ken ab te he én he THE FIELD MUSEUM LIBRARY LU 3 5711 00015 2067 va STELVVUVI YUU UU I AU NATURAL HISTORY s s ¢ ¢ ¢ ¢ < a ¢ < £ ¢ ¢ >| S| S S ¢ ¢ £ ¢ < S < s s ¢ a BOUND BY BURGMEIER BOOK BINDERY, Inc. CHICAGO, ILL. CELA | A MAGYAR KIRALYI MADARTANI INTEZET FOLYOIRATA ZEITSCHRIFT DES KÖNIGLICH UNGARISCHEN ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES MEGINDITOTTA HERMAN OTTO GEGRUNDET VON OTTO HERMAN SZERKESZTI SCHENK JAKAB REDAKTEUR JAKOB SCHENK XLII-XLV. ÉVFOLYAM + 1935-1938. e JAHRGANG XLII-XLV. 8 TÁBLÁVAL ÉS 13 SZÜVEGABRAVAL. MIT 5 TAFELN UND 13 TEXTFIGUREN. | BUDAPEST. A MAGYAR KIRÁLYI MADARTANI INTEZET KIADVANYA, . EDITION DES K, UNG. ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES. 1939. 6 181686 | ir meh … Reproduced by DUOPAGE PROCESS in the U.S. of America Micro Photo Division Bell & Howell Company Cleveland 12, Ohio DP # 6717 ey fiw > Kiadatott 1939 nov. 30-án — Herautgegeben am 30. Nov. 1939. Megjelenik 600 példányban — Erscheint in 600 Exemplaren. PO a ba. + » 4 A 2 ate’ i Cal BUDAPEST, 1939, MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMI NYOMDA à 3800/1939. TARTALOM. ANNOK SZABÓ JANOS: Dögkeselyű Bugacon — — — Fekete harkály a bugaci Nagyerdöben — ie. ‚Encken Hatt yenyeyccte aon art. CARO E, RO ee ES — — — Idegen tojás a fészekben . . . . en m ren BAN TIVADAR—IGMANDY JÓZSEF : Hajdunánás fészkelő madaral. BÁRSONY GYÖRGY : Fakó kerelyü — — Gélyafiékék pusztulása az 1935. évben DR. BERETZK PÉTER : Sárjáró előfordulása Szegeden — == Buhw fészkelése Szegeden... . . . ee à BREUER GYÖRGY : Tichodroma muraria L. HON. CHARTERIS GUY : Rövidujju pacsirta à Velencei töndl. . . . . . . . . . , . DR. DORNING HENRIK : Néhány adat a balkáni kacagögerleröi (Streptopelia decaocto decaocto Friv.), . . . 2 . . . . . . . . oo Polo oa EE EE a — — Néhány adat Budapest .mad¢pritigéhon * TR ie MIEI ele AS — — A kerti sérmény (Embèriza hortulana 1.) CoümürOn cee — — A gólya fészkelése Budapest köznyékén 1934-ben . , . . . . . , ö 6 è FÖLDVÁRY MIKSA : Fakó kerelyü OR. GRESCHIK JENO : A Magyarországon előforduló süvöltőkről — — Vérkilévell6 bogarak madaraink táplálékában — — A csiksomlydi , fehérszárnyu" kerti rozadafarkuról . , . , . 2 . , 0 . . da — — A Magyar Nemzeti Museum Allitélagos harkäly-hibridjer Öl . . , . , . , . . . DR. GYORFFY ISTVAN : Albinisstikus madárváldányok! HÁMORI MIHÁLY : Vürüsnyaku lud . HEUBNER KÁROLY : Vörös ásólud . . . . . IGMÁNDY JÓZSEF : lásd BÁN TIVADAR KABACZY ERNŐ : A reti fülesbagoly ujabb fészkelése OR. KASZAB ZOLTÁN : lásd OR. KLEINER ENDRE GRÓF KEGLEVICH PETER: Ralkáni kacegógerle Ipolykürtön . . . 2 . . . OR. KENDEIGH. 8. KÁROLY : Necrologna (Baldwin-Prentisa) . . . , . . . . . . . . DR. KLEINER ENDRE : Rendszertani tanulmányok a Kárpátok medencéjének varjue féléin és azok földrajzi fhjtaköreln , . . . . ee et et I, Pica pica L.. .. . ... Baer kalten BU oe EEE Gist een Saas 11. Garrulus glandarius 1. > 1 2 1 ww ee te ee te . er le -- — Ujabb adalékok a szajkók rendazertanähoz . . ı . rennen or — — A balkáni kacagögerlo (Streptopelia d. decaocto Friv.) Komáromban , , . , . . : — — Adatok a fekete rigó (Turdus m. mervla L.) város fésskoléséhes , . . . , … . — — A IX. Nemzetközi Madártani Kongresszus L66000 — — A II. Nemzetközi Erdőgazdasági Kongresszus . . . . . . . . . . . . . . . — — Necrologusok (Ostermayer, Despott, Jouard, Ma negava! Mensbier, Paris, Reiser, MICTSÍUVS ) ER PNR TE ee ETRO A eee oO — a DR. ZSÁK ZOLTAN— OR. KASZAB ZOLTÁN : ‘a fácán gardasági jelentősége az 1937/38. évi országos vizsgálat eredményei alapján . . . .-. , . . . . . " DR. KOTLAN SANDOR : Adatok a hazal fácánok: élősködő-faunájának lemerctohes MATE LASZLO : Gyurgyalag és ugartyuk fészkclése Csór vidékén . . . . . . HORUS — — A gulipdn fészkelése Sárszentágotán . . . . . . . . . . . Neen ELVÉN REN — — Vörösnyaku vöcsök fészkelése a Velence! tavon........ cee, eo DOG DR. MAUKS KÁROLY : A fenyôszajké előfordulása a Bükkben . . . . . . . . eR a — — További adatok a vörösfejü géblos fészkeléséről . . . . . . . SdL. — — À buhu a borsodi Bikkben....... ORNE RES, STO — — A fehér gólya terjeszkedése a borsodi Bükkben. ee RO SRO lo DU PE — — Néhány madártani adat a XV IN—XIX. századfordulóról . . , . . . . . . . MOLNAR BELA: A nédirigé és a kakuk. . . .................,.. DR. NAGY JENŐ : A vöröstejüi gébics egykori fésskelése a debreceni Nagyerdön Uren Oldal 672 676 679 684 669—671 672 684 673 076 072 073 244—245 247—249 667 677 072 239—242 613—624 660—661 663—664 665 073 073 676 671 725726 79—81 81—140 141—226 b542—540 071 683—054 710—711 711—712 724—725 627—042 650— 656 675 678 678 673 676 677 077 682—-683 250—250 264—206 IV. TARTALOM NAGY LÁSZLÓ : Bárjáró megjelenése . . . . . . . . AR A Ce er alla al Tanke — — Vékonyceérh viztaposò . . » vor er et ee ee een none — — Nagy kócsag a Velencei tavon . . ............. NEMETH SANDOR : Vadiudvonulés 1936. őszén a Hortobágyon . . » . . . see ee — — Baromiikolera pusztítása a hortobágyi halastavakon. . . . . . . . . . ees PALDY GÉZA : Tichodroma muraria L. téli megjelenése Pécsett , . . . . . REN — — A gyurgyalag fészkelése Mesökomäromnäl 1987-ben. . . . 5... . . « . . — — Széncinege által felnevelt mozei veréb . . . 2: . . . . . . . we we es + — — Karvaly vakmerősége . - . . . . . . . . . ee ee oe sa ele PATEFF PAVEL : Nagyfakopéncs és balkáni fakopéncs korcsa rep Golia PATKAI IMRE : A balkáni seregély (Sturnus rulgaris balcanicus But. et Harms) a törtd- nelmi Magyarország orniszäban . , . . . . . … . . . . . Pa ac RON EC PETER IMRE : Késői füsti fecske. . . . . . . . . . . . . Ai: OLO Gator re DUO PINTER LÁSZLÓ : Késői füsti fecskék. . . . . . . AT ie lle tee tee te ets RADVANYI OTTO: Gyurgyalag fészkelése Simontosnyán a NES 3 HUE Ree ae ae SALMEN JANOS: Holló Brassó környékén . . . . . . . . ites EVE or TT — — Reznck a Barcasägban. . . . . . . Oo Oro 0 16 0: 0 DAR Oy cen odie . . — — Hieraaètus p. pennatus Gm. mint tyuktolvaj . . . . . . 8,0. una ere — — A héja vakmerősége . . . . . . . . . . . . nano ar a . DR. SASSI MÓRIC: A balkáni kacagögerle a hajdani Nyusat Mecrarcesique Rate DR. SATORI JÓZSEF : Madártani megfigyelések a Hortobágyon 1934-ben. . . 2... — — Heringsiräly nyáron . . . . . . . . . olona oo O COLA RO LOLA ITA CASATA SCHENK HENRIK : A balkáni fakopànes ..... Sa ether CO OT A AO ow — — Streptopelia d. decaocto Friv. . . . . 2 0 ee es eee + 0 » er en. — — Kis kócsag gyakori előfordulása . . . . . AUG WW Cea LI RL EN ST — — Énekes hattyu.......... AN HR US ee FOLIO — — A pocgém elköltözése , . . . . . . EL ON TÓ KR te 5 aS ae — — Elkésetten vonuló bakesök . . . . a = ns delta a. (ae minata RENEE JAKAB : Beköszöntö . . . . . . . . . bikie etter neers SO LA — — Bucstez6. . . . . . . . . . 5 0 — — A Történelmi Magyarország Madarainak Névjegyséke BEAC GIA I VATE), o — — Magyar solymäszmadérnevek. I. Turul- Zongor-Kereceen ALATO O LCROLO — — Nemzetközi vizsgálat a vadludak és vadrécék állományának megállapítására: — — Nagy kócsag fészkelése a Velencei tavon — — Päsztormadär megjelenése . — — Budapest környékén ättelelö gólyák . , 2 2 0 ee a ee tt + « + + — — A Nemzetközi Madärvedelmi Bizottság Európai "Szakosatályának ülése Bérsben —- — Herman Ottó születésének századik évfordulója . 8,00 deo DIO ovo oe SÒ — — Necrologusok (Lambrecht, Szomjas, Buturlin, Kagle-Clark, ulrioerieken Rothschild, Snouckaert, Steinbacher, Thienemaun) . ...... . DUETTO DR. BÁRÓ SOLYMOSY LASZLO: Madärclet a Fertő-tó dell EN 1930. re végén — — Somateria mollissima mollissima L... . . . . 2 2.0. PRCA TER NEE SPÄTH GYULA: Apücalud Győr környékén SÓVÁGÓ MIHÁLY : Alca torda L. Hajduböszörmenyben. . » 2 2 2: 2 2 220. atone OR. SOREGI JANOS: Énekes hattyu . . . . . . mn ee et ee . oa SPIESS SYLVIA: Madärvonuläs és kdolajkut-égések, . . . . . . QUE ein STUDINKA LASZLO: Nyllfarku halfarkas nyári előfordulása , . . . . . Sao esa IFJ. SZŐCS JÓZSEF : Nyaktckercs második költese . 6 AG ac olio oo DIA : DR. TARJÁN TIBOR : Ujabb adatok Békéscsaba vidékének madärvilägähoz — — Egérjéräs és ragadozömadärgyülckezes . . . . . LA TAUSZIG H. JÓZSEF : A gödöllői premontrei gimnázium rer érdekesebb darabjai DR. THÓBIÁS GYULA : Keselyük Abaujban TURCSEK FERENC : Vörösfejü gébics fészkelése Nyitrán . UDVARDY MIKLÓS : Balkáni kacagôgerle Debrecenben . . . . , . +. On eh DR. VASVÁRI MIKLOS: A bakced és üstökös gém táplálkozási ET è — — A pusztal sus (Aquila nipalenais orientalis Cab.) — — Necrologus (Graefl) .......... BE je Folien I Maier’ stile DR. VERTSE ALBERT: A csiszirmadar elterjedése "Csonka- -Magyarorszägon . — — Nyirfajd a magyar Alföldön .... ® 9 0 0» © © © 0 e 0 + 0 è Ceo) Oo uw Oc aa e 8 @ egyeztet Za D e — — Hajnalmadér Budupesten, . . . . . m . m a 5 otre e è — — Ujabb adatok a sarlôsfecske fészkeléséhez . . 2 0 2 + 0 0 0 0 0 © nei ne . 0 0 0 0.6 0 2 e 0 è 0 0 2 è se è © {Aquila Oldal 673 673 678 682 686 672—673 675 683 685—036 661—662 665 680 080 674—675 666—667 679 684 685 671 674 680 663 671 676—679 680 680—681 681 1-3 4 9-79 207—348 550—555 678 679 . 681—682 709—710 712—715 720-724 657—-659 073 673 674 680 082 690 033 667— 068 686 674 672 076 671—672 556—502 662—663 726 227—236 665— 666 672 674 1936/38) TARTALOM OR. VERTSE ALBERT: Ujabb gyurgyalag fészkelések . . . , . . . — -- Házi rozsdafarku fészkelése a Gellérthegyen . . . . . . EN 6 o — — Hósármányok Budapesten . . . . . . . . . . . DE LO UE PATO -—— — Késői füsti fecskék. . ................... 3 WARGA KALMAN: A Bombycilla g. garrulus 1931/32 és 1932/83 évi Inväziöja sa rae rizési kisérletek eredményel. . . . . . . . . , . . . se s OO — A Bombycilla g. garrulus 1937/38 évi invéziéje . . . . — Megjegyzés a fehérsz4rnyu kerti rozsdafarkuròl . . . . . sze intézett ügyek? Nei tet cae) eee ela eee Learn ante ein ni Necrologus (Cerva) ©. . 2 2 2 1 2 1 ee we te we ee ww DIMM viva DA. ZSÁK ZOLTÁN : lásd DR. KLEINER ENDRE % Kisebb közlemények , . . . . . . . . . . . BORON ON OS Gi Oe OHO to € Intözetl ügyek . ..... ob Tres a of 65: 'G REG Personalia. . . . 2. 2 . . . . . . . . . . . eh el ú 5 Tagsági kinevezések ........ Gala VO ie Vu s Nekrolégusok........... SOMA DO ET" alae ae " Index alphabetleus avium... . . . . . . . . . . . . . c ete Meilöklet : PATKAI IMRE : A magyarországi seregély. TABLAK JEGYZEKE. I. Turulsélyom. — Falco rusticolue altaieus Menab. (szines) . . . . 2 0 , . ee . 11. Csonttollu madár. — Rombyeilla garrulus I. — 1932/33. Budapest (fekete) . Sale) alice III. A berlini nemzetközi vadászati klällitäson bemutatott szines tábla fényképmásolata. A fácán gazdasági jelentősége Magyarországon. (fekete) . . . . . , . . . IV. A fácán gazdasági jelentősége Magyarországon (szines) . . . . . V. Ragadozó madarak rôüpképel (fekete). . . . . . . . . . . ö KEPEK JEGYZEKE. 1. Az Aquila“ első borltcklapja . . . . 5 5 2. A szajkók elterjedése a rendszertan mal állása age zerint (térkép) .. ala 3. A császármadár elterjedése Csonka-Magyarorszégon (térkép) 4. Turnl-Zongor-Kerecsen szavak földrajzi eloszlása (térkép) . . . . . . 5. Sélyomkäpa a turkesztàni Turfan oAzlsböl kb, 900-bél Ke. a. . . . . . . . . ‘ 6. Jelenkori sölyomkäpa a turkeszt4ni Turfan odzisbél . . » . . . ee . . . . He Bolymäszmadär lábára való csörgő . . . . . . . . . . . . 8. „Krecset“ Abräzoläsa Meyerberg könyvében . . . . . . . . 9, À Bombycilla-invéziò érkezési és távozási vonalai. 1932/88. (térkép) Seo ÉS 10. Capillaria phasianina n. ep. © farki véne. . ..,........ 1... 11. Capillaria phastanina n. ep. Q vulva-tájéka . , . , . . , . . . . 12. Capillaria phasianina a, op. () farkivége . . . . . ,....., ....... 19. Fächn-Capillariäk petéi . . . . . . . . . . . 410—489 529—535 686 720—725 740— 741 660—086 720—725 : 780—781 733 720—-727 742— 750 266—267 528—529 642—643 642—643 724—725 v1. | INHALT INHALT. ANNOK-SZABÒ JOHANN : Noophron p. percnopterus L. in Bugac ........,.. — — Schwarzspecht im „Grossen Wald“ bel Bugac. ....... . . . . . . . . el = OY GUS ONE Masi OE AR SE DO COVE SET PUCCA VO ORSO — — Fremdes Ei im Nest . . . . . DECIO IAA BARSONY GEORG: Ein GAnsegeler (Qype fulous fulous HABL) EN — -— Vernichtung von Storchjungen im Jahre 1935 An DR. BERETZK PETER : Vorkommen von Limicola Salcinellus falcinellus Pont. bel Ba — — Nisten von Bubo b. bubo L. in Szeged ......... BREVER GEORG: Tichodroma muraria L. . . . PR HON. GUY CHARTERIS : Calandrella cinerea brachydactyla LEISL. am FER vou Velence È " DR. CORNING HEINRICH : Kinige Daten über die Orlentalische Lachtaube (Streptopelia decaocto decaocto FRIV.). . . . . . Dh où OLTÓ — — Einige Daten zur Ornis von Budapest 0070 — -—— Emberiza hortulana L. in Csömör.. . 6 — Das Horsten des Storches in der Unigebung von ) Budapest A FÖLDVÁRY MAX : Gyps fulvus fulvus HABL . . 0 DR. GRESCHIK EUGEN: Uber die in Ungarn LES Gimpel — — Blutausspritzende Käfer in der Nahrung unserer Vögel . . . . . — — Das ,,Ruticilla mesoleuca"-Exemplar aus Csiksomlyó . . . RR MT El e — — Über einen angeblichen Spechtbastard des Ung. Nat. Museums DR. GYORFFY STEFAN: Albinistische Vögel . HÁMORI MICHAEL : Eine Rothalsgans ( Branta ruficollia PALL.) . HEUBNER KARL: Eine Casarca ferruginea PALL. KABÁCZY ERNST : Neuerliches Nisten von Asio flammeus amuse PONTOPP DR. KASZAB ZOLTAN: x. KLEINER GRAF KEGLEVICH PETER : Streptopelia d. decaocto FRIV. in Ipolykürt. . . AAS DR. KLEINER ANDREAS : Systeinatische Studien über die Corviden des Karpathen- Beckens, nebst einer Revision Ihrer Rassenkrelse . . . . . . . .. 1. Pica pica L. A JI. Garrulus glandarius L. 5 —- — Ergänzung zur svstematischen Rev ion de Elchelhähe ra. Bolin — — Die Orientalische Lachtaube (Streptopelia d. decaccto FRIV.) in rn, : --- -- Beiträge zur Brut des Amsel (Turdus m. merula L.) in der Stadt . .... — — DR. ZSÁK ZOLTAN--DR. KASZAB ZOLTÁN: Die landwirtschaftliche Bedeutung des Fasans auf Grund der Nahrungsuntersuchung im Jahre 1938/38. in Ungarn . 0) DR. KOTLAN ALEXANDER : Beiträge | zur PARC der, Pantalon. Fedün der elnhelmi- schen Fasane . MATE LADISLAUS : Nisten von Burhinus bedienen‘ ik #1 Merops alias Le — — Nisten von Recurvirostra avosetta avosetta L. in Särszentägota . . AOS - — Nisten von Podiceps griseigena griseigena BODD. auf dem See von Velence ue DR. MAUKS KARL: Nucifraga caryocatactes caryocatactes 1.. im Bükkgebirge — -— Weitere Daten über das Nisten von Lanius senator senator L. . — — Bubo bubo bubo L. im Bükkgebirge 5 — -— Die Ausbreitung des Weissen Storches im Borsodér Bükkgebirge — — Einige ornithologische Daten aus der XVITI—XIX. Jahrhundertwende . MOLNAR BELA: Drosselrohrsänger und Kuckuck oie - OR. NAGY EUGEN : Das einstige Brüten des Rotkopfwirgers ini De brea NAGY LADISLAUS : Erscheinen von Limicola falcinellus falcinellus PONT . — ~— Phalaropus lobatus L. Sasa c — — Egretta a. alba auf dem See von Velence . B NÉMETH ALEXANDER : Zug der Wildgänse auf dem Hortobágy ja Herbst 1936 — — Gefligelcholera bei den Hortobägyer Fischteichen. PALDY GEZA : Wintervorkommen von Tichodroma muraria L. in Pécs . c — — Nisten von Merops apiaster L. bei Mezőkomárom im Jahre 1937 — — Kohlmeise als Pflegemutter des l'eldsperlings. . . re e | elle Ue ome AZ tia ea DN LORA IRA VII OO DT, HOSE RO HS ipl ÖLÉSE a) ej) ne) lie) zero ie pe je COOL TELLE .. ey fel te: Ve Cae} see ie, le) Jey Use (ences ible LA quite Seite 695 690 702 707 605 707 000 0409 095 Hue 246-246 240250 692 --693 699 695 242-243 625—627 087 —088 690 690 696 696 699 694 114 114 —140 191—-226 546-549 604 706 699 690 705 257— 204 266 096 696 700 704 708 695 697 . 706 1036/38] INHALT PATEFF PAVEL : Fin Bastard Dryobates syriacus balcanicus > Dryboates maior pinetorum aus Ungarn . . . 22 220. a N DEREN RE PATKAI EMERICH : Der Balkanstar (Sturnus. vulgaris en, BUT. et HARMS) in der Ornis des historischen Ungarna PETER EMERICH : Späte Rauchschwalbe PINTER LADISLAUS : Späte Rauchschwalben RIO DIA latine ES USERN RADVANYI OTTO: Nisten von Merops apiaster In Simontornya SALMEN HANS: Der Kolkrabe in Jer Umgebung von Brassó. . . — — Otis tetraz orientalis HART. im Burgenland . . . . . — — Hieraaetus p. pennatus GM. als Hühnerdleb — — Drelatigkelt des Hihnerhabichts. . . . . 5 6 DR, SASSI MORIZ : Die Orlentalische Lachtaube ím Bursenianal do O60 oo DR. SATORI JOSEF : Ornithologische Beobachtungen auf der Hortobágy-Puszta im Jahre 1934 d 5 — — Larus fuscus fuscus L. ím Serie bre MOROSA ITA SCHENK HEINRICH : Dryohates syriacue DET GENAL. a STRES. Brutvogel in Överbäsz. . . . . COMM MONO OM DB Co oro: on —. — Streptopelia d. decaocto FRIV. | DUO . site no TO TORONTO LI — — Hiufiges Vorkommen von Egretta g. verette ti oo — — Cygnus cygnus 1. . . 2. 2 2 . . . ae, OO ects lee de eine — — Der Wegzug von Jzobrychus m. Knie Ms og iQ Oo — —- Sp&t ziehender Nachtrether . . . oa ‘ob SCHENK JAKOB: Zum Gelelt = = AIAN 660 6 0.0.0.0 0.0.0.0.0 0000000096010 u0 ond ool, — — Namenverzelchnis der Vögel dea historischen Ungarns ....... — -— Ungarieche Beirvogelnamen. 1, Turul-Zongor-Keretschen . ORSO OO AO — — Internationale Untersuchung zur Bestandesaufnahme der Anatiden — —- Nisten von Fosetta alba alba I.. auf dem See von Velence . . . . , — — Eracheinen des Rosenstares — — Uberwinternde Stôrche In der Umgebung von Budapest . . . . . — — Die Zentennarfeler Otto Hermans . . . solo 8.00 oro DR. FREIHERR SÖLYMOSY LADISLAUS : Vom Vogelleben am Südufer des Fertö-Ree Ende August 1930 . . . . SED SOUDE 316 N Lee — -- Somateria mollissima sallissimia L. LOMO a ON ON eNO na ot no a O SPÄTH JULIUS: Branta leucopsis BECHST. In der Umgebung von Győr. ..... SOVAGO MICHAEL : Alca forda L. in Hajdubörzörmeny . . SPIESS, SYLVIA VON : Zugvögel an Petroleum-Sondbränden geo RE ened Tate STUDINKA LADISLAUS : Sommervorkommen von Sterrorarius lengicaudua VIRILL ... SZŐCS JOSEF JUN. : Zweite Brut von Jynz torquilla L. EU DR. TARJÁN TIBERIUS : Neuere Daten zur Ornis von Békéscsaba . . . . — — MaAuseplage und Raubvögel . 5 Seifen TAUSZIG H. JOSEF : Interessante Ezemplarc aus Mae Vogelsammlung des Prümonstra- tenser-Gymnaslum zu Gödöllő. . . 2 2 2 2 2'202. OR. THOBIAS JULIUS : Geier In Abauj . . . . ON NE ONE TURCSEK FRANZ: Nisten von Lanius senator COTE, in Nyitra. ee UDVARDY NICOLAUS : Streptopelia decaoeto decaocto FRIV. in Debrecen. . . . . . . . DR. VASVÁRI NICOLAUS : Die Ern&hrungsoekologie des Nachtreihers und Rallenrethers — — Daserste Vorkommen des Westlichen Steppenadiers In Ungarn . . . . . . . . DR. VERTSE ALBERT: Die Verbreitung des Haselhuhns in Rumpf-Ungarn . . . . . . -- — Das Birkhuhn ím ungarischen Alföld . . . . . 2 2 . . eee se we . ss. — — Tichodroma muraria L. in Budapest . . . új ARTO PR III, 3 — -— Neuere Daten über das Nisten von Apus al ENG Pee — — Neweres Brutvorkommen von Merops apianter LL. . . 1 2 2 . . . . . ,. . . — -- Niaten von Phoenicurus ochruros gibralteriensia GM. auf dem Gellériherg . . . , . = + Plectrophenu» nivalis mivalia L. in Budapest. . . . 2 2 2 . 2 nenne — -— Spite Rauchschwalben . . . . ET NA EN Se it ER WARGA KOLOMAN : Die Bombyeilla g. a Invasion in den Jahren 1931/32 und 1932/33, und die Ergebnisse des Beringungaversuches . . à . . . . . . . -- — Die 1937/38-er Bombyeilla garrulus-Invanion in Ungarn . . . . . . . . . . . -- — Bemerkung su dem Welnsflügeligen Gartenrotschwane . . . 4. . . s. — — Institute-Angelegenhelten, © , . 2 0 0 u mn a vn 4. s DR. ZBAK ZOLTÁN : è. KLEINER CAO eis OMOMOMO a NEMO O MOOD ENT ONOMONOMONOMOMONEOMOMOMCOMOMONEOMENTENIC 0000008 00 0 CR ORO RO VORO MORO ROS Or OR Je O MOORE RO RO O MOMO NOLO NOLO ROIO ETES FO © © © © © © © © © O u. er I I I I I OT] e 006 00 DO © © © © © © er er © © © © © © © ee Vil. Belte 688—-689 — 705—700 703 703 697 092 701 707 707 09 097 702 629 —690 694 701 702 703 703—704 5—7 8 13—79 349—409 556 700 701—702 704 716—720 657 696 666 996 704—705 702 706 693-—694 108 697 695 698 695 592--613 689 237—239 691—692 095 697 698 698099 702 702-703 490—528 535—542 708—709 725—730 VII. INHALT [Aquila 1985/38) Mleinere Mittollangen . . . . . . . . 2 “ A PATER AMAIA od Ale Personalia ........... Dalla Sa Mala ie alle A alle Ernennungsa .............. an ann elle late lacs . Indox alphabetieus avium . . . . . . . . . . . . . . . . Palette lee tale Beilage: PATKAI EMERICH : Der ungarische Star. VERZEICHNIS DER TAFELN. . Turulfalke. — Falco rusticolus altaicus .MENZB. (Farbentafel) . . . . . . . . . . Seidenschwanz. —- Bombycilla garrulus L. — 1932/33. (schwarz). . . . . . . . " Tandelrtsehaftilche Bedeutung des Fasans ín Ungarn. Photokopie der auf der Internat. Jagdausstellung in Berlin ausgestellten Farbentafel (schwarz) IV. Landwirtschaftliche Bedeutung des Fasans in Ungarn (Farbentafel) . ...... V. Flugbilder ungarischer Raubvògel. (schwarz)... . . . . Bile aA Say À a AEA VERZEICHNIS DER ABBILDUNGEN. 1. Das erste Umschlagblatt der , Aguila" . , . . . . . . . . . . . . . . . selle 2. Verbreitung des Eichelhähers nach dem heutigen Stande der Rassen-Forschung (Land- Karte) ce EU Ge eons D n alana so ar 3. Die Verbreitung des Hatcihutina in Rumpf-Ungarn. A) See 4. Geographlsche Verteilung der Namen, Turul-Zongor-Keretschen. (Landkarte). . . . 6. Falkenhaube aus der Oase Turfan in Turkestan ungefähr aus dem 9. Jahrhundert 6. Falkenhaube aus der Jetztzeit in der turkestanischen Turfan Oase . . . . . Did da Belzvogel-Schelle jive.) e ee ET NR OÙ 8. Abbildung des ,Kretschet“ bel Meyerberg ............4. 8828088 9. Die Aukunft- und Wegzugs-Linien der 1932/33-er Bombycilla-Invasion (Landkarte) . 10. Capillaria phasianina n. sp. n Schwunz-Ende . . . . 2 2 2 2 2 2 0.0 a 5 11. Capilluria phusianina n. sp. À Vulya-Gegend RI CCR I CR 12. Capillaria phasianina n. ep. N Schwanz-Ende . . . . 2 2 2er. DES a 13. Eier von Fasun-Capillarien , . . . 0 0 COO OO CA OOo 0 1-0 ha 206-207 628--529 642-—643 642— 043 724— 725 Beköszöntd. Ha végig tekintek madar- SEE ee RI tani palyam emlékein és keresem Ne a ae Yi) th azt, amely a legemlékezetesebb : é ; volt, akkor arra a pillanatra kell gondolnom, amikor először került kezembe az Aquila. Azt az áhita- tot és boldog örömöt, amely akkor fogta meg a lelkemet, egyetlen más madártani élményem sem tudta elérni, pedig már zsenge gyermekkoromtól kezdődően meg- volt az alkalom ahhoz, hogy nagy változatosságban figvelhessem a madáréletet. Családi házunk terjedelmes nádas viz -— bácskai nyelven vil, . Bara" — mellett épült s éppen ©. abban a szögletben, amelyben a È Bara beszivárgott a náddal szegett = Ferenc-csatornäba. Hüzhelyimk 1. ábra. Az Aquila” első boritcklapjn. egy része mar beleesett a füzes- — Fig. 1. Daserate Umschlazblatt der „Aquiln”. övezte näderdöbe. Állandó alkal- mam volt itt a nádasok titokzatos és esodalatosan lebilincselő madar- eletének mogfigvelésére. Egvik legkorábbi emlékem a nádasból kiharsogó . nádirigó szava. a füzfáról lehangzó kakukszó, a kékbegy kecses billegetése n füzbokor gallyain. a nádiposzáták és sármányok nyüzsgése és nem utolsóként a pocgém ,.hö", , hó" dürgő szava, amely mint valami félel- metes vizi szörny bömbölése hangzott ki a járhatatlan nádas mélyéből. A családi szőlőbirtok fekvése hasonló volt ehhez. mert mind a két végét ilyen , Bara" szegte. Itt láttam először a barna rétihéja fész- két. Kora tavasszal készült. amikor a télen learatott nád még nem nevelt uj hajtásokat s igy napról-napra látni lehetett mint emelkedik mindig magasabbra a nádtorzsákra épülő fészek. Ennek a látványnak nem lehetett ellenállni, oda kellett menni és közelről megnézni. milyen az a fészek és milyen tojások lehetnek benne ? A jéghideg vizben való 1 O TT SRE à ic 2 SCHENK JAKAB {Aquila gázolás és a nädtorzsäk között való bukdäcsoläs nem volt csábitó 8 ezért inkább fölszedtem a ,,Bara‘ egyik összeszükitett részén levö hidacska deszkäit, odacipeltem a fészek elött levö partra, räfektettem a nâdtorzsäkra, majd a másikat magam után huzva és tovabbcsusztatva 8 folytatólagosan mindig egyiket a másik elé helyezve. végre száraz lábbal elértem a majdnem félméteres szilárd alkotmányt, a barna réti- héja fészkét s megláthattam benne az öt fehér tojást. Felejthetetlen élmény volt ! Ugvanebben a ,,Bara‘‘-ban játszódott le az a felejthetetlen madär- tani élményem, amikor először — 15 éves koromban — bemerészked- tem a gémtelepre. Vasárnap volt. Szinte ma is hallom az istentiszteletre nemcsak hivó, hanem egyuttal kötelező harangszót, de képtelen voltam leküzdeni azt a vágyat, hogy megnézzem a vörös gémek fészkelési tanyá- ját. Piócák vérszomjas hadától üldözve nekivágtam az ismeretlen veszé- lyekkel fenyegető nádasnak. majd heves szivdobogással kikötöttem az egyik gémfészken s leirhatatlan gyönyörüséggel szemléltem az uj nádban köröskörül látható, zöldszinü tojásokat tartalmazó gémfészkeket. A gyermekkor madártani emlékein tul is még igen sok emlékezetes és felejthetetlen madártani élményem volt. Nem utolsó az, amikor először állottam szemtől-szembe a fészekből szoborszerü merevséggel rámmeredő kócsagfiókákkal, de hasonló ihletet többé nem éreztem, mint akkor, amikor először kezembe vehettem az Aguila-t. Bizony elég későn, husz éves koromban. Nem tudnék számot adni arról, hogy mi volt akkor az érzésem, mi tette annyira emlékezetessé ezt a pillanatot ; talán tudat alatt az a gondolat lüktetett bennem, hogy ezentul már nemcsak idegen orszá- gokra vonatkozó kutatási eredményekről kell értesülnöm idegennyelvü folyóiratokból, hanem megindulnak a magyar madártani kutatások is, amelyek a magam megfigyeléseivel közvetlenül összehasonlithatók. Ugy éreztem, hogy ezentul nem vagyok egyedül, hanem bele kapcsolód- hatok a magyar madártani kutatásba. Dehogy is gondoltam volna azonban akkoriban még legmerészebb álmaimban is arra, hogy valaha részt vehessek az Aguila szerkesz- tésében ! Pedig a sors ugy hozta magával, hogy az Aguila meginditója, a magvar madártani kutatás lánglelkü apostola HERMAN OTTÓ, egyéb nagyszabásu célkitüzéseinek megvalösithatäsa céljából már 1905-ben engem bizott meg az Aguila szerkesztésével (Aguila XII. 1905. p. 371.). Addig is, de azóta meg különösen mindig törhetetlen odaadással és mindig teljes fegyverzettel állottam az Aguila szolgálatában. Meg- szakitást jelentett a világháboru 1914-től 1918-ig, amikor katonai köte- lezettségem először a harctérre, majd később a mögöttes országrészben való katonai. szolgálatra szólitott. Ebben az időszakban történt az 1935/38) BEKÜSZÜNTO 3 Aguila formátumváltozása. Habár az élet-halál harccal kapcsolatos kény- szeritő körülmenvek idézték elő. azért még se tehetek róla, hogy Aquila- sorozatomra tekintve forró irigység érzete ne támadjon töl bennem azokkal a nagy madártani folyóiratokkal szemben, amelyek századik évfolyamukhoz közeledve, még most is abban a formátumban tudnak megjelenni, amelyben utnak indultak. A világháborunak Magyarországra oly gyászos befejeződése, az ország megcsonkitàsa az Aquila-nak is szárnyát szegte. Eleinte még csökkentett terjedelembon és a régihez képest nem előnyös kivitelben még évenként tudtuk megjelentetni. Később már csak kétévenként látott napvilágot. azután már négv évfolyamot kellett egyesíteni s a jelen kötet is négy évfolyamot foglal magában. Mint az Aguila négyévtizedes harcosa bizony nem igy képzeltem el annak a kötetnek a beköszöntőjét, amelynek a cimlapján a magam neve szerepel mint szerkesztő. Igérem azonban, hogy nem teszem le a fegyvert, harcolni fogok azért, hogy az Aquila ezután már kedvezőbb viszonyok között tudjon megfelelni hivatásának, hogy szilárd alapokra fektetve tudjam átadni a drága örökséget a következő nem- zedéknek. SCHENK JAKAB. 1° 4 BUCSUSZO [Aquila Bucsuszò. Dr. h. c. Csörgey Titus, Intézetünknek az 1922—35 években voit igazgatója és ugyanabban az időközben AQUILA folydiratunknak szerkesz- töje teljes 40 éves szolgälati idejenek leteltével nyugalomba vonult. Meghatott fájó szivvel bucsuzunk a meghitt baráttól, az atyai jóakaratu főnöktől, aki ott állott az intézet bölcsőjénél és a nagy elődök nemes hagyományainak szellemében nem hangos szóval, de biztos és bölcs kézzel irányitotta az intézet hajóját. Válságos időkből átmentette azt a nyugodtabb időkbe és fönnmaradását biztosítva hagyta a drága örökséget az utódokra. Egyéniségével meghitt kedves otthonná avatta a hivatalt, amelyben mindenki örömmel dolgozott és amelyben hatalmas tudása és kivételes meglátásai alapján mindenki messzetávlatu irányitást nyerhetett kutatásai számára. : i | Dr. Csòrcey Titus érdemeit a magyar madártani kutatás teren a jövő törtenetiräs fogja méltatni, — nekünk a felejthetetlen emlékek mellett ezuttal csak a fájdalmas bucsuzás marad, amelvet azonban enyhit az a körülmény, hogy az Intézetben betöltetlenül maradt iróasztalát a nyuga- lombavonulás után is gyakran fölkeresi s közben tudásának és tapasz- talatainak gazdag bőségszarujából segit továbbfejleszteni a gyakorlati madárvédelmet, amely szivéhez mindig legközelebb állott. ; SCHENK JAKAB 1935/38) ZUM GELEIT 5 Zum Geleit. Wenn ich auf meine ornitologische Laufbahn zurückblicke und aus der Fülle der Erinnerungen das Ereignis herauszugreifen ver- suche, welches sich meinem Gedächtnis als das denkwiirdigste besonders eingeprägt hat. dann muß ich an jenen Augenblick denken. als ich zum erstenmal die Aquila in die Hände bekam. Die Andacht und glückliche Freude, die damals mein Herz erfüllten, vermochte kein anderes ornitholo- gisches Erlebnis meines Lebens wieder in mir zu wecken, trotzdem ich seit meiner frühen Jugend stets Gelegenheit gehabt habe, das Vogel- leben in großer Mannigfaltigkeit zu beobachten, Unser Familienhaus stand am Ufer eines ausgedehnten schilf- bewachsenen Gewässers, — landesüblich , Bara" genannt -— gerade in dem Winkel, wo dasselbe in langsamen Fluße in den rohrbesäumten Franzens- Kanal einmündet. Ein Teil unseres Hausgrundes lag schon in dem von Weidenbeständen umgrenzten Rohrwald. Hier bot sich mir reichlich Gelegenheit, das geheimnisvolle und wunderbar anziehende Leben der Vogelwelt des Rohrwaldes zu beobachten. Zu meinen allerfrühesten Erinnerungen gehört das Schmettern der Rohrdrossel im Schilf, der Kuckucksruf aus dem Wipfel der Weide, das neckische Wippen des Baukehlchens in den Zweigen des Weidengestrüpps. das muntere Trei- ben der Rohrsänger und Rohrammern, und nicht zuletzt das rauhe hös, ,.hò: der Zwergrohrdommel, das wie das Brüllen eines schreck- lichen Ungeheue.s aus dem ungangbaren Rohricht erscholl. Unsere Weingärten hatten eine ähnliche Lage, denn sie wurden an beiden Enden von einer ähnlichen ..Bara" begrenzt. Hier sah ich zum erstenmal den Horst der Rohrweihe. Er wurde zeitig im Früh- jahr begonnen, noch bevor das im Winter geschnittene Rohr sproßte. So konnte man beobachten, wie der auf Rohrstoppeln erbaute Horst von Tag zu Tag in die Höhe wuchs. Diesem Anblick konnte ich unmöglich widerstehen ; ich mußte hineingehen und aus unmittelbarer Nähe fest- stellen, wie dieser Horst beschaffen war und was für Eier darin lagen. Das unsichere Waten in dem eiskalten Wasser zwischen den Rohrstoppeln war nicht verlockend, deshalb hob ich zwei Bretter von einer kleinen Brücke, die über eine verengte Stelle der , Bara" gelegt waren. schleppte sie an das Nestufer, legte zuerst ein Brett vom Ufer aus auf die Rohr- stoppeln, dann dieses als Brücke benützend das andere als Fortsetzung 6 JAKOB SCHENK {Aquila dieser Briicke in der Horstrichtung, hob dann das erste Brett und legte dasselbe als weitere Fortsetzung der Brücke wieder über die Rohr- stoppeln in der Horstrichtung und so weiter, bis ich schließlich trockenen Fußes den fast halbmeterhohen, festgefügten Rohrweihen- Horst erreicht hatte und darin die fiinf weiBen Eier bewundern konnte. Ein unvergeBliches Erlebnis ! Und dieselbe , Bara" war auch der Schauplatz eines anderen mir unvergeBlich gebliebenen ornithologischen Erlebnißes : kaum 15 Jahre alt wagte ich zum erstenmal das Eindringen in eine Reiherkolonie. Es war an einem Sonntag. Noch heute höre ich den Glockenton, der mich zum Gottesdienste zum Besuche der Kirche ermahnte — doch ich war nicht imstande der Sehnsucht zu widerstehen, der Brutkolonie der Purpurreiher einen Besuch abzustatten. Verfolgt von einem Heer blut- dürstiger Egel drang ich in die Rohrwildniß, welche allerlei unbekannte Gefahren bergen konnte, und landete schließlich atemlos mit heftigem Herzklopfen auf einem Reiherhorst und besichtigte von hier aus mit unbeschreiblicher Wonne die im frischen Rohr angelegten Reiherhorste mit den grünen Eiern darinnen. Außer den ornithologischen Erinnerungen meiner Kindheit könnte ich noch viele andere denkwürdige und unvergeBliche ornithologische Erlebniße aufzählen. nicht zuletzt den Eindruck schildern, den ich empfing als ich zum erstenmal den in ihrem Horst wie zu Bildsäulen erstarrten Silberreiher-Jungen gegenüberstand. Und doch habe ich nie wieder eine ähnliche Begeisterung empfun- den, als in dem Augenblick, wo ich zum erstenmale die Aquila in die Hand nehmen konnte. Leider ziemlich spät, erst im Alter von zwanzig Jahren. Ich könnte mir heute nicht mehr Rechenschaft darüber geben, was ich eigentlich damals fühlte, was diesen Augenblick für mich so denk würdig gestaltete. Vielleicht war es im UnterbewuBtsein der Gedanke, daß ich von nun an nicht mehr nur auf die Kenntnisnahme fremdlän- discher Forschungsergebniße aus fremdsprachigen Zeitschriften ange- wiesen bin, sondern daß jetzt endlich die ungarische Forschung eingesetzt hat, mit deren Ergebnißen ich meine eigenen Beobachtungen unmittelbar vergleichen kann. Ich fühlte mit einemal, daß ich nun nieht mehr allein dastehe. sondern mich einschalten kann in die ungarische Vogel- forschung. Wie hätte ich damals selbst in meinen kühnsten "Träumen nur daran denken können, jemals an der Redaktion der Aquila Anteil zu haben! Und doch fügte es das Geschick, daß OTTO HERMAN, der Begründer der Aquila, der geniale Apostel der ungarischen Vogelfor- schung. im Interesse der Verwirklichung anderweitiger großzügiger . 1936/88) ZUM GELEIT 7 Zielsetzungen mich schon im Jahre 1905 mit der Redaktion der Aquila betraute (Aquila XII. 1905 p. 371.). Wohl auch schon. etwas früher ein eifriger Mitarbeiter der Aquila stehe ich seither mit unbeugsamer Hinge- bung und in stets voller Rüstung im Dienste unserer Zeitschrift. Eine Unterbrechung bedeutete der Weltkrieg 1914—1918, als ich meiner Militärdienstpflicht anfänglich an der Front, später im Hinterland Genüge leistete. Während dieser Zeit erfolgte der Formatwechsel der Aquila. Obgleich die mit unserem Existenzkampf auf Leben und Tod zusammenhängende Zwangslage daran schuld ist, kann ich doch ein heißes Neidgefühl nicht unterdrücken, wenn ich bei Betrachtung meiner Aquila-Serie an die großen ornithologischen Zeitschriften denken muß, die fast hart an der Schwelle ihres hundertsten Jahrganges stehend, auch heute noch in demselben Format erscheinen können, in welchem sie gegründet wurden. Der für Ungarn so tragische Ausgang des Weltkrieges, die Verstüm- melung des Landes, hat auch der , Aguila" die Flügel beschnitten. Anfangs konnten wir sie, wenn auch in kleinerem Umfang und in weniger vorteilhafter Ausstattung, noch jährlich erscheinen la Ben. Später konnte sie nur noch in Abständen von zwei Jahren in die Welt fliegen, und schließlich mußten vier Jahrgänge zusammengefasst werden. Auch der vorliegende Band umschließt vier Jahrgänge. Als langähriger Mitkämpfer in der Redaktion der Aquila hatte ich mir den Schluß dieses Geleitwortes zu dem Bande, auf dessen Titelblatt nun mein Name als Redakteur steht, nicht so resigniert vorgestellt. Doch wollen wir .nicht verzagen und die Waffen strecken. Ich trachte nach Möglichkeit danach, daß die Aquila wieder unter günstigeren Verhältnissen erscheinen könne, damit ich dieses teure Erbe seinerzeit auch für die fernere Zukunft wohlbegründet der folgenden Generation übergeben könne. JAKOB SCHENK. 8 ABSCHIEDSWORT {Aquila Abschiedswort. Dr. h. c. Titus CsöRGEY, in den Jahren 1922—35 Direktor unseres Institutes und wahrend dieser Zeit zugleich Redakteur unserer Zeitschrift AquiLa, begab sich nach vollendeter 40-jähriger Dienstzeit im Jahre 1935 in den wohlverdienten Ruhestand. Mit schmerzlicher Rührung verabschieden wir uns von dem lieben Freunde, von dem väterlich fürsorgenden Vorgesetzten, der an der Wiege des Institutes stand und nach dem Beispiel der Vorgänger in Befolgung der noblen Überlieferung das Schiff des Institutes mit stiller aber zugleich mit weiser sicherer Hand leitete und das teure Erbe aus gefahrvollen Zeiten den Nachkommen unversehrt überlieferte. Er besass die Gabe das strenge „Amt“ zu einem trauten Heim zu gestalten, wo sich Jedermann wohlfühlte und mit Freude arbeitete, dabei aber auch aus reichem Wissen und seltenem Weitblicke sproßende Anregungen für erfolgreiches Schaffen zu erhalten. Die Verdienste CsôRGEY’s auf dem Gebiete der ungarischen ornithologischen Forschung wird die Geschichte entsprechend würdigen uns bleibt bei dieser Gelegenheit neben der unvergeßlichen Erinnerung nur der schmerzliche Abschied, welchen der Umstand mildert, daß unser außerdienstlicher Direktor auch jetzt noch oftmals im Institute an seinem unbesetzt gebliebenen Schreibtische erscheint um uns in der weiteren Fortenwickelung des praktischen Vogelschutzes, welcher für ihn immer eine Herzensfrage war, mit seiner reichen Erfahrung und unerschöpflichen Invention beizustehen. JAKOB SCHENK 1935/38] A TÖRTENELMI MAGYARORSZAG MADARAINAK NEVJEGYZERE 9 A Torténelmi Magyarorszig Madarainak i Névjegyzéke. Irta: SCHENK JAKAB. A Magyar Kiralyi Madartani Intézet eddigelé azt az elnevezési rendszert alkalmazta hivatalos kiadványaiban — elsősorban az Aquila - ban, — amelyet CHERNEL ISTVÁN allapitott meg az Aquila 1918. évi kötetében megjelent „A Magyar Birodalom Madarainak Nevjegyzeke* cimű történelmi jelentőségü értekezésében. Habár ez a névjegyzék . már a hármas elnevezési rendszer figyelembevételével készült, mégis eltért az akkoriban már nemzetközileg elfogadott elnevezési rendszer- től, amelyet az 1904. évben Bern-ben tartott Nemzetközi Állattani Nagygyiilés Nemzetközi Elnevezési Bizottsága állapított meg. Ezt a nemzetközileg elfogadott állattani elnevezési rendszert a madártani kutatásban a legkövetkezetesebben HARTERT érvényesitette , Die Vögel der paläarktischen Fauna" címü örökértékü müvében. Ezt a Nemzetközi Bizottság által kidolgozott és elfogadott elneve- zési rendszert CHERNEL nem tudta magáévá tenni, mert az elsőbbségi törvény következetes keresztülvitelével gyakran előfordult, hogy egyes fajokat vagy társfajtákat a nemzetségnév ismétlésével kellett volna elnevezni. Nemcsak szépérzékét sértették ezek a kétszeres vagy harom- szoros névismétlődések utján keletkezett elnevezések, hanem féltette a nagyközönségnek a tudomány komolyságába vetett hitót is és ezáltal a madártan iránt való érdeklődését. CHERNEL elnevezési módszere az volt, hogy ha valamely madárfajnak vagy társfajtának a nemzetség- név ismétlődéséből alakitandó nevet kellett volna adni, akkor mindig azt a legkorábbi nevet alkalmazta, amely a nemzetségnév megismét- lődése nélkül jött létre. Ezzel egészen egyedülálló elnevezési rendszert alkotott, amelyet a M. Kir. Madártani Intézet teljes 20 esztendőn át alkalmazott, dacára annak, hogy nemzetközi szakkörök azt ismételten kifogásolták. Meg kell vallanunk, hogy magunk is nagyon rokonszen- veztünk ezzel az elnevezési rendszerrel. A magam részéről a Buda- pesten 1927-ben tartott Nemzetközi Állattani Nagygyülés Elnevezési Bizottsága elé javaslatot terjesztettem a K. M. Természettudományi Társulat Állattani Szakosztálya megbizásából, melyben az elsőbbségi törvény oly megváltoztatását javasoltam, hogy azáltal a névismét- lődések elkerülhetők legyenek. Ugyancsak javasoltam azt is, hogy az elsőbbségi törvény érvényessége LINNÉ Systema Naturae című művé- nek XII. 1766-ban megjelent kiadásától kezdődjék, hogy ezáltal jobban megőrizhessük LINNÉ eredeti elnevezéseit. Javaslataimnak nem volt 10 SCHENK JAKAB {Aquila sikerük s az idök folyaman a HARTERT-féle elnevezések annyira meg- szilärdultak, annyira ältalänos érvényiiek lettek, hogy aM. Kir. Madär- tani Intézet továbbra nem tarthatja fönn eddigi különálló elnevezési rendszerét, hanem a nemzetközi kutatásba való zavartalan bekapcso- lódás érdekében el kell fogadnia a maga részéről is ezt a nemzetközileg már véglegesnek elfogadott elnevezési rendszert. Erre az elnevezési rendszerre, amely HARTERT emlitett művében van lefektetve, térünk most át Aquila folyóiratunk jelen kötetében s ennek következetes és helyes alkalmazhatása végett adom közre az alábbiak- ban az uj névjegyzéket, amely egyuttal a magyar madártani kutatis- | nak az utolsó 20 esztendőben elért faunisztikai eredményeit is magá- ban foglalja. Be kell vallanom, hogy ennek a névjegyzéknek vannak még bizonytalan pontjai, amelyek a jövő kutatás folyamán módosu- lásokat szenvedhetnek, azonban jó lelkiismerettel mondhatom, hogy igyekeztünk a lehető legtökéletesebbet nyujtani, ami a kutatás mai állapotában lehetséges volt. A névjegyzék összeállításában segitett a M. Kir. Madártani Intézet egész tiszviselői kara: — WARGA KÁLMÁN és DR. VASVÁRI MIKLÓS főadjunktusok, DR. VERTSE ALBERT és DR. KLEINER ENDRE gyakornokok, továbbá DR. DORNING HENRIK, DR. GRESCHIK JENŐ, DR. KELLER OSZKÁR, DR. LOVASSY SÁNDOR és DR. NAGY JENŐ. Fogadják mindnyájan a magyar madártani kutatás érdekében kifejtett értékes munkáért kijáró jól megérdemelt köszönetet. Ennek az uj névjegyzéknek a közreadásával fölmerült az a kér- dés, vajjon a trianoni kényszerbéke által megcsonkitott Magyarország madarainak névjegyzékét adjuk, vagy pedig a történelmi Magyar- országét. Minthogy az uj elnevezésekre való zavartalan áttérés érde- kében annak a szüksége is fölmerült, hogy a régebbi legfontosabb idevágó munkákban alkalmazott elnevezéseket is fölsoroljuk, azok pedig a történelmi Magyarország madarainak a jegyzékét tartalmazták, azért célszerünek látszott ebben az uj névjegyzékben is a történelmi Magyarország madarainak a névjegyzékét összeállitani. Az utódállamok madártani kutatóinak is jó szolgálatot tehet ez a teljes névjegyzék az uj elnevezésekre való minél könnyebb áttérése, vagyis a régi elne- vezések helyes átértékelése szempontjából. A névjegyzékben azok a fajok, amelyek Csonkamagyarország határain kivül maradtak, dültbetüs szedéssel vannak jelölve. Az emlitett legfontosabb faunisztikai munkákat helykimélés végett «a következő röviditésekkel jelöljük : FRIVALDSZKY 1591. FRIVALDSZKY JOANNES: Aves Hungariae. Enumeratio systematica avium Hungariae. Budapest 1891. CHERNEL 1898. 1899. Nomenclator Avium Regni Hungariae — Magyar- orszig Madarainak Elnevezései. Kiadta a Magyar Ornithologiai 1935/38) A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVJEGYZEKE 1} Központ, 1898. Rendszertani részét CHERNEL készitette. — Heraus- gegeben von der Ungarischen Ornithologischen Centrale. Der sys- tematische Teil wurde von CHERNEL bearbeitet. CHERNEL ISTVÁN: Magyarország Madarai (Die Vögel Ungarns), Budapest 1899, Maparàsz 1899—1903. Dr. MaparAsz GYULA: Magyarország Madarai — Die Vögel Ungarns. Budapest 1899—-1903. CHERNEL 1902—1904. CHERNEL ISTVÁN: Az Állatok Világa. BREHM ALFRED Tierleben című nagy művének magyarba ültetett kiadása. Madarak I-II. kötet. Budapest 1902—1904. (Ungarische Uber- setzung von BREHM’s Tierleben. Vögel, Band I—III.) SCHENK 1917, 1918. SCHENK JAKAB: A Magyar Birodalom Állatvilága. Madarak. — Fauna Regni Hungariac. Aves. Budapest 1917. — Übersicht der Geschichte der Ornithologie in Ungarn. Aguila XXV. 1918 p. 31—88. CHERNEL "1918. CHERNEL ISTVÁN: Nomenclator Avium Regni Hun- gariac. — A Magyar Birodalom Madarainak Névjegyzéke. Aguila 1918. Melléklet p. 1—76. Lovassy 1927. DR. Lovassy SÁNDOR: Magyarország Gerinces Állatai. — Die Wirbeltiere Ungarns. Budapest 1927. — SCHENK 1929. BREHM ALFRÉD: Az Állatok Vilúga 1911—13. évi O. zur STRASSEN altal szerkesztett német kiadásának magyar vonatkozá- sokkal kiegeszitett uj kiadása. Madarak. 8—10. kötet. Budapest 1929. -- (Übersetzung von BreHM’s Tierleben auf Grund der deutschen Ausgabe von OTTO ZUR STRASSEN 1911—13, ergänzt mit den ungarischen Relationen. Vögel. Bd 8—10. Budapest 1929). Hogy a névjegyzéket használónak némi tamaszpontokat nyujt- sunk arra vonatkozólag is, hogy valamely fajnak milyenek az előfor- dulási viszonyai, arra nézve a következő jelek adnak hozzávetőleges tájékoztatást : © Állandó, télen-nyáron helyben maradó madárfajok, amelyek legfeljebb helyet változtatnak a hidegebb évszakban — főleg vertikális irányban — azonban nem vonulnak el. <> Vonuló madarak, nálunk honos fészkelő madarak, amelyek télire elvonulnak, tavasszal visszatérnek. 45 Átvonuló madarak, nálunk nem fészkelnek, de tavaszi és őszi vonulásaik. alkalmával fordulnak elő nálunk. æ Téli vendégek, amelyek csak a téli időszakokban látogatnak el hozzánk. ; i V Ritka vendégek, amelyek nem rendszeresen, csak kivételesen jutnak hozzánk. Arra nézve, hogy milyen mennyiségben fordulnak elő nálunk az 12 SCHENK JAKAB [Aquite egyes madárfajok, oly sokféle árnyalatot kellett volna "megjelölni, hogy ennek föltüntetését mellőztem és csak a nálunk fészkelők viszony- lagos gyakoriságát igyekeztem föltüntetni a következő három jellel : EH Rendes és gyakori fészkelő. Állandóan nálunk fészkelő gyakori madárfajok. [I Rendes, de gyér számban fészkelő. Állandóan nálunk fészkelő madárfajok. azonban nem gyakoriak. j L) Ritka fészkelő. Olyan madárfajok, amelyek nem fészkelnek nálunk évről-évre. ( ) Amennyiben a jelzett madárfajok csak igen szükre határolt terü- leten fordulnak elő, ugy a jeleket zárójelbe tettem. Ilyenek pl. a tenger- parton előforduló fajok, vagy a kerti sármány, :mely csak Budapest környékén található. A magyar elnevezéseket — minthogy ezekre vonatkozólag nemzet - közi kötelezettségünk nincsen — a lehetőségig változatlanul hagytam, minthogy 20 évi használat után a szakirodalomban már erősen begyö- keresedtek. A hol változtatást nem véltem mellőzhetőnek, azt az egyes fajoknál fogom megokolni. A magyar nevek irásmódjára vonatkozólag számos nehézség merült föl, amelyeket nem tudtam minden esetben saját megelégedésemre sem megoldani, mert nem tudtam oly rendszert találni, amelynek követ- kezetes keresztülvitelével minden egyes esetben csakis egyféleképpen irható nevet tudtam volna adni. A magyar helyesiräs alapszabályai, hogy a jelzőként szereplő melléknév a hozzátartozó főnévtől mindig külön irandó, mig az össze- tett szavak mindenkor egybeirandók. Ennek a két alapszabálynak a következetes alkalmazásából származik aztán az egy nemzetségbe tartozó fajok elnevezésében az a jelenség, hogy a nemzetségnév és faji név egyszer egybeirandó, másszor pedig elválasztandó, mint pl. darázsölyv. gatvás ölyv, stb. Ha azonban a jelzőként szereplő mellék- nevet minden esetben elválasztjuk a hozzátartozó főnévtői, akkor sok esetben három szóból áll a madärnév, mint pl. barna réti héja. Ennek a kiküszöbölésére módot nyujt a M. Tud. Akadémia legujabb helyes- irdsi szabályzata, amely megengedi a jelző egybeirását a főnévvel, ha ennek következtében uj fogalom keletkezik. Ennek a szabálynak az alkalmazása révén alkottuk a kövirigó, vizirigó, rétihéja, nádiposzáta stb. neveket. ; Kinilkozott az a megoldás is, hogy a melléknevet kötőjellel válasszuk el a főnévtől, pl. eserregő nádi-poszáta, azonban ez az irásban oly munkaszaporitást jelentett volna, amely nyelvtani sérelem nélkül elkerülhető. Igy ettől a megoldástól eltekintettem. Minden olyan eset- ben, ahol jelzőként szereplő melléknév áll a főnév előtt, ezeket külön 1935/38) A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZAG MADARAINAK NEVJEGYZEKE 12 irtam, bar ellenvélemények akadtak. különösen a nagy és kis jelz6- vel kapcsolatosan. Igy NADLER HERBERT a nagy köcsagot nagy- kéesagnak. a kis köcsagot pedig kisköcsagnak irja annak az elgon- dolasnak alapján, hogy a nagy és kis jelző felreertesekre adhat alkalmat s a nagy alatt ugyanannak a madarfajnak nagytermetü, a kis alatt pedig kistermetü példánya érthető. Minthogy ilyen nagy és kis jelzesü madárnév csak csekély számban fordul elő s ezek az elnevezések már annyira begyökeresedtek a szakirodalomban. azért ennck a két jelzőnek a főnévtől való különirását nem tartom agga- lvosnak. Az összetett szavakat minden esetben egybeirtam s ott is eltekin- tettem a közbeiktathatd kötöjeltöl, a mellvel mintegy a szavak szár- mazasat juttattam volna kifejezésre. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy ez a Nevjegyzek csak ujabb lépcsőfokot alkot a további fejlődés számára — azon igye- keztem, hogy a következő lépcsőfokra való emelkedés minél kevesebb zökkenővel mehessen végbe. Namenverzeichnis der Vögel des historischen Ungarns. VON JAKOB SCHENK Das Kgl. Ungarische Ornithologische Institut wandte bis jetzt in seinen offiziellen Veröffentlichungen — in erster Linie in der Aquila — jenes Nomenklatur-System an, welches STEFAN V. CHERNEL mit seiner im Jahrgang 1918 der Aquila erschienenen Abhandlung ..Nomencla- tor Avium Regni Hungariae" begründet hatte. Dieses Namensver- zeichnis. ein Werk von geschichtlicher Bedeutung. trug zwar der ternären Benennung schon Rechnung. wich aber doch von dem damals bereits international angenommenen Nomenklatur-Svstem ab, das durch die Internationale Nomenklatur-Kommission gelegentlich des im Jahre 1904 in Bern abgehaltenen Internationalen Zoologen- kongresses festgesetzt worden war. Dieses international anerkannte zoologische Nomenklatur-System wurde’ in der ornithologischen Forschung am folgerichtigsten von HARTERT in deßen unsterblichem Werk „Die Vögel der paläarktischen Fauna" zur Anwendung gebracht. CHERNEL konnte sich dieses durch die Internationale Kommission ausgearbeitete und angenommene Nomenklatur-System nicht zu eigen machen, weil sich bei konsequenter Durchführung des Prioritätsgesetzes oft die Notwendigkeit ergab einzelne Arten oder Unterarten mit Wie- 14 JAKOB SCHENK {Aquila derholung des Gattungsnamens zu benennen, Diese doppelten oder dreifachen Namenswiederholungen verletzten nicht nur sein Schonheits- gefühl, sondern erweckten in ihm auch die Besorgnis, daB das grosse Publikum dadurch seinen Glauben an die Ernsthaftigkeit der Wissen- schaft und damit sein IntereBe an der Vogelkunde verlieren könnte. CHERNEL’s Benennungsverfahren hatte Folgendes zur Richtschnur: ergab sich die Notwendigkeit, eine Art oder Unterart durch Wieder- holung des Gattungsnamens zu benennen, dann wählte er immer jenen nächstältesten Namen, welcher ohne Wiederholung.des Gattungsnamens zustande kam. Er schuf damit ein einzig dastehendes Nomenklatur- System, welches das Kgl. Ungarische Ornithologische Institut volle 20 Jahre hindurch anwandte, trotzdem von Seiten internationaler Fach- kreise dagegen des Öftern Einwand erhoben wurde. Wir müßen gestehen, daß auch wir mit diesem Benennungs-System sehr sympathisierten. Ich selbst unterbreitete der Nomenklatur-Kommission des im Jahre 1927 in Budapest abgehaltenen Internationalen Zoologenkongresses im Auftrage der zoologischen Section der K. Ung. Natur wissen- schaftlichen Gesellschaft einen Vorschlag, welcher darauf hinaus- ging, das Prioritätsgesetz derart abzuändern, daß Namenswieder- holungen vermieden würden. Weiters schlug ich vor, die Gültig- keit des Prioritätsgesetzes auf die im Jahre 1766 erschienene XII. Ausgabe des Linne’schen Werkes ,, Systema Naturae“ - festzusetzen, damit LINNÉS ursprüngliche Benennungen möglichst rein erhalten ‚blieben. Meine Vorschläge fanden keinen Anklang. Die HARTERT schen Benennungen aber festigten sich im Laufe der Zeit immer mehr und sind heute so allgemein gebräuchlich, daß das Kgl. Ung. Ornitholo- _gische Institut sein bisheriges besonderes Nomenklatur-System nicht mehr aufrecht erhalten kann, sondern im IntereBe einer ungetrübten Einschaltung in die internationale Forschung jenes internationa? schon endgiiltig akzeptierte Benennungs-System nun auch seinerseits anerkennen muß. i Auf dieses Nomenklatur-System, welches in HARTET's obgenanntem Werk festgelegt ist. gehen wir nun im gegenwärtigem Bande der Aquila über. Zwecks konsequenter und richtiger Anwendung deßelben ver- öffentliche ich im Folgenden das neue Namensverzeichnis, das gleich- zeitig auch die im Laufe der letzten 20 Jahre auf faunistischem Gebiet erzielten ungarischen Forschungsergebnisse in sich schließt. Wenn ich auch zugeben muss, daß dieses Verzeichnis noch einige unsichere Stellen aufweist, die durch die künftige Forschung Abänderungen erfahren können, so darf ich doch mit ruhigem Gewißen sagen, daß wir bestrebt waren, das Bestmögliche zu bieten, was nach dem heutigen Stande der Forschung geboten werden kann. An der Zusammenstellung des Namens- 1935/38) NAMENVERZEICHNIS DER VÖGEL DES HISTORISCHEN UNGARNS 15 verzeichnisses beteiligte sich das gesamte wißenschaftliche Personale des Kgl. Ung. Ornithologischen Institutes: die Oberadjunkten KOLOMAN WARGA und Dr. NIKOLAUS VASVÁRI, die Praktikanten DR. ALBERT VERTSE und Dr. ANDREAS KLEINER, ferner die Herren DR. HEINRICH DORNING, Dr. EUGEN GRESCHIK, DR. OsKAR KELLER, DR. ALEXANDER LOVASSY und Dr. EUGEN NAGY. Ihnen allen sei für ihre wertvolle Mitarbeit im Dienste der ungarischen Vogelforschung der gebührende, wohlverdiente Dank ausgesprochen. Bei Abfassung dieser neuen Nomenklatur tauchte auch die Frage auf, ob wir uns bei dieser Arbeit auf das Gebiet des durch das Friedens- diktat von Trianon verstümmelten Rumpf-Ungarns beschränken, oder aber ein Verzeichnis der Vögel des historischen Ungarns herausgeben sollen. Mit Rücksicht darauf, daß sich im Intereße eines glatten Überganges auf die neue Namensliste die Notwendigkeit ergab, auch. die in den wichtigsten einschlägigen Werken älteren Datums enthal- tenen Benennungen aufzuzählen, jene Werke aber die Vogelnamen des historischen Ungarns enthalten, entschloßen wir uns, auch in dieser Liste das Gebiet des historischen Ungarns zu berücksichtigen. Auch ' den Vogelforschern der Nachfolgerstaaten dürfte dieses vollständige Namensverzeichnis willkommen sein. Vogelarten, welche außerhalb der Grenzen Rumpf-Ungarns ge- blieben sind, wurden in dem Verzeichnis durch Cursivschrift gekenn- zeichnet. Die eingangs erwähnten wichtigsten faunistischen Arbeiten werden in abgekürzter Form im ungarischen Texte p. 10, 11 angeführt. Um den Benützern diese Namensverzeichnißes auch bezüglich des Vorkommens der einzelnen Arten einige Anhaltspunkte zu geben, wurden — zur annähernden Orientierung — folgende Zeichen festgesetzt: O Standvögel: Vogelarten, die Sommer und Winter bei uns ver- bringen, in der kälteren Jahreszeit höchstens Ortswechsel in vertikaler Richtung vornehmen, jedoch nicht fortziehen. <> Zugvögel : bei uns heimische Brutvögel, die im Herbst fortziehen und im Frühjahr zurückkehren. «> Durchzügler : brüten bei uns nicht, kommen aber auf dem Früh- jahrs- und Herbstzug bei uns vor. «> Wintergäste : besuchen uns nur zur Winterszeit. V Irrgäste : kommen nicht regelmäßig, sondern nur ausnahmsweise zu uns, manchmal in größerer Anzahl. Die Bezeichnung des quantitativen Vorkommens der einzelnen Vogelarten würde so vielerlei Schattierungen erfordern, daß ich davon abgesehen habe und bloß die relative Häufigkeit unserer Brutvögel à durch folgende drei Zeichen darzustellen versuche : 16 JAKOB SCHENK [Aquila FH Regelmäßiger und häufiger Prugyosol, — Ständig bei uns brü- tende häufige Vogelarten. fi] RegelmaBiger, aber in beschränkter Zahl brütender Vogel. — Ständig jedoch nicht häufig bei uns brütende Vogelarten. | Seltener Brutvogel. — Vogelarten, die nicht in jedem Jahr bei uns brüten () Bei Vogelarten. die bloß auf einem räumlich sehr beschränkten Gebiet angetroffen werden, sind die Zeichen in Klammer gesetzt. So z. B. Arten, die an der Küste vorkommen, oder die Gartenammer, welche nur in der Umgebung von Budapest zu finden ist. Ich bin mir wohl bewußt, daß dieses Namenverzeichnis nur eine weitere Stufe für den Entwickelungang darstellt — ich war bestrebt den Aufstieg zur nächsten Stufe so leicht als möglich zu machen ( I. ORDO: PASSERES. I. REND: VERÉBALKATUAK, 1. Fam.: CORVIDAE. 1. Család: VARJUFELEK. 1. (1) Corvus corax corax I. — Holló. Vrivaldszkv 1801. Corvus corar L. Schenk 1917, 1918. Coreus corax L. Chernel 1898, 1809. Corvus corar L. Chernel 1918. Corvus corax L. Madarász 18S99--1903, Corcus corac L. Lovassy 1927. Corrus corar L. Chernel 1902-1904, Corcus corax L. 7 Schenk 1929. Corvus corax L. 2.(.., ) Corvus corone corone L. -- Kormos varjù.*) Chernel 1898, 1809. Corvus cornir | Schenk 1917, 1918. Corvus corone L. corone L. ; Chernel 1918. Cereus corone L. Madarász 1899 1903. Corone corone L. Chernel 1902-- 1904, Corea core corone L.. Schenk 1929, Corvus corone L, Lovassy 1927. Corvus cornix corone L. E} Corvus corone cornix L. — Dolmänyos varjú. Frivaldszky 1801. Corvus cornir L. Schenk 1917, 1918. Corvus corniz L. Chernel 1598, 1599. Corvus cornir L. Chernel 1918. Coreus cornir L. Madarász 1500-—1903, Corvus corniv L. Lovassy 1927. Corvus corner L. Chernel 1902 —1904. Corvus cornir L. Schenk 1929. Corvus cornia L. 4. FH«>«» Corvus frugilegus frugilegus L. — Vetési varjú. Frivaldszkv 1891. Coreus frugilegua L. Schenk 1917, 1918. Corvus frugilegus L, Chernel 1898, 1899. Corvus frugilegus L. Chernel 1918. Corvus frugilegus L. Madarász 1599-1903. -Trypanocorar frugilegus L. Chernel 1902-1904. Corvus frugilegus L. Schenk 1929. Corvus frugilegus L. Lovassy 1927. Corvus frugilegus L. 9) Dr. LOVASSY SANDOR igen találó elnevezése. 1935,38] A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVJEGYZEKE 17 5. O FA Coloeus monedula spermologus ViEıLL. — Csóka. Frivaldszky 1891. Corvus monedula L. Chernel 1898, 1899. Coloews monedula L. Madarász 1899—1903. Lycua monedula L. Chernel 1902—1904, Coloeua monedula apermologus VIEILL. Schenk 1917, 1918. Coloeus monedula spermologus VIEILL. Chernel 1918. Coloeus monedula eper- mologus VIRILL. ae Lovassy 1927. Coloeus monedula L. Schenk 1929. Coloeus monedula epermolo- gus VIBILL. 6. (O EH) Coloeus monedula soemmeringii FISCHER. — Orvis csóka. Madarász 1899—1903. Lycus collaria DRUMM. Chernel 1902—1904. Coloeus monedula eollaris DRUMM. Schenk 1917, 1918. Coloeus monedula col- laris DRUMM. Chernel 1918. Coloeus monedula collarie DRUMM. Schenk 1929. Coloeus monedula collaris DRUMM. 7. C EH Pica pica pica L. — Szarka. Frivaldszky 1891. Pica rustica Scop. Chernel 1898, 1899. Pica pica L. Madarász 1899—1903. Pica pica L. Chernel 1902—1904. Pica pica L. Schenk 1917, 1918. Pica pica L. Chernel 1918. Pica rustica Scop. Lovassy 1927. Pica rustica Scop. Schenk 1929. Pica pica L. 8. ‘: }[[] Nucifraga caryocatactes caryocatactes I. — Fenyöszajkö*). Frivaldszky 1891. Nucifraga caryocatac- tes L. Chernel 1898, 1899. Nucifraga caryo- catactes brachyrhynchus BREHM Madarász 1899—1903. Nucifraga caryo- catactes L. Chernel 1902—1904. Nucifraga car. brachyrhynchus BREHM. N. c. relicta REICHW. Schenk 1917, 1918. Nucifraga caryocatac- tes L. Chernel 1918. Nucifraga caryocatactes L. Lovassy 1927. Nuci/raga caryocatactes L. Schenk 1929. Nuctfraga caryocatactea L. 9. \/ Nucifraga caryocatactes macrorhynchos BREHM. — Szibériai fenyészajké. Frivaldszky 1891. Nuci/raga caryocatac- " tea ab. leptorhyncha BREHM. Chernel 1898, 1899. Nucifraga c. platy- rhynchue BREHM. Madarász 1899—1903. Nuci/raga macrorhyncha BREHM. Chernel 1902—1904. Nucifraga caryoca- tactes macrorhynchos BREHM. Schenk 1917, 1918. Nuci/raga caryocatac- tes macrorhynchus Chernel 1918. Nuci/raga caryocatactes macrorhynchos BREHM. Lovassy 1927. Nuctfraga caryocatactes macrorhynchos BREHM. Schenk 1929. Nucifraga caryocatactes macrorhynchos BREHM. ®) A magtörő név félreértésekre adhat okot annál is inkább, mert ez a madárfaj a magvakat nem töri fel, hanem lenyeli, s így főtartózkodási helye szerint a fenyőszajkó név alkalmashats reá, WARGA KÁLMÁN javaslata szerint. 9 = 18 $CHENK JAKAB ; {Aquila 10. O EH 6 Garrulus glandarius glandarius L. — Szajké. Frivaldszky 1891. Garrulus glandarius L. Chernel 1898, 1899. Garrulusglandarius L. Madaräsz 1899—1903. Garrulus gland. L. Chernel 1902—1904. Garrulue gland. L. Schenk 1917, 1918. Garrulue gland. L. Chernel 1918. Garrulus glandarius L. Lovassy 1927. Garrulus glandariue L. Schenk 1929. Garrulus glandarius L. : 11. V Cractes infaustus infaustus L. — Északi szajkó. Chernel 1898, 1899. Garrulus infaustus L. Chernel 1902—1904. Garrulus infaustus L, Schenk 1917, 1918. Gurrulus infaustus L. Chernel 1918. Perisoreus infaustue L. Lovassy 1927. Perisoreus infaustus L. Schenk 1929. Cructes infaustus L. 12. \/ Pyrrhocorax pyrrhocorax erythrorhamphus VIEILL. — Havasi varjù. 13. (0 Mm) Pyrrhocorax graculus graculus L. — Havasi csöka. Frivaldszky 1891. Pyrrhecorax alpinus VIEILL. Chernel 1898, 1899. Pyrrhocorax pyrrho- corax L. Madaräsz 1899—1903. Pyrrhocorax pyrrhocorax L. Chernel 1902—1904. Pyrrhocorax pyrrho- corax L. 2. Fam. : STURNIDAE. Schenk 1917, 1018. Pyrrhocorax pyrrho- corar L. : Chernel 1918. Pyrrhocorax graculus L. Lovassy 1927. Pyrrhocorax alpinus VIEILL. Schenk 1929. Pyrrhocorax graculus L. 2. Család: SEREGELYFELEK. 14. > HJ» Sturnus vulgaris vulgaris L. — Seregély. Frivaldszky 1891, Sturnus vulgaris L. Chernel 1598, 1899. Sturnus vulgaris intermedius SHARPE et PRA2. Madarász 1599—1903. Sturnus vulgaris L. St. menzbieri SHP.. St. poltoratzkii FINSCH. Chernel 1902—1904, Sturnus vulgaris L. Schenk 1917, 1918. Sturnus vulgaris L. St. v. purpurascens GOULD.. St. v. pol. taratskyi FINSCH. Chernel 1918. Sturnue vulgaris L. Lovassy 1927. Sturnus vulgaris L. Schenk 1929. Sturnus vulgaris L. 15. V |) Pastor roseus L. — Päsztormadär. Frivaldszky 1891. Pastor roseus L. Chernel 1898, 1899. Pastor roseus L. Madarász 1899—1903. Pastor roseus L. Chernel 1902—1904. Pastor roseus L. 3. Fam. : ORIOLIDAE. Schenk 1917, 1918. Pastor roseue L. Chernel 1918. Pastor roseus L. Lovassy 1927. Pastor roseus L. Schenk 1929. Pastor roseus L. 3. Család : MALINKOFELEK. 16. <> FH Oriolus oriolus oriolus L. — Aranymélinké. Frivaldszky 1891. Oriolus galbula L. Chernel 1898, 1899. Oriolus oriolus L. Madarász 1899-1903. Oriolus gulbula L. Chernel 1902—1904. Oriolus oriolus L. Schenk 1917, 1918. Oriolus oriolus L. Chernel 1018. Oriolus galbula L. Lovassy 1927. Oriolus yalbula L. Schenk 1929. Oriolus oriolus L. 1935/98) 4. Fam.: FRINGILLIDAE. A TORTÉNELMI MAGYARORSZAG MADARAINAK NÉVJEGYZRKE IB : 4. Család : PINTYFÉLÉK. 17. OH > Coccothraustes coccothraustes coccothraustes L. — Meggyvag6. Frivaldszky 1891. Coccothraustes vulga- ris PALL. Chernel 1898, 1899. Coccothraustes coccothraustes L. Madarász 1899—1903. Coccothraustes coccothraustes L. Chernel 1902—1904. Coccothraustes cocoothraustes L. Schenk 1017, 1818. Coccothraustes coccothraustes L. Chernel 1918. Coccoshraustes vulgaris PALL. Lovassy 1927. Coccothraustes vulgaris PALL. Schenk 1929. Coccothraustes coccothraus- tes L. 18. OH > ss Chloris chloris chloris L. — Zéldike. Frivaldszky 1891. Ligurinus chloris L. Chernel 1898, 1899. Ligurinus chloris L. Madarász 1899—1903. Chloris chloris L. Chernel 1902—1904. Chloris chloris L. Schenk 1917, 1918. Chloris chloris L. Chernel 1918. Ligurinus chloris L. Lovassy 1927. Ligurinus chloris 'L. Schenk 1929. Chloris chloris L. 19. ( ) EH Chloris chloris mühlei Parrot. — Déli zéldike. 20. () FH Carduelis carduelis carduelis L. — Tengelic. Frivaldszky 1891. Carduelis elegans STEPH., Carduelis elegans var. albigularis MAD. | Chernel 1898, 1899. Carduelis carduelis L. Madarász 1899—1903. Carduelis carduelis L. Chernel 1902—1904. Carduelis carduelis L. Schenk 1917, 1918. Carduelis carduelia L. Chernel 1918. Carduelis elegans STEPH. Lovassy 1927. Acanthis carduelis L. Schenk 1929. Carduelia carduelia L. 21. > «> |_| Carduelis spinus L. — Csiz. Frivaldszky 1891. Chrysomttris spinus L. Chernel 1898, 1899. Chrysomitrie spinus L. Madarász 1899—1903. Chrysomitris spinus L. Chernel 1902—1904. Chrysomitris spinus L. Schenk 1917, 1918. Chrysomitris spinue L. Chernel 1918. Chrysomitris spinus L. Lovassy 1927. Acanthis spinus L. . Schenk 1929. Carduelis spinus L. 22. OHe « Carduelis cannabina cannabina L. — Kenderike. Frivaldszky 1801. Acanthie cannabina L. Chernel 1898, 1899. Cannabina canna- bina L Madarász 1899—1003. Linaria canna- bina L. Chernel 1902—1904. Cannabina cannabina L. 23. (O EH) Carduelis cannabina mediterranea TSCHUSI. — Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899. — Madarász 1899—1903. — Chernel 1902—1904. — Schenk 1917, 1918. Cannabina cannabina mediterranea TSCHUSI. Schenk 1917, 1918. Cannabina cannabina L. Chernel 1918. Acanthia cannabina L. Lovassy 1927. Acanthis cannabina L. Schenk 1929. Carduelis cannabina L. Kis kenderike. Chernel 1918. Cannabina cannabina medi- terranea TSCHUSI. Lovassy 1927. — Schenk 1929. Cannabina cannahina medi- terranea TscHusi. 2° 20 SOHENK JAKAB | (Aquila 24. «» Carduelis flavirostris flavirostris L. — Téli kenderike. Frivaldszky 1891, Acanthis flavirostris L, Chernel 1898, 1899. Cannabina flav. L. Madaräsz 1899—1903. Linaria flav. L. Linaria brevirostrie Bp. Chernel 1902—1904. Cannabina flav, L. Schenk 1917, 1918. Cannabina flav. L. C. flav, brevirostrie MOORE. Chernel 1918. Acanthis flavirostrie L. Lovassy 1927. Acanthis flavirostrie L. Schenk 1929. Carduelis flavirostris L. 25. «> Carduelis flammea flammea L. — Zsezse. Frivaldszky 1891. Acanthis linaria L. Chernel 1898, 1899. Cannabina linaria L. Madarász 1899—1903. Linaria linaria L. Chernel 1902—1904. Cannabina linaria L. Schenk 1917, 1918. Cannabina linaria L. Chernel 1918. Acanthis linaria L. Lovassy 1927. Acanthis linaria L. Schenk 1929. Carduelis linaria L. 26. \/ Carduelis flammea holboelli BREHM. — Nagycsörü zsezse. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899. Cannabina linaria holboelli BREHM. Madarász 1899-1903. Linaria Holboelli BREHM. Chernel 1902—1904. Cannabina linaria holboelli BREHM. 27. \/ Carduelis flammea cabaret P. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899. Cannabina linaria rufescens VIEILL. Madaräsz 1899—1903. Linaria rufescena VIBILL. Chernel 1902—1904. Cannabina linaria rufescens VIBILL. 28. \/ Carduelis hornemanni Frivaldszky 1891. Acanthis exilipes COUES. Chernel 1898, 1899. Cannabina horne- manni exilipea COUES. Madarász 1899—1903. Linaria exilipes Cougs. Chernel 1902—1904. Cannabina horne- manni exilipes COUES. Schenk 1917, 1918. Cannabina linaria holboelli BREHM. Chernel 1818. Acanthis linaria Holboelli BREHM. Lovassy 1927, Acanthis linaria Holboelli BREHM. Schenk 1929. Acanthis linaria holboellii BREM. L. S. MÜLLER. — Barna zsezse. Schenk 1917, 1918. Cannabina linaria cabarct MÜLL. Chernel 1918. Acanthis liv aria rufescens VIEILL. Lovassy 1927. Acanthis linaria cabaret MULL. Schenk 1929. Carduelis linaria cabaret P. L. S. MULLER. ; exilipes CovEs. — Muszka zsezse. Schenk 1917, 1918. Cannabina horne- manni exilipes COUES. Chernel 1918. Acanthis Hornemanni Cours. Lovassy 1927. Acanthis linaria ezilipes Cougs. Schenk 1929. Carduelis hornemanni Cougs. 29. <> FR ee Serinus canarius serinus L. — Csicsörke, Frivaldszky 1891. Serinus hortulanus KocH. Chernel 1898, 1899. Serinus serinus L. Madaräsz 1899—1903. Serinus serinus L. Chernel 1902—1904. Serinus serinus L. Schenk 1917, 1918. Serinus serinus L. Chernel 1918. Serinus canarius hortulan us Koch. Lovassy 1927. Serinus hortulanus Koch. Schenk 1929. Serinus canaria serinus L. 1035/88} _ A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVJEGYZEKE a ‚30. O) [1] e» Pyrrhula pyrrhula pyrrhula L. — Északi süvölts.*) Frivaldazky 1891. Pyrrhula major BREHM. Chernel 1898, 1899, Pyrrhula p. major L. Madarész 1899—1009, Pyrrhula p. L, Chernel 1902—1004. Pyrrhula p, major L. Schenk 1917, 1918. Pyrrhula p. L. - Chernel 1918, Pyrrhula rubicilla PALL. Lovasay 1927. Pyrrhula rubicilla PALL. Schenk 1029. Pyrrhula pyrrhula L, 31. «+ Pyrrhula pyrrhula coccinea GM. — Nyugati siivélté.*) Chernel 1898, 1899. Pyrrhula pyrrhula europaea VIEILL. Madarász 1899-1903. Pyrrhula eur.VIEILL. Chernel 1902—1904. Pyrrhula pyrrhula europaea VIEILL. Schenk 1917, 1918. Pyrrhula eur. VIEILL. Chernel 1918. Pyrrhula rub. eur. VIEILL. Lovassy 1927. Pyrrhula rub. eur. VIEILL. Schenk 1929. Pyrrhula pyrrh. eur. VIEILL. 32. \/ Erythrina rosea PALL. — Rózsás pirék. Frivaldszky 1891. Carpodacus roseus PALL. Chernel 1898, 1899. Pinicola rosea PALL. Madarász 1899— 1903. Carpodacus r. PALL. Chernel 1902—1904. Pinicola rosea PALL. Schenk 1917, 1918. Pinicola rosca PALL. Chernel 1918. Carpodacus roseus PALL. Lovassy 1927. Carpodacus roseus PALL. Schenk 1929. Carpodacus roseus PALL. 33. V | Erythrina erythrina erythrina PALL. — Karmazsin pirôk. Frivaldazky 1891. Carpodacus er. PALL. Chernel 1898, 1899. Pinicola er. PALL. Madarász 1899-1903. Carpodacus er. PALL. Chernel 1902—1904. Pinicola er. PALL. Schenk 1917, 1918. Pinicola er. PALL. Chernel 1918. Carpodacus erythrinua PALL. Lovassy 1927.Carpodacus erythrinua PALL. Schenk 1929. Carpodacua erythrinus PALL. 34. V Pinicola enucleator enucleator 1. — Nagy pirök. Frivaldszky 1891. l’inicola enucleator L. Chernel 1898, 1899. Pinicola enucleator L. Madarász 1899 —1903. Pinicola en. L. Chernel 1902—1904. Pinicola enucleator L. Schenk 1917, 1918. Pinicola enucleator. L. Chernel 1918. Pinicola enucleator L. Lovassy 1927. Pinicola enucleator L. Schenk 1929. Pinicola enucleator L. *) HARTERT -STEINBACHER: Die Vögel d. palaearkt. Fauna kiegészítő kötetének 52 lapja szerint az északi faj fészkel a Kárpátokban, Erdélyben, sőt a Balkinon is. A magyarországi tell példányokat eddig az északi fajhoz számítottuk, a nálunk fészkelőket a Pyrrhula pyrrhula coccinea GM. alakhoz soroltuk. Ameddig cáfolatot nem nyer HARTERT—STEINBACHER megállapítása, hogy a Kárpátokban az északi faj fészkel, addig az eddigi megkülönböztetést a tell példányok és nálunk fészkelők között nem lehet fönntartani s igy el kell fogadni azt, hogy nálunk a süvöltőnek csak ez a nagyobb, északi fajtája fészkel, mig a nyugati kisebb alfaj legfeljebb téli vendégként fordulhat elő nálunk. Dr. GRESCHIK J. Imprimäläs után érkezett közleménye szerint nem forduljel6 nálunk ez a faj. Laut HARTERT-STEINBACHER: Die Vögel d. pal. Fauna Ergänzungsband p. 52 Ist die nördliche Form Brutvogel in den Karpathen, in Siebenbürgen und auch auf dem Balkan. Bisher glaubten wir die ungarischen Winterexemplare zu dieser nördlichen Form rechnen zu müssen und würden daher die ungarischen Brutvögel zu der Form P. p. coccinea GM. gehören. So lange diese Behauptung, dass die nördliche Form bei une Brutvogel Ist, nicht wiederlegt wird, so muss die bisherige Unterscheidung zwischen Sommer- und Wintervögein eliminiert werden. Man könnte höchstens annehmen, dass die westliche kleinere Form gelegentlich als Wintergast hier vorkommt. Laut einer Untersuchung von Dr. GRESCHIK E. auf Grund der Exemplare des Ung. Nat. Museums, welche nach Imprimatur dieses Artikels einlangte, kommt die Form eoceines In Ungarn nicht vor. 22 . SCHENK JAKAB (Aquila — 35. ( (J) Loxia curvirostra curvirostra L. — Kis keresztosörü. Frivaldszky 1891. Loxia curvirostra L. Chernel 1898, 1899. Loria curvirostra L. Madarász 1899— 1903. Loria curvirostra L. Chernel 1902—1904. Loria curvirostra L, Schenk 1917, 1918. Lozia curvirostra L. Chernel 1918. Loria curvirostra L. Lovassy 1927. Loria curvirostra L. Schenk 1929. Loria curvirostra L. 36. V Loxia pytyopsittacus BORKH. — Nagy keresztcsori. Frivaldszky 1891. Loria pytyopaittacus BECHST. 7 Chernel 1898, 1899. Loria curvirostra pytyopsittacus BECHST. Madarász 1899-1903. Loria pytyopsitta- cus BORKH. Chernel 1902—1904. Loria curvirostra pytyopsittacus BECHST. ° Schenk 1917, 1918. Loria pyt, BORKH. Chernel 1918. Loria pyt. BORKH. Lovassy 1927. Loria curvirostra pytyopsit- tacus BECHST. Schenk 1929. Lozia pytyopsittacus BORKH. 37. V Loxia leucoptera bifasciata BREHM. — Szalagos keresztcsérü. Frivaldszky 1891. Loria bifasciata BREHM. Chernel 1808, 1899. Loria bijasciata BREHM. L. b. rubrifasciata BREHM. Madarász 1899-1903. Loria dif. BREHM. Chernel 1902—1904. Loxia bif. BREHM. Schenk 1917, 1918. Loria bif. BREHM. Chernel 1918. Loria leucoptera bif. BREHM. Lovassy 1927. Loria leucoptera GM. Schenk 1929. Loria l. leucoptera GM. 38. <> FH «> «» Fringilla coelebs coelebs L. — Erdei pinty. Frivaldszky 1591. Fringilla coelebs L. Chernel 1898, 1899. Fringilla coelebs L. Madaräsz 1899—1903. Fringilla coelebs L. Chernel 1902—1904. Fringilla coelebs L. Schenk 1917, 1018. Fringilla coelebs L. Chernel 1918. Fringilla coelebs L. Lovassy 1927. Fringilla coelebs L. Schenk 1929. Fringilla coelebs L. 39. > Fringilla montifringilla L. — Fenyöpinty. Frivaldszky 1891. Fringilla montifrin- gilla L. Chernel 1808, 1899. Fringilla monti- jringilla L. ; Madarász 1809—1903. Fringilla monti- fringilla L. Chernel 1902—1904. Fringilla monti- fringilla L. Schenk 1917, 1918. Fringilla monti» fringilla L. Chernel 1918. Fringilla montifringilla L. Lovassy 1927. Fringilla montifringilla L, Schenk 1929. Fringilla montifringilla L. 40. \/ Montifringilla nivalis nivalis L. — Havasi pinty. Frivaldszky 1801. — Chernel 1898, 1809. Fringilla nivalis L. Madarász 1899 —1903. Montifringilla nivalis L. Chernel 1902 —1904. Fringilla nivalis L. Schenk 1917, 1918. Fringilla nivalis L. Chernel 1918. Montifringilla nivalis L, Lovassy 1927. Montifringilla nivalis L. Schenk 1929. Montifringilla nivalis L. 1035/38) A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVJEGYZEKE 93 © ‘41. OE Passer domesticus domesticus L. — Házi veréb. Frivaldszky 1891. Passer domesticus L. Chernel 1898, 1899. Passer domesticus L. Madarász 1899—1903. Passer domesticus L. Chernel 1902—1904. Passer domesticus L. Schenk 1917, 1918. Passer domesticus L: Chernel 1918. Passer domesticus L. Lovassy 1927. Passer domesticue L. Schenk 1929. Passer domesticus L. 42. O EH Passer montanus montanus L. — Mezei veréb. Frivaldszky 1891. Passer montanus L. Chernel 1898, 1899. Passer montanus L. Madarász 1899—1903. Passer monta- nus L. Chernel 1902—1904. Passer montanus L. Schenk 1917, 1918. Passer montanus L. Chernel 1918. Passer montanus L. Lovassy 1927. Passer montanus L. Schenk 1929. Passer montanus L. 43. + ©) FF Emberiza calandra calandra L. — Sordély. Frivaldszky 1891. Emberiza miliaria L. Chernel 1898, 1899. Emberiza calandra L. Madarász 1899—1903. Miliaria miliaria L. Chernel 1902—-1904. Emberiza calandra L. Schenk 1917, 1918. Emberiza calandra L, Chernel 1918. Emberiza calandra L. Lovassy 1927. Emberiza calandra L. Schenk 1929. Emberiza calandra L. 44. ()EH Emberiza citrinella citrinella L. — Citromsärmäny. Frivaldszky 1891. Emberiza citrinella L. Chernel 1898, 1899. Emberiza citrinella L. Madarász 18991903. Emberiza citrinella L. Chernel 1902 —1904. Emberiza citrinella L. Schenk 1917, 1918. Emberiza citrinella L. Chernel 1918. Emberiza citrinella L. Lovassy 1927. Emberiza citrinella L. Cchenk 1929. Emberiza citrinella L. 45. («> []]) Emberiza melanocephala Scop. — Kucsmds sdrminy. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1809. Emberiza melano- cephala Scop. Madarász 1899—1903. Emberiza melano- cepkala Scop. Chernel 1902—1904. Emberiza melano- cephala Scop. Schenk 1917, 1918. Emberiza melano- cephala Scop. Chernel 1918. Emberiza melanocephala ScoP. Lovassy 1927. — Schenk 1929. Emberiza melanocephala Scop. 46. (DE) (> ED) Emberiza cirlus L. — Söveny sarmany. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899. Emberiza cirlus L. Madarász 1899—1903. Emberiza cirlus L. Chernel 1902—1904. Emberiza cirlus L. Schenk 1917, 1918. Emberiza eirlus L. Chernel 1918. Emberiza cirlus L. Lovassy 1927. Emberiza cirlus L. Schenk 1929. Emberiza cirlus L. 47. (<> []]) Emberiza hortulana L. — Kerti särmäny. Frivaldszky 1891. Emberiza hortulana L. Chernel 1898, 1899. Emberiza hortulana L. . Madarász 1899—1903, Emberiza hortu- lana L. I Chernel 1902—1904. Emberiza hortu- lana L. Schenk 1917, 1918. Embersza hortulana L. Chernel 1918. Emberiza hortulana L. Lovassy 1927. Emberiza hortulana L. Schenk 1929. Emberiza hortulana L. 24 SCHENK JAKAB {Aquile 48. («> []]) Emberiza cia cia L. — Bajszos sdrmdny. Frivaldszky 1891. Emberiza cia L. Chernel 1898, 1899. Emberiza cia L. Madarász 1819-1903. Emberiza cia, L, Chernel 1902—1904. Emberiza cia L. Schenk 1917, 1918. Emberiza cia L. Chernel 1918. Emberiza cia L. Lovassy 1027. Emberiza cia L. Schenk 1929. Emberiza cia L. 49. az Emberiza schoeniclus schoeniclus L. — Nädisärmäny. Frivaldszky 1891. Emberiza schoeniclus L. (partim). ; Chernel 1898, 1899. Emberiza schoeniclus L. Madarász 1899-1903. Emberiza schoenic- lus L. Chernel 1902—1904. Emberiza schoenic- lus L. Schenk 1917, 1918. Emberiza schoeni- clus L. Chernel 1918. Emberiza schoeniclus L. Lovassy 1927. Emberiza schoeniclus L. Schenk 1929. Emberiza schoeniclus L. 50. (0 FH <>) Emberiza schoeniclus ukrainae SARUDNY. — Lengyel nädisärmäny. 51. ( Hi< Emberiza schoeniclus stresemanni STEINB. — Magyar nädisärmäny. Frivaldszky 1891. Emberiza schocniclus L. Pyrrhulorhyncha palustrie Say. (partim). Chernel 1898, 1899. Emberiza schocniclus intermedius MicH. Emberiza schoeni- clue palustris Sav. Madarász 1899-1903. Emberiza palus- trie SAVI. Chernel 1902 —1904. Emberiza schoeniclus intermedius MICH. Schenk 1917, 1918. Emberiza schoenirlus canneti BREHM. Chernel 1918. Emberiza schoeniclus Canneti BREHM. Lovassy 1927. Emberiza schoeniclus canneti BREHM. Schenk 1929. Emberiza schoeniclus canneli BREHM. 52. az Plectrophenax nivalis nivalis L. — Hösärmäny. Frivaldszky 1891. Plectrophenar nivalis L. Chernel 1898, 1899. Calcarius nivalis L. Madarász 1899—1903. Plectrophenax nivalis L. 5. Fam. : ALAUDIDAE. Chernel 1902—1904. Calcarius nivalis L. Schenk 1917, 1918. Calcarius nivalis L. Chernel 1918. Plectrophenax nivalis L Lovassy 1928. Plectrophenax nivalia L. Schenk 1920. Passerina nivalis L. 5. Csaläd : PACSIRTAFELEK. 53. V Melanocorypha leucoptera PALL. — Szibériai pacsirta. Frivaldszky 1891. Melanocorypha leu- coptera PALL. Chernel 1898, 1899. Alauda sibirica GM. Madaräsz 1899—1903. Melanocorypha sibirica GM. Chernel 1902—1904. Alauda sibirica GM. Schenk 1917, 1918. Alauda sibirica GM. Chernel 1918. Melanocorypha sibirica GM. Lovassy 1927. Melanocorypha sibirica . GM. : Schenk 1929. Melanocorypha sibirica GM. 1935/88] A TORTENELMI MAGYARORSZAG MADARAINAK NÉVJEGYZÉKE 54. (<> []]) Calandrella cinerea brachydactyla LEISL. — Révidujjù pacsirta. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899, — Madarász 1899—1903. — Chernel 1902-1904. — Schenk 1917, 1918. Calandrella brachy- dactyla LEISL. Chernel 1918. Calandrella brachydactyla LEISL. Lovassy 1927. Calandrella brachydactyla LEISL. Schenk 1929. Culandrella brachydactyla Leist., Calandrella cinerea longipennio EVERSM. 55. ©) FR Galerida cristata cristata L. — Bubos pacsirta. Frivaldszkv 1891. Alauda cristata L. Chernel 1898, 1899. Alauda cristata L. Madarász 1899—1903. Ptilocorya cristata L. . Chernel 1902—1904. Galerida cristata L. Schenk 1917, 1918. Galerida cristata L, Chernel 1918. Galerida cristata L. Lovassy 1927. Galerida cristata L. Schenk 1929, Galerida cristata L. 56. (0 BR) Galerida cristata meridionalis BREHM. — Déli búbos pacsirta. Frivaldazky 1801. — Chernel 1898, 1899, — Madarász 1899—1903. Ptilocorys senegalensis P. L. S. MULL. Chernel 1902— 1904, — Schenk 1917, 1918. Galerida cristata meridionalis BREHM. Chernel 1918. Galerida cristata meridionalis BREHM. 5 Lovassy 1927. Galeridu cristata meridionalis BREHM, Schenk 1929, Galerida eristata meridionalis BREHM. 57. o [EH Lullula arborea arborea L. — Erdei pacsirta. Frivaldazky 1891. Alauda arborea L. Chernel 1898, 1899. Alauda arborea L. A. a. cherneli PRAZ. Madarász 1899-1903. Alauda arborea L. Chernel 1902—1904. Alauda arborea L. Schenk 1917, 1918. Lrllula arborea L. Chernel 1918. Zullula arborea L. Lovassy 1927. Lullula arborea L. , Schenk 1929. Lullula arborea L. 58. < FH» Alauda arvensis arvensis L. — Mezei pacsirta. Frivaldszky 1891. Alauda arvensis L. Chernel 1898, 1899. Alauda arvensis L. Madarász 1899—1903. Alauda arvensis L. Chernel 1902—1904. Alauda arvensis. L. Schenk 1917, 1918. Alauda arvensis L. Chernel 1918. Alauda arvensis L. Lovassy 1927. Alauda arvensis L. Schenk 1929. Alauda arvensis: L. 59. («> [1]) Alauda arvensis cantarella Bp. — Szürkés mezei pacsirta. Chernel 1898, 1899, — Madarász 1899—1903. Alauda canta- rella Bp. Schenk 1917, 1918, Alauda arvensis can- tarella Bp. Chernel 1918. Alauda arvensia cantarella BP. Lovassy 1927. Alauda arvensis cantarella Be. Schenk 1929. Alauda arvensis cantarella BP. SCHENK JAKAB (Aquila 60. «> Eremophila alpestris flava GM. — Havasi fülespacsirta. Frivaldszky 1891. Otocoris alpestris L. Chernel 1898, 1890. Otocorys alpestris L. Madarász 1899—1003. Otocorys alpestrie L. Chernel 1902—1904. Otocorys alpestris L. 6. Fam.: MOTACILLIDAE. Schenk 1917, 1918. Otocorys alpestris L. Chernel 1918. Otocoris alpestris flava GM. Lovassy 1927. Otocorys alpestrie L. Schenk 1929. Æremophila alpestris flava GM. 6. Család: BILLEGETÖFELEK. 61. «> FH Anthus campestris campestris L. — Parlagi pityer. Frivaldszky 1801. Anthus campestris L. . Chernel 1898, 1899. Anthus campestris L. Madarász 1899-1903. Anthus campestris L. Chernel 1902—1904, Anthus campestris L. Schenk 1917, 1018. Anthus campestrie L. Chernel 1918. Anthus campestris L. Lovassy 1927. Anthus campestris L. Schenk 1929. Anthus campestris L. 62. «> FH Anthus trivialis trivialis L. — Erdei pityer. Frivaldszky 1891. Anthus trivialis L. Chernel 1898, 1899. Anthus trivialis L. Madarász 1809— 1003. Anthus trivialis L. Chernel 1902—1904. Anthus trivialis L. Schenk 1917, 1918. Anthus trivialis L. Chernel 1918. Anthus trivialis L. Lovassy 1927. Anthus trivialis L. Schenk 1929. Anthus trivialis. L. 63. «> «+ Anthus pratensis L. — Réti pityer. Frivaldszky 1891. Anthus pratensis L. Chernel 1898, 1809. Anthus pratensis L. Madarász 1899-1903. Anthus praten- sis L, Chernel 1902 —1004. Anthus pratensis L. Schenk 1917, 1018. Anthus pratensis L, Chernel 1918, Anthus pratensie L. Lovassy 1927. Anthus pratensis L. Schenk 1029. Anthus pratensia L. 64. «> Anthus rufogularis BREHM. — Rozsdästorkü pityer. Frivaldszky 1801. Anthus cerrinus PALL. Chernel 1898, 1899. Anthus cervinus PALL. Madarász 1899—1903. Anthus cervinus PALL. Chernel 1902 —1004. Anthuscervinus PALL, Schenk 1917, 1918. Anthus cervinus PALL. Chernel 1018. Anthus cervinus PALL, Lovassy 1027. Anthus cervinus PALL. Schenk 1929. Anthus cervinus PALL. 65. ()[]] Anthus spinoletta spinoletta L. — Havasi pityer. Frivaldszky 1891. Anthus spinoletta L. Chernel 1898, 1899. Anthus spipoletta L. Madarász 1899—1903. Anthua " spinoletta L. Chernel 1902—1004. Anthus spinoletta L. Schenk 1917, 1918. Anthus spipoletta L, Chernel 1918. Anthus spinoletta L. Lovassy 1927, Anthus spinoletta L. Schenk 1929. Anthus spinoletta L. 66. <> [EH Motacilla flava flava L. — Särgabillegetö. Frivaldszky 1891. Motacilla flava L. Chernel 1898, 1899. Motacilla flava L. Motacilla flava taivana SWINH. Madarász 1899—1003. Budytes flavus L. Budytes taivanus SWINH. Budytes beema Syk. Chernel 1902—1904. Budytes flavus L. Budytes flavus taivanus SWINH. Budytes flavus beema SYK. Schenk 1917, 1918. Motacilla flava L. Motacilla flava beema Syk. Chernel 1918. Motacilla flava L. Motacilla flava Beema SYk. Lovassy 1927. Motacilla flava L. Schenk 1929. Motacilla flava L. Motacilla flava beema Syx. 1935/38] A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVJEGYZEKE 9° CA] 67. «> Motacilla flava dombrowskii Tscuusı — Keleti särgabillegetö. Frivaldezky 1891. Motacilla campestris PALL. Chernel 1898, 1899. Motacilla campestris PALL. Madarász 1809—1903, Budytea campeatria PALL, Chernel 1902-—10904. Budytes campeatrie PALL. Schenk 1917, 1918. Motacilla flava campestris PALL Chernel 1918. Motacilla flava Dombrowskti TscHust. M. f. campestris PALL. Lovarsy 1927. Motacilla flava domb- rowskii TSCHUST. Schenk 1929. Motacilla flava dombrowskit Tschust. 68. «> Motacilla flava thunbergi Brits. — Északi särgabillegetö. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899. Motacilla flava borealis SUNDV. Madarász 1899—1903. Ludytes borealis SUNDV. Chernel 1902—1904. Rudytes flavus borealis SUNDV. Schenk 1917, 1918. Motacilla flava borealis SUNDV. Chernel 1918. Motacilla flava Thunbergi BILLB. Lovassy 1927. Motacilla flava borealis SuNDv. Schenk 1929. Motacilla flava thunbergi BILLB. 69. «> Motacilla flava feldeggs MicH. — Kucsmas saärgabillegetö. Chernel 1898, 1899. Motacilla melano- cephala LicHT. M. m. paradoca BRHM. Madaräsz 1899—1903. Budytes feldeggi MIcH. Budytes paradozus BREHM. Chernel 1902—1904. Budytes melano- cephala Licnt. B. m. paradoxus BREHM. Schenk 1917, 1918. Motacilla flava melanocephala LICHT. Chernel 1918. Motacilla flava melano- cephala LicHT. ; Lovassy 1927. Motacilla flava melano- cephala LICHT. Schenk 1929. Motacilla flava feldeggi MICH. 70. («> []]) Motacilla flava cinereocapilla SAVI. — Dalmát sdrgabillegetò. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899. _Motacilla flava cineretcapilla SAVI. Madarász 1899—1903. Budytes cinereo- capilla SAVI. Chernel 1902—1904. Budytee flava cinereocapilla SAVI. Schenk 1917, 1918. Motacilla flava cincreocapilla SAVI. Chernel 1918. Mofacilla flava cinereo- capilla SAVI. Lovassy 1927. Motacilla flava cinereo- capilla SAVI. ° Schenk 1929. Mofacilla flava cinereo- capilla SAVI. 71. <> + Motacilla cinerea cinerea TUNST. — Hegyi billegető. Frivaldszky 1891. Motacilla boarula L. Chernel 1898, 1899. Motacilla boarula PENN Madarász 1899—1903. Calobates melanope PALL. Chernel 1902—1904. Motacilla boarula PENN. . Schenk 1917, 1918. Motacilla boarula PENN. § Chernel 1918. Motacilla boarula L. Lovassy 1927. Motacilla boarula L. Schenk 1929. Motacilla cinerea cinerea . Tonst. 28 SOHENK JAKAB [Aquila 72. «> [H+ Motacilla alba alba L. — Barázdabillegető. Frivaldszky 1891. Motacilla alba L. Chernel 1808, 1800. Motacilla alba L. — Madarász 1899--1003, Motacilla alba L. Chernel 1002--1004. Motacilla alba L. 7. Fam. : CERTHIIDAE. Schenk 1917, 1918. Motacilla alba L. Chernel 1918. Motacilla alba L. Lovassy 1927. Motacilla alba L. Schenk 1929. Motacilla alba L. 7. Család: FAKUSZFELEK. 73. . FH Certhia familiaris familiaris L. — Erdei faküsz. Frivaldszky 1891. Certhia familiaris L. Chernel 1898, 1899. Certhia familiaris L. Madarász 1899—1903. Certhia familiaris L. Chernel 1902--1004. Certhia familiaris familiaris L. Schenk 1917, 1918. Certhia familiaris L. Chernel 1918, Certhia familiaris L. Certhia f. macrodactyla BREHM, Lovassy 1927. Certhia familiaris Certhia f. macrodactyla BREHM. Schenk 1029, Certhia familiaris macrodactyla BREHM. 74. O FH Certhia brachydactyla brachydactyla BREHM. — Kerti faküsz. Frivaldszky 1891. — Chernel 1808, 1809. Certhia familiarte brachylactyla BREHM. Madaräsz 1899-—1903, Chernel 1902 1904, Certhia familiaris brachydactyla BREHM. Schenk 1917, 1918. Certhia familiarie brachydactyla BREHM. Chernel 1918, Certhia brachydactyla BREHM. Lovassy 1927. Certhia familiaris brachy- dactyla BREHM, Schenk 1929, Certhia brachydactyla BREHM. 75. [|| Tichodroma muraria J.. — Hajnalmadar. Frivaldszky 1801, l'ichodroma muraria L. Chernel 1898, 1899, Vichodroma muraria L. Madarász 1899-1903. T'ichodroma muraria L. 8. Fam. : SITTIDAE. Chernel 1902-1904, l'ichodroma muraria |. Schenk 1917, 1918. Z'ickodroma muraria L. Chernel 1018. Tichodroma muraria L. Lovassy 1927. T'ichodroma muraria L. Schenk 1929. T'ichodroma muraria L, 8. Csaläd : CSUSZKAFELEK. 76. OH Sitta europaea caesia Wor. — Csuszka. Frivaldszky 1801, Sitta caesia W. et M. Chernel 1808, 1880. Sitta europaea cuesia M, et W, S. e. udvenu BREHM. Madarász 1899—1903. Sitta caesia L. Chernel 1902——1904. Sitta europaea caesia M. et W. 9. Fam.: PARIDAE. Schenk 1917, 1018. Sitta europaea cacaia M. et W. Chernel 1918, Satta europaea cuesiu M. et W. S. e. Homeyeri HART. Lovassy 1927. Sitta eur. caes. M, et W, Schenk 1020, Sitta eur. cuca, M, et W. 9. Csaläd : CINEGEFELEK. 77. EH Parus major major L. — Széncinege. Frivaldszky 1891. Parus major L. Chernel 1808, 1899. Parus major L. Madarász 1899 —1903. Parus major L. Chernel 1902—1904. Parus major L. Schenk 1917, 1018. Parus major L. Chernel 1918, Parus major L. Lovassy 1927. Parus major L. Schenk 1929. Parus major L. 1035/88 A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NÉVJEGYZÉKE 29 78. O EH Parus caeruleus caeruleus L. — Kék cinege. Frivaldszky 1891. Parus caeruleus L.: Chernel 1898, 1899. Parus caeruleus L. Madarász 1899—1903. Cyanistes caeru- leus L. Chernel 1902—1904. Parus caeruleus L. Schenk 1917, 1918. Parus caeruleus L. Chernel 1918. Parus caeruleus L. Lovassy 1927. Parus caeruleus L. Schenk 1929. Parus caeruleus L. 79. V Parus cyanus tianschanicus MENZB. — Lazurcinege. Frivaldszky 1891. Parus cyaneus PALL. Chernel 1898, 1800. Parus cyanus PALL. Madarász 1899—1903. Cyanistes cyanue PALL. Chernel 1902—1904. Parus cyanus PALL. Schenk 1917, 1918. Parus cyanus PALL. Chernel 1918. Parua cyanus tianschanious MENZB. - 3 Lovassy 1927. Parus cyanus PALL. Schenk 1929. Parus cyanus PALL. 80. >) EH Parus ater ater L. — Fenyves cinege. Frivaldszky 1801. Parus uter L. Chernel 1808, 1899. Parus ater L. Madarász 1899 —1903. Poecile atra L. Chernel 1902—1904. Parus ater L. Schenk 1917, 1918. Parus ater L. Chernel 1918. Parus ater L. Lovassy 1927. Parus ater L. Schenk 1929. Parus ater L. 81. CC Parus cristatus mitratus Brehm. — Kézépeurépai baboscinege. Frivaldszky 1801. Lophophanescristatus L. Chernel 1898, 1899. Parua cristatus L. Madarász 1800—1903. Lophophanes cris- tatus L. Chernel 1902—1904. Parus cristatus L. Schenk 1917, 1918. Parus cristatus mitratue BREHM. Chernel 1918. Parus cristatus L. P. c. mitratus BREHM. Lovassy 1927. Parus eristatus L. Schenk 1929. Parus cristatus mitratus BREHM. 82. OH Parus lugubris lugubris L. — Füstös cinege. Frivaldszky 1891. Poectle lugubris TEMM. Chernel 1898, 1899. Parus lugubris TEMM. Madarász 1899—1903. Phaeopharus lugubris TEMM. Chernel 1902—1904. Parus lugubris TEMM. Schenk 1917, 1918. Parus lugubris TEMM. Chernel 1918. Parus lugubris TEMM. Lovassy 1927. Parus lugubris TEMM. Schenk 1929. Parus lugubris TEMM. 83. ©) [T) Parus palustris communis BALDENST. — : Köz6peuröpai fönyesfejü barätcinege. Frivaldszky 1891. Poecile fruticets WALL. (partim) Chernel 1898, 1899. Parue palustris communis BALD. Madarász 1899—1903, Phaeopharus palustrie Chernel 1902—1904. — Schenk 1917, 1918. Parus palustris communis BALDENST. Chernel 1918. Parus palustris communis BALDENST. Lovassy 1927. Parus palustris communis BALDENST. Schenk 1929. Parus palustris communis BALDENST ° 30 SCHENK JAKAB {Aquila 84. () FA Parus palustris stagnatilis BREHM. — Délkeleti fényesfejii bardtcinege. Frivaldszky 1891. Poecile fruticeti WALL. Schenk 1917, 1918. Parus palustris ‘ (partim) stagnatilis BREHM. Chernel 1898, 1899. Parus palustris Chernel 1918. Parus palustris etagnatili communis BALDENST. (partim) BREHM. Madarász 1809-1903. Phacopharus Lovassy 1927. Parus palustris stagnatilis palustris L. BREHM. Chernel 1902—1904. Parus palustris Schenk 1929. Parus paluetris stagnatilis communis BALDENST. BREHM. " 85. ( EH Parus atricapillus salicarius BREHM. — Közöpeuröpai kormosfejü barätcinege. Chernel 1898, 1899. Parus paluatris Chernel 1918. Parus atricapillus salicarius montanus BALDENST. BREHM. P. a. montanue BALDENST. Madarász 1809—1903. Phaeopharus RER: palustris’ L. Lovassy 1927. Parus atricapillus Chernel 1902-1904. Parus palustris salicarius BREHM. montanus BALDENST. Schenk 1917, 1918, Parus atricapillue salicarius BREHM. BREHM. Schenk 1020, Parus atricapillus salicariue © 86. ©) FH Parus atricapillus assimilis BREHM. — Kárpáti kormosfejü baruicinege. Frivaldszky 1801. Poecile palustris L. Schenk 1917, 1918. Parus atricaptllus Chernel 1898, 1899. — Parus palustria assímilis BREHM. i montanus BALD. (partim) Chernel 1918. Parus atricapillus assimilis BREHM. CRC HORDES LLG I Lovassy 1927. Parus atricapillue assimi- palustris. L. lis BREHM. Chernel 1902—104, — Schenk 1929. Parus atric. ass, BREHM. 87. (O EH) Parus atricapillus transsylvanicus KLEINSCHM. —. Erdélyi kormosfejű barátcimege, Frivaldszky 1891. — Chernel 1418. — Chernel 1898, 1809. — Madarász 1899—1903. — Chernel 1902—1904. — Schenk 1929. Parus atricapillus trans. Schenk 1917, 1918. — sylvanicus KLEINSCHM. Lovassy 1927, — 88. «+» Aegithalos caudatus caudatus L. — Északi 6szapé. Frivaldszky 1801. Orites caudatus L. Schenk 1017, 1918, Aegithalus caudasus 1.. Chernel 1808, 1800. Aegithalus caudatusL. Chernel 1018. Aegithalus caudatue L. Madarász 1899—1903. Acredula caudataL. Lovassy 1927. Aegithalus caudatus L. Chernel 1902—1904. — Schenk 1929. Aegithalus caudatus L. 1035/38) A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVJEGYZEKE 3 Sb OH Aegithalos caudatus europaeus HERM. — Közöpeuröpai 6szapé. ‘ Frivaldszky 1891. Orites caudatus L. partim), Orites caudatus ab. rosea. Chernel 1898, 1899. Aegithalus caudatus vagane LEACH. Madaräsz 1899—1903. Acredula rosea BLYTH. Chernel 1902—1904. Aegithalus caudatus L. Schenk 1917, 1918. Aegithalus caudatus roseus BLYTH. Chernel 1918. Aegithalus caudatus euro: paeus HERM. Lovassy 1027. Aegithalus caudatus euro- paeus HERM. Schenk 1929. Aegithalus caudatus euro- paeus HERM. 90. OHH Remiz pendulinus pendulinus L. — Kézépeurépai függöcinege. Frivaldszky 1891. Aegithalus pendulinus L. Chernel 1898, 1899. Remizo pendulina L. . Madarász 1899—1903. Aegithalus pendu- linus L. Chernel 1902— 1904. Remiza pendulina L. Schenk 1917, 1918. Remiza pendulina L. Chernel 1918. Anthoscopus pendulinus L. Lovassy 1927. Anthoscopus pendulinus L. Schenk 1929. Anthoscopus pendulinus L. 91. \/ Remiz pendulinus caspius POELZAM. — Keleti függöcinege. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 189%. — Madarász 1899—1903. .iegithalue casta- neus SEVERTZ. Chernel 1902—1904. Remiza pendulina caspia POELZ. Schenk 1917, 1918. Remiza pendulina caspia POELZ. Chernel 1918. Anthoscopus pendulinus caspius POELZ. Lovassy 1927. — Schenk 1929. Anthoscopus pendulinns caspius POELZ. 92. <> |_| <><» Regulus regulus regulus L. — Särgafejü kirälyka. Frivaldazky 1891. Regulus criatatus KOCH. Chernel 1898, 1899. Regulus regulus L. Madaräsz 1899—1903. Regulus regulus L. Chernel 1902—1904. Regulus regulus L. Schenk 1917., 1918. Regulus regulus L. Chernel 1918. Regulus cristatue Koch. Lovassy 1927. Regulus cristatus Koch. Schenk 1929. Regulus regulus L. 93. <>.» Regulus ignicapillus ignicapillus TEMM. — Tüzfejü kirälyka. Frivaldszky 1801. Regulus ignicapillus BREHM. Chernel 1898, 1899. Regulus ignicapil- lus BREHM. Madarász 1899—1903. Regulus ignicapil- lus BREHM. 94. © E} Panurus biarmicus russicus Frivaldszky 1891. Panurus biarmicue L. Chernel 1898, 1899. Panurus biarmicus L. Madaräsz 1899—1903. Panurus . biarmicus L. Chernel 1902—1904. Panurus biarmicus L. Schenk 1917, 1918. Panurus biarmicus russicus Chernel 1902—1904. Regulus ignicapillus BREHM. Schenk 1917, 1918. Regulus ignicapillus BREHM. Chernel 1918. Regulus ignicapillus BREHM. . Lovassy 1927. Regulus ignicapillus BREHM. Schenk 1929. Regulus tgnicapillue BREHM. BREHM. — Keleti barkés cinege. Chernel 1918. Panurus biarmicus russicua BREHM. Lovassy 1927. Panurus biarmious rus. sicus BREHM. Schenk 1929. Panurus biarmicus rus- sicus BREHM. 32 SCHENK JAKAB (Aquila 10. Fam. : LANIIDAE. 10. "Család : GÉBICSFÉLÉK. 95. c FH Lanius minor GM. — Kis őrgébics. Frivaldszky 1801. Lanius minor GM. Chernel 1898, 1809. Lanius minor GM: Madarász 1899 —1903. Lanius minor GM. Chernel 1902 —1904. Lanius minor GM. Schenk 1917, 1918. Lunius minor GM. Chernel 1918. Lanius minor GM. Lovassy 1927. Lanius minor GM. Schenk 1929. Lanius minor GM. 96. ( [1] «> Lanius excubitor excubitor L. — Nagy 6rgébics. Frivaldszky 1801. Lanius ercubitor L. Lanius major NALL., Lanius major var. Homeyeri CAB. Chernel 1898, 1899, Lanius ercubitor L. Lanius excubitor major PALL., Lanius ercubitor homeyeri CAB. Madarász 1899-1903. Lanius eæcubitor L. Chernel 1902 -1904. Lanius excubitor L. Schenk 1917, 1918. Lanius ercubitor L, Lantus homeyeri CAB. Chernel 1918. Zanius eccubitor L. Lanius ercubitor Homeyeri CAB. Lovassy 1927. Lanius excubitor L. Lanius excubitor homeyeri CAB. Schenk 1929. Lanius excubitor L. 97. «»[]] Lanius senator senator L. — Vörösfejü gébics. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899. Lanius senator L. : Madarász 1899-1903. Lanius rufus BRISS. Chernel 1902 -1904. Lanius senator L. Schenk 1917, 1918. Lanius senator L, Chernel 1918. Lanius senator L. Lovassy 1927. Lanius senator L. Schenk 1929. Lanius senator L. 98. c FH Lanius collurio collurio L. — Tôvisszüré gébics. Frivaldszky 1891. Lanius collurio L. Chernel 1898, 1899. Lanius collurio L. Madarász 1899-1903. Lanius collurio L. Chernel 1902-1904. Lanins collurio L. 11. Fam.: AMPELIDAE. Schenk 1917, 1918. Lanius collurio L. Chernel 1918. Zanius collurio L. Lovassy 1027. Lanius collurio L. Schenk 1929. Lanius collurio L. 11. Család: COONTTOLLUFÉLÉK. 99. «+» Bombycilla garrulus garrulus L. — Csonttollü madár. Frivaldszky 1891. Ampelis garrula L. Chernel 1898, 1809. Ampelis yarrulus L, Madarász 1809-- 1903. Ampelis yarrulusL. Chernel 1902-1904. Ampelis garrulus L. 12. Fam. : MUSCICAPIDAE. Schenk 1917, 1918. Anpelis garrulus L. Chernel 1918. Bombycilla garrula L. Lovassy 1927. Bombycilla garrula L. Schenk 1929. Bombycilla garrulus 1 12. Csaläd: LEGYKAPOFELEK. 100. «>» FH Muscicapa striata striata PALL. — Szürke légykapó. Frivaldszky 1801. Muscicapa grisola L. Chernel 1898, 1899. Muscicapa grisola L. Madarász 1899-1503. Muscicapa grisola L. Cherne- 1902-- 1904. Muscicapa grisola L. Schenk 1917, 1918. Muscicapa grisola L. Chernel 1918. Muscicapa grisola L. Lovassy 1927. Muscicapa grisola L. Schenk 1929. Muscicapa grisola L. 1935/38] A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NÉVJEGYZÉK E 33 101. cs <> |, Muscicapa hypoleuca hypoleuca PALL. — Kormos légykapó. "Frivaldszky 1891. Muscicapa atri: Chernel 1902—1904. Muscicapa atri- capilla L. capilla L. Chernel 1898, 1899, Muscicapa atri- Schenk 1917, 1918. Muscicapa atri. capilla L. CUPI tO, À Chernel 1918. Wuacicapa atricap la L. Madarász 1899-1903. Ficedula atri. Lovassy 1927. Muscicapa atricapilla 1. capilla L. Schenk 1929. Muscicapa atricapilla L. 102. «> EH Muscicapa albicollis albicollis TEMM. — Orvis légykapó. Frivaldazky 1801. Muscicapa collaria Chernel 1902-1904. Muscicapa collaria BECHST. BECHST. Chernel 1898, 1890, Muscicapa collaria || Schenk 1917, 1918, Muscicapa collaria BECHST. 3 BECHST. : Chernel 1918. Muscicapa collaris BECHST. Madarász 1899 -1903. Ficedula collaria Lovassy 1927. Muscicapa collaris BECHST. BECHST. Schenk 1929. Museicapa collaris BECHST. 103. > []j Muscicapa parva parva BECHST. — Kis légykapo. Frivaldszky 1891. Mwscicapa parva Chernel 1902 —1904. Muscicapa parva BECHST. . BECHST. Chernel 1898, 1899, Muscicapa parva Schenk 1917, 1918. Mwuscicapa parra BECHST. = Beer . Chernel 1918. Muscicapa parca BECHST. Madarász 1899—1909, Erythrosterna Lovassy 1927. Muacicapa parva BECHST. parva BECHST. Schenk 1929. Muacicapa parca BECHST. 104. c EH Phylloscopus collybita collybita VIEILL. — Csilpcsalp füzike. Frivaldszky 1891. Ficedula rufa BECHST. Schenk 1917, 1918. Phylloxcopua collyhita Chernel: 1898, 1899, Phylloscopus VIEILL. nercdula 1: Chernel 1918. Phylloscopus collybita VIEILL. Madarász 1899-1003, Phylloscopus rufus Ph. c. abietina Nirss. BECHST. Lovassy 1927. Phylloscopus collybita Chernel 1902.--1904. Phylloscopus rufus VIEILL. b BECHST. Schenk 1929. Phylloscopua.collybita Vieri. 105. 6 FH Phylloscopus trochilus fitis BECHST. — Fitiszfüzike. 'Frivaldszky 1891. Ficeduia trochilua L. Schenk 1917, 1918 Phylloscopux tro- Chernel 1898, 1899. Phylloscopus tro- chilus L. chilus L. Ch 1 1918. Phyll trochilus L. Madarász 1819 —1903. Phylloscopus tro- mts oe Wendin tee chilus L. Chernel 1902--1904. Phylloscopus tro- - chilue L. Schenk 1929. Phylloscopus trochilua LL. Lovasay 1927. Phylloscopus trochilua L. 106. «> EH Phylloscopus sibilatrix sibilatrix BECHST. — Sisegö füzike. Frivaldszky 1891. Ficedula aibilatrix Schenk 1917, 1918. Phylloscopus aibila- BECHST. tric BECHST. Chernel 1898, 1899. P’hylloscopus sibilator Chernel 1918. Phylloscopus sibilator BECHST. BECHST. Madarász 1898,—-1903. Phylloscopus Lovassy 1927. Phylloscopus stbilatrix . atbilator BBCHST. BECHST. Chernel 1902—1904, Phylloscopus sibila- Schenk 1928. Phylloacopua sibilator tor BECHST. BECHST. . 34 SCHENK JAKAB (Aquila 107. \/ Cettia cetti cetti MARM. — Berki poszáta. Frivaldszky 1801. — Chernel 1898, 1859. — Madarász 1899—1903, — Chernel 1902--1904, —- Schenk 1917, 1018, — Chernel 1918. — Lovassy 1927. Cettia cetti MARM. Schenk 1929. Cettia cetti MARM. 108. +» FH Lusciniola melanopogon melanopogon TEMM. — Fülemile sitke. Frivaldszky 1891. Lusciniola melanopo- gon TEMM. Chernel 1898, 1899. Calamodus melano- pogon TEMM. . Madarász 189V—1003. Lusciniola melano- pogon TEMM. 3 " Chernel 1902--1904. Calamodus melano- pogon TEMM. 109. «>[]] Locustella fluviatilis Frivaldszky 1491. Locustella fluviatilis WOLF. Chernel 1898, 1899. Locustella fluriatilia WOLF. Madarász 1899—1903, Potamodus fluciatilis WOLF. Schenk 1917, 1918. Calamodus melano- pogon TEMM. i Chernel 1918. Lusciniola melanopoyon TEMM. Lovassy 1918. Lusciniola melanopogon TEMM. Schenk 1929. Lusciniola melanopogon TEMM. WoLF. — Berki tücsökmadär. Chernel 1902—1904. Locustella fluviatilia WOLF. Schenk 1917, 1918. Zocustella fluviatilia WOLF. Chernel 1918. Locustella fluviatilis WOLF. Lovassy 1927. Locustella fluviatilis WOLF. Schenk 1029. Locustella fluviatilis WOLF. 110. 6 FF] Locustella luscinioides luscinioides Savi. — Nadi tiicsékmadar. ‘ Frivaldszky 1891. Locustella luscinioides SAVI. Chernel 1898, 1899. Locustella luscinioides SAVI. Madarász 1899—1903. Potamodus luscinioidee SAVI. Chernel 1902—1904. Locustella luscinioi- des SAvI. Schenk 1917, 1918. Zocustella luscinivides SAVI. Chernel 1918. Locustella luscinioides SAVI. Lovassy 1927. Locustella luscinioides SAVI. Schenk 1929. Locustella lusctnioides SAVI. 111. > T) Locustella naevia naevia Bopp. — Réti tücsökmadär. Frivaldszky 1891. Locustella naevia BoDD. Chernel 1898, 1899. Locustella nacvia Bopp. x Madarász 1899---1903. Locustella nacvia Bopp. Chernel 1002— 1904. Locustella naevia Bopp. Schenk 1017, 1818. Locustella naeria Bopp. Chernel 1918. Locustella naevia Bopp. Lovassy 1927. Locustella nacvia Bopp. Schenk 1929. Locustella naevia Bopp. 112. c tH Acrocephalus arundinaceus arundinaceus L. — Nádirigó. Frivaldszky 1801. Acrocephalus turdoides Mey. Chernel 1898, 1899. Acrocephalus arun- dinaceus L. A. a. minor RADDE. Madarász 1890--1903. Acroccphalus la- custris NAUM. Chernel 1902-1904. Acrocephalus arun- dinaceus L. Schenk 1917. 1918. Acrocephalus arun- dinaceus L. Chernel 1018. dinaceus L. Acrocephalua arun- Lovassy 1927. dinaceus L. Schenk 1929. dinaceus L. Acrocephalus arun- Aerocephalus arun 1085/25] A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NÉVJEGYZÉKE 35 113. «> EH Acrocephalus scirpaceus scirpaceus HERM. — CserregS nádiposzáta. Frivaldszky 1891. Acrocephalur arun- dinaceua GM. Chernel 1898, 1899. Acrorephalus setre- perus VIEILL. Madarász 1899—1903. Acrocephalus etre- perua VIEILL. Chernel 1902—1904. Acroccphalus etre. perus VIEILL. Schenk 1917, 1918. Acrocephalus stre- perus VIEILL. A. streperus var. horti- colus NAUM. Chernel 1918. Acrocephalus streperus VIEILL. Lovassy 1927. Acrocephalus streperus VIEILL. Schenk 1920. Acroccphalus strep. VIEILL. 114. «> [I] Acrocephalus palustris BECHST. — Énekes nádiposzáta. Frivaldszky 1891. Acrocephalus palustria BECHST Chernel 1898, 1899. Acroccphalus palustris BECHST. A. p. horticolus NAUM. Madarász 1899—1903. Acrocephalus pa- lustris BECHST. Chernel 1902—1904. Acrocephalus pa- lustris BECHST. Schenk 1917, 1918. Acrocephalus palustri« BECHST. 4. p. var. fruticolus NAUM. Chernel 1918. Acrocephalus palustria BECHST. , Lovassy 1927. Acrocephalus palustris BECHST. Schenk 1929. Acroccphalus palustris BECHST. 115. «> FA Acrocephalus schoenobaenus L. — Foltos nádiposzáta. Frivaldszky 1891. Acrocephalus phragmi- tis BECHST. Chernel 1898, 1899. Calamodua schoeno- baenus L. Madarász 1899—1903, Calamodua phrag- mitis BECHST. Chernel 1902-——1004, Calamulua schoeno- baenus L. Schenk 1917, 1918. Calamodua achorno- haenua L. Chernel 1918. Acrocephalus achoeno- baenus L. Lovassy 1927. Acrocephalua schoeno- baenus L. Schenk 1929. Acroccphalus ‘echoeno- baenus L. 116. «> Acrocephalus paludicola ViEILL. — Csikosfejii nádiposzáta. Frivaldszky 1891. Acrocephalus aqua- ticus TEMM. Chernel 1898, 1899. Calamodus aquaticus GM. C. a. cariceti NAUM. Madarász 1899--1903. Calamodua aqua- ticus TEMM. Chernel 1902—1904. Calamodus aqua- " ticus GM. Schenk 1917, 1918. Calamodus aguaticus GM. Chernel 1918. Acrocephalus aquaticus GM. Lovassy 1927. Acrocephalua aquaticus GM. Schenk 1929. Acrocrphalue aquaticua GM. 117. > FH Hippolais icterina icterins Viel. — Kerti geze. Frivaldszky 1891. Hypolais icterina VIELL. _Chernel 1898, 1899. Hypolais hypo- lais L. Madarász 1899-1003. Hypolais hypo- lais 1.. Chernel 1902—1904. Hypolais hypolais L. Schenk 1917, 1918. Hypolais hypolais L. Chernel 1918. Hippolaia icterina VIEILL. Lovassy 1927. Hypolais icterina VIEILL. Schenk 1929. Hippolais icterina Vit. ge se SCHENK JAKAB "Aquila 118. (<>[]]) Hippolais polyglotia Vieni. — Déli geze. Frivaldszky 1801. — Ubernel 1898, 1899, — Madarász 1899—1903. Hypolais poly- glotta VIEILL. Chernel 1902-1904. Hypolais pallida HEMPR. EHRENB. Schenk 1917, 1918. Hypolais polyylottu VIEILL. Chernel 1918. Hippolais polyylotta VIEILL. Lovassy 1927. — i Schenk 1929. Hippolais polyylotta- VIEILL. 119. <> FH Sylvia nisoria nisoria BECHST. — Karvalyposzata. Krivaldszky 1891. Sylvia nisoria BECHST. Chernel 1898, 1899. Sylvia nisoria BECHST. Madarász 1899—1903. Syleia nisoria BECHST. Chernel 1902-- 1904. Sylvia nisoria BECHST. È Schenk 1917, 1918. Sylvia nisoria BECHST. Chernel 1918. Sylvia nisoria BECHST. Lovassy 1927. Sylvia nisoria BECHST. Schenk 1929. Sylvia nisoria BECHST. 120. V (TT) Sylvia hortensis crassirostris CRETZSCHM. — Dalos poszáta. Frivaldszky 1891. -- Chernel 1898, 1899. Sylvia orphea TEMM. Madarász 18S99— 1903. Sylvia orpheus TEMM. Chernel 1902-—1904. Sylria orphea TEMM. Schenk 1917, 1918. Sylvia orphea TEMM. Chernel 1918. Syleia orphea crassiros- tris CRETZSCHM. Lovassy 1927. Sylvia orphea TEMM. Schenk 1929. Sylvia hortensis crassiros- Iris CRETZSCHM. 