67! i a n Di AQUILA A MAGYAR MADARTANI INTEZET (AZ ORSZ. KÖRNYEZET- ES TERMESZETVEDELMI HIVATAL MADARTANI INTEZETE) EVKÖNYVE . ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1984 MEGINDITOTTA i SZERKESZTI HERMAN OTTO BANKOVICS : ATTILA | 127 fp Y] FUNDAVIT 1 HN EDITOR 0. HERMAN ‘ (ban A. BANKOVICS WE) 4 4. N KK \) la NG (Wey Avo XCI. EVFOLYAM. TOM. 91 VOLUME: 91 BUDAPEST, 1984 PET et a AQUILA AQUILA A MAGYAR MADÁRTANI INTÉZET (AZ ORSZ. KÖRNYEZET- ES TERMESZETVEDELMI HIVATAL MADÁRTANI INTÉZETE) ÉVKÖNYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1984. ENT HSON/A N MAY 0 7 1998 LIBRARIES SZERKESZTI BANKOVICS ATTILA MEGINDITOTTA È HERMAN OTTO EDITOR A. BANKOVICS FUNDAVIT O. HERMAN XCI. ÉVFOLYAM. TOM. 91 VOLUME:91 BUDAPEST, 1984 Megjelent — Published 1984 Kérjük Szerzdinket, hogy közlemenyeiket irógéppel, három példányban, jó mi- nösegü papírra írva, az alábbi formában szíveskedjenek az Aquila szerkesztőjének elküldeni: Bal oldalon 5 cm-es margó, 60 betühelyes sorok, 2-es- sortávolság és oldalan- ként 30 sorterjedelem. A táblázatokat ne a szöveg közé, hanem külön oldalra, eimfelirattal ellátva készítsék. A táblazatok feliratai alatt bőségesen hagy- janak helyet a később elkészülő idegen nyelvű címszavak elhelyezésére. For-~ rásmunkák idézésénél az Aquiläban rendszeresített forma az irányadó! Újragépeltetés esetén a költségek a szerzőt terhelik. Kérjük a közlemények végén a szerző postacímét feltüntetni. Lapzárta január 30. A szerkesztő ISSN 0374-5708 TARTALOMJEGYZEK Babo Tibor: A szélesfarkû halfarkas (Stercorarius pomarinus) újabb előfordulása SZLOVÉN Ka N N ae a ee Se CRT De kan a he ehr Dr. Bankovies Attila: A XVIII. Nemzetközi Madártani Kongresszus a magyar orni- BETO GNM ONS CEG IS SR ee en A ae Dr. Bankovics Attila: Újabb adat a balkáni gerle (Streptopelia decaocto) hazai meg- TENESSE ZARE, it i EE IOR IE TARE SOR ne MON Pole de Ro Dr. Bozsko Szvetlana— Juhász Lajos: A balkáni gerle (Streptopelia decaocto Friv.) össze- hasonlité populációs vizsgálata Magyarország öt megyeszekhelyen (Nyíregyháza, MU brécon Peer Gyons/alaegerszee)e o RUE PRE NEI IO © ae oy Gels Dobrowolski, K.-— Krzyskowiak, A.— Nowak. E.— Nowicki, J.: Geese Wintering in ER ra he REI TOT eo Haraszthy László— Schmidt Egon: A Madártani Intézet madarjelélései — XXXVI. SÉRIE TO CTER I PE OR a den a RT Hraskò Gabor: Havasi szürkebegy (Prunella collaris) előfordulása Pest belvárosában ons rno: Csaba, Jozset (1903-1983) te Sn ne nn een TE en dlacabebclosvide: de. Bekası JoZsef tsz cn ANR re ao due Janata Károly: Fenyvescinegék (Parus ater ) fészkelése a Pilisben ................. Jukhasccha;ossvide:9Dr. Bozsko’ Szyetlana do. ona san ili one te Dr. Kalotas Zsolt— Pintér Andras: A gyöngybagoly fehér mellű alfajának (T'yto alba al- Benikeszikeleserlolnaımepryebens er SP AR ee rr gine alate ese SI Dr. Kalotas Zsolt: Vörösfarkú ölyv ( Buteo buteo vulpinus) Räbaujfalun . . . . . . . . . . . . . Dr. Kovács Gábor: Izlandi kerceréce (Bucephala islandica) a Hortobágyon .......... Dr. Kovács Gábor: A hortobágyi halastavak madárvilága 10 év megfigyelései alapján Dr. Kovács Gábor: Az árasztások hatása a Hortobágy madárvilágára . .. . . . . . . . . . . . Lörinez István: Fészkelési adatok a Közep-tiszai Tájvédelmi Korzetbél . . . . . . . . . . . Palais ALCS Ya VIO. Vor; Blzbietagh sc ine aan e Oe een on Dr. Mödlinger Pal: A gulipan (Recurvirostra avosetta L.) állatkerti reprodukeiöjanak és kardoskuti repatriaciöjanak tapasztalatai és eredmenyei .................. Dr. Ócsai András: A gulipan (Recurvirostra avosetta) költese Heves község határában . ner Andras-vade: Dr. Kalotaszsolis nn. en Sera ana en giano a wih Dr. Rekasi József: Adatok a haziveréb-fidkak (Passer domesticus) täplälkozäsähoz ... Dr. Rekasi Jözsef— Jakab Bela: Ökológiai vizsgálatok Észak-Bäcska gélyaällomänyän BRENT De „a RE ARA ee iO ee LA dE On ado HaraszthyeLaszl0 1e 0 oc LT nenn a nen Dr. Sterbetz István: À magyarországi tüzok- (Otis t. tarda L. 1758) populációk életké- Pesseeenek vızsonlata 1911 1982 146közeböl cee an - ame al ete oe wt oe nen WeSSterbeiz2lstwan: Dr: Kodor Tamas (19341983) . 2. aces das ae aan e Re Secmremy Gyorgy: vide: Szentendrey: Gézane lla iii ie e a Szenek Zoltan: Léprigo ( Turdus viscivorus) költese a Kiskunsägban . . . . . . . . . . . . . . . Szentendrey Géza—Szekrényi György: À Pilis gyöngybagoly- (Tyto alba) állománya I HO MEN CIE OP ÉGARD AE: 4 Seen ee lea mme ae ee ee © 198 11 Székely Tamás: A fattyuszerkö (Chlidonias hybrida) kotläsvältäsänak leírása és elem- BORD en ne eo sue sie ee e Re. 157 Szvezsenyi László: Fitisz füzike (Phylloscopus trochilus) a Bakonyban és a Vértesben 201 Tor Elzbieta—Lukowsky, Aleksy: A klórozott szénhidrogének jelenléte a vadludak szö- veteibon. Hlözetee. jelentes.... . 5.5% es um EB A ae RE 183 Triebl, R.: Brutbiologisches von Neusiedlersee-Graugänsen (Anser anser rubriostris) 109 Varga Ferenc: Kakukk (Cuculus canorus) tojäsrakäsi kísérlete a kakukkfidkds vörös- begy fészkébe; § ar a. ne EN RER A EE NIRO AO OO DN IO LIAN RE 198 Varga Ferenc: Tövisszurö gebies (Lanius collurio) által neveltetett kakukkfiöka . . . . . 202 BRövidiközlemenyek Als JE ee E PE ae ae 197 In memoriam.. nie E RL BENDER ER N Lee 207 Bejelentesekn. rm ie RUE AA ee N II IO I 213 Könyvismertetesek. „en... a As SO CO LITAS 215 CONTENTS—INHALT Babò, T.: Recent occurrence of a Pomarine Skua (Stercorarius pomarinus) in Slovakia 203 Dr. Bankovies, A.: The 18th International Ornithological Congress from the point olview'okHungaryan Ornithology Kam Te ae ei lene oe Antares ehe 11 Dr. Bankovics, A.: A contribution to the appearance of the Collared Dove (Streptopelia TACOS ORTO RATA Hirn ee ee ES atal e LOT SE 203 Dr. Bozsko, S.: Comparative survey of the Collared Dove (Streptopelia decaocto Friv.) population at five county seats (Nyíregyháza, Debrecen, Eger, Győr, Zalaegerszeg) rim, JE Ta a ARR ORO RE IRA EN ORA ee ee RT? 115 Dobrowolski, K.—Krzyskowiak, A.—Nowak, E.—Nowicki, J.: Geese Wintering in ae LP ARATE aha fos ee he a des love een ae © ele. OR 47 Haraszthy, L.— Schmidt, E.: Bird-banding of the Hungarian Institute for Ornithology PO DOCH O bird-bandine tn. He... Ca RARE SAT i ee ee 187 Hrasko, G.: The occurrence of an Alpine Accentor (Prunella collaris)in the inner town CIBI ERA AL St I O EI wider ee ita (el PELA SO II SI pt 205 Janata, K.: The nesting of Coal Tit (Parus ater ) in the Pilis mountains ............. 204 Dhs EVI AB OZS RO MON LE III ee Re 115 Dr. Kalotas, Zs.—Pintér, A.: Nesting of a white-breasted subspecies of the Barn Owl (ZAuio'albaralba)fin Lolna\county (Hungary), tese CN. e a ele ot 12 Dr. Kalotas, Zs.: A red tailed subspecies of Buzzard (Buteo buteo vulpinus) at Raba- BEN De RETRO ATA ENTE 203 Dr. Kovács, G.: A comprehensive survey of the avifauna of fish-ponds in the Horto- as (OUST URES SNe eet PIE Terre Rr Ae RE IA ee 21 Dr. Kovacs, G.: The effect of floodings on the avifauna in the Hortobágy puszta ..... 163 Dr. Kovacs, G.: A Borrow’s Goldeneye (Bucephala inslandica) on the Hortobagy TE ER NEN lea e RR AR A er 203 end el vides Dobrowolski, RAN mr sede hee GR RE ee 47 Lörinez, I.: Nesting data from the Landscape Protected Area in the Mid-Tisza Region 202 Pneu ee idee Bor. Ei ne ee ee ee ee 183 IN OCAGI: LEE STC SISA D Yo) oy Os 40) et Sta Keen ci eo taie de tof 47 INO DUG te) eV AGL OAD) OO LOWOIS Kile: Keay sce ee er iene isl elise elne sau 47 Dr. Ocsai, A.: Breeding of Avocets (Recurvirostra avosetta) on adjacent field to the VAY EV EAN CARD RR RI RO 203 nier ASI I ee ee SOS OCA CRON oe 1% Dr. Rekasi, J.: Data on the food biology of House Sparrow (Passer domesticus) nes- EER) ANIA ET AR ME EP GRR e N I) OO 151 Dr. Rékasi, J.— Jakab, B.: Ökologische Forschungen des Storchbestand in Nord-Bäcs- RAN Cie We Leben MMC Jahren ira aa I 8 seen nn een ea 101 CRT side aHarasathy, Wis 04% a E n Le i Siw Se ea 187 Dr. Sterbetz, I.: A study of the vitability of Great Bustard (Otis t. tarda h. 1758.) popu- legione neue AO TE 1982, nei ae e » ols. een SE 93 Szenek, Z.: Breeding of the Mistle Thrush (Turdus viscivorus) in the Kiskunság (eco TE) N EEE RE. 205 Székely, T.: The description and analysis of the brooding relief of the Whiskered Tern (Chlidonias hybrida)e. LI AIRES RR ae ee ae 157 Szvezsényi, L.: Willow Warblers (Phylloscopus trochilus) in the Bakony and Vértes Mountains... une s scene IRR ERRE 205 Tor, E.—Lukowksy, A.: Chlorinated hydrocarbons in wild geese tissues. A preliminary FEport, Sza Dec se Sin ace e ome) ves eyes ioe’ gn sen a an e LIE SEO 183 Triebl, R.: Brutbiologisches von Neusiedlersee-Graugänsen (Anser anser rubrirostris) 109 Triebl, R.: Breeding Biology of the Grey-lag Goose on Lake Ferté in Austria ....... 113 Varga, F.: A Cuckoo nestling raised by a Red-backed Shrike (Lanius collurio) ..... 205 Varga, F.: An egg-laying attempt by an European Cuckoo (Cuculus canorus) into the nest.of a Robin with cuckoo nestlings Nite 203 Short Notes Li „ea date e EI AR ns oe, ie I 197 Tn memoriaine.: 745 nee Meenas Sy ee RE O ALTI 207 Beportings: nafta bet ete Dr MES SRE EEE TEE PR SEC ER u 213 Books sú ae NIRO III POSE Det CPC OS CEE ETES 215 IV/1. IV/2. IV/3. IV/4. IV/5. IV/6. VII/I. VIE: ABRAK JEGYZEKE — LIST OF ILLUSTRATION A XVIII. Nemzetközi Madártani Kongresszus résztvevőinek egy csoportja a megnyitó ünnepségen (Moszkva, 1982. aug. 17.). — A group of the parti- cipants of the 18th International Ornithological Congress at the inaugural proceedings (Moscow, 17 August 1982). Lars von Haartman professzor, a kongresszus elnöke rádióinterjút ad (Moszkva, 1982. VIII. 22.). Fotó: Bankovies A. — Prof. Lars von Haart- man President of the Congress is giving a radio interview (Moscow, 22 Au- gust 1982). Foto: A. Bankovics. Mezeipocok-zsakmanvaval a padlastérben elhelyezett költölada bejáratá- hoz érkező Tyto alba alba him (Murga, 1983. aug. 28.). Fotó: Dr. Kalotäs Zs.— Male Tyto alba alba with a common vole pray arriving to the opening of the nesting box situated in the blak (Murga, 28 August 1983). Foto: Dr. Zs. Kalotàs Division of Poland into Natural Regions. I — The Baltic Sea, II — Pomera- nian Lake District, III — Masurian Lake District, IV — Wielkopolska (Grand Poland”) Lake District, V — Masovian Lowland, VI — Podlasie Lowland, VII — Wielkopolska ("Grand Poland”) Lowland, VIII — Malo- polska (‘*Lesser Poland") Highland, IX — Lublin and Roztocze Highlands, X — Silezian Lowland and the Trzebnica Ridge, XI — Silezian and Cra- cow—Czestochowa Highlands, XII — Sandomirez Dale, XIII — The Su- dety Mts., XIV — The Beskidy Mts. (part of the Carpathians). Average number of frequency of encounters (frequency represented by the width of a symbol — 1 mm equals 6 en — counters). a — with data from the Kostrzyn Reservoire from 1977—1980 included. Average number of geese in January and average temperature and thicks- ness of snow cover. a — number of geese, b — temperature (printed me- theorogical data), e — temperature (own research), d — thickness of snow cover, e — with data from the Kostrzyn Reservoire 1977—1980 included. The highest values of counting per 50 X 50 km? compared with the division of Poland into Nat. Regions (the Regions marked as on IV/1). The highest values of counting per 50 X 50 km? compared with the division of Poland into Nat. Regions (the Regions marked as on IV/1). The highest values of counting per 5050 km? compared with the division of Poland into Nat. Regions (the Regions marked as on IV/1). A — Költöpärok — Brutpaare (HPa, HPm, HPo). Lakatlan fészkek — Unbesetzte Horsten (uH). B— Fiöka atlagszamok— Die Mittel der Jungen- zahlen (JZm, JZa). © — Fészkenkénti fiökaszam (HPm 1-5) megoszlása — Verteilung der Jungenzahlen in den Gehecken (HPm 1—5). Elpusztult fiókák — Zahl der abgestorbene Jungen (+). D — Időjárás — Witterung. Tiszafüred-Kocs és Nagyiván gólyaállományának adatvaltozasai, 1974— 1982. — Datenabwechselungen des Storchbestandes für Tiszafüred-Kocs und Nagyiván, 1974— 1982. IX/1: EXD: IX/3. IX/4. IX/5. IX/6. IX/7. IX/8. IX/9. X/1. XI/1. XI/2. XI/3. KI. XII/2. XIV/I. XVI/I. XVII/1. 10 A balkáni gerle éjszakäzéhelyeinek eloszlása Nyíregyháza területén 1982- ben. — Distribution of the nighting places of the Collared Dove on the area of Nyíregyháza in 1982. A balkáni gerle populációjának évi dinamikája 1975—1976-ban a főbb nyír- egyházi éjszakázóhelyeken (Ratkos, 1976 alapján). 1 — Megyei-körhäz, 2 — Benczúr tér, 3 — MAV állomás előtt, 4 — Dimitrov út, 5 — Bessenyei tér, 6 — Sóstói-fenyves.— Yearly dynamics of the Collared Dove population in 1975 and 1976 at the major nighting places of Nyiregyhäza (Based on Ratkos, 1976. 1 — County Hospital, 2 — Benczúr square, 3 — Area in front of the MÁV Station, 4 — Dimitrov Str., 5 — Bessenyei square, 6 — pineforest of Söstö. A feszkel6 és éjszakázó gerleällomäny dinamikája Nyíregyháza Benczúr té- ren 1975—1976-ban. 1 — lakott fészkek száma, 2 — parkban élő madarak Dynamics of the nesting and nigh- ting Collared dove stock at the Benczúr square of Nyíregyháza in 1975 and 1976. 1 — inhabited nests, 2 — birds living in the park, 3 — nighting birds. A balkáni gerle éjszakäzohelyeinek eloszlása Debrecen területén. — Distri- bution of the nighting places of the Collared Dove on the area of Debrecen A balkáni gerle éjszakäzéhelyeinek eloszlása Eger területén 1982-ben. — Distribution of the nighting places of Collared Dove on the area of Eger in 1982. A balkáni gerle éjszakázóhelyeinek eloszlása Győr területén 1982-ben. — Distribution of the nighting places of the Collared Dove on the area of Győr in 1982. A balkáni geile állománya Győr belvárosában 1981—1982 telén. — Repre- sentation of the Collared Dove stock in the inner town of Győr during the winter of 1981/82. A balkáni gerle éjszakázóhelyeinek eloszlása Zalaegerszeg területén 1982- ben. — Distribution of the nighting places of the Collared Dove on the area Zalaegerszeg in 1982 A. balkáni gerle téli populációjának alakulása Magyarországon az öt megye- székhelyen. — Representation of winter populations of the Collared Dove five county seats in Hungary. Number of feedings during a day. A napi etetések száma. A fattyúszerkő kotlásváltásának jellemző mozgáseleme, a lapuläs. — Some characteristics movement units of the brooding relief of the Whiskered Tern, lying down. Felegyenesedés. — Upright position. A — Felrepülés — Flying up, B — Fészekigazítás — Nestreparation. Réti sas — White-tailed Eagle (Haliaaetus albicilla) (Hortobágy, 18 Ja- nuary 1983). Foto: Dr. G. Kovács Telelő bölömbika — Wintering Bittern (Botaurus stellaris) (Hortobágy, 6 February 1982). Foto: Dr. G. Kovács The contents of pp’DDE and Avoclor 1260 in fat of Anser fabalis and Anser albifrons. Stercorarius pomarinus. Foto: T. Babò Csaba Jözsef (1093—1983). e A XVIII. NEMZETKÖZI MADÁRTANI KONGRESSZUS A MAGYAR ORNITOLÓGIA SZEMSZÖGÉBŐL Dr. Bankovics Attila Magyar Madártani Intézet, Budapest 1978-ban Nyugat-Berlinben a XVII. Nemzetközi Madártani Kongresszuson született a döntés, hogy a soron következő kongresszust 4 év múlva a Szovjet- unióban, Moszkvában rendezzék. A Nemzetközi Ornitológiai Bizottság a kong- resszus elnökéül dr. Lars von Haartman professzort (Finnország) választotta, főtitkárként dr. Valerij D. Iljicsev professzort (Szovjetunió) jelölték ki. Így került sor 1982. augusztus 16—25-e között Moszkvában a XVIII. Nemzetközi Madártani Kongresszus megrendezésére. A részt vevő országok számát tekintve — mint azt Haartman professzor a kongresszus zárszavában elmondta — az eddigi kongresszusok közel százéves történetében ez volt a legnagyobb, a legsokoldalúbb és a legnemzetközibb. A moszkvai kongresszuson összesen 38 ország ornitológusai vettek részt. Több mint ezer szakember gyűlt itt össze a világ különböző részeiből, képviselve va- lamennyi kontintenst. Nagy számban voltak jelen a szovjet ornitológusok (közel ötszázan, fele az összes résztvevőnek). A legnépesebb külföldi delegáció — 84 ornitológus — az Amerikai Egyesült Államokból érkezett. Jelentős számban képviseltette magát a Német Szövetségi Köztársaság 67 fővel és a Német De- mokratikus Köztársaság 44 fővel. Nagy-Britanniából 39-en érkeztek. Tíz és harminc közötti résztvevővel szerepelt Lengyelország, Hollandia, Olaszország, Kanada, Svédország, Ausztrália, Csehszlovákia, Franciaország, Norvégia és Japán. Öt és tíz közötti létszámmal vett részt India, Svájc, a Dél-afrikai Köz- társaság, Dánia, Izrael, Brazília, Magyarország stb. Egy-egy szakemberrel sze- repelt többek között Argentína, Ecuador, Írország, Madagaszkár, Mozambik, Új-Zéland, Venezuela, Vietnami Demokratikus Köztársaság. Magyarországról heten vettünk részt a kongresszuson : Dr. Keve András, a Nemzetközi Ornitológiai Bizottság tagja a Természet- tudományi Múzeum Ällattära részéről (Budapest) ; Dr. Sasvári Lajos, Eötvös Loránd Tudományegyetem. (Budapest); Dr. Csörgő Tibor, ELTE (Budapest), Dr. Török János, ELTE (Budapest) ; Réthy Zsigmond, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum részéről (Békés- csaba) ; Nechay Gábor és Dr. Bankovics Attila, a Madártani Intézet munkatársai az Országos Környe- zet- és Természetvédelmi Hivatal kiküldésében (Budapest). A kongresszus különböző szekciói a Lomonoszov Egyetem főépületének ter- meiben kerültek megrendezésre. Az elszállásolást a Rosszia Szállóban és más moszkvai szállodákban oldották meg. A magyar delegáció nagyobb része az Akadémiai Szállodában kapott helyet. 11 I. A XVIII. Nemzetközi Madártani Kongresszus résztvevőinek egy csoportja a megnyitó ünnepségen ( Moszkva, 1982. aug. 17.). — A group of the participantos of the ISth Internatio- nal Ornithological Congress at the inaugural proceedings (Moscow, 17 August 1982) A tudományos előadásokra 42 szimpózium keretében került sor, amelyeken összesen 223 előadás hangzott el. Tekintettel a bejelentett előadások nagy szá- mára, további 166 előadást poszter formájában mutattak be (/ljicsev, 1983). A poszterbemutatäsokat is nagy figyelem kiserte, amit minden alkalommal tapasztalhattunk a kora délutáni órákban a kiällitöesarnok bemutatéfalai előtt zsúfolódó érdeklődők nagy száma alapján. A magyar delegáció a felsorolt három poszterközleménnyel szerepelt : Dr. Sasvári Lajos: A városi madárközösségek niche váltása. Dr. Török János: A széncinege ( Parus ma ior), a kék cinege (Parus caeruleus) es az örvös légykapó (F icedula albicollis) táplálkozási niche elkülönülése ma- gyarországi tölgyerdőben. Dr. Csörgő Tibor: A nádirigó ( Acrocephalus arundinaceus) és a cserregő ná- diposzäta ( Acrocephalus scirpaceus) táplálkozási niche elkülönülése magyaror- szági nádasokban. A különböző tárgyú, főként ökológiai és természetvédelmi témákkal foglal- kozó szimpóziumok mellett Nechay Gáborral együtt részt vettünk az esti órák- ban a ,, Kelet-Európa és Észak- Ázsia madärvonuläsa’ " tárgyában rendezett ke- rekasztal-megbeszélésen, ahol az azonos című, több kötetre tervezett, Moszk- ában megjelenő monográfia soron következő köteteivel kapcsolatos kérdéseket tárgyaltuk. Meghívott. vendégei voltunk a Szovjet Tudományos Akadémia új Madárvonulás-kutató és Gyűrűző Központját megtekintő nemzetközi kül- 12 FE Fe 2. Lars von Haartman professzor, a kongresszus elnöke rádióinterjút ad ( Moszkva, 1982. VIII. 22.). Fotó: Bankovies A.— Prof. Lars von Haartman President of the Congress is giving a radio interview (Moscow, 22 August 1982). Foto: A. Bankovics döttsegnek. Meghívás alapján részt vettem a madärszämläläsokkal és térképe- zésekkel foglalkozó megbeszéléseken, ahol Euröpa fészkelőmadarainak az 50 x 50 km-es hálózatú ponttérképezése volt napirenden, s ennek előkészületeit be- széltük meg. A kongresszus munkanapjain tartotta XVI. ülését a madaraknak a légiköz- lekedés biztonságát veszélyeztető mozgásaival foglalkozó európai bizottság. A Lomonoszov Egyetem külön épületében tartott üléssorozat fő védnöke a Szovjetunió Polgári Légiközlekedési Minisztériuma volt. A felsorolt kérdések- kel foglalkozó alapvető előadások és közlemények nagy érdeklődést váltottak ki valamennyiünkből. A kérdés alapvető megoldásához a madárvonulás moz- zanatainak minél pontosabb megismerésével érhetünk el. A kongresszus jelentős figyelmet szentelt a madárhang-kutatásoknak és a, hangfelvételek bemutatásának. Kiemelkedő előadások hangzottak el többek között a madárvonulás ökológiai vonatkozásairól, a ragadozó madarak ökoló- giájáról, a madarak védelmének stratégiájáról. A darvak védelmével foglalkozó szekció elsősorban Szibéria, Távol-Kelet és Japán térségében élő kevéssé ismert fajok (Grus leucogeranus, G. japonensis, G. vipio, G. monacha) életmódjával kapcsolatos kutatási eredmények bemuta- tására koncentrált. A XVIII. kongresszus a Szovjetunió különböző tájaira (Bajkál-tó, Minszk 13 környéke, Kaukázus stb.) vezetett madártani tanulmányutakkal ért véget, A madártannak ezt az egész világot megmozgató, nagyszabású eseményét ezúttal rendezték először szocialista országban. A magyar ornitológusok számá- ra különösen jelentős volt ez a színhely, hisz így kedvezőbb lehetőség nyílott arra, hogy — a megelőző kongresszusok sorával ellentétben — a moszkvai kongresszuson viszonylag nagyobb számban vehessünk részt. A hazai madártani tudomány fejlesztése és fejlődése szempontjából rendkívül fontosak ezek a nemzetközi összejövetelek, amelyeken a világ élvonalbeli szakemberei számot adnak a madártan terén elért legfrissebb tudományos eredményeikről. Az új kutatási irányvonalak, eredmények közvetlen megismerése nemcsak ismeret- anyagával gazdagít bennünket, hanem a világ tudományos előrehaladásának magával ragadó ereje új lendületet ad, és még nagyobb lelkesedéssel tölt el min- den szerencsés résztvevőt, a hazai madártani feladataink kitartó mű veléséhez és továbbfejlesztéséhez is. Fontosak számunkra a világkongresszusok azért is, mert sorrendben a II. Nemzetközi Madártani Kongresszust 1891-ben éppen Budapesten rendezték meg, és tudományos szervezője Herman Ottó volt. Nagy elődeink tehát a világ élvonalába vitték a magyar madärtant; tudományos hagyományaik így köte- leznek bennünket az általuk kivívott nemzetközi rang megtartására és az ál- taluk vezetett tudományos útvonal folytatására. A szerző címe: Dr. Bankovies Atcila H—1121 Budapest Költő u. 21. Madártani Intézet Irodalom — References Iljicsev, V. D.—Gavrilov, V. M. (1982): XVIII. Congressus Internationalis Ornithologicus (Abstracts of Symposia and Poster Presentations). Moscow. Vavuue6, B. I. (1983): Mrora XVIII. MexnyHaponHoro OPHHTOJIOTHHECKOTO KOHrpecce— nepcHekTAGBI pa36AMUA OPHATONOTHH. CCCP. OPHATONOTHA, Bbinycx. 18. pp. 3-5. Zimdahl, W. (1983): Moskau, 1982: Ein Höhepunkt in der Geschichte der wissenschaft- lichen Ornithologie. Der Falke. 30: 11. 364—367. The 18th International Ornithological Congress from the point of view of Hungaryan Ornithology Dr. A. Bankovies Hungarian Institute for Ornithology, Budapest The decision to arrange the forthcoming congress after four years in the USSR in Mos- cow was taken at the 17th International Ornithological Congress held in West Berlin in 1978. The International Ornithological Committee elected Prof. Dr. Lars von Haartman (Finland) as President of the Congress, Dr. Valerij D. Iljicsev (USSR) was designated as Secretary-General. Thus from 16 to 26 August 1982 the 18th International Ornithological Congress was held in Moscow. ‘ Regarding the number of participating countries — as told by Prof. Haartman in the closing speech of the Congress — in the nearly centenarian history of congresses held so 14 far this was the greatest, the most comprehensive and the most international congress. Ornithologists of altogether 38 countries attended the Congress in Moscow. More thall thousand specialists assembled here from various parts of the world, representing an continents. Soviet ornithologists were present in large numbers (nearly 500, the half of participants). The most numerous foreign delegation, 84 ornithologists have come from the USA. The German Federal Republic was represented by a great number of ornitholo- gists, by 67, the German Democratic Republic by 44 persons. From Great Britain 39 specialists have come. Poland, Holland, Italy, Canada, Sweden, Australia, Czechoslovakia, France, Norway and Japan have sent 10 to 30 delegates. The number of partieipants from India, Switzerland, the South-African Republic, Denmark, Isreal, Brazil, Hungary ete. ranged between 5 and 10. Argentina, Ecuador, Ireland, Madagascar, Mozambique, New-Zealand, Venezuela, Vietnam have sent one speicalist each. As regards Hungary the following 7 ornithologists attended the Congress: Dr. Andräs Keve, Member of the International Ornithological Committee, on the part of the Museum of Natural Sciences Zoological Department (Budapest); Dr. Lajos Sasvári, Eötvös Lóránd University of Sciences (ELTE) (Budapest); Dr. Tibor Csörgő, ELTE (Budapest); Dr. János Török, ELTE (Budapest); Zsigmond Réthy, on the part of the Munkácsy Mihály Museum (Békéscsaba) ; Gábor Nechay and Dr. Attila Bankovies, Research Workers of the Ornithological Institute delegated by the National Agency for Environmental Protection and Nature Conservation (Budapest). The various sections of the Congress held their meetings in auditories of the main building of the Lomonosov University. The participants of the Congress were accomodated in the Hotel Rossiya and some other hotels in Moscow. Majority of the Hungarian delega- tes were housed in the Hotel Academy. The scientific lectures (totalling 223) were delivered in the scope of 42 symposia. Con- sidering the large number of registered lectures additional 166 lectures were presented in the form of posters (Iljiesev, 1983). The poster presentations attracted great attention as indicated by the great number of interested persons who were crowded in front of the demonstration walls of the expo- sition hall in the early afternoon hours. The Hungarian delegation shared with the following three poster reports: Dr. L. Sasvari: Niche shifts of birds in man-made environments. Dr. J. Török: Food niche seggregation in the Great Tit (Parus major), the Blue Tit (P. caeruleus), and the Collared Fiycatcher (Ficedula albicollis), in a Hungarian oak forest. Dr. T. Csörgő: Food niche seggregation in the Great Reed Warbler (Acrocephalus arundinaceus) and the Reed Warbler (A. scirpaceus) in Hungarian reedbeds. In addition to the symposia dealing with various subjects, with ecology and nature conservation in particular the author and Gabor Nechay attended a round table conference held in the evening hours on the subject of , The migration of birds in Eastern Europe and North Asia" where questions related to the fortheoming volumes of the monograph to be published in Moscow under the above title have been discussed. They were the guests of an international delegation inspecting the new Ringing Centre of the Soviet Academy of Sciences. On strength of an invitation the author attended a meeting engaged in bird countings and mappings where the 50X50 km network point mapping of the nesting birds of Europe and its preparatory measures were discussed. On the work-days of the Congress the European Committee engaged in the movements of birds endangering the safety of air transports held its 16th conference. The Ministry for Civil Aviation of the USSR was the Patron of the session held in a separate building of the Lomonosov University. The lectures and publications dealing with the above prob- lems aroused great interest in all partieipants. Full knowledge of the phases of bird mig- ration may bring the solution of the question. The Congress paid attention to the presentation of bird-call researches and sound recor- dings. Remarkable lectures were delivered among others relating to the ecological aspects of bird migration, ecology of Predutory birds, strategy of the protection of birds. The Section engaged in the protection of eranes concentrated on the presentation of the results of researches relating to the biology especially of less known species living in 15 Siberia, in the Far-East and in Japan (Grus leucogeranus, G. japonensis, G. vipio, G monacha). The 18th Congress ended with an ornithological study-tour led to various regions of the URSS (Lake Baikal, environments of Minsk, Caucasus ete.). This far-reaching event of ornithology stirring up the whole world has been arranged for the first time in a socialist country. The scene was of particular importance for the Hungarian ornithologists since thus as opposed to previous congresses they attended the Congress in Moscow in a relatively larger number. With a view to the development of ornithology in Hungary these international meetings where outstanding specialists of the world give account of the recent scientific achievements of ornithology are of considerable importance. Immediate knowledge of the new research tendencies and results not only enrich Hungarian ornithologists by new material of knowledge but the scientifie progress of the world gives an impulse to all fortunate participants in the accomplishment of orni- thological tasks in Hungary. The international congresses are of significance also because the second in order of succession was arranged in 1891 in Budapest with Otto Herman as scientific organizer. Our elders led Hungarian ornithology into the front-rank of the world, their scientific traditions oblige us to maintain the international rank attained and to continue the scien- tifie path shown by them. Author‘s address: Dr. Attila Bankovies Hungarian Institute for Ornithology H—1121 Budapest Költö u. 21. Hungary A GYÖNGYBAGOLY FEHÉR MELLŰ ALFAJANAK (TYTO ALBA ALBA) FESZKELESE TOLNA MEGYEBEN Dr. Kalotas Zsolt— Pintér András MÉM NAK Természet- és Vadvédelmi Állomás, Fácánkert . A gyöngybagoly kozmopolita faj, az Antarktisz kivételével valamennyi földrészen előfordul. Európában 3 alfaja honos. Európai áreájának északi és középső területén a Tyto alba guttata, Nyugat-Európában és a mediterránum- ban a Tyto alba alba, Szardínia és Korzika szigetén a T'yto alba ernesti fészkel. Az alfajok közötti keveredés az elterjedési területek határain, illetve azokon a területeken, aho! két alfaj együtt is megtalálható (pl. Szardínián és Korzikán a, T. a. alba és a T. a. ernesti) Schneider (1977) szerint igen gyakori jelenség. Közép-Európában, így hazánkban is a 7yto. alba guttata otthonos, a, fehér mellű alfaj (7. a. alba) Magyarországhoz legközelebb Észak-Görögországban, újabban Macedóniában fészkel. Olaszországban is költ, de igen kis számban. Ezt az alfajt hazánkban eddig egy alkalommal észlelték. Dr. Rékási József 1971. május 7-én a bácsalmási Kálvária temetőkápolnájának tornyában, ötös fészekaljat ülő, fehér fázisú tojót talált. Párja normális guttata színezetű volt. A fészek később sajnos tönkrement, így nem. lehetett megállapítani, hogy a fiókák melyik alfaj fenotípusát mutatták volna (dr. Rékási József szíves levél- beli közlése). 1983. július 12-én Bátán, a református templom tornyának gerendázata kö- zött sikeresen fészkelő gyöngybagoly párt találtunk. Az egyik szülő — ivarát nem sikerült megállapítani — 7. a. alba, a másik T. a. guttata volt. A hat már röpképes fióka közül egy mutatott 7. a. alba színezetet, a többi 7. a. guttata volt. Öt fiókát — köztük a fehér fázisút is — sikerült intézeti gyűrűvel meg- jelölni. Három nappal később, 1983. július 15-én a murgai evangélikus templom tornyában találtunk fészkelő gyöngybagoly párt. A fészekalj — a, tetőzet alatti párkányon a gerendázat között volt — öt tojásból és kettő egészen fiatal (talán 2— 3 napos) fiókából állott. Mindkét szülő 7. a. alba volt. A fészekről leugró tojót gyűrűztük ; ez a későbbi megfigyeléseknél lehetőséget biztosított a szülők ivari megkülönböztetésére. Július 28-án a torony tatarozása miatt — dr. Streit Béla segítségével — a, templom padlásterébe voltunk kénytelenek a fészekaljat költöztetni. A padlá- son a felszedett cserepek helyén keletkezett nyíláshoz illesztettük a magunk eszkábálta, lécekből és furnérlemezből készült költőládát, amelynek bejárati nyílása 30x30 cm, hossza 130 em volt, és L alakot formálva hátul 70 em-re szélesedett ki. A fészekaljat — a már kikelt öt fiókát és azt a tojást, amelyben még élő embriót éreztünk (a hetedik tojás terméketlen volt) — az anyamadár- ral együtt a kora esti órákban helyeztük el a költőládába, majd a kijárati nyí- lást zsaluval zártuk el. Kb. 1 óra múltán a zsalut óvatosan, zaj nélkül eltávo- litottuk. Az anyamadár ekkor nem repült ki. Két nap múlva ellenőriztük a telepítés sikerét és örömmel állapítottuk meg, hogy az adult madarak elfo- 17 gadtäk az üj feszkelöhe- lyet, etetik a fiókákat. Sajnos a hatodik tojás már nem kelt ki, a tojó az áthelyezés után nem kot- lotta. A fiókákat au- gusztus 24-én a Magyar Madártani Intézet gyű- rűivel jelöltük. A fiatalok közül a három idősebb 7. a. alba, a két fiatalabb pe- dig T. a. guttata forma lett. A költőládából való kirepülés szeptember 15-én történt (dr. Streit Béla megfigyelése). Ada- lék még a murgai fészke- léshez, hogy 1983. novem- berében a korban negye- dik, guttata színezetű fiö- kát a gyűrűzés helyétől északkeletre 26 km távol- sagban, Dunakömlödön egy pajtäban találták el- hullva. I. Mezeipocok-zsakmanyaval a padlasterben elhelyezett A gyüngybagoly fehér költölada bejáratához érkező Tyto alba alba him (Murga, mellű alfajanak megfi- 1983. aug. 28.) Fotó: Dr. Kalotés Zs.— Male Tyto alba gyelese mindhárom alka- alba with a common vole pray arriving to the opening of the lommal az ország déli te- nesting box situated in the blak (Murga, 28. August 1983). — rületeiről származott. Ez Foto: Dr. Zs. Kalotás alapján feltételezhet6, hogy a T. a. alba a Bal- kán felől észak felé terjeszkedőben van, és számíthatunk rá, hogy a közeljövő- ben ismét előkerül majd hazánk területéről. Nem lehetetlen, hogy a déli határ- vidékeinken élő gyöngybagoly populációkban genotípusosan már megtalálható a T. a. alba forma — kérdés, milyen arányban — , csak recesszív jellege miatt ritkán jelenik meg fenotípusban. Az is valószínűsíthető — és ezt alátámasztja a murgai pár fészekalja is —, hogy a színezetre 7. a. alba alfajt reprezentáló pél- dányok sem tiszta genetikai háttérrel rendelkeznek. Származásukat tekintve nem kizárt, hogy guttatával kevert vérvonalból származnak. A szerzők címe: dr. Kalotás Zsolt Pintér András MÉM NAK Természet- és Vadvédelmi Állomás 7136 Fácánkert Irodalom — References Schneider, W. (1977): Die Schleiereulen. Die Neue Brehm Bücherei. A. Ziemsen Verlag, Wittenberg—Lutherstadt. Nesting of a white-breasted subspecies of the Barn Owl (Tyto alba alba) in Tolna county (Hungary) Dr. Zs. Kalotas— A. Pinter Facankert The Barn Owl is a cosmopolitan species, excepting the Antarctic, it occurs on all con- tinents. Three of its subspecies are native in Europe. On the northern and central areas of its European range, Tyto alba guttata, in Western Europe and in the Mediterranean, Tyto alba alba, on the isle of Sardinia and Corsica, Tyto alba ernesti are nesting. Inter- breeding among the subspecies on the borders of their ranges and on areas where two sub- species occur also together (e. g. in Sardinia and Corsica, T. a alba and T. a. ernesti) is according to Schneider (1977) a very frequent phenomenon. In Central Europe, thus in Hungary alike, Tyto alba guttata is indigenous, the white- breasted subspecies (7°. a. alba) is nesting the closest to Hungary in Northern Greece, recently, in Macedonia. It broods in Italy as well, though in a very low number. This sub- species has been recorded in Hungary so far only on one occasion. On May 7 1971 Dr. J. Rékasi found a white-phase female sitting on a brood of five in the tower of the chapel of Kálvária cemetery at Bata. Its pair was of normal guttata colouring. Unfortunately, the nest got spoiled later on, thus it could not b> established the pheotype of which subspecies the young birds would have shown (Reported by Dr. J. Rekasi in a letter). On July 12 1983, at Báta on the joisting of the tower of the reformed church a success- fully nesting white owl pair was found. One of the parents — we failed to identify its sex — was 7°. a. alba, the other one, 7’. a. guttata. Of the six young birds being already on the wing, one showed 7°. a. alba colouring, the rest were T. a. guttata. It was managed to ring five nestlings, included the one with a white phase was among them too. Three days later, on July 15, 1983, a nesting Barn Owl pair was detected in the tower of the evangelical church at Murga. The brood — situating on the cornice below the roo- fing — consisted of five eggs and two quite young (perhaps two or three days old) nest- lings. Both parents were 7. a. alba. The layer jumping off the nest was ringed — in later observations this — enabled the sexual distinction of the parents. On July 28 due to the repair of the tower — we with the help of Dr. B. Streit — were compelled to move the brood into balks of the church. On the loft wa fitted the hatching case, pieced together by them from laths and veneers, to the opening having formed on the place of the removed tiles. The inlet was 3030 cm, and 130 em in length, and for- ming an L shape it flared to 70 cm in the rear. In the early evening hours we placed the brood — the already hatched 5 young and the egg suggesting a living embryo (the 7th egg was sterile) — together with the mother bird in the hatching case, then closed the outlet with a shutter. After about an hour the shutter was carefully, noiselessly remo- ved. The mother bird did not fly out. After two days wa controlled the case and found with pleasure that the adult birds accepted the new nesting-place and were feeding the young. Unfortunately, the sixth egg did not hatch out, after the transfer the layer did not hatch it. On the 24th August the young were marked using rings of the Oraithological Institute. Of the young birds the three older ones were of T. a. alba, the two younger ones of 7. a. guttata shape. Flying out from th» hatching case happened on September 15 (observation of Dr. B. Streit). As additional data to the nesting at Murga, in November 1983 the young bird fourth in age, of guttata colouring was foun 1 d2ad at 25 km distances from the place of ringing at Dunakömlöd in a barn. On all three occasions the white-breasted subspecies of the Barn Owl has been watched in the southern regions of the country. Thus, it seems probable that 7. a. alba is Spreading from the Balkans to the north and we may reckon with its reappsarancs on the area of Hungary in the near future. It seems possible that in the Barn Owl populations living in the southern borderland of the country the 7°. a. alba form can ba found genotypically — it is a question to what extent — due to its recessive character, however, it raraly appears in phenotype. It seems also probable — as supported by the brood of the pair in Murga — that the specimens that represent in their colouring the 7. a. a!bı subspacies do not dis- pose of a pure genetic background either. Considering their origin, it is not excluded that they originate from a blood-line mixed with guttata. 19 A HORTOBÄGYI HALASTAVAK MADARVILAGA 10 ÉV MEGFIGYELESEI ALAPJAN Dr. Kovács Gabor Hortobägyi Nemzeti Park A Hortobágyon az I. világháború idején kezdtek hozzá a halastavak letesi- tesehez. Napjainkra már a puszta 15 különböző helyén több mint 5800 ha te- rületen találhatók halastavak. Ezeknek a stabil vízállású, nagy kiterjedésű tórendszereknek szinte felmérhetetlen a jelentőségük a szélsőséges klímájú, igen gyakran aszályos Hortobágyon a fészkelő és az átvonuló madárvilág fenn- tartásában. A halastavak madártani kutatása Az első publikációk ( Nagy, 1924; Németh, 1934; Szomjas, 1934) főként a ritka fajok megfigyelési helyeként említik a halastavakat. Udvardy (1941) már részletesebben elemzi a vízimadár-tömegek összetételét, sok fészkelési és vonu- lási adatot is közöl. A felszabadulás után — az állami gazdaságok megszervezésével — a, halasta- vak létesítése is újabb lendületet kapott. A hatvanas évek közepére megépült a tóegységek zöme. Újabb kedvező madárlelőhelyek sokasága alakult ki, és ezzel a Hortobágy addig is figyelemreméltó madárvilága még tovább gazdagodott. Egyre több kutató végzett itt rövidebb, hosszabb megfigyeléseket. Homonnay (1959), Nagy (1950), Lelovich (1962), Sóvágó (1957, 1978) közle- ményei értékes fészkelési adatokkal szolgálnak a halastavakról is. Sterbetz (1968, 1982) számos tanulmányában szerepeltet halastavi adatokat. Különösen értékesek a vadrécékkel, a vadludakkal kapcsolatos megfigyelései és az Alföld más tájaival való összehasonlító elemzések. Fintha (1977) a réti sasról írt tanulmányában igen sok halastavi megfigyelést közöl. Számos kisebb cikkben számol be ritka madárvendégek előfordulásá- ról. Bodnár (1981, 1982) két külön tanulmányban dolgozta fel a Csécsi-halastón végzett megfigyeléseit, kiemelve az emberi tevékenység és a környező természe- tes élőhelyek hatását a tóegység madárvilágának összetételére. zékely (1983) a szerkők etológiájáról készült dolgozatában a Hortobágyi- halastó fattyúszerkő telepét is elemzi. Magam 1974-től kezdve folyamatosan vizsgáltam valamennyi hortobágyi tóegység madárvilágát. 1977-ben készítettem el a halastavak madárvilágának dinamikájáról szóló összefoglaló tanulmányt. Ebben modellként választott ta- von mutattam be az évszakos változásokat, valamint a termelőmunka okozta hatásokat. Ezt valamennyi működő tó esetében általánosítva, érvényesnek ta- láltam a Hortobágy összes tavära. Míg 1974—1977 között főleg a halastavi madárvilág általánosabb, ökológiai 21 vonatkozásait vizsgáltam, 1978-töl kezdve egyre nagyobb figyelmet fordítottam egyes kiemelt fajok részletesebb kutatásának. Elkészült a nyári lúd hazai fész- keléséről és vonulásáról írt tanulmány, elsősorban halastavi vonulási adatokkal (Aradi—K ovacs, 1982). 1982-ben összeállítottam a három szerköfaj hortobágyi telepeiröl szóló dolgo- zatot, amelyben a nyolcéves adatsor sok halastavi telepet is bemutat. A tógazdasági termelőmunkával együttjáró lecsapolások okozta pusztai el- öntéseket, madárvilágukat újabb tanulmányban ismertettem ( Kovács, 1984). 1977—84 között több kisebb cikkben adtam hírt újabb halastavi megfigye- lésekről, érdekesebb fajok költéséről, a fészkelési viszonyokban beállt változá- sokról és a téli madárvilágról. 1975 óta rendszeresen végzem a Hortobágyi-halastón a vízimadár szinkron megfigyeléseket. 1982 óta két tóegységen, a Hortobágyi-halastón és az Akadé- mia-tavon foglalkozom a nemzetközi limikola szinkron számlálással. 1981 februárja óta több halastavon végzek rendszeres téli rétisas-etetést ( Kovács, 1981). A megfigyeléssel töltött idő. Kutatási módszerek 1974—1984 között összesen 533 alkalommal végeztem madármegfigyeléseket valamelyik halastavon. 1974—75-ben a július augusztus hónapokat és szeptember első felét a Hor- tobágyi-halastón töltöttem. 1976 óta a Hortobágyi Nemzeti Parkban természet- védelmi őrszolgálatot látok el, azóta jóval több időt, havonta 7—8 napot for- dítok halastavi megfigyelésekre, egyéb napokon pedig a természetes élőhelyeket vizsgálom. Egy-egy nap során általában több tóegységet is végigjártam, lehetőleg össze- hasonlítva az azonos állapotú (vízállású), de egymástól távoli, olykor 15—20 km-re levő tavakat. Külön létszámbecslést végeztem az éppen lecsapolás, lehalászás alatt álló medencéken. Költési időben a fészkelőállományt tóegységenként mértem fel és hasonlí- tottam össze. Vonuláskor a halastavak és a természetes pusztai vizek (rétek, mocsarak) madártömegeit mértem fel és hasonlítottam egymáshoz. Külön vizsgáltam a természetvédelmi célú pusztai árasztások és a halastavak madárvilágának kölcsönhatásait ( Kovács, 1984). Jelen tanulmányban elsösor- ban faunisztikai jellegű ismertetést közlök a 10 év alatt összegyűlt megfigye- leseimböl. A ,,Faunisztikai adatok" c. fejezetben valamennyi, a halastavakon általam megfigyelt madárfajt ismertetem. Utalok a fészkelési viszonyukra, & vonulási idejükre és mennyiségükre. Szükség esetén a ritkább fajoknál hivat- kozom a mások által publikált adatokra, is. Egyenként jellemzem a 15 hortobágyi tóegységet, kiemelve azok speciális értékeit és utalva a legfontosabb feszkelöfajokra. Rövid összefoglalást adok a halastavak madárvilágának évszakonkénti vál- tozásairól, valamint a tógazdasági termelőmunka okozta, szakaszosan ismétlő- dő állapotváltozások hatásáról. Külön foglalkozom a természetvédelmi prob- lémákkal. i DI ID Az egyes hortobágyi toegységek jellemzése 1. Hortobágyi-halastó A Hortobágy legrégibb tóegysége. Területe 1850 ha, 10 működő és 6 termelés- ből kivont medencéből áll. Végleges alakját és nagyságát a 60-as évek végén nyerte el, amikor a Kondás- fenék-mocsár körülgátalásával hatalmas, 470 ha-os új medencét csatoltak hoz- zá. A kanalasgém-telep, a kócsag, batla, nyári lúd költése, az itt telelő réti sasok miatt a Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) egyik legértékesebb része, amely a Ramsari egyezmény értelmében vízimadár-védelmi terület. A művelésből ki- vont tavai közül a Kiskondás-medencék igen értékes, sekély vizű fészkelő- és táplálkozóhelyek. A különleges hínárvegetációjú 6-os sz. medence 1974 óta népes szerkő- és vöcsöktelepeknek ad otthont ( Kovács, 1981; Székely, 1983). 2. Akadémia-tó A Debreceni Mezőgazdasági Akadémia volt tangazdasága. Jelenleg 4 kisebb, 20 ha-os medencéből és 18 apró, 1 ha-os ivadéknevelő tavacskából áll. Eszak- nyugat felől nagy, igen sekély vizű libaúsztató elöntés, délnyugaton hasonló nagyságú, kubikgödrökből kialakított kacsanevelő tavak csatlakoznak hozzá. Ez utóbbiak környékén értékes vaksziki növényzet (Salicornia) található. 1978 óta a gulipán rendszeres fészkelőhelye, de előfordult már gólyatöcs (1980) és kis lile (1981) költése is. A kopár partú libanevelő sok ritka átvonulót vonz, itt láttam fenyérfutót, kacagócsért stb. Gyomos tavain néha kisebb szerkőtelepek is kialakulnak. A máshol költő gém- félék, sirályok ismert táplálkozóhelye ez a tóegység. 3. Borsósi-halastó A K—2 tározó és a Malomhäzi-tavak 4 medencéje tartozik ide. Területe 230 ha. A Hortobágy folyóval és a Malomházi-erdővel határos. Kb. 3 km-re kezdő- nek Angyalháza puszta nagy mocsarai. 1975-ben két medencéjén is volt szer- kötelep. Medencéi erősen hinärosodnak ( Potamogeton fajok, Polygonum amphi- bium). 4. Borzasi-halastó Területe kb. 200 ha, amely 5 szabályos téglalap alakú medencére tagolódik. A hetvenes évek eleje óta nem folyik itt haltenyésztés, helyette szántóföldi műveléssel hasznosítják. 1976—1977-ben a tervezett felújítás keretében elké- szült a külső csatornarendszer egy része. 1981-ben a nádudvari tsz tulajdonába került, és továbbra is szántó művelési ágban maradt. Értékes madara a, terüle- tén alkalmilag költő túzok, valamint a csatornák kiöntéseiben néha fészkelő kormos szerkő. 23 5. Csécsi-halasto A 8 termelő medencéből álló téegység területe kb. 650 ha. 1978-ban észak- nyugati részén egy 20-ha-os medencét létesítettek, amelyet csak ritkán tölte- nek fel. 1975—76-ban a tóegység teljes rekonstrukción ment át, ennek befeje- zése után a főgátra műutat építettek. A tavak értéke a sok gyékényes nádszegély és nádsziget. A medencék között erdők is találhatók. A gátakon sok a fűzfa és a bokor. A Hortobágy legjobb kékbegy fészkelőhelyeként ismerjük. A közeli erdei gémtelepek és a nagy pusz- tai mocsarak madarainak fontos táplálkozóhelyeként tartjuk számon. A madár- világáról Bodnár (1981, 1982) írt részletes tanulmányokat. 6. Derzsi-tó A 3 medencéből álló, kb. 200 ha-os tóegység tavai közül egy nem üzemel, sűrű nád nőtte be. A működő tavakon nagy nádszigetek és sok hínárnövény található. Nyugati szélén, az egykori Veszettálláson telepített erdőben 1976 óta vegyes gémtelep van. 7. Elepi-tavak A 8 medencéből álló tóegység kb. 550 ha-os. A tavak két nagyobb tömbben találhatók: északon a Mikelapos, délen a Fertőlapos medencéi. Jó minőségű talajon létesítették, ezek a Hortobágy legproduktívabb termelő halastavai. A vörös gém, kócsag (alkalmanként), nyári lúd, kékbegy, barkóscinege fész- kelőhelye. 1980-ban a kormos szerkők telepét leltem Fertőlaposon. Itt táplál- koznak a közeli Vajdalaposi-erdőben fészkelő gémek is. 8. Fényes-tó Területe 280 ha, 5 medencéből áll. Rekonstrukciója 1974-ben zajlott le. A tóegység jellegzetessége, hogy a 2-es és a 3-as medencék hínárosodása, gyomo- sodása miatt évről évre nőtt a vöcsökállomány. 1982-ben már mind a négy faj költött vegyes laza telepben. 9. Gyökérkuti-tavak A 4 kisebb medencéből álló, kb. 170 ha-os tóegységet széles gyékény- és nád- szegély övezi, a gátakon sok fűzfával. A szegélyekben kékbegy, barkóscinege, kis vízicsibe, a fákon sok függőcinege költ. Igen gyakori a kisvöcsök. 10. Kadarcsi-tó Egyetlen medencéből álló, kb. 40 ha-os kis halastó, amelyet a Kadarcs nevű régi vízfolyás medréből alakítottak ki. A keskeny, erősen nádasodó tavat a 24 Hortobágyi A. G. horgászásra használja. Nädi énekes fajokban gazdag. A túl- zott zavarás miatt az erre érzékenyebb fajok elkerülik. A Hortobágyi-halastó mellett ez a másik tóegység, amely a HNP-hez tartozik. 11. Kónyai-tó Kb. 150 ha területű, 5 nagyobb termelő és három kisebb, volt ívató medencé- ből álló téegység. Nagy nádszigetek, széles nádszegélyek találhatók rajta. Dél- kelet felől a Dankó-fenék nevű nagy gyékényes mocsárral határos. Értékes fészkelője a nyári lúd. Alkalmilag (1979) a kanalasgém is költ kis telepben (10 — 12 pár). 12. Kungyörgyi-tó A tórendszer 5 kisebb-nagyobb medencéből áll, 150 ha-os. Halastóvá alakítá- sa előtt a Hortobágy egyetlen nyílt vizű, természetes vízállása volt, amely az ősi tiszai mederből képződött (Kun György tava). A 4-es és az 5-ös medencéi erősen gyomosodnak és viszonylag sekélyek. Ezeken — mint táplálkozóhelye- ken — igen gyakori a kócsagok, a szürke gémek, a kanalasgémek csapatos jelen- léte. Sokszor megfigyelhető mindhárom szerkőfaj. 13. Nagyiváni-tó A nagyiváni tsz 1977-ben 3 medencéből álló, kb. 15 ha kiterjedésű aprócska halastavat létesített a községtől északra, a rendkívül szikes , Hármas" nevű határrészen. Számottevő haltenyésztés helyett csupán alkalmi horgászati célt szolgál. 1980-ban gólyatöcs, 1982-ben gulipán fészkelt a gáton belül. Partfutók, lilék kedvelt őszi vonulóhelye. 14. Ohati-tavak A tóegységet 5 medence alkotja kb. 300 ha kiterjedésű területen. Nagy nád- szigeteket találunk minden medencén. Igen erősen terjedő hínár- és gyomnö- vényzet jellemzi. 1975—1976. és 1983. évben vegyes szerkőtelepek voltak a 2-es és a 4-es medencében. A kócsagok, a kanalasgémek egyik fontos táplálkozóhelye, még a tavak fel- töltött állapotában is. A telelő réti sasok a közeli Ohati-erdő (egyik éjszakázó- helyük) felől rendszeresen felkeresik ezt a tóegységet is. 15. Virágoskúti-halastavak Egy nagyméretű tározó (K—V) és 3 halastó alkotja. Területe kb. 1350 ha. Egy medencéje szinte állandóan szárazon, feltöltés nélkül áll. A tározó nádszi- getén 1976-ban és 1977-ben kócsag és kanalasgém fészkelését észleltem. A ta- vakat nyugat felől szegélyező gyékényes, fűzbokros nádasokban sok függőci- 29 negét, rendszeresen kékbegyet és 1—2 pár fülemülesitket figyeltem meg költési időben. A tóegységen végzett 19 éves kutatásairól Sóvágó (1978) írt részletes tanulmányt, amelyben 60 fészkelő és 131 átvonuló fajt ismertet. Ritkaságok előfordulásáról is hírt ad (pl. rózsás gödény, kis goda, szerecsensirály). A feszke- lők közül kiemelést érdemel a küszvágó csér és a kis lile. Mindkettő igen ritka, a Hortobágyon. A halastavak madárvilágának évszakonkénti változásai Kora tavasszal viszonylag csekély fejszám mellett lassan növekvő egyedszám a jellemző, amelyet a téli vendégek és a legkorábban érkező vonulók alkotnak. Február közepétől számíthatjuk a tavaszi aspektus kezdetét. Március elejéig a vadludak, a vadrécék, a sirályok dominálnak, de mellettük már jelen van a kócsag, szürke gém, kanalasgém, bíbic, goda, pajzsoscankó. A halastavakon akkor igazán tömeges a tavaszi vonulás, ha 1—2 medence lehalászását az előző év őszéről erre az időszakra halasztották. A legjobb táplálkozóhelyeket nyújtó sekély víz és a biztonságos pihenőhelyet jelentő zátonyok sok ezer madarat, főként limikolákat és sirályokat vonzanak. 1977-ben és 1981-ben az ilyen márciusi lehalászásoknál a Derzsi (10 és a H.- halastó) 3—4 medencében kb. 14 000 goda és 6000 pajzsoscankó gyűlt össze. Április folyamán az ekkor érkezők egy része is felkeresi a tavakat (főleg a cankók, a partfutók), de a madártömegek jelentősebb része a pusztai vadvize- ken, elöntéseken száll meg. Májustól július közepéig a halastavakon szinte ki- zárólag az ott fészkelő fajok (vöcskök, gémek, kalanasgém, nyári lúd, bukó- récék, szárcsa, guvat, vízityúk, szerkők, nádi énekesek) és a kis számú átnyaraló (főleg viharsirály, ezüstsirály) tartózkodnak. A más élőhelyeken fészkelők táp- lálkozás céljából a költőhelyükhöz közelebbi halastavakat gyakran felkeresik (pl. kormorán, dankasirály, az erdei gémtelepek lakói). A nyári időszak közepén, júliusban általánossá válik a madárgyülekezés. A vadrécék, a nyári ludak egyre növekvő csapatai mellett különlegességnek szá- mít augusztustól a pólingok közel ezres mennyiségben való összesereglése. Augusztus 1. után a vízivad-vadászatok elől a vadrécék tömegei a védett, nem vadászható halastavakat keresik fel. Aszályos években (1976, 1979, 1983) a nyár végi—őszi madárvonulásban igen nagy a halastavak, de főleg a lecsapolt medencék jelentősége, mivel a természe- tes vízi élőhelyek mind kiszáradnak a nyár folyamán. A természetvédelmi cél- ból egyes helyeken végzett árasztások csupán a rétek, a mocsarak 6—8%-at ké- pesek feltölteni. A vízimadarak tehát a halastavakra szorulnak. Szeptember hónap az őszi madárvonulás csúcsa, amely fajszám tekintetében jóval felül- múlja az augusztust, de példányszám vonatkozásában is alig marad el tőle. A limikolák tömeges vonulása a legjellemzőbb. Ekkor érkeznek az északi vadlu- dak is amelyek létszámuk maximumát október végén érik el. Az utóbbi években — 1981-t61 —ismét gyakori jelenség, hogy a vonuló dar- vak hetekig valamelyik nagyobb, lecsapolt tómederben éjszakáznak. Különö- sen a Nagykondás-tavat kedvelik, előfordult már közel ezres csapat is ezen a tavon. A réti sasok zöme október második felében érkezik, és csak rendkívül hideg teleken vonulnak tovább a Hortobágyról (pl. 1981/82). Normális téli időjárás mellett a halastavakon áttelelnek. Mennyiségük a tél folyamán hullámzó, ja- 26 nuárban alig 10—12 példány, február vége felé ennek többszöröse is lehet; pl. 1983-ban 38 példány (Fintha, 1976; Kovács, 1981). Az előbbiekhez hozzá kell még fűzni, hogy az egyes töegysegeken megjelenő madártömeg nagysága a tó méreteitől, a lecsapolt medencék számától függően igen változó lehet. Így például az októberi napokban, amikor gyakorlatilag minden tóegységen 1—2 medence lecsapolás, lehalászás, vagy feltöltés alatt áll, tómederként hasonló összetételű, de rendkívül különböző példányszámú madársereget figyelhetünk meg. A 4 különböző lecsapolt halastórendszer madártömegének összehasonlítási eredményeit 1983. október 10-én a következőkben mutatom be: A tóegység neve Lecsapolt tavak Megfigyelt szdma területe fajszam egyedszám ha H.-halastò 3 774,0 26 9882 Csécsi-tò 2 179,0 20 2130 Derzsi-tò 1 90,5 II 1461 Akadémia-t6 2 40,0 13 1224 Vonuläskor egyes enekesmadär-fajok — amelyek halastavakon nem költe- nek — néha tömegesen láthatók a gátakon, a nädszegelyekben. Télen a sor- dély és a téli kenderike számít gyakorinak. Lazább csapatokban fordul elő a kék cinege, széncinege, Tavasszal csapatos a gátakon a sárga billegető, nyár végén pedig a seregély, sőt néha a füsti fecske éjszakázik tömegesen a nádban. A halastavi termelőmunka okozta vízállásváltozások fázisainak hatása a madárvilágra A tógazdasági haltenyésztés ciklusai a halastó vízviszonyait évente legalább egyszer, de néha kétszer is megváltoztatják. A termelés legdinamikusabb sza- kasza, a lehalászás együtt jár a medence teljes lecsapolásával. Ezt a munkát ál- talában nyár közepétől az ősz végéig végzik, de előfordul tavasszal és nyár ele- jen is. A madärvilägra gyakorolt hatásuk szerint a tó vizviszonyait három szakaszra oszthatjuk. 1. Feltöltött állapot, valamint a lecsapolás első harmadáig tartó vízszintesökkenés A madárvilág összetétele a feltöltött tavakra jellemző az évszak sajátosságai- nak megfelelően. A nyílt vízen a szárcsák és a bukórécék dominálnak, sok a bú- bos vöcsök. 1981 óta a nyári és az ősz eleji hónapokban jellemző a kormorán jelenléte is. Augusztus— november között egyes tavakon (Derzsi/10, Csécsi/5, H.-halastó/6, Virágoskúti/1) tömeges a tőkés récék, a vadludak (északiak is) jelenléte. A lecsapolásra igen érzékenyen reagáló faj a szárcsa. Míg a teljesen feltöltött tófelületen a medence nagyságától függően 500—1500 példány látható, a le- csapolás előrehaladásakor hirtelen lecsökken a számuk, mert a szomszédos 27 tavakra települnek ät. Ennek a szakasznak a veget az jelzi, hogy a töfenek leg- magasabb pontjai (belső halagyak kikotort és rosszul elegyengetett depöniäja, nádszigetek , talapzata ") a felszínre bukkannak. Ekkor kezdődik a gémfélék nagyobb arányú megjelenése a medencében. Hortobágyi specialitás, hogy már- ciustól szeptember végéig 2 kanalasgémeket minden lecsapolásnál. 2. Lehalászási szakasz A tófenék nagy részének szárazra kerülésével egy időben limikolák, sirályok, vadrécék tömege jelenik meg. A legnagyobb faj- és egyedszám ebben a szakasz- ban figyelhető meg. Főként tavaszi vonulással egybeeső lecsapoláskor nem ritka, hogy 50—60 madárfaj 35 000—40 000 példánya gyűl össze egy tavon. A kisebb méretű medencékben a közel azonos fajszám mellett arányosan kisebb az egyedszám, hasonlóan az előzőekben ismertetett őszi aspektushoz. Az egy- mástól távoli tóegységeken azonos időben végrehajtott lehalászás arra adott alkalmat, hogy összehasonlítást tegyek : — mennyire azonos a lehalászáskor látható madársereg összetétele ; — mennyire érvényesek a modellként vizsgált H.-halastó/7 medencén észlelt szabályszerűségek. 1975. júl. 18-án a H.-halastó/7 és a tőle kb. 9 km-re található Fényes/4 medencé- ket hasonlítottam össze (mindkettőn lehalászás zajlott) : H.-halastó[7 Fenyes/4 Terület 162 ha 72 ha Fajszam 49 41 Összes faj 56 Közös fajok szama 34 Az adatok alapján a fajazonossag (az összes faj és a közös fajok aranya): 60,7% Őszi és tavaszi vonuláskor ennél magasabb, 70%, körüli fajazonossägot is ész- leltem különböző tavak összehasonlításakor. A fajazonosság ilyen mértéke in- dokolja, hogy a lehalászáskor megfigyelhető madarakat előfordulásuk gyakori- sága, mennyiségi viszonyaik szerint kategorizáljuk. Ezek a kategóriák kizáró- lag a lehalászást magában foglaló lecsapolási periódusra, tehát a középső sza- kaszra vonatkoznak. Konstansdomináns faj Több ezres mennyiségben jelenlevő madárfaj. Ilyen csak egy akad, a tőkés réce. Tömegével többszörösen is felülmúlja az egyéb fajokat. Domináns fajok A tavakra a lehalászás idején általában több száz vagy ezer példány körüli mennyiségben látogató madarak. A Hortobágy tavain a következő madarak dominánsak : Fa) Átlagos mennyiség Maximális egyedszám egy tavon Szürke gém 180—200 470 Bakcsó 100—120 160 Kanalasgém 150—200 504 Nagylilik (IX—III) 400—500 8 000 Csörgő réce 400—500 5 000 Goda 1000—1200 12 000 Füstös cank6 200 — 300 1 200 Pajzsoscankö 800 —1000 5 000 Dankasiräly 1000 — 1200 4 000 Karakter fajok Rendszeresen, minden lehaläszäsnäl előforduló madarak, tavankénti egyed- számuk többnyire 100 alatt van, csak nagy medencék esetében haladhatja meg akár a 200 példányt is. Legjellegzetesebb karakter fajok a következők : kócsag, fekete gólya, póling, sárszalonka, viharsirály, ezüstsirály, fattyúszerkő, dolmányos varjú. Rohamos terjeszkedése következtében 1981 óta a gulipán is ide sorolható. Kísérő fajok Kis számban, olykor csupán egyesével figyelhetők meg a lehalászás szakaszá- ban. Főként vonulásuk idején kerülnek szem elé. Csak ritkán figyelhetők meg nagyobb csapataik. Kísérő faj pl. az üstökös gém, böjti réce, kanalasréce, bar- na rétihéja, rétisas, kislile, szürke cankó, erdei cankó, billegető cankó, apró partfutò, fehérszárnyú szerkő, jégmadár, barázdabillegető. Akcesszorikus fajok Csak elvétve, legtöbbször egyesével, igen ritkán kisebb csapatokban előfor- duló fajok. Megjelenésük kóborláshoz, vonuláshoz kötődik. Ide sorolhatunk valamennyi, a, halastavakon megfigyelt ritkaságot, továbbá az Alföldön nem jellemző madarat. Akcesszorikus faj pl. a füles vöcsök, kis kárókatona, batla, kis hattyú, bütykös ásólúd, csigaforgató, tavi cankó, dolmányos sirály, kaca- gócsér, kis csér stb. 3. A tó madárvilága a lehalászástól a száraz meder elgyomosodásáig. A medence újratöltése Ez a leghosszabb szakasz. Késedelmes újratöltés esetén kb. egy-másfél hónap telik el a gyomvegetáció kifejlődéséig. Huzamosabb szárazon állást a lecsapoló árkok, a belső halágyak kotrása, esetleg a tó teljes rekonstrukciója indokolhat. A lehalászás után száraz a medence. Csak a belső halágyakban marad 10—30 em iszapos víz, esetleg a tófenék egyenetlenségeiben, hajlataiban néhány cm-es, 29 hamar kiszáradó egy-egy tócsa, Több hetes szárazon állás során a halagyak is kiszáradnak. A lehalászás és a teljes kiszáradás között az ilyen maradék víz- felületeket főként limikolák népesítik be. Előfordul, hogy olyan fajok, amelyek a középső szakaszban karakter madárként szerepeltek, a szárazon állás szaka- szában akár ezres vagy több ezres létszámban is összegyűlnek (póling, nyári 1úd). A száraz tófenék az előbbiek mellett fontos pihenőhelye a szürke gémeknek, a fekete gólyáknak. A madarak a nap egy részét, főleg a legmelegebb déli és kora délutáni órákat töltik itt a jól áttekinthető, nagy tófenéken. Különösen a nyári halászatokat követő szárazon álláskor erőteljes az elgyo- mosodás. A jól trágyázott halastavak medrét a Rumex és Polygonum fajok, Echinochloa crus-galli, Oenanthe aquatica veri fel. Előfordul, hogy a felsorolt nö- vényfajokbél álló, 1,5—2 m magas gyomtenger a tó teljes feltöltése után akár egy évig is megmarad száraz kóró állapotban, vagy rövid ideig zöldellve (pl. 1978 — H.-halastó/6; 1981 — Csécsi/4; 1983 — H.-halastó/1—2 medence). A mély vízben lassan pusztuló dudva a vonuló vadrécetömegeknek egyik ked- velt búvóhelye, kedvelik a ritkább fajok is, mint pl. kendermagos, fütyülő, nyílfarkú, üstökös réce. Költési időben a sűrű kórók között néha sirályok, szer- kők telepe alakul ki, mint 1975-ben az Ohati-tavakon, 1978-ban a H.-halastó 6-os taván. Legfeltűnőbb az ilyen gyomos medencékben a négy vöcsökfaj hirte- len megtelepedése, elszaporodása. A vörösnyakú vöcsök 1980 óta észlelt halas- tavi terjedése éppen az ilyen medencéken történt (Fényes-, Derzsi-, Gyökérkú- ti-tó). Amennyiben a lehalászást gyors újratöltés követi (egyes években az esetek 909/-ában így történik), akkor 8—14 napon keresztül — a teljes vízszint eléré- séig —ismét dinamikusan változó összetételű és mennyiségű madártömeg száll- ja meg a tavat. A változások a lecsapoläshoz képest fordított irányúak, és a gyors árasztás miatt minden rövidebb ideig tart. A hirtelen növekvő víz elő- ször a limikolákat kényszeríti áttelepülésre, majd a táplálkozó gémfélék hagy- ják el a tavat. A vadrécék között bukórécefajok jelennek meg, legvégül a szár- csák és a vöcskök is visszatérnek a teljesen feltöltött medencére. Természetvédelmi problémák A hortobágyi halastavak vizsgálatánál elkerülhetetlenül említést kell tenni a természetvédelem kérdéseiről is. Több olyan tevékenység is folyik a tavakon, amely károsan hat a védett és fokozottan védett madärfajokra. Tízéves megfigyeléseim összegzésekor első helyen kell említenem ezek közül a fészkelési időben zajló, esetleg terven kívül elrendelt lecsapolásokat. 