van Wen È De ene È ire Weed RER A % 4 # 4 } ORSZÁGOS TERMESZET dia HIVATAL i . MADÁRTANI Bi | ÉVKÔNYVE | A ANNALES | “1991 rn. RT: SZERKESZTI ae HERMAN OTTO | KALOTAS/ ZSOLT EDITOR ZS.KALOTAS FUNDAVIT O. HERMAN XCVIII. ÉVFOLYAM. TOM: 98 VOLUME: 98 BUDAPEST, 1991. AQUILA Ne Ren i ao, x | iR b AQUILA A MAGYAR MADÁRTANI INTÉZET (KTM ORSZAGOS TERMESZETVEDELMI HIVATAL MADARTANI INTEZETE) EVKÖNYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1991 MAY 0 7 1998 Re der tot EEE oe rt 2 4 MEGINDITOTTA _ HERMAN OTTO FUNDAVIT Z died ÿ AR / O. HERMAN / Vi at ul D À i i MN fe, Wy (7% XCVIII. EVFOLYAM. TOM: 98 BUDAPEST, 1991. SZERKESZTI KALOTAS ZSOLT EDITOR ZS. KALOTAS VOLUME: 98. Megjelent — Published 1991 Szerkeszt6bizottsag DR. BANKOVICS ATTILA BECSY LASZLO DR. GYORY JENO HARASZTHY LASZLO DR. JANOSSY DENES DR. KALOTAS ZSOLT (elnök) DR. MOSKAT CSABA DR. MODLINGER PAL NECHAY GABOR SCHMIDT EGON DR. STERBETZ ISTVAN DR. SZÉP TIBOR A. AOGH TAS sou À YAM unt 115 An: 4.2 Készült a Veszprémi Nyomda Kft.-ben, 91/1255 Felelős kiadó: dr. Kalotás Zsolt Felelős vezető: Fekete István ügyvezető igazgató TARTALOMJEGYZEK dales Sandor: Vide Horvath Robert :.. ii 0a. a a EEEN 147 Dr. Bankovics Attila: Kis héja (Accipiter brevipes Sev., 1850) a Péteri-tavon . . . . . . . 182 Dr. Bankovics Attila: Szalagos keresztcsőrű (Loxia leucoptera Gm., 1788) INAS YAGOTSZAGOT 4 sae I O QT RR 184 Baldi András: A mesterséges feszekodük hatása az odüfeszkelö énekesmadar- fajok diverzitasara és a széncinegék (Parus maior L., 1758) költési sürüsegere . 146 balenare Wide WaltezkyZollan PL DITO LIRE 135 Dr. Faragö Sändor: Ujabb adatok a siketfajd (Tetrao urogallus L., 1758) elöfordu- lasanakitortenetehez a'Soproni-hegysesben lil. iI OE 47 Dr. Faragó Sándor: Adatok a tuzokcsibék (Otis tarda L., 1758) makro- és mikroelem-forgalmärél kísérleti, zárttéri körülmények között ............ 75 Gergely Jözsef: A vörhenyes pacsirta (Calandrella rufescens Vieill., 1820) elsö meg- kerülése Ras patrie ENO Enti N ee 107 Horváth Rôbert-Dr. Andrikovics Sándor: A vizirigé (Cinclus cinclus L., 1758) téli MAAR ESTA TOM. AE ET RI e I 147 Dr. Janossy Dénes: Kés6i miocen madärfauna Polgärdiböl .................. 34 A A ONION AREE NT ee 105 Dr. Kovács Gabor: A havasi lile (Eudromias morinellus L., 1758) hortobágyi vonulása 94 Dr. Koväcs Gabor: Borzas gödenyek (Pelecanus crispus Bruch., 1832) a Horto- BARA AMI MORICI RR TRE 181 Dr. Kovács Gabor: Vékonycsőrű pólingok (Numenius tenuirostris Vieill., 1817) újabb cerdas a td orto gyon i.) set ét I Eee 183 Dr. Kovács Gabor: Törpe sarmany (Emberiza pusilla Pall., 1766) a Hortobágyon . 183 Dr. Kovács Gabor: Faunisztikai kiegészítések a Hortobágy madarvilagahoz Nele ge RR ee SP RL LAK AT O MOR FERNE EEE el RR 184 Dr. Legany András: A mezövedö erdősávok és fasorok madártani szerepe és tenmeszetvedelimtjelentöseget „Une ORRORI RODE 169 oro GiberiNide Wale TONER. dee an RA ARRE 155 Pyne Csaba Vide Waliczky Zoltan Noi. NE LARE 135 Dr. Rékasi József: Adatok a házi rozsdafarkù (Phoenicuros ochruros Gm., 1774) RATE AIRIS OZ MER nennen let PETER MENT ARR 125 Dr. Rékasi József: Eszak-Bacska fehér gólya (Ciconia ciconia L., 1758) állománya az KEIOMENIMeImerePalapjan N EN RN TE ANS TC EEE 181 Dr. Sterbetz István: Adatok a Magyarországon védett úszóréce (Anas sp.) fajok PIRO ASA NO MERS RIO OI RIE REN Ra ER e NCTS RIO IS 97) Dr. Streit Bela-Dr. Kalotas Zsolt: Költesbiolögiai megfigyelések a füleskuviknäl E SI SER EINES) ARA AE A RR ne NE nes ee RON PRES sites Bee 105 Dr. Szép Tibor: A Tisza magyarorszagi szakaszan feszkelö partifecske- (Riparia riparia L., 1758) allomany eloszlasa és egyedszama ..................... 111 Varga Zsolt: Az Aggteleki Nemzeti Park császármadár- (Tetrastes bonasia L., 1758) EHI ya Got a NR Bee IRE O n 57 Waliczky Zoltán: Beszámoló az énekesmadarak monitoring típusú állományfel- mérésének els két everol,. zn 1 ks en re nn ee 163 Waliczky Zoltän—Dr. Moskat Csaba—Baldi Andras-Dr. Lőrincz Gabor: A kerti geze (Hippolaıs icterina Vieill., 1817) él6helyvalasztasa a Szigetközben ........... 135 Royidkozlemenyekr s a e Lt eo oles e, Bios E RIE 181 TA MEO LIAN so 05 5.5.05 RR BET OR o LL ai Le Beelentesekt AE aye Re te EM nee Ag RR RS 197 Banyyısmenteies; "Seo ee AAs ch A Bee 3... RI 199 Index alpkabetieusiavtum. se. see ge os) th ce pt ge pe is ha sae eee 203 CONTENTS Bea drama: Wider. Horvdth, 20 2, TRAE een 161 Dr. A. Bankovics: Levant Sparrowhawk (Accipiter brevipes Sev., 1850) at the Péteri- RE. BIS LI ER SRE SAK, à DE VE TTI LE LL 187 Dr. A. Bankovics: Two-barred Crossbill (Loxia leucoptera Gm., 1877) in Hungary . 188 A. Bäldf: The effect of nestboxes on bird species diversity and on the breeding density of the Great Tit (Parus maior L., 1758) in different habitats ........ 141 ABU NIG GUC Ey E EEE ANSIMA PRE RER 140 Dr. S. Faragö: Neuere Daten zur Vorkommensgesuchte des Auerhuhnes (Tetrao moods S17 55) an dem Sopron—Gebirge. i) MM IRRE MNT nd Dr. S. Faragó: Metabolism of macro- and microelements in captive Bustard chicks PON Aa NIET TO) BUD, AUDI PRATER co Se 81 J. Gergely: First occurence of Rufous Skylark (Calandrella rufescens Vieill., 1820) she Garpatinan basin, MAM eT Qi LEE SII TOA EN 109 R. Horvath-Dr. S. Andrikovics: Winter foods of the Dipper (Cinclus cinclus L., LIRA Ret ed TR e PA PIE. ee SN et RR, OMAN ER ORK, | 161 Dr. D. Janossy: Late Miocene Bird Remains from Polgárdi (W-Hungary) ..... 13 PAS KOBE IGE Dr. BISI s .... TRI RM RI NE 97 Dr. G. Koväcs: Migration of Dotterels (Eudromias morinellus L., 1758) in the Hor- ROTA RN ERREUR SU ER NE EUR AN RI DITE ORARIE DEREN. UE RN 83 Dr. G. Kovács: Occurence of Dalmatian Pelicans (Pelecanus crispus Bruch., 1832) rune Horiobagy Sh. PE Us CRE Pa Rn A ARR IN 185 Dr. G. Kovács: Recent occurence of Slender-billed Curlews (Numenius tenuirostris Mall: 1850) mie Tortobagy À. 22.2. Ma BEL Ee I N. 187 Dr. G. Kovács: Little Bunting (Emberiza pusilla Pall., 1766) in the Hortobágy ... 187 Dr. G. Kovács: Suplements to the avifauna of the Hortobágy 1987-1990. . . . . . . 188 Dr. A. Legany: Significance of shelter-belts and rows of trees in respect of orni- Eiologyraniamatire.conservaney'\.1.2... RR EN AR RENE 179 Cie Mali) 2 u re e wee dere phe 140 BACS Me Vide. Wally EINE III VIA TRIER 140 Dr. J. Rekasi: Foods fo the Black Redstart (Phoenicuros ochruros Gm., 1774) Nest- hc RIE RIOLO EA oe 132 Dr. J. Rékasi: White Stork (Ciconia ciconia L., 1758) population of North-Bacska on the basısioteheteensus in 1990.40. 2 ea I e EIRE te a 186 Dr. I. Sterbetz: On the feeding patterns of Anas species protected in Hungary .. 45 Dr. B. Streit-Dr. Zs. Kalotäs: The reproductive performance of the Scops Owl (Ott SER EEO) AT RR. ESTER EROE RIO ON RAS Cee Se 97 Dr. T. Szép: Number and distribution of the Hungarian Sand Martin (Riparia riparia L., 1758) population breeding along the Hungarian reaches of the River Lisza. cmt 0 cet RR RE ANS RI SEIEN Er NA IE 123 Zs. Varga: Hazel Grouse (Tetrastes bonasia L., 1758) population of the Aggtelek National Parka; u. Sak ac age ko Ey LE IR iaia MI aR ee 71 Z. Waliczky: Report on the point-count of Passerine — Birds, for its first two OES, úg sé ns at et RAT Si ds vr TE de 168 Z. Waliczky—Dr. Cs. Moskat-A. Baldi-Dr. G. Lőrincz: Habitat selection of the Icter- ine Warbler (Hippolais icterina Vieill., 1817) in Szigetköz ................. 140 SAGRE GOMMUNICAMON ANT ule sun TI I SAS NRE Re EST Sc TR 185 LETAME] BR o e 191 ANDOUNGEIMENES:.T: in e ER E IV CARE CRU UN 197 BONS E LEM a chet IR IO RNA CEE PURE ns ee Lis RS 199 Index alphabetieus’ayaum. ... fo). 21... ia he 200 See NE 203 ÁBRÁK JEGYZÉKE - LIST OF ILLUSTRATIONS EM. A jelentősebb fosszilis madärleletek lelöhelyei a neogenböl Európában — Map showing the location of the sites of chiefly Neogene ornithofaunas in Europe 12: Polgärdiböl származó madärcsontok — Bird bones from Polgárdi 1.13. Polgardibél származó madärcsontok — Bird bones from Polgárdi 1./4. A tyukfélék időbeli elterjedése az európai neogénben, néhány fosszilis madárlelőhely hozzávetőleges korrelációjával és egyes, az irodalomban sokszor önkényesen használt Tethys, Paratethys, valamint szárazföldiemlős- fejlődési szakaszok megjelölésével — Distribution of Galliforms in the Euro- pean Neogene, with the approximative correlation of some birdlocalities and with selected stages of Thetys and of the Paratethys, as well as mammal — ages, used in literature often arbitraliry. III./1. A fenyvesek aránya Sopron erdöällomänyaban 1837-t6l — Distribution of pine-forests in Sopron woods between 1837-1973. III./2. A siketfajd szövegben említett lel6helyei Sopron környékén — Occurences of the Capercaillie in Sopron environs III./3. A siketfajd elterjedese 1981-1985 között Ausztriaban — Spread of the Ca- ©. percaillie in Auastria between 1981-1985 IV./1. Csaszarmadar élőhelyek az Aggteleki Nemzeti Parkban — Habitets of the Hasel Grouse in Aggtelek National Park IV./2. A csaszarmadär élőhelyek tengerszint feletti magasságának eloszlása — Dist- ribution of heights of Hasel Grouse’s habitats above sea level IV./3. A terep jellegének eloszlása a csaszarmadär által lakott erd6részleteknél — Diversity of parts of forest inhabited by Hazel Grouses IV./4. A csaszarmadar által lakott erdöreszletek kitettségének megoszlása — Varia- tion in exposure of parts of forest inhabited by Hazel Grouses IV./5. A csaszarmadar által lakott erdők átlagos korának eloszlása — Average age- distribution of forests inhabited by Hazel Grouse IV./6. A faallomanyok zarödasanak megoszlása — Distribution of closing of the tree populations IV ./7. Egyes fafajok előfordulása allomanyalkotoként a csaszarmadar lakta erdök- ben — Proportion of the various tree species in forests inhabited by Hazel Grouses IV./8. Egyes fafajok előfordulási aránya f6fafajként— Proportion of tree species as dominant ones IV./9. A természetes erdőtársulások, illetve a fenyötelepitesek aránya a csaszarma- dar altal lakott erdöreszleteknel — Proportion of natural forest associations and pine plantages resp., in perts of forest inhabited by Hazel Grouses 9 IV./10. A csaszarmadar által lakott erdöreszletek elsődleges rendeltetésének meg- oszlása az erdötervek besorolasai alapján — Distribution of primary function of parts of forest inhabited by Hazel Grouses according to the listing ot the forestation plans VI./1. Vedlett, öreg havasi lile jellegzetes tarkömintazata — Characteristic Ra markings of an old Dotterel after moulting V1./2. Vedles kezdetén levő öreg madár állva alszik — An old Dotterel specimen is sleeping in standing position at the beginning of moulting VI./3. A déli forróságban szárnyát felemelve hüsiti magát a havasi lile— The Dotte- rel cools itself with wings lifted against noonday hot ; VI./4. Tollaszkodö havasi lile — A preening Dotterel V1./5. Fiatalkori tollruhas havasi lile — A Dotterel in juvenile plumage VII./1. Két füleskuvik-fióka testtömegének gyarapodása — Weight increase of two young Scops Owls VII./2. A füleskuvik etetési aktivitása. Különböző fészekaljaknál végzett megfigye- lések átlaga. — Feeding activity of Scops Owl. An average based on observa- tions at various nests. VII./3. Füleskuvik szöcske zsákmányával — Scops Owl with its grasshopper prey VII./4. Bagolylepke zsákmányával a mesterséges feszekoduhoz érkező füleskuvik — Scops Owl with its owlet-moth prey as approaching an artificial nesting box IX./1.a) A Tisza 720-164 fkm közötti szakaszán, 1990 júliusában felmért fészkelsére ; alkalmas partfalak helye és felülete. A körátmérők a partfalak felületével arányosak. — Places and areas of river walls suitable for nesting along the reach 720-164 km of the river Tisza in July, 1990. The circle diameters are proportional to the areas of the river walls. IX./1.b) A Tisza 720-164 fkm közötti szakaszán, 1990 júliusában felmért partifecs- ke-telepek helye és nagysága. A körátmérők a telepeken fészkelő párok számával arányosak. — Distribution and size of the Sand-Martin colonies recorded along the reach 720-164 km of the Tisza in July, 1990. The circle diameters are proportional to the number of nesting pairs. IX./2.a) A Tiszán 1990-ben felmért telepek 10 fkm sugarú körzetében található, fészkelésre alkalmas partfalak felülete és az ugyanazon körzetben talált fészkelőpárok száma. — Size of the river walls suitable for nesting and num- ber of nesting pairs recorded within a 10 km radius of the colonies along the Tisza in 1990. IX./2.b) A Tisza 720-164 fkm közötti szakaszán a telepek 10 fkm sugarú körzetében a partfalak felülete (m°), valamint a telepek helye és nagysága. — Size of the river walls (m?), distribution and size (pair) of the colonies within a 10 km ra- dius along the reach 720-164 km of the Tisza IX./3. A Tiszán 1990-ben felmért, 402 db fészkelésre alkalmas partfal gyakorisági eloszlása a felület nagysága alapján. — Freguency distribution of 402 river walls suitable for nesting recorded along the Tisza in 1990 according to the size of the area. IX./4. A Tiszán 1990-ben felmért 21 i db partifecske-telep gyakorisági eloszlása a telepek nagysága alapján. — Freguency distribution of 211 Sand-Martin co- lonies and the size of the colonies recorded along the Tisza in 1990. IX./5. A Tiszán 1990-ben, különböző nagyságú telepeken fészkelő párok száma és arányuk a folyón költő összes egyed számához viszonyítva. — Number of nes- ting pairs in colonies of various size and their proportion relative to the total number of nesting birds along the Tisza in 1990. 10 XI./1. XI./2. XI./3. XIII./1. XIII./2. XIII./3. XIII./4. POULT /S: XIII, /6. XV./1. xV:/2. XV./3. XV./4. RN... / A kerti geze-territöriumok és random pontok vegetációs változói alapján ké- szitett clusteranalizis dendrogramja. — Dendogram of cluster-analysis ba- sed on the vegetational variables of random points and Icterine Warbler ter- ritories. A kerti geze-territoriumok és random pontok correspondancia-analizise. — Correspondance-analysis of random points and Icterine Warbler territories. A diszkriminanciaanalizis eredményeiből képzett oszlopdiagramok. — Co- lumn-diagrams drawn from the results of discriminant-analysis. A vizirigö köpetek begyüjtesi helyei a Szinva-patakon Collection sites of the Dipper pellets by the Szinva-spring. A vizirigö köpetek begyüjtesi helyei a Garadna-patakon. — Colleciton sites of Dipper pellets by the Garadna-spring. A vizirigö köpetek begyűjtési helye a Jösva-forras környékén. — Collection sites of Dipper pellets in the vicinity of the Jösva-spring. A Jösva-patakon, a Tengerszem-tönäl begyűjtött köpetek %-os összetétele. — Composition of Dipper pellets collected in the surrounding of the Jösva- spring and the Tengerszem-lake. A Szinva-patakon 1985. december 6-an begyűjtött köpetek %-os összetétele. — Composition of Dipper pellets collected by the Szinva-spring on 6 th of December, 1985. A Szinva-patakon, a Puskaporosnäl begyűjtött köpetek %-os összetétele. — Composition of Dipper pellets by the Szinva-spring and at Puskaporos. A vizsgált területek elhelyezkedése Tiszavasvári határában. Location of study areas, rows of trees and shelter-belts in the boundary of Tiszavasvari. A különbözö jellegü fasorok szerkezeti felépitése. — Structure of rows of trees of various character. A különböző jellegű erdősávok szerkezeti felépítése. Structure of shelter- belts of various character. A faj egyedszámindex-változása a vizsgált időszakban — Variation in the spe- cies-density index during the period studied. A diverzitásviszonyok változása a vizsgált időszakban. — Variation in diver- sity relations during the period studied. 11 PIE NR à aera È Hals i fe 0 cn u N tI sito: ale ue ri aie AM Me NU nee plc Du! a I 1 ana N als \ | ann na ANA: NEL SE ee rer) sf a agit = Rn: Lau ac Tann dates Tolo On 4 ne Mi SLA vie EN Te. Feed | Fe Mg áNltani er Dr " lc nn snai ini RÉ | Nas appli PO AN 4 ANN de a la ‘m ip 1 ‚her En N x i with v war NER BE ae ur BE a LOT Saas Nes dr 9) gig! ve b : ay ADRK ti d x DER ASSI, ur PAL OI) À HAUT jai Oe UNS épais AE ehr, NETTO el Rx till igh ins ala Ph en rs I NE al À at lei ént en Gala gun Va pt sa Limana N 1999 ago colei du Mi" 7 [ni | SANE 1a hea edly e O Pah fi par } * en een Ca vee A Re hs LE A) ut RN tay si \ 4 rh NOT MEL i N i te lus. dt au N nega À La Kir À AU AS a at rel. Bean WERE REG Mo a iy 2 ge Bat Penge RS mieu Mate Ta tr MU pen di: | ohh ) ; ; We a fae Pek UI a al fn, vit fan h ve Dy ms ahead Wi i ‘M UT. RAT ATEM TE UE AE n A le x tiv À N ‘3 i | ELL. VARA DA] : NI 4 b kanal Ù LATE MIOCENE BIRD REMAINS FROM POLGÄRDI (W-HUNGARY) Dr. Dénes Janossy Introduction Hungary is very rich in Upper Pliocene to Upper Pleistocene vertebrate localities with bird remains (summarized by Lambrecht, 1933, Janossy, 1976, 1977, 1979 etc.) and this series are decising in the picture, scetchable about the origin of European recent bird faunas. Bird remains from older geological ages in Hungary are scanty or totally lacking (scattered remains from Csakvar, Polgardi and Tataros etc., in Kretzoi, 1957). Remains from the rich Paleogene to Neogene period, chiefly in France, Germany, Roumania and Moldavia (Gaillard, 1908, 1939; Mourer- Chauviré, 1981, 1987; Ballmann, 1969a, 1969b; Bohenski and Kurotchkin, 1987) are hitherto absent in Hungary. This is due to the special paleogeographical position of Hungary, especially regrettable. For this very reason it was fortunate that for several decades the known Upper Miocene vertebrate locality Polgärdi yielded not only many micro- mammals, but more recently birds in a considerable quantity. A summary of the hitherto known different vertebrate localities NE of the village of Polgárdi (Somly6-Hill and Köszär-Hill, both 226 m alt., 18° 19° E 47° 06" N) was given in Freudenthal and Kordos, 1989. Devonian crystalline limestone here has been quarried since Roman times. In the contained karst fissures and caves the following various Upper Miocene vertebrate localities have been found: Loc. 1. was in 1909 only a „scatter locality”. Loc. 2. was the „main locality”, generally cited as , Polgárdi" in the literature. The locality yielded many — in those days called „Lower Pliocene” — large and small mammals (members of the genera Helladotherium, Hipparion, Ictitherium, Gazella etc.) and also some bird bones. (See Lambrecht, 1912, 1933 p. 353). Kormos (1911) and Kretzoi (1952) who described and summarized all the data on mammalian material. Today we can state that these remains represent the same biostratigraphical unit (Pontian, Upper turolian, recently called MN 13, a part of ,, Upper Miocene”), collected, but not separated by 5 different beds. Two newer localities from other karstic holes in the same quarry system were discovered in 1971 and 1984-85 and were indicated as Loc. 3. and Loc. 4. Polgärdi. These localities yielded a rich small mammal and bird assemblage (see Freudenthal and Kordos, 1989). 15 Finally, Loc. 5. was discovered in 1988 in the NE part ofthe quarry system. The above mentioned localities produced the considerable bird material described in this paper. The biostratigraphical age of the last one is in a wider sense the same as that of the former ones (preliminary note, see Janossy, 1989). I would like to thank László Kordos in Budapest, who honoured me with the — elaboration of this matter as well as Cécile Mourer-Chauviré in Lyon for sending me casts of the Galliform remains of the classical french localities La Grive and ,, Roussillon”. Kormos (1911), Lambrecht (1912) and Kretzoi (1957) published according to the preliminary determinations of V. Capek (Brno) the following list of birds from , Polgárdi" (as mentioned above all are presumably from Loc. 2.): Mergus sp.? Gallus sp.? cf. Coturnix sive Perdıx sp. cf. Lanius minor Gmelin Aves indet. Among these Mergus sp. ? was described as Anas albae Jänossy (1979) and I found in the older collections of the Geological Institution a carpometacar- pus of a Galliform with an „inventory label”: Gallus aesculapi Gaudry. In the present work I give the description viz. revision of all determinable bird bones of the localities of Polgardi as follows. Systematic descriptions Order: Anseriformes Wagler 1831 Family: Anatidae Vigors 1825 Species: Anas albae Janossy, 1979 Material: Nearly complete carpometacarpus, Loc. 2. I have described this extinct species of a small duck in detail (Janossy, 1979) and I refer to this paper only here (as mentioned above, exact locality is Polgardi 2.). In former literature this piece was listed as „Mergus sp.”. Order: Galliformes Temminck 1820 Family: Phastanidae Vigors 1825 Palaeocryptonyx Depéret 1892 Palaeocryptonyx hungaricus n. sp. Derivatio nominis: hungaricus, named after the country in which the type locality lies: Hungary. Diagnosis: Small member of the genus with cranio-caudally more robust humerus and a slender tarsometatarsus then the hitherto described species of the same size category. Type locality: Karst cavities of Hill Szarhegy, Polgardi, W-Hungary. Type level: Upper Miocene (former named Pontian or Upper Turolian: Lower Pliocene), international biostratigraphical unit: MN 13. Holotype: Complete left humerus, Polgardi, Loc. 5., Geological Institu- tion Vt 144 V 18.093. 14 i Further material: Polgardi, Loc. 4.: Premaxilla; 3 slightly damaged coracoidei; proximally and distally damaged humerus; 2 damaged carpome- tacarpi; tibiotarsus, dist. fr.; tarsometatarsus: 1 complete, 1 proximal and 3 distal fragm.; ? unguinal phalanx. Polgardi, Loc. 5. : 4 premaxillae fragm.; sternum, oral fragm.; 15 damaged coracoidei (4 juv.); humeri: 1 complete, 3 prox. 5 dist. fragm.; 2 proximally broken, 2 juvenile fragm.; 2 complete ulnae; 1 prox. fragm., 1 complete and 5 damaged carpometacarpi; 2 prox. fragm., 1 dist. fragm. of femora; 4 distal fragm. of tibiotarsi; 2 complete, 5 proximal and 7 distal fragm. of tarsometatarsi; phal. I. dig. 2; 5 phal. I. dig. 3; 2 phal. I. dig. 4; 2 phal. II. dig. 3 (all posterior) and 6 other posterior phalanges. Description: This rich material of nearly one hundred bones speaks unambiguously for the presence of a small galliform. Although I did not find the material, originally, collected by Kormos I am sure that the bones, listed by him and by Capek as „Coturnix sive Perdix” or as „sandgrouses” can be ranked with this species. A comparison with recent representatives of the same size category of the genera Tetrastes, Perdix, Coturnix, Lagopus, Francolt- nus, Pternistes, Alectoris, Colinus and Ammoperdix produced negative results. A detailed comparison with the casts of Palaeocryptonyx and Paleortyx from France proved a strong resemblance with the latter ones. The morphology of the humerus finally confirmed an identity with Palaeocryptonyx. Chiefly, the shape of caput humeri, the depth of fossa tricipitis and the whole shape and ,,torsion” of the bone as well as the distal epiphysis, all speak for this determination. The same concerns the morphology of all other bones represented in the original material, described by Depéret (1890-97). The bones measurements also are the nearest to Palaeocryptonyx donnezani Depéret (I give here the area name „Roussillon” instead of the Locality „Fort du Serrat d’ en Vacquer”). For the description of a new species gives the reason the very concrete differences of proportions of the bones. Not only the craniocaudal thickness of the diaphysis of humerus, but the proximally slender form and the torsion of the same bone, the considerably slimmer shape of the ulna as well as the slimmer tarsometatarsus. These differences underline the difference in age between ,,Roussillon” and Polgardi. Very important is the presence of the typical small galliform premaxillae (5 pieces), about 5-6 mm long and wide, proximally with two foramina. It seems to be important to mention that the femur do not possess foramina pneumatica. Last but not least I found among the smaller bird bones 16 phalanges of the foot (posterior) with morphological features of Galliforms. According to their size, they can be grouped only with Paleocryptonyx. Considering the fact that I did not find in the literature data about these bones I give here some of their measurements. The length and width in the middle of the bone measures in the phal. I. dig. 3: 12.8/1.6; 13.0/1.8; 13.2/1.6; 13.4/1.5 and 13.5/1.7; in the phal. I. dig. 4: 9.7/1.6; 8.6/1.3; 8.6/1.4; in the phal. II. dig. 3: 8.0/1.3 and 8.2/1.5 mm. 15 Table 1. 1. táblázat Comparative measurements of bones in Palaeocryptonyx hungaricus n. sp. from Polgardi and P. donnezani from Roussillon (mm): A Palaeocryptonyx hungaricus n. sp. (Polgárdi) és a P. donnezani (,,Roussillon”) végtagcsontjainak néhány összehasonlító mérete (mm): Length prox. width thickness dist. width of diaphysis width Hosszu- prox. diaphysis diszt. sag szélesség szelesseg, vastagsag szélesség Humerus, Polgárdi, Loc. 5,1 E37 _ 3,9 3,0 — Humerus, Polgardi, Loc. 5,2 37,5 8,8 9,9 DAS 6,8 Humerus, Polgardi, Loc. 5,3 37,5 9,2 3,5 2,8 1,3 Humerus, Polgardi, Loc. 5,4 SIT 9,3 57 3,0 7,6 Humerus, Polgardi, Loc. 5,5 38,0 9,7 3,5 2,8 7,4 Humerus, „Roussillon”, (cast) (masolat) 38,6 10,0 3,6 2,5 7,4 Tarsometatarsus, Polgardi ocs5s 1 SIA 4,8 2,2 1,7 52 Tarsometatarsus, Polgárdi Loc. 5,2 28,0 4,5 2,4 2,0 5,5 Tarsometatarsus, Polgardi Loc. 3,3 29,0 + 5,5 2.0 4 6,2 Tarsometatarsus, Polgárdi Loc. 5,4 29,6 5,0 2,6 Del 5,8 Tarsometatarsus, „Roussillon”, (cast) (masolat) + 34 7,0 3 2,6 3317 A comparison with some phalanges of Lower Pleistocene Francolinus shows great morphological and proportional differences (9.5/1.4 in the phalanx I. dig. 4 and 10.0/1.8 mm in the phal. II. dig. 3). Considering the fact that against reiterated revision of the species of genera Palaeortyx and Palaeocryptonyx (Brodkorb, 1964; Ballmann, 1969) the picture became in my opinion no clearer than it was formerly, I make comparisons here with the originally described members of this group. An identity with the hitherto described species excludes the different measure- ments itself. P. depereti Gaillard 1908, with its age of Lower Oligocen is larger (humerus 39 mm), much more P. edwardsi Deperet 1887 and P. gaillardi Ennouchi 1930 (humeri 45-46 mm) or P. grivensis Ennouchi 1930 with its smaller and due to the description ,,slender” humerus (length 37 mm). The last three are Lower Miocene in age (all in Lambrecht, 1933). Worthy of mention is the survival of members of the Palaeocryptonyx in the Western European mediterranean (Upper Pliocene in the Balearic Islands, Eivissa = Ibiza, Alcover, 1989, or northern slopes of the Pyrenées, Montoussé 5, Lower Pleistocene, Mourer-Chauviré, 1976). Further investigations will 16 probably clarify this phenomenon as well, that perhaps Paleocryptonyx, too, seems to be present in the considerably younger deposits as Polgárdi then in the „Moldavian Roussillon” („Malusteni”, Kessler, 1984, and personal com- munications). Coming back to the matter of Polgardi we can establish that the length of coracoidei measure 23,4; 25,0; 26.5; 26.6; 26.7; the length of two ulnae cca. 33 and 24.4 mm. The largest distal widths of the latter are 4.5 and 4.6 mm. The same measurement in the cast of ulna-fragment from P. donnezanı („Roussillon”) is 4.8 mm. Finally, the proximal width of the femur in the Polgardi material is 6.5 and 7.5 mm, the distal width of tibiotarsus 5.0; 5.2; 5.6 (2x) mm. An interesting paleoecological phenomenon of this Galliform material is that there are on some bones small holes similar to those on the recent food of birds of prey (traces of unguinal phalanges). Genus: Pavo Linnaeus 1758 Pavo aesculapi phasianoides n. ssp. (See also Janossy, 1976) Material: Polgardi, Loc. 4.: Premaxilla; coracoideum; 2 distal fragm. of radii; carpometacarpi: 1 complete, 2 damaged pieces, 1 distal fragment; phalanx 1 digiti 3 posterior and phal. 1 dig. 4 post. Description: the systematical position of some large Galliforms, wide- spread in the Neogene of Europe is very obscure and therefore I limit myself here to a detailed analysis of the remains from Polgardi. The premaxilla resembles in all details that of the Pavo. The convex shape from a side view, the form of proximal holes and the ventral view speaks for this relegation. The 56.5 mm long coracoideum stands in the shape of facies articularis humeralis, the cotyla scapularis, the facies articularis sternalis, as well as the robustness nearer to Pavo, than to Gallus or Phasianus. Against this observation resulted the detailed analysis of the carpometacar- pus in the opposite. The latter seems to be nearer to Phasianus and Gallus, than to Pavo. For this relegation speaks the lesser widened form of the metacarpale III. (os metacarpalis minus), the shape of facies articularis digiti major (fac. art. dig. II.) and chiefly the well-developed processus intermeta- carpalis (tuberositas metacarp. II.), which is in Pavo very reduced. The length of this bones measures 38.8 and 42.4 mm, the width in the middle 3.3 and 4.0 mm. The morphology of the phalanges speak rather for Pavo or Phasianus than for Gallus, length of the phal. I. dig. 3 posterior is 18.0 mm, width in the middle of the bone 3.5 mm. As I mentioned above, I have found in the former collections of Polgàrdi a damaged carpometacarpus with the ,inventory-determination”: Gallus aesculapi Gaudry that I published under the same technical name in my preliminary list of birds of Polgárdi (Jdnossy, 1989). To my knowledge among the larger Galliforms of the European Neogene „Gallus aesculapi” is in the same size category as our remains and the morphological features show a mosaic rather of Pavo or Phasianus, than Gallus, I propose to use the new subspecifical name: Pavo aesculapi phasianot- des. Type of the ssp. the coracoideum from Loc. 4 Polgärdi (Geol. Inst. Inv. 17 Fig. 1. 1. ábra Map showing the location of the sites of chiefly neogene ornithofaunas in Europe, discussed in this paper: Spain: 1. Eivissa 1. ( = Ibiza, Cova de Ca Na Reia); France: 2. Mountoussé 3. Hautes Pyrenees, near Lourdes; 3. Saint Gérand le Puy (about 18 localities) Allier, near Vichy; 4 ”Roussillon” (Pyrenees Orientales, Perpignan, Fort du Serrat d’en Vacquer); 5. La Grive (-Saint Alban), Rhone, W from Lyon; Germany: 6. Wintershof-West, Bayern, near Eichstätt; Italy: 7. Gargano (Peninsula with about 75 fissure localities), Prov. Foggia; Hungary: Western Part: Transdanubia: 8. Sümeg; 9. Csákvár; 10. Polgárdi; Southern Hungary: 11. Csarnöta 2; 12. Beremend 15.; Northern Hungary: 13. Ipolytarnóc; 14. Rudabanya; Poland: 15. Rebielice Krölewskie, Voiv. Katowice, near Czestochowa; Roumania: 16. Malusteni, Regh. Tasi, near Beresti; Sovjet Union: 17-19. „Moldavia” ( = Loc. Etulya, Chismikioy, Kotlovina); A jelentősebb fosszilis madarleletek lelöhelyei a neogenböl Európában Number: Vt 145 — V 18. 094). „Gallus” aesculapi known from the former called „Lower Pliocene” (=Lower Miocene, Meotian) localities Pikermi, (Athens, Greece), from the classical (former called: „Upper-Sarmatian”) Tiraspol (Laskarew, 1911 Moldavia) and from the district of Odessa: in the outskirts of the town („catacombs” ) and North-East from the same (60 km, Nowa Elisawetowka, 80 km, Bjelka). 18 Gallus bravardı Gervais 1859 from „Roussillon” is enourmous large, Phasianus archiaci Gaudry 1862 (Pikermi) and Pavo moldavicus Bochenski 1987 are also larger, than the Polgärdi specimens, according to literary data. Finally, Phasianus hermonis Bate 1927 (Upper Pleistocene, Near East) is in its age very far and also smaller and Phasianus etuliensis Bohenski 1987 (Southern Moldavia, Etulia, Upper Pliocene) is of the size of Alectoris. Order: Ralliformes (Reichenbach 1852) Family: Rallidae Vigors 1825 Genus: Porzana Viellot 1816 Porzana estramosı veterior n. ssp. Material: Polgärdi, Loc. 4.: premaxilla fragm.; humerus: 1 complete, 2 proximal fragm.; 2 complete carpometacarpi; 1 proximally damaged femur; tarsometatarsi: 2 nearly complete, 2 proximal, 3 distal fragm. Polgárdi, Loc. 5. : 1 premaxilla, coracoidei: 1 complete, 4 distal fragm; humerus: 1 complete, 2 distally damaged, 2 proximal, 5 distal fragm.; carpometacarpi: 4 complete, 4 prox. fragm.; tibiotarsus dist. fragm.; tarsometatarsi: 5 dist. fragm.: phalanx 1 digiti 2 and phalanx 1 digiti 3 posterior. It is very difficult to define exact taxonomical units in the rich rail material of Polgárdi. The hitherto described recent and extinct species are of considerable number (Olson, in: Ripley, 1977). At the same time the whole group shows a great homogenity in the morphology of bones, only the measurements are to a certain degree different. The greatest part of the hitherto described recent and fossil species can be excluded from zoogeo- graphical point of view. Although comparison with the territorially nearest species represents also great difficulties. I have not found e.g. in any osteological collections of Europe available for me, a skeleton of the Baillon’s Crake (Porzana pusilla) and collection of recent specimens — living in Hungary, — is practically impossible. Considering that we may only in the Pliocene viz. Miocene reckon up extinct species (also in shorter geological times, Jdnossy, 1987/b) our material is to be classified by (recent or fossil) analogies. There are in the Polgärdi material two or three size categories (,,species”), but two certainly. Taking into consideration the latter case I give at first a description of the smaller size category with some comparisons to the recent Porzana parva, to show the different allometrical situation usual in birds at all. The premaxilla is of the size of that one of Porzana parva in the shape of a „very small” Crex (shorter than in Porzana). The length of one coracoideum (between the proc. acrocoracoideus and the angulus medialis): 14.4 mm: in recent P. parva 14.3, 14.5 and 15.7 mm, as well as the whole shape of the bone agrees with that one of the recent Little Crake. The series of humeri of Polgardi (12 pieces) shows the same picture. The length of these bones varies between 23.5 and 30.2 mm, the width in the middle of the epiphysis is between 1.6 and 2.1 mm. the same measurements 19 in a recent P. parva are 25.0/1.7 mm. Variation of the humeri ranges with the maximum, known in recent literature for Rallids (in Rallus aquaticus e. g. the range of wing length more than 40% of maximal measurement). Since the series of variation seem to be uninterrupted — we have to count with the presence of only one smaller species of rails. The shape and maximal length of carpometacarpi (n=6; 14.5 — 17.4 mm) agrees with that ones of recent P. parva (n=3; 15.3-16.4 mm). Only one fossil femur is complete, with the maximal length of 31.6 and the width of the epiphysis in the middle of the bone of 2.2 mm. A comparison with the same ones in recent P. parva (28.0/1.7) may suggest some allometrical differences between these forms. In any case the differences in the tarsometatarsi are absolute. The length/width in the middle of the bone measures 25.6/2.0; 26.9/2.2; 27.8/2:0 and 27.5/2.0 resp. in complete fossil specimens. The same measurements are in two recent exemplars of P. parva 30.0/1.5 and 32.2/1.6, which measure- ments speak for longer and slender bones in the latter case. The same is the situation in the two phalanges of small Rallids in the Polgardi material. The length/width in the middle of the phal. I. dig. 2 measures in the Polgärdi matter 11.8/1.0, in a recent specimen of P. parva 14.2/0.9; in the fossil phal. I. dig. 3: 11.8/1.0; in the recent material 13.2/1.0 mm. The differences in proportions and measurements are also in this case absolute. We have before us therefore a fossil small crake with usual allometrical osteological differences against recent forms. Considering that I described in somewhat geologically younger Estramos locality 9., N. Hungary a tarsometatarsus fragment as Porzana estramosi (Jänossy 1979) and this one seems to be somewhat smaller than the smallest specimens of Polgardi, I propose for the latter one the subspecifical name „veterior”. I designate for the type the largest tarsometatarsus from Polgärdi, Loc. 4 (Geol. Inst. Inv. Number: Vt 146 — V 18.095). I refer for further comparisons with recent and fossil forms at the description of the species estramosi (Janossy, 1979). Genus: Rallicrex Lambrecht 1933 Rallicrex polgardiensis n. sp. Derivatio nominis: polgardiensis, named after the locality Polgardi. Diagnosis: Middle sized Rallid with a mixture of morphological features of Bird bones from Polgardi locality 4 and localıty 5: Otis aff. khosatzkyi: 1 tibiotarsus, cranial view; 2. coracoideum, distal fragm., dosal view; Pavo aesculapi phasianordes n.ssp.: 3. coracoideum, dorsal view; 4. carpometacarpus, dorsal view; 5. praemaxilla, dorsal view; Palaeocryptonyx hungaricus n.sp.: 6. humerus, caudal view; 7. tarsometatarsus dorsal view; 8. coracoideum, dorsal view; 9. carpometacarpus, dorsal view; 10. praemaxilla, dorsal view; Figs. 1-4. natural size, figs. 6-10, twice natural size Polgärdibôl származó madaresontok 20 Fig.2. 