve. Gyakran áttelel. Hieraaétus pennatus. Előford.: Medves-fennsík, 1972. IV. 8, 1 pld. (Mos- KÁT—ZÁGON). Aquila chrysaétos. CZENE A. salgótarjáni természetjáró szerint az 1941-es vagy 1942-es évben költött az Ajnácskő melletti Ragács nevű vulkáni kráter egyik sziklaoromzatán (Eszaki-Medves). A két fiókát a környékbeliek elszed- ték. Az egyiket sikerült felnevelniük, mely egy salgótarjáni festőhöz került, aki állítólag eljuttatta a budapesti állatkertbe. A Főv. Állat és Növénykert (MÖDLINGER P.) érdeklődésemre nem tudott közelebbi választ adni. Megíté- 107 lesem szerint az adat hitelességéhez csak eee férhet kétség, hogy a madar esetleg Aquila heliaca volt. Circaétus gallicus. Elöford.: Zagyvaréna és Matraszele között, 1973. IX. 222, pld: ae cherrug. 1973-ban költött egy par a Medvesben, öreg bükkösben, erdeifenyön, 20 m magasan. Falco peregrinus. 1971-ben, ’72-ben, ’73-ban, ’74-ben III—VII. hónapokban gyakran megfigyeltem. Valöszinüleg fészkel az orszäghatäron tuli (Eszaki-Med- ves) valamelyik sziklafalon. Mint őszi-téli kóborló szórványosan jelentkezik. Falco subbuteo. A populáció az 1972-es és 1973-as felmérésem szerint 5—6 pár lehet. Legkorábbi adatom: 1971. IV. 4. Falco columbarius. Szórványos téli vendég. Falco vespertinus. Mátraszele mellett, ritkás tölgyesben találta fészkelve ID. VARGA F. az 1940-es években (VARGA F. közlése). Falco tinnunculus. Allomanya az utóbbi évtizedben mindössze 7—8 párra csökkent. Bazaltkiömléseken, kőbányákban, várromokon stb. fészkel. Gyak- ran áttelel. Tetrastes bonasia. Lassan a kipusztulás felé tartó faj, de állományát még így is kb. 20 párra becsülöm. Fogyatkozásának oka fészekalj-károsítóinak túlszaporodása. Bármilyen összetételű és korú zárt erdőben előfordulhat. Perdix perdix. Gyakori. Coturnix coturnix. Gyakori. Phasianus colchinus. Gyakori faj. Grus grus. Ritkan atvonul, kisebb csapatokban (VARGA és mäsok szerint). Crex crex. Nedves kaszälékon gyakori. Gallinula chloropus. Szórványos fészkelő és átvonuló. Vanellus vanellus. Szörvanyos feszkelö, még a Medves-fennsikon is, 550 m magassaghan. Calidris minuta. El6ford.: Matraszele, 1972. VIII. 25. 1 pld. Tringa totanus. Kis szamban költ. Tringa hypoleucos. Szórványos átvonuló. Scolopax rusticola. Gyakori átvonuló, rendszeresen költ is. Az évente konk- rétan megtalált fészkek száma általában 5 alatt van, de a revirben észlelt egyedek alapján ennek többszöröse költ. Az évenkénti fluktuáció jelentős. Telelés: Vízválasztó, 1970. XII. 6. (MOSKÂT — VARGA). Gallinago gallinago. Elvétve átvonul. Larus ridibundus. Alkalmi kóborló. Rissa tridactyla. Előford.: Salgótarján-Tóstrand, 1966. VIII. 20. 1 pld. (VARGA közlése); Mátraszele, 1972. VIII. 25. 1 juv. pld. Columba palumbus. Szórványosan költ. Columba oenas. A bükkösökben közönséges. Néha, áttelel. Streptopelia decaocto. A településeken közönséges. Streptopelia turtur. Gyakori. Cuculus canorus. Közönséges. Tojásainak 90%-at a vörösbegy fészkébe rakja (VARGA — MOSKÁT). Tyto alba. Szórványosan elkóborol, régebben költött. Bubo bubo. 1 párban fészkel, a Medves területén. Asio otus. Gyakori, főleg a fenyvesekben. Otus scops. 1972 áprilisában és júniusában többször szólt Somoskőúj- falunál. 108 Athene noctua. Eleg ritka. Föleg a falvakban tanyäzik. Strix aluco. Gyakori. Caprimulgus europaeus. Közönséges. Apus apus. A Besztercebányán fészkelő populáció időnként érinti a Karancs vonulatát (Ruzsık szóbeli közlése). Oszi vonulás során Salgótarjánban és a Vízválasztón fogtak házba repült példányt. Alcedo atthis. Elég gyakori téli vendég. Költés: Zagyva-patak, 1940-es évek; Vízválasztó 1960-as évek (Ruzsık és VARGA egymástól független ész- lelése). Merops apiaster. Szórványosan költ egyes párokban és kisebb telepekben. Nagy csapatokban átvonul. Coracias garrulus. Kis számban fészkel a peremvidékeken. Upupa epops. Helyenként gyakori. Jyna torquilla. Gyakori. Picus viridis. A bükkösöket kivéve gyakori. Picus canus. Gyakori, föleg a bükkösökben és a nyiresekben. Dryocopus martius. Elsősorban a bükkösökben fordul elő. A költöodük 85%, -a volt biikkfaban, 3,5—12 m magasságban. A populációt 12 párra be- csülôm. Dendrocopos major. Gyakori. Dendrocopos syriacus. À kertekben gyakori. Dendrocopos medius. Szörvanyosan fordul eld. Dendrocopos minor. Gyakori. Galerida cristata. Gyakori, Salgótarján belvárosában is. Lullula arborea. Kopar területeken gyakori. Alauda arvensis. Gyakori. Riparia riparia. Kisebb telepét talaltam Kisterenye mellett 1969-ben. Hirundo rustica. A telepiiléseken gyakori, elvetve a köbänyäkban is fész- kel. Delichon urbica. Lakott helyeken gyakori. Anthus trivialis. Gyakori. Anthus pratensis. Szörvanyosan ätvonul. Anthus spinoletta. Elöford.: Medves-fennsik, 1972. IX. 3. 1 pld. Motacilla flava. Szörvanyosan költ. Motacilla cinerea. Csak a Medvesben feszkel, 10—12 parban. Szorvanyosan attelel. Motacilla alba. Gyakori. Lanius collurio. Közönseges. Lanius minor. Ritka. Lanius excubitor. Elég gyakori téli vendég. Bombycilla garrulus. Gyakori téli vendég nagy csapatokban. Cinclus cinclus. Kóborló példányok ritkán megjelennek a Zagyván. 1973- ban és 1974-ben költését kontrolláltam az egyik bővizű hegyipataknál. Troglodytes troglodytes. Gyakori. Prunella collaris. Előford. : Salgóvár, 1964. IV. 5. 3 pld. (VARGA, 1967). Prunella modularis. Gyakori átvonuló, ritka áttelelő. Locustella fluviatilis. Tipikus költőfaj. Nemcsak az égeres patakpartok csalánosaiban tanyázik, hanem gyakran minden víztől több száz m, néha km-es távolságban, gazos, sűrű, fiatal erdőkben, elvadult szedresekben, ritkábban akácosban vagy éppen fiatal, ritkás vörösfenyvesben. 109 Acrocephalus schoenobaenus. Vizenyös réteken gyakori. Acrocephalus scirpaceus. A janosaknai nadasban elég gyakori. Acrocephalus arundinaceus. A nadasokban gyakori. Sylvia nisoria. Gyakori. Sylvia borin. Kis szamban költ. Sylvia atricapilla. Erdökben közönséges. Sylvia communis. Szörvanyos feszkelö, helyenkent gyakori. Sylvia curruca. Közönseges. Phylloscopus trochilus. Fenyvesekben és vegyeserdökben gyakori. Phylloscopus collybita. Mindenfelé gyakori. Phylloscopus sibilatrix. Bükkösökben gyakori. Phylloscopus proregulus. Elöford.: Rona, 1967. IX. 17. 2 pld. (VARGA közlese); Salgöbanya-Eresztveny, 1971. X. 23. 1 pld. Az adatok csak meg- figyeles szintüek, tehät nem bizonyitottak. Regulus regulus. Gyakori teli vendeg. 1972. VI. 24-en több peldänyt lattam mozogni Somosköujfalu mellett egy akacosokkal körülvett ven lucosban. A következő két hétben többször találkoztam itt 1—2 példánnyal. Gyakran énekelt is ( Territóriumjelző ének). Figyelembe véve, hogy ez éppen a királyka másodköltési periódusa, így fészkelése valószínű volt. Regulus ignicapillus. Az egyetlen adat: VARGA F. figyelt meg két példányt, mely a Zagyva-patakban fürdött. Az időpontot azonban nem jegyezte fel (1966 körül). Ficedula hypoleuca. Szórványosan átvonul. 1971. V. 1-én (!) Barna környé- kén, bükkösben 1 éneklő hímet figyeltem meg. Ficedula albicollis. Gyakori, még akacosokban is. Ficedula parva. Költes: Barna, 1970. VI. 14. öreg bükkösben fiokäkat etető par (VARGA közlése); 1971. VI. 16-án ugyanitt 3 hímet hallottam éne- kelni. Muscicapa striata. Elég gyakori. Saxicola rubetra. Ritka. Saxicola torguata. Közönséges. Oenanthe oenanthe. Kőbányák és kopár hegyoldalak jellemző madara. Utóbbi helyeken vízszintes ürgelyukakban költ. Monticola sazatilis. Szórványos fészkelő a bazalt-, andezit- és riolitbányák- ban, a várromokon és a köves hegyoldalakban. 1972. IX. 3-án az eresztvényi kőbányában 10—12 db mozgott. A Sambucus ebulus termését fogyasztot- ták. Phoenicurus ochruros. A kőbányákban és a településeken gyakori, Salgó- tarján 7—18 emeletes házain közönséges. Phoenicurus phoenicurus. Gyakori, főleg a bükkösökben és a Mátraszele körüli riolittufás szakadékokban. Erithacus rubecula. Gyakori. Szórványosan áttelel. Luscinia megarhynchos. Gyakori. Turdus pilaris. Gyakori téli vendég, nagy csapatokban, elsősorban a gala- gonyásokban. Turdus turguatus. Elöford.: Salgótarján, 1965. IV. 4. 2 pld. (VARGA, 1967); Salgótarján (Zója-liget), 1971. IV. 8. erdei tisztáson 1 pld. (tojó); Eresztvény, 1972. IV. 21. bokros legelő 1 pld. (hím). Turdus merula. Gyakori. Salgótarjánból hiányzik. Turdus iliacus. Rendszeresen átvonul, inkább csak szórványosan. 110 Turdus philomelos. Ällomänya a fekete rigöeval egyenlő. Turdus viscivorus. Sz6rvanyosan fészkel az egész Karancs-Medvesben. Kedveli a ritkás, nyirelegyes vadkörteseket. Mint téli vendég kôzonséges. Panurus biarmicus. Valöszinüleg feszkel egy-ket par a Janosakna melletti Nädastavon. Aegithalos caudatus. A feher és a csikos fejü alak egyaränt gyakori. A popu- láció teljesen kevert. Parus palustris. Gyakori. Parus montanus. Előford. : János-akna, 1972. X. 15. 1 pld. egy széncinegé- vel, csipkebokron. Parus ater. Rendszertelen hullámokban érkező téli vendég, helyenként gyakori. Kései adatok: Salgóbánya, 1972. IV. 4. 1 pld. erdeifenyvesben; Medves-fennsík, 1973. IV. 29. 6 pld. erdeifenyvesben. Elképzelhető alkalmi fészkelése. Parus caeruleus. Gyakori. Parus major. Mindenhol közönséges. Sitta europaea. Gyakori. Tichodroma muraria. Elöford.: Salgéi var, 1969. X. 19. 1 pld. (Varca közlese). Certhia familiaris. Gyakori teli kéborlé. Certhia brachydactyla. Gyakori faj. Emberiza calandra. Szörvänyos feszkelö. Telen nagy csapatokban keresi fel a Medves-fennsikot. Emberiza citrinella. Közönseges. Emberiza hortulana. Költes: Somosk6ujfalu, 1973. VII. 25. fészek egy patak- parti szederbokorban, 3 pihés fiökäval. Biotöp: épülő nyaralókkal teli legelő, mellette akäcos tarvagas. Emberiza schoeniclus. Kis szamban költ a Janos-aknänäl. Fringilla coelebs. Gyakori. Fringilla montifringilla. Gyakori teli vendeg, de egyes evekben szinte tel- jesen kimarad (pl. 1971/72 telen). Serinus serinus. Telepiiléseken és azok környeken, napos erdöszeleken gyakori. Carduelis chloris. Gyakori. Carduelis spinus. Gyakori téli vendég, föleg az égeres patakpartokon. Leg- későbbi adat: Somosköujfalu, 1973. IV. 23. 2 pld. Carduelis carduelis. Gyakori. Acanthis flavirostris. Elöford.: Salgótarján, 1970. XII. 28. 100-150 pld., him erdei pintyekkel vegyes csapatban; Zagyvarona, 1971. XII. 30. 120 pld. Acanthis cannabina. Közönséges. Fészkét gyakran építi Gnaphalium sil- vaticumbél (ez a léprigéra is jellemző). Lakott helyek környékén tömegesen hasznal fel iivegszalakat. Acanthis flammea. Csak 1972. XII. 31. és 1973. III. 4. között észleltem, de ekkor szinte minden nap, nagy csapatokban. Loxia curvirostra. Az inväziös években — többek szerint — elöfordult. Pyrrhula pyrrhula. Gyakori téli vendég. Coccothraustes coccothraustes. Közönséges. Passer domesticus. Gyakori. Passer montanus. Gyakori, még zárt bükkösben is fészkelt. Sturnuss vulgaris. Gyakori. 111 Oriolus oriolus. Szörvanyos feszkelö. Garrulus glandarius. Közönséges. Pica pica. Nyilt területeken gyakori, mäshol teljesen hiänyzik. A Medves- fennsíkon nem észleltem, holott ez 6 km?, zömében szántó és legelő. (550 m tszf.) Nucifraga caryocatactes. Elöford.: Eresztveny, 1971. XII. 25. 1 pld. Pyrrhocorax pyrrhocorax. Elöford.: Salgótarján, 1928. XII. 25. 1 pld. (GRESCHIK, 1930). Corvus monedula. Szörvanyosan költ a bükkösökben, a fekete harkäly odvaiban. A somosköi väron nagyobb telepe van. Corvus frugilegus. Salgótarján szélén van egy több száz fős telepe, melynek fő táplálkozóterülete az onnan kb. 15 km-re levő Losonci-síkság. Corvus corone cornix. Szórványos fészkelő. Corvus corax. A századforduló környékén Barna mellett fészkelt. 1970-ben 2 pár, 1971-ben és 1974-ben 1—1 pár költött a Medvesben. A fészkek szik- láról (?), bükkről és lucfenyérél ismertek. Telente szórványosan megjelenik a Medves-fennsíkon is. 1971. III. 9-én Salgótarján felett keringett egy pár. Összefoglalás A Karancs-Medvesben eddig 160 madárfajt észleltek. Kaptam még néhány bizonytalan adatot (kis kócsag, szürke cankó, ezüstsirály stb.), melyet éppen bizonytalan voltuk miatt nem használhattam fel. Az itt tárgyalt területen 112 faj fészkelése mutatható ki, de valószínűleg ez a szám a valóságban magasabb. Itt említem meg, hogy több ezer fészkelési adat állt rendelkezé- semre (főleg énekesmadaraké), melyek közlése jelentősen megnövelte volna a dolgozat terjedelmét, ezért felsorolásukat mellőztem. A Karancs és a Medves avifaunisztikailag egy kategóriába sorolható, s mint Karancs-Medves élesen körülhatárolható komplexumot alkot. Akárcsak florisztikailag, a Mátrával mutat közelebbi hasonlóságot, bár lényegében nem tér el az Északi-középhegység más magasabb tagjai (Börzsöny, Bükk, Sátor- hegység) madárvilágától. Érződik az “Eszaki- Karpatok közelsege, de még mediterrän stb. faunaelemek is jelen vannak. Szeretnék köszönetet mondani munkámban nyújtott segítségéért TÓTH JózsEF erdőmérnöknek (Salgótarján), valamint DR. Ruzsik MIHÁLYNAK (Salgótarján) és VARGA FERENCNEK (Zagyvaróna) megfigyelési adataik át- engedéséért. Irodalom Greschik J. (1930): A piroscsőrű havasi varjú (Pyrrhocorax pyrrhocorax) és a sárgacsőrű havasi csóka (Pyrrhocorax graculus) a magyar faunában. Kócsag. III. 55 — 60. p. Ruzsik M. (1968): Sarki búvár előfordulása Mátraszelén. Aquila. 75. 281. p. Varga F. (1967): Örvösrigók Salgó vidékén. Aquila. 73 — 74. 186. p. Varga F. (1967): Havasi szürkebegyek a salgöi váron. Aquila. 73 — 74. 188. p. The Bird-life of the Karanes-Medves Mountains Csaba Moskat Karancs and Medves, these two mountains of medium height having small extension are situated in the northern part of Hungary, around the town Salgötarjän. Their terri- tories are 320 km’. Karancs consists. of andesite, Medves of basalt. The area is mostly covered by beach-, oak-, acacia-, and planted pine-woods. The beach-woods give the characteristic birds of this territory (wood pigeon, grey-headed woodpecker, black wood- pecker, red-berasted flycatcher etc.). In this mountain many species of birds breed, wich are very rare in Hungary, like saker, hazel hen, eagle owl, bee-eater, dipper, rock thrush, ortolan bunting, crow etc. In two cases tastern Siberian visitors — Pallas’s leaf warbler — were observed. The entire fauna is similar to that of the surrounding moun- tains (Börzsöny, Matra, Bükk, Sätor-mountains). The area of Karancs-Medves is very varied, for this reason its bird-life is rich. 160 bird-species were noted here, from which " 112 were breeding. Author’s Adress: 3100 Salgötarjan Pecsk6 u. 3. I. 13. 8 Aquila 1975 113 At TR Ur Feu DATA CONCERNING THE BIRD FAUNA OF THE UPPER-TISZA Dr. Istvan Sterbetz In the summers and autumns of 1942—1943, I spent several weeks in the forests of the snow-capped mountains of Maramaros, as well as in those of the mountains of Szinyäk, Borlö and Nagyszöllös. The aim of my study-tour was first of all the ornithological investigation of the Upper-Tisza and its tributaries but when I had time, I investigated also the fish fauna of the various waters, collecting them with hook and nets of small mesh. The complete material of my collection and a part of my notices were anni- hilated during the war. I can therefore report on my observations but in- complately by elaborating the remains of my sometime notes. My own obser- vation data are completed also with notes on the collection of my formerly host, the amateur ornithologist DR. ELEK GALöcsy (Gallotsi) who had work- ed in this domain for years. Ardea cinerea (L.): 1 saw it off Huszt over the Tisza on June 29th 1942. Ciconia ciconia (L.): In Huszt I saw a nestful of them on June 29th 1942. Ciconia nigra (L.): N. E. of Huszt, in the woods along the Nagyag four cou- ples hatched in June of 1942. According to the statement of game warden J. Tyucu, in that region a few couples have nested for some years. He also informed me, that a couple hatched in the vicinity of Dolha in the years 1940/41. Over the Hoverla, on September 4th 1943 I observed a migrating flight of 13 birds in a height over 2000 m. The birds, looking for a night landing-ground, hovered over a region covered with naked rock for a long time. I did not see them settling. Anas platyrchynchos (L.): I collected them ‘on the Tisza off Huszt, on June 30th 1942. A few exemplars could be observed in that area in the whole of June. According to the habitants of the place, in the area of Huszt all dick species are rare. Anas querquedula (L.): In the August of 1943 I observed it on more occasions in the mershy meadow at Bilke. According to GAL6CSY, a few couples even hatched there. Milvus milvus (L.): One couple hatched in the vicinity of Huszt in the woods along the Tisza in the Summer of 1942. At the same time, on June 30th, I collected an individual at the mouth of the Nagyag. Accipiter gentilis (L.): I observed it in a few cases at Huszt and in the vicinity of Dolha in June 1942, and in the mountains at Nagyszöllös in August 1943. Accipiter nisus (L.): One individual was collected at Salank, on September 14th 1943. Buteo buteo (L.): I observed some exemplars repeatedly in the mountain at Nagyszöllös in August 1943. Aquila chrysaétos (L.): I saw an exemplar shot in the spring of 1942 and mounted in a private collection. In the Szinyák mountains I saw and individual on August 28th 1943. Aquila heliaca (Sav.): Observed by me at Salänk, on September 14th 1943. Circus = 115 neruginosus (L.): I noticed them in some cases over the meadows near to the mountains at Nagyszöllös between 19 and 23 of August 1943. Pandion haliaaétus (L.): I collected it along the Tisza off Huszt on June 10th 1942. Falco peregrinus (Tunst.): One exemplar was observed at Terebesfehér- patak, on June 12th 1942. Falco tinnunculus (L.): A species regularly occur- ring in the vicinity of Huszt and Salänk, observed in summer 1942/43. Tetrao urogallus (L.): I knew the following specimens in GALOcsy’s collec- tion: Rahé, May 1916; Pietrosz, April 20th 1917. Regarding two further exemplars killed close to the Hoverla peak there were no data marks, but also these originated probably from the time of World War I. This species was never observed on my study-tours and I have never obtained any concrete data about its presence in the areas I roamed about. T'etrao urogallus (L.) a bastard of Lyrurus tetrix (L.): An exemplar was contained in GALOcsyY’s collection with the mark: ,,Rah6, May 2 19167. Lyrurus tetrix (L.): GALOcSsY’s collection contained a specimen, noted ,,Marmaros 1916”. According to the owner, it must have been shot in the vicinity of the Hoverla. I observed a male individual in a marshy, wooded meadow in the Szinyék mountains on August 27th 1943. Tetrastes bonasia (L.): I saw one individual in the moun- tain at Nagyszöllös on 25th August 1943, at Szajköfalva on ist September 1943. Grus grus (L.): Game warden J. Tyucu noticed flocks of cranes flying in great height in N. E. direction in the neighbourhood of Huszt on more occasions in March of 1942. Crex crex (L.): In the area of Salank and near to Bilke a few couples hatched in the soggy meadows along the Borsava in the summer of 1943. Porzana porzana (L.): I observed it in smalles marsh cover- ed reeds, in the mountains at Nagyszöllös, on 18th August 1943. Gallinula chloropus (L.): At Salank, in the summer of 1943, a few couples hatched in the marshes along the Borsava. Vanellus vanellus (L.): At Salank and Bilke, in the summer of 1943, a few couples hatshed. Charadrius dubius Scop.: I saw two individuals in the vicinity of Huszt, on the pebbly shallows of the Nagyäg near to Huszt, on 2nd June 1942. Numenius arquata (L.): I observed single individuals or those flying in small flocks in some cases over the mead- ows flanking the Borsava at Salank during August 1943. Limosa limosa (L.): I saw single individuals over the marshy meadows flenking the Borsava at Salank. According to the habitants of the place some couples even hatched in the meadows of marshy character in 1943. Tringa nebularia (Gunn): two exemplars on the Borsava at Salank, in September 1943. Tringa hypoleuca (L.): I observed them on more occasions in the vicinity of Huszt, at the confluence of the Tisza and Nagyàg, between 20th and 25th of June 1942. Gallinago gallinago (L.): I often noticed them in marshy meadows with cattle- tracks at Salänk in August and September 1943. Scolopax rusticola (L.): One individual observed at Salänk on 13th September 1943. Sterna hirundo (L.): I observed on some occasions a few fishing individuals at the mouth area of the Nagyäg near to Huszt, in June 1942. Columba oenas (L.): Observed in the mountains at Nagyszöllös, on June 12 1942. At Salank it was collected by GALocsy on 4th September 1943. At Szajköfalva it was observed in a flock on September Ith 1943. Streptopelia turtur (L.): 15 to 20 individuals at Salank, on 4th September 1943. Streptopelia decaocto (Friv.): Some of them observed at Kirälyhäza 13th-15th-16th August 1943. GALécsy’s collection held two individuals of them at that time. Bubo bubo (L.): In the mountains at Nagy- szöllös, between 11th and 14th June, 1942, I frequently heard its cry from 116 my open-air camp. On the 14th, I even saw the bird. Strix uralensis (Pall.): I observed it at Huszt on 25th June 1942, in the mountains at Nagyszöllös on August 27th 1943. This species was seen by GALöcsy at Salänk, on 2nd September 1943. According to the forestry employees, in that year the owl from Ural was a frequent phenomenon in the latter area. Glaucidium pas- serinum (L.): I saw a strikingly tame individual in the mountains at Nagy- szöllös, on 15th August 1943. GALécsy’s collection contained some exemplars collected by him, with marks Bartfa 1916 and Hoverla 1915. Alcedo atthis (L.): I saw it over the Tisza at Huszt, on June 16 1942. Picus viridis (Brehm): It was a frequent species in the vicinity of Huszt in 1942, in the woods at Salank in 1943. Drycopos martius (L.): Collected at Salank, on September 13th 1943. Dendrocopos maior (L.): Often noticed at Salank, in the months August and September of 1943. Dendrocopos leucotos (Bechst.): It is to be found in GALöcsy’s collection, from Salank, with the mark 3rd May 1942. Galerida cristata (L.): Huszt 1942, Salank 1943. It is common in low-spots of cultivated areas. Alauda arvensis (L.): Huszt, June 22nd 1942. Observed in the vicinity of the town. Hirundo rustica (L.): In Huszt, in June 1942, there were some nests of them. Oriolus oriolus (L.): At Salank, in the summer of 1943 it appeared sporadically. Corvus corax (L.): In the neighbourhood of Huszt, at the mouth of the Nagyag, a few couples hatched in 1942. Game warden J. TyucH could not estabilish the exact number of nests. I myself knew two nests on a rock and in the crown of a beech, respectively. In the second half of June, I observed four exemplars on the shallows of the Nagyäg and the Tisza. On 29th June I collected one of them. In addition, I met ravens in the mountains at Nagyszöllös, at Körösmezö, and at Hoverla on many occasions in the course of my collecting tours. Corvus cornix (L.): It was frequent in the mountains at Nagyszöllös in June 1942. I have sporadically observed it in all the areas rambled. At Szinyäk, in Alpin regions, it hatched in 1943. In the same year, in the Borlö mountain it nested near the 1068 m Buzsore peak. Corvus frugilegus (L.): In the environs of Huszt and Salänk, in the years 1942/43 it was often nesting and migrating in flocks. Coloeus monedula (L.): It sporadically hatches in the lower regions of river valleys. Pica pica (L.): It is frequent in the groves along the Borsava. Nucifraga cariocatactes (L. ): Collected, resp. observed: one individual at Rahö on 9th June 1942; one in the mountain at Nagyszöllös on 27th August 1943; one at Huszt, on 16th June 1942. The exemplars collected have been introduced into GÁLÓCSY? s collection. Garrulus glandarius (L.): It was frequently found at Szinyäk, Borlö, in the mountains at Nagyszöllös and at Salank, in the groves along the Borsava, in 1942/43. Parus maior (L.): In the summer of 1942. I observed them in a few cases in the gardens of Huszt, at Salank, along the Borsava, it was a frequent species in 1943. Parus ater (L.): In the mountains at Nagyszöllös two exemplars were observed on 12th June 1942. At the mouth of the Nagyäg, one exemplar was collected on 24th June 1942. Parus cristatus (L.): Off Huszt on 26th June 1942 one exemplar was collected. Remiz pen- dulinus (L.): At Huszt, in the willow-groves of the Tisza in 1942 and at Bilke in the gallery forests fringing the Borsava, in 1943, I know one nest each. In the mountain at Nagyszöllös, summer 1942, it hatched in about 800 m height. Sitta europaea (L.): At Salänk, August 1943, it was observed in a few cases. Cinclus cinclus (L.): At Huszt on graveled Tisza-shallows and along the brooks of the mountains at Nagyszöllös it is not rare (1942). Turdus visct- 117 vorus (L.): I noticed this species at Huszt on 28th June 1942, in the mountains at Nagyszöllös on 30th August 1943. Turdus merula (L.): In Huszt in June of 1942, it was frequent in the gardens of the town. Luscinina luscinia (L.): One exemplar was collected in the height of Huszt, in the willow-groves of the Tisza flood area, on 29th June 1942. Sylvia borin (Bodd.): Collected at Bilke August 1943, in the fringing vegetation of the Borsava. Sylvia commu- nis (Lath.): It was found on several occasions at Bilke and Salank, August 1943, along the Borsava. Phylooscopus sibilatrix (Bechst.): A species observed at Salänk, August 1943, Regulus regulus (L.): Collected near to Tiszabogdany, on 29th June 1942. Muscicapa albicollis (Temm.): A few exemplars collected by GAröcsy at Salank, May 1942, August 1943. Muscicapa parva (Bechst.): Collected by GALöcsY at Salank, May 1942. Motacilla alba (L.): It was a frequent species in the vicinity of Huszt in 1942 and in the mountains at Nagyszöllös, in the lower regions, in 1943. Motacilla cinerea (Tunst.): It was a repeatedly observed species at Salank, August 1943 and in the mountains at Nagyszöllös in the summer of the same year. Lanius collurio (L.): It was frequent at Salänk in the August of 1943. Sturnus vulgaris (L.): It hatched sporadically in the willow-growes round Huszt, in 1942. Passer domesticus (L.): In the areas exploned, it was everywhere to be found a round the human settlements. Near to the Hoverla peak, in a height of 1500 m, close to the hut of a mountain shepherd it hatched in 1943. Passer montanus (L.): In the vi cinity of Bilke, Salank and Huszt it was a frequent species in 1942—43. At Körösmezö, 1942, I found its nest even at the confines of Alpine region. Carduelis carduelis (L.): I observed it on some occasions in the environs of Huszt, in the month of June 1942. Emberiza schoeniclus (L.): I found its nest in the environs of Huszt in June 1942. I knew it, similary, as a native species in the mountains at Nagyszöllös, in an innundation area along the Nagyäg in 1942. Adatok a Felső-Tisza madärfaunäjärél Dr. Sterbetz Istvan 1942 — 43 nyarán és őszén több hetet töltöttem a Märamarosi-havasok, valamint a Szi- nyäk-, Borlö- és Nagyszöllösi-hegyseg erdeiben. Utam célja elsösorban a Felsö-Tisza és mellekfolyöinak madärtani kutatäsa volt, de ahol idöm engedte, horoggal és aprö szemü hálóval gyűjtve a vizek halfaunajät is vizsgáltam. Gyűjteményem teljes anyaga és feljegyzéseim egy része a háború folyamán megsemmi- sült. Egykori naplójegyzeteim maradványainak feldolgozásával így csak hiányosan tudok észleléseimről beszámolni. Saját adataimat a területen évekig dolgozó amatőr ornitológus, egykori vendéglátóm, DR. GÁLÓCSY (GALLOTSIK) ELEK gyűjteményéről készült feljegyzése- immel is kiegészítem. 118 KLEINSAUGERFAUNISTISCHE DATEN AUS EULENGEWOLLEN IN UNGARN von Egon Schmidt Auf die Bedeutung der Eulengewöllen fiir die Verbreitung, Populations- dinamik und Osteologie verschiedener Kleinsäugerarten ist schon oft hinge- wiesen worden (KAHMANN, 1951; ZIMMERMANN, 1952, 1963; BECKER, 1958; JANOSSY und SCHMIDT, 1960; SCHMIDT, 1968 und andere). Ein grosser Vorteil dieser Methode ist, dass man meistens mit einem bedeutend grossem Material arbeiten kann und mit dessen Hilfe, im Falle periodischer Sammlungen, auch für einen laufenden Bestandskontroll durchführen kann. In Ungarn hatte schon GRESCHIK (1910, 1911, 1924) die in den Gewöll- forschungen auffindbare kleinsäugerfaunistische Möglichkeiten erkannt. Daneben war es sehr bedauerlich, dass VASVARI, der vor allem aus Schleier- eulengewöllen eine recht grosse Menge zusammengetragen hatte, wegen seinem frühen Tode das Material nicht determinieren und die Ergebnisse nicht veröffentlichen konnte. Die Gewöllen wurden in 1945 mit den übrigen Sammlungen des Ornithologisches Instituts zu Budapest verbrannt. Ich habe mit meinen Untersuchungen über die Ernährung einiger Eulen- arten im Jahre 1959 angefangen, und seitdem wurde eine systematische, planmässige Sammeltätigkeit in erster Linie mit Hilfe unserer Mitarbeiter in den verschiedenen Landesteilen in Gang gesetzt. Das Ziel der Arbeit war zuerst eine gründliche Klärung der Ernährung verschiedener Eulenarten (besonders Schleiereule und Waldohreule) in Ungarn, später kamen aber die ökologischen und faunistischen Probleme verschiedener Kleinsäuger langsam in den Vordergrund. Es hatte sich bestätigt, dass diese Arbeit auch von der Seite des Naturschutzes eine grosse Bedeutung hat, da sie uns ergänzende Angaben über die Verbreitung in Ungarn seltener und eswegen geschüzte Kleinsäuger, wie Steppenbirkenmaus, Sumpfmaus, Erdmaus, geben kann. Die Mehrzahl des gesammelten Materials stammt von der Schleiereule und von der Waldohreule. Ich habe auch Gewöllen der Sumpfohreule, des Waldkauzes und des Steinkauzes gesammelt bzw. bekommen, in quantitativer Hinsicht sind aber diese Materialien weit hinter den früher erwähnten Arten geblieben. Ich habe die Daten aus 373 Orten stammenden Materialien bear- beitet. Die Verteilung der Sammelpunkte nach Eulenarten zeigt Abb. 13. Das determinierte Material, Reste von etwa 100 000 Kleinsäuger, liegt in der Säugetier — Abteilung des Naturhistorischen Museums zu Budapest. Für die Bearbeitung habe ich der zeitlichen Einheitlichkeit halber, aber auch wegen eventuellen Veränderungen der Verbreitung der einzelnen Arten (z. B. Apodemus agrarius) nur die neuere Literaturangaben bearbeitet (FESTETICS, 1955, 1960; KRETZOI, 1964, KRETZOI und VARRÓK, 1955 und eigene Daten). Die früger veröffentlichte Angaben von GRESCHIK (1910, 1911, 1924) sind 119 nicht auf die Karten eingetragen. Das etwa 100 000 Stück zählende Material scheint mir wohl genug zu sein, um mit dessen Hilfe die erste ungarische Kleinsäuger Punktkarten für die betreffenden Arten fertigstellen zu können. Von einigen Gebieten so z. B. aus Südwest-Ungarn, sowie aus den von den Körös-Flüssen nördlich liegenden Gebieten, standen mir nur ziemlich wenige Angaben zur Verfügung. In der Zukunft müssen mit einer Sammeltä- tigkeit eben diese Gebiete abgezielt werden, so dass wir in der Lage sein. werden können, die Punktkarten mit weiteren Daten ergänzen zu können. In der vorliegenden Arbeit sind nur Angaben von jenen Arten veröffent- licht worden, von denen mir genügendes Material zu Verfügung stand. Bei einigen Arten, wo ich die erhaltenen faunistischen Angaben schon veröffent- licht habe, sollen die Daten nicht erneut erwähnt werden (NEomys, 19693; Sicista subtilis, 1971c; Muscardinus und Glis, 1974b; Pitymys subterraneus, 1974c; Microtus agrestis, 1974a). Auf die Karten sind die Vorkommen der einzelnen Arten (Punkte) von den Individuenzahl unabhängig geschildert. Maulwurf (Talpa europaea) Der Maulwurf ist in Ungarn, in für ihm geeigneten Biotopen, allgemein verbreitet, in den Gewöllen kommt er aber nur gelegentlich, hauptsächlich bei dem Waldkauz vor. So scheint es mir als unzweckmässig auch eine Punkt- karte beizufügen. Es sind deswegen nur die Fundstellen angegeben: Bácsalmás, Börzsöny-hegyseg (Hajagos, Kamor, Köszirt, Nagy-Hideg-hegy, | Nagy-Kopasz-hegy), Budakalász, Csengersima, Csorvas, Dinnyés, Fond, Gerendás, Hortobägy-Meggyes-erdö, Izsäkfa, Katymár, Kis-Balaton, Kis- dobsza, Kóka, Késpallag, Kőszeg, Leänyfalu, Mänfa, Pacsa, Pilisszäntö, Pilisszentkereszt, Szentendre, Szentmärtonkäta, Szombathely, Tarkö (Bükk- hegység), Tiborszälläs, Tököl, Udvarkö (Biikk-hegység), Visegräd, Zagyva- róna. Waldspitzmaus (Sorex araneus) (Abb. 14.) In einer früheren Arbeit (ScHMIDT, 1969b) habe ich 62 solche Punkte erwähnt, wo die Waldspitzmaus in Ungarn aus Eulengewöllen bestimmt wur- de. Im Laufe der Zeit erhöhte diese Zahl bis zu 165. Inzwischen konnte auch festgestellt werden, dass die Sorex-Arten in Ungarn ihre höchste Populations- dichte im westlichen, von den Alpen beeinflussten Landesteil erreichten (80— 100%, gegenü er Crocidura), aber auch in Nord-Pannonien und in dem nördlichen und nordöstlichen Landesteil ziemlich häufig sind (40—60% gegenüber Crocidura) (SCHMIDT, 1971a). Durch Untersuchungen von Schleier- eulengewöllen wurde es ebenfalls klar, dass die Waldspitzmaus in der Tief- ebene, aber besonders in Südost-Ungarn ziemlich selten ist und das Verhält- nis Sorex gegenüber Crocidura oft unter 10% bleibt. So wurden z. B. in den Gewöllen die A. BaAnxovics und L. HARASZTHY aus vier Kirchtürmern der Stadt Hödmezöväsärhely gesammelt haben, neben 14 Sorex 178 Crocidura gefunden. Meiner Meinung nach ist die Waldspitzmaus praktisch in dem gan- zen Land verbreitet, lebt aber in den ariden, trockenen Landesteilen nur in geeigneten Kleinbiotopen in beschränkter Anzahl, so dass sie auch die Schleier- eule nur gelegentlich fangen kann. Die Fundstellen: Agärd, Alsényék, Ambrözfalva, Apaj-puszta, Apagy, Almosd, Baja, Bakonygyiröt, Balassagyarmat, Balatonkenese, Baranyaszent- györgy, Bácsalmás, Bäcsbokod, Bäcsborsöd, Bäcsszentgyörgy, Bank, Bäränd, 120 OINID XIJJS DNJI0U auaysy snjo 0ISY 09,0 offiy a [el o a umbun UL UOUDUINT Uaupzura Op UINQNIE) ap ayundjuungy ag "et Sunpriqqy jurwazs yolo{hjobng psprzsobau bohun Yo pbszia F7 ‘exqe "ET 121 uopun/pgnaH yoou umbun ur (snaunin xa10$) snowzndspio M wap bunmouque À aq "FI Sunpriqqy upldop yoropy yodny D ‘uobnzs1ounfibn py asapaluayja fiupyoro vapia zy "wage "FI 122 Batya, Bikäcs, Boronka, Bödvaszilas, Börzsöny-hegyseg (Köszirt, Nagy- Hideg-hegy), Budajenö, Budakaläsz, Celldömölk, Csala-puszta, Csanytelek, Csakvar, Davod, Debrecen, Deszk, Dinnyes, Doboz, Dunaegyhäza, Dunakeszi, Dunasziget, Egyhazasràadéc, Esztergom, Ersekcsanäd, Felsödobsza, Felsö- hidveg, Felsöszentivän, Földes, Garadna, Gyula, Hajdübagos, Hejce, Her- nadszentandras, Hédervar, Hortobagy—Zam-puszta, Hosszüpälyi, Hödmezö- vasarhely, Isaszeg, Izsäkfa, Jászberény, Kamond, Katymár, Kéked, Kéthely, Kis-Balaton, Kiskinizs, Kiskorpad, Kisoroszi, Koroncö, Köka, Kölked, Kör- mend, Köszeg, Lajoskomarom, Leänyfalu, Lippö, Madocsa, Martonvasar, Mänfa, Martély, Mezöcsokonya, Mezökövesd, Méra, Mohacs, Monostorpälyi, Mosonmagyaıövär, Nagycsecs, Nagydorog, Nagyhaläsz, Nagyiván, Nagy- kapornak, Nagylézs, Nagyvenyim, Nädudvar, Nekézseny, Nemesbikk, Nemesnadudvar, Németi, Novajidrany, Okoräg, Old, Oszkö, Oszlar, Ocsa, Onod, Pacsa, Pannonhalma, Panyola, Pakozd, Pand, Paty, Pécs, Pilisboros- jenö, Piliscsév, Pilisszantö, Pilisszentivan, Pilisvörösvär, Pocsaj, Pomaz, Porva, Rozsafa, Sajészôged, Sajövelezd, en. Solymar, Somosköujfalu, Sopronkövesd, Sövenyhäza, Sükösd, Szabadbattyan, Szalaf6, Szalanta, Szeder- keny, Szeged, Szentendre, Szentgäl, Szentmärtonkäta, Szergeny, Szekesfeher- vär, Szigetmonostor, Szigliget, Szin, Szombathely, Szögliget, Tarkö (Bükk- hegység), Tákos, Tápióság, Tápiószentmárton, Telki, Tetétlen, Tiborszállás, Tordas, Tornyosnémeti, Tótkomlós, Töttös, Turony, Újkér, Vác, Váncsod, Velence, Vezseny, Vértesszöllős, Villány, Vilmány, Visegrád, Zagyvaróna, Zirc, Zsarolyán. Zwergspitzmaus (Sorex minutus) (Abb. 15.) Die Zwergspitzmaus ist in Ungarn von weitem nicht so weit verbreitet wie die Waldspitzmaus, obzwar sie in den grösseren Gewöllmaterialien min- destens in wenigen Exemplaren fast in allen Sammelpunkten gefunden wurde. Es gibst aber Gebiete, vor allem in der Tiefebene, aber auchin Ost- und Nord- ost-Ungarn, wo sie in wesentlich höherer Anzahl wie im allgemeinen vor- kommt. In den bei Jászladány gesammelten Gewöllen habe ich z. B. unter 852 Kleinsáuger 40 Sorex minutus aber keinen einzigen S. araneus gefunden (SCHMIDT, 1973b). In Pannonien und im nördlichen Mittelgebirge konnte ich sie gegen Sorex araneus im Durchschnitt nur in 11 9% treffen, daneben war dasselbe prozentuelle Verhaltnis in der Tiefebene urd im Hernäd-Tal 29 4%. Die Fundstellen: Aba, Alsönyek, Apaj-puszta, Apagy, Baja, Bakonygyiröt, Balatonkenese, Baranyaszentgyörgy, Bácsalmás, Bäcsbokod, Bäcsborsöd, Bäcsszentgyörgy, Bäränd, Batya, Bikäcs, Boronka, Bödvaszilas, Börzsöny — Nagy-Hideg-hegy, Budajenö, Bugyi, Celldömölk, Csala-puszta, Csákvár, Csomäd, Dinnyes, Doboz, Dömös, Dunaegyhäza, Egyhäzasrädöc, Erdötelek, Esztergom, Fegyvernek, Felsödobsza, Felsöhidveg, Felsöszentivan, Földes, Garadna, Gesztely, Gibärt, Gyula, Hajdübagos, Hernädszentandräs, Héder- vär, Hortobägy (Borzas-erdö, Meggyes-erdö, Pente-zug, Zam-puszta), Hosszüpälyi, Hódmezővásárhely, Izsákfa, Jászalsószentgyörgy, Jászladány. Kaba, Kamond, Katymár, Kádárta, Kecel, Kéthely, Kis-Balaton, Kiskor- pád, Kóka, Kóspallag, Kölesd, Kőszeg, Lábod, Leányfalu, Lippó, Madocsa, Martonvásár, Mánfa, Mezőcsokonya, Méra, Monostorpályi, Nagycsécs, Nagydorog, Nagyhalász, Nagyigmánd, Nagyiván, Nagykovácsi, Nagyve- nyim, Nemesbikk, Nemesnádudvar, Nemesvita, Németi, Novajidrány, Ohati- erdő, Oszkó, Ócsa, Ónod, Pacsa, Pékozd, Pand, Piliscsév, Pilisszántó, Pilis- 123 uspunf{yjonay 19: VA / unpiiggy honap yoou umwbun u (snmww zouog) snnwzepndsbuan “op bunpasqiay ag ‘er 3 nt \ . ApIT upldn yompo yodny » ‘uobpzs.ounhbo py asapatuaga hupyowodio y Bagy ‘GI 124 uopunfj9n2H yoou umdbun ur (susjosaons vinprwoig) snowzpdsusınn wap bunposquo À 2G ‘91 Sunpriqqy upldniy yogopo yodny » ‘uobpzs.ouwhbo py osppolioyo hupyor 199704 PF "sage ‘91 Fea EE ‘Oe sey ie tee ss AIS € e = Vv e # mit ® e e BS e €. e Œ à 2 e "e e Sn x a : : SL e Ly e ő ° 4 ° e 5 N, ? e LA à Cha bf 7 a e 0 e © ie e e e e e Cr. ne. > “i ee e a e e ere \ e ? an e oom 3 el È at TAR A eme, s, ® pe ős Tan Re Ar v Uns Si Sa 4 a e pi . $ À, N J wee 125 vörösvär, Pocsaj, Pomaz, Räckeve, Rözsafa, Sajöszöged, Sajovelezd, Särvär, Somosköujfalu, Sopronkövesd, Sövenyhäza, Szalänta, Szeged, Szentendre, Szentmärtonkäta, Szergeny, Szekesfehervär, Szigliget, Szombathely, Szög- liget, Szöreg, Täapiögyörgye, Tapidsag, Telki, Tetetlen, Tiszatelek, Tiszavar- kony, Tordas, Tornyosnemeti, Töszeg, Udvarké (Bükk- -hegység), Ujkér, Vanesod, Velence, Vertesszöllös, Villany, Vilmany, Zagyvarona, Zirc, Zsaro- lyan. Gartenspitzmaus (Crocidura suaveolens) (Abb, 16.) Nach den Gewöllfunden bewohnt die Gartenspitzmaus in geeigneten Bio- topen das ganze Land. Eine besonders höhere Populationsdichte scheint sie in zwei Gebieten, in der Umgebung von Budapest und in Südost-Pannonien zu erreichen. In ersteren habe ich sie in 60,0%, in den zweiteren in 61 899 gegenüber C. leucodon gefunden (SCHMIDT, 1973b). Die Fundstellen: Aba, Abony, Adony, Agárd, Alsónyék, Ambrózfalva, Apaj-puszta, Baja, Balassagyarmat, Balatonkenese, Baranyaszentgyörgy, Bácsalmás, Bácsbokod, Bácsborsód, Bácsszentgyörgy, Bánk, Báránd, Ber- hida, Bernecebaráti, Bikács, Bódvaszilas, Budajenő, Budakalász, Budaörs, Bp.-Hármashatár-hegy, Cegléd, Celldömölk, Csala-puszta, Csákvár, Csávoly, Csobád, Csomád, Csomorkány, Csorvás, Csömör, Dabas, Debrecen, Dencsháza Dévaványa, Doboz, Dunaegyháza, Dunakeszi, Egyházasrádóc, Esztergom, Fegyvernek, Felsődobsza, Felsöhidveg, Fonó, Földes, Gerendás, Geszt, Gesztely, Gödöllő, Gyula, Hajdúbagos, Hejce, Hernádszentandrás, Hosszú- pályi, Hódmezővásárhely, Isaszeg, Izsákfa, Jakabszállás, Jánoshida, Jász- alsószentgyörgy, Jászapáti, Jászberény, Jászivány, Jászladány, Kaba, Ka- mond, Karcag, Kardoskút, Katymár, Kádárta, Kecskemét, Kéked, Kéthely, Kis-Balaton, Kiskorpád, Kiskőrös, Kóka, Kölesd, Körmend, Kőszeg, Lajosko- márom, Lábod, Leányfalu, Lippó, Martonvásár, Mánfa, Mezőcsokonya, Mező- komárom, Mélykút, Méra, Miskolc, Mohács, Monostorpályi, Mosonmagyaróvár, Nagycsécs, Nagydorog, Nagyhalász, Nagyharsány, Nagyigmánd, Nagyiván, Nagykanizsa, Nagykapornak, Nagykőrös, Nagylózs, Nagynyárád, Nekézseny, Nemesbikk, Németi, Novajidrány, Ohati-erdő, Okorág, Old, Orosháza, Oszkó, Oszlár, Ónod, Pacsa, Pákozd, Pálmonostora, Pánd, Páty, Perbál, Petéfi- szállás, Pécs, Pilisborosjenő, Piliscsév, Pilismarót, Pilisszántó, Pilisszent- ivan, Pile oo an Pomaz, Rozsafa, Sajészôged, Sajévelezd, Särvär, Somos- köüjfalu, Sopron, Sopronkövesd, Sövenyhäza, Sukorö, Szabadbattyän, Szabadkigyös, Szabadszallas, Szalafő, Szalanta, Szatymaz, Szederkény, Szeged, Szegvär, Szentendre, Szentes, Szentgäl, Szentmärtonkäta, Szekesfehervär, Szigetmonostor, Szigliget, Szin, Szombathely, Szögliget, Szöreg, Tapiögyörgye, Täpiöszentmärton, Telki, Tetétlen, Tihany, Tiszaladäny, Tiszavärkony, Tor- das, Tornvosnémeti, Tótkomlós, Tököl, Töttös, Turony, Udvarkő (Bükk- hegység), Újkér, Vác, Váncsod, Velence, Verőce, Vezseny, Villány, Vilmány, Zagyvaróna. Feldspitzmaus (Crocidura leucodon) (Abb. 17.) Ebenso wie die vorige Art, ist auch die Feldspitzmaus in Ungarn, in für sie geeigneten Biotopen, überall verbreitet. Als die Gewöllangaben der Gar- tenspitzmaus gegenübergestellt wurden, zeigte sich das Bild, dass leucodon vor allem östlich der Theiss, in Süden und in der Hortobagy- Gegend, aber auch in den Hernäd- und Bodrog- Tälern in Überzahl vorhanden ist. Ähnliche 126 uopunfyonor yoou umbun ur (vopoona] ninpwoig) snowzndspjag sap Bunnasqua À aq ‘LI Sunprqqy upldnyy yompn yodny » ‘uobpzssoumfibo py asapalsayja fiupyoro 1929 Pp ‘eaqe "LI ali teh? gi, Va, e? "a. 127 uopunfpono yoou “umbun ur (snow sysop) dogs une sop Bunnaigia A sap nz usgpbuy ‘ST sunprqqy upldvojn bohun ypbszıa 0 ‘uobpzssounfibn yy zaypsppalueya Bosougy D Y0/DPF ‘BIQR 'ST ai TA 128 Verhältnisse zeigten die Gewöllangaben auch in West-Ungarn, wo die Feld- spitzmaus der Gartenspitzmaus gegentiber Dominanz zeigte (SCHMIDT, 1973b). In älteren Arbeiten bei GRESCHIK und ViczrÂN wurde auch Crocidura russula aus Ungarn erwähnt. Unseren heutigen Kentnissen gemäss, lebt die Hausspitzmaus in Ungarn nicht, so müssen wir alle diese Funde als C. leuco- don betrachten. à Die Fundstellen: Abony, Agard, Alsényék, Ambrözfalva, Almosd, Baja, Bakonysyiröt, Bakonyszentkiräly, Balassagyarmat, Balatonkenese, Bara- nyaszentgyörgy, Bácsalmás, Bäcsbokod, Bäcsborsöd, Bäcsszentgyörey, Bank, Bäränd, Berhida, Békéscsaba, Bikacs, Boldogköväralja, Bödvaszilas, Budajen6, Budakalász, Celldömölk, Csala-puszta, Csákvár, Csavoly, Csobäd, Csomorkäny, Csorvas, Davod, Debrecen, Dencshäza, Dévavanya, Dinnyes, Doboz, Dunakeszi, Egyhazasradéc, Esztergom, Fegyvernek, Felsödobsza, Felsőhídvég, Földes, Garadna, Gerendás, Gerla, Gödöllő, Gyula, Hajdúbagos, Hejce, Hernádszentandrás, Hédervár, Hortobágy (Meggyes-erdő, Pente-zug, Zám-puszta), Hosszúpályi, Hódmezővásárhely, Iharosberény, Izsákfa, János- hida, Jászalsószentgyörgy, Jászapáti, Jászberény, Jászladány, Kaba, Ka- mond, Karcag, Kardoskút, Katymár, Kádárta, Kéked, Kéthely, Kis-Balaton, Kiskinizs, Kiskorpád, Kiskundorozsma, Kóka, Kölesd, Körmend, Kőszeg, Lábod, Lippó, Madocsa, Martonvasar, Mánfa, Mártély, Mezőhegyes, Méra, Miskolc, Mohács, Monostorpályi, Mosonmagyaróvár, Nagycsécs, Nagydorog, Nagyfiiged, Nagyhalász, Nagyigmánd, Nagyiván, Nagykapornak, Nagyko- vácsi, Nagylózs, Nagyréde, Nádudvar, Nekézseny, Nemesbikk, Németi, Novajidrány, Ohati-erdő, Old, Orosháza, Oszkó, Oszlár, Ónod, Ocsény, Pa- csa, Panyola, Pákozd, Pánd, Páty, Pécs, Pilisborosjenő, Piliscsév, Pilis- szántó, Pilisszentiván, Pilisszentkereszt, Pilisvörösvár, Pocsaj, Pomáz, Potyond, Püspökladány, Rózsafa, Sajószöged, Sajóvelezd, Sarkad, Sárvár, Sopron, Sopronkövesd, Sövényháza, Sukoró, Sükösd, Szabadkígyós, Szabad- szállás, Szalafő, Szalánta, Szatymaz, Szederkény, Szeged, Szegvár, Szentendre, Szentes, Szentmártonkáta, Szergény, Székesfehérvár, Szigetmonostor, Szig- liget, Szin, Szombathely, Szögliget, Szőreg, Tákos, Tápiógyörgye, Tápió- szentmarton, Telekgerendás, Telki, Tetétlen, Tiborszállás, Tiszaladany, Tiszavasvári, Tiszavárkony, Tornyosnémeti, , Tószeg, Tótkomlós, Töttös, Túrkeve, Turony, Udvarkő (Bükk-hegység), Ujkér, Vác, Váncsod, Velence, Villány, Vilmány, Vizsoly, Zirc, Zsarolyán. Hamster (Cricetus cricetus) (Abb. 18.) Einen Teil der Gewöllangaben von der Hamster habe ich schon veröffent- licht (ScHMipT, 1971b). Da aber diese Funde seitdem etwa verdoppelt sind, scheint es als lohnend, alle Daten auf die Karte zu bringen. Der ausgewach- sene Hamster ist für die kleinere Eulen als Beute im allgemeinen zu gross, sie fangen meistens jüngere Exemplare. Diese kamen zwar regelmässig aber im Verhältnis der Gesamtbeutetierzahl doch in relativ kleiner Anzahl in der Gewöllen der Schleiereule, der Waldohreule und des Waldkauzes vor. So können diese Angaben natürlich kein treues Bild über die Verbreitung des Hamsters wiedergeben, sondern bringen nur Daten für seine allgemeine Ver- breitung in Ungarn. Die Fundstellen: Bácsalmás, Boldogköväralja, Dinnyés, Dunakeszi, Felsö- dobsza, Hajdübagos, Hernädszentandräs, Hortobägy—Meggyes-erdö, Jänos- 9 Aquila 1975 129 halma, Katymár, Martonväsär, Mezőkövesd, Mélykut, Nagycsécs, Nemes- bikk, Pánd, Pocsaj, Sajöszöged, Szabadszallas, Szäszberek, Szentmär- tonkäta, Szigetszentmiklös, Tata, Täpiögyörgye, Täpiöszentmärton, Telki, Tornyosnemeti, Tököl, Uppony, Vilmäny. Rötelmaus (Clethrionomys glareolus) (Abb. 19.) Die Rötelmaus finden wir in Ungarn vor allem in dem bewaldeten Gebieten, in Fluss-Auen, und so kommt sie meistens in Gewöllen der Waldkauz vor. Da sie offenen Gebiete meidet, ist sie bei der Schleiereule und bei der Waldohr- eule, da diese ausgesprochene Feldjäger sind, ziemlich selten. Die bisherige Angaben stammen hauptsächlich aus Pannonien und vom nördlichen Mit- telgebirge. Die Fundstellen: Bakonyszentkiräly, Balassagyarmat, Balatonendred, Bänd, Bänk, Berhida, Bikäcs, Bogyoszlö, Böly, Börzsöny-hegyseg (Hajagos, Kämor, Köszirt, Nagy-Hideg-hegy, Nagy-Kopasz-hegy), Csomad, Csömör, Debrecen, Decs, Dencshaza, Dunaremete, Dunasziget, Eger, Egyhäzasradöc, Esztergom, Feny6f6, Fonó, Gödöllő, Gölle, Hédervar, Homokkomárom, Iharosberény, Isaszeg, Izsákfa, Kamond, Kapospula, Kemenespálfa, Kéked, Kimle, Kis-Balaton, Kisbarät, Kisdobsza, Kisbodak, Kisnana, Koroncé, Kóspallag, Kölked, Kőszeg, Lad, Lábatlan, Lábod, Leányfalu, Lippó, Mán- fa, Mezőcsokonya, Mezőkomárom, Ménfőcsanak, Mohács, Nagydorog, Nagy- nyárád, Németi, Old, Okorág, Oszkó, Öcsény, Pacsa, Perbál, Pénzesgyőr, Péterhida, Piliscsév, Pilisszentkereszt, Potyond, Rózsafa, Sajóvelezd, Salgó- tarján, Sárisáp, Sárvár, Sátoraljaújhely, Sitke, Somoskőújfalu, Sopronkövesd, Sümeg, Szalánta, Szentendre, Szigliget, Szin, Tahitótfalu, Tark6 (Bükk- hegység), Tata, Tákos, Telki, Tét, Tokod, Tornyosnémeti, Udvarkő (Bükk- hegység), Ujkér, Vasvár, Vál, Veszprém, Villány, Visegrád, Vindornyaszöllős, Zagyvaróna. Schermaus ( Arvicola terrestris) (Abb. 20.) Die Schermaus wurde vor allem in der Gewöllen der Schleiereule gefunden (bei T'yto alba 58, bei Asio otus 18 und bei Strix aluco 3 Exemplare). Die Funde verteilen sich praktisch auf das ganze Land und geben nur Daten für die allgemeine Verbreitung der Art in Ungarn. Die Fundstellen: Apaj-puszta, Adony, Almosd, Baja, Balassagyarmat, Bäcsalmäs, Bäcsborsöd, Bank, Bikacs, Budajen6, Budakaläsz, Celldömölk, Dävod, Debrecen, Dinnyes, Dunakeszi, Esztergom, Farmos, Felsödobsza, Felsöhidveg, Gyula, Hajdübagos, Hernädszentandräs, Hortebagy (Halas- tó, Meggyes-erd6), Hódmezővásárhely, Izsäkfa, Jászberény, Kaba, Kamond, Katymär, Kimle, Kis-Balaton, Kisbarät, Kiskorpad, Köka, Köspallag, Kör- mend, Lippé, Menföcsanak, Monostorpälyi, Nagycsecs, Nagydorog, Nagy- halász, Nagyiván, Nekézseny, Németi, Oszkó, Pacsa, Pannonhalma, Pakozd, Pálmonostora, Pánd, Pécs, Pilisborosjenő, Pilisszántó, Pilisvörösvár, Pomáz, Pócsmegyer, Sándorfalva, Sövényháza, Sükösd, Szentendre, Szigetmonostor, Szigliget, Szödliget, Szögliget, Tápióbicske, Tápiógyörgye, Tápiószentmárton, Telki, Tihany, Tordas, Töttös, Vasvár, Vác, Váncsod, Velence, Vilmány. Sumpfmaus ( Microtus oeconomus) (Abb. 21.) SZUNYOGHY (1954) hatte die bisherigen Daten der Verbreitung der Sumpf- maus in Ungarn veröffentlicht. Er hatte sie von drei Punkten der südlichen 130 vapunf{yjomay youu “ULobr 20) none Y an ur (snjoawnph shwouorupy) snowjaxjoy dap bunpaiqia À dap nz uagnbup ‘61 sun PI = | i | - Ik | 1 [A U € unldop Bpfiun gppbszia n ‘Uuobpzsiounhibv yy wp» 189pal40779 yoood 19p40 zy “BACB "GT x SAEs ROAD e CA) A AO) 131 g* uopun/pgmaH yoou “umbun Ur (813804107 DJoNAıy ) snoudayoy wap Bunprasqua À dop nz uaqobuy ‘0% Sumpfiggqy upldyyp bohiun mpbszıa ‘uobpzs.owhbo py voppo rapalsaya yoood azıa Fr "sage ‘02 132 uapun{jomay yoou umbun ur (snimouoss0 spot) snowfdiuns Jap bunpasQquo À lap nz usgpbup ‘IG Zunpfiqqy unldnm boiun npfszia n ‘wobpzssowhbo yy wyopy isapalsaya yoood yloffupgymd y "vagy ‘1% RE oo ee es x 133 vapunfyomay yoou ‘(spam snjoinyy) snouppay “ap Dunmaaqıa aq "77 Sunpliqqay upldnjpn bohiun ypbszia n ‘uobpzs..owwhibo yy wyopy asapal.aya yoood raza 77 “BAB ‘TG fue. SI e Vern: d e dba are è ‘x = ° . °°. SO 5 [5 O e e > e e e e e e ON e e 2 ® e e e e szé e e oe e A ZIA SR 5 = A e i °e TN a 5 > su e e e 2 Sa e e e e e 06 2 e “? e e e e % es e e e ® e e e ® 8 95 e ee 00° e e = u Rina I ess az =, ee é O we = velt 4 STU . tua 2 “al 134 Balaton-Gegend, und von je einer Stelle aus der Schüttinsel und aus der Tief- ebene erwähnt. Zwei ältere Angaben aus der ornithologischen Literatur sind aber SZUNYOGHY’s Aufmerksamkeit entgangen. So hatte GRESCHIK (1924) ein Exemplar am 26.12.1921 bei Györ aus Waldohreulengewöllen bestimmt, und etwas später fand sie VıczıAn (1933) am ersten Mal in der Ungarische Tiefebene (4 Stück am 31.1.1932 bei Farmos, aus Waldohreulengewöllen). Am 23 und 24-ten August 1962 gelang es ToPAL (1963) zwei Exemplare bei Orgovany mit Fangklappen zu sammeln. Diese Fundstelle ist die östlichste in Ungarn unseren heutigen Kenntnissen gemäss. Der Fund von HAVRANEK (1961) im Sasér bei der Theiss wurde von ToPAL (1963) als ein Irrtum er- klärt. In meinen Gewöllmaterialien habe ich Microtus oeconomus neben dem Kis- Balaton (wo sie auch früher gefangen wurde) auch von 8 neuen Stellen be- stimmt. Am erstenmal gelang es diese Art am nördlichen Balatonufer (bei Szigliget) zu finden. Wie im Kis-Balaton, kommt die Sumpfmaus auch dort mit der Erdmaus zusammen vor. Nach den Gewöllangaben scheint Microtus oeconomus in der ganzen Schüttinsel und auch südlich der Stadt Györ beim Räba-Fluss verbreitet zu sein. Vom östlichen Teil der Schüttinsel fehlen mir Gewöllmaterialien völlig, ich bin aber davon überzeugt, dass die Sumpf- maus auch in diesem Gebiet vorkommen soll. Weitere Untersuchungen in der Balaton-Gegend, und auch beider Donau zwischen Györ und Komäron, sowie bei der Fluss Raba scheinen als sehr lohnenswert. Die Fundstellen: Dunaremete, Dunasziget, Gyirmöt, Hedervär, Kisbarät, Kisbodak, Koroncé, Szigliget. Feldmaus (Microtus arvalis) (Abb. 22.) Die Feldmaus ist die häufigste Säugetier in Ungarn. Sie wurde praktisch in allen Gewöllmaterialien gefunden. Die Fundstellen: Aba, Abony, Adony, Alcsutdoboz, Agärd, Alsönyek, Ambrözfalva, Apaj-puszta, Apagy, Aranyosgadäny, Almosd, Baja, Bakony- gyiröt, Bakonyszentkiräly, Balassagyarmat, Balatonendred, Balatonszabadi, Balf, Baranyaszentgyörgy, Battonya, Bácsalmás, Bäcsbokod, Bäcsborsöd, Bäcsszentgyörgy, Bank, Bäränd, Batya, Berhida, Békéscsaba, Bikacs, Bodorfa, Bogyiszlö, Boldogköväralja, Boronka, Borzavar, Bödvaszilas, Bély, Börzsöny-hegyseg (Hajagos, Jancsi-Juliska vadászház, Kämor), Budajenö, Budakaläsz, Budaörs, Bp.