1978 óta ez öt éven keresztül érintette a kanalasgémek fészkelőhelyét, legsúlyosabban 1982- ben, amikor a már tojáson kotló madarak alól engedték ki a 11-es tó vizét. A madarak zöme elhagyta a fészekaljat. Hasonló módon 1979-ben és 1982-ben a júniusi lehalászás pusztította el a H.-halastó 6-os taván a fattyúszerkők telepét. Nagyon fontos tehát, hogy a lehalászások tervezésénél a tavasztakat és a nyáriakat minden esetben előre egyeztetni kell a természetvédelem érdekeivel. A H.-halastó esetében ez a kócsagok és kanalasgémek többnyire azonos medencén található fészkelőhelyét és a szerkőtelep medencéjét érinti. | Másik súlyos gond a nddaratäs. Jóllehet napjainkra már megszűnt a 70-es 30 évek közepén annyira divatozö totális tarvágás, ehelyett válogató aratässal csak az ipari célra jó minőségű nádat vágják. Elterjedt viszont a gyékényesek, avas nádasok, vágatlanul maradt nádszegélyek tavasszal történő gyújtogatása. 1981-ben március végén, 1982-ben és 1983-ban március közepén került sor ilyen akciókra. Nem csak a jó költőhelyek semmisülnek így meg, de sok korai fészkelő (barkóscinege, nyári lúd) tojásai is áldozatul esnek a tűznek. A gyújto- gatást a legszigorúbb korlátok közé kell szorítani, tavasszal mindenképpen szigorúan meg kell akadályozni A vadászat szabályozása még nem teljesen megoldott. A HNP-hez tartozó H.-halastó tóegységen az utóbbi években ismét engedélyezték aug. 1.—szept, 15. között a tőkés réce vadászatát. Az ezzel járó nagymértékű zavarás igen káro- san hat a már őszi vonuláshoz gyülekező védett vízimadarakra is. A vadászat éppen a legnagyobb tavakról riasztja el a védett fajokat abban az időben, amikor az aszályos Hortobágyon máshol nincs számukra megfelelő nagyságú, védettségű vízfelület. A felsorolt gondok, problémák mind a HNP-hez tartozó egyetlen nagy tó- egységen, a H-.halastón jelentkeztek. Könnyű elképzelni, mennyivel súlyosabb a védett madarak helyzete a nem védett 13 egyéb halastónál. A költési időbe nyúló nádaratás, az olykor még áprilisban is előforduló gyújtogatás, a hínár- növények nyár elején, közepén történő gépi irtása (Csécsi/l), valamint sok egyéb, ellenőrizhetetlen és a természetvédők által nem befolyásolható tényke- dés miatt a fészkelő és a vonuló madárvilág egyaránt gyakori zavarást szen- ved. Faunisztikai adatok A hortobágyi halastavakon 1974—1984 között megfigyelt fajok jegyzéke és előfordulásuk jellemzése : 1. Sarki bivar—Gavia arctica (L). 1975. nov. 16-án a H.-halastó 2-es taván 1 példányt láttam. 2. Kis vöcsök—Podiceps ruficollis (Pall.). Gyékényes nádszegélyek, gyomos tavak gyakori fészkelője, főleg a Gyökérkúti- és az Ohati-tóegységen. 1977. aug. 12-én a Fényes/2 elgyomosodott tavon 283 példányt számláltam. 3. Füles vöcsök—Podiceps auritus (L.). 1975. nov. 8-án és 16-án a H.-halas- tó/7 halágyában 1 példányt láttam. 4. Feketenyakú vöcsök—Podiceps nigrocollis Brehm. Nem túl gyakori fesz- kelő, de 1977., 1981. évben a H-.halastón, 1982-ben a Fényes-tavon telepesen költött max. 62 pár. ( Kovács, 1981). 5. Bübos vöcsök—Prodiceps cristatus (L.). Valamennyi tavon rendszeres fészkelő. A hínárosodó Csécsi/l és H.-halastó/6 medencéken állománya nagy, 15— 20 pár tavanként. 6. Vörösnyakú vöcsök—Podiceps griseigena Bodd. 1981-ben a H.-halastó/6 tavon 3 pár, 1982- és 1983-ban főleg a Fényes, Derzsi-, Gyökérkúti-tavon 7—8 pár fészkelt. 7. Gödény—Pelecanus onocrotalus L. 1979. jún. 17—30. között két fiatal példányt láttam a H-.halastó/6 tavon. A Virágoskúti-tavon 1969 és 1979 májusában fordult elő ( Sóvágó, 1978). 8. Kárókatona—Phalacrocorax carbo (L). 1979-ig ritka őszi és tavaszi vendég volt a Hortobágyon. 1980-tól — nagy tiszai telepeik kialakulása óta — mind gyakoribb a csapatos jelenlétük, főleg a nyugati tóegységeken. 31 9. Kis karökatona—Phalacrocorax pygmaeus (Pall.). 1976. máj. 30-án és 1977. aug. 26-án 1-1 példány a H.-halastön. 1980. júl. 19-én 13 példány a H.-halastón, 6, pld. a Csécsi-tavon. 1981. nov. 7-én 2. pld. a H.-halastón. 1982. ápr. 8-án 2 pld. a Csécsi-tavon, ápr. 17-én ugyanitt 1 pld. 10. Szürke gém—Ardea cinerea L. Minden tavon gyakori táplálkozó madár. Egyes években (1977) a H.-halastón és a Virágoskúti-tó nádasában is fészkel 1—2 pár. Lehalászáskor domináns madár. 20—30 pld. rendszeresen áttelel a zsilipeknél. 1984 januárjában döglött halat csipegető példányokat figyeltem meg. 11. Vörös gém—Ardea purpurea L. A H.-halastón, Elepi-, Csecsi-, Könyai- és Virágoskúti-tavon rendszeresen fészkel. Máshol (Ohat) csak alkalmilag te- en meg. Üstökös gém—Ardeola ralloides (Scop.). Az erdei gémtelepeken feszkelök non an járnak halastavi lecsapödäsokra és a csatornákhoz. Az Akadémia- és az Elepi-tavon különösen sokszor megfigyeltem. 13. Nagy köcsag—Bgretta alba (L.). A H.-halasté 7-es taván 1976-ban 8 pár költött (Kovács, 1977.) A Hortobágyon rohamosan terjeszkedett, állománya maximumát 1982-ben érte el, amikor a kb. 170 párból 50 pár költött a H.-ha- lastón. Alkalmilag a Virágoskúti- és az Elepi-tavon is költ 1—2 pár (pl. 1977). 14. Kis köcsag—Bgretta garzetta (L.). A lecsapolások egyik karakter madara. Fészektelepeihez közeli tóegységeken (Derzsi, Ohati, Csécsi) gyakoribb, mint máshol. 15. Bakcsô—Nycticorax nycticorax (L.). Nyári és kora őszi lehalászásoknál domináns faj. 16. Pocgém—Ixobrychus minutus (L.) Valamennyi halastó nádasában költ. 17. Bölömbika— Botaurus stellaris (L.). Minden tóegységen fészkel. Rendsze- resen áttelel a zsilipeknél. 18. Gólya—Ciconia ciconia (L.). A nyár végi lehalászásoknál elég gyakori, max. 50—60 pld. 1975-ben a H-.halast6/8 tavon a vízbe dőlt fa csonkjan 1 pár fészkelt. 19. Fekete gólya—Ciconia nigra (L.). Nyár végén és ősszel csapatosan lát- ható a lecsapolt tavakon, szikes réteken. 1974 szeptemberében 98 pld. volt a Kondás-tavon. 20. Kanalasgém—Platalea leucorodia (L.). A H.-halastón 1949 óta költ (Homonnay, 1959). A legutóbbi évtizedben a 7-es tavon, a nádszigeten fész- keltek. 1977-ben új telepe az 5-ös tavon alakult ki ( Kovács, 1978). 1979—1982 között a 11-es tavon költöttek, max. 220 pár. 1983-ban ismét a 7-esen találtak fészkelőhelyet. 1976-ban és 1977-ben a Virágoskúti-tavon is volt kis telepük. 21. Batla— Plegadis faleinellus (L.). Májustól októberig szórványosan fordul elő a halastavaknál. 1977-ben a H.-halastó/5 tavon egész nyáron mutatkozott 6— 8 példány. 1982 júliusában a Csécsi-tavon többször láttam 2 öreg és 4 fiatal példányt. 1983-ban 3—4 pár költött a H.-halastó/7 medence nádszigetén 22. Enekes hattyi—Cygnus cygnus (L.). 1972. márc. 3-án Szalontay À. a Derzsi-tavon 4 példányt látott (Fintha, 1975). 23. Kis hattyú—Oygnus bewicki Yarr. 1977 novemberében a H.-halató 6-os taván többször megfigyeltünk 1 példányt ( Fintha, 1978). 24. Bütykös hattyú—Oygnus olor (Gm.). 1977. márc. 21-én 2 példányt láttam. a Csécsi/8 tavon. 1980. március— áprilisban a H.-halastó Kondás-taván he- tekig 1 pld. 1981. ápr. 19-én ugyanitt láttam egyet. 25. Nyári lid—Anser amser (L.). A H.-halastó, Kónyai-, Borsösi-, Elpei-, 32 Csecsi, Ohati-tavon rendszeres feszkelö, összesen kb. 100—120 pär. A Kun- käpolnai-mocsärban meg ennel is gyakoribb. Vonuläskor nagy csapatokba verődik. Pl. 1979. márc. 8-án kb. 5500 pld. a H.-halasté északi tavain és kör- nyékükôn. (Aradi—Koväcs, 1982). 26. Nagy lilik—Anser albifrons (Scop.). Tömeges őszi és tavaszi átvonuló. Enyhe teleken át is telel. 1977. febr. 20-án a H.-halastón és a Kecskés-pusztán 16 000 példányra becsült csapatát láttam. 1983 március elején a H.-halastó, a Borsósi-, Csécsi-tavon és a környező pusztákon néhány napig 20 000— 22 000 példány mutatkozott. 27. Kis lilik—Anser erythropus (L.). Főleg szeptember—november között és márciusban figyeltem meg. Nagyobb csapata ritkán fordult elő. Max. 400 példány (1978. márc. 10. H.-halastó—Máta). 28. Vetési lid—Anser fabalis (Lath.). 1979 előtt ritkán láttam 40—50-nél nagyobb csapatait. Később egyre gyakoribb lett. 1982/83 telén 800—1000 pld. telelt át. 1983 március elején kb. 2000 pld. tartózkodott a nagylilikekkel azo- nos helyeken. 29. Vörösnyakú lúd— Branta ruficollis (Pall.). 1982. okt. 28-án és nov. 1-én 2 pld. megfigyelése a H.-halastó Kondás-taván. A sok hortobágyi adat szinte teljesen a pusztákról (Kecskés, Máta, Angyalháza stb.) származik. 30. Bütykös ásólúd— Tadorna tadorna (L.). 1976. november—decemberben max. 34 pld. tartózkodott a H-.halastón ( Kovács, 1978). 1978. ápr. 15-én 1 pld. a H.-halastö/l tavon. 1979. nov 17-én dr. Simay A. 2 példányt látott a Derzsi- tavon. 1982. nov. 13-án 4 pld. megfigyelése a Kondás-tavon; nov. 20-án a szomszédos 6-os medencében 13 példányt láttam. 31. Tőkés réce—Anas platyrhynchos L. A halastavak száraz nádszegélyeiben, gátoldalon, üres tavakban, elhagyott nádkévéken fészkel. Költőállománya viszonylag csekély, toegységenként 20—30 pár. Júliustól igen nagy tömegek gyűlnek össze a tavakon és az árasztásokon. Lecsapódáskor konstansdomináns faj. Sok az áttelelő is. 32. Böjti réce—Anas querquedula L. A volt ivatotavak füves medrében költ nehäny pär. A pusztai reteken sokkal gyakoribb feszeklö. Tavaszi vonuläskor max. 600—800-as csapatokban láttam. Osszi ennél ritkább. 33. Csörgő réce—Anas crecca L. Vonuláskor tömeges. A lecsapolt tavak do- mináns madara. A sekély, iszapos tocsogók, a kiszáradóban levő halágyak a jellegzetes táplálkozóhelyei. Ősszel vonuláson nagyobb csapatokba (max. 5000 pld. verődik, tavasszal jobban szétszóródik. Átnyaralók minden évben akadnak. 34. Nyilfarku réce—Anas acuta (L.). A halastavak mély, nyílt vizét nem ked- veli, csak a gyomos medencéket látogatja. Tavaszi vonuláskor a tavakon max. 20—30-as kis csapatokban láttam, ugyanekkor a pusztai vadvizeknél 800—900- as csapatot is megfigyeltem ( Kovács, 1982.). 35. Márványos réce—Anas angustirostris Mén. 1981. máj. 4-én 1 tojót figyel- tem meg a H.-halast6/7 tavon. 36. Fütyülő réce—Anas penelope (L.) Míg a 70-es évek közepén — főleg ta- vasszal — 100—150-es mennyiségben észleltem, 1981—1982-ben 700—800-as csapatck is előfordultak a gyomos tavakon. Ennél is tömegesebb a természetes mocsarak vizein. 1977-ben es 1983-ban ätnyaralök is akadtak. 37. Kendermagos réce—Anas strepera (L.) Föleg ősszel gyakori. Gyomos medencékben 40—50 példányt is láttam egyszerre. 1982-ben 2 pár feszkelt a Kunkápolnási-mocsárban. 33 38. Kanalas réce—Spatula clypeata (L.) Tavasszal és ősszel egyformán gya- kori. 1976. november—decemberben a H.-halastö/5 tavon kb. 2000 pld. tar- tözkodott, ennek 70%-a gäcser. 39. Üstökös réce—Netta rufina (Pall.) 1980. okt. 17-én a H-.halasté 7-es tavan 2 vedlett gäcsert láttunk Ujhelyi I.-vel. 1981. május— júniusban 1 näsz- ruhäs gäcser ugyanitt tartözkodott. 1982. mäj. 15-en a H.-halastö/3 tavon is volt egy kiszinezett gäcser. 40. Baratreee—Aythya ferina (L.). Minden halastavon fészkel. Nyár végén főleg a Derzsi- és a Fényes-toegységeken tömeges (1500—2000 pld. is elöfor- dult). Tavaszi vonuláskor észlelt maximuma 2500 pld. volt (1982. március, H.-halastó). 41. Kontyos réce—Aythya fuligula (L.). Márciusban a leggyakoribb, ilyenkor 150—200-as csapatait is láttam a. H-halastón és a Csécsi-tavon 1975-ben; 1976-ban és 1981-ben a H.-halastón átnyaralókat is észleltem. 42. Cigányréce—Aythya nyroca (Güld.). A barátrécénél jóval kisebb szam- ban, de szintén minden halastavon költ. Fészkelőállománya a Csécsi-tavon költ. Fészkelőállománya a Csécsi-tavon (15—20 pár), az Ohati-tavon (10—12) és a Borsósi-tavon (10—12) a legnagyobb. 43. Hegyi réce—Aythya marila (L.). 1976. máj. 7-én a H-halastó/8 tavon egy gácsért, dec. 12-én az 5-ös tavon egy tojót láttam. 44. Kerceréce—Bucephala clangula (L.). Gyakori téli vendég, november — március között minden tóegységen előfordul. Megfigyelt max. csapata: 1982 márciusában H.-halastó/5, 500 pld. 45. Izlandi kerceréce— Bucephala islandica (Gm.). 1976. dec. 12-én a H.-halas- t6/5 tavon egy gácsért láttam. 1983. febr. 17—25. között a Csécsi/4 medencen tartózkodott egy gácsér, amelyet többen is megfigyeltünk. 46. Jeges réce—Clangula hyemalis (L.). 1978. mare. 20-án egy gácsért és egy tojót figyeltünk meg Bodnár Mihállyal a Csécsi/1 tavon. 47. Fekete réce — Melanitta nigra (L.). 1978. nov. 10-én 11-én egy-egy gá- csért figyeltem meg a Csécsi/4 tavon. 48. Füstös réce — Melanitta fusca (L.). 1978. nov. 11-én az Ohati/4 tavon 1 gácsért láttam. 1982. ápr. 25-én H.-halastó 5-ös taván 3 gácsér megfigyelése. 49. Kisbuko—Mergus albellus (L.). Enyhe teleken és kora tavasszal elég gyakori vendég, valamennyi tóegységen megfigyeltem többnyire kis csoportok- ban (20—25). 50. Nagybukó — Mergus mergamser (L.). Szórványos télvégi, kora, tavaszi vendég. Csécsi-, Elepi-, H.-halastón figyeltem meg többnyire egyesével, de 1983. ápr. 17-én a H.-halastó/5 medencén 6 pld. tartózkodott. 51. Barna kánya— Milvus migrans (Bodd.). A H.-halastavaknál ritkán látható. A Virágoskúti- és a Kónyai-tavon figyeltem meg néhányszor 1975- ben és 1976-ban. Az Ohati-erdőben fészkelők 1981-ben és 1982-ben többször szem elé kerültek a közeli Gyökérkúti-tóegységen is. 52. Héja — Accipiter gentilis (L.). 1982. okt. 29-én a H.-halastó/6 tavon láttam egyet, a fűzfán üldögélt. A pusztai erdőknél rendszertelenül felbukkanó téli vendég. 53. Karvaly — Accipiter nisus (L.). Gyakori téli vendég a tavak gátjain, nádszegélyeiben. 54. Pusztai ölyv — Buteo rufinus (Cretzschm.). A Borzasi-halastó környé- kén, valamint a Kiskondás-tó melletti gémeskutakon nyár végén, ősszel néha megpihen 1—1 példány. 34 55. Egereszölyv — Buteo buteo (L.). Télen gyakori a halastavak fain, néha epületein is. 56. Gatyas ölyv — Buteo lagopus (Pont.) Főleg a szantökkal határos Elepi-, Csecsi-, Kungyörgyi-tavaknäl fordul elő gyakran a téli hónapokban. 57. Szirti sas — Aquila chrysaétos (L.). Egyes teleken (1975/76, 1980/81, 1982/83) 1—2 példány hosszabb időt is töltött a H.-halastò és a Csécsi-tó kör- nyeken. Jav. es ad. pld. egyaránt előfordult. 58. Parlagi sas — Aquila heliaca (Sav.). 1982. júl. 3-ân a Kungyörgyi-tö fölött láttam 1 példányt. A pusztákon szinte minden év nyár végén megfigyel- tem 1—1 példányt. 59. Békászó sas — Aguila pomarina Ch. L. Brehm. Tavasszal ritka, nyár kö- zepétől késő őszig szórványos vendég. A H.-halastón és a Csécsi-tavon több- ször is megfigyeltem. 1981. máj. 20—31. között a H.-halastón rendszeresen mutatkozott 1 példány. 60. Retisas — Haliaétus albicilla (L.). Szeptember végén, október elején érkeznek és március végén távoznak el a halastavakról. Hortobágyi telelésük- ről Fintha (1977) írt részletes tanulmányt. Az őszi és a kora tavaszi lecsapolások kísérő faja. Maximális egyedszáma egyetlen medencében 17 pld. volt (1983. dec. 19.). Valamennyi tóegységnél előfordult, de leggyakoribb az éjszakázóhelyeihez közeli tavaknál (H.-halastò, Ohati-, Fényes,- Derzsi-, Csécsi-, Borsósi-tó). 1981 óta rendszeres etetésüket végezzük döglött halakkal ( Kovács, 1981). 61. Kékes rétihéja — Circus cyaneus (L.). Igen gyakori téli vendég. 1981. decemberben és 1982 januárban állománybecslő felméréseket végeztünk. Egy- egy napon a halastavaknál 18—20 példányt, a pusztai mocsarak, rétek, lu- cernatáblák fölött 80—90 példányt is számláltunk ( Kovács, 1982). 1984. ja- nuár 1-én este, a Kunkápolnási-mocsárban levő alvóhelyükön 82 példányt láttam egyszerre, amint a zsombékokon üldögéltek. 62. Fakó rétihéja — Circus macrourus (Gm.). 1977 októberében a Borzasi- halastónál többször láttam egy hímet. 1978. szeptember elején ugyanitt mutatkozott 1 példány. 63. Hamvas rétihéja — Circus pygargus (L.). Tavaszi vonulásán, áprilisban, valamint nyár végén néha megjelenik 1—2 pld. a halastavaknál. 1981-es hor- tobágyi fészkelésekor az Ohati-tavaknál gyakrabban megfigyeltem. 64. Barna rétihéja Circus aeruginosus (L.). A H.-halastón, Csécsi-, Elepi-, Kónyai-, Ohati-, Virágoskúti-tavon viszonylag kis számban költ (összesen 13—15 pár). 65. Kigyaszölyv —Circaétus gallicus (Gm). 1983. aug. 27-én Mátra-puszta északnyugati szélén, a Kiskondás-tó fölött körözött 1 példány. A pusztákon elég gyakori nyár végi, kora őszi vendég ( Kovács, 1984.) 66. Halászsas — Pandion haliaëtus (L). Március—áprilisban és augusztus — szeptemberben rendszeresen átvonul 1—2 pld. a nagyobb tavaknál. 1981-ben már júl. 5-én megjelent a Csécsi-tavon 1 példány. 67. Kerecsensölyom — Falco cherrug Gray. 1976. jan. 11-én az Elepi-tönäl láttam egyet. 1982 és 1983 őszén a H.-halastón és a Nagyiváni-tavon gyakran megfigyeltem 1—1 ätrepülö példányt. A közeli löszhätakon gyakran vadász- tak, pihentek. 68. Vándorsólyom — Falco peregrinus Tunst. 1975. nov. 1-én, 1976. okt. 16-án és 1983. dec. 24-én 1—1 pld. a H.-halastón. 39 69. Kabasolyom — Falco subbuteo L. Május elején kisebb, laza csoportokban is feltűnik a vizek fölött. Nyáron ritkán figyeltem meg egy-egy példányt. 70. Kis sólyom — Falco columbarius (L.). Szórványos téli vendég. Alkalmi- lag mindegyik halastónál akad. 71. Kék vércse — Falco vespertinus L. Igen gyakran rovaräszgat a tavak fölött. A Csécsi- és a Derzsi-tónál néhány pár költ a kis erdőben. 72. Vörös vércse — Falco tinnunculus L. Egész évben előfordul. Az Ohati; Csécsi-, Gyökérkúti- és Akadémia-tó fáin évente 5—6 pár költ. 73. Fogoly — Perdix perdix (L.). Összel, télen néha a gátakra jár táplálkozni 10—20-as kis csoportokban. : 74. Fürj — Coturnix coturnix (L.). A H.-halastó száraz 18-as medencéjében és a lecsapolt Borzasi-tavakon költ 2—3 pár. 75. Fácán — Phasianus colchicus (L.). Télen igen sok húzódik be a halastavak nädasaiba. 8] 76. Daru — Grus grus (L.). Öszi vonulásakor (szept.—nov.) a lecsapolt, nagy tómedrekben (pl. Kondás) évről évre nagyobb számban éjszakáznak. 1983-ban a H.-halastón és a Csécsi-tavon összesen kb. 1000 pld. tanyázott he- teken át. 77. Guvat — Rallus aguaticus L. Gyakori fészkelő a gyékényes nádszegélyek- ben. Rendszeresen áttelel. Sokszor megfigyeltem, hogy a gátakon elszóródott haltakarmányt (búza, árpa) szedegették. Télen még a rétisasok részére kirakott döglött halakat is csipegetik. 78. Kis vizicsibe — Porzana parva (Scop.). A H.-halastón, Ohati-, Csécsi- és Elepi-tavon költ a gyékényekben. 79. Pettyes vízicsibe — Porzana porzana (L.). A művelésből kivont, sekély, elmocsarasodó halastavakon (pl. Kiskondás) fészkel 1—2 pár. Pusztai réteken gyakori. 80. Vízityúk — Gallinula chloropus (L.). Gyakori fészkelő minden tónál és a csatornák növényzetében. Áttelelése is előfordult (1975/76, 1980/81). 81. Szárcsa — Fulica atra L. Minden tavon gyakori, nagy számban fészkel. 82. Túzok — Otis tarda L. A H.-halastó, az Akadémia- és a Csécsi-tó fölött többször láttam átrepülve. A Borzasi-halastó medencéiben a tófenékművelés elkezdése óta fészkelése is előfordult (pl. 1976, 1978). 83. Csigaforgató — Haematopus ostralegus (L.) 1975. aug. 25.—szept. 1. között a lecsapolt H.-halastó/7 tavon, 1976. ápr. 18-án a szomszédos 6-os tavon figyel- tem meg egy-egy példányt. 84. Bibic — Vanellus vanellus (L.). Nagyobb tömegekben csak költés után, nyár közepétől keresi fel a lecsapolt halastavakat. 85. Ujjaslile — Pluvialis squatarola (L.). Öszi lehalászások idején rend- szeresen megfigyeltem a legtöbb tónál. 1982. okt. 16-án 3 tavon összesen 25 pld. volt ( Kovács, 1983). 86. Aranylile — Pluvialis apricarius L. Halastavakon ritka vendég, in- kább csak kora tavasszal egy-egy átvonuló egyed. A szikes pusztákon ősszel 50—60 példányt is láttam. 87. Parti lile — Charadrius hiaticula L. Augusztus—oktober között a le- csapolt tavakon szórványosan előfordul, max. 7. pld. Marcius—aprilisban ritkábban figyeltem meg. 88. Kislile — Charadrius dubius Scop. A lehalászott tavak iszapjan gyakran látható, olykor 15—20 pld. is egyszerre. Nyár végén gyakoribb, mint tavasszal. 36 1981-ben az Akadémia-t6 egyik száraz, szikes medencéjében 1 pár költött (Kovács, 1981). Virágoskúton a 60-as években fészkelt. (Sóvágó, 1978). 89. Széki lile — Charadrius alexandrinus L. A H-.halastavakon nem gya- kori. Nyár végi lecsapolások után szórványos vendég. 1960—1969 között a Virágoskúti-tavon kis szigeteken fészkelt (Sóvágó, 1978). 90. Kis póling — Numenius phaeopus (L.). Áprilisban gyakori átvonuló, néha 80—100-as csapatokban. Átnyaralók minden évben akadnak, pl. 1983- ban 10—12 pld. a H.-halastón. 91. Vékonycsőrű póling — Numenius tenuirostris Vieill. Tíz év során összesen 9 alkalommal figyeltem meg, ebből 5 adatom származik a Hortobágyi-halas- tavakról. Augusztus— november között mindig egyesével került szem elé: 1976. nov. 19., 1977. szept. 24. H.-halastó; 1979. nov. 10. Csécs; 1982. szept. 11., 1982. szept. 19. H.-halastó. 92. Póling — Numenius arguata (L.). Gyakori átvonuló, átnyaraló. Nem rit- kák 600—800-as, sőt, száraz tómedrekben ezres csapatai sem. 93. Goda — Limosa limosa (L.). Tavaszi vonuläson, március elejétől igen gyakori. Lecsapolt tavakban ilyenkor néha tízezres tömegei is láthatók. Min- den lehalászásnál domináns faj. 94. Kis goda — Limosa lapponica (L.). 1982. szept. 19-én 1 példányt láttunk a Csécsi/6 lecsapolt tavon. ( Bodnár—Kovács, 1983). Sóvágó (1978) a Virágos- kúti-tóról említi. 95. Füstös cankó — Tringa erythropus (Pall.). Gyakori vonuló, átnyaraló is rendszeresen akad. Nyárvégi lehalászásokon domináns faj. 96. Piroslábú cankó — Tringa totanus (L.). Kisebb (max. 70—80) csapatok- ban fordul elő a lecsapoläsoknäl. 97. Tavi cankó — Ttringa stagnatilis (Bechst.). Tavasszal ritka, nyár köze- pétől gyakrabban felbukkan egyesével vagy 4—5 példányos kis csoportokban. A H.-halastó, a Csécsi-, a Fényes-tóegységek leeresztett medencéin figyeltem meg. e 98. Szürke cankó — Tringa nebularia (Gunn.). Április és július — október hónapban kisebb számban (max. 15—20) láttam. 99. Erdei cankó — Tringa ochropus L. Egyesével átvonuló, néha átnyaraló madár. Főleg halágyak szélén, csatornákban figyeltem meg. 100. Réti cankó — Tringa glareola L. Kisebb csapatokban (max. 80—100), április— szeptember között gyakori. 101. Terekcankó — Xenus cinereus (Güld). 1982. nov. 6-án a Csécsi/9 tavon 1 példányt figyeltem meg. i 102. Billegetö cankò — Actitis hypoleucos (L.). Aprilis—szeptember között egyesével gyakran látható a halagyakban. 103. Kőforgató — Arenaria interpres (L.). A H.-halastón, a Borsósi- és a Csécsi-tavaszon augusztus—szeptember hónapban mindig egyesével vedlett példányokat figyeltem meg. Kiszínezett egyedeket május—június hónapban rizsföldeknél, árasztásoknál láttam. 104. Nagy sárszalonka — Gallinago media (Lath.). A halastavaknál ritka őszi és tavaszi átvonuló ; 10 év alatt csak négyszer láttam. A pusztai mocsarak- nál minden évben előfordul. 105. Sárszalonka — Gallinago gallinago (L.). Nyár végén és ősszel gyakori, néha tömeges a lecsapolt tavak iszapjän. Max. 450—500 pld. egy medencében. 106. Kis sárszalonka — Lymnocryptes minimus (Brünn.) 1983. jan. 1-én — 37 fagymentes idöben — 1 peldänyt figyeltem meg a lecsapolt szärazon ällö H.- halasté/6 tavon. Mocsärréteken minden évben előfordult, főleg márciusban. 107. Fenyérfutó — Crocethia alba (Pall.) 1974. augusztus— szeptemberben többször láttam a H.-halastón. 1975. szept. 1-én az Akadémia-tavon láttam 1—1 példányt. 108. Sarki partfutó — Calidris canutus (L.). 1974. szept. 12-én a Kondás- tavon 1 kiszínezett pld. 1975. szept. 2—7. között 3 vedlett pld. a H.-halastó 7-es taván. 1977. szept. 17-én ugyanitt 1 pld. 1982. szept. 19-én 2 pld. a Csé- csi/6 tó iszapján (Bodnár—Kovács, 1983). 109. Apró partfutò — Calidris minuta (Leisl.). Július—szeptember között max. 30—40-es kis csapatok a leeresztett tavakon. Tavasszal ennél ritkább. 110. Törpe partfutó — Calidris temminckii (Leisl.). Szeptemberben néha elő- fordult 1—2 pld. az apró parfutókkal együtt. 111. Havasi partfutó — Calidris alpina (L.). Tavaszi vonuláskor — főleg április végén —a lecsapolt tavakon néha 600—800-as csapata is megjelenik. 1982. ápr. 25-én a H.-halast6/11 tavon kb. 1200 pld. volt. Nyár végén, ősszel 200—300-as csapatok. 112. Sarlós partfutó — Calidris ferruginea (Pont.). 1975. júl.16-án a H.-halas- t6/11tavon, 1976. márc. 28-án a H.-halast6/6 tavon 2—2 nászruhás példányt láttam. 1983. júl. 28-án a H.-halastó 1-es taván két vedlő példányt láttunk Schmidt Egonnal. 113. Pajzsoscankó — Philomachus pugnax (L.). Tavasszal és ősszel a halas- tavakon is több ezres csapatokban vonul át. Gyakoriak az ätnyaralök is. Le- csapolásoknál domináns. 114. Gólyatöcs — Himantopus himantopus (L.). 1980-ban az Akadémia-tó száraz medrében fészkelési kísérlete volt, de a tavat közben feltöltötték. Ez- után a Nagyiváni-tónál költött ki és nevelt fel 3 fiókát. A H.-halastavaknál ritkán látni. 115. Gulipán — Recurvirostra avosetta L. 1971-ben költött először a Horto- bágyon, a Kondás-tó száraz medrében (Fintha, 1978). 1978 óta az Akadémia-tó kubikgödreiben rendszeresen fészkel 3—4 pár. Többször előfordult, hogy szá- raz halastómedrekben fészkelt: 1980-ban a H.-halastó/7 2 pár, 1983-ban a Cséesi/5 tavon 2 pár. Állománya a Hortobágyon terjedőben van. 1983-ban összesen 41 pár fészkelését tudtam. Júliustól a lecsapolt tavakon gyülekeznek. 116. Vékonycsőrű víztaposó — Phalaropus lobatus (L.). 1974. szept. 10-én a feltöltés alatt álló H.-halastó/8 tavon 1 példányt láttunk (Kovács B.—Kovdes G., 1976). Árasztásoknál minden évben nyár végén megfigyeltem 1—4 példányt ( Kovács, 1984). 117. Ugartyúk — Burhinus oedicnemus (L.). 1979-ben a Nagyiváni-tó szikes gátján többször láttam a közelben fészkelő madarak egyikét. 118. Székicsér — Glareola pratincola (L.). Április májusban néha a tavak fölött rovarászik. 119. Ékfarkú halfarkas — Sterocarius parasiticus (L.). 1976. szept. 26-án a Fényes/5 tavon láttam 1 példányt. i. 120. Viharsirdly — Larus canus (L.). Minden hónapban előfordul. Oszi le- csapoläsoknäl 150-es csapatát is láttam. 121. Dolmänyos sirály — Larus marinus (L.). 1976. nov. 22-én a H.-halast6/1 tavon 1 ad. pld. megfigyelése. 1982. febr. 21. — márc. 6. között 1 ad. pld. a H.-halasté teleltet6 medencéinél. 38 122. Bzüstsirdly — Larus argentatus (Pont.). Egész évben előfordul. Nyár végén, ősszel gyakori a lehaläszäsoknäl, ahol 300—400 pld. is összeverödik, ha sok a töfeneken a döglött hal. 123. Heringsirdly — Larus fuscus L. 1980. okt. 3-án a Csécsi 5 tavon 1 pél- dänyt láttam. Nov. 23-án a Csécsi-t6 2-es lecsapolt medencéjén 2 ad. példányt figyeltünk meg Kalotás Zsolttal es Streit Bélával. 1983. okt. 30-án és nov. 7-én 1—1 példány megfigyelése a Csécsi/3 tavon. 124. Dankasirály — Larus ridibundus L. 1975-ben és 1976-ban a Kiskondás- tavon 10—15 pár költött. Az összes tavon igen gyakcri domináns faj. Egész évben előfordul. 125. Kis sirály — Larus minutus (Pall.). Főleg tavaszi átvonuló április — májusban, de kisebb átnyaraló csapatok is előfordulnak a halastavaknál az elárasztott réteken. 1975-ben különösen magas volt az átnyaralók száma, jú- liusban 80—100 példányt is megfigyeltem. Nagy részük (70—80%) immaturus volt. 126. Fattyüszerkö — Chlidonias hybrida (Pall.). 1974 óta minden évben köl- tött a H.-halastón. 1975-ben a Borsósi-, az Akadémia-, az Ohati-tóegységeken is fészkelt. 1982-ben ismét költött az Ohati-tavakon. A medencék hínárosodása — sőt, gyomosodása is — kedvező a halastavi terjedéséhez ( Kovács, 1983). 127. Fehérszarnyu szerkő — Chlidonias leucopterus (Temm.). Tavaszi vonu- láskor, április végén—május elején gyakori a halastavakon. Egyes pusztai mo- csárréteken a csapadékos években nagy telepek alakulnak ki. A H.-halastón csak egy alkalommal, 1975-ben észleltem alkalmi fészkelését; 1 pár a fattyú- szerkőkkel költött. 128. Kormos szerkő — Chlidonias niger (L.). Gyakori minden tóegységnél. 1975-ben, 1980-ban és 1982-ben fészkelt a Borsösi-, az Elepi- és az Ohati- tóegységeken a gyomos medencékben. Az Akadémia-tavon 1975-ben a fattyú- szerkőkkel közös telepe volt ( Kovács, 1983). 129. Kacagócsér — Gelochelidon nilotica (Gm.). 1975. júl. 15-én 1 példányt láttam az Akadémia-tónál ( Kovács, 1978). 130. Lócsér — Hydroprogne caspia (Pall.). 1975. júl. 9—21. között 1 pld. a H.-halastón. 1976. ápr. 11-én 4 pld. ugyanott. 1977. jún. 23-án 6 pld. a H.-halastó/6 tavon. 1978. ápr. 15-én 4 pld. az Akadémia-tavon. 1978. ápr. 15-én 4 pld. az Akadémia-tavon, 25 pld. a H.-halastó 1-es lecsapolt taván. 131. Küszvágó csér — Sterna hirundo L. Az utóbbi húsz évben a halastavak közül csak a Virágoskúti-tavon költött (Sóvágó, 1978). A tiszai telepek kiala- kulása (1980) óta gyakoribb vendég a hortobágyi tavaknál is. 132. Kis csér — Sterna albifrons Pall. 1974. aug. 13-án és 1975. aug. 25-én láttam 2—2 példányt a H.-halastón. 1976-ban fészkelést kísérelt meg a Nagy- sziken ( Kovács, 1977). 133. Sarki csér — Sterna paradisea (Pont.). 1974. júl. 30-án a H.-halast6/1 tónál 1 kiszínezett példányt láttam. 134. Kék galamb — Columba oenas L. Késő őszi vonulásán néha a halasta- vak fáin pihennek meg. 135. Örvös galamb — Columba palumbus L. 1—2 pár fészkel a Csécsi-halastó erdőiben. 136. Gerle — Streptopelia turtur (L.). Mint az előző faj. 137. Balkáni gerle — Streptopelia decaocto (Friv.). A halastavi épületek- nél, magtáraknál, haltakarmány-lerakatoknál gyakori; télen néha tömeges. 39 138. Kakukk —Cuculus canorus L. Költési időben minden halastó nâdszegé- lyében előfordul. 139. Kuvik — Athene noctua (Scop.), A halászkunyhók, a magtárak padlásán (Árkus, Elep) néhány pár költ. 140. Fülesbagoly — Asio otus (L.). A Csécsi- és a Derzsi-tó kis erdőiben 1—1 pár költ évente. 141. Réti fülesbagoly — Asio flammeus (Pont.). Téli vendég november — március között. A halastavak gátjain, learatott nádszegélyekben figyeltem meg. 142. Sarlósfecske — Apus apus (L.). Vonuláskor minden évben megfigyel- tem a halastavaknál, főleg május és augusztus hónapban. 143. Jégmadár — Alcedo atthis (L.). Csaknem minden tóegységen előfordul az év minden hónapjában. 144. Gyurgyalag — Merops apiaster L. Május elején néha átvonul a halas- tavak fölött (pl. 1976. máj. 4-én Ohati-tónál 9 példány). 145. Szalakóta — Coracias garrulus L. Nyár végi kóborlásán a Csécsi-tónál többször megfigyeltem. 146. Banka — Upupa epops L. A Gyökérkúti-tóegységen romos halász- kunyhó tetőzetében költ. 147. Nyaktekercs — Jynx torquilla L. 1975. szept. 11-én a Borsösi-tavon 1; 1976. ápr. 18-án a H.-halastón 2 példányt láttam. 148. Zöld küllő — Picus viridis L. A gátakon, a tóparti fákon gyakori. A H.-halastón és a Csécsi-tón költ is. 149. Nagy fakopáncs — Dendrocopos maior (L.). A Csécsi-tó erdőiben több- ször megfigyeltem. 150. Balkámi fakopáncs — Dendrocopos syriacus (Ehr.). Mint az előző faj. 151. Pipiske — Galerida cristata (L.). A gátakon, a lecsapolt tavak száraz medrében gyakori fészkelő. 152. Pacsirta — Alauda arvensis L. A Borzasi-halastó szántónak használt medencéiben költ. 153. Füsti fecske — Hirundo rustica L. Igen gyakori; a halastavi épületeken költ. Vonuláskor néha nádasban éjszakázó tömegeket is megfigyeltem. 154. Molnárfecske — Delichon urbica (L.). Az előző fajnál sokkal ritkább fészkelő a Hortobágyon. 155. Parti fecske — Riparia riparia (L.). Egész nyáron gyakori a tavaknál. Augusztus—szeptemberben tömeges. 156. Sárgarigó — Oriolus oriolus (L.). A Csécsi-tó nyárfaerdejében és a Der- zsi-erdőben költ. j 157. Dolmányos varjú — Corvus cornix L. A Virágoskúti- és a Csécsi-tón 2— 3 pár fészkel. Ősszel, télen igen gyakori a lecsapolt tavakon. 158. Vetési varjú — Corvus frugilegus L. Télen igen gyakori. 1979-ig a Kónyai-halastó melletti erdőben költött (az erdőt kivágták). A Borsósi-tóegy- ség mellett a Malomházi-erdőben a korábbi ezres telep 300—400 párra csök- kent. 159. Csóka — Coloeus monedula (L.). A vetési varjak között gyakori. Néha a magtárak padlásán költ. 160. Szarka — Pica pica (L.). Minden tavon gyakori. 1977-ben a nádszigeten is költött. 161. Szajkó — Garrulus glandarius (L.). Őszi kóborláskor nemcsak az erdő- ket, hanem a fátlan halastavakat is felkeresi. 40 162. Széncinege — Parus major L. Oktöbertöl márciusig a nädszegelyekben gyakori. 163. Kek cinege — Parus caeruleus L. Mint az elözö faj. 164. Függöcinege — Remiz pendulinus (L.). A legtöbb töegysegen költ. Fészkét a füz- és a nyärfäkon leltem. 165. Barköscinege — Panurus biarmicus (L.). A gyekenyes nadszegélyek feszkelöje. A H.-halastön, Viragoskuti-, Csécsi- és Elepi-tavon a leggyakoribb. 166. Csuszka — Sitta europaea L. Ritkán megjelenő vendég a Csécsi- és a Derzsi-tó erdőiben. 167. Fakusz — Certhia sp. 1977 októberében a H.-halastó öreg fűzfáin többször láttam 1 példányt. 168. Okörszem — Troglodytes troglodytes (L.). Szeptember—április között minden halastó nâdasäban előfordul. 169. Leprigo — Turdus viscivorus L. Ritkán megjelenő téli vendég a gátak fáin, kis erdőkben. 170. Fenyörigo — Turdus pilaris L. Igen gyakori téli vendég, olykor ezres csapatokban. 171. Enekes rigó — Turdus philomelos Brehm. Tavaszi vonuláskor a gáta- kon, a bokrokon elég gyakran láttam. 172. Szölörigo — Turdus iliacus L. Mint az előző faj. 173. Fekete rigs — Turdus merula L. Kóborló példányok szórványosan elő- fordulnak a tavak gátjain. 174. Hantmadár — Oenanthe oenanthe (L.). A halastavak gätjain a föld- munkäkat követö evekben gyakran költ. / 175. Cigdny-csalancsiics — Saxicola torquata (L.). Atvonulöban is elég ritka. 1976. mare. 28-án 3 példányt láttam a H.-halastön. 1979. júniusban Malom- háza mellett etető part figyeltem meg. 176. Rozsdás csaláncsúcs — Saxicola rubetra (L.). Főleg nyár végén és kora ősszel gyakori átvonuló, nádasban is. 177. Kerti rozsdafarkú — Phoenicurus phoenicurus (L.). Ritka átvonuló, főleg szeptemberben. 178. Házi rozsdafarkú — Phoenicurus ochruros (Gm.). Októberben és már- ciusban az előző fajnál jóval gyakoribb. 179. Fülemüle — Luscinia megarhynchos Brehm. A H.-halastó/12 tavon a fűzfaliget kivágása előtt költött. A Csécsi-tó és a Derzsi-tó erdőiben jelenleg is fészkel. 180. Kékbegy — Luscinia svecica (L.). Legtöbb fészkelőt a Csécsi- (10—12 pár), H.-halastón (3—4), Virágoskúti- (3—4), Elepi-tavon (2—3) észleltem. 1976-ban kiugróan sok, kb. 28 pár költött a tóegységeken. Más években néha hírtelen lecsökken az állomány, vagy szinte teljesen elmarad a fészkelés pl.) 1981). 181. Vörösbegy — Brithacus rubecula (L.). Nádszegélyekben gyakori tavaszi átvonuló. Néha át is telel. 182. Berki tücsökmadár — Locustella fluviatilis (Wolf). A Csécsi- és a Derzsi- tavak erdőiben évente 1—2 pár fészkel. 183. Nadi tücsökmadár — Locustella luscinioides (Savi). Minden tóegységen fészkel. Igen sok költ a művelésből kivont, teljesen elnadasodott medencékben (pl. H.-halastó/9, Derzsi/11 stb.). 184. Sitke — Lusciniola melanopogon (Temm.). A H.-halastó 3-as taván, a kiterjedt gyékényesekben 1977 óta ismerem 2—3 pár költőhelyét. Fészkelési 41 időben a Virägosküti-tavon is megfigyeltem. A nagy pusztai mocsarakban jó- val gyakoribb. 185. Nádirigó — Acrocephalus arundinaceus (L.). Minden tó nádszegélyében közönséges fészkelő. 186. Cserregő nádiposzáta — Acrocephalus scirpaceus ( Herm.). Mint az előző faj. 187. Énekes nádiposzáta — Acrocephalus palustris (Bechst.). Tavaszi vonu- láskor, május elején többször megfigyeltem. 188. Foltos nádiposzáta — Acrocephalus schoenobaenus (L.). A nádszegélyek part felőli szélén, csatornákban gyakori fészkelő. 189. Csikosfeji nádiposzáta — Acrocephalus paludicola (Vieill.). 1976-ban az elmocsarasodott Kiskondás-tavon, 1979-ben Kecskés-puszta H.-halastóval közvetlenül határos mocsárrétjén majus—junius-ban éneklő hímeket figyeltem meg. 190. Geze — Hippolais icterina (Vieill.). 1982. április májusban feltűnő vonulását észleltem a H.-halasté és a Gyökerküti-tö fain, bokrain. 191. Bardtka — Sylvia atricapilla (L.). A Csecsi-tö erdöjeben 1—2 pár fészkel. 192. Karvalyposzata — Sylvia nisoria (Bechst.). Tavaszi vonuläson a Kun- syörgyi-tö melletti bozótosban láttam. 193. Mezei poszáta — Sylvia communis (Lath.). A Csécsi- és a Derzsi-tavak erdőiben gyakran megfigyeltem, költési időben is. 194. Kisposzáta — Sylvia curruca (L.). Tavasszal gyakran megfigyeltem fűzbokros nádszegélyekben. 195. Fitisz füzike — Phylloscopus trochilis (L.). Nyár végén szórványos át- vonuló. Tavasszal sem gyakori. 196. Csilpcsalp füzike — Phylloscopus collybita (Vieill.). Március—áprilisban és szeptemberben igen gyakori átvonuló, a nádasokban is. 197. Sisegő füzike — Phylloscopus sibilatrix (Bechst.). Augusztus—szeptem- berben elég gyakran megfigyelhető a gátak fáin, bokrain. 198. Királyka — Regulus regulus (L.). A halastavak fáin, erdőiben szórvá- nyos téli vendég. 199. Szürke légykapó — Muscicapa striata (Pall.). 1 pár fészkel a Csécsi- tóegység erdőjében. Gyakori átvonuló. 200. Kormos légykapó — Ficedula hypoleuca (Pall.). Május elején szórvá- nyos átvonuló. Nyár végi, őszi adata alig van. 201. Örvös légykapó — Ficedula albicollis Temm. Ritka tavaszi átvonuló május elején. 202. Kis légykapó — Ficedula parva (Bechst.). 1982 májusában a H.-halas- ton és az Ohati-tónál figyeltem meg néhányszor 1—1 példányt. 203. Szürkebegy — Prunella modularis (L.). Ősszel ritka, április elején gya- koribb átvonuló a tavak, a csatornák gyékényes szegélyében. 204. Réti pityer — Anthus pratensis (L.). Gyakori a gátakon, az üres tava- kon. Enyhe teleken is megfigyeltem. 205. Parlagi pityer — Anthus campestris (L.). A Kondás-gáton és az Aka- démia-tónál 1—2 pár költ évente. 206. Erdei pityer — Anthus trivialis (L.). Tavaszi vonuláskor szórványosan előforduló madár. 207. Rozsdástorkú pityer — Anthus cervinus (Pall.). Szeptember elején szór- ványos átvonuló a réti pityerrel azonos helyeken. Tavasszal igen ritka. 208. Havasi pityer — Anthus spinoletta (L.). Késő ősszel és télen szórványos vendég. 42 209. Barazdabillegetöo — Motacilla alba L. A halastavakon kevés fészkel, de vonulása idején gyakori a leeresztett tavak medrében és a gátakon. 210. Hegyi billegető — Motacilla cinerea Tunst. 1976. márc. 2-án a Borsósi- tónál láttam egy hímet. 211. Sárga billegető — Motacilla flava L. A művelésből kivont, mocsaras tómedrekben költ. Vonuláskor gyakori, főként április végén. 212. Csonttollú — Bombycilla garrulus (L.). A halastavaknäl ritkán előfor- duló téli vendég. Kis csapatait az Ohati- és a Csécsi-tó fáin láttam. 213. Nagy őrgébics — Lanius excubitor L. Októbertől márciusig egyesével gyakran előfordul a tavaknál. 214. Kis őrgébics — Lanius minor (Gm.). Az Elepi- és a Csécsi-tavon évente 1—2 pár költ. 215. Tövisszúró gébics — Lanius collurio L. Fészkelését a Kungyörgyi- és a Csécsi-tavon észleltem. Augusztusban sokfelé láthatók kóborló példányok. 216. Seregély — Sturnus vulgaris L. A tavak nádasaiban vonuláskor nagy tömegekben éjszakáznak. 217. Házi veréb — Passer domesticus (L.). Minden tónál közönséges. 218. Mezei veréb — Passer montanus (L.). Mint az előző faj. 219. Meggyvágó — Coccothraustes coccothraustes (L.). Szórványos téli kóbor- lóként figyeltem meg az Ohati-tónál. 220. Zöldike — Chloris chloris (L.). Télen kisebb csapatokban gyakran lát- ható a gátakon. 221. Tengelic — Carduelis carduelis (L.). A zöldikénél gyakoribb, télen néha nagyobb (max. 80) csapatokban is látható a gátakon. 222. Csíz — Carduelis spinus (L.). 1983 őszén szokatlanul gyakran láttam, százas csapatokban is. y 223. Kenderike — Carduelis cannabina (L.). Osszel, télen gyakori a gâtakon, a szäraz tavak medrében. 224. Téli kenderike — Carduelis flavirostris (L.). Minden télen nagy csapa- tokban járják a szikes gátakat. 225. Zsezse — Carduelis flammea (L.). 1975/76 telén többször láttam a H.- halastön 50—60-as csapatokat. 226. Csicsörke — Serinus serinus (L.). Március végén, április elején szörvä- nyos átvonuló. 227. Süvöltő — Pyrrhula pyrrhula (L.). Kis csoportokban megjelenő szórvá- Are teli vendeg. 228. Pinty — Fringilla coelebs L. Őszi köborläson elég gyakori. 229. Fenyöpinty — Fringilla montifringilla L. Egyes években (1974, 1976 1981) igen sokat láttam október— novemberben. 230. Citromsarmany — Emberiza citrinella L. Télen kisebb csapatokban szórványosan előforduló madár. 231. Sordély — Emberiza calandra L. Az lecsapolt, száraz tavak füves med- rében 5—6 pár költ. 232. Nadi sármány — Emberiza schoeniclus L. Gyakori halastavi fészkelő. Télen a nádtarlókon tömegesen jár. 233. Hósármány — Plectrophenax nivalis (L.). 1976 novemberében és 1983 decemberében többször láttam csapatait. 234. Sarkantyús sármány — Calcarius lapponicus (L.). 1975. nov. 1-én a H.-halastó/7 medence gátján 4 példányt láttam. A szikes pusztán gyakori vendég ősztől tavaszig (szeptember—március). 43 Irodalom — Referens Aradi O's.—Kovdes G. (1982): The Grey-leg Goose in Hungary. Aquila. 89. 77—88. p. Bodnár M. (1981): A tögazdasägi termelömunkak és a környező természetvédelmi terü- letek hatása a Cséesi-halast6 madärvilägära. TDK dolgozat. Kézirat. Gödöllő. 1—83. p. Bodnár M. (1982): Aspektusváltozások és a gazdasági munkafolyamatok hatása a halas- tavak madárvilágára. TDK dolgozat. Kézirat. Gödöllő. 1—80. p. Bodnár M.—Kovacs G. (1983): Faunisztikai adatok a Csécsi-halastóról. Mad. Taj. 1—2 27—28. p. È Fintha I. (1976): Enekes hatty a Hortobägyon. Aquila. 82. 233. p. Fintha I. (1977): The White-tailed Eagle (Haliaeetus albicilla) in Hortobágy. Aquila. 82. 243—259. p. Fintha I. (1978): Gulipán a Hortobágyon. Term. Világa. 1. 25—26 .p. Fintha I. (1978): Kis hattyú a Hortobágyon. Mad. Táj. 1. 6. p. Homonnay N. (1959): A hortobágyi-halastavak kanalasgem-teleperöl. Aquila. 66. 267— 269. p. Keve A. (1960): Magyarország madarainak névjegyzéke. 1—89. p. È Kovács B.(1965): Adatok Hajdú-Bihar megye madarvilagahoz. Déri Maz. Evk. Debrecen. 363—381. p. ; Kovács B.— Kovács G. (1977): Vékonycsőrű víztaposó a Hortobágyon. Aquila. 83. 286. p. Kovács G. (1977): Nagyköcsag a Hortobágyon. Term. Vil. 5. 66. p. Kovács @. (1977): Madártani hírek a hortobágyi halastavakról. Mad. Táj. 3. 2. p. Kovács G. (1977): A hortobágyi halastavak madárvilágának dinamikája. Doktori érteke- zés. Kézirat. Debrecen. 1—89. p. Kovács G. (1978): Madárvonulási adatok a Hortobágyról. Aguila. $4. 108—109. p. Kovács G. (1978): Az 1978-as tavaszi vonulás a Hortobágyon. Mad. Taj. 3. 8-11. p. Kovács G. (1978): Faunisztikai adatok a Hortobágyrél. Mad. Táj. 6 .16. p. Kovács G. (1979): Madárszállás a hortobágyi halastavakon. Elet és Tud. 14. 435—437. p. Kovács G. (1980): Réti sasok gyülekezése a HNP déli pusztáin. Mad. Táj. 3. 20—21. p. Kovács G. (1980): Faunisztikai adatok a Hortobágy nyári madárvilágáról. Mad. Táj. 4. 18-19: hp Kovács G. (1981): Oszi vonulási adatok a Hortobágyról. Mad. Taj. 1. 5—7. p. Kovács G. (1981): 1981. február—márciusi adatok a réti sasról. Etetési kísérletek. Mad. Taj. 2. 71—72. p. Kovács @. (1981): Fészkelési adatok a hortobágyi halastavakrél. Mad. Táj. 3. 130—131. p- Kovács G. (1982): Adatok a Hortobágyon telelő kékes réti héják mennyiségéről. Mad. Taj. 2 3.151 Lo sp! Kovács G. (1982): Az 1982-es tavaszi limikolavonuläs a Hortobágyon. Mad. Táj. 4. 283—286. p. Kovács G. (1982): Adatok a récefélék hortobágyi vonulásáról. 1982. március— április. 286—290. p. Kovács G. (1983): A hortobágyi szerkőtelepek vizsgálata. Puszta. 1. Kovács G. (1983): Megfigyelések az ujjaslile tiszántúli előfordulásáról. Mad. Táj. Kovács G. (1984): Az árasztások hatása a Hortobágy madárvilágára. Aguila. Megjelenés alatt. Lelovich Gy. (1962): A Hortobágy ragadozó madarai. Aquila. 67—68. 208—210. p. Nagy J. (1924): A Hortobágy madárvilága. Aquila. 26. 272—279. p. Nagy L.(1950): Újabb madártani megfigyelések a Hortobágyon. Aquila. 51—54. 87—90. p. Németh S. (1934): Adatok az 1934. évi vadlúdvonuláshoz a Hortobágyon. Aquila. 38—41. 381. p. Sóvágó M. (1957): Madártani adatok a Hortobágyról és a Hajdúságról. Aguila. 63—64. 318—319. p. E Sóvágó M. (1978): A Virägosküti-halasté madárvilága, 1958—1976. Arkädia. Debrecen. 143— 176. p. 3 Sterbetz I. (1968): Vadlud- és receritkasägok a Hortobágyon. Déri Müz. Evk. Debrecen. 21. —32,p: Sterbetz I. (1982): Migration of Anser erythropus and Branta ruficollis in Hungary 1980. Aquila. 89. 107—114. p. Szabó, L. V.(1981): The Birds of hidrophilous and erophilous grassland of the In: The Fauna of the HNP. 391—403. p. 44 Székely T. (1983): A fattyuszerk6 (Chlidonias hybrida Pall). etológiai vizsgálata. Szak- dolgozat. Kézirat. Debrecen. 1—82. p. Szomjas L. (1934): Madártani hírek a Hortobágyról. Aquila. 38 —41. 341—344. p. Udvardy M. (1941): A Hortobágy madárvilága. Tisia. Debrecen. 5. 1—80. p. A szerző címe: Dr. Kovács Gábor Nagyiván, Bem apó u. 1. H—5363 A comprehensive survey of the avifauna of fish-ponds in the Hortobágy puszta Dr. G. Kovdes The bird fauna, of fish-ponds was studied over 534 observation days between 1974 and 1984. In the Hortobágy puszta on an area of about 40 km diameter there are 15 fish-ponds with a water surface of some 5800 ha. Their ornithological significance is considerable. In years of drought only these artificial water habitats offer feeding and resting possibili- ties to the water-fowl passing through the region in autumn. At the beginning of the study a brief survey of the ornithological researches on the fish-ponds in the Hortobägy are given tagether with the major relevant publications. Characterization of the individual pond units. In a separate chapter the fish-ponds are presented one by one with data on their size, main characteristics of their vegetation and the valuable species of their avi fauna. The changes having taken place in each one of the pond-units these last len years and their effects are also indicated. Seasonal changes in the avifauna of the fish-ponds The changes in species composition and in the number of specimens are presented by means of a diagram. The species pertaining to the orders Anseriformes and Charadriiformes proved to be abundant. The autum migration, the relationship between pond size and individual number of birds are presented in tables Comparison of the bird masses of the individual drained ponds 10 October 1983: Name of pond unit Number of Area of Number of drained ponds drained watched watched ponds species individuals ha Fish-pond Hortobagy 3 774.0 26 9882 Fish-pond Csécsi 2 179.0 20 2130 Fish-pond Derzsi 1 90.5 11 1461 Fish-pond Academy 2 40.0 13 1224 Effects of the phases of the fish-pond production processes on the avifauna As depending on water-level the life of the pond can be divided into three phases: 1. Filled condition until the beginning of drainage; 2. Drainage, fishing up; 3. Dry state (overgrowth of weeds). Refilling Characterization of the individual phases. Representation of the species composition of bird masses assembling at drainage. Accor- ding to frequency the birds can be divided into four groups: a) Dominant species (e. g. godwith); b) Character species (e. g. heron); 45 c) Accompanying species (e. g. little ringed plover); d) Accessory species (e. g. sandpiper). On account of its presence in large numbers one psecies, the mallard can be considered as a constant dominant bird. Problems of nature conservation The worries of nature conservation relating to fish-ponds on protected and non-protec- ted areas are dealt with (reed harvest, drainages during the incubation period, inereadi- rism, hunting etc.). Data on the fauna Several bird rarities have appeared on the fish-ponds. The presence of species of sou- thern and eastern range (Phalacrocorax pygmaeus, Plegadis falcinellus, Xenus cinerus, Tringa stagnatilis ete.) is interesting. The Borrow’s Goldeneye (Bucephala islandica) and the Arctie Tern (Sterna paradisea) rate as new species in Hungary. In the course of ten years the author observed 234 species on the fish-ponds in the Hortobägy puszta. The chapter contains a brief characterization of all species, further on, data on the nature of their presence on the fish-ponds, the hatching of rare species, date of the presence of passing birds. Some interesting particulars published by others between 1974 and 1983 are referred to. International Waterfowl Research Bureau Symposium on Population Ecology of Geese Debrecen, Hungary, 26—30 October 1981 GEESE WINTERING IN POLAND Dobrowolski, K.—Krzyskowiak, A.—Nowak, E.—Nowicki, J. Foreword Information about migrations of wild geese on the Polish territory, its inten- sity and about geese wintering in Poland that has been gathered so far tends to be rather fragmental or very general. Spring migrations take place in Feb- ruary and March, autumn migrations from September till December. Some geese winter in Poland. The most intense migrations have been recorded along the Baltic Sea coast and in northern and western parts of Poland. In the coastal region the White-fronted goose dominates among migrating geese, in the other regions the Bean goose prevails (Korsak, 1948; Sokolowski, 1958: Mierz- winski, 1959, 1960; Niewaglowski, 1959; Szczepkowski, 1962; Mrugasiewicz, 1964; Dziectolowski—Frankiewicz, 1970; Hudec—Rooth, 1970; Nowysz—We- solowski, 1972; Tomialojc, 1972; Fruzinski B. 1973; Bobinski— Taylor, 1977; Dudzinski, 1977; Ferens—Walsiewski, 1977). Since 1967, when the Winter Waterfowl Counting Action begun, research on quantity of migrating and wintering geese has been carried on. The annual re- ports were presented (Wolk—Pinowski—Nowak, 1966; Wolk, 1968; Nowak, B.—Nowak, E., 1969; Nowak, B.—Solinski, 1969; Krzyskowiak—Nowak, E., 1970, 1971, 1971a, 1972, 1973, 1973a, 1974, 1974a, 1975; Krzyskowiak—Dob- rowolski, 1976, 1976a, 1977, 1977a; Dobrowolski—Krzyskowiak, 1979, 1980). This paper is an approach to define the data on disposition and concentration of migrating and wintering geese in Poland in the period of 1970—1980, basing on the detailed material gathered on the course of the action. In some aspects, information obtained during winter counting in 1969 was al- so included. The Method and The Material Used The data was obtained through the question forms that were sent to constant observers who volunteered to take part in the action. They were mostly hun- ters, amateur bird-watchers, university workers and teachers, high school pu- pils. The forms were originally sent in mid-January, then in mid-November and mid-January, and for the last five years in the middle of November, January and March (Tabl. 1.). All the observations were taken during one week in the middle of the month. Basing on the analysis of the ratio of the total number of points under inves- tigation (in every month) to the points from where the information on geese was obtained and the points with no waterfowl at all (ratio of the numbers in position 2 to positions 3 and 4 in the Table 1), we claim to have collected suf- 47 Tab dh Number of observers, points under investigation, places where geese were found, places with no waterfowl November N January | March | Places | Places Places | Places Places | Places Year | Obser- | Places- | where | wit- | Opser- | Places | where | wit- | Opser- | Places | where wit- vers of con- | geese hout vers of con- | geese hout vers of con- | geese hout trol were any trol were any trol were any found birds found birds | found | birds 1969 | 301 336 18 58 197052 722052219 91 11 252660254: 6 61 1971 364 365 61 12 384 381 20 80 1972 306 319 67 9 3297 332 26 70 1973 301 302 61 1 ZO ole 28 42 1974 287 29 68 13 2932291 28 31 1975 265 258 56 1 263 268 46 14 1976 232007229 54 1 251 DAR 19 19 Zoe, MEZA ss 36 19 1977 199 198 on 3 AT ZI 17 35 22977228 60 6 1978 202 204 44 1 DANA MDAC: 18 23 oy TER 36 8 1979 230.222 40 3 244 247 12 50 20377205 36 15 1980 226 219 19 30 209 203 35 2 ficiently representative material. The average of this ratio taken for 10 years in November is as follows: geese were recorded in 20.7% points controlled, no birds recorded in 2%, points. In January (average from 12 years) geese were recorded in 7.8% points, no birds recorded in 15.5% points. In March (average from 5 years) respectively 19.2% and 5.7%. The ratio of the number of points where geese were recorded or with no wa- terfowl at all to the number of all points investitaged, taken per cent, was simi- lar in each month and equaled 22.7%, in November, 23.394 in January and 24.8%, in March. The network of observers covers Poland rather regularly, although some territories in northwestern and southern parts of the country remain uncovered. To elaborate the data on concentration and disposition of geese, a network of 50 X 50 km squares was adopted. Though the observers are distributed throughout the country rather regularly, number of points under observation differs in different squares, and there are also some squares with no observation points. The proportion of the number of squares containing points of observation to all the squares covering Poland, taken per cent, differs in different years and months from 59.6% to 82.8%. It must not be forgotten, though, that the squares without observation points lay mainly in mountain and submountain areas and some of them cover only a small part of Polish terri- tory, laying on the frontiers. Out of 151 squares covering Poland 52 lay on the borders. When these are not considered, the squares containing observation points constitute 72.7 to 81.8% of the total number. Some of the squares wit- hout observation points cover areas with almost no wetlad. No distinetion between the species was made in the analysis of the results. While the numeral quantity of birds can be relied upon, the numbers of parti- cular species are in many cases very uncertain. Excluding these cases would restrict the material considerably. Thus we decided to elaborate common data for all the species of geese appearing in Poland, i. e. Anser anser (L.) (the only nesting species), Anser fabalis (Lath.) Anser albifrons (Scop.), Anser erythropus (EP): 48 Tab. 2. Ammounts of geese recorded in Poland in the middle of November, January and March | November | January March Year | | Number of | Number of | Number of PI tig ha | Scene Zkm | Eha geese km | Xha Gti | | | | 1969 | 155 463 880 1970 12, 13 853 9 876 47 450 99 1971 | 445 10 661 8472 | 166 5 453 933 1972 | 603 18 801 9 023 | 215 3816 5941 | 1973 465 13508 30624 234 9 201 8019 1974 512 12514 4 786 216 978 1 598 1975 | 432 11515 7246 372 8964 4952 | 1976 423 15 609 6402 162 4997 3540 | 258 6 703 4176 1977 271 147225 777.183 122 3 271 1412 | 434 16 295 6568 1978 331 10148 6714 151 2 604 1 236 292 7 691 2 258 1979 324 8 950 1042 116 2854 1263 267 5747 2356 1980 IV" 145 3 972 867 309 5819 4198 The ammounts of geese observed are given in the Tabl. 2, and actual points of observation in Tabl. 3. The data transposed onto the square network were considered in two five-years periods for November (1970-1974 and 1975 — 1979) and January (1971—1975 and 1976—1980) and in one five-years period for March (1976—1980). This arrangement of results provides more regular coverage by observation points in particular squares and reduces the number of squares without observation points. The primary analysis of frequency of concentrations of over 1000 individuals at one point in particular years and months was an argument to prove this indicator was chosen correctly. The frequency proved to be similar: 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 November 4 1 9 2 2 2 2 3 2 3 —— January — 0 1 1 2 1 1 0 0 0 0 March SE > 1 0 1 1 It was estimated that the maximal ammount of individuals observed in any of the five years of the period can be treated as a sufficient indicator of winte- ring concentration and migration intensity. These figures are shown on synthe- tic maps. The occurance of geese was also confronted with the division of Poland into Natural Regions (Fig. 1.). This division is based on printed sources (Mroez- kiewicz, 1952; The Atlas of Poland, 1954; Kostrowicki, 1961; Mroczkiewiez — Trampler, 1964; Berger—Jaskowska—Mlynarski, 1969; Koehler, 1971; Lesz- czynski, 1980). Although the division suggested in this paper is based chiefly on the factors being of importance for waterfowl, it does not differ considerably from the division proposed by Poland’ s fauna catalogue, 1969). The analysis of distribution of winter concentration points and intensity of migrations as compared to the Natural Regions was made on 10-years periods for November and January and on a 5-years period for March. The relation between the number of wintering geese and climatic conditions (snow cover, temperature) was also analysed. In this aspect the data from 49 22? "n Y i pes SS per Il Di 4 me Me nt : 6 o REN Di 09 oO, 20 J Burn QU 990 Y 220 i Ge N a We 8 ms) i jer Za es à RA „aus Ne a 4 4 Le ice 3 Es 7 som . 3 VI : 5 \, : © 5 A, i È \ AE È { ‘ UW 12 her ess es lid S te ve 1 ons VE = e Im: side VIE =? SEZ Zn 8, úg è Sz < € giu ? TIN (NS È = ev > SES = UNO ZE Aes ; Meo At \{! sul \ Deren . in VLE = 7 4 wer ps IS Mi mill, EN ő Ga. Ù ì . FT ns Mini , / adi? md I = LINE in AN m. COUNTRY BOUNDARY le Es À N 3 Nak, sale Got BOUNDARIES OF NATURAL REGIONS LR LAKES AND RIVERS © MAIN CITIES OVER 200 000 IN 1980 AN ARROW SHOWS THE KOSTRZYN RESERVOIRE I. Division of Poland into Natural Regions. I — The Baltic Sea, II. — Pomeranian Lake District, III — Masurian Lake District, IV — Wielkopolska ("Grand Poland’) — Masovian Lowland, VI — Podlasie Lowland, VII — Wielkopolska (“Grand Poland”) Lowland, VIII — Malopolska ("Lesser Poland”) Highland, IX Lublin and Roztocze Highlands, X — Silezian Lowland and the Trzebnica Ridge, XI — Silezian and Cracow—Czestochowa Highlands, XII — Sandomirez Dale, XIII — The Sudety Mts., XIV — The Beskidy Mts. (part of the Carpathians) Lake District, V 50 Tab. 3. Month: November Points of encounter Year: 1970 ee Observed | x Voivodship | SA | ne | RI | Localization of studied waters km | 1 | 2 3 4 5 Bialostockie | 11 15 60 | r. Krasna, n. t. Krasne, r. Suprasl, | ch. v. Zielona — t. Krasne Bydgoskie 9 an 72 | r. Gasawka, t. Znin — v. Sobiejuchy, | 1, Zninskie Duze, I. Dobrylewskie, 1. Sobiejuskie Bydgoskie — INDIE | 303 9 r. Welna, n. t. Rogów Chelmskie 11 Sil 22 | r: Piwonia, v. Komaröwka — cv. | Sosnowica, l. Komarowskie, p. n. v. > | | i Görki Chelmskie 320 | 7 | a.l. Zahajki, n. t. Wlodawa Chelmskie — | DON 5 | s.n.t. Chelm Lubelski Chelmskie 4 | — | 48 |r. Udal, n. t. Chelm Lubelski Gdanskie SU — 20 | s.c. v. Brzezno — v. Jelitkowo Gorzowskie | 5 600 | 200 r. Mysla, t. Myslibörz — v. Mysli- | borzyce, 1. Mysliborskie Gorzowskie | 11 10 42 |r. Mysla, v. Staw — v. Lubiszyn 1. | Sciechöw, 1. Wysoka, n. v. Sciechöw Gorzowskie E >; 40 1 l. Wierzbnickie, n. t. Myslibörz Gorzowskie | i 120 7 I. Stawin, 1. Klukom, 1. Radun n. t. | Choszezno Gorzowskie = 40 | 52 | l. Trzecie, n. t. Choszezno Gorzowskie 15 | 1300 | 530 | r. Warta,n.t. Kostrzyn, r. a. ch. n. t. | i Kostrzyn Gorzowskie 6 400 | 500 r. Warta, n. t. Kostrzyn, r. a. n. t. | Kostrzyn Gorzowskie i. = | 5100 | 2862 | a. Ln. v. Slonsk, Kostrzynski Zbior- | i nik Retencyjny . Gorzowskie 7 | — | 1000 | r. Notec, v. Santoki — v. Lipki Male Gorzowskie | "i 340 | 29071 Lubikowskie, n. v. Lubikowo Gorzowskie | oo ST 7 | 1. Glebokie, n. t. Miedzyrzeez Gorzowskie Ss DOTI 40 | r. Warta, v. Czechéw — v. Santok Kaliskie 15 au 75 r. Prosna, v. Lisewo — v. Ruda i Kaliskie 105, — 60 | r. Czarna Woda, n. v. Gorzupia Katowickie | 11 — ll | r. Odra, v. Ligota — t. Racibörz Katowickie 17 = 9 | r. Wisla, v. Wola — v. Rudawka Kieleckie hr! 45 20 12 | r. Kamienna t. Skarzysko Kamienna | — t. Ostrowiec, p. n. t. Starachowice, | p. n. t. Brody Ilzeckie Kieleckie | 15 150 2 |r. Nida, v. Wislica — v. Nowy | | | Korezyn, s. r. a. Kieleckie — | 20 12 |r.a.n.v. Czarkowy Koninskie BE 26 313 r. Warta, n. v. Pietrzyköw, a. 1. | | | Wrzesnia, n. v. Borzyköw Koninskie 2.10 17 778 160 rv. Warta, n. v. Patrzyköw ol 1 2 3 4 5 Koszalinskie 2 — 30 s. e. t. Kolobrzeg — v. Morskie Oko Krosnienskie | 10 — 1 r. Wisloka, n. v. Brzostek _ ie Legnickie 9 = 28 r. Cicha Woda, v. Ruja — v. Tyniec Legnicki Leszezynskie pice = 110 r. Obra, n. t. Koscian A Leszezynskie 9 10 38 r. Obra, n. t. Koscian BA Leszezynskie 10 <= 43 1 Baryez, ch. Slaski, n. v. Niechlöw Lubelskie 6 30 150 r. Minina, v. Samokleski — v. Kierz- | köwka, p. n. v. Samokleski Lomzynskie 4 4 1. Rajgrodzkie, n. t. Rajgröd Olsztynskie 10 170 | 12 |. Ilawka, |. Jaziorak — 1. Doll. Labadz, 1. Döl Olsztynskie Makes coal al 29 r. Drweca, n. v. Samplawa Olsztynskie 6 82 3 l.n. v. Wyzegi Opolskie 6 == 11 r. Odra, n. t. Opole Opolskie 8 == 5 r. Odra, v. Dziergowice — v. Bierawa Ostroleckie 6 ari 32 r. Bug, v. Rostki — v. Gasiorowo Pilskie 18 213 1 |r. Notec, n. t. Chodziez, 1. Miejskie, | l. Karezewnik, |. Strzeleckie Pilskie 10 — | 32 r. Gwda, v. Kalina — v. Gily Pilskie 18 — | 23 r. Notec, n. v. Lipia Gora Pilskie ma STORTO 6 li Kopeze, Le Siekiera, 1. Margo- | linskie, n. t. Chodziez Pilskie O) — | 5 r. Notec, v. Czarnkéw — Gulez Pilskie 10 = 73 r. Notec, v. Wielen — v. Rosko Piotrkowskie 18 BOSE 9 r. Czarna, n. v. Zarnöw Piotrkowskie 12 = à 3 r. Pilica, t. Tomaszôw Maz. — v. | | Jarzab Piotrkowskie 15 10) 1 | r. Pilica, r. Wolbérka, r. Czarna, n. v. | Spala Plockie 10 20 HA] 9 r. Skrwa, n. t. Sierpe Poznanskie — 245] Shue 0 Niepruszewo, p. n. v. Otusz Poznanskie 6 — | 187 r. Warta, t. Poznan. — t. Czerwonak Poznanskie 10 = 4 r. Warta, v. Puszezykowo — v. | Rogalin Poznanskie 8 == 1 | r. Warta, v. Rogalin — v. Radzewice Siedleckie 6 30 2 | r. Zbuczynka, p. n. v. Zbuczyn Sieradzkie 8 — 17 r. Warta, v. Balin — v. Ksieze Mlyny Sieradzkie 10 — 92 7. Warta, v. Warta — v. Peezniew Sieradzkie 9 — 23 r. Warta, v. Zaspa — v. Zakızew Sieradzkie | 7 13 9 r. Grabia, v. Kustrzyce — v. Kozuby, | p. n. v. Marzynek Sieradzkie 16 — 7 r. Warta, v. Przywóz — v. Jarzebie Skierniewickie TOE — 1 | r. Bzurna, n. v. Brochöw Slupskie 19 — 1 r. Wieprza, v. Stary Kraków — t. Darlowo Slupskie 12 = 1 | r. Biala, v. Jeziernik — v. Miedzy- | börz x Slupskie 3 — 9 r. Brda, n. v. Rudniki 52 bo 3 4 5 Slupskie = 20 4 1. Krepsko, n. v. Krepsk Suwalskie 12 150 21 r. Czarna Hancza, t. Suwalki — v. Sobolewo, |. Garbas, Il. Osowa Suwalskie — 100 32 |1.Nidzkie — Szezecinskie 5 16 32 |r. Rega, v. Klodkowo — t. Trzebia- tow Szezecinskie — 40 150 r. Liwia, n. v. Niechorze Szezecinskie 3 2 7 r. n. v. Wicimice È Szezecinskie = 10 64 |r. a. Odra, r. a. Regalica, n. t. Szezecin Szezecinskie 10 — 1350 r. Ina, v. Suchan — v. Krapiel Szezecinskie 11 712 À r. Krepa, l. n. v. Marianowo Szezecinskie 18 305 930 |r. Tywa, n. t. Trzeinsko Zdrôj, 1. Swobnica, 1. Grzybno, 1. Klasztorne Szezecinskie 5 140 6 r. Tywa, v. Lubanowo — v. Banie, I. Swiete, 1. Male, I. Dlugie Tarnowskie 10 — 4 | r. Wisla, n. v. Szezuein Tarnowskie — 270 IE r. Dunajec, n. v. Zakliczyn, l. n. v. Czchöw Tarnowskie 10 — 2 r. Wisloka, t. Debica — v. Podgro- dzie Torunskie k 3 100 7 r. Gardeja, 1. Nogat — v. Szembruk, 1. Nogat Wloclawskie 10 — 3 eh. Bachorze, v. Ujma Duza — v. Sedzin Wroclawskie 15 1200 467 r. Barycz, v. Gadkowice — t. Milicz, p- n. t. Miliez Wroclawskie = 420 25 p- v. Goszez, n. t. Miliez Zamojskie 29 = Br] r. Tanew, v. Ksiezpol — v. Harasiuki Zielonogörskie = 200 67 p. n. v. Radomicko Zielonogörskie = 180 387 1. Strözka, n. v. Görzyn Zielonogörskie 9 ae 27 r. Odra, n. v. Miedzylesie h Zielonogörskie 4 520 92 r. Dojca, n. t. Wolsztyn, 1. Wolsz- tynskie, 1. Berzynskie Month: November Year: 1971 Length of Ob d Voivodship TORE area AG ee Localization of studied waters km a Bydgoskie 9 27 24 r. Gasawka, t. Znin — v. Sobiejuchy, 1. Zninskie, 1. Dobrylewo, r. Piwonia, v. Komaröwka — v. Sosnowica, 1. Komarowskie Chelmskie we; 75 22 p. n. v. Görki Czestochowskie 11 36 1 r. Liswarta, n. v. Hadra Gdanskie 5 — 4 s. c. Zatoka Pucka, n. v. Rzucewo Gdanskie 8 — 3 r. Reda, v. Reda — t. Wejcherowo Gorzowskie 6 650 80 r. Mysla, n. t. Myslibörz, 1. Mysli- borskie 53 1 2 3 4 5 Gorzowskie 10 a! 47 | r. Mysla, v. Staw — v. Lubiszyn Gorzowskie — CI 3 È Plonia, n. v. Barlinek, 1. Barliniec- | kie Gorzowskie 10 — | 6000 | r. Warta, r. a. Warta, n. t. Kostrzyn Gorzowskie — 40 | 180 1. Lubikowo, n. t. Miedzyrzecz Gorzowskie = 121 | 6 1. Glebokie, n. t. Miedzyrzecz Kaliskie 10 — | 2 | r. Prosna, v. Gizalki — v. Chocz Kaliskie TA] = TI sa Gorzupia Katowickie a | 50 | NDR a Odra, n. t. Racibörz, p. t. Wodzis- aw Katowickie 24 ——] 9 7 x. Wisla, t. Pszezyna — v. Wola Kieleckie 10 u 7 r. v. Jasice — v. Mikulowice Kieleckie 15 — | 5 | r. Nida, v. Wislica — v. Czerkawy Koninskie a — | 43 | r. Warta, n. t. Pyzdry Koninskie TONI Te Ez 12 | r. Warta, v. Krzyméw — v. Wola | Podlezna Koninskie 5 — 30 | r. Warta, n. t. Kolo Leszezynskie i dee 36 r. Obra, n. t. Koscian, ch. Kanal | i Kpscianski Leszezynskie 15 = a r. Obra, v. Niedzwiady — v. Stud- | zianne Leszezynskie LOE = 7 ] r. Barycz, v. Niechlôw — v. Göra, r. | | Röw Slaski, n. v. Göra Olsztynskie Bap REED 137 | r. Sapina, r. Wegorapa, n. t. Wegor- | | zewo, 1. Mamry, 1. Swiecajty, 1. | | i Romint Olsztynskie | 6 sar 30 | r. Lyna, t. Olsztyn — v. Bartag Opolskie 12 =" 3 | r. Odra, n. t. Opole Opolskie 28 8 18 |. Odra, t. Opole — t. Krapkowice Opolskie 13 == 30 | r. Odra, t. Krapkowice — v. Krepna Ostroleckie 4 — 4 |r. Orzye, r. Röz, n. t. Maköw Mazo- wiecki Pilskie | —- 2000 | 30 1. Tuezno, 1. Peno, 1. Bochenskie, ]. | | Zamkowe, 1. Milogoszez, n. v. Tuczno Pilskie 10 — | 3 | r. Notec, v. Czarnköw — v. Gulez. Piotrkowskie | 14 6 42 | r. Grabia, v. Grabica — v. Druzbice, | | p. v. Krzepezöw Piotrkowskie | 10 3 12 r. Grabia, n. v. Lutoslawice, p. n. v. | | Dziwle, Grabia, Wdowin Piotrkowskie 12 = 3 |r. Pilica, t. Tomaszöw Maz. — v. | «| Spala Piotrkowskie 15 — | 1 | r. Pilica, n. t. Tomaszöw Maz. Plockie — 20 6 s. p. n. t. Kutno Poznanskie 4 358 16 1. Niepruszewskie, p. n. t. Poznan Poznanskie 7 === 15 r. n. t. Gniezno Poznanskie 3 8 5 r. Dojea, n. v. Wolsztyn, |. Kuznickie Siedleckie 10 10 5 r. Zbuczynka, n. v. Zbuezyn Sieradzkie 5 — 16 r. Warta, n. v. Jeziorsko Slupskie — 10 4 l. Glebokie, n. v. Miastko 54 1 2 4 5 Szezecinskie 3 — 45 s. c. Zalew Szezecinski, n. t. Golenibw Szezecinskie | 7! 