2. ábra the recent Rallus aquaticus and Crex crex, with a lesser elongated tarsometatar- sus, than the hitherto described only species of the genus (Rallicrex kolozsvarensis Lambrecht, 1933). Type locality: Karst cavities of the Hill Szarhegy, Polgárdi, W-Hungary. Typelevel: Upper Miocene (former named Pontian or Upper Turolian, Lower Pliocene); international biostratigraphical unit: MN 13. Holotype: complete left femur, Polgárdi, Loc. 5, Geol. Inst. Vt 147 — V 18.096 Further material: Polgardi, Loc. 4.:Humerus dist. fr.; femur prox. fragm.; tarsometatarsus: semiad, proximally incomplete piece, proximal and distal fragm. ; phal. 1. dig. 3 posterior. Polgardi, Loc. 5.: Femur: 2 incomplete, 2 prox. fragm.; tibiotarsus dist. fragm.; tarsometatarsi: 2 dist. fragm. Description: the bone-remains show metrically as morphologically a mosaic-like mixture of the features of Rallus and Crex. The measurements are absolutely larger than the same ones of the smaller Rallid of Polgárdi (Porzana estramosi veterior). The distal part of humerus stands morphologically nearer Rallus, chiefly in the shape of epicondylus dorsalis, in the measurements it is nearer Crex. The distal width of the bone measures 5.2 mm, in Rallus aquaticus 4.8 mm, in Crexierexio Amm. The distal width of the tibiotarsus measures in the Polgárdi specimen 9.5 mm, in the recent R. aquaticus 4,8 mm, in Crex crex 5,0 mm. The distal epiphysis resembles morphologically more the latter one, but in cranial view the pons supratendineus is narrower and chiefly the epicondylus medialis stronger. The differences are in the femur the most pronounced. The bone (type specimen see Fig. 3/9) is shorter than the recent comparative specimens, but more robust: length 43,8 mm, proximal epiphysis 7,2 mm, distal ep. 7 mm, diaphysis in the middle: 3,2 mm. The same measurements in a recent specimen of Rallus aquaticus are 42.0/6.6/6.4/2.5, in Crex crex 46.0/6.6/6.0/2.6 mm. The morphological features in proximal and distal view resemble rather Rallus than Crex, but the distal widening of the bone is stronger than in both recent forms. All pieces of tarsometatarsus are incomplete but the whole shape stands nearer to Crex crex and is more robust than the latter one. This robustness is against Rallicrex kolozsvarensis also conspicious. Against the fragmentary condition of both tarsometatarsi from Kolozsvár and Polgárdi it can be seen that the latter one had to be shorter and broader than the former one. The width of the epiphysis in the Polgárdi specimens varies between 2,5-3,0 mm, the width of distal epiphysis is ranging from 5,4-6,0 mm, that one of the middle trochlea from to 2,0—2,2 mm. The distal widening of the bone in this case is also stronger than in Rallus or Crex. One of the distal fragments is so narrow (about 4,5 mm), that we have to think of the presence of an other species. Last but not least I have to mention that the phalanx I. dig. 3 with unambiguous Rallid features and of the same size category is also more robust than the same one of the recent species compared. The length of the bone measures 17,0, the width of the diaphysis in the middle 1,9 mm. The same measurements are in Rallus 18.0/1.4, in Crex 15.2/1.7 mm. Comparisons: A comparison with the paleozoogeographically nearest Rallicrex kolozsvarensis of the same size category is given above. The sketched mixture of the osteological features of Rallus and Crex decising in my opinion for the relegation of this genus. A comparison with the great number of other fossil Rallid species in detail is problematic. In any case they are in size, age but chiefly in morphology and zoogeographical position different from the remains of Polgardi (Lambrecht, 1933, Brodkorb, 1967, Olson, 1977 etc.). The zoogeographically, stratigraphically and metrically nearest Rails from the Oligocene and Lower Miocene of France, Paraortygometra porzanoides (Milne Edwards, 1871) and Pararallus dispar (M. Edwards, 1871) are smaller than the Polgärdi species. Relation with the Middle Pliocene Mongolian Crex zazhigini Kurotchkin 1980 is still an open question. Family: Otitidae (Gray, 1840) Genus: Otis Linné, 1758 Otis aff. khosatzku Bochenski et Kurochkin, 1987 Material: Nearly complete tibiotarsus, dist. fragm. of coracoideum both from Polgárdi Loc. 5. The two bones show unambigously the morphological features of bus- tards. Their size lies near the recent Little Bustard, represents although a larger category. The distal width of the tibiotarsus from Polgárdi measures 11 mm, the length of the whole bone (crista cnemialis included) is about 125 mm. Otis khosatzku Bohenski and Kurchkin, 1987 was described from Moldavia on the basis of the distal fragment of the same bone, and his distal width measures 11,4 mm. Considering the localities of Polgárdi and the Moldavian one (Etulya) seem stratigraphically not very far I have previously identified the Polgárdi specimens with that Moldavian species. The coracoideum fragment is in the same size category (perhaps the same individual). The width of the bone between the facies articularis humeralis and the Sulcus musculi supracoracoidei (dorsal view) measures 7 mm, the same measure- ment, described as a smaller species: Otis paratetrix Bohenski and Kurochkin, 1987 (measurement „b” at these autors) likewise from Moldavia 15 5,4 mm. Due to size and age differences we cannot compare our remains with other hitherto described fossil Otis species: Otis affinis Lydekker 1891 geologically older and larger (Lower Miocene, Tortonian), Otis lambrechti Kretzoi 1941 younger and larger, Otis Kalmani Janossy 1971 is smaller (both Lower Pleistocene). No nearer determinable Otis remains are known from the Otis tarda size category in the Upper Pliocene Moldavian material (Chismikioy and Malusteni: Bochenski and Kurotchkin, 1987 and Kessler, 1984 and pers. commu- nication). I have to sketch briefly here a very damaged tarsometatarsus and a phalanx of a Bustard originating from the Lowest Pleistocene of the Locality 23 15. Beremend, Southern Hungary (Janossy, 1987). The length of this tarsometatarsus measures about 90 mm, the width in the middle ıs cca. 6 mm. The same measurements are in a recent Chlamydotis undulata 100/9 mm, in Otis tetrax 65/5 mm, in a female of Otis tarda 126/7,5 mm. The length of the very characteristic phalanx 1. digiti 2 for bustards measures 13,2 mm, the width in the middle of the bone 2,0 mm. Only the distal part of the tarsometatarsus is more or less intact. Morphology of this whole epiphysis, shape of the trochleae as well as situation of the Foramen inferior (Foramen vasculare distale) and propor- tions of bone at all agree unambiguously with Otis tetrax and not with Chlamydotis. I propose for this form, up to the time of coming to light more complete remains, the designation Otis khosatzki beremendensis n. ssp. I designate as the type of the new subspecies the tarsometatarsus (Natur. Hist. Mus; Inv Nr.,v.90:11). AII in all we have to summarize that at the end of tertiary it was an evolutionary explosion of Bustards, mainly in the eastern parts of Europe and the Polgärdi-remains are the first proof of the presence of Otis in this territory, in the Upper Miocene. Order: Charadriformes (Huxley, 1867) The great osteological homogenity of this group, as well as the scanty, single remains of the waders in the Polgárdi material allow only preliminary determinations. Capella sp. Polgárdi Loc. 4. (Upper Layer): Prox. fragm. of humerus; distally damaged carpometacarpus (without the cme. III.). Chiefly the shape of crista pectoralis, of tuberculum dorsale and of fossa tricipitis in the humerus as well as the flattened shape of the diaphysis of metacarpale II. (Os metacarpale majus) stands morphologically the nearest Capella among the waders available in the osteological collection of the Museum of Budapest (practically all European forms). The proximal width of the humerus fragment measures about 8 mm (in the recent Capella gallinago cca 9 mm), the same measurement of the carpometacarpus in the Polgárdi material is cca 6 mm (in the rec. C. gallinago 5.2 mm). We can also conclude to the one-time presence of a snipe-like wader, a little larger than the Common snipe. Tringa (s.l.) sp. Polgardi Loc. 4. (Upper Layer): distal fragm. of tarsometatarsus. The fragment shows unambiguously the morphological features of the sandpipers (genus Tringa in a wider sense). The distal width (of the three trochleae) in the Polgardi material agrees with the same one of the ,,Green” sandpiper (Tringa ochropus): it is about 3.5 mm. Although it can be seen that the same bone of the recent species must have been longer than in the Polgárdi material. ? Cursorius sp. Polgárdi Loc. 4. (Upper Layer): proximally and distally damaged coracoi- deum. 24 A searching comparison of the bone fragment with the same ones of waders of Europe and the Middle East shows the most common featers with the Courser (Cursorius cursor), but the fragment enables no further conclu- sions. Order: Strigiformes (Wagler 1830) Family: Tytonidae Ridgway 1914 Genus: T'yto Billberg 1828 Tyto campiterrae n.sp. Derivatio nominis: campiterrae, named after the close geographical territory (Mezöföld. mezö-campus, föld-terra) in which the type locality lies. Diagnosis: Smaller sized member of the genus with allometrically differ- ent limb-bones as in the hitherto described species of the same size category: especially coracoideum and femur are relatively smaller, carpometacarpus and tarsometatarsus comparatively larger. Type locality: Karst cavities of the Hill Szarhegy, Polgárdi, W—Hungary. Type level: Upper Miocene (former named Pontian or Upper Turolian: Lower Pliocene); international biostratigraphical unit: MN 13. Holotype: complete left tarsometatarsus, Polgardi, Loc. 5., Geological Institution, Budapest, Vt 148 — V 18.097. Further material: Loc. 4.: Distally damaged coracoideum (Loc. uncer- tain); 2 dist. fragm. of ulnae; femur (complete); dist. fragm. of tibiotarsus; prox. and 2 dist. fragm. of tarsometatarsi; 2 phalanx I. dig. 1; phal. II. dig. 2; phal. I. dig. 3; phal. III. dig. 3; phal. III. dig. 4; 4 unguinal phalanges [all phalanges pedis (posterior)]. Loc. 5.: neurocranium fragm.; mandibula fragm.; coracoideum: 1 comp- lete, 6 fragm.; scapula: 2 prox. fragm.; humerus: | prox., 3 dist. fragm.; ulnae: 2 prox. fragm.; radius: 2 dist. fragm.; carpometacarpus: 1 complete, 6 fragm.; phalanx I. dig. 2 alae; synsacrum-fragm.; femur: 2 complete, 5 prox., 3 dist. fragm.; tibiotarsus: 1 prox. and 4 dist. fragm.; tarsometatarsus: 2 complete, 6 prox., 4 dist. fragm.; 5 phalanx I. dig. 2; 4 phal. II. dig. 2; 4" phalanx I. dig. 3; phal. II. dig. 3; 7 phal. III. dig. 3; phal. I. dig. 4; 11 unguinal phalanges; 5 phal. fr. anatomically indet [all phalanges pedis (posterior) ]. Description and comparisons: The more than hundred owl bones in the Polgardi material show without exception the morphological features of the Barn owl i.e. of the genus T'yto. All anatomical characteristics, enumerated by Ballmann (1973) for this group, in the first place the absence of the bony bridge over the extensor groove, so characteristic of the owls in stricter sense (Family Strigidae) and the elongated phalanx I. digiti 2 posterior are typical. As the measurements of the measurable bones prove, we can count on a considerable variation in size, without presuming the presence of an other, larger species. The proportional situation, very revealing for the new species, given in the diagnosis, may be especially characteristic for it. Noteworthy is the fact that there are some juvenile and also some pathologic bones (with exostoses) in the Polgardi matter. 25 Most of the hitherto described fossil species of the genus 7yto s. str. are large or even gigantic insular forms, partially zoogeographically distinct from our locality. Tyto pollens Wetmore, 1937, T. ostologa Wetmore, 1937, T. noeli Arredondo, 1972; T. riveroi Arredondo 1972 (all from the West Indies); T. gigantea Ballmann, 1976 (former island in place of the Gargano peninsula of present day in Italy); 7. balearica Mourer-Chauvire etc., 1980. (Great forms are summarized in this work and in Arredondo, 1976). Among the metrically near forms the geologically considerably older T.edwarsi Ennouchi 1930 is much smaller, only 7. sanctialbani Lydekker, 1893 (Lower Miocene) and T. melitensis Lydekker 1891 (Lower Pleistocene) are of the same size category (all these species under the very disturbing synonymeous genus-name: Strix!). The measurements given in the literature for this two latter species prove also quite different proportions: the length/proximal width in the tarsometatar- sus of T. sanctialbani measures 77/12 mm, in the Polgardi-material 66/11 and 64/11. The length/prox.width of the femur in 7. melitensis is 54/4 mm, in the Polgardi-matter 50/4, 56/5 and 57/5 mm. In these cases the age differences also reveal a distinction of these forms. The newly described primitive forms of „Barn Owls”, (Mourer-Chauvire, 1987) speak for a very old, at least Eocene speciation of Tytonidae at all. Order: Apodiformes Peters 1940 Family: Apodidae Hartert 1897 Genus: Chaetura Stephenson 1826 Chaetura aff. baconica Janossy 1977 Material: Polgárdi Loc. 4.: complete ulna from two not quite corres- ponding pieces. (Broken and later corrodent fragments. The two pieces rest not flat against each-other). Against considerable differences in size I range provisionally this bone with the geologically somewhat older i remain, described from Sümeg (Janossy, 1977). The remain from Polgárd! is too fragmentary for a detailed comparison, but we can suppose that the length of bone would be about 14-15 mm, the width of diaphysis in the middle is maximally 1.9 mm. The same measurements are in the ulna of Chaetura baconica 18,3/2.2, in a recent Chaetura pelagica 13.2/1.6 mm. Morphologically the bone agrees with the same one of Chaetura: especially in the shape of olecranon, in the surfaces of the facies glenoidalis externa and interna, as well as the facies ligamenti Externi. Bird bones from Polgardi, locality 4 and localıty 5: Tyto campiterrae n.sp.: 1. tarsometatarsus, dorsal view; 2. coracoideum, ventral view; 3. femur, cranial view; 4. carpometacarpus, dorsal view; Porzana estramosi veterior n.ssp.: 5. humerus, caudal view; 6. femur, cranial view; 7. tarsometatarsus, dorsal view; 8. carpometacarpus, ventral view; Rallicrex polgardiensis n.sp.: 9. femur, cranial view. Figs. 1A, natural size, figs. 5-9, twice natural size Polgárdiból származó madarcsontok 26 Pa 3. 3. ábra 27 I have to mention one — on all sides very damaged — humerus of a swift from the Lowermost Pleistocene Locality Osztramos 20. (Northernmost Hungary). The bone was originally about 10 mm long, with a maximal width of the diaphysis in the middle of about 3 mm. The bone shows more morphological features of Chaetura than that ones of Apus. Order: Passeriformes Linné 1758 As it is known, one of the greatest problems of avian osteology is the morphological distinction of bones of the smaller Passeriformes. This regards especially geologically older material, in which we would have to decide not only the status of the family or genus, but that of an eventually Table 2. Measurements of different bones in Tyto campiterrae n. sp. 2. tablazat rom Polgárdi in mm: A Tyto campiterrae n. sp. különböző csontjainak méretet Polgärdibél (mm): Length Widthofdiaph. proximal distal in the middle. width Diaphysis proximalis disztàlis Hosszúság szél. kozépen szelesseg Tarsometatarsus,Loc.5(tipus-type) 64,5 4,3 10,5 11,4 Tarsometatarsus,Loc.5.2 65,7 4,5 11,0 cca Tarsometatarsus,fragm.Loc.5.3.4 - = 10,5; 10,7 = Tarsometatarsus,fragm.Loc.5.5 = — 11,0 = Tarsometatarsus,fragm.Loc. 5.6.7.8. _ = 10,5; 10,210 — Tarsometatarsus,fragm.Loc.5.9 — = = IU BELA DI PR; Tarsometatarsus,fragm.Loc.5.10 = 4,3 = L1:2 Tarsometatarsus,fragm.Loc.4 = = 12,5 = Humerus,fragm.Loc.5.1 = _ 16,0 = Humerus,fragm.Loc.5.2.3.4 = _ = 14,0; 14,5; (2x) Carpometacarpus Loc.5.1 46,6 2,8(mco) 10,5 - Carpometacarpus Loc.5.2 45,9 2,6(mc;,) 10,3 — Femur, Loc.4.1 56,2 5,0 11,4 11,0 Femur, Loc.5.1 57,0 5,0 10,4 11,0 Femur, fragm.Loc.5.2 = 2 o, 4,8 +11 11,2 Femur, fragm.Loc.5.3 = = » „11 = Tibiotarsus fragm.Loc.5.1-4 — — = 10,0; 10,7 11.0217 Phalanx l.digiti 2 anterior 20,8 = — — Phalanx l.dig.2,posterior Phalanx 1.dig.2,post.Loc.5. — NO EN 09 Ha | | Phalanx 1.dig.2,post.Loc.5.2 13,( 3,5 = = Phalanx 1.dig.2,post.Loc.5.3 13253 3,2 - — Phalanx 1.dig.2,post.Loc.5.4 13,3 3,0 = _ Phalanx 1.dig.1,post.Loc.4 13,5 3,0 = = Phalanx 1.dig.1,post.Loc.5 13,3 310 _ = Phalanx 2.dig.2,post.Loc.5 18,2 4,0 - - extinct taxonomical unite. Therefore I refer in case of the matter of Polgärdi only to the presence of some groups of oscine birds, chiefly based on the analysis of the humeri. The most important result of this analysis is the fact that we can assume the presence of a rich song-bird fauna in general already in the Upper Miocene. The determined groups are as follows: Motacilla (s.l.) sp. Lanius sp. Acrocephalus sp. I. (array of arundinaceus) Acrocephalus sp. II. Cettia sp. Sylvia sp. Turdus sp. (size of iliacus) Luscinia sp. Fringillidarum gen. et spec. ind. Corvus sp. Let us make some remarks on the different forms listed above: Two humeri with a length of 16.9 and 17.3 mm show a mixture of the morphological characteristics of Anthus and Motacilla. Therefore I range them with the „large” genus Motacilla (Loc. 5.). A distal fragment of tarsometatarsus was determined at that time by the excellent specialist for song-bird bones, W. Capek as „cf. Lanius minor”. A new revision justified this determination, although in my opinion „Lanius sp.” seems to be more exact (Loc. 2.). In the material of Loc. 4. („Upper part”) I found a proximal fragm. of humerus of a larger reed warbler of the size of Acrocephalus arundinaceus (prox. width about 4.3 mm). The morphological features show a mixture of the characteristics of Acrocephalus and Locustella. Similarly a prox. humerus- fragm. of smaller size reckons with the same group Acrocephalus sp., (Loc. 5). A complete humerus from the Loc. 4. (,,Lower part”) of the same systemati- cal group, somewhat smaller (length about 12 mm) agrees mostly with the recent Cettia cetti without we could speak surely from a generical identity. A humerus from Loc. 4. (,,Lower part”) with a length of 20.5 mm shows rather Syvia-like features, an other one Turdus-like morphology (length cca 26 mm) and two other ones (length about 20 mm, Loc. 4. and 5.) rather Luscinia-like characteristics. The most numerous remains of this group (10 humeri from Loc. 5., length 16-17 mm) show chiefly the morphological features of Passer or Carduelis and therefore I indicate them as Fringillidarum gen. et sp. indet. Finally, we have to mention here an unguinal phalanx of the size of the rook, with the characteristic grooves on both sides, which proves the presence of a larger Corvid in the Polgärdi-fauna (Loc. 4). Regrettably much more bones of Passeriformes remained undetermined, than determined, in most cases not only the genus, but the family is also quite uncertain (cca. 50 pieces). Paleoecological, paleogeographical and stratigraphical remarks If we summarize the lists of the fossil bird faunas of different localities of Polgardi, we can hardly establish a difference between Loc. 4. and 5., proved to be a little dissimilar in their age, reflected by small mammals. Only the scatter-Loc. 2. may be a somewhat diverse one. The special stratigraphical position of the whole locality-complex of Polgárdi makes it understandable that most of species are new for the fossil ornithofaunas and for Hungary at all. From paleoecological point of view it is worthy to mention that the great number of swampy birds (chiefly rails, waders, reed warblers), together with those of drier territories (Palaeocryptonyx, bustard) speak for a contempo- raneous diversified environment. However we have to count especially on extending marshes, perhaps connected with the last scattered lakes of the Pannonian continuously dried up inner seas. Predominance of the barn owls (7’yto) among the owls (all species of this genus being today nearly only tropical-subtropical), may suggest a warmer climate as today. Zoogeographically the contemporaneous occurence of the eastern bus- tard and the hitherto only western European Palaeocryptonyx (besides the stratigraphically near type-locality also in the above mentioned, newly discovered „Upper Pliocene” remains from the Balearic Island) is inte- resting. Outstanding is the fact that the above several times mentioned age-deter- mination by large and small mammals is strengthened also by regional depositions. At the margine of the Polgardi-Szarhegy (Hill), composed of devonian limestones and containing the vertebrate localities is to be found a determinable Miocene (classical Pannonian) marine-lacustrine „Congeria- balatonica-clay” (also with a few Hipparion-fauna), which was deposited before the elevation of the hill (J. Kokay, pers. comm.) The in this paper described fossil bird fauna is not comparable with any hitherto described, somewhat significant terrestrial tertiary ornithofaunas of Europe. This is possible neither with the geologically considerably older (Eocene to Lower Miocene) ones of France (the locality-groups of the phosphorites de Quercy, or that one of Saint Gérand-le-Puy, and the stratigraphically clearer La Grive), Germany (Wintershof/West), Italy (very endemic Gargano-fauna) or Hungary (Csakvar, Rudabanya), nor with the clearly younger ,,classical” Roussillon in France or the stratigraphically not unambiguous locality-series of the ,Moldavian Roussillon” (Déperet, 1890- 1897, Gaillard, 1908, 1939, Kretzoi, 1957, Ballmann, 1969, 1973, Bochenski- Kurochkin, 1987 etc.). To make these facts clearer, I compiled a tabular sketch of the data (see Table) with the approximate stratigraphical arrangement of Hungarian and other European Tertiary localities and with the stratigraphi- cal ranges of ,,index fossils” of these ornithofaunas — the Galliforms. The members of the Palaeocryptonyx-Palaeortyx group may be considered as 30 Table 3. 3. táblázat Numbers of bird-bones from different localities of Polgárdi A madarmaradvanyok darabszáma Polgárdi különböző lelöhelyein ) Loc.2 Loc.4 Lach, I Osszesen Anas albae Janossy 1 — - - Palaeocryptonyx hungaricus n.sp. x 15 75 90 Pavo esculapi phasianoides n.ssp. 1 10 — MM Porzana estramosi veterior n.ssp. — 14 A? 56 Rallicrex polgardiensis n.sp. - 6 V/ 13 Otis aff. khozatzkii Bochenski et Kurochkin — — 2 2 Capella sp. — 2 2 Cursorius sp. — l — l Tringa s.l. sp. — 1 — l Tyto campiterrae n.sp. - 17 93 110 Chaetura aff. baconica Janossy — l — 1 Motacilla s.l. sp. — — 2 2 Lanius sp. 1 — — 1 Acrocephalus sp.I.(, arundinaceus") = = 1 1 Acrocephalus sp.II. — 1 — ] Cettia sp. — 1 — 1 Syviasp. — 1 — 1 Turdus sp. (,,iliacus”) _ 1 _ Il Luscinia sp. = 2 = 2 Fringillidarum g. et sp. indet. _ — 10 10 Corvussp. — 1 — 1 308 Lower Tertiary tropical relicts in the Neogene of the present temperate Europe, which were replaced near the Pliocene-Pleistocene boundary in the eastern parts of Europe by Francolins and later in our whole continent chiefly by Tetraonids. I indicated in this table also Ipolytarnóc. Namely in my opinion a part of the footprints of birds in this locality originates from some members of the Palaeortyx-Palaeocryptonyx group (a part of the „Ornithotarnocia” of Kordos, 1985). The first data from the Inner Asiatic Neogene („Pliocene”) ornithofaunas (Kurochkin, 1985) show — indepen- dently from uncertainties in the stratigraphical position, — a quite different picture, chiefly in the Galliforms: against Palaeortyx-Palaeocryptonyx the presence of Phasianus-Perdix like forms. The most striking feature of the ornithofauna of Polgärdi is the „modern shape” of it, nearly without tropical features. This phenomenon agrees with the modernisation of the former tropical flora of our territory in that times (e.g. the vanishing of palms etc.). In any case, we have with the stratigraphically absolute homogenious Polgärdi ornithofauna a first picture of an Upper Miocene-Lower Pliocene contemporaneous bird life in our territory — with an outstanding complete- ness (20 species as a maximum of such ornithofaunas). 31 Pig.?. 4. abra PLEISTOCENE PLIOCENE MIOCENE RUSCINIAN (PANNONIAN) " EUROPEAN GALLIFORMES SELECTED BIRD-FAUNAS HUNGARY OTHER EUROPE TETRAONIDS FRANCOLINUS Î 0 "6 5 (10 sp.) CSARNOTA 2 PAVO PHASIANUS PALEOCRYPTONYX (20 sp.) POLGARDI (3 sp.) SÙMEG (5 sp.) CSAKVAR (3 sp.) RUDABANYA (4 sp.) IPOLYTARNOC (9 sp.) MONTOUSSE-5 (12 sp.) BEREMEND 15 (20 sp.) REBIELICE (4 sp.) ROUSSILLON (13 sp.) GARGANO (LOC.-GROUP) (20 sp.) LA GRIVE (LOC.-GROUP) 18 sp.)WINTERSHOF-WEST (FOOTPRINTS) ASTARACIAN/VALLESIAN /TUROLIAN (BURDIGALIAN ) (40 sp.) SAINT GERAND LE PUY (LOC.-GROUP) Distribution of Galliforms in the European Neogene, with the approximative correlation of some bird-localities and with selected stages of Thetys (Burdigalien) and of the Paratethys (Pannonian), as well as mammal-(terrestrial)- ages, used in literature often arbitraliry. (Between brackets before the localities the number of species found in one place). A tyukfelek időbeli elterjedése az európai neogénben, néhány fosszilis madärleléhely hozzávetőleges korrelaciojaval és egyes, az irodalomban sokszor önkényesen használt Tethys -(burdigalai), Paratethys -(pannoniai), valamint szárazföldi emlős-fejlődési szakaszok megjelölésével. (Zárójelben a lelőhelyek előtt az illető helyekről meghatározott madárfajok száma). References — Irodalom Alcover, J. A. (1989): Les aus fossils de la Cova de Ca Na Reia. Edins. Palma de Mallorca, Ne 14-15. 95-100. Arredondo, O. (1976): The Great Predatory Birds of the Pleistocene of Cuba. Smithsonian Contributions to Paleobiology, 27. 169-187. Ballmann, P. (1969): Die Vögel aus der altburdigalen Spaltenfüllung von Wintershof (West) bei Eichstätt in Bayern. Zitteliana, 1. 5-60. Ballmann, P. (1969/b): Les Oiseaux miocenes de la Grive-Saint-Alban (Isere). Geobios, Ne 2. Lyon. 157-204. Ballmann, P. (1973): Fossile Vögel aus dem Neogen der Halbinsel Gargano (Italien). Scripta Geologica, 17. Leiden. 1-75. 32 Bochenski, Z. (1987): Miophasianus medius (Milne Edwards 1869) from Przeworno (SW Poland) and some general remarks on the genus Miophasianus, Acta Zool. Cracov, 30. 71-80. Bochenski, Z.-Kurochkin, E. N. (1987): Pliocene bustards (Aves: Otididae and Gryzaidae) of Moldavia and Southern Ukraine. Documents, Lyon, N° 99. 173-185. Brodkorb, P. (1964): Catalogue of fossil birds: Part 2 (Anseriformes through Galliformes). Bull. Florida State Mus. Biol. Sci. 8. 3. 195-335. Brodkorb, P. (1967): Catalogue of fossil birds: Part 3 (Ralliformes, Ichthyornithiformes, Charadrüformes). Bull. Florida State Mus. Biol. Scı., 2. 99-220. Depéret, C. (1890-1897): Les animaux pliocenes du Roussillon. Mém. Soc. geol. France, Paléontologie, 3. 1-194. Freudenthal, M.—Kordos, L. (1989): Cricetus polgardiensis sp.n. and Cricetus kormosi Schaub, 1930 from the Late miocene Polgárdi localities (Hungary). Scipta Geol., 89. 71-100. Gaillard, Cl. M. (1939): Contribution a l’étude des Oiseaux fossiles. Archives Mus. d’Hist. Natur. Lyon. 15. 1-100. Gaillard, C. (1908): Les Oiseaux des Phosphorites du Quercy. Ann. Univ. Lyon. N. Ser. fasc. 23. 1-178. Jânossy, D. (1988): List of birds from the Late Miocene of Polgárdi. Information Letter. Soc. Avian Paleont. Evolution. Ne 2. 9-10. Jânossy, D. (1972): Die mittelpleistozäne Vogelfauna der Stranskä Skála. Antropos. 20 (N.S. Du 35-64. Janosy D. (1976): Plio-pleistocene bird remains from the Carpathian Basin. 1. Galliformes. 1. Tetraonidae. Aquila. 82. 13-34. J@nossy, D. (1977): Idem. II. Galliformes. 2. Phasianidae. Ibidem. 29-42. Janossy, D. (1979): Idem. IV. Anseriformes, Gruiformes, Charadriiformes, Passeriformes. Ibidem. 85. 11-39. Janossy, D. (1983): Humeri of Central European Smaller Passeriformes. Fragm.Min. et Pal. Budapest. 11. 85-112. J@nossy, D. (1987): Ältestpleistozäne Vertebratenfauna von Beremend 15. (Süd- Un- garn); Fragm. Min. et Pal. Budapest. 13. 89-96. Jânossy, D. (1987 b): Taxonomical status of Upper Pliocene-Lower-Pleistocene bird remains. Documents, Lyon, Ne 99. 189-192. Kessler, E. (1984): On some bird remains from the Pliocene of Malusteni in the Laboratory of Paleontology- University of Bucharest. 75 Years. Laboratory Paleon- tology. Spec. Vol. 287-292. Kordos, L. (1985): Footprints in Lower Miocene sandstone at Ipolytarnóc. Geol. Hung. Ser. Palaeont. Fasc. 44-46. 260-376. Kormos, T. (1911): Der pliozäne Knochenfund bei Polgardi (vorläufiger Bericht). Földtani Közlöny. 41. 171-189. Kretzoi, M. (1941): Die unterpleistozäne Säugetierfauna von Betfia bei Nagyvärad. Földtani Közlöny, 71. 308-335. Kretzoi, M. (1952): Die Raubtiere der Hipparion-fauna von Polgárdi. Jahrb. Ung. Geol. Anst. 40. 1-12. Kretzoi, M. (1957): Bird remains from the Hipparion-fauna of Csäkvär. Aquila, 63-64. 239-248. Kurotchkin, E. N. (1980): Middle Pliocene rails from Western Mongolia. Contrib. Sci. Natur. Hist. Mus. Los Angeles County, 330. 69-73. Kurotchkin, E. N. (1985): Birds of the Central Asia in Pliocene. Transact. Sov. Mongolian Paleont. Exp. 26. Moscow. Nauka. 120 pp. (russ) Lambrecht, K. (1912): Fossile Vögel des Borsoder Bükk-Gebirges, und die fossilen Vögel Ungarns. Aquila. 19. 269-320. Lambrecht, K. (1933): Handbuch der Paläornithologie. Borntraeger Berlin. 1024 pp. Lascarew, W. D. (1911): Sametki o novyh mestonahochdeniah iskopaemyh mlekopita- juchih w tretitchnyh otlocheniah juchni Rossii. Sapiski Noworossijckowo obchtchestwa estestwoi spitatelej. Odessa. 38. Lydekker, R. B. A. (1891): Catalogue of the Fossil Birds in the British Museum (Natural History). London. 368 pp. Mourer-Chauviré, C. (1976), in: Clot-Chaline-Jammot-Mourer-Chauviré-Rage: Les poche ossifères du pléistocène moyen et inférieur de Montoussé (Hautes-Pyré- nées). Bull.Soc. D’Hist.Natur. Toulouse. 112. 146-161. Mourer-Chauvire, C. (1980): in: Mourer-Chauviré-Alcover-Moya-Pons: Tyto baléarica n.sp. (Aves, Strigiformes) du Plio-Pleistocene des Baleares. Géobios, Lyon. 13. 803-811. Mourer-Chauvire, C. (1981): Première indication de la presence de Phorusracidae, famille géante d’Amerique du Sud, dans le Tertiaire européen: Ameghinornis n.g. (Aves, Ralliformes) des Phosphorites de Quercy, France. Géobios, Lyon. 14. 637-647. Mourer-Chauvire, C. (1987): Les Strigiformes (Aves) des Phosphorites du Quercy (France): Systematique, biostratigraphie et paleobiogeographie. Documents, Lyon. 99. 89-127. Olson, St. L. (1977): A Synopsis of the Fossil Rallidae, in: S. Dillon Ripley: Rails of the World. S. Godin, Boston-Massachusetts 339-378. Author’s address: Dr. Dénes Janossy Budapest Torockò u. 10. H-1026 KÉSŐI MIOCÉN MADARFAUNA POLGARDIBOL Dr. Janossy Dénes Magyarország pliocentöl a holocénig terjedő időszakának madarvilagarol (3 millió evvel ezelöttöl mindmàig) még Lambrecht Kalman öta (1933) euröpai viszonylatban is a szakterülethez mérten eléggé teljesek ismereteink (Janossy 1976, 1977, 1979 stb.). A távolabbi múlt felé haladva hazai adataink e teren egyre hianyosabbak és csak szórványnak tekinthetők, Európa más részeihez képest (főleg Franciaország, Né- metorszag, de Moldávia stb. is!) különösen. (Csákvár: alsó miocén, Tataros: felső miocén, 1—2 lelet stb. /Kretzoi, 1957, Lambrecht, 1933].) A jelen publikációban ismertetésre kerülő felső miocén (régebben alsó pliocénnek nevezett, kb. 5 millió éves, az európai szárazföldi rétegtanban: pontusi, felsö-turoli, MN 13-as szint) gazdag leletegyüttes az első a maga nemében hazánkban és Európa-szerte 15. Az anyag számszerűleg (több száz darab) és faji össszetételben is, a hasonló ilyen természetű ornithofaunakhoz viszonyítva, igen gazdag (20 faj). Ezenkívül az ugyancsak nagyszámú emlősleletek a geológiai időmeghatározást a lehető legpontosabban lehetővé teszik. Végül is e szempontból egyedülálló, hogy a lelethelyek közelében (Polgardi—Szarhegy) az akkori hazai beltenger (, Pannon tó") üledékei is segítik a korhatározást. 34 Az adott feltételek mellett érthető, hogy főleg a tudományra nézve új fajok és alfajok jelenlétével számolhatunk (még ha egyes fajoknak az irodalomban feltétele- zett 1 millió éves élettartamával is számolunk, ami véleményem szerint maximális). A madárfauna egyik legjellegzetesebb tagja egy kis termetű tyúkféle (Palaeocryp- tonyx hungaricus n. sp.), amely csontozatában a mai délkelet-ázsiai , erdei foglyok”-hoz (Arborophila spp.) mutat leginkább hasonlóságot. Egy másik, nagy termetű tyúk alakú faj (Pavo aesculapi phasianoides n.ssp.) a páva, tyúk és fácán csonttani bélyegeit egyesíti magában. Nagyszámú lelet képvisel egy a törpe vízicsibénél kisebb és egy guvat nagyságú kihalt guvatféle fajt, ill. alfajt (Porzana estramosi veterior n. ssp. és Rallicrex polgardiensis n. sp.). A túzokok jelenlétét egy a rezneknél valamivel nagyobb faj két csontjanak jelenléte bizonyítja (Otis aff. khosatzku Bochenski et Kurochkin). Jelentősek a mai területünkön élő gyöngybagolytöl csak méretaranyaiban eltérő kihalt bagoly gazdag leletei (Tyto campiterrae n.sp.), melyek területünkön a gyöngyba- goly egykori jelenlétének első bizonyítékai. Egyedi leletekkel képviselt néhány közelebbről meg nem határozott parti madár (Capella sp., Tringa sp.,? Cursorius sp.), valamint egy akkori gazdag énekesmadár-faunára utaló leletsorozat (Motacilla, Lanius, Acrocephalus, Cettia, Sylvia, Turdus, Luscinia, Fringillida és Corvus nemzetségek fajai). Az először a miocénben egyszerre fellépő énekesmadarak az eddig ismert európai ornithofaunákkal szemben Polgárdiban a trópusi alakok teljes hiányával jellemezhetők. Egyetlen csonttal egy látszólag DK-ázsiai rokonságú sarlósfecske (Chaetura baconica Jánossy) szerepel. A madárfauna egészét nézve megjegyzendő az, hogy az egykori mocsaras környe- zetre utaló fajok nagy száma (guvatfélék, parti madarak, nádi poszáták) talán az akkor már önálló tavakra szétszakadozott Kárpát-medencei (pannon) beltenger szomszédságára utal. Száraz, esetleg erdei életterekre mutatnak a tyúkfélék és túzokok. A baglyok körében egyedülálló gyöngybagoly a maihoz hasonló, vagy kissé melegebb klímára utal (a 7yto genus fajainak 90%-a ma mediterrán vagy tröpusi). Állatföldrajzi tekintetben jelentős az eddig csak Nyugat-Európából (D-Franciaor- szág) ismert tyúkfélék (Palaeocryptonyx) és az eredetileg inkább keleti (ázsiai?) előfordulású túzokok együttes fellépése. A fauna fent vázolt egyedi jellegéből adódik, hogy az új rendszertani egységek hazánk faunájára is újak (a 7yto mint genus is mindeddig fosszilisan nálunk ismeretlen volt). 35 LA ARTEN, al Bin ee aL. | My Baa rx a er! ; fini N ir airone) ADATOK A MAGYARORSZÁGON VÉDETT USZORÉCE (ANAS SP.) FAJOK TÁPLÁLKOZÁSÁHOZ Dr. Sterbetz István Bevezetés Magyarország úszórécéi közül a kendermagos réce (Anas strepera), a nyilfarkü réce (Anas acuta), a kanalas réce (Anas clypeata), és a márványos réce (Anas angustirostris) élvez védettséget. Eletkörülényeik megismerése ezért a természetvédelmi kutatás érdekköre. A Magyar Madártani Intézet az IWRB programok keretében az 1960-as évek óta foglalkozik a hazai vadrécefajok állományának alakulásával. E vizsgálatokba később az 1974-ben alakult Magyar Madártani Egyesület is bekapcsolódott. (Schmidt 1959, 1960, Keve— Schmidt 1960, Schmidt-Sterbetz 1968, Keve-Schmidt 1975, Schmidt 1978, Bod 1984, Molnár 1984, Bankovics 1986, Molnár 1986-89). Eredmenyeikböl kitűnt a recemennyisegek fogyatkozó tendenciája. A csökkenés alakulását nem volt lehetséges nagyobb időkeresztmetszetben is statisztikailag nyomon követni, mert a korábi forrásmunkákból hiányoztak az ehhez szükséges adatsorok. Néhány összefoglaló faunisztikai tanulmányt az utóbbi évtizedek vízimadár-számlálásaival összevetve azért a jelenség folyamatossága érzékel- hető. A Balatonról, környékének halastavairól és a Kis-Balatonröl Homonnay 1940 és Keve 1968, 1973, 1973a, 1976, a Fertő tóról Kárpáti 1982, a Dunáról Keve 1969 és Faragó 1989, a Hortobágyról Udvardi 1941 és Kovács 1981, a szegedi Fehér-tóról Beretzk 1950, a hódmezővásárhelyi Tisza-arterböl és Kardoskútról Sterbetz 1972, 1975a, Pusztaszerről Marian 1976, Biharugráról Müller 1980, valamint Sterbetz megjelenés alatt álló munkája adtak korábbi tájékoztatást. Adataikat a fentebb idézett, egyidejű vízimadár-számlálások- kal párhuzamba állítva fogalmat alkothatunk a kedvezőtlen jelenségek dinamizmusáról. A magyarázó tényezők között a táplálkozási viszonyok romlásával 15 számolni kell. Ennek tisztázására foglalkoztam a Madártani Intézethez került récefélék gyomortartalom-vizsgálatával. A vizsgálatsorozat eddigi eredményeit alábbi munkáim ismertetik: Sterbetz 1964, 1967, 1968, 1968a, 19693419694, 11972) 197202 09720; 9735 1973 aj 973, TOTTI PISS MEGÁT 1988, megjelenés alatt a, b. Anyag és módszer 1974-1975 időközéből a hazánkban védett négy úszórécefaj 148 példánya állt rendelkezésemre. A gyűjtőhelyek megoszlását az 1., a vizsgálati anyag havonkénti csoportosítását a 2. táblázat tartalmazza. A viszonylag kis 37 ” 1. tablazat A gyomortartalmak gyüjtöhelyei Fabled, Collecting sites of the stomach content samples Gyüjtöhely Anas Anas Anas Collecting site strepera acuta clypeata Hortobágy 3 l Tiszasüly 1 Besenyszög 1 Biharugra 15 7 ev les Szabadkigyös I 2 Mezöhegyes 1 Kardoskút környéke 36 32 1 Székkutas I Kakasszék l Martély 4 2 Szeged-Fehertö 3 a 2 Dinnyés 2 1 Sárszentmiklós I Sarbogard 1 Dombóvár 2 l 1 Rétszilas 2 Balatonmagyaród I Varaszlo l Asvany 5 Fert6boz l Duna-delta, Romania: Ilfov 2 Tulcea 2 1 Crisan 2 6 Martie 1 a i 57 I példanyszamra tekintettel ide soroltam még tovabbi 8 Duna-deltai gyüjtesü récét, valamint a nálunk ugyancsak védett és rendkívül ritka marvanyos réce egyetlen példányát is, amely izraeli gyűjtőhelyről került intézetünkbe. E külföldi récék tápláléka nem tért el a hazai viszonyokat tükröző képtől. A táblázatokba rendezett tápláléknemek értékelése az előfordulási esetek számát, a darabszámot és a gyakorisági százalékot tünteti fel. A gyomortar- talmakban talált magvakat az Országos Vetőmagfelügyelőség által forgalma- zott, Zsák Zoltán-téle gyommaggyűjtemény összehasonlító anyagának segít- ségével határoztam meg. Az állati taplaléknemek meghatározásánál Dr. Kaszab Zoltán tette lehetővé a Természettudományi Múzeum Allattaranak segítő közreműködését. 38 2. táblázat Table 2. A vizsgált gyomortartalmak havi megoszlása Specimens examined per month Anas strepera Anas acuta Anas clypeata I: I l HE l III. 3 2 IV. F5 4 2 V. 3 ] l VI. 5 1 VAL 1 l VIII. 21 20 2 IX. 16 9 2 x: 9 6 XI. 3 fi 2 XII. 5 3 Osszesen: ui 79 57 11 A négy uszorécefajbol kikerült 148 gyomortartalom ahhoz nem elegendő, hogy analizisükböl messzemenö következtetesekhez juthassunk. Közlesük azonban mégis indokolt, mivel a jövöben nem lesz lehetöseg e nalunk védett fajok tömeges gyűjtésére. Természetvédelmi kezelésük viszont megkívánja az életkörülményeik mindenre kiterjedő megismerését. Eredmények A márványos réce Magyarországon különösen ritka vendég. 1893—1896 időközében a Velencei-tavon több ízben megfigyelték, 1894. szeptember 15-én egyet gyűjtöttek is itt. 1951 januárjában 4 példány 2 hétig tartózkodott a Velencei-tavon. 1977. november 22-én Kardoskúton, majd 1981. május 4-én Hortobágyon figyeltek meg 1-1 márványos récét. Az 1955. április 9-én Izraelben gyűjtött, és a Madártani Intézethez került példányból Carex sp. magvakat és őrleményt lehetett kimutatni. A 79 kendermagos réce táplálék-összetételét a 3., a 7., nyílfarkú récéét a 4., és a 11 kanalas réce vizsgálati eredményeit az 5. táblázat ismerteti. A kimutatott tápláléknemeknek s azok rangsorának tanúsága szerint mindhá- rom faj a submersus növényzetben és paludáris vegetációban, vizirovarok- ban gazdag, természetes jellegű vizek parti zónájában talál tömegtáplálékot. A kendermagos és a nyílfarkú récénél szántóföldről származó kultúrmagva- kat jelentéktelen mennyiségben lehetett kimutatni, a kanalas récénél pedig csak vízi környezetből kikerült tápláléknemeket. A Bauer—Glutz (1968) és Cramp-Simmons (1977) féle kézikönyvek felsorolása is a magyarországihoz hasonló táplálékválogatási tendenciát tükröz. 39 3. táblázat Table 3. A táplálék neme Food item Magvak: Seeds: Polygonum sp. Setaria sp. Carex sp. Atriplex sp. Trifolium sp. Zea mays Potamogeton sp. Schoenoplectus sp. Glyceria maxima Suaeda maritima Sparganium sp. Triticum vulgare Scirpus sp. Növényi törmelék: Plant fragments: Chara sp. Graminea sp. Crypsis aculeata Állati táplálék: Animal food: Chitintörmelék Sigara sp. Chironomus sp. lárva Helophorus sp. Corixa sp. Carabidae sp. Chortippus sp. Planorbidae sp. Carabidae sp. Hydrophylidae sp. Cicindela sp. Ballaszt: Ballast: Homok és subfossilis Molluscavaz Sand and subfossil, Mollusc shell 79 Anas strepera tápláléka Food of Anas strepera Eléfordulasi Pa earn i esetek TE Le Gyakorisag % umbero Number of ; Freguency 90 pieces occurence 10 52017 x figs 9 Ae 22 3% 6,8 9 21 000 6,8 8 16 052 6,0 6 O22) +x 4,5 4 80+x 3,0 4 36 3,0 3 246 2,2 3 37 2,2 2 899 155 2 5 195 1 236 0,7 1 88 0,7 17 x 12,8 8 x 6,0 7 x 4,5 9 x 6,8 7 14 33 2 12 13 2 4 153 2 4 159 2 2 LS l 56 NT 1 3 0,7 I l 0,7 1 1 0,7 1 l USE 69 x 87,0 4. tablazat Table 4. A táplálék neme Food item Magvak: Seeds: Polygonum sp. Setarla sp. Echynochloa crus galli Hordeum vulgare Zea mays Atriplex sp. Bolboschoenus maritimus Helianthus sp. Potamogeton sp. Carex sp. Schoenoplectus sp. Triticum vulgare Amaranthus retroflexus Oxalis sp. Cyperaceae sp. Suaeda maritima Plantago sp. Növényi törmelék: Plant fragments: Graminea sp. Lemna sp. Chara sp. Állati táplálék: Animal food: Valvata sp. Chitintörmelék Chortippus sp. Ballasztanyagok: Ballast: Homok, kavics és subfossilis Molluscaváz törmeléke Sand and subfossil, Mollusc shell 57 Anas acuta taplaléka Food of Anas acute El6fordulasi Pee esetek Number of Number of ‘ E pieces occurence 14 1 674 6 1 539 5 972 4 188+x 4 121+x 3 4318 3 197 3 136 3 132 3 24 3 19 2 164 1 3 886 1 58 1 22 1 8 l 1+x 18 X 5 x 5 x 2 28 2 x 1 l 43 x 41 Gyakorisag % Frequency % » “ » s w sa w sa w s » » - a » w — FESS SEEN 0 09 09 09 09 OO A BR OLD a oO mm E ne NN IN or w 76,0 5. tablazat Table 5. 11 Anas clypeata tápláléka Foods of Anas clypeata Ataplalékneme Elöforduläsi esetek Darabszam Gyakorisag % Food item Number of Number of Frequency % occurence pieces Magvak: Seeds Potamogeton sp. 4 952 2505 Setaria sp. l 218 5,8 Sparganium sp. 1 3 0,0 Cyperaceae sp. 1 1 5,8 Növényi törmelék: Plant fragments: Chara sp. 2 x 11,6 Vegetabilia 1 x 5,8 Állati táplálék: Animal food: Chitintörmelék 4 x 23,5 Gastropoda sp. tormelék 2 x 11,7 Hydrophylidae sp. l ] 568 Ballasztanyagok: Ballast: Homok és kavics 9 x 81 Sand and stone A természetes jellegű és a halastavakká, víztárolókká kiképzett, hazai vizeinken rohamosan csökken az ilyen táplálékszolgáltatás. A technokrata szemléletű vízgazdálkodás összetételében és mennyiségében egyaránt elsze- gényíti a vízi és a paludáris élővilágot. Ezek a tapasztalatok sürgető természetvédelmi beavatkozást kívánnak, mert a gyakorlat azt igazolja, hogy a vízhez kötött természeti értékek kiszolgáltatottságát csak védett, s lehetőleg nemzetközileg is minősített (Ramsari Egyezmény, Bioszféra-rezervátum) környezetben lehet hatékonyan mérsékelni. 42 Irodalom — References Bankovics, A. (1986): Estimate of the Water-fowl population passin across Lake Balaton. Aquila, 92: 55-64. Bauer, K.—Glutz, U. V. B. (1968): Handbuch der Vögel Mitteleuropas Frankfurt a. M. Akad. Verl. pp. 340-341, 471-473, 519-521. Beretzk, P. (1950): The avifauna of the Fehertö near the towne Szeged. Aquila, 51-54.: 51-80. Bod, P. (1984): Nyilfarku és kendermagos réce in: Magyarország fészkelő madarai, szerk, Haraszthy, L. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, pp.41—43. Cramp, S.-Simmons, K. E. L. (1977): Handboock of the Birds of Europe, the Middle East and North Afrika Vol.1. Oxford, pp. 488, 524, 542. Faragó, S. (1989): A vonuló és telelő vízimadár-fauna felmérése a Duna magyaror- szági középső szakaszán. Állattani Közlemények, 75: 29-42. Homonnay, N. (1940): A Balaton és környékének madarai. Magyar Biol. Kut. Int. Munkäi, Tihany, X. 245-276. Kárpáti, L. (1982): Ecological examination of Bird fauna of Fertő. Erdészeti és Faipari Egyetem (Sopron) Tud. Közl. 1: 111-209. Keve, A. (1968): Aythyae és Merginae fajok előfordulása és vonulásuk évi ciklusa a Balatonon. Aquila, 75.: 21-44. Keve, A. (1969): Das Vogelleben der Mittleren-Donau. Studia Biologica Hungarica 7.: 1-128. Keve, A. (1973): Die Schwimmenten des Balaton Sees. Aquila, 76-77; 117-139. Keve, A. (1973 a): A somogyi Balaton-part halastavainak madárvilága. Somogyi Múzeumok Közlemenyei, 263-275. Keve, A. (1976): Adatok a Kis-Balaton madärvilägähoz I. Aquila, 82: 49-80. Keve, A.-Schmidt, E. (1960): Einige Ergebnisse der synchron Wasservogelforschun- gen in Ungarn. XII. th. Intern. Orn. Congr. Helsinki, 400-403. Keve, A.—Schmidt, E. (1975): A vízimadarak vonulasanak egyidejű (synchron) kutatása Aquila, 69-70.: 145-157. Kovács, G. (1981): A comprehensive survey of the avifauna of fish ponds in the Hortobágy. Aquila, 91: 21-46. Marian, M. (1976): Die Vogelwelt des Naturschutzgebiets Pusztaszer. Aquila, 82.: 81-98. Molnár, L. (1984): Kanalas réce in: Magyarország fészkelő madarai. Szerk.: Ha- raszthy, L. Budapest, Mezögazdasägi Kiadö, pp. 43-44. Molnár, L. (1986-1989): Egyidejü vizimadar-szamlalasok jelentesei. in: Oxyura, 1-13 sz. (rotapr.) Müller, G. (1980): Geszt környékének és madarvilaganak változásai az elmúlt 40 ev soran. A Bekes megyei Müzeumok közlemenyei. 6.: 157-170. Schmidt, E. (1959): Az 1959. évi synchron vizimadär-kutatäs eredményei. Vertebrata Hungarica. 1.: 171-186. Schmidt, E. (1960): Az 1960. évi synchron vizimadar-onulasi megfigyelések eredmé- nyei. Vertebrata Hungarica, 3.: 83-104. Schmidt, E. (1978): A vizimadar-szamlalas legújabb hazai eredményei. Nimród, 8.: 358. Schmidt, E.