-Härmashatär-hegy, Bugyi, Cece, Ceg- led, Celldömölk, Csala-puszta, Csanytelek, Csákánydoroszló, Csákvár, Csävoly, Csobäd, Csomád, Csomorkäny, Csorvàs, Csömör, Dabas, Dävod, Debrecen, Decs, Dencshäza, Dévavanya, Dinnyés, Doboz, Dömös, Dömsöd, Dörgicse, Dunaegyháza, Dunakeszi, Dunaremete, Dunasziget, Eger, Egyházasrádóc, Erdősmecske, Erdőtelek, Esztergom, Farmos, Fegyvernek, Fehérgyarmat, Felsődobsza, Felsőhídvég, Felsőszentiván, Fonó, Földes, Garadna, Gerendás, Gerla, Geszt, Gesztely, Gibárt, Gödöllő, Gölle, Gyirmót, Gyula, Hajdúbagos, Hejce, Hencida, Hernádbüd, Hernádszentandrás, Hédervár, Hortobágy (Borzas-erdő, Halas-tó, Meggyes-erő, Pente-zug, Szálkahalmi-erdő, Zám- puszta), Hosszúpályi, Hódmezővásárhely, Iharosberény, Isaszeg, Izsákfa, Jakabszállás, Jánoshalma, Jánoshida, Jászalsószentgyörgy, Jászapáti, Jász- berény, Jäsziväny, Jäszladäny, Kaba, Kajdacs, Kamond, Kapospula, Karcag, Kardoskút, Katymár, Kecel, Kecskemét, Kemenespálfa, Kéked, Kéthely, Kimle, Kis-Balaton, Kisbarát, Kisbodak, Kiskinizs, Kiskorpád, 135 Kiskörös, Kiskundorozsma, Kiskunlachäza, Kismaros, Kisnäna, Kistelek, Koroncé, Köka, Köspallag, Kölesd, Kölked, Körmend, Köszeg, Kunbaja, Kunpeszer, Kunszentmiklös, Lajoskomärom, Läbatlan, Läbod, Leänyfalu, Lippé, Madaras, Madocsa, Martonväsär, Mantelek, Märtely, Mätraballa, Mätraszele, Mezöcsokonya, Mezöhegyes, Mezökomärom, Mezökövesd, Mely- küt, Menföcsanak, Méra, Merges, Mindszent, Miskolc, Mohäcs, Monostorpälyi, Mosonmagyaróvár, Nagycsecs, Nagydorog, Nagyhaläsz, Nagyharsány, Nagy- igmänd, Nagyivan, Nagykanizsa, Nagykapornak, Nagykäta, Nagykörös, Nagylözs, Nagynyarad, Nagyréde, Nagyvenyim, Nádudvar, Nekézseny, Nemesbikk, Nemesvita, Németi, Novajidrany, Nögrädveröce, Ohati-erdö, Okoräg, Old, Orosháza, Oszkó, Oszlär, Ónod, Ocsény, Pacsa, Pannonhalma, Panyola, Pákozd, Pánd, Páty, Perbál, Petőfiszállás, Pécs, Pénzesgyôr, Péter- hida, Pilisborosjenö, Piliscsév, Pilismarét, Pilisszänté, Pilisszetivan, Pilis- szentkereszt, Pilisvörösvár, Pirtö, Pocsaj, Pomáz, Porva, Potyond, Pöcs- megyer, Püspökladäny, Räbapatona, Räckeve, Rakoshegy, Rözsafa, Sajé- szöged, Sajóvelezd, Salgótarján, Sasér, Sandorfalva, Särisäp, Särszentägota, Sárvár, Sátoraljaújhely, Sitke, Solymár, Somogycsicsö, Somosköüjfalu, Sopo- nya, Sopron, Sopronkövesd, Sukorö, Sükösd, Sümeg, Szabadbattyän, Szabad- kígyós, Szabadszälläs, Szalaszend, Szalänta, Szarvas, Szatymaz, Szár, Szasz- berek, Szederkény, Szeged, Szegvär, Szentendre, Szentes, Szentgäl, Szent- märtonkäta, Szeremle, Szergény, Szecseny, Székesfehérvar, Szigetmonostor, Szigetszentmiklés, Szigliget, Szin, Szolnok, Szombathely, Szödliget, Szögliget, Sz6reg, Tahitótfalu, Tata, Tark6 (Biikk-hegység), Tac, Takos, Tapidbicske, Täpiögyörgye, Tapidsag, Tapidszentmarton, Telekgerendas, Telki, Tetetlen, Tet, Tiborszälläs, Tihany, Tiszadob, Tiszakarad, Tiszaladany, Tiszatelek, Tiszavasvári, Tiszavärkony, Tokod, Tordas, Tornyosnémeti, Tótkomlós, Tö- köl, Tömörkény, Töttös, Tunyogmatolcs, Túrkeve, Turony, Udvarkő (Bükk- hegység), Újkér, Újszász, Vaskút, Vasvár, Vác, Váckisújfalu, Vál, Vámos- györk, Váncsod, Várpalota, Vecsés, Velence, Vencsellő, Veszprém, Vezseny , Vértesszöllős, Villány, Vilmány, Yindornyaszöllös, Visegräd, Vizsoly, Zagy- varôna, Zalaszentgyérey (Zél-puszta), Zalkod, Zsarolyàn, Zsámbék. Zwergmaus (Micromys minutus) (Abb. 23.) Im entsprechenden Biotopen ist die Zwergmaus praktisch im ganzen Un- garn heimisch. Sie zeigt gelegentlich auch Gradationen auf, wobei sie in man- chen Stellen sogar 15—17% der Gesamtbeutetierzahl erreichte (ScHMIDT, 1968). Die Fundstellen: Aba, Abony, Adony, Algyö, Alsönyek, Ambrözfalva, Apaj-puszta, Badacsony, Baja, Bakonygyiröt, Balassagyarmat, Balaton- kenese, Balatonszabadi, Baranyaszentgyörgy, Battonya, Bäcsalmäs, Bäcs- bokod, Bäcsborsöd, Bäcsszentgyörgy, Berhida, Bikäcs, Budajenò, Budaka- lasz, Budaërs, Bp.-Härmashatär-heey, Bugyi, Celldömölk, Csala-puszta, Csanytelek, Csákvár, Csobäd, Csomád, Csomorkany, Csömör, Dabas, Debre- cen, Dinnyés, Doboz, Dömsöd, Dörgicse, Dunaegyhäza, Dunakeszi, Duna- remete, Dunasziget, Eger, Egyházasrádóc, Erdőtelek, Esztergom, Farmos, Fegyvernek, Felsődobsza, Felsőhídvég, Fonó, Földes, Garadna, Gerla, Geszt, Gibárt, Gödöllő, Gölle, Gyula, Hajdubagos, Hejce, Hernädbüd, Hernäd- szentandräs, Hortobágy (Borzas-erd6, Messyes-erd6, Zam-puszta), Höd- mezöväsärhely, Iharosbereny, Izsäkfa, Jakabszállás, Janoshäza, Janoshida, Jäszalsöszentgyörgy, Jäszapäti, Jaszbereny, Jaszivany, Jäszladäny, Kaba, 136 137 vapunfromay onu “umbun ur (snmunu shot) snowbsonz swap bunpasquo A aq "eg Sunpriqy upldpp bofiun nphszia n ‘uobpzs.owlibo gt wywpn rsapatuaya 4960 oduo y vagy eg 1 Ne e° Ny a A, = ® 0° "n, ca 2 eo O à e ca e (4 "n, DI e = a, e. è. e 3. > e o "n “ ae e ® \ a e PI e à °° an e 1 e ‘n, ° ’ . 5 — N ee = > EU ir 4 e Sai e 2 ° A = WW . ner i £ e Sie La U e SE e d o, GC e e ced 990 CZ Cha CES) 5 n. e OF Ons 5 ‘ e a e , pu pe e 2 à È à e 8. ef. SI again SE a a DU 4 E SA) "do, SS ? aor) No \e - "Ne È 4 "el _ 4 uopunfmomap yoou “umbun ur (snıwıbn snuapod ) snoupunig wap bunpaigsag 4 ‘Fr Sunpliqqy upldnjp boliun ypbszva n MOGDZSJOLDÁGD pr mmpo isapaliaya aba youd y "eage "PZ 138 Kajdacs, Kamond, Karcag, Katymar, Kadarta, Kecel, Kecskemét, Kemenes- pälfa, Kéked, Kéthely, Kis-Balaton, Kisbodak, Kiskorpäd, Kiskörös, Kis- kunlachäza, Koroncö, Köka, Kölesd, Kölked, Körmend, Köszeg, Kunpeszér, Lajoskomärom, Läbod, Lippö, Martonväsär, Mäntelek, Mätraszele, Mezö- csokonya, Mezöhegyes, Mezökomärom, Mezökövesd, Melyküt, Menföcsanak, Méra, Miskolc, Mohács, Monostorpälyi, Mosonmagyaróvár, Nagycsécs, Nagydorog, Nagyhalász, Nagyharsány, Nagyiván, Nagykanizsa, Nagykapor- nak, Nagykőrös, Nagynyárád, Nagyvenyim, Nekézseny, Nemesbikk, Nemes- nädudvar, Németi, Novajidrany, Ohati-erdö, Okorag, Old, Oroshaza, Oszké, Onod, Pacsa, Pannonhalma, Panyola, Päkozd, Pälmonostora, Pand, Paty, | Petöfiszälläs, Pécs, Pilisborosjenő, Piliscsév, Pilisszänté, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Pocsaj, Pomáz, Porva, Püspökladány, Rábapatona, Räkos- hegy, Rózsafa, Sajószöged, Sajóvelezd, Salgótarján, Sándorfalva, Sárisáp, Sárvár, Sitke, Solymár, Somoskőújfalu, Soponya, Sopronkövesd, Sövényháza, Sümeg, Szabadbattyán, Szabadkígyós, Szabadszállás, Szalaszend, Szalánta, Szarvas, Szatymaz, Szeged, Szentendre, Szentes, Szentmártonkáta, Székes- fehérvár, Szigetmonostor, Szigetszentmiklós, Szigliget, Szin, Szolnok, Szom- bathely, Szögliget, Tahitótfalu, Tata, Tatärszentgyörgy, Tákos, Tápiógyörgye, Tápiószentmárton, Telki, Tetétlen, Tét, Tiborszállás, Tihany, Tiszadob, Tiszaladány, Tiszatelek, Tiszavasvári, Tiszavárkony, Tordas, Tornyosné- meti, Tótkomlós, Tömörkény, Tököl, Túrkeve, Turony, Ujkér, Ujszász, Vaskút, Vác, Váckisújfalu, Vál, Váncsod, Vecsés, Velence, Vencsellő, Vér- tesszöllős, Villány, Vilmány, Vizsoly, Zalaszentgyörgy. Brandmaus ( Apodemus agrarius) (Abb. 24.) Die drei weiteren Apodemus-Arten (sylvaticus, flavicollis und microps) lassen sich im Gewöllmaterial nicht immer unterscheiden, man kann dagegen die Brandmaus so auf Grund des Schädels wie des Mi leicht bestimmen. Von ihrer Verbreitung in Ungarn schrieb zuletzt VASARHELYI (1942). Nach ihm soll agrarius ,,verhältnismässig selten’’ zu sein, obzwar der Autor auch selbst bemerkt, dass die von ihm mitgeteilten Fundstellen sicherlich noch sehr vermehrt werden könnten, wenn man die sandigen Gegenden Ungarns gründlich durchforschen wird. Vergleicht man die neuen Gewöllangaben mit den älteren Funddaten, dann scheint agrarius in ihrer Verbreitung ein wenig verändert zu sein. PASZLAVSZKY (1918) erwähnt sie unter anderen aus Hódmezővásárhely, GRESCHIK (1924) neben anderen aus Kiskunhalas, und VASARHELYI (1942) unter anderen auch aus Tiszaföldvär, Ich selbst habe eben von diesen mitt- leren-südlichen Teilen der Tiefebene ein von ziemlich vielen punkten stam- mendes Material untersucht, ohne die Brandmaus in den Gewöllen finden zu können. Nach den erhaltenen Resultaten sind es zwei Landesteile in Ungarn wo Apodemus agrarius mit einer grösseren Bestandsdichte vorkommt und zwar Süd-Pannonien, von der südlichen Balaton-Gegend beginnend (dazuschliessend auch die Ecke der Donau und der Staatsgrenze auf der Tiefebene), und Nordost-Ungarn. VÁSÁRHELYI (1942) hat sie auch bei Türje, oberhalbs des Balatons, festgestellt, ich konnte sie in keinen Stellen Nord- pannoniens finden. Die Angaben von SéLyMmosy (1939) hat schon BAUER (1960) bezweifelt und darauf hingewiesen, dass die von SéLyMmosy erwähnte Exemplare Streifenmäuse (Sicista subtilis) sein müssten. In Nordost-Pannonien, oberhalb von Budapest, habe ich Apodemus agra- 139 rius in von vielen Orten stammenden grossem Material nicht gefunden. Auf der Insel Csepel (südlich von Budapest) und auf den benachbarten Gebiete wo ihn die Literatur schon am Anfang des Jahrhunderts erwähnt (PAsz- LAVSZKY, 1918), lebt sie auch jetzt, obzwar ihre Area dort sich zu verengen scheint. In der schon erwähnten südwestlichen Ecke der Tiefebene konnte ich die Brandmaus aus 6 Orten aus den Gewöllen bestimmen. Diese Popu- lation steht mit der pannonischen scheinbar in enger Verbindung. Weiter östlich aber, z. B. in Bäcsalmäs von wo durch das liebenswürdige Sammeln von DR. J. REKASI ein grosses Gewöllmaterial vorliegt, scheint sie schon zu fehlen. Obzwar mir aus der übrigen Tiefebene und aus der Gegend der mittleren und südlichen Theiss ein gut verstreutes reiches Gewöllmaterial zur Verfügung steht (Abb. 13) kam Apodemus agrarius nicht vor. Wenn sie in diesem ziem- lich grossem Landesteil doch lebt, muss sie dort recht selten sein. Weitere Gewölluntersuchungen in diesen Gebieten wären sehr erwünscht. Das zweite zusammenhängende Areal der Brandmaus in Ungarn liegt im nordöstlichen Landesteil. Hier konnte ich sie neben den Flüssen Theiss und Hernäd fast in allen Stellen von wo ich Gewöllmaterialien erhalten habe, gefunden. (Dr. D. JANossy hatte Exemplare auch in dem Bödva-Tal gefan- sen) (mündl. Mitt.) Südlich kam sie neben der rumänischer Grenze bis zur Stadt Gyula in einigen Stellen in den Gewöllen vor. Die Fundstellen: Baja, Bäcsszentgyörgy, Boldogkéväralja, Davod, Debre- cen, Dencshäza, Erd6smecske, Felsödobsza, Felsöhidveg, Fonó, Garadna, Gerla, Geszt, Gesztely, Gyula, Hernädszentandräs, Homokkomärom, Horto- bagy—Meggyes-erdö, Iharosbereny, Katymár, Kéked, Kéthely, Kis-Bala- ton, Kiskunlachäza, Kölked, Läbod, Lippé, Mezöcsokonya, Mezökövesd, Méra, Mohacs, Nagycsécs, N agyhalész, Nagynyarad, Novajidrany, Ohati- erdö, Okoräg, Old, Onod, Ocsény, Panyola, Péterhida, Pocsaj, Rözsafa, Sajö- szöged, Somogyesics6, Szalaszend, Szalänta, Szeremle, Takos, Tiborszälläs, Tiszadob, Tiszakaräd, Tiszaladény, Tiszatelek, ariana Tornyosnémeti, Tököl, Töttös, Vasküt, Vencsellö, Villány, Vizsoly. Hausmaus (Mus musculus) (Abb. 25.) Die Hausmaus ist in Ungarn überall verbreitet und wurde auch in den mei- sten Gewöllmaterialien vorgefunden. Ökologisch kann man zwei Gruppen unterscheiden und zwar ein ständig in der Nähe des Menschen lebende (Kom- mensale) und eine vom Menschen unabhängig vorkommende Wildform. Die erstere begleitet den Mensch auch in die Bergen, die zweite bleibt auf die Kul- tursteppe. Die zahlenmässige Zunahme von Mus musculus in den Gebieten mit Steppen-Charakter wurde durch die Ergebnisse der Gewölluntersuchun- gen illustriert (SCHMIDT, 1970). Danach betrug der Beuteanteil von Mus östlich der Theiss (trockenste Gegend Ungarns) sogar 33,8%. Im Nordosten mit kühlerem Klima erreicht der Hausmausanteil dagegen nur 3,4%. Die Fundstellen: Aba, Abony, Adony, Agard, Algy6, Ambrözfalva, Apaj- puszta, Apagy, Almosd, Badacsony, Baja, "Bakonyeyiröt, Balassagyarmat, Balatonendred, Balatonkenese, Balatonszabadi, Baranyaszentgyörgy, Bat- tonya, Bäcsalmäs, Bäcsbokod, Bäcsborsöd, Bänk, Bäränd, Berhida, Bekes- csaba, Bikäcs, Borota, Böly, Budajenö, Budakaläsz, Budaörs, Bp.-Härmas- hatar-hegy, Bugyi, Cece, Cegled, Celldömölk, Csala-puszta, Csanytelek, Csákvár, Csävoly, Csobäd, Csomád, Csomorkäny, Csorväs, Csömör, Dabas, 140 uapunf{yonay yoou “umwbun ur (sninosnum snyr) snvusnvz wap bunpaiqia À aq ‘Sg sunpriqqy upldnopm» bokun ypbszia D vobpzssoufibo yy wynpy isapaliaya saba vzpy Pp "wage ‘cz = fe LE ip o 4 <<< e \ e. >) li. =. e ZEN e o 7, e a \ n e Sn 4, Des e N 2 e + si i, e N, N Bey ¢ sn Et a, e U7 À A ° à Or t Zu nn 7 Vy . ra J ao! e È eo e È e A e LA 3 ° è e 9 è e ru à e ens e i O € e o° 4 e e e IE — a 2? zt = us no ? ee N > 141 Davod, Debrecen, Dencshäza, Devavanya, Dinnyés, Doboz, Dömsöd, Dörgi- ese, Dunaegyhäza, Dunakeszi, Dunaremete, Egyhäzasrädöc, Erdötelek, Esz- tergom, Farmos, Fegyvernek, Fehérgyarmat, Felsödobsza, Felsöhidveg, Felsö- szentivän, Fonö, Földes, Garadna, Gerendäs, Gerla, Geszt, Gesztely, Gibärt, Gö- döllö, Gölle, Gyula, Hajdübagos, Hejce, Hencida, Hernädbüd, Hernädszent- andräs, Hedervär, Hortobagy (Borzas-erd6, Halas-t6, Meggyes-erdö, Zam- puszta), Hosszupälyi, Hódmezővásárhely, Isaszeg, Izsakfa, Jakabszállás, Janos- halma, Jánoshida, Jaszalsészentgyorgy, Jaszapati, Jaszbereny,Jäszivany,Jäsz- ladany, Kaba, Kajdacs, Kalocsa, Kamond, Kapospula, Karancssäg, Karcag, Kardosküt, Katymär, Kadarta, Kecel, Kecskemét, Kemenespälfa, Kéked, Ket- egyhaza, Kéthely, Kimle, Kis-Balaton, Kisbarat, Kisbodak, Kiskinizs, Kiskor- pad, Kiskörös, Kiskunlachaza, Kistelek, Koroncö, Köka, Kölesd, Kölked, Kö- szeg, Kunpeszer, Kunszentmiklös, Lajoskomärom, Labod, Lippö, Madaras, Ma- docsa, Martonväsär, Mänfa, Mäntelek, Märtely, Mezöcsokonya, Mezöhegyes, Mezökomärom, Mezőkövesd, Mélyküt, Menföcsanak, Méra, Miskolc, Mo- häcs, Monostorpälyi, Mosonmagyarövär, Nagycsecs, Nagydorog, Nagyhaläsz, Nagyharsany, Nagyigmand, Nagyivan, Nagykapornak, Nagykäta, Nagy- koväcsi, Nagykőrös, Nagylözs, Nagynyarad, Nagyvenyim, Nádudvar, Ne- mesbikk, Németi, Novajidrany, Ohati-erdö, Okorag, Old, Orosháza, Oszkó, Oszlär, Onod, Pacsa, Pannonhalma, Panyola, Päkozd, Palmonostora, Pand, Paty, Perbál, Petöfiszalläs, Pécs, Péterhida, Pilisborosjenő, Piliscsév, Pilis- szántó, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Pocsaj, Pomáz, Pócsmegyer, Püspökla- dány, Ráckeve, Rákoshegy, Rózsafa, Sajószöged, Sajóvelezd, Sarkad, Sasér, Sándorfalva, Sárisáp, Sárszentágota, Sárvár, Sitke, Somoskőújfalu, Soponya, Sopronkövesd, Sövényháza, Sukoró, Sükösd, Sümeg, Szabadbattyán, Szabad- kígyós, Szabadszállás, Szalánta, Szarvas, Szatymaz, Szászberek, Szederkény, Szeged, Szegvár, Szentendre, Szentes, Szentgál, Szentmártonkáta, Szécsény, Székesfehérvár , Szigetmonostor, Szigetszentmiklós, Szin, Szolnok , Szombathely, Szödliget, Szögliget, Szőreg, Tahitótfalu, Tata, Tác, Tákos, Tápióbicske, Tápió- györgye, Tápiószentmárton, Telekgerendás, Telki, Tetétlen, Tiborszállás, Ti- hany, Tiszadob, Tiszakarád, Tiszaladány, Tiszatelek, Tiszavasvári, Tiszavár- kony, Tordas, Tornyosnémeti, Tészeg, Tótkomlós, Tököl, Tömörkény, Török- szentmiklós, Töttös, Tunyogmatolcs, "Túrkeve, Turony, Újkér, Újszász, Vas- kút, Vác , Váckisújfalu, Val, Vamosgyork, Väncsod, Värpalota, Vecsés, Velence, Vezseny, Vertesszöllös, Villany, Vilmany, Vizsoly, Zagyvarona, Zsarolyän, Zsambek. Irodalom — Literatur Bauer, K. (1960): Die Säugetiere des Neusiedlersee-Gebietes (Österreich). Bonn. Zool. Beitr. 11. 141 — 344. p Becker, K. (1958): Die Populationsentwicklung von Feldmäusen (Microtus arvalis) im Spiegel der Nahrung von Schleiereulen (Tyto alba). Z. Angew. Zool. 45. 403 — 431. p. Festetics, A. (1955): Observations on the Barn-Owl’s and Little-Owl’s Life-Habits. Aquila. 59 — 62. 452 — 453. p. Festetics, A. (1960): Neuere Angaben zur Ernährung der Schleiereule. Aquila. 66. 41 — ol. p. Greschik J. (1910): Hazai ragadozömadaraink gyomortartalomvizsgälata. I. Aquila. 17. 168—179. p Greschik J. (1911): Hazai ragadozömadaraink gyomor- és köpettartalomvizsgálata. II. Baglyok. Aquila. 18. 141—177. p. Greschik, J. (1924): Gyomor- és köpettartalom vizsgälatok. Adatok hazänk apré emlö- seinek faunäjahoz. III. Olyvek és baglyok. Aquila. 302 31,243 2263! p- 142 Havranek, L. (1961): Occurrence of Microtus oeconomus méhelyi Ehik (1928) along the River Tisza. Acta Biol. Univ. Szegediensis, nov. ser. 7. 85 — 87. p. Janossy, D.—Schmidt, E. (1960): Extreme Varianten des M, der Feldmaus (Microtus arvalis Pal.) in Ungarn. I. Vertebr. Hung. 2. 137—142. p. Kahmann, H. (1951): Seltene Säugetiere in Eulengewöllen. Ornith. Mitt. 3. 121-124. p. Paszlavszky, J. (1918): Mammalia. in: Fauna Regni Hungariae 1. 1 —43. p. Kretzoi M. (1964): Bagolyköpet-vizsgälatok. Aquila 69 — 70. 47— 50. p. Kretzoi M.—Varrok S. (1955): Adatok a gyöngybagoly täplälkozäsänak állatföldrajzi jelentőségéhez. Aquila. 59 — 62. 399 — 401. p. Schmidt, E. (1968): Uber die Massenvermehrung der Zwergmaus, Micromys minutus (Pallas, 1771), in Ungarn an Hand von Untersuchungen von Waldohreulengewöllen. Säugetierkundl. Mitt. 16. 30—34. p. Schmidt, E. (1969a): Über die Koronoidhöhe als Trennungsmerkmal bei den Neomys- Arten in Mitteleuropa sowie über neue Neomys-Fundorte in Ungarn. Säugetierkundl. Mitt. 17. 132—136. p. Schmidt E. (1969b): Adatok egyes kisemlösfajok elterjedéséhez Magyarorszägon bagoly- köpetvizsgälatok alapján (Előzetes jelentés). Vertebr. Hung. 11. 137 —153. p. Schmidt, E. (1970): Uber die geographische Verbreitung und Wohndichte der Hausmaus (Mus musculus L. ) in Europa nach Gewöllanalysen von Schleiereulen (Tyto alba Scop.). Zf. Angew. Zool. 57. 137—143. p. Schmidt, E. (197 1a): Beispiele zur Bedeutung von Gewölleuntersuchungen für die Kennt- nis der Kleinsäugerwelt in einen engeren tiergeographischen Bezirk (Ungarn). Säugetier- kundl. Mitt. 19. 44—48. p. Schmidt, E. (1971b): Hamsterfunde in Eulengewöllen. Zool. Abh. Mus. Tierk. Dresden. 30. 219 — 222. p Schmidt, E. (1971c): Neue Funde der Steppenbirkenmaus, Sicista subtilis (Pallas, 1773) in Ungarn. Säugetierkundl. Mitt. 19. 384—388. p. Schmidt, E. (1973a): Die Nahrung der Schleiereule (Tyto alba) in Europa. Zf. Angew. Zool. 60. 43— 70. p.. Schmidt, E. (19736): Uber die mengenmässige Verteilung einiger Spitzmausarten in Ungarn. Acta Theriologica, Bialowieza. 18. 281 — 288. p. Schmidt, E. (1974a): Die Verbreitung der Erdmaus, Microtus agrestis (Linne, 1761) in Ungarn. Säugetierkundl. Mitt. 22. 61 — 64. p. Schmidt E. (19745): Pele előfordulási adatok bagolyköpetekböl. Állattani Közl. LXT. TS. p. vé Schmidt E. (1974c): Uber die Verbreitung und Wohndichte der Kleinwühlmaus (Pity- mys subterraneus (De SELYUS-LONGCHAMPS)) in Ungarn. Vertebr. Hung. 61. ir 118) p. Sölymosy, L. (1939): Angaben zur Insectivora-, Chiroptera- und Rodentia-Fauna des Komitates Sopron. Fragm. Faun. Hung. 2. 37—39. p. Szunyoghy J. (1954): Adatok a Microtus oeconomus méhelyi Ehik elterjedésének, hallé- és peniscsontjanak ismeretéhez. Állattani Közl. 64. 225 — 230. AP» Topal, Gy. (1963 3): Ujabb adat a Microtus oeconomus méhelyi Ehik, magyaror szägi elö- forduläsähoz, és a Tisza menti (Sasér) előfordulás cáfolata. Vertebr. Hung. 5. 159 — 164. p. Vásárhelyi, I. (1942): Das Vorkommen von Apodemus agrarius Pall. in Ungarn. Fragm. Faun. Hung. 5. 122 — 123. p. Viczian, A. (1933): Studien über die Ernährung der Waldohreule (Asio otus (L.)). Or- nith. Monatsschrift 58. 173 — 182. p. Zimmermann, K. (1952): Gewölle und Kleinsäuger-Forschung. Journ. Orn. 93. 136 — 197 108 Zimmermann, K. (1963): Kleinsäuger in der Beute von Waldohreulen bei Berlin. Beitr. Vogelk. 9. 59 — 68. p. Anschrift des Verfassers: Madärtani Intezet 1121 Budapest Költő u. 21. 143 Kisemlös-faunisztikai adatok baglyok taplalékvizsgalata alapjan Schmidt Egon Szerző a baglyok taplalékvizsgalata teren végzett közel másfél évtizedes munkájának kisemlös-faunisztikai eredményeit összegezi dolgozatában. Az elsősorban gyöngybagoly- tól és erdei fülesbagolytól származó adatok ponttérképek formájában fajonként kerülnek ábrázolásra. Kivételt képeznek azok a fajok, melyekről már korábban hasonló jellegű közlemény jelent meg. Ezek (Neomys, Sicista subtilis, Muscardinus és Glis, Pitymys sub- terraneus, Microtus agrestis) a dolgozatban nem szerepelnek. Munkájában a szerző többek között rámutat e vizsgálatok populaciödinamikai és természetvédelmi jelentőségére. Külön említést érdemel a patkányfejű pocok, mely hazánkban természetvédelem alatt áll, s melynek 8, eddig ismeretlen előfordulási helyét köszönhetjük a baglyok táplálékvizsgálatainak. Hasonlóképpen érdekes eredményeket adtak a pirók egérrel kapcsolatos adatok is. 144 ADATOK A SARKANTYUS SARMANY (CALCARIUS LAPPONICUS) HAZAI ELOFORDULASAHOZ Szabó László Vilmos A sarkantyús sármány 1960. évi első megfigyelése nemcsak hazánk, hanem a Kárpát-medence madárfaunáját is új fajjal bővítette. Tekintsük át területenként és időrendben eddigi előfordulásait. . Megfigyelések 1. Ürbő—Apaj- -puszta. Eszaki rész. (HÜTTLER BELA megfigyelései és gyüjtese) 1960. 1.10. 50 db. A csapatban 2 havasi fülespacsirta. 1 tojó lőve. A szikes puszta és a szántóföld határán. 1960.II. 7. 1 db. Elhullott példány maradványai. 1960. II. 21. 3 db. Egy hím lőve. Gazos tarlén. Déli rész (DR. GYÖRY JENŐ megfigyelése és gyűjtése.) 1962. XI. 6. 5—6 db. Két himelejtve. Elég magas füvű, de szikes pusztán. 2. Kardoskút (DR. STERBETZ ISTVAN megfigyelései és gyűjtése.) 1966. I. 22. 10—12 db. Nadi sármánnyal vegyes csapatból 1 db hím elejtve, a többi faji megoszlása nem állapítható meg. Szikes legelőn áthaladó behavazott kövesút mentén. 1971. XII. 12. 15-6 csapat. Artemisio-Festucetum pusztán. 1972. XI. 12. 1 db. Artemisio-Festucetum pusztán. XII. 26. 12 db. Artemisio-Festucetum pusztán. 1973. XI. 18. 60 db. Gazos tarlón, szikes legelő mellett. XII. 16. 58 db. (15+40+3) gazos tarlön, szikes legelő mellett. XII. 31. 4 db. Vaksziken (Camphorosma, Suaeda, Crypsis). 3. Hortobágy. (SzaBó LASZLÒ V. megfigyelései kiegészítve SZALONTAY ÁRPÁD természetvédelmi őr jelentéseivel és FINTHA IstvAN biológus szakfelügyelő (főleg Máta-pusztai) megfigyeleseivel. 1971. X.24. 1 db. Madarasi puszta. Artemisio-Festucetumban. XI. 28. 1 db. Borzas-puszta. Säroséri-gât melletti ruderälis nö- venyzetben. XII. 18. 1 db. Borzas-puszta. Säroseri-gät melletti ruderälis nö- venyzetben. . 23. 1 db. Zam-puszta, Festucetum gyepen. I. 27. 1 db. Nagyiväni-puszta, Säroseri-gät, ruderäliäban. 1 db. Zam-puszta. Artemisia-Puccinellia-Limonium. . 1 db: Nagyiväni-puszta. Säroseri-gät, ruderäliäban. III. 15. 1 db. Zam-puszta. Artemisio-Festucetumban. . 1 db. Nagyivani puszta, szikes Artemisio- Festucetum. 1973. I. 8. 3 db. Mäta-puszta. Szikes Festucetumban. 1 db. Pente-zug. Szikes Festucetumban. 10 Aquila 1975 145 1973211226: 4 db. 2k, ID, 6 db. X. 22. 19 db. X. 25. 70—80 db. | Föleg Puccinellietum XI. 28. iL Glo. XII. hö 1974. I. 2. 3 db. RS 3 db. I. 29. 10 db. UL GX 4 db. EPA 70 db. 11212. 5 db. 146 X. 26. 120 db. X. 27.350—400 db. X. 28. 12 db. X. 29. 250—300 db. XI. 1.18—20 db. XI. 3.25—30 db. Rt 4 db. xeno: 17 db. RT lo 2 db. rg 2 db. 8—10 db. XT 211" 2 db. XI. 25. 8—10 db. XI. 26. 6— 8 db. II. 13. 25 db. bre 170 db. Mäta-puszta. Egyesével több helyen, Festucetum. Nagyivani puszta. Szikes Artemisio- Festucetum. (6 do Nagyiväni, 13db Madarasi-pusztän. Festucetum. ) Madarasi puszta (Gyürö-küt) szétszórtan 1—2— 10—20-as kis csapatokban, majd összeverődve. és taposott Agrostidetum. Madarasi-puszta. (Gyúró-kút környéke) szétszórtan, majd együtt Puccinellietumban. Madarasi-puszta (Gyúró-kút 40—50, Luca-lapos— Dög-halom között 70—80, Bogärzö-Luca-lapos között 180—200, Bogärzö-farka 80 db) Puccinelli- etum és lelegelt, letaposott Agrostidetum. Pente-zug. Puccinellietum. Madarasi-puszta (Gyurö-küt 4—5, Halas-farka 200, 15—20 sárga csőrű kenderikevel együtt, Luca- Bogärzö-köze 60—70 (1, 2, 10, 30, 20) (Puccinelli- etumban. Madarasi-puszta, egyenként és szetszört apro csapa- tokban Puccinellietumban és Festucetumban. Pente-zug-puszta. Puccinellietum. (2+2). Pente-zug-puszta. Artemisio- Festucetumban. (3+14). Mata-puszta. Szikes Festucetum. Pente-zug-puszta. Puccinellietum. — Madarasi-puszta. 50-es hösarmänycsapatba vegyül- ve, kopär szikes pusztai üt mellett. Darvas-sziget. Lekaszält Agrostidetum. Pente-zug. 100 db hésärmäny- és 300 db särgacsörü- kenderike-csapatba vegyülve, kopär szikes üt mellett. Zam-puszta. Szikes Festucetum. Nagyivani-puszta. Csikos hat, lekaszält reten. Madarasi-puszta. Dög-halom, Puccinellietum. Mar egyetlen peldänyt se sikerült megfigyelni. Délre vonultak. | Nagyivän, Räcsos-küt. Urmös-sziksalätäs taposott Festucetum. È Nagyiván, Julesa-küt. Urmös Festucetum gyepen 5 db hösarmännyal. Madarasi-puszta. Bogärzé. Artemisio-Puccinelliteum. Nagyivani-puszta. Csikos hat. Lekaszalt réten. Madarasi-puszta (Gyúró 5, Dög-halom 19, Bogärz6 28, Bogärzö-farka 7) Puccinellietum- Agrostidetum. Madarasi-puszta. Bogàrzò. Puccinellietum- Agrosti- detum. Madarasi-puszta. Döghalom. Puccinellietum- Agros- tidetum. Madarasi-puszta. (Hatärärok 14, Halas-farka 50, Döghalom 44, Bogärzö 30, Bogarzé-farka 32.) Nagy vonuläs. Mezei pacsirtàk a gyepen. Eszaki nädi sarmanyok a mélyebb käkäs laposokban. A calca- riusok pedig Puccinellietum es Agrostidetum alacsony avas állományában. 7974. II. 19. 32 db. Madarasi-puszta. Dög-halom. Love 4 db. Szokott helyükön. II. 23. 4 db. Madarasi-puszta. Darvas-sziget, lekaszält reten. II. 28. 3 db. Madarasi-puszta. Fackö-hät, lekaszalt reten. A II. havi példányokon a fekete szín a hímek fején, begyén egyre fokozot- tabban jelentkezik. Begyüjtôtt példányok: 1960. I. 10. 1 db tojó; II. 21. 1 db him. Magyar Nemzeti Múzeum. 1962. XI. 6.: 2 db him. 1966. I. 22.: 1 db him. Magyar Madärtani Intézet. 1974. IT. 19.: 4 db. Magyar Nemzeti Müzeum, Öslenytär (csontvazak). Kovetkeztetések Milyen következteteseket vonhatunk le az eddigi megfigyelesekböl? Elsösorban a Hortobagyon végzett sajat megfigyeléseim eredményeit fogla- lom össze, majd az eddigi hazai irodalommal vetem egybe a leglényegesebb kérdéseket. 1. Vonulás, telelés A Hortobágyról 1971 előtt nincsenek megfigyelések. Az utóbbi három év telelési adataiból kitűnik, hogy megjelenésük ideje a Hortobágyon X. hó utolsó harmada. Ilyenkor rendesen erős pacsirtavonulás is tapasztalható, s ugyanekkor jelentkeznek az első sárgacsőrű kenderikék, hósármányok. Az első példány megfigyelésének napján is kis csapatokban folyton vonultak a pa- csirták s valószínűleg kisebb Calcarius-csapatból vált ki a földön pihenő s közelre beváró példány. Felrepülve erős prü-prü hangon riasztott, majd déli irányban távozott. 1971—72-ben hosszan kitartó, egyes példányokat figyel- tünk meg. 1972—73 telén is kevés az adat, de valamivel több a példányszám. 1973—74 viszont eddig nem tapasztalt, valóságos inváziószerű átvonulást hozott. Északon, Mátán és középen, Pente-zugban csak kisebb csapatokat észlel- tünk. A Hortobágy déli részén, a Madarasi-pusztán torlódtak össze rövid időre a csapatok. Az E—D irányú mozgás szinte naponként megfigyelhető volt. A gyors felszaporodást még gyorsabb távozás követte. A nagy csapatok mindjobban feldarabolódtak, majd XI. hó végére déli irányban teljesen el- tűntek. Decemberben egyetlen darabot se sikerült megfigyelni. (Kardoskú- ton, eddigi legdélibb telelőhelyükön, XI. és XII. hónapban mutatkozott a legtöbb. Ez jelzi az invázió irányát. 1974. I. hóban tűnik fel ismét néhány kisebb csapat s a II. hóban indul meg a visszavonulás. II. 11-én rendkívül enyhe időjárás, déli szél fúj, megindul a mezeipacsirta-vonulás is. A Calcariu- sok visszavonulása ekkor erősödik és II. 17-én kulminál. A Madarasi-pusztán pontosan az őszi vonuláskor megfigyelt helyeken jelentek meg kisebb (5— 30—50 db) csapatokban. A legkésőbbi adat II. 28. Tartózkodási idejük ha- zánkban az eddigi adatok szerint: XI, XII., I., LI. Az első megfigyelést követő tíz év alatt mindössze két évben volt 1—1 újabb előfordulás. Tíz év után újra néhány adat, végül a fent leírt invázió. Felmerülnek tehát a kérdések a költözéssel és invázióval kapcsolatban. Voous (1962) szerint költöző, de ritkábban inváziói is előfordulnak (Nyu- gat-Európa, 1953—54). Közép-Európa mérsékelt zónájának nyílt tengerpart- jain, folyótorkolatoknál, vízparti réteken s egyéb sík területeken telel. Lé- 10* 147 nyegében tehät vonulasi, élelemszerzési ütvonaluk egyezik a hösärmäny, havasi fülespacsirta, sárgacsőrű kenderike mozgalmäval. Éppen úgy mint azok, nemesak a tengerpartot követik, hanem a kontinens belsejébe, igy a Karpat-medencébe is eljutnak. Itt mind a négy fajnak f6 tartözkodäsi helye a szikes füvespuszta. A havasi fülespacsirta (SCHAFER—SASVARI, 1959), a hósármány (STERBETZ, 1965), a sargacsérti kenderike (BERETZK — KEVE, 1971) kärpät-medencei elöforduläsänak feldolgozéi végeredményben ugyanarra az eredmenyre jutnak: ,,A magyar szikespusztäkat Euröpa belsejében egy szi- getszerüen egyedülálló, jelentős forgalmú, rendes ättelelö állomásnak kell tekintenünk" STERBETZ). Megfelelő gyűrűzési eredmények híján azonban egyik szerző sem vállalkozik az útvonal megrajzolására. A C. flavirostris el- szigetelt areájából valószínűleg a legészakibb skandináv populáció látogat el hozzánk. A három circumpoláris faj esetén viszont valószínűleg a kelet- európai szovjet tundrák lakói is eljuthatnak hozzánk. Erre utal egy hósár- many alfaj (wlasowae-pallidior) megkerülése hazánkban s egy Hremophila invázió, mely nálunk Szabolcsban megrekedt, de a Kárpátok keleti oldalán Moldvában délre hatolt. A Calcarius esetében még semmiféle bizonyítékunk nincs. Az északi mezei pacsirták, északi nádisármányok s a rendszeresen ér- kező sárgacsőrű kenderikék, hósármányok, a havasi fülespacsirták vonuló hullámai is magukkal ragadhatnak egyes példányokat, kisebb csapatokat. Az inváziós években viszont önálló csapatokban érkeznek hasonló okok kény- szerítő hatására a fenti magevő énekesek. 2. Tartózkodási hely, táplálkozás Az adatok mellett feltüntettem azokat a vegetációtípusokat, ahol a meg- figyelők a madarakat látták. A három megfigyelési hely : Apaj-Urb6-puszta, Kardoskút és a Hortobágy tipikus szoloncsák, illetőleg szolonyec szikes füvespuszta. Egyes adatokban szerepel gazos tarló, szántó, ruderális gát, út széle, de mindenütt a puszta közelében. A Hortobágyon főleg két biotópon figyeltem meg őket. A magányos példányokat, a kisebb csapatok egy részét Artemisio-Festucetum társulásban, az 1973—74-es kisebb-nagyobb csapato- kat viszont szinte kizárólag s törvényszerűen a laposok szegélyzónájában, Puccinellietumban s a vele határos gyengén zsombékos Agrostidetumban ta- láltam. Főleg a lelegelt, marhanyomokkal teli, esőben vizes Agrostis avas állománya, melybe a Puccinellietum mozaikosan behatol, volt kedvenc tartóz- kodási helyük. Néha még a magasabb, avas Agropyretumban is szívesen rej- tőzködtek. Az avas fűcsomók tökéletesen elrejtik őket. Mindig ilyen növény- társulásba ereszkedtek le, s ezekhez a helyekhez rendkívül szívósan ragasz- kodtak. 1973—74-ben a Madarasi-pusztán a novemberi érkezők és a februári vonulók ugyanazokon a helyeken mutatkoztak. Ennek a ragaszkodásnak kettős oka van. Jellemző biotópigényük és táp- lálkozásuk. Voous (1962) lényeges különbséget lát a hósármány és a sarkan- tyús sármány fészkelési biotópjai között. Előbbi a kopár, köves, zuzmós tundra lakója, utóbbi a törpebokros, mocsaras, zsombékos mohatundrák, arktikus legelők, fűcsomós helyek fészkelője. Ez az elkülönülés megfigyel- hető a pusztán is. A hósármány a kopár, fehér foltos sziket, pusztai utakat, melyeken sziklakemény rögök, kerékvágások sorakoznak kedveli, a sarkan- tyús sármány viszont a mélyebb, esőben vízállásos, kissé zsombékos, fű- csomókkal teleszórt, ill. avas füvű Puccinellia-Eleocharis- Agrostis társulá- sokat és az avas záródóbb gyepet keresi. Megfigyeltem táplálkozásukat a 148 26. ABRA. SARKANTYUS SARMANY (FOTO: SZABO L. V.) ABBILDUNG 26. SPORNAMMER kopär, repedezett, Polygonumos marhanyomokban, melyekben sokszor viz Allott. Összel a friss Polygonum-esirak, az öregebb hajtäsok levelei, rügyei, valószínűleg később magvai adják egyik fontos táplálékát. Állandóan ide jártak vissza. Sokat foglalkoztatott, hogy vajon miért távoztak el olyan hirte- len november végén. Valószínűnek tartom, hogy a rendkívüli szárazság és hir- telen erös fagy (— 10 — —15°C X. hó végén és XI. hó elején!) teljesen elégette a Polygonumot. Bizonyára más növényi részeket, magvakat (Plantago minima , Atriplex, Chenopodium stb.) is fogyaszt. STERBETZ Eryngium, HÜTLER pusztai kóró fekete magjait találta begyében. : 3. Viselkedés Rejtett életmódjuk köti őket a fent ismertetett biotópokhoz. Kitűnő rej- tőzködők. Nemcsak a magányos példányok, néhány darabos kis csoportok tűnnek el tökéletesen az avas növényzetben, hanem a nagyobb csapatok is. Szemmel láthatóan keresik a jobban rejtő avas állományt, többször elrepül- nek egészen alacsonyan fölötte, míg végre leereszkednek. Míg a nagyobb csapat — a többi csapatmadár törvényét követve — nyugtalanabb, idege- sebb, félénkebb, addig az egyes példányok, 10—20-as kis csapatok csak köz- vetlen közelről szállnak fel. A felrepülés után látszólag eltávolodnak, de ha- marosan visszakanyarodnak s néhány körözés után rendszerint régi helyükre szállnak le. A földhöz közel, hosszan elnyúlt formációban húznak. Néha felcsapnak s ki-kiválik 2—2 egymást zavaró példány. Kedvenc helyüket kerülgetve, hol felvágnak, hol egészen alacsonyra ereszkednek, míg végül széllel s csak a lerepülés pillanatában szél ellen fékezve, leszállnak. Még a legnagyobb csapat is oly hirtelen eltűnik, hogy egyetlen madár se látszik . Sokáig mozdulatlanul lapulnak, majd igen gyors, ideges egérszerű futkározás- sal iramodnak tova. Jellegzetes púpos háttal, leeresztett szárnyakkal, egé- szen a földre lapulva szalagdálnak. Állandó takarásra törekszenek, nyílt helyeken gyorsan átfutnak, a fűcsomók mögé el-elbújnak. Óvatosan néhány méterre meg lehet őket közelíteni, de az egész csapat szinte láthatatlanul fut előttünk. Látni még egész közelről is alig lehet őket. Fejüket csak nagyritkán, meglepetésükben emelik fel. Dél felé napos időben több ízben megfigyeltem nyíltabb helyeken. Szikes göröngyhöz húzódva, keréknyomok mélyén bóbis- koltak, tollászkodtak. Ilyenkor különösen közelre bevárnak, ha ülve, hasalva közeledünk feléjük. Ezt a delelésszerű viselkedést megfigyeltem a vonulás idején rendkívül vad bíbicek és aranylilék s az általában rendkívül szelíd havasi liléknél is. A sármányokra jellemző hullámzó röptük nyugodtabb, nem olyan csapongó, mint a nádisármányoké. Röpképük a fényképeken sokszor rögzít olyan helyzetet, melyben 459-os szögben levő testhelyzetben , állni?" látszanak, mivel szárnyaik ilyenkor be vannak húzva. Ejjelezőhe- lyüket tipikus tartózkodási helyükön marhanyomok szélén talált ürülék- csomók árulták el. 4. Társas kapcsolataik Az adatok között igen kevés az olyan megfigyelés, amikor más madarakkal együtt fordultak elő. Egy alkalommal téli kenderikék csatlakoztak kis szám- ban nagy csapatukhoz, más alkalommal két havasi fülespacsirta szegődött közepes csapatukhoz, végül hósármány és nádisármány között látták. Rit- kábban csatlakoztak ők más fajok (hósármány, fenyőrigó) csapatához. Többnyire egyedül és kisebb-nagyobb tiszta csapatokban mutatkozik. 1973. 149 X. 28-án Pente-zugban 17 hösarmany és kisebb csapat sárgacsőrű kenderike többször összevegyült, foleg repüles közben, de a megfigyelt 12 Calcarius, mindig külön volt. XI. 3-4n 200-as flavirostris csapatban 4 hés&rmany repült, utanuk elmaradva 1 Calcarius. Utébbi, mikor észrevette a földön szedegetö 25—30-as fajcsapatat, rögtön közejük ereszkedett. Ezen a napon még 6 db havasi lile, néhány aranylile, bibic és mezei pacsirta tartózkodott ezen a jel- legzetes pusztai biotópon. 1973—74 telén mind a négy magashegyi fjell-, illetőleg arktikus tundralakó énekes megjelent a Hortobágyon. Biotópigényük, viselkedésformájuk és.táplálkozásmódjuk szerint különültek el. A téli ken- derikék a nyílt pusztán mindig az ürmös Festucetumot járták s magasra ágas- kodva őrölték ki az Artemisia monogyna subsp. salina termésfüzéreit, rá- szállva lehajlították a Limonium Gmellini terméses ágait, nagyobb hó esetén felkeresték a gátak, árkok, töltések szegélyét, ahol főleg Atriplex-, Chenopo- dium-, Cicorium-magvakat szedegettek. A hósármányok főleg a pusztai utak mellett kialakult kopár vakszik Camphorosmás, Atriplex tataricás foltjait kedvelték. Ugyanitt szedegettek az Eremophilák is, de legjellemzőbb biotóp- juk volt e mellett a marhaállások ruderális vegetációja. Végül a sarkantyús sármányok teljesen rejtve a Puccinellietum és Agrostidetum avas állományá- ban szedgettek. (L. még STERBETZ, 1965.) Több esetben megfigyeltem a téli énekesek kísérőjét, a törpesólymot is, amint követte a magevő csapatokat. 5. Felismerésük a terepen Mivel a hazai ornitológusok közül igen kevesen ismerik e fajt, részletesen összefoglalom jellemző jegyeit. A biotóp, a viselkedés (főleg a hang), a táp- lálkozási mód és a faji bélyegek (átmeneti tollazat!) megfigyelése együttesen segít a felismerésben. Tartózkodási helyük a legeltetett, tuposott (esetleg kaszált) Puccinellietum, Eleocharisos Agrostidetum, ürmös Festucetum avas növényzete. A lapulás, rejtőzés mesterei. Az egyedüli példányok, kisebb csa- patok váratlanul, igen közelről repülnek fel s jellegzetes hangot adnak : prü-prü, trrr-trrr-prrr-prrr, csrrr-csrrr. Ez az erős hang rendkívül jellemző. Néha a hósármányok lágyabb zsü-zsü hangját hallatják, főleg a leszállni készülő csapatban. Mind az egyedül felröppenő, mind a kisebb-nagyobb csapat, nagy félkörívet írva, esetleg még néhányat kerülve, rendszerint visszatér eredeti helyére, illetőleg annak közelébe (1. GyOry megfigyelését is!) . Mivel a nagyobb csapat nem egyszerre kel, riasztó prü-prrr-prü hangjuk sorozatosan szól, főleg az elkésők, elmaradottak riogatnak. A csapattól el- maradt példányok a nádisármányokéra emlékeztető, de nem oly éles cüüü- cüü hangon hívogatnak, keresik társukat. A földön sohasem ugrálnak, hanem vízszintes testtartással egérmódra futkároznak. Szinte a földet éri hasuk, hátuk felpúposodik, szárnyukat rendszerint a farok alá eresztik. Igen ritkán emelkednek fel, főleg, ha az ember nagyon megközelíti, meglepi. A figyelő fej tipikus sármány profilja jellemző. A szemsáv továbbfolytatódik a sötét fülfolt mögött és visszakanyarodik a csőrtövig, mint valami sötéttel szegett, fehér színű álarc. A fejtetőn világos sáv, fontos megkülönböztető jel a vör- henyes gesztenyebarna tarkó, feltűnő az élénk rozsdavörös, elöl-hátul fehé- res sávval határolt ,,szarnytiikér’’. De csak pár pillanatig figyelhetjük meg, mert fut-szalad-bújik, szinte alagútban jár az avas fűcsomók között, árnyé- kos tövükhöz lapul. 1974. II. 17-én (szokatlanul meleg: 17°C) fürdésüket is megfigyeltem. Az ivararányt eldönteni a terepen nem lehet, hisz a földön biztosan még a számukat se lehet megállapítani, csak repülés közben. A hí- 150 mek téli ätmeneti tollazatäban a fekete rajzolatböl alig marad valami folt, ill. esepprajzolat. Februárban mar élénkül, előtűnik a fekete szín, főleg a begyen. A nádisármányoktól könnyen elkülöníthetők. Biotópjuk más. A nádisármányok, még ha nyílt helyen szedegetnek is, zavartatva rögtön a gyékényes, kákás, nádas felé repülnek s feltűnnek a jelzett növények csúcsán ülve. A sarkantyús sármányok sose röpülnek nádasba, magas növényzetbe, nem ülnek ki azok végére. A schoeniclusoknál a fehér, szürkésfehér szín vil- log, a Calcariusoknäl a sárgás drapp tónus uralkodik. HORVÁTHNAK (1960) külföldi irodalom alapján adott jellemzése a mi viszonyaink között a telelés idején nem mindig használható, sőt félrevezető is lehet: , Néha ugrik, mint a veréb (?), legszívesebben a földön tartózkodik (nálunk csakis ott), társaság- kedvelő (sokszor magányos), szívesen vegyül sármányok, pintyek és mezei pacsirták társaságába (?), hangjuk ősszel tiki-tik-tju vagy pit-tju (?), a fia- taloké pedig tiki-tik, kissé verébszerű csiripelés (?)”. A HÜTLER élménye alapján írt jellemzése már helytálló. A különböző korú, nemű példányok leírása a lelőtt, befogott madaraknál jól használható. Hazai szikes pusztáink s a tundrák, tundra jellegű magashegyi fennsíkok ökológiai rokonsága mindinkább bebizonyosodik. A hósármány, a sárgacsőrű kenderike, a havasi fülespacsirta után most a sarkantyús sármány is bizonyít. Ugyanezt jelzik az átvonulók közül a rozsdástorkú pityer, s főleg az arktikus Limicolak (havasi lile, északi aranylile stb.) . A Hortobágy 1973 januárjától nemzeti park lett. Legnagyobb kiterjedésű (több mint 50 000 ha) szolonyec talajú szikes füvespusztánk madárvilága nemcsak hazai, de európai érték is. Madárvilágának részletes feltárása meg- indult, de csak a közös, összehangolt munka hozhat eredményt. Fontos feladat a hazai szikeseknek mint tájnak, mint bitópsornak, a madárélet otthonának minél hathatósabb védelme. A HNP megvalósítása után az OTvH azért tekinti legsürgősebb feladatának a Duna— Tisza közi szoloncsák szikesek megvédését a Kiskunsági Nemzeti Park keretében. Irodalom — Literatur Beretzk, P.— Keve, A. (1971): Der Berghänfling, Carduelis flavirostris L. 1758, in Ungarn. Lounais-Hämeen Luonto 42. 1— 18. p. Fernbach, B. (1960): Ein Spornammer (Calcarius lapponicus) in Bacska Topola gefun- den. Larus. 14. 188. p. Győry, J. (1965): More recent occurrence of Lapland Bunting oceurring in Hungary. Aquila. 1964— 65. 71 — 72. 243. p. Horvath, L. (1960): The First Occurrence of the Lapland Bunting (Calcarius lapponicus L.) in Hungary and the Carpathian Basin. Vertebrata Hungarica. Tom. 2. Fasc. 1. 61 — 68. p. Hüttler, B. (1963): Lapland Bunting occurring in Hungary. Aquila. 1962 — 63. 69 — 70. 256. p. Nehls, W. H. (1959): Ohrenlerche, Spornammer und Schneeammer im Mecklenburg. Die Falke. 147—153. p. | Schäfer (Sasvari), L. (1959): Occurrence of the Shore Lark in Hungary. Aquila. 66. 107—117. p. Stefbetz, I. (1967): Lapland Bunting (Calcarius lapponicus L.) in Kardosküt. Aquila. 1966 — 67. Tom. 73 — 74. 203. p. Sterbetz, I. (1965): Die zoographische Rolle der Ungrischen Tiefebene im Winterzug der Schneeammer (Plectrophaenax nivalis L.). Déri Múzeum évkönyve. 1962 — 64. 315 — 321. p. i Sterbetz, I. (1971): Nahrungswahl der samenfressenden Kleinvégel. Allattani Közleme- nyek. 171-172. p. Voous, K. H. (1962): Die Vogelwelt Europas und ihre Verbreitung. Hamburg—Berlin, 255. p. 151 Daten zu dem Vorkommen der Spornammer (Calearius lapponicus) in Ungarn. László V. Szabo Mit der ersten Beobachtung der Spornammer im Jahre 1960 wurde in der Avifauna nicht nur Ungarns, sondern des Karpatenbeckens, eine neue Art eingefiihrt. Erstens miissen wir die Daten nach den Gebieten und Zeitpunkten durchsehen. I. Urb6 — Apaj-puszta. II. Kardosküt. III. Hortobagy puszta. Die Daten siehe in dem ungarischen Text. Welche Folgerungen, können wir aus den bisherigen Beobachtungen ziehen. Vor Allem schätze ich das Ergebnis meiner eigenen in Hortobägy vollzogenen Beobachtungen ab, dann vergleiche ich die wesentlichsten Fragen mit der bisherigen heimatlichen Literatur. 1. Ziehen, Überwintern Die Daten der drei Überwinterungs-Jahre, zeigen klar, dass die Zeit ihres Erscheinens auf der Hortobägy auf das letzte Drittel Oktobers fällt. Zu dieser Zeit ist gewöhnlich auch starker Lerchenzug zu beobachten und zur selben Zeit melden sich auch die Berg- hänflinge, Schneeammern, später die Obrenlerchen. Im Jahre 1971-72 beobachteten wir lange standhafte einzelne Exemplare. Im Winter 1972 — 73 sind auch wenig Daten, doch die Zahl der Exemplare ist etwas grösser. Der Herbst 1973 — 74 hingegen brachte einen, bis jetzt nicht erfahrenen, geradezu invasionartigen Durchzug. In Mata (nördlich), in Pente-zug (in der Mitte) haben wir nur kleinere Scharen beobachtet. Im südlichen Teil der Hortobägy, auf der Madarasi-puszta, stauten sich für kurze Zeit die Scharen zusam- men. Der schnellen Ansammlung folgte ein noch schnellerer Abzug. Die grossen Scharen zerstückelten sich immer mehr und Ende XI. verschwanden sie vollkommen in südlicher Richtung. Im XII. war nicht ein einziges Stück zu sehen. (In Kardosküt — Südwest Ungarn — eben in Monaten XI— XII. waren am meisten.) 1974 Ende I. taucht wieder eine kleinere Schar auf und im II. beginnt der Rückzug. 11. II. ist ausserordentlich laues Wetter mit Südwind und endlich sind auch einige Feldlerchen zu sehen. Auf der Madarasi puszta sind sie an denselben Orten wie im Herbst erschienen in kleineren Scharen (5 — 30 — 50 St.). Die späteste Angabe war 28. II. Ihre Aufenthalts-Zeit in unserer Heimat — hauptsächlich auf Grund der Hortobagyer Daten — ist XI., XII., I. und II. 2. Aufenthaltsort, Ernährung Neben den Daten stelle ich auch die Vegetationstypen dar wo die Beobachter die Vögel sahen. Die drei Orte der Beobachtung: Apaj — Urbö-puszta, Kardosküt und der Hortobägy sind typischen szolonesäk bezw. szolonyec alkalischen Puszten. Nur in wenigen Angaben treten verunkrautete Stoppelfelder, Acker, ruderale Dämme, Wegränder auf, aber überall in der Nähe der Puszta. Auf der Hortobägy beobachtete ich sie hauptsächlich auf zwei Biotopen. Einen Teil einzelner Exemplare, kleinerer Scharen auf Artemisio- Festucetum Assoziation, in 1973 — 74 hingegeben sah ich kleinere, grössere Scharen geradezu gesetz- mässig in der Grenzzone von Sümpfen im Puceinellietum und in dem daran grenzenden Agrostidetum. Hauptsächlich die abgeweidete, mit Rinderspuren volle Agrostis (vermor- dete Substanz), in welche das Puccinellietum mosaikartig eindringt, waren ihre liebsten Aufenthaltsorte. Manchmal verbargen sie sich auch gerne in dem höheren, verwesenen Agropyron. Die kahlen, rissigen Rinderspuren mit Polygonum, in denen oft Wasser stand, sind zu- gleich ihre wichtigsten Ernährungsplätze. Im Herbst bilden die frischen Polygonum Keim- linge, die Blätter und Knospen der alten Triebe und wahrscheinlich auch die Samen, ihre Hauptnahrung. Ständig pflückten sie hier. Die modernden, trockenen Grasbüschel verbergen sie vollkommen. Sie liessen sich immer in solchen modernden Pflanzengesell- schaften nieder und zu diesen Orten beliben sie mit besonderer Zähigkeit treu. Am auf- fälligsten war, dass sich 1973 — 74 im XI. und II. die Weiterziehenden, bezw. die Ankom- menden an denselben Orten zeigten. (Madarasi-puszta südlich von Nagyiván : Gyürö-küt, Dög-halom, Bogärzö). 152 3. Verhalten Zu den oben beschriebenen Biotopen kniipft sie also ihre verborgene Lebensweise und ihre Ernährung. Sie sind vorzügliche Verberger. Nicht nur die häufig einzelnen, aus eini- gen Exemplaren bestehenden, kleineren Scharen verschwinden vollkommen in er verwe- senden Vegetation, sondern auch grosse Schwärme. Augensichtlich suchen sie die besser bergende, modernde Pflanzengesellschaft. Während die grösseren Schwärme dem Gesetz der übrigen Schwarmvögel folgend unruhiger, nervöser, ängstlicher sind, fliegen die ein- zelnen Exemplare, die. kleineren Schwärme erst aus unmittelbarer Nähe auf. Nach dem Auffliegen entfernen sie sich anscheinend, doch bald kehren sie um und nach einigen Krei- sen sind sie bemüht sich auf dem alten Platz nieder zu lassen. Nahe zur Erde ziehen sie lang gestreckt. Manchmal schlagen sie empor und 2 —2 einander verfolgende Exemplare scheiden aus. Ihren Lieblingsplatz umkreisend, schlagen sie bald empor, bald sinken sie ganz nieder, während sie sich endlich mit dem Wind un erst im letzten Augenblick gegen den Wind bremzend niederlassen. Sogar der grösste Schwarm, verschwindet so plötzlich, dass nicht einziger Vogel zu sehen is. Sie ducken sich lange ungeweglich bis sie mit sehr schnellem mausähnlichem Herumlaufen davon eilen. Sie laufen mit karakteristisch ge- krümmten Rücken, gesenkten Flügeln, geradezu am Bauch rutschend. Sie streben nach ständiger Deckung, über die freien Plätze laufen sie schnell und ver- borgen sich hinter den Grasbüscheln. Vorsichtig kann man sich ihnen auf einige Meter nähern, aber sehen kann man sie auch so kaum. Die Köpfe heben sie nur selten in Über- raschung. Mittags bei Sonnenschein schlummern sie oder putzen ihr Gefieder, in den tiefen Radspuren und zwischen Schrollen verborgen. Bei dieser Gelegenheit kann man sie beson- ders nahe anpirschen. Dieses Verhalten beobachtete ich bei anderen Vögeln der Puszta. Bei den sonst besonders scheuen ziehenden Kiebitzen und Goldregenpfeifern und bei den gewönlich sehr zahmen Mornellregenpfeifern. Es beschäftigte mich viel, warum sie sich im Herbst so plötzlich entfernten? Die au- | ssergewohnliche Trockenheit und der plötzliche starke Frost (—10—-—15°C) Ende X. Anfang XI. verbrannte ihre Lieblings-Mahrung: di Polygonum. Die Spornammer nährt sich aber warscheinlich auch von anderen Pflanzen und Samen. Ihr, für Ammern karakteristischer welliger Flug ist ruhiger als das Flattern der Rohr- ammer. Auf Lichtbildern sieht man gut, dass viele von Ihnen, in der Luft in 45 grädigem Winkel zu stehen scheinen, da ihre Flügel zu dieser Zeit eingezogen sind. Die Exkrement- relikte im Puccinellietum und Agrostidetum, an den Rändern der Rinder-Hufspuren ver- rieten den Platz, wo sie übernachteten. 