38 400 r. Rega, n. t. Trzebiatöw, 1. Trzyglöw Sezecinskie _- 40 40 l. Liwia Luza, n. v. Niechorze Szezecinskie — 100 145 |r. a. Odra, r. a. Regalica, n. t. Szezecin Szezecinskie 19 850 74 r. Pezinka, r. Krapiel, 1. Marianowo, | | 1. Pezinskie, n. t. Stargard Szezecinski Szezecinskie | 7 _ 2 r. Ina, n. t. Stargard Szezecinski Szezecinskie 13 == 583 1. Chojno, n. v. Trzeinsko Zdrój Tarnowskie == 270 5 r. Dunajec, n. v. Zakliezyn, l. n. v. Czchôw Torunskie 12 88 10 r. Drweca, n. v. Mlyniec, 1. Okonin Wloclawskie — 652 18 | 1. Gluszezynskie | Wroclawskie 9 2500 | 132 | r. Baryez, n. v. Zmigröd, p. n. v. | | Radziadz, p. n. v. Ruda Sulowska Wroclawskie 1%.5:-1300 Sm mer. Barycz, n. t. Milicz, p. n. t. Miliez Wroclawskie iso 4 p. Goszez, n. t. Miliez Wroclawskie = 780 | 1 p- Potasznia, n. v. Cieszköw Wroclawskie 5 — 9 | r. Odra, n. t. Brzeg Dolny Zielonogórskie == 348 20 | r. Dojca, n. v. Wolsztyn, 1. Berzyns- | kie, n. v. Wolsztyn Zielonogörskie bob.) — 80 | r. Odra, n. v. Czerwiensk Zielonogörskie Ira SJ 7 r. Nysa Luzycka, n. v. Zasieki Zielonogörskie un 20. 26 p. n. v. Kozuchöw Month: November Year: 1972 Voiv È | the seed | Observed Number | 4 Be : oivodship | ved reach | area of geese | Localization of studied waters eee km | ha | 1 2 | 3 4 5 Bydgoskie 8 4 1 | r. Notec, n. t. Szubin. p. n. t. Szubin Bydgoskie 9 253 8 | r. Gasawka, t. Znin — v. Sobiejuchy, 1. Zninskie Duze, I. Dobrylewskie Bydgoskie 6 80 5 l. Chmielniki, n. v. Nowa Wies Wielka, ch. Kanal Chmielniki Bydgoskie | — 750 49 I. Gopla, n. t. Kruszwica Chelmskie | 13 31 11 r. Piwonia, n. v. Górki, 1. Koma- | rowskie Gdanskie | 5 = 10 | s.c.t. Puck — v. Rzucewo Gdanskie | 2 — 4 r. Wisla, n. t. Tezew Gorzowskie 5 600 114 |r. Mysla, n. t. Myslibérz, 1. Mysli- borskie Gorzowskie 5 1300 5430 r. Warta, n. t. Kostrzyn, ch. r. a. n. t. | | Kostrzyn Gorzowskie | 6 | = 18 r. Warta, n. t. Kostrzyn Gorzowskie | — 121 9 l. Glebokie, n. t. Miedzyrzecz Jeleniogörskie | 8 5000 189 r. Bober, n. t. Lwöwek Slaski Kaliskie | 8 1 | 20 s. n. v. Gorzupia 99 1 | 2 3 4 5 Kaliskie | 9 — 5 r. Prosna, n. t. Kalisz Katowickie | 11 — 47 r. Odra, n. t. Racibòrz Katowickie | — 300 6 p. Wielikat, n. t. Rybnik Katowickie il 10 — 12 r. Klodnica, n. t. Mikolow Katowickie | 20 — 9 r. Wisla, n. v. Goczalkowice Koninskie — | 5 SEP} 19 Marzi, Koninskie 8 500 | 93 | r. Warta, r. a. Warta, r. Czarna | Struga, n. v. Zagöröw Koninskie 10 — 32 |r. Warta, n. v. Krzymöw Koninskie — 8 — Tanz oe Warta, n. v. Jeziorsko Koszalinskie à = 30 | s.c. n. t. Kolobrzeg Krakowskie 10 TO ar Wisla, n. v. Wawrzenezyce, p. n. v. | Stare Wisliska Legnickie 8 — 41 | r. Cicha Woda, n. v. Ruja Leszezynskie 7 450 6 |r. Obra, n. t. Koscian. ch. Kanal Koscianski Leszezynskie 11 32 Bm Baryez, n. v. Niechlöw, r. a. Stara i Barycz Leszezynskie 8 = 48 | ch. Kanal Koscianski Lomzynskie 28 Zr NOMME Elk. n. v. Ruda, ch. Kanal Rudzki Nowosadeckie | 6 50 8 | r. Dunajec, n. t. Nowy Saez, p. n. t. | | | Nowy Saez Olsztynskie | 6 TSO 14 r. Lyna, n. t. Olsztyn, 1. Gim. n. v. | Butryny Opolskie | 12 era 221 r. Nysa, n. t. Paczköw Opolskie | Rab 1 r. Osobloga, n. v. Glogöwek Pilskie 10 == 30 | xr. Notec, n. v. Rosko Piotrowskie PAU 2 | r. Pilica, n. t. Tomaszow Maz. Piotrowskie 15 pas 2 r. Pilica, n. t. Tomaszöw Maz. Poznanskie — 420 68 1. Niepruszewskie, n. t. Poznan Poznanskie 17 ne 7 | r. Warta, n. t. Oborniki Poznanskie | 9 275 TEN Br pont Gniezno Poznanskie | 6 700 4 | r. Warta, n. t. Srem, p. n. t. Srem Poznanskie 5 469 11 r. Warta, n. v. Puszezykowo, |. n. v. | Puszezykowo Radomskie | 10 == 4 ‘Tr. Pilica, n. v. Biala Gora Sieradzkie | 10 WE 178 r. Warta, n. v. Warta Slupskie 5 == 1 r. Slupia, n. t. Slupsk Slupskie — 60 38 1. Glebokie, n. v. Miastko Suwalskie 27 1000 400 | r. Wegorapa, n. t. Wegorzewo, 1. Mamry, 1. Oswin, 1. Swiecajty Szezecinskie 6 6 18 r. Rega, r. Sarenka, n. t. Trzebiatöw, p. n. v. Lewice Szezecinskie — 40 118 1. Liwia, n. t. Trzebiatöw Szezecinskie 33 90 60 s. c. Zalew Szezecinski, n. v. Zarnowo Szezeeinskie 10 _ 178 1. Ina, n. t. Stargard Szezecinski Szezecinskie 11 65 163 | r. n. v. Trzeinsko-Zdröj, 1. Grzybno Szezecinskie 5 160 322 r. Tywa, n. v. Banie, I. Dlugie v 56 il 2 3 4 5 Wloclawskie = 40 25 | 1. Nadröz, n. t. Rypin Wiloclawskie == 384 17 | 1. Gluszynskie, 1. Sadluzek Wloclawskie 100 == 27 ch. Kanal Bachorze, n. t. Bydgoszez Wloclawskie 12 — — 6 r. Wisla, n. t. Wloclawek Wroclawskie goa 2000 106 r. Baryez, n. v. Zmigröd, p. n.-v. Radziadz, p. n. v. Ruda Sulowska Wroclawskie 7 1800 445 r. Barycz, n. t. Milicz, p. n. t. Milicz Wroclawskie = 420 35 p. n. v. Goszez, p. n. t. Miliez Wroclawskie — 780 300 p. n. v. Potasznia Zamojskie JET 140 6 p- n. t. Tomaszöw Lubelski Zielonogörskie = U 182 ch. Kanal Pölnoeny Obry, n. v. Dabrowa Stara Zielonogörskie 10 — 13 r. Odra, n. v. Cigacice Zielonogörskie = 183 12 1. Wilkowskie, n. t. Swiebodzin Zielonogörskie 14 — 1589 r. Odra, n. v. Nietköw Zielonogörskie 3 — 3 r. Nysa Luzycka, n. v. Zasieki Zielonogörskie 10 — 18 r. Böbr, n. v. Krzystkowice Month: November Year: 1973 ? : the er Observed | Number Localization of studied Voivodship ved reach area of geese waters km ha al 2 3 4 5 Bydgoskie — 800 5 1. Goplo, v. Przewóz — v. Kicko Bydgoskie = 600 1 1. Glopo. n. v. Jeziora WIk. Ciechanowskie 1 — 6 r. Lydynia, n. t. Ciechanöw Elblaskie 10 150 16 1. Dabröwka, n. t. Malbork, ch. Kanal Juranta Elblaskie 3 = 1 r. Wisla, n. v. Ostaszewo Gdanskie 10 — 6 s. ec. v. Brzezno — t. Orlowo Gdanskie 8 == 1 s. e. v. Chalupy — t. Wladyslawowo Gorzowskie 5 600 18 r. Mysla, n. t. Myslibórz, 1. Mysli- borskie Gorzowskie 14 — 12 r. Warta, n. t. Gorzöw Wlkp. Kaliskie 8 1 207 s. n. v. Gorzupia Kaliskie 9 — 2 r. Prosna, n. t. Kalisz Katowickie 11 — 14 r. Odra, n. t. Racibörz Katowickie JON == 19 r. Wisla, n. v. Göra Kieleckie 20 — Ti r. Kamienna, n. t. Skarzysko Kami- enna Koninskie 6 110 18 r. Ner, n. t. Leczyca Koninskie 5 = 16 r. Warta, n. t. Pyzdry Koninskie 8 500 I r. Warta, r. Czarna Struga, n. v. Zagöröw Koninskie 10 — 12 r. Warta, n. v. Krzymów Koninskie 10 — Ti r. Warta, n. t. Konin Legnickie 8 — 18 r. Cicha Woda, n. v. Ruja 97 1 2 3 4 5 Leszczynskie 8 = 16 ch. Kanal Koscianski Obry, n. t. Koscian Lomzynskie 13 — 7 r. Elk, n. v. Ruda, ch. Kanal Rudzki Olsztynskie 14 — 7 r. Lyna, n. t. Sepopol Olsztynskie 6 280 1 r. Lyna, n. t. Olsztyn, l. Gim, n. v. Butryny Oploskie = 5 12 p. n. v. Pröszköw Opolskie 12 — 135 Cui Klodzka, n. a. 1. Otmuchow- skie Opolskie = 2000 350 a. l. Otmuchowskie Pilskie 10 — 180 r. Notec, n. v. Rosko Piotrkowskie 12 7 54 r. Grabia, n. v. Lutoslawice Plockie 10 — 200 | r. Ochnia, n. t. Kutno JI Plockie — 70 5 s. n. t. Kutno Tu Plockie 12 — 5 r. Studwia, n. t. Zychlin Plockie 10 3000 1 r. Skrwa, n. t. Sierpc, s. n. t. Sierpe Poznanskie 5 469 5 r. Warta, n. v. Puszezykowo Poznanskie 18 = 6 r. Warta, n. t. Wronki Poznanskie 6 21 12 r. Wrzesnica, n. v. Czerniejewo Poznanskie 9 265 4 p- s. n. t. Gniezno Sieradzkie 10 — 17 r. Warta, n. v. Warta Sieradzkie 10 30 5 r. Warta, n. v. Osjaków Slupskie ze 60 22 1. Glebokie, n. v. Miastko Suwalskie 10 1000 1000 r. Wegorapa, n. t. Wegorzewo, |. Mamry, |. Swiecajty Suwalskie G 160 20 r. Elk, n. v. Prostki Szezecinskie 6 6 5 r. Rega, r. Sarenka, n. t. Trzebiatöw, p. n. t. Trzebiatöw Szezecinskie — 40 243 1. Liwia Luza, n. v. Niechorze Szezecinskie 3 90 4 s. e. Zalew Szezecinski, ch. n. t. Zar- nowo Szezecinskie 5 182 4 r. Pezinka, n. v. Pezino, l. Szadzko Szezecinskie 11 65 411 1. n. v. Grzybno Szezecinskie 5 160 83 r. Tywa, n. v. Banie, l. Dlugie Tarnowskie 11 270 1 r. Dunajec, n. v. Wesolöw 1. Czehów Wloclawskie 12 — 30 r. Wisla, n. t. Wloclawek Wloclawskie 5 384 13 l. Gluszynskie Wroclawskie 10 = 36 | r. Baryez, v. Wasosz v. Zmigröd Wroclawskie 9 2000 438 | r. Baryez, n. v. Zmigröd, p. n. v. Rad- | ziadz, p. n. v. Ruda Sulowska Zielonogérskie 12 = 12 | r. Odra, n. v. Cigacice Zielonogörskie 5 — 74 r. Odra, n. v. Nietkowice Zielonogörskie — 183 83 | I. Wilkowo, n. v. Wilkowo Zielonogórskie 14 — | 1300 |r. Odra, n. v. Pomorsko Zielonogörskie 3 — 37 r. Nysa Luzycka, n. v. Zasieki Zielonogörskie 10 — 25 | r. Bóbr, n. v. Krzystkowice 58 Month: November Year: 1974 Length of Observed A È the obser- Number ER Voivodship ved reach area of geese Localization of studied waters km ha 1 2 3 4 5 Bielskopodlaskie Er 365 42 a. 1. n. t., Mosty ch. Wieprz-Krzyna Bialostockie 5 4 40 r. Narewka, n. t. Bialowieza, | p- Park Palacowy Bialowieza Bielskie 6 = 17 r. Sola, n. t. Zywiec, 1. Porabka Bydgoskie I 800 1 | I. Pakoskie, n. t. Inowroclaw Chelmskie 13 31 40 |r. Piwonia, n. t. Gorki, I. Koma- ! rowskie Ciechanowskie 1 == 7 r. Lydynia, n. t. Ciechanòw Elblaskie 8 SF 17 r. Elblag, n. t. Elblag Elblaskie 10 150 4 l. Dabröwka, n. t. Malbork, | eh. Juranta Elblaskie 10 — 11 r. Pasleka, n. t. Orneta Gorzowskie 6 — 44 r. Warta, n. t. Kostrzyn Gorzowskie 5 100 141 ie. Notec, n. t. Santok, r. a. Notec Gorzowskie — 340 60 | I. Lubikowskie, n. t. Miedzyrzecz Gorzowskie 14 = 340 r. Warta, n. t. Gorzow Wielko- | polski Kaliskie DE 1 21 | s.n. v. Gorzupia à Kaliskie 9 — 19 r. Prosna, n. t. Kalisz Katowickie 10 10 17 r. Klodnieza, p. n. t. Mikolöw Katowickie 20 = 7 | r. Wisla, n. t. Goczalkowice Katowickie = 272 30 p. n. v. Markowice Kielickie 18 36 48 | r. Kamienna, n. t. Skarzysko Kamienna Kieleckie DO — 27 | r. Kamienna, t. Starachowice — | v. Brody, p. n. t. Starachowice Koninskie 6 110 90 | r. Ner, n. t. Leczyca, p. s. n. t. Leczyca Koninskie 8 500 565 | r. Warta, r. Czarna Struga, n. t. Zagorow Koninskie 10 — 220 | r. Warta, n. v. Morzyslaw Koninskie 4 — 178 r. Warta, n.t. Kolo Koszalinskie 3 — 1 s. c. Kolobrzeg — Podezele Leszezynskie 7 450 58 ch. Kanal Koscianski, n. t. Koscian Leszezynskie 8 — 93 ch. Kanal Koscianski, n. t. Koscian Lubelskie 18 = 248 r. Wieprz, n. v. Milejöw Lomzynskie 13 — 9 r. Elk, ch. Kanal Rudzki, n. v. Ruda Olsztynskie — 100 64 1. Wierzbowskie, n. t. Mragowo Opolskie 12 10 23 r. Nysa Klodzka, n. v. Bielice Opolskie — 2000 17 1. Otmuchowskie, n. t. Otmuchöw Opolskie 12 = 24 r. Odra, n. t. Krapkowice Ostroleckie — 2 10 | p.n. t. Ostrów Mazowiecka 59 1 2 3 4 5 Pilskie 10 359 100 r. Gwda, n. v. Dobrzyca, l. Zamkowe, 1. Walcz Pilskie — 60 38 l. Jablonowskie, n. v. Jablonowo Pilskie Sci _ 75 r. Notec, n. v. Gulez Pilskie 10 — 800 r. Notec, n. v. Rosko Piotrkowskie 12 8 40 r. Grabia, n. v. Grabica, p. Dziwle, p- Kociolki Plockie 10 — 40 r. Ochnia, n. t. Kutno Plockie = 70 4 s. r. a. p. n. t. Kutno a Plockie 12 — 150 | r. Studwia, n. t. Zychlin ni Plockie 7 = 40 r. Bzura, n. v. Miroslawice Poznanskie — 323 70 l. Niepruszewo, n. v. Niepruszewo Poznanskie 9 275 7 1. n. t. Gniezno Radomskie 10 cs 23 r. Pilica, n. v. Graböw nad Pilica Radomskie 6 == 150 r. Pilica, n. t. Nowe Miasto, n. Pilica Sieradzkie = 10 34 r. a. Warta, n. v. Jeziorsko Slupskie 11 300 6 r. Slupia, v. Wodnica — t. Ustka, 1. Modla Slupskie 14 = 98 r. Biala, n. v. Drzonowo Suwalskie 10 1000 8 r. Wegorapa, n. t. Wegorzewo, 1. Mamry, Oswin, Swiecajty Szezecinskie 6 6 70 r. Rega, n. t. Trzebiatöw Szezecinskie = 17 36 l. Trzyglöw, n. v. Trzyglöw, p. Mechowo Szezecinskie 12 aE 16 r. Ina, n. t. Suchan Szezecinskie 8 a 7771 r. Ina, n. t. Suchan Szezecinskie Til 65 297 l. Kamienne, Jaz, Grzybno, p- s. n. t. Trzeinsko Zdröj Szezecinskie 5 160 57 r. Tywa, 1. Dlugie, p. n. v. Banie Tarnowskie 10 10 11 r. Wisla, n. v. Uscie Solne Tarnowskie 10 ze 16 r. Wisla, n. v. Szezucin Torunskie Zu 85 3 l. Kornatowo, Mlynsk, Niemezyk, p- Lipinek, n. v. Lisewo Wloclawskie 5 384 22 l. Gluszynskie, n. t. Radziejöw Wroclawskie 9 2000 94 | r. Baryez, n. t. Zmigröd, p. Ruda Sulowska Wroclawskie 19 1300 503 | r. Baryez, n. t. Miliez, p. n. t. Miliez Wroclawskie DEL 780 500 p- Potasznia Zielonogörskie == 2] 21 | p-s.n. v. Walowice Zielonogérskie 15 E 30 r. Odra, n. v. Cigacice Zielonogörskie 14 = 2600 r. Odra, n. v. Pomorsko Zielonogórskie 3 — 17 r. Nysa Luzycka, n. v. Zasieki 60 Month: November Year: 1975. RE at Observed Voivodship SRE arca u Localization of studied waters km È 1 2 3 4 5 Bydgoskie 9 530 60 r. Gasawka, n. t. Znin, 1. Zninskie, I. n. v. Dobrylewo, I. n. v. Sobie- juchy Bydgoskie 2 120 10 r. Notec, n. v. Lacko, 1. Tuezno Chelmskie 21 31 8 r. Piwonia, n. v. Sosnowica, l. n. v. Komaröwka Czestochowskie 15 30 18 r. Kocinka, Wiercica, n. v. Przyröw Elblaskie 10 150 26 l. Dabröwka, n. t. Malbork, ch. Kanal Juranta Gorzowskie 5 630 110 r. Mysla, n. t. Myslibórz, + I. Mysliborskie Gorzowskie a 121 212 l. Glebokie, n. t. Miedzyrzecz Gorzowskie 14 — 140 r. Warta, n. t. Gorzöw Wielkopolski Katowickie 6 =" 17 eh. n. t. Gliwice Katowickie 10 10 Kr Klodnieaf,p. nuit. Mikolow Katowickie = 30 900 | p. r. a. Odra, n. t. Wodzislaw | Slaski Kieleckie 20 10 22 | r. Kamienna, p. n. t. Skarzysko Kamienna mA Kieleckie 21 12 28 r. Nida, n. v. Wislica E Koninskie 6 110 30‘ r. Ner, n. v. Nagörki 7 Koninskie 7 == Ae ie Warta, n. t. Pyzdry a Koninskie 8 500 70 r. Warta, Czarna Struga, un. t. Zagöröw hi a Koninskie 10 = 46 r. Warta, v. Krzyméw — v. Wola Podlezna R Koninskie 4 = 2 | r. Warta, n. t. Kolo 3 Koszalinskie = 350 45 l. n. v. Rydzewo Leszezynskie 8 — 83 | ch. Kanal Koscianski, vek n. t. Koscian Lódzkie 4 — 5 | p.n. v. Beldöw Nowosadeckie 5 = 5 r. Dunajec, n. v. Podegrodzie Olsztynskie 6 280 30 r. Lyna, n. t. Olsztyn, 1. Gim Opolskie 12 10 54 r. Nysa Klodzka, n. v. Bielice Opolskie = 1950 120 | 1. Turawa Opolskie 13 1 3 r. Osobloga, n. v. Raclawice Slaskie Ostroleckie — 2 20 p. n. t. Oströw Maz. Pilskie - 200 103 f. n. t. Tuezno Pilskie 10 = 350 ae Notec, n. v. Rosko Plockie 10 — 10 r. Studwia, n. v. Sleszyn Poznanskie u 323 600 1. n. v. Niepruszewo Poznanskie 10 DE 120 r. Dojca, n. v. Blonsko 61 il | 2 3 4 5 | Sieradzkie | 6 10 38 r. Warta, n. v. Jeziorsko Sieradzkie | 12 1 12 r. Bzura, n. v. Mlodzieszyn Suwalskie (TF0 1000 301 r. Wegorapa, n. t. Wegorzewo, | 1. Mamry, Oswin, Swiecajty Suwalskie | 4 70 50 | r. Elk, n. v. Prostki Suwalskie | 9 9 70 l. Necko, Sajno, ch. Kanal | Augustowski, n. t. Augustöw Szezecinskie 6 6 94 r. Rega, n. t. Trzebiatöw Szezecinskie | = 40 118 l. Liwia Luza Szezecinskie dI 12 S 200 r. Ina, t. Suchan — t. Recz rg Szezeeinskie 11 65 248 I. n. t. Trzeinsko Zdrój Szezecinskie | 5 160 1800 r. Tywa, v. Banie — v. Lubanowo L. Dlugie Tarnowskie 10 10 | 6 |r. Wisla n. t. Uscie Solne Tarnowskie 10 — 19 r. Wisla, n. v. Szezucin Tarnowskie 10 = 40 ry. Wisloka, n. t. Debica Torunskie 12 = 6 r. Wisla, n. t. Grudziadz Torunskie — 85 8 | I. Korpatowo, Mlynsk, Niemezyk, p- Lipinek, n. v. Lisewo Wloclawskie 5 384 32 Il: Gluszynskie Wloclawskie | 2 sze] 9 ch. Kanal Bachorze, n. v. Bachorza Wroclawskie | 9 2000 619 r. Baryez, n. t. Zmigröd, p. Ruda | Sulowska, Radziadz Wroclawskie | 18 1300 519 r. Barycz, n. t. Milicz, p. Miliez, | Stawno, Grabownica Wroclawskie | — 780 50 p- Potasznia Wroclawskie GET: 1300 519 r. Baryez, n. t. Miliez, Mil.piez, | Stawno, Grabownica Wroclawskie | — 780 — p- Potasznia Zielonogóreskie | 8 = 4 r. Odra, n. v. Cigacice Zielonogörskie = 183 32 1. n. v. Wilkowo Zielonogörskie 14 — 2000 r. Odra, v. Nietköw — v. Pomorsko Zielonogörskie | 3 — 47 r. Nysa Luzycka, n. v. Zasieki Month: November Year: 1976. Length of Voivodship | Me Pare CERI Localization of studied waters | km 22 1 ae 3 4 5 Czestochowskie | — 20 1 p- n. t. Czestochowa Gorzowskie | — 100 60 1. Lubikowskie Gorzowskie = 121 47 1. Glebokie, n. t. Miedzyrzecz Jeleniogörskie 31 180 62 r. Nysa Luzycka, n. t. Zgorzelee p. n. v. Lagow Katowickie — 272 Ri 30 p- n. v. Markowice 62 1 2 3 4 5 Katowickie 10 300 r. Odra, n. v. Markowice Katowickie 10 10 21 r. Klodnica, p. n. t. Mikolöw Katowickie = 320 12 p- Lubanie, n. t. Rybnik Katowickie — 2000 32 1. Goezalkowice Kieleckie 10 Ti 20 r. Kamienna, n. t. Ostrowiec Swietokrzyski Kieleckie 15 — 15 r. Wisla, n. v. Nowy Korezyn Kieleckie 18 — 17 | x. Nida, n. v. Wislica a Koninskie — 200 266 I. Goplo, n. v. Przewöz Koninskie 5 == 35 r. Warta, n. t. Pyzdry Koninskie 8 500 12 r. Warta, Czarna Struga, s. n. t. Zagorow Koninskie 10 — 2 r. Warta, n. t. Konin Koninskie 10 — 13 r. Warta, n. v. Krzymow Koninskie 4 10 40 r. Warta, n. t. Turek Koszalinskie — 500 2] Ll. Mostowo Koszalinskie 4 200 37. I. Wielimie, n. t. Szezecinek Krakowskie 12 300 60 r. Wisla, n. v. Wawrzenezyce Legnickie 15 76 6 r. Kaczawa, n. t. Zlotoryja Leszezynskie 16 18 44 r. Baryez, n. v. Niechlöw Leszezynskie 7 450 200 ch. Kanal Koscianski, n. t. Koscian Lubelskie 18 ze 6 r. Wieprz, n. v. Trawniki Opolskie 7 = 17 r. Odra, n. v. Mikolin Opolskie = 41 19 | p. n. v. Skorogoszez Opolskie 2 2000 44 1. Nyskie, r. Nysa Klodzka, n. t. Nysa Pilskie — 2000 7 l. n. t. Tuezno Pilskie 10 _ 48 r. Notec, n. v. Rosko Pilskie 8 = 35 r. Notec, n. v. Gulez Plockie 10 — 34 | r.Studwia, n. t. Zychlin Poznanskie — 323 700 l. Niepruszewo, n. v. Niepruszevo Poznanskie 9 275 5 p- n. t. Gniezno Poznanskie 10 12 50 r. Dojca, l. n. t. Wolsztyn Poznanskie 5 443 46 | x. Warta, I. p. n. t. Puszezykowo Skierniewickie 10 — 1 | r. Bzura, n. t. Wyszogröd Suwalskie 10 1000 309 | r. Wegorapa, n. t. Wegorzewo, 1. Mamry, Oswin, Swiecajty Suwalskie 9 9 62 1. Necko, Sajno, ch. Kanal Augustowski, n. t. Augustöw Slupskie 10 — 2 r. Leba, n. t. Lebork in Szezecinskie 10 17 100 r. Rega, n. t. Trzebiatów, cs 1. Trzyglów, p. Mechowo Szezecinskie = 40 SZ E Liwia Luza mus Szezecinskie 12 — 100 | r. Odra, n. t. Gryfino Szezecinskie 12 — 50 | r. Ina, n. t. Suchan Tarnobrzeskie 8 — 12 | r. Wisla, n. t. Tarnobrzeg Tarnowskie 10 10 a r. Wisla, n. v. Uscie Solne Tarnowskie 6 — 12 r. Wisloka, n. t. Debica — L 63 1 2 3 4 5 Tarnowskie 10 — 52 r. Wisloka, n. t. Debica Wiloclawskie 8 80 50 r. v. Wola — v. Mazowsze Wroclawskie 9 2000 2290 r. Barycz, n. t. Zmigröd, p- Radziadz, Ruda Sulowska Wroclawskie 18 1300 1028 r. Barycz, n. t. Miliez, p. Milicz Wroclawskie “© 780 230 p. Potasznia Zielonogörskie 14 — 538 r. Odra, v. Nietköw — v. Pomorsko Zielonogórskie 3 — 73 r. Nysa Luzycka, n. v. Zasieki Month: November Year: 1977. Length ot Voivodship De AGE rn 35 on Localization of studied waters km ha 1 2 | 3 4 5 1 Bydgoskie 10 — 15 r. Gasawka, n. t. Szubin Elblaskie en 110 3 1. n. v. Balewo Gdanskie 6 — 26 | xr. Wisla, v. Kiezmark — t. Swibno Gorzowskie = 121 62 1. Glebokie, n. t. Miedzyrzeez Gorzowskie 18 TAR 6 r. Warta, n. t. Gorzów Wielkopolski Jeleniogórskie Tene 180 TER Nysa Luzycka, n. t. Zgorzelec, p- n. v. Lagöw Kieleckie 15 15 5 r. Nida, n. v. Wislica Koninskie SOR in 85 r. Warta, n. t. Pyzdry Koninskie 8 500 32 r. Warta, Czarna Struga, s. n. t. Zagöröw Koninskie 4 — 74 r. Warta, n. t. Turek Leszezynskie CI 2 120 1. n. t. Koscian Leszezynskie 10 — | — 65 | ch. Kanal Koscianski, n. t. Koscian Leszezynskie 15 — LOT QI Baryez, n. v. Niechlöw Lubelskie 6 — 3 | r. Wisla, n. v. Wölka Profecka Lubelskie 17 120 118 | r. Wieprz, n. t. Trawniki Olsztynskie 14 = 6 r. Lyna, n. t. Sepopol Opolskie | 15 — 106 | r. Odra, n. t. Brzeg Opolskie | = 2000 1 l. Turawa Opolskie 3 2 2000 59 l. Nyskie, r. Nysa Klodzka, n. t. Nysa Pilskie | 10 — 3 | r. Gwda, t. Jastrowie — v. Tarnöwka Plockie 10 — 1 r. Skrwa, n. v. Studzieniec Poznanskie — 317 215 1. n. v. Niepruszewo Poznanskie | —. | 205 3 r. Welna, p. n. t. Gniezno Poznanskie | 2 55 200 r. Dojea, I. n. t. Wolsztyn Poznanskie 10,77), 443 1860 r. Warta, |. p. n. t. Puszezykowo Siedleckie | E TN 3 1 r. n. v. Buezyn ur 64 1 2 3 4 5 Suwalskie 11 — 29 1. Necko, Sajno, ch. Kanal Augustowski, n. t. Augustów Szezecinskie 4 — 356 s. c. Zalew Szczecinski, n. v. Zarnowo Szezecinskie _- 10 550 r. Odra, n. t. Gryfino Tarnowskie 10 — 79 r. Wisloka, n. t. Debica Wloclawskie éji | — 857 19 l. Gluszynskie Wloclawskie | 10 50 30 r. v. Wola — v. Mazowsze Wroclawskie | 9 2000 2320 r. Baryez, n. t. Zmigröd, p. Radziadz Wroclawskie | 9 1300 1134 r. Barycz, n. t. Miliez p. Grabownica Wroclawskie | — 780 7 p. Potasznia, n. t. Miliez Zielonogörskie | 5 E 16 r. Odra, n. v. Brody Zielonogérskie | = 151 29 | I. n. v. Wilkowo Month: November Year: 1978 RE "e I Observed | Number Localization of studied Voidship ved reach area of geese waters | km ha 1 Mi 0 3 4 5 Bydgoskie = 60 40 p- n. t. Bydgoszez Elblaskie 2 200 TI l. Dabröwka, ch. Kanal Juranta, n. t. Malbork Elblaskie == 110 7 l. Balewskie Elblaskie gu] 9 1 | r. Pasleka, Drweca Warmin-ska, n. t. Orneta Gorzowskie | 5 50 30 | r. n. v. Sciechöw Gorzowskie 18 — 200 | r. Warta, n. t. Gorzöw Wielkopolski Kaliskie 10 = 32 r. Prosna, v. Gizalki — v. Chocz Kaliskie = 3 40 p. n. v. Gorzupia Katowickie 10 — 30 r. Odra, n. v. Markowice Katowickie — 380 15 p- n. t. Rybnik Katowickie 18 12 13 r. Wisla, v. Rudoltowice V. Wola Kieleckie 4 60 26 r. Kamienna, t. Starachowice — v. Brody, p. n. t. Starachowice Koninskie à D — 167 r. Warta, n. t. Pyzdry Koninskie 10 —— 20 r. Warta, n. t. Konin Koninskie 12 30 18 r. Warta, n. v. Biechowy Koszalinskie 2 = 30 se. n. t. Kolobrzeg Koszalinskie — 300 80 1. n. v. Rydzewo Koszalinskie = 129 6 1. n. t. Czaplinek Krakowskie 62 — 58 r. Wisla, t. Zator — t. Kraköw Legnickie — 45 9 |1.n.v. Koskowice Leszezynskie 16 13 207 r. Barycz, n. v. Niechlöw Lubelskie 17 — 10 r. Wieprz, n. v. Trawniki 65 1 2 3 4 5 Olsztynskie 10 N 86 r. Drweca, n. v. Samborowo Olsztynskie — 140 3 1. n. v. Sterlawki Wielkie Olsztynskie = 815 9 l. Karas, n. t. Ilawa Opolskie -— 150 90 | p. n. t. Niemodlin Opolskie Se 1 l. Turawa Pilskie TOM" 80 40 r. Gwda, n. v. Dobrzyca, l. Zamko- we, |. Walez Pilskie O nt 300 | r. Notec, n. v. Rosko Plockie | 10 — 47 r. Ochnia, n. t. Kutno Poznanskie | = 325 RO tm Niepruszewo Poznanskie TETTO 463 867 r. Warta, l. p. n. t. Puszezykowo Siedleckie | à 8 — tt rn. v. Buczyn Sieradzkie À 19 Io 8 r. Warta, n. v. Siedlatkow Skierniewickie | 10 == 2 r. Bzura, n. t. Wyszogrod Suwalskie Zr 200 AT l. Wojnowo Suwalskie oz 9 26 1. Necko, Sajno, ch. Kanal Augus- | | towski, n. t. Augustöw Szezecinskie | =o 00 2200 ch. r. a. n. t. Szezecin Wloclawskie | 12 — 155 ch. Kanal Bachorze, v. Sedzin — v. | Ujma Duza Wroclawskie 9 2000 78 r. Baryez, n. t. Zmigröd, p. Radziadz Wroclawskie | 70 | 436 | p. Radziadz Wroclawskie | 6.571900 428 | r. Barycz, p. n. t. Miliez Wroclawskie | = 780 1076 | p. Potasznia Zielonogörskie 10 — 530 r. Odra, n. v. Pomorsko Month: November Year: 1979 | Length of | Voivodship | ae alae His ee Localization of studied waters | Ta | ha > 1 | 2 3 4 5 Warszawskie 32 —- 2 r. Wisla, n. t. Warszawa Gorzowskie = 10 70 1. Mysliborskie Gorzowskie 15 25 70 r. Mysla, n. v. Mystki Gorzowskie 4 | 425 135 r. Plonia, n. t. Barlinek, 1. Barlinskie Gorzowskie i SS, EC 200 1. Radun, 1. n. t. Choszezno Gorzowskie 20701 _ 54 r. Warta, n. t. Gorzöw Vielkopolski Gorzowskie i | == 8 r. Warta, t. Sieraköw — t. Miedzy- | chöd Katowickie 10 12 11 r. Klodnica, p. n. t. Mikolów Katowickie — 460 80 | p.n. v. Brzezie Kieleckie 13 10 5 |r. Nida, n. v. Wislica Koninskie 7 — 59 r. Warta, n. t. Pyzdry Koninskie 8 LOOT: 30 r. Warta, Czarna Struga, n. t. Zago- row Koninskie 10 — 21 r. Warta, n. t. Konin Koszalinskie —— 240 24 1. n. v. Rydzewo 66 i 2 3 4 5 Koszalinskie = 210 6 1. n. t. Czaplinek Leszezynskie 15 13 48 r. Baryez, n. v. Niechlöw Opolskie 12 — 34 r. Nysa Klodzka, n. v. Bielice Opolskie 13 — 1 r. Odra, n. t. Brzeg Opolskie 2 800 255 1. Nyskie, r. Nysa Klodzka, n. t. Nysa Opolskie 9 — 12 r. Odra, n. v. Dziergowice Pilskie = 160 9 il. Betyn Pilskie 10 == 2 r. Notec, t. Wielen — v. Rosko Pilskie 8 = 19 r. Notec, n. v. Gulez Poznanskie 10 = 20 r. Warta, n. t. Oborniki Poznanskie 5 668 | 32 r. Warta, l. p. n. t. Puszezykowo Sieradzkie 4 == 30 r. Warta, n. v. Jeziorsko Skierniewickie 11 a 19 | r. Bzura, n. t. Lowiez Slupskie 1 6 3 r. Bytowa, n. t. Bytöw Suwalskie 9 525 18 l. Necko, Sajno, ch. Kanal Augus- towski, n. t. Augustöw Szezecinskie 12 350 1217 r. t. Trzcinsko Zdröj — t. Chojno Wloclawskie 5 = 5 ch. Kanal Bachorze, v. Ujma Duza | — v. Sedzin Wroclawskie 9 2000 | 2689 r. Barycz n. t. Zmigröd, p. Radziadz, | Ruda Sulowska Wroclawskie ==: 700 410 | p. Radziadz Wroclawskie 6 1300 1143 | r. Baryez, n. t. Milicz, p. Grabownica Wroclawskie — 780 110 | p. Potasznia Wroclawskie a 6 203 | r. Odra, n. t. Wroclaw Wroclawskie 18 — STE Odra, n. t. Uraz 2) Zielonogörskie 5 — 36 | r. Odra, v. Brody — v. Nietkowice Zielonogérskie 14 = 743 | r. Odra, n. v. Nietkéw Zielonogörskie 3 — 21 r. Nysa, n. v. Zasieki Month: January Year: 1969 Length of Voivodship ec uan Paes Localization of studied watesr km ha 1 2 3 4 5 Gorzowskie 12 8 360 r. Stara Notec, n. t. Drezdenko Gorzowskie 16 — 31 r. Notec, n. t. Santok Katowickie 6 50 Hier r. Odra, n. t. Racibòrz, p. n. v. Syry- nia Legnickie 8 — 23 r. Cicha Wola, v. Ruja — v. Tyniec Legnicki Leszezynskie ti — 320 ch. Kanal Koscianski, n. t. Koscian Opolskie' 12 — 6 | r. Nysa Klodzka, n. t. Paczköw Opolskie 10 — 3 r. n. v. Gostomia Pilskie 15 — 10 r. Gwda, v. Motylewo — v. Dobrzyca Poznanskie 4 — 9 r. Warta, v. Czerwonak — t. Poznan 67 il 2 3 4 5 Poznanskie 23 — 1 r. Warta, n. t. Oborniki Szezecinskie 3 = 40 sc. Zalew Szezecinski, n. v. Stepnica Szezecinskie 5) — 3 s. c. Zalew Szezecinski, n. v. Kopice Szezecinskie — 100 2 1. Dabie, n. v. Kliniska Wielka — Szezecinskie 11 65 28 r. t. Trzeinsko Zdröj — t. Chojna Zielonogörskie it — 12 ch. Obrzanski Kanal Pélnocny, n. v. Wroniawy Zielonogörskie 1 340 3 r. Dojca, n. t. Wolsztyn, 1. Berzynskie Zielonogórskie 6 — | 49 | r. Bóbr, n. v. Krzystkowice Zielenegórskie 9 — | 30 r. Krzycki Rów, n. v. Siedlisko Month: January Year: 1970 Length of Voivodship che peed ae nee Localization of studied waters km ha 1 2 3 4 5 Gdanskie 4 — 4 r. Wisla, v. Kiezmark — v. Swibno Gorzowskie 5 400 312 r. Stara Notec, n. t. Drezdenko Gorzowskie 10 = 5 r. Notec, Warta, n. v. Santok Katowickie 111 58 78 r. Odra, n. v. Lubomia Leszezynskie 10 — 6 ch. Kanal Obry, n. v. Niedzwiady Zielonogórskie 7 — 6 r. Nysa Luzycka, v. Zarki Wielkie — v. Leknica Month: January Year: 1971 Length of Voivodship en a nn Localization of studied waters km ha 1 2 3 4 5 St. Warszawskie 20 _- 2 r. Wisla ,n. t. Warszawa Bielskie 7 = 8 | r. Wisla, Przemsza, n. t. Chelmek Gorzowskie = 40 2 1. n. t. Myslibörz Gorzowskie — 5000 120 a. 1. Kostrzynski Zbiornik Reteneyj- ny Gorzowskie 14 = 40 r. Warta, n. t. Gorzöw Wielkopolski Koninskie 5 — 300 r. Warta, n. t. Pyzdry Koszalinskie 6 = 15) | DE t. Kolobrzeg — v. Ustronie Mor- skie Pilskie 10 == 42 | r. Gwda, n. t. Pila Pilskie 7 170 21 r. Notec, v. Zacharzyn — t. Szamocin Piotrkowskie 17 — 2 p. n. t. Tomaszów Maz. Poznanskie 10 5 3 r. Dojca, n. v. Kuznica Zbaska Szezecinskie 7 38 1 r. Rega, v. Klodkowo — t. Trze- biatöw, p. n. v. Chometowo Szezecinskie 10 — 2 r. Ina, n. t. Suchan Szezecinskie 11 — 182 | r. t. Trzeinsko Zdrój — t. Chojna 68 1 2 3 4 5 | Wloclawskie 12 — 3 r. Wisla, n. t. Wloclawek Wroclawskie 8 — 12 | r. Strzegomka, t. Katy Wroclawskie — v. Bogdaszowice Zielonogórskie 2 200 183 AR ay n. t. Wolsztyn, 1. Berzyn- skie Zielonogérskie 9 — 19 r. Odra, v. Brody — v. Nietkowice Zielonogörskie 10 = 4 r. Nysa Luzycka, n. v. Zarki Wielkie Zielonogörskie 1 = 50 r. Nysa Luzycka, n. v. Zasieki Month: January Year: 1972 Length of Voivodship er we ar Localization of studied waters km ha Ei 1 2 3 4 5 Gdanskie 6 — 6 sc. v. Stogi — t. Sobieszewo Gorzowskie 10 1300 4000 r. Warta, n. t. Kostrzyn Gorzowskie 6 — 7 | r. Warta, n. t. Kostrzyn Gorzowskie = 340 70 1. Lubikowskie Kieleckie 10 = 9 r. Nida, n. t. Nowy Korezyn Koninskie 10 — 33 r. Warta, n. v. Krzymöw Leszezynskie 7 = 24 | ch. Kanal Koseianski, n. t. Koscian Leszezynskie 9 u 300 ch. Kanal Koscianskie, n. t. Koscian Leszezynskie 15 — 7 | ch. Kanal Obry, n. v. Niedzwiady Opolskie 12 En 16 r. Odra, t. Krapkowice — v. Zuzela Ostroleckie 3 "= 4 r. Orzyc, n. t. Maköw Maz. Pilskie 10 287 r. Notec, n. t. Wielen Piotrkowskie 10 = 3 r. Pilica, n. t. Tomaszöw Maz. Poznanskie 5 20 28 r. Dojea, l. n. t. Wolsztyn Sieradzkie 7 — 9 r. Grabia, n. v. Kol. Kozuby Stare Slupskie = 10 1 1. n. t. Miastko Szezecinskie 3 — 300 | sc. Zalew Szezecinski, v. Stepnica — v. Jarszewko Szczecinskie 7 38 19 r. Rega, n. t. Trzebiatów Szezecinskie 13 = 26 | r. t. Trzcinsko Zdröj — t. Chojna Torunskie 12 88 10 r. Drweca, v. Elgiszewo — v. Mlyniec, 1. Okonin Wroclawskie 9 2000 700 r. Baryez, n. t. Zmigród, p. Radziadz Wroclawskie 29 — 1 TiOdralmivAUraz Zielonogörskie — 20 15 | p.n. t. Kozuchöw Zielonogörskie 12 == 400 r. Odra, n. v. Pomorsko Zielonogörskie 7 Ze r. Nysa Luzycka, n. v. Zarki WIk. Zielonogörskie 3 = 38 r. Nysa Luzycka, n. v. Zasieki 69 Month: January Year: 1973 ah Observed Voivodship a ares Hora Localization of studied waters km 1 2 3 4 5 Gorzowskie 10 50 2 r. Buköwka, n. v. Mlynek, 1. n. v. Dzierzazno Wielkie Gorzowskie 5 600 14 r. Mysla, n. t. Myslibörz, 1. Mysli- borskie Gorzowskie Low = 147 r. Notec, n. v. Santok Gorzowskie — 340 | 150 l. Lubikowskie Jeleniogérskie > Nr 1 r. a. |. n. t. Zawidéw Jeleniogérskie 8 | 5000 12 r. Böbr, t. Lwöwek — v. Wlodzice | | Wielkie Kaliskie nl) 50 r. Prosna, v. Ciemier6w — v. Tar- | nowa Katowickie 16 50 57 r. Odra, n. v. Lubomia Katowickie 11 — 14 r. Odra, n. t. Raciborz Katowickie — 3 — 12 | r. Klodnica, n. t. Mikolöw Kieleckie s 20 ze 1 r. Nida, Bobrza, n. v. Tokarnia Leszezynskie = 280 80 1. Przemeckie, |. n. v. Blotnica Leszezynskie 8 = 43 ch. Kanal Obry, n. t. Koscian Leszezynskie 6 so 8 1. n. v. Brenno Opolskie 12 u 8 r. Odra, t. Krapkowice — v. Zuzela Pilskie 10 puo 160 r. Notec, v. Rosko — t. Wielen Poznanskie 5 649 1 r. Warta, |. p. n. t. Puszezykowo Sieradzkie 1907| = 68 r. Warta, t. Warta — v. Peczniew . Slupskie 3 5 42 l. Lebsko, n. v. Izbica, r. Leba, n. v. Izbica Slupskie — 60 41 1. n. t. Miastko Szezecinskie 11 65 33 r. t. Trzcinsko Zdrój — t. Chojna Tarnowskie TOR = 1 r. Wisloka, n. t. Debica Wroclawskie 7 1800 2 m Baryez, n. t. Miliez Zielonogörskie tI 129 ch. Obrzanski Kanal Pölnoeny, n. v. | Wroniawy Zielonogörskie 10 = 1 r. Odra, n. v. Cigacice Zielonogörskie 14 — 1500 r. Odra, v. Nietköw — v. Pomorsko Zielonogörskie “DI — 25 r. Nysa Luzycka, n. v. Zasieki Zielonogörskie 10 — 5 r. Böbr, n. v. Krzystkowice Dis Month: January Year: 1974 Length of ; | Voivodship Der Le | Eee Localization of studied waters km LE) | 1 2 SALES 5 Bydgoskie 8 A" 3 r. Notec, v. Tur — v. Rynarzewo Ciechanowskie 2 — 4 r. Lydynia, n. t. Ciechanöw Elblaskie — 200 12 l. Dabröwka 70 1 2 3 4 5 Gorzowskie | 11 65 207 r. t. Trzcinsko Zdrój — t. Chojna Gorzowskie | CA — 7 r. Warta, n. t. Kostrzyn Gorzowskie | 14 — 32 r. Warta, v. Borek — t. Gorzöw | Wielkopolski Krakowskie | 20 — 1 r. Wisla, t. Zator — t. Kraków Koninskie 5 =) 19 r. Warta, n. t. Pyzdry Koninskie 10 — 8 | r. Warta, n. v. Krzymöw Legnickie 11 20 180 r. Baryez, n. v. Niechlöw Legnickie 8 — 9 r. Cicha Woda, v. Tyniec Legnicki — v. Ruja Leszezynskie = 50 15 | I. Przemeckie Leszezynskie 13 3 13 r. Baryez, v. Wasosz — v. Wierzo- | wice Wielkie Lomzynskie — 1 2 1. n. t. Oströw Maz. Opolskie 12 — 12 r. Nysa Klodzka, n. v. Bielice Pilskie 10 — 150 r. Notec, v. Rosko — t. Wielen Piotrkowskie 12 2 30 r. Grabia, n. v. Grabica Sieradzkie 10 = 6 r. Warta, v. Peczniew — t. Warta Slupskie _ 60 1-1. net. Miastko Szezecinskie —- 300 2 |]. Miedwie Szezecinskie 3 — 170 r. Odra, Regalica, n. t. Gryfino Szezecinskie | 3 90 60 se. Zalew Szezecinski, n. v. Zarnowo Torunskie | 24 — 21 r. Wisla, n. t. Grudziadz Zielonogörskie | 12 — 128 r. Odra, n. v. Cigacice Zielonogörskie | 5 = 183m. odia, Brody — v. Nietkowice Zielonogörskie ae 183 78 | 1.n. v. Wilkowo eT Zielonogörskie 14 = 1300 | r. Odra, n. v. Pomorsko Zielonogörskie 3 — 18 |r. Nysa Luzycka, n. v. Zasieki Month: January Year: 1975 | Length of | | | Voivodship she her Opec | DIE | Localization of studied waters km ha | 1 2 3 Te | 5 | | Ciechanowskie | 1 = | 9 | r. Lydynia, n. t. Ciechanow Elblaskie | 10 150 |; 7 ch. KanalJuranta, n. t. Malbork, | | | 1. Dabröwka Gdanskie | 2 À 6 r. Wisla, n. t. Tezew Gorzowskie | 8 — 1: 152 r. Notec, v. Lipki Male — v. Santok Gorzowskie | = 340 1600 | 1. Lubikowskie Gorzowskie | 14 = 380 | r. Warta, v. Borek — t. Gorzow Jeleniogörskie | 16 ROC 90 r. Nysa Luzycka, n. t. Zgorzelec, p. | i n. v. Lagöw Kaliskie | 15 en 75 iP. Prosna, ne v. Ruda Komorska Katowickie | 10 21 r. Klodnica, n. t. Mikolöw 71 1 2 3 4 5 Katowickie 4 10 12 r. Odra, n. v. Brzezie, p. n. v. Lubo- mia Katowickie _ 20 = 7 | r. Wisla, t. Skoczéw — t. Strumien Katowickie il — 9 r. Odra, n. t. Racibörz Kieleckie 18 36 1 r. Kamienna, t. Skarzysko Kamienna — t. Starachowice Koninskie 8 == 15 r. Warta, n. t. Uniejöw Koninskie 6 110 38 r. Ner, n. t. Leczyca Koninskie 5 = 81 r. Warta, n. t. Pyzdry Koninskie 8 500 138 r. Warta, n. t. Zagórów Koninskie 5 500 19 | r. Warta, t. Konin — v. Slawsk Krakowskie 10 10 6 r. Wisla, n. v. Wawrzenczyce Legnickie 8 == 3 | r.Cicha Woda, v. Tyniec Legnicki — v. Ruja Leszezynskie 7 450 150 ch. Kanal Koscianski, n. t. Koscian Leszezynskie 10 — 43 r. Barycz, v. Wasosz — v. Wierzo- wice Wielkie Opolskie 2 10 21 p. n. t. Gliwice Opolskie 12 — La r. Odra, t. Krapkowice — v. Zuzela Ostroleckie Er 2 13 p. n. t. Ostrow Maz. Pilskie = 60 1 |ln.v.Jablonowo Pilskie = 2000 50 l. n. t. Tuczno Pilskie 10 — 2 r. Warta, n. t. Wronki Piotrkowskie 12 8 itil r. Grabia, n. v. Druzbice Poznanskie 5 20 250 ch. Obrzanski Kanal Srodkowy, n. v. Tarnowa Poznanskie 5 469 18 r. Warta, l. p. n. t. Puszezykowo Radomskie 10 = 1 r. Radomka, n. v. Bartodzieje Szezecinskie 5 == 350 r. Odra, Regalica, n. t. Gryfino Szezecinskie 8 "= 8 s. c. Zalew Szezecinski, n. v. Zarnowo Szezecinskie 10 == 6 r. Ina, n. t. Suchan Szezecinskie 11 65 246 1. n. t. Trzeinsko Zdröj Szczecinskie 5 160 32 r. Tywa, n. v. Banie, 1. Dlugie Wiloclawskie 5 384 18 1. Gluszynskie Wroclawskie 9 2000 35 r. Barycz, n. t. Zmigröd, p. Radziadz Wroclawskie 19 1300 2 r. Baryez, n. t. Miliez, p. n. t. Miliez Wroclawskie 4 80 12 r. Strzegomka, s. n. t. Katy Wroc- lawskie Zielonogörskie 12 — 31 r. Odra, n. v. Cigacice Zielonogörskie 15 — 18 r. Odra, n. v. Cigacice Zielonogórskie — 120 54 l. n. v. Strézka Zielonogörskie 14 — 4400 r. Odra, n. v. Nietköw Zielonogörskie 3 — 53 r. Nysa Luzycka, n. v. Zasieki Month: January Year: 1976 Length of N Voidship FOGA es u Localization of studied waters km ha L 2 3 4 5 Bydgoskie 11 — 19 | r. Gasawka, n. t. Znin Elblaskie 13 150 7 | r. Nogat, n. t. Malbork, 1. Dabrowka Gorzowskie 5 630 9 r. Mysla, n. t. Myslibòrz, 1. Mysli- borskie Gorzowskie “pi 3500 2800 a.l. Kostrzynski Zbiornik Reten- eyjny, n. t. Kostrzyn Gorzowskie 14 — 240 r. Warta, v. Borek — t. Gorzöw Wielkopolski Katowickie 10 50 30 r. n. t. Wodzislaw Slaski Katowickie 11 => 7 r. Odra, n. t. Racibörz Kieleckie 20 5 3 r. Kamienna, t. Skarzysko Kamienna vi brody, Koninskie 5 = 69 r. Warta, n. t. Pyzdry Koninskie 8 500 300 | r. Warta, Czarna Struga, n. t. Zagö- row Koninskie 10 == 4 r. Warta, n. v. Krzymöw Ostroleckie =: 2 5 p- n. t. Oströw Maz. Plockie 10 = 4 r. Ochnia, n. t. Kutno Plockie 12 — 2 r. Studwia, n. t. Zychlin Sieradzkie 10 — 7 r. Warta, n. t. Warta Szezeeinskie 5 160 16 r. Tywa, n. v. Banie, |. Dlugie Zielonogörskie 5 —— 350 r. Odra, v. Brody — v. Nietko- wice Zielonogórskie 3 — 73 r. Nysa Luzycka, n. v. Zasieki Zielonogórskie 10 — 12 r. Bóbr, n. v. Krzystkowica Month: January Mears 1977 Length of Voidship eben ee nn Localization of studied waters km ha 1 2 3 4 5 Warszawskie = 200 7 a. l. Zalew Zegrzynski Gorzowskie 14 20 54 r. Warta, n. t. Gorzöw Wielkopolski Koninskie 5 — 800 r. Warta, n. t. Pyzdry Koninskie 8 500 66 r. Warta, Czarna, Struga, n.t. Zago- row Leszezynskie = 165 2 1. n. v. Wojnowice Lubelskie 6 — 2 | r. Wisla, n. v. Wölka Profecka Ostroleckie = 2 10 | p.n.t. Oströw Maz. Plockie 10 — 1 | r. Studwia, n. t. Zychlin 73 O | 1 | 3 Sieradzkie 11 — 4 r. Warta, n. t. Uniejöw Tarnowskie 10 — 9 r. Wisloka, n. t. Debica Torunskie 1237) = 2 r. Rypienica, t. Rypin — v. Osiek Wloclawskie 5 laser: 1 ; 1. Gluszynskie Wleclawskie 10 == 5 r. n. v. Klobia Wroclawskie à 9 2000 70 een n. t. Zmigröd, p. Radzi- adz Zielonogörskie DEN — TR ET Orava Brody — v. Nietkowice Zielonogörskie 14 = 7370 | r. Odra, n. v. Nietkéw Zielonogörskie 3 = 33 | r. Nysa Luzycka, n. v. Zasieki Month: January Year: 1978 È ; ee | Observed Number FR : Voivodship ved reach area of geese Localization of studied waters km | ha i | 1 2 | 3 4 5 Gorzowskie 18 — 220 r. Warta, v. Borek — t. Gorzöw i Wielkopolski Kaliskie 10 — 28 |r Prosna, v. Choez — v. Gizalki Katowickie = 1 11 pen: t. Gliwice Kaninskie 5 — 135 r. Warta, n. t. Pyzdry Koninskie | 3 = 246 r. Warta, n. t. Turek Leszezynskie | 10 — 30 ch. Kanal Obry, n.t. Koseian Lubelskie 15 —- 3 r. n. v. Niedrzwica Duza Opolskie | 15 — 1. 10 | r. Odra, n. t. Brzeg Pilskie TORNI — 4 Tr. Gwda, v. Tarn6wka — t. Jastro- wie Plockie 10 == 3 r. Studwia, n. t. Zychlin Poznanskie 10 443 64 r. Warta, v. Rogalinek — t. Pusz- | ezykowo, |. p. n. t. Puszezykowo Slupskie 8 vel 2 | r. Bytéwka, v. Ugoszez — t. By- tow, l. n. t. Bytöw Slupskie 2 —- 1 | r. Brda, n. v. Trzyniec Wroclawskie 9 2000 20 iB Barycz, nt: Zmigröd, p- Radziadz, p- n. v. Sulöw Zielonogörskie — 156 36 I. n. v. Wilkowo Zielonogörskie | TS — 900 r. Odra, n. v. Nietkow Zielonogérskie | 8 | — 16 | ch. Obrzanski Kanal Pölnoeny, | | | n. v. Wroniawy Zielonogörskie | 3 = 19 r. Nysa Luzycka, n. v. Zasieki 74 Month: January Year: 1979 Length of Voivodship DEE ta Sen Localization of studied waters km ha | 1 2 3 4 5 W arszawskie | 32 — 2 r. Wisla, n. t. Warszawa Gorzowskie | 18 25 148 r. Warta, v. Borek — t. Gorzöw Wielkopolski Kaliskie | 15 — 500 r. Prosna, n. v. Ruda Komorska Koninskie | 10 ni 80 | r. Warta, n. v. Krzyméw Koszalinskie | 4 200 1000 | r. Gwda, n. v. Gwda Wielka, 1. Wieli- | mie Koszalinskie | — 1579 9 1. Lubie Opolskie | 12 — 6 r. Odra, v. Zuzela — t. Krapkowice Opolskie | 8 — 3 r. Klodnica, n. t. Kedzierzyn Torunskie Li == 1 1. Dlugie, r. Rypienica, n. v. Strzygi Wloclawskie 7 350 107-1, Borzymowskie, r. n. v. Chocen Wroclawskie — 700 21 | p. Radziadz Zielonogörskie 3 = 17 | r. Nysa Luzycka, n. v. Zasieki Month: January Year: 1980 Length of Voivodship dea SE en Localization of studied waters km ha x x 1 a 3 4 5 Elblaskie 3 230 2 ch. Kanal Juranta, n. t. Malbork, l. Dabröwka Gorzowskie = 20 18 | 1. Mysliborskie Gorzowskie 18 — 120° | 8. Warta, v. Borek — t. Gorzöw Wielkopolski Katowickie 6 460 58 | r. Odra, p. n. v. Lubomia Katowickie — 1000 2 1. Goczalkowickie Koninskie 7 — 280 r. Warta, n. t. Pyzdry Koninskie 8 1000 50 | wr. Warta, r. a. n. t. Zagoréw Koninskie | 3 — 9 r. Warta, n. t. Turek Leszezynskie | 15 13 92 T. Baryez,n.v. Niechlöw Opolskie 22 VE 1 r. Odra, n. t. Opole Pilskie = 160 23 l. Betyn Plockie 8 20 2 r. Studwia, n. t. Zychlin Poznanskie 6 7 6 r. Wrzesnica, n. v. Czerniejewo Szezecinskie | 12 260 a 1. Liwia Luza, s. c. n. v. Rewal Szezecinskie hey rao 100 36 | r.t. Trzeinsko Zdröj — t. Chojna, | l. n. t. Trzeinsko Zdròj Torunskie 10 = 2) Er Wisla.n. t. Lorun Wroclawskie — 700 16 p. Radziadz i Zielonogörskie = 16 = 20 | r. Odra, n. v. Cigacice à Zielonogörskie — 2 300 I. n. v. Strözka 75 Month: March Year: 1976 Length & Observed Voivodship er area Of eee Localization of studied waters km ha 1 2 3 4 5 Bydgoskie 9 459 fl r. Gasawka, n. t. Znin, 1. Duze Zninskie Bydgoskie 6 1 21 r. Kamionka, n. w. Kamien Kra- jenski Gdanskie 7 = 7 sc. t. Wladyslawowo — v. Chalupy Gorzowskie 6 7 66 | r. Warta,r.a.v. Kamien Maly — v. Warniki Gorzowskie 5 100 2504 r. Notec, r. a. v. Santok — v. Polich- no Stare Gorzowskie 14 20 240 r. Warta, v. Borek — t. Gorzöw Wielkopolski Gorzowskie 6 630 170 r. Mysla, n. t. Myslibörz, 1. Mysli- borskie Katowickie 5 È ll | r. Odra, n. t. Racibörz Katowickie 10 70 18 r. Odra, p. n. v. Lubomia Koninskie 5 = 1535 | r. Warta, n. t. Pyzdry Koninskie 8 500 300 r. Warta, r. a. r. Struga, v. Lad — v. Ciazen Koninskie 10 = 150 r. Warta, v. Krzymöw — v. Wola — Podlezna Leszezynskie = 165 12 1. n. v. Wojnowice Lubelskie 6 — 5 r. Wisla, n. v. Wölka Profecka Lubelskie 9 5 5 | r. Wieprz, n. v. Milejów Opolskie > 272 6 l. p. ,,Lezezak”’ Opolskie 12 — 26 | r. Odra, t. Krapkowice — v. Zuzela Opolskie 8 — 2 r. Klodnica, n. t. Kedzierzyn Pilskie 10 — 30 | r. Notec, t. Wielen — v. Rosko Plockie — 70 6 p- s. n. t. Kutno Plockie 12 — 17 r. Studwia, n. t. Zychlin Plockie 10 — 4 r. Studwia, n. v. Biala 3 Plockie 10 3000 35 r. Skrwa, r. a. n. t. Sierpe Poznanskie 5 443 36 r. Warta, l. p. n. t. Puszezykowo Poznanskie 10 — 3 r. Warta, v. Obrzycko — t. Wronki Poznanskie re iG == 16 r. Warta, v. Czerwonak — t. Poz- nan Siedleckie 8 5 18 r.s.n. v. Zbuczyn Poduchowny Sieradzkie == 10 47 r. Warta, r. a. n. v. Jeziorsko Szezecinskie 6 6 11 r. Rega, v. Klodkowo — t. Trzebia- töw p. v. Lewice Szezecinskie 8 — 30 r. Ina, n. t. Suchan Szczecinskie 5 160 30 r. Tywa, n. v. Banie, 1. Dlugie Torunskie 8 = 12 r. Wisla, n. t. Grudziadz Wroclawskie — 780 6 | p. n. v. Potasznia 76 1 2 3 4 5 Zielonogörskie 15 — 19 r. Odra, n. v. Cigacice Zielonogérskie 5 = 290 | r. Odra, v. Nietkowice — v. Brody Zielonogörskie 14 = 29 | r. Odra, n. v. Pomorsko Month: March Year: 1977 Length of Voivodship MORE ne AG 2 Localization of studied waters km ha 1 2 3 4 5 Bielskopodlaskie 11 = 40 r. Bug, v. Gnojno — v. Janéw Podlaski Bielskopodlaskie == 365 108 r. a. Kanal Wieprz-Krzna, n. v. Kodoniec Bialostockie 8 15 200 r. p. n. v. Ogrodniczki Bialostockie TETI — 80 r. Nurzec, n. t. Bransk Bialostockie 5 4 42 r. Narewka, n. v. Bialowieza Bielskie 10 — 3 r. Wisla, t. Wisla — v. Nierodzim Bydgoskie 6 == 15 r. Wisla, n. t. Koronowo Bydgoskie 5 60 36 r. p. n. v. Potulice Gdanskie 7 — 1 s. c. t. Wladyslawowo — v. Chalupy Gorzowskie 6 7 TOT r. Warta, n. t. Kostrzyn Gorzowskie s 4500 2654 a. I. Kostrzyn Zbiornik Retencyjny Gorzowskie 8 — 189 r. Warta, v. Kamien Maly — Klopotowo Gorzowskie 18 200 196 tr. Warta, r. a. v. Borek "+: Gorzöw Wielkopolski Katowickie 10 70 70 r. Odra, n. v. Lubomia, p. n. v. Lubomia Katowickie = 2000 1 | I. Goczalkowice Kieleckie 20 — 4 r. Kamienna, v. Brody — t. Skarzysko Kamienna Koninskie — 150 13 1. Goplo, n. v. Przewöz Koninskie IR 5 — 18 r. Warta, v. t. Pyzdry Koninskie 8 500 2 r. Warta, Struga, s v. Giazen — v. Lad Koninskie 4 10 136 r. Warta, n. t. Turek Koninskie hl — 47 r. Warta, v. Biechowy — v. Ochle Koszalinskie — 350 7 1. n. v. Przyton, Rydzewo Koszalinskie — 57 140 1. n. v. Broczyno Leszezynskie 7 450 64 e.h Kanal Obry, r. a. n. t. Koscian Leszezynskie 8 = 300 ch. Kanal Obry, n. t. Koscian Leszezynskie 16 13 47 r. Baryez, n. v. Niechlöw Lubelskie 6 == 20 r. Wisla, n. v. Wélka Profecka Lubelskie 13 — 67 r. Wisla, v. Sulejöw — v. Lopoczno In 1 | 2 | 4 5 Lubelskie | 16 = 67 r. Wieprz, v. Laneuchöw — v. Trawniki Lomzynskie | ER 15 32 | 1. Rajgrodzkie Lomzynskie | — 80 | r. Narew, Biebrza, n. v. Sambory Olsztynskie 10 — 24 r. Drweca, n. v. Samborowo Olsztynskie — 815 14 l. Karas Olsztynskie ~~ 60 81 L. Szoby Male Opolskie = 1000 31 l. Otmuchowskie Pilskie = 30 6 l. Betyn Pilskie = 200 41 l. Borowno Pilskie = 200 12 1. n. t. Tuczno Plockie 10 = 26 r. Ochnia, t. Kutno — v. Miroslawice Plockie 12 — 11 r. Studwia, n. t. Zyehlin Plockie 10 == 6 r. Studwia, n. v. Biala Poznanskie 10 1D 60 Is, Dojca, n. v. Kuznica Zbaska Poznanskie | 12 — 6 r. Obrzanski Kanal Poludniowy, | n. v. Przemet Poznanskie | 10 443 el r. Warta, l. p. n. t. Puszezykowo Siedleckie | 8 5 13 r. s. n. v. Zbuezyn Poduchowny Slupskie 14 == 6 r. Biala, n. v. Drozonowo Slupskie = 190 43 l. Bobiecinskie Slupskie | 17 100 507 r. Studnica, |. p. n. t. Miastko Suwalskie | 10 1000 150 r. Wegorapa, n. t. Wegorzewo, I. Oswin Mamry, Swiecajty Suwalskie 9 300 423 r. Biebrza, r. a. n. v. Debowo Szezecinskie Sa 40 196 l. Liwia Duza Szezecinskie | = 60 r. Krepa, n. v. Krepsko Torunskie 12 — 32 r. Wisla, n. t. Grudziadz Tarnowskie 10 — 4 r. Wisloka, n. v. Podgrodzie Wloclawskie 8 80 300 Til fngivalWala Wloclawskie 5 384 72 1. Gluszynskie Wroclawskie — 490 180 p. Radziadz Wroclawskie 18 1300 156 r. Barycz, p. n. t. Miliez Wroclawskie — 780 204 p- n. v. Potasznia Zielonogörskie — 100 45 1. Chobienickie, 1. n. t. Babimost Month: March Year: 1978 | Length of Viovodship UR ln a a: Localization of studied waters km ha 1 2 3 az 5 Bialostockie 10 — 70 r. Nurzec, n. v. Bocki Bialostockie 8 15 80 r. p. n. t. Bialystok Bialostockie 5 4 191 r. Narewka, p. n. v. Bialowieza 78 1 2: 3 4 5 Elblaskie 3 — 18 r. Wisla, n. v. Ostaszewo Gdanskie 8 = fi s.c.t. Wladyslawowo—v. 77 Chalupy Gdanskie 8 = 12 s. c. t. Wladyslawowo — v. a Kuznica Gdanskie 6 — me: Wisla, v. Kiezmark — v. Swibno Gorzowskie 28 — 40 r. Warta, v. Borek — t. Gorzöw UNE Wielkopolski Kaliskie 15 — 200 | r. Prosna, n. v. Ruda Komorska Kieleckie 14 = 9 | r. Nida, n. v. Wislica Koninskie 5 = 19 | r. Warta, n. t. Pyzdry Koninskie 10 == 10 | r. Warta, n. t. Turek "n Krakowskie i 10 1 |r. Wisla, r. a. n. v. Wawrzenezyce Leszezynskie 7 2 26 ch. Kanal Obry, n. v. Bonikowo Leszezynskie — 105 2 l. n. v. Wojnowice Leszezynskie 16 13 144 r. Barycz, n. v. Niechlow Lubelskie 8 = 2 |r.Wisla, n. v. Wolka Profecka Lemzynskie 4 = 300 r. Narew, Biebrza, n. v. Sambory Lomzynskie 14 “= 93 r. Elk, Kanal Rudzki, n. v. Ruda + Opolskie — 2000 1 l. Otmuchowskie Opolskie 2 2000 12 r. Nysa Klodzka, n. t. Nysa, |. | Nyskie Piotrkowskie TL 8 r. Czarna, v. Rozenek — v. Ostrow Poznanskie 10 443 41 r. Warta, l. p. n. t. Puszezykowo Poznanskie i 85 r. Welna, |. n. v. Jankowo Dolne Poznanskie = 100 34 1. n. t. Sieraköw Poznanskie = 12 16 | p.n. v. Chraplewo Rodomskie 10 = 9 r. Pilica, n. v. Niemojewice Siedleckie 7 1 5 | r.s.n. v. Zbuezyn Poduchowny Sieradzkie 15 3 4 r. Warta, n. v. Siedlatköw Sieradzkie = 10 11 s. n. v. Ostrowek Szezecinskie 14 35 491 r. 1. t. Trzcinsko Zdröj — t. Chojna Wloclawskie 9 45 57 |r.l.n.v. Wola Wloclawskie = 720 36 1. Gluszynskie Wloclawskie 12 E 6 ch. Kanal Bachorze v. Sedzin — V. Ujma Duza Wroclawskie 9 1300 298 r. Barycz, n. t. Miliez, p. Grabow- nica Wroclawskie = 780 520 p- Potasznia 79 Month: March Year: 1979 peters bserved Voivodship ae ants < area un Localization of studied waters km ha 1 2 3 4 5 Er Warszawskie = 500 3 a. l. Zalew Zegrzynski v. Debe — t. Zegrze Bialostockie 13 — 73 | r. Narew, n. v. Deniski Bialostockie 8 15 30 r. p.n. v. Ogrodniczki É Bydgoskie 9 20 273 r. Gasawka, n. t. Znin, 1. Zninskie Chelmskie Ti _ 25 r. n. t. Chelm Elblaskie 3 = 14 | r. Wisla, n. t. Ostaszewo Elblaskie 1 80 3 r. Liwa, n. t. Prabuty, 1. Liwieniec Elblaskie 18 — 2 r. Pasleka, Drweca Warminska, n. t. Orneta Gorzowskie 7 “n 11 r. Mysla, n. t. Myslibérz Gorzowskie HE 400 64 r. Warta, r. a. v. Borek — t. Gorzöw wielkopolski Katowickie 15 10 11 r. Klodnica, n. t. Ruda Slaska Katowickie 16 120 20 r. Odra, p. n. v. Lubomia Leszezynskie 10 CG 46 r. Kanal Obry, t. Koscian — v. Bonikowo Leszezynskie 8 = 75 r. Kanal Obry, n. t. Koscian Lubelskie 13 200 1 r. Wisla, v. Sulejöw — v. Lo- poczno, p. n. v. Ciszyca Lomzynskie 3 15 3 p- n. v. r., Mscichy Opolskie = 180 2 p. n. v. Tulowice Opolskie 5 2000 18 r. Nysa Klodzka, n. t. Nysa, 1. Nyskie Piliskie mai 150 16 l. Betyn Plockie Sr 40 6 1. n. t. Kutno Su Plockie 12 — 65 r .Studwia, n. t. Zychlin Poznanskie 6 mo. 1 r. Wrzesnica, |. n. t. Czerniejewo Poznänskie 5 70 32 r. Dojca, 1. n. v. Kuznica Zbaska Poznanskie 5 e 10 r. Obrzanski Kanal Poludniowy, n. v. Przemet Sieradzkie 7 = 9 r. Grabia, n. v. Kozuby Sieradzkie = 60 29 s. n. v. Oströwek > Slupskie 10 — 8 r. Leba, n. t. Lebork Szezecinskie 3 — 18 s. c. Zalew Szezecinski, n. v. Jarszewko Szezecinskie 8 220 80 | s.c.n. v. Niechorze, 1. Liwia Luza Tarnowskie 10 e 1 | r. Wisloka, n. v. Podgrodzie Walbrzyskie 10 — 30 | r. Krynkan. v. Przeworno Wroclawskie — 700 230 | p. Radziadz Wroclawskie = 780 40 p. Potasznia Wroclawskie 8 — 3 r. Odra, n. t. Olawa Zielonogérskie 14 = 4500 | r. Odra, n. v. Nietköw i Zielonogörskie 15 200 5 | r. Obrzyca, t. Kargowa — v. Uscie Stare, 1. Rudzienskie 80 Month: March | Length of Year: 1980 Voivodship we Base Localization of studied waters km ha 1 2 3 4 5 Bialostockie 12 — 3 r. Nurzec, Nurezyk, v. Nurzec — v. | Bocki Bydgoskie | 10 — 22 | r. Gasawka, t. Szubin — v. | Dabröwka Slupska Gorzowskie | ED 60 l. Mysliborskie Gorzowskie 15 30 60 r. Mysla, r. a. n. v. Sciechöw Gorzowskie | == 100 2637 l. Radun Ai: Gorzowskie | 6 7 74 r. Warta, n. t. Kostrzyn Gorzowskie | 18 = 85 r. Warta, v. Borek — t. Gorzöw | : Wielkopolski Katowickie | 12 10 5 r. Klodnica, n. t. Ruda Slaska Katowickie | 10,8 5 16 r. Odra, p. n. v. Lubomia Koninskie 4 | = ALTO r. Warta, n. t. Turek Krakowskie AS — 4 r. Wisla, t. Zator — t. Kraköw Leszezynskie EEE 12 | 1. n. v. Wojnowice Lubelskie KAT 2 | r. Wisla, v. Sulejéw — v. Lopoezno Lubelskie 18 = 15 r. Wieprz, v. Trawniki — v. Jaszezöw Lubelskie 14 = 13 r. Wieprz, v. Milejöw — t. Leczna Lomzynskie a ati — 21 r. n. v. Beldöw Opolskie | 2 | 2000 14 r. Nysa Klodzka, n. t. Nysa, I. | | Nyskie Opolskie | nat 250 4 | p. n. v. Tulowice Opolskie | 14 = 25 r. Odra, n. t. Brzeg NN En Opolskie — | 1900 100 1. Otmuchowskie Ostroleckie so: 1 5 p. n. t. Oströw Mazowiecka Piliskie = 160 27 1. Betyn Piliskie | 8 | IZ; 72 | r. Notec, n. v. Ciszkowo Plockie | 10 Eu Bon re Ochnia, t. Kutno — v. Mirosla- | wice Plockie 8.54 2 6 | r. Studwia, n. v. Biala Poznanskie | Gun! er) 19 | r. Wrzesnica, n. v. Czerniejewo Poznanskie 810 HT 150 12 r. Warta, 1. p. n. t. Puszezykowo Siedleckie SIATE 11 r. s. n. v. Zbuezyn Poduchowny Sieradzkie | == 12 r. Bzura, n. t. Lowicz Szczecinskie 12 — 24 s. c. n. v. Niechorze Szezecinskie 12 = 80 r. Ina, t. Reez — t. Suchan Wroclawskie = 700 350 p. Radziadz Wroclawskie 18 = 15 r. Odra, v. Malezyce — v. Zn Pogalewo WIk. Wroclawskie 6.22| 5180 2 r. p. n. t. Niemodlin Zielonogórskie 3 — 28 r. Nysa Luzycka, n. v. Zasieki T. — river, p.— pond, ch. — channel, T. a. — riverian area, s. — Swamp, t. — town, S. C. — Sea-coast, a.l. — artifical lake. v. — village, l. — lake, n. near, 81 1969-1980 were considered. Average temperature and thickness of a snow cover were obtained from the Monthly Agrometeorogical Report of the Institute of Meteorology and Hydroeconomy (1969-1980), the data from question froms were also used. Results In every period of investigation (November, January and March) in the years of 1969 —1980 migrating and wintering geese were observed in Poland. The points where geese were recorded and quantity of birds differed from year to year (Tabl. 1—2, Fig. 2.). A number of geese recorded on autumn migrations was bigger than during spring migrations, and both figures did not differ con- siderably in different years. It seems that since 1977 the number of geese in No- vember was bigger than in previous years. The number of wintering geese vary in different years much more than the number of migrations ones. It seems that since 1972—1973 a decrease in number of wintering geese has been recorded. Year 1978 formed an exception. A big concentration of geese occured on the Kostrzyn Reservoire. Geese were least frequently observed in January, most commonly in November (in spite of si- milar numbers of observers). There is no evidence of a direct relationship between the number of wintering geese and an average temperature of the week when the observation was made or average thickness of snow cover of the month, when these two factors are taken separately (Fig. 3.). It seems however that if both factors are considered the influence of climatic conditions can be observed. Small ammounts of winte- ring geese are connected with either low temperature (average below — 1.5 °C), or with thick snow cover (average above 10 cm), A small number of geese in 1974 and 1975 in spite of relatively high temperature and thin snow ccver was an exception. In November geese occure throughout the country, with a distinct concentra- tion in its western parts. Years 1970—1974 were characterised by concent- ration of geese in middle and midwestern parts of the country and in its southeastern parts. In 1975-1979 a little stronger concentration of big flocks in western and southwestern parts of Poland occured. In January the distribution of wintering geese is practically the same-concentration points occure in western parts of Poland In the second five-years period the number of these points was smaller. This can be probably correlated with generally smaller ammount of wintering geese in Poland in these years (Fig. 3.). In March two areas of concentration can be distinguished: the bigger one in middle and western part of the country and the smaller one in mideasstern region. Both during fall migrations (mid-November) and during wintering (mid-Ja- nuary) distinct concentrations of geese were observed in the following Natural Regions: Pojezierze Pomorskie (Pomeranian Lake District — II), Pojezierze Wielkopolskie (Wielkopolska Lake Didstrict — IV), Nizina Wielkopolska (Wielkopolska Lowland — VII) In November smaller concentrations were also recorded in the following re- gions: Pojezierze Mazurskie (Masurian Lake District—III), Wyzyna Slaska and W. Krakowsko—Czestochowska (Silesian and Cracow-Czestochowa 82 papnpum 086174261 wosf 9110a.498917 Ulizaaso 4 ayy wolf DIDp NN — D *(s4oqun09 — ua g spnba wu I — goquufis » fo pn ayy hig papuasosda fiouonbouf) ssoqunooua fo houanbasf fo saqunuab nisay "ag 0861 ‚6261 8/61 4261 9/61 SL6L PL6L EL6L CLEL LL6L 0761 696! wr) N MIN SIVNGIAION! o [RE aA HS PAT Pe bah 002 os 0 SHALNNOIN3 JO AIN3N0341 HIBNIAON N HOUVN Of AHYNNYC PF 83 —6 | = 30 IM 2 | AE 0 chi Bg 10 o hi dd [cm] fc] 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 @EK1© 3. Average number of geese in January and average temperature and thickness of snow cover. a — number of geee, b — temperature (printed metheorogical data), c — temperature (own research), d — thickness of snow cover, e — with data from the Kostrzyn Reservoire 1977 — 1980 included 84 NOVEMBER 1970-1979 NUMBER OF GEESE SQUARES WITH Sr NO OBSERVATION > 1000 N POINTS HE @eoe- an a dh o 8 4. The highest vaules of counting per 50x50 km? compared with the division of Poland into Nat. Regions (the Regions marked as on IV/I) 89 JANUARY 1971-1980 È vi NV d : SU \/ X EN 1 ni Vs NUMBER OF GEESE pe szét XK 0-10 11-50 ® © 3 51-100 È 101-500 501-1000 D SQUARES WITH x NO OBSERVATION > 1000 \ POINTS 5. The highest vaules of counting per 50x50 km? compared with the division of Poland into Nat. Regions (the Regions marked as on IV/1) 86 NUMBER OF GEESE Ea x XIV K LITRES 2 ~ 0-10 LATE x \ SS dI À 11-50 > x e e e & 501-1000 SQUARES WITH x NO OBSERVATION POINTS 6. The highest vaules of counting per 50x50 km? compared with the division of Poland into Nat. Regions (the Regions markedas on IV/I) 87 Highlands — XI), Nizian Slaska and Wal Trezbnicki (Silesian Lowland and Trzebnica Ridge-- X), and on the border of the regions of Nizian Podlaska (Podlasie Lowland — VI) and Wyzyna Lubelska i Roztocze (Lublin Highland and Roztoeze — IX). In January a small isolated center remains also in the region of Silesian and Cracow-Czestochowa Highlands (XI). The disposition of geese in March reminds of the January image more than of the November one (Fig. 6) — the biggest concentrations occure in the re- gions of Pojezierze Wielkopolskie (Wielkopolska Lake District — IV), then Pojezierze Pomorskie (Pomeranian Lake District — II) and Nizina Wielko- polska (Wielkopolska Lowland — VII). Another distinct concentration (al- though smaller in quantities than in the previously mentioned regions) was recorded in Podlasie Lowland (VI) and in the neighbouring part of Lublin Highland and Roztocze (IX). Discourse of the Results The changes in the average number of geese (per one observation point) du- ring migrations and wintering in Poland (Fig. 2) form a basis for judging on so- me biological phenomena. November countings cover the final period of autumn migrations of geese through Poland, that begin in September and last till the end of November (Sokolowski, 1958; Dzieciolowski — Frankiewicz, 1970; To- mialojc, 1972; Ferens—Wasilewski, 1977). These observations probably miss the nesting population of Anser anser, that flies away already in September. Presumably, Anser fabalis constitutes the majority of geese recorded in No- vember, along with the smaller number of Anser albifrons and some limited ammount of Anser anser. Variations in the number of birds recorded in diffe- rent years can either be interpreted as a result of changes in total ammount of geese in Europe or as being related to differences in the intensity of migration through Poland in different years what in turn can be due to changing time of migrations. In different years the maximal intensity of migration can occure at different time, while our counting is invariably done in the middle week of November. Therefore the annual variations of numbers must be interpreted very cautiously. Thus we claim no important difference between annual am- mounts of geese occured before 1976, in spite of some decrease in 1973 and 1974. Since 1976 the total numbers tend to increase (Fig. 2). It is noteworthy that in the same period the frequency of encounters decreased. This indicates geese are grouping in bigger flocks (this corresponds with the disposition of maximal concentrations shown on. In the last few years a new important point of concentraticn emerged, where geese stop by on migrations. According to the information obtained by letters from Mr. P. Majewski, M. Sc., eng., on the Kostrzyn Reservoire near Slonsk the records were: 36 000 geese on 4—6 Nov. 1977 (including 470 Anser anser, 35 000 Anser fabalis & albifrons); 35 000 geese on 7—9 Nov. 1978 (800 Anser anser, 6000 A. albifrons, 29000 A. fabalis); approximately 40 000 geese on 9 Nov. 1979; 44 600 geese on 14—17 Nov. 1980 (1600 Anser anser, 43 000 Anser albifrons & fabalis). The records in former years reached 3000 —6000 indivi- duals on corresponding dates. March countings cover both migration period and the nesting population of 88 Anser anser. We suppose that rather small nesting population can not affect the results considerably, so the data obtained accord most of all to the number of migrating birds. Total number of geese observed is smaller than in autumn, what agrees with printed data (Sokolowski, 1958; Dzieciolowski —Frankiewicz, 1970; Tomialojc, 1972; Ferens—Wasilewski, 1977). Annual variations are ra- ther small, as in November. The frequency on encounters is less than in fall. The Kostrzyn Reservoire near Slonsk remains an important concentration point, as in autumn. According to Mr. Majewski’s data the records were: 7350 geese on 15—17 Mar. 1978 (550 Anser anser, 3200 A. albifrons, 3600 A. fabalis); 25 000 geese cn 19—20 Mar. 1978 (350 A. anser, abt. 25 000 A. albifrons & fabalis). Alike the case of autumn migrations the variations of annual record can either be interpreted as representing changing total number of geese in Europe, or changes in the time or path of migration. Nevertheless, as spring migrations cover a shorter period than autumn ones, we are more inclined to treat in as a representation of actual changes in number of geese in Poland in particular ears. : Variations in quantity of birds observed in mid-January reflect the state of geese wintering in Poland. The differences are much bigger from year to year than in spring and autumn, and it seems that after a rapid growth in 1975 numbers tend to decrease. The frequency cf encounters in much less than in spring ana fall, what means geese are wintering in rather few big aggregations. Thus, if no information comes in from a few or even one for the points were observed previously, an influence on final figures can be considerable. For instance, an average ammount of geese per a point of observation in 1978 raises from 68.7 up to 775.6 when the data from the Kostrzyn Reservoire are included (Fig. 2—3) (this data has been obtained by letters from Mr. Ma- jewski M. Sc., eng. since 1978. Previously information from the area had come through regular question forms, but seized to come in 1975). It must not be for- gotten, though, that Mr. Majewski’s information does not refer to the middle week of January, but to the beginning of the month. The counting was doen on 5—7 Jan. 1978. 