121. <> (H Sylvia borin borin Bopp. — Kerti poszáta. Frivaldszky 1591. Sylvia hortensis BECHST. Chernel 1898, 1809. Sylvia simpler LATH, Madarász 1899-—-1903. Sylvia simplex LATH. Chernel 1902-— 1904. Sylvia simple« LATH. Schenk 1917, 1918. Sylvia simplex LATH. Chernel 1918. Sylvia borin Bopp. Lovassy 1927. Sylvia sünplex LATH. Schenk 1929. Syleta borin BODD. 122. <>} Sylvia atricapilla atricapilla L. — Barätposzäta. Frivaldszky 1891. Sylvia atricapilla L. Chernel 1898, 1899. Sylvia atricapilla L. Madarász 1899 — 1903. Sylvia atricapilla L. Chernel 1902 — 1904. Sylvia atricapilla L. Schenk 1917, 1918. Sylvia atricapüla L. Chernel 1918. Sylvia atricapilla L. Lovassy 1927. Syleia atricapilla L. Schenk 1929, Sylria utricapilla L. 123. c EH Sylvia communis communis LATH. — Mezei poszáta. Frivaldszky 1891. Syleica cinerea L. Chernel 1898, 1899. Sylvica sylvia L. Madarász 1894 —1903. Sylvica sylvia L. Chernel 1902-1904. Sylvica sylvia L. Schenk 1917, 1918. Sylcica sylvia L. Chernel 1918. Sylvia communis LATH. Lovassy 1927. Sylvia communis LATH. Schenk 1929. Sylvia communis LATH. 124. <> HH Sylvia curruca curruca L. — Kis poszáta. Frivildszky 1891. Sylvia curruca L. Chernel 1898, 1899. Sylvia curruca L. Madarász 1899-1903. Sylvia curruca L. Chernel 1902 —1904. Syleia curruca L. Schenk 1917, 1918. Sylvia curruca L. Chernel 1918. Sylvia curruca L. Lovassy 1927. Sylvia curruca L. Schenk 1029, Sylvia curruca L. 1035/38] A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVIERYZERE 37 125. (\/) Sylvia melanocephala melanocephala GM. — Kucsmda poszáta. Frivaldezky 1891. — Chernel 1898, 1899. Sylria melanocephala GM. Madarász 1899—1903, Syleia melano- cephala GM. Chernel 1902-1004, Sylvia melanoce- phala GM. Schenk 1917, 1918. Syleva melannee- phala GM. Chernel 1918. Sylvia melanocephala GM. Lovassy 1927. Schenk 1929. Sylria melanocephala GM. 126. (<> |]j) Sylvia cantillans albistriata BREHM. — Bajszos poszáta. Frivaldszky 1891. -— Chernel 1898, 1899. — Madaräsz 1899—1903. Sylrta aubalpina BONELLI. Chernel 1N02—1904, Sylvia aubalpina BONELLI. Schenk 1917, 1918. Sylvia aubalpina BONELLI. Chernel 1918. Sylria aubalpina albi- atriata BREHM. Lovasay 1927, --- Schenk 1929. Syleia aubalpina albistriata BREHM. 127. ss «> | | Turdus pilaris I. —- Fenyérigé Frivaldazky 1891. Turdus pilaris L. Chernel 1898, 1899, Turdus pilaris L. Madarász 1899—-1903. Turdus pilaria L. Chernel 1902-1904. Turdus pilaria L. Schenk 1917, 1918. Turdus pilaris L. Chernel 1918. Turdus pilaris L. Lovassy 1927. Turdus pilaria L. Schenk 1929. Turdus pilaria L. 128. FH Turdus viseivorus viscivorus L. — Léprigé. Frivaldezky 1891. Turdua riscivorus L. Chernel 1893, 1899. Turdus viscivorus L. Madarász 1890-—-1903. Turdus risciro- rus L. Chernel 1902 --1904. Turdua ciscirorua L. Schenk 1917, 1918, Turdus viscicorus L. Chernel 1918, Turdus viacivorus TL. Lovassy 1927. Turdus viscirorun 14. Schenk 1929, Turdus viscivorux |. 129. «> EH Turdus ericetorum philomelos Brehm. —- Énekes rigó. Frivaldszky 1891. T'urdus musicus L. Chernel 1808, 1899. Turdua musicus L. Madarász 1899—.1903. Turdua muaicua L. Chernel 1902 —1004. Turdus muaicua 1. Schenk 1917, 1918. Turdua musicua 1. Chernel 1918. Turdus musicus L. Lovasay 1927. Turdus musicus L. Schenk 1929. Turdus philomelos BREHM. : 130. «> cs Turdus musicus musicus L. — Szdlérigé. - Frivaldezky 1891. Turdus sliacus L. Chernel 1898, 1899. Turdus iliacua L. Madarász 1890— 1903. Turdus iliacus L. Chernel 1902-1904, Turdus iliacua L. Schenk 1917, 1918. Turdus iliacus L. Chernel 1918. Turdus iliacua L. Lovassy 1927. Turdua iliacu» L. Schenk 1929. Turdus musicus L. 131. V Turdus naumanni TEMM. — Vörösfarkü rigó. Frivaldseky 1891. Turdus naumanni TEMM. Chernel 1808, 1899. Turdus nanmanni TEMM. ‚Madaräsz 1899—-1903. Merula naumanni TEMM. Chernel 1902 —190%. Turdus naumanni TEMM. Schenk 1917, 1918. Turdus naumannı TEMM.. Chernel 1918. Turdus Naumanni TEMM. Lovassy 1927. — Schenk 1929. Turdus naumanni TEMM, 38 SCHENK JAKAB [Aquila 132. «> []] Turdus torquatus alpestris BREHM. — Középeurópai örvös rigó. Frivaldszky 1891. Turdus torquatus L. Chernel 1918. Turdus torquatue L. Chernel 1898, 1899. Turdus torquatus L. T. t. alpestris BREHM. T. t. alpestrie BREHM. Madarász 1899—1903. Merula alpeatris Lovassy 1927. T'urdus torquatus alpestris BREHM. BREHM. Chernel 1902--1904. Turdus torquatus L. Schenk 1917, 1918. Turdus torquatus Schenk 1929. Turdus torquatus alpestris alpestris BREHM. BREHM. 133. > (FH Turdus merula merula L. — Fekete rigó. Frivaldszky 1801. Turdus merula L. Schenk 1917, 1918. Turdus merula |.. Chernel 1898, 1899. Turdus merula L. Chernel 1918. Turdus merula L. Madarász 1899-—1903. Merula merula L. Lovassy 1927. Turdus merula L. Chernel 1902 —1904. Turdus merula L. Schenk 1929. Turdus merula L. 134. <«-[[] Monticola saxatilis L. — Kôvirigé. Frivaldszky 1891. ‚Monticola saxatilis L. Schenk 1917, 1018. Monticola sara. Chernel 1898, 1899. Monticola sawatilis L. tilia L. Madarász 1899—1903. Monticola saxa- Chernel 1918. .Monticola saxatilia 1.. tilis L. x = i Lia Chernel 1902—1904. Monticola saxa- Lovassy 1927. Monticola sazatilis 1. tilis L. Schenk 1929. Monticola sazatilia L. 135. (> |]]) Monticola solitarius solitarius L. — Kék kövirigo. Frivaldszky 1891. — Chernel 1802—1904. Monticola solitaria L. Schenk 1917, 1918. Monticola solitaria L.. Chernel 1918. Monticola solitaria L. Madarász 1899—1903. Monticola Lovassv 1927. Chernel 1898, 1899. Monticola solitaria L. cyanus L. : Schenk 1929. Monticola solitariua L. 136. «> FH Oenanthe oenanthe oenanthe L. — Hantmadär. Frivaldszky 1891. Sazicola oenanthe L. Schenk 1917, 1918. Saricola Chernel 1898, 1899. Saxicola venanthe L. ocnanthe L. : ehem Sr Chernel 1918. Sazicola venanthe L. oenanthe L. Lovassy 1927. Sazicola ocnanthe L. Chernel 1902— 1904. Sazicola oenanthe L. Schenk 1929. Sazxicola oenanthe L. 137. (> []]) Oenanthe hispanica melanoleuca GÜLD. — Déli hantmadar. Frivaldszky 1591. — Schenk 1917, 1918. Sazicola hispanica Chernel 1898, 1599. Sazicola 6. stapa:ina L. vanthomeluena HEMPR. ct EHRENB. S. stapazina melanoleuca L. S. aurita c 2 9 amphileuca HEMPR. et E + Chernel 1918. Saxicola hispanica zun- Madarász 1599—-1903. Sazicola mela- thomelaena HEMPR. et EHRENB. noleuma L. Saxicola stapazina L. Lovassy 1927 Sazicola hispanica L. Chernel 1902—1904. Saricola aurita Schenk 1929. Sazicola hispanica zan. TEMM. Saricola stapazina 1.. thomelucna HEMPR. et EHRENB. 19.55/38) A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NÉVIEGYZÉKE 39 138. +» EH Saxicola rubetra rubetra L. — Rozsdás csuk.*) Frivaldszky 1891. Pratincola rubctra L. Chernel 1898, 1899. Pratincola rub. L. Mudarész 1899-—-1903. Pratincola rub. L. Chernel 1902--1904. P’ratincola rubetra L. Schenk 1917, 1918. Pratineola rubetra L. Chernel 1918. Pratineola rubetra L. Lovassy 1927. Pratineolu rubetra L. Schenk 1929. Pratincola rubetra 1.. 139. <> FH Saxicola torquata rubicola LL. — Ciganycsuk. Frivaldszky 1891. Pratincola rubicola L. Chernel 1808, 1899. Pratincola rubicola L. Madarász 1899-1903. Pratincola rub. L, Chernel 1902—1904. Pratincola rubicola L. Schenk 1917, 1918. Pratineola rub. L. Chernel 1918. Pratineola rubicola L. Lovassv 1927. Pratincola rubicola 1.. Schenk 1929. Pratincola rubicola L. 140. <> FH Phoenicurus phoenicurus phoenicurus L. — Kerti rozsdafarka. Frivaldszky 1891. Ruticilla phocnicura L. Chernel 1898, 1899. Ruticilla ph. L. Madarász 1899—1903. Ruticilla ph. L. Chernel 1902-1904. Ruticilla ph. L. Schenk 1917, 1918. Phoenicurua ph. L. Chernel 1918. Erithacus phoenicurua Scop. Lovassy 1927. /uticilla ph. Scop. Schenk 1929. Phornicurus phornicurus L. 141. V Phoenicurus phoenicurus samamisicus HABL. — Fehörszärnyü kerti rozsdafarkuü.**) Madaràsz 1899 —1903. Auticilla meso- leuca HEMPR. et EHRENB. Chernel 19092— 1904. Ruticilla phoenicurus mesoleuca HEMPR. et EHRENB. Schenk 1917, 1918. Ruticilla phoenicurua mesolcuca HEMPR. et EHRENB. Chernel 1918. Erithaus phoenicurus meao- leucus HEMPR. et EHRENB. Lovassy 1927. Ruticilla phoenicurus meso- leuca HEMPR. ct EHRENB. Schenk 1929. Phoenicurus phoenicurus mesoleuca HEMPR. ct EHRENB. 148. «> FH «» Phoenicurus ochruros gibraltariensis GM. — Házi rozsdafarka. Frivaldszky 1891. Ruticilla tithya Scop. Wuticilla cairii GERB. Chernel 1898, 1899. Ruticilla titia L. R. t. cairii DEGL. et Gers. Madarász 1899—1903. Rut. titis Scop. Chernel 1902—1904. Ruticilla titia Scop. Schenk 1917, 1918. Phoenicurua ochrurus gibraltariensia GM. " Chernel 1918. Erithacus titya L. Lovassy 1927. Ruticilla tühys L. Schenk 1929. Phoenicurus ochruros gibraltariensis GM. 9) Az eddig használatos csaláncsúcs elnevezést — bármennyire Is begyökeresedett — mégis kie selejtezendőnek vélem, mert maga a csaláncsúcs szó mint madárnév tulajdonképpen értelmetlen. A szó eredete lehet csaláncsuk, vagyis az a cswk nevü madár, amely alkalomadtán csalánon fs szokott üldö- gélni. de a csalán semmiképpen se jellegzetes tartozékn a névadósnak s Így csakis a csuk szót haszná- lom mint nemsetségnevet. ee) Imprimálás után érkezett Dr. GRESCHIK J. cikke, hogy ez a fa) a magyar madarak sorából törlendő. — Nach der Imprimatur erhielten wir den Artikel von Dr. E. GRESCHIE, wonach diese Art aus der Liste der ungarischen Vögel zu streichen ist. 40 SCHENK JAKAB [Aquila 143. «> EH Luscinia megarhyncha megarchyncha BREHM. — Kis fülemile. Frivaldszky 1891. Erühacus luscinia L. Chernel 1898, 1899. Luscinia luscinia L. Madarász 1899—1903. Aédon luscinia L. Addon gol:i CAB. Chernel 1902— 1004. Luscinia luscinia L. Schenk 1917, 1918. Luscinia luacinia L: Chernel 1918. Erithacus luscinia L. Lovassy 1927. Luscinia luacinia L' Schenk . 1028. Luacinia megarhyncha BREHM. 144. «> FH Luscinia luscinia L. — Nagy fülemile. Frivaldszky 1801. Erithacus philomela BECHST. Chernel 1808, 1899. Luscinia philomela BECHST. Madarász 1809 -1903. Addon philomela BECHST, Chernel 1902—1904. Luscinia philomela BECHST. Schenk 1917. 1918. Luscinia philomela BECHST. Chernel 1918. Erithacus philomela BECHST. Lovassy 1927. Lusciola philomela BECHST. Schenk 1929. Luscinia luscinia L. 145. o [1] Luscinia svecica cyanecula WoLF. — Déli kékbegy. Frivaldszky 1891. Erithacus cyancculua WOLF. Lrithacus cyaneculus var. dishrusterna PALL. Erithacus coeruleculus PALL. Erithacus coeruleculus var. Wolf BREHM. Chernel 1898, 1899. Cyanecula suecica coerulecula PALL. C.s.cyanecula M.et W. Madarász 1899—1903. Cyanecula cyane- cula WOLF. Chernel 1902—1904. C'yanecula suecica cyanecula WOLF. Schenk 1917, 1918. Cyanecula succica cyanecula WOLF. Chernel 1918. Erithacus svecica L. E. sv, cyanecula MEY. et WOLF. Lovassy 1927. Cyanaculasvecica cyanerula Mey. et WOLF. Schenk 1929. Luscinia svecica cyanecula Mey. ct WOLF. 146. <>} «>» Erithacus rubecula rubecula L. —- Vörösbegy. Frivaldszky 1801. Erithacus rubecula L. Chernel 1898, 1509, Erithacus rubecula L. Madarász 1800-1903. Erithacus rube- cula |. Chernel 1902- 1904. Erithacus rube- cula L. 13. Fam.: ACCENTORIDAE. Schenk 1917, 1918. Erithacur ő rehe- cula L. Chernel 1918. Erithacus rubecula L. Lovassy 1927. Erithacus rubecula L. Schenk 1929. Erithacus rubecula 1. 13. Csaläd : SZÜRKEBEGYFELEK. 147. OT] Prunella collaris collaris L. — Havasi szürkebegy. Frivaldszky 1891. Accentor collari» Scop. Chernel 1598, 1899. Accentor collarie Scop. i Madarász 1899 —1903. Accentor collaris Scop. Chernel 1902—1904. Accentor colluris Scop. Schenk 1917, 1918. Accentor collaris SCOP. A. c. subalpinus BREHM. Chernel 1918. Accentor collaris. SCOP. A. c. subalpinus BREHM. Lovassy 1927. Accentor colluris Scop. Schenk 1929. Prunella collaris Scop. 1935/38] A TORTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NÉVIEGYZÉKE 41 148. <> + Prunella modularis modularis L. — Erdei sziirkebegy. Frivaldszky 1891. Accentor modularis L. Schenk 1917, 1918. Accentor modularia Ts. Chernel 1898, 1899. Accentor modularia L. Chernel 1918. Accentor modularis L. Madarász 1899 —1903. Accentor smodu- RUE. Lovassy 1927. Accentor modularia L. Chernel 1902—1904. Accentor modularis L. Schenk 1929. Prunella modularis L. 14. Fam. TROGLODYTIDAE. 14. Csalad: OKORSZEMFELEK 149. O FR Troglodytes troglodytes troglodytes L. — Ökörszem. Frivaldszky 1801. Anorthura troglodytes L. Schenk 1917, 1918. Troglodytes truglo- Chernel 1898, 1899. Troglodytes trogloly- dytes L. tra L. Madarász 1899—1903. Anorthura troglo- Chernel 1918. Troglodytes parvulus Koch. dytes L. Lovassy 1927. Anorthura troglodytes |. Chernel 1902 —1904. Troglodytea troglo- dytes L. Schenk 1929. Troglodytca troylodytes |. 150. ce Cinclus cinclus cinclus L. — Feketehasu vizirigé. Frivaldszky 1891. Cinelua melanogaster Chernel 1902 —1904. Cinclua cinclus me. BREHM. lanogaster BREHM. Schenk 1917, 1918. Cinclus e. cinclus L. Chernel 1918. Cinclus aquaticus BECHST. Lovassv 1927. Hydrobata cinclus 1.. Madarász 1899-1903, —- Schenk 1929. Cinclue cinclua cinclus 1.. Chernel 1898, 1899. C'inclus cinclua septen- trionalis BREHM. 151. © (]) Cinclus cinclus aquaticus BECHST. — Rozsdäshasu vizirigo. l'eivaldazky 1891, Cinclus aquaticus Chernel 1918. Cinclus aqueticua mediua BECHST. BREHM. Chernel 1598, 1899. Cinclus cinclus aqua- ticus BECHET. Lovassy 1927. Hydrobata cinelus medina Madarász 1890 —1903. Cinclus cinclus L. BREHM. - Chernel 1902-—1904. Cinclua cinclus L. Schenk 1917, 1918. Cinelus c. aqua- Schenk 1929. Cinelus cinclus aquaticns ticus BECHST. BECHST. 152. (C) [T)) Cinclus cinclus meridionalis BREHM. — Vilagoshasu vizirigé. Frivaldszky 1891. — Chernel 1918. Cinelus aquaticun meri. Chernel 1898, 1809. Cinclus cinclua albi. dionalis BREHM. collis VIEILL. Madarász 1899—1903. — Lovassy 1927. Hydrobata cinelus meri. — Chernel 1902—1904. Cinclua cinclua albi- dionalis BREHM. collis VIEILL. ; 5 ae > Schenk 1917, 1918. Cinclua cinelus meri. Schenk 1929. Cinelua einelun meridionalia dionalis BREHM. BREHM. 15. Fam.: HIRUNDINIDAE. 15. Család : FECSKEFELEK. 153. ++ ED Hirundo rustica rustica L. — Füsti fecske. Frivaldazky 1891.’ Hirundo rustica L. Schenk 1917, 1918. Hirundo rustica L. Chernel 1898, 1899. Hirundo rustica L. Chernel 1918. Hirundo rustica L. H. r. pagorum BREHM. x 5 5 Madarász 18001903. Hirundo rustica L. Lovassy 1927. Hirundo rustica |. Chernel 1902-1904. Hirundo rustica L. Schenk 1929. Hirundo rustica L. 42 SCHENK JAKAB [Aquila 154. <> EH Delichon urbica urbica. L. — Molnárfecske. Frivaldszky 1811. Chelidon urbica L. Chernel 1898, 1809. Chelidonaria urbica L. Madarász 1899-1903, Chelidon urbica L. Chernel 1902— 1004. Chelidonaria urbicaL. Schenk 1917, 1918. Chelidonaria urbica L. Chernel 1918. Delichon urbica L. Lovassy 1927. Chelidonaria urbica L. Schenk 1929. Delichon urbica L. 7 155. +» FH Riperia riparia riparia L. — Parti fecske. Frivaldszky 1891. Cotile riparia L. Chernel 1898, 1809. Clivicola urbica L. Madarisz 18991903. Clivicola mpariaL. Chernel 1902---1904. Clivicola riparia L. II. ORDO: CYPSELI. : 1. Fam.: CYPSELIDAE. Schenk 1917, 1918. Clivicola riparia È, Chernel 1918. Clivicola riparia L. Lovassy 1927. Clivicola riparia L. Schenk 1929. Riparia riparia L. II. REND: SURRANOK. 1. Család : SARLOSFECSKEFELEK. 156. (<>[]]) Apus melba melba L. — Havasi sarlösfecske. _ Frivaldszky 1801. — Chernel 1898, 1899. Micropus melba L, Madarász 1899 - 1903. Gypselus melba L. Chernel 1902—1904. Apus melba T.. Schenk 1917, 1918. Apus melba L. Chernel 1918. Cypselus melba L. Lovassy 1427. — Schenk 1929. Cypselus melba L. 157. <> HH) Apus apus apus L. — Sarlósfeceke. Frivaldszky 1891. Cypselus apus L. Chernel 1898, 1899. Alicropus apus L. Madarász 1899—1903. Cypsclus apus L. Chernel 1902—1904. Apus apus L. 158. te FH) Apus pallidus illyricus Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899. — Madarász 1899—1903. Cypaelus murinus BREHM. Chernel 1902 —1004. Apus apus murinus BREHM. III. ORDO: CAPRIMULGI. 1. Fam.: CAPRIMULGIDAE. Schenk 1917, 1918. Apus apus L. Chernel 1918. Cypselus apus L. Lovassy 1027. Cypsclua apus L. Schenk 1929. Cypselus apus L. TscHust. — Dalmät sarlösfecske.. . Schenk 1917, 1018. Apus murinua illyricus Tachusi. Chernel 1918. Cypselus murinus illyricus "TSCHUSI Lovassy 1927. -— Schenk 1929. Cypselua murinus illyricus TSscHUSI. II. REND: LAPPANTYUK. 1. Család : LAPPANTYUFELEK. 159. «> Caprimulgus europaeus europaeus L. —- Lappantyü.*) Frivaldszkv 1891. — Chernel 1898, 1899. — Madarász 1899-1903. Cuprimulgus europaeus L. Chernel 1902—1004. Caprimulgus euro. pacus L. Schenk 1917, 1918. Caprimulgus europaeus L. Chernel 1918. Caprimulgus europaeus L. Lovassy 1927. Caprimulgus europacus L. Schenk 1929. Caprimulgus europaeus L. 9) Minthogy a kecskefejô einevesés idegenből szárinazó fordításból jutott nyelvdnkbe, cél-: szerümmk látszik nz eredeti magyar névnek, a lappantyú"-nak az alkalmazása. 1935/38] ‚A TÖRTÉNELMI MAGYAROR®ZAG MADARAINAK NÉVIEGYZÉKE 43 160. <> FH Caprimulgus europaeus meridionalis HART. — Déli lappantyù. Frivaldszky 1891. Caprimulgus euro- paeus L. Chernel 1898, 1899. Caprimulgua europaeus L. Madarász 1899- 1903. Caprimulyua meridionalis HART. Chernel 1902-1904. Caprimulyus europacua meridionalis HART. IV. ORDO: MEROPES. 1. Fam.: MEROPIDAE. Schenk 1917, 1018. Caprimulgus europaeus meridionalis HART. Chernel 1918. Caprimulgur europarus meridionalis HART. Lovassy 1927. Caprimulgus curopaeus meridionalis HART. Schenk 1929. Caprimulgus europaeus meridionalis L. IV. REND: GYURGYALAGOK. 1. Család : GYURGYALAGFELEK. 161. <»({]] Merops apiaster L. — Gyurgyalag. Frivaldszky 1891. Merops apiaster L. Chernel 1893, 1899. Merops apiaster L. Madarász 1899— 1903. Merops apiaster L. Chernel 1902-1904. Merops apiaster L. V. ORDO: UPUPAE. 1. Fam.: UPUPIDAE. Schenk 1917, 1918. Merops apiaster L. Chernel 1918. Merops apiaster L. Lovassv 1927. Merope apiaster L. Schenk 1929. Merops apiaster L. V. REND: BANKAK. 1. Csalad : BANKAFELEK. 162. «++ Upupa epops epops L. — Bubos banka. Frivaldszky 1891. Upupa epops L. " Chernel 1898, 1899. Upupa epops L. " Madarász 1899—1903. Upupa epops L, Chernel 1902-1904. Upupa epops L. VI. ORDO: CORACIAE, 1. Fam.: CORACIIDAE. Schenk 1917, 1918. Upupa epops L. Chernel 1918. Upupa epops L. Lovassy 1927. Upupa epopa L. Schenk 1929. Upupa epops L. VI. REND: SZALAKOTAK. 1. Csalad : SZALAKÖTAFELEK. 163. «> FH Coracias garrulus garrulus L. — Szalakéta. Frivaldszky 1891. Coracias garrula L. Chernel 1898, 1899. Coracias garrula L. Madarász 1899— 1903. CoraciasgarrulusL. Chernel 1902—1904. Coracias garrula L. VII. ORDO: HALCYONES. 1. Fam.: ALCEDINIDAE. Schenk 1917, 1918. Coracias garrula L. Chernel 1918. Coracias garrulus L. Lovassy 1927. Coracias garrulus L. Schenk 1929. Coracias garrulus L. VII. REND: JEGMADARAK. 1. Család : JEGMADARFELEK. 164. O EH Alcedo atthis ispida L. — Jégmadér. Frivaldszky 1891. Aleedo ispida L. Chernel 1898, 1899. Alcedo ispida L. Madarász 1899-1903. Aloodo ispida L. Chernel 1902—1904. Alcedo ispida L. Schenk 1917, 1918. Alcedo ispida L. Chernel 1918. Alcedo ispida L. Lovassy 1927. Alcedo ispida L. Schenk 1929. Alcedo ispida L. 44 VII. ORDO: PICI. 1. Fam.: PICIDAE. SCHENK JAKAB " [Aquila VIN. REND: KUSZOK.. 1. Család : HARKALYFÉLÉK. 165. () EH Picus viridis viridis L. — Zöld küllő. Frivaldszky 1891. Geeinus viridis L. Chernel 1898, 1899. Picus ciridis L. Madarász 1899—1903. Gecinus viridis E. Cheinel 1902—1904. Picus viridie L. Schenk 1917, 1918. Picus viridie pine- torum BREHM. Chernel 1918. Picus viridia L. Picus viridis pinetorum BREHM. Lovassy 1927. Picus viridis pinetorum BREHM. Schenk 1929. Gecinus viridis pinetorum BREHM. 166. | EH Picus canus canus GM. — Szürke kills. Frivaldszky 1891. Gecinus canus GM. Chernel 1898, 1599. Picus canus GM. Madarász 1899—1903. Gecinus canus GM. Chernel 1902-1904. Picus canus GM. Schenk 1917, 1918. Picus canus GM. Chernel 1918. Picus canus GM. Lovassy 1927. Picus canus GM. Schenk 1929. Gecinus canus GM. 167. ( ) FH Dryobates maior pinetorum BREHM. — Kôzépeurépai nagy fakopàncs. Frivaldszky 1801. Picue major L. Chernel- 1898, 1899. Dendrocopus major L. D. m. cissa PALL. Madarász 1899-1903. Dendrocopus major L. Dendrocopus cissa PALL. Chernel 1902—-1904. Dendrocopus major L. Schenk 1917, 1918. Dendrocopus major L. Dendrocopus major cissa PALL. Chernel 1918. Dendrocopos major pinetorum BREHM. Lovassy 1927. Dryobates major pinetorum BREHM. Schenk 1929. Dendrocopus major pine» torum BREHM. 168. «+» Dryobates maior maior L. — Északi nagy fakopàncs. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899. - Madarász 1899— 1903. -— Chernel 1902—1904. — Schenk 1917, 1818. — Chernel 1918. Dend:ocopos major L. Lovassy 1927. — Schenk 1929. Dendrocopus major major L. 169. V Dryobates syriacus balcanicus GENGL. et STRES. — Balkáni fakopáncs. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899. — Madarász 1899—1903. — Chernel 1902—1904. — Schenk 1917,1918. — Chernel 1918. — Lovassy 1927. — Schenk 1929. Dendrocopus syriacus bal- canicus GENGL. et STRES. 170. OT) Dryobates leucotos leucotos BECHST. — Északi fehérhata fakopincs. — Frivaldszky 1801. Picua leuconotus BECHST. Chernel 1808, 1599. Dendrocopus leu. conotus BECHST. Madarász 1899 —1903. Dendrocopus leu- conotus BECHST. € Chernel 1902—1904, Dendrocopus leu- conotus BECHST. Schenk 1917, 1918. Dendrocopus leuco- notus BECHST. Chernel 1918. Dendrocopos leucotos BECHST. Lovassy 1927, Dryobates leucotus BECHST. Schenk 1929, Dendrocopus leucotos BECHST. 1035/38) A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVJEGYZEKE 45 171. (O (1) Dryobates leucotos lilfordi SHARPE et Dress. — Déli fehérhatu fakopancs. Frivaldezky 1891. — Chernel 1898, 1899. — Dendrocopue leuconotue lilfordi SHARPE et Dress. Madarász 1899—1903. Dendrocopua lil. Jordi SHARPE ct Dress. Chernel 1902—1904. — Schenk 1917, 1918. Dendrocopus leuco: notus lilfordi SHARPE et Dress. Chernel 1918. Dendrocopos leucotos lil- Jordi SHARPE et Dress. Lovassy 1927. Schenk 1929, een leucotos lil. fordi SHARPE et Dress. 172. O EH Dryobates minor hortorum BREHM. —— Kôzépeurépai kis fakop4ncs. Frivaldszky 1891. Picus minor L. Chernel 1898, 1899. Dendrocopus minor L. Madarász 1899—1903, Dendrocopus minor L. Chernel 1902—1904. Dendrocopus minor L. Schenk 1917, 1918. Dendrocopus minor L. Chernel 1018. Dendrocopos minor L. D. m. hortorum BREHM. Lovassy 192 BREHM. Schenk 1929. Dendrocopus minor har torum BREHM. 7. Dryobates minor hortorum , 178. FA Dryobates medius medius I.. — Közép fakopäncs. Frivaldszky 1891. Picus medius L. Chernel 1898, 1899. Dendrocopus medius L. Madarász 1899—1903. Dendrocoptes mediua L. Chernel 1902-—1904. Dendrocopua medina L. Schenk 1917, 1918. Dendrocopus mediua L. Chernel 1918. Dendrocopos malius L. Dendrocopos medius aplendidior PARROT. Lovassv 1927. Dryobatea mediua LL. Schenk 1929. Dendrocoptes medius medius L. ; 174. OU] Picoides tridactylus alpinus BREHM. — Hocsik. Frivaldszky 1891. Picotdes tridactylua L. Chernel 1808, 1899. Picoides tridactylue alpinus BREHM. Madarász 1899—1903. Picoides alpinus BREHM. Chernel 1902—1904. Picoides tridactylua alpinus BREHM. Schenk 1917, 1918. Picoides tridactylus alpinus BREHM. Chernel 1918. Picoides tridactylus alpinus BREHM. Lovassy 1927. Picoides tridactylus alpinus BREHM. Schenk 1929. Picoides tridactylua alpinus BREHM. 175. © [T) Dryocopus martius martius L. — Fekete harkály. Frivaldszky 1891. Dryocopus martiue L. Chernel 1898, 1899. Dryocopus martius L. Madarász 1899—1903, Picus martina L. Chernel 1902—1904. Dryocopus martiua L, Schenk 1917, 1918. Dryocopus martius L. Chernel 1918. Dryocopus martius L. Lovassy 1927, Dryocopus martius L. Schenk 1929. Picus martius L. 176. «> EH Jynx torquilla torquilla L. — Nyaktekercs. Frivaldszky 1891. Jynz torquilla L. Chernel 1898, 1899. Jynz torquilla L. Madarász 1899—1903. Jynz torquilla L. Chernel. 1902—1904, Jynr torquilla L. Schenk 1917, 1918. Jynx forquilla L. Chernel 1918. Jynz torquilla L. Lovassy 1927. Jynz torquilla L. Schenk 1929. Jynr torquilla L. 46 SCHENK JAKAB [Aquila | IX. ORDO: CUCULI. . IX. REND: KAKUKOK. 1. Fam.: CUCULIDAE. 1. Család : KAKUKFELEK. 177. > EH Cuculus canorus cenorus L. — Kakuk. Frivaldszky 1891. Cuculus canorus L. Schenk 1917, 1918. Cuculus Chernel 1898, 1890. Cuculus canorue L. canorus L. Madarász 1890—1903. Cuculus Chernel 1918. Cuculus canorus 1.. canorus L. Lovassy 1927. Cuculus canorua L. Chernel 1902—1904. Cuculus canorus L. Schenk 1929. Cuculus canorus L. X. ORDO: STRIGES. X. REND: BAGLYOK. 1. Fam.: STRIGIDAE. 1. Család : BAGOLYFELEK. 178. «+ Nyctea scandiaca L. — Hóbagoly. Frivaldszky 1891. Nyctea scandiaca L. Schenk 1917, 1918. Nyctea scandiaca L, .Chernel 1898, 1809. Nyctea scandiaca L, Chernel 1918. Nyctea nivca THUNB. Madarász 189V—1903. Vyctea scandiaca L. Lovassy 1927. Nyctea nivea THUNB. Chernel 1902—1904. Nyctea scandiaca L. Schenk 1929. Nyctea nyctea L. 179. (0 [1] Bubo bubo bubo L. — Buhu. Frivaldazky 1891. Bubo ignarus FORST. Schenk 1917, 1918. Bubo bubo L. Chernel 1898, 1800. Bubo bubo L. Chernel 1018. Bubo ignavus FORST. Madarász 1899—1903. Bubo bubo L. Lovassy 1027. Bubo ignavus FORST. Cherncl 1902—1904. Bubo bubo L. Schenk 1929. Bubo bubo L. 180. «> [[] Otus scops scops L. — Füles kuvik. Frivaldszky 1891. Scops giu Scops. Schenk 1917, 1918. Pisorhina scopy L. Chernel 1898, 1899. Pisorhina scope. L. Chernel 1918. Otus scopa L. Madarász 1899—1903. Scope scope L. Lovassy 1027. Ephialtes scops L. Chernel 1902—1904. Pisorhina scops L. Schenk 1929. Scops scops L. 181. HH» Asio otus otus L. — Erdei fülesbagoly. Frivaldszky 1891. Asio otus L. Schenk 1917, 1918. Asio otus L. Chernel 1898, 1899. Asio otus L. Chernel 1918. Asio otus L. Madarász 1899—1003. Asio otus L. Lovassy 1927. Asio otus L. Chernel 1902--1904. Asio otus L. Schenk 1929. Asio otus L. 182. «+ | | Asio flammeus flammeus PONTOPP. — Réti fülesbegoly. Frivaldszky 1891. Asio accipitrinus PALL. Schenk 1917, 1918. Asio accipürinus Chernel 1898, 1899. Asio accipitrinus PALL. PALL. Madarisz 1800-1903. Aeio accipitrinus Chernel 1918. Axio accipitrinus PALL., PALL. Asio accipitrinus leucopsis BREHM. Chernel 1902— 1004. Asio accipitrinus Lovassy 1927. Asio accipitrinus PALL. PALL. Schenk 1920. Asio accipitrinus PALL. 1935/38] A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NÉVJEGYZÉKE 47 183. ©) []) Aegolius funereus funereus L. — Gatyäs kuvik. Frivaldazky 1891. Nyctala tengmalmi GM. Chernel 1898, 1899. Nyctala tengmalmi GM. Madarász 1899—1903. Nyctala tengmalms GM. Chernel 1902—1904. Nyctala tengmalmi GM. Schenk 1917, 1918. Nyctala tengmalmi Gm. Chernel 1918. Aegolius tengmalmi GM. Lovassy 1927. Nyctala tengmalmi GM. Schenk 1929. Nyctala tengmalmi GM. 184. () F5 Athene noctua noctua Scop. — Kuvik. Frivaldszky 1891. Carine noctua Scop. Chernel 1898, 1899. Glaucidium noc- tuum RETZ. Madarász 1899—1903. ( [|| <» Falco peregrinus peregrinus Tunst. — Vändorsölyom. Frivaldszky 1891. Falco peregrinus GM. Chernel 1898, 1899. Falco peregrinua TUNST. Madarász 1899-1903. Falco peregrinus TUNST. Chernel 1902--1904. Fulco pereyrinus TUNST. Schenk 1917, 1918. Falco peregrinus Tunst. Falco barbarus L. Chernel 1918. Falco peregrinus TUNST. Lovassy 1927. Falco peregrinus TUNST. Schenk 1929. Falco peregrinus TUNST. 192. «e Falco peregrinus caeruleiceps STEGM. — Keleti vándorsólyom. Frivaldszky 1891. —- Chernel 1898, 1899. -— Madarász 1899 — 1903. — Chernel 1902--1904. — Schenk 1917, 1918. Falco peregrinus cornicum BREHM., Falco peregrinus griseiventris BREHM. Chernel 1918. Falco peregrinus calidus LATH. Lovassy 1927. — Schenk 1929. Falco peregrinus calidus LATH. 193. V Falco biarmicus feldeggi SCHLEG. — Feldeggsdlyom. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1809. Falco felleggi SCHLEG. Madarász 1899 —1903, — Chernel 1902— 1904. Falco feldeggi SCHLEG. et SUSEMIHL. Schenk 1917, 1918. Falco feldeggi SCHLEG. Chernel 1918. Falco feldeggi SCHLEG. Lovassy 1027. Falco feldeggi SCHLEG. Schenk 1929. Falco feldeggi SCHLEG. 194. <> ||| Falco cherrug cherrug Gray. — Rärösölyom.**) Frivaldszky 1891. Falco feldeggi SCHLEG. Hierofalco sacer GM. Chernel 1898, 1899. Falco lanarius L. PALL. Midarasz 1899-1003, Hierofalco cherrug Gray. Chernel 1902-- 1964, Falco sacer GM. Schenk 1917, 1918. Falco sacer GM. Chernel 1918. Falco cherruy GRAY. Lovassy 1927. Falco sacer GM. Schenk 1929. Hierofalco cherrug GRAY. *) Erdei bagoly n madär núinet nevének fordítása, fay eciszerünck látszik nz eredeti magyar névnek, n ,Inacskabagoly“-nak a bevezetése. x °°) A Falco ch. cherrug GRAY eddigi magyar nove Kercesen volt, azonbun ez a név ar Orosz Kreeset = Malco rusticolus uralensia MENZB. magyarosított neve, tehát nem lehet a cherrug-ra alkal- mazni, A régi magyar solymaszoknal a cherrug magyar neve Rird, tehát ext a nevet kell nlkalmasul, 1935/38] A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVJEGYZERE 49 195. V Falco cherrug saceroides MENzB. — Keleti rärösölyom. 196. <> EH Falco subbuteo subbuteo L. — Kabasölyom. Frivaldszky 1801. Falco subbuteo L. Chernel 1898, 1899. Falco aubbuteo L. Madarász 1899— 1903. Falco suhbuteo T.. Chernel 1902—1904. Falco subbuteo L, Schenk 1917, 1918. Falco subbutco L. Chernel 1918. Falco subbutco L. Lovassy 1927. Falco subbuteo L. Schenk 1020, Falco aubbuteo L. 197. «» Falco columbarius aesalon Tunst. — Kis sélyom.*) Frivaldazky 1891. Falco regulua PALL. Chernel 1898, 1809, Falco merillua GERINI. ; Madarász 1890-1903. Falco merillua GERINI. j Chernel 1902—1904. Falco merillua GERINI. Schenk 1917, IP18. Falco merillus GERINT. Chernel 1918, Falco acsalon TUunst. Lovassy 1927. Falco aesalon Tunst. Schenk 1929. Falco, arsalon Tunst. 198. «> EH Falco vespertinus vespertinus L. — Kék vércse. Frivaldszky 1891. Cerchneis vesper- tina L. Chernel 1898, 1899. Cerchneis veeper- tinus L. Madarasz 1899—1903. Erythropus ves- pertinus L. Chernel 1902—1904. Tinnunculus ves. pertinus L. Schenk 1917, 1918. Tinnunculur vespere tinus L. Chernel 1918. Cerchneis vespertinus. Ia. Lovarsy 1927. Falco vespertinus L. Schenk 1929. Cerchneis vespertinus I. 199. 6 EH Falco naumanni naumanni. FLEISCH. — Kis vércse. Frivaldszky 1891, Cerehneis naumanni FLEISCH. ; Chernel 1898, 1899. Cerchneis naumanni FLEISCH. Madarász 1599—1903, Cerchneis nau- manni FLEISCH. ! Chernel 1902--1904. Tinnunculus nau- manni FLEISCH. Schenk 1917, 1018. Cerchneia naumanni FLEISCH. Chernel 1918. Cerchneis Naumanni FLEISCH. Lovassy 1927. Falco naumanni FLEISCH. Schenk 1929. Cerchneis naumanni FLEISCH. 200. Me Falco tinnunculus tinnunculus L. — Vörös vércse. Frivaldazky 1891. Cerchneis tinnun- cula L. ‘Chernel 1898, 1809. Cerchneia tinnun- culus L. ; Madarász 1899—1903. Cerchneia tinnun- culus L. Chernel 1902-1904. Tinnunculus tin- nuncnlus L. Schenk 1917, 1918. Cerchneis tinnun- culus L. Chernel 1918. Cerchneia tinnunenlus L. Lovaasy 1927. Falco tinnunculus L. Schenk 1929. Cerchneia tinnunenlus L. 9) A kis sólyom első magyar neve a BESZTERCEI és SCHLÄGLI Szójegyzék szerint a Torontál", tehát voltaképpen es a név illetné meg ezt a fajt. Minthogy azonban a s Torontál" név ellen a Torontál megyével való egyezés miatt sokféle aggodalom mutatkozott, megtartottam à régi elnevezést." . 4 50 SCHENK JAKAB 2. Fam. : AQUILIDAE. [Aquila 2. Család : SASFELEK. 201. ()[]] Aquila chrysaëtos chrysaëtos L. — Szirti sas. Frivaldszky 1891. Aquila chrysaéus L. Chernel 1808, 1809. Aquila chyreaétus fulva L. Madarász 1899—1903. Aquila chrysaé- tus L. Chernel 1902— 1904. Aquila chrysaëtus L. Schenk 1917, 1918. Aquila chrysaé- tue L. Chernel 1918. Aquila chrysaëos L. Lovassy 1927. Aquila chrysaétus L. Schenk 1929. Aquila chrysaëtus L. 202. ( ) [J] Aquila heliaca heliaca Sav. — Parlagi sas. Frivalliszky 1891. Aquila heliaca Sav. Chernel 1898, 1899. Aquila melanaëtus L. Madarász 1899—1903. Aquila heliaca Sav. Chernel 1902—1904. Aquila melanaétus L. Schenk 1917, 1918. Aquila melanaëtus L. Chernel 1918. Aguila heliaca Sav. Lovassy 1927. Aquila heliaca Sav. Schenk 1929. Aquila heliaca Sav. 203. \/ Aquila nipalensis orientalis CAB. — Pusztai sas. Frivaldszky 1891. Aquila mogilnik GM. . Chernel 1898., 1899. Aquila maculata orientalis CAB. Chernel 1902—1904. Aquila nipalensis orientalis CAB. Chernel 1918. Aquila nipalensis orien- talis CAB. 204. <> | | Aquila clanga PALL. — Nagy békászó sas. Frivaldszky 1891. Aquila clanya PALL. Chernel 1898, 1899. Aquila maculata clanga PALL. "Madarász 1899—1903. Aquila maculata GM. Chernel 1902—1904. Aquila maculata clanga PALL. Schenk 1917, 1918. Aquila maculata clanga PALL. Chernel 1918. Aquila clanga Pat. | © Lovassy 1027. Aquila naevia clanga PALL. Schenk 1929. Aquila maculata clanga GM. 205. «> FH Aquila pomarina pomarina BREHM. — Kis békäszé sas. Frivaldszky 1891. Aquila naevia GM. Chernel 1898, 1899. Aquila maculata pomarina BREHM. Madarász 1899-1903. Aquila pomarina BREHM. Chernel 1902—1904. Aguila maculata pomarina BREHM. Schenk 1917, 1918. Aquila maculata pomarina BREHM. Chernel 1918. Aquila pomarina BREHM. Lovassy 1927. Aquila naevia MeyY.— WOLF. Schenk 1929. Aquila pomerana BREHM. 206. \/ Hieraaétus fasciatus fasciatus VIEILL. — Héjasas. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1890. — Madarász 1899 — 1903. -— Chernel 1902—1904. Aquila fasciata L. Schenk 1917, 1918. Aquila fasciata L. Chernel 1918. Hitraattus fasciatus VIEILL. Lovassy 1927. Aquila fasciata VIEILL. Schenk 1929. Eutolmarctus fasciatus VIBILL. 207. «> []] Hieraaétus pennatus pennatus GM. — Törpe sas. Frivaldszky 1891. Nisaetus pennatus GM. Chernel 1898, 1809. Aquila pennata GM. Madarász 1899—1903. Hieraaétus pen- natus GM. Chernel 1902—1904. Aquila pennata GM. Schenk 1917, 1918. Aquila pennata GM. Chernel 1918. Hieraactus pennatus GM. Lovassy 1927. Aquila pennata GM. Schenk 1929. £utolma'tus pennatus GM. 1935/38] A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVJEGYZEKE 51 208. «> Buteo rufinus rufinus CRETZSCHM. — Fehérfarkú ölyv, Frivaldszky 1891. Buteo feror GM. Chernel 1898, 1899. Buteo feror GM. Madarász 1899—1903. Buteo feror GM. Chernel 1902—1904. Buteo feror GM. Schenk 1917, 1918. Buteo feror GM. Chernel 1918. Buteo feror GM. Lovassy 1927. Buteo feror GM. Schenk 1929. Buteo feror GM. 209. <> FH +» Buteo buteo buteo L. — Egerészélyv.*) Frivaldszky 1801. Buteo vulgaris BECHST. Chernel 1898, 1800. Buteo buteo L. Madarász 1899—1903. Buteo buteo L. Chernel 1902—1004. Buteo buteo L. Schenk 1917, 1918. Butco buteo L. Chernel 1918. Buteo communis Lesson. Lovassy 1927. Buteo communis LESSON, Schenk 1929. Butco buteo L. 210. V Buteo buteo vulpinus GLOGER. — Vörösfarkú ölyv. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899. Buteo buteo deser- torum DAUD. B. b. zimmermannae EHMCKE. Madarász 1899—1903. Buteo menetriesi BoGD. Buteo Zimmermannae EHMCKE. Chernel 1902—1904. Buteo buteo deser- torum DAUD. Buteo buteo Zimmer- mannae EHMCKE. Schenk 1917, 1918. Butco zimmermannae EHMCKE, Buteco menetriesi BOGD. Buteo desertorum DAUD. Chernel 1918. Buteo communis Zimmer- mannae EHMCKE, Buteo communia an- ceps A. E. BREHM. Lovassy 1927. Buteo communis Zimmer- mannac EHMCKE, Buteo communis an- ceps A. E. -BREHM. Schenk 1929. Buteo communis Zimmer» mannae EHMCKE, Buteo communis an- ceps A. E. BREHM. 211. «> Buteo lagopus lagopus BRUNN. — Gatyäs ölyv. Frivaldszky 1801. Archibutco lagopus GM. Chernel 1898, 1899. Archibuteo lagopus BRUNN. Madarász 1899—1903. Archibuteo lagopus BRUNN. 212. «> [{} Circus aeruginosus Frivaldazky 1891, Circus aeruginosus L. Chernel 1898, 1899, Circus aeruginosus L. Circus aeruginosus unicolor RADDE. Madarász 1890. —1903, Circus acruginosua L. Chernel 1902—1904. Archibuteo lagopus BRUNN. Schenk 1917, 1918. Archibuteo lagopus BRUNN. Chernel 1918. Archibuteo lagopus BRUNN. Lovassy 1927. Archibuteo lagopus BRUNN. Schenk 1929. Archibuteo lagopus BRÜNN. aeruginosus L. — Barna rétihéja. Chernel 1902—1904. Circus acruginosue L. Schenk 1917, 1918. Circus aeruginosna L. Chernel 1918. Circus aeruginosua L. Lovassy 1927. Circus aeruginosus L. Schenk 1929. Circus aeruginosus L. 213. «> [1] «+ Circus cyaneus cyaneus L. — Kékes rétihéja. Frivaldszky 1891. Circus cyaneus L. Chernel 1898, 1899. Circus cyaneus L. Madarász 1899— 1903. Circus cyaneus L. Chernel 1902—1004. Circus cyaneua L. Schenk 1917, 1918. Circus cyaneus L, Chernel 1918. Circus cyaneus L. Lovassy 1927. Circus cyaneue L. Schenk 1929. Circus cyaneua L. 9) As „ölyv“ alatt a régi solymdészok na Accipiter gentilie gentilis-t, a mal héját értettsk. Minthogy eredeti jelentésének visszaállítása igen jelentős valtoztatasokat igényelne a magyar elneve- zésekben, azért a manapság már teljesen begyökeresedett elnevezést fönntartom. 49 82 a SCHENK JAKAB {Aquila 214. <> av Circus macrourus GM. — Fakó rétihéja. Frivaldazky 1891. Circus macrourus GM. Chernel 1898, 1899. Circus macrurus GM. Madarász 1899—1903. Circus macrurus Gm. : i Chernel 1902---1904. Circus macrurus GM. Schenk 1917, 1918, Circus macrurus GM. Chernel 1918. Circus macrourus GM. Lovasay 1927. Circus macrourus GM. Schenk 1929. Circus macrurus GM. 215. € [1] = Circus pygargus L. — Hamvas rétihéja. Frivaldszky 1801. Circus pygargus L. Chernel 1898, 1899. Circus pygargus L. . Madarász 1899— 1903. Circus pygargus L. Chernel 1902--1904. Circus pygargus L. Schenk 1917, 1918. Circus pyyaryus L. Chernel 1918. Circus pyyargus L. Lovassy 1927. Circus pygargus L. Schenk 1929. Circus pygargus L. 216. OFF Accipiter gentilis gentilis L. — Héja.*) Frivaldszky 1891. Astur palumbarius L. Chernel 1898, 1809. Astur palumbarius L. Madarász 1599-1903. Astur palumbarius L. Chernel 1902--1904. Astur palumbarius L. » Schenk 1917, 1918. Astur palumbarius L. Chernel 1918. Astur palumbarius L. Lovassy 1927. Astur palumbarius L. Schenk 1929. Aatur palumbarius L. 217. \/ Accipiter gentilis buteoides MENZB. — Északi héja. 218. \/ Accipiter badius brevipes SEVERTz. —- Kis héja. Frivaldszkv 1891. — Chernel 1898, 1599. — Madarász 1899-1903. — Chernel 1902 —1004. Accipiter brecipes SEV. Schenk 1917, 1918. Astur brevipes SE. Chernel 1918. Astur brevipes SEV. Lovassy 1927, Accipiter brevipes SEV. Schenk 1929. Astur brevipes SEV. 219. () (Rev Accipiter nisus nisus L. -- Karvaly. Frivaldszky 1591. Accipiter nisus L. Chernel 1898, 1899. Accipiter nisus L. Madarász 1899-1903. Accipiter nisus L. Chernel 1902-1904. Accipiter nisus L. Schenk 1917, 1918. Accipiter nieus L. Chernel 1918. Acripiter nisux L. Lovassy 1927. Accipiter nisus L. Schenk 1929. Aecipiter nisus L. 220. <> |) Milvus milvus milvus L. — Vörös kánya. Frivaldszky 1591. Milvus ictinus Sav. Chernel 1898, 1899. Mileus mileus L. Madarász 1899 —1903. Mileus milvus L. Chernel 1902 —1904. Milcus milvus L. Schenk 1917, 1918. Milvus milvus L. Chernel 1918. Wilvus ictinus SAV. . Lovassy 1927. Milvus ictinus Sav. Schenk 1929. Milvua milvus L. 221. <>] Milvus migrans migrans Bopp. — Barna kánya. Frivaldszky 1891. Milvus korschun GM. Chernel 1898, 1899. Milvus migrans BODD. Madarász 1899—1003. ileus korschun GM. Chernel 1902-1904. Mileus korschun GM. Schenk 1917, 1918. Mileus korschun GM. Chernel 1918. Wileus migrans Bopp. Lovassy 1927. Milvus migrans Bopp. Schenk 1929. Milrus korschun GM. 9) A régi solymaszoknal ennek a fajnak a neve ,dlyv". 1935/38) A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVJEGYZEKE 53 222. O [1] > se Haliaötus albicilla L. — Réti sas. Frivaldszkv 1891. Haliaëtus albicillus L. Chernel 1898, 1899. Haliaëtus albicillus L. Madarász 1899—1903. Haliaëtuse albicilla L. Chernel 1902— 1904, Haliaëtus albicilla L. Schenk 1917, 1918. Haliaëtus albicilla L. Chernel 1918. Haliaëtus albicilla L. Lovassy 1927. Haliaëtus albicilla L. Schenk 1929. Halinetus albicilla L. 223. «+ []] Pernis apivorus apivorus L. — Daräzsölyv. Frivaldszky 1891. Pernis apivorus L. Chernel 1898, 1899. Pernis apirorus L. Madarász 1899—1903. Pernis apivorus L. Chernel 1902—1904. Pernis apivorus L. Schenk 1917, 1918. Pernis apirorus L. Chernel 1918. Pernis apivorus L. : Lovassy 1927. Pernis apivorus L. Schenk 1929. Pernis apivorus L. 224. «> [1] Circaétus gallicus gallicus GM. — Kigyäszölyv. Frivaldszky 1891. Circadtus gallicue GM. Chernel 1898, 1899. Circaëtus gallicus GM. Madarász 1899—1903. Circaétus gallicus GM. Chernel 1902—1904. Circaétus gallicus GM. Schenk 1917, 1918. Circaëtus gallicus GM. Chernel 1918. Circaétus gallicus GM. Lovassy 1927. Circaëtus gallicus GM. Schenk 1929. Circaétus gallicus GM. 225. «> []] Pandion haliaétus haliaétus L. — Haläszsas.*) Frivaldazky 1891. Pandion haliaëtus L. Chernel 1898, 1899. Pandion haliaëtus L. Madarász 1899—1903. Pandion haliaéius L. Chernel 1902-1904. Pandion haliaëtus L. Schenk 1917, 1918. Pundion haliaetus L, Chernel 1918. Pandion haliaëtus L. Lovassy 1927. Pandion haliaëtus L. Schenk 1929. Pandion haliaétua L. 226. (O Cj) V Gypaétus barbatus aureus HABL. — Saskeselyn. Frivaldszky 1891, Gypaétus barbatus L. Chernel 1898, 1899. Gypnetus barbatus L. Madarász 1899—1903. Gypaétus barbatus L. i Chernel 1902—1904. Gypaëtus barbatus L. 227. (<> .) Neophron percnopterus Neophron pereno- Frivaldazky 1891. pterus L. Chernel 1898, 1890. Neophron pereno- pterus L. Madarász 1899—1903. Neophron percno- pterus L. Schenk 1917, 1918, Gypaëtus barbatus L, Chernel 1918. Gypaëtus barbatus yrandis STORR. Lovassy 1927. Gypaétus barbatus L. Schenk 1929. Gypaëtus barbatus L. perenopterus L. — Dögkeselyü. Chernel 1902—1904. Neophron pereno- pterus L. Schenk 1917, 1918. Neophron pereno- pterus L. Chernel 1918. Neophron percnopterus L. Lovassy 1927. Neophron percnopterus L. Schenk 1929, Neophron percnopterus. L. 9) Minthogy ennek a fajnak régebben használatos , Ráró".neve kétségtelenül a Rérésolymot tileti, azért új nevet kellett adni. 54 SCHKNK JAKAB {Aquila 228. (O (11) Gyps fulvus fulvus Hast. — Fakó koselyi. Frivaldssky 1891. Gype fulvus GM. Schenk 1917, 1918. Gyps fulvus GM. Chernel 1898, 1899. Gyps /ulvus GM. Chernel 1918, Gyps fulvue Hast. Madarász 1899—1903. Gype fulvus Briss. Lovassy 1927. Gype fulvus HABL. Chernel 1902—1904. Gyps fulvus GM. Schenk 1929. Gyps fulvus GM. 229. (O []]) Aegypius monachus L. — Barätkeselyü. Frivaldszky 1891. Vultur monachus L. Schenk 1917, 1918. Vultur monachus L Chernel 1898, 1809. Vultur monachus L. Chernel 1918. Vultur monachus L. Madarász 1800—-1903. Vultur monachus L. ; Chernel 1902 —1904. Vultur monachus L. Schenk 1929, Vultur monachus L. Lovassy 1927. Vultur monachus L. XII. ORDO: GRESSORES. XII. REND: GAZLOK. 1. Fam. : CICONIIDAE. 1. Család : GOLYAFELEK. 230. <> EH Ciconia ciconia ciconia L. — Fehér gólya. Frivaldszky 1891. Ciconia ulba L. Schenk 1917, 1018. Ciconia ciconia L : Chernel 1898, 1809. Ciconia ciconia L. Chernel 1818. Ciconia alba L. Madarász 1899 —1903. Ciconia ciconia L. Lovassy 1927. Ciconia alba BECHST. Chernel 1902— 1904. Ciconia ciconia L. Schenk 1929. Ciconia ciconia L. 231. «> [|] Ciconia nigra L. — Fekete gólya. Frivaldszky 1891. Ciconia nigra L. Schenk 1917, 1918. Ciconia nigra L. Chernel 1898, 1899. Ciconia nigra L. Chernel 1918. Ciconia nigra L. Madarász 1899—1903. Ciconia nigra L. Lovassy 1927. Ciconia nigra L. Chernel 1902--1904. Ciconia nigra L. Schenk 1929. Ciconia nigra L. 2. Fam. : IBIDIDAE. 2. Csalid : IBISZFELEK. 232. <>[]] Platalea leucorodia leucorodia L. — Kanalas gém. Frivaldszky 1891. Platalea leucorodia L. Schenk 1917, 1918. Platalea leucorodia L. Chernel 1898, 1899. Platalea leucerodia L. Chernel 1918. Platalea leucorodia L. pda, a p A 1020 HOE ICE Lovassy 1927. Platalea leucorodia L. leucorodia L. a Chernel 1902 —1904. Platalea leucerodia L. Schenk 1929. Platalea leucorodia L. 233. «> [|| Plegadis falcinellus falcinellus L. — Batla. Frivaidszky 1801, Ibis falcinellus L. Schenk 1917, 1918. Plegadia falcinellus L. Chernel 1898, 1899. Plegadis falcinellus L. Chernel 1918. Plegadis falcinellus L. SUDO Plegadia falci- Lovassy 1927. Plegadis falcinellue L. Chernel 1902 —1904. Plegalis falcinellus L. Schenk 1929. Plegadis falcinellus L. 3. Fam. : ARDEIDAE. 3. Család : GEMFELEK. 234. «+ [EH Ardea cinerea cinerea L. — Szürke gém. Frivaldszky 1891. Ardea cinerea L. Schenk 1917, 1918. Ardea cinerea L. Chernel 1308, 1899. Ardea cinerea L- Chernel 1918. Ardea cinerea L. Mudaräsz 1399—1903. Ardea cinerea L" Lovassy 1927. Ardea cinerea L. — Chernel 1902-1904. Ardea cinerea L. Schenk 1929. Ardea cinerea L. 1035/38) A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVJEGYZEKE 55 235. c Hj Ardea purpurea purpurea L. — Vörös gém. Frivaldszky 1891. Ardea purpurea L. Chernel 1898, 1899. Ardea purpurea L. Madarász 1899—1903. Pyrrherodias pur- purea L. Chernel 1902—1904. Ardea purpurea L. Schenk 1917, 1918. Ardea purpurea L. Chernel 1918. Ardea purpurea L. Lovassy 1927. Ardea purpurea UL. Schenk 1929. Ardea purpurea L. 236. <> []] Egretta alba alba L. — Nagy kécsag. Frivaldszky 1891. Ardea alba L. Chernel 1898, 1899. Ardea alba L. Madarász 1899—1903. Herodias alba L. Chernel 1902—1904. Ardea alba L. Schenk 1917, 1918. Ardea alba L. Chernel 1918. Egretta alba L. Lovassy 1927. Ægretta alba L. Schenk 1929. Herodias alba L. 237. +» (jj Egretta garzetta garzetta L. — Kis kócsag, Frivaldszky 1891. Ardea garzetta L. Chernel 1898, 1800. Ardea garzetta L, Madarász 1809-—1903, Warzetta garzetta L. Chernel 1902-1904. Ardea garzetta L. Schenk 1917, 1918. Ardea garzetta L. Chernel 1918, Zgretta garzetta L. Lovassy 1927, &yretta garzetta LL. Schenk 1929. Garzetta garzetta L. 238. V Bubulcus ibis ibis L. — Pasztorgém. Frivaldszky 1891. Ardea bubulcus Sav. Chernel 1898, 1899. Ardea bubulcus Sav. Madarász 1899—1903. Bubulcus lucidus RAFIN. Chernel 1902—1904.. Ardea hubulcua Sav. Schenk 1917, 1918. Ardea bubulcus Sav. Chernel 1918. Bubulcus ibis L. Lovassy 1927. Bubulcus ibis L. Schenk 1929. Bubulcua luctdua RAFIN. 239. +» []] Ardeola ralloides Scop. — Üstökös gém. Frivaldazky 1891. Ardea comata PALL. Chernel 1898, 1899. Ardea ralloidea Scop. Madarász 1899—1903. Ardeola ralloides Scop. Chernel 1902—1904. Ardea ralloides Scop. Schenk 1917, IRIS. Ardea ralloiden Scop, Chernel 1918. Ardeola ralloidea SCoP. Lovassy 1927. Ardeola ralloides SCoP. Schenk 1929. Ardeola ralloiles Scop. 240. c F5 Nycticorax nycticorax nycticorax L. — Bakecsé. Frivaldszky 1891. Nyctiardea nycticorax L. Chernel 1898, 1899. Nycticorar nycti- coraz L. Madarász 1899—1903. Nycticorar nycti- corax L. i Chernel 1902—1904. Nycticorar nycti- corar L. Schenk 1917, 1918. Nycticorar. nycticorar L. Chernel 1918. Nycticorar griseus L. Lovassy 1927. Nycticorax griseus L. Schenk 1929. Nycficorar nycticorar L. 241. <> FH Ixobrychus minutus minutus L. — Pocgém. Frivaldszky 1891. Ardea minuta L. Chernel 1898, 1899. Ardetta minuta L. Madarász 1899—1903. Ardetta minuta L. Chernel 1902—1904. Ardetta minuta L. Schenk 1917, 1918. Ardetta minuta L. Chernel 1918. Ardetta minuta L. Lovassy 1927. Ardetta minuta L. Schenk 1929. Ardetta minuta L. — 56 _ SCHENK JAKAB [Aquila 242. «> []] «+» Botaurus stellaris stellaris L. — Bölömbika. Frivaldszky 1891. Botaurue stellarie L. Schenk 1917, 1918, Botaurüus stellaria L. Chernel 1898, 1899. Botaurus atellaris L. Chernel 1918. Botaurus stellarie L. pera De BON Lovassy 1927. Botaurua stellaris L. Chernel 1902—1904. Botaurus stellaria L. Schenk 1929, Botaurus stellarie L. XIII. ORDO: ANSERES, XIII. REND: LUDAK. 1. Fam.: ANATIDAE. 1. Család : RÉCEFÉLÉK. . 243. «> Cygnus cygnus L. — Énekes hattyú. Frivaldszky 1881. Cygnus musicus BECHST. Schenk 1917, 1918. Cygnus cygnus (L. Chernel 1898, 1899. Cygnus cygnus (L.) Chernel 1918. Cygnus musicus BECHST. Madarász 1899—1903. Cygnus cyynus (L.) Lovassy 1927. Cygnus musicus BECHST. Chernel 1902—1904. Cygnus cygnus (L.) Schenk 1929, Cygnus cygnua L. 244. \/ Cygnus bewickii YARR. — Kis hattyú. Frivaldszky 1891, — Schenk 1917, 1918. Cygnus bewicki YARR. Chernel 1898, 1899. Cygnus bewickt YARR. Madarász 1899—1903. Cygnus bewicki Chernel 1918. Cygnus bewickit YARR. Lovassy 1927. Cygnus bewickii YARR. YARR. Chernel 1902—1904. Cygnus bewicki YARR- Schenk 1929. Cygnus bewicki YARR. 245. \/ Cygnus olor GM. — Bütykös hattyú. Frivaldszky 1891. Cygnus olor GM. Schenk 1917, 1918. Cygnus olor GM. Chernel 1898, 1899. Cygnus olor GM. Chernel 1918. Cygnus olor GM. Madaräsz 1899—1903. Cygnus olor GM. Lovassy 1927. Cygnus olor GM. Chernel 1902—1904. Cygnus olor GM. Schenk 1929. Cygnus olor GM. 246. <>» [|] Anser anser L. — Nyári lúd. Frivaldszky 1891. Anser cinereus MEY. Schenk 1917, 1018. Anser anser L. Chernel 1898, 1899. Anser anser L. Chernel 1918. Anser ferus BECHST. Madarász 1899—1903. Anser anser L. Lovassy 1927. Anser cinereus MEY. Chernel 1902--1904. Anser anser L. Schenk 1929. Anser anser L. 247. av Anser albifrons albifrons Scop. — Nagy lilik. Frivaldszky ‘1891. Anser albifrons GM. Chernel 1902-—1904. Anser albifrons Scop. Chernel 1898, 1899. Anser albifrons Schenk 1917, 1918. Anser albifrons Scor. intermedius NAUM. Chernel 1918. Anser albifrona Scop. Madarász 1899-—1903. Anser albifrons Lovassy 1927. Anser albifrons Scop. ScoP. Schenk 1929. Anser albifrons Scop. 248. «+» Anser erythropus L. — Kis lilik. Frivaldszky 1591. Anser erythropus L. Schenk 1917, 1918. Anser erythropus L. Chernel 1898, 1899. Anser albijrons finnmarchicus GAMM. Madarász, 1899-1903. Anser Lovassy 1927. Anser albifrons var. ery- erythropus L. thropus L. Chernel 1902--1904. Anser erythropus L. Schenk 1929. Anser erythropus L. Chernel 1918. Anser erythropus L. '1995/38] A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVJEGYZEKE 57 249. «» Anser fabalis fabalis LATH. — Vetési lüd. Frivaldazky 1891. Anser segetum GM. Anser arvensis BREHM. Anser brachy- rhynchus BAILL. ‘ hernel 1898, 1899. Anser fabalis LATH. Anser fabalis arvensis BREHM. Anser fabalis brachyrhynchus BAILL. Madarász 1899—1903. Anser fabalie LATE, Chernel 1902—1904. Anser fabalis LATH. Anser brachyrhynchus BAILL. Schenk 1917, 1018. Anser fabalis LATH. Anser brachyrhynchus Ban. Chernel 1918. Anser fabalis LATH. Anser brachyrhynchus BAILL. Lovassy 1927. Anser fabalis LATH. Anser fabalis brachyrhynchus BAILL. Schenk 1929. Anser fahalie LATH. 250. «> Anser fabalis neglectus SusHK. — Gegelüd. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899, — Madarász 1899-1903. SUSCHKIN. Chernel 1902—1904. Anser fabalis neglectus SUSCHKIN, Anser neglectus Schenk 1917, 1918. Anser neglectus SUSCHKIN. Chernel 1918. Anser neglectus SUSCHKIN. Lovassy 1927. Anser fabalis neglectus SUSCHKIN. Schenk 1929, Anser neglectus SUSCHKIN. 251. \/ Anser indicus LATH. — Indiai lúd. 252. \/ Branta bernicla bernicla L. — Örvös lüd. Frivaldszky 1891. Branta bernicla L. Chernel 1898, 1899. Branta bernicla L. Madarász 1899-—1903. Branta bernicla L. Chernel 1902—1904. Branta bernicla L. Schenk 1917, 1918. Branta bernicla L. Chernel 1918. Branta bernicla L. — Lovassy 1927. Branta bernicla L. Schenk 1929. Branta bernicla L. 253. V Branta leucopsis BECHST. — Apäcalüd. Frivaldszky 1801. — Chernel 1898, 1899. Branta leucopsis BECHST. Madarász 1899—1903. — . Chernel 1902—1904. Branta leucopsis BECHST. Schenk 1917, 1918. Branta leucopsis BECHST. Chernel 1918. Branta leucopsis BECHST. Lovassy 1927. Branta lcucopsis BECHST. Schenk 1929. Branta ne BECHST. 254. «» Branta ruficollis PALL. — Vérésnyaku lúd. Frivaldszky 1891. Chernel 1898, 1899. — Madarász 1899—1903, — Chernel 1902—1904, — ‘Schenk 1917, 1918, — Chernel 1918. Branta ruficollis PALL. Lovassy 1927. Branta ruficollis PALL. Schenk 1929. Branta ruficollis PALL. 255. «>» Tadorna tadorna L. — Bütykös ásólúd. Frivaldszky 1891, — Chernel 1898, 1899. Tadorna dore L. Madarász 1899—1903. Tadorna tadorna L. Chernel 1902—1904. Tadorna tadorna L. Schenk 1917, 1819. Tadorna tadorna L. Chernel 1918. Tadorna cornuta GM. Lovassy 1927. Vulpanser tadorna L. Schenk 1929. Tadorna tadorna L, - 58 SCHENK JAKAB [Aquila 256. \/ Casarca ferruginea Patt. — Vörös dadlad. Frivaldszky 1891. Casarca rutila PALL. Chernel 1898, 1899. Tadorna casarca L. Madarász 1899—1903. Casarca casarca L. Chernel 1902—1904, Tadorna casarca L. Schenk 1917, 1918. Tadorna casarcu L. Chernel 1918. Casarca rutila PALL. Lovassy 1927. Vulpanser casarca L. Schenk 1920. C'asarca casarca L. 257. > EH a Anas platyrhyncha platyrhyncha L. — Tőkés réce. Frivaldssky 1891. Anas boschas L. Chernel 1898, 1899. Anas boschas L. Madaräsz 1899—1903. Anas boschas L. Chernel 1902—1904. Anas boscas L. Schenk 1917, 1918. Anas boscas L. Chernel 1918. Anas boschas L. Lovassy 1927. Anas boschas. L. Schenk 1929. Anas boschas L. 258. «> av Anas crecca crecca L. — Csörgő réce. Frivaldszky 1891. Querquedula crecca L. Chernel 1898, 1899. Anas crecca L. Madarász 1809 —1903. Nettion crecca L. Chernel 1902—1904. Anas crecca L. Schenk 1917, 1918. Anas crecca L. Chernel 1018. Anas crecca L. Lovassy 1927. Anas crecca L. Schenk 1929. Nettium crecca L. 259. <> <> Anas querquedula L. — Böjti réce. Frivaldszky 1891. Querquedula circia L. Chernel 1898, 1899. Anas querquedula L: Madarász 1899—1903. Querquedula querquedula L. Chernel 1902—1904, Anas querquedula L. Schenk 1917, 1918. Anas querquedula L. Chernel 1018. Anas querquedula L, Lovassy 1927. Anas querquedula L, Schenk 1929. Querquedula querquedula L. 260. <> H<» Anas strepera L. — Kendermagos réce. Frivaldszky 1891. Chaulelasınus streperus L. Chernel 1898, 1899. Anas strepera L. Madarász 1809—1903. Chaulelasmus streperus L. Chernel 1902— 1004. Anas strepera L, Schenk 1917, 1918. Anas strepera L. Chernel 1918. Anas strepera L. Lovassy 1027. Anas strepera L. Schenk 1929. Chaulelasmus streperus L. 261. cs az Anas penelope L. — Fütyülö réce. Frivaldszky 1891. Mareca penelope L. Chernel 1898, 1899. Anas penelope L. Madarász 1899—1903. Marecu penelope L. Chernel 1902—1904. Anas penelope L. Schenk 1917, 1918. Anas penclope L. Chernel 1018. Anas penelope L. Lovassy 1927. Anas penelope L. Schenk 1929. Mareca penelope L. 262. V Anas falcata GEORGI. — Sarlós réce. Frivaldszky 1891. Querquedula falcata PALL. Chernel 1898, 1899. Anas falcata GEORGI. Madarász 1800 —1903. Hunetta falcata GEORGI. Chernel 1902—1904. Anas falcata GEORGI. Schenk 1917, 1918. Anas falcata GEORGI. Chernel 1918. Anas falcata GEBORGI. Lovassy 1927. Anas falcata GEORGI. Scnenx 1929. Kunetta falcata GEORGI. 1935/38] A TORTENELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVJEGYZEKE 59 263. «>[]]«> Anas acuta acuta I. — Nyilfarkü réce. Frivaldszky 1891. Dafila acuta L. Chernel 1898, 1899. Dafila acuta L. Madarász 1899—1903. Dafila acuta L. Chernel 1902—1904. Dafila acuta L. Schenk 1917, 1918. Dafila acuta L. Chernel 1918. Anas acuta L. Lovassy 1927. Anas acuta L. Schenk 1929. Dafila acuta L. 264. \/ [ | Anas angustirostris MÉNÉTR. — Märvänyos réce. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899. Anas marmorata TEMM. Madarász 1899—1903. Marmaronetta angustirostria MENETR. Chernel 1902-—1904. Anas angustirostria MENETR. Schenk 1917, 1918. Anas angustirostrie MENETR. Chernel 1918. Anas angustirostrie MÉNÉTR. Lovassy 1927. Anas unguatirostris MENETR. Schenk 1929. Marmonetta angustirostria MENETR. 265. «> []] <> Spatula clypeata L. — Kanalas réce. Frivaldazky 1891. Spatula clypeata L. Chernel 1898, 1899. Spatula clypeata L. Madarász 1899—1903. Spatula clypeata L. Chernel 1902—1904. Spatula clypeata L. Schenk 1917, 1918. Spatula clypeata L. Chernel 1918. Spatula clypeata L. Lovassy 1927. Spatula clypeata L. Schenk 1929. Spatula clypeata L. 266. \/ Netta rufina Patt. — Üstökös réce. Frivaldszky 1891. Fuligula rufina PALL. Chernel 1898, 1809. Fuligula rufina PALL. Madaräsz 1899—1903. Netta rufina PALL. Chernel 1902—1904. Fuligula rufina PALL, . Schenk 1917, 1918. Fuligula rufina PALL. Chernel 1918. Nyroca rufina PALL. Lovassy 1927. Aythya rufina PALL. Schenk 1929. Netta rufina PALL. 267. «> [[] «+ Nyroca ferina ferina I. — Barátréce. Frivaldszky 1891. Aythya ferina L. Chernel 1898, 1899. Fuligula ferina L. Madarász 1899—1903. Aythia ferina L. Chernel 1902—1904. Fuligula ferina L. 268. c M «+ Nyroca nyroca Frivaldazky 1891. Nyroca leucophthalmus BECHST. À Chernel 1898, 1899. Fuligula nyroca GÜLD. Madarász 1899—1903. Aythia nyroca GÜLD. Schenk 1917, 1918. Fuligula jerina L. Chernel 1918. Ayroca ferina L. Lovassy 1927. Aythya ferina L. Schank 1929. Aythia ferina L. nyroca L. — Cigänyröce. Chernel 1902—1904. Fuligula nyroca GULD. ‘Schenk 1917, 1918. Fuligula nyroca GULD, Chernel 1918. Nyroca ferruginca Gm, Lovassy 1927. Aythya nyroca GOLD. Schenk 1929. Aythia nyroca GULD. 269. «> «+» Nyroca fuligula L. — Kontyos réce. Frivuldszky 1891. Fuliz cristata L. Chernel 1898, 1899. Fuligula fuligula L. Madarász 1899—1903. Fuligula fuligula L. ‘ Chernel 1902—1904. Fuligula fuligula L. Schenk 1917, 1918. Fuligula fuligula L. Chernel 1918. Nyroca fuligula L. Lovassy 1927. Aythya fuligula L. Schenk 1929. Fuligula fuligula L. 60 SCHENK JAKAB [Aquila 270. «> «» Nyroca marila marila L. — Hegyi réce. Frivaldezky 1891. Fulia marila L. Chernel 1808, 1899. Fuligula marila L. Madarész 1899—1903. Fuligula marilu L. ‚Chernel 1902—-1904. Fuligula marila L. . Schenk 1917, 1918. Fuligula marila L. Chernel 1918. Nyroca marila L. | Lovassy 1927. Aythya marila L. Schenk 1929. Fuligula marila L. 271. «> Bucephala clangula clangula L. — Kerceréce. Frivaldszky 1891. Bucephala clangula L. Chernel 1898, 1899. Fuligula clangula L. Madarász 1899— 1903. Clangula clangula 1. Chernel 1902—1904. Fuligula clangula L. Schenk 1917, 1918. Fuligula clangula L. Chernel 1918. Nyroca clangula L. Lovassy 1927. Aythya clangula L. Schenk 1929, Clangula clangula L. 272. \/ Clangula hyemalis L. — Jeges réce. Frivaldszky 1891. Harelda glacialis L. Chernel 1898, 1899. Fuligula hyemalis L. Madarász 1899—1903. Harclda glacialis L. Chernel 1902—1904. Harelda ylacialis L. Schenk 1917, 1018. Harelda hyemalis L. Chernel 1918. Nyroca hyemalis L. Lovassy 1027. Aythya hyemalis L. Schenk 1929. Hurelda glacialis L. 273. «> «+ Oidemia fusca fusca L. -— Füstös réce. Frivaldszkv 1891. Oidemia fusca L. Chernel 1898, 1899. Vedemia fusca L. Madaräsz 1899—1903. Oedemia fusca L. Chernel 1902—1904. Oedemia fusca L. Schenk 1917, 1918. Oedemia fusca L. Chernel 1918. Oidemia fusca L. Lovassy 1027. Oidemia fusca L. Schenk 1929. Velemia fusca L. 274. \/ Oidemia nigra nigra L. — Fekete réce. Frivaldszky 1891. Oidemia nigra L. Chernel 1898, 1899. Oedemia nigra L. Madarász 1899—1903. — Chernel 1902-—1904. Vedemia nigra L. Schenk 1917, 1918. Oedemia nigra L. Chernel 1918. Oidemia nigra L. Lovassy 1927. Oidemia nigra L. Schenk 1929. Oedemia nigra L. 275. \/ Somateria mollissima mollissima L. — Pehelyréce.*) Frivaldszky 1801. Somateria mollissima L. Chernel 1898, 1899. Somuteria mollissima L. Mudaräsz 1899—1903. Somateria mollissima L. Chernel 1902—1904. Somuteria mollissima L, Schenk 1917, 1918. Somateria mollissima L. Chernel 1918. Somateria mollissima 1. Lovassy 1927. Somateria mollissima L. Schenk 1929. Somateria mollissima L. 276. \/ Somateria spectabilis L. — Cifra pehelyréce. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899, — Madarász 1899—1903. -— Chernel 1902—1904. — Schenk 1917, 1018. Somateria spectabilis L. : Chernel 1918. Somateria epectabilia L. Lovassy 1027. Somateria spectabilie L. Schenk 1929. Erionctta ‘spectabilie L. °) A régi ,,dunnaréce” elnevezés helyébe a dr. NAGY JENÙ által ajánlott , pehelyréce" név (Aquila 1951 34 p. 399) valóban helyesebb és magyarosabb, 1935/33] A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVJEGYZEKE 61 277. «> |T| Oxyura leucocephala Scop. — Kékcsőrü réce. Frivaldszky 1891. Zrismatura leuco- cephala Scop. Chernel 1898, 1899. Erismatura leuco- cephala Scop. Madarász 1899---1903. Eriamatura leucocephala Scop. Chernel 1902-—1904. Erismatura leuco- cephala Scop. Schenk 1917, 1918. Æriematura leuco- cephala Scop. Chernel 1918. Erismatura leucocephala Scop. Lovassy 1927, Eriamatura leucoce phala Scop. Schenk 1929, : Erismatura leucocephala Scop. 278. cs Mergus merganser merganser L. — Nagy bukó. Frivaldszky 1891. Mergus merganser L. Chernel 1898, 1899. Mergua merganser L. Madarász 1899—1903. Merganser castor L, Chernel 1902 —1904, Mergus merganaer L. Schenk 1917, 1918. Mergus merganser L. Chernel 1918. Mergus merganaer L. Lovassv 1927. Mergus merganser L. Schenk 1929. Merganser merganser L. 279. «> Mergus serrator L. — Örvös bukó. Frivaldszky 1891, Mergus serrator L, Chernel 1808, 1899. Mergua serrator L. Madarász. 1899-1903, Merganser serra. tor L. Chernel 1902—1904. Mergus serrator L. Schenk 1917, 1918, Mergus serrator L. Chernel 1918, .Mergus acrrator L. Lovaasy 1927. Mergus serrator L. Schenk 1920. Merganser serrator L. 280. «+ Mergus albellus L. — Kis bukó. Frivaldszky 1891. Mergus albellus L. Chernel 1898, 1899. Mergus albellus L. Madarász 1899-—1903. Mergus albellus L. Chernel 1002—-1904. Mergus albellua L. XIV.ORDO:STEGANOPODES 1. Fam.: PHALACROCORACIDAE Schenk 1917, 1018. Mergus albellus L. Chernel 1918. Mergus albellus 1. Lovassy 1927. Mergus albellus L. Schenk 1929. Mergus albellus L. XIV. REND: EVEZÖSLÄBUAK 1. Család: KAROKATONAFELEK 281. c []] Phalacrocorax carbo sinensis SHAW et NopD. — Nagy kärökatona. Frivaldszky 1801. Graculus carbo L. Chernel 1898, 1899. Phalacrocorax carbo L. Madarász 1899--1903. Phalacrocorar carbo L. Chernel 1902 —1904. Phalacrocoraz carbo L. Schenk 1917, 1918. P’halacrocorax carbo L. Chernel 1918. l’halacrocorar carbo L. Lovassy 1927. Phalacrocorar carbo L. Schenk 1929. Phalacrocorar carbo L. 282. (O 'T)) Phalacrocorax aristotelis desmaresti PAYR. — Üstökös kárókatona. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899. Phalacrocoraz graculus desmaresti PAYR. Madarász 1899—1903. Phalacrocorar desmaresti PAYR. Chernel 1902—1604. Phalacrocorax graculus desmaresti PAYR. Schenk 1917, 1918. Phalacrocorax graculus desmaresti PAYR. Chernel 1918. Phalacrocoraz graculus desmaresti PAYR. . Lovassy 1927. — Schenk 1929. Phalacrocorax graculua desmaresti PAYR. 62 SCHENK JAKAB [Aquila 283. (<> [T]) +» Phalacrocorax pygmaeus PALL. — Kis kárókatona. Frivaldszky 1591. Graculus pygmacus PALL. Chernel 1898, 1899. Phalacrocorax pug- maeus GM. Mudnrész 1899—1903. Phalacrocorax pyg- maeus PALL. Chernel 1902—1904. Phalucrocorax pyg- maeus PALL. 2. Fam. PELECANIDAE. Schenk 1917, 1918. Phalacrocoraz pyy- maeus PALL. Chernel 1918. Phalacrocoraz pygmaeus PALL. Lovassy 1927. Phalucrocoraxr pygmaeus PALL. Schenk 1929. Phalacrocoraz pygmaeus GM. et PALL. 2. Csaläd : GODENYFELEK. 284. «> «+» Pelecanus onocrotalus onocrotalus 1. — Gédény. Frivaldszky 1891. Pelecanus onocrotalua L. Pelecanua minor RUPP. Chernel 1898, 1809. Pelecanus onocro- talus L. P. 0. roseus GM. Madarász 18949—1903. Pelecanus onocro- talus L. Pelecanus roseus GM. Chernel 1902-1904. Pelecanus onocro- talus L.Pelecanus onocrotalus minor GM. Schenk 1917, 1918. Pelecanus onocrotalus L. Pelecanus roseus GM. Chernel 1918. Pelecanus onocrotalua L. Pelecanus onocrotalus roseus GM. Lovassy 1927. Pelecanus onocrotalus L. Pelecanus onocrotalus var. minor RUPP. Schenk 1929. Pelecanus onocrotalus 1.. 285. \/ Pelecanus crispus Bruch. — Borzas gédény. Frivaldszky 1891. Pelecanus crispus BRUCH. Chernel 1898, 1809. Pelecanus crispus BRUCH. Madarász 1899 — 1903. Pelecanus crispus BRUCH. XV. ORDO TUBINARES.: 1. Fam. PROCELLARIIDAE. Chernel 1902—1904. Pelecanus crispus BRUCH. Schenk 1917, 1918. l’elecanus crispus BRUCH. Chernel 1918. Pelecanus crispus BRUCH. Lovassy 1927. Pelecanus crispus BRUCH. Schenk 1929. Pelecanus crispus BRUCH. XV. REND: HOJSZAK. 1. Csaläd : HOJSZAFELEK. 286. (CF) Puffinus puffinus yelkouan ACERBI. — Bukdosé veszmadar. Frivaldszky 1801. Puffinus anglorum TEMM. Chernel 1898, 1809. Muffinus puffinus L. P. p. yelkouanus ACERB. Madarasz: 1899 —1903. Puffinus kouanus ACERBI. Chernel 1902—1904. Puffinus puffinus yelkouants ACERBI. yel- 287. (<>) Puffinus kuhlii kuhlit Frivaldszky 1801. — já Chernel 1898, 1599. Puffinus kuhli BOIE. Madarász 1899—1903. Puffinus kuhli Bois. Chernel 1902 —1904. Puffinus kuhli Bow. Schenk 1917, 1918. Puffinus puffinus | yelkouanus ACERBI. Chernel 1918. Puffinus anglorum yelkouan ACERBI. Lovassy 1927. - Schenk 1929. Puffinus puffinus yel- kouan ACERBI. Bor. — Szürke veszmadar. Schenk 1917, 1918. Puffinus kuhlii BOIE. Chernel 1918. Puffinus kuhli Bots. Lovassy 1927. — Schenk 1929. Pulfinus kuhli BOIE. 1985/38) A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NÉVIEGYZÉKE 43 XVI. ORDO: PYGOPODES. XVI. REND: FARLABUAK. 1. Fam.: PODICIPIDAE. 1. Család : VOCSOKFELEK. 288. «> FH Podiceps cristatus cristatus L. — Bubos vöcsök. Frivaldszky 1891. Podiceps cristatua L. Schenk 1917, 1918. Colymbus crietatua L: Chernel 1898, 1899. Colymbus cristatus L. Madarász 1898— 1903. Podiceps cristatusL. Chernel 1902—1904. Colymbus cristatus L. Schenk 1929. Lophaethya cristata L. Chernel 1918. Podiceps cristatus L. Lovassy 1927. Podiceps cristatus L. 289. «>[]) Podiceps griseigena griseigena Bopp. — Vörösnyakü vöcsök. - Frivaldazky 1891. Podicepa griseigena Chernel 1902—1904. Colymbus griseigena Bopp. Bopp. Chernel 1898, 1809. Colymbus griseigena En 1917, 1918. Colymbus griseiyena Bopp. > 3 ee 7 oi Chernel 1918. Podicepe griseigena Bopp. Madarász 1899—1903. Podiceps griseigena Lovassy 1927. Podiceps griseigena BoD. Bopp. Schenk 1929. Lophaethya griseigena BODD. 290. \/ Podiceps auritus. L. — Füles vöcsök. Frivaldszkv 1891. Podiceps auritus L. Schenk 1917, 1918. Colymbue auritus L. "Chernel 1808, 1899. Colymbus auritus L. Chernel 1918. Podiceps auritus L. Madarász 1899—1903. Podiceps auritus L. Lovassy 1927. Podiceps auritus L. Chernel 1902—1904. Colymbus auritus L. Schenk 1929. Dytes auritus L. 291. <> Podiceps nigricollis nigricollis BREHM. — Feketenyakü vöcsök. Frivaldszky 1891. Podiceps nigricollis Chernel 1902—1904. Colymbux nigri- SUND. i collis BREHM. Chernel 1898, 1899. Colymbua nigricollis Pe nue 1918. Colymbus nigricollis BREHM. i Ru Chernel 1918, Podiceps nigricollis BREHM. Madarász 1999—1903. Podiceps nigri- Lovassy 1927. Podicepanigricollis BREHM. collie BREHM. Schenk 1929. Proctopus nigricollix BREHM: 292. «> FH Podiceps ruficollis ruficollis PALL. — Kis vöcsök. ‘ Frivaldazky 1891. Podiceps minor L. Schenk 1917, 1918. Colymbus jluriatilin Chernel 1898, 1899. Colymbus fluviatilis TUNST. TUNST. Madarász 1899—1903. Podiceps fluvia- Chernel 1918. Podiceps nigricans LEOP. tilis TUNST. Lovassy 1927. Podiceps fluviatilis Chernel 1902—1904. Colymbus fluviatilis TUNST. TUNST. Schenk 1929. Podiceps fluviatilia TUNST. 2. Fam. : URINATORIDAE. 2. Család : BUVARFELEK. 293. \/ Colymbus immer Brinn. — Jeges búvár. ; Frivaldszky 1881. Colymbus glacialia L. Schenk 1917, 1918. Gavia torguata BRÜNN. Chernel 1898, 1899. Gavia glacialis L. | Chernel 1918. Colymbus immer BROWN. Mi, ir ED Lovasay 1927. Colymbus glacialie L. Chernel 1902—1904. Gavia torquata BRÜNN. Schenk 1929. Colymbus glacialis L. 64 SCHENK JAKAB {Aquila 294. \/ Colymbus adamsii Gray. — Fehercaörü jeges buvar. Frivaldezky 1891. — Chernel 1398, 1899. — Madarász 1899-1903. — Chernel 1902, 1904, — Schenk 1917, 1915. — Chernel 1918. Colymbus adamsi GRAY. Lovassy 1927. — Colymbus glacialis adamsi GRAY. ‘Schenk 1929. Colymbus adamsii GRAY, 295. «+» Colymbus arcticus arcticus L. — Sarki büvär. Frivaldszky 1891. Colymbus arcticus L. Chernel 1898, 1899. Gavia arcticue L. Madarász 1599—1903.Colymbusarcticus L. Chernel 1902—1904. Gavia: arctica L. 296. FH Columba oenas oenas L. — Kék galamb. Frivaldszky 1891. Columba oenas L. Chernel 1898, 1899. Columba oenas L. Madaräsz 1899—1903. Columba oenas L. Chernel 1902—1904. Columba oenas L. Schenk 1917, 1918. Columba ocnas L. Chernel 1918. Columba venas L. Lovassy 1927. Columba cenas L. Schenk 1929, Columba venas L. 299. <> FH Columba palumbus palumbus L. — Orvés galamb. Frivaldszky 1891. Columba palunbus L. Chernel 1898, 1899. Columba palumbua L. Madarász 1899—1903. Columba palum. bus L. Chernel 1902— 1904. Columba palumbua L Schenk 1917, 1918. Columba palumbus L. Chernel 1918. Columba pulumbus L. Lovassy 1927. Columba palumbus L. Schenk 1929. Columba palumbus 1. 300. <> FH Streptopelia turtur turtur L. — Gerle. Frivaldszky 1891. Turtur auritus GRAY. Chernel 1898, 1899. T'urtur turtur L. Madarász 1899—1903. Turtur turtur L. Chernel 1902—1904. Turtar turtur L. Schenk 1917, 1918. T'urtur turtur L. Chernel 1918. Turtur communis SELB. Lovassy 1927. Turtur communis SELB. Schenk 1929. Turtur turtur L. 1935/38] A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVJEGYZEKE or 301. © [1] Streptopelia decaocto decaooto Friv. — Balkáni kacagögerle.*) XVIII. ORDO: PTEROCLETES. XVIII. REND: PUSZTAI TYUKOK. 1. Fam.: PTEROCLIDIDAE. 1. Család: PUSZTAI TYUKFELEK, 302. \/ Pterocles senegalensis senegalensis LICHT. — Sivatagi talpastyak. Frivaldszky 1891. Pterocles exustus TEMM. Chernel 1898, 1899. J’terocles erustus TEMM. Madarász 1899—1903. Preroclurus exus. tus TEMM. Chernel 19021904. Jterocles exustus TEMM. Schenk 1917, 1918. Jterocls exustus : TEMM. Chernel 1918. Pteroclurua exuetus TEMM. Lovassy 1027. Pterocles exustus TEMM. Schenk 1929. Pterodiclurua exruatua TEMM. 303. \/ (| Syrrhaptes paradoxus PALL. — Pusztai talpastyük. Frivaldazky 1891. Syrrhaptes paradorus PALL. Chernel 1898, 1899. Syrrhaptes paradorue PALL. Madarász 1899—1003. Syrrhaptes para- dorus PALL. XIX. ORDO: LIMICOLAE. 1. Fam. : BURHINIDAE. 304. «> [1] Burhinus oedicnemus Frivaldszky 1891. Oedicnemus crepitane TEMM. Chernel 1808, 1899. Vedicnemus oedic- nemua L. Vedienemus oedicnemua indicus SALVAD. Madarász 1890 — 1903. Vedicnemus oedice nemun L. Medicnemua oedienemus indicus SALVAD. Chernel 1902—1004. Oedicnemua oedic- nemua indicus SALVAD. 2. Fam. : CURSORIIDAE. 305. V Cursorius cursor Frivaldazky 1891. Cursorine gallicus GM. Chernel 1898, 1899. Cursorius gallicua GM. Madarász 1899—1903. Curenrius gallicus GM. : i Chernel 1902—1904. Cursorius gallicus GM. Chernel 1902—1904. Syrrhaptes parado. rua PALL. Schenk 1917, 1918. Syrrhaptes paradorua PALL. Chernel 1918. Syrrhaptes paradorus PALL. Lovassy 1927. Syrrhaptes paradorua PALL. Schenk 1929. Syrrhaptes paradorus PALL. XIX. REND: SARJAROK. 1. Csalad: UGARTYUKFELEK. oedicnemus L. — Ugartyük. Schenk 1917, 1918. Oedicnemus ordie- nemua L. Oedicnemus oedicnemus indicus SALVAD. Chernel 1918. Vedicnemua scolopar Gm. Oedienemus scolopa.r indicus SALVAD. Lovassy 1927. Ordicnemua crepitans TEMM. Schenk 1929. Vedicnemus oedienemun L. 2. Család: FUTOMADARFELEK. cursor LATH. — Futémadér, Schenk 1917, 1918. Cursorina gallicus GM. " Chernel 1918. Curaoriua gallicus GM. Lovassy 1927. Cursorius gallicun GM. Schenk 1929. Onrrarius galliena GM. *) FRIVALDSZKY IMRK eredeti elnevezése Dr. DORNING H. közlése szerint , Pétholdns geria’’ tehát tulajdonképpen ez a név illetné meg a magyar madärterületnek ezt az uj jövevényét. Miathogy es a név azonban félreértésekre adhat okot, megtartottam ss eddig használatos nevet, amely es Aquila nyomán a hagal természetrajai és vadászati folyóiratokban eléggé meghonosodott. 5 SOHENK JAKAB {Aquila 306. «> []) Glareola pratincola pratincola L. — Szökioser. Frivaldszky 1891. Glareola pratincola L. Chernel 1898, 1899. Glareola pratincola L. Madarász 1809—1903. Glareola pratincola L. Chernel 1902—1904, Glareola pratincola L, Schenk 1917, 1918. Glarcola prasincola L. Chernel 1918. Glareola pratincola L. Lovassy 1927. Glareola pratincola L. Schenk 1929. Glareola pratincola L. 307. VC] Glareola nordmanni NorpM. — Feketeszärnyu székicsér. Frivaldszky 1891. Glareola pallası BR. Chernel 1808, 1899. Glareola pratincola melanoptera NORDM. Madarász 1899—1903. Glareola mela- noptera NORDM. Chernel 1902—1904. Glareola pratincolu melanoptera NORDM. 3. Fam. : CHARADRIIDAE. Schenk 1917, 1918. Glareola pratincola melanoptera NORDM. Chernel 1918. Glareola nordmanni NORDM. Lovassy 1927. Glareola pratincola rar, melanoptera NORDM. Schenk 1929. Glareola melanoptera NORDM. 3. Csaläd : LILEFELEK. 308. «> Charadrius hiaticula hiaticula L. — Parti lile. Frivaldszky 1891. Aegialitis hiaticula L. Chernel, 1898. 1399. Charadrius hiati- cula L. Madarász 1899—1903. Aegialitis hiati- eula L. Chernel 1992—1904. Charadrius hiati- cula L. : Schenk 1917, 1918. Charadrius hiaticula L. Chernel 1918. Charadrius hiaticula L. Lovassy 1927. Aegialitis hiaticula L. Schenk 1929. Aegialitie hiaticola L. 309. «> [T] Charadrius dubius curonicus GM. — Kis lile. Frivaldszky 1891. Aegialitis fluviatilis BECHST. Chernel 1898, 1899. Charadrius dubia Scop. Madarász 1399—1903. Aegialitis dubia Scop. Chernel 1902—1904. Charadrius dubiue Scop. Schenk 1917, 1918. Charadrius dubiue Scop. Chernel 1918. Charadrius dubius Scop. Lovassy 1927. Aegialitis dubia Scop. Schenk 1929. Aegialitie dubia Scop. 310. «> [1] Charadrius alexandrinus alexandrinus L. — Széki lile. Frivaldszky 1891. Aegialitie cantianus LATH. Chernel 1898, 1899. Charadrius alexandri- nus L. Madarász 1899—1903. Aegialitie alexan- drina L. Chernel 1902—1904. Charadrius alexand- rinus L. Schenk 1917, 1918. Charadrius alexand- rinus L. Chernel 1918. Charadrius alezandrinus L. Lovassy 1927. Aegialitis alerandrina L. Schenk 1929. Aegialitis alexandrina L. 311. «> (<> | j) Charadrius morinellus L. — Havasi lile. Frivaldszky 1891. Charadrius mori- nellus L. Chernel 1898, 1899. Charadrius mori- + méllus L. . Madarász 1899-1903. Eudromias mori- nellue L. Chernel 1902—1904. Charadrius mori- nellus L. . Schenk 1917, 1918. Charadrius mori- nellus L. Chernel 1918. Charadrius morinellus L. Lovassy 1927. Charadrius morinellus L. Schenk 1929. Eudromias morinellus L. 1935/38] A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NÉVIEGYZÉKE 63 312. es Charadrius apricarius apricarius L. — Aranylile. Frivaldezky 1891. Charadrine aprica- rius L. Chernel 1898, 1899. Charadrius pluria- lis L. Madarász 1898, 1899. Charadrius pluvia- lie L. Chernel 1902—1904. Charadrius pluria- lia L. Schenk 1917, 1918. Charadriur pluvia- lie L. Chernel 1918. Charadrius apricarius L. Lovassy 1927. Charadriue pluvialie L. Schenk 1929. Charadrius pluvialis L. 313. «> Squatarola squatarola L. — Ujjas lile. Frivaldszky 1891. Squatarola helvetica L. Chernel 1898, 1899. Charadrius "oquata- rola L. Madarász 1899 —1903. Squatarola helve- tica L. Chernel 1902—1904. Charadrius squata- rola L. Schenk 1917, 1918. Charadrius squata- rola L. Chernel 1918. Squatarola helvetica L. Lovassy 1927. Squatarola helvetica L. Schenk 1929. Squatarola helvetica L. 314. «> FH Vanellus vanellus L. — Bibic. Frivaldezky 1891. Vanellue eriatatua L. Chernel 1898, 1899. Vanellua vanellua L, Madarász 1899—1903. Vanellus vanellua L. Chernel 1902—1904. Vanellus vanellus L. Schenk 1917, 1918. Vanellus vanellue L. Chernel 1918. Vanellus capella SCHARPP. Lovassy 1927. Vanellus vulgaris BECHST. Schenk 1929. Vanellus vanellus L. 315. \/ Chettusia gregaria PALL. — Lilebibic. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899. — Madaräsz 1899—1903. Chettusia gregaria PALL. Chèrnel 1902—1904. Vanellus gregarius PALL. Schenk 1917, 1918. Vanellus gregarius PALL. Chernel 1918. Chettusia gregaria. PALL. Lovassy 1927. Chaetusia gregaria PALL . Schenk 1929. Chaetusia gregaria PALL. 316. \/ Arenaria interpres interpres L. — Kéforgaté. Frivaldszky 1891. Strepsilas interpres L. Chernel 1898, 1899. Arenaria interpres L. Madarász 1899—1903. Arenaria inter. pres L. Chernel 1902—1904. Arenaria interpres L. Schenk 1917, 1918. Arenaria interpres L. Chernel 1918. Arenaria interpree L. Lovassy 1927. Arenaria interpree L. Schenk 1929. Arenaria interpres L. 317. «> Calidris testacea PALL. — Sarlós partfuté. Frivaldasky 1891. Tringa euberquate GULD. E \ Chernel 1898, 1899. Tringa eubarquata GOLD. Madarász 1899—1903. Tringa subarquata : GOL. Chernel 1902—1904. Tringa subarguata Gou. Schenk 1917, 1918. Tringa subarcuata Chernel 1918. Tringa ferruginea BRÜNN. Lovassy 1927. Tringa subarguata GOLD. Schenk 1929. Ancylochilus subarquasus Gow. n° . 68 N | ACHENK JAKAB (Aquila 318. «> Calidris alpina alpina L. — Havasi partfuté. Frivaldezky 1591. Tringa alpina L. Tringa schinzii BREHM. Chernel 1895, 1899. Tringa alpina L. Tringa alpina schinzi BREHM. Madarász 1899—1903. Tringa alpina L. Chernel 1902—1904. Tringa alpina L. Tringa alpina echinzi BREHM. 319. «> Calidris minuta LEISL. Frivaldszky 1891. Tringa minuta LEISL. Chernel 1898, 1899. Tringa minuta LRISL. Madarász 1899—1003. Limonites minuta © Leist. Chernel 1902— 1904. T'ringa minuta LBISL. Schenk 1917, 1918. Tringa alpina L. Tringa alpina schinzi BREHM. Chernel 1918. Tringa alpina L. Tringa alpina Schinzi BREHM. Lovassy 1927. Tringa alpina L. Schenk 1929. Pelidna alpina L. — Rozsdás tôrpepartfuté. Schenk 1917, 1819. Tringa minuta LBISL. Chernel 1918. Tringa minuta. LBISL. Lovassy 1927. Tringa minuta LEisL. Schenk 1929. Limonites minuta LEISL. . 320. «> Calidris temminckii LEISL. — Szürke térpepartfuté. Frivaldszky 1801. Z'ringa temmincki LEISL. Chernel 1898, 1809. Trinya temmincki Leıst. Madarisz 189V—1003. Limonites tem- mincki LEISL. Chernel 1902-1904, Tringa temmincki Last. Schenk 1917, 1918, Tringa temmincké LBISL. Chernel 1918. Tringa Temminckit LEISL. Lovassy 1927. Tringa temminckii LEISL. Schenk 1929, Limonites temmincki LEISL. 321. \/ Calidris canutus canutus L. — Sarki partfuté. Frivaldszky 1801. Tringa canuta L. Chernel 1898, 1899. Trinya canutus L. Madarász 1899-—1903. Tringa canutua L. Chernel 1902—1904. Tringa canutus L. Schenk 1017, 1918. Tringa canutua L. Chernel 1918. Lovassy 1927. Tringa canutua L. Schenk 1929. Tringa canutus L, Tringa canutus 1.. 322. \/ Calidris maritima maritima BRÜNN. — Tengeri partfuté. Frivaldszky 1891. BRUNN. Chernel 1898, 1899. Tringa maritima BRÜNN. Madardsz 1899--1903. Arquatella mari- tima BRÜNN. Tringa maritima Chernel 1902--1904, Tringa maritima BRUNN. Schenk 1917, 1918. Tringa maritima BRÜNN. Chernel 1018, Tringa maritima BRUNN, Lovassy 1027. Trinya maritima GM. Schenk 1929. Arquatella maritima GM. 323. > «>[]! Philomachus pugnax I. —- Borzas canké.*) Frivaldszky 1801. Philomachus pugnax L. Chernel 1898, 1899. Pavoncella pugnax L. Madarász 1800-—-1003. Javoncella pugnar L. Chernel 1902. 1904. Puvoncella puynax L. Schenk 1917, 1018. Paconcella pugnas L, Chernel 1918. Paroncella pugnar L. Lovassy 1927. Machetes: puynax L. Schenk 1929. Maconcella pugnac E. 9) A magyur köznép ezt a madárfajt sok helyütt , Borzas® néven Isiuerl. Sok dülű vagy határ rész viseli ezt a nevet, így pl. Bugyi határában van u Borgas-hegy nevü gazdusig, Minthogy a Pavoncella himek megjelenése valóban sokkal inkébb „borzun“, mint ,pajzsos", azért átvettem est a jóhangzásu és találó néples nevet, 1985/38] A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NÉVJEGYZÉK K 69 324. «> Crocethis alba Patt. — Fenyérfuté. Frivaldazky 1891. Calidria arenaria L. Chernel 1898, 1899. Calidris arenaria L. Madarász 1899—1903.Calidris arenaria L. Chernel 1902-—1004. Calidria arenaria L. Schenk 1917, 1918. Calidris arenaria L« Chernel 1918. Calidrie arenaria L. Lovassy 1927. Calidris arenaria L. Schenk 1929. Calidria arenaria L. 325. \/ Limicola falcinellus falcinellus Pont. — S&rjaré. Frivaldszky 1891. Limicola pygmaea Koch. 3 Chernel 1898, 1899. Limicola pla- tyrhyncha TEMM. Madarász 1899—1903. Limicola pla- tyrhyncha TEMM. Chernel 1902—1904. Limicola pla- tyrhyncha TEMM. Schenk 1917, 1918. Limicola pla- tyrhyncha TEMM. Chernel 1918. Limicola platyrhyncha TEMM. Lovaasy 1927. Limicola platyrhynch TEMM. Schenk 1929. Limicola platyrhyncha TEMM. 326. «> Tringa erythropus PALL. — Füstös cankó. Frivaldszky 1891. Totanus fuscus L. Chernel 1898. 1899. Totanus fuscus L. Madarász 1899—10903. T'otanus fuscus L. Chernel 1902—1904. Totanus fuscua L. Schenk 1917, 1918. Totanus fuscus L. Chernel 1918. Totanus maculatus Tunst. Lovassy 1927. Totanus fuscus L. Schenk 1929. Totanus fuacus L. 327. «+ A Tringa totanus totanus L. — Pirosläbü canké. Frivaldszky 1891. Totanus calidris L. Chernel 1898, 1899. T'otanus totanus L. Madaräsz 1899—1903. Totanus calidrie L. Chernel 1902—1904. Totanus totanus L. Schenk 1917, 1918. Totanus totanua L. Chernel 1918. Totanus calidris L. Lovassy 1927. Totanus calidrie L. Schenk 1929. Totanus calidria L. 328. 6] es Tringa stagnatilis BECHST. — Tavi canké. Frivaldszky 1891. Totanue stagnatilia BECHST. Chernel 1898, 1899. Totanus stagnatilie BECHST. Madarász 1899—1903. Totanue stagna- tilis BECHST. Chernel 1902—1904. Totanus stagnatilie BECHST. Schenk 1917, 1918. Tofanus stagnatilie BECHST. : Chernel 1918. Totanus stagnatilie BBCHST. Lovassy 1927. Totanus stagnatilie BBCHST. Schenk 1929. Totanus stagnatilis BECHST 329. «> Tringa nebularia GUNN. — Szürke canké. Frivaldazky 1891. Totanus glottie L. Chernel 1898, 1899. Totanus nebularius GUNN. Madarász 1899—-1903. Glottis nebular GUNN. : Chernel 19021904. Totanus nebularius Gum. Schenk 1917, 1918. Totanus nebularius GUNN. Chernel 1918. Totanus nebularius Gum. Lovassy 1927. Totanus nebulariue GUNN. Schenk 1929. Glottis nebularius GUNN. 70 . SCHENK JAKAB [Aquila 330. «> Tringa ochropus L. — Erdei canké. Frivaldezky 1891. Zotanus ochropus L. Chernel 1898, 1899. Totanus ochropus L. - Madarász 1899—1903. Helodromas ochro- pus L. - Chernel 1902—1904. T'otanus ochropus L. Schenk 1917, 1918. Totunus ochropus L. Chernel 1918. Tofanus ochropus L. Lovassy 1927. T'otanus ochropue L. Schenk 1929. Melodromas ochropue L. 331. «> Tringa glareola L. — Réti canké. Frivaldszky 1891. Totanue glareola L. Chernel 1898, 1899. Totanus glareola L. Madarász 1899—1903. Rhyacophilue gla- reola L. Chernel 1902 —1904. Totunus ylareola L. Schenk 1917, 1918. T'otanus glareola L. Chernel 1918. Totanus glareola L. Lovassy 1927. Totanue glareola L. Schenk 1929. Rhyacophilus glareola L. 332. <> []]+> Tringa hypoleucos L. — Billegetö cankò. Frivaldszky 1891. Tringoides hypoleucus L, Chernel 1898, 1899. T'otanus hypoleucus L. Madarász 1899-1903. Tringoides hypo- leucus L. Chernel 1902—1904. Tringoides hypo- leucus L. Schenk 1917, 1918. Tringoides hypo- leucus L. Chernel 1918. Actitis hypoleucos L. Lovassy 1027. Actitis hypoleucus L. Schenk 1929. Tringoides hypoleucue L. 333. \/ Terekia cinerea GULD. — Terekcanké. 334. \/ Phalaropus fulicarius fulicarius L. — Laposcsörü viztapoed. Frivaldszky 1891. -— Chernel 1898, 1899. — Madarász 1899-1903. — Chernel 1902 —1904. — 335. «> Phalaropus lobatus L. Frivaldszky 1891. Phalaropus hyper. bureus L. Chernel 1898, 1809. Phalaropus lobatus L. Madarász 1899-1903. Phaluropus hyperboreus L. Schenk 1917, 1918. Phalaropus fulicarius L. Chernel 1918. Phalaropus fulicarius L. Lovassy 1927. Phalaropus fulicarius L. Schenk 1929. Crymophilus fulicarius L — Vékonycsérii viztaposò. Chernel 1902 —1904. l’halaropus lobatus L. Schenk 1917, 1918. Phalaropus lobatus L. Chernel 1918. Phalaropus lobatus L. Lovassy 1927. Phalaropus lobatus L. Schenk 1929, Phalaropus lobatua L. 336. <> [71] Himantopus himantopus himantopus L. — Gélyatôcs. Frivaldszky 1891. Himantopus autum- nalis Hass. Chernel 1898, 1899. Himantopus himan- topus L. Madarász 1899 —1903. Himantopus hi. mantopus L. Chernel 1902 -1904, Himantopus himan- topua L. Schenk 1917, 1918. Himantopus himan- topus L. Chernel 1918. Himantopus candidus Lovussy 1927. Hypsibates himantopus Li: Schenk 1929, Himantopus himantopue L. 1935/33] A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVJFGYZEKK 7° 337. <> []] Recurvirostra avosetta avosetta L. — Gulipàn. Frivaldszky 1891. Recurvirostra - avocetta L. Chernel 1898, 1899. Recurvirostra avocetta L. Madarász 1899 —1903. Recurvirostra avo- cetta L. 338. +» []] Limosa limosa limosa L. — Nagy goda. Frivaldszky 1891. Limosa aegocephala L. Chernel . 1898, 1899. Limosa limosa L. Madarász 1899—1903. Limosa limosa L. Chernel 1902—1904. Limosa limosa L. Chernel 1902-1904. Recurvirostra +’ avosetta L. ; STESO) ge 1917, 1918. Peer len, avosetta L. vor Chernel 1918. Recurvirostra avosetta L. Lovassy 1927. Recurvirostra avosetta L. Schenk 1929. Recurvirostra avocetta L..: ty Schenk 1917, 1918. Zimosa limosa L. ") Chernel 1918. Limosa aegocephala BECHST.: Lovassy 1927. Limosa melanura List. Schenk 1929. Limosa limosa L. a 339. \/ Limosa lapponica lapponica L. — Kis goda. Frivaldszky 1891. Limosa lapponica L. Chernel 1898, 1899. Limosa lapponica L. Madarász 1899—1903. Limosa lapponica L. Chernel 1902—1904. Limosa lapponica L. Sohenk 1917, 1918. Limosa lapponica LY) Chernel 1918. Limosa lapponica L. 7 Lovassy 1927. Limosa lapponica L. 1) Schenk 1929. Limosa lapponica L. 340. «> [1] 62 66 Numenius arguatus arquatus L. — Nagy poling. Frivaldszky 1891. Numenius arquatus L. Chernel 1898, 1899. Numenius arcualus L Madarász 1899—1903. Numenius arquatus L. Chernel 1902—1904. Numenius > arcyatus L. Schenk 1917, 1918. Numenius arcuatus Le Chernel 1918. Numenius arquatus L. Lovassy 1927. Numenius arquatus L. Schenk 1929. Numenius arquatus L. 341. «> Numenius tenuirostris VIEILL. — Vökonycsörü péling. ‘ Frivaldszky 1891. Numenius tenuirostris VIEILL. Chernel 1808, 1899. Numenius tenuirostris VIBILL. Madaräsz 1899—1903. Nunientés tenui- rostrie VIBILL. Chernel 1002—1904. Numenius tenui- rostris,} VIBILL. ; Schenk 1917, 1918. Numenius ironia VIEILL. Chernel 1918. VIBILL. Lovassy 1927. VIEILL. Schenk 1929. Numenius tenuirostris VIBILL. Numenius tenuirostrie' Numenius tenuirostris 342. «> Numenius phasopus phaeopus L. — Kis péling. Frivaldszky 1891. Numeniue phaeopus L. Chernel 1898, 1809. Numenius phaeopus L. Madarász. 1899—1903. Numenius Me pus L. Chernel 1902—1904. Numenina phaeopus L. Schenk 1917, 1918. NumeniusphaeopusL. N . Chernel 1918. Numenius phaeopus L. Lovassy 1927. Numenius phacopus Lu." " Schenk1929. Numenins phacopus L. 72 i NOMEN JAKAB [Aquila 343. +» [[)<» «+» Scolopax rusticels rusticola L. — Erdei szalonka. Frivalduzky 1891. Soolopax rusticola L. Chernel 1898, 1899. Scolopaz rusticula L. S. vr. sylvestris BREHM. Madarász 1899-1903. Scolopax rusticula L. Chernel 1902-1904. Scolopaz rustioula L. Schenk 1917, 1918. Scolopar rusticola L. Chernel 1918. Scolopax rusticola L. Lovassy 1927. Scolopax rusticola L. - Schenk 1929. Scolopar ruaticola L. 344. <> []]«> ap Capella gallinago gallinago L. — Közép sárszalonka. Frivaldszky 1891. Gallinago scolopacina BREHM. (7. sc. var. Brehmé Kaur. Chernel 1898, 1899. Gallinago gallinago L. Madarász 1899-1903. Gallinago gallinago L. Chernel 1902— 1904. Gallinayo gallinago L. Schenk 1917, 1918. Gallinago gallinago L. Chernel 1918. Gallinago gallinaria O. F. MULL. Lovassy 1927. Gallinago scolopacina Bp, Schenk 1929. Gallinayo gallinago L. 345. «> Capella media LATH. — Nagy sárszalonka. Frivaldszky 1891. Gallinago major GM. Chernel 1898, 1899. Gallinago major GM. Madarász 1899—1903. Gallinago major GM. Chernel 10902 —1904. Gallinago major GM. Schenk 1917, 1918. Gallinago major GM, Chernel 1918. Gallinago major GM. Lovassy 1927. Gallinago major GM. Schenk 1929. Gallinago media FRISCH. 346. «> «+» Lymnocryptes minimus BRUNN. — Kis sárszalonka. Frivaldszky 1801. Gallinago gallinula L. Chernel 1898, 1899. Gallinago gullinula L. Madarász 18009 --1903, Gallinago gallinula L. Chernel 1902—1904. Gallinago gallinula L. Schenk 1917, 1918. Gullinago gallinula L. Chernel 1018. Gallinago gallinula L. Lovassy 1927. Gallinago gallinula L. Schenk 1929. Lymnocryptes gallinula L. ~ 347. <> Haematopus ostralegus ostralegus L. — Csigaforgaté. Frivaldszky 1801. Haematopus ostralegus L. Chernel 1898, 1899. Haematopus ostra- legus L. Madarász 1899-1903. Hacmatopus ostra- legua L. XX. ORDO: LARI. 1. Fam.: LARIDAE. Chernel 1902—1904. Haematopus ostra- legus L. . Schenk 1917, 1918. Haematopua ostri- legus L. Chernel 1918. Haematopus ostraleyus L. Lovassy 1927. Haematopus ostralegus L. Schenk 1929. Haematopua ostralegus L. XX. REND: SIRÄLYOK. 1. Család : SIRALYFELEK. 348. «> FH Chlidonias nigra nigra L. — Kormos szerk6. Frivaldszky 1891. Hydrochelidon __ Jissipea L. Chernel 1898, 1899. Hydrochelidon nigra L. Madarász 1899 - 1903. Hydrochelidon nigra LL. Chernel 1902— 1904. Hydrochelidon nigra L. Schenk 1917, 1918. Hydrochelidon nigra L. Chernel 1918. Hydrochelidon nigra L. Lovassy 1927. Hydrochelidon nigra L. Schenk 1929. Hydrochelidon nigra L. 1035/98] A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NÉVJEGYZÉK K 13 349. «> []] Chlidonias leucoptera Tamm. — Fehérszérnyü szerk8, Frivaldazky 1891. Hydrochelidon leucop= tera MEISSN. Chernel 1898, 1899. Hydrochelidon leu- | coptera METSSN. et SCHINZ. Madarász 18991903. Hydrochelidon leucoptera MEISSN. et SCHINZ. Chernel 1902-1904. Hydrochelidon leu- coptera MEISSN. et SCHINZ. Schenk 1917. 1918. Hydrochelidon leu. coptera MEISSN. et SCHINZ. Chernel 1918. Hydrochelidon leucoptera TEMM. Lovassy 1927. Hydrochelidon leucoptera TEMM. Schenk 1929. Hydrochelidon leucoptera Meıssn et SCHINZ. 350. <> [I] Chlidonias hybride hybrida PALL. — Fattyú szerkő. Frivaldszky 1891. Hydrochelidon hybrida PALL. Chernel 1898, 1899. Hydrochelidon hybrida PALL. Madarász 1899—1903. Hydrochelidon leucopareia NATT. Chernel 1902—-1904. Hydrochelidon hybrida PALL. ‘Schenk 1917, 1918. Hydrochelidon hybrida PALL. Chernel 1918. Hydrochelulon leucopareia TEMM. Lovassy 1927. Hydrochelidon leucopareia TEMM. Schenk 1929. Hydrochelidon hybrida PALL, 351. (<> (|) > Gelochelidon nilotica nilotica GM. — Kacagé csér. Frivaldazky 1891. Sterna nilotica HAAS. Chernel 1898, 1899. Sterna nilotica U. Madarász 1899-1903. Gelochelidon ang. lica MONT. Chernel 1902—1904. Sterna nilotica HASSELQU. 1 Schenk 1917, 1918. Sterna nilotica U. Chernel 1918. Gelochelidon anglica MONT. Lovassy 1027. Sterna anglica MONT. Schenk 1929. Gelochelidon anglica Mont. 352. V Hydroprogne tschegrava techegrava LEP. — Lécsér. Frivaldszky 1801. Sterna caspia PALL. Chernel 1898, 1899. Sterna caspia PALL. Madarász 1899— 1903. Hydroprogne caspia PALL Chernel 1902—1904, Sterna caspia PALL. Schenk 1917, 1918. Sterna caspia PALL. Chernel 1918. Sterna caspia PALL. Lovasay 1927. Sterna caspia PALL. Schenk 1929. Hydroprogne caapia PALL, 353. V Sterna sandvicensia sandvicensis LATH. — Kenti caér. Frivaldazky 1891. — Chernel 1898, 1899. Sterna cantinen GM. Madaräsz 1890—1903. Sterna cantiaca GM. Chernel 1902—1904. Sterna cantiara GM. Schenk 1917, 1918. Sterna cantiaca GM. Chernel 1918. Sterna cantiaca GM. Lovassy 1927, — Schenk 1929. Sterna cantiaca GM. 354. «> FH Sterna hirundo hirundo L. — Küszvägé csér. Frivaldssky 1891. Sterna fluviatilis NAUM. Chernel 1808, 1809. Sterna hirundo L. Madarász 1899—1903. Sterna fluviatilis NAUM. Chernel 1902—1904. Sterna hirundo L. Schenk 1917, 1918. Sterna hirundo L. Chernel 1918. Sterna hirundo L. Lovassy 1927. Sterna hirundo L. Schenk 1920. Sterna fluviatilia Naum. 74 SOHENK JAKAB [Aquila 355. <> (TI Sterna albifrons albifrons Patt. — Kis csér. Frivaldszky 1891. Sterna minuta L. Chernel 1898, 1899. Sterna minuta L. Madarász 1399—1903. Sterna minuta L. Chernel 1902—1904. Sterna minuta L. 356. \/ Larus marinus L. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899. — Madarász 1899—1903. — Chernel 1902—1904. — Schenk 1917, 1918. Sterna minuta L. Chernel .1918. Sterna minuta L. Lovassy 1927. Sterna minuta L. ey Schenk 1929. Sterna minuta L. : e — Dolmanyos sirály. Schenk 1917, 1918. Larus. marinus L. Chernel 1918. Larus marinus L. Lovassy 1927. Larue marinus L. Schenk 1929, Larus marinus L. 357. (OC) «> Larus argentatus cachinnans PALL. — Sargaläbü ezüstsiräly. Frivaldszky 1891. BRÜNN. Chernel 1898, 1899. Larus argentatus Brinn. L. a. michahellesi BRUCH. Madarász 1899— 1903. Larus cachinnans PALL. Chernel 1902—1904. Larus cachinnans PALL. Larus argentatus Schenk 1917, 1918. Larus cachinnane | PALL. i à Chernel 1918. Larus argentatus BRUNN. Larus argentatus cachinnans PALL. Lovassy 1927. Larus argentatue cachin- nans PALL. i Schenk 1929. Larus cachinnans PALL. 358. <> Larus fuscus fuscus L. — Heringsiräly. Frivaldszky 1891. Larus juscus L. Chernel 1898, 1899. Larus fuscus L. L. {. affinis REINH. Madarász 1899—1903. Larus fuscus L.- Larus affinis REINCH. Chernel 1902—1904. Larus fuscus L. Schenk 1917, 1918. Larus fuscus L. Larus fuscus affinis REINCH. Chernel 1918. Larus fuscus L. Larus fuscus affinis REINH. Lovasay 1927. Larus fuscus L, Schenk 1929. Larus fuscus L. 3 359. «> av Larus canus canus L. — Viharsiräly. : Frivaldszky 1891. Larus canus L. Chernel 1898, 1899. Larus canus L. Madaräsz 1899—1903. Larus canus L. Chernel 1902—1904. Larus cunus L. 360. \/ Larus hyperboreus Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899. — Madarász 1899— 1903. — Chernel 1902—1904. — Schenk 1917, 1918. Larus canus L. Chernel 1918. Larus canus L. Lovassy 1027. Larus canus L. Schenk 1929. Lurus canus L. GUNN. — Jeges sirály. Schenk 1917, 1918. — Chernel 1918. — 1 Lovassy 1927. Larus glaucus Brin: Schenk 1929. Larus hyperboreus GUNN. 361. \/ Larus glaucoides MEYER. — Sarki sirály. 1935/38) A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NEVJEGYZEKE 75 ‘362. \/ Larus melanocephalus TEMM. — Szerecsensiräly. Frivaldszky 1891. — Chernel 1898, 1899. Larus melahocephalus NATT. Madarász 1899—1903. Larue melanoce- phalue Natt. Chernel 1902--1904. Larus melanoce- phalus NATT. Schenk 1917; 1918. Larus meldnecec phalus Natt. Chernel 1918. Zarua melanocephalus NATT. Lovassy 1927. Larus melanocephalus NATT. Schenk 1929. Larus melanocephalus NATT. 363. «> Larus minutus PaLL. — Kis siräly. Frivaidszky 1891. Larus minutus PALL. Chernel 1898, 1899. Larus minutus PALL. Madarász 1899—1903. Larus minutus PALL. Chernel 1902—1904. Larus minutus PALL. Schenk 1917, 1918. Larus minutus PALL. Chernel 1918. Larus minutus PALL. Lovassy 1927. Larus minutus PALL. Schenk 1929. Larus minutus PALL. 364. c [He Larus ridibundus ridibundus L. — Dankasiräly. : Frivaldszky 1891. Larus ridibundus L. Chernel 1898, 1899. Larus ridibundus L. Madarász 1899 —1903. Larus ridibun- dus L. Chernel 1902— 1904. Larus ridibundus L. Schenk 1917, 1918. Larus ridibundus L. Chernel 1918. Larus ridibundus L. Lovassy 1927. Larus ridibundus L. Schenk 1929. Lorus ridibundus L. 365. <> Rissa tridactyla tridactyla L. — Csüllő. B Frivaldszky 1891. Rissa tridactyla L. Chernel 1898, 1899. Rissa tridactyla L. Madarász 1899—1903. Rissa tridactyla L. Chernel 1902—1904. Rissa tridactyla L. Schenk 1917, 1918. Rissa tridactyla L. Chernel 1918. Rissa tridactyla L. Lovassy 1927. Rissa tridactyla L. Schenk 1929. Rissa tridactyla L. 366. <> Stercorarius pomarinus TEMM. — Szélesfarkù halfarkas. Frivaldszky 1891. Stercorarius pomarinus TEMM. Chernel 1898, 41899. Stercorarius pomato- rhinus TEMM. Madaräsz 1899—1903. Stercorarius pomatorhinus TEMM. Chernel 1902—1904. Stercorariua poma- torhinus TEMM. Schenk 1917, 1018. Stercorarius pomato- rhinus TEMM. 2 Chernel 1918. Stercorarius pomarinus TEMM. Lovassy 1927. Stercorariua pomarinus TEMM. Schenk 1929. Stercorarius pomatorhinus TEMM. [/ 367. «> Stercorarius parasiticus parasiticus L. — Ékfarkù halfarkas.*) Frivaldszky 1891. in: Appendix. Sterco- rarius cephus BRÜNN. Chernel 1898, 1899. Stercorarius crepi. datue BANKS ; Madarász 1899-1903. Stercorarius crepidatue GREL. | Chernel 1902-1904, Stercorarius cepphus BRÜNN. Schenk 1917, 1918. Stercorarius cepphus BRUNN Chernel 1918. Stercorarius parasiticus L. Lovassy 1927. Stercorarius parasiticue L. Schenk 1929. Stercorarius tinto L. €) A halfarkasok elnevezései a régebbi ulirli imasicalie “doesotronen ri nt A kelyesbített elnovesésshet WARGA KALMAN késsülő tanulmánya alapján adom. 76 SUBBNE JAKAB [Aquil ry 368. \/ Stereorarius longicaudus Vieni. — Nyilfarkü halfarkas. Friveldsaky 1891. Stercoreriue para- citicue L. Chernel 1898, 1899. Stercorarius para- eiticus L. Madarász 1899-1903. Stercorarius para- eiticus L, Chernel 1902—1904. Stercorarsus para- siticus L. XXI. ORDO: ALCAE. 1. Fam.: ALCIDAE. 369. \/ Alca Frivaldszky 189). — Chernel 1808, 1899. Alca torda L. Madarász 1899—1903. Alca torda L. Chernel 1902—-1904. Alca torda L. Schenk 1917, 1918. Stercorariue para: siticua L. Chernel 1918. Stercorarius longicaudus VIEILL. Lovassy 1927. Stercorarius longioaudus VIEIL. : Schenk 1929. Stercorarius longicaudus VIEILL. XXI REND: ALKAK. 1. Család : ALKAFELEK. torda L. — Alka. Schenk 1917, 1918. Alea torda L. Chernel 1918. Alca torda L. Lovassy 1927. — Schenk 1929. Alca torda L. 370. \/ Fratercula arctica arctica L. — Lunda. Frivaldszky 1881. — Chernel 1898, 1899, — Madarász 1899--1903. Fratercula arc- ‘ tica L. Chernel 1902 - 1904. Fratercula arctica L. XXII. ORDO: ALECTORIDES. 1. Fam.: OTIDIDAE. Schenk 1917, 1918. Fratercula arctiea L. Chernel 1918. Fratercula arctica L. Lovassy 1927. — Schenk 1929. Fratercula arctica L, XXII. REND: GUVATALKATUAK. 1. Caaläd : TUZOKFELEK. 371. © [[] Otis tarda tarda L. — Tüzok. Frivaldszky 1891. Otte tarda L. Chernel 1898, 1509. Otis tarda L. Madarász 1890—1903, Otis tarda L. Chernel 1902—1904. Otis tarda L. Schenk 1917, 1018. Otis tarda L. Chernel 1918. Otis tarda L. Lovassy 1927. Otis tarda L. Schenk 1929, Otis tarda L. 372. © (| <> Otis tetrax orientalis HART. — Reznek. Frivaldszky 1891. Otis tetrar L. Chernel 1898, 1899. Otis tetrax L. Maderàsz 1899—1903. Tetrax tetrar L. Chernel 1902—1904. Otis tetrax L. Schenk 1917, 1918. Otis tetrar L. Chernel 1918. Otte tetrar L. Lovassy 1927. Otis tetrax orientalis Hart. Schenk 1929. Tetrar tetrar L. 373. \/ Chlamydotis undulata macqueenii Gray. — Galléros tizok. 2. Fam.: GRUIDAE. 2. Csaläd : DARUFÉLÉK. 374. «> Grus grus grus L. — Daru. Frivaldszky 1591. Grus cinerea L. Chernel 1898, 1899. Grus grus L. Madarász 1809—1903. Grus grus L. Chernel 1902—1904. Grus grus L. Schenk 1017, 1918. Grus grus L. Chernel 1918. Grus communis BECHST. Lovassy 1927. Grus communis BECHST. Schenk 1929. Grus grus L. 1986/88] A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NÉVIEGYZÉKE 79 875. \/ Anthropoides virgo L. — Pártás daru. Frivaldszky 1891. Anthropoidea virgo L. Chernel 1898, 1899. Grua virgo L. Madarász 1899—1903. Anthropoides virgo L. Chernel 1902—1904. Grua virgo L. 3. Fam.: RALLIDAE. Schenk 1917, 1918. Grus virgo L. Chernel 1918. Anthropoidea virgo .L. Lovassy 1927. Anthropoides virgo L. Schenk 1929. Anthropoides virgo L. 3. Család : GUVATFELEK. 376. <> E Rallus aquaticus aquaticus L. — Guvat. . Frivaldszky 1891. Rallue aquaticus L. Chernel 1898, 1899. Rallus aquaticus L. Madarász 1899— 1903. Rallus aquaticus L. Chernel 1902—1904. Rallus aquaticus L. Schenk 1917, 1918. Rallus aquaticus L. Chernel 1918. Rallus aquaticus L. Lovassy 1927. Rallus aquaticus L. Schenk 1929. Rallus aquaticus L. 377. «> [[] Porzana porzana L. — Pettyes vizicsibe. Frivaldszky 1891. Ortygometra porzana L. Chernel 1898, 1899. Ortygometra porzana L. Madarász 1899—1903. Porzana porzana L. Chernel 1902—1904. Ortygometra por- zana L. Schenk 1917, 1018. Ortygometra porzuna L. Chernel 1918. Ortygometra porzana L. Lovassy 1927. Ortygometra porzana L. Schenk 1929. Porzana porzana L. 378. «> []] Porzana pusilla intermedia Herm. — Törpe vizicsibe. Frivaldazky 1891. Ortygometra pygmaea NAUM. Chernel 1898, 1899, Ortygometra pusilla intermedia HERM. Madarász 1899—1903. Porzana pusilla PALL. Chernel 1902—1904. Oriygometra pusilla intermedia HERM. Schenk 1017, 1918. Ortygometra pusilla intermedia HERM. Chernel 1918. Ortygometra pusilla PALL. Lovassy 1927. Ortyyometra pusilla PALL. Schenk 1929, Porzana puailla intermedia HERM. 379. «>FH Porzana parva Scop. — Kis vizicsibe. Frivaldazky 1891. Ortygometra minuta PALL. Chernel 1898, 1899. Ortygometra parva | Scop. Madarász 1899—1903. Zapornia parva Scop. Chernel 1902 —1904. Ortygometra parva Scop. Schenk 1917, 1918. Ortygomesra parva Scop. Chernel 1918. Ortygometra parva Soop. Lovassy 1927. Ortygometra parva Scop Schenk 1929. Porzana parva Scop 380. «> FH Grex crex L. — Haris. Frivaldszky 1891. Ortygometra crer L. Chernel 1898, 1899. Crer crer L. Madarász 1890—1903. Crer crer L. Chernel 1902—1904. Crer crex L. Schenk 1917, 1918. Crer crer L. Chernel 1918. Crex pratensis BECKST. Lovasay 1927. Cree pratensis BECHST. Schenk 1929. Crex crex L. 78 SOHENK JAKAB [Aquila 381. 6 F} Gallinula chloropus chloropus L. — Vizityük. Frivaldszky 1891. Gallinula chloropus L. Chernel 1898, 1899. Gallinula chloropus L. Madarász 1899—1903. Gallinula chloro- pus L. Chernel 1902-—1904. Gallinula chloropusL. Schenk 1917, 1918. Gallinula chloropus L. Chernel 1918. Gallinula chloropus L. Lovassy 1927. Gallinula chloropus L. : Schenk 1929. Gallinula chloropus L. 382. \/ Porphyrio caeruleus VANDELLI. — Kék fü. Frivaldszky 1891. — . Chernel 1898, 1899. — Madarász 1899-—1903. — Chernel 1902 —1904. — Schenk 1917, 1918. Porphyrio caerulcua VAND. Chernel 1918. Porphyrio caeruleus VAND. Lovassy 1927. — cage Schenk 1929. Porphyrio caeruleus VAND. 383. «> FH Fulica atra atra L. — Szärcsa. Frivaldszkv 1891. Fulica atra L. Chernel 1898, 1899. Fulica atra L. Madarász 1899-1903. Fulica atra L. Chernel 1902 -1904. Fulica atra L. XXIII. ORDO: GALLI. 1. Fam.: TETRAONIDAE. Schenk 1917, 1918. Fulica atra L. Chernel 1918. Fulica atra L. Lovassy 1927. Fulica atra L. Schenk 1929. Fulica atra L. XXIII. REND: TYUKOK. 1. Csaläd: FAJDFELEK. 384. OH} Lyrurus tetrix tetrix L. — Nyirfajd. Frivaldszky 1891. Tetrao tetrix L. Chernel 1898, 1899. Tetrao tetrir L. Madarász 1899-—1903. Lyrurus tetrir L. Chernel 1902-1904. Tetrao tetrix L. Schenk 1917, 1918. Tetrao tetrix L. Chernel 1918. Lyrurus tetriz L. Lovassy 1927. Tetrao tetrix L. Schenk 1929. Lyrurus tetrir L. 385. © FH Tetrao urogallus urogallus L. — Siket fajd. Frivaldszky 1891. Tetrao urogallus L. Chernel 1898, 1899. Tetrao urogallus L. Madarász 1899 —1903. Tetrao urogallus L. Chernel 1202--1904. Tetrao vrogallus L. Schenk 1917, 1918. Tetrao urogallus L. Chernel 1918. Tetrao urogallus L. Lovassy 1927. Tetrao urogallue L. Schenk 1929. Tetrao urogallue L. 386. © FF} Tetrastes bonasia rupestris BREHM. — Csäszärmadär. Frivaldszky 1891. Tetrao bonusia L. Chernel 1808, 1899. Bonasa bonasia sylvestris BREHM. Madarász 1899—1903. T'etrastes bonasia L. Chernel 1902-—1904. Bonasa bonasia L. 2. Fam.: PHASIANIDAE. Schenk 1917, 1918. Bonasa bonasia L. Chernel 1918. Bonasa bonasia L. Lovassy 1927. Tetrastes bonasia L. Schenk 1929. Tetrastes bonasia L. 2. Csaläd : FACANFELEK. 387. (OH) Alectoris graeca saxatilis MEY. — Szirti fogoly. Frivaldszky 1801. — Chernel 1898, 1899. Caccabis sazatilie May. " Madarász 1899-1903. Caccabis saratilis May. . Chernel 1902—1904. Caccabis sazatilia May. Schenk 1917, 1918. Caccabis saratilis MAY. Chernel 1918. Caccabis saratilis Mar. Lovassy 1927. Caccabis saxatilis MAY. Schenk 1929. Caccabis saratilis MAY, 1985/38) A TÖRTENELMI MAGYARORSZÁG MADARAINAK NÉVJEGYZÉKRE 78 388. O FH Perdix perdix perdix L. — Fogoly. Frivaldszky 1891. Perdir cinerea LATH. Schenk 1917, 1918. Perdiz perdir L. Perdiz cinerea var. montana GM. Cherchi LOLA: Pere nee Chernel 1898, 1899. Perdir perdir L. Madarász 1899-1903. Perdir perdir L. Lovassy 1927. Perdiz cinerea LATH. Chernel 1902—1904. Perdir perdir L. Schenk 1929. Perdir perdiz L. 389. «> FH Coturnix coturnix coturnix L. — Fürj. Frivaldezky 1891. Coturnir dactylisonans Chernel 1902—1904. Coturniz coturnir L. May. 7 Schenk 1917, 1918. Coturniz coturniz L. Chernel 1898, 1899. Coturniz coturnir L. Chernel 1918. Coturniz communis BONN. Madarász 1899-1903. Coturniz Lovassy 1927. Coturnir communis BONN. eoturniz L. Schenk 1929. Coturniz communis L. 390. © FH Phasianus colchicus L. — Fácán. Frivaldszky 1891. Phasianus colchicus L. Schenk 1917, 1918. Phasianus colchicus L. Chernel 1898, 1899. Phasianus colchicus L. Chernel 1918. Phasianus colchicus L. Madarász 1899—1903. — Chernel 1902-1904. Phasianua colchi- Vasay 102 cond hontanuel oo ice E cua Li Schenk 1929. Phasianus colchicus L. Rendszertani tanulmänyok a Kärpätok medencé- jenek varju-féléin és azok földrajzi fajtakörein. Irta: Dr. KLEINER ENDRE. A rendszertani tanulmanyok különösen kivänatosak azokon a vidékeken, amelyek határos területei különböző földrajzi fajtáknak, Ilyen terület a Kárpátok medencéje is sok fajtakör részére, amelynek időszerű rendszertani vizsgálata még csak kezdetleges állapotban van. A jelen tanulmanyommal megkezdem azt a sorozatot, amelyben a Kár- pátok medencéjében előforduló varju-féléket tárgyalom és a tanulmány súlypontját mindig az itt élő földrajzi fajtákra fogom fektetni, azonban a tárgyalás során érveket fogok felhozni amellett, hogy ilyen tanulmány alkalmával az abba a fajtakörbe tartozó valamennyi fajtával szükséges. foglalkozni, hogy az egy területen előforduló variálást és rendellenes- ségeket kellően értékelni tudjuk. A vizsgálatot megneheziti az a körül- mény, hogy a rendszertani tanulmányokhoz szükséges nagyobb sorozat hiányzik a magyar muzeumokból, az anyagot ujra kell begyüjteni, ami mindenütt nehézségekbe ütközik. A tanulmányom tárgyául tehát olyan csoportot kellett választanom, amelynek tagjai közismertek és aránylag könnyen megszerezhetők, amilyenek a varju-félék. Hála a Madártani Intézet munkatársainak és az erdészeti hatóságok szives- BO DR. KLEINEK ENDRE {Aquila ségének, igen szép anyag gyült össze ugy a határainkon innen, mint külföldről is. név szerint köszönetet mondok a szarka- és szajkó-anyag gyüjtésért a következő uraknak : Bixvai J., Binsony Gy., BORRANDT L., Brevek Gy., Bunnovszky I., Csapa J., Csomor A., C3ORNAI R., DELACOUR J., br. Faccon-Kunp A, FönpvÁRY M., Förster J.. Ganon L., Geno Z., Graven A, Dr. Geier 1, Guxpa M,, Dr. Hatten L.. Heoyseeuy D., Inka L., Ivásszky L., Dr. Jaus- rekovicn L., Kartiwona Gy. Dr. KxorrLr W., Dr. Kons E. LITTAHORSKI A., Lorox V., Marne L., Dr. Mauss K., Mercure G., Nacy J., NanyL., Newer J., Pirkar I., Pererray J., PrrHô A., Perrrmermer M., PLönsr A., Povizsay L.. Dr. Rano E.. Ranvixyi O. Dr. Rirorruv- Nagy 1., RASEK J., SCHENK J., SCHIFFERLI A., „Spräva stätnvch lesov Vysoké Tatry p. p. Tatı. Polianka“, Srunixka L., Szauay P., SZENES J., Dr. Szext-Ivinyid., Szöcs J., Die. Szuxvocuy J., Toukıssox G., TorH Gy., Unwäsezy I.. Veness G., Dr. br. Warpeort F., WirziG A,, WoixinovicH E., Zalavari Apatsag Erdészete, Zerkovirz F., Zeunvas P., Dr. Zitam-Sesess G.. ZIRISGER J. és mindazoknak, akik névtelenül küldtek anyagot, vagy bármiként segitségemre voltak. Hálás köszö- nettel tartozom a m. kir. Madártani Intézet. a Magyar Nemzeti Muzeum madártani osztályának. valamint a külföldi összehasonlító anyagért a Naturhistorisches Museum, Wien (Di. M. Sassi), Panstwowe Museum Zoologiezne, Warszawa (A. DUSAJEWSKD, Zoologisches Sammlung d. Bay. Staates, München (Prof. Dr. A. Launmaxx), Kgl. Natur- historisches Museum, Sofia (P. Parerr), Museum National d'Histoire Naturelle, Paris (J. Brniioz), Musée Zoologique d. 1. Univ., Moscou (Prof. Dr. G. Dementirv), Naturhistoriska Riksmuseum, Stokholm (Grf. N. GYEDENSTOLPF), Zoologické Oddeleni Narodniho Musea v, Praze (Dr. O, Srevsxex et Dr. W. Cerxy). British Museum Natural History, London (N. B. Kixxrar) muzeumoknak és azok vezetőinek. A eserepeldänyokert pedig Prof. 1. Ananoni (Jerusalem), Prof. Dr. L. F. DE Bravrorr (Amsterdam), Prof. Dr. G. Drmexrvity (Moscou), Cn. Dvrox» (Bruxelles), Grf. N. GYLbENSTOLPE (Stockholm), S. Jonx- SEN (Bergen), Prof. J. M. Lixspant (Berkeley), Dr. E. Mouton: (Milano), Prince N. Tıra-Tsurasa (Tokyo). Prof. V. van SrRAëLEN (Bruxelles), Doz. Dr. 1. Virinangas (Helsinki) mondok köszönetet. Különös hala- val tartozom Dr. Griscuig Jeno urnak, aki vizsgalataimat ellen- őrizni szives volt és tanicsokkal ellátott. Tanulmanyaim során az egyes muzeumok anyagát a következő betükkel fogom jelölni : O. — M. kir. Madártani Intézet, Budapest (Kgl. Ung. Orn. Inst.), N. == Magyar Nemzeti Muzeum, Budapest (Ung. Nat. Mus.), U. = Zool.