—Sterbetz, I. (1968): Daten zum Entenzug auf zwei natrongewässern der Ungarischen-Pussta. Die Vogelwelt, 2.: 47-51. Sterbetz, I. (1964): A magyarországi rizstermesztés madarproblémai. Doktori érteke- zés kéziratban. 43 e Sterbetz, I. (1967): Economic and Nature conservation Problems in feeding habits of hungarian mallard. Aguila, 73—74.: 133—145. Sterbetz, I. (1968): A magyarországi böjti és csörgő récék összehasonlító táplálkozás- vizsgálata. Állattani Közlemények 55: 119—122. Sterbetz, I. (1968 a): Studie über die Umgebung der in Kardoskuter Naturschutzge- biet lebenden Wildenten. Aguila, 75: 45—77. Sterbetz, I. (1969): Über die Ernáhrung der Moorente in Ungarn. Der Falke, 16: 202-295. Sterbetz, I. (1969 a): Moulting ecological problems of wild ducks in the Tisza-Basin. Tiscia (Szeged) 5: 73-78. Sterbetz, I. (1972): A hödmezövasarhelyi Tisza-arter természetvédelmi területeinek madárvilága. Aquila, 78—79.: 45-80. Sterbetz, I. (1972 a): À magyarországi vizivad taplalékbazisa. Állattani Közlemények, 59: 119-125. Sterbetz, I. (1972 b): Vizivad. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 53-69. Sterbetz, I. (1973): Investigations on Wild Ducks in the Inundation Area of the River Tisza. Aquila, 76-77.: 141-163. Sterbetz, I. (1973 a): Madartaplalkozasi adatok a Balaton-videkröl. A Veszprém megyei Múzeumok Közl. 12: 575-577. Sterbetz, I. (1975): Einige Angaben zur Nahrung mancher in Ungarn seltener vorkommenden Gänse und Enterarten. Aquila, 80-81; 197—198. Sterbetz, I. (1975 a): A kardoskuti természetvédelmi terület madárvilága 1952-1973 idöközeben. Aquila, 80-81: 91-120. Sterbetz, I. (1977): Einfluss der Veränderung der Agrarumwelt auf die Tierwelt des Naturschutzgebietes Kardoskut. Aquila, 84: 65-81. Sterbetz, I. (1983): Wintery alimentation of wintering mallard masses on the reach of Tisza at Szentes-Hödmezövasarhely between 1971-80 Tiscia (Szeged), 18: 119- 122. Sterbetz, I. (1984): The migrant mollusc (Dreissena polymorpha) as the aliment of natatorial birds at the Tisza-Valley Tiscia (Szeged) 19: 201-204. Sterbetz, I. (1988): Marvanyos réce in: Magyarorszag madarvendégei. szerk.: Ha- raszthy, L. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, pp. 35. Sterbetz, I. (—): Adatok a biharugrai halastörendszer madarvilagarol. A Békés megyei Múzeumok Közl. Megjelenés alatt. Sterbetz, I. (—a): Taplalkozäsvizsgälatok szeged-fehértói vizimadarakon. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged. Megjelenés alatt. Sterbetz, I. ( —b): Taplalkozasvizsgalatok a biharugrai halastavakon és környékükön gyűjtött vízimadarakon. A Békés megyei Múzumok Közleményei. Megjelenés alatt. Udvardy, M. (1941): Die Vogelwelt des Hortobágy. Tiscia, 5: 92-168. A szerző címe: Dr. Sterbetz István Budapest Fivér u. 4/a H-1131 44 ON THE FEEDING PATTERNS OF ANAS SPECIES PROTECTED IN HUNGARY Dr. Istvan Sterbetz Feeding patterns of Anas strepera, A. acuta, A. clypeata and A. angustirostris are discussed here in respect of nature protection. Distribution of the collecting sites is shown in Table 1. Monthly distribution of the samples is given in Table 2. Food composition for Anas strepera, A. acuta and A. clypeata is presented in Table 3, 4 and 5, resp. Of marbled Teal only one specimen collected in Israel on 9th April, 1955 could have been analysed. Its stomach content consisted of Carex sp. seeds. Tables 3, 4 and 5 reveal that Anas strepera, A. acuta and A. clypeata feed in the of shore zone of waters of natural character rich in submersal and paludary vegetation and lower aquatic animals. Such areas have been reducing within the Carpathian Basin due to technocratic water management. Degradation of the feeding conditions is evidently one reason for the population decline of the above Anas species in Hungary. The conclusions drawn the study promotes a more effective protection of aquatic habitats. 45 CI igh hi ww Ii i dati M à si; "A i A OR pari i 2 Es x idl Hera AS mit PUR > dés Dr pe rd ee fl ti (ee 0 À Mo x ai re i Liane à dg A) Wm, AOE VIA dvd M, WS Ki 13 2 gr MW tó NU LL CLS lető ipivilen mi nia Maat teed BO), | új ie uh nt der Abk der awl ili or x (SRG, er iti Ò RT N hin ats muse i uhr (at ie hu bits etat III: Pacte Santi ho re i L y nti CAT QU palyinoti sò: in te ci A ù x at legen VAG WAL. ALVA i UA" N æ diri: {io EVEN. AS (| th AU RY ile te dai) ser hl | 4 15 zt hy anh By my 18 Y f He A à vincita ére ae) ara DL) MORAR À . a 4 i | ke ve Pete RE NR ft WA AGÁR | 4 pira ‘ 4 vág ar Hi hi ha ern Tria VA li AE PAST yi X TRETEN. A i “ È Me a Lia 7 fi ) i | 4 a! of + no a À (er en | Myf vehet Lit | ” clap Lavia if Ri Li dr hinder) ri nos va yi rt VER "7 pr Poe K hr Mi MONTE de tha it HS br; UJABB ADATOK A SIKETFAJD „ (TETRAO UROGALLUS L., 1758). ELOFORDULASANAK TÖRTENETEHEZ A SOPRONI-HEGYSEGBEN Dr. Faragó Sándor Erdészeti és Faipari Egyetem SOPRON Bevezetés A siketfajd Magyarország mai területén csak a nyugati határszélen fordult elő (Horváth, 1958, Keve, 1960, 1984). Három elterjedési területe volt ismert: a Soproni-hegység, a Kőszegi-hegység és az Őrség. E két utóbbi terület siketfajdállományának történetét Csaba (1974) részletesen feldolgozta. A Soproni-hegység siketfajdjairól Gyóry (1962) munkája alapján tájékozódhat- tunk. Sajnos a források hiánya miatt ez a kiváló dolgozat is csak szemelvénye- ket szolgáltatott e faj Sopron környéki történetéhez. Azt, hogy munkám most napvilágot lát, az tette lehetővé, hogy az Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodástani Tanszékének Könyvtárából előkerült egy olyan doku- mentum, mely alapján a két világháború közötti időszakban végigkísérhet- jük a soproni fajdok történetét. Ezek az adatok néhány sorba sűrítve szerepelnek Mayer (1928) és Roth (1932) közleményeiben — melyek Győry (1962) munkájának alapjául szolgáltak —, de e szerzők inkább csak a különlegességeket emelték ki. A , Vadásznapló" tartalmazza a siketfajdok életével, elterjedésével, gondozásával kapcsolatos feljegyzéseket, mert sze- rencsére e madarak az Erdőmérnöki Főiskola tanulmányi vadászterületén éltek. Mindezek mellett igyekeztünk a szakirodalomban a megtelepedési folya- mat dokumentumait is megtalálni, s nem utolsósorban annak ökológiai magyarázatát. A siketfajd megtelepedése Sopron környékén A siketfajd Nyugat-Magyarországra a múlt század 80-as éveiben telepe- dett be. Chernel (1899) szerint ,,...újabban — vagy két évtized óta — azonban Sopron és Vas megyében is beterjedt, s míg azelőtt itt egyáltalán ismeretlen volt, ma már elég szép számmal található, s évről évre közönségesebb lesz..." Erdekes ugyanakkor, hogy Madarász (1899-1903) nem említi Nyugat-Ma- gyarországról. Chernel (1904), Schenk (1929) a Magyar Brehmekben, ill. Horváth (1958) megismétlik, hogy a siketfajd Nyugat-Magyarországra, így Sopron megyébe az 1880-as években települt be Ausztria felől. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy ekkor a történelmi Magyarországról van még szó, s Sopron megyén a mai Burgenland (Ausztria) jelentős része is értendő. A Soproni-hegysegböl első adata 1886-böl származik, melyet Gyóry (1962) 15 említ Roth (1932) és Mayer (1928) közléseire hivatkozva. Roth (1932) 47 dolgozatäböl megtudhatjuk, hogy édesapja lötte egy hatalmas vihar utän az említett siketfajdtyukot, mert azt ragadozönak nézte. „Par évre ra mar dürgö kakast is állapítottak meg”. Ez az elszaporodäs olyan mérvű volt, hogy a terület I. világháború előtti egyik bérlőjének (Pusswald bárónak) minden dürgéskor sikerült 3—4 öreg kakast elejtenie (Mayer, 1928). Ugyanezen szerző Zügn Nándor városi erdőmester 20 évi megfigyelései alapján azt közli, hogy a fajd állománya bizonyos határok között mindig hullámzott. Jó, 8-10 kakasos évekre gyengébbek jöttek, alig 3-4 kakassal. Mindig akkor jelentke- zett nagyobb számban, amikor a szomszédban intenzív erdőgazdálkodás folyt. A vadászati statisztikák szerint Sopron megyében (tehát nemcsak a Soproni-hegységben) az alábbi mennyiséget lőtték e fajból: 1896: 10 pd 1898: 8 pd 1907: 8 pd 1908: 6 pd. Vadaszatarol ugyancsak említést tesz a Vadász Lap meg nem nevezett szerző tollából (Anonymus, 1905), miszerint Stark Lajos vadászbérlő 1905. április 23-án az ún. „Grüne Lacke” közelében egy dürgő kakast lőtt. Breuer (1926) is gyakori madárnak tartja a századfordulón, ill. századunk első évtizedében. A megtelepedéshez Nyugat-Magyarországon elsősorban egy állomány- expanzióra volt szükség, amelyet sok tényező okozhat. (Azóta faunánkban több ilyen eseménynek voltunk már tanúi.) Chernel (1886) szerint is ,, Világos, hogy a fajdok földrajzi elterjedési köre délnek nagyobbodik..." Csaba (1974) viszont Thiringer véleményét tartja elfogadhatónak a megjelenést illetően, aki szerint: vagy valahol felszaporodott állománya, vagy a táplálékforrás természeti behatás folytán csökkent. Ugyanakkor Csaba (1974) az ősi állapotú, régi módon kezelt, megfelelő biotópokban való megtelepedését hangsúlyozza. Mindez a Sopron környéki meghonosodásra maradéktalanul nem vonatkoztatható. Sőt, valamennyi szerző (Anonymus, 1905, Róth, 1932), s leírásaik alapján Győry (1962) is a terület fenyvesítésével, a , fenyőzéssel" magyarázza betelepülésének ökológiai feltételrendszerét. Minden bizonnyal azonban a meglevő, akkor mintegy 18%-nyi fenyőerdő (Majer, 1975), s azok közül is idősebb állományaik, vagy a lucfenyő hagyásfákkal tarkított sűrű fiatalosok képezték a betelepülés magvát. (Hozzá kell tennünk, hogy 1837-ben pl. csupán 2%-a volt fenyő a soproni erdőknek, ezek feltételezhe- tően természetes társulások voltak. Majer, 1975.) Ezt követően, rövid 30 év alatt 50%-ra emelkedett a fenyők (lucfenyő, jegenyefenyő, vörösfenyő, erdeifenyő, feketefenyő) részesedése, mely nap- jainkig fennmaradt, sőt, az említett fenyőfajok egymás közti aránya sem változott ezen belül lényegesen (Majer, 1975; 1. ábra). Mindezek ellenére az I. világháború után a siketfajd eltűnt a Soproni-hegységből, Roth (1932) hiába kerestette és kereste maga is. Indokként Breuer (1926) megállapítását kell elfogadnunk, aki a háborút és az azt követő , zavaros időket" (gondol- junk Sopron hovatartozása körüli vitákra, sőt katonai akciókra) okolja a fajd eltűnéséért. 48 1. ábra “o Fag 1. 50 Fenyvesek aranya Percentes of pinewood 1837 1869 1895 1925 1953 1973 év A fenyvesek aránya Sopron erdéallomanyaban 1837-101 Distribution of pine forests in Sopron woods between 1837-1973 A siketfajd a két világháború között Sopron környékén A népszavazást követő konszolidáció a soproni erdők viszonylagos nyugal- mát is meghozta, aminek a siketfajd visszatelepülése lett a következménye. Első észleléséről eltérő adatok vannak a szakirodalomban. Breuer (1926) szerint 1923—1924 telén egy napon 2 tojó és 1 hím példányt láttak. Győry (1962) szerint 1924 volt a visszatérés éve. Roth (1932) szerint ,,...1925-ben állapítottam meg az elsőket, egy kakast és két tyúkot." Az első dürgő kakast 1927-ben észlelték (Roth, 1932; említi Győry is, 1962). 1928-tól kezdődően pedig az említett , Vadásznapló" alapján nyomon kísérhetjük az eseményeket. 1928. április: „Az első dürgő fajdkakasról Tschurl 2-án tesz jelentést, 3 kakas állandóan szól. Professzor Úr (Roth Gyula) két ízben figyelt meg lőtávolságból dürgő kakast, de a csekély számra való tekintettel nem lőtt egyszer sem." 1929. április: „Dürgö fajdkakasunk 3 db volt biztosan megállapítva, amelyekre magas vendég (Horthy Miklós) volt érkezendő, de aztán mégis elmaradt a látogatás." 1929. oktöber 12.: ,,... banfalvi munkasok a Vadkanärokban (2. abra) egy kimúlt fiatal fajdkakast találtak, gyűjteményünk részére kitömettük”. 1929. november 25.: ,,...Tschurl a második fiatal fajdkakast találja a Vörösbércen (Rödelriegel) (2. ábra), az eset azonfelül, hogy fájdalmas, gyanús is, mert ismét semmi külsérelmi nyom, a lenyúzott kadávert felküld- jük az Állatorvosi Főiskolára, de ott sem tudnak semmiféle kórokozót megállapítani." 1930. április: „Az első fajdkakast Tschurl 13-án hallja dürögni, és minden előkészület megtörténik a budapesti magas vendégek fogadására, akik — ezúttal szerencsére — nem jönnek, mert csak 2 kakas szól, ezek is gyengén és nagyon rövid ideig, úgy, hogy dürgésről az idén nem is beszélhetünk. Ennek magyarázata a két db elhullott kakas (lásd: 1929. október és november — F. S.) és az a harmadik, amit 22-én hozott be Brennbergböl (2. ábra) Heindl erdőlegénye elevenen, ahova nyilván betegen repülhetett be. Sántított, dr. 49 Strasser combcsonttörest állapított meg rajta, a volierben azonban mintha javulas mutatkozna, a santitàs elmarad, és fokozott étvággyal eszik." ‚1930. május: „Fajdkakasunk mégis elpusztul a fogságban (V. 3.), az Állatorvosi Főiskola kórbonctani intézete vakbélgyulladást állapított meg a halál okául, ami szerint nem ritka eset az állatvilágban sem, csak ritkán kerül vizsgálat alá." IA vizsgálatokat, mint azt Roth (1932) megadja, dr. Jármay professzor végezte.] Téves tehát Roth (1932) közlése, miszerint 1930-ban 4 kakas hullott el. A Vadásznapló szerint csak 3. 1931. április: „Az első fajdkakast Hammer hallja dürögni a Hétbükkfa (2. ábra) közelében, itt van még egy másik kakas is, és néhány tyúk, a III. kerületben — semmi!, amit a múlt évi elhullás után nem is lehet csodálni. Egyelőre tehát további kímélet a jelszó, és a megfigyelt 2 db kakasnak nem esik bántódása." 1932. április: ,A fajdkakas dürgése igen gyenge. Az ágfalvi kerületben egyáltalán nem szólalt meg kakas, az első dürgést 17-én hallja Kolár az Ultrán (2. ábra) — ezek persze teljes tilalom alatt állottak." 1932. december: ,,... Fel kell még jegyeznem azt a sajnálatos körülményt, hogy egy fiatal fajdkakasunk megint elpusztult — a brennbergi országúton törött szárnnyal találta egy munkás, (2. ábra) behozta hozzánk élve, Strasser dr. azonnal gondozásba vette, és a törött szárnyat amputálta, de a seb már fertőzött volt, és a szép madár másnap reggelre mégis elhullott." 1933. április: ,9-én megszólal az első és egyetlen fajdkakas, a Neuwiesen — 8 tyúkja volt a környéken, hallgatóink közül többen kint jártak néhányszor a dürgést végignézni — mert természetesen szigorú tilalmat írtunk elő ka- kasunk javára. E hó végén Kolár egy fajdtyúkot 8 csibével figyelt meg — tehát a jóindulat megvolna ebben a szép és nemes vadfajban az elszaporodäsra —, de az olyan példátlan , forgalom" mellett, mint amilyen a soproni erdőkben van szünet nélkül - ez sajnos aligha fog sikerülni." 1933. május 31.: Győry (1962) szerint Kaposvári János vadőr (aki azonos Kolárral) talált egy fészket friss tojáshéjakkal, melyekből a csibék nem sokkal előbb kelhettek ki. Fába (1964) közli Fába Rezső preparatóriumának 1929—1940 közti naplójá- ban egy soproni Tetrao urogallus preparálását. Az időpont 1933. november (sex?), de sem lelövés, sem elhullás nem ismert ebből az időből. Mivel — mint láttuk — rendkívüli figyelem kísérte a fajdot Sopron környékén, valószínűsít- hető, hogy a nagy forgalmú Fába-preparatórium dátuma a hibás. 1934. március: ,Kolár 19-én behoz a Tatsiárokból (2. ábra) egy beteg fajdtyúkot, másnap elhull.” 1934. április: , Az első fajdkakas 7-én szólal meg a Neuwiese (2. ábra) melletti fenyvesben, de minthogy nincs is több, természetesen szigorú védelemben részesül." 1934. szeptember: ,, 18-án Kolär egy eleven fajdtyúkot hoz be a Tolvaj-arok- ból, de másnapra szegény pára mégis kimúl a volierben." 1935. március: , 27-én az egyetlen fajdkakas is megszólal, aNeuwiesen.” (1. térkép) 50 1936. november 7.: „A Faberréti csemetekert (2. ábra) mellett hajtasban 2 fajd kel. Pflander Mihály és Zakariás András egyiket meglövik." Nem kizárt, hogy ezt a madarat küldték fel Fába preparatóriumába (a hónap megegye- zik), sa madár mind a mai napig megvan gyűjteményünkben. 1936. október 31.: , Mélyároki vadászat. Lennt az országútnál gyűltünk ismét egybe, ott ahol a forrás folyik, amelyik felett egy emléktábla áll." (2. ábra) , Egy fajdkakast láttunk Paulin Pistàval (a jegyző: Varga Ákos), de persze mondanom sem kell, nem bántottuk őkelmét." Itt megszakadt a napló híradása a fajdkakasról, valószínűleg ez volt az az időszak, amikor megszűnt állandó madárnak lenni Sopron környékén. Bizonyítja ezt az is, hogy 1945-től napjainkig mindössze 3 megfigyelése ismert a fajnak a soproni erdökböl: 1. 1952-ben látott 1 pd-t a Hidegvíz-völgyben (2. ábra) Pénzes József vadőr (Győry, 1962). 2. 1971. május 17-én látott egy magányos kakast Kárpáti (1977) délután 5 óra tájban a Várhely (tévesen Várhegynek írva) nyugati oldalán, a kilátóhoz közel (2. ábra). 3. 1973. májusában Szabó (1975) figyelte meg egy kakas dürgését vörös- fenyves tisztásán. 2. ábra Pio 2. A siketfajd szövegben említett lelohelye: Sopron környékén: 1: Vadkanárok, 2: Vörösbérc, 3: Brennbergbánya, 4: Hétbükkfa, 5: Ultra, 6: Neuwiese ( Újrét) 7: Brennbergi országút, 8: Tacsidrok, 9: Tolvajarok, 10: Fáberréti csemetekert, 11: Mályárok, 12: Hidegvízvölgy, 13: Várhely. Occurences of the Capercaillie in Sopron environs ot A kipusztulás okai Boback (1952) a siketfajd pusztulásának vagy kipusztulásának okait az alábbiakban foglalja össze. A tojást a mókus, sün, hermelin, menyét, görény, nyuszt, borz, róka és a vaddisznó, a madarat a nagyobb szőrmés dúvad, ragadozó, kóbor kutya, kóbor macska pusztítja. Közvetett módon a zaklatás, a modern erdőgazdálkodás, a legeltetés, az erdőtüzek, hótörések, széltörések, betegségek és paraziták is okozhatják a regresszióját. Lovassy (1927) elsődleges pusztító tényezőnek az erdőirtást, az erdei munkát tartotta. Csaba (1974) az őrségi fajdok kipusztulását a következő tényezőkre vezette vissza: — nagymérvű fakitermelés (egy nagy hótörés után), — dúvad elszaporodása, — orvvadászat (kritikus időszakbani vadászat), — betegség. A Soproni-hegység siketfajdállományának stagnäläsät mar Szügyı (1933) megpróbálta komplex módon értékelni. Felteszi a kérdést: mi lehet az oka a kevés kakasnak és a stagnällé állománynak, ha 1 tyúk 6-10 csibét nevel, melyek között 3 : 1 az ivararány a kakasok javára? Az alábbiakban válaszolja meg: 1. Nagymérvű zavarás: az erdők 1/3-a közvetlenül települések mellett van. Állandó a turisták, cserkészek, kirándulók, gomba-, szamóca-, áfonya- és szelidgesztenye-szedök, rözse- és hulladekfagyüjtök, favágók, egyéb erdei munkások (ültetéskor, ápoláskor, tisztításkor) általi zavarás. 2. A tyúk nem óvatos a fészek helyének kiválasztásában, ezért sok fészek elpusztul. 3. A „modern” erdőgazdálkodás (1933-ban!) a siketfajdot is lassanként a kihalásra, jobb esetben elvándorlásra ítélt. Szügyi (1933) véleménye szerint a jövőben sem fog elszaporodni. Kiha- gyott ugyanakkor egy triviális tényezőt, melyről olyan sokat beszéltünk, a 3. ábra i Fig 3: N m à Lr A Ce LA 5 A siketfajd elterjedése 1981-1985 között Ausztriában Spread of the Capercaillie in Austria between 1981-1985 52 I m betegség hatását. Roth (1932) viszont a betegségek következtében történő elhullásokkal magyarázza pusztulását. Magunk részéről az említett 4 tényezőn kívül egy ötödiket ıs feltételezünk, nevezetesen az 1880-as években meginduló expanzió ellentételét, az 1940— 50-es években meginduló regresszióét. Ez a Soproni-hegységben az I. világháború körüli alacsony szintre való visszaszorulás következtében korábban — már a 30-as években — végbement. Ha Szügyi (1933) megállapításai 50 éve igazak voltak, akkor a zavarás, a modern erdőgazdálkodás káros hatása százszorosan igaz napjaink soproni erdeire. Ezt igazolják Graczyk (1982) lengyel kutatásai is. Bár a tenyésztés és kibocsátás technológiája sok nehézség árán megoldó- dott, az antropogén tényezők és a természetes ellenségek magas száma lehetetlenné teszi nemcsak visszatelepüleset, hanem visszatelepiteset is Sopron környékére. Várható alkalmi megjelenése Nyugat-Magyarországon az osztrák terüle- teken való előfordulásával (3. ábra) magyarázható (O. G. V. 1986), de minden bizonnyal a jövőben is csak mint ritkaság fog szerepelni ornito-fau- nánkban. Irodalom — References Anonymus (1905): Siketfajdok Sopronban. Vadászati Lap, 1905. június 25. p. 242. Borback, A. W. (1952): Das Auerhuhn. Die Neue Brehm Bücherei Heft. 86. Breuer, Gy. (1926): Tetrao urogallus Sopron megyeben. Aquila 32-33: 252. Chernel, I. (1886): A fajdok elterjedése a Dunántúl nyugoti hegylanczaiban. Vadász Lap 7: 355-356. Chernel, I. (1899): Magyarorszag madarai különös tekintettel gazdasagi jelentöse- gökre II. Budapest Chernel, I.-Brehm, A. (1904): Állatok vilaga, Madarak Il. Budapest Csaba, J. (1974): Das Vorkommen des Auerhuhnes (Tetrao urogallus) im west- lichen Teil des Komitates Vas. Aquila 78-79: 157-169. Fäba, L. (1964): Madärtani adatok egy régi preparaläsi naplöböl. Aquila 69-70: 272. Graczyk, R. (1982): Ecological and Ethological Aspects of Synanthropization of Birds. Memorabilia Zoologica 37: 79-91. Györy, J. (1962): Das Brüten des Kreuzschnabels Gimpels, Goldhähnchens und Auerhuhnes in dem Soproner (Ödenburger) Gebrige und deren Brüten in Ungarn. Aquila 67-68: 125-140. Horváth, L. (1958): Tetraonidae in Szekessy (szerk.): Aves, Fauna Hungariae. Akadémiai Kiadö, Budapest. Kárpáti, L. (1977): Capercaillie (Tetrao urogallus) and Hazel Hen (Tetrastes bonasia) in the hill-country of Sopron. Aquila 83: 299. Keve, A. (1960): Nomenclator Avium Hungariae. Madartani Intézet kiadvanya, Budapest. Keve, A. (1984): Nomenclator Avium Hungariae. Biológiai Tanulmányok 11. Akadémiai Kiadö, Budapest. Lovassy, S. (1927): Magyarorszag gerinces allatai és gazdasagi vonatkozäsaik. Buda- pest Madarász, Gy. (1899-1903): Die Vögel Ungarns. Budapest 55 Majer, A. (1975): A Sopron környéki erdők átalakítása és Muck Endre tevékenysége. Soproni Szemle 29. 4: 338-347. Mayer, Z. (1928): A föiskolai tanulmänyi vadäszterület. Erdeszeti Lapok 67. 4. füzet: 139-149. O. G. V. (1986): Brutvogelkartierung 1981 bis 1985 Vorlaufinges Endergebnis. Ornith. Informationdienst Folge 42. 1986. August. Roth, Gy. (1932): Beszamolö a föiskola tanulmanyi vadäszterületenek tiz Everöl. Erdeszeti Lapok 71. 11. füzet 1047-1058. Schenk, ].—Brehm, A. (1929): Az állatok világa, Madarak II-(IX). Budapest Szabö, I. (1975): Auerhahnbeobachtung (Tetrao urogallus) in Sopron. Aquila 80-81: 302. Sziigyi, Gy. (1933): A nagykakas és a csaszarmadar a soproni erdőkben. Nimród Vadaszuyjsag 21. 1: 11-12. Vadäsznaplo-kézirat az Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodási Tanszékének Könyvtárában Ltsz: 647. A szerző címe: Dr. Faragó Sándor Erdészeti és Faipari Egyetem Pf. 132: H-9401 Sopron NEUERE DATEN ZUR VORKOMMENSGESCHUCHTE DES AUERHUHNES (TETRAO UROGALLUS, 1758) IN DEM SOPRON-GEBIRGE Dr. Sandor Faragö Auf dem heutigen Gebiet Ungarns kommt das Auerhuhn nur am westlichen Grenzgebiet des Landes, in dem Sopron-Gebirge, im Gebirge von Köszeg und im Orség vor. Die Ursachen der Ansiedlung bzw. des Verschwinden dieses Vogels in Sopron-Gebirge sind aufgrund publizierten Daten (Mayer, 1928; Róth, 1932; Győry, 1962) bzw. dem unveröffentichten „Jägertagebuch” (was befindet sich in Lehrstuhl für Jagdwirtschafts-wissenschaften der universität in Sopron) untersucht. Das Auerhuhn siedelte sich in Westungarn in den 80-er Jahren des vorigen Jahrhundertes an (Chernel, 1899). Die erste Angabe in Sopron-Gebirge stammt von 1896 (Mayer, 1928; Roth, 1932). Bis zum ersten Weltkrieg entwickelte sich sein Bestand ziemlich gut. Der Pachtinhaber des Reviers hatte in jeder Balzsaison 3-4 Auerhähne zur Strecke gebracht. Die Grösse des Bestandes schwankte stark. In einzelnen Jahren befindeten sich 8-10, in anderen 3-4 balzende Hähne im Revier. Zur Einbürgerung der Art in der Umgebung von Sopron waren einerseits eine Bestandesexpansion, andererseits geeignete Verhältnisse im Lebensraum notwen- dig. Jeder frühere Verfasser bringt die Einbürgerung des Auerwildes in Sopron-Ge- birge mit Beforstung des Gebietes mit Koniferen in Zusammenhang. Im ersten Drittel des 19-ten Jahrhundert bedeckten die Nadelwälder nur 2% des Forstgebiet von Sopron aber in der Zeit der Einbürgerung schon 18%, später — in einer kurzen Periode von 30 Jahren — aber bereits 50% (Majer, 1975,). Trotz alledem, verschwand das Auerhuhn aus dem Gebiet während dem 1-sten Weltkrieg und der darauffolgen- 54 nm a, den, „verworrenen” Zeit. Eine neue Einbürgerung spielte sich im Winter 1923/24 (Breuer, 1926) und den ersten balzenden Hahn wurde in 1927 beobachtet (Roth, 1932). Aus der darauffolgende Periode, zwischen 1928 und 1936 haben wir cca. 20 Registrierungen über dem Auerhuhn, in den obenerwähnten Quellen.) Das Auer- huhn könnte gleichzeitig mit der letzten Tagebuchseintragen aus dem Sopron-Ge- birge verschwunden und nach dem 2-ten Weltkrieg sind nur 3 Beobachtungen bekannt (Győry, 1962; Kárpáti, 1977 und Szabó, 1975). Die Ursachen des Verschwundess der Art kann man in den Folgenden zusammen- fangen: 1) die ziemlich grosse Gestörrtheit der Wälder von Sopron, (ein Drittel der Wälder sind unmittelbar in der Nähe von Ortschaften), 2) die immer intensiver gewordene Forstwirtschaft zwischen den zwei Weltkriegen, 3) die unbewahrten Nisten-Gewohnheiten des Auerhuhnes, 4) die Auswirkung der Krankheiten (Verendungen: im Jahre 1929, 2 ©, 1930; 1 ©, 1932 1 ©”, 1934; 2 © 1936; 1 9 geschossen aus Versehen), 5) die Einschrumpfung des Artareals. Ein Erscheinen des Auerhuhnes in Westungarn ist gelegentlich zu erwartend. Das ist aus seinem Vorkommen in Österreich erklärbar (0. G. V., 1986) doch es fehlt die ökologische Basis seiner Wiedereinbürgerung bzw. seiner Wiedereinführung. JD AZ AGGTELEKI NEMZETI PARK CSASZARMADAR- (TETRASTES BONASIA L. 1758) ALLOMANYA Varga Zsolt Aggteleki Nemzeti Park Jósvafő Bevezetés A császármadár az egyik legkevésbé kutatott, legkevésbé ismert életmódú hazai madárfajok közé tartozik, ami szórványos előfordulása mellett minden bizonnyal rejtett életmódjával is magyarázható. Természetbúvároknak, vadászoknak kint a természetben e madárnak pusztán a megpillantása is . szenzációszámba ment — és megy még ma is. Ezért mind az ornitológiai szakirodalomban, mind a vadászati irodalomban többnyire csak a faj észlelésével kapcsolatos beszámolók jelentek meg. Hazai elterjedésével korábban Vertse Albert (1939), természetrajzával Szügyi Gyula (1927, 1931) és Vásárhelyi István (1959, 1963) foglalkozott behatóbban. Az elmúlt évtizedekben Czajlik Péter és kutatócsoportja végzett rendszeres és sokirányú kutatómunkát a faj hazai életviszonyairól. (Czájlik Péter 1976, 1978, 1979, 1985, 1986/a, 1986/b) Czájlik 1976-os kérdőíves felmérésének köszönhető a császármadár Északi-középhegységben való elterjedésének tisztázása. Az Észak-borsodi- karsztvidekröl az első császármadár-megfigyeléseket Jánossy (1972) publi- kálta Vertse 1939-es felmérésében ez a tájegység, mint császármadár-élőhely, egyáltalán nem szerepelt. Czájlik (1985) az Aggteleki Nemzeti Park (ANP) jelenlegi, közel 20 000 hektáros területén 27 császármadár-élőhelyet regiszt- rált. Ebből 24 az Aggteleki karsztvidéken, 3 pedig az Észak-borsodi-dombvi- dékhez tartozó fedett karsztos területeken található. További élőhelyeket is jelez, ahol korábban élt császármadár, az utóbbi években azonban kipusztult vagy legalábbis kérdéses a jelenléte. Vizsgálati terület Az Észak-borsodi-karszt hazánk egyik legészakibb fekvésű tája, mely közvetlenül az országhatár mentén terül el. Maga az országhatár nem természetes földrajzi határvonal, mivel a karsztvidék a határ túlsó oldalán a Gömör-tornai-karszt szlovákiai részében folytatódik. Az Aggteleki Nemzeti Park két tömbből áll: Aggteleki-karsztból és Szalonnai-karsztból, melyeket a Bódva-völgye választ el egymástól. Ez Magyarország legjellegzetesebb karsztvidéke. Délnyugati részén, az Aggte- lek-Egerszög vonaltól délre a mészkő alapközetre kavicstakaró ülepedett 57 (fedett karszt). Az ätlagos tengerszint feletti magassag 300-400 m. A magasabban fekvö reszeken eles gerincek helyett többnyire kisebb-nagyobb fennsíkokat találunk, melyeket sűrűn elhelyezkedő tölcsér alakú mélyedé- sek, az ún. töbrök tesznek változatossá. A déli oldalak általában meredek, elkarsztosodott, köves, sziklás lejtők. A klíma viszonylag hűvös, az évi középhőmérséklet 8 °C alatt van. Az évi csapadékmennyiség 600-650 mm. A nemzeti park területének 75%-ât borítják erdők. Klimazonalis erdötär- sulas a gyertyanos-tölgyes, Querco petraeae-Carpinetum), amely a fennsíkok egyes reszein es a deli oldalakban melegkedvelö tölgyesbe Corno-Quercetum), illetve sajmeggyes karsztbokorerdökbe (Ceraso-Quercetum pubescentis), északi kitettsegü oldalakban és árnyas völgyekben szubmontan bükkösökbe (Me- litti-Fagetum) megy at. A deli területeken a cseres-tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris) is megjelennek. Vizsgälati mödszerek 1986. február óta dolgozom a nemzeti parknäl természetvédelmi felügye- lőként, a munkaidőm, illetve tavaszi-nyári hónapokban a szabad időm jelentős részét is terepen töltve. Zoológiai jellegű kutatómunkám nem kifejezetten a császármadárra irányult. Minden évben teljes ragadozóma- dár-felmérést végeztem, és végzek az ANP területén és környékén egy 30 000 hektáros területen, szemmel tartva eközben egyéb ritkább vagy szórványosan előforduló madárfajok állományát is. Ennek eredményekép- pen sikerült minden évben új, addig ismeretlen császármadár-revireket is felderíteni. A fajjal való ismerkedésben sokat segített Czájlik Péter, akitől sok gyakorlati tanácsot kaptam. Az egyik általa szervezett mátrai császármadár-kutató táborban is részt vehettem, ellátott szakirodalommal, sőt egy császármadár- síppal is, térképen bejelölte számomra az ANP területén általa ismert császármadár-élőhelyeket. A császármadárkakas territóriumjelző hangja egy nagyon vékony, jelleg- zetes dallamú és ritmusú sípolás. Ez emberi fül számára nagyobb távolságból már nemigen észlelhető, és amúgy sem gyakran hallatja. Ez a tény a császármadár-állomány pontos felmérését — más, szintén rejtett életmódú, de hangosabb madárfajokkal (pl. fürj, haris) szemben — nagyon megnehezíti. Az elmúlt öt évben mindössze négy alkalommal figyeltem fel császármadár jelenlétére a hangja alapján. Északi országokban - eredetileg a császármadár vadászatához — kis fémsípokat készítenek, mellyel az említett sípolás utánoz- ható, és a madár kellő türelemmel 5-10 m-es távolságra is becsalogatható. Másfél éven át magam is próbálkoztam ezzel a módszerrel. Új élőhelyek, revirek felderítéséhez nem bizonyult igazán hatékonynak — több száz próbálkozásból mindössze egy ízben jártam eredménnyel —, azonban már felriasztott császármadárkakasok visszacsalogatásához, közelebbi szemrevé- teléhez több ízben jó szolgálatot tett. 58 Eredmenyek Alabbiakban közreadom az elmült öt ev soran (1986-90) az Aggteleki Nemzeti Park területeröl összegyűlt császármadár-megfigyeléseket. A 78 észlelésből 22 a területet járó erdész és természetvédő kollégák (Balázs István, Buzetzky Győző, ifj Demjén Béla, Dienes Tibor, Halmos Ferenc, Hudák László, Jónyer Sándor, Magura Tibor, Sulyok József) megfigyelései, melyekért e helyen mondok köszönetet. Részletesen csak az érdekesebb információkat ismertetem (zárójelben római számmal jelzem a territórium számát). Aggtelek: 23 megfigyelés 1. 1986. április 21-én a Baradla-tetőn, 41 C erdőrészlet felső részében barlangászok a táborhelyük közvetlen közelében egy császármadárfészket találtak. Buzetzky Győző a zavarás miatt már valószínűleg régebben elha- gyott fészekből begyűjtötte az öt kihűlt tojást. (III) 2. 1987. árilis 6-án 8 óra 50 perckor 43 A erdőrészletben egy párt pillantok meg a földön. Sípolásomra a kakas felszáll az úttól mintegy 15 méterre levő tölgyfára, 6 méter magasra. Innen figyel 5 percig, majd visszaszáll a bokrok közé a tyúkhoz. (IV) 3. 1988. május 23-án 7 órakor a Baradla-völgyben, 41 C erdőrészlet alján, egyik töbör szélén az út mellől egy párt riasztok fel. A kakas egyszer válaszol a sípolásomra, és később is a közelben mozog. (III) 4. 1990. június elején 46 C erdőrészlet felső részén, a gerinc közelében Leskó István egy tyúkot riasztott fel, és öt csibét látott elszaladni. (II) Jósvafő: 17 megfigyelés 1. 1987. április 14-én 17 óra 50 perckor a 3 C erdőrészletben és az út mellől egy császármadárkakast riasztok fel, amely még feljebb száll. Sípolásomra rögtön felszáll egy fára, és onnan válaszol. A következő 15 percben felváltva sípolunk, miközben a madár kíváncsian röpköd körülöttem fáról fára, izgatottan keresve a hang forrását. Később lejjebb száll, de még onnan is válaszol. (IV) 2. 1988. május 29-én 7 óra 30 perc körül 2 A erdőrészlet bokorerdős részén, a tisztás alatt egy tyúk szaladgál a közelemben (4-5 méterre) halk, gyors, kotyogó hangot hallatva. Valószínűleg kis fiökäi lehettek, fészket nem találtam a környéken. Később lefelé száll, de csak 15—20 méterre. (VII) 3. 1990. május 21-én az Éles-hegy gerincénél, 3 A erdőrészlet keleti részében egy császármadártyúk röppen fel az út mellől három, fürjnél kisebb fiókával. Azok is fölszállnak a fák ágaira, kettő messzebb, a harmadik először csak tőlem 5 méterre, később odébb, ahol már szem elől vesztem. A fiókák feltételezett tartózkodási helye alá telepedve figyeltem a tyúk viselkedését. Az nemsokára vissza is szállt a közelbe, és — időnként bugyborékoló hangot hallatva — egy kb. 30 m sugarú körben mozogva röpködött fáról fára. Ezalatt sikerült több diafelvételt is készíteni a madárról, majd magára hagytam a családot. Mindez kora délután történt. (IV) 59 Bali sen”. pie askd nia TOUS Sei IS i s aN N J Sp Hidan iN Rasy po - Sas. N : E SzLO 3 yok ia ma a Rd 7 © S vr par ‚00m Da IRR CALI IV PR SZ él 7 f i amo = zöglig 2 em N om a in a, Ser Sk Toner torta una : a - AB.) Puszta NE Cox ao sa Ame LX ts & ns Sì N DE 1 DEA Oxy. IX. | on mé Qi! Br fecs0 ig Or __J6svaté ‘© ra co Î o: e Le 7 Meri Perkupg È, 62 où PE OP 2: Ca } Martonyi fori inf © Rs ake Eu 2% je ag Ne > Denn: wi Ÿ \ (È [Alsétglek&s ozendrög LL / \Felsötdiek: Csaszarmadar-él6helyek az Aggteleki Nemzeti Parkban Habitats of the Hasel Grouse in Aggtelek National Park Jelmagyarazat: o /elenleg meglévő csaszarmadär-elöhelyek a Az 1976. Evi felmereskor csaszarmadär-elöhelynek minősített területek, ahonnan a felmeres óta nincsenek csaszärmadär-adatok 4 Régi csaszarmadar élőhelyek, ahonnan az utóbbi 20 év során nem érkezett császármadár-megfigyelési adat Signs used: o /laces of occurence of the Hazel Grouse for the present a les regarded as habitats of the Hazel Grouse at the time of 1976 census, and where species cannot be found since that time À ancient habitats data on the species are not available for the last 20 years Szögliget: 8 megfigyeles 1. 1990. augusztus 7-én 18 óra 15 perckor a Kecskés-forrasnal tartözkod- tam. 10 C erdöreszlet sziklás részéről egy csaszarmadarkakas ereszkedett le a forrás közelébe. Mozdulatlanna merevedtem, s a madár nemsokára odajött a patak mellé, tőlem 3—4 méterre. Csaknem 20 percig felváltva iszogatott és táp- lálkozott, rövid szünetekkel, időnként bugyborékoló hangot hallatva. Közben egy örvös galamb (Columba palumbus) is leszállt inni nem messze. A rigók riasztó hangjára a császármadárkakas mozdulatlanul figyelt, majd megnyu- godva újra inni kezdett. Mindezek után visszaszállt a sziklás oldalba. (V) 60 Bodvaszilas: 6 megfigyelés 1. 1990. június elején 20 A erdérészlet északi részében Dienes Tibor egy tyukot figyelt meg öt csibevel. (IV) Tornanddaska: 1 megfigyelés Szin: 6 megfigyelés Szinpetri: 5 megfigyeles 1. 1989. szeptember 28-án 4 E erdérészlet nyugati szélén, az út közelében egy ragadozó emlős által széttépett felnőtt csaszarmadar tollaira bukkanok. (IT) Teresztenye: 1 megfigyeles 1. 1990. május közepén Hudák László 2 H erdérészlet keleti részében, egy hajdani mészégető kemence oldalában császármadárfészket talált kilenc tojással. (I) Égerszög: 3 megfigyelés Trizs: 5 megfigyelés Szuhafo: 2 megfigyeles Szalonna: 1 megfigyelés A fenti megfigyelések alapjan a mellékelt ANP-térképre (I. abra) felrajzol- tam a jelenleg is lakott csaszarmadär-elöhelyek hozzávetőleges helyét. 12 község határában kereken 50 revirt sikerült elkülöníteni a nemzeti park területén. X-szel jeleztem azokat az élőhelyeket, melyek az 1976-os felmérés alapján lakottnak bizonyultak, de az elmúlt öt évben nem történt császárma- dár-megfigyelés. A A-l jelzett területek pedig a még régebben lakottnak ismert erdőrészek, ahonnan azonban az elmúlt 20 év során nem került elő császármadár (6 élőhely). Osszehasonlítva a 15 évvel ezelőtti és a mostani felmérés eredményét, első pillanatra pozitív kép tárul elénk: Az ANP területén ma ismert császárma- dár-élőhelyek száma csaknem a duplája az 1976-os felmérés eredményekép- pen Czájlik Péter által feltérképezett lakott élőhelyeknek. Ugyanakkor a 76-ban felmért 27 élőhelynek csak a 37%-an, 10 revirben történt az elmúlt öt évben is császármadár-megfigyelés. 61 A csaszarmadar az éléhelyéhez erősen ragaszkodó faj, amely revirjet csak végső esetben, többnyire az ember drasztikus átalakító tevékenységének (pl. nagy kiterjedésű tarvágások) hatására hagyja el. Márpedig az 1976-os élőhelyeken azóta jelentős erdészeti beavatkozások nem történtek. A két felmérés végeredménye közötti kis (15%-os) átfedés tehát véleményem szerint inkább csak arra utal, hogy egyik felmérés sem tekinthető teljesnek. A két felmérés összevetéséből a császármadár-állomány alakulására vonatko- zóan messzemenő következtetéseket levonni nem szabad. A jelenleg ismert viszonylag sűrűbb állomány valószínűleg csak a rendszeresebbé vált terepi megfigyeléseknek köszönhető. Az elkövetkező években minden bizonnyal további élőhelyekről fog előkerülni a faj. Az ANP területének jelenlegi császármadár-állományát legalább 70-80 párra becsülöm. Ennek teljes felméréséhez, az élőhelyek, revirek pontosabb feltérképezéséhez egy erre specializálódott kutatótábor két-három évi kutatómunkájára lenne szükség. Az erdőtervi adatok és saját helyszíneléseim alapján elkészítettem a császármadár által lakott erdőrészletek leírását. Ebben az 1976-os Czájlik- féle felmérés során az erdészek által pontosan jelzett lakott erdőrészletek is szerepelnek. Az erdőrészletek egyes jellemzőinek eloszlását grafikonokon szemléltetem (2-9. ábra). A császármadár által lakott erdőrészletek elemzéséből az alábbi következ- tetések vonhatók le: — A császármadár nem kötődik meghatározott erdőtársuláshoz, sőt, élő- helyigénye meglepően nagy változatosságot mutat. A déli kitettségű, mere- dek oldalak karsztbokorerdöitöl az északi kitettségű, hűvös klímájú bükkö- sökig, a száraz hegytetőktől a nedves patakvölgyekig szinte minden fás élőhelyen előfordul. A hangsúly sokkal inkább a változatosságon van. A faj életfeltételeit táplálkozásbiológiaiai szempontból elsősorban az aljnövényzet változatos összetétele, búvóhely szempontjából pedig a felszín változatos tagozódása, továbbá a faállomány kormegoszlása, a növényzet szintezettsége határozza meg. (Bergmann et. al. 1982). — Egy-egy császármadárlakta erdőrészlet átlagosan 2,65 állományalkotó fafajból áll, ami jócskán meghaladja a hazai erdőkre jellemző átlagos értéket. Terepi tapasztalataim alapján a terület jellemző elegyfafajainak — rezgő nyár (Populus tremula), cseresznye (Cerasus avium), vadkörte (Pyrus pyraster), juharok (Acer-sp.), magas kőris (Fraxinus excelsior), nyír (Betula pendula), hársak (Tıilia-sp.), berkenyék (Sorbus-sp.) — nagy része a legtöbb császárma- dárlakta erdőrészletben előfordul. A nyír, rezgő nyár, cseresznye, vadkörte, illetve a berkenyék különböző növényi részei (rügy, hajtás, levél, virágzat vagy virágrügy, termés) a császármadár fontos táplálékát képezik (/vanter, 1957-59). Az állományalkotó fafajok közül a gyertyán (Carpinus betula) és a bükk (Fagus silvatica) rügye és barkája, valamint a lucfenyő (Picea abies) tűlevelei és az erdeifenyő (Pinus silvestris) magja szerepel az étlapján (Ivanter 1959, Sziigyi 1931). 62 ehe BEE RT RER. > Fig. 2. v gk tf o tv A császármadár-élőhelyek tengerszint feletti magasságának eloszlása Distribution of heights of Hasel Grouse’s habitats above sea level v = völgy (valley) gk — gerinc környéke (surroundings of ridge) tf = töbrös fennsik (dolina uplancl) o = hegyoldal, domboldal (mountain-side) tv = töbrös völgy (dolina valley) A császármadár által lakott erdőrészletek kitettségének megoszlása Variation in exposure of parts of forest inhabited by Hazel Grouses év year 4. abra 1-10 5 11-20 Wee ct. LG, 31-40 41-50 51- 60 61-70 71-80 81-90 91-100 101-110 KŐ 10 20 30 40 A császármadár által lakott erdők átlagos korának eloszlása Average age-distribution of forests inhabited by Hazel Grouses 63 5. ábra 30 % ot or oe 702" so G0 00 zaroads closing A faällomänyok zarödasanak megoszlása Distribution of closing of the tree populations 6 ábra 80 Fig. 6. 70 60 50 40 30 KTT GY MoT B CS MK LF MJ EF FF KST VF RNY VT KH SM A ME DF Egyes fafajok elöfordulasa allomanyalkotökent (elegyarany = 10%) a csäszärmadärlakta erdőkben Proportion of the various tree species in forests inhabited by Hazel Grouses (mix ratio > 10%) Jelmagyarázat a 7. abranal To signs.: see Fig. 7. 64 7. ábra 50 % Fig. 7. 