4. Gesellige Beziehungen Nur selten kann man sie in Gesellschaft anderer Vögel beobachten. Bei einer Gelegen- heit schlossen sich in kleiner Zahl Berghänflinge ihrem grossen Schwarm an. Ein anderes Mal, schlossen sich ihrem mittelmässigen Schwarm 2 Ohrenlerchen an. Schliesslich waren sie zwischen Schneeammern und Rohrammern zu sehen. In drei Fällen schlossen sie sich- anderen Vogelscharen (Schneeammern, Berghänflinge, Wacholderdrosseln) an. Zumeist zeigen sie sich hing >gen allein, das heist in reinen Schwärmen. Ihre karakteristische Lebens- form und Ernährung sondert sie ab. Am 28. X. 1973 vermengten sich in Pente-zug 17 Schneeammern und ein kleinerer Schwärm Berghänflinge, hauptsächlich in Flug, aber die 12 calcarius waren immer abgesondert. Am 3. XI. flogen 4 Schneeammern in ein 200-er flavirostris Schwarm, nach ihnen etwas zurückgeblieben eine calcarius. Als Letztere eine 25 — 30-er Schar ihrer Sorte auf der Erde pflückend bemerkte, lies sie sich sofort zwischen ihnen nieder. An diesem Tage hielten sich noch 6 Mornellregenpfeifer, einige Goldregenpfeifer, Kiebitze und Feldlerchen auf diesem typischen pusztaer Biotop auf. Jede Sorte abgesondert. Im Winter 1973 — 74 erschienen alle vier Tundra — bezw. Hoch- gebirge-Sinsvögel auf der Puszta. Sie waren gut vergleichbar. Die Berghänflinge suchten auf der freien Puszta immer das Festucetum mit Vermut auf und sich hoch streckend entkörnten sie die Samenketten der Artemisia monogyna ssp. salina, liessen sich auf den samentragenden Ästen der Limonium Gmellini nieder und bogen sie herunter. Auch suchten sie gerne die verunkrauteten Gräben und Dammränder, wo sie hauptsächlich Atriplex und Chenopodium Samen sammelten. Die Schneeammern suchten hauptsächlich die neben den Pusztawegen entstandenen kahlen, alkalischen Camphorosma — Atriplex tatarıca Flecken auf. Das selbe hatten auch die Hremophilen gerne, doch ihr typischer Biotop war die ruderale Vegetation der Rinder-Ausläufe. Endlich sammelten die Sporn- ammern vollkommen verborgen im niedrigen Gebiet der Puceinellietum und Agrosti- detum. In mehreren Fällen beobachtete ich den Begleiter der Singvögel, den Merlin. 153 5. Feldornithologische Karakterziige Beobachtung von Biotop, Verhalten, hauptsächlich der Laute, Art der Ernährung und Kennzeichnen der Rasse (Übergangs-Befiederung) müssen wir zusammen sehen. Ihr Aufenthaltsort sind abgeweidete, zertretene (ewentuell abgemähte) Puccinellietum- Eleocharidetum- Agrostidetum, dann Wermuth-Festucetum vermoderte Vegetation. In Verbergen sind sie Meister. Einzelne Exemplare und kleinere Schwärmen, fliegen ganz in der Nähe unerwartet aus und geben karakteristische Laute von sich: Prü-prü, trrr-trrr, prrr-prrr, errr-errr, tschrrr-tschrrr. Dieser starke Laut ist ausordentlich typisch. Manch- mal lassen sie den weicheren tschü- tschü Laut der Schneeammer höhren, zumeist im sich niederlassendem Schwarm. So die einzeln auffliegenden, wie die kleineren und grösseren Schwärme, beschreiben einen Bogen, kreisen eventuel noch ein parmal und lassen sich wieder auf den selben Ort nieder, oder in der Nähe. (S. auch bei GyörY!) Da grössere Scharen nicht auf einmal auffliegen, lassen sie ihren Alarmruf prü-prrr-prü, nach und nach hören, die später Auffliegenden schrekken am meisten. Die vom Schwarm zurückgebliebenen Exemplare suchen und rufen ihre Gefährten mit ähnichem aber weniger schrillem züü-züüüü Laut, wie die Rohrammern. Auf der Erde hüpfen sie nie, sondern laufen mit gestrecktem Körper wie Mäuse herum. Ihr Körper streift fast die Erde, der Rücken krümmt sich und ihre Flügel senken sie gewönlich unter das Schwänz- chen. Sie fliegen sehr selten auf, besonders wenn man ihnen sehr nahe kommt, sie über- rascht. Der aufmerkende Kopf, das typische Ammerprofil ist karakteristisch. Der Augen- streifen setzt sich hinter dem dunkeln Obrenfleck fort und bildet eine Kurwe bis zum Schnabelansatz, wie eine dunkel gesämte weisse Maske. Doch nur einen Augenblick kann man sie beobachten, weil sie läuft, schlüpft wie in einem Tunnel zwischen den modri- gen Grasbüscheln, sich in ihrem Schatten duckend. Am 17. II. 1974 (an einem besonders warmen Tag, 17°C), konnte ich auch ihr Baden beobachten. Im Winter fehlt in der über- gangsgefiederung der Männchen der schwarze Kopf- und Kropffleck, nur kleine Flecküber- reste deuten ihn an. Karakteristisch ist bei beiden Geschlechten das kastanienbraune Genick, am Kopf ein lichter Streifen. Auffallend sind auch die Lebhaft rostroten, vorn und rückwerts weisslich geränderten Fliigeldecken. Das Zahlverhältniss der Geschlechter kann man nicht bestimmen, da man sie auf der Erde nicht einmal zählen kann, nun flie- gend. Von Rohrammern sind sie leicht ab zu sondern, ihr Biotop is anders. Wenn die Rohrammern auch an freien Orten ihre Nahrung suchen, fliegen sie sofort gegen Binsen und Röhricht. Die weisse Farbe dominiert, während bei den calcarius gelblich, rötlich braun. Die Karakterisierung auf Grund der ausländischen Literatur von Horväth (1960) entspricht in unseren Verhältnissen, zur Zeit der Überwinterung nicht immer. Viele An- gaben sind sogar beirrend. „Manchmal hüpft, wie ein Sperling(?). Am liebsten hält sie sich auf der Erde auf (nur dort). Sie sind gesellig (oft einzeln). Sie mengt sich gerne unter Ammern, Finken, Feldlerchen (?). Ihre Stimme im Herbst tiki-tik-tju oder pit-tju (?). Die der jungen hingegen tiki-tik ein wenig Sperling ähnliches Gezwitscher (?)” Die Karakte- risierung nach HÜTLERS Erlebnisse ist schon real. Die Beschreibeung der Exemplaren verschiedenen Alters und Geschlechtes gibt bei erschossenen oder gefangen Vögel eine gute Hilfe. Immer mehr bestätigt sich die ökologische Verwandschaft der einheimischen Puszten und Tundren bezw. tundraartigen Hochgebirgsplatos. Die Schneeammer (STERBETZ), Berghänfling (BERETZK — KEVE), die Ohrenlerche (SCHAFER—SASVARI) und als vierte die Spornammer, bestetigen das. Die Hortobágy wurde am 1 Jänner 1973 Nationalpark. Die Vogelwelt der grössten (mehr als 50 000 ha) alkalischen szolonyec Grassteppe ist nicht nur ein einheimischer, sondern auch europäischer Wert. Sie ist von grosser Bedeu- tung für die Vogelkunde. Die Erforschung (ist ur mit guten Zusammenarbeit erfolgreich. Die eiligste Aufgabe ist jetzt der wirksamste Schutz der ungarischen Pusztarelikte, der Schutz dieser typischen Gegend, dieser Biotopreihe, dieses Vogelleben-Schauplatzes. Deshalb hält das Naturschutz-Landesamt, als eiligste Aufgabe, den Schutz der zwischen Donau und Theiss liegenden szolonesäk alkalischen Puszten im Rahmen der National- park , Kiskunság". Anschrift des Verfassers: 5363 Nagyivan Vöröshadsereg u. 58. 154 A KELET-MAGYARORSZAGI TUZOK (OTIS T. TARDA L.) POPULACIOK TERÜLETIGENYENEK ALAKULASA Dr. Sterbetz Istvan A terjedelmes, nyílt síkságok követelménye évszázadok ota visszatükrözö- dik a túzok irodalmából. A területigény számszerű meghatározására azonban alig van adatunk, mivel a sztyeppei madaraknak általában nehéz meghatá- rozni a tényleges mozgási körzetét. Mindezt még a környezeti adottságok évszakos, és kultúrhatásokkal befolyásolt változása is nehezíti, amiért a területtartás időről időre módosul. Kétségtelen, hogy a nagy kiterjedésű, pusztai élettér e fajnak jellemzője. Annál szembetűnőbb, hogy a túzok hatalmas elterjedési területén még termé- szetes viszonyok között sem korlátozódott a sztyeppe sajátos környezetébe. Hegyvidéki előfordulásai a XVI. században Svájcból (BuRG-KNOPFLI, 1936), jelenléte Belső-Ázsia szubalpin fennsíkjain (ALMÁSY, 1903: SPANGENBERG, 1951), erdős sztyeppei elterjedése egykor Ukrajnában (Kirikow, 1960), valamint az angliai—skóciai száraz láprétekről, Dániából és Dél-Svédországból ismert adatok (WITHERBY, 1948; LÖPPENTHEIM, 1967) az ökológiai sokoldalú- ság bizonyságai. E — már a régmúlt időkből is feltűnő — alkalmazkodó- képesség vizsgálatát a természetvédelmi gyakorlat kívánja meg, mivel az összezsugorodó élettérben a tűréshatár kérdése egyre-másra felmerül. Békés megyei feljegyzéseim közlésével a kelet-magyarországi, nagy túzok- populációk mozgási körzetét igyekeztem bemutatni. E terület Európának túzokban leggazdagabb tájegysége. A megye — nemcsak túzoklakta, hanem teljes — kiterjedése 3700 km?. Itt 1941-ben egy országos felmérés alkalmával 3510 db túzokot számláltak, vagyis km?-enként 9,3 db-ot! E rendkívüli állománygazdagság hangsúlyozására összehasonlításként megjegyzem, hogy 1934-ben a brandenburgi túzokok településsűrűsége — 0,8 db/km? körül alakult. A magyarországi nagyüzemi agrárkörnyezetben gyakorlati szempontból értelmetlen lenne a területfogialäs felső határának keresése. Az állomány természetvédelmi kezelőjének, mindenekelőtt a túzok számára még alkalmas, legkisebb területegységek adatai nyújtanak segítséget, ezért tanulmányom- ban is ez a szempont az irányadó. A Békés megyei túzokállomány a második világháborút követő években mintegy harmadára zsugorodott (STERBETZ in: FODOR—NAGY—STERBETZ, 1971), de földrészünk jelenlegi adottságait értékelve még így is egyedülállóan kedvező. Az innen származó megfigyelési adataim földrajzi koordinátái a következők: Békéssámson 46°30’—20°30’; Csabacsüd 46°32’—20°34’; Kar- dosküt 46°30’—20°28’; Nagyszénás 46°40’—20°41’; Dévaványa 469567 — 20951. 155 A fészkelési viszonyok alakulasa A kelet-euröpai sztyeppekhez hasonlö csabacsüdi legelön 1950 elött 2500 ha, összefüggö fatlan füvespuszta nyüjtott életteret a tizoknak, Festucetum pseudovinae növenytärsuläs Alopecuretosum pratensis szubasszociaciöjaban. 1946-ban 25 feszekaljat talältam ezen a területen. 1950 utän erdösävtelepi- _ tésekkel haléztak be a puszta életterét. 1969-ben a sakktäblaszerüen feldara- bolt terület egyik 100 ha-os egysegere tömörült az egesz feszkelöällomäny, amely akkor mär mindössze csak hat feszket eredmenyezett a kanadai nyär- fakkal körülvett elöhelyen. Oszi gabona környezeteben szintén lehet6ségem nyilt a külterjes nagyiizemi es korlátozottabb terjedelmű, háborított szántóföldi adottságokat összehason- lítani. Nagyszénáson 1941 tavaszán 200 ha búzában 4 fészket, 1942-ben 300 ha búzában 2 fészket, 1946-ban 60 ha búzában 2 fészket, 1952-ben 50 ha őszi árpában 2 fészket tartottam számon. Kardoskúton 1972-ben 100 ha területű búzatáblában 4 fészket ismertem. Békéssámsonban 1970-ben 50 ha búzaterületen 2 túzoktyúk fészkelt. Lucernásban Nagyszénáson 100 ha területről 1947-ben 2, 1948-ban I, 1949-ben ismét 2 fészket találtam. Békéssámsonban 1954-ben — minden bizonnyal a környék fokozott háborítása következtében — 3 fészekalj volt 20 ha-os tábla életterében. Az adatok szerint a nagy kiterjedésű, háborítatlan környezet ecsetpazsitos füvespusztáján 100, őszi gabonákban 150 és 50, lucernában 100, 50 és 50 ha területre jutott egy-egy fészekalj. A leszűkült területi arányok, és a vele járó fokozottabb háborítás minden esetben a költőállomány tömörülését ered- ményezte. Az erdősávokkal fölosztott réten már csak 16,6 ha jutott egy költő túzoktyúkra. A kisebb terjedelmű őszigabona-táblákban 30, 25, 25, 25 ha-ral alakult a település egyedenkénti megoszlása. A lucernások fészkelőterületén 20, 20, sőt egy kivételes alkalommal 6,6 ha-ra adódott egy fészekalj. Fopor (1974) a Békés megyei Szeghalom környékéről 1968—69. években végzett költőállomány-felvételezést. Közléséből 180 ha körüli, belterjesen kezelt gabonatáblákon 62, 61 és 60 ha, hasonló terjedelmű, nagy táblás lucernásokban 63, 32, 29 és 19 ha számítható ki a holdban megadott terüle- tekből egy-egy fészekaljra. Az NDK kétségtelenül sokkal háborítottabb kör- nyezetében DORNBUSCH (1973) 25 ha-os lucernából 3 fészket, 7 ha-os lucer- nából 5 fészket közölt, vagyis fészkenként 8,3 és 1,4 ha-nyi területeket. Ezzel szemben ősi életkörülmények között hatalmas arányú a túzok területfogla- lása. GRUMT (in PIECHOCKI, 1968) 50 km?-enként említ egy-egy költőpárt a mongol síkságokon. A fiókát vezető túzoktyúk mozgási köre Állatkerti megfigyelésekből ismeretes, hogy a túzokcsibe kb. 35—42 napos korában válik röpkepesse. Elete első hetében etetésre szorul, később fokoza - tosan önállósodva anyja tartózkodási helyének egyre táguló körzetében keresi táplálékát (FODOR in: FoDoR—NAGY—STERBETZ, 1971). Nyár elején a túzok folyamatos megfigyelése rendkívül körülményes, mivel a magas növényzet mindenfelé rejtőzési lehetőséget nyújt számára. A csibét vezető tyúk csak a hajnali és az alkonyati órákban hagyja el nappali rejtekhelyét. 156 di dy. 27, ABRA. TELELO TUZOKCSAPAT DEVAVANYAN, 1973. NOVEMBER (FOTO: DR. STERBETZ I.) ABBILDUNG 27. WINTERDE GROSSTRAPPENGRUPPE IN DEVAVANYA, NOVEMBER 1973. Ebben az időszakban mindenfelé biztonságban érezheti magát, ezért ätme- netileg háttérbe szorul a térigény jelentősége is. A csabacsüdi legelő egykori, erdősávoktól mentes életterében a túzokcsibét vezető tojóknál különösebb helyhezkötöttséget nem tapasztaltam. Kezdetben még a költőhely közelében mutatkoztak, de az egyöntetű, terjedelmes ka- száló fütengereben fokozatosan eltávolodtak a pusztäröl. Szénakaszálás után .a szomszédos szántóföldek növényzetében kerestek menedéket. Kardoskúton 1972 nyarán egy túzoktyúk fiókájával heteken át 5 ha-os zabtáblában tartózkodott. Ugyanott szintén 1972-ben egy másik fiókás túzo- kot 100 ha-os lucernatáblában tartottam számon. Ez utóbbi viszonylag gyak- ran megfigyelhető család július első két hetében a lucernatábla északi har- madának mintegy 20 ha-os körzetében mutatkozott. 1971 július hónapban Kardoskúton egy kakas, egy tyúk, és két fiókából álló túzokcsalád felváltva tartózkodott egyenként mintegy 5—6 ha-os, egymástól 2 km-re levő kukoricatáblában. A néhány napos időközökben ismétlődő területcserére háborítatlan környezetben került sor, így a helyvál- toztatás okát nem sikerült felderíteni. FESTETICS (1955) Csorváson 1953-ban kb. 1 ha-os kukoricatáblában talált két pelyhes túzokfiókát. Megfigyelések az evezőtollváltás időszakából A csaknem egész éven át folyamatos vedlés a viselkedést is befolyásolja az evezőtollváltás idején. A tollazatcsere miatt teljes röpképtelenség nagyon ritkán fordul csak elő, azonban már a kisebb mérvű mozgáskorlátozásnak is fokozott rejtőzési hajlamban, igényesebb környezetmegválasztásban nyil- vánulnak meg a következményei. Nemtől és kortól függően július — szeptember időközében jön létre ez az állapot. A túlságosan rejtőzködő, hiányos tolla- zatú túzok megfigyelése nehéz, ezért az evezőtollváltás során tanúsított magatartásról is nagyon hiányosak az ismereteink. Ismételten meggyőződtem már arról, hogy a korlátozott röpképességű példányok következetesen csoportosulnak a tartós háborítatlanság miatt hagyományossá váló vedlőhelyeken. Ilyen, rendszeresen látogatott vedlő- területeket ismertem 1940—1950 időközében Nagyszénáson, az ún. Szénási- gyep és csabacsüdi legelő közelében. Június végétől minden nyáron 30—40 példány. telepedett meg a két legelő közötti erősen szikes, elgyomosodott, terméketlen parlagokkal váltakozó szántóföldön, amelyet bevetett részein váltakozva őszi gabonafélékkel és kukoricával hasznosítottak. Ember és háziállat csak egészen elvétve háborította ezt a területet. Nappal a túzokok mindig a sűrű — magas gaz vagy kultúrnövényzet — rejtekében tartózkod- tak, és csak hajnali— esti szürkületben figyeltem meg a táblaszéleken, nyíltabb helyen is táplálkozó példányokat. Gyakran láttam közöttük hiányos szárny- tollazatú, nehezen repülő egyedeket. Teljesen röpképtelen, öreg kakassal egyetlen esetben, július végi időszakban találkoztam. A túzokok általában augusztus végétől kezdték élhagyni a vedlőhelyet, rendszerint szeptember közepén láttam az utolsókat. Kb. 100 ha-ra terjedt ki a tollazatváltó madarak valószínűsíthető mozgási köre. A másik ilyen kedvelt vedlőhely a Kardoskúti Természetvédelmi Terület. A tollváltó túzokok háborítatlanságát itt 115 ha kiterjedésű füvespuszta, 157 és benne kb. 20 ha gazos parlag biztosítja. A rét természetes nòvényzete: | Astralago-Poetum angustifoliae és Achilleo-Festucetum pseudovinae növeny- társulás. Az itt vedl6 tuzokokröl a következő feljegyzéseket vezettem : 1969. VII. 10-t61 VIII. 28-ig 4 db; 1970. VI. 21-t61 IX. 5-ig 6 db (VII. 31-töl VIII. 4-ig egy közülük röpképtelen); 1972. VII. 8-tél VIII. 12-ig 5 db (VII. 20-töl VIII. 1-ig az egyik peldäny alig tudott röpülni); 1973. VII. 20-tél XI. 15-ig 12 db (VIII. 21-én az egyik alig tudott röpülni). E madarak két, egyenként 20 ha-os területen felvaltva mutatkoztak. Egyik tartózkodási helyük az említett, nagyon magas és sűrű gazzal borított par- lagföld, a másik kaszálatlanul maradt, térdmagasságú réti növényzet. Az itt négy nyáron megfigyelt túzokok valamennyien a szaporodásban részt nem vevő, három-négy évnél fiatalabb példányoknak bizonyultak. Jó röpképességű, nyári példányok területfoglalása A röpképes fiatalok és ép szárnytollazatú, kifejlett példányok a nyár má- sodik felében még meglehetősen rejtett életmódot folytatnak. Elsősorban magas, dús takarmánynövényzetben, gazos parlagokon és kaszálatlan, magas füvű réteken választják meg tartózkodási helyüket. Kukorica: Nagyszénás, 1944 augusztus, 10 ha-on 10 db; 1946 augusztus, 26 ha-on 22 db; Csabacsüd, 1947 augusztus, 30 ha-on 10 db; Békéssámson, 1956 szeptember, 10 ha-on 5 db; 1960 augusztus, 15 ha-on 2 db. Csalamádé: Kardoskút, 1973 augusztus, 40 ha-on 8 db. Maglucerna: Nagyszénás, 1946 augusztus, 20 ha-on 5 db; Dévaványa, 1970 augusztus, 30 ha-on 10 db. Cukorrépa: Csabacsüd, 1947 augusztus, 50 ha-on 12 db; Nagyszénás, 1949 szeptember, 50 ha-on 8 db. Magas füvű, száraz rét: Kardoskút, 1971 szeptember, 50 ha-on 4 db. A felsoroltak szerint kukoricából 10—30, csalamádé esetében 40, maglucer- nánál 20—30, cukorrépánál és magas füvű rétnél 50 ha körül alakult a túzo- kok által elfoglalt területegységek alsó határa. Kukoricánál 1, 1,5, 3, 2, 7,5; csalamádénál 5; maglucernánál 4, 3; cukorrépánál 4,5, 6,2; magas füvű réten 12,5 ha-nyi terület jutott egy-egy madárra. E néhány adatból is érzé- kelhető, hogy a magasabb és sűrűbb, tehát biztonságosabb takarást nyújtó növényállományokban kisebb egységeknél kezdődnek a területfoglalás érté- kei. A késő őszi—téli csapatok mozgási köre Az evezőtollváltás megtörténte és a magas növényzet betakarítása után a túzokok nagyobb csapatokba verődnek, és tavasz kezdetéig a mindenkori táplálkozási adottságok határozzák meg tartózkodási helyüket. A mozgási kör ebben az időszakban a leghatározatlanabb. A Magyar Al- földre jellemző időjárás esetében a túzok megszokott élőhelyén telel, mintegy 10 cm-es hótakaró alól napi táplálékát még nehézség nélkül kikaparja. Ennél vastagabb, tartós hóréteg miatt azonban már táplálékkereső kóborlásokra kényszerül. Hogy az ilyen mozgalmak milyen irányba és távolságokra ter- jednek szerte, ezt gyűrűzési adatok hiányában nem tudjuk eldönteni. 158 28. ABRA. LUCERNATARLOROL SZARNYRAKELO TUZOKOK DEVAVANYAN, 1973. NOVEMBER (FOTO: DR. STERBETZ I.) ABBILDUNG 28. VON EINER LUZERNENSTOPPEL AUFFLIEGENDE GROSSTRAPPEN. NOVEMBER 1973. DEVAVANYA Az öszi—teli tuzokesoportosulasrél összeállított, következő adatokat hö- mentes vagy a taplalékkeresést nem akadälyozé vékony hötakaröval boritott területekről gyűjtöttem az ältalänosithatösäg szándékával. Repce: Nagyszénás, 1948 január— február, 30 ha-on 81 db; 1949 december— február, 30 ha-on 12 db; Kardoskút, 1963 január, 80 ha-on 24 db; 1971 ja- nuár, 20 ha-on 4 db; Dévaványa, 1969 december, 100 ha-on 200 db; 1970 január, 100 ha-on 50 db ; Békéssámson, 1970 december, 10 ha-on 6 db. Takarmánykáposzta ; Csabacsüd, 1946 december, 20 ha-on 41 db; Nagy- szénás, 1949 január, 10 ha-on 20 db; Dévaványa, 1950 november, 20 ha-on 36 db; 1970 november, 30 ha-on 131 db. Lucerna: Nagyszénás, 1947 január, 25 ha-on 50 db; 1947 február, 30 ha-on 15 db; Csabacsüd, 1949 november, 50 ha-on 68 db; 1950 december, 50 ha-on 24 db ; Dévaványa, 1973 november, 80 ha-on 83 db ; Kardoskút, 1973 decem- ber, 50 ha-on 5 db ; 1972 január, 100 ha-on 20 db. Az adatokból megállapíthatjuk, hogy repcéből 0,37, 2,5, 3,3, 5, 0,5, 1,5, takarmánykáposztából 0,5, 0,5, 0,2, lucerna esetében 2,2, 7,3, 2, 0,9, 10 ha-nyi terület szamithatö ki egy-egy telelö példanyra. Összefoglaläs Az elmondottakat röviden összefoglalva kitünik, hogy: — Csabacsiid, Nagyszénas es Bekessamson egykor külterjesen mívelt, háborítatlan agrark6rnyezetének belterjesedö hasznosítása következtében mintegy ötödére-hatodára zsugorodott az egy-egy túzokfészekaljra eső terü- let. — A fiókát nevelő és korlátozott röpkepessegü, vedlő túzokok egyes popu- lációi hagyományos rejtőzőterületeket keresnek fel nyáridőben, ahol a kör- nyezet háborítottságától függően területfoglalásuk nagyon tág határok kö- zött ingadozik. Nagyon kivételesen az evezőtollváltás következtében teljesen röpképtelenné vált példányok is megfigyelhetők. — A felmagasodó nyári növénykultúrákban viszonylag kis területek is kielégítő rejtőzési lehetőségeket biztosítanak a túzok számára, — Végül, szokványos időjárás esetében a telelő túzokcsapatok terület- népesítésére a táplálékbázis minősége és a táplálék hozzáférhetősége az irány- adó. A keresztes virágú olajos- és takarmánynövények közismert. vonzereje a közölt adatokból is feltűnően hangsúlyozott. A magyar agrárviszonyok jövőbeni alakulásától nem várhatunk olyan változásokat, amelyek tovább szűkítenék a kárpát-medencei túzokok élet- terét. A veszélyeztetettséget kizárólag a fokozódva gépesedő és kemizálódó agrotechnika jelenti itt e faj számára, amelynek már az itt bemutatott, né- hány adatból is érzékelhetjük a további kihatásait. Irodalom Almásy Gy. (1903): Vándorutam Ázsia szívébe. Budapest, 344 p. Burg, G.—Knopfli, W. (1930): Les Oiseux de la Suisse. XVI. 3175 — 3180. p. Dornbusch, M. (1973): Grosstrappe in: Glutz, U. B.: Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Frankfurt a.M. Akademische Verlagsgesellschaft, Bd. 5. 671 p. Festetics, A. (1955): Ornithological data from Csorväs. Aquila. 1958. 65. 364. p. 159 Fodor, T. (1974): The Nesting Biology of Bustards..A vadgazdálkodás fejlesztése, 11. Budapest, MEM Vadászati és Vadgazdálkodási Főosztály kiadv. 19 — 23. p. Fodor T.— Nagy L. —Sterbetz I. (1971): A túzok. Budapest, Mg. K. 87. p. Kirikow, S. (1960): Les changements dans la distribution des oiseaux de la partie euro- péenne de L’Union Sovétique au XVII — XIX. siècle. Proc. of the XIIth Intern. Orn. Congr. Helsinki, 1958. 404 — 421. p. Löppentheim, B. (1967): Danske ynlefugle i fortid og nutid. Köbenhaven. 260 p. Piechocki, R. (1968): Beiträge zur Avifauna der Mongolei. Mitt. aus dem Zool. Mus. in Berlin. Bd. 44. 150 — 192. p. Spangenberg, W. (1951): Drofa in: Dementiew: Ptiei Szovjetszkogo Szojuza, Moskwa. 139 — 168. p. Witherby, H. F. et al. (1948): The Handbook of British Birds. London, IV. 436 — 438. p. Gestaltung der Territorialansprüche der Populationen der Grosstrape (Otis tarda) in Ostungarn Dr. Istvan Sterbetz Die Anforderung fiir ausgedehnte, offene Ebenen ist schon seit Jahrhunderten ersicht- lich aus der Literatur der Grosstrappe. Für die zahlenmässige Bestimmung des Territorial- anspriiches der Grosstrappe haben wir aber kaum Daten, da bei Steppenvégeln der Be- wegungsbereich im allgemeinen schwer bestimmbar ist. Es wird noch durch jahreszeitliche Veränderung der Umgebung, mit Kultureinflüssen kombiniert, beeinflusst, und so verän- dert sich das Territorium von Zeit zu Zeit. Der ausgedehnte Lebensraum der Puszta ist ohne Zweifel charakteristisch für diese Art. Um so auffalliger ist es, dass die Grosstrappe in ihrem unermesslichem Verbreitungs- raum nie ausschliesslich auf die besondere Umwelt der Puszta beschrankt war — auch unter natürlichen Bedingungen —. Ihre Gebirgsvorkommen aus der Schweiz in dem XVI. Jahrhundert (BURG — KNOPFLI, 1936), ihre Anwesenheit auf den subalpinen Hochebenen von Innerasien (ALMASI, 1903; SPANGENBERG, 1951), ihre Verbreitung auf den Waldstep- pen der Ukraine (KIRIKov, 1960), sowie die von den trockenen Moorwiesen Scotiens aus Dänemark und Südschweden bekannte Daten (WITHERBI, 1948; LÖPPENTHEIM, 1967) sind Beweise der ökologischen Vielfältigkeit. Der Naturschutz verlangt die Unter- suchung dieser, seit langem bekannten, Anpassungsfähigkeit, da in dem sich immer mehr und mehr zusammenschrumpfenden Lebensraum die Frage der Toleranzgrenzen fort- während auftaucht. Mit der Publikation meiner Aufzeichnungen aus dem Bezirk Bekes möchte ich den Bewegungskreis der grossen ostungarischen Grosstrappenpopulationen vorführen. Dieses Gebiet ist das trappenreichste in ganzen Europa. Das Gebiet des Bezirk umfasst 3700 km? allerdings ist es nicht überall von Grosstrappen bewohnt. Im Jahre 1941 wurden hier, während einer Landeszahlung, 3510 Trappen gefunden, dass heisst 9,3 Grosstrappen auf jedem km?! Um diesen ausserordentlichen Reichtum besser hervorzuheben, möchte ich als Vergleich Brandenburg erwähnen, wo im 1934 die Dichte der Grosstrappenpopulation um 0,8 lag. Unter den ungarischen grossbetriebswirtschaftlichen Agrarverhältnissen wäre es sinnlos — aus praktischem Standpunkt — nach der oberen Grenze des Gebietanspruches zu suchen. Für den Naturschutzfachmann des Gebietes sind die Daten über die für die Grosstrappe noch entsprechenden, kleinsten Gebietseinheiten von Nutzen, so dass es auch in meinem Bericht massgebend war. Die Grosstrappenpopulation in Bekes schrumpfte in den Nachkriegesjahren auf ein Drittel des vorigen bestandes zusammen (STERBETZ in: FODOR —NaGy — STERBETZ 1971), mit Betracht an die Gegebenheiten unseres Erdteils ist es jedoch noch immer un- vergleichlich vorteilhaft. Die geographischen Koordinaten meiner hiesigen Beobachtungen sind die folgenden: Békéssämson 46°30’ — 20°30’, Csabaesiid 46°32’ — 20°34’, Kardosküt 46°30’ — 20°28’, Nagyszénds 46°40’ — 20°41’, Dévavanya 46°56’ — 20°51’. 160 Gestaltung der Nistverhältnisse Auf der Weide bei Csabacsiid, die sich der osteuropaischen Steppen sehr ähnelt, bot sich vor 1950 eine zusammenhängende 2500 ha grosse baumlose Grasspussta der Gross- trappe Lebensraum, in Alopecuretosum pratensis Subassotiation der Festuceum pseudo- vinae Pflanzenvergesellschaftung. Nach 1950 wurde der Lebensraum der Puszta mit Wald- streifen durchgezogen. In 1969 hat sich die ganze Brutpopulation auf eine Einheit von 100 ha konzentriert, auf dem schachbrettartig zerteilten Gebiet, mit 6 Nester insgesamt auf dem mit kanadischen Pappeln umgebenen Lebensraum. Unter Gegebenheiten der Winterhalmfriichte hatte ich auch Möglichkeiten die Ver- hältnisse bei extensiven grossbewirtschafteten und bei kleineren, gestörten Ackerlandern zu verähnlichen. In Nagyszenäs fand ich im Frühling 1941 in 200 ha Weizen 4 Nester, 1942 in 300 ha Weizen 2 Nester, 1946 in 60 ha Weizen 2 Nester, 1952 in 5 ha Wintergerste 2 Nester. In Kardosküt kannte ich in 1972 auf einem Weizenacker von 100 ha — 4 Nester. In Békéssämson brüteten 2 Grosstrappenhühner in 50 ha Weizen. In Luzerne bei Nagyszenäs auf 100 ha Gebiet fand ich 1947 2 Nester, 1948 — eins, 1949 — wieder 2 Nester. In Bekessamson in 1954 — höchstwahrscheinlich wegen häufiger Störung der Umgebung — lagen 3 Nester auf einer Fläche von 20 ha. Nach den Obigen betrag die Zahl der Nester auf der Pussta mit Wiesenfuchsschwanz, bei gleichzeitiger Ungestörtheit und grosser Ausdehnung, auf 100 ha/l, in Winterhalm- früchten auf 150 bzw. 50 ha/l, bei Luzerne auf 100, 50 ha fiel ein Nest. Die Einengung des Gebietes und die damit verbundene erhöhte Störung bedeutete in jedem Fall die Kon- zentrierung der Brutpopulation. Auf der mit Waldstreifen aufgeteilten Wiese fiel nun- mehr nur 16,6 ha auf eine Trappenhenne. In den kleineren Winterhalmfruchtflächen hatten die Individuen 30, 25, 25, 25 ha. In Luzerne betrag die gleiche Zahl auf 20, 20 und in einem Ausnahmsfall auf 6,6 ha. FODOR (1974) untersuchte die Brutpopulation in der Umgebung von Szeghalom (Be- zirk Békés) in den Jahren 1968 — 69. Aus seinen Daten lasst sich die Flàche fiir ein Nest in der Gréssenordung von 18 ha bei den intensiv bewirtschafteten Halmfruchtàcken auf 62, 61 und 60 ha, bei den ähnlich grossen Luzernenäckern auf 63, 32, 29 und 19 ha berech- nen. Unter Verhältnissen Deutschlands, die ohne Zweifel viel mehr gestört sind, stellte DoRNBUSCH (1973) in 23 ha Luzerne 3 Nester in 7 ha Luzerne 5 Nester fest, d. h. pro Nest 8,3 bzw. 1,4 ha. Unter Urbedingungen ist dagegen der Flächenbesitz der Grosstrappe enorm. Grumt (in PIECHOCKI, 1968) stellte 50 km? pro Brutpaar auf den mongolischen Hochebenen fest. Bewegungsraum der Trappenhenne mit Küken Es ist bekannt, aus den in Zoos gemachten Beobachtungen, dass die Trappenkiike mit ung. 35 — 42 Tagen flugfàhig wird. In der ersten Woche ihres Lebens wird gefiittert, dann wird sie mehr und mehr selbstàndig und sucht ihre Nahrung in Aufenthaltsraum ihrer Mutter, sich immer weiter entfernend. (FODOR in: FODOR — NAGY — STERBETZ 1971). Anfang des Sommers ist die stàndige Beobachtung der Grosstrappe sehr umstàndlich, da die hochgewachsene Pflanzen überall gute Versteckmöglichkeiten bieten. Das Küken führende Huhn verlässt ihr Versteck nur in der frühen Norgen- und Abenstunden. In dieser Zeit fühlt sie sich überall in Sicherheit und so kommt es, dass zeitweilig die Bedeu- tung des Raumanspruches zuriicktritt. Im ehemaligen Lebensraum der Wiese bi Csabaesüd — bis die noch von Waldstreifen frei war — fand ich bei den ihre Küken führenden Grosstrappenhühner keine besondere Ortsgebundenheit. Am Anfang sah man sie noch in der Nähe des Nestes, später jedoch haben sie sich in dem eintönigen, ausgedehnten Grassmeer von der Pussta entfernt. Nach der Heuernte suchten sie in dem Pflanzenwuchs der benachbarten Acker Zufkucht. Sommer 1972 in Kardosktt hielt sich ein Grosstrappenhuhn mit seinen Küken mehreren Wochen lang in 5 ha Hafer auf. Gleicherorts, auch in 1972 wusste ich ein anderes Trappen- huhn mit seinen Küken in 100 ha Luzerne. Diese zweite, verhältnismässig oft beobach- tete Familie hielt sich in den ersten zwei Woche von Juli in dem nördlichen Drittel des Ackers, auf ung. 20 ha auf. In Juli 1971 bei Kardosküt hielten sich ein Hahn ein Huhn mit zwei Küken an zwei Maisfeldern von 5 — 6 ha auf, ungefähr 2 km voneinender auf, die sie ständig wechselten. Sie wechselten das Aufenthaltsgebiet nach einigen Tagen immer wieder, ohne jegliche Störung, so dass ich die Ursache des Wechsels nicht feststellen konnte. FESTETICS (1955) fand in Csorväs in 1953 auf einem Maisfeld von 1 ha, zwei Dunen- jungen der Trappe. 11 Aquila 1975 161 Beobachtungen aus der Zeit des Schwungfederwechsels Die fast volljährig dauernde Mauser beeinträchtigt das Verhalten der Vögel während des Schwungfederwechsels. Eine völlige Flugunfähigkeit tritt wegen des Gefiederwechsels nur selten ein, aber schon leichtere Beschränkung der Bewegungsfreiheit löst erhöhten Versteckungstrieb und anspruchvollere Forderungen hinsichtlich der Umgebung aus. Dieser Zustand tritt — vom Geschlecht und Alter abhängig — in Juli und Augustein. Dies hat zur Folge, dass die Beobachtung der sich versteckt haltenden, Mauser den Grosstrappen umständlich ist, was andererseits bedeutet, dass unsere Kenntnisse über das Verhalten der Grosstrappe während der Zeit des Schwungfederwechsels sehr mangelhaft sind. Ich habe mich wiederholt überzeugt, dass die Exemplare, die nur beschränkt flugfähig sind, sich auf den dauernd ungestörten Gebieten, die dann traditionell werden, von Jahr zu Jahr gruppieren. Zwischen 1940 — 1950 lernte ich in Nagyszenäs in der Nahe der Szé- näsi-gyep und Csabacsüd-Wiese. Von Ende Juli lebte jedes Jahr eine Gruppe von 30 — 40 Exemplaren auf einem zwischen zwei Wiesen gelegenen, sehr salzigen, krautigen Odlan- dern gemischten Ackergebiet, der wehcselnd mit Winterhalmfrüchten und Mais angebaut war. Das Gebiet wurde von Mensch und Haustier nur ausnahmsweise gestört. Tagsüber hielten sich die Grosstrappen immer im hohen, diehten Unkraut- oder Kulturpflanzen- bewuchs versteckt und nur in den Dämmerungsstunden konnte ich am Rand der Acker, auf den weniger geschlossenen Stellen, sich ernahrende Exemplare beobachten. Oft sah ich darunter schlecht fliegende Stücke, mit mangelnden Schwungfedern. Ganz flugun- fähigen, alten Hahn sah ich einmal, Ende Juli. Die Grosstrappen verliessen das Mauser- gebiet ab Ende Juli, die letzten sah ich meistens Mitte September. Der wahrscheinliche Bewegungsraum der Trappen war während der Mauser ungefähr 100 ha. Ein anderes bevorzugtes Mausergebiet war Kardosküt. Die Ruhe der Grosstrappen wird von 115 ha Pussta und darin 20 ha verunkrautes Odland gesichert. Die natürliche Pflanzenwelt der Wiese ist: Astralago-Poetum angustifoliae mit Achilleo- Festucetum pseudo- vinae vergesellschaftet. Über die hier mausernden Grosstrappen führte ich die folgenden Beobachtungen: ab 10. 07. 1969 bis 28. 08. — 4stück; ab 21. 06. 1970 bis 05. 09. — 6 Stück (ein davon von 31. 07. bis 04. 08. flugunfähig); von 08. 07. 1972 bis 12.08. — 5 Stück (ein Stück davon konnte von 20. 07. bis 01. 08. kaum fliegen) von 20. 07. 1973 bis 15. 11. — 12 Stück (am 21. 08. konnte ein von ihnen kaum fliegen). Die Vögel hielten sich auf zwei je 20 ha grossen Gebiet abwechselnd auf. Einer ihrer Aufenthaltsgebiete war das schon erwähnte Brachfeld, das andere eine nicht gemähte Wiese mit kniehohem Pflanzengewuchs. Die hier während vier Sommers beobachteten Grosstrappen waren alle jünger als 3—4 Jahre, die sich in der Fortpflanzung noch nicht teilnahmen. Gebietansprüche der Sommerexemplare, mit guter Flugfähigkeit Die flugfähige Jungvögel und die Erwachsenen mit intaktem Gefieder führen in der zweiten Hälfte des Sommers ziemlich verborgenes Leben. Ihr Aufenthaltsgebiet ist vor allem die üppige Pflanzenwelt der Futteranbaufelder und die der Brachfelder und der ungemähten, hochgewachsenen Wiesen. Mais: Nagyszenäs 08. 1944 — auf 10 ha 10 Stück, 08. 1946 — auf 26 ha 22 Stück; Csabacsüd 08. 1947 — auf 30 ha 10 St., Békéss&mson 09. 1956 — auf 10 ha 5 St. 08. 1960 — auf 15 ha 2 St. Grünmais: 08. 1973 — auf 40 ha 8 St. Kornluzerne: Nagyszenäs 08. 1946 — auf 20 ha 5 St. Dévavanya 08. 1970 — auf 30 ha 10 St. Trockenwiese, mit hohem Gras: Kardosküt 09. 1971 — auf 50 ha 4 St. Zuckerrübe: Csabacsiid 08. 1947 — auf 50 ha 12 St. Nagyszenäs 09. 1949 — auf 50 ha 12 St. Nach obigen Daten lag das Flächeneinheit für Grosstrappe bei Mais 10 — 30, bei Grün- mais 40, bei Kornluzerne 20 — 30, bei Zuckerrübe und Wiese mit hohem Gras 50 ha. als Minimalgrenze. Die Vogel/ha Kennzahl war bei Mais 1-1,5-3-2— 7,5; Grünmais 5; Kornluzerne 4,3; Zuckerrübe 4,5 — 6,2,; bei Wiese mit hohem Gras 12,5. Aus diesen Daten ist es ersichtlich, dass bei höherem, üppigerem, Pflanzengewuchs, der entsprechend mehr Schutz bietet, sind die Grenzen des Lebensraumes kleiner. 162 Bewegungsraum der Herbst- und Wintergruppen Nach Abschluss des Schwungfederwechsels und Ernte der hohen Vegetation schlagen sich die Trappen zu grésseren Scharen zusammen und ihr Aufenthaltsraum wird von den jeweiligen Ernährungsmöglichkeiten bestimmt, bis Anfang des Frühlings. Der Bewegungskreis ist zu dieser Zeit am wehigsten festlegbar. Im Falle des für die Tiefebene charakteristischen Klimas überwintert die Grosstrappe an ihrem gewohnten Lebensraum und ihre Nahrung ohne Schwierigkeiten, auch unter einer Schneedecke von 10 em, hervorholen kann. Ist die Schneedecke aber noch dicker, so ist die Grosstrappe zu Wanderungen gezwungen, um Nahrung finden zu können. Ob diese Wanderungen inwie- weit und in welche Richtungen führen, mangels Beringungsergebnissen können wir noch nicht beantworten. Die folgenden Daten über Herbst- und Winteransammlungen der Grosstrappen wurden von mir auf schneefreien oder mit geringem Schnee bedeckten Gebieten, mit Absicht der Verallgemeinerung gesammelt. Raps: Nagyszenäs 01.— 02. 1948 — auf 30 ha 81 St., 12. 1949 — 02. 1950 — auf 30 ha 12 St., Kardosküt 01. 1963 — auf 80 ha 24 St., 01. 1971 — auf 20 ha 4 St., Dévavanya 12. 1969 — auf 100 ha 200 St., 01. 1970 — auf 100 ha 50 St., Békéssämson 12. 1970 — auf 10 ha 6 St. Winterkohl: Csabacsüd 12. 1946 — auf 20 ha 41 St., Nagyszenäs 01. 1949 — auf 10 ha 20 St., Devavanya 12. 1950 — auf 20 ha 36 St., 11. 1970 — auf 30 ha 131 St. Luzerne: Nagyszenäs 01. 1947 — auf 25 ha 50 St., 02 1947 — auf 30 ha 15 St. Csabacsüd 11. 1949 — auf 50 ha 68 St., 12. 1950 — auf 50 ha 24. St., Devavänya 11. 1973 — auf 80 ha 83 St., Kardosküt 12. 1973 — auf 50 ha 5 St., 01. 1972 — auf 100 ha 20 St. Nach obigen Daten Vögel/ha bei Raps 0,37 2,5—3,3—5—0,5—1,5, bei Winterkohl 0,5 — 0,5 — 0,2 ha, bei Luzerne 2,2 — 7,3 — 2 —0,9 —10 ha für jeden winternden Vogel. Zusammenfassung Kurz zusammenfassend lässt sick feststellen : — Wegen der sich immer mehr nach Intensivbewirtschaftung verschiebenden Agrar- struktur der einstmals extensiv bewirtschafteten, ungestörten Umgebung von Csaba- csüd, Nagyszenäs, Bekessamson, schrumpfte sich das auf ein Nest fallende Gebiet auf ein Fünftel-Sechstel zusammen. — Die Jungen führenden und die beschränkt flugfahigen, mausernden Grosstrappen suchen zu Sommerzeit traditionelle Versteckungsgebiete auf, wo ihr Bewegungsraum, von der Störung der Umgebung abhängig zwischen sehr weiten Grenzen schwankt. Ausnahmsweise können, wegen der Mauser ganz flugunfähig gewordene Exemplare be- obachtet werden. — In der hohen Sommervegetation sichern die verhältnismässig kleine Gebiete auch zufriedenstellenden Zuflucht für die Grosstrappe. — Bei gewöhnlicher Gestaltung des Wetters wird die Dichte der Grosstrappen von der Qalität der Nahrungsbase und deren Erreichbarkeit gesteuert, Die Anziehungskraft der Kreuzbütler, Ol — und Futterpflanzen ist auch aus den obigen Daten ersichtlich. Es wird nicht erwartet, dass die Entwicklung der ungarischen Agrarverhältnisse solche Bahn einnahme, die den Lebensraum der Grosstrappen im Karpatbecken noch weiter einschranken würde. Die Gefahr droht hier seitens der weiteren Chemisierung und Mecha- nisation der Agrotechnik, die Auswirkungen welcher schon aus den vorgeführten Daten ersichtlich sind. Anschrift des Verfassers: Madärtani Intézet 1121 Budapest Költö u. 21. 113 163 TORPE VIZICSIBE (PORZANA PUSILLA) FESZKELESE A HORTOBAGYON Szabó László Vilmos Porzana-tanulmanyomban (SzAB6, 1973) éppen csak jeleztem a hortobágyi fészkelést. Most részletesen ismertetem az 1971-ben és az 1973-ban megtalált fészkeket, s néhány újabb megfigyeléssel egészítem ki dolgozatomat. A fészkek mindkét évben a Kunmadarasi—Nagyiváni pusztán, az ún. Kunkapolnasi-mocsarban kerültek meg (Darvas-sziget, Csukás, Határ-fenék, Halas-fenék). 1971-ben a hirtelen kora tavaszi áradás veszélye miatt a szükségtározóként használt területre mintegy 20 millió m? vizet engedtek be a Sáros-éri-főcsator- nából. A pangó víz nyomán végeláthatatlan sástenger keletkezett ( Bolbo- schoenetum maritimi continentale társulás). A mélyebb laposokban a gyékény, a káka és a nád további tért hódított. A Darvas-szigeten 3 fészket találtam : 1. 1971. VI. 20. A székisásosban öreg pár futkároz, félt, csetteg, jellegzetes kotyogó, mély hangon hívogat. (Nem füttyögnek, mint a pettyes vízicsibe, nem kurjantgatnak, mint a kis vízicsibe.) Feltűnik igen apró méretük, közel- ről jól mefigyelhető rozsdabarna hátukon a fehér pettyek sora, mint ha hó lepné be hátukat. A nem túl sűrű sásosban megtaláltam csetkákából és széki- sás vékony leveleiből készült fészküket, de a fiókákat nem sikerült felfedez- nem. 2. 1971. VI. 26. Az előbbi feszektöl mintegy 100 m-re avas székisásosban találtam meg. A fészek a 10—15 cm-es iszapos víz fölött épült a szokott anyagokból. Jól kivehető , sátort" készített föléje. A fészekben 6 db friss tojás. A közelében, 3—3 m-re, 2 pihenő — vagy ún. játszófészek volt látható sátor nélkül. VI. 27-én már 7 tojás. VI. 29-én 8 db a teljes fészekalj. A tojások méretei mm-ben: 27x19, 28x20, 28x21, 28x21, 28x22, 28 x 22, 29 x 21, 30 x 22. VII. hó elején a nagy melegben visszahúzódott a víz, s gépi kaszálás tette tönkre a fészekaljat. 3. 1971. VI. 30. 20—30 cm-es vizű mélyebb zsombikos laposban. A szélén sűrű székisásos, beljebb már hídőr ( Alisma plantago aquatica), virágkáka ( Butomus umbellatus), békatutaj (Hydrocharis morsus ranae) és kákabokor jelzi a mélyebb vizet. A fészek mohos zsombék tetején Agrostis alba csomója alá rejtve készült. Anyaga fű és székisás, összehúzott , sátor" takarja, védi felülről. A fészekben 8 erősen kotlott tojás, 2 már ki is van vágva. Vaskos, gömbölyded, sötét csokoládébarna tojások. A legnagyobb a legvilágosabb. Méretek : 30 x 23, 30X22, 29X23, 29 23, 28 x 23, 28x22, 28 x 22, 28x21 mm. Másnapra a két fióka kikelt, később a többiek is. VII. 4-én üres a fé- szek. 165 A Halas-kütnäl talaltam még kesöbb egy régi, elhagyott fészket. 4. 1971. VII. 21. Szekisäsosban, avas Agrostis-zsombékon, 8—10 cm ät- meröjü fészek füszälakböl, szekisasböl. Benne két zäptojas. Méretük : 28 x 21,5: 26 x 21. Az 1972-es rendkivül szaraz ev volt (293,5 mm!), nem került elö fészek. Az 1973-as igen száraz év (442,3 mm). Két oknak köszönhető, hogy a vizicsibék szamära kedvezö biotöp alakult ki. Kora tavasszal 5 milliö m? vizet engedtünk be a teljes kiszäradäs elött ällö mocsärba. Szép Agrostisos, szekisäsos, sekély vízzel borított rétek, zsombikosok keltek új életre, megtel- tek a laposok, fenekek. Ehhez járult még a júniusi kontinentális zivatar- sorozat (alig egy hét alatt 185,5 mm!). Főleg ez utóbbinak köszönhető az al- kalmas élőhely. Ebben az évben sikerült először hallanom a törpe vízicsibe hímek nászhangját V. 15-én a Mérges-fenéken. Teljes besötétedés este 9 óra után kezdtek el erősen kerepelni. Három különböző hím kissé elütő (hosszabb-rövidebb, magasabb-alacsonyabb tónusú) hangját biztosan meg tudtam különböztetni. Leginkább a fából készült nagypénteki kereplő hang- jára hasonlít. Állandóan ismétlődő, nem túl hosszú: trrrrrré, trrrrrrrrrré, trrrrrrrrrré. A befejező hang hirtelen megszűnik s erősen hangsúlyozott. Ezen a helyen később naponként figyeltem s mindig csak este 9 óra után szó- laltak meg. Később már 6—8 hívogatót is megkülönböztettem. Mindig ugyan- azon helyeken szóltak egymástól 30—50—150 m-re. A mocsár szélén Agrostis- zsombikok, beljebb harmatkása (Glyceria maxima), majd gyékény követ- kezik kákafoltokkal. V. hó végén több fészekkezdeményt (játszófészket) találtam, lakott fészek azonban itt később se került elő. A víz valószínűleg túl magas volt, s így máshol fészkeltek. A zivatarok utáni nagy hőségben rendkívül buján nőtt a vegetáció. Derékig érő Agrostisos réteken a Cirsium brachycephalum 2,5 m-re is megnőtt! 5.1973. VI. 24-én DR. LEISLER a Csonka-Csukás táján késő este három hímet hallott, később is ugyanott szóltak. Egy példányt ezenkívül a Halas-kút körüli laposokban röppentett fel. VI. 26-án este 9 után együtt halljuk. Egé- szen közel megyünk hozzá, s a helyet megjelöljük. Másnap megtaláltam a fészket kb. ott, ahonnan a hang szólt. 1973. VI. 27-én Csonka-Csukáson mélyebb, 30— 40 cm-es a vízállás. A szélén székisásos, beljebb nagy, avas Agrostis-zsombikok, majd káka. A jól rejtett fészek avas Agrostis- zsombék üstökében készült friss, zöld fűszálakból és részben friss, részben avas sás- levelekből. A fészekben du. 6-kor 3 db tojás, 6,30-kor már 4 db! VI. 28.du. 6-kor 4 tojás, 6,30-kor 5! A hím este már nem szólt. VI. 30. du. 6,15-kor 7 tojás. VII. 1. este 8-kor 8 tojás. A fészken ülő anya csak a sátor érintésekor futott le s kissé felrepült. VII. 6-án a teljes fészekalj 9 tojás. A tojások méretei : 29,3X 21,0; 29,021,1; 28,9x21,2; 28,8x21,2; 28.8x21,1; 28,6x20,3; 28,5 X 20,1; 28,4x 20,1; 28,3x20,2 mm. Külföldi utam miatt mindössze két alkalommal figyeltem és fotéztam, huzamosabb megfigyelésre nem volt lehetőségem. A tojások kikeltek. VII. 23-án mar csak 1 záptojás maradt a fészekben. A 9 tojast igen szabälyos idöközökben, VI. 24—VII. 2. között naponta a késő délutáni órákban 18—19 óra között rakta le. A következő két fészekalj kaszáláskor került elő. Mivel a mélyebb, vizesebb, zsombikosabb részeken csak kézzel lehet kaszálni, a kaszások észrevették és meghagyták a fészkeket. 6. 1973. VII. 9. Határ-fenék. Magas, sűrű Agrostis-állományban, melyet 166 29. ABRA. TORPE VIZICSIBE FESZKE AGROSTIDETUMBAN (FOTO: SZABO L. V.) ABBILDUNG 29. PORZANA PUSILLA NEST IN AGROSTIDETUM Atsz6 a Lythrum salicaria rózsaszín virägözöne. Gyenge füzsombikon majd- nem tisztán fűből és kevés esetkäkäböl készült fészek. 4 tojás és 3 frissen kelt fidka volt a megtaläläskor benne. VII. 10-én 2 tojäs és egy frissen kelt, elhagyott, kihülöben levö fiöka. VII. 11-én két tojäs maradt, melybe a fiö- käk befulladtak. Az anya a kicsinyeket a mélyebb vizü, nem kaszält részre vitte. 7. 1973. jul. 12. Darvas-sziget. Szärazra került Agrostis- Agropyretumban. Csetkäkäböl, füböl keszült feszek kikaszälva. 2 befulladt tojas maradt benne, ezenkívül kb. 4 tojás héja. A kaszás látta az apré, fekete pelyheseket a fe- szekröl leszaladni es a füben eltünni. Az eddig előkerült fészkek azt bizonyítják, hogy a törpe vizicsibe a Kun- käpolnäsi-mocsärban a vizenyös réteken, vizälläsos laposokban, föleg a Bolboschoenion és Agrostidion tärsuläsokban nem is olyan ritka feszkelö. Ha a vízelöntés megfelelő és júniusra nem száradnak ki a megfelelő biot6pok, úgy rendszeresen költ. 1971-ben a nagy áradás, 1973-ban pedig a mesterséges elárasztás és a nagy zivatar tette lehetővé fészkelésüket. Valószínűnek tar- tom, hogy a Hortobágy egyéb mocsaraiban, nem túlságosan taposott zsom- békosaiban, a leírt biotópokban, megfelelő vízállás esetén, rendszeres fész- kelő. 1. Fészkelési biotóp, fészkek, fészekaljak, fiókák Fészkelési helyük a Hortobágyon a tarackos tippanos ( Agrostidetum ), székisásos (Bolboschenetum), hernyópázsitos (Beckmannietum) növénytár- sulásokhoz kötött. Mélyebb vizű, de nem túl zárt, ritkás gyékényes-kákás laposokban is megtelepszik. Legjellemzőbb otthonuk a sekély vizű, idősza- kosan elöntött pangóvizes kaszálórét, székisásos és a mélyebb, káka- és gyékényfoltokkal tarkított lapos. A fészkeket takaró, védő , kunyhó" többnyire Bolboschoenus vagy Agrostis. Az Althaea hiányzik a Hortobágyon. A zsombikokon Lithrum fás szára és Cirsium brachycephalum szúrós szára pótolhatja. Eddig azonban rendszerességet ebben még nem találtam. Az Ürbőn annyira jellemző Euphorbia palustrisos zsombékosok ritkábbak és még kutatásra várnak a Hortobágyon. A fészekanyag főleg fű ( Agrostis), székisás vékonyabb levele és csetkáka. Lehetőleg friss, zöld fészekanyagot használ. A megvizsgált fészekaljak 8—9 tojásból álltak. Alkalmam volt nemcsak a törpe vízicsibe, de az összes hazai Rallidae (kivéve a kis vízicsibe) fiókáit közelről vizsgálni. Feltűnt a szárnyukon, a hüvelykujjnak megfelelő ún. fiókszárnyakon a fejlett, kapaszkodásra alkalmas karom. A fekete pehely- tollazatból fehéren világított ki. Nem egy esetben láttam, amint a fészekbe visszaigyekvő apróságok kapaszkodásra használták. A karmok szinte bele- mélyedtek a puha növényi szövetbe. 2. Viselkedés Valöszinünek tartom, hogy a hímek előbb, május első felében érkeznek, s megfelelő vízállás és növényzet esetén igyekeznek revirt foglalni. Lehetsé- gesnek tartom azonban, hogy a jellegzetes kereplő nászkiáltozás egyúttal jelzőhang is. A vízicsibékhez hasonlóan érkezésükkor, továbbkészülésükkor 167 egymást szölitgatjak. A revirtartö, s csak este 9 óra után szóló hímek hangja alapján akár állománybecslést is lehet végezni, főleg a VI. hónapban. Nagy kiterjedésű, jó fészkelőhely esetén a jelek szerint szétszórtabban fészkelnek. Állománybecslésre az időpontot jól meg kell választani, mert májusban még együtt, egymáshoz közel lehetnek a kereplő hímek, később lehet, hogy tovább- állnak, szétoszlanak. Fészkeléskor viszont hamar elhallgatnak. A fészkelés meglehetősen késői. A fiókáit féltő öregek mély hangja is jellegzetes. E na- gyon rejtett életű madár viselkedésének vizsgálata igen nehéz, főleg a fész- kelési időn kívül. 3. Fészkelőtársak Megfigyelési területemen a jelzett években nagy számban fészkelt a pettyes vízicsibe is. Számos fészkét találtam. A marhataposás által kialakított magas, kemény zsombikokat különösen kedveli. Ezekben törpe vízicsibe fészkét eddig még nem találtam. Rendszerint szintén az Agrostis avas csomdjaba rejti fészkét, de a Hortobágyon gyakori harmatkása (Glyceria maxima) széles levelű, sűrű csomóit s a ritkábban előforduló posványsást (Carex acutiformis) is kedveli. Előkerült a kaszálóréten, székisásosban s a laposok legsekélyebb részén is. Agrostidetumban a törpe vízicsibe fészke valamivel mélyebb vizű részen volt. Találtam egy 15 tojásos Porzana-fészket a Darvas- szigeten. (1971. VI. 18.: erősen kotolt tojások. VI. 21.: kikelt az első fióka. VI. 28.: eltávozott az utolsó fióka, 1 záptojás maradt.) Jól elkülönül egy- mástól a guvatfélék fészke a vízmagasságnak megfelelően. Az avas kákacso- mókban szárcsa, vízityúk fészke, a guvat a Glyceriát kedveli, majd a két vízicsibe lép be. A kis vízicsibe itt elkülönül. A két legmélyebb vizű, már tónak mondható Csukásban és Darvasban található. Vörösgém- és sirály- telepek szomszédságában, mélyebb vizű gyékényes-nádasban hallottam szólni. A három vízicsibefaj további összehasonlító kutatására igen alkalmas a Kunkápolnási-mocsár. A Porzana-tanulmányomban említett fajokon kívül, melyek a Csákvári- réten együtt fészkelnek, itt két fontos társfészkelővel kell foglalkoznom. A Hortobágy nyílt zsombékosainak legértékesebb fészkelője a fehérszár- nyú szerkő (Chlidonias leucoptera). 1971. V. 17-én kb. 25—30 par fészkelt a Hatàr-fenék—Czinege-kit—Csukas közti mély pangövizes laposon. Tipusos fészkelőbitópját az Eleocharis, Bolboscheenus, Agrostis, Beckmannia jellemzi. A sekély vízből alig kiálló gilisztaturasos zsombikokon letaposott, lehajtoga- tott fű és csetkáka tetején épültek a fészkek, főleg zöld fűszálakból és zöld csetkákából. Fészekanyaguk hasonlósága miatt esetleg össze is téveszthetők a törpe vízicsibével. Természetesen nagyobbak és nyúltabbak! Legnagyobb fészekkolóniájuk 1970-ben volt ugyanitt és a szomszédos Darvas-szigeten (30-73-20 fészek). Mintegy 50 par fészkelt ebben a vizes évben. 1972/73-ban nem fészkelt. Valószínűleg táplálkozási oka is van rendkívül fluktuälö fész- kelésének. Legalább két egymás utáni vizes év kell ahhoz, hogy kedvenc eledelük a vízi rovarvilág (főleg szitakötők!) megfelelő bőségben legyen a réteken. A másik a csíkosfejű nádiposzáta ( Acrocephalus paludicola). Feszkelesi viszonyai tökéletesen egyeznek a törpe vízicsibéjével (SzAB6, 1974), de a szá- razabb biotópot is tűri. 1971-ben a Darvas-szigeten az éneklő és meglehetősen 168 30. ABRA. TÖRPE VIZICSIBE FESZKE AGROSTIS ZSOMBEKON (FOTO: SZABO L. V.) ABBILDUNG 30. BRUTENDE ZWERGSUMPHUHN nagy revirt tartö himek nyomän kutattam fészek utan, s ott helyette a törpe vizicsibe, a pettyes vizicsibe és a sárszalonka számos fészkét találtam meg. Lényegében mindkét faj költöterülete az állandó pangövizes mocsár. Az Euröpa szerte folyó nagy lecsapolások mindkét faj állományát veszélyeztetik. A plaudicola, mely a lágy szárú, füves, sásos növényzethez alkalmazkodott, hátrányba került a schoenobaenussal szemben. Ez utóbbi terjeszkedik a kul- túra által létrehozott keményebb szárú (nád, káka, gyékény) vizes biotópok- hoz, az előbbiek viszont a kiszárított, nyílt mocsarak helyett a száraz kaszá- lókon már nem találják meg életlehetőségüket. 