-Syst. Institut d. Kgl. Ung. ,.P. Pázmány" Universität, Budapest, 1086/30) TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCEIENER VARJU-FELEIN 84 W. = Naturhistorisches Museum, Wien. Wa. = Panstwowe Muzeum Zoologiczne, Warazawa. M. = Zoologische Sammlung d. Baverischen Staates, Miinchen, Mo. =: Musée Zoologique d’Univ.. Moscou, L. = British Museum. Natural History, London. P. = Muséum National d’Histoire Naturelle, Paris. Pa. = Zoologické Oddéleni Narodniho Musea, Praha, S == Kgl. Naturhistorisches Museum. Sofia, St. = Naturhistoriska Riksmuseum, Stokholm. B. = Zoologisches Museum d. Universität, Berlin, D. = Staatl. Museen f. Tier-u. Völkerkunde, Dresden, K. = Privatsammlung v. N. Kuroda, Tokyo, pr. = Privatsammlungen von Br. L. SoLvmosy, 1. Parka, L. Stupinka, Gre. K. Korsis, Besten Dank ! Halas köszönet szives segitsegükert ! I. Pica pica L. A szarka földrajzi fajta köre raterjed az egész palaearktikumra, sőt annak határait túllépve Dél-Arábiára, India északi részeire és nyugat Észak-Amerikára is. BREHM (1858) négy fajba osztotta a szarkákat, azonban ebből a. beosztásból Amerikát kihagyja. SHARPK (1877) is csak három fajt és egy alfajt ismer el. A fajtakör földrajzi elterjedéséről már csaknem teljesen tiszta képet nyujt Dieprricu (1889), aki kora általános fel- fogása ellenére egy , fajba" óhajtja összevonni a világ összes szarkáit, amely , fajnak" csak , helyi fajtái" vannak, de még a harmaa névadásra nem vállalkozik és négy fajtában állapodik meg. Parrot (1907) szintén területileg szépen elosztott anyag felett rendelkezett, aminek alapján ‘ azt állapította meg, hogy a szarka óriási elterjedési területe ellenére elég egységes faj, de tiszta képet nyerni nem tud, hogy melyek fogad- hatók el valódi földrajzi fajtának és melyek csak kori bélyegek, illetve egyéni variációk. Ebből azt következteti. hogy a szarka még nem érke- zett el kellő stabilitáshoz, hogy földrajzi fajtákat alkosson. Harrreer (1903) azután a ma is fennálló fajtákat sorolja fel: 1. pica, 2. melanotos, 3. bactriana, 4. hudsonia, ö. sericea, 6. mauritanica, 7. bottanensis, 8. nultalls. Ehhez járul a pótfüzetekben 9. galliae, 10. fennorum, 11. anderssoni, majd STEGMANN (1927) nagyszabásu tanulmányának eredményei, amely- nek alapján elismerést nyert mint földrajzi fajta a 12. leucoplera és 13. kamtschatica és mint uj rassz a 14. hemileucoptera — megemlitendő a jankowskit és amurensis. Végezetül legujabban Pnrrsy (1936) fedezett fel egy egészen különös szigetszerüen előforduló rasazt: lő. asirensis Dél-Aräbiében. Prof. LIX$DALK és A. Dunasewszki voltak szivesek 6 82 DR. KLEINER ENDRE ; | {Aquila közölni velem (in litt.), hogy egyidejüleg a jelen tanulmányommal a szarkáról nekik is kiadás alatt állanak munkáik, az utóbbi szerző szives volt eredményeit is közölni velem, sőt vizsgálati anyagát rendelkezé- semre bocsájtani. A felsorolt fajták szinezete nyugatról kelet felé egyre világosodik, majd innen dél felé ismét sötétedik. A legsütétebb a mediterrán régió szarkäja ENy.-Afrikäban, amely kobaltkék bőr szinével külön csoportot alkot; innen az Ibér-félszigeten át egyre világosodik a törzsfajta cso- portja és legvilágosabb Kamcsatkában, amely szigetszerü előfordulása ellenére a törzsfajtához csatlakozik szinezetében — t.i. a Baikál-tótól ÉK.-re a kedvező élettér ellenére sincs szarka. Ennek a csoportnak másik déli függvénye a délarábiai szarka, amely valamennyi szarka közt a legfeketébb. Az Amur felső folyásánál megszakad az összeköttetés és egy aránylag keskeny sávon nem fordul elő szarka. Ettől keletre következik ‘azutàn a D. felé haladva egyre sötétedő sericea-csoport, amelynek leg- götétebb tagja már a trópusi területekbe benyuló bottanensis, a leg- nagyobb szarka. Az amerikai hudsonia legközelebb áll a sericea-csoport- hoz, majd végül Kalifornia az összes többitől messze elütő sárgacsőrü nuttalli-fajtát mutatja fel. Ezen elterjedési területen a szarka élettere a változatos, inkább nyilt terep. Élettér szempontjából tehát a kultura okvetlen elősegitette terjedését. SCHNURRE tanulságosan ismerteti az erre vonatkozó adatokat, Később az apróvadtenyésztésre való tekintettel a kiméletlen pusztitás szabott határt elterjedésének, és SCUNURRE szerint ez az oka, hogy kultur- területen a szarka igen óvatos, és emberi lakoktól távol él, azonban ott, ahol nem zaklatják, közvetlen az ember mellé telepszik, ahogy ezt északeurópai utazásuk alatt sokaknak módjukban állott tapasztalni. Ugyanezt irja FLOFRICEE a Dobrudzsáról is, ahol szarka nélkül halász - kunyhó e) sem képzelhető. STEGMANN az Amur vidékéről emeli ki a szarka városi madár voltát. KozLova DNy. Transbaikai, Mongolia és a Közép-Gobiból irja, hogy a szarka gyakorisága az emberi településsel ará- nyos. BERGMAN is azt figyelte meg, hogy Kamcsatkában szintén eléggé az "emberi településekhez kötött a szarka. Detacour ezt figyelte meg Indokinában. Sürü erdő az egyetlen, amely nom kedvez neki. Ez a két körülmény inditotta DiEDERICúHET, hogy a szarkät Németországban csak másodlagosan betelepülőnek tartsa, még pedig a történelmi idők folyamán, amit azonban — meggondolva, hogy Németország sohasem állott egy teljesen összefüggő erdőségből — mir Scuxuere cáfol. KALM- BACH egyenesen a kultura hátrányos hatásának véli betudni a szarka hiányát Kelet-Amerikában. A szarka elterjedésében nincs határozott biotophoz kötve, szükségből rendszeresen megtelepül számára szokatlan terepen is, pl. SCHENK H. szerint a Duna-Tiszaküzének . déli . részén . a 1085/38) TANULMÁNYOK A KARPATOK MEDENCÉJÉNEK VARJU-FÉLÉIN si vadászat folytán a nádasokban rakja fészkét cca 40 cm-re a viz szine fölé, nádszálakból, különben épitésre ugyanolyan, mint a fákon rakott fészek. A Balkánról is vannak adatok nádasban való előfordulásáról. Ezzel szemben a Gobisivatagban messze behatol magába, a sivatagba is. Ladakban cca 3—5 ezer méter magasban kietlen síkságok lakója (STUART-BAKER). Felsö-Karintiäban is 1200—1400 m-ig felhatol, mint költő madár (SPRExGER). Ellenben kivéve Kamcsatkät, ahol az emberi. települések gyér volta lehet az oka, ugy látszik, hogy kerüli a tenger- partot, lásd Vasviri megfigyeléseit Kisázsiában (in veb.), és TAVERNER is ezt irja British Columbiáról, A bokrok hiányának véli betudni Dır- DERICH a szarka hiányát Islandon, Skóciában, a köztük fekvő szigeteken és a Földközi tenger megfelelő szigetein. Egyértelműleg a keletázsiai megfigyelésekkel megállapítható, hogy a Kárpátok medencéjében is előszeretettel keresi fel a folyóparti fasorokat, pl. 1935. áprilisában a Fertőcsatorna szélén húzódó fiatal akázost kerestók fel igen nagy mennyiségben a szarkapirok, A fészkek közvetlen egymás mellett állottak. 1936. áprilisában a Tihanyi-félsziget legtöbb szarkája a Balaton- parti bokros hegyoldalon mozgott, stb. Táplálkozás szempontjából a szarka mindenevö, főleg azonban állati eleséget fogyaszt válogatás nélkül. Költési időben lőtt szarkák gyomrában többnyire tiszta rovar táplálékot találtam, do a begynek megfelelő tágulatból ép egér koponya is került elő. BERGMAN szerint Kamcsatkában fő elesége a halászoktól lopott lazac. Emésztése meg- lehetösen gyors, mivel Ivinszky által beküldött holdvilágos éjjel lőtt szép szarkasorozat gyomra legnagyobbrészt már üres volt, Ennek ellenére a gyomor üressége az átlagos szarkasúlyt nem befolyásolta. Mindezeket azért tartottam szükségesnek e helyt összefoglalni, hogy a szarka életfeltételeiről tiszta képet nyerjünk, ha elterjedésének körülményeit akarjuk vizsgálni. A szarka életfeltételei: nyilt terep bozöttal. Dirprricn és Parrot a szarkák elterjedésének kiindulási helyét Kelet-Ázsiában keresik, és legősibb formának a sericea-tipust tartják, amit szinezetük primitiv volta, egyezése az egyéb rasszok fiatalkori tollazatával, is alátámaszt. Vizsgált példányaimnál, szemben az összes többi rasszal, clykor nem volt megállapitható a sericea-csoport- ban, hogy öreg v. fiatal példányról van-e szó. Az első evező csaknem mindig széles, olykor egész fehér, olykor szélesen feketével szegett sarlós volta ellenére. A méretekben tojó és him csaknem egyezett. Szóval sem ivari, sem kori különbséget a sericea-csoportban határozottan fel- ismerni nem lebet. Az előbbi két szerző szerint a törzsfajtával egyen- értékü a sericea, amelyek valamikor összefüggtek egymással, és a bactriana csak utólag nyomult közéjük. Japánba Rem szerint Koreából mester- . ségesen telepitették át (SPRENGER), ezért a japán neve koreai holló, ugyan- 6* 84 DR. KLEINER KNDRE [Aquila igy került Dirnexicn szerint Hainanba 1450—56. közt. Ezekkel az ällitölagos betelepitésekkel azonban óvatosan kell bánni. Az amerikai bevándorlást Dienenicn kérdésesnek tartja, hogy a föld melyik kor- szakában történt, hogy egy annyira önálló rassz, mint a nuttalli ki tudott fejlődni. A szerzők legnagyobb része a szarkát még ma is terjedőben lévő. fajtakörnek tekinti, amelyik először DK. Ázsiából indult ki, innen jutott el egyrészt Európába és ezen keresztül Afrikába, másrészt Amerikába, ismét másrészt Indiába. Ezen első fázis után, amely valószinüleg a jég- korszak előtt zajlott le, a szarka ismét kezdte elfoglalni régi elterjedési "területét, amely egyrészt Európából indult ki és haladt EK. Ázsia felé, másrészt Kinából É. irányba. Mindkét továbbterjedés még ma is tart és kezdik lassanként a két csoport közti hézagot is elfoglalni. amely a Fels6-Amurnal. a Chingan-hegységben még fennáll, pl. Kumaraban az 1920-as évek végén jelent volna meg a szarka (STEGMANN, 1931.). A Gobisivatagban való előfordulás azonban SrTEGMANN szerint (1927.) nem ujabb benvomulas. hanem inkább egv reliktum-fauna nyoma, amely abból az időből származik. amikor a Gobisivatag még nem volt sivatag. Karmuacu (1927.) felsorol vidékeket, ahol Amerikában vissza- szorult, ezzel szemben Taverne (1934.) a keleti előfordulásokban terjeszkedési törekvést lát. Annyi bizonyos, hogy a szarka a nagy irtás következtében sok helyen megfogyott. de mint életerős madár nagy szivossaggal keresi fel a legközelebbi helyet, ahol azután tömeges fészkelé- sek fordulnak elő, pl. Hanság. Amennyiben a ma még gyakran nagy tévedésekkel dolgozó palae- ornitologia adatait elfogadjuk, a szarka legelső nyomaira a pleisztocén- . ben bukkantak. még pedig leletek vannak Ir-, Franciaországból, Svaje- ból, Belgiumból. Monacobol. Olasz-. Cseh- és Magyarországból. Ausztria- ból (esetleg Portugáliából), sőt Korzikából is, ahol ma már nem él. Mindezen országokban több lelőhelyen is előfordult, sőt a nuttalli-fajta is már élt a pleisztocénben Kaliforniában (Lawurecutr, 1933). Valószinü tehát. hogy a jégkorszak elején a szarka elterjedése cca a mai állapotok- nak felelt meg és a szarka fajtakör őse már a terzierben élt. A földrajzi módszer bevezetésénél rendkivül zavarja a tisztán- látás lehetőségét az a körülmény. hogy a szarkák ősszel csapatokba verődve egyes helyeken. ahol nem is fészkelnek, tömegesen lépnek fel. Ha tehát valóban vonul a szarka. ahogy azt feltételezik. téli példányok rendszertani tanulmanynal cauk esekély értékkel birnak, holott a muzeumok jó részének anyaga még ma is főleg ilyen példányokból áll. Ennek a kérdésnek tisztábban való lätäsähoz iparkodtam a gyürüzések eredményeit összeállítani, amelyek sajnos nagy számban nincsenek. Összesen 86 cset. Ebből $1°39% 5 km-en belül, 1:169 10 km-en belül, 31%, 20 km-en belül, 6°98%, 30 km-en belül. 3:49% 40 km-en belül és 1085/34] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNEK VARJU-FELBIN 85 végül 116% 50 km-en belül került ismét meg. Ezek közül azon eset emelendő ki, amikor a finn partoktól 15 km-re, a nyilt tengeren fogott : egy hajó szarkät meggyürüzve és ez Svédországban, szóval egy más rassz, területén, elszabadult és ettől a helytől ismét 15 km-re DK irányban került 1 hónap mulva ujra kézbe, szóval eredeti hazája felé iparkodott. Ilyen kis távolságoknál az irány nem is számit, de mejegyegzhetjük, hogy az összes világtájak felé történt a szóródás. Ez a kép nemcsak rövid időre vonatkozik, hanem 7 év idáig a maximális, amit gyürüzött szarkáknál thegallapithattak (Muy op Texel, 1924. VI. 12. iuv. — ugyanott, 1931. IV, 23.). A gyürüzés és megkerülés közti időtartamok a következőképen oszlanak meg: A legtöbb féléven belül megkerült 48:83%, I éven belül 26:74%, 2 éven belül 10°48%, 3 éven belül pedig 12:79% került kézbe, végül 1-16% csak majdnem 7 után lőtt példány szintén ugyanazon a helyen, ahol meggyürüzték. A gyér adatokból végleges következtetést vonni nem lehet , de viszont Európa legkülönbözőbb gyürüző allomasainak eredményei egybe vágva azt engedik sejtetni, hogy a szarkáknál csak helyi mozgalomról lehet szó, ami folytán a téli példányok, ha óvatos- sággal is kezelendők, de a vizsgálat képét erősen nem befolyásolják, Ugyanezt állapította meg Ny.-Szibériában KHakxnnorr, aki határozott ismertetőjeggyel bíró példányokat az év minden szakában egy helyen látott. Természetesen még további vizsgálat feladata ennek végleges — eldöntése és már a jelen pillanatban is vannak ellenérvek, t. i. a szarkák előfordulása oly tengeri szigeteken. ahol nem él szarka. Elsősorban ilyen eset, hogy Gonnuxow a Novaja Zemlja déli részén 1927. V. 1.-én emberi Jaktöl nem messze megfagyott szarkat talált. Már sokkal ket- ségesebb a Maltán való kétszeri előfordulás, amely DEsporr szerint is lehetséges, hogy behurcolás a közeli Sziciliából. ahol közönséges. Ma, amikor a hajók zavaró szerepét már ismerjük, a szigeti előfordulásokra sem fektethető komolyabb súly. Amennyiben a szarka állandó volta nem bizonyul valónak, igen nehéz feladat vár a szisztematikusokra, mivel a költés megkezdésekor a mozgalom még javában tart. A szarka fészkelése nálunk március közepén kezdődik (Cnerxen). Németországban szintén március—április (NiErHammEn). Jugoszlavia- ban már február végén párba állanak, de csak március végén fészkel- nek és április végén vannak fiatalok (GENGLER). Görögországban szintén április közepe táján vannak tojások (Rrisrk). Közép-Spanyolországban május közepén talált 8 tojást WITHERBY. WHITAKER szerint Dél-Tunisz- ban már április elején fiókák vannak. Észak-Iránban március végén már voltak tojások (STREBEMANN). Iranban a költési idő márciustól május elejóig, Kinában februárban, márciusban, néha április és májusban is (Stuart-BaxER), sőt La Tovcur. decemberben figyelte meg, hogy fész- kelni kezdett a szarka. É.-Burmában február—március a fészkelési idő 86 DR. KLEINER ENDRE {Aquila (Sruart-Barre). E.-Mongoliäban május 20-án 7 tojás (Kozuova), Kamcsatkäban május 29-én 9 tojás (Brreman). KaLmsacH É.-Amerikébél összeállitotta, hogy a szarka ottani elterjedése legdélibb pontjain április . közepe előtt költ. Washingtonban és Montanában 2 héttel később, és az elterjedése legészakibb pontján csak junius, juliusban. Ha a költési idők fenti ingadozásai az óvilágban nem is lényegesek, azonban óvatosságra intenek a költési időben lőtt szarkáknál is. Az általam boncolt szarkák hím ivarszerveinek duzzadása csak márciusban kezdődött és nagy egyéni varialast mutatott, átlagosan 12x9 mm-t mértek. Az ovarium növe- kedése még későbben kezdődött és már április közepe táján mutatkozott a visszafejlődés. Kotlófolt április végén, május elején jelentkezett. Maga a költés 16—18 napig tart, a tojások száma 4—8 (min. 3, max. 10). A fiókák cca 2 hét alatt hagyják el a fészket. A fiókák nagy- jából egyeznek az öregekkel, azonban a szem, csőr körül és fül mögött olyan csupasz foltok mutatkoznak, amelyek emlékeztetnek a mauritanica és nuttalli rasszokra, főleg kidomborodik a sárga bőrü fiataloknál, amely tendencia arra mutat, hogy valamennyi szarka egy fajtakör tagja. A fiatalok tollazatának fekete részei barnásak, a fehér szin sem tiszta, a szárny és farok kevésbbé fémes fényű, de ezt az egész fiatalokra álta- lánosítani nem lehet, mert a friss kormánytollak a legvilágosabb csillo- gásuak lehetnek. A fiatalkori vedlésben az első tél folyamán feleseré- lődnek a szárnyfedők, az elsőrendűeket kivéve és néhány farktoll (Witnenny). A vedlés ideje STRESEMANN, SACHTLEBEN ÉS NIETHAMMER szerint jun.—szept. Az I. Jak.-ban (Jahreskleid) a madár könnyen fel- ismerhető : az első evező széles, sok fekete színnel ; a többi evezők vastag fekcte pereműek, a nagy szárnyfedők zöldes fényűek. Ez a tollazat az első évben erősen megviselődik, mivel tavasszal vedlés nincs (WirnERny), és ősszel áll be a teljes vedlés, amelynek ideje a fenti kutatók szerint jul.—szept. A hozzám beérkezett friss anyagban a vedlés erősen mutatkozott ugy fiatal, mint öreg példányoknál az állon, fül mögött és a nyakon, melyek olykor csaknem csupaszok voltak, valamint a farkcsík pelvhes érzékeny volta is gyakran előfordult. Ez az állapot csaknem valamennyi példányon késő októberig tapasztalható volt. A II. Jak.-ben az első evező erősen sarlóalakúvá válik és többi evezők fekete pereme keskenyedik. Az átlagosan 30 mm. felettről 9—12 mm.-re, sőt az alá is száll a 3-ik evező fekete csúcsa. Az első evező sarlójának színezete is igen változó lehet, mert az erős keskeny sarló ellenére olykor mégis feketén szegett, olykor úgy látszik igen öreg példányokon, csaknem tiszta fehér. Az öreg példányok felismerhetők a nagy szárnyfedők intenziv sötétkék fényűek az európai rassznal. STRESEMANN szerint a tollruha a következő sorozaton megy at: Dk. (pihe ruha), Juk. (fiatalkori ruha); comb, I. Jak. (vegyes első évi ruba). IL Jak. (rendes évi ruha) stb. 1985/38] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCEJENEK VARJU-FELEIN 87 A kori belyegeken kívül az egyéni variilas eléggé tig. úgy méret. ben, mint szinezetben. A rasszkör szélsőséges alakjai a három deli fajta: mauritanica, asirensis és bottanensis, legvilágosabb pedig a kamcsatkai kamtschatica, valamint fennorum, kiválik a sorból a sárga csőrü és börü kaliforniai nultalli. A szinezet sötétedése északkeletről délnyugat felé tart, ami megfelel a GroGFR-szabálynak. Nagyság tekintetében a Brnu- mann szabályt követi a fennorum és kamtschatica, a fajtakörben azon: ban kivétel az indiai boltanensis, amely a legnagyobb szarka, de itt a magashegyi mivoltában is kereshető esetleg magyarázat. A nuttalli-t kivéve, amely felé szintén vannak tendenciák. sőt határozott ráütés is, általában a fekete és fehér szinek viszonya, a csillogás intenzitása és a méret különbözteti meg a rasszokat. Ezen csekély eltérések alapján gyakran zavarják a képet a másik fajtára való ráütések. Ezért a határ- területeken nehéz, sőt lehetetlen a földrajzi fajták határozott elválasz- tása és a prope-jel (S) egyénekre nem is alkalmazható legtöbbször szerintem, csak a populációkra. mivel az átmenet guantitative jelent- kezik és nem az egyedeken. Az evező tollak fekete pereme is erősen variál. ugy hogy szomszédos fajták elkülönitesenel csak nehezen alkal- mazható, bár a tendencia el nem tagadható. Ezeken kivül a szarka rendkivül hajlamos rendellenességekre, mint főleg flavizmusra, de albinizmusra is. A fekete szinezetet felváltja a világos barna v. a fehér, de ilyenkor is egy árnyalat jelzi a fekete rész határát, pl. a Daxronn-gvüjtésbôl származó osmanijei példány, stb. Különben ezt a problémát részletesen fejtette ki Straxp, akinek mun- kájában az erre vonatkozó irodalom is pontosan ismertetve van. Azon igen értékes és gondolkozásra méltó fejtegetéseire azonban, melyben "ezen példányokat elnevezni óhajtja. csak Rexscn szavait ismételhetem meg : , Az örökletes egyéni változatok ne neveztessenck hármas névvel, ellentétben a főleg az entomológiában még ma is uralkodó szokással" (Prinzip, p. 15.). „Minden ilyen esetben a nomenklatura nem vethető alá az elsőbbségi szabálynak, hanem a megfelelő ökologiai és évszaki változatok hasonló nevet nyerjenek." (Prinzip, p. 16.). Ezek a változatok, mint Straxp is megállapitja, örökléstani szem- pontból is fontosak és súly helyezendő rájuk. KHAKHLOFr még tovább megy és arra mutat rá, hogy milyen fontos adatokat szolgáltathatnak a biológiának, ha egyes helyeken mutációk lépnek fel, ahogy a ny.- szibériai szarkáknál úgy látszik ólyan gének összpontosulnak, melyek gyakran okoznak fehér foltozottságot a farkon. A szarkáknál, mint állandó madaraknál, várhatónak tartja a recessziv mutációkat. A varia- ciós statisztika exakt keresztülvitele szolgáltat becses anyagot a bioló- giának és egyúttal ad pozitiv alapot a szisztematikának. Ugyancsak erről. a vidékről, Samarkandból hasonló recessziv flavisztikus mutációk- 88 DR. KLEINER ENDRE i [Aquile ról ad hirt DAHL, amely szinezettel együtt járt a csőr kevésbé erősebb, viszonylag hosszabb és kevésbé domborubb volta. DauL pontos táb- lázatából kitünik, hogy a flavisztikus példányainak méretei kisebbek. Végezetül még Gxorpsers rövid referátumára kell rátérnem, aki rá- mutat arra, hogy pl. az albinizmus lehet variáció is, amikor tuloxidáció folytán álalbinizmus állott elő. A szarkáknál két esetet ismer az iroda- lomból. Egyik esetben a him rendes, a tojó albino, az utódok mind rendes szinezetüek és valószinüleg mind heterozygoták szerinte ; a máso- dik esetben a szülők hasonlóan szinezve, az utódok ellenben részben albinók, részben rendes szinezetiiek, amelyek közt valószínüleg szintén akadnak heterozygoták. Kuakntorr tanulmánya alapján sok érdekes örökléstani adatot kell majd az állatrendszertannak nyujtani. de mint ő ajánlja, ehhez egységes vizsgálati módszer szükséges, amibe még mindig sok hiba csúszhat a vizsgálók egyéniségéből kifolyólag, pl. a szarkáknál egyszerünek látszik a fehér farkesik kérdése. Nem szamitva a preparálási hibát, a fehér tollak néha feketén végződnek s igy teljesen egyéni elbirálástól függ, hogy milyen szinünek veszik a kutatók azt. Magam ebben az esetben. fehér (a), árnyalt (0), szürkés (go), szürke (g), feketés (ns) és fekete (n) skálához tartottam magamat, de néha a teljesen fehér farkesik kevésbbé volt tiszta, mint az igen kis mértékben fekete csûosu, de élénk fehér tollakból álló farkesik, ha tehát mereven a skálához kötöm magam, valódiság ellenest írok, viszont ha ezt a körülményt figyelembe veszem, a skála megkétszereződik, áttekinthetetlen lesz és az ellenőrzése még nehezebb stb. Egységes eredmény igy ujabb, pozitivebb mérő és vizs- gálati módszert kiván, amely ma még nem jött létre. Idáig tanulmá- nyaimnál csalódtam a variációs-statisztikai módszerben, mivel a madár- tanban még a nagynak nevezett sorozatok is nevetségesen kicsinyek erre az eljárási módszerre alkalmazva. Ugyanígy áll sok mérettel is, különösen a teljes hosszal még friss állapotban is, azért ehelyett sokkal . nagyobb fontosságot tulajdonitok a madár súlyának. Méreteim : jobb szárny a hajlatától a leghosszabb toll csúcsáig mértem preparált álla: potban ; farok az os uropigii kitapintásához tett hüvelykujjhoz tolt mérőszalaggal a leghosszabb farktollig mérve ; csőr teljes hossza gerincen és oldalt az orrlik disztalis végétől a csőr hegyéig ; csüd a tibiotarsale izülete hátsó pontjától az ujjizületnél helyezkedő szaru pajzs mellső végéig; a 3-ik evező fehér részének disztális csúcsától a toll hegyéig ; végül súly a preparálás előtt, max. harmadnapos állapotban. A táblá- zatokban ezt a sorrendet követem, egyéb jelzések : korjegy, farcsik szinezete, a fehér folt jelenléte az evezőkön (hányadikig terjed), fark- szin árnyalata, az alábbiakban megadandó skála szerint. 1085/38] TANULMANVOK A KÁRPÁTOK MEDENCKIENEK VARJU-FELEIN 89 Pica pica pica L. Kárpátok medencéje — Karpathen-Becken. d Erdély — Transaylvania. UW. 23037. | Nagyenyed 124. FV. 1803. "189 220 30 23 47 36, —- I. Jak.' a. 11) IIC. 2| W. 23038. | Nagyenyed | 8. V.1893.|190 250 33 25 60 11: = Jak. | a. (10) — 8| N. 2677. | Sat. Gotthard, | | | Szolnokdoboka (10. XIT. 1900, | — Il. Jak. a. 12) 1. 4| pr. — ! Szt. Benedek 1. TI. 1936, 192 240 32 24 4831| —I. Jak.| go. ‘il! 11. S| pr. — |Szt. Benedek 115. 1I.1936, 1192 260 29 22 47112] —| Jak. | a. 10; II. 6 pr. — |Srt. Benedek 120. 11.1936. 187 250 31 24 44 11| —| Jak. | a. 11) 1. 7| N. 1763/9. | Székudvar, Arad | 15. XII, 1801. |189 220 $4 28 51 32 — I, Jak. a. u VIL, 8| N. | 1763/10. | Székudvar, Arad | 15. XII. 1801, |196 262 32 .5 48 14! —| Na: UM. o| N.! 1763/11. | Ssékudvar, Arad 115. XII. 1891, 1190 280,32 25 50 16 e Jak. | a. Fh IB TIT. Északi hegyvidék — Nördliche Karpathen. 10) 0. | — Tátraszéplak 3. 11.1937. 195 245/35 27 50 $1 2341. Jak. a. 12, II. 11! N. | 3518/10. | Edelény, Borsod 16. XI. 1932. |192 240132 25 47 24 —I.Jak. a. 12 Lil. 12, 0. oS Kiràld 27. 1.1937.|187 230/32 23 60 26 220 I. Jak. a. (10 II/IIL 18) W.i 28089. Diósjenő, Nógrád 3. X. 1894. 1179 230/30 29 43128 —T. Jak. a. 12 Il Alföld — Tiefebene. : 14: N. 8518/9. | Komadi, Bihar 16. XI. 1932, |178 225 28 22 : — I. Jak.| go. {11j 1. 15| O. 845. | Szerep 2. VI. 1908. (196 275 34 27 48 11) —| Jak. | 0. fu I. 16| O. _ Mátészalka 27. XII.1936. 192 254 33 25 48 34 198I. Jak. n. |11) VII. 17| O. 2755. | Tokaj 117. 1.1020. 170 188 29 20 41 sl] — —(I. Jak.| a. 11) IM. 180. — |Tokaj II. 1029, 1192 238 34 25 51 24 Jak. | a. 11 11/118. 19| O. — | Nylregyhaza ‚29. TIE. 1937. 1192 252 31 24 48] 9 102! Jak. | a. |10[IN/IN1. 20) 0. _ Nyiregyháza 129. LIT. 1987. 196 283 32 25 48] 9213! Jak. | a. lat! tI. 21] O. — | NyiregyhAza | 29, III. 1937. |186 236 31,23 47 27 214 I. Jak. a. |12 III. 22] 0. — | NylregyhAza 124. XT. 1936. |194 270 34 27 49 13 211| Jak. | a. |10| III. 23] O. = Nyiregyhaza 24, XL. 1936. |195 205 33 24/48 42 244 1. Jak.| a. 13] -— 24) O. | 3045. | Rüdszentmihäly | 8. V. 1932. |185 258 30 22 40 16) —| Jak. | a. 11] |. 251 0. 750. | Kisfástanya 11. 1.1929. |185 237 30 22 47,94! — 1. Jak. a. 11) II. 28] O. — Debrecen 25. XII. 1936. 189 173 31 24 48 20, 2151. Jak a. |11 - 27 0. — | Hajdubörzörmeny 25. 1.1937. [193 260 31'24 50 41/248!T. Jak. a. ı1 1. 28! 0. _ Hajduböszörmeny 21. IV. 1937. 198 267 32 24 48! 8187| Jak. a. (11 si Do 20) 0. — Hajdubiazirmény 1 21. IV. 1937. 185 243 33 26 48 10'207| Jak. i n. 10 30] pr. — | Pusztapó ‚14. VILE. 1934. [189 236 30 23 47 25] —II. Jak. —- 112 1. 31) pr. — | Pusitapé | 20. VIII. 1934. |184 235 32 23/46! 2 =}. Jak.| — |11| III. 32) 0. 2786. | Ketutköz 9. XII. 1928, [197 260 34 26 48 | Jak. | o. {11|I/III. 33] N. 2622/3. | Temeskubin 15. V. 1900. 1195 270 33 26 49 El —| Jak. | a. |12 I. 34 0. _ Zenta 119. 11.1936. |188 258 34 25 50 12.182! Jak. | a. (10 I/II. 35,0.) — Szeged | 23, XII.1936. |106 255 31 24 48 39 230 I. Jak. a. 11) 01/111. 36| ©. | = Sövenyhäza 14. IX. 1035. 197 220 34 24 49|—|190 I. Jak.) — 11) 37| O. — | Sövenyhaza | 7. X. 1935. 190 250 32 27/48'11'210! Jak. | a. (10 INVITI. 38! o. -- | Kécske ‚20. N. 1936, |192 235 32 25 49 27 234) Jak. | a. 112 II/TII. 30] O. — Nyärjas 26. X. 1936. |190 248 35 25 48 30 217 I. Jak. a. [11 E[/TH. 40, O. _ Kecskemét 24. XI. 1936, 1178 220 —|—!46 34.171 I. Jak. a. |11! III. ail N. 2678. | Kisharta 6. XII. 1900. |189 250 29 23 44 32) —|I. Jak.| a. 11) II. 42! N. ons | 4. III. 1905. 1192 255 32 24 48112! —| Jak. a. 11! IL Dunéntul — Transdanubien. \ 43 O. | — | Budapent-Märtonhegy |23. IT. 1937. |186 230 32 24'50 39'200 I. Jak. o. 13| II. “oo; -- Budapest-Märtonhegy | 1. VIII. 1935. 1187 228 32 23 45 — 202 Maus | a. |10) III. 45, 0. = Budapest-Martonhegy | 1. VIII. 1935. |187 228 33 25 25 28 202 I. Jak.) — /11 11/111. 46: O. — |Budapest-Martonhegy | 6. X. 1935, |195 225 31 24 49 23 215! Maus | a. ry IL DE, 47| O. — | Budapest-Mértonhegy !24. X. 1935. |190 223 30 26 47 26 212 1. Jak.) a. (101/100. 48) N. | 3440/7a. | Abaszentivan, Fejér . 9. XIT. 1924, |192 260 32 25 50,12! —| Jak. | a. [11] TEL 40] N. | 3440/7b, | Abaszeutiván, Fejér | 0. XII. 1924, |102 245 31 25 49 ‘451 — I. Jak.| a. |11| HIT. 50| 0. Simontornya 114. 1.1937. |188 237 20 24'40 31 192 I. Jak.| a. |11 - 511 O. —. Paks 10, III.1937. 1193 223 32 25 60] 7.209] Jak. | a. 11) III. 521 O. —- Paks 10. HIT. 1937, |192 257,33 26 52) 9 207] Jak. | a. 11) III. 43] 0. — Paks 13. LIL 1936, |194'263 31 27 4911 217] Jak. | a. 11) IL 54) O. - Pate . 18. HIT. 1936, [199 277 32 25 49] 8217| Jak. | a. 11) 11. 55! 0. _ Paks ‘| 19, EEL, 1994. |200 285 33 26 49,15 228] Jak. | a. |11| III 56) O. — | Paks : 13. TIT. 1936. |195'270 33 26 51/12 244] Jak. | a. |10| I/N. 0 — | Bátanpáti 29. 1.1937. 195 215 32 25 48 28 237 I. Jak.| a. 11 58] O. _ Bätaapäti 18. II. 1937. |191'250'30 23 48/11 204| Jak. | a. |11|IM/ITL 59) O. — | Bátaszék 14. IV. 1937. |190 245 33 26 45 33 216 I. Jak.| a, |11| —- 60) 0. _ Bátaszók 16. IV. 1937. |170 220 31 25/47 86 196 I. Jak.| go. (16 111. 61) 0. — | Herocgszabar | 16. IL 1997. |103 251/33 26 49| 9210] Jak. | a. |11| In 80; — Hercegszabar 5. ILE. 1937. |100 233.30 24 50 24 205 I. Jak.| a. |11| Ill. 3 0. — Hercegszabar ' 5. UL. 1997. 1182 225 34 26 46 28 205 I. Jak.| a. |11|] 111. “| O. — | Hercegazabar 5. III. 1987. 1200 240 32 24 48 28 2101. Jak.| o. |11| II. 660.) — Hercegsza bar. 10. ETI. 1087. |101 245/89.9¢'45'85,200 1. Jak.! go. 12! 11. eccoececeso 707070 ezoooe® va csccez SE . n 2202 ococo ‘ eo DR, KLEINER ENDRE _ | Hercegszabar 10. 111.1937. 196 260 84 26 48 0 , Juk. | a, já 11/111. — |Hercegszabar | 10. III. 1937, 196 238 33 25 49 8 213 Jak. | a. |11 III. = Hercegszabar 24. 111.1937. 196 250 36 26 60 18 222, Jak. | a. 11, IM. — | Hercegazabar 24. 111. 1937. 195 265 302449 0] —| Jak, | a. {11 II. —_ | Hercegszabar 31. WII. 1937. 192 240 29 23 61 27 219 I. Jak, a. 12 — — |Herccyszabar 7. 1V.1937. 193 220 33 25 61 83 227 I. Jak.! a. 11 — — |Kaposhomok , ‚22. XI. 1930, 200 265 33 25 16 25 248, Jak. | a. (10 II/III. = Balatonlelle-Räd | 3-11. V. 1937. 191 235 —— 4939| — 1. Jak.! g. 1 — — | Somogyfujez 16. 111.1937. 187 264 31 25 46 9180, Jak. | a. {10 II/IIL. — | Somogyfajez (16. 111.1937, 193 262 32 26 50 16 —| Jak. | a, (11 II/ILI, — | Somogy .ajoz 122. ‘X. 1936. 196 242 32 25 49 83 250 I. Jak.) a. 111, 1L — Bäränd-Esztergäly | 4. III. 1937. 105 245 33 26 48 34 228 I. Jak. a. 11. IL — | Barand-Esztergaly | 4. 1II, 1937. 196 262 33 25 62 11 246 Jak. | a. |11 II/IIL — | Bäränd-Eeztergäly | 11. 411.1937, 200 265 34 27 49 13 216! Jak. | a. 11 11/111. = Baäränd-Esztergäly (11. 111.1937. 202 278 32 26 50 8237| Jak. | a. (11 11/111. = Egervar | 6. 1.1037. 192 235 81 24 4886 —1.Jak. a. 12 II. — | Egervar 27. 1.1036. 198 245 31 26 46 24 —.I. Jak.! go. 11, 11. — | Egervár 124. 11.1037. 192 231 33 26 5030 —'1. Jak. a. li Il. — | Egervar | 1. IV. 1936. 190 235 31 24 46 35 216 I. Jak.) g. (11/11/11. = Egervar 125. X. 1936. 187 220 29 23 47 36 — I. Jak.| a. (E in. | | | | | Hedin _ Egervar | 9. XII. 1936. 193 205 32 25 48 10! — Jak. | a. Lal 11 — . | Egervár | 9. XII. 1036. 102 245 32 24 47 30 — I. Jak.) .o. |12, 111 3507/3. | Tihany 130. IV. 1931, 185 240 30 23 4528 — I. Jak.) a. |11| — 626. Köszeg | 1.1897. 205 270 31 25 5112 —! Jak. | a. 10 II. — | Brennbergbanya 5. _V. 1936. 193 249 31 24 60 49 219 I. Jak.| a. 11, 11. _ | Brennbergbanya . 26. VI. 1930, 157 170 29 24 47 31 231 I. Jak. —|10 — 5498. | ]llmic | 7. X. 1934, 194 200312450 9 — Jak. | a, 11 11/111. — | Lebeny | 10. VIII. 1935. 169 130 25 18 46 40 —| fuv. | — {11} — — |Levény '31. XII. 1934. 175 230 30 22 43 31 235 Jak. , o. 11 1/11. 2208. | Komárom | 6. 11.1808. 200 275 31264313 —| Juk. | a. 11 W/L O + Erdély — Transsylvania. 1748/50. | Fogaras 123. 11.1891. |155 235 30 23,49 29, — I. Jak. a. 11 II. 23041. | Fogaras 17. IV. sss, 179 223 31 23 45 46) — I. Jak. — 11 1. 2006. | Foguras 118. X. 186, 193 240 32 23 49 32 —II. Jak, la. 11 1. 1943, | Fognras — 1802. 179 235 31 24 45,53 — I. Jak. |a. 11 11. 3322/18. | Nagyenyed 30. III. 1803. 130 235 30 23 46 36) —|I. Jak. |a. 12 1/11. 2677. | Szentgotthárd, Szolnok- | His | | Doboka | 10, XII. 1900, [178 218,29 23 46 32} —|I.Jak. | a. |11 1/11. 3103/24. | Tamind, Arad | 8. 1V, 1591, 186 225/30 23.46.38] —|I. Jak. | go. 13 1. Északi hegyvidék — Nördliche Karpathen. — Eperjes 17. 1.1937. 151235 28 23 49113 210) Jak. | a. }10|II/III — Eperjes 6. XI. 1936. 176 220 31 23 46 27 198] Jak. | a. 12) 1. _ Satoraljaujhely 18. V. 1936. 157 250 33 24/47/10 175! Jak. | a, 110 I. — |Kirild 27. 1.1937. 194 210 311234712190) Jak. Ja. |11| — 670. | Nogradkivesd 14. III. 1906, 1133 240 30 23/45/34] —I. Jak. a. [10] I/11. Alföld — Tiefebene. — | Nyiregyhäza | 29. III. 1937, 1182250 28 22 4412 185) Jak. | go. 11 III. — | Nyiregyhaza 29. TIT. 1937. (180 250 30 22 4511/1190] Jak. | o. |11| II, _ Nyiregyhaza 129. III. 1937. 1175 220 20 22 47 221661. Jak." a. 112 1/11. — Nyiregyháza ‚24. XL. 1030. 130 240 — — 46 15 178) Jak. | a. [10] II. _ Nyiregyhaza 124. XI. 1936. 187,265 32 25/45/13.187| Jak. | a. |10) MIL — = | Najdubdszormeny 7 V. 1937, 173 220 29 21,44 23 WII. Jak.) a. 113 I. _- Hajduböszörıneny 7. V. 1937. "153 220 30 23/43 38 203,1. Jak.! a. |11! I/1I. — | Békéscsaba 4. _X. 1936, 178 225 20 23 44 30 168 1. Jak. a. (11) 11 — | Kenderes 1. TIL. 1936, |185'228'31'23'47'32'182'1, Jak., a. {11} Il — | Zenta 119, 11.1936. 151237 31 23/47 24133 I. Jak.| a. |12) 1 — | Szeged 123. XII. 1936. 1186220 29 23 49 13.194! Jak. | a. |11| III. — | Nyarjas 126. N. 1036. 177/225 29 23 44 36 180 1. Jak.| a. 113 III. — Kecskemét 20. 11.1937. 176240 30 22 45 181177] Jak. | a. 110! III 2678. | Kisharta 6. XL. 1900, 155 240 31/24 47.32] —I. Jak. a. (12) L/IL. 525. | Fùlopszillas | 4. 111. 1808. |187 255 31124 4715, —| Jak. | a. [21] II. 2274. | Üllő 124. IV. 1595, [134 225 31 24 47 25 —{I. Jak.) a. [10] 1. 1097. | Ülló 114. — V.1912. 150 225 29 22 47 30! —I. Jak.) a. |11| 1. 2257. | Monor {IL IV. 1808. 155 245 27 224913 — Jak. | o. (11 II/III, 1763/12. | Budapest 122. NE 1801. 184 22532 24149 29) —I. Jak.! a. 11 1. Dunäutul — Transdanubien. — Budupest-Märtonhegy | 5. 1.1937. 1175210 3124 44 271 — I. Jak. a. 11 — — Budapest-Märtonhegy |25. 11.1036. 177215 30 23 47 29 180 I. Jak.| a. 111) I. — | Budapest-Martonhegy |2s, 11.1937. |130 225 30/23 49 25/196/I Jak.| a. 113] 1/14, — | Budapest-Märtonhegy !21. III.1937. 175 210 29 23 46 38 182 1. Jak.| a. |12 I. . Budapest-Martonhegy (24. IV.1935. 180 223 32 24146 391180 I. Jak.| go. |11| 1. 2880, | Felcsut, Fejér |10. AV. 1903, :180 240 2619,64 11] —| Jak. | a, [12] IL -- | Erest-sinatelep { 10. II. 1937, [158 240 31/24 47/28|190|I. Jak.! a. |11| 1. 1935/38] 134| 0. 0. 0. eee 0 ee © 99904909009024495999 0. 168| O. 169 170) 171) N, Pa. Pa. ° dr ile ur liu, iu. rr rr __—__ rr. rr __rP—_ TANULMÄNYOK A pra 3. XI, 1936, 177 230 28 22 45 92 1781, Jak. = — Simontornya 20. TIT. 1936. 185 222 29 22 46 35 168 I. Jak. — |KlstApg 4. XI. 1936, 189 240 34 26 49 28 215 1. Jak. a — | Paks 10. INI. 1937. 187 220 33 26 46 37,183 I. Jak.' a, — | Paks 10. 111. 1937, '175 240 27 22 47,12 I Jak. | a. _ Paks 110. TIT. 1937. 180 245 31 23 49 11 Jak. | = _ Bätaapäti 25. 11.1037. 170 215 28 22 43 60 170 T. Jak. — | Bátaszék 16. 111.1037. 182 240 29 24147 26! —| Jak. je — | Bátaszék 124. IV. 1037, 185 —!30 23/46 12, -— Jak. -- | Bátaszék 124. IV. 1937. 179 180 30 23:47 13.202 Jak. | a. _ | Hercegszabar | 5. TIT. 1937, 180 235/34 24 48 32 200 1. Jak. .a. — ! Hercegszabar 5. III, 1937. 177 205: ‚29 23 47 46.100 1. Jak. g. | 2827. | Mohäcs 119. XI. 1928, 182 240,30 24 46 12! —| Jak. | a. | — |. Mck¢nyes, Baranya | 4. 11.1937. 184 236 31124148 37/1931. Jak.| a. — Balatonlelle-Réd 8—11. IV. 1937. 179 — 30/23 46 33] —| Jak. | a. — |Karad ‚21. 11.1937. 180 225/2922 46 221811. Jak.! a. — | Somogyfajsz 116. 111. 1937. 178 240,30 23:44 12 152: Jak. | a. _ | Somogyfajaz (22. N. 1936. 185 227 29/23 46 30.166 I. Jak. a. | — | Somogyfajsz '22. X. 1939, 170 225'20 22/43 93 10011. Jak.| a. — | Somogyfajsz | 22. XI. 1980. 178 210,30 23/43 34 172 1. Jak. go. 8552/7. | Nagykanizsa | & 1. 1936, 179 230.31 24 44 31| —|I. Jak.| a. — |Rolhò, Somogy 31. JIL, 1937, 182 240 30 22 48/12] — Jak. | a. _ es Somogy au 111. 1937. —)| —|30 23 Sm — 1. Jak. a. | — | Báránd-Ksztergály | 4. 111. 1937. 1180 225 29 23/46 3117111. Jak.| go. — | Bäränd-Esztergäly | 11. 111.1937. 181 233 31/24 4612185) Jak. > — | Bäränd-Esztergäly | 11. III, 1937. 185 198,31 24/47 141191] Jak. — | Egervär | & 1.1937, 181 235,31 24 47 16 —| Jak. le — | Egervär 127. 1.1936. 185 240 80 25 44/81] — I. Jak. go. — | Egervar 180. 1.1937. |184 230 31 24 46 30' —II. Jak. a. — | Egervár | 8. XII.1936. 190 255 30 23 (40 17| —II. Jak. so: _ Tihany 10. IV. 1936, 185 230 29 22'46 33. —|I, Jak. go. 8507/4. | Tihany 131. N, 1931. 182 240 32 25 45 27) —II. Jak.| a. 2418/3, | Magyaróvár 13. 11.1899. 177 205 29 22 46 24) — I. Jak.| go. — ; Lébény 12. 1, 1037, 177 220 30 23 45 32 Sali Jak. n. Sex. ? Erdély — Transsylvania. | — Székelyudvarhely '20. IL. 1987, 1150 230 29 23 45.35) — 1. Jak. a. 2650. , Nagyenyed | 5. NEL. 1900, [175 215 29 24 46,33, — 1. Jak." a. Eszuki hegyvidék — Nördliche Karpathen. 110. | Ruthénföld (Podk. Russ.) 30. XII. 1035. 191 231 33 25 50 35, — I. Jak. a. 117. | Kuthenföld (Podk. Russ.) 30. XII. 1935. 191 240 34 25 5127| — I. Jak. a. 204 | Tätra (Tatry) 27. NI, 1935. 192 250 31 23 47 —| — I. Jak. a. | TAtraszéplak 3. 11.1037. 194 250 32 25 4913 205 Jak. | 1. — | Tatraszéplak XII. 1936, |186 240 30 22 47 39, — I. Jak.) g. 2719, | Görömbölytapolca 8. XII. 1928. (175 215 29 224925 — 1. Jak. a. 12697. | Niidasf6 — 1894. 157 240 31 28 47 41! — I. Jak. a. 12698, | Nádastó — 1804. 199 255 34 26 52 14, — Jak. | a. Alföld — Tiefebene, 1409, Mezöusenger | Print. 1551. 130 210 29 23 50 13 — alb. — 3236. "Hadad, Szllügy 30. N. 1013. 1832 233 28 22 46 28 — I. Jak. a. 2749/a. Kétutkôz | 9. XII. 1925. 1190 240 33 26 47 351 — I. Jak. a. — ‘Pusztapò (14. VIII. 1934, (188 230 32 25 — — — 1. Jak. — _ Zenta 119. 11.1936. 183 247 29 23 4618 150 Jak. | a. — iZenta | 30. NIL. 1936, |195 295 32 20 49 14 223 Jak. | a. 2704. Överbäsz 124. 11.1920. 188 250 31 25 4613| —| Jak. - | a 883. Csantaver | — — 1908, |195 250 32 25 47/36) — flav, | — 2080, "Kecskemét (26. WIL. 1629. 178 245 29 23 46/11 | Jak. | go. 2876/5. Üllő ‚24. «V2 1903, | —! — 141031|—| — pull. | — 2876/5. Uno (24. V. 1903. — -— 1410 29 —, —— pull. -— 1848. aug. "Pest-mgy. | >= 191 265 3124 47) 5] — Jak. | go. Dundntul — Transdanubien. — |Budapest-Martonhegy (16. VI. 1936. 193 264 31 244315210 Jak. | a. —_ | Budapest-MArtonhegy 18. 1X. 1936, 196 254 30 25 45 36 229 I. Jak. a. _ Szilasbalhäs 120. VI. 1928. 100 175 32 215028 —) luv. | — — (Kiletapé | 7. XI, 1936, 195 270 35 26 50 15 226 Jak. | a — [Paks 10. 111.1937 |190 240 31 25 50 34 220 I. Jak. a. — | Hercegazabar '16. 21.1937. [191 255 29 23 45 12 103 Jak. | a. - ILakócsa, Somugy 2. III.1937. 183 220 33 24,50 27 2131. Jak. a. -— |Batatonlelle-Réd | 3-11. V. 1987. 181 215 91/24/4831! -—| Jak. a. _ Hajmäskér a. 11.1935, 191 255 32 24/51/37 220 1. Jai. s — ! Balatonrendes 28. X. 1934, 1185 230 3324 148 EU | _ Balatonrendes 128. XK. 1934. HF 24 14712 20) — _ Egervär o. AE. 1086. 196 27534120 40114! — a | Székesfehérvár KÁRPÁTOK MEDENCEIENER VARIU-FELÉUN 91 11 II/IIK - 12 ILL | Iucidior obscurieg 13, UI. 10! 11) — 11! 111. 12! 1/1. 112 I/III, 10, MII. 11 I. 11 W/O. i IL 11 VIT ui, 111. ‘in! Vi. wire 13) 1. 110, 1/Itt. i! 1 nm 2 1 L u LO 2 L ul iL 02 DR. KLEINER ENDRE [Aquila a 04. Pusstassentmihaly 26, VIII. 1931, (181 230 80,22,48-- — J. Jak. a. — II 208 0: | - | Brennbergbánya 147. TIL, 1087. m 13426 Am 210| Jak. | a. [11] — 204| O. -- Brennbergbénys \26. VI. 1936, 1186180 2721 336.173| tuv. | — [18] IT. 206] O. — Brennbergbanya (26. VI, 1936, 181 100 28 22 40 48 185, fuv. | — [11 II. 206 O. | — _ Lébény (12. 1.1987. |177 220 80 23 46 35 200) Jak. | — 11] I 207] 0. 1942. Hungaria | — 1882. 176 220 31 24 45 30 —1.Jak. a. 1182| 1. 208 W.| 23047. Hungaria 5. IV. 1860, [155 210 20 22 46 10 —| Jak. | a, 10 II, Egvéb területek — Andere Regionen. d p B | 3223. Rüppe, Sındland, Sverige 29. IV. 1927. |200'245 84 27!51'21 — 1. Jak. go. j11| Il. 210 0; | — Haan Norge 17. III. 1937. |200 245 31 26 61 36 il. Jak. a. 11 Il. 211: M. | 17136. Rügen, Pommern 12. VII. 1893. 1130 218 —'—/46 32 — I. Jak. go. 11} Ill 212) M. 17157. Relzow, Pommern 23. V. 1897./187 236 31 24 53 80 AL Jak.! o. (10) I/II. 218 W.| 3330. Hiddensee, Pommern 18. XI. 1868, |101 235 30244833 — I. Jak. a. (11) Il. 214) M. 23361. Neuenrade, Sauerland 12. XII. 1913. 1189 ‚251 (81) 2515212 — Jak. a. |12| Il. 215 M. | 28359. Herzogenaurach, yun O. Franken i 24. IT. 1914. 182! 235 28 23146 20 — Jak. a, 10|I1/111. 216 M. | 23353. Hetzles, O. Franken 5. II. 1915. 194/220, 29/26 4014 —| Jak. | go. 11| TELET 217 M. 28350. Neuhaus, O. Franken 13. II. 1917. 189 252 20/24/49 15 —| Jak. | a, 10 Il. 215 M. 23352. Neuhaus, 0. Franken 13. 11. 1917. 1195. 265 30/24/4516 = Jak. g. |11; I. 219 M. 28348. Erlangen, M. Franken 1». EX. 1920, 1184 (252 30 23,47 (34 — I. Jak. — ju II/NII. 220 M. | 28349. Erlangen, M. Franken 7. XI. 1911. |192'235'29)22145138 — Jak. | go. |11/ 10/11. 221 M. 28355. Hainsacker, O. Pfalz 24. 11.1910. 193 240,31 ‘26/49 13 — Jak. a. 10/11/1118. 22M 29214. Viechtach, O. Pfalz 20. XII. 1920, 951257 132 26/48/14 —; Jak. go. 11 EI/1IT. 223 M. 25218. Irnsing, N. Bayern 14. VII. 1925. 205 263130 23 50 45 —I. Jak. — 11 11/111. 224 M. | 17199. Monheim, Schwaben 3. X1.1910, 195 247132128 51 35 —I. Jak. a. 10, 1/11. 225 M. | 17197. Kaufbeuren, Schwaben 16. V. 1909, 179 215/30]: 23148 35 — I. Jak. g. (10 11. 226, M. 17196, Kaufbeuren, Schwaben 12. VT. 1908, 175,234 30 193 46,31 — 1. Jak. a. 11) Il. 227; M. 06250, Oberbeuren, Schwaben DI I. 1007. 19851263 — — 150, 35 — 1. Jak. a. ‘11, II. 223! M. | 17200. Westerringen, Schwaben 20, V. 1911. 195 242 34 28! 51 33 —-1. Jak. g. 11! I/II. 229 M. | 29104. Dachauer-Moos, | b: | O. Bavern 13. VT. 1929, 199 205,442» 45 12250 Jak. g. 11 II. 230 M. 07660. Peissenberg. 0. Bayern 17. 1X. 1907, 190 267134 27,50 — — Jak. | g. — Il 231 M. 033372. Forstenried, ©. Bayern 13. IX. 1903, 150 235 32/24 4941 — I. Jak. — (11) DIL. 232 M. 2517». Staltach, O. Bayern 10, VI.1925. 155,130 25 Is 45/34 — luv. | — —' - 233 M. 17159. Kinning, O. Bavern 11. VIII. 1906. 159 235 29 23 51/30 —- I. Jak. a. — 234 W | 23035. Hallein. Salzburg 4. 1.1882. 191 256 33 27 49 15 i Jak. a. 11 I Vit. 235 W. 23036. Hallein, Salzburg 28, J. 1552. 192 260 Fe 26 49 22 — Jak. o. 11 II/Ill. 236 W. 6173, Litschau, Waldviertel, ) i agi N. Ost. 30. IV, 1035, 155 230 30. 24 5010 — Jak, a. 11 11/111. 237, W. 23050, Neeham b. Tulln, N, Ost, 14. VAL 1923. 137, 5025 1948,38 — duv. -- 11) = 238 W. | 23047. Wien-Prater, Dona-Au 1. Vi nay, 191/260 31244812 — Jak. a. 11! II. 239 W. | 1259 Wien-Prater 11. X. 1595. 187 220 30 25 50 35 —II. Jak. go. 12 IT/ILI. 240 W. 23048. Wien-Prater 6. NE. 1806. 180 213.30 23 44 39 — I. Jak. a. In Il. 241 W. 10556, Mannsworth, N. Ost. 14. IV. 2801, 190 240 33 26 51 44 —!I. Jak. a. 12 II. 242 W. 10034. Mannewérth, N. Ont. 3. VI. 1590, 1821853125146 — — I, Jak. a. 10, - 243, W. Ton, Andlersdorf, Marehfeld, ie | | | N. Oat. 30. XII. 1935. 167 205 29 234523 — I, Jak. a. 11) -- 244 W.. 10594. Orth, N. Ont. 23. IV. 1501, 201 270 31 25 4915 — Jak. | a. 11! 1/II. 245 W.! 10585. Orth, N. Ost. 27. IV. 1591. 197 201312549 11, — Jak. a. 10 II. 246 W. 10923. Ruppersdorf, Steiermark 12. 1.1593. 194 247 33 26 51 41] --1. Jak. a. 11 IM. 247 Pa. as. Pelhrimov, Boh. Mer. 29. 1.1935. 156 225 31.244720 -— I. Jak. g. |11 I 248 Wa. 4535. Strzemieszyee, Kielce 22. TE. 1935, 190 230 33 25 50 34 — I. Jak. a. n Ill. 249 Wa. 26/35, Sfostnytow. Lublin 19. III. 1935, 159 230 31 2545 32 — I, Jak. go. 12 I. 250, Wa, 01,35. Chojnow, Grojec. Warez. 16. 111. 1935. 199 275 33 20/49/10 — Jak. a. 11| III. 251 Wa. 21434. Chojnow, Grojee. Warsz. 10. XII. 1934, 104 245 31 25 50 34 — 1. Jak. a. 11 II. 252 Wa. 171/34. Milanowek, Blonie, Wa. 6 XI. 1934, 184 235 33 25 50 49 1. Jak. a. 11 1. 253 Wa. 240/33. Owezarnia, Blonie, Wa. 22. XII. 1933, 194 252 30 23147 11 -— Jak. ; a. 1011111. 254 Wa. 12036. Grodno 20, IT. 1936, 178 227 312449 — — Jak. | a. |11) 255 Wa, 237 34. Worzaty, swieciany, | | | | Wilno 10. XII. 1933. 1021250 29 22 46 2x — 1. Jak. a. 121/111. 256 Wa. 5134. Kotangrôdek, Luninice 30, DEL. 1934, 194/255 — —- 47 32 -—I. Jak. a. 11! 1. 257 Wa. 94 35. Mtynek u. Styrem, Pinsk 14. V, 1935, 196 201,31 25 50 7 Zi Jak. a. 10 Ill. 255 Wa. 9/36. Lamszany, Kowel 1. V. 1936. 192 205 34/2651 10 —, Jak. a. |11| 1. 259 Wa. 63:30. Dolsk, Kowel 4. VEL 1035. Lan — 33 1261/4912 Jak. a. 112! 260 Wa. 76.35. Lackie Mate, Zloczov, | ee | | | Tarnopol 28. INT, 1935. ‚101245 33 27 EU 29 —]. Jak. a. 12 11. 261 Wa. 76.35. Lackie Mate, Zloczow, | i | Tarnopol 25. LIT, 1935. 191 250 32 25, 16 11 =| Jak. a. 11 BI. 262 Wa. 7335. Zalesie, Zloezow, | | Tarnopol 25. LIL. 1035. |196' 255/34 26 47] 8 , — Jak. a. |11| 11 263) Wa, 93/35, Zablotow, stanislawoy 25. III. 1935, |195 260 32 25 145! 13 — Jak. | a. /11) Ill. 264 W. | 22751. Moszkwa El X. 1907. 1195 255 33 27) 147133 —|I. Jak. a. ln Vil. 265! W. | 23040. Branesti, Rumania XII, 1913. 1192 256'32 26 4713 —| Jak. a. (11) 111 266 s. | Kostenbrod. Bulgaria 5. IV, 1594. ;197 267/31 24 49 18 —| Jak. , a. 11 JL. 267 SN. Sofia. Bulgaria 30. XII. 1934. |202 272 32 25 5115 —| Jak. | a. |11| 111. 26" S. Sofia, Bulgaria 30, XII. 19:34, 1180 235 31 26 44 32 — I. Jak.| a. {11) Il 269, W. 8656. Bolu, Asia Minor 2. TX. 1934. [200 246 35 27 ‚47 30 — I. Jak. a. |11| JIL. 270 W. 8822, Bolu. Axia Minor Za, N. 1934. "185 240 31 24 146 80 — J. Jak. a. 1127 JI. 1935/38] . oes ee LLLL£L x seeszzzQzeeZe W., 312 Pa, 313, Pa. : 814 Wal 315, Ma. 316 Wa. 317 Wa. 318 Wa, 319, Wa. 320) Wa. szil Wa. 322 Wa. 323! Wa. | 324 Wa, 325| Wa. 326, Wa. 327| W. | 340 sal! TANULMÁNYOK A KARPATOK MEDENCEINNER VARJU-FÉLÉIN ws 22814. Livadia b. Cartamena, | H lea) . Ins. Kos, 6. Vi 1945. 197 240.20 26 50 301— 1. ak. a. | 0) 2810/4. Larnaca, Cyprus 9. 1. 1902. 1941 —'35 27 48 22) mil Jak.! a. [11 188 2811/4. Larnaca, Cyprus 10, 1.1002. 191 200 35 26 48) 8' —! Jak. | a. 10 8. 2811/4.) Larnaca, Cyprus 11. 1, 1902. 193 270 33 26 50 14 — Jak a. 11 II 2811/4. Larnaca, Cyprus 12. 1. 1002) 203 205 34 26 48 Jak. a nl Wit 2811/4. Larnaca, Cyprus 12. 1.12. 201 385 33 26 50 141 Jak. m. (11) DIE. 2811 4. Larnaca, Cyprus 13. 1. 1902. |197 276 33 25 48! 8/— | Jak. | a. (11! I. 2811,4. | Larnaca, Cyprus 13. 1.1902. 1906 27532254612) — Jak. | a. 10 Il. 2567/5. Larnaca, Cyprus 1. 11. 1902. (203 290 35 27 60! 9 — Jak. | a. 193. 2867/5. | Larnaca, Cyprus 11. 11. 1902. (190 250 33 26 20 30 — 1, Jak. a. 12 yn 2867/5. | Larnaca, Cyprus 14. 11.1902. 1197 270 83 26 47 12 — Jak. Fe 11) TU. 2867/5. | Stawrownel, Cyprus 27. TIT. 1902. '194 270 32 25/5030 --1. Jak. a. 11 II. O) + — Bergen, Norge 17. TIT 1937. 184 235 33 25 46 —; I 17183. Herndorf, Sachsen 27. Limes ne HATE 17184. | Etzoldehaln, Sachsen 29. 11. 1496, 1186 235 30.24.4530 — 1. Jak. of 11) 1. 112036. | Dresden-Hohenhaue 25. IN. 1911. |105 243 33 26 5145 — I. Jak.| a. Mi WI. 28331. , Neuhaus, ©. Franken 13. II. 191%. 18 245 29 22 46 14 — Ink. | a, 10 Wt 23353. Neuhaus, 0. Franken 13. ST. 1017. |187 253 29 23 45115) — Jak. o. 1 II 3 23354. | Neuhaus, O. Franken 13. 11.1917. Ins 250 28 22 48 el Jak. g. i! 1. 28357. | Steudach, O. Franken 31. I. 1914. {196 a 30 25 ‚43 18 —| Jak. & 11 11. 28356. | Urossenbuch, O, Franken 11. 11914. | 244915 | Jak. ol 1. 28360. Kunranth, M. Franken 11, 1. 1014. 32 za! 46, 15 — Jak. ni 110 II. 17198. Kaufbeuren, Schwaben 12. VI. 190s, 171 202 2721/43/31] — 1. Jak. | a. 1 1. 24.4. Freising, 0. Bayern 4. 1,1924 Lastra il. Jak. o. (BL 1 24.436. Niederneuching, 0. B. 23. X.1P24. 188 235 31/24 48/20 —I. Jak. go. 11) 101 33.558. München— Engl. Garten 27. X. 1933. 175 22529124149 18! + Jak. o. 10! UT. 07.43. Dicasen, Anımersee, 0.B 8. 1.1907. 1190 222 30/23/47 32 —|1. Jak. g. 11) IM 29.103. Berg, Starnbergersee, | ; | ; MO 21. 111. 1920. 175,200 120/25|45|s01 — 1. dak) a. lui! aL 29.105. Berg, Sturnbergersee, È | | O. B. 23. V. 1929. 140124 47/19 —) Jak. | g. 11 1. 16.379. | Ascholding, O. Bayern 13, II 1916. 155 245/29/24/47 15 —| Jak. a, 11 IL 21.49. | Ascholding, 0. Bayern 20. IT. 1921. 170 230 31/25/4627 - (I. Jak. a; 12} DIN. 16.350, | Ascholding, O, Bayern 19. III. 1916. (187/245 31/24/46/19 -—) Jak. | a. [11] IM. 17.188. | Kinning, O. Bayern 11. VILL. 1806. 1781210131 23/46/36: 1. Jak.) — Jin! 1. 17.190. Kinning, 0. Bayern 15. X. 1906, 1751107 28 23 43/40" I. Jak.) a. itt 1 23031. Hallein, Salzburg 27. 1.1883. 1821235131125 406135] — 1. Jak.) a. 12 DU 23032. Hallein, Salzburg 4. 1.1885. 1842 243530 -— 1. Jak. go. 12 I, 23033. Hallein, Salzburg 30. IX. 1886. (1562 25149 D —|1. Jak. go, 11! 1. 23030. Hallein. Salzburg 30. X. 182, fini 235 3012446127 — 1. Jak. og. "NVIDIA 23029. Hallein, Salzburg 13. XII. 1850. 11871240 51 24145 54 — 1: Jak. g. 10 NIN. 30902. Peuerbach, O. Ost. 21. V.1910. AG 301-8 19. ay — duv. |-- 12 - 23051. Serbam b. Tulln. | N. Ost. 14. VII. 1923. nen 7 an 53136 —| luv. -- 11 - 86. Pelhrimov, Boh. Mer. 29. 1. 1935. 180 215 40/23] 2 —-II. Jak. a, 12 I #9. l’elhrimov, Boh. Mer. 29. 1. 1935. : -1. Jak. go. 11! I 172/33. Slostrzytow, Lubltu 6. IV. 1933. | — 1. Jak. a. 12 1. 114/36. Chojnow, Grojec, Wa. 15. X. 1936. | -- Jak. | go. 11 Il. 8/37. Chojnow, Grojec, Wa. 26. X. 1936. 18812 51— 1. Jak.) a. 11 1. 3/37. Chojnow, Grojec, Wa. 10. XI.1936. 177.2 slooles an an I. Jak, a. 11 1. 102/34. Turowice, Grojec, Wa. 11. VI. 1934. 185125013023, 47 11 —| Jak. a, 10 1. 172/32. Grodno 9. 11931. 181,255 20/2445 Li —| Jak. | a. (10) Ji. 99/35. Leszezanka, Nowo- [BSR ! | | | | grodek 12. V. 19385, |1x1|237]30/24145 101--! Jak. ! a. 11 III. 82/35. Nowomylsk, Wolyn 31. TIT. 1985. heile 3024| iin - Jak. a. 11 DIE 76/35. Lackie Mate, Tarnopol 28. III. 1935. 155 225)27 j2t ds 21) — I. Jak. a. 13 1. 96/35. | Slelec Blesikow, | Tarnopol 20. TLL. 1935. 195, 245 20/23/4610 --| dak. g. 1 1/11. 93/33. Turka. Tarnopol 26. 111. 1935. |180)245,30 24/45)14 —| Jak. | a, nl Il. 93/35. Turka. Tarnopol 26. II. 1935. |187/250)2s8 2245/11, — Jak. | a. {10} 1. 80/35. | Stratyn, Stanislawow — 29. III.1935. ez] 225129 22 45 120) = 6 Jak] a. 11 I 11161. Kulafat, Douau-Ins. | | | Rum. 23. V. 1592. ei 245134|27)51 15) — | Jak. a. 11 I. 26. Fillpol. Dobrud. Raman, 25. IV. 1920. 194 — 29 23 467 13 —| Jak: a 11 - — Sofia, Bulgaria 191, OT, 1992. "165192 28121 45/33 - lf. Jak.) a. nl 1. = Glinlane b. Sofia, Bulg. 8. IV. 1937. 117023012 22140: 32) — I. Jak. a. 13 1. 686/36. Swoge, Sofia, Bulgaria | $. XI.1936. 190|202:31/25|45|13} — Jak. | a. {10} IM. — Wrana, Sofla, Bulgaria 27. 11.1935. 135/220 29/24 46 13) — Jak. a, 11 III. = Wrana, Sofia, Bulgaria: 4. IV. 19:6. 175 280 29/28) 40 12 --| Jak. (a, 11 L _ Kazitschane, Bofla, Bulg. 10. IV. 1932. 187 200 29/22 “ent Jak. a, 10) T/T — Dolna Hanja, | | | | Ichtimau, B. 24. XI. 1935. Ina 240,30 22 li a 1. Jak.) a, |12! II. 5887. | Mureal, 8. Albanta 10. AV. 1036. 176210 81 24/40/30)-- 1. Jake) a. ul 1. 8323. | Bolu, Asia Minor 12. EX. 1034, 193 250 31.25 49 28/-- I. Jak. a. 11 HI. 22816. | Asklepladeon Figo, Isle JR |: 6. VI. 1932. iso 1/24 4490 il dak, a. 10 - 23062. Dinant, Asia Minor (12.1.1879, — 33 26 46 — — albino | — || — 2867/5. | Larnaca, Cyprus : 90. I. 1902. [180 220 31 25 47 "22 —!1. dat! È a u 2967/5. ' Larnaca, Cyprus 20. HU. 1008. '179 230 30 24 46 30 — I. Jak.! a. 1 IL 94 ; DR. KLELNER ENDBE © [Aquila 342) N. 2867/5. Larnaca, Cyprus | 7. 111. 1902, 1179 238 802347 10— Jak. ‘a. 10 1. 343| N. | 2867/5. | Stuwrowuei, Cyprus | 12. III, 1902, |178 220 30 23 46 26— I. Jak. a. 11 — 344] W, 23044. | Kuban, N, Kaukasus , 11. a. 1891, 1189 205 33 25 45 12 — Jak. | a 11 — 345! M. 14806, | Psebai, N. Kaukasus 11. J, 1914. 1182 243 31 23 44 12 -—- Jak. , a. (10 I/D, Sex.? 3461 M. 17.185, | Hütengrund b. Ernztal, | AE hd | . Sachs, 2. VIII. 1893, |173/166/29/21/20]30|—| luv. | — (10 347] M 08.722. | Zitscheuig b. Dresden, | il | | | Sachs, 17. XI. 1908, [201/252.82.25 52 371—II, Jak.| o. |11j AI. 348] M. 08/723. Vendetta N. Bayern : 24. XI. 1908, 192 250 31124 140 — 1. Jak.) g. 11j Il. 349] M. 11,46, | Ening, N Rayern = 195 2465/81/25 /45'27/—|L. Jak.| go. 12, == 350| M. 10.131. Starnberg, O. Bayern 3. I. 1910. |170/ 224131 125140) mi Jak. | 0, |10, LL. 351) M. 16.563. | Ascholding, O, Bayern 22. VI. 1916. 11761175 27/22 46, 33 II Jak. — |11 - 352] M. 00.359, | Zangberg b. Ampfing, | ! | | O. Bayern 13. IV. 1909. (201/277 sale: 19 13) -| Jak, | go, (10, Kill, 3563| W. 23034. | Hallein, Salzburg 20. VIII. 1853. (1180 EGE 20 46)38!—f, Jak! — 112 IM. 354) W. 9092, | Zwettl, N. Oat, 14. XI. 1913. 1791235131 23/40 13/—| Jak. | a, |10| III. 355| W: 23086. | Velm b. Wien, N. Ost, 20. VI. 1006. 11821185 2122146 271-1 uv. | — fia) All. 356| W. 1657. | Fischmend, N. Ost. 1882. |195'270! 33/24 45114 —| Jak. | a. 10) I, 357| O. — | Breitensee, N. Ost. 12. 1.1936. 170 22523122 46 21/--|1, Jak.) a. [12 LIL. 358] Pa.. 85. | Pelhrimov, Boh. Mer. 29. 1.1935. [189 247/33 25 4814 —| Jak. | a. |11 1. 350] Pa. 124, | Vojtechodol, Bohem. 2° I. 1835. 180,233 31 24 ,45]171— Jak. | — |10 1. 360| Pa. 81, | Mydlovary, Boh. Orient 5. 11.1933. 1192235133 25/43 42 —|I. Jak.| a. 12 I. 301|Wa, 48/35, | Komary, Krakow 28. NI. 1934. |106 1250133125 51/41)—-/I. Jak.| a. j12 II. 362 Wa, 114/36. | Chojnow, Grojec, Warsz. 15. X. 1936, 11851 230) —|— 144135 —|1. Jak.| a. |11 1. 363) Wa. 3/37. | Chojnow, Grojec, Warsz. 27. X. 1936, !186 230! 30 23146301—II, Jak.| go. 1 Il. 364 Wa. 165/34. | Milanovek, Blonle, | Warsz. 15. VIII. 1934. |176 22029/2243 34'—| luv. | — [11 yu. 365) Wa. 77/35. | Lurina, muminiee 9. V. 1935, [195 2451 34 26/49|24|/—|1. Jak.| a. [11 368|Wa. 80/35. | Stratyn, Stantslawow 29, Ill. 1935. (194 1250|: 30 24 45/10 —| Jak. | a. 11. li. 307) W, 11162. | Lompalanka, Bulgaria 20. V. 1592, 1110] 65 23/10 435) — —| luv. | — |! — 368] 3. — Martschaewo, sofia Bulg. 15. IX. 1035. [193 260! 3212450114 —! Jak. | a. (10 II. 300| N. 2329/1. | Nis, Serbia 15. IX. 1902. 1153 230 |: 31/23) 47/35|—-|]. Jak.| a. |11 IN/INÉ, 370) -- Vasvari') | Tokat, Asia Minor IN. 1936. |153'230|30| 1241461—!1— Maus | — I III. Diagnosis: Lixxr, K., Systema Naturae, Regnum Animale, X. Edit, 1758, pp. 824, p. 106: C. albo nigroque varius, cauda cuneiformi. Fn. svec. 76, A Kárpátok medencéjében csaknem mindenütt elterjedt a szarka Rendszertani helye sokáig kétséges volt. Parror (1907) hangsulyozza a magyar szarkák igen fehér voltát. CHERNEL (1918) annak a véleménynek ad kifejezést, hogy még további vizsgálatra szorul, mivel az erdélyi példányok , mintha nagyobbak volnának", és ezért kérdéses, hogy azonos-e az észak és nyugat-európai szarkäkkal ? SacurLeBEN (1922) szintén elég szép magyar anyagot vizsgált, amelynek eredményeképen a magyar szarkáknak Pica pica pica > galliae nevet óhajt a keletgali- ciai és balkáni populatiokkal együtt adni, mivel a fehér farkcsik nem olyan általános mint a keletieknél (Anatolia, Lenkoran, Kaukázus, Litvánia). Szerinte a német példányokkal meglehetősen egyezik méretben, de ÉNY. Magyarországon ez is tullépi a német populatio variálási széles- ségét. A fenti anyag alapján nem tudok különbséget tenni a Kárpátok medencéjének szarka-populatiojában sem méretek sem szinezet alapján. A himek szárnya 175—205 mm. (közép 191,45, átlag 192), a tojók 170—193 1) VASVÁRI szíves volt vizsgálatra átengedni. Részletes leírásuk kutató útján gyűjtött anyagáunk feldolgozásában. - VASVÁRI war gitiz den Balg für Untersuchung überlassen. Nähere Besprechung folgt in seiner Kleinarien- Arbeit, 1935/38] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNER VARIU-FÉLÉEN 95 mm. (közép 181.27, átlag 180). Hanrenr a törzsfajta szárnyának 155—193 mm. variálási határt ad meg, NIETHAMMER 61 német példányt vizsgált költési időből, és a következő méreteket nyerte : 7 ad. 182—202, Ç ad. 177—195, c7 I. Jak. 184—199, © I. Jak. 177—197, amely méretek csaknem egyeznek a sajit méréscimmel. A szinezetre a szárny variálása szintén majdnem egyezik a magyar és német példányoknál. Az evező tollak fekete peremének terjedelmében különbség köztük nincs. Pon- tosabb adatok végett a harmadik evezőn mértem a fehér szinezet disz- tális csúcsától az evező csucsáig a fekete perem távolságát, amelyre vonatkozólag nyertem a hatodik oszlopban található méreteket, Fiatal példányoknál ez 30 mm. körül, vagy afelett, öregeknél 10 mm. körül mozgott, ingadozás d ad. 7—27, gd I. Jak. 24—42, © ad 10—26, ¢ I. Jak. 22—60 mm. A karevezők variálásra igen hajlamosak, általában a 11-iken még találni legalább némi nyomát fehér foltnak. A magyar ad. d szarkáknak (35 db.) 62,86%-jének 11-ik evezőjén volt fehér folt, 34,29%-jén csak a 10-ik evezőn volt fehér szin, és 2,86%-ben a 12-ik evezön is megjelent fehér szinozés. Kifejlett példányok nagy fedőtollai a szárnyon szép acélkék szinüek, a fiatalabb példányoknál zöldes árnyalatba hajlanak. Rendkivül nagy ingadozásnak van kitéve a farok szinezete és nagy- sága. A himeknél 173—285 mm. közt ingadozott (közép 255,07, átlag 240), tojóknál 180—265 mm. közt (közép 229,62, átlag 230). — Nirr- HAMMER adatai: 10 g ad. 239—261 (249), 12 g I. Jak. 200—255 (230), 8 Q 228—246 (236,4), 10 QI. Jak. 192—232 (213,8) mm. — A szinezet ismertetésére: három kiválasztott him, ill. tojóhoz viszo- nyitottam valamennyi példányt, a kérdéses nemiicket a tojó-kate- göriahoz. Az I-essel jelzett legsötétebb példány farka a himeknél sötét kékcs fényü volt, a tojóknál a farok érces fénye hiányzott, és az tompa sötét szinü volt. A III-assal jelzett fokozat élénk világos zöldes érces fényben csillogott, ez a fokozat mind a két nemnél egyező volt, mig a tojó II-cse a himekhez viszonyitva II/III-rendünek felelt meg. A farok fénye az európai rasszoknál neni mutat különbséget, bár biztos, hogy az afrikai és ibér példányok farka tompa fekete szinezetü, de már a fran- cia példányokon az érces csillogás megjelenik, és legfényesebb a kelet- európaiaknál, bár hangsúlyozni kell, hogy valamennyinél nagy az individuális variáció. — A farok szinezete a dny. ázsiai szarkáknál további vizsgálatra szorul. — A farok szinezetének tanulmányozásánál ezért az oekolôgiai körülményekre is tekintettel voltam a magyar anyagon, és itt mutatkozott is némi különbség, amennyiben amint a terep dom- . bosodni kezd, a legtöbb példány farka az I. csoportba tartozik, és az igen fényes farok inkább a sík vidéken uralkodik, ami egész közeli pon- toknál is észlelhető. Ezt az eredményt nyertem nagy. általánosságban 06 DR. KLEINER ENDRE [Aquila a him példányok vizsgálatánál, de mar a tojöknäl az oekologiai különb- ség is elmosódik. Néztem tehát a madarak korára is. A fiókák friss tolla világos élénk fényü, az I. Jak-ban a farok tulnyomó részt sötét. annál idősebbeknél ellenben ujra a fényes tollak jelennek meg. ; A test tollazatában a hasi rész fehérsége minden fajtánál egyforma, időnként azonban piszkos szürkés lehellet lép fel, amit megfigyelhettem Budapest környéki. sófiai, szászországi és utahi példányokon is. A fej fekete szinében ennél a fajtánál csak kis mértékben mutatkozik zöldes csillogás. A háton zöldes fényü lehellet kelet felé erősbödik, és különösen feltünő a kisäzsini példányokon, Ázsiában azután már határozottan fellép, az ott élő fajtákon. A test tollazatából legfontosabb a farkcsik szine. A magvar példá- nyok többségénél széles terjedelmű, határozottan fehér (87:59), de azért nem ritkaság ha a szürke szin, legalább árnyalatban megjelenik, vagy a fehér tollakon fekete csúcsfoltok mutatkoznak (12°5%). A fark- csik alapján osztotta be NACHTLEREN vizsgálati anyagát pica, pica> galliae, pica S galliae ( - - germanica). pica < galliae, galliae-csoportokba, azonban az ujabb vizsgálatok anyagának egy részét ma már más rasszok- hoz osztják. és igy a kifejező, de a mindennapi használatra nehézkes, és csak nagyobb sorozatok alapján feltüntethető különbségek a köz- használatban nem alkalmazhatók. A németországi szarkát Burn germanica néven különítette el. és ezt a nevet STRESEMANN és mások ujra felelevenitették, azonban a P. p. fennorum leirása után látni lehe- tett, hogy az északi fajta más, mig a középeurópai populatio a törzs- fajta variálási határai közé esik. Nirruawmen 61 költési időből szár- mazó német példány alapján kimondja : , régiók szerinti különbség nem észlelhető", 25 him németországi példány közül a farkesik szinezetének megoszlása csaknem egyenlő : fehér 48%. szürke 52°). Ez a jelenség magyarázatát az alábbiakban leli. A fehér farkesiku populatio Dél- Skandináviából kiindulva kelet felé huzódik a Balkánra. mig nyugaton hamar beleütközik széles sávban a szürke farkcsiku gallsae-rasszba. Természetes, hogy ahol a különbségek minimálisak ott széles arevonalban és meglehetős mélységben akadnak átmenetek a következő rasszhoz, főleg olyan fajtakörnél mint a szarka, amely egységességre hajlik, s itt az egyéni varialasnak sokkal tágabb köre lesz. Ez az oka, hogy a német szakembereket sokáig kisértette a sajút madaruk különválasztása a törzsfajtától, azonban Sacurorsenne, hangsúlyozni kell, hogy ez a különbség még nem olyan méretü, hogy földrajzi fajta elválasztását indokolná, és igy a P. p. germanica = P. p. pica S yalliae. A korra és vedlésre is tekintettel kell lenni a farkcsik szinezetének imegitélésénél, Fiatal és vedlő példányok farkcsikja gyakran pelyhes szürke, pelyhes állapotban lévő farkcsik csak ritkán fehéres. Végül figyelembe kell venni, 1935,35] TANULMÁNYOK A KÄRPÄTOR MEDENCHIENER VAIIU-PRLEEN 97 hogy a farkcsik preparálásnál igen érzékeny, és a fehér tollak hajlamosak a kihulläsra, miáltal a farkcsik ismét szürke jelleget nyer a kész bőrön, . GENGLER kiemeli a fiatal balkáni szarkik sárgahőrüségét. Ugyan- ilyen a magyar szarkäk jó része is, bar ritkább esetben a bőrük szine lehet szürke is. Beszáradt bőrön ez már nehezen állapítható meg. de sok esetben ugy látszik nyugaton is előfordul a sárgabőrüség. GEXGLER is utalt már a szem mögötti sárga foltos kaliforniai P. p. nultalli-ra ezzel kapcsolatban, amelynek csőre is sárga. Tehát itt vissza- térő fajtaköri jelleggel állunk szemben. Még szebb bizonvitéka a szinte páratlanul álló ha da di példány (N. 3286.). amelynek csőre és csüdje csak helyenként fekete. különben olyan sárga a csőre mint a beszáradt P. p. nuttalli-é. Azon esetben, ha ez a szarka Ny. Amerikából származna P. p. hudsonia S nuttalli néven nevezném. Igy azonban csak egy mutá- ciónak tekinthetem, amely külön névvel nem illethető. A magyar pél- dänyok csőrmérete a himeknél 28—35 (orrnyilástól 20-—27), tojóknál 27—34 (19—26) mm. közt ingadozott. Feltünő, hogy a Kisázsiából származó példányok csőrének szaru-rétege ugy friss, mint régi készit- ményeken megrepedezett. A madarak teljes méretéről logpontosabb adatot a súlyméretben találjuk, mivel a teljes hosszuság az egyéni mérés önkényének teljesen ‘ki van téve, Sajnos az irodalomban idáig csak igen gyér adatokat lehet találni. NiernammFrg 6 példánya 155—242 (211) gr. között mozgott, Hewrorn 200—250 gr.-ot ad meg a szarkik súlyának. 1 napos fióka súlya szerinte 16, 7 naposé 102 gr., 14 naposé 177 gr. és 64 napos korában az egyik fióka 220 gr.-t mért, a másik 62 napos 180 gr.-t. Friss vizsgálati anyagomban 56 him példány súlya 171—-252 gr. ingadozott (közép 215,16), 39 tojó pedig 133—215 gr.-t (182,33) nyomott. Ezek alapján a Kárpátok medencéjében élő szarka-populatiot a törzsfajtához osztom, Pica pica pica L.. amely fajta Skandináviában él, innen tiszta fajtajellegekkel Kelet-Németorszagon és Lengyelországon " út ráterjod Középeurópára. mint Ausztria, Csehszlovákia. Magyaror- szag, Romania és az egész Balkánra. a Kaukázus északi részére, Kis- ázsiára, végül pedig Cyprus szigetére — angol és délorosz példányokat sajnos nem vizsgáltam. Nyugat felé elmosódik a határa a tőle nehezen elválasztható P. p. galliae-val, és igy Németország legnagyobb részében, sőt Ausztria egy részében is átmeneti populátio él. amely Pica pica pica S galliae névvel illetendő, de ez a különbség csak guantitative jelent- kezik a populatioban, a ezért egyes példányoknál magam részéről nem tenném ki a prope (S$) jelet. Ugyanigy elmosódik a határ a másik két szomszédos rasszal a P. p. fennorum-mal. és a P. p. bactriana-val, a különbség szintén csak quantitative tapasztalható, és ilyen populatio él Lengyelország északi részén és Oroszországban cca Moszkva vona- . : 7 98 DR. KLEINER ENDRE (Aquile laban, Ez az a populatio, amelyre DunasEwsk! feleleveniti a Pica pica kot GAWRILENKO nevet. DUNAJEWSKI szerint csak nagyobb sorozat alapján különböztethető meg, még pedig, hogy a 11-ik evezőn mindig van fehér folt, ami a nyugati példányoknál ne legyen meg minden eset- ben. és kisebb mint a P. p. fennorum (in litt.). Ezért irtam a táblázat utolsó rovatába, hogy hányadik evezőn jelenik meg még fehér folt. — DÉMENTIEvV volt szives közölni (in litt.) a Gawnitenxo-fele leirást, amely szerint a különbség csak a rövidebb, magasabb és iveltebb csőr legyen. Ezt azonban DÉMENTIEV sem ismeri el. Ugyanigy keleten Wjatka körül három rassz találkozik : P. p. pica, P. p. fennorum és P. p. bactriana, innen délre az Európába benyomult P. p. bactriana határa a Kama, Perm, Kasan, a Volga és DNY. Worones (Buturtin-DEMENTIEV). Tekintve, hogy az utóbbi két rassz nagyságra csaknem egyezik, itt e három rassz keveréke ad egy populatiot, amely azonban nem földrajzi fajta, tehát ha valaki névvel akarja illetni, akkor P. p. pica S fennorum, ill. P. p. pica S bactriana nevekkel láthatja el. Pica pica fennorum Lönnn. (o) 871) O. = | Helsinski-Pitajanaki 26. III. 1930. 205 285 36 28 51! 9) 265 | Jak. a. 11| IM. 372] O. | Pieksämäki-H'ekanpää | 22. XI. 1935. | 204 265 33 26 48 26! 297 | I. Jak. | a. | 12 | III 373| N. | 2850/154. |Samhof, Liviand 1. 111.1897. | 208 273352652 8] — | Jak. |a.{11| I. 374 N. | 2850/154. | Samhof, Livland | 2. IMI. 1897. — | Jak. |a.| 10 I. 3761 N. | 2860/154. | Samhof, Livland 14. XI.1897. 207 (200 34 26 52 24 - | 1. Jak. a. | 11 ; 376 We. | 181/34. | Daugieliszki, | SINGH | | | Swieciany, Wilno ronde 251) ge el. 377; Wa. | 181/36. | Szulgi,Swieclany, Wilno | 4. 1X. 1934. (199) 200 35 27 50 — — | Jak. Maul III. 878! O. = Perealawl, Wladimir |11. 111.1931.| 210 285342650 6 — | Jak. (a! an! IIL ? 379 O. — | Frederiksberg, I | \ ! | | N | | Finnland | 10. XI. 1927. 198 23531 255034 225 |I.Jak. a.Ji2 II. 880, 0. | — PieksimAki, Finnland (26. 11.1928. | 199 276 35 28 4812 220 | Jak. |a 10! II/Ilt. 881| N. | 2850/1654. | Samhof, Livland | 1. I. 1898, | 185 22228224633 — |I.Jak. |a. ll) I 382, N. | 2850/154. | Samhof, Livland 14. XI. 1897. | 185 220 29234527) — |I.Jak. a. 11 II. 883| Wa.| 237/33. | Worzaty, Swieciany, Tren | | | Wilno 10. XII. 1938. | 190 25529234512 — | Jak. a1 II. 384 Wa. 36/35. | Zabrzezie, Wolozyn 27. 1.1935. | 189 230 29 23 45 24 — |I.Jak.|a.{11) [/II. 385 Wa. 120/36. |Grodno 4. 11.1935. 200 248 33 26 48 35! — |1.Jak. a.litj II. 886| O. — Moszkva 126. 11.1911. 200 265 3427 49 9] — | Jak. ja. 11] I/III. ss” W 22750. | Sobolicha, Bogorodsk, | | | el | Mosk. | 6. V.1912. | 188 23080264037 — ILJeklaı2 I. Sex. ? 388 N. | 2860/1654. Samhof, L vland | 1. IT. 1808. | 206 |278 83 27 608 | — | Jak. |a.|11| II. Diagnosis: Lonxserc, E.: Till kännedomen om skatans (Pica pica L.) variation, Fauna och Flora, 1927, p. 97—110 (110): In Finnland thesc measurments, as a rule, are similar, but the may rise even to 221 in males and 210 ınm in females. Evidently two different geographical races are represented in Fennoscandia. The larger eastern race is named by the present author : Pica pica fennorum. As type-locality may be regarded the gouvernement district of Viborg in Southeastern Finnland. The large eastern race has invaded the Scandinavian peninsula from the north-east and thence extended southward, so thatit has met the typical form; perhaps in Helsingia. 1935/88) TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNEK VARJU-FRLEIN 99 Nagyságra jól elválasztható rassz. azonban szinezetben semmit sem tér el a keleteurópai populatiotól, igy a határterületen az átmenet guantitative a méretek ingadozásában jelentkezik pl. Moszkva, Vilna és Grodno környéke. Ez a rassz él ÉK. Skandináviában, Finnországban , Észak-Oroszországban és a Balti Államokban. A határvonala É. Lengyel- ország és Moszkva vonala, Vjatkánál már a P. p. bactriana-val határos. DÉMENTIEv szives közlése alapján (in litt.) a kevés ukrainai példánya is fennorum-nak bizonyult, amiben átmeneti populatio sejthető. Nyert méreteim : him 199—210 mm., a szárny, suly 237—255 gr., tojó 185—200 mm., 220—225 gr. (VALIKANGAS). Pica pica galliae Kı.rınscun. é 389] O. — | Leusden, Utrecht, | | ! | ' Holland (14. VI. 1927. | 188 250 31 26 4811! — | Jak. | g. 8 1. 390| O. _ Leusden, Utrecht, | IT | | | Holland \ 6, VII. 1930. | 198 235 80 264738 — |1.Jak.| g. | 9) ımı11. 391] 0.| — Hingeon, Belge 15. X.1934. | 188 260 31256023| — | Jak. | go. |10| 111. 3921 O. — Cleres, Selne-Inf., N RR SL IMI LC eg | France 21. V.1937.|187 245.32 25 6040 — |I.Jak.| e. 12 I. 3903| P. 170. | Ferrieres, Vendée, | nal | ! France | I. 1910. | 187 (235.33 2650 46| — |I.Jak.|n. (11) INI. 304, P. 118. | Lucon, Vendée, France | X. 1907. | 189 24531264913; — Jak. | a. 10 7. 305} M.| 17.252. | Kusel, Rheinpfals 1. 11.1917. | 189 217 31.24 48 151 — | Jak. | n. (10, mm. 396 M. 07.39. | Neupfotz, Rheinpfals |15. II. 1907. | 189 1242 31254841] — |I.Jak. | o. {10 [I/II 397| M." 17.194. | Westheim, Rheinpfals (10. 1.1910. 186/24930255014] — | Jak. | a. 10 111 39 M.| 17.191. | Rheinpfalz 18. 11.1008.) 191 25030245111] — | Jak. | a. 10 1. 309, 0.| — Koblenz, Schweiz 20. II. 1937.| 191 270 31 26 5118 | 222 | Jak. | go. 11 III. 40 O.| — Koblenz, Schweiz (20. 11.1937. | 198 126531 265117 | 241 | Jak. | no. 10) I/II. 401] oO.) — | Zürich 12. 111.1936. | 193 260 31 27,47 14 224 | Jak. no. 10 II/III. 402 0.| — Zürich 15. JII. 1936. | 184 230 33 265231 | 235 |2.Jak. | go. 10 II. 3 0. — Entlisberg b. Zürich |25. 11.1936. 190 278 34 27 6016| 221 | Jak. | go. 10 IM. 404 0. | _ Schlieren b. Zürich 29. 1.1936. | 196 263 83 26 6018| 236 | Jak. | go. | 9, Ill. 405! W. 23043. Siena, Italia XI. 1881. | 193 25033244914! — | Jak. ‘no. 10 I/III. 2 406, O. _ | Tervueren, Belge 8. III. 1927.| 177 22029234613, — Jak. | g. 10, 118. 407, P. | 119. | Lucon Vendée. France X. 1907. | 195 265 31)24 60.17 | — Jak. | g. 11, I. 408, M. 17.253. | Kusel, Rheinpfalz 12. II. 1917. | 186 1234 28214841] — |I.Jak. go. 11 Vil, 409 M | 17.195. | Westheim, Rhelnpfals | 26. 1.1912. | 186 |240 28 22 47,25; — | Jak. | n. |11j J/II. 410] M.! 12.288. | Lingenfeld, Rheinpfals 126. 1.1912. | 192 243 27 2114715) — | Jak. | go. 11) J/il. 411] M.| 17.198. | Lingenfeld, Rheinpfals | 26. 1.1912. | 178 |237 29 224516 | — | Jak. | a. 10) LIE 42 0.| — Zürich 12. III. 1936. | 186 [24530 2.149 14| 180 | Jak. | g. 10) I. 413] O.| — | Zürich 16. II. 1936. | 172 |225 20 22 47,14 | 168 | Jak. | g. |10| III 44 O.| — Entlisberg b. Zürich 25. II.1936. | 184 |255 29 23 43 21 | 172 | Jak. m. 10] IM. 4151 w.| 23048. | Obertrixen, Kärnten 8. IV. 1912. | 191 126013024 4612! — Jak. | g. lan] I. Sex. ? 416 M.| 28.3368. | Kranenburg, È Met legal | | | | | N. Rhein .16. X. 1928. | 187 233 20234330, — |I.Jak.!go. 12 I 417 M.| 16.608. | Kusel, Rheinpfalz | 11. IX. 1916. | 170 2202821867 — . fuv. ig. 11 Il. Diagnosis: Kıiisschsipt O.: Über die Kriegssamlung der Herren BACKMEISTER, Scurùrer, Rémcer, DENNLER, u. &, Falco, 1917, p. 20—24 (24) : Neu sind aus Frankreich noch die Rassen graurückig, Pica galliae. Igen nehezen elválasztható, gyengén koriilirhaté földrajzi fajta. Diepericu szavaival élve valóban inkább egy keletkezöfelben lévő rassz. Főleg, aki nagy német sorozattal veti össze, pl. a müncheni muzeum anyagával, nehezen tudja elválasztani. Méltánytalanul érte Görzör is Jorpans kemény hangu birálata, mert azon anyag alapján, amelyet ú 7 «00000000 der Elster, kurzfligelig, 100 DR. KLEINER ENDRK | [Aquila 6 vizsgälhatott, a német és francia szarkékat bizonnyal egy földrajzi fajtába lehetett volna összevonni, még a tekintélyes anyag ellenére is Az egész fajtakör vizsgálata azonban megengedi, hogy ez a fajta továbbra is érvénybe maradhasson. A keletről nyugat felé irányuló lassu átmeneti sötétedő tendencia itt már bizonyos fokot elért, amely ha nehezen . választható is el, de mar indokolt, hogy külön nevet nyerjen. KLrix- soumipr által hangoztatott szärnyszinezet nem lépi tul a középeurópai példányok variálási határait, sem méretek alapján sem különböztethető meg. Egyedüli támpont a farkcsik sötét volta, azonban ez egybe olvad ÉK. felé a németországi populátióval, D-en is csak nehezen választható el az ibér rassztól. Méretei Kurixscumini és BACKMEISPER szerint: suly ad. 190—268, iuv. 175—275, szárny ad. 180—195, iuv. 173—205, farok ad. 145 —265, iuv. 230—263. Saját méréseim alapján : szárny him 183 193, tojó 172—195, suly him 221—241 gr., tojó 168 -180 gr. Összehasonlító európai anyagom nagyobb vizsgálatra engedett modot, amelynek során bebizonyult, hogy ez a rassz átterjed Német- országra is a Rajna-vonaláig, É-on Hollandiára, K. felé Sväjera, sőt egyetlen közép-olasz és dél-karintiai példányaim is galliae-nek látszanak —- meg kell itt ismét jegyeznem, hogy angol példányokat nem vizsgál- tam. Igy válik érthetővé, hogy a német szarkák miért nem azonosak teljesen a középeurópaiakkal, ha Hollandiából a Rajna torkolatától valamivel E-ra kiinduló ferde vonalon, amely évintéje Svájc északi határának egészen a Quarneroig ez a földrajzi fajta érintkezik a német és osztrák szarkákkal. Egyetlen albán példányom már nem galliae, bár a Balkánnak erre a részére több itáliai elem átcsap. Szerintem a Pica pica yalliae Kurixscum, területe tehát Hollandia, -— kivéve talán a legészakibb részét, — Belgium, Franciaország, Németország a Raj- nától nyugatra, Svájc. és valószínüleg Olaszország és Délausztria is. Mavaup szerint Roussillionban már 2. p. galliae S melanotos él. Tekintve a két fajta közt fennálló csekély eltérést, az átmenet valószinüleg itt is csak quantitativ. Pica pica melanotos Bin. 3 18| L | 34.3081. | Aranjuez ' s, NI. 1922. 193:272 32.25 5312: Jak. i no. 10 Eli. 2 419. L. 34.3082. | Daimiel 114. XI. 1922. 176 223 29 23 17,43, 1. Jak. | uo. 12 u Diagnosis: Brinw. L.: Die langgeschwänzte Elster, Pica caudata Rav. 3.1.0O., 1858, p. 173 -176 (174): 3. Die schwarzrückige langgeschwänzte Elster. Pica melanotos nobis. Coloribus et ambitu Pica vulgari similis excepto tergo inferiori toto nigro. Vexillum remigum primi ordinis fere tota nigrum. Sie ist von der ersten — (leuconotos z. 1}. Kamtschatka) -- sehr leicht, und von den zweiten - - (vulgaris z. B. Deutschland) - nicht schwer zu 1936/38] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCKIENER VARJU-FÉLÉIN 10) unterscheiden ; denn ihr ganz schwarzer Rficken macht sie auf den ersten Blick kenntlich, und giebt ihr eine sehr grosse Achnlichkeit/mit der folgenden — (mauritanica) —; diese ist jedoch nicht so gross, dass beide eine Art bilden könnten. Zwei Subspecies giebt es wenigstens von thr. A közöpeuröpaitöl jól, a szomszédos galliae-t6l nehezen megkülön- höztethetö fajta, amely átvezet a legsötétebb nyugati szarkéhoz, a P. p. mauritanica-hoz. Az idaigi kutatások szerint elterjedése az Ibér- félsziget. Az általam vizsgált példányok farkesikja egyezett a francia példányokéval, sőt Németországban is előfordulnak még sötétebb fekete farkcsiku példányok. Wirutxny 13 spanyol példánya közül csak egynek volt barnás-fehér farkosikja, a többinek szerinte fekete v. barnás, Jourpaix szerint tipikus teljesen fekete farkcsik csak ritkán fordul elő. Megkülönböztette a yalline-töl az élénkebb szinezete, amely főleg a farok világos sárgászöld-érces fényében ütközött ki. A karevezők tündöklő kékek. Ezek a tulajdonságok a nagy magyar anyagban ia olykor felütötték fejüket, de általánosítani nem lehet. Látható az elen- kebb szinezet a háton, de főleg a fejen is, mint fémes zöldes csillogás, amely közelebb hozza a P. p. mauritanica-hoz. Méretekben a galliae-töl nem tér el az általam vizsgált két példány. Elterjedése Jonnans, JOTRDATN és WITHERRY eszerint nem egyenletes az Ibér-félszigeten. Pica pica mauritanica Mann. d 420 W. : 23063. Mehdia, Tunis | VI. 1891. 166 270 33.26 49 —- Jak. n. 10 g 421) N. | 3323/361. | Boulaban 26. III. 1903. 1150 213.30 24 47.32) Jak. an | 9 | — Sex. ? 42 W. 23064. Algir | — 160 245 31 24 47 — Jak. n. 10) Diagnosis: MALHERBE. Pica mauritanica (Mahl. 1843). Bull. Soc. Hist. Nat. Dép. Moselle, 1845., p. 52." Pica rostro pedibusque nigris, regione ophthalmica, infra et posten oculos, coerulea nigricante et tota plumis denudata; gula, jugulo, pectore, ventre, collo, dorso, tergo, uropygio et caudae tectricibna superioribus nigerrimis; capite nigro ad virescen vergente; epygastrio inferiore acapularibusque pure niveo albix; alarum tectricibus superioribus totis ac remigibua extur et apice aenco virescentibus, intus pure albis, nigro terminatis; recundariis cyaneo-rcsplendentibus, rectricibus omnibus subtus totis nigris, supra aeneo viridibus, ante apicem metallice purpurino-violaceo resplendentibus, mtus virescenti-nigricantibus, Méreteiben is megkülönböztethetö kisebb szarka, ami megfelel a Beromaxn-féle szabálynak. Legfőbb bélyege a szem mögött található csupasz kobaltkék folt. Az egy fajtakörbe való tartozása mellett szól, +) A lelrást J. BERLIOZ-nak köszönöm, aki ezives volt értesíteni, hogy a HARTERT által megadott idézet helytelen, — Die Diagnose verdanke ich J. BERLIOZ, der gütig war mitzuteilen, dass das von HARTERT angegebene Zitat (Mém, Soc. Hist. Nat. Dép. Moselle, 1843., p. 7 ) nicht richtig sel. 102 DR. KLEINER ENDRK (Aquila hogy hasonló helyen csupasz folt található a mi és az amerikai (KaLMBacu fénykép) szarkäk fidkdin is. A hät szinezete teljesen fekete, tehát a far- csik elsotétedése itt eléri a teljességét északról délfelé haladva, ami viszont a GLoGEk-féle szabállyal egyezik. Az elsötétedés a farkon is tapasztalható, amely minden fémes fényt elveszit, és tompafekete. A fej tollain azonban zöldes csillogás észlelhető. Elterjedése Tunis, Algir, Marokkó, ahol azonban eloszlása egyenetlen. Tamariszkus és tüskés " bozótban fészkel (WHITAKER). Pica pica asirensis BATES ? 483, L. 1308. | Ghava, Asir,3. Arabla | 10. VI. 1936. 205,225,39 31 53 46; Zerschl | a. | 13 Diagnosis: Barres, G. L.: On interesting birds recently sent to the British Museum from Arabia by Mr. H. St. J. B. Philby. Bull. Brit. Orn. U., LVII, 1936, p. 17-21 (19 —20) : Pica pica asirensis subsp. nov. Description: A rather large race of the Magpie, with bill large und feet also notably large and strong. Back and runp entirely black; . flancks black, or with the white of the breast reaching them only a little way. Blue of the wings very dark ; tip portion of the inner remiges greenish-black (no bronze sheen on the wing). Middle tailfeathers too badly worn to be described ; the other rectrices, which are new black, with only a little dark blue gloss, and their outer margins dull bronzy brown....... Measurments of the type. — Wing 225 mm. (or a trifle more as the tip is worn) ; culmen from skull 48, from front edge of nostril 30 ; tail 245; tarsus 52. N. B. Kıyykar (British Museum) jóvoltából módomban állott egy példányt ebből az érdekes rasszböl is megvizsgálni. Valószínü, hogy ennek a példánynak tollazatában rendellenesség, v. pigment hiány mutat- kozik. Általában azonban a szinezet-tendenciája megfelel az előbbi rassznak. Az átlagos szinezet sötét, a farkcsik egyöntetüen fekete. Barks szerint a farok is sötét — a fenti példány farka rendellenes, viselt, bar- nás, fénytelen. Valamennyi szarka közt a legsötétebb. Az idáig gyüjtött kevés számu példány méretei igen nagyok, ugyhogy nem egyezik a BenGuanx-féle szabállyal. megjegyzendő, hogy a tőle északra élő bactriuna szintén nagyobb termetü, mint a mauritanica-tól északra élő melanotos. Elterjedése az Asir-hegység Dél-Arábiában, teljesen szigetszerü. Pica pica bactriana Br. j d 424 N. 2860/164. | l'edscheu, | | N | Transkaspia, IV. 1900. 197 265 34 27 64 11 Jak. | a. | 11 026 W. 23065, | Aralsee 16. VI. 1887. 196 220 35 275128! I. Jak. | a. | 13 | + . 428 W. 23046, | Iman-Baba a. Murab | (ida a TETE | Transkaapia 27. 111. 1901. 195 270 36 27 49 9 | Jak a. | 10 427 O. Perowsk a. Syr-Darja 26. III. — 191 275 30 24 40 7 I S. IV. 1918. 1935/38] TANULMANVOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNEK VARSU-FRLBIN 103 Sex.? 428; W 23053. | Mossul 19. V. 1910. 205 297 —— 568 Jak. as. 10 429) W. | 23054. ' Mossul 30. V.1910. 205 295 38/30 50 11 Jak. a. | e 430) W. | 6183. | Avis, Iran VIII, 1933. u ee luv. a. 12 431) W. | 23067. | Iman-Baba a. Murab, | | | Transkaspia 26. III. 1901. ‘120 50 24 14 4832 - luv. -- | — 432; N. 2850/154. | Ferghana, Kara Kasyk 2. VII. 1900. 175 135 —'-- 60 29 iuv. — 18 Diagnosis: Bonaparte, C. L., Conspectus generum avium. I. Lune, 1850, pp. 543 (383): 2. P. bactriana, Bp. (Pica caudata ex Afghanistan Blyth.) Cat. Calc. Mus. p. 91. sp. 461. E. ex Persia orientali. Simillima praecedenti,— (Pica caudata Ray—europaea), — sed minus nitens et uropygii fascia candida minime cinerascente ! Nagy termetü világos fajta, amely azonban igen hasonló a vele szomszédos P. p. pica-hoz, amelytöl atlagosan nagyobb méreteiben is eltér — HARrERT szerint 188—212 (196), cauda 260—288. Szinezeté- ben több a zöld, az evezők fekete pereme is jóval keskenyebb az átlag- ban. A farkon a kékes csillogás hiányzik, azonban fiatal példányoknál még megvan, tehát fiatal példányok ugyszólván el sem választhatók a P. p. pica-tól. Igen fontos bélyeg a nagyobb szárnyfedők zöldes szine- zete. OGxEw szerint a moszkvai muzeumban van egy" vedlésben lévő példány, amely félig világos, félig a nyugat-európai tipusu szarka. Elterjedése STEGMANN szerint : Wiatka, Perm, Kasan, Ufa, Samara, Saratow, Astrachan, Orenburg, NY. és Közép Kirgizsteppék, a Tarbaga- toi-hegység DNY. lejtője, Semirjetschje, Turkestan sik része, Fergana- völgy, Transkaspia, K. Perzsia, Afganisztán, NY. Tibet, Ladak (1927). STRESEMANN Szerint Asteradebnal valószínüleg már a bactriana él, és a beludzsisztáni is annak bizonyult (1928). HELLMAYR a Field Museum gyüjtéséből bactriana-nak határozta a ladaki példányokat, és pedig elterjedt a Nubra-tól északra és Pangong-tótól keletre, valamint Belud- zsisztánban (1929). Srvagr-BAKER az elterjedésének déli határát Gilgit- Kashmir, Ladaknak tartja, de megfigvelték juliusban Garhwal-ban is, költése azonban bizonyitva nincs, előfordul Kuman és a Simla hegy- ségben is (1932). Anaroxı szerint a mezopotániai szarkak nem egyez- nek az európaiakkal (1932). Az általaim vizsgált mossuli peld'nyok már bactriana-nak bizonyultak. Vasvarı második kisázsiai kutató- utjáról szintén ezt a fajtát hozta Kisázsia DK. részéből (1937), ahonnan Birp (1937) a törzsfajtát emliti. Pontosabb adatokat VASVÁRI maga közöl. Perzsiában G. HrixkicH megfigyelése szerint gledicsián és narancs- fákon fészkel. Március 28-ikán már tojásokat talált. Pica pica hemileucoptera Strum. E) 433, W. 23069. Naryn, Turkestan 2. VII.1911. 214 210 322546 0 Jak. a 9 4341 W. 14458. | Prrewalsk, Tienschan 14. VII. 1900. she ze LJak. a. 9 435) W. 14451. | Santuser-Pass, bone | | 1 Tienschan 4. VII, 1900, 215 sos'ses6's00 — Jak à | 10 438] 0. — |Lebjaschie, li cie | Kr. Rabsow, W. Altal| 28. III. 1933. 214 205 33 26 64/0 Jak. RCE 497| N. 1737/67. Altal IV. 1887. 220,310 —— 610 | ia | 18 438| W. 23068. BRodionuwa, Tomsk 22. X. 1896. 210 270/34 27/48/18 oak. a | 18 104 Best DR, KLEINER ENDRE | [Aquila ? ie aia? 439! N. | 1727/69. | Kentos, Karogal, Altai | I. 1882. |2U3,270!32 47:12 — | J.Jak. | e. 12 ; Sex. ? , ‘440 VW. | 14452. Prsowalsk, Tieuschan | 18. VIII. 1000. 188186 37,28 51 —ı Jak. | Maus.| a Diagnosis: BTEGMANN, B., Die ostpaläarktischen Elstern und ihre Verbreitung., Ann. Mus. Zool. Acad. Scienc. URSS., 1927, p. 368 —390 (372): Weiter östlich bis Mittelsibirien und bis zur N. W. Monyolei wird die Elster durch eine noch hellere Form vertreten, welche ich Pica pica hemileucoptera subsp. nova zu nennen gedenke. Goulds Name P. leucoptera (Birds of Asia. V. pl. 55) bezieht sich auf ostsibirische Elstern, welche sich gut von der vorgenannten unterscheiden. P. p. hemileu- coptera unterscheidet sich von der vorher beschriebenen Form durch noch grössere Beimischung von Grün auf den Armschwingen. Auch sind die Steuerfedern noch etwas heller und gelblicher grün. Auf der Innenfahne der ersten Handschwinge fehlt der schwarze Endfleck immer. Auf den übrigen Handschwingen sind die Endsäume sehr reduziert (Masstubelle I: Fig. 3d). An der zweiten Handschwinge ist der Endsaum gewöhnlich unterbrochen und fehlt oft ganz. Oft ist auch an der Spitze der dritten, zuweilen sogar an der virten Handschwinge der Saum unterbrochen, so dass der geöffnete Flügel ein - ganz anderes Aussehen erhält, als bei allen vorigen Unterarten. Manches Mal fehlt auch der schwarze Saum an der zehnten Hundschwinge vollständig. Bei geschlossenen Flügel ist an der Spitze etwa eben so viel Weiss wie Schwarz zu schen (Fig. 4c.). Die Dimensionen sind grösser, als bei P. p. bactriana. Flügellänge 192-—224 mm, im Durchschnitt 210 mm; Schwanz 293-—305 mm; Tarsus 46 --52 mm. Az előbbi fajtától nehezen választható el, — amit Kuk torr is meg- jegyez — de STEGMANN 200-as sorozata alapján külön fajtának irta le. Az evezőtollak fekete peremének elkeskenyedése túlságosan variál már az előbbi fajtánál is, úgy hogy ezt a kritériumot a bactriana-csoport- nál (bactriana, hemileucoptera, leucoptera, kamtschatica) teljesen mellőzni lehet. Szintén erősen variál, de azért még elég jó ismertetőjegy a szár- nyon megjelenő erősebb zöld szin. A farok is világosabb. STEGMANN szerint méretei nagyobbak, lásd fenn, amit sajút méréseim is igazolnak. Elterjedése az uj orosz névjegyzék alapján : NY. Közép Szibéria, Altai, Sayan, ÉNY. Mongólia, turkesztáni hegyek, Tian-Chan, Talasski, Ala-Tau, Alai, Pamir, Ghissar, Kachgarie a Lob-Nor-ig, az Ob mentén a 64°-ig, a Jenissei mentén a 61°-ig, Lena, Irkutsk-nal már átmeneti a populátio, sót az mir a következő fajta területébe esik bele (1933). Herpwayk a müncheni muzeum anyaga alapján megerősíti STEGMANN megállapításait. Szerinte a kashgari példányok is ide tartoznak. való- szinüleg a Sanju- és a Tarim-töl D-re gyüjtöttek is (1929). Pica pica leucoptera Goin. a o 441 MW. 23075. "Tunkinsk Geb., Irkutsk , 9. XII. 1912. 214 240 31 25 4622 I.Jak. a. 11° 442 W. 23075. Tunkinsk Geb., Irkutsk 10, NIL. 1912. 220 295 34 25 46 23. I.Jak. | a. (13 445 VW. 23070. | Tunklusk Geb., Irkutsk | 23. XII. 1012. 210 266 31 24 45 24 1.Jak. | a. 1° M. » 24077. Tunkinek Geb., Irkutak | 26. NIT. 1912. "207 265 30 28 44 17 I. Jak. a. 11 1935/3%] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCEIFNEK VARJU-FÉLÉIN 108 2 445, W. , 23074. Tunkinsk Geb., Irkutek | 10. XII. 1912. 210 260,30,24,46 22, I. Jak. | 8 lz 446 W. : 23073. | Tunkinsk Geb., Irkutak | 23. XII. 1012. (205 265 90 23 47 18) 1. Jak. | a. 118 447| W. 23072. | Kultuk, Balkal Geb. i 4 XI.1913. 203 285 30 24 47 0 Jak. e. 1 Sex.? 448 0. = Uschakowka b. Irkutsk TV. 1923. 1210 2783123 45/19 1.Jak. "a. 112 Diagnosis: Gurt», I., The Birds of Asia, Part, XIV, 1862, Tafel.*) Pica leucoptera Gavin. White winged Magpie. (Tafel.) Pica leucoptera Gov» in Proc. of Zool Soc. Jan. 28. 1862. Az előbbinél még világosabb, zöldebb és nagyobb fajta. STEGMANN szerint méretei : a. 208—230 (220), c. 295—331. A wieni muzeum anya- gában sajnos fiatal példányok voltak, amelyeknek méretei az előbbi földrajzifajta variálási határain belül ingadoztak, és a határterületről származtak. Az előbbi fajtától igy nehezen választható el. ; : Elterjedése a Baikal-tó környéke (D), ÉK. Mongólia, ÉNy. Mand- zsuria egészen Tchita és Sretenskig. ahol megszakad a szarkak elter- jedése, mivel a Chingan-hegységben, valamint az Amur felső, és a Schilka alsó folyásánál nem él szarka. Ugyanigy a Baikal-tó északi részénél, ahol a kedvező terep ellenére egészen Kamcsatkáig Jakutskban, a Stanowoi-hegységben, az Ochotski-tenger partján és a Sahalin-szigeten is hiányzik a szarka. Pica pica kamtschatica Sır.ın. d 419 VW. 23070, Kamtschatka 21. X. 1887. 210 250 33 27 50 13) J. Jak. a 12 450 W. 23071. | Kamtachatka "21. X. 1887. 225 290 34 27 48! 0) Jak. a. (12 Diagnosis: Srkixt;n, L., Diagnoses of new species of Birds from Kamtschatka and Commander Islands., Proc. Biol. Soc. Washington, 1884, p. 97-98 (97) **) 1. Pica camtschatica new species. Diagnosis: Larger than P. caudata and with longer bill; inner webs of the longest primaries white to the extreme tip; feathers of the throat black to the base. gg: Total length 525 mm; wing 218 mm; tail f. 279 mm; expos. culmen 35 mm. Hab. Kamtschatka. . A legvilágosabb szarka. Az első evezők belső zászlaja tiszta fehér v. egész keskeny a perem. A szárnyfedők zöldesek. A farok világoszöld. A hát és fejen is élénk zöldes csillogás. A Brramann-szabäly értelmében a legnagyobb szarkák egyike. StEGMANN szerint a méretek : a. 199—219 (210), c. 254—288. S. Brramax hét példány alapján a szárnyra -‘ 211—218, © 206 mm-t mért. A régi preparatumok csörén a szaru tel- jesen megrepedezett. Elterjedéséből :sokáig csak Kamcsatka keleti partját ismerték, BERGMAN azután az egész Kamcsatkában megtalálta (1935), és ha meglehetősen kötött is az emberi lakokhoz, azoktól egész távol is talált i +) A lelrast Dr. M. SASSI-nak köszönöm, s GOULD-féle kdézet téves. — Die Diagnose v.r- danke ich Dr. M. SASSI. Das Zitat von GOULD ist falsch. : 00) A lelrúst Dr. M. RABBI-nak köszönöm. — Die Diagnose verdanke ich Dr. M. SASSI. 106 DR. KLEINER ENDRE (Aquila példányokat. Kamcsatkäban alacsonyabban fészkel (3—4 m.), mint Európában, bokrokon is. Maj. 29-ikén 9 tojást talált egy fészekben. Ez a szarka, habär a bactriana-csoport tagja teljesen elszigetelve él, mint az asiri. A két mäsik, az amerikai és kinai szarka-csoport föld- rajzilag még közelebb él hozzá, de azoktól a szinezete teljesen távol áll, amely alapján a szibériai szarkákkal hozható kapcsolatba. . Pica pica anderssoni Lönnn. d 451, N. 1727/68. | Amur [NS Ex" 1198 252 31 2640.12; Jak. go. [10 452 N. 2857/3. | Wladiwostok | 9. XI. 1901, [206 255 35 27,51,24| I. Jak. a. 10 ? 433 N. 1737/70. | Amur 18. Ill. — 204.245 31 25 47 9; Jak. a. 10 454! M. 17211. | Amur | XI. 1906. 205 235 30 24 46 36} 1.Jak. | go. 11 455 N. 2357/3. | Wladiwostok 17. XI. 1901. 197 236 32 25 5028| I.Jak. | g. 11 456 L 14.84. | Chingwangtao, Chihli | 8. IV. 1913. 203 200 31 24 5016| Jak. | o. 10 Diagnosis: Lönxsene, E., Nagra ord om fägelfaunan I norra Kina. Fauna och Flora, 1923, p. 263--280 (263— 264) : Sistnämnde auktor säger om skatorna i Chihli, att han ej kan skilja dem fran motsva- rande fàglar i sydéstra Kina, som höra till rasen Pica p. sericea GouLD, ursprungligen bes krifven fran Amoy. Emellertid ädagalägger det material, som vi nu fatt till Riskmuseet, att skatorna à ena sidan fran Chihli (A) och V. Shansi (S) samt à den andra sàdana fran Anhui och Fukien (A) iro vil skilda. De senare sydliga tro naturligtvis af rasen sericea Den nordkinesiska skatrasen, som jag vill kalla Pica p. anderssoni n. subsp., igenkännes pá den starka grona glansen pa stjarten (mera stalbla hos sericea) och den ratt val ut veck- lade, ehuru matta kromgröna glansen pá hufvud och manteljädrar. Armpennorna ha stark bla glans, men nàgot gäende mot grönt. Sàlunda aro de yttre arınpennorna ungefàr mörkt pafagelsbla („Peacock blue‘) och de innersta dn mer grönblä, under det att hos sericea de yttre aro berlinerblä, de inre endast foga grönaktigt blà. Det ljusa bandet öfver bukryggen ür hos den nya rasen foga utveckladt och blandadt med svart, sà att det ser gràtt at och för resten ar det üfvertäckt af de svarta ryggfjädrarne, men hoy sericea ür det hvitt och synligt. Vingtäckarne äro hos den nya rasen grönglänsande utan nägot blätt. Vinglängden ar omkring 198 mm, hvilket torde vara nägot under medelstor- leken för P. p. sericea, doch innebär detta ej nägon sà stor olikhet som den, som gor sig güllande med afseende pà nibbens och fötternas dimensioner. Nibben ar nämligen kort 30 —33 mm (mot 35—37 mm hos sericea). Tarserna aro mycket spensliga, hvilket särskildt framstàr vid jämförelse med sericea-exemplar. Den sydkinesiska skatan har nämligen stora och grofva fotter, säsom äfven Hanrrente frambhallit. igyik földrajzi fajta kutatása sem járt annyi nézeteltéréssel, mint az északkinaié. Földrajzilag igen közel él a P. p. leucoptera-hoz, amely - től szarkák által lakatlan területsáv választja el, éppen ugy mint az előző fajtától is. Szinezete sem mutat semmiféle összefüggést velük, viszont szorosan kaposolödik a kinai P. p. sericea-hoz, amelytől külön- bözik zöldesebb karevezőivel, a szárnyfedők zöldes szinezetével és a farok zöld fényével, valamint nagyobb méreteivel (STEGMANN méreteit egyesitve 194—214). Szinezete azonban széles variálásnak van kitéve. 1985/38) TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNER VARJU-FELKIN 107 A földrajzi fajta létjogosultsága sok vitára adott alkalmat, aminek az az oka, hogy ugy a nyugateurópai, mint az orosz, mint a japán szak- emberek rendkivül nehezen jutnak példányokhoz, és mindig csak cse- kély anyag megy át a kezükön. Tekintve hogy az érces fény különbségén alapszik a megkülönböztetés, a variálás és a visszaütések más fajtákra rendkivül nagyok a szarkáknál, mindenki aszerint különböztetett meg földrajzi fajtákat, hogy az ő csekély anyaga milyen variálásnuk volt kitéve. Maga az első leirò Lönxnene is csak három példány alapján irta le (1923). 1927-ben Srr«.maxs nagy dolgozatában az északkelet- ázsiai szarkákból a F. p. anderssoni mellé leirja az amurensis, jankowskis és alaschanica-t. Az utóbbit Lüxxurre ujabb anyag alapján csakhamar bevonja (1931). és kiemeli e rassz kis csőrét és vékony lábát. Utána KozLova a Sogo-nor-tönäl és a Közép-Gobiban mégis csak ugy véli, hogy alaschanica él (1933), és Tika-Tsurkasa is lehetségesnek tartja, hogy jó rassz (1934). Mere már az amurensis és jankowskii közt nem tud éles különbséget vonni, és legtöbb mandzsuriai példányát (20 db) prope (SS) jellel látja el, és szerinte Char bin környékén főleg télen sok az átmenet (1934). STEGMANX (1931) ujabb 8 példány alapján hang- súlyozza a különbséget a jankowskii és amurensis közt. Az utóbbinak karevezői szerinte kevésbbé ibolya fényüek, a nagy szárnyfedők acél- kékesek, farkukon nincs kékes lehelet. Mvsitex (1936) is elismeri az amurensist. STEGMANN méretei szerint a jankowskii : ala 194—208 (199), cauda 255—265; amurensis: ala 200—214 (206), cauda 262--285 ; anderssoni ala 198 mm. Legujabban STtEsSEMANN (1937) azután mar nemcsak az alaschanicat, hanem az amurensist is beszinonimälja az anderssoni-ba. Ezekután az anderssoni U-alakban venné körül sok ätmenettel a jankowskii-t, minden különösebb földrajzi határ adott- sága nélkül. Ezen irodalom ismeretében vizsgáltam at a fenti anyagomat, amely - ben mind a három fajta terra typica-járól vannak példányok. Az anyag- ban a nagy variálás mellett semmi lényeges nagyság vagy szinezetbeli különbséget nem voltam képes felfedezni, sőt ha La Tovcur vizsgálatának eredményét nem is ismerem el, de megállapíthattam, hogy a sericea felé is erősen közeledik ez a fajta, és attól nem választható el könnyen. Ezért mind a hármat egybe óhajtom vonni saját gyér anyagom alapján, és az elsőbbség. jogán Pica pica anderssoni Lüxx». névvel illetni. Való- szinü, hogy a P. p. jankowskii alatt azokat a példányokat kell értenünk, amelyek már a P. p. japonica felé közelednek. A P. p. anderssoni eszerint él az Amur, Ussuri, Chihli, Ny. Shansi, Ala-Schan, ÉNy.-Kansú tartományokban és D.-Gobiban. Elterjedése területétől északra és nyugatra nem él szarka. STEGMANN szerint ezen terület felé terjedőben van (1931). pl. Kumara. Nyugaton magában a 108 DR, KLEINER ENDRE ( Aguila sivatagban is él, elterjedése északi részén pedig igen kötve van az emberi lakokhoz (STEGMANN). A Tetung mentén Brick átmenetet talált a P. p. bottanensis-hez. Keleti részeken pedig délről a P. p. sericea-val határos, amelyhez szinezetben is a legközelebb áll. . Pica pica japonica SCHLEGEL. 3 407, W. | 23055, ‘Nagasaki 17. XII. 1387. \186,240 40:24:46 50 J. Jak, | go. |11 ‘ 458 O, | - Kelkido, Corea II. 1916. |152 235 30 25 41 34 - I. Jak. g. lhe 459 W. 23056, | Nagasaki 17, XID. 1887, |184 232 31.2548 33; 1.Jak. | g |12 Diagnosis: TEMMIRCK et BCHLEGEL : Aves. in Siebold, Fauna Japonica. p. 81.°) Pica varia japonica (sic!) Temminck et Schlegel. ...La pie du Japon enfin res- semble en tout point à celle d'Europe, à cette exception près que ses ailes sont, propor- tions gardées, plus longues, vu qu'elles portent 7 pouces 5 à 10 lignes en longeur. AP. p. anderssoni elterjedési területének legkeletibb csucsan délről a mar SCHLFGEL által leirt P. p. japonica-val határos, amely fajta azon- ban sokáig nem talált elismerésre. STEGMANN nagy tanulmányában célzott arra, hogy valószinüleg ez is önálló fajta, amelyről azonban csekély anyaga alapján nem mer véleményt nyilvánitani. Szerinte ibolyább kékek az evezői (1927). Ugyanerre az eredményre jut Momi- vama is, aki szerint a csőre kisebb, az evezők fémfényüebbek, mint a sericea-nal. A mell és hát is biboros fényü fekete (1928). A fenti kis anyagomban is ezek az ismertetőjegyek azonnal feltünőek és ezért a fenti szerzőkkel egyértelmüleg el óhajtom választani ezt a földrajzilag is jól határolt fajtát a kontinentálistól. Könnyen felismerhető rövid, tömzsi csőréről, a második ismertetőjele, hogy a karevezőkből a zöldes csillogás teljesen hiányzik és egyöntetüen ibolvakék. Elterjedése : Korea és É.-Kiusiu. ahol ma mint természeti emlék és ritkaság védelem alatt áll. Pica pica sericea (in... d 60 L 20.74. Nanking 19. XII. 1001. 199 235 34 27/54/32 Jak. a. 1! Gii M. A. 34. Ningpo " 5. VL. 1900, 210 255 36 28 54 18] Jak. |a. 9 62, M. A.33. Ningpo 6. VI. 1900. 203 218 34 25 53/45! 1.Jak. m. {ll 63! M. A.32. Ningpo "20. WI. 1900, 210 231 35 26 56/42! J. Jak. — |M 4 | Mi. | A. 35. | Ningpo VI. 190440. 206 213 33 25.56/40) L Jak. | n. [10 65 M, A. 36. | Mittl. Jangtsze i - 212 238 32 25 50/151 Jak. a. 10 66 O, . Hori, Taichu, Formosa 1. XII. 1901. 212 260 30 30 52115 Jak. , 0. {10 67 0, i = Kagi, Taichu, Formosa | s. X.1911. 205 250 35 29 51/19 Jak, o. 10 6s P. 256/729. Quangtri, Annam | È I. 1924. 197 228 31 26 52116 Jak. a. 110 6 P. 250/725. " Quangtri, Annam 23. I. 1924, 1192 230 34,283 49/15 Jak. | a. !11 2 470 M. A. 31. | Ningpo 14. VI. 1900. |209 210 3627/5640 L.Jak. | n. ll 471 P. 1002. , Do-Luong, Vinh, Annam, 11. XII. 1924, 1182 225 30 245132 I. Jak. g. {11 472 P. 1004. | Do-Luong, Vinh, Annamj 11. XII. 1925. 11931245 31 26 47.15. Jak. g. [10 473 P. 1099. Hue. Annam 15, X. 1925. |196/235 32 24 50,16 Jak. g. 110 9) A leirànt Prof. A, Luubmannak köszönöm, — Die Diagnose verdanke ich Prof. A. Laubmann. 1935/38] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDRNCKIENEK VARJU-FELEIN 109 Sex. ? 474) W. ! 23057. | Chofo, Petschill 3. IV. 1888. 188 227 33127 52129 1.Jak. | g. (lo 475| M. | 08.116. Kian-Tschan | V. 1907, 210/264'32 20/52/12 Jak. a. (10 476) W. 2305s. Shanghnl | VITT. 1858, 12061255135. 26/56/42) 1.Jak. | — m 4771 W. | 23059. Amoy | IV. 1861. 179 135 —1— 5246! inv, -- jlo 478) W. | 23060. | Amoy V. 1861. (186! --- 3223/50/40! tuv. -- lio 479] W. | 23061. | Amoy V. 1801, 1186 175 —— 5335) uv. | -- 10 480] .W. 23062, Amoy VI. 1861. 195 175 — 50/2] fav. {-- 10 Diagnosis: GorLv, Birds from China., Proc. Zool. Soc. London, 1845, p. 1 2. Pica sericea. P. capite, collo, pectore et tectricibus caudae saturati nigris, teetricibug ularum cinereo-caeruleis, ventre et scapulariia albis : unuda metallice nigro-viridi, rostro et pedibus nigris. Egyike a legsötétebb szinezetü szarkäknak. Az európai fajtánál sötétebb és evezöi a legibolyabb fénvü változatnál is, pl. O.845., söte- tebb ibolyaszinüek. Farka is ibolyabb fenyü. Hätan, mint valamennyi fajtán a sericea-csoportböl. zöldes csillogás tünik elő. Legközelebb all hozzá a tőle északra élő P. p. anderssoni. amelytől nehezen választható el. Méreteiben valamivel kisebb. általában sötétebb, a karevezőkön a zöldes fényü tükörszerü részlet kisebb terjedelmü. csőre karcsubb és hosszabb. Egyes példányok különösen közel állanak a P. p. anderssoni- hoz, pl. L. 1920. 5. 5. 74. Dél felé tapasztalható bizonyos tendencia abban az irányban, hogy a kék szin erőteljesebb lesz és a csőr keske- nyedik, azonban ez nem olyan mértékü. hogy különválasztani lehessen, ahogyan Momiyama és Isn teszik. Sajnos, Hainanból nem vizsgáltam példányokat, azonban Drracour és Brntioz szivessege folytán modom- ban volt a párizsi muzeum Annambol származó anyagát átvizsgálni, amelyről első pillanatban az volt a benyomásom, hogy elválasztható a P. p. sericea-tól és megegyezik u P. p. hainana leiräsaval és abraja- val. A pontosabb vizsgálat azonban igazolta Kugzova véleményét (1932). Elterjedése csaknem egész Kina. Elterjedésének északi határa körül- belül a Hwang-ho folyó, innen délre egész Kelet-Kina. Annam északi és középső része, Tonkin, a Laostól északra és a Varella-hegységtől délre, ezenkivül Formosa és Hainan. DrLAcovk szerint előfordul néha Dél-Annamban, Cochinchinában, Cambodge-ban és Bas-Laos-ban. Nvu- gatra a P. p. bottanensis-szel határos. Pica pica bottanensis DELAss. dé 481) L. 05.30, | Khambajong, Tibet 12. LX. 1903. (243/275 40 32 53|- | Maus |a. | è. 452 L. | 27.69. Gyantee, Tibet | 10, X. 1926. |240/255,37/27 5816 Jak. | pn. 10 Diagnosis: DELASSERT, A., Olseaux nouveaux provenant du Bottan ou Boutan, au nord du Bengale., Rev. Zool. Soc. Cuvierienne, 1840, p. 100-106: Pica Bottanensie, — En compsrant cette Pie indienne avec notre espèce européenne, on retrouve une telle similitude de plumage, une telle conformité dans la distribution des couleurs, que, malgré ses dimensions beaucoup plus fortes, on est tenté, au premier — 110 DR. KLEINER ENDRE [Aquila abord, de la regarder comme une simple variété. Mais notre Corvus pica, qui se retrouve dans tout le nord de l'Asie jusqu’au Japon, et même dans l'Amérique du nord, n'y offre point du tout ces différences de proportions, et derniérement encore M. Temminck, la signalant comme se trouvant an Japon d'où il Va reçue, ajoute que cet individu japonais ne différe en rien de ceux d’Europe. Or, celle-ci en différe non seulement par des proportions beaucoup plus fortes, mais par quelques différences de forme dans certaines parties qui constituent bien évidemment une espèce distincte et nouvelle. Elles consistent dans la forme du bec proportionnellement plus allongé, plus effile, et dans celle des ailes beaucoup plus longues par rapport a la queue. Un autre caractöre re retrouve encore dans les pennes de cette queue, qui chez notre nouvelle espèce, sont sin. gulièrement élargies et carrées à leur extrémité, ayant leurs tiges sinueuses et onduleuses même sous le doigt, et ces ondulations répondent à autant de bandes transverses, de nuance un peu plus foncée, qui s’aperçoivent à certain jour sur les barbes. — Du reste, la coloration est absolument la même que chez notre Pie d'Europe, sauf que les reflets en vert métallique et en bleu violet d’acier bruni sont plus brillants. — Long. tot. de la peau non montée: 5 5 dee. 3 cent. de l'aile depuis le pli, 25 cent. du bec depuis son ouverture 5 cent. A legnagyobb szarka. Szinezete egvike a legsötetebbeknek. A fark- esikja tiszta fekete. mint a másik két legdélibb fajtäé, a P. p. maurita- nica-é és asirensis-é. de egyéb szinezetre világosabb náluk. A BERGMANN- féle szabály alól kivételt látszik alkotni, de meglehet, hogy a tibeti életterének jut ebben szerepe. Összevetve két nagytermetü északi faj- tával, azt látjuk, hogy a megjelenésében hasonlit a P. p. kamtschatica- hoz, de annál jóval sötétebb, a karevezői pedig kékesek. A farok szine még a fenti két példanvnal is nagyon variált, de sötétebb, mint a kamtschatica-é, sőt mint a fennorum-é. A fennorum-nál azonban evező- tollai zöldesebbek és szélesebb peremüek. Végül az északi fajták fark- csíkja élénk fehér, addig ezé fekete. A szomszédos P. p. sericea-tól könnyen elválasztható. Szárnya ibolyakék helyett hidegebb zöldes kék. A sericea variáló fehér és szürkés farkcsikjával szemben a bottanensis egyöntetüen fekete. Csőre karcsu éles, az orrnyilás tájéka szétterülő. Mereteiben jóval nagyobb. HARTERT szerint a csőr 28—35, szárny 250 mm-ig (sőt 265-ig). Farka STEGMANN szerint relative rövid 270—300. i Elterjedése : Sikkim, Bhutan, Kelet-Tibet, É. felé a hatàr a Bur- chan-Budda hgys., EK. Zaidam, K. Nan-Schan hgys., Tatung-folyò (Stramann, STUART-BAKER, STRESEMANN). LupLow szerint a nedves klimáju területek számára kedvezőtlennek látszanak, amivel tollazatá- nak hidegebb szinezete is összhangban áll. Pica pica kudsonia Sas. d 453 0. Draper. Salt Lake, Utah 31. XII. 1936. 199 200 33 26 47 41 1. Jak. g. U qu W. 23027. N. Amerika | = '192 250. 32.24 47,35) I.Jak. | go. 11 1985/94) TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉIÉNEK VARIU-FELÉIN 111 9 485 O. = Mouth Big Cottonwood ' Canyon, Salt Lake, Utah! 24. XII. 1036. 200/200 30 23 45 15 Jak. g. 110 Sex. ? 46 VW. | 23028. | Colorado ! XII. 1887. 199 260.20 23 47 34] I. Jak. | ga. |10 Diagnosis: Samxe, in Fnaxkrix, Narr. Journ. Polar Sea, 1823, p. 871.