40 30 20 10 Kin GY Mot LE B ERis KS CS FF VE Egyes fafajok előfordulási aránya fő fafajkent (elegyarany = 40%) Proportion of tree species as dominant ones (mix ratio z 40%) KTT = kocsánytalan tölgy (Quercus petrae) GY = gyertyán (Carpinus betulus) MoT = molyhos tölgy (Quercus pubescens) LF = lucfenyö (Picea abies) B = bükk (Fagus silvatica) EF = erdei fenyő (Pinus silvestris) KST = kocsányos tölgy (Quercus robur) CST = csertölgy (Quercus cerris) FF = feketefenyö (Pinus nigra) VF = vörösfenyö (Larix decidua) 8. abra Gist] Yl: A természetes erdötärsulasok, illetve a fenyötelepitesek (satirozott rész) aranya a csaszarmadar által lakott erdöreszleteknel Proportion of natural forest associations and pine plantages (hatched part), resp., in parts of forest inhabited by Hazel Grouses kbe = sajmeggyes karsztbokorerdö (Ceraso-Quercetum pubescentis) mk T = melegkedvelő tölgyes (Corno-Quercetum pubescenti-petraeae) CS-KTT = cseres-kocsänytalan tölgyes (Quercetum petraeae-cerris) GY-KTT = gyertyänos-kocsänytalan tölgyes (Querco petraeae-Carpinetum) B = szubmontan bükkös (Melitti-Fagetum silvaticae) pm É = patak menti égeres (Alnetum glutinosae-incanae) 65 10 20 30 40 50 A csaszarmadar által lakott erdöreszletek elsődleges rendeltetésének megoszlása az erdötervek besorolasai alapján Distribution of primary function of parts of forest inhabited by Hazel Grouses according to the listing of the forestation plans FT = fatermesztés (forestry) VE = talajvedelem (soil protection) TV = természetvédelem (nature conservancy) VG = vadgazdálkodás (game management) Czajlik (1979) szerint hazánkban „a csaszarmadar szigetszerű elterjedése közel azonos a bükk szigetszerü elterjedesevel”, illetve „az északi hegyvidé- ken a csäszarmadar elterjedési területe az üde, felnedves-nedves bükk- termöhelyeken optimalis”. Sajat vizsgalataim, az Aggteleki Nemzeti Park területén végzett megfigyeléseim ezt nem támasztják alá. A bükk itt fő fafajként csak a császármadár által lakott erdőrészletek 4%-aban fordul elő. Bár a gyertyán fő fafajként való magas (22%-os) előfordulási aránya arra utal, hogy a korábbi szakszerűtlen erdőművelés következtében a gyertyán több helyen a bükköt is visszaszorította, egy-két bükkös termőhelyre pedig lucfenyőt telepítettek, mindennek figyelembevételével a bükk-termőhelyek itt a császármadárlakta erdőrészletek 10%-at sem teszik ki. A bükk az aggteleki karsztvidéken csak extrazonálisan, szigetszerűen — északi kitett- ségű oldalakban, üde völgyekben, töbrök alján — fordul elő, a császármadár- élőhelyek azonban nem kötődnek szorosan ezekhez a szigetszerű előfordulá- sokhoz. A nemzeti park délnyugati részén, a fedett karszton a bükk egyáltalán nem honos, császármadár-élőhelyek azonban itt is vannak. Az ANP területén a császármadár által lakott erdőrészleteknek már jelentősebb részét (37,6%) alkotja a terület zonális erdőtársulása, a gyertyá- nos-tölgyes. Az élőhelyeknek csaknem a felén azonban a sajmeggyes-moly- hos-tölgyes karsztbokorerdők, melegkedvelő tölgyesek vagy cseres-tölgye- sek dominálnak. Ezek együttes aránya 49,7%-ot tesz ki. Mindez a viszonylag dús cserjeszinttel magyarázható, amely abükkösökkel és gyertyános-tölgyesekkel szemben ez utóbbi erdőtársulásokra jellemző, s ami részben alacsony záródásuknak (karsztbokorerdő), részben a tölgyek jobb fényáteresztő-képességének köszönhető. A dús cserjeszint a császárma- dárnak részben búvóhelyéül, részben táplálékbázisul szolgál. Olyan — ezek- ben az erdőtársulásokban gyakori — cserjefajok, mint a mogyoró (Corylus avellana), kecskerágók (Euonymus sp.), vadrózsafajok (Rosa sp.) , szeder (Rubus fruticosus), boróka (Juniperus communis), somok (Cornus sp.), galagonyák (Crataegus sp.), sóskaborbolya (Berberis vulgaris), bodza (Sambucus nigra) a császármadár táplálékának jelentős hányadát képviselik (Bergmann et al, 1982). A mogyoró barkája, rügye révén télen és kora tavasszal fontos 66 táplálék, a kecskerägönak a szárát, kocsanyat, többi fajnak főképp a termését fogyasztja (Ivanter 1959, Szügyi 1931). A cserjeszintet, mint búvóhelyet sűrű, fiatalos erdőrészek, fenyőtelepíté- sek is helyettesíthetik. Mint Czájlik (1979) is megállapítja, a lucfenyő — és más fenyőfajok — megfelelő termőhelyre, kis foltokban vagy szórványos elegyfaj- ként telepítve, elsősorban téli búvóhelyként jó szolgálatot tesz a császárma- darnak. Kiterjedtebb, többhektáros lucfenyő-monokultúrák létrehozása azonban — mely az elmúlt évtizedekben az ANP területén sem volt ritka — megengedhetetlen a faj fennmaradt élőhelyein, mivel az — záródása után — minden őshonos cserje- és lágyszárúfajnak, s ezáltal a császármadárnak is megszünteti az életfeltételeit. A császármadárlakta erdőrészletek kitettségének eloszlását mutató 3. ábra is jól szemlélteti, hogy az ANP területén a császármadár inkább a délies kitettségű területek erdőtársulásait részesíti előnyben az északi kitettségű bükkösökkel, illetve gyertyános- tölgyesekkel szemben, mivel utóbbiakban a védelmet nyújtó cserjeszint a nagyobb árnyaltság miatt többnyire hiányzik. (ENy-E-EK együttesen 24,5%, DNy-D- —DK együttesen 47,1%) A tengerszint feletti magassag és a terület atlagos lejtése közvetlen meghatározó tényezőként nem játszik szerepet. A faállományok záródásának alacsony átlagértéke (6990) is mutatja a császármadár vonzódását a ritkásabb, dús cserjeszinttel rendelkező erdők- höz. Egy-egy császármadár-reviren belül is általában a szárazabb hegyoldaltól, hegytetőtől az üdébb völgyig változik a terep jellege, ezáltal a terület többféle erdőtársulást magába foglal. A mészkőfennsíkokon az üdébb völgyeket a töbrök hasonló mikroklímájú, mélyebb részei helyettesítik. Nyáron, — melegebb órákban — többnyire revirjüknek ezeken a hűvösebb részein találkozhatunk a madárral. A császármadár által lakott erdőrészletek faállományának átlagos kora (4. ábra) önmagában szintén nem meghatározó tényező. A madár — a friss tarvágások kivételével — gyakorlatilag mindegyik korosztályban előfordul. A hangsúly itt is a változatosságon, vegyeskorúságon van. Minél változatosabb egy 20-30 hektáros terület faállományának korosztálymegoszlása, annál több esély van rá, hogy a császármadár élőhelyül választja. Fentiek alapján világossá válik, hogy a nagy kiterjedésű tarvágásokkal, egykorú és többnyire egy fafajból álló erdőrészletek kialakításával dolgozó nagyüzemi erdőgazdálkodás miért okozta a császármadár eltűnését hazánk hegyvidéki erdőterületeinek nagy részén. Hogy az Aggteleki-karszton egy ilyen viszonylag erős populáció fennmaradhatott, az elsősorban a karsztvi- dék rendkívül változatos terepi adottságainak, a nehéz terepviszonyoknak és a gyenge fatermőképességű termőhelyek magas arányának köszönhető, ami a terület jelentős részén akadályozta és gazdaságtalanná tette a nagyüzemi erdőgazdálkodást. A császármadár által lakott erdőrészletek nagy része (jelenleg 71%-a) védelmi-talaivédelmi vagy természetvédelmi rendeltetésű, s ez az arány a jövőben remélhetőleg csak nőni fog (9. ábra). A nemzeti park területén belül is érzékelhető, hogy a császármadár-élőhelyek sűrűsége 67 ; nagyjából fordított arányban van az elsődlegesen, ma is a fatermesztest szolgáló erd6részletek arányával. À Ahol még ma is intenziv nagyüzemi gazdälkodas folyik (pl. Eszak-borsodi dombvidék), ott lenne a legsürgősebb a még szórványosan előforduló császármadárpárok felmérése, élőhelyeik feltérképezése és figyelemmel kísérése (esetenként a területek védetté nyilvánítása). A császármadár fennmaradását tehát egy-egy területen legfőképp az intenzív nagyüzemi erdőgazdálkodás, a nagyobb kiterjedésű, többhektáros tarvágások alkalmazása, az erdők egykorú és elegyetlen kultúr-ökosziszté- mákká alakítása, illetve tájidegen fafajokkal való újraerdősítése veszélyezteti. Ez a következő módszerekkel küszöbölhető ki: 1. A még természetszerű erdőkkel borított területek óvásával, érintetlenül hagyásával. (Ez inkább csak a fokozottan védett területeken, valamint a talajvédelmi rendeltetésű erdőrészletekben valósítható meg.) 2. Ahol még a faállomány jelenlegi összetétele ezt lehetővé teszi, tarvágás és mesterséges erdőfelújítás helyett természetes felújítási módok — fokozatos felújítóvágás, szálalóvágás, szálalás — alkalmazásával. 3. Az Észak-Amerikában — eredetileg éppen az ott honos fajdfélék kipusztulásának megakadályozása érdekében kikísérletezett — jól bevált, és ma már sok helyen alkalmazott, Czájlik (1986b) által nálunk is javasolt módszer bevezetésével. Ennek lényege, hogy egy-egy 20-30 hektáros területen belül kis kiterjedésű — maximum 1,2 hektáros — tarvágásokat alkalmaznak, melyek végrehajtása mozaikszerűen és 5-10 éves időbeli eltolódásokkal, ciklikusan történik. Ezzel a technológiával a korábbi nagy területű tarvágások következtében kialakult egykorú, elegyetlen állományo- kat a természetes erdőkhöz közelebb álló elegyes, ellenállóbb, s mindamellett gazdaságos erdővé alakítják. (Az eredmény egy évtizeden belül a fészkelő fajdfélék egyedszámában is jelentkezett, amely ugrásszerűen megnőtt.) 4. Fatermesztési célú erdőrészletekben nagyobb területű — de maximum 5 hektáros (!) — tarvágások esetén hagyásfa-csoportok és — főképp elegy fafajokból — hagyásfák kijelölésével, meghagyásával, mivel így szűkebb területen belül is biztosított a faállomány elegyessége és bizonyos fokú korosztálymegoszlása. Természetesen egyik módszer sem csak a császármadár védelme szem- pontjából lenne indokolt erdeinkben, és alkalmazásuk nem csak a védett területeken lenne ökológiai és tájvédelmi szempontból kívánatos! Tovább elemezve a császármadár fennmaradását veszélyeztető tényező- ket, szólni kell természetes ellenségeiről. A ragadozó emlősök közül a nemzeti park erdeiben gyakori a róka (Canis vulpes), a borz (Meles meles), nem ritka a nyest (Martes foina), a nyuszt (Martes martes) és a vadmacska (Felis silvestris) sem, sőt, az utóbbi években már a farkas (Canis lupus) ıs újra állandó vadfajnak tekinthető, és a hiúz (Lynx lynx) is előfordul. Bár császármadár vagy annak tojásos fészekalja és fiókái elvileg mindegyik említett ragadozó étlapján szerepelhet, az öt év során csak egy alkalommal találtam a területen ragadozó emlős által széttépett császármadár tollmaradványait. Országos 68 ta Ze viszonylatban a nemzeti park ragadozomadar-allomany sűrűsége magasnak mondható (20 000 hektáron pl. 25 pár héja [Accipiter gentilis] fészkel), felméréseim során azonban több száz begyűjtött ragadozómadár-tépésből egy sem utalt császármadár-zsákmányolásra. Czajlik (1979) a vaddisznót (Sus scrofa) jelöli meg, mint a császármadár legfőbb természetes ellenségét, mely a fészekaljak jelentős részét elpusztítja. Erre vonatkozóan konkrét megfigyeléseim nincsenek. A vaddisznó az ANP területén is gyakori nagyvad, de létszáma az elmúlt évek során talán valamelyest apadt, de legalábis stagnált. A császármadár-felmérés eredmé- nye azt jelzi, hogy egy összefüggő, nagyobb létszámú császármadár-populá- ció mind a ragadozók, mind pedig a vaddisznók által okozott kártételt képes kompenzálni. Természetesen a vaddisznóállomány létszámának csökken- tése továbbra is szükséges. (Ebbe ma már a farkasok is besegítenek.) Kóbor kutyák, macskák kártétele inkább csak a lakott területek környékén jöhet szóba. Ezeket a forgalmasabb helyeket azonban — mint a térkép is mutatja — a császármadár eleve kerüli. A császármadár-populációk fennmaradása szempontjából az emberi zavarás is fontos tényező. Az ANP területén a turistatorgalom ma még nem jelentős, a turisták elsősorban a barlangokat látogatják. Az erdei turizmus a turistautakra korlátozható. A helybeli lakosság jelentős része kötődik az erdőhöz tűzifabeszerzés, gombaszas, erdei gyümölcsök és gyógynövények gyűjtése, agancsozás stb. révén, azonban ezeknek a tevékenységeknek a fő szezonja nem esik egybe a császármadár költési idejével, így szaporodására nézve különösebb veszélyt nem jelente- nek. Császármadár-élőhelyeken a jóváhagyott erdei munkákat (tisztítások, gyérítések stb.) eleve az őszi-téli hónapokra korlátozzuk. Czäjlık (1986) a császármadár zárt téri tenyésztését, a veszélyeztetett fészekaljak begyűjtését és kikeltetését, s a kinti állományok zárt térben felnevelt egyedekkel való rendszeres feldúsítását is javasolja. Véleményem szerint az elképzelés eredményes végrehajtását több tényező erősen kérdé- sessé teszi. A következő kérdések merülnek fel: — Ki fogja megkeresni a császármadárfészkeket? Az elmúlt öt év során az ANP területén mindössze két megtalált fészekaljról szereztünk tudomást. 1990 tavaszán a zárt téri keltetés kikísérletezéséhez feladatul szabták a nemzeti park őrszolgálatának egy vagy két császármadár-fészekalj begyűjté- sét. A terv nem valósult meg, mivel két-három hetes intenzív keresés ellenére sem sikerült fészket találni. — Ha a fészkek felkutatása eredményesebb lenne, minek alapján lehetne eldönteni, hogy , veszélyeztetett"-e a fészekalj? Az előre látható veszélyeztető tényezők egy fokozottabban védett faj esetében elvileg kiküszöbölhetők. Ismert császármadár-élőhelyeken az intenzívebb fészekkereséssel — ami automatikusan zaklatással jár — nem ártanánk-e inkább a vadon élő állo- mánynak? — Eredményes keltetés és fiókanevelés esetén sincs garancia arra, hogy a zárt térben felnevelt császármadarak kint a természetben életképesek lesznek, és el tudják kerülni a rájuk leselkedő veszélyeket. A sikeres 69 visszavaditäs mäs pusztulöfelben levö, vegsö esetben zärt terben tenyésztett fajoknál is a legnehezebben megoldható probléma. Az Aggteleki Nemzeti Park területén tehát jelenleg is egy viszonylag nagyobb létszámú császármadár-populáció él, melynek fenntartása, sőt, gyarapítása megfelelő — közvetett — módszerekkel, korlátozásokkal is bizto- sítható. Ehhez szükséges az élőhelyek még pontosabb ismerete, feltérképezé- se. Biztató az állomány fennmaradására nézve, hogy nem egy elszigetelt populációról van szó: az Aggteleki-karszt császármadár- -állománya déli, délnyugati irányban az Észak-borsodi-dombvidék, nyugat és észak felé a Gömör-tornai-karszt szlovákiai részének császármadár-populációjával áll közvetlen kapcsolatban. Ez utóbbi szintén védett terület (Szlovák Karszt Tájvédelmi Körzet), mely az Aggteleki Nemzeti Parkkal együtt, mint Bioszféra Rezervátum nemzetközi védettséget is élvez. Irodalom — References Bergmamn, H. et. al. (1982): Das Haselhuhn. Die Neue Brehm Bücherei, 77 Bd. A. Zvemsen Verlag, Wittemberg Lutherstadt p. 196. Czájlik P. (1978): Adatok a császármadár (Tetrastes bonasia L.)-populáció magyaror- szagi helyzetéről, ökológiai viszonyairól. Med. ‘Taj. 3.: 22—25. Czájlik P. (1979): A császármadár — Tetrastis bonasia L. — az Eszaki-közephegysegben. Fol. Hist. Nat. Mus. Matraensis. 5: 107-129. 1 Czajlık P. (1985): A csaszarmadar (Tetrastes bonasia L.) élőhelyei az 1976-0s országos kérdőíves felmérés és annak ellenőrzése alapján. Aquila, 92:1135-129. Czäjlık P. (1986): Gondolatok a teljes értékű erdőkről és erdöink rekonstrukciöjaröl. Természetvédelem, 10. sz. Czajlik P. (1986): Javaslat az Aggteleki Nemzeti Park területén létesítendő csaszarma- där-genrezerväciöra. Kézirat. Ivanter, E.V. ou Zur Biologie des Haselhuhns in Karelien. Ornitologia, 4: 87-98. Jânossy, D. (1972): Faunatörteneti és jelenlegi adatok a csaszarmadar (Tetrastes bonasia L.) el6fordulasahoz Magyarországon. Aquila, 78-79; 153-156. Szügyi Gy. (1927): A csaszarmadär. Nimród, 1927: 665. Szügyı Gy. (1931): Miért nem szaporodik el nálunk a csaszarmadar? Nimród, 1931: 7D) Vasarhelyi I. (1959): Csaszarmadar a Bükkben. Magyar Vadasz, 7: 15-18. Vásárhelyi I. (1963): A csaszarmadar megfogyatkozasanak oka. Kézirat. Vertse A. (1939): A csaszarmadar elterjedése Csonka-Magyarorszagon. Aquila, 42-45: 227-239. A szerzö cime: Varga Zsolt Aggteleki Nemzeti Park Igazgatösaga Jósvafő 70 HAZEL GROUSE (TETRASTES BONASIA L. 1758.) POPULATION OF THE AGGTELEK NATIONAL PARK Zsolt Varga The only representative of the family Tetraonidae occuring in Hungary is Hazel Grouse. Since the species is close to extinction in Hungary, it is under strict protection. Ensuring the survival of the domestic population and promoting its propagation are important tasks of nature conservancy. According to this survey one of the most vital Hazel Grouse populations occurs in the North-Borsod karstic area. This paper presents the habitats of the Hazel Grouse, its ecological requirements, the risk factors and management to be realized. These last decades Péter Czajlık and his team have conducted a systematic and multi-purpose research on the local life conditions of this species. Occurence of Hazel Grouse in the North Mountain-range was evidenced by a questionary census in 1976. The North-Borsod karstic area is one of the northest region of Hungary situating directly along the frontier. The National Park itself was established in 1985 and it consists of two blocks: the Aggtelek Karst and the Szalonna Karst separated from one another by Bödva valley. Its area comprises 19 708 hectares with 75% share of forest. These last five years (1986-1990) a total of 78 Hazel Grouse observations have been recorded during field work and on the basis of personal communications. Based on this around 50 reviers being still inhabitated can, be distinguished in the boundaries of 12 villages (Fig. 1). This is nearly double of these habitats mapped by Czàjlik as a result of the census in 1976. But observations have been conducted only in 37% of 27 habitats surveyed in 1976 these last five years. Final results of the two surveys and their overlapping may suggest that none of them can be accepted exact. The present Hazel Grouse population of the ANP may amount to at least 70-80 pairs. No long-term conclusions can be drawn from the comparison of the two surveys since the present relatively more abundant population may only be attributed to more regular field visits. Characteristics of parts of forest inhabitated by Hazel Grouses are illustrated in Figs. 2-9. The Hazel Grouse habitats are not connected with definite forest communities on the contrary, they are rather varied. Life conditions of the species is primarly determined by underwood composition and configuration of the surface in respect of feeding-biology and shelter, resp., as well as age-distribution of the tree population and strata of vegetation (dense shrub stratum). That is why large-scale sylviculture with extensive clear-felling and creation of parts of forest without shrub stratum has contributed to the extinction of Hazel Grouse in the major part of the highland forest areas. These adverse effects may be eliminated by adequate restrictions and special management and reforestation methods, at least in the protected areas. Though the various mammalian and avian predatory species occur here in relatively high number at national level, the primary predator of the grouse nestfuls, the wild boar is frequent here, the survey revealed that concentrated Hazel Grouse 71 population of higher abundance could compensate the losses due to natural predators. In the area of the Aggtelek National Park there is still living a relatively abundant population of Hazel Grouses that can be conserved, even multiplied using adequate — indirect — methods and restrictions. These require exact knowledge of habitats. Concerning survival of the population, it is promising that this colony is not an isolated one. The Hazel Grouse population of the Aggtelek Karst is directly related to the population of the North Borsod hilly southwards and southwestwards and that of the Slovakian part of the Gömör-Torna Karst, westwards and northwards. This latter is also under protection (Slovakian Karst Landscape Protection Area) which together with the Aggtelek National Park, as a Biosphere Reserve, enjoys internatio- nal protection, too. ADATOK A TÜZOKCSIBÉK (OTIS TARDA L. 1758) . MAKRO- ES MIKROELEM-FORGALMAROL KÍSÉRLETI, ZÁRTTÉRI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT Dr. Faragó Sándor Erdészeti és Faipari Egyetem SOPRON Bevezetés Az ásványi anyagoknak a magasabb rendű állatok által hasznosítható energiatartalmuk, szűken értelmezett tápláló hatásuk nincs. Az étrendben mégis legalább annyira fontosak, mint némely táplálóanyag. Az ásványi anyagok élettani szerepéről összefoglalva az alábbiakat mond- hatjuk el (Herold, 1977): a) a kolloidális rendszer alkotórészei b) az ozmózisos nyomás szabályozása és fenntartása c) anyagcserére ható anyagok jo részének felépítése d) a testnedvek, főként a vér kémhatásának fenntartása e) sav-bázis egyensúly befolyásolása. Mindezek alapján az állatok — s így a túzok — anyagforgalmi vizsgálatai között kiemelt figyelmet kell fordítanunk a makro- és mikroelemek, s környezetszennyezési megfontolásokból a nehézfémek. vizsgálatára. Az ásványi anyagok a vegyes táplálkozású túzok esetében részint a növényi, részint az állati eredetű táplálékkal kerülnek a szervezetbe. A növényi komponensek felépítésében szerepet játszó ásványi anyagok beépülése a növény fajától, fejlődési stádiumától, a termőhely talajtípusától és a talajásvá- nyi anyagok kölcsönhatásaitól, a trágyázástól, a csapadéktól függnek. Ugyanez az állatokban, illetve az állati eredetű táplálékban (pl. tojás, túró stb.) egyrészt a táplálkozás következménye, másrészt azok aránya genetikai- lag determinált. Az állati szervezetben előforduló leggyakoribb, illetve legfontosabb ele- mek a következők: Makroelemek: Ca, P, Mg, Na, Cl, K, Fe, S. Ezek viszonylag nagy mennyiségben fordulnak elő, a test szilárd vázát alkotják, szervek felépitésé- ben vesznek részt. Szervépítő elemeknek is nevezzük őket. Mikroelemek: Cu, Co, Mn, Zn, J, F, Se. A mikroelemek többnyire csak nyomokban fordulnak elő mind a növényi, mind az állati szervezetben. Ennek ellenére óriási hatásuk van. Igen gyakran fontos aktivátorok (enzi- mek, hormonok) alkotórészei, biokémiai folyamatok katalizatorai. Külön kell szólnunk a nehézfémekrél, melyek egészen más kategóriába tartoznak, de felhalmozódásukkal, közvetlen hatásukkal az életfolyamatok csökkenését, szélsőséges esetben elhullást eredményeznek. 13 Mindezek alapján nem kell bizonygatni, hogy elemforgalmi vizsgálatok nélkül korszerű zárt téri tenyésztés, takarmányozás aligha oldható meg. Szabad területen a túzok nagy akciórádiuszával, szélesebb táplálékspektru- mäval ki tudja elégíteni a létfontosságú elemigényét. Takarmanyozas során viszont előállhatnak hiánybetegségek, amelyek az életfolyamatok működését felboríthatják, s érzékeny veszteségeket okozhatnak. Vizsgálataim erre az: aspektusra is rávilágítanak. Anyag és módszer Vizsgálataimat a Dévaványán lefolytatott anyag- és energiaforgalmi vizs- gálatok keretében végeztem (Faragó, 1990). A vizsgálatok végzésére több módszer is kínálkozott, melyeket Regiusné Műőcsényi (1982) alapján mutatok be. a) A valódi emészthetőség meghatározása igen körülményes. Ehhez spe- ciális, elemhiányos, illetve izotópos takarmányokat kell alkalmazni. Ez utóbbi esetben az ún. dinamikus izotóphígításos és komparatív mérleg módszereket használják. b) Egy-egy elem mérlegét az elfogyasztott, valamint az FU-val (feces+urin) kiürült mennyiségek különbsége alapján kapjuk. Ennek hátránya, hogy egyes elemekből luxusretenció (luxusfogyasztas) állhat elő (pl. cinkbél, rézből), ezért a módszer a szükséglet megállapítására nem minden elemnél alkalmas. Általában a szaporodási ciklusban nem ajánlott alkalmazásuk. c) A teljes testanalízises módszer a kísérlet elején és végén végzett teljes testelemzések összehasonlításával történik. Ez alapján lehet a beépülés mértékét elemezni. d) Egyes szervek vizsgálata elsősorban a hiányos ellátás megállapítására ad lehetőséget. A vérszérum, máj, vese, csont, szőr stb. vizsgálati eredményeit a standarddal vethetjük össze. Mint látható, bizonyos objektív tényezők (természetvédelmi érték) egyes módszereket [c), d)] eleve kizárnak. Jóllehet történt egyszeri teljes testanalí- zis is, de az csak a vizsgálat után elpusztult (gyomorelzáródott) madárra terjedt ki. Mivel sem megelőző, sem standard adatunk nincs, önmagában a hasznosulásról információkat nem nyújt. Maradt tehát a b) módszer, azaz egy-egy elem mérlegének felállítása a vizsgálat során elfogyasztott összes táplálék által tartalmazott mennyiség és az összes FU-val távozó mennyiség arányából megállapítható hasznosulási % értékkel. A mintákat salétromsavas perklórsav nedves feltárásával készítettük elő, majd a salétromsavat lehajtva 10—10 ml-es törzsoldatokat készítettünk. A minták analizálása a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kémia Tanszéké- nek ICP-AS atomemissziós spektrométerén, plazmaindukált gerjesztéses módszerrel történt. 74 A táplálék makro- és mikroelem-tartalma A salatabol, tehentüröböl, főtt tojásból, büza- és kukoricadaräböl, vala- mint Kafocit-M premixböl álló tapkeverék egyes komponenseinek makro- és mikroelem-analiziseböl (1. táblázat) számítható volt 1 gramm täpkeverek SZA-ra vonatkoztatott elemtartalma. 1. táblázat Table 1. A tüzokcsibék täpkeverekenek makro-, mikroelem-tartalma Macro- and microelement composition of the food-mixture for Bustard chicks Salata Turò Tojas Dara Kafo- A tapkeve- ug/g cit-M rék 1g SZA-ban Lettuce Curd Hen’segg Semolina Total + Corn amount ner grits lgdry matter Kalcum 14533,66 1568,66 2112,66 331,26 ,, 252999 66 72.202543 Foszfor 4731.15. 0.641,75 ....8,726,75.. 3.592,75... 140999750 184168 2 Magn. 4814,85 155,45 510,15 1213,85 2740,85 1493,14 Nátrium 5201,00 474,00 3 188,00 2 © 1 371,50 Kálium 60438,81 104481 3 760,81 3 666,81 431,71 9977,07 Vas 308,36 12,22 109,86 47,41 1 411,96 219,70 Réz 10,90 1,15 2877 3,01 11,81 4,33 Kobalt a) 0,148 ORO Le 0,617 0,148 Mangan 69,89 0,78 2,03 20,23 48,82 21,04 Cink 64,77 23,44 45,34 19,65 2.006,97 219,37 Szelen 2 2,294 7,592 5,049 D 3,683 Higany © @ 1,605 4,860 2,146 D 2,032 Kadmium D 0,0809 0,0976 D 3,8690 0,4048 Kafocit-M, Ca- és P-tartalma értelemszertien kiemelend6. Magas emellett a Fe-, Zn-, Cd-tartalma, hianyzik belöle ugyanakkor a Se és a Hg. A salata K-, Na-, Mg- és Mn-tartalma valamennyi komponens közül a legmagasabb, hianyzik belöle ugyanakkor a Co, Se, Hg és Cd. A szerves komponensek közül ebben található a legtöbb Ca. A túrónak magas a P-tartalma, de kevés benne a Cu és az Mn. Ugyanez mondható el a tojásról, de sajnálatos módon itt mérhettük a legmagasabb Hg-tartalmat. A dara értékei átlagosak, viszont hiányzik belőle a Na, Co és a Cd. A tápkeverék 1 gramm szárazanyagában (SZA) dominál a Ca és a P. E csontfelépítő anyagok jelenléte biztosítéka annak, hogy a korábbi nevelési technológiákban fellépő hiánybetegségek elő ne forduljanak. 75 Egyéb anyagok mértékéről csak hasznosításuk arányai után nyilatkozha- tunk, s ezt ott meg is tesszük. Szükséges megállapítani a Hg 2,032 ppm-nyi és a Cd 0,4048 ppm-nyi mennyiségét. Tájékoztatásul közlöm 2 ad. túzok májából készült analízis eredményeit (Faragó, 1989) és egy 2 hetes elhullott túzokcsibe teljes testanalízisének eredményeit (2. táblázat). 2. táblázat Table 2. Tuzokmajak makro- és mikroelem-tartalma (no. 1—2), illetve egy teljes testanalízis hasonló értékei (no. 3) Macro- and microelementary composition of Bustard livers and chick body, respectively Sopronkőhida Balf Dévaványa ug/g 1987. 02.03. 1987.02.08. 1986. 07. 20. ad 9 ad © juv lle 2 oe Réz —Cu 86,23 15,35 12,73 Cink —Zn 784,40 315,89 733310 Mangán —Mn 7,94 8,83 35,84 Olom —Pb 8,90 3,63 D Kadmium —Cd 42,30! 1,02 1,33 Krom Cr 0,55 0,38 D Kobalt —Co —nd —nd 1,62 Szelen —Se —nd —nd D Az elemek hasznosulasa Calcium (Ca) A kalcium a foszforral együtt a legfontosabb s legnagyobb mennyiségben előforduló elem. Főleg a csontozat felépítésében van jelentősége. Hiánya fokozott ingerlékenységet, görcsöket és ásványianyag-forgalmi zavarokat okoz. A vérkalciumszint csökkenése s a magnézium túlsúlya tudatzavart okoz. Esetünkben a Kafocit-M etetésével kalciumhiányról nem lehet szó. Csontképzési problémák ismeretlenek. Ugyancsak kedvezőek egy fontos ismérv, a kalcium-foszfor arányának értékei: Ca P Takarmany 1,4% 1 Test 1,44 | Urülek 1. 1,48 | Ürülék 2. 1,53 I Urülek 3. 1,50 ] 76 3. tablazat Di En A kísérletbe vont tüzokcsoportok elemhasznositàsa (%) konstans takarmány esetén Utilization % of elements by the Bustard groups receiving a standard diet I. korcsoport II. korcsoport III. korcsoport 1. Age group 2. Age group 3. Age group 3-10 days 10-17 days 14—21 days Kalcium Ca 49;546 51,944 45,940 Foszfor E 49,736 53,770 44,827 Magnézium Mg 50,129 44,695 35,193 Natrium Na 15,393 52,147 42,864 Kalium K 50,403 45,997 20,390 Vas He 58,040 41,308 28,654 Réz Cu 39,124 39,644 0,319 Kobalt Co 66,391 100,000 19,815 Mangan Mn 37,524 35,007 24,698 Cink Zn 87,857 88,364 85,136 Szelén Se 100,000 100,000 100,000 Higany Hg 100,000 100,000 100,000 Kadmium Cd 46,631 36,595 12,452 A hasznosulas (3. táblázat) a három vizsgált korosztályból az első kettőben azonos volt, a harmadikban mintegy 15%-os csökkenés állt elő. Foszfor (P) A foszfor szerepe hasonlóan fontos, hiánya étvágytalansághoz, lesoványo- dáshoz vezet. Az állat ellenálló képessége csökken. Felelős a hámszövet fejlődéséért és regenerálódásáért. Ha kevés a foszfor, azaz a Ca:P arány eltolódik, csontritkulás, csontlágyulás is bekövetkezhet. A Kafocit-M etetése a foszforhiányt kiküszöböli. A hasznosulás a három vizsgálati korosztálynál kettőben azonos, a harmadik héten viszont mintegy 17—20%-os csökkenés tapasztalható. Magnézium (Mg) A magnézium befolyásolja az erek épségét, átjárhatóságát. A Ca-hoz viszonyított magnéziumtöbblet görcsöket válthat ki. A Ca:Mg arány a következőképpen alakult: Ca Mg Takarmány TOA I Ürülék 1. 19,34 l Ürülék 2. 16,61 1 Ürülék 3. 16,53 I 17 A magnézium hasznosulasa a csibék korosodasaval együtt csökken, a kezdeti 50,403 %-röl 35,193%-ra. Natrium (Na) A natrium fontos alkotöeleme a vérnek, a testi (szomatikus) sejteknek. Könnyen felszívódik, segíti a növekedést. Hianyaban a növekedés, a terme- les csökken, zárt tartasnal, zsúfolt csapatban kannibalizmus is felléphet. Vizsgálataim során a Na hasznosulása jelentősen csökkent az első 3 hét folyamán. A kezdeti 73,39390-os értékről 42,864%-ra, csaknem felére csökkent. Kälium (K) A túlzott K-tartalom Na- és Cl-hianyt okozhat a szervezetben, de kedvezôt- lenül befolyäsolja a Ca-, Mg- és P-forgalmat is. Kaliumgazdag takarmanyo- zás esetén konyhasó adható a takarmányhoz. A vizsgálat során a hasznosulàs szerény mértékben, de fokozatosan csökkent, a harmadik hetes csibék valamivel több mint 1/3-át hasznosítják a felvett K-nak (38,393%). Vas (Fe) A vas a hemoglobin és egyes enzimek nélkülözhetetlen alkotórésze. Vashiany — a réz és B,y-vitamin egyidejű hiánya esetén — táplálkozási anémiát, vérszegénységet okoz. Csökken az állat növekedése, ellenálló képessége. A zöldtakarmányok, főleg a pillangósok, vasban gazdagok. Mivel receptúránkban saláta révén a zöldtakarmány képviselve van, vashiány nincs takarmányozásunkban. A vas hasznosulása erőteljes csökke- nést mutat, az első 3 hétben mintegy felére csökken, több mint 70%-a az ürülékkel eltávozik. (Hasznosul 28,654%). Réz (Cu) Kedvező feltételeket teremt a fehérjék, a szénhidrátok, egyes mikroele- mek hasznosulásához, felszívódásához. Fontos szerepe van a vérképzésben is, bar nem alkotórésze a hemoglobinnak, de nélkülözhetetlen a vas beépüléséhez. Hiánya táplálkozási anémiát, szívizom-elfajulást, légzési, fej- lődési rendellenességeket okoz. A máj igény szerint raktározza, azaz visszatartja, illetve átbocsátja a rezet. Mivel a 3. hetes madaraknál csak 0,315% a hasznosulás mértéke, nagy biztonsággal feltételezhető, hogy rézhiány nincs, luxusretenció kizárt. Kobalt (Co) Legfontosabb szerepe a B,y-vitamin szintézisében, ezen keresztül a vér- kepzesben van. Elösegiti a szervezet hasznos mikroorganizmusainak szapo- rodasat, eletmüködeset, a növekedést, az emészt6nedv elválasztását, altala- ban az anyagcserét. A tüzoknak kezdetben magas a kobaltigénye, 66-100% körüli a hasznositäs mértéke. Kés6bb ez 20% ala csökken. Az allati eredetü takarmányok jórészt kielégítik a Co-igényt. Mangán (Mn) A csontozat fejlődésében, az epifizis elcsontosodásában, s későbbiekben a szaporodásban játszik fontos szerepet. Elősegíti a hasznos bélflóra szaporo- 78 dasat. Hiánya a madaraknál csontfejlödesi rendellenességeket okoz. Elégte- len mangantartalmu takarmány okozza a túzok hírhedt betegségét, az ún. incsuszamlást vagy perozist. Szerencsére ez a betegség nem fordul elő nálunk, hiszen a Mn-t csökkenő mértékben 37-25%-ban hasznosítják a csibék. Cink (Zn) A cink enzimek, hormonok alkotórésze, a növekedést, fejlődést, a csonto- zat erősödését segíti elő. Növeli a tollképződést, a táplálék hasznosulásának mértékét. A sok mész relatív cinkhiányt okozhat. Talán a Kafocitnak tudható . be végig magas hasznosulása, 85-88% körüli értékkel. Szelén (Se) Fontos szerepet játszik az anyagcserében, az E-vitamint pótolja, sőt hatékonysága ennél sokszorta nagyobb. Szárnyasokban gyakori a hiánya. Bizonyítja ezt az is, hogy minden általam vizsgált korosztályban 100%-osan hasznosult a szelén. A Dévaványán esetenként megfigyelhető csökkent fejlődés üteme, a gyakori szívizom- (olykor vázizom-) elfajulás, májproblé- mák (esetenként májnekrózis) erre vezethetők vissza. A szelént legcélszerűbb lenmagdara-takarmány keverésével pótolni. A Myoselen gyári takarmánykiegészítő már kismértékben túletetve is mérge- zést okoz, ezért ajánlatos inkább a természetes prevenció alkalmazása. Higany (Hg) A vizsgálatok szerint főként tojással, darával és túróval került az állat szervezetébe, míg a helyszínen termesztett saláta, illetve a Kafocit premix nem tartalmazott higanyt. Hasznosulása 100%-os volt, azaz akkumulalodik a szervezetben. Kadmium (Cd) A táplálék magas kadmiumtartalmát a Kafocit-M eredményezte. Rendki- vül magas 3,869 ug/g (ppm) értéke volt. Ezenkívül csak az állati eredetű takarmanykomponensekben — a túróban 0,0809 ppm és a tojásban 0,0976 ppm — volt kadmium. Kihasználása szerencsére erősen csökkenő mértékű. 46%-röl 12%-ra. Akkumuláció tehát nem volt tapasztalható. Összevont értékelés, javaslatok A vizsgált 13 elem összesített hasznosulási értékeit a 3. táblázat mutatja. Az elemek általában lényegesen nagyobb mennyiségben állnak rendelke- zésre, mint amennyit a csibék hasznosítanak. Néhány elem esetében — ilyen a szelén és a cink — teljes, vagy csaknem teljes hasznosítás történt, amit hiányként értékelhetünk. Másnál — mint a higany — a teljes hasznosítás élettanilag káros, lévén nehézfém. A kobalt részleges hiánya is megfigyelhető. A javasolt, preventív módok a hiánybetegségek elkerülésére a következők: 1. Kobalt hiánya miatt az állati eredetű táplálékkomponens növelése. 79 2. Cink hiánya miatt (a Kafocit-M hatása kompenzálandó) cink-szulfät, cink-klorid vagy cink-oxid preventív etetése. A mennyiség, optimális fejlő- dés eléréséhez elemi cinkben számítva 60-80 mg/kg lehet. [Ez az érték megfelel a pulykánál alkalmazott dözisnak (Mészáros, 1966).] 3. A szelénhiány kompenzálására a takarmányba lenmagdara keverendő. Myoselen adagolása a túladagolás veszélye miatt nem ajánlott. 4. Törekedni kell a nehézfémekkel kevéssé szennyezett táplálékkompo- nensek beszerzésére. A bioeljárással termesztett növények, illetve tenyésztett állatok felhasználhatók a tapkomponensek előállításában. Köszönetnyilvánítás A laboratóriumi minták előkészítésében nyújtott munkájáért köszönet illeti dr. Varjú Pétert (MTA Mikrobiológiai Kutatócsoport, Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron), az analízisek elvégzéséért pedig dr. Fodor Pétert (Kertészeti és Elelmiszeripari Egyetem Kémia Tanszék, Budapest). Irodalom — References Faragó S. (1989): Túzok- (Otis tarda) elhullások 1986/87 telén Magyarországon. Madártani Tájékoztató 1989. januar—december: 14-17. Faragó S. (1990): Investigations the matter and energy flow of Great Bustard chicks aged 1—21 days Bustard Studies 6. (in press) Herold, I. (1977): Vakarmanyozas. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. p. 62-69; 101-107. Mészáros I. (szerk.) (1966): Baromfiegeszsegtan. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. p: 191— 198. Regiusné Mécsényi A. (1982): Az anyagforgalmi kísérletek tervezése és lebonyolítása. In Czakó, J. (szerk): Allattenyésztési kísérletek tervezése és értékelése. Akadémiai Kiadó, Bp.: 307—335. A szerző címe: Dr. Faragó Sándor Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodástani Tanszék Sopron PE. 132 H-9401 80 METABOLISM OF MACRO- AND MICROELEMENTS IN CAPTIVE BUSTARD CHICKS (OTIS TARDA L., 1758) Dr. Sándor Faragó Metabolism of macro- and microelements as well as utilization of heavy metals were studied in captive bustard chicks at the Dévaványa Bustard station in 1990. Turnover of the individual macro- and microelements was performed as a difference between guantities consumed and those of eliminated in droppings. The samples were exposed wet to perchlorate containing nitric acid then, nitric acid was refluxed and stock samples of 10 ml were prepared. The samples were analysed with the plasm-induced stimulation method using an ICP-AS atomemission spectrometer. Having analysed the composition of the food-mixture containing lettuce, cottage cheese, boiled eggs, somolina, corn grits as well as, Kafocit-M premix the elementary content per 1 g dry matter was calculated (Table 1). A total of 13 elements were analysed: Ca, P, Mg, Na, K, Fe, Cu, Co, Mn, Zn, Se, Hg, Cd. The majority of the elements occured in surplus quantities where Se and Zn were almost totally utilized indicating relative deficiencies. Besides a partial deficiency of Co with total utilization of Hg is a negative factor (Table 3). As a comparison, liver and complete body analysıs data, resp. for two adult bustards and one 2-weeks old chick are also presented (Table 2). Co deficiency can be compensated by increasing animal components in the diet. Zn deficiency can be cured by administration of zinc-sulfate, zinc-chloride or zinc-oxide in quantities equivalent with 60-80 mg/kg elementary zinc. Se can be supplemented by providing linseed groats. Heavy metals can be eliminated by using products of crops and animals produced by the „bio-method”. 81 rh. CU it 9 cli ay aba Út AAA vigili AI CART, Te peter Jhb ovis a Ti ite Fa we oS altel) 1d Suite mt ik Haba PARAL à bal aut ande lore Ri what PP 191 PEUR" DS 4 iN, en vinden Mi LAN ha à a Le AL qe EM A 1, Be i (Mis MOI sy 15: i cea te dig Bei Diner A re) al was Lt k tg ddl fy x dritta 7 ka aa Los Ich wha bb N id 4 Via it ly. 70 di Ne a 2 2 2 fül pé um" i i 1 i \ i sn 7 A 7 v i | m | A i En 4 HA u) BALIA TE A7 APE bte re drehte : 4 vn. 9 À A A “ ay, ay fie DUT 4 ; hey è + 1 e tb \ ' a ; » A 4 Q fá Py LI 7 e , bie LI MIGRATION OF DOTTERELS (EUDROMIAS MORINELLUS L., 1758) IN THE HORTOBÁGY Dr. Gabor Koväcs Hortobägy National Park Introduction First occurence of Dotterel in Hungary has been reported by István Sterbetz (1959). In his study he details and evaluates the domestic data mentioning the species occurences in the Hortobágy with reference to Sdtori (1943) and Radó (1957). In 1965 and 1972 Sterbetz again published the previous data including the Hortobágy observations between 1964 and 1965 and 1966 and 1969, resp., together with additional data on the dotterel. The main migration routes through the Hortobágy were studied by L. V. Szabó between 1971 and 1978 (Szabó, 1976; Horvath-Szabö, 1981). I have been studying the occurence of Dotterels since 1974. Results of the observations conducted in the Hortobägy are available here in more details. The part results have already been published elsewhere (Kovács, 1979; 1980a; 19805; Kovacs-Konyhds, 1986). During my research I attempted to reveal the reason for the regular occurence of this rare bird species in the Hortobägy. Role of the heat-plant assotiations and vegetation cover with the grazing anımals was evident. Yet, several part questions with replies still unconfirmed arose during the period of a more than one-and-a-half-decade-long observation. Materials and methods Migration events and behavioural patterns of the birds staying here should be started with listing the data series for 17 years. The observation data are presented according to year indicating location and type of habitat. Besides my data I also refer to personal or written communications of my collegues indicating the initial letters of their names: Zoltan Ecsedi (Z. E.), István Fintha (1. F.), Sándor Konyhas (S. K.), Zsolt Végvári (Zs. V.). László Vilmos Szabö’s personal communications I used for analysing the data between 1974 and 1979 which I refer to in the text. I would like to thank to all of my collegues for their data and help. I have Sandor Konyhäs to thank for his active and fruitful participation in observations at the Kecskés, Szelencés and Angyalhaza puszta and for the large number of data, that I could access with his assistance. 83 Besides the Hortobágy I could watch Dotterels in Bihar as well on one occasion, that I present here. My observations between 1974 and 1986 have been detailed in my previous papers (Koväcs, 1986; 1988). Results The year of 1987 was rather dry, however, I could not observe a considerable rate of migration. The first flock of Dotterel arrived very early on 16th of August, but even their greatest flock contained less than 20 specimens. 16th Aug. Szelencés 4 overflying (S. K.) 18th Aug. Angyalhaza 1 overflying (S. K.) 18th Aug. Szelencés 3 overflying (S. K.) 20th Aug. Szelencés 2 at herd yard 24th Aug. Kunmadaras 2 at Bogarzò herd yard 26th Aug. Kunmadaras 6 at Bogarzo herd yard 16th Oct. Nagyivan 14 at Mérges-hat herd yard 18th Oct. Angyalhaza 9 bare sheep-run (S. K.) 18th Oct. Szelencés 6 herd yard (S. K.) 25th Oct. Szelencés 17 herd yard (S. K.) 30th Oct. Szelences 4 herd yard (S. K.) 31st Oct. Kunmadaras 1 overflying In 1988 the summer was somewhat drier and migration was slightly more intense. 22nd Aug. Kunmadaras 1 Gyurokut herd yard 23rd Aug. Kunmadaras 3 Grazed sheep-run 28th Aug. Kunmadaras 1, overflying 22nd Sept. Szelencés 12 herd yard 4th Oct. Szelencés 41 herd yard and sheep-run 13th Oct. Kunmadaras l overflying 22nd Oct. Szelencés 30 herd yard In 1989 the summer was fairly rainy: 327 mm of rain were recorded between Ist June and 31st Aug. Migration of Dotterels seemed to fail since their favourite migration places were covered by grass of 10-20 cm, the livestock could not cope with grazing it! (As in 1980!) 