13 500 individuals were recorded, including 3500 Anser albifrons and 10000 Anser fabalis. In January 1979 and 1980 there were no geese on the Kostrzyn Reservoire. The ammounts recorded in 1971, 1972 and 1975 were respectively 120, 4000 and 2800 individuals. The data obtained from Mr. Majewski are then another proof to our previous conclusion about big differences in the ammount of geese in January in particular years. It seems interesting, that the variations in the ammount of geese in November (although lesser) generally correspond to the ones in January. This can indicate a coinci- dence of the number of geese migrating through Poland in November and the ammount that stays for winter (Fig. 2). One can suppose there is also a coincidence of quantity of geese wintering in Poland and severity of winters. Thus an attempt was made to correlate the number of geese (in January) with average temperature and thickness of snow cover, but no apparent result was obtained. It should be noticed however that small numbers of geese (years 1971, 1974, 1977, 1980) correspond with either low average temperature or thick snow cover. Distribution of concentrations of geese in mid-November and mid-March can be interpreted as a static reflection of pathes of their migrations, or more accurately as a disposition of the areas where they halt on the course of migra- 89 tions. As spring migrations last shorter than autumn ones (end of February — beginning of April in spring, September, October, November in fall) (Soko- lowski, 1958; Dzieciolowski—Franckiewicz, 1970; Tomialoje, 1972; Ferens — Wasilewski, 1977), one may except that the image acquired in March represents the actual routes more accurately than the November one. Anyhow, it can be stated that in November geese are dispersed throughout the country (Fig. 4), more densely in northern, western, middle and southwestern areas. This proves the opinion already expressed in print ( Dzieciolowskı—Frankiewiez, 1970), that the geese migrations generally go on following the , wide front‘ pattern, but the following regions are preferred; Pojezierze Mazurskie (Masurian Lake District — III), Pojezierze Pomorskie (Pomeranian Lake District — II), Pojezierze Wielkopolskie (Wielkopolska Lake District — IV), Nizina Wielkopolska (Wielkopolska Lowland — VII), Nizina Slaska i Wal Trzebnicki (Silesian Lowland and Trzebnica Ridge X), Wyzyna Slaska i Krakowsko—Czesto- chowska (Silesian Highland and Cracow—Czestochowa Highland — XI). This means the migrations intensify in the area of Oder, Warta and upper Vistula river valleys, with the mountains being crossed through the Moravian Gate (a broad pass between the Carpathians and the Sudety Mts.). These conclusions generally agree with printed information (Sokolowsky, 1958; Bochenski—Har- mata, 1962; Dzieciolowski—Frankiewicz, 1970; Ferens—Wasilewski, 1977) and enable to define the routes of autumn migrations more precisely. An image of spring migrations differs from the fall one. Supposedly, there are two main routes (Fig. 6). One resembles the autumn one and goes through western and midwestern parts of the country and through the Moravian Gate. The other one crosses the eastern part of Poland going along the Bug river and then strait north. This path resembles the route taken by cranes on their spring migrations (Pinowski—Sierakowski—W olanski, 1969) which can be explained by similar environmental needs on the course of flight. In winter geese concentrate mainly in western and midwestern parts of Poland (Fig. 5). The areas where wintering geese concentrate are marked by both a big ammount of water courses and reserviores and a relatively moderate climate (average temperature in January usually does not drop below — 2 °C, while in the neighbouring Masurian Lake District the average is — 4 °C to — 5°C. The Atlas of Poland 1974; Kostrowicki, 1961). Concluding, most of geese wintering in Poland group in few big aggregations in western part of the country. The number of wintering geese changes from year to year and seems to depend on the quantity of birds flying through Poland on an autumn migration and on severity of a winter. During mild winters this number can be estimated at about 15 000 indivi- duals. Author’s Address: Prof. K. Dobrowolski 00—927 Warsaw Przedmiescie 26/28. 90 References Atlas Polski (1954): Centralny Urzad Geodezji i Kartografii. Panstwowe Przebsiebiorstwo Wydawnictw Kartografieznych. Warszawa. Z. 2. Bednorz, J. (1976): Ptaki wodne i blotne zagospodarowanych lak zalewowych w dolinie Warty k/Poznania. Wyd. U. A. M. Poznan. Ser. Zool. 5. 1—78. Berger, L.—Jaskowska, J.—Mlynarsky, M. (1969): Plazy i Gady. Amphibia et Reptilia. PWN. Warszawa. C. XXXIX. 73 pp. Bobinski, A— Taylor, J. R. (1977): Ostatnie obserwacje bernikli obroznych ( Branta ber- nicla) nad Zatoka Gdanska. Not. Orn. 18. 46—49. Bochenski, Z.—Harmata, W. (1962): Ptaki poludniowego kranca Jury Krakowsko-Wie- lunskiej. Acta zool. crac. 7. Nr. 15. 483—574. (I—XV.) Dobrowolski, K.—Krzyskowiak, A. (1979): Zimowanie ptaköw wodnych na terenie Polski w latach 1976/77 i 1977/78. Lowiec Polski. 5. 12—14. Dobrowolski, K.—Krzyskowiak, A. (1980): Zimowanie ptaköw wodnych w Polsce w roku 1978/79. Lowiec Polski. 7. 7—11. Dobrowolski, K.—Krzyskowiak, A. (1981): Zimowanie ptaköw wodnych w Polsce w roku 1979/80. Lowiec Polski. 9—10. 9—11. Dudzinski, W.(1977): Ptaki lowne. PWRiL. Lödz. 292 pp. Dzieciolowski, R.—Frankiewiez, E. (1970): Dzikie gesi. PWRiL. Warszawa. 80 pp. Ferens, B.—Wasilewski, J. (1977): Fauna stodkowodna Polski—Ptaki (Aves). PWN. Warszawa—Poznan. .. 3. 318 pp. Fruzinski, B. (1973): Ekologia ptakéw Kostrzynskiego Zbiornika Retencyjnego ze szezegölnym uwzglednieniem Anatide. Roczn. A. R. w Poznaniu. Prace habilitacyjne. Sus Hudec, K.—Rooth, J. (1970): Die graugans (Anser anser L.). A. Ziemsen Verlag, Witten- berg Lutherstadt. 148 pp. Koehler, W. (1971): Hylopatologiezna charakterystyka lasöw Polski. PWRiL. Warszawa. 96 pp. Korsak, W. (1948): Przeloty dzikich gesi w dolinie Warty i Odry i polowanie na nie. Lowiectwo na Pomorzu. 97—99. Kostrowiczki, J. (1961): Srodowisko geografiezne Polski. PWN. Warszawa. 609 pp. Krzyskowiak, A.—Dobrowolski, K. (1976): Zimowanie ptaköw wodnych w Polsce w 1974— 1975 roku. Lowiec Polski. 3. 6. Krzyskowiak, A.—Dobrowolski, K.(1976a): Zimowanie ptakéw wodnych w Polsce w roku 1974/75 (V). Not. Orn. 17. 45—46. Krzyskowiak, A.Dobrowolski, K.(1977): Zimowanie ptaköw wodnych w Polsce w 1975— 1976 roku. Lowiec Polski. 3. 4—5. Krzyskowiak, A.—Dobrowolski, K.(1977a): Zimowanie ptaköw wodnych w Polsce w roku 1975/76 (VI). Not. Orn. 18. 65—67. Krzyskowiak, A—Nowak, E. (1970): O zimowaniu ptaköw wodnych w Polsce w roku 1969—1970. Lowiec Polski. 6. 6. Krzyskowiak, A.—Nowak, E. (1971): O zimowaniu ptakéw wodnych w Polsce w 1970/71. Lowiec Polski. 10. 4—14. Krzyskowiak, A—Nowak, E. (1971a): Zimowanie ptaköw wodnych w Polsce w roku 1970/71. Not. Orn. 12. 27— 30. Krzyskowiak, A—Nowak, E. (1972): O zimowaniu ptaköw wodnych w Polsce w roku 1971/72. Lowiec Polski. 10. 5. Krzyskowiak, A.—Nowak, E. (1973): Kiedy, jakie, ile ? Lowiec Polski. 12. 5. Krzyskowiak, A.—Nowak, E. (1973a): Zimowanie ptaköw wodnych w Polsce w roku 1971/72 (II). Not. Orn. 14. 78—79. Krzyskowiak, A—Nowak, E. (1974): Zimowanie ptaköw wodnych w Polsce w roku 1973/74. Lowiee Polski. 21. 12. Krzyskowiak, A—Nowak, E. (1974a): Zimowanie ptaköw wodnych w Polsce w roku 1972/73 (III). Not. Orn. 15. 51—52. Krzyskowiak, A.—Nowak, E. (1975): Zimowanie ptaköw wodnych w Polsce w roku 1973/74 (IV). Not. Orn. 16. 39—40. Leszezynski, S. (1980): Nad mapa Polski. Geografiezne studium ekonomiezno-pla- nistyezne. KiW. Warszawa. 507 pp. Mierzwinsky, W. (1959): Ciagi gesi w rejonie Jeziora Siedmiu Wysp. Prz. Zool. 3. 130— 132. Mierzwinski, W. (1960): Ciagi gesi w rejonie Warnik. Prz. Zool. 4. 50—55. 91 Miesieczny Przeglad Agrometeorologiezny (1969—1980): Instytut Meteorologii i Gospo- darki Wodnej. Warszawa. Mroczkiewicz, L. (1952): Podzial Polski na krainy i dzielnice przyrodniczo-lesne. PWRiL. Warszawa. Prace IBL. Nr. 80. 119 pp. Mroczkiewicz, L.—-Trampler, T. (1964): Typy srodowiskowe lasów w Polsce. PWRiL. Warszawa. Prace IBL. Nr. 250. 489 pp. Mrugasiewiez, A. (1964): Obserwacja gesi krötkodziobej Anser fabalis brachyrhynchus Baill. w powiecie milickim. Acta. Orn. 8. 329 — 330. Niewaglowski, J. (1959): Po gesich przelotach. Lowiec Polski. 10. 15. Nowak, B.—Nowak, E. (1969): Lotniczy rekonesans ornitologiczny. Lowiec Polski. 3. 10—11. Nowak, E.—Solinski, T. (1969): O zimowaniu ptaköw wodnych w Polsce w roku 1968 — . 1969. Lowiec Polski. 5. 12. Nowak, E.—Wolk, K. (1968): O zimowaniu i kaczek innych ptaköw wodnych w Polsce. Lowiec Polski. 7. 10—11. Nowysz, W.—Wesolowski, T. (1972): Ptaki Kostrzynskiego Zbiornika Retencyjnego i okolic w sezonie legowym. Notatki Przyrodnieze. VI. 8. 2—31. Pinowski, J.—Sierakowskr, K.—Wolanski, H. S.(1969): Przelot wiosenny zurawii Grus grus L. w Polsce. Prz. Zool. 13. 247—251. Sokolowski, J. (1958): Ptaki ziem polskich. PWN. Warszawa. T. II. 569 pp. Szezepkowski, J. J. (1962): Dzikie gesi. Lowiec Polski. 5. 2—4. Tomialojc, L. (1972): Ptaki Polski, wykaz gatunköw i rozmieszezenie. PWN. Warszawa. 303 pp. Wolk, K.—Pinowski, J.—Nowak, E. (1966): Wstepne wyniki akcji Zimowego Badania Ptakéw Wodnych w Polsce. Prz. Zool. 10. 358—359. A MAGYARORSZÁGI TÜZOK (OTIS T. TARDA L. 1758) POPULÁCIÓK ELETKEPESSEGENEK VIZSGÁLATA 1971—1982 IDŐKÖZÉBŐL Dr. Sterbetz István Magyar Madártani Intézet, Budapest Közismert, hogy a túzok áreájának közép-európai szakaszán a magyar állo- mány a legjelentősebb. A védelem gyakorlata ezért megkívánja, hogy időnként megvizsgáljuk a benne rejlő génbank-lehetőségeket. Magyarországon először 1941-ben történt tudományos értékű állományfelvétel (Fodor —Nagy—Ster- betz, 1971), majd 1961-től évente ismétlődnek a túzokszámlálások. Az erről ké- szült törzskönyv 1971—1982 időközéből annyira részletes, hogy abból a meny- nyiségi megállapításokon túlmenő következtetésekhez juthatunk. Az értékelés módszere Országos összesítésben mutatorn be az állomány egyedszámának, a populá- ciók számának, a populációkon belüli átlagos egyedszámnak, a polupációkról felállított mennyiségi kategóriáknak, az ivararánynak és az 1—2 éves fiatalok arányának alakulását. Az adatfelvétel február végétől március végéig terjedő időszakokban történt egy országosan kiépített megfigyelőhálózat segítségével. A legjelentősebb Békés megyei populációk vizsgálatát személyesen végeztem el. A túzok számlálása és ivar— életkor szerinti megkülönböztetese ebben a kora tavaszi időszakban a legeredményesebb. A közölt táblázatoknál egyedül az 1—2 éves fiatalok adatainál számolhatunk számottevő hibalehetőséggel, mert ezeket nehezebb megfigyelni, és a ? példányokkal is összetéveszthetők nagyobb távolságból. Ezért valószínű, hogy a fiatalok aránya a valóságban kedvezőbb, mint ahogyan azt a statisztika tükrözi. Megállapítások Az 1. táblázat szerint az országos állomány viszonylag kiegyensulyozva ala- kul. Az évi eltérések nem haladják túl a természetes hullámzástól és a számlá- lási hibalehetőségektől várható mértéket. A vizsgálati időszak második felében a populációk száma több mint a duplájára emelkedett, ugyanakkor ennek ará- nyában lecsökkent a példányszámuk. Ez a jelenség a folyamatos háborítottság- ból következő szétszóródást, felaprózódást bizonyítja feltünöen. A 2. táblázat arra mutat rá, hogy a 20 példány alatti, törpe populációk kelet- kezésének és megszűnésének a valószínűsége a legnagyobb. Minél népesebb egy populáció, annál kevésbé ingadozik évenként a példányszáma. A 3. táblázatban az ivararány jelentéktelen eltérésekkel megállapodottnak látszik. A túzok szaporodásbiológiájának ismeretében azonban az adott kép 93 1. tablazat Table 1 Az országos állomány alakulása Variation in the national bustard stock Populáción belüli Év | Példanyszam Populäciök szäma átlagos példányszám Year No. ofspecimens No. of populations Mean no. of specimens | per population 1971 | 3129 25 | 125,16 1972 2982 21 142,00 1973 | 3365 26 129,42 1974 2953 24 123,04 1975 | 2979 26 | 114,57 1976 3022 68 | 44,44 1977 | 3237 66 i 49,04 1978 | 3324 73 | 45,53 1979 | 3485 | 62 | 56,20 1980 | 3442 63 54,63 1981 | 3433 63 | 54,49 1982 | 2888 | 56 | 51,57 kedvezötlen, mert a kivänatos 1:1 ivararanyhoz több mint 50% him szükseges ( tüzokkakas 5—6 éves, a tyúk 4 éves korától ivarérett, így csak többségben le- vő kakasok esetében alakulhat ki a természetes állapot). Közismert, hogy más közép-európai országokban ez a hajdani vadászatokból származó, természet- ellenes kép a magyarországinál még szélsőségesebb. A 4. táblázat válságosan alacsony szinten mutatja be az 1—2 éves fiatalok arányát. Ha ez a kép az említett számlálási hiányosság miatt a valóságban va- lamivel kedvezőbb is, még akkor sem elegendő a populációk tartós fennmara- dásához. Bíztató, hogy az utóbbi négy év állandósult emelkedést mutat. 2. táblázat Table 2 A populációk egyedszám-kategóriái Abundance categories for the populations Ev 20 ex. alatt 2 HO mex. | 51—100 ex. 101—200 ex. 210—300 ex. | 400—600 ex. Year below 20 spm. 21—50 spm. | 51— 100 spm. 101—200 spm. | 210—300 spm. | 400—600 spm. 1971 | ? ? | ? ? ? ? 1972 ? È | ? ? ? ? 1973... ] ? ? | ? ? 2 ? 1974 | ? ? | i$ ? ? 1 TOTO ? ? | ? ? i ? 1976 | 32 17 | 13 4 1 1 1977 29 17 | 14 4 1 | il 19784 39 19 8 4 2 | 1 TOO 23 | 20 | 11 4 3 1 1980 | 23 20 | 12 4 3 1 1981 | 19 | 19 | 10 4 2 1 1982 | 19 19 10 6 1 1 94 3. tablazat Table 3 Az wararany alakulasa Variation in sex ratio Év | lo) S Year | oy 1971 ? | ? 1972 ? ? 1973 | 52,03 47,97 1974 | ? | ? 1975 41,81 | 58,19 1976 46,65 | 53,35 1977 43,56 | 56,44 1978 41,83 | 58,17 1979 43,00 | 57,00 1980 43,41 | 56,59 1981 43,97 | 56,03 1982 43,48 | 56,52 4. tablazat Table 4 1—2 éves fiatal példányok aránya Ratio of 1—2-year old young specimens Év Példányszám Year | No. of specimens 1971 ? 1972 ? 1973 34,94 1974 ? 1975 9,76 1976 18,53 1977 7,38 1978 9,59 1979 10,24 1980 15,07 1981 | 16,39 1982 13,12 Vegkövetkeztetesek Az elmondottak alapján a magyarországi tüzokällomäny állapota még vi- szonylag kedvező. Az országos állomány népes, a madaraknak 729/-a az 50 fö- lötti, nagyobb egyedszámú populációkba tömörült. Az ivararány nem. túlzottan elrontott, és a Dévaványán 1978 óta működő túzokmentő állomás az ország két legjelentősebb populációjának (Dévaványa, Bucsa) folyamatos genetikai javítását szolgálja (Sterbetz, 1982). A távolabbi jövő kilátásait azonban a hazai populációk élőhelyeinek 70— 809/-án a változó ökológiai körülmények egyre bizonytalanabbnak ígérik. Az agrobiocönózisban élő túzok háborítottsága növekszik. A monokultúrás szán- tóföldi környezetben az évi szaporulat jelentős hányada megsemmisül. A pullus 95 egyedek taplalékbazisa a vegyi növényvédelem következtében romlik. A folya- matosan tapasztalt szétszóródás-elszigetelődés fokozódó genetikai leromlást ígér. A túzok európai populációdinamikájának eddigi jelenségeiből a következők vezethetnek a faj kipusztulásához : — élőhelyeinek olyan mérvű összezsugorodása vagy felaprózódása, ahol már a populációk képtelenek fönnmaradni, — a populációk elszigetelődéséből, túlságosan alacsony egyedszámából, az évi szaporulat elégtelenségéből, és a kedvezőtlen ivararányból adódó genetikai leromlás, és végül — az olyan gyorsan bekövetkező ökológiai változások, amelyekkel a túzok alkalmazkodóképessége nem tud lépést tartani. Ezek a tisztán látott, számos európai populációnál bebizonyosodott ténye- zők. Ugyanakkor tájékozatlanok vagyunk még a túzok biocönózisának kérdé- sében. Nem ismerjük a táplálékláncok összefüggéseit, ez a hiányosság különö- sen a pullus időszakban hangsúlyozott. Ellentmondásokat tapasztalunk egyes populációk alkalmazkodóképességénél. Rugalmasságuknak és merevségüknek egyaránt számos példája van. A kipusztuláshoz vezető jelenségek különböző előrehaladottsággal a túzok teljes áreájában megmutatkoztak. Jelenleg Spanyolország (Palacios—Gar- zon—Castroviejo, 1975; Boroviczény, 1981) és Magyarország (Sterbetz, 1982a) populációi a legéletképesebbek. E két ország természetvédelmére ezért nagyon felelősségteljes, nehéz feladat vár, amikor lassítani próbálják ezt az Otidiae család valamennyi fajánál egyöntetűen megnyilvánuló, regressziós folyama- tot. A szerző címe: Dr. Sterbetz István Budapest, Fiver u. 4/a. MS Irodalom — References Borowiezeny, I. (1981): Preliminary report of the Spanish bustard census work of 1981. Coordinadora para la defensa de las aves, Madrid kiadványa. Kézirat. Fodor, T.—Nagy, L. N È ( 1971): A túzok. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 87. p. Palacios, J.—Garzon, , J. (1975): La alimentacion de la avutarda (Otis tarda) en Espana, i en primavera. Ardeola. Vol. 21. 348—361. p. Strebetz, I. (1982): Results of reparation for experiments withe great bustard at Dévava- nya. Állattani Közlemények. LXIX. 127—131. p. Strebetz, I. (1982a): A dévaványai túzokrezervátum mint a vadon élő állatok kísérleti génbank modellje. A géntartalékok jelentősége és szerepe az állatfajok és -fajták fenn- tartásában. 1982. IX. 6—9-i szimpózium előadásai, Debrecen. 167—171. p. 96 A study of the viability of Great Bustard (Otis t. tarda L. 1758) populations in Hungary 1971—1982 Dr. I. Sterbetz Hungarian Institute for. Ornithology, Budapest As commonly known, it is the Hungarian population that is the most important on the Central European section of the range of bustards. Therefore, the gene-bank possibilities inherent there in should be studied from time to time with a view to the practice of protec- tion. In Hungary, stock-census of scientific value was carried out first in 1941 ( Fodor— Nagy—Sterbetz, 1971), then from 1961 on, bustard countings have been repaeted each year. The register from 1971 to 1982 is so detailed that is addition to some quantitative state- ments conclusions may be drawn of it. Method of evaluation Individual number of the population, the number of populations, average individual number within the populations, quantitative categories set up from the populations, sex ratio, contribution of one- to two-year-old juveniles are summarized on a country-wide level. Stock-census has been performed in periods lasting from late February to late March by means of a watching network built up throughout the country. The most important populations, the ones locating in Békés county have been registered by the author perso- nally. Counting and distinction according to sex and age of the bustard are the most ef- ficient in the early spring period. As regards the tables presented, essential errors should be expected only in the data of juveniles of one/two years old since these are more difficult to watch and easy to mistake from long distance for female specimens. Therefore, it seems probable that the actual contribution of young birds is more favourable than shown by statistics. Findings According to Table 1, the national stock is showing a relatively balanced development. The between-year differences do not exceed the measure expectable from natural fluctua- tion and counting errors. In the second hald of the survey period the number of popula- tions increased more than twofold whereas the number of specimens decreased at the same rate. Thes phenomenon is a striking evidence for the dispersion, frittering away due to continuous disturbance. Table 2 indicates that the formation and disappearance of minor populations with less than 20 specimens is the most probable. The more numerous a population the less the number of specimens fluctuates by year. On Table 3, the sex ratio seems to be settled with insignificant deviations. With know- ledge of the reproduction biology of bustards, however, the given picture is unfavourable since for the desirable 1:1 sex ratio more than 50 per cent males are required (the cock being sexually mature when 5 or 6 years old, the hen, at the age of 4, thus the natural state will come about only when the cocks outnumber the hens). As well known, in other coun- tries of Central Europe this unnatural situation resulting from past fowlings is more extreme than in Hungary. Table 4 presents the ratio of one- to two-year-old juveniles at a critically low level. Although the actual picture is more favourable due to the mentioned shorteomings in counting, it is still insufficient for the long-term survival of populations. The steady rising tendency perceivable in the last four years is, however, promising. Conclusions On strength of the foregoing, the state of the bustard stock in Hungary is relatively favourable. The national stock is abundant, 72 per cent of the birds have gathered in lar- ger, above 50 specimen populations. The sex ratio is not spoiled to a too great extent and the bustard rescue station has been functing at Dévavänya since 1978 proucides the conti- 97 nuous genetic improvement of the two most important populations in the country (Deva- vanya, Bucsa) (Sterbetz, 1982). Prospects of the future seem, however, rather uncertain due to the varying ecological conditions prevailing on 70 to 80 per cent of the habitats of populations in Hungary. The impact of disturbances for bustards living in agrobiocenosis is increasing. In monoculture field environment, notable part of the annual progeny is destroyed. Their food supply de- teriorates in consequence of chemical plant protection. The continuously observed dis- persion and isolation promise genetic improvement. Out of the phenomena having observed so far in the European population dynamics of the bustard, the following may lead to the extinction of the species: — excessive shrivelling or frittering away of the bustard habitats where the populations are unable to survive, i — genetic deterioration in consequence of the isolation of populations, the too low abundance, insufficieney of the annual progeny and their unfavourable sex ratio, and finally, — rapid ecological changes which the adaptability of the bustard cannot keep pace with. These are the evident factors as verified for several populations of Europe. At the same time, we are ill-informed as regards the question of biocenosis of the bustard. We do not know the correlations of the food chains, this deficiency is of special importance in the pullus period. The adaptability of the various populations, reveal contradietions. There are several examples of both their flexibility and inflexibility. The phenomena leading to extinction manifested themselves on the entire range of the bustard though in varioasly advanced state. At present, the populations in Spain ( Pala-. cios—Garzon—Castroviejo, 1975; Boroviczény, 1981) and in Hungary (Sterbetz, 1982a) are the most viable. Therefore, in these two countries nature conservation is faced with a hig- hly responsible and difficult task when trying to slow down the course of regression equally manifested in all species of the family Otidiae. A PILIS GYONGYBAGOLY- (TYTO ALBA) ALLOMANYA AZ 1982—83. EVI FELMERES ALAPJAN Szentendrey Geza—Szekrenyi György Pilisi Állami Parkerdögazdasäg, Visegrád Az elmúlt években ismételt gyöngybagoly (T'yto alba Scop.) állományfelvé- telezést végeztünk a Pilisben. Ez a feladat a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság Park Erdészete természet- és madárvédelmi ágazatának hosszú távú program- jai közé tartozik. A vizsgálatok terepmunkáit Szekrényi György végezte. A fel- mérés egyben ellenőrzése volt az 1965—1969. évi felvételezéseknek (‚Schmidt — Somogyi —Szentendrey, 1971). Jelen dolgozatunkban csak az állományfelvételezés eredményeit foglaljuk össze, mivel a gyűjtött köpetek feldolgozása még folyik. A köpeteket az 1. táb- lázatban felsorolt helységek templomtornyaiból gyűjtöttük. Ha az 1965—1969. évi felmérés eredményeit összehasonlítjuk a jelenlegivel, a következőket tapasztaljuk. Az első pilisi felmérés 15 helyen talált vizsgálati anyagot. A legutóbbi felvételezés csupán 5 helyen bizonyította a gyöngy- 1. táblázat A gyöngybagoly (Tyto alba) előfordulásai a Pilisben két felmérés alapján Lakottság A vizsgált helységek Megjegyzés 1965—1969 | 1982—1983 | Pilismaròt Dömös Visegrád Dunabogdány Kisoroszi Tahitótfalu Leányfalu Pócsmegyer Szigetmonostor Szentendre Pomáz Pilisszántó Piliscsév Pilisvörösvár Pilisszentiván Budakalász Pilisborosjenő Dorog Pilisszentkereszt Uröm Lakottság összesen: I | Esztergom | | | Elzart beszällényiläsok | Elzart beszällényiläsok Elzärt beszällônyiläsok | Elzärt beszéllényiläsok A ee else Elzärt beszallonyilasok et Si ee 99 baglyok jelenlétét. A nyílások (toronyablakok) dröthälös fedese miatt 5 hely- ről szorult ki ez a faj: Kisoroszi, Pöcsmegyer, Szentendre, Pilisszänt és Pilis- borosjen6 templomtornyaiböl. További 5 helyről ismeretlen okok miatt tűnt el a gyöngybagoly : Dömös, Szigetmonostor, Piliscsév, Pilisvörösvár és Pilisszent- iván. Örvendetes, hogy Piliscsabán — valószínűleg a Zsámbéki-medence populá- ciójának hatására — éppen tanúi lehettünk a gyöngybagoly megtelepedésének (1982. VIII. 26-án 1 friss köpet, 1983. VI. 2.-án 4 tojáson kotlik a madár). A hetvenes évek elején megkezdődött a templomtornyok villamosítása. Az új elektromos rendszer azonban érzékenynek bizonyult a tömegfajok (bázi ga- galambok, denevérek stb.) nagy mennyiségű ürülékére, a behordott fészek- anyagra. Ezért a kezdeti kedvezőtlen tapasztalatok után a tornyok ablakait, szellőzőit lefedték drót- vagy szúnyoghálóval. Ennek következtében a gyöngy- bagoly is kinnrekedt, jóllehet a legtöbb helyen továbbra is szívesen vették vol- na jelenlétét. Az állomány fogyott, sorra tűntek el a legcsendesebb, legzavar- talanabb tornyokból is. Feltételezéseink a gyöngybagoly-állomány csökkené- séről igazolódni látszanak. Sok olyan helyen már nem találjuk a madár kived- lett tollait, köpeteit, ahol az említett szerzők még vizsgálati anyagot gyűjthet- tek (ami nem mindig jelent költési adatot is). A pilisi állomány jelentős csökkenését állapítottuk meg már az 1965—1969. évi vizsgálatok során is. Az akkor gyűjtött köpetek sok toronyban régebbi idő- ből (5—10 év) származtak. Lakottságra, fészkelésre utaló friss köpeteket csak 2— 3 toronyban találtunk. Ezt figyelembe véve tehát a helyzet nem romlott so- kat. Ha a táplálkozásökológiai viszonyok javulnak, remény van az állomány felerősödésére. A nappali tartózkodó-, fészkelőhelyek számának növelésével ez a, folyamat elősegíthető. Az említett cél elérésére kívánatos lenne minél több lezárt templomtornyot fészkelőládával ellátni. Ezáltal a költésre alkalmas helyek csekély száma nem korlátozná a faj esetleges gyarapodását. A Pilisben ezt a munkát elkezdtük, és 1984-ben várjuk az első eredményeket. Az elkövetkező években arra törek- szünk, hogy a felmérést más területekre is kiterjesszük, valamint tapasztala- tainkkal az egész ország területén tevékenykedő és a téma iránt érdeklődő munkatársaink segítségére legyünk. A szerzők cime: Szentendrey Géza Szentendre Csóka u. 14. H— 2000 Szekrényi György Budapest Mártírok útja 15. VI. 2. H—1024 Irodalom Schmidt E.—Somogyi P.—Szentendrey G. (1971): Kísérlet egyes kisemlösfajok sürüseg- viszonyainak megállapítására nyílt kultürterületeken gyöngybagoly (T'yto alba Scop.) köpetvizsgälatok alapján. Vertebrata Hungarica. 100 ÖKOLÖGIAI VIZSGÄLATOK ESZAK-BÄCSKA GOLYAALLOMANYAN TÍZ EV TÜKRÉBEN Dr. Rékasi József— Jakab Bela Kisebb területek gélyaällomänyänak folyamatos megfigyelése és adatainak feldolgozása szükséges populációjuk dinamikájának alaposabb megismerése végett. E vizsgálatok egzaktabb eredményei által teljesebbé tehetjük az öt- évenként végzett országos felmérések megfigyeléseinél szerzett ismereteinket. A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (ICBP) is ezért szorgalmazza ezeket. Egy-egy terület vagy az ország gölyaällcmänya alkalmi és szakaszosan (pl. ötévenként) ismétlődő vizsgálatának feldolgozásával több dolgozat foglalko- zott ( Keve, 1957; Marian, 1956, 1962, 1968, 1971; Homonnay, 1964, 1967; Jakab, 1978, 1981, 1982), de ilyen folyamatos, egy évtizedet átfogó megfigyelé- sek feldolgozása még nem jelent meg. Észak-Bácska, továbbá Nagyiván, Tisza- füred —Kocs területén kívül az ország más tájairól nem is rendelkezünk egy évtizedre visszamenő folyamatos megfigyelési adatokkal. Jelen dolgozatunk alapjául szolgáló vizsgálatokat a Duna— Tisza. közének, pontosabban Bács-Kiskun megye déli részén az ún. Eszak-Bäcska mintegy 1000 km?-nyi területén az 1973—1982. években végeztük: a mai bajai járás 24 es a kiskunhalasi járás 4 községében (1. táblázat). A terület csatornákkal behä- lözott vidék. Nyugat felől a Duna határolja. A tengerszint feletti magassága 110—114 m. Feszkeles, k6lt6parok Vizsgálataink tíz éve magába foglalja az 1974. és az 1979. évet, amelyekben gólyaállományunk országos felmérését is elvégeztük. A két felmérés között az ország gólyaállományában az előző években megállapított folyamatos csökke- néssel szemben bizonyos fokú növekedés mutatkozott, kivéve négy megyét, köztük — megyénket — Bács-Kiskun megyét is, ahol az 1958 óta tartó csökke- nő tendencia tovább folytatódott (Jakab, 1981.) A területünkön fészkelő gólyapárok (HPa) száma a megyében megállapított folyamatos csökkenéssel szemben 1973—1978 között az országos átlaghoz ha- sonlóan növekedett, és csak 1979-től mutat csökkenő tendenciát, amley 1981- ben éri el a fészkelő párok számának 1974. év alatti szintjét (1. ábra, A szek- tora). Az ällomänyvältozäsnak ez a pozitív irányú eltérése e területet nyújtotta ked vezőbb életfeltételeknek tudható be. E kedvezőbb ökológiai feltételek tük- röződnek a gólyapárok itteni nagyobb sűrűségében (5—6 pár 100 km?-enként), szemben a megye egész területén fészkelő párok sűrűségével (3 pár 100 km?-en- ként). Észak-Bácskában a helységek határában — Bácsszőlős kivételével — min- 101 1. tablazat A gólya fészkelésének helyei és a fészkek száma Helységnév | 1973 | 1974 | 1975 | 1976 | 1977 | 1978 | 1979 | 1980 | 1981 | | | | Baját járás | Baja Bácsalmás Bácsbokod Bácsborsod Bäcsszentgyörgy | Bátmonostor Csátalja Csávoly Dávod Ersekcsanád Felsőszentiván Gara Hercegszänté Höduna Karapancsa Katymar Madaras Matételke Nagy baracska Nemesnädudvar Sükösd | Szeremle Tatahaza Vaskut Kiskunhalas? járás | Bácsszőlős Csikéria | Kunbaja | Melyküt | DI i H> bo | aeree [aereo re ee | de 2 NO fa n IT E DI I | © Si | PJleNNemm N A O me ee ped pei N NI SH | | II Rai | Geni Ne | Nenn hore Goren | | E ee meen ww ID i OO DI Me I NUR RD RR NR Re | hi Ne = OU N = Ne Oot ones | D = OWE Mia ao | i) D D NN ND D a Ne MN Mim MN MN | denütt csatorna húzódik. Környekük kedvező táplálkozási lehetőséget nyújt a gólyáknak. Még jobb a helyzet ebben a tekintetben a Duna menti helységek határában (Hercegszántó, Szeremle, Érsekcsanád), ami megmutatkozik e köz- ségekben fészkelő párok nagyobb számában (5—8 pár). Bácsszőlős határában a csatorna hiányát tetézi az ott folyó monokulturális nagyüzemi szőlőtermesz- tés. Ez az egyetlen község a terület 28 községe között, ahol a 10 év alatt gólya nem fészkelt. Mátételken az utóbbi négy évben maradt el a fészkelés. Az egyet- len, az akácfán levő fészek elpusztult, de a nyomós ok inkább az, hogy a közeli rétről árokrendszer létesítésével levezették a vizet. Nagybaracskán az oldal- nyílású kémények tűntek el, és azóta nem fészkelnek a községben gólyák. Nem így Baján, Bátmonostoron és Katymáron, ahol a gólyák villanyoszlopokra fész- keltek, azután Csátalján és Vaskúton, ahol a kéményeken megszüntetett fész- kek helyett felállított oszlopokra, szerelt tartószerkezettel segítették elő a gó- lyák fészkelését. A tíz év alatt a fészkeknek tartóaljzat szerinti ee a következőképpen alakult: épületeken, nagyobb részben kéményeken 677 A-ról 59%-ra, villany- oszlopokon 5%-r6l 29%-ra módosult a, fészkek aránya. Egy épületen három esetben ni Szeremle, Érsekcsanád) találtunk két, illetve három fészket. Tartöaljzat szerint a fészkek további 12%-4nak a megoszlása: fán 5% (3 fészek), egyéb helyeken — mint templomtornyon, emlékművön, felállí- 102 tott oszlop tartöszerkezeten — 1—2 fészek (7%). Oltet6, szénakazal már nem, vagy elvétve adódott az utóbbi években mint feszkelöhely. A civilizációs valto- zások itt is hatást gyakorolnak a gólyaállomány alakulására. A fészkekkel kapcsolatban megemlítjük, hogy házi veréb fészkelését — sike- res költésükkel — három esetben állapítottuk meg a gólyafészek oldalában. Közvetlenül a gólyák fészke alatt a balkáni gerle fészkét is megfigyeltük. Bács- borsódon pedig éveken át egy oldalnyílású kéményben gyöngybagolypár fész- kelt. Minden évben sikeresen költöttek. A kéményen épült gólyafészek és a bagolypár fészke közti távolság mintegy 50 em. iper Lakatlan feszkek, kesön erkezes A legkorábbi érkezését a gólyának Frsekesanädon figyeltük meg 1976. mär- cius 6-án. Az utóbbi három évben emelkedik a lakatlan fészkek (uH) száma (1. ábra, A szektor). Ennek oka nem kereshető egyértelműen csak a már emli- tett helyi tényezők negatív hatásaiban, hanem ezeken túl a téli szálláson és a vonulás útvonalán bekövetkezett károsodásokban is (vihar, vadászat, mérgezés stb. következtében). A vonulás útján fellépő zavaró és akadályozó körülmények miatt olykor nagyobb a későn érkező gólyák száma, is (pl. 1982-ben ez ország- szerte tapasztalható volt). A későn érkezők — akár az idősebbek, akár az ivar- érettségüket elért fiatalok — a költésben gyengébb eredményt érnek el, vagy még inkább utód nélkül maradnak. aminek következménye az eredménytelenül költő párok (HPo) esetleg nagyobb mennyisége (1. ábra, A szektor). A fészket magányosan lakó gólyák is (többségükben valószínűleg tojók) párjuk pusztulá- sára, elakadására utalnak. 1973- és 1979-ben 5—5, 1974-ben 2, 1976—1977-ben egy-egy. a fészket magányosan lakó gólyát figyeltünk meg. Szaporulat A szaporulat eredményessége összefügg a kedvező vagy a kedvezőtlen ökoló- giai tényezőkkel, legfőképpen az időjárás tényezőivel és a táplálkozási lehető- ségekkel. Az ökológiai tényezők párosulhatnak a gólyákat a téli szállás terüle- tein és a vonulásuk alatt ért károsodások, zavarások következményeivel (párok elmaradása, későn érkezése stb.). Mindezek a kedvező ökológiai tényezők ha- tását gyengítik vagy lerontják, a kedvezőtlenekét pedig még tetézik. Ezeket az éveket (Störungsjahre) a szaporulat (JZa) legrosszabb eredményei és a HPo magasabb értékei jellemzik (Schüz, 1980). Ilyen éveknek tekinthető a 1973., 1974., 1978. év, valamint az országostól eltérően az 1979. év. A legjobb évek a 1976-, 1977- és az 1981-es évek. Az 1. ábra A szektorában a költőpárok (HPa) számának alakulását és ezek megoszlását ábrázoljuk az eredményes (HPm — párok kirepülő fiókákkal) és az eredménytelen (HPo — párok kirepülő fióka nélkül) költés szempontjából. Egy-egy év szaporulatának eredményességét, az általában egy párra eső fióka- átlagot (JZa) befolyásolja az eredményesen költő párok (HPm) fiókaszáma — egy párra eső átlaguk a JZm —, továbbá a költésben eredménytelen párok (HPo) számának az alakulása (1. ábra, 4—B szektora). Az eredményesen költő párok fészkenkénti fiókaszámának (HPm1—5) megoszlása az egyéb adottságo- kon kívül (pl. fiatal partnerek, későn költők stb.) nagyobb részben a helyi idő- 103 Nr. 3 JZm JZa 2 1 B 73 "74 75 76 Pfu 78 "79 "80 "81 "82 HPm3 HPm2 HPm1 HPm4 c HPm5 73 74 TAS) ‘76 TY 78 ‘79 "80 "81 "82 1. A — Költőpárok — Brutpaare (HPa, HPm, HPo). Lakatlan fészkek — Unbesetzte Horsten (uH). B — Fióka átlagszámok — Die Mittel der Jungenzahlen (JZm, JZa). C — Feszkenkenti fiokaszam (HPm 1—5) megoszlása — Verteilung der Jungenzahlen in den Gehecken (HPm 1—5). Elpusztult fiókák — Zahl der abgestorbene Jungen(+). D — Idö- járás — Witterung Csapadék [mm] — Niederschlag [mm] (1973— 1982) D 103,5 41,5 | 28,5 | 55,0 | 31,9 75,5 | 38,3 | 69,3 | 23,2 | 48,0 | aprılıs 12,3 | 85,2 | 57,8 | 40,4 | 60,3 |119,8 | 42,3 | 90,1 | 27,7 | 18,9 | majus 112,1 |154,5 | DISS Se 54,3 74,7 92,1 95,1 | 174,7 | 129,4 június 104 Hőmérséklet — Temperatur [°C], minimum— maximum (1973— 1982) ED ee EEE a 26/001 28.9.1) 28.5 025,17 97,9" 22,5 | 23,0°| 22,0 | 23.5 | 22,5.) aprilia AAN AAG 4,5 DAS OSEO 3,6 2,4 6,5 1,5 32,2 | 29,1 | 30,5 | 28,9 | 31,5 | 26,0 | 32,0 | 249 | 30,6 | 29,4 | május ewes PS RE enol It Oey rea 32,1 | 31,6 | 32,1 | 32,5 | 345 | 30,5 | 33,4 | 321 | 346 | 340 | június járási tényezőknek, köztük a napfénytartami dejének a függvénye (1. ábra, C—D szektor). Területünk napfénytartam tekinteteben az orszäg leggazdagabb vidékének, az Alföldnek a része. Az országos felmérések alapján az a megfigyelesünk, hogy az Alföldön általában a 3 fiókás (HPm3) fészkek nagyobb száma az általános. Ez a megállapítás e 10 év adatai alapján területünkre is érvényes. A 2 fiókás fészkek (HPm2) száma csak azokban az években múlja fölül a 3 fiókásokét, amelyekben a költési időszaknak az időjárása gyakrabban vagy huzamosan volt borult, hűvös és csapadékos, így 1973., 1974. és 1980. évben (1. ábra, C—D szektor). Nr. HPa 30 20 HPm HPo 10 74 75 76 Un '78 79 80 81 82 Nr. JZm 3 2 JZa 1 "74 ID "76 VATI "78 "79 "80 '81 "82 2. Tiszafüred-Kocs és Nagyiván gólyaállományának adatvaltozasai, 1974—1982. — Datenabwechselungen des Storchbestandes für Tiszafüred-Kocs und Nagyiván, 1974—1982 105 A szaporulat gyengébb eredményéhez (JZa alacsony, a HPo magasabb erte- kéhez) a fiókák pusztulása is hozzájárul (1. ábra, C szektor, — jellel jelölve). Ennek nagyobb száma elsősorban szintén a hűvös, csapadékos időjárással hozható összefüggésbe. A fiókák megfáznak, legyengülnek és legtöbbször el- pusztulnak. Az elhullás oka lehet még parazitológiai fertőzöttség, valamint vegyszerezés nyomán bekövetkezett mérgezés és mind gyakrabban a villany- vezetékekkel történő ütközés, áramütés. A két utóbbit öreg gólyáknál is ta- pasztaltuk. A fiókák pusztulásának száma legnagyobb volt 1974-, 1975- és 1978-ban. A tíz év alatt évenként 4—15 záptojást találtunk, összesen 90 derabo i több volt 1975-ben (15), majd 1976- és 1978-ban (13—13), a többi években 4—9 zaptojas. A fiókák gytirtizése és visszajelentesük A tíz ev alatt 568 kis gólyát (évenként 27—70 példányt) sikerült meggyürüz- nünk. Hat evfolyamböl került elő tíz példány: még gyürüzesük évének őszén Magyarországon, Regöly községben, majd Bulgáriában és Afrikában egy-egy példány; egyévesen Törökországban, Dél-Afrikában egy-egy, Izraelben két példány ; kétévesen Törökországban egy példány, háromévesen a magyarorszá- gi Hercegszántón egy példány és ötévesen Dél-Afrikában egy példány. Összefoglalás Adott terület golyaällomänyänak évenkénti alakulását több, évenként más-más inten- zitässal ható tényező komplex módon befolyásolja. Ezek közül legjelentősebb a gólyák sikeres érkezése, a páralkotásuk, költesük eredménye, továbbá a terület időjárási viszo- nyai. E tényezők hatásai viszonylag kis terület állományának évenkénti alakulását is változatossá teszik és hatásfokukban eltérhetnek az ország vagy a megye más területein. érvényesülő hatásfokuktól. A Szolnok megyei Tiszafüred— Kocs és Nagyiván területéről a Tölgyes Lászlóné által 1974—1982 között évenként szolgáltatott adatok is ugyanezt a megállapítást támaszt- ják alá. Adatai alapján szerkesztett grafikonok (2. ábra) itt is a legjobb éveknek mutatják az 1977., az 1981. és az országosan is j6 1979. évet. Eszak-Bäcskäval szemben itt az 1976-os év a leggy engébb eredményű. Az 1980-as, még inkább az 1982-es év sokkal érzékenyebben mutatja. a vonulás megzavart, káros kör ülmény eiből adódó visszaesést az állomány ada- taiban. Eszerint az 1982-es év is a nagyon rossz eredményű évekhez sorolható (Störungs- jahr). Osszevéve azon ban. a két terület 9—10 évének hullámzóan változó eredményei m el- lett — igazolva latjuk az ország egész állományának 1974. óta gyengén emelkedő, gyara- podó tendenciáját. * A vizsgálatok folyamán a bâcsalmäsi Hunyadi János Gimnázium. tanulói közreműködő megfigyeléseikkel értékes segítséget nyújtottak. Fogadják e helyen is köszönetünket, név szerint : Aradi József, Balla Tamás, Osöke Zoltán, Horváth József, Magosi Zoltán, Páncsics Péter, Szuhai Balázs es Zalantai Endre. A szerzők cime: Dr. Rékási József Pannonhalma, Vár 2. H—9090 Jakab Béla Szeged, Parizsi krt. 25. H—6724 106 Irodalom — References Aumiiller, S. (1958): Der Weißstorch (Ciconia c. ciconia) in Ungarn und in Österreich. Burgenländische Heimatblätter. 20. 3. p. Bancsö, L.— Keve, A. (1957): White-Stork-Census in Hungary in the years 1950 and 1951. i 232. p Homonnay N. (1964 ) : Magyarország és környező területe gölyaallomanyanak mennyiségi felvétele az 1941. évben. Aquila. 69—70. 83—97. p. Homonnay N. (1967): Vas megye gólyáiról. Vasi Szemle. 2. 224—232. p. Huzián L.—Nagy I. (1966): Adatok a gólya táplálkozásához. Aquila. 71—72. 231. p. Jakab, B. (1978): Weißstorch-Bestand Ungarns, 1974. Aquila. 84. 37—50. p. Jakab B. (1981): Gélyaällomänyunk újabb adatai és problémái az 1979. évi országos felmérés alapján. All. Közl. 68. 77—83. p. Jakab B. (1982): Gólyaállományunk populációdinamikája, 1958—1979. Múzeumi kuta- tások Csongrád megyében, 1981. 191—196. p. Keve, A. (1957): White-Stork-Census in Hungary in the years 1948 and 1949. Aquila. 63—64. 211—225. p. Marian M. (1956): Adatok a fehér gólya fészkelési viszonyaihoz Somogyban 1956-ban. Rippl-Rónai Múzeum Közl. 1—5. p. Marian, M. (1962): Der Weißstorch in Ugnarn in den Jahren 1956—1958. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (MFMÉ), 1960—1962. 231—269. p. Marián, M. an M. (Le (1968): RN eränderungen beim Weissstorch in Un- garn, 195% Marian, M. (1970): Der Bestand des weißstorchs (©. eiconia) in Ungarn, 1963. Vogel- warte. 25. 3. 255—257. p. Marian M. (1971): A gólya populäeiödinamikäja Magyarországon. (1963—1968). MFME. 37— 72. Rékási J. (1975): Az 1975. év gólyavizsgálati (Ciconia ciconia) eredményei Észak-Bács- kában. Puszta. 6. 10. p Rékási J. (1975): Fehér gólya (Ciconia ciconia) fészkében gyűjtött köpetek elemzése. Aquila. 80—81. 282—283. p. Rékási J. (1979): Összehasonlító gólyaállomány-felmérések Eszak-Bäcskäban. Tiscia, suppl. 2. Puszta. 8. 5—6. Rékäsi J. (1979): Adatok a gólya (Ciconia ciconia) táplálkozásához. Tiscia, suppl. Puszta. 8. 9—11. Rekasi J. (1979): Gyür űzött madarak megkerülése külfüldön. Tiscia, suppl. 2. Puszta. 8. 22—23. Rekasi, J. 1980): Über die Nahrung des Weißstorchs (Ciconia eiconia) in der Batschka (Süd- Ungarn). Orn. Mitteil. 6. 32. 154—155. p. Rekasi J. (1980): Gélyafiékäk allomanyfelmérése és gyürüzese Észak-Bâcskäban. Mad. Taj. oktöber—december. 33. p. Rekasi J. (1981): Adatok a gólya (Ciconia ciconia) vonulasahoz gyürüzesi megfigyelé- sekkel. Mad. Taj. 230—231. p. Rekasi J. (1982): Megfigyelések a „Gölyavedelemnek évében”, 1981-ben. Mad. Taj. 173—174. Schmidt E. (1974): Gólyaszámlálás. Élet és Tud. 29. 1442. p. Schüz, E. (1980): Status und Veränderung des Weißstorch-Bestandes. Naturwissent- schaftliche Rundschau. 3. 102—105. p. Ökologische Forschungen des Storchbestand in Nord-Bäccka in die letzten 10 Jahren Dr. J. Rekasi — J. Bela In einigen Ortschaften der Nord-Batschka (südlicher Teil der Donau—Theiss-Platte) wurde die Dynamik des Weißstorch-Bestandes von 1973 bis 1982 untersucht. Die verfassern stellen fest, dass ein mehrjähriger Ausfall der Bruten in einzelnen Gemein- den mit den Änderungen verbunden ist, welche zur Verminderung der Brutmöglichkeiten der Störche und zur Verengung ihres Lebensraumes führen. Der jährliche Bestand steht unter dem Einfluss von mehreren Faktoren, die in den einzelnen Jahren mit unterschied- licher Intensität und komplex wirken. 107 Diese Faktoren gestalten die jährliche Situation eines Bestandes selbst auf einem relativ kleinen Gebiet mannigfaltig, doch ihre Wirkung weicht von den, auf anderen Gebieten des Landes oder des Kreises zur Geltung kommenden Wirkungen ab. Unter ihnen sind die wichtigsten: die Zahl der von den Winterquartieren eintreffenden und Paar-bildenden Störche (HPa); das Verhältniss der, mit Erfolg brütenden (HPm) zu den erfolglos brütenden Paaren (HPo); die Witterungsfaktoren des Gebietes (und da- durch — letzten Endes — die Nahrungsmöglichkeiten). Ihre Wirkung spiegelt sich am empfindlichsten in den, einen Zuwachs zeigenden Para- metern (HPm, HPo, Jza) wieder. Wenn die Zahl der spät zurückkehrenden oder zum erstenmal brütenden Störche hoch und die Witterung auf dem Brutgebiet ungünstig ist, dann nimmt der HPo-Wert zu und der Jza-Wert ab. In den Störungsjahren — z. B. 1973, 1974, 1978, 1979 — waren hoche PHo-Werte und niedrige JZa-Werte kenn- zeichnend. Die besten Jahre waren 1976, 1977 und 1981 (Abb. 1.). Das Untersuchungsgebiet erstreckt sich auf die in Sonneneinstrahlung reichesten Ge- gend des Landes. Hier ist die grössere Zahl der Horsten mit 3 Jungen (HPm3) charakte- ristisch (Abb. 1, ©). Die Mehrzahl der Horste mit 2 Jungen (HPm2) in den Jahren 1973, 1974 und 1980 steht mit den andauernd trüben, niederschlagsreichen und kühlen Früjahrs- monaten in zusammenhang. i Die Authoren präsentieren zum Vergleich auch die Anderungen des Weißstorch-be- standes in den Jahren 1974—1982 von Tiszafüred—Kocs und von Nagyiván (auf dem Gebiet des mittleren Laufes der Theiss). Auf diesem Gebiet sind die Paare spät zurückge- kommen und die Zahl der ‚„fruchtlosen’ Horste war auch hôcher. Die Angaben sind auf beiden, untersuchten Gebieten in Einklang mit dem Jahres- durchschnitt, der deute nach — einer Bestandesaufnahme, durchgeführt auf dem gesam- ten Gebiet des Landes im 1979 (Jakab, 1981) — an eine mild steigende Tendenz im Ver- gleich zur 1974. BRUTBIOLOGISCHES VON NEUSIEDLERSEE-GRAUGÄNSEN (ANSER ANSER RUBRIROSTRIS) Rudolf Triebl Österreich Vorwort Obwohl die Neusiedlerseepopulation der Graugans die grösste des pannoni- schen Vorkommens darstellt (Bauer—Glutz, 1968) und eindeutig der bisher wenig untersuchten Subspecies rubrirostris zugeordnet wird, wurden bisher keine Untersuchungen über Brutgewohnheiten angestellt resp. publiziert. Im Anschluss gebe ich meine Ergebnisse bekannt, die als Resultat einer langjährigen Beschäftigung mit der G. anzusehen sind (vor allem Beringung, aber auch Publikationen in , Natur und Umwelt im Bgld.”). Durchführung Die Eimessungen erfolgten am 31. 3. 1978, am 14. 4. 1979 (,,spàtes” Jahr) und 27. 3. 1980; zu diesem Zeitpunkt war erfahrungsgemäss gewährleistet, dass kaum eine Gans ihr Gelege verlässt, was bei einigen später kontrolliert werden konnte. Die Gänse saßen in den meisten Fällen so fest, dass sie (14 von 23) rufend aufflogen, eine schwamm weg und flog erst später ab, eine schwamm ohne aufzufliegen, eine nahm sich die Zeit, das Gelege vorher zuzudecken. Schliesslich befand sich eine Gans in der Nähe des unvollständigen und daher noch nicht bebrüteten Geleges und flog von dort auf. Bei den restlichen Nestern war kein Altvogel zu bemerken (unvollständige Gelege); ein Gelege (5) dürfte verlassen gewesen sein, was auf das Vorhandensein von zahlreichen Höcker- schwänen zurückzuführen sein könnte (Illmitzer Zicksee). Brutbeginn In günstigen Jahren beginnen die G. tatsächlich bereits in der zweiten Fe- berhälfte mit der Eibalage (z. B. 1961); der Haupttermin dafür muss jedoch bei Rückrechnung von ziemlich genau 4 Wochen Brutzeit und normalen Witter- ungsverhältnissen im ersten Märzdrittel angesetzt werden (erste Junge am 7. 4. 1966, am 12. 4. 1968, am 10. 4. 1972, am 16. 4. 1973, am 6. 4. 1975). Da es gegenüber dem milden Feberwetter regelmässig zu Frostperioden im März kommt, liest eine Schädigung besonders unbebrüteter Eier auf der Hand, die sich in deren Ausfall und geringer Jungenanzahl als Folge einstellt. Wenn Makatsch (1974) für Mitteleuropa Ende März bis Mitte April angibt, so ist das für unser Beobachtungsgebiet sicher nicht zutreffend (siehe oben!). Auch in Südmähren liegt der brutbeginn auf Bäumen zumindest um Mitte März, im Schilf allerdings später (Bauer—Glutz, 1968). 109 Brutplatz Die Nester werden ausschliesslich in Schilfbeständen angelegt, etwa 70% am Ostufer des Neusiedlersees selbst, der Rest am Westufer (vielleicht 10%) und an den Seewinkellacken. Als Standort sucht die G. meistens lockeres Vorjahrsschilf; von 23 Nestern fand ich 11 in diesem Biotop, 5 auf Blössen, 2 am Schilfrand und nur 4 auf dichtem älteren Schilf, wobei in einem Fall das Weibchen deutlich Halme abgebrochen hatte; ein einziges Nest (in einer Lacke) stand in einer Schil — Standsimsengesellschaft. Im Schnitt ergaben sich bei 23 Standorten 47 cm Wassertiefe um das Nest, wobei Tiefen bis 80 em naturge- mäss am Neusiedlersee zu finden waren, in einer Lacke als Minimum nur 10 cm. Als kürzeste Entfernung zwischen zwei Nestern wurden einmal 8 Meter und einmal 15 Meter gemessen; ein Nest befand sich im Extremfall nur 50 Meter vom freien Lackenufer und im Schilfstreifen des Neusiedlersees nur 20 Meter von der offenen Wasserfläche entfernt. Nest Die Form des Nestes — man müsste es eigentlich Horst nennen — war nur zur Hälfte gleichförmig rund, zur anderen Hälfte länglich. Das kleinste Nest mass 50 x 40 cm, das größte 150 x 180 cm. Im Schnitt kam ich auf cca. 80 em @. Die Höhe reicht von 10 bis 28 cm, im Schnitt beträgt sie 20 em; ein 40 cm hohes Nest ruhte auf einem Bisamhaufen, wie überhaupt 5 von den 23 unter- suchten Nestern auf einer solchen Unterlage errichtet waren. Umfangreiche Nestbauten beruhen fast immer auf dieser , Sym.biose". Als Kuriosum fand ieth ein Nest im Illmitzer Zicksee auf einem alten Blechhäfen. Hudec—Rooth (1970) geben den Durchmesser mit 113 em und die Höhe mit 26 em im Schnitt für die Tschechoslowakei und mit 82, 85 und 90 em Durch- messer für die UDSSR an. Die längliche Nestform als auch Muldenform ergibt sich naturgemäss aus dem gestreckten Gänsekörper, auch wenn mehr die rundliche Brustpartie zum Einsatz kommt, was sich dahingehend auswirkt, dass nur 4 ovale Mulden ver- messen werden konnten. Darüberhinaus fanden sich letztere dort, wo eine gewisse räumliche Beengt- heit zu bemerken war, derzufolge der Brutvogel sich nicht beliebig drehen konn- te, oder so sitzen hätte müssen, dass die Aussicht nicht genügend gewährleis- tet war. Das Material bestand mit einer einzigen Ausnahme (T'ypha) immer aus Schilf (Phragmites). Bei den länglichen Nestern war ein deutlicher Aufgang an einer Schmalseite zu beobachten, zwei Nester besassen deren zwei (Auf- und Abgang ? ). Nestmulde Dem schon Vorweggenommenen ist hinzuzufügen, dass der Muldendurch- messer von 20 cm als Minimum bis 30 cm als Maximum (nur einmal) schwankt, im Schnitt 24 cm beträgt. 110 Die Muldentiefe variiert von 5 bis 18 cm, im Durchschnitt liegt sie bei 10 cm. Nur bei 10 Nestern konnten trotz vorgeschrittener Brutzeit Daunen, einmal sogar sehr zahlreich, festgestellt werden, die übrigen wiesen nur pflanzliches Material auf. Hudec—Rooth (1970) geben die Mulde mit 25 cm Durchmesser im Mittel bei Schilfnestern an, die Muldentiefe mit 8 em an. Russische Mulden messen 25,1, 23,6 und 20 em und sind 9,2, 10,1, 8 und 8,6 em tief. Gelege Von 23 Gelegen bestanden zum jeweiligen Datum des Jahres: 6 aus 3 Eiern (sicher unvollständig) 18 5 aus 4 Eiern (teils, teils) 20 10 aus 5 Eiern 50 2 aus 6 Eiern 12 23 Gelege mit insgesamt 100 Eiern. Im Durchschnitt ergibt das 4,35 Eier pro Gelege; wegen der Unvollständig- keit einiger Gelege kommt dieser Zahl jedoch keine exakte Aussagekraft zu. Auch bei in früheren Jahren gefundenen Nestern habe ich nie mehr als 6 Eier ermittelt! Die unvollständigen Gelege deuten entweder auf Verlust des ersten oder späten Legebeginn. Obwohl das Gros der Jungen ziemlich zur selben Zeit beobachtet werden kann (entsprechend dem Brutbeginn), gibt es immer Nach- zügler beim Schlupf (bis zu drei Wochen). In einigen Gelegen konnte zweifelsfrei das letzte Ei auf Grund seiner Weiss- färbung erkannt werden, manchmal auch noch das vorletzte. Nicht in jedem Fall handelte es sich im das kleinste Ei, ja nicht einmal eine Minimallänge oder -breite zeichnete es gegenüber den anderen aus. Dazu einige Beispiele (1 = letztes Ei): 83,6 X 57,5 87,5 X 59,6 85,3 X 60,2 (1) 90,5 X 61,7 87,5 X 59,7 86,9 X 59,7 86,3 X 59,3 92,4 X 61,3 90,3 X 60,0 85,0X58,9 (1) 87,0 X 59,4 87,6 X 60,7 (1) 87,3 X 59,4 86,7 X 59,5 85,3 X 58,5 93,5 X 61,1 84,7 X 60,4 (1) 87,7 X 57,6 84,8 X 57,6 91,4 X 60,3 Manche Eier eines Geleges unterscheiden sich in der Form wesentlich von den übrigen. Auf einigen Schalen (meist 1 Ei pro Gelege) waren Blutspruen zu bemerken; in einem Vierergelege sogar bei 3 Eiern. Eimasse 287,99 x 59,13. Von den 100 untersuchten Eiern stellt das Ei mit 77,9X55,3 (5er-Gelege) das Längenminimum dar, das mit den Massen 98,8x 55,2 (4er-Gelege) das Längenmaximum. Der Durchschnitt liegt bei 87,99 bzw. aufgerundet 88,. LI Das Breitenminimum war in einem 3er-Gelege zu finden: 55,1x 84,4; das Breitenmaximum beträgt 61,8 X 89,3 (5er-Gelege). Dazu für den Vergleich die Werte aus dem Handbuch: Mähren: @85,5x 58,0 (Max. 97,2x 59,4; Min, 76,8x 57,0). Deutschland: 85,7 x 57,4. Estland: 87,1 x 58,7. Makatsch gibt folgende Masse an bzw. wieder: Grossbritannien: 85,32 X 58,04 (Jourdain). Mitteleuropa: 86,41 x 59,07 (Makatsch) 84,92 X 57,85 (Rey). Schweden: 87,36 x 40,55 (Rosenius). Finnland: 86,47 x 57,80 (Wasenius). Schottland: 84,50 x 59,20 (Young). In Hoeher sind die Masse mit 85,5 x 58,0, in Harrison mit 83,8 x 55,3 angege- ben. Das Eigewicht wurde nicht untersucht, Die Schlupfergebnisse konnten nicht unmittelbar verfolgt werden. Nachsatz 1981 gelang mir zum 1. Mal der Nachweis eines 7er-Geleges im Schilfgürtel des Neusiedler Sees in Höhe der ,, Hölle? und konnte dies durch ein Foto bele- gen. Der Schlupf erfolgte ohne Ausfall. Zusammenfassung In den Jahren 1978, 1979, 1980 wurden brutbiologische Daten von Graugänsen ( Anser a. rubrirostris) der Neusiedler See-Population gesammelt. Die Nester (Horste) befinden sich im Schilfgürtel und sind fast ausschliesslich aus Schilf (Phragmites) erbaut: ihr Durchmesser beträgt im Schnitt 80 cm, jedoch weisen sie nicht immer kreisrunde Form auf. Gelege umfassen 3 (unvollständig) bis 6 Eier, grössere wurden auch in anderen Jahren seit 1960 nie gefunden. 4, 35 Eier als Mittel ist wegen der Unvollständigkeit einiger Gelege nicht ganz exakt. Eimasse (100): 87,99X 59,13; das heisst, daß es sich um die grössten Grauganseier han- delt, soweit dies aus der Literatur ersichtlich ist. Eigewicht und Schlupfergebnis wurden nicht untersucht. Author’s Address: R. Triebl 7143 Apetlon Austria pa pa MD Literatur — References Bauer, K.—Glutz v. Blotzheim U. (1968): Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Bd. 2. Harrison, ©. (1975): Jungvögel, Eier und Nester aller Vögel Europas, Nordafrikas u. d. Mittleren Ostens. Hoeher, S. (1978): Gelege der Vögel Mitteleuropas. Hudec, K.—Rooth, J. (1970): Die Graugans. Young, J. G. (1963— 1964): Nests and eggs of Greylag Geese in Galloway (The Wildfowl Trust). Makatsch, W. (1974): Die Eier der Vögel Europas. Breeding Biology of the Grey-lag Goose on Lake Fertö in Austria R. Triebl Some breeding features of the Grey-lags (Anser a. rubrirostris) of the Neusiedler See- population were examined in the years 1978, 1979, 1980. Nests are to be found in reed (Phragmites); almost all of them are made of this material. They have a diameter of about 80 cm, but they are not always round. Clutches count from 3 (not complete) to 6 eggs, larger were never found in other years too, since 1960. 4, 35 eggs p. el. is not quite exact because of uncompleteness. Size of 100 eggs: 87, 99X 59,13; that means that they are the biggest of all mentioned resp. found in literature. The weight was not proved, as well as the results of hatching. ME tal ere | un Pay: x | di ae 4 abel Font di nr ey tae 11 Ko + ui fu Da (EU) ja ri onan wi ‘ iva a Dar LEA A b 4? th Av] 7 j vr bei A Va Pl | A BALKÄNI GERLE (STREPTOPELIA DECAOCTO FRIV.) ÖSSZEHASONLITÖ POPULÄCIÖS VIZSGÄLATA MAGYARORSZÄG ÖT MEGYESZEKHELYEN (NYIREGYHÄZA, DEBRECEN, EGER, GYÖR, ZALAEGERSZEG) Dr. Bozsko Szvetlana, Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen Juhász Lajos Agrártudományi Egyetem, Debrecen A balkáni gerle (Streptopelia decaocto Friv.) 1930-as években jelent meg or- szágunkban, és azóta tömeges madárrá vált. Ennek ellenére a terjeszkedése, ill. a táplálkozásának vizsgálatain kívül ( Keve, 1944, 1961; Rékási, 1980) az 1970-es évekig nem készült egyetlen komoly munka, amelyben foglalkoztak volna a balkánigerle-populáció növekedési ütemével, méreteivel, országon belüli eltéré- seivel stb. Ez indító gondolatként szolgált az 1970-es évek közepén egy átfogó országos gerlepopuláció kutatásának a beindításához. Az első eredmények Deb- recenből és Nyíregyházáról származtak ( Ratkos, 1976; Ratkosne, 1976; Bozsko, 1978). Azokban az években Székesfehérvárott a témához csatlakozott Ivanits István, de sajnos az előzetes felmérések után vizsgálata abbamaradt. 1978 óta a kutatás egy egységes program szerint valósult meg ( Bozsko, 1981), mindenek- előtt Debrecenben, későbben Győrött, Egerben és Zalaegerszegen. A debreceni vizsgálatok eredményei már közlésre kerültek ( Bozsko— Juhász, 1979, 1981). A győri és egri felmérések anyaga — amelyet Juhász Lajos gyűjtött —, valamint a zalaegerszegi adatok — amelyeket Holes László egyetemi hallgatótól kaptunk — először jelennek meg ebben a munkában. Sajnálatos, hogy az 1977— 1980-as évek nyíregyházi anyaga — amely Ratkos József birtokában van, idáig sem került feldolgozásra. Az 1982. évi téli szinkronszámlálásba már a nyíregy- házi MME csoportja — Szép Tibor szervezésében — kapcsolódott be, és ered- ményeiket rendelkezésünkre bocsátották. Anyag és módszer Tanulmányunkban a címben felsorolt öt megyeszékhely balkánigerle-popu- lációjának térbeli eloszlását és számjellemzőit tesszük közzé. Mivel a populációs vizsgálatok nem egyszerre, és nem egyenlő feltételek mellett indultak el, így — érthetően — a kapott adatok között időbeni, mennyiségi és tartalmi eltéré- sek mutatkoznak. Az anyag gyűjtése két fő módszerrel történt. 1. Madárszámlálások a balkáni gerle éjszakázóhelyein, amelyek a populáció térbeli eloszlását és számbeli dinamikáját derítették ki a szaporodáson kívüli periódusban. A január végi, február eleji országos szinkronszámlálások pedig a populáció méreteiről nyújtottak pontos információt, mert ilyenkor a madarak száma eléri a maximális szintet, és az egész gerleällomäny városban tömörül. 2. A költő populáció felmérése jellegzetes városi biotöpokban próbaterületek módszerével. Az abundancia kiszámítása biotópi bontásban nyert kifejezést. A balkáni gerle populációjának programszerű kutatása során 1975 és 1982 115 között kapott anyag a következökeppen oszlik meg. A telelö ällomänyt illetöen rendelkezésünkre állnak Nyíregyházáról 1976—1977-es és 1982-es, Debrecenből 1978—1982-es, Győrből, Zalaegerszegről 1981-es és 1982-es, Egerből 1982-es évi számadatok. A populáció időszaki és több évi dinamikáját csak Nyíregyházán és Debre- cenben sikerült nyomon követni, ugyanitt adódott lehetőségünk meghatározni a költő állomány abundanciáját. A többi megyeszékhelyről inkább csak a te- lelő populáció eloszlására és méretére vonatkozó ismereteket nyertünk. A balkáni gerle populációjának jellemzése öt megyevárosban 1. Nyíregyháza Nyíregyháza — Szabolcs-Szatmár megye székhelye — az Alföld keleti pere- mén fekszik. Területe 27 500 ha, a lakosok száma 112 058 (1981). A város arcu- lata a középvárosi típushoz illik, amelyben a városközpont és a nagy kiterjedé- sű, falusi jellegű külvárosi övezet egyesül. A belvárost az emeletes középületek, az üzletek és a templomokból álló magja a körülötte levő földszintes lakóne- gyedekkel alkotja. A város északi és déli részein a 70-es években modern, több- szintes lakótelepek létesültek. Nyíregyházától északra a 600 holdas tölgy- és akácerdő, valamint a Sóstó üdülőövezet húzódik. A nyugati és a déli városré- szekben számos ipari és mezőgazdasági üzem nagy területet foglal el. Az ipar főként a mezőgazdasági termékek feldolgozására épül. Nyíregyházán találha- tók még nyitott terményraktárak, amelyek kiváló táplálkozási forrásként szol- gálnak a madaraknak. A város határát a szántóföld nagy aránya jellemzi (kb. 60%), amelyet az utóbbi időben előtérbe került kertgazdálkodás egészít ki. A környéki tsz-ek kukoricatárolói, gazdasági épületei, sertés- és baromfiöljai szintén vonzzák a madárcsapatokat. A gerle fészkeléséhez kedvez a város gazdag fásítása, az öreg fasorok sokasága, továbbá a kertes családi házak elter- jedése. A nyíregyházi balkánigerle-populáció első komplett vizsgálatát 1975—1976- ban Ratkos házaspár végezte el ( Ratkos, 1976; Ratkosné, 1976). Már azokban az években a városi populáció mérete rendkívüli nagynak tűnt. A belváros zöld utcáin, terein a madarak ezrei gyülekeztek éjszakára ősztől kezdve, de nyáron sem sokat gyérültek ezek a helyek. 1975—1976-ban Ratkos a következő nagy állományú éjszakázóhelyeket (továbbiakban ÉH) figyelte meg: Bessenyei és Benczúr téren, Dimitrov úton a TÜZÉP-nél, a MÁV-állomás előtti téren, a MÁV-bérház udvarán, a Megyei Kórház és SZTK területén és a Városi Csecse- möotthon fenyvesében a Sóstó negyedben. Az ott gyülekező csapatok méreteiről ítélve ezek az ÉH-ek régebbi keletűek lehettek, és jóval 1975 előtt létezhettek már. Ezeken kívül a városban volt néhány kisebb ÉH, amelyet idő híján Ratkos nem tudott rendszeresen megszámlálni. Jelenleg —az 1982 január 28— 29-i szinkronszámlálás alapján — az ÉH-k há- lózata tovább bővült, és a kisebb helyekkel együtt 22-re emelkedett. Ezek a következők (1. ábra, : 1. Dimitrov út, TÜZÉP-nél. 1975 óta nyilvántartott. A madarak az országút mentén álló nyárfákon alszanak. A hely zajos a nagy közúti forgalom miatt. Felüljáró felépítésével — mivel fairtással párosult — az ÉH jelentősége csök- kent. 116 2. MAV-bérhaz udvara ( Huszár ter). 1975 óta ismert régi EH. A madarak az öreg jegenyef&kon verődnek csoportokba éjszakára. Az utolsó felmérés szerint állománya csökkenőben van. 3. Vécsey utca. Kisebb ÉH az Árpád és a Toldi utca közötti szakaszon. A gerlék a sűrű japánakác fasorban alszanak. A hely zárt, csendes. 4. MÁV -állomás előtti tér (a Petőfi térrel együtt) . A téren álló olajfűz-és platán- fákon 1975—1976-ban nagy állományú ÉH volt. Azonban a buszállomás létre- hozása után a zavarási tényezők annyira fokozódtak, hogy 1982-ben ÉH majd- nem teljes megszűnéséhez vezetett, és jelenleg csak néhány madár marad itt éjszakára. 5. Kiss Ernő utca. Csendes szűk, jól zárt utca platánfasorral. A madarak a Benczúr térhez eső részén éjszakáznak, és valószínűleg az ottani nagy telepnek egy leánykolóniája. 6. Kölcsey utca. Újabb ÉH, amely a Benczúr térről származhat. A gerlék szét- szórt csoportokban, főként udvarokban éjszakáznak vegyes állományú fákon. Nagyobb csoportosulást egyedül a Gyógypedagógiai Iskolánál a japánakác- eres tapasztaltak. . Benczúr ter. Legnagyobb EH a városban. A ter — a Bessenyei térrel Rn — Nyíregyháza egyik legszebben parkosított területe. A parkot leg- különbözőbb magas és középtörzsű díszfák és gazdag cserjeállomány alkotja. Uralkodó fafaj a platánfa, amelyet számos juhar, nagy levelű hárs, bálványfa, jegenyenyár és gömbjuhar kísér. Az óriási terebélyes platánok koronájában — ugyanúgy mint más öreg fákon — a gerlék ezres csapatai éjszakáznak. A te- ret keletről nagy épületscr zárja, amelyek közül az óvoda szélvédett udvara fogadja be éjszakára a több százas gerlecsapatokat. 8. Bessenyei tér. Régi nagy ÉH, amely ökológiai tényezők szempontjából majdnem azonos a Benczúr térrel, azonban uralkodó fafaja a vadgesztenye, és a faállománya északi részén valamivel ritkább. 9. Malom utca. Kisebb ÉH, amely az utóbbi években alakulhatott ki mint a Bessenyei téri telepnek leánykolóniája. A madarak az itteni óvoda udvarán. al- szanak az akacfakon. È 10. Színház utca. Szintén a Bessenyei térről származó középméretű EH, amely a Helyőrségi Mű velődési Otthon udvarában található. A madarak a pla- tánfákra és néhány fűzre, ill. japánakácra szállnak le éjszakázni. 11. Szarvas utca. V alószínűleg régi ÉH, amely csak 1982-ben került nyilván- tartásba. A madarakat az öreg platánsor vonzza, különösen a Vécsey út torko- latánál, ahol védettebb és melegebb a hely. A Szarvas utcai ÉH egyike a leg- nagyobbaknak a városban. 12. Tompa Mihály utca. Új, alakuló ÉH, amely az előzőből származik, és ahol egyelőre csak egy tucatnyi madár éjszakázik. A hely zártsága kimondottan kedvez az éjszakázásnak. 13. Simai út. Az ÉH közel van a Simai úti gabonatárolóhoz, amely fő táp- lálkozási hely a városi és a peremvárosi gerlék számára. A terület nyitott, hu- zatos, forgalmas, faállománya ritka, azonkívül sűrűn vadásznak a légpuskások, így a hely inkább nappali pihenőként szolgál a madaraknak. Éjjelre csak nagyon korlátozott számban fordulnak elő. 14. Búza utca. Egyszintes utca japánakácfasorral a piac környékén, elég zárt és szélvédett. Az ÉH a Petőfi Kollégium parkosított udvarán alakult ki. 15. Mártírok tere. Platánállományú zárt tér, amely nappal forgalmas a 117 Kelet Äruhäznak köszönve, de estére csendbe borul. A kis EH valószínűleg csak 1981/82 telén alakulhatott ki. 16. Árok utca. Zajos, nagy forgalmú és huzatos piaci utca ; a sűrű japánakác- fasorjában kisebb gerlecsapat éjszakázott 1981/82 telén. 