°) Corvus Hudsonius. Hudson's Bay Magpie. A new and hitherto undescribed species... The Hudson's Bay Magpie is of less size in all its parts than the Common Magpie, except in its tail, which exceeds that of its congener in length ; but the most remarkable and obvious difference ia, in a loose tuft of greyish and white feathers on the back. The following is a description of the bird under notice : — length, exclusive of the tail, seven inches ; head. neck, breast, and upper part of the back pure black ; belly and acapulara white ; the primaries brownish black, partly white on the inner web; secondaries and greater coverts dark glossy blue; across the back is a tuft of long soft loose feathers projecting above the others, dark grey below, and tipped with white; thighs, vent, and tail coverts black like the upper parts; tail truly wedge-shaped (étagée) from eleven and a half to twelve inches long (that of the Common Magpie being from nine to ten inches) richly glossed with blue, green, and purple, the two exterior feathers half the length of the two middle ones, which are two inches longer than those next to them ; bill, legs and claws black. Two specimens were received, both killed on the 10th of November 1819, at Cumberland House, being caught in traps; they were male and female, but there is-no difference in the sexes except that one rather exceeds the other in length, the one marked aa female, being the largest. Amerikában széles területen élő szarka szinezetre legközelebb a sericea-csoporthoz, de a középeurópaihoz is közel áll, amellyel még SHARPE azonosnak véli (1877). TAVERNER szerint szinezetben az európai- tól alig tér el, de annál inkább a hangjában. Brooxs.a szem szinében lát konstans bélyeget, amely élesen elválasztja ugy az óvilági, mint a kaliforniai fajtától, t. i. a sötét barna iriszét fehér gyürü veszi körül. Szinezetre különben a sötét fajták közé sorolandó. A fejen és háton zöldes csillogás mutatkozik. Az evezőtollak széles fekete peremiiek. A farok szine tompább, hidegebb fényü zöld, mint az európaiaknál. Így mégis csak jól elválasztható tőle. A sericea-töl megkülönbözteti egész tollazatának hidegebb zöldebb tónusa, és a fej és a hát élénkebb csillogása, Elterjedésének határa HEFLLMAYR szerint északon, Alaszkában közép Jukon, közép Alberta, közép Saskatschewan, délen D. Manitoba, É. Arizona, és New Mexico, nyugaton Kelet-Washington, a Sierra Nevada keleti lejtője, keleten pedig Ny. North-Dakota és New-Mexico, alkalmilag elvetődig Iowa, Wiscosin, Illinois, Michigan, Ontario, sőt Quebec és a Hudson Bay-ig. Kenadában a PRESE een (TAvERNER). 9) A leírást Prof. 3. M. LINSDALE-nek kössönöm, — Die Diagnose verdanke Ich Prof. J. M. LINDSDALE, 112 DR. KLEINER ENDRE {Aquila Pica pica nuttalli Aub. 3 47 O. -- Colusa, Sacramento Valley, Calif. 29, 1. 1924, 191200 32 25 47 20,186;1,Jak. u. 10 488! W. 23026. | California — 1190 240 34 26 51 20 I. Jak. g. 10 g 430 0, | —- | Colusa, Sacramento Valley, Calif.! 4. III. 1928. 1180 240 31'24/40)14/126; Jak. g (10 Diagnosis: AunBox, Yellow-Billed Magple, Corvus Nuttalli. Orn. Blog. Vol. IV., 1838, p. 450- 452." I have conferred on this beautiful bird the name of a most zeulous, learned, and enterprising naturalist, my friend THOMAS NUTTALL, Esq., to whom the scientific world is deeply indebted för the many additions to our zoological and botanical knowledge which have resalted from his labours... Bill almost as long as the head, straight, robust, compressed ; upper mandible with the dorsal line convex and declinate, the sides sloping and slightly convex, the edges sharp, with a slight notch close to the tip, which is rather sharp ; lower mandible straight, the angle rather long and wide, the dorsal outline very slightly convex and ascending, the sides sloping outwards and slightly convex, the edges sharp and inclinate, the tip narrow. Nostrils basal, lateral, roundish, covered by bristly feathers, which are directed forwards. Head large, ovate; eyes of moderate size; neck rather short; body compact. Legs of moderate length, strong ; tarsus with seven large scutella in front, and two plates behind, meeting so as to form a sharp edge. Toes stout, with large scutelle, and separated almost to the base; first very strong; lateral toes nearly equal, third considerably longer. Claws strong, arched, compressed, sharp, the third with the inner edge somewhat dilated. Plumage full, soft, blended ; stiff. bristly feathers, with disunited filaments over the nostrils, some of them extending nearly half the length of the bill; feathers on the thront with the shaft downy and prolonged. Wings of moderate length, much rounded, the first quill very short, extremely narrow, and falciform ; the second two inches and four and a half twelfths longer, and a little longer than the ninth; the third an inch und one twelfth longer than the second, and three twefths shorter than the fourth, which is the longest. The tail is very long, much graduated, the lateral feathers being four inches and seven twelfths shorter than the middle. Bill pare vellow, as is a bare space under and behind the eye. [ris hazel. Feet black: The plumage of the head, neck, fore part of the breast and back, brownish-black, the feathers on the latter part being very long, those on the upper part of the head strongly glossed with green; the shafts of the throat-feathers greyish, and those of the feathers on the middle of the neck white. The feathers on the middle of the buck are light grey, some of them whitish, and those behind tipped with black; rump and tail-coverts brownish-black. The scapulars are white ; the smaller wing-coverts splendet with bronzed green ; primaries black, glossed with shining green, their inner webs white, excepting at the end, and for some way along the margin ; secondaries bright blue, changing to green, their inner webs greenish-black. Tail splendent with bright green, changing to greenish-yellow, purplish-red bluish-purple, and dark green at the end; the inner webs chiefly greenish-black, but with various tints. The breast and sides are pure white; the legs, abdominal region, lower tail coverts, and lower wing-coverts, black. 9) A leirast Prof. J. M. LINSDATLE-nek köszönöm. — Die Diaguose verdanke ich Prof. J. M. LINSDALI 1935/38] TANULMÁNYOK A KARPATOK MEDENCRIENEK VARJU-FELÉIN 114 Length to end of tail 18 inches, to end of wings 11 1, : wing from flexure 7 */ tail 9 95 bill along the ridge 1 42; taraus 1 ti; first toe 7/1, ita claw 7/12; middle toe 1 "es, its claw "sr. In form, proportion. and size, this Magpie ia precisely similar to the common species. Its bill has the sides less convex : the bare space under the eye is of much greater extent. and the feathers of the tail are much narrower. The colours are similar, and distributed in the same manner ; but the bill of the present species is yellow, instead of black, and the black of the back and fore neck is tinged with brown. The two species are wonderfully closely allied ; but on comparing my specimen with several others in the Museum of the Zoological Society of London, T found that they all precisely agreed with it. I have represented in the plate a twig of a species of Platanus discovered bay the excellent naturalist after whom 1 have named the bird perched upon it. Az összes szarkaktol a legélesebben elütő földrajzi fajta, amelynek elterjedése aránylag kicsi. és már a pleisztocénből is találták ugyanazon a helyen csontjait. A sárga csőr és szem mögötti csupasz sárga folt élesen elválasztja a legközelebbi rokonától is, hogy sokan hajlandók önálló morfológiai fajt látni benne, Magam részéről utaltam már a magvar- orszigi Hadadon lőtt példányra, amely csôrének java része sárga, sőt esüdje is jórészt az. Brooks rendelkezik egy P. p. nuttalli példánnyal. amelynek karmai szintén sárgák. Mindez az egy fajtakörbe való tartozás mellett szól. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy éppen s legvilágosabb bőrü P. p. nuttalli (sárga) és a legsötétebb börü mauritanica (kobalt- kék) visel egy és ugyanazon a helyen csupasz foltot, amelv rész vala- mennyi szarkafajta fiataljánál sokáig csupasz. Végül az utolsó érv. hogy a középeurópai szarkák fiataljainak bőre gyakran sárga. Tollruhájának színezetére egyezik a szomszédos P. p. hudsonia-val. A fej és hát fekete színe szintén zöldes csillogäsu. Brooks szerint szemé - nek teljesen sötétbarna irisze az óvilági szarkákéval egyezik. Elterjedése HELLMSYR alapján felső és alsó Austral vidék a Sierra Nevadatól nyugatra, Tehana Country-tól Ventura és Kern-ig, főleg a Sacramento és San Joaguim völgyében. Tekintve elterjedésének rendkivül szűk határait az amerikai természetvédők joggal aggódnak fennmaradásáért. Javitàs: Sajnálatos módon kikerülte figyelmemet MAYAUD igen alapos tanulmánya. amely hiányra V. JORDANS volt szíves figyelmemet felhivni. Réazletekbe menő vizs- gálatai összhangban állanak eredményeimmel, így pótlólag csak az idézetét kell meg- adnom (Alauda, 1933., p. 362—382.). Sajnos Pror. LINSDALE közben megjelent nagy művével sem áll módomban már foglalkozni. = 114 DR. ANDREAS KLEINER [Aquila Systematische Studien über die Corviden . des Karpathen-Beckens, nebst einer Revision ihrer Rassenkreise. ‘Von Dr. Andreas Kreiner. Die systematischen Studien haben einen besonderen Reiz in solchen Gebieten, wo mehrere Rassen sich treffen. So ist es auch bei vielen Vögeln in dem Karpathen-Becken, wo die meisten Rassenkreise noch einer modernen systematischen Studie bedürfen. Mit dieser Studie möchte ich einen Zyklus beginnen, in welchem ich die Corviden des Karpathen- Beckens bearbeiten will, mit einer Rücksicht auf sämtliche Rassen- kreise, und möchte ich Argumente liefern, daß wir bei solchen Studien den ganzen Rassenkreis kennen müssen, um die Variationen. Modifika- tionen, usw. den wahren Wert bestimmen zu können. Ich werde aber bei der Einteilung der Arbeit das Hauptziel, die Bearbeitung des Kar- pathen-Beckens immer vor den Augen behalten, und der größte ‘Teil der Besprechung bezieht sich auf dies. Die Untersuchung ist durch den Mangel an Material erschwert, weshalb ich genötigt war eine solehe Gruppe zu wählen, die allgemein bekannt und leicht zu erreichen ist. So fiel die Wahl auf die Corviden und Dank der Freunde des Kgl. Ung. Ornithologischen Institutes und den Forstbehörden ist ein beträchtliches Material zusammengekommen. Den Herrn, deren Namen ich in dem ungarischen Text erwähnt habe, sage ich auch an dieser Stelle innigsten Dank! Ebenso den Museen und deren Lei- tern, die ihr Material zu meiner Verfügung stellten, d. h. im Tausch mir einige Exemplare von ihren Gebieten überlassen haben. Die Bezeich- nung, die ich in allen meinen Studien benützen werde, gebe ich auch in dem ungarischen Text an. Besonders bin ich Herrn Dr. E. Grescuik verpflichtet, der so gütig war meine Untersuchungen einer Revision zu unterziehen. I. Pica pica L. Der Rassenkreis der Elster verbreitet sich auf die ganze palaark- tische Region, und auch weiter noch auf Siid-Arabien, Nord-Indien und auf den westlichen Teil von Nord-Amerika. Brrenm (1858) teilte die Elster in vier Arten, aber er erwähnt dic amerikanische nicht. Suanre (1877) erkennt auch nur 3 Arten und I Unterart. Ditprericn (1859) kennt schon beinahe die ganze Verbrei- tung der Elster. und wünscht alle in eine ,, Art" zusammen zu ziehen, die sich anf lokale Rassen spalten. Er erkennt 4 Rassen. Parnor (1907) 1935 38] STUDIEN OBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 115 besaß ein geographisch schön verteiltes, wenn auch nicht großes Material. und behauptet, daß die Elster eine einheitliche Art sei. aber er kann kein klares Bild sich darüber schaffen, was bei der Elster Rassen-, und was individuelles, Geschlechts- oder Altermerkmal ist. Sein Resultat ist. daß die Elster noch nicht zu einer solchen Stabilität gelangt ist. um geographische Rassen bilden zu können. Die auch heute gültigen Rassen sind laut Hawrerr (1903) die folgenden : 1. pica, 2. melanotos. 3. bactriana, 4. hulsonta, 5. sericea, 6. mauritanica, 7. bottanensis. S. nuttalli, weiter in den Nachträgen 9. galliae, 10. fennorum, 11.anderssoni. und die Ergebnisse STEGMANN"S grosser Studie (1927). Nach STEGMANN sind anerkannt worden : 12. leucoptera, 13. kamtschatica, und als new Russe 14. hemileucoptera — jankowskii und amurensis sind noch zu erwähnen. Endlich entdeckte Pintny (1936) an einem ganz sonder- baren, inselartigen Fundort in Südarabien eine Form, welche Bares 15. asirensis nannte. Prof. Linspatne und A. Dixasswskı teilten mir gütig mit (in litt.), daß sie gleichzeitig mit dieser Arbeit grössere Studien " über die Elster in Druck gelegt haben. Drxasııwskt hatte sogar die Güte seine Resultate mitzuteilen und stellte mir auch sein Material zur Verfügung. Die angeführten Rassen werden von Westen nach Osten: immer heller, und von hier nach Süden wieder dunkler. Die dunkleste Elster ist die der mediterranen Zone, in NW. Afrika, die mit ihrem kobalt- blauen nackten Ohrenfleck eine ganz abgesonderte Gruppe bildet. Von NW. Afrika über die Iberische-Halbinsel bis Kamtschatka werden die El-tern heller, die letzte Rasse schließt sich in ihrer Färbung, trotz der inselartigen Verbreitung an die Gruppe der Nominatform an. NO. von dem Baikalsee komnit keine Elster vor, obwohl sie ein günstiges Biotop hätte. Die zweite südliche Rasse in Arabien schließt sich auch an diese Gruppe, und ist ebenfalls schr dunkel. Der Zusammenhang zwischen . den Elstern erleidet eine Unterbrechung am oberen Amur, wo in einem ziemlich schmalen Streifen keine Elster vorkommt. Von der Man- dschurei bis in die Tropen werden die Elstern in Ostasien wieder dünkler (sericea-Gruppe), und die südlichste bottanensis besitzt auch einen schwarzen Bürzel, und ist die Grösste von allen. Der sericea-Gruppe steht ziemlich nahe die amerikanische hudsonia. Endlich weist Kali- fornien mit der gelbschnäbligen Elster eine weitverschiedene Rasse auf. Die Elster hat auf diesem Verbreitungsgebiete sehr verschiedene Biotopen, deren Hauptcharakter jedoch im Grossen-Ganzen offenes Gelände ist. So war die Wirkung der Kultur auf die Verbreitung der Elster unbedingt günstig, wie es auch Schxunre meint und mit Angaben unterstützt. Erst die intensive Entwickelung der Niederjagd setzte dieser Ausbreitung .eine Schranke. Auf diesem Gebieten wurde dann se 116 À DR. ANDREAS KLEINER (Aquila die Elster infolge der starken Verfolgung sehr scheu, und siedelte sich weit von den Wohnstätten der Menschen an, Wo sie aber nicht ver- folgt wird. schliesst sie sich eng an menschliche Ansiedelungen an, wie uns die Nordland-Reisenden mitteilen und FrorrickE erwähnt, daß man sich in der Dobrudscha keine Fischerhiitte ohne Elsternest vor- stellen kann. STEGMANN betont. daß die Elster in der Amurgegend ein Stadtvogel ist. Kozrova meint, daß die Häufigkeit der Elster in SW. Transbaikalien, Mongolien und in der Mittleren-Gobi mit den Ansiede-. lungen der Menschen proportional ist. BERGMAN beobachtete eben- falls in Kamtschatka, daß die Elster ziemlich an menschliche Ansie- delungen gebunden ist. Dasselbe beobachtete Deracovr in Indochina, Nur dichter Wald ist der Elster nicht günstig. Diese zwei Umstände veranlassten Dienrrien zu jener Folgerung zu gelangen, daß die . Elster in Deutschland in den historischen Zeiten sekundär eingewandeı ı ist. In Bedacht aber, daß Deutschland nie ein zusammenhängendes Waldrevier bildete, hatte dies schon Scuxcrre bezweifelt. Kanwpacn hielt es direkt für einen ungünstigen Einfluß der Kultur, daß die Elster in Ost-Amerika nur sporadisch erseheint. Die Elster ist an kein be- stimmtes Biotop gebunden. Im Notfall besiedelt sie auch solche Plätze die ganz ungewöhnlich sind. H. Scnink beobachtete, daß sie wegen der intensiven Verfolgung zwischen der Donau und der Theiss in den Rohrwald eingezogen ist, wo sie ähnlich der gewöhnlichen Nester 40 em. über der Wasserfläche ihr Nest baut. Angaben über die Elster im Rohr- wald waren auch schon vom Balkan bekannt. Dagegen schreitet die Elster im Gobi weit in die eigentliche Wüste hinein. Sie bewohnt in Ladak kahle Ebenen in cca 3—5 Tausend Meter Höhe (Stvanr-Baken) Als Brutvogel schreitet sie auch in Ober-Kärnthen bis 1200 —1400 m (SPRENGER). Meeresküsten — nach der Beobachtung von Vasvätı in Kleinasien (in verb.), und Taverner in British-Columbia — meidet sie, ausgenommen Kamtschatka, wo die menschliche Besiedelung davon die Ursache sein kann. Dirpenicn hält den Mangel an Gebüsch als die Ursache, dass die Elster in Island, Schottland, auf den dazwischen liegenden Inseln, und auf den betreffenden Inseln des Mittelmeeres fehlt. Einstimmig mit den Beobachtungen in Ostasien kann man auch in dem Karpathen-Becken wahrnehmen, daß die Elster besonders die Alleen neben Flüssen bevorzugt, z. B. sah ich besonders viel Elsternester im April 1935 an dem Fertösee-Donau-Kanal in der Hanság. West-Ungarn. Die Nester standen auf jungen Akazienbäumen dicht neben einander, Auf der Halbinsel von Tihany am Balatonsee, sah ich im April 1936 die meisten Elstern in dem Buschwerk der zum Sce sich senkenden Steil-Lehnen. Die Elster ist omnivor, siehe Karmnacn, usw., besonders nährt 1935/38) . STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 117 sic sich von tierischer Nahrung. Die frischen Mageninhalte aus der Brut- zeit enthielten meist Insekten. ich fand jedoch auch einen Mausschadel in der, dem Kropfe entsprechenden Erweiterung der Speiseröhre. usw. Nach BERGMAN bilden die Hauptnahrung der Elster in Kamtschatka die von den Fischern gestohlenen Lachse. Die Verdauung spielt sich ziemlich rasch ab. Ivinszay sammelte für mich bei Mondlicht eine schöne Serie von Elstern, die meist leere Magen hatten. Die leeren Mägen beeinflußten das durchschnittliche Gewicht der Vögel nicht. Ich fand die Zusammenfassung dieser Angaben auch in dieser systematischen Studie für nötig, damit wir die Bedingungen der Ver- breitung der Elster richtig beurteilen können. Lebensbedingung der Elster ist : offene Landschaft mit Buschwerk. Diepriicn und Parnor suchen die Urheimat der Elster in Ostasien, und halten den sericea-Typ für die Urform. Der sericea-Typ hat in der Tat primitive Merkmale in dem Gefieder : Die Färbung ist konform mit dem Jugendgeticder der anderen Rassen : Männchen, Weibehen und Jungvögel sind oft beinahe kaum von einander zu unterscheiden. Die erste Schwinge ist meist breit, manchmal ganz weiss, manchmal sichelformig, aber breit mit Schwarz gesäumt. Die obenangeführten Autoren halten sericea mit der Nominatform gleichwertig. Die beiden Gruppen hingen mit einander einst zusammen, und nach der Trennung ist die bactriana zwischen dieselben eingedrungen. Rein sagt, die Elster wäre in Japan eine künstlich eingebürgerte Art (Sprexcrn), weshalb der japanische Name „Korea-Rabe“ ist. Nach Dirbenicu hat man zwischen 1450—56 die Elster nach Hainan eingeführt. Diese angeblichen Einbürgerungen müssen mit grösster Vorsicht behandelt werden. Dirprricn hält es für fraglich, wann die Elster in Amerika eingedrungen ist, dass so eine weit- diferrente Rasse, wie nuttalli sich entwicklen konnte. Die Verfasser ‚halten die Elster für eine noch heute vordringende Art, welche sich von SO. Asien vordringend durch Sibirien und Europa bis NW. Afrika verbreitete, in zweiter Linie nach Amerika und drittens nach Indien. Die erste Phase der Ausbreitung hat sich vor dem Pleistozen abgespielt, und nach dieser hat die Elster ihr altes Territorium von Westen aus wieder erobert, also aus Europa, anderseits in Ost-Asien von Süden nach Norden. Beide Vorgänge sind auch heute noch im Gange, und werden allmählich auch die noch unbesetzten Gebiete am Oberen-Amur und in Chingan-Gebirge, und Jakutzk wieder besiedelt. So ist die Elster in Kumara erst gegen 1920 erschienen (STEGMANN, 1931). Dagegen soll ihr Revier in der Gobi Wüste nach STiGmaxx (1927) ein Relikt sein aus jenen Zeiten, wo das Gobigebiet noch keine Würte war. KALMBACH hält das sporadische Vorkommen in Ost-Amerika als ein Zeichen eines Rückganges der Elster durch die starke Verfolgung, dagegen hält iis DR. ANDREAS KLEINER {Aquila Tavenxen dies für ein Zeichen einer Tendenz des Vordringens. Es ist wahr, dass die Elster durch die intensive Verfolgung an vielen Orten stark abgenommen hat, aber als lebenstüchtiger Vogel sucht sie zäh diejenigen ruhigen Plätze! auf, wo sie in Mengen zusammen- gedrängt sein kann, z. B. den Kanal in dem Hanság, W. Ungarn. Wenn wir die Angaben der noch heute mit großen l'ehlern arbeit- tenden Paläornithologie annehmen, fand man die ersten Elster-Spuren im Pleistozen, sogar in vielen Gegenden, wie Irland, Frankreich, Schweiz, Belgien, Monaco, Italien, Tschechoslowakei (Böhmen), Ungarn, Öster- reich, (Portugalien ?),sogar in Korsika, -wo sie heute nicht mehr Icht. Sie ist in allen diesen Ländern an mehreren Stellen gefunden worden, Die Spuren der nuttalli-Rasse fand man auch vom Pleistozen in Wali- fornien — vergl. Dirpentou — (Lambrecut, 1933). Es ist also wahrsch« in- lich, dass die Elster dieselbe Verbreitung, wie heute, am Anfang des Pleistozen hatte, und die Urelster lebte im Tertiär. Bei der Studie, der geographischen Rassen, wird das Bild von den im Herbst und Winter in Scharen auftretenden solchen Elstern gestört, welche auch an solchen Stellen erscheinen, wo keine Elstern brüten, Zug-Elstern haben bei systematischen Studien einen minderen Wert, und die Sammlungen bestehen zum grössten Teil aus solchen. Um feststellen zu können, ob ein Elstern-Exemplar ein Stand oder Zug- vogel ist, stellteich die Beringungsdaten zusammen. Insgesammt fand ich 86 Daten. Die Wiederfunde verteilen sich in folgender Weise: 817399, vinnen 5 Km., 1:16°, binnen 10 Km., 5'81°, binnen 20 Km., 698°, . binnen 30 Km., 34999 binnen 40 Km., und 116°, binnen 50 Km. Einen Fall muss man besonders erwähnen. Eine in Finland beringte Elster wurde von einem Schiff auf offener Sce, 15 Km. von den finnischen Küsten gefangen, diese Elster flog in Schweden — also im Gebiet einer anderen Rasse — frei, und wurde in einem Monat wieder 15 Km. südöstlich erbeutet, also in der Richtung der Heimat. Die Richtung ist bei solchen kleinen Strecken nicht von Bedeutung, aber es kann erwähnt werden, dass in allen Richtungen Elstern gefunden wurden. Dieses Bild bezieht sich auf eine ziemlich lange Zeitpause, da die Elster auch nach 7 Jahren erbeutet war — Muy op Texel, 12. VI. 1924. iuv. — . ebendort, 23. IV. 1931. — Die zeitliche Verteilung der Wiederfunde gibt folgendes Bild : 48°83°, innerhalb einem halben Jahr, 26:74°, bis | Jahr, 10°48°, bis 2 Jahre, 12:79% bis 3Jahre und 1’16°, bis 7 Jahre. Kin abschließendes Resultat kann noch nicht gegeben werden, aber es darf als wahrscheinlich angenommen werden, daß man bei der Elster von keinem Zug redenkann, sondern nur von einer ganz lokalen Bewegung und so können die Winterstücke bei systematischen Studien, wenn auch mit Vorsicht, aber wohl benützt werden können. Die Ortständigkeit wurde 1935/38) STUDIEN UBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 119 auchvonKnaxgtorrin West-Sibirien festgestellt, durch die Beobachtung. dass Exemplare mit sicheren Kennzeichen während des ganzen Jahres an demselben Platz gefunden wurden. Einige Zeichen scheinen jedoch auch gegen die Ortsbeständigkeit zu sprechen, so das Vorkommen der Elster auf Inseln, auf welchen sie nicht brüten. Gorntxow fand auf der südlichen Novaja Zemlja am 1. V. 1927. unweit von menschlichen Bauten eine erfrorene Elster. Auf Malta fand man zweimal Elstern, aber Desrorr hält dies für Einschleppung durch Schiffe von dem nahen Sizilien, wo sie häufig ist. Überhaupt haben die Insel-Vorkommen keine grössere Bedeutung heute. wo wir schon die Rolle der Schiffe in der Verschleppung der Vögel kennen. Wenn sich die Elster auch als Zugvogel erweisen sollte, würden die Systematiker eine schwierige Aufgabe haben, weil wie wir es schen können, dauert eine starke Bewegung auch wáhrend dem Anfang der Brutzeit. Das Nisten der Elster beginnt im Karpathen-Becken von Mitte März an (Currxen), in Deutschland im Marz—April (NIRTHAMMER). Die Paare stehen in Jugoslavien schon im Februar zusammen, die Brut beginnt erst Ende März, Ende April‘ schlüpfen Junge (GexGurn). In Griechenland haben die Elstern Mitte April Eier (Retsrr). WITHERBY fand in Mittel-Spanien Mitte Mai 8 Eier. Nach Wuirakrr gibt es in S. Tunis Junge Anfang April. Eier waren schon Ende März in N. Iran (STRESEMANN). Die Brutzeit ist in Iran von März bis Anfang Mai, in Kina Februar, März, manchmal April und auch Mai (Strart-Baxen), La Toucux beobachtete, dass die Elstern in Kina schon im Dezember mit dem Nestbau beginnen. Die Brutzeit ist in N. Burma Februar März (Strvnr-Baker), Eier waren am 20-sten Mai in N. Mongolien (Koz- LOVA), in Kamtschatka wurden am 29. Mai 9 Eier gefunden (BERGMAN). Kanmuacn stellte die Brutzeiten in Amerika zusammen: die Elster brütet an den südlichsten Teilen seiner Verbreitung vor Mitte April, in Washington und Montana 2 Wochen später, und in den nördlichsten Teilen nur im Juni und Juli. Bei systematischen Studien muss man diese Zeiten immer vor den Augen halten. Die Hoden der von mir unter- suchten Elstern begannen im März zu schwellen, die Grösse derselben war jedoch sehr variabel, im Durchschnitt massen sie 12x9 mm. Die Entwickelung des Ovarium begann noch später, und war schon Mitte April rückentwickelt. Brutfleck zeigte sich Ende April. Anfang Mai. I: Die Brut dauert 16—18 Tage, Zahl der Eier ist 4—8 (min. 3, max. 10) Die Jungen verlassen in cca 2 Wochen das Nest. Die Färbung des Ge- fieders ist beinahe den Alten gleich. Nackte Flecke zeigen sich um die Augen, Schnabel und hinter den Ohren, was an mauritanica und nutfalli erinnert. Besonders gut sichtbar sind dieselben bei gelbhäutigen Exem- 120 DR. ANDREAS KLEINER [Aquila plaren. Es ist dies ein Zeichen, daß alle Elstern zu einem Rassenkreis gehören ! Die schwarzen Teile sind an den Jungen bräanlich angehaucht, die weisse Farbe ist schmutzig, die Steuerfedern ohne Glanz, aber die yanz frischen Federn sind noch hell glänzend. In der Jugendmauser werden die Fliigeldeckfedern, mit Ausnahme der großen und einigen Steuerfedern ausgetauscht (WirnExwpy). Die Mauserzeit dauert nach STRESEMANN, SACHTLEBEN und NIETHAMMER vom Juni bis September. : Der Vogel ist im 1. Jak. (Jahreskleid) leicht zu erkennen : die erste Schwinge ist breit, mit viel Schwarz ; die weiteren Schwingen haben breiten schwarzen Saum, die grossen Flügeldeckfedern sind von grün- lichem Glanz. Dieses Gefieder wird stark abgenutzt, weil im Frühling keine Mauser stattfindet (Wirnexsy). Die Vollmauser beginnt in der zweiten Julihälfte und dauert bis September (Verf. wie oben). An. den Exemplaren, die zu mir eingesandt wurden, konnte man die: Mauser besonders gut an der Kehle, hinter den Ohren, und am Halse sowohl bei alten, wie auch bei jungen Vögel beobachten, welche Teile -manch- mal ganz nackt waren, der Bürzel war auch oft mit Dunen bedeckt. und war bei der Preparation sehr empfindlich. Dieses Stadium hat nian auch noch im späten Oktober gefunden. Die erste Schwinge wird im Il. Jak. stark sichelförmig, und der schwarze Saum der weiteren Schwin- gen verschmälert sich. Die schwarze Spitze der 3-ten Schwinge fällt von durchschnittlich über 30 mm. auf 9—12 mm. herab. Die erste sichel- artige Schwinge ist sehr verschieden gefärbt, manchmal trotz der Sichel- form schwarz gesäumt, manchmal ganz weiss. Es scheint dies die Eigen- schaft sehr alter Vögel zu sein. Die alten Exemplare der Nominatform sind an ihren intensiv blau glänzenden Flügeldeckfedern auch leicht zu erkennen. Nach Srresemann erfährt das Federkleid die folgenden Stadien : Dk. (Dunenkleid), Juk. (Jugendkleid), comb. I. Jak. (com- biniertes I. Jahreskleid), II. Jak. (Jahreskleid), usw. Ausser den Altersunterschieden ist die individuelle Variation auch schr breit, in den Maßen, ebenso wie in der Färbung. Die dunkelsten Rassen sind die drei südlichsten, und die hellste, diejenige aus Kam- tschatka, und auch die anderen nordische Rassen, was der GLouER’-schen Regel entspricht. Die Grösse entspricht auch der Brromany’-schon Regel, da die grössten Rassen die nordischen sind, ausgenommen bolta- nensis, aber da kann auch das Hochgebirge eine Rolle spielen. Die Unterschiede der Rassen bestehen meistens in der Verteilung von Schwarz und Weiss, sowie in der Intensität des Schimmerns des schwar- zen Gefieders. Das klare Bild wird oft von Rückschlägen an andere lassen getrübt. Die Übergänge sind individuell überhaupt nicht fest- stellbar, und der Übergang zeigt sich nur quantitative in den Popula- tionen, so kann man das Prope-Zeichen (S) bei Individuen nicht ge- 1935/38] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS, 121 brauchen, nur bei Populationen. Die Unterschiede sind durch bestimmte Tendenzen verschwommen, doch nicht zu leugnen. Ausserdem ist die Elster sehr zur Bildung von Aberrationen geneigt, so besonders für Flavismus, und auch Albinismus, usw. Das Schwarz des Gefieders wird in diesen Fällen mit Hellkaffeebraun, oder Weiss, usw. ersetzt, und nur der Ton-Unterschied zeigt die Grenzen der rich- tigen Farbe, z. B. das Stück von Osmanije aus der Dixrorp-Sammlung, usw. Dieses Problem hat eine ausführliche Besprechung bei Straxp - gefunden, wo auch die ganze Litteratur besprochen ist. Doch kann ich auf seine überaus gründlichen und gedankenanregenden Besprechun- gen, in welchen er über die Notwendigkeit der Benennung der Aber- rationen spricht, mit Rrascn'-s Worten antworten: „Die erblichen individuellen Varietäten sollen im Gegensatz zu der heute vor allem noch in der Entomologie herrschenden Gepflogenheit nicht ternär benannt werden“ (Prinzip, p. 15.). „Auf alle Fälle sollte die Nomen- klatur dann nicht «den Prioritätsregeln unterliegen, sondern für paral- lelle ökologische oder jahreszeitliche Varietäten gleich sein.“ (Prin- zip, p. 16.). Diese Aberrationen, wie Srraxp behauptet, sind auch von Seite der Vererbungslehre bedeutend, und dürfen nicht außer Acht gelassen werden. Kıraxunorr geht noch weiter, und demonstriert wie bedeutungs- voll es für die allgemeine Biologie ist, wenn an gewissen Orten Muta- tionen auftreten. So scheinen sich in W. Sibirien solche Gene zu kon- zentrieren, welche weisse Punkte an den Schwänzen der Elster ver- ursachen. Rezessive Mutationen sind bei der Elster, als Standvogel zu erwarten. Die exakte Durchführung der Variations-Statistik kann in der Zukunft wertvolles Materiale für die Biologie und Systematik liefern. Daum macht uns mit rezessiv flavistischen Stücken aus der Gegend von Samarkand bekannt, die auch einen zarteren Schnabel haben, und wie die Danı's Tabelle zeigt, sind auch die Maße kleiner. Endlich darf ich GROEBBEL s Referat nicht unerwähnt lassen, in welchem er meint, dass z. B. der Albinismus auch eine Variation sein dürfte, wenn eine Überoxidation einen Pseudo-Albiniemus verursacht. Er kennt zwei Fälle aus der Litteratur, als Beispiele. Im ersten Falle, Männchen regelmässig, Weibchen albinotisch gefärbt, die Jungen alle regelmässig gefärbt, wahrscheinlich Heterozygoten ; im zweiten Falle die Eltern ähnlich gefärbt, die Jungen teils regelmässig, teils albinotisch wahrscheinlich auch Heterozygoten. \ KHAKHLOFF. empfiehlt, um von der Seite der Vererbungslehre Resul- tate zu bekommen, eine einheitliche Untersuchungsmethode, aber da können sich auch viele Fehler einschleichen, die von der Individualität ‘der Forscher abhängig sind, z. B. die weissen Bürzelstreifen, die durch 122 DR. ANDREAS KLEINER (Aquila die Präparation viel leiden können, ebenfalls können die glänzend weisse Federn mit einem engen schwarzen Ende gesäumt sein, in diesem Falle hängt es ganz von dem Forscher ab, wie er die Farbe nennt. Ich habe die folgende Skala benützt bei der Bezeichnung : weiss (a), schattiert (0), graulich (go), grau (g), schwärzlich (ns), schwarz (n). Wie schon früher. erwähnt, kann man diese Skala nicht in jedem Falle streng anwenden, aber die Einführung neurer Bezeichnungen hätte das ganze Bild un- deutlich gemacht, und eine Kontrolle wäre völlig unmöglich. Die ein- heitliche Untersuchung benötigt eine mehr positive Methode, welche bis heute noch fehlt. Die variationsstatistische Methode hatte in der Ornithologie nicht den erwünschten Erfolg, weil die sogenannten „grossen Serien“ für diese Methode lächerlich klein sind, was ich selber auch fühlen musste. Ebenso sind einige Maße auch sehr subiektiv, z. B. ganze Länge, an deren Stelle ich die Angabe des Gewichtes vor- “schlage. Von mir gemessene Maße in den Tabellen sind: 1. der rechte Flügel vom Flügelbug bis zu der Spitze der längsten Schwinge in präpa- rierten Zustand; 2. der Schwanz von dem zu dem ausgetasteten Os Uropygii gestezten Daumen, bis zur Spitze der längsten Steuerfeder ; 3. ganze Länge des Schnabels an der Firste gemessen ; 4. Schnabellänge von dem distalen Ende des Nasenloches bis zur Schnabelspitze an der Seite gemessen; 5. Lauf von der hinteren Seite des tibiotarsalen Gelenkes bis zum distalen Ende der, bei dem Zehen-Gelenk liegenden Horn- schuppen gemessen ; 6. Breite des schwarzen Saumes an der Spitze der 3. Schwinge; 7. Gewicht der cca 3 Tage alten Leichen; 8. Alterszeichen ; 9. Farbe des Bürzels ; 10. Anwesenheit des weissen Fleckes (die Nummer der letzten weissfleckigen Schwinge); 11. Farbenton der Schwanzfeder (die Skala wie folgt). Pica pica pica |. (Tabellen und Diagnosen bei jeder Rasse im ungarischen Text.) Die Elster ist in dem Karpathen-Becken fast überall verbreitet. Ihre systematische Stelle war lange fraglich. Parror (1907) betont, dass die Elster des Karpathen-Beckens sehr weiss sind. Curusen (1918) meint : ,,Unsere Elstern sind noch genauer zu untersuchen weil angeb- lich die transsylvanischen Exemplare kleinere Maße aufweisen. Auch ist es fraglich, ob die ungarischen Elstern von denen Nord- und West- Europas nicht abweichen ?* Sacirienen (1922) hatte auch ein ziemlich schönes ungarisches Material untersucht, under gelangte zu dem Resultate, dass sie mit dem Namen Pica pica pica > galliae mitsammt denen : aus Galizien und dem Balkan versehen werden muss, weil der Bürzel- streifen nicht weiss, wie bei östlicheren (Anatolien, Lenkoran, Kaukasus, Litvanien) sei. Sie stimmt im allgemeinen in den Maßen mit den 1935/38) STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 123 deutschen Exemplaren überein, übertrifft jedoch in. NW. Ungarn die Variationsbreite der deutschen Populationen. Ich kann keinen Unterschied in meinem Material unter den Elstern des Karpathen-Beckens finden. Die Population ist in den Maßen und in der Färbung einheitlich. Der Flügel der Männchen ist 175—205 mm. (Mittel 191, 45, Durchschnitt 192), der Flügel der Weibehen 170—193 (Mittel 181, 27, Durchschnitt 180). Harrerr gibt 155—193 mm. an. NretHaMMER hat 61 deutsche Exemplare aus der Brutzeit untersucht, und er gelangte zu dem Resultat: g ad. 182—202, © ad. 177—195. d I. Jak. 184—199, 9 I. Jak. 177—197, welche Maße mit den meinigen übereinstimmen. Die individuelle Variation der Flügelfärbung fand ich bei deutschen und ungarischen Exemplaren beinahe gleich. Man kann in der Breite des schwarzen Saumes der Schwingen keinen Unter- schied feststellen. Um genauere Zahlen zu gewinnen, habe ich die Breite an der 3-ten Schwingenspitze gemessen, welche Zahlen ich in der 6-ten Columna angebe. Zusammenfassend schwankt die individuelle Variation: d ad. 7—27 g I. Jak. 24—42, ? ad. 10—26. © I. Jak. 22—60 mm. also bei Jungvégeln cca 30 mm. bei alten cca 10 mm. Man kann auf der ll-ten Schwinge oft wenigstens eine Andeutung eines weissen Fleckes bemerken. In der Population des Karpathen-Beckens hatten von 35 ad.-7-7 62, d. h. 86%, einen weissen Fleck auf der 11-ten Schwinge, 342999 nur auf der 10-ten und 2, 869, auch auf der 12-ten. Die grossen Flügeldeckfedern waren schön metallblau glänzend bei ad. Exemplaren, die jüngeren Vögel haben einen grünen Anflug. Die Länge des Schwanzes ist einer besonders grossen Schwankung ausgesetzt. Sie schwankt bei Männchen 173—285 mm. (Mittel 255-07. durchschnittlich 240), bei Weibehen 180—265 (Mittel 22962, Durch- schnittlich 230). — Die Angaben Nurrmansen’s sind: 10 ad. g 239 — 261 (249), 12 I. Jak. 3 200—255 (230), 8 ad. © 228—246 (236-4). 10 1. Jak. 9 192—232 (2138) mm. — Die Einreihung der Vögel nach dem Farbenton der Schwanzfärbung habe ich nach drei ausgewählten á d, bez. 2 P gemacht, die Vögel mit unbestimmten Geschlecht sind nach den © Qeingereiht. Das mit No. I. bezeichnete Männchen, hatte einen dunkelblauen Glanz an dem Schwanz, bei dem Weibchen fehlte ‘der Metall- Glanz des Schwanzes und war matt dunkel gefärbt. No. III. war bei beiden Geschlechten hell grünlich-metall-glänzend. No. Il. des Weibchens entsprach einer No. II/III. des Männchens. Der Farbenton der europäischen Elstern zeigte keinen Unterschied bei den verschie- denen Rassen, nur die afrikanische und iberische Elster hat einen düsteren Glanz, aber schon in Frankreich haben die Elstern glän- zendes Schwanzgefieder, am hellsten ist dieselbe im allgemeinen bei den osteuropäischen Elstern, doch muss die individuelle Variation sehr 124 DR. ANDREAS KLEINER {Aquila betont werden. — Die Färbung des Schwanzes bei SW-asiatischen Elstern bedingt eine eingehendere Untersuchung. — Bei dem Studium der Schwanzfirbung der Elstern im Karpathen-Becken habe ich auch ockologische Momente berücksichtigt und habe feststellen können, «dass die Färbung des Schwanzes dunkler wurde, wenn die Gegend hügelig zu werden began; sehr helle Exemplare stammten aus der Ebene. Dies konnte an ganz naheliegenden Orten festgestellt werden. Dieses Resultat erhielt ich bei den Männchen, während sich bei den Weibchen dieser Unterschied schon verwischt hat. Der Unterschied nach der Alterstufe zeigte sich folgendermassen : die ganz frischen Steuerfedern der Jungen sind sehr hell, im I. Jak. ist der Schwanz überwiegend dunkel, die alten Vögel haben wieder einen hellen Schwanz. Das Weiss der Unterseite ist bei jeder Rasse gleich. Manchmal tritt ein schmutziger Anhauch auf. was ich bei Exemplaren von der Gegend Budapest. Sofia, von Sachsen und von Utah feststellen konnte. Der Kopf der Nominatform ist nur in minderem Masse grünlich glänzend, Der grünliche Schimmer des Rückens verstärkt sich nach Osten, dies ist besonders an kleinasiatischen Exemplaren erkennbar — bei den asiatischen Rassen ist er deutlich. Die Farbe des Bürzels ist eines der bedeutendsten systematischen Merkmale. Bei den meisten ungarischen Exemplaren ist der Bürzel- streifen breit, deutlich weiss (87. 599), aber ein grauer Bürzel ist auch keine Seltenheit. wenn auch nur als Nuance, oder in Spitzentlecken der Feder (12, 5°,). SACHELEBEN teilte die europäischen Elstern auf Grund der Bürzel-Färbung in die folgende Gruppen: pica, pica > galliae. pica S yalliae (germanica), pica < yalliae, galliae. Seither wurde die P. p. fen- norum — Rasse beschrieben, so ändert sich diese Einteilung, die den Übergang zwischen den Populationen sehr vorteilhaft ausgedrückt hat, aber ihre praktische Anwendung stiess auf Schwierigkeiten. Die deutsche Population hatte Brrum als eine Rasse mit dem Namen ,.ger- manica: abgetrennt und dieser Name wurde durch SrreseMaxn und andere wieder in Gebrauch genommen. Es ist aber nach der Beschreibung der nordischen Rasse klar geworden, dass ihre Merkmale mit der indi- viduellen Variationsbreite der mitteleuropäischen Rasse übereinstimmen. NIRTHAMMER untersuchte 61 deutsche Exemplare aus der Brutzeit, und spricht als Resultat seiner Untersuchung aus: „regionale Unter- schiede nicht wahrnehmbar.“ Die Verteilung der Bürzelfarbe ist bei den von mir untersuchten 25 deutschen Exemplaren beinahe gleich- mässig : 489, weiss, 52%, grau. Die Ursache dieser Erscheinung werden wir in den nachfolgenden Untersuchungen erkennen. Die Population mit weissem Bürzel zieht sich von Süd-Schweden durch den östlichen Teil Mitteleuropas auf den Balkan, usw. Sie stösst im Westen bald in 1935/38 STUDIEN CBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 125 die graubürzelige galliae-Rasse. und weil die Unterschiede minimal sind, gehen die Rassen allmählich in einander über so dass Mischpopu- ‘ lationen in ziemlicher Breite und Tiefe vorkommen. Indem sich die Elster sehr zur Einheitlichkeit neigt. so ist die Möglichkeit der Misch- populationen noch mehr gegeben. und ist auch die individuelle Variation breiter. Das ist die Ursache. dass die deutschen Fachmänner immer bereit waren. ihre Elstern von der Nominatform abzutrennen. doch muse man mit SACHTLEBEN betonen, dass der Unterschied noch nicht so gross ist um geographische Rassen zu trennen. und so ist die P. p. ger- manica = P. p. pica S galliae. Man muss bei der Untersuchung der Bürzelfarbe auch auf Alter und Mauser bedacht sein. Der Bürzel der Jungen und mausernden Exemplaren ist oft mit grauen Dunen bedeckt. . die Dunen sind nur ausnahmsweise weiss. Schliesslich darf man auch nicht ausser Acht lassen. dass der Bürzel bei dem Präparieren ziemlich empfindlich ist, und wenn die weissen Federn ausfallen. so gewinnt der Bürzel durch die Dunen eine graue Farbe an dem fertigen Balg. der untersucht wird. GENGLER glaubt. dass es wichtig ist zu bemerken. dass die jungen Elstern von dem Balkan eine gelbe Haut haben. Die meisten ungarischen jungen Stücke haben das ebenfalls. und die Haut ist nur selten grau. Selbes kann man an alten Bälgen schon schwer kontrolieren. aber es scheint. dass gelb-häutigen Elstern auch in Westen vorkommen. GENGLER bemerkte schon damals dass die Gelbhäutigkeit ein Anklang an die kalifornische P. p. nuttalli-Rasse sei. die auch einen gelben Schnabel. und einen nackten Ohrfleck hat. Es sei eine wiederkehrende Rassen- eigenschaft. Als noch besseres Beispiel dient das vielleicht alleinstehende Exemplar aus Hadad, O. Ungarn (N. 3286). welches einen ebenso gelben Schnabel und cine ebenso gelbe Haut hat. wie P. p. nuttalli, nur ist dieselbe stellenweise schwarz gefärbt. Wenn das Exemplar aus West- Amerika stamnıen würde. würde ich dasselbe für P. p. hudsonia S nuttalli halten. So bedeutet dasselbe jedoch nur eine Mutation. welche man mit eigenem Name nicht versehen darf. Schnabel der Männchen aus dem Karpathen-Becken messt 28—35 mm (vom Nasenloch 20—27). der Weibchen 27—34 (19—26) mm. Es ist auffallend. dass die Horn- schicht des Schnabelr bei kleinasiatischen Stücken. an frischen, ebenso wie an alten Präparaten, Risse bekommen hat. Das genaueste Maß des ganzen Vogels finden wir in dem Gewicht, da die Lange den Fehlern der individuellen Messungsmethode aus- gesetzt ist. Leider sind nur wenige Gewichtmaße in der Literatur zu finden, NrernamMen’s 6 Exemplare messen 155— 242 (211) gr. ; HEINROTH gibt für das Gewicht der Elster 200—250 gr. Ein Tag altes Junge hat 16 gr., 7 Tagealtes 102 gr., 14 Tage altes 177 gr., und von zwei 64 Tage 126 DR, ANDREAS KLEINER [Aquila alten Jungen maß dus eine 220 gr., das andere 180 gr. 56 Mannchen in meinem Material hatten 171—252 gr, (215:16), und 39 Weibchen 133— 215 gr. (182'33). Als Resultat kann ich also feststellen, daß die Nominatform, Pica pica pica L. im ganzen Karpathen-Becken lebt. Diese Rasse lebt in reiner Population von Süd-Skandinavien durch Ost-Deutschland und Polen im ganzen Mitteleuropa, wie Tschechoslovakei, Osterreich, Ungarn, Rumänien, auf dem Balkan, im nördlichen Kaukasus, in Kleinasien, und endlich in Cyprus — englische und südrussische Exemplare konnte ich leider nicht untersuchen. Im Westen geht sie allmählich in die galliae- Russe über, und die Grenze der beiden Rassen ist undeutlich, Diese Population lebt im grössten Teile Deutschlands, und auch in gewissen Teilen von Österreich. Sie kann als Pica pica pica S galliae bezeichnet werden, und der Unterschied zeigt sich nur quantitativ in der Population; einzelne Stücke können mit Prope-Zeichen (S) nicht versehen werden. Ehenso verwischt sich die Grenze zu den zwei östlichen, bez. zur nôrd- lichen Rasse, mit P. p. fennorum, und P. p. bactriana. Der Unterschied ist gleichfalls nur in der gesammten Population zu erkennen, welche im nördlichen Polen und in Russland, ungefähr in der Höhe von Moskau lebt. Duxasewszkt will für diese Population den Namen, Pica pica kot GAWRILENKRO erneuern, welche Rasse nach Dixasıwszaı nur in grösseren Serien zu unterscheiden ist, und soll jedes 3 ad. Exemplar einen weissen Fleck noch an der 11-ten Schwinge tragen, was man im Westen nicht bei jedem Exemplar finden kann, und ist diese Rasse kleiner als P. ». fennorum (in. litt.). — Um die Frage zu klären gab ich in die vorletzte Rubrik meiner Tabelle, die Nummer derjenigen Schwinge an, auf welcher sich noch ein weisser Fleck befand. — Prof. Drurxriev hatte die Güte mir die Original-Beschreibung der P. p. kof mitzuteilen (in litt.), nach welcher der Unterschied lautet : „Die Elstern aus den beim Fluss Orel im Poltawschen und Ekaterinoslawschen Gouvernemente liegenden Distrikten haben einen kurzen, höheren und gebogenen Schnabel. Man muss diese Elstern als eine besondere Subspecies Pica pica hot unterscheiden.“ DeuExriEv erkennt diese lückenhafte Beschreibung nicht an. Ebenso treffen bei Wjatka drei Rassen zusammen: P. p. pica, P. p. fennorum und P. p. bactriana. Die Grenze der letzteren welche von hier nach Südeuropa eingedrungen ist, sind Kama, Perm, Kasan, Wolga und SW-Woronesch (Buruvurix-Druexrniv). Die letzteren zwei dassen sind in der Grösse sehr gleich, so muss die Mischpopulation der drei Rassen sehr ähnlich sein, die aber keine besondere geographische Rasse ist, und wenn jemand sie mit Namen untescheiden will, kann er sie als Pica p. pica S fennorum, bez. P. p. pica S bactriana bezeichnen. 1035/38] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS Pica pica fennorum Lixxn. Eine gut unterscheidbare Rasse, aber nur auf Grund der Maße, in der Färbung ist sie mit der osteuropäischen Population ganz gleich. Der Übergang zeigt sich im Grenzgebiet quantitativ, in der Schwankung der Maße der einzelnen Exemplaren, z. B. in der Gegend von Moskau, Wilna und Grodno. Diese Rasse lebt in NO- Skandinavien, Finnland, N-Russland, und in den Baltischen Staaten. Die Grenze bildet die Linie von N-Polen bis Moskau; bet Wjatka ist sie schon mit P. p. bactriana ben- nachbart. Nach einer freundlichen Mitteilung von Demexriev (in litt.) sind: „die wenigen Elstern aus der Ukraine, die ich sah. ebenfalls Pica pica fennorum Lüxxn Ich vermute eine Mischpopulation. Die Maße, die ich genommen habe, sind 5 199—210 mm. Flügel, Gewicht : | 237—255 gr.; © 185—200 mm., 220—225 gr. (VirikaAxtas) Pica pica galliae Kı.ıinscnn. Eine schwer unterscheidbare und nicht leicht beschreibbare Rasse. Wie Dirprnicu bemerkt, ist dieselbe eigentlich eine Rasse im Werden. Wer gezwungen ist, dieselbe mit einer grossen deutschen Serie zu ver- gleichen, z. B. mit dem Materiale des Münchner Museum, kann keinen Unterschied zwischen den zwei Populationen finden, oder nur mit grosser Mühe. Die sehr strenge Kritik Jorpanxs’s über die Arbeit von Gürz hat den Verfasser mit Unrecht getroffen, weil man auf Grund des schönen Materials im Münchner Museum die beiden Rassen mit Recht zusammen- ziehen hätte können. Erst eine grössere Serie, von dem ganzen Rassen- kreis, gestattet diese Rasse noch zu halten. Die Tendenz, nach welcher der Rücken von Osten nach Westen immer dünkler wird, erreicht in Frankreich schon einen solchen Grad, daß man diese Rasse mit einem eigenen Namen versehen kann. Die Unterschiede in der Färbung des Flügels, die Krrixscuminr betont, fließen mit der Farbe der mittel- europäischen Population zusammen, die Grenzen der individuellen Vari- ation sind unklar, und die Maße stimmen im grossen und ganzen mit jenen der mitteleuropäischen Rasse überein. Einziges Merkmal bleibt der graue Bürzelstreifen, welches Merkmal aber nach NO. mit der deutschen Population, nach S. mit der iberischen keine sichere Grenze hat, und nur schwer zu unterscheiden ist. Maße nach KLEINSCHMIDT und BACKMEISTER sind: Gewicht ad 190—268, iuv. 175—275; Flügel ad 180—195. iuv. 173—205; Schwanz ad 145—265, iuv. 230—263. Meine Resultate waren : Flügel -7 183—198, © 172—195 ; Gewicht 221—241, © 168—180 gr. Das grosse komparative Material aus Europa erlaubt es mir dic geographische Verbreitung der Rasse näher zu studieren, und es hat sich erwiesen, dass diese Rasse auch in Deutschland bis zum Rhein ver- 128 DR, ANDREAS KLEINER {Aquila breitet ist. Nördlich in Holland überschreitet sie den Rhein ; nach Osten, lebt sie in der Schweiz und wahrscheinlich auch in Italien und Süd- österreich, nämlich die einzigen Exemplare aus den genannten zwei Giegen- den scheinen P. p. galliae zu sein, — ich muss: nochmals erwähnen, dass ich keine englische Elster untersuchen konnte. Also die Grenze der Rasse zieht eich quer durch Europa nördlich von der Rhein-Mündung, die nördliche Grenze Schweiz berüherend bis zum N. Quarnero. Sie ist also auf einer weiten Strecke mit der Nominatform benachbart, genauer mitder Population von Deutschland und von einem Teile Österreichs. Das einzige aus Albanien stammende Stück, welches ich untersuchen konnte, gehört schon zu der Nominatform, obwohl auf diesem "Teile des Balkans einige italienische Elemente zu überschreiten pflegen. Meiner Ansicht nach bildet der folgende Teil Europas das Gebiet der P. p. galliae Kusıs- scumipri Holland — vielleicht außer den nördlichsten Teilen —, Belgien, Frankreich, Deutschland westlich vom Rhein, Schweiz und wahrscheinlich Italien und Süd-Osterreich. Nach Mavavn lebt P. p. galliae S melanotos in Roussillion. Diese Rassen stehen auch sehr nahe zu einander, so zeigt sich der Übergang wahrscheinlich auch nur quan- titativ in der Population. Pica pica melanotos Burux. Diese Rasse ist von der Nominatform ziemlich gut zu unterscheiden, nicht so von der benachbahrten 7. p. galliae; sie führt in die afrikanische P. p. mauritanica-Rasse über. Nach der Litteratur bewohnt diese Elster die ganze Iberische-Halbinsel. Die von mir untersuchten Exemplare haben mit /?. p. galliae gleich gefärbten Bürzel, einige aus Deutschland waren sogar noch dunkler gefärbt. Wrruersy meint, dab von 13 spuni- schen Stücken nur eine einen bräunlichweissen Bürzel hatte, die anderen waren schwarz oder bräunlich gefärbt. Nach Jourpary kommen die typischen schwarz-bürzeligen Exemplare nur ausnahmsweise vor. Die Exemplare waren mit ihrer hellen Färbung von P. p. galliae gut unter- scheidbar, besonders hat der Schwanz einen hellen gelblichgrün-metalli- schen Schimmer. Die Schwingen sind glänzend blau. Diese Eigenschaften zeigten sich manchmal auch in der ungarischen Serie, doch nicht allge- mein. Die lebhaftere Färbung zeigte sich am Rücken, und besonders am Kopfe ineinem metallischen Glanz, welche Eigenschaft diese Rasse der P. p. mauritanica nähert. In den Maßen waren meine Bälge gleich mit P. p. galliae. Die Verbreitung ist nach Jorpans, Journan und Wirnersy nicht gleichmässig auf der Iberischen-Halbinsel. Pica pica mauritanica Mati. Die afrikanische Elster ist auch ihren Maßen nach gut zu unter- scheiden, was der Berenaxs’schen Regel entspricht. Das beste Merkmal 1935/98] STUDIEN OBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKESS, 129 ist der nackte kobaltblaue Ohrenfieck ; dieser nackte Kopfteil ist auch an den Jungen unserer und der amerikanischen Elster zu finden (siehe Kx.mBacu). Der Bürzel ist wie der Rücken vollständig schwarz, also im Süden erreicht diese Tendenz ihre Vollkommenheit, entsprechend der Grogen’schen Regel. Die Verdüsterung ist auch am Schwanze wahr- nehmbar, welcher den metallischen Schimmer verloren hat, und matt schwarz ist. Am Kopfe kann man einen metallischen Schimmer gut : beobachten. Sie bewohnt Tunis, Algir und Marokko, aber die Besidelungs- dichte ist nicht gleichmässig. Nistet in Tamarisken und stacheligem (iebüschwerk (WHITAKER). Pica pica asirensis B\rrs. Durch die Liebenswürdigkeit von N. B. Kixsvar (British Museum) war mir die Möglichkeit gegeben auch diese interessante Rasse zu unter- suchen. Es ist wahrscheinlich, dass sich, an dem von mir untersuchten Exemplare ein Pigmentausfall zeigt. Die ganze "Tendenz dieser Rasse entspricht der vorher besprochenen Rasse. Die ganze Färbung ist dunkel, der Bürzel gleichmässig schwarz. Der Schwanz ist nach Barrs auch dunkel; mein Exemplar hatte einen unregelmässigen, abgenutzten. bräunlichen, schimmerlosen Schwanz. Diese Rasse ist von allen Elstern die glanzloseste. Die Maße der bisher gesammelten Exemplaren sind sehr hoch, was im Gegensatze zur Brrsmann’schen Regel steht, doch muss bemerkt werden. dass die von ihr nördlich lebende Rasse abenfalls schr gross ist. Ihre Verbreitung fällt auf das Asir-Gebirge in Süd- Arabien. Pica pica bactriana Br. Eine grosswiichsige, helle Elster, die der Nominatform ähnlich ist ; die Maße sind aber im grossen- ganzen grösser — nach Harrert ala 188—212 (196), cauda 260 —288. Sie hat in ihrer Färbung mehr Grün, | und der schwarze Saum der Schwingen ist im allgemeinen viel schmäler. Der blaue Schimmer fehlt von der Schwanz-Färbung, aber bei den Jungen ist er noch vorhanden. Die Jungen sind von P. p. pica nicht zu unterscheiden. Wichtiges Merkmal ist die grüne Farbe der grossen Flügeldeckfedern. OGxEw erwähnt ein mauserndes Exemplar aus der Moskauer Sammlung das teils die Farben der osteuropäischen, teils die der westeuropäischen trägt. Ihre Verbreitung ist nach STEGMANN : Wjatka, Perm, Kasan, Ufa. Samara,Saratow, Astrachan, Orenburg, W. und Mittlere Kirgisen-Steppen. die SW. Seite der Tarabagatoi-Gebirge, Semirjetschje, die ebenen Teile von Turkestan, Fergana-Tal. Transkaspien, O. Persien, Afganistan, W. Tibet, Ladak (1927). Das Verbreitungsgebiet von P. p. bactriana beginnt à ka 130 N DR. ANDREAS KLEINER i [Aquila nach STRESEMANN wahrscheinlich schon bei Asteradeh, und die Bilge aus dem Beludsistan haben sich auch als P. p. bactriana erwiesen (1028). HELLMAYR bestimmte die Bälge des Field Museum’s aus Ladak für diese Rasse, sie ist nördlich vom Nubra-See und östlich vom Pangong- See, und in Beludschistan verbreitet (1929). Srvarr-Baxer hält für die südliche Grenze der Verbreitung : Gilgit, Kashmir, Ladak ; die Elster wurde im Juli auch in Garhwal beobachtet, das Nisten ist aber nicht bewiesen, kommt auch in Kuman und im Simla-Gebirge vor (1932.) Ataroxı meint, dass die Elster am Euphrat mit der europäischen nicht identisch sei (1932). Die Exemplare von Mossul waren nach meiner Untersuchung P. p. bactriana. Auch die zweite Kleinasien-Forscherfahrt von Vasvint’ brachte aus SO. Kleinasien mehrere P. p. bactriana (1937), in welcher Gegend Bırp die Nominatform feststellen will (1937). Die Ergebnisse wird der Forscher selber mitteilen. G. Hrixricn beobachtete diese Rasse in Persien auf Gleditschien und Orängenbäume nistend und fand am 28. März schon Eier. Pica pica hemileucoptera Sııon. Diese Rasse ist von P. p. bactriana schwer zu trennen — wie auch Kuakstorr bemerkt — , die Maße sind aber allgein grösser, und Srrc- MANN unterschied sie mit Hilfe eine’ Serie von cca. 200 Stück. Die . Verjüngung desschwarzen Saumes der Schwingen variert bei der bactriana- Gruppe (bactriana, hemileucopteru, leucoptera, kamtschatica) sehr beträcht- lich, so dass man dieses Merkmal als Rassen-Kriterium ganz ausschalten kann. Das Grün an der Schwinge variert ebenfalls stark, doch ist es noch ein ziemlich stabiler Unterschied. Der Schwanz ist lichter. Ihre Verbreitung ist nach Betvrity und DEMENTIEV (STEGMANN): W. Mittel-Siberien, Altai, Sayan, NW. Mongolien, die Berge von Turkestan, Tian-Schan, Talasski, Ala-Tau, Alai, Pamir, Ghissar, Kasch- var bis zum Lob-Nor, und nördlich am Jenissei bis 64°, am Lena 61°. Bei Irkutsk lebt schon die niichste Rasse, aber es ist noch ein Misch- gebiet (1933). HELLMAYR unterstütze die Bestimmungen STEGMANN"B auf Grund des Materials von München, und nach seiner Studie gehören die Bälge aus Kaschgar, und wahrscheinlich von Sanju, und südlich : van ‘Tarim gesammelten Stücke auch zu dieser Rasse (1929). Pica pica leucoptera Gov. Kine noch hellere und grössere Rasse. Die Maße sind nach Sric- MANN : a. 208—230 (220), c. 295—331. Das schöne Material, welches ich De. M. Sassi (Naturh. Mus. Wien) verdanke, war leider ungenügend, weil die Exemplare sämtlich Jungvögel waren, dabei sogar aus «dem Mischgebiet stammend. Die Maße schwankten innerhalb der Variations- 1935/98] STUDIEN OBER DIK CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKEN8 © 131 breite der vorhergehenden Rasse, von welcher sie schwer zu trennen ist. Die Verbreitung ist die südliche Gegend des Baikal-Sees, NO. Mongo- lien, NW. Mandschurei bis Techita und Sretensk, wo die Verbreitung der Elstern unterbrochen ist, weil in dem Chingan-Gebirge, und bei dem oberen Amur und an der unteren Schilka keine Elster vorkommt. Ebenso fehlt die Elster trotz günstiger Gebiete am NO. Baikalsee bis Kamt- schatka, in Jakutsk, in dem Stanowoi-Gebirge, an der Küste des Ochots- ker-Meeres, und auf der Sachalin Insel. Pica pica kamtschatica Srrx. Die hellste Elster. Die innere Fahne der Schwingen ist ganz weiss oder nur von einem sehr schmalen schwarzen Saume umgrenzt. Die Flügeldeckfedern sind grünlich. Kopf und Rücken haben einen bedeuten- den grünlichen Schimmer. Sie ist eine der grössten Elster, der BERGMANN" - schen Regel entsprechend. Die Maße sind nach Srramaxn: a. 199— 219 (210), c. 254—288. S. Brenaman hatte die folgenden Maße gewonnen : a. 3 211—218, 9 206 mm. Die Hornschicht hat an alten Präparaten Risse bekommen. Als Verbreitungsgebiet war nur die östliche Küste Kamtschatkas bekannt, erst BEenGMax fand sie auch in dem Inneren der Halbinsel (1935). In Kamtschatka ist die Elster ziemlich an menschliche Ansie- delungen gebunden, doch Bixumax fand sie auch entfernt von den- selben. Die Rasse brütet niedriger, wie in Europa, auf cca. 3—4 m hohen tebiischen. 9 Eier waren am 29. Mai in einem Nest. Diese Rasse gehört noch zur bactriana-Gruppe, obwohl ihr Gebiet ganz inselartig ist, wie bei asirensis, und ist von den, zu ihr geographisch am nächst liegenden amerikanischen und kinesischen Gruppen in der Färbung weit entfernt. Pica pica anderssoni Lüxnn. Bei keiner anderen Elstern-Rasse entstanden so bedeutende Meinungsverschiedenheiten wie bei dieser nordchinesischen. Dieselbe lebt geographisch sehr nahe zu P. p. leucoptera und auch nicht weit von P. p. kamtschatica, doch ist die Färbung ganz von denselben verschieden, und gliedert dieselbe der sericea-Gruppe an, von welcher Rasse sie grün- lichere Schwingen, grüne Flügeldeckfedern, und grüner Schimmer anı Schwanz, und grössere Maße unterscheiden. StrGmanx’s Maße 194—214. Die individuelle Variation ist bei dieser Rasse sehr gross. Uber die Existenz-Berechtigung dieser Rasse wird viel gestritten. Die Ursache findet man darin, dass westeuropäische, russische und japanische Forscher nur sehr schwer zu einem Material gelangen können. Die Unterscheidung ist bei dieser Gruppe auf den metallischen Schimmer des Gefieders gegründet. Indem bei den Elstern die Variabilität sehr ge 132 DR. ANDREAS KLEINER (Aquila weit ist und Anklänge an andere Rassen häufig vorkommen, bestimmte jeder Forscher die geographischen Rassen nach den Varietäten, welche in seinem geringen Materiale vertreten waren, Der Auktor, LONNBERG selbst hatte bloß drei Exemplare (1923). SrEGMANN beschrieb im J. 1927 in seiner grossen Studie neben P. p. anderssoni noch P. p. amurensis (Amur), P. p. jankowskis (Ussuri), und P. p. alaschanica (Ala-Schan- Gebirge). Die letzte Rasse wurde von LÖNNBERG auf Grund eines neuen Materials bald in P. p. anderssoni eingezogen (1931), und Lüxxueuc fügt seiner Beschreibung hinzu, dass diese Rasse einen kleineren Schnabel. und dünnen Lauf besitzt. Im J. 1933 meint Kozrova. daB am Sogo-Nor- See und im mittleren Gobi P. p. alaschanica vorkomme. Taxa-Tsurası findet es nicht für unmöglich. dass es sich um eine gute Rasse handelt (1934). Meise kann keinen sicheren Unterschied zwischen P. p. amurensis und P, p. jankowskii machen, und setzt zu den meisten Exemplaren seines Materials (20 St.) das Prope-Zeichen ($). Mrisr. sagt, daß bei Charbin besonders im Winter Übergänge vorkommen mögen (1934). Doch STEGMANN betont auf Grund eines neuen Materials (8 St.). daß die beiden Rassen von einander gut zu unterscheiden sind (1931). Die Armschwingen der P. p. amurensis dürften weniger Violett-Schimmer haben. die grossen Flügeldeckfedern seien stahlblau. und am Schwanz soll der blaue Schimmer fehlen. MusiteK erkennt auch P. p. amurensis an (1936). Die Maße sind nach SreGmanxi: jankowskii a. 194—208 (199). c. 255—265 : amurensis a. 200 —214 (206), c. 262—285 ; anderssoni a. 198 mm. STRESEMANX hält schon (1937) P. p. amurensis synonim zu P. p. anderssoni. Nach dieser Untersuchung soll bloß noch P. p. jankowskii erhalten bleiben. welche Rasse in einer U-Form von P. p. anderssoni umgeben ist, aber ohne sichere geographische Grenzen. In Kenntniss dieser Literatur habe ich mich bestrebt Exemplare aus den Gebieten aller drei Rassen zu untersuchen. Auf Grund meines spärlichen Materiales konnte ich feststellen. dass alle diese Rassen sehr variabel sind. aber einen Unterschied konnte ich nicht finden. La Tovenk will diese Rasse sogar mit P. p. sericea synonimisieren, was ich nicht berechtigt gefunden habe. obzwar nicht geläugnet werden kann, daß sie derselben sehr nahe steht. Auf Grund meiner Untersuchung und der zitierten Literatur glaube ich die drei Rassen zusammenziehen zu dürfen. und da die Priorität Lönxsera’s Name hat, soll sie P. p. anderssoni heissen. Die Bälge, die man P. p. jankowskii nannte, gehören wahrscheinlich zu solchen, die sich der Elster von Korea, P. p. japonica nähern. Die Verbreitung von Pica pica anderssoni Lixxu. ist die folgende : Amur, Ussuri, Chihli, W. Shansi, Ala-Schan. NW. Kansu und mittlere Gobi. Nördlich und westlich dieser Verbreitungsgebiete lebt keine Elster, und nach STEGMANN ist sie in dieser Richtung im Ausbreiten (1931) 935/38] SZUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 133 begriffen. z. B. Kumara. Im Westen lebt sie selbst in der Wüste. und im Norden ist sie an menschliche Ansiedelungen gebunden (StroMANN). Brick fand Übergänge zu P. p. bottanensis bei Tetung. An den östlichen Teilen ist sie von Süden mit P. p. sericea benachbart. welche zu ihr in der Färbung am nächsten steht. Pica pica japonica SCULEGEL. An der östlichsten Spitze der Verbreitung von P. p. anderssoni ist dieselbe mit P, p. japonica benachbart. welche Rasse schon Scuurert beschrieben hat. aber bisher keine Anerkennung fand. STEGMANN er- wähnte daß es sich gewiß um eine selbstständige Rasse handelt. aber sein Material war zu wenig. um er auch feststellen zu können. Er meint. die Flügel sind mehr violett-blau (1927). Ganz unabhängig von dieser Untersuchung bekam Momivaua dasselbe Resultat: Schnabel kleiner. Schwingen mehr mettallisch. wie bei P. p. sericea. Brust und Rücken purpurmetallisch glänzend (1928). Diese Merkmale wären an meinem kleinen Material sofort zu erkennen. so will ich diese Rasse, übereinstimmend mit den beiden Verfassern. von der kontinentalen P. p. sericea trennen. Sie hat gute geographische Grenzen und ist auch an ihrem kurzen und dieken Schnabel leicht zu erkennen. Es fehlt der. grünliche Schimmer von den Armschwingen. und sind selbe einfärbig. violett-blau, die Maße sind kleiner. Geographische Verbreitung : Korea und N. Kiusiu. wo sie heute als seltenes Naturdenkmal geschützt wird. Pica pica sericea (wi. Eine der dunkelsten Elstern. Ähnlich der Nominatform. aber dünkler- die Schwingen sind mehr dunkel-violett als die violettesten Stücke der Nominatform, z. B.. O. 845. Der Schwanz ist ebenfalls violetter. Der grüne Schimmer, wie an allen Rassen dieser Gruppe. ist auch am Rücken bemerkbar. Am nächsten steht sie zur P. p. anderssoni, welche von ihr schwer zu unterscheiden ist. Die Maßen sind kleiner — aber grösser als P. p. japonica — im Ganzen dunkler, der grüne spiegelartige Teil an den Armschwingen ist kleiner. Schnabel schlanker und länger. Einige Exemplare sind besonders P. p. anderssoni ähnlich. z. B., L. 1920, 5. 5. 74. Es ist zu behaupten. daß eine Tendenz sich nach Süden zeigt: daß die blaue Färbung intensiver und der Schnabel schlanker wird, aber dies ist noch nicht soweit vorgeschritten. daß man eine selbständige Rasse unterscheiden kann, wie es Momıyama und Isıı machen. Leider gelang es mir keine Stücke aus Hainan zu untersuchen. aber durch die Liebenswürdigkeit Drracovr’s und Bertioz’s war ich im Stande dax. | Material des Pariser Museum aus Annam zu untersuchen, von welchem 134 DR. ANDREAS KLEINER [Aquila ich auf den erstem Blick dachte, daB es von P. p. sericea unterscheidbar ist, und mit der Beschreibung und Abbildung der P. p. hainana überein- stimmt. Genauere Untersuchung erwies jedoch die AIRE EN von Kınona’s Meinung (1932). Die Verbreitung ist : nérdlich bis zum Flusse Hwang-ho, Ost-Kina, Nord- und Mittel-Annam, Tonkin nördlich von Laos und südlich vom Varella-Gebirge, ausserdem Formosa und Hainan. Nach DELACOUR kommt sie auch in Süd-Annam, Cochinchina, Cambodge und Bas-l.aos vor. Westlich ist sie mit P. P. bottanensis benachbart. Pica pica bottanensis Dr1.Ass. Die größte Elster, und eine der am dunkelsten und kältesien gefärbten Rassen. Der Bürzel ist ganz schwarz, wie bei bei beiden anderen südlichsten Rassen, aber die Färbung ist lichter, als bei diesen. Sie bildet auch eine Ausnahme von der Brromaxn-Regel, doch dürfte dabei der Lebensraum in Tibet eine Rolle spielen. Mit den zwei groben nördlichsten Rassen verglichen, ist P. p. bottanensis im Habitus ähnlich, aber viel dünkler als P. p. kamtschatica und hat bläuliche Armschwingen Der Schwanz variiert auch bei meinen zwei Stücken sehr stark, aber er war dünkler als bei P. p. kamtschatica, und P. p. fennorum. Die Schwingen sind dagegen grünlicher, als bei P. p. fennorum, und der Saum der Schwingen ist breiter. Die beiden nördlichen Rassen haben einen hell weissen Bürzel, dagegen hat P. p. boltanensis einen schwarzen. Sie ist von der benachbarten P. p. sericea leicht zu unterscheiden, Die Schwingen sind statt violettblau, kalt grünlich-blau. Der Bürzel variiert bei P. p. sericea zwischen weiß und grau, bei P. p. bottanensis schwarz, wie der Rücken. Der Schnabel ist schlank, scharf, bei den Nasenlöchern sich ausbreitend. Die Maße sind viel größer : nach Harrerr: r. 28-35, a. bis 250 mm. (sogar bis 265). Der Schwanz ist nach Strramanxyn relativ kurz 270—300 mm. Die Verbreitung ist : Sikkim, Bhutan, O. Tibet, nördlich die Grenze Burchan-Budda-Gebirge, NO. Zaidam, O. Nan-Schan-Gebirge, Tetung- Fluß (STEGMANN, Sruant-Baker, STRESEMANN). Nach LupLow scheinen die Gebiete mit feuchtem Klima für sie ungeeignet zu sein, was im Zusammenklang mit dem kalten Ton der Färbung steht. Pica pica hudsonia S\u. Diese in N. Amerika weitverbreitete Elster steht in ihrer Färbung der sericea-Gruppe am nächsten, aber sie ist auch der Nominatform sehr ähnlich, mit welcher sie Suanri noch für identisch hielt (1877). Nach Tıverser weicht sie in der Färbung kaum von der europäischen ab, desto mehr in der Stimme. Biooks unterscheidet sie gut von allen 1035/38 } STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 135 anderen Elstern: die braune Iris ist mit einem weißen Saumring umgeben; P. p. nultalli und die Elstern der Alten-Welt besitzen eine völlig braune Iris. Die Färbung reiht sie zu den dunklen Elstern. Der grün- liche Schimmer zeigt sich am Kopfe und Rücken. Die Schwingen haben einen breiten schwarzen Saum. Der Farbenton des Schwanzes ist matter und kälter grünlich schimmernd, als bei den europäischen. So ist sie doch gut zu unterscheiden. Von P. p. sericea unterscheidet sie sich durch den kalt-grüneren Ton des ganzen Gefieders und mit lebhafterem Schimmer am Kopfe und am Rücken. | Die Grenzen ihrer Verbreitung sind nach Heérruiyr: nördlich in Alaska Mittel-Jukon, Mittel-Alberta, Mittel-Saskatschewan, südlich S. Manitoba, N. Arizona, N. New Mexiko, westlich O. Washington und der östliche Abhang des Sierra Nevada-Gebirges, östlich W. North- Dakota und New-Mexico, gelegentlich ist sie schon vorgekommen : lowa, Wisconsin, Illinois, Michigan, Ontario, Quebec und auch bei Hudson- Bay. In Kanada fehlt sie an der Meeres-Küste (Tavernen). Pica pica nuttalli Av». Die am meisten abweichende, kleine Elster, die nur einen sehr kleinen Lebensraum besitzt, wo ihre Knochen schon aus dem Pleistozen gefun- den worden sind. Der gelbe Schnabel und der nackte gelbe Ohrfleck unterscheidet sie scharf auch von der ihr am nächsten lebenden Rasse, und darum wollten viele eine selbständige morphologische Art in derselben finden. Meinerseits habe ich mich schon auf diese Rasse berufen, als ich das Exemplar aus Hadad, Ungarn beschrieben habe, welches außer dem beinahe ganz gelben Schnabel, einen ähnlich gefärbten Lauf hat. Brooks besitzt ebenfalls eine gelbkrallige P. p. nuttalli. Merkwiirdig ist, daß die Elster mit der hellsten Haut (gelb), und mit der dunklesten Haut (kobaltblau) an derselben Stelle einen nackten Fleck trägt, welcher Teil auch an allen anderen Rassen lange Zeit nackt bleibt. Wenn wir nochmals daran denken, daß die gelbe Haut auf den mitteleuropäischen Elstern erscheint, haben wir eine Reihe der Argumente, daß alle Elstern zu einen Rassenkreis gehören, und es ist ein Beweis meiner Ansicht. daß bei einer systematischen Studie alle Rassen des Rassenkreises unter- sucht werden müßen, daß. wir die Mutationen, usw. meritorisch beurteilen können. _ Die Färbung des Gefieders stimmt mit der benachbarten P. p. hud- sonia überein. Der Kopf und der Rücken haben einen grünlichen Glanz. Die Farbe der Iris ist nach Brooks braun, was mit den Elstern der Alten- Welt und nicht mit den amerikanischen übereinstimmt. Ihre Verbreitung ist nach HitiMayr die obere und untere Austral- Gegend westlich von Sierra Nevada von Tehana Country bis Ventura 136 DR. ANDREAS KLEINER {Aquila und Kern, besonders die Taler des Sacramento und San Joaquim. In Betracht auf die engen Grenzen der Verbreitung sind die amerikanischen Vogelfreunde mit Recht besorgt über die Erhaltung dieser Rasse. a 26. 27. . Brooks, A., The relationships of the american magpies. (Auk, 1931, p. 271-272 Irodalom — Literatur.*) ..Auanoniı, 1., Bemerkungen und Ergänzungen zu R. Meinertzhagens Werk ,,Nicoll’s Birds of Egypt". (J. f. O:, 1932., p. 416-424.) . Backweisten, W.—Kreisscumir, O., Zur Ornithologie von Nordost-Frankreich, (J. f. O., 1920, p. 1 -32.) BERGMAN, ST., Zur Kenntnis Nordostasiatischer Vögel. (Stockholm, 1935, pp. 208.) . Bmp, €. G., The birds of Southern Asia Minor from Mersin to the Euphrates, (ibis, 1937, p. 65 --85.) . Bren, €, L., Handbuch der Naturgeschichte aller Vögel Deutschland». (Ilmenau, 1831, pp. 1088 & XLV.) Burns, L. Die langgeschwantzte Elster, Pica caudata Ray. (J. £. O., 1858, p. 173-176.) Buckxizz, J. A., On the ornithology of Cyprus. II. (Ibis, 1910, p. 1-47.) . Berurnin, S.A. - DEMENTIEV, G. P., Systema avium Rossicarum. LI. (L’Oiscau, 1933, p. 727 750.) CHERNEL, T., Magvarorszäg madarai. IT. (Budapest, 1899., pp. 830.) CHERNET, I., Nomenclator avium Regni Hungariae. (Budapest, 1918, pp. 76.) Daar, S. K., Variations de la pie de bactriane, (Alauda, 1936, p. 25 -35.) . Debacoun, J. Janovinit, P., Les oiseaux de Findochine Française, IV. (Paris, 1931, pp. 293 & NLVI.) $ DEsrorr, G.,. Notes on the ornithology of Malta. (Ibis, 1917, p. 281-349.) . Dur, L. R., Habits of the magpie in Southeastern Washington. (Condor, 1917, p. 121-124.) . Dirvenuen, F., Die geographische Verbreitung der Elster, Genus Pica, Vieill, (Ornis, 1889, p. 280--332.) : Domnrowski, R., Ornis Romaniae. Bukarest, 1912, pp. 872 & LIV.) . Duxasewsks, A. Ein Beitrag zur Systematik der Rabenvögel (Corvidae). (Acta Orn. Mus. Zool. Polon., im Druck.) — 21. Drroxp, C., Oeuvre du baguage des oiseaux en Belgique. (Gerfaut, 1932, p. 41-90, 1933, p. 49—104, 1934, p. 52—109.) FLOERICKE, K., Forscherfahrt in Feindesland. (Stuttgart, 1918, pp. 128.) Forkest, H. E., Remarkable varieties of magpie. (Brit. Birds, 1921-22, p. 41.) . GENGLER, J., Balkanvögel. (Altenburg S. A., 1920, pp. 210.) Gorsuxov, G. P., Berichte zur Säugetier- und Vogel-Fauna der Novaja-Semja — Materiali po faune miekopitajustschik i ptie Novaj Zemli. (Transactions of the Institute for Exploration: of the North. No. 40., 1929, p. 169—-239.) Gorz, W., Systematische Bemerkung über einige deutsche Vogel. (Verb. Orn, Ges. Bay., NV., 1922, p. 126--133.) GroesBers, F., Uber Farbvarietàten und Farbaberrationen der Vogel und ihre Vererbungsweise. (Anz. Orn. Ges. Bay. Il., 1936, p. 368-372.) : 9) Aberratiok irodalinät lásd STRAND-nál, — Die Literatur der Aberrationen riche bei STRAND. 1935/38] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 29. 30. 31. 32. 33. 137 Harmison, J. M. A contribution to the ornithology of Macedonia and the North Aegean Area. (This, 1925, p. 422-— 442.) Harnisos, J. M.—Parérr, P.. A contribution to the ornithology of Bulgaria. (bia, 1933, p. 589—641.) Harnisox, J. M.— Pater, P. An ornithologienl survey of Thrace, ete. (Ibis, 1937, p. 582-625.) Hanrent, E. (—STEINBACHER, F.), Die Vögel der paläarktischen Fauna. (Berlin, 1903-36, pp. 2328 & 92 & 480.) Huinsnorm O. & M. Die Vögel Mitteleuropas. 1. (Berlin-Lichterfelde, 1926, pp. 329.) Herrmavi, €. E., Birds of the J. Simpson-—Roosevelts Axintie expedition. (Field Mus. Publ. Zool. Ser. XVII. 3.. 1929, p. 27 —144.) . Hernmayr, €. E., Catalogue of birds of the Americas. VIT. (Chicago, 1934, pp. 531.) . Hess, A., TIT. Bericht über die Tätigkeit der Schweizerischen Zentralstation für Ringversuche in Bern in den J. 1917 bia 1919. (Orn. Beob., 1919- -20, p. 120-- 126.) Hecees, A., Simples notes sur la pie bavarde, Pica pica L., (Alauda, 1935, p. 535 —540.) Jinsik, I. KabLEc, O., I. Beringungsbericht der Tschechoslovakischen Ornitho- logischen Gesellschaft für das Jahr 1936, -— 11. KrouZkovaci zpriva Cs. spoled- nosti ornitologické za r. 1936. (Sylvia 1937, p. 1-19.) . Jornans, A Pica pica galline Kleinschmidt. (Falco. Sonderheft, 1923, p. 28 30.) | . Jonvaxs, A., Ueber einige Vogelrassen der Nord-Pyrenacen und Nordost-Spaniens. (Anz. Orn. Ges. Bay., DL. 1933, p. 250 - 266.) . Jormpan, F. €. R.. The birds of Southern Spain. (Ibis, 1936, p. 725 --763.) dovrai, F.C. R., The breeding birds of Cyprus. (4. f. O., Featechr. Hartert, 1920, p. 33- 40.) È Kanwiacn, KE, R., The magpie in relation to agriculture, (Technical Bull. No. 24) 1927, pp. 29.) Kwaknrorr, V. A. Mutation des pies de la Sibérie Occidentale, (Gerfaut, 1934, p. 174 184.) KozLova, E. V., The birds of South-West Transbaikalia, Northern Mongolia, and Central Gobi. IV. (Ibis, 1933, p. 59 87.) Kumsennowt, H.—NietHamyen, G., Beiträge zur Kenntnis der Avifauna Kleine Asiens’ (Paphlagonien Galatien). I. (J. f. O., 1934, p. 505-552.) Kenona, N., A revision of the types of birds described by Japonese authors during the years 1923 to 1931. (Nov. Zool. XXXVII. 1932, p. 384-405.) LAMBRECHT, K.. Handbuch der Palacornithologie. (Berlin. 1933, pp. 1024.) La ToveÒe, J. D. D., Notes on the birds of North-East Chihli, in North China, (Ibis, 1920, p. 629-— 671.) LoxxBenG, E., A contribution of the bird fauna of Southern Gobi. (Arkiv för Zool. 1931, No. 12, pp. 18.) | Luprow, F.—Kınsean, N. B., The birds of Bhutan and adjacent territories of Sikkim and Tibet. (Ibis, 1937, p. 1—-46.) Mayatp, N.—Heiw DE Barsac, H.—Jovanp, H., Inventaire des oiseaux de France, (Paris, 1936, pp. 211.) Musk, W., Die Vogelwelt der Mandschurei. (Abh. u. Ber. Mus. Tier. Völkerk. Dresden, XVIIT. 2., 1934, pp. 86.) Momiyama, T. T.—Ieu, T.—Takizawa, F., A list of the birds collected bv Mr. 8. Maki in Formosa. (Annot. Orn. Orient., 1928, p. 149—170.) 138 DR. ANDREAS KLEINER [Aquile 54. Musinex, J., Observations ornithologiques de la 1égion de l'Oussouri et des environs de Vladivostok. — Ornithologickä pozoroväni x Ussurijského kraje a okoli. Viadivostoku. (Sylvia, 1936, p. 49-53.) i 55. NierHammen, G., Handbuch der Deutschen Vogelkunde. I. (Leipzig, 1937, . 474.) 56, fata S. I., Zur Frage über die sistematische Stellung der weissflügligen Elster (Pica leucoptera Gould). — K, voprosu 0 sistematicheskom polozsenij belokrùloj soroki (Pica leucoptera Gould). (Messager Ornith., 1913, p. 113—115.) 57. Ooxt, E. D., Resultaten van het ringonderzoek van het Rijks Museum te Leiden. XII. (Ardea, 1920, p. 1—5.) 58. Oorı, E. D., Resultaten van het ringonderzoek betreffende den Vogeltrek, etc., XIX. (Zool. Med., 1932, p. 17—75.) 59, Parnor, C., Ergebnisse einer Reise nach dem Occupationsgebiet nebst einer Besprechung der etc. II. (Orn. Monatschr., 1898, p. 348—363.) 60. Parrot, C., Zur Systematik der paliiarktischen Corviden. II. (Zool. Jahrbüchern, 1907, XXV., p. 1—78.) 61-—68. Recovery of marked birds. (Brit. Birds, 1927-28, p. 52 -60, 1929—30, p. 108—125., p. 202-—305., 1930—31., p. 179--187., 1031—32., p. 45—ő51., 1935—36., p. 277-253, 1936—37., p. 74—79., p. 254-258.) 69. Reisen, O., Materialen zu einer Ornis Balcanica. II. Bulgarien. (Wien, 1844, pp. 204.) 70. Reiser, O., Materialen zu einer Ornis Balcanica. III. Griechenland. (Wien, 1905, pp. 589.) 71. Reisen, O. —- Finnen, L., Materialen zu einer Ornis Balcanica. IV. Montenegro. (Wien, 1896, pp. 149.) 72." RiyxscH, B., Kurze Anweisung für zool.-syst. Studien. (Leipzig, 1934, pp. 116.) 73. RexscH, B., Das Prinzip geographischer Rassenkreise und das Problem der Art- bildung. (Berlin, 1929, pp. 206.) 74. ROTHSCHILD, W. — Harrerr, E., A zoological tour in West Algeria, (Nov. Zool., 1914, p. 180--204.) i 75. SACHTLEBEN, H., Vögel. in SricHow, E., Beiträge zur Natur- und Kulturgeschichte Lithauens und angrenzender Gebiete. (Minchen, 1922, pp. 232.) 76. SCHENK, H., Elsternester im Schilfrohr. — Pica pica fészkek a nädban. (Aquila, 1906, p. 214.) 77. ScHENk, H., Pica rustica Nester im Rohrwald. — Szarkafészek a nádasban. (Aquila, -1927— 28, p. 397 & 438—439.) 78. ScHENK, J., Die Vogelmarkierungen der Kgl. Ung. Orn. Centrale in den Jahren 1914 und 1915. — AM. K. Orn. Központ 1914. és 1915. évi madärjelôlései. (Aquila, 1915, p. 219-328.) 79. ScHENK, J., Bericht über die ung. Vogelberingungen in dem Jahren 1916—1919 — Jelentés az 1916-19. évi magyar madürjelôlésekrol. (Aquila, 1919, p. 26—41.) 80. SCHEXK, J., Bericht über die Vogelberingungen in Ungarn in den Jahren 1924 und 1925. —- Az 1924-25. évi magyar madärjelölösek. (Aquila, 1925—26., p. 24—65.) 81. ScHexk, J., Die Vogelberingungen in den Jahren 1926—27. XII. — Az 1926-27. évi magyar madärjelôlések. XII. (Aquila, 1927-—28., p. 16—85.) : 82. ScHENK, J., Die Vogelberingungen des Kgl. Ung. Ornith. Institutes in den Jahren 1931—32. XIV. — A m. kir. Madártani Intézet 1931—32. évi madérjelôlései, XIV. (Aquila, 1931 —34., p. 32-114.) 83, ScHirrenni, A., 2. Bericht über die Schweiz. Vogelwarte Sempach. (Org. Schweiz. Ges. f. Vogelkunde u. Vogelschutz., 1926—27., p. 1—14.) 1935/88) STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DIE K ARPATHEN-BECKENS 134 84. ScHirrenng, A., 5. Bericht über die Schweizerische Vogelwarte Sempach. (Orn Beob., 1929—30., p. 1—14.) 85. SCHNURRE, O., Die Vögel der deutschen Kulturlandschaft. (Marburg a. L., 1921 i pp. 136.) 86. ScHanre, R. B., Catalogue of the Passeriformes. INT. (London, 1877, pp. 343.) 87. Skoveaarp, P., Dansk Ornithologisk Centrals Ringmaerkninger. (Dansk Fugle 1930—31, p. 1-50.) 88. Speisen, A. J., Resultaten van het ringonderzoek betreffende den Vogeltrek, etc. XX. (Zool. Med., 1933, p. 206—262.) 89. SPrENGER A, Von der Elster. (Orn. Monschr., 1913, p. 477—480.) 90. Stecmany,eB., Die ostpaläarktischen Elstern und ihre Verbreitung. (Annuaire Mus. Zool. Acad. Scienc. URSS., 1927, p. 366—390.) 91. STEGMANX, B., Die Vögel des dauro-mandschurischen Uebergangagebietes. II. (J. f. O., 1931, p. 137—236.) 92. STEGMANN, B., Die Vögel des nördlichen Baikal. (J. f. O., 1936, p. 58—139.) 93. STRAND, E., Pica pica pica (L.) ab. latviensis n. ab. nebst Bemerkungen über die Notwendigkeit Aberrationen auch der Végel zu benennen (Fol. Zool. et Hydro- biol., 1932, IV. p. 38—-57.) 94. STRESEMANN, E., Avifauna Macedonica. (München, 1920, pp. 271. & VI.) 05. STRESEMANN, F., Die Vögel der Elbrus-Expedition. (J. f. O., 1928, p. 313—411.) 96. STRESEMANN, E.-—Muise, W.—SCHÖNWETTER, M., Aves Beickianae. (J. f. O., 1037. p. 375—576.) 97. Sruant—Bakerr, E. C., The nidification of birds of the Indian Empire. I. (London, . 1932, pp. 470.) 98. Takatsugkasa, N.—Hacnisura, M.—Keropa, N.—JamasHina, J.—UcHipa S., Birds of Jehol. (Tokyo, 1934, pp. 91. & XXVIIT.) 99. TAVERNER, P. A., Birds of ‘Canada. (Ottawa, 1934, pp. 445.) 100—105. THIENEMANN, J., Jahresbericht der Vogelwarte Rossitten. (J. f. O. 1914. p. 411—485., 1915, p. 403-—504., 1016, p. 489-—581., 1923, p. 132—158., 1924, p. 206—222., 1926, p. 53—96.) High 106-112. Vinikaneas, I. (—Hvyròxtx, 0.), Die Vogelberingung in Finnland etc. (Orn. Fenn., 1928, p. 1—10., Memor. Soc. pro Faun. et Flora Fenn. 1930—31, p. 6—26., 1931—32, p. 100—136., 1932—33, p. 33-—67., 1933—34, p. 99—137., 1934-—35, p. 58—96., 1935—36, p. 75—106.) 113. WHitaker, J. I. 8., The birds of Tunisia. Il. (London, 1905, pp. 410.) 114. WirHenuy, H. F,, The moults of the British Passeres.with notes on the sequence of their plumages. I. (Brit. Birds., 1915 —16, n. 148—151.) 115. WirHEtny, H. F., The moults of the European Passerer. (J. f. O., Festachr. Har- tert, 1929, p. 236—248.) ‘116. WirHenny, H. F., On the birds,of Central Spain, with some notes on those of South-East-Spain. (Ibis, 1928, p. 385-436.) Berichtigung. Bedauerlicherweise berücksichtigte ich die äussert gründliche Studie " von MAYAUD nicht, auf welche Lücke mich v. JORDANS gütigst aufmerksam machte. Die eingehenden Detailresultate stehen in keinem Widerspruch mit meinen, so brauche ich nur das Zitat anzugeben (Alauda, 1933, p. 362—382.). Leider kann ich schon das inzwischen erschienene grosse Werk von Prof. LINSDALE wegen der Druckspere nicht mehr besprechen. ~ 4 let ars {Aquila cis . | Pica pica leucoptera Gould DR. ANDREAS KLEINER 140 n, 150 160 165 166 170 171 172 173 174 175 176 177 L7S 179 Iso IST 182 183 154 185 156 187 185 159,190 191 Pica pica pica L. (Hungaria) d. 1 941 — — —— - - 1 — 27 3——-H— À, 4 2 3,2 6 7 3 Pica pica pice L. (Hungaria) dia =) no Jo d 21.6 on 4 5] 2 35/10, 2 4 — Pica pica pica L. 3 ‘70 al Hu) 1 3 — Bl 21 2 ui — 4 506 Pica pica pica U. eo. 1 1 1 4. 1 1 #03 3% d] 4: euer | Pica pica fennorum Lounb. $ 7 - | - A = Pica pica fennorum Lönnb. 2 9 —! — SIE =| “| = ei Sj H 1 — Pica pica galliae Kleinschm. d : 17 = aerea | {= | H rit a) 2! à a 112 Pica pica galline Kleinschm. seo: = fas = sui een, Se | | I}. 3 se — 1 | Pica pica melanotos Brehm. 2... — - lee lit! — on a! = 7] tt — ! — — —I ge el Pica pica mawritanica Malh. : SY | 3 1 A 1 a4 444-4 | Pica pica asirensis Rates 2 t = | -| 4 | iii Ar - - = | — — - A _ Pica pica bactriana Bp. oe 136) — -! [= — 1 1 Os Pica pica hemileucuptera Steg. os Pica pica leucoptera Gould Pica pica kamtschatica Stejn. Pica pica anderssoni Lönnh. Pica pica japonica Schlegel. Pica pica sericea Gould. Pica pica bottanensis Delass, Pica pica hudsonia Sab. Pica pica nuttalli Aud. Da 40 ew è I t | | | Ì ! il | | | ti | OK | on t } let Os Os Où Oy Où OY +0 +0 +O +0 192 193 194 195 196 197 195 199 200 201 202 203 204 205 206 207 20% 209 210 212 214 215 220 ORI) 243 | Pica pica hudsonia Sub. Pica pica nuttalli Aud. . Pica pica pica L. (Hungaria) COTE Been Oe LITRI 1 ET = [E Sg ehe = Pica pica pica L. (Hunyaria) ? 71 1 slo = ! | - I i ea |. Pica pica pica L. e er eu ds 0 d 4 d 00 ee | a ata + = Pica pica pica L. ? 60 onen ne a te) |! = a a Pica pica fennorum Lönnb. 3 7. = == - So 2: = esteta | — Pica pica fennorum Lönnb. ? 9 = 1 1 2 — = d a DEN a —! = Pica pica galliae Kleinschin. d' 17 2 1 2 = 2 ee = z Ber nee Pica pica galline Kleinschiu. £ 10 1 1 = | Pal | -4 | =| = ia : | SS Pica pica melanotoa Brehm. 2 ; 3 - | | | —| = | E | —|—) — Pica pica mauritanica Math. Bra) : So tre ler == ZE, SEA a CSS ne Pica pica asirensis Bates Gime ss = È 1 Bie | geo LE Pira pica bactriana Bp. Gere ge Ve - 2} -| =| a =} = le Pica pica hemileucoptera Stegm. d 7 N = Bee Par = =] j © 2 1! 1 —| = Pica pica leucoptera Gould 3 4 = = - Sr sg = 1 ES DI ta —| Sages Pica pica leucoptera Gould + 3 2 1 1 ! = 1 ő ae: A | Pica pica kamlschatica Stejn. d Dic = ae ger ES —| = © Pied pica anderssoni Lönnb. SL gi — j;— — Fig = 919| Pid = 3 miri =| = = = Pica pica japonica Schlegel. 32 a = jee seal | De be Pica pica sericea Gould. 37 17 d . PISTA TSI 3 SL di 2 solids Pica pica bottanensia Delass, roy 2 — - En = td 3 È dé 4049 + 49 L. ha 1188 A I. 2 Ik | | LL bs | Bil be Na Ne js | 1035/38] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCKIENEK VARJU-FÉLÉIN 141 Rendszertani tanulmányok a Kárpátok medencé- jének varju-féléin és azok földrajzi fajtakörein. Irta: DR. KLEINER ENDRE. IL. Garrulus glandarius L. Első tanulmanyomban (Aquila. 1935—38.. p. 79—140.) megadtam már a használatos röviditéseket és jelzéseket. Mindazoknak. akik bár- miképen segitségemre voltak munkámban. ismét köszönetet mondok. Az ujabb összehasonlító szajkó-anyagért hálás köszönettel tartozom Prof. DR. STRESEMANN ERVIN (Berlin). Dr. KUMMERLÖWE HANS (Drezda) és KURODA NAGAMICHI (Tokio) uraknak is. A Garrulus glandarius L.-fajtakôr a legszétágazóbb valamennyi varjuféle között. A különbségek jobban szembe ötlenek. mint a szarka- nal. ahol legtöbbször csak arnyalati különbségekről volt szó. Az egyes fajtákkal sokan foglalkoztak és sok fajtát irtak le. részben indokolat- . Janul. egységes és behatóbb tanulmány azonban a szajkókról nem jelent meg. Ma még az is kerdeses. hogy nem oszlik-e négy (glandarins, bispecularis. oatesi. leucotis) vagy meg több fajtakörre? HARTERT 39 „fajt.“ ill. „alfajt“ ismer el. A legnagyobb tanulmányt KLEINSCHMIDT irta (1893). Nagy érdeme az egyéni varialas leszögezese. a fajtakutatas azonban azóta annyira előrehaladt. hogy ma mar a munkának ezen része csak nehezen hasz- nálható fel. Azóta sok általa megadott nevet szinonimnak vesznek és még többet irtak le. Beosztasa az uj „NAUMANN“-ban. amelyben szintén KLEINSCHMIDT irta ezt a részt. nem sokat változott. Igen jelentős REICHENOW tanulmánya is. előadása azonban csak igen rövid kivonatban jelent meg (1905). Reszünkre KLEINSCHMIDT tanulmánya után a legnagyobb jelentösegü PARROT munkája (1907) a palaearktikus varjakról. igy a szajkóról is. Azonkivül HARTERT tanulmánya a bispe- cularis-csoportról (1918). amely ma a keletázsiai szajkók rendszertani beosztásának alapja. Ebben jelent meg a szajkók csaknem teljes név- jegyzéke. amelyet azután KuroDA (1931) kritikai alapokon nyugvé : jegyzéke egeszit ki. Nagy érdeme van LAUBMANN-nak is, főleg a földközi . tengeri szajkók rendszertanának tisztázásában, de egyéb kétes fajtákat is bevont birálatába (1914). i Szinezet alapjin a szajkökat 5 canyiotttia lehet osztani: 1. glan- darius-esoport, amelynek feher alapon, fekete hosszanti esikos fejteteje van. hazája Európa ; 2. japonicus-csoport, hasonló az előbbihez, szine- .zete komorabb, tollazata lazább, selymesebb és kisebb termetü ; a japan 142 DR. KLEINER ENDRE [Aquila szigeteket lakja ; 3. brandti-esoport. az elsőhöz hasonló. azonban a fej- tetö alapszine rökavörös ; hazája Szibéria és Északkeletäzsia ; 4. fekete- fejü csoport, amely a szajkök elterjedése három legdélibb nyulványá- nak megfelelően három alcsoportra oszlik: a) északnyugatafrikai, b) pontusi, c) hátsóindiai alcsoportra ; 5, bispecularis-csoport, amelynek feje egyszinii, szárnyán a tükör kettős; Kinát és a Himaláját lakja. Mind az öt csoport jól megkülönböztethető, mégis egy egységes fajta- körbe foglalhatók össze, mivel az egyes fajták földrajzilag elkülönülnek, a másik fajta területébe nem nyomulnak be, a szomszédos fajták, simán mennek át egymásba és átmeneti példányokon kivül fajták is vannak, amelyek a visszatérő fajtaköri sajátságokkal kapcsolják a csoportokat. Igy az első három csoport nem válik el lényegesen egy- mástól. A pontusi szajkók a hyrcanus-fajta utján kapcsolódnak a csíkos fejüekkel. az afvikai és az európai fajták között szinezetre a eyprusi glaszneri fajta áll. A hátsóindiai leucotis az oatesi és harinytoni fajták utjan kapcsolatos a sinensis-szel. Végül a rókavörösfejü és az egyszinü fejü csoport a pekinyensis által szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Valamennyi szajkó egységes szabályosságoknak van alávetve. A hátszinezete nyugatról kelet felé a borvörös árnyalatból mindjobban az intenziv szürkébe megy át (HARTERT, 1900. SACHTLEBEN, 1922). A legborvörösebb hátu az ir hibernicus és legintenzívebb szürke a kurila- szigeti szajkó hata. Innen dél felé a hát egyre fahéjszinübbé válik, a legsötétebb fahéjbarna a jünnani persaturatus. A Himalája felé a hát ismét világosabb lesz. A japán szajkók északnyugatról délkelet felé komorabb szinüvé válnak. A legvilágosabb a fokugawae. a legsötétebb az orii. A fejszinezet kelet felé intenzivebb rókavörös lesz, innen dél felé a szárazulaton egyszinü, a szigeteken mint a törzsfajtánál. Az elter- jedes három legdélibb pontján a fejtető fekete. Ezek a szabälvossägok amellett szólanak. hogy az összes szajkót egy fajtakörbe vonjuk össze. A szajkó a palaearktikum madara, ezenkivil csak Indiában fordul elő. Meglehetős rejtett életet él. csak a költési idő után ősszel és télen kóborol nagy csapatokban lármásan ide-oda. A- szajkó jellegzetes erdei madár, LAAGE szavaival élve ,igazi erdőmélyi állat". Boyp Norfolk- ban egész különleges esetet figyelt meg, amikor egy szajkó házon fész- kelt. Ősszel és télen gyakran bekóborol a kertekbe is. Vannak vidékek és pedig kulturterületek ahol ma a szajkók száma növekvőben van. WICHTRICH (1937) ennek okát a nyuszt és a héja kiirtásában látja. A tül- egyesek a legkedvesebb tartózkodási helyei, ahol megtalálja kedvene táplálékát. RÖSSNER irja Kisázsiáról: , Augusztus végén a szajkók még nagyon rejtve éltek . . . a makk érése idején hirtelen megváltozott a helyzet. Mindenfelől jöttek a szajkók oda, ahol tölgyek állottak." LYNES szerint Közép-Marokkóban a szajkó a tölgyekből álló nyilt 1935/88) TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNEK VARJU-FÉLÉIN 143 parkos területeket kedveli. A szajkók gyomrában mindig makkot találtam s a makk mellett rovartöredékeket. Egy tátrai téli példány- ban Lacerta vivipara (1) akadt. Ha a szajkó kevés makkot talál. a tengeriföldekbe veszi be magát, ahol tömeges fellépés esetén érzékeny kárt okozhat. Az olyan gyakran hangoztatott tojásrablását azonban a hozzám beküldött szajkók gyomortartalmai alapján nem erősithetem meg, bár igaz, hogy költési időből kevés példányt kaptam kézhez, másrészt pedig olyan kis mészrészek, mint tojástöredékek sokkal ha- marább tönkre mennek a gyomor kémiai és mechanikai hatása alatt, sem hogy meg lehessen őket allapitani. A gyomorban mindig találhatók zuzókövek (gastrolith). Lehetséges, hogy kiszivja a tojásokat, ami pedig csak egész friss tetemeken. vagy csak megfigyelés utján lenne megillapithaté. Fogságban tartott példányokon megfigyelhettem. hogy a szajkó a makkot a lenyelés előtt már felaprózza és igy darabokban jut a gyomorba. Gyakran többet vesz egyszerre a torkába, amelyeket azután visszaökrendve meghatározott rejtekhelyeken dugja el és csak később aprózza fel és fogyasztja el. Hangyabábokat, gilisztákat, csiga- héjakat mindig szivesen fogadott el. A szajkó tehát olyan irányba terjeszkedett, ahol magtermést hozó erdőket talált. Hogy honnan, az kérdés. A legprimitivebb alaknak n rókavörösfejü szajkó látszik, amely ma Ázsia legnagyobb részét lakja. Az első szajkómaradványokat már a felső pliocénben megtalálták Magyarországon (Püspökfürdő). A pleisztocénből már igen sok lelet akad és pedig a következő országokból : Irország. Belgium. Monaco, Svájc, Csehszlovákia, Ausztria, Olaszország. Korzika, Magyarország (LAM- BRECHT, 1933). : A szajkó állandó madár. Ősszel kisebb-nagyobb csapatokba «ll össze és messze területekre is elkóborol, amit néha vonulásnak is lehet tekinteni. KÜCHLER összeällitäsaibol (1932, 1934) tiszta képet nyerhe- tünk a szajkómozgalmakról. A legnagyobb szajkóinváziók esztendeje ‚1882/83, 1898, 1902/3, 1910, 1916, 1919, 1925/26, 1930/31, 1932, 1933 és 1936/37. VERWEY szerint a mozgalmat az erős tulszaporodás idézi elő, KUCHLER szerint inkább a táplálék, ,v. i. a makkhiány, de még más körülményeknek is kell közrejátszani, amelyeknek előttünk isme- retlen élettani okuk van. A mozgalmat vezérlő utvonal, pl. tengerpart befolyásolhatja, irányithatja és olyan messze terjed, ameddig ked- vező élettér (biotop) akad. A szajkók mozgalma augusztusban kezdő- dik és még májusban is tarthat, amikor a legtöbb madár, igy a szajkó is már költ. Gyürüzési adatok még igen gyér számban vannak (70). Eredmény a következő : 5 km. belül 55°71%, 50 kmig. 17°14%, 100 kmig. 7:14%, 200 kmig. 8:57%, 500 kmig. 4°29%, 800 kmig. 429%, 1200 kmig. 2°86%. A visszajelentett gyürük időbeli eloszlása : fél éven belül 509, , 144 DR. KLEINER ENDRE [Aquila 1 even belül 27:14%, 2 éven belül 10%, 3 even belül 4:29°,, 4 even belül 7:14%, 5 éven belül 1°43°,. A mozgalom irányát nem lehet teljes biztossággal megadni, de a legtöbb szajkót DNy. irányban találták meg. Egyike a legtávolabbi visszajelentéseknek D. irányu (Windau— Salzburg. 1150 km.) és ez az eset annál érdekesebb, mivel Windaunál minden bizonnyal a G. gl. severtzowi költ, Felsőausztriában ellenben a törzsfajta. A fajták nem kóborolnak gyakran a másiknak a területére, igy pl. 73 lengyel szajkó közül csak egy severtzowi-t találtam, bár sem biztos határ. sem földrajzi akadály nincs keleten a két fajta között. Néhány lengyel gyürüs szajkó Németországban került meg. az irány Ny. (Luminiee—Hannover. 1125 km.), DNy. Több angol kutató szerint Angliában télen a kontinensről is kóborolnak át szajkök.. JOURDAIN szerint WITHERBY 1935-ben a nagy szajkóinvázió idején sok példányt kapott. de ezek mind rufitergum-nak bizonyultak, csak néhány volt valamivel szürkébb és fakóbb. Kérdéses, hogy ezek csak individuális variációk. vagy pedig nyugateurópai : francia, belga. holland szajkók voltak-e. Egyik tanulmányomban példákkal mutattam rá. hogy egyes madarak vonulására a biotop erősen behatassal van, Azt hiszem, hogy a szajkóknál is ez az eset forog fenn. A szajkók addig kóborolnak el, ameddig megtalálják a kedvező életteret, azt azonban alig hiszem, hogy nagyobb nyilt tengeri repülésre rászánnák magukat. REISER meg- figyelt szajkókat a tenger felett a görög szigetek közt. Eredményképen ezt szögezhetem le: A szajkó általánosságban állandó madár, amely azonban képes nagyobb kóborlásokra is. Ez a kóborlás a biotop ked- vező volta szerint igazodik. igy augusztustól májusig mindenütt kell számolnunk olyan szajkókkal. amelyek elterjedésének földrajzi határát nem valamely komolyabb akadályt képező terepalakulat alkotja. A szajkóállomány legnagyobb százaléka azonban egész éven át a költő példányokból adódik. A Kárpátok medencéjében a szajkó április közepén kezd költeni s a költés eltart május elejéig (CHERNEL). NIETHAMMER szerint a leg- korábbi tojások április közepén találhatók, de rendszerint április végé- től május elejéig. Rendes fészekalj száma 5—6. A szajkó fészke arány- ag kicsi s igy az erdő sürüjeben könnyen rejtve maradhat. A költés lezajlásáról a legpontosabb adatokat STEIN-től nvertük. A fészkeket fenyvesben találta. de a legtöbb fészekalj még a költés ideje alatt elpusztult. A szajkó az első tojás letojása után azonnal hozzákezd a költeshez. a fiókák mégis egy időben, vagy legalább is az első fióka kike- lése után 43 óra leforgása. alatt kelnek ki. A költés 16—17 napig igen rejtetten játszódik le. Az öreg madarakat alig látni, csendben huzód- nak meg, még ha a fészekről zavarjuk el őket. akkor is hang nélkül rep- pennek tovább. Ez az oka. hogy a szajkó költéséről csak nagyon keveset 1035,38] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCESENEK VARJU-FELEIN 145 tudunk. A kutató előtt legtöbbnyire rejtve marad. Ezért ritkák a sznjkéadatok az utleirásokban, amelyeket költési időben végeznek. Még példányokat sem sikerül utazásuk alatt megfigyelni. DOMBROWSKI szerint Romániában néha március végén már hozzálát a fészek épitéséhez. Teljes fészekaljak — 5—6 (7) tojás — csak április közepére egészülnek ki. WITHERBY a középspanyol magas hegységekben. május 31-ikén talált fészket cca 2000 m. magasan és junius 7-ikén cca 800 m. magasan 3 friss tojást. CONGREVE szerint a spanyol szajkó április végén és május- han költ (JOURDAIN). ROTHSCHILD április 22-ikén. Tlemcen-nél (Nv.- Algir) ujonnan épitett fészket talált. HARTERT Djelfa-nál (D.-Algir) május 8-ikán talált négy méter magas tölgyön egy fészket 4 tojással. Birp DK.-Kisázsiában cca 1200 m. magasságban április 14-ikén figyelt meg egy szajkópárt. amely éppen kezdte fészkét épiteni. STUART- BAKER a következő adatokat állitotta össze: 1. leucotis (Burma) ápri- lisban költ — 4—5 tojás; 2. oafest: (Manipur) valószinüleg ápr.— máj. ; 3. bdispecularis (Himalaya) április közepétől junius végéig: 4. persaturatus (Khasia és Naga-Hill) majus—junius. LA TOUCHE május 26-ikán találta a pekingensia tojásait. Igy valamennyi szajkó költési ideje csaknem összeesik. Anyagomban a herék és a petefészek már- cius végén indultak fejlődésnek. de a szajkóknál igen egyéninek bizo- nyult a fejlődés ideje. Néhány here 815 mm-t, a petefészek pedig 7 17 mm-t ért el kifejlődött állapotban. HEINROTH szerint a fiókák vakon kelnek ki a tojásból. szemük csak 4—5-ik napon nyilik ki és csak a második héten tollasodnak meg. A fiatal szajkókat az öregektől a laza tollazat különbözteti meg. A fej- tető rókavörös. csaknem olyan mint a brandti-é. A hosszanti csíkok rosszul fejlettek. ugyszólván csak a homlokon találhatók. A nyak és hát barnás. de nem olyan borvéréses mint a rufitergum-nil. A test- aljon a laza tollak szine elmosódott. Különben a szinezet hasonló az öregkorihoz. ami különösen feltünő a szárny kékes tükrén. A fajták bélvegei jórészt már a fiatal példányokon is jelentkeznek. Három — fogságban tartott — példányom 5—6 hetes korig kék iriszü volt. ezután a kék szin elmosódott és augusztus végére már éppen olvan barna volt az irisz szine, mint az öreg példányoknál. SHARPE szerint a fiatal és öreg példányok szinezete egyforma. csak fiatal korban nem olyan élénkek a szinek. SACHTLEBEN a fiatalok bélye- gét a sötétebb és kevésbbé borvörös szinezetben látja. főleg azonban a kis tollak fehér gerince fontos jele a fiatal kornak. HEINROTH adatai alapján a 6 napos fióka evezője 3 mm., a 9 naposé 14 mm..a 11 naposé 27 mm., a 13 naposé pedig 38 mm. A fiatalok vedlése junius végétől augusztusig tart (STRESEMANN, NIETHAMMER). Ezen vedlés vége felé három példányom mindegyike igen sötét fejü volt. de rövid idő alatt vala- 10 146 DR. KLEINER ENDRE {Aquila mennyi mis és mis fejtetöszinezetet nyert : az első visszamaradt a vedlésben, igy feje tetején még rökavörös lehelet látszott, a másodiknak széles fekete csíku tollai voltak, a harniadik fejszinezetében pedig a fehér szin uralkodott. Augusztus végére valamennyi egységesen rendes szinezetüvé vált. WITHERBY szerint a fiatalkori vedlésben az apró tollazat és a kis szárnyfedék cserélődnek fel. A rendes évi vedlés junius és juliusban történik (STRESEMANN, NIETHAMMER). A negyedik fogsági szajkóm, egy éves példány, legerősebben augusztusban vedlett. A ved- lés után csaknem fehér lett a feje teteje, tollazata is igen világos — lásd albipectus. Valamennyi szeptemberi lőtt példány hasonló fejszine- zetü volt 8 a friss vedlés nyomait mutatta. Igy valószínünek tartom, hogy az igen fehér fejü szajkók öreg példányok vedlés után. DOMBROWSKI szerint az öreg példányok vedlése is már junius végén megindul és szeptember előtt nem fejeződik be, egyéves példányoknál a vedlés ideje egy hónappal eltolódhat. Az őszi vedlés teljes. Az evezők, kormány- tollak és a nagy szárnyfedők minden egyes vedlés alkalmával nem cseré- lődnek fel (WITHERBY). A tavaszi vedlés részleges és szabálytalan. Az I. Jak. (első éves ruha) barnásabb és az evezők nagyobb számban cserélődnek ki, mint idősebb korban. A tollruhák sorrendje STRESEMANN és SACHTLEBEN szerint: Dk. —Juk. — comb. |. Jak. — einh. II. Jak. — etc. A korra vonatkozólag egyéb jegyekkel még nem rendelkezünk. A szajkók is mint a többi varjufélék, hajlamosak rendellenessé- gekre, amelyeknek az irodalmat STRAND olyan bőségesen tárgyalta, hogy mentve érzem magamat ezek bővebb részletezésétől. Megemlit- hetem, hogy anyagomban két albinisztikus példány akadt. Egy fióka (0.1949) teljes albino és egy csaknem teljes albino (O.1124), amely utóbbin csak itt-ott mutatkozott valami csekély barnás fuvalom és a kékes szárnytükör rendes szinezetü volt. A méreteket abban a sorrendben közlöm, mint a szarkatanulma- nyomban : szárny, farok, csőr I., csőr 11., csüd, suly. Mérési mód- szeremet is már megadtam a fenti dolgozatban. A glandarius-csoport- nál a fejszinezet jelölésére a következő betüket használom : 1. rendes: : le vagy e, 2. világos: 1, 3. fekete: n, aszerint, hogy a fekete hosszanti csíkok milyen szélességben terjednek ki a fejtollakon. Garrulus glandarius glandarius L. (©) Erdély — Transsylvania, I N. 1655/12. | Fogaras | 4. II. 1590. |182}168)29/21/42) — | n ZEN? 2006. | Fogaras 23. X. 1880. |150 161130 2246 -- n 3| N. 1748/54. | Galac, Fogaras ‘5. VAR. 1891. |151/122/24117/40) --| iuv. 4 N. 2855/14. | Radna-Borberek | 2. VI. 1903. [19215329 21143, — n SUNEEN,. 1786/25. | Miriszlé (Alséfehér) ! 20. VE. 1592, |181}155|34|26|3x! —| n.(zersch.) © N. 3034/11. | Oravicabanya 124. IX. 1904, 1177150 30 21! 2! —| a NE 3039/9. | Rom.-Oravica | 29. IX. 1906. |174/140/30/21/41; —| le. ni ANE 3103/1, | Gurakonca, Arad 8. V. 1691. |183]163|31|22143) —| le, vi N 2963,2, | Pécakaerdô (Arad) 29. NI. 1904. |172!150/291/21/40) —| n 1935/38) 10, 0. 11 O. 12 N. 13 0. 14 0. 15 0. 16 O. 17 0. 18 o. 19 0. 20 o, 2 0. 2 N. 23 Oo. 94 0. 25 (LA 26! 0. 27 0. 28 0. 29 0. 30 0. 31 N, 32 0. 3 0. a O. 35 O. 36 0. GO: 38 N. 39 N. 40 N. 41 N. 12 N. 43 N, 44 O. 45, O. 46 (LA “| 0. 48) 0, 49 O, 90 pr, DI; N, b2 N, 53 0. 54 O, 55 N. 56 O. 57 (LA 5a) 0. 59) 0. 00! O. dl 0. 62 0. 03 oO. 64 0. 65 0. 66 0. 67 0. 68| pr. 69 pr. 70 O. 71 ©. 72 0. 73 0. ri o. 75 0. . 76 pr. 77 0. 78 pr. 79) pr. 80| pr. 81 pr. 82) pr. 83] pr. 84 Ww. TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCEJENEK VARJU-FÉLÉIN Észak 9518/11. 3549/23. FEET) 3530/5, 3440/8, 1840, C. 44. Hegyvidék — Nördliche Karpathen. SAtoraljaujhely Makkoshotyka Edeleny Meléte Sänkfalva Tatraszéplak Bélapátfalva Felnémet Feldebrő Mezőcsát 1936. 1936. 1932. 1937. . 1937. 1937. 1937. 1936. 1937. . 1937. Alföld — Tiefebene, ‚281 182 172 186 161 148 311211431170 32|22|43|160 150|29|21|44) — 153/29/21|42|165 17511581251211431160 17911571311211—[148 175|156|29/21/41/159 177|156;31|23|42|170 1182]155!/26/20/41|154 187/162!31122/42/151 (174,155,25/20/41/150 180|155|28/19/40/171 177,154|30/21|41| — 184|165/28/19,44/161| {177/157(31/21(43|150 152/165/28|21|42/154 11771155 27,20 41/154 ‚1N0 157 31211421173 18516830. 21142171 165/136 25/19) 421146 132/160 27120/42.158 1150/150)31,23140| — (150 157131122142 = 11811155 28,19 401160 18316230 20! 41/162 Hoag 511145270119 30) — 1179 157|30 23142 180]151/30|22 41 180|16030|22/41 ı184/158,30 22141 1172|152|29|21j42 1184 16113212343) ubiem Söstöhery, Szabolcs | 15. X. 1936. Nyiregyhéza 8. TIT. 1936. Debrecen 3. I. 1933. Debrecen 27. IL. 1937. Debrecen 27. LE. 1937. Debrecen 29. III. 1937. Debrecen 29. LIT. 1937. Debrecen 17. XII. 1936. Debrecen 17. XII. 1936. Mikeperes 2. I. 1936. Okfgyé6s 15. X. 1936. Szeged 11. NL 1935. Kiskunfélegyháza 3. XI. 1937. Nyárjas 31. X. 1936. Nyárjas 31. X. 1930. Kécske 18. X. 1936. Apatin 28. II. 1892. Apatin 2. III. 1892. Bogylszlosziget 13 XI. 1901. Boyyiszlösziget 15. XI. 1901. Goga, Pest 11. VI. 1002. Alsónémedi 20. XII. 1932. Monor 22 III. 1598. Vac te ING TOON Dunántúl — Transdau Budapest -Martonhegy 24. Hi, 1936. Budapest-Märtonhegy 26. IT. 1936. Budaörs 19, I. 1930. Budaörs 19. 1. 1936. Budaöre 19, 1, 1936, Esztergom 14. II, 1937. Gyarmatpussta 18. AUP, 1933, Bajot 9. X. 1033, Abaszentistvén 5. NID, 1924. Székesfehérvár 14. X. 1937. Székesfehérvár 30. XI. 1938. Tolna megye (Comitat) 1. IV, 1928. Kistápé 24. X. 1938. Kistápé 25. X. 1830. Bätaupäti 25. IL. 1937. Hercegszabar 16. UI. 1937. Hercegszabar 81. IT. 1937. Hercegszabar 7 IV. 1937. Mohács 10. XI. 1928. Pécs 20. I. 1937. Bakóca 2. DIL 1937. Baköca 17. III. 1937. Bakôca 7. III. 1937. Nemetlad-Gyöngyöspussta | 25. 1. 1937. Bolhó 31. TEL. 1937. Bolhò 31. III. 1937. Berzence" 5. IV. 1937. Berzence 5. IV. 1937. Berzeuce 5. IV. 1937. Vôrs 20. X. 1936. Vors 17. XI. 1936. Karád 21. H. 1937. Hajmáskér 24. III. 1935. Tihany 22. XI. 1936. Egervár 15. I. 1937. Egervär 10. II. 1936. Egervar 10. IV. 1937. Egervár 15. IV. 1937. Egervar 19. XII. 1936. Egervar 20. XII. 1936. Pusztaszentmihály í 20. VIII. 1931. 1175'160132 22) 41,188 176 152/30 201411145 17% 150/28 20.42 161 178 152130 22/42 158 180 160/29 20/42 170 181 10.328 20 41 179 194 173/31 23/46 100 154 160/32 22/42) — 134 160 41 22 42! - - 183 103 29 20141 156 184 158,31 21144 172 179 150,28 20142! — 1185 155,--|— 41 [75 150 2711841 — 181,157 28 19411153 20 41 170 | 21/42 168 1177153 32 22'43/162 177/155 31 21|—| — 185 172,--/—1411174 174 164/30 21/42'170 182 155 30 21/40 169 191171128 21/41/1583 190,161/30 211421108 1901083123141] — {181|101(29,20/42} — 190 160 29 21 41,157 1871164 29 20/42 175 1134 163 = 39 171 !178 155 31'23'41/167 186 161,32 2243 190 1179 165,30 21 40108 |183'160 30 21'431177 175/168'30'21!42]100' 184/160 30 21/43] - - 1186/166 24 20 43) - | 186,172 31/22 41] - - 180|157/31/21]42! | 182,162 0/21/41! 172 14829 2040 184/164!32/23!39 170 ! 1 1 0 1o* 147 107 108 u. 305. 22905. 2006, 2105. 3322/19. 30051. 3054 :1. Északi 270,1. 745. | 3530 ti. DR. KLEINER ENDRE | Pusstaszentinihäly 1. Jajtoskál 1. ! Ujkér 12. | Ujkér 12. | Brennbergbánya 16. | Brennbergbánya 30. | Brennbergbänyn 15. | Brennbergbänya 21. | Brennbergbäuyu 22: | Brennbergbanya CE | Brenubergbénya 1. : Brenobergbanya 24. Brennbergbianya 13. | Hegykö | Nagylozs 24. | Nagylozs 2. Lebeny 4. | Lébény i 18. | Lebeny 24. | Gönyü 28 | Komárom TÀ | Komárom í 1. Slavonia. | Savehi Marhof b. Zágráb. | B. IX. 1031. 1. 1936. |174|148 190|162/32 23 43 -| n 30|20|11|162| e I, 1936. |183/166/30/22/41| - | 1 I. 1930. If, 1936. ALL. 1935. [1531165 ,30 21 181/154|20/20/42] -—| le 182/163/31|22/40|173] le 42/172) le IV. 1936. |185/159,28]20 42 150| le IV. 1937. IV. 1936. IX. 193%. X. 1936. NI. 1930. XII. 1936. XI. 1891. XI. 1935, XII. 1936. 