1971-ben jelentek meg a nagy áradás után, 1972 száraz évében is visszatértek, de csak egy költésük volt. 1973 újra kedvezett nekik. A Kunkápolnási-mocsárban mintegy 35—40 éneklő hímet figyeltem meg. A sokáig revirtartó hímek egyes helyekről, bár a biotóp alkalmas volt, eltűntek, mintha nem lett volna párjuk. B. LEISLER végzett a Csonka-Csukásban paludicola-vizsgálatokat, s a területen 12 hímet és mindössze csak egyetlen tojót hálózott. Érdekes viselkedésfejlődésnek vagyunk tanúi. A hímek szinte teljesen a revirszerzés feladatának élnek, nem vesznek részt a költésben, fiókanevelésben! A nagy terhet viselő tojók test- súlya nagyobb! LEISLER szerint valószínű a polyandria is. A labilis vízi biotópok vizsgálata nagyon fontos. A változások ökológiai és etológiai értékelése még sok ismeretlen problémát hoz elő. 4. Természetvédelmi tennivalók A HNP legértékesebb területei a kopár szikesek, a rétek, a zsombikosok, a mocsarak. Míg a száraz szikesek mint fészkelőbiotópok nem igényelnek különösebb védelmet (esetleg a fészkelési időben), addig a vizes területek labilitasa nagy gond. Van olyan vélemény, hogy a szikesek évi kiszáradása szükséges fennmaradásukhoz. Véleményem szerint azonban a sorozatos száraz évek nagy visszaesést okoznak a kialakult populációkban. Fontos tennivaló tehát száraz években a vízről való gondoskodás. A Kunkápolnási- mocsár a Hortobágy legnagyobb természetes vízi világa. Vízzel való ellátását a Sároséri főcsatornából a TIVIZIG és a Nagyiváni Új Élet Mgtsz közremű- ködésével közösen igyekszik megoldani az OTvH, ill. a HNP Tgazgatósága. Közös költséggel felújították és rendezték a Csukás és a Darvas vízellátását biztosító csatornákat. Az ősi erek közepén nem feltűnő, széles, sekély, jól elegyengetett depóniájú árkot húztak. Így szabályozni lehet a víz mennyi- ségét. Bár a természetvédelemnek előnyösebb lenne a teljes elárasztás, a gazdasági érdekekre is tekintettel kellett lenni. Így pl. a tervezettnél keve- sebb víz került be a területre és az optimálisnál hamarabb abba kellett hagyni az árasztást. Az eredmény azonban így is kielégítő. A másik tennivaló a ka- szálás szabályozása, a károk lehető elhárítása. A kézi kaszálás helyébe jó- részt már itt is a gép lépett. A vizes laposok, zsombikosok szélén kb. 20 m szélességű sávban kértük meghagyni a növényzetet. Amint azonban a víz kezdett visszahúzódni, a , szor galmasabb” kézi kaszások a jó réti füves ( Agros- tis-rókafarkú fű) sávot nem szívesen hagyták meg. A szárazabb részeken ( Alopecuretum, Agropyretum) a kaszálógépek igen sok bőjtiréce-fészket, kevesebb tőkésréce- s néhány godafészket tettek tönkre. A vadásztársaság a vadrécetojások nagy részét begyűjtötte, és elég sikeresen ki is keltette. Mivel azonban a HNP területén a vízivad vadászata tilos, a jövőben nem lesz 169 © erdekük a tojasmentés, a HNP-nek kell ätvenni a munkat, ill. megfelel6 dotà- ciöval serkenteni. A jövőben az állattartás fokozásával még inkább szeretnék hasznosítani a rétet. Vajon lehet-e megfelelő dotáció, ill. a terméskiesés pót- lása nélkül megegyezni a termelésnek és a természetvédelemnek? A szokásos hasznosítás mellett nem várt exportlehetőségek is felléphetnek. Pl. 1973-ban a káka lett fontos áru. Méghozzá a fészkelési időben, virágzáskor kellett le- vágni. Bár a kákások nem túl értékes fészkelési biotópok, de a jövés-menés, szállítás újabb zavaró körülmény volt. Egy pozitív eredmény: a természet- védelmi őr a pettyes vizi-csibe lekaszált fészke fölé fűből, gyekenyböl ,,sat- rat" emelt, s a költés sikerült. A fészek a le nem kaszált mélyebb résztől kb. 15 m-re volt. A Hortobágy jellegzetes biotópsorát az áradások, esők és aszályok, a le- geltetés, a kaszálás, a nádvágás alakította ki. Ezekre továbbra is szükség van, de szabályozásra szorulnak. Mind a túlzott hasznosítás, mind az elhanyagolás végletes veszélyeket rejt. Vigyáznunk kell a víz biztosításával is, ismernünk kell annak minőségét, vizsgálni kell a nyári kiszáradás következményeit. Az elnádasodás, elgyékényesedés veszélye máris fennáll. A gazdag, változatos élővilágot a leszűkült biotópok veszélyeztetik, degradálják. A természetes élettér megőrzése, megfelelő fészkelési és táplálkozási lehetőség biztosítása, a gazdasági érdekek összehangolása a HNP igazgatóságának fontos feladata. A Hortobágyi Nemzeti Park szigorúan védett területein főleg a déli része- ken található mocsárrétek további kutatása ad majd teljesebb képet a három vízicsibefajunk előfordulásáról s a velük együtt élő értékes madárfauna összetételéről. Ezekkel a feltáró munkákkal párhuzamosan kell a jó biotó- pok fokozott védelmét biztosítani. Irodalom — Literatur Szabo, L. V. (1973): Vergleichende Untersuchungen der Brutverhältnisse der drei Por- zana-Arten in Ungarn. Aquila. 1969 — 70. 76 — 77. 73—115. p. Corrigenda: Hine Karte und eine wichtige Vergleich-Tabelle sind ausgeblieben. Die Nummer der Abbildungen und Tabellen stimmen nicht immer. Abbildung. 5. Die Zeichen der Sumpfhuhnarten siehe auf der Abbildung 14. Seite 89. Niststátte des Tüpfelsumpfhuhnes (Porzana porzana). Seite 107. Statt Locustella fluviatilis, Locustella luscinioides (Rohrschwirl). Das Nisten des Zwergsumpíhuhnes (Porzana pusilla) in der Puszta von Hortobágy László Vilmos Szabó In einer meiner früheren Studien (Aguila, 1969 — 70. Seite 73— 115) habe ich das Nisten des Zwergsumpfhuhnes in Hortobágy nur ganz kurz angedeutet. Jetzt gebe ich eine ein- gehende Beschreibung der in den Jahren 1971 und 1973 entdeckten Nester und ergánze meine Arbeit dureh einige neuere Beobachtungen. Die Nester wurden in beiden Jahren auf der Kunmadaras — Nagyiván-er Puszta, in dem sogenannten Sumpf von Kunkápolnás aufgefunden (Insel Darvas, Csukás, Határ- fenék, Halas-fenék). Im Jahre 1971 wurde das als Notwasserreservoir benutzte Gebiet mit etwa 20 Millionen m? Wasser aus dem Hauptkanal von Sáros-ér wegen der plötzlichen Uberschwemmungs- | gefahr im Vorfrühling unter Wasser gesetzt. Durch das stagnante Wasser entstand ein unübersehbares Meer von Schilfgras (eine Assoziation von Bolboschoenetum maritimi continentale). In den tieferen Niederungen verbreiteten sich der Rohrkolben, die Binse und das Schilf weiter. 170 Auf der Insel Darvas habe ich drei Nester gefunden: 1. 20. 6. 1971. Besorgte und schnatterlautähnliche Laute von sich gebend läuft ein altes Paar hin und her im Bolboschoenus maritimus und lässt einen charakteristischen, gluk- kenden und tiefen Ruf hören. Sie lassen keine Pfiffe hören wie das Tüpfelsumpfhuhn (Porzana porzana), und johlen nicht wie das Kleine Sumpfhuhn (Porzana parva). Sie fallen durch ihre winzige Grösse und die aus der Nähe gut bemerkbaren Reihe weisser Tüpfelchen auf ihren rotbraunen Rücken auf, als ob sie mit Schnee bedeckt wären. In dem nicht allzu dichten Seggegebiet habe ich ihr aus den dünnen Blättern des Sumpfrietes und der Segge gebautes Nest aufgefunden, aber die Jungen konnte ich nicht entdecken. 2. 26. 6. 1971. Etwa 100m von dem ersteren Nest entfernt, zwischen veralteter Segge habe ich das zweite Nest gefunden. Es wurde aus den üblichen Materialien über 10 — 15 cm tiefes, schlammiges Wasser, mit einem gut auffallenden Zelt darüber verfertigt. Im Nest waren 6 frisch gelegte Eier. In seiner Nähe in einer Entfernung von je 3 m konnten 2 Rast- oder sogenannte Spielnester ohne Zelt ausgemacht werden. Am 27 6. hat sich die Zahl der Eier um ein weiteres vermehrt. Zwei Tage darauffand ich noch ein weiteres Ei und damit war das Gelege vollkommen. Die Masse der Eier sind wie folgt: 2719, 28x 20, 28X21, 28x21, 28 x 22, 28x22, 29x21 und 30x22. Anfang Juli hatte sich das Wasser wegen der grossen Hitze zuriickgezogen und das Gelege wurde durch mechanisierte Mahd vernichtet. 3. Das dritte Nest wurde am 30. 6. 1971 in der tiefer gelegenen moorigen Niederung mit einer Wassertiefe von 20 — 30 cm gefunden. Das tiefere Gewässer ist am Rande der Nie- derung durch dichte Bestànde von Bolboschoenus maritimus, weiter drinnen aber durch Wasserwegerich ( Alisma plantago aquatica), Blumenbinse (Butomus umbellatus), Frosch- biss (Hydrocharis morsus ranae) und Binsenstrauch gekennzeichnet. Das Nest wurde auf dem Haupt einer moorigen Sumpfbülte, verborgen unter einem Büschel des Sumpf- rispengrases (Agrostis alba) errichtet. Sein Material bestand aus Gras und Bolboschoenus maritimus, und von oben war es durch ein zusammengezogenes ,,Zelt” bedeckt und be- schützt. Im Nest selbst fand ich 8 Eier, die sich schon in ziemlich stark fortgeschrittenem Brutstadium befanden; zwei davon waren schon gesprungen. Die Eier waren dick, rund- lich und dunkel, fast schokoladenbraun. Das grösste Ei war am aller hellsten. Die Masse der Hier: 30X23, 30x22, 29x23, 28x23, 28x22, 28x22, und 28x21. Tags darauf schliipften die ersten beiden Jungen aus den schon angebrochenen Eier und nacher die ubrigen. Am 4-ten Juli war das Nest leer. In der Nahe von Halas-kùt habe ich noch spàter ein altes verlassenes Nest entdeckt. 4. Am 21. 7.1971 fand ich ein aus Grashalmen und Bolboschoenus maritimus erbautes Nest mit einem Durchmesser von 8-10 em im Bolboschoenetum, auf verfaulter Agrostis- Bülte auf. Zwei faule Eier lagen darin, deren Masse 28x 21,5 und 26 x 21 mm betrugen. Das Jahr 1972 hat sich als äusserst trocken erwiesen (Niederschlag: 393,5 mm). Es wurde kein Nest gefunden. Auch das Jahr 1973 war sehr trocken (Niederschlag: 442,3 mm). Dass für die Zwerg- sumpfhühner doch ein günstiger Biotop entstand, kann auf zwei Ursachen zurückgeführt werden: Gleich am Anfang des Frühlings wurde der vor einer totalen Austrocknung ste- hende Sumpf mit einer Wassermenge von 5 Millionen m? überflutet. Die mit seichtem Was- ser bedeckten Wiesen, Bültenstellen mit schönen Sumpfrispengräsern und Bolboschoenus maritimus wurden zu einem neuen Leben erwacht, die Niederungen und die tiefer gelege- nen Flächen füllten sich. Dazu kam noch eine Folge kontinentaler Gewitter im Monat Juli (kaum in einer Woche 185,5 mm Niederschlag). Besonders dem Letzteren ist der günstige Biotop zu verdanken. In diesem Jahr gelang es mir den Balzruf der Männchen des Zwergsumpfhuhnes das erste Mal zu vernehmen. Am 15. 5. in Merges-fenek nach Ein- tritt der Dunkelheit, nach abends um 9 Uhr begannen sie laut zu klappern. Die ein wenig abweichenden Rufe drei verschiedener Männchen (länger-kürzer und höher tiefer) hatte ich sicher unterscheiden können. Zumeist ähneln diese Laute dem Ton einer hölzernen Karfreitagsratsche. Der Laut selbst besteht aus einem sich ständig wiederholenden, nicht zu lang dauernden: trrrrrrré, trrrrrrrrrrrré, trrrrrrrrrrrrrré. Der Endlaut hört schlagartig auf und ist betont. Nachher horchte ich täglich an dieser Stelle, und immer . erst nach 9 Uhr Abend begannen die Vögel zu rufen. Sie liessen ihre Laute immer an der- selben Orten 30 -— 50-150 m voneinander entfernt vernehmen. Am Rande des Sumpfes sind Bültenformationen bestehend aus Sumpfrispengras, weiter drinnen Schwaden (Süss- gras, Glyceria maxima), dann Rohrkolben mit Binsenflecken vorzufinden. Ende Mai habe ich mehrere Nestanlagen (Spielnester) entdeckt, aber auch hier waren später keine be- wohnten Nester aufzufinden. Wahrscheinlich war das Wasser zu hoch und demzufolge nisteten die Vögel anderswo. In der grossen Hitze nach den Gewittern gedieh die Vege- 171 tation üppig. Auf den bis in Gürtel stehenden Sumpfrispengraswiesen erreichte die Klein- blütenschwarzwurzel (Scorzonere parviflora) sogar eine Höhe von 2,5 m! 5. An 24. 6. 1973 hat DT. B. LEISLER in der Nähe von Csonka-Csukäs spät abends drei Mäncchen rufen hören, die sich auch später an derselben Stelle vernehmen liessen. Aus- serdem hat er ein Exemplar in den Niederungen um Halas-küt zum Auffliegen gebracht. Am 26.6. abendsnach 9 Uhr hörten wir den Vogel gemeinsam. Wir näherten uns auf recht kurze Entfernung und markierten seinen Standort. Tags darauf fand ich das Nest ungefähr dort von wo wir die Stimme vernommen hatten. Zeitpunkt: 27. 6. 1973, Ort: Csonka-Csukäs. Das Wasser hat sich erhöht, der Wasserstand beträgt 30 —40 em. Am Rande des Wassers waren Bestände von Bolboschoenus, weiter drinnen grosse ausgedehnte Flächen von Sumpfrispengrasbülten, dann Binsenbestände. Das gut getarnte Nest wurde in dem Schopf der verfaulten Sumpfrispen-bülte aus frischen Grashalmen und teils aus frischen, teils aus verfaulten Schilfblättern gebaut. Nachmittag um 6 Uhr fanden wir drei, um 6 Uhr 30 schon 4 Eier im Nest. Am 28.6. Nachmittag um 6 und um 6.30 hat sich die Zahl der Eier auf 4 bzw. auf 5 vermehrt. Am Abend konnte man den Laut des Männ- chens nicht mehr hören. Am 30. 6. Nachmittag um 6.15 Uhr wurde das siebente Ei gelegt. Am ersten Juli abends um 8 Uhr waren es schon 8 Eier. Das Weibchen verliess das Nest nur beis Berühren des Zeltes und nachher flog ein wenig auf. Am 6.7. das vollständige Gelege bestand aus 9 Eiern. Die Masse der Eier sind wie folgt: 29,3Xx 21,0, 29,0 x 21,1, 28,9 X21,2, 28,8x 21,2, 28,8x 21,1, 28,6x 20,3, 28,4Xx 20,1 und 28,3 X20,2 mm. Wegen einer Auslandsreise konnte ich alles in allem nur zwei Mal Beobachtungen aus führen und Fotos machen, zu einer anhaltenden Beobachtung hatte ich leider keine Möglichkeit. Die Jungen schlüpften aus. Am 23. 7. blieb nurmehr 1 faules Ei zurück. Das Weibchen hatte die Eier (9) in sehr regelmässigen Abständen — zwischen 24. 6. und 2.7. — täglich in den späten Nachmittagsstunden um 18 —19 Uhr gelegt. Die nächsten zwei Gelege wurden zur Zeit der Mahd aufgefunden. Weil die Mahd in den tieferen, wässrigen mit Bültenformationen dichter bedeckten Stellen nur mit der Hand ausgeführt werden kann, haben die Mäher die Nester bemerkt und belassen. 6. Zeitpunkt: 9.7.1973, Ort: Hatär-fenek. In hohem, diehtem Bestand von Sumpf- rispengras durchwoben mit einem rosafarbigen Blumenstrom des Weideriches (Lythrum salicaria) wurde das Nest entdeckt. Es wurde auf zarter Grasbülte aus fast reinem Gras und aus wenigen Sumpfriet erbaut. Als das Nest aufgefunden wurde, fand ich 4 Eier und 3 eben ausgeschlüpfte Jungen. Am 10-ten Juli sind noch 2 Eier und ein eben ausge- schlüpftes, verlassenes Junge aufzufinden. Das Junge war im Erkalten begriffen. Am 11- ten Juli blieben 2 Eier übrig mit erstickten Jungen darin. Das Weibchen brachte die Jungen auf eine ungemähte Stelle, wo das Wasser etwas tiefer war. 7. Zeitpunkt: 12.7.1973, Ort: Insel Darvas. Das gefundene Nest lag auf einem vetrock- neten Bestand von Agrostis- Agropyretum. Das aus Sumpfriet und Gras gebaute Nest wurde mitniedergemäht. Ich fand zwei erstickte Eier und die Schalen von etwa 4 Eiern. Der Mäher sah die kleinen schwarzen, flaumhaarigen Jungen aus dem Nest hüpfen und im Gras verschwinden. Die bis jetzt gefundenen Nester bewiesen, dass das Zwergsumpfhuhn in dem Sumpf von Kunkäpolnäs, auf den wässrigen Wiesen, und in dem tiefer gelegenen Stellen mit stagnantem Wasser, hauptsächlich in Pflanzenassoziation von Bolboschoenion und Agro- stidion kein so seltener Nister ist. Wenn die Wasserüberflutung entsprechend ist, und die geeigneten Biotopen bis Juni nicht austrocknen, dann brütet es regelmässig. Ihr Nisten wurde im Jahre 1971 durch die grosse Überschwemmung und im Jahre 1973 durch die künstliche Überflutung, sowie durch das grosse Gewitter ermöglicht. Ich halte es für wahrscheinlich, dass das Zwergsumpfhuhn in den Sumpfgebieten von Hortobägy, auf den nicht zu sehr zertretenen Bültenformationen, und in den vorher erwähnten Biotopen, im Falle eines entsprechenden Wasserstandes ein regelmässiger Nister ist. 1. Nistbiotopen, Nester, Gelege, Jungen Ihr Nistort in Hortobágy ist an Pflanzenassoziationen von Sumpfrispengras ( Agrosti- detum), Bolboschoenetum und Raupenähre (Beckmannietum) gebunden. Sie lassen sich auch in lichteren aber nicht zu sehr geschlossenen mit Binsen und Rohrkolben überwach- senen Niederungen mit tieferem Wasser nieder. Doch ihre meist bevorzugten, typischen Biotopen sind periodisch überschwemmte Heuwiesen, Bestände von Bolboschoenus mariti- mus mit seichtem, stagnantem Wasser und tiefere mit Rohrkolben- und Binsenflecken ge- mischte Niederungen. Die ,,Hiitte” welche die Nester bedeckt und schützt besteht meistens 172 aur Pflanzenteilchen von Sumpfrispengras oder Bolboschoenus. Der Eibisch (Althaea) tritt in Hortobägy nicht auf. Er kann auf den Bültenbeständen durch die lignösartigen bzw. bewehrten Stengeln des Weideriches (Lythrum) und Cirsium brachycephalum er- setzt werden. Jedoch was das Vorhergenannte betrifft, konnte ich bis jetzt keine Regel- mässigkeit feststellen. Die in Urbö so charakteristischen Euphorbia palustris-Bilten sind hier in Hortobägy seltener und müssen noch erforscht werden. Das Nestmaterial besteht hauptsächlich aus Gras (Agrostis), dünneren Blättern von Bolboschoenus mari- timus und Sumpfriet. Zum Nestbau wird möglichst frisches, grünes nestmaterial benützt. Die untersuchten Geleg enthielten 8 — 9 Eier. Ich hatte Gelegenheit nicht nur die jungen des Zwergsumpfhünes, sondern auch jene der gesamten heimischen Rallidae (ausgenommen das Kleine Sumpfhuhn) aus der Nähe zu untersuchen. Dabei fiel an ihren Flügeln, an den dem Daumenfinger entsprechenden sogenannten Flügelchen, die entwickelte zum Ankrallen geeignete Kralle auf. Sie leuchtete aus dem schwarzen Flaumgefieder weiss hervor. Ich habe des öfteren gesehen, dass die zu ihren Nestern zurückeilenden Vögelchen ihre Kralle als ein Mittel zum Ankrallen benutzten. Die Krallen versanken beinahe ins weiche Pflanzengewebe. 2. Verhalten [ch halte es für wahrscheinlich, dass die Männchen schon früher, im Laufe der ersten Hälfte Mai ankommen, und sich im Falle eines geeigneten Wasserstandes bzw. geeig- neter Vegetation bemühen ein Revier zu besetzen. Meiner Meinung nach könnte aber der typische, ratschende Balzruf zu gleicher Zeit auch ein Signallaut sein. Ähnlich wie bei der Ankunft und beim Weiterziehen des Tüpfelsumpfhuhnes, rufen sie sich einander zu. Aufgrund der Stimme der den Nistplatz schützenden und erst abends nach 9 Uhr rufenden Männchen könnte man sogar — hauptsächlich im Monat Juli — eine Bestand- schätzung durchführen. Den Anzeichen nach, im Falle eines weit ausgedehnten, günstigen Nistplatzes nisten sie voneinander weiter entfernt. Der Zeitpunkt zur Bestandschätzung muss richtig ausgewählt werden, weil die ratschenden Männchen im Monat Mai noch ‚zusammen oder beisammen sein können, aber es kann auch vorkommen, dass sie weiter- ziehen oder sich trennen. Dagegen beim Nisten hören sie auf zu rufen. Das Nisten erfolgt ziemlich spät. Im Monat Juli ist auch die tiefe Stimme der um ihre Jungen besorgten Eltern sehr bezeichnend. Die Verhaltungsforschung dieses sehr verborgt lebenden Vogels er- weist sich — besonders ausserhalb der Nistperiode — als sehr schwierig. 3. Nistgemeinschaften Auf dem von mir beobachteten Gebiet nistete auch eine grosse Zahl von Tüpfelsumpf- hühner während der erwähnten Jahre. Ich fand zahlreiche Nister des Tüpfelsumpfhuhnes auf. Es hat eine besondere Vorliebe für die durch Viehtritt entstandenen hohen, harten Bülten, wo ich bisher kein Nest des Zwergsumpfhuhnes auffand. Normalerweise versteckt das Tüpfelsumpfhuhn sein Nest ebenso in das Buschwerk des verfaulten Sumpfrispengra- ses, aber auch die breitblättrigen, diehten Buschwerke des auf Hortobagy häufigen Schwadens (Glyceria maxima) und die etwas seltener vorkommenden Sumpfseggen (Carex acutiformis) werden bevorzugt. Nester wurden auch auf den Heuwiesen, in den Bestän- den von Bolboschoenus maritimus, sowie auf den seichtesten Stellen der Niederungen ge- funden. Auf der Insel Darvas wurde ein Porzana-Nest mit 15 Eiern entdeckt. Am 18.6.1971 befanden sich die Eier in ziemlich fortgeschrittenem Brutstadium. Am 21.6. schlüpfte das erste Junge. Am 28. 6. entfernte sich das Letzte, zurückblieb nur ein faules Ei. Dem Wasserstand entsprechend sind die Nester der Rallidae voneinander gut abge- sondert. In den faulen Büscheln des Binsengrases nistet das Teichhuhn (Gallinula chloro- pus), die Wasserralle (Rallus aquaticus) bevorzugt den Schwaden (Glyceria) und dann treten die beiden Porzana-arten (Kleines Sumpfhuhn und Zwergsumpfhuhn) auf. An die- ser Stelle sondert sich das Kleine Sumpfhuhn ab. Es ist in den beiden schon als Seen zu betrachtenden Teichen von Csukás und Darvas — derer Wasser das tiefste ist — aufzu- finden. Ich habe diese Vogelart in der Nähe von Purpurreiher- und Möwenkolonien in tieferem von Rohrkolben und Schilf bewachsenen Wasser rufen hören. Zwecks einer wei- teren vergleichenden Forschung der drei Wasserhuhnarten ist der Sumpf von Kunkäpol- nas als sehr geeignet. Ausser den in meiner Porzana-Studie erwähnten Vogelarten, die auf der Wiese von 173 Csäkvär in Assoziation nisten, habe ich hier die Aufgabe mich mit zwei wichtigen Mit- nister zu befassen. Der wertvollste Nister der offenen Bültenwiesen von Hortobagy ist die Weissflügelsee- schwalbe (Chlidonias leucopterus). Am 17.5.1971 nisteten etwa 25-30 Paare auf den Niederungen mit stagnanten Wasser, zwischen Hatär-fenek — Czinege-küt — Csukás. Ihr typischer Nistbiotop ist durch die Pflanzen von Eleocharis, Bolboschoenus, Agrostis und Beckmannia gekennzeichnet. Die hauptsächlich aus grünen Gräschen und Sumpfriet- teilchen verfertigten Nester wurden auf aus dem seichten Wasser kaum herausragenden von wurmdurchwülten Bülten, auf dem Haupt von zertretenem, geneigtem Gras und Sumpfriet erbaut. Wegen ihres ähnlichen Nestmaterials können die Nester sogar mit jenen des Zwergsumpfhuhnes verwechselt werden. Es muss natürlich gesagt werden, dass die Nester grösser und offener sind. Ihre grössten Nestkolonien wurden genau wie hier, so auch auf der benachbarten Insel Darvas (30+ 20 Nester) im Jahre 1970 gesichtet. Etwa 50 Paare nisteten im Laufe dieses feuchten Jahres. In den Jahren 1972 — 73 konnte kein Nisten festgestellt werden. Das ausserordentlich schwankende Nisten kann neben an- deren Ursachen auf Ernährungsgründe zurückgeführt werden. Damit die Vögel ihr bevorzugt Nahrungsmittel, nähmlich die im Wasser lebende Insektenfauna (be- stehend meist aus Libellen) in entsprechendem Überfluss auf den Wiesen auffinden kön- nen, sind mindestens zwei nacheinanderfolgende nasse Jahre nötig. Die andere auch sehr wertvolle Vogelart des vorher genannten Gebietes von Hortobagy ist der Seggenrohrsänger (Acrocephalus paludicola). Seine Nistverhältnisse stimmen völ- lig mit jenen des Zwergsumpfhuhnes überein (Siehe Aquila, 1971 — 72), aber er veträgt auch den trockeneren Biotop. 1971, aufgrund der auf der Darvas-Insel singenden und in ziemlich grosser Zahl vorkommenden Revierhaltenden Männchen, hatte ich nach Nestern auf der obengenannten Stelle gesucht, und anstatt dieser fand ich die Nester des Zwerg- und Tüpfelsumpfhuhnes, sowie der Bekassine (Gallinago gallinago) in Fülle auf. Dem Wesen nach kann der gleichbleibende, ständige Sumpf mit stagnantem Wasser als die Brutstätte beider Vogelarten angesehen werden. Der Bestand beider Arten ist durch in ganz Europa vorangehenden Entwässerungsarbeiten gefährdet. Der Seggenrohrsänger, der sich an die grasartige, grasige und aus Segge bestehender Vegetation anpasste, ist gegenüber dem Schilfrohrsänger in Nachteil geraten. Das letztere breitet sich gegen den durch die Kultur entstandenen wässrigen Biotopen mit Pflanzen wie Schilf, Binse und Rohrkolben aus, die vorher erwähnten dagegen können ihre Lebensmöglichkeit statt der entsumpften, freien Sümpfe auf den trockenen Heuwiesen nicht mehr finden. Sie erschienen in 1971 nach der grossen Überschwemmung, kehrten auch während des trockenen Jahres von 1972 zurück, aber sie haben nur einmal gebrütet; das Jahr von 1973 hat sie wieder begünstigt. Im Gebiet von Csonka — Csukás hat Herr B. LEISLER Untersuchungen über den Seggenrohrsänger durchgeführt, und hat auf dem Gebiet 12 Männchen und nur ein einziges Weibchen eingefangen. Wir sind hier Zeugen einer interessanten Verhaltungsent- wicklung. Die Männchen widmen sich fast ausschliesslich der Aufgabe der Revierver- schaffung, und an der Brut bzw. Erziehung der Jungen beteiligen sie sich nicht. Das Körpergewicht des eine grosse Last tragenden Weibchens ist viel grösser! Laut LEISLER kann auch Polyandria nicht ausgeschlossen werden. Die Forschung der unbeständigen Wasserbiotopen scheint sehr wichtig zu sein. Die ökologische und ethologische Auswertung der Variationen wird noch sehr viele bisher unbekannte Fragen anschneiden. 4. Aufgaben des Naturschutzes Öde, salzhaltige Böden, Wiesen, Bültenfornationen, und Sümpfe machen die wertvoll- sten Gebiete des Nationalparks von Hortobágy. Während die trockenen, natronhaltigen Böden, als Nistbiotopen keines besonderen Schutzes bedürfen (höchstens nur im Laufe der Nistperiode), bereitet die Unbeständigkeit der wässrigen Gebiete schwere Sorgen. Es gibt eine Meinung, wonach die jährliche Austrocknung der natron(salz)haltigen Böden für das Fortleben dieser Vögel nötig sei. Jedoch meiner Meinung nach wird durch die nacheinander folgenden trockenen Jahre in den entfälteten Populationen ein grosser Rückfall verursacht. Demzufolge während der trockenen Jahre muss die Wasserversor- gung gesichert werden. Die grösste natürliche Wasserwelt von Hortobägy ist der Kun- käpolnäs-er Sumpf, dessen Wasserversorgung aus dem Hauptkanal von Säros-ér soll durch das Landesamt für Naturschutz (OTvH) bzw. die Direktion des Nationalparks von Hortobägy unter gemeinsamer Mitwirkung der Direktion für Wasserwesen jenseits der 174 Theiss (TIVIG) und der Landwirtschaftlichen Produktionsgemeinschaft von Nagyivani Uj Elet gelöst werden. Die Kanäle, welche die Wasserversorgung von Csukás und Darvas sichern, wurden durch gemeinsame Kostenaufwendung erneut und reguliert. In der Mitte der uralten Gerinnen wurde ein nicht auffallender, breiter, seichter Graben mit gut nivel- lierten Deponien gezogen. Dadurch kann die Wassermenge reguliert werden. Obwohl eine totale Durchflutung im Interesse des Naturschutzes viel vorteilhafter wäre, mussten die Wirtschaftsinteressen auch in Betracht gezogen werden. So hatte zum Beispiel das Gebiet weniger Wasser erhalten als geplant, und die Überflutung musste eher abgebrochen wer- den. Trotz dessen war der Erfolg doch zufriedenstellend. Weitere Aufgaben sind die Regelung der Mahd und die mögliche Beseitigung der Schäden. Zum grössten Teil wird die Mahd statt von Hand mit Maschinen durchgeführt. Wir haben die zuständigen Stellen ersucht, dass sie die Vegetation am Rande der wässri- gen Niederungen bzw. Bültengebiete in einem Streifen von ungefähr 20 m übriglassen. Jedoch es stellte sich bald heraus, dass die „fleissigeren” Mäher, als das Wasser im Begrif- fen war sich zurückzuziehen, den schönen, grasigen (Agrostis) Streifen nicht gerne übrig- liessen. Auf den trockneren Gebieten (Alopecuretum, Agropyretum) haben die Mahdma- schinen sehr viele Nester der Knäkenten (Anas querquedula), wenigere der Stockenten und einige der Uferschnepfen vernichtet. Die Jagdgesellschaft hat bis jetzt den grössten Teil der Wildenteneier eingesammelt und hat sie mit Erfolg ausbrüten lassen. Weil aber die Jagd des Wasserwildes auf dem Gebiet des Nationalparks von Hortobägy nicht gestattet ist, werden die Jagdgesellschaften in der Zukunft an einer Eirettungsaktion nicht mehr interessiert sein. Demnach muss diese Arbeit vom Hortobägy-er Nationalpark übernom- men bzw. durch eine entsprechende Dotation ermuntert werden. In der Zukunft sollen die Wiesen durch die Erhöhung der Viehaltung noch besser ausgenutzt werden. Es wird die Frage gestellt, ob sich die Produktion und der Naturschutz, ohne eine entsprechende Dotation bzw. Ergänzung des Produktionsausfalles vereinbaren lassen. Neben der üblichen Nutzung können auch nichterwartete Exportmöglichkeiten auf- treten; so wurde in 1973 die Binse zu einer wichtigen Ware. Darüber hinaus musste sie auch noch zur Zeit der Blüte, während der Nistperiode geschnitten werden. Obwohl die Binsenbestände keine allzuwertvollen Biotopen darstellen, war das ständige Hin- und Hergehen und der Transport ein neuerlicher, störender Umstand. Als positives Ergebnis ist es zu betrachten, das der Naturschutzwächter selber ein aus Gras und Rohrkolben verfertigtes Zelt über das niedergemähte Nest des Tüpfelsumpfhuhnes setzte, und so die Brut erfoigreich verlief. Das Nest befand sich ungefähr 15-m entfernt von dem nicht ab- gemähten tieferen Teil. Die Überschwemmungen, Regen- und Dürreperioden, das Weiden, Mähen und das Rohrschneiden prägen die charakteristische Biotopfolge der Hortobägy. Natürlich sind diese auch weiterhin von Wichtigkeit, doch bedürfen sie einer gewissen Regelung. Sowohl die übergetriebene Nutzung, als auch die Vernachlässigung bergen unendlichen Gefahren in sich. Wir müssen auch auf eine genügende Wasserversorgung achten. Die Qualität dessen muss erforscht werden, und die Folgen der sommerlichen Trockenheit sollen ge- prüft werden. Auch heute schon besteht die Gefahr einer Verschilfung und Verbinsung. Die eingeschränkten Biotopen gefährden und degradieren die reiche und wächselhafte Lebenswelt. Eine wichtige Aufgabe der Direktion des Nationalparks von Hortobägy besteht darin den natürlichen Lebensraum zu schützen, geeignete Nist- und Ernährungsmöglichkeiten zu sichern und die wirtschaftlichen Interessen aufeinender abzustimmen. Die Erfor- schung der auf den streng geschützten Gebieten des Nationalparks besonders in den süd- lich gelegenen Teilen auftretenden Sumpfwiesen wird ein vollkommeneres Bild über das Vorkommen der 3 verschiedenen Porzana-Arten und über die Zusammensetzung der mit ihnen gemeinsam lebenden Vogelfauna geben. Gleichzeitig ist es nötig neben diesen Er- schliessungsarbeiten parallel laufend auch gute Biotopen verstärkt zu schützen. Anschrift des Verfassers: 5363 Nagyivan Vöröshadsereg u. 58. UBER DIE MENGENMASSIGE VERTEILUNG DER SYLVIA-ARTEN IN DER WEITEREN UMGEBUNG VON BUDAFEST ALEGRUND DER BERINGUNGEN Egon Schmidt Falls Beringungen die mit Hilfe von Fangnetzen im demselben Gebiet und Zeit jahrelang regelmässig durchgeführt sind, können interessante Ergebnisse erzielt werden. Ein grosser Teil der Beringer des Ungarischen Ornithologi- schen Instituts arbeitet regelmässig in der weiteren Umgebung von Budapest, vor allem im sogenannten Budaer-Berge. Von ihren Ergebnissen, die in den Stammbiichern des Instituts gelegt sind, habe ich die Fangdaten der Sylvia- Arten aus den Jahren 1954—1963 ausgewählt und bearbeitet. Es wurden die Fangdaten nur aus dem Monaten Juli—Oktober genommen, in dessen Zeit die Grasmücken sich schon in den Fangstellen, bei wasserleitenden Gräben und in dessen Sträuchern, besonders mit reichem Holunder-Bestand (Sambu- cus nigra) versammeln, und dort regelmässig vorzufinden sind. Die Brutzeit ist in der zweiten Hälfte Juli’s praktisch schon vorbei (obzwar einige Paare besonders von Sylvia atricapilla, S. communis und S. curruca noch mit dem Grossziehen der zweiten Brut beschäftigt sind), der Holunder beginnt lang- sam an zu reifen und die Vögel hielten sich in diesen Biotopen meist bis ih- rem Wegziehen auf. Die Beringungen wurden, da unsere Mitarbeiter im allgemeinen beruflich stark beschäftigt sind, nicht planmässig, sondern nur gelegentlich, doch meistens am Wochenende durchgeführt. Sie waren auch nicht am Fang der Grasmücken spezialisiert, sie sollten beringen, was sie eben fangen konnten. Einige Gebiete, wie zum Beispiel Budakeszi, Nagykoväcsi und andere waren beim Fang wegen ihren günstigen ökologischen Verhältnissen besonders frequentiert. Für den Fang selbst dienten Spiegelnetze, Japannetze und auch letztgenannten ähnlichen Netze die unsere Mitarbeiter selbst hergestellt ha- ben. Auch in bei Wasser (Trinkstellen) aufgestellten grösseren Schlagnetzen fangt man Grasmiicken, wenn diese zum Trinken kommen. Die Zahl der Fangnetze aber auch jene der fachkundigen Beriger ist der- zeitig leider noch ziemlich gering. Das widerspiegelt sich auch in den erhalte- nen Fangresultaten. Ich habe zuerst versucht die erhaltenen Angaben nach Monaten zu verteilen und so zu bearbeiten. Es wurde mir aber bald klar, dass für eine solche Arbeit die zur Verfügung stehende Beringungszahl noch wenig ist. Da aber die grafische Darstellung der Angaben doch interessante Ergebniss en zeigte (Abb. 31), habe ich entschlossen, die Fangdaten nach Jah- ren getrennt zu bearbeiten. Die mengenmässige Verteilung der einzelnen Arten zeigt Abb. 31. In die- sen Daten widerspiegeln sich also Zugverhältnisse nicht, man bekommt nur Angaben über die allgemeine Häufigkeit der einzelnen Sylvia-Arten in der Budapester Umgebung. Diese Angaben sollen aber nur mit Vorbehalt betrach- 12 Aquila 1975 177 Vee uns weg. dop i tps jsadppng won A [A ussanam wap ur UDIF- ROSE wap vier pete A CIELI ad ‘IE E upfdnm yasaznuphb n uayahusoy qgnbpr ae mfiuozsra basthuuawu yolof{-najig V "Igy "TE ur ponding DIAIRS ei sıunwwos oasis E ujsog pIajfis [J ordosiu olajfis [1 oyidoo110 oIAIRS [E] 178 tet werden, da der Fang auch Tabelle 8 stark vom Zug und Okologie der einzelnen Arten abhangt. Dazu einige Bemerkungen. Sylvia atricapilla — Es war ei- Die Fangdaten der fiinf Sylvia-Arten in den einzelnen Jahren gentlich auch fiir mich eine Uber- ae | sa Jan | en raschug die Mönchsgrasmücke in | den Fangdaten so weit dominie- 1954 58 1959 113 rend finden zu können, obzwar sie 1955 23 1960 109 in geeigneten Stellen zweifelsohne 1956 119 1961 170 auch eine harte und widerstands- 1958 123 1963 84 tiberall die hiufigste ist. Sie ist 1957 | 82 1962 140 fähige Art die auch noch im Ok- tober zu fangen ist. Die Mönchs- grasmiicke ist in der Umgebung von Budapest allgemein verbreitet, sogar in der Stadt nistet sie in den Villenvierteln, in Parks und in Friedhöfen. Schon in der Mitte des Sommers erscheinen die ersten Exemplare bei der Fangstellen. Die Mönch ist ein echter Fruchtfresser, fiir dem im Spätsommer der reife Holunder ebenso wichtig, wenn nicht wichtiger, als das Wasser ist. In Budakeszi zum Beispiel, wo ich in einem 2,5 km langen, stark mit Holunder bewachsenen Grabenabschnitt in den Jahren 1961—1962 eine planmässige quantitative Bestandsaufnahme durchgeführt hatte, waren die erste Exem- plare schon Mitte Juli dort eingetroffen (ScHMIDT, 1963). Als Kulmina- tionszeit konnte ich Mitte September feststellen (Scumipr, 1964b). In anderen Gebieten, bei Solymar zum Beispiel, wo nur wenige Holundersträuche- vorhanden waren, habe ich Schwarzplättchen auch im August nur gelegentr lich gesichtet (SCHMIDT, 1964a). Die ökologische Valenz der Mönchsgrasmücke ist viel breiter als bei den Inderen Arten, so dass sie ebenso im Wald wie in Hecken, in bebautem Ge- aände usw. zum Fangen kommt. Sie hielten sich auch sehr fest in den Holun- dersträuchern. Bei der Fangarbeit als die Beringer die Vögel in Richtung, der aufgestellten Netze getrieben haben, fliegen sie zwar heraus, kehrten aber dort nach wenigen Minuten wieder zurück. Auch nach den Beringungen wa- ren die einzelnen Exemplare oft am demselben Grabenabschnitt zurückge- fangen und kontrolliert. Während den untersuchten zehn Jahren habe ich die Mönchsgrasmücke im Durchschnitt in 66% gegenüber den anderen Sylvia-Arten gefunden. Als Maximalwert wurden 78,3%, festgestellt. In den zehn Jahren waren die Mönchsgrasmücken in den Fangnetzen unter den Sylvia-Arten mit mehr als 70%, fünfmal vertreten. Sylvia nisoria — Die Sperbergrasmücke ist in Ungarn ziemlich stark ver- breitet, man kann sie in einigen, ihr ökologisch zusagenden, Biotopen sogar als recht häufig bezeichnen. Dass sie trotzdem so selten zur Beringung kommt, kann einerseits mit ihrem Zugrythmus, anderseits auch ökologisch erklärt werden. Sperbergrasmücken habe ich in der zweiten Hälfte von Augustimmer weniger beobachtet, im September sind sie schon immer eine Ausnahme. Diese letzten sind wahrscheinlich schon Vögel von nördlicheren Gebieten. Die Fangzeit ist also ziemlich eng begrenzt, man kann sie praktisch nur bis Ende des zweiten Drittels von August beringen. Was nun die ökologischen Gesichspunkte anbelangt, ertragen Sperbergras- 179 miicken viel mehr Trockenheit als zum Beispiel Mönchsgrasmücken und man kann sie oft schon nach der Brutzeit in Feldhecken finden, wo weder Wasser, noch Holunder oder andere reife Friichten vorhanden waren. Daneben sind sie im allgemeinen viel scheuer als andere Grasmiicken und fliegen meist sofort weg, wenn das Treiben bei den Netzen angefangen wird. In den untersuchten zehn Jahren hat man die Sperbergarsmiicke unter den Sylvia-Arten am wenigsten beringt. Im Durchschnitt war es 1,8%, den an- deren Arten gegenüber. Sylvia borin — Die Gartengrasmücke ist in Ungarn ein typischer Brutvogel der Fluss-Auen, kommt aber auch in den Laubwäldern der Mittelgebirge, sowohl in grösseren Parks vor. Zu den Fangplätzen kommt sie im allgemei- nen nur vom August, bei voller Reife der Holunder, in grösserer Zahl an. In den untersuchten zehn Jahren hat man sie durchschnittlich 15,5% den anderen Sylvia-Arten gegenüber gefangen. Sylvia communis — Eine in Ungarn weit verbreitete Grasmücke-Art, die aber nur offene Landschaften, Feldhecken, bebuschte Grabenränder, die Ränder der Fluss-Auen, in der letzten Zeit auch Getreidefelder, besiedelt. Ökologisch zeigt die Dorngrasmücke einen gewissen Unterschied gegenüber anderer heimischer Grasmücken auf, da sie in der Grabensträuchern wo die Netze ausgespannt waren, viel mehr die niedrigere Randzone vorzieht und so geht sie oft, besonders den kleineren Netzen, um. Obzwar sie auch gerne den Holunder frisst, halten sich recht viele im Licium usw. Gebüschen auf. Ihre Durchschnittsmenge ( (12,4%) konnte also gelegentlich noch grösser sein. Sylvia curruca — Nach KEve (1960) ist die Klappergrasmücke ein häufiger Brutvogel in Hecken und Buschwerk, selbst auch in bewohnten Stellen. Bei Budakeszi habe ich sie nur vom August an in dem mit Holunder bewachsenen Graben gefunden (SCHMIDT, 1963). Sie bewegt sich oft auch in höheren Sich- ten (auf Bäumen) über den Holunderbüschen und so fliegen sie auch über den Netzen durch. Ihre Durchschnittsmenge war 4,2%. Literatur Keve, A. È 1960): Nomenclator avium Hungariae. Budapest, 89 p. Schmidt, (1963): Vogelzònologische Untersuchungen in den Bergen um Buda (I. Baie Acta Zoologica Acad. Sci. Hung. 9. 373 — 390. p. Schmidt, E. (1964a): Vogelzönologische Untersuchungen in den Bergen um Buda (II. Solymár.) Ekol. Polska Ser. A. 12. 597— 614. p. Schmidt, E. (1964b): Untersuchungen an einigen Holunder fressenden Singvégeln in Ungarn. Zool. Abh. Mus. Tierk. Dresden 27. 11 — 28. p. Anschrift des Verfassers: Madartani Intézet 1121 Budapest Költö u. 21. Sylvia-fajok mennyisegi viszonyai a gyürüzesek soran Budapest tagabb környeken Schmidt Egon Szerző a Budapest tágabb környékén 1954 — 1963. évek között július — október folya- mán végzett gy űrűzéseknek a Madártani Intézet törzskönyveiben lefektetett adatai közül dolgozta. fel a poszátákat. Mint azt a 31. ábra mutatja, messze a legmagasabb érték- kel a barátka (Sylvia atricapilla) szerepelt. Ez elsősorban a faj nagy ökológiai valenciájá- val és azzal magyarázható, hogy ősszel valamennyi poszátafaj közül a legtovább időzik nálunk és kerülhet így gyűrűzésre. 180 A VADLUDVONULAS ALAKULASA A MAGYARORSZAGI GYULEKEZOHELYEKEN Dr. Sterbetz Istvan A magyar siksagoknak mindenkor jelentös ällatföldrajzi szerepe volt a vonulö-telelö északi vadlüdtömegek befogadäsäban. A bőséges, biztos täp- lalékbazis, meg a térigényes fajokat vonzö pihenöhelyek adottsäga földtörte- neti mültba visszanyulö hagyomänyokat eredmenyezett. Az utóbbi évtizedekben tapasztalt, világméretű vadlüdfogyatkozäs a Magyarországon megfigyelt mennyiségeknél is szembetűnő. Az International Wildfowl Research Bureau által rendszeresített számlálásokon azonban e változásokat itt sokkal nehezebb kifejezni, mint Nyugat-Európában, ahol a vadludak területfoglalása túlnyomó részében az élesen elhatárolt gyülekező- helyekre összpontosul. A Kárpát-medencei vadlúdvonulás Magyarország területének mintegy hetven százalékát érdekkörébe vonja megszálló- vagy táplálkozóhely szem- pontjából. A szóródás ezért nagy, és a néhány, kiemelkedő forgalmú gyüle- kezőhelyről felvett adatok korántsem tükrözhetik az országot ténylegesen érintő mennyiségeket. A nagyobb gyülekezőhelyeken lehetőség szerint rendszeresített számlálást is számos akadály nehezíti. A városoktól többnyire igen távol eső megfigyelő- helyek közelítése körülményes. Kevés munkatárs rendelkezik gépkocsival, ezért elsősorban az állomány felmérésére legalkalmasabb, hajnali órák ma- radnak kihasználatlanul. A hatalmas területi arányok szintén akadályt jelentenek, hiszen pl. a Duna magyar szakasza vagy a 70 km hosszú Balaton, és a 9 km-es Velencei-tó is teljes terjedelemben érdekeltek lennének. E hatal- mas területeknek viszont csak alig egy-két pontjára, és akkor sem mindenkor tudunk megfigyelőt biztosítani. Ilyen adottságok mellett rajtunk kívül álló okokból hiányos a nemzetközi szervezet számára nyújtható adatszolgáltatá- sunk. Egyetlen szerencsés kivétel a Kardoskúti Természetvédelmi Terület, ahol viszont az ország legnagyobb forgalmú vadlúdállomásának értékelését az év teljes keresztmetszetében mindennapos ellenőrzés biztosíthatja. Az IWRB által megadott, nemzetközi számlálónapok földrészünk egyéb tájegységein nagy valószínűséggel rögzítik a vonulásidő hónapjaiban tetőző mennyiségeket. Magyarországon azonban igen gyakran bebizonyosodott, hogy a Kárpát-medence egyre-másra hirtelen megváltozó időjárási viszonyai az itt telelő vadludak mennyiségét órák alatt befolyásolják. Ezért a bemu- tatott 9—22. táblázatokban az IWRB-napok mellett a Madártani Intézetbe érkező egyéb jelentéseket is felhasználtam, mindenkor az egyes hónapokban észlelt, legnagyobb mennyiségeket véve figyelembe. A Magyar Alföld tiszántúli és Duna— Tisza közi területei, valamint az ország nyugati harmadát képező Dunántúl vadlúdállomásainak jellege különböző. 181 Kelet-Magyarorszägra a szerkezetes szolonyeces szikes talajok Festucetum pseudovinae füvespusztäja, és néhány nagy halastörendszer, viztärolé a jellemző. A Duna— Tisza közének gyülekezöhelyein ezzel szemben a szerkezet nélküli szoloncsák talaj az uralkodó. A természetes füvespuszta és sekély sós- tavak vagy mesterséges halastavak területi arányai kisebbek, itt már egé- szében véve háborítottabb a környezet. A Dunántúl vadlibamozgalma viszont a Velencei-tó és a Balaton hatalmas vízfelületeire, valamint a Duna zátonyos szakaszaira összpontosul. A mesterséges halastavak közül egyédül csak a melegvizű, és így fagyos időben is sokáig jégmentes Tata szerepe kiemelkedő. A továbbiakban sorszámozva ismertetem az egyes számlálóhelyeket, majd ugyanazt a számjelzést követem a táblázatok bemutatásában is. | 9. tablazat 1. Hortobaqy Idöpont — Date | A.anser A.fabalis A.albifrons A.erythropus 1970. X. | 3000 25 | 1200 450 SIE 8250 XII. 3000 1971. III. 140 4300 X. 600 2400 XI. 5600 XII. 450 1972.1. 30 108 250 III. 1208 30 6000 XG 2500 1350 20 XI. 2300 1973.II. 32 II. 3200 4000 De ll 423 60 380 XI. 1800 1974. II. 2 1700 III. 130 i 450 60 | A Tiszäntül 1. Hortobägy Földrajzi kiterjedése kb. 60 000 ha, túlnyomó részben szikespusztäkkal váltakozó szántóföldek és rizskultüräk adottsága. A Hortobágy területén kiépített halastórendszerek összterjedelme mintegy 70 km?. Ősidők óta a hortobágyi puszta volt Közép-Európa legjelentősebb vadlúdállomása, de az elmúlt évtizedekben jelentőségét nagymértékben csökkentette a mezőgaz- dasági termeléssel és túlzott vadászati igénybevétellel járó háborgatás. A 182 i EN STARR vs RR ER ea ea ae ee 32. ÁBRA. PIHENO LILIKEK A KARDOSKUTI SZIKES TAVON 1971 MÁRCIUSÁBAN. (FOTO: DR. STERBETZ I.) FIG. 32. WHITE-FRONTED GEESE AT REST ON THE NATRON LAKE IN KARDOSKUT, MARCH 1971 vonulö vadludak ezert fokozatosan elvadultak innen, területhüsegük felol- dödott. A hortobágyi szämläläsokböl arra következtetünk, hogy az alacsony értékeket nemcsak az északi vadlibák általános megfogyatkozása magyarázza. hanem a Magyarországon telelők is más területeken összpontosulnak manap- ság, elsősorban az 1965 óta történt védetté nyilvánításától eszményi háborí- tatlanságot élvező Kardoskúti Természetvédelmi Területen. 10. táblázat 2. Biharugra Idöpont — Date A.anser A.fabalis A.albifrons 1970. I. 15 000 1972. XI. 280 150 8 000 1973. I. 58 70 5 000 X. 140 210 6 000 XI. 12 000 XII. 1 600 1974.1. 8 000 II. 4 000 III. 10 000 2. Biharugra A keleti orszäghatärral szomszédos biharugrai halastörendszer vizfelülete 7,2 km?. A halastavakat mozaikszerüen, szäntöföldekkel feldarabolt, 8000— 10 000 ha-nyi füvespuszta veszi körül, amelynek egy része már Románia területéhez tartozik. A biharugrai halastavak vadlibaforgalma egykor a Hortobággyal vetekedett. Manapság annál valamivel jobb, de az utóbbi tizenöt-húsz évben szintén feltűnően megfogyatkozott. 3. Kardoskút A Kardoskúti Természetvédelmi Terület középvonalában 3 km hosszúság- ban húzódó, 100 ha terjedelmű, természetes, sekély szikes tó jelenleg a Kár- pát-medence legjelentősebb vadlúdállomása. A tavat kb. 2000 ha kiterjedésű, szántóföldekkel meg-megszakított Festucetum-puszta övezi. A gyülekezőhely háborítatlansága a 400 ha-os védett terület határain túl is eszményi. 183 11. táblázat 3. Kardosküt Idöpont — Date A.anser A.fabalis A.albifrons A.erythropus B.ruficollis 1970. X. 150 2000 8 000 500 11 XI. 12 3000 50 000 2000 XII. 12 1000 50 000 40 1971.I. 20 1 500 Im 1 400 5 II. 4 000 xe 6000 25 150 XII. 1500 150 2000 XII. 1500 25 000 15 1972. I. 16 35 000 30 II. 31 60 16 000 1000 1 III. 10 80 7 000 40 DEE 200 30 000 500 XI. 300 40 000 300 XII. 2000 45 000 5000 1973.I. II. 6 000 III. 500 10 000 2000 DIE 20 000 XI. 1100 12 000 1000 XII. 50 000 1974. I. 50 000 JOE: 200 25 000 5000 47 III. 200 2 000 ; 4. Pitvaros Festucetum-puszták, külterjesen mívelt szántóföldek, sekély, apró szikes tavak láncolatából alakult ki itt a vadlüd gyülekezőhelye, tulajdonképpen a közeli Kardoskúti Természetvédelmi Terület folytatása. Forgalma olyankor jelentősebb, amikor Kardoskúton a tó már szó szoros értelmében vadlibával telítetté válik, és nem tudja befogadni az összezsúfolódó tömegeket. Vadá- szati háborítatlansága viszonylag nem jelentős. A Duna— Tisza köze 5. Szeged — Fehér-tó Szántóföldek környékezik a 8,4 km?-t felölelő halastó-rendszert. Húsz- huszonöt évvel ezelőtt a Fehér-t6 még az ország harmadik legjelentősebb vadlúdállomása volt. Környezeti adottságainak megromlását egy időben a túlméretezett vadászat, majd ezt követően a Szeged környéki olajmezök nagy kivilágítása, és a halastavak üzemeltetésével járó egyéb zavaróhatás vál- totta ki. 184 o Ir Li ru en - +- À 4 a ii à a” rh a + = À - 4 : 5 di; 6 * Pr ‘ + = e ER ag aces Fr Se F # = - >=. nk ae ee en ra > = a = ” 2 or x an nn | PSS ee x Mi ah. re I, = y sh a we = à U I y+, * . _ 4 - n uu lee: Fr A _* rl PE, Dod a 7 7. In à 2 - Fe x nae + u x 7: a Ban. Pa da sa ac 7 ee ez en EN. Er, “i mo "ui = se e M 4. 25 3 FT ev, Tema me 7 + bre La Ko on 4 en "e ” — bh» 7 À En = _ ME = # ; A +- à Sa ni > 2 ÜT = vm" IH rh i a lap rate Td sd = La va tr. a 4. fa ne # vi, — r° n * A. - A = ET + Tr yp AF sf SE. : vr er . —. pr LE B Li asz gr 4 - r 3 4 > L 4 Se jöézen 4 A wy - en v a " = # Kr | x 4 - ok Fr x x r vl =. + r- 3 N - 7 Mn + Là Fr 2 + x 4 ta £ At F Bar: : A ap were nk KM, s: ee mt 7 ; + À. ® 4 Tr “ - a r-t A i 4 A: f uu: à 7 | Fo. 33. ÁBRA. HAJNALI VADLUD KIOZONLES A KARDOSKUTI TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEN, 1973 O KTOBEREBEN (FOTO: DR. STERBETZ I.) ; FIG. 33. WILD-GEESE CROWDING OUT AT DAWN IN THE KARDOSKUT NATURE PROTECTION AREA, OCTOBER 1973 12. tablazat Idöpont — Date 1970. XT. OA T. XII. 1972.I. AE = 1973. HH 30 13. táblázat Időpont — Date 1970. XI. 1971. XT. 1972.11. 14. tablazat Idöpont — Date 1970. XI. 1972. DIT. XI. 1973. III. DE A.anser 4. Pitvaros A.fabalis 1500 150 1500 1000 5. Szeged — Feher-tö A.anser A.fabalis 50 800 500 1200 110 1200 25 28 200 6. Pusztaszer A.anser A.fabalis 300 112 1750 1300 150 200 A.albifrons 3 500 300 10 000 630 2000 6000 450 25 000 300 A.albifrons 900 2 000 120 800 25 10 000 7 000 A.albifrons 1500 300 110 350 A.erythropus 70 185 6. Pusztaszer A szikes pusztai, ritka feszkelömadarak miatt jelentös Pusztaszeri Ter- meszetvedelmi Terület szoloncsäkos talajú, sekély, vadvizes füvespuszta. Vadlúdtömegek befogadására alkalmas, nagyobb összefüggő vízfelülettel nem rendelkezik, időnként azonban magyar viszonylatban feltűnően népes nyárilúd- ( A.anser ) gyülekezések színtere. 7. Csaj-tó A Pusztaszeri Természetvédelmi Területtel közvetlenül szomszédos szikes- homokos rétek, vadvizek és a most épülő halastavak környezetének vadlúd- forgalma ígéretes. Ez ideig kevés megfigyelő látogatta, ezért az adatszolgál- tatás innen nagyon alkalomszerű. 15. táblázat 7. Csaj-tó Időpont — Date A.anser A.fabalis A.albifrons 1970. X. 113 130 xa: 511 14 26 1971. XII. 521 16 593 1972. II. 4 154 XI 800 1300 III. 2 127 15 1973. X 200 50 XI 615 16. tablazat 8. Tata Idöpont — Date A.fabalis A.albifrons 1970. X. 3000 US 4000 200 1971.I 600 XG 2500 XI. 3000 1972.I 2500 500 II 1000 60 XI. 2700 300 1973.II. 6000 250 xe 4000 28 XI. 2500 XII. 40 1974.1. 5000 1500 II. 3000 200 186 A Dunántúl 8. Tata Az ország egyik legrégibb tögazdasäga. Sajátos vadlidvonulasi adottsága a 340 ha-os Nagy-tó, amelynek vize a beömlő langyos források és csatornák miatt csak nagyon erős hidegben fagy be, ezért elsősorban télen fogad jelen- tős vadlúdtömegeket. Főleg vetésiludak ( A.fabalis) telelőállomása. 9. Velencei-tó 26 km?-es, 9 km hosszú, nádas, mély vízterület. Nyugati negyede természet - védelem alatt áll, őszi-téli vadlidforgalma is ide, a Dinnyési-Fert6 környékére összpontosul. A terület nyugalmát a rajta átvezető, forgalmas autóút esti fényhatásai veszélyeztetik elsősorban. 17. táblázat 9. Velencei-tó Időpont — Date A.anser | A.fabalis A.albifrons 1970.X. 46 700 XT. 80 800 1300 1971. X. 500 XI. 2 500 1972. X. 4 000 XI. 20 000 XII. 8 000 1973.1. . 