17. Vörös Hadsereg utca I. (kórháztól a Puskin utcáig). Az egyik legöregebb belvárosi utcán öreg japánakácfasor húzódik, helyenként platán és gömbjuhar beékelésével. Az utca forgalmas, de szélvédett és meleg. Ezen a szakaszon ke- vesebb madár éjszakázik, amely minden bizonnyal a kórház területéről szorult ki. 18. Vörös Hadsereg utca II. (a gimnáziumköztől a Felszabadulás utcáig). A második ÉH az utcában, a központhoz közelebb esik, állomány lényegesen nagyobb az előzőnél (1. táblázat). 19. Megyei Kórház és SZTK területe. Elkeritett, védett, öreg platánokkal és gesztenyefákkal beültetett parkterület, amely hosszú éveken át ad helyet egyik legnagyobb ÉH-nek a belvárosban. 20. Bocskai út. Nagy forgalmú, zajos út öreg fasorokkal (Kossuth tértől japánakác, tovább platán). Az ÉH az út elejétől az Inczédy sorig nyúlik, és va- lószínűleg a kórház "SH. -jetöl különült el nemrégen. Ällomänya aránylag kicsi. 1. táblázat Table 1 A balkámi gerle telelő populációjának alakulása Nyiregyhazan 1976 és 1982-ben Distribution of the wintering population of the Collared Dove at Nyíregyháza in 1976 and 1982 js rázó y endi wlace 1976 1982 1. Dimitrov ut 1833 116 2. MAV-berhäz udvara | 284 3. Vécsey u. | | 62 4. MÄV-ällomäs előtti ter 776 10 5. Kiss Ernő u. | 163 6. Kölcsey u. 229 7. Benezür ter | 1700 2 224 8. Bessenyei ter | 1408 1 755 9. Malom u. | 78 10. Szinhaz u. 259 11. Szarvas u. | 1 409 12. Tompa Mihäly u. j 6 13. Simai út 34 14. Büza u. | 310 15. Märtirok tere 13 16. Arok u. 15 17. Vörös Hadsereg u. I. 124 18. Vörös Hadsereg u. II. 593 19. Megyei Kórház és SZTK 2 200 20. Bocskai út 108 21. Marx tér 8 22. Szódaház u. | 950 23. Csecsemőotthon fenyvese 1426 = Összesen — Total: 8768 10 950 10% korrekcióval — with 1094 correction: 9645 12 045 118 21. Marx ter. Ezen a huzatos, zajos teren csak tucatnyi gerle marad éjsza- kázni az itt levő platänfäken. 22. Szódaház utca. Új ÉH a Sóstó üdülőövezetében. 1981-ben tűnt fel és több mint valószínű, hogy a volt csecsemőotthon fenyvesében a hajdani ÉH helyén jött létre, mivel az utóbbit kb. 1980-ban megszüntették. A csecsemőotthon parkjában 1975—1976. évben 1400—1500 balkáni gerle gyűlt össze a téli na- pokban. A madártömeg olyan nagy volt, hogy alattuk hajlottak a faágak, és az avart fehéren borította az ürülék. A Szódaház utcában a hely nyugodt, és a TITÁSZ-üdülő betonfala jól fogja a szelet. A madarak ezres csapata luc- és erdei fenyőkön tölti az éjszakát ( Ratkos személyes közlése). A nyíregyházi populáció méreteit az 1. táblázat részletezi. Az 1975/76-os télen tőbb számlált EH-en a gerleszäm elérte 9645-öt ( Ratkos, 1976 alapján). Valójá- ban a városi populáció legalább egy ezerrel nagyobb volt, mint Ratkos munká- jában. Nem szerepeltek adatok a MÁV-bérház udvarán levő ÉH-ről (kb. 600 pld.), továbbá nincs említés a Szarvas utcai ÉH-r61, amely a helyi lakcsok be- mondása szerint már akkor is létezett. Ezért az 1975/76-os évi gerlepopulációt kb. 11 000 példányra lehet becsülni. 1982 januárjában összesen 12 045 balkáni gerle tartózkodott a városban. A madárszám emelkedése az újabb ÉH-ek megjelenésével jár, és a régi nagy ÉH-ek mellett gomba módra szaporodnak. Így jöttek létre az ÉH-ek komplexumai. Közülük legnagyobb a városban a Benczúr— Bessenyei tér komplexuma, amelyhez a Kiss Ernő, a Kölcsey, a Malom és a Színház utcai kisebb ÉH-ek csatlakoztak. Az elmúlt 7 év alatt a két tér gerleällomänya 3108-ról 3979-re, vagyis 28% -kal nőtt, és ezzel a térség befogadó lehetősége kimerült. Jelenleg ezen az ÉH- -komplexumon — amelyet , szuper éjszakazohelynek”’ is nevezhe- tünk — 4708 gerle, az egész nyíregyházi populáció 39% -a csoportosul! A másik ÉH- -komplexum a Megyei Kórház és az SZTK területe körül alakult ki, ahol 2200 madár éjszakázik, a városi populációnak 18,3%-a. Jelentős a Szarvas utcai komplexum is, amely mellett a Tompa Mihály Here új ÉH keletkezett. 1982 telén itt 1400 2,5%-a az ÖSSZ- populäciönak. Az 1982. téli megfigyelesek szerint a halkan gerle kb. 70%-a óriási tömegekben ilyen szuperéjszakázókon gyűlik össze Nyíregyháza köz- pontjában (1. ábra). Az ÉH-ek gerleällomänya jellegzetes évi változásokon megy át, amelyeket Ratios írt le (2. ábra), és Debrecenben is megállapítottuk (Bozsko—Juhasz, 1979, 1981). Az ÉH-ek szeptembertől kezdve benépesültek, állományuk Ge san növekszik, és a tél derekán (januär—februär eleje, de 1975-ben mar de- cemberben) eleri a maximumot. A tavaszi szaporodas beinduläsäval viszont az EH-ek egyre elnéptelenednek, és aprilisra teljesen megszünnek. Azonban Nyíregyházán a legnagyobb ÉH-ek egész évben fennmaradnak, és a szapor odá- si idény csúcsán sem szűnnek meg. Mivel ezeken a, zöld területeken nyáron sok gerle is fészkel, csak precíz számok alapján — amelyeket Ratkos szintén közölt — sikerült bebizonyítani, hogy a nyáron éjszakázó példányok nem a helyi fészke- lők vagy fiókáik, Kiderült, hogy a nagy ÉH területén tavasz elején háromféle madárcsoport figyelhető meg : a fészkelők, az ott élő, de nem költő, leginkább ivaréretlen példányok, és az éjszakára máshonnan érkező madarak, amelyek talán szintén nem fészkelők, mivel nyáron a gerlék saját fészek mellett töltik az éjszakát (3. ábra). 1976 áprilisában a különböző ÉH-eken tartózkodott ma- darak száma a városi populációnak 12,4—22,4%,-ät, átlagcsan az egész városra vonatkozva 16,09/-át tette ki. Ha az éjszakázó állományból kivonjuk a fészkelő #19 / _ Sóstói ut my oe. EN @, ||] | = / | / / / 4 | < | ag, \ 100 101-300 301-500 501-1000 1001-2000 2001 peldany I. A balkáni gerle éjszakäzohelyeinek eloszlása Nyiregyhaza területén 1982-ben. — Distri- bution of the nighting places of the Collared Dove on the area of Nyiregyhaza in 1982. 120 példány | V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. I. Il. II. IV. hö 2. A balkáni gerle populációjának Evi dinamikája 1975—1976-ban a főbb nyíregyházi éjszakázóhelyeken. ( Ratkos, 1976 alapján) . 1 — Megyei kórház, 2 — Benczúr ter, 3 — MÁV- állomás előtt, 4 — Dimitrov út, 5 — Bessenyei ter, 6 — Sóstói-fenyves. — Yearly dynamics of the Collared Dove population in 1975 and 1976 at the major nighting places of Nyiregyhaza (Based on Ratkos, 1976). I — County Hospital, 2 — Benczúr square, 3 — Area in front of the MÁV Station, 4 — Dimitrov Str., 5 — Bessenyei square, 6 — pineforest of Söstö 121 példány 1700 1300 70 30 i IV. hó V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. I. Il. I. IX/3. A fészkelő és éjszakdz6 gerledllomany dinamikája Nyiregyhaza Benczúr teren 1975 — 1976-ban. 1 — lakott fészkek száma, 2 — parkban élő madarak száma, 3 — éjszakázó mada- rak száma. — Dynamies of the nesting and nighting Collared Dove stock at the Benczúr square of Nyíregyháza in 1975 and 1976. 1 — inhabited nests, 2 — birds living the in park, 3 — nighting birds egyedek számát, pontos adatot nyerünk a nem költő tartal&kpopuläciöröl a ta- vasz elején. A Benczúr téri ÉH-en az a szám 12,4%. Az idő előrehaladtával a fiatal egyedek fokozatosan bekapcsolódnak a fészkelésbe, és júliusban gyakor- latilag egyensúlyban van már a fészekszám a költő madarak számával. A fészkelő gerleállomány sűrűségét Ratkos három tipikus városi biotópban vizsgálta meg : — a város központjában, a — az egyszintes házak negyedében az utcai fasorokban (Árok u., Búza u.), és — az öreg belvárosi parkban (Benczúr ter). A balkáni gerle abundanciája 1975—1976-ban a következően alakult : 122 — Centrum, a Vörös Hadsereg, Felszabadulás, Soltész M. utcákkal és Inczé- dy sorral határolt terület, (0,5 ha): 1975. V. — 9 pár/10 ha; 1976. IV. — 16,7 par/10 ha; évi növekedési ráta 94%. — Benczir ter parkja, (1,3 ha): 1975. V. — 140 par/10 ha; 1976. IV. — 250 par/10 ha; évi növekedési ráta 78,6%. — Árok út (0,65 ha); 1975. V. — 234 par/10 ha; 1976. IV. — 335 par/10 ha; évi növekedési ráta 38,3%. — Búza út (0,42 ha): 1975. V. — 354 pár/10 ha; 1976. IV. — 480 pár/10 ha; évi növekedési ráta 31,9%. Úgy néz ki, hogy a balkáni gerle kedvene fészkelő biotópja elsődlegesen az utcai japánakácfasorok voltak, ahol legnagyobb a fészkelő állomány abundan- ciája, de a populációnövekedés már csökkenő tendenciát mutat a helyek telí- tettségét jelezve. Az 1970-es évek közepén a gerletömeg nagy ütemben benépe- sítette már a városközpontot és a nagyobb terjedelmű öreg parkokat (Benczúr tér), de mivel ezek a biotópok még messze álltak a telítettségtől, ezt a relatív , vákuumot" a madarak nagy ütemben igyekeztek betölteni. Ezt bizonyítja az igen nagy évi populációnövekedés az ilyen területeken. A nyíregyházi balkáni gerle populációnak sűrűsége rendkívülien nagy volt már 1976-ban, átlagai felülmúlták az 1980-as év debreceni hasonló mutatóit ( Bozsko—Juhász, 1981). 2. Debrecen Tipikus alföldi város, amely fekvéséből következő mezőgazdasági jellegét napjainkig megőrizte. A várost határoló területek változatos mezőgazdasági tevékenységet tesznek lehetővé. A város éghajlata kontinentális, nyáron meleg, télen hideg. A csapadékeloszlás egyenlőtlen, a nyarak szárazak; őszre és télre esik a csapadékmaximum. Az évi középhőmérséklet 10,2 °C. A város területe 44 500 ha (1981), míg a népesség 1981-ben 196 095 fő volt. Debrecen növényzete változatos, sok az utcai fasor, fásított parkterület. Északról a benyúló Nagyerdő összefüggő zöld szigetet képez. A belváros faso- rait általában japánakác, nyugati ostorfa és gömbjuharfa egyedei alkctják. A városnak jelentős az élelmiszeripara. A feldolgozó üzemek és a gyárak mel- lett a városban két, a városhoz közel egy hatalmas gabonaraktár is található, amelyek szinte mágnesként vonzzák a balkáni gerle tömegeit, fő táplálkozó- bázist képezve. Debrecenben a rendszeres, programszerű felméréseket 1977 óta folytatjuk. Az első időszakban 8, már régen ismert ÉH-et mintaterületnek választva vizsgál- tuk a gerleállományt, majd ezt kiterjesztettük az egész városra is. Az 1977— 1980-as évek eredményeit már előző munkáinkban közöltük ( Bozsk 1979, 1981). 1978-ban 30, 1980-ban 36, 1982-ben pedig 44 ÉH-et tartottunk nyilván (4. ábra) (az ÉH-ek részletes ismertetését előző közleményeinkben. kö- zöltük). Az EH-ek eloszläsära jellemző, hogy a legtöbb a belvárosban található, és a peremi részeken csak kisebb jelentőségű lokális alvóhelyek IA létre. A város téli gerleällomänyänak a dinamikáját (19791982 között) a 2. táb- lázat mutatja. Jelentős minőségi különbséget és eddigi megällapitäsainkkal nem egyező tendenciát az 1981. évi állomány mutat. A balkáni gerle téli popu- lációjának az egyedszáma 1977 és 1980 között évente 13,5—15°%-ot gyarapo- dott, lassan közelítve ahhoz az értékhez, amelyik esetében — a környezeti ha- tások miatt — már további emelkedés nem lehetséges. Az 1981-es felmérés vi- 123 el sE 44 Böszörmenyi u. Ce Tanacskoztarsasag ut 0-100 101-300 301-500 500-1000 1001-2000 példány 4. A balkáni gerle éjszakazbhelyeinek eloszlása Debrecen területén. — Distribution of the nighting places of the Collared Dove on the area of Debrecen 124 2. táblázat Table 2 A balkámi gerle ( Streptopelia decaocto ) téli állományának dinamikája Debrecen területén 1979—1982-ig Dynamies of the winterpopulation of the Collared Dove on the area of Debrecen, between 1979 and 1982 aa 1979 1980 | 1981 1982 I | 1. Salétrom u. 134 2207 | — 108 2. Ispotäly u. 324 120 160 196 3. Dimitrov u. 886 860 960 1 286 4. Széchenyi u. 1 856 1 850 1 260 1 118 5. Hatvan u. 150 120 150 208 6. Petôfi tér 60 40 | 38 69 7. Varga u. 320 510 | 448 565 8. Béke u. 994 980 | 750 1 120 9. Töth Arpäd G. udvara 384 520 275 865 10. Jászai M. u. 206 350 139 202 11. Kossuth u. 20 320 150 185 12. Csapó u. 100 82 70 187 ia.) Biszt Fr u. 270 370 210 385 14. Vörös Hadsereg u. 40 40 | 50 20 15. Kälvin tér 243 280 | 160 160 16. Déri Múzeum ter, Múzeum u. 260 2001, 210 225 17. Darabos u., Thaly K. u. 1 106 1270 | 1 100 1 515 18. Honvéd u. 730 1 080 200 332 19. Sallai u. 65 — = 54 20. Két malom u. 118 43 — 168 21. Bem ter 500 260 245 328 22. Dözsa György u. 1 343 1 460 1 380 1 534 23. Ifjúság u. 35 40 50 87 24. Honvedtemetö 2 720 1 090 760 600 25. Kandia u. 450 760 258 560 26. Zöldfa u. 100 420 134 510 27. Arpad ter 70 150 250 414 28. Millennium tér 200 70 80 25 29. Kerekestelepi fürdő 20 35 = == 30. Budai Ezsaias u. 75 100 = 124 31. Thomas Mann u. = 190 = 120 32. Allatkert — 900 620 400 33. Bercsényi u. — 50 = 481 34. Bartök Béla u., Körhäz a 965 | 50 450 35. Böszörmenyi u. 35. — 70 = = 36. Városi Tanács területe — 150144 150 210 37. Kodäly Zoltän u. — —. | 23 8 38. Sziv u. és Török B. u. — = | 245 211 39. Raktár u. — — | _ 60 40. Hollö J. u. - = 48 70 41. Becskereki S. u. a — | — 80 42. Vörös Hadsereg u. 45. — — == 102 43. Haman Kato u. — — | -- 251 44. DATE udvar — — | = 40 Osszesen — Total: 190778 1582708 11 123 15 633 10% korrekeiöval — | with 1094 correction : 15 156 17410 | 12 235 17 196 125 szont az előző évihez képest 30%,-0s csökkenést mutat. Ez a csökkenés azonban nemcsak a populációra ható természetes folyamatok eredménye, hanem a bal- káni gerle vadászatának a következménye. 1980 nyarán először a város mellett levő egyik táplálkozóbázist képező magtárnál több mint 700, majd 1981 telén — a számlálást megelőző időszakban — 650 példány lelövéséről szereztünk to- domást. Ebben az időszakban a debreceni Állatkert is több mint 150 gerlét f0- gott be. Ez együttesen 1500 példányt tesz ki. Még ide számítható a nyáron le- lőtt 700 egyed potenciális szaporulata is, amely a vadászat miatt megsemmi- sült. A városon belüli magtärakban is felyt kisebb mértékű gerleirtás, és ez a zavarás sok gerlét elriasztotta környékről. Azonkívül a város egyik legnagyobb ÉH-en, a Honvédtemetőben és más helyeken is közművesítési, fairtási mun- kálatok kezdődtek ; jelentős mértékben zavarták ezzel az ott csoportosuló bal- kánigerle-állományt, és elvándorlásra késztették. Az 1982-es téli állomány már csaknem elérte az 1980-as szintet; az előző évihez képest a gyarapodás üteme 31%,-ot ért el. Az ismételt hirtelen létszám- gyarapodáshoz nagyban hozzájárult a téli rendkívüli hideg, havas időjárás, amely igen jelentős számban kényszerítette a balkáni gerléket a védettebb vá- rosi területekre. A felfutást elősegítette, hogy az előzőekben jelzett munkálatok nagy része befejeződött, ismét zavartalanná vált több EH. Debrecenben a téli felméréseken kívül a fészkelő állomány jellemzőit is ki- mutattuk a város főbb biotópjaiban 1980—1982 között (3. táblázat). Megfigyel- hető, hogy 1980-tól kezdve az abundancia fokozatos csökkenést mutat, s ezzel együtt a faj relatív gyakoriságában is negatív a változás. A fészkelő állomány abundanciájának az ingadozása mutatja, hogy az erre az időszakra vonatkozta- tott balkánigerle-populáció a városon belül a fluktuáció szakaszába lépett. 3. táblázat Table 3 A balkani gerle allomanysürüsegenek és dominanciájának alakulása Debrecenben a fészkelőidőszakban, 1980—1983 között Variations in density and predominance of the Collared Dove in Debrecen during the nesting period from 1980 to 1983 Évek — Year | 1980 | 1982 | 1983 Biotöpok | pár/10 ha | D% | pár/10 ha | D% | par/10 ha | D% Belvaros | | | Inner town 1104,0! 94,5| 55,8) 51,5) 20,5) 27,0 34,0) 32,0| 30,0 29,0) 42,0) 37,0 Lakötele Pp Bra INNE | | | HO f | | | Housing estate — 35,51 — |) 30,5) 24,0) 28:0) 29,0)! 3320) 25,51 2E0/B70270 Kertväros aay ER wo | î | Garden city u 13,7, — 32,5| 19,0) 16,5) 19,0) 21,0| 21,0|-13,3; 21,0) 24,0 Hönapok AN. | TE A) i | | Month IV. 2 av ARME EVE TWAS We We VOIE Vee" Ve TV levis 3. Eger A város az Alföld és az Északi-kôzéphegység találkozásánál fekszik. Északra a Bükk vonulatai, délre a várost kettészelő Eger patak völgyének kiszélesedett, vastag üledékkel fedett, sík területe határolja. Az éghajlat jellegét így a kör- nyező hegyvidéki hatások alakítják. Az évi középhőmérséklet 10,5 °C, az átla- gos csapadékemennyiség évente 590 mm. A növényzetre jellemzők a dús faállományú parkok, fasorok, kisebb zöldte- rületek. A város szívében fekszik a legjelentősebb park, a Népkert. Eger — gazdasági jellegét tekintve — nem nevezhető egységesen sem ipari, sem mezőgazdasági településnek. A város belső részén nagyobb üzemek nincse- nek, csak a periférián helyezkedik el kisebb ipari övezet. Ugyancsak nem talá- lunk nagyobb élelmiszer-feldolgozó üzemet, magtärat, malmokat sem. Hazánk városai között Eger mind népesség, mind terület tekintetében kö- zépnagyságúnak számít. Az 1981-es népesség 62 583 főt tett ki, a város területe 9200 ha. Egerben a balkáni gerle állományának vizsgálata 1982-ben kezdődött meg. J elenleg 7 ÉH-et tartunk nyilván (5. ábra). Közülük 5 zárt, széltől védett, ke- vésbé háborgatott ter ületen van a belvárcsban, egymástól kis távolságra, alig 500 méteres körön belül. A nagy területű, öreg fákkal gazdagon tarkított Nép- kertben egy ÉH sem alakult ki az akadálytalan szélhatás okozta kedvezőtlen mikroklimatikus tényezők miatt. Külön ki kell emelnünk az Eger patakot sze- gélyező és a patak fölé hajló vadgesztenyefákon éjszakázó téli állományt. Ezek a madarak a közeli termálfürdő meleg vizének a kifolyój a felett gyülekeznek, és a hideg téli éjszakákon, az állandóan gőzölgő vízpára melegét használják ki. Az EH-eken a gerlék általában a fenyöfeleken, a vadgesztenyén és a juharfélé- ken csoportosulnak. A värosban eddig ismert EH-ek nevet a következökben soroljuk fel (a zárójelben levő szám az 1982. februári felmérés eredménye). 1. Petőfi tér. Az Eger patak mentén elterülő kisebb park. A gerlék a fekete- fenyőkön csoportosulnak (85. pld.) . 2. Autóbusz-pályaudvar környéke. A távolságiautóbusz-pályaudvart keleti irányból lazán ültetett fekete fenyők övezik. Ezeken éjszakáznak a madarak (76 pld.). 3. Székesegyház parkja. A székesegyház északi oldala melletti kis parkterület néhány lucfenyővel, vadgesztenyefával, bükkfával. A balkáni gerlék nagyobb- részt a fenyőkön, kisebb számban a vadgesztenyeken éjszakáznak (95 pld.). 4. Érseki palota udvara. Öreg fákkal övezett, zárt parkterület. Az ÉH-et feke- te- és lucfenyők, valamint néhány öreg vadgesztenyefa alkotja (200 pld.). 5. Hittudományi Főiskola belső udvara. A zart belső udvaron több vadgeszte- nye és zöldjuhar áll. E fák alacsonyabb ágain telepszenek meg a madarak (190 pld.). 6. Szabadság ter. Néhány magas lucfenyön figyelhetők meg a gerlék (20 Sl . Eger patak partja. A patakot övező vadgesztenyefäkon lokális polupäciö EH. -e a strandfürdö melletti szakaszon (50 pld. Ne A felsorolt EH-eken 1982. februärjäban 771 egyedet (10%, korrekeiöval) re- gisztraltunk. 5 Felszabadulás tere À | À | Szabadsäg ter < 100 101-200 példány 5. A balkáni gerle ejszakazöhelyeinek eloszlása Eger területén 1982-ben. — Distribution of the nighting places of Collared Dove on the area of Eger in 1982 4. Győr A Kisalföld északi részén a Rába, a Rábca és a Mosoni-Duna, összefolyásánál, a Győri-medence központjában terül el. Éghajlata viszonylag kiegyenlített. Mivel a város minden oldalról nyitott, gyakori a főleg ENy-i—Ny-i irányú széljárás. A csapadék átlagosan 600 mm körül mozog évente. Győr növényzetére a három folyót kísérő fűz-nyárligetek, a folyók szige- tein, zátonyain, ezeken kívül a vadgesztenye, az éger, a kőris jellemzők. A belső beépített területeken kevés a park és az utcai fasor. A város jellegét az ipar szabja meg. Hatalmas ipari övezet és gyárváros ta- lálható, de ezeken kívül is több üzem helyezkedik el mozaikosan városszerte. Az iparterületek fátlanságukkal, minimális táplálkozási lehetőségeikkel ‚‚üres szigeteket" képeznek madártani szempontból, ahol még a városi tömegfajok abundanciája is kicsi. Győrben hiányzanak a nagy, nyitott magtárak, malmok, amelyek másutt táplálkozóbázist képeznek a balkáni gerléknek. A város sűrűn lakott, az 1981-es népesség 126 344 fő volt, területe 17 300 ha. Győrben folyamatosan 1981 októbere óta folytatunk vizsgálatokat a belvá- rosban található ÉH-eken. 1982 februárjában elvégeztük az egész város gerle- állományának egyszeri abszolút felmérését az összes ÉH-eken. Ezek térbeli helyzetét mutatja a 6. ábra. A belvárosban — az aránylag csekély kiterjedésű 4. táblázat Table 4 A balkáni gerle téli állománya Győr területén Distribution of the winter population of the Collared Dove on the area of Győr a o si 1952 1. Batthyány tér 190 155 2. Bajesy-Zsilinszky u. 50. 130 85 3. Lukács S. u. 95 60 4. Dimitrov sétány | 290 310 5. SZTK-epület udvara | 50 110 6. Raba-parti fák 50 120 7. Aradi Vértanúk u. 2. sz. — 45 8. Aradi Vértanúk u. 8. sz. — 30 9. Honvéd liget 19 20 10. Eötvös ter | 180 | 230 11. Megyei Kórház udvara 430 | 650 12. 401-es Sz. J. Kollegium | — 50 13. Petőfi ter — 490 14. Jereván étterem mögött — 160 15. Vár területe | — 390 16. Bem tér | — 60 A 9 belvárosi éjszakázóhely összesen 1434 1740 Total of the 9 inner town nighting places: | 10% korrekeiöval — | with 10% correction 1577 1914 Növekedes üteme — Rate of inerease | 21,4% 1982-es állomány összesen : — | Total stock in 1982: 2955 10% korrekeiöval: — with 10% correction: | 3250 129 Mosoni-Duna 10-100 101-200 201-500 500 peldany 6. A balkani gerle éjszakazbhelyeinek eloszlása Győr területén 1982-ben. — Distribution of the nighting places of the Collared Dove on the area of Győr in 1982 130 zöldterületeken — csaknem mindenütt megfigyelhetök gerlecsoportok. Ahol az expozíció is kedvező (zárt udvarok, häzaktöl körülvett parkok), ott koncent- rálódik a nagyobb tömegű madár. A legtöbb gerle azonban mégis a, belvárostól kissé távol eső, de védett helyzetben levő Megyei Kórház udvarán álló fenyökön csoportosul. Győrben a felsorolt EH-eket tartjuk nyilván (4. táblázat) : 1. Batthyány tér. Épületekkel övezett, védett helyzetű belvárosi parkterület. A gerlék feketefenyőkön, kőrisfákon, japánakácokon és diófákon éjszakáznak. 2. Bajcsy-Zsilinszky u. 50. sz. ház udvara. Zárt belső udvar néhány ostorfával, amelyen csak kisebb lokális gerlepopuláció tömörül. 3. Lukács S. u. sarok. Magas ötemeletes házak mellett két diófa jelenti az éj- szakázóhelyet. 4. Dimitrov sétány. A város legforgalmasabb útja mellett, kelet— nyugati irányban hosszan elterülő, változatos faällemänyü parkterület. Dél felől házsor védi, egyébként nyitott. A balkáni gerlék elsősorban a házak mellett szorosan álló vadgesztenye-, kőris és zöldjuharfákon csoportosulnak. 5. SZTK-épület udvara. Két épület közé szorosan telepített és így védett helyzetben levő vadgesztenyefák ágain figyelhető meg az éjszakázó állomány. 6. Rába-parti fák. A Rába folyót szegélyező, alacsony fákon, egészen közel a vízhez telepszenek meg a gerlék. 7. Aradi Vértanúk u. 2. sz. ház udvara. Belvárosi, zárt udvar öreg vad- gesztenyefával. 8. Aradi Vértanúk u. 8. sz. ház udvara. Belső udvar néhány zöldjuharral. Csak kisebb számú gerle ÉH-je. 9. Honvéd liget. Zajos, erősen zavart park, néhány zöldjuharfával, amelyre csak kis számú madár jellemző. 10. Eötvös tér. Öreg fákkal tagolt, zárt, a sűrű lombkorona miatt még nap- pal is sötét, kevésbé zavart park. 11. Megyei Kórház udvara. Belső, zárt terület, csekély zavartsággal, öreg fákkal. Az épületek csaknem közrefogják a beszállófákat (feketefenyők, kőris, vadgesztenye, kis levelű hárs). A város jelenlegi legnagyobb ÉH-je. 12. 401-es Szakmunkásképző Intézet Kollégiumának udvara. Főleg az ostor- fákon telepszenek meg a madarak. 13. Petőfi tér. Kisebb kiterjedésű, parkosított terület, amelynek ostorfáin, kőrisfáin éjszakáznak a balkáni gerlék. 14. Jerevan étterem mögötti parkterület. Ezen a középnagyságú ÉH-en a ger- lék főleg a gömbjuhar- és a vadgesztenyefäkra szállnak be. 15. Vär területe. Fenyök, tujäk ägai között vedett helyzetben, viszonylag nagyszámú állomány a jellemző. 16. Bem tér. Parkterület kisebb gerlecsoporttal. Az 1981. és 1982. februári állományt összehasonlítva — a belvárosi 9 ÉH-en — nagymértékű állománynövekedés tapasztalható (7. ábra). A növekedés mér- téke eléri a 21,4%-ot. Feltételezhető, hogy az 1982. februári igen kemény hideget és havat hozó időjárás a szokottnál is több gerlét kényszerített be a belvárosi ÉH-ekre. Ezt hasonlóképpen megfigyeltük ebben az időben Deb- recenben is. Győrben a város nagyságához képest a gerleszám viszonylag alacsony szinten mozog (6. táblázat). Magyarázható ez a város ipari jellegé- vel, a belváros viszonylagos fátlanságával, a táplálkozóbázisok hiányával. 131 példány 1982 2000 1800 1600 1400 H 1200 1000 800 600 400 7. A balkani gerle alloma- nya Györ belvárosában 1981—1982 telén. — Repre- sentation of the Collared dove stock in the inner town of Györ during the winter of 1981/82 200 X XI. XII. I. Il. III. hó Nem elhanyagolható az sem, hcgy a városban nagyon jelentős nagyságú a házi galamb (Columba livia domestica) populációja, amely mind táplálkozási, mind fészkelőhely (épületeken) tekintetében konkurrenciát jelent a balkáni gerle állománya számára. 5. Zalaegerszeg A város a Nyugat-Dunántúlon helyezkedik el, a Zala folyó jobb partján, dombokkal határolt medencében. Régi történelmi, középnagyságú város. Terü- lete 8900 ha (1981), lakosainak száma 57 618 (1981). Jelentős iparosítás csak a felszabadulás után indult meg. Mezőgazdasági üzemként kiemelhető a Kasza- házi malom és a gabonatároló, amelyek fő táplálkozási bázisai a balkáni ger- léknek. A város középpontjában több kisebb park, liget terül el, ami elősegíti a madarak fészkelését és éjszakázását a városban. Zalaegerszeg balkánigerle-populációja kisebbnek látszik az előző városok- hoz képest. Az 1981/82-es télen csak 9 EH-et sikerült felkutatni a városban (8. ábra). 1. Pénzügyi és Számviteli Főiskola udvara. A város legnagyobb ÉH-je. Magas épülettel védett, zárt udvar öreg fákkal, ezért kiváló feltételeket nyújt a gerlecsapatoknak. A madarak előnyben részesítik a luc- és az ezüstfenyőket, valamint a törzsükön felfutott borostyánt. Viszont nem telepszenek meg a terebélyes vadgesztenyefákon. 132 Balatoni út si ENy u Kossuth u. Kosziolz 100 101—200 200 példány 8. A balkáni gerle éjszakdzohelyeinek eloszlása Zalaegerszeg területén 1982-ben. — Distri- bution of the nighting places of the Collared Dove on the area Zalaegerszeg in 1982 2. Ságvári út. Az utcán a kórház felőli oldalon kb. 50 méteres szakaszon erdeifenyösor húzódik. Ezen a csendes, szélvédett helyen éjszakáznak a bal- káni gerlék. | 3. Megyei Kórház udvara. Az itt található kisebb EH nem hatärolhaté el élesen az előzőtől, és valószínűleg annak a leänykolöniäja. 4. Zrinyi M. Gimnázium udvara. Zárt, szélvédett hely, ahol a balkáni ger- lék magas törzsű hárs- és kanadai nyárfákon tömegesen csoportosulnak. Való- színűleg régen kialakult EH. E 5. Nagytemplom környéke. Az EH az épület környeketöl egészen a szom- 133 szedos bíróság előtti parkba is benyúlik. A kisebb számú gerleällomäny a magas fákon tömörül. M 6. Kossuth Lajos utca. A város legforgalmasabb főutcája. Ejszakäzäsra alkal- mas fák itt nincsenek, és ezek híján a gerlék kisebbik része a háztetőkön, antennákon, épületek díszelemein, egyes udvarokban helyezkedik el. 7. Köztemető. Csendes háborítatlan terület, ahol magas öreg fenyők jó lehe- tőségeket nyújtanak a gerlék számára. A temetőparkot három oldalról új lakótelepek veszik közül, de északi oldalról nyitott. Holes László szerint ez az oka annak, hogy csak kevés madár vonul ide éjszakázni, noha a hely ideális- nak látszik. 8. Strand területe. Új keletű ÉH, amely csak az 1981/82-es télen alakult ki. Kisebb gerlecsapat alacsonyan az erdeifenyőkön alszik. È 9. Tomori Pal utca. A Ságvári utcából nyílik (lásd előbb), és a két EH összefüggése feltételezhető. Az 1981/82-es télen már megszűnt. A balkáni gerle populációjának a, felmérése 1981 februárjában és 1982 január- jának a végén történt. A vizsgálatot könnyítette a —7, —8 °C-os hideg, ami a madarak maximális koncentrálódását idézi elő a városban. A balkáni gerle populációméreteit és ennek évi változásait az 5. táblázat szemlélteti. Zalaegerszeg gerlepopuläciöja kis méretű. A legjelentősebb EH-komplexum a belvárosban a Pénzügyi Főiskola, a Zrínyi Gimnázium udvarán, valamint a Ságvári úton és a hozzá tartozó mellékutcákon van. Itt található a populáció 83% -a! A többi helyek jelentéktelenek, mert csak néhány tucatnyi madár csoportosul ott. Az állomány méretét — több mint valószínű, hogy — a rendszeres gerle- vadászat tartja alacsony szinten. Sajnos pontos kilövési adatokkal nem ren- delkezünk, s így nincs lehetőségünk pontos korrelációt megállapítani a po- pulációcsökkentés és a populációszint között. Ennek ellenére a megfigyelt egy év alatt a városi téli populáció egyedszáma 79,15%-kal nőtt. Ennek az oka a hideg időjárásban, a mesterséges szelektálás időszakosságában és csak aztán a populáció biológiájában kereshető. à. táblázat Table 5 A balkámi gerle populäcioméretei és azok változásai 1981—1982-ben Zalaegerszegen Variations in the population size of the Collared Dove between 1981 and 1982 in Zalaegerszeg a | ee | 1981. febr. 1982. jan. 1. Pénzügyi es Szamv. Főiskola | 100 280 2. Ságvári u. | 116 185 3. Megyei Körhäz udvara | 40 38 4. Zrinyi M. Gimnäzium 120 260 5. Nagytemplom környeke | 40 45 6. Kossuth L. u. 30 40 7. Köztemetö | 50 60 8. Strand területe | — 20 9. Tomori Pál u. 28 == Összesen : — Total: | 518 | 928 10% -os korrekcióval — with 10% correction: 570 1021 134 Az anyag kiertekelese Az előbbiek alapján az öt városban folytatott téli gerleällomäny felmérési eredményeit a 9. ábrán foglaljuk össze, amely igen szemléletesen érzékelteti gerleállomány területi egyenlőtlenségeit. Az abszolút számadatok mellett jobb összehasonlítást adnak azok az indexek, amelyek a gerleszám 10 ha-ra jutó abundanciáját és a, 100 lakosra vonatkoztatott számát mutatják az egyes váro- sokban (6. táblázat). Ezek alapján hasonló összefüggésekhez jutunk, amit az abszolút populáció- egyedszám vizsgálata mutatott. A vizsgálatunkat képező öt város így két csoportra osztható. Külön kategóriát képez : — Nyíregyháza és Debrecen, valamint — Győr, Eger és Zalaegerszeg. A két alföldi város gerleällemänya több nagyságrenddel előzi meg a második csoportba sorolt települések adatait. Nyíregyházán és Debrecenben a balkáni gerle tipikus eudomináns fajnak számít. A második csoportban a gerlepopu- láció indexei kisebb értékűek, és szinte teljes azonosságot mutatnak, noha a városi területek és lakosok száma itt jobban eltérnek egymástól (pl. Győr, Zalaegerszeg). A következőkben megpróbáljuk megkeresni azokat a tényezőket, amelyek — az egyébként rendkívüli alkalmazkodóképes faj — területileg eltérő egyed- számát és populációsűrűséget okozzák. Magyarországon a balkáni gerle ter- jeszkedése során DK felől egyrészt a folyók mentén, másrészt sugárirányban hatolt az országba, egyenletes ütemben. Kivételt képez a Zalai-dombság kör- nyéke és a Bakony vidéke, ahol még nem tisztázott okok miatt ez a madár jóval később jelent meg (Keve, 1961). Országunkban a balkáni gerle tér- hódítása az 1950-es években befejeződött. Jelen munkánk alapján megálla- pítható, hogy az ország balkánigerle-populációinak térbeni eloszlása tipikus kumulatív jellegű. A terjeszkedését és a mai eloszlást minden bizonnyal be- folyásolta az egyes települések földrajzi helyzete és a mezőgazdaság struktúrája. Ahol a városok közvetlen közelében a gerle fő táplálékát képező mezőgazda- sági kultúrák (gabonafélék, napraforgó, borsó) vannak, ott nagyobb számuk a jellemző. Zalaegerszeg és Eger körny ezetében összefüggő erdőségek, ill. demb 6. táblázat Table 6 Az öt magyarországi város statisztikai adatai ore, Statistieat data for the five Hungarian towns and the population indices of the Collared Dove in 1982 | 10 ha-ra jutò | 100 lakosra jutò Varosok Terület (ha) Lakosság (1981) 1982-es téli | gerleállomány | gerleállomány Town (1981) Inhabitants | gerleállomány | Dove st. per | Dove st. per Area | Winter Dove st. 10 ha 100 inhabitants de | Debrecen 44 500 | 196 095 17.196] 3,80 9,00 Eger | 9200 | 62583 | 1100 0,38. | 1,20 | Györ Di ALT 200 | 126 344 | 3 250 1,80 2,50 2 MEI al si Nyiregyhäza 27 500 112 058 | 12 045 4,30 10,70 Zalaegerszeg 8 900 57 618 1 021 1,10 1,80 135 17410 8 - N — l'o) 3 N = — @ Nyiregyhaza ta @ Zalaegerszeg . 1981 HA "570 x > “9 ei 1982 RI 1021 veti ti & 9. A balkáni gerle téli populációjának alakulása Magyarországon az öt megyeszékhelyen — Representation of winter populations of the Collared Dove at five county seats in Hungary 15 km-re vidéki táj húzódik, és a felsorolt kultúrák a városoktól legalább 10 találhatók, ter jedésük is kisebb. Döntő tényezőnek tartjuk a gabonatárolás technclógiáját is. Nyíregyházán s Debrecenben a már említett hatalmas, nyitott gabonatárak szinte mág- PO vonzzák a gerlék tömegeit, mig a mäsik härom värosban ilyent alig találunk. A különböző élelmiszeripari üzemek környékén is jóval több gerle csoportosul. Viszont nem kedvez a madaraknak az ipari övezet a maga kopárságával és szűk lehetőségeket biztosítva (pl. Győr). A helyi tényezők közül különböző mértékben, de befolyásolja a gerleszámot a városok fás növényzetének összetétele és állapota. Ahol kedvező mikro- klímájú és jól védő fenyőfélékre, valamint ostorfa, japánakácfasorokra talál- 136 " nak, ott nagyobb az éjszakázó állomány is. A gerlék különösen kedvelik a széltől jó védelmet nyújtó fenyőket, de egyáltalán nem telepszenek meg a szúrós akác és a függőleges ágú jegenyenyárfákon. A gerleállomány rendkívüli növekedése feltétlenül okozati összefüggésben van a természetes ellenségek szűk körével, amely képtelen fékezni a balkáni gerle mértéktelen szaporulatát. A magyarországi városokban az utolsó 15 év- ben előtérbe került a csóka (Corvus monedula) mint a balkáni gerle fészek- rablására specializálódott faj ( Bozsko, 1976). A csóka a magas beépítettségű városközpontok lakója, és ezen a területen június végéig — a fiókái kirepí- téséig — majdnem kizárólag a gerlefészkek megdézsmálásából él. Ezzel a bel- városi gerleallomany évi szaporulata egy-két nemzedékkel csökken. Deb- recenben, azonkívül a város peremén és a magtárak környékén a balkáni gerle egyre gyakrabban a karvaly ( Accipiter nisus) áldozatává esik, télen a macska- bagoly (Strix aluco) is vadászik rá, azonban ez az alkalmi szelekció elégtelen egy olyan óriási gerlepopuláció számára. Egyes városokban populációk közti konkurrencia érvényesül a balkáni gerle és a nagy tömegű elvadult házi galamb (Columba livia ssp. domestica) között, mint pl. Győrött és Zalaegerszegen. A házi galamb, nagyobb erőszakosabb révén, könnyen elűzi a balkáni gerlét egy-egy helyi táplálkozó területről, és az épületeken fészkelését is akadályozza. Ilyen folyamatok a balkáni gerle populációnövekedését korlátozó tényezőjeként hatnak. Az utóbbi időben a populáció reguláló tényezőjévé lépett elő a gerlevadászat is. Amióta az olaszok gerlevadászata elterjedt hazánkban, azóta évről évre több madarat lőnek ki (Debrecen, Nyíregyháza, Győr). A balkáni gerle po- pulációdinamikáját érzékenyen befolyásolja a vadászat és a szervezett kilövés. Sajnos — ritka kivétellel — erről nem készül nyilvántartás. Ezért nem áll módunkban precíz számokban kimutatni a szelekció hatását a populáció mé- reteire. A debreceni 1981-es kilövés következményeit már az előbb tárgyal- tuk. Nyíregyházán a, vizsgált időszakban a gerlecsapatok szervezett gyérítését folytatták a gabonatároló területén. 1976-ban 881, 1978-ban 448, 1979-ben 1377, 1980-ban 537, 1981-ben 1000, összesen 4283 példányt ejtettek el. Ilyen méretű kilövés mellett sikerült féken tartani a populáció mértéktelen gyara- podasat, és a gerleszám szaporulata 7 év alatt nem haladta meg az 1000—1200 példányt, vagyis a populáció kb. 10%-ät. A faj populációdinamikájában sok biotikus és abiotikus tényező együttes hatása érvényesül. A populáció élete csak ritka esetben zajlik le a természet tiszta törvényei szerint. A városi környezet differenciált hatásait még nehe- zebb nyomon követni. A balkánigerle-populáció fejlődése — az öt város közül — egyedül Debrecenben volt aránylag zavartalan, egészen 1980-ig. Ezért az itt megállapítottakat ( Bozsko— Juhász, 1981) alapjában jellemzőnek tarthat- juk a balkáni gerle populációdinamikájára Magyarországon. A debreceni populáció fejlődése csak 1955-től kezdve — a légpuskatilalom bevezetése után, vagyis a korlátozó tényezők megszűnésével — bontakozott ki. Az első öt évben — 1955 és 1959 között — a populáció növekedési rátája 110—130%, körül mozgott, később 200%-ra nőtt, és a populáció nagysága nagy ívben növekedni kezdett. De 1977—1980 között — vagyis 12 év múlva — a populáció növekedése egyenletesen 13,5—15,0%-osnak bizonyult. 1981- től a populációgyarapodás megszűnt, és az állomány mérete egy beállt po- pulációszint körül ingadozni kezdett, amit természetes fluktuációnak neve- zünk. A populációdinamika görbéje Debrecenben jellegzetes S alakú ívet alko- 137 tott. Ehhez a fejlődéshez 16 év volt szükséges. Valószínűleg a környezet pres- hatása nélkül hasonlóan fejlődhetne a gerlepopuláció más városokban is. Itt említhető Zalaegerszeg példája, ahol — feltételezhető a kilövés némi csök- kenésére — egy év alatt 75%-kal nőtt az állomány. A populációnövekedés a populációeloszlás változásait vonja magával. A kis létszámú madárcsoportok elférnek az utcai fasorokban, amelyeket elsősorban népesítenek be. Továbbá a madarak a magas beépítettségű belvárosba kény- szerülnek, ahol nemcsak a fákra, hanem az épületekre is, mindenféle tech- nikai szerkezetre kezdenek települni. Későbben már a nagy összefüggő öreg parkokban is gyarapszik a számuk. Az összes városi biotóp telítődésével a, gerletömeg már a külső övezetbe, valamint a városon kívüli víkendövezetbe kényszerül, aminek most vagyunk a tanúi Debrecenben. Télen — fordítva — a gerlecsapatok a városban tömörülnek, ahol sikeresen átvészelik a kritikus hideg időszakot. A populáció tavaszi szétszóródása kiküszöböli a fajon belüli konkurrenciát a fészkelési helyekért, a téli bevonulása pedig megélhetőséget biztosít, és ez fontos adaptáció. Közismert, hogy a populáció elhatalmasodá- sával lépnek színre a populáción belüli önszabályozás mechanizmusai, amelyek minden esetben mások lehetnek. Jelenleg az optimális szintjét túlhaladó bal- kánigerle-populációk önszabályozása Magyarországon a populáció térbeli el- oszlásának adaptív változásai révén történik. Későbben valószínűleg a sza- porulatcsökkenés is számításba jöhet, amennyiben az ember nem avatkozik a populáció életébe, és nem indítja meg a tudományosan megalapozott popu- lációszint regulációját. Következtetések 1. Magyarország városai között a telelő gerleällomäny nagyságában jelen- tős eltérések mutatkoznak. A legszámosabbak az alföldi nagy városok popu- lációi. A legkisebb állomány a dombos, erdős környezetben levő városokban található (9. ábra, 6. táblázat). Ennek megfelelően változik a 10 ha-ra eső gerleszám indexe is (4,3—3,1 és 0,83—1,1), valamint a 100 lakosra jutó gerle- szám (10,7—9,0 és 1,2—1,8). 2. Az alföldi városok nagyobb gerleszámát tükrözi a fészkelő állomány rendkívül magas sűrűsége is. A maximális abudanciát Nyíregyházán tapasz- taltuk, amely valószínűleg a Magyarországon regisztrált legnagyobb érték: 336— 480 pàr/10 ha az utcai fasorokban, 250 pár/10 ha, az öreg belvárosi par- kokban és 175 pàr/10 ha a városközpontban. A debreceni hasonló mutatók is jelentősek, de a két város között így is nagyságrendi különbségek jöttek létre. 3. Amikor a gerlepopulációk fejlődése a maximális szinthez közeledik, a , szuper éjszakázóhelyek" kialakulása figyelhető meg, ahol a, város teljes állo- mányának 40—709/-a koncentrálódhat (Nyíregyháza 70%). 4. A fészkelési idényben a városi biotópok telítődésével a költő populáció a város peremi övezetébe és a városon kívüli zónában diszpergálódik. (pl. Debrecenben). Ezzel kiküszöböli a fajon belüli konkurenciát a fészkelési he- lyekért, és lehetővé teszi a sikeres szaporodást. 5. A téli populáció városba koncentrálódása és a nyári szétszóródása — amely a faj fennmaradását biztosítja — a populációk önszabályozó adaptív mecha- nizmusának tekinthető. 6. Nyíregyházán és Debrecenben a populáció további növekedése megszűnt, 138 és ez a természetes fluktuáció periödusäba lépett. Debrecenben az előbbi folya- mat 16 év alatt játszódott le. 7. A gerleállomány országos nagyságrendi eltérésének okait a következőkre vezethetjük vissza : — a város földrajzi fekvése és környezete, — a mezőgazdaság struktúrája a városkörnyező térségekben, — a, városon belüli táplálkozóbázisok jelenléte, és a gabonafélék tárolásá- nak technológiája, — a, város fásítási foka, a faállomány összetétele, — a, kedvező mikroklimatikus helyek megléte. 8. Az utóbbi időszakban mesterséges reguláló tényezővé vált a szervezett gerlevadászat, amely érzékenyen fékezi a populáció gyarapodását (Zalaeger- szeg, Nyíregyháza), azonban szükséges lenne a kilövés pontos nyilvántartása. 9. A balkánigerle-populáció túlzott gyarapodása — ahogyan Nyíregyházán és Debrecenben történt — gazdasági, közegészségügyi, esztétikai és ökológiai szempontból nem kívánatos. A populáció korlátozását ezekben a, városokban már feltétlenül szükségesnek tartjuk. Azonban a hasznosítás nélküli kilövés sem gazdaságilag, sem etikailag nem ajánlható, helyette akkor inkább a gerle termékenységének hormonális csökkentése lenne célszerű. Sokat segíthetne a helyzeten a zárt technológiájú gabonatárolásra való átállás országos mérték- ben. Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondunk mindazoknak, akik a jelen tanulmány megvalósítását elősegí- tették: Dr. Mészáros Bélának, Juhászné Rippert Teodórának, Salamon Gábornak, Papp László- nak, Kosztya Tibornak a szinkronszámlálásban való közreműködésükért (Debrecen), Holes Lászlónak a számlálási és technikai munkájáért (Debrecen, Zalaegerszeg), dr. Ratkos Józsefnek, Szép Tibornak, Papp Tibornak, Tóth Máriának, Somlai Tibornak, Vass Imrének az 1982. évi téli számlálási adatokért (Nyíregyháza) és Ölyüs Lajosnénak a, rajzolási mun- kákért. A szerzők címe: Dr. Bozsko Szvetlana Debrecen Kossuth Lajos Tudományegyetem, Allattani Tanszék H—4010 Juhäsz Lajos Debrecen, Böszörményi út 138. Agrártudományi Egyetem, Allattani Tanszék H—4032 Irodalom heres de (1976): A csöka feszekfosztogatö tevékenysége Debrecenben. Aquila, 83. 290 D: Bozsko Sz. (1978): Ecology and etology of Collared Dove (Streptopelia decaocto Friv). in the city of Debrecen. Aquila. 85. 85—92. p. Bozsko Sz. (1981): A balkáni gerle kutatási programról és egyes eredményeiről. Mad. Täj. jan márc. 37—40. p. Bozsko Sz. — Juhász L. (1979): A balkáni gerle (Streptopelia decaocto Friv.) populáció- dinamikája Debrecenben. Acta Bio]. Debrecenia. 16. 57—85. p. Bozsko Sz.—Juhasz L. (1981): Population dinamies of the Collared Dove’s (Streptopelia decaocto Friv.) population in Debrecen city. Aquila. 88. 91—115. p. 139 Keve A. (1944): A balkáni gerle újabb térfoglaläsa és újabb adatok ökolögiäjähoz. Aquila. 51—54. 116— 122. p. Keve A. (1961): A balkáni gerle Magyarországon. Aquila. 67—68. 71—78. p. Magyarország. Utikönyv (1982). Panoráma Kiadó. Ratkos J. (1976): Adatok a balkáni gerle (Streptopelia decaocto Friv.) évi gyarapodásához Nyíregyháza viszonylatában. Szakdolgozat. KLTE, Allattani Tanszék, Debrecen. Ratkos Józsefné (1976): A balkáni gerle (Streptopelia decaocto Friv.) ökológiai sajátosságai Nyíregyházán. Szakdolgozat. KLTE, Allattani Tanszék, Debrecen. Rékási J. (1980): Adatok a balkáni gerle (Streptopelia decaocto Friv.) táplálkozásbioló- giájához. Allatt. Közl. 67, 1—4. 99—108. p. Területi Statisztikai Evkönyv, 1981. Statisztikai kiadó, 1982. Comparative survey of the Collared Dove (Streptopelia decaocto Friv.) population at five county seats (Nyíregyháza, Debrecen, Eger, Győr, Zalaegerszeg) in Hungary Dr. S. Bozsko Kossuth Lajos University of Sciences, Debrecen L. Juhász University of Agricultural Sciences, Debrecen The Collared Dove (Streptopelia decaocto Friv.) appeared in Hungary in the 1930s and has become a mass bird since then. For all that, beside investigations into its range and feeding (Keve, 1944, 1961; Rekasi, 1980) until the 1970s no serious work has been publi- shed relating to the growth rate, proportions of the collared dove population, its differen- ces within the country, etc. This iniciated in the mid 1970s comprehensive nation-wide researches on the collared dove population. The first results have come from Debrecen and Nyíregyháza (Ratkos, 1976; Ratkosne, 1976; Bozsko, 1978). During these years, the re- search work was adjoined by István Ivanits at Székesfehérvár but unifortunately after some preliminary surveys his investigations were discontinued. Since 1978, the researches have been realized according to a unified program ( Bozsko, 1981), first of all at Debrecen, later at Györ, Eger and Zalaegerszeg. Results of the Debrecen investigations have been published already (Bozsko—Juhasz, 1979, 1981). The material of surveys performed at Györ and Eger collected by Lajos Juhdsz as well as the data of Zalaegerszeg obtained from László Holes, a university student will appear for the first time in this study. Unfortuna- tely, the 1977 to 1980-year material of Nyiregyhäza being in possession of Jözsef Ratkos has not been evaluated so far. The MME group of Nyiregyhäza organized by Tibor Szép have adjoined the synchronous counting in winter 1982, their results have been made available. Material and Method In the study, distribution in space and characteristic figures of the collared dove popu- lation of five county seats as enumerated in the title, are published. Since the population surveys have not been started at the same time nor under equal conditions there are of course differences in time, quantity and contents between the data obtained. The material has been compiled with the use of two main methods. _ 1. Bird countings at nighting-places to detect the distribution in space and numerical dynamies of the population during the period outside of the reproduction. The late Ja- nuary — early February national synehronous countings, on the other hand, provided exact information on the proportions of the population since at that time the number of birds attains maximum level and the whole dove population assemble in the towns. 2. Survey of the hatching population in characteristie urban biotops by the method = test areas. The calculation of abundance was expressed as broken down according to 10t0p. The material obtained between 1975 and 1982 in the course of programmed researches on the collared dove population is distributed as follows. As regards the wintering popula- 140 tion there are figures available from Nyiregyhäza (1976/77 and 1982), from Debrecen (1978—1982), Györ and Zalaegerszeg (1981—1982), Eger (1982). The periodical and several years’ dynamics of the population could be detected only at Nyiregyhäza and Debrecen and there was occasion to determine the abundance of the hatching population at the same places. From the other county seats information was obtained only on the dispersion and proportions of the wintering population. Characterization of the Collared Dove population in five county seats 1. Nyiregyhäza Nyiregyhäza, the seat of county Szaboles-Szatmär is situated on the eastern border of the Great Hungarian Plain. Its area extends over 27 500 ha, the number of inhabitants totals 112 058 (1981). Its aspect is that of medium-town type in which the town centre and extensive village type suburbs are integrated. The inner town consists of a nucleus of two- or three-storied publie buildings, shops and churches and a single-story residential quarter around it. On the northern and southern parts of the town, modern several-storey housing estates were raised in the 1970s. North of Nyíregyháza there is a 600 hold (1 hold= 0.57 ha) oak- and robinia-forest as well as the Söstö Lake holiday resort zone. In the wes- tern and southern parts of the town there are numerous industrial plants and farms that occupy large areas. The industry is built mainly on the processing of agricultural produce. Open granaries situated in Nyíregyháza serve excellent feeding sources for the birds. On adjacent fields of the town there are mostly arables (about 6094 ), recently, gardening has the preponderance. The maize store-houses, farm, buildings, pigsties and poultry-houses situated in the neighbourhood also attract the packs of birds. The rich afforestation, large number of lines of old trees, further on, the spread of family houses with garden favour the nesting of the collared doves. The first complete survey of the collared dove population at Nyíregyháza was carried out in 1975-1976 by the married couple Ratkos ( Ratkos, 1976; Ratkosné, 1976). Already in those years, the town population seemed to be rather abundant. On the green streets, squares of the inner town, thousands of birds were assembling at night from autumn on but there was no fall in population in summer either. In 1975—1976 the following large- population nighting places (further on, NP) were observed by Ratkos: Bessenyei square, Benczúr square, Dimitrov street at the Fuel and Building Material Premises, on the the square in front of the Hungarian State Railways (MAV) station, on the courtyared of the MAV block of flats, on the area of the County Hospital and of the Trade Union Insurance Centre and in the pine-wood of the Municipal Day-Nursery in the Söstö Lake quarter. As judged from the proportions of the packs assembling there these NP-s might have been older and might have existed already before 1975. Besides, there were a few smaller NP-s in the town that Ratkos failed to count regularly in lack of time. At present, on the basis of the synchronous counting of January 28—29 1982, the net- work of NP-s continued to increase in number and together with some smaller places rose to 22. These are the following (Figure 1.): 1. Dimitrov street at the Fuel and Building Material Shop. Registered since 1975. The birds are sleeping on the poplars along the high road. The site is noisy due to heavy public traffic. After the building of an overpass — parallel with the cutting down of trees — NP-lost significance. 2. Couttyard of the MAV block of flats (Huszar square). And old NP known since 1975. The birds assemble in groups on the old poplars for the night. According to the last survey, there is a fall in population. di 3. Vécsey street. A smaller NP on the section between the Arpád and Toldi streets. The doves sleep in the dense row of wistarias. The place is closed, silent. 4. The square in front of the M AV station (together with Petöfi square). On the willow and plane-trees standing on the square there was an NP with abundant population in 1975/76. After establishment of the bus stop however, the disturbing factors increased to such an extent that by 1982 the NP ceased almost completely and by now only a few birds remain here for the night. 5. Kiss Ernò street. A silent narrow enclosed street with a row of plane-trees. The birds pass the night on the section adjoining Benczúr square and are probably a branch-colony of the large colony living there. 6. Kölcsey street. A rather new NP that may originate from Benezur square. The doves 141 overnight in scattered groups, mainly in courtyards on trees of mixed stand. The grouping of several birds was observed merely on the row of wistarias next to the School for Men- tally Defective Children. 7. Benczúr square. The largest NP in the town. The square together with Bessenyei square is one of the most beautifully parked areas in Nyiregyhäza. The park consists of highly variable long-boled and medium-height ornamental trees and a rich shrub stand. The predominant tree species in the plane-tree and there are numerous large-leaved linden, maple, ailanthus, Italian poplar trees besides. On top of giant plane-trees with wide-spread- ing branches, as well as on other old trees flocks of thousands of doves overnight. The square is closed from the east by a large row of buildings of which the windless courtyard of the day-nursery gives shelter for the night to dove packs of hundreds. 8. Bessenyei square. An old large NP which from the aspect of ecological factors is al- most equal with Benezur square but the predominant tree variety is the horse chestnut- tree and the tree stand is somewhat thinner on the northern part. 9. Malom street. A small NP that might have been developed in recent years as a branch- colony of the Bessenyei square colony. The birds are sleeping here on the courtyard of the day-nursery on Robinia trees. 10. Szinhaz street. Equally a medium size NP orinigating from the Bessenyei square situated in the courtyard of the Garrison Culture Centre. The birds settle for the night on the plane-trees as well as on some willow-trees and wistarias. 11. Szarvas street. Probably an old NP that was registered only in 1982. The birds are attracted by a row of old plane trees-especially at the end of Vécsey street being better sheltered and warmer. One of the largest NP-s in the town is to be found on Szarvas street. 12. Tompa Mihály street. A newly developing NP originating from the former where for the time being merely about a dozen birds spend the night. The closseness of the site de- finitely favours the nighting. 13. Simai street. The NP is near the Simai street granary which is a main feeding place for the doves of the town and its outskirts. The area is open, draughty, busy, the treestand isthin, and in addition, air-gunners are frequently hunting thus the place serves rather as a day-time resting-place for the birds. At night they occur here in highly restricted numbers. 14. Buza street. A one-storey street with a row of wistarias, near the market, rather clo- sed and sheltered from the wind. The NP has come about on the parked courtyard of the Petöfi College. 15. Martirok square. A closed square with a plane-tree stand being busy by day due to the Kelet stores but becomes silent by evening. A small NP developed probably only in winter 1981/82. 16. Árok street. A noisy, very busy and draughty market street where in winter 1981/82 a rather small flock of birds passed the night in the dense row of wistarias. 17. Vörös Hadsereg street I. (from the Hospital to Puskin street). On one of the oldest inner town streets there is a row of old wistarias with a few plane-trees and maple-trees hemmed in. The street is busy but windless and warm. On this section, a few birds spend the night that were probably erowded out from the area of the hospital. 18. Vörös Hadsereg street II. (from the Secondary School to Felszabadulas street). The second Np in the street is eloser to the centre, the population is much more numerous than the former (see Table 1). 19. Area ofthe County Hospital and Trade Union Insurance Centre. An enclosed, shelte- red park area planted with old plane- and horse chestnut-trees, one of the largest NP-s in the inner town. 20. Bocskai street. A busy noisy street with rows of old trees (from Kossuth square wistarias, further on plane-trees). The NP extends from the fore-part of the street to the Inczédi line and has probably been separated lately from the NP of the hospital. The po- pulation is relatively small. 21. Marx square. On this draughty noisy square merely about a dozen of doves remain for the night on the plane-trees standing here. 22. Szódaház street. A new NP within the Lake Söstö resort zone. It appeared in 1981 and probably replaced the former NP in the pine-forest of the one-time Nursery which was liqui dated in 1980. In 1975—1976 about 1400 to 1500 collared doves were assembled in winter days in the Nursery park. The impact of birds was so great that the branches of trees inclined under them and the litter was covered with the white droppings. The place in Szodahäz street is quiet and the concrete wall of the TITASZ holiday house holds off the wind. Packs of thousands of birds spend the night on sprue es and Scotch firs Ratkos, (personal Comm.) 142 The proportions of the Nyíregyháza population are detailed in Table 1. In the winter of 1976/77, on the main NP-s surveved the number of doves totalled 9645 (Ratkos, 1976). In reality, the town population was larger by one thousand at least since in the report by Ratkos the NP-s situated on the courtyard of the MAV block of flats were not included (about 600 specimens), further on, no mention was on the Szarvas street NP that accor- ding to the local inhabitants existed already then. Therefore, the 1975/76 year dove po- pulation may be estimated at about 11 000 specimens. In January 1982, a total of 12 045 doves were staying in the town. The rise in bird num- ber coincides with the appearance of some new NP-s. These spring up like mushrooms first of all in the neighbourhood of the old large NP-s. Thus, complexes of NP-s have been formed. The largest in the town is the Benczur-Bessenyei square complex that is adjoined by some smaller NP-s in Kiss Ernö, Kölesey, Malom and Szinhäz streets. In the last seven years, the dove population of the two squares rose from 3108 to 3979 that is by 28 per cent whereby the carrying capacity of the area was exhausted. At present, on this NP complex that may be called , super nighting place", 4708 doves, that is 39 per cent of the total Nyiregyhäza population assemble! Another NP complex developed around the area of the County Hospital and of the Trade Union Insurance Centre where 2200 birds, 18.3 per cent of the town population pass the night. Of significance is also the Szarvas street complex next to which, in the Tompa Mihály street, a new NP arose. In the winter of 1982, 1400 to 1500 doves were recorded here which is 11.5 to 12.5 per cent of the total po- pulation. According to observations made in winter 1982. about 70 per cent of the colla- red doves gather in giant masses on such super nighting-places in the centre of Nyiregy- haza (Figure 1.). The dove population of the NP-s undergoes characteristic yearly changes as described by Ratkos (Figure 2) and obserred by us also at Debrecen (Bozsko—Juhasz, 1979, 1981). The NP-s become stocked from September on, the populations rapidly increase and achie- ve maximum in mid-winter (January, early February but in 1975 already in December). After onset of the spring reproduction, on the other hand, the NP-s become depopulated and by April cease completely. In Nyíregyháza, however, the largest NP-s are still in existence throughout the year and do not cease on the peak of the reproduction season either. Since in summer several doves are nesting on these green areas it could be proved merely by the exact figures to be found among the calculations of Ratkos that the speci- mens nighting in summer were not the local nesting birds or their young. In early spring there kinds of bird groups were found on the area of the large NP-s: the nesting birds, the birds living but not hatching there, these are mostly sexually immature specimens, and the birds coming from else where to spend here the night, these are not nesting here either since in summer the doves spend the night next to their own nest (Figure 3). In April 1976, the number of birds having stayed in various NP-s contributed 12.4 to 22. 4 per cent in the town population, and with 16.0 per cent on the average of the whole town. When subtracting the number of nesting birds from the overnighting population provides an exact figure for the non-hatching reserve population in early spring. On the Benezur squ- are NP this value is 12.4 per cent. With the advancement of time the young birds gradu- ally take to nesting and by July the number of nes is practically in equilibrium with the number of hatching birds. Density of the nesting dove population was studied by Ratkos in three typical town biotops: — in the centre of the town, jó — in the quarter of single-storey houses on the rows of trees (Árok street, Búza street), and — in the old inner town park (Benczúr square). In 1976, abundance of the collared doves showed the following pattern: — Centre, the area delimited by Vörös Hadsereg, Felszabadulás, Soltész M. streets and Inczedy line (0.5 ha): May 1975 — 9 pairs/10 ha; April 1976 — 17.6 pairs/10 ha; annu- al growth rate 94%. — Park on Benczúr square (1.3 ha): May 1975 — 140 pairs/10 ha; April 1976 — 250 pairs/10 ha; yearly growth rate 78.699. — Árok street (0.65 ha): May 1975— 234 pairs/10 ha; April 1976 — 335 pairs/10 ha; yearly growth rate 38.399. — Búza street (0.42 ha): May 1975 — 354 pairs/10 ha; April 1976 — 480 pairs/10 ha: yearly growth rate 31.999. It seems that rows of wistarias on the streets are highly favoured nesting biotops for the collared doeve, tha nesting population being the most abundant here but population 143 growth is showing already a declining tendeney indicating saturation of the sites. In the mid-1970s the dovo masses overerowded the town centre and the large old parks (Benczúr square) but since these biotops were still far from saturation the birds attempted to fill up this relative vacuum at a fast rate. This is proved by the very high rate yearly popu- lation growth on such areas. The collared dove population at Nyiregyhäza was of extra- ordinary high density already in 1976, the means exceeded the 1980-year similar indices of Debrecen ( Bozskó—. Juhász, 1981 Ns 2. Debrecen A typical Great Plain town having preserved its agricultural character ensuing from its situation. The areas adjacent to the town permit variable agricultural activities. The climate of the town is continental, hot summer, cold winter. Rainfall distribution is ine- quable, the summers are dry, precipitation maxima occur in autumn and winter. The year- ly mean temperature is 10.2 °C. The area of the town extends on 44 500 ha (1981), the number of inhabitants in 1981 totalled 196 095. The flora of Debrecen is variable with many alleys, afforested parks. The Big Forest (Nagyerdő) protruding from the north forms a coherent isle. The rows of trees in the inner town generally consist of wistarias and maples. The town has a notable food industry. In addition to plants and factories there are two granaries in the town and one in the neigh-bourhood, these exert magnetic attraction on the masses of collared doves and form their main feeding bases. In Debrecen, systematic surveys have been made since 1977. In the first period, eight NP-s known long since have been chosen as model areas to study the dove population, toe on it was extended all over the town. The results of 1977 to 1980 have been published in our previous works ( Bozsko— Juhász, 19, 1981). In 1978, 30, in 1980, 36 and in 1982, 44 NP-s have been kept in evidence (Figure 4) (the NP-s have been described in detail in our previous publications). As being characteristic of the distribution of NP-s, most are situated in the inner town while in the outskirts merely some local sleeping sites of rat- ther small significance have come about. The dynamics of the winter dove population in the town from 1979 to 1982 is shown in Table 2. Notable qualitative differences and a tendency inconsistent with our previons find-ings are shown by the 1981 year population. Individual number of the winter popu- lation between 1977 and 1980 increased yearly by 13.5 to 15 per cent, slowly approaching the value at which — due to environmental effects — no further rise is possible. The 1981 year survey, on the other hand, displays a 30 per cent decline compared to the previous year. This decline, however, is not merely a result of the natural processes acting on the population but a consequence of Collared Dove fowling. In summer 1980. first at a granary next to the toun that served as a feeding basis we were in formed of the shooting down of more than 700, then in winter 1981 — in the period, more than 150 doves were cap- tured by the Debrecen zoo. All together, this totals 1505 specimens. To be counted here are the potential progenies of the 700 doves shot down in summer that were anni- hilated as a consequence of fowling. In the granaries within the town, a number of doves have been destroyed, due to the disturbance, many doves have been repelled from the neighbourhood. Besides, on one of the largest NP-s of the town in the military cemetery and at some other places the introduction of public amenities has been started, trees were felled, heavily disturbing the collared dove population assembled there and causing their Pt a In 1982, the winter population has attained almost the level of 1980, in comparison to the pre vious year the growth rate was 31 per cent. The extreme winter cold, snowy weat- her have greatly contributed to the repeated sudden increase in number that forced large numbers of collared doves to migrate to the more sheltered town areas. The increase in abundance of doves was promoted by that considerable part of the operations indicated former have been ended, several NP-s have become undisturbed again. In Debrecen, beside the winter surveys the characteristics of the nesting population were demonstrated in the major biotops of the town between 1980 to 1982 (Table 3). As observed, from 1980 on, there has been a gradual decrease in abundance and simultaneo- usly, a negative change in the relative frequency of the species too. Fluctuation in the abundance of the nesting population indicates that the collared dove population related to this period has entered the phase of fluctuation within the town. 144 3. Eger The town is situated at the meeting-point of the Great Hungarian Plain and the Cent- ral Mountains. It is bordered from the north by the chain of the Bükk mountains, from the south by the widened sedimentary flatland in the valley of the river Eger that divides the town in two parts. Thus, the character of the climate is formed by the effects of the surrounding hill-country. The annual mean temperature is 10.5 °C, average rainfall amo- unt yearly 590 mm. Parks with rich tree stands, rows of trees, small green areas are characteristic of the vegetation. The most significant old park, the Népkert (Public Gardens) lies in the heart of the town. Its economic character considered, Eger cannot be called uniformly either industrial or agricultural settlement. In the inner part of the town there are no large plants, a rather small industrial sector is situated in the outskirts. No large food processing plant, granary or mills are available here either. Amongst the towns of Hungary, Eger, rates as being of medium size in respect of both population and area. In 1981, the number of inhabitants was 62 583, area of the town 9 200 ha. In Eger, survey of the collared dove population was started in 1982. At present, seven NP-s are registered (Figure 5), five of these are situated in enclosed, windless, not too disturbed areas in the inner town, not too far from each other, inside a circle of scarcely 500 m. In the Publie Gardens of large extension richly spotted with old trees not a single NP has developed due to adverse mieroclimatie factors caused by unhindered winds.Spe- cial stress should be laid on the winter population spending the night on horse chestnut- trees bending over the river Eger. These birds settle above the hot water waste tap in the nearby hot springs, utilizing the heat of the sonstantly steaming vapour. On the NP-s doves generally assemble upon conifers, horse-chestnut- and maple-trees. The NP-s re- corded so far in the town are as follows (the figures in parentheses represent the values of a survey made in February 1982). 