1. 1933. IV. 1937. NIL. 1933. IX. 1937. ITE, 1598. V. 198. XI. 1936. 42/162) 1. 186 105 20121 411175) ° 1841592021 179/159 29/20/40 156! le 182]156/30/22) 40! 162! le 179,151)29/20/43 104] n I5d|165]31]22|42! | 1 I5d|159/30[21/44) - | 1 150/156 30121144 | 1 j179)157|20)20) 41) — 1 \178|160/31|22 441 —| le 1183 159 3021 [42] —ı 1 ‚135 160;28/19 10,146] | |132|155;30/20 az] Zeile NAME = ! 42) 179 160l30!21 Iso 155 50 21 41 154 le Adria partja — Adriu- Küste. I fea b. Fiume | ar. o Tr Erdélv Bucsuin, Fogaras | 2». Fogaras | 9. Fogaras 3. Nagvenyed | 16. Karlw«lorf, Krassó-Szörény | 25, Gurakonca, Arad | 25. N. 186, N. 1887, N. 1806, NI. 1897. V. 1893. XII. 1905, IV. 1905. 180 160 25 20 41 1150 150,31 -- Transsylvania. Ist 15531 22 91 178 1 151,157 30 20/35, —: le ‚183.102 31.2243 —| n 176,154 28 19 39 — 1 21142 — 1 176.145 2719 41 — n 1 hegyvidék — Nördliche Karpathen, Eperjes 18. Vatraszéplak 5. Harsiny, Borsod 11. Bélapátfalva 21. Alfold — Tief | Debrecen 27 | Debrecen 20. | Debrecen 17. | Debrecen 25. | Mikepercs 2. | Okigyos 25. | Kétutkoz 30. | Fehértemplom 15. | Hoyyisziosziget, Pest | 13. | Kecskemet 0. Kecskemét 20, | Kecskemét 25. | Kecskemét 18, Tapioszecsd PER Dunántúl -- Budaors 19. Teleki Di Székesfehérvár 30. Bataapath "7 4. ! Pees 20. | Pécs 30. | Bakôca ı 9. | Bakoca 11. | Bakoca 11. i Lakoesa 2, | Németlad-Gyönyyösp, 26, | Berzence i | Berzence oY Berzence à. Transdan X. 1936. NI, 1936. XI. 1936. IV. 1937. ebene. IL. 1947. . 1937. . 1936, . 1936, I. 1936, X. 1936. 1937. 1937. 1905, I. 1937. 11. 1036. . 1936, . 1936. X. 1906. I. 1936. . 1033, . 1936. 1037, I. 1937. 1. 1937. . 1937. 1957. . 1937. . 1937. . 1937. . 1037. „1037, ". 1937, 177/153 23 20 40168 e 134 151 28/19 40 160 n 171/150 28 20 41 162 e INO 150 28 19 41 155 | (179j1492%/19,40|147] 1 \170/147]27/20]41]150] le 174|148/27/19/40/162! le 150|147|30/21]41|163| le 178/160/30/21j41|163) le 178/161/29/20/40|168] e 11371157 29 19 401142! le ‚175115830 21141/153| le hs 1535/30/21 179/159/30)21/42 173]151/30/21/40/153) 1 [AF 7) 160/20 21/41) 169) [150,150 2520 42 149; {179/159 20 20 40 -— 152) le ubien. 1176/14525 19 41/149) n 1791160 30 211441 {1 173/147,20 21/40/1152] le 175 159/25/19/411150 1 1821155 29 20421171) n 179/156,30 21/42/1169! le (176 152/29/20,43 154! € j176)155 30/21/42 152! le [175114 29/20/41 156 1177115430 21141157 11791155 20121/41153 180/150 29/20/42 170, \ 170/156)20/19/40) 183! a 175/146 2/00 410174) n {Aquila 41) —| m. 1935/88) 147 oO. 148 0. 149 0. 150 o. 151 o, 152 0. 153 0. 154] W. 155 O. 156 0. 157 0. 158 0. 159! 0, 100) 0. 161 0. 102; 0, 163 0, 164 N, 165] pr 166 0, 167 0, 108 0, 169! 0, 170; N, 171 N. 172 N. 173 N. 174 N. 1750 0. 176) Pa. 17 U. 178 U, 179 (LA 180 Pa. isl Pa, 182 Pa, 153 Pa. 184 Pa, 155 0. 186 0. 187 0. 188 0. 189) O. 190 0. 191 N. 1921 N. 193 0, 194 0. 195 ©. 196 o. TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉIÉNEK { = . 247535. 174515. 1750. 2503/1. 4039.06. 55, Északi 255. 496. O90. I VARIU-FELEIN 140 Berzence 5. IV. 1937, 178j150/28/19;41|157| n Berzence >. TV. 1937. (18011491231201401156] le Vors 17. NI. 1936. |1691143/23/20/39/150| È Karäd 21. IT. 1937. 1180153 2N/20/41| —| le Karad 21. II 1937. jan 155|28/20/40/153] n Karad 21. 1. 1937, |185/158)29/20/411156) 1 Balatonrendes 1. FEL. 1930. |171/150,29/19/43/152| le Puaztaszentmihäly 12. VIII. 1931. 1820115829 21139] —| Maus, Brennbergbanya 13, TI. 1936. |120|160|2811P|41|173] le Brennbergbänya 19. 111. 1936. '179]101]30/20'42/145| I BrennbergbAnya 25. TIT. 1930, |179|158]25|20/42|152| le Brennbergbänya 25. 111 1930. 1177(158/29/19/41/173| n Brennbergbänya 9. IX. 1936. |181/154/—-!—/41]159) n Brennbergbänya 1. X. 1936. '181/157'30'22/43)162] n Brennberghänya 16. X, 1990. |182]162|--]—|411168] le Brennbergbdnya 10, XI. 1936. |171|150 2 —|40|162] le Rrennbergbénya 13, NET. 1980, 178 156 28 1141115"! n Fertdbog 7. FUE. 1801, |176/160/28/20/41| —- Nagylors 1, NOP. 1990, |176/154/27/10|42| - all Rajka 24. IN. 1933, (1811162120121141 Lébény 12. 1. 1947. |180/159/29/20/421179, n Gönyü 23. IX. 1837. |182|164|30|21]43|168 r 5 Gönyü 24, IX. 1987. 179115329120 301 — Slavonia. | Cserevies, Szerém { 1. V. 1999, (162 146 29 20/39 — n Sex ? Erdély — Transavivania, Nagyenyed 14. VI, 1501. 172 150 27119 40 luv. Nagyenyed 19. VI. 1592. [176 LOST 21 141 1 Csiksomlyó 15, VI. 109, |156|130/27|17/41] --| fav. Oravirabánya 10. N. 1906, | ISS) 105) 31 2241 1 Kolozsvür- Hoja 10, NE 1909, [174 146|322U4t| |e hegyvidék — Nördliche Karpathen, Ungvär 24. NI. 1936, 117711583020 41) - | e Taktaharkény . 7. N. 1927. |179/103|/25/20 40| le TaktaharkAny 26. NIE. 1920. |182/165/20/21/43 i le Eporjes 19, XII. 1936. 1174 146/25/20 40) 146) e Csorbá-Strba 16. VIII. 1936, (178/159 28/20) 41 e Csorba-strba 20, VIII. 1930, |178/150/28/10/30] - | Maua, Csorba-Strba 4. IX. 1930. [182/168]31|21/41 u Csorba-Strba 5. IN, 1996, |1801164129:20 \40 | le Usorba-Strba 14. IX. 1930. |178 151120110) 40 | Maus, Salgótarján 17. X. 1925. j181|153130)21/42) — (1 Diósjenő IV. 1835. IH: 32130121 ‚39 alb, Pozsony 410. VII. 1599. 1132] s2/22 1439 Inv. alb. Alféld — Tiefebene. Debrecen 21. I. 1937. 1171 ‚145132, 20 Ant > Fehertemplom 15. IE. 1937. (179! 1571312 20142 160 e Baja 21. NI. even, |1781155131]20142 - =| e Goga, Pest 11. VI. 1902. |162)/145)26)138)41) — | luv. Góga, Pest 11. VI. 1902. |172,145|23|19/39 = lav. Kecakemét | 6. 1. 1937. |1941161/30/20/44 174 le Kecskemét | 17, I. 1937. |1sx{166|32|22|40|170) e Gödöllő 20. AV. 1936. 152] 164130/20/41 -| n Gödöllő 15. XII. 1936. |IS0|163{30/21]41| —, B Dunántúl — Transdanubien. Budapest-Mártonhegy 22. XII. 1935, (176/15513122 42/168) e Budnöre 10. 1. 1936. |1801159|31 211421177 I Kistäpé 7. XI. 1936. |1751159/30)21]43/108) e Lengyel 30. V. 1932. |165/140|25/21/39| —| luv. Nagycsákány 10. XII. 1936. 1183] 159|28120|41|168] le Borsmonostor 10, III, 1587. RARES 20/42! —| e Brennbergbänya 17. IX. 1936. |1#0/150,29/20/42/141| e Sopron 20. N. 1506. {1781151|29/20]43] —| e Fertöszeleskut XI. 1035. |182/155|29/20/41 e Hungaria = au, |173|154/20|20/40) —{ e 150 nuvi cece we cteeceece = > isssccece Egyéb területek — Andere C, 31102, €, 27072. C, 31003. 3410. 33534. 22045. 22061. 2205s, 11266. 6166. GIGI, GIUs. GIU. 6170. GLTI, 22054. 22936. 22442. 22045, 12044. 22046. 22044 one nt. DR. KLBINWB ENDRE dé | Uppsala, sverive | Uppsala, Sverige Uppsala, Sverige Uppsala, Sverige | Uppsala, Sverige 10392. | 11515, 100/32. 17/32. 99/31. 183/34. 183/34. 133/34. | 153/34. 199/33. 223/33. 156/32. 156,32. Iss/3u. 155733. 195,95. 108,33. 15134. 151/34. 151/534. 151/34. 211 34. 211,34. au “+ Ost preussen Jessen b. Melssen Leipzig Pfaffenhofen, Schwab. Grossnòbach, 0. Bay. Sempach, Schwelz Sempach, Schweiz Sempach, Schweiz Zürich, Schweiz Schlieren b. Zürich Entlisberg b. Zurich Lugano, Schweiz Lugano, Schweiz Innsbruck Hallein, Salzburg Peuerbach, 0. Ost. Mühlkreis, O. Ost. Litschau, N. Ost. Litschau, N. Ost. Litschau, N. Ost. Litschau, N. Ost. Litschau, N. Ost. Litschau, N. Ost. Rückersdort, N. 0. Wien-Prater, N. Ö. Velm, N. Ost. Velm, N. Ost. santramsdori, N. ©. Krumbach, N. Ost. Pickern b. Marburg Sedlec, Bohemia Kamberg, Bohemia Horoinoves, Bohemia Zakopane, Tatry Koseicliska, Tatry Koscieliska, Tatry Siestnytow, Lublin Lubochnia, Rawa, Wares. Chojnow, Grôjec, Warez, Chojnow, Grôjec, Warez. Chojnow, Gréjec, Warez. Chojnéw, Grojec, Warsz. Chojnow, Grojec, Warsz. Chojaow, Grojec, Warsz. Chojnéw, Grojec, Warsz. Sulejöwek, Warsz. Sulejowek, Warsz. Sulejöwek, Warsz. Sulejowek, Warsz. sulejowek, Warsz. Sulejowek, Warsz. Sulejéwek, Warsz. Sulejowek, Warsz. Sulejowek, Warsz. Sulejöwck, Warsz. Sulejöwek, Warsz. Sulejowek, Warsz. Warrer, Warszawa Bielany, Warsz. Grandzieze, Grodno Solna Bala, Grodno Solna Bala, Grodno solna Bala, Grodno Solna Bala, Grodno i Pyszki, Grodno Przwodnik, l’omorze Dabrowa, Pomorze Hrynlawa, Kosow, Stanlal . Hryniawa, Kosow, Stanisl. Hryniawa, Kosow, Staniel, Glitt, Bukovina Griwitzo, Plewen, Bulg. Bojentzi, Orchanie, B. Rebrowo, Sofia, Bulg. Swoge Sofia, Bulg. 23. IX. 1013. | 23, IX. 1913. 23. IX. 1913. 6. X. 1018. 31. X. 1926. 15. VII. 1923. 2. XI. 1930. 1. VI. 1924. 18. XI. 1934. 6. X. 1933. 26. All. 1936. 25. IV. 1936. 25. IV. 1936. 12. II. 1930. 29. 1. 1936. 25. 11. 1936. 28. 1. 1937. 28. 1. 1937. 27. N. 1587. 15. IN. 1892. All. 1909. 8, N. 1501. 2 V. 1935. 3. V. 1935. 4. V. 1930. 4. V. 1935. 5. V. 1935. 6. V. 1939. =. XE. 1008. 6 NI. 1596. 17. NIE. 1905, 18. All. 1905. 10. III, 1594. 12. IX. 1922. X. 1929. 18. 1. 1937. 13. 11. 1591. 20. XII. 1593. 13. XI. 1925. 29. V. 1929. 19. XII. 1929. 19. II. 1932. 25. 11. 1932. 1. Vi. 1934. 26. IN. 1934. 29. IN. 1934. 29. IX. 1034. 29. IX. 1934. 3. XI. 1933. 24. NI. 1933. 6. I. 1931. 6. I. 1931. 1. XI. 1933. 1. XI. 1933. 3. NI. 1933. 12. XI. 1933. 18. XI. 1934. 18. XI. 1934. 18. XI. 1934. 18. XI. 1934. 25. XI. 1934. 25. XI. 1934. 19. XI. 1933. 10. XII. 1933. 4. VIII. 1931. 15. IX. 1931. 15. IX. 1931. 2. X. 1931. 4. X. 1930. 17. IX. 1931. 14. VIII. 1934. 3. XI. 1934. 10. V. 1933. 31. V. 1933. Da IN. 1932. 5. I. 1903. 18. X. 1925. 13 X. 1929. 29. VIII. 1933. 6. XI. 1932. Regionen. 20.42 |20|48 177|159'30) 21/40 190|17030 21143 180,174 29 15 41| — '183l157|28]2ule2, — 183 164 28/20 39.126 ‚190 156/30 21/42; — '190/166/32/21|48|189 (186|161!/30/21/43! — 185, 160)29)21/42'165 178,155 29/21)41/160) 180/155 28 20/41 100 178,150 27/20/41 161! 151/155 30 20.44 167 156 160 29 20 42/162 1152 156/30/21/44,101 1186 157|31!22'44177 '185.158/30,21 44, 159 1643112243 1173 146,29/19/40 -- 185,160, 31.2243 - 15116830. 21142 — 176,154.30,20. 40 - ‚190/166 29 21/41 - 133 157,30, 21 41 - 187/164 29 2144 -- 154163/29|20|40, - 1951171129 2142] - ING 164:30 20 441 - 172 154 30 20 41) 173.155 25/20/41] - 1771158 .20/20 41! ~~ 155 160)29/20/43 : \174/162;30|21/41| - /187/164/30)21/42 - 150,155. 28. 20142 — ‚150,158. 30/21/41) -—, 18.41 - 2142| - 180,157 29 | 1180,164/30/20|43, — | vi 1150 162 27 150 161/29 | ‚181/1157.20. 20,40. 1157 153/27 19/41) e: MOL10029/21/42/ - 178 158 28120 41! — 1311159 20 21/41) -- |152/100)29/21 42 —| [185/160 2820,41] ~ - 1N2153 28 2143 - 156 164 29 20 39! 152197 30 21 41 - 1731155128 11521150 27 |187|166 30 1S0.163'30!2 |189) 161,29) ‚173 154.27 75 152 28 184,161/29/20 1153/1157 29/20 177/15 29 20 : 183/162 28 20 154.163 28 19 1185 102 29 20/40 184 102 23 20 41 177157 27 19 41 1175 152 20 20 40) 1771154 25 19 41 1196 165 29 21142 150156 27,19 40] 155 162 30 21/42) 153 155129 21 42) 182.150 30 21 42) 11811156 20 — 42 [160154 30/2043 - - 1181 161 31/22/41) -— 180 157 20 18/42 - - 177 154 30 21/43, - «| 190 163 30 21 42 7s 150 2810 42 152 156 32 21-43 {Aquila 1035/83} TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCEJENEK VARIU-FELÉIN 181 287] 8. | = Swoge, Sofia, Bulg. 8. XI. 1936. 184 166,29, 19 42] —| le 288! 8. — Bailowo, sofia, Bulg. 17. I. 1935. 189] —| le 289 8. _ Ballowo, Sofia, Bulg. 28. XI. 1936. 182/158) 30120140) —| le se 8. = Jellawa, Sofia. Bulg. 29. I. 1935. {179166(30]21|41| —| le 201| 8. _ | Knjajewo, Sofia, Bulg. 15. XII. 1931. |182!168|30/22]41 —|e 292 8, Coni | Zemen, Kiustendil, B. 18. IV. 1937. |187:170:30/20;41] — | n 293 8. _ | Zemen, Kinstendil, B. 7. V. 1933. 1172) 140, 30/20 39 Lin 204 Noel 2766/1. | Kozovilug, Montenegro 21. IX. 1901. 1811155! 30123 42 —|1 2 25 0 — Uppsaln, Sverige 31. X. 1926. )173)153)27/19)41, —| n 96 M. 28478. | Räumde, Neumark, Preuss. | 26. XII. 1926. |175|155/2R19|41] —| le 297; W. 22941. | Bolatitz, Pr. Schles. III. 1905. 1x2|156|20] 20143] —! e 298| M. 35236. | Fürstenfeldbruch, O. Bay. | 9. XII. 1935. |1s2'163/—|—|39! —| 1 299 M. 282. | Berlebech, Lippe-Detm. 2. I. 1928, 156/155 28/20 42 — | le 300! M. 28484. | Ecouviez, Meuse, N. Fran. | 17. III. 1915. |173)155)/28/20/4 = n à 301 M. 28486. | Volrons, Haute Savoie, Fr. 2. XII. 1913. 1171115112 9120 41] — e 02 o. | — Zürich, Schweiz 12: II. 1936. [1741150120 20/41/1164! 1 303 0. _ Zürich, Schweiz 12. JI. 1936. (178115012512014311641 le | o. | — Schlieren, Zürich 29. 1. 1930. |18111531271101401144] le 305) ©. = Schlieren, Zürich 29. I. 1936, ‚15015330 20,40 164| le 306) 0. — Entlisherg b. Zürich 25. II. 1936, 1341159 20|19140|168| le 307; W. 22949. | Kuggbury b. Bregenz, Tirol | 22. IX. 1903. 1181 156) 32 23/44) —! n 308) W. 22958. | Hallein, Salzburg 3. IX. 1591. [170150128 —|41 le 309, W 22960. | Hallein, Salzburg 17. X. 1552. jist 157 28|19 Ae — te 310. W. 6166. | Litschau. N. Ost. 2. V. 1935. |1801161/30)20142/ — le all W. 22935. | Laxenburg, Wien, N 6. 15. X. 1930. |1N0/161/30,21141| —-| e 312 W. | 10606. | Mannswörth, Se 28. IV. 1891. 157 192) 2520/42! — e 113) W. 22997. | Guntramsdorf, Ven 19. IT. 1896. |17511 50/27 19/39} —| e 314) W. 22945. | Österreich — — 1506. {177/156 20/20/40 — e 115 0. — St. Lorenz a. Bachern, | Starburg 21. XI. 1936. |175|153|29 20.421162, e 316; Ta. | 254. | Tetin, Bohemia Centr. 6. 1. 1936. 1791: 56 29/20/41 “| e 317] Wa. 2/30. | Gubatovka, Tatry 8. XI. 1929, (153/164/28119/41/ — | le 318 Wa. | 2/30, | Gubatovka, Tatry 8. XI. 1929, (178/150 29/20 38 —e 3191 Wa. | 10/34. | Gierczyce, Bochnia, | | | Krakov 9. XII. 1933. |187'164/28/10,41 —le 320 Wa. 181/34. | Smolen, Olkusz, Kielce 11. XI. 1934. |1x1155|20.20.42) —! le 321) Wa. 28/35. | Krasséwek, Wtoszezowa, | sil | Kielce 25. I. 1935. |172/147|27 7\19|41| —| e 322! Wa. 160/32. | Slostnytév, Lublin 24. TI. 1932. [1179/1153 27/19/41 Fall 123] Wa. 17/32. | Glinna, Rawa, Warszawa | 10 II. 1932. |1S11158j2320|40| —-| e 324| Wa. 17/32. | Glinna, Rawa, Warszava, | 10. 1. 1932. |175/152/28/18/38 = I 325 Wa. 99/34. | Chojndv, Grojec, Warez. | 1. VI. 1934. |170|150(27|19/40| — | e 32 | Wa. * 183/84. | Chojnöv, Gréjec, Warsz, 29. IX. 1934. [1771154128 20/41 —|1 327] Wa. 235/33. | Chojnov, Gréjec, Warez, 24. NI. 1933. |170/156/29 20140] — nie 328, Wa. 198/33. | Sulajöwek, Warszawa 23. X. 1933, [173 152/28/19 el = le 320] Wa. 198/33. | Sulajöwek, Warszawa 12. XI. 1933. 175'154/28/19 40) —| n 330) Wa. 22/33. | Warrer, Warszawa 19. XI. 1933. |185/161/28)18/40! | e 331! Wa. 181/34. | Szulgi, Swieciany, Wilno 14. IX. 1934. 180) 158|29/21|42} — e 3321 Wa. 171/32. | Budranie, Swieclany, | | | | Wilno 11. XII. 1932. heg 162|27/20/41' —| e 333) S. _ Sofia., Bulgaria 30. XII. 1931. |182/157/29|19/41, —| e 334) S. | 685/36. | Swoge, Sofia, Bulgaria 8. XI. 1936, 1175j151/30 2140, — le 335) S. | — Ballowo, Sofia, Bulgaria 17. If. 1935. |180|/161|29 20140] —| le 336! 8. — Baf, Sofia, Bulgaria 21. XI. 1934. :170/147/29 18/40; —| e 337 8. — Zemen, Kiustendil, Bulg. 18. AV. 1937. 1177|167|28|19,40| —| e 388! 8. 2 Swilengrad (Mustafa | ! ! | Pascha) 31. I. 1930, 1181]157)28)20/41) —| n 339 8 — Swilengrad, Bulgaria 31. I. 1936. |183)155/27/19 41) — n 340] 8. È = Gramatikowo, Strandja | | | | Geb. Bulg. 29. V. 1936. (189/162 30 21/41) = lo Sex ? 31 M. 283361. | Wylerberg. Niederheim, I | ! | | Rheinprov. 27. XII. 1928. 1170 145 2519 | 39) — I 342! 0. — Zürich, Schweiz 12. Il. 1936. 1831155! 122129 40 167 e 343 O. | — Schaffhausen, Schweiz 15. IV. 1929. 177 16230/20143 — e 3441 W. 22033. | Wien-Botan. Garten 3. III. 1929, 1850. 160 29 150 43 e 365] O. | — Breitensse b. Marchegg | 12. 1. 1936, |180/159|28/20 39] — n 346 0. | — Breitensse b. Marchegg 12. I. 1936. 155.1591301211431 — e 347] Pa. 278. | Karlábova, Retice, Boh, 27. VIII. 1935. 180, 155|20/21/41! — le | Pa. | 39, | Pelhrimov, Bohemia | 26. II. 1935. 182) 164128119144 — n 349 Pa | 46. | Pelhrimov, Bohemia 26. II. 1935. 190! 17030/20143) — le 350! Pa. | 260. | Oparany b. Tabor, Boh. 5. III. 1937. ‚1791170 2921/1411 — le 351] Pa. | 258. | Kérdny, Bohemia 26. VIIL 1936. 1179| 16931/20140 — le 362 Pa. 259. | Hostinné, Bohemia 13. J. 1937. 174! 167,29 | 19, 39) — e 353) Pa. | 44. | Liten, Podbrody, Boh. | 2 V. 1058. 186 161 3120 41] — le ee 9. | Plavsko b. 8trás n. N Planen i | Bohemia ; XI. 1934. |188 ie os — è 355! Pa. | 50. | Onik n LitomyBle, Boh. | 12. XI. 1030. 175150127 18 'g0| — è 3591 352 353! DR. KLEINER ENDRE #molén Ulkusz, Kielce Blostrsytöv, Lublin Chojnéw, Grojec, Warss. | 2. Chojnow, Gröjec, Warsz. | Sulajowek, Warszawa Sulajowek, Warszawa Sulajowek, " Warszawa Sulajówek, Warszawa Sulajöwek, Warszawa Worzety ,Swieciany, Wilno Baraniszku, Swicclany, Wilno Dolsk, Kovel, Wolyú Dolsk, Kovel, Woly& Dolsk, Kovel, Wolyú Debowo, Pomorze Czersk, Chojnice, Pomurze , Mryniawa, Kosöw, Stanislawow Hryniawa, Kosow, Stanislawow Hryniawa, Kosow, Stanlslawow Swoge, Sotla, Bulgaria Swoge, Sofia, Bulgaria Swoge, Sofia, Bulgaria Kamm ù. Vrirsula, Olymp. Malta i. Tal. Olyınp. Sparti, Tayuetos Mont. Mallein, Salzburg Hallein, Salzburg Hallein, Salzburg 4, 26. . 1034. 1931. 1932. 1933. 1933. 1933. 1933. 1934. . 1934, 1. 10:4. 1034. 1434. 1055, 1935, 11. 1935. 1934. 1931. . 1932. . 1932, 1932, 1932. 19353. 1927, 1427. tk. 1937. N. 1501. . INST. 1. 1557. 183/154:30 21 30, 177|151|27 18|41| ‚192|16613122.44 |187/162|28|20 42 1178|150)28|20 42 184 165128120142, \174|151!27/19|42: |180/156/28|19|40, 179150 28 19 40 | '174)150/27)19 42 | | |182)150 2820/40 {187!166/20/20/41 (180154 31122143 17714720 20 41 191 163 30/20 47) 181 163/30) 22 43 | i | LR II ‚180 163/25 20.41 | | pures 28 20/39 ‘187 164/30 20142 ‚1801157130 20141 A70|140 29 20 39 \188 155 30 21140. [AO] 175/159|20 20140. ‚1731155 29 20/40) 180159128 20 41 153 155 30 21/42 - 193 165 28 19 41 177 150 28 20 41 Garrulus glandarius glandarius = severtzowi. Wa. 181,34. Wa. 92/31. Wa. 158/32, Wa. 223/33. Wa. 198/33. Wa. 198/33 Wa. 198/33. Wa. 181/34 Wa. 211/34 Wa. 12/34 Wa. 211,34. Wa. 100/35 Wa. 100/35 Wa. 100/35 Wa. 26/35 Wa 216/34 Wa, 152/33 Wa, | - Wa, | 3 8. S. = W. 22930. M. 22940. | 0. _ M. 22068. We. | 22902, W. | 22000. | D. W. W, C. 31008. Hochzeit i. Neumark, Danzig 22056. Bogumszisna, Masuren, O. Preuss. 22951. Glitt, Bukovina A 3 11. 4. id XII. 1913, VI. 1595. I. 1904. 155 156 29 20 42 | 171/156;20 20/41! 178 15212820141 - Diagnosis: LINNÉ, (., Systema Naturae Regnum Animale. Edit. X., 1758., pp. 824. p. 106.3 C, tectricibus alarum caeruleis : lineis transversia albis nigrixque, corpore ferrugineo variegato. A Kárpátok medencéjének szajköja ugy látszik nem volt kérdéses a rendszertani kutatók előtt, mindnyájan természetesnek tartották, hogy itt csakis a törzsfajta élhet és alapos vizsgálatra igy nem is mél- tatták. Egyedül PARROT (1907) bocsájtkozott behatóbb kutatásba és a következő meglepő eredményre jutott : „Ha nyilatkoznom kell, hogy a magyar szajkökat szinárnvalatuk alapján hova osszuk be, akkor a feleletem ugy hangozhatik. hogy ezek okvetlenül közelebb állanak a nyugateurópaiakhoz, a szélsőséges rufitergum-hoz. vagyis előbb lehet őket azokkal azonosnak tartani. mint a nálunk honos madarakkal. 1935/38] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCEJENEK VARIU-FELEIN 153 Az elömell szürke árnyalata. amely a tavaszi példanyoknal inkább sárgásba játszik. középen pedig világosabb, csaknem teljesen hiányzik a magyar szajkókon." (10 drb.) Megemlitendőnek tartja még PARROT a magyar szajkóknál a fejen fellépő kékes csíkozást. SACHTLEBEN is ÖSSZe- hasonlitotta litván szajkóit magyar példányokkal ég azonosnak találta a kettőt (1922). Anyagom alapján nem erősithetem meg PARROT véle- ményét. A szajkó az egész Kárpát-medencében igen gyakori madár ugy a magas hegységben. mint az alföldi homokerdőkben. csakhogy a költési időben itt is rendkivül óvatos s nem mutatkozik. Magyar példányaimat a svédektől nem tudtam megkülönböztetni, csak egyetlen példány akadt (Debrecen. 1936. XII. 25.. 9), amely többé-kevésbé egyezett a severtzowt-val. A test tollazata teljesen egyezik a svédekével. A hát tavasszal egész kevéssé megbarnul, de ez az árnyalat is csakhamar elenyészik. A fiatalok is vörhenyesbarnásabbak az öregeknél. A testalj tollazata a magyar szajkókon igen variál. Akadtak intenziv barna és igen vilá- gos példányok is. Igy figyelemmel voltam arra, hogy nem csap-e be őszi kóborlás idején Magyarországra az albipectus Olaszország felől. A vizsgálat azt mutatta. hogy a legsötétebb példányok Szlavoniából és a Fiumei öböl környékéről kerültek elő. Ez azonban még nem dönti el a kérdést, vajjon melvik fajta él a Karszt-hegységben, ha ugyan él ott szajkó ? Súlyméretekről a következő adatok állanak rendelkezésünkre : HEINROTH szerint frissen kelt példány 6-6 gr., 3 napos korában 19 gr. . volt. az ätlagsüly pedig 175 gr. NIETHAMMER méretei alapján: 6 35 154—1IRO gr..3 © 2 160—192 gr. Mereseim "alapján a következő sulyo- kat nyertem: 3 (61 drb.) 145—190 (164); © (46 drb.) 142-—183 (158. 74) gr. A fej szinenek varialasit mar BREHM (1831. 1855). KLEINSCHMIDT (1893) és DOMBROWSKI (1912) a legbchatobb vizsgálat ala vették. Magam részéről azt füzhetem hozzá. hogy az ő általuk megadott ala- pokon tettem vizsgálatom tárgyává a Kárpátok medencéjének népes- ségét (populatio) is és abban szintén megtaláltam az ő általuk felálli- tott tipusokat. Amint az általános részben emlitettem. ezek a szinek olykor koribélyegként is szolgálhatnak. de ezzel nem akarok meg- határozó kulcsot adni, tehát eredményeim nem állanak KLEINSCHMIDT- ével ellentétben. KLEINSCHMIDT véleménye szerint a fej szinezete össze- függésben áll az életterében (biotop) uralkodó faféleségekkel. Ezt később nem sikerült alátámasztani s bár nincsen kizárva. az én anya- . gom sem adott erre módot. Némely esetben igen nehéz volt a szajkókat csoportositani széles hosszanti fekete fejcsfkjaik. de ugyanekkor fel- tünden fehér alapszin miatt, ezek voltaképen a rendes szinezetü pél- 154 | DR. KLEINER ENDRE [Aquila . danyok, melyeket ,,széles-viligos“ (le) jelzéssel láttam el, vagy pedig még nehezebben eldönthető esetben egyszerüen csak ,széles"-nek jeleztem (e) őket. A Kárpátok medencéjében százalékosan következő- képen oszlanak meg fejszinezetük alapján a szajkók : 1. rendes 40%, 2. világos 38°46°%, 3. fekete 21:54% — fiatal és vedlő példányokat figyelmen kivül hagytam. A világosakat még lehetne tovább is rész- letezni, mivel az igen fehér példányok aránylag ritkák — lásd KLEIN- SCHMIDT ábráját (1893). A szárny csaknem valamennyi a glandarius-csoportba tartozó faj- tánál egyformán szinezett. Szélsőséges példányokon a szárnytükörben lévő kék szin igen sötét, de ez még az egyéni variálás kereteibe osztható és rendszerint együtt jár az egész tollazat intenzivebb szine- zettségével. HARTERT a következő szárnyméreteket adja meg: g 185— 196, © 172—180 ; NIETHAMMER szerint Közép- és Észak-Németország- ban dg 179—195 (186), ? 170—182 (177). A Kárpátok medencéjében a következő eredményeket kaptam: g (106 drb.) 168—194 (közép 180, 92, átlag 183): 9 (61 drb.) 162—185 (közép 178, 96. átlag 178) mm. A farok valamennyi fajtánál egyforma. A farok keresztesikozäsa - valamennyi fajtánál felléphet mint egyéni variálás és nem lehet fajta- hélveg — amit LAUBMANN nem tartott kizártnak. HARTERT szerint a méretek 150—156; saját méréseim alapján 5 (107 drb.) 136—173 (közép és átlag 158); 9 (62 drb.) 143—164 (közép 154, 34, átlag 158). KLEINSCHMIDT a csörmeret ingadozásának okait is behatóan kutatta. Ugy látszik, hogy ősszel a csőr növekvésnek indul, miáltal hosszu és hajlott lesz, de hamar ismét lekopik. Méreteim g (103 drb.) 26—34 (29, 67), 2 (60 drb.) 27—31 (28, 81) mm. Végül néhány mell- és combcsontméretet is megadhatok : crista sterni: Hungaria d 32. 33. 34, 34, 35, 35. 36, 36, 38 mm., ? 33, 33, 35, 35, 35 : sex. ? 35, 38 mm, ; Helvetia g 33. 34. 36, 38 ; © 36. Femur : Hungaria 3 36, 36, 36, 37, 37, 37. 37, 38. 38, 39. 39; 2 34. 36, 36, 37, 37, 37; sex. ? 36. 37. 37, 37; Helvetia g 35, 38. 38, 38, 39; ? 36, 37 mm. A rendellenes szinezetü madarak közül megemlitesre méltó még egy drezdai bőr (C. 31093.). A fejtető hosszanti csíkjai olyan intenziv fekete szinüek voltak, mint a krynickit fejszinezete, a fehér alapszin csillogó atlaszfehér, a tarkón egy kis lilavörös örv ; váll és testalj ren- desen szinezett, a szárny is csaknem rendes, csak valamivel világosabb és a kék részek szélesebbek és élénkebbek. A hát fahéjbarna. ezüstfehér csillogással. amit a tollak csévéjének, valamint a zászló peremének pigmenthiinya idéz elő. A példányt DR. KUMMERLÖWE H. volt szives vizsgálatra átengedni. 1035/33] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCRIÉNEK VARJU-FRLEIN 155 Ezen adatok arra mutatnak, hogy a Kárpátok medencéjének szajkója teljesen azonos a svéddel, tehát a Garrulus glandarius glanda- rius L. Ez a fajta él Skandináviában, Németországban. Kelet-Francia- országban, Svájcban, Ausztriában, Csehszlovákiában, Lengyelorszig- ban, Magyarországban, Romániában, Jugoszláviában, Bulgáriában és Görögországban. Költési területén télen mint ritka vendég megjelenik a severlzour. A példányok Keletporoszországból és Bukovinából arra mutatnak, hogy ezen területek már átmeneti tartományok a két fajta között. SACHTLEBEN (1922) szerint a litván szajkók is a törzsfajtához tartoznak, a mellen és a háton gyakrabban szürke árnyalat jelentkezik. DOMBROWSKI (1912) és SACHTLEBEN (1922) a román példányokat is ide sorolják. Egyéni variálásuk a miénkkel egyezik. A luganoi példányok teljesen tipikus glandarius-ok voltak, de a kettő közül egyiknek vala- mivel világosabb volt a testalja, igy meglehet, hogy átmeneti példány volt az albipectus-hoz. D.-Bulgáriában teljes bizonysággal a törzsfajta él. A török határról származó példányok semmiféle közeledést sem mutat- nak a feketefejü krynicksi-hez. Az az egyetlen példány, amelyet REISER emlit Isikuri. Tatar-Pazardzik helységből 1888. XII. 20-ikáról, PATEFF szives utánajárása és értesitése (in litt.) szerint elkallódott, tehát mar nem lehet megállapitani, hogy REISER kezében egy szélsőséges vál- tozat, vagy pedig valóban átmeneti példány volt-e ? REISER, HARRISON . és PATEFF bebizonyitották, hogy Bulgáriában, valamint Tráciában is mindenütt a törzsfajta él (1894, 1933, 1937). A Tajgetosz hegységből rendelkezem egy példánnyal. amelvet egyelőre a törzsfajtához vagyok kénytelen osztani az anyaghiány miatt, holott ez a példány erősen közeledik a területileg tőle nem messze élő cretorum-hoz, másrészt testaljának fehéres szinezetével a Ny.-Balkánon szintén előforduló albipectus-hoz is. Végül külön kell foglalkoznom három Hallein-ből származó pél- dánnyal is (W. 22959, 22962, 22963). Lehetséges, hogy ezek Olasz- országból elkalandozó albipectus-ok. Szinezetük azonban annyira erősen borvörös, hogy még közelebb állanak az angliai rufitergum-hoz. amelv- lvel ugyszólván teljesen megegyeznek. Lehetséges, hogy a Hallein kör- nyéki populatioban olyan sajátságok vannak, amelyek a rufiferguin-ra ütő ivadékot hoznak létre gyakrabban. De nem hagyhatjuk figyelmen kivül ehelyt azt sem, hogy BurG Kelet-Svajcbél leirta a G. gl. athe- siensis-t (1920). Ő azonban a különbséget a csőrnél kereste. A kérdés tehát behatóbb helyszini vizsgálatra szorul, hogy vajjon tényleg élne-e itt egy önálló fajta, ilyen szokatlan elterjedési területtel, vagy csak gyakrabban kóborló szajkók jelennek meg e vidéken, vagy pedig — ami a legvalószinübbnek látszik — hogy Ny.-Ausztria és K.-Svájc hegyvidékén az egyéni variálásnak szélesebbek a keretei. 156 DR. KLEINER ENDRE [Aquila ‘ Garrulus glandarius albipectus KLEINSCHM. 3 387! W. | 22953. | Castelnuovo b. Cattaro | 20. IX. 1008. |191/166{/30/22|43] —| le 385 W. 22052. | Casteluuovo b. Cattaro 1. X. 1903. 118011531311221851 —| n 389 .D. ©. 26843. | Toscans, Italia I. 1919. (11801153131122143] —| 1, Cotyp 390 0. — | Bivio Vercelli, Piemonte | 25. XI, 1931. |182|102/29/21/41| —| e 391). P, 442. | Didier Mer, Loir-et-Cher — 1907, |180|163 27/19 39) — 1 392) 0. — Clères, Seine-Inférieur | 6. VI. 1037. 1172160130 22142 —| 1 393| o. — | Yabbeke, Belgique 24. XII. 1928. |175|153/25!/20/41| —| e 394] 0, — | Yabbeke, Belgique 26. XII. 1929. |178|151|27 19/39) —| 1 395) 0. = Cheux, Belgique | 10. IE 1921. |1311105!30!21142! —| le 2 396) 0. | -- | Forte del Marmi, Toscana | 111. 1934 183|155)30)21) 43) Gel n 397) M. | 25455, | Roeulx, Nord, N. France | 1. VI. 1916 1711151129 20/40) --| 1 308] M. 25487, | Ecouviez, Meuso, | ul N. France 113, RI, 1915 (175 149/27 20/30) —|4 sw oO. = Brasschaet, Belgique | V. 1914. |174|150|29[20/41| —| 1 400 O; — | Rotachaer, Belgique | 13. LV, 1924. |1631142/27/19 40, —| e 401! o. | — Weelde, Belgique 14. VIII. 1934. (18511611291201401 —| le 402 (UA | -- | Leusden, Utrecht, Holland | 14, VI, 1927, 110 149 29/2042 .(1 Sex. ? 403 D. €. 20404. Nisano, S. Dalmatien Vi. 1909. 183 151 40 21 41 - | 404 M. 16, Argounen, N. France 28, 1. 1910, 175 151 30 2041 -- 1 Diagnosis: KLFINSCHMIDT, ©., Eine Überraschende neue Häherform., Falco XVI, 1920. p. 28. Man sollte erwarten, daß der italienische Eichelhäher einen Übergang zu dem dunkel- brüstigen Sardinier bildete. Seine Brust ist aber so extrem hell, geradezu weiß, wie bei keiner anderen europäischen Rasse. Sie ähnelt den nordafrikanischen Verwandten, Der Kopf behält aber ganz glandarius-Zeichnung, nur mit recht hellem Gesicht. Es ist auffal- lend, die beiden extremsten Färbungen Europas so nah wohnend zu finden. Auch der. Rücken ist sehr licht, der ganze Vogel überhaupt noch heller als rufitergum. Nach Bemer- kungen von Graf Arrigoni Degli Oddi in seinem ,,Manuale* (p. 482) scheinen verschiedene Formen auf dein italienischen Festland vorzukommen. Ich erwarb drei Vögel (Florenz ‘Toscana, Winter) von der Firma Schlüter und sah dort noch drei weitere, alle gleichgefarbt, obschon yon mehreren Fundorten, Flügel 17,0, 17,6, 18,0, 18,1, 15,1, 19,0 cm., also sicher kleiner als bei deutschen Hühern. Ich nenne die sehr ausgeprägte Rasse Garrulus albipectus. Sie ist die helleste Form der glandarius-Reihe der Realgattung Corrus Margolf. Daß sie genau an den Fundorten brütet, ist noch nicht gewiß, aber wahrscheinlich. Jól felismerhető fajta. de egyes példányokon a különbségek még- sem olyan feltünöek. ahogy azt KLEINSCHMIDT irta. Egyéni variálása szorosan kapcsolja a törzsfajtához. sorozat alapján azonban jól elvá- lasztható. Mar KLEINSCHMIDT is összehasonlitotta a rufitergum-mal, amelynek főleg a világos változatai igen közel állanak hozzá, annyira, hogy csak nehezen különböztethetők meg egyes esetekben. Hátszine- zete lényegesen elüt a glandarius-töl és a rufitergum-tól is, mivel szürkés- fahéjbarna. Viszonya a rufitergum-hoz ugyanolyan, mint rufitergum- nak a hibernicus-hoz. Igy a glandarius-töl egyenletesen vezet át a rufi- tergum-ba, de még sem áll hozzájuk olyan közel, hogy átmeneti alak- nak lehetne tekinteni. Legszélsőségesebb fehér változatai lényegesen elütnek mind a két fajtától. 1935/34] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉIÉNER VARJU-FÉLÉIN 157 KLEINSCHMIDT csak Olaszországból ismerte, es az utóbbi időben igen gyenge fajtának kezdték tartani ezt is. Három dalmát példányom teljesen tipikus albipectusnak bizonyult. TICEHURST és WHISTLER való- szinüleg nem hasonlitották össze sorozatokkal. nem is foglalkozott részletesebben a szajkókkal. ezért vette fel jegyzékébe. hogy Albánia partjain a törzefajta él (1932). Az egyedüli maltai példány is valöszinü- leg egy elkóborolt albipectus. Teljesen bonyolult volt a szajkók kérdése Ny. Európában, Francia- országban, Belgiumban és Hollandiában. Először a törzsfajtába osz- tották. Alapos vizsgálat alá a hollandi kutatók vették első izben : HENS. SIEBERS és SNOUCKAERT (1919). Különösen az utolsó szerző bocsát- kozott részletes vizsgälatukba. Rendelkezésére azonban csak téli példá- nvok állottak, s igy arra a következtetésre jut, hogy a hollandi szajkó sem a törzefajtäval. sem a rufifergum-mal nem azonosithaté. hanem a kettő közti átmenet : G. gl. glandariussrufitergum. A következő évben (1920) jelent meg egy haborus gyüjtés feldolgozása KLEINSCHMIDT és BACKMEISTER tollából. 6 példánnyal rendelkeztek. egy általános fauna-vizsgálat alkalmával azonban nem jutottak tisztába az észak- francia szajkó rendszertani hovatartozóságával. ezért (7. gl. glandarius LL. (non sensu stricto) névvel jelölik őket. Két példánynak világos. kettő- nek közepes szinezetü melle volt. Szárnyak . méretei 170—188. A rufi- tergum felé közeledő példányoknak tartották. A belga ornitologusok. mint DUPOND is, azt tételezik fel, hogy Belginmban a rufilergum költ. Ezen vizsgálatok alapján HARTERT és STEINBACHER is Belgiumot és Hollandiát az angol fajta területéhez számítják. MAYAUD (1936) szerint is Ny. Franciaországban a rufitergum él. de ő még hozzáteszi : ,.A fajta nem tünik tisztának és glandarius vonásokat mutat." Amidőn a francia- belga-holland sorozatomat másokkal összehasonlitottam. a nyugat- európai szajkóban egy uj fajtát hittem találni, és magam is meglepőd- tem, amikor a három olasz bőrt — amelyek közül egyik a cotypus volt — nem tudtam elválasztani a nyugateurópaiaktól. Elterjedése igen különös, mivel az Alpokban még mindenütt a törzsfajta él. igy Svájc- ban és MAYAUD szerint Kelet-Franciaországban is. Elterjedése : Hollandia, Belgium, Franciaország, — kivéve a keleti hegységeket — Olaszország, Dalmácia. Ezen a területen a törzs- fajtával mint rendszeres téli vendéggel számolni kell. Garrulus glandarius rufitergum Hart. o 405 W. | 675. | Nr. Tontesden, Kent | 24. XII, 1910. I137 155127 20103) =i 4 406! pr. _ Vinchall, Sussex | 5. 1. 1929. |179/157/30/21/40! — 1 47 © —- | Bickley nr. Tenburg. | | | H | Worcester | 6. TN. 1937, {179|158/31|21/45| — 1 408} N. 3117.2. | England 1 2° x11.1906. 180: 154!29!20149| —| te 158 DR. KLEINER ENDRE {Aquila § “0 W. 674. | Nr. Tontesden, Kent | 24. XI. 1910. |171j142j27,20j40, — 1 410) W. | 676, | 8. Elmham, suffolk i 4. XII. 1916, |176/153|30/21142! —| le sul pr. a Vinehall, Sussex | 23. III. 1033. |174)/164)20/20/42) — 1 412] D. | ©, 29808, | Wylands, Bottle, Sussex | I, 1916. (1681161127119140/ — 1 413] 0 | — Bickley nr, Tenburg, la | | | | | Worcester | 6. 1x. 1937. 170161 80/20/40! — 1 iuv. 414 O. | — | Bickley.ur. Tenburg, | | Worcester 6. IX. 1937. |161|137/27/18/40] — 415 0. - | Bickley nr. Tenburg, | | | Worcester 6. IX. 1937. |178/150/20/20|44 al 416 O. | — Bickley nr. Tenburg, anit Worcester 6, IX. 1937. 117511511231191401 — 417) 0, | _ Bickley nr. Teuburg, | Worcester 6. IX. 1937. 11031137/27118/40, --, Diagnosis: HARTERT, E., Die Vögel der paläarktischen Fauna, I., Berlin, 1903, pp. 832 (30) : Ganz wie Garrulus ylandarius glandarius, aber die Oberseite fast einfarbig weinrötlich, der hellbraunrötliche Rücken nicht mit schiefergrauen Anflug, daher wenig oder fast nieht vom Hinterhalse abstehend, Vorderbrust fast immer ohne grauen Schatten, Unter- körper meist etwas heller. Az angol szajkó variációs ingadozásának határai alapján az extrem példányok egyrészt a törzsfajtához, illetve az ulbipectus-hoz, másrészt a hibernicus-hoz közelednek. Gyürüzéssel nem sikerült bebizonyitani. hogy a kontinensi szajkók téli vendégként megjelennek-e vagy sem Angliában. Tehát kérdéses marad, hogy a szürkébb példányok nemcsak szélsőséges alakok-e téli tollazatban — lásd JOURDAIN (1936). A testalj " . szinezete vörhenyes vagy erősen fehéres, főleg a tojókon. A fiatalok a törzsfajtától nehezen különböztethetők meg. Valamivel vörhenyés- barnásabbak, a fej világos. Elterjedése : Anglia. Garrulus glandarius hibernicus WITH. &. HART. 3 3 418 L. | 11. 3628. | Birr, Kings Co., Ireland | 30. XI. 1910. 176 155,28 19 42 —| e Diagnosis: WITHERBY, H. F.—HARTERT, E., The Irish Jay., British Birds, IV., 1911, p. 234—235. : : That the Irish Jay is very different from the British Jay (d. g. rufitergum) is evident at a glance, while an examination of a series of specimens shows that the differences are constant, and any of the specimens we have examined can easily be picked out from a large series of British Jays. In the Irish Jay the sides of the head and ear-coverts are much darker and more rufous, the breast and abdomen of the British Jay ; the flanks are like the breast, and darker, and more rufous than in the British Jay ; the under wing-coverts and axillaries are also dark rufous-pink ; the throat is more suffused with pink; the Crest‘ is strikingly darker than in the British Jay, the feathers of the forehead being black, fringed with reddish-buff, those of the crown edged with rufous-pink and more strongly barred with blue than in the British Jay ; the nape, mantle, scapulars and back are of @ much deeper shade of rufous-pink than in the British Jay. The most differences are in the dark rufous colouring of the sides of the head, earcoverts and underparts and the darker ,,crest". i 1935/38] TANULMANYOK A KARPATOK MEDENCEJENEK VARJU-FELEIN 159 The measurments of the exemples are: wing, 171—186 mm.; bill (from noatril to tip), 18—25, 5 mm. The measurments are perhaps slinghtly smaller on the average than those of G. g. rufitergum. We have therefore no hesitation in separating this bird under the name of Garrulus glandarius hibernicus. Type: d ad., Co. Wexford, November, 1910, in the Tring Museum. Cotype: Pad, Birr, King's Co., 15. XII. 1910, in H. T. Witherby's coll. Valamennyi szajkó közül a legsötétebb borvörös. Hazája Eszak- Irország. GUINESS (1919) szerint a század elején csak Irország középső tartományaiban lehetett találni és csak 1918 óta terjed minden irány- ban. CAPT. PAGET volt szives közölni velem (in litt.), hogy a szajkó ma, kivéve Irország délnyugati szögletét, az egész szigetországban elterjedt. Garrulus glandarius fasciatus BREHM. d 490 L. | 1.1. 3648. | Candelida, Avila | 29, X. 1922. 1841641902241 — 20 D. C. 29659. | Lagunilla, Bejar 30, IV. 1932. |177 160'30 204) — I ai w. | 22970, | Sevilla 15. _X. 1904. |178 152 28/19/39 — le «2 B. ! 910. | Alljo, Portugal | 21, III. 1913. —149,82/23/41 — | Sex. ? 428; N. | 3117/1. | Sevilla 4. III. 1907. ,179|162\30,21/43, —, le Diagnosis: BREHM, A. E., Vorläufige Zusammenstellung der Vögel Spaniens., Deutsche Naturh. Zeitung, 1857., p. 431489 (446) :*) Diagn. subspec. Garrulo glandario similis, sed minor, tergo et pectore obscurior et remigum primi ordinis posteriorum vexillo exteriori maculis coeruleis nigrisque fasciatus, Paar-, familien- und haufenweise auf Gebirgen und Wäldern von ganz Spanien; seltener im Norden, häufiger im Süden und Inneren des Landes. Stand- und Strichvogel. > a A törzsfajtatöl nehezen megkülönböztethetö fajta, amely azonban a szomszédos albipectus-töl elég jól különböztethető meg. Kis soroza- tomban a kòzépspanyol es portugal példányok hata világosabb volt, mint a türzsfajtäé, az albipectus-hoz közeledtek. A testalj is elég vila- gos volt, A BREHM és HARTERT-féle leiräsnak teljesen csak a delspanyol példányok feleltek meg (kleinschmidti). A meghosszabbodott, kampós csőr az előbbi példányokon volt található. WITHERBY (1921, 1928) és v. JORDANS (1933) pontosan vizsgálták meg ezt a madarat nagy sorozat alapján és azt állapították meg, hogy ez a fajta egész Spanyolországot lakja. JORDANS szerint a Pyreneusokban átmeneti populáció él. Ahogy JORDANS és WHITERBY megállapították, a fajta főbélyege a tollazat sötét szürke szinezete és az erős csőr. JORDANS sorozata 19 bőrből állott, amelyeknek a következő szárnyhosszuk volt: d 175—190, ? 172—186. A széles fejcsfk ennél a fajtánál gyakrabban fordul elő, mint a törzsfajtánál. ; ; i Elterjedése : Ibér-félsziget, ahol azonban JORDANS, JOURDAIN, STENHOUSE, WEIGOLD és WHITERBY szerint eloszlása nem egyenletes. ®) A leírást Prof. Dr. E. STRESEMANN-nak köszönöm. 180 DR. KLEINER ENDRE [Aquila Garrulus glandarius corsicanus LAUBM. A 3 424, W. | 6710, | Vico, Corsica 2. 11. 1912. 1176/152|81[21/41, - |! 4251 M! | 1.1023. | Vizzavona, Corsica 3. 12. 1911. [159|162/31[22|42| —- le 426) M. | . 17544. | Viszavona, Corsica b. SI. 1911. |159|164|[32|/22|41] —| u 427 M. - 101952. | Vizzavona, Corsica 6. VIII. 1910, 11751152129119143 rer] luv. 425) M. 17546, | Vizzavona, Corsica 4. IX. 1910. |170/153|20|20|41} —| Maus. 4291 M. 101953. | Vizzavona, Corsica 17. X. 1910, |180)165/30/21/43) — n Typus! 430 M. 17540. | Petross, Corsica 30 X. 1911. 11701151129120142 = n 431! M, 17542. | Ucclani, Corsica | 2 X. 1910, |170 158130120143: — n + 432] M, 17543. | Vizzavona, Corsica | 3. I. 1911, |181156/28/20/43] — n 433 M. 13780, | Vizzavona, Corsica 4 il. 1911. |177|160/30/21/43 u 434 M. 1754). | Vizzavona, Corsica 16. XI. 1910, |176/161/30|20|44] — u 4360| M. 17545. | Palinento, Corsica 15. VIII, 1910, |176!150|28|18]42] — iur. 436 M. .| 101951. | Verarco, Corsica | 20, VIII. 1910, 11741142 28120141! — iuv, Diagnosis: LAUBMANN, A., Zwei neue paläarktische Formen., ‘Verh. Orn. Ges. Bay., 1912., p. 164- 165: | 1. Garrulus glandarius corsicanus subsp. nov. Der korsische Eichelhiher, der mir in einer Serie von 9 Exemplaren vorlag, ist hauptsächlich charakterisiert durch die intensive, dunkel weinrote Färbung des Rückens sowohl wie der Unterseite. Es fehlen die für unsere einheimische Forın charakteristischen grauen Farbtöne im Gefieder fast vollkommen. Außerdem unterscheidet er sich von Garrulus glandarius glandarius L., dem er in der Grösse gleich kommt, auch noch durch «die viel stärkere schwarze Streifung der weißen Scheitelfedern, wodurch die Kopfbefiede- zung im ganzen dunkler erscheint. Von der sardinischen Form. @. g. ichnusae Klschin. ist der korsische Eichelhäher deutlich unterschieden, einmal durch seine bedeutende Größe, dann aber auch durch den auffallend starken Schnabel, der hauptsächlich an der Schnabelwurzel stark verdickt ist. Bei einer Vergleichung korsischer Stücke mit solchen von Sardinien springt auch hier der Mangel der grauen Farbtöne in die Augen. Auffallend ist ferner, daß bei corsicanus die bläuliche Bänderung des Schwanzes stark reduziert erscheint, so daß sie unter den Schwanzdecken kaum mehr hervortritt, während sie bei den mir vorliegenden sardinischen Stücken mit ziemlicher Konstanz fast bis zur Schwanzmitte zu verfolgen ist. Ferner sind bei schnusae die hellen Siume an den Federn des Vorderscheitels viel breiter. Ueberhaupt ist dus ganze Kolorit bei corsicanus als sturk verdunkelt zu charakterisieren. Ich gebe hier noch die Flügelmaße von Garrulua g. curaicanus : 4 3 3 ad. 182-101) mm. 2, 2 ad. 178 -170 ının. Terra typicu: Korsiku. Typus: Mus. monac, Nr. 1910/1953 © ad. Korsica, Vizzavona, 17. X. 1910.) STEINBACHER ezt a fajtát synonimnak véli az schnusue-val, amit egyältalän nem tartok indokoltnak. Egyike a legsötetebb borvörösebb szajköknak. Szirnytikrének egyéni varidlisa is hajlik az intenziv kék szinezetre. A LAUBMANN által megadott ismertetöjegyek a farok- szinezeten kivül jól felismerhetők. Szélsőséges példányok termessze- tesen hasonlitanak az ichnusae-ra, még jobban a törzsfajtära, de nem a szomszédos albipectus-ra, Tehät MAYAUD-nak teljesen igaza van, ha STEINBACHER véleménye ellenére ezt a fajtát vette be a francia mada- 97 Ndeltari elmkén J'enek jelölve — Auf dor Etikette . bezelehnet. 1035738) TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNEK VARJU-FÉLRIN 161 rak névjegyzékébe. A fiatalok még sötétebb barnák. mint a rufitergum- nál. a fejük is barna. Elterjedése : Korzika. Garrulus glandarius ichnusae KLEINSCHM. 2 437, 0. i Lanusei, Sardeyna | 28. NT. 1930. 175. 154.25)20)38) —| e EC | Lanuxel, Sardegna 1S. NIE 1936. [1x2/160/31[21/41 e 220 0 Lanusei. Sardegna 8 XID. 1936, [17711 5730 21j40) — -| e 4a) W. 5700, | Ogliastra, Sardegna | 2 NI 1006, (175/144! 29/20! 411 —le 441, W. | 22066. | Barbagia di Belvi, Sard. | 11. 1903. 103 105) 20! UE w. -|e | | | | | Ty p. sardi #42 M, | 17548. | Barbayin di Beivi.Sard. | 12, IV. 1906, |172)1: 52,30) 20) sol e 4453) N, 3222/4. | Barbagia di Belvi, Sard. | V. 1910. ızılı 151/28 20/41) -.| le 444 Medi 17547. | Barbagia di Belvi, Sard. | VII. 1911. ‘175/149; 27/19/40) --, è 445 b. €, 18405. | Barbagia di Belvi. Sard. VIII. 1905. 11741154 29! 20] 30, -- e Vt M. 12408, | Barbagia di Sento, Sard. | 4. IM. 1912. ‚sl alla 2041 n 447 N 3323, | Barbagia di Aritzo,Sard. | VII. 1909, [131113328119 qui le 44x 0 | Lanusei. Sardegna | 29. N. 1936. (174) 152 12711940 - n 440 o. | - | Lanusel. Sardegna 198. XE. 1936. |1691144 29/20/41 n 450 NW. 22907. | Barbagin di Belvi, Sard. II. 1903. e 141 28119140" We HAL) i | { Cotyp eurdns. 451) M. | 17549. | Barbagia di Relvi, Sard. | 12. IV. 1906. 170/144/28 1838 1 a2 N. | 32224. Barbagia di Belvi, Sard. V. 1910. |172/156/20/20/41 | n aa M. | 17550. | Barbagia di Belvi, Sard. | VII. 1911. |179|151 20/20) gi |n. 2340 WMO | 12499. | Barbagia di Sento, Sard. |; 4. III. 1912. 18711151127 15141 n #55) D. €. 19409, | Barbagin di Aritzo, Sard. 1. 1805. 1172!147/2x/19/40 . | e Diagnosis: KLEINSCHMIDT, O., Neue Formen von Sardinien., Orn. Monber., XI., 1903., p. 92.: Garrulus ichnusae form. nov. Zum Formenring Garrulus glandarius (L.) gehörig. Unserem Eichelhäher ganz ähnlich, aber kleiner ; besonders am Schnabel ist dies deutlich. Die Färbung viel dunkler, so daß die Unterseite des Körpers der Oberseite ähnlich sieht. Jol felismerhető kis. sötétszürke szajkó. Szélsőséges példányok a törzsfajtához hasonlitanak. de nem az albipectus-hoz. KLEINSCHMIDT szerint sternuma is kicsi. Sok vonatkozásban a fascialus-szal lehet összevetni. KLEINSCHMIDT és TscHusI (sardus) jól felismerték belyegeit. szemben SALVADORI-val és FESTA-val. Elterjedése : Szardinia.. Garrulus glandarius cretorum MEINERTZH. 450 O. | = Chania, Creta , 16. I. 1937. 169 154 29 20.99, — e Diagnosis: MEINERTZHAGEN, COL. Garrulue gland ariva cretorum subsp. nov., Bull. Brit. Orn. Club, XLI., 1912., p. 19— 20. : This race belongs to the streak-headed Jays, ar in G. g. glandarius, and not to the black-hcaded Jays of Armenia, Asia Minor etc. It is nearest to @. ichnusae of Sardinia, but has a slightly redder hind neck and apparent by a greyer back. Similar in size to @, ichnusae. The differences in colour are more noticeable in the juvenile plumage than among adulta, À Compared with the typical rare, they are smaller and less vinous on both the upper And lover parts. Compared with &. glaszneri from Cyprus, they have a much longer culmen and a considerable amount of white on the forehead, U. glaazneri having no trace of white. 162 DR. KLEINER ENDRE - (Aquila Compared with G. fasciatus from Spain, they are slightly darker and not so vinous on the upper and under parte, especially on the abdomen. Type in the Tring Museum, d, Mount Ida, Crete, 4500 ft., 15. VI. 1920. Obs. I only found this Jay in the ilex forests on the hills of Crete. Alig különböztethető meg az ichnusae-töl. Nyaka valamivel vör- henyesebb, a hata sziirkébb. Igy, ha nem lenne szigetfajta és szom- szédosan élne, az előbbivel össze kellene vonni a két fajtát. Kisebb mint a törzsfajta. Femur 34 mm., Sternum 33, az utóbbi kisebb a törzs- fajtáénál, csakhogy erősebben ivelt 8 igy a méret egyezik. Elterjedése : Kréta. 3 Garrulus glandarius glaszneri Map. 3 457 N° 2567/2. | Troodos, Cyprus 26. V. 1902. 11711156/27119,38| —| n 458 N. 2867/2. | Troodos, Cyprus 27. V. 1902. |167|150|28|19/40| —| n, Typ 459 N. 2867/2. | Troodos, Cyprus 28. V. 1902. |160]155/26118138| —| n 400 N. 2867/2. | 'Troodos, Cyprus | 29. V. 1902. |169|147|28|19/39] —| n 401 N. 2867/2. | 'Troodos, Cyprus 6. Vi. 1902. |168|155|28|19|39| —| n 462 N. 2867/2. | Troodos, Cyprus 7. VI. 1902. |167|150|27|19/40| —| n 403 N, 2867/2. | Troodos, Cyprus 7. VI. 1902. 11701155123119140/ —| n 464 N, 2367/2. | Troodos, Cyprus 7. VI. 1902. |171|156|27|19/40| —| n 405 W. 22969. | Troodos, Cyprus 14. VI. 1908. |169|153|27|19/40| —| n 466 N. 2867/2. | Troodos, Cyprus 3. IX. 1902. |161]155|28/20/38| —| n 407 N. 2367/2. | Troodus, Cyprus 4. IX. 1902. |168|155|27|/19/39] —| n 468 N. 2867/2. | Troodos, Cyprus 7. IX. 1902. |175 160/27 13139] —| Maus, 409 N. 2867/2. | Troodos, Cyprus 20. IX. 1902. |166 148,27 19,40] —| n 470 N. 2916/5. | Troodos, Cyprus 19. XII. 1903. |172|163/29|19/40| —| n 471 N. 2916/5. | Troodos, Cyprus | 21. XII. 1903. |173/156/27|19|38| —| n a2 N. 2916/5. | Vavatsinia, Cyprus 6. XII. 1903. |178|160|2vl19/39| —| n 2 473| W. 22908. | '[roodos, Cyprus 26. V. 1902, |165)146)28) 18/39) — 474 N. 2367/2, | Troodos, Cyprus 28. V. 1902. |165|155|28|18]40] —| n. Cotyp- 475 N. 2867/2. | Troodos, Cyprus | 6. VI. 1902. |167|155|26|18|39| —| n 476 N. 2867/2. | Troodos, Cyprus 14. VI. 1902. |164/122/22|15]37| —| fuv. 477 N. 8323/370. | Troodos, Cyprus 9 IX. 1902. |1601153,26119,36| —| n 47 N. 2867/2. | Troodos, Cyprus 11. IX. 1902. |165|153|27/18/40| —| Maus 479 N. 2867/2. | Troodos, Cyprus 18. IX. 1902. |161/150)25 161381 —| n 450 N. 2867/2. | Troodos, Cyprus 16. IX. 1902. |167|152/--|19/39] —| n 451 N. 2867/2. | Troodos, Cyprus 17. IX. 1902. !108|155 26/118[37| —| n 452 N. 2867/2. | Troodos, Cyprus 18. IX. 1902. |160/150/25)17/38) —| n 4s3| N. 2567/2. | Troodos, Cyprus 19. IX. 1902. {167|160|27|18]35| —| n 454 N. 2367/2. | Troodos, Cyprus 20. IX. 1902. |163)150)26)17/40) —| n 455 N. 2367/2. | Troodos, Cyprus 1. X. 1902. 116311531261181381 —| n 456 N. 2916/5. | Troodos, Cyprus 24. XII. 1903. |169/155|27]18/37| —! n Diagnosis: MADARASZ J., Der eyprische Heher (Garrulus glaszneri n. sp.) Orn. Monatsber., X., 1902., p. 163. Der auf Cypren vorkominende Heher unterscheidet sich so wohl hinsichtlich der Größe als auch durch Färbung so wesentlich von dem europäischen Garrulus glandariue, daß ich es für berechtigt und nötig erachte, denselben als neu anzusprechen und mit dem Namen Garrulus glaszneri zu belegen. Die Merkmale sind in Kürze folgende : Im Ganzen ist der Vogel kleiner als G. glan- darius ; Stivn licht graurot (nicht weiß) mit schwarzen Längstreifen ; Oberkopf graurot (etwas dunkler wie bei @. ylandarius), gleichfalls mit schwarzen Längsstreifen ; Genick, Hals hinten und seitlich graurot ; Ohrdeckfedern etwas lichter; Rücken grau, hie und "da mit schwach rötlichen Anflug ; unten ist der Vogel etwas dunkler als G. glandarius ; Kehle weiß, schwach rötlich angehaucht ; im übrigen dem G. glandarius gleich. In Folge dieser Merkmale unterscheidet sich @. glaszneri sowohl von @. glandarius und dessen ostrußischer Form G. severtzowi, als auch von G. brandti. 1935,88] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCEJENEK VARJU-FRLEIN 163 Herr C. GLASZNER sandte jüngst von Cypren, aus dem Troodos-Gebirge, 15 Exempt. dic GréBenverhaltniBe sind folgende : Flügel Schwanz Tarsus 12 § Mai u. Juni.... 165—17°6 15:5—16:8 3:9 cm 1 Q Juni .......... 17:2 15:5 3:7 cm 2 iuv. Mai u. Juni .. 15:5—16:5 12-:5—14:5 3°4—3°7 cm Szinezete igen intenziv. A feketefejü fajtäk teljesen körülveszik. ennek ellenére mégis a tôrzsfajta csoportjába sorolandó, amely cso- portbél csak azzal válik ki, hogy a fejtető alapszine sötét-borvöröges. Igy az ennél a csoportnál alkalmazott jelzést a fejszinezetet illetőleg, a glaszners-nél már nem is szabadna alkalmaznom. Szinezetben az európai és a nyugatafrikai feketefejü szajkók között áll, de nem mutat semmi közös vonást a pontusiakkal. Szinezete tehát egészen egyedül- álló, intenziv borvöröses szürke. Elterjedése : Cyprus. Garrulus glandarius severtzowi BoGp. 487} N, 2850/158, | Mellenorm.. Livland 11. IX. 1597. 1186 155,51 2 = 1 48 N. 2850/1538. | Samhof, Livland 11. XII. 1897. 1181 16212811 slat le IRB N. 2850 158 Samhof, Livland 11. XII. 1897. 1185/1031283 io 41 le 490, W 22954. | Kuhmoniemi, Finnland | 20. NI. 1902. |181|163]29 20/38 — 1 491| Wa. 19483. | Sulajöwek, Warszawa | 3. XT. 1933. [182/163/20[20/40] —| 1 4092. W, 22957. | Moskwa | 18 X. — |1x0]159/25/20,40] —| le 4831 W. 22754. 7 Moskwa Kr. 3. N. 1910, '185/154)29/20) 40; —| 1 404! O. = Lossinyl Ostrow b. Mosk. | 18 IX. 1919. 1150250 31 21143) —- 1 495) 0, Tessowo, Mozhajsk, | i Moskwa IS. VELE. 1908. ;170|152)28/19/39 1 ion; D C. 30128. | Nikolsk-Awerklewo | i i Bogorodsk, Moskwa | 10, NU 1910, l18x|103/30/21/45] —- quel W 22964. | Artrachan 5. TIT, 1912. ‘193/173/31]22'/421 —| le 9 408 N. 250/158. | Hellenorm, Livland | 11 IN. 1597. |1R4! 180) 20/21/41] —| le 490 N. 2350/158. | Sanıhof, Livland 1 IT. 1898. 11781157 28) 18140) — | 1 300! N 2850/1358, | Samhof, Livland | 11. VINE. 1897. 175 scale 1840| —| iuv oil N 2850, 158. | Samhof, Livland 12. IX. 1897. |1761150)30120182| —| n 502! N, ‘ 2830158. | Samhof, Livland | 22, IX. 1897. |136|170|2x|19/43] —| 1 203 N. 2850/1589, | Samhof, Livland 5. X. 1897. |180/160|28119/42! — | le 504 N 2850,158. | Samhof, Livland 12. X. 1899. 2/153|27|19|43] — 1 505! N. 2850/158. | Samhof, Livland 15. X. 1897. |180/15N/2R/20/41| — I 200! N 2850/158. | Samhof, Livland 4. XII. 1897, 1176/9157 20 20/42) — le Aue D €. 30129. | Tarassow, Moskwa | 7. VII 1911, |170|143}27/18/40) —| fuv 508 W. 22947. | Wladimir 2. X. - {182/157 30 21'412 le 309 Oo. -- Promzino, Korsum, Sim- | | | ‘ birsk. 18. XII. 1906, 1nsliozien 191421 — 1 Diagnosis: BOGDANOW, Ptitsy 1 Zweri Tschernosemnoi polosy Povoischja 1 Doliny Gredney I Nischnej Volgy (bio-geographitscheskie Materialy)., Trudy Obschtestwa estestwolspytatele) pri Imp. Kazanskom Univ., I., 1871, p. 1—228 (114—115) :* N. A. Severtzow attira mon attention sur un exemplaire de geai tué par lui pendant son passage dans le Gouvernement de Perm, qu'il détermina comme Gar. Brandiii EVERSM. En effet, cet exemplaire différait bien de G. glandarius typique par sa téte coloriée d'un brun-de-brique. Quand j’studiais après les geais des gouvernements de Simbirsk et de Kazan, j'ai constaté que la plupart de ces oiseaux de Kazan ont la méme coloration que 9 A leírást Prof. Dr. G6. DEMENTIRV-nek köszönöm. 11° 164 | Dr. KLKINER ENDRK {Aquila ceux de Simbirsk ne rapportent tantôt à cette méine variété, tantôt à la forme typique. Enfin en comparant les oiseaux de Kazan et de Perm avec les types de Garrulua Brandtii EVERSM. provenant d’Altai, je me suis persuadé que les premiers différent de G. Brandtii encore plus qu'ils ne se distinguent de la forme européenne typique. Et précisément, la couleur brune de marron de G. Brandtii est beaucoup plus intense et contrastante avec la coloration de dos que chez les oisneux de Perm ct lea geais typiques. En tout cas (7. Brandtii est la forme sibérienne, tandis que la forme de Perm est inter- mediaire entre Brandtii et la forme typique, je sépare la forme de Perm comme , var Sewerzovii**, Igen gyenge fajta. Feje tetejének alapszine mig a glaszneri-nél lilassziirkésvorhenyes. addig a severtzowi-nàl rökavöröses. Legbizto- sabb bélyege a viligos rozsdas szinü fülfedök. Ezen ismertetöjegyek az egész fiatal példänvoknal néha még jobban fellelhetők. mint az öregeken —- amit mar MEINERTZHAGEN is megjegyzett a crelorum-nal. Legkozelebb all a törzsfajtähoz. i BUTURLIN és DEMENTIEV szerint elterjedési . területe csak a kelet- orosz tartományok, mint Ural. Perm. Ufa. Orenburg, Samara, Sim- birsk, Kazan. STEINBACHER a finn példányokat is azonosaknak találta vele s ezt saját vizsgalatommal is megerösithetem. Sőt még a kelet- poroszorszagi példányok is igen közel állottak hozzájuk. A lengyel anyagban egyetlen téli példány bizonyult serertzowi-nak 8 ez összhang- ban áll a lengyel szajkókkal elért gviriizési eredményekkel (Nv.. DNy. irány). Ezzel szemben az astrahani példány igen közel áll a torzsfajtà- hoz. CHARLEMAGNE szerint DNy. Oroszországban severtzowi költ és az én bukovinai példányaim is hasonlitottak ehhez a fajtához. Viszont Popov szerint Ukrainában a törzsfajta költsön, de ez is elég ritka (1937). Sajnos, nem rendelkeztem délorosz anyaggal s igy a fenti pél- dányaim alapján azt az eredményt szürhetem le, hogy Oroszországot és a Baltikumot egészen Livlandig a severtzowi lakja, Livlandban éri el nyugaton elterjedési déli határát. Garrulus glandarius brandti EVERSM. d alu} W. 23001. | Ural | Do IV. - 170 145 25 1037) DIL D. UC. 27140. | Tomsk | 2s, I. 1905. |179/167/28|10/41! i 512] M. 17514. | Tomek | 19. TIT. 1900. (174!155)27;19/29) - -| 513] M. 27334. | Tomsk 23. NIL. 1919. [171 14428/20130) - | 514 N. 2350/157. | Kruglichina b. Tomsk | nm. IN. 1598. |171}158|27:20/39] —| 515 N. 2»50/157. | Kruglichina b. Tomsk | 8. IN. 1888. |164,15428 SINO = 516 W. 23002. | Sorkaljzewo, Tomsk \3 -15. IE. 1896. [180 165/2920140) ---| 515 0, 1431. | sorkaljzewo, Tomsk 1--13. X. 1895. [176,150 30 21:40] | DIS W. 23003. | Kisslowska, Tomsk 14—26, IX. 1805, |[1811183/2N/10/30! — 519 Di C. 27144. paie, Kusuetzk, T. 24. xt 1928. se 27 + 39 a 520 N, 2340. Crasnojarsk 21. . 1801. (1771160) - (19/401 | 521 x | 25.494. | Minusinsk 4 III. 1911. 177) 100/26 19 9 522 6 03.1677. Altal LU — 1175100 28'189 301 —| 523] M. 03.1678. | Altal | x. -- [170/153!28:20|/40, — 324 W. 22752. | Birobidschan | 10. NI. 1932. | : = ozal Wa, 1094. b. , Torgaschino | 4. If, 1879. SA W. 23019, , Tunkinsk-Gebirge 3. 1. 1913. - 527| W. 23014. . Tunkinsk-Gebirge | 11. 1. 1913. {175/165 25/20/39 528 W. i 23013. Tunkinsk-Gebirge | 10, TI. 1913, (170/065 28 1.38 -—| 1935/88] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNEK VARJU-FÉLÉIN 165 529, W. | 23015. | Tunkinsk-Gebirge 1 2. IN. 1913. 1177 159127,19|30, - 530! W. 23016. | Tunkinak-Gebirge | 1. NU. 1913. |174(190/301930, — sl W. | 23017. | Tunkinsk-Gebirge 15. XII. 1013. [180/150 ‘astio Sn 4 Wi | 23018. | Tunkinsk-Gebirge | 30. NI 1913. I173150'27'10 39] - 53 M. | 17. 517. | Kultuk, Baikal 10%. N. 1907. 1173115326! 19 40! le 534 Wa. | 1865. ! Kultuk ?, Dauria | - 1x0 162/220 40! ‘| a 53% D C. 215%. | Bechedu, Gr, Chingan | 2%. EX. 1924. (159169 21 aol —; 534 D ©. 27591 | Arunj. Gr. Chingan 7. NI. 1924. |173/161/27(20 401 — 5%, D C. 27580, | Arun). Gr. Chingan À NE 1020. lon tin a 2041 —| Dì as W. | 23000, | Ural (28, XII. 103 150-20 10 38 A sw D. C. 27139, | Tomxk OI. UN. API, 175 159 27 20 40 - 540 DO | €. 27140. | Tomsk 1. IN. 1011. 174 156 2% 20 40 | 541 D. , ©, 27145. | Salalr. Kusnetzk, Tomek | 24. VI. 1928, 102 144 25 17 39 - 542 Ne 9142/20. | Tunka Gebirge 2. V. 1908, 109 153 26 IN 39 — MI W. | 23012, Tunkinsk-Gebirge 110, II 1913) 165 152/2018 39 — 944 W. 23011. Tunkinak-Gebirge 1 2 NE. 1913. 171/160 28 10 90 — 945 W. |: 23010. | Tunkinek-Gebirge i 48. XII. 19183, 675 162 26 IR 39 Do W. 23008, | Kultuk, Baikal | 20. TIT. 1509. 173 158 20 IR 39 — 547 Wa. , = | RNA: Daurla | 25. IV. Ip. LOS 150 26 17 38 | 54 M. 03. 1676. | Kultuk. Balkaî 17. XII. 167 154 26 18 38 549 W. : 23020, | Restrala, Baikal Geb, | 18. IN. 1913, 170 158 29 20 10 - 10 W, 23021. | Beatraja, Baikal Geh. | UN. IN, 1919, 165 154 27 10.90 — 991 W, 23022. | Beatraja, Balkal Geb, ı Us, IX. 1913, 169 152 27 19 30 oh W. | 23023, | Beatraja, Balkal Geb, DAN. EN, 1988, 105 RO 20 1887 nad [LA C, 27583, | Rechedu, Gr. Chingan ents V. 1924, 170 150 29 21 41 Sex. ? 554, D. | € 27142. | Tomnk FAN, UN. 1900. 1105 1402819 39) | 5551 D, € 27143. | Batuchat, Kuanetak, T, | In. NEEL 1928. [175 100 24m at) — | vot, Wa | = Irkutachk | IN. 1905. 171 154 28 19 90 Garrulus glandarius brandti S severtzowi. d 357 o. - Ziatovst-Mins®, 8, Ural 6. IX. 1920, 175 154 29 20 40 Diagnosis: EVERSMANN, Addenda ad celebrissim! Paliasii Zoogrephiam Rosso, Asiaticam., Fasc. III., 1842, p. 8. :°) G. capite colloque lacte ferrugineia, ambitu oculorum maculisque piled nigris, vitta utrinque mystacali atra, — tergo cinereo, abdomine rufescente, uropy gio crissoque «bis, alarum tectricibus remigumque intermediarum basi coeruleo nigroque fasciatia, — pedibus . fuscia, „Habitat in montium Altaicorum altiorum silvia Pini Cembrae et victicat ejus- seminibus; etiam hyeme ca loca non reliquit...* Ezzel a fajtával rátérünk a második. a rökavörösfejü csoportra, amelyek háta intenziv szürke. Még ez a messze elütő fajta is egyen- letesen megy át a törzefajtäba. DEMENTIEV sziversegehöl birtokomban van az Ural-hegység közepéről egy példány. ámelvnek fejszinezete élesen elüt a brandti-t6l és a törzsfajta-csoportjáéhoz áll közelebb, egyebekben azonban teljesen brandti a szinezete. Keleten ugyanigy kapcsolódik a pekingensis-hez. ahogy ezt a drezdai muzeum ©. 27583. jelzésü példánya bizonyitja. A csoport többi alakja nehezen választható el tőle. Ismertetöjegyei : orrsertei a világostól a feketéig variálnak ; a fej rókavörös szine egyenletesen megy át a hát Ruhe Rn terje- delme változó ; fej sötét rókavörös. 9) A letrést Prof. Dr. A. LAUBMANN-nak köszönöm. 166 DR. KLEINER ENDRE [Aquila Elterjedése : Szibéria, északon az Ob mentén a 61°-ig, a Jeniszej mentén az 59°-ig, a Lena mentén pedig Kirenskig és a Vitim-fensikig (BUTURLIN—DEMENTIEV). Keleti hatärära vonatkozölag ma még ellen- tétesek a vélemények. Mid6n STEGMANN a bambergi rasszot elismerte (1928) a Baikal-vidéket is e rassz teriiletének mondta. Ezt a vélemé- nyét még 1931-ben is fenntartotta, ellenben 1936-ban előző dolgoza- taira való utalás nélkül a brandti területének veszi. MEISE-nek (1931) olyan rendkivül nehéz anyaggal kellett: megbirkóznia. amelynek pon- tos meghatározása egy általános avifauna ismertetése keretében tel- jesen lehetetlen volt. Anyagomban a Baikal-vidék összes szajkója brandti-nak bizonyult, sőt még a Nagy Csingan-hegységi szajkókat is ide kellett osztanom és ezzel a brandti-fajta elterjdése keleti határá- nak a Nagy Csingan-hegységet jelölöm meg. Garrulus glandarius kansuensis STRES. 2 Dos B. 28. 59. Desen-laka, Tetung Geb. 31. 1. 1925. (176 159 25 19 41 — 5539 B. 28. 154. Desen-laka, Tetung Geb. 12. II, 1925. (173 160 26 15 39 — 560 B 35266. Tschau-tou, N.-Kansu za II. 1928. (177 160 27 19 41 — 561 B 35268, Laugs-tany-sehül Schlucht 29. 1. 1927. |175 Jul 26 19/40 — Diagnosis: STRESEMANN, E.. Neue Formen aus Nord-Kansu. Il., Orn. Monber. 1928., p. 41—42 (41).: Garrulus glandarius kansuensis subs. nova. Sehr ähnlich G. gl. brandtii Eversmann (terra typica; Altai), aber langflügliger und kurzschnäbliger ; Federn des Zügels und Federn unterm Auge rostbraun statt schwärzlich ; Grau des Rückens heller. Flügel : 3 188 mm. (dagegen meßen die Flügel von @. gl. brandtii aus dem Altai (Tscholesman und Teletzker See): ¢ 169, 169, 169, 170, 170, g 174, 175, 177 mm.). Hinsichtlich der Färbung von Zügel und Augenumgebung nähert sich G. gl. kansuensis stark dem G. gl. pekingensis Reichenow, aber letzterer unterscheidet sich u. a. stark durch viel schmälere schwarze Streifung des Oberkopfes und viel stärker weinrötlich getönten (weniger grauen) Rücken. Typus im Zoolog. Museum Berlin, Nr. 27807: d, Nordkansu : Süd-Tetungsche Berge, Langsetang’sehui-Schlucht, Umgebung von Tschiau-tou, Nadelholzzone, 20. [e 1927., W. Beick leg. Nr. 336, Igen közel all a brandti-hoz. Szinei intenzivek és sötetek különösen a fejen. amely STRESEMANN szerint is a legbiztosabb bélyege (1937). Tehát ugyanazt a tendenciát mutatja, amit a keleti szigetfajtäk. Ismertető jegyei: Orrsertéi mint a brandti-é; fej intenziv rókavörös, mint amilyen a kurila-szajkóé ; a hát vörhenyesen árnyalt. valamivel sötétebben, mint a pallidifrons ; testalj világos vörhenyes; csőr fel- tünően apró. Elterjedése : Észak-Kansu. 1033/88] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉIÉNEK VARJU-FELEIN 186% Garrulus glandarius bambergi LÖNNB. d 582 D. C. 27571. | Charbin 27. IX. 1924. |175/180/30/22/40} — 568! D. €. 27586. | Charbin 20. XII. 1927. |173/158/26/15/38| — 584| D. C 27576. | Maoerschan, Charbin 29. VI. 1928. |173]152|27|19142} —| tuv. 565] ©. = Mt. Koho, Kainel, Korea | 26. IX. 1917. |1741162/31/21/30| — 5666| Wa. 1094. a. | Tempunxudi, Korea 6. XII. 1886. |181/160/29/21/ 40) — 667) N. 3323/371. | Korea HI. — [1751160271941 — 564| N. 2750/4. | Wladiwostok 15. IV. 1901. |171|156}29|21]40| — 560 N. 2727/8. | Windiwostok 30. X. 1900. |174|161/30|21|39} — 570) N. 2727/8. | Wladiwostok 25. XI. 1900, |178|162/31|22/40] — 5711 N. 2727/8, | Wladiwostok 25. XII. 1900. |172/157/29|21|41| — 572| N. 1727/76. | Amur i 6. II. — 117011571291211391 — 673] N. | 1727/76. | Amur IN. — |175/156/29/21/41] — 674! Wa. 1094, c. | Sidemi, Amur 3. I. 1886. |173'!161]281/20/401 — 9 856) D. C. 27573. ! Charbin 20. XII. 1927. |175|158/25118/40] — 576| D. C. 27684. | Charbin 4. XI. 1927. |1741102/28/10/40! — 877 D. C. 27685. | Charbin 20. XI. 1927. l1R4l108|28/19/34| — szel D. €. 27578. | Maoerschan, Charbin 4. VII. 1928. |180/164!30 22140 6) D. C. 27579. | Maoerschan, Charbin 18. VIII. 1928, |175|161|28|21]401 —| Maus 680) Wa. 1094. b. | Süul, Korea 18, I, 1856, |167/150|26|18137| — 681) M. 20837, | Wiadiwostok 20. X. 1902. |179/164|28|2n|40] — 6821 M, 17518, | Rachleska, Amur 20, II, 1907. |171|157|27/1940| — 689) M. 17519, | Rachleska, Amur 20. If. 1907. |175|157|28/20/99! — bad Wa. 1094. e. | Sidemi, Amur 6. IT, 1986, |185|175/30|21 | = 6851 D, €. 20471, | Chebiaani, Saghalin 8 X. 1906, [164/150/27/20{36] — Sex. ? 586 D. C. 27572. Charbin | 8. X. 1926. 1170 157/27 20/37 — 687 D. C. 27574. Maoerschan, Charbin 99. VI.1925. |169 14728 19/30 — luv. 585 D. | ©. 27575. Maoerschan, Charbin 29. VI. 1928. 176 150 20/19/41 — juv. 580 D, | €. 27577. Maoerschan, Charbin 29. VI. 1928. ',70 147 28 19/40 — i fuv. Diagnosis: LÖNNBERG E., Notes on birds collected by Mr. OTTO BAMBERG In Southern Transbalcalla and Northern Mongolia., Ark. f. Z001., 1909, N. 9., pp. 42, (12 —18:) Garrulus glandarius bambergi n. subsp. Ibizik d (no. 73) 28/7. 1908. Kiran d (no. 86) 12/5. 1908. This Jay belongs, as could be expected, to the G. gl. brandti group without any white on the forehead, but it differs as well from the Saghalin jay (@. gl. taczanowski ) in being much paler every-where, differently coloured below etc. The typical @. gl. brandti has the colour of the head rich rufous or foxy red, and that of the Saghalin Jay is atill more intense, inclining to or being chestnut red. This Mongolian Jay has a much paler head the colour of which may be termed pale rufous or cinnamon, especially on the sides of the head and neck. The grey of the upper surface of the body is paler than in G. gl. brandti and tinged with cinnamon (not vinous). The throat is dirty whitish tinged with isabelline, the foreneck pale cinnamon, inclining to buff in one specimen, the rest of the lower surface is greyish, strongly suffused with buff or isabelline (not vinous red as in G. gl. brandti). The under wing-coverts are cinnamon brown ends, median wing-coverts darker cinnamonbrown (not inclining to chestnut as in G. gl. brandti). Length of wing 176—180. Upper mandible of bill very strongly hooked. Length of culmen 30—31 mm. Nagyon nehezen megkiilénboztethet6 és leirhaté fajta, amely még sok munkát fog adni a rendszertani kutatóknak. A fajtát Dél-Mandzsu- riából irták le (1909) és ugyanez év novemberében BUTURLIN is leirta ussuriensis néven az Usszuri-tartomänybél. A két leirás egyezik. Ennek ellenére HARTERT (1910) és GYLDENSTOLPE (1927) nem ismerték el és a brandti-ba vonták be. MOMIYAMA (1927) el óhajtotta választani a 168 DB. KLBINER ENDRE {Aquila koreai szajköt még ettől ir, azonban az általa megadott jegyek tul aprólékosak egy fajta elkülönítésére (okai). KURODA az okai-t, ‘vala- mint az ussuriensis-t a taczanowskis-ba vonja be (1932 és in litt.), 8 ugyanez JAMASHINA véleménye is (1932). Magam részéről először ugy " véltem, hogy az okai-t és a pallidifrons-ot lehet összevonni, midőn azon- ban több anyagot sikerült kapnom Koreából, arra az eredményre jutot- tam, hogy az északkelet-ázsiai kontinentális szajkók mind egy rasszba "vonandók össze, amelyet ahogy STEGMANN leszögezte (1928). a LÖNNBERG által adott névvel: bambergi-vel kell jelölni. A jellegzetes példányok feje fényes rókavörös s ilyenek főleg az amuri szajkók. A hát legtöbbször erősen vörhenyesen lehelt s a vörhenyesség minden: esetben messzebb terjed a hátra. mint a brandti-nal. Egyes mandzsu példányok háta feltünően szürke. pl. D. C. 27573. Egyáltalában a mandzsu bőrök nem olyan jellegzetesek. mint az amuriak s a fajta- bélyeg. a fej fényessége, már a wladiwosztoki és kóreai szajkóknál sem domborodik ki. Az általam vizsgált anyagban ezt az eredményt tudom leszögezni. A fiatalok világosabbak és teljesen laza tollazatuk- ban több a rókavörös. A mandzsuriai anyagom ugyanaz volt. mint amelyet MEISE már átvizsgált (1931), s a fentiekben voltam bátor ugy az ő, valamint BUTURLIN és DEMENTIEV (1933) véleményét kiegé- sziteni. Az utóbbi két szerző t. i. csak Mandzsuriát jelöli meg a bam- bergi elterjedési területének. az Usszuri és Amur tartományt pedig a brandti-éhoz osztja. Vajjon melyik fajta lakja Mongóliát, azt KOZLOVA leírásából nem lehet kivenni, mivel bambergi-nek határozta meg pél- dányait, a megadott jegyek azonban inkább a brandti-val vágnak (1933). Elterjedesenek nyugati határa is. mint láttuk. még vitás. STEGMANN (1928. 1931) első két dolgozatában más eredményre jutott, mint a harmadikban (1936). de nem javitja ki önmagát. Az általam vizsgált sorozat alapján azt hiszem, a bambergi területe a következő tartományokból all: Amur, Usszuri, Korea és Mandzsuria. Nyugaton . a Nagy Usingán-hegység a határa, ahol észrevétlenül megy át a brandti-ba, északon az Amur folyó, amelytől északra nem él szajkó, délen egyen- letesen megy át Jehol tartomány határán a pekingensis-be, ahogyan ezt a D. C. 27578. számu bőr is bizonyitja. Az egyetlen ide sorolt sza- halini példány valószinüleg téli vendég. mert egyetlen bélyege sem egyezik a LÖNNBERG-féle leirással és a másik szahalini példányomtól is elüt. Garrulus glandarius pallidifrons KURODA. 3 EU O] = Oshima, Hokkaido | 29. NEI. 1906. 174156 31:22 40. —: Sex. ? sul b. ©. 2574. Hokkaido | — '172-167,0 21 30 —-| 1985/88) TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNEK VARJU-FRLEIN 1691 Diagnosis: Kuropa N., Description of an apparently new form of jay from. the Island of Hokkaido, Japan., Bull. B. O. C., 1928/27, p. 149—150.: Garrulus glandarius pallidifrona subap. nor. Diagnosis. Similar to Garrulus glandarius taczanowskii Lönnberg of Saghalin. but distinguishable from it by foxy-red colour of the head and neck duller and the genera coloration of the forehead and nasal bristeles are on an average constantly much paler buff instead of intense foxy-red colour. The underparts also paler and the throat buffy- white instead foxy-red colour wash than in those of taczanowskii (10 specimens examined). Typ. d ad. Uenai, Jufutsu-gun, Prov. Iburi, Hokkaido, N. Japan, 22. XI. 1925. H. Orii coll., No. 9924. Measurements of Type ( 4). Wing 178 mm. ; tail 157 ; tarsus 41 : entire culmen 34; depth of bill at nostril 12, 1; width of upper mandible at anterior of nasal bristels 8, 5. Measurements of other specimens : Width of upper mandible at anterior of nasal bristles 3 4 176,5—177,5 154—159 41,5—53,5 30 —31,5 11,9--12,5 7,5-—8,1 6 Q 171 —177 150—153 38 —42,5 31,5--34 11,5--12,5 1,58 Depth of bill at nostril Sex. Wing Tail Tarsus Entire ï culmen Igen gyenge fajta szintén. de a rendelkezésemre álló két példány alapján is még fenntartható. azonban nincs kizárva. hogy nagyobb sorozat alapján ezt is be lehet vonni a bambergi-be. Az orrserték egyes mandzsu példanyoknal is feltünően vilägorak. minden fekete csucs nélkül. TAKATSUKASA a hokkaidoi, a koreai és a szahalini példányt is pallidifrons névvel látta el. A KURODA által megadott bélyegeken kivül az egész hátra ráterjedő vörhenyes fuvalom volt észlelhető. ugyanugy mint a kansuensis-nel. csakhogy annál sokka! világosabb. Elterjedése : Hokkaido. Garrulus glandarius taczanowskit LONNB. d 592 0. — Randomari, Saghalin 18. VIII. 1921, 172 158,30 2138 — 593 st. 2 Chinomizi, Kunashiri 29. XI. 1929. 165 153 322242 — ? 594, St. | 8. | Chinomizi, Kunashiri | 29. XI. 1929. 166 151 29 20 41; — Diagnosis: LONNBERG. E., Contributions to the Ornis of Saghalin., Journ. Coll Selenc. Imp. Univ. Tokyo, XXIII., 1908, Art. 1%. pp. 69 (7—8): Garrulus glandarius Taczanowskti n. subsp. 7 d, 11 9. The foxy red colour of the head is very rich in these birds, and the forehead is not at all, or is scarcely, paler than other parts. The colour of the head and neck appears to be more intense than in typical specimens of Garrulus glandarius brandti Eversmann, with which this jay is, in other respects, most nearly related. The bill is also more strongly compressed than in @. g. brandti, so that the width of the upper bill at the anterior end of nasal bristles is about 8 mm. or even less, while in specimens from weatern Siberia I have measured the same width to be about 10 mm. Further the bill of the latter seems to be shorter than that of the eastern birds. I do not know, however, if this variation is constant. The difference in colour and especially that with regard to the width of bill, 170 DR. KLEINER ENDRB {Aquila are so easily perceivable that I think it justifiable to distinguish the Saghalin jay as a distinct geographic subspecies, which I name in honour of the late ornithologist »T'acza- nowaki*, ; Abban az esetben, ha az az ismertetőjegy, hogy a fej intenzív sötét rókavörös és ugyanilyen szürke a hát, valamint hogy a kettő élesen elhatárolódik egymástól, állandónak bizonyulna, fel kell ujitani ezt a LÖNNBERG-féle nevet. A szerzők ma is elválasztják a bambergi- től és a brandti-hoz osztják, azonban ez teljesen kizárt már azért is, mivel e két fajta földrajzilag igen távol esik egymástól. A japán szerzők, mint JAMASHINA, KURODA stb., valamint BERGMAN is mindig elismerték és ezért STEINBACHER is kénytelen volt zárójelben használni ezt a nevet (1932). A Kurilla-szigetek közül csak a legdélibb, közvetlen Hokkaido mellett fekvő kis Kunashiri szigeten élő szajkó, amelyet BERGMAN kuri- lensis-nek nevezett el (1931). Leirása részben fedi a LÖNNBERG-ét és KURODA is szinonimnak tartja vele (in litt.). Sorozatomban a szahalini és 2 kurilai példány nem volt megkülönböztethető és vágott a LÖNN- BERG-féle leirdssal : intenziv sötét szinek — hasonlóan mint kansuengis- nél — lapitott. keskeny csőr. Másik szahalini szajkóm azonban a bam- bergi-vel egyezett teljesen. Szinezetük alapján jól megkülönböztethetők a pallidifrons-töl. — amely pedig a legközelebb él földrajzilag a kuri- lensis-hez — valamint a bambergi-től is. Szinezetben legközelebb álla- nak a brandti-hoz, azonban szineik intenzivebbek. LÖNNBERG már a leiräsban megemlitette, hogy az amuri és a szahalini szajkók hasonlóak, de nem hasonlóak a wladiwostokiak. A japán szerzők is hajlandók összevonásokra. lásd fenn. Ezen utóbbi véleményeket nem tudom megerősiteni. de az anyagom is tul kevés ahhoz, hogy végleges ered- ményt lehetne leszögezni. Megemlithetem, hogy egy usszuri példányom hasonló volt a taczanowskii-hoz. BERGMAN szerint a méretek: 3 162—177. © 169—172 mm. Elterjedése : Saghalin es Kunashiri. Keziratom zárta után kaptam a következő levelet ST. BERGMAN- tól: ,,. . . összehasonlitottam 18 darabból álló Garrulus alandarius kuri- lensis-sorozatomat a Sahalin-böl származó taczanowskii sorozattal. Véleményem szerint a különbség mégis csak egészen határozott. A kurilensis példányok fejének rókavörös szinezete és a hát szürke- sége sokkal élesebben határolt, mint a taczanowskii példányokon. A testalján is más a kurilensis, azáltal. hogy „more deeply coulored™. Sajnos. ez alkalommal nem állott módomban sorozatomat az összes szomszédos fajtával összehasonlitani. Természetes, szemem előtt tartom véleményét, de mégis csak fenn kell tartanom a Aurilensis-t, mivel szerintem a különbség viligos.“ Miután a stokholmi muzeum rendelkezik a legnagyobb északkelet- 1935/88] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNEK VARJU-FÉLÉIN . 178 ázsiai szajkó anyag felett, rendkivül hálás vagyok BERGMAN ezen szives utánjárásáért. Ezzel az ellenőrzéssel kapcsolatban azonban kér- désessé vált, hogy vajjon a szahalini szajkó nem vonható-e össze a kontinensivel s igy az elsőbbség jogán nem kell-e a faczanowakii nevet a bambergi helyett használnunk. A kurilensis leirása (Irodalom. 3.) : Diagnosis: Similar to Garrulus glandarius pallidifrons KURODA from Hokkaido and to Garrulua glandarius taczanowskit LONNBERG from Sachalin, but differing from both by the strongly marked limit between the foxy-red colour of the head and neck and the grey of the back. In the abovenamed forms the reddish brown colour of the head and neck shades more or leas gradually into the grey colour of the back. The foxy-red colour of the head and neck of kurilensia is still more intense than even that of Garrulus glandarius brandti. The under parts of kurilensis are more deeply coloured than the corresponding parts of all the specimens of allied forms, which I have had for comparison. This is very conspicuous in the present series comprising 20 specimens of kurilensis. The colour of the under parts is chiefly vinous red, mixed with reddish brown. There ie rather much reddish brown on the breast. Type in the Stockholm Museum d ad. Chinomizi, Kunashiri, Kurila Islands, Dec. 11, 1929. STEN BERGMAN coll. Measurments of the type: Wing 170 mm., tail 154 mm., entire culmen 36°5 mm. depth of bill at nostrils 12 mm. Material examined 20 specimens. Habitat : Confined to Kunashiri, the southern-most island of the Kurile chain. Resident all the vear and common. Garrulus glandarius japonicus SCHLEGL. d 595 W. | 23005. | Shimosa, $. Hondo 125. N — 17015220 2041 — 506 W. 23007. | Musashi, 8. Hondo | 6 XII. — 18315229 2038 — 597 N. | 8323/374.; Musashi, 8. Hondo | _ 177 155 31 21140, — bon 0. - i Minami-agumi, Shinano, i | S. Hondo 1 @ NI 1011. 165 146 27 19 37 — 599 O. | - | Shuso, Shikoku | 14. IV. 1911. 168 148 29 20 39 — 600 N, 3323/9374. | Japan ! Ant. 1898, 106 142302137 — wi N. | A. 54. | Japan | =: 165 133 30 21 40, — 9 602 0. —e | Mivagl, N. Hondo | 25, X. 1920. 167 140 29 20 40 -- 80% W. 23004. | Jokohama, 8. Hondo XII. — , 105 145.29 20 39 — ws N. 2920/2. Japan sz " 160140 28 21:37 — 60% N. | 3323/374. " Japan Aut. 1808.! 167 143 251638 — N Sex. ? 808 W. 22901. Japan 7. V. 1886. 1011142261736 — 607 W.. 23006. Japan 9. Sir — 171/149 292040 — 608 N. 1672/23. ' Japan — 168 141 28 19 41 —- 600 W. 22089. | Japan — 168 15228 18,39 — 610! | W. 22090. Japan — 157,145 25 1830 — el - D. C. 10207. Japan i — 155 148 31 2137 — 612 D, C. 20865. | Japan | — 165 150 28 2038 — 613; D. ‘C. 11312, Japan — 172 150 28 20 40 — Diagnosis: TEMMINCK et SCHLEGEL, Aves. I. Siebold, Fauna Japonies 1848 p. 83.: 9) ; Garrulus glandarius japonicus TEMM. et SCHLEGEL. . s s le geai ordinaire du Japon, qui est d’un taille un peu moindre que le geai ordi- naire d'Europe, et qui offre des teintes plus foncées ; les taches noires de la huppe sont ©) A leírást Prof. Dr. A. LAUBMANN-nak köszönöm. 172 ; ; DR. KLEINER ENDRB à [Aquila, plus grandes ; le tour des yeux et la région des freins sont noirs ; les barbes externes de la partie basale des grandes rémiges sont noires, et on voit è la base des rémiges secon. daires, des bandes bleues et noires aussi distinctes que sur les couvertures des ailes, tandia qu'elles manquent tout à fait è la base des pennes de la queue. ? A japan szajkó hasonló a miénkhez, csakhogy kisebb, szinezete komorabb, liläsabb, tollazata selymesebb — lásd Parrot. Ezzel elértük a harmadik csoportot is, melyet a japán szerzők igen sok fajtára akar- tak felosztani. A csoportban megállapítható az a tendencia, hogy ÉNy.-tól DK. felé a szinek zordabbak lesznek. Kuropa ellenőrizte a leirisokat (1932) és az ő nyomán a következő sorozatot allithatjuk fel : tokugawae-namiyei-japonicus-hiugaensis-orii. A nakaokae és kakes-fajták minden bizonnyal szinonimek japonicus-szal. amit hála TAKATSUKASA hercegnek. magamnak is módomban állott megállapitani. KURODA szerint (in litt.) hiugaensis is igen gyenge fajta. Elterjedése : Hondo, Shikoku és Észak-Kiushiu. Garrulus glandarius tokugawae TAKATSUKASA. 6) 614 0. Sado 7. IV. 1932. 1180 158 34 24 41 — 615 0. i = Sado ‚11. LV, 1932. 174,146 32 23 40! — Diagnosis: TAKA-TSUKASA, PRINCE. A new form of jay from Sado Island., Tori, 1931, p. 110 -112 (110). : Garrulua ylanılarius tokugawae, n. subsp. Similar to Garrulus glandarius japonicus Schlegel of Honshu, but paler in its vina- ceous coloration and much more greyish and also larger in size. Subspecies Culinen (entire) Wing Garrulus glandarius japonicus 20 -30°5 nm. 167 --177 mm. Garrulus glandarius tokugawae 34-- 37 È . 176--182.,, This collection was made with funds subsidized by the Society for the Comme. moration of the Tercentenary of Tokugawa, hence the name Tokugawa is given to this new form in honour of Shogun Jeyasu Tokugawa. A legviligosabb japan szajkö. Bélyegeit a szerzö pontosan ismer- tette. Elterjedése : Sado. Garrulus gidhdarius namiyei KURODA. + 618, L, 07.12.17.99. Sasuna, Tsuschima | 22. I. 1907. 172155 20 20 41, —| 617) K. : 14045. . Tsuschima — 1929. 173 157 24 20 38} —| Diagnosis: Kuropa, N., Notes on the birds of Tsushima and Iki Islands Japan. Ibis, 1922, p. 75105 (102).: 121. Garrulus glandarius namiyei, subsp. nov. Diagnosis. Very similar to G. glandarius japonicus Schlegel from Hondo and Kiusiu, but distinguishable from it by the bill being decidedly thicker and on an average longer. 1935/38] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNEK VARJU-FRLEIN 173 The type-specimen, an adult female, was obtained by Mr. Teraoka at Nukadake- mura, Tsushima, Oct. 28. It is preserved in my collection. : The subspecific name is given in honour of the late Mr. M. Namiye, who obtained it on Tschusima in 1891. Measurements : 2 Locality Date Entire Depth of Wing Tail Tarsus Sex. Culmen billat mm. mm. mm. mm. nostril mm. Nukadake-mura, Tschusima (typ) 28. IX. 1920. 31 135 173 149 40 2 ad Nita-mura, + 3. X. 1920. 31 13 16 148 39,5 ? ad Uchiyama 3 21. Hf. 1891. 31 13,5 174 148,5 38,5 ? Kuncinaka n 6. TIT. 1891. 30 13,5 178 151 40 #0 6. 111. IRPI. 29,5 13 178 153 39,3 ¢ ad Szinezeteben. főleg a fülfedökön, a tokugawae és japonicus közt all. bir a tokugawae földrajzilag sokkal közelebb, szinte körülvéve él a japonicus-tol. Csőre erős. Elterjedése : Csuzima. Garrulus glandarius hiugaensis MOMIYAMA. | d 615 0. _ Kirishima, Klushiu 18, II. 1918. 160141282039 — 619 K. 8110. Kumamoto. Kiushlu 1. If. 1923. 107 15231210 — $ 620 W. | 22992, | Nagasaki, Klushlu X. 1887, 158 139 27 18.37, — Diagnosis: MoMIYAMA, T. T., Descriptions of six new birds from Japan, Korea and Sachalin., Bull. B. O. C., 1927/28, p. 19-22 (19 —20).: Garrulus japonicus hiugaensis aubap. nor. Nearest to 0. j. nakaokae from Sikoku, but distinguished by its general darker coloration. Comparing with other northern races, the whitish-striped colour of the occiput ia suffused with the deep brownish colour of the back. This form is intermediate between (©. j. nakaokae and @. j. orti. Measurements. A trifle larger than nakaokac, Wing 160--173,5 ının., an average of 167,7 mm. Types in Athenaci Ornithologici Momivamici. d ad. and $ ad. Nisimaramura, Kogu-gun, Prov. Hiuga. February 1927, Collected by Tomogaro Tamaka. Registered No. 27.0075 and 27.0076. Sorozatom kicsi volt ahhoz. hogy el lehessen donteni. vajjon meg- allja-e helyét ez a fajta ? KURODA szerint (in litt.) behatóbb vizsgálatot kiván. Példanyaim közül a MOMIYAMA által megadott bélyegek elég jól felismerhetők voltak, valamint az is. hogy ez a fajta közeledik az orti-hoz. Legjellegzetesebben természetesen a tipus-területről való pél- :dany viselte a bélyegeket. amelyet ennek ellenére TAKATSUKASA japo- nicus-nak jelölt meg. de még a nagaszakii példány fülfedői is igen sötétek voltak. Igy kissé nehezen választható el a japonicus-tól és meglehet, hogy csak egy tendenciáról van szó. i Elterjedése : Dél-Kiushiu. 174 DR. KLEINER ENDRE [Aquila Garrulus glandarius orii KURODA. 3 621 x. | 11390. | Miyanoura, Jakushima | 17 VI, 1928 '!186/171]81'21j40] —| Diagnosis: Kuropa N., Garrulus glandarius orii subsp. nov., Bull. B. O. C. XLIII., 1923, p. 86—87.: Diagnosis. Resembling G. glandarius japonicus of Hondo, but distinguished by the much deeper coloration of the body. The white patches distinctly present on the outer webs of the fourth secondary, altough small in amount (22 mm. long), and somewhat washed with bluish instead of pure white, but entirely absent on the fifth, on which in few cases the patches are present in G. g. japonicus; the beautiful cross-bands on the bastard-wing and primary-coverts distinctly darker and wholly destiute of white; the lesser wing-coverts much darker; the ear-coverts very dark vinous, nearly blackish in, the anterior parts ; sides of neck and back distinctly washed with dusky, especially the lower hind neck, which is the darkest. The black stripes on the crown of the head broader ; chest distinctly dusky, forming an indistinct large chest-band ; lower white throat some- what tinged with dark vinous, so that the separation of the white throat and the underpart is less defined. The lower rump, flanks, under wing-coverts, and axillaries darker, appro” aching grev-vinous in colour instead of pale cinnamon-vinous (2 specimens examined). Type. Adult male, Miyanoura, Jakushima, south of Kiushiu, 15. 1V. 1922. H. Orii coll. N. Kuroda collection, no. 6020. Measurements: Exposed eulmen d 23, ? 23,5 mm. ; wing d 174, 2 165 mm. (somewhat imperfect); tail d 164 ının. ; tarsus d 415, % 37,5 mm. The single female examined is rather darker than the type male, and the white patches on the outer webs of the secondaries are nearly obsolete, greyish-white notches only being present. Named in honour of the collector, Mr. H. Orii. Igen sötét tollazataval valamennyi japan szajkó közül a legjobban felismerhető. Elterjedése : Jakusima. Garrulus glandarius hyrcanus BLANF. d 622 L. 74.11.23.182. Mazendaran ' 23. XI. 1874. 16418830 20 40 = 623 B. 27. 810.' Kuramabad, Elbrus Geb, | 3. IV, 1927. 172/147 291940 — 2 624, B. | 27. 813. Kuramabad, Elbrus Geb. , 25. IV. 1927. 163,140 29 20.39] —| Diagnosis: BLANFORD, W. T., Description of a new Jay and a new Woodpecker from Persia. Ibis, 1873, p. 225—227 (225— 220). : Garrulus hyrcanus sp. nov. G. affinis G. glandario, sed minor; tarso brevoire; pilei plumis nigris anguste rufescenti-vel rufo-schistaceo marginatis, haud albino; gula isabellina in colorem satu- ratiorem pectoris gradatim transeunte, remige secundario penultimo et plerumque > antepenultimo macula ferruginea magna ad pogonium externum signatis. Long. alae 6,5, caudae 5,2, tarsi 1,6, rostri a fr. 1,2. Hab. in sylvis Hyrcaniae, hodie Mazendaran dictae, in parte septentrionali regni recentis Persici haud procul a litore maris Caspii. Head above black, the feathers with narrow rufous edges, which are isabelline towards the forehead, rufous slaty behind, never white as in G. glandarius and G. japonicus, 1035/88) TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCEJENEK VARJU-FRLEIN 175 but rather resembling those in G. brandti ; sides of head pale rufous, the ear-coverts being decidedly paler than the back. A black patch at the base of the lower mandible extending a short distance down the side of the throat, but not on to the lores. Hind neck and back vinaceous, with a grey tinge, upper tailcoverts white. Tail brownish black the central feathers and outer webs of some of the other with imperfect narrow bluish grey trans- verse bars near the base. Quills brownish black ; all the primarics except the first with broad white margins ; basal portion of outer web of secondaries, except the five nearest the body, white, with a blue spot at the further end of the white portion and blue bands near the wing ; last secondary but four with blue, black, and white bands near the base of the outer web ; last but three blackish brown throughout, the three with an increasing amount of ferruginous brown, restricted to the outer web in all but the last, in which it extends over both webs and only the tip of the feathers is black. Wing-coverte as in G. glandarius, those of the primaries banded blue and black. Chin and throat rufous white passing gradually into the rufous of the breast and abdomen, which are nearly of the same colour as the back. Vent and lower tail-coverts white. Az előbbi fajtával a három csíkos fejü csoportot lezártuk és ezzel áttérünk a fekete fejü szajkókra. A hyrcanus átmenet a csíkos fejü és a fekete fejü szajkók között. A fej fekete, de a feketeség részekre szakad és igy széles csikokka válik. A pontusi szajkók közül a legkisebb | és legsötétebb. Ez a csoport K-ről Ny., illetve délfelé egyre vilägosodik. Szélsőséges hyrcanus és caspius példányok meg nem különböztethetők. SATUNIN szerint (1913): , Ennek az alaknak önállóságát nem tudom eldönteni. Az elterjedésük vertikálisan különül el." BUXTON is tisztázatlannak tartja elterjedése határát (1921). Gilan és Mazanderan-t lakja a magas hegységben, 2000 m. felett és a Kaspitenger melletti nyirkos erdőségekben egyaránt. Méretei STRESEMANN szerint (1928) 8 dd 168—176, 4 2 2 164—168 mm. Garrulus glandarius caspius SEEB. d 625 W. 22956. | Lenkoran ] 4. II. 1880. 174 147,29 20 40. — 626; N. 1727,73. | Lenkoran 16. III. — 182158322143 — 027 W. | 22983. | Lenkoran 16. IX. 1883. 17514331 2239 —, 628) W. | 22034. | Lenkoran | 17. X. 1888. (174 138 30:20,41 — ? 620 N 1727/74. Lenkoran 17. III. -— 185158292144 — 630 N° 2446/2. Lenkoran | — .183 143 30 22.41] — : i Sex. ? 631 w. 22980. ] Lenkoran 14. . II. 1885. 118511631301211421 — 632 W. 22985. | Lenkoran 26. II. 1880. 116211411231191391 — 633 0. 1440. | Lenkoran 30. IV. 1890. 117311451301201401 — 034 W. 22981. | Lenkoran 8. VIII. 1887. |1651134128119/39| — 635 W. 22982, | Lenkoran 8. IX. 1883, |168]148]|29!21/42] — Diagnosis: SEEBOHM, H., Notes on the birds of the Caucaus., Ibis, 1883, p. 1—37 (8).: G. atricapillus, subsp. caspius, is still darker than the preceding, in fact as dark as G. Ayrcanus, but differs from that bird in having the feathers of the crown and nape black, with very narrow vinous margins. Only known from Lenkoran. 176 DR. KLEINER ENDRE [Aquila Szintén kis és igen sötét szajkó, melynek szélsőséges példányai sem a hyrcanus-töl. sem a krynickii-töl sem különböztethetők meg. Egyéni variálását RADDE tanulmányozta részletesen (1884). Lenkoran környékét lakja. Garrulus glandarius krynickii KAL. d ago) W. . | Psebai, Kuban 4. 1. 1592, A90(155 31 22 44) | 635) W | : | Prebal! Kuban (ao. 1 1502. lisaltaolsílazlási --| ass) MW. 5. | Peebal, Kuban, 15. IV. 1883. 1901701322342) — 839 Wi | ‘| Psebal, Kuban DAT. VI 1S94. Isa 57/90/2242) —| lux, #40) N, 2. | Platigorak 4. I. 1590. |104'163)31)21/43) - sal XT . | Pintigorsk 19. NEL. 1808. 10110132 2044| | 642 N | 3, | Plativorsk 7 agi XII. 1595. |iazit4s}27/tslgal — | 643) N. | 2. | Piatigorsk 20. NA. 1598. |154/159/31/21/43) — , aus N. 2. | Kaukazun 14. TEE. 1396, esliolsniansal - | 64 ON, | | Kaukazus © ‚10. NI, 1880. 1105] 108 31122143 = O40 B. | | Dereköy b, Kastamonu, | | RO | | | 1 i a I RAM: 2. VIT. 1933. | 1x0] 149129;20143] - #47 OW, 5044 | Bolu, Asia Minor 145. IX. 1034. 182) 156/20.201 42° zi Maus. bas, W. “043. | Bolu, Axia Minor 10. IN. 1934. | lazionlani — 049 W. »045. | Bolu, Asia Minor: '20. IX. 1934. 181 i -| | W. «641. | Bolu, Asta Minor "23. IX. 1934, [187] | siii MW. | s642, | Bolu, Asia Minor 2. IX. 1934, |157 - #2 WI x46, | Bolu, Axia Minor 1a, NX, 1904. 179] ca tos OW, #622. | Bolu, Asia Minor , à. N. 1954. 192 1 al 4 W. | 054. | Bolu, Asia Minor o. N. 1934. 153,156 -- 659! B. | 30772. | Mersina, Asia Minor | 7. Xi. 1591. |191} | - N. | 303371. | AU Hodzsa, Asia Minor | 2. VITE. 1008. (184 100 © Ian DR: | | | 6 857 B. | 436, | Taurus | 26. V. 1907. 197.169 20/21 45. — (a) HB. | 4:56, ı Taurus | 30. V. 1907. [18415920 21/44) 2] zersch, + 650) W. 22993. | Psebai, Kuban 14. IV. 1583. 180/156 29 21,41! 6601 N. 3323 372. | Psebal, Kuban 15. IV, 1593. 185, 164131122144 - | ooh W. | 22004. | Psebai, Kuban 11. XII. 1592. 1200185) his wie! N. 2. | Piatigorsk 3 1. 1899, 1194/1651 3! E 663 N. . | Platigorsk 19. NIE, 1808. (184/1509 42] — 664! 0. | Wladikawkaz | 19. IN. 1931, [192,168 44 665 W. 11226. | N. Kaukazus 30, V. 1892. [ISG 1653325) 40) — 666 W. | stot. | Bolu, Axia Minor 9. IN, 1034. |179/150,28 20 sil 667 W | 8647, | Bolu, Asia Minor | 23. ON. 1934. [IST] 160 31 22/41 - oon; W. | 48. | Bolu, Asia Minor 27. IN. 1934, | D2) 150) 20) 20) 40! 664 W | 050, | Bolu, Asia Minor 27. IN. 1934. [Psa 150 2 | rd) W 655. | Bolu, Asla Minor 25. IX. 1934. Iran 31122; “| “rh, OW 653. | Bolu, Axia Minor 9. X. 1934. | PSO] 156) 30/20) 44, -- 472! W | 649. | Bolu. Asia Minor 2a N. 1934. |1s1/160]31|22/42 673; W. | 3302. smyrna, Asia Minor 12. NOD. 1871. (175 146) — Nex. ? “rt OFS} Kuban Actus 1912, 1105 107 32 22 45) WT Nye et 22753. | Batalpaschlusk 24. v. 1912. | fool a OTe D, | €. dasa. | Naltschik, Terekgeb, | (192,170) 82/22: 39) 677 DO | €, 18621. | Naltsehik, Terekgeb, | 20. NOD. 1902. | 195) 16s/30|22)44) 65 W. | 22955, | Tiflis, Kaukazus | 19. EN, 1800. 186/169 30 21142 — 69) W. | 22900. | Tiflis, Kaukazux : {1x0|157/30|21|43| — saj Joi RUI | Kaukazus | ZIONI [190175 31 21 45) -| Ost (Vasvári) Alınus, Asia Minor 29. IX. 1036. |180)15613 121143) -— Haz | (Vasvari) | Almus, Asia Minor | 29. IN. 1936. 1x0 1555/29/21] 42) | tins 1. (Vasvari) Almus, Asia Minor 20. IN. 1936. (155 166,30 21 di os OW. | s52. | Bolu, Asta Minor | VIII. 1934. |180|158 3121141] —| Maus, Was) W. | 22435. | Seben-Dagh, Asia Minor | 1936. [1931160 3012143) — 66) | 30771. | Mersina, Asia Minor 142. AV. 1591. |1s61159;31/22/451 - Diagnosis; KALENICZENKO, J., Series animalium a defuncto Prof. J. Krynioki, in fitinere annis 1836—1838, ad Caucasum et Tauridem., Bull. Soc. Nat. Moscou 1839, p. 203—297 (217—218).: Garr. Krynicki Mihi. Corcus Temm. 114. Var. x. minor, capite cristato supra cum nucha plumulis aterrimis atro-coeru. lescentibus, transversim fasciolatis, colore totius corporis fuscesciori-ferrugineo ; irides 10:15 35] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNER VARJU-FÉLÉIN 177 oculorum tholassino-coeruleae ; rostrum inclive (subaduncum) nigrum; longitudo 12710 a rostro ad uropygium. Tauriae prope Sudak, Theodosiam (Otuzy), in Caucaso etiam circa thermas hydro-sulphurosas Piatigorskiensis et ad oppidum Georgiewsk haud rarus, Igen elterjedt fajta, amelyet többször fel akartak osztani. Az első tanulmányt egyéni variálásáról a leirás évében maga a szerző készi- tette (1839). Ezután SEEBOHM vizsgálta behatóan és ő már több faj- tára osztja fel (1883). RADDE szintén igen szép anyaggal rendelkezett hogy tanulmánya igen alapos legyen (1884), ugyanigy BUTURLIN is (1906). A sok leirást egyrészt a nagy elterjedés. másrészt a nagy variáció- szélesség. harmadszor pedig az a tendencia okozta. hogy ez a fajta keletről nyugat felé világosabb lesz. Szélsőséges példányok egyrészt a caxpius-töl. másrészt az atricapillus-tol alig különböztethetők meg. A kisázsiai szajkók jó részének testalja világosabb. mint a kaukázusi példányok átlagának. valamint sorozatok alapján valamivel kisebbnek is tünik. Ez a különbség azonban még nem olyan nagy. hogy a kisázsiai szajkót anatoliae SEEB. néven el lehessen különíteni. amint HARTERT és STEINBACHER nem tartott kizártnak. KUMMERLÖWE. NIET- HAMMER és RÖSSNER (1934) azonban már tagadták és még kifejezet- tebben Sassi (1937) nagy összehasonlitó anyag alapján — lásd LAUB- MANN (1914) is. Sassi hozzáteszi. hogy a különbség „legfeljebb a vilá- gosabb testalj“ lehetne. Tablazatomban a következő eredményt nyertem : Kaukázus és Kuban (23) 180—200 g (9) 182—198 © (7) 184—200 B.-Kisäzsia (22) 175—193 g (9) 179—192 © (8) 175—187 D.-Kisäzsia (5) 184—197 gd (4) 184—197 pes Ha valaki ennek ellenére el akarná választani a kisazsiai szajkot a kaukazusiaktél. hangsulvoznia kell. hogy a különbség csak soroza- tokban észlelhetô és hogy egyes példanyokra a nevet nem lehet alkal- mazni, csak magära az egesz népességre (populatio). Az anatoliae-leiras. hogy az valamivel sötétebb mint az atricapillus. a deli. helyesebben a delkelet-kisazsiai szajkokra all. Sorozatomban egyik példány (B. 30772) feltünően világos volt. széles fehér homlokkal. fehéres pofäkkal, mell fehéren lehelt, a hát vorhenyesebb, némi barna szinezettel a hát közepén. Ez a példány all a legközelebb az atricapillus-hoz. de még közelebb a krynicksi-hez. tehát mint G. gl. krynickiiSatricapillus-nak lehetne jelölni. A B. 436-os példány tollazata igen laza. a hátában sok a barna. A lendli ezen populáció fiatalja. Összehasonlitottam a fiatal krynickivel és rhodius-szal — sajnos, fiatal atricapillus nem állott ren- delkezéseinre — és azt találtam. hogy a fej ugyanaz mint a krynichii-é ; a pofák valamivel világosabbak. a hát szürkésebb. a testalj világosabb. MADARÁSZ whitakeri-vel hasonlitotta össze. amint ezt a Magyar Ncm- zeti Muzeumban megällapithattam (1907). Ez a fenti leirás is mutatja 12 178 DR. KLEINER ENDRE [Aquila hogy a fióka bélyegei is inkább a krynickii-vel vágnak. KUMMERLÜWE szerint a Taurus-ban mar atricapillus élne (1934), BIRD délkeletkisäzsiai szajkéit krynickii-nek határozta meg (1937). me Kérdéses, hogy a krynickis âtlépi-e a Boszporust és Európában is elöfordul-e vagy sem ? LAUBMANN megvizsgált egy októberi példányt Konstantinápoly környékéről (1914), amely szerinte átmeneti példány, de a többi példánya már glandarius volt, KUMMERLÖWE és NIETHAMMER szerint (1935) a feketefejü szajkó az európai partokon is előfordul. STRESEMANN lehetségesnek tartja. hogy Konstantinápoly környékének szajkónépessége kevert (1920). Sajnos, egyetlen példányt sem sikerült szereznem erről a vidékről. i Elterjedése : Kaukázus. Kisázsia. Garrulus glandarius atricapillus GEOFR. $ 0871 N. 2446/3, | Damascus, Syria 1. VII. 1873. 200 179 31 22 — --| AB 0. — , El-Hisine b. Jerusalem 4. III. 1937, |185!155/31:22/42; “| 0 0 = | El-Hisme b. Jerusalem | 4. BIL 1937. '185/154|29|21|44] — “| N. 1727/72. | Damascus, Syria 1. VI. — |192.16331;2141 — Diagnosis: GEOFFROY, SAINT-HILAIRE, E., Etudes Zoologiques, Paris, 1832 1. fase. pl. 3.: *) ... Or, quoique la plupart des ornithologistes n’aient point noté ce fait, fort inté- ressant pour l’appréciation exacte des rapports naturels des corvus, ces caractères, loin Wappartenir en propre au Geai longup, et l’eloigner des autres Geais, existent aussi chez ceux-ci, moins prononcés il est vrai *) 1) De tours les Geais, les deux espéces où ces caractères se trouvent le moins visible, sont notre Geai d'Europe at une espéce trés Voisine nouvellement découverts au mont Liban par M. Botta, et qui s’en distingue, outre une difference dans la forme du bec, par sa téte noire en-dessus, d’ou le nom d'atricapillus sous lequel je me propose de la faire figurer par la suite; dans toutes deux cependant on en appergoit au moins quelques vestiges, au point que Nilsson a cru devoir réunir dans son Ornithologie suédoise le Geai qu'il nomme lanius glandarius aux vraies Piesgriéches. J’ajouterai que j'ai retrouvé l'échancrure de la mandible supérieure chez un grand nombre de Pies, chez quelques Corbeaux et même chez un oiseau de paradis, le Sifilet. Il en est done de tous des genres comme des Mainates où, d’apres la remarque importante qu'en a faite M. Cuvier luiméme, : l'echancrure mandibulaire est tantôt absent et tantôt existe, et na par conséquent aucune importance reelle. Je n'ai pas besoin de dire que cette remarque n’infirme en rien l'importance de ce caractère dans quelques autres groupes ; l’observation a en effet des. longtemps appris aux naturalistes que des cractéres, constants et vraiment essentiels pour certaines familles, deviennent dans d’autres des midifications organiques dépourvues de toute influence, fugitives presque d'une espéce à l'autre, et se pouvant plus servie de base à aucune considération générale. Hasonló a krynickii világos változatához, de még világosabb lilas- barna, pofai és homloka szelesen fehér, testalja vilägos. csaknem feher. Elterjedése HARTERT szerint : Sziria. Palesztina es ENy. Iran. 9) A leírást N. B. KINNEAR-nak köszönöm, 1935 38) TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNEK VABJU-FRLRIN 179 Garrulus glandarius rhodius SaLv. & FESTA. d 1 W. | 22797. " Monte del Profeta, Rodi 8. VI. 1935. }185)149/32/23/43) — wi W. | 22796, | Monte del Profeta, Rodi 3. VI. 1935. '158|128|28/18]42! —| tuv. Diagnosis: SaLvaporı, T.—Festa, E., Escursioni Zoologiche del Dr. Enrico Festa nell’Isola di Rodi. II. Uccelli., Boll. Mus. Zool. Torino, 1013, N. 673. pp. 24 (2—8): 3. Garrulus rhodius nov. sp. Garrulua G. Krynicki valde affinis, sed pectore abdominoque minus rufescentibus . et magis griscia. Fronte et gula pure albis, genis et aurieularibus rufereente lineatis ; fronte alba, nigro maculata. Magnitudine @. glandarii. Nome locale : Calàna (F.). Quattro esemplari. Igen elütő szajkó, amely azonban csak igen kis sziget-elterjedéssel rendelkezik. Legközelebb áll az africapillus-hoz — lásd Sassi (1937) — de a testtollazata szürkébb. a hát szürkesége és a fej feketesége között egy fehéres-vörhenyes örv található (Sassi, 1937). homloka szé- lesen fehér. pofái szintén. alig észrevehető vörhenyes csíkokkal. Az iphigenia-val összevetve tompa-vörhenyesebb és világosabb. testalj csaknem egyforma. valamivel szürkés-fehéresebb. a pofák fehérebbek. homloka sokkal szélesebben fehér. A fiatalkori tollazatát elsősorban GHIGI tanulmányozta: a homlok nem olyan fehér. mint kifejlett kor- ban, a szinek sápadtabbak és szürkésebbek. a fej feketesége nem terjed olyan messze hátra, a tarkón csak nyomokban jelentkezik. Elterjedése : Rodosz. Garrulus glandarius iphigenia SUSCHK. & PUTSCH. d aus, Mo, 6520. , Betul, Krim 20. VII. 1924. 192 162322242 —- 694 Mo. | 14666. | Simferolomja, Krim 27. XII, 1907. 180115331 2245 — Diagnosis: SuscHKIN, P. — PUTSCHENKO, E., "arrulus glandariua iphigenia n. subsp., Orn. Monber., 1914, p. 4—5.: Der schwarzköpfige Eichelhäher aus Krim unterscheidet sich nicht unerheblich von dem Eichelhäher aus Nord-Kaukasus, welcher ala typischer krynickit Kalenicz. aufzufaßen ist (verglichen : 13 Exemplare aus Krim und 5 Exemplare aus N.-Kaukasus. darunter auch 3 Stück aus Wladikawkas — nur 150 km. entfernt von Georgiewak, terra tvpica für krynickii). | Der Häher aus Krim ist unterseits beträchtlich heller, besonders an der Brust- und Bauchmitte. Kehle weiß, ohne weinrötlichen Anflug. Ohrendecken lichter. Federn um das Auge, wie auch die Stirn, fast reinweiß, nicht rötlich angeflogen. Stirn mit beßer entwickelten, nach hinten zu sich vergrösßernden schwarzen Keilflecken (bei krynickii ist die Stirn rötlich überwachsen, Keilflecke braun, heller, schwächer). Die Haube etwas kürzer, weniger voll (die Federn bis 40 mm. lang und 10 mm. breit, bei krynickii bis 45 12) ; ihre achwarze Färbung nie so tief, wie meist bei krynickii, bei der Mehrzahl! © sehr auffallend bläulich gebändert, immer mit graurötlich gemischt, wenigstens an der Basis der Federn. Unterflügel heller; die unteren Handdecken, welche bei krynickit eben 12° ino ; ; DR. KLEINER ENDRE t "0 fAgultla so gefärbt sind wie die Armdecken und Axillaren, sind hier meist mehr braungrau, fast nicht rôtlich. fs Mit glandariun (Vergleichsmaterial aus C. Rußland) verglichen unterscheidet er sich — außer der Haubenfärbung -— wie folgt: Oberseits etwas mehr grau, unterseità von einem trüben, mehr grauen Ton und heller ; Ohrdecken lichter ; Kehle, Kopfaciten und Stirn reiner weiß, Stirnfleckung wie bei glandarius. Haubenfedern kaum länger, Maße : Flügel 178-—193 ; bei den Nord-Kaukasiern 187 — 186; bei ylandarius 177-154. einmal 101. | Die schwarze Farbe der Haube variiert ; manchinal (2 unter 13) erreicht die schwarze Farbe nur an wenigen Federn den Federrand, die Haube ist also nur breit schwarz gestreift ; der Vogel erinnert dann an die dunkelköpfigsten Stücke von glandarius unter- scheidet sich aber durch übrige -Farbenmerkmale und die Maße. Verbreitung — nur die Wälder der Halbinsel Krim, hier aber überall (Typus: ; 30. I. 1910., Koreis, Südküste v. Krim, Privatsamıl. v. Suschkin). Diagn. Garrulus glandarius iphigenia. Garr, ylundario subsp. Krynickii dictae similis, sed subtus pallidior, praccipue pectore ventrgeue medio, gula, regione cireumorbitali, fronte albis, minime cinnamomeo lavatis, fronte ınagis nigro notato, auricularibus pallidioribus, erista minori. Dorso ut in subsp. krynickii, haut pallidiori auricularibusque haud albis a G. glandario atricapillo differt. Hab, Sylvis Peninsulae Tauricae sive Krim. Es ist zu bemerken, daß krynickii der Färbung nach, etwa in der Mitte steht zwischen iphigenia und caspius Secb. ; dieser aber ist kleiner als jene beide und hat auch kürzere Haubenfedern als Arynickii. Die Eichelhäher vom Kaukasus (exel. Lenkoran), die gemeinhin als krynickié bezeichnet werden, scheinen auch geographisch zu varieren und bedürfen wohl einer Nachuntersuchung. Bei den Stücken aus Kuban-Gebiet (NW.-Kaukasus, also geographisch am nächsten zu Krim) ist die Kehle und die Stirn etwas weniger rötlich angeflogen, als bei den Stücken aus Wladikawkas. Bemerkenswert ist eine gewiße Annà- herung von iphigenia zu dem geographisch allerdings sehr fernen -- atricapillus Geoffr. A pontusi alcsoport egvik igen vilagos alakja, melyet legjobban a rhodius-szal lehet összehasonlitani. A mär felsorolt többi különbsegen kivül megkülönbözteti az is, hogy a fejfeketesegeböl csíkok egészen a homlck elejéig nyomulnak. Arynickii-vel ugyanolyan viszonyban all, mint albipectus a glandarius-szal. Elterjedése : Krim. BARABASCH szerint a Dnyeper alsó folvasaig nyomul elöre (1933). Garrulus glandarius cervicalis Bp. d 605] W. 22056, | Ain-Draham, Tunis MESS 11. 1912. |154 171/30/21 43| --| 690 W. 22074. | Aln-Draham, Tunis | II. 1903. 182102 28/20/41 ca 697 N. 2363/3. | Ain-Draham, Tunis | 4. IV. 1903. l184|105 28/20/43 san] 698 N. 2863/3. | Ain-Drabam, Tunis 11. IV. 1903. 185/101 29/20/41) -—| 699 W. | 22073. | Ain-Drahain, Tunis | Anf. IV. 1903. 92116130 20145. —| Typ 2 | | i Koenig 700 W. | 22072. | Ain-Drabam, Tunis | Ant. IV. 1903. | 170/161)20/20/ 42) — 701) N. 3323/3793. | Aln-Draham, Tunis IV. 1903. |175|160|20|19/38) — 702 W. | 22975, | Batna, Algir 1. V. 1892. (181 165/27 | 18/41) = 703 D. C. 21556. | Fetzarasce, Algir Hi. 1508. |184|161/31/21]39 — 704} N. | 1727/71. | Medeah, Algir | 4. XII. — ]172/160131/21]39) — 9 . 705) MW. | 22071. ! Ain-Draham, Tunis | Ant. IV. 1903, [175 155 29,20 39) — Cotyp. i | ] | RAN RN | Koenigi 706, D, | €. 21557. | Fetzaranee, Algir | Ill. 1898, lizz!164/20 20,41! —| 1935/88) TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK WEDENCEJRNEK VARJU-FÉLÉIN INI Sex. ? 507, W. 22979. Algir - 175 101 29 20 41 -— 708) D. C. 11419. Algir 0 TAI. 1898 176 162292041 — son; b. C. 11420. | Algir BIT. 1588. 166 161 29 20 34 — 710 p. ©. 