192 Il. 18 32 IH. 42 1973. X. 4 12 500 XI. 13 400 1974. I. 2 300 TI. 8 12 000 IH. 66 1 000 10. A Balaton Országunk legnagyobb tava. 70 km hosszú, 600 km?-nyi összefüggő viz, partján nagyon megfogyatkozott nädszegellyel. A parti sav üdülöterülette törtent kifejlesztése nagymertekben rontotta a vizivad alvö- és pihenöadott- sägait. Zatonyos, zavartalan parti zónája tulajdonképpen mar nincs, a ludak csak a mely vizen talälnak alvölehetösegeket. A vele összefüggö Kis-Balatoni Termeszetvedelmi Terület elsösorban nädrengeteg, nyilt vizfelületei nagyobb vadlüdtömegek befogadására alkalmatlanok. Az IWRB-napok megfigyelői Keszthely és Fonyöd környeken szämlälnak, azonban többnyire nem télük, 187 18. tablazat 10. Balaton Idöpont — Date A.anser A.fabalis A.albifrons 1970. X. 350 XI. 6 500 : 2550 XII. 2 350 1250 MEA IE 65 XI. 58 450 85 XII. 5 600 14 1972.I. 19 II. 95 120 III. 46 126 X. 1 860 XL. 20 000 1973.1T. 47 II. 17 III. 36 600 NO TASTE 40 000 II. 18 000 IH. 5 000 hanem a Fonyód közelében levő Nagy-bereket látogató, megbízható adat- közlőnek ismert vadászoktól kapjuk a tetőző híreket, kik napról napra táp- lálkozóterületeken mérhetik fel a Balatonon éjjelező vadlidmennyiségeket. 11. Pellérd Pécs közelében levő, kisebb halastavak láncolata Pellérd, vadlidforgalma alig jelentős, csupán a délnyugati országrész említése miatt iktattam a fel- sorolásba. 19. táblázat 11. Pellérd Időpont — Date A.fabalis 1970. X. 600 188 20. tablazat Idöpont — Date 1920. XT. XII. TORA BB XI. 1972.1. 185 X. 12. Sumony A.anser A.fabalis A.albifrons 1870 170 28 70 1125 13 14 4000 440 2 110 12. Sumony = Pellérdhez hasonló, kisebb jelentőségű halastöterület. Néhány par nyári lúd költőhelye. 21. táblázat 13. Suttò Idöpont — Date A.fabalis A.albifrons 1970. X. 50 XI. 200 900 OMSK 800 JIDE 700 IE 50 1972.1 115) 20 1008 700 :15 XI. 40 NOS saul: 300 II. 200 13. Süttö Inkäbb csak téli recemozgäs szempontjäbél jelentös megfigyelöhely a Duna északi szakaszán. Alvöhely, így az éjszakai látási viszonyok miatt körül- ményes az értékelése. 189 14. Gemenc A magyarorszägi Duna-szakasz deli harmadäban a hires vadaszati rezer- vätum késő ősszel, télen jelentős vadlidforgalmat is bonyolít. A Duna szö- vevényes holtagainak összterjedelme itt 1,3 km?. Tekintettel arra, hogy erdö- vel övezett terület, elsősorban a vetési ludak ( A.fabalis) számára jelent vonz- erőt. Az említett számlálási nehézségek, és a szétszóródás miatt a Kárpát- medencében nagyon bizonytalan lenne összegezni az átvonuló északi vad- ludak mennyiségét, ahogy ezzel a lilik ( A.albifrons) esetében PHILIPPONA (1972) lelkiismeretes adtagyűjtéssel kísérletezett. A hazai irodalom összegezé- séből (STERBETZ, 1972), de a tanulmányban közölt 9—22. táblázatok alap- jan is kitűnik, hogy Magyarország a jelenben is egyik legjelentösebb vadlúd- gyülekezőhelye Európának. Elképzelhető, hogy ezek az adottságok a tovább szerveződő védelemmel a jövőben még ígéretesebbé fokozhatók. 22. táblázat 14. Gemenc Időpont — Date A.fabalis A.albifrons 1970. XI. 5000 1972. XI. 450 1973. XII. 1332 20 1974. I. 3000 100 II. 5000 Irodalom — Literature Philippona, J. (1972): Die Blässgans. Die Neue Brehm Bücherei, Wittenberg, Bd. 457. 54 — 55. p. Sterbetz I. (1972): Vizivad. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 197 — 201. p. Development of wild-geese migration on the Hungarian gathering-places Dr. Istvan Sterbetz The Hungarian plains had, since ever, a very important role in receiving the migrat- ing, wintering wild geese, coming from North. The abundant and sure source of food and resting places, attracting the species which like unrestricted areas, resulted in traditions since geohistorical past. The decrease of wild geese, a phenomenon apparent in the whole world in the last decades, ist striking in Hungary too. On the surveys, introduced by the International Wildfowl Research Bureau, was however less easy to express it, as in West Europe, where the migrating birds concentrate on sharp outlined territories. The migration of the wild geese in Hungary takes place on approximately 70% of the country’s territory, as roosting or feeding possibilities occur. This is the reason for the deconcentration and the data on the few mainly attended gathering places do not give real picture on the number of birds occurring in the country practically. 190 fiunbung ur bursayywb asaab-ppm ayy fo smuod bwauosgg "Pe MSI wlyuod rsajafibifbaw yahjzayozayanhb-pprypoe vbpzssoanhbmu y "Bagy “PE SS a u; nf > 90 a 191 On the greater gathering places there are a lot of obstacles impeding the counting, establishe as far as possible. The approach of the observing points, being far from the towns, is complicated. Only some of the observers posess a car and so exactly the most appropriate hours for surveying the population, at dawn, remain unexploited. The great areas mean a problem in themselves, as the whole section of the Danube, or the lake Balaton with its 90 km length, the lake Velencei — 9 km —deserve interest in their whole expansion. For these vast areas we secure observers on one-two points and even those not every time. Under these circumstances our supply of data for the international organi- zation is inadequate, on reasons above our means. The sole exception is Kardosküt-Nature Protection Area— where the most travelled gathering place of wild geese in the country can be controlled very day of the year. The international counting-days, given by the IWRB, give account with great probabil- ity on the peak numbers in the months of migration in every other area of our continent. In Hungary, however, it has been proved very often that the often and abruptly changing elimatie conditions of the Carpathian basin alter the number of wintering geese in few hours. Therefore I used not only the reports of the IWRB days, but also others, coming to the Ornithological Institute having taken into consideration the greatest numbers observed in the month. The characteristics of the wild-geese gathering places on Tiszäntül (eastern) and Duna-Tisza köze (central) of the Great Hungarian Plain and that of the western third of Hungary — Dunántúl— are different. For East-Hungary the sodaic, solonetz type soils, with structure, are typical with grassy plains of Festucetum pseudovinae and some great systems of fis-ponds and water-basins. On the Duna-Tisza köze the gathering places lie mainly on sructurless solonchak soils. The natural grassy plains and artificial fish-ponds occupy here less territory, the area is generally more disturbed. The activity of wild-geese on Dunántúl (W. Hungary) is concentrated on the vast waters of the lakes Balaton and Velencei and on the reaches of the Danube with sand-banks. As for the fish-ponds, the only important one is the lake Tata with warm water, enabling to remain ice-free for a longer period even in hard winter. For each counting point a serial number was given and later in the tables figures the same number. Tiszantül (East Hungary) 1. Hortobagy An area of 60 000 ha alkalic steppes, alternating with arable land and rice-fields. Full territory of the fish-pond system is approximately 7 km?. The steppes of Hortobägy have been one of the main gathering places of wild-geese since geological times, its significance however, decreased strongly in the last decades, due to disturbance by agricultural pro- duction and overhunting. The migrating birds abandoned the place and their adherence of territory was released. The coutings on Hortobagy made us clear, that the decrease is explaned not only by low numbers of the northern wild-geese, but due to changes in the gathering places of the wintering waterfowl in Hungary herself. First of all they fly to Kardosküt, since 1965 Nature Protection Area, ensuring undisturbed circumstances for the wild-geese. 2. Biharugra The fish-pond system of Biharugra on the eastern frontier means 7,2 km? water surface. The fish-ponds are surrounded by 8—10 000 ha of grassy plain, cut up mosaic-like by arable land, partly belonging to Rumania. The wild-geese activity on Biharugra once equalled to that of Hortobagy, nowadays it is somewhat better, though it decreased in the last fiveteen years in the same manner. 3. Kardoskut For the time being the most important gathering point of the Carpathian basin is the 100 ha shallow, natural natron lake in the centre of the territory in 3 km length. The lake is surrounded by 2000 hectars of Festucetum-plain interspersed by arable land. The un- disturbance of the gathering place is ideal, even over the borders of the 400 ha Nature Protection Area. 4. Pitvaros Festucetum-plain, extensively cultivated arable land, chain of shallow, little natron lakes mean the favorite place of the wild-geese, practically a presumption of the Kardoskut 192 Nature Protection Area. The activity of wild-geese is from time to time greter, when the _Kardosküt lake becomes literally filled by geese and there is no more possibility to receive any more. The area is not heavily disturbed. A Duna—Tisza köze (Central Hungary) 5. Szeged — Fehér-to The fish-pond’s territory is 8,4 km?, surrounded by arable land. Twenty-twenty-five years ago Feher-tö meant the third important gathering lake for wildgeese. The disturb- ance began by overhunting, followed by lighting of the vicinity by oil-fields and opera- tion of the fish-ponds. | 6. Pusztaszer The Pusztaszer Nature Protection Area is important due to scarce breeding species of the alkalic steppes. Its territory consists of grassy plains with shallow rain-marshes on solonchak soil. There are not great connected water surfaces, attracting wild-geese, from time to time however, big flocks of Grey-leg Geese gather here. 7. Csaj lake Neighbour of the Pusztaszer Nature Protection Area. Alkalic territory consisting of sandy meadows, rain-marshes and some fish-ponds under construction. The wild-geese activity here seems to be quite promising, although the area was visited only by few observers and the supply of data is occasional. Dunäntül (West-Hungary) 8. Tata One of the oldest fish-ponds of the country. A special attraction for wild-geese is the 340 ha Nagy-tö, as the lake remains ice-free due to warm springs and canals, frosing in exeptionally hard winters only. Thus the lake receives flocks of wild-geese, mainly in win- ter, first of all Bean Geese (Anser fabalis). 9. Velencei lake The lake is deep, reed-covered, surface 26 km?, length 9 kms. The western quarter is Nature Protection Area concentrating the wild-geese activity in autumn and winter. The area is highly disturbed by lights of the heavy travelled highway, leading through the territory. 10. Balaton The greatest lake in Central Europe, 80 km long, surface 600 km?, with very sparse reed-margin. The shores have been developed into recreation areas, ceasing the possibil- ities of sleep and rest for the wild-geese. The shallow, undisturbed coastal zone does not exist any more and the geese have to sleep on the open, deep waters. The Kis-Balaton Nature Protection Area is practically a reed-jungle, the bigger open water surfaces are inadequate for receiving considerable amount of wild-geese. The observers of the IWRB days attend Keszthely and Fonyöd and the peak data we receive from reliable hunters of the marshes Nagy-berek near Fonyöd, who have a possibility to survey the quantity of wild-geese immediately on the feeding fields. 11. Pellerd A chain of little fish-ponds near Pécs with little activity, enclosed only for the sake of completeness regarding S. Hungary. 12. Sumony Similar to Pellerd, fish-pond area of little significance. Some pairs of Grey-leg Geese breed here. 13. Süttö An important observing-point in N. Hungary preferaby for ducks on the Danube. As it is a roost, the observation is under these eircumstances hardly possible. 13 Aquila 1975 193 14. Gemenc The famous hunting grounds in the southern third of the Danube are heavily travelled, by wild-geese too. Total surface of the Danube river arms is appr. 1,3 km?. The forest area attracts mainly the Bean-Geese (Anser fabalis). To sum up the quantity of the migrating wild geese in the Carpathian basin would be theoretical because of the difficulties in the coulting and dispersion as explained above. It would be hard possible in a way PHILIPPONA tried it very conscious with the White- fronted Geese (Anser albifrons) by collecting the data (PHILIPPONA, 1972). Concising the Hungarian literature (STERBETZ, 1972) and with regard to the tables it becomes clear that Hungary is even today one of the most important wild-geese gathering places. It is quite possible that these possibilities become even more emphasised in the future — through conservation measures, now under organisation. Author’s Adress: Madartani Intézet 1121 Budapest Költö u. 21 194 ADATOK A FUGGOCINEGE (REMIZ PENDULINUS) OKOLOGIAJAHOZ A RABA ARTEREBEN Barbäcsy Zoltan A sárvári járás madarvilaganak tanulmányozása során 1973—74. évben különös figyelmet fordítottam a függőcinegék megfigyelésére. Mivel iskolai elfoglaltságom akadályozott abban, hogy költésbiológiai kérdésekkel foglal- kozzam, ezért főleg a függőcinege-fészkek elhelyezésének ökológiai viszonyait vizsgáltam. A méréseket 1973-ban VIII. 16—23. között, 1974-ben VII. 12—29. között 35. ábra. a ee. ae, si számított magassági ee, szám szerinti megoszlása Abbildung 35. Höhenverteilung der Beutelmeisen Nester bei dem Raab. 13* 195 végeztem. A vizsgálat helye a Rába 42 km hosszú járási szakasza a holtägak- kal együtt, valamint Sárvár, Csénye, Répcelak és Zalavég községek területén levő egy-egy tó. A Rába járási szakaszának mintegy 549/-át különböző korú és szélességű (leggyakrabban 5—10 m széles) füzesek szegélyezik. A füzesek általában tiszta állományúak, néhány helyen azonban főleg nyárral, kisebbrészt éger- rel vegyesen fordulnak elő. A fennmaradó 4697-ban akäcosok, nemesnyára- sok, különböző bokrosok szegélyezik a folyót. Nicknél, Sárvárnál, Ikervárnál 1 2 SION Eszak 1adat (=) 1egyseg Del 36. ábra. Rába melléki függöcinege-feszkek (86 db) röpnyilasanak egtajankenti és szám szerinti megoszlasa Abbildung 36. Verteilung von 86 Beutelmeisen Nester nach Himmelsrichtungen ihres Flugloches und ihrer Zahl gerechnet 196 és Megsyeskoväcsnäl kb. 30 fiizesekkel szegélyezett holtág van, így ezeken a helyeken megnövekszik a fészkelési lehetöseg, amely megmutatkozik a feszkelöpärok számában is. A holtágak szegélyének többségét nád vagy gyé kény novi be, az ilyen helyeken fészkel a legstirtibben a függöcinege. Ennek illusztrálására legjobb példa Kenyeri határában elterülő két, összesen kb. 600 m hosszú holtág, ahol 1974-ben 9 pár függőcinege fészkelt (15 pár/km), ahol nem ritkaság, hogy az egymással szomszédos párok fészkei 30—40 m-re vannak egymástól. 1974-ben a Rába mentén 90 pár függőcinege fészkelt. 62 pár a szorosan vett szegélyfüzesben, 26 pár a holtágak mentén és 2 pár a Rába árterében folyó kis patak partján. A folyó menti füzesekben fészkelő 62 pár adataiból kiszámított átlagos egyedsűrűség 1,38 pár/km. Az előbb említett 62 párból 21 pár a bal parton, 41 pár a jobb parton fészkelt, ezen eltérés azzal magyarázható, hogy a bal part 40%-at, a jobb part 689/-át borítják füzesek. A fészkek elhelyezési magasságát a földtől vagy a vízszint- től számítva a fészkek aljáig mértem egy horgászbotszerű berendezéssel. A Rábánál végzett (1973/74) 98 magasságmérés adatainak minimuma 187 cm, maximuma 1187 cm, az átlagos magasság pedig 628,27 cm. A magassági mére- tek szám szerinti megoszlását a 35. ábra szemlélteti. Az egyéb területeken mért értékek (7 adat) 356 cm és 578 cm között mozognak. 1973—74-ben 86 esetben iránytűvel meghatároztam a fészek csőszerű röpnyílásának irányát is. Ennél a meghatározásnál a fészek belsejéből kifelé mutató irányt vettem figyelembe. Az adatok égtájankénti és szám szerinti gyakoriságát a 36. ábra mutatja. A területen uralkodó szélirány északnyugati. Az ábra magyarázatához még további megfigyelések, mérések szükségesek, mivel valószínű, hogy a röpnyílás kialakítására egyéb körülmény is befo- lyast gyakorol. A Rába mellékén ta- lált függöcinege-fesz- kek 97,149/-át fűzfán, 2,14%-at nyárfán és 0,72%-at kökénybok- ron talaltam. (140 1974-es adat alapjan.) 1974-ben a Rabanal 140 fészek közül csak 15 alkalommal talal- tam viz folé épitett fészket. Ezeken kiviil még ket kesei fesz- kelést emlitek meg. 1973. VII. 11-én, va- lamint 1974. VIII. 5- én a fészekben fidkait etet6 függöcineget fi- gyeltem meg Sárvár, illetve Kenyeri hata- raban. Minthogy a függöcinegek vonulási viszonyai elég tiszta- 37. ábra. A fogószerkezet rajza zatlanok, kívánatos Abbildung 37. Zeichnung der Fangwerkzeuges 197 we , lenne hazánkban is mind több függöcinege meggyürüzese. Erre a célra ké- szitettem a fészeknél való gyürüzeshez egy egyszerű fogdeszkòzt, melyet a következökben ismertetek és a gyürüzöknek ajänlok. Ez 1,0—1,5 mm-es merevebb drötböl hajlitott 11 cm ätmeröjü kor alaku gyűrűből és ugyanabból a drötdarabböl hajlított kb. 15 cm-es nyelböl all. Erre a väzra erösitettem fel egy kb. 30 cm hosszü kemenyebb müanyagböl készitett hälöt, mely lehetöleg zöld szinü legyen és a keret sikjara többe- kevésbé merölegesen älljon, igy a berepülö madar közvetlenül a halo végébe kerül. Ugyancsak a kerethez erösitettem rugalmas, vekony anyagböl a 4—5 cm széles mandzsettat, amelynek másik végébe spárgát fűztem. A háló rajzát a 37. ábra szemlélteti. A következőképpen használható : a fészek magasságához megfelelő botot keresek a helyszínen, amit hozzádrótozok a keretnyélhez. A rugalmas mandzsettát először a hálóra hajtom kívülről, majd a szélét, amibe a spárga van befűzve visszahajtom a drótra. Kilesem, amikor a madár beröpül a fészekbe, akkor a hosszú botnál fogva a keretet ráhelyezem a fé- szek nyílására. A fészket kicsit mozgatva a madár a hálóba repül, ekkor meghúzom a spárgát, így a háló nyílása bezárul. Egy fészeknél rövid időn belül többször próbálkozni nem tanácsos. Ezzel a módszerrel 1974-ben 12 függőcinegét gyűrűztem. Daten über die Ökologie der Beutelmeise (Remiz pendulinus) im Übersehwem- mungsgebiet der Rába Zoltán Barbácsy Meiner Beobachtungen in den Jahren 1973 — 74 wandte ich besondere Aufmerksamkeit der Beobachtungen der Beutelmeisen, nicht nur der Vogelwelt im Allgemeinen. Da ich wegen meines Schulunterrichts keine Zeit hatte mich mit der Brutbiologie zu befassen, deshalb wandte ich mich an die ökologischen Verhältnisse der Unterbringung der Beutel- meisennester. Die Messungen führte ich im 1973 von 16. bis 23. August, im 1974 von 12. bis 29. August aus. Das Beobachtungsgebiet war die 42 km lange Strecke des Raabs in unserem Bezirk mit den toten Armen, sowie die Seen bei Ortschaften Sárvár, Csenye, Répcelak, Zalaveg. Dace 54% der Ufer des Raabs sind mit Weidenstreifen von verschidenem Alter und unterschiedlicher Breite um geben (meist 5 — 10 m breit). Die Weiden sind kaum mit an- deren Arten, Pappeln, Erlen vermischt. 46% des Ufers ist mit Akazien, Edelpappeln, verschiedenen Sträuchern, oder mit für den Nestbau weniger geeigneten Weidenbuschen bewachsen. Bei Nick, Sárvár, Ikervär, Meggyeskoväcs sind etwa 30 mit Weiden umran- dete Totarme zu finden, so erhöht sich auch die Nistmöglichkeit. Diese Möglichkeit wird in Nummer der Brutpaare auch ausgedruckt. Die Rahmen der Totarme bestehen aus Schilf, Binse, Rohrkolben und dies erhöht die Gegebenheiten noch weiter. Die werden | durch die Wiese bei Kenyeri veranschaulicht, mit den zwei anschliessenden toten Armen in 600 m Lange, wo 1974 9 Paare der Beutelmeise brüteten (15 P/km?), und wo es keine Seltenheit war, dass einzelne Paare 30 — 40 m voneinander brüteten. 1974 brüteten längs des Raabs 90 Paare der Beutelmeise. 62 Paare in dem Weidengalerienwald, 26 Paare langs der toten Armen, 2 Paare am Ufer eines kleines, in den Raab mühdendes Baches. Die Dichte der Besiedlung ist 1,38 Paare/km?, nach den 62 Paaren gerechnet. Aus den 62 Paaren brüteten 21 am linken, 41 am rechten Ufer, diese Abweichung ist damit zu er- klären, dass die Weiden am linken Ufer 40, am rechten 68% bedecken. Die Höhe der Nester mass ich mit einer Angelnute von der Erde, oder von dem Wasser- spiegel. Minimum der Messungen bei dem Raab lag bei 187 em, maximum bei 1187 em, die Ergebnis von 98 Messungen bedeuten. Durchschnittswert 628,27 em. Die Verteilung 198 der Daten ist aus der Abb. 35. ersichtlich. Die Ergebnisse aus anderen Gebieten liegen bei 356 Min. und 578 em Max. 1973 — 74 mass ich die Richtung der Flugöffnungen mit einem Kompass, in 86 Fallen. Bei dieser Messung beobachtete ich die Richtung aus dem Nestinneren. Die Daten sind aus der Abb. 36. ersichtlich. Die herrschende Windrichtung des Gebietes ist NW. Um die Ergebnisse deuten zu können, brauchen wir jedoch noch andere Daten, da auf die Au- staltung des Flugloches sonstige Faktoren auch mitwirken können. Bei dem Raab fand ich 97,14%, der Nester auf Weiden 2,14%, auf Pappeln, 0,72% auf Schlehdorn. Aus 140 Daten aus 1974, fand ich nur 15 Nester die über Wasser hingen. Abschliessend möchte ich noch zwei späte Brüte erwähnen — am 11.07.1973 und am 05. 08. 1973 beobachtete ich noch fütternde Beutelmeisen bei Kenyeri bzw. bei Särvär. Die Zugverhältnisse der Beutelmeise sind in unserer Heimet noch ziemlich unbekannt so dass es erwünscht wäre möglichst mehr Beutelmeisen zu ringen. Zum diesen Zweck erarbeitete ich eine einfache Fangmethode die ich den Beringern empfehlen möchte. Das Werkzeug selbst besteht aus einem Drahtring von 11 em Durchmesser, aus 1,0 — 1,5 mm Draht mit einer 15 cm lagen Fortsetzung, als Schaft. Auf den Drahtring wird ein Kunststoffnetz in 30 cm Lange befestigt, möglichst aus grünem Material, aus härterem Stoff. Zum Ring wird ein Streifen aus weichem Material, 3—4 breit, angefestigt, so dass man einen Faden für das Zusammenziehen durchführen kann. Die Abbildung Nr. 37. veranschaulicht das Netz. Es wird folgendermassen benutzt: wir suchen einen Stab der die Höhe des Nestes erreicht, dann wird das Netz mit Draht zum Stab befestigt. Den Streifen falte ich auf das Netz zurück, dann ziehe ich das Faden führende Teil vor dem Netz. Wir warten bis der Vogel in das Nest fliegt, dann legen wir das Netz an das Nest und jetzt soll es ein bisschen bewegt werden. Der aufgescheuchte Vogel fliegt in das Netz und jetzt soll der Faden gezogen werden — das Netz ist zu. Bei einem Nest soll binnen kurzer Zeit nur einmal geprobt werden. 1974 beringte ich mit dieser Methode 12 Beutelmeisen. Anschrift des Verfassers: 9600 Sarvar Ady E. u. 17. 199 A NAGYUZEMI NAPRAFORGOTABLAK GALAMB- ES VARJUFELEK KARTETELE ELLENI VEDEKEZESENEK LEHETÖSEGEI A VEGETACIO TELJES IDEJE ALATT Csernavòlgyi László A napraforgönak mint élelmiszer-, ipari és takarmänynüvénynek a jelentö- sege egész Euröpäban, s igy nälunk is egyre növekszik. Ez — természetesen — maga utan vonja termöterületenek nôvekedését, a nagyüzemi termesztés möd- szereinek intenzivebb fejlödeset. A nagyüzemi táblák kialakításával arányosan növekszik a madarak által okozott károk mennyisége is. Két napraforgót termesztő bázisgazdaságunk termesztési tapasztalatai szerint ez a károsítás elérheti és meghaladhatja a 10—20%-ot (Kocs, 10—15%; Bácsalmás, 15—25%). Figyelembe véve a különböző madárfajok károsítását, a következő fajo- kat kell kiemelni ; Balkáni gerle ( Streptopelia decaocto), — A legnagyobb mértékben károsító galambféle. Ezekben az években egyre inkább szemlélhető az a jelenség, hogy a kezdetben urbanizálódott faj kihúzódik a mezőgazdasági területekre. Egyes városokból szinte térképezni lehet ennek az útvonalát. Károsítása szinte az egész termesztési periódusban végigkíséri a növényt. Kárt okoz az elvetett mag kiseprésével és elfogyasztásával még akkor is, ha az Ceresannal volt csávázva. RÉKÁSI számtalan esetben talált Ceresannal kezelt magtól egészen piros begytartalmat. Kárt okoz továbbá a frissen kikelt növénykék lecsipkedésével. Legérzékenyebb a. károsítása az érési időben, amikor az érőfélben levő napraforgótányérokra szállva nemcsak elfogyasztja, de ki is pergeti a kaszatokat. A táblán kettő-hármasával mozognak leggyakrabban. Key 100 ha-os táblán azonban 10 ezer db is előfordulhat egy időben. A káro- sítás legintenzívebb a kora délutáni órákban, hosszabb időt figyelembe véve pedig akkor, ha arossz vetés és növényvédelmi munkák miatt nem egyszerre érik az állomány és így a betakarítás elhúzódik. Ez utóbbi érvényes az összes éréskor károsító fajra. Gerle ( Streptopelia turtur ). — Kevésbé károsít, mint a balkáni gerle. Ennek oka — részben — az az ismert jelenség, hogy a gerle egyre inkább visszavonul a balkáni gerle javára, annak agresszív magatartása miatt. Ez a faj élet- feltételeit egyre inkább a parkok, ligetes erdők biotópjában találja meg. Meg kell jegyeznem, hogy a gerle a kipergetett napraforgómagot felszedi a földről, amit számtalanszor tapasztaltam is. Balkáni gerlére ilyen megfigye- lésem nincs. Ez a faj leggyakrabban párosával keresi fel a táblákat. Parlagi galamb (Columba livia domestica). — A szirti galamb legközelebbi háziasított változata. Félvad természetűek. Mindenütt költenek, ahol félre- eső helyet találnak. Városban és tanyavilágban egyaránt megtalálható. Élelmük megkeresésére csapatostul ellepik a városi parkokat, tereket épp- úgy, mint a szántóföldeket. A mezőgazdasági területeken leggyakrabban 201 60—100-as csapatokban található meg. Egyszerre érkeznek a táblára, egy- szerre távoznak onnan. Egy táblán egy időben több csapat is jelentkezhet, és az sem ritka, hogy ezek.keverednek, összecsapódnak ilyenkor. Örvös galamb (Columba palumbus). — Nem rendszeresen, de igen nagy számban keresik fel a táblákat, és ilyenkor érzékenyen károsíthatnak. A varjúfélék (Corvidae) károsítása csaknem kizárólag az elvetett magvak elfogyasztásában és a frissen kelt növénykék lecsipkedésében mutatkozik. Ilyenkor nagy csapatokban lepik el a táblát. A Vetési varjú (Corvus frugi- legus) és a dolmányos varjú (Corvus cornix) okozhat nagyobb kárt. A verebfeleknek (Passeridae) nálunk két faja ismeretes, a házi veréb (Passer domesticus) és a mezei veréb (Passer montanus). Károsításuk jelen- tős, és a lakott területtől távolodva egyre inkább a mezei veréb károsítása kerül előtérbe. Kártétele igen függ az időjárástól, az azonos táblán tartóz- kodó más fajok populációinak nagyságától. Ellenük a védekezés igen nehéz, mert igen szapora és alkalmazkodóképessége nagyon jó. Véleményem szerint a verebek ellen csak a drasztikus beavatkozás hozhat kielégítő eredményt. Ilyen irányú kísérleteket a Szovjetunióban végeztek igen jó eredménnyel, azonban ezek költségesek (STEGMAN, 1958; GOLOVANOVA). A seregély (Sturnus vulgaris) kártételének mértéke az időjárás és a termő- terület kérdése. Lényegesen nagyobb a károsítása, ha már megindult őszi vonulása. Különösen nagy lehet, ha a napraforgó szőlő közelében van. Ilyen- kor nagy csapatokban lepheti el a napraforgótáblát. A jelentős károkat okozó fajokon kívül megjelennek a táblákon (főleg érési időben) hasznos magevők is, mint azt számos megfigyelésem bizonyítja. Leggyakrabban cinegék (Paridae), pintyfélék ( Fringillidae) fordulnak meg, anélkül, hogy nagyobb veszteséget okoznának. Ezeken kívül igen sok fácán is tartózkodik érési időben a napraforgóban. Feltétlenül szükséges tehát, hogy az elhárítás vegye figyelembe a hasznos madárfajok védelmét is. Ezt egyébként a Magyar Forradalmi Munkas— Paraszt Kormány 12/1971. (IV. 1.) sz. rendeletének 9. §-a kötelezően elő is írja. Ha áttekintően kívánunk beszélni a napraforgótáblákon okozott károk elhárításának eddigi módszereiről, hangsúlyoznunk kell, hogy azok nem vették figyelembe a termesztéstechnikai lehetőségeket és nem foglalkoztak komplex eljárások kidolgozásával sem. A legtöbb ezek közül a mechanikus riasztórendszereket és eljárásokat helyezi előtérbe (karbidágyú, fegyveres riasztás, kereplő stb.). Több éve végzett megfigyeléseim szerint a madarak bámulatos gyorsan megszokják azokat (napok alatt), s ezért újra és újra más megoldásokat kell alkalmazni. Ez a költségeket irreálisan megemeli. Olyan növény esetében, amelynek vegetációja alatt többször is felléphet madárkár (napraforgó), megoldást — véleményem szerint — csak egy egész termesztési periódust figyelemmel kísérő összetett eljárás hozhat, amely a lehető legkevesebb művelettel jár. Az általában javasolt eljárás a következő szempontokat tartja szem előtt: 1. Figyelemmel kíséri az egész vegetációt. 2. A növénytermesztési műveleteken kívül kevés többletmunkát igényel. 3. Nálunk engedélyezett vagy engedélyezés alatt álló szereket használ. 4. Az eljárások a növénykultúrát és a hasznos madárfajokat nem károsít- k A teljes technológia a következő főbb műveletekre bontható : 1. Az elvetett mag védelme madárkár ellen. 2. A friss kelés védelme madárvész ellen. 3. Az érő napraforgó védelme madárkár ellen. 4. Kiegészítő jellegű távol tartás. Az elvetett mag védelme Az elvetett magvakat a madár leggyakrabban ún. kisepréssel károsítja. A felfedezett sort követve szárnyával és csőrével felszínre emeli a magokat a földből. Ilyen módon hosszú szakaszokon keresztül teheti tönkre a vetést. Távoltartásukra igen alkalmasak a MORKIT készítmények. A MORKIT-ot a ,,Farbenfabriken Bayer AG" cég (NSZK) gyártja. Ható- anyaga Anthrachinon (Diphenylendiketon), anthrachinon-derivátumokat tartalmaz, az aloe, a kína-rebarbara és a szennafa levele, amelyet a gyógyá- szatban meghajtószerként használnak. A gyomor- és bélrendszeren keresztül fejti ki hatását. A gyár kísérleteket végzett ezzel a szerrel és tapasztalataik szerint a madarakat — különösen a varjúféléket — sikeresen tartja távol a kultúrától. Megállapították viszont azt is, hogy hatása nagymértékben függ az évszaktól, a kultúrától, az eleségviszonyoktól. Ez az utóbbi tényező teszi lehetővé, hogy felhasználását agrotechnikai eljárásokkal kapcsoljuk össze. A napraforgót igen gyakran már április közepén elvetik. Ezzel kapcsolat- ban a következő problémák merülhetnek fel: — A napraforgó közvetlen vetés után igen érzékeny a hő- és fényviszo- nyokra. Ha tehát a talaj hőmérséklete nem éri el 8 cm-es mélységben a 8—9 °C-ot — ami túl korai vetésnél gyakori —, úgy lassan fejlődő, elágazásra haj- lamos növényegyedeket kapunk. Ezért ha száraz, szeles, hűvös a tavasz, nem kell elsietnünk a vetést, mert az április végi, május eleji vetés is biztos termést adhat. Alacsony hőfokon is megindul ugyan a csírázás, de a kelés rendkívül vontatott, egyenetlen lesz. — A másik probléma a korai vetésnél jelentkező fokozott vad- és madár- kár. A Kocsi Aranykalász tsz 1972. évi vetési tapasztalatai szerint a vad- és madärkär miatt a vetés 509% -ât kellett újravetni. Ugyanez a tsz 1973-ban május 2—8-a között vetett, és igen jó eredményt ért el. Előnye volt az egyenletes növényfejlődés és az, hogy a többi növény- kultúra is kikelt ekkorra, s így a madárkár, valamint a nyúlkár megoszlott a többi vetéssel. Az egyenletes növényfejlődés lehetővé teszi egyúttal a gyor- sabb betakarítást is, aminek jelentősége a későbbi védekezési eljárásokban hangsúlyozott. A napraforgó-vetőmag kezelése MORKIT és MORKIT-forte készítmény valamelyikével végezhető el, 200 g/100 kg vetőmag mennyiségben. A MOR- KIT-forte készítmény nagyobb hatóanyag-tartalmánál fogva fokozottabban hat. A csávázás nedvesen és szárazon is elvégezhető mindkét szerrel. Száraz — pl. CERESAN — porcsávázó szerrel való csávázás esetén a csávázást és a vetőmagkezelést egy munkamenetben lehet elvégezni. A por- csávázó szert a MORKIT-készítménnyel együtt adjuk a csávázódobba, ame- lyet azután lassan forgatunk, míg a mag tompa színeződést kap. Nedvesen csávázott metőmagot először jól meg kell szárítani, azután meg- felelően keverni MORKIT szerrel, mint a száraz csávázáskor. 203 A mar regen csavazott (készletcsavazas) vetőmagot ugyanígy lehet kezelni. A napraforgö-vetömaghoz ajanlatos egy keves MORKIT többletadagot adni a vetögepbe. A keveröszerkezet vetés közben állandóan a MORKIT- porban forgatja a magvakat, s igy azok megfelel6 bevonattal kerülnek a talajba. Ezeken kívül gyártanak kombinált vetömagcsaväzö szereket is anthrachi- non-pótlással. Ilyenek a CERESAN—MORKIT, CERESAN—GAMMA M, CERESAN—UNIVERSAL-+ MORKIT iszapolt por. Semmi esetre sem szabad kezeletlen élelmiszerrel együtt feldolgozni vagy állattal feletetni olyan vetőmagot, amelyet CERESAN—MORKIT, CERESAN—GAMMA M vagy CERESAN—UNIVERSAL nedves csávázó- szerrel -MORKIT iszapolt porral csáváztunk. A Íriss kelés védelme A zsendülő vetés károsítása a varjú- és galambfélék által szintén jelentős lehet. Ilyenkor is a MORKIT készítménnyel érhetünk el eredményt. Károsí- tás tulajdonképpen csak szikleveles korban éri a növényt, mert később egy nyálkás bevonat keletkezik rajta, ami miatt a madár nem szívesen nyúl hozzá. A kelő növények védelmére a MORKIT-forte porzószer alkalmas. A fel- használandó mennyiség 20 kg/ha. Porozásra minden szokásos kézi, háti és motoros porozógép alkalmas. Legcélszerűbb ha a kora reggeli órákban, a harmatos növényeket porozzuk. Eközben finom, egyenletes bevonatot kell kialakítanunk. 1 kg MORKIT készítmény ára hozzávetőlegesen 48—50 Ft. Ehhez járul még a kijuttatási költség, amely gazdaságonként különböző lehet. A szer kijuttatása — ebben az esetben — külön munkagépet igényel. A ké- szítmény mindaddig megtartja hatását, amíg nagyobb esőt nem kap az állomány. Eső után a kezelést meg kell ismételni. A kultúra fejlődésének későbbi szakaszában ügyelni kell, hogy a kiszórásra kerülő növényvédő szerek (Afalon, Treflan, Maloran) egyenletes eloszlásban kerüljenek a növényekre, mert ennek hiánya forrása lehet az egyenetlen fejlődésnek és amelynek hátránya — mint már említettem — a későbbi védekezésben mutatkozik. Az érő napraforgó védelme A napraforgó érésének idején újabb lehetőségünk van a védekezésre. Prob- lémák főleg nem egyenletesen érő, sokáig lábon álló állományokban vannak. Itt a lassú betakaríthatóság miatt igen nagy (a legnagyobb) veszteségeket okoznak a madarak. Ez legbiztosabban az egyszerre érő állomány kialakítá- sával és a betakarítás gyorsításával akadályozható meg, illetve csökkenthető. Az egyenletesen érő állomány kialakításának lehetőségeit már ismertettem, s most csak a betakarítás gyorsításának lehetőségeit foglalom össze. Igen kiválónak igérkezik a nálunk kísérleti engedéllyel kiadott ,,Reglone’’. A ,,Reglone” az , ICI Plant Protection Ltd." (angol) cég készítménye. Totális gyomirtó szer. Nagyon jól használható a napraforgó deszikkálására, amelynek előnyei abban nyilvánulnak meg, hogy elkerülhető a túlérett álla- 204 potban levö termesböl bekövetkezö magszörödäs (a madär is nehezebben pergeti ki), lehetöve teszi a gyors kombäjnos betakaritast. A betakaritäs 2—3 héttel is el6rehozhaté, előre megtervezhetö, s a készítmény kiszöräsa utän egy héttel elvégezhet6. Igy a madarak ältal okozott kärositäs idöben, s így mennyiségben is jelentősen csökken. A gyár szermaradvány-vizsgálatai szerint a növény levélzetén ugyan kis mennyiségű maradvány található, de ez — mivel a , Reglone" vízben oldódó vegyület — az olajba nem kerülhet bele. Szarvasmarhával végzett etetési kísérletek is negatív eredményt hoztak. Megállapították, hogy akkor sem jelent veszélyt a szarvasmarhára és más gazdasági állatra, ha azok 1 hónapon keresztül kizárólag vegyszerezett takarmányon éltek. A terményben 0,8 ppm a megengedett mennyiség, a darában pedig 2 ppm lehet a szermaradvány. Az emberre ugyanígy veszélytelen. A hagyományos földi permetezőgépek épp úgy használhatók a kijuttatásra, mint a repülőgépek. Figyelembe kell venni azonban azt, hogy a szer kontakt hatású, és ezért teljes permetborítás szükséges, de a túl nagy mennyiség lecsorog és veszteséget okoz. A teljes permetborítás érdekében a permetező- fejeket helyesen kell beállítani és a permetezőkar magasságát megfelelően kell szabályozni. Mivel a ,,Reglone” totális hatású gyomirtó, a permetnek nem szabad a szomszédos kultúrnövényre sodródni. Mint valamennyi gyom- irtószernél, itt is el kell kerülni erősen szeles időben a permetezést. Ha földi permetezőgépet használunk, az ajánlott 2—3 1 , Reglone" adagot ha-onként 500 | vízzel kell hígítani. Repülögepes permetezésnél 55—85 1/ha permetlé ajánlatos. Minden alkalmazásánál 100 ml nedvesítőszert kell 100 1 permet- léhez adni a kultúrnövény megfelelő nedvesítése érdekében. Költségei a 2—3 1/ha árából, valamint a kijuttatás költségeiből adódnak. A Bácsalmási Á. G. tapasztalatai szerint ez változó, de feltétlenül megéri, mert az okozott madárkárnak csak a töredéke. Kiegészítő jellegű távol tartás Jelentősen csökkenthető a kár a vegetáció ideje alatt akkor, ha az ismer- tetett eljárásoktól függetlenül felkeressük a kárt okozó fajok bázishelyeit — ezek igen gyakran a táblák közelében levő fasorok — és onnan rendszeresen riasztjuk azokat. Összefoglalás E komplex eljárás lényegét ki kell hangsúlyozni, hogy csak akkor hozhat eredményt, ha az ismertetett termesztéstechnikai feltételeket kielégítően biztosítjuk, és ehhez igazítjuk a vegyszeres növényvédelmi munkák idejét. Szükséges, hogy a váratlanul, nagyobb csapatokban megjelenő, károsító madárfajokat — mechanikus riasztással — távoltartsuk a területről. Irodalom — Literatur Becher, K. (1968): Untersuchungen mit Sudanschwarz-B zur Bestandregelung verwil- derter Haustauben. Z. Angew. Zool. 55. Elder, W. H. (1964): Chemical inhibitors of ovulation in the pigeon. J. Wildl. Mgmt. 28. 556 — 575. p. 205 Goodhue, L. D.— Baumgartner, F. M. (1965): The Avitrol method for bird control. Pest. Control. 33. 7. p. Horánszky Zs. (1971): Madärriasztäs halastavakon. Halászat 17. 130—131. p. Jakobi, V. E. (1972): Povedenie ptic i tehnika (kézirat) _ Kalchreuter, H. (1971): Untersuchungen an der Krähenmassenfalle. Z. Jagdwiss. Ham- burg—Berlin 17. 13 —19. p. Mieczyslaw, J. (1972): Laboratoryjne proby stosowania elektrorepellentow dla ochrony sadow, lotnisk i innych obiektow przed ptakami. Acta Ornitologica. 13. 338 — 341. p. Stegman B. (1958): A verebek és az ellenük való védekezési módszerek kutatása Kazah- sztánban. Aquila. 65. 61 — 73. p. ; | Wofford, J. E.— Elder, W. H. (1967): Field trials of the chemosterilent, SC-12 937, in feral pigeon control. J. Wildl. Megmt. 31. 507— 515. p. Möglichkeiten der Bekämpfung von Tauben- und Krähenschaden auf den Sonnenblumenfeldern wehrend der ganzen Zeit der Vegetation László Csernavôlgyi Die Bedeutung der Sonnenblume, der wichtigen Nahrungs-Industrie- und Futter- pflanze, erhöht sich, wie in ganzen Europa, bei uns auch immer mehr. Dies bedeutet von der einer Seite die Erweiterung der Anbaufläche, von der anderer Seite die noch inten- sivere Entwicklung der grossbetriebswirtschaftlichen Methoden. Mit der Erhöhung der grossbetriebswirtschaftlichen Feldern erhöht sich parallel der durch Vögel verursachte Schaden. Auf Grund von Produktionserfahrungen von zwei unserer Basiswirtschaftseinheiten, die Sonnenblume anbauen, beträgt der Schaden 10 — 20% oder sogar übertrittes (Kocs, 10 —15% Bácsalmás, 15 — 25%). Mit Hinsicht auf den Schaden der verschiedenen Vogelarten sollen wir die folgenden Arten hervorheben: Türkentaube (Streptopelia decaocto). Die bedeutendsten Schäden zufügende Taubenart. In den letzten Jahren konnte der Vorgang beobachtet werden, wie diese am Anfang urbanisierte Art in den Feldern er- scheint. Bei einigen Stadten könnte man sogar diese Linien in eine Karte eintragen. Die durch sie verursachten Schäden rreten fast in der ganzen Vegetationsperiode auf. Die gesäten Körner werden von ihr hervorgefegt und aufgelesen, auch wenn sie mit Cere- san behandelt waren. REKÄSI fand in unzähligen Fällen durch Ceresan behandelten Kör- nern rot verfärbten Mageninhalt. Die frisch ausgeschlüpfenen Pflanzen werden von den Türkentauben abgepickt. Die Schäden sind am bedeutendsten wenn sie die Sonnenblu- menfeldern zur Reifezeit besuchen. Sie fliegen sie die noch nicht ganz reifen Sonnenblu- menscheiben an und verschmähen die Körner einerseits, andererseits schütteln sie sie aus. Auf einem Feld sind sie meist zu zweit, zu dritt. Auf einem Feld von 100 ha kann sich aber eine Schar von 10 000 zusammenschlagen. Die Schäden sind am intensivsten. wenn die Felder wegen unzureichendes Saates und wegen der Pflanzenschutzarbeiten nicht zur gleichen Zeit reif werden und so verschiebt sich auch die Ernte, im allgemeinen trifft es für die Frühnachmittagsstunden zu. Die vorher gesagten sind auch für die ande- ren Arten zutreffend. Verwilderte Tauben (Columba livia domestica) die urähnlichste Variation der domesti- zierten Felsentaube. Die halbwilden Tauben brüten überall, wo sie abgelegene Stellen finden. Sie sind in den Städten und in den Dörfern gleicherweise zu finden. Die Stadtparks werden von sie ebenso scharenweise aufgesucht, wie die Felder. Auf den Feldern sind sie meist in Gruppen von 60 bis 100 zu finden. Sie kommen auf das Feld zusammen und entfernen sich auch in Gruppe. Auf einem Feld sind manchmal mehrere Gruppen zu sehen, die sich nicht selten untereinander vermischen. Ringeltauben (Columba palumbus) — sie suchen die Felder unregelmässig, aber in sehr grosser Zahl auf und können bei solehen Gelegenheiten empfindliche Schäden zufü- gen. Die Schäden der Krähenarten (Corvidae) beschränken sich fast ausnahmslos auf Ver- speisung der frisch gesäten Körner und Abpicken der jungen Pflanzen. Zu dieser Zeit finden sie sich in grosser Zahl auf den Feldern ein. Die Saatkrähen (Corvus frugilegus) und die Nebelkrähen (Corvus c. cornix) können grössere Schäden verursachen. Asu den Sperlingsarten (Passeridae) sind bei uns zwei Arten bekannt. Haussperling (Passer domesticus) und Feldsperling (Passer montanus). Ihre Schäden sind bedeutend und 206 je weiter liegen die menschliche Wohnungen, um so grésser wird der Schadenanteil des Feldsperlings. Sein Schaden hängt von der Wetterlage und von der Grösse der Populatio- nen anderer Arten ab die sich auf dem gleichen Feld aufhalten. Ihre Bekämpfung ist sehr schwierig, da sie sehr vermehrend sind, mit ausgezeichneter Anpassungsfähigkeit. Ich bin der Ansicht, dass die Sperlinge nur mit drastischen Mitteln zu bekämpfen sind. Ähnliche Versuche wurden schon in der Sowietunion mit sehr guten Ergebnissen ausge- führt, die jedoch mittelbedürftig waren (STEGMANN, 1958; GOLOVANOVA). Star (Sturnus vulgaris) die Grösse des Schadens hängt von der Wetterlage und der Anbaufläche ab. Die Schäden sind bedeutend grösser, wenn der Herbstzug schon im Gange ist. Der kann besonders gross sein, wenn das Sonnenblumenfeld in der Nähe von Weingärten liegt. In diesem Falle besuchen sie in Scharen die Sonnenblumenfeldern. Ausser der bedeutenden Schäden zufügenden Arten sind manchmal nützliche Korn- fresser auf den Feldern zu finden (besonders zur Reifezeit). Am meisten die Meisen (Pa- ridae), Finken (Fringillidae) sind, die man sehen kann, ohne jedoch bedeutenden Schaden zu verursachen. Zur Reifezeit halten sich besonders viele Phasanen an den Sonnenblumen- feldern auf. Es ist daher besonders angebracht, dass die Schutzmassnahmen die Hütung der nütz- lichen Arten in Betracht nehmen sollen. Die wird übrigens durch das 9.$ der Verordnung 12/1971. IV. 1. der Ungarischen Revolutionären Arbeiter- und Bauerregierung verbind- lich vorgeschrieben. Wenn wir über die bisherigen Methoden der Bekämpfung der Vogelschäden auf den Sonnenblumenfeldern übersichtlich sprechen möchten so müssen wir betonen, dass die bisherigen Methoden die Möglichkeiten der Produktionstechnik nicht beachteten und der Ausarbeitung komplexen Methoden wurde auch keine Aufmerksamkeit geschenkt. Die meisten von diesen legen die mechanischen Systeme und Methode in den Vordergrund (Karbidkanone, Abschrecken mit Waffen, Ratsche, usw.). Laut meiner mehrjährigen Beobachtungen gewöhnen sich die Vögel erstaunlich schnell an diese (in einigen Tagen) und deshalb soll man immer neuere Lösungen finden. Dieser Vorgang lässt die Kosten irreal in die Höhe zu springen. Im Falle einer solchen Pflanze, die durch der ganzen Periode ihrer Vegetation von Vogel- schäden mehrmals betroffen werden kann (Sonnenblume), eine Lösung wird nur durch eine die volle Vegetationsperiode beachtende komplexe Methode ermöglicht, die am wenig- sten arbeitsbedürftig ist. Die vorgeschlagene Methode enthält im allgemeinen die folgenden Aspekte: 1. Hat die volle Vegetationsperiode vor Auge. 2. Beansprucht — über die produktionstechnischen — nur wenig Arbeit. 3. Es werden nur zugelassene oder unter Zulassung stehende Mittel angewendet. 4. Die Pflanzen und die nützliche Vogelarten werden nicht geschädigt. Die komplette Technologie kann auf folgende Hauptphasen aufgeteilt werden: 1. Schutz der gesäten Körner gegen Vogelschaden. 2. Schutz des jungen Saates gegen Vogelschaden. 3. Schutz der reifenden Sonnenblume gegen Vogelschaden. 4. Ergänzende Abschreckung. Schutz der gesäten Körner Die gesäten Körner werden von Vögeln meistens durch sog. Herausfegen geschädigt. Der Vogel folgt die entdecke Reihe und hebt die Körner mit Flügeln oder mit Schnabel. hervor. Auf solcher Weise kann die Saat auf langen Strecken beschädigt werden. Für ihre Vernhaltung hierbei sind die MORKIT Produkte sehr vorteilhaft. Die MORKIT wird von den Farbenfabriken Bayern AG (BRD) hergestellt. Das Wir- kungsmittel enthält Antrachinon-derivate (Diphenylendiketon) aus Blättern der Aloe, China-rhabarber und Senna, die in der Medizin als Abführmittel angewendet werden. Die Wirkung wird durch das Nagen- und Darmsystem effektiv. Die Firma hat mit dem Mittel Versuche durchgeführt und laut ihrer Erfahrungen sind die Vögel mit diesem Mittel er- folgreich von den Feldern fernzuhalten (besonders die Corvidae). Es wurde aber auch festgestellt, dass die Wirkung un hohem Masse von der Jahreszeit, der Pflanzenkultur und den Nahrungsverhältnissen abhängt. Dieser letzter Faktor ermöglicht es, dass die Anwendung mit agrotechnischen Methoden kombiniert wird. Die Sonnenblume wird oft schon Anfang April gesät. Mit Hinsicht darauf können die folgenden Probleme auftauchen: 207 — Die Sonnenblume ist sehr empfindlich gegen Wärme- und Lichtverhältnisse. Das bedeutet, wenn die Temperatur des Bodens in 8 cm Tiefe die 8 —9 °C nicht erreicht — eine häufige Erscheinung bei verfrühten Saaten — so erhalten wir langsam entwickelnde, zur Verzweigung geneigte Pflanzenexemplare. nen deshalb, wenn der Frühling trocken und windreich ist, sollte das Saaten nicht verfrüht werden, ‘da Ende April, Anfang Mai auch gut gesät werden kann. Die Keimung beginnt zwar auch bei niedrigen Temperatu- ren, aber die Entwicklung wird langsam und uneben sein. — Ein anderes Problem ist der erhöhte Wild- und Vogelschaden bei frühen Saaten. Laut Erfahrungen der LPG Aranykalasz in Koes 50%, der Saat musste wegen Wild- und Vogelschaden 1972 neu gesät werden. Die gleiche LPG bestellte die Saat 1973 vom 2 bis 8. Mai und erreichte sehr gute Ernte, Ein Vorteil war die gleichmässige Entwicklung und als zweites kam die Verteilung des Wild- und Vogelschadens mit den anderen Kulturen dazu, da die anderen Pflanzen zu dieser Zeit schon auch ausschlüpften. Die gleichmässige Pflanzenentwicklung macht auch die schnellere Ausführung der Ernte möglich, die Bedeutung derer in den späteren Schutz methoden mehr betont ist. Die Behandlung des Sonnenblumensaatguts kann mit einer der MORKIT, MORKIT- forte Produkte ausgeführt werden, 200 g/100 kg gemessen. Das MORKIT-forte wirkt, seinem erhöhten Wirkungsmittelgehaltes entsprechend, stärker. Die Beizung kann feucht und trocken ausgeführt werden, mit beiden Mitteln. Bei Tr ockenbeizung mit Pulver — z. B. Ceresan — kann die Beizung und die Behand- lung des Saatguts zusammen erfolgen. Das pulverisierte Beizungsmittel wird mit MORKIT zusammen in den Beiztrommel geschüttet und langsam gedreht, bis die Körner bräun- liche Vervärbung bekommen. Feucht gebeizte Körner sollen zuerst gut getrocknet werden, dann mit MORKIT entsprechend vermischt, wie bei Trockenbeizung. Die schon vor langem gebeizte Körner (Lagersaatgut) können ebenso behandelt werden. Zu Sonnenblumensaatgut ist es empfohlen MORKIT in Überfluss zu dosieren. Das Mischgerät wälzt die Körner in MORKIT-Pulver während der Aussäung und so bekom- men sie einen MORKIT-Überzug, bevor sie in den Boden gelangen. Es werden noch kombinierte Saatgut-Beizmittel mit antrachinon Zugabe erzeugt. Die Produkte: CERESAN -MORKIT, CERESAN -GAMMA M, CERESAN — UNI- VERSAL + MORKIT Schlammpulver. Auf keinen Fall darf mit Lebensmitteln in Berührung kommen oder Haustieren als Futter gegeben werden ein Saatgut, das mit CERESAN -MORKIT, CERESAN — GAMMA M oder CERESAN - UNIVERSAL Feuchtbeizmittel+ MORKIT Schlamm- pulver behandelt wurde. . Schutz des jungen Saates Der jungen Saat können auch bedeutende Schäden durch Krähen und Tauben zugefügt werden. Hier braucht man wieder die MORKIT-Produkte. Schäden werden der Pflanze nur in dem Alter zugefügt, wann die Keimblätter noch am Leben sind, da später ein schleimiger Überzug die Vögel von der Pflanze zurückhält. Für den Schutz der spriessenden Pflanzen ist das Stäubemittel MORKIT-forte geeignet. Die gebrauchte Menge ist 20 kg/ha. Für stäuben sind Handstäuber, Rücken- und Motor- verstäuber gleichfalls geeignet. Am zweckmassigsten werden die noch taufeuchten Pflan- zen in den frühen Morgenstunden verstäubt. Es sollte ein feiner, gleichmassiger Überzug erreicht werden. Der Preis für ein kg MORKIT ist ca. 48 —50 Ft. Dazu kommt noch der Transport bis zur Anwendungsstelle, der bei jeder LPG unterschiedlich ist. In diesem Falle aber wird eine Maschine extra benötigt. Das Schutzmittel behält seine Wirkung, bis die Pflanzen bedeutenderen Regenfall bekommen. Nach dem Regen soll die Behand- lung wiederholt werden. In der späteren Phase der Entwicklung der Pflanzenkultur sollte beachtet werden, dass die später zu stäubenden Pflanzenschutzmittel (Afalon, Treflan, Maloran) die Pflan- zen gleichmässig bedecken, da eine unregelmassige Verteilung der späteren Entwicklung entgegenwirkt und die daraus folgenden Nachteile — wie schon erwähnt — zeigen sich in den späteren Schutzmassnahmen. Schutz der reifenden Sonnenblume Zur Reifezeit der Sonnenblume ergibt sich eine neue Méglichkeit der Schutzmassnah- men. Probleme hat man hauptsächlich mit den nicht gleichmassig reifenden, lange ste- henden Beständen. Hier sind die Vögel, die den Bestand sehr ernsthaft beschädigen. Die Lösung bietet die Ausstaltung gleichmässig reifender Bestände und Beschleunigung der Ernte. Die Möglichkeiten der Ausstaltung eines gleichmässig reifenden Bestandes wurden schon vor kurzem erörtert, so möchte ich jetzt nur die Möglichkeiten der Be- schleunigung der Ernte zusammenfassen. Das Produkt Reglone, bei uns eben jetzt unter Zulassungsverfahren, scheint sehr vielversprechend zu sein. i Das Reglone ist ‘ein Produkt der Firma ICI Plant Protection Ltd. (England). Ein to- taler Unkrautbekämpfer. Für die Desiccation der Sonnenblume ist es sehr vorteilhaft, die Vorteile welcher sich in Vorbeugung der Zerstreuung der überreifen Körner offen- baren (die Vögel können die auch nicht leicht herausschitteln) und die schnelle Ernte durch Kombainen wird auch ermöglicht. Die Ernte kann 2—3 Wochen früher erfolgen, sie kann geplant werden und nach einer Wocher der Anwendung des Produktes ist es schon ausführbar. Die durch Vögel verursachten Schäden verringern sich zeitlich und daraus folgt es, dass sie auch mengenmässig verringert werden. Nach Untersuchungen der Firma, die sie an Kornresten ausführten, zwar kann eine kleine Menge von Chemikalien an den Kornresten gefunden werden, sie ist aber praktisch bedeutungslos, da das Reglone wasserlösliches Mittel ist und so gelangt es nicht in das OI. Die Verfütterungsversuche mit Vieh brachten auch negative Ergebnisse. Es wurde fest- gestellt, dass es für das Vieh und für andere Haustiere gefahrlos ist, auch dann, wenn sie über einen Monat ausschliesslich mit dem Mittel behandeltes Futter bekamen. Im Produkt ist die zugelassene Menge 0,8 ppm, im Gries 2 ppm. Für den Mensch ist das Produkt auch harmlos. Die traditionellen Verstäuber sind für die Anwendung ebenso geeignet, wie die Flug- zeuge. Es sollte aber beachtet werden, dass es sich um ein Kontaktmittel handelt und deshalb eine volle Überzugschicht gebraucht wird, ohne jedoch zu viel zu dosieren, da es abtropft und Verlust verursacht. Im Interesse der vollen Überzugschicht sollen die Ver- stäubungdüsen richtig eingestellt und die Höhe des Verstäubungstellarmes entsprechend reguliert werden. Da das Reglone totaler Ukrautbekämpfer ist, darf der Riesel nicht auf benachbarte Felder getrieben werden. Wie bei allen Unkrautbekämpfungsmitteln, die Anwendung bei starkem Wind soll vermieden werden. Bei Anwendung traditioneller Verstäuber soll die empfohlene 2 —3 1 Dose von Reglone pro ha mit 500 1 Wasser verdünnt werden. Bei Anwendung mit Flugzeugen ist es empfohlen für 1 ha 55 — 85 1 Riesel anzuwenden. Bei seiner Anwendung soll für 100 ml Riesel 100 ml Benetzungsmittel zugegeben werden um die Kulturpflanzen entsprechend benetzen zu können. Die Kosten bestehen aus dem Preis für 2-3 1, sowie aus den Transportkosten. Nach Erfahrungen der LPG Bácsalmás sind diese unterschiedlich, aber für alle lohnt es sich zweifellos, da sie nur ein Bruchteil der Vogelschaden vertreten. Ergänzende Abschreckung Der Schaden kann während der Vegetation bedeutend verringert werden, wenn wir die Basen der schädlichen Arten aufsuchen; sie sind meistens in der Nähe zu finden — in Baumalleen —, und sie regelmässig verscheuchen. Zusammenfassung Es sollte das Wesen dieser komplexen Methode betont weren, d.h. sie kann nur dann Ergebnisse liefern, wenn die erwähten Produktionstechnischen Bedingungen zufrieden- stellend gesichert werden und die chemischen Pflanzenschutzmassnahmen zu ihr abge- stimmt erfolgen. Es ist nötig, die unerwartet, in grosser Zahl erscheinenden, schädigenden Vogelarten — mit mechanischer Abschreckung — von den Feldern fernzuhalten. Anschrift des Verfassers: 1092 Budapest Kinizsi u. 22. 