1. Petőfi square. A small park along the river Eger. The doves flock on black pines (85 specimens). 2. Environs of a bus stop. The long-distance bus station is surrounded from the east by loosely planted black pines. The birds pass the night on these (76 specimens). 3.Park of the Cathedral. A small park besides the northern side of the Cathedral with a few spruces, chestnut- and beech-trees. Majority of the collared doves spend the night on the pines, a few of them on the horse chestnut-trees (95 specimens). 4. Courtyard of the Archiepiscopal Palast. An enclosed park surrounded by old trees. The NP-s comprise black pines, spruces and a few old horse chestnut-trees (200 specimens). 5. Internal courtyard of the Theological College. In the enclosed internal courtyard, there are several horse chestnut- and leaved maple-trees. The birds settle on the lower branches of these trees (190 specimens). 6. Szabadság square. The doves can be watched on a few long-boled sprvces (20 speci- mens). 7. Riverside of the river Eger. NP of the local population living on the horse chestnut- -trees surrounding the river, on the riverside sector next to the open-air bath (50 speci- mens). In February 1982, 771 individuals (with 10% correction) have been registered on the above-cited nighting-places. 4. Györ Situated on the northern part of the plain in Northwestern Hungary at the junetion of the rivers Rába, Rábca and Mosoni-Danube, in the centre of the Győr basin. The elimate is relatively equalized. Since the town is open on all sides it is frequently wind-swept especially from the north-west or west. Annual precipitation is about 600 mm on average. The vegetation of Györ is characterized by willow-poplar groves along the three rivers, on the isles and shallows of the rivers, there are also chestnut, alder, ash-trees besides. On the inner, built-in areas there are but few parks and rows of trees along the streets. The character of the town is determined by the industry. There is an enormous indus- trial sector and a manufacturing town, in addition several plants located mosaic-like all over the town. With their lack of trees, hardly any feeding possibilities, the industrial sectors form so-called , empty isles” from the point of view of ornitology where even the 145 urban mass species are of low abundance. The large open granaries, mills that elsewhere offer feeding bases for the collared doves are missing in Győr. The town is densely populated, in 1981, the number of inhabitants totalled 126 344, the area 17 300 ha. In Györ, surveys have been made continuously, since October 1971 concerning the NP-s situated in the inner town. In F ebruary 1982, a single absolute survey of the whole town’s dove population was made on all NP-s. Their position in space is shown in Figure 6. In the inner town, on the relatively small green areas, groups of doves can be observed almost everywhere. On sites of favourable exposition (enclosed courtyards, parks sur- rounded by houses) birds are concentrated in large masses. Most doves, however, assemble on the pines standing in the courtyard of the County Hospital, far from the inner town but in a sheltered position. In Györ, the following NP-s are registered (Table 4): 1. Battyhany square. An inner town park area surrounded by buildings, being in a sheltered position. The doves spend the night on black pines, ash-trees, wistarias and walnut-trees. Courtyard of the house Bajesy-Zsilinszky street No. 50. An enlosed inner courtyard with a few trees on which merely a small local dove population assemble. 3. Corner on Lukács S. street. Walnut-trees standing next to tall houses offer a nighting- place. 4. Dimitrov promenade. A park of east-north direction with a variable tree stand situated near the busiest street of the town. It is sheltered from the south by a row of houses and is otherwise open. The collared doves assemble first of all on the horse chesnut-, ash-trees and leaved maple-trees near the houses. 5. Courtyard of the Trade Union Insurance Centre building. The nighting population occupy the branches of chestnut-trees planted closely between the two buildings and thus being in sheltered position. 6. Riverside trees along the Raba. The doves settle on the low trees lining the river quite close to the water. Courtyard of the house Aradi Vértanúk street No. 2. On inner town, closed, courtyard, with old chestnut-trees. Courtyard of the house Aradi Vértanúk street No. 8. Interna! courtyard with a few ie maple-trees. It serves as a nighting-place for a small number of doves. Honvéd grove. A noisy, heavily disturbed park with a few leaved maple-trees where a en group of doves are resting. 10. Eötvös square. A park with old trees, less disturbed being dark even by day due to the closed dense foliage. 11. Courtyard of the County Hospital. On internal, enclosed area, slightly disturbed, with old trees. The trees are almost surrounded by the buildings (black pines, ash, horse chestnut-, little-leaf linden trees). At present, it is the largest nighting-place in the town. Courtyard of the College No. 401 for the training of skilled workers. The birds settle mainly on the trees. 13. Petöfi square. A rather small parked area, the collared doves spend the night on ash-trees. 14. Park behind the Restaurant Yerevan. On this nighting-place of medium size the doves fly mainly onto the maple-trees and horse chestnut-trees. 15. Area of the Castle. Is characterized by a population of relatively large number settling among the branches of pines, thuyas, in a sheltered position. 16. Bem square. There is a park here with a small group of doves. Comparing the February populations in 1981, and February 1982, on the nine nighting- places in the inner town a high rate population incrense can be observed (Figure 7). Growth rate attains 21.4%. Presumably, the very hard cold and snow in February 1982 had force more doves than usually to the nighting-places in the inner town. The same tendency was recorded at that time in Debrecen (see above) alike. In comparison to the size of the town, there is a relatively low number of doves in Györ (Table 6). This may be due to the industrial character of the town, the relative tree-less state of the inner town, the lack of feeding bases. It should not be disregarded either that a consi- derable living population of pigeons (Columba livia domestica) are living in the town that imply a competition for the collared dove population in respect of both feeding- and nesting-place (on buildings). 146 5. Zalaegerszeg The town is situated in Western Transdanubia, on the right side of the river Zala in a basin bordered by hills. An old, historical town of medium size. The area of the town extends on 8900 ha (1981) the numbe of inhabitants totals 57 618 (1981). Industrializa- tion of a notable extent has started only after World War II. The mill Kaszaházi and the granary being the main, feeding bases for collared doves should be mentioned as important agricultural plants. In the town centre, there are several small parks, groves that promote the nesting and nighting for the birds in the town. The collared dove population in Zalaegerszeg seems tu be smaller compared to the former towns. In winter 1981, merely nine NP-s were discovered in. the town (Figure 8). 1. Courtyard of the School of Finances and Public Accountancy. The largest NP in the town. A elosed courtyard with old trees sheltered by tall buildings offering excellent conditions for the flocks of doves. The birds prefer spruces and silver pines and the ivy running their trunks. They do not settle on horse chestnut-trees with wide-spreading branches. 2. Ságvári street. On. the side of the hospital there is a row of Scotch firs on the street on a section of about 50 m. On this silent sheltered site, the collared doves spend the night. 3. Courtyard of the County Hospital. The rather small NP situated here cannot be sharply delimited from the former and is presumably a subsidiary colony thereof. 4. Courtyard of Zrínyi M. Secondary School. A closed place sheltered from the wind where the collared doves flock in masses on long-boled linden-trees and Canadian poplars. Presumably, the NP has developed long ago. 5. Environs of the Great Church. The NP protrudes from the neighbourhood of the church to the park in front of the Law-Courts. The small dove population oceupy the long-boled trees. 6. Kossuth Lajos street. The busiest high street in the town. There are no trees suitable for nighting and in lack of these some doves settle on the roofs, aerials, ornamental elements of buildings, in some courtyards. 7. Public Cemetery. A silent undisturbed area where some tall old pines offer good possibilities for the doves. The cemetery park is surrounded from three sides by new housing estates and is open from the northern side. According to László Holes this is why only a few birds migrate here fer the night although the place seems ideal. 8. Area of the open-air pool. A new NP developed only in winter 1981/82. A small flock of doves are sleeping on low branches of the Scotch firs. 9. Tomori street. Opens from Ságvári street (see above) and presumably there is an interdependence between the two NP-s. It ceased already in winter 1981/82. A survey of the collared dove population was carried out in February 1981 and late in January 1982. The survey was facilitated by the cold of —7, —8 °C that involved maximum concentration of the birds in the town. The proportions of the population and their yearly changes are shown in Table 5. The dove population in Zalaegerszeg is small in number. The most important nighting- place complex in the inner town is situated on the courtyard of the School of Finances and of the Zrínyi Secondary School as well as on Ságvári street and the pertaining by- streets. Some 83% of the population are located here! The rest of the places are unimpor- tant since merely a few dozens of birds assemble there. More than probable, the population size is maintained on a low level by the systematic dove fowling. Unfortunately, there are no exact shooting data available, consequently, we cannot establish exact correlations between the fall in population and level of the population. In spite of this, during the one year observed, the winter population in the town increased by 79.15%. This may be attributed to be cold weather, periodieity of artificial seleetion and only thereafter to the biology of the population. Evaluation of the results The results of the collared dove survey carried out in five towns are summed up in Figure 9 that clearly illustrates the regional disproportions in the dove population. In addition to the absolute figures better comparison is offered by the indices that specify by town the abundance of dove number per 10 ha and relating to 100 inhabitants (Tab- le 6). On the basis of these, similar correlations are obtained as in the survey of the absolute 147 individual number of the population. Thus, the five towns subjected to investigations can be divided to two categories: category Nyíregyháza and Debrecen and category Györ, Eger and Zalaegerszeg. The dove population of the two Great Plain towns exceed by several orders of mag- nitude the data of settlements classed to the second group. At Nyíregyháza and Deb- recen, the collared dove rates as a typical eudominant species. In the second group the indices of the collared dove population show lower values and an almost full identity although there are greater differences between the areas of towns and number of inhabi- tants (e.g. Györ, Zalaegerszeg). Further on, it is attempted tc detect the factors causing the regional differences in the individual number and population density of this species of otherwise extraordinary adaptability. During its spread in Hungary the collared dove intruded into the country partly along the rivers and partly in radial direction, at a uniform pace. Exceptions are the regions of the Zala hilleountry and the Bakony mountains where due to still unclarified reasons this bird appeared much later (Keve, 1961). The spreading of collared dove ended in the 1950s. Based on the present study it can be stated that the spatial distribution of the collared dove population is of typically cumulative nature. Spread and present-day distribution have been affected with complete certainty by the geogra- phical situation of the individual settlements and by the pattern of agriculture. Where in the immediate vicinity of the towns, crops serving the main foods of the dove (cereals, sunflower, peas) are being grown, the birds are present in larger numbers. In the environs of Zalaegerszeg and Eger with adjoining forests and hills the crops enumerated above are grown at 10 to 15 km distance at least from the towns, doves have spread here at a lower rate. The technology of grain storage is considered a decisive factor too. At Nyíregyháza and Debrecen, the above eited enormous open granaries exert magnetie attraction on masses of doves while in the other three towns such granaries are but scarcely found. In the neighbourhood of various food industry plants more doves have settled likewise. The industrial sector, on the other hand, with its barrenness and offering narrow possibilities is unfavourable to the birds (e.g. Györ). Of the local factors composition and state of the tree vegetation of towns that affect dove number. At places where well sheltering conifers, rows of wixtarias are running with a favourable microclimate the nighting population is more numerous too. The doves prefer the pines that offer good shelter against the wind but never settle on stinging robinia and Italian poplars with vertical branches. The extraordinary growth rate of the dove population is evidently in a causal relation with the narrow sphere of natural enemies that are unable to curh the excessive repro- duction of collared doves. In some towns of Hungary, in the last 15 years the Jackdaw (Corvus monedula) has come into prominence as a species specialized for the robbery of collared dove nests (Bozsko, 1967). The jackdaw is an inhabitant of town centres covered with buildings and is living almost exclusively on the pilferage of dove nests until late in June when the young fly out. Thereby, the annual progeny of the inner- town dove population decreases by one/two per cent. At Debrecen, in addition, on the outskirts of the town and around the granaries collared doves more and more frequently fall victim to the Sparrow-hawk ( Accipiter nisus), in winter the Towny Owl (Strix aluco) is hunting for them but this occasional selection is insufficient for such an enormous dove population. In certain towns, there is a competition between the collared dove and large masses of wild pigeons (Columna livia ssp. domestica) such as e.g. at Gy6r and Zalaegerszeg. The pigeon being larger and rather aggressive easily haunts away the collared dove from the feeding-place and hinders its nesting on the buildings. Such processes are acting as limiting factors to population growth of the collared dove. Recently, dove fowling has stepped foreward as a regulating factor as well. Since the dove fowling practised by Italians has come into use in Hungary, from year to year more birds are shot out (Debrecen, Nyiregyhäza, Györ). The population dynamies of collared doves is hard hit by fowling and organized outshoot. Unfortunately, with rare exceptions, no record is available these. Therefore, no exact figures are available about the effect of selection on population size. The consequences of outshoots in 1981 in Deb- recen were discussed above. At Nyiregyhäza, in the period examined, organized reduction of the dove flocks has been carried out on the area of the granary. In 1976, 881, in 1978, 448, in 1979, 1377, in 1980, 537, in 1971, 1000, altogether 4283 specimens have been killod. Withoutshoots of such measure it vas managed to restriet the excessive popu- 148 lation growth and within seven years the number of progenies did not exceed 1000 to 1200 specimens, that is about 10% of the population. The joint effeet of several biotie and abiotie factors is involved in the population dynamics of the species. The life of the population passes off merely in a few cases accord- ing to the pure laws of nature. It is still more diffieult to follow up the differentiated effects of the town environment. Out of the five towns, it is only Debrecen ahere the development of collared dove population has been going on undisturbed until 1980. Therefore, the findings recorded here (Bozsko—Juhasz, 1981) may be considered as being characteristic of the population dynamies of the collared dove in Hungary. Development of the population in Debrecen has unfolded only from 1955 on after introdueing the prohibition of air-guns, that is, after ceasing of the restrieting factors. In the first five years — between 1955 and 1959 — population growth rate ranged bet- ween 110 to 130%, increased later on to 200% and population size began to rise consi- derably. Between 1977 to 1980, however, i.e. after 12 years, population growth proved to be uniformly 13.5 to 15.0%. From 1981 on, population growth has discontinued and the size of the population fluctuated at a settled level, called as natural fluctuation. The curve of population dynamies in Debrecen formed a characteristic S arc. For this development, 16 years were needed. Presumably, without the pressing effeet of the environment, dove populations would develop in a similar way in other towns as well. To be mentioned here is the example of Zalaegerszeg where — probably due to a decrease of outshoots — the population increased by 75% within a year. Population growth involves certain changes in population distribution. Bird flocks of small number find room in the rows of trees where they settle first of all. Further on, the birds to settle in the inner town with high buildings where they occupy beside the trees, the diverse technical structures to be found on the buildings. Later on, their number increases in large adjacent old parks. With the situration of all town biotops, the masses of doves are constrained into the outskirts as well as into the out-of-town weekend sector as seen now in Debrecen. In winter, by contrast the flocks of doves assemb- le in the town where they successfully tide over the critical cold period. Due to the dispersion of the population in spring, the intraspecific competition for nesting-places is eliminated while their entering in winter provides for subsistence which is an important adaptation. As well known, with the rapid growth of the population the mechanisms of self-regulation within the population arise that may be different in each case. At present, self-regulation of the collared dove population exceeding the optimum level in Hungary is taking place by adaptive changes in the spatial distribution of the population. In a later period, presmably a decrease in the progeny may be expected if man does not intervene into the life of the population and does not initiate regulation of the scien- tifically founded population level. Conclusions 1. There are significant differences between the towns in Hungary in respect of the size of the wintering dove population. The populations are the most numerous in the large cities on the Great Plain. The smallest populations occur in towns situated in hilly forest environment (Figure 9, Table 6). The index of dove number per 10 ha varies accordingly (4.3—3.1 and 0.83—1.1) the same as the dove number per 100 inhabitants (10.7—9.0 and 1.2—1.8). 2. The higher dove number in towns on the Great Plain is shown also in the extremely high density of the nesting population. Maximum abudance was observed in Nyiregy- háza, which is probably the highest value registered: 336—480 pairs/10 ha in street avenues, 250 pairs/10 ha in the old inner town parks and 175 pairs/10 ha in the town centre. Similar indices of Debrecen are significant as well, all the same, there are subs- tantial differences between the two towns. 3. As the dove population growth approaches maximum level „super nighting-places”’ ar where 40 to 70% of the total town population may be concentrated (Nyiregyhäza 7 Mk 4. In the nesting season with the saturation of town biotops the hatching population is disperged into the outskirts and into the extra-town sector (e.g. Debrecen). Thereby, entraspeeifie compatence for nesting-places is elininated and succesful re- production becomes possible. 5. Concentration of the winter population in the town and its dispersion in summer — 149 that ensure maintenance of the species — may be considered the self-regulating adap- tive mechanism of populations. 6. Both at Nyiregyhäza and Debrecen, further growth of the population discontiuned and entered the period of natural fluctuation. At Debrecen, the above process took 16 ears. i 7. The reasons for the differences of several orders of magnitude in the country’s dove population may be attributed to the following: — geographic situation and environment of the town, — pattern of agriculture in the region surrounding the town, — presence of feeding bases within the town and technology of grain storage, — degree of afforestation and composition of the tree stand in the town, — existence of sites with a favourable microclimate. 8. Recently, the organized fowling of doves has become an artificial regulatory factor that sensitively restrains population growth (Zalaegerszeg, Nyiregyhäza) but the exact registration of shontouts would be necessary. 9. Excessive population growth of the collared dove as seen at Nyiregyhäza and Deb- recen is undesirable from economic, public health, aesthetical and ecological aspects. Restriction of the population in these towns is considered absolutely necessary. But outshooting without utilization cannot be suggested either economically or ethically, hormonal decrease of the fertility of doves would be preferable instead. Change-over country-wide to closed grain storage would be helpful. DATA ON THE FOOD BIOLOGY OF HOUSE SPARROW (PASSER DOMESTICUS) NESTLINGS Dr. Rékási József Although food biological studies are of great importance from the practical and scientifical point of view, the Hungarian special literature dealing with this topic is rather poor (Gyurkó et al., 1959; Rékási, 1968). The economic importance of the urbanized stationary house sparrows owing to their huge population mustn’t be undervalued and it’s essential to know the main features of the nestlings’ food biology. The article gives data on the above-mentioned topic. Materials and Metods The study was made within the scope of the International Biological Prog- ramme — [BP (Pinowski—Kendeigh, 1977) in 1968 and 1969. The experi- ments were conducted by using ligature (a) and all-day observation of the parents feeding their nestlings (b). a) Use of ligature. The esophagus was tied with a plastic thread given by the Institute of Ecology of the Polish Academy of Sciences. Good care was taken not to hurt the trachea and cervical vertebrae. The thread was left on the neck of the nestling for an hour so we were enabled to analyze the feed (data on meteorological condition were put down as well). The experiments were conducted on the dwellers of the nests located under eaves of a cart-shed (owned by the Bácsalmás Cooperative Farm — 46° 10’ N; 19° 20° E). All the nests were on the same level (2.4 ms from the soil). The nests chosen for the experiments differed from each other in the location (outside and central ones) and the number of nestlings per nest. In the farmstead — surrounded with pastures — there were granaries, maize sheds, cow-sheds and pigsties and dunghills. The experiments were conducted early in the morning, at noon and in the evening during the Ist (in May and June) nad 3rd (in August) brood. The nestlings dwelt the nest No. 9 were examined three times a day. b) All-day observation of the feeding activity of parents. On 18th May and 22nd June 1969 during the Ist and 2nd broodwe succeeded in observating the feeding activity of the house sparrow parents lived in the nest No. 32. The observation lasted from five a. m. till a quarter past seven p. m. In the nest there were 4 nine-day-old nestlings during the Ist and 5 ten-day-old nestlings during the 2nd brood. Weather conditions: on 18th May from 5 till 7 in the morning there was a thunderstorm then it cleared up and temperature rose to 20 °C. On 22nd June it was cloudy in the morning but later it cleared up and the temperature rose to 22 °C. Our observation post was 30ms away from the nest No. 32 and my 151 young fellow-observators (my pupils at the grammar-school)-armed with field- glasses-relieved each other every 2nd hour. During the lst brood between 6 and 7 in the morning and in the evening experiments were conducted using ligature as well. Results a) Use of ligature. Experiments were conducted once in May (3 one-week-old nestlings), twice in June (4 one-week-old nestlings) during the Ist brood and nine times in August (3 one-week-old, 4 ten-day-old and 4 tweeve-day-old nestlings) during the 3rd brood. The nestlings dwelt the nests No. 2, 4, 9 and 10. The feed was removed from the mouth cavities of nestlings and analyzed. The results are given in Table 1. The vieinity of the granary was practically covered with wheat during the corn-sifting, the members of 3 insects species were collected from the nearby cornfield ( Eurygaster maura) and pastures (Calliptamus italicus, Decticus verru- civorus). All the insects belonged to harmful species. While the smallest insects — fly larvae — were consumed in the morning, the biggest ones — Tettigonia, the very harmful Calliptamus and Decticus — were eaten usually in the evening and cool cloudy days, but the most varied feed was given at noon. 72.2 percent of the examined nestlings were fed with fly larvae. It demonstrates plainly that house sparrows living in the neighbourhood of pigsties, cow-sheds and dunghills decimate the fly population, so the species is important from the hygienic point of view as well. There was a remarkable difference in quality between the feed given to the nestlings of the Ist and 2nd brood. While the feed of the first brood can be characterized by the very harmful apple ermels, Hurygaster and leather- winged beetles, fly larvae and Calliptamus italicus dominated in the feed of the 3rd brood. Only one pebble was found in the feed of the 18 nestlings. b) All-day observation. During the lst brood 4 nine-day-old nestlings and 1. tablazat Table 1 Composition of feed removed from the oral cavities of house sparrow (Passer domesticus) nestlings A házi veréb fiokainak szajüregeböl nyert táplálék összetétele Feed-item ! No. of incidences | Percentage No. of pieces Useful grains: Triticum aestivum Tal | 61,1 16 Zea mays 1 5,9 1 Insects: Musca domestica (larvae) 13 Calliptamus italicus 7 Tettigonia viridissima 2 Diptera sp. 2 1 l 1 1 1 -] i) O D w bi — i DO IN IN 90 N ws AI Eurygaster maura 1 5,5 2 Cantharis fusca 9,9 2 Decticus verrucivorus | 5,9 1 Laspeyresia pomonella | 5,5 1 Gastrolite: | Pebble 1 5,5 1 | 152 during the 2nd brood 5 ten-day-old nestlings and their parents were observed. The observation lasted 15—15 hours. The results are summarized in Table 2. and shown on Fig. 1. While during the lst brocd the parents fed their nestlings 157 times — averagely 10.5 times per hour — during the 2nd brood the number of feedings was lower — 140, averagely 9 times per hour — though there were 5 nestlings in the nest. During the Ist brood the female fed 2.5 times as much as did the male, but during the 2nd brood the ratio was lower 1.3. So during the 2nd brood the female and the male rougly halved the task. While during the Ist brood the maximum number of feedings didn’t outnumber 21 — the female fed 14 times in the morning and 16 times in the afternoon, the male fed 4 times and 5 times during the same periods and the parents fed jointly 3 times. During the 2nd brood the maximum number of feedings reached 32 — the female fed 23 times and the male fed 9 times. During the Ist brood the female left the nest at 5.07 at down and fed the nestling for the first time at 5.55. During the 2nd brood it was the male who left tbe nest first at 5.28 but it was the female again who fed the nestlings for the first time at 6.42. During the feedings the parents spent a minute or so in the nest (but once the female took 23 minutes to feed her nestlings). The feeding activity can be characterized with three peaks, the first berween 9 and 10 a. m. (21.80 feedings), the second between 1 and 2 p. m. (21.14 feedings) and the last between 6 and 7 in the evening (7.32 feedings) (Fig. 1). Continuous line — Ist brood, broken line — 2nd brood. The male usually escorted the female on her way to the nest and watched over duting the feeding. The nconday hours were characterized by collective feedings, though 2. tablazat Table 2 All-day observation on feeding activity of house sparrow (Passer domesticus) parents Egész napos megfigyelés a házi veréb táplálkozási aktivitàsarol | No. of feedings | Female fed | Male fed | Female-male | | | fed jointly mine 'o’eloek | Ist | 2nd ist | 2nd | ist | 2nd I nit 2nd boord : brood | | brood 5—6 10 —- 6 4 — — — 6— 7 5 5 3 2 2 3 | — — 7—8 6 3 5 2 — 1 1 — 8—9 9 8 3 4 6 4 — — 9—10 21! 8 14 3 4 5 3 = 10-11 7 12 D 6 il 6 1 — 11-12 5 3 3 — 2 2 a 1 12—13 9 14 6 8 1 3 2 3 13— 14 Da 14 16 6 5 7 —- ] 14—15 7 5 4 2 3 2, — il 15—16 19 4 14 3 5 1 — — 16—17 14 18 il 6 3 12 — — 17—18 17 13 11 10 5 3 1 == 18—19 i 32! 5 23 il 9 1 — 19—20 _ 1 | —— 1 — — — Kor 140), e 106 76 AS 58 9 6 | | | | I | | | 153 No. of feedings r hour 40 De 32 = A i IA i ann ! 1] \ | do | 204 bi | 10 “À i i id f o’ clock I. Number of feedings during a day. A napi etetések száma in case the parents arrived at the nest simultaneously it was usually the female who fed first the nestlings. After the first peak, between 11 and 12 the feedings became extremely rare. While during the peaks of feeding activity it took only 2—3 minutes the birds to collect the food and a few seconds to feed the nestlings, in the late morning hours there were intervals of 20—25 minutes between the feedings. At dusk the intervals became longer, the adults preened on the nearby trees. It was the male who went to roost first (at 18.29; 18.51), the female after having fed the nestlings for the last time drank some water from a nearby puddle and went to roost a couple of minutes later (at 18.45; 19.13). Summary 1. The food biology of the house sparrow nestlings was studied by using ligature and all-day observation of the feeding activity of adults in 1968 and 1969. 2. The author hoped the results would complete not only the Hungarian trophological studies but also help the research work of the working group on granivorous birds. 3. As the species is of great economic importance it’s necessary to know not only the amount but also the composition of the feed given to the nestlings. The experiments were conducted in Southern Hungary-in region called Bäcska-in a farmstead consisted of granaries, maize sheds, pigsties and cow-sheds and dunghills. The farmstead was surro- unded with crop land and pastures. These farmsteads aren’t; only abundant sources ot food but excellent nest areas as well. The experiments were conducted on a colony con- sisted of 34 nests. Beside the composition of the feed removed from the mouth cavities of the nestlings, special features of feeding are given as well (e. g. the nestlings consumed the smallest insects in the morning and the biggest ones in the evening). 4. Although the adults rifled the granaries and the damage wasn’t unimportant owing to the large population, during the broods the feed consumed by the nestlings was comp- leted with harmful inseets. From the hygienie point of view it’s extremely important that 154 72.2 per cent of the nestlings were given fly larvae. During the broods the consumption of harmful inseets compensated the damage made to the cultures and stroed erop. 5. The feeding activity of parents was also observed. While during the Ist brood the parents fed their nestlings 10.5 times per hour, the 2nd brood can be characterized by 9 feedings per hour, though during the 2 nd brood the maximum number of feedings per hour was much higher (32) than it was during the Ist brood (21). Author’s Address: Dr. J. Rekäsi Pannonhalma, Vár u. 2. H—9090 References — Irodalom Gyurkó et. al. (1959): Megfigyelések néhány verébidomi madár fiókáinak etetésérdl. Aquila. 66. p. 25—39. Keve, A. (1960): Magyarország madarainak névjegyzéke — Nomenclator avium Hunga- riae. Madártani Intézet Kiadvänya, Budapest. p. 1—89. Pinowski, J. (1967): Die Auswahl des Brutbiotops beim Feldsperling (Passer montanus montanus). Ekol. Pol. A. 15. p. 1—30. Pinowski, J —Kendeigh, S. C. (1977): Granivorous birds in ecosystems IBP 12. Camb- ridge—London— New York—Melbourne. p. 1—413. Rekasi, J. (1968): Data of the food biology of Passer d. domesticus. International Studies on Sparrows, Warszawa. p. 25—39. Rékasi, J. (1972—1973): Data to Food Biology of House Sparrows (Passer domesticus) of Szeged. Móra Ferenc Múzeum Evkönyve, 1975. p. 237— 245. Rékasi, J. (1973—1974): Neuere Daten zur Ernährungsbiologie des Haussperlinges (Passer domesticus). Aquila. 89— 81. p. 199.—213. Adatok a haziveréb-fidkak (Passer domesticus) täplälkozäsähoz Dr. Rekasi József A täplälkozäsbiolögiai vizsgálatok mind tudományos, mind gyakorlati szempontból nagy jelentőségűek. Mégis igen kevés dolgozat jelent meg e faj täplälkozäsäröl (Gyurkó et. al., 1959; Rékasi, 1968). Nem szabad alábecsülni e nagy populációban. élő, urbanizáló- dott, állandóan. itt tartózkodó házi verebek jelentőségét, és fontos megismerni tápláléku- kat. Anyag és módszer A táplálkozásbiológiai vizsgálatokat a Nemzetközi Biológiai Program (IBP) keretén belül végeztük 1968—1969-ben (Pinowski—Kendeigh, 1977). A háziveréb-fiókák táplál- kozását nyakelkötéses — ligatura — módszerrel (a), és egész napon át történő fiókaetetés megfigyelésével végeztük (b). a) A fiókák nyelőcsövét a Lengyel Tudományos Akadémiától kapott műanyag zsineggel szoritottuk le. Vigyäztunk, hogy ne sérüljön meg a légcső és a gerincoszlop. Így lehetővé vált a szülők által egy óra alatt hordott táplálék elemzése. A meteorológiai adatokat is mindenkor feljegyeztük. A vizsgálatokat a Bácsalmási Tsz (469107 N; 19°20’ E) majorjá- nak kocsiszín falán, 2,4 m magasan fészkelő háziveréb-fiókákon végeztük el egy 24 fészek- ből álló kolóniában. A tsz-major udvarán búzamagtárat, kukoricagöret, tehénistállót, sertésólakat, trágyadombot, közvetlen közelében pedig szántóföldet és legelőt találtunk. b) A fiókaetetés aktivitását az első és a második költés idején, a 32. sz. fészekben sike- rült megfigyelnünk 1969. V. 18-án és VI. 22-én. Időjárás: május 18-án reggel 5 órától 7 óráig vihar volt, de utána kitisztult és a hőmérséklet 20 °C-ra emelkedett. A 32. sz. fé- szektől 30 m-re helyezkedtünk el, s távcsővel figyeltük egész napon. át a fiókaetetést. 155 Eredmenyek a) Az első költés idején májusban 3 egyhetes fidkaval egy esetben, júniusban 4 egyhetes fiókával két esetben és a harmadik költés idején augusztusban 3 egyhetes, 4 tíznapos és 4 tizenkétnapos fiókával kilenc alkalommal végeztük a megfigyelést. A szájüregben egy órán. át összegyűlt táplálék elemzését az 1. táblázatban mutatjuk be. A magtár előtti talajon sok elhullott búzaszem volt, és innen hordták a fiókáknak a táp- lálékot. A káros rovarokat a közeli kukoricaföldről (mórpoloska) és legelőről (olaszsáska) szedték össze a házi verebek. A fészkelési időben óriási hasznot hajtanak a növénytermesz- tésnek a káros rovarok pusztításával. A légylárvákat inkább reggel, a nagyobb termetű zöld lombszöcskét, a káros sáskafajokat általában a hideg, esős időben, a legváltozatosabb táplálékot a déli órákban hordták a fiókáknak. A 72,2%-os legylärva-fogyasztäsuk köz- egészségügyi szempontból is jelentős. b) Az első költés alkalmával 4 kilenenapos, a második költés alkalmával 5 tíznapos fiókát és ezeket etető szülőegyedeket figyeltünk meg 15—15 órán keresztül. Az eredmé- nyeket a 2. táblázatban és az 1. ábrán mutatjuk be. Az első költés alkalmával a szülők 157 alkalommal, óránként 10,5-szer, a második költés idején 140-szer, óránként csak 9-szer etettek, noha most 5 fióka volt a fészekben. Az első költés alkalmával a tojó 2,5-szer többet etetett, mint a hím, a második költés alkalmával megközelítőleg egyforma intenzitással etetett mindkét szülő. Az első költés alkalmával az óránkénti etetések maximuma: 21, a második költéskor: 32. Az első költéskor a tojó 5”-kor hagyta el a fészket, és 5°°-kor etetett először. A második költeskor a hím hagyta el először a fészket, 5,°8-kor, de a tojó etetett most is először, 68-kor. Az etetések alkalmával a szülők általában. egy percet töltöttek a fészekben. A fiókaetetést napi három maximum jellemzi. Az első 9—10 óra között (21,80 etetés), a második 13—14 óra között (21,14 ete- tés) és az utolsó 18—19 óra között (7,32 etetés) volt és az 1. ábra mutatja be. A hím általában a tojót elkísérte a fészekhez, és vigyázott az etetés alatt. A déli órákban inkább közösen etettek. Ha a szülők egyszerre érkeztek a fészekhez, ilyenkor mindig a tojó etetett először. A legkisebb gyakorisággal az óránkénti etetés 11—12 óra között volt. Az etetések csticsidejében az élelem felkutatása 2—3 percet vett igénybe és csak néhány másodpercet az etetés; a késő reggeli órákban 20—30 percek voltak az etetések között. Este a tojó hagyta előbb abba a fiökaetetest (18? ; 1851), a hím a fiókák etetése befejezése után elszállt vizet inni egy közeli pocsolyához, és néhány pere múlva ő is a fészekbe szállt éjszakai pihenésre. Tanulmányommal e jelentős madárfaj fiókáinak táplálkozásbiológiai vizsgálatához kí- vántam adatokat szolgáltatni, és ezzel az IBP magevő madarakkal foglalkozó csoport munkáját magyarországi adatokkal igyekeztem. segíteni. A FATTYUSZERKO (CHLIDONIAS HYBRIDA) KOTLASVALTASANAK LEÍRÁSA ES ELEMZÉSE zekely Tamás Kossuth Lajos Tudomänyegyetem, Debrecen A sirályok és a csérek igen intenzív etológiai vizsgálatok alanyai, míg ugyanez a velük közelrokon, sok szempontból hascnló szerkőkről nem mondható el. Ilyen irányú megfigyelés és leírás kevés van (Beggerman et. al., 1956; Haver- schmidt, 1978; Kapocsy, 1979). A fattyüszerköre vonatkozók közül a legalapo- sabb Swift (1960) dolgozata. A hiány egy részét szeretném pótolni a viselkedés- elemek közül egynek, a kotlásváltásnak a leírásával és elemzésével. Ez a vi- selkedéselem a, párzással együtt a legsztereotípebb és sok vonatkozásban a, leg- fajspecifikusabb. Módszerek A megfigyeléseket és a filmfelvételeket 1980—1981. május, június, július hónapban végeztem, összesen 28 napon keresztül. A vizsgált telepek a Horto- bágyi-Halastón, a Kunkápolnási-mocsárban és Hajdúbagoson voltak. A meg- figyelések nagy része kotlásidőben történt, így a leírtak kb. 50 megfigyelt és 19 filmre vett kotlásváltás alapján készültek. Eredmények, következtetések A költési időszak májustól augusztusig tart. A tojások lerakása után mind- két szülő részt vesz a kotlásban. 40—120 perc kotlásidő után 0,5—2 perc alatt megtörténik a váltás. A váltás gyorsaságát, menetét a külső ingerek (pl. zavarás) és a késztetések erőssége befolyásolja. Jellemző, hogy közben halk hangokat adnak ki, amelyek csak ekkor hallhatók. Mozgáselemeik: — lapulás (1. ábra) ; — felegyenesedés (2. ábra): végzése közben az egyedek a fejüket forgatják ; — forgás: a fészken apró lépésekkel egy kör leírása és fészeknézés, jellemző, hogy közben faroktollaival végigsúrolja a fészek peremén álló párt ; — letotyogás: apró lépésekkel a, fészektől 5—20 cm-rel eltávolodás ; — fészekigazítás: ülő vagy álló testhelyzetben a csőr rázó mozdulataival, a fészekanyag kívülről befelé igazítása ; — felrepülés (3. ábra) ; — fészekre érkezés: a levegőből leérkezés után mély előrehajlás, majd a szárnyak összezárása ; — tojások megnézése: lehajtott fejjel és csőrrel a fészek közepe felé nézés ; 157 1. A fattyuszerk6 kotlasvaltasanak jellemző mozgaseleme, a lapulas. — Some characteristics movement units of the brooding relief of the Whiskered, Tern, lying down 2. Felegyenesedes. — Upright position 3. A — Felrepüles — Flying up, B — Fe- szekigazitas — Nestreparation 158 — tojásokra totyogas: apró lé- pésekkel a tojásokhoz lépdelés ; — tojásokra ülés: begytollak borzolásával a tojásokra ereszke- dés. A mozgáselemek egymásutáni- sága meghatározott, a következő sorrend szerint (az egy sorban le- vő mozgáselemek közel azonos időben történnek ) : ’ A madár B madär lapulàs feszekre érkezés felegyenesedés felegyenesedés forgás tojások megnézése letotyogás tojásokra totyogás fészekigazítás tojásokra ülés felrepülés fészekigazítás A váltás elején a lapulás és a fé- szekre érkezés részeként az előre- hajlás (a sirályfélékre jellemző foj- tó póz; cit. Tinbergen, 1960) két ellentétes tendenciának, a közele- désnek és a távolodásnak az ered- ménye. Ez egyrészt a fészekhez, másrészt a párhoz is közeledést és távolodást jelent egyidejűleg. A közös felegyenesedés a fészek fe- letti dominanciavetélkedés jelzé- se, amelyben a ,, vesztes" elhagyja a fészket. A fészek elhagyása (for- gás— felrepülésen keresztül) és a kotlási helyzet elfoglalása (tojá- sok megnézése— fészekigazításon keresztül) kis, apró részmozgások- ból tevődik össze, ellentétben a drámainak nevezhető felegyenese- déssel. A leírtak a közelítő és a távo- lító tendenciák átmenetével a vi- selkedéselem kialakulásának egy lehetséges magyarázatát is magá- ban rejti, mégpedig azt, hogy kez- detben a belső-külső állapotot tükröző mozgáselemek sorozata ri- tualizálódott és sztereotíppá vált. A szeterotippà válástól kezdve a viselkedéselem újabb funkciókat lát el. 1. A váltás szinkronizdeiojat biztosítja, sok más madärfajhoz hasonlóan (Hinde, 1973). A szinkronizációban kulcsfontosságú a legfeltűnőbb mozgás- elem, a felegyenesedés (a madarak az emberhez hasonlóan vizuálisak). Ha hi- ányzik — akár csak az egyik egyed részéről is —, a váltás nem megy végbe, helyette pl. tollászkodás, elrepülés, fészekigazítás történik. A hallal való váltás — amely a fattyúszerkőnél inkább ritka, mint általános — szintén a felegyenesedés része. 2. Biztosítja, hogy csak a pár, azaz a fajtárs legyen képes a kotló madarat le- váltani (fajspecifitàs). Az egyedspecifitást a korábbi hangjelzések és az egyedek vizuális felismerése biztosítja. A felegyenesedés a fajspecifitás biztosításában is kulcsfontosságú lehet, mert a fej vízszintes forgatásával a fekete sapka szinte villog, amely a szerkők kö- zül egyedül a fattyúszerkőre jellemző, míg a csérek sapka alakjai eltérőek. Így szerepe lehet a tollazat, a viselkedés, az élőhely különbségeivel együtt a kialakult fajok megszilárdításában. A speciációs mechanizmusban betöltött szerep bebizonyításához még szük- ség van a közelrokon fajokon elvégzett hasonló célú munkákra is. Összefoglalás 1. A megfigyelések és a filmfelvételek alapján a kotlásváltás merev lezajlású és fajra jellemző viselkedéselem. 2. A viselkedéselem úgy alakulhatott ki, hogy a belső-külső állapotoknak megfelelő mozgáselemek a pár számára jelzéssé váltak (ritualizálódtak) és sorozatba rendeződtek. 3. A viselkedéselem sztereotip volta miatt alkalmas a váltás szinkronizálására, és mert fajra jellemző, szerepe lehet a rokonfajoktól elkülönülésben is A szerző cime: Székely Tamás Kossuth Lajos Tudományegyetem, Okológiai Tanszék Debrecen, pf. 14. H—4010 Irodalom — References Baggerman, B.—Baerends, G.—Heikens, H. S.—Mook, J. H. (1956): Observations on the behaviour of the Black Tern (Chlidonias n. niger L.) in the breeding area. ARDEA. A ap. Haverschmidt, F. (1978): Die Trauerseeschwalbe. A. Ziemsen Verlag, Wittenberg—Lu- therstadt. Hinde, R. A. (1973): Behaviour. In Tarner, S. D.—King, J. R. (eds.): Avian Biology. Academie Press, New York— London. Kapocsy, Gy (1979): Weissbart- und Weissflügelseeschwalbe. A. Ziemsen Verlag, Witten- berg—Lutherstadt. Kelemen A.—Szombath Z. (1975): Összehasonlító megfigyelések a küszvägé és a kis eser költési magatartásáról. Aquila. 82. 211—228. p. Swift, J. J. (1960): Notes on the behaviour of Whiskered Tern. British Birds. 53. 559 — 572. p. Tinbergen, N. (1960): Comparative studies of the behaviour of gulls (Laridae). A progress report. Behaviour. 15. 1—70. p. 159 The description and analysis of the brooding relief of the Whiskered Tern (Chlidonias hybrida) T. Szekely Kossuth Lajos University of Sciences, Debrecen Thorough etological examinations have been carried out on gulls and terns, but the same cannot be said about other congeneric species similar to the former in several characteristies. There are few observations and deseriptions in this field (Baggerman, . 1956; Haverschmidt, 1978; Kapocsy, 1979). Of all the works on the Whiskered Tern the most profound one is that of Swift (1960). My aim in this paper is to fill in some of the gap by describing and analysing one of the behaviour units: the brooding relief. This behaviour unit together with mating-is the most stereotyped and the most species. specific in many respects. Methods I made the observations and shot the films in May, June and July in 1980—1981 for 28 days altogether. The examined colonies were the Hortobägy Fish Pond, the Swamp of Kunkäpolnäs, and in Hajdübagos. Most observations were made during the breeding season, thus in the following I will treat 50 cases, of which I filmed 19. Results, conclusions The breeding season lasts from May to August. After laying the eggs both adults take place in the incubation, after a 40—120 minute incubation time the relief is carried out in one half to two minutes. The quickness, the course of the relief are influenced by outside irritation (e.g. disturbance) and by the intensity of the drives. It is characteristist that the birds produce soft sounds heard only at thys time. Movement units: — lying down (Fig. 1); — upright position (Fig. 2): during this position the individuals are turning their head ; — turning round: going in a circle on the nest by small steps, looking at the nest in the meantime; it is character istist that while going round the individual is tubbing its tail feather againts the mate standing at the edge of the nest; — shuffling down: getting away from the nest by 5—20 cm with small steps; — nest-reparation: arranging the building materials of the nest in a direction from the outside to the inside in a sitting or a standing position of the body, accompanied by shaking movements of the beak; — flying up (Fig. 3); — arrival at the nest: a sharp bending forward after getting down from the air, then the wings close up; — nest gazing: looking toward the centre of the nest with a bent down head and beak; — shuffling to the eggs: steeping up to the eggs with small steps; — sitting on the eggs: descending on the eggs tousling the craw-feathers at the same time. The succession of the movement units is determind according to the following order (the movement units in one line take place approximately at the same time): A individual B individual lying down arrival at the nest upright position upright position turning round nest gazing shuffling down shuffling to the eggs nest-reparation tisting on the eggs flying up nest-reparation 160 At the beginning of the relief the choking posture (Tinbergen 1960) — typical of gulls — as part of lying down and arrival at the nest is a result of two oppositing tendencies that of approach and moving off. This at the same time means approach to the nest on the one hand and to the mate on the other. Paired upright position is a sign of competition over the nest dominance as a result of which the , loser? leaves the nest. Leaving the nest (through turning round and flying up) and taking the incubation position (through gazing at the eggs and nest-reparation) are composed of small part-movements (moving off the nest or approaching it) contrary to the instantaneous upright position. The things described above provide a possible explanation for the formation of the behaviour unit through a transition of approaching and moving off tendencies, namely that at the beginning of the movement unit series showing internal and external states got ritualized and stereotyped. After becoming stereotyped the movement unit performs newer functions: 1. It ensures the synchronization of the relief, similar to many other bird species (Hinde, 1973). In the synchronization the most conspicuous movement unit, the upright position, has a erucial importance (birds, like human beings, are visual). If the relief is missing, even if only in one of the individuals, it does not happen, and preening, flyying up and nest-reparation take place instead. Relief with fish which is rather rare with the Whiskered Tern, is just part of rising up. 2. It ensures that only the mate, that is the conspecific mate should be able to relieve the brooding bird (species-specificity). Mate specificity is ensured by former sound signs and by a visual recognition of individuals. In ensuring species-specificity the upright position may have a crucial importance, be- cause by the horizontal turning of the head the black crown is almost glittering, a trait only typical of the Whiskered Tern among the Chlidonias (the erowns of the other terns are different). Thus — together with the plumage, behaviour and the differences in habi- tat — it may have a role in stabilizing the species already evolved. In order to prove the role played in the specification mechanism, other works with si- milar objectives done on congeneric species are also needed. Summary 1. On the basis of observations and films the brooding relief is a fixed action pattern and species-specific behaviour unit. 2. The behaviour unit must have formed in a way that the movement units reflecting internal-external states became a social releaser for the mates (ritualized and got arranged in series). 3. Because of its stereotyped character the behaviour unit is suitable for the synchro- nization of the relief and as it is species-specific, it may have a role in distineting congene- ric species. LEUR VE ui Bi ys Ê Kr k b 2042 EN = to f i LIEVE 07 | La IAA Wi Ri ART UMA La SET À à . oe A bio | en Le « WAL wi V my AT a A j Wily LÉ x 4 MISTE IT N À J N Ÿ ( \ weg i Men h 134 i fy glk} ? Koes i E; RES \ x > t N ‘ MT IC Et [KT A INR He} 19e d fi TE a Beet Ne N Ag i A : ATA PE A 11 fi PA áh Ki FVEAINL alat ns Swit (TOME if 4 i n "IL a AH iY 121’ ut ir eae ie ie ; x 4 i Per "4 t ‘ a ett \ MeSH ‘4a Pere fr DALE | ; x 4 1 : TIER op fl Pays ta nr 47 SAI = 4 in ‘ rt a bi L 4 | a? pai of pó i à * T À a | - i È : + Pet 1 i a: VARA ' a7 x (AT F HALEINE, LLC 1 2 dea | A 4 \ vie landi: a a 1 P 1 BZ es 7 : 2 è < f 3 be Pra aiar, ? A nadia ‘ ; È ; Br J Er; re PEN A UTC N + p 7 i . i ‘ si vale f he: x we kai Û A 4 2 tetta Valli COTE ni, [okt È | Wd Re da book 28 Mir L x Li ‘ 4 Pet > et di ba NE ne ‘ à N; 465 la ì 24 hae T 3 e . h | ; j + A + - M ‘2 | 1 a rer à i a + à J ra Ù 5 ms NE tét a à! ék sk f ih ‘ F à «ar: d è = a 1 on 22-77 PLAT te N Ù a À » ne wi "a ’ D Er : a . . = i 4 « i 4 of È a te Ei EBS! ( J F 7954 4 AZ ÄRASZTÄSOK HATÄSA A HORTOBÄGY MADARVILAGARA Dr. Kovács Gabor Hortobägyi Nemzeti Park Legnagyobb szikes pusztankat, a Hortobagyot a köztudat egyben a leg- szárazabb videkünknek tartja. Aszälyos esztendőkben a csapadék évi összege nem éri el az 500 mm-t, viszont esős években 600 mm fölé emelkedik, és ekkor a , száraz" pusztán a vízi élőhelytípusok sorozatát találjuk: a néhány cm-es vízmélységű szikes tocsogóktól a szikereken, laposokon, fertőkön át a mély vízű fenekekig, a szikes mocsárig. A vízborítás azonban sohasem tartós. A tavaszi elöntést követően három- négy bónap alatt nyomtalanul kiszáradnak az időszakos vizek. Igen fontos természetvédelmi feladat tehát a vízutánpótlás biztosítása, mindig az adott évjárat (aszály), illetve az évszak sajátos viszonyainak (nyár végi, kora őszi szárazság) figyelembevételével. Az 1973-ban létesült Hortobágyi Nemzeti Park legértékesebb vízi élő- helysora a Kunkápolnási-mocsár. Ez a terület és a környező szikes legelők, rétek összesen 7956 ha kiterjedéssel 1969 óta árvízvédelmi vésztározóként is funkcionálnak. A Tiszán levonuló víztömeg egy részét a Sáros-éri főcsatornán keresztül ebben a szükségtározóban tartják vissza. Maximális befogadóképes- sége 37,1 millió m}. Ha a kora tavaszi vésztározás egybeesik a madárvonulás kezdetével (pl. 1971, 1977), úgy egyben megoldódik a természetvédelmi célú árasztás gondja is. Száraz telek után viszont elmaradnak a, tiszai áradások, vésztározásra nincs szükség, ezért ilyenkor a természetvédelem költségére végzik el a mocsárrend- szer és a rétzóna elárasztását. 1972-től 1983 tavaszáig összesen 22 esetben történt mesterséges elöntés a területen, igen változó vízmennyiséggel. Ezek közül 6 alkalommal vésztározás, 16 ízben pedig a természetvédelem által irányított mocsárfeltöltő árasztás történt. A vésztározás mindig igen nagy (5—10—20 millió m?) vízmennyiséggel, a csatorna valamennyi műtárgya teljes kapacitásának igénybevételével megy végbe. A HNP által végzett fel- töltés jóval kevesebb vízzel (alkalmanként 0,5—3 millió m?) és csak egyes mű- tárgyakon keresztül történik. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi elöntés csak a mélyebb fekvésű mocsárrészeket érinti, és így gyakorlatilag belül marad a 3000 ha-es Kunkápolnási-mocsár határán. 1974-ben készült el a Sáros-éri főcsatornát — a Mérges- és a Darvas-érrel a mocsarakon keresztül —a Nagy-Darvas fenékkel összekötő, feltöltő csatorna. Ezzel a HNP érdekeinek legfontosabb mocsárrész egyetlen műtárgy felnyitásá- val közvetlenül árasztható. A vésztározás a mocsáron kívül érinti a Kunmadarasi-, Nagyiväni-, Borzas-. 163 Zam-pusztakat, a karcagi Ecsezug és a nadudvari Nemet-sziget hatärresze- ket is. 1976 óta folyamatosan vizsgálom a Kunkäpolnäs árasztását, ennek a ma- darvilagra gyakorolt hatását. Az 1971—1976 közötti időszakra vonatkozó adatokat Szabó László volt szíves rendelkezésemre bocsátani, akinek ez úton is köszönetet mondok. Ugyszintén köszönetemet fejezem ki Nagy Albert csa- tornaörnek, aki munkaköréből eredően, de azon túlmenően is támogatott a területkezelői feladataimhoz tartozó mocsárfeltöltések lebonyolításában. Az 1976—1983 között a Nagyiváni-puszta és a Kunkápolnási-mocsár területén végzett árasztások adatai 1976 1. márc. 9. — ápr. 15.: mocsárfeltöltésre 3 millió m? 2. júl. 27. — szept. 30.: mocsárfeltöltésre 3,5 millió m8. 1977 1. febr. 13—26.: vésztározás, 15 millió m? vízzel 5000 ha-on, 2. júl. 29. — szept. 1.: 0,75 millió m? vízzel sekély elöntés a vonuló vízima- darak számára. 1978 1. márc. 22. — ápr. 1.: mocsárfeltöltés 2 millió m? vízzel, 2. július augusztus : libanevelő elöntés a Nagyiváni-pusztán; a víz szétterült kb. 300 ha-on; 3. Szept. 5—6.: mocsärfeltöltes és sekély tocsogök kialakítása 1,2 millió m? vizzel. 1979 1. febr. 1—9. és 15—20.: vesztärozäs a gát átvágásával, 8 millió m? víz ki- engedése ; 2. aug. 11. — szept. 6.: mocsárfeltöltés 2 millió m? vízzel. 1980 1. ápr. 4. — máj. 1.mocsärfeltöltes 1,2 millió m? vízzel; 2. aug. 1—19.: vésztározás a nyári árvíz miatt, 4,5 millió m?. 1981 1. júl. 18. — aug. 19.: elöntések a kora 6sszelvonulé vízimadarak számára 1,2 millió m? vízzel. 2. okt. 24—31.: mocsárfeltöltésre 0,8 millió m8. 1982 1. jan. 4—8.: vésztározás 7,5 millió m? vízzel. 2. aug. 20—28.: 0,5 millió m? vízzel elöntés a vonuló vízimadarak számára. 1983 1. márc. 3—17.: 1,8 millió m? vízzel mocsárfeltöltés, sekély elöntések a tavaszi vonulók számára. 164 Az arasztasok évszakonkénti megoszlása és a madärvilägra gyakorolt hatásai Téli árasztások A tél derekán csak igen ritkán, különleges esetekben fordulhat elő vésztá- rozás. A vizsgált időszakban (1976—1983) csupán egyszer, 1982. jan. 4—8. kö- zött történt ilyen, a december végi nagy esőzések és a hirtelen olvadás miatti árhullám kivédésére. A további árasztásnak a jan. 8-án beálló igen erős fagy vetett véget. Madárvilága a telelő vadrécékből, vadludakból, dankasirályokból állt, ame- lyek a hideg beálltával elvonultak. A réti sas, a vándorsólyom, valamint a bölömbika is megjelent (1—2. ábra). A vízmennyiség a tavaszi olvadás után nyár közepéig elöntés alatt tartotta, a zsombékos réteket, a szikes laposokat. 1. Réti sas — White-tailed Eagle (Haliaeetus albicilla) (Hortobágy, 18 January 1983). Foto: Dr. G. Kovács 165 Tel vegi — kora tavaszi arasztasok Ideje: februar—märeius. A leggyakoribb ärasztäs. A kora tavaszi árvizek mentesítő vesz- tározása, illetve az aszályos években, a száraz telek után a mocsárfeltöltés legkedvezőbb időszaka. 1981 kivételével min- den évben sor került valami- lyen formájú korai elöntésre. Míg a vésztározás tartama megelőzi a tavaszi madárvonu- lást (jórészt február közepén zajlik), a mocsárfeltöltés kez- dete egybeesik a korai vonulók érkezésével, optimális esetben március elejétől április elejéig tart. A legnagyobb faj- és egyed- számot akkumuláló árasztási időszak. Vadlúd- és vadréce- fajok, sirályok, nagy goda, bi- bic, pajzsoscankö kiugróan nagy tömegei, valamint számos limikola kisebb létszámú meg- 2. Telelő bölömbika — Wintering Bittern ( Botaurus jelenése. stellaris) (Hortobágy, 6 February 1982.). Foto: Dr. A vadrécék közül érdekes a Ro nyilfarkü réce 800— 900 pld.-ra is felmenő mennyisége ( Kovács , 1982). Ez a faj a mély vizeket nem kedveli, inkább az elöntött legelőkön, ka- szálókon táplálkozik. A szikes legelőre is kiszaladó, sekély elöntés a parti ma- darak sokaságát vonzza. A már említett domináns fajok mellett gyakori a havas partfutó, újjaslile, kis lile, pólingok csapatos előfordulása. Március végéig a Hortobágyon telelő réti sasok is sokszor felbukkannak az elárasztott területek fölött. Tavaszi — nyár eleji árasztások Ideje : április elejétől május közepéig, esetleg végéig. Az 1976 előtti években ez volt a jellemző feltöltési időszak. A vizsgált években viszont csupán egyszer, 1980-ban került sor ilyen késő tavaszi árasztásra. Sajátossága, hogy a május elején befejezett föltöltés a nyár elején is erősen érezteti hatását, sok nem fész- kelő, átnyaraló vízimadarat vonz. Ebben az időben a, korai vízimadarak (ludak, récék) elvonultak már, és a nálunk is költő fajok (nyári lúd, bíbic, goda) fész- kelnek, vagy költőhelyükre húzódtak. A márciusban domináló sokezres godatömegeket a pajzsoscankók váltják fel, amelyek több tízezres csapatokban járják az elöntött, majd a vízborítás 166 alól frissen kikerülő réteket és legelőket. Az április folyamán érkező fajok közül a réti cankó, a szürke cankó, az apró partfutó gyakori. A szerkők mindhárom fajta gyakran a székicsérek, a kék vércsék társaságában együtt rovarászik a a vizek fölött ( Kovács, 1983). Nyári árasztások Július közepétől augusztus közepéig fordulnak elő egyes években. 