6593. ' Algir = 175 159 28 20 40 — Diagnosis: BONAPARTE, CH. PRINCE, Notes sur les collection de M. A. Delattre. Compt. Rendus Hebd. Science. Acad. Scienc., 1853, XXXVII., p. 827—835 (828). *) ... il faut ajoutes @, cerricalis Bp., Mus. Par., d’Algerie . ... G@. einaceus, dorso orbitisque concoloribus, pileo nigro, plumis elongatis ; subtue griseo-vinaceus ; fronte late, genis, gulaque albis; mystacibus apice dilatatis (nec atte- nuatis); rostro robustiore. . @. cervicali». Ce dernier cat d'ailleur d'un gris moins roux quele Geai commun d'Europe (qui l'est lui-méme moins que melanocephalua) : ct son collier châtainvineux tranche d'autant plus sur la nuque qu'il envahit et recouvre. A nyugati alcsoport legkeletibb tagja all a pontusi alesoporthoz a legközelebb és pedig az africapillus-hoz és némileg visel közös vona- sokat a leucotis-szal is. A hat tompa világos barnas-sziirke, a pofák atlaszfehérek ; tarkó és nyak sötét rökavörös. testalja világosabb mint atricapillus-nàl. csaknem egész fehér. Ez a fajta ugyanugy mint a krynickii nehézséget okozott azzal a tendenciajaval. hogy keletről nyugat, ill. délnyugat felé sütétebbé válik. Ezért TscHusi a keleti populációt koenigi néven elválasztotta. Nyugat felé valamivel kisebbek. is lesznek a szajkók. Mindezek a különbségek azonban nem olyan nagyok. hogy el lehessen a tuniszi szajkót az algiritöl választani. Ez a fajta a legvilágosabb szajkó és a legfehérebb. Elterjedése : Tunisz és Észak-Algir. Garrulus glandarius whitakeri HART. d SII Ne | 2446,1. | Tuuger 10, V. 1897. 182,100,29120 41| - | 112) (L. 1934. | Tizitaca, Ketoma, Rif, | | N 1, 1. 3684, | Marocco 6. VI. 1930, 1751633012044] —| > 713 N. 2446/1, Tanger 10, V. 1397. 169 100 28 1940 — Diagnosis: HARTERT, E., Die Vögel der paläarktischen Fauna. I., Berlin, 1903, pp. 832 (33). : Nasenfeld weißlich mit dunklen Spitzen, Vorder- und Oberkopf schwarz, die vor- deren Federn mehr oder minder auffallend weißlich, die hintern weinrötlich gessumt, Nacken und Hinterhals hell weinrötlich braun, viel heller als bei cerricallia, davon scharf abatehend die übrige Oberseite hellgrau, grau oder fast ohne rôtlichen Anflug, Unter- seite hell grau-weißlich, Kopf und Seite grau verwachsen, die letzteren auch etwas rötlich angeflogen, aber wie auch die Unterflügeldecken, heller als bei cerricalia, Kehle weiß, Federn rings um das Auge weiß, Ohrendecken rein weiß, nur die Spitze von der Farbe des Hinterhalses. Größe wie die von cervicalis, Nord-Marokko (Tanger, genaue Verbreitung unbekannt). (Typus c", Mai 1894, Tanger, Marokko, Vaucher coll., Nr. 6348.) 9) A leiräst Dr. M. BASRI-nak köszönöm. 182 DR. KLEINER ANDRE (Aquila Benannt zu Ehren von Mr. Joseph 1. 8. W itaker und seine Verdienste um die Ornithologie der Atlasländer. ; A madär egész szinezete tompabb. A cervicalis-böl egyenletesen visz st az oenops-ba. A tangeri bőrök észrevehetően világosabbak voltak. mint a Rif-beli. A fej feketesége egy kissé megosztott, mint a caspius-nal. Nyaka rökavörös helyett sötét borvörös. a fehér pofák igen kis terjedelemre szorulnak, föleg a rifbeli példanyon. A hät intenziv szürke, a testalj sziirkésebb. ROTHSCHILD 68 HARTERT szerint 8 nyugat- algiri példany mérete 170—178, 10 tangerié 175—185 mm. Elterjedése : E.-Marokko és Tanger, ROTHSCHIELD és HARTERT szerint Ny.-Algir is. Garrulus glandarius oenops WHIT. 3 714 L. 19. 12.11.20. Azrou, Lesser Atlas, | | Centr. Marocco . 8. VI. 1919. 107 153 27:18 30 —! Diagnosis: WHITAKER, J. I. S., (arrulua cenops sp. n. Bull. B. O. C., 1897/98, Pp. 18. Garrulus venops sp. n. G. similis G. minori, sed minor, et facie laterali et gutture toto vinaceis, minime albis, distinguendus : pileo late nigro striolato. Long. tot. 12,2 poll., alae 6,4. Az előző fajtától csak nehezen választható el. de méretei kisebbek. LYNES szerint 3 (3) 164—165. © (2) 159 mm. Feje hasonló a whita- keri-éhez. a fejtető feketesége egységesebb. mint a hyrcanus-näl. de közös vonásuk, hogy mint az alcsoportjuk legkisebb tagjai. mindkettő alcsoportjában a legsötétebb és legintenzivebben szinezett. A nyak borvörös szinébe némi szürke is vegyül. A hát is sötétebb szürke ; a pofák fehér szinét a borvörös teljesen elnyomja. Testalj szürkébb. Elterjedése az Atlasz-hegység déli része. Garrulus glandarius leucotis HUME o | 2831 /1. 715 N. Thomgyn Valley, Burma | -- IV. 1892. |183]/145|31)22/44| — 716 D. €. 19613. | Maymijo, Burma 15. N. 1907. 11061136131122142) — 717 L. 11.20. 345. | Jonghoo 22. XI. 1874. 11721135133122144 718 L. 24. 12. 22. | 111. Toak Plateau, Tenas- i serim i 15. 1. 1929. |17N11451801211431 — 719 N. 2831 1. Thomgyn Valley, Burma - - IV. 1892. 168 141 31 22 39 — Diagnosis: Hume, liarrulua leucotin, Stray Feathers, 1874, p. 443 - 444. : Occiput and nape black ; ear-coverts and chin to breast white; no white patch on secondries, which are barred with blue like the primary coverts . . Length 12,5; expanse, 20,5; tail 4,82; wing 6,53; tarsus 1,55, bill from gape 1,45: bill at front 1,15; weight 5,25 oz. 1035/90] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MRDENCÉIRNEK VARIU-FÉLRIN 183 Ma még önálló fajnak számit, amit nem tartok indokoltnak. A szajkók elterjedésének harmadik déli nyulványát alkotja a területe 8 igy megfelelően a másik két déli nyulvány szajkójának, ennek a feje is fekete. Szineinek eloszlását jól lehet összevetni a cervicalis-éval. még jobban az atricapillus-éval. Viszont a tőle északra élő bispecularis- csoporttal megegyezőleg szárnyának tükre kettős. amely csoporttal összekapcsolódik az oatesi és a haringtoni utján. Végül is földrajzi fajtaléte mellett szól az a körülmény is, hogy területébe más szajkó nem hatol be. Általánosságban ugy lehet jellemezni. hogy feketefejü és szürkés-anyagbarna szajkó fehér pofákkal és torokkal. Összehasonlitva az atricapillus-szal: a homlok, pofák és torok egyformán fehérek ; a fej feketesége a leucotia-on a vállig. az atricapillus-on csak a tarköig terjed ; háta világos vörhenyes helyett szürkés anyagsárgás barna ; testalja fehéres helyett világos agyagbarnás sárga. a farok felé egyenletesen fehérbe megy át ; a farkcsik fehér ; a szárnyon kettős tükör. de a többi szajkó fehér szárnyfoltja a kettős tükrü szajkókon hiányzik. Méretei DELACOUR és JABOUILLE szerint (15 drb.) 164—177; MEYER DE SCHAUEN- SEE szerint g (7) 170—186, 9 (1) 165, Elterjedése DELACOUR, JABOUILLE, MEYER DE SCHAUENSEE és STUART- BAKER szerint : É. Burmától a.Chindwin és Irawaddi között a Chin- Hills-ig, délen határai a Shan államok, Karemi és Tenasserim. É.-Sziám, Laos, D.-Annam. Cochinchina. MEYER DE SCHAUENSEE ÉNYy.-Sziámban 3 9t gyüjtött, amelyeket €. gl. leucotis S oatesi-nek határozott meg (Doi Soutep, 1928. XII. 13, 23, 26) ; a. 175, 168, 169, c. 130, 130, 132, r. 25, 27, 27 mm. Ez a körülmény valószinüvé teszi, hogy a pon- tosabb vizsgálat után a két fajta földrajzi elterjedésének mai ismerete helyesbitve lesz. Garrulus glandarius oatesi SHARPE. ? 332. | Kalaikbin, Pandaung, Chindwin = li le Diagnosis: Sharpe, R. B.. A descriptions of two apparently new species of birds., Bull. B. O. C., 1895/96., p. 44.: Garrulus oateri, sp. n. G. similis G. sinensi, sed facie laterali gulaque albis, et doro cinerascente distin- guendus. Lon. tot. 13 poll, alae 6,85. Hab. in montibus Burmanicis „Chin“ dietis. Fehér pofäjäval, hat- és testalj szinezetével közelebb all a leucotis- hoz, mint a bispecularis-osoport valamelyik fajtájához, holott szine- zete összességében inkább azokhoz all közelebb. Hata szürkébb, mint a sinensis-é. Fejének alapszinezete csaknem olyan, mint a hát szine, csak valamivel barnásabb. Fején a keskeny csíkok jól kidomborodnak n L. | 04. 12. 12 184 DR. KLEINER ENDRE ©: : : [Aquila és ezt az egyes tollak csévéjének, valamint a zászló tövi részének pig- mentältsäga okozza. Homlok, pofák, torok. valamint az orrserték tive fehér, mint a leucotis-näl. Testalja világos fahéjszinü, a vegbelnyiläs táján fehér. A hät összevetve a leucotis-szal, sokkal fahéjszinibb, a farok felé egyre barnésabb. I Elterjedése STUART-BAKER szerint: Chin-Hill,. Lushai Hill és Manipur. $i; Garrulus glandarius pekingensis REICHNW. 72 D. C. 23098. Balihandien, Jehol — "30. AV. 1016. 177 10642820 — 722 B. 35.44. 1-Juan-Kow, N. Chill — XI 1916. 17835020 2042 — ; 4 723 D. U. 23095, Balihandien, Jehol 27. AV, 1916, 174 155 261939 -— 724 D. C. 23099. Ballhandien, Jehol 2». IV. 1916, 1171 165 251737 —| 5 D. €. 23100. | Ballbandian, Jehol 28. IV. 1916, 175 156 26 17 38 —| 726 D. C. 23097. Balibandien, Jehol 30. IV. 1916. 167 153 26 18 40 — Sex. ? 727! B. | 25. 1153. Karsul, Jiugschujingtee, | | | | N. Dunglingo N. Chili 4. If, 1916. 185 170 30 21/39 —- Diagnosis: REICHENOW : Uber die Arten der Gattung (‘urrulus., J. 8. O., 1905, pP. 424—425 (425) : Die neue Form: Garrulus biepecularis pekingensis n. consp. wird folgendermassen gekennzeichnet : Von @. b. sinenxis durch viel lebhafter rotbraunen Kopf, von G, bixpe- cularis und G. b. rufescens dagegen durch mattere grauere Rückenfärbung unterschieden. Peking (v. Möllendorf). A legszebb példája a RENScH-féle elméletnek, hogy a morfolé- giailag egymástól teljesen elütő alakok között átmeneti forma ällhat, amely egyenletes közeledessel egy fajtakörbe kapcsolja össze a távoleső - alakokat. A pekingensis ilyen egyenletes átmenet az egymástól teljesen elütő brandti- és bispecularis-csoport között. Egyes példányok teljesen bambergi-hez hasonlóak, mások viszont igen közel állanak a sinensis- hez. Közös vonása az oatesi-val, hogy a fejének csíkozása csak finom vonalkázottságban jelenik meg. Legnehezebben választható el a bam- bergi-töl, mivel annak legvilágosabb variánsai teljesen hasonlóak a pekingensis-hez. Viszont néhány pekingensis fejének alapszine annyira határozott rókavörös, hogy csak az igen finom fekete fejesfkok külön- böztetik meg tőle, pl. D. 35. 44. Az É.-Csili-ből származó példányok háta szürkébb volt és közelebb állottak a bambergi-hez, mint a jeholiak, amelyek fejének alapszine egészen jellegzetes sinensis szinezet volt. LA TOUCHE szerint méretei a következők (diaphorux) : 176, 177, 180 mm. SHAW a következő méreteket kapta: Suly $ 144—175 (157), . 2 130—169 (146) gr.; a. $ 169—185 (177), © 164—180 (174). -- 20 db. 3, 10 db. 9 —. Elterjedése WEIGOLD és LA TOUCHE szerint : Jehol és É.-Cili. WEIGOLD szerint Peking közvetlen közelében nem él szajkó. SHAW arra 1995/88] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCEJENEK VARJU-FÉLÉIN 185 . a feltünő eredményre jutott, hogy állitólag Hopei tartományban is egészen a Jangcsekiangig ez a fajta éljen. SHAW-n kivül egvetlen kutató sem talált még ezen a vidéken csíkos fejü szajkót, igaz. hogy az anyag igen kevés. Mindenki a sinensis-csoportot emliti innen és az én két példányom sem pekirigensis. Nincs kizárva, hogy a sok hasonló elneve- zésü kínai helvségek folvtan félreértés forog fenn. Garrulus glandarius minhoensis SUBSP. NOV. e 728 D C. 23000, Waschanfues, Szetachwan , 28. IV. 1915. 188 165 31 21 41 —- R + 729 B. 25. 1180. Kwanhalen, Szetachwan 23. I. 1915. 165 164 20 21 43 Sex, ? 730) A. | 2%. 1182. | Buge b. Tsanpo, Mien, | { | " | Asetachwan | 2. I. 1915, as are fo — | 731 D. | ©. 23094, | Kwanhslen, Szetechwan | 20. IV. 1014../150.15: an! 19} 40! Diagnosis: (7. yl. sinensi similis, capite, tergo obscuro-cinnamomeo, in terge : cum sufflatu obscuro-griseo. Radii plumarum capitis pigmentati. Gula alba, ventre obscuro- einnamomeo, sed lucidiore tergo. Hab. in montibus Chinae septentrionalis. Typ. Zool. Mus. Berlin, 25. 1182, Buge, Mien, Setschwan, 2. I. 1915., Cotyp. St. Mus. Tlerkunde, Dresden. C. 23004. Kwanhsien, 20. IV. 1914. Nominatus de flumine Minho. Ez az uj fajta legközelebb all sinensis-hez, azonban mint a han- suensis-szel határos fajta, igen sötét hata van. határozott szürke Iche- lettel és ez az utóbbi sajatsag még közelebb hozza egvmashoz a brandti- es bispecularis-csoportokat és egész határozottan elválasztja az uj fajtát a sinensis-töl. amelyiktől valószinüleg nagyobb méreteivel is különbözik. A fejen a csíkozottság egész finom kezdeménvei mutat- koznak. A fajtát valójában mar HARTERT is felismerte (1918). De mivel csak 2 példánya volt a Csingling-hegységből, nem merte leirni, hanem csak mint valószinüleg uj fajtáról beszél róluk. A hát szürkeségét HARTERT még nem emeli ki. KLEINSCHMIDT (1922) ugyanazokat a bőröket vizsgálta, mint én, de valószinüleg nem rendelkezett nagyobb összehasonlitö anyaggal Délkelet-Ázsiából s igy ezeket a bőröket mint igen sötét egyéni változatokat tárgyalja. KLEINSCHMIDT-et az is aka- dälyozta anyagában, hogy átmeneti területről származott (sinensis), ahol nézetem szerint három fajta keveredik. E. MAYR szives volt részemre a new-yorki muzeum nagy anyagán ellenőrző vizsgálatot végezni és eredményeit közölni velem : „A csingling-hegységi madarak, habár nagyobbak mint a kinai partvidékről származóak. szinezetre nem különböznek lényegesen, néhány jangcse-madár hátában több a szürke szin mint a senzii madarakéban." Ez az eredmény látszólag ellentétben áll az enyémmel, de mivel MAYR csak annyit mond, hogy a jangcsei madarak szürkébbek, ezt azokra a példányokra értheti, 186 DR. KLBINER ENDRE | (Aquila amelyek az átmeneti területről származnak. A sinensis-t a partvidekröl . irták le e igy mégis jogosnak érzem a bispecularis-csoport valamennyi tagjával összehasonlitva a madarakat, hogy őket külön névvel illessem. Mivel csak a Minho-folyó mellékéről állottak rendelkezésemre példányok, ezért szajkóimat arról nevezem el. Elterjedése : Csingling, Minsan (?) és Ny.-Szecsvan hegyvidéke a Jangcsekiankig. Garrulus glandarius rubrosus SUBSP. NOV . oO 1732 Ww. 22078. Wusuch b. Hankow \ 19. 1, 1912. 177,160 30 20 41 —| ? 733 W. 22077. Hankow 17. III. 1911. 169 140 26 19 37) —| Diagnosis: G. gl. sinensi similis, sed lucidior et probabiliter minor. Capite, tergo rubroso, cum griseo-claro tincto. Guia, ventre, abdomineque lucidiore. Hab. in planitie septentrionali a Jagtshekiang. Typ. Naturh. Mus. Wien, 22977. Hankow, 17. III. 1911. |: Cotyp. 22978. Wusuch apud Hankow, 19. I. 1912. .'. A Jangesekiangtol északra fekvő sikvidekröl származó két példa- nyomat sem tudom a sinensis tag egyéni varialasinak határai közé szori- tani. Valamivel kisebbnek és vilagosabbnak lätszik. Szinei fahéjbarna helyett vilagos vörhenyesek. viligos szürke lehelettel. Feje csaknem egyforma szinű a hátával. Orrsertéi világosak fekete csucs nélkül. vagy csak egész kevés feketével. Testalja élesen elválik a hát szineze- tétől, igen világos. de csak az alsó farkfedők fehérek. A torok csak egy árnyalattal világosabb mint a testalj többi része. Ez a fajta a leg- világosabb szajkók egyike. ugyanugy mint a bispecularis-fajta, csak- hogy világos barna helyett szürkés lehelettel a hátán. Méretei nagyob- bak mint a bispecularis-é. de kisebbek mint a sinensis-é. Habitusában a taivanus-ra emlékeztet. Ugyanerről a vidékről Mayr az egyik bőrt igy jelölte meg: ..rendkivül sápadt madár". Habár csak két példányt " vizsgáltam. az általános sorozatom alapján ezt a fajtát is elnevezem. Véleményemet STONE által is megerösitve látom. mivel ő is azt irja hogy két hankaui példánya vörhenyesebb volt. mint a többi sinensis. Elterjedése valószínüleg a Jangesekiangtol északra elterülő síkság. Garrulus glandarius sinensis SWINHOE. (© 744 D. C. 23008. | Tschang, Szetschwanm 14. BU. 1014. 173) 150 80,23) 42) 7351 HB 25. 1178. | Kwanhsien, Buge, | | | i Szetschwan 11. XII. 1914. [152 a 30121140) - 736, NM. A. 56. | Ningpo 16. VI. 1900, |185| 160 5 20/42 = 737 M. A. ST. | Ningpo 16. VI. 1900. [176] 155 21142 | 73, M. | A. bs. | Ningpo 16. VI. 1800. 1175) 162! so|z1 34] — | 739) Wa. 1629. b. | Ningpo | sua 73! 150/29/20 3a) - zw M. 28. 512. | Fokien iv DIL 1012. |174]157 [so[zlaa| Zi 741 M. 11. 931. , Axhong b. Jenping, | | | | Fokien | ==. MIL - 1833/1 150) 29 rll 42 = 742 I | 1. 18. 839. Joochow, Fokien \— XI. 1889. [178 152) sn 40| - 743. B | 29. 2x, ı Jaoshan, Kwangsi I — VI. 1825. |1X0/156!31122|39! = 1035/38) TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNRK VARIU-FRLEIN 187 ő 744) D. | C, 23091 , Teampo, SW. Wénnt- | ! | | | schwan, Min 2. 1, 1915. 175 162, 251843 — #45 D. , 29002, | Techöngtu, Szetsohwan | 3. IV. 1914. 180, 155/29 20 41! —| 746 R =. 4119. | Man-tal-ran, Kwantung 30, VIE, 1915. (107 145 29 20 41 -— È Sex. ? 747 D, , 23095. Kwanshlen, Szetschwan | 12. IV. 1914. 180 154312240 — Diagnosis: SWINHOE, R., Catalogue of birds of China, with remarks prineiplaly on their geographical distribution., Proc. Zool. Soc. London, 1963, p. 259—339. (304): Garrulus sinensia GOULD. ; Very closely allied to @. biapecularia, GOULD, of the Himalayas Ranger in China from Canton to Ningpo. SWINHOE, R., A revised catalogue of the birds of China and its islanda, ete., Pree. Zool. Soc. London, 1871, p. 337-423. : South China, westwards to Szechuen. Chinese specimens have longer legs and feet than the Himalayan @. birpeeularin. Ez az egyszinü fejü szajkó rendkivül varial. Fokien vidékéről irták le. Sorozatomban a hät szinezete särgästöl sötét fahéjszinig variält. de sohasem olyan barna, mint a bispecularis. A testalj szine- zete a hatétdl csak egy arnyalatban különbözik. Homloka néha nagyon sárga. rendszerint alig ter el a hät szinétôl. Az orrserték és cadrtéven ülő homloktollak hegye fekete. Néha a fejtollak csévéje — főleg del- kinai példányokon — pigmentált és igy a fejcsikozás alig észrevehető kezdeménye jelenik meg. Vedlő példánynak feje és nyaka barnább . volt. a tollak laza szerkezetüek. Hálás köszönettel tartozom E. Mayr-nak. aki sziver volt a new- yorki muzeum 51 példányból álló sorozatát átnézni. és vizsgálatának pontos eredményét velem közölni. Vizsgálata eredményének rövid összefoglalása : ,. Sajnos. nem rendelkezünk nagy anyaggal a rend- kivül variáló sinensis fajtából . . . Egy kevéssé kétes. hogy a közép Jangere vidékén éljen egy populáció. amely valamivel világosabb. mint a körülötte élők. . .. Különben valószinü. hogy a szecavani madarak átmenetek a sinensis és a többi ázsiai alak egynémely fajtája között". Példányai azonban legnagyobb részt szintén az átmeneti területről származtak, igy véleménye ellenére is a sinenats-fajtat három részre osztottam. amely három fajtának területe földrajzilag is jól. határolt, és életterük különböző. A fajta-kérdésnek elbiralasinal igen kell ügyelni a helységek nevének megállapitásával. 8 meg kell jegyez- nünk. hogy É. Kinából az anyag még csaknem teljesen hiányzik. A D. C: 23091. és 23095. számu példányokat G. gl. sinensis S min- hoensis-nek lehet jelölni. de a szecsváni példányokból egy sem tipikus. Elterjedése : Kina. A Jangcskiangtól délre elterülő hegyvidék, a tengerpartig és Yünnanig, ahogy ezt YEN délkinai vizsgálatai is megerősitik. 158 DR. KLKINER ENDRE ; {Aquila Garrulus glandarius taivanus GOULD. 748. K. 1841. | Arizan, Formosa (44. V. 1916. !167 134'28 14,38 —| 749, B. 643. | Arizan, Formosa 17. XI. 1909, (158 137 27 1838 —! Diagnosis: GouLD, J., Descriptions of sixteen new species of birds from the Island of Formosa, collected by Robert Swinhoe etc., Proc. Zool. Soc. London, 1862, p. 280—286. : Garrulus taivanıs GOULD. i Feathers covering the nostrils, a narrow bar on the forehead, and a longitudinal mark down the cheeks black ; crown of the head, nape, back, and all the under surface vinous brown, tinged with grey on the centre of the back ; rump and under tail-coverts ‘white; primaries black, fringed on their outer margins with greyish white ; the secondaries have the usual speculum of blue disposed in broad bars on their outer webs, and a patch of chestnut on the inner margin of the two shortest feathers, as in most of the true Jays ; shoulders and spurious wing alternately barred with fine lines of blue and black ; tail black ; bill black; tarsi and toes flesh-colour. Total length, 101, inches; bill 1'x; wing 6'/«; tail 54, ; tarsi 19... A sinensis-hez hasonló kis szajkó. csakhogy valamivel szürkébb. Testalja világosabb, homloka igen világos, amint amilyen a rubrosus-é, amely fajtához áll legközelebb. Berlini bőr háta határozott szürke, a KURODA-gyüjteményből származó példány háta pedig barnás. Leg- biztosabb bélyege a fekete orrsertei. Csdre tövén a szaru sargas. Elterjedése : Formosa sziget középső hegyvidéke (OGILVIE-GRANT, 1907). Garrulus glandarius rufescens REICHNw. 50 LA 32024, ‘fa-tsien-lu-ling —- 179 153 2 > 18 40 —- Maus ‘Typ, 51 H. 32625. Ta-tsien-lu-ling - 181 155 251 = ús 4 ‘ 7 61542 — luv. Diagnosis: REICHENOW, A., Über einen Häher des östlichen Himalaja., Orn. Monber., 1897, p. 123. : In einer Vogelsamnilung vom nördlichen Jünnan fand ich kürzlich einige Häher, weiche einer bisher noch übersehenen Form anzugehören scheinen. Dieselbe steht dem Garrulus bispecularis Vig. sehr nahe, unterscheidet sich aber durch die gerättigt rut- „braune Färbung der Oberseite und die ebenfalls rothbraune Färbung des Kopfes, von welcher die fast rein weiße Kehle scharf sich abhebt, während bei (7. bispecularis die an der oberen Kehle blaßere Färbung allmählich in die dunklere des Kopfes und der übrigen Unterseite übergeht ... für die ich den Namen Garrulus rufescens vorschlage. A fajta létjogosultsága ma még vitás. ROTHSCHILD (1921) és INGRAM (1912) a sinensis-szel összevonták. HARTERT (1918) a kelet- azsia szajkökröl szóló nagy tanulmányában elfogadta ezt a faját is. STRESEMANN a fenti példányokat — amelvek közül egyik a typus! — a sinensis fiataljainak jelölte meg. Leirisa teljesen hasonló módon : történt, mint a lendli-é, a példányok fiatalok és vedlésben vannak. HARTERT azonban a fentieken kivül rendelkezett még vünnani példá- nyokkal is, és én is sokkal barnábbnak -tartom ezeket a példányokat ahhoz. hogy a sinensis-szel össze lehessen vonni, habár az összes szajkó 1935/38] TANULMÁNYOK A KÁRPÁTOK MEDENCÉJÉNEK VARJU-FELEIN 189 fiatalon és vedlés idején barnább. mint a rendes évközti tollazatabanı Mivel rendelkezésenire csak két kétes példány állott. amelyek valóban igen északi vidékről származnak. nem nyilvánithatók véleményt a fajta létjogosultságának kérdésében. mivel azonban HARTERT vizs- gálta valamennyi szerző közül a legnagyobb anyagot. véleménye alapján mégis csak meg kell emlitenem e helyt ezt a szajkót is. Elterjedése állítólag : Fezak-Yiinnan. Garrulus glandarius persaturatus HART. 752° E. !86.3.1.022. Shillong, Assam (AB. IX. 1877. 103 143 29 20 38 — Diagnosis: HARTERT, E. Garrulua biapecularix and its allles, ete. Nov. Zool., 1918, p. 430 433 (430). : Still darker and more brownish than @. b. interstinetus. Wing 162 -176 im. A rufescens vezetne egyenletesen sinensis-bôl út chbe a fajtába. amelynek szinezete rendkivül intenziv rozsdabarna. és a testalja is csak valamivel világosabb. mint a háta. A szomszédos interstinctus-töl jól megkülönböztethető. Elterjedése STUART-BAKER szerint : a Bramaputra-tól délre Khasia-. Naga- Hills. Cachar (HARTERT). talán Manipurig. Garrulus glandarius haringtoni Rip. 753 L. 98.12.18.2. Chin Hills, Burma — X. 188, 170 137 29 21 39 Diagnosis: RIPPON, Garrulus Haringtoni, n. sp., Bull. B. O. C., 1905, p. 97. : Ad. Similis G. sinenzi, sed pileo distincte nigro striolato, mento albicante, fronte basali et facie laterali pallidicribus, albicantioribus distinguendus. Long. tot. circa 13, 0, culm. 1,3, alae 7,0, caudae 5,6, tarsi 1,6. Osszekapesolja az oatexi-t a bispecularis csoporttal. amelyek közül még legközelebb all az interstinctus-hoz. és nem a szomszédos persu- turatus-hoz. Az utóbbi időben több szerző lehetségesnek tartja. hogy basztard legyen oatesi és persaturatus között. Ez ellen szólnak azonban a következő érvek : 1. Tollazatában nincs semmi rozsdás barna a persc- furatua-ból, hanem ay, interstinctus-hoz hasonlit. amely fajtával azonban földrajzilag nem határos. 2. Határozott költési területe van. amely az oatesi és leucotis-é között terül el. 3. HARTERT reviziója alkalmával 6 példány fölött rendelkezett. nem valószinü tehát. hogy ezekből a nehezen hozzáférhető fajtákból éppen a basztardokat sikerült volna . begyüjteni. Az általam vizsgált példány tollazata a következő volt : A hát világos szürkés — fahéjezinii — az inferstinctus és oatesi szinezete között —; a mell sokkal világosabb. fehéresebb, a has csaknem tiszta fehér, a végbélnyilás környéke és az alsófarkfedők atlasz fehérek. a fejtollak gerincének hegye erősén pigmentált. és igy a fejcsíkozottság 199 DR, KLEINER ENDRE Aquila kezdeménye mutatkozik — de ez néha ugyanilyen mértékben a sinen- sis-en is előfordul —; pofák világosabbak, biztos határok nélkül, de jól szembetünőek ; torok fehér. Az oatesi-t összekapcsolja a bis- pecularis-csoporttal. Elterjedése STUART-BAKER szerint: D. Chin-Hill, DNy. Kachin Hill. Garrulus glandarius interstinctus HART. 754 L. »6.3.1.918, | Nat. Sikhim 14. V. — 116315828 la 38: — Diagnosis: HARTERT, E., Garrulus bispecularis and its allies, etc., Nov. Zool., 1918, p. 430-433 (430): Upperside darker and more reddish brown — bispecularis — including the forehead, underside also darker, throat as dark as upper part of abdomen. Wing 157 — 170 mm. A bispecularis-töl nehezen különböztethető meg. valamivel söté- tebb, szinei ugyanazok. : i Elterjedése: a Bramaputrätöl északra. Sikkim, Bhutan es Kelet- Nepal. LupLow és KINNEAR szerint a fenyvesekben 4.000 m.-ig. a trö- pikus erdékben 1.200 m. magassägig a fentnevezett tartomanyokban egészen Tibetig közönséges volt. Garrulus glandarius bispecularis VIG. al 7665 L. 907. 07. Musnooree | — 173 101 26 18 41! — Sex. ? 756 VW. | 22065. | Himalaya | — 155,150 23 18.871 — Diagnosis: Vicors, Specimens of several species of birds, apparently unde- seribed from the Himalayan montains., Proc. Zool. Soc. London, 1830-- 31. p. 7—9.: Garrulus bispecularia, Garr, pallide badius, uropygio crissoque albis ; macula lata postrictali, cauda, pteromatibus, remigibusque atris ; his duabus caeruleo fasciatis. Az elöször leirt szajkö egyszinü-fejü szajkök közül, amelyek vala- mennyien szärnyukon kettös kék-fekete-fehér csikos tükröt viselnek es innen kapta az egész csoport ettől a fajtától a nevét. A csoport pekingensis utján a brandti-csoporttal. haringtoni és oatesi utján a leucotis-szal kapcsolódik, a csoport egyes tagjai pedig egyenletesen mennek át a szomszédosba. Mint csoportja legnyugatibb tagja, igen világos. Hát világos fahéjszinü. a hát szine egyenletesen határ nélkül megy át a testalj szinébe, és a két rész szinezete között csak árnyalati a különbség. A torok valamivel világosabb, mint a testalj többi része. Végbélnyilás környéke fehér. Homlok valamivel világosabb, mint a fej. Orrsertéknek nincs fekete csucsuk. Elterjedése : Kuman. Kashmir, Garhwal és Ny. Nepal. 1038/38] STUDIEN OBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS A 198 Systematische Studien über die Corviden des Karpathen-Beckens, nebst einer Revision ihrer Rassenkreise. Von Dr. ANDREAS KLEINER II. Garrulus glandarius L. Gelegentlich meiner ersten Studie (AQUILA 1935—38. p. 79—140.) habe ich schon die gebräuchlichsten Abkürzungen angegeben. Den Herrn, die mir in der Arbeit behilflich waren, sage ich nochmals innigsten Dank ! Äußerst verpflichtet bin ich Pror. Dr. E. STRESEMANN (Berlin). Dr. H. KUMMERLÜWE (Dresden), und N. Kuropa (Tokyo) für weiteres Material. Der Rassenkreis, Garrulus glandarius L. ist der entzweigsteste aller Corviden, die Unterschiede sind besser erkennbar, als bei der Elster, wo es sich meist um Tondifferenzen handelt. Viele haben sich mit den einzelnen Rassen beschäftigt, und sehr viele Rassen wurden beschrieben, teils ohne Berechtigung. Eine eingehende, zu- sammenfassende Studie über den Eichelhäher ist aber nicht erschienen Es ist nicht einmal klar ob alle Eichelhäher einen einheitlichen Rassenkreis bilden, oder ob sie sich auf vier Rassenkreise (glandarius, hispecularis, leucolis, oatesi), oder auch auf noch mehr teilen. HARTERT erkennt heute 39 Rassen, bez. ‚Arten‘ und ‚Unterarten‘ an. Die größte Studie machte KLEINSCHMIDT (1893). Sein großes Ver- dienst ist die Klarlegung der individuellen Variation, aber die Rassen- forschung hat seither bei dem Eichelhäher sehr große Fortschritte gemacht, daB wir zu einer systematischen Einteilung dieser Arbeit nicht mehr benützen können. Seither wurden viele Häher für synonim behauptet und noch mehr neu beschrieben. Seine Einteilung hat sich in dem „Neuen Naumann‘, nicht viel geändert, in welchem er ebenfalls die Häher bearbeitet hat. Eine andere bedeutende Studie vollbrachte REICHENOW, sein Vortrag ist aber sehr kurz zusammengefaßt erschienen (1905). Für uns ist nach KLEINSCHMIDT am bedeutendsten PARROT’s (1907) Werk über die paläarktischen ('orviden, in welchem er auch den Eichelhäher gründlich durchstudiert hat, und HARTERT’s Studie (1918) über die bispecularis-Gruppe, nach welcher sich heute die Syste- matik der ostasiatischen Hähern richtet, und er gibt schon eine beinahe vollständige Liste der Haher, welche durch Kuropa (1931) ergänzt wird. Ein großes Verdienst hat auch LAUBMANN mit seinen Häher- Studien, besonders über die Eichelhäher des Mediterraneums, aber 102 DR. ANDREAS KLEINER {Aquila er unterzog auch fragliche Rasen, wie G, g. severtzowi und (7. g. ana- foline einer Revision (1914) Nach der Farbung kann man die Eichelhäher in 5 Gruppen teilen : 1. Nominatform-Gruppe hat an der Kopfplatte eine weiBe Grund- farbe, mit schwarzen Längsstreifen, diese Gruppe bewohnt ganz Europa ; 2. japonicus-Gruppe, ähnlich der Vorhergehenden, aber kleiner, das Gefieder lockerer. seidenartig, die Farben düsterer ; lebt auf den japanischen Inseln ; 3. brandti-Gruppe ähnlich gefärbt, wie die Nominatform, anstatt weiß aber eine fuchsrote Grundfarbe ; lebt in Sibirien und NO. Asien: 4. schwarzköpfige-Gruppe, die an den drei verschiedensten südlichsten Ausläufern ihrer Verbreitungsgebiete : a) in NW. Afrika, b) in der Pontus-Gegend, c) in Hinterindien ; 5. bis- pecularis-Gruppe, mit gleich gefärbter Kopfplatte, und doppeltem Fliigelspiegel, bewohnt Kina und den Himalaya. Alle fünf Gruppen sind gut zu unterscheiden, doch kann man sie in einen Rassenkreis zusammenfaßen, weil die einzelnen Rassen von einander geographisch scharf abgetrennt sind, sie schreiten nicht in das Gebiet einer anderen Rasse, die Nachbar-Rassen gehen gleitend in einander über, und außer durch Übergangsstücke sind auch durch einige Rassen mit ihren wieder- kehrenden Rassenkreismerkmalen die Gruppen mit einander verbunden, so sind die drei ersten nicht bedeutend entfernt von einander, die Häher des Pontus durch G. gl. hyrcanus mit den gestreiftköpfigen verbunden, zwischen den afrikanischen und europäischen steht in der Färbung G. gl. glaszneri aus Cypern, der hinterindische @. gl. leucotis ist durch oalesi und haringtoni mit sinensis verbunden, endlich ist die fuchs- . rotköpfige und einfärbigköpfige Gruppe durch G. gl. pekingensis innigst verbunden. Alle Eichelhäher sind einer einheitlichen Regelmäßigkeit unter- worfen. Die Rückenfarbe wird von Westen nach Osten von weinrotem- Tone immer intensiv grauer (HARTERT 1900., SACHTLEBEN 1922.). Der weinrötlichste ist der irische hibernicus und am intensivsten grau ist der Hiher aus den Kurilen. Nach Süden wird von da der Rücken zimmt- brauner, die zimmtbrauneste ist persaturalus aus SW. Kina. Nach dem Himalaya wird der Rücken wieder heller. Die japanischen Häher werden von NW. nach SO. immer düsterer, am hellsten ist die lokngawae, düsterst ist die orti. Die Kopftarbe wird nach O. intensiver fuchsrot, von hier nach S. auf dem Kontinent einfärbig, auf den Inseln, wie die Nominatform. An den drei südlichsten Ausläufern ist die Kopfplatte schwarz. Diese RegelmaBigkeiten sprechen auch dafür, daß man alle Eichelhther in einen Rassenkreis zusammenzieht. Der Eichelhiher ist ein Vogel des Paläarktikums, und kommt außerdem nur noch in Indien vor. Führt ein ziemlich verborgenes 1935/33) STUDIEN OBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 193 Leben. Nur nach der Brutzeit, im Herbst und Winter streift er in groBen Truppen lärmvoll überall umher. Der Eichelhäher ist ein typischer Waldvogel laut den Worten LaaGe’s „echtes Binnenwaldtier‘‘. Boyp beobachtete einen ganz besonderen Fall in Nordfolk, daß der Häher ‘ an einem Hause brütete. Im Herbst und Winter führt ihn sein Strich oft auch in die Gärten hinein. Es gibt Gegenden, uzw. Kulturland- schaften, wo der Eichelhäher heute zunimmt, WICHTRICH (1937) fand die Ursache in der Verminderung des Edelmarders und Habichts. Sein am meisten bevorzüglicher Aufenthaltsort ist doch der Eichenwald. wo er seine Lieblingsnahrung findet. RÔSSNER meldet aus Bolu, Kleinasien : „Ende August lebten die Häher noch sehr verborgen... . Gegen die Zeit der Eichelreife änderte sich plötzlich das Bild. Von allen Seiten kamen die Vögel dorthin, wo Eichen standen.“ Nach Lynes bevorzugt der Eichelhäher in Zentral-Marokko die aus Eichen bestehende offene Parklandschaft. Ich fand in den Mägen der Häher immer Eicheln. Neben Eicheln findet man meisst Insektenteile. Im einem Winter- Vogel aus der Tatra befand sich eine Lacerta vivipara(?). Wenn der Eichelhäher zu wenig Eicheln hat, geht er in die Maisfelder, wo er in größerer Anzahl empfindlichen Schaden verursachen kann. Seinen oft betonten Eier-Raub kann ich auf Grund der eingesandten Häher- magen nicht bestärken, zwar muß ich betonen, daß ich nur wenig Exem- plare aus der Brutzeit erhielt, und anderseits gehen so kleine Kalk- stücke, wie Eierschalenreste durch dem Chemismus und Mechanismus des Magens, in welchem sich immer Gastrolithe befinden, zu schnell zugrunde. Es kann auch möglich sein, daß er die Eier aussaugt, was nur an ganz frischen Leichen, oder nur durch Beobachtungen fest- zustellen wäre. Das Hähernest ist verhältnißmäßig sehr klein, so kann es in dem Waldinneren leicht verborgen bleiben. An Exemplaren die in Gefangenschaft gehalten wurden, konnte ich beobachten, daß der Häher die Eicheln schon vor der Verzehrung mit dem Schnabel zusammenhackt, so gelangen dieselben schon zerkleinert in den Magen. Oft nimmt er mehrere Stücke in die Kehle, die er an bestimmten Versteckplätzen verbirgt, um dieselben dann später zu zerkleinern und zu verzehren. Ameisenpuppen, Regenwürmer, Schneckenschalen usw. wurden immer freudig angenommen. Der Eichelhäher hat sich also in jener Richtung verbreitet, wo er Wälder, mit Baumsamennahrung vorfand. Woher, das ist fraglich. Die primitivste Gruppe scheint die fucherotköpfige brandti-Gruppe zu sein, die heute im größten Teile Asiens lebt. Die. ersten Reste von Garrulus hat man im Oberpliozen, in Ungarn (Püspökfürd6) gefun- den. Aus dem Pleistozen sind schon sehr viele Funde; und zwar von folgenden Ländern : Irland, Belgien. Monaco, Schweiz - 13 194 DR. ANDREAS KLEINER {Aquila Tschecho-slowakei, Österreich, Italien, Korsika und Ungarn (LAM- BRECHT, 1933). | Der Häher ist an seinem Brutgebiet Standvogel. Im Herbst schaaren sich die Vögel in größere-kleinere Flüge zusammen, und streichen in weite Gegenden, was man in einigen Fällen schon als Zug betrachten kann. Wir bekommen aus KÜCHLER’s Zusammenfassungen (1932,1934) ein klares Bild über die Bewegungen des Eichelhähers. Die größten Eichelhäher-Invasionen fanden in den Jahren 1882/83, 1898, 1902/3, 1910, 1916, 1919, 1925/26, 1930/31 und auch in den Jahren 1932, 1933 und 1936/37 statt. Nach VERVEY werden diese Invasionen durch starke Vermehrung hervorgerufen, nach KÜCHLER mehr durch Nahrungs-, d.h. Eichel-Mangel, aber auch andere Ursachen müssen dazu kommen, die einen uns unbekannten physiologischen Grund haben. Die Bewegung ist durch Leitlinien, z. B. Meeresküste beeinflußt, und reicht so weit, als ein günstiges Biotop zu finden ist. Der Strich der Häher fängt mit August an und kann noch im Mai andauern, wo die meisten Vögel schon längst brüten. Die Beringungsangaben sind heute noch in sehr bescheidener Anzahl (70) vorhanden. Die Ergebniße lauten, wie folgt : innerhalb 5 Km. 55'71°,, 50 Km. 17:14%, 100 Km. 7:14%, 200 Km, 857%, 500 Km. 429%, 800 Km. 4:29% und 1200 Km. 286%. Die zeitliche Verteilung der Wiederfunde : innerhalb einem halben Jahre 50°, innerhalb eines Jahres 27:14%, innerhalb 2 Jahren 10%, 3 Jahren 429%, 4 Jahren 7:14%, 5 Jahren 143%. Einheitliche Richtung ist nicht mit voller Sicherheit anzugeben, aber die meisten Häher hat man inSW. Richtung gefunden. Einer der entferntesten Funde (Windau- Salzburg, 1150 Km.) ist S., der Fall ist interessant auch darum. weil in Windau sicher G. gl. severtzowt brütet, in Oberösterreich aber die Nominatform. Die Rassen streichen aber nicht oft in das Gebiet einer andern, so z. B. hatte ich unter 73 polnischen Hähern nur einen @. gl. severtzows gefunden, obwohl es weder eine sichere Grenze, noch ein Hinderniß in Osten zwischen den zwei Rassen gibt. Einige polnische Ringhaher wurden in Deutschland wiedergefunden, Richtung W. (Lu- miniee— Hannover, 1125 Km.), SW. Mehrere englische Forscher meinen, daß in Eugland im Winter kontinentale Häher vorkommen. Nach JourpAIN bekam WITHERBY im J. 1935 gelegentlich einer großen Invasion viele Exemplare, die sich alle als @. gl. rufitergum erwiesen haben, nur einige waren etwas grauer und fahler. Es ist fraglich. ob es nur individuelle Variationen, oder ob es belgische, holländische oder franzözische Exemplare waren. Ineiner meiner Studien (im Erscheinen) habe ich Beispiele angegeben. daß der Zug mancher Vögel durch den Biotop stark beeinflußt werden kann. Ich denke, daß dies auch der Fall bei dem Eichelhäher ist. Sie s.reichen solange, bis sie günstigen : 1935/38) STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPA HEN-BECKENS 195 Biotop finden. DaB sie sich aber auch auf die offene See hinauswagen glaube ich kaum. REISER beobachtete Häher über der See zwischen den griechischen Inseln. Als Resultat möchte ich feststellen : Der Eichelhäher ist im Grossen und Ganzen ein Standvogel, der aber auch für größere Streifzüge geeignet ist, der sich nach der Günstigkeit des ‚Biotopes richtet, so kann man von August bis Mai überall auf diese Rassen rechnen, deren geographische Grenzen nicht bedeutende Hinder- nisse für ihren Strich bilden. Den größten Prozentsatz der Häher liefern aber immer die einheimischen. Die Brut der Häher beginnt in dem Karpathen-Becken Mitte April und dauert bis Anfang Mai (CHERNEL). Nach NIETHAMMER sind Eier „frühestens ab Mitte, gewöhnlich ab Ende April bis Ende Mai“, meißt 5—6 zu finden. Die genauesten Angaben über das Brutgeschäft erhalten wir von STEIN. Er fand die Nester im Kieferwald ; der größte Teil der Gelege ist zu Grunde gegangen. Der Vogel fängt schon nach der Ablage des ersten Eies zu brüten an, doch schlüpfen die Jungen zu gleicher Zeit, oder höchstens in einer Zwischenzeit von 43 Stunden. Die Brut dauert 16—17 Tage, und geht sehr verborgen vor sich. Die alten Vögel sind meißt nicht zu sehen, sie halten sich still und vom Neste abgescheucht, fliegen sie lautlos ab. Dies ist die Ursache, daß wir über die Brut des Eichelhähers nur schr wenige Angaben haben. Den Forscherfahrten bleibt der brütende Vogel meißt unsichtbar, so finden wir in den Reisebeschreibungen keine Brutangaben, und selbst die Beobachtungen aus der Brutzeit sind sehr selten. DOMBROWSKI konnte. in Rumänien beobachten, dass die Vögel manchmal Ende März mit dem Nestbau beginnen. Volle Gelege — 5—6 (7) — sind erst Mitte April. zu finden. WITHERBY fand in den mittel-spanischen Hochgebirgen, in cca. 2000 M. Höhe am 31. Mai ein Nest, und in cca. 800 M. Höhe am 7. Juni 3 frische Eier. Nach CONGREVE brüten die spanischen Eichelhäher Ende April und im Mai (JOURDAIN). ROTHSCHILD fand bei Tlemcen, W. Algeria am 22. IV. cin frisch gebautes Nest. HARTERT berichtet uns, daß er gelegentlich seiner S. Algeria-Fahrt bei Djelfa am 8. V. auf einer 4 M. hohen Eiche ein Nest mit 4 Eiern fand. BIRD beobachtete in SO. Kleinasien, in cca. 1200 M. Höhe ein Eichelhäher-Paar, welches am 14. IV. mit: dem Nestbau begann. STUART-BAKER stellte die folgende Daten zusammen : 1. leucotis (Burma) brütet im April, 4—5 Eier ; 2. oatess (Manipur) wahrscheinlich Apr.—Mai; 3. béspecularis (Himalaya) von Mitte April bis Ende Juni; 4. persaturatus (Khasia u. Naga-Hill) Mai und Juni. La TOUCHE fand am 26. V. Eier von pekingensis (NW.- Chili). Die Brutzeit aller Eichelhäher fällt also beinahe auf dieselbe . Periode. In meinem Material beginnen die Hoden und auch der Eier- 13° los: DR ANDREAS KLEINER (Aquila stock Ende März zu schwellen an ; die Entwicklung ist sehr individuell, Manche Hoden erreichten 8 x 15 mm. und die Eierstöcke in entwickel- tem Stadium 7x17 mm. Nach HEINROTH schlüpfen die Jungen blind aus dem Ei und die Augen öffnen sich erst am 4—5-ten Tag und erhalten in 2 Wochen ‘ das Gefieder. Die jungen Häher unterscheiden sich von den Alten in dem zerschlissenem Gefieder. Der Kopf ist fuchsrot, beinahe wie von G. g. brandti. Die Längsstreifen sind verkümmert, nur am Vorderkopf vorhanden. Der Hals und Rücken bräunlich, aber nicht mit einem solchen fuchsroten Ton, wie bei G. g. rufitergum. An der Unterseite sind die Farben durch die zerschlissenen Federn verwischt. Sonst ist das Gefieder dem alten Gefieder gleich, besonders auffallend ist das bei den blauen Federn der Schwingen. — Rassenmerkmale sind meist auch im Jugendkleid gut zu erkennen. Die 3 Exemplare, die ich in der Gefangen- ‘ schaft hielte, hatten bis cca. 5—6 Wochen eine hellblaue Iris, nach 5—6 Wochen hat sich die blaue Farbe verwischt und Ende August war sie schon wie bei alten Vögeln braun. SHARPE meint, daß das Gefieder bei jungen und alten Vögeln gleich ist, nur bei den ersten sind die ; Farben nicht so lebhaft. SACHTLEBEN erkennt die jungen an der düs- teren und weniger weinroten Farbe, hauptsáchlich aber an dem weiBen Stift der Kleinbefiederung. Nach HEINROTH maßen die Schwingen an 6 Tage alten Vögel 3 mm., an 9 Tage alten 14 mm., an 11 Tage alten 27 mm. und an 13 Tage alten 38 mm. Die Jugendmauser dauert von Ende Juni bis August (STRESEMANN, NIETHAMMER). Nach dieser Mauser bekamen meine 3 Exemplare erst eine fast schwarze Kopfplatte, nach kurzer Zeit waren alle drei anders gefärbt : der erste hat die Mauser noch nicht beendet und hat noch einen fuchsroten Anflug, der zweite hatte breite schwarze Kopffedern, der dritte wieder eine Kopfplatte, in welcher die weiße Farbe dominierte. Ende August waren alle drei gleich gefärbt mit normaler Kopffärbung. Nach WiTHERBY erstreckt sich die Jugendmauser auf das Körpergefieder und die kleinen Flügel- deckfedern. Die erste Jahresmauser findet nach STRESEMANN und : NIETHAMMER im Juni und Juli statt. Ein anderer in Gefangenschaft gehaltener ein Jahr alter Vogel mauserte am stärksten im August. Nach dieser Mauser bekam er eine fast weiße Kopfplatte und sehr helles Gefieder (cfr. albipectus). Alle Exemplare, die ich aus dem Sep- tember erhielt, hatten dieselbe Kopffärbung und zeigten die Spuren der frischen Mauser. In den meisten Fällen halte ich die Häher mit sehr hellen Kopfe für Altvögel. nach der Mauser. DOMBROWSKI meint auch, daß bei alten Vögeln die Mauser mit Ende Juni beginnt, und er fand keine Beendung vor Anfang September, bei einjährigen Vögeln kann sich die Mauserzeit mit einem Monat verschieben. Die 1935/88] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 197 Herbstmauser ist Vollmauser. Die Schwingen, Schwanzfedern und die groBen Fliigeldeckfedern werden nicht immer gemausert (WITHERBY). Frühlingsmauser ist Teilmauser, unregelmäßig. Das I. Jak. ist bräun- licher und die Schwingen werden in größerem Maße ausgetauscht, als bei älteren Vögel. Gefiederfolge nach STRESEMANN und SACHTLEBEN: Dk. — Juk. — comb. I. Jak. — einh. II. Jak. — etc. Weitere Alters- merkmale besitzen wir nicht. Die Häher, wie alle andere Corviden neigen sich zu Aberrations- Bildungen. Die Literatur der Aberrationen hat STRAND reichlich zusammengesammelt, so fühle ich mich von einer näheren Besprechung enthoben. Vielleicht könnte ich erwähnen, daß in meinem Material sich zwei albinotische Exemplare befanden. Das eine ist ein Junges im Dunenkleid (O. 1949) ein völliger Albino, das andere (O. 1124) eiu beinahe völliger Albino, nur hie und da ein graulich-brauner Anhauch, der blaue Spiegel wie bei normal gefärbten Stücken. Die Maaße wie bei Pica (Flügel, Schwanz, Schnabel völlige Länge, Schnabel vom Nasenloch, Lauf, Gewicht). Die Kopffärbung teilte ich bei der Nominatform in folgende Gruppen : 1. normal (le oder e), 2. hell (1), 3. schwarz (n), nach der Breite der schwarzen Langsstreifen. Garrulus glandarius glandarius L. (Tabellen und Diagnosen bei jeder Rasse im ungarischen Text.) © Der Eichelhäher des Karpathen-Beckens schien den Systemati- kern keine Probleme zu geben. Alle Auktoren haben es für selbst- verständlich gehalten, daß hier die Nominatform lebt, und haben es nicht für wert gefunden dieselbe näher zu untersuchen. Nur PARROT (1907) ging in eine genauere Untersuchung ein, und gelangte zu einem sehr eigentümlichen Resultat: „Wenn ich nun sagen soll, wohin die ungarischen Eichelhäher hinsichtlich ihres Farbentons zu stellen sein würden, so kann die Antwort nur dahin lauten, daß dieselben unbe- dingt den Westeuropäern mit ihrem Extrem rufitergum näher stehen, bzw. eher identisch damit zu erklären sind als mit unsern einheimi- schen Vögeln... Die grauen Schatten auf der Vorderbrust, die bei Frühjahrsvögeln gewöhnlich mehr ins Gelbliche spielt und namentlich in der Mitte heller wird, fehlen auch bei den ungarischen Hähern so gut wie ganz.“ (10 Stück). Für bemerkenswert hielt er auch das Auftreten der blauen Streifen am Kopfe der ungarischen Häher. SACHTLEBEN (1922) verglich seine litauischen Häher auch mit den ungarischen und fand sie gleich. Mit meinem Materiel kann ich Parrot’s Ergebniße nicht erhärten. Der Eichelhäher ist ein gewöhnlicher Vogel in dem Karpathen-Becken, im Hochgebirge ebenso, wie in den ungarischen 108 ; DR. ANDREAS KLEINER {Aquila Tiefebensandwaldern, nur während der Brutzeit führt er ein äußerst verborgenes Leben. Meine ungarischen Bälge waren von den schwe- dischen nicht zu unterscheiden, nur der Balg (Debrecen, 25. XII, 1936 ©) ist severtzoui verdächtig. Das Gefieder des Körpers stimmt genau mit demselben überein, Im Frühling zeigt sich eine minimale Verbräunerung im Rückengefieder, die aber bald wieder verschwindet. Die Jungen sind auch rötlich- brauner gefärbt. Das Gefieder des Unterkörpers variiert in dem Kar- pathen-Becken auch sehr. Es gibt intensiv braune, und auch helle Stücke. Ich habe darauf geachtet ob @. gl. albipectus aus Italien während der Streifzeit nicht nach SW. Ungarn einschlägt. Die Untersuchung erwies, daß eben in Slavonien und nahe der Fiume-Bucht, die dunkelst gefärbten Exemplare vorkommen. Welche Rasse im Karst-Gebirge lebt, wenn Eichelhäher dort vorkommen, ist fraglich ? Ein frisch geschlüpftes Exemplar wiegt nach Heinroth 6-6 gr., nach 3 Tagen 19 gr. und Normal-Gewicht 175 gr. NIETHAMMER maß: 6 $ 4 154—180 gr., 32 9 160—192 gr. In meinem Materiel gelangte ich zum folgenden Resultat: g (61 St.) 145—190 (Mittel 164); 9° (46 St.) 142—183 (158-74) gr. Die individuelle Variation der Kopffärbung haben BREHM (1831, 1855), KLEINSCHMIDT (1893) und DoMBROWSKI (1912) einer eingehends- ten Untersuchung unterzogen. Ich kann nur hinzufiigen, daB ich alle ihre Vagiationen auch in der Population des Karpathen-Beckens gefun- den habe. und wie ich es schon in dem allgemeinen Teil erwähnte, können diese oft als Altersmerkmal dienen, doch will ich keine be- stimmte Bestimmunsschlüssel in ihnen finden, so stehen meine Resul- tate mit KLEINSCHMIDT nicht in Wiederspruch. KLEINSCHMIDT’s Mei- nung, daß die Kopffarbe ein oekologisches Merkmal ist und vom Ge- hölze des Biotops abhängig ist, konnte nicht bestätigt werden, ich kann es auch nicht. In einigen Fällen war es sehr schwer die Vögel einzu- teilen, wegen ihren breiten schwarzen Längsstreifen, aber sehr weißen Grundfarbe. die eigentlich die normale Färbung bilden, diese habe ich als „breit-hell“ (le). oder nur „breit“ (e) bezeichnet. Prozentuell war die Verteilung im Karpathen-Becken : 1. normal 40%, 2. hell 38:46%, 3. schwarz 21:54% — junge und mausernde Stücke außer Acht gelassen. Die Hellen konnte man noch weiter spalten, weil die Hellesten ziemlich selten sind — Abbildung siehe bei KLEINSCHMIDT (1893). Der Flügel ist bei allen Rassen der glandarius-Gruppe beinahe gleich gefärbt. Extreme Stücke haben eine sehr intensiv blaue Streifung an dem Spiegel. aber das ist noch in dem Rahmen der individuellen Variationen, meist folgt dies die intensive Färbung des Gesammt- gefieders. Die Maße sind nach HARTERT ¢ 185—196, © 172—180; nach 1935/38) STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 199 NIETHAMMER aus Mittel- und Norddeutchland g 179—195 (180), 9 170—182 (177). Ich gelangte zu den folgenden Resultaten im Kar- pathen-Becken : g (106 St.) 168—194 (Mitt. 180°92, Durchschn 183); Q (61 St.) 162—185 (Mitt. 178°96. Durchschn. 178) mm. Der Schwanz zeigt bei allen Rassen gleiche Farbung. Die Tendenz eine Querstreifung zu besitzen, kommt bei allen Rassen als individuelle Variation vor, und kann nicht für Rassenmerkmal dienen — was LAUB- MANN nicht ausgeschlossen hält. Die Maße sind nach HARTERT 150—156 ; nach meiner MeBung § (107 St.) 136—173 (Mitt. u. Durchschn 158), Q (62 St.) 143—164 (Mitt 15434, Durchschn. 158). KLEINSCHMIDT hat auch das Varieren der Schnabellänge ausführ- lich besprochen. Es scheint, daß der Schnabel im Herbst stark an- wächst, und so lang und gebogen wird, aber bald schleift er sich wieder ab. Maße: d (103 St.) 26—34 (29:67). ? (60 St.) 27—31 (28°81) mm. Zuletzt kann ich auch noch einige Daten von der Länge des Brust- beines und Hüftenbeines angeben : Crista Sterni: Hungaria $ 32, 33, 34, 34, 35, 35, 36, 36, 38 mm.. 9 33, 33, 35, 35, 35; sex. ? 35, 38; Helvetia 4 33. 34, 36, 38; ? 36. Femur: Hungaria g 36, 36, 36, 37, 37. 37, 37, 38, 38, 39, 39; © 34, 36. 36, 37, 37. 37 : sex.? 36. 37, 37, 37; Helvetia d 35. 38, 38. 38, 39; 9 36, 37 mm. Von Abnormitäten muß der Balg aus Dresden (C. 31093) erwähnt werden. Die Längsstreifen des Kopfes waren so intensiv schwarz, wie die Farbe von @. gl. krynicktt, die weiße Grundfarbe leuchtend atlas- weiß, am Nacken ein minimaler lilaweinroter Gürtel. Schulter und Unterseite normal ; Flügel auch fast normal, nur etwas lichter, und die blauen Teile etwas breiter und heller. Rücken zimmtbraun mit weißlich-silbernen Glanz, was dadurch hervorgerufen ist. daß sich an der Firste und an dem Rand der Federfahne ein Pigmentausfall befindet. Den Balg hat mir Dr. H. KUMMERLÖWE zur Untersuchung gütigst überlassen. Aus diesen Ergebnißen ersehen wir, daß der Eichelhäher des Kar- pathen-Beckens mit dem schwedischen vollständig identisch ist, er gehört also zum Garrulus glandarius glandarius L., welche Rasse Skan- dinavien, Deutschland, Ostfrankreich, Schweiz, Österreich, Tschecho- slowakei, Polen, Ungarn, Rumänien, Jugoslavien, Bulgarien und Grie- chenland bewohnt. In seinem Brutgebiet erscheint im Winter, als seltener Gast @. gl. severtzowi. Die Bälge aus Ostpreussen und Buko- vina ermöglichen es, daß diese Gegenden schon Übergangsgebiete zwischen den zwei Rassen sind. Nach SACHTLEBEN (1922) gehören die Vögel aus Lithauen auch zur Nominatform. An der Brust und am Rücken zeigt sich öfters ein grauer Anhauch. DomBrowsk! (1912) und SACHTLEBEN (1922) reihen die Exemplare von Rumänien auch hierher 200 È DR. ANDREAS KLEINER [Aquile ihre individuelle Variation entspricht dem Ungarischen. Die Bälge aus Lugano waren ganz typische G. gl. glandarius, von zweien hatte nur einer eine etwas lichtere Unterseite, vielleicht schon ein Prope-Stiick, zu @. gl. albipectus. In Südbulgarien lebt ganz sicher die Nominat- - form, die Balge von der türkischen Grenze zeigen gar keine Neigung zu dem schwarzköpfigen G. gl. krynickii. Der einzige Balg, welchen REISER erwähnt aus Isikuri, Bez. Tatar-Pazardzik, von 20. XII. 1888 ist nach der liebenswürdigen Nachforschung P. PATEFF’s (in litt.) nicht mehr vorzufinden, so kann man es nicht kontrollieren, ob REISER nur ein Extremstück, oder einen Übergang untersucht hatte. REISER, HARRISON und PATEFF bewiesen, daß in Bulgarien, wie in Thracien überall die Nominatform lebt (1894, 1933, 1937). Ich besitze einen Balg aus dem Taygetos-Gebirge, den ich noch . wegen Mangel an Material zu der Nominatform gehörig halten muß, aber derselbe ist schon sehr ähnlich zu dem sehr nahe lebenden @. gl. . cretorum, die Unterseite ist heller, die im zum @. gl. albipectus näher bringt, welche Rasse auch im W. Balkan lebt. Schliesslich muß ich mich mit drei Bälgen aus Hallein (W. 22959., 22962., 22963.) separat beschäftigen. Es ist möglich, daß sie aus Italien verstrichene nicht ganz typische @. gl. albipectus-e sind. Die Färbung ist jedoch sehr intensiv hell-weinrot, so daß sie ganz mit @. gl. rufi- tergum übereinstimmen. Möglich, daß sie nur Anklänge an die genannte Rasse sind, die in der Population aus Hallein öfters vorkommen. Wir dürfen an dieser Stelle nicht außer Acht lassen, daß BurG den Häher von der O. Schweiz, als @. gl. athesiensis beschrieben hat (1920), aber er suchte den Unterschied besonders im Schnabel. So muB diese ganze Frage noch eingehender untersucht werden, ob es in der Tat eine Rasse gibt, mit ungewöhnlichem Verbreitungsgebiet, oder nur öfters Wander- häher erscheinen, oder die individuelle Variation dieser Population größer ist, als an anderen Stellen. Garrulus glandarius albipectus KLEINSCHM. Eine gut erkennbare Rasse, aber an einzelnen Exemplaren sind die Merkmale nicht so auffallend, wie es KLEINSCHMIDT betont. Die individuelle Variation bindet sie fest an die Nominatform, an Serien aber ist dieselbe eine ausgeprägte Rasse. Schon KLEINSCHMIDT hat sie mit dem rufitergum verglichen. welche mit ihren hellen Varianten sehr nahe zu ihr steht und fast nicht zu unterscheiden ist. Die Rückenfarbe ist bedeutend anders, als bei glandarius, oder bei rufitergum, sie ist graulich-zimmtbraun, ihr VerhältniB mit rufitergum ist dasselbe, wie zwischen rufitergum und hibernicus. Sie führt von glandarius gleitend in rufitergum über, doch mit solchen Merkmalen, daß sie nicht für 1935/88) STUDIEN OBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 201 Prope-Stücke zu halten ist, extrem weiße Stücke, weit von allen anderen Rassen verschieden. KLEINSCHMIDT kannte sie nur von Italien, und in der letzten Zeit war man geneigt sie für eine subtile Rasse zu halten. Meine 3 Bälge aus Dalmatien waren ganz typische a/bipectus. TICEHURST und WHISTLER konnten sie gewiß nicht mit Serien vergleichen, und hat sich auch nicht direkt mit Hähern beschäftigt, darum dachte er, daß hier die Nominet- fornı lebt (1932). Das einzige Stück aus Malta ist sicher auch ein ver- strichener albipectus. Die Häher-Frage war noch verwirrter in Westeuropa, in Frank- reich, Belgien und Holland. Sie wurde zuerst für die Nominatform gehalten. Intensiv haben sie erst die holländischen Ornithologen unter- sucht : HENS, SIEBERS und SNOUCKAERT (1919), besonders der Letzte hat sich eingehend mit der Frage beschäftigt. Er hatte aber nur Winter- vögel, so gelang er zur Folgerung, daß der holländische Häher weder mit der Nominatform, noch mit rufitergum identisch ist, sondern eine Mischraße der beiden bildet und nennte sie @. gl. glandarius S rufi- tergum. Im folgenden Jahre (1920) erschien die Bearbeitung einer Kriegskollektion von KLEINSCHMIDT und BACKMEISTER. Sie hatten 6 Exemplare, konnten jedoch gelegentlich einer allgemeinen ornitholo- gischen Bearbeitung des gesammelten Materiales über die Identität nicht klar werden und nannten die Vögel: G. gl. glandarius L. (non sensu stricto). 2 Stücke hatten helle. 2 mittelgefärbte Brust. Flügel- Maße 170—188. Die Meinung war, daß sie sich zu rufitergum nähern. Die belgischen Ornithologen, wie z. B. DuponD nehmen auch an, daß in Beligien G. gl. rufitergum brütet. Danach zogen HARTERT und STEINBACHER Belgien und Holland zum Brutgebiet der englischen Raße. Nach MAYAUD — (1936) lebt in W. Frankreich @. gl. rufitergum, aber er fügt hinzu: „La race ne parait pas pure et presente des tendances glandarius L.“ Als ich die Serie mit anderen vergleichen konnte, war ich geneigt in dem west- europäischen Häher eine neue Rasse zu schen. und war selber überrascht, als ich die drei italienischen Bälge, unter welchen sich auch der Cotyp befand, nicht von den westeuropäischen unterscheiden konnte. Die Ver- breitung ist ganz seltsam, weil in den Alpen noch überall die Nominat- form lebt, so in der Schweiz und nach MAYAUD in Ostfrankreich. Verbreitung : Holland, Belgien, Frankreich — ausgenommen die östliche Gebirge —, Italien, Dalmatien, in welchem Gebiet die Nominat- form, als Wintergast erscheinen kann, auch regelmäßig. Garrulus glandarius rufitergum HART. Der englische Häher hat eine Variationsbreite, daß die extremen Stücke einerseits der Nominatform, bez. G. gl. albipectus, anderseits 202 ; DR. ANDREAS KLEINER i {Aquila G. gl. hibernicus sehr nahe kommen. Mit Beringung konnte man nicht beweisen, daß die kontinentalen Häher in England als Wintergäste erscheinen, und so bleibt die Möglichkeit, daß die graueren Stücke nur extreme Variationen im Winterkleid sind, vrgl. JouRDAIN (1935). Die Unterseite hat rötliche oder stark weißliche Farbe, besonders an Weib- chen. Die Jungen sind von der Nominatform kaum zu unterscheiden, sie sind etwas braunrötlicher, Kopf hell. Bewohnt England. Garrulus glandarius hibernicus With. & HART. Die dunkel weinrötlichste Rasse aller Häher. Bewohnt N. Irland. Nach Gumess (1919) war er Anfang des Jahrhunderts nur in Mittel Irland zu treffen, und seit 1918 ist er in Verbreitung nach allen Gegen- den von Irland. Capt. PAGET teilt mir gütigst mit (in litt.), daß der Vogel heute mit Ausnahme der SW. Teilen im ganzen Irland verbreitet ist. Garrulus glandarius fasciatus BREHM.* Eine von der Nominatform schwer unterscheidbare Rasse, welche aber von dem benachbarten @. gl. albipectus ziemlich gut trennbar ist. In meiner kleinen Serie hatten die Bälge aus Mittel-Spanien und Por- tugal einen helleren Rücken, als die Nominatform, sie näherten sich zu @. gl. albipectus, auch die Unterseite war ziemlich hell. Erst die zwei Stücke aus Süd-Spanien entsprachen der Beschreibung, von BREHM und HARTERT (@.gl. kleinschmidti ). Die verlängerte, gebogene Schnabel- spitze war aber bei den ersten anwesend. WITHERBY (1921, 1928) und v. JORDANS (1933) haben den ‚Vogel genau untersucht, und behaupteten, daß die Rasse in ganz Spanien lebt. In den Pyrenäen soll nach JORDANS schon eine Übergangspopulation leben. Wie auch JORDANS und WITHERBY behaupten, ist der Hauptkarakter der Rasse die düstere graue Farbe des Gefieders und der starke Schnabel. JORDANS hatte eine Serie von 19 Bälgen, die die folgende Flügellänge gaben : g 175—190, 9 172—186. Die breiten Kopfstreifen sind hier häufiger, als bei der Nominatform. Verbreitung : Iberische Halbinsel, wo sie aber nach JORDANS, JOURDAIN, STENHOUSE. WEIGOLD und WITHERBY keine gleichmäßige Ver- teilung hat. Garrulus glandarius corsicanus LAUBM. Diese Rasse ist von STEINBACHER als Synonim mit @. gl. ichnusae gehalten, was ich jedoch nicht begründet finde. Sie ist eine der dunkel * Die Diagnose verdanke ich PROF. Dr. E. STRESEMANN. 1935/38) STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 203 weinrötesten Haherformen, auch die individuelle Variation des Flügel- spiegels neigt sich zu intensiv blau. Alle Kennzeichen die LAUBMANN > angibt, sind außer der Schwanzbestreifung gut zu finden. Extreme Stücke sind natürlich @. gl. ichnusae, und noch mehr der Nominatform ähnlich, aber nicht G. gl. ulbipectus. So hat MAYAUD unbedingt Recht, wenn er diese Rasse, gegen STEINBACHER. anerkennt. Die Jungen noch dünkler braun, als bei rufitergum, der Kopf ebenfalls braun. Verbreitung : Corsica. Garrulus glandarius ichnusae KLEINSCHM. Ein gut unterscheidbarer kleiner und intensiv grauer Häher. Extreme Stücke sind der Nominatform ähnlich, nicht aber albipectus. Das Sternum ist nach KLEINSCHMIDT auch klein. KLEINSCHMIDT und Tscaust (sardus) fanden die Merkmale gut erkennbar, im Gegenteil zu der Meinung von SALVADORI und Festa. In vielen Beziehungen ist er mit fasciatus vergleichbar. Verbreitung : Sardinien. Garrulus glandarius cretorum MEINERTZH. Kaum von @. gl. ichnusae zu trennen, nur etwas rötlicher am Halse und grauer am Rücken, so daß er nicht trennbar wäre, wenn er benach- bart leben würde. Kleiner als die Nominatform. Femur 34 mm., Ster- num 33, es ist kleiner als bei der Nominatform, aber bedeutend gebogen, Verbreitung : Creta. © Garrulus glandarius glaszneri Map. Einer der am intensivst gefärbten kleinen Häher. Er ist ganz von schwarzköpfigen Rassen umgeben, doch gehört er zu der Gruppe der Nominatform, aber die Grundfarbe der Kopfplatte ist dunkel-wein- rötlich, so ist er auch von diesen zu trennen und eigentlich sollte ich die Ziffern der Kopffärbung bei dieser Rasse schon nicht mehr benützen. Diese Rasse steht in ihrer Färbung zwischen der Nominatformgruppe und der Untergruppe der afrikanischen schwarzköpfigen Hähern, nicht aber mit denen aus der Pontus-Gegend. Ihre Färbung ist eigentlich ganz alleinstehend, mit intensiv weinrot-grau. Verbreitung : Cyprus. . Garrulus glandarius severtsowi BoGp.* Eine subtile Rasse. Ein fuchsrötlicher Anhauch zeigt sich auf der Kopfplatte, welche bei der vorigen glaszneri lilagrau-rôtlich war. Beste *) Die Diagnose verdenke ich Pror. Da. G. Diimentiev. 204 DR. ANDREAS KLEINER ee [Aquila Kennzeichen sind die licht-rostlichen Ohrendeckfedern. Alle diese Merk- male sind bei einigen Monate alten Vögeln noch beßer zu erkennen — was auch MEINERTZHAGEN bei cretorum bemerkt hat. Sie steht am nächsten zu der Nominatform. Ihre Verbreitung soll sich nach BUTURLIN und DÉMENTIEv auf die ostrussischen Gouvernemente beschränken (Ural, Perm, Ufa, Oren- burg, Samara, Simbirsk, Kasan). STEINBACHER fand auch die finnischen mit ihr gleich und ich kann mit meiner Untersuchung diese Meinung unterstützen, sogar die ostpreußischen Bälge waren sehr ähnlich zu dieser Rasse, und ein Wintervogel aus der Gegend von Warschau war sicher @. gl. severizowi, was mit den Beringungsergebnißen aus Polen in Zusammenklang steht. Dagegen ist der Balg aus Astrachan, nicht ganz typisch und ist der Nominatform sehr ähnlich. Nach CHARLEMAGNE brütet in SW. Rußland schon severtzowi, und meine Bälge aus Buko- vina sind severtzoui sehr ähnlich. Popov ist der Meinung, daß in der Ukraina die Nominatform brüte, aber sie ist ziemlich selten (1937), Ich hatte keine Bälge aus S. Rußland, aber nach meinem Material muß ich ganz Rußland als Brutgebiet dieser Rasse annehmnen, sowie das Baltikum bis cca. Livland, wo noch die @. gl. severtzowi lebt. Garrulus glandarius brandti EVERSM.* Mit dieser Rasse beginnt die fuchsrotköpfige Gruppe, welche einen intensiv grauen Rücken hat. Aber auch diese weitunterscheidende Rasse geht gleitend in die Nominatform-Gruppe über. Durch die Liebens- würdigkeit von DEMENTIEV besitze ich ein Exemplar von der Mitte des Uralgebirges, welches in der Gesammtfärbung brandts ähnlich ist, aber am Kopfe ist es von demselben weitunterschieden und nähert sich der Nominatform. Im Osten das Exemplar No. C. 27583. aus dem Museum von Dresden ist wieder pekingensis sehr ähnlich. Alle weitere Rassen der Gruppe sind von ihm ziemlich schwer zu trennen. Die Merkmale sind : Nasenborsten varieren von hell bis schwarz ; das Fuchsrot des Kopfes geht gleitend in das Grau des Rückens über, Verbreitung variiert. Kopf dunkel fuchsrot. Verbreitung: Sibirien, im Norden bis 61° an dem Ob und 59° an dem Jenissei, beider Lena bis Kirensk und Witim, im Süden das Altai- Gebirge (BUTURLIN-DEMENTIEV, 1933). Im Osten sind die VerfaBer heute . noch im Wiederspruch. Als STEGMANN die G. gl. bambergi anerkannt — hatte (1928, 1931), bezeichnete er auch die Baikal-Gegend für das Gebiet dieser Rasse, später hielt er den Baikal-Häher ohne eine Reflexion auf seine vorgehende Meinung für brandti (1936). MEISE (1931) mußte sich * Die Diagnose verdanke ich PROF. Dr. A. LAUBMANN. 1935/88) STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 205 mit einem äußerst schwerem Material beschäftigen, dessen Bestimmung bei einer allgemeinen Beschreibung einer Avifauna unmöglich zu lösen war. In meinem Material waren alle Bälge aus der Baikal-Gegend brandii, sogar auch noch die aus der Großen Chingan, so meine ich, daß @. gl. brandts bis zur Großen Chingan lebt. Garrulus glandarius kansuensis STRES. Sehr nahe zu brandts. Die Farben sind intensiv dunkler, besonders am Kopfe, welches nach STRESEMANN ihr bestes Merkmal ist (1937). Zeigt also dieselbe Tendenz, wie die ostasiatischen Insel-Rassen. Merk- male : Nasenborsten wie bei brandti, Kopf intensiv fuchsrot — wie bei taczanowskit ; am Rücken rötlich angehaucht — etwas dünkler wie pallidifrons ; Unterseite licht rötlich ; Schnabel auffallend winzig. Verbreitung : Nord-Kansu. Garrulus glandarius bambergi LONNB. Eine sehr schwer unterscheidbare und umschreibbare Rasse, welche die Systematiker noch viel beschäftigen wird. Die Rasse wurde aus S. Mandschurei beschrieben (1909) und im selben Jahre (November) beschrieb sie auch BUTURLIN aus dem Ussuri-Gebiet (@. gl. ussuriensis). Die zwei Beschreibungen stimmen. Doch haben sie HARTERT (1910) und GYLDENSTOLPE (1927) nicht anerkannt. Die Korea-Häher wollte MOMIYAMA (1927) von selben unterscheiden, aber seine Unterschiede sind zu gering für eine Rasse-Trennung (@. gl. okai). KURODA meint diese Rasse (1932, und in litt.), wie auch wssuriensis mit faczanowskii synonim zu sein und das ist auch JAMASHINA’s Ansicht (1932). Ich war auch geneigt okat und pallidifrons zu vereinigen, weiteres Material aus Korea brachte mich aber zur Meinung, daß die NO. kontinentalen Häher alle zu einer Rasse gehören, welche wie STEGMANN festgestellt hat (1928) mit dem LONNBERG’schen Namen: bambergi bezeichnet werden muß. Die typischesten Exemplare haben einen glänzenden fuchsroten Kopf, und meine Bälge aus der Amur-Gegend waren alle solche. Der Rücken ist meist mit Fuchsrot gehaucht, und die Verbreitung des Fuchsrot geht immer weiter an dem Rücken, wie bei @. gl. brandti. Einige Exemplare aus der Mandschurei, z. B. D. C. 27573. haben einen sehr grauen Rücken und überhaupt sind die Bälge aus der Mandschurei nicht so typisch, wie von der Amurgegend und schon die Bälge aus Wladiwostok und Korea besitzen nicht immer diese glänzende Kopf- platte, wie alle aus dem Amurgebiet. Das kann ich, als Resultat meiner Untersuchung geben. Die Jungen sind heller und das ganze lockere Gefieder ist mehr hell-fuchsrot. Mein Material aus der Mandschurei 206 DR. ANDREAS KLEINER [Aquila war dasselbe, wie von MEISE (1931), und in diesen möchte ich sein schwer determinierbares Material bestimmen, wie auch die Meinung von BUTURLIN und DEMENTIEV (1933) erganzen, die fiir die Verbreitung @. gl. bambergi nur Mandschurei angeben, und Amur und Ussuri Häher für brandti bezeichnen. Welche Rasse in der Mongolei lebt, kann man aus KozLova’s Beschreibung (1933) nicht erkennen. Sie meint, es lebe dort bambergi, aber die Kennzeichen (mehr grau) stimmen mehr mit brandti überein. Die westliche Verbreitung ist heute auch noch nicht genügend aufgeklärt. STEGMANN schrieb (1928, 1931), daß der Baikal- Häher zu bambergi gehört, im Jahre 1936 ohne eine Korrektion seiner frühern Meinung giebt er brandti für dieses Gebiet an. Nach meiner Serie, glaube ich für die Verbreitung von @. gl. bambergi : Amur, Ussuri, Korea und Mandschurei, westliche Grenze der Große Chingan, nörd- liche der Amur-Fluß, wo nach N. schon kein Häher mehr lebt. In S. geht sie in Jehol gleitend in @. gl. pekingensis über, wie auch der Balg : D. C. 27578 schon leicht für @. gl. bambergi S pekingensis bezeichnet werden kann. Ein Balg aus der Sachalin-Insel muß ein verflogenes Exemplar sein, da es in allen von den anderen aus Sachalin, wie auch von der Beschreibung weitverschieden ist. Garrulus glandarius pallidifrons KURODA. Auch eine subtile Rasse, die auf Grund meiner zwei Exemplare noch zuhalten ist, aber es ist möglich, daß sich dieselbe mit der vorher- gehenden synonim erweisen wird. Die Nasenborsten sind bei einigen mandschurischen Exemplaren auch sehr licht, fast ohne schwarze Ende, TARATSURASA bezeichnete den Häher aus Hokkaido, Korea und Sachalin gleichfalls mit dem Namen: pallidifrons. Außer den von KURODA ange- gebenen Unterschieden war ein fuchsroter Anhauch am ganzen Rücken zu bemerken, ähnlich wie bei @. gl. kansuensis, nur viel lichter. Verbreitung : Hokkaido. Garrulus glandarius taczanowskii LONNB. Sollte sich der Unterschied, daß das ganze Gefieder sehr intensiv | ‚gefärbt ist, also Kopf intensiv fuchsrot, Rücken intensiv grau, und scharfe Grenze zwischen beiden Farben als beständig erweisen, dann muß dieser Name von LÖNNBERG erneuert werden. Die Verfaßer halten sie heute zu brandti, was aber unmöglich ist, da die zwei Rassen geographisch weit von einander liegen. Die japanischen Auktoren (z. B. JAMASHINA, KURODA etc.) und auch BERGMAN haben sie immer anerkannt, so daß auch STEINBACHER dieselbe in Klammern erwähnen mußte (1932.). BERGMAN beschrieb (1931) die Häher aus der süd- 1935/38) STUDIEN OBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 207 lichsten Kurila Insel, Kunashiri, als @. gl. kurilensis. Seine Beschrei- bung stimmt mit der LONNBERG’schen und KURODA meint auch (in litt.). daß die zwei Rassen synonim sind. In meiner Serie war der eine Balg aus Saghalin von zwei Kurila-Vögel nicht zu unterscheiden, auf wel- chen die Beschreibung von LÖNNBERG pünktlich gepaßt hat, also intensive Farben — ähnlich @. gl. kansuensis, aber hier sind die zwei Farben scharf von einander getrennt — schmaler, gedrückter Schnabel, aber ein anderer stimmte mit der Beschreibung von @. gl. bambergi überein. Sie sind mit dieser Färbung gut von @. gl. pallidifrons — die eigentlich kurilensss geographisch näher lebt — und auch von bambergi zu trennen, und stehen näher zu brandis, aber erreichen im NO. die intensiveste Färbung. LONNBERG hat schon damals Ähnlichkeit zwischen den Hähern von Saghalin und den amurischen gefunden, aber nicht mit denen aus Wladiwostok und bei den japanischen Verfaßern treffen wir öfters die Meinung z. B. JAMASHINA (1932), KURODA (in litt.), daß die Ussuri und Korea-Vögel auch zu {aczanowskis gehören. Ich kann diese Meinung nicht befestigen und meine Serie war zu klein und auch von einem Balg gestört — der Ussuri-Bälgen ähnlich war — um eine endgültige Meinung zu äußern, jedenfalls kam ich zu einem anderen Resultate, als LÖNNBERG, bei den amurischen Vögeln. Maße nach BERG- MAN Flügel 4 162—177, 2 169—172 mm. Verbreitung : Saghalin und Kunashiri. Nach dem Abschluße meines Manuscriptes bekam ich den folgen-, den Brief von Herrn ST. BERGMAN: „...ich verglich meine Serie von 18 Garrulus g. kurilensis mit der Serie von taczanowskit aus Sachalin. Meiner Meinung nach ist der Unterschied aber ganz deutlich. Die kurslensis-Exemplare haben das Fuchsrot des Kopfes und das Grau des Rückens viel schärfer abgegrenzt als die Exemplare von taczanowskis. Auch auf der Unterseite ist kurilensis verschieden, dadurch daß sie „more deeply coloured“ ist. Es war mir leider nicht möglich meine Serie mit allen benach- barten Formen diesmal zu vergleichen. Ich respektiere natürlich Ihre Ansicht, aber ich muß doch kuri- lensis aufrecht halten, da der Unterschied meiner Meinung nach deut- lich ist.“ . Weil die größte Sammlung der nordostasiatischen Hähern sich in Stokholm befindet, bin ich für diese liebenswürdige Revision BERG- MAN’s sehr verpflichtet. Mit dieser Revision ist aber fraglich geworden, ob der Name G. gl. taczanowekis (1908), nicht statt G. gl. bambergs (1909) angewendet werden muß ? Diagnose von kurilensis siehe im üngari- schen Text (Literatur, 3.). 208 DR. ANDREAS KLEINER | [Aquila Garrulus glandarius japonicus SCHLEGL.* . . Der japanische Häher ist dem unseren ähnlich, aber kleiner, die Farben düsterer, bläulicher, Gefieder mehr sammtig — vgl. PARROT. Diese Rasse bildet die dritte Gruppe der Eichelhäher, welche die japa- nischen Verfaßer auf sehr viele Rassen teilen wollten. Eine Tendenz ist in der ganzen Gruppe bemerkbar : Sie wird von NW. nach SO. immer düsterer. KURODA revidierte (1932) diese Rassen, und nach seiner Revision kann man die folgende Reihe aufstellen : tokugawae-namiyet- japonicus-hiugaensis-orii. Die Rassen nakaokae und kakes sind sicher mit japonicus synonim, wie ich an den Bälgen — Dank Prinz TAKA- TSUKASA — auch sehen konnte, nach KURODA (in litt.) ist hiugaensis auch eine schwache Rasse. i Verbreitung : Hondo, Shikoku und N. Kiushiu. Garrulus glandarius tokugawae TAKATSURASA. Die hellste der japanischen Gruppe. Die Merkmale sind von dem Auktor piinktlich angegeben. Verbreitung : Sado. Garrulus glandarius namiyei KURODA. In der Gefiederfärbung, besonders an den Ohrendecken steht diese Rasse zwischen tokugawae und japonicus, obwohl tokugawae ganz nahe bei japonicus, von derselben beinahe umgeben lebt. Schnabel stärker. Verbreitung : Tschusima. Garrulus glandarius hiugaensis MOMIYAMA. Meine Serie war zu gering um entscheiden zu können, ob die Rasse annehmbar ist, oder nicht. Nach Kuropa (in litt.) benötigt sie noch genauere. Untersuchung. An meinem Balg aus SO. Kiushiu waren die von MoMIYAMA angegebenen Merkmale gut zu erkennen und daß sie sich zu orii nähert, an den anderen schon nicht so, und ebenfalls an dem dritten aus Nagasaki, doch waren die Ohrendecken sehr düster. Es ist möglich, daß es sich auch hier, um eine bloße Tendenz handelt. jeden- falls ist sie schwer zu erkennen. TAKATSUKASA teilte auch diesen typi- schen Balg zu japonicus. Verbreitung : SO. Kiushiu. Garrulus glandarius orii KURODA. Die weitest verschiedene Rasse von japonicus, und durch ihr äußerst dunkles Gefieder sehr leicht von allen anderen zu unterscheiden, Verbreitung : Jakuschima. * Die Diagnose verdanke ich Prof. Dr. A. LAUBMANN. 1985/88] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 20% Garrulus glandarius hyrcanus BLANF. Mit der vorhergehenden endete die drei gestreift-köpfige Gruppe. der Häher, und mit dieser Rasse fängt die schwarzköpfige Gruppe an. Dieser kleine Häher ist eine Zwischenform zwischen den gestreift- köpfigen und schwarzköpfigen Hähern. Die Kopfplatte ist schwarz, aber das Schwarz wird zerschlißen, und zeigen sich die Anfänge der Bestreifung. Sie ist die dunkelste Form der Pontus-Haher. welche Untergruppe der schwarzköpfigen Hähern eine Tendenz zeigt von O. nach W., bez. nach S. immer heller zu werden, Extreme Stücke von hyrcanus sind von caspius nicht zu unterscheiden. SATUNIN meint (1913): „Über den Grad der Selbstständigkeit dieser Formen kann ich nicht urteilen. Sie haben verschiedene vertikale Verbreitung.“ BuxTon findet ihre Verbreitung unklar (1921). Sie lebt in Gilan und Mazanderan, so in den Hochgebirgen (über 2000 M.), wie in den Regenwäldern der Kaspischensee-Küste. STRESEMANN (1928) maß für 8 d 168—176 mm., für 4 9 164—168 mm. aus Gilan. Garrulus glandarius caspius SEEB. Auch ein kleiner und sehr dunkier Häher, extreme Stücke von hyrca- nua, bez. krynickii sind nicht zu unterscheiden. Die individuelle Variation hat RADDE gründlich studiert (1884). Bewohnt die Gegend von Lenkoran, Garrulus glandarius krynickii Kau. Eine weitverbreitete Rasse, die man öfters spalten wollte. Die erste gründliche Studie über individuelle Variationen, und über die Vergleichung mit der Nominatfor mmachte der Auktor selbst im Jahre der Beschreibung der Rasse (1839). Nacher folgte die eingehende Studie SEEBOHM’s (1883), der sie schon in mehrere Rassen teilt. RADDE (1884) besaß auch ein schönes Material um sie gründlich prüfen zu können ebenso auch BUTURLIN (1906). Die große Anzahl der Beschreibungen wurde durch, die große Verbreitung der Rasse, durch die weite individuelle: Variation und die Tendenz, daß die’ Rasse von O. nach W., bez. S. heller wird, verursacht. Extreme Stücke sind einerseits von caspius, anderseits von atricapillus kaum zu unterscheiden. Eine große Zahl der kleinasiatischen Hähern hat eine hellere Unterseite, wie die Mehrzahl der kaukasischen, auch scheinen sie in Serien etwas kleiner zu sein. Diese Unterschiede sind aber nicht so groß, daß man die kleinasiatische Population mit dem Namen @. gl. anatoliae SEEB. "unterscheidet, wie dies HARTERT und STEINBACHER für möglich halten. KUMMERLÖWE, NIETHAMMER und RÖSSNER (1934) läugnen auch, daß diese | eine valide Rasse wäre, und noch betonter Sassı (1937) auf Grund eines großen Materials — vrgl. auch LAUBMANN (1914). — Sassi fügt ; 14 210 DR. ANDREAS KLEINER [Aquila hinzu: „höchstens eine liohte Unterseite“ wäre der Unterschied. Mei- ne Tabelle gab das folgende Resultat : Kaukasus u. Kuban (23) 180—200 (9) 182—198 9 (7) 184—200 - N. Kleinasien (22) 175—193 (9) 179—192 © (8) 175—187 S. Kleinasien (5) 184—197 &(4) 184—197 | — i Wenn jemand die kleinasiatischen Häher doch spalten würde, so muB betont werden, da8 der Unterschied nur an Serien zu bemer- ken ist, und nur die Population selbst benannt werden kann. Die Beschreibung von @. gl. anatoliae, daß der Häher etwas dünkler, wie atricapillus ist, stimmt auf die Häher aus S. bez. SO. Kleinasien. Von meinen Exemplaren war das eine (B. 30772) auffallend licht, mit breit-weiBer Stirn, mit weißlichen Wangen, Brust auch weiß ange- haucht, Rücken rötlicher mit etwas Braun in der Mitte. Dieses Exemplar steht am nächsten zu @. gl. atricapillus, aber ein weniger doch näher zu @. gl. krynickii es könnte also G. gl. krynackii = atrica- pillus genannt werden. Der Balg No. B. 436 hat sehr zerschlißenes Gefieder, der Rücken mit viel Braun. Die anderen sind aber gleich mit der hellen Variation von krynickis. Die G. gl. lendli ist der Junge dieser Population. Ich habe es mit Jungen von kryrickii und rhodius verglichen — leider, besaß ich keinen jungen atricapillus. Die Kopfplatte ist gleich mit krynickis; Wangen etwas heller, Rücken mehr grau ; Unterseite lichter. MADARASZ verglich sie mit @. gl. withakeri — wie ich es im Ungarischen National Museum feststellen konnte (1907). Die Beschreibung des Jungen beweist auch, daß derselbe näher zu krynicksi, wie zu atricapillus steht. KUMMERLÖWE meint (1934). daß im Taurus schon atricapillus lebt, dagegen determinierte BırD (1937) seine Häher auch für krynickis. Fraglich ist es noch, ob diese Rasse den Bosporus nach Europa ‘ überschreitet oder nicht ? LAUBMANN (1914) besaß ein Oktober-Stück aus der Gegend von Konstantinopel, das er für ein Übergangsstück hielt, aber die anderen Exemplare gehörten zur Nominatform. Nach KUMMERLÖWE und NIETHAMMER (1935) kommen schwarzköpfige Häher auch auf der europäischen Seite vor. STRESEMANN hält es für möglich, daß hier eine Mischpopulation lebt (1920). Mir gelang es keinen zu untersuchen, Verbreitung : Kaukasus-Gebiet, Kleinasien. Garrulus glandarius atricapillus GEOFR.*) Ähnlich der hellen Variation von G. gl. krynickii, aber noch heller lilabraun, Wangen und Stirn breit weiß, Unterseite hell, fast weiß, Verbreitung nach HARTERT : Syrien, Palestina und NW. Iran. *) Die Diagnose verdanke ich N. B. KINNBAR. 1935/38] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 311 Garrulus glandarius rhodius SALv. & FESTA. Eine sehr abweichende Häherform, welche eine ganz kleine Insel- verbreitung hat. Steht am nächsten zu atricapillus — vrgl. Sasst (1937) —, aber das Körpergefieder ist grauer, zwischen dem Grau des Rückens und Schwarz des Kopfes eine weißlich-rötliche Zone (Sassı 1937), Stirn breit weiß, Wangen ebenfalls, mit kaum bemerk- baren rötlichen Streifen. Verglichen mit sphigenia ist er mattrotlicher und mehr lioht, Unterseite beinahe gleich, etwas graulich weißlicher, Wangen mehr weiß, und die Stirn viel breiter weiß. Das Jugendgefieder wurde besonders von GHIGI untersucht: die Stirn nicht so weiß, die Farben blaßer und graulicher, das Schwarz des Kopfes nicht so weit nach rückwärts reichend, am Nacken nur Spuren davon. Verbreitung : Rhodos. Garrulus glandarius iphigenia SuscHx. & PUTSCH. ‘ Auch eine helle Form des Hähers aus dem Pontus, welche am besten mit rhodius verglichen werden kann. Außer den vielen Unter- schieden, die ich schon angegeben habe, ist einer auch, daß die schwarzen Streifen der Kopfplatte ganz nach vorne rücken. Steht in derselben Relation mit krynickii, wie albipectus zu der Nominatform. Verbreitung : Krim, nach BARABASCH schreitet er bis zum Unter- lauf des Dnjepers (1933). Garrulus glandarius cervicalis BP.*) Die östlichste Form der westlichen Untergruppe der schwarz- köpfigen Häher steht am nächsten zu der Pontus-Untergruppe zu atricapillus und ist etwas auch leucotis ähnlich. Der Rücken ist matt licht bräunlich-grau, die Wangen atlasweiß ; Nacken und Hals dunkel fuchsrot, Unterseite heller wie bei atricapillus, fast weiß. Diese Rasse gibt daßelbe Problem, wie krynickii, da sie eine Tendenz hat von O. nach W., bez. SW. dunkler zu werden. So beschrieb TscHusı die öst- lichste Population als @. gl. koenigi. Auch wird dieser Häher etwas kleiner nach W. Die Trennung einer östlichen Rasse finde ich eben- falls nioht begründet. Sie ist der hellste Häher, mit viel Weiß. Verbreitung : Tunis und N. Algir. Garrulus glandarius whitakeri HART. Der ganze Vogel ist matter. Führt von cervicalis gleitend in oenope über. Die Tanger-Bälge waren merklich heller, als der von Rif. Das Schwarz des Kopfes ist ein wenig gesprängt, ähnlich *) Die Diagnose verdanke ich Regierungsrat Dr. M. Sassi. 16° 212 DR. ANDREAS KLEINER [Aquila caspius. Der Hals statt fuchsrot, dunkel weinrot, die weißen Wangen auf sehr geringen Raum beschränkt, besonders bei dem Rif-Balg ; der Rücken intensiv grau, Unterseite gräulicher, Nach ROTHSCHILD und HARTERT maßen 8 Stück aus W. Algir 170—178, 10 aus Tanger 175—185 mm. Verbreitung : N. Marocco und Tanger, nach ROTHSCHILD und HARTERT auch W. Algir.. Garrulus glandarius oenops WHIT. Kann von dem vorhergehenden schwer unterschieden werden, aber die Maße sind kleiner. Nach LYNEs ¢ (3) 164—165, 9 (2) 159 mm Der Kopf ist ähnlich zu whitakeri,. das Schwarz ist nicht ganz in solchem Maß gesprängt, wie bei hyrcanus, aber wie er die kleinste Rasse seiner Untergruppe bildet, ist er auch die dunkelste und intensivst gefärbte. In das Weinrot des Halses mischt sich etwas Grau. Der Rücken ist auch dunkel grauer ; das Weiß der Wangen ist durch das Weinrot ver- schränkt. Unterseite grauer. Verbreitung : Südliche Teile des Atlas-Gebirges. Garrulus glandarius leucotis HUME. Heute noch ein selbstständiger Rassenkreis, was ich nicht begründet finde. Dieser vertritt den dritten südlichsten Fortsatz der Häher, und so wie die anderen zwei, hat diese Rasse auch eine schwarze “ Kopfplatte. Die Verteilung der Farben kann man gut mit cervicalis, noch beBer mit atricapillus vergleichen. Entsprechend der von ihm nördlich lebenden bispecularis-Gruppe hat dieser Häher auch einen doppelten Flügelspiegel, und ist durch oatesi und dann nach haringtoni mit dieser Gruppe verbunden, endlich lebt in ihrem Verbrei- tungsgebiet kein anderer Häher. Im allgemeinen kann man sagen. er ist ein schwarzköpfiger, graulich-lehmbrauner Häher mit weißen Wangen und weißer Kehle. Mit atrica pillus verglichen: Stirn, Wangen, Kehle gleich weiß ; das Schwarz des Kopfes erstrekt sich bis zur Schulter, bei atricapillus nur bis zum Nacken ; der Rücken ist statt hell-rötlich graulich-lehmgelbbraun ; die Unterseite statt weißlich hell lehmbräunlichgelb, und wird nach der Analgegend gleichmäßig weiß ; Bürzel weiß ; am Flügel doppelter Spiegel, aber der weiße Fleck der anderen Häher fehlt. Maß nach DELACOUR. und JABUILLE (15 St.) 164—177 ; nach MEYER DE SCHAUENSEE G (7) 170—186, ? (1) 165. Verbreitung nach DELACOUR, JABUILLE, MEYER DE SCHAUENSEE und STUART-BAKER : von N. Burma zwischen Chindwin und Irrawaddy bis Chin-Hills, südlich bis Shan States, Karemi und Tenasserim, N. Siam ; Laos, S. Annam, Cochinchina. MEYER DE SCHAUENSEE sammelte in 1935/38) STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 213 NW. Siam 3 9, die er als G. gl. leucotis S oatesi bestimmte (Doi Soutep 13, 23, 26. XII. 1928) a. 175, 168, 169, c. 130, 130, 132; r. 25, 27, 27 mm. Diese Tatsache macht es wahrscheinlich, daß in der angegebenen sonderbaren Verbreitung dieser Rasse noch Änderungen nach den eingehenderen Studien gemacht werden müBen. Garrulus glandarius oatesi SHARPE. Mit den weißen Wangen, und mit dem Rücken und der Unter- seite steht diese Rasse leucotis näher, aber in allen anderen, und im allgemeinen steht dieselbe der bispecularis-Gruppe näher. Rücken mehr grau als bei sinensis, die Grundfarbe des Kopfes gleicht beinahe der Rückenfarbe, ist aber etwas brauner. Die sich gut hervorhebenden Streifen des Kopfes befinden sich am Schafte der Federn und an der Basis der Fahne als Anfänge einer Bestreifung. Stirn, Wangen, Kehle und Basis der Nasenborsten weiß, wie bei leucotis. Unterseite licht - zimmtfarbig, bei der Analgegend weiß. Der Rücken ist im Vergleich mit leucolis viel mehr zimmtbraun, nach der Caudalregion immer mehr brauner. Verbreitung nach STUART-BAKER: Chin-Hill, Lushai-Hill und Manipur. Garrulus glandarius pekingensis REICHNW. Das beste Beispiel für die Rassenkreis-Prinzip von RENSCH, wie weitverschiedene Rassen in einander gleitend übergehen. Sie ist das Verbindungsglied zwischen der brandti- und bispecularis-Gruppe. Einige Stücke sind ganz bambergi ähnlich. Andere wieder stehen sehr nahe zu sinensis. Sie hat die gemeinsame Eigenschaft mit oafesi, daß die Kopf- streifen sich nur als feine schwarze Streifen zeigen. Von bambergi ist sie am schwersten zu unterscheiden, weil die hellesten Stücke von bambergi ganz pekingensis ähnlich sind. Manche Stücke von pekingensis, z. B. D. 35., 44. haben so deutliches Fuchsrot am Kopfe, daß nur die sehr feinen Kopfstreifen sie von bambergs unterscheiden. Die Bälge aus N. Chili hatten einen mehr grauen Rücken, und standen näher zu bambergr. als die aus Jehol, deren Kopffarbe oft ganz typische sinensis- Farbe hatte. Die Maße sind nach La ToucHE 176, 177, 180 mm. (diaphorus). SHAW hatte die folgenden Maße gewonnen : Gewicht 4 144—175 (157), 9 130—169 (146) gr.; a. gd 169—185 (177), 2 164—180 (174) — 20 St. & 10 St. 9. Verbreitung : Nach WEIGOLD und LA TOUCHE : Jehol und N. Techili. Nach WEIGOLD, lebt kein Häher in der näheren Umgebung von Peking. SHAW kam zu einem merkwürdigen Resultat, daß in Hopei diese Rasse auch am Jangtschekiang vorkomme. Kein anderer Forscher sammelte aber noch in dieser Gegend gestreiftköpfige Häher, und ich besaß auch 214 DR. ANDREAS KLEINER [Aquila 2 Stück, und die gehörten zur bispecularis-Gruppe, so kann vielleicht infolge der vielen gleichgenannten chinesischen Ortschaften, ein Irrtum unterlaufen sein, Garrulus glandarius minhoensis SUBSP. NOV. Diese neue Rasse steht sehr nahe zu sinensis, hat aber als benachbart mit kansuensis einen sehr dunklen Rücken, mit einem deutlich grauen Anflug, und diese letztere Eigenschaft bringt die brandti- und bispe- cularis-Gruppe noch näher zu einander, und unterscheidet die Rasse ganz deutlich von sinensis, von welcher sie sich auch durch ihre beträcht- lichere Größe zu unterscheiden scheint. Am Kopfe zeigen sich ganz feine Anfänge einer Bestreifung. Diese Rasse wurde eigentlich schon von HARTERT erkannt (1918). ‘ Er besaß aber nur zwei Bälge aus der Tsinling, und so getraute er sie nicht zu beschreiben, er sprach nur von den Bälgen, als von einer sicher neuen Rasse. Er hatte aber das Grau des Riickens nicht hervorgehoben. KLEINSCHMIDT (1922) untersuchte dieselben Bälge als ich, aber er schien kein größeres Vergleichsmaterial aus S. Ostasien zu besitzen, so hat er sich mit diesen Bälgen, als mit einer besonders dunklen individuellen Variation beschäftigt. KLEINSCHMIDT wurde von seinem Material in großen Maße gehemmt, weil es aus dem Übergangs- gebiet zu sinensis stammte, wo nach meiner Ansicht eine Mischpopu- Jation von drei Rassen lebt. E. Mayr hatte die Güte eine Vergleichung an dem Material des American Museum of Natural History, New-York zu machen, und seine Resultate mir brieflich mitzuteilen. Er schrieb (1938) : „The Tsingling Mt. bird although larger than the costal Chinese bird, does not materially differ in coloration. In fact severel of the Jangtse birds have more gray on the back than these Schensi birds.“ Dieses Resultat scheint mir widerzusprechen, aber weil er nur Jangtsche- Vögel grauer hält, kann es sein, daß diese ebenfalls vom Übergangs- gebiet stammen. Sinensis wurde vom Küstengebiet beschrieben und so fühle ich mich doch berechtigt, vergleichend mit der weiteren Serie der bispecularis-Gruppe diese Rasse doch zu benennen und weil ich Bälge nur von der Gegend des Minho Flußes hatte, nenne ich meine Vögel von demselben. Verbreitung: Tsingling, Minschan (?) und W. Setschwanische Gebirge bis Jangtschekiang. Garrulus glandarius rubrosus SUBSP. NOV. Diese zwei Bälge aus der Ebene nördlich vom Jangtschekiang konnte ich ebenfalls nicht in die weite individuelle Variation der @. gl. sinensis einreihen. Sie scheint etwas kleiner und heller zu sein. Die 1935/38] STUDIEN ÜBER DIF CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 916 Farben sind statt zimmtbraun hell rötlich, mit einem licht-graulichen Anflug. Kopf beinahe gleich gefarbt. wie der Rücken, Nasenborsten licht, ohne oder nur mit wenig schwarz, Unterseite trennt sich scharf von der Farbe des Rückens ab, ist sehr hell, aber nur die Unterschwanz- deckfedern sind weiß, die Kehle ist auch nur um einen Gedanken heller als die weitere Unterseite. Diese Rasse ist einer der hellsten Häher, ebenso wie bispecularis, aber statt lichtbraun, mit graulichem Hauch am Rücken. Die Maße sind größer als bei bispecularis. aber kleiner als bei sinensis. Erinnert im Habitus an faivanus. Ein Balg aus derselben Gegend im Muscum von New-York bezeichnete MAYR: „an exceedingly pale bird“. Obwohl ich nur zwei Bälge besitze, getraue ich mich dohe nach meiner Serie, die Rasse zu benennen, Meine Meinung finde ich durch STONE befestigt, daß seine zwei Bälge aus der Hankau-Gegend rötlicher waren, mit grauem Anhauch, als die anderen sinensis. Verbreitung : Die Tiefebene nördlich des Jangtschekiang (?). Garrulus glandarius sinensis SWINHOE. Dieser gleichfarbigköpfige Häher variert sehr. Er wurde aus der Gegend von Fokien beschrieben. Die Grenzen der individuellen Varia- tion in meiner Serie waren bei der Farbe des Rückens zwischen gelblich und dunkelzimmtbraun, aber nie so bräunlich wie bei bispecularis. Die Unterseite unterscheidet sich vom Rücken nur durch einen lichteren Ton, Die Stirn ist manchmal sehr gelb, gewöhnlich unterscheidet sie sich kaum von der Rücken-Farbe. Die Nasenborsten und die Federn der Schnabelwurzel sind mit schwarzen Spitzen versehen. Manchmal ist — besonders in S. China — der Schaft der Kopffeder pigmentiert, und erscheint ein kaum bemerkbarer Anfang der Längsstreifen in feinen Linien. Das Mauserstück hat am Kopfe und am Halse braune und zerschlißene Federn. Mayr hatte die Güte, die schöne Serie des New-Yorker Museums einer Studie zu unterziehen und seine genauen Ergebniße über 51 Exemplare mir gütigst mitzuteilen, wofür ich ihm meinen herzlichsten Dank ausspreche. Sein Resultat faßt er kurz in folgendem zusammen : „Unfortunately, we do not have a great deal of material of the excee- dingly variable form sinensis ... There is little doubt that on the middle Yangtze a population occurs which is somewhat lighter than all the populations surrounding it . . . Furthermore it is probable that the Szetchuan birds are intermediate between sinensis and some of the other Asiatic forms.“ Seine meisten Balge stammten aber ebenfalls vom Übergangsgebiet, so mußte ich trotz seiner Meinung die sinensis in drei Rassen spalten, die geographisch gut getrennte und ver- schiedene Lebensräume besitzen. Bei der Beurteilung muß man sehr auf 216 DR. ANDREAS KLEINER {Aquila die Fundorte achten, und aus N. China ist das Material noch äußerst spärlieh. Die Bälge D. C. 23091 und 23095 könnte man als sinensis & minhoensis betrachten. Die weiteren Bälge aus Setschwan sind auch nicht typisch. Verbreitung : China ; das Berggebiet südlich vom Jangtschekiang bis zur Küste und Yünnan, wie es auch YEN’s Südchinesische Unter- suchungen beweisen. Garrulus glandarius taivanus GOULD. Dieser kleine Häher ist ähnlich zu sinensis, aber etwas grauer ; Unterseite lichter, die Stirn sehr licht, wie bei rubrosus, zu welcher . Rasse er am nächsten steht. Der Berliner Balg hatte einen deutlich grauen, der Balg aus der Sammlung von Kuropa einen bräunlichen Rücken. Deutliche Merkmale sind die sehr schwarzen Nasenborsten. An der Basis des Schnabels ist die Hornschicht etwas gelb. Verbreitung : Die inneren Berge der Insel Formosa (OGILVIE- GRANT, 1907). Garrulus glandarius rufescens REICHNW. Dieser Häher ist noch heute umstritten. ROTHSCHILD (1921) und INGRAM (1912) rechneten ihn zu sinensis. HARTERT (1918) hat in seiner großen Studie über die ostasiatischen Häher die Rasse anerkannt. STRESEMANN bezeichnete diese Bälge, als Junge von sinensis, und einer von diesen ist der Typus. Es ist die Beschreibung ganz ähnlich gesche- hen wie bei lendli, die Bälge sind Junge und mausernde Stücke. HARTERT hatte aber mehr aus Yünnan gesehen, und ich fand diese Bälge auch zu braun, um sie für Junge von sinensis zu halten — obwohl alle Häher in der Jugend und Mauserzeit brauner sind, als im Jahreskleid. Da ich nur zwei fragliche Bälge hatte, die in der Tat aus einer sehr nördlichen Gegend stammten, kann ich keine Meinung sagen und weil HARTERT die eingehendste Studie über sie gemacht hat, muß ich sie an dieser Stelle doch erwähnen. Verbreitung dieser fraglichen Rasse soll N. Yünnan sein. Garrulus glandarius persaturatus Hart. Die rufescens Rasse sollte von sinensis gleitend in diese Rasse über- führen, welche eine sehr intensive rostbraune Oberseite besitzt, Unterseite ist nur etwas heller, als der Rücken. Von der nächsten Rasse, interstinctus gut zu unterscheiden. Verbreitung nach STUART-BAKER: südl. vom Bramaputra, Khasia und Naga-Hills, Cachar (HARTERT), vielleicht bis Manipur. 1035/88) STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 217 Garrulus glandarius haringtoni Rip. Verbindet oatess mit der bispecularis-Gruppe. von welchen sie am nächsten noch zu interstinctus gleich kommt, und nicht zu dem benach- barten persaluratus. In der letzten Zeit haben mehrere Auktoren ange- nommen, daß er ein Bastard sei zwischen ontesi und persaturatus, wogegen die folgende Gründe sprechen : 1. er hat kein Rostbraun im Gefieder wie persaturatus. sondern ist mehr interstinctua ähnlich. mit - welcher Rasse er geographisch nicht benachbart lebt ; 2.er hat ein sicheres Brutgebiet, welches zwischen den Gebieten von oatesi und leucotis liegt ; 3. HARTERT hatte 6 Stück bei seiner Revision, es ist also nicht wahrscheinlich, daß von diesen schwer zugänglichen Rassen gerade die Bastarde gesammelt werden konnten. Mein Exemplar hatte die fol- gende Färbung : Rücken licht graulich zimmtfarbig — zwischen inter- slinctus und oatest — ; Brust viel heller, weißlicher, Bauch beinahe rein weiß. Analgegend und Unterschwanzdecken atlasweiß ; die Spitze der Schäfte der Kopffedern stark pigmentiert. so zeigt sich der Anfang eines Kopfstreifens. manchmal ist aber das auch in selbem Maße bei sinensis ; Wangen hell, aber mit keinen bestimmten Grenzen, doch gut sichtbar ; Kehle weiß. -Verbindet die oafest mit der bixpecularis-Gruppe. Verbreitung nach STUART-BAKER: S. Chin-Hills, SW. Kachin-Hill. Garrulus glandarius interstinctus HART. Ist schwer von bispecularis zu unterscheiden, etwas dunkler, sonst sind die Farben dieselben. Verbreitung : nördl. vom Bramaputra, Sikkim. Bhutan, O. Nepal. War nach LupLow und KINNEAR in Tannenwaldern bis 4000, und in Tropenwaldern bis 1200 M. in den genannten Provinzen bis Tibet gewohnlich. Garrulus glandarius bispecularis VIG. Die erste beschriebene Form der gleichfarbenköpfigen Häher, die alle an dem Flügel einen doppelten blau-weiß-schwarz gestreiften Spiegel haben, und so bekam die ganze Gruppe von dieser Rasse den Namen. :Die Gruppe ist durch pekingensis mit der brandti-Gruppe, durch haringtoni und oatesi mit leucotis verbunden, und die einzelnen Rassen der Gruppe gehen in einander gleitend über. Als westlichte Form dieser Gruppe, ist sie sehr hell. Rücken hell zimmtbraun, die Farbe des Rückens geht ohne Grenze in die Farbe der Unterseite über, und ist nur eine Tondifferenz zwischen den beiden Teilen. Kehle etwas heller wie die weitere Unterseite. Anal-Gegend weiß. Stirn etwas heller wie der Kopf, Nasenborsten ohne Schwartz. Verbreitung: Kuman, Kashmir, Garhwal, W. Nepal. =1 ° 10. DR. ANDREAS KLEINER (Aquila Irodalom — Literatur, . BACKMEISTER, W. — KLEINSCHMIDT O., Zur Ornithologie von Nordost-Frankreich, (J. f. O., 1920, p. 1—32.) . BARABASCH, U., Zur Verbreitung von Garrulus glandarius iphigenia Suschk. &. Ptusch. (Orn. Monber. 1933, p. 55.) . BERGMAN, STEN, New birds from the Kurile Islands. (Ark. f. Zool. 23. B. 3., 1931., pp. 5.) . BERGMAN, STEN, Zur Kenntnis Nordasiatischer Vögel. (Stockholm, 1935, pp. 268.) . VII. BERINGUNGSBERICHT. (Jber. Ver. f. Vogel-u. Naturschutz E.V. u. Zweiberstel. „Untermain‘“, 1936—37, p. 8—15.) . Birp, C. G., The birds of Southern Asia Minor from Mersim to the Euphrat. (Ibis, 1937, p. 65—85.) BopMAN, Eichelhäher-Zug. (Mitt. ù. Vogelw., 1930, p. 131.) _ Boyp, A. W., Jay nesting on hause. (Brit. Birds, 1929/30, p. 160— 161.) . BREHM, C. L., Handbuch der Naturgeschichte aller Vögel Deutschlands. (Ilmenau, 1831, pp. 188. &. XLV.) BREHM, C. L., Der vollständige Vogelfang. (Weimar, 1855, pp. 416. &. II.) + BUTURLIN, S. A., Interesnye pakhodki.— Rencontres intéressantes. (Nacha Okhata, 1909, p. 86—87.) — Freundliche frazôsische Übersetzung von Prof. Dr. G. Dementiev. . BUTURLIN, 8. A., On the birds collected in Transcaucasia by Mr. A. M. Kobylin. (Ibis, 1906, p. 407—427.) + BUTURLIN, S. A.—DEMENTIEV, G. P., Systema avium Rossicarum. II. (L’Oiseau, 1933, p. 727—750.) . Buxton, P. A., Notes on birds from Northern and Western Persia. (Journ, Bom- bay Nat. Hist. Soc., 1921, p, 844—882.) . CHARLEMAGNE, N., Materialien zur Fauna der Säugetiere und Vögel des Tscherni- gower Gebiets, — Materiali do fauni zviriv ta ptaktiv Csernigivskoi Oblasati. (Acad. Science. Ukraine, 1936, pp. 112.) CHERNEL, I. Magyarország madarai. II. (Budapest, 1899, pp. 830.) DELACOUR, J.—JABOUILLE, P., Les oiseaux de l’Indochine Française. IV. (Paris, 1931, pp. 293. &. XLVI.) . Despott, G., Notes on the ornithology of Malta. (Ibis, 1917, p. 281—349.) » DoBBRICK, W., Eichelhäher-Durchzug bei Oestlich Neufähr-Danzig im Herbst 1930. (Vogelzug, 1931, p. 37—38.) - DOMANIEWSKI, J., Sprawozdanie z dzialalnosci Stacji Badania Wedröwek Ptakow za rok 1933. — Compte rendu de l'activité de la Station pour l’Etude des Migrations des Oiseaux pour l'année 1933. (Acta Orn. Mus. Zool. Polon., 1934, p. 321-364.) . DOMANIEWSKY. J.—KRECZMER, B., Spraw. etc,... (Acta Orn. Mus. Zool. Polon., 1934, p. 467-510.) 2. DOMBROWSKI, R., Ornis Romaniae. (Bukarest, 1912, pp. 872. &. LIV.) . Drost, R., IX. und X, Bericht der Vogelwarte der Staatl. Biologischen Anstalt Helgoland. (J. f. O., 1927, p. 24ÿ-—294.) + Drost, R.--SchHÜz, E., Invasionen Herbst 1035. (Vogelzug, 1936, p. 52—-53.) 25. Drost, R.—ScHùz, E., Vom Vogelzug im Sommer und Frühjahr 1936. (Vogelzug, 1936, p. 204.) 1935/38) STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 219 26. DUNAJEWSKI, A., Ptaki. i. J. Fudakowskiego ,,Przyczynek do znajoméci fauny Czarnohory.“ (Rozprawy i Sprawozdania Inst. Badawczego Lasow Pañst w War- szawie., 1935, No. 8. p. 1—6.) 27—32. DuponD, Ch., Oevre du baguage des oiseaux en Belgique. (Gerfaut, 1931, p. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40, 59—98.; 1932, p. 41—90.; 1933, p. 49—104.; 1934, p. 52—109.; 1935, p. 49—126.; 1937, p. 53—102.) FLOERICKE, K., Forscherfahrt in Feindesland, (Stuttgart, 1918, pp. 128.) FREUND, L., Vogelberingung in Böhmen, (Lotos, 1914, p. 161—164.) GENGLER, J., Balkanvögel. (Altenburg 8. A., 1920, pp. 210.) GHIGI, A., Ricerche faunistiche nelle isole italiane dell'Egeo. Uccelli. (Arch. Zool. Ital., 1929, p. 25—30.) GUINESS, H., Distribution of jays. (Irish Naturalist., 1919, p. 12.) GYLDENSTOLPE, N., Types of birds in the Royal Natural History Museum in Stock- holm. (Ark. f. Zool., 19. I., 1927, pp. 116.) Harrison, J. M., A contribution to the ornithology of Macedonia and the North Aegean Area. (Ibis, 1925, 422—442.) HARRISON, J. M.—PATEFF, P., A contribution to the ornithology of Bulgaria. (Ibis, 1933, p. 589—611.) HARRISON, J. M.--PATEFP, P. An ornithological survey of Thrace etc. (Ibis, 1937, p. 582—625.) + HARTERT, E. Garrulus bispecularis and its allies, (Nov. Zool., 1918, p. 430—433.) + HARTERT, E., In Algeria, 1914. (Nov. Zool., 1915, p. 61—79.) : . HARTERT, E., Some miscellaneous notes on palaearctic birds. (Nov. Zool., 1900, p. 525—534.) . HARTERT, E., Types of birds in the Tring Museum. (Nov. Zool., 1918, p. 4—83. + HARTERT, E., Ueber die nordafrikanischen Garrulus-Arten. (Orn. Monber., 1895. p. 169—172.) . HARTERT, E.(—STEINBACHER, F.), Die Vögel der hoe oe Fauna. (Berlin. 1903—36, pp. 2328. &. 92. &. 480.) . HEINROTH,O. &. M., Die Vögel Mitteleuropas. I. (Berlin-Lie ae, 1926, pp. 339.) . INGRAM, C., The birds of Junnan. (Nov. Zool., 1912, p. 26P—310.) Ê Is. J., On the specimens of Korean Birds collected by Mr. H. Ori. (Tori, 1932, p, 218—252.) waar A., Ueber einige Vogelrassen der Nord-Pyrenaeen und Nordost- Spanien, (Anz. Orn. Ges. Bay., 1933, p. 250— 266.) JOURDAIN, F. C. R., The birds of South Spain. (Ibis, 1936, p. 725— 763.) + JOURDAIN, F. C. R., The jay as a migrant. (Oolog. Rec., 1935, p. 73—76.) . KALENICZENKO, J., Nouvelle espèce de geai. (Bull. Soc. Imp. Net. Moscou, 1839, p. 319 —364.) . KLEINSCMIDT, O., Ein zweites Exemplar von Garrulus glandarius aberratio reise- rorum. (Falco, 1924, p. 8—9.) . KLEINSCHMIDT, O., Garrulus i. Naumann—Hennicke, Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas. IV. (Gera-Untermhaus, —, pp. 432.) 87. KLEINSCHMIDT, O., Uber das Variieren des Garrulus glandarius und der ihm nahestehenden Arten. (Orn. Jahrbuch, 1893, p. 167—219.) 68. KLSINSCHMIDT, O., Über den Eichelheher Sardiniens. (Orn. Monber., 1913, p. ‘ 181—182.) 9. Kozzova, E. V., The birds of South-West Transbeikel, Norther-Mongolia and 220 DR. ANDREAS KLEINER ; [Aquila 60. Kriss, P., Berichte über die Vogelberingungsversuche in den Jahren 1913 bis . 1916, usw. (J. f. O., 1918. Sonderheft, pp. 84.) 61. KuMMERLOWE, H., Hinweise auf die Vogelwelt des Tatra-Gebietes und der Wald- karpathen. (Leipz. Viertjschr. f. 80. Eur., 1937, p. 58—74.) 62. KUMMERLÒWE, H.—NIETHAMMER, G., Beiträge zur Kenntnis der Avifauna Klein- asiens (Paphlagonien-Galatien) I. (J. f. O., 1934, p. 505—552.) 63. KUMMERLÜWE, H.—NIETHAMMER, G., Einige Beobachtungen über Frühjahrsdurch- zug am Bosporus, (Vogelzug, 1935, p. 6—10.) 64. Kuropa, N., A revision of the types of birds described by Japanese authors during the years 1923 to 1931. (Nov. Zool., 1932, p. 384—406.) ; 65. KÜCHLER, W., Invasionen des Eichelhähers (Garrulus glandarius L.). (Vogelzug, 1932, p. 79—86.) 66. KÜCHLER, W., Vom zug des Eichelhähers (Garrulus glandarius) in den Jahren 1932 und 1933. (Vogelzug, 1834, p. 116—120.) 67. LAAGE, E. A., Landschaftskundliche Zoologie und zoologische Landschaftakunde. (Hamburg 1934, pp- 117.) 68. LAMBRECHT, K., Handbuch der Palaeornithologie. (Berlin, 1933, pp. 1024.) 69. LAUBMANN, .\., Die Eichelhäher der Tycrenischen Inseln. (J. f. O., 1914, p. 93— 104.) 70. LAUBMANN, A., Zur Ornithologie der Insel Korsica. (Orn. Jahrb., 1913, 108—153.) 71. Loos, K., Erste Bericht über die Tätigkeit der Ornithologischen Station d. ,,Lotos", ete. (Lotos, 1915, p. 25—35.) 72. Low, On a recent influx of jays into Hampshire. (Bull. B. O. C., 1935/36, p 24— 27.) 73. Lucanus, F., Die Rätsel des Vogelzuges. (Langensalza, 1924, pp. 266.) 74. LupLow, F.—KINNEAR, N. B., The birds of Bhutan and adjacent territories of Sikkim and Tibet. (Ibis, 1937, p. 1—46.) 75. Lynes, H., Ornithology of the ,.Cercle d"Azilal" in Central Marocco. (Mém. Soc. Science. Nat. Maroc, 1933, p. 1-65.) 76. MADARASZ, J., Garrulus lendlii n. sp. (Orn. Monber., 1907, p. 77.) 77. MADARASZ, J., Uber die Vögel Cyprens. (Ann. Mus. Nat. Hung., 1904, p. 499—561.) ‘ 78. MayauD, N.—HEIM DE Batsac, H.— JOUARD, H., Inventaire des oiseaux de France, (Paris, 1936, pp. 211.) 79. MEISE, W., Die Vogelwelt der Mandachurel! (Abh. u. Ber. Mus. f. Tier-u. Völker kunde z. Dresden, XVIII. 2., 1934, pp. 86.) 80. MEYER DE SCHAUENSEE, A further collection of birds ‘rom Siam. (Proc. Acad Nat. Sciene. Philadelphia, 1929, p. 523—588.) 81. MEYER DE SCHAUENSEE, R., Zoological results of the third de Schauensee Siamese expedition. Part. II. — Birds from Siam and the Southern Shan States. (Proc. i Acad. Nat. Science. Philadelphia, 1934, p. 165—280.) 82. MOMIYAMA, "I°. T., Descriptions of twenty five new birds and three additions from Japanese Territories. (Annot. Orn, Orient., I., 1928, p. 81114.) 83. MOMIYAMA, "l'. T., Garrulus brandtii okai. (Journ. Chosen Nat. Hist. Soc., N. 4. Jan. 1927, p. 5.) Freundliche engl. Ubersetzung v. N. Kuroda. 84. MOMIYAMA, 1’. T., Six news birds from Japan, Korea and Sakhalin. (Bull. B. O.C. 1927 28, p. 19—22.) 85. MÜLLER— Using, D., Schizochroismus bei einem Eichelhäher. (Orn. Monber., 1937. p. 1.) 86. NEUBAUR, F., Zum Fichelhàher (Garrulus glandarius)-Durchzug im Herbst 1930. (Vogelzug, 1931, p. 138.) 1086/88) STUDIEN ÜBER DIE OORVIDEN DES KARPATHEN BECKENS 9591 87. NIETHAMMER, G., Handbuch der Deutschen Vogeikunde. I. (Leipzig 1937, pp. 474.) 88. OGILVIE-GRANT, W. R.—La TOUCHE, J. D. D., On the birds of the Island of Formosa. (Ibis, 1907, p. 151—198.) 89. Oort, E. D., Resultaten van het ringonderzoek van het Rigsk Museum te Leiden. (Ardea, 1923, p. 8—16.) à 90—91. Oort, E. D., Resultaten van het Ringonderzoek betreffende den Vogeltrek, etc. (Zool. Med., 1929, p. 217—247, 1930., p. 155—177.) 92. Parrot, C., Ergebnisse einer Reise nach dem Occupationsgebiet. II. (Orn. Monschr, 1898. p. 348—363.) 03. Parrot, C., Zur Systematik der paläarktischen Corviden. II. (Zool. Jahrbüchern, 1907, XXV., p. 1—78.) 