24th Aug. Kunmadaras l overflying 25th Aug. Szelencés 8 herd yard 3rd Sept. Szelencés 3 herd yard 27th Sept. Szelencés 5 herd yard In 1990 the drought was extreme! In summer as few as 93 mm of rain were recorded. All the migration sites were grazed bare and the grass disappeared 84 Gita o ee in some places, e. g. in the Kunmadaras puszta (sheep-walk around Füveshalom) untill the autumn rainfall. Volume of migration approximated to and even surpassed that of 1986. Angyalhaza became a stable migratory place (surroundings of the Vadallo- kút and Dorogat) where Sándor Konyhäs had already observed their scattered and occasional appearances in the previous years. Two unusual sites of occurence were also recorded in the Mata-puszta (Zs. Véguari’s observation, Pers. comm.) and in the Kondas fish-pond of 460 ha where I observed one specimen probably wandered from those occurring at Mata. Not even hard frosts could force the Dotterels to remigrate. Also of interest is that spring occurence was recorded even at two sites in the same year. One of the birds, watched by Sándor Konyhas at Angyalhaza on 17th of May, had nuptial plumage. 11th May Kunmadaras 17th May Angyalhaza 22nd Aug. Angyalhaza 24th Aug. Kunmadaras 25th Aug. Szelences 2nd Sept. Szelences 3rd Sept. Mata 5th Sept. Szelencés 10th Sept. Szelences 11th Sept. Kunmadaras l4th Sept. Szelencés 16th Sept. Kunmadaras 17th Sept. H. Fish-pond 18th Sept. Kunmadaras 18th Sept. Szelencés 19th Sept. Kunmadaras 20th Sept. Kunmadaras 21st Sept. Kunmadaras 23rd Sept. Szelences 25th Sept. Kunmadaras 27th Sept. Kunmadaras 28th Sept. Kunmadaras 28th Sept. Angyalhaza 29th Sept. Kunmadaras 30th Sept. Szelencés 30th Sept. Angyalhaza 4th Oct. Angyalhaza 7th Oct. Angyalhaza 9th Oct. Angyalhaza 9th Oct. Szelencés l'in a sheep-run nearby the Luca-spring 1 Vadällö-küt sheep-run (S. K.) 6,, Varostanya” (Z. E.) 2 Bogarzo herd yard 16 herd yard 22 herd yard 8 pasture nibbled off (Zs. V.) 15 herd yard 16 herd yard 3 Bogarzo 12 herd yard 18 Bogarzo 1 Kondäs-t6 1-2 draigned l overflying 51 Bare grass nearby Nagyagér 13 Benched sodic grass 20 Bogarzo 19 Bogarzo 7 herd yard, Szunyog-kut 21 Bare sodic grass (Puccinellietum) 18 Bogarzo herd yard 14 Bogarzò herd yard 85 Vadallo-kut, bare benched sodic area 6 Bogarzò 32 herd yard and surroundings 30 Bare area nearby Dóró- -gat 11 Bare area nearby Dörö-gaät 15 Asottér-telek, sheep-run 46 Vadallo-kut, grass nibbled 76 herd yard and surroundings 85 11th Oct. Szelencés 50 herd yard and surroundings 11th Oct. Angyalhaza 41 Sheep-hold, sheep-run 17th Oct. Angyalhaza 17 Boggy dry grass 17th Oct. Szelencés 67 herd yard 20th Oct. Kunmadaras 17 Komocsin-gerinc, loess grass nibbled 24th Oct. Angyalhaza 39 Dörö-gät 24th Oct. Szelencés 42 herd yard 25th Oct. Angyalhaza 68 Surroundings of Dörö-gät (S. K.) 26th Oct. Kunmadaras 3 Pemetés-fert6, benched sodic area 30th Oct. Angyalhaza 78 Grassy areas surrounding Vadallo-kut Spring migration The data serie presented before contains spring occurences in a very limited number. According to Radó (1957), Sterbetz (1972), Fintha (in lit.) Sandor Konyhas (Pers. comm.) and my personal observations Dotterels migrate over here between 8th of March and 24th of May. The migration takes place in far shorter a period than the two-month-long interval would actually make it possible: onset of migration shows great annual variation. Besides, migration takes place in a relatively short time and majority of the birds fly across the Hortobagy without landing. Dotterels flying down single or in smaller groups stay in our puszta areas for maximum 3-12 days. Another possible explanation is that birds may use another route at spring migration. If the spring migration were more regular and longer it would have been certainly recorded from 1977 on since I recorded the arrivals of the Dotterels between February and May walking on the observing routes, day to day. Autumn migration A most conspicious ornithological feature of some arid sodic areas of the Hortobagy is the regular migration of Dotterels occuring approximately in the same sites between August and October. Unlike spring movements the autumn migration involves rather long residence here: the earliest datum of arrival is 16th August (S. K., 1987), the latest occurence recorded in autumn is 19th November (1979). According to my observations, duration of migration and number of Dotterels staying here are considerably affected by the amount of precipita- tion or degree of aridity in the previous 3—4 months. In case of rainy weather the dense grassy vegetation of the puszta is grazed by livestock (mainly sheep) only half-third. A 15-30 cm high grass is less preferred by Dotterels since it makes difficult their running-feeding habit. Thus, after rainy summers their migration is rather scanty or might even fail (e. g., in 1978, 86 1980, 1989), while in dry years, particularly of drought summer, the migration is more abundant and Dotterels occur in higher number in the sodic grass-plots nibbled bare (1979, 1986, 1990). Sites of occurence in the Hortobägy 1. Pentezug It was known as the most stable migration place in the Hortobagy between 1966 and 1976. The birds frequented a Festucetum grass-plot of 30-40 ha, nibbled almost to ground by sheep, surrounded by the so called Ördögärok- Arteziküt-Kincses-lapos. They frequently appeared on the bare dirt roads acrossing the puszta and occasionally appeared at the herd stand and its surroundings 1 km southwards. No considerable migration has been noted in this puszta since 1981. 2. Szelencés This is a very dry area, ca. 6 air kilometres from the previous migration site. In 1973 László Vilmos Szabó could watch 130 Dotterels here, the highest number ever recorded in the Hortobagy. This area has been the most stable migration place in subsequent years, too. Till 1980 the southern part of the puszta, a Festucetum and Puccinellie- tum grass-plot of ca. 100 ha, nibbled heavily by sheep, bordered by the Ageri-halom, Deszkäs-hodäly, Sebesér and Kenéz-küt, had been their most faovourite migration place. From 1981 Dotterels have mainly frequented the livestock yards, heavily treaded and covered by droppings, laying rather northwards in a cattle-pasture between Nagyagér and Tekeszarvhalom as well as the abandoned sodic rice fields. 2. Kunmadaras-puszta Their first occurence was recorded by Läszlö Vilmos Szabö in 1971 (Pers. comm.). Between 1971 and 1981 the most frequent sites of occurence were the cattle-pasture and itself the herd yard heavily manured and treaded, surrounded by Gyüröküt, Tippan-hat, Halas-fenék, Csöszhäz and Forras- fenék. Occasional presence of Dotterels were seen in sheep-runs nearby Döghalom, Luca-ér and Füveshalom. Since 1981 the migration has moved to a part of puszta of ca. 150 ha. heavily benched, extending between the Bogarzo herd yard and Füveshalom. 4. Angyalhaza Before 1986 I could observe some occasional birds only at the southern border of the puszta, nearby Szelencés. Angyalhaza has been frequented as migration place since 1986. This has mainly been suggested by Sándor Konyhda’s data. First we have thought of Angyalhaza as a changing area of the Szelencés migration place, being only 2—3 kilometres away, but in 1990 it was proved that crowded Dotterel flocks were staying simultaneously on both sites. The Vadällé-küt, Szarnyékos sheep-hold, Szalonnas flat and surroun- dings of the Dóró-gát as sites of high priority have become their favourit 87 places where the ground is bare, heavily benched and sodic. Occasionally, they have appeared in farer places, e. g., at Asottér-telek and in sheep-runs nearby Fürott-küt, in the „sheep-powder” spots accumulated around the sheep-holds. An interesting observation was recorded on 30th of October, 1990. We were walking in the area in rainy and stormy windy weather and could watch Dotterels even in spike-rush-bent-grassy boggy areas covered by semi-high grass. It was highly unusual for the birds, which probably hid here against the raw weather. 5. Other sites of occurence According to previous findings, publications and some recent observati- ons Dotterels occur besides their regular migration places in the northern part of the Hortobágy (Darassa, Mata, Halastó), in the southeast (Alomzug) and central (Nyirölapos) parts and in the southern area (Borzas, Nagyiván, Zam). My 1975 record in Bihar (Sandoros) suggests that Dotterels may occasionally appear for a short time at any sites in the territory east of the river Tisza. Topography and vegetation of the migrating places Dotterels prefer most the dry sodic puszta area covered by the shortest grass, where the predominant plant association is composed of Artemisio-Fes- tucetum pseudovinae and Puccinellietum limosae artemisietosum. In warm weather Dotterels hide in spike-rush-bent-grassy (Eleochari-Ag- rostidetum stoloniferae) vegetation of sodic runlets, swamps, heavily treaded and grazed short by the livestock. The birds may visit the blank sodic spots covered with Camphorosma annua or Spergularia salina when it is not too warm. At noontime Dotterels can hardly tolerate the warm of around 25-30 °C and shelter in shadow. The characteristic place of noonday rest at Szelencés was a shadow offered by Juncus conglomeratus, but hoof-prints, wheels-tracks and a handful of shadow provided by larger clods or droplets do for them, as well. They are attracted by roads and paths acrossing the puszta and their withdrawal to the smaller-larger sodic berms or to the small Festuca-rush-beds is not unusual either Dotterel is rarely seen in arable lands (the only record is: 14th of September, 1985) and rare visitor in burnt down grassy areas, too. It steers clear of the high weeds covering the abandoned livestock yards, too. Behaviour, associate species Dotterels are friendly and even tame birds. When feeding they take short runnings and abruptly pickling about. Members of the actively feeding flocks take 8-12 runnings and 14—17 picklings per minute. They are closely related to one another, the individual straggling behind makes permanently its deep monosilable call flying here and there untill the „reply” of the flock as if calling down their lost fellow. 88 Larger flocks are sometimes split up to smaller groups of 4-20 specimens even for several days. Diurnal rhytm of birds is significantly affected by temperature, precipitation and wind conditions. In August-September warm days of 28-30 °C are not unusual in the Hortobägy. Our northern guests are slumbering over the hot hours of the day and having a noonday rest as described above. When a refreshing wind arises the Dotterels stand up turn against the breeze lifting half outright their wings and cool themselves. In windless canicular days I often saw as the birds suffering from hot were slavering. In such days they are only active at early morning and late-after- noon at sunset. Their overall diurnal rhytm can be described as follows: — Before sunrise they become lively, sing a lot, sometimes fly up. Then, Dotterels are actively feeding over 3-4 hours. — Around 9-10 hours with warming up they are getting weaker and weaker. The birds are standing about a lot, begin to plume then, at adequate place (traded by animals, varied by wheel-tracks or clods) the whole flock seats down, nearly all at once. — Noonday rest lasts to 3.00-4.00 hours p.m. meanwhile Dotterels are sleeping or only sitting and lying about suffering from hot. Occasionaly, one of them give a thin complaining alarm and the whole flock stands up; they take some steps, plume and stretch themselwes then, sit down again. After the elapse of the noonday rest a long period of pluming begins, the birds are dropping, running and occasionally jumping up fluttering. After some shorter flyings and circlings the afternoon feeding begins which lasts untill sunset. — When there is a bright moonlight the birds are also active during night sing a lot and fly, too. Under cool, windy and rainy weather conditions the above rhytm turns completely over. The birds are active from morning till sunset they rest more, sometimes for 5—6 minutes occasionally for one and a half hour. During hot days Dotterels are rather tame (I could approache them to 1,5 m, once even to 60 cm), whilst in hard wind, especially in cold weather, they are much wilder and less confidental. Frequent quarrelling, pursuit and short single fights can mainly be observed in cool weather. The attacker makes a rash, with head drooped almost chrouching down, at its rival, but the driving has never surpassed 1—2 m. The fighting birds chirped sharply and halting. This voice differed considerably from the thin and soft whistling of anxiety, from the mono-si- lable and slightly scarpy alarm and from the calling whistle of the bird strayed. Among other avian species Dotterels form occasionally loose feeding community with Golden Plover (Pluvialis apricaria), Lapving (Vanellus vanellus), Starling (Sturnus vulgaris), Yellow Wagtail (Motacilla flava), Grey Plover (Pluvialis squatarola), Lapland Bunting (Calcarius lapponicus), Skylark (Alauda arvensis), Stone Curlew (Burhinus oedicnemus), Curlew (Numenius arquata) written in order of frequency (Koväcs, 1980; 1983; 1986). 89 However, Dotterels tend to avoid the „outsider” species even, driving them away e. g., Starlings, Skylarks and Lapland Bunting. They are afraid of the Corvidae and particularly of the predators. Of the latters Hobby (Falco subbuteo) disturbs them most frequently. The occassion- aly occuring Peregrine (Falco peregrinus) more dangerous for Dotterels: in 1976, for example, a north Peregrine (Falco peregrinus calidus) had cought one specimen in the Kunmadaras-puszta . In September Red-footed Falcons (Falco vespertinus) assembling for remigration sometimes occupy en mass certain parts of puszta, even the migration places used by Dotterels. This flock of predators may considerably disturb the Dotterels which may even abandon their usual place. Moulting, age structure In August and early September coloured or slightly moulting specimens may still be seen in quite a great number. Their moulting takes place here. Onset and duration of moulting show great variations, some are in nuptial plumage still at late-September, but the majority of Dotterels wear already winter plumage. Fig. 1. Characteristic occiput biro of an old Dotterel after moulting 1. ábra Vedlett, öreg havasi lile jellegzetes tarkomintazata Fotö: Dr. G. Koväcs 90 Dig. 2 An old Dotterel specimen is sleeping 2. äbra in standing position at the beginning of moulting Vedles kezdetén levò öreg madár állva alszik Fotó: Dr. G. Kovács Fig. 3. The Dotterel cools itself with ee lifted wings against noonday hot 3.abra Adel forróságban szárnyát felemelve hüsiti magát a havasi lile Fotó: Dr. G. Kovács 91 Generally the coloured old specimens (probably females) are the first, to arrive but joint appearance of a family (1 old male and 2-3 yearlings) has also been experienced. Family tie in large flocks was somewhat unclear for me. Proportion of juveniles in such flocks amounted to 55-60% or sometimes more. Fig. 4. A preening Dotterel 4. ábra Tollaszkodö havasi lile Fotó: Dr. G. Kovács . Fig.5. A Dotterelin juvenile plumage 5. ábra Fiatalkori tollruhas havasi lile Fotó: Dr. G. Kovács 92 Nature conservation In the Hortobágy migration places Dotterels are not endangered by human activity. The puszta areas of Hungary provide favourable temporary homes for them. The practical protection work may include grazing and treading the grass by livestock in an area covering at least 10-15 ha in one-two favourite migration places (Kunmadaras, Szelencés) thus the period of their migration and stay here can be extended and their population be increased even in unfavourable years. Since Dotterels are not disturbed by the grazing livestock no restrictions of grazing are needed. References-Irodalom Horváth, L.—Szab6, L. V. (1981): The Ornis of the Hortobágy. In: The Fauna of the Hortobágy National Park. Bp., Akadémiai Vol. 1. 391-407. Konyhas S.—Koväcs G. (1990): Szokatlan átvonuló és ätnyaralö fajok a Hortobágyon, 1990 apr—jun. Mad. ‘Taj. Kovács G. (1978): Madarvonulasi adatok a Hortobägyrél. Aquila, 84: 108-109. Kovács G. (1980 a): Havasi lilék a Hortobágyon. Term. Vil. 1980. 1. 28. Kovács G. (1980 b): A havasi lilék hortobágyi vonulása. Mad. Taj. 1980-1. 12-13. Kovács G. (1983 a): Hajdú-Bihar védett madarai: A havasi lile. Hajdü-Bihari Naplö, 1983. febr. 17. Kovács G. (1983 b): Megfigyelések az ujjaslile (Pluvialis squatarola) tiszántúli elöforduläsäröl. Mad. Tàj. 1983-2. 88-91. Kovács G. (1986): Az aranylile (Pluvialis apricarius) a Hortobágyon. Aquila, 92: 97-103. Kovács G. (1986): A havasi lile (Eudromias morinellus) hortobágyi vonulasa- nak vizsgalata 1974-85 között. MME II. Tudomänyos Ülese, Szeged, 1986. 269-274. Kovács G.-Konyhas S. (1986): A havasi lile (Eudromias morinellus) 1986-os vonulása. Mad. Taj. 19864. 33-34. Kovács G. (1988): A Hortobágy madarvilaganak 6ko-faunisztikai vizsgálata, 1971-1986. In: Tóth A. szerk.: Tudományos kutatások a Hortobágyi Nemzeti Parkban. KVM, Budapest, 113-208. Radö A. (1957): Havasi lilek a Hortobagyon. Aquila, 63-64: 277. Satori J. (1943): Faunisztikai adatok a Hortobägyröl. Aquila, 50: 406-407. Sterbetz I. (1959): A havasi lile (Charadrius morinellus) Magyarországon. All. Közl. XLVII. 1-2: 143-147. Sterbetz I. (1965): 1964-65. évi megfigyelések a Hortobágy madarvilagardl. Deri Müz. Evk. 1965 Debrecen. 383-396. Sterbetz I. (1972): 1966-69. évi adatok a Hortobágy madarvilagarol. Déri Múz. Évk. 1969-70. Debrecen. 33-52. 93 Szabé L. V. (1976): Gerinces állatok. In: Kovacs G-ne-Salamon F.: Hortobágy a nomad pusztától a Nemzeti Parkig. Budapest. Mezőgazdasági K 70-114. pp. Szabö L. V. (1988): Havasi lile. In: Haraszthy szerk.: Magyarorszag madar- vendégei. Budapest-Dabas. Natura, 78. pp. Author’s addresse: Dr. Gabor Kovacs Nagyivan Bem apo u. 1. H-5363 A HAVASI LILE (EUDROMIAS MORINELLUS L. 1758. ) HORTOBAGYI VONULASA Dr. Koväcs Gabor Hortobágyi Nemzeti Park 1974 és 1990 között a szerző több mint 200 alkalommal figyelte meg a Magyaror- szágon ritkának számító havasi lilét. A Hortobágy négy területén alakultak ki rendszeresnek mondható átvonulóhelyek, melyeken (az erősen csapadékos évek kivételével) minden esztendőben előfordultak ezek a madarak. e a Hortobagyon 1. Pentezug: főleg a 70-es években jelentek meg itt feltűnő rendszerességgel. 1981 óta viszont megszűnt az itteni vonulás. 2. Szelencés: a legstabilabb vonulöhely, ahol kedvező években 120-130 példány is megjelenik. 1980-ig a kopár juhlegelőket, 1981 óta inkább a gulyajárást látogatják. . Kunmadarasi-puszta: több pontját is használják. Egy stabil hely mellett , tartalék" helyeket is felkeresnek. Létszámuk kedvező években a 40 példányt is meghaladta. . Angyalháza: 1986-ban Konyhás Sándor észlelte a havasi lilék itteni megjelenését, kopár birkajáráson. 1990-ben kiderült, hogy ez a hely nem a közeli Szelencés , váltó" területe, hanem külön vonulóhely, ahol a létszám a 80 példányt is meghaladta. 5. Egyéb, alkalmi előfordulási helyek: Darassa, Máta, Halastó, Álomzug, Kecskés, Nyírőlapos, Borzas, Nagyiván, Zám. 1975-ben még a bihari Sándorosnál is előfordult. u A Az átvonulóhelyek felszíni formái, növényzete: rövid füvű szikes pusztai asszociá- ciók erősen legelt és taposott változatait kedveli. Vonzódik a patanyomokkal, keréknyomokkal, trágyalepényekkel tarkított jószágállásokhoz. Szántókon igen rit- ka. Tavaszi átvonulás Ritkán fordul elő. Az adatsorban ismertetett néhány eset, ill. Radó (1957), Sterbetz (1972) és Fintha (in litt) szerint márc. 8. és máj. 24. között vonulnak át, de valószínűleg a zömük leszállás nélkül repüli keresztül a Hortobágyot. 94 Őszi vonulás Legkorábbi adatunk: augusztus 16. (1987, Konyhás Sándor megfigyelése), legkésőbbi előfordulás: november 19. (1979.) Meghatározó tényező a vonulást megelőző nyár csapadékossága vagy aszályos volta. Igazán nagy számban csak száraz években érkeznek. Viselkedés, társuló fajok Jámbor, bizalmas madár. A terepen a táplálkozó csapatot könnyű észrevenni, mert rövid nekifutásokkal és megtorpanásokkal egy irányba haladva szedegetnek, percen- ként 8-12 megiramodást és 14-17 csippentést végezve. A társaitól elmaradt egyed folyton hallatja egytagú, mély hívogató hangját, miközben ide-oda repülve keresi a csapatot. A többiek a földről válaszolva , lehívják" az ilyen kóborlót. Napi ritmusuk az időjárás függvénye. Meleg időben sokat szunyókálnak, árnyékos helyekre húzódva. Ez a „deleles” akár 5 órán át is eltarthat. Szeles, hideg vagy esős időben rövid pihenési szakaszok váltakoznak tollászkodásokkal, ill. táplálkozási szakaszokkal. Holdas éjszakákon, főleg meleg időben nagyon aktívak, repülnek és bizonyára táplálkoznak is. Főként a hűvös időben gyakori, hogy a csapat egyes tagjai összeverekszenek, de az ilyen párbajok nagyon rövidek, 1—2 méteres kergetőzésből, szárnyverdeső felugrás- ból és szaggatott csipogásból állnak. Más fajok jelenlétét nem keresik, de eltűrik a bíbic, aranylile, seregély, sárga billegető, ujjaslile, sarkantyús sármány, pacsirta, ugartyúk, nagy póling jelenlétét. Esetenként a kisebb madarakat (seregély, pacsirta, sarkantyús sármány) elűzik maguk közül, más esetekben egy-egy pacsirta vagy sármány órákon át együtt mozog a lilékkel, sőt, azok elülése, szunyókálása esetén sem hagyja ott a csapatot. (1990. október, Kunmadarasi-puszta.) A varjaktól és aragadozó madaraktól erősen tartanak. A kabasólyom időnként rájuk támad, de eredményesen csak a vándorsólyom vadászik rájuk. A Hortobágyon olyan gyakori kék vércsék pusztai jelenlétét is nehezen viselik el. Vedlés, az öreg és fiatal egyedek aránya A kiszínezett, még vedletlen öreg példányok (tojók?) érkeznek elsőként, majd a kissé vedlett (him?) egyedek, a fiatalokkal, mintegy családonként. Teljes átvedlésük a hortobágyi vonulóhelyeken zajlik, általában szeptember közepéig-végéig. Nagyobb csapatokban a fiatalok mennyisége elérte, néha meghaladta az 55-60%-ot. Természetvédelmi feladatok A Hortobágy ideális körülményeket biztosít a havasi lile vonulásához. Csupán esős éveken válhat szükségessé egy-egy kedvenc helyükön a túllegeltetés, hogy a rövidfü- ves állapot kialakuljon. 95 DONNE OK pen sali ‘aM CITE QU soli à andato i iby Fond winken! u. Lai ale ILL badge, For Sugli sa an ae of + i nr ps QU a LA % ps a 4 ? = ‚ur dui Er G ry hi VOGA 1. vent infos RETI sid aye it cen | (hh ee pi pine QUE bra 10e: k ren évő THEN Reet RIVES er) gui a ou “ide My pain! (iti Tre aie nant lee me i éve , ' BR, WA ni vg Ha & an a ol i Titus ip tea ‘ my hs Wie |) Ab) ‚Im k visg ea no N: fi rito cape gta Ag a Eu i ) ù tarat Kell! pi N Ts ut te un ne NE ARE tot SD tai Í en tl To Be Ù ti pee "ch AUX Ah (REX, Ae | da i $ ae) bt povlorded Annan’ n abs (i di a | | wage Line Ne. fi n , (rt ni al np kv THE REPRODUCTIVE PERFORMANCE OF THE SCOPS OWL (OTUS SCOPS L, 1758.) B. Streit! and Zs. Kalotas* 1. Hungarian Ornithological Association 2. Institut of Ornithology Introduction Reproductive performance of the Scops Owl has been little studied (Mikkola, 1983). Some of the studies have been conducted on captive specimens, which means considerable alterations in the ecological conditions (Cramp 1985, Radu 1984). Field observations have been occasional, inciden- tal and scanty (Mebs 1960, Roget 1971, Haraszthy 1984). No detailed analysis has been performed on larger samples (Bavoux and Burneleau 1985). We studied the nesting biology of a hill-country Scops Owl population for nine years in view of time of hollow occupation, date of egg laying, clutch size, chronological succession of nesting and hatching, development and feeding of the nestlings and, finally hatching success. Besides, biometrical data were recorded as well. Our observations made until 1985 together with the distribution of the scops owl in Hungary have already been published (Streit and Kalotäs 1987). Study area The study area is the Szekszard Hilly-Country frequented by nesting Scops Owl population at the margins. The area situated in the vicinity of town Szekszárd in SW-Hungary approximates to 70 km’. It is covered with a shrubby vegetation consisting mainly of abandoned vineyards and orchards variegated with a few years old acacia and Austrian pine plantages as well as with occasional dense shrub lines at the field margins. Detailed description of the study area has already been presented in our previous paper (Streit and Kalotas 1987). Methods The first nesting of the Scops Owl was recorded here in 1979 (Streit and Kalotäs 1985). To promote nesting we set out nesting hollows during the consecutive years hung on branches or fixed to tree-trunks at a height of 1,5-5 meters, resp. The nesting hollows were made of stumps or plywood in various sizes with an entrance hole of 6x6 to 20x30 cm. The nesting hollows varied in number annually, the maximum was 25. The number of the known Scops Owl nestings showed an increasing pattern. The corresponding 97 records are as follows: one in 1979, two in 1983 and 1984, three in 1985, four in 1986, five in 1987, nine in 1988 and 1989 and, eight in 1990. Rate of the occupied nesting hollows and settling density of the scops owls followed a parallel increase (Kalotäs and Streit, 1986). Sometimes the nesting pairs occupied hollows close to one another, even at a distance of only 140 m. Except for three cases, the owls were nesting in the nesting hollows. During the nesting season we chequed the nesting hollows on several occasions in day-time. The night observations were performed from a watch-tent and photographs were also taken. The biometrical data were recorded on the spot using a slide-gauge and an analytical balance. The measurements were performed to an accuracy of 0,1 mm and 0,01 g, resp. Prey animals were identified by visual inspection and analysing the food fragments remaining in the hollows as well as by evaluation of the coloured photos. Results Generally, Scops Owls migrate from their wintering place to the nesting area in late April and early May. We failed to obtain data on the period between the arrival and the onset of brooding, including the events of revier occupation, choice of pairs and mating, which is partly due to geographic conditions and partly to the great number of the potential nesting hollows. The earliest date of hollow occupation and egg-laying was 12 of May. The main part of the nestfuls was laid during the second half of May and in the first half of June. The last egg-laying was recorded on 2nd of July, the onset of the last secondary brooding (replacement clutch) was noted on Ith of July. The Scops Owl laid the eggs on the debris lining the bottom of the hollow or on the nesting material of a previous songbird. The eggs were laid at 1-2 day intervals. The clutch size varied between 2 and 5 eggs according to the following pattern: Clutch size 2 3 4 5 Number of nests 5 17 10 11 Among two-egg clutches incomplete ones also occured. The replacement clutches usually consisted of three eggs. The average clutch size referred to total nesting was 3,6 eggs. The eggs were short oval-shaped, white and shining. The eggshell was contaminated during hatching and became dull in appearance. The egg measurements are given in Table 1. Only the female was brooding. Contrary to the literary data (Makatsch 1976, Mebs 1980) it is likely that incubation commences already after laying the first egg, consistent with our observations: we could always find the layer in the nest in day-time. The female left the hollow only on 1-2 occasions for 98 5-10 minutes even at night. The brooding layer was fed by the male. The dietary composition agreed with that of the nestlings’. The hatching occured after 24-25 days of incubation. The nestlings hatched asynchronously at 1-2 day intervals. The hatching success is presented in Table 2. Table 1. 1. táblázat Average: Meretek: Maximum: Minimum: Profile index: Mass: Tömeg: Eggshell mass: Tojashéj tömeg: Table 2. 2. táblázat Clucht size Feszekalj nagysaga Ov 09 DO Total Osszesen Egg dimensions A tojások méretei 31,05 x 26,60 mm (n — 125) 33,80 x 27,15mm 31,70 x 28,00mm 28,80 x 25,05 mm 32,15 x 21,90 mm 1,16 12,09 g(n = 21) 0,929 g(n = 12) Scops Owl’s hatching succes related to clutch size A füleskuvik kelési sikere a fészekalj nagyságához viszonyítva Clutches Eggshatched Eggshatched Mean hatching n n per egg laid per nest Fészkek Kikelttojasok Akikeltés Egyfeszekre szama szama lerakott juté kelés atlaga tojasok hányada 5 4 0,40 0,80 17 31 0,60 1,82 10 28 0,70 2,80 11 32 0,50 2:90 43 95 0,60 2,20 The size, i. e. age differences among the nestlings were consistent all over the observation period. During the first two weeks after hatching the layer stayed with the nestlings even in day-time, from the third week she was hiding in the dense foliage close to the hollow. The day-time resting place of the male was situated farther from the nest. From the 18th day the nestlings frequently appeared in the hole of the hollow mainly at night, but sometimes in day-time, as well. During the period ranging from the 20th to 32nd days after hatching the young birds left the nesting hollow before reaching full flying ability. By that time their body weights approximated to those of the parent birds (Fig. 1). Fig.1. Mass I. dbra Tömeg g 80 70 60 50 40 30 20 10 113 5 NILO 13015471927. 23 Gays nap Weight increase of two young Scops Owl Ket füleskuvik-fiöka testtömegenek gyarapodasa The young birds leaving the nesting hollow were hiding among the surrounding trees and shrubs sometimes in the dense grass. In case of disturbance they took a sleeked upright posture and when, responding to direct threat, a forward-threat posture while snapping with the beak. The nestlings were fed by each parent, but during the first 10 days only the male carried the food. The feeding activity commenced a quarter of an hour after sunset and lasted prior to sunrise, i. e., it amounted to a period of 8 hours. We could watch only on one occasion as the adult bird was feeding even after sunrise. The number of feeding occasions was high, the average number recorded at night was 102 with a range from 78 to 127. The number of feedings was somewhat higher during the first two-third part of the night, compared to the remaining period. The hourly values ranged from 2 to 43, 100 the average was 13. Such a frequency of feeding suggested a feeding site with a radius of less than 100 m. The Scops Owls discovered their preys from outstanding hiding places and with an abrupt strike caught them by their talons then carried them in the beak into the hollow. Among all European owls the scops owl consumes the greatest number of insects: this item constitutes more than 90 per cent of its food. Among insects Orthopteras, mainly Tettigonia viridissima constitute the basic food of the Scops Owl. In a certain period, probably at time of swarming, the adult birds frequently brought various Noctuidae imagos to the nestlings. The third most frequent food item was Coleopteras. Occasio- nally, the food also contained vertebrate anımals, small rodents and songbirds. Composition of the food samples (%) is presented in Table 3 Table 3. 3. tablazat ! , 3 The diet of young scops owls during the breeding season. Percentages based on number of food items (n = 640) A füleskuvik-fiokak taplalék-osszetétele a költési időszakban, a taplalékallatok százalékos megoszlása alapján Insects (Orthoptera, Lepidoptera, Coleoptera) 97,2% Mammals (Apodemus, Microtus, Mus, Muscardinus) 2,5% Birds (Passer domesticus, Delichon urbica juv.) 0,3 Hatching success of the 43 nestings examined is shown by Table 4. It can be seen that nestfuls with eggs are much more endangered since only two dead nestlings were found. Clutch mortality can be attributed to desertion and predation. The nests were mainly preyed by the Mustelidae. The adult scops owls dont defend the nestfuls with eggs firmly. When the male is staying close to the hollow in day-time it gives one or two alarming voices. The layer usually leaves the nesting hollow. When she is staying inside she takes first a sleeked-upright posture in the entrance of the hollow with eyes half-closed. Responding to further approach of the intruder it lies on her stomach at the bottom of the hollow and tolerates catching being immobile. They defend the nestlings more energetically: besides the above strategies, they give sharp alarming screams and, mainly at night, repeal the intruder by onflying. On an occasion we could watch as the adults managed to repeal a young long-eared owl from the nesting hollow using this method. The 7 specimens recaptured of 105 ringed birds proved that Scops Owl is faithful to its habitat and the specimens ringed as nestlings or in the adulthood return to their habitat, frequently into the same hollow where they were brooding or hatched (Kalotäs and Streit, 1989). This may suggest that migration to the wintering place and return to the nesting place take 101 Table 4. 4. táblázat Scops owl’s fledging success related to clutch size A füleskuvikköltesek eredményessége a fészekalj nagyságához viszonyítva Clutch Eggs Chicks Chicks Mean fledging size hatched fledged fledged per nest n n per egg Feszekalj Kikelt Kirepült hatched Egy feszekre nagysaga tojasok fiókák juto kirepült száma száma Kirepült fióka/ fiókák átlaga kikelt fióka 2 4 4 1 0,80 3 31 31 l 1,82 4 28 28 l 2,80 5 32 30 0,93 2.02 Total Osszesen 95 93 0,97 2,16 Big. 2, Numbers of nets visits 2. ábra A fészekre szállások száma 18 15 12 9 6 3 hrs 219 422 AN 28 VAD al 2 3 Aww iS Feeding activity of Scops Owl. An awerage based on observation atvarious nests A füleskuvik etetési aktivitàsa. Különböző fészekaljaknal végzett megfigyelések átlaga 102 probable place in loose groups, occasionally in families. The furthest domestic finding was 4 km from the ringing place. No data on recaptures in foreign countries are available. It has also been evidenced by ringing that pair-relation may occur among the relatives in the Scops Owl population: a layer ringed as a nestling formed a pair with its own parent and brooded successfully during the consecutive year. Again, ringing gave evidence that female birds reach sexual matur ity before the age of one year. According to ringings the greatest age was 3 years: one layer ringed as an adult hatched in the same nesting hollow during the two consecutive years Fig. 3 3. ábra Scops owl with its gr ‘asshopper prey Fiileskuvik sz oe zsakmanyaval Fotó: Dr. Zs. Kalotas 103 Fig. 4. 4. ábra Scops owl with its owlet-moth prey as approaching an artificial nesting box Bagolylepke zsakmanyaval a mesterséges feszekodühoz érkező füleskuvik Fotó: Dr. Zs. Kalotàs References — Irodalom Bavoux, Ch.—Burneleau, G.: (1985): Premieres données sur la biologie de reproduction d’une population de Hiboux petit-ducs Otus scops (L.). Alauda, 53: 223-225. Cramp, S. ed. (1985): The Birds of the Western Palearctic, Vol. IV. Oxford University Press, Oxford, New York, pp. 454-456. Haraszthy, L. ed. (1984): Magyarország fészkelő madarai. Natura, Budapest, pp. IRIS OE Kalotäs, Zs.—Streit, B. (1986): Kísérletek a füleskuvik (Otus scops) mesterséges megtele- pitésére. Mad. Taj. 3; 6-9. Kalotas, Zs.—Streit, B. (1989): A füleskuvik (Otus scops) területhüsege. Madart. Tajék. 1-2. pp. 47-48. Makatsch, W. (1976): Die Eier der Vögel Europas. Neumann Verlag, Leipzig-Rade- beul. Band 2. 35-36. Mebs, Th. (1960): Die Zwergohreule (Otus scops) als Brutvogel an der Halburg bei Volkach/Main. Anz. Ornith. Ges. Bay. V. 5, pp. 584-590. Mebs, Th. (1980): Eulen und Kauze. Strigidae. Franckh. Stuttgart. pp. 102-106. Mikkola, H. (1983): Owls of Europe. T. and A. D. Poyser, Calton. pp. 63-68. 104 Radu, D. (1984): Reproducerea in captivitate, in Romania, a ciufului pitic (Otus scops). Ocrot. nat. med. incon]. 28: 102-111. Roget, S. (1971): Observations d’une famille de Hiboux petits-ducs Otus scops en Ardeche. Nos Oiseaux, 31: 117-120. Streit, B.—Kalotäs, Zs. (1985): Füleskuvik-fészkelések a Tolnai Hegyhát területén. Mad. Táj. 3: 25-26. Streit, B.—Kalotäs, Zs. (1987): Adatok a füleskuvik (Otus scops L.) feszkelesbiolögiaja- hoz. Aquila, 93-94: 279-288. Authors address: Dr. Zsolt Kalotas Dr. Bela Streit eal ee ca SZEKSZÄRD rnithological Institut P. O. Box 85. Ka lé; + H-7101 fi KOLTESBIOLOGIAI MEGFIGYELESEK A FULESKUVIKNAL (OTUS SCOPS L. 1758) Dr. Streit Béla—Dr. Kalotas Zsolt Egy füleskuvik-populäciöt tanulmanyoztak 9 éven at a Szekszardi-dombsag terüle- ten, DNy-Magyarorszagon. A madarak tülnyomö részben mesterséges fészkel6oduk- ban költöttek. A költés kezdete május közepétől június közepéig, pötköltes még júliusban is. Az átlagos fészekaljnagyság 3,6 (2—5) tojás. A tojó már egyéves kora előtt ivarérett. Csak a tojó költött, a költés az első tojás lerakása után elkezdődött. A tojásrakás 1—3 napos időközökben történt. Az inkubáció 24—25 napig tartott. A fiókák 1—2 napos időközökkel keltek, a fejlettségi különbség végig megfigyelhető. A kirepülés a 20—32. napon, fejlettségi sorrendben történt. Költési siker: a 156 lerakott tojásnak 60,8%-a kelt ki, és a kikelt fiatalok 97,8%-a kirepült: ez 59,6%-os siker. Az egy fészkelésre jutó kirepült fiókák száma 2,16 volt. Táplálékukat 9790-ban rovarok képezték. A gyűrűzések alapján bebizonyosodott, hogy mind az adult, mind a juvenilis madarak hűek a költőterülethez, többször ugyanabban az odúban költöttek successív években. 105 w i LA M ‘hae mr Barat | 0 fe A a Li N, N, Mu bt A “ a bé o” Lee ‘ee ey Ke =. Aba ange a a. (A NI À Du # Fu sa a AE 4 Hr, I te Ri ri À noi: ei Pa IH) ea) hi | Adi vrai EU DER u; és} OF t Pi Va j Were ey dario In * bain yey A tow Gon dritta?) A VORHENYES PACSIRTA (( CALANDRELLA RUFESCENS VIEILL. 1820.) ELSÒ MEGKERULESE A KARPAT-MEDENCÉBEN Gergely Jözsef Bevezetés A vörhenyes pacsirta (Calandrella rufescens) a legritkabb Euröpaban feszkelö enekesmadarak egyike. Euröpai elterjedese, költöterülete Dél-Spa- nyolorszäg keskeny tengerparti sävjara és a Szovjetunió Fekete-tenger melléki területeire korlatozödik (Makatsch, 1974). Nagyon kevés ismerettel rendelkezünk e madárfaj fészkelési sajátosságairól és vonulásáról. Euröpa- ban — költöterületen kivül — megjelent még Maltàn, Olaszorszagban, Nagy-Britanniaban, Helgolandon, Svédországban és Finnországban. Roma- niaban egy előfordulása ismeretes. Ezt a Tulcea közelében gyűjtött példányt a Berlini Zoológiai Múzeum gyűjteményében őrzik. Bulgáriában első ízben 1968. szeptember 1-jén bizonyították a faj előfordulását, amikor is 10 példányból álló csapatát figyelték meg a Kap Kaliaka-fennsíkon (Robel-Kö- nigstedt, 1973). Nagyon valószínű, hogy Bulgáriában esetenként költ a vörhenyes pacsirta, legalábbis erre utal az a tény, hogy 1978. június 6-án Dobrudzsában költési viselkedést mutató párt figyeltek meg. A kukoricaföl- dön tartózkodó madarak fészkének felkutatására tett kísérlet eredmény nélkül zárult (Robel-Königstedt, 1973 cit. Willems). A Fekete-tenger északi partvidékén költő vörhenyes pacsirták vonulásuk során át kell hogy haladjanak a Balkán-félsziget keleti részén is, ennek ellenére Görögországból és Törökország európai területéről nincsenek a fajról megfigyelési adatok. A vörhenyes pacsirta megkerülése a Bánátban Egészen 1989-ig nem volt tudomásunk arról, hogy a vörhenyes pacsirta megjelent volna a Kárpát-medencében. Ebben az évben bukkantunk rá az Adán élő Tóth László amatőr ornitológus és egykori vadász magángyűjtemé- nyében egy preparált vörhenyes pacsirtàra. A madarat még 1968. január 8-án lőtte a Bánátban, Szaján falu közelében, egy nagy kiterjedésű, vizenyős réten. Sajnos, a preparálás nem sikerült tökéletesen, de így is minden kétséget kizáróan fel lehetett ismerni a fajt. Termetre a Közép- Európában költő sziki pacsirtára emlékeztet, azonban hiányoznak a sziki pacsirtára jellemző, a nyak két oldalán látható sötét foltok. Ehelyett a begyen jellegzetes hosszanti sávozottság figyelhető meg. A preparátum színezetre, mintázatra és méretekre is azonos a Svenson (1977) és Bub és Herroelen (1981) által megadott vörhenyes pacsirta leírásával. 107 A Szajan gyüjtött vörhenyes pacsirta szarnyhossza 89 mm, csörhossza 11,3 mm. Svenson (1977) 50 vörhenyes pacsirta szarnymeretet vette fel Del-Spa- nyolorszagban, és azt találta, hogy a dél-spanyolorszägi populáció szarny- hosszúsága 78,0-91,5 mm között van. Wiegald (cit. Bub-Herroelen, 1981) 1922-23 folyamán 9 him vörhenyes pacsirta szarnyhosszat mérte meg. A legrövidebb 86 mm, a leghosszabb 90 mm, az atlag 88 mm volt. Két tojò madár szarnyhosszat is sikerült felvennie, ezek 81,5 mm és 85,0 mm voltak. Ezekböl az adatokböl feltetelezni lehet, hogy az adai gyüjtemenyben talal- hatò vörhenyes pacsirta dél-spanyolorszagi alfajhoz (Calandrella rufescens apetzü) tartozik. Ezt a feltevést támasztja alá az is, hogy a Szovjetunió európai területén költő vörhenyes pacsirtàk (Calandrella rufescens heinei) szárnya hosszabb és hegyesebb, mint a dél-spanyolországi populációé. Dementyev 50 hím szárnyhosszát mérte le. Az átlagméret 96,9 mm, a minimum 91,5 mm, a maximum 102,0 mm volt. 42 tojó szárnyméretének átlaga 89,5 mm volt (minimum 82,0 mm, maximum 98,5 mm) (Dementyev-Gladkov, 1954). Bub és Herroelen (1981) Dolnik adataira hivatkozva 84 himre vonatkozéan 98,0 mm átlagos szarnyhosszat ad meg (minimum 90,0 mm, maximum 105,0 mm). 