1980-ban a nyári árvíz miatt, 1981 július augusztusában pedig a rendkívüli szárazság miatt kellett árasztani a területet. Ez az időszak a réti és a mocsári fészkelők költése után, jórészt éppen a gyü- lekezésük kezdetén van. Az 1980-as vésztározáskor rendkívül változatos ösz- szetételű madárvilágot vonzott a nagy vízfelület. Különösen feltűnő volt a, gémfélék nagy száma és a sirálytömegek ( Kovács, 1980). A nyári árasztásokat felkereső fajok között jellegzetes a batla és a fekete gó- lya megjelenése. Tömegfaj az ekkor már gyülekező bíbic és a költést, fióka- nevelést befejezett dankasirály. Kis számú, de jellemző a gólyatöcs és a tavi cankó felbukkanása. Nyár végi — őszi árasztások Augusztus közepétől október közepéig—végéig tartó időszakban kerül ra sor. Csak természetvédelmi céllal végezzük, vésztározás ilyenkor nem fordult elő. A mocsárfeltöltés mellett a vízimadarak őszi vonulásához legkedvezőbb, sekély elöntéseket is kialakítunk, főleg lekaszált réteken és szikes legelőkön külön műtárgy segítségével. Csapadékos esztendők (pl. 1980) kivételével minden év augusztus —szeptem- berben sor került rá. 1978-ban és 1981-ben kétszer is árasztottunk. Ilyenkor a, megfelelő zsilipek használatával nyár végén a sekély, réti elöntéseket, ősszel a, mélyebb mocsarak feltöltését helyeztük előtérbe. A madárvilág a nálunk fészkelő, de ekkorra már csapatokba verődő fajokból (nyári lúd, tőkés réce), a hozzánk érkező korai vonulókból (pajzsoscankó, füs- tös cankó, póling), tartósan nálunk időző fajokból (csörgő réce) áll. Különösen nagy tömegű, esetenként (pl. 1976) százezres nagyságrendű a, tőkés récék és mintegy tízezerre tehető a, csörgő récék száma, mert a Hortobágy egyes részein ez idő tájt zajló vízivadvadászat elől a madarak a védett, häbori- tatlan árasztásra húzódnak. Bár kis számú, de jellemző és minden évben előforduló faj az ujjaslile (Ko- vács, 1983), kis lile, parti lile, gulipán, vékonycsőrű víztaposó. A ritkának mondott madárvendégek alkalmi megjelenése is legjobban ehhez az időszakhoz kötődik. Ilyen pl. a pártásdaru, vörös ásólúd, vékenycsőrű pó- ling, sárjáró, fenyerfutö, kőforgató. 167 A Hortobágy területén előforduló egyéb ärasztäsok A HNP Kunmadarasi- és a Nagyiváni-pusztán végzett rendszeres vízután- pótlások a vízimadár-védelem, az élőhely-fenntartás gyakorlati munkáját ké- pezik. A teljesség kedvéért ismeretem a Hortobágyon előforduló más jellegű árasztásokat is a típusaik szerint csoportosítva. 1. Mocsárrekonstrukció. Az Egyek—Pusztaköcsi-mocsarak közül a Jusztus- és a Fekete-rét területeket 1976—1982 között a HNP és a vízügyi szervek össze- fogásával természetvédelmi —belvízvédelmi tározóvá alakították át. Még a végleges munkálatok előtt 1977 május—júniusában mintegy 2 millió m? vízzel próbaárasztást végeztek, amelynek nagyon értékes fészkelő vízimadárállomány lett az eredménye. Költött mind a négy vöcsökfaj, mindhárom szerkő, megtele- pedett a gólyatöcs és feltételeztük a tavi cankó költését is ( Kovács, 1978, 1983). Az 1982—1983-ban újra elkezdett feltöltések kb. 300 ha-t érintenek a Fe- kete-rétből. Első komoly eredmény a nyári lúd visszatelepülése és a sirályte- lep szomszédságában a szerzők megjelenése volt 1983 április végén. 2. A kaszálók öntözése. Ágota-puszta egy részén, Zámon, a Pentezug északi szélén. Nádudvar határában, valamint a HNP északi területein (Ohat, Csere- pes, Darassa) gyakran végeznek árasztásos öntözéseket — főleg július —augusz- tusban — a kaszálókon. Rövid időre gazdag vízimadár-világnak nyújt kedvező táplálkozási lehetőséget. Főleg bíbicek, godák, réti cankók, füstös cankók, dankasirályok látogatják, de a vonuló gólyáknak is egyik leggyakoribb gyüle- kezőhelye. i 3. A kacsa- és a libanevelök feltöltesekor elszökő vizek. Agota-pusztän, Ohaten és Margitän gyakori jelenség, hogy a häzikacsa- és libanevel6 tavasckak fel- töltesekor a rossz esatornäkböl elszivarog, , megszökik" a víz és a környező réteken okoz elöntest. Ez a teljes tenyésztési szezonban — áprilistól szeptem- berig — általános, de a száraz nyári időszakban a legnagyobb a jelentősége, mert a pusztai erdők gémtelepeinek egyik legjobb táplálkozóhelye (a rizstelepek 1980-as felszámolása óta.) 4. A halastavak lecsapolásakor elszökő vizek. A Hortobágyi-Halastó észak- keleti részénél — a Kiskondás-tó és a Vince-fenék laposok között — a nagy tófelületek lecsapolásakor rétek, legelők kerülnek sekély, rövid ideig tartó (max. 1 hónap) vízborítás alá, mivel a csatorna nem győzi a hirtelen kizúduló víztömeget elvezetni. A tóegység délnyugati szélén, a kecskéspusztai Csúnya- földön is előfordul ilyen elöntés. Más halastavak esetében csupán a Hortobágy közepén található Csécsi-tavak okoznak nagyobb vízborítást, főleg a Parajos, a Nagy-Villongó pusztarészeken. Zám-puszta északi részén a Csécsi-tavakról lecsapolt vizet kaszáló elárasztására is használják. A rövid ideig tartó vízborítás rendkívül dinamikusan változó madárgyüle- kezés színhelye. Amíg a lecsapolás alatt álló tó medre szárazra nem kerül, addig inkább a gátakon kívüli elöntés vonzza a gemeket, vadludakat, récé- ket, limikolákat. A tó vizének apadásával előbb a halevő, mélyebb vizeket is jól lábaló gémfélék, majd a zátonyok szárazra kerülésekor a limikolák is vissza- mennek a tómederbe. A vadludak, a vadrécék szívesen maradnak a tocsogó- kon, amelyek a víz végleges levonulása után rövid ideig (4—5 nap) a sársza- lonkák kedvelt táplálkozóhelyeivé válnak. A továbbiakban rendszertani sorrendben ismertetem az 1976—1983 közötti években az árasztásokon előfordult fajokat; kiemelve, hogy milyen típusú el- öntéseken, mely időszakban fordulnak elő. Utalok a mennyiségi viszonyaikra is. 168 1. tablazat Az egyes lecsapolt tavak madartömegeinek összehasonlítása 1983. október 10-én NY eee 4 | Lecsapolt tavak ] ecsapolt tavak È Pena Sgt Megfigyelt A toegyseg neve | szäma | területe, ha | Megfigyelt fajszam egyedszám Hortobágyi-halastó 3 774,0 | 26 | 9882 Csécsi-tó | 2 | 179,0 | 20 2130 Derzsi-tö | 1 90,5 | 11 | 1461 Akademia-tö 2 40,0 | 13 1224 Az arasztasokon megfigyelt fajok és elöfordulasuk jellemzese Kisvöcsök (Podiceps ruficollis) — Nyár végi nagyobb ärasztäsokon szörvänyo- san, kis számban megjelenő faj (max. 15—20 pld.) Szürke gém ( Ardea cinerea) — Nyári és őszi elöntések jellemző madara, max. 150—200 pld.-ban. Más időszakokban is gyakori, de ennél kisebb mennyi- ségben. Vörös gém (Ardea purpurea) — Nyári és nyár végi árasztások jellegzetes, de . nem nagy számú (max. 50—60) madara. Üstökös gém ( Ardeola ralloides) — A közeli Borzas-erdőben fészkelők költési időben is szívesen járják az elöntéseket. A nyári árasztásokon 40—50 pld. is mutatkozott. Nagykócsag ( Egretta alba) — A téli kivételével mindegyik típusa árasztáson megjelenik, a legkülönbözőbb vízmélységnél látható. Max. 104 pld. (1978. aug. ). Kiskócsag ( Egretta garzetta) — Mint későn érkező madár inkább a nyári árasztá- sokon gyakori, max. 25—30 pld. Az ágota-pusztai kacsanevelő tavak környé- kén a közeli gémtelepen költők egész nyáron rendszeresen megfigyelhetők. Bakcsó (N yeticorax nycticorax) — Nyári és őszi elöntéseken jellegzetes, de nem tömeges madár (max. 40—50 pld.). Bölömbika (Botaurus stellaris) — leginkább a téli árasztáson fordult elő 1A példány. Gólya (Ciconia ciconia) — A nyár végi vizeknél olykor csapatokban gyülekez- nek a vonuló példányok, max. 200 pld. (1978). Fekete gólya (Ciconia nigra) — Tavasszal ritka, nyár végén és ősszel gyakoribb. Elöntésen olykor 30—40 pld. is mutatkozik. Batla ( Plegadis faleinellus) — Nyáron és nyár végén elég gyakran megjelenik. 1982. június— júliusban 17 pld. tartózkodott Nagyiván határában, 6 pld. a Csécsi-tó melletti elöntésen, 18 pld. a Kecskés-puszta egyik libanevelő árasz- tásán. A korábbi években inkább csak 1—2 pld.-ban figyeltem meg. 1979-ben a nagy tavaszi vésztározást követően 6 pár telepedett meg a Borzas-erdő- ben. Táplálkozóterületük az elöntött zsombékos mocsárrét volt. Kanalasgem ( Platalea leucorodia) — Kora tavaszi és nyár végi vizeken gyakran feltűnik, max. 60—70 pld. Nyári lúd (Anser anser) Februártól novemberig igen gyakori, max. 1500 pld. (Aradi—Koväcs, 1982). Nagy lilik (Anser albifrons) — Kora tavasszal tömeges. 1983 március elején 5000— 6000 pld. az árasztásnál éjszakázott. 169 Kis lilik ( Anser erythropus) — Nem gyakori. Kisebb csoportjai inkább csak kora ősztől fordulnak elő (árasztáson max. 140). Vetési lúd (Anser faba.is) — Kora tavasszal tömeges, ősszel kisebb számban figyeltem meg. 1983 márciusában max. 2000 pld. Rövidesörü lúd ( Anser brachyrhynchus) — Árasztáson csak egy esetben, 1979. ápr. 4—12. között láttam (2 pld.). Vörös ásólúd (Casarca ferruginea) — 1978. augusztus—szeptemberben 4 pél- dányt többször megfigyeltünk az elárasztott Labodáson. Bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) — 1976. dec. 4-én az elöntött Labodáson, a libanevelő mellett láttunk egyet. i Tökes réce ( Anas platyrhynchos) Minden ärasztäs leggyakoribb madara. Egyes nyár végi elönteseken lätszama százezerre is felmegy (pl. 1976. aug. — szept.). Böjti réce (Anas querqueduia) — Tavasszal gyakori, max. 650 pld. Csörgő réce ( Anas crecca) — Tavasszal es nyár végén egyaránt tömeges. Pl. 1982. márciusban 3000, 1980. szeptemberben kb. 10 000 pld. és sekély el- öntésben, Nagyiván határában. Nyílfarkú réce (Anas acuta) — Csapatos előfordulása márciusban jellemző. 1982-ben létszámuk elérte a 900-at. Nyár végén és ősszel csak kis csoportok (max. 25—30) mutatkoznak. Fütyülő réce (Anas penelope) — Tavasszal és késő ősszel (novemberig) igen gyakori. Az 1983-as árasztáson március végéig kb. 2000 tartózkodott az árasztáson. ? Kendermagos réce ( Anas strepera) — Ritkán figyeltem meg ärasztäson. Őszi vonuláskor (pl.1976. okt.) kisebb csoportok (8—10 pld.) alkalmi megjelenése. Kanalas réce (Spatula clypeata) — Tavasszal a mélyebb elöntéseknél gyakori, max. 450—500 pld. Ősszel ennél is jóval nagyobb mennyiségben látogatja a halastavakat. Cigányréce ( Aythya nyroca) — Nyár végi árasztásokon, kis csoportokban (max. 25 —30) vagy egyesével fordul elő. Más bukórécék csak igen ritkán, alkalmi- lag vetődnek el ide. Barna kánya ( Milvus migrans) — Ritka kóborló. 1976 májusában és 1983. áprilisában 1—1 pld. többszöri megfigyelése. Héja ( Accipiter gentilis) — Kora tavasszal egy-egy pld. alkalmi előfordulása (legutóbb 1983. márc. 12-én). Parlagi sas (Aquila heliaca) — Ritkán felbukkanó faj. Eddig árasztásoknál 1976. augusztusban, 1978. márciusban és 1981. augusztusban figyeltem meg a több napon keresztül visszatérő példányát. Békászó sas ( Aguila pomarina) — Nyár végén, ősszel a halastavi lecsapolások okozta elöntéseken láttam. 1980. szeptember—októberben a Csécsi-tónál, 1982. okt. 30-án a Hortobágyi-Halastónál 1—1 pld. Rétisas ( Haliaeetus albicilla) — A téli és a kora tavaszi árasztások rendszeres látogatója. 1979. februárban 2—3, 1983-ban 6 pld. tartott ki kb. 2 hétig az elöntéseknél. Kékes rétihéja (Circus cyaneus) — Téli árasztásokon, valamint őszi árasztás megmaradt vizeinél igen gyakori ( Kovács, 1982.). Fakó rétihéja (Circus macrourus) — Árasztáson csak egyszer, 1978. márc. 28-án láttam (1 hím). Többi előfordulása a kiszáradt réteken vagy a szikes pusztán történt. Hamvas rétihéja (Circus pygargus) — 1977 júniusában egy pár rendszeres 170 megfigyelése a vesztärozas maradék vizeinel. Egyéb előfordulások: évente március végén, április elején, mindig egyesével (hím példányok). Barna rétihéja (Circus aeruginosus) — A mocsarainkban fészkelők rendszere- sen végigpásztázzák a sekély elöntéseket is. Nyár végén és kora ősszel a csa- ládok együtt járják a rétet. Kerecsen ( Falco cherrug) — Elöntött területeknél csak alkalmilag jelenik meg. Olykor a vízben álló kutak gémjén vagy ágasán pihen (pl. 1982. aug., 1983. márc.). Vándorsólyom ( Falco peregrinus) — Szinte minden típusú árasztáson felbuk- kanhat. Legtöbb megfigyelés szeptember—november és március— április hónapokban történt. 1979. szept. elején egyszerre 3 pld. is itt tartózkodott. 1983. ápr. 24-én a nagyiváni Labodáson az elöntésből maradó vizek környé- kén pajzsoscankókra vadászó példányt láttam. Kaba ( Falco subbuteo) — Áprilisban gyakran láttam árasztásoknál. 1981. ta- vaszán feltűnően sok, 15—20 pld. mutatkozott a Kunmadarasi-réteken ápri- lis közepétől a hónap végéig. Kis sólyom ( Falco columbarius) — Télen és kora tavasszal alkalmilag előfordul 1-1 pld. az árasztásoknál is. Kék vércse ( Falco vespertinus) — Tavasz végén, ill. nyáron, költési időszakban gyakran rovarászik az elöntések és egyéb vizek fölött más madarakkal ke- veredve. Augusztus— szeptemberben tömegesen keresi fel az árasztásokat (max. 700—800 pld.). Daru (Grus grus) — Az elöntéseket nem kedveli. Csak a víz levonulása után, főleg tavaszi vonulásakor látogatja a zsendülő füvet. Max. 80—100 példányt láttam ilyen helyeken. Pártásdaru ( Anthropoides virgo) — 1979. aug. 26.—szept. 8. között 1 pld. meg- figyelése a Mérges-ér kiöntésében. Kis vízicsibe ( Porzana parva) — A zsombékosokban a nagyobb, tartós elöntés hatására a Glyceria maxima állományban néha megtelepszik ; egyébként az állandó vizű gyékényes mocsár fészkelője. Vízicsibe ( Porzana porzana) — A tavaszi árasztások kedvező költési viszonyo- kat teremtenek számára a zsombékosok külső, sekélyesebb zónájában. Törpe vízicsibe ( Porzana pusilla) — A nagyobb vésztározások (1971, 1979) ked- vező élőhelyek sokaságát kínálják számára a Kunkápolnási-mocsár külső zónájában ( Szabó, 1976). Szárcsa ( Fulica atra) — Tavasszal gyakori átvonuló a mélyebb vizeknél. Csak kivételesen nagy árasztás esetén költ az elöntött réten (pl. 1977). Bíbic ( Vanellus vanellus) — Február—márciusban és jülius—augusztusban tömeges, olykor 2000—3000 pld. is összegyűlik. Ujjaslile ( Pluvialis sguatarola) — Tavasszal ritkább, nyár végén és ősszel rend- szeresen előfordul az árasztásokon. A levonuló vízborítás után maradó sáros, agyagos szikfoltokon a leggyakoribb. Max. 25 pld. ( Kovács, 1983). Aranylile ( Pluvialis apricarius) — A száraz szikesek jellegzetes őszi átvonuló madara. Árasztásoknál csak tavaszi vonuláskor, márciusban figyeltem meg egyesével vagy 2—3 példányos kis csoportokban, gyakran bíbicekhez szegőd- ve. Parti lile (Charadrius hiaticula) — Március végén, április elején alkalmilag előforduló madár. Néha szeptemberben is megfigyeltem mindig egyesével. Kis lile (Charadrius dubius) — Tavasszal szórványos, nyár végén gyakoribb madár. Max. 10—12-es laza csoportokban láttam az ujjaslilével azonos kör- 171 nyezetben. Az ärasztäsokhoz képest jóval gyakoribb a leeresztett halastö- medrekben. Széki lile (Charadrius alexandrinus) — Tavaszi vonuläson március végén és nyári gyülekezéskor, július—augusztusban, néha megjelenik az árasztások- nál is. Max. 5—6 pld. Havasi lile (Hudromias morinellus íz mellett csak egyszer, 1976. szept. 13-án észleltem (nagyiváni árasztás). Vonulása a legszárazabb, kopárra le- rágott füvű szikeseken zajlik ( Kovács, 1980). Kis póling (Numenius phaeopus) — Árasztás után a levonuló vizet követve — kisebb-nagyobb csapatokban (max. 300 pld.) figyelhető meg. V ékonycsőrű pöling (Numenius tenuirostris) — Elöntesen csupán egyszer fi- gyeltem meg; 1981. aug. 4-én. A leeresztett halastavakon csaknem minden évben előfordul ( Kovács, 1982). Póling ( Numenius arguata) — Inkább a száraz szikeseken vonul át. Esetenként az elöntések szigetein éjszakáznak. Nyár végi gyülekezéskor az árasztásnál látott maximum 400 példány (1980). Goda (Limosa limosa) — Ha a tavaszi árasztás idején nincsenek lecsapolt ha- lastavak, úgy március közepén, végén 12 000—14 000 pld. is összegyűlik a sekély elöntéseken. Ősszel kevésbé tömeges ilyen helyen; augusztus —szep- temberben megfigyelhető mennyisége az ezres nagyságrendet ritkán éri el. Füstös cankó ( Tringa erythropus) — Március — áprilisban max. 200 — 300, augusztus —szeptemberben 800—1000 pld-os csapatait észleltem. Piroslábú cankó ( Tringa totanus) — Márciusi vonulásakor gyakori, max. 80— 100 pld. Ősszel csak kis létszámú, max. 25—30-as csoportokban figyeltem me Tavi ‘dia ( Tringa stagnatilis) — Kis szamban, de úgyszólván valamennyi késő tavaszi, nyári árasztáson előfordul. Néha nyár végén is megjelenik. 1977 mäjus—jüniusban a frissen elárasztott Kis-Jusztus-reten párban is láttuk. Az árasztáson látott maximum 4 példány (1975 július, Vince-fenek). Szürke cankó (Tringa nebularia) — Max. 15—20-as csoportokban figyelhető meg március— áprilisban és júliustól szeptember végéig, néha októberben is. Erdei cankö (Tringa ochropus) — Az elöntött, füves réteken nagyon ritka. Inkább csak a vízfolyások (pl. az árasztást tápláló csatornák, árkok) mentén fordul elő egyesével, vagy 3—4 példányos laza csoportokban. Réti cankó (Tringa glareola) — Áprilisban és augusztusban tömegesen járja az elöntött réteket. Max. 900—1000 pld. Terekcankó (Tringa cinerea) — 1982. nov. 6-án 1. pld. megfigyelése a Csécsi-tó lecsapolása miatt keletkezett elöntésen. Billegetö cankó (Tringa hypoleucos) — Tavasszal kevésbé gyakori, mint nyár végén, amikor egy-egy sekély elöntésen vagy a csatornák iszapos szegélyén 25— 30 pld. is látható egyszerre. Kőforgató (Arenaria interpres) — Igen ritka. Április májusi adataim rizs- földekről és kacsanevelőkről származnak. Lecsapolt halastavakon gyakrab- ban előfordul, de ott is csak egyesével. Nagy sárszalonka (Gallinago media) — 1976-ban és 1981-ben szeptember — októberben figyeltem meg 1—1 példányt az árasztáson. 1982. ápr. 19—20-án két helyen is észleltem ( Kovács, 1982). Sarszalonka (Gallinago gallinago) — Tavasszal kisebb, max. 30—40-es csapa- tokban látható a zsombékosok szélén, a sekély vízben, vagy felriasztva a, 172 magas réti növényzet közül. Nyár végén igen gyakori, augusztus —szeptem- berben olykor 350—400 felrepülő egyedet is számláltam (1980, 1982). Kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus) — Ritka alkalmi a föleg ta- vasszal figyeltem meg 1-1 példányt (1982. márc. 8., 1983. ápr. 6.). Érdekes téli előfordulási adat: 1983. jan. 1-én a Hortobágyi-halastó lecsapolt 6-os tavának iszapján 1 példány. Fenyérfutó (Calidris alba) — Minden évben előfordul, főleg nyár végén és kora ősszel egyesével. Tavasszal csak egyszer észleltem, 1982. ápr. 11-én. Sarki partfutó (Calidris canutus) — Kacsa -és libanevelö árasztásokon, elön- tött, szikes dűlőutak vízből kiálló , zátonyain" fordul elő nyár végén, olykor kcra ősszel 1—2 pld. Apró partfutò (Calidris minuta) — Tavasszal az árasztásokon ritkább, mint nyár végén és ősszel. Az előző faj előfordulási helyén max. 40—50-es kis csapatok, főleg szeptemberben. Törpe partfutó (Calidris temminckii) — A Hortobágyon sehol nem látható na- gyobb csapatokban. Kora ősszel az elöntött szikes dűlőutak iszapján figyel- tem meg, max. 15—20-as kis csoportokban. A halastavak lecsapolt medencéin rendszeresebben átvonul. i Havasi partfutò (Calidris alpina) — Aprilis májusban és szeptemberben gya- keri, néha tömegesen megjelenő faj. Néha, a pajzsoscankök csapatához szego- dik. Az elöntéseken max. 500—600-as csapatok vonulnak at. A halastavakon ennek háromszorosát is láttam már. Sarlós partfutò (Calidris ferruginea) — Ritkán megjelenő faj. 1979. aug. 20-án a nyár végi árasztáson észleltem 2 példányt. Libanevelő sekély tavacskáknál többször előfordult 1—1 pld. Sárjáró ( Limicola falcinellus) — 1980. aug. 20—21-én és 1982. aug. 29-én 1—1 pld. megfigyelése az elmosott nagyiváni Sárga-gát iszapján. Pajzsoscankó (Philomachus pugnax) — Márc. közepétől ápr. végéig igen nagy tömegekben (max. 20 000— 22 000) fordul elő a sekély elöntéseken és a le- vonuló víz után zsendülő réten. Nyár végén, ősszel csak max. 1200—1500-as csapatait láttam. Gólyatöcs (Himantopus himantopus) — Tavasszal nem láttam. Nyár végén néha megjelennek egyes példányok vagy egy-egy család (pl. 1979. aug., 1980, 1981). Értékes adat az 1977-es májusi árasztás a Fekete-rét térségében, ami- kor az elöntött szikes legelőn 5 pár költött ( Kovács, 1978). 1981 óta évente 5— 7 pár kis telepben költ a bihari Sándoros mellett, a szikes legelőből kialakí- tott víztárolóban. A jól időzített árasztás (április vége, május eleje), majd. a tartós vízborítás fennmaradása a ritka madár fészkeléséhez igen alkalmas feltételeket teremt. Ezt alátámasztja, hogy 1981-ben a hortobágyi Borsós-tó egyik kacsanevelője mellett az elöntésen szintén megtelepedett 1 pár. Gulipán ( Recurvirostra avosetta) — Nyár végén kisebb-nagyobb csoportokban felkeresi az árasztást, ill. az elhagyott libanevelők elöntéseit. Utóbbi helyen 40—50 példányt is láttam. 1983-ban egyetlen ilyen tavacskán 24 fészkelő párt figyeltem meg ápr. 21-én. Vékonycsőrű víztaposó ( Phalaropus lobatus) — 1979 óta minden évben meg- figyeltem a Nagyiván melletti nyár végi árasztásokon. 1981. aug. 6-án egy- szerre 4 példányt (2 juv.) Biani 1982. aug. 6-an 2 ätszinezödö pld. megfigye- lese. Ugartyük (Burhinus oedienemus n — Ez a száraz, kopár sziken költő faj csak alkalmilag fordul elő a víz környékén : 1976 szeptemberében 4 példány, 1980. 173 aug. 16—20. között 5 pld. többszöri megfigyelése a Käsahät és a Säroseri- főcsatorna között. i Székicsér (Glareola pratincola) — Aprilis végi érkezésekor gyakran rovaràszgat a víz fölött a szerk6k és a kék véresék társaságában (Kovács, 1983). Max. 25—30 pld. Nyár végén ritkább. Viharsirály (Larus canus) — Téli árasztásokon és kora tavasszal jellegzetes madár. Max. 60—80-as csapatok. Ezüstsiräly (Larus argentatus) — Főleg a halastavakat járja, a pusztai elönté- seken csak kis csopcrtok (10—12) mutatkoznak télen és kora tavasszal. Nyá- ron a száraz sziken sokszor több százas csapatok pihennek, a, víztől igen távol is. Dankasirály ( Larus ridibundus) — Minden típusú árasztás egyik leggyakoribb madara, max. 3000 pld. Kis sirály (Larus minutus) — Elöntések, sekély pusztai vizek mellett jellegze- - tes átnyaraló faj. 1975 nyarán 80—100 pld. rendszeres megfigyelése a, Villo- gó melletti árasztáson. Április végén, május elején Nagyiván vizeinél is gya- kori. Fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) — Tavasz végén, nyár elején a közeli fészek- telepről az árasztásokra is kijárnak. Kora őszi gyülekezéskor néha 250—300 pld. is összeverődik (1976. aug.). Fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucopterus) — Április végén, május elején néha 100—150-es csapatokban látható az elöntött réteken. Az 1977—1978. és az 1980. évben az árasztások hatására igen sok helyen és nagy számban költött a Hortobágy különböző mocsárrétjein, szombékosaiban ( Kovács, 1983). 1982-ben a kacsanevelő árasztás okozta elöntött zsombékoson is meg- telepedett a Hortobágy északi részén ( Bodnár, 1982). Kormos szerk6 (Chlidonias niger) — A fattyúszerkőhöz hasonlóan gyakori faj. Állománya évről évre növekszik. 1977-ben a Kunkäpolnäsi-mocsär melletti elárasztott kaszálón is fészkelt ( Kovács, 1983). J 3 2 pld. alkalmi vendeg. Fenyörigö (Turdus pilaris) — Tel végén és kora tavasszal 400—500-as nagy csapatokban järja a vizenyös réteket, az elöntesek szeleit. Csikosfejü nádiposzáta ( Acrocephalus paludicola) — A tavaszi nagy árasztások (1971, 1977) hatására a zsombékos mocsärreteken igen kedvező feszkelesi vi- szonyok alakulnak ki számára (Szabó, 1974; Kovács. 1982). Réti pityer ( Anthus pratensis) — Tél végén, kora tavasszal a legsekélyebb el- öntéseknél. Márc. elején max. 70—80 pld. Sárga billegető ( Motacilla flava) — Az elöntött zsombékosok gyakori fészkelője. Nyári, nyár végi árasztásokon a legelsőként megjelenő fajok egyike. Seregély (Sturnus vulgaris) — A kora tavaszi árasztásoknál, a vízszélen ned- vesebbé váló réten, legelőkön igen nagy tömegekben jelenik meg. Március végéig együtt jár a bibicek, a pajzsoscankók csapataival. Max. 8000—10 000 pld. A szerző címe: Dr. Kovács Gábor Nagyiván. Bem apó u. 1. e H—5363 174 Irodalom — References Aradi, Cs.— Kovács, G. (1982): The Grey-leg Goose in Hungary. Aquila. 77—88. p. Bodnár M. (1982): Feherszärnyü szerk6 fészkelése Ujszentmargitän. Mad. Téj. 4. 234. p. Kovács G. (1978): Bütykös ásólúd megfigyelések 1976 őszén. Aquila. 85. 147—148. p. Kovács G. (1979): A nyár végi ärasztäsok hatása a Hortobágy madärvilägära. Mad. Taj. 4. 14—16. p. Kovács G. (1980): A havasililek hortobágyi vonulása. Mad. Täj. 1. 12—13. p. Kovács G. (1980): Az 1980-as nyári vesztärozäs a Hortobágyon és a madárvilág. Mad. Taj. 4. 22—24. p. Kovács G. (1981): Faunisztikai adatok az 1981-es nyári ärasztäsröl. Mad. Taj. 4. 204— 206. p. Kovács G. (1982): Adatok a Hortobágyon telelő kékes rétihéjak mennyiségéről. Mad. Taj. 23. 151-163, p. Kovács G. (1982): A csikosfejü nádiposzáta terjeszkedése a Hortobágyon. Mad. Táj. 4. 277—280. p. Kovács G. (1982): Az 1982-es tavaszi limikolavonulas a Hortobágy deli es nyugati terü- letein. Mad. Taj. 4. 283—286. p. Kovács G. (1982): Adatok a récefélék hortobágyi vonuläsaröl. Mad. Taj. 4. 283—286. p. Kovács G. (1983): A hortobágyi szerkötelepek vizsgálata. Puszta. 1 (10). Kovács G. (1983): Az ujjarlile tiszántúli előfordulása. Mad. Taj. Szabó L. V. (1974): Csikosfejü nádiposzáta a Hortobágyon. Aquila. 78—79. 133 Szabo L. V. (1976): Türpe vizicsibe a Hortobágyon. Aquila. 82. 165—170. p. 141. p. The effect of floodings on the avifauna in the Hortobägy puszta Dr. @. Kovács In the Hortobágy being poor in precipitation, almost each year, late-summer, early- spring floodings have to be carried out with a view to nature conservation. In dry years, in late winter, early spring, the marshes are being filled in, the meadows inundated. It is characteristic of the extreme climate prevailing in the puszta that in some years, due to the arising floods large masses of water are getting into the emergeney water-basins designated on certain areas. The present study survegs the floodings performed between 1976 to 1983 on the south- western part of the Hortobägy, National Park, on the Kunkäpolna marshland. The water amounts applied in the single years, the reasons and date of floodings, are discussed in chronological order. As regards the water fillings carried out during eight years, six served as disaster storage for flood-prevention, in 16 cases, on the other hand, marshland, meadows, sometimes pastures have been flooded for nature conservation purpose. The spring fillings were mostly aimed at stabilizing the water level for the marsh fauna. The late summer and autumn floodings had the primary aim to form favourable feeding- and resting-places for the migrating water-fowl. The next part of the study discusses the seasonal distribution of floodings and their influence on the composition, mass conditions of the avifauna. Winter floodings Occur but rarely. Between January 4 to 8 1982, disaster storage was performed due to sudden thaw. A significant hibernaculum for wintering wild-ducks, wild-geese, gullp- Appearance of bald eagle, peregrine falcon. Late winter — early spring floodings. These are applied the most frequently, usually in February or March. Coincide with the first half of the spring migration of birds. A large number of species and individuals can be watched: wild-geese ( Anser albifrons, A. anser, wild-ducks (Anas platyrhynchos, A. crecca), green plovers, godwits, sandpiper, black- headed gull in packs of thousands. 175 Spring — early summer floodings Are carried out in the period from April to mid- or late-May. Their effect is perceptible until mid-summer. A great many summering, not-nesting water fowl (e.g. widgeon, sand- pipers) are attracted by them. In the first half of the period the sandpipers migrating in masses of thousands are the dominant species. The joint appearance of the three tern species is characteristic. Summer floodings Summer floodings may be applied from mid-July to mid-August in the case of summer . flood or extraordinary drought. These floodings are important feeding-places for water fowl nesting in the marshland. They are frequented mostly by heron species, black-headed gulls, terns. The appearance of small numbers of glossy ibis, black stork, sandpiper, black-winged stilt-bird is charac- teristic. Green plovers having ended brooding appear in the largest masses. Late summer — autumn floodings Are performed from mid-August to late October exclusively for the purpose of nature conservation, in view of forming shallow inundations on meadows, alkaline pastures. Flights of thousands of mallards, teals withdraw themselves here from fowlings. The oceurrence of grey plover, little ringed plover, avocet is characteristic. It is during this period that particularly infquent bird visitors canre be watched, such as demoiselle erane, sheld-duck, curlew, broadbilled sandpiper, sanderling, turnstone. Further on, some other types of flooding carried out on the area ofthe Hortobagy puszta rae shortly described. These are as follows l. Marshland reconstruction. Reconstruction of the Fekete ret marshland was carried out between 1976 to 1982. A reception basin of nearly 2 000 000 m? water capacity has been eonstructed that is being filled in compliance with the interests of bird protection primarily in early spring and late summer. A nesting avifauna of high value assemble here: four grebe species, summer-goose, three tern species, ocasionally, black-winged stiltbird. 2. Irrigation of grass-land. Short-term flooding irrigations carried out in July or August at several points of the Hortobägy. It is a gathering-place meinly for gulls. 3. Waters flowing off whilst the duck-ponds are filled. This is a frequent phenomenon during the whole season of domestic fowl raising, from April to September. One of the characteristic feeding-places for forestry heronries in late summer it is occupied by. 4. Waters escaping on the occasion of fish-pond drainings. It occurs mainly in autumn that on the joint draining of several lake-basins, inundations arise on the surrounding meadows, pastures that last for a short time (2—3 weeks). The waters are visited by & great number of herons, wild-geese, ducks, gulls, then in the last phase of draining the birds return to the drained off fish-pond. Further on, the study surveys the species watched on the floodings referring to the pe- riod of occurrence, type of flooding, quantitative conditions. In the case of rare birds, the exact date is given. In respect of certain species the author discusses the question of habitat stabilization by flooding as well as some practical achievements in the settling of certain species (black- winged stiltbird, dwarf erake, white-winged tern, warbler) by forming new nesting-places. 176 A GULIPÄN (RECURVIROSTRA AVOSETTA L.) ALLATKERTI REPRODUKCIOJANAK ES KARDOSKUTI REPATRIACIOJANAK TAPASZTALATAI ES EREDMENYEI Dr. Mödlinger Pal Budapest Fővárosi Âllat- és Növenykertje A gulipanok tartására — általában a limikolák bemutatására — kevés ällat- kert vállalkozik, amelyet egyrészt a nehéz tartásuk, másrészt a madarak nehe- zen beszerezhető volta magyaráz. Védett státusuk miatt a hivatalos szervek csak igen indokolt esetben engedélyezik gyűjtésüket. Ezért került előtérbe a, gulipán zárt téri szaporításának szükségessége, legalábbis állatkerti szempont- ból. Emellett önként adódik a szaporított anyaggal való visszatelepítési kísérle- tek lehetősége. A gulipán magyarországi állománya van olyan erős, hogy a zárt téri tenyé- szetből származó egyedekkel való növelése szükségleten. A gulipán-reproduk- ció, ill-. repatriáció jelentőségét abban látjuk, hogy modellként felfogva tapasz- talatokat gyűjthetünk más, kifejezetten veszélyeztetett limikolafaj esetére. Természetesen a, faji különbözőségek miatt általános recept nem képzelhető el, de általános tanulságok levonhatók. A gulipán budapesti szaporítása sorban ötödik a, világon, megelőzi a New York-i Bronx Zoo és a három német állatkert (Bochum, Rheine és a Stuttgarti Wilhelma Zoo) tenyeszsikere. Repatriációs kísérletet még nem végeztek guli- pánnal. Reprodukeiö A tenyeszanyag és tartása A jelenlegi tenyészallomanyt alkotó 3 pár gulipán az 1973. és az 1977. évi be- gyűjtésből, egy 4 az 1977. évi pusztaszeri tojismentési akciöböl származik, egy pár az 1979. évi saját szaporulatböl. A gulipánok elhelyezésére hosszú évekig a madárház melletti körröpde szol- gált, a telet a fűtött madárházban töltötték. 1979-ben a madártelelőnek a, láto- gatók előtti megnyitásával elhelyezésük gyökeresen megváltozott. Az állandó, tehát téli—nyári bemutatásukra egy 8X4X4 m nagyságú üvegezett és növé- nyesített röpdet alakítottunk ki. A tőzeges aljzatból 30% -ot vett el a zöldfelü- let. A röpdeben 6 db 100 W-os fénycső biztosította 7—17 óra között a megvilá- gítást. A hőmérséklet állandón 18—24 °C között mozgott. A madarak takarmányának alapját a lágyeleség alkotta, amelyet lisztkukac, hangyabáb, tubifex, Phylasol Combi vitamin és ÁP 17 ásványi premix egészí- tett ki. 177 Dürges, párzás, feszekepites es tojásrakás Mindhárom tenyeszevben (1978, 1979, 1982) májusban észleltük madarain- kon a näszhangulat kialakulását. 1978-ban még csak egy páron figyelhettük meg. Ezeknél a dürgesi viselkedes- forma-sorozat szabályszerűen lefutott addig a pontig, amely után a párzásnak kellett volna következnie. A tojó nyakát előre-lefelé kinyújtva, szárnyait kissé leeresztve, enyhe terpeszállásban várta a hím felugrását. de ez nem akart sike- rülni. Ugyanis a hím felrebbenés helyett elölről vagy oldalról akart fellépni a, tojó hátára. Egy-egy ilyen oldalirányú próbálkozása közben majd feldöntötte a, tojót. A sok eredménytelen párzási kísérlet közben egy másik hím is dürögni kez- dett, és ez láthatóan képes is lett volna a párzásra, de a tojó nem fogadta el. Ugyanígy járt egy furcsa módon , szerelemre lobbant" pajzsoscankó hím. is. Ennélfogva ennek a költési ciklusnak csak négy terméketlen tojás volt az ered- ménye. 1979 tavaszán az új elhelyezés ellenére két pár kezdett el dürögni, és megindult a fészekrakás is. Az egyik párnál újból megfigyelhettük a hím kezdeti ügyetlen- ségét, de ez napokon belül eltűnt, és kialakult a párzás normális formája. 1982- ben e tekintetben minden normálisan zajlott le. ~ A parok évente 4—5 fészket is épitettek a tobbi madar (bibic, goda, ugar- tyúk, piroslabu és pajzsoscanké) által mindig széttaposott, szétzilált korábbi fészkek pótlására. A fészkek réti szénából, nádszálakból, nádbugából és néhány tollból készültek, a gulipánokra jellemző módon. A párok felváltva is használ- ták a fészkeket, és őrizték őket, ha tojás volt bennük. 1978-ban a két tojó 18 tojást rakott le június 13. és július 26. között; 1982- ben három tojó 40 tojást produkált június 20. és augusztus 5. között. A tojások mérete 53 tojás átlagában 48,05 x 34,52 mm volt. A tojásokat lerakásuk után azonnal kivettük a fészkekből, mert a. röpdetár- sak feltűnő módon érdeklődtek irántuk. Alkalmunk volt megfigyelni, amikor a goda, sőt az ugartyúk is ráült az őrizetlenül hagyott tojásra, és szabályosan kotlottak rajta. Természetesen ez a. fészekbitorlás az állandó civakodäsok ki- váltója lett, és négy alkalommal a tojások töréséhez vezetett. Mesterséges keltetés és fiókanevelés A gulipántojások keltetésére RAGUS MB 180 típ. keltetőgépet használtunk a parti madarak keltetésére kidolgozott technológia szerint (1. táblázat). A fiókák kelési tömege 15,0—21,0 g között mozgott, 35 fióka általában 17,5 1. táblázat A parti madarak keltetési technológiája Keltetési napok 13 (5. 7.69 213215, 12 9 2 Et 25 2.456 8 10 127) 14716 18°20" 22a Hőmérséklet, °C 37,8 37,5—37,8 37,3—37,5 Relativ päratartalom, % 75 70— 75 80—85 Forgatas 1% két óránként — 178 g volt. Felszäradäsuk utän a nevelöszekrenybe kerültek, ahol felnevelesük a 2. táblázat szerint történt. A keltetési, nevelési eredményeket összesítve a következő adatokat kaptuk : az 58 tojásból 4 (6,9%) már a röpdében eltörött, 13 (22,4%) terméketlennek bi- zonyult, 6 (10,3%) tojásban az embrió elhalt, ill. a fióka kelés közben befulladt, 35 (60,3%) tojásból kelt ki egészséges fióka. A kikeltek 699/-át, 24 példányt si- került felnevelni. Ezek tömegnövekedését a 3. táblázat szemlélteti. Repatriáció Alkalmazott módszer Repatriációs kísérletünk színhelyéül az OKTH Del-Alföldi Felügyelösege a Kardoskúti T. T.-t jelölte ki. A következőkben leírtak erre a területre vonat- koznak. 2. táblázat A gulipán fiókanevelési technológiája Kor Elhelyezés °C Vilägitäs Alom Takarmäny 1-3. nevelò- 26—28 | mester- | homok | a felszaradas után 4—6 nap | szekreny | | seges | órával: vízbe áztatott | | hangyabab, 4—5 db liszt- | | kukac/fidka egy 12 em | | | eseréptal vizébe szórva Ter | ROSE | áztatott hangyabäb, élő vagy nap | | | szárított daphnia, vagdalt | | tubifex, reszelt főtt tojás, | 8— 10 lisztkukac/fidka a cse- | | | reptalböl IA. | nevelöhäz termeszetes | sóder az előbbiek + lágyeleség hét | szabad röp- | 30 X 40 cm-es, peremes | déje, éjszaka- | | aluminium tálcából zas zart | | helyen | | CADA 5—6. | 60% lagyeleség hét | | | | 15% daphnia | | | 15% tubifex | | 12 db lisztkukacegyed | | aluminium tálcákból 3. tablazat A gulipänfiokäk tömeggyarapodasa Testtömeg, g min. | Életkor | SIA | 35 fióka átlaga, g 6—8 ora | 15—21 17,5 7 nap | 1436 26,7 14 nap | 50—105 78,3 21 nap | 60—165 132,3 28 nap | 85—200 153,4 35 nap | 152—210 191,8 42 nap 195—220 212,5 179 A gulipänjaink repatriäläsara a koräbbi kiserleteinkben bevält szoktatöröp- des mödszert hasznältuk. Ennek lenyege abban ällt, hogy a röpkepes fiatalokat embertől izolált körülmények között, a repatriäciö helyén felállított röpdeben tartottuk meghatározott ideig. A röpde elhelyezése olyan volt, hogy a benne élő madaraknak lehetősége volt az élő vízből való táplálékszerzés begyakorlásá- ra, a táplálékul szolgáló élő szervezetek megismerésére. Az egyhetes szoktatási idő alatt a gulipánok naponta megkapták az állatkertben megszokott táplálé- kukat is. Az etetést a szabadon bccsátás után is folytatni akartuk. Magát az elengedést a tó Ny-i oldalán terveztük, egy 19 fős , vad" gulipán csapat közele- ben. Így kívántuk elérni a kontaktus mielőbbi felvételét a szabadon élőkkel, egyrészt az önállóvá válás megkönnyítése, másrészt az együttes elvonulás biz- tosítása céljából. A fiatalok tartására 2 egymás mellé felállított, madárkár elleni műanyag há- lóval bevont fóliasátor váz (ún. Mini fóliaváz) szolgált. Az így kialakított röpde 93,5 m alapterületű és 1,8 m magas volt. A röpdet hossztengelyével a partra merőlegesen a sekély vízben állítottuk fel. A szárazulat és a vízfelület aránya kb. 1:10 volt. A gulipánok takarmányozása az általuk megszokott lágyeleséggel, szétmor- zsolt főtt tojással, ásványi és vitaminos kiegészítőkkel történt. A takarmányt napi adagokban előre kimérve, lehegesztett műanyag zacskókban, mélyhűtött állapotban szállítottuk a területre, és felhasználásáig a hűtőgépben tároltuk. Az etetés a szárazulaton elhelyezett fémtálcából történt. Az éjszakai ragadozókárok megelőzésére a röpde két sarkán viharlámpákat helyeztünk el; ezt a célt szolgálta egy őrkutya kitelepítése is. A repatriáció lezajlása A szoktatóröpdét 1982. VIII. 30-án állítottuk fel a kardoskúti kutatóház mö- götti tórészlet sekélyvizű partján. Előzetes orvosi vizsgálat után a 11 gulipánt IX. 3-án szállítottuk el az állatkertből Kardoskútra. A 11 madár közül kettő sántított korábbi talpfekélyük miatt, de mivel ez a táplálkozásban nem zavar- ta őket, valamint az orvosi kezeléstől és a természetes környezetben (szódás víz, iszap) való mozgástól gyógyulást vártunk, nem vettük ki a kísérletből (őket) a gulipánokat. A későbbi könnyebb felismerhetőség végett a madarak melltájékát és szár- nyuk belső oldalät pikrinsavval sárgára színeztük. A történések időrendben. a következők voltak. IX. 3. A szállítóládából kivett madarak perceken belül feltalálták magukat az új környezetben. Azonnal a, vízbe mentek inni és fürödni. Kb. 20 perc eltelte után figyeltük meg az első vízből való táplálkozást. Ksiebb megszakításokkal egész délután kaszálták a vizet, még 23 órakor is valamennyi gulipán a vízben tartózkodott. IX. 4. A madarak a délelőttöt a parton pihenve töltötték, és csak 11 órakor a friss eleség beadásával láttak újra a táplálkozáshoz. 14 órakor újabb pihenő következett, majd. 17 órakor elkezdtek táplálék után kutatni a vízben. A tálcá- ból kivett takarmánydarabokat azonnal bevitték a vízbe, ott szétáztatták, majd kaszáló csőrmozgásukkal kiszűrték. A táplálkozást a sötétség beállta után is folytatták. 180 IX. 7. Életük a leírt ritmusban zajlott napok óta. A sántító madarak ällapo- ta nem romlott, de nem is javult. IX. 9. A szabadon engedésre kijelölt nap. A madarakat korán reggel megetettük, majd kifogtuk a röpdéből. Intézeti gyűrűvel láttuk el őket — a két sánta kivételével —, majd megismételtük a pikrinsavas szinezést. Atszällitottuk őket a tó másik oldalára, és 60—80 m-re a vad csapat tartózkodási helyétől felnyitottuk a ládát. Gulipánjaink nyugodtan kisétáltak belőle, és egy kis zavarodott futkosás után a nyílt víz felé vették az útjukat. Menet közben a. kisebb pocsolyákhoz érve azonnal kaszálni és turkálni kezdtek. Az etetőtálca kihelyezése után — amelyet csak két madár keresett fel — visszavonultunk a megfigyelőtoronyba. Közben tanúi lehettünk mada- raink első repülési próbálkozásainak ; a színezés reptükben nagyon jól látszott. 11 órakor — mintegy 10 perccel azután, hogy a megriasztott vad csapat visz- szatért a megszokott partszakaszra — a 19 gulipán libasorba rendeződve a mieinkhez gyalogolt. Amint az első példány odaért, jól ballatszott a kontaktus- felvétel hangzavara. A két csapat elvegyült egymással, a vadak nagy része le- ült a mieink közé, a többi visszasétált a korábbi helyére. A nap további részében a két csapat többé-kevésbé összekeveredve táplálko- zott az itt tartózkodó pajzsoscankók között, vagy a parton pihent. Nagyen fel- tűnő volt, hogy míg a vadak hangját alig lehetett hallani, a mieink szinte állan- dóan szóltak. IX. 10. Reggel a gulipánokat két vegyes csapatba rendeződve találtuk. Kö- zeledtünkre valamennyi felrepült, a vadak különválva eltávolodtak, a mieink a fejünk felett cikáztak, majd leszálltak közvetlen közelünkben a tó átereszé- nél. Szinte a lábunk előtt fürödtek, tollászkodtak, keresgéltek. De csak 9 pél- dány. A két sántát egész napi keresés után sem találtuk meg, később sem kerül- tek elő. A további események alapján valószínűsíthető a barna rétihéja általi elfogásuk. A gulipánok a nap jórészét az áteresznél és közvetlen környékén töl- tötték. IX. 11. A gulipánok felügyeletét a fiával együtt ellátó Farkas István term. véd. őr elmondásából arról értesültünk, hogy a reggel folyamán egy barna réti- héjának majdnem sikerült egyik gulipánunkat elfognia. Az üldözött madár 2— 3 m-t a víz alá bukva tett meg , , végső kétségbeesésében" amikor Farkas István közbelépése elriasztotta a ragadozót. IX. 15. A 9 fős csapatot jó kondícióban találtuk. Sokat vesztettek szelídsé- gükből, a számukra, idegen személyt legfeljebb 15—20 m-re várták be. A réti- héja közeledtére — a vadakkal ellentétben — azonnal a levegőbe emelkedtek. IX. 20. Két példány kivételével elvonult a vad csapat, magával víve két madarunkat. A többi hét állatkerti gulipán és egy, feltehetően sarjúköltésből származó fiatal vezető adult, még egy csapatban a tavon tartózkodott. IX. 23. Valamennyi gulipán elvonult a Fehér-tóról. ( Farkas István levélbe- li közlése). Az elért eredmények értékelése 1. Eredményeink alapján elmondható, hogy a gulipán jól szaporítható zárt- téri körülmények között, a madarak tojástermelése megháromszorozható a ter- mészetes fészekaljszámhoz képest a tojások naponta történő elvételével. A to- jások gépi keltetése és a mesterséges fiókanevelés megoldottnak tekinthető. 181 2. A 9 állatkerti gulipännak a szabadon élőkkel együtt történt elvonulása után a repatriációt sikeresnek nevezhetjük. 3. További vizsgálatokat igényel annak megállapítása, hogy mi okozza a madarak költésének több mint egyhónapos késését a, szabadon élőkéhez képest. Az egyhónapos időbeli elcsúszás miatt a repatriáció lebonyolítására kevés idő áll rendelkezésre. 4. Repatriációs modellkísérletünk alapján módszerünket végrehajtohatónak tartjuk más, kifejezetten veszélyeztetett limikolafaj intenzív védelme során, mint pl. a fészkelőpopulációját tekintve nagyon megritkult póling. Összefoglalás A szerző beszámol a gulipánnak a budapesti állatkertben történt zárt téri tenyésztése során szerzett tapasztalatairól, közli a mesterséges keltetés és fiókanevelés technológiáit is. A Kardoskúti Természetvédelmi Területen 11 állatkerti gulipánnal repatriációs modell- kísérletet végeztek, szoktatóröpde alkalmazásával. Az egyhetes szoktatási idő elteltével IX. 9-én szabadon bocsátott madarak közül 2 elpusztult, 9 gulipán a szabadon. élő tár- saikkal együtt elvonult IX. 20—23. között. A sikeres repatriáció alapján a szerző elképzelhetőnek tartja e módszer alkalmazását más, kifejezetten veszélyeztetett limikolafaj esetében is. * A munkánk során nyújtott nélkülözhetetlen segitsegükert itt mondok köszönetet Dr. Holdas Sándor főigazgatónak, Bartucz Emil igazgatónak, Kontra György igazgatóhelyet- tesnek, Pintér Ágnes főápolónak, Ottné Becsei Anna ápolónak és végül, de korántsem utolsó sorban. id. és ifj. Farkas István természetvédelmi őröknek. Dr. Mödlinger Pál . Budapest Főváros Allat- és Növénykertje Budapest 5. Pf. 469 H—1371 Irodalom Blotzheim, U. N. G. von — Bauer, K. M. — Bezzel, E. (1977): Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Bd. 7. p. 731.—774. Akad. Verlagsgesellschaft, Wiesbaden. Médlinger, P.—Szentendrey, G. (1980): Repatriation experiments with ravens (Corvus corax L.) originating from Zoo breeding. Aquila. 86. 111—116. p. Mödlinger P. (1980): A mesterséges vadmadärkeltetes és fidkanevelés eredményei a Buda- pest Fővárosi Allat- és Növenykertjeben. Állattani Közlemények. LXVIII. 77—83. p. CHLORINATED HYDROCARBONS IN WILD GEES TISSUES A PRELIMINARY REPORT Elzbieta Tor — Aleksy Lukowski (Poland) Institute of Zoology and Ecology Department of Warsaw University has initiated the cataloguing of the present state of games tissues contamination by chlorinated hydrocarbons. This research included also water-fowl, among other things the preliminary exsamination has been conducted for the level of these compounds in Anser albifrons and Anser fabalis temporarily staiyng in Poland. It seemed. interesting to check the extend to which the environmental changes — by this we mean the stay at breeding grounds and winterings — affect chlorinated hydrocarbon accumulation in the tissues of these birds. The tissues of 13 specimens of Anser fabalis and 7 specimens of Anser albifrons were examined. The birds were shot in the autumn of 1980 on the Kostrzyn Storage Reservoir located in the valley of Warta river. The level of chlorinated hydrocarbons’ content was determined in fatty tissue, liver, muscles and brain. In the extraction of lipides from tissue n-hexane was used. The extracts were purified with the use of acetonitryle and afterwards filled with florisil in chromatographic column. The estimations were done by using a Pye Unicam series 104 gas chromatograph with Ni—63 electron capture detector. Glass columns of 4 mm diameter and 4 ft. lenght packed with 1.594 OV 17+1.95% OV 210 were employed. Argon served as carrying gas. In the presence of HCB, alpha, betha and gamma HCH, pp DDD, pp. DDE, pp’DDT and Aroclor 1260 was identified. The presence of these compounds was detected in all the test. In the case of muscles, liver and brain it was most often on the verge of trace, that is, below 1 ppb. The higest level of contents in these tissues was 40 ppb Anser albifrons liver. Slightly higher of contents of these compounds were in fatty tissues (Fig. 1). On Figure 1 compounds such as BHC, alpha, beta, gamma HCH, pp DDD and pp’DDT were omitted, because their content was always below the lever of 20 ppb. The content of pp DDe and Aroclor 1260 are exoressed in wet weight of the tissue and per lipid basis. Mean measures of pp DDE and Aroclor 1260 content in the fatty tissue are similar within a particular species and somehow higher in the case of Anser albifrons, In both cases neverthless the content is a low. It seems that such a low level of chlorinated hydrocarbons content in geese tissues is connected with the fact that geese are phytophagous animals. Low content of chlorinated hydrocarbons is typical for the tissue of phytophagous animales. The second important reason for a low content of these compouds is connected with the fact that the examined birds were shot in autumn that is at the time of their return from breeding grounds. For several months bean 183 DDE !ppb} ———. — WET WEIGHT 2. . - LIPID BASIS 400 hea PP’ DDE 300 N © Si Ww ©) È 200 > es di LU ©) < eg + 100 TRACE-186 TRACE-343 ANSER FABALIS ANSER ALBIFRONS I. The contents of pp DDE and Avoclor 1260 in fat of Anser fabalis and Anser albifrons. 134 gesse had been s-taying at arctic parts of Europa and white-fronted geese at taiga and tundra areas of North Europa and Asia. No doubt, on these areas biocydes inefuded chlorinated hydrocarbons hawe never been purposely used. Geese’s feed on breeding grounds is polluted only by residues of chlorinated hydrocarbons brought on these areas by percipitations. These quantities are undoubtedly minimal. Such a situation has a beneficial influence over the process of detoxication in the birds’ organisms. A full pieture of gees’s tissue contamination by chlorinated hydrocabons can be obtained by examining the birds in the time of their spring migration, that is when they return from wintering grounds with potentially higher content of chlerinated hydrocarbons. Such a research is being planned. A comparison of these results with those obtained during autumn would naswer the question: is the low level of chlori- nated hydrocarbons content in geese tissues connected with their phytopha- gousness only, or is it a result of their relatively long statys at the minimally polluted breeding grounds. Author’s address: Elzbieta Tor Aleksy Lukowski Warsawa Warsaw University Institute of Zoology Poland A klörozott szénhidrogének jelenléte a vadludak szöveteiben Elözetes jelentés Elzbieta Tor — Aleksy Lukowski ( Lengyelország ) A varsói egyetem Zoológiai és Ökológiai osztálya Zoológiai Intézetében megkezdtük a vadak klórozott szénhidrogénekkel fertőzött szöveteinek katalogizálását a jelenlegi álla- potuknak megfelelően. Ez a kutatás kiterjedt a viziszärnyasokra is, egyebek között elve- geztük a vegyületek szintjének előzetes vizsgálatát az időszakosan Lengyelországban tar- tózkodó Anser albifrons és Anser fabalis szöveteiben. Erdekesnek tünt szamunkra annak megfigyelese, hogy milyen mertekben befolyäsolja a környezet változása — ezen a feszkelöhelyekröl és a telelöhelyekre történő vonulást ért- jük — a klórozott szénhidrogén akkumulálódásának a képét a madarak szöveteiben. Az Anser fabalis 13 példányának és az Anser albifrons 7 példányának szöveteit vizsgáltuk meg. A madarakat 1980 őszén lőtték a Warta folyó völgyében levő Kostrzyn Tärolöme- dencénél. A klórozott szénhidrogén-tartalom szintjét a zsírszövetekben, májban, izmokban és agyban határoztuk meg. A szövetekből a lipid kivonásához n-hexánt használtunk. A kivonatokat acetonitril fel- használásával tisztítottuk meg, és utána kromatográf oszlopban. florisillal töltöttük fel. A becsléseket Pye Unicam sorozat 104 gázkromatográf felhasználásával végeztük Ni—63 elektronbefogás detektorral. 4 mm átmérőjű és 4 láb hosszú, 1,599 OV 17--1,9599 OV 210-zel feltöltött üvegoszlopokat használtunk. Az argon szolgált gäzhordozökent. A vizs- gálatokban HCB, alfa-, béta- es gamma-HCH, pp’DDD, pp’DDE, pp’DDT és Aroclor 1260 jelenletet azonositottuk. A vegyületeket minden. vizsgálatban kimutattuk. Az izmokban, a májban és az agyban leggyakrabban csaknem nyomokban volt, vagyis 1 ppb alatt. A szövetek legmagasabb tartalomszintje 40 ppb volt (Anser albifrons mája). Ezekből a vegyületekből valamivel 185 többet tartalmaztak a zsirszövetek (1. ábra). Az 1. ábrán olyan vegyületek, mint a BHC, alfa-, béta-, gamma-HCH, pp. DDD és pp’DDT nem szerepelnek, mivel ezek tartalma sohasem érte el a 20 ppb szintet. A pp’DDE- és az Aroclor 1260-tartalom a szövetek nedves tömegére és a lipidre vonatkoztatva van megadva. A zsírszövet pp’ DDE- és Arocolor 1260-tartalmának átlagos mértéke hasonló egy bizo- nyos fajon belül, és valamivel nagyobb az Anser albifrons zsírszövetében. Mindkét esetben azonban a tartalom mértéke csekély. Úgy látszik, hogy a vadludak szöveteiben a klórozottszénhidrogén-tartalom alacsony szintje kapcsolatban van azzal a ténnyel, hogy ezek növényevő állatok. A kis klörozott- szénhidrogén-tartalom tipikus a növényevő állatok szöveteiben. A másik fontos oka a vegyületek alacsony szintjének, hogy a vizsgált madarakat ősszel lőtték, vagyis a fészke- lőhelyükről való visszatérésük idején. A vetési ludak hónapokon keresztül Európa északi - tájain tartózkodnak, a lilikek pedig Eszak-Euröpa és Azsia tajgáin vagy tundráin. Kétség- telen, hogy ezeken a területeken klórozottszénhidrogén-tartalmú biodiceket szándékosan sohasem használtak. A költőterületeken a ludak táplálékát csak a csapadékkal területre jutott klörozottszenhidrogen-maradvänyok szennyezik. Ezek a mennyiségek kétségtelenül minimálisak, és jótékony hatásúak a madárszervezet detoxikációs folyamatára. A ludak klórozottszénhidrogén-szennyezettségének teljes képét akkor kaphatjuk meg, ha tavaszi- vándorlásuk idején vizsgáljuk meg a madarakat, vagyis amikor visszatérnek a telelőhe- lyekről, ahol potenciálisan nagyobb a klórozottszénhidrogén-szennyezettség. Ilyen kutatás szerepel a tervekben. A tavaszi eredmények összehasonlítása az ősszel kapottakkal választ adna a következő kérdésre : vajon a ludakban az alacsony klórozottszénhidrogén-tartalom szintje csupán növényevő jellegükkel függ-e össze, vagy az a minimálisan szennyezett fészkelőhelyeken való viszonylag hosszú tartózkodásuk eredménye. A MADÄRTANI INTEZET MADÄRJELÖLESEI — XXXVI. GYÜRÜZESI JELENTÉS BIRD-BANDING OF THE HUNGARIAN INSTITUTE FOR ORNITHOLOGY — 36rd REPORT ON BIRD-BANDING László Haraszthy — Egon Schmidt Ardea purpurea 502 158 0 Adony(L. Haraszthy) 47.07 N 18.51 E * Benin 640 km from nord Cotonou 508 097 0 Ujfehértò (P. Banhidi) * Ghana, Afrika Nycticorax nycticorax 503 713 0 Tiszalue (Gy. Balogh) 48.02 N 21.04 E * Caserta, Campania, Italia 41.05 N 14.20 E Ixobrychus minutus 3 319 200 x Fülöphäza (D) 46.53 N 19.28 E + Torrenti S. Leonardo, Palermo, Italia 37.59 N 13.42 E Ciconia ciconia V 850 0 Hódmezővásárhely (F. Gyovai) 46.25 N 20.30 E + Kanizsa, Jugoszlávia, 46.3 N 20.2 E V 648 0 Szatymaz (I. Bogdán) 46.21 N 20.02 E Lazarstanevo — Lovetsek 43.06 N 24.15 E XX 067 0 Szekszárd (S. Palkó) 46.21 N 18.42 E Plateau de L’Adamaoua 7.00 N 13.00 E Falco tinnunculus 320 520 ? x Bonyhäd (J. Hofler) 46.17 N 18.33 E + Eszék 45.35 N 18.40 E SEO: : Oy 1976 LOTS 1982 . 1983 „4979 1981 s 1981 . 1981 MOT 1981 . 1981 . 1981 1981 5. 1982 1982 1982 187 Vanellus vanellus 300 328 0 Fülöphäza (0) 46.53 N 19.28 E + Fiume Chienti, Macerata, Italia 43.18 N 13.14 E 319 065 0 Bugac (J. Kiss) 46.41 N 19.39 E + Bacucco, Rovigo, Italia 44.56 N 12.07 E Limosa bmosa 306 029 0 Gatér (L. Molnár) 47.41 N 19.58 E + Trapani, Italia 37.50 N 12.40 E Gallinago gallinago 680 572 * Gâtér (L. Zsôtér) 47.41 N 19.58 E + Pantano, Potenza, Italia 40.34 N 15.47 E 668 603 * Mexikö-puszta (L. Kárpáti) 47.41 N 16.52 E + Mulazzano, Milano, Italia 45.20 N 09.25 E Larus ridibundus 311 394 0 Fülöphäza (L. Molnár) 46.53 N 19.28 E + Tekirdag (Törökország) 41.07 N 27.30 E Larus ridibundus 809 705 0 Filopszallas (A. Nagy) 46.49 N 19.15 E + Marano Lagunare, Udine, Italia 45.46 N 13.09 E Columba palumbus 404 641 0 Fadd (J. Zörenyi) 46.27 N 18.50 E + Serra di Senatellc, Pesaro Italia cca 43.49 N 12.16 E Streptopelia turtur 687 701 x Budakeszi (A. Radács) 47.31 N 18.56 E + Preveza (Görögország) 39.00 N 20.35 E 188 ee 10. 02. 06. Ol. 21. 08. 04. 12. 16. 23. 18. 07. 03. 06. 03. 06. 04. MODE „09. . 08. „im 05. 03. 06. ..10 09. 09. 1978 1982 1980 1983 1980 1982 1982 1982 1977 1982 1981 1982 1977 . 1981 1979 1981 1980 1981 Tyto alba 405 391 0 Alcedo atthis 926 446 x Vv Lullula arborea 797 477 0 — Hirundo rustica 820 790 Riparia riparia 630 386 © x ci 649 944 x 3 699 250 * s 723 429 x V 756 511 0 È 799 458 a x V Ürb6 (L. Galambos) 47.10 N 19.10 E Afsluitdyk, Holland 53.05 N 05.20 E Sumony (J. Gyurdcz) 45.58 N 17.54 E Jastrebarsko 45.40 N 15.39 E Budaörs (K. Koffan) 47.26 N 18.59 E Le Ferriere, Latina, Italia 41.31 N 12.45 E Fülöphäza ( I) 46.53 N 19.28 E Lunzjata, Valley, Gozo, Malta 36.03 N 14.14 E Kisoroszi (J. Büki) 47.48 N 19.00 E Sturovo, CSSR 47.48 N 18.43 E Szigetmonostor ( 4. Belanszky, Z. Bary) 47.42 N 19.06 E Chlaba, Nove Zamky, CSSR 47.50 N 18.50 E Szödliget (E. Belanszky) 47.44 N 19.10 E Chlaba, Nové Zamky, CSSR 47.50 N 18.50 E Tahitótfalu (J. Büki) 47.45 N 19.05 E Chlaba, Nové Zámky, CSSR 47.50 N 18.50 E Dinnyés (0) 47.11 N 18.30 E Sturovo, CSSR Väc (J. Denes) 47.47 N 19.08 E Sturovo, CSSR 47.48 N 18.43 E 30. 06. 06. . 08. 1097 . 05. RAR . 08. . 03. 1982 . 1982 1982 1982 1981 1981 1979 1983 . 1976 199 . 1976 1079 1976 LORS. EI 1979 1978 ONE . 1979 . 1979 189 Turdus philomelos 214 802 0 215 210 x + 215 243 ce + 660 489 0 L 672 282 0 ar 673 731 á 0 au 677 213 0 AL 679 503 0 ar 682 284 0 AE 719 570 0 du Turdus merula 206 291 30 + 216 095 á x ar 190 Zire (Z. Barta) 47.16 N 17.43 E Mentana, Roma, Italia 42.02 N 12.38 E Pilisborosjenö (H. Schmidt) 47.47 N 19.00 E Campagna, Salerno, Italia 40.40 N 15.06 E Solymar (H. Schmidt) 47.41 N 16.35 E Ferrandina, Matera, Italia 40.29 N 16.27 E Mätrafüred (.B. Streit) 47.50 N 19.57 E S. Donato, Frosinone, Italia 41.42 N 13.49 E Nagykovácsi (J. Török) 47.35 N 18.45 E Bizerte, Tunis cca 37.00 N 09.58 E Budakeszi (L. Vicsäpi) 47.31 N 18.56 E Grotte S. Stefano, Viterbo, Italia 42.31 N 12.10 E Lillafüred, Szinva-patak cca 48.06 N 20.37 E Monte Tuttavista, Nuoro, Italia 40.23 N 09.42 E Pilisszentläszlö (J. Kramer) 47.44 N 18.59 E Ceppeto, Viterbo, Italia 42.25 N 11.52 E Páty (L. Vicsäpi) 47.30 N 18.49 E Molinella, Bologna, Italia 44.37 N 11.43 E Kisoroszi (0) Valli-Cura di Vetralla, Italia Dunabogdány (L. Vicsápi) 47.48 N 18.01 E Poggio Catino, Italia 42.18 N 12.41 E Szombathely (L. Varga) 47.15 N 17.36 E Tolla, Corse, France 41.58 N 8.58 E 21. 15. 09: 12% 1982 1982 . 1982 . 1983 . 1982 . 1983 . 1981 + 1982 LIT . 1983 . 1979 . MOT . 1982 - 1988 . 1981 . 1983 . 1982 . 1983 . 1976 . 1976 1976 . 1981 . 1982 . 1982 665 941 0 ze 672 052 d x De 0 672 247 x 679 389 oe a 680 069 20 — 681 087 QX sa 686 170 oe — Vác (J. Dénes) 47.47 N 19.08 E Ronciglione 42.17 N 12.13 E Szokolya—Kirälyret (7. Brellos) 47.52 N 18.01 E Casteldelci, Pesaro, Italia 43.47 N 12.09 E Nagykoväcsi (J. Török) 47.35 N 18.45 E Miranda, Italia 42.32 N 12.41 E Lébény (R. Toth) 47.46 N 17.23 E Korsika, France Sändorfalva (L. Tajti) 46.24 N 20.06 E Staranzano, Gorizia, Italia 45.49 N 13.31 E Pcmäz (M. Lakatos) 47.39 N 19.02 E Villarovere, Forli, Italia 44.13 N 12.03 E Solymár (H. Schmidt) 47.41 N 16.35 E Chiusdino, Italia 43.09 N 11.05 E Phoenicurus ochruros 893 733 KE Buaakeszi (0) 47.31 N 18.56 E Sonnino, Latina, Italia 41.25 N 13.14 E Ericthacus rubecula 802 185 0 BE 843 723 * se 873 346 d x VA Kirälyret (I. Homoki-Nagy) 47.53 N 18.58 E Teano, Caserta, Italia 41.15 N 14.04 E Zagyvaröna (F. Varga) 48.07 N 19.53 E Tertenia, Nuoro, Italia 39.42 N 09.34 E Csobánka (A. Suri) 47.39 N 18.57 E Valdina, Messina, Italia 38.11 N 15.22 E 04. 29. 21. 31. 10. 209: 2., Ob. . 08. . 08. AU SALLE 05. 10. MONT 41978 1979 . 1982 ;. 1980 . 1981 1981 . 1982 . 1980 2. 1981 „1981 2. 1981 . 1981 1981 1981 1983 1982 1982 1982 1981 1982 1982 191 947 632 0 Fels6tarkany (R. Horváth) 47.58 N 20.25 E + Corsano, Lecce, Italia 39.53 N 18.22 E Acrocephalus arundinaceus 756 282 0 Dinnyés (0) 47.11 N 18.30 E v Sturovo, CSSR 47.48 N 18.43 E Acrocephalus scirpaceus 755 868 x Dinnyés (D) 47.11 N 18.30 E v Apatin 45.38 N 18.58 E 903 044 0 Hanság — Fehér-t6 (D) AT IN TZ 2348 v Winden, Bez. Neusiedl, Burgenland, Österreich 47.56 N 16.46 E 950 421 0 Feher-tö (0) 47.41 N 17.23 H v Illmitz 47.46 N 16.48 E Sylvia atricapilla 843 649 20 Zagyvaröna (F. Varga) 47.05 N 16.37 E Dhali — Cyprus 35.02 N 33.26 E 896 392 30 Csobánka (L. Mohai) 47.39 N 18.57 E Sylvia borin 904 998 0 Budapest (L. Vicsápi) 47.29 N 19.03 E v Vransko jezero Biograd na moru, YU 43.56 N 15.31 E Sylvia communis 842 265 Pilisvörösvár (Z. Bary) 47.36 N 18.52 E x Hanko, Uusimaa, Finnland 59.50 N 22.59 E 07.10. 1982 04. 02. 1983 14. 23. 30. 12. 05. 06. 12. 15. 26. 31. 03. 08. 06. 1978 1980. 07.1978 08. 08. 08. 08. 08. 1979 1981 1982 1982 1982 . 1982 . 1982 954 . 1982 . 1982 . 1982 . 1982 . 1983 991 . 1983 Phylloscopus collybita 894 161 Vv Budapest (S. Sztrehanszky) 47.29 N 19.03 E Apatin 45.40 N 18.59 E Coccothraustes coccothraustes 661 017 0 + 661 374 ák Budapest (Gy. Danka) 47.29 N 19.03 E Firenzuola, Firenze, Italia 44.07 N 11.23 E Nagykovácsi (L. Pintér) 47.35 N 18.45 E Costa Colarino-Valpiana Serina (Bergamo) 45.54 N 9.44 E Pilisszentläszlé (I. Piricsi) 47.44 N 18.59 E S. Cristina, Gambassi, Italia 43.12 N 10.57 E Hetényegyhaza (Z. Szenek) 46.56 N 19.74 E Verona, Italia 45.27 N 11.03 E Tarcal (L. Mercsak) 48.09 N 21.20 E Fucecchio, Italia 43.44 N 10.48 E Budakeszi (J. Miklós ) 47.31 N 18.56 E Plantin-Faedis, Udine, Italia 46.10 N 13.20 E Solymár (H. Schmidt) 47.41 N 16.35 E + Hoverie-Fagagna, Italia 667 090 90 oa 667 131 o a 678 141 4% + 682 411 dx + 686 107 0 817 981 4% x Macinella Limite sull’Arno, Firenze Chloris chloris 904 936 d x Carduelis spinus 707 435 3 x + Orsio del Tajo, Prov. Toledo, Spanien 46.07 N 13.05 E Diósjenő (Gy. Kovács) 47.55 N 10.02 E cca 43.43 N 10.57 E Budapest (L. Vicsápi) 47.29 N 19.03 E Joannina, Görögorszäg 39.40 N 20.50 E Pilisszentivan (P. Hajkusz) 47.36 N 18.56 E cca 39.80 N 04.01 E 03. 26. 22. . 06. 02. 10. 11. . 1982 . (1982 - 1975 “1975 . 1981 1981 . 1981 . 1981 SLOT . 1978 -. 1980 1981 . 1980 .1981 . 1981 gs 2949 . 1981 1982 1983 1977 1981 193 716 862 á * Pomáz (E. Belänszky) 13. 49.39 N 19.02 E v Ber Ascher bei Ebensee, Austria 14. 47.47 N 13.47 E 771 963 20 Budapest (A. Radäcs) 30. 47.29 N 19.03 E v Aquileia, Udine, Olaszország 20. 45.46 N 13.22 E 822 434 á * Budapest (H. Schmidt) 25 47.29 N 19.03 E + Sella Foredor-Gemona Del Friuli, Udine, Italia 25. 46.16 N 13.09 E 832 863 á * Pomáz (M. Lakatos) 03. 37.39 M 19.02 E + Camugna-S. Pietro al Natisone, Udine, Italia 13. 46.08 N 13.29 E 838 175 O x Pomáz (E. Belanszky) 19 47.39 N 19.02 E + Drogne-Forni Di Sotto, Udine, Italia 01 46.23 N 12.40 E 898 493 3 x Budapest (H. Schmidt) 07 47.29 N 19.03 E + Villosse, Gorizia, Italia 03 45.52 N 13.27 E 900 061 9 x Solymár (H. Schmidt) 172 47.41 N 16.35 E + San Lorenzo Isontino, Corizia, Italia 10. 45.57 13.38 E 905 545 9 x Sárisáp—Annavölgy (J. Lenner) 23. 47.42 N 17.40 E + Muntuto-Lauco, Udine, Italia 29. 46.25 N 12.56 E Carduelis cannabina 898 062 dá * Budakalász (H. Schmidt) 27. 47.37 N 19.03 E Trento-Italy 22. 46.00 N 11.10 E Pyrrhula pyrrhula 829 712 9 x Esztergom, Färi-küt 26. 47.47 N 18.45 E Brod Moravice 28. 45.28 N 14.58 E Fringilla coelebs 862 966 O x Budakeszi (D) 04. 47.31 M 18.56 E + Ramanzavoo, Udine, Italia 05 46.05 N 13.19 E 194 10. 10. 08. 10. 10. 11; 09. . 40, 1979 1981 . 1981 . 1982 19789 . 1981 . 1980 . 1981 198% . 1981 .. 1981 .1981 . 1981 + 1981 1981 en 1981 1982 873 772 ® * Budapest (S. Sztrehanszky) 03,01. 1982 47.29 N 19.03 E + Narni, Terni, Italia 17. 02. 1983 42.31 N 12.31 E 875 279 á * Piliscsaba (S- Sztrehanszky) 09. 10. 1981 47.38 N 18.50 E + S. Rocco-Larciano, Pistoia, Italia 08. 11. 1981 43.50 N 11.58 E Fringilla montifringilla 807 872 4 x Fülôphäza (L. Molnár) 09. 02. 1980 46.53 N 19.28 E -+ Manzano, Udine, Italia 25. 10. 1981 45.59 N 13.23 E 809 049 3d * Sopron (Rk. Németh) 29. 01. 1980 47.41 N 16.35 E Tretto-Schio, Vicenza 12111980 45.35 N 12.11 E 809 065 Q x Sopron (R. Németh) 29. 01. 1980 47.41 N 16.35 E + Trichiana, Belluno, Italia 30. 10. 