94. Popov, B., Materialen über die Ornithofauna des Stromschnellengebiets des Dnjeprs. — Materiali do ornitofauni porozsisztoi Ceasztini r. Dnipra. (Trav. Mus. Zool. Kiiv, 1937, No. 20., p. 41—64.) 95. RADDE, a, Ornis Caucasica. (Kassel, 1884, pp. 592. &. XXV.) 96—102. Recovery of marked birds. (Brit. Birds, p. 1919/20, p. 125—128., 1921/22, p. 111—113., 1922/23, p. 13—18. 1930/31, p. 179—187. 1936/37, p. 74—79., 1936/37, p. 254—258, 1937/38, p. 112.) ' 103. REICHENOW, Über die Arten der Gattung Garrulus. (J. f. O., 1906, p 424—426.) 104. Reiser, O., Materialen zur einer Ornis Balcanica. II. Bulgarien. (Wien, 1894, pp. 204.) 105. REISER, O., Materialen zu einer Ornis Balcanica. ITI. Griechenland. (Wien, 1906, pp. 589.) 106. Reiser, O.—FÜHRER, L., Materialen zu einer Ornis Bilvanica. IV. Montenegro. (Wien, 1896, pp. 149.) 107. RENSCH, B., Kurze Anweisung für zoologisch-systematische Studien. (Leipzig, 1934, pp. 116.) 108. RENscH, B., Das Prinzip geografischer Rassenkreise und dae Problem der Art- bildung. (Berlin, 1929, pp. 206.) 109. RotscHILD, W., On a collection of birds from West-Central and North-Western Junnan. (Nov. Zool., 1921, p. 14—67.) 110. ROTSCHILD, W., Recent expedition to Algeria. (Bull. B. O. C., 1913/14, p 140— 141.) 111. RoTscHILD, W.—HARTERT, E., Zoological tour in West Algeria. (Nov. Zool., 1114, p. 180—204.) 112. Réssner, H., Die Vogelsammlung der österreichischen Kleinasien-Expedition. 1934. (Sitzber. Akad. Wiss. Wien, Mat. Natw. Klasse. Abt. I. 144. Band, 1935, p. 299—312.) 113. SACHTLEBEN, H., Vogel. i. SrecHow, E., Beitr. z. Natur-u. Kulturgeschichte Lit- hauens u. angr. Geb. (München, 1922, pp. 232.) 114. SALVADORI, T. — Festa, F., La Ghiandaia di Sardegna. (Riv. Ital. Orn. 1912, p. 113—116.) 115. Dos Santos, J. IUN., Sur quelques cas d’albinisme chez les oiseaux. (Arqu. Mus. Bocage, N. 6., Congr. Int. Zool. Compt. Rendus, IIT., 1937, p. 1825—1832.) 116. Sassi, M., Vögel von Rodi und von einigen äg&ischen Inseln. (Verh. Om. Gea. Bay., 1937, p. 91—122.) 117. SATUNIN, K. A., Über die zoogeographischen Kreise des Kaukasusgebiets. (Mitteil. Kauk. Mus., 1913, p. 56—106.) 118—119. SCHIFFERLI, A., Bericht über die Schweizerische Vogelwarte Sempach. (Orn. Beob., 1930/31, p. 1—19., 1931/32, p. 65—84.) 123. 124. 125. 126. 127. 128. 129. 130. 131. 132. 133. 134. 135. 136. "137. 138. 139. 140. 141. DR. ANDREAS KLEINER a {Aquila SCHNURRE, O., Die Vögel der deutschen Kulturlandschaft. (Marburg a. L., 1921, pp- 136.) . SCHENK, J., Az 1926—27. évi magyar madärjelölösek. (Aquila, 1927/28, p. 16—85. ) — Die ‚ogelberingungen in Ungarn in den Jahren 1926—37. . SCHENK, J., A m. kir. Madártani Intézet 1931/32. évi madärjelölösei. (Aquila, 1931/34, p. 32—114.) — Die Vogelberingungen des Kgl. Ungarischen Ornitholo- gischen Institutes in den Jahren 1931/32. SCHENK, J., A m. kir. Ornit. Központ 1914. és 1915. évi madärjelölösei, (Aquila, 1915, p. 219—328.) — Die Vogelmarkierungen der Kgl. Ung. Ornith. Centrale in den Jahren 1914 und 1915. SCHENK, J., A madär-vonuläs Magyarországban az 1898. év tavaszán. (Aquila, 1899, p. 168—261.) — Der Vogelzug in Ungarn während des Frühjahres 1898. SEEBOHM, H., Notes on the birds of the Caucasus. (Ibis, 1883, p. 1—37.) SHARPE, R. B., Catalogue of the Passeriformes. III. (London, 1877, p. 343.) SHAW, T. H., Birds of Hopei Province. (Zool. Sinica, 1936, Vol. XV. fasc. 1. Bd. 2. pp. 974.) SIEBERS—SNOUCKAERT VAN SCHAUBURG— Hans, Garrulus. '(Club. v. Nederl. Vogel- kund. Jaarber., 1929, p. 7.) SLEIJSER, A. J., Resultaten van het ringonderzoek betreffend den Vogeltrek, etc. (Zool. Med., 1933, p. 206—262., Ardea, 1934, p. 172—-201.) SNOUCKAERT VAN SCHAUBURG, R. C., Note on the jays of Holland. (Ibis, 1919, p. 625—628.) STEGMANN, B., Die Vög®l des dauro-mandschurischen Uebergangsgebietes. (J. f. O. 1931, p. 137—236.) STEGMANN, B., Die Vögel des nördlichen Baikal. (J. f. O., 1936, p. 58—139.) STEGMANN, B., Die Vögel Sùd-Ost Transbaikaliens. (Ann. Mus. Zool. Acad. Scienc. URSS., 1928, p. 33—242.) STEIN, G., Zur Kenntnis des Brutgeschäfts deutscher Rabenvögel. (Orn. Monber., 1929, p. 7—12.) STENHOUSE, J. H., Bird notes from Southern Spain. (Ibis, 1921, p. 5/3—594.) STONE, W., Zoological results of the Dolan West China Expedition of 1931. Part, 1. Birds. (Proc. Acad. Nat. Scienc. Philadelphia, 1933, p. 165—222.) STRAND, E., Pica pica pica (L.) ab. latviensis n. ab., nebst Bemerkung über die Notwendigkeit Aberrationen auch der Vögel zu benennen. (Folia Zool. et Hydrob., IV., 1932, p. 38—57.) STRESEMANN, E., Avifauna Macedonica. (München, 1920, pp. 271. &. VI.) STRESEMANN, E., Die Vögel der Elbrus-Expedition. (J. f. O., 1928, p. 313—411.) STRESEMANN, E.—MEIsE, W.—SCHONWETTER, M. Aves Beickianae (J. f. O., 1937, p. 375—576.) STUART—BAKER, E. C., The nidification of birds of the Indian Empire. I, (London, 1932, pp. 470.) 142—145. THIENEMANN, J., Jahresbericht der Vogelwarte Resitten. (J. f. O., 1914, p. 146. 147, 148. 149. 441—485., 1918, p. 343—406, 1923, p. 132—158., 1926, p. 53—59.) TICEHURST, C. B.—WHISTLER, H., On the ornithology of Albania. (Ibis, 1932, p. 40—93.) La ToucHE, J. D., Description of the new jay. (Bull. B.O.C., 1914/15, p.98—99.) La TOUCHE, J. D., Notes on the birds of North-East Chihli. in North China. (Ibis, 1920, p. 629—671.) TRANSEHE, N., Beringungsangaben aus Lettland. (in litt., 1937, Besten Dank !) 1935/38] STUDIEN ÜBER DIE CORVIDEN DES KARPATHEN-BECKENS 223 150—151. TscHusi, V., Uber palaearktischen Formen. (Orn. Jahrb., 1903, p. 187—140, 1904, p. 93—108.) 152. VALIKANGAS,, I.—HYyTönen, O., Die Vogelberingung in Finnland im Jahre 1934. (Mem. Soc. pro Faun. et Flora, 1935/36, p. 75—106.) 153. WEIGOLD, H., Als Ornithologe in Jehol. (J. f. O., 1935, Sonnerheft, pp. 94.) 154. WEIGOLD, H., Bericht der Vogelwarte der Staatl. Biologischen Amstalt auf Helgo- land. (J. f. O., 1924, p. 17—68.) 155. WeıcoLp, H., Frühling 1913 in Portugal, Spanien und Tanger. (Mitteil. à. Vogelw. 1923, p. 111—120.) 156. WEIGOLD, H.—KLEINSCHMIDT, O.—HARTERT, E., Zoologische Ergebnisse der W. Stötznerschen Expeditionen nach Szetschwan, Osttibet und Tschili. (Abh. u. Ber. Zool. u. Anthr.— Ethn. Mus. Dresden, XV., 1922, pp. 34.) 157. WHITAKER, J. I. 8., The birds of Tunisia. II. (London, 1905, pp. 410.) 158. WICHTRICH, P., Ueber die Vogelwelt des höchsten Thüringens. (Verh. Orn. Ges. Bay., 1937, p. 181—224.) 159. WITHERBY, H. F., On the birds of Central Spain, with some notes om those of South-East Spain. (Ibis, 1928, p. 385—436.) 160. WrrHerBy, H. F., The moults of the British Passeres with notes on the sequence of their plumages. I. (Brit. Birds, 1915/16, p. 148—161.) 161. WITHERBY, H. F., The mouts of the European Passeres. (J. f. O., Festechr. Hartert, 1929, p. 236—248.) i 162. Yen. K. J., Birds from Jaoshan, Kwangsi. (Bul. Dep. Biol., Coll. Scienc. Sun. Jatsen Univ., No. 5, 1930, pp. 32.) 163. YEN, K. J., Eine Vogelsammlung aus Kwei-chow (China). (J. f. O., 1934, p. 380—398.) Javitäs. Térkép. A G. gi. sinensie határa a tengerparton nem a Jangcsekiang torkolata, hanem attól délre a Hangcsou-öböl. 184. oldal. Nézetemet igazolta SHAW térképe, amely sajnos csak utólag került a kezembe. Eszerint Hopei nem :azonos Hupei-jal, hanem Tachili-vel és eszerint térké- peink fedik egymást, mivel a Huang folyó környékéről van csak szó (ANDRE-térkép) és nem a Jangcsekiang partjáról. Berichtigung. Landkarte. Die nördliche Verbeeitungsgrenze von G. gl. sinensis ist am Meersufer nicht die Mündung des Jangtechekiang, sondern die von ihr südlich liegende Hangtschou-Bai. Seite 213. Meine Ansicht wurde durch die Landkarte von SHAW befestigt, die leider erst später in meine Hände geraten ist. Provins Hopei ist nicht identisch mit Hupei, sondern mit Tschili und liegt nicht neben Jangtechekiang, sondern bei Huang (Anpas’s Handatlas). So stimmt meine Landkarte mit der von SHAW. i 224 Ala 3 i 77 7 180 173 157—158 163 163 173 165— 182 160 —|173:73 | 161—178 176 173—184 179-35| 170—189 2 > Var. 180-82|168—194 182-371172—105 179-331 172—191 178:75!177—180 77|182—198 M. 176 178 189- 167 “UIL ITTETETTTTTTI TITEL JULIE UCP ‘FITTI —— ——— TT UL ee IN OL DER nme e eee ee Wy WAT nT LT Day aT = RAT LLU Oa a ae LO TN NT eas TATEN We ache oem comin LRT TG aT a a TT oe eee a ee Se TTT LESIONE TIR ri I EEE TIENITI NELLO ICI vs —T—————»td4a°—_ DIT RC OO tr DE er ET TC TE TE VOTE ON DS: Hour Br TS SN AL SU a A SIT oe E Paar Topi rr rar TI $ TTT] EC A ps Ng SAL D igs! Util DUNE RC NI ML LL EN TE DIRITTO UNICO IS INS he a R II TRI Li ie i TT a ITS TE OTTERRETE Cc IT SEES ENDE Rn a I ei ale ala SOSSE EEE ENTE D RU ANA seca o sele e ER FT co LS Ag I AR a E mm E nr TT TT TRAE RENI EDIROL TER i e 185 80|181 8 3 6 1 1 1 AUTRICE TETTE EIA: CD EE n:& SIERT ESS ENDET SU SAN An STH ON TT A A dl ee —_ _——_ TT e TT TTT Ze mm i Gin nen ERT HY Tl ETTI TE WC TER LR LSU SSNPS TALE RL SULTS APR ie en SEELE ENDET ET Tt W117 TT TTT nn eer eet oe | SO ID LS LUCENTE” TT eh a rei ea et risi TS AE WTCC CCR TEC ACTUAL I IN DIT ae nn LL TT ea 1 163} 158/161 Ut 33%8E3t3fir3543 385 ‘dee 392% & 4 RENTRER EMAIL ®) N. Asia Minor. ‘) 8. Asia Minor. *) Kaukasus, 1) Hungaria. 2232 ZA 33252 5 BEE z SIE 14 | = nd lot | ed = =) tet | cd szi Sl ae o n Au ll Seas 4 LT ICT 68 Et D s EE MIE IEEE ee nee ST TENTE TPE RAP a LLL LE RE ET ETAGE, CE E EL AT ae a OO AA D A eae era ar 194/195) 196) 19 Tra ae AE LE TUPI Le Do Pap PRL AIL Ue Ree UD Lb EE Seer re ree SRO eae a iI ae al aE IE SST DL a RETI RARE SOIT a a TEEN STELE EI ann ZITIERTE ree RE RENTE PETTINEO Sa ee Tea UST eS ela ae ee DESTINI Cr or Thre eT aa eS ESETTTTTTTTSTTTTTTTTTTTTTETTTTTTTTTTTTTTTTTTT S zZITTIETTTTTEHANHEHKHEHHESEKEFEKETT TT RIA CH en iia hi ae ae VITRINEN EE TS TT hl ii ei Le TRUE EE FIN Sra eae ME TM EINE SEAT TS iss ated = hall ee la ET DT TT So ah Ker NT TERRA ia AT Te aD ra ST a Si isa La Lo A ET ea RT ST Male VTA EI TTI TRO EI CE Ll ar ee TII Seal PT RECU co A A DU SMS RE A A ETTTTTTTTTST7TETTSTTTT Pe ep SE i are ERICE ITC] a ra TS aS RO ETTI ST eS ae CET ir. Se eT En Te nn STAATS SE ee era TETTEL a! TTS Pe a ITEM ee nn nn se . ee. Tre rer nern. . 8 © © © © we ee ee ee interstinctus bispecularis Lae ee Ser TT A A IE 1) N. Asia Minor. 4) S. Asia Minor. 2) Kauknaus. 1) Hungaria. DR. ANDREAS KLEINER (Augila 226 ah 9/1; / 4 9 e 11 4 WG 77 / ee N N EI 2. ábra. — Fig. 2. A szajkök elterjedése a rendszertan mai állása szerint. Verbreitungskarte des Eichelhähers nach dem heutigen Stande der Rassen-Forschung. 1. glandanus, 2. albipectus, 3. rufitergum, 4. hibermicus, 5. fasciatus, 6. corricanus, 7. ichnusae, 3. cretorum, 9. glaszneri, 10. serertzowi, 11. brandti, 12. kanauensis, 19. bambergi, 14. pallidifrons, 15. taczanneskii (kurilensia ?), 16. japonicus, 17. tokugarae, 18. namiyei, 19. hiugaensis, 20. orii, 21. hurcanue, 22. canpiusa, 23. krynicki:. 24. efricapillue, 25. rhodius, 26. iphigenia, 27. cerricalis, 28. whitakeri, 29. oenope, 30. leucotis, 31. oatesi, 32. pekingensis, 33. minhoensis, 34. rubrusus, 35. sinensis 38. tairanus, 37. rufescens, 38. persaturatus, 39. haringtoni, 40. inferstinetus, 41. bispecularis. @ Vizsgált példányok lelőhelye. — Fundorte der untersuchten Bälge. Genf Gyürüzeseel elért eredmény. — Fernfunde beringter Exemplare. + 1985/38] A CSARZARMADAR ELTERJEDÉSE CSONK A-MAGYARORSZAGON 227 A csäszärmadär elterjedése Csonka-Magyarorszagon. Irta: Dr. VERTSE ALBERT. Habár számos magyarországi barlang üledekeböl kerültek elő nagyszámmal fajdfélék maradványai, császármadár-csontmaradványok Magyarország területéről! csak az ó-ruzsini (Sáros m.) és a krapinai (Varasd m.) barlangok pleisztocén üledékéből ismeretesek. Az őslény- tani leletek tehát — anélkül, hogy ezt a jelenséget a mai állapotokkal kapcsolatba akarnók hozni — már a megelőző geológiai korból a császármadár elterjedésének azt a problematikus szórványosságát hangsúlyozzák, amely a mai állapotnak is elsősorban kérdéses pontja. A császármadár magyarországi elterjedését CHERNEL ISTVÁN? és SCHENK JAKAB! összegezték. CHERNEL felsorolja azokat a megyéket, ahol császármadár nem fordul elő, SCHENK pedig a fészkelés és elő- fordulás régióit jelöli ki. E Magyarországra vonatkozó elterjedési váz- latokból a határok összeszükülése következtében Csonka-Magyar- országra alig maradt valami, amit pozitiv adatként könyvelhettünk el, ezek is nagyrészben régi adatok ; erdős hegyvidékeink túlnyomó részé- nek elvesztése pedig a császármadár előfordulásának még a lehető- ségét is nagyon kis térre szoritották. A kérdés homályosságát még fokozta a legujabb irodalmi adatok csaknem teljes hiánya. Kivánatos volt ezek után, hogy a császármadár jelenlegi csonka-magyarországi előfordulásáról részletes adatokat kapjunk. amelyek alapján elterje- désük körvonalazható legyen, a régibb adatokkal pedig összeegyeztet- hető olymódon, hogy a csonka-magyarországi elterjedésében beállott változásokról lehetőleg tiszta képet kapjunk. Általános vélemény, hogy a császármadarak száma erősen meg- fogyott. A fogyás okát magyarázó vélemények azonban különbözőek, sőt homlokegyenest ellenkezők is. A kérdés tisztázását bizonyára meg- könnyiti, ha az elterjedési és az ezzel kapcsolatos számottevő biológiai adatokat, ugy a multból, mit a jelenből, a lehetőséghez mérten rész- letesen felsorolom. Előfordulási adatokért 1937. év október és november havában, elsősorban a m. kir. erdőfelügyelőségek és a kincstári erdő- birtokok erdőmérnöki karához fordultam kérdésemmel. Az előfordulás lehetősége szerint mintegy 30 helyre irt kérdőlevélre teljes számban beérkezett részletes válaszokért ezuton is hálás köszönetet mondok. . A beérkezett adatok alapján a császármadár csonka-magyar- országi elterjedése pontosan körvonalazható. Állandó előfordulásáról a következő önálló tájegységekről kaptam értesülést: Irottkő, 15° 228 DR. VERTSR ALBERT (Aquila Soproni hegyvidék, Dunazug-hegység, Börzsöny, Mátra BükkésazEperjes-Tokaji-Vulkánsor. Hiány- zik a Gerecse-hegységből, a Vértesből, a Bakony- bólésa Mecsek ből. Előfordulását, a régibb és a begyüjtött ujabb adatokkal együtt az alábbiakban részletezem. | . Az Eperjes-Tokaji-Vulkänsor végső nyulvinya az egyetlen csonka-magyarorszigi hegyvidék, amely még beleesik a császármadár gyakori fészkelési régiójába. Az állomány változatlanul jó. Szy DÉNES m. kir. erdőtanácsos írja Sátoraljaujhelyről: , Itt költ és jelenléte rendszeres. Különösen csoportosan található az Eperjes-Tokaji-Vulkánsor Mikóházától Erdőbényéig huzódó erdőségei- nek mélyebben fekvő bokros, főleg nedves völgyeiben, bodza, gala- gonya, vadrózsa. gyertyán, nyár- és bükkel boritott erdőrészekben, főleg északi kitettség mellett. Igen szépen szaporodik. Egy izben tavaly (1936) tavasszal egy nagyobb csapatot, kb. 20 darabból állót is volt alkalmam felverni." E vidékről legközelebbről Kassáról! ismerünk régibb ada- tokat. E legkiterjedtebb összefüggő erdőségeink egyikében a császár- madárállomány aránylag mindig számottevő lehetett. A Bükk-hegység pleisztocén-kori madárfaunájából eddigi ismereteink szerint hiányzott a császármadár, LAMBRECHT’ a Balla -, Istállóskői és Pesköi barlangokból kimutatott összesen 72 Tetrao tetrix, 249 Lagopus lagopus, 402 Lagopus mutus és 1—-1 Perdix és Crer maradványt, ezzel szemben egyetlen császármadár-marad- ványt sem ! A Bükk-hegység császármadarairól elsőnek HAVAS SÁNDOR" közöl részletes leirást 1860-b6l : , Különös örömömre szolgál itt megemli- tenem, hogy a Bikkben a császármadár még jó bőven található." 1860 október elején a szentléleki erdőkörbeli Lusta-völgyben 15—20 darabból álló , folt" repült el a feje felett . . ." kik tudják mily kis foltokban szokott a császármadár a legvadasb téreken is megfordulni, ez egyetlen adatból is biztosan a legerősbb állományra vonhatnak következtetést." Ezután ismerteti a császármadár életmódját, majd az elszaporodását gátló tényezőket részletezi, amelyek között első helyen az emlős és nagyobb szárnyas ragadozók és a késői telek szerepelnek, amelyek főként a tojásokban és fiókákban tesznek igen nagy kárt. IMEcs BÉLA" 1895-ből már kevésbbé van megelégedve a Bükk császár- madár-állományával, amelyről azt irja : ,,. . . de ő sincs olyan mérték- ben elszaporodva, mint amennyire a ránézve elég kedvező természeti viszonyoknál fogva az ember gondolná." LAKATOS KÁROLY?" 1598-ban pedig már egyenesen kipusztulásról ir: „...azt állitják róla, hogy kipusztulófélben volna ; s tényleg csakugyan több helvről, igy a Bor- 1035/38] A CSASZARMADAR ELTERJEDÉSE CRONKA-MAGYARORSZAGON 229 sod megyei u. n. Bükk-erdöböl csaknem egészen ki is veszett ; másutt teljesen eltünt évtizedek óta." Ezután már csak BOÉR MIKLÓS" emlé- kezik meg a Bükk császármadár állományáról. 8 ezzel ki is merül az irodalmi hagyaték. Kérdő leveleimre a Bükkből a következő helyekről kaptam választ : Bányabükkről irja DR. KovAcs ZSIGMOND m. kir. erdőmérnök : , Szépen költ. gyakran látni 15 csirkéből álló csapatot is. Az erdő- kincstári területen védelemben részesül. ennek ellenére nincs sok belőle, amit azzal lehet magyarázni. hogy a róka. a vadmacska és a nyest a még repülni nem tudó csirkékből sokat elfog. A kincstár erdőgazda- ságában 100—150 darabra lehet becsülni a császármadarak létszámát." Gyertyänvölgy: VeLics GYULA m. kir. főerdőmérnök értesítése szerint a császármadár feltalálható és költ is ott. Szentlélek: RIMLER LÁSZLó m. kir. s. erdőmérnök irja : ,,. . . a kerületemben, bár meglehetős gyéren. de fordul elő császármadár és költ is ott . . . jelenlétének fôfeltétele az abszolut nyugalmas terület." Nagysom- ról irja VITÉZ FEJES JÓZSEF m. kir. erdőtanácsos : ,,. . . A császármadár előfordul nálunk, itt költ és jelenléte rendszeres . . . egyik esztendőben jóval nagyobb a számuk. igy a mult esztendőben is. a másikban keve- sebb. Ezt az ingadozást azonban nem a vadászat okozza, mert majd- nem teljes kiméletet élvez, hanem valószinüleg a ragadozók tapasztal- ható elszaporodása . . . Tavaszonként nagyon szép mennyiségben látunk csirkéket. de gyámoltalan madár lévén. valószinüleg a róka. vad- macska, nyuszt pusztit el belőlük igen sokat.“ Mocsolyästele- pen KÖNTZEY ÁRPÁD m. kir. erdőmérnök értesitése szerint feltalál- ható. Lillafüredröl irja BÁNKY GYULA m. kir. 8. erdőmérnök : »Lillafiired, Hollós, Ujhuta környékén 8—10 párt ismerek. mely min- den évben költ is . . . kevés számban bár. de mindenütt megtalálható." Parasznyán VITÉZ BORSAY FERENC m. kir. erdőmérnök értesitése szerint szintén jelen van. Végül Egerböl irja SURJANSZKY KALMAN m. kir. főerdőtanácsos : ,,. . . az egri érsekség Gyöngyössölymos. Felső- tärkany, Felnémet. Szarvaskő községei határában. valamint Gyöngyös- oroszi és Nagybátony-Hasznos községek határában fekvő erdőkben nem elvétve fordul elő. hanem inkább gyakori a császármadár. Mégis csak oly mértékben fordul elő. hogy szaporitás végett sohasem lövik. Hivóval való vadászata igy itt mondhatni ismeretlen." A császármadár tehát, ha nem is a HAVAS SÁNDOR emlitette 1860 év körüli bőségben; de még mindig szép számmal található a Bükkben s ha a LAKATOS-féle adatnak bár nem szószerinti értelmében hitelt adunk, ugy javulás tapasztalható, ami bizonyára a kincstári erdöbirtokok gonddal vezetett vadászati viszonyaiból következik. A Mátra császármadarairól elsőnek KEMPELEN R.'° emlékezik 230 ; DR. VERTSE ALBERT | {Aquila meg 1868-ból, majd FRIVALDSZKY-'' és CHERNEL I.-tél'* ismerünk ada- tokat, mindkettőt 1888-böl. A Mátrából három helyről kaptam adatot. Darnóról irja SZABÓ GÉZA m. kir. 8. erdőmérnök : ,,Darnò, Sirok, Szajla, Recsk, Matraballa, Mátraderecske községek határában feltalálható. Sajnos, mint a legtöbb földön fészkelő szárnyasvad, nem tud elszaporodni a vadmacska és a róka miatt. Kőkutról irja VITÉZ LUKÁCS KÁROLY m. kir. erdő- mérnök : ,,... kerületemben mindenütt előfordul kisebb inennyiség- ben. Hogy nagyobb mennyiségben nem tud, azt a sokféle ragadozónak tulajdonitom . . ., mindenütt találkoztam velük; inkább a völgyekben, viz közelében, a Mátra ugy az északi mint a déli oldalán." Parádról irja GALAMBOS GÁSPÁR m. kir. s. erdőmérnök : „A parádi erdöhivatal kerületében, Parád, Bodony, Balla községek határában feltalálható gyér számban. A Mátrában költ a császármadár, mint arról pár napos csirkék megtalálásával magam is meggyőződtem." Regibb keletü részletesebb adatok hiányában az állomány való- szinü fogyására megközelithetőleg sem következtethetünk, azonban a Matra császármadár-állománya a Bükkével szemben sohasem lehetett . jelentős. Egyébként az Eperjes-Tokaji-Vulkánsortól kezdődőleg, a Bükkön és Mátrán keresztül, majd a Börzsöny-hegységen át a Pilis- hegységig a császármadarak fokozatos fogyása nyomon követhető. A Börzsöny-hegység császármadár-állománya már jóval gyérebb az előbbieknél. NAGY ZOLTÁN m. kir. erdőtanácsos irja N a g y- marosról: ,,. . . kerületemben csak Nagymaros és Zebegény köz- ségek határában fordul elő, leginkább a Duna felé néző erdőrészeken. Az általunk eddig észlelt 4—6 darab császármadár létszámában vál- tozas nem mutatkozik — a legnagyobb kimélet ellenére sem — s fiata- lokat eddig nem láttunk, jóllehet biztosan tudjuk, hogy a mi terüle- tünkön vannak tavasszal a kotlás idején." Értesülése szerint Dios - jenő vidékén is feltalálható a császármadár. Itt emlitem meg, hogy a váci püspökséghez tartozó verőcei erdőben a , Kőhegy" -ben is figyel- tek meg egyes példányokat 1889-ben. (Vadászlap 1839.) ADunazug-hegység és annak magja a Pilis, az Eperjes- Tokaji-Vulkánsornál kezdődő előfordulási területsávnak a végső része. Ma már csak a Szentendre-Esztergom-Visegrád bezárta háromszöget tekinthetjük előfordulási területnek, amely néhány évtizeddel ezelőtt még jóval nagyobb volt s a budai hegyeket és a Vértes-hegységet is magába foglalta. BÉL MÁTYÁS" még gyakorinak mondja Pest-megyé- ben a császármadarat, sőt a Cse pel-sziget északi részének állat- világára vonatkozó OLÁH MIKLÓS-tól vett idézetében a felsorolásban szereplő ,erdei tyukok“ név alatt is bizonyára császármadár értendő (fácánt, foglyot külön emliti), habár GROSSINGER!! e névvel a nyir- 1935/88) A CSASZARMADAR ELTERJEDÉSE CSONKA-MAGYARORSZAGON 231 fajdot illeti. Itt azonban valöszinüleg Grossinger téved. Nyirfajd itteni előfordulásának nem leljük nyomát. mig a csäszärmadär budai hegy- ségben való hajdani gyakorisägäbél és ismeretes köborläsi hajlamabol önként adódik, hogy a csepel-szigeti homokbuckák borckäsaiba — ahol talan költöttek is — a termest lelegelni bizonyära ellatogattak. „A dombokon, sőt itt-ott a sik területeken is borékabokrok zöldelnek s néhol tülgy- és nyirfa is van, többnyire azonban cserje látható, mely majdnem az egész szigeten szabadon nő . . ." (BÉL M.) A császármadár Csepel-szigeten való költésének valöszinüseget megerösiti egy alább található adat. PETÉNYI" 1851-böl emlit egy budai hegyekből került példányt, ugyanő a Vértes- hegységet mint lelőhelyet emliti. DR. KORNHUBER!" Budára vonatkozó adata után HAVAS SÁNDORTÓL!" (1863) kapunk hirt a Pilisre vonatkozólag, hol: „...a császármadár némely helyütt szép foltokban . . ." található. Ugyane szerzőtől!" (1867) abudaihegvekre vonatkozólag ez olvasható : , állandóan tanyáz a Jánoshegy környékén egy csapat császármadár is — egy 82 éves vadász éppen a Jánoshegy tetején lőtt egyet ezelőtt két évvel — mult tavasszal pedig kutvam előtt szintén láttam egy tojót felkelni." Meg kell emlitenünk. hogy a fenti szerző, mint általában a kora- beli vadászirók. minduntalan sajnálattal emlegeti a rendezetlen vadá- szati viszonyok miatt lépten-nyomon tapasztalható rohamos vad- pusztulást. Különösen a vad szaporodási idején is korlátlanul űzött agarászatokat és a kopózást, továbbá a szokatlan nagy méretekben folyó vadorzást emlegeti mint főpusztitó tényezőket. de minden vadá- szati mód. mert korlátozás alig van, romboló hatásu. A lőfegyverek erre az időre eső nagyméretü elterjedése és az erdőirtás karöltve jár- nak a vadállomány pusztitäsaban. az országos érvényü vadvédelmi intézkedések pedig még csak ekkor érlelődnek. Különösen a császár- madár-állománnyal kapcsolatban érezhető ez az áldatlan állapot. A ,Vadászlap"" 1889-ik évfolyama öt csapat császármadárról ad hirt aszentendreierdökböl. Ugyanez évfolyamban egy érdekes fészkelési adat olvasható : ,,...e tavaszon (1889) pedig egy | pár császármadár a monostorszigeti udvari vadászterületen költött is, ami annál meglepőbb, mivel a sziget, a rajta előforduló kisebb halmok és emelkedésektől eltekintve, egészen sik és ugyszólván tiszta homoktalaj. Érdekes, hogy ez az egész fészekalj császármadár még mindig a szigeten együtt tartózkodik." (Szeptember.) E költési hely a BéL MÁTYÁS emlitette csepel-szigeti borókás homokbuckakkal topografiailag azonos és mindkettő közvetlenül határos a császármadár még csaknem mai elterjedési határaival ! A Vadászlap" (1891) értesülése szerint BREUNNER ÁGOSTON GRÓF leányfalusi és azon tul fekvő pagonyaiban megkezdett telepitésbôl 232 DR. VERTSE ALBERT ‘(Aquila szaporodtak el a szentendrei csészérmadarak! E hir valódiságát kétségbe kell vonnunk, mert Szentendre körül a csészérmadarak ősidők óta jelen vannak. Legutóbb BOHUTINSKY KÁROLY erdőgondnok a Szent- endrétől nyugatra fekvő erdőkben 1936-ban lőtt egy példányt, melynek tollait láttam. A környéken nagyon ritka. Kérdő levelemre BÁRTFAY BÉLA m. kir. főerdőtanácsos irja, hogy budakeszii 20 évi ott tartózkodása alatt nem észlelt császár- madarat. Öreg erdőőrei emlitették, hogy azelőtt, mig az erdőgazdasági üzem nem volt oly belterjes, állandóan tartózkodott a Damgraben nevü erdőrészben császármadár. Kb. 1935-ben egy őszi hajtóvadászaton állitólag lőttek egy példányt. Esztergomböl írja HAJDU GYULA m. kir. erdôtanäcsos : „Usäszarmadarat Esztergom város erdejében elsöizben 1925-ben láttam. Akkor ott két csapatot figyeltem meg. Az erdőőröktől beérkezett jelentések szerint ott, ugy mint a közala- pitvány pilismaróti és szentléleki erdejében ma is tartózkodik, vagyis ezen erdőkben költ is. Főtartózkodási helye véleményem szerint Esz- tergom város Feketehegy nevü. továbbá a közalapítvány Hrebeny nevü erdőrésze egészen Dobogoököig. de lehet azon tul is. a visegrádi kincstári erdőkig. A jelenlegi állományt legföllebb 20 darabra becsülöm." Visegrádról irja VITÉZ TELGÁRTHY JENŐ m. kir. föerdömernök : , Visegrád, Dunabogdány és Tahitótfalu községek határában a kincs- tári erdőben előfordul a császármadár, bár kis mennyiségben és mind- inkább fogyóban van". GYÖNGYÖS-HALÁSZI TAKÁCH GYULA főszerkesztő szóbelileg közli, hogy a Pomáz felett volt vadászterületén előfor- dult a császármadár, de rendkivül kevés. Talán ezer holdra ha jutott kettő darab. A császármadarak fogyását a ragadozók tulságos kiirtása következtében elszaporodott peléknek és a siündisznóknak a rovására irja, amelyek a tojäsokban tesznek igen nagy kárt. Esztergom megyé- ből VASVÁRI MIKLÓS DR! emlit egy lelőhelyet, közelebbi adat nélkül. Itt kell megemlitenem még két lelöhelyi adatot. Az egyiket 1 8 a 8 z e g- ről kaptam KACHELMANN OTTÓ m. kir. erdőtanácsostól, ki irja, hogy 1835. őszén hajtásban lőttek egy császármadarat. Kilenc évi ott tar- tózkodása alatt ez volt az első eset. VERMES IMRE m. kir. 8. erdő- mérnök pedig Gödöllőn két izben látott csiszirmadarat (1936. VII. 15-én) vizslája előtt fölrebbenni. Ezek a példányok a kétes buda- keszii példánnyal együtt, a pilisi állomány elkóborolt példányai lehettek. A Vértes-hegységgel kapcsolatos Dunazug-hegység császármadár- állománya az utolsó száz éven belül kimutathatóan megfogyott, elter- jedésének határa összeszükült, egyben az Eperjes-Tokaji-Vulkansornal kezdődő, lincszerüen egymásba kapcsolódó előfordulási területeinek folytonossága itt véget ér. Csonka-Magyarorszägi előfordulása ezután már csak Sopron- és Vas-megyékből ismeretes. 1935/38] A CS{SZÂRMADAR ELTERJEDÉSE CSONKA-MAGY ARORSZ,AGON 233 Kőszeg vidékéről CHERNEL KALMAN-t6l?? ismerjük az első császár- madár-adatot. 1873-ban lőttek egyet, emberemlékezet óta az első pél- dányt. Ugyanekkor siket- és nyirfajdokat is ejtettek el Kőszeg hatá- rában. holott fajdok azelőtt ott nem voltak találhatók. CHERNEL I." ebből azt következteti, hogy a fajdok elterjedésének déli határai meg- nagvobbodtak. LAKATOS! azonban azt bizonyitja. hogy az 1873-ban Vasmegyében megjelent fajdok a Stájer határszélen akkor folyamatban lévő erdőirtások következményei. CHERNEL:! ezután az Aguilában közöl császármadár-adatokat : 1905-ben XI. 13-án a Borostyánkő - hegységben 7 darabot látott, ugyanakkor Pink af ő vidékén is szórványosan feltalálható. CHERNEL óta kőszegi császármadár-adatunk nincs. Érdeklődésemre KÁLMÁN BÉLA m. kir. erdőtanácsos irja : .,Vas vármegyében a császármadár Kőszeg város felső erdejében fordul elő. Az erdő a kőszegi „Irottkö“ hegycsoporthoz tartozik. 1934—35. év telén lőttek egy darabot, 1936. évben pedig az u. n. hirmashatarnal fekvő erdőben a beérkezett jelentések szerint rendszeresnek mondható. Költését még nem figyelték meg." Sopron környékéről 1881-böl ismerünk császármadár előfordulási adatot FÁszL ISTVÁN hagyatékából. A császármadár mai . sopronmegyei elterjedésére. ezzel kapcsolatban a csonka-magyarországi szórványos előfordulás magyarázatára figyelemreméltó megallapitàso- kat közöl RÓTH GYULA soproni erdészeti egyetemi tanár : „... a csá- szármadár a soproni erdőkben állandó vad. előfordulása azonban csak szórványos és minden igyekezetünk és kimélésünk ellenére nem tud felszaporodni. Költést majdnem minden esztendőben találunk. 5—6 darabból álló csapatot nyáron és ősszel ismételten megfigyeltünk: télen át azonban lecsökken ujra és csak kevés pár marad meg tavaszra. Az. okát a táplálék hiányos voltában kercsem; a mi gondozott erdeink- ben hiányzanak vagy legalább is fogynak azok a bogyós cserjék. ame- lyek termése hosszabb időn át megmarad. ezért bogyót és szemet nem talál a császármadár eleget, rügy és fű ugyanis nem elégiti ki az igényeit. Azt is tapasztaltam, hogy tartózkodási helyének az a nagyfoku állan- dósága, amit másutt (Erdély, Felvidék) megfigyeltem. az itteni vidéken nyilván éppen a táplálkozási viszonyok miatt nincs meg. Erdélyben vagy a Felvidéken. ahol egyszer láttam császármadarat. ott biztosan megtaláltam azt ujra, alig pár hektár területen belül. Sopronban ez nincs meg, sokkalta kóborabb, amit a táplálékszerzés nehézségeinek rovására kell irnom." Végül meg kell emlitenem, hogy az 1930. körüli években Bánok- szentgyörgy (Zala m.) vidékén ejtettek el, egy bizonyára a hor- vátországi erdőségekből elkóborolt példányt. (VASVÁRI M. DR.) g 234 DR. VERTSE ALBERT (Aquila A csészérmadär elterjedésében beállott változásokat mindössze egy évszázadra nyomozhatjuk vissza Csonka-Magyarország területén. Az aránylag rövid idő és a vizsgált elterjedési területek csekély volta ugyan gyérszámu adatokat nyujtanak, ezzel szemben ättekinthetö- ségükkel előnyösebbek arra, hogy az elterjedést befolyásoló tényeket . tisztábban megláthassuk. 3. ábra. — Fig. 3. A folytonos vonalak a jelenlegi fészkelő területek, a szaggatott vonal a száz év előtti elterjedés határát jelzik. Die stetigen Linien umrahmen die jetzigen Brutgebiete, die gebrochenen Linien zeigen die Brutgebiete vor 100 Jahren an. e Lelőhely, Fundort. 1. Eperjes—Tokaji Vulkánsor. 2. Bükk-, 3. Mátra-, 4. Bör- zsöny; 5. Dunazug-, 6. Budai-, 7. Vértes-, 8. Irottkö-, 9. Soproni-, 10. Bakonyi, 11. Mecsek-hegység, Gebirge. I. Monostorsziget, M. Insel. II. Csepelsziget, Cs. Insel. A csaszarmadar elterjedésének története a kòvetkez6képen vazol- ható : a pleisztocen-fossiliak gyér volta azt igazolja, hogy a csészärmadär csak akkoriban kezd elterjedni kòzéphegységeinkben és pedig a pleisz- tocén-kor végén, a postglaciális időszak után, amikor a siket- és höfajd lakta vegetáció az észak felé összezsugorodó subarktikus klimá- val részben a hegyvidékek magasabb régióiba, részben észak felé huzód- nak és helyet adnak az akkor még főként a lapályokon élő ősi lomb- erdőnek, amellyel egyetemben lépett a höfajd nyomába a csäszär- madár. 1035/88) A CSASZARMADAR ELTERJEDÉSE CSONKA-MAGYARORSZAGOM 235 A történelem elötti időkben való elterjedése is csupán sejthető, de valószinü, hogy az Alföldet akkor még nagy terjedelemben boritó erdőket (l. Rapaıcs R. DR.: Az Alföld növényföldrajzi jelleme. Erdé- szeti kisérletek XX. évf.) főként a homokos talaju, borókásokkal vegyes galéria-erdőket s lápi erdőket széltében lakta. A történelmi időkben való, főként a mai állomány egy valószinüleg hajdani elterjedésében - változatosabb, számában bővebb állomány maradéka, mely az alföldi erdők kipusztulásával középhegységi erdeinkbe szorulva, ott ma már nem talál teljes mértékben kielegitö életteret, inkább csak menedéket, mely állapottal karöltve járt az a jelenség, hogy e hasonló geologiai fölépitésü és azonos növényzetü tájak maradék császármadár-állományai . az erdők fogyásával párhuzamosan egymástól elszigetelődtek. A lokális és időszakos pusztitó tényezőkkel szemben ilymódon fennmaradásuk lehetősége a minimumra csökkent és sok helyütt ki is pusztult. Átfogó jelentőségü pusztitó tényezőnek szükség szerint a nagy- méretü erdőirtásokat kell tartanunk. Ehhez járult az évszázadokon át korlátozás nélkül üzött vadászat és az utolsó évszázadban általánossá lett és a császármadár létfeltételeit nagymértékben csökkentő modern erdőgazdálkodás. A szaporitást tönkretevő kedvezőtlen időjárást, a tojást és fiakat pusztitó ragadozó állatok kártevéseit csak mint lokális és időszakosan pusztitó tényezőket kell értékelnünk. A császármadár mai elterjedésében beállott változások. amint az utolsó évszázad elszórt adataiból megállapítható, a következők : a Vér- tes és budai hegyekből való visszahuzódás, a kőszegi bevándorlás és a számbeli általános lecsökkenés. A csonka-felvidéki állomány mennyi- ségileg az Eperjes-Tokaji-Vulkánsortól kezdődőleg a Dunazug hegy- ségig fokozatosan fogy s az utóbbi helyen elterjedése véget ér. Mai elter- jedésében törvényszerüen igazodik legmagasabb hegységeink erdösegei- . hez, azonban a monostorszigeti és valószinü csepelszigeti hajdani köl- tésük alapján is ugy látszik nem annyira a hegyvidék, mint inkább az ott található, természetének megfelelőbb ősibb állományu erdők azok, amelyek előfordulásának elsősorban biztosítékai. Táplálkozásának bizonyos foku igényessége folytán léte ugyan szorosan kapcsolódik a lomberdők életteréhez, azonban a bogyótermés helyenként és időszakonként változó mennyiségü termésével párhuza- mosan az állomány mennyisége mindig ingadozó lehetett s legalább is a történelmi időkben — aránylag sohasem volt sok. Számbeli lecsök- kenése ennek következtében elsősorban az erdőirtásokban és az egy- oldalu modern erdőkezelésben keresendő, amellyel párosult az elő- szeretettel üzött és aránylag könnyü vadászata is. Időszakos táplálékhiány vagy egyéb kényszeritő körülmények folytán (erdőirtás) nagy távolságokra elkóborol, sét át is telepedik + 236 DR. VERTSE ALBERT (Aquila (kőszegi bevándorlás). Az Irottkön való meghonosodäsa azt bizonyitja, hogy ott hajdan jelen volt, de kipusztult — mint most a Vértes- és budai hegyekből — azonban az Irottkővel kapcsolatos Stájer Alpok császármadár-állománya, az ott történt nagyméretü erdőirtás kapcsán a bevándorlást és ujból való meghonosodást lehetővé tette. A Dunazug- hegység rendkivül lecsökkent állománya a Vértes és Bakony felé ilyen utánpótlásra nem képes. — A Bakony- és Mecsek-hegységekben bizonyára honos volt a császár- madár, azonban e hegységek erdőségei idők folyamán tulságosan elszi- getelődtek, ujabb bevándorlás nem történhetett s a maradék állomány lassan kipusztult. | A csäszärmadär csonkamagvarorszägi maradék állományának rohamos pusztulása — amint az a korabeli irók adataiból sejthető — a mult század közepetáján kulminált. A vadászati viszonyok időköz- ben való rendeződése nagyobb erdőségeink maradék állományát meg tudta ugyan tartani 8 az állomány pusztulása ugy látszik megállott, számbeli gyarapodásukat azonban az uralkodóvá lett egyoldalu erdő- kezelés meggátolja. Csonka-magyarországi előfordulások irodalma. LAMBRECHT K.: Palaeornithologie. Berlin 1933. p. 755. CHERNEL I.: Magyarország madarai. Budapest 1899. p. 365. SCHENK J.: A magyar birodalom állatvilága. Madarak. Budapest 1917. p. 90. SCHENK J.: M. kir. Madártani Intézet cédulagyüjteménye. LAMBRECHT K.: A borsodi Bükk fossilis madarai. Aquila XIX. 1912. p. 270. . Havas S.: Vadászrajzok. Vadász- és versenylap. 1861. . IMEcs B. : Vadászrajzok. Vadászlap XVI. 1895. p. 369. LAKATOS K.: A császármadár. A Természet 1898. IV. BoER M.: A Szilágyság faunája. Vadászlap XXVI. 1905. p. 288. 10. KEMPELEN R.: Heves és K. Szolnok vm. állattani leirása; ALBERT F. — Heves és K. Szolnok vm. leirisa. Eger 1868. p. 178. 11. FRIVALDSZKY J.: Aves Hungariae. Budapest 1801. 12. CHERNEL I.: Die Vogelsammlung im SchloBe Lockenh. Ornith. Jahrbuch. I. 1890. p. di, 33. BEL M.: Notitia Hungariae Novae Historico Geographica. Buda 1736. PécELY ÖDÖN dr. forditiisa. 14. GROSSINGER J.: Universa Historia Physica etc. Pozsony és Komárom 1794. 15. PETÉNYI J.— CSôRGEY T.: Madärtani töredékek. Budapest 1904. 16. Dr. KORNHUBER: G. A. Syst. Ueb. d. Vögel Ungarn. Sechstes Jahrespr. d. off. Ober- Realschule. Presburg 1856. p. 37. è 17. Havas S.: Vadäszrajzok a Pilisi hegyekből. Vadäsz- és Versenylap 1867. p. 1. IS. Havas S.: Vadaszrajz a budai hegyekböl. Vadäsz- és Versenylap 1863. p. 384. 19. Vadiszlap: X. 1589. p. 326; XII. 1591. p. 157. 20. Vadaszlap: XI. 1891. p. 157. 1. Dr. VasvARI M.: A caäszärmadärröl. Az Erdő VI. 1932. I. p. 10. 2. CHERNEL K.: Koszeg jelene ¢s multja. 1877. p. 52. . 3. CHENE I.: A fajdok elterjedése a Dunäntul nyugati hegyläncaiban. Vadäszlap VII. S86. p. 356. 24. CHERNEL ].: Adatok Magyarország madärfaunäjähoz. Aquila XIV. 1907. p. 182. SENS eS 1938/88) DIE VERBREITUNG DES HABELHUHNS IN RUMPF-UNGARN 237 Die Verbreitung des Haselhuhns in Rumpf-Ungarn. Von Dr. ALBERT VERTSE. Die Veränderungen, die in der Verbreitung des Haselhuhns ein- getreten sind, laßen sich für das Gebiet Rumpf-Ungarns bloß auf ein Jahrhundert zurück verfolgen. Diese verhältnismäßig kurze Zeitspanne und die geringe Zahl der untersuchten Verbreitungsgebiete liefern zwar nur spärliche Daten. die aber infolge ihrer Übersichtlichkeit ein umso klareres Bild aller jener Faktoren vermitteln können, welche auf die Verbreitung unseres Vogels einen Einfluß haben. Die Verbreitungsgeschichte dee Haselhuhns läßt sich kurz wie folgt skizzieren: Das spärliche Vorkommen der Pleistozän-Fossilien (siehe Lambrecht : Palaeornithologie) spricht dafür. daß das Hasel- huhn sich in unseren Mittelgebirgen erst zu Ende des Pleistozän, nach Ablauf der postglacialen Periode auszubreiten begann. Damals zog sich die für die Existenz des Auer- und Schneehuhns günstige Vegetation zugleich mit dem nach Norden zusammenschrumpfenden subarktischen Klima teils in die höheren Regionen der Gebirge, teils ebenfalls gegen Norden zu hinauf ; an ihre Stelle traten die damals hauptsächlich noch in den Niederungen vorkommenden Laub-Urwälder. und mit ihnen an Stelle des Schneehuhns — das Haselhuhn. Auch bezüglich seiner Verbreitung in prähistorischer Zeit laßen sich keine sicheren Angaben machen ; wahrscheinlich bewohnte es die damals weit ausgedehnten Wälder des Alföld, hauptsächlich die sandigen, mit Wacholderbestinden vermischten Galeriewalder sowie die Sumpfwälder in ihrer ganzen Ausdehnung. Eine Angabe aus dem XVI. Jahrhundert spricht für die Möglich- keit eines Vorkommens (eventuell auch Brütens) in den mit Wacholder- beständen untermischten Wäldern der Csepel-Insel. Bekräftigt wird diese Annahme durch ein im Jahre 1889 beobachtetes Brutvor- kommen bei Monostorsziget. Die beiden Inseln sind etwa 25 km von einander entfernt und in topographischer Beziehung gleichartig. Der aus geschichtlicher Zeit stammende, besonders auch der heutige Haselhuhnbestand ist als Überbleibsel eines wahrscheinlich früher weiter verbreiteten und zahlenmäßig stärkeren Bestandes anzusehen, welcher nach dem Verschwinden der Alföld - Wälder in die Wal- dungen unserer Mittelgebirge seine Zuflucht nahm. Dort findet er heute allerdings nicht mehr einen in jeder Beziehung zufriedenstellenden Lebensraum, sondern eher bloß eine Freistätte. Hand in Hand damit 238 DR. ALBERT VERTSE " (Aquila geht die Erscheinung, daß die Restbestände des Haselhuhns in diesen geologisch ähnlich aufgebauten und mit gleichem Pflanzenwuchs aus- gestatteten Gegenden durch das allmähliche Verschwinden der Wälder in ihrem Zusammenhang zerrissen und isoliert wurden. Ihre Existenz- möglichkeit gegenüber den . lokalen und periodischen Zerstörungs- faktoren sank infolgedeßen auf ein Minimum herab, was auch tatsäch- lich vielerorten das Aussterben dieses Vogels zur Folge hatte. Als einen Zerstörungsfaktor von umfaßender Bedeutung müßen wir notgedrungen die großzügig durchgeführten Forstrodungen betrach- ten. Dazu kommt die Jahrhunderte hindurch schrankenlos ausgeübte Jagd. und schließlich — im letzten Jahrhundert — die moderne Forst- wirtschaft. welche die Lebensbedingungen des Haselhuhns in hohem “ Maße gefährdet. Wetterkatastrophen, die zur Vernichtung der Brut führen, sowie Vernichtung von Eiern und Jungen durch Raubzeug dürften bloß als lokale und periodische Zerstörungsfaktoren gewertet werden. Die in der heutigen Verbreitung des Haselhuhns eingetretenen "Veränderungen sind — soweit sich aus den vereinzelten Daten des letzten Jahrhunderts feststellen läßt — folgende : Rückzug bezw. Aussterben aus den Vérteser und Budaer Bergen, Einwanderung nach "Kőszeg. allgemeine zahlenmaBige Abnahme. (Auf dem Irottkö- Gebirge bei Köszeg erschienen Auer- und Haselhuhn. im Jahre 1873, als in den benachbarten Steirer Alpen grosszügige Wald- rodungen durchgeführt wurden. Bis dahin waren diese Vögel dort un- bekannt.) Der Haselhuhnbestand von Rumpf-Oberungarn ist von der Linie des Vulkan-Gebirges E perjes—lokaj angefangen biszum Dunaknie-Gebirge zahlenmäßig in ständiger Abnahme begriffen ; an letztgenanntem Orte hört die Verbreitung ganz auf, Das heutige Vorkommem des Haselhuhns ist zwangsläufig von den Wal- dungen unserer höchsten Gebirge abhängig, doch scheint das frühere Nisten bei Monostorsziget und vielleicht auch bei Csepel-, sziget dafür zu sprechen, daß nicht so sehr das Gebirge, als vielmehr die dort vorhandenen, der Natur dieses Vogels besonders zusagenden urwüchsigeren Waldbestände in erster Linie sein Vorkommen sicher- stellen. Da das Haselhuhn in seiner Nahrung bis zu einem gewissen Grade anspruchsvoll ist, blieb seine Existenz mit dem Lebensraum der Laub-- wälder eng verknüpft, doch konnte — parallel mit dem stellenweise und periodisch wechselnden Reichtum an Beerenfrüchten — die Größe. des Bestandes immer gewißen Schwankungen unterworfen sein und war, : wenigstens in geschichtlicher Zeit, verhältnismäßig niemals bedeutend, . : Die zahlenmäßige Abnahme der Bestände ist infolgedessen in erster 1985/38) DIE VERBREITUNG DES HASELHUHNS IN RUMPF-UNGARN 239 Linie in den Waldrodungen und in der einseitigen modernen Forst- wirtschaft zu suchen, wozu noch die mit Vorliebe ausgeübte und ver- hältnismäßig leichte Jagd kommt. Bei periodischem Nahrungsmangel oder aus sonstigen zwingenden Gründen (Waldrodung) wandert das Haselhuhn weit weg, oder über- siedelt sogar (Köszeger Einwanderung). Seine Einbürgerung auf dem Irottkö beweist, daß es dort früher einmal heimisch war, jedoch ausstarb (wie jetzt aus den Vérteser und Budaer Bergen), doch machten die Haselhuhnbestände der mit dem Irottkö zusam- menhängenden Steirer Alpen im Anschluss an die dort groß- zügig durchgeführten Waldrodungen eine neuerliche Zuwanderung und Neuansiedlung möglich. Der sehr geschwächte Bestand der Duna- knie-Berge ist zu einem solchen Nachschub — in der Richtung des Vértes und Bakony — nicht mehr fähig. Im Bakony- und Mecsekgebirge war das Haselhuhn eicher auch ansäßig, doch blieben diese Gebirgswaldungen im Laufe der Zeit zu sehr isoliert, sodaß keine neue Zuwanderung erfolgen konnte und die Bestände langsam ausstarben. Die rapide Abnahme der Restbestände des Haselhuhns auf dem Gebiete Rumf-Ungarns erreichte — wie aus den Angaben zeit- genößischer Schriftsteller gefolgert werden kann — um die Mitte des vorigen Jahrhunderts ihren Höhepunkt. Zwar konnte die inzwischen erfolgte Regelung der Jagdverhältniße Reste dieser Vogelart in unseren größeren Gebirgen erhalten, zwar scheint der weitere Aussterbungs- prozeB zum Stillstand gekommen zu sein: — eine zahlenmäßige Ver- . mehrung des Haselhuhns wird aber durch die jetzt herrschende ein- seitige Forstwirtschaft dennoch unmöglich gemacht. A Magyarországon előforduló süvöltökröl. Irta: Dr. GRESCHIK JENŐ. A Magyarországon előforduló süvöltökröl a legujabb időkig CHERNEL nyomán az a felfogás uralkodott, hogy hegyvidékeinket a kisebbik fajta : Pyrrhula pyrrhula europaea VIErLL. lakja és ott fészkel is, mig a nagy v. északi fajta : P. p. pyrrhula L. csak télen látogat el hozzánk s ilvenkor az Alföldön is található a kisebbik fajtával együtt. MADARASZ azonban már 1884-től kezdve a nagy fajtát tartotta a hegyvidéken fészkelőnek 8 a kisebbiket télen kóborlónak. Ugylátszik, hogy nálunk CsATÓ külön- böztette meg először a két fajtát, mert a Természetrajzi Füzetek 1882. évf. 18-ik oldalán emliti, hogy 1879. III. 16-án a nagy süvöltő előfordulá- 240 DR. GRESCHIK JENO [Aquile sat sikerült Erdélyben megällapitania s 1885-ben azt irja, hogy Alsó- fehér- és Hunyad megyében a kis fajta a hegyvidéken fészkel, a nagy csak télen fordul elő s kérdés, vajjon költ-e a hegyek fenyveseiben. Tehát CsAT6 már CHERNEL előtt a kis fajtát tartotta nálunk fészkelőnek. CSATÓ szárnyméretei a nagy süvöltöröl: g 90—93, © 90—93, a kis süvöltőről: 4 87—92, 9 86—90 mm. GREISIGER 1883. és 1888-ban Szepes megyéből és a Magas Tátrából csak egy fajtát ismer : az europaea . VIEILL.-t. FRIVALDSZKY csak a nagyot emliti, ez költ. HARTERT nagy munkája első kötetében (1903) a Középeurópában fészkelőket europaea- hoz sorolta ; szárnyméretei : P. p. p. d 93—98, P. p. eur. $ 81—88°5 mm. HiRTZ 1912-ben a nagyot Magyar-, Horvát- és Szlavonországban csak téli vendégnek tartja, Magyarországon a kisebbik költ. DOMANIEWSKI . 1915-ben a galiciaikat, SITOWSKI 1916-ban a Pieninek madarait europaea- hoz vonja. STRESEMANN 1919-ben tanulmányt irt az európai süvöltőkről, melvben a nagy- és kis fajta közé még egy közbülső formát P. p. germanica BREHM néven iktatott, melv szerinte a nagy- és kis fajta keresztezése. BREHM KERESZTÉLY Lajos ugvanis már 1831-ben ezen a néven egy Németország hegyvidékeinek tenyveseiben és bükköseiben élő közép- . termetü süvöltöt választott külön.!) STRESEMANN szerint a Kárpátokat lakó, továbbá a balkáni süvöltők a nagy fajtához tartoznak, a Kárpátok- ban fészkelők télen elárasztják az Alföldet. Megjegyzem, hogy szerzőnek Magyarország területéről a fészkelés idejéből nem voltak példányai, hanem csak téliek, főleg Nógrád- és Vas megyékből. 351 megvizsgált süvöltői között különben is feltünő kevés volt a fészkelés idejéből való. Hazánkra vonatkozó következtetései a kevés számu téli példányon kivül főleg irodalmi adatokon (közöttük PRAZAK teljesen megbizhatatlan adatai a Kárpátokból !) alapszanak. A középső forma szerinte Közép- és Dél-Németországban s onnan Salzburgon át keletre a Bécsi erdőig él. STRESEMANN tanulmánya fontos kiinduló pont a későbbi kutatások számára, ezért álljanak itt szärnymeretei. P. p. p. g: minimum 88, maximum 99, közép 92°65, leggyakrabban előforduló méretek 90—95 mm. ; 2: min. 88, max. 94, közép 91"3, leggyakrabban előforduló méretek 91—-93 mm. P. p. germanica &: min. 83, max. 94, (95), közép 89:24—89:3, leggyakoribb méretek 87—92 mm; ©: min. 83, max. 92, (93), közép 87°7—87'8, leggyakoribb méretek 86—90 mm. P. p. minor g : min. 80, max. 87, közép 83:8, leggyakoribb méretek 82—86 mm; 2 min. 79, max. 85, közép 82, leggyakoribb méretek 81—84 mm. (Egy nyitra- megyei 9 II. 14-érôl 86 mm szärnymerettel szerinte a nagy v. középső fajtähoz tartozhat.) ') Feltünö, hogy PETÉNYI a Magyar Akadémia összes kis ülésén 1850. dec. 21-én a »üvöltökröl tartott előadása alkalmával BREHM K. L. e szetvälasztäsäröl nem tett emlitést. 1935/38] A MAGYARORSZAGON ELOFORDUIO SOVOLTOKROL 241 GENGLER (1920) STRESEMANNAL szemben magyarorszägi és erdélyi téli, megfigyelései alapján a mi süvöltöinket feltételesen, mig hova- tartozásuk véglegesen eldöntve nincs, europaea-hoz sorolja. 1923-ban kiderült, hogy az 1816-ban VIEILLOT-tól használt europaeanäl régibb név GMELIN coccinea-ja 1789-ből, azért HARTERT kézikönyvének pótlásában is az europaea helyébe a coccinea nevet helyezi. De GMELIN coccinea-ja habitat in silvis Badensibus" (Syst. Nat. I. 2, p. 873) és Badenben a középső forma él, ezért ezt illeti meg, a germanica BREHM helyett, mire JouarD 1929-ben mutat rá. Akik tehát a süvöltő három fajtáját külön- böztetik meg, ezentul a kicsit europaea VIEILL. névvel jelölik (egyes német szerzők a minor BREHM nevet részesitik előnyben). CONGREVE 1928-ban a retyezáti juniusi példányokat a nagy fajtához sorolja. MAYAUD 1931-ben az érdélyieket a svédekkel egy csoportba foglalja. HARTERT és STEINBACHER 1932-ben azon a véleményen van, hogy Erdélyben és a Kárpátokban a nagy fészkel (HARTERT kézikönyvének pótkötete), FRYDRYCHEWICZ 1934-ben a lengyel délkeleti Kárpátok süvöltőit májusi példányok alapján a középső fajtához sorolja. NIETHAMMER kézikönyve szerint Erdélyt és a Kárpátokat a nagy lakja. Végül 1938-ban CERNY arra a meggyőződésre jut, hogy a Magas Tátrában és Keleti Kárpátokban fészkelők coccinea-k, azaz a középső fajtához tartoznak. CERNY szárny- méretei itt közelebbről érdekelnek. Magas Tátra : 11 g V—IX. hónapok- ból, minimum 87"5, maximum 94, közép 89:9 mm; 3 9 V—IX: 95, 87, .89 mm. Keleti Kárpátok: 10 $ V—VII., min. 86:5, max 94, közép, 91 mm; 3 ? V. és VII: 85°5, 86, 89 mm. Csehországiaknál a közép 89°4 (g) 8 ezért szerző ugy látja, hogy a szárny hossza nyugatról keletre növekszik. Ennek azonban ellentmondanak a spanyol és olasz kis süvöltök, továbbá a balkániak, amelyek nagyok. STRESEMANN szerint a jégkorszak után a nagy süvöltő hüvös klimáju vidékekhez alkalmazkodott, a kicsi az enyhe klimájuakhoz. GENGLER viszont azt fejtegette, hogy a süvöltő mind a három fajtája kétféle nagyságban fordul elő, a síkságon élők ~ kisebbek, a hegyvidéken élők nagyobbak. Nem elég a szárnyméret, a termet is figyelembe veendő. A középső fajta aránylag nagytermetü, mert a süvöltő Középeurópában tulnyomóan hegylakó 8 csak nem régen tudott megtelepedni a síkságon is. A fenti áttekintésből világosan látható, hogy süvöltőink fajtabeli hovatartozása még nincs véglegesen tisztázva. A legujabb könyvek és dolgozatok is más és más véleményen vannak. Mi azért nem szólhatunk a kérdéshez érdemlegesen, mert sem a Nemzeti Muzeum, sem a Madártani Intézet gyüjteményéban nincs a fészkelés idejéből származó anyagunk. Mindössze egy ad. d van az előbbi gyüjteményben a szepesmegyei Batizfalváról VII. 30-áról, ennek szárnya 90 mm. Magam régebben 2 kitömött szepesi példányt mértem, sajnos a példányokon közelebbi 16 242 ‘ DR. GRESCHIK JENŐ {Aquila adatok nem voltak, a d szárnya 90, a 9-6 89 mm volt, Ezek a méretek és megfigyeléseim a Szepességen jól egyeznek CERNY adataival a Magas Tátrából. A mi téli süvöltöink túlnyomóan nagyobb madarak. Ha elfogadjuk, hogy a Kárpátokban a közép fajta coccinea GM. fészkel, akkor természetesen télen is elsősorban ez jön le Alföldünkre s kérdés, vajjon az északi nagy fajta ideáig kóborol s ha lejön, akkor bizonyára nem olyan gyakran, mint eddig hittük. Elterjedési területe ugyanis Keletporoszország, Balti országok, Finnország, Skandinávia, Északorosz- . ország, Nyugatszibéria a Jeniszeig és a Nyugati és Északi Altáj lábáig, Minthogy a coccinea-k között is vannak nagyobb, a nagy fajta között - pedig kisebb példányok, szétválasztásuk nem épen könnyü. HARTERT és STEINBACHER a középső fajtát a süvöltők szárnyhosszának nagymérvü - variálása miatt nem fogadja el önálló fajtának, hanem a kis fajtához sorozza be. A mi süvöltőink semmiképen som vonhatók a kis fajtához, amelynek elterjedési területe az Ibériai-félsziget északi része, olasz Apenninek, Franciaország, Belgium, Hollandia, Németország észak- nyugati része. Ha tehát a középső fajtat nem ismerjük el önálló fajtának, akkor süvöltőinket MADARÁSZ, STRESEMANN, HARTERT és STEINBACHER, továbbá NIETHAMMER nyomán csakis a nagy fajtához vonhatjuk. (Ehhez tartoznak a német szerzők szerint a balkániak is.) Ebben az esetben a télen olykor mutatkozó kisebb termetü példányok talán csak individuális variációk, mert semmi támaszpontunk sincs eddig arra nézve, hogy ezek hazájukból télen kelet- vagy délkeleti irányban elkóborolnának. Ezt a kérdést, valamint azt, van-e téli süvöltőink között északi vendég, csak a gyürüzés oldhatja meg végérvényesen. Hazai madártanunknak tesz tehát szolgálatot, aki április második felétől szeptember közepéig terjedő időszakban elejtett süvöltöket küld be akár a Nemzeti Muzeumba, akár a Madártani Intézetbe. Egyáltalában jó volna tudnunk, hol fészkel ma a süvöltő nálunk. Akinek erre vonatkozó megfigyelései vannak, jól teszi, ha beküldi valamelyik intézetünknek, Megfelelő anyag birtokában azután hozzáfoghatunk téli anyagunk elemzéséhez. Über die in Ungarn vorkommenden Gimpel. Von DR. EUGEN GRESCHIK. i In Ungarn war bis in die neueste Zeit nach v. CHERNEL die Meinung verbreitet, daB in den Gebirgen die kleinere Rasse des Gimpels vor- komme, dort briite, wahrend die große nördliche Rasse nur im Winter herüberkomme und dann mit der kleinen zusammen auch in der Tiefebene zu finden sei. Dieser Meinung war schon früher auch CsATó, der im 1935/38) ÜBER DIE IN UNGARN VORKOMMENDEN GIMPEL 243 Winter in Siebenbürgen die große Rasse zuerst beobachtete. Aber v. MaparAsz hielt: schon seit 1884 die große Rasse für brütend und die kleine im Winter vorkommend, ebenso FRIVALDSZKY. Eine Übersicht aus der ausländischen Literatur gibt die verschiedenen Meinungen über die Rassenzugehörigkeit der in den Karpathen brütenden Gimpel wieder, mit Flügelmassen HARTERTS, STRESEMANNS und CERNYS. Letzterer Autor und schon etwas früher FRYDRYCHEWICZ halten die Karpathengimpel für die mittlere Form: coccinea GM. Aus der Literatur geht hervor, daß die Rassenzugehörigkeit noch nicht endgültig entschieden ist, Leider besitzt weder das National Museum noch das Ornithologische Institut Material aus der Brutzeit. Meine Beobachtungen und einige Flügelmasse aus der Zips, 3 3:90, 90, 2:89 mm, stimmen mit den Maßen CERNY’s aus der Hohen Tatra gut überein. Unsere Wintervögel sind vorwiegend größere Vögel. Wenn wir annehmen, daß in den Karpathen die mittlere Rasse brütet, so kommt im Winter in der Tiefe- bene natürlich vorwiegend diese vor und es ist fraglich ob die große nördliche Rasse dieses Gebiet überhaupt besucht und wenn dies der Fall ist, wahrscheinlich nicht so oft, als bisher vorausgesetzt wurde. Da auch zwischen der mittleren Rasse größere und zwischen der großen kleinere Exemplare vorkommen, ist deren Trennung nicht eben leicht. Schließen wir ‘ins der Auffaßung HARTERTS und STEINBACHERS an, die wegen bedeutender Variation der Flügellänge der Gimpel die mittlere Rasse nicht anerkennen, sondern zur kleinen Rasse stellen, so können die Karpathengimpel nur zur grossen Rasse gezogen werden, wie es v. MADARASZ, STRESEMANN, HARTERT-STEINBACHER und letzhin NIETHAMMER getan haben, denn es ist ausgeschloßen, daß die kleine Form in Ungarn vorkommt. In diesem Falle sind die im Winter zuweilen anzutreffenden kleineren Gimpel wahrscheinlich nur als individuelle Variation zu betrachten, da wir bis jetzt keinen Anhaltspunkt dafür haben, daß die kleinere Rasse im Winter aus ihrer Heimat in östlicher oder südöstlicher Richtung wegstreicht. Diese Frage, wie auch die, ob unter den unga- rischen Wintervögeln nördliche Gäste vorkommen, kann endgültig nur die Beringung lösen. Beobachtungen über etwaiges Brutvorkommen im heutigen Ungarn, als auch Einsenden von Exemplaren aus der Zeit zweite Hälfte April- Mitte September sind nötig. Auf Grund des einge- ‘lanfenen Materiales kann dann zur Analyse der Wintervögel geschritten werden. i 169 244 DR. DORNING HENRIK [Aquila Néhany adat a balkani kacagögerleröl (Streptopelia decaocto decaocto Friv.) Irta: Dr. DorninG HENRIK. Ebből a nálunk ujabban mindig több helyen jelentkező madär- fajból 1936 május 24—29-én Belgrádban számos példányt láttam. Egy. pár állandóan a szállodám ablaka előtt tartózkodott s a him a häz- tetőn, vagy egy antenna rudján üldögélve hallatta a szólását, amely az én fülemnek igy hangzott : , Kuú, kú, kú vagy kuú, ka“. Szomorú, mély hang, az „r“ betü vibrálása teljesen hiányzik belőle. Kacagashoz hasonló toldalékot nem hallottam, de lehet, hogy mint halkabb, maga- sabb hangadás, csak elkerülte a figyelmemet. HARTERT azt mondja, . hogy à balkáni kacagógerle nem kacag s emlékezetem szerint DR. NAGY JENŐ is ezt mondotta a Természettudományi Társulat állattani szak- osztályában megtartott előadásában. Ezekkel szemben fel kell hivnom a figyelmet az állandóan Szófiában lakó HANS VON BOETTICHER közlé- sére (Die Balkanlachtaube — Streptopelia decaocto decaocto Friv.), amely a „Pallasia“ folvóirat III. kötetének 1—2. füzetében (1925. szept. 15. — 81—82. o.) jelent meg. E szerint a ,kuuku-úku" for- mán szóló decaocto-nak szintén van kacagása, de ez érdesebb, erősebb és „mekegöbb“, mint a kalitkamadarunké. BOETTICHER a „jehähä“ szótagokkal próbálja érzékiteni s azt is mondja, hogy sebesebb az üteme. Szófiában alkalma van ezt a madarat alaposan megfigyelni, már 1919-ben irt róla (, Journal für Ornirhologia" júliusi füzet) 8 azóta tapasztalatait csak újból megerősithette. Felvetődik most a kérdés, olyan ritka-e a decaocto kacagása, hogy csak alkalomszerüen észlelhető, vagy pedig csupán egyes decaocto-k, vagy egyes helveken élő decaocto-k szoktak kacagni, a többiek ezt már elhagyták ? Most, hogy hazánkban egyre több helyről jön a hir, hogy a decaocto ott is mutatkozik, különös gondot kellene fordítani szólásának huzamos, rendszeres megfigyelé- sére, mert, ha a nálunk most megtelepedők csakugyan sohasem kacag- nak, akkor a mi balkáni kacagógerlénk a decaocto-fajnak egy másik alfaja (legalább biológiai értelemben), mint az, amelyik Szófiában él. Én hazánkban 1937. junius 17-én Baján, 1938. junius 11-én Székes- fehérvárott láttam és halottam szólni a balkáni kacagógerlét. Ugyanúgy szólt, mint Belgrádban. Belgrádból a vidékre is kirándultam, de ott csak a közönséges vadgerlét láttam, Szerajevo-ban pedig, ahol május 30.-án jártam, egyetlen balkáni kacagógerlét sem sikerült felfedeznem. Mikor azonban május 31-én 1935/38] NEHANY ADAT A BALKANI KACAGOGERLEROL 245 a vonatunk hajnalban Mostar mellett elhaladt, majdnem minden haz tetején láttam egy gerlét ülni, s ezeket nagyságuk és szinük nyomán decaocto-knak néztem. A kalitkában tartott kacagógerléről, amelyet eddig a T'urtur risorius L. névvel szoktak megjelölni, sokan azt tartják, hogy a decaocto sze- | liditett változata, amelyet a mekkai zarándokok hoztak a Balkánra, a mórok pedig Spanyolországba. HARTERT ezt a kalitkamadarat a nubiai Streptopelia roseogrisea Sun. fajból származtatja („Vögel der palaeark- tischen Fauna" 1496. old., jegyzet). BOETTICHER hivatkozott cikkében osztja ezt a felfogást (épen igy HEINROTH s nálunk Lovassy), s hozzá- teszi, hogy a nepali „dauraca“ (douraca Hopcs ?) talán szinonimája a „decaocto“-nak, a ,,stoliczkae“ pedig alfaja is lehet. Kérdés végül sze- rinte, hogy a roseogrisea és a decaocto nem ugyanazon formakör geográfiai változatai-e. Kivánatos volna még megvizsgálni azokat az elvadult , kacagó gerléket", amelyek ARNOLD (, Die Vögel Europas" 1897. — 296. oldal.) állítása szerint a Lago maggiore egyes szigetein élnek. Hátha ezek is decaocto-k ? Einige Daten über die Orientalische Lachtaube. (Streptopelia decaocto decaocto Friv.) Von DR. HEINRICH DORNING. Von dieser Vogelart, welche bei uns in letzter Zeit immer haufiger vorkommt, sah ich vom 24—29. Mai 1936 in Belgrad zahlreiche Exem- piare. Ein Paar hielt sich ständig vor dem Fenster meiner Wohnung auf. Das Männchen saß auf dem Dach, oder auf einer Antenne und ließ seinen Ruf hören, der meinem Ohr wie ,,kuh, kuh, kuh‘ oder ,,kuh, kuh" klang. Ein trauriger, tiefer Ton; die Vibration des Konsonanten „r‘“ fehlt vollständig. Ein dem Lachen änhlicher Laut war nicht zu ver- nehmen, doch habe ich möglicherweise diese Lautäußerung, die viel- leicht sehr leise und hoch war, überhört. Nach HARTERT lacht die Orien- talische Lachtaube nicht, und wenn ich nicht irre, hat auch DR. EUGEN NAGY in seinem in der zoologischen Sektion der Naturforschenden Gesellschaft gehaltenen Vortrag daBelbe behauptet. Demgegenüber muß ich auf eine Veröffentlichung des ständig in Sofia lebenden Beobachters HANS VON BOETTICHER heinweisen (Die Balkanlachtaube — Streptopelia decaocto decaocto Friv., erschienen in der Zeitschrift „Pallasia“, Band III, Heft 1—2/15. Sept. 1925 Seite 81—82), wonach die , decaocto", deren Ruf wie , kuuku-úku" klingt, ebenfalls ein Lachen hören läßt, das aber rauher, stärker und ,,meckernder‘ ist als bei 246 DR HEINRICH DORNING - (Aquila unserem Käfigvogel. BOETTICHER versucht dieses „Lachen“ mit den Silben ,,jéhaha‘‘ wiederzugeben ; der Rythmus ist lebhaft. BOETTICHER hatte in Sofia Gelegenheit, diesen Vogel eingehend zu beobachten ; schon im Jahre 1919 schrieb er eine Abhandlung über ihn (Journal für Ornithologie, Juli-Heft), kann also seine Erfahrungen nur von neuem bekräftigen. Es erhebt sich nun die Frage, ob das „Lachen“ der decaocto so selten ist, daß es nur gelegentlich wahrgenommen werden kann, oder ob bloß einzelne bezw. an einzelnen Orten lebende decaocto zu lachen pflegen, während die anderen dieses nicht mehr tun ? Jetzt, wo immer wieder Meldungen über neueres Vorkommen der decaocto in unserem Lande eintreffen, müßte der ununterbro- chenen, systematischeii Beobachtung ihrer Stimmäußerung ganz beson- dere Aufmerksamkeit geschenkt werden, denn, falls, die jetzt sich bei uns ansiedelnden Exemplare in der Tat niemals „lachen“ sollten, wäre unsere Orientalische Lachtaube eine andere Subspecies der decaocto- Species (wenigstens in biologischem Sinne) als die in Sofia lebende. Ich sah und hörte in Ungarn die Orientalische Lachtaube am 17. Juni 1937 in Baja und am 11. Juni 1938 in Székesfehérvár. Ihr Ruf war der gleiche wie der in Belgrad lebenden. Von Belgrad aus machte ich auch Ausflüge in die Provinz, sah aber dort nur die gewöhnliche Turteltaube. In Sarajevo, wo ich mich am 30. Mai aufhielt, konnte ich nicht eine einzige Orientalische Lach- taube entdecken. Als aber am 31. Mai morgens unser Zug Mostar pas- sierte, sah ich auf fast jedem Haus eine Lachtaube sitzen, die ich nach Größe und Färbung als decaocto ansprach. Die im Käfig gehaltene Lachtaube, bisher als Turtur risorius L. bezeichnet, wird häufig als domestizierte Varietát von decaocto ange- sehen, und soll von den Pilgern aus Mekka auf den Balkan, von den Mauren dagegen nach Spanien gebracht worden sein. HARTERT läßt diesen Käfigvogel von der nubischen Streptopelia roseogrisea SUND. abstammen (,,Végel der paläarktischen Fauna‘ Seite 1496, Anmer- kung). BOETTICHER teilt in seiner oben zitierten Abhandlung diese AuffaBung (ebenso HEINROTH und bei uns Lovassy), und fügt hinzu, daß die Nepaler ,,dauraca‘‘ (douraca HopGs?) vielleicht das Synonym von ,,decaocto“, die ‚stoliczkae‘‘ möglicherweise eine Subspecies der- selben sei. Schließlich ist es nach BOETTICHER fraglich, ob roseogrisea _ und decaocto nicht die geographischen Varietäten ein und deßelben Formenkreises seien. Es wäre noch erwünscht, jene verwilderten ,,Lachtauben‘ zu untersuchen, welche nach ARNOLD (,,Die Vögel Europas‘ 1897 S. 296) auf einzelnen Inseln des Lago maggiore leben. Sollten diese auch decaocto sein ? 1935/88) NÉHÁNY ADAT BUDAPEST MADARVILAGAHOZ 247 Néhany adat Budapest madärvilägähoz. Irta: DR. DORNING HENRIK. Apus apus apus L. A Budapest budai részén 1916-ban meg- telepedett sarlésfecske az 1935—37. években is fészkelt itt. 1935-ben május 10-én érkeztek meg, de én csak a Fery Oszkär-utca és a Ver- peléti-at környékén észleltem őket májusban és juniusban. Az óbudai kiscelli kastélyon, ahol először 1931-ben vettem őket észre, 1935-ben nem költöttek. Ebben az évben május első felében igen hideg időjárás uralkodott. Talán ez az oka, hogy a fészkelés elmaradt. Julius 22-én a Fery Oszkár-utcában járván, a sarokháznak azon a tűzfalán, amely a Kléh István-utca felé néz, s amelynek nyilásaiban a sarlósfecskék fészkelni szoktak, az egyik ilyen lyuk alatt egy kifejlettnek látszó sarlósfecske hulláját láttam lógni. Úgy tetszik, a lábával beleakadt valami fészekanyagba, nem tudott szabadúlni s igy pusztult el. 1936-ban már május 5-én láttam négy sarlósfecskét a Ferv Oszkár- utcában. Az emlitett tűzfalon két Iyukba bujkáltak be. Az egyik az volt, amely alatt még mindig ott függött a kiszáradt hulla. Szemmel- láthatólag miben sem zavarta őket. Május 7-én este a Margitsziget fölött láttam északfelé átrepülni 10 sarlósfecskét, május 15-én a Verpeléti-út felett is megpillantottam 2—3 darabot, 16-án pedig a kiscelli kastely- — nál 7—8 darabot, amelyek közül az egyik bele is bújt az egyik lyukba és bentmaradt. Ezután hosszabb időre távol voltam Budapestről s csak június 23-án nézhettem el megint a Fery Oszkár-utcába, ahol akkor 6 sarlósfecskét láttam a sarokház körül repkedni. A hulla még ott lógott a lyuk alatt. Egyéb megfigyelést nem tehettem, mert őszig nem kerültem át Budára. 1937-ben május hó 7-én találkoztam először 3 sarlósfecskével a Fery Oszkár-utcában. A már emlitett hulla még mindig ott lógott a tűzfalon. Május 17-én, majd junius 8-an járván a Budafoki-üt és a Verpeléti-út környékén, ott mind a két esetben láttam sarlósfecskéket. Az utóbbi alkalommal a Budafoki-út 81. sz. ház tűzfalának egyik nyilásába láttam bebújni az egyikét. Június 18-án déltájban a kiscelli kastély fölött láttam 3 sarlósfecskét, de etetést nem észleltem, viszont június hó 19-én Csömörön láttam vagy 25—30 főből álló csapatot, amely Budapest felől jött s bogarászva repült át a csömöri szőllőhegyek fölött. Június 21-én este megint elvitt az utam a Verpeléti-útra s ott három sarlós- fecske szállt fel magasra s tünt el a szemem elől. Mindezekből ismét azt a következtetést kell levonnom, hogy a sarlésfecske rendes költőmadara a budai részeknek, május 1—11-ike 2 48 DORNING HENRIK Q [Aquila közt*) minden évben megérkezik s a Fery Oszkér-utca, azutän a Ver- peléti-at, végül az óbudai kiscelli kastély közelebbi vagy távolabbi környékén ott költ, ahol épen akkor megfelelő fali lyukat talál. Mivel ilyen — különösen még el nem foglalt — kevés van, az egyes párok gyakran szétszórva fészkelnek ott, ahol épen helyet kapnak. Ezért nehéz felfedezni a költőhelyüket. Igy 1931-ben, amikor a kiscelli kas- télyon legalább 2—3 par fészkelését állapithattam meg, egy pár innen jó messzire, egészen magánosan foglalt el egy falihózagot a Pacsirta- mező-utca 36. számu háznak a tűzfalában. Valószinü az is, hogy az egyes párok nem minden évben fészkelnek. Igy kétségtelen, hogy 1935-ben, amelynek májusa az első felében hideg volt, alig költött itt egy-két pár. Megjegyzem, hogy az etetést nehéz megfigyelni, mert az néha csak igen nagy időközökben, vagy csak meghatározott időpontokban történik. A sűrű etetés inkább csak kivétel lehet olyan helyeken, ahol a fészkelő- hely tőszomszédságában igen bő élelem szerezhető. A fiókák igen jól bírják az éhezést. STRESEMANN közli (Handbuch der Zoologie. Aves. 398. oldal) Hugues nyomán, hogy egy fészekből kivett fióka majd- nem teljes három hétig elélt minden táplálék nélkül. Ha tehát valahol órákon át hiába lessük a sarlósfecskék megjelenését, abból még nem következik, hogy ott nincsen fészkök és nincsenek fiókáik. Az öregek valahol messze kint járhatnak olyan helyen, ahol épen akkor sok a nekik megfelelő rajzó rovar. Charadrius dubius curonicus GM. Ez a lilefaj, amely régebben az összekötő vasúti híd és a Csepel-sziget csúcsa közt a kavicsos területen költött, majd az új budai hid elkészülte előtt a budai oldal kavicsos feltöltésén ütötte fel tanyáját, 1934 és 1935 években a Margitszigeten is fészkelt a fedettuszoda fölött lévő kavicsos térségen. 1934-ben április 17-én láttam itt egy párt. Április 26-án is ott voltak, de május 23-án már nem találtam meg őket. 1935-ben április 26-án s május 20-án ész- leltem itt e liléket, oly körülmények közt, amelyek a fészkelésüket kétségtelenné tették. 1936-ban március 28-án találkoztam itt egy pél- dánnyal, de ez már a második felrepitése után felkerekedett és végleg elment. A Horthy Miklós-hid budai fejénél 1936 április 4-én láttam utoljára két lilét. A földmunkák, területrendezések, épitkezések a liléket mind a három helyről kiszoritották. Az idén (1938) április 19-én azonban megint littam egy párt a hidfő közelében a lágymányosi tó partján. Május 16-án találkoztam velük, tehát bizonyára megint költenek. *) Volt egy év, amikor április legutolsó napjaiban is láttam itt sarlósfécskét, az idén (1438) pedig — valószinüleg a rossz időjárás miatt — csak május 13-án láttam az elyüket Budán. 1935/38] NÉHÁNY ADAT BUDAPEST MADARVILAGAHOZ, 249 Sturnus vulgaris vulgaris L. A seregély, amely most mar a budai oldalon (a Margitszigetet is beleértve) mindenütt előkerül, ahol nagyobb kertek, fásitások vannak, legujabban nemcsak a Városligetben, hanem a száraz Népligetben is megtelepedett. Itt először 1936 május 22-én láttam, amint fészekanyagot hordott. 1937-ben április hó 23-án vettem észre ujból a seregélyeket. Valószinüleg a liget régi részének magas nyárfáiban költenek. Május 9-én már a Nemzeti Múzeum épületén láttam egy seregélyt azzal kisérletezni, hogy egy kiugró faldisz mögé fészekanyagot hordjon. Itt galambok is voltak, ezek — ugy tetszik — . zavarták. Valószinü, hogy valahol a közelben valamelyik kertben jobb fészkelő helyük akadt, mert néhány nap mulva már nem láttam itt a seregélyeket. Észlelésem azt bizonyitja, hogy a seregély fokozatosan az egész városban elterjed, ahol csak alkalmat kap a fészkelésre. Turdus torguatus alpestris (BREHM). Az örvösrigót 1935 április hó 9-én láttam először Budapesten a Népligetben. A fejét és farkát fel- tartva, úgy ugrált a gyepen, mint a feketerigó. Bevárt vagy 15 lépésre 8 igy ötszörös nagyitásu látócsövemmel alaposan szemügyre vehettem. Öreg ? volt s amennyire teste alsó részének szinezetét s a szárnya szegését megitélhettem, az „alpesi“ alfajhoz tartozott. Riparia riparia riparia (L.). Ez a fecskefaj a kereskedelmi kikötő és a zsilip megépitése előtt tömegesen költött a Csepel-sziget északi csúcsának magas partjában. 1937 julius hó 7-én vettem észre, hogy most a Räkos-rendezôpälvaudvaron túl a pályatest mellett a körül- belül 2—3 méteres partoldalban van fészektelepe, valami beljebb annál a pontnál, ahol a váci és az esztergomi vonal szétágazik. Messze van a viztől, egészen száraz helyen. A vonatok, úgy tetszik, nem zavarják, meri az idén (1938) május 23-án meg azt észleltem, hogv a Pestszenterzsébetről Csepelre vezető hid alatt lemélyitve elvonuló pályatest oldalában ott fészkel, ahol a függőleges betonfal végetér és még vagy 50—60 cm vastag földréteg következik. A lyukak a betonfal felső szélét érik. Einige Daten zur Ornis von Budapest. . Von DR. HEINRICH DORNING. Apus apus apus L. Der Segler hat sich im Weichbilde von Budapest im Jahre 1916 angesiedelt und ist seit dieser Zeit stándiger Brutvogel, aber immer in geringer Anzahl. i Charadrius dubius curonicus GM. Es hatte den Anschein, daß diese seit langer Zeit auf den Sandbänken der Donau in der Nähe der Eisenbahnbrücke brütende Art nunmehr dieses Brutgebiet ver- 250 DR. HEINRICH DORNING (Aquila laßen hätte. Im Jahre 1938. fand Verfaßer wieder ein Paar, wahr- scheinlich brütend. Turdus torquatus alpestris BreHM. Am 9. April 1935 wurde ein ad. 2 auf dem Durchzuge beobachtet. i Riparta riparia riparia L. Vor dem Baue des Freihafens sehr häufiger Brutvogel. Nachdem diese Brutstelle verlaßen werden mußte, siedelten sich die Uferschwalben an zwei anderen Stellen an. A nadirigé és a kakuk. Irta: MOLNAR BELA. Szarvason, a Holt-Körös (30 km.) partján elhuzôdé nâdasokat bőségesen használja fészkelő helyül a nadirigd (Acrocephalus arundi- naceus L.). Évek óta legalább kétszáz olyan nádirigó fészekaljat volt alkalmam látni, amelyben kakuktojás, vagy fióka volt. A nádirigóra és a kakukra vonatkozó megfigyeléseimet kivánom közölni, még pedig a területtartás, a fészekalj kialakulása és a kelő . fészekalj sorsa szempontjából. A tojás-tipusokból megallapithattam, hogy a kakuktojó területet választ, oda évről-évre visszatér. Találtam egészen tiszta, vagyis egy tojó által megszállt és tartott területeket (1"5—2 km. parthosszuság- ban), de egészében a kakuktojó nem kizárólagosan tartja a területét, hanem egyes területeket több (3—4) kakuktojó is megszáll. A Holt Körös körülbelül 20 kilométeres parthossza mentén, amelyet évek óta figyeltem, de az 1935-i költési időszak alatt állandó megfigyelés alatt tartottam, mindössze két ilyen tiszta területet találtam, a többi vegyes, több tojó által megszállt terület volt. A tojó több himmel párzik 8 a nádirigók költésének csak előrehaladott szakában kezd nagyobb, távo- . labbi kóborlásba. Amit CHANCE megallapitott, hogy , minden területnek megvan a maga uralkodó kakuk"-ja, amely ott nem tür vetélvtársat s a betola-. . kodó , bolygó" vagy , vendégkakuk" csak akkor helyezheti el azon a területen tojásait, ha az uralkodó kakuk már letojta a maga tojásait " (BREHM—SCHENK : Madarak, II. 235.), a magam megfigyelési területén nem tudtam igazolni. Két tiszta területet kivéve, a többi nádirigós terü- letek a kakuktojók által nem kizárólagosan megszállt területek voltak. Ahogy minden tojásrakó madár félti vagy védi a fészektáját, ugy a tojáscsempésző kakuktojók érdekellentéte is civödasra vezethet és vezet is, de az általam megfigyelt két ilyen terület , uralkodó" kakukjainak 1935/38] A NADIRIGO Es A KAKUK 261 harciassagät nem észleltem. Mi értelme is lenne az uralkodasnak, Vagyis kizárólagos területtartäsnak, ha a „bolygö“ kakuk erösebb, ha az 1"5—2 km.-es területeket az „uralkodö“ tojó a , bolygó" elől szor- gosan ellen nem őrizheti, vagy ha a , bolygó" kakuk éppen az „ural- kod6“-nak nevezett kakuk tojását cseréli el a nádirigóé helyett, mint ahogy azt két izben is megfigyelhettem a területek erintkezesenel (1935. VI. 23., 25). Hogy a teriilettartast a tojastipusok alapján ellenörizhessem, a Holt Körös körülbelül kétharmad területéről 1935-ben 23 kakukos- | nädirigé-fészekaljbél álló gyüjteményt állitottam össze. A 23 fészek- alj 32 kakuktojäst tartalmaz. A kakuktojé leggyakrabban a nädirigé első tojásait cseréli ki a magáéval, bar a későbbi, harmadik-negyedik tojás kicseréléséhez is megvan a szemfülessége. Egy kakuktojé egy nadirigé-fészekaljba csak egy tojást csempész. A kakuktoj6 teriilettartasa mellett is (egy területet több tojó is megszáll, a választott területek érintkeznek) ätköborol a szomszédos kakuktojó területére (tojastipusok !) és igy egy fészekaljba több, ritkán két, kivételesen három, sőt egész kivételesen négy kakuk- tojás is kerülhet, amelyek más-más egyedtől származnak. Kettős kakukos fészekaljat 1935-ben találtam 10-t, hármas kakukos fészekaljat pedig — amióta megfigyelé- seimet végzem — mindössze 4-t láttam, illetve találtam és 3-t praeparáltam. A négy kakuktojásos nádirigó fészekaljat, amely öt tojásból áll, 1938. jun. 8-án találtam. Az eléggé kotolt fészekalj — három kakuktojásban voltak már porcos részek — egyik kakuk "tojása már a fészekben is repedt volt. A porcok törése s a levegő nyomása következtében ez a tojás még jobban megrepedt, de szét nem vált. Összekötöztem és igy megszilárdult. A kettős kakukos fészekaljak közül egy négyest két kakuktojással (1935. VI. 26.) és egy ötöst két kakuktojással (1935. VI. 30.) praeparál- tam ugyanazon fészekből. A hármas kakukos fészekaljak közül egy (1934. VI. 17.) MÁTÉ LÁSZLÓ gyüjteményébe Székesfehérvárra, a másik kettő pedig (1935. VI. 11. 23.) a kakuktojás-tipusos fészekaljakkal együtt az oros- házai állami Felső Mezőgazdasági Iskola gyüjteményébe került. (Az 1935. VI. 11-én talált hármas kakukos fészekalj egyik kakuktojását mintegy 5 mm? nagyságu héjhiánnyal, a fehérjét kifolyva, szíkét pedig keménykés állapotban találtam. Ez a hiány és az egyik nádirigó-tojás kevés héjhiánya bizonnyal a kakuk csempészése közben keletkez- hetett.) Az 1938. junius 8-án szedett négy kakuktojást tartalmazó fészekaljat a M. K. Madártani Intézet gyüjteményének adományoz- tam. Ugyanitt van két kettős és három egy kakuk tojásos nádirigó . fészekalj is. 252 MOLNAR BELA [Aquila A kakuktojé teriilettartàsit a tojästipusokböl ellenörizhettem. Egy vilägos-vörös tojó egyébként is szemmel kisérhet6 volt. Junius közepe utän azonban ujabb tojästipusok jelentkeztek és igy nagyobb keveredés következett be. Hogy milyen munka mehet ilyenkor a nâdi- rigó fészke táján, erre vonatkozóan közlöm egy megfigyelésemet. Junius 18-án (a községi faiskola mellett) elkészült uj fészek ; 22-én a nádirigó fészekaljban három tojás közül kettő élesen elütő, jól megfigyelt kakuk-tipus ; 23-án már három kakuktojást és egy nádirigó-tojást talál- tam, ugy azonban, hogy az egyik kakuktojást is, de a jól megfigyelt nádirigó-tojást is elcserélték, s igy a nádirigó egy ujabb tojásával négyes lett a fészekalj három kakuktojassal. Ez tehát négyes kakukos fészekalj lett volna, ha a kakuk nem kakuktojást cserél a nádirigóé helyett. (Az elcserélt kakuktojás a ,területtartó"-é vagy CHANCE szerint , uralkodó"-é volt, jól ismert és figyelt aprô-pettves tipus. Ennek az , uralkodó" kakuknak tojását egy más fészekből ugyancsak kakuk vitte el. Ezt az aljat 23-án praeparáltam. 24-én az előző napon kifosztott fészekben két, egymástól elütő tipusu kakuktojast találtam. Ezen fészeknél egy héten belül szemmelláthatóan hat kakuktojó fordult meg. A nádirigók javarésze ült, etetett vagy röpitett is. Most már sok volt a kakuktojó, kevés a fészek, azért területét is elhagyta, ott helyezte el tojását, ahol éppen fészket talált. Ezért találunk junius második felében már régebben elhagyott nádirigó-fészekben is egy vagy két friss kakuktojást. A VI. 24-én talált két kakuktojást egy elhagyott nádirigó-fészekbe tettem ; az egyiket kakuk cserélte el, a másikat törötten találtam. Találtam egy már régi, romlott kakuktojässal együtt egy frisset. A kakuktojások ilyen, elhagyott fészkekbe helyezését a nádirigók költésének késői sza- kában találtam s azok közül négyet is praeparáltam (1935. VI. 26., 28.). A május végén vagy junius elején található fészkeket egy-egy magános kakuktojással viszont a nádirigó hagyta oda. A tojásnak elhagyott fészkekbe helyezése nem szolgálhat bizonyi- tékul arra, hogy a kakuk tojásának sorsával nem törődik. Éppen azt bizonyitja, hogy tojásáról gondoskodni : akar, mint ahogy gondoskodik is, de azt csak tökéletlenül teheti, mert más fészek, melyben elhelyez- hetné, nincs. Valószinü, hogy ezért kerülhet kakuktojás pl. fácán- fészekbe is, amiről BREHM-CHERNEL: Madarak, II. 76. tesz emlitést, vagy félig kész poszátafészekbe, amint azt CERVA FRIGYES megfigyelte. Hogy a kakuk már elhagyott fészekbe is (csere nélkül) helyez tojást, cáfolja azt, amiről CHANCE ir, hogy a „feszekrakö madarak látása 1935/38] A NADIRIGO ES A KAKUK 253 szolgältatja azt az ingert, amely a kakukban meginditja a peteerest“ (BREHM-SCHENK : Madarak, II. 253.). Vagyis a pete érik, a tojäs kifej- lödik anélkül is, hogy a kakuktoj6 feszekrak6 madarakat látna. Többször tapasztaltam, hogy a nädirigö kifosztott fészkében ujbél költ. Egy kakuktojäsos nädirigö-föszekaljat kipreparältam (VI. 28.), az igy kifosztott fészket a nädirigö kitatarozta, peremét magasabbra épitette s ugyanabban felnevelt négy nádirigót. Egy másik kifosztott (VI. 18.) két kakuktojásos fészekalj után ismét költött és felnevelt — kakukot. A VI. 24-én (később közölt 7. sz. megfigyelés) kezdett meg- figyeléseimet a nádirigó kezdetben nagy nyugtalansággal fogadta, de hamarosan megszokta. Valahogy úgy vette gyakori látogatásaimat, mint egyéb természeti csapást. Pattogott egyet-kettőt, alig távoztam, elfoglalta helyét s mintha misem történt volna, kotolt tovább. A kakuk által elfoglalt területeken 1935-ben a nádirigók 60—90°%-a kakukot költött. Hogy a kakuktojó egy költési időszakban nem tart ki egy him mellett, hanem több himmel párzik, arra vonatkozóan jó alkalmam nyilt egy világos-vörös szinü, mással össze se téveszthető pompás tojó példány megfigyelésére. Május végén és junius első felében az egyik ligetben láttam, ahol egy sötét szinü himmel párzott, junius második felében egy másik diszkertben fogadta el világosabb szinü himjét, később még egy harmadikat is. Ugyanitt láttam egyszer 6, más esetben 8 kakuk viaskodását, párzását egy időben, egy reggelen (VI. 16. 6 óra). Mindez négy-öt magasabb fűzfa tetején történt. Két tojó fogadta el párját ez alkalommal, az egyik a másutt is megfigyelt világos-vörös szinü. A him sajátságos, udvarló mozdulatát is láthattam. Valamivel magasabban helyezkedett el, mint a tojó, testével előre, lefelé hajolva, szárnyait kissé leengedve, farkával, amelyet nem terjesztett szét, lassan jobbra- balra mozgásokat végzett. ; Láttam csekély távolságról, hogy a kakuk szájzugában tojással kelt a gyepről. Egy nádirigó fészekben (VI. 14.) 14 órakor két nádirigó- . tojást találtam. 19 órakor egy kakukot figyeltünk, amely ugyanazon . nádas parti részén lopakodott tova. 30 m. távolságra lehettünk csolna- kunkkal, amikor a kakuk a nádasba csapott ahhoz a fészekhez, amelyet : 14 órakor megfigyeltem. A nádirigók éktelen kiabálását hallottuk. Még oda se értünk, amikor a kakuk tovább repült. A nádirigók ezután is megzavart, ingerült hangjukat hallatták. A fészekben kakuktojást talál- tam, amely kissé nedves, azonban nem volt friss meleg. Egy nádirigó- tojás hiányzott, de annak elvitelét nem láttam. Ez a csere néhány pilla- nat alatt történt. Megjegyzem, a nádirigók a kakukot csaknem min- denkor nagy zajjal fogadták és sokszor dühösen csapkodták. Láttam kakukfiókát — nyolo esetben —, amint mostoha-testvéreivel együtt 954 : MOLNAR BELA [Aquila volt a fészekben. Találtam egy-két napos kakukfiökät, a nédirigé- porontyok a fészek alatt elpusztulva. Vártam kakukos-alj kelését, s csak az első napos kakukfiókát találtam, a nádirigó-tojások a viz szinén voltak, Láttam azonban olyanokat, amelyekben egy-két napos magatehetetlen kakukfióka volt, teljesen csupaszon, még nem nyilt szemmel, erőtlenül, elnyulva — ez az eset volt a leggyakoribb — s a mostohatestvéreknek még csak a nyomát sem láttam. Kelő-fészekaljak megfigyelése után a kakuk-külső fejlődési adatai : a tojásból 13 nap mulva kel (a nádirigó 14 nap mulva) ; az első napon teljesen csupasz, szeme csukott, szája narancsvöröses, tehetetlen; a második napon ugyanaz, de erősen fejlődik ; harmadik napon szárny- és fark-tokjai nőni kezdenek ; negyedik napon a két oldalán, továbbá a feje, nyaka tokjai indulnak ; ötödik napon a válltokjai indulnak, az eddigiek erősödnek, nyilik a szeme ; tiz-tizenkét napos korában még mindig csupasz hassal , megtölti" a fészket és három hetes korában elhagyja azt. 1. 1935. VI. 14.-én is megtigyelő utat kezdtem a kora reggeli órák- ban s találtam egy nádirigó-fészekaljat, melyben egy első napos kakuk- fióka volt, azonkivül még öt kotolt nádirigó-tojás. Amikor déltájban — visszajövet ujból megnéztem a fészekaljat, a narancsvöröses szájjal tátogó, csukottszemü, magatehetetlen kakukfiókákon kivül csak négy tojást találtam. Egy elintézés alatt álló fészekaljat szemlélhettem tehát, amelynek tojásoktól való megtisztitása megindult. Másnap ujból fel- kerestem a fészket s abban most már, amint vártam is, a kis kakukfiókát találtam egyedül. Az eltünt, kotolt tojásokból megtaláltunk a fészek alatt a vizen úszva négyet. Még néhány jellegzetesebb megfigyelés : 2. Junius 26-án egy szemmeltartott fészekaljban 6 órakor egy első- napos kakuk-, három nádirigó-poronty, egy kotolt nádirigó-tojás ; 8 órakor egy kakuk-, három nádirigó-poronty, a tojás hiányzik ; 15 órakor a fészekben csak a kakukfiöka, a viz szinén egy kis nadirigo- telem. 3. Junius 26-án a kevert-nádasban alacsony füzfán levő fészekben (kivételes feszkelö-hely) egy masodnapos kakukfiöka, a viz szinén két kotolt nádirigó-tojás. 4. Junius 30-án egy figyelt ötös, két kakuktojásos fészekaljból egy, legfeljebb masodnapos kakukfióka, a vizen egy nadirigö-tojas. 5. Julius 6-án ötös, két kakuktojásos aljból egy kakukporonty és két nudirigb-tojds a vizen. 6. Junius 24-én épitésétől figyelt nádirigó-fészekben egy kakuk-, — egy nádirigó-tojás (az ,,uralkod6‘‘-nak nevezett kakuk zöldes-kék apró pettyes tojása) ; 1935/38] A NADIRIGO ÉS A KAKUK 255 26-án a kakukot cserélve két kakuk-, két nádirigó-tojás (az ,,ural- kodó"-nak nevezett kakuk apré-pettyes tojását vitte el az utóbb csem- pésző kakuk) ; 30-án ötös, két kakuktojässal. Julius 6-án 6 órakor az egyik kakuktojás kelőben, héja egy darabon letörve ; 8 órakor ez a kakuktojás hiányzik ; 18 órakor ugyanaz ; 7-én a másik kakuktojás fakad ; 8-án kis kakukporonty és három nádirigó-tojás ; 9-én 6 órakor egy kakuk-, egy nádirigó-poronty, két tojás; 18 órakor egy kakuk-, két nádirigó-poronty, egy tojás eltünt ; 10-én 6 órakor a kakuk-poronty egyedül, a két nádirigó-poronty eltünt ; 12-én 15 órakor a kakuk-poronty szárny- és farktokjai nőnek, oldalá- nak tokjai indulnak, a szeme nyilni kezd. (A kettős kakuktojásos meg- figyeléseket szándékosan választottam ki feljegyzéseim közül. A továb- biak folyamán csak a megfigyelések számát közlöm.) Bevallom, hogy eleinte nem nagyon hittem abban, hogy az 1—2—3 napos kakukfióka dobálja ki a fészekből a nádirigó-tojásait és porontyait, sőt tán a kakukfiókát is. Az ilyen kakukfióka fekszik a fészekalján el- nyúlva, tehetetlenül, vakon, éppen úgy, mint az ilyen korú mas fészek- lakó porontyok, két szárnyával legfeljebb támogatni próbálja magát. Annyira erőtlen, annyira vak, a fészek pereme annyira magae, hozzá képest a tojások vágy mostohatestvérek óriások. Öt napos korában nyilik csak a szeme, holott leglöbbször az első vagy második napon teljesen tehetetlen állapotban már egyedül van a fészekben. Kisérleteztem is kakukfiókákkal. Szerettem volna látni, hogyan távolitják e) fészektársaikat. Az 1—2—3 napos kakukfiókák nem reagal- tak egyetlen esetben sem a melléjük helyezett idegen tárgyakra. A nagyobb, 8—10 napos és idősebb kakukfiókák között, amelyek a fészket már szinte , megtöltik", találtam olyanokat, amelyek a papirgombócot, agyagdarabot vagy más fészekből melléjük tett nádirigó-porontyot is eltavolitottak, mégpedig a test hátsó részével, alulról való túrással, a fészek belső oldalához való horzsolással. Nem hirtelen mozdulattal. Próbálkoztam egy kakukfiókával, amelyről tudtam, hogy már kelése napján egyedül maradt. 10 napos korában kitúrta az idegen tárgyakat. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az ilyen próbákat, kisérleteket csak. kevés 8—10 napos kakukfióka fogadta el, azt korántsem lehet általános tevékenységnek vagy éppen ,kidobási ösztön" következményének tekinteni. i Van egy mozdulata a serdültebb kakukfiék4nak (8 napos vagy idősebb korában), amelyet sokszor volt alkalmam látni. Ha a fészek 266 MOLNAR BELA {Aquila felé nyúlunk, a kakukfiöka tollait borzolva hirtelen feláll, szárnyaival verdes, nyakát felénk kinyújtva nyitott szájjal a kis macska védekező hangjára emlékeztetően , köpköd". A „kidobäsi ösztön" következ- ményeit 1936. júniusában már megláthattam, amikor is az előző napon 19 óra tájban kelő kakukporontyot másnap 6 órakor a fészek peremén értem. Szärnyaival a fészek peremében kapaszkodott, fejjel a fészek belseje felé fordulva, megfeszitett lábai a fészek belső oldalába kapasz- kodtak. Hajolva-emelkedve lökőmozdulatokat végzett és a mostoha- testvér-tojást, amelyet szárnyaival, nyakával tartott, „vallairöl“ a vizbe lökte. Mindezt pedig a nem is egynapos, vak, amig a kidobási ösztön nem jelentkezik, magatehetetlen kakukporonty végezte. E parányi . fióka minden porcikája osodás erőt látszott sugározni, mozdulatai célravezetőek, határozottak voltak. A tojás kidobása után a poronty remegni kezdett. Szárnyai, vala- mivel később lábai is ernyedtek, feje remegett, lehanyatlott s a kis csöppség (teste kb. 2 om) most már tehetetlenül zuhant a fészek alján még ott levő tojásokra, hogy majd a kidobási ösztön hatása alatt ujból folytassa „eligazitö“ tevékenységét. Dolgozik még" akkor is, mikor a nádirigó a fészken rajta ül. Ezután több esetben volt alkalmam megfigyelni a kb. 8—10 órás kakukporontyot, amint aládúródik a tojásnak s mint egy , zsákhordó", cipeli a testének súlyát és nagyságát is gyakran meghaladó mostoha- testvér-tojásokat. Hogy porontyot cipelt volna, nem volt alkalmam látni, de nem kétséges most már, hogy mindaddig nem nyugszik, amig . egyedül nem marad. Ez pedig kelésétől számitott egy-két napon belül bekövetkezik. Ugy vélem, a kakukfióka mostoha-testvéreitől való szabadulásának ez a rendes, illetve leggyakoribb módja. Hogy mi lehet az oka annak, amikor a kakukfióka együtt marad mostohatestvéreivel, azt csak a „kidobäsi ösztön" kimaradásával próbál- nám értelmezni. De hogy együtt is marad, többször tapasztaltam 8 ilyenkor be is következhet mostoha-testvéreinek a fészekből való „kidüräs“-a. A kakukkal kapcsolatba kerülő nádirigó fészekaljinak sorsát " már eldönti a kakuktojó akkor, amikor tojását abba becsempészi, de a sorsot ténylegesen a nehány órás vagy napos kakukporonty tel- — jesiti be. A kakuk szaporodik, a nädirigök száma rohamosan fogy. Ha ilyen mértékben veszi igénybe a kakuk a nádirigó segitségét, lehet, hogy rövid idön belül elosendesednek a Körös nädasai. 1095/38) DROSSELROHRSÄNGER UND KUCKUCK 95 Drosselrohrsánger und Kuckuck. Von BÉLA MOLNÁR. In den Rohrbeständen am Ufer des Altwasser-Körös-Flußes bei ‘ Szarvas brütet der Drosselrohrsänger (kurz Rohrdrossel gennant) in atattlicher Anzahl. Im Laufe der Jahre habe ich mindestens 200 Rohr- | drosselgelege gefunden, in denen ein Kuckucks-Ei oder Kuckucksjunges sich hefand. Ich will im Folgenden meine Beobachtungen über die Rohrdrossel und den Kuckuck veröffentlichen, und zwar mit Hinsicht auf die Gebiets- behauptung, die Entwicklung und das weitere Schicksal der Gelege. Aus den Eiertypen konnte ich feststellen, daB das Kuckuckweib- _ chen sich ein bestimmtes Revier auswählt, in welches es alljährlich zurückkehrt. Ich fand Gebiete, welche von einem einzigen Weibchen besetzt waren (in 1.5 bis 2 Km Uferlänge), doch pflegt im allgemeinen ein Kuckuckweibchen ein Revier nicht allein für sich in Anspruch zu nehmen, sondern teilt sich in den Besitz deBelben mit mehreren (3— 4) anderen Weibchen. An dem Ufer des ungefahr 20 Kilometer langen Altwasser-Körös-Flußes, das ich seit Jahren — während der Brutzeit von 1935 ohne Unterbrechung — beobachte, fand ich insgesamt bloß zwei ‚reine‘ Reviere ; die übrigen waren ‚gemischt‘, also von mehreren Weibchen besetzt. Das Kuckuckweibchen paart sich mit mehreren Männchen und beginnt erst später, wenn die Rohrdrosselbrut schon ziemlich entwickelt ist, grössere Streifzige zu unternehmen. CHANCE’S Feststellung, daß ‚jedes Revier seinen eigenen Stand- kuckuck hat", welcher dort keinen Rivalen duldet, sodaß also der „herumstreifende‘ oder ‚„Gastkuckuck“ sein Ei erst dann anbringen kann, wenn der Standkuckuck bereits gelegt hat (BREHM-SCHENK : Vögel, II. 235), trifft für mein Beobachtungsgebiet nicht zu. Mit Ausnahme von zwei , reinen" Revieren waren sämtliche Brutgebiete der Rohr- drosseln nicht ausschließlich von einem Kuckuckweibchen beschlag- nahmt. Selbstverständlich sind Streitfälle zwischen den brutschmarotzen- den Kuckuckweibchen nicht ausgeschloßen, wie ja jeder Vogel während der Eiablage um sein Nest und deßen Umgebung besorgt ist und es schützt, doch konnte ich in den beiden beobachteten Gebieten eine besondere Rauflust der dortigen ,,Standkuckucke‘‘ nicht bemerken. Was hätte auch die Behauptung eines Gebietes durch den ,,Stand- kuckuck,, für einen Sinn, wenn der fremde Eindringling stärker ist, wenn die 1,5—2 Kilometer weiten Gebiete von dem ‚herrschenden‘ Kuckuckweibchen nicht genügend überwacht werden können, oder 7 17 258 BELA MOLNÁR (Aquila wenn der herumstreifende Kuckuck gerade das Ei des sogennanten Standkuckucks statt des Rohrdrossel-Eies vertauscht, wie ich es in zwei Fällen an der Berührungslinie zweier Gebiete beobachten konnte (23. und 25. VI. 1935). | Ve Um die Kuckuckreviere aut Grund der Eiertypen kontrollieren zu können, stellte ich im Jahre 1935 aus ungefähr zwei Dritteln des Geramtgebietes eine Sammlung von 23 Robrdrosselgelegen, die mit Kuckuckseiern versehen waren, zusammen. Die Gelege enthalten 32 Kuckuckseier. Das Kuckuckweibehen vertauscht meistens das este oder zweite Ei der Rohrdrossel mit seinem eigenen, wobei es natürlich geschickt genug ist, nötigenfalls auch das dritte oder vierte Ei umzutauschen. Ein Kuckuckweibchen schmuggelé in ein Rohrdrosselgelege bloß ein einziges Ei hinein. Das Kuckuck weibchen streicht trotz Beibehaltung seines Revieres (ein Gebiet wird von mehreren Weibchen besetzt, die getrennten Gebiete berühren sich) manchmal in das Gebiet des benachbarten Kuckucks (Eiertypen), und so können in ein Gelege mehrere, selten zwei, ausnahmsweise drei, in ganz seltenen Fällen sogar vier Fier gelangen welche von verschiedenen Individuen stammen. Gelege mit zwei Kuckuck- seiern fand ich im Jahre 1935 zehn, solche mit drei Kuckuckseiern dagegen — seit ich beobachte — insgesamt bloß vier. Drei davon wurden von mir präparienrt. Kin Rohrdrosselgelege mit 5 Eiern, darunter 4 Kuckuck- seier, fand ich am 8. Juni 1938. Es war schon seh: stark bebrütet. Von Gelegen mit zwei Kuckuckseiern präparierte ich ein Vierer- gelege mit 2 Kuckuckseiern am 26. VI. 1935. und ein Fünfergelege mit 2 Kuckuckseiern am 30. VI. 1935 aus ein und demselben Nest. Von den Gelegen mit drei Kuckuckseiern gelangte eins (17. VI. 1934) in die Sammlung des Hauptmanns LADISLAUS MATE nach Székeslehervar, die beiden anderen (11. und 23. VI. 1935) in die Sammlung der Staatl. Höheren Ackerbauschule zu Orosháza. (Ein Kuckucksei aus dem Gelege vom 11. VI. 1935 weist einen Schalenschwund von etwa 5 mm. auf, das Eiweiss war ausgeronnen, der übrige Inhalt erhärtet. Diser Schwund " sowie auch ein kleiner Schalenschwund an einem Rohrdrossel-Ei ent- stand sicher beim Einschmuggeln des Kuckucks-Eies.) Das Gelege mit 4 Kuckuckseiern vom 8. VI. 1938 schenkte ich dem Kgl. Ung. Orni- thologischen Institut. Ebendort befinden sich auch zwei Rohrdrossel- gelege mit je 2, und drei Gelege mit je einem Kuckucksei. | Die Gebietsbehauptung des Kuckucksweibchens konnte ich auf Grund der Eiertypen kontrollieren. Ein hell-rostrot gefärbtes Weibchen war übrigens auch mit freiem Auge leicht zu erkennen. Nach Mitte Juni tauchten aber neue Eiertypen aut, sodaß die Sache komplizierter wurde. 1935/38] DROSSELROHRSANGER UND KUCKUCK 259 Was sich zu solchen Zeiten in der Umgebung eines Rohrdrosselnestes alles abspielt, ist aus meinen nachstehenden Beobachtungen ersichtlich : am 18. Juni neben der Baumschule ein fertiges neues Rohrdrossel- nest ; am 22. in dem Neste drei Fier, darunter zwei sehr auffallende, typische Kuckuckseier ; am 23. drei Kuckuckseier und ein Rohrdrossel-Ei, wobei aber sowohl das eine Kuckucksei als auch das gut beobachtete Rohrdrossel-Fi ausgetauscht waren, sodaß also durch ein weiteres Ei der Rohrdrossel ein Vierergelege mit drei Kuckuckseiern entstand. Es wäre hier also ein Gelege mit vier Kuckuckseiern entstanden, wenn der Kuckuck statt des Rohrdrossel-Eies nicht ein Kuckucksei ‘ausgetauscht hätte. Das ausgetauschte Kuckucksei stammte von dem „Standkuckuck‘“, oder nach CHANCE von dem ,,herrschenden‘ Kuckuck, ein leicht kenntlicher und gut beobachteter Typ mit kleinen Flecken. Das Ei dieses Standkuckucks nahm aus einem anderen Nest wieder ein anderer Kuckuck heraus. Dieses Gelege präparierte ich am 23. Juni. Am 24. tand ich in dem tage vorher geplünderten Nest zwei Kuckucks- eier von ganz verschiedenem Typ. Dieses Nest war also im Laufe einer Woche offensichtlich von sechs Kuckuckweibchen besucht worden. Die Rohrdrosseln saßen größtenteils auf den Eiern, fütterten oder hatten schon flügge Junge. Jetzt gab’s also viele Kuckuckweibchen und wenig Nester, sodaß manches Kuckuckweibchen sein Gebiet ver- laßen mußte und sein Ei dort ablegte, wo es gerade ein Nest fand. Deshalb finden wir in der zweiten Junihälfte selbst in älteren verlaße- nen Rohrdrosselnestern ein oder zwei frische Kuckuckseier. Die am 24. Juni gefundenen zwei Kuckuckseier legte ich in ein verlassenes Rohr- drosselnest ; das eine wurde von einem Kuckuck ausgetauscht, das andere zorbrach. Ich fand auch schon neben einem älteren, verdorbenen Kuckucksei ein ganz frisches. Die Ablage von Kuckuckseiern in ver- laBene Nester geschieht meistens in dem späteren Stadium der Rohr- drosselbruten. Vier solcher Gelege habe ich präpariert (26. u. 28. VI. 1935). Dagegen sind Nester, welche Ende Mai oder Anfang Juni gefun- den werden und nur ein vereinzeltes Kuckucksei enthalten, von der Rohrdrossel verlaßen worden. Die Ablage des Kuckuckseies in verlaßene Nester kann nicht als Beweis dafür dienen, daß der Kuckuck sich um das Schicksal seines Eies nicht kümmert. Im Gegenteil — er will ja für sein Ei Sorge tragen, kann es aber unter gewissen Umständen nur unvollkommen tun, wie in obigem Falle, wo eben andere Nester, denen er sein Ei anvertrauen 17% 260 BELA MOLNAR {Aquila könnte, nicht zur Verfügung stehen. So ist es auch zu erklären, daß Kuckuckseier z. B. in Fasanennester gelangen (BREHM-CHERNEL : Vögel, II. 76) oder in halbfertige Grasmückennester, wie FRIEDRICH CERVA beobachtete. Die Tatsache, daß der Kuckuck sein Ei auch in bereits verlaßene Nester (ohne Tausch) einschmuggelt, widerlegt CHANCE’s Behauptung daß ‚der Anblick der nestbauenden Vögel jenen Reiz auslöst, welcher in dem Organismus des Kuckucks das Reifen der Eier bewirkt‘ (BREHM- SCHENK : Vögel, II. 253). Mit anderen Worten : die Eier reifen im Orga- nismus des Kuckuckweibchens auch dann, wenn es keinen nestbauenden Vogel zu Gesicht bekommt. Mehrmals machte ich die Erfahrung, daß die Rohrdrossel in ihrem geplünderten Nest von neuem brütet. Ich hatte am 28. Juni ein mit einem Kuckucksei versehenes Rohrdrosselgelege mitgenommen und präpariert. Dieses geplünderte Nest beBerte die Rohrdrossel aus, baute den Rand höher und zog darin 4 junge Rohrdrosseln gross. In einem andern Falle, nach Entfernung eines Geleges mit zwei Kuckuckseiern (18. VI.) brütete die Rohrdrossel wieder und erzog -- einen Kuckuck. Meine am 24. Juni begonnenen Beobachtungen beunruhigten anfangs die Rohrdrossel sehr ; bald aber gewöhnte sie sich an meine häufigen Besuche und nahm sie, wie andere Elementarereigniße, einfach hin. Sie gab einige Warnungszeichen, nahm aber sofort nach meinem Ver- schwinden ihren Platz wieder ein und brütete ruhig weiter. In den vom Kuckuck heimgesuchten Gebieten brütsteng im Jahre 1935 60—90°;, der Rohrdrosseln Kuckucke aus. Daß das Kuckuckweibchen während einer Legeperiode nicht einem einzigen Männchen treu bleibt, sondern sich mit mehreren Männchen paart, konnte ich an einem hell-rostrot gefärbten, nicht verwechselbarem, prächtigen Exemplar gut beobachten. Ende Mai und in der ersten Juni-Hälfte paarte es sich in einem Auwäldchen mit einem dunkel ge- -färbten Männchen, in der zweiten Hälfte des Juni hatte es in einem Ziergarten einen heller gefärbten Gatten, später noch einen dritten. Ebendort sah ich gleichzeitig 6, in einem anderen Falle 8 Kuckucke zankend und sich paarend (am 16. VI. 6 Uhr früh). Der Vorgang spielte sich in den Wipfeln von 4—5 höheren Tannen ab. Bei dieser Gelegen- heit wurden zwei Weibchen begattet, darunter auch das an anderer Stelle beobachtete hell-rostrote Exemplar. Auch die eigenartigen Balz- bewegungen des Männchens konnte ich beobachten. Es nahm seinen Platz etwas oberhalb des Weibchens ein, neigte den Körper nach vorne, spreizte ein wenig die Flügel und machte mit dem Schwanz, welcher nicht gefächert wurde, langsame Bewegunge nach rechts und links. Aus geringer Entfernung sah ich, wie ein Kuckuck mit einem Ki 1935/38) DROSSELROHRSANGER UND EUCKUCK 261 im Schnabel sich vom Rasen erhob. In einem Rohrdrosselnest fand ich am 14. VI. um 14 Uhr zwei Robrdrosseleier. Um 19 Uhr sahen wir einen Kuckuck in demselben Uferabschnitt umherstreichen. Wir mochten mit unserem Kahn wohl 30 Meter entfernt gewesen scin, als der Kuckuck plötzlich bei dem Neste einfiel, das ich um 14 Uhr beobachtet hatte. Die Rohrdrosseln machten einen Höllenlärm. Bevor wir noch hinkamen, war der Kuckuck abgeflogen. Die verstörten Rohrdrosseln lärmten auf- geregt weiter. In dem Nest fand ich ein Kuckucksei, etwas feucht, aber nicht körperwarm. Ein Rohrdrosselei fehlte, doch hatte ich nicht sehen können, daß es weggetragen wurde. Dieser Tausch war das Werk weni- ger Augenblicke. Ich bemerke, daß die Rohrdrosseln den Kuckuck fast immer mit großem Lärm empfingen und häufig nach ihm stießen. Ich sah in 8 Fällen Kuckuckjunge zusammen mit ihren Stief- geschwistern im Neste liegen. Dann wieder fand ich 1—2 Tage alte Kuckuckjunge im Nest, — die herausgeworfenen Rohrdrosseljungen unter dem Neste. Ein andermal erwartete ich das Schlüpfen der Jungen aus einen mit 1 Kuckucksei versehenen Rohrdrosselgelege: Er- gebnis ein wenige Stunden alter Kuckuck im Nest, die Rohrdrosseleier auf dem Wasser schwimmend. Am häufigsten waren jedenfalls Nester, in denen ein 1--2 Tage alter Kuckuck lag, hilflos, völlig nackt und blind —- von den Stiefgeschwistern «dagegen keine Spur. Die äußere Entwicklung des nestjungen Kuckucks weist folgende Phasen auf : das Schlüpfen erfolgt nach 13 Tagen (bei der Rohrdrossel nach 14 Tagen) ; am ersten Tag ist der junge Kuckuck vollständig nackt und hilflos, mit geschloßenen Augen, der Rachen orange-rötlich ; am zweiten Tage entwickelt er sich schon zusehends ; am dritten be- ginnen die Blutkiele an Flügeln und Schwanz. zu sproBen ; am vierten Tag die Federkiele an den beiden Seiten, am Kopf und Hals : am 5. Tag entwickeln sich die Schulterfedern, die übrigen wachsen nach, die Augen öffnen sich ; im Alter von 10—12 Tagen liegt er noch immer mit nacktem Bauch im Nest; er verläßt dasselbe im Alter von drei Wochen. Und nun einige charakteristische Beobachtungen : 1. Am 14. VI. 1935 fand ich hei meinem Beobachtungsgang am . Morgen ein Rohrdrosselgelege mit einem Eintagskuckuck und ő bebrü- teten Rohrdrosseleiern. Gegen Mittag waren außer dem hiltlosen blinden Kuckuck nur noch 4 Eier im Nest. Ich hatte also ein in „Liquidierung‘‘ befindliches Gelege vor mir. Tags darauf fand ich, wie nicht anders erwartet, das kleine Kuckuckjunge allein im Nest vor. Von den ver- ‚schwundenen bebrüteten Rohrdrosseleiern fand ich 4 Stück auf dem Wasser schwimmen. 2. Am 26. VI. in einem unter Beobachtung stehenden Nest 6 Uhr früh ein Eintagskuckuck, 3 Rohrdrosseljunge und ein bebrütetes Rohr- . 262 BELA MOLNAR [Aquila drossel-Ei ; um 8 Uhr 1 Kuckuckjunges, 3 Rohrdrosseljunge, das Ei fehlt ; um 15 Uhr im Neste bloß der junge Kuckuck, auf der Wasser- oberfläche die Leiche eines Rohrdrossel-Jungen. 3. Am 26. VI. in gemischtem Rohrbestand auf einer niederen Weide (ungewöhnlicher Nistplatz) ein Nest mit einem 2 Tage alten Kuckuck, auf dem Wasser zwei bebrütete Rohrdrosseleier. 4. Am 30. VI. aus einem beobachteten Fünfergelege mit 2 Ku- ckuckseiern ein 11, Tage alter Kuckuck, auf dem Wasser ein Rohr- drossel-Ei. 5. Am 6. VII. aus einem Fünfergelege mit 2 Kuckuckseiern 1 Kuckuckjunges und auf dem Wasser 2 Rohrdrosseleier. 