9 44 Aquila 1975 209 OSSZEHASONLITO MEGFIGYELESEK A KUSZVAGO ES A KIS CSER KÖLTESI MAGATARTASAROL Dr. Kelemen A. és Szombath Z. Megfigyeleseinket 1971. VII. 9—13. között végeztiik egy vegyes fészek- telepen, kb. 1 km-re az ókori Histria var romjaitöl. A kolónia feszkelöfajai a következök voltak: Sterna hirundo, Sterna albifrons és Glareola pratincola. Kiseröfajoknak szämitottak a telepen a Motacilla alba, Charadrius alexand- rinus és a Recurvirostra avosetta, amelyek állandóan jelen voltak a területen a költesi idöszakban. Maga a feszektelep a Sinoe-tö szikes partjän helyezkedik el, hozzävetölege- sen patkó alakban, mintegy 800 m hosszúságban. A telepen a fészkek szâm- beli megoszlasa a következö volt: — 183 fészek Sterna hirundo, — 92 fészek Sterna albifrons, — 39 fészek Glareola pratincola. " A fészekhälézat szerkezete meglehetősen laza, a fészkek közötti távolságok 0,47 és 6 m között váltakoztak. A telep szélén ezek a távolságok nagyobbak, míg a közepén kisebbek. Az uralkodó biotóp (élettér forma) a nagyrészt kagylótermelékkel borított szikes, mindez a tengerparti — maritim — éghajlat viszonyai között. A vizsgált terület fele kagylótörmelékkel borított, szegényes Salicorniás növényzettel, a telep másik részére sűrű Salicornia-vegetàciò jellemző. A fészektelep termé- szetes függelékeként fogtuk fel azt a 36 fészket, amelyik egy ritkás, náddal borított szigetecskén található. A vizsgált két faj fészkei az elhelyezkedés és építéstechnika szerint három csoportba oszthatók : 1. Az első csoportot alkotják azok a fészkek, amelyek a kagylóhordalékon épültek, és a tojások minden fészeképítő anyag nélkül kis mélyedésekben, fészekcsészékben feküdtek. 2. A második csoport fészkei a Salicornia vegetációban a homokos talajra, voltak elhelyezve, és ezek építéséhez a madarak mindig több-kevesebb növényi anyagot használtak. i 3. A harmadik csoporthoz azok a fészkek tartoznak, amelyek a kis szigetre, nad köze épiiltek és igen gazdag növenyi belesanyaggal rendelkeztek. Ezeknél a fészkeknél a bélésanyagban gyakran találtunk tollat is. Valószínűnek látszik, hogy itt a tültengö nedvesség tette szükségessé ezt az erösebb kiépitést. Általában a Sterna hirundo fészkeiben három, ritkán kett6-négy tojast talaltunk. Ugyanez jellemzö a Sterna albifrons esetében is. A tojäsok szine- zete és rajzolata igen valtozatos. Megfigyeléseinket lessätorböl végeztük 9—18 óra között. A megfigyelt fészkek távolsága lessatrunktél 9 m volt. A mozgässzakaszok illusztrálására 147 211 készült felvételeket (foto: SZOMBATH ZOLTÁN) egy több százas felvételsoro- zatból választottuk ki. A kis csérről bemutatott illusztrációk színes diapozi- tívek után készültek. E felvételek szüneteiben a madarakat figyelve percnyi pontossággal lejegyeztük az illető mozgásféleségek és szakaszok időtartamát. A megfigyelések idején a meteorológiai viszonyok relatíve állandóak, derült időjárással, 14 óra után felhősödéssel. Analitikai rész A vizsgált fajok költésének két fázisát kutattuk behatóan, éspedig a fészken ülés és a váltás mozzanatait. A fészken ülési fázis és viselkedéstani kiértékelése A vizsgált jelenség időtartama a Sterna hirundo esetében 18—52’, mig a Sterna albifronsnál 31—80’. Miután a madár leszáll és elhelyezkedik a fészken, az első 8—10 percre figyelő, felfokozott izgalmi állapot jellemző, amikor az egyed testhez lapított tollakkal állandó feszültségben szemléli környezetét. Ebben az állapotban még a madár könnyen elriaszthaté feszkeröl, mivel a kotlási belső késztetés még gyengén érvényesül (51. ábra). A kis csér esetében is érvényes ugyanaz, de a fázis időtartama jóval rövidebb, 3—6’ (38. ábra). Ez az állapot fokozatosan nyugalmi periódusba oldódik, amikor az egyed tollai rendezgetését végzi. Sorra veszi a nyak, szárny-, hát-, farok- stb. tolla- kat (52., 39. ábra). Időközben a madár néhányszor feláll, megrázza magát és újra elhelyezkedve a tojásokon melltollaival betakarja azokat. Ezzel ér vé- get ez a fázis (54., 40. ábra). Ha idegen egyed túllépi az egyedi fészek territorium-határát, a madár fe- nyegető testtartással figyelmezteti a betolakodót (53. ábra). A , fészekrendezés" fázisa következik, mintegy ritualizált (szertartásos) viselkedésforma, amikor a madár a fészekből elérhető növényi részeket rakos- gat maga köré. Ennek a fázisnak az időtartama a küszvágó csér esetében 4— 77. A kis csérnél is létezik ez a ritualizált fészekigazgatas, melynek idő- tartama itt 5—10’ (55., 41. ábra). A fészken ülés utolsó mozzanata a viszonylagos nyugalom fázisa, amikor a madár már nehezen ingerelhető. Ebben a fázisban gyakori a bóbiskolás is mint a nyugalom egyik kifejezője (56., 42. ábra). A legszembetűnőbb különb- ség a fészken ülés periódusában a vizsgált két faj között a nyugalmi fázisban mutatkozik. Míg a Sterna hirundo nyugalmi fázisa egyöntetűen zavartalan, addig a Sterna albifrons minden zavaró körülmény nélkül néha felszáll a fészekről, majd 1—2 kör után újra visszaereszkedik a fészkére (43. ábra.) A párváltási fázis és viselkedéstami kiértékelése A párváltási szertartás a Sterna hirudonal a ritualizált életmegnyilvánu- lások közé tartozik. A fázis időtartama erre a fajra 2—8’. A jelenség leírásának és magyarázatának megkönnyítéséért a következő rövidítéseket használjuk : 212 — A-val jelöljük a fészken ülö madarat, — B-vel a vältäsra érkezettet. Az első mozzanat az érkező par (B) fogadása. , A" kiáltást hallat, mely kü- lönbözik a fajon belüli és fajok közötti sajátos agressziót kifejező kiáltástól (53. ábra). A madár itt nem védelmezően lapul a tojásokra, hanem kissé fel- emelkedve, mintegy elfogadja az érkező társat (57. ábra). Ezt követi a ,,B” madár fészek mellé ereszkedése (58. ábra). Itt jól meghatározott és sajátos mozgássorozat következik, amely több különálló, de egymást törvényszerűen követő ritualizált elemből tevődik össze. A párváltási szertartás a ,, B" madár hajlongó , bókoló" mozgäsaival kezdődik. Az első pillanatokban az ,, A" madár nem vesz tudomást ,,B"-ről, amelyik mindaddig nem közeledik ,,A"-hoz, amíg az felállva, merevitett nyakú, sajátos testhelyzetben mintegy elfogadja a felváltó felet (59. Abra). Ezután ,,B” a bókoló mozgást folytatva közeledik ,,A’’-hoz, amely a fészekről felemelkedve szintén bókoló mozgást végez. Közben mindkét fél jellegzetes, fojtott, kedveskedő hangokat hallat (60., 62. ábra). Ezután ,, A” kelletlenül, szemmel láthatóan nehezen hagyja el a fészket, közben a ,,B" már erőszakosan igyekszik elfoglalni helyét (62. ábra). ,, B" óvatosan elhelyezkedik a fészken, melltollaival gondosan betakargatva a tojásokat. Ezután ,, A" sztereotip mozgássorozattal eltávolodik a feszektöl. Ez a mozgásforma abban nyilvánul meg, hogy az útjába kerülő növényi maradvá- nyokat maga köré rakosgatja. Ez a fészek közelében gyakoribb, míg távolo- dóban egyre ritkul. Az így megtett út hossza 0,5—3 m lehet (63. ábra). Néha a madár néhány tisztogatómozdulatot végez, majd szárnyra kel. Megjegyezzük, hogy ez a fűszálrakosgatás (fészeképítést utánzó mozdulat) az ún. helyettesítő mozgásformák csoportjába tartozik (LORENz, 1952). Ez a mozdulat mintegy eredője a két késztetésnek, úgymint a fészken maradás- nak és a fészek elhagyásának. A két mozgásforma konfliktusából ered a helyettesítő mozgásforma ingere, amely a fészektől távolodva egyre gyengül, mert a fészek elhagyásának ösztönös volta egyre uralkodóbbá válik. Ugyan- ilyen helyettesítő viselkedésforma lehet a felszállás előtti tolltisztogatás is. A leírt rítus, szertartás összességében a konfliktusállapotok, válsági állapotok nagy csoportjához tartozik (BASTOCK, 1969). Megfigyeléseink szerint a párváltás mozzanata a Sterna albifrons esetében nem ennyire ritualizált és különbségeket mutat a Sterna hirundoval szemben. A kis csér esetében a két partner közötti kimondottan szertartásos játékot nem sikerült megfigyelni, ami azonban nem zárja ki ennek a lehetősé- gét. i A hosszabb kotlàs után az egyéni belső válság mar a pár megérkezése előtt a fészek elhagyására készteti a madarat. Feláll a tojásokról és a már leírt módon fészeképítési mozdulatokat végezve (helyettesítő mozgäsforma) eltá- volodik mintegy 70—120 cm-re a fészkétől. Időközben gyakran megáll és visszanéz a védtelenül hagyott fészekre. Kis idő múltán megfordul és újra elfoglalja helyét. Eltérően a Sterna hirundotól, ahol az eltávolodó madarat a fészek biztonsága feloldotta a kotlási inger alól és érvényesülni engedte az eltávozási ingert, addig itt a védtelen fészekalj látványa a madárban végül is a kotlási ösztön felülkerekedését eredményezi. A bekövetkező váltás igen gyorsan zajlik le. Az érkező madár leszáll az 213 üresen hagyott fészekre (44. abra). Melltollait elöremeresztve figyelmesen betakarja a tojasokat. (45., 46. abra). Megfigyeléseinket nem tekinthetjük általános érvényűnek, mivel egyetlen fészektelepen, viszonylag kevés fészekaljon végeztük. Irodalom — Literatur Bastock, M. (1969): Das Liebeswerben der Tiere, Veb. G. Fischer Verlag, Jena. Lorenz, K. (1952): King Solomon s ring, London. Lorenz, K. (1965): Taxis und Instinkthandlung in der Eirollbewegung der Graugans (1938) Ibidem, München. Vergleichende Beobachtungen über das Brutverhalten der Fluss- und Zwerseeschwalbe Dr. A. Kelemen und Z: Szombath Unsere Beobachtungen führten wir wom 9. bis 13. Juli 1971 auf einer gemischten Nest- kolonie, etwa 1 km von den Ruinen der antiken Burg Histria entfernt, aus. In der Kolonie nisteten die folgenden Arten: Sterna hirundo, Sterna albifrons, Glareola pratincola. Als Begleitarten galten Motacilla alba, Charadrius alexandrinus und Recurvirostra avosetta, die auf dem Gebiet während der Brutperiode dauernd zugegen waren. Die Brutkolonie selbst, lag auf den salzigen Ufern des Sees Sinoe, nicht ähnlich eines Hufeisens, in etwa 800 m Länge. Die Verteilung der Nester ergab folgendes Bild: — Sterna hirundo 183 Nester — Sterna albifrons 92 Nester — Glareola pratincola 39 Nester Die Struktur des Nestnetzes ist ziemlich lose, die Entfernungen zwischen den Nestern wechselten sich von 0,47 m bis 6 m. Diese Entfernungen waren am Rande der Kolonie grösser, in der Mitte jedoch kleiner. Die vorherrschende Biotop ist die überwiegend mit Muschelbruchstücken bedeckte Salzsteppe — unter Bedingungen des küstennahen, maritimen Klima. Die Hälfte des untersuchten Gebietes ist mit Muschelbruchstücken bedeckt, mit spärlicher Salicornien- vegetation. Die andere Hälfte ist mit dichter Salicornien-vegetation bewachsen. Auf einer kleiner Insel befanden sich noch 36 Nester — unter spärlichem Schilfbewuchs — die unsererseits als natürlicher Anhang der Brutkolonie aufgefasst wurde. Die Nester der untersuchten zwei Arten lassen sich nach er angewandten Nestbautechnik und Unter- bringung in drei Gruppen teilen: 1. Die erste Gruppe bilden diejenige Nester, die auf Muschelfragmenten gebaut wurden und die Eier ohne jegliches Nestmaterial in kleinen Bodenvertiefungen, Mulden lagen. 2. Die Nester der zweiten Gruppe lagen in Salicornien-vegetation auf dem sandigen Boden. Für den Bau dieser wurden schon von den Vögeln pflanzliche Stoffe angewandt. 3. Zu den dritten Gruppe gehörten die Nester an, die auf der kleinen Insel zwischen Schilf gebaut wurden und reichlich mit pflanzlichem Futtermaterial versorgt waren. In diesen Nestern fanden wir im Futtermaterial mehrmals auch Federn. Dieser stärkerer Ausban wurde wahrscheinlich von der übergrossen Feuchtigkeit erzwungen. In den Sterna hirundo Nester fanden wir meistens 3 Eier, selten 2 bzw. 4 Eier. Bei Sterna albifrons war der Fall gleich. Die Färbung und Musterung der Eier ist sehr unter- schiedlich. Die Beobachtungen wurden von uns aus einem Beobachtungszelt von 9 bis 18 Uhr ausgeführt. Die Entfernung der Nester von dem Zelt betrug auf 9 Meter. Die Aufnahmen (von DR. Z. SZOMBATH) für Veranschaulichung der Bewegungsphasen wurden von mehre- ren Hunderten Aufnahmen ausgewählt. Die Bilder über den Zwergseeschwalbe wurden A szövegben hasznält viselkedestani kifejezeseket a megjelölö idegen nyelvü szakiro- dalomböl vettük at és saját belätäsunk szerint használtuk a viselkedésformák magyar nyelvű leírásánál. 214 von farbigen Diapositiven kopiert. In den Pausen des Photographierens beobachten wir die Végel und notierten die Bewegungsarten und -phasen und ihren Zeitdauer auf die Minute. Wahrend der Beobachtungen waren die meteorologischen Bedingungen relative stabil, das Wetter heiter, nach 14 Uhr mit zunehmender Bewölkung. Analytischer Teil Es wurden zwei Phasen der Brut der untersuchten Arten eingehend geprüft — das Sitzen und der Wechsel auf dem Nest. Die Phase des Sitzens und dessen V erhaltensanalyse Zeitdauer der Phase bei der Sterna hirundo ist 18 — 52’, bei der Sterna albifrons ist es 31 — 80’. Nachdem der Vogel landet und sich auf dem Nest bequem macht, ist für die ersten 8-10 Minuten ein horchender, erhöhter Erregungszustand bezeichnend, wobei das Individuum seine Umgebung unter dauernder Spannung mit zum Körper geschmieg- ten Federn beobachtet. In diesem Zustand ist noch der Vogel leicht von seinem Nest wegzuscheuchen, da der innerliche Sitztrieb nur noch schwach zur Geltung kommt. (Abb. Nr. 51.) Bei dem Zwergseeschwalbe gilt die Gleiche, aber der Zeitdauer der Phase ist bedeutend kürzer — 3-6’ (Abb. Nr. 38.). Dieser Zustand wird allmählich von einer Beruhigungsphase abgelöst, wobei der Vogel sein Gefieder ordnet. Er nimmt die Federn von Hals, Flügel, Rücken, Schwanz, unsw. der Reihe nach in die Arbeit (Abb. Nr. 52., Abb. Nr. 39.). In der Zwischenzeit steht er einige Male auf, schüttelt sich, dann setzt sich wieder und deckt mit seinen Brustfedern die Kier zu. Mit diesen Bewegungen endet diese Phase (Abb. Nr. 54., Abb. Nr. 40). Sollte ein Eindringling die Grenzen des Territoriums überschreiten, wird vom Vogel agressives Verhalten gezeigt, der Fremde wird mit Schreien und spezieller drohender Kör- perhaltung gewarnt. (Abb. Nr. 53.). Jetzt folgt die Phase des Nestordnens, eine etwa ritualisierte Verhaltensform, wobei der Vogel aus dem Nest noch erreichbare pflanzliche Stoffe um sich legt. Diese Phase dauert beim Flusseeschwalbe 4— 7’. Beim Zwergseeschwalbe dagegen 5— 10’ (Abb. 55., Abb. Nr. 41.). Die letzte Phase ist die der Ruhe. Zu dieser Zeit ist der Vogel nur schwer zu reizen. In dieser Phase kommt auch das Nicken öfters vor, als Ausdruckform des Ruhezustandes (Abb. Nr. 56., Abb. Nr. 40.). Der grösste Unterschied zwischen den zwei untersuchten Arten ist in der Ruhephase zu beobachten. Die Ruhephase der Sterna hirundo ist voll- kommen störungsfrei, die der Sterna albifrons ist es nicht. Der Vogel fliegt manchmal ohne jegliche Störungen auf, um nach ein-zwei Kreisen zurückzufliegen (Abb. Nr. 43.). Die Phase des Paarenwechsels und Verhaltensanalyse Die Paarenwechselzeremonie gehört bei der Sterna hirundo zu den ritualisierten Lebens- äusserungen. Der Zeitdauer der Phase ist bei dieser Art 2 — 8’. Um das Geschehen besser beschreiben und erörtern zu können gebrauchen wir die folgenden Abkürzungen: A — der Vogel auf dem Nest, B — der ankommende, wechselnde Vogel. Zuerst wird der ankommende Partner (B) empfangen. A lässt einen, von dem inter- spezifischen und intraspezifischen unterschiedlichen, Schrei ertönen (Abb. Nr. 53.). Der Vogel bedeckt die Eier nunmehr nicht verteidigend, sondern hebt sich, wie in Annahme des ankommenden Partners (Abb. 57.). Jetzt landet Vogel B neben dem Nest (Abb. 58.). Danach sieht man eine Reihe von bestimmten, spezifischen Bewegungen, die sich aus verschiedenen, einander regelmässig folgenden ritualisierten Elementen zusammengesetzt sind. Die Zeremonie des Partnerwechsels beginnt mit den sich neigenden Bewegengungen des Vogels B. Zuerst nimmt der Partner A keine Kenntnis vom B, der sich bis dahin dem Vogel A nicht nähert, bis er aufsteht und in einer eigentümlicher Position, mit gesteiftem Hals, den wechselnde Partner sozusagen akzeptiert (Abb. 59.). Bsetzt die sich neigenden Bewegungen fort und nahert sich A, der sich vom Nest erhebt und gleichfalls sich neigt. Zur gleichen Zeit lassen beide Partner typische, gedampfte, schmeichelnde Rufe ertönen (Abb. Nr. 60., 61.). A verlässt das Nest nur danach und augenscheinlich unwillig, B strebt 215 sich schon inzwischen sich auf das Nest zu setzten (Abb. 62.). B nimmt Platz auf dem Nest, mit seinem Brustgefieder die Eier sorgsam bedeckend. A entfernt sich vom Nest mit stereotypen Bewegungen. Diese offenbaren sich darin, dass der Vogel die auf dem Wege auffindbaren pilanzlichen Stoffe um sich legt. Dies wiederholt sich in der Nahe des Nestes oft, je weiter sich aber der Vogel vom Nest ent- fernt, um so weniger. Der Weg, den der Vogel so durchschreitet kann zwischen 0,5 bis 3m liegen (Abb. Nr. 63.). Manchmal werden von dem Vogel nur einige Putzbewegungen ausgeführt, dann fliegt es weg. Wir möchten bemerken, dass dieses Hin- und herlegen der Grashalme (Nestbaunach- ahmung) zu der Gruppe der Ersatzbewegungen gehört (LORENZ, 1952). Diese Bewegung ist Ergebnis der zwei Trieben, wie Nesthüten und Nestverlassen. Aus dem Konflikt der zwei Bewegungsformen ergibt sich die Ersatzbewegung, die sich mit der Entfernung vom Nest je mehr und mehr vermindert, da der Trieb des Nestverlassens zur Überhand kommt. Eine ähnliche Ersatzbewegungsform kann das Gefiederputzen vor dem Auffliegen sein. Die beschriebene Zeremonie gehört zur Gruppe der Konfliktzustande, Krisen an (BASTOCK 1969). Nach unseren Beobachtungen ist die Phase des Partnerwechsels bei der Sterna albi- frons nicht so sehr ritualisiert und zeigt bestimmte Differenzen gegen den der Sterna hi- rundo. Bei der Zwergseeschwalbe ist es uns nicht gelungen ein ausgesprochen ritualisier- tes Spiel zwischen Partnern zu beobachten, wobei wir dessen Möglichkeit gar nicht leug- nen möchten. Nach längerem Brüten zwingt die innere Krise schon vor Ankunft des Partners das Nest zu verlassen. Er steht auf und die schon vorher beschriebenen Nestbaubewegungen begleiten sein Entfernen vom Nest (Ersatzbewegungsform). Er entfernt sich 70 bis 120 cm vom Nest bleibt aber mehrmals stehen und schaut auf das verlassene Nest zurück. Nach kurzer Zeit kommt aber zurück um seinen Platz wieder einzunehmen. Bei der Sterna hirundo wurde der Vogel durch Sicherheit des Nestes vom Bruttrieb befreit und so konnte der Trieb des Entfernens zur Geltung kommen, bei der Sterna albi- frons dagegen wirkt das leere Nest auf den Vogel, so dass der Bruttrieb endlich entschei- dend wird. Der Partnerwechsel geht sehr schnell vor sich. Der ankommende Vogel landet auf dem : leeren Nest (Abb. Nr. 53.). Er spreizt sein Brustgefieder nach vorne und bedeckt die Eier (Abb. Nr. 45., 46.). Unsere Beobachtungen betrachten wir aber nicht als endgültige, da wir sie auf einer Kolonie mi verhältnismassig wenigen Nestern ausgeführt haben. 216 38 —63. ábra. A rajzok és fotók magyarázatát lásd a szöveg közötti utalasokban Abbildung 38 — 63. Die Erkrung der Zeilächnungen und Fotos siehe im Text = _ N 39. abra 40. abra 217 46. abra 219 bo N _L 49. ábra 50. abra 221 ábra 52 222 53. Abra S N IN SÒ SS 223 55. abra 224 58. ábra 15 Aquila 1975 225 59. ábra Si 60. abra 226 155 227 63. ábra 228 64. ABRA. KUCSMAS SARGA BILLEGETO (FOTO: SZABO L. V.) ABBILDUNG 64. MASKENSTELZE (MOTACILLA F. FELDEGGI) ROVID KOZLEMENYEK Füles vöcsök a Csaj-tavon — 1974. április 21-én a tömörkenyi Csaj-tavon, mely most 1500 kh-as halasté, füles vöcsköt (Podiceps auritus) lattam. A ta- vaszi vonulasban levő, naszruhas madár a 8-as tó DNY-i sarkában halászott. A tóban, amelynek vízfelülete 320 kh, 3—7 cm-es pontyivadékok tenyésznek. A füles vöcsök közelében néhány kis vöcsök (Podiceps ruficollis) halászott. A tavon, főként az etetőkaróknak megfelelően 208 búbos vöcsök (Podiceps cristatus), 85 kis vöcsök (Podiceps ruficollis), 5 feketenyakú vöcsök (Podi- ceps nigricollis) és 2 vörösnyakú vöcsök (Podiceps griseigena) tartózkodott a füles vöcskön kívül. A madarat április 23-án is ugyanazon a helyen láttam, sűrűn bukott, egy-egy alkalommal 30” körüli ideig tartózkodott a víz alatt. Dr. Bod Péter Kis kárókatona a Hortobágyon — 1973. szeptemberében a hortobágyi halastavakon több alkalommal találkoztam kis kárókatonával (Phalacro- corax pygmaeus). Először szeptember 8-án a VII. tavon láttam 1 példányát és ugyanekkor a VI. tavon 2 egyede tartózkodott. Nyugtalanul mozogtak ide- oda, mivel a vízen gazdasági munkák folytak. Másodízben 1 példányt figyel- tem meg, mely a VI-os tavon szeptember 25-től 29-ig egyfolytában látható volt, csaknem minden alkalommal ugyanazon a karón ült. Fintha István Fekete gólya fészkelése Komárom megyében — A Komárom megyei Hánta község határában 3 éve költ fekete gólya (Ciconia nigra). Fészke egy tölgyerdő szélén, mintegy 15, 17 m magasan van, melyet előtte egerészölyvek használtak. 1972-ben költése nem sikerült, 73-ban 3 fióka kelt ki, de 1 három- hetes korában elpusztult, míg a másik 2 kirepült. 1974-ben 3 fiókát neveltek, melyek az állandó zavarás ellenére is szerencsésen kirepültek. A nevelés során ugyanis a területen erdőirtást végeztek. Mag János Fekete gólyák fészke Körmend határában — A Körmendi Állami Erdő- gazdaság üzemegységének területén vegyes tölgy és erdeifenyő állományban 10 m magasságban (tölgyön) van egy feketególya-fészek. A gólyák ebből a fészekből 1968-ban, 1970-ben, 1971-ben és 1973-ban 3—3 fiókát reptettek. 1972-ben nem költöttek. Csaba József 229 Fekete gölya a Hortobagyon 1973-ban — A hajdani, jöval erdösebb és mocsarasabb Hortobägynak rendszeres feszkelöje lehetett a fekete gólya (Ciconia nigra). Ma legfeljebb a Tisza menti nagyobb erdökböl várható költe- senek hire, de itt tartözkodö példanyaival, söt néha népesebb csapataival mar a nyàr mäsodik feletöl kezdve évente talälkozhatunk. Megfigyeléseim szerint legtöbbször külön jar, de nemritkän mas fajok példanyaival is elegye- dik. Erdekes mödon a legszivesebben a kanalas gémekkel, esetleg a szürke gémekkel tarsul, de jöl elkülöniti magät a feher gölyaktöl. Mennyisegi viszo- nyairöl a következő megfigyeléseim sorát adom közre : március 29. Kónya, 1 db; július 11. Máta, 2 db; július 13. Borsós, 2 db; július 14. Máta, 8 db; július 15. Kónya, 1 db; július 19. Juhos-hát, 7 db; július 22. Görbe-hát, 1 db; július 26. Papegyhäza, 6 db; Juhos-hat, 3 db; Nyírő-lapos, 1 db; július 31. Nyírő-lapos, 4 db; halastavak, 2 db; Papegyháza, 1 db; augusztus 1. Vince-fenék, 5 db; augusztus 6. Nagy-kecskés, 3 db; augusztus 7. Nyírő-lapos, 37 db; augusztus 14. Nyírő-lapos, 1 db; augusztus 16. Papegyháza, 1 db; Görbe-hát, 1 db; augusztus 18. Meggyes-erdő, 1 db; augusztus 20. Angyalháza, 2 db; szeptember 1. Nyírő-lapos, 7 db; szeptember 2. Nyírő-lapos, 12 db; szeptember 7. Gyökérkúti tavak, 42 db; szeptember 8. Gyökérkúti tavak, 70 db; két csapatban ; szeptember 10. Derzsi tavak, 27 db ; szeptember 11. Derzsi tavak, 4 db; szeptember 18. Cserepes-puszta, 31 db; szeptember 28. Borsós, 9 db. Fintha István A flamingé újabb előfordulása Hajdú megyében — A flamingó (Phoenicopterus ruber) hazai megfigyelési adatainak száma nem éri el a tízet. Első kézre került egyede 1953. július 24-én, Tápiószecső mellett esett. A másodikat, miről e cikkben adok hírt, 1969. december 4-én lőtték Derecske határában. A szem- mel láthatólag fáradt madarat egy helyi vadász kapta puskavégre, majd a jól konzervált fiatal példány a Debreceni Agrártudományi Egyetem Allat- tani Tanszékének gyűjteményébe került. Elejtésének dátuma figyelemre méltó, hisz e melegebb éghajlathoz szokott faj többi hazai előfordulásai július és augusztus hónapra esnek. Fintha István Énekes hattyú (Cygnus eygnus) a Hortobágyon. — 1972. március 3-án SZA- LONTAY ÁRPÁD természetvédelmi őr 4 énekes hattyút ( Cygnus cygnus) figyelt meg a dezsi halastavakon. Március 10-én a Nyírő- lapos taván ARADI CSABÁ- VAL láttuk újra a 4 hattyút. Óvatosak voltak, már 7—800 m-ről élénken 230 figyeltek bennünket, s közelebb menve hozzajuk fel is keltek. Néhany napig még a területen tartözkodhattak, mert több alkalommal hallottam még róluk a mezőt járó emberektől. Fintha Istvan Vörösnyakú lúd csapatos megjelenése Kardoskúton — 1973/74 rendkívül enyhe telén mintegy 25—50 0000 db között hullámzó, északi vadlüdtömeg telelt a Kardosküti Természetvédelmi Területen. A ludakat novembertől janu- árig szinte kizárólag csak a nagy lilik ( Anser albifrons) képviselte, majd a tél végén jelent meg néhány száz vetési lúd ( Anser fabalis) és február heteiben kb. 5000 db kis lilik ( Anser erythropus). A nagy lilikek és a vetési ludak a géppel betakarított kukoricaföldek tarlóin, a kis lilikek ezzel szemben kizá- rólag zsenge búzavetéseken és Festucetum pseudovinae növénytársulásokból álló füvespusztán táplálkoztak. Természetes füvespuszta táplálkozóterületén figyeltem meg február 28-án a kis lilikekkel közösen legelésző, majd estefelé külön zárt csapatban éjjelezésre induló, 47 db vörösnyakú ludat ( Branta ruficollis). A ritka vendégek a természetvédelmi területet átszelő szikes tó partján, sekély vizű tocsogón telepedtek meg, de másnap reggel már nem sikerült meglátnom őket az előző délután látogatott legelőhelyen. Az 1974. február 28-án látott Branta ruficollis csapat ez ideig e faj egy alkalommal meg- figyelt legnagyobb mennyisége Magyarországon. Dr. Sterbetz István Darázsölyv előfordulásai Debrecen környékén — A Debreceni Nagyerdőben korábban majd minden évben, szinte rendszeresen költött 1-1 pár darázs- ölyv (Pernis apivorus ) , azonban az erdő intenzívebb átalakítási munkálatai miatt 1969 óta csak előfordulásait jegyeztük fel. Így 1971 májusi és júliusi adatait említhetem, 1972 májusában és júliusában ugyancsak többször láttuk. Halápon 1971 májusában, júniusában és júliusában szintén többször mutatkozott, de 1972-ben június 16-án ismét találkoztunk vele. Guthon 1972. május 18-án június 17-én és július 9-én figyeltük meg. Gondosabb után- járás híján fészkére nem akadhattunk. Fintha István Újabb hazai kis héja előfordulások — A kis héja ( Accipiter brevipes ) az 1960- as évek elején Debrecenben (Nagyerdő) észlelt fészkelései után hazánkban hosszú ideig nem mutatkozott. 1971. szeptember 24-én ARADI CSABÁVAL Pécsett járva egy díszhal- és madárkereskedés preparátumai között találtunk egy feltehetően a közelben elejtett fiatal példányt. A preparátum a Madár- tani Intézetbe került. A Debreceni Nagyerdőben csak 1972. május 31-én észlelte ARADI CsABA, majd ugyanez év június 22-én és július 16-án magam is láttam itt, fészkét azonban nem sikerült megtalálnunk. Fintha István Törpesas adatok Debrecen környékéről — A törpesas (Hieraactus penna- tus) utolsó környékbeli ismert fészkét Halápon találta SÁTORI JÓZSEF 1941- ben. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Állattani Tanszékének 231 gyűjteményében őrzött tojó példány elejtésének helye és dätuma: Haláp, 1941. VI. 20. A későbbi időkig előfordulásáról sem hallottunk, mígnem 1967. májusában ARADI CsABA a Debreceni Nagyerdőben észlelte. 1970. júni- usában és augusztusában láttuk Halápon, majd ugyanitt 1971. június 14-én, augusztus 30-án és szeptember 4-én párosával. A közeli Guth erdejében 1972 májusában egy sebzés miatt elpusztult fiatal, alig repülős példányt láttam, majd június folyamán két felnőtt egyedet figyeltem meg. A jelek szerint fel- tehető, hogy fészkére is ráakadhatunk, hisz előfordulásai utóbb mindinkább szaporodnak. Fintha István Ritkabb ragadozómadarak a Hortobágyon 1973-ban — Buteo rufinus: Angyalháza, VIII. 20. 1 pld., IX. 7. 1 pld.; Bagota, X. 2. 1 pld. ; Juhos-hát, VII. 26. 1 pld., VII. 31. 1 pld.; Nyírő-lapos, VIII. 7. 1 pld., VIII. 14. 1 pld. ; Nagykecskés, VIII. 6. 1 pld., Ohat, VIII. 6. 1 pld.; Angyalháza, VIII. 14. 3 pld.; Zám, VIII. 19. 1 pld. Aguila chrysaitos : Angyalhäza, x 312 /pldé Halastavak, XI 21.1 pld. juv. (SZALONTAY A. adata); Juhos-hät, II. 21. 1 pld. juv., ae pld. juv.; X. 31. 1 pld. juv.; Nyirö-lapos, III. 10. 2 pld. juv.; Papegyháza, IIT. 12. 1 pld. juv.; Saros-ér mellett XI. 22. és 25. 1 pld. juv. (SZALONTAY Á. adata) ; Kunmadarasi puszta, XI. 18. 1 pld. juv. (SZABÓ L. adata). Aguila heliaca: Juhos-hat, II. 21. 1 pld. Circaetus gallicus: Nyírő- lapos, VIII. 14. 1 pld. Pandion haliaetus: Derzsi-tavak, IV. 6. 1 pld., IX. 19. 1 pld. Falco cherrug: Angyalhäza: VIII. 14. 1 pld. ; Halastavak, XI. 21. 1 pld. ; Zäm-puszta, VIII. 19. 1 pld. Falco peregrinus: Nyirö-lapos, IX. 19. 2 pld. Fintha Istvan Rendkivüli daruvonulas Kardosküton — A Kardosküti Természetvédelmi Terület az utöbbi tiz évben a Kärpät-medence legnagyobb forgalmu daru- ällomäsa. A rezervätum häboritatlan környezeteben 6sszel és tavasszal hete- ken át gyülekeznek az átvonuló csapatok. 1974 tavaszán azonban minden eddigit felülmúló mennyiséget észleltünk a szikestó alvóhelyeinek körzetében. Március 25-én özönlött be az első tömeg, mintegy 1100 db. Másnapra számuk már megduplázódott. 27-én következett be a tetőzés kb. 5000 db-bal. E hatal- mas mennyiség áprilisig kitartott, április 10-én vonult tovább a zöm. Április 17-én hagyta el az utolsó 80 db a területet. E rendkívüli mozgalmat kétség- telenül az időjárás alakulása magyarázza. Korai felmelegedés után március végén hirtelen lehűlés következett, és a Kárpát-medencétől északra kialakuló hideg front elakasztotta a vonuló csapatokat. Dr. Sterbetz István Daruadatok — A daru (Grus grus) hajdani hatalmas mocsárvidékeink eltűnte óta egyre ritkábban látható hazánkban. Vonuló csapatainak is fogy a száma, s megpihenni már alig száll le hosszú útja közben. Megjelenése tehát eseményszámba megy. Magam a következő felsorolt alkalmakkor találkoztam vele. 1960. XI. 5-én Csenger közelében, egy legelőn kb. 380 példányból álló serege éjszakázott. 1961. X. 15. Csenger, 120-as csapata szállt DK felé. 1962. III. 28. Csenger, több csapatban, összesen mintegy 200 egyedet figyel- tem meg szállni. 1962. III. 31. 52 példányt láttam a falu fölött. 1962. IV. 2. 232 egy csapata — 20 pld. — evezett át a magasban. 1964. III. 25—26. Tisza- dorogma közeleben kb. 30 egyed tartözkodott és egyszer éjjelezett is. Deb- recen fölött 1964-ben a következö napokon lattam: X. 3. 40 példany; X. 4-én éjjel a sötétség miatt nem tudtam számolni őket, de igen sokan lehettek, mivel kb. félóráig egymást érték csapataik, sűrű kiáltozás közben. 1970. IV. 9-én a halastavaknál jelent meg egy, de el is tűnt. Debrecenben a Nagyerdő fölött 1970. IV. 10-én láttam ismét kb. 90-es falkáját. 1973. IV. 10-én a kun- madarasi pusztán 5 egyedét figyeltem meg Szapò LÁSZLÓ társaságában. Leg- nagyobb mozgalmát 1973. X. 5-én nézhettem végig. Ekkor a Hortobágyon Máta településtől néhány km-re északra, közvetlenül naplemente előtt, több csapatban összesen 503 példány érkezett. Nagy kiáltozásuk csak akkor szűnt meg, amikor alkalmas helyet találva, a Kis-kút mellékén megszálltak. A sö- tétben még néhány kisebb falka érkezhetett, de számolni már nem lehetett azokat. A hónap 26-áig tartózkodtak a környéken, sokszor szétoszolva, 150— 250-es seregekben, s hol a Fekete-réten, hol az Ökörföldön, máskor a Nyírő- laposon, vagy a Beke-feneken tűntek fel. Fintha István Adatok a daru táplálkozásához — A kunbajai tsz területén levő kiserdő mellett 1974. III. 29-én elhullott hím daru (Grus grus) begyében és gyomrában a következő táplálékot találtam: 87 db ép kukoricaszemet (Zea mays); 6 db Amara aenea, 4 db ép Otiorrhynchus ligustici rovart ; 2 db Helicella obvia csi- gát; 91 db zúzkő is volt a gyomorban. A legnagyobb kavics mérete 9,1 x 7,4 mm, a legkisebb kavicsé: 2,2 x 2,0 mm volt. A friss elhullott daru tollairól 73 db tolltetűt is gyűjtöttem. Dr. Rékási József Csigaforgató a Hortobágyon — 1973. IX. 7-én a Meggyes erdőhöz közeli, út menti, sekély vízű, tocsogós laposban cankók, nagygodák, bíbicek között mozgó 2 csigaforgatót ( Haematopus ostralegus) figyeltem meg. A madarakat VAN DOUREN holland ornitológus vette észre, ki a Hortobágyi Nemzeti Park vendégeként madármegfigyelés céljából tartózkodott a területen. Fintha István Terekcankó Kardoskúton — 1974. VII. 16-án több százas pajzsoscankó (Philomachus pugnax) csapatba keveredve egy terekcankót ( Xenus cinereus) figyeltem meg a Kardoskúti Természetvédelmi Területen. A ritka vendéget gépkocsiból negyed órán át, mintegy 10 m távolságból távcsöveztem. Füves, sekély vizű tocsogóban a vízfelszínről és a fűszálakról apró rovarokat szede- getett. Dr. Sterbetz Istvan Vekonyesörü viztaposé megfigyelése — 1968. VIII. 25-én a sumonyi halas- tavaknäl 2 pld. vekonycsörü viztaposöt (Phalaropus lobatus) figyeltem meg a leeresztett vizü t6 egy kis tocsogéjäban. Igen bizalmasak voltak. 1968. VIII. 31-én ismét lättuk a két vekonycsörü viztaposöt egy tocsogöban. Molnar Istvan 233 Ritka sirälyfajok balatoni gyülekezése — 1974. I. 21-én tavaszias, langyos, jégmentes időben a balatonfüredi kórház előtt népes sirälygyülekezesnek voltam tanúja. A hullámverte part közelében 30 db kiszínezett, öreg hering- sirály (Larus fuscus), 25 db fiatal tollazatban levő nagysirály, 2 fiatal csüllő (Rissa tridactyla) és 4 db fiatal, illetve átmeneti tollazatú viharsirály (Larus canus) halászgatott. Erdekes, hogy sem öreg ezüstsirályt, sem dankát nem sikerült a kevert sirálycsapatban felfedeznem. Dr. Sterbetz István A balkäni gerle kései fészkelése Debrecenben — A balkäni gerle (Strepto- pelia decaocto) napjainkban folyó rohamos szétterjedéséhez és a faj rend- kívüli szaporasägähoz hozzájárul a madaraknak a városi biotöpokba való sikeres behatolása és igen nagy reprodukciós potenciája. Ezért nagyon fontos minél több, a gerle kései fészkelésére utaló adat összegyűjtése. Bár az ősz végi és téli szaporodásukról vannak már megfigyelések (KEvE A. Aquila, t. 66. 1960.), ez a jelenség mégsem általánosítható és az ilyen esetek továbbra is érdekesek a faj biológiájának megértéséhez. 1973-ban Debrecenben egy város- központi háztömbben élő gerléknél a költés zöme szeptember végéig tartott. Októberben csak egyes pároknál állapítottam meg fészkelést. Az egyik ma- dárpár az ötödik emeleti erkélyfolyosó virágládájába IX. 18-án rakta le az első tojást. X. 1-én kikelt az első fióka. Aznap este a valószínűleg megriasztott tojó a sötétedéskor nem ült vissza fészkére. Az éjszaka már nagyon hűvös volt, a kikelt fióka teljesen kihűlt, már szinte megdermedt, alig lélegzett. Ezért. lakásunkban meleg termoforon tartottuk a fiókát és a még ki nem köl- tött tojást is. Virradatkor, 4 óra 15 perckor visszahelyeztük őket a fészekbe. 4 óra 30 perckor megjelent a tojó, visszaült a fészekre, mintha mi sem történt volna. A második fióka X. 3-án kelt ki. Így emberi segítséggel a költés sike- rült, az első fióka X. 22-én, a második 23-án ki is repült. Egy másik pár X. 7-én újra költeni kezdett az egyemeletes ház kis átmérőjű csőszerű kéményé- nek tetején, amelynek ernyőszerű fedele volt, ami jól védte a fészket az eső- től, széltől és hidegtől. Ebből a fészekből csak XI. 22-én szálltak el kis gerlék. Amikor december végén a nagyobb hidegek után erősebb felmelegedés követ- kezett, a nappali maximum elérte a 11 fokot, XII. 21-én a gerléknél a tava- szihoz hasonló aktivitás kezdődött. A novemberben költött pár újra elfog- lalta a kéménycsövet és hozzákezdett az új fészek építéséhez. A tojó decem- ber 25-től kezdve kotlott és szorosan ülte a fészkét, amikor a hím még az építőanyagot dugdosta alája. XII. 27-től a költés éjjel-nappal folytatódott. Ez már a negyedik vagy ötödik költésük lehetett. A költést 1974. I. 6-ig foly- tatták, majd az erős lehűlés, fagyok és a havazás miatt abbahagyták. Úgy látszik, hogy városi feltételek mellett, melegebb teleken, a természeti viszon- tagságoktól jobban védett területeken egyes balkánigerle-párok egész évben képesek szaporodni. Dr. Bozsko Szvetlana Karvalybagoly Hajdú megyében — 1971. február 11-én egy hajdúnánási vadász szokatlan külsejű, mellén harántirányban csíkozott baglyot ejtett el. A részletesebb leírásból a karvalybagolyra (Surnia ulula) ismertem. A pél- 234 dany, mielött valamely tudomanyos intézetbe kerülhetett volna, sajnälatos mödon megsemmisült, mivel kezrekeritöje — megfelelö ismeretseg hijan — lemondott megörzeseröl. Fintha Istvan Jégmadar fészkelése Környen — Környe mellett a Tatabanyai Szénbanyak egyik elhagyott homoküzemeben 1974. V. 26-án jégmadar ( Alcedo atthis) feszekjäratära akadtam. A madarakat mar évek óta láttam a területen, de fészkelésüket nem sikerült bizonyitani. 1973. IX. 12-én egyszerre 6 db-ot riasztottam fel a vízpartról. Elképzelhető, hogy azok is már kirepült fiatalok voltak. Mag János Fekete harkály Debrecen környékén — A fekete harkály (Dryocopus martius) a hajdúsági, nyírségei erdőkben igen ritka madárnak mondható. 1972. II. 5-én a Debreceni Nagyerdő város felőli peremén ARADI CsaBa látott egy példányt, magam pedig 1972. november 10-én a közeli Guth erdejében. Utóbbi helyen HAJDÚ ANDRÁS kerületvezető erdész véleménye szerint néhány éve rendszeresen megfordul, fészkeléséről azonban nem hallottam hírt. Fintha István Fekete harkály a Hortobágyon — Számára teljesen idegen környezetben láttam egy kóborlásban levő példányát a fekete harkálynak (Dryocopus mar- tius) a hortobágyi juhos-háti erdő laza akácosában, 1973. XI. 5-én. Kopogása messziről feltűnt, majd közeledtemre hangját hallatta. Fintha István Széncinegék korai tojásrakása — 1974. február 15-én Csabacsüdön mester- séges fészekodúban 6 széncinege (Parus maior) tojását találtam. A korai fész- kelés nyilván a szokatlanul enyhe időjárással volt összefüggésben. Kugyela János Hajnalmadár a sümegi váron — 1974. II. 1-én a vár árkádjai alatt repkedő hajnalmadarat (Tichodroma muraria) pillantottam meg. III. 13-án ugyanott 4— 5 példányt láttam, amint a magas falakon mozogtak. Ezt követőleg még e hó 24-én láttam őket a korábbi helyen. A sümegi kőbányában dolgozók szerint télen több ízben láttak ott hajnalmadarat, néha 5—6 példányt is egyszerre. Kiss Tamás Fenyőrigó korai előfordulása — 1974. VIII. 19-én poszátákat és fülemülé- ket gyűrűztünk a Budakeszi közelében húzódó bodzával (Sambucus nigra) sűrűn benőtt árokban. Az egvik ellenőrzés alkalmával a háló közeléből egy fenyőrigó (Turdus pilaris) szállt el. Néhány nap múlva, 24-én kétszer is lát- tuk ugyanarról a bodzabokorról elrepülni. A fenyőrigó általában októbertől 235 áprilisig tartózkodik Magyarországon, hazai költeseröl csak néhány adatunk van. Ez a korai megjelenés viszont ismét felveti egy esetleges a közelben való fészkelés gondolatát. Schmidt Egon Kucsmás sárgabillegető fészkelése a Hortobágyon. A Hortobágy déli részén, Nagyiván közelében 1974. VII. 1-én a száraz szikes pusztán sáskákat szedegető sárgabillegetők között egy aranysárga, fekete sapkás hím kucsmás billegetőt (Motacilla flava feldeggi) figyeltem meg. 1974. VII. 3-án megtalál- tam fészkét is öt csupasz fiókával. A fészek a száraz birkalegelővel szomszédos ún. Kákás-lapos nyílt, füves zsombékosában a legelő szélétől alig 10 m-re készült. Az egyik zsombék oldalában Agrostis alba és Beckmannia erucaefor- mis friss és főleg avas fűcsomója alá volt rejtve. A zsombékos tavasszal viz- állásos, nyáron kiszáradt, most a júniusi esőzések után sekély víz volt benne. Az említett füveken kívül karakternövényei még Cirsium brachycephalum, Rorippa Kerneri, Rumex stenophylla, a mélyebb vízállásos részeken Bolbo- schoenus maritimus, Schoenoplectus Tabernaemontani majd Typha angustifolia. A hónap folyamán figyelemmel kísértem a fiókák fejlődését. VII. 4. Meg- figyelősátor készítése. Az öregek hamar megszokták és szorgalmasan etettek. VII. 5., 6., 7. Megfigyelések és fotózás a sátorból. A zsombékosban több pár sárgabillegető fészkel, táplálék után főleg a birkalegelőt járják. A kucsmás- billegető-pár is rendszeresen az ürmös gyepen ( Artemisio- Festucetum pseudo- vinae) szedeget. Fel-felugorva, megiramodva kapkodják a sáskákat. Gyak- ran több példány is van csőrükben etetéskor. Rendszerint a Lythrum kiemel- kedő kórójára szállnak, majd felemelkedve a fészek fölött függögetve szállnak be etetni. A fiókák ürülékét rendszeresen elhordják. Sáskán kívül megfigyel- tem hernyót, bogarakat, lepkét is az etető madarak csőrében. 9094-ban azonban sáska volt a fő eledel. A hím jellemző fényes fekete kucsmája a tarkón át a hátig ér, oldalt a fület takarva mélyen ráterjed a nyakra is. A tojó megkülönböztetése más sárgabillegető-tojóktól bizonytalan. Egy vonást figyeltem meg. A begy és a mell fehér színe éles vonallal válik el a has arány- lag élénksárga színétől. Más sárgabillegető-tojókon fakófehér ez is. VII. 6. A fiókák gyűrűzése: 183101-105. gyűrűket kaptak. VII. 9. A Hortobágy Madárvédelmi és Gyűrűző Tábor résztvevői megtekintették a kucsmásbille- gető-családot. A fészekben délelőtt még együtt ültek a fejlett, tollas fiókák, délután már csak három, estefelé csak kettő volt benne. VII. 10. A fészek üres, a fiókák szétszéledtek a már kiszáradó zsombékosban. Az etető öregek nyomán egyet megtaláltam a zsombékok egyikének tövéhez bújva. VII. 11. Az öregek igen serényen etetik a szétszéledt fiókákat. A legelőn elhaladók elé jönnek, s a földön ülve futkározva féltenek. VII. 12—21. között külföldi utam miatt nem tudtam további megfigyeléseket végezni. VII. 19-én a horto- bágyi madárvédelmi és gyűrűző tábor résztvevői még megfigyelték az etető öregeket. VII. 24-én a Hortobágy c. film részére ZÖLDI ISTVÁN operatőr lefilmezte a hímet, a rendkívül dekoratív madár szerepel is a kész dokumen- tumfilmben. VII. 28. Már nem voltak láthatók, a család elszéledt. VIII. hó folyamán a csapatokba verődött s a gulyát, juhnyájakat felkereső sárgabille- getők között már nem sikerült megfigyelni kucsmás billegetőt. A július havi itt ismertetett költés bizonyára már másodköltés volt. Szabó László Vilmos 236 Kuesmas särgabillegetö Mezökövesden — 1974. IV. 9-én delelött és délutan is több alkalommal láttam a kucsmäs särgabillegetö (Motacilla flava feldeggi) egy peldänyät a Mezökövesd belterületén levö Kavicsos-t6 partjän. A madär mindig egyedül volt, nem a többi särgabillegetö társaságában, bar ebből több is tartózkodott a környéken. A következő napokon már nem sikerült meg- figyelni a területen. Csörgő Tibor Kucsmás sárgabillegető fészkelése az Ipoly árterében — 1974. V. 5-én Szécsény környékén, az Ipoly árterében egy hím kucsmás sárgabillegetőt (Motacilla flava feldeggi) figyeltem meg. V. 19-én ugyanitt megtaláltam, amint a tojóval egy már röpképes fiókát etetett. Másik fiókát nem láttam, de elképzelhető, hogy több is volt, mivel a családot összetartó társas integráció felbomlóban volt. Az általam észlelt juvenilis egyed is többnyire önállóan táplálkozott. A madarak főleg a fű között mozogtak, időnként egy-egy száraz kóró tetejére ültek, de felkeresték a réttel szomszédos kavicsbánya tavainak partjait is. A hímről sikerült bizonyító felvételeket is készítenem. M oskát Csaba Pásztormadár Bácsszentgyörgyön — 1974. V. 25-én 17 órakor, hűvöskés, 15 C fok kinti hőmérséklet mellett, kertemben a zöldbab között 4 pásztor- madár (Pastor roseus) futkosva szedegetett (3 ad. és 1 juv.). 26-án csak 1 db járt ugyanitt, hol a földön, hol az ágakon. 27-én nem láttam egyet sem. 28-án a 3 öreg újból egész nap itt volt, s másnap 29-én is, de akkor csaknem mindig a cseresznyefán a sok seregéllyel együtt. Dombay Ernő A Madártani Intézet gyűjteményében levő házi veréb gyomortartalmak vizsgálati eredményei — A Madártani Intézet gyűjteményébe 1949— 1965 közötti időszakban 153 házi veréb (Passer d. domesticus) került a következő helyekről: (zárójelben az egyedszám) Alag (1), Bázarekettye (3), Békás- megyer (26), Budakeszi (19), Budapest (6), Hajdúhadház (2), Hortobágy- halastó (3), Keszthely (1), Miklósfa (5), Mórichelypuszta (4), Mosonmagyar- óvár (3), Nagylengyel (2), Nagykanizsa (62), Pákozd (2), Pestszentlőrinc (2), Püspökladány (1), Sáncpuszta (2), Semjénháza (1), Sopron (3), Szeged (2), Tahi (1). A gyűjtések (50 hím, 43 tojó, 16 juvenis, 44 sex?) a következő hóna- pokból származnak : I. (9), II. (30), III. (11), IV. (15), V. (4), VI. (9), VII. (12), VIII. (2), IX. (5), X. (9), XI. (32), XII. (15). Az analízis a következő ered- ményt adta: (a számlálóban-az esetszám, a nevezőben az összes darabszám) növényi táplálék: Triticum aestivum 52/115, Zea mays 49/48,5, Polygonum aviculare 42/409, Amaranthus retroflexus 27/1245, Chenopodium album 26/307, Setaria lutescens 14/164, Atriplex litoralis 7/24, Chenopodium urbicum 6/50, Helianthus annuus 5/7, Polygonum lapathifolium 4/32, Hordeum vulgare 4/9, Stellaria media 4/7, Setaria italica 3/10, Amaranthus albus 2/5, Polygonum persicaria 2/4, Polygonum convolvulus 2/2, Polygonum minus 2/2, Setaria sp. tormelék 2/x, Glyceria fluitans 1/36, Chenopodium vulvaria 1/11, Panicum sp. 1/9, Secale cereale 1/6, Digitaria sp. 1/4, Capsicum annuum 1/1, Lapsana communis 1/1, Portulaca oleracea 1/1, Seseli sp. 1/1, Setaria viridis 1/1, Seta- ria verticillata 1/1, Stellaria holostea 1/1. Indeterminalt növenyi térmelék 1/x 237 fordult elő. A bizataplaléknal 18 esetben aszalödott, 2 esetben erjedt szagú volt a taplalék, a kukoricatäpläleknäl 5 esetben aszalödott, 1 esetben égett, 1 esetben olajszagü, 1 esetben pedig kukoricadara volt a gyomorban. Allati eredetü taplalék: Otiorrhynchus sp. 16/20, Coleoptera sp. 9/13, Tetramorium caespitum 7/19, Lepidoptera sp. 2/2, Eurygaster maura 2/3, Anisoplia sp. 2/2, Anisoplia lata 1/1, Anomala vitis 1/1, Carabus sp. 1/1, Chrysomelidae sp. 1/3, Gotrupes 1/1, Hymenoptera sp. sp. 1/2, Otiorrhynchus ligustici 1/4, Scarabaeus sp. 1/1. Zuzkö: 150 esetben 9669 db kavics volt a gyomrokban, homok 119/x, cserép 1/2, mészdarab 1/3 esetben fordult elö. A legnagyobb kavies merete 5,2x4,0 mm, a legkisebb kavics mérete 0,2X3 mm. A 153 gyomorbél csak 3 volt tires, de kavics ezekben is előfordult. Csak növényi táplálék 115, csak állati eredetű táplálék 3, vegyes táplálék 32 gyomorban volt. Egyféle növényi táplálék 69, kétféle 21, négyféle 8, ötféle 2, egyféle állati táplálék 26, kétféle 9 esetben fordult elő. Az ország 22 különböző helyé- ről gyűjtött házi verebek tápláléka minőségben megegyezik a Bácsalmás kör- nyékén megvizsgált egyedekével. Dr. Rékási József A Madártani Intézet gyűjteményében található mezei veréb gyomortartal- mak vizsgálati eredményei — Az Intézet gyűjteményébe az 1949— 1964-es évek között 213 db mezei veréb (Passer m. montanus) került a következő 32 gyűjtési helyről. Baja (3), Békásmegyer (32), Budakeszi (15), Budapest (6), Erdőváros (3), Fülöpszállás (1), Geszt (3), Hajdúböszörmény (8), Hajdú- hadház (3), Hódmezővásárhely, aratott rizsföld (11), Hosszúvölgy (1), Kar- tal (3), Liget (10), Ligetpuszta (1), Miklósfa (4), Martonvásár (2), Makád (1), Mosonmagyaróvár (1), Nagykanizsa (37), Nyíregyháza (9), Palin (1), Póka- szepetk (1), Püspökladány (5), Rákospalota (5), Sánc (3), Sas-ér (2), Sopron (6), Szepetnek (1), Tahi (18), Taksony-sziget (1). A 218 egyed (27 hím, 18 tojó, juvenis 19, pallus 10, sex 139?) gyűjtésének hónaponkénti megoszlása a következő: I. (8), II. (26), LIL. (5), IV. (21), V. (10), VI. (25), VII. (22), VIII. (14), IX. (41), X. (8), XI. (12), XII. (21). A vizsgálatok eredményei : (esetszám / összes darabszám) növényi táplálék: Amaranthus retroflexus 62/3765, Setaria lutescens 61/1419, Chenopodium album 59/1266, Polygonum aviculare 40/327, Panicum miliaceum 18/174, Triticum aestivum 14/60, Polygonum lapathi- folium 14/41, Zea mays 13/14, Oryza sativa 11/91, Chenopodium urbicum 8/79, Atriplex litoralis 6/50, Stellaria media 5/43, Chenopodium hybridum 4/10, Echinochloa crus-galli 4/8, Setaria italica 4/40, Setaria viridis 4/130, Atriplex sp. 3/36, Centaurea sp. 2/2, Morus sp. 2/8, Amaranthus albus 1/3, Arctium sp. 1/2, Calamagrostis epigeios 1/9, Carex sp. 1/2, Chenopodium poly- spermum 1/1, Chenopodium sp. 1/57, Compositae sp. 1/1, Convolvulus arvensis 1/15, Cuscuta sp. 1/24, Euphorbia sp. 1/1, Helianthus annuus 1/1, Lapsana communis 1/1, Polygonum arenarium 1/163, Polygonum sp. tormelék 1/x, Saponaria officinalis 1/13, Setaria sp. 1/1, Sorgum sp. 1/24, Stachys sp. 1/2, Umbelliferae sp. 1/1, Verbena officinalis 1/3. Indeterminält növényi törmelék : 3/x fordult elő. A bizaszemtermés 9 esetben aszalödott, 1 esetben erjedt szagú volt. Gabonaszalmaszär 1/3 esetben fordult elő. Állati eredetű táplálék : Otiorrhynchus sp. 45/106, Tetramorium caespitum 36/225, Otiorrhynchus ligus- tici 8/24, Eurygaster maura 8/16, Anomala vitis 8/13, Anisoplia sp. 5/5, Coccinella septempunctata 4/5, Chrysomelidae sp. 4/7, Subcoccinella 24-punc- tata 4/6, Carabus sp. 3/7, Coleoptera sp. 3/6, Galeruca sp. 3/5, Hymenoptera 238 sp. pete 3/151, Melolontha melolontha 3/4, Zabrus tenebrioides imago 3/5, Diptera sp. 2/4, Formica sp. 2/11, Psaiidiwm maxillosum 2/6, Araneidea sp. 1/1, Cleonus punctiventris 1/2, Curculio sp. 1/1, Elateridae sp. larva 1/2, Geo- trupes sp. 1/2, Gymnetron tetrum 1/9, Gryllotalpa gryllotalpa 1/1, Homoptera sp. 1/2, Hydrophilidae sp. 1/2, Lema melanopus 1/3, Lepidopteris sp. larva 1/1, Tetramorium caespitum bab 2/10. Zuzk6: 172 esetben. 