61 tojó adataiból számolva a szarnyhossz 87,0-97,0 mm között változott, az atlagos érték 94,6 mm volt. Az adai gyűjteményben lévő vörhenyes pacsirta több mint két évtizeden keresztül várt arra, hogy létezéséről a nyilvánosság is tudomást szerezhessen. Szinte biztosra vehető, hogy az eltelt időszak alatt a vörhenyes pacsirta már több alkalommal is megjelent a Karpat-medencében, azonban a kis számú képzett madármegfigyelő és a terepi felismerés nehézségei miatt nem kerülhetett a figyelem középpontjába. A Bánátban, Szaján határában 1968. január 9-én lőtt vörhenyes pacsirta az első ilyen madárfaj, amelyről Jugoszláviában, egész Közép-Európában tudomásunk van. Ezzel a felfedezéssel egy újabb madárfajjal gazdagodott Jugoszlávia ornitofaunája. Irodalom - References Bub, H.—Herroelen, P. (1981): Kennzeichen und Mauser europaischer Singvögel, 1. Teil. Lerchen und Schwalben, A. Ziemsen Verlag, Wittenberg-Lutherstadt. Cramp, S.—Simmons, K. (1983): The Birds of the Western Palearctic, Oxford, London, New York: Oxford Univ. Press. Dementyev, G. P.-Gladkov, N. A. (1954): A Szovjetunió madarai, V. kötet, Moszkva. Robel, D.—Kénigstedt, D. (1973): Die Stummellerche (Calandrel rufescens, Viell.) in Rumenien und Bulgarien, Larus, Vol. 25: 121-122. Makatsch, W. (1974): Die Eier der Vögel Europas, Neumann Verl. Radebeul. Peterson, R.—Mountfort, G., Hollom, D. (1985): Die Vögel Europas, Paul Parey Verlag, Hamburg, Berlin. Svenson, L. (1977): Field guide to the European Passerines, Stockholm. A szerző cime: Gergely József ZENTA Ady Endre u. 24/a YU-24400 108 FIRST OCCURENCE OF RUFOUS SKYLARK . (CALANDRELLA RUFESCENS VIEILL. 1820.) IN THE CARPATIAN BASIN Jözsef Gergely I have found a preparation of Calandrella rufescens in a private collection of Ada (Banat, North-East Yugoslavia). The bird was shot in Banat nearby town Sajan in an extensive wet meadow on 8th January, 1968. Based on examination of the specimen I have indentified the bird as a subspecies of Rufous Skylark native in South-Spain (Caladrella rufescens apetzü). This finding represents the first occurence of Rufous Skylark in the Carpathian Basin. 109 Ne Hi Pad di Lin MU" | tu BLE iy st (rh NA AY ANA pos (CRT LR i: 'y ina LP dpi wii Len A Warn pe i NE A" 4 CT Lt si iy ied di Dr BR Lg un cu ak en MR Rn a cotta Pan i Valdi bs ihe ha LO "ah Te pee it LE wur uom A N al ANITA, vot! Mg RN Ang MER N | piss pia NE TA, an vb Lui en LE NT i TROIE he = ati lag ri N ha | SE) Wy pat ns ér" in | en Qi w At * ime i haa har ay Vr ÉLÉRE, a wi vo Calla ayer met Wee det Hale ni n mare Heke Sm N en an 1 UTI am i on ne Fr nr AA LT tela ARTE TIA TARA ae AUT Dana A via Cant iy hey eg Die } LI A ki i si) Háy È . | ( N M4 ur de - | Vv 3 Kay: e hel u 4 Pa Wh "4 at i pr halt L te a dir. aiid Aten nel PAT LU Kun Wu. te ; rae PNA sd i v y f * LIETA i) Ala e | Va r ? Vé NASEN f NA pa A, | ALDI EN Denn ey à In | tof KA EL DIO Hi i 7 » ‘ * VÉ CRT A 44 IN NT en rift "strali. ‘We Ni N . h i ta io | Pa i; ne È DI N A iù Li rH sah la [/ NW" d i La MATRA Hi te UN Ka b Ì È ME X ny ‘ x MM di Yin pen LT PM bi | i HA b? LE | reli i è 14 PORTA Veil j er À LA LE Ù Var pa: N È e grati DUI rare Veil MU | b Ù 16 M ? ( 4 iP AURAI PO Ly ia Ÿ V4 Pen ti A A TISZA MAGYARORSZAGI SZAKASZAN FESZKELÖ PARTIFECSKE- (RIPARIA RIPARIA L., 1758) ALLOMANY ELOSZLASA ÉS EGYEDSZAMA Dr. Szép Tibor Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest Bevezetés A partifecske egyike a legszámosabb vonuló énekesmadárfajoknak, s telepesen fészkelő állományának nagy területen való felmérése könnyebben kivitelezhető sok más fajhoz képest. E lehetőség alkalmat ad a telepes fészkelés sajátosságainak kutatására és egy nagy területen élő állomány egyedszámváltozásának folyamatos figyelésére, monitoringjára is (Szép, 1990). Ezen vizsgálatok eredményei és azok feldolgozása egyre fontosabbak a napjainkban tapasztalt egyedszámváltozások okainak tisztázásában, a védelmi intézkedések tervezésében, eredményes megvalósításában. Dolgozatomban Európa és a Kárpát-medence egyik legjelentősebb parti- fecske-élőhelyén, a Tisza magyarországi szakaszán az 1990-ben fészkelő állomány egyedszámát, eloszlását, az azt befolyásoló tényezőket és telepes fészkelésének sajátosságait kívánom bemutatni. A Kárpát-medence térségé- ből napjainkig Marián (1968) vizsgálata ismert a partifecske-állomány nagyságát, sajátosságait illetően. Marian (1968) a Tisza középső és alsó szakaszán Tiszabö-Titel között (370-0 fkm), három év alatt (1964, 1966, 1967), 370 fkm hosszon mérte fel a fészkelőállományt, melynek nagyságát 26 ezer párra becsülte. A Tisza közel teljes magyarországi szakaszán (556 fkm), egy fészkelési időszakban (1990-ben) elvégzett felmérés adatai számos új információval szolgálhatnak e faj közép-európai állományáról és a telepes fészkelés sajátosságairól. Anyag és módszer Az adatgyűjtés a Tisza 720 fkm — 164 fkm közötti szakaszán, 556 fkm hosszon, motorcsónak felhasználásával történt 1990. július 12-julius 31. között az alábbi időpontokban: — Tuzser-Tokaj (619-544 fkm), 1990. 07. 12. — Szatmarcseke—Tuzsér (720-619 fkm), 1990. 07. 19. — Tokaj-Gyälarét (544-164 fkm), 1990. 07. 25—07.31. Előzetes tájékozódás alapján feltételezhető, hogy a felmérésből kimaradt Tiszabecs-Szatmarcseke (745 fkm-720 fkm), illetve Gyalarét—jugoszlav— magyar határ (164 fkm-160 fkm) szakaszokon nincs partifecsketelep és a fészkelőhelyeknek sem a száma, sem a nagysága nem jelentős. 111 A felmérések során azonos módszereket alkalmazva az alábbi parametere- ket mértem: — Potenciális fészkelőhely helye, hossza, felülete. — Fészkelőtelepek helye, üregek száma, lakott falfelület. Potenciális fészkelőhelynek tekintettem minden olyan függőleges partfa- lat, amelynek magassága a 0,5 m-t elérte. A több éve végzett felmerömunka alapján ez a faltípus bizonyult a legkisebb, még költésre használt falnak. E fészkelőhelyek pozícióját az 1:25 000, illetve 1:10 000 léptékű Tisza-atlasz felhasználásával határoztam meg, 0,1 fkm pontossággal. A falak hosszát és magasságát becsléssel állapítottam meg, 1 m, 2 m, 3 m, 5 m, 10 m stb. , illetve 0,5 m, 1 m, 2 m stb. kategóriák alkalmazásával. Az adott potenciális fészkelőhelyek ember általi zavartságának mértéke általában igen alacsony volt a homokbányákban tapasztaltakhoz képest. A telepen lévő üregek számát egyesével számolva állapítottam meg. A számolásnál az évinek tekintettem minden olyan üreget, amelynek a végét kívülről nem lehetett látni (5 cm-nél hosszabb), és a bejárata alapján használtnak volt minősíthető (kör vagy nem túl lapított ellipszis alakú bejárat pókháló nélkül). A számolásokat a faltól 5-10 m távolságban, a csónakból végeztem. Használt falfelületnek a partfal azon részét tekintettem, amelynek legalább 2 m hosszán egy fészek volt. A fészkelőpárok számának megállapításánál az irodalomban és a saját korábbi munkáim alapján használt 6090 pár/üreg értékét alkalmaztam (Svensson 1986; Persson 1987a; Szép 1991, in press). Eredmények Fészkelésre alkalmas helyek eloszlása A Tisza közel teljes hazai szakaszán végzett fészkelőhely-felmérés alapján [1. a) ábra] látható, hogy igen nagy eltérések vannak a különböző szakaszok között. A telepek 10 fkm sugarú körzetében található összes potenciális fészkelőhely felületét bemutató 2. a) ábra alapján szembetűnő a Tisza Tuzsér—Tiszal6k (617-518 fkm) és Tiszapalkonya-Tiszafüred (485-433 fkm) szakaszán a fészkelésre alkalmas partfalak nagy száma és mérete. A Tiszafüred-Szolnok (433-337 fkm), illetve a Szatmarcseke—Zahony (720— 628) szakaszon rendkívül kis számú, egymástól nagy távolságra lévő fészkelő- hely található. A felmérés során jól látható volt, hogy az eltérések egyik lényeges oka a Tisza különböző szakaszain, különböző intenzitással végzett partvédelmi munka. A Kisköre-Szolnok szakaszon szinte valamennyi part- szakadásra alkalmas fal rendkívüli módon meg van erősítve kőzúzalékkal, betonráccsal, sőt egyes helyeken használt gumiabroncsok tömegével. A Szatmarcseke—Tuzsér szakaszon a korábbi években folyt rendszeres partvé- delmi munka. A Kiskörei-vízlépcső utáni hosszú szakaszon a túl alacsony vízszint miatt nem tudnak rendszeresen kialakulni nagyobb szakadópartok. A két vízlépcső felett, a megemelt vízszint miatt több állandó szakadópart 112 1. à) ábra Záhony Fig. 1. a. D SEM, Se _200 Partfalfelület (m op Area of river wall (m = ALLE MEL) 4 D pa VAIO Sia SEA kur Ni KO AD D i 4 S A 4 Szeaad A Tısza 720-164 fkm közötti szakaszan, 1990 Jültusaban felmért fészkelésére alkalmas partfalak helye é és felülete (m N A körátmérők a par tfalak felületevel aranyosak Places and areas (m°) of river walls suitable for nesting along the reach 720-164 km of the river Tisza in July, 1990. The circle diameters are proportional to the areas of the river walls alakult ki; a Tiszan 1990-ben felmert 402 db feszkelesre alkalmas partfal nagysägänak eloszlása (3. ábra) alapján a 0-10 m” felületű partfalak gyakorisága a legnagyobb (58%), de jelentős számban található 10-50 m’ partfal is (29%). A vizsgált populáció eloszlása a területen Az 1. a) és 1. b) ábrát összehasonlítva jól látható, hogy a Tisza mentén a telepek számának és nagyságának eloszlása követi a fészkelésre alkalmas helyek számának és nagyságának eloszlását. A vizsgált 556 fkm hosszú 113 1. b) abra Záhony Fészkelő párok száma Number of nesting pairs A Tisza 720-164 fkm közötti szakaszán, 1990 júliusában felmért partifecsketelepek helye és nagysága (pár). A körátmérők a telepeken fészkelő párok számával arányosak. A fészkelő párok száma a felmért üregek 60%-a.) Distribution and size of the Sand-Martin colonies recorded along the reach 720-164 km of the Tisza in July, 1990. The circle diameters are proportional to the number of nesting pairs (covering approximately 60% of the holes recorded) Tisza-szakaszon felmért 55 526 db üreg alapján a fészkelő partifecske-allo- many 33 300 parra volt tehetö. Különbözö sugarü körzetekben vizsgalva az összes falfelület és az összes fészkelő par közötti kapcsolatot (1. táblázat) pozitív korrelációt találunk (Spearman-féle rangkorreláció, P<0,05). A korreláció foka különösen nagy, ha nagyobb körzetekben végezzük a vizsgálódást. A tíz folyamkilométeres sugarú körzetben található fészkelő- hely-felület és fészkelőpárszám alakulása a Tisza mentén [2. a) abra] jói mutatja az 1. táblázat által mutatott tendenciát. A 10 fkm-es körzetben rendelkezésre álló összes falfelület kihasználtságában azonban lényeges 114 2.a)dbra Felület (m° ) opuläciö (pár x 1000) Fig.2.a. Area of river wall (m?) Nie er of pairs (x 1000) 2500 2000 1500 1000 500 o) 1 6 lo Folyamkilométer (River) kilometer —— Felület — Populacio Area Population size A Tiszan 1990-ben felmert telepek 10 fkm sugarü körzetében található, fészkelésre alkalmas partfalak lee (m?) és az ugyanazon körzetben talált fészkelő párok száma. A fontosabb helységek pozíciói: Szatmárcseke—720 fkm, Vasarosnamény-686 fkm, Zahony— 628 fkm, Tuzser-617 fkm, Tiszatelek-580 fkm, Tokaj—544 fkm, Tiszalök—518 fkm, Tiszapalkonya-485 fkm, Tiszafiired—433 fkm, Kisköre—103 fkm, Tiszabó—369 fkm, Szolnok— 337 fkm, Martfi-306 fkm, Tiszakecske-286 fkm, Csongrád—246 fkm, Szeged-174 fkm. Size of the river walls suitable for nesting (m °) and number of nesting pairs recorded within a 10 km radius of the colomes along the Tisza in 1990. Positions of the most significant localities are: Szatmärcseke 720 km, Vasarosnamény 686 km, " Záhony 628 km, Tuzser 617 km, Tiszatelek 580 km, Tokaj 544 km, Tiszalök 518 km, Tiszapalkonya 485 km, Tiszafüred 433 km, Kisköre 403 km, Tiszab6 369 km, Szolnok 337 km, Martfü 306 km, Tiszakécske 286 km, Csongrád 246 km, Szeged 174 km. különbséget találunk a különböző szakaszok között (2. táblázat). Megallapit- ható, hogy az adott körzetben lévő potenciális fészkelőhelyek száma és nagysága alapvető fontosságú az ott fészkelő populáció nagyságának szem- " pontjából. Azonban, mint azt a különböző folyószakaszok összehasonlításá- nál láthatjuk, a populációnagyságot más tényezők is lényegesen befolyásol- hatják. Telepnagyságok eloszlása A Tiszán 1990-ben végzett felmérés során 211 db, térben egymástól jól elkülönülő telepet találtam. A telepnagyságok eloszlását a 4. ábra mutatja. Az átlagos telepnagysäg 158 pár volt, a telepek 50%-a volt 1-50 pár közötti és a 100 párnál nagyobb telepek részesedése 38% volt. A tiszai populációnak csak 115 2.b)äbra Felület (m°) Populäciö (pär x 1000) Fig.2.b) Area of river wall (m?) Number of pairs (x 1000) 2500 2500 2000 2000 1500 1500 1000 1000 _ 900 Folyamkilométer (River) kilometer — Felület rd Populacio Area Population size A Tisza 720-164 fkm közötti szakaszán a telepek 10 fkm sugarú körzetében a partfalak felülete (m°), valamint a te a helye és nagysaga Size of the river walls (m°), distribution and size (pair) of the colonies within a 10 km radius along the reach 720-164 km of the Tisza 1. táblázat A telepek különböző sugarú körzetében lévő összes falfelület Table 1. és az adott körzetben fészkelő összes par közötti korreláció vizsgálata a tiszat állománynál (Minden telep megadott körzetében megállapított érték. A távolságok a folyamkilometer alapján számolva. S pearman-fele rangkorreláció) Correlation between total wall area within varying radius of the colonies and total number of nesting pairs with the Tisza colony (The corresponding value was calculated for each colony. The distances were performed on the basis of river kilometer. Spearman rang-correlation.) I e SEK Vizsgált körzet Korreláció Mintaszám Szignifikancia sugara (fkm) Radius of area Correlation No. of sample Significance (rkm) 0 — 0,5 0,82 208 p<0,05 0,9 15 0,851 208 p<0,05 1,51— 2.5 0,858 208 p<0,05 4,5— 5,5 0,856 208 p<0,05 9,5 — 10,5 0,897 208 p<0,05 19,5 — 20,5 0,92 208 p<0,05 49,5 — 50,5 0,954 207 p<0,05 116 2. táblázat Table 2. A Tisza négy szakaszának összehasonlítása a telepek 10 fkm sugarú körzetében lévő összes falfelületre eső összes üregszám alapján Az átlagok közötti különbség minden esetben szignifikáns (p<0,05). (Zárójelben a szórás) Comparison of the four reaches of the Tisza according to total number of holes relative to total wall area | with in a 10 km radius of the colonies The difference between the means was significant in each case (p<0,05) (+ S. D.) Folyöszakasz > üregszam Telepek szama (km) ------------ tö 2. falfelület River reach Total wall area (m°) No. of colonies (rkm) 190 — 251 6,851.78) 25 340 — 538 3,44 (0,97) 87 540 — 624 5;0/4(1,36) 47 624 — 720 1.381,79) 15 3. ábra gyakorisag (db) — frequency (pc) Pigs: Au 200 150 01-10 11-20 21-30 31-60 51-60 61-100 101-140 141-200 201-300 felület (m?) — area (m?) wm partfalteleppel CD partfal telep nélkül river wall with colonies river wall without colonies A Tiszan 1990-ben felmert, 402 db feszkelesre alkalmas partfal gyakorisági eloszlása a felület nagysága alapján. Az ábrán jelölve van annak a 211 db partfalnak a gyakorisági eloszlása is, amelyen partifecske-fészkelés volt É Freguency distribution of 402 river walls suitable for nesting recorded along the Tisza in 1990 according to the size of the area. The figure also illustrate the freguency distribution of those river walls revealing Sand-Martin nesting 117 4. abra gyakoriság (db) — frequency (pc) Fig.4 i E rei: 01-50 51-100 101-150 151-200 201-300 301-500 501-1000 >1000 telepnagysag (par) — No. of pairs in the colony A Tiszán 1990-ben felmért 211 db partifecsketelep gyakoriság? eloszlása a telepek nagysága alapján Frequency distribution of 211 Sand-Martın colonies and the size of the colonies recorded along the Tisza ın 1991. 5. abra 201-300 4486 par 151-200 1723 pár 101-150 2200 par MA 51-100 1651 pár 301-500 6364 par 1-50 1707 par "1000 3458 pár 501-1000 11631 pár pár — pairs A Tiszán 1990-ben különböző nagyságú telepeken fészkelő párok száma és arányuk (százalékban) a folyón költő összes egyed számához viszonyítva. Number of nesting pairs in colonies of various size and their proportion (%) relative to the total number of nesting birds along the Tisza in 1991. 118 ee ne | 22%-a fészkelt 1-200 päros telepeken, 33%-a 201-500 päros telepeken és 45%-a az 500 párnál nagyobb telepeken (5. ábra). Ezen adatok jól mutatják a nagy, 300 párnál nagyob telepek jelentőségét. Összehasonlítva ezen adatokat a más partifecske-populációknál végzett kutatások eredményeivel (Cramp 1988) megállapítható, hogy a tiszai populáció átlagosan nagyobb telepeken él. A 3. ábra mutatja be, melyek azok a fészkelésre alkalmas partfal- kategó- riák, ahol telep alakult ki. Látható, hogy a rendelkezésre álló 0-10 m° felületű partfalak kihasználása igen kis mértékű. A partfal méretének növekedésével nő az adott falon a fészkelés valószínűsége és annak kihasz- náltsága. A telep 10 km-es körzetében található összes partfal felülete nem csak az ott fészkelő populáció nagyságára, hanem a telepek számára és nagyságára is hatással van [2. b) ábra], de a konkrét telepméret kialakulásá- ban egyéb faktoroknak is jelentős lehet a szerepe. Következtetések A vizsgált 556 fkm hosszú magyarországi Tisza-szakaszon egy napjaink- ban Európában egyedülálló nagyságú, természetes fészkelőhelyen költő partifecske-állományt mértem fel. Az 1990-ben kb. 33 000 páros állomány megléte szempontjából nagy jelentőségű a Tisza Epitö-rombolö munkája révén rendszeresen kialakuló nagyszámú és nagy felületű partfal. Az elemzések során szignifikáns kapcsolatot találtam a fészkelés szempontjából potenciális fészkelőhelyek nagysága és a fészkelő párok száma között. E két paraméter közötti kapcsolat erőssége a tanulmányozott körzet nagyságával arányosan növekedett. Az erős pozitív korreláció rámutatott arra, hogy a minimum 0,5 m magas, függőleges partfalak száma és nagysága, függetlenül az adott falak talajának minőségétől, növényzettel való borításától... stb. meghatározó egy adott körzetben (20-100 fkm) költő állomány nagyságára. A partfalak talajának minősége főként a fészkeléshez szükséges függőleges partfal kialakulása szempontjából bizonyulhat lényegesnek. A felső-tiszai szakaszon (Tuzsér—Tiszalok) található jelentős számú és nagyságú fészkelő- hely kialakulásában nagy szerepe lehet a Tisza ezen szakaszára jellemző laza talajnak és a folyó nagy munkavégző képességének (Lászlóffy, 1982) 15. E folyöszakaszon a tiszai állomány 50%-a, 16 890 pár fészkel. Természetesen egy adott telepen a fészeképítés a friss, laza talajú partfalakon kezdődik meg, de a madarak a kemény talajú vagy növénnyel borított falakat is használják, ha nincs kedvezőbb hely. A kemény talajú partfalak hátránya főként az lehet, hogy nem omlanak olyan gyakorisággal, mint a laza talajúak, s az omlás hiánya miatt a korábbi évről visszamaradt fészkekben kifejlődő nagyszámú ektoparazita hatása miatt (Brown és Brown, 1986, Moller 1987) a madarak nem költenek e helyeken. A Tisza különböző szakaszait összehasonlítva, az egységnyi falfelületeken költő párok számának átlaga más és más. Láthatjuk, hogy a fészkelésre alkalmas falfelületnek jelentős szerepe van az adott körzetben fészkelő állomány nagyságára, azonban a kolóniák nagyságának kialakulásában más 119 eröteljes hatäsok is ervenyesülhetnek. A partifecskek nem hasznaljak ki maximálisan a rendelkezésre álló falat. A magányos, illetve kis létszámú telepek számára alkalmas kis, 1—10 nm-es falak kihasználtsága elmarad a nagyobb felületű falak felhasználásától. A telepek felmérése során jól látható volt, hogy az üregek aggregáltan és nem egyenletesen helyezkednek el a fészkelésre alkalmas partfalon. Az adatok megerősíteni látszanak azt a véleményt, hogy a partifecske telepes fészkelését nem a fészkelőhelyek limitációja eredményezi (/osefik 1962, Spencer 1962, Hoogland és Sherman 1976). A fészkelő párok 64%-a költ a 300 párnál nagyobb telepeken, amely a telepes fészkelésből adódó előnyökre (szociális táplálkozási formák, ragado- zók elleni védelem) hívja fel a figyelmet (Ward és Zahavi 1973, Emlen és Demong 1975, Hoogland és Sherman 1976, Brown 1988). A telepek átlagos nagysága lényegesen meghaladja a holartikus régióból ismert más vizsgálatoknál tapasztaltakat (Cramp, 1988). Ugyanezt mondhat- juk el a maximális telepméretről is. A Tiszatelek térségében lévő telep (580 fkm) az egyik legnagyobb ismert partifecsketelep a világon. E telepen 1990-ben 3530 db üreg volt, amely kb. 2100 pár fészkelését jelenti. A legnagyobb fészkelés itt 1989-ben volt, amikor 4228 db fészkelőüreget számláltam, s a telepen kb. 2500 pár fészkelt. A 300 párnál nagyobb telepek száma és jelentősége is meghaladja az eddig ismert állományok paramete- reit. Ezen egyedülálló nagyságú állomány fennmaradásában nagy szerepe van a rendszeresen megújuló, nagyméretű szakadópartoknak. Ezen szaka- dópartok számának, nagyságának nagy területen való erőteljes csökkentése a folyamszabályozás révén vezethet a Kisköre-Szolnok szakaszon tapasztalt alacsony fészkelési denzitäsertekre. A Szatmarcseke—Tuzsér szakaszon (720-619 fkm) az 1989-ben és 1990-ben végzett felmérés során mar nem volt tapasztalható a korábbi években rendszeres partfalbiztosítás, amely során a Vízügyi Igazgatóság több évre megszünteti a szakadópartokat. A korábbiak- hoz képest számban és nagyságban nagyobb partfalakon azonban lényege- sen kevesebb fecske költött, mint az várható lett volna. A fészkelőhelyek számának és nagyságának tartósan alacsony szinten való tartása a beavatko- zás elmúltával 15 sokáig akadályozhatja vagy akár meggátolhatja az adott körzetben költő állomány regenerációját. A Tisza Tuzsér—Tokaj szakaszán (617—544 fkm) 1986-1990 között végzett monitoring célú felmérések (Szép, 1990, 1991) adatai a partifecske-állomány igen erős érzékenységét mutatták ki a vonulási és telelési időszakban történtekkel szemben, összhangban más vizsgálatokkal (Kuhnen 1975, Cowley 1979, Svensson 1986, Jones 1986, Pearsson 1987 a, b, c). A vonulás és telelés során mind az egyedszámban, mind a túlélési rátákban mutatkozó negatív változások csillapításának egyik legfontosabb eszköze ezeknél az átlagosan 3 évig élő madaraknál az évről évre való nagyszámú utód biztosítása. A fészkelőhelyek drasztikus csökkentése mind a költő madarak számát, mind az átlagos évenkénti kétszeri költések esélyét csökkentheti, amely jelentősen hozzájárulhat az adott állomány gyors összeomlásához. A tiszai fészkelőhe- lyek megóvása és szinten tartása megakadályozhatja a partifecskék tömeges 120 attelepülését a környező homokbänyakba is, ahol a gyakori pusztítások, zavarasok kivédése, megakadályozása nagyon nehezen megoldható feladat. A Tisza magyarországi szakaszán Európa egyik legjelentősebb, természe- tes fészkelőhelyen élő partifecske-állománya költ. Denzitása, telepes fészke- lésének jellemzői egyedülállóak, s jó lehetőséget adnak a telepes fészkelés sajátosságainak kutatásához. E méreteiben nagy partifecske-állomány nagyságának és annak változásá- nak megbízható, pontos felmérése, valamint a gyűrűzés révén a túlélési ráta nagy pontosságú becslése egyedülálló lehetőséget ad a vonulási, telelési történések hatásainak figyelésére, monitoringjára (Szép, 1986, 1990, 1991). Ezen adatok más, Afrikába, nagy távolságra vonuló énekesmadár esetében is eredményesen használhatók lehetnek az állományváltozások okainak feltá- rásában. Különösen nagy a felelősségünk ezen állomány védelmében. Nem csak egy, napjainkban méreteiben egyedülálló populációról van szó, hanem egy olyan, még eddig kellően fel nem használt lehetőség megtartásáról, amely- nek alapos kutatása révén jelentős ismereteket szerezhetünk más fajok védelméhez és sajátosságaik feltárásához. Ennek érdekében a vízügyi hatósá- gokkal való rendszeres kapcsolattartás és egyeztetés mellett a tiszai állomány rendszeres, sokoldalú vizsgálatának megteremtése szükséges. Köszönetnyilvánítás Ezúton mondok köszönetet Dr. Aradi Csabának, Mercsák József Lászlónak, Parragh Dénesnek a munkámhoz nyújtott tanácsokért és támogatásért, Barta Zoltánnak, Molnár Editnek, Pappné Timkó Erzsébetnek, Sóvári Zsoltnak, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 36. sz. H. Cs. tagjainak, valamint Szüleimnek a felmérő munkában való nélkülözhetetlen együttműködésért és segítségért. Irodalom — References Brown, C. R. (1988): Enhanced foraging efficiency through information centers: a benefit of coloniality in cliff swallows. Ecology, 69: 602—613. Brown, C. R. és Brown, M. B. (1986): Ectoparasitism as a cost of coloniality in Cliff Swallows (Hirundo pyrrhonota). Ecology, 67: 1206—1218. Cramp, S. (ed) (1988): Handbook of the Birds of Europe the Middle East and North Africa. Volume 5. Oxford University Press, Oxford. Cowley, E. (1979): Sand Martin population trends in Britain, 1965—1978. Bird Study 26: 113-116. Emlen, S. T. és Demong, N. J. (1975): Adaptive significance of synchronized breeding in a colonial bird: A new hypothesis. Science, 188: 1029-1031. Hoogland, J. L. és Sherman, P. W. (1976): Advantages and Disadvantages of Bank Swallow (Riparia riparia) Coloniality. Ecological Monographs, 46: 33-58. Jones, G. (1986): Selection against large size in the Sand Martin (Riparia riparia) during a dramatic population crash. Ibis, 129: 274-280. 121 Josefik, M. (1962): On the influence of some environmental factors on the quantity and distribution of colonies of the Sand Martin, Riparia riparia (L.), on the river San. Acta Ornithol. 7: 69-87. Kuhnen, K. (1975): Bestandsentwicklung, Verbreitung, Biotop und Siedlungsdichte der Uferschwalbe (Riparia riparia) 1966-1973 am Niederrhein. Charadrius 11: 1-24. Lászlóffy, W. (1982): A Tisza, vizi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vizrendszer- ben. Akadémiai Kiadö, Budapest. Marian, M (1968): Uferschwalbenkolonien (Riparia riparia L.) bei den Mittel- und Unterlaufen der Tisza I. Die Uferschwalben des Theisstales. Tiscia, 4: 127-139. Moller, A. P. (1987): Advantages and disadvantages of coloniality in the Swallow, Hirundo rustica. Animal Behaviour 35: 819-831. Persson, C. (1987 a): Sand Martin (Riparia riparia) populations in south-west Scania, Sweden, 1964 to 1984. J. Zool., Lond. (B) 1: 619-637. Persson, c. (1987 b): Age structure, sex ratios and survival rates in a south Swedish Sand Martin (Riparia riparia) population, 1964 to 1984. J. Zool., Lond. (B) 1: 639-670. Persson, C. (1987 c): Population processes in south-west Scanian Sand Martins (Riparia riparia) J. Zool., Lond. (B) 1: 671-691. Spencer, S. J. (1962): A study of the physical characteristics of nesting sites used by Bank Swallows. Diss. Abstr. 23: 4034-4035. Svensson, S. (1986): Number of pairs, timing of egg-laying and clutch size ın a subalpine Sand Martin (Riparia riparia) colony, 1968-1985. Ornis Scandinavica 7: 221-229. Szép, T. (1986): Fogas-visszafogas módszerek alkalmazása madargytirtizési adatokra. 2 nd Sci. Meet. of Hung. Orn. Soc., Szeged: pp. 149-154. Szép, T. (1990): Monitoring Sand Martin (Riparia riparia) populations based on abundance and survival parameters. pp. 459-465. In: K. Stastny, V. Bejcek (eds.): International Bird Census Atlas Studies. Proc. XIth Int. Conf. on Bird Census and Atlas Work. Prague. ' Szép, T. (1991): Parti fecske (Riparia riparia) populáció egyedszamänak és túlélési valöszinüsegenek monitoringja a Felsö-Tiszan. Ornis Hungarica 1. (in press) Szép, T. (in press): Estimation of abundance and survival rate from capture — recapture data of Sand Martin (Riparia riparia) ringing. Acta Ornithologica. Ward, P. es Zahavi, A. (1973): The importance of certain assemblages of birds as ‘information centres’ for food-finding. Ibis, 115: 517-534. A szerzö cime: Dr. Szep Tibor Nyiregyhaza Zrinyi Ilona üt 9. H-4400 122 NUMBER AND DISTRIBUTION OF THE HUNGARIAN SAND MARTIN (RIPARIA RIPARIA L., 1758) POPULATION BREEDING ALONG THE HUNGARIAN REACHES OF THE RIVER TISZA Dr. Tibor Szép The Hungarian Ornithological and Nature Conservation Society, Budapest In my study I focused on the number, distribution and colonial breeding characteristics of the Hungarian Sand Martin population breeding along a 586 km stretch of the River Tisza in N. E. Hungary. There is only one study available on this region compiled by Miklós Marian (1968). This, however, only so the middle and lower reaches of the Tisza of a length of 370 km. In July 1990 I carried out the survey at Szatmarcseke along a 720-164 km long stretch between the Yugoslavian-Hungarian border. The parameters were as follows: — The size, length and surface of potential breeding sites — Location of breeding colonies, number of holes, occupied bank. I considered as potential breeding place all vertical banks of not less than 0.5 m in heigth. I measured the banks by estimating and numbered the holes by counting them one by one. All holes with an unseen bottom (longer than 5 cm) and with signs of use at the entrance were identified as built in the year of my study. When fixing the number of breeding pairs I referred to the 60% pair/hole rate used in the literature and my previous surveys (Svensson 1986; Persson 1987 a; Szép in press). According to the breeding site survey carried out nearly all along the the Hungarian reaches of the Tisza (Fig. 1) differences between the several reaches are quite apparent. The difference is particularly well demonstrated in Fig. 2 with the surface of all potential breeding-sites found within a radius of 10 km from the colonies. This is closely related to the intensity of bank-construction activity. According to the size distribution of the, 402 potential breeding banks counted at the Tisza in 1990 (Fig. 3) banks of 0— 10 m” are the most typical (58%). There is also a good number of banks of 10-50 m” (29%). The number and distribution of colonies along the Tisza is related to the number and distribution of potential breeding places (Fig. 1. a, b and 2. a). Upon the basis of the 55.526 holes counted on the studied stretch of the Tisza the breeding population of the Sand Martins could be estimated to be 33.000 pairs. Analysing the relationship between all bank surfaces and all breeding pairs (Table 1.) with different radii I experienced very strong positive correlation (P<0.05). The bigger the radius, the bigger this correlation becomes. However, there is a major difference between the several reaches as far as the occupation of the whole banksurface is concerned within a radius of 10 km (Fig. 2.). In my 1990 survey along the Tisza I counted 211 seperate colonies. An average colony contained 158 pairs. 50% of the colonies sheltered 1-50 pairs. Those with more than 100 pairs came to some 38% (Fig. 4.). Only 22% of the population at the Tisza bred on colonies with 100-200 pairs. 33% of it preferred colonies of 201-500 pairs and 45% gave priority to those with over 500 pairs (Fig. 5.). Compared these data with the results of surveys carried out at other Sand Martin populations (Cramp 1988) it is apparent that the Tisza population lives in larger colonies than on average. The same can be said of the maximal colony size. The Sand Martin colony in the Tiszatelek region (580 km) is one of the largest colonies known in the world. In 1990 123 there were some 3530 holes in this colony which implies approximately 2100 pairs. The most nests recorded here was in 1989 with 4228 holes and 2500 pairs. The population of 33.300 pairs counted in 1990 came into being due to the river’s tidal range, as the rise and fall results in the formation of banks in an ever-increasing number. When analysing I came to understand that the size of potential breeding places and number of breeding pairs are closely related. The positive correlation indicated that the number and size of min. 0.5 m high vertical banks are of utmost significance with a view to the size of a breeding population within a certain radius regardless of the soil-type or vegetation cover. The soil-type of the banks may play important role in the formation of the vertical banks which are crucial for breeding. Comparing several reaches of the Tisza the average number of pairs breeding on one unit of bank surface is different. While the bank is of great significance as regards the size of the breeding population importance. is to be attached to other factors, t00, as regards the size of colonies. Banks of 1-10 m” sheltering small colonies are far less utilized than those with a larger surface. It could clearly be seen that the holes were clumped together rather than evenly spaced on the nesting banks. 64% of the breeding pairs nests in colonies of more than 300 pairs which indicates the advantages of colonial breeding (social foraging behaviour, protection against raptors). (Ward and Zahavi 1973, Emlen 1975, Hoogland and Sherman 1976, Brown 1988). The Tisza Sand Martin population’s size and characteristics offer a unique opportunity to monitor the breeding population in the long-run (Szép 1990, 1991 in press) and conduct studies in search of characteristics of colonial breeding. 124 ADATOK A HÁZI ROZSDAFARKU (PHOENICURUS OCHRUROS, GM., 1774) FIOKAINAK TAPLALKOZASAHOZ Dr. Rékasi Jözsef Bevezetes A házi rozsdafarku fiókák taplalékara vonatkozó hazai täplalkozasbiolö- giai irodalom különösen szegényes. A temäval kapcsolatban mind- összesen tizenhárom irodalmi adatot találtam, melyek időrendi sorrendben a következők: (Chernel 1899, Lovassy 1927, Keve 1955, Farkas 1958, Tutman 1960, Györy-Reichart 1966, Rékasi 1975, Balogh 1979, Saghy 1981, Molnár 1984, Schmidt 1984, Haraszthy 1987, Bali 1989). Jelen dolgozat ligatüräs módszerrel gyűjtött taplalékanalizisével szolgáltat adatokat a házi rozsdafarkú fiókák első és második költési időszakának táplálkozásáról. Vizsgálati terület és módszer Vizsgálataimat a pannonhalmi természetvédelmi területen végeztem, amely magában foglalja az arborétumot, a műemlék jellegű főapátságot, a bencés gimnáziumot, valamint a Boldogasszony-kápolna környékét. Az arborétum és a kertészet együtt 22,4 ha. Földrajzi koordinátái: É-i szélesség: 47° 33": K-i hosszúság: 17° 45’. Tengerszint feletti magassága: 282 m. Az évi középhőmérséklet: 9-9,5°C, az évi csapadék mennyisége: 560-700 mm. Az arborétum területének mintegy 50%-at vegyes korú erdő borítja, 50%-a ligetes park jellegű. A kertészetben a zöldségféléken kívül levendulat, valamint gyümölcsöket (málnát, kajszibarackot, cseresznyét és szilvát) ter- mesztenek. A vizsgált területtel szomszédos részeket lucerna-, kukorica- és gabonatermesztéssel hasznosítják. Az 1990. évi májusi 5 fiókás fészket (I. költés) löszfalban a talajtól 180 cm-re, a júniusi ugyancsak 5 fiókás fészket (II. költés) betonfal üregében a talajtól 100 cm-re találtam. Utóbbi fészek bejáratát pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) kis nyalábja takarta. A táplálék minőségi és mennyiségi összetételéről nyakelkötéses (ligatúrás) módszerrel, valamint alkalmi szabadföldi megfigyeléssel gyűjtöttem ismere- teket. A fiókák nyelőcsövét a Lengyel Tudományos Akadémiától kapott műanyag zsineggel szorítottam le, ügyelve arra, hogy a légcső és gerincosz- lop ne sérüljön. A tojások lerakása és a fiókák kelése alapján a fiókákat három korcsoportban vizsgáltam. A táplálékminták ligatúrás gyűjtését mind az első, mind a második költés idején három-három alkalommal (1—5, 6—10 125 es 11-14 napos korukban) mindig a kora reggeli örakban vegeztem. A vizsgálatra kerülő taplalékmaradvanyokat a meghatärozäsig egyenként, papirzacsköban szaritva täroltam. A faji determinäläsokat sztereomikrosz- köppal vegeztem el. A vizsgälatokban szereplö komponensek egyedszama általában az imagokra vonatkozik, amennyiben más fejlődési städiumröl (lárva) van szó, azt külön feltüntettem. A táblázatokban részletezett táplálék- nemeket azok gyakoriságának, darabszámának csökkenő sorrendjében rendeztem, azonos esetben alfabetikus rendben. Vizsgáltam a szülők etetési aktivitását, és a fiókáknak hordott táplálék száraz tömegének alakulását mindkét költésben. Eredmények A vizsgálatok eredményeit az 1—4. táblázatokban részletezem. A fiókáknak hordott táplálék mennyisége a fiókák életkorának előrehaladtával folyama- tosan növekedett (1. táblázat). A fiatal (1-5 napos) fiókák nagyóbb arányban fogyasztanak hártyásszárnyúakat és lepkéket, mint kemény kitinpáncéllal rendelkező bogarakat. Az életkor növekedésével emelkedett a bogarak, és csökkent a hártyásszárnyúak és a lepkék együttes aránya (2. táblázat). Két hymenoptera faj viszont — a kaparódarázs (Sphex sp.), amely a fészkek közelében levő löszfalban tömegesen található, és a gyepihangya — majdnem mindegyik mintában megtalálható volt. A szülők az 1—5 napos fiókákat általában ritkábban és kevesebb bogárral táplálták, mint az idősebbeket. A fiatal fiókáknak hordott táplálékban a darazsak, a legyek, a szúnyogok, a fülbemászók és a kisebb termetű barkók domináltak. A 6-10 napos fiókák táplálékát az áprilisi cserebogár (első költés), a vetési pattanóbogár lárvája, a mezei tücsök előfordulása jellemezte, míg a 11-14 napos fiókák táplálékában a gabonafutrinka, a májusi cserebogár (első költés), a széles szipoly és a sároshátú bogár volt gyakoribb. A rovartáplálék-spektrum igen változatos. A legjellemzőbbek azok a fajok, amelyek általánosan elterjedtek és a legtöbb esetben gazdasági kártevőnek minősülnek (3. és 4. táblázat). A borbolyafélék levéldarazsa, abarackmoly, az amerikai fehér szövőlepke csak az első költés néhány napos fiókáinál, a bundásbogár csak a 6-10 napos fiókáknál szerepelt. Vizsgálatunkban burgonyabogarat és szilvamolyt csak a kirepülés előtt álló fiókák számára hordtak a szülők. 19 rovarfaj csak a második költés alkalmával szerepelt a fiókáknak hordott táplálék között. A házi rozsdafarkú szülők fiókáikat mindkét költésben zömében hártyásszárnyúakkal, lepkékkel és bogarakkal nevelték fel. Egyéb zsákmányállatok — puhatestűek (csiga), pókszabásúak és kétszárnyúak csak néhány esetben fordultak elő a fiókák számára szállított táplálékban. A szülők — megfigyeléseim szerint — esős időben a talajon vadásztak és kisebb testű zsákmányállatokat hordtak fiókáik számára. Napsütéses, meleg időben a felmelegedett betonfalról a levegőben szitálva riasztotta fel a szúnyogokat (19 esetben figyeltem meg), a löszfal párkányáról pedig farokrezegtetéssel zavarta fel a kaparódarazsakat. A felrepülő rovarokat a 126 1. táblázat Table I. A házi rozsdafarkü (Phoenicurus ochruros) szülők fiökaetetesi aktivitása Nestling-feeding pattern for parent Black Redstarts (Phoenicurus ochruros) I.-II. költés Fiókák életkora Etetési Időjárás Összesen Megfigyelés ideje (nap) gyakoriság AG hím tojó Brood I-II. Age of No.offeeding Weather Total No. Date of doser- nestlings (day) Male Layer AG vation I. költes V. 18. 1-5 14 12 18 26 II. költés VI. 19. 1- 5 13 12 19 25 Brood I. 18.05. L= 5 14 12 18 26 II. 19. 06. 1- 5 13 12 19 25 I. kôltés V. 23. 6-10 9 9 13 18 eső II. költés VI. 24. 6-10 10 8 19 18 Brood I. 23.05. oe 10 9 9 13 18 rain II. 24. 06. 6— 10 10 8 19 18 I. költés V. 29. MA 15 14 ral 27 II. költés VI. 29. leute 9 14 14 23 eső Brood I. 29. 05. Pies 13 14 21 27 II. 29. 06. IE 9 14 14 29 rain levegőben légykapó módra fogta el. Több esetben egy betonoszlop csúcsán lesben ülve, majd rárepülve röptében csípte el a szúnyogokat, a lepkéket, a legyeket. Cserebogárrajzás alkalmával a lámpafényre összesereglő májusi cserebogarakat is zsákmányul ejtették. Az elkapott nagy testű bogarakat a betonhoz veregetve ölték meg. Fiókáikat a cserebogarak lágy részeivel etették, a kemény kitinszárnyakat kitépték. Ezeket a kitépett kitinmaradvá- nyokat a fészek alatt több esetben meg is találtam. A közönséges fémfutókat, a kis szamócavincellért és a lucernarügy cickánybogarat a talajon ugrálva vadászták, de több alkalommal is észleltem, hogy előzőleg egy kiemelkedő ponton lestek zsákmányukra. 127 2. táblázat Table 2. A ligatüras módszerrel gyűjtött táplálék száraz tömegének alakulása az első és a második költés során Variation in dry weight of foods samples taken by the ligature method during the first and the second brooding Fiókák életkora Első költés Második költés (nap) First brood Second brood Age of nestlings Száraz tömeg (g) Száraz tömeg (g) (day) Dry weight (g) Dry weight (g) min. max.) 0 atlas; ‘min. max. atlag mean mean 1- 5 055 kl 0,8 0,6 1:3, 1409 6 - 10 07 1,5 ei! 0,9 Ldn Ne 11-14 0,9 2,1 1,6 0,8 2015 3. tablazat Table 3. A f6 rovartaplalék-csoportok aranyanak alakulasa a ligatúrás módszerrel gyűjtött taplalékanalizis alapján Variation in the proportions of the major insect items in food samples taken by the hgature method Fiókák életkora Első költés Második költés (nap) Age of nestlings First brood Second brood (day) Lepidoptera + Coleoptera Lepidoptera + Coleoptera Hymenoptera Hymenoptera % % % % 1.5 81,1 18,9 50,9 22,6 6 - 10 25,4 74,6 25,4 47,0 11 — 14 30,4 61,0 22,2 629 A szülők a fiékaknak kizárólag állati eredetű táplálékot hordtak. A két költés során 37 zsákmányállatfajt azonosítottam. A leggyakoribb fajok a kaparódarázs, a gyepihangya, a kis szamócavincellér, a lucernacsipkéz6 bogár, a közönséges fémfutó és a káposztalepke voltak. A második költés időszakában a fiókák táplálékában az olaszsáskát, a gyötrő szúnyogot és az avarcsigát is megtaláltam. Általában elmondható, hogy a rovarok rajzásdina- mikája, tömegessége és zsákmányolásának lehetősége befolyásolja a táplálék összetételét (például májusi cserebogár). Érdekességképp megemlítem az esetenkét egy-egy mintában tapasztalt maximális zsákmányállat-egyedszámot; egy fióka nyelőcsövéből (első költés, 128 4. tablazat Table 4. 