1980 46.20 N 12.15 E 0 = fiöka (pullus); * = öreg (adultus) vagy már fészken kívül elfogott fiatal madár (juvenis); + = lőtt vagy másképpen kézre került példány ; x = elhullott példány; v = gyűrűvel visszafogott, ellenőrzött és ismét továbbengedett madár ; O = gyűrűzőtáborban jelölt madár. 0 — nestling or chick; * = adult or immature; + = recoveries (reported as captured or shot); x = recoveries (reported as died spc.); v = live bird caught by ringers; O = bird ringed in bird-ringing camp. Author’s address: László Haraszthy Hungarian Ornithological Society Budapest, Keleti K. u. 48. H—1024 Egon Schmidt Hungarian Ornithological Society Budapest, Keleti K. u. 48. H—1024 195 Te LA iA iy ace SL te a 14 Ww el A NERO, gi + ifs an al "A aan, te CE re as (dato (I HEN 2 7 ar è; we rd: N NETRE i 14 : Pera mtg cy an eerie) Gioia does i t | > LEVANT C.F Choma ete ' - | pes) I À pa} an d 09 | Le ® ede i fi fej % | | : | Wi di i Pura vo # al ‘4 li vil Lara PV P " À N 1 > PALA MAMAN piva Li À | (EN RE: “f | I Pikes) Panty oy i ihe, NEN, dy i 3 PT Ì fi ti abe A A 9 | aa = ; i anna ín Ki el RIN et LA Dre re Re Re | Lin rit fit: AL AA das n | "40 tt | i | i Aa a) a TAGLI u DAR toy bent \ wa, x Mu) ) PANI Kir HÁ MALTA, ie: jy ma PY PA 210688 ee | ll RN 10 te L L F . | P.4 f rik wet} vr iv) Bu, te NE a UV 4 . [ A Er Ans TAN ie ie, Le ip] ae: or Fée CE if Bey ay N, È PET: ù nas | Cas Ae P ts ‘ 7 i 7 Y { A 7 Ca = ny Pr Bi, i | a >. j | n : | oh O a L è : ma + D ; úg Sa I | ) új | | i lat i 4 10 LE | P ; Neben! 4 fe. rk | at MISE i ” 5 TUR Le IH RÖVID KÖZLEMENYEK Feszkelesi adatok a Közep-tiszai Tájvédelmi Körzetböl — Az 1982. évi hosz- szan tartó tiszai árvíz rendkivül megnehezítette a megfigyeléseket. Az árvíz által biztosított teljes nyugalom következtében a gémtelepek lét- száma tetemesen megnőtt. Különösen feltűnő volt a Pelyi Madárrezervátumban a kárókatonák megszaporodása. Július 18-án sikerült először megközelíteni a Madár-erdőt. A kárókatonák (Phalacrocorax carbo) számát — a már repülős fiókákkal együtt — óvatosan 100—130 példányra becsültem. A Madár-erdő melletti rét magányos fái, valamint a kiöntés szinte feketéllett a madaraktól. Az árvíz levonulását követő ötödik vagy hatodik nap, szeptember 4-én jár- tam itt ismét. A rét azon fáin, amelyeken júliusban oly szívesen időztek a káró- katonák, most teli voltak fészekkel. Hat helyen összesen 38 fészket számoltam, amelyek kivétel nélkül lombos ágakból készültek. Mivel a fészkek üresek vol- tak, csak sarjúköltési kísérletre gondolhattam. Ezt az elképzelést látszik alá- támasztani, hogy a Madár-erdőben még öt fészekben voltak anyányi fiókák, de feltűnt az is, hogy sokkal több helyről hallottam az élelmet kolduló fiókák hangját. Lakottnak látszó fészket azonban nem sikerült többet felfedeznem. A magyarázatot hosszas keresgélés után egy néhány nappal korábban, de feltétle- nül az árvíz levonulása után, kiesett és elpusztult jókora arasznyi fióka adta. Az Óballai Természetvédelmi Területre június 22-én sikerült egy alacsonyabb vízállást kihasználva bejutni. A rendelkezésre álló rövid idő csupán 25 pár kis kócsag (Egretta garzetta) költésének mágállapítására volt elegendő. Szürke gémből (Ardea cinerea) becslésem szerint legalább 30 pár fészkelt. A tájvédelmi körzet felső szakaszán az idén végre megtaláltam az első barna- kánya- (Milvus migrans) fészket is, amelyben június második felében már két teljesen kitollasodott fióka volt. Lőrincz István Izlandi kerceréce (Bucephala islandica) a Hortobágyon — 1983. február 17-én a Csécsi-halastó 4-es taván, a jégmentes kisebb vízsávok egyikén izlandi ker- ceréce gácsért láttam. A madár 8 kis bukó (Mergus albellus) és kb. 30 kerceréce (Bucephala clangula) társaságában úszkált a tavon. Február 20-án Bodnár Mihály és dr. Kiss István (ATE, Gödöllő) kollégákkal ugyanitt ismét megfigyel- tük a 40-szeres nagyítású távcsővel. Február 25-én még egyszer láttam. Az ezt követő olvadás után többször már nem találkoztam vele. Említést érdemel, hogy 1976. december 12-én a Hortobágyi-Halastó 5-ös taván már megfigyeltem egy gäcsert, de bizonyító személyek híján adatom. nem használható. Dr. Kovács Gábor 197 Vörösfarkuü ölyv (Buteo buteo vulpinus) Rabaujfalun —1983. szeptember 30-án Räbaüjfalun, a Ciganyok-erdeje nevű területrészen, facankibocsätö helyen — az OKTH illetékes felügyelösegenek engedélyével — bromatolögiai vizsgálatok céljára egereszölyvet lőttek, amely a szemrevételezés es a méretek felvétele alapján vörösfarkú ölyvnek (Buteo buteo vulpinus) bizonyult. A begyűjtött madár adult tojó volt. (7. szárnyevezőit és 2. kormánytollait váltotta), színe- zetében a Skandináviában fészkelőkkel mutatott hasonlóságot. A testméretei a következők : testtömeg — 815 g, szárny — 389 mm, farok — 215 mm, esüd — 82 mm, esör — 21,5 mm. A begy- és gyomortartalmäban 2 pld. mezei tücsköt (Gryllus campestris), 1 pld. zöld lombszöcsket (Tettigonia viridissima), 4 pld. bagolylepke-hernyöt (Noctuidae lárva), 2 pld. erdei békát (Rana dalmatina) és 4 pld. mezei pockot (Microtus arvalis) találtam. A madár preparátuma a Természettudományi Múzeum gyűjteményébe ke- rült. Dr. Kalotás Zsolt A gulipán (Recurvirostra avosetta) költése Heves község határában — 1981. májusában Heves határának déli részén, árpavetésben levő belvízen egy guli- pánpár költött. Ugyanitt évről évre költ a bíbic ( Vanellus vanellus), a nagy goda (Limosa limosa) és valószínűleg a piroslábú csankó (Tringa totanus) is. 1981-ben egy nyílfarkú récepár (Anas acuta) is itt tartózkodott költésidőben. A május 31-én kikelt 4 gulipánfiókát a szülők a közeli belvízvezető csatorná- hoz vezették, ahol négyhetes korukban láttam őket utoljára. Dr. Ocsai András A szélesfarkú halfarkas (Stercerarius pomarinus) újabb előfordulása Szlo- vákiában — 1979. V. 28-án a golianovoi duzzasztógát (Nyitrai járás) mellett egy legyengült szélesfarkú halfarkast találtak. A madár preparátuma a Nyitrai Honismereti Múzeum gyűjteményében lett elhelyezve. Babó Tibor Újabb adat a balkáni gerle (Streptopelia decaocto) hazai megjelenéséhez — Pázmány Béláné (szül:. 1907) hitelt érdemlő elmondása szerint — amit kora- beli fenykepalbummal is dokumentált — falujukban, Tiszaugon már 1926-ban és 1927-ben is rendszeresen észlelték a balkáni gerlét (Streptopelia decaocto Friv.). A megfigyelő által hang és forma alapján is jól ismert madárfaj egy párja a fenti években Tiszaugon a Rákóczi-kastélyparkban (Kesslerfi-kastely) költött. Dr. Bankovics Attila Kakukk (Cuculus canorus) tojásrakási kísérlete a kakukkfiókás vörösbegy fész- per így sok olyan adat birtokába jutottam, amelyek erdekessegüknel fogva külön említést érdemelnek. Több esetben találtam a vörösbegyek ( Erithacus rubecula) 198 I. Stercorarius pomarinus. Foto: T. Babò fészkeiben a pihenés vagy tokos fiókák között frissen rakott kakukktojast. Ez eléggé ritkán fordul elő, és csak akkor, ha a kakukktojó nem talál tojásos aljat tojása számára. A közölt megfigyelés azért is figyelmet érdemel, mert 18 év során ilyen jelenséggel először találkoztam ! 1983. június 13-án idős bükkösben húzódó, szakadékos mély árokban — vörösbegyek fészkeit keresve — az egyik helyen vörösbegyek cserregő vész- hangjait hallva, tüzetesebben kezdtem átnézni az avarral borított árok két ol- dalát. Az árok aljától számítva 5 méter magasságban egy párfány tövén meg is találtam a vörösbegy fészkét, amelyben egy tollasodé barna színű kakukkfióka, volt. A fészek peremén kívül pedig egy frissen rakott barnás színezetű kakukk- tojást találtam ! Először úgy véltem, hogy a tojás a kakukkfióka által kiszórt tojások egyike. Az avar között azonban rejtett helyre gurult, a kakukkfióka által régebben kiszórt, közvetlen kelés előtt álló vörösbegytojást is találtam, ezért megbizo- nyosodhattam arról, hogy a kakukktojás nemrégen került oda. A vör ösbegyek- nek még nem volt idejük eltávolítani onnét az , áruló jelet", illetve a cile tojást. Bizonyos, hogy a tojást raké kak cukktojó tojásos fészek híján rakta tojását a fészken kívülre, mivel a, fészket már teljesen , kiköltötte" a benne levő kakukkfióka, ezáltal nem tudta abba tojását behelyezni! Ennek a kakukktojó- nak lejjebb az áron elején is találtam tojását, ez azonban már a vörösbegy to- jásai közé volt rakva Varga Ferenc 199 Fenyvescinegek (Parus ater) feszkelese a Pilisben — 1982. júniusában Pilis- szentkereszt közseg hatäraban kirepült fenyvescinege-fiatalokat figyeltünk meg. A megfigyelés telepített vörösfenyö-elegyes lucfenyvesben történt, amely- nek kora kb. 40 év, talaja kisavanyodott, aljnòvényzete a magashegysegi feny- vesekre emlékeztető (Lycopodium calvatum, Pyrola minor, Listera ovata az aljnövenyzetben). Mivel a Pilisben eddig csak téli megfigyeleseink voltak, és a területen található fenyvesek többnyire nem érik el azt a kort, amikor a, fák odvasodhatnának, a Pilisi Parkerdő Madárvédelmi Munkacsoportja elhatároz- ta, hogy a költés elősegítésére mesterséges fészekodúkat helyeznek ki. E terv keretében itt és néhány más területen az 1983 tavaszára összesen 130 fészek- odút telepitettünk. Az odúk A és B típusú nyárfa és A típusú nyírta odúk vol- . tak. Eredmény két odútelepen mutatkozott, a pilisszentkereszti fenyvesben kihelyezett 50 odúból kettőt, a Szentendrei-szigeten az erdeifenyvesben egyet foglalt el fenyvescinege. További költést észleltünk a Pilisszentlászló határában Paprét körül elhelyezkedő 1979-ben telepített GAB-odútelepen, erdeifenyves- ben egy pár, Sikárosban szintén erdeifenyvesben egy pár kísérelt meg költést. Dr. Török János közlése szerint a Dömös határában lucfenyvesben szintén köl- tött egy pár. Költési eredmények: a pilisszentkereszti telepet ismeretlen tettesek megboly- gatták, az odúkat átakasztgatták más helyre. Az egyik fenyvescinege-odút a telep másik sarkába vitték, ezt csak három hét múlva találtuk meg. Mégis a költés sikerére kellett következtetnünk abból, hogy a fészekanyag alaposan le volt döngölve, és tele volt tokmaradványokkal. Feltételezzük, hogy s szü- lők végigkísérték az embereket, és az új helyre akasztott odúban folytatták a fiókanevelést. A másik fenyvescinege-odúban egy majdnem repülős fiókát, továbbá a széncinege hideg tojásait találtuk. A fióka kirepüléséről nincs ada- tunk. Sikáros: a fészket az odútelep kezelői feldúlva találták. A fészekanyag alatt 9 tokos fióka volt. A nyilvánvalóan elhagyott fiókákat mesterségesen nevelték fel, és sikeresen kibocsátottak hat fiókát. Szentendrei-sziget: a költőpár 5 fiókát röptetett. Paprét: a fiókanevelés közben a fészket kisragadozó feldúlta, a fészekanya- got az odú alatt megtalálták. Az ötödik odútelepen, a Pilisszentlászló határában levő Kopanyicán költést nem észleltünk. Ezen a helyen kizárólag A típusú nyírfa odúkat helyeztünk ki. Az odúfoglalások egy kivételével minden esetben olyan helyen történtek, ahol az állomány kiritkult, vagy lombos fajokkal elegyedett, illetőleg nyíladék szélén volt. A sikertelen költések esetében közvetlen vagy közvetett emberi hatásban találtuk meg az okot (közvetett hatásként feltételezzük, hogy a fészket feldúló ragadozókat az emberi tevékenység vezette nyomra.) Janata Károly Léprigó (Turdus viscivorus) költése a Kiskunságban — A Kecskemét közelé- ben levő Hetényegyháza—Nagynyír erdőben — ahol húsz éve lakom — az utóbbi nyole évben költésidőben észleltem a léprigót. 1980—1981-ben és 1982- ben a fészkét is megtaláltam. 1980-ban az erdészház melletti kocsiút mentén, egy erdei fenyőn kb. 3 m magasan, kihajló ágon épült a fészek. Mint érdekessé- get megjegyzem, hogy a kocsiút forgalmas, naponta többször haladtak el jár- 200 művek, es több esetben a fészkes fát is súrolták. 1981-ben is visszatértek, és az előző évi fészkelőhelytől kb. 100 m-re egy óriás nyárfán, mintegy 12—13 m magasan, ágvillában költöttek (1981. április 19.). 1982-ben a, fészket akkor ta- láltam meg, amikor a fiókák már repülősek voltak (V. 2.). Az előző évi helyén költött a pár, ugyanakkor egy másik pár két fészket is épített. Az egyiket az erdészház melletti akácfán 8—9 m magasan, a másikat a kapubejáró melletti akácon hasonló magasságban, de végül is az előbbit foglalták el. A két pár la- kott fészke egymástól kb. 70 m-re volt, de sohasem tapasztaltam, hogy a ma- darak egymást zavarták volna, pedig táplálkozóterületük is közös volt, az erdészház mögötti füves tisztás. Többször megfigyeltem, hogy az innen kb. 200 m-re levő futballpályára és annak környékére jártak ki. Ezenkívül az erdő- nek egy távolabbi területén szintén erdőszélen levő, lakott ház közelében ész- leltem léprigókat, de fészküket ott nem találtam meg. Szenek Zoltán Fitisz füzike (Phylloscopus trochilus) a Bakonyban és a Vértesben — Noha, a fitisz füzikét hazánk egyik legritkább fészkelőmadaraként tartják számon, az elmúlt években mégis több helyütt találkoztam költési időben a reviert tartó párokkal. Mivel hazánk területén e madarak zöme április második felében vo- nul át, és a vonulás kb. 3 hét alatt lezajlik, a május második felében is itt tar- tózkodó hímek már többnyire reviert tartanak. Az általam észlelt reviertartó hímeket több napon keresztül megfigyeltem, így költésüket biztosra veszem, fészküket nem kutattam fel. A Bakonyban 1978. IV. 28. és V. 30. között a zirci kőbánya közelében több alkalommal hallottam énekelni egy reviert tartó hímet mindig ugyanezon a, helyen. A fészkelőhely sűrű aljnövényzetű galagonyás, szederindás bozótban volt, amelyből néhány vadkörte és hárs emelkedett ki. A hím mindig e kiemel- kedő magasabb fák valamelyikén énekelt. A Vértesben 1980. V. 15. es VI. 12. között Vértessomlón a Kälväria-dombon sűrű aljnövényzetű, fiatal, 15—20 éves csertölgyesben szinte naponta hallottam egy éneklő hímet. Később 1982. V. 19. és VI. 10. között ugyancsak Vértessom- lón a patak menti rekettyés égeresben egymástól kb. 150 méterre rendszeresen szólt két hím. Szvezsényi László Havasi szürkebegy (Prunella collaris) előfordulása Pest belvárosában — 1983. november 8-án Budapesten az V. kerületben, a Dunára merőleges Sörház ut- cában havasi szürkebegyet (Prunella collaris) figyeltem meg. A madár a má- sodik emeleti ablakpárkányon. ült, és halkan, de tisztán kivehetően énekelt. A következő nap, XI. 9-én 2 példány tartózkodott az épületen. A madarak az egyik ablak elé kihelyezett etetőre jártak táplálkozni. Később megtudtam, hogy a galamboktól védett etetőt kifejezetten a havasi szürkebegynek tette ki az ctt lakó Migray Emőd és felesége. Az eleség reszelt sajthéjból és kalácshéj- morzsából állt. A hetvenes évek elején több éven át megjelentek itt a havasi szürkebegyek, és 1973/74 telén filmet és fényképeket is készítettek Migrayék az általuk ismeretlen madarakról. Később a havasi szürkebegyek évekre el- tűntek, de 1983. novemberében újra megjelentek, és rendszeresen jártak az etetőre. A házaspár megfigyelései szerint általában márciusig tartózkodtak a környéken. Hraskó Gábor 201 Tövisszurö gebies (Lanius collurio) által neveltetett kakukkfidka — 1983. mäjus 31-en a Medves-fennsik nyugati reszen, az eresztvenyi köfejtök fölötti bükkös árokban a vörösbegyek cserreg6 hangjára lettem figyelmes. Az avar- ral borított köves árokban meg is találtam a vörösbegy fészkét, amely az árok oldalában, egy kő melletti mélyedésben volt, benne 5 erősen fias tojás, + 2 frissen kelt kakukkfióka. A nem egészen egynapos kakukkfiókák egyikét ki- vettem a, fészekből és azt fölvittem a, közeli legelőre, ahol beraktam egy szeder- bokorban levő tövisszúrós gébics fészkébe a 6 erősen fias tojása közé. Bíztam abban, hogy a gébics elfogadja és felneveli a kakukkfiókát. A két nappal ké- sőbbi ellenőrzésemkor a kotló gébics alatt már egyedül volt a kis kakukk, amely — időközben kiszórta a mellette levő gébicstojásokat ! Július 7-én már erősen tokos volt, ekkor meggyűrűztem. A későbbiek során még többször megnéztem a tollasodó kakukkfiókát, amely barna színű tojó lett. A gébicspár annyira túltáplálta a kakukkfiókát, hogy az teljesen felnö- vekedve (hosszú farokkal) is csak rövid távokat tudott repülni! Utolsó ellenőrzésemkor, már egy közeli nyírfa lombkoronája között etették a gébicsek. E gébicsekkel történő , neveltetés" azért is érdekes, mert ez évben több gé- bics fészkébe raktam elhagyott vörösbegy fészkekből hozott kakukktojásokat a még nem kotlott 2—-4 tojás mellé, azonban ezeket az , idegen" tojásokat ki- vétel nélkül eltávolították tojasaik közül a gebicsek! Ezek a kísérletek, de a közel 20 év során szerzett tapasztalataim is igazolják, hogy a tövisszúrós gébics csak akkor fogadja el a fészkébe rakott kakukkto- jast, ha az színben és alakban is, tökéletesen egyezik a saját tojásaival ! Varga Ferenc Short Notes Nesting data from the Mid-Tisza Landscape Protected Area — In the year 1982 the lasting flood of the Tisza has rendered the observations extremly diffieult. Due to the comlete state of rest provided bycflood the heronries increased in number. The propa- gation of Cormorants (Phalacrocorax carbo) in the Bird Reserve at Pély was especially marked. The Bird Forest could be approached for the first time on 18 July. I estimated the number of Cormorants together with the younes being already on the wing carefully at 100 to 130 specimens. The solitary trees on the meadow near the Bird Forest as well as the flood area seemed almost fully black from the birds. Five or six day after subsidence of the flood, on 4 September I returned. The trees on the meadow frequented by the Cormorants in July were now full of nests. At six locations I counted altogether 38 nests that were made without exception of leaved branches. Since the nests were empty I could only think of a second brood attempt. This conception seemed to be supported by the fact that in the Bird Forest fledged youngs were to be found in five additional nests but in a remarkable way the call of nestlings begging for food was heard from several places. All the same, no further occupied nests were discovered. Explanation was given after long searching about by a young bird fallen out and died a few days earlier but unconditionally after subsidence of the flood. On 22 June I menaged to enter the Landscape Protected Area at Oballa taking adven- tage of a lower water-level. The short time at disposal was just sufficient to observe the hatching of 25 pairs of Little Egret (Egretta garzetta). In my estimate at least 30 pairs of Grey Heron (Ardea cinerea) were nesting there. On the upper section of the Landscape Protected Area this year late in June I found finally the first Black Kite (Milvus migrans) nest with two fully fledged nestlings. István Lörinez Barrow’s Goldeneye (Bucephala islandica) on the Hortobägy puszta — On 17 February 1983 I watched a Barrow’s Goldeneye on pond No. 4 of the fish ponds at Usees. The bird was swimming on the pond in the company of 8 Smews (Mergus albellus) and some 30 specimens of Goldeneye (Bucephala clangula). On 20 February with some colleagues (Mihaly Bodnár and Dr. István Kiss from the University of Agricultural Sciences, Gö- döllö) I watched the bird again at the same place using a teleseope magnifying 40-times. I saw it again on 25 February. After the subsequent thawing I have not met the bird again. It is worth mentioning that on 12 December 1976 I noticed a drake already on pond No. 5 of the Hortobägy-fishponds but in the absence of attesting persons this finding cannot be used. Dr. Gabor Kovdes . A red-tailed subspecies of Buzzard (Buteo buteo vulpinus) at Räbaüjfalu — On 30 September 1983 at Räbaüjfalu in the forest called "Cigányok erdeje? on a pheasant releasing place a Buzzard was shot (with permission of the competent inspectorate of the National Authority for Environmental Protection and Nature Consevation) for bromatological investigations that on hand of ocular inspection and measurings proved to be a Red-tailed Buzzard (Buteo buteo vulpinus). The collected bird was an adult female (having changed its 7th wing-feathers and 2nd tail-feathers) and showed likeliness to Buzzards nesting in Scandinavia. The body measurements were as follows: body weight — 815 g, wing — 389 mm, tail — 215 mm, foot — 82 mm, beak — 21.5 mm. Its erop- and stomach contents consisted of two fieldericets (Gryllus campestris), 1 large green grasshopper (Tettigonia viridissima), 4 owlet-moth larvae (Noctuidae), 2 agile frogs (Rana dalmatina) and 4 common voles (Microtus arvalis). The mounted bird has been included in the collection of the Museum of Natural Scien- ces, Budapest. Dr. Zsolt Kalotàs Breeding of Avocets (Recurvirostra avosetta) on adjacent fields to the village Heves — In May 1981 on a field to the south of the village Heves on inland waters in a barley stand an Avocet pair was hatching. From year to year also Lapwing (Vanellus vanellus), Black-tailed Godwit (Limosa limosa) and probably Redshenk (Tringa totanus) brood here. In 1981 a Pintail( Anas acuta) stayed here in the breeding season as well. The four Avocet nestlings hatched were led by the parents on 31 May to the adjacent inland drain where I saw them for the last time at their four weeks of age. : Dr. Andras Ocsai Recent occurence of a Pomarine Skua (Stercorarius pomarinus) in Slovakia — On 28 May 1979 next to the barrage Golianov (Nyitra distriet in Czechoslovakia) an ailing Pomarine Skua was found. The mounted bird has been placed in the collection of the Museum in Nyitra district. Tibor Babò A contribution to the appearance of the Collared Dove (Streptopelia decaocto) in Hun- gary — According to a reliable account by Mrs. Bela Pázmány (born 1907) documented by a contemporary photo album in their village at Tiszaug the Collared Dove was regu- larly observed already in 1926 nad 1927. A pair of this bird species, well known to the observer by both sound and shape, was breeding in the cited years at Tiszaug in the Rákóczi manor-house park (Kesslerfi manor-house). Dr. Attila Bankovics An egg-laying attempt by an European Cuckoo (Cuculus canorus) into the nest of a Robin with Cuckoo nestling in it — It is nearly 20 years by now that I am engaged in the study of the reproduction biology of the Cuckoo, thus I have gathered several interes- ting data worth mentioning. On several occasions I found newly laid Cuckoo eggs in the nests of Robins (Erithacus rubecula) among their downy or pin-feathered nestlings. 203 This occurs but rarely and merely when the Cuckoo female does not find an egg-base for its egg. The observation reported here below merits attention also because in the course of 18 years it was for the first time that I met such a phenomenon. On 13 June 1983 searching for the nests of Robins in a deep preeipitous ditch running along an old beech-wood at a certain place I heard cries of alarm of Robins. I began to scrutinize both sides of the ditch covered with litter. At 5 m height counted from the bottom of the ditch on a fern I found the nest of a Robin in which there was a fledging brown-coloured Cuckoo nestling. Outside the edge of the nest I found a newly laid brow- nish coloured Cuckoo egg! First I thought the egg was one of the eggs thrown out by the Cuckoo nestling. But having found in the litter also a Robin egg being just before hatching that had been thrown out by the Cuckoo earlier and that rolled to a hidden place I found out that " the Cuckoo egg got there a short time ago because the Robins had no time as yet to remove from there the “telltale sign”, i.e. the Cuckoo egg! It seemed certain that the Cuckoo laid its egg outside the nest in the absence of a nest with eggs since the nest was completely filled up by the Cuckoo nestling staying in it, wherefore the female could not lay its egg into it! I found another egg of the same Cuckoo female lower down at the fore-part of the ditch but this egg had been laid among the eggs of a Robin. Ferenc Varga The breeding of Coal Tit (Parus ater) in the Pilis mountains — In June 1982 we have watched Coal Tit nestlings having taken flight on adjacent fields of the village Pilis- szentkereszt. The observations were made in a planted mixed larch-spruce forest about 40 years of age on acid soil with an underwood similar to that of alpine pine-forests (Lycopodium clavatum, Pyrola minor, Listera ovata).\Since in Pilis mountains merely winter observations have been made so far and the pine-forests to be found here do not reach for the most part the age when the trees become hollow the Bird Protection Team of the Pilis Park Forestry decided to place out artificial nesting boxes in view of promoting the hatching. In the scope of this plan in spring 1983 a total of 13onesting boxes were set up partly here and partly on some other sites. The boxes were poplar types A and B and birch type A. Some results were recorded at two sites, in the pine-forest at Pilis- szetkereszt out of 50 nesting boxes set out two, in the Scotch fir-forest on the Szentendre islet one have been occupied by Coal Tit. Hatching was observed further on an adjacent fields of Pilisszentläszlö, near Paprét where nesting boxes set up is 1997, in a Scotch fir-forest one pair, at Sikaros also in a Scotch fir-forest one pair attempted hatching. As reprted by Dr. János Török, in the vicinity of Dömös in a spruce-forest one pair was breeding likewise. Hatching results: The nesting boxes at Pilisszentkereszt were upset by unknown per- sons, the boxes were displaced to other sites. One of the Coal Tit nesting boxes was carried over to the other corner of the site, it was found three weeks later. We had to conclude all the same to the success of hatching since the nest material was rammed and full of pin-feather remainders. We presume that the parents accompanied the people and continued the raising of the young in the nesting box hung to the new place. In other Coal Tit nesting box we found a nestling being almost on the wing, further on, cold eggs of the Coal Tit. We have no data about the taking flight of the nestlings. Sikaros: The managers of the nesting box site found the nest destroyed. Under the nest material nine pin-feathered young were found. The evidently abandoned young were artificially raised and six of them were successfully released. Szentendre-islet: A breeding pair let five nestling fly. A Paprét: In the course of the raising of young the nest was upset by some small carnivores the nest material was found under the nesting box. On the fifth nesting box site at Kopanyica near Pilisszentläszlö no hatching was perceived. At this site exclusively beech nesting boxes type A have been placed out. The nesting box occupatians oceured in each case except one at places where the tree stand has become thin or was mixed with broad leaved species or else was on the skirts of the cutting. As to the failed hatchings the direct or indirect effect of human intervention seemed to be the reason (as indirect effect it is presumed that the small carnivores had been put on the right track by human activity). Karoly Janata Breeding of the Mistle Trush (Turdus viscivorus) in the Kiskunság — In the Hetény- egyhäza—Nagynyir forest in the vicinity of Kecskemét — where I am living since 20 years — these last 8 years I have watched the Mistle Trush during the breeding season. In 1980—1981 and also in 1982 I found its nest. In 1980 the nest was built on a Scotch fir-tree standing near the forester’s lodge along the road way at about 3 m height on an inclined branch. As an interesting circumstance it should be mentioned that the road way is busy, cars are passing several times a day and in some cases they even rubbed against the tree with the nest on it. The birds returned also in 1981 and at about 100 m distance from the nesting place of the previous year they were hatching in a prong at about 12 to 13 m height (19 April 1981). In 1982 I found the nest at the time when the young were already on the wing (2 May). The pair was breeding at the place of the previous year, at the same time another pair built even two nests. One of them on a robinia next to the forester’s lodge at 8 to 9 m height, the other one on another robinia near the gateway at a similar height but finally they occupied the first nest. The nests occupied by the two pairs were about 70 m apart but I have never noticed that the birds would have diturbed each other although their feeding-place, the grassy clearing behind the forester’s lodge was common. I have often watched the birds frequenting the football ground and its environs at about 200 m distance from here. Beside these I have observed Mistle Trush on a farther area of the forest next to an occupied house on the edge of the forest but I did not find their nest here. Zoltan Szenek Willow Warbler (Phylloscopus trochilus) in the Bakony and Vertes mountains — Although the Willow Warbler eounts among the most reraly nesting birds of Hungary. I have met pairs at several places these last years during the breeding season. The majority of these birds are migrating across Hungary late in April and their migration lasts about three weeks. Some of the males staying here also late in May show already territoriality. As I have watched them for several days I am certain of their breeding, although. Ihave not searched for their nest. In the Bakony mountains between 28 April and 30 May 1978 I often heard a male calling always at the same place near the stone-pit at Zire. The nesting place was in a thicket with a dense undergrowth, thornbush and runners from which a few wild pear- and linden trees emerged. The male was always singing on one of these lofty high trees. In the Vertes mountains I heard a singing male practically each day between 15 May and 12 June 1980 at Vertessomlö on the Kálvária hill in a young, 15 to 20 years old turkey oak-oak forest with dense underwood. Later on between 19 May and 10 June 1982 at Vertessomlö likewise two males were calling at about 150 m from each other in a broomy alder forest along a brook. László Szvezsényi The occurance of the Alpine Accentor (Prunella collaris) in the inner town of Budapest — On 8 November 1983 in Budapest 5th district Sörház street at right angles to the Danube i observed an Alpine Accentor. The bird was sitting on a second storey window still and was singing softly but in a distinetly audible voice. Next day, on 9 November two specimens were staying on the building. The birds frequented a feeding-table set out in front of a window. I was later informed that Mr. and Mrs. Emöd Migray placed the feeding-table protected from pigeons specifically to the Alpine Accentors. The food consisted of grated cheese-rind and erumbles of milk-loaf-erust. In the early seventies the Alpine Accentors appeared here over several years and in the winter of 1973/74 the Migrays took a film and photographs of the birds that were unknown to them. Later on the Slpine Accentors disappeared for years but reappeared in November 1983 and regularly frequented the feeding-table. According to the observations made by the eouple as a rule the birds were staying around until March. Gabor Hraskò A Cuckoo nestling raised by a Red-backed Shrike (Lanius collurio) — On 31 May 1983 on the western part of the Medves plateau in the beech-forest diteh above the stone-squarry at Eresztvény I became aware of the call of Robin. In the stony litch covered with litter I found the nest of the Robin in a depression besides a stone with 205 five fertilized eggs + two newly hatched Cuckoo nestlings. I took out one of the not quite one-day-old Cuckoo nestlings from the nest and took it to the pasture nearby where I placed it into the nest of a Red-backed Shrike situated in a blackberry bush among six fertile eggs. I trusted that the Shrike was going to accept and raise the Cuckoo nestling. On the occasion of my control two days later the little Cuckoo was already alone under the hatching Shrike, it had thrown out in the mean time the Shrike eggs next to it! On the 7th it was pit-feathered, than I put ring on it. Later on I went to see the fledgind Cuckoo nestling several times, it had become a brown-coloured female. The Red-backeg Shrike pair overfed the Cuckoo nestling to such an extent that having grown up (with a long tail) it could fly but short distances! At my last visit the Shrikes were feeding it in the foliage of a beech-tree nearby. This case of the “raising” of a Cuckoo by Red-backed Shrike is the more interesting because this year I put Cuckoo eggs from abandoned Robin nests into several Red- backed Shrike nests amongst their 2—4 eggs not hatched as yet but the Shrike removed these foreign eggs without exception from among their own eggs. Ferenc Varga IN MEMORIAM Csaba József (1903— 1983). 1983. október 31-én nagy veszteség érte Nyugat-Dunántúl tudományos életét és a hazai madártan tudományát. Ekkor kelt szárnyra a szomorú hír hogy Csaba József csákánydoroszlói magányában örökre lehunyta szemét. Az év közepén, amikor 80. születésnapját ünnepelte, sokan személyesen is felkeresték csákányi otthonában, hogy ajándékokkal és kedvességgel halmozzák el a minden ismerője által oly melegen szeretett, kedves Józsi bácsit. Akik személyesen nem tehették tiszteletü- ket, azok táviratilag vagy levélben tisztelegtek a magas kort szellemi frissességben megélt tudós személyiség előtt, s kívántak neki további jó erőt, egészséget és eredményes mun- kálkodást. Ez alkalomból készült májusban egy írás Bárdosi János és Horváth Ernő tollá- ból a Vasi Szemle számára, melyben a szemlén keresztül is köszöntöttük Csaba Józsefet 80. születésnapján. Ugyanezt tette az AQUILA is 1983. évi 90. kötetében, ahol Keve András kedves sorokban méltatta az agg tudós madártani és tudománytörténeti tevékeny- ségét. Sajnos az ünnepelt egyik írásos köszöntőjének megjelenését sem érhette meg. A Vasi Szemle november 2-án, halála után két nappal érkezett lakására, az Aguila pedig még ennél is később. A Vasi Szemlében a köszöntés mellett summáztuk az ünnepelt sokoldalú tudományos és társadalmi tevékenységét, amellyel szorgos munkával teli életét kitöltötte. A köszöntő végén írásainak addig teljes bibliográfiáját (Vasi Szemle, XXXVII. k. 459—470 pp.) is közöltük. Csaba József végakaratával úgy rendelkezett, hogy testét elhamvasszák, és hamvait édesanyjának a sírjában helyezzék örök nyugalomra. Szeretett rokonai végső óhajának eleget téve tetemét elhamvasztatták, és hamvait november 26-án a csákánydoroszlói temetőben helyezték örök nyugalomra.. A nagy tudóst és köztiszteletben álló embert népes tömeg kísérte utolsó útjára. Ott vol- tak rokonai, barátai, ismerősei, munkatársai, tanítványai és mindazok, akik tisztelték és szerették, közelből és távolból egyaránt. Nevükben és sok távol maradt nevében is Hor- váth Ernő, a Vas megyei Múzeumok igazgatóhelyettese, a Savaria Múzeum Természettu- dományi Osztályának vezetője mondott búcsúbeszédet a sírnál, amelyet a következőkben közreadunk, idézve vele az elhunyt szellemi és emberi nagyságát. , Mélyen tisztelt Gyászoló Közönség ! Szomorú szívvel és megrendülten állunk e hamvakat rejtő urna előtt, amelyben kedves jó barátunk, kollégánk, munkatársunk, Csaba József, a mi kedves Józsi bácsink hamvai nyertek végső nyugodalmat. Még ma sem akarjuk valósnak hinni a hírt, amely mindnyájunkat megdöbbentett, hogy Józsi bácsi meghalt, nincs többé. Napokkal előtte még láttuk, beszéltünk vele, hallottuk kedves, szerény hangját, s viszontlátással búcsúztunk egymástól. Egy évvel ezelőtt sokat aggódtunk érte, amikor lábtörésével a kórházi ágyat nyomta, s akkor életerejével és dolgozni akarásával úrrá lett a bajokon. Nagy örömünkre szolgált, amikor ismét otthon láthattuk, az utcán találkozhattunk vele, vagy éppen a szombat- helyi múzeumban üdvözölhettük. Ez után ismét nagy erővel látott a munkához, és ter- vezte félkész állapotban levő munkáinak (A nyugat-magyarországi temetők néprajza, Nyugat-Dunántúl népi méhészete stb.) folytatását, befejezését. Es ekkor jött váratlanul, számára is és számunkra is a kérlelhetetlen halál, amely pontot tett egy termékeny, szor- gos munkával eltelt élet végére. Hogy ki volt Csaba József? — Mi, akik ismertük és szerettük, nagyon is jól tudjuk és hiányával egyre jobban fogjuk érezni, de aki nem ismerte volna annak röviden elmond- juk! 207 Csaba József foglalkozását tekintve hivatalnok volt: segedjegyzö, körjegyző, tanäes- titkár, majd adminisztrátor. Ebből élt és tartotta el magát, majd 1948-tól özvegyen ma. radt édesanyját és beteg testvérét. Kedveseinek gondozását nagy szeretettel, lelkiisme retességgel, áldozatvállalással és türelemmel végezte évtizedeken keresztül. Ezért nem jutott sem ideje, sem kellő anyagi ereje a esalädalapitäshoz, es ezért maradt haláluk után ennyire egyedül, élete végéig élve a magányos ember elhagyatott életét. Ezt ő persze másokkal sohasem éreztette. A mindig derűs és vidám arcán mindenkor mosoly ült, amely velünk is feledtette az esetleges gondokat, s mely veleszületett jóságos lelkének volt hű tükröződése. Ha bajban volt és érdeklődtünk sorsának problémái iránt, azt is mindig valami tréfás anekdótával ütötte el, és terelte vele másra a szót. 1963-tól nyugdíjasként a Kőszegi "Múzeumnak, majd a szombathelyi Savaria Múzeum- nak lett külső tudományos munkatársa. Itt kell szólnom a mindig lelkiismeretesen ellá- tott polgári foglalkozásánál sokkalta jelentősebb tevékenységéről, a tudományos munkás- ságáról. Tudós volt! Kiváló, igazi, szerény, alázatos, a tudománya iránt áldozatokra is képes, nagy tudású tudós, aki példaképe lehet a mai fiatal tudós nemzedéknek, akit nem- csak a hazában, hanem Annak határain túl is ismertek és ismernek, tiszteltek es tisztelnek. Kiváló volt mint néprajzkutató, mint nyelvész, mint tudománytörténész, mint bib- liográfus és nem utolsósorban mint madarász. Ertékes munkásságát szerényen, csendben, egy eldugott falu magányában végezte nagy szívóssággal, pontossággal, alapossággal és lelkiismeretességgel, világszínvonalon. E tulajdonságok csak az igazi tudósok sajátjai. Kerülte a csillogást, a feltűnést, a szereplést, pedig belső értékei, tudása, embersége révén ezekre sem lett volna méltatlan. Szerény, békés természetű ember volt! Jóságos, segítő- kész, akinek talán még ellenségei sem voltak. A tudománnyal már ifjú korában kapcsolatba kerül. Herman Ottó és Chernel István madaras könyvei jutnak a kezébe, amelyek felkeltik az ifjú embeı érdeklődését a terme- szet szépségei és az élet rejtelmei iránt, amelyen belül főleg a madarak felé fordul figyelme. Később ugyancsak egyik mintaképének, Herman Ottónak munkái tárják fel előtte az egyszerű ember, a nép életének és nyelvezetének csodálatos világát. Ettől kezdve meg- takarított pénzén szakkönyveket vásárol, és ezt teszi élete végéig. Ez év tavaszán, amikor egyszer nála jártam, megmutatta könyvtárát, keziratanyagät, és amikor a könyvekkel megrakott fehérneműs szekrényekhez vezetett azt mondta: , Látod, a fehérneműs szekrényeim is könyvekkel vannak: tele, és ez nemcsak jelkép, hanem a valóság, mert bizony sokszor a fehérneműk helyett is könyveket vásároltam." Bújja a könyveket, s állandóan képezi magát, és mindig nyitott szemmel járja a ter- mészetet. 1922-től nem csak olvasója, de művelője is lesz a természettudománynak. Ekkor ismerkedik meg Csörgey Titusszal, a Magyar Madártani Intézet igazgatójával és munkatársával, Vasvári Miklóssal. Ettől kezdve haláláig, vagyis 61 éven keresztül meg- figyelője, külső munkatársa a Madártani Intézetnek, és ettől kezdve vezeti madártani nap- lóját, amely több mint 60 év anyagát tartalmazva Vas megye madártani adatainak kin- csesbányája. 1926-tól szerzője az AQUILA-nak, a Nimród Vadászújságnak és a Természet című folyóiratnak. 1934-ben ismerkedik meg Pável Ágostonnal, akihez meleg baráti szálak kötik, és akitől a néprajzi gyűjtésekre kap indíttatást. Ettől kezdve lett rendszeres szerzője a Vasi Szem- lének is. Közben sok más természettudóssal is megismerkedve egyéb gerinces állatokra is ráirányul a figyelme. Igy kerülnek megfigyelési körébe az emlősállatok és a halak. Az utóbbi célokért hosszú éveken keresztül horgászengedélyt vált, nehogy bárki is a vizsgála- tok céljából kifogott halak miatt orvhorgásznak nézze. A szakirodalmak tanulmányozása során sok kutatóval ismerkedik meg, akiknek élete és munkássága egyaránt felkelti érdeklődését. Igy lesz a tudománytörténetnek és a bib- liogräfiänak is jeles vasi kutatója. Nagy szószólója volt mindenkor az elhalt vasi termé- szettudósok emléke megőrzésének, és ezért maga is sokat tett, nem csak javaslataival, hanem emlékező írásaival is. 1963-tól a szombathelyi Savaria Múzeumnak is külső munkatársává válik, ahol dolgo- zik, anyagot rendez, ír, gyűjt, illetve ahová elhelyezi régi gyűjtéseiből származó fénykép- negatív-, valamint kéziratanyagát. Mindig foglalkoztatta szeretett szülőfalujának, Csákánydoroszlónak a története. Ezért évtizedeken át gyűjtötte az itt élő nép tárgyi emlékanyagát és szellemi néprajzát, amelyet 1. Csaba Jòz: ef (1903—1983) szeretett volna egy kis falumüzeumban bemutatni, majd egy falu-monográfiában megírni. Mikor látta, hogy kiállítási tervei nem valósulhatnak meg, gyűjteményével megalapította a Körmendi Rába Múzeum néprajzi gyűjteményét. Sokat írt a Múzeum Ertesítőjébe is, és az Alpokalja kutatásnak is lelkes, értő és szorgalmas munkatársa volt. Életének 80 éve alatt 203 írása, tanulmánya jelent meg eddig, és több kézirata meg- jelenés alatt áll, amely méltó bizonyítéka egy nagyon szerény tudós igen jelentős tudo- mányos és népszerűsítő tevékenységének. Tudományos munkásságát számos egyesületi tagsággal és kitüntetéssel ismerték el. Tagja volt egykor a Magyar Néprokonsági Egyesületnek, a Magyar— Finn Társaságnak, a Magyar Ornitológusok Szövetségének és a Magyar Clusius-kutató Munkabizottságnak. Napjainkban a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Magyar Madártani Egyesületnek, az Országos Erdészeti Egyesület Mikolögiai Szakosztályának, a Vas megyei Környezet- és Természetvédelmi Munkabizottságnak, valamint a körmendi Magyar— Finn Baráti Kör- nek. Tudományos munkásságáért a Magyar Ornitológusok Szövetsége 1944-ben Herman Ottó-díszérmével, a Magyar Néprajzi Társaság 1967-ben Sebestyén (ryula-emlékéremmel, a Népfront Országos Titkársága a természetvédelem terén kifejtett munkásságáért Széchenyi István kitüntető plakettel, majd közművelődési tevékenységéért a Művelődési Miniszter 1980-ban a Szocialista Kultúráért kitüntető jelvénnyel jutalmazta. Élete során sokat tett a fiatal utánpótlás neveléséért is. Altalános iskolásokból madár- védelmi szakköröket szervezett, akikkel járta és megszerettette a természetet, a madár- világot, akik közül ma már sokan aktív művelői is a madártan tudományának, és akik közül nem kevesen utolsó útjára, is elkísérték. Vas megyében nagy tiszteletnek örvendett, amelyet legjobban a 80. születésnapján kapott sok kedves köszöntés és figyelmesség igazolt. Ennek jegyében íródott a Vasi Szemle hasábjain is egy írás, amely köszöntötte a 80 esztendős tudóst. Az előbb elmondottakból világosan kirajzolódott, hogy Csaba József személyében me- gyénknek, hazánknak egy nagy tudós egyéniségét veszítettük el, mert nagy volt mint tudós és nagy volt mint ember. És most búcsúzom Tőled drága Józsi bácsi! Kedves Kolléga, munkatárs, rokon, isme- rős, jó barát! Búcsúzom sokak nevében, búcsúzom a Magyar Madártani Intézet, a HNF Vas megyei Környezet- és Természetvédelmi Munkabizottsága és Honismereti Bizottsága, a Magyar Madártani Egyesület helyi csoportja, a Magyar Néprajzi Társaság, a Vas megyei Múzeumok Igazgatósága, a szombathelyi Savaria Múzeum, a kőszegi Jurisich Miklós Múzeum, az előbbi Természettudományi és Néprajzi Osztályai, a sok-sok madarász, természetvédő és barát, a rokonság és a magam nevében is. Emléked, amíg csak élünk, élni fog szívünkben, és munkáid továbbra is hirdetni fogják neved, mígcsak olvasó és szakmát gyakorló ember él a földön, s amíg madár dalol a fán! Kedves Józsi bácsi! Isten veled! Nyugodjál békében!" A hamvak földbe helyezése és a, szertartás befejezése után sírját elborították a szeretet, a tisztelet és a kegyelet virágai. A temetés óta hónapok teltek el, mialatt hagyatékának sorsa is rendeződött az elhunyt végakarata szerint. Ingatlan vagyontárgyait írásos végrendelet szerint rokonságára hagy- ta, míg szellemi hagyatékát és könyvtárát még életében tett szóbeli nyilatkozatai értelmé- ben a szombathelyi Savaria Múzeum Természettudományi Osztálya vette gondozásába. Igyekszünk hagyatékát úgy rendezni és hasznosítani, hogy az elkezdett vagy félkész tanulmányai megfelelő jogi biztosítékok mellett befejezést nyerhessenek, feljegyzései és levelezései pedig segítsék a szakkutatók, illetve a tudománytörténészek tudományos munkáját. Így nemcsak emléke, hanem alkotó szelleme is tovább közöttünk lehet. Horváth Ernő 210 Dr. Fodor Tamas — sz. Budapest, 1934. II. 16. + Buchara (USSR), 1983. IX. 21. Agrär- mérnöki diplomáját 1958-ban Gödöllőn szerezte meg, majd 1968-ban doktorált. 1958-töl a Budapest Főváros Allat- és Növenykertje Madärosztälyänak vezetője. 1970-től a Mezö- gazdasági és Elelmezésügyi Minisztérium Kiállítási Irodájánál az 1971. évi vadászati világkiállítás megrendezésének tevékeny részese. 1971—1978 időközében a Budakeszin működő Vadbiológiai Allomás igazgatója, majd ezután a Nimréd c. vadászlap főszerkesztő- helyettese. Zoológiai munkásságának legkiemelkedőbb eredménye az a zárt téri nevelési technika, amelyet a dévaványai túzokmentő állomáson az ő kísérleteinek eredményekép- pen 1978 óta üzemi szinten hasznosítanak. Tudományos munkásságának zömét is a túzok szaporodásbiológiájával, zárt téri nevelésével tartásával kapcsolatos dolgozatai képezik, e téren nemzetközi jelentőségű sikerekkel tette nevét feledhetetlenné a, hazai természet- védelemben is. Sokoldalúan képzett, kedves, megnyerő egyénisége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a természetvédelem és a vadászat ellentétei manapság szinte jelentéktelen szintre szorultak már vissza Magyarországon. 1973 óta tagja volt az Aguila szerkesztő bizottságának, és a Nimródnál szerzett, szerkesztői tapasztalataival messzemenően szo- gálta az évkönyv nívós előállításának teendőit. A Nimródban körültekintő gondossággal biztosított helyet a gyakorlati természetvédelmet szolgáló írásoknak, és egészséges kutatói szemlélete a vadbiológiai feladatokban is egyre-másra megnyilvánult. A Magyar Madár- tani Egyesületnél az ifjúságot elfogulatlan, tárgyilagos magatartásra nevelő példamutatá- sával hasznosította társadalmi munkásságát. Hirtelen halála a hazai madárvédelemnek, a vadbiológiának és természetvédelmi-vadászati kultúrának is egyaránt fájó veszteség. Dr. Sterbetz István Ws MATE UNS SAT ER, RAT QE i Li RS da SE NE Ne, a rade ] : tr p £ wane ye ESME N wa CALI pr AA s FR Levis PE BR EN win py i j MOL fe “À RCE ER X n ALIDA, Ia Ni DENT > > Cann RT 4 N ur Fiati! a A d ekezet n UN £ ALIEN nee - + £5 Palle tah OI és EN Dic: di e 1 UNIT AS ì = J áj Li 2 Re Ait oa eye Ih Lil ’ Fr Tae. wre = | 1 | 1 14 VEN î Ws A LA b Mer | nié ne ey Lt § y pr re BEJELENTESEK — REPORTINGS I° XIX Congressus Internationalis Ornithologicus. FIRST ANNOUNCEMENT — At the XVIII International Ornithological Congress in Moscow the International Ornithological Committee accepted the invitation of the National Museum of Natural Sciences of Canada and of the Canadian ornithological community to hold the XIX Congress in Canada. The Congress will be held in Ottawa, Canada, from 22— 29 June 1986. It elected Dr. Prof. Klaus Immelmann (FRG) as President of the Congress. Dr. Henri Quellet (Canada) was designated as Secretary-General. Details about the general and scientific programs, field excursions, and other activities during the Congress will be available later. Those interested in participating in the Congress are urged to inform the Secretariat in order to obtain announcements and application forms. Correspondance should be addressed to The Secretary-General, Dr. Henri Quellet, XIX Congressus Internationalis Ornithologicus, National Museum of Natural Sciences, National Museums of Canada, Ottawa, Ontario, Canada, KIA OMS. 2. Third International Congress of systematic and evolutionary biology, 1985 — The Congress will be held on 4—10 July 1985 at the University of Sussex, near Brighton, England. It is sponsored by the Royal Society, British Ecological Society, Linnean Society, Palaeontological Association and Systematies Association. The major aims of this Congress, es with its highly successful predecessors in Boulder, Colorado (1973) and Vancouver (1980), are to ancourage and facilitate the integration of the work of biologists in adjacent or over-lapping fields in the general area of syste- matic and evolutionary biology. The programme will include a number of symposia devoted to specially-seleeted broad interdisplinary themes, with invited speakers. The proposed subjects include: Symbiosis in Evolution; Conservation of Tropical Ecosystems; Biogeographic Evolution of the Malay Archipelago; Adaptation Aspects of Physiological Processes; Co-evolution in Ecosystems and the Red Queen Hypothesis; Angiosperm Origins and the Biological Consequences; The Measurement of Rates of Evolution; Molecular Biology and Evolu- tionay Theory; Co-Evolution and Systematics; Molecules vs. Morphology in Phylogeny: Conflict or Compromise? Random and Directed Events in Evolution; Biochemical Innovation in Microbial Communities. There will also be a full provision for intending participants to suggest and arrange symposia of special interest to particular groupings of biologists. Ether sessions will provide opportunities for the presentation of papers concerned with particular topics or groups of organisms. There will also be a number of poster sessions. Accommodation and meals will be available on the campus of the University of Sussex. In addition, hotels are available in nearby Brighton, an attractive historic resort town on the South Coast. Further information will only be sent to those who request it. Anyone wishing to be placed on the mailing list, or to suggest topics for Special Interest Symposia, or to contri- bute to any of the Congress Symposia listed above, should write to: Professor Barry Cox, c/o ICSEB Congress Office, 130 Queen’s Road, Brighton, Sussex BNI 3WE 213 3. Request for assistance — The Spanish Committee on nomenclature and systematies of birds is preparing a Check-List of the birds of the world in Spanish. The first step is compiling all the relevant information about new systematics findings, taxonomic agree ments, lists of national and regional avifaunas and spanish common names in Ibero- america. Any information and advice which you can give us in this respect would be greatly appreciated. More data about our project is available at request from: I. F. Aguillo et M. Fernandez-Cruz, Chairmen, Comisién de nomenclatura y sistematica de la Sociedad Espanola de Ornitologia. Catedra de Vertebrados, Planta IX, Ciudad Univer- siteriai, Madrid-3 Spain. KÖNYVISMERTETESEK J. Mlikovsky—K. Buric, 1983: Die Reiherente (Die Neue Brehm Bücherei. H. 556. A. Ziemsen V erlag, Wittenberg— Lutherstadt, 99 p.) A kontyos réce äreaja — az 1850-ben ismert költöterülethez képest — a XX. század folyaman jelentösen megnagyobbodott. Ma mär Magyarorszägon is szörvänyos feszkelö és gyakrabban találkozhatunk vele területeinken költési időben is. A monográfia a soro- zatnál már megszokott alapossággal, gazdag irodalmi anyag alapján mutatja be a fajt és elterjedését, költésbiológiáját, viselkedését kitérve a jelölési (gyűrűzési) lehetőségekre is. Különösen értékelendőnek tartjuk a populációbiológiai és ökológiai ismeretek lényegre- törő összefoglalását. Nechay Gábor Höhn, E. 0. 1982: Die Seetaucher (Die Neue Brehm Bücherei. H. 546. A. Ziemsen Verlag, Wittenberg— Lutherstadt, 96 p.) A négy faj (jeges búvár, fehércsőrű búvár, sarki búvár, északi búvár) ismertetésekor a jellemző bélyegeken, elterjedésen, migráción és telelőhelyeken kívül az összefoglaló rész- letesen tárgyalja a költésbiológiai adatokat és a viselkedésformákat is. Ezt megelőzően az általános részben — többek között — jó összefoglalót kapunk a búvárok fiziológiai sajátosságairól, táplálkozásáról vagy a téli tollazatú példányok megkülönbözteteseröl. Nechay Gábor Puszta — Annales Societatis Ornithologorum Hungaricum (Marian M. edit.) Budapest, Magyar Madártani Egyesület, 1 (10) 1983. 132 p. A TIT Csongrád megyei Madártani- és Természetvédelmi Szakkörének híradójaként már 1971-ben megjelent a Puszta. A mostani — 10. évfolyamától kezdődően — a Magyar Madártani Egyesület évkönyveként átalakult, korszerű formában jelenik meg. A köz- leményeket magyarul vagy a négy, legfontosabb idegen nyelven tartalmazza, és ezzel jelentősen hozzájárul a magyar madártani és természetvédelmi munkák nemzetközi megismertetéséhez. Nechay Gábor A Magyar Madártani Egyesület I. Tudományos Ülése, 1982 (Kárpáti L. edit.) Sopron, EFE, 1983. 173 p. 1982. március 27—28-án rendezte az egyesület első tudományos ülését a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen. A. jól szerkesztett kötet az ülésen szereplő előadások közül 25 munka teljes anyagát tartalmazza. Néhány előadás a Puszta előbb ismertetett kötetében került publikálásra. Nechay Gábor Sterbetz István, 1983: Őszi vizeken (Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1983, 218 p.) Vadászkönyvet írt — vallja az író, de a vadászatot a megszokottól eltérően ér telmezi. Vadászat talán minden a természetben gyökerező élmény megszerzése, legyen az akár fotó, hang vagy egy önmagunknak felfedezést jelentő élmény. Ezeknek a ‚vadäsz- élményeknek” sorat találjuk : a szép kiállítású, fekete—fehér felvételekkel díszített könyv- ben. A legnagyobb disznó- vagy farkaskaland mellett a fogoly krónikáját vagy a Sushkin lúd történetét is kapja az olvasó könnyed, élvezetes stílusban, és a zoológus—ter mészet- védő— vadász író természetszemléletét. Nechay Gábor 215 : vé } a | x - PERTE DA alt JA alal dla À A YA ig RI win 4 jó Visa vé | yi t i > gig? A a y À yo ne 4 eae ur ? "DE GI eh i's n i ai 5 MU y di Marne LAN MA st TRES A ALLA NOTT A; IA tod PA vét a fi ex 13 Hr EI ET EL ID SAONE RENE REINE MA eet Co ne i IALIA Oe frac Pare eet Le RO AT | ve Paani et ae = qi? bi pire LES EMAC AUTO ir AT CES TOM Rael | CYAN ï Pera fi PMI AA DOO EL hat VAS úg Mg x ar i FR | N À ) Pei ON RE TAT ? APTE HAVE iR RR el , ì ; a I rt Bit vs Pi Na u a adi dii Ft RAR ? Im tà er Im { i i] " er ur NE È A" QU MATTYINI EEE | MAR TIT DIREI” FE CU MAD Fat 7 | ot we PIE. HAS ÉG “ at N: em a 4.449 uan ’ | tre OT LOS FA jr 1 | ! m, £ {in ui ‚us‘ ne let Ir ORI | RAG a bale PERA 1% à + Eier, ve) ti A AVA 6 WAI Lt he tei ant) vt rile di LA IRA 1" 7 | “(mt dI MILA Li, ni; A ? i A IT, bis deli ni) Lipide tee si STR È ; 1 x a 104 i (an i ii Il ‘ § 2! AIN PU LIA 2 nt er q ll ' ‘ x I A | rw Eu 4 t jot | rá in x | jé A ur MIE Van: ; | - HH LOCRI See eS ary ues + Ve Gta x - ud i Bee bal tue fl * bai! vn MR: kadar ay i ; c mönvirie 4 Suk I] } NINA Te | LAS Ref) hv ER 20 GA ! , Ta i in Vigo. Ri Set iia ; AN bte (OTTO SL “ DU Her tea Lario Bee iy piro ’ { A } v ah A k pe ír! ¥ EN N SI uti Ca dit ge EURE BE. RA 4 ae RTL | (RO ER EN, Sa ed di 4 LITÀ, 19 i 3 Aa el j War EN ou di Er RAM Pini MP Sie li ug Fi Ù a SAMI ST) i Mai Was H an, iV Ha in | n z | te TAC ET ni pe; { 1 Di, de WER: ip. j di di: Sa HER a Re NA ARE 25 x” À à f (DI 4 7 È A 1 DE UP i a a He a Li ie # térő i das Usi +. ‘y 1 Mi iv h i 7 j * { = > | / x x , Ny) A N \ 5 " 8 iz el 7 f Ni 4 REC à ve INDEX ALPHABETICUS AVIUM Accipiter gentilis 34, 170 Aceipiter nisus 34, 137, (148) Acrocephalus arundinaceus 12, (15), 42, 192 Acrocephalus paludicola 42, 174 Acrocephalus palustris 42 Acrocephalus schoenobaenus 42 Acrocephalus seirpaceus 12, (15), 42, 192 Actitis hypoleucos 29, 37 Alauda arvensis 40 Alcedo atthis 29, 189 Anas acuta 30, 33, 166, 170, 198, (203) Anas angustirostris 33, 171 Anas crecca 29, 33, 167, 170, (175) Anas penelope 30, 33, 170 Anas platyrhynchos 27—28, 31, 33, 167, 170-0175 176) Anas querquedula 29, 33, 170 Anas strepera 30, 33, 170 Anser albifrons 29, 33, (47—48), (S8—89), 169, (175), (183— 185), 185—186 Anser anser 22—26, 30—32, (48), (88— 89), 166 169, (175— 176) Anser a. rubrirostris (109—113) Anser erythropus 33, (48), 170 Anser fabalis 33, (48), (88—89), 170, (183—185), 185—186 Anser brachyrynehus 170 Anthropoides virgo 167 Anthus campestris 42 Anthus cervinus 42 Anthus pratensis 42, 174 Anthus spinoletta 42 Anthus trivialis 42 Apus apus 40 Aquila ehrysaetos 35 Aquila heliaca 35, 170 Aquila pomarina 35, 170 Ardea cinerea 25—26, 29—30, 32, 169, 197, (202) Ardea purpurea 24, 32, 187 Ardeola ralloides 29, 32, 169 Arenaria interpres 29, 37, 167, 172, (176) Asio flammeus 40 Asio otus 40 Athene noctua 40 Aythya ferina 34 Aythya fuligula 34 Aythya marila 34 Aythya nyroca 34, 170 Bombyeilla garrulus 43 Botaurus stellaris 32, 165, 169 Branta ruficollis 33 Bucephala clangula 34, 197, (203) Bucephala islandica 34, (46), 197, (203) Burhinus oedienemus 38, 173 Buteo buteo 35 Buteo b. vulpinus 198, (203) Buteo lagopus 35 Buteo rufinus 34 Calcariu lapponicus 43 Calidris alba 173, (176) Calidris alpina 38, 166, 173 Calidris canutus 38, 173 Calidris ferruginea 38, 173 Calidris minuta 29, 83, 167, 173 Calidris temminckii 38, 173 Carduelis cannabia 43, 194 Carduelis carduelis 43 Carduelis flammea 43 Carduelis flavirostris 27, 43 Carduelis spinus 43, 193—194 Casarca ferruginea 167, 170 Charadrius alexandrinus 37, 172 Charadrius dubius 23, 29, 36, (46), 166— 167, 171, (176) Charadrius hiaticula 36, 167, 171 Chlidonias hybrida 21, 29—30, 39, 157— 159, (160— 161), 167— 168, 174 Chlidonias leucopterus 29, 39, 167—168, 174, (176) Chlidonias niger 24, 39, 167—168, 174 Chloris chloris 43, 193 Ciconia ciconia 32, 101— 106, (107—108), 168—169, 187 Ciconia nigra 29—30, 32, 167, 169, (176) 217 Circaetus gallicus 35 Circus aeruginosus 29, 35, 171, 181 Circus eyaneus 35, 170 Circus macrourus 35, 170 Circus pygargus 35, 170 Clangula hyemalis 34 Coccothraustes coccothraustes 43, 193 Coloeus monedula 40 Columba livia domestica 100, 137 Columba oenas 39 Columba palumbus 39, 188 Coracias garrulus 40 Corvus cornix 29, 40 Corvus frugilegus 40 Corvus monedula 137, (148) Coturnix coturnix 36 Crocethia alba 23, 38, 167 Cuculus canorus 40, 198—199, 202, (203— 206) Cygnus bewickii 29, 32 Cygnus eygnus 32 Cygnus olor 32, (109) Delichon urbica 40 Dendrocopos major 40 Dendrocopos syriacus 40 Egretta alba 23—26, 29—30, 169 Egretta garzetta 169, 197, (202) Emberiza calandra 27, 43 Emberiza citrinella 43 Emberiza schoeniclus 43 Erithacus rubecula 41, 191—192, 198— 199, 202, (203—205) Eudromias morinellus 172 Falco cherrug 35, 171 Falco columbarius 36, 171 Falcon peregrinus 35, 165, 171 Falco subbuteo 36, 171 Falco tinnunculus 36, 187 Falco vespertinus 36, 167, 171 Ficedula albicollis 12, 42 Ficedula hypoleuca 42 Ficedula parva 42 Fringilla coelebs 43, 195 Fringilla montifringilla 43, 195 Fulica atra 26—27, 30, 36, 171 Galerida eristata 40 Gallinago gallinago 29, 37, 172, 188 Gallinago media 37, 172 Gallinula chloropus 26, 36 Garrulus glandarius 40 Gavia arctica 31 218 Gelochelidon nilotica 23, 29, 39 Glareola pratincola 38, 167, 174 Grus grus 26, 36, 171 Grus japonensis 13, (16) Grus leucogeranus 13, (16) Grus monacha 13, (16) Grus vipio 13, (16) Haematopus ostralegus 36 Haliaetus albicilla 21—22, 25—26, 29, 35, 165— 166, 170 Himantopus himantopus 23, 25, 38, 167— 168,173; (176) Hippolais icterina 42 Hirundo rustica 27, 40, 189 Hydroprogne caspia 39 Ixobrychus minutus 32, 187 Jynx torquilla 40 Lanius collurio 43, 202, (205—206) Lanius exeubitor 43 Lanius minor 43 Larus argentatus 26, 29, 38, 174 Larus canus 26, 29, 38, 174 Larus fuscus 39 Larus marinus 29, 38 Larus melanocephalus 26 Larus minutus 39, 174 Larus ridibundus 26, 29, 39, 165, 167— 168, 174, (176), 188 Limicola falcinellus 167 Limosa lapponica 26, 37 Limosa limosa 26, 29, 37, (45), 166, 168, 172, 188, 198, (203) Locustella fluviatilis 41 Locustella luscinioides 41 Lullula arborea 189 Luscinia megarhynchos 41 Luscinia svecica 24, 41 Lusciniola melanopogon 26, 41, 173 Lymnocryptes minimus 37, 173 Melanitta fusca 34 Melanitta nigra 34 Mergus albellus 34 Mergus merganser 34 Merops apiaster 40 Milvus migrans 34, 170, 197, (202) Motacilla alba 29, 43 Motacilla cinerea 43 Motacilla flava 27, 43, 174 Muscicapa striata 42 Netta rufina 30, 33 Numenius arquata 26, 29—30, 37, 166— 167, 172, (176) Numenius phaeopus 37, 172 Numenius tenuirostris 37, 167, 172 Nyeticorax nycticorax 29, 32, 169, 187 Oenanthe oenanthe 41 Oriolus oriolus 40 Otis tarda 23, 36, 93— 96, (97—98) Pandion haliaetus 35 Panurus biarmicus 24, 31, 41 Parus ater 200, (204) Parus caeruleus 12, (15), 27 Parus major 12, (15), 27, 41 Passer domesticus 43, (151-155), 155— 156 Passer montanus 43 Pelecanus onocrotalus 26, 31, 41 Perdix perdix 36 Phalacrocorax carbo 26—27, 31, 197, (202) Phalacrocorax pygmaeus 29, 32, (46) Phalaropus lobatus 38, 167, 173 Phasianus colchicus 36 Philomachus pugnax 26, 29, 38, 166—167, 173—174 Phoenicurus ochruros 41, 191 Phoenicurus phoenicurus 41 Phylloscopus collybita 42, 193 Phylloscopus sibilatrix 42 Phylloscopus trochilus 42, 201, (205) Pica pica 40 Pieus viridis 40 Platalea leucorodia 23, 25—26, 28—30, 32, 169 Plectrophaenax nivalis 43 Plegadis falcinellus 23, 29, 32, (46), 167, 169, (176) Pluvialis apricarius 36, 171 Pluvialis sguatarola 36, 166—167, 171, (176) Podiceps auritus 29, 31 Podiceps cristatus 27, 31, 168 Podiceps griseigena 30—31, 168 Podiceps nigricollis 31, 168 Podiceps ruficollis 24, 31, 168—169 Porzana parva 24, 36, 171 Porzana porzana 36, 171 Porzana pusilla 171 Prunella collaris 201, (205) Prunella modularis 42 Pyrrhula pyrrhula 43, 194 Rallus aquaticus 26, 36 Recurvirostra avosetta 23, 25, 29, 38, 167 173, (176), 177—182, 198 Regulus regulus 42 Remiz pendulinus 24—25, 41 Riparia riparia 40, 189 , Saxicola rubetra 41 Saxicola torguata 41 Serinus serinus 43 Sitta europaea 41 Spatula elypeata 29, 34, 170 Stercorarius parasiticus 38 Stercorarius pomarinus 198, (203) Sterna albifrons 29, 39 Sterna hirundo 39, 174 Sterna paradisea 39, (46) Streptopelia decaocto 39, 103, 115— 139, (140—150), 198, (203) Streptopelia turtur 39, 188 Strix aluco 137, (148) Sturnus vulgaris 27, 43, 174 Sylvia atricapilla 42, 192 Sylvia borin 192 Sylvia communis 42, 192 Sylvia curruca 42 Sylvia nisoria 42 Tadorna tadorna 29, 33, 170, (176) Tringa cinerea 172 Tringa erythropus 29, 37, 167—168, 172 Tringa glareola 37, 167—168, 172 Tringa hypoleucos 172 Tringa nebularia 29, 37, 167, 172 Tringa ochropus 29, 37, 172 Tringa stagnatilis 29, 37, (46), 167—168, 172 Tringa totanus 37, 172, 198, (203) Troglodytes troglodytes 41 Turdus iliacus 41 Turdus merula 41, 190—191 Turdus philomelos 41, 190 Turdus pilaris 41, 174 Turdus viscivorus 41, 200—201, (205) Tyto alba 99—100, 103, 189 Tyto a. alba 17— 18, (19) Tyto a. ernesti 17, (19) Tyto a. guttata 17—18, (19) Upupa epops 40 Vanellus vanellus 26, 36, 166— 168, 171, 174, 188, 198, (203) Xenus cinereus 37, (46) Megjelent a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában Felelős kiadó az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Madártani Intézete 84. 43156 Petőfi Nyomda, Kecskemét Felelős szerkesztő dr. Bankovics Attila Szerkesztő Pomozi Árpádné Műszaki vezető Asbóthné Alvinczy Katalin Műszaki szerkesztő Kucsera Katalin Nyomäsra engedélyezve 1985. február 21-én Megjelent 1100 példányban, 19,25 (A/5) ív terjedelemben, 29 ábrával Készült az MSZ 5601—59 es 5602—55 szabvány szerint MG 3873-a-8400