5412 db kavics volt a gyomrokban, a legnagyobb kavics 5,1 x 2,9, a legkisebb 0,3 x 0,2 mm. Ho- mok: 130/x, cserép 1/1, mészdarab 6/9, széndarab 4/10, Mollusca sp. toredék 1/1. Mind a 213 gyomorban volt taplalék. Csak növenyi taplalék: 121, csak Allati täplälek 28, vegyes taplalék 64 gyomorban fordult elö. Egyféle növenyi täplälek 75, kétféle 64, haromféle 35, negyfele 8, ötfele 2, hatfele 1, egyfele Allati eredetü taplalék 55, kétféle 18, haromféle 9, négyféle 8, ötfele 2 esetben fordult elő. A mezei veréb tápláléka változatosabb, mint a házi verébé. Az apróbb gyommagokat fogyasztja leginkább, kártevése is kisebb, mint a házi verébé. Rovarfogyasztása is jelentősebb, változatosabb. Dr. Rékási József Bajszos sármány előfordulása a Mecsekben — A bajszos sármány (Embe- riza cia) Magyarországon a ritkábban előforduló madarak közé tartozik, bár jelenlétéről szóló adatok az utóbbi időben egyre gyarapodnak. Az utóbbi 3 évben 6 alkalommal találkoztam bajszos sármánnyal a Mecsekben s a követ- kezőkben ezen megfigyeléseimről szeretnék beszámolni. Rendszeresnek mond- ható megfigyeléseket egy éve végeztem. 1971. I. 31-én egy enyhe, teljesen hómentes nap délelőttjén Pécsett, a város és a hegyvidék találkozásánál levő Tettye park fölött láttam meg egy hím példányt, amely az alacsony, csupasz bokrok ágvégein időzött egy-két pillanatig, míg megpróbáltam egyre közelebb kerülni hozzá, majd eltűnt egy sűrű bozótosban. A vidék száraz, magas fűvel borított kopár, mészkősziklás terület, kevés termőréteggel, alacsony, még szinte bokor benyomását keltő tölggyel, kőrissel, fiatal fenyövel, egy ösvény mellett elvadult orgonasövénnyel, galagonya- és vadrózsabokorral. Lakott területhez közel fekszik, az említett ösvényt állándóan használják. Ezután, . bár többször is kerestem, hosszú ideig nem láttam. Ugyanez év XI. hó 18-án és XII. hó 22-én újra láttam itt 2 példányt. 1972-ben, bár az említett területen többször megfordultam, bajszos sármánnyal nem találkoztam, s az újabb észlelésre ismét a tél beálltáig kellett várnom. 1973. I. 6-án enyhe, napos, kora délutáni időben egy 6—8 főből álló csapatot fedeztem fel, hímet, tojót egy- aránt, amint az eddigi észlelési hely közelében elszáradt kórók magjait csipe- gették. 1973. IV. 19-én már erősen kizöldelt, virágzó bokrokkal, friss fűvel fedett területen, meleg napsütéses időben újra láttam 3 példánvt, melyek rövid hívó hangjukat hallatták körülöttem. Ugyanez év VI. hó 28-án az eddigi észlelési helytől mintegy kettő és fél km-re, a Kis-Tubes-tetőn láttam egy szépen színezett példányt. Azt is megvárta, hogy a jobb megfigyelés érdekében, a pihenésre szolgáló bokrot is megkerüljem, s egészen közel enge- dett magához. Az elmondottakból látható, hogy a neki megfelelő területen bizonyos rendszerességgel, de elsősorban télen, a Mecsekben is megtalálható a bajszos sármány, s nem csupán a véletlenen múlik, hogy a megfigyelést végző találkozik-e vele vagy sem. Költését, melyre a legutóbbi két észlelés, a késő tavaszi és nyár közepi irányította figyelmemet, még nem tudtam meg- állapítani, sem fészkét, sem tojását nem találtam meg. Lehetséges, hogy 239 ennek felfedése, ha egyältalan van ilyen, sok türelmes utanjarast igenyel még, s akkor a Mecseket is besorolhatjuk az országban nem nagy számban levö feszkelöterületek köze. Dr. Selley Elek Jégverést6l elpusztult madarak Közep-Bulgäriäban — 1971. VII. 19-én természeti csapàs szinhelye volt Plovdiv (Del-Bulgäria) környeke. 5—8 km széles és 18 km hosszú vidékre tomboló szélvihar csapott le, jegesövel. 20 pere alatt (191°—19*°-ig) a földet jegdarabokböl álló takaró fedte, mely terü- leten intenzív mezőgazdasági művelés folyt. A jégdarabok mérete elég tekin- télyes volt, még 44 mm-esek is akadtak. Több ezer holdat, melyet zöldség, gyümölcs, szőlő, és más mezőgazdasági termény borított, elvert a jég. 25—30 cm átmérőjű fákat is gyökerestül kitépett a vihar, a házak ablakait, tető- zetét megrongálta. A hirtelen elolvadt jég nagy területet öntött el. Sok madár és más állat is elpusztult a jégverésben. 1971. VI. 21-én reggel séta alkalmával a szabaddá vált mezőn, Trivodisti község környékén találtam egy elhullott dolmányos varjút (Corvus cornix). A varjút a jégverés a mezőn lepte meg, valószínűleg a közeli fa koronájába akart menekülni. Az egyik gyümölcsös- ben a levert lombok, ágak és gyümölcsök között több elpusztult madarat találtam: egy erdei pinty ( Fringilla coelebs) hímet és három az évi zöldikét (Chloris chloris). Valószínűleg egy kirepült családból származtak. Egyik sze- derindásban egy tövisszúró gébics (Lanius collurio) fészkét találtam a tojó madár hullájával és négy, kb. 8 napos fiókáéval. A községben minden ház körül elhullott házi verebek (Passer domesticus), füsti- és molnárfecskék (Hirundo rustica, Delichon urbica) voltak találhatók. A. megrongált tetők alatt sok elpusztult verébfészek és -fióka. Novi Kritchim falu nyugati részén a munkások 600 elhullott házi és mezei verebet (Passer d. domesticus, Passer m. montanus) szedtek össze. Fogolyban (Perdix perdix), fürjben (Coturnix co- turnix) és fácánban (Phasianus colchicus) nagy veszteségek voltak, melyet részben a jégdarabok okoztak, részben a megolvadt jég elöntötte fészkeiket vagy a megbújt madarakat. A vihar hirtelen jött, nem mutatkozott előjele. Ez volt az oka, hogy a környéken mozgó madarakat meglepte, és pusztulásu- kat követelte. Így elsősorban a gyurgyalagok ( Merops apiaster), tengelicek (Carduelis carduelis), zöldikék, pintyek, fecskék, verebek és még sok más faj esett áldozatul. A vidék madárvilága érzékeny veszteséget szenvedett, de annak pontos megállapítása lehetetlenné vált, mivel a terület nagy része sokáig víz alatt maradt és megközelíthetetlen volt. Dr. Dimitar Nankinov (Sofia) Faunisztikai jegyzetek 2. — Rallus aquaticus. — Apaj-puszta, 1965. IV. 4. hang; 1966. X. 5. 1 pld. megfigyelve, 1968. VIII. 24. 1 pld. megfigyelve. Ret- szilasi tavak, 1966. IV. 3. 3—4 pld. megfigyelve. Uzsai halastavak, 1966. VIII. 9. hang. Ocsa, 1968. VI. 6. 1 pld. megfigyelve. Tata, 1969. I. 7. 1 pld. megfigyelve. Tiszabercel, 1973. VI. 3. hang. Charadrius dubius, — Apaj-puszta, 1965. V. 2. 2 pld. megfigyelve. Dinnyési halastavak, 1970. IV. 8. 4 pld. megfigyelve; VII. 8. 1 pld. megfigyelve; 1972. II. 21. 2 pld. megfigyelve. Zämolyi víztározó, 1971. VI. 23. 2 pld. megfigyelve. Tringa ochropus. — Apaj-puszta, 1965. IV. 4. 1 pld. megfigyelve; V. 2. 1 pld. megfigyelve; 1966. X. 5. 1 pld. megfigyelve; 1969. VI. 28. 6—7 pld. 240 megfigyelve. Dinnyési halastavak, 1966. VI. 16. 1 pld. megfigyelve; 1967. IX. 17. 1 pld. megfigyelve; 1969. IV. 26. 1 pld. megfigyelve; 1972. III. 21. 1 pld. megfigyelve; 1973. IV. 12. 1 pld. megfigyelve; IV. 15. 1 pld. megfigyelve. Ocsa, 1968. VI. 6. 1 pld. megfigyelve. Balatonlellei halastavak, 1969. VII. 2. 2 pld. megfigyelve. Szentendrei-sziget, 1972. I. 19. 1 pld. megfigyelve (érde- kes, hogy MOLNÁR LASszLé ugyanez év I. 16-án Szentesnel is látott 14-2 pld-t). Hortobágy, 1972. IX. 15. 1 pld. megfigyelve. Szeged —Fehér-t6, 1972. IX. 25. 1 pld. megfigyelve; IX. 26. 2 pld. megfigyelve. Apus apus. — Badacsony, 1974. VII. 21. kb. 100 pld. keringett borùs, esòs idöben a hegy, ill. a to felett. Tichodroma muraria. — Budaörs, 1970. IV. 25. 1 pld. megfigyelve; 1972. XII. 10. 1 pld. megfigyelve (DANDL J., SZAAK T.). Bp. Moszkva ter, 1971. X. 28. 1 pld. a Posta épületén megfigyelve. Veszprem, 1972. XII. 12. 1 pld. a viaduktnäl megfigyelve (NAGy LÓRÁNT). Sésküti bányák, 1973. IV. eleje, a banya ejjeliöre latott 1 db-ot. Oenanthe hispanica. — Nagykanizsa, 1971. IV. 5. 1 lőtt példányt (7, fekete- torkü valtozat) küldtek be a Madärtani Intézetbe. Prunella collaris. — Bp. Gellért-hegy, 1966. XII. 4. 4 pld. megfigyelve; XII. 11. 5 pld. megfigyelve; 1971. I. 9. 1 pld. megfigyelve; X. 29. 1 pld. megfi- gyelve (SzAAK T.); XI. 5. 4 pld. megfigyelve; XII. 6. 3 pld. megfigyelve (DR. OrszAG M.); 1973. I. 10. 4 pld. megfigyelve (T6xEs D.). Budaörs, 1971. XII. 17. 1 pld. énekel (Szadx T.); 1972. III. 17. 1 pld. megfigyelve. Bp. Albert- falva kitérő, 1972. XI. 9. 1 pld. megfigyelve (SZAAK T.); XI. 12. 1 pld. meg- figyelve (SZAAK T.). Schmidt Egon Megfigyelések a Kardosküti Természetvédelmi Terület 1973/74. évi, teli madärmozgalmärél — 1973. december 16 — 20. közötti időszak havas, fagyos napjaitdl eltekintve késő ősztől tartós, fagymentes idő nyújtott kedvező lehe- tőségeket a Dél-Alföldön telelő madárvilág számára. A vadludak a februári északra vonulás kezdetéig rendszeresen 20 000 és 50 000 db körüli mennyi- ségben mutatkoztak. Faji megoszlásuk : 90%, Anser albifrons, 5%, Anser eryth- ropus, 5% Anser fabalis. A 15 000—20 000 között hullámzó récetömeg 95°%-a Anas platyrhynchos, 5% Anas crecca. Januar folyamán több alkalom- mal figyeltem meg északi irányban nagy magasságban történő tömeges vadlúdvonulást. FARKAS ISTVÁN természetvédelmi őr január 18-án 1 db fakókeselyűt (Gyps fulvus) látott a tóparton. Közeledésre a madár mintegy 50 m-ről nehézkesen emelkedett a levegőbe, és néhány perces körözés után nagy magasságban távozott. XII. 18-án erős fagyban, 5—6 cm-es havon ma- gányos pettyes lile (Pluvialis apricaria) tartózkodott. FARKAS ISTVÁN XII. és I. hó folyamán rendszeresen figyelt meg néhány főnyi, kisebb hósármány (Plectrophenax nivalis) csapatokat. Murvay Árpád Adatok a Doboz környéki erdők madarfaunajahoz — 1973. tavaszán, április, május hónapokban, nyolc alkalommal végeztem megfigyeléseket a Doboz környéki erdőkben. A következőkben felsorolt fajok fészkelése bizo- nyosra vehető (bizonyított költés, ill. költési időben történt megfigyelés) : Ixobrychus minutus, Ciconia ciconia, Anas platyrhynchos, Accipiter gentilis, 46 Aquila 1975 241 Accipiter nisus, Falco subbuteo, Falco tinnunculus, Perdix perdix, Phasianus colchicus, Scolopax rusticola, Streptopelia turtur, Streptopelia decaocto, Cuculus canorus, Athene noctua, Strix aluco, Asio otus, Caprimulgus europaeus, Merops apiaster, Upupa epops, Picus viridis, Picus canus, Dendrocopos major, Dendrocopos syriacus, Dendrocopos medius, Galerida cristata, Lullula arborea, Alauda arvensis, Hirundo rustica, Delichon urbica, Oriolus oriolus, Corvus corax, Corvus corone cornix, Corvus frugilegus, Corvus monedula, Pica pica, Garrulus glandarius, Parus major, Parus caeruleus, Aegithalos caudatus, Troglodytes troglodytes, Turdus philomelos, Turdus merula, Luscinia mega- rhynchos, Erithacus rubecula, Locustella luscinioides, Sylvia atricapilla, Sylvia borin, Phylloscopus collybita, Motacilla alba, Lanius minor, Lanius collurio, Sturnus vulgaris, Passer domesticus, Passer montanus, Coccothraustes cocco- thraustes, Carduelis carduelis, Fringilla coelebs, Emberiza citrinella, Emberiza calandra. Rethy Zsigmond Adatok Győr környékének fészkel6madar-faunajaròl — A megfigyelés alatt tartott terület a Rába töltése és a ,, Holt Marcal" vízfelülete között fek- szik. A Győr felőli részében hétvégi telkek sora található. Távolabb nagy ki- terjedésű rétek, mocsaras-nádas-sásos foltokkal tarkítva. Gyirmót község felé kisebb mezőgazdasági területek is beékelődnek. A víz partján nyárfák és füzbokrok díszlenek. Vizsgálataimat az 1972—1974 közötti költési időben végeztem (III—VIII.). 1972-ben 49, 1973-ban 54, 1974-ben 17 alkalommal vol- tam a területen. A *-gal megjelölt fajok fészkét nem találtam, de minden való- színűség szerint költenek a területen. Podiceps ruficollis, P. cristatus, Ixo- brychus minutus, Anas platyrhynchos, A. guerguedula, * Aythya ferina, A. nyroca, Falco tinnunculus, Perdix perdix, Phasianus colchicus, Porzana parva, P. porzana, Gallinula chloropus, Fulica atra, Vanellus vanellus, Limosa limosa, Tringa glareola, Gallinago gallinago, *Larus ridibundus, *Chlidonias niger, Columba palumbus, Streptopelia turtur, Cuculus canorus, * Athene noctua, Strix aluco, Asio otus, * Alcedo atthis, *Picus viridis, Dendrocopos ma- jor, *D. minor, Alauda arvensis, Galerida cristata, Riparia riparia, Corvus cor- nix, Pica pica, Parus major, P.caeruleus, Aegithalos caudatus, Remiz pendulinus, Saxicola torquata, *S. rubetra, Luscinia megarhynchos, Sylvia atricapilla, S. communis, Lusciniola melanopogon, Locustella naevia, Acrocephalus arundi- naceus, A. scirpaceus, A. palustris, A. schoenobaenus, Motacilla alba *M . flava, Lanius minor, L. collurio, Strunus vulgaris, Passer montanus, Chloris chloris, Carduelis carduelis, ©. cannabina, Serinus serinus, Emberiza citrinella, E. schoeniclus. Szörenyi Laszlo Kurznachrichten Ohrentaucher an dem Csaj See — Am 21. April 1974 an dem Csaj See, ein Fischteich von 1500 kh, bei Tömörkény sah ich einen Ohrentaucher (Podiceps auritus). Der Vogel in Brutkleid fischte in der SW-Ecke des Teiches Nr. 8. Der Teich hat eine Wasserober- fläche von 320 kh, wo 3 — 7 em lange Jungfische gedeihen. In der Nähe des Ohrentauchers fischten einige Zwergtaucher (Podiceps ruficollis). Auf dem Teich, besonders in der Nähe der Fiitterungspfahle hielten sich 208 Haubentaucher (Podiceps cristatus), 85 Zwerg- 242 tauéher, 5 Schwarzhalstaucher (Podiceps nigricollis) und 2 Rothalstaucher (Podiceps griseigena) auf. Den Vogel sah ich an 23. April gleicherorts, tauchte oft, blieb je 30 s unter dem Wasser. | Dr. Péter Bod Zwergscharbe auf der Hortobagy — Im September 1973 traf ich an den Fischteichen der Hortobágy mehrmals die Zwegscharbe (Phalacrocorax pygmaeus). Am ersten Mal sah ich eine am 8. September an dem Teich Nr. 7. und zwei an dem Teich Nr. 6. Sie bewegten sich ziemlich unruhig hin- und her, da auf dem Teich die Produktionsarbeiten im vollen Gange waren. An zweiten Mal sah ich ein Exemplar auf dem Teich Nr. 6., die vom 25 bis 29. September zu beobachten war, wie sie immer auf dem gleichen Pfahl sass. Istvan Fintha Brut des Schwarzstorches im Bezirk Komarom — In der Flur des Dorfes Hänta brütet seit 3 Jahren der Schwarzstorch (Ciconia nigra). Das Nest steht am Rand eines Eichenwal- des in 15 — 17 m Höhe und wurde früher von Mäusebussarden benutzt. Die Brut ist 1972 nicht gelungen, 1973 schlüpften 3 Jungen, eins von ihnen verendete im Alter von einer Woche, die andere zwei wurde aufgezogen. 1974 zogen sie 3 Jungen auf, die trotz ständi- ger Störung — Waldrodung — aufwuchsen. Janos Mag Schwarzstorchnest in der Nähe von Körmend — Auf dem Gebiet der Staalichen Wald- wirtschaft Körmend im gemischten Eichen- und Föhrenbestand brütet der Schwarz- storch (Ciconia nigra). auf einer Eiche in 10 m Höhe. Die Störche zogen 1968, 1970, 1971 und 1973 je 3 Jungen auf, 1972 ist die Brut ausgeblieben. József Csaba Schwarzstorch auf der Hortobágy in 1973 — Auf derehemaligen, bewaldeten und moor- reichen Hortobägy durfte der Schwarzstorch (Ciconia nigra) regelmässig gebrütet haben. Heutzutage könnte man ihre Brut in den grösseren Waldern der Tisza erwarten, aber mit umherstreifenden Exemplaren, sogar mit zahlreicheren Gruppen können wir uns jedes Jahr ab Mitte Sommer treffen. Nach meiner Beobachtungen halten sie sich meist abgeson- dert auf, aber es ist kein seltener Fall, wenn man sie mit anderen Arten vermischt sieht. Interessanterweise vergesellschaftet er sich gerne mit den Löfflern (Platalea leucorodia) oder vielleieht mit den Fischreihern (Ardea cinerea) aber von den Weisstorchen hält sie sich fern. 29. März — Konya — 1 St. 11. Juli — Mata — 2 St. 13. Juli — Borsös — 2 St. 14. Juli — Mata — 8 St. 15.Juli — Kónya — 1 St. 19. Juli — Juhos-hat — 7 St. 22. Juli — Görbe-hät — 1 St. 26. Juli — Papegyhaza — 6 St., Juhos-hät 3 St., Nyirö-lapos 1 St. 31. Juli — Nyirö-lapos 4 St., Fischteiche 2 St., Papegyhaza 1 St. 1. August — Vince-fenék 5 St. 6. August — Nagykecskés 3 St. 7. August — Nyirö-lapos 37 St. 14. August — Nyirö-lapos 1 St. 16. August — Papegyhaza 1 St., Görbe-hät 1 St. 18. August — Meggyes-erdö 1 St. 20. August — Angyalhaza 2 St. 1. September — Nyirö-lapos 7 St. 2. September — Nyirö-lapos 12 St. 7. September — Gyökerküti-Teiche 42 St. 8. September — Gyökerküti-Teiche 70 St. in zwei Gruppen. 10. September — Derzsi-Teiche 27 St. 11. September — Derzsi-Teiche 4 St. 18. September — Cserepes-puszta 31 St. 28. September — Borsös 9 St. Istvan Fintha a 243 Wiederholtes Vorkommen von Flamingo im Bezirk Hajdü — Die Zahl der Flamingo (Phoenicopterus ruber) beobachtungen erreicht in Ungarn nicht einmal zehn. Das erste Exemplar wurde am 24. Juli 1953 bei Täpiöszecsö erbeutet. Das zweite wurde am 4. Dezember 1969 bei Dereeske geschossen. Den sichtlich müden Vogel schiess ein Orts- jäger ab und das junge, gut kon servierte Exemplar landete in der Sammlung der Zoolo- gischen Fakultät der Universität der Agrarwissenschaften Debrecen. Das Datum des Erlegens ist beachtenswert, da die anderen Stücke dieses wärmeliebenden Vogels in den Monaten Juli und August gesichtetworden waren. Istvan Fintha . Singschwan auf der Hortobágy — Am 3. Marz 1972 beobachtete Naturschutzaufseher ARPAD SZALONTAY 4 Exemplare Singschwan (Cygnus cygnus) an den Derzsi-Fischteichen. Am 10. März sahen wir mit CSABA ARADI die Schwäne nochmals auf dem See in Nyirö- lapos. Sie waren sehr scheu gewesen und beobachteten uns schon von 7—800 m, näher gegangen fliegen sie weg. Einige Tage verbrachten sie noch in unserem Gebiet, da ich mehrmals Nachrichten von Landleuten bekommen habe. Istvan Fintha Gruppenerscheinung von Rothalsgans in Kardosküt — In dem sehr milden Winter von 1973/74 überwinterte eine Wildgansmenge von 25 — 50 000 Stück auf dem Naturschutz- gebiet Kardosküt. Die Gänse wurden von Novernber bis Januar fast ausschliesslich durch Blässgänse (Anser albifrons) vertreten, dann Ende Winter erschienen einige Hunderte Saatgänse (Anser fabalis) und in Februar etwa 5000 Zwerggänse (Anser erythropus). Die Blässgänse und die Saatgänse ernährten sich auf den Stoppeln der mi Maschinen geernteten Maisfelder, die Zwergänse dagegen ausschliesslich auf den jungen Weizen- feldern und auf der aus Festucetum pseudovinae-Gesellschaften bestehenden Pussta. Auf der natürlichen Grasspussta habe ich die mit den Zwergänsen gemeinsam weidenden 47 Rothalsgänse (Branta ruficollis) am 28. Februar beobachtet, die nachdem in separater, geschlossener Gruppe zu übernachten wegzogen. Die seltenen Gäste landeten auf den Ufern des durch das Gebiet ziehenden Salzsees, an einer seichten Pfütze. Am nächsten Morgen sah ich sie aber nicht mehr, auf dem früheren Ernährungsgebiet. Diese 47-köpfige Branta ruficollis-Gruppe bedeutet die bisher beobachtete grösste Menge in Ungarn. Dr. Istvan Sterbetz Wespenbussardvorkommen in der Nähe von Debrecen — In dem Grosswald von Debre- cen brüteten früher jedes Jahr, fast regelmässig Wespenbussarde (Pernis apivorus), aber wegen sehr intensiven Waldarbeiten ist das Paar verschwunden, nur einige Beobachtun- gen zeigen auf ihre Anwesenheit. In Mai und Juli wurden sie gesichtet, dann in Mai und Juli wurden sie gesichtet, dann in Mai und Juli 1972 mehrmals. In Halàp wurden sie Mai, Juni, Juli 1971 mehrmals gesehen, dann später am 16. Juni 1972 wiederum. In Guth wurde er von uns am 18. Mai, 17. Juni und 9. Juli beobachtet. Da es uns nicht möglich war, besser nachzusuchen ist es verständlich, dass das Nest nicht gefunden wurde. Istvan Fintha Neuere Vorkommen des Kurzfangsperbers — Der Kurzfangsperber (Accipiter brevi- pes) wurde nach der Brut Anfang 1960-er Jahre, in Debrecen (Nagyerdé), lange nicht gesehen. Am 24. September 1971 fanden wir in Pécs unter den Präparaten eines Zier- fisch- und Vogelladens ein, wahrscheinlich in der Nähe erbeutetes, junges Exemplar. Das Präparat wurde der Ornithologischen Institut weitergeleitet. Bei Debrecen in Nagy- erdö sah ihn CsABA ARADI am 31. Mai 1972, dann ich selbst am 22. Juni und am 26. Juli, aber das Nest haben wir nicht gefunden. István Fintha Zwergadlerdaten aus der Nähe von Debrecen — Das letzte bekannte Nest des Zwerg- adlers (Hieraaétus pennatus) in dieser Gegend wurde 1941 von JÖZSEF SATORI gefunden. Ein Weibchen aus der Sammlung der Zoologischen Fakultät der Universität KossuTH Lagos in Debrecen trägt auf dem Etikett das Datum 20. 06. 1941, Haläp. Seitdem hörte man von seinem Vorkommen bis Mai 1967 nicht, bis CSABA ARADI in dem Wald von Debre- cen ein Exemplar beobachtete. In Juni und August 1970 sahen wir ihn in Haläp, am 14. Juni 1971, 30. August und 4. September in Paar. In der Nähe von Guth in dem Wald 244 sah ich ein an Schusswunden eingegangenes kaum flügges Exemplar, dann in Juni beobachtete ich zwei Adulte. Nach diesen Beobachtungen ist es wahrscheinlich, dass wir das Nest auch finden können, da sich die Vorkommen immer mehr haufen. Istvan Fintha Ausserordentlicher Zug der Kraniche in Kardosküt — Das Naturschutzgebiet Kardos- küt wurde in den letzten zehn Jahren bedeutendste Ansammlungsstelle der Kraniche (Grus grus). In der ungestörten Umgebung des Naturschutzgebietes versammeln sich die durchziehenden Gruppen während des Herbst- und Frühlingszuges. Im Frühjahr 1974 beobachteten wir grössere Mengen, als je bisher, in der Gegend der Übernachtungs- stellen des Salzsees. Die erste Menge flieg am 25. März ein, etwa 1100 Stück. Am nächsten Tag waren sie doppelt so stark. Am 27. erfolgte der Gipfel mit 5000 Stück. Diese grosse Menge blieb bis April dort, die meisten zogen am 10. April weg. Am 17. April flogen die letzten 80 Vögel weg. Diese ausserordentliche Erscheinung ist wahrscheinlich mit dem Wetter zu erklären. Nach früher Erwärmung folgte Ende März plötzliche Kälte und die nördlich des Karpatbeckens gelegene Kältefront zwang die Zugvögel zum Halten. Dr. Istvan Sterbetz Daten über Kraniche — Seit Verschwunden unserer weiten Sumpfgebiete ist der Kra- nich (Grus grus) immer seltener zu beobachten. In der letzten Zeit sah ich sie am 05.11. 1960 bei Csenger — auf einer Wiese übernachteten etwa 380 Exemplare. 15.10. 1961 Csen- ger, eine Gruppe von 120 flog nach SO. 28. 03.1962 Csenger, inmehreren Gruppen etwa 200 Vögel. 31. 03. 1962 — 52 Stücke über dem Dorf. 02. 04. 1962 — eine Gruppe von 20 in der Hö- he. 25. und 26. 03. 1964, 30 Vögel hielten sich bei Tiszadorogma auf und übernachteten. Über Debrecen sah ich sie 1964 an folgenden Tagen: 30. 10. — 40 St. 04. 10.— wegen der Dunkelheit wurdes unmöglich sie zu zählen, aber seine Gruppen folgten aufeinander mit ständigem Geschrei. 09. 04. 1970 — bei den Fischteichen erschien 1 St. Uber Nagy-erdö (Wald) bei Debrecen erschien eine Gruppe von etwa 90 Vögel am 10.04.1970. Am 10. 04. 1973 beobachteten wir mit LASZLO SZABÓ 5 Stück auf der Pussta bei Kunmadaras. Die grösste Gruppe sah ich am 05. 10. 1973 einige km nördlich von Mata auf der Horto- bagy. Unmittelbar vor Sonnenuntergang trafen 503 Kraniche in mehreren Gruppen ein. Unter grossem Geschrei ordneten sie ihre Reihen zur Übernachtung bis sie in der Nahe von Kisküt landeten. Spater trafen noch einige kleinere Gruppen ein, ohne sie in der Dun- kelheit zahlen zu können. Bis 26. 10. blieben sie in der Gegend, in 150-er 250-er Gruppen und wurden an Fekete-ret, Okör-föld, Nyirö-lapos und Beke-fenek gesehen. Istvan Fintha Daten über die Nahrung des Kranichs — Neben dem Wald von Kisbaja wurde am 29.03. 1974. ein Kranich (Grus grus) gefunden. Im Kropf und Magen des eingegangenen Männ- chens fand ich die folgenden Reste: Mais 87 St. (Zea mays), Amara aenea — 6 St., Otior- rhynchus ligustici (Insekt) 4 St., Helicella obvia (Schnecke) 2 St., und 91 Magensteine. Der grösste Kies mass 9,1 X 7,4 mm der kleinste 2,2 x 2,0 mm. Es wurden noch von den Federn des frisch verendeten Kranichs 73 Federläuse gesammelt. Dr. Jozsef Rekast Austernfischer auf der Hortobägy — Am 07.09.1973. habeich auf einer Wiese mit Pfüt- zen, nahe der Strasse bei Meggyes-erdö unter den Tringas, Uferschnepfen, Kiebitzen 2 Austernfischer (Haematopus ostralegus) beobachtet. Die Vögel wurden von VAN DOUREN, bemerkt, wer als holländischer Ornithologe und Gast des Nationalparks Hortobägy das Gebiet aufsuchte. István Fintha Terekwasserläufer in Kardosküt — Am 16. 07. 1974. beobachtete ich einen Terekwasser- läufer (Xenus cinereus) unter mehreren Hunderten von Kampfläufer (Philomachus pugnax) im Naturschutzgebiet Kardosküt. Den seltenen Gast beobachtete ich aus dem PKW durch Fernglas aus etwa 10 m Enternung. Er nahm von der Wasseroberfläche und von Grashalmen kleine Insekten in einer mit Grass bewachsenen, seichten Pfütze auf. Dr. Istvan Sterbetz 245 Odin$hühnchen bei Sumony — Am 25. 08. 1968. beobachtete ich 2 Odinshühnchen (Phalaropus lobatus) auf einer Pfütze eines schon abgelassenen Teiches bei den Fischtei- chen von Sumony. Die Vögel waren sehr zutraulich und am 31. 08. 1968. sah ich sie wieder auf einer Pfütze. Istvan Molndr Ansammlung seltener Möwenarten auf dem Balaton — Am 21. 01. 1974. beobachtete ich eine zahlreiche Möwenansammlung auf dem Balaton vor dem Krankenhaus in Bala- tonfüred bei einem milden, frühlingsähnlichen und eisfreien Wetter. In der Nähe des Ufers auf dem mit Wellen aufgestörten Wasser fischten 30 alte, ausgefärbte Heringsmöwen (Larus fuscus), 25 junge Grossmöwen, 2 junge Dreizehenmöwen (Rissa tridactyla) und 4 junge, bzw. intermediäre Sturmmöwen (Larus canus). Es ist bemerkenswert, dass ich in der gemischten Möwengruppe weder alte Silbermöwen, noch Lachmöwen entdecken konnte. Dr. Istvan Sterbetz Späte Brut von Türkentaube in Debrecen — Die stürmische Ausbreitung der Türken- taube (Streptopelia decaocto) in unseren Tagen und die aussergewöhnliche Vermehrungs- rate dieser Vögel wird unter anderen durch ihr Eindringen in Jie Stadtbiotope und durch ihr grosses Reproduktionsvermögen ermöglicht. Eben deshalb ist est wichtig möglichst viele Daten über die späte Brut der Türkentaube zu sammeln. Es gibt schon Beobachtungen über ihre Brut in Spätherbst und Winter (KEVE, A. Aquila, t. 66. 1960) die Erscheinung ist noch nicht zu verallgemeinern und die ähnlichen Fälle sind so weiterhin interessant für das Verständnis der Biologie dieser Art. 1973in Debrecen brüteten die Tauben in einem Haus- block im Stadtzentrum bis Ende September. In Oktober stellte ich Brut nur bei einigen Paa- ren fest. Ein Paar legte sein Ein in einen Blumenkasten am fünften Sock, im Gang. Das erste Ei wurde am 18.09. gelegt. Am 01.10.schlüpfte das erste Junge, das Weibchen wurd aber wahrscheinlich aufgeschreckt, so dass sie am Abend nicht mehr zum Nest zurückkehrte. Die Nacht war sehr kühl, das Junge wurde kalt, atmete noch kaum. Wir haben es in unserer Woh- nung auf warmen Thermofor gehalten, mit dem noch nicht geschlüpften Ei zusammen. Am nächsten Tag um 4,15 legten wir sie in das Nest zurück. Um 4,30 erschien das Weib- chen und sass auf das Nest zurück, als wäre nichts geschehen. Das zweite Junge schlüpfte am 03.10. Die Brut war so mit menschlicher Hilfe also gelungen, die Jungen flogen am 22. bzw. 23. 10. aus. Ein anders Paar begann am 7.10. zu brüten und zwar auf dem roh- ähnlichen Schornstein eines einstöckigen Hauses, der ein regenschirmähliches Dach hatte, das sie von Wind, Kälte und Regen gut schützte. Aus diesem Nest flogen die Jungen am 22.11.aus. Ende Dezember, nach den grösseren Kältetagen, folgte stärkere Wärme, das Tagesmaximum erreichte 11°C und am 21.12. begann bei den Tauben eine Frühlings- ähnliche Aktivität. Das in November gebrütete Paar nahm den Schornstein wieder in Besitz und begann das neue Nest zu bauen. Seit 25. Dezember brütete das Weibchen wieder und sass auf dem Nest ausdauernd, obwohl das Männchen noch immer Baumate- rial unter sie schob. Ab 27. 12. brüteten sie Tag- und Nacht. Es durfte ihre vierte oder fünfte Brut gewesen sein. Die Brut dauerte bis 06.01.1974, dann haben sie damit wegen der starken Kälte, Schneefälle aufgehört. Es liegt nahe zu sagen, dass einige Türkentauben bei städtlichen Bedingungen in wärmeren Wintern auf den von Natureinflüssen besser geschützten Gebieten das ganze Jahr hindurch brüten können. Dr. Szvetlana Bozsko Sperbereule in Bezirk Hajdú — Am 11. 02. 1971 erbeutete ein Jäger aus Hajdúnánás eine Eule mit eigenartigem Aussehen, mit Streifen die sich durch die Brust zogen. Aus der genaueren Beschreibung erkannte ich die Sperbereule (Surnia ulula). Das Exemplar ist aber leider verlorengegangen, da der Erleger — mangels einer Bekanntschaft — den Vogel nicht präparieren liess, so dass der Vogel für unsere wissentschaftlichen Institute verlorenging. Istvan Fintha Eisvogel brütet in Környe — Neben Környe in einer verlassenen Sandgrube der Koh- lenbergwerke Tatabánya fand ich am 26.05.1974 das Nest des Eisvogels (Alcedo atthis). Die Vögel sah ich schon seit Jahren in dem Gebiet, aber ihr Brüten konnte ich nur jetzt beweisen. Am 12.09.1973 scheuchte ich 6 St. an dem Ufer auf. Es ist wohl möglich, dass auch sie schon ausgeflogene Jungen waren. Janos Mag 246 Schwarzspecht in der Nähe von Debrecen — Der Vogel ist in den Waldern der Hajdüsäg, Nyirség sehr selten. Am 05.02.1972 wurde ein St. von CSABA ARADI am Waldrand nahe Debrecen gesehen. Ich selbst sah einen am 10.11.1972im Wald bei Guth. Laut Revier- förster ANDRAS HAJDÚ ist hier die Art seit den letzten Jahren regelmässig geworden, über die Brut ist aber nichts zu hören. Istvan Fintha Schwarzspecht auf der Hortobagy — Einen streifenden Schwarzspecht (Dryocopus martius) sah ich in völlig artfremder Umgebung am 05.11.1973, in dem Akazienbestand des Juhos-häti-Waldes. Das Geklopf fiel schon von weitem auf, dann nähergegangen hörte ich auch seine Stimme. Istvan Fintha Frühes Eierlegen der Kohlmeise — Am 15. 02. 1974 in Csabacsüd fand ich 6 Eier der Kohlmeise (Parus maior) in einem künstlichen Brutkasten. Die frühe Brut hatte wahr- scheinlich das ungewöhlich milde Wetter ausgenutzt. Janos Kugyela Mauerläufer an der Burg von Sümeg — Am 01.02.1974 erblickte ich einen Mauerläufer (Tichodroma muraria), der unter den Bogen der Burg flatterte. Am 13.03. sah ich ebenda 3 —4 Exemplare, wie sie sich auf denhohen Wanden hin- und her bewegten. Am 24. 03. sah ich sie wieder. Laut der Arbeiter im Steinbruch, sind die Vögel jedes Jahr mehrmals zu sehen, sogar 5 — 6 gleichzeitig. Tamas Kiss Frühes Vorkommen des Wacholderdrossels — Am 19.08.1974 haben wir Grasmücken und Nachtigalls beringt, in einem tiefen, mit Holunder dicht bewachsenen Graben, in der Nähe von Budakeszi. Bei einer Kontrolle flog ein Wacholderdrossel (Turdus pilaris) aus der Nähe des Netzes weg. Nach einigen Tagen, am 24. sahen wir den Vogel mehrmals vom selben Busch wegzufliegen. Der Wacholderdrossel hält sich von Oktober bis April in Ungarn auf, und über seine Brut in unserem Land haben wir nur etliche Daten. Diese frühe Erscheinung weist aber wieder auf etwaige Brut in der Nahe. Egon Schmidt Brut der Maskenstelze auf der Hortobagy — Auf der Süd-Hortobägy in der Nähe von Nagyivän beobachtete ich am 01. 08. 1974 eine Schwarzkappenschafstelze (Männchen) (Motaeilla f. feldeggi) unter den Schafstelzen, die auf der trockenen salzigen Pussta Heu- schrecken auflasen. Am 03.07. fand ich auch sein Nest mit 5 nackten Jungen. Das Nest lag neben der Schafweide in bültenreichen, grassbewuchsenen, offenen Teil der sog. Kakas, kaum 10 m vom Rand der Weide. Es wurde an der Seite einer Bülte unter Agrostis alba und Beckmannia erucaeformis versteckt, die teilweise frisch, aber eher ranzig waren. Das Bültengebiet enthält im Frühling etwas Wasser, im Sommer ist es trocken, jetzt, nach den Regenfällen in Juni war es mit seichtem Wasser überschwemmt. Über die schon erwähnten Pflanzen sind noch die folgenden charakteristisch: Cirsiwm brachycephalum, Rorippa Kerneri, Rumex stenophylla, in den Stellen mit tieferem Wasser — Bolboschoe- nus maritimus, Schoenoplectus Tabernaemontani, Typha angustifolia. Die Entwicklung der Jungen habe ich während des Monats beobachtet. 04. 07. Fertigung eines Beobachtungs- zeltes. Die Alten gewöhnten sich schnell daran und fütterten fleissig weiter. 05. 06. 07. Juni — Beobachtungen und Photografieren aus dem Zelt. Im Bültengebiet brüten mehrere Paare der Schafstelze, sie suchen hauptsächlich die Schafweide ab. Die Kappenstelzen ernähren sich auch auf der Pussta aus Artemisia-Festucetum pseudovinae. Sie springen mal hoch, mal laufen sie um die Heuschrecken zu erreichen. Bei Fütterung sieht man manch- mal mehrere in ihrem Schnabel. Sie fliegen meist auf den hohen Lythrum, dann fliegen sie rüttelnd über das Nest. Der Kot der Jungen wird regelmässig abgeholt. Über die Heu- schrecken hinaus sah ich in ihren Schnabeln bei den Fütterungen Raupen, Käfer, Schmet- terlinge. 90% der Nahrung bedeutete aber die Heuschrecke. Die Kappe des Männchens reicht bis zum Rücken, an den Seiten deckt sie die Ohren zu bis zum Nacken. Die Unter- scheidung des Weibchens von anderen Schafstelzenweibchen ist unsicher. Die weisse Farbe der Brust trennt sich aber von dem ziemlich gelben Bauch durch eine scharfe Linie. Bei anderen Schafstelzen ist es fahlweiss. 06. 07. Beringung der Jungen + Nr. 247 183 101 —05.09.07. Die Teilnehmer des Vogelschutz — und Beringungslagers besichtigten die Kappenstelzenfamilie. Die befiederten Jungen sassen im Vormittag noch zusammen, am Nachmittag nur noch 3 gegen Abend 2 war noch im Nest zu sehen. 10. 07 die Jungen haben sich in der fast trockenen Bültengegend zerstreut. Die Alten folgend habe ich eines sich an die Seite einer Bülte geschmiegt gefunden. 11. 07. die Alten füttern die zer- streuten Jungen regelmässig. Sollte jemand in der Nähe auftauchen, sie fliegen ihm ent- gegen und zetern angstlich. Vom 12. bis 21. Juli konnte ich wegen meiner Auslandsreise keine weitere Beobachtungen ausführen. Am 19.07. wurden noch die fütternden Alten von Teilnehmner des Vogelschutz- und Beringungslagers beobachtet. Am 24. Juli hat Operateur ISTVÁN ZÖLDI für den Film Hortobágy das Männchen gefilmt, der sehr dekora- tive Vogel wirdin dem Film auch figurieren. 28.08. Die Vögel sind nicht mehr zu sehen. Im August ist es nicht mehr gelungen die Kappenstelzen unter den übrigen Schafstelzen zu entdecken. Die obige Brut in Juli durfte ein Zweitbrut gewesen sein. László Szabo Maskenstelze in Mezőkövesd — Am 09. 04. 1974 sah ich eine Maskenstelze (Motacilla f. feldeggi) mehrmals am Vor- und Nachmittag an den Ufern des Teiches Kaviesos, im Inneren von Mezökövesd. Der Vogel war allein, nicht in Gesellschaft der anderen Schaf- stelzen, obwohl von diesen mehrere zusehen waren. Am nächsten Tag konnte ich den Vogel nicht mehr entdecken. Tibor Csörgő Brut der Maskenstelze im Uberschwemmungsgebiet der Ipoly — Am 05.05. 1974 beobach- tete ich eine Maskenstelze (Motacilla f. feldeggi) im Überschwemmungsgebiet der Ipoly in der Nähe von Szécsény. Diesen Vogel fand ich am 19. 05. wie mit dem Weibchen zu- sammen ein Junges fütterten. Anderes Junge sah ich nicht, aber da die gesellschaftliche Integration, die Familie zusammenhielt, schon zu erloschen schien, ist es wohl mög- lich, dass es mehrere waren. Das Junge, welches ich sah ernährte sich meistens selbstän- dig. Die Vögel bewegten sich in dem Grass, von Zeit zu Zeit flogen auf einen höheren Stangel, aber die benachbarten Ufer der Sandgrubenteiche wurden von ihnen auch auf- gesucht. Vom Männchen konnte ich Beweisaufnahmen machen. Csaba Moskdt Rosenstare in Bäcsszentgyörgy — Am 25.05.1974 bei kaltem (15°C) Wetter beobachtete ich 4 Rosenstare (Pastor roseus), wie sie unter den Bohnen hin- und herliefen, Insekte auf- sammelnd (3 ad. +1 juv). Am 26. sah ich ein Exemplar wieder am gleichen Ort, mal auf der Erde, mal auf den Zweigen. Am 28. waren die 3 Alten wieder im Garten, am 29. auch, diesmal aber nicht mehr am Boden, sondern fast ausschliesslich auf den Kirschenbäumen mit den vielen Staren. Ernő Dombau Ernährungsbiologische Daten der Haussperlinssammlung des Ung. Ornithologischen Institutes — In die Sammlung des Ornithologischen Institutes kamen 153 Haussperlinge aus der Zeitspanne 1949 — 1965 aus folgenden Ortschaften: Alag (1), Bázakerettye (3), Bekäsmegyer (26), Budakeszi (19), Budapest (6), Hajdühadhäz (2), Hortobägy-Fisch- teiche (3), Keszthely (1), Miklösfa (5), Mörichelypuszta (4), Mosonmagyaróvár (3), Nagylengyel (2), Nagykanizsa (62), Päkozd (2), Pestlörine (2), Püspôkladäny (1), Sanc- puszta (2), Semjenhäza (1), Sopron (3), Szeged (2), Tahi (1), Sie stammen (50 m. 43 f: 16 juv. 44 ? sex) aus den Monaten Jan. — 9, Febr. — 30, März — 11, Apr. — 15, Mai — 4, Juni—9, Juli — 12, August — 2, Sept. — 5, Oktober — 9, November — 32, Dezember — 15. Aus der Analyse ergaben sich folgende Ernahrungsdaten: Pflanzennahrung: Triticum aestivum 52/115, Zea mays 49/48, Polygonum aviculare 42/409, Amaranthus retroflecus 27/1245, Chenopodium album 26/307, Setaria lutescens 14/164, Atriplex litoralis 7/24, Chenopodium urbicum 6/50, Helianthus annuus 5/7, Poligomum lapathifolium 4/32, Hordeum vulgare 4/9, Stellaria media 4/7, Setaria italica 3/10, Amaranthus albus 2/5, Polygonum persicaria 2/4, Polygonum convolvulus 2/2, Polygo- num minus 2/2, Setaria sp. Reste 2/X, Glyceria fluitans 1/36, Chenopodium vulvaria 1/11, Panicum sp. 1/9, Secale cereale 1/6, Digitaria sp. 1/4, Capsicum annuum 1/1, Lapsana communis 1/1, Portulaca oleracea 1/1, Seseli sp. 1/1, Setaria viridis 1/1, Setaria verticillata 1/1, Stellaria holostea 1/1. Indeterminierte pflanzliche Reste kamen 1/X vor. Bei dem Wei 248 zen war die Nahrung 18-mal gedörrt, 2-mal gegärt, der Mais war 5-mal gedörrt, 1-mal gebrannt, 1-mal roch nach OI, 1-mal war Maisgriess im Magen zu finden. Tierische Nahrung: Otiorrchyncus sp. 16/20, Coleoptera sp. 9/13, Tetramonium caespi- tum 7/19, Lepidoptera sp. 2/2, Eurygaster maura 2/3, Anisoplia sp. 2/2, Anisoplia lata 1/1, Anomala vitis 1/1, Carabus sp. 1/1, Chrysomelidae sp. 2/2, Gotrupes sp. 1/1, Hymeno- ptera sp. 1/2, Otiorrhyncus ligustiei 1/4, Scarabeus sp. 1/1, Steine: In hudertfünfzig Fällen fanden wir 9669 Kiese in dem Magen, Sand 119/x, Scherben 1/2, Kalksteinstücke 1/3. Die Abmessungen des grössten Kieses 5,2 X 4 mm des kleinsten 0,2 x3 mm. Aus den 153 Magen waren 3 leer, mit Kies. Reine pflanzliche Nahrung fanden wir 115-mal, reine tieri- sche Nahrung 3-mal, gemischte Nahrung 32-mal. Hinerlei pflanzliche Nahrung kam 69- mal, zweierlei 21-mal, viererlei 8-mal, 5-erlei 2-mal — einerlei tierische Nahrung 26-mal, zweierlei neunmal vor. Die Nahrung der aus 22 verschiedenen Ortschaften gesammelten Haussperlinge stimmt qualitätsmässig mit der in der Nähe von Bäcsalmäs gesammelten Individuen. Dr. József Rékäsi Untersuchungsergebnisse des Mageninhaltes des Feldsperlings aus der Sammlung des Ung. Ornitologischen Institutes — Das Institut erhielt in den Jahren 1949 — 64 213 Feld- sperlinge (Passer montanus) aus den folgenden 32 Ortschaften. Baja (3), Bekäsmegyer (32), Budakeszi (15), Budapest (6), Erdöväros (3), Fülôpszälläs (1), Geszt (3) Hajduü- böszörmeny (8), Hajdúhadház (3), Hódmezővásárhely —gemähtes Reisfeld (11), Hosszu- völgy (1), Kartal (3), Liget (10). Ligetpuszta (1) Miklosfa (4), Martonväsar (2), Makäd (1), Mosonmagyaróvár (1), Nagykanizsa (37), Nyiregyhaza (9), Palin (1), Pökaszepetk (1), Püspökladány (5), Rákospalota (5), Sánc (3), Sas-ér (2), Sopron (6), Szepetnek (1), Tahi (18), Taksony-sziget (1). Die 213 Exemplare (Männchen 27, Weibchen 18, Juv. 19, Pull. 10, Sex 139?) wurden in den folgenden Monaten gesammelt: Januar — 8, Februar — 26, Marz — 5, April — 21, Mai — 10, Juni — 25, Juli — 22, August — 14, September — 41, Oktober — 8, November — 12, Dezember — 21. Die Ergebnisse der Untersuchungen: Pflanzliche Nahrung: Amaranthus retroflecus 62/3765, Setaria lutescens 61/1419, Cheno- podium album 59/1266, Polygonum aviculare 40/327, Panicum miliaceum 18/174, Triti- cum aestivum 14/60, Polygonum lapathifolium 14/41, Zea mays 13/14, Oriza sativa 11/91, Chenopodium urbicum 8/79, Atriplex litoralis 6/50, Stellaria media 5/43, Chenopodium hybridum 4/10, Echinocloa crus galli 4/8, Setaria italica 4/40, Setaria viridis 4/130, Atri- plex sp. 3/36, Centaurea sp. 2/2, Morus sp, 2/8, Amaranthus albus, 1/3, Arctium sp. 1/2, Calamagrostis epigeios 1/9, Carex sp. 1/2, Chenopodium polyspermum 1/57, Compositae sp. 1/1, Convolvulus arvensis 1/15, Cuscuta sp. 1/24, Euphorbia sp. 1/1, Helianthus annuus 1/1, Lapsana communis 1/1, Polygonum arenarium 1/63, Polygonum sp. Reste 1 x, Sapona- ria officinalis 1/13. Setaria sp. 1/1, Sorgum sp. 1/24, Stachys sp. 1/2, Umbelliferae sp. 1/1, Verbena officinalis 1/3. Indeterminierte pflanzliche Reste kamen 3/ vor. Der Weizen war 9-mal gedörrt, 1-mal gegärt. Getreidehalme kamen 1/3 vor. Tierische Nahrung: Otiorrhynchus sp. 45/106, Tetramorium caespitum 36/225, Otior- rhynchus ligustici 8/24, Eurygaster maura 8/16, Anomala vitis 8/13, Anisoplia sp. 5/5, Coccinella septempunctata 4/5, Chrysomelidae sp. 4/7, Subcoccinella 24-punctata 4/6, Carabus sp. 3/7, Coleoptera sp. 3/6, Galeruca sp. 3/5, Hymenoptera sp. Ei 3/151, Melolontha melolontha 3/4, Zabrus tenebrioides imago 3/5, Diptera sp. 2/4, Formica sp. 2/11, Psalidium maxillosum 2/6, Araneidea sp. 1/1, Cleonus punctiventris 1/2, Curculio sp. 1/1, Elateridae sp. larve 1/2, Geotrupes sp. 1/2, Gymetron tetrum 1/9, Gryllotalpa vulgaris 1/1, Homoptera sp. 1/2, Hydrophilidae sp. 1/2, Lema melanopus 1/3, Lepidopteris sp. Larve 1/1, Tetramo- rium caespitum Larve 2/10. Steine: In 172 Fallen waren 5412 Stiick Kiese in den Magen, der grösste Kies war 5,1 X2,9, der kleinste 0,3 0,2 mm. Sand: 130/X, Scherben 1/1, Kalkstiicke 6/9, Kohlenstiicke 4/10, Mollusca sp. Briiche 1/1. In allen 213 Magen war Nahrung. Nur pflanzliche Nahrung kam in 121, nur tierische in 28, gemischte Nahrung in 64 Magen vor. Einerlei pflanzliche Nahrung kam in 75 Fallen, zweierlei in 64, dreierlei in 35, viererlei in 8, fiinferlei in 2, sechserlei in einem Fall vor. Tierische Nahrung: einerlei in 55, zweierlei in 18, dreierlei in 9, viererlei in S, fiinferlei 2 Fallen. Die Nahrung des Feldsperlings ist daher abwechslungsreicher als die des Haus- sperlings. Er verschmaht die kleineren Unkrautsamen und seine Schäden sind auch unbedeutender, als die des Haussperlings. Seine Insektenvertilgung ist auch bedeutender, abwechslungsreicher. Dr. Jozsef Rekasi 249 Zippammer im Mecsek-Gebirge — Der Zippammer (Emberiza cia) gehört in Ungarn zu den seltenen Vögeln, obwohl die Meldungen über sein Vorkommen während der letzten Zeit immer häufiger werden. In den letzten drei Jahren traf ich mich mit dem Zippammer in dem Mecsek-Gebirge 6-mal und nachstehend möchte ich über meine Beobachtungen berichten. Beobachtungen, die als regelmässig bezeichnet werden können, führe ich seit einem Jahr. Am 31. 01.1971, am Vormittag eines milden, völlig schneefreien Tages sah ich bei Pécs, über den Park Tettye am Abhang der Berge ein Männchen das auf den Zwei- gen der kahlen Streucher einige Minuten lang verweilte, ich versuchte ihm näher zu kommen, aber es verschwand im dieken Gestrüpp. Die Gegend ist ein trockenes, mit ho- hem Gras bewachsenes Kalksteingebiet, mit schwacher Humusschicht, mit niedrigen fas busch ähnlichen Eichen, Eschen, jungen Kiefern, mit einem verwilderten Fliederzaun, mit Weisdorn und Heckenrose. Es liegt nahe des bewohnten Gebietes, der erwähnte Pfad ist ständig benutzt. Nachher, obwohl ich es des Öfteren suchte, sah ich es lange nicht. Am 13.11. und 22. 12. 1971 sah ich hier wieder 2 Exemplare. Obwohl ich 1972 das Gebiet mehrmals besuchte, sah ich keinen Zippammer mehr und auf eine neuere Beobachtung musste ich bis Anfang des Winters warten. Am 6.01. 1973 aneinem sonnigen Vormittag entdeckte ich eine 6 — 8 köpfige Gruppe, Männchen Weibchen, wie sie in der Nähe des frü- heren Beobachtungsortes die Samen der verstorbenen Stangel pickten. Am 19. 04. 73 sah ich in einem grünen, mit blühenden Streuchen und frischem Gras bedecktem Gebiet, bei sonnigem Wetter, wieder 3 Exemplare, die ihre Rufstimme vernehmen liessen. Am 28.06.sah ich an der Höhe Kistubes, cca 2 —2.5 km vom früheren Gebiet entfernt, ein schön ausgefärbtes Exemplar. Der Vogel wartete sogar bis ich — um ihn besser beobach- ten zu können — den zum Rasten dienenden Busch umging und liess mich ganz nahe an sich heran. Aus den Gesagten ist es ersichtlich, dass der Zippammer in den entsprechen- den Gebieten mit bestimmter Regelmässigkeit, aber, in erster Reihe im Winter auch in dem Mecsek-Gebirge aufzufinden ist und es hängt nicht nur vom Zufall ab, ob die Be- obachtungen ausführende Person ihn antrifft, oder nicht. Ihre Brut auf die meine Aufmerk- samkeit die letzten 2 Beobachtungen, Ende Frühling und Mitte Sommer leiteten, konnte ich noch nicht feststellen, weder sein Nest, noch seine Eier habe ich gefunden. Es ist möglich, dass diese Enthüllung, wenn es überhaupt gibt, viele geduldige Nachvorschungen benötigt und dann können wir auch die Mecsek-Gebirge unter die im Land in kleiner Zahl befindlichen Nistgebieten einreihen. Dr. Elek Selley Von Hagel verendete Vögel in Mittelbulgarien — Am 19. 07. 1971 traf eine Naturkata- strophe die Gegend Plovdivs (Südbulgarien). Ein Unwetter mit Hagel traf 5 — 8 km breites und 18 km langes Gebiet. In 20 Minuten 19. 10 — 19.30 wurde das intensiv agrarwirtschaft- lich bearbeitetes Gebiet mit Eisstücken bedeckt. Die Eisstücke waren ziemlich gross, einige Massen sogar 44 mm. Mehrere tausende von Hektaren — mit Grünzeug, Fruchten, Wein und andere — wurden vom Hagel zerschlagen. Das Unwetter riess sogar Bäume mit 25 —30 em Durchmesser aus der Erde. Die Dächer und Fenster der Häuser wurden beschädigt. Das geschmolze Eis und Wasser überschwann grosse Gebiete. Viele Vögel und andere Tiere verendeten. Am 21.06.71 fand ich an dem Feld, nahe der Gemeinde Trivo- disti eine verendete Nebelkrähe (Corvus c. cornix). In einem Obstgarten lagen unter den gebrochenen Zweigen und Früchten mehrere verendete Vögel. Buckfink (Fringilla coe- lebs) und drei junge Grünfinke (Carduelis chloris). In einem Brombeerengebüsch fand ich ein Nest des Neuntöters (Lanius collurio) mit dem verendeten Weibehen und vier, un- gefähr 8-tagigen Jungen. Im Dorf lagen um jedes Haus verendete Haussperlinge (Passer domesticus), Rauchschwalben (Hirundo rustica), Mehlschwalben (Delichon urbica). Unter den beschädigten Dächern wurden viele Sperlingsneste und Jungen vernichtet. Am westlichen Ende Novi Kritschim sammelten die Arbeiter 600 verendete Haus- und Feldsperlinge zusammen. In Rebhuhn (Perdix perdix) Wachtel (Coturnix coturnix) und Phasan (Phasianus colchicus) traten grosse Verluste ein, die einmal durch Eisstücke, andererseits durch Uberschwemmungserscheinungen — von den geschmolzenen Eis- stücken — verursacht worden waren. Das Unwetter brach unerwartet, ohne jegliche Vor- zeichen los. So überraschte es die Vögel und brachte viele um. In erster Reihe wurden Bienenfresser (Merops apiaster), Stieglitz (Carduelis carduelis), Grünfink, Buchfink, Schwalbe, Sperling vom Unwetter betroffen, wie gross aber diese Verluste waren ist es unbekannt, da das Gebiet noch lange Zeit unter Wasser stand und unüberprüfbar blieb. Dr. Dimitar Nankinow (Sofia ) 250 Faunistische Daten 2. Rallus aquaticus Apaj-puszta — 04. 04. 1965. Stimme 05. 10. 1966.1 St. beobachtet, 24.08. 1968 1 St. be- obachtet. Teiche — Rétszilas — 03. 04.1966 3—4 St. beobachtet. Teiche — Uzsa — 09.08.1968 1 St. beobachtet. Tata — 07.01.1969 1 St. beobachtet. Tiszabercel — 03.06.1973 Stimme. Charadrius dubius Apaj-puszta — 02.05. 1965 2 St. beobachtet. Fischteiche — Dinnyes — 08.04.1970 4 St. beobachtet, 08. 07. — 1 St. beobachtet, 21, 02. 1972 2 St. beobaclitet, Wasserspeicher — Zámoly — 23. 06. 1971 2 St. beobachtet. Tringa ochropus Apaj-puszta — 04.04.1965 1 St. beobachtet, 02. 05.1 St. beobachtet, 05. 010.1966 1 St. beobachtet 28. 06. 1969 6—7 St. beobachtet. Fischteiche — Dinnyés — 16. 06. 1966 1 St. beobachtet, 17.09.1967 1 St. beobachtet, 26. 04. 1969 1 St. beobachtet, 21.03. 1972 1 St. beobachtet, 21.04.1973 St. beobachtet, 15.04. 1 St. beobachtet. Ocsa — 06. 06. 1968 1 St. beobachtet. Fischteiche — Balatonlelle. 02. 07. 1969 2 St. beobachtet. Szentendre (Insel) 19. 01. 1972 1 St. beobachtet, es ist interessant, dass LAszLö MOLNÁR am 16. 01. bei Szentes 1+2 Exemplare beobachtete. Hortobágy — 15. 09. 1972 1 St. beobachtet. Szeged — Feher-tö — 25. 09. 1972 1 St. beob. 26. 09. 1 St. beob. Apus apus Badacsony. — 21. 07. 1974 ca. 100 St. kreiste bei trübem Himmel, Regen, über den See, bzw. Berg. Tichodroma muraria Budaörs — 25. 04. 1970 1 St. beobachtet, 10.12.1972 1 St. beobachtet (DANDL, SZAAK). Budapest, Moszkva-Platz — 28. 10. 1971 1 St. auf dem Postgebäude beobachtet. Veszprem, 12. 12. 