5 hazı rozsdafarkü (Phoenicurus ochruros) fiöka I. költes ligaturas vizsgálati eredménye Food composition of five Black Redstart nestlings (brood 1.) (Phoenicurus ochruros) sampled by ligature A táplálék neme Food item Állati eredetű táplálék: Amimal food A) 1 — 5 napos fiókák tápláléka: A) food for nestlings aged 1 — 5 days: Athalia rosae larva Arge berberidis Hoplocampa minuta Tetramorium caespitum Sphex sp. Anarsia lineatella Hypnantria cunea Otiorrhynchus ovatus Sitona humeralis Apion aestimatum B) 6 — 10 napos fiókák tápláléka B) food for nestlings aged 6 — 10 days Otiorrhynchus ovatus Harpalus aeneus Epicometis hirta Sitona humeralis Sphex sp. Hyphantria cunea Anarsia lineatella Agriotes lineatus larva Pieris rapae Phalangium opilio Aedes vexans Sitona humeralis Apion aestimatum Gryllus campestris Psallidium maxillosum Helicella obvia C) 11 — 14 napos fiókák tápláléka: C) food for nestlings aged 11 — 14 days Harpalus aeneus 129 El6fordulàs Occurrence N N 09 00 a Ha a OF OT Ot A NIN 09 00 a PDP aD HA GT OT OT UT Darabszám No. of specimens = m N N © BR OTM © MH © N © 00 N — A taplalék neme Food item Zabrus tenebrioides Anisoplia lata Melolontha melolontha Opatrum sabulosum Subcoccinella 24-punctata Sphex sp. Otiorrhynchus ovatus Tetramorium caespitum Pieris brassicae Calliptamus italicus Aedes vexans Notocelia uddmanniana Phalangium opilio Helicella obvia 5. táblázat El6fordulas Occurrence m N ND DO 09 09 00 a HA OT Ot Ot OT OT Darabszam No. ofspecimens 14 Table 5. 5 házi rozsdafarkü (Phoenicurus ochruros) fióka II. költés ligatùras vizsgálati eredménye Food composition of five Black Redstart nestlings (brood II.) (Phoenicurus ochruros) sampled by ligature A táplálék neme Food item Állati eredetű táplálék: Animal food A) 1 — 5 napos fiókák tápláléka: A) food for nestlings aged I — 5 days: Tetramorium caespitum Hoplocampa minuta Paravespula germanica Sphex sp. Chironomus plumosus Bibio hortulanus Pieris brassicae Pieris rapae Tanymecus dilaticollis Sitona puncticollis Subcoccinella 24-punctata Byturus tomentosus 130 Elöfordulas Occurrence 09 09 09 09 A A a a a OT OT OT Darabszam No. ofspecimens A táplálék neme Előfordulás Darabszám Food item Occurrence No. of specimens Forficula auricularia 3 4 Calliptamus italicus 2 2 Helicella obvia 1 2 B) 6 — 10 napos fiókák tápláléka B) food for nestlings aged 6 — 10 days Sphex sp. 5 43 Harpalus aeneus 5 14 Calliptamus italicus 5 7 Rhizotrogus aequinoctialis 5 6 Tetramorium caespitum 4 149 C) 11 — 14 napos fiókák tápláléka: C) food for nestlings aged 11 — 14 days Harpalus aeneus 5 39 Zabrus tenebrioides 5 18 Melolontha melolontha 5 kl Sitona humeralis 5 9 Epicometis hirta 5 7 Sphex sp. 4 16 Phalangium opilio 4 IN Pieris brassicae 4 9 Grapholitha funebrana 3 7 Leptinotarsa decemlineata 3 6 Tetramorium caespitum 3 6 1-5 napos korú madár) 82 példány gyepihangya és további 21 példány kaparódarázs került elő! A költési időszakkal ellentétben az őszi vonuláson levő házi rozsdafarkúak- nál a növényi tápláléknak is szerepe lehet. Turcek (1961) kilenc növényfaj magját említi táplálékukban. Magam, megfigyeléseim alapján a fekete bodza, a vadszölö és az ördögcérna termésének fogyasztását tudom igazolni és ezenkívül még a pásztortáska, a borostyán, a madárbirs és a juhar magjának alkalmi felvételét támaszthatom alá. A káros rovarfajok fogyasztása alapján a biokertész a házi rozsdafarkút pozitívan ítéli meg. A vegyszermentes házikerti növénytermesztésben a biogazda — a kert többi rovarfogyasztó madárfajával egyetemben — segitö- társa lehet, ezért mesterséges telepítését — fészekodúk kihelyezésével — szorgalmazni kell. 131 Irodalom — References . Bali J. (1989): Kanadai somot (Cornus sericea) fogyasztó házi rozsdafarku (Phoenicurus ochruros) pár. Mad. Taj. 1—2: 61. Balogh Gy. (1979): A házi rozsdafarkú AIKSAHAZKOTÓK OPERA : Mad. Táj. ápr.— jun., 40. Chernel I. (1899): Magyarország madarai Lain tekintettel gazdasagi jelentösegük- re. Budapest II. Farkas T. (1958): In: Székessy, V.: Aves — Madarak: Phoenicurus ochruros gibraltariensis Gm. — Házi rozsdafarkü, Budapest, Akad. Kiadó, XXI. p. 10 55 Győry J.—Reichart G. (1966): Madartaplalkozas-vizsgalatok jelentősebb erd6- és mezö- gazdasági kártevők tömeges megjelenése idején. Aquila, 71-72: 67-98. Haraszthy L. (1987): Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) fészekáthelyezése. Mad. Taj. 3-4: 19-20. Keve A. (1955): Die Conchylien Aufnahme der Vögel. Aquila, 1952-55. 59-62: 69-81. Lovassy S. (1927): Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozasaik. Buda- est Molnár Gy. (1984): Két tojó etette a házi rozsdafarku (Phoenicurus ochruros) fiókáit. Mad. Táj. okt.—dec: 223. er (1975): Házi rozsdafarkù (Phoenicurus ochruros) füstifecskefészekben. Puszta, Ws. ee (1985-87): Madarfaunisztikai (Aves) vizsgalatok a pannonhalmi természet- vedelmi területen. Föiskolai Evkönyv, 9: 1-40. Säghy A. (1981): Házi rozsdafarku fészkelés kihelyezett odúban Süttön. Mad. ‘Taj. okt.-dec. 215-216. Schmidt E. (1984): In Haraszthy L.: Magyarorszag feszkelö madarai. Budapest, Natura, pp. Turcek, F. (1961): Ökologische Beziehungen der Vögel und Gehölze. Bratislava, Verlag der Slovakischen Akad. pp. 330. Tutman I. (1960): Madartani adatok Laprad-szigeteröl. Aquila, 66: 296-298. A szerző cime: Dr. Rékasi 12 Pannonhalma Var u. 2. H-9090 FOODS OF THE BLACK REDSTART (PHOENICUROS OCHRUROS GM., 1744) NESTLINGS Dr. József Rekası Variations in quantity and composition of foods carried by a pair of Black Redstart to their nestlings of first and second brood were studied in the Pannonhalma Nature Conservation Area during 1990. The food samples were taken with the neck-ligature method. The parent birds fed their nestlings of both broods only with animal food. Altogether 36 Arthropoda and 1 Mollusca species were found in the entire sample with predominance of Hymenoptera, Lepidoptera and Coleoptera. The young nestlings aged 132 1-3 days received Hymenoptera and Lepidoptera items in higher proportions than bugs with hard chitin carapace. With aging proportion of bugs increased and that of Hymenoptera + Lepidoptera decreased. The differences noted between the two broods in the quantity and quality of the food were attributable to the differences in food supply. Eng habit of the Black Redstarts was characterized by a fly-catching like hunting: catch of the flying insects and, in rainy weather picking the moving insects up from the soil. Variation in the number of feeding the nestlings as well as insect and shell food items collected by the parent Black Redstarts during the first and second brood with identifications are given tabulated. | Ate ui ‘à N 1 aay ALERT Ka > Ù \ ő 4 a in Mer QE “ LA ne ANAL à LIA öv ila piu 1 ty Ka an AA haf conte dali vn UN VU 3 LA Ai AE ie Au RO ah VISTA ais SA ig Br Penn , ah i ae thy ee ; dh thas ‘staph új Maj ne DE obi vadb ANI ay We È N ti u pe RATEN PTE ni ali j ayy vant n MALTE to xe CN | I | / Í Bu VM WR REDE gn ee oa VI Oh delta vudgapat é u à ; A N are N À , AMPI | E | m b Yi 4 Na PU : N UE CN PT AR BA ÉRŐ if N \ fi 4 A RE me | | § nie h VI, # | 5) { N Im 1 on Mat f N har i rt Oe IT. e | I } * . Te € di L] Î Mg 5 ( ty DER PI =. , IT * CITE RTE ‘ \ * » = . n s i i | | iy Mh LE PET 4 Fame.) u i A Riga Sse RIE e me È WIEN OD i | 0 a wi » vé if: looting mt | Bein TE PRE td derit Fa + A KERTI GEZE (HIPPOLAIS ICTERINA VIEILL., 1817) ÉLOHELYVALASZTASA A SZIGETKÖZBEN Waliczky Zoltan! — Dr. Moskät Csaba? — Baldi András? — Dr. Lőrincz Gabor? 1. Magyar Madartani és Termeszetvedelmi Egyesület 2. Természettudomanyi Múzeum Bevezetés A kerti geze Magyarországon elterjedt fészkelő madár. Ennek ellenére a vele foglalkozó hazai irodalom nagyon szegény (Papp 1980), fészkeléséről, vonulásáról keveset tudunk. Ennek oka az lehet, hogy ez a faj nem annyira gyakori, hogy könnyen sok adatot lehessen róla gyűjteni, de nem is olyan ritka, hogy felkeltse a figyelmet. Emellett az ártéri erdők — fő fészkelőhelyei — költési időben nehezen jarhatok. A kerti geze habitat szelekciöjaval mostanáig nem foglalkoztak részletesen. Simms (1985) leírása szerint a faj elsősorban a közép-európai kertek, parkok, gyümölcsösök madara, helyenként, pl. Svédországban fenyőerdőkben is előfordul. Magyarországon Chernel (1899) szerint: , Vizek mentén fekvő nagyobb kertekben, berkekben, angolkertekben szeret tartózkodni. Legna- gyobb számban a Duna ligeteiben és a » Hanysag« égererdeiben találkoztam vele." Újabb meghatározás szerint (Haraszthy 1984) elsősorban a folyóárte- rek, kertek, temetők madara, élőhelyének fő jellemzője a sűrű bokros, magasabb, lombos fákkal. Kutatásunk célja az volt, hogy tisztázzuk a kerti geze élőhely-választási mechanizmusának főbb vonásait. Vizsgálati területként a Szigetközt válasz- tottuk, mert itt él az egyik legjelentősebb hazai populáció. Megállapításaink természetvédelmi szempontból is hasznosíthatók, mert a geze élőhelyigényei megegyeznek más, védett ártéri erdei madárfajok igényeivel. Vizsgálati terület A terepi felvételeket 1989 júniusának második felében végeztük, elsősor- ban a kora reggeli órákban, amikor az éneklő hímek aktivitása a legmaga- sabb. A kutatási terület Ásványráró, Cikolasziget, Doborgazsziget, Ujsziget községek határában fekszik. A terület tsz. f. magassága 110-127 m. Az éves középhőmérséklet 9,5-10,0 °C, csapadek 550-600 mm. A területen — főleg Ásványráró és Cikolasziget térségében — nagy kiterjedésű erdők vannak. Nagy területet borítanak a bokorfüzesek (Salice- tum purpureae, Salicetum triandrae), fűz-nyár ligeterdők (Salicetum albae-fragi- lis), nemesnyárasok (Populus canadensis, Populus euramericana ültetvények) és 135 tölgy-köris-szil ligeterdök (Querco-Ulmetum hungaricum). Kisebb jelentöse- gűek az akäc- (Robinia pseudacacia) és feketefeny6- (Pinus nigra) telepítések (Göcsei 1979). A cserjeszint gyakori fajaı a veresgyürüs som (Cornus sanguinea), a kanyabangita (Viburnum opulus), és a körislevelü juhar (Acer negundo). A lagyszaruszint gazdag, néhol szinte áthatolhatatlan sűrűséget képez a nagy csalán (Urtica dioica) és a szultán nebáncsvirág (Impatiens glandulifera). A terület madárvilágáról Tirjak (1987) készítette a legújabb összefoglalót. Módszer Éneklő hímek alapján lakott territóriumot kerestünk. A territóriumokon belül 25 m sugarú körben 7 vegetáció fiziognómiai változót mértünk, ill. becsültünk. Ezek a változók a következők voltak: fadenzitàs, lombkorona-bo- ritàs, cserjeszintboritàs, lágyszárúborítás, famagasság, mellmagassági törzsátmérő, lagyszaruszint magassága. A fadenzitäst a 25 m sugarú kör negyedén az összes egyed összeszámolásával nyertük, amit beszoroztunk néggyel. A mellmagassági átmérő esetében 10 fát mértünk, és ezeknek az átlagát vettük. A többi változót becsültük. A florisztikai összetételt a minták- ban talált fafajokkal és ezek előfordulásának %-os összetételével mértük. Ugyanezeket a változókat random módon, véletlenszám-táblázatból kivá- lasztott lépésszámoknak megfelelő pontok körül 25 m sugarú körön belül is felvettük. A random-pontok kiválasztásánál csak a különböző korú erdőállo- mányokkal borított területeket vettük figyelembe. Összesen 28 geze által lakott territórium és 39 random- pont vegetációszer- kezetét írtuk le. Ezen két adatsor esetleges elkülönülését és az elkülönülést okozó változókat többváltozós statisztikai módszerekkel vizsgáltuk. A dur- vább szétválasztást euklidészi távolságokon alapuló cluster-analízissel, a fino- mabb, kétdimenziós felbontást correspondancia-analízissel (CA) hajtottuk végre. A diszkriminancia-analízis a leginkább szegregáló változók felismeré- sét segítette elő. A cluster- és a diszkriminancia-analízist SPSS/PC program- csomag segítségével hajtottuk végre (Norusis 1986), míg a CA esetében Ter Braak (1987) Canoco nevű programcsomagját használtuk fel. Eredmények Cluster-analízis. A dendrogram (1. ábra) egyértelműen elkülöníti azokat a random-pontokat, amelyek a kerti geze számára fészkelőhelyként nem alkalmasak. Ezek a dendrogram jobb oldalán, a B-vel és A2- -vel jelzett ágakon helyezkednek el. A dendrogram többi részén a territórium- és random-pon- tok elhelyezkedése teljesen kiegyenlített. Correspondencia-analízis. Ennek er edményét szemlélteti a 2. ábra. A vízszin- tes tengely (axis 1) jobb oldali vége felé — pozitív irányban — nő a cserjeborítás és csökken a lágyszárúszint borítása, a bal oldalon azok a pontok helyezked- 136 DW+DODOO++000+++040+D+0++9+0++++++0++0+++0++0+0+00+4+0+0000+++++++++ A kerti geze territériumok és random-pontok vegetációs változói alapján készített cluster-analizis dendrogramja (+: random, o: territórium). T: euklideszi távolságok, Al: magas nyárasok, A2: sűrűség állapotú erdők, B: alacsony, sűrű erdők Dendrogram of cluster-analysıs based on the vegetational variables of random points and Icterine Warbler territories (+: random, o: territory). T: Euclidean distances, Al: high forests, A2: brushwoods, B: low, dense young forests. nek el, ahol a cserjeboritas a legkisebb, a lagyszaruboritas a legnagyobb. A függöleges tengely (axis 2) pozitiv, fels6 vége felé csökken a faegyedek sűrűsége, az ellenkező irányban nö. A territoriális és random-pontok itt is erős keveredest mutatnak a két tengely által meghatározott síkon. A cluster-analízis kieső pontjai, amelyeket az ábrán az eredeti számozásuknak megfelelően jelöltünk, itt is szélsőséges helyzetet foglalnak el, értelmezésük azonban a tengelyekhez viszonyított helyük alapján könnyebb. Így nagyjából egy csoportot képeznek a 4, 5, 21, 19, 12 és 13 pontok: ezek fiatal, alacsony (10-15 m magas) erdőállományok, magas fadenzitással (300—350 között), közepes és alacsony cserjeborítással. A 11-es és 33-as pontok sűrűségállapo- tú, 3-4 m magas, nem záródott, cserjeszerű állományokban lettek felvéve. Diszkriminancia-analizis. Az analízis alapján a legjobban szegregáló változók a cserjeborítás és lágyszárúszint borítása. A lágyszárúborítás erősen korrelál a cserjeboritässal, a legtöbb esetben azt kiegészíti 100%-ra, így nem okoz értelmezési problémát, ha csak a cserjeborítást vesszük figyelembe. Az analízis alapján szerkesztett hisztogram (3. A és B ábra) tendenciózus elkülönülést mutat a random- és territóriumpontok között (az A mutatja a territóriumok, a B a random-pontok elosztását). Ez nincs ellentmondásban a correspondancia-analízis kevert eredményeivel, mert a diszkrimináció-ana- lízis a legjobban szelektáló változókat nagyobb súllyal szerepelteti, míg a correspondencia-analízis nem súlyoz a változók között. 137 2. abra Figs A kerti geze territériumok és random-pontok correspondancia-analizise. (+: random, o: territórium) Correspondance-analysis of random points and Icterine Warbler territories. (+: random, o: territory) 3. ábra N D.fv. Fıg. 8 3 7 B D. fv. N 6 5 4 È 4 3 3 2 2 1 1 = 3) = 24451) ON LINZ 393 (yale tn ur tes A diszkriminancia-analizis eredményeiből képzett oszlopdiagramok (A: territórium, B: random pontok). N: esetszám, D. Fv.: diszkriminanciafüggveny. Column-diagrams drawn from the results of discriminant-analysıs (A: territory, B: random points). N: number of cases, D. Fv.: discriminant function values. 138 Megvitatäs Az analízis eredményei megmutatták, hogy milyen élőhelyek azok, ame- lyek a kerti gezének, fiziognómiás struktúrájuknál fogva, nem felelnek meg. Ezek elsősorban a fiatal erdők, mindenekelőtt a még egyáltalán nem záródott, cserjemagasságú sűrűségállapot és nagy denzitású, sűrű, kis cserjeszintű rudas állományok. Az eredményekből indirekt módon levon- ható az a következtetés, hogy a kerti geze territóriumfoglalásához jelentős cserjeszint és kifejlett, közepes és kis sűrűségben előforduló faegyedek egyaránt szükségesek. Mindezek azonban nem magyarázzák a cluster-analízis és a corresponden- cia-analízis által mutatott nagyfokú keveredést a random-minták többsége és a territóriumok között. Erre két hipotézisünk van: — a gezeállomány a vizsgált élőhelyeken nem telített. Ez kevéssé valószínű, mert egyrészt Magyarország nem esik a kerti geze areájának határára, másrészt a Szigetköz hazánkban az egyik legerősebb gezepopulációnak ad otthont. Tény azonban, hogy a kerti geze denzitása egyéb, ligeterdei madárfajokéval összehasonlítva (pl. barátposzáta, erdei pinty, feketerigó) alacsony; — a mért vegetációszerkezeti változók csak a habitat szelekció durvább mintázatának feltárására képesek, a finomabb mechanizmusok ezen a szinten rejtve maradnak. Így elképzelhető, hogy az alacsony denzitás oka táplálékspecializáció, kompetició, predáció, vagy egy finomabb, nem mért növenyfiziognömiai változó (pl. ágtiszta törzsmagasság, cserjemagasság), vagy ezek együttes hatása. Annak eldöntésére, hogy ezek a feltételezések helyesek-e vagy sem, további részletes vizsgálatok lennének szükségesek. Az azonban már most is elmondható, hogy az idős, sűrű cserjeszintű ártéri erdők fenntartása nemcsak kiemelten védett, nagy testű madárfajok, mint pl. gémfélék, ragadozó madarak szempontjából fontos. Legalább ennyire jelentős ezen erdők szerepe a kisebb testű, alig ismert és azért kevésbé fontosnak tartott madárfajok — mint amilyen a kerti geze — állományának fenntartása szempontjából. Köszönetnyilvánítás Munkánkat a Természettudományi Múzeum Szigetköz-kutatási prog- ramja keretében végeztük, amely programot a Környezetvédelmi és Vízgaz- dálkodási Minisztérium finanszírozta. Az angol nyelvű összefoglaló lektorá- lásáért Dr. Demeter Andrást illeti köszönet. Irodalom — References Chernel, I. (1899): Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségök- re. Budapest. 059 . Göcsei, I. (1979): A Szigetköz természetföldrajza. Földrajzi tanulmányok 16. Akadé- miai Kiadó, Budapest. Haraszthy, L. (szerk.) (1984): Magyarország fészkelő madarai. Natura, Budapest. Norusis, M. J. (1986): SPSS/PC. Advanced statistics. SPSS Incorporation, Chicago. Papp, J. (1980): Magyar Madártani Bibliográfia. Békéscsaba. Simms, E. (1985): British Warblers. Collins, London. Ter Braak, C. J. F. (1987): CANOCO - a FORTRAN program for canonical community ordination by (partial) (detrended) (canonical) correspondence analy- sis, principal component analysis and redundancy analysis (version 2. 1). The Institute of Applied Computer Science, Wageningen. Tırjak, L. (1987): A Szigetköz madárvilága. (Egyetemi szakdolgozat.) A szerzök cime: Természettudomanyi Múzeum Ökolögiai Kutatöcsoport Budapest Baross u. 13. H-1088 HABITAT SELECTION OF THE ICTERINE WARBLER (HIPPOLAIS ICTERINA VIEILL., 1817) IN SZIGETKOZ Zoltán Waliczky—Dr. Csaba Moskat-Andras Baldi—Dr. Gabor Lőrincz We studied the habitat selection of the Icterine Warbler (Hippolais icterina Vieill., 1817) along the riverside forests of the Danube in North Hungary during the breeding season of 1989. Our aim was to examine which variables are the most important for the Icterine Warbler when occupying territories and to provide useful interpretations for habitat management. Data on vegetation structure were collected in circular plots of 25 m radius in 28 inhabited territories. The following 7 variables were measured: tree density (stem/ha), foliage, shrub and grass cover (%), tree height (m), diameter of breast height (cm) and grass height (m). Another data set was collected at 39 random points with the same vegetation variables. In order to evaluate the differences between the two data sets, cluster analysis, correspondence analysis and discriminant analysis were carried out. The results show chat the youngest forest stands, characterized as open, shrubby vegetation and the dense closed canopy forest ones up to 10 m high are practically unsuitable for the Icterine Warbler to establish territories. Indirectly we conclude that a dense shrub level and scattered mature trees are necessary for the first step in the habitat selection process. We suggest two alternative hypotheses for the low density of the Icterine Warbler in apparently suitable habitats: (1) the population in the study area is far from being saturated which is unlikely: (2) we did not measure the variables truly reflecting the factors influencing fine-scale habitat selection process, e. g. competition, predation, food-niche specialization or any unconsidered vegetation variables. 140 THE EFFECT OF NESTBOXES ON BIRD SPECIES DIVERSITY ANDON THE BREEDING DENSITY OF THE GREAT TIT (PARUS MAIOR L., 1758) IN DIFFERENT HABITATS Andras Baldı Ecological Research Group Hungarian Natural History Museum Introduction The maintenance of biodiversity is a primary issue in conservation biology (Scott et al. 1987, Shaffer 1987, Holsinger and Gottlieb 1989, Thomas and Salwasser 1989, Salwasser 1990, Westman 1990). To perform this goal one possibility is to preserve rare and endangered species though the difficulties arisen by the disappearance of natural habitats make it almost impossible. Captive propagation is not so promising in preserving rare species because of the too little capacity of zoos and botanical gardens (Frankel and Soulé 1981). Another method of protection is to preserve huge areas in which natural ecosystems can evolve on their natural way. To adapt this latter method is almost impossible in Europe, where human activities have greatly reduced and fragmented natural habitats (Frankel and Soulé 1981, Wilcove et al. 1986, Thiollay 1989). A simple method for preserving species richness is the in situ management of an area. For example, we can artificially provide conditions, which have been altered by human activities. In this case we can expect the resettlement of some species. Obviously we can apply management activities only for some species or species groups, not for the whole community, because different species have different ecological claims. In this paper we analyzed the appearance and settlement of hole-nesting passerines in a nestbox area in a forest patch of Central Hungary. Comparisons between the breeding density of the Great Tit (Parus maior) in the forest patch, in extensive forests and forest patches without nestboxes are also made. Study area and Methods The study was conducted in the Nature Reserve of Ocsa, about 30 km from Budapest in Central Hungary (47° 15’ N, 19° 15’ E). The area is situated in a small, 7 ha forest fragment of alder wood (Dryopteridi-Alnetum). In 1986 100 nestboxes with an entrance diameter of 32 mm were placed into the forest patch, so the density of nestboxes was about 140 nestbox/10 ha. The diameter of the tree trunks at breast height was about 15-25 cm. The 141 surroundings of this forest fragment was bushy area with reeds, where hollow trees were very scarce. The nearest neighboring forest fragment was more than 2 km apart. We studied the settlement and breeding of hole-nesting passerines nesting in the boxes in 1988 and 1989. Our results for the forest patch were compared with data from the Pilis Mountains, Hungary (Csörgö and Török 1988, Török and Csörgö 1988). Results and Discussion Four species bred in the nestboxes. The Great Tit (Parus maior) was the mostabundant in both years, representing in more than 60% ofthe breeding pairs. The other three species were the Tree Sparrow (Passer montanus), the Blue Tit (Parus caeruleus) and the Wryneck (Jynx torquilla) having a domi- nance value of 16, 9.5 and 7.5%, respectively. The breeding density was extremely high. On the average seventy out of the 100 nestboxes became occupied, and there were altogether 146 success- ful breedings during the breeding season in 1988 and 1989. In spite of the Table I. 1. táblázat Hole-nesting bird species and their abundance in Öcsa and in the Pilis Mountains (data recalculated from Török and Csörgő 1988). The data refer to two years and to 100 nestboxes. (The densities of nestboxes were similar.) The diversity value refer only to the hole-nesting passerines. Az odükülté fajok és mennyiségük Ocsan, illetve a Pilis hegységben (forrás: Török and Csörgő 1988.) A pilisi adatokat átszámoltuk, hogy összehasonlíthatóak legyenek ócsai adatokkal, így mindkét adatsor 2 évre és 100 odúra vonatkozik (az odúk sűrűsége szignifikánsan nem tér el egymástól). A diverzitäs-ertekek csak az odúköltő énekesekre vonatkoznak. ÓCSA PILIS Jynx torquilla 4,5 _ Parus maior 41,0 10,00 P. caeruleus 6,0 8,00 P. palustris — 0.33 Sıtta europaea — 0,26 Ficedula hypoleuca — 0,33 F. albicollis = 24,00 Passer montanus 10,0 — Diversity — diverzitás (Shannon—Weaver index) 0,984 1,083 high density value the breeding success was also high: 89%, where breeding success was defined as the ratio of number of fledglings # 100 and the number of eggs. The clutch size was low, 8.01 eggs/clutch as an average, compared to data from the literature (Csörgő and Török 1988, Török and Csörgő 1988). Probably the high breeding density affected the clutch size, since it is known that density and clutch size are negatively correlated (Perrins 1979). We compared our results from Ocsa with data from the Pilis Mountains (Table 1), where nestboxes were placed into continuous forests ( Csörgő and Török 1988, Török and Csörgö 1988). Certain species did not appear in Ocsa like the Flycatchers (Ficedula spp), Nuthatch (Sitta europaea) and Marsh Tit (Parus palustris), while they were present in the Pilis. Presumably these species have significant claim for the mountain vegetations or for the extensive forest stands and possible they can not tolerate the conditions provided by the specific habitat of the swamp and alder wood. The Great and Blue Tits occur in several types of habitats (Perrins 1979). The swamp provides suitable conditions them for foraging in spring and summer. When we enhanced artificially the number of breeding holes, the Tits were able to settle down and breed. The presence of the Tree Sparrow was probably due to farms about 1.5 km far from the forest patch. The Wryneck usually occurs in open woodlands (Haraszthy 1984), so its appea- rance in Öcsa and absence in the Pilis Mountains showed the normal habitat selection of the species, although it bred in the Pilis Mountains in other nestbox areas (Török pers. comm.). This ”extreme” habitat differs from extensive forests not only in the hole-nester community but in the breeding ecology of species, too. In the Table 2. 2. táblázat Breeding density and breeding succes of Great Tit and the density of nestboxes from diffent areas in Europe and Hungary A szencinegek költessürüsege és költessikere, illetve az odusürüseg több európai odütelepröl Nestbox Breeding Breeding Sources density density succes nestbox breeding % /10ha pairs/10 ha Ocsa 140 60,0 89 thisstudy Pilis I. 110 15,2 82 Torok & Csörgő, 1988 II. i gia 10,7 79 Török £ Csörgő, 1988 III. 100 10,0 80 Török k Csörgő, 1988 Budai hg. 90 12,9 85 Téthetal., 1988 Braunschweig I. 93 16,3 = Winkel, 1989 UE 7 9,0 _ Winkel, 1989 III. 47 5,5 = Winkel, 1989 Quiassic _ 1335 42 Blondel et al., 1987 followings we deal only with the Great Tit because we have not enough data for other species (Table 2). The density of nestboxes in Ocsa did not differ significantly from those of other areas (Table 2) (Dixon’s probe, n = 8, r = 0.42, p > 0.1), but the breeding density showed a significantly greater vaule (Dixon’s probe, n = 9, r = 0.86, p< 0.005). The bushy surroundings provided abundant foraging sites for the Great Tits, but did not provide any breeding holes beside the nestboxes. Presumably most of their territories were outside the forest fragment in the surrounding habitats but they modified the boundaries of their territories to incorporate a nest-hole (Krebs 1970, Drent 1987, East and Perrins 1988). We can emphasize the importance of 'nestbox patch’ from another point of view. When nestboxes were placed into continuous forest, the originally present hole-nesters became more abundant (East and Perrins 1988). There were different results when forest patches were examined without artificial nestboxes. Ford (1987) found five tit species, the Nuthatch and the Spotted Flycatcher (Muscicapa striata) in oak forests (Quercus robur) in 19 habitat islands. All of these islands were less than 7 ha in size. In a suboptimal habitat Haila et al. (1987) found only 3 breeding pairs of Great Tits, 1 pair of Wryneck and 19 pairs of flycatcher species in 25 small forest fragments. Each of them was less than 7 ha. Helle (1984) found only one hole-nesting species, namely a few pairs of Spotted Flycatcher in 13 forest fragments of different age, all were less than 20 ha. Therefore in small forest patches the hole-nesting birds are rare breeders, probably due to the limiting number of breeding holes. On the other hand, if we place nestboxes in a small forest fragment, therefore enhance the number of available cavities, as we did it in this study, a part of the hole-nesters will settle down, moreover their breeding density would become extermely high. Consequently, in the case of forest fragmentation, the collapse of avifauna can partly be reduced in small patches with the provision of artificial cavities, at least for the hole nesting birds. The winter diversity of roosting passerines in Ocsa became far lower (Baldi in prep.) than the spring diversity. Shannon’s diversity index was 0.411 in winter. In the Pilis Mountains the diversity of roosting passerines did not decreased, moreover the increasing number of woodpeckers may increase the total diversity of birds (Török pers. comm.). This contrast may be due to the competition for roosting sites (Dhondt and Eyckerman 1980), which may be stronger in the swamp than in the Pilis Mountains, because in the former case there were only artificial roosting sites, while in the latter case there were natural cavities besides the nestboxes. Another explanation can be sought in the fact that swamp is able provide sufficient conditions to maintain as abundant populations as those of a continuous forest only in the springtime but not in winter. Resources may be as limiting in winter in the swamp as in Scandinavia, where the winter survival of Great Tits depends on artificial feeding (Orell 1989). 144 Summary The main goal in conservation biology is the maintenance of biodiversity. We studied the settlement of hole-nesting passerines in a small forest patch with a surplus of nestboxes with a surrounding bushy area without natural cavities. The diversity of the hole-nesters in the two study years (1988 and 1989) was comparable to data from the Pilis Mountains, therefore in small forest fragments the diversity of hole-nesters can be enhanced with artificial nestboxes to the level of continuous forests. I discuss in details the effect of 'nestboxes patch’ on the breeding density of the Great Tit. Acknowledgements I am especially grateful to 7. Csörgö who supervised this study, and to /. Török who allowed me to use his data. Cs. Moskat and Z. Waliczky made helpful comments on the manuscript. I would like to thank /. Baldi for field assistance. The Head of the Nature Reserve gave the opportunity of working in the area. References Csörgö, T. and Török, J. (1988): Nest-box project in the Pilis Biosphere Reserve. I. Breeding phenology of hole-nesting birds in different habitats. In: Torok, J. (ed.). Ornithological researches in Pilis Biosphere Reserve. — Hungarian Ornithological Society, Budapest. Dhondt, A. A. and Eyckerman, R. (1980): Competition between the Great tit and Blue Tit outside the breeding season in field experiments. — Ecology 61: 1291-1296. Drent, P. J. (1987). The importance of nestboxes for territory settlements, survival and density of the Great Tit. — Ardea 75: 59-71. East, M. L. and Perrins, C. M. (1988): The effect of nestboxes on breeding populations of birds in broadleaved temperate woodlands. — Ibis 130: 393-401. Ford, H. A. (1987): Bird communities on habitat islands in England. — Bird Study 34: 205-218. Frankel, O. H. and Soulé, M. E. (1981): Conservation and evolution. — Cambridge University Press, Cambridge. Haila, Y., Hanski, I. K. and Raivo, S. (1987): Breeding bird distribution in fragmented coniferous taiga in southern Finland. — Ornis Fennica 64: 90-106. Haraszthy, L. (ed.) (1984): Magyarország fészkelő madarai. — Natura, Budapest. Helle, P.(1984): Effect of habitat area on breeding bird communities in Northeastern Finland. — Ann. Zool. Fennici 21: 421-425. Holsinger, K. E. and Gottlieb, L. D. (1989): The Conservation of Rare and Endangered Plants. — Trends in Ecology and Evolution 4: 193-194. Krebs, J. R. (1970): Territory and breeding density in the Great Tit Parus major L. — Ecology 52: 2-22. Orell, M. (1989): Population fluctuations and survival of Great Tits Parus major dependent on food supplied by man in winter. — Ibis 131: 112-127. Perrins. C. M. (1979): British tits. — Collins, London. 145 Salwasser, H. (1990): Conserving biological diversity: A perspective on scope and approches. — Forest Ecology and Management 35: 79-90. Scott, J. M., Csuti, B., Jacobi, J. D. and Estes, J. E. (1987): Species richness. A geographical approach to protecting future biological diversity. — PIERRE: SH: 782-788. Shaffer, M. (1987): Minimum viable populations: coping with uncertainty. p. 69- 86: in M. E. Soulé (ed.) Viable populations for conservation. — Cambridge University Press, Cambridge. Thiollay, J. M. (1989): Area requirements for the conservation of rain forest raptors and game birds in French Guiana. — Conservation Biology 3: 128-137. Thomas, J. W. and Salwasser, H. (1989): Bringing conservation biology into a position of influence in natural resource management. — Conservation Biology 3: 123-127. Toth, L., Török, J. and Sasväri, L. (1988): Density and breeding success of three hole-nesting bird species. — Abstracta Botanica 12: 25-37. Török, J. and Csörgö, T. (1988): Breeding ecology of hole-nesting passerines in different habitats in the Pilis mountains. — Aquila 95: 67-76. Westman, W. E. (1990): Managing for biodiversity. — Bioscience 40: 26-33. Wilcove, D. S., McLellan, C. H. and Dobson, A. P. (1986). Habitat fragmentation in the temperate zone. In: Soulé, M. E. (ed.). Conservation biology. — Sinauer, Sunder- land. Winkel, W. (1989): Longterm trends of Great Tits (Parus major) and Pied Flycatcher (Ficedula hypoleuca): Results in Lower Saxony. — J. Orn. 130: 335-343. Author’s adress: Andras Baldi Ecological Research Group Hungarian Natural History Museum Budapest Baross u. 13. H-1088 A MESTERSEGES FESZEKODUK HATÁSA AZ ODÚFÉSZKELŐ ÉNEKESMADÁRFAJOK DIVERZITÁSÁRA ÉS A SZÉNCINEGÉK (PARUS MAIOR L., 1758) KÖLTÉSSŰRŰSÉGE Báldi András Természettudományi Múzeum, Ökológiai Kutatócsoport A természetvédelem alapvető célja a biodiverzitás fenntartása, amire többféle lehetőség van. A szerző tanulmányozta, hogy milyen énekesmadár-fajok és mekkora egyedszámmal telepednek meg egy bokros-nádas területen levő erdőfoltba kihelye- zett odútelepen, Ócsán. Bár a költő fajok között kicsi volt az átfedés, a pilisi adatokhoz képest, a diverzitása hasonló volt, télen viszont az ócsai odútelepen a diverzitás lecsökkent. Tehát fészkeléskor kis erdöfragmentumokban mesterséges fészekodvak segítségével az odúköltő énekesek diverzitása megnövelhető a kiterjedt erdőségeké- hez hasonló értékre. Az erdőfoltokban a széncinegék költéssűrűsége kiugróan magas lehet, amennyiben odúkat biztosítunk, különben viszont a többi odúköltő madárhoz hasonlóan szinte teljesen eltűnnek a foltból. 146 A VIZIRIGO (CINCLUS CINCLUS L., 1758) TÉLI TAPLALEK-OSSZETETELEROL Horváth Róbert —Dr. Andrikovics Sándor" 1. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága 2. ELTE Allatrendszertani és Okológiai Tanszék Bevezetés Hazánkban ez idáig két tanulmány jelent meg a vízirigók táplálkozásáról. Az első, 482 madár gyomortartalmát vizsgálta (Vollnhofer, 1906), melyek . közül csak három származott Magyarország mai területéről. A másik, mindössze 39 darab köpet elemzésével (Rékäsi, 1985) szolgáltatott adatokat, s így csupán felületesen érintette a témát. Külföldön már jelentős irodalma van a vízirigóköpet begyűjtésének (/ost, 1975/A), valamint a köpetelemzésnek (Spitznagel, 1985; 1988; Jost, 1975/B; 1975/C). Az analízis egy másik típusát, az ürülékelemzést is több helyen alkalmazták (Ormerod—Tyler—Lewis, 1985; Ormerod-Boilstone-T'yler, 1985; Or- merod, 1985; Ormerod—Tyler, 1986; Smith-Ormerod, 1986; Ormerod—Efteland— Gabrielsen, 1987). Sajnos a két eltérő módszer nehezen hasonlítható össze a teljesség igényével, amint azt a párhuzamos vizsgálatok megmutatták (Spitz- nagel, 1985). Tanulmányunk az észak-magyarországi vízirigók táplálék-összetételét írja le a köpetelemzést felhasználva, valamint adatokat közöl a madár napi taplalékfogyasztasahoz. A vizsgält terület Az Eszaki-közephegyseg 3 vizfolyasan (Bükk-hegyseg: Szinva- [1. abra], Garadna- [2. ábra], Aggteleki-karszt: Josva-patak [3. abra]) telelő vizirigöktöl történt a köpetek begyűjtése. A terület választását a hazai állomány elhelyez- kedése (Horváth, 1988) indokolta. Módszer A vizsgált területen 1985 és 1986 decembere közt 1362 vízirigóköpetet gyűjtöttünk. A mintavétel a téli hónapokra korlátozódott, mivel nyáron nem, vagy alig található köpet. Az anyag begyűjtése a helyszínek távolsága, és az alkalmas időjárás figyelembevétele miatt nem egy időben, rendszertelenül történt. A vízirigók napi köpetszámának megállapítása elhatárolt, kiépített (itt a legkisebb a köpetveszteség) területen történt, a vizsgált szakasz előzetes 147 = 1 Papirgyär 1. ábra | Hs = Molnärszikla alatt 9 F 2 1 Below Molnärszikla §- 3 x = 4480m t= 220 m Alsóhá x = 3600 m MISKOLC 1=230m Közúti híd © © " Molnár csárda 300 x = 4000 m Lillafüredi katlan t= 248 si ee L. cirque © ® Puskaporos © x = 3470m Hämori-tö 5 t= 236m Hámori lake? Felsőhámor x = 2850 m N t= 250 m | Szinva patak Szinva-spring 0 = forrás L. bus terminal Da À cae Lillafüredi buszvégállomás x = 1500m x = a forrástól való távolság t= 330m distance from EEE ® t= tengerszint feletti magasság height above sea level 0 500m 1000 m A vizirigököpetek begyüjtesi helyei a Szinva-patakon Collection sites of Dipper pellets by the Szinva-spring 2. ábra 100.2. Garadna patak e Garadna-spring Pisztrangtele; x= 3500 m " t= 350m Garadna patak Hämori-16 Hämori lake x = forrástól való távolság distance from spring 1 = tengerszint feletti magasság height above sea level o = forrás spring A vizirigököpetek begyűjtési helyei a Garadna-patakon Collection sites of Dipper pellets by the Garadna-spring megtisztitäsa, a régi köpetek eltävolitäsa utan. A vizfolyasszakaszon naponta allomanybecslést, valamint 1-2-3 napos időközönként a köpetek szamlalasat vegeztük. A gyüjtött anyagot az Eötvös Löränd Tudomänyegyetem Ällatrendszer- tani és Okolögiai Tanszékén tömegällandösägig szaritottuk, határoztuk, majd mértük. A hatarozasok 1,6 x 10-4 x 25 nagyítású Zeiss binokuláris preparalömikroszköp segítségével történtek. Ugyanitt folytak a napi tapla- lékfogyasztás becsléséhez szükséges vizsgálatok. A különböző táplálékállato- kat (10 db/faj) élő állapotban történt mérés után 1 rész pepszin és 2 rész 0,01n 148 HCl jelenlétében három darabra vágva 1, illetve 2 órán keresztül emésztet- tük. Ezt követően a megemésztett táplálékok száraz tömegének megállapí- tása következett. 3. ábra semana Lateral canal t= 220m Fig. 3. N EEE N t = tengerszint feletti magasság 9 = forrás spring o 1% > ? ts 222m A vizirigököpetek begyűjtési helyei a Jósva-forrás környékén Collection sites of Dipper pellets in the vicinity of the Jósva-spring 1. táblázat A vizirigököpetek begyüjtesi adatai Table 1. (1-2-3. ábra) Dates of collection of Dipper pellets (Figs. 1-3.) Szinva-patak 1985.12.6. = 1986.1.11. 2.11. 2.27 Ws ze 12. 5-6. Osszesen Szinva-spring 06.12.1985. 11.01.1986. 11.02.1986. 27.02.1986. 12.11.1986. 5-6.12.1986. Total Lillafüredi katlan n=]5 Lillafüred cirque x = 1,0703 „közuti hid” n = 150 n= 80 n=53 enr „road-bridge” x = 14,9287g x=805lg x=6691g x=22,8547g Pusk n = 64 np? Nskaparos x = 5,7388 x=5,3302g n=775 ar n= 28 Alsohamor x = 2,8863 g = = 794114 Molnar-csarda i 4 È 0006g ; 5 Molnár-szikla ; : ® Es g Papirgyar n= 94 Paper factory x = 8,1029g 149 Garadna-patak Garadna-spring Ömassa Ömassa-völgy Omassa-valley Pisztrangtelep Josva-patak Jösva-spring Tengerszem-tò Tengerszem lake 1985. 12. 16 16. 12. 1985. n= l5db x = 0,7814g 1985. 12. 14. 14. 12. 1985. n= 35 x = 0,9678g 1986. 11.12. 12.11.1986. n= 10 x= 1,2451g 12.29. 29. 12. 1985. n= 98 x= 9,9336g x=5,1418g x= 15,6592g x = 11,0446g 12.7. 07.12.1986 n = 34 x = 5,8134g 1986. 2. 9. 09.02. 1986. n= 40 12.10 10. 12. 1986. n = 109 x = 16,2395g LIS 01.11.198? n= 129 . Összesen Total n= köpetek száma: 169 db n = no. of pellets: 169 x = összes szaraztömeg: 45,9081 g x = total dry weight: 45,9081 g 12.5. Összesen 05.12. 198? Total n = 116 n = 418 x = 42,747 g 2. táblázat A Josva-patakon gyűjtött vizirigököpetek összetétele (sz4raztômeg) Composition of Dipper pellets collected by the Jösva-spring (dry weight) Table 2. Tengerszem-to Tengerszem-lake Gammarus fossarum (Amphipoda) Sadleriana pannonica (Mollusca) Kö Stones Trichoptera (indet.) Silo pallipes Rhyacophila sp. Hydrobiidae (Coleoptera) Diptera Össztömeg Total weight: köpetek szama No. of pellets Átlagos tömeg (g/db) Mean weight (g/sps.) 1985. 12. 14. 14.12. 1985. 0,823g 85% 0,1384g 14,3% 0,0064g 0,7% 0,9678 g 35 0,0277 12529. 29,12. 5,5738 g 96,2% 0,0532g 0,9% 0,1008 1,7% 0,0694 g 1,2% 5,7972g 54 0,1074 (Figs. 1-3.) 12.29. 1986.2.9 29. 12. 09.02. 1986. 4,072g 5,138g 98,4% 99,9% elöfordul traces 0,058 g 1,4% 0,0064 g 0,2% elöfordul traces elöfordul traces 4,1364 g 5,1418g 44 40 0,0940 0,1285 150 bail, 12.5. Összesen 01.11. 05.12. Total 14,9313 g 9,864 g 40,4021 g 95,4% 89,3% 94.4% 0,6895 g 0,8346 g 1,6171g 4,4% 17,6% 3,8% 0,2972g 0,7% 0,346g 0,4282g 3,1% 1% elöfordul traces 0,0384 g 0,0384 g 0,2% elöfordul traces elöfordul elöfordul traces traces 15,6592 g 11,0446 g 42,7829g 129 116 418 0,1214 0,0952 0,1023 A vizirigok tâplälék-üsszetételérél Eredmények A vizsgalt köpetek szama 1362 db, melyekben 17 gerinctelen pataklakö fajt, valamint zuzökö előfordulását sikerült kimutatnunk. A Jósva-pataknál gyűjtött 418 darab köpet száraztömegének döntő többségét, 94,4 %-ât a Gammarus fossarum adta. Jelentős még a Sadleriana 3. táblázat A Szinva-patakon gyűjtött vizirigököpetek összetétele Table 3. (száraztömeg) Composition of Dipper pellets collected by the Szinva-spring (dry weight) '85.12.6. 12.6. 12.6. 12.6. 12.6. '86.1.11. 2.11. 2.27. 1 EM PRET 12.5. 12.6. Szinva-patak 06.12.85. 06.12. 06.12. 06.12. 06.12. 11.01.86. 11.02. 27.02. 12.11. 05.12. 05.12. 06.12. Osszesen Szinva-spring Also- Papir- Lilla- Puska- „hid” Molnar- Molnar- „hid” hid” „hid” Puska- „hid” Total hamor gyár fired poros bridge csarda szikla bridge bridge bridge poros bridge 2,7962g 8,0963g 1,0703g 5,5465g 14,1056g előfordult 2,7361g 8,0219¢ 6,1115g 17,3647g 5,2985 5,0055 77,1526g Gammarus fossarum 96,7% 999% 999% 96,6% 945% traces 9929 996% 913% 97,3% 994% 999% 97,2% Kö 0,0729¢ 0,0023 0,1001g 0,1364 0,427g 0,0972 let 0,8352 g Stones 25% 22% 0,9% 64% 0,8% a 1,1% r x 0,0172g 0,2162 0,2334 g Trichoptera (indet.) 0,6% 14% 0,3% MR e elôf. 0,0695g 0,3919g elöf. 0,2975 0,1525g 0,1322g elöf. 0,7758 Hydropsyche instabilis traces 1,5% 2,6% traces 0,4% 2,3% 1,2% traces 0,9% elöf. 0,0228g = 0,0264g 0,492g Hydropsychesp. traces 0,5% 0,2% I d 0,0043 g 0,0518g 0,0208 g elöf. elöf. 0,0322 0,0769 Rhyacophila fasciata 0,3% traces traces 0,6% : elöf. elöf. Rhyacophilasp. traces traces Hydropsyche elôf. elôf. angustipennis traces traces ee elôf. elôf. elôf Elminthidae traces traces traces elôf. elöf. Ancaena globulus e Be Szárazföldi , rovar" előf. előf. Terrestrial , insect" traces traces elöf. Sadleriana pannonica traces i la e e o dii ct ill’ Fir. 5,0055g 79,4114g Össztömeg Total weight 2,8863 g Köpetszam h No.of pellets Atlagos tomeg Mean weight (g/sps.) 0,1031 8,1029g 1,0703g 94 15 0,0862 0,0713 5,7388 g 64 0,0867 14,9287g 1,0006g 2,7569g 150 8 29 0,0995 0,125 0,095 8,051g 669g 17,8492g 5,3302g 80 53 160 8 0,1006 0,1962 0,1116 0,1025 42 0,1191 775 0,1025 151 pannonica (Mollusca) 3,8%-kal. Zuzökö a köpet tömegének 0,6%-at alkotta (2. táblázat). Adataink a köpetek begyűjtési időpontjának függvényében mar nagyobb ingadozást mutatnak, azonban egyik esetben sem csökken a Gammarus fossarum aránya 85% alá (4. ábra). A Szinva-patakon begyűjtött 775 vízirigóköpet száraztömegének nagy részét, 97,2%-at szintén a Gammarus fossarum alkotta. Említésre méltó a tegzes fajok 1,4%-os előfordulása. A köpetek száraztömegének 1,1%-a volt zúzókő (3. táblázat). Ennél a pataknál megállapíthattuk a köpetek összetéte- lének idő- és térbeli (a forrástól való távolság) változását (4. és 5. táblázat). Az egy időben, de a vízfolyás különböző szakaszain gyűjtött 351 vízirigóköpetet alkotó taplalékallatok közül — száraztömeg — a Gammarus fossarum csupán egy 4. táblázat A Szinva-patakon 1985. december 6-án begyűjtött Table 4. köpetek összetétele (szaraztömeg) Composition of Dipper pellets collected by the Szinva-spring on 6th of December, 1985 (dry weight) Szinva-patak 1985. XII.6. Lillafüred Kôzütihid Puskaporos Alsöhämor Papírgyár Osszesen Szinva-spring cirque road bridge Paper factory Total Gammarus 1,0703 g 14,1056g 5,5465g 2,7962 g 8,0963 g 31,6149 g fossarum 99,9% 94,5% 96,6% 96,9% 99,9% 96,6% Trichoptera 0,2162 g 0,0172g 0,2334g (indet.) 1,4% 0,6% 0,7% | 0,0264g 0,0228g elöfordul 0,0492 ES: 0,2% 05% traces 0,2% Hydropsyche elöfordul 0,3919g 0,0695 g 0,4614 g instabilis traces 2,6% 1,5% 1,4% Hydropsyche elöfordul elöfordul angustipennis traces traces Rhyacophila 0,0518 g 0,0043 g 0,0561 g fasciata 0,3% 0,2% ride eee előfordul előfordul ragments traces traces Anacaena elöfordul elöfordul globulus traces traces Kö 0,1364g 0,1001g 0,0729g 0,0023 g 0,3117g Stones 0,9% 2,2% 2,5% 1% Össztömeg Total weight köpetszam No. of pellets átl. tömeg (g/db) Mean weight (g/sps.) 1,0703g 149287g 5,7388g 28863g 8,1029g 32,797 15 150 64 28 94 351 0,0713 0,0995 0,0867 0,1031 0,0862 0,0932 152 5. táblázat Table 5. A Szinva-patakon, a puskaporosi lelőhelyen gyűjtött köpetek összetetele (szäraz tömeg) Composition of Dipper pellets collected at localities of Szinva-spring and Puskaporos (dry weight) Szinva-patak 1985. 12.6. 12.6. 1986.2.27. 11.12. 12.5. 1249: 12.6. Összesen Szinva-spring 06.12.1985. 06.12. 27.02.1986. 12.11. 05.12. 05.12. 06. 12. Total 5 EG Glll5g = 173647g 5 5,00 6145375 APN" Sy 94,5% 99,6% 91,3% 97,3% 99,4% 99,9% 96,6% Kö 0,1001 0,1364 0,427 g 0,0792g elöfordul 0,7607 g Stones 2,2% 0,9% 6,4% 0,5% traces 1,2% 0,2162g 0,2162g Trichoptera (indet.) 14% 3% 0,0228 g 0,0264 g 0,0492 Hydropsychesp. 0,5% 0,2% rere 0,0695 g 0,3919g 0,0297g 0,1525 g 0,1322g elöfordul elöfordul 0,7758 g HÉMSRSNEN a 26% Ow IO 12% traces traces 19% Hydropsyche elöfordul elöfordul angustipennis traces traces Rens elöfordul elöfordul WASTES te traces traces . 7 0,0518g elöfordul elöfordul elöfordul 0,0518g ne 0,3% traces traces traces Szárazföldi , rovar" előfordul előfordul Terrestrial , insect" traces traces Elminthid elöfordul elöfordul minthidae traces traces elöfordul elöfordul Sadleriana pannonica traces traces Anacaena globulus elöfordul elöfordul Coleoptera traces traces ii 5,7388g = 149287g 8051g 6,691 g 17,8492g 533095 500559 63,5944g ee 64 150 80 53 160 52 42 601 Atlagostomeg (g/db) a 010867 00995 0,1006 0,1262 0.1116 0,1085 0,1192 0,1058 Mean weight (g/sps.) helyen nem érte el a 96,5%-ot (5. ábra). Az egy helyen, de különböző időpontokban összeszedett 601 darab köpetet alkotó taplalékallatok szaraz- tömegenek %-os eloszlasa mar nagyobb eltérést mutat. Igaz, itt is csak egyszer csökken a Gammarus fossarum erteke 92% ala (6. abra). 153 6. táblázat Table 6. A Garadna-patakon gyűjtött köpetek összetétele (száraz tömeg) Composition of Dipper pellets collected by the Garadna-spring (dry weight) Garadna-patak 1985512. 6.1 (12.6; 1986112: +1247. 12.10 Összesen Garadna-spring 06.12.85. 06.12. 12.11:86:40, 07.12. 10. 12. Total Pisztrang- Omassa Pisztrang- Omassai- Piszträng- telep telep völgy telep Ö.-valley G Dio előfordul 0,7776g 1,0691 g 5,7153g 15,4652g 23,0272g Ai; traces 99,5% 85,8% 98,3% 95,2% 95,6% Kö 0,2375 0,0038 g 0,1516g 0,736 g 1,1289g Stones 0,5% 12,2% 4,5% 4,7% on elöfordul 0,0383g 0,0383g Gyraulus albus as 03% 02% Sadleri RCA el6fordul el6fordul el6fordul el6fordul 0,2% 2 Pl sexta traces traces traces traces | előfordul elöfordul el6fordul ETET TRIER traces traces traces 0,0148g 0,0148g Rhyacophila sp. 0.05% A a előfordul elöfordul elöfordul Den traces traces traces Pe ts el6fordul el6fordul olyc pus sp. traces traces et 0,0244 g 0,0244 g Armiger crista 99, 0,1% Elminthidae elöfordul elöfordul (Coleoptera) traces traces Cia elöfordul elöfordul $ 5 traces traces Fonalas alga, fakéreg elöfordul elöfordul Filiform alga, barkoftree traces traces ue 0,7814g 12451g = 5,8134g 1623905g 24,0794g Köpetszam No. of pellets 15 11 34 109 169 pero 00521 0,1132 0,1710 0,1489 0,1425 Mean weight (g/sps.) 154 A Garadna-pataknäl összegyűjtött 169 vizirigököpet szaraztomegének 95,6%-at adta a Gammarus fossarum. Feltűnően nagy volt a köpetekben előfordult kövek 4,7%-os aránya (6. táblázat). Összesítve látható (7. táblázat), hogy a vizsgált vízirigóköpetek száraztöme- gét dominánsan, 96,1%-ban a Gammarus fossarum, 1,1%-ban különféle tegzesek (Trichoptera), s mintegy 1,1%-ban a Sadleriana pannonica alkotta. 7. táblázat A vízirigóköpetek összetétele (száraz tömeg) Table 7. Overall composition of Dipper pellets (dry weight) Gyűjtőhelyek Szinva- Garadna- Jösva- Összesen Collection sites spring spring spring Total Köpetalkotöreszek Item Mollusca: elöfordul elöfordul 1,1719g 1,6171g Sadleriana pannonica traces traces 3,8% 1,1% 0,0383 g 0,0383 g Gyraulus albus 02% 0.09% 0,0244 g 0,0244 g Armiger crista 01% 0.01% Amphipoda: 77,1526 g 23,0272g 40,4021 g 140,5819 g Gammarusfossarum 97,2% 95,6% 94,4% 96,1% Araneidea (indet.) un traces Coleoptera elöfordul elöfordul Anacaena globulus traces traces 2 elöfordul elöfordul Hydrobidae traces traces Te elöfordul elöfordul Elminthidae Ba ek: Trichoptera: 0,2334 g 0,4282 g 0,6616g Trichoptera (indet.) 0,3% 1,0% 0,45% § ; 0,0789 0,0145 0,0934 g Rhyacophila fasciata 0.1% 0,05% 0,06% elöfordul 0,0148 g 0,0384 g 0,0532 g Rhyacophilasp. traces 0,05% 0,1% 0,04% 155 Gyüjtöhelyek Collection sites Hydropsyche instabilis Hydropsyche angustipennis Hydropsyche sp. Silo pallipes Chaetopteryx fusca Polycentropus sp. Chironomidae (indet.) Diptera (indet.) Insecta (ter. indet.) Zuzok6 Chrushing stones Össztömeg Total weight Köpetszam No. of pellets Atlagos tömeg (g/db) Mean weight (g/sps.) Szinva- spring 0,7758g 1,0% elöfordul traces 0,0492 g 0,06% elöfordul traces 0,8359 1,1% 79,4114g 775 0,1025 Az emésztési kísérletekről A különféle táplálékállatokkal végzett emésztési kísérletek adataiból (8. táblázat) becsülhető, hogy a megvizsgált mintában 51 700—52 000 táplálékál- lat maradványa volt. Egyedszámra nézve a vízirigóköpetek mintegy 50 150 Gammarus fossarum-ot, 1170 Sadleriana pannonica-t, és 270 tegzest tartalmaz- tak. Garadna- spring elöfordul traces elöfordul traces elöfordul traces 1,1289 4,7% 24,0794 g 169 0,1425 156 Josva- spring elöfordul traces elöfordul traces 0,297 g 0,6% 49,7829 g 418 0,1023 .. . Osszesen Total 0,7758 0,53% elöfordul traces 0,0492 g 0,03% elöfordul traces elöfordul traces elöfordul traces elöfordul traces elöfordul traces elöfordul traces 2,2618 g 1,54% 146,2737 g 1362 0,1074 Er 7 we 96 == 9 ers ri ana pannonica 5 N 0 1986. 11.9 09.02 1985. XII. 14. X11. 29. VII 24 x. 6, XII.5. Összesen 14. 12. 1985. 29.12 24.07. 06. 10. 05. 12 A Jösva-patakon, a Tengerszem-tönäl begyűjtött köpetek %-os összetétele (szäraztömeg) % Composition of Dipper pellets collected in the surrounding of the Jösva-spring and the Tengerszem-lake (dry weight) Kő, egyéb x stones, others Trichoptera Gammarus sp. Lillafüredi katlan Hid Puskaporos Alséhämor Papirgyar Osszesen Lillafüred cirque Bridge Paper factory Total A Szinva-patakon 1985. december 6-an begyűjtött köpetek %-os összetétele (szaraztömeg) % Composition of Dipper pellets collected by the Szinva-spring on 6 th of December, 1985 (dry weight) Kö, egyéb stones, others Trichoptera HE 1} IV.9. X.11 06. 12. 1985. 27.02.1986. 11.03 09.04 11.10. Gammarus sp. 0 1985. XII. 6. 1986. 11. 27 XI. 12. XII. 5-6 Osszesen È 12.11 05-06. 12. Total A Szinva-patakon, a Puskaporosnäl begyűjtött köpetek %-os összetétele (szaraztömeg) % Composition of Dipper pellets collected | by the Szinva-spring and at Puskaporos (dry weight) 157 8. tablazat Az emésztett taplalekällatok adatai Data for prey animals ingested Table 8. FA] darabszám &lötömeg (g) SPECIES No. liveweight(g) Gammarus fossarum 5 0,1702 Gammarus fossarum 5 0,1938 Gammarus fossarum 10 0,364 Hydropsyche | 5 0,3154 instabilis Hydropsyche 5 0,3416 instabilis Sadleriana i 10 0.0318 pannonica 9. tablazat Table 9. l órát 2 órát száraz tömeg emésztve emésztve (g) | hrdigestion 2 hrs digestion dry weight (g) 0,0812 0,0198 0,0906 0,0212 0,1718 0,041 elötömeg 11%-a 11% of live weight 0,0832 0,0740 elötömeg 24%-a 24% of live weight 0,0146 élétomeg 46%-a 46% oflive weight A vizirigök napi köpetszama Daily count of Dipper pellets IDÖ (nap) Time (day) EGYEDSZAM(db) 5 9 3 9 9 3 No.ofspecimens = — T KÖPETSZÁM (db) No. of pellets > DIM 199, 124444] ATLAG (db/nap) Qk Mean No./day 195.179 158 60 53 75) 46% O19 ea ve: 11 722,2 20,7. 13,7, M0, 12,5. 15.3. 20321 16,25 23,5 1279 10.02 Vizirigök becsült köpetszama egyedenkent napi 16,6 darab volt (9. táblázat). A köpetek átlagos szaraztomege 0,1074 g/db, tehát élésülyban a 16,6 darabos napi kôpetszäm mintegy 15 grammot takar. Mivel a vizirigök napi táplálékszükséglete (Pastuchov, 1961) 78,5 g, feltehetően a maradék 63 g a rendszerben oszlik el (ürülék, testtömeg-gyarapodás, elveszett köpet stb.). Ezek alapján vízirigóink átlagosan 2040 Gammarus fossarum-ot, 11 tegzest és 47 Sadleriana pannonica-t fogyasztanak el naponta. A megfigyelé- sek (Horváth Róbert) ezt nem teljesen támasztják alá, s elképzelhető, hogy sokkal nagyobb a tegzesek aránya a vízirigó táplálékában. Értékelés Köpetelemzésünk alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgált időszak alatt vízirigóink táplálékának döntő többségét a Gammarus fossarum (száraztömeg 96%-at, egyedszám 97%-at) adja. Említést érdemel a tegzesek (száraztömeg 1,12%, egyedszám 0,5%) aránya, melyet a vizuális megfigyelések az adatok- nál nagyobb arányúnak feltételeznek. Jelentős a Sadleriana pannonica (száraz- tömeg 1%-os, egyedszám 2,3%-os) előfordulása is, bár e faj esetében a csigaház nagy súlyeltolódást okoz. Erdekes, hogy a köpetekben alkalman- ként (lásd 6. táblázat, Pisztrángtelep) nagy, néhol 10% feletti volt a kövek előfordulása. Halmaradványokat ugyan nem sikerült a köpetekből kimutat- ni, de megfigyelték (Hoitsy György és Horváth R.) az említett pisztrángtelepen a vizirigö halivadék-fogyasztását. Esetleg kapcsolatba hozható a vízirigó halfogyasztása, és a köpetekben fellelhető kövek mennyisége. A Gammarus-ok jelentőségét a vizirigök táplálékösszetételében több szerző, eltérő adatokkal említi: a Kárpát-medencében (Vollnhofer, 1906) 15%-ot közöl, az NSZK területén 10%-ot (Jost, 1975/B), majd 30-40%-ot (Spitznagel, 1985) írnak le. Olyan magas értéket, mint esetünkben találtunk, az Angara vidékéről közölnek (Pastuchov, 1961). A szerző 6150 táplálékállatot vizsgálva 93,8%-ot említ, míg hazánkban (Rékäsi, 1985) 87 %-ot ír le. Az ürülékanalízist alkalmazó tanulmányok közül Ormerod és Tyler (1986) említi a Gammarus-okat, a zsákmányállatok egyedszamanak 5,4%-at, tömegé- nek 3,2%-ât adva meg. Itt újra felmerül a két módszer adatainak összehason- líthatósága. Fontos lenne azért is a köpet- és ürülékanalízis összehasonlítása, mert a vízirigók táplálék-összetételének vizsgálata tavasztól őszig az ürülék- elemzés útján oldható meg. Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság mun- katársainak, valamint Hoitsy Györgynek, a többször említett pisztrángtelep vezetőjének a vizsgálat folyamán nyújtott segítségért. 159 Irodalom — References Horväth, R. (1988): Angaben über die Wasseramsel (Cinclus cinclus) in Ungarn Egretta 31/1-2: 12-17. Jost, O. (1975/A): Uber die Fundstellen und das Aufsammeln von Wasseramsel Cinclus cinclus. Luscinia 42: 5/199-203. Jost, O. (1976/B): Fish-Otolithen is Speiballen der Wasseramsel. Natur u. Museum 105: 283-286. Jost, O. (1975/C): Zur Ökologie der Wasseramsel (Cinclus cinclus) mit besonderer Berücksichtigung ihrer Ernahrung. Bonn, Zool. Monogr. 6. Ormerod, S. ].—Boilstone, M. A.—Tyler, S. J. (1985): Factors influencing the abundance of breeding Dippers Cinclus cinclus in the catchment of the River Wye, mid-Wales. IBIS 127: 332-342. Ormerod, S. J.-Tyler, S. ].—Lewis, J. M. S. (1985): Is the breeding distribution of Dippers influenced by stream acidity? Bird Study 32: 32-39. Ormerod, S. J. (1985): The diet of breeding Dippers Cinclus cinclus and their nestlings in the catchment of the River Wye, mid-Wales: a preliminary study by faecal analysis. IBIS, 127: 316-331. Ormerod, S. J.—Tyler, S. J. (1986): The diet of Dipper Cinclus cinclus wintwring in the catchment of the River Wye, Wales. Bird Study 33: 36—45. Ormerod, S. J.-Efteland, S. —Gabrielsen, L. E. (1987): The diet breeding Dippers Cinclus cinclus and their nestlings in Southwestern Norway. Holarctic Ecology 10: 201-205. Coppenhagen Pastuchov, D. (1961): On the Ecology of Cinclus cinclus leucogaster Br hibernating in the Angara sources. Zool. J. Moskva 40: 1536-1542. Rekasi J. (1985): Adatok a vizirigé (Cinclus cinclus) taplalekahoz köpetei alapján Madártani Tájékoztató 1985, 1-3: 59-60. Smith, R. P.-Ormerod, S. J. (1986): The diet of moulting Dipper Cinclus cinclus in the catchment of the Welsh River Wye. Bird Study 33: 138-139. Spitznagel, A. (1985): Jahreszeitliche Veranderungen im Nahrungsangebot und in der Nahrungswahl der Wasseramsel (Cinclus c. aquaticus). Okol. Vögel 7: 239-325. Spitznagel, A. (1988): Strategien des Nahrungserwerbs bei der Wasseramsel (Cinclus c. aquaticus): eine Einführung Egretta 31/1-2: 42-55. Vollnhofer, P. (1906): A vizirigé (Cinclus cinclus L.) halgazdasagi jelentőségéről. Erdészeti kísérletek VIII/1-2. 1-81. Selmecbánya. A szerzők címe: Horváth Róbert Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság H-3758 Jósvafő Pf. 6 Dr. Andrikovics Sandor Eötvös Lóránd Tudományegyetem Allatrendszertani és Okológiai Tanszék H-1445 Budapest Pf. 330 160 WINTER FOODS OF THE DIPPER (CINCLUS CINCLUS L. 1758) Röbert Horvath-Dr. Sandor Andrikovics In Hungary two papers have been published on the feeding pattern of the Dipper so far. In one study stomach content samples from 482 birds were examined (Vollnhofer, 1906), of which only three samples originated from the present territory of Hungary. In the other paper altogether 39 pellets served information (Rékäsi, 1985) on this topic. In foreign countries considerable literature have accumulated on collecting Dipper pellets (Jost, 1975A) and their analysis (Spitznagel, 1985; 1988; Jost, 1975/B; 1975/C). Another type of analysis, faeces analysis has also been applied by several works (Ormerod-Tyler-Leuis, 1985; Ormerod-Boilstone-Tyler, 1985; Ormerod, 1985; Ormerod— Tyler, 1986; Smith-Ormerod, 1986; Ormerod-Efteland-Gabrielsen, 1987). Unfortuna- tely, it is difficult to compare these two different methods exactly according to parallel studies (Spitznagel, 1985). This paper describes the food composition of Dippers occuring in North-Hungary on the basis of pellet analyses together with their food-intake data. Study area à The pellets were collected from wintering Dippers at three running waters (Bükk mountains: Szinva (Fig. 1), Garadna (Fig. 2) and Aggtelek Carst: Jösva-spring (fig. 3) in two parts of the North mountain-range of medium height. Choice of the area was attributable to the distribution of the domestic population (Horváth, 1988). Method A total of 1362 Dipper pellets were collected between 1985 and December of 1986. The daily number of pellets was recorded in a well-separated area during census and counting of them. For the daily food consumption estimates various prey animals (10 specimens per species) were weighed alive then, digested in three pieces in a solution of pepsine and 0,01 n HCl of 1:2 for 1 to 2 hours. Finally, dry weights of the digested foods were performed. Results Of 1362 pellets 17 aquatic invertebrate species and crushing stones were found. In case of 418 pellets collected at the Jösva-spring 94,4% of their dry weight was composed of Gammarus fossarum (Fig. 3). Besides, Sadleriana pannonica can be mentioned with an occurrence of 3,8%. The data showed greater variation according to the time of collection though the share of Gammarus had never dropped below 85%. In case of 775 pellet samples obtained at the Szinva river 97,2% of the total dry weight was composed of Gammarus. Trichoptera sp. shared by 1,4%. Here, variation of pellet composition was analysed according to time and space (distance from the spring). Share of Gammarus fossarum was lower than 92% in one case only. With 169 Dipper pellets collected at the Garadna-spring 95,6% of the dry weigh was composed of Gammarus. Stones occurred here in a rather great ratio of 4,7%. Gammarus fossarum constituted 95,6% of total dry weight of the entire pellet sample. Trichoptera sp. and Sadlerina pannonica shared with 1,1%, each. Calculated from 161 digestion data, Gammarus fossarum constituted 96,7% of total number of specimens. ‘+ Sadlerina pannonica and Trichoptera sp. shared with 2,3 and 0,5%, resp. Conclusions Based on cast analyses the predominant item of the Dipper food is Gammarus fossarum (26% of dry weight, 97% of no. of specimens). This value is considerable higher that proportion published by German and British authors (Jost, 1975/B; Spitznagel, 1985; Ormerod—Tyler, 1986). Only Pastuchov (1961) has reported a similar data of 93,8%. Unfortunately, data for faeces analysis and those of pellet analysis cannot exactly be compared. Thus, these two methods are necessary to use simultan-eously in Hungary, too: food composition of Dippers cannot be solved by pellet analysis from spring till autumn. 162 BESZÁMOLÓ AZ ENEKESMADARAK MONITORING TÍPUSÚ ALLOMANYFELMÉRÉSÉNEK ELSŐ KÉT ÉVÉRŐL Waliczky Zoltán Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bevezetés Az utóbbi években világszerte megnőtt az igény az ún. , monitoring" jellegű vizsgálatokra. A monitoring az élő és élettelen környezet jellemző adatainak rendszeres időközönként történő mérése abból a célból, hogy ezek , állapotának változását nyomon követhessük. Ennek oka elsősorban az, hogy az emberi környezetre is ártalmas hatásokat időben észlelhessük, és ezek kiküszöbölésére megtehessük a szükséges lépéseket. Az állatpopulációk monitoring célzatú kutatásai között rendkívül népsze- rűek a madárfajok állományváltozásait követőek. Ennek magyarázata, hogy a madarak könnyen és egész évben megfigyelhetők, emellett jó környezeti indikátornak tekinthetők (Koskimies, 1989). Hazánkban is tekintélyes múltja van például a fehér gólya, a ragadozó madarak (Pátkat, 1954) vagy a gém- félék (Szy, 1954) költőállomány-felmérésének és a vizivadak téli szinkron számlálásának, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezek mellett az elmúlt években felmerült annak a szükségessége is, hogy a gyakorinak, így kevésbé veszélyeztetettnek tartott, nehezebben felmérhető énekesmadar-fa- jokon is végezzünk állománybecsléseket. Ezekről a fajokról nem rendelke- zünk többéves használható adatsorokkal, viszont tudjuk, hogy számos faj jelentős állománycsökkenést mutatott az elmúlt évek során. Ezeknek a populációváltozásoknak a számszerűsítése és az esetleges hatékony védelmi intézkedések céljából hazánkban is szükség van olyan programra, amely fő céljául a nem telepesen fészkelő, kistermetű fajok, így az énekesmadarak költő állományának becslését tekinti. Európában elsőként Angliában, 1962-ben indult be hasonló céllal az ún. Common Bird Census (CBO). Ezt követően Dánia (1975), Csehszlovákia (1981), Esztország (1983), Finnország és Hollandia (1984) indított be monitoring típusú programokat (SOVON, 1988). A hollandiai SOVON (Samenwerkende Organisaties Vogel- onderzoek Nederland) végzi az európai madarak monitoring kutatásainak összehangolását és az egyes országok tájékoztatását. Ezt segíti az évente kétszer kiadott Bird Census News, amelyet az I.B.C.C. (International Bird Census Committee) és az E.O.A.C. (European Ornithological Atlas Commit- tee) támogat. Magyarországon 1988-ban indult be egy monitoring program a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében (Moskát & Waliczky 1988). Jelen cikkben az első két év eredményeiről számolok be. 163 Mödszer Daniaban 1975-ben vezették be azt a mödszert, amelyet kisebb-nagyobb módosításokkal a bevezetésben említett többi ország is átvett (Hollandia és Anglia kivételével) és amelyet mi is célszerűnek tartottunk adaptálni. Ez a módszer az ún. pontszámlálások közé tartozik, amelyeknek jellemzője, hogy a létszámbecsléseket egy adott ponton felállva, a pont körül rögzített sugarú körön belül vagy távolságbecslés nélkül végezzük. A dán módszer előnye, hogy könnyen megtanulható, nem igényel távolságbecslést, viszonylag rövid távon és rövid idő alatt elvégezhető és az eredmények külföldi adatokkal is összevethetők. Az első néhány évben csak az erdős területekről gyűjtöttünk adatokat, ezt később ki szándékozunk terjeszteni minden nyílt élőhelyre ıs. A módszer részletes leírása: Kijelölt útvonal mentén 20 pontot helyezünk el úgy, hogy a pontok egymástól vett távolsága legalább 200 m legyen. A távolság megadásánál azt vettük figyelembe, hogy a legtöbb énekesmadár énekének maximális észlelési távolsága nem lépi túl a 100 métert. Az útvonal teljes hossza így legalább 4 km. A pontokat legjobb térképen és terepen is rögzíteni, utóbbi helyen vagy számok felfestésével, vagy színes szalagok felerősítésével, hogy a következő években is ugyanazokon a helyeken lehessen elvégezni a felmérést. Minden egyes ponton pontosan 5—5 percig kell az összes hallott vagy látott egyedet feljegyezni. Az egyedszámokat párokká kell átalakítani, a következő módon: 1 hím (éneklő vagy másképpen észlelt) = him + tojó = pár + fiata- lok = 1 pár. Ezenkívül minden pont vegetációs kódját is rögzíteni kell. Ez a kód egy számból és egy betűből áll: a szám az erdő korára, a betű a típusára (lombos, fenyő- vagy vegyes) utal (1. táblázat). Ezenkívül természetesen fel kell tüntetni a megfigyelő nevét, a megfigyelés pontos helyét és időpontját. A megfigyeléseket minden év május 1—20. között kell elvégezni a kora reggeli órákban max. 11 óráig, lehetőleg napsütéses, tiszta, szélcsendes időben (erős szelet, esőt minden esetben kerülni kell). Az egyes évek közötti eltérés dátumban és a kezdés időpontját tekintve max. +5 nap, illetve +30 perc. Az adatok IBM PC számítógépen kerülnek tárolásra és feldolgozásra. A populációk letszamvältozasat mutató index kiszámítására szolgáló képlet a következő (DOFF, 1989): d% = (100 x A/ A, 1)—100 I, = (I, , X d%/100) + I, ahol A, az átlagos egyedszám x évben, A, ; diana ugyanez x-l évben, I, a populaciovaltozas indexe x évben, I, , pedig x—1 évben. Ebböl is látszik, hogy az index egy aktuális év eredményeit mindig az azt megelőző év eredményei- hez hasonlítja. A kezdő év indexe, Igg — 100 minden faj esetében. A változások eltérését a veletlenszerütöl T-teszt alkalmazásával állapítjuk meg az egymást követő években felvett adatsorok adatainak felhasználásá- val. A szignifikanciaszint megállapodás szerint p < 0,05. 164 1. táblázat Table 1. Az élőhely jellemzésére szolgáló kódok A leírásban kevert kódok is előfordulhatnak, pl. 2A/4A, stb Codes charactererizing the habitat Mixed codes may appear in the description, like ZA/4A etc. Szamkédok vagasterùlet cserjés fiatal, záródott erdő öreg erdő ligetes erdő OÙ HA 09 NO | SSeS Numeric codes clear-cut area shrubby area young, closed forest old forest woodland Un a CON mn Ho de HS] Betűkódok A = lombos erdő B — fenyves C = vegyes erdő (több lombos) D = vegyes erdő (több fenyő) E — egyéb Letter codes A = broad-leaved forest B = coniferous forest C = mixed forest (more broad-leaved) D = mixed forest (more conifer) E — others 2. táblázat A felmérési útvonalak megoszlása helységenként és évenként Table2. Distribution of the survey routes by localities in the two years ci 1988 1989 Locality Budapest 5 7 Pilis-hg. ti 3 Debrecen 3 3 Sopron + 2 Szeged 3 2 Gyula — 5 Tata l 2 Pannonhalma = 2 Balatonalmadi 1 = Börzsöny-hg. 1 — Gödöllő l = Szombathely l - Tiszatelek 1 = Zselic 1 = Harta _ l Jósvafő — I 165 Eredmenyek 1988-ban 29, 1989-ben 27 adatsor Erkezett be feldolgozäsra. Ezek föld- rajzi eloszlását a 2. táblázat szemlélteti. 1988-ban összesen 87 faj 5861 egyedéről, 1989-ben 92 faj 5711 egyedéről érkezett be adat. A 12 leggyakoribb faj felállásonkénti átlagos egyedszámát a két évben és az 1989. évi indexeit mutatja a 3. táblázat a 14 közös adatsor alapján. A fajok az összgyakoriság sorrendje szerint vannak feltüntetve. A két év eredményei között egy faj esetében sincs statisztikailag kimutatható jelentős különbség (3. táblázat), egyedül a csilpcsalp füzike (Phylloscopus collybita) esetében találunk a megadott valószínűségi szinthez közeli értéket. Ezen túlmenően a fajok többségénél az 1988-as és az 1989-es adatok szoros korrelációt is mutatnak (3. tábl.). Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy legalábbis a vizsgált területeken ezen fajok állománya nem változott jelentő- sen a két évben. A többi fajra az alacsony egyedszámok miatt az eredmény egyelőre nem értékelhető. 3. táblázat Table 3. A felmérés 12 leggyakoribb madárfajának útvonalankénti átlagos egyedszáma és indexe 1988. és 1989. évekre, 14 útvonal adatai alapján A különbségek egyike sem szigmfikánsan a p<0,05 szinten. “A különbség p<0,1 szinten szignifikáns. * A korreláció p<0,05 szinten szigmifikáns. The average number of individuals per route and index of the 12 commonest bird species of the survey for ihe years 1988 and 1989 based on data of 14 routes. None of the differences is significant at the p<0,05 level. ™ The difference is significant at the p<0,1 level * The correlation is significant at the p<0,05 level. Faj/Species Atlagos egyedszam Index Average no. 1988 1989 1988 1989 corr. Fringilla coelebs oN Al 28,86 100 91 0, ÖNÉ Sylvia atricapilla 24,86 25,86 100 104 0,778* Phylloscopus collybita 20,14 15,00 100 747 0,7468 Turdus merula 14,07 17.21 100 122 0,717" Erithacus rubecula l'E 15,07 100 102 0,556* Luscinia megarhynchos 14,14 14,36 100 102 0,911* Sturnus vulgaris 1371 15,14 100 110 0,781* Parus maior 13,64 1207 100 81 0,860* Phylloscopus sibilatrix 194 8,36 100 75" 20,259 Emberiza citrinella 7,29 8,79 100 121 0,920* Anthus trivialis 7,29 7,64 100 105 0,944* Parus caeruleus 4,86 5,64 100 116 0,886* 166 Ertekeles Ahhoz, hogy az eddiginel több faj allomanyvaltozasat kiserhessük figye- lemmel és megállapításaink az ország egészére érvényesek legyenek, több, legalább 80-100 adatsorra lenne szükség évenként. A mintában többségben vannak a Budapest környékéről származó adatsorok, míg az ország legna- gyobb erdősültségű részeiről (Eszaki-középhegység, Nyugat-Dunántúl) jó- formán egyáltalán nem rendelkezünk információval. A hiányosságok kikü- szöbölése az eljövendő évek feladata. Ennek érdekében kérünk mindenkit, akit érdekel énekesmadaraink sorsa, jó madárfaj- és főleg hangismerettel rendelkezik, van ideje és kedve csatlakozni a programhoz, jelentkezzen az alábbi címen: Waliczky Zoltán, TTM Ökológiai Kutatócsoport, 1088 Budapest, Baross u. 13. Köszönetnyilvánítás Köszönöm mindazoknak az áldozatos munkáját, akik 1988-ban vagy 1989-ben részt vettek a programban és adataikkal, észrevételeikkel járultak hozzá annak kezdeti eredményeihez. Név szerint: Andrési Pál és Pálné, Berdó József, Böhm András, Emri Tamás, Forgách Balázs, Györösy Tamás, Halmosi Róbert, Horváth Róbert, Hraskó Gábor, Jolsvay Gábor, Kalıvoda Béla, dr. Kasza Ferenc, dr. Kárpáti László, Kerényi Zoltán, Lovaszi Péter, Mogyorósi Sándor, dr. Moskát Csaba, Musicz László, Nechay Gábor, Novák László, Pintér András, dr. Rékási József, Schmidt András, Siprikó Sándor, Sós Endre, Szabó Balázs, dr. Szép Tibor, Szigeti Balázs, Tirják László, Traser György, Varga László, Winkler Ferenc, Zágon András, Zeke Tamás. Irodalom — References Dansk Ornitologisk Forenings Fugleregistreringsgruppe 1989: Ynglefuglerapport. 1-46. Koskimies, P. (1989): Birds as a tool in environmental monitoring. Ann. Zool. Fennici 26: 153-166. Moskât Cs.—Waliczky Z. (1988): Madarallomanyok változásának nyomonkövetese pontszamlalassal. A Magyar Madártani Egyesület új madarszamlalasi programja. Mad. Taj. 12: 118-120. Pätkai I. (1954): Ragadozomadar-kutatasok az 1949. és 1950. években. Aquila 55-58: 75-79. SOVON (1988): European Monitoring Studies on Birds. 1-46. Szijj J. (1954): Gemtelepek Magyarországon 1951-ben. Aquila 55-58: 81-87. A szerző cime: Waliczky Zoltán Természettudomanyi Múzeum Okologiai Kutatócsoport BUDAPEST Baross u. 13. H-1138 167 REPORT ON THE POINT-COUNT OF PASSERINE-BIRDS, FOR ITS FIRST TWO YEARS Zoltan Waliczky Monitoring studies are increasingly popular in measuring the human impact on the environment and nature in general. Birds are good subjects for such monitoring due to their sensitivity to environmental changes and easy observability. In Hungary there are several ongoing monitoring programmes, either of breeding populations of selected species like raptors, white stork and heronries and of wintering birds such as wildfowl. We began a survey in 1988 for the purpose of monitoring territorial (mainly passerine) birds in Hungary. The applied method is the Danish point count (SOVON, 1988). Each observer selects a route with 20 points 200 m apart along its length and the birds at each point are counted for 5 minutes. The survey is carried out between 1 and 20 May every year. A simple code system was developed to differentiate between points according to their habitat features. Data are stored on a magnetic disk and calculations are performed by an IBM PC Compatible computer. The population index is the same as that used in the Danish Censuses (DOFF, 1989). A total of 27 and 29 routes were surveyed in 1988 and 1989 respectively. Data were collected on 5861 individuals of 87 species in 1988 and on 5711 individuals of 92 species in 1989. Indices were calculated for the 12 most common bird species based on the 14 routes monitored in both years: none of the changes were significant. Only the Chiffchaff (Phylloscopus collybita) showed a decrease approaching statistical significance (p = 0.06). The values of between-year correlations were high in 11 out of 12 cases. For future studies sampling along 80-100 routes per year seems to be adequate. Routes should cover to a greater extent the well-forested countryside in Western- and Northern-Hungary. 168 A MEZOVEDO ERDOSAVOK ES FASOROK MADÁRTANI SZEREPE ES TERMESZETVEDELMI JELENTÖSEGE Dr. Legany András Bevezetés Soò Rezs6 (1931) A magyar puszta fejlödesenek problémàja cimü tanulma- nyaban irja, hogy „... az Alföld — egykori természetes erdös sztyepp ma teljes egészében kultürterület, történelmi hatások által létesített mesterséges sztyepp." Megállapítása napjainkban még időszerűbb, mert a fák, a fasorok és az erdöfoltok irtása azóta is tovább folytatódott. A technokrata szemlélet- tel kialakított, óriásira méretezett mezőgazdasági monokultúrák környezeté- ben fasor vagy erdősáv sokszor kilométereken át nem töri meg a tekintetet. Ez az elsivárosodás az utóbbi évtizedekben mindinkább felgyorsult, és egyre kevesebb lehetőség nyílt itt új erdőtelepítésekre. Az agrárterületek fátlanná válása nem csupán zoológiai szempontból hátrányos, ugyanakkor elősegíti a talajeróziót is, és kedvezötlenre változtatja a mezoklíma alakulását. Dolgoza- tomban azt kívánom vizsgálni, hogy egyrészt a fasorok és erdősávok mit jelentenek a madárvilág számára, másrészt az itt fészkelő madarak hogyan hatnak az agrárkörnyezetükre. Egyáltalán hatnak-e jelentős mértékben? Ebből lehet a továbbiakban következtetni a kérdéses területek zoológiai jelentőségére és természetvédelmi szerepére is. Egy ilyen vizsgálat azért is időszerű, mert további környezetrombolással kell számolnunk az átalakuló mezőgazdálkodásban. Termeszetvedelmi szemlélet hiányában kíméletet csak a jogilag is védetté nyilvánított területek élveznek. Vizsgálati eredmé- nyeimmel ezért az általános tájvédelem szükségességére is szeretnék ravilagi- tani. Anyag és módszer Tiszavasvári határában a havonkénti, rendszeres megfigyeléseket 1988 januárjában kezdtem el. Nyolc különböző helyen telepített, és különböző jellegű — mintegy 11 km hosszúságú — fasort, valamint tíz, hasonló módon kiválasztott — 9 km hosszúságú — erdősávot vizsgáltam. (1. ábra) Számba vettem az ott előforduló madárfajokat, tömegviszonyaikat, és az észlelési helyeket térképen tüntettem fel. Minden transzektet havonta egy alkalommal ellenőriztem, május kivételével, amikor kétszer végeztem adat- felvételezést a költő fajok és párok minél pontosabb megállapítása érdeké- ben. A megfigyelések során az egyes fajok fészkelésére, táplálkozására stb. vonatkozó adatokat is feljegyeztem. A mintegy 33 terepnap során sikerült 169 ” Tiszalök = Nyiregyhäza> A vizsgált területek (fasorok és erdősávok) Fe Tiszavasvári határában Location of study areas, rows of trees and shelter-belts in the boundary of Tiszavasvári — A különböző a fasorok szerkezeti felépítése Structure of the rows of trees of various character többé-kevésbé megbízható pontossággal az egyes mintaterületek fészkelő állományát megállapítani. A sok szempontú értékelhetőség kedvéért az egyes transzekteket úgy választottam ki, hogy azok több típust képviseljenek. A fasorok esetében fontos szempont volt, hogy nagy forgalmú közút mentén legyenek vagy mezőgazdasági utakat kísérjenek. Ugyanakkor olyan fasorokat is választot- tam, amelyek utaktól távoliak, és mezőgazdasági táblákat választanak el. Telepítésüket illetően szükségesnek ítéltem olyanok figyelembevételét is, amelyek cserjeszinttel rendelkeznek, valamint cserjeszint nelkülieket. A fa — 170 fajösszetetel szempontjából akác, nemes nyár és elegyes fasorokat vizsgäl- tam. (2. ábra) Hasonló szempontokat követtem az erdősávok megválasztásá- nak esetében is. (3. ábra) Eltérő jellegű területek vizsgálatát összehasonlítás, továbbá a különböző zavaró hatások mértékének megállapítása érdekében tartottam szükségesnek. A megfigyelések elsősorban a fészkelő avifauna mennyiségi és minőségi összetételére irányultak. ° | i (\ | \ | I A) IN) Ä A, / (u N N At. AN MN SY Maes A különböző jellegű erdősávok szerkezeti felépítése Structure of shelter-belts of various character Eredmenyek Az adatfelvetelezesekböl kitűnt, hogy az adott perturbaciös hatások mellett a fasorokban 19, a mezövedö erd6savokban pedig 36 madárfaj feszkelt (1-2. táblázatok). Szembetűnő, hogy az erdösavokban a faj és az egyedszam jelentösen nagyobb, mint a fasorok eseteben latjuk azt. Az is lehetséges, hogy ezek a mindösze 25-50 m széles erdősávok valódi avifauna- val rendelkeznek. Mintegy refugiumai az erdei madárközösségeknek a fátlan Alföldön. Ilyen nézőpontból a természetvédelmi szerepük különösen jelentős. Ha a két élőhely fajösszetételét összevetjük, azt tapasztaljuk, hogy olyan madarat, amely csupán a fasorban telepszik meg, amely egyedül csak itt jellemző, nem találunk. Minden itt előforduló madárfaj az erdősávokban is honos. Olyat viszont többet is találunk az erdősávokban, szám szerint 14-et, amely kifejezetten erdei faj. Összehasonlító értékeléseket végeztem a két élőhely között a konstans- azonosság, a dominánsazonosság és a fajazonosság felhasználásával, megle- pően egybehangzó eredménnyel: A konstansazonosság, a Kulczynski-féle szám értéke 0 49 A dominánsazonosság, a Reconen-féle szám értéke 49 8 A fajazonosság, a Jaccard-féle szám értéke 44 73 volt. A számok bizonyította kétségtelen rokonságot a következőképpen értel- mezem. Általánosan ismert jelenség a szegelycönözis elve, mely szerint az 171 1. táblázat Table 1. A mezőgazdasági fasorok fészkelő madäregyüttese A—arborikol, D-dendrikol, F-fruticikol, T-terrikol, H-hüsevö, R-rovarevö, N-növényevő V-vegyes evö Nesting-bird community of rows of trees Abbreviations: A-arboricol, F-fructicol, T-terricol, C-carnivorous, I-insectivorous, H-herbi- vorous, O-omnivorous = Fafaj * DE Osszesen Tree species È 34 = Bi si 33 Total PER ss € gu a Ég Perturbációs hatás à 4 Pain fe Perturbanic effects è E È sl È è % Ba Sk Ds Save eae hy SE AES OU uo gi Us SS ls sg: ji dg di fl 6 SE 3h 83 Sb Sè Bi SZ Gs SS 35 1. Falcotinnunculus NR 2 AHI] PAIN 2. Columba palumbus ke: l FN) END 3. Cuculuscanorus l ER 1} 19229129 4. Oriolusoriolus | ACR 1.1225 5. Corvuscornix 3 li Ad. Ve Ra 6. Picapica 2 eh ial De A IVO, OT) SIN 7. Saxicolatorquata | l 2 l'E De ef O 580500 8. Luscinia megarhynchos 4 LIN RPG AO 9. Sylviaatricapilla Lr Re ORO AE ZIE 10. Sylviacommunis BH SS l Je FAO ROSI 0 EN 11. Sylviacurruca 2 l Pi AR) 3473 HERZEN 12. Anthustrivialis | T +R. 73 Bun 13. Motacilla flava | Fia gi Li 1,28 012,5 14. Laniusminor l Ay aR | +41,2.1125 15. Laniuscollurio 2 Inu 9 FR... 6 22000305 16. Sturnus vulgaris 3 DR, 33208 17. Passer montanus | l ] DV. 20. 23.2.0025 18. Cardueliscarduelis l Aca aN Dy 1.202025 19. Fringilla coelebs l 2 AU UN 9 CR ee FAJOK SZAMA PO AIR A SM NE 19 o.ofnestingspecies BETEN PAROKSZAMA gy 10 98 13 3 1 6 86 o. of nesting pairs nt 1,732 1,6301,359 2,313 1,697 2,799 1,791 2,568 iversity 172 eres A mezövedö erdésavok teljes hosszukban egy i felelnek meg. Érdekes módon Horváth (1959) az alföldi és dunántúli erdők szegelycö- 2. táblázat A mezőgazdasági erdősávok fészkelő madáregyüttese Table 2. Nesting bird community of shelter-belts Fafaj ggg Sb E 3 id Osszesen Tree species ss esi 25 de ge 85 3382 sl Total Sg de dp es LE Cs Ed Ta ca se HUES ES Si Si Hi Sii Fi E E = Pertubäciös hatás E è È E: ay Pertubanic effects Be ES sé JI ci 4 i . 3 a5 È È È 1 Falco vespertinus I AH 1 05 100 2 Falcotinnunculus I Is 2 le sal A H 6 2,8 50,0 3 Phasianus colchicus l N 1 45 10,0 4 Columba palumbus 2 A el l RUN 9 4,2 50,0 5 Streptopeliaturtur ei | Le | NN 5 23 50,0 6 Streptopelia decaocto l FAN 1 05 100 7 Cuculuscanorus l 12.07] ] FR SR 4 1,9 400 8 Asiootus | l eke lal 3 1,4 30,0 9 Dendrocopus maior l DER 1 0,5 10,0 10 Oriolusoriolus elle gy sk PER DEE 2 2 ‘AU CIRMBTAS AR 16 75 900 ll Corvuscornix l l A V 2 1,0 20,0 12 Corvusfrugilegus 24 Ave. Vii, 22012000 13 Pica pica 2 Abi AsV 9 4,2 30,0 14 Garrulus glandarius l Ava. VI 1 05 10,0 15 Parus maior l La ali ii eile SDR 4 1,9 40,0 16 Paruscaeruleus ] D eR 1 0,5 10,0 17 Aegithalos caudatus INES HR 1 0,5 100 18 Turdus philomelos Th E> SR I’ 0,5100 19 Turdusmerula DIE MEDA: 2 1,0 10,0 20 Saxicolatorquata ] PIER 1 05 10,0 21 Lusciniamegarhynchos Zé a 2: TG Bid ST RI 2A 9187 70,0 22 Sylviaatricapilla l ER | Dod AUOT JAR 7 3,3 50,0 23 Sylvianisoria | Ue RZ: AT ER KR 7 3,3 50,0 24 Sylviacommunis l 3 ol lyk gk 6 28 40,0 25 Sylviacurruca Zeta] 1 bel 2 A LEA HR 9 42 70,0 26 Phylloscopus collybita | Teak 1 0,5 10,0 27 Phylloscopus sibilatrix ] l i yr 4 1,9 40,0 28 Muscicapastriata ER WN) DE 2 1,0 20,0 29 Anthus trivialis As] l Sl MR 10 4,7 50,0 30 Lanius minor l A R 1 0,5 10,0 31 Laniuscollurio 1270 Di RAD SD MR MARYS Gime O00 32 Passer montanus DISTA] A DIS LS 8] l De eV 9 42 70,0 Fafaj gs ws. SR SE $23. 8. Osszesen Tree species 43 spet gi FF fa 33 3382 85 Total a ig de 2a Ad 2825 3829 SE SE ES SE di NME à SS mó Pertubációs hatás 5 è È =, SE e Bu