1972 1 St. beim Viadukt beobachtet (NAGY, LORANT). Steinbrüche — Sösküt — Anfang 04. 1973, 1 St. vom Nachtwachter beobachtet. Oenanthe hispanica Nagykanizsa, 05. 04. 1971 1 St. (masc.) Schwarzkehlvariant, angeschossen, für Ornitholo- gischen Institut abgesandt. Prunella collaris Budapest, Gellért-hegy — 04. 12. 1966 4 St. beobachtet, 11. 12.5 St. beobachtet, 09.01. 1971 1 St. beobachtet, 29. 10. 1 St. beobachtet (T. SZAAK), 05. 11. 4 St. beobachtet, ob. 12. 3 St. beobachtet (DR. ORSZAGH), 10. 01. 1973 4 St. beobachtet (D. TŐKÉS) Budaörs — 17. 12. 1971 1 St. singt (T. SZAAK) 17. 03. 1972 1 St. beobachtet. Budapest-Albertfalva-kiterö, 09.11.1972 1 St. beobachtet (T. SZAAK), 12.11. 1 St. beobach- tet (T. SZAAK). Egon Schmidt Beobachtungen über die Vogelgäste des Naturschutzgebietes Kardosküt im Winter 1973/74 — Das dauernde milde Wetter bot günstliche Gegebenheiten für die Vogelwelt in dem Winterungsgebiet, abgesehen von einigen Tagen, vom 16. bis 20. Dezember, mit Temperaturen unter Null. Die Wildgänse konnten bis Anfang Februar in einer Zahl von 20 bis 50 000 Stück beobachtet werden können. Artverteilung: 90% Anser albifrons, 5 % Anser erythropus, 5% Anser fabalis, aus den 15 — 20 000 Stück zählenden Enten waren 95% Anas platyrhynchos, 5% Anas crecca. Im Januar sah ich mehrmals Wildgänsenzug von grösseren Mengen in nördlicher Richtung. ISTVÁN FARKAS Naturschutzwachter beobachtete einen Gansegeier an dem Ufer des Salzsees am 18. 01. Bei seinem Nähern flog der Vogel in 50 m auf und nach Kreisen von einigen Minuten entfernte sich in grosser Höhe. Am 18. 12. hielt sich bei starkem Frost, auf dem 5—6 cm hohen Schnee ein Gold- regenpfeifer (Pluvialis apricaria) auf. Im Dezember und Januar beobachtete ISTVAN FARKAS regelmässig kleinere Gruppen der Schneeammer (Plectrophenax nivalis). Árpád Murvay 251 Daten über die Vogelwelt der Wälder um Doboz — Im Frühling 1973 führte ich 8-mal Beobachtungen in den Monaten April, Mai aus. Die Brut der folgenden Arten ist fast sicher (Brut bewiesen, oder Beobachtung zur Brutzeit): Ixobrychus minutus, Ciconia ciconia, Anas platyrhynchos, Accipiter gentilis, Accipiter nisus, Falco subbuteo, Falco tinnunculus, Perdix perdix Phasianus colchicus, Scolopax rusticola, Streptopelia turtur, Strep- topelia decaocto, Cuculus canorus, Athene noctua, Strix aluco, Asio otus, Caprimulgus euro- paeus, Merops apiaster, Upupa epops, Picus viridis, Picus canus, Dendrocopos maior, Dendrocopos syriacus, Dendrocopos medius, Galerida cristata, Lullula arborea, Alauda arven- sis, Hirundo rustica, Delichon urbica, Oriolus oriolus, Corvus corax, Corvus c. cornix, Corvus frugilegus, Corvus monedula, Pica pica, Garrulus glandarius, Parus maior, Parus caeruleus, Aegithalos caudatus, Troglodytes troglodytes, Turdus philomelos, Turdus merula, Luscinia megarhynchos, Erithacus rubecula, Locustella luscinioides, Sylvia atricapilla, Sylvia borin, Phylloscopus collybita, Motacilla alba, Lanius minor, Lanius collurio, Sturnus vulgaris, Passer domesticus, Passer montanus, Coccothraustes coccothraustes, Carduelis carduelis, Fringilla coelebs, Emberiza citrinella, Emberiza calandra. Zsigmond Réthy Daten über die Brutvogelfauna der Gegend von Győr — Das Gebiet liegt zwischen dem Damm der Räba und der Wasserfläche Holt-Marcal. Auf der Seite nach Györ liegen Wo- chenendparzellen. Weiterhin sind nich grosse Wiesen, Sümpfen mit Schilf und Binse. Nach Gyirmöt sind agrarwirtschaftliche Gebiete zu finden. Auf den Ufern der Gewässer wachsen Pappeln und Weiden. Meine Untersuchungen habe ich in den Jahren 1972 — 74 in den Monaten Marz bis August ausgeführt. 1972 49-mal, 1973 54-mal, 1974 17-mal besuchte ich dieses Gebiet. Die mit Kreuz gedeuteten Arten haben ihre Nester so ver- steckt, dass ich sie nicht finden konnte. Podiceps ruficollis, Podiceps cristatus, Ixobrychus minutus, Anas platyrhynchos, Anas querquedula, Aythya ferina, Aythya nyroca, Falco tin- nunculus, Perdix perdix, Phasianus colchicus, Porzana parva, Porzana porzana, Gallinula chloropus, Fulica atra, Vanellus vanellus, Limosa limosa, Tringa glareola, Gallinago gallinago, + Larus ridibundus, +Chlidonias niger, Columba palumbus, Streptopelia turtur, Caculus canorus, + Athene noctua, Strix aluco, Asio otus, + Alcedo atthis, + Picus viridis Dendrocopos maior, + Dendrocopos minor, Alauda arvensis, Galerida cristata, Riparia riparia, Corvus c. cornix, Pica pica, Parus maior, Parus caeruleus, Aegithalos caudatus, Remiz pendulinus, Saxicola torquata, + Saxicola rubetra, Luscinia megarhynchos, Sylvia atricapilla, Sylvia communis, Luscinia melanopogon, Locustella naevia, Acroce- phalus arundinaceus, scirpaceus, palustris, schoenobaenus, Motacilla alba, + flava, La- nius minor, collurio, Sturnus vulgaris, Passer montanus, Carduelis chloris, carduelis, cannabina, Serinus serinus, Emberiza citrinella, schoeniclus. Laszlo Szörényi IN MEMORIAM Prof. Dr. Günther Niethammer (1908—1974). A magyar ornitolögia igaz barátját vesz- tette el PROF. DR. GÜNTHER NIETHAMMERREL. Azok közé a szaktekintélyek közé tarto- zott, akik mindig a legkészségesebben siettek segitségiinkre, akär irodalomröl, akar vizs- gálati anyagról vagy másról volt szó. Véleménye őszinteségével és széles szakmai jartas- ságával mindig hasznosnak bizonyult számunkra. b 1908. IX. 29-én Waldheimben (Szászország) született mint 9 gyermekes család nyol- cadik fia. Iskoláit Waldheimben és Drezdában, az egyetemet Tübingenben és Lipcsében végezte. 1932-ben a madarak begyéről szóló anatómiai és hisztológiai értekezésével dok- torált MEISENHEIMER professzornál szülei akarata ellenére, akik azt kívánták, hogy jogász legyen. 1932—1937 között a berlini Múzeum madártani, részben a malakológiai részlegén dol- gozik. Ekkor bízza meg PROF. STRESEMANN a három kötetes kézikönyv megírásával, és a kisázsiai kutatásokkal. PROF. OSCAR NEUMANN azonban átcsalja 1937-ben a bonni Ale- xander Koenig Múzeumhoz, mely akkor még magánkézen volt. Bár sem egyéni, sem szak- mai ellentét főnöke KOENIG és közte nem merült fel, egyben mégsem tudtak megegyezni, és ez az ellentét egyre inkább elmérgesedett. Az ellentét oka az volt, hogy NIETHAMMER nem volt hajlandó KOENIG egyéni és elavult nevezéktanát használni, hanem a nem- zetközi szabályzathoz ragaszkodott. Igy 1940-ben átkerült a bécsi Naturhistorisches Museumhoz. Első ténykedése volt, hogy kényszernyugdíjazott elődjét DR. MORIZ SASSIT visszahívassa, bár ez számára csak hátrányos beállítást szerzett akkori feisöbbsege előtt. Itt dolgoztunk mi is egy évig együtt, és itt ismertem meg nagy műveltségű, széles körű konstruktív és humánus élet- felfogását — a külsőségek ellenére — és jó kedélyét, mely sohasem hagyta cserbe. Ha valamelyikünk új alfajt talált, azonnal hívta a másikat, és ha ez az ellenőrzés igazolta véleményünket, összefogott kezekkel és nagy kiabálással táncoltuk körül munkaaszta- lunkat. A zajra ijedten futott be öreg mesterem Sassi, hogy mi történt, később már csak bemosolygott, hogy ismét egy új alfaj született. NIETHAMMER magyar kapcsolatai azonban már sokkal régebbi időkre nyúltak vissza, éspedig kisázsiai kutatását illető levelezésére DR. VASVÁRI MIXLÓSSAL. 1933 tavaszán tette meg barátjával DR. HANS KUMERLOEVEVEL az első utat Kisázsia északi részébe, amit azután számos további követett. Bár akarata ellenére VASVÁRI szerencsétlen körülményei folytán jóval megelőzte őt kisázsiai tervei végrehajtásában, közöttük az ellentétnek még csak árnyéka sem vetődött fel. Ökológiai kutatásaikban nagyon hasonló irányt követtek, és jól megértették egymást. Tengerentúli kutatóútjainak hosszú sora folytatódik (Afganisztán, Afrika különböző részei, Bolívia stb.). E közben a háború ellenére is készül a Handbuch, melynek első kötete (Passeres) 1937-ben, a második (Pici-Anseres) 1938-ban és a befejező harmadik kötet 1942-ben jelenik meg. A kézikönyv könnyed használhatósága, erős kritikai feldolgozása folytán ma sem avult el. Nagy keresettsége miatt 1966-ban megindítja annak új kiadását, most már felölelve egész Közép-Európát. Szerzőtársai azonban túlságosan a részletekbe mentek és az elveivel ellenkezett, mivel saját szavaival élve 6 nem ,,Naturgeschichte’’-t tervezett, hanem áttekinthető ,,Handbuch”-ot, és a második kötet után kivált a szer- kesztőségből. 1949—1973 között nyugdíjazásáig a Koenig Museum madártani osztályát vezeti és erősen felfejleszti, 1962— 70 között pedig az egyik legtekintélyesebb madártani egyesü- letnek a Deutsche Ornithologische Gesellschaftnak elnöke és folyóiratának a Journal für Ornithologie-nak szerkesztője. 253 * 1939-ben kapta a Magyar Madartani Intezet levelezö tagsagi oklevelét. Csakhamar tanulmánnyal is jelentkezik az Aquilänäl, a Magyarországon előforduló esigaforgatök rendszertani helyzetének, és evvel állatföldrajzi jelentőségük tisztázásával (1944). De közelről érint bennünket számos dolgozata Jugoszlávia, Bulgária, a Peloponnezosz és Kréta madarairól is. SZIJJ JÓZSEFFEL Írják a betelepített madarak és emlősök mono- gráfiáját. Meg kell továbbá említeni, hogy a Fortschritte der Zoologie c. kiadványsoro- zatban éveken át NIETHAMMER írja az állatföldrajzi fejezetet. Madártani témákon kívül emlősökkel és csigákkal is foglalkozott, és szenvedélyes vadász is volt. Így Budapesten utoljára 1971-ben járt a Nemzetközi Vadászati Kiállításon. 1974. I. 14-én is Bonn környékére vadászatra indult. A sikeres vadászatról azonban annak befejezése előtt el kellett búcsúznia társaitól, mivel egy tudományos ülésre sietett. A vadászat befejeztekor barátai kocsija közelében holtan bukkantak rá. A harmadik szív- infarktus végzett korán munkás életével. A világ ornithológusait, barátait és tisztelőit mélyen megrendítette a váratlan hír. Széles körű tudását, segítőkészségét mindnyájan sokáig hiányolni fogjuk és őszintén gyászoljuk. Dr. Keve András Prof. Dr. Stresemann Erwin (1889—1972). 1972. XI. 20-án húnyt el Berlinben a világ ornitológiájának nagymestere — ahogyan magát nevezte , pápája?" — DR. STRE- SEMANN ERWIN akadémikus, nemzeti nagydíjas egyetemi tanár, a berlini múzeumnak 1921—61 között kutatója, majd igazgatója. 1889. XI. 22-én született Drezdában, középiskoláit Drezdában és Jénában végezte, majd Münchenben orvostanhallgató. Tanulmányait megszakította az 1911 —12-es indo- néziai expedíció, utána az első világháborúban teljesített katonai szolgálat a francia fronton. 1918-ban kerül a müneheni múzeumhoz HELLMAYR vezetése alá, közben végzi zoológiai tanulmányait RICHARD HERTWIGNEL, akinél 1920-ban , summa cum laude? doktorál — melléktárgyai botanika és antropológia. Ez idő tájt, helyesebben elvileg már 1914-ben kapta KÜKENTHAL professzor megbízását a nagy állattani kézikönyv madár- kötetének megírására. Ez élete legnagyobb műve. Csodálatos precizitással, hihetetlen anyag alapján, a legszélesebb irodalmi ismeretekkel megírt munka, melyet 1934-ben zárt le, de még ma is alapja madártani ismereteinknek és négy évtized után sem avult el. Egymagában ez a mű méltán avatta STRESEMANNT az ornitolögia , pápájává". Nem akadt probléma, melyhez nem tudott volna hozzászólni, hihetetlen alakismerete folytán madármeghatározásai biztosak voltak. De olykor ez vezette arra, hogy ex catedra lehengerelje vitapartnereit vagy új témát elvessen. Ezzel és magabiztos modorával azután ellenségeket is szerzett, bár ellenségei is mindig elismerték fölényes tudását. Nemhiába avatták egyik indonéz szigeten , tiszteletbeli emberevönek” a bennszülöttek. Ez a tény is rámutat lénye kettősségére, melynek következtében kissé rapszodikus volt emberek és témák megítélésében. 1921-ben került a berlini múzeumhoz, melynek világhírű anyaga alapot adott ahhoz, hogy tisztelői és ellenfelei egyaránt minden problematikus példány meghatározásával hozzá fordultak, neki küldtek anyagot előzetes véleményezésre. Ugyanebben az évben vette át a világ négy legnagyobb madártani folyóirata egyiké- nek a Journal fiir Ornithologie és melléklapjának az Ornithologische Monatsberichte szerkesztését, melyet csak 1968-ban adott le végleg, és mindig a legmagasabb színvonalat tartotta. Elsősorban a rendszertan érdekelte. Felfogásában az állatföldrajzból indult ki, és ehhez a szemlélethez nagyban segítette az a látókör, melyet már fiatal korában a hátsó- indiai szigeteken szerzett. Első tanulmányaiban az őszapóról, süvöltőről stb. a palaeobio- lógiai szemlélet érvényesült, a jégkorszak alfajalakító hatásának vizsgálata, bár ebben az időben még mint egységes korról beszéltek a diluviumról. Ugyanígy dolgozta fel a. DOFLEIN- és MÜLLER-MAINZ-féle macedóniai gyűjtést (1920). Későbbi faunisztikai mun- káiban, pl. Kansu madarairól is az állatföldrajzra helyezi a hangsúlyt. Alapvető az 1924—26 közt megjelent mutációstanulmány-sorozata. Már a Macedónia madarairól írt könyvében több magyar madárfaj rendszertani hely- zetét is taglalta. Az akkor még a magyar faunához tartozó Caprimulgus wiederspergii Reichenbach, 1846 helyes meghatározását is STRESEMANN döntötte el (1923, = Chor- deiles minor Forster). Ezért mar 1920-ban megkapta a Madärtani Intézet levelez6 tagsägi oklevelét, 1924- ben pedig a tiszteletbeli tagsägot. Budapesten järt az 1927-es X. Nemzetközi Zoolögiai 254 ai alkalmával, és ennek kapcsán részt vett Tihanyban a Biológiai Intézet fel- avatásán. Sokfelé utazott, a legtöbb nemzetközi kongresszuson ott találhattuk. Oxfordban 1934- ben a kongresszus elnöke, de expedíciókon többé nem vett részt, viszont nagyszerű érzékkel válogatta meg azokat, akiket expedíciókra küldetett, legalább is kutatäsux irányelveit sugallta. A többség természetesen folytatta STRESEMANN munkáját az indo- ausztrál szigeteken, de Közép-Ázsiában és Dél-Afrikában is. Bennünket legközelebbről érdekelnek KUMERLOEVE és NIETHAMMER kisäzsiai, NIETHAMMER peloponnezoszi, SIE- WERT és SIELMANN krétai gyűjtőútjainak eredményei. 1954-ben egyik útja az Abruzzokba vezette, ahol olyan fajokat mutatott ki, melyek folytán a terület állatföldrajzi szemlélete gyökeresen megváltozott. 1951-ben készült el könyv alakban is másik rendkívül szellemes és átfogó műve az Entwicklung der Ornithologie, melyben magyar vonatkozásokat is találunk, így PETÉNYI bécsi működésének méltatását, melyet itthon alig ismertünk. Hangsúlyozta, amint ezt már oxfordi megnyitó beszédében is tette, a budapesti II. Nemzetközi Madár- tani Kongresszus és HERMAN OTTÓ szervezésének jelentőségét a későbbi kongresszusok fejlődése számára. ; A tudománytörténet mindig vonzotta, sokat közölt kiváló német szakemberek leve- lezéséből. Főként a NAUMANNRÓL szóló könyvet (1957) kell kiemelnünk, mivel abban egy fejezetet szentel NAUMANN magyarországi útjának. Foglalkozott nyelvészettel is. Könyvet, illetve tanulmányt írt a paulohi nyelvről (1918) és az amboinai nyelvjárásról (1927). Igen nagy nyelvérzéke volt. Tökéletesen bírta az angolt és a franciát. Azonnal idézett ezeken a nyelveken a klasszikusokból. 1960-ban megindítják PROF. DR. L. A. PORTENKOVAL a palaearktikus madarak atlaszá- nak kiadását. A második világháborúban ismét katonai szolgálatot kellett teljesítenie, de szicíliai beosztását, a Földközi-tenger keleti térségeiben tett útjait is felhasználta faunisztikai megfigyelésekre. Líbiában találkozott ALMÁSI LÁSZLÓVAL. Élete végén hátat fordít a rendszertannak és a faunisztikának (1961) és feleségével együtt a vedlés problémáival kezdtek foglalkozni. Számtalan tanulmányt és könyvet is jelentettek meg vizsgálataikról, de a vedlés biológiai és rendszertani jelentőségét is ki- emelték. Sokoldalú érdeklődését mutatja, hogy művészettörténeti alapon még a madárodúk történetével is foglalkozott (1948). Ekkor azonban betegeskedni kezdett szemével és szívével. 1972-ben két súlyos szem- műtéten esett át, de megjavult látásával azonnal újabb vedlési tanulmányokba akart kezdeni. Szíve azonban nem bírta a hajszolt iramot. Nagy tudású, rendkívül szellemes, kritikus, nemegyszer szarkasztikus, de jó humor- érzékű vezére volt a madártannak. Akik ismertük és többször együtt lehettünk vele, ahogyan Leningrádban 1956-ban egymás mellett lakva az a megtisztelés ért, hogy egy héten át állandóan együtt járhattunk, természete kellemetlen oldalai felett be tudtuk hunyni szemünket, és csak tisztelettel, sőt csodálattal övezhettük egyéniségét. STESE- MANN halálával a nemzetközi tudományos élet egyik oszlopát vesztette el, és talán még igazán fel sem fogtuk, hogy kit vesztettünk el vele. Dr. Keve András Bársony György született Héjőszalontán 1894. XI. 25-én. 1922-ben lép érintkezésbe a Madártani Intézettel és ettől az időponttól kezdve szorgalmasan küld jelentéseket. 1924-ben , rendes megfigyelői? oklevelet kap. Az Aguilában 17 kisebb tanulmánya jelent meg 1930 — 50 között Debrecen környékéről, ahol mint rendőrtiszt teljesített szol- gálatot. 1951 — 56 közti időkből Miskole környékéről közöl faunisztikai és ökológiai meg- figyeléseket, melyek közül az Újdiósgyőrön végzett észlelései közül különös figyelmet érdemel a madarak hajnali megszólalása. 1952-ben, a sordélyállomány ingadozásáról írott több cikke jelentős populációsdinamikai munka. Közölte a füstös réce, a fakókeselyű, a hajnalmadár stb. megfigyeléseit is. 1957 után egészségi állapota kényszerítette, hogy gyári állását feladja, és Debrecenbe vonul vissza, ahol 1973. VII. 2-án hunyt el. Dr. Rainiss Lajos született Székesfehérváron 1916. II. 29-én. DUDICH prof. tanítványa lett, és 1940. XII. 5-én a gubacsatkákról szóló disszertációjával avatták doktorrá. Közép- iskolákban tanított Baján stb., és ekkor már belefogott nagy munkájába a madarak tolltetveiről, és ezt folytatta, amikor a keszthelyi mezőgazdasági főiskolára került tanár- nak. Munkáját végzetes balszerencse kísérte : először minden anyaga és feljegyzése a hábo- rús cselekmények áldozata lett, de elölről kezdett mindent, és a már csaknem elkészült 255 munkäja a keszthelyi Akadémiän keletkezett tüzesetnek esett äldozatäul. Igy — bar egy gubacsatkät röla neveztek el — a Mallaphapakon vegzett vizsgälatai nyom nelkül maradtak. A II. világháború folyamán egy kavicsbánya beomläsakor súlyos baleset érte, és ebből kifolyólag, amikor a napokig tartó sebesültszállítás során tüdejét is megtámadta a nagy hideg, egyre többet betegeskedett. Kiváló pedagógus hírében állott, tanítványai lelkesedtek érte. Sokat vadászott Balatonfenyvesen és Fonyódon is, és erre vonatkozó kisebb közleménye az Aquiläban is megjelent. Kiváló oktatót és jó felkészültségű kutatót vesztettünk el őbenne, és ha kutatásait nem kísérte volna annyi balszerencse, élbeli zoológusaink közé számíthatott volna, de így alig maradt hátra tudományos munkássá- gából valami, csak tanítványai és barátai őrzik kegyelettel emlékét. Meghalt Keszthe- lyen 1974. VIII. 12-én. 256 KONYVISMERTETES Udvardy M., 1970; Dynamic Zoogeography (D. Van Nostrand Co. Ltd., London, pp. 445, 174 ábra, 14 táblázat, 4 tabla) Udvardy Miklos, Intezetünk volt kutatója igen sokoldalú iskolát futott végig a deb- receni botanikai tanszektöl Tihanyon, Helsinkin, Uppsalan, Vancouveren, a Hawaii Egyetemen át sacramentöi tanszékéig. Ezalatt igen sokoldalúan fejleszthette tudását és ismereteit, mig a most megjelent könyve mint a sok évtizedes tapasztalat gyümölcse jelenhetett meg. Feladata annyival kényesebb volt, mivel ilyen fogalmak alatt mint , dinamika", ,,po- puláció" stb. minden tudományszak mást ért. A szerző pontosan meghatározza, milyen értelemben használja ő ezeket. A könyv öt fő részre oszlik: 1. A szóródás ökológiája. 2. A megtelepülés ökológiája. 3. Areográfia, azaz az elterjedési terület tanulmányozása. 4. Regionális és analitikus állat- földrajz. 5. Dinamikus állatföldrajz. Az első fejezet alcímei: a gátló tényezők vagy barrierek; aktív és passzív szóródás; a véletlen szerepe; az időfaktor, belső tényezők (strukturális fiziológiai, viselkedéstani, életrajzi, populációs stb. tényezők) ; a szóródás modelljei; a faunák szóródása. A második fejezet alcímei: a megélhetést korlátozó tényezők (fény, időjárás, fizikai " és kémiai környezeti tényezők) ; a korlátozó tényezők együtthatása ; az ökológiai valencia. regionális változásai; a megtelepedett állatok szaporodása ; a megtelepedett csoportok és populációk ökolögiäja; a környezeti tényezők és a populációk beilleszkedése az ökoszisz- témákba. A harmadik fejezet témája az areográfia, vagyis az elterjedési területek tanulmányo- zása. : A negyedik fejezet a regionális és analitikus állatföldrajzot öleli fel. Az ötödik fejezet fejtegeti a könyv szorosabban vett célkitűzéseit : a földrajzi, időbeli, organikus és biogeografikus befolyásoló tényezők, a dinamizmus vektorai és módjai; a dinamikus állatföldrajz-történeti szempontjai a fejezet főbb részei. A szerző a szárazföldi állatok köréből nagy ismereti anyaggal hozza fel példáit, de mint ornitológus példáinak jórésze a madarak köréből kerül ki. Nélkülözhetetlen munka a jövő madárföldrajzi tanulmányaihoz. RR: Sehmidt, E.—Farkas, T. 1974: Der Steinrötel (Die Neue Brehm Bücherei, No. 478., pp. 94, 47 abra és foto) A munka bevezetésében a szerzők megemlékeznek DR. U. A. CORTI svájci ornito- lögusröl, aki munkäjukat tamogatta, és eredetileg 6 biztatta FARKAST annk megiräsära. Neki is dedikaljak jelen munkájukat. Eltérően az eddigi kiadványoktól, nem foglalkoznak rendszertani kérdésekkel, ezt egy későbbi fejezetre hagyják, hanem mindjárt a népies nevek jegyzékét adják meg. Rend- kívül alapos és részletes a faj elterjedésének leírása. Kifejtik, hogy a kövirigó nem nevez- hető magashegységi madárnak, bár a köves, sziklás terepet keresi vagy olyan emberi építményeket (romok, szőlőteraszok falai stb.), melyek az előbbiekhez hasonló életkörül- ményeket biztosítanak. Egyedüli kivétel az ukrán síkság, ahol löszfalakkal is megelég- szik. De előfordulásának ökológiai faktorai közül a nappali világosság hosszúságát hang- súlyozzák, másodsorban a hőmérsékletet és a csapadékmennyiséget, főleg svájci adatokkal 17 Aguila 1975 257 alätämasztva azt. Kitérnek a szerzök azon fajokra, melyek együtt élnek a kövirigöval, valamint hogy a kévirig6 mennyire bizalmas az emberrel szemben. Részletezik a kövirigö hangjära vonatkoz6 etolögiai vizsgälatokat, a revirtartäst, majd a szaporodasbiologiat, és a vonuläst. B6 fejezetet talälunk a palaearktikus és afrikai kövirigöfajok rendszertani helyzetéről evolúciós és etholögiai alapon. Nem feledkeznek meg a szerzök a taplalék leírásáról, valamint azon körülmények ismerteteseröl sem, melyek állományát gyéritik. K. A. Took, J. M. E., 1973: Common Birds of Cyprus (The Moufflon Book and Art Centre, Nicosia, pp. 86, 8 színes tábla, 86 R. Reckitt készítette ábrával) Igen ízlésesen kiállított gazdag tartalmú könyvecske, melynek célja a szerző szavai szerint csupán az, hogy a veszélyeztetett madárvilág iránti érdeklődést felkeltse, és az, hogy a madarak felismeréséhez segédletet nyújtson. Ciprus gazdag madárvilágából ki- emeli a legközönségesebb fajokat, és ez nem volt könnyű feladat, hogy mik legyenek azok, hiszen a helyi költömadarakon kívül rengeteg más átvonul a szigeten, vagy ott hosszabb-rövidebb pihenőt tart. A legközönségesebbnek ítélt 86 fajnak egy-egy oldalon adja leírását, egész röviden összefoglalva, életkörülményeit is. Beszél néhány szóban a madár hangjáról, költési körülményeiről is. Megadja minden madár ciprióta-görög nevét is. A munkához az előszót a ciprusi földművelésügyi miniszter írta, aki szerint TooK könyve az első segédlet a most meginduló természetvédelmi intézkedésekhez, és reméli, hogy a könyv rövidesen görög nyelven is megjelenik. Külön ki kell emelnem a finom rajzú, találó képeket és azok szép nyomását. RA: Panow, E. N., 1974: Die Steinschmatzer (Die Neue Brehm Bücherei, Nr. 482, pp. 128, 67 ábra, rajz és fénykép) DVR a känak. K. A. Dr. Lohr, H., 1974: Die Tannenmeise (Die Neue Brehm Biicherei H. 472, A Ziemsen Verlag Wittenberg Lutherstadt, p. 110. A viselkedéstan ismert művelője, aki különösen sokat foglalkozott enekesmadarakkal és ezen belül a csuszka- és cinegefélékkel, jól áttekinthető, kitűnő összefoglalót ad a feny- vescinegéről. Ez volt egyébként az első monográfia ebben a sorozatban, mely egy Parus- fajjal foglalkozott. Mint a szerző bevezetőjében írja, minél nagyobb egy faj irodalma, annál nehezebb az anyagot jól összefogva közreadni. A fenyvescinege esetében viszont ez \ 258 tökéletesen sikerült. Szerző érdemi mondanivalóját három nagy fejezetbe foglalja: először ismerteti vizsgálati módszereit, másodszor általánosságban szól a cinegékről, végül 35 alcímre tagolva részletesen foglalkozik magával a, fenyvescinegével. Különösebb érdeklődésre tarthatnak számot többek között a sürüsegviszonyokröl, a, territoriumról, a fészekalj nagyságáról és a másod-, illetve harmadköltésekről írottak. A. fenyvescinege közel 700 vizsgált költésének adatait elemezve megállapította, hogy a költések megkez- dése nagymértékben függ az áprilisi középhőmérséklet alakulásától. Igen érdekes a táplál- kozásról szóló fejezet és különösen annak viselkedéstani része, mely hasznos lehet a hazai viselkedéskutatók számára is. A vonulásról szóló fejezet megállapítja, hogy a fenyves- cinege valamennyi Parus-fajnál inkább hajlamos a vándorlásra. Az inváziós évek alaku- lásait és a gyűrűzések eredményeit diagram és térkép is ismerteti. Az utolsó fejezet a fenyvescinege voliertartásával foglalkozik, majd irodalmi felsorolás zárja a füzetet. A munka mindenki számára rendkívül hasznos lehet, aki cinegékkel, ill. madárviselkedés- tannal kíván foglalkozni. 5. E. Schröder, P.—Burmeister, 1974: Der Schwarzstorch (Die N. Brehm Bücherei, No. 468, Wittenberg-Lutherstadt, pp. 64, 49 ábra) A munka megírására a fekete gólya védelmére szolgáló kutatások adtak ösztönzést. Az általános ismertetést követi a tollazat, a vedlés, a csőr és a láb színének pontos leírása, a szem színe, a lágyrészek, valamint az ivari különbségek részletezése. Az utóbbi különb- ségre elsősorban a madarak magatartása ad választ. Ezután következnek az elterjedés, az állományok, az ökológiai igények, a fészkelés és táplálkozási terület, a táplálék elem- zése és a hangadás fejezetei. A munka nagy részét a költés leírása foglalja el a fészeképí- téstől a fiókák kirepüléséig. Majd a magatartás részletezése követi. A fékete gólya élet- korára vonatkozólag még kevés a biztos adat (egy 18 éves). Sok veszély fenyegeti mada- runkat, nemcsak a lelövések. Természetes ellensége alig akad (nyest, holló mint tojás- rabló), viszont külső és belső parazitäinak száma nagy. Vonulása és telelése a megfigyelések és gyűrűzések alapján elég ismert. Mindezek alapján javaslatot tesz védelmére, a legfontosabbnak tartja az erdőkiter- melés helyes tervét. Különösen figyelmeztet a fészeknél folyó fényképezés kerülésére. KGAA: Stephan, B., 1974: Urvogel (Die N. Brehm Bücherei, No. 465, Wittenberg-Lutherstadt, pp. 167, 88 äbra) A munka természete folytän nem sablonos kiadväny. Eddig 6 lelet ismeretes Solnhofen és Eichstädt környéke jura-koru palaretegeiböl, melyek rendszertani megítélése még min- dig igen vitatott. A felfedezés történetét nagy részletességgel írja le. A munka legnagyobb részét az egyes példányok pontos csonttani leírása és összehasonlítása foglalja el, ugyanígy a tollazaté is, és hogy ezeknek egyre tökéletesedő vizsgálata segítségével hogyan alakul- tak a vélemények. Az ősmadár rokonsági kapcsolatait az összehasonlító anatómia és az embriológia alapján fejtegeti. Ezután az ősmadár környezetének valószínűsítésére törek- szik. Feltételezhető, hogy az Archaeopteryx egyik ginkgóról a másikra szállt, táplálékát a talajon kereste, tojásait pedig a homokba ásta. Ellentétesek a vélemények, vajon tény- leg repült-e vagy csak ejtőernyőként használta szárnyait, vagy két lábon futó szauruszok mozgásából eredt-e repülése, ahogyan ma sok madár nekifutásból repül fel. A szárny- karmok felhasználási módja is vitatott. Az összes erre vonatkozó elméletet részletezi, különösen NoPrcsA fejtegetését. Valószínűnek tartja, hogy a fosszilizáció a tengerparton történhetett. he Ar Sterbetz, I., 1974: Die Brachschwalbe (Die N. Brehm Bücherei, No. 462, Wittenberg-Lutherstadt, pp. 111, 53 abra, 24 tablazat) A szerzö életcéljinak tüzte ki a magyar puszta kutatäsät, melynek legjellemzöbb madaränak a székicsért tartja. Ebben a könyvben 30 éves tapasztalatait foglalja össze. Kezdi rendszertani felosztásával, ismerteti a színezetben, méretekben mutatkozó faji, alfaji és ivari különbségeket, a vedlést. Ezután a szabadtéri jellegzetességeit és hangját, valamint hogy az utóbbit különböző nyelveken hogyan adják vissza. Igen részletes a zékicsér neveinek felsorolása különböző nyelveken. Így tér rá elterjedésére. Az állo- 178 259 mänyt illetőleg hangsúlyozza annak rendkívül ingadozó voltát, és ezt Magyarországra, nézve alaposan elemzi. Ugyanezt teszi a feketeszárnyú székicsérrel is, de figyelmeztet, hogy akadnak vegyes párok, sőt sötét fázisú székicsérek is. A legrészletesebb az ökológiai fejezet. A székicsér előfordulását három tényező teszi lehetővé : biotöp, száraz meleg klima és tömeges rovartáplálék. Csak a Gl. nordmanni költ kizárólag a sztyeppzónában, a Gl. pratincola nem ennyire válogatós. Az afrikai alakok habitatigénye teljesen más: nagy folyók homokzátonyai. Sok függ a talajtól, a vegetációtól és a mikroklímától. A táplálékát részben saját vizsgálatai alapján elemzi. Megemlékezik a székicsér gerincestársulásairól, az ellenségeiről, a természeti csapásokról, valamint az ember szerepéről. Röviden mutat rá az evolúciós lehetőségekre. A szaporodásbiológia és az arra kiható tényezők már hosszú fejezet. A vonulás, telelés, kóborlás tárgyalása követi ezt, végül a magatartás, beleértve az udvarlást is. A védelmi intézkedések lehetőségeivel zárja az alapos munkát. JC Ale Schmidt, E., 1974: Hova mennek, honnan jönnek vandormadaraink ? (Mezögazdasägi Kiadé, Budapest, pp. 196) A szerző e népszerűsítő könyvében a madärgyürüzes célját, módszereit, érdekesebb hazai eredményeit ismerteti a nagyközönség számára. Az általános részben öt fejezet tárgyalja a madárvonulás általános tudnivalóit, a gyűrűzés történetét és jelenlegi mód- szereit, feladatait. Két további fejezet harminchét Magyarországról ősszel elvonuló, és további tizennégy hazánkon átvonuló vagy telelésre ide érkező északi fajt részletez. A tárgyalt fajok megkerülését ötletes térképvázlatokkal is szemlélteti. > A jól szerkesztett, ízlésesen kivitelezett írás szórakoztató módszerrel tanít és tajékoz- tat. A magyar madárjelölés eredményességét messzemenően elősegíti ez a rég óhajtott könyvecske, amelynek olvasói a kézre kerülő gyűrűs madarakról a jövőben bizonyára szakszerűbb, pontosabb adatszolgáltatást nyújtanak. Dr SSR Eck, S.—Horst Busse H., 1973: Eulen (Die Neue Brehm Bücherei, A. Ziemsen Verlag, Wittenberg Lutherstadt, p. 196. H. 469.) A baglyok, a szakemberek és a laikusok részére egyaránt, formailag igen jól elkülönült csoportot alkotnak. Eppen ezért fogadtuk örömmel a kötetet, mely a ma élő 109 és a már kihalt további 42 fajt fogja össze. A szerzők a bevezető részben a baglyok tollazatát és testfelépítését tárgyalják, többek között külön fejezet foglalkozik a csüd tollazatával és annak jelentőségével. A továbbiakban részletesen szólnak a kipusztulástól leginkább fenyegetett fajokról, és boncolgatják a baglyok általános természetvédelmi problémáit. Kár, hogy nem foglalnak erélyesebben állást az uhuzás ellen (a műuhut ajánlják), pedig ez az európai uhuállomány egyik központi problémája. A baglyok állatkerti tartásáról szóló fejezetben részletesen foglalkoznak azok elhelyezésével, a célszerű táplálékkal, sőt a tenyésztéssel is. Ezt követőleg néhány visszatelepítési kísérlet eredményeit közlik. A spe- ciális rész rendszertani sorrendben ismerteti az egyes fajokat, hatärozökulesokat ad, fel- sorolja az ismert alfajokat. Röviden szól a különböző fajok elterjedéséről, életmódjáról, majd irodalmi utalásokat közöl. A munka végén általános jellegű irodalmi felsorolást is találunk. A 42 fotóval, ill. rajzzal és 3 színes táblával díszített munka kitűnő segédeszköze lehet annak, aki a baglyokkal, elsősorban rendszertani szempontból, foglalkozni kíván. SI Formozow, A. N., 1974: Sputnik Sledopita (,,Detszkaja Literatura”, Moszkva, pp. 319, 201 ábra) Az ízléses kiällitäsu könyv az emlősök és a madarak nyomainak felismerését segíti elő. A lábnyomok ábráit éppen úgy megtaláljuk, mint rágásaik és mindenféle működésük nyomát. A 124— 184. oldalak között főleg a madarak munkája nyomaival foglalkozik, kezdve a cinegék kopácsolásától és harkályok által farepedésekbe tűzött tobozoktól egészen hogy miként ismerhetjük fel lábuk nyomát, a fészkekben a ragadozók tojáspusz- tításának nyomát. A szerző posztumusz munkája ismét tanúságot tesz, milyen kiváló terepkutató volt, és viszonylag korai halála mekkora vesztesége a tudománynak. TEA: 260 Everitt, Ch., 1973: Birds of the Edward Marshall Boehm Aviaries (Published by E. M. Moehm Inc. N. J. USA, p. 297.) Ritka ertekes könyvvel gazdagodott az avikulturäsok és ornitolögusok szakirodalma, ezen könyv megjelenésével. Kiallitàsara nézve is igen reprezentatív, kitűnő nyomdaipari tekintetben is. A fajok leírását, jó minőségű papírra nyomott fekete-fehér, valamint színes fényképek és rajzok illusztrálják. A mű szerzője Charles Everitt — aki hosszú ideig tanulmányozta Anglia, valamint India és a Távol-Kelet madárvilágát — éveken át volt vezetője Boehm madárgyűjtemé- nyének, s méltó emléket állított ezen könyvével a világhírű művésznek (akinek kerámia alkotásai 45 múzeumban láthatók), ornitológusnak és természetbúvárnak, akit 1969-ben fiatalon, 56 éves korában ragadott el a halál, s ezzel nagy veszteség érte nemcsak a képző- művészeti világot, hanem a világ avikulturásait is. A könyv értékét jellemzi, hogy olyan kiváló szakértők írtak hozzá előszót, mint SIR EDWARD HALSTROM, JEAN DELACOUR és KENTON C. LINT. A könyv bemutatja az állatföldrajzi régiókat, a madár testtájait, a szárny tollait, melyek ismerete a fajok elterjedésének megismeréséhez és a fajok meghatározásához nyújt segítséget. Részletesen ismerteti a röpdék alaprajzát és az egyes fajok, illetve madárcsoportok elhelyezését, a madárházak berendezését. Külön fejezet foglalkozik a madarak takarmányozásának leírásával, melyet az 1960 — 69-es évek sikeres költési, tenyésztési eredményeinek ismertetése követ. Külön ki kell emelni, hogy az itt megemlített 65 fajból, 12 faj esetében ez volt az első, mesterséges körülmények közötti sikeres szaporítás a világon, míg további 21 fajnál az első sikeres tenyésztés Eszak-Amerikában. Néhány faj a felsorolásból: Paradicsommadarak: Diphyl- lodes magnificus, Astrapia stephamiae, Astrapia mayeri. Nektármadarak: Nectarinia kilimensis, Chalcomitra senegalensis. Tangarak: Cissopsis leveriana, Ramphocelus flammi- gerus. Turäkok: Tauraco corythaix, Tauraco schalowi. Valamint a tündérkékmadár (Irena puella), a bengal pitta (Pitta brachyura), egy timália a Yuhina nigrimentum intermedia, a vörösszemű bülbül (Pycononotus nigricans, a feketetorkú kotinga (Pipreola riefferii) stb. : Ez a könyv főleg a rovar-, gyümölcs- és mindenevő fajokkal foglalkozik, így különösen értékes, mivel olyan fajok leírásával, tartásával és mesterséges körülmények közötti költésével ismertet meg, mellyel eddig kevésbé foglalkoztak, illetve az említett területről eddig kevés jelentés, ismertetés jelent meg. 12 rend (Falconiformes, Galliformes, Gruiformes, Charadriiformes, Columbiformes, Psittaciformes, Cuculiformes, Apodiformes, Trogoniformes, Coraciiformes, Piciformes, Pas- seriformes ) több, mint 60 családjának 437 faja került bemutatásra. A fajok ismertetésében nemcsak az angol, hanem minden esetben a tudományos név is szerepel, így ez megköny- nyíti, illetve gyorssá és biztossá teszi a fajok pontos azonosítását. Megtalálható a fajok nagyságának, hazájának, táplálékának leírása, sőt gyakran még az egyes alfajokat is megemlíti a szerző. ! 8 fekete-fehér rajz, 45 fekete-fehér és 7 színes fotó, ezenkívül a híres művészi kivitelű Boehm porcelán madárfigurák 13 fekete-fehér és 4 színes fényképe illusztrálja a művet. A könyvet irodalomjegyzék, valamint a fajok tudományos és angol nyelvű nevmutatöja zárja, de ezenkívül még 6 üresen hagyott oldal rendelkezésre áll a további feljegyzések számára is. CHARLES EVERITT könyve E. M. BOEHM ròpdéinek madarairöl nemcsak a madárbará- tok, -tartók és -tenyésztők, hanem a távoli földrészek madarai iránt érdeklődők és az ornitológusok számára is értékes szakirodalom, amely helyet érdemel a múzeumok, állat- kertek és más zoológiai, ornitológiai intézmények könyvtárában is. RUES 261 a Le > > ay rote AQUILA—INDEX INDEX ALPHABETICUS AVIUM Accipiter brevipes 91, 231, (244) Accipiter gentilis 75, 90, 107, (115), 241, (252) Accipiter nisus 75, 91, 102, 107, (115), 242, (252) Acrillium sp. (17) Acrocephalus arundinaceus 93, 110, 242, (252) Acrocephalus paludicola 168, 169, (174) Acrocephalus palustris 242, (252) Acrocephalus schoenobaenus 88, 110, 169, (174), 242, (252) Acrocephalus scirpaceus 88, 110, 242, (252) Actitis (Tringa) hypoleucos 92, 108, (116) Aegithalos caudatus 111, 242, (252) Alauda arvensis 84, 88, (97), 109, (117), 146, 147, 150, 151, (152), (153), (154), 242, (252) Alcedo atthis 109, (117), 235, 242, (246), (252) Alectoris graeca (24) Alectoris sp. (16), (23) Anas acuta 72, 90 Anas (Spatula) clypeata 73, 86 Anas crecca 72, 78, 90, 107, 241, (255) Anas penelope 72, 90, 107 Anas platyrhynchos 71, 86, 107, (115), 169, (175), 241, 242, (151), (252) Anas querauedula 71, 72, 86, (115), 169, (175), 242, (252) Anas strepera 73, 90 Anser anser 70, 71, 90, 182— 189 Anser albifrons 70, 71, 85, 90, (98), 107, 182 — 190, (194), 231, 241, (244), (251) Anser erythropus 70, 182, 184, 185, 231, 241, (244), (251) Anser fabalis 71, 90, 107, 182 — 190, (193), (194), 231; 241, (244), (251) Anthus campestris 88 Anthus cervinus 151 Anthus pratensis 94, 109 Anthus spinoletta 109 Anthus trivialis 109 Apus apus 93, 102, 109, 241, (251) Apus submelba (14) Aquila chrysaetos 107, (115), 232 Aquila clanga 76 Aquila heliaca 108, (115), 232 Aquila pomarina 76 Archibuteo lagopus (13) Ardea cinerea 58—60, 65, 68, 89, 107, (115), 230, (243) Ardea purpurea 55, 60, 61, 89 Ardeola ralloides 61, 62, 65, 68, 77, 89 Argusianus sp. (17) Asio flammeus 77, (119) Asio otus 102, 108, (119), (129 — 130), (135), 242, (252) Athene noctua 93, 109, 242, (119), (252) Aythya ferina 73, 86, 107, 242, (252) Aythya fuligula 74, 90 Aythya nyroca 74, 86, 242, (252) Bombycilla garrulus 109 Botaurus stellaris 67, 86 Branta bernicla 71 Branta ruficollis 184, 231, (244) Bubo bubo 108, (113), (116) Bubo? florianae (14) Bucephala clangula 74, 90 Burhinus oedicnemus 88 Buteo buteo 75, 91, 105, 107, (115) Buteo lagopus 76, 91, 107 Buteo rufinus 75, 232 Calcarius lapponieus 145-151, (152 — 154) Calidris alpina 92 Calidris minuta 92, 108 Calidris temminckii 92 Caprimulgus europaeus 109, 242, (252) Carduelis cannabina 94, 111, 242, (252) Carduelis carduelis 94, 102, 111, (118), 240, 242, (250), (252) Carduelis flammea 102, 111 Carduelis flavirostris 111, 146 — 151, (152 — 154) Carduelis spinus 111 Certhia brachydactyla 111 Certhia familiaris 111 Charadrius alexandrinus 82, 85, 87, 94, (96), (98), Charadrius apricarius 91, 150, 151, (153), 241, (251) Charadrius dubius 91, (116), 240, (251) 263 Charadrius morinellus 150, 151, (153) Chlidonias leucopterus 92, 168, (174) Chlidonias niger 92, 242, (252) Chloris chloris 94, 101, 111, 240, 242, (250), (252) Ciconia ciconia 54, 67, 68, 78, 79, 85, 86, (98), 107, (115), 230, 244, (252) Ciconia nigra 68, 75, 90, 107, (115), 229, 230, (243) Cinelus cinclus 109, (113), (117) Circaetus gallicus 78, 108, 232 Circus aeruginosus 55, 68, 77, 91, (115) Circus cyaneus 76, 91 Circus macrourus 77 Circus pygargus 77 Coccothraustes russ 102% 242, (252) Coloeus monedula 101, 112, (117), 242, (252) Columba livia domestica 201, (206) Columba oenas 108, (116) Columba palumbus 108, (113), 202, (206), 242, (252) Colymbus nigricollis (13) Coracias garrulus 54, 67, 93, 109 Corvus corax 112, (117), 242, (252) Corvus cornix 65, 84, 93, (97); 101, 107, 112520117)52027206)72407 2227 850); (252) Corvus betfianus (14) Corvus frugilegus 68, 84, 86, 88, (97), 101, M2 Gas 202-1206): 249, (252) Corvus hungaricus (13) Corylus sp. (31) Coturnix coturnix 86, 108, 240, (250) Coturnix sp. (14) Crex crex 108, (116) Cuculus canorus 93, 108, 242, (252) Cygnanser csäkvärensis (14) Cyenus eygnus 70, 230, (244) Delichon urbica 93, 102, 109, 240, 242, (250), (252) Dendrocopos leucotos (117) Dendrocopos maior 101, 109, (117), 242, (252) Dendrocopos maior submaior (14) Dendrocopos medius 109, 242, (252) Dendrocopos minor 109, 242, (252) Dendrocopos paramedius (14) Dendrocopos syriacus 109, 242, re Dryocopus martius 105, 109, 11: (117), 235, (247) Egretta alba 49, 50, 52, 55, 62 —64, 89 Egretta garzetta 64, 85, 89, (98), 112 Emberiza calandra 89, 111, 242, (252) Emberiza cia 239, (250) Emberiza eitrinella 111, 242, (252) Emberiza hortulana 111, (113) Emberiza schoeniclus 84, 94, (97), 111, (118), 146, 149 — 151, (153), (154), 242, (252) 264 ‘ Eremophila alpestris 116, 147-151, (152 — 154) Erithacus rubecula 93, 100, 108, 110, 242%. 252) Falco cherrug 67, 78, 108, 232 Falco columbarius 78, 108, 150, (153) Falco naumanni 79 Falco peregrinus 78, 91, 108, (116), 232 Falco subbuteo 78, 79, 101, 108, 242, (252) Falco tinnunculus 67, 79, 91, 101, 108, (116), 242, (252) Falco vespertinus 79, 85, 86, 94, (97), (98), 108 Francolinus Capeki (13) Francolinus francolinus (24) Francolinus sp. (23) Fringilla coelebs 94, 101, 111, 240, 242, (250), (252) Fringilla montifringilla 102, 111 Fulica atra 76, 78, 86, 168, 242, (252) Galerida cristata 84, 93, (97), 100, 109, (117), 242, (252) Gallinago gallinago 92, 94, 108, (116), 169, (174), 242, (252) Gallus sp. (14), (io) 1) (20) Gallinula chloropus 86, 108, (116), 168, (173), 249, (252) Garrulus glandarius 37 — 46, (47), 93, 101, 112; (117), 242, (252) Garrulus glandarius albipectus 38 Garrulus glandarus atricapillus 38, 44, 46 Garrulus glandarius brandtii 38, 45 Garrulus glandarius caledoniensis 38, 44 Garrulus glandarius cervicalis 38, 46 Garrulus glandarius fasciatus 38 Garrulus glandarius glandarius 38, 40 Garrulus glandarius hibernicus 38, 43, 44 Garrulus glandarius interstinetus 40 Garrulus glandarius iphigenia 38 Garrulus glandarius japonicus 39 Garrulus glandarius krynicki 38, 44 Garrulus glandarius leucotis 39 Garrulus glandarius minor 38, 44 Garrulus glandarius pekingensis 38 Garrulus glandarius rufitergum 38, 42, 43 Garrulus glandarius septentrionalis 43 Garrulus glandarius sinensis 38, 40 Garrulus glandarius taivanus 38 Garrulus glandarius whitakeri 38 Garrulus lanceolatus 39 — 45, (47) tavia aretica 56, 107 Gavia stellata 56 Glareola pratincola 92, 211, (214) Glaueidium passerinum (111) Grus grus 56, 91, 108, (116), 232, 233, (245) Gyps fulvus 76, 241 Haematopus ostralegus 233, (245) Haliaetus albicilla 76, 91 Hieraetus pennatus 76, 107, 231, (244) Himantopus himantopus 85, 87, 94, (97), (98) Hirundo rustica 88, 102, 109, (117), 240, 242, (250), (252) Hirundo sp. (13) Hydroprogne caspia 93 Ixobrychus minutus 55, 56, 107, 241, 242, (252) Jynx torquilla 102, 109 Lagopus lagopus (23— 25), (27), 35 Lagopus mutus (23 — 25), (27), (30), (31), 35 Lagopus sp. (23), (26), (27), (30 — 32), 36 Lanius collurio 101, 109, (118), 240, 242, (250), (252) Lanius excubitor 109 Lanius minor (14), 89, 109, 242, (252) Larus argentatus 92, 112, 234, (246) Larus canus 92, 234, (246) Larus fuscus 234, (246) Larus ridibundus 56, 72, 85, 88, (97), 108, 2345249, (246), (252) Limosa limosa 85, 87, 94, (116), 169, (175), 232242, (252) Locustella fluviatilis 109 Locustella luscinioides 242, (252) Locustella naevia (252) Lophura sp. (17) Loxia curvirostra 111 Lullula arborea 101, 109, 242, (252) Luscinia luscinia (118) Luscinia megarhynchos 100, 110, 242, (252) Lusciniola melanopogon 242, (252) Lymnocryptes minimus 92 Lyrurus mlokoschiewiezi (27) Lyrurus pertium (14), (20 — 22), (27), 35 Lyrurus sp. (21), (22) Lyrurus tetrix (15-17), (21), (25), 35, (116) Mergus albellus 75, 107 . Mergus connectens (14) Mergus merganser 75 Mergus serrator 75 Mergus sp. (14) Merops apiester 109, 240, 242, (250), (252) Milvus migrans 75, 90 Milvus milvus 75, 107, (115) Monticola saxatilis 110, (113) Motacilla alba 94, 109, (118), 211, (214), 242, (252) Motacilla cinerea 109, (118) Motacilla flava 85, 89, (98), 109, 236, 237, 242, (248) Motacilla flava feldeggi 236, 237, (247), (248) Muscicapa (Ficedula) 101, 110, (118) Muscicapa (Ficedula) hypoleuca 101, 110 Muscicapa (Ficedula) parva 110, (113), (118) Muscicapa striata 102, 110 Netta rufina 73 Nucifraga caryocatactes 112, (117) Numenius arquata 85, 91, 94, (98), (116) Numenius phaeopus 91 Nycticorax nycticorax 55, 60, 61, 64 — 66, 68, 85, 90, (98) Oenanthe oenanthe 88, 102, 110 Oenanthe hispanica 241, (251) Oriolus oriolus 88, 102, 112, (117), 242, (252) | Otis labrechti (14) Otis tarda 56, 155 — 159, (160 — 163) Otus scops 108 Oxyura leucocephala 75 Pandion haliaetus 78,,91, (116), 232 Panurus biarmicus 111 Parus ater 111, (117) Parus atricapillus (montanus) 111 Parus caeruleus 84, 93, (97), 102, 111, 242, (252) Parus cristatus (117) Parus maior 84, 93, (97), 100, 111, (117), 235, 242, (247), (252 ) Parus palustris 102, 111 Passer domesticus 67, 89, 101, 111, (118), 202, (206), 237, 238, 240, 242, (248 — 250), (252) Passer montanus 67, 89, 111, (118), 202, (206), 238 — 240, 242, (249), (252) Pator roseus 237, (248) Pelargosteon töthi (13) Pelecanus onocrotalus 57 Perdix juresaki (14) Perdix perdix (24), 86, 108 (250), (252) Perdix sp. (14), (16), (23) Pernis apivorus 75, 231, (244) Phalacrocorax carbo 57, 58, 64, 76, Phalacrocorax pygmaeus 229, 049). Phalaropus lobatus 233, (246) Phasianus colchicus 86, 100, 108, 240, 242, (250), (252) Philomachus pugnax 85, 92, 94, (98), 232, (245) Phoenicopterus ruber 230, (244) Phoenicurus ochruros 100, 110 Phoenicurus phoenicurus 110 Phylloscopus collybita 94, 100, 110, 242, (252) Phylloscopus proregulus 110, (113) Phylloscopus sibilatrix 110, (118) Phylloscopus trochilus 110 Pica pica 46, 84, 88, (97), 100, 103, 112, (117), 242, (252) Picus canus 105, 109, (113), 242, (252) Picus viridis 84, 93, (97), 101, 109, (117), 242, (252) a bo TG 2 N > Wo 265 Platalea leucorodia 68, 69, 85, 90, (98), 230, (243) Plectrophenax nivalis 146 — 151, (152 — 154), 241, (251) Plegadis falcinellus 50, 65, 68, 69, 90 Pliogallus crassipes (13) Pliogallus kormosi (13) Pliogrus pentelici (14) Plctus pannoniae (14) Podiceps auritus 229, (242) Podiceps cristatus 57, 89, 229, 242, (242), (252) ‘Podiceps griseigena 57, 229, (243) Podiceps nigricollis 56, 86, ae) Podiceps ruficollis 56, 107, 2 29, 242, (242), (252) Porzana parva 168, (173), 242, (252 ) Porzana porzana 86, (116), 165, 167 — (171),.(173), 242, (252) Porzana pusilla 165 — 169, (170 — 174) Prunella modularıs 102, 109 Prunella collaris 109, 241, (251) Pyrrhocorax pyrrhocorax 112 Pyrrhocorax sp. (13) Pyrrhula pyrrhula 102, 111 170, Rallus aquaticus 56, 168, (173), 240, (2 Recurvirostra avosetta 82, 85, (96 —98), 211, (214) Regulus ignicapillus 110 Regulus regulus 110, (118) Remiz pendulinus 55, (117), 195 — 198, (198), (199), 242, (252) Riparia riparia 53, 109, 242, (252) Rissa tridactyla 108, 234, (246) Saxicola rubetra 110, 242, (252) Saxicola torquata 100, 110, 242 Scolopax rusticola 101, 108, (1 (252) Serinus canaria 101, 111, 242, (252) Sitta europaea 102, 111, (117) Squatarola squatarola 91 Sterna albifrons 211 —213, (214 — 216) Sterna hirundo 56, 88, (116), 211 —213, (214 — 216) Streptopelia decaocto 88, 100, 108, (116), 201, (206), 234, 242, (246), (252) Streptopelia turtur 88, 100, 108, (116), 201, (206), 242, (252) Strix aluco 93, 109, (119), (120), (129 - 130), 242, (252) Strix intermedia (14) 16), 266 Strix uralenis (117) Sturnus vulgaris 68, 85, 89, 92,°(97), 102, 111, (118), 202, (207), 242, (252) Surnia ulula 234, (246) Sylvia atricapilla 100, 110, (177-179), 180, 242, (252) Sylvia borin 110, (118), (178), (180), 242, (252) Sylvia communis 100, 110, (118), (177), (178), (180), 242, (252) Sylvia curruca 94, 100, 110, (177), (178), (180) Sylvia nisoria 110, (178 — 180) Tetrao conjugens (15), (1 (29), (30), 35 Tetrao macropus (17), (19), (26), (27), 35 Tetrao praeurogallus (17 7 — 20), ), (25), (26), (28), 35 Tetrao sp. (18) Tetrao urogallus (15 — 19), (25), (26), (30), (31), 35, (116) Tetraogallus sp. (17) Tetrastes bonasia (24), (26), (31), 36, 108, NS) (IG) Tetrastes praebonasia (14), (22), (27) Tichodroma muraria 111, 235, 241, (247), (251) Tringa erythropus 92 Tringa glareola 92, 242, (252) Tringa nebularia 92, (112), (116) Tringa ochropus 92, 240, (251) Tringa stagnatilis 92 Tringa totanus 87, 94, 108 Troglodytes troglodytes 100, 109, 242, (252) Turdicus tenuis (14) Turdus iliacus 102, 110 Turdus merula 100, 110, (118), 242, (252) Turdus philomelos 93, 101, 111, 242, (252) Turdus pilaris 93, 102, 110, 149, (153), 235, (247) Turdus torquatus 110 Turdus viseivorus 111, (117) Tyto alba 108, (119), (120), (129 — 130) 6), (26), (27), Upupa epops 88, 102, 109, 242, (252) Vanellus vanellus 85, 87, 92, 94, (97), (98), 108, (116), 150, (153), 232, 242, (252) Xenus cinereus 232, (245) Megjelent a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában Felelős kiadó a Magyar Madártani Intézet igazgatója Felelős szerkesztő : dr. Sterbetz István Műszaki vezető: Korom Ferenc Műszaki szerkesztő : Müller Zsuzsa * 7 Nyomasra engedélyezve 1976. IIT. 18-an Megjelent 1150 példányban, 23*/, (A/5) iv+24 oldal äbramelleklet terjedelemben 64 abraval Keszült az MSZ 5601—59 és 5602-55 szabvanyok szerint MG 2408-a-7500 76/4017. Franklin Nyomda, Budapest. Felelös: Vago Sándorné igazgató N; RE à HITLER eae ce, Acme Bookbinding Co., Inc. 300 Summer Street | Boston, Mass. 02210 INN 3 2044 0 Mirti = ETRO SI vi fi 4 an on TE à = E cati 24 AM ors HG tt as Arm r #0 Fees pi SR ET ani n HA; HAE ith Biere ae Hew EU rer Heid HAL PO ARS SZ LAS bait i ar Sarnen ity a Eh y hah 2 fa fares à apy ice ia ; veges Beeb POR Sy CE + IHREN HEMER Alt Genta LI $ 4 > 3 a PATATE LES rer PES frere Hie gs ae È 3 Ri, RARE PAVE LEN RH: on sii (OMR € i ah PCAs ZITTO vf EAU PURE NOR) DES INTIAL tise ROG RES ROGUCERE ca E ae ee Hall, di RENNER NANTES Fra SFr RTE Seen er, HIT TPE € GETS EIER EEE EEE RER 2 Gi ae ez I pt BEER see Pesan stew SE MER ee tà z Ka nine lay nee = See cà = PUA TÓ il MEL 1. ete ved “ I iM aT FRE OLYAT] LEHR uen í OT In ‚hal RAD ie veh ur Rath