6. Am 24. VI. in einem vom Beginn des Nestbauses beobachteten Rohrdrosselgelege ein Rohrdrossel-Ei und ein Kuckucksei (das grün- lichblause, feinpunktierte Ei des sogenannten Standkuckucks) ; am 26. fehlt das vorige Kuckucksei, dafür zwei andere Kuckuckseier und 2 Rohrdrosseleier. (Der zweite Kuckuck hatte also das feinpunktierte - Ei des sogenannten Standkuckucks fortgetragen) ; am 30. drei Rohr- drossel- und zwei Kuckuckseier. Am 6. Juli 6 Uhr früh das eine Kuckucksei im Ausbrechen, ein Stückchen Schale fehlt ; um 8 Uhr ist dieses Kuckucksei nicht mehr vorhanden ; um 18 Uhr dasselbe ; am 7. VII. beginnt der zweite Kuckuck zu schlüpfen am 8. ein nackter Jungkuckuck und drei Rohrdrosseleier ; am 9. um 6 Uhr 1 Kuckuckjunges, ein Rohrdrossel-Junges, 2 Eier; um 18 Uhr 1 Kuckuck-, 1 Rohrdrosseljunges, ein Ei ist verschwunden; am 10. VII. um 6 Uhr das Kuckuckjunge allein, die beiden Rohr- drosseljungen sind verschwunden ; am 12. VII. um 15 Uhr: die Flügel- und Schwanzkiele des Jung- kuckucks wachsen, die Federkiele an den Seiten beginnen zu sproßen, die Augen öffnen sich. Ich muß gestehen, daß ich anfangs nicht recht glauben konnte, daß! der 1—2—3 Tage alte Kuckuck die Eier und Jungen der Rohr- drossel, ja vielleicht sogar ein Kuckuckjunges aus dem Nest heraus- wirft. So ein kleiner Nestkuckuck macht einen erbärmlichen Eindruck: hiltlos, blind und nackt liegt er in der Nestmulde, gerade so wie auch andere Nestjunge in diesem Alter, höchstens versucht er sich mit den beiden Flügeln zu stützen. Er erscheint derart kraft- und hilflos, der Nestrand derart hoch, daß die Eier oder Stiefgeschwister neben ihm gross aussehen. Erst im Alter von 5 Tagen öffnen sich seine Augen, trotzdem er meistens schon am ersten oder zweiten Tag in völlig hilf- losem Zustand allein im Neste liegt. Gerne hätte ich gesehen, wie der junge Kuckuck seine Nestge- 1935/88) DROSSELROHRSANGER UND KUCKUCK 263 schwister tiber Bord wirft. Zu diesem Zweck legte ich verschiedene Gegenstände neben den Kuckuck in das Nest. Im Alter von 1—2—3 Tagen reagierte das Kuckuckjunge in keinem einzigen Fall auf diese Fremdkörper. Unter den grösseren, 8—10 Tage alten Kuckuckjungen fand ich solche, welche die Papierkugel, das Lehmstückchen oder auch . das aus einem andern Nest hineingelegte Rohrdrossel-Junge entfern- ten. Dieses Hinausdrängen geschieht mit dem rückwärtigen Teile des Körpers, durch eine von unten nach oben gerichtete, am Innenrand der Nestmulde emporführende allmähliche Druckbewegung. Ein Nest- kuckuck, von welchem ich wußte, daß er seit dem Tage des Schlüpfens allein im Neste war, entfernte im Alter von 10 Tagen die Fremd- körper aus seinem Nest. Ich muß allerdings bemerken, daß nur wenige 8—10 Tage alte Nestkuckucke auf derartige Untersuchungen reagier- ten, sodaß also in diesen Fällen keineswege von einer allgemeinen Triebhandlung gesprochen werden kann. Bei etwas größeren Nestkuckucken (8 Tage oder älter) konnte ich des öfteren Folgendes feststellen: Wenn man in das Nest greifen will, steht der junge Kuckuck mit gesträubtem Gefieder plötzlich auf, schlägt mit den Flügeln, streckt den Hals lang aus und faucht mit weit geöffnetem Rachen, ähnlich einer sich wehrenden jungen Katze. Die Ausserungen des „Verdrängungstriebes‘ konnte ich im Juni 1936 am Nestkuckuck gut beobachten. Einen tags vorher gegen 19 Uhr geschlüpften Kuckuck fand ich am nächsten Tag um 6 Uhr nuf dem Rande des Nestes. Mit den Flügeln klammerte er sich an den Nestrand an, der Kopf war nach vorne gegen das Nestinnere gerichtet, mit den gespreizten Beinen hielt er sich an der Innenwand des Nestes test. Mit eigenartigen Stoßbewegungen, hervorgerufen durch Heben und Senken des Oberkörpers, betörderte er das Stiefgeschwister-Ei, wel- ‘ ches aut Flügeln und Hals ruhte, über den Nestrand ins Wasser. Dieses alles vollbringt das noch nicht einen Tag alte, blinde, vor dem Erwachen des ,,Verdringungstriebes‘ so unbeholtene Kuckuck- junge. Jedem einzelnen Glied dieses winzigen Wesens schien eine wunderbare Kraft innezuwohnen, alle seine Bewegungen waren ziel- strebig und bestimmt. Nach dem Hinauswerfen des Eies begann der junge Kuckuck zu zittern. Seine Flügel, etwas später auch die Beine erschlafften, der Kopf sank zurück und der winzige Körper (etwa 2 cm lang) fiel kraft- los auf die noch im Neste liegenden Eier, um dann später, nach Wieder- erwachen des Verdrängungstriebes, seine oben geschilderte Tätigkeit fortzusetzen. Er arbeitet unter dem Zwang dieses Triebes auch dann, . wenn die Rohrdrossel im Neste, also auf ihm sitzt. Ich beobachtete mehrmals 8—10 Stunden alte Nestkuckucks „bei 264 BELA MOLNAR : [Aquila der Arbeit‘‘. Der winzige Kerl schiebt sich unter das Ei und tràgt es wie ein Lastträger bis zum Nestrand empor ; oft übertreffen die Eier der Stiefgeschwister seinen eigenen Körper an Größe und Gewicht. Daß er auch Junge hinausgeschoben hätte, konnte ich nicht feststellen, doch scheint kein Zweifel darüber zu bestehen, daß er nicht ruht, solange er nicht allein im Neste liegt. Und das tritt binnen 1—2 Tagen nach seinem Schlüpfen ein. Meiner Meinung nach ist dieses die normale, bezw. häufigste Art, auf welcher sich der Nestkuckuck seiner Stief- geschwister entledigt. Daß der junge Kuckuck manchmal mit seinen Stiefgeschwistern zusammen im Nest bleibt, glaube ich mit dem Versagen des Verdrän- gungtriebes erklären zu dürfen. Allerdings kann nach meinen Beobach- tungen auch in diesem Falle ein Verdrängen der Stiefgeschwister aus dem Neste eintreten. Das Schicksal des Rohrdrosselgeleges ist schon in dem Augen- | blick besiegelt, wenn das Kuckucksweibchen sein Ei in das Nest hinein- schmuggelt ; die endgültige ‚Erledigung‘ ist dem wenige Stunden oder Tage alten Nestkuckuck vorbehalten. Der Kuckuck vermehrt sich, die Rohrdrossel wird seltener. Sollte der Kuckuck die Hilfe der Rohrdrossel auch weiterhin in diesem Maße in Anspruch nehmen, dann wird es möglicherweise in nicht zu ferner Zeit stille werden in den Rohrbeständen am Ufer des Altwasser- Körös-Flußes. A vorosfejfi gébics egykori fészkelése a debreceni | Nagyerdôn. Irta: Dr. NAGY JENŐ. Pár év előtt DR. LOVASSY SÁNDORRAL beszélgettünk a debreceni Nagyerdő madárvilágáról, s akkor emlitette, hogy az 1870-es években a Nagyerdőben a Lanius senator-nak a fészkét is találta, ámbár akkor ezt ő nem ismerte fel. Mivel én az utolsó 10 év alatt Debrecen környékén még a szinét sem láttam ennek a madárnak, a kollegiumi állatmuzeumnak a régi katalogusaiban kutatni kezdtem utána, hogy vajjon tényleg volt-e itt Debrecen környékén Lanius senator a mult század második felében. A régi hires KovAcs JÁNOS által összehozott gyüjtemény kata- logusában tényleg volt is Lanius rufus példány, ezek azonban már az 1914-ben készített uj katalogusban nem szerepelnek. 1935/38] A VÖRÖSFEJÜ GEBICS EGYKORI FESZKELESE 265 Az eredeti Kovács JANos-féle katalogusban a Lanius rufus mel- lett nem all ugyan leléhely és időpont, de ez valamennyi közön- segesebb s itt a környéken élő fajnál hiányzik, ellenben a ritkább s csak "más vidéken előforduló fajoknál rendesen meg van a lelőhely és a beszer- zés ideje is. Már ebből is tehát az következik, hogy a Lanius senator abban az időben, tehát 1856-t6] legalább is a 70-es évékig előfordult Debrecen környékén. . Ugyanis Kovács JAnos 1856-tól 1896-ig működött a kollégiumban, s szervezte ez idő alatt azt a páratlan természetrajzi muzeumot, amelyhez hasonló a maga idejében Budapestet kivéve talán az egész országban nem volt. DR. Lovassy SÁNDOR 1871-ben jött Debrecenbe, s mivel ő már ezt a madarat nem találta a Nagyerdőben, csak a fészkét találta, ezért ugy vélem, hogy ekkor már csak szórványosan fordult elő. Volt KovAcs JANosnak egy a maga idejében szintén jelentős tojas- gyüjteménye. Ennek az eredeti katalogusában szintén megtaláltam a Lanius rufus tojásokat, még pedig 39 darabot. Sajnos e katalogusban sincsen lelőhely. és időpont. E régi gyüjtemény maradványai között még most is van 25 Laniua rufus, azaz L. senator tojás! Ezeknek az eredeti gyüjteményben való nagy száma teljes bizonyiték arra, hogy ezeket a tojásokat Debrecenben gyüjtötték. Van ugyan ebben a tojás- gyüjteményben sok külföldi fajnak a tojása is, amelyeket KovAcs JÁNOS csere utján szerzett be, de ezek mind vizimadarak és mind csak 1—2—3 darabbal vannak képviselve a gyüjteményben. Az eredeti tojáskatalogusban a darabszámot jelentő 39. szám mellett ceruzával oda van jegyzeve + 3. Ez is Kovács JAnos sajátkezü bejegyzése. Ez a kis ceruzajegyzés szerintem a legjobb bizonyiték arra, hogy e tojások helybeli származásuak. Mert az egészen bizonyos, hogy ha akkor már 39 Lanius rufus tojása volt a gyüjteményben, akkor nem fog még beszerezni 3 darabot más vidékről. A Lanius rufus tojások nagy száma tehát azt bizonyitja, hogy fel- tétlenül helybeli származásuak, de viszont épp ebből a nagy számból azt érzem ki valahogyan, hogy KovAcs JÁNOS jól ismerte ennek a madár- nak a különös elterjedését s ezért gyüjtött belőle annyi sokat, hogy csereanyagnak felhasználhassa. De az is következtethető ebből, hogy abban az időben legalább is egy bizonyos helyen nem volt ritka madár. Ezt megerősiti id. DR. SOMOGYI ZOLTÁN is, aki mint annak idején Kovács JÁNOS tanitványa, a legbuzgóbb tojásgyüjtő volt. Ő emlékezik jól a Lanius rufus-ra, vagy ruficeps-re, s arra is, hogy ez a faj az 1865—70. évek között, amikor ő tojásokat gyüjtött Debrecen környékén nem volt ritkaság. Azonban teljes értékű bizonyítékokat is szereztem erre vonat- kozólag, amerinyiben DR. SOMOGYI ZOLTÁN-nak a padlásról előkeresétt, gyermekkori tojasgviijteményében megtaláltam a Lanius ruficeps hiteles debreceni tojásait is. E tojások eredetére nem foroghat fenn semmi kétség, mert DR. SOMOGYI ZOLTÁN apró éneklő madár tojásai mind csak Debrecenből származnak. Mindezekből kétségtelenül megállapítható, hogy az 1860—70-es - években fészkelt a Lanius senator Debrecen környékén, mig 1923 óta — amióta én Debrecenben lakom — de bizonyára már előbb is hiányzik Debrecen faunájából. Itt is tehát azt a titokzatos eltünését látjuk ennek az érdekes madárnak, amit már máshonnan is ismerünk. Egv bizonyos elszigetelt területen él, majd hirtelen minden látható ok nélkül eltünik onnan. Das einstige Brüten des Rotkopfwürgers in Debrecen. Von Dr. EUGEN NaGy Seit dem Jahre 1923 beobachte ich die Ornis von Debrecen, besonders diejenige des sogenannten „Großen Waldes“, aber bisher ist es mir nicht gelungen den Rotkopfwürger dort aufzufinden. Diese Tatsache ist umso auffallender, weil die älteren Sammlungen aus Debrecen ziemlich viele Eier dieser Art enthalten. In der Sammlung des JOHANN Kovics, der seine Tätigkeit im Jahre 1856 begann, befanden sich etwa 40 Eier dieser Art und in der Sammlung seines Schülers Dr. ZOLTÁN SOMOGYI hefinden sich noch heute ganz bestimmt aus Debrecen stammende Eier des Rotkopfwürgers. Laut seiner Angabe war diese Art in den Jahren 1865—70 in Debrecen gar nicht selten. Auch DR. ALEXANDER Lovassy erinnert sich, daß er im Jahre 1871 Eier dieser Art gefunden hatte. | AQUILA TOM. XLII—XLV. 1935—38. Tab. I. RE M Bere wre Bi Tervezte: Schenk Jakab. Festette : Dr. Vertse Albert. © Turulsélyom. Falco rusticolus altaicus MENZB. as 1038/38) MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 987 26: Magyar solymaszmadarnevek. Irta : SCHENK JAKAB. I. TURUL-ZONGOR-KERECSEN. 1 szines táblával, 5 szövegäbrival. Bevezetés. Mindjárt előrebocsátom, hogy mind a három szó világhíres solv- mászmadárnak a neve 8 ezen a réven maradt fönn emlékük a világ- történelem irodalmában. A Turul és Kerecsen madárnevek ezen fölül a magyar nemzeti hagyománynak is igen jelentős emlékei. amelyek a világtörténelmi kapcsolatok révén igen értékes adalékokat szolgál- tathatnak a magyar őstörténeti kutatás számára. Csak termeszetes dolog, hogy erre a nagy jelentösegükre való tekintettel a magyar nyelvészeti és történettudományi kutatás legkimagaslóbb mivelői közül sokan foglalkoztak ezzel a három madárnévvel, egyrészt nyelvi ere- detük. másrészt faji hovátartozásuk 8 ennek kapcsán előfordulási területeik megismerése végett, hogy mindezeknek az adatoknak az egybevetése révén adalékokat nyerjenek az ősmagyarság történetére vonatkozó kutatásokhoz. Ezek közül a tanulmányok közül különösen ki kell emelni GoMBocz ZOLTÁN értekezéseit (76—79). mert olyan gazdag nyelvészeti és törtenettudomanyi forrásanyagot. ölelnek föl. amelvet a madártani kutatás. mint ezeknek a madárneveknek a megfejtésére elsősorban hivatott tudomány, csak nagy üggyel-bajjal és kétség- telenül csak hézagosan tudott volna fölkutatni. A látszólagosan természetes és magától értedődő folyamat az lett volna, hogy a madártani tudomány megállapitja a három madárnév- ről. hogy mely korszakban milyen fajokat jelöltek a különböző nemze- tek, milyen természetrajzi tulajdonságokkal rendelkeztek, állatföld- rajzilag milyen területeken fordultak elő, néprajzilag milyen szerepük volt, hogy aztán a nyelvészeti és történettudományi kutatás ezeknek az adatoknak a birtokában folytathassa, illetőleg befejezhesse a rei, tartozó további vizsgálatokat. A dolog azonban forditva történt. S hogy mégis ez volt a termé- szetes fejlődési menet, annak bizonyitéka az a tény, hogy a nyelvé- szeti és történettudományi kutatás által szolgáltatott adatok nélkül meginditott madártani kutatás képtelen volt megállapitani azt, hogy a három madárnév milyen madárfajokra vonatkozott. A nyelv- és történettudományi adatok ismerete előtt keletkezett madártani magya- 268 SCHENK JAKAB [Aquila rázási, illetőleg azonositàsi kisérletek során még HERMAN OTTÓ (96) is azt vallotta, hogy a Turul a keselyüvel azonos. Pedig ha ismerte volna a Turul-ra vonatkozó oguz, perzsa, török és tatár eredetü történeti adatokat, amelyek szerint az ezen a néven jelölt madárfaj a keleti népeknél a legkiválóbb, legnagyobbra becsült solymászmadár volt, akkor bizonyosan más megállapításra jutott volna. Már előre jelezhetem, hogy a történettudományi kutatás szerint a három madárnév mindegyike a maga korában és területén a leg- kiválóbb és legkedveltebb solymászmadár neve volt. A középázsiai török népekkel, majd későbben a tatárokkal és oroszokkal kapcsolat- ban valósággal világtörténelmi nevezetességre tettek szert. Éppen ez a világtörténeti szereplésük tartotta fönn azokat az adatokat, amelyek alapján a madártani kutatás megallapithatja, hogy a messzi multból ránk maradt madárnevek milyen fajokra vonatkoztak. A kiváló solymászmadarak száma valójában olyan kevés, soly- mászati jelentőségüket természetrajzuk oly pontosan és félremagyaraz- hatatlanul meghatározza, hogy a faji azonosság megállapításában csak árnyalati különbségek merülhetnek föl. A hiba azonban ott volt, hogy a forrásoknak csak elenyésző kis része ismertette a három madárnévvel jelzett solymászmadárnak a természetrajzát 8 ez a körülmény jelentős mértékben hátráltatta az eredményes kutatást. Fejtegetéseim során kiderül majd, hogy a három solymász- madár név közül kettő és pedig a Zongor és a Kerecsen ugyanarra a madárfajra, a sarki sólyomra, a Turul pedig ennek az ikertestvérére, a havasi sólyomra vonatkozik. : Ez a körülmeny kesztetett arra, hogy ezt a hirom sölyomnevet együttesen tärgyaljam, habir a Zongor név nem fordul elö a nemzeti hagyományban. Világtörténelmi szereplésüket, amely a madárvilágban példátlan, csak ugy tudjuk megfelelően megérteni és méltányolni, ha ismerjük a vadászat és vele együtt a solymászat jelentőségét azoknál a népeknél, amelyeknél ezek a madárnevek szerepelnek. Hogy csak a legjellegzete- sebb példákra hivatkozzam, megemlitem, hogy DZSINGISZ KÁN idejében a négy legfőbb állami hivatal között a legfontosabb volt a legfelsőbb vadászati felügyelőség, amely valójában a mai Honvédelmi Minisz- tériumnak felelt meg. A vadászok egész ezredeket alkottak s ezek közé tartoztak a sólymászok is (86). j DzsINGIsz KÁN utódai közül különösen KUBLÁJ KÁN vadászatai ismeretesek Marco PoLo utleirásai nyomán. Szerinte a nagy kan ~ minden év március havában solymászatra indul, amelyre közel 10.000 solymászt rendelnek ki, akik mindenféle solymászmadarat visznek magukkal, számszerint kb. 500-at (86, 150). 1036/38) MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 264 Dzsincisz KAN fiai is nagyszabasu solymäszvadäszatokat rendez- tek, amelyekről még az alábbiakban lesz szó. A vadászat és vele együtt a solymiszat is, ezeknél a népeknél nemosak szórakozás volt, hanem valósággal a mai értelemben vett hadgyakorlatnak számitott, elökeszitesnek a háboru esetére. Ennek megfelelően ezeknél a harcos népeknél a kiváló solymász- madarakat, amelyek a saját testsúlyuknál sokszor jóval nehezebb prédát is tudnak levágni, mint a győzhetetlen bátorság és vitézség jelképeit szinte a bálványozásig menő tiszteletben részesítették. Ebben annyira mentek, hogy a kiváló, vagy kiválóságra törekvő fejedelmek a legkiválóbb solymászmadarak neveit ruházták magukra, azzal jelez- vén, hogy éppen olyan győzhetetlenek, mint a nevüket hordozó leg- kiválóbbnak elismert solymászmadarak. A kelet költészete bővelkedik oly hasonlatokban, amelyek a fejedelmek és hadvezérek, sőt a költők kiválóságait valamint az imádott hölgyek szépségét és erényeit a soly- mászatból vett képekkel dicsőitik (86). A solymászatnak ebből a nagy jelentőségéből és kedveltségéből magyarázhatjuk azt, hogy ezek a solymászmadárnevek a történet- irásban nemosak fönnmaradtak, hanem egyuttal messze földön elter- jedtek. mert hiszen amerre ezek a solymászó nemzetek eljutottak mindenfelé magukkal vitték solymaikat és ezekkel együtt elnevezései- ket is, utóbbiakat annál is inkább. mert hiszen éppen a legkiválóbb vezérek, fejedelmek, hősök, költők viselték azokat. . A solymászmadarak elnevezéseinek elterjedését a mellékelt tér- képen igyekszem vázlatosan föltüntetni, amelyen szemléltetem ennek gr “240 i Pa ed; ZE a poset 1. Te AN Bit MINORS PE eee tid TT = an FÖLDRAJZI tuszUisa SZERKESZTETTE SCHENK JAKAB 1936. 4. ábra. — Fig. 4. 270 ‘SCHENK JAKAB (Aquila a három — minden időben legkivélébbnak elismert solymäszmadärnak, a Turul, Zongor és Kerecsen-nek származási és elterjedési területeit a rendelkezésre álló történeti források alapján. A Turul szó származási helye Turkesztán. Innen Kin Kisazsiäba, Aräbiäba, Perzsiába, Egyptomba — azonban vel irány- ban Európába — egyedül csak Magyarországba. A Zongor szó származási területe az Ural hegység keleti lejtőjé- től az Altai hegységig terjed. Innen elszármazott Kisázsiába es Görög- © országba, délkelet felé Indiába, déli irányban Perzsiába, Arábiába én Egyiptomba, kelet felé egészen Mandzsukuoba, nyugat felé — Európába — azonban szintén egyedül csak Magyarországba. A Kerecsen szó származási területe az Ural hegység európai lejtője, az Északi Jeges Tenger partvidéke nyugati és keleti irányban. Déli, azaz délnyugati irányban a szó mint a nyelvkincs tartozéka egyedül csak Magyarországon található és pedig csodálatos bőségben és mint jelenleg is élő szó. Csodálatos jelenség, hogy ez a három világtörténelmi jelentő- ségü madárnév együttesen csak Magyarország területére jutott el. Azonban nemcsak ez az egyetlen jelentősége ennek a három világ- hires solymászmadárnévnek, hanem egyuttal az is, hogy a származási területen tul Magyarországig semmi más közbenső területen nem tudtak meghonosodni — legalább semmiféle emlék, sem irott, sem hagyomány - ból származó nem tanuskodik róla — sem Magyarország határán tul nem tudtak eljutni. Tehát Magyarország ennek a három solymász- madárnévnek a nyugat felé való elterjedésében mint vizválasztó, vagy mint nyelvválasztó szerepel, mert közülök egyetlen egy se jutott tovább Magyarországnál, sem mint személynév, sem mint köznév, sem mint . helység- vagy madárnév. Előfordulnak mint idézetek, de seholse mint valamely nyelvkincsnek élő vagy holt tartozékai. Magyarország tehát csodálatos gyüjtőmedencéje ezeknek a világ- hires solymäszmadärneveknek s ezért nemcsak madártani, hanem egyuttal a magyar őstörténeti kutatás szempontjából is rendkivül fontos és érdekes kérdés, hogy hogyan volt ez lehetséges és hogy milyen jelentősége van ennek. . A kérdés helyes és a további kutatás szempontjából eredményes megitélése végett az első teendő annak a pontos megállapitása, hogy melyek voltak azok a madarfajok, amelyek ezeket a neveket viselték, mert csak ugy tudjuk azok szerepét s ennek" kapcsán jelentőségüket kidomboritani és a magyar őstörténeti kutatás számára értékesiteni. Előre is jelezhetem, hogy ez nem könnyü feladat s hogy nagyon hosszadalmas döcögős uton kell haladnunk a kitüzött cél felé. 1035/88] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 271. TURUL. Első feladatunk a három solymaszmadär faji azonosságának megállapítása s kezdjük a vizsgálat sorát a Turul madárral, amelynek neve a három solymászmadár közül legkorábban, 1237-ben fordul elő a magyar nyelvkincsben, de ettől eltekintve is a magyar őstörténet sokkal régebbi korszakába világit bele, mint a másik köt-madärnev. A magyar nyelvkinosben a következö adatok kerültek felszinre a Turul-ra vonatkozölag : 1237. Possesio haer. de Turul (KovAcs N. Betürendes stb. 125). 1239. Turul filius Chunad Jobagionis in castro Zalad (CZINAR 49). " 1247. Turul Albertus praep. (KovAcs N. 125). 1257. Fratres Ord. S. Aug. de Turul (CZINAR 49). 1262. De villa Turul (GoMBocz 77). 1270. Comes Turul (CZINAR 49). i 1274. In castro Turul, quo Elizabeth regina captiva tenebatur. (CZINAR 49; SZAMOTA 234). 1278. Turul Detric. praep. (KovAcs 125). 1282. Banerium quoque regis Ethele, quod in proprio scuto _gestare consueuerat, similitudem auis habebat, que hun- garice Turul dicitur in capite cum corona. Istud enim banerium Huni usque ad temporis ducis Geiche, dum se regerunt in commune, in exercitu semper secum gestauere. Ex istis capitaneis Arpad, filius Almi, filii Elad, filii Ugek, de genere Turul, rebus dicior erat,et potencior genere, Dux autem Geycha de genere Turul (KÉZAI 116). 1292. Micael fil Eze de uilla Turul (KovAcs 125; SZAMOTA 234). 1299. De uilla Turul (SZAMOTA 234; GOMBOCZ 77). 1305. Turul, nobilis vir (THURY 249). 1315. De genere Turul Gregorius filius Laurentii (THURY 249). 1345. Contra Laurencium Andream et Turul filius (O. Sz. P. 181). 1353. Demetrius filius Turul (O. Sz. P. 181). 1358. Magister Turul (SZAMOTA 234). Ha végig tekintiink a magyar nyelvkincsben elöfordulö Liri össze 16 eredeti foljegyzésen, amelyek között még ismétlés is akad, akkor azt hiszem, hogy velem együtt mindnyájan nagy csalódást érez- _ hetünk azon, hogy ez a nevezetes szó, amely KÉZAI szerint annak a madárnak a nevét jelzi, amelyet ATTILA mint hadijelvényt hordozott a pajzsán, amikor hadba indult s amely az ÁRPÁD-ok nemzetségneve volt, ilyen gyéren szerepelt a régi magyar nyelvkinosben. Jelentése szerint van köztük helység- és személynév, utóbbiak között előkelőség- nek és jobbágynak a neve, éppen csak mint madárnév nem szerepel 272 SCHENK JAKAB {Aquila sehol másutt, mint Kezaı krónikájában. Pedig éppen az a legfonto- sabb, hogy KÉZAI madarnévnek minösiti a Turul szót. Csalédäsunkat még csak fokozza az a körülmény, hogy meglehetős későn tünt föl, első izben csak 1237-ben (igaz, hogy mint birtoknak a neve, amely már jóval korábbi keletü is lehetett) s hogy már alig 150 éves élet- tartam után nyomtalanul eltünt. Csak jó félezred év mulva, KÉZAI krónikájának fölszinre kerülésével éledt föl ujra, most már mint nagyon népszerü szó, de csak mint visszfény.a multból, mint fölujitott szó, nem pedig mint a nyelvkincs folyton élő tagja. Ez a körülmény külö- nösen akkor feltünő, ha összehasonlítjuk az ölyv és sólyom madár- nevekkel, amelyek közül az előbbi már 1015-ben, az utóbbi 1055-ben jelentkezik 8 mindakett6 máig is élő tagja a magyar nyelvkincsnek. A fölsoroltakon kivül KRESZNERICS szótárában is előfordul a Turul szó, azonban közelebbről való megjelölés nélkül a szerző Szent Udalrik keresztje cimű könyvére való hivatkozással (130). Ezt a könyvet sajnos, nem tudtam megtalálni még a Magyar Bibliográfiai Központ sokszor igénybevett segitsége dacára sem 8 igy az általa közölt Turul adatok fölött a szükséges birálatot nem tudom gyakorolni, tehát mellőzni vagyok kénytelen ezeket az adatokat és pedig annál is inkább, mert a Turtur — gerle szóval szerepelnek együtt. A Turul szónak ez a gyér és kissé jelentéktelennek minösithetö előfordulása távolról sincs összhangban azzal az óriási jelentőséggel, amely KÉZAI följegyzései alapján joggal megilleti. KÉZAI följegyzéseit különösen két szempontból kell tüzetes vizs- gálat alá venni. Az első az, hogy milyen alapon származtatja a hon- foglaló magyarság vezéri nemzetségét a Turul nemzetségből — a másik pedig az, honnan veszi azt a megállapítást, hogy ATTILA a pajzsán a Turul madarat hordozta mint hadijelvényt ? Mind a két följegyzése döbbenetes erejü. Valósággal elképedve állunk szemben azzal a megallapitasaval, hogy a honfoglaló magyarság vezérlő nemzetsége a Turul nemzetségből származik. Nem térhetünk ki annak a megállapitása elől, hogy itt volta- képpen ugyanazzal a névadással állunk szemben, amelyet a szeldzsük birodalom megalapitói — TOGHRUL és CSAKYR — gyakoroltak, amikor a legkiválóbb solymászmadarak neveit vették föl. Lényegtelen különb- ség az, hogy a magyarság esetében a honfoglaló-birodalomalapitó a solymászmadár nevét mint nemzetségnevet veszi föl, a szeldzsük birodalomalapitók pedig mint személynevet. : Föl kell tennünk a kérdést : hogyan ? hat a honfoglaló magyar- signal is megvolt a kôüzépäzsiai török népeknek az a szokása, hogy a vezéri, vagyis a legkiválóbb nemzetség a legkiválóbb solymaszmadar- tól veszi a nevét ? Sőt nemcsak azt mondhatjuk, hogy megvolt ez a 1935/82] MAGYAR SOLVMASZMADARNEVER 273 szokás, hanem inkáblr azt, hogy mar mar korábban is megvolt, mert hiszen Atmos, aki KÉZAI szerint az első Turul nemzetségbeli vezér volt, . ‘ 819-ben született s igy két évszázaddal korábban élt, mint a szeldzsük birodalom megalapitói, nem is szólván az ozmán törökök őséről, ERTOGHRUL-r6l, kinek fia OZMAN, a szeldzsük birodalom széthullása után megalapitotta a török birodalmat. Csak közbevetőleg akarom föl- emliteni, hogy ennek az uj birodalomnak a megalakulúsáról az ÁRPÁD birodalom megalakulásával szinte párhuzamos jelenséget őrzött meg a török hagyomány. OZMÁN-ról ugyanis ABDAL KUMRAL der vis azt álmodta hogy sólyom szállt a fejére és szárnyait kiterjesztette föléje. Ezt az álmot az ozmánok hóditó hatalmának előjeléül magyarázta és RODICZKY szerint — kinek nyomán idézem ezeket (201) — nem is helytelenül, mert OZMÁN a nyugati törökök ÁRPÁD-ja lőn és mint ERTOGHRUL fia, éppen ugy , de genere TURUL" vala, mint KÉZAI szerint a honfoglaló ÁRPÁD. A szeldzsükök és ozmán törökök Turul névadasanal már segitsé- günkre van az akkoriban virágzásában levő solymászat története, igy nem kell különösen megerőltető kutatásokat végezni a név eredetének megállapitására. Sokkal nehezebb azonban a helyzet, ha KÉzAI följegyzeseinek az eredetét nyomozzuk. KEZAI egyetlen szóval se magyarázza meg azt, hogy milyen alapon származtatja ÁRPÁD-ot és utódait a Turul nemzet- ségből. Az egyetlen kiindulási pont az ATTILA pajzsán levő hadijelvény, amely hasonlitott ahhoz a madárhoz, amelyet magyarul Turul-nak neveznek. Ezzel a megállapitással aztán le is zárul az a következte- tési sorozat, amelyet KÉzZAI adatai alapján meg lehet inditani. A további kutatásokhoz kérjünk segitséget a többi krónikából 8 ezt annál nyugodtabban tehetjük, mert HÓMAN BÁLINT csodálatos krónikai tanulmányai (100/a) alapján pillanatnyilag sem lehet kétséges, hogy valamennyi krónikásunk a magyar krónikák ősforrásából, a Szent Lászó korából származó de elveszett Gesta-ból meritett. A Gesta első utódjánál ANONYMUS-nál aztán tényleg megtaláljuk azt a nemzeti hagyományból származó mondát, amelynek alapján megérthetjük, hogy KÉZAI milyen alapon adományozta az ÁRPÁD-házi vezéreknek a Turul nemzctségnevet. Az Emese-monda alapján magától értedődő dolog, hogy ÁLMOS és utódai annak a madárnak az ivadékai, amely álmában meglátogatta EMESE-t s mintegy teherbe ejtette azt. Csak az a nagy baj, hogy ANONYMUS ezt a madarat nem Turul-nak nevezi, hanem ,,Astur‘‘-nak. Az is baj, hogy ANONYMUS nem emliti az ATTILA pajzsán levő madarat. Ezzel szemben KÉZAI nem emliti az Emese-mondát, de az Árpádházi vezéreket a Turul nemzetségből származtatja s az ATTILA pajzsán hadijelvénykényt szereplő madarat Turul-nak mondja. 18 274 SCHENK JAKAB [Aquila Az utókor törtenetiröjänak az könnyitette volna meg a dolgät, ha ANONYMUS az EMESE madarät, amely a Gesta-ban valószinüleg Turul volt, nem forditotta volna le Astur-nak. ANONYMUS azonban a Gesia szerz6- éjvel szemben, aki HÓMAN szerint (100/a) igen nagy érzéket tanusitott a népies mondák iránt, a nemzeti hagyo- O mänyt , a parasztok osalfa meséinek Bölyomkäpa a turkesztini Turian ÉS a heged6sdk csacska feosegesenek‘' oézisbol kb. 900 Kr. u. (LE COQ minösiti 8 ennek kell tulajdonitani, A nl hogy a nemzeti hagyományban szereplő Falkenhaube nus der Oase Turfun = in Turkestan ungefähr aus dem 9. Turul madarat mint Astur-t származ- Jabraundert Nach [e Cod tatja at az utökor törtenetiröjanak, Azonban nincsen okunk a kétségbeesésre, mert az EMESE és ATTILA madarinak az azonosítását megtaláljuk az őskrónika harma- dik utódjánál a Bécsi krónikában. ahol mindakettő ANONYMUS fordi- 3. abra. --- Fig. 6, Jelenkori solyomkapu a turkesziani Turfan oázisból LE Cog ipod Falkenhaube aux der Jetztzeit in der turkestanischen Turfan Oase, Nach Lg Cog. 1986/38} MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 276 tasiban — ha nem is egeszen pontosan Astur-nak, hanem Austur-nak hangzik. A két elnevezés kétségtelenül egyértelmü — vagyis nz EMESE madarát azonosithatjuk az ATTILA pajzsán levő madárral s mindakettőt a Turul madárral. Csak mellékesen akarom megjegyezni, hogy az ATTILA pajzsán hadijelvényként szereplő madár a krónikások szerint ..koronis volt. Minthogy ez a hadijelvényként szereplő madár az alábbiak szerint so)ymaszmadir volt, azért természetesnek látszik az a föltevés, hogy ez a , korona" eredetileg ..s6lyomkapa‘ volt, vagyis többé-kevésbbé diszes sapka amely a vadászat megkezdése előtt befödi a sólyom szemét, nehogy fölöslegesen nyugtalanitsa és fárassza a sólyom figyel- mét. Csak akkor veszik le róla, amikor már a prédára ercsztik. Talán nem volna egészen meddő kisérlet a cimerekben szereplő griffmadarak és hasonló ragadozó madarak koronáinak az erede- tére vonatkozó kutatásokban ezt a szempontot is figyelembe venni, A magyar krónikákban szereplő Turul = Astur=Austur madär- nevek azonosításával azonban nem tisztáztuk azt a fontos kérdést, vajjon a Turul szó csakugyan a nemzeti hagyományból származott-é. vagy pcdig KÉZAI csak későbben vette át ezt a szót és a vele kap- csolatos vonatkozásokat. Természetesen nem külföldi krónikákból való ütvetelröl van, hanem olyan történeti eseményekről, amelvek követ- kezményeként az ország területén is mód és alkalom adódhatott az idevágó adatok átvételére. Ennek a kérdésnek a tárgyalását azért tartom kiválóan fontos- nak, mert ha a Turul szó nem a nemzeti hagyományból való, hanem későbbi átvétel, akkor jelentősége a magyar őstörténet szempontjából nagyon összesugorodik. A későbbi átvétel lehetőségét a Turul szó magyar szereplésének bizonyos történeti eseményekkel való meglepő találkozása veti föl- szinre. A Turul kérdés minden vonatkozásának lehető tisztázása és meg. világitása érdekében ezzel a lehetőséggel is szembe kell nézni. Ha ugyanis tekintetbe vesszük, hogy ez a szó idősorrendben kimondottan csak 1237-ben szerepel első izben a magyar nyelvkincsben, akkor joggal föltehetjük a kérdést, hogy hol bujdosott addig ez a nevezetes szó, amelynek az az előkelő szerep jutott, hogy a honfoglaló magyaroknál — a vezéri család nemzetségnevét szolgáltatta ? Nagyon kisért az a meggondolás, hogy a keresztény vallásra való áttéréssel és az országnak a ,,Patrona Hungariae" oltalma alá való helyezésével SZENT ISTVÁN királyunk már egyáltalában nem tar- totta kivánatosnak annak a pogánykori emlékeket fölidéző hagyo- . mánynak a hangoztatását, hogy a királyi család nemzetsége a Turul madártól származik s igy jó ideig tilosra volt állitva a Turul szó svema- è 18% 276 SOHENK JAKAB ; . ‘ (Aqatla forja, de viszont ANONYMUS már átvette a merőben pogäuykori EMESE mondät s igy nem lett volna oka arra, hogy azzal egyidejüleg ät ne vegye a Turul madár nevet is. Ennek dacára mégis csak 1237-ben jelenik meg a Turul szó első izben a magyar nyelvkincsben, tehát a kunok bejövetelésel egyidőben. A kunok eredetére és történeti szerepére vonatkozó kutatások tudomásom szerint még nem vezettek tökéletesen megnyugtató ered- ményre, azonban egyelőre még oguz ivadékoknak vagy utódok- nak kell őket tekinteni és semmi alap sincs annak a föltevésére, hogy ebben a fölfogásban a későbbi kutatások változást fognak előidézni. Ez a fölfogás ránk nézve azért kiválóan fontos, mert AHMED VEFIK szótára szerint a , Toghrul" amely GoMBocz ZOLTÁN nyelvészeti meg- allapitisa szerint kétségtelenül azonos a Turul-lal, fejedelmi jelvény volt az oguz-oknál (249) tehát ugyanaz, mint az ATTILA pajzsán levő Turul madár. Minthogy az oguz-ok már az ATTILA korát megelőző időben is hódoltjai voltak a hunoknak, azért már abban a korban is megvolt a lehetőség ennek az átvételére. Erre majd későbben még rátérünk. Egyelőre a IV. BÉLA király idején magyar földre beszármazó kunok- ról van szó, akik akkor még pogányok voltak, tehát még nagyjában érintetlen nemzeti hagyományokkal rendelkezhettek s igy magukkal hozhatták a fejedelmi jelvényt alkotó Turul madárnak az emlékét is. Nem szabad tehát teljesen elvetni azt az elgondolást, hogy a Turul szót a hozzá füződő jelentős vonatkozásokkal a kunok hozták maguk- kal magyar földre s kizvetitették azt a solymiszat révén KUN LÁSZLÓ hűséges papjival, KÉZAI-val, aki valószinüleg maga is nagy solymász volt, mert a többi krónikással szemben ő volt az, aki megőrizte a Turul és Kerecsen solymaszmadirneveket. Ha mar azokat a lehetőségeket vesszük számitásba, amelyek révén a Turul szó beszármazhatott a magyar nyelvkincsbe, akkor azzal is kellene számolni, hogy már a besenyők voltak azok, akiktől a magyarok átvehették ezt a szót, mert a besenyők is oguz iva- dékok. Ebben az esetben azonban a Turul szó már jóval korábban meg- jelenhetett volna a magyar nyelvkincsben, mert hiszen tudvalevő, hogy a magyarság a besenyők támudása elől volt kénytelen Etel- közböl a mai hazába menekülni, ahol aztán a később tönkrement besenyő nép maradványai előszőr menhelyet találtak, majd vég- legesen beleolvadtak a magyarságba. Amig azonban a besenyő név mint helységnév sok helyen mind a mai napig fönnmaradt Magyar- ország területén, addig a Turul szó csak jóval későbben tünt föl s igy a besenyőktől való átvétel lehetőségét ki lehet kapcsolni. Meg kell emlitenem még a legvalöszinübbnek látszó átvétel lehetőségét is, még 1938/88] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 977 pedig a tatárjárást. A tatàroknàl a Magyarországba való betörés idején virágjában volt a solymászat a Toghrul, vagyis a Turul madár- ral. Annál kevésbbé szabad elzárkózni a tatár betörés utján történt behozatal lehetősége elől, mert bár előzőleg is divott már a solymászat Magyarországon, mégis Iv. BÉLA királyunk alatt érte meg első virág- zása korát. A helyzetet olyképpen lehet elképzelni, hogy a tatárok a győ- zelmet követő nyugalmas időben a magukkal hozott Turul madaraik- kal megkezdték kedvenc solymászataikat, amelyeken természetesen részt vettek a foglyul ejtett magyarok közül is azok, akik egyrészt a vadászat gyakorlásában, másrészt a vadászterületek ismeretével, mint maguk is szenvedélyes vadászok és pikaszok, igen hasznos szol- gálatokat tehettek a tatár uraknak. Minden hozzáértő tudja. hogy . a vadászat sikere mennyire függ az előkészítő altiszti személyzet hozzá - értésétől. Csak természetes dolog, hogy ennek a nagyszerü vadászatnak a varázsa még a kényszer dacára is megejtette az abban résztvevő magyar személyzetet s a király és főurak visszatérése után bemutat - ták ezt a vadászatot a tatároktól itt marasztott Turul madarakkal. Mindezekről az elgondolásokról irott források nincsenek. A valóság azonban az, hogy a kunok betelepülése és a tatár betörés után való- ságos megujhodás korát érte meg ugy a magyar solymászat, mint a Turul szó. ugy hogy ha a Turul kérdésre vonatkozólag megnyugtató végeredményhez akarunk jutni, akkor ezt és a már emlitett átvételi lehetőségeket is okvetlenül számitásba kell venni. i A kerdes legfontosabb mozzanata annak az eldöntese, vajjon megvolt-e mar ATTILA korában a Turul név 8 ha ezt valamilyen csoda — révén meg tudjuk ällapitani — hol és milyen vonatkozasban? Hihetö-e Kézai-nak az a följegyzese, hogy ATTILA a pajzsán hordozta ennek a madárnak az ábrázolását mint hadijelvenyt? Ha ezekre a kérdésekre nem tudunk kielegitö valaszt adni, akkor a magyar ôstôrténeti kutatás szempontjából a Turul kérdést nyugod- tan elejthetjük és oda sorolhatjuk a krénikasnak ahhoz az Aallitasa- hoz, hogy .a hunok és magyarok Noé fiának, JAFET-nek a leszarma- .sottjai, mert ezen a nyomon ugyan sohasem találkozhatunk az ös- magyarokkal. Azt kell mondanom, hogy a fölvetett kérdésekre adható válasz- szal nem remélt szerencsénk van, mert a Turul előfordul TAYMÜR Mirza persza solymászkönyvében, melyet PHILLOT angol tiszt for- ditott le angol nyelvre (192). Jelentéktelennek látszó jegyzetben arról számol be, hogy közkeletü perzsa hagyomány szerint hajdanában mint különlegességet hoztak egy TUGHRAL nevü madarat BAHRAM 278 SCHENK JAKAB (Aquila Gur perzsa királynak Chin tartományból, amely alatt a fordité szerint a Perzsiâtél északra eső tartományokat, köztük Mongoliát kell érteni. Ez a BAHRAM a történelem szerint a SZASSZANIDA uralkodóház - nak ezen a néven ötödik uralkodója volt, aki 420-tól 438-ig uralko- dott, tehát ATTILA-nak kortársa volt. j Itt van tehát a csoda! ATTILA korában megvolt a Turul madarnév. Mielőtt ezen a nyomon továbbhaladnánk, foglalkozzunk átme- netileg nagyon röviden a Gur szóval, mert nagyon élesen rávilágit a keleti népek névadásának lélektanára, a mi a Turul nemzetségnévre való tekintettel is nagyon fontos mozzanat. Ez a Gur, BAHRAM-nak önmaga választotta diszitö mellékneve, az indiai vadszamár népies perzsa neve. Mai fölfogás szerint ez a jelző se nem diszitő, se nem kivánatos, azonban BAHRAM korában ennek a szónak egészen más jelentősége volt. Az indiai vadszamár — Equus onager — rendkivül óvatos, messziről menekülő s a legkiválóbb arab paripa sebességével tovaszáguldó patás állat, melynek vadászata bár nem veszélyes, azonban lóhátról való üldözése addig, amig kop- jával vagy nyillal elejthető, egészen különleges lovaglási és vadászati tehetséget, no meg elsőrendü paripát igényel. Mindezek oly követelmények, amelyeknek csak egész kiváltsá- gos tehetséggel rendelkező, meg kiváltságos helyzetben levő vadász- ember tudott megfelelni s ezeknek az ismeretében most talán mar kevésbbé csodálkozunk azon, hogy ez a történelem szerint kiváló, messze földön hires vadászként ismert uralkodó ezt a szokatlan- nak hungzó diszitö jelzőt adományozta magának. | A lényeges ebben a névadasban, és erre kell fektetnünk a fosulyt, hogy ez a vadaszatkedvel6 uralkodó az általa legnehezebben elejtheto- nek minösitett vadnak a nevét vette föl, hogy ezzel jelezze a maya kiválóságát a vadászatban. Ezeknek a névadásoknak a jellemzésére mint teljesen azonos esetre egész röviden kiterjeszkedem még a magyar nemzeti hagyo- mányból származó THONUZOBA név jelentésének a magyarázatára. Nyelveszeink szerint ez a szó , Disznóatya", vagy legjobb esetben ,, Kandisznó"" jelentésü. Ez a név jelenben éppen olyan kevéssé diszitő és kivánatos, mint a vadszamár s nem is valószínü, hogy a büszke besenyő főur ilyen kevéssé hizelgő nevet választott volna magának. Ha azonban ezt a , Disznóatya" nevet a vadászat nyelvére forditjuk s , vadkan" -nak minősítjük, akkor egyszerre másnak látjuk THONUZÓBA-t s valljuk meg, hogy a hagyományból ránkmaradt jellemrajza alapján : nem egészen méltatlanul viselte ezt a nevet. Megállapíthatjuk ebben az esetben is, hogy THONUZOBA az általa legnehezebben elejthetőnek - 3036/88] MAGYAR SOLYMANZMADARNEVER 279 minösitett vadnak, egyuttal vadászata kedvenc tárgyának a nevet adományozta magának. Ennek a két névadásnak a példáján most már megállapíthatjuk azt, hogy az állatneveknek az emberre való átruházásának egyik módja az, amikor a vadász annak a vadnak a nevét ruházza magára. amely. nek elejtése kiváló bátorságot és ügyességet igényel. hogy ezzel a névvel jelképezze a maga kiválóságát. di Hogy ezt a kiválóságát éppen a vadászat teren való szereplese- vel akarta igazolni, az tökéletes összhangban van az akkori idők szellemével, amikor a vadászat nemcsak szórakozás volt, hanem, mint már emlitettem, valósággal harci erényként is szerepelt a népek életé- ben. Hogy valaki nagy hadvezér, vagy nagy államférfi lehessen. annak alapföltétele az volt, hogy ezt a rátermettségét már , békeidőben" mint kiváló vadász ragyogtassa. A névadás másik módja az volt, amikor a vadász nem az általa kedvelt vagy nagyrabecsült és csak kiváló ügyességgel és bátorsággal elejthetö vadnak a nevével tünteti ki magát. hanem az őt mintegy helyettesitö solymászmadarak neveit adományozta nemzetségének, törzsének, vagy saját magának. Ebben a névadásban a solymász- madarak félelmét nem ismerő rámenő bátorsága és vakmerősége. ereje és ügyessége a döntő tényező. A kiváló solymaszmadarak maguk - nál sokszorta nagyobb és erősebb prédát is legyőznek és ez a minden korban, de különösen a kezitusak idejében igen nagyrabecsült kepes- ség szolgáltatta a kiindulást és alapot ehhez a névadáshoz, nmely azt akarta kifejezésre juttatni, hogy viselője ugyanolyan vitéz és győz- hetetlen, mint az a solymászmadár. amelynek nevét magára ruházta. Ennek a névadási szokásnak megfelelően a vezérségre leghivatottabb, vagy azt mir gyakorló nemzetség, törzs vagy személyiség ruhazhatta magára a legkiválóbb solymászmadár nevét. Ez a névadási rendszer dívott a középázsiai török népeknél, amelyek miként az oguzok nemcsak személynévnek, vagy nemzet- ségnévnek, hanem egyuttal fejedelmi vagy törzsi jelvénynek is hasz- nálták a solymászmadarakat, illetőleg azok neveit, aminek az emlé- két AHMED VEFIK szótára tartotta fönn (249). Igaz. hogy AHMED VEFIK-nál nincs pontos évszám, de a perzsa solymászkönyv tanusága szerint a Turul szó nemcsak ATTILA korában volt meg, amikor hunjaival már a Duna-Tisza közén alapitott világbirodalmat, hanem már jóval korábban is, még pedig éppen azon a területen, amelyen a hun nép nyugat felé való előretörésében megismerkedhetett nemcsak a Turul szóval, hanem a hozzáfüződő névadással is. A vadszamár BAHRAM 420- tól 438-ig uralkodott s az ő ideje alatt hozták hozzá a történelemből ismertetett első Turul madarat, amely tehát akkoriban már nemosak 200 ( #CHENK JAKAB tAqatta házi használatra szolgáló solymäszmadär volt, haném már kiviteli cikk. Nyugodt lélekkel hivatkozhatunk arra, hogy az ilyen solymász- madärnevek és a vadászati módok, valamint névadási szokások nem születnek meg egyik napról a másikra, tehát a hunoknak bőségesen volt módjuk ahhoz, hogy őshazájukból való kivonulásuk után az oguzok földjén megismerkedhessenek a Turul madárral és a hozzá füződő névadási szokással. ; Ezek után a hosszadalmasnak tetsző, de mellőzhetetlen kite- rések után visszatérhetünk az eredetileg föltett kérdésekhez. Első kérdés : Ismeretes volt-e ATTILA korábban a Turul neve s volt-e módjában a hun népnek, hogy azt fölvehesse a nemzeti hagyo- mányba? A felelet: Igen. Második kérdés: Szokásban volt-e a Turul mint hadijelvény, hihető-e, hogy ATTILA ezt a jelvényt viselte a pajzsán? Felelet : Igen, és pedig annál inkább, mert a Turul az oguzok-nál a legelőkelőbb fejedelmi jelvény volt. tehát a hóditó NAGY UR, a hun király, ATTILA vagy valamelyik őse nem is viselhetett mas hadijelvenyt, csakis a Turul-t. Harmadik kérdés : Szokásban volt-e a Turul és egyéb solymász - ‚madär nevének személyekre, nemzetségekre, törzsekre való átruhá- zása! Felelet : Igen. Ezek alapján most már megkisérelhetjük a döntést arra a kér- désre vonatkozólag, vajjon KÉZAI a beszármazott kunoktól, vagy a ranktört tatároktól vehette-e at a Turul madárnevet és az ahhoz füződő . hadijelvény és nemzetség névadását. vagy pedig a nemzeti hagyo- mányból? Véleményem szerint. az elmondottak alapján csakis az ősi nemzeti hagyományból való átvétel mellett lehet dönteni. A kérdés elbiralasanal KÉZAI egyéb idevágó följegyzeseit is tekintetbe kell venni. elsősorban azt. hogy a magyaroknál is hadi- jelvény volt a Turul egészen GEZA vezér koráig, ameddig közbirto- kosságban éltek. Az oguz-ivadék kunok kétségtelenül hirt adhattak a Turul-röl. mint ATTILA hadijelvényéről. azonban azt a hagyományt nem tudták volna közvetiteni. hogy a magyarok ugyanezt a hadi- jelvényt használták. Nagy megnyugvásomra szolgál, hogy a magyar krónikák isme- retének és értelmezésének nagymestere HÓMAN BÁLINT föltevése sze- rint K£zaı n Turul címert a Szent László korában keletkezett . Gesta- ban megőrzött Turul-mondából maga következtette ki. A lényeges itt az, hogy HÓMAN szerint Kézar már a Turul szót is a Szent László korából származó elveszett őskrónikából vette át 8 igy nem volt szük- séges, hogy ezt a szót későbbi időben beszármazó népektől vegye át. A magam részéről a Turul eimernek KÉZAI által való kikövet- keztetését mint szükségmegoldást a fent ismertetett adatok hiányában 1696/98) MAGYAR SOLYMÄRZMADÄRNEVEK 981 ideiglenesen el tudtam volna fogadni, azonban KÉZAI följegyzéseinek tökéletes egyezése a tőle időben és térben szinte csillagászati távolság- ban levő ősi perzsa solymászati kézirat és AHMED VEFIK török szó- tárának adataival arra a megállapításra késztet, hogy KÉZAI nem a saját elgondolásaiból, hanem valóban a nemzeti hagyományból meri- tett a Turul kérdésben. Magyar lélekkel csak áhitatos csodálkozással gondolhatunk KÉZAI-ra. akinél szinte ezredéves multból ismétlődnek minden idegen forrás közvetitése nélkül a Turul név és azzal kapcsolatos vonatkozások. Hamarosan el se lehet képzelni, hogy mennyivel szegényebb volna a . magyar őstörténeti kutatás a Turul szó nélkül, amely valósággal vilá- gité fáklyaként mutatja azt az utat, amelyet a magyar őstörténeti kutatásnak követnie kell, ha biztos nyomon akar haladni. A Turul szó ugyanis a hun-magyar azonosság gondolatának egyetlen, de egyben kétségbevonhatatlan bizonyítéka. HÓMAN BÁLINT szerint a hun-magyar azonosság gondolatát a magyarok nem kölcsö- nözhették külföldi irodalomból, a Szent László-korabeli Gesta irójáról se lehet föltételezni, hogy ő koholta volna a hun-magyar azonosság gondolatát s igy végeredményben ki lehet mondani, hogy ez a hun- magyar azonossági gondolat a honfoglaló magyar népnek magával hozott történeti tudaton alapuló ősi hagyománya. Ez tökéletesen igaz, de csak következtetésen alapul — a hun-magyar azonosság tárgyi bizo- nyitékát a Turul szó adja meg. A Turul szóhoz csak ott és akkor juthattak hozzá a magyarok, amikor még együtt voltak a hunokkal s velük egy népet alkottak, mert mint külön magyar népet a Turul szó első föltünere és későbbi virágzása korábál semmiféle történeti forrás nem ismeri. A Turul szó csakis a hun-magyar együttélés korában kerülhetett bele a magvar nyelvkincsbe — más lehetőség erre nézve nincsen. Keressük meg tehát azt a helyet és azt az időt, ahol és amikor még együtt laktak s ahol megismerkedhettek a Turul szóval — föltéve, hogy azt nem hozták magukkal a közös hun-magyar őshazából. Semmi bizonyitékunk sincsen arra, hogy ez a Turul ősi hun- magyar szó lett volna, amelyet aztán az őshazából való kivonulásuk után ráerőszakoltak volna az általuk meghöditott középázsiai török: népekre, nevezetesen az oguzok-ra, amelyeknél, mint már ismételten emlitettem, ez a szó igen jelentős szerepet játszott. ; A hunok őstörténetét tárgyaló kinai forrás (80) ugyanis, amely a legrégibb irott történelmi forrásmunka s a Krisztus születése előtti első évezredtől kezdődően ismerteti a hun nép őstörténetét, egyetlen szóval sém emlékezik meg arról, hogy a hunok a solymászatot ismerték, vagy gyakorolták volna. Tudatában vagyok annak, hogy a meg nem emli- 382 i SCHENK JAKAB (Aquila tésbôl való következtetés —- consecutio ex silentio — nem mindig helytálló, azonban a jelen esctben bátran elfogadható, mert ez a kinai ösforräs, amelyet Groot, a kinai nyelv és történettudomány világ- hirü kutatója adott ki szakszerü magyarázatokkal, a hunoknak a kinai birodalommal folytatott váltakozó sikerü háboruinak leirása mellett arra is talál alkalmat, hogy szükszavuan ismertesse a hunok vadászatát is. Az őskinai forrás szerint a hunoknál a vadászat fegyvere a nyil. . Már a gyermekek is nyillal vadásznak. Birka- vagy ürühátról nyilaz- nak madarat, menyétet vagy patkányt, később pedig rókát és nyulat. Bevallom, hogy nekem kissé gyanusak ezek a birkahátról nyilazo hun gyermekek és ifjak, — valami forditàsi hibára gondolok --- sokkal valöszinübbnek tartom, hogy csikóhátról vadásztak, aminthogy a hunok se ürühátról ostromolták a kinai birodalmat, amely a hunok betöreseinek az elháritására végül is kénytelen volt a világ legnagyobb épitészeti csodáját, a kinai nagy falat megepiteni, azonban, hogy a kinai forrás által HUNGNO, HUNOI és hasonló hangzásu nevekkel való- ban az őshun nemzetet. jelölte, azt bizonyos nagyon jellegzetes föl- jegyzések alapján kétségtelennek kell tartani. Ezekre majd későbben térek ki, hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzam. Minthogy ez a kinai forrás a hunokat mint nyilas népet ismer- teti, tehát olyannak, amilyennek a hun-magyar hagyományból is ránk maradt, ellenben egyetlen szóval se emlékezik meg a hunok soly- mászatáról — sem az a része a munkának, amely már megjelent, sem az, amely még kéziratban van meg a porosz akadémiän (KREYENBORG 131) — azért arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a hunok nem ismerték, vagy legalább is nem gyakorolták a solymászatot. Ha a . hunok solymásztak volna, akkor ezt a minden korban nagy föltünest keltő és nagy megbecsülésben részesülő vadászati módot a kinai forrás amely -— mint később látni fogjuk — a helvszinen szerzett tapaszta- latok följegyzésein alapul, okvetlenül megemlitette volna. Eljutottunk tehát a Turul szó eredetét és jelentését nyomozó kutatás során annak a megállapításához, hogy ez u szó nem az ősi Hunniából származó eredeti hun szó, hanem valóban későbbi átvétel amellyel a hun-mugyarság csak az őshazából való kivonulás után a nyugat felé való előretörés alkalmával ismerkedhetett meg a meg- hóditott solymasz6 török népek révén. Ennek a megállapításnak azért van különleges jelentősége, mert módot nyujt egyrészt arra, hogy meghatirozhassuk azt a helyet és időpontot, amikor még együtt élt a hun-magyar testvérnép, más- részt, hogy ennek a területnek a madárföldrajza alapján meghatäroz- hassuk a Turul faji hovátartozását. 1086/38) MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 283 Az elsö lépés ezen az uton megkeresni azt a. nöpet, amelytél a hun-magyar nép átvehette a Turul szót. Ezen a keresö utunkon az oguz népre bukkanunk, mint amely- nél legkorábban lép föla Turul szó. Az oguz-oknál AHMED VEFIK szó- tára szerint a Turul fejedelmi jelvény volt, mig a hat törzsi jelvényt szintén jeles solymászmadarak szolgáltatták. Az oguz népnél tehát már megállapodott solymäszati névadási rendszer mutatkozik. amely azt bizonyitja, hogy az oguz népnél a solymászat már nagyon régi keletü volt. Máról holnapra nem tud kialakulni ily fejlett névadási rendszer s ezért nyugodt lélekkel lehet számitásba venni azt a lehető- séget, hogy amikor a hunok ősi hazájuk elhagvasa után nyugat felé nyomultak és ezenközben az oguz-okat meghóditották, ott már készen kapták a solymászmadarakon alapuló névadásszokást és rendszert, amely utóbbi abban csucsosodott ki, hogy a legelőkelőbb, a fejedelmi nemzetség viselhette a legelőkelőbb solymászmadárnak, a Turul-nak a képét és nevét mint hadijelvényt. Idősorrend szempontjából sem merülhet föl semmiféle aggály ennek az átvételnek a lehetősége ellen, mert hiszen a Turul szó első . megjelenése a már emlitett perzsa solymászati kéziratban időszámi- tásunk után való ötödik század elejére esik. Akkor a Turul az oguz vándorsolymászok közvetitesevel már mint kereskedelmi cikk jelent- kezik Perzsiában, amelyet a Ferzsiától északra eső vidékekről vittek oda. Az oguz nép BARTHOLD legujabb nagyjelentőségü történelmi munkája szerint a Balkas-tóba ömlő Ili folyó északi és déli partján lakott. Ez lehetett tehát az a terület, amelyet Turul-országnak nevez- hetünk, ahol ennek a jelentős szónak a tanuságn szerint még mint egységes nép élt együtt a hun és magyar. Ebből a Turul-orszagböl folytatták előretörésüket a vilagbiro- dalom alapitasa, egyuttal azonban a megsemmisülés felé a hunok. Hogy a magyarok akkoriban már ott laktak-c Kerecsen-országban mint Turul-ország északnyugati tartományában, vagy csak a hun néptől elszakadva akkoriban települtek be Kerecsen-országba, magukkal vivén a régi együttélés emlékét fönntartó Turul nevet és egyéb nevezetes nemzeti hagyományok emlékét, arra nézve semmiféle irányitó adattal se rendelkezünk. Csak annyit tudunk megállapitani, hogy a magyarok magukkal hozták ATTILA madarának, a Turul-nak az emlékét s ebből azon az alapon, hogy ezt a nevet mástól nem vehették át. azt a követ- keztetést véljük levonhatni, hogy csak a hunokkal való együttélés. idejében szerezhették azt Turul-országban. A madártani tudomány ilyen egyszerünek látja ezt a sulyos őstörténeti kérdést, nem szabad tehát rossz néven venni tőle, ha a maga kutatási eredményének kifejezésre juttatásán kivül egyéb felelésséget nem óhajt vállalni. 284 SORBHK JAKAB (Aqatia A Turul madérnév faji azonosságának megállapítása céljából kövessük most már a Turul szó további utját a török népeknél. Az oguz birodalmat BARTHOLD szerint az ujgur-ok semmisitették meg a nyoloadik század végén. Mint az oguz-okkal rokonságban és . közvetlen szomszédságban élő népnél nagyon valöszinünek látszott. hogy náluk is megvolt a Turul név. Valóban meg is találta a szót Le Cog a Turfan oäzisba vezetett német tudományos kutató utazáson. Igaz, hogy jelenleg már ott se élő szó, sőt még a hagyományból is kiveszett, azonban ott található a kilencedik századból származó ujgur alapit- ványi ábrázolásokon. Ezeken a Toghrul — Turul gyakran használt férfinév. Sajnos, nem tudjuk megállapitani azt, hogy milyen szerep- léssel biró férfiak viselték ezt a nevet, de talán nem téves az az elgon- dolás, hogy csak tekintélyes. vagyonos előkelőségek örökithették meg neveiket alapitványi képeken. Az ujgur birodalom bukása után ujabb török nép alapitott birodalmat Középázsiában és pedig a szeldzsük nép. Az alapitó testvér- pár egyike a Toghrul— Turul nevet viselte, tehát ngyanannak a solymasz- madárnak a nevét, amelyet KÉZAI szerint a honfoglaló magyarok vezéri nemzetsége is viselt addig, amig a kereszténységet föl nem vette a magyarság. Az alapitó testvérpár második tagjának neve CSAKYR volt. szintén nagy becsben álló solymászmadár neve.*) A szeldzsük uralkodóházban ezután is nagyrabecsült és gyakori személynév volt a Turul. A MIRKHONDI-féle családfán rövid időn belül négy TURUL nevü leszármazott is szerepel. Az utolsó szeldzsük ural- kodó — aki 1194-ben halt meg — szintén nagyrabecsült solymasz- madárnak a nevét viselte — TUGANSAH volt a neve, vagyis a solymok fejedelme. Mindezekben az esetekben a Turul név mint fejedelmek vagy fejedelmi családok tagjainak neve szerepel — tehát ugyanugy, mint KÉZAI-nál. Egyéb török népeknél is mint előkelőségek szerepel- nek a Turul-ok. GoMBocz ZOLTÁN szerint a kipcsáki kánok közül az 1100-ban uralkodó MENGKU TIMUR fiának a neve szintén Turul volt. továbbá, hogy Egyiptomban is szerepelt a Turul szó, mint egyik Emirnek. tehát előkelőségnek a neve. *) HAMMER-PURGSTALL a török népek solymászatára vonatkozó alapvető és örök idókig nélkülözhetetlen „Falknerklee“ (86) cimü munkájában, melyet magyarul csak „Härum lóherés solymászkönyv""-nek fordithatunk, a Osakyr solymäszmadärnevet a mai Héja-nak tartja azon az alapon, hogy u nemzetség vezető tagja az előkelőbb , magas röptü‘‘ solymászmadarak legkiválóbb képviselőjének a Turul-nak a nevét viselte, mig a musik testvér az „alacsonyröptü‘ solymäszmadarak legkiválóbb képviselőjének a Héja- nak a nevével ékesitette magát. A solymdszmadarak neveinek azonositása nem igazolta HAMMER-PURGSTALL elgondolását. A Csakyr nevű solymászmadár szintén valamely előkelő sólyomnak a neve, nem pedig Héja. 1036/38] MAGYAR NOLYMÄSZMADÄRNEVEK 246 A szeldzsük birodalom bukása után az ozmán törökseg került uralomra 8 ennél is megtaláljuk a Turul szót. OZMÁN-nak. a későbbi török világbirodalom megalapitójának az atyja ERTOGHRUL volt. Ennek a szónak a tulajdonképpeni jelentőségét sajnos. nem sikerült tisztáz- nom. A szó jelentését egyesek Him-Turul-nak magyarázzák. mások Verontö-nak. Öldöklö-nek. Embermészärlé-nak mondják. Mindegyik magyarázatban azonban benne van a gondolat, hogy Ertoghrul a hatalommal rendelkező és azzal — Turul-módra — kérlelhetetlenül élő uralkodó volt. A mai török nyelvből nem ismerünk oly adalékokat, amelyek valódi jelentését megmagyaráznák. mert a Turul szónak a török nyelvben éppen ugy nyoma veszett, mint a magyar nyelvkincs- ben. amelyben jelenleg csak mint a mult visszfénye él. A törökség annyiban mégis jobban őrizte meg ezt a szót. hogy a Brusszától délre eső vidéknek a neve jelenleg is ..Ertoghrul" . Egyelőre nem foglalkozhatunk azokkal a hasonhangzásu szavak- kal. amelyek GoMBocz ZOLTÁN értekezésében (78) a Turul szóval kap- csolatosan felmerültek. Ilyenek a VÁMBÉRY által fölkutatott Turgul, Turgaul, Turaul. ugyszintén a REDHOUS szótárában levő Tugri és a RADLOFF-nál előforduló Torgul szavak. Ezek a szavak sem előfordulásuk idejében, sem területük. sem jelentésük szerint nincsenek megfelelően rögzitve 8 ezért nem alkalmasok a Turul kérdés további vizsgálatára, legkevésbé annak a kérdésnek az eldöntésére. hogy milyen madár volt is az. amelyet Turul név alatt emlit a történelem. Ezek után lássuk azokat a történeti forrásokat. amelyek kifeje- zetten a Turul — Toghrul — Toghril madárral foglalkoznak s keressük, vajjon akad-e köztük olyan. amelynek alapján megkisérelhetjük a Turul faji azonosságának a megallapitasat. o Az első idevágó forrást mar megemlitettem. PHILLOT kiváló perzsu solymászati munkájáról (191) van szó. melyet Baz Nama Y Nasiri címen adott közre. A könyv cime magyar forditásban Nassz’R EDDIN SAH solymászkönyve. Ebben szerepel legkorábban a Turul szó Tughral szú- tagolással mint különleges solymászmadár. melyet a nagy Nimród BAHRAM perzsa királynak hoztak a Perzsiától északra fekvő Chin tartományból. Kétségtelen. hogy a madarat oguz vándorsolymász hozta Perzsiába. A forrás megemliti azt is, hogy ez a szó a régi perzsa solymászati kéziratokban elég gyakran szokott előfordulni. Nagy kár, hogy nem mondja meg, hogy mikor és hol és milyen vonatkozások - ban 8 nekem, akinek hosszadalmas és szinte reménytelennek tetsző küzdelmet kellett folytatnom a Turul madérnév faji azonosságának a megállapitása céljából, különösen fáj a szivem, hogy nem tudhatom meg, mit is írtak a régi perzsa solymészati kéziratok a Turul madárról. Tartalmukra azonban talán némi utalást találhatunk SIEBENMEHR 256 SCHENK JAKAB {Aquila perzsa szótárában (86. p. 106), melyben Tughrul szötagolässal azin- ten szerepel a Turul madirnév és pedig Séhbdz, vagy Sáhbáz— király- súlyom azonosítással, PHILLOT szerint ez az azonositàs tévedésen alapul, mert a hindu solymászok — akiktől ez az elnevezés ered — ezt a nevet egyrészt a Lophotriorchis kieneri kieneri DE SPARRE, másrészt a Nisaétus c. limnaétus HORSF. nevü héjasasokra alkalmazzák, ame- lvek szintén solymászmadarak, azonban nem fordulnak elő a Turul szó származási területén s ezért ez az azonositási kisérlet csak talál- gatasnak minősithető. i PHILLOT azonositasi kisérletei azonban szintén nem jártak siker- rel. Ezen tulajdonképpen nem csodálkozhatunk, mert az általa föl- használt. solymászati kézirat a Turul madárral kapcsolatosan inkább adomát mond el, mintsem a Turul solymászmadárra vonatkozó termé- szetrajzi adatokat. Saját elgondolása szerint a Tughral a bóbitás héja ( Astur trivirgatus trivirgatus TEMM.) nevű ragadozó madárral lehetne azonos, amelyet szerinte a régebbi időben Indiában és Ceylonban idomitottak soly- mászatra. Elfelejti azonban, hogy az általa emlitett perzsa solymászati kézirat szerint BAHRAM számára nem Indiából, hanem északi vidékek- ről hozták az első Turul madarat, tehát olyan vidékről, :ahol a bóbitás héja nem fordul elő. Igy ez a magyarázat téves, tehát nem lehet meg- tartani PHILLOT rendszertani beosztását sem, mely szerint a Turul a . sárgaszemü" ragadozó madarakhoz. vagyis a héjafélékhez tartozik. Bizonyos fokig megértjük PHILLOT elgondolását. hogy Aéja- nak minösitse a Turul madarat, mert a Sah-námé-ban is előfordul a T'ughral szó és pedig éppen BAHRAM királlyal kapcsolatosan, a ki elszökött Turul madarát keresve megkérdezi egy nagy árnyas kert tulajdonosát, vajjon nem látta-e az elszökött Turul madarát. A gazda azt mondja, hogy bizony sejtelme sincs arról, hogy mi az a Turul madár, azonban nehány órával ezelőtt látott esörgövel és nyakravalóval fölszerelt solymászmadarat kertjének egyik fáján üldögélni. PHILLOT ebből arra következtet, hogy ez a solymászmadár héja volt, mert ezt szokták ellátni nyakravalóval és lábcsörgővel. Igaz, hogy ezt a nyákravalót majdnem kizárólag a karvalyra és a héjára alkalmazzák — hogy miért, azt egyetlen solymászati munkában sem találtam meg, csak ALMÁSY GYÖRGY-nek a kirgiz solymászatot ismertető értekezésében (8). Egyetlen más solymászmadár sem akar annyira szabadulni a lábát átfogó bék- lyótól, mint a héja és karvaly s ezért folyton tépegetik azt. A nyakra- való ennél a tépési kisérletnél lecsuszik a béklyó elé és így a madarat megakadilyozz® abban. PHILLOT-nak ez a magyarizasi kisérlete azon hiusul meg, hogy két különböző eseményt kapcsol össze s a megszökött Turnl madarat azonositja azzal az idomitott hejaval, amelvet ama 1934/25) MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 987 bizonyos gazda figyelt meg — holott egyáltalában nem bizonyitható, hogy a két madár ugyanaz lett volna. i Ez a sikertelen aronositäsi kisérlet azonban semmit sem le + PHILLOT-nak abból az érdeméből, hogy az ősi perzsa solymäszati kézirat adatai alapjan pontos helyet és idöt allapitott meg a Turul madar- név, egyuttal a Turul madár előfordulásáról s ezzel a magyar űstör- téneti kutatás örök háláját érdemelte ki. Kéziratom végleges lezárása előtt még olyan perzsa adat került nyilvánosságra, amelynek ismertetését a Turul kérdésre igen fontosnak kell minősitenem. SCHLÜTER W. (215/a). Az arabok solymászatáról szóló Mercier L.-féle munka ismertetésében (La chasse chez |’ arabes, Paris 1927) a Turul-röl is megemlékezik a következőképpen : A keleti népek — a szerző porzsa és görög forrasmunkakra támaszkodó kitünő érte- sülesei alapjan — 5 solymaszmadarfajt különböztetnek meg. Ezek közül az első a Tughrul, amelyet szerinte az arabok Toghril-nak irnak és ejte- nek. „Er a leghiresebb és legnemesebb solymäszmadär, amely igen ritka és esak az Erzerumtól Örményország felé vezető területen talál- ható. Ha darucsapatra eresztik. akkor csak 10 daru levágása után elég- szik meg a zsákmánnyal. Egyébként mindenféle madarat levág, amit röptében el tud érni." Ez a forrás egyes részleteiben már kitünően összevág a Turul-r -ra vonatkozó későbbi adatokkal, mar ebből is sejthető, hogy a Turul nagy madarak vadászatára alkalmazható sólyomfaj. A következő forrásmunka, amely behatóbban ismerteti a Turul madarat MOHAMED EL BARDZSINI solymászkönyve, melynek török neve »Baz Name“. Régebbi, 1145. és 1200. között irt források alapján készült 1390-ban mint MENTESE szeldzsük király solymászkönyve. HAMMER PURGSTALL találta meg ennek a rendkivül értékes soly- mászati munkának a kéziratát a milanói Ambrosiana könyvtárában. Szerinte ez a nyugati török, vagyis szeldzsük nyelvjárás legrégibb nyelv- emléke, melyet „Falknerklee“ cimü kitünő munkájában (86) bő magyarázatok kiséretében adott ki eredetiben és forditásban. i MOHAMED EL BARDZSINI részletesen fölsorolja a solymäszatra ido- mithato madarfajokat s ezek közül a legrészletesebben a Turul madär- ral foglalkozik. Minthogy ez az egyetlen regi forras, amely a Turul madarral részletesen — igaz, hogy egyuttal nagyon zavarosan is foglalkozik, azért az alábbiakban nagyjában szó szerint idézem könyvének erre vonatkózó szövegrészét. Azt mondja, hogy a ,,Toghrul‘‘, melyet azért emlit utolsó helyen, mert olyan ritka hogy seholse található, a legjobb solymászmadár. Egyik könyvben azt olvastam róla, hogy a mesterek szerint ez a legjobb 288 SCHENK JAKAB © [Aquila és legkiválóbb solymäszmadär, nagy értékü és nagy érdemii és igen serényen vadaszik. Ha prédara eresztik, akkor vadrécéket és vadluda- kat vig le és ugy vag le rájuk, mint a ràrosolyom. Ha egyet levágott, akkor ujra fölemelkedik és mas madárra osap le 8 ezt cselekszi mind- . addig, amig csak egyetlen egy is marad. Még ha ötvenen is volnának, akkor sem pihen mindaddig. amig valamennyit le nem vágta és nagyon serénykedik abban. hogy a későbben érkező, vagy kelő prédát is mind levághassa. Nagyon megbecsülendő madár, amelyet nem egy könnyen lehet elfogni, csak erős szél alkalmával és sok vesződséggel. Azt beszélik róla, hogy Kovarezm orszúg egyik királya látta, hogy a vele vadászók lóbőrből készült keztyüket használtak 8 ennek okáról megkérdezve azt mondták, hogy azok a sebek, amelyeket ez a madár ejt, gyógyit- hatatlanok, azért kell nekik ez a keztyü. Azt mondják róla, hogy teste fekete, szine vörös, testalkata általában valamelyest tömzsi, nagyszáju, vastaglábu, nem széjjel álló erős karmokkal fegyverzett. Az egyik könyv szerzője azt mondja róla, hogy még soha se találkozott olyan emberrel. aki látta volna ezt a madarat és leirása is csak hallo- másból ismeretes. Azt mondják, hogy ha vadászatra bocsátják, akkor ötven madarat is levág egymásután s ha azt kérdezi valaki, hogy vajjon miért csinálja azt, hogy levág ötven madarat és csak az utol- sót fogyasztja el, akkor erre az a felelet, hogy ez a madár nagyon kiméli magát 8 ezért, ha levág valamely madarat, akkor 6vakodik attôl, hogy a földet érintse. hanem inkáb ujra fölemelkedik a levegőbe, ott körül- néz. anélkül, hogy tudomást venne a levágott madárról Ha azután azt látja, hogy még más madarak is röpülnek ott, akkor azt hiszi, hogy az általa levágott madár talán nem is esett el és azért minden más madarat is levág mindaddig, amig valamennyit le nem vágta. Ezután ujra fölemelkedik a levegőbe. körülnéz mind a négy égtájon . 8 ha most már ujabb prédát nem lát, akkor visszatér az elsőhöz és el- fogvasztja azt." Merem mondani. hogy ember legyen, aki ebből a zavaros, ismét- lesekkel is sulyosbitott szövegből meg tudja állapítani a Turul kilétét. Pedig a szerző láthatóan igyekezett azon, hogy éppen erről a madár- ról minél többet mondjon, mert szinte annyit irt róla, mint a többi 12-ről együttesen, azonban a prédájaként emlitett vadrécék és vad- ludak nem adnak biztos fogantyut a faji azonosság megállapitásához. A Turul kilétére vonatkozó további kutatásaink szempontjából mindenesetre igen fontos a szerzőnek az a megállapitása, hogy még sohase találkozott olyan emberrel, aki valaha is látott volna Turul madarat. Ez azt jelenti, hogy ez a madár nem tartozhatott a szerző területén honos és közismert vadászmadarak közé. Az a megállapitása viszont, hogy a Turul a legkiválóbb vadászmadár, alkalmas támasz- 1935/38] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 289 pontot nyujt annak a kérdésnek a megfejtéséhez, hogy miért valasz- tották a fejedelmi családok ezt a nevet nemzetségnévnek, vagy a kiváló egyének személynévnek. Az eddigi források — a legutóbb emlitett perzsa kivételével, . amely némi támpontot nyujt — mindezideig adósok maradtak azok- kal az adatokkal, amelyek segitségével meg lehetett volna kisérelni a Turul faji azonosságának megállapítását, nevezetesen azoknak az adatoknak a közlésével, hogy milven préda levágására használták a Turul madarat. Már pedig éppen ezek szolgáltatják a legfontosabb. vagy jobban mondva a döntő mozzanatot a solymászatra idomitott madarak faji azonosságának a megállapításában. A solymászmadarak nevei a külön- böző korokban és nemzeteknél megváltozhatnak, hibás olvasással és másolással eltorzulhatnak, azonban természetrajzuk abban a röpke időben. amelyet történeti, vagy akár történelem előtti kornak neve- zünk, változatlan marad. Jellegzetes példánk van erre a magyar solymászat történeti adatai között is. A solymászati levelezésekben állandóan szerepel az Ölyv mint kedvelt solymäszmadär, Ebből azonban nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a magyar solymászok a jelenleg Ülyr-nek nevezett madarat idomitották solymászatra, hanem azt, hogy akkori- ban Ölyv alatt egész más madarat értettek, mint jelenleg. Mindjárt meg is mondhatom, hogy a régi följegyzésekben Ölyv néven szereplő , nyulvágó" solymäszmadär nem egyéb mint a jelenleg Héjá-nak = Accipiter gentilis gentilis-nek nevezett madárfajunk. Akármit is csi- náljon a solymászmester : a jelenleg Egerész-ölyv-nek nevezett madár- ból ugyan sohase nevelhet olyan solymászmadarat, amellyel egészséges nyulat vagy fácánt le tud vágatni. Nem is próbálja. Bezzeg egészen más a Héja! Ezen az alapon már eleve, az Ölyv madárnévre vonatkozó solymászati adatok beható tárgyalása nélkül is megállapíthatjuk, hogy a magyar solymászati levelezésekben emlitett nyulvágó ,,0/yv nem más, mint a , Héja". i A Turul madár faji azonosságának megállapításához szükséges természetrajzi adatokat a későbbi forrásokban pontosan megtalálhat- juk. Az első ezek közül a DZSUVEINI nagyvezér által szerkesztett Dzsühangüsa évkönyvekben található, amelyek DZSINGISZ KÁN törté- netét ismertetik. Ezek az évkönyvek emlitik azokat a nagyszabásu hattyuvadászatokat, amelyeken DZSINGISZ KÁN fiai DZSAGATÁJ és OKTÁJ a Turul-okkal annyi zsákmányt ejtettek, hogy minden hét végén ötven teverakomány hatiyut vittek be Szamarkand városába a lakosság között való szétosztás végett. (86) 19 290 SCHENK JAKAB (Aquila ‘ ALI SEREFFEDDIN szerint TIMUR LENK KAN ie hattyukra vadászott a Turul madaraival (218). Mihelyt elérkezett a téli évszak, elment Bokha- raba a gölferketi tövidekre, ahol ilyen idötäjban tömérdek vizi madár tartózkodott, főleg pedig hattyu. A hajtók tutajokon bementek a tóra és dobbal, valamint egyéb lármás hangszerekkel fölszerelve rengeteg madarat zavartak föl, amelyek aztán más vizekre igyekeztek átszállani, azonban a kérlelhetetlen Turul elől nem menekülhettek. A könyv forditéja PETIS DE LA Croix szerint a Turul a leghatal-. masabb ragadozó madár, amely azonban Franciaországban ismeretlen. | HAMMER-PURGSTALL értelmezése szerint 6 is Haliaetus leucoryphus-sal azonositja. Ez a sasfajta valöban elöfordul Turkesztänban, török neve ,,Giyah“, azonban jelenleg nem idomitjak solymaszatra (SCULLY 217) és semmi nyom sincs arra vonatkozólag, hogy régebben solymäsztak volna vele. Ezek a vadászatra vonatkozó közlések most már megvilägitjäk azt az utat, amely a Turul fajazonosságának a megállapításához vezet. A Turul madarat tehát csak azok között a solymászmadarak között lehet keresni, amelyek természetrajzi adottságuk szerint képe- sek a hattyuvadászatra. Ez az eljárás az ugynevezett kirekesztési módszer alkalmazását teszi szükségessé. Őszintén bevallom, hogy jobban szeretném ennek a módszernek a mellőzését, azonban ha ebben a kérdésben egyáltalában valamelyes elfogadható eredményre akarunk jutni, akkor ezt nem tudjuk elkerülni. | Azok közül a ragadozó madarak közül, amelyek hattyuvadaszatra alkalmasnak minösithetök volnának. elsősorban a nagy sasfajokat kell megemliteni. Itt volna mint legközelebb eső madárfaj a réti sas (Haliaétus albicilla), azonban ennek turkesztáni alakjáról a Haliaétus leucoryphus-ról megállapítható, hogy sohasem idomitották solymá- szatra. , Giyah" népies neve legtávolabbról sem azonositható a Turul-lal. Ezt a fajt tehát ki kell rekeszteni azok közül, amelyek a Turul faji azonosítása szempontjából tekintetbe jöhetnének. A másik nagy 8as- fajta a szirti sas (Aquila chrysaétus). Ezt a félelmetes erejü sast, amelyet régebben még embervadászatra is használtak, elsősorban négylábu vadra idomitják — rókára, farkasra s ha szabadon élők madarakat is ejtenek zsákmányul, azt majdnem kizárólag a földön vágják le. Természetrajzilag szinte elképzelhetetlen az a szirti sas, amelyik röptében vágjon a hattyura. A földön pedig a hattyu olyan ellenfél, amellyel nem tanácsos kikezdeni, mert hatalmas erejü szárny- csapása komoly megfigyelések szerint még a rókát is megöli. Népies neve Kartal, Karakus, Berküt. Bürgüt, Birküt legtávolabbról sem i emlékeztet Turul-ra. 1035/88) MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 291 A sasok kirekesztése után most már csak a nagy sölyomfajok jöhetnek tekintetbe. mint amelyek valóban rendelkeznek azzal a képességgel, hogy le tudják vágni a hattyut. Ezek között első helyen emlitendő a sarki sólyom (Falco rusti- colus) a solymászok által a Turul mellett mindig legmagasabbra érté- kelt solymäszmadär. Ez a sarkvidéki madarak hófehér, alapsziné- ben kor szerint többé vagy kevésbé feketén tarkázott gyönyörü nemes sólyom, kimondottan vizi- vagy mondjuk inkább tengeri mada- rakra vadászó madár. amely tehát már mindennapi életmódja szerint is legalkalmasabb a hattyuvadászatra. Itt voltaképen min- den nagyobb kockázat nélkül meg lehetett volna állapodni abban, hogy a ‘sarki sólyom volt a legendás Turul madár. Csak egyetlen, de egyuttal áthághatatlan akadály meredezett elénk : ezt a madarat . Oroszországban az Uralig Krecset vagyis Kerecsen, az Ural hegy- ségtől Kináig és az Altai hegysegtöl Egyptomig mindenütt Zongor néven ismerik. A sarki sólyommal való azonositasnak ebből a névből következőleg még aggälyosabb az, hogy azoknál e népeknél, amelyek - nél a Turul szerepel, egyidejüleg mindenütt jelen van a Zongor is, igy az oguzoknál. szeldzsüköknél, perzsáknál, araboknál a Turul és Zongor név egymás mellett és egyidejüleg használatban volt és nagy felületesség volna azt mondani, hogy azok a népek, amelveknél ez a két név előfordul, ugyanazt a solymászó madarat egyszer Turul- nak, máskor meg Zongor-nak nevezték volna. A legesélyesebb jelöltet a Turul név viselésére, vagyis a sarki sólymot tehát ki kellett selejtezni. Ugyanugy kellett eljárni a másik két nagy sólyomfajjal, ugy mint a vándor és rárósólyommal. Mind a kettőnek olyan közkeletü, mindenütt használt solymászati neveik vannak, hogy lehetetlen volt azokata Turul-lal egyeztetni. A helyzet bizony elég reménytelen volt, mert az ismert hattyuvágó madarak . között egyetlen egy se akadt, amelyre a Turul név ráillett volna. Nem volt más menekvés, mint az a föltevés, hogy a Turul szó származási területén kell olyan sólyomfajnak élnie, amely rendelke- zik azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel a régi források a Turul madarat fölruházták. Ha valóban van ott ilyen sólyomfaj, akkor mindjárt érthetővé válik az. a rendkivül föltünő jelenség, hogy az oguzoknäl nem a minden időben és helyen legmagasabbra értékelt sarki sólyom, a Zongor volt a fejedelmi jelvény, hanem a Turul, mig a Zongor csak másodrendü szerepet játszott s törzsi jelvényt alkotott. Csakis arra gondolhatunk, hogy a Turul őshonos volt s mint ilyen korábban jutott szerephez, mint a Zongor. Emlékeztetett a helyzet arra, amikor LE VERRIER-nek azt kellett föltételeznie, hogy az addig ismert bolygókon tul is kell még egy eddig ismeretlen bolygónak lenni. 19° 292 SCHENK JAKAB (Aquila A mi esetiinkben arra kellett gondolni, hogy Turkesztanban van olyan sélyomfaj, amelyet a madártani kutatás még nem, ismert és ezt az addig ismeretlen sölyomfajt kell majd azonositani a kere- sett Turul-lal. Ugyis lett. Az orosz madártani kutatók eleinte bator- talanul, majd mind sürübben és határozottabban kezdtek irni a havasi sólyomról, amelyet most már bizvást Turul sólyom-nak is mondhatunk, a Falco rusticolus altaicus nevü sólyomfajról, amelyet MENZBIER a hirneves orosz madártani kutató irt le először 1892-ben az Altai hegységből, mint eladdig ismeretlen uj sólyomfajt. Ez a nemes sólyomfaj teljes hasonmása a sarki vagy Zongor sólyom- nak. Nagyobb és erősebb a vándor és rárósólyomnál, tehát nagyobb és erősebb madarak vadászatára alkalmas. Elterjedési köre teljesen azonos azzal a területtel, ahol a Turul szó is honos volt, tehát az oguzok, ujgurok, szeldzsükök, majd a helyükbe telepedő tatúrok földjén. Az Altai hegységben olyan előfordulási helye van. amelyet manap- ság is Dzsetti Oguznak, azaz Hét Oguznak neveznek. Ezt a Turul solymot az oguzok és későbbi török és tatár népek területére letelepedett kirgizek DEMENTIEV (56) szerint manapság is a leg- kivalöbb solymászmadárnak tartják, amellyel vadludra és tuzokra vadásznak. Igaz, hogy Sunkár-nak, vagyis Zongor-nak nevezik, azon- ban ez egyáltalában nem akadályozhat meg abban a föltevésben, hogy a havasi sólyomban a Turul madarat lássuk, mert hiszen a Turul szónak nemcsak nálunk veszett nyoma, hanem azokon a területeken is, ahol régebben a legünnepeltebb vadászmadár volt. Magyarorszá- gon 1358-ban fordul elő utoljára a Turulszó, Ázsiában 1400 táján, amikor TIMUR LENK vadászott hattyukra a Turul sölyommal. A kir- gizek mint későbbi települők nem ismrehették az elpusztult oguz nép által használt Turul nevet, hanem a magukkal hozott Zongor nev- vel jelölték meg ezt a sarki söolyommal solymaszati tulajdonságaiban tökéletesen egyező solymaszmadarat. Az elmondottak alapján nyugudt lélekkel levonhatom most már a régóta esedékes végső következtetést, hogy a Turul azonos a manapsúg Havasi sölyom-nak (Falco rusticolus altuicus MENZB.) nevezett sólyomfajjal, amely a Sarki sólyom uralhegységi és nyugatsziberiai vál- tozatának (Falco rusticolus uralensis MENZB.) -- népies nevei sze- rint a Zonyor-nak és Kerecsen-nek a havasokon élő ikertestvére. A Turul madár faji azonosságának megállapítása utàn most már teljes felkészültséggel térhetek rú azoknak a megfejtési kisérleteknek a röszletes ismertetésére, amelyeket tanulmanyomat megelőzően végez- tek a magyar nyelvészeti, történeti és madártani tudomány legkiválóbb mivelői. Mielőtt ezeket ismertetném, előzőleg is ki kell domboritanom azt, hogy a Turul madár azonositási kisérletek meddősége következtében 1085/38) MAGYAR SOLVMASZMADARNEVEK 203 a Turul madarat ábrázoló képzőművészeti alkotások azt lehet mondani, valamennyien elhibázottak és ezért kicserélendők. Elsősorban vonat- kozik ez a megállapításom a főváros területén levő Turul madarakra. amelyek mint idegenforgalmi látványosságok is nagy szerepet játszanak , tehät a várbeli és az országzászlósi ábrázolásokra, mig a hatalmas bánhidai Turul madárnak, mely inkább csak tájképi jellegü, meg lehet kegyelmezni és továbbra megmaradhat jelenlegi magányában. Mind a három esetben keselyük. tehát a barcok után a hullákon lakmározó jámbor dögevők szerepelnek mint a harci erényeknek, a vitézségnek,. hősiességnek, győzhetetlen bátorságnak a legmagasabb fokát jelképező Turul madarak. Hiszen érthető, hogy a művészek a hatásos ábrázolás céljából inkább ezeket a nagytestü mutatós keselyü- ket választották. mint a bár gyönyörü testtartásu, tömzsi, csodálatosan nagyszemii, de a keselyükhöz képest mégis osak aprótermetü sólymokat , azonban érzésem és legjobb meggyőződésem szerint. mégis ki kell cserélni az idevágó műalkotásokat, legalább is azokat, amelyek közelről szem- lelhetök ea idegenforgalmi szempontból fontosak. Nem csekély számu és minden hazugságra elszánt ellenségeink még azt hiresztelhetnék rólunk, hogy a magyar vitézség és harci erények jelképeként a dögevő keselyü szerepel a magyar nemzeti hagyományban, amint azt a Turul-t ábrázoló képzőművészeti alkotások is bizonyitják. Ezekután most már ismertetem azokat a meddő magyarázati kisérleteket, amelvek a Turul kérdés megoldására a magyar kutatás részéről történtek. Szükségképpen beletartoznak tanulmányom keretébe , amely ezek nélkül csonka volna. ANONYMUS mir emlitett és első kisérletnek számitható forditàsa, mely szerint a Turul --- Astur, amely a mai madártani elnevezés szerint a Héját jelentené, nem tekinthető megoldásnak, mert a Turul madárnév , mint most már tudjuk, egészen más madarfajra vonatkozott. Ha eltekintünk ettöl a forditastol, melyet a Bécsi, Budai és Turéczi krónika ix átvett, akkor megallapithatjuk, hogy az első megoldási kisérlet SZABÓ KÁROLY-tól ered, bizony jó későn, 1862-ben a Magyar Vezérek Kora - cimű művében. Az ő elgondolása szerint a krónikások sok masolason átment szövegében a Turul szó. hibásan áll Curul helyett. Miután a Turul madärnévnek nyomát nyelvünkben nem találjuk. ellenben ismeretes a Karvaly, népiesen Karoly, Karuly, azért a Turul szót. ezzel kell azonosítani, nem pedig valamely régi kihalt magyar szónak képzelni. Ugyanezt a fölfogást fogadta el JÁSZAI a Czuczor-Focarasi Magyar Nyelv Szótárában, VI. kötet, 1874, p. 502. aszerint. Erre az értelmezésre önként adódó madartani első elgondolás szerint csak az lehet a meg- jegyzés, hogy a Karvaly nem olyan jelentős madár, amelyről uralkodó családok származtassák magukat. Nincs is rá példa a keleti népek 294 SCHENK JAKAB {Aquila történetében. Ügyes kis ragadozó, réme a verebeknek és apró énekes madaraknak, de egyáltalában nem az a jelenség, amelytől való szár- mazás valami különös tekintélyt biztosítana a lészármazott számára. SZABÓ KÁROLY-nak és követőinek ez az értelmezése veljesen hibás és ugyanazt kell mondanunk HERMAN OTTÓ 1877-ből származó inagya- rázási kisérletére is. Szerinte , ami azokat az orvmadarakat illeti, amelyek mint a turul a hadak előtt utmutatóként röpülnek, ezek a dolog ter- mészeténél fogva csak keselyük lehettek" (96). HERMAN OTTÓ, aki pedig mesteri megértője volt a madarak életének, ebben a megállapításában egészen érthetetlen módon tévedett, mert hiszen a keselyük nem a hadak előtt röpülnek, hanem azok mögött azzal a közismert szereppel, hogy válogatás nélkül lakmározzanak a harcban elpusztult emberek és állatok hulláin. i Ez a szerep se olyan, hogy harci erényeire büszke fejedelmi család a keselyüktöl szarmaztassa magát. Utólag már nem tudom megállapitani, hogy HERMAN OTTÓ-nak ez a tévedése mennyiben játszott közre a Turul madár szobrászati ábrázolásainál. Kétségtelen azonban, hogy az első és mindmaig legjelen- tősebb Turul szobor alkotása idején ő volt az országosan elismert madár- tani szaktekintély. Nagyon természetes dolog volt, hogy a szobrász- művész tőle kérte az adatokat a szobor megalkotasahoz. amely tökéle- tesen meg is felel annak a fölfogásnak, melyet a Turul madárról vallott. Pedig HERMAN OTTO lelkében ott szunnyadt a helyes megoldás csirája is, amikor azt mondja ugyanabban a cikkében, hogy ,a hatalom nemes tulajdonainak jelképe csupán csak a sas és a sólyom nemes typusai lehetnek". Az alábbi fejtegetések során kiderül. hogy ezen az alapon, ha nem is pontos, de kielégitő megoldásra jutott volna. A következő magyarázó kisérlet VÁMBÉRY-től ered s ő már igen helyes nyomon jár. A magyarok eredete címü 1882-ben megjelent munkájában a következőként nyilatkozik a Turul kérdésről: ,.Igaz, hogy a török turuj szó nagyon közel áll a magyar turul szóhoz, de e magyarázattal még sem elégedhetünk meg. Minden tekintetben kielé- gitö és megnyugtató magyarázattól nemesak azt várom meg, hogy magát a Turul szót más nép nyelvében is felmutassa, hanem azt is megkivanom hogy az a Turul azon népnél is éppen nemzeti címer és egyuttal személynév is legyen." (A magyarok eredete 1882.) VÁMBÉRY ezekkel a szavakkal kijelölte a további kutatás helyes utjät 8 ez nagy érdeme, habár ő maga nem is lépett erre az utra. NAGY GYULA 1883-ból származó értekezése (169) a Turul-ról nem. viszi tovább a kérdést a megoldás felé. Már szintén utal a hasonló hangzásu török-tatár szavakra. mint „Turgul“, ,T'urgaul“, „Turaul“, de még nem találja meg azt a szót. amelyből a magyar Turul származott, 1086/38) MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 298 csak arra a mindeddig nem bizonyitható föltevésre jut, hogy az erdélyi megyék nemcssége Rita] mindenha cimerül hordott sas azonos a Turul madárral. ZALABÉRI HORVÁTH FERENC (Z. H. F.) a Vadászlap 1883. évf. 375. lapján „A vadászat az őskortól a jelenig" cimü cikkében azonositja a Turul madarat a vadász sólyommal. Milyen alapon, azt nem tudjuk: Szószerint a következőket irja erről: . Azt, hogy a sólyom a hunok és velük rokonságban levő népeknél nagy beosben állhatott. onnan kövétkeztethetjük. mert a hadi jelvényekre alkalmazott Turul madár a vadász sólyommal azonos." THURY JÓZSEF volt az első (249). aki 1886-ban AHMED Verte „I£ose i Oszmáni" török szótára alapján rámutatott az eredeti szóra. Ez a szó a „Toghrul“. amely a szótár szerint nagyobbfajta sas, vagy sólyom 8 kiterjesztett szárnyakkal ábrázolva fejedelmi cimer. Meg is mondja, hogy a , Turul" az oguzok kánjainak fejedelmi jelvénye volt, továbbá. hogy ez a név Toghrul alakban mint személynév is szerepel a törökség történetében. Teljes mértékben megfelelt tehát VÁMBÉRY fenti követelményeinek. azonban nem tudja megállapitani ő sem, hogy miért választják nemzeti cimernek ezt a Turul madarat. még kevésbé — azt, hogy ezen a néven milyen madarat ismertek, illetőleg tiszteltek meg annyira az oguzok, hogy azt fejedelmi cimeriil választották. Pedig megvolt rá a lehetőség. A VEFIK-féle szótárban még azt a nevezetes adatot is találjuk. hogy az Oguzok hat nemzetsége mindegyikének egy-egv ragadozó madár volt a törzsi jelvénye, vagy cimere. Az elsőnek a jelvénye volt a Szongur, a magyar Zongor, a sarki sólyom, amellyel ennek az előadásom- nak a keretében még találkozunk, a másodiknak a Togan, a harmadiknak - a Csakir, a negyediknek a Sahin, az ötödiknek a Kartal, a hatodiknak a Tavzsandzsil. i Nem célom most ezeknek a madárneveknek a pontos azonosítása, csak annyit mondhatok. hogy valamennyi kiváló solymaszmadar 8 mint ilven, jutott ahhoz a kitüntetéshez, hogy a Turul fejedelmi jelvény mellett mint törzsi jelvény szerepelhetett. Ennek a döntő jelentőségü ténynek, t. i., hogy csupa solymász- madár szerepel, a föl nem ismerése tette aztán meddővé az összes magyar megoldási kisérleteket. Nagyon jellemző erre nézve SEBESTYÉN GYULA fölfogása A magyar honfoglalás mondái cimü könyvében (217/a). Szerinte az EMESE-re vonat- kozó Turulmondának gyökere keleten keresendő, azonban azzal, hogy à mondai ősöket a Turul madártól származtatják, a madár szerepének mitoszi jelentése még nincs megmagvaräzva, mert itt tulajdonképpen emberfeletti erő beavatkozásáról van szó. Ez a kijelentés teljés félre- 296 | BOHENK, JAKAB " [Aquila ismérése a való helyzetnek, mert hiszen semmi emberfeletti dologról ninos szó, hanem egyrészt csak egyes kiváló és ezért nagyrabecsült vadász- madarak neveinek a vezetőkre való átruházásáról, másrészt hadi jelvényül vagy cimerül való fölvételéről, mintegy jelképezve, hogy ugy az egvének, mint a törzsek éppen olyan vitézek és győzhetetlenek lesznek, mint azok a solymaszmadarak, amelyek nevéről vették a maguk BOGE zéseit és jelvényeit. 1892-ben Kuun GÉZA gróf foglalja össze a Turul-ra vonatkozó korábbi kutatási eredményeket (135). Ő is arra a megállapitásra jut, hogy ANONYMUS Astur-ja azonos KÉZAI Turul madaraval, azonkivül azt a részben a valósághoz közelálló sejtelmet találjuk nála, hogy a Lebediából. Etelközbe s innen Magyarországba költözött honfoglaló magyarok a Turul madarat mint a győzelem jelképét hordozták fegyvereiken és annak kiterjesztett szárnyai alatt védelmet véltek találni nz ellenség elől. 1892-ben HORVÁTH GEZA a jelenkori kaukázusi solymászatró írva (101—103) azt hiszi, hogy a mesés Turul madár török eredetü és alkalmasint feketeszinü sas vagy sólyom volt. CHERNEL ISTVÁN 1898. és 1904. évi nézetei szerint , alig hibázunk, ha a Turul madirban a nemes ragadozó typusát eszményitő madär- alakot látunk, mely a ránk maradt rajzok nyomán legelőbb még sas lehetett" (41. 42). A rajz alatt valószinüleg a Bécsi Képes Krónikában található ábrázolást érti, amely természetesen nem lehet mértékadó, mert hiszen csak a képzelet szülötte, mert magyar földön Turul madár nincsen és legfeljebb csak a tatárok hoztak magukkal annak idején Turul madarakat, igy a Képes Krónika rajzolójának nem volt módja természet után ábrázolni azt. 1901-ben KRENEDITS FERENCZ azt irja, hogy „mondakörünk hatalmas Turul madara, mely a honfoglaló utjában eltikkadt, pihenő magyar hadat midőn időzne még a havasokat áthágni és ősei keresett honába haladék - talanul bémenni késlekedik, elöhivott társaival csodásan megszállja a tábort s csipése és ragadozásaival kényszeriti és ösztönzi, hogy az igéret földjére mielőbb leszálljon" . . . Idezi egyuttal LAKATOS KÁROLY nézetét, mely szerint a Turul-hoz füződő hagyományok egyedüli méltó alakja a fakó keselyü, mert ez a hadak madara, mely seregeket csapatos- tól kisérni szokott 8 oda huzódik, ahol öldöklő harc folyik. Éppen ezért Tarul madarunk leghivebb képmásának a bánhidai Turul madarat tartja (128, 129). 1992-ben Hanusz ISTVÁN a Turul madarat karvalynak minösiti (91). ANONYMUS Álmos mondája alapján származtatja az Árpádházat a Turul nemzetségből. Ugyancsak 1902-ben ORTVAY TIVADAR (183). majd RODICZKY JENŐ is (201) karvalynak gondolja a Turul madarat. RODICZKY a hazai 1985/38] MAGYAR SOLYM ARZMADARNERVEK 297 vadászat multjarél szóló érdemes összefoglaló, de egyuttal sok uj adatot is nyujté munkájában mint első tárgyalja a kérdést a sclymaszattal kaposolatban, azonban anélkül, hogy fölismerte volna a Turul valódi jelentőségét, mert jobb hiányában, amint már emlitettem —- ő is elfo- gadta azt a megoldást, hogy a Turul karvalyt jelent. özekután kerithetjük a sort GoMBoCz ZOLTÁN 1997-ben és 1914-ben megjelent értekezéseire (76—78). amelyek megbizható alapot nyujtottak a madártani kutatásnak helyes irányban való meginditására. Teljesen elveti az addig divatos Turul =: Curul = Carul = Karvaly megoldási kisérletet és a megfejtést a pontosan megegyező török , Toghrul = Turul" alapján kisérli meg. Hivatkozik arra. hogy a Toghrul a személynevek után itélve nagy szerepet vitt a török népeknél, tehát helyes csapáson indult el, azonban nem találta meg a helyes folytatást, vagyis azt a megváltó szót, amelynek segélyével fénysugarat gyujthatott volna a ragadozó madaraknak a török népeknél viselt nagyjelentösegü szerepére. Ez a szó a solymászat lett volna. E helyett, minthogy a madártani kutatás részéről nem volt meg a megfelelő irányitás, a totemizmushoz folyamodott, hogy ezzel tudja megoldani a Turul és egyéb árpádkori török személynevek kérdését. üz a többi személynév is tulnyomóan a solymászatból ismeretes madár- név volt. Tagadhatatlanul van valamelyes párhuzamosság a Totem és a . solymász madarak szerepében. mert mind a kettőt az illető népek nagy tiszteletben reszesitik. azonban amig a Totem-nek kijáró tisztelet vallásos jellegü, addig a solymászmadarak-é tisztára a kiváló harci erények megbecsüléséből ered. Nem tartom magamat teljesen illetékesnek ennek a totemisz- tikus kérdésnek az eldöntésére. azonban a Turul kérdésnek minden vonatkozásban való tisztázása céljából kötelességemnek tartom, hogy erre annál is inkább kitérjek. mert GOMBOCZ nyomán továbbra is folytatódott a Turul kérdés tárgyalása totemisztikus alapon. 1917-ben jelent meg ROHEIM GÉZA idevágó nagy tanulmánya (202), amely néprajzi alapon igyekszik a Turul szó totemisztikus értelmezését alá- támasztani, majd NÉMETH GYULA 1930-ban és 1931-ben megjelént nyelvészet: és történettudományi értekezéseiben (174, 175) szintén totem-névnek minősiti a Turul madarat. Egyik hozzám intézett későbbi levelében a kérdésre vonatkozólag azt mondja, hogy nem minden személynév totemisztikus, amely állati eredetü, s valésziniinek tartja, hogy a solymászmadarak neveinek emberre és törzsekre való átruházásá - ban az illető madarak kiválósága és szépsége is szerepet játszott. Ez a fölfogás már közeledik a keleti népek történetének egyik legkiválóbb kutatójának . HAMMER-PURGSTALL-nak (86) a nézetéhez, 208 | SCHENK JAKAB . {Aquila amely szerint „a keleti népeknél a vadaszmadär nemcsak a legnagyobb nemesség és. dicsőség jelképe, hanem egyuttal az egyesülésben levő erőnek magasztos és hasznos nemzeti célok elérésére." Nézetem szerint a Turul és egyáltalában a török eredetü madár jelentésü személynevek értelmezéséből teljesen ki kell kapcsolni a totemisztikus vonatkozáso- kat és azokat solymászati szempontból kell értékelni. A Turul kérdésre vonatkozó folytatólagos magyar megoldási kisérletek közül idősorrendben SOMLÓDY ISTVÁN 1914-ben megjelent Turulmadár-Darumadár cimü tanulmánya következik (227), amely a Turul madarat darunak akarta minősiteni. Ez a merész kisérlet telje- sen hibás elgondolásból indult ki 8 ennek megfelelően téves eredmény- nyel végződött. Ezután közel két évtizeden át szünetelt a Turul kérdés bolygatasa. Az , Uj Magyar Brehm" 1929-ben megjelent 10-dik kötetében (221) a magyar solymászatról szólva, mint a magyarság honfoglalás előtti solymászatának bizonyitékáról a Turul-ról is megemlékezem, de ide- vágó tanulmányaim akkoriban még nem fejlődtek annyira, hogy vég- leges állást foglalhattam volna. 1933-ban HANKÓ BÉLA is foglalkozik még a kérdéssel az Alföld ősi állatvilágát tárgyaló munkájában (90). Az eddigi nyomon haladva, 6 sem tudja megoldani a Turul-kérdést, de annyival mégis tovább viszi, hogy rámutat az őstulok szláveredetü Tur nevére s ezáltal sok olyan szót tud helyesen értelmezni, amelyet addig helytelenül a Turul szó- val hoztak kapcsolatba. Ezzel jelentékenyen apasztja a Turul-ra vonatkoztatott s megoldásra váró Tur-összetételü helynevek számát. Legujabban SZILÁDY ZOLTÁN is rámutat erre a Tur szóra, amely mint folyónév is többször fordul elő. Igy a Berettyónak már ANONYMUS- nál szereplő neve Tur s innen származik a Mezőtur, Turkeve, Turtö helynév. (Természettud. Közlöny 1937. évf. 45 lap). A Turul névre vonatkozó tanulmanvomat megelőző magyar kutatási eredmények összefoglalásaként meg kell allapitani, hogy azok nem végződtek megnyugtató eredménnyel, nem tudták tisztázni azt a kérdést, hogy tulajdonképpen milyen madár is volt az, amelynek KÉZAI szerint Turul volt a magyar neve. Ezekután most már rátérhetek a Zongor madárnévvel kapcsolatos tanulmányaim eredményének tárgyalására. ZONGOR. Ez a madárnév nem fordul elő a nemzeti hagyományban, króni- káink nem emlitik, ugy hogy tulajdonképpen fölmentve érezhetném magamat, hogy a Turul kérdéssel kapcsolatosan ezzel a madárnévvel is foglalkozzam, azonban ha a szóval nem is találkoztam. a madarat 1986/38) MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 209 sehogyan setudtam kikerülni. A Zongor tudniillik a sarki solyomnak a . neveaz Uralt6l Mandzsukudig és Szibériatél Egy p- tomig. Miként a Turul, ugy a Zongor is a legkiválóbb vadiszmadar- ként szerepelt, azonban mig a Turult csak kisebb területen ismerték, addig a Zongor mint a Fehér Sólyom neve jóval nagyobb területen terjedt el. A faj megállapítása tehát nem okozott különösebb nehéz- séget, mert hiszen fehér sólyom azon a területen, amelyen a Zongort kellett keresni csak egy van, a sarki sólyom. Solymászati tulajdonságai alapján is csak a sarki sólyomnak lehet minösiteni a Zongor-t. Éppen olyan nagy becsben állott, mint a Turul, éppen ugy idomitották nagy madarak, hattyu, vadlud levágására, mint a Turul-t, ugy hogy a leg- nagyobb nehézségek tornyosultak elibém a Turul kérdés megoldására irányuló törekvéscimben, mert szinte lehetetlen volt a Turul és Zongor madárnevek által jelölt madárfajok szétválasztása. Mind a kettő mint a legkiválóbb solymászmadár szerepelt a seirásokban, mind a kettő leg- kiválóbb személyiségek neveként szerepelt a történelemben. solyma- izatilag is teljesen azonosok a tulajdonságaik. ugy hogy a Turul-t keresve, állandóan és elkerülhetetlenül a Zongor-ba ütköztem bele. Helyzetemet még az is befolyásolta, hogy a legnagyobb öröm lett volna számomra, ha a keresett Turul madárként a Zongor-t, a gyönyörü, majdnem hófehér sarki sólymot tudtam volna bemutatni, amint diadalma- san ott ül a levágott hatalmas termetü, legalább hétszer sulyosabb, szintén + hófehér hattyumadáron. Hogy ennek a kisértésnek ellenállani tudtam, annak az a magyarázata, hogy mind a két madárnév egyidejüleg elő- fordul ugyanannál a népnél, a nevezetes oguzoknál. Ezeknél, mint már emlitettem, a Turul volt a fejedelmi jelvény, ellenben a Zongor csak az első nemzetség jelvénye- és cimereként szerepelt. A Turul tehát magasabbrendü szerepet viselt, mint a Zongor és ezt azzal igyekeztem magyarázni, hogy a Turul ősi, azt mondhatnám bennszülött madara volt az oguz népnek, ellenben a Zongor idegen földről származó madár volt. Nagyon ingoványos területre vagyok kénytelen elkalandozni, amikor ennek a két madárnévnek az oguzoknál való jelentőségét igyekezem megállapitani. AHMED VEFIK szótára, amely ennek a kérdés- nek a megfejtésében a kiindulási pontot alkotja, nem mondja meg, hogy mely korszakban, mely évszázadból való a Turul fejedelmi és a Zongor nemzetségi jelvény. Hogy a Turul már az ötödik században ismeretes volt a Perzsiá-tól északra eső területeken, tehát bizonyára az oguzoknál. a havasi sólyom tulajdonképpeni hazájában is, azt már a Turul szó tárgyalásánál emli- tettem. Majdnem ugyanabból az időből van adatunk a Zongor szó elő- fordulásáról is, még pedig kimondottan az oguzoknál. Az Oguz-Namé szerint (18), amely bár pontosan meg nem határozható időben, azonban 300 | SOHBNK JAKAB È {Aquile MOHAMED föllöpese előtt, vagyis legkés6bben a hatodik században kelet- kezett, amikor OGuz KAGÁN, az Egyszarvu legyőzése után visszatért annak a teteméhez, ott találta a Zongor-t (Sung-Gar), amint a hulla zsigerein lakmározott. Idősorrendben ez az első adatunk a Zongor-ról. Igaz, hogy az itt adott beallitas nem fedi a sarki sólyom természetrajzát , mert hiszen a sarki sólyom nem dögevő. A Zongor-nak ez a beállitása határozottan nem előnyös, azonban, hogy a török népeknél a Zongor már a legrégibb időkben is sólymot jelentett, azt bizonyitja BARTHOLD-nak az a megállapitása, hogy a 8-ik századból származó ORCHON följegyzesek - ben a török néphit szerint még az Izlám vallás fölvétele után is a „meg- halt" szó helyett azt mondták, hogy , Sunkár boldy“, vagyis sólyommá — . változott (22). Hogy ebben az esetben a Zongor szó tényleg a sarki sóly- mot jelentette-e vagy csak általában ragadozó madarat, vagy sólymot, azt nem tudjuk eldönteni, mert ezután több századon keresztül hiány- zanak a Zongor-ra vonatkozó adatok. PHILLOT solymászati könyve szerint a régi perzsa solymászati kéziratokban szerepel ugyan a Zongor név és kétségtelenül mint a sarki sólyom neve, azonban a szerző nem emliti az időpontot, igy nem tudjuk megállapitani az évszámot, hogy mikor jelenik meg legkorábban a Zongor név. mint a sarki sólyom neve. i Ugyancsak meghatározatlan korból származó adatokat találunk az arab Kamusz szótárban, mely szerint a Zongor név perzsa eredetü s a Csunkár szótól származik. KAMUS a Zongor-t mint Turkesztan fehér sólyomfaját ismerteti, egyuttal több hires embert is emlit, akik a Zongor nevet is viselték. Igy a hires IMADEDDIN SZENGI édes atyja AK-SZONKOR volt. A név kb. 1100-ból való. (HAMMER-PURGSTALL 86.) Ugyancsak ebben a forrásban találhatók a Kamusz-bél idézve a követ - kező — évszám nélküli — adatok : AK-SZONKoR el Burszaki mosszuli emir, Abdallah ben Futuh ben SZONKOR, Ebu Abdallah Muhammed ben Thaiburs esz SZONKORI, SZONKOR esz Szeini. A pontos évszámot nélkülöző Zongor adatok közé kell fölsorolnom még azt a becses adatsorozatot, amelyet GOMBOCZ ZOLTÁN gyüjtött össze (78). Ezek az adatok a következők : a kunoknál Szongur, kipcsák : Szonkor, Szonkorcsa, ujgur Szonkur, dzsagatäj Szunkur, kirgiz Szunkar, ozman Szongor, Szunkur, Sunkar, Sulkar, tatar Sumkar, mongol Szinchur. Ezenkivül elöfordulnak a következö valtozatok : Songur, vagy tatärosan Sonkar (149). továbbá Songar, Sunkar, Sungar. Az ujgur szótár szerint Songur (149). A perzsa iröknul is találkozunk a Szonkor névvel. TOKTAI kán követei 21 Szonkor-t hoztak magukkal. Itt is előfordul a Szonkur, továbbá a Szongur név. Az egyik iró a nappalt 4k-Szonkur-nak, az éjszakát Kara- Szonkur-nak nevezi (149). A mandzsuknál is előfordul ez a név és pedig mint Sonkon. Itt is két alakját különböztetik meg a Saman-Sonkon-t 1085/38) MAGYAR SOLYMASZMA DARNKVEK 301 és a Csakiri-Sonkon-t. vagyis a fehér és fekete-tarka sarki sólymot (86 p. 105. 149). A kétféle Zongor-adat helyes értelmezése céljából meg kell jegyez- nem, hogy a solymäszok 8 ezek nyomán a törtenetirök általában kétféle Zongor-t különböztettek meg. Az egyik volt az Ak-Szonkor, a majdnem tiszta fehér sarki sólyom. Ezek az öreg kiszinezett példányok, tulnyoméan kiválóbb solymaszmadarak, mint a fiatal példányok, amelvek neve Kara-Szonkor. Ezek ugyan szinten vilagos alapszinüek. de sürün fekete pettyesek vagy csikosak, tehát kevésbbé mutatösak s tulnyomoan kevesebbet erök is, mint a majdnem hófehér szinü gyönyörü öreg pel- dányok. Az Ak-Szonkor-ok mindig beosesebbek voltak, mint a Kara- Szonkor-ok. Ritkán kerül emlitésre a harmadik változat. a Szonkor- Aszkar, amely a följegyzések szerint vörhenyes szinü volt. Ennek az azonosítása nagyon bizonytalan, azonban nem is fontos. Negyedik " változata is van, a Sziblere-Szonkor, amelyről rövidesen az alábbiakban legz szó. A bizonytalan korból származó adatok között kell még fölsorolni a MOHAMED EL BARDZSINI solymászkönyvében foglaltakat. Legrégibb forrása 1195-böl való. Ez az iszpaháni IMADEDDIN solymászkönyve, azonban semmi fogantyunk sincs annak az eldöntésére, hogy BARDZSINI a Zongor-ra vonatkozó adatait ebből szedte volna. MOHAMED EL BARDZSINI, aki a Turul-röl oly részletes leirást adott, a Zongor-t csak igen szükszavuan tárgyalja. Mindössze annyit “mond róla. hogy a Zongor a legkiválóbb solymászmadár. Turkesztánból származó solymászmadár, amelynek görög neve Szünkur- Falkonion 8 ugy vadásznak vele, mint a rárósólyommal. Ezen a nyomon igen bajos eligazodni, minthogy azonban mint legkiválóbb solymaszmadarat emliti a Turul mellett, azért csak a sarki sólyomra lehet következtetni. Sokkal könnyebb és biztosabb a már fentebb emlitett Szibtere Szonkor adatát azonositani. Erről azt mondja, hogy török neve Thuruntai s fürjek és foglyok vadászatára használják. Ezen az alapon már FERHENGI perzsa szótára is Delüdzse Tugán-nak. azaz pulya. tidka, vagy apró sólyomnak minősiti. Ez az apró, kis, vagy törpe sólyom a Falco colum- barius, a magyar elnevezés szerint Kis sólyom, melynek ősi magyar neve Torontál. Ezek után most már rátérhetek a biztos koru Zongor-adatokat tárgyaló forrásmunkák ismertetésére. Kezdjük a sort ABULGHAZI mun- kájával, mely a tatárok történetével foglalkozik (3). Ennek a forrásnak igen nevezetes adata az, hogy URusz INALL kirgiz fejedelem követeket küldött Dzsincisz Känhoz, akik gyönyörü solymászmadarakat hoztak magukkal ajándékba, amelyeket a törökök Sungdr-nak, az oroszok pedig Krecset-nek neveznek. Ezek a solymászmadarak a leiräs szerint tiszta 302 Ê SCHENK JAKAB (Aquila fehérek voltak, azonban a szerző még teljesen fölöslegesen azt is hozza- füzi, hogy a madarak lába és csőre vörös volt, ami nem felelhet meg a valóságnak, mert ezek a testrészek a sarki sólyomnál sárgák. Nem kétséges azonban, hogy ezek az ajándékba hozott tiszta fehér vadász- madarak csakis a sarki sólyom példányai voltak. Egyéb nagyon jelentős adaton kivül ez a forrásadat szolgáltatja azt a régóta keresett hozzá- vetőleges időpontot, hogy mikor lépett be ez a madárnév a solymászat . és egyetemes történet korszakába. URusz INALL kirgiz fejedelem kövétei hozzávetőlegesen 1200 után néhány esztendővel jelenhettek meg Dzsincisz kánnál és innen kezdődik aztán a Zongor diadalutja a keleti solymászat kedvelő népeknél a solymászat első fénykorában. Ettől kezdve a Zongor név már elhomályositotta a Turul nevet. A fejedelmek hadvezérek, dinasztia alapitók és egyéb előkelőségek most már nem Turul-ok. hanem Zongor-ok. A névadás ősi szokása és formája, vagyis a kedvelt és nagyrabecsült vadászmadár nevének mint az előkelőség, kiválóság jelképének a föl- vétele megmaradt, csak a madárnév változott meg. A baj csak az, hogy a Turul és Zongor egyideig még együttesen fordul elő. DZSINGISZ kánnak Zongor-okat hoznak ajándékba, tehát a legkiválóbb, legtöbbre becsült vadászmadarakat, fiai pedig Turul-okkal vadásznak, ugyancsak a legkiválóbbnak elismert és legtöbbre becsült vadaszmaradakkal. Ugyanezt látjuk SEREFFEDDIN történetirónál, aki TIMUR LENK-ről azt | irja, hogy 6 maga Turul-okkal vadászott, azonban a kipcsaki kánok részéről Sonkár-okat, azaz Zongor-okat kapott ajándékba. Ezt a nagy ellentmondást csak azzal a magyarázattal lehet áthidalni, hogy a torténetirok a solymászok által használt madárneveket őrizték meg. Azok az iródeákok, akik a följegyzéseket készitették, azokat a neveket jegyezték le. amelyeket a solymaszok bemondtak. Dzsincisz kan udvara, akár annak idején ATTILA-é, gyülekező helye volt a meghóditott, u nagy uralkodó kegyét kereső fejedelmek számára, akik versenyeztek abban, hogy ki tud kedvesebb ajándékot nyujtani a hatalmas urnak. Abban a korban pedig a kiváló solymászmadarak képviselték a leg- értékesebb ajándékot. Ha tehát kirgizek hoztak solymäszmadarakat, akkor azokat a neveket jegyezték föl, amelyeket a kirgizek mondtak be, ha pedig török solymászok szolgálták ki a nagy urakat a vadászatok alkalmával, akkor az ő madárneveik szerepeltek a följegyzésekben. Mi pedig közel egy ezredév távolságából aztán véresre törhetjük a fejün- ket azon, hogy miért. nevezik a legkiválóbb solymászmadarat egyszer _ Turul-nak, máskor meg Zongor-nak. Ezután még ismertetem a rendelkezésre álló többi külföldi adatot, hogy azután rátérhessek a magyar adatokra. 1935 /8%} MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 303 1260. MAKRIZI szerint (149) Aleppo elfoglaläsänäl az egyik előkelő fogoly neve SZONKOR ASKAR volt. Ehhez az adathoz aztán QUATREMÉRE. a munka forditéja rend- kivül kimeritö összefoglalást nyujt a Zongor névnek a keleti tôrténetiräsban való elö- forduläsäröl. Megjegyzi, hogy az araboknäl a Zongor többes száma Szanakir. 1280. KuBLAJ nagy kännak a kirgizek fehér Sonkär-ral kedveskedtek (MAKRIZI 149). 1300. OZMAN szultán egyik nagybátyját SZUNKUR TEKI-nek hivták (GoMBocz 78). È 1300. DZSEMALEDDIN, Farsz bérloje Maaber indiai uralkodöjän kimenti magét, hogy nem tudott Szonkor-t küldeni mert ez csak északon fordul elő és nem birja a deli éghajlatot (HAMMER. 86. p. XV.). 1312. Amikor CHODABENE OLDZSITU az egyptomi szultán ellen háborura készült, akkor az eddig KARA SZONKUR-nak nevezett hadvezér nevét a győzelem biztositása . érdekében AK SZONKUR-ra változtatta (HAMMER P. 86. XVIII. és SCHLEGEL. 213). 1327. Amikor ABULFEDA a fiával Kairóban tartózkodott, akkor NASZIR szultán sok ragadozó madárral ajándékozta meg őket, többek között Szanakir-okat is. A Szanakir az arab Szonkor többes száma (HAMMER 86. p XXII). 1384. TOKTAMIS kipcenki kán az egyptomi szultánnak 7 Szonkor-t ajánlott föl (Maxrizt 149). . 1402. TIMUR LENK Szonkor-t küldött az egyptomi szultännak (MAKRIZI 149). 1590, ABuL FAZL perzsa iró Ain I. Akbari címü könyvében azt irja, hogy a perzsa solymászatban a Sungar-t is használják. A leirás alapján ezt a madarat sarki sölyomnak kell minősiteni (2). ; ; 1662. A kirgizek és baskirok Sonkar néven nevezik a sarki sölyom himjét. A nös- tény neve Itelgoge. MEYERBERG utinaplöja. L. ADELUNG (5). 1736. STRAHLENBERG svéd tiszt szerint Czungdr az a madár, amelyet nagy számban küldenek Dauriäböl Kinäba (HARTING 94 p. 191). Hogy milyen fajta madár volt ez, azt nem tudjuk megállapitani, fontos azonban, hogy a Zongor név ide is eljutott és még ebben a kesöi korban is hasznälatban volt. 1770. Sonkdr, a sarki sólyom ritkán fordul elő, azonban előkelő kalmükök igye- keznek ilyeneket a baskiroktöl beszerezni, akiknek a hegyvidékén ugy látszik szivesen tanyáznak ezek a nemes ragadozó madarak (PALLAS 186. I. kötet p. 147). 1870. Sunkar sólyomfaj, valószinüleg a sarki sólyom. COURTEILLE Dictionnaire Turk-Orientale szótára nyomán (PHILLOT 191. p. 36). 1870. Sangar, hindu neve egy vadászatra alkalmazott sólyomnak, amely HUME szerint Falco Hendersoni, GURNEY aztán kijavitja ezt a nevet Falco milvipes-re. (HARTING 94 p. 191). Az elnevezés a mai korban ezen a területen, ahol a sarki sólyom a legnagyobb ritkaság, már átcsuszott egy másik kiváló sólyomfajtára. 1876. Sunkár, SCULLY szerint a Falco cherrug milvipes JERD. himjének török neve. A nöstény neve Italgu (217). 1884. Sah-Sunkdr a tatároknál jelenleg az Aquila melanaëtus neve... Ez a madár a parlagi sas. RADDE a Kaukázus madarairól irott művében közli ezt a nevet. Itt is más fajra csuszott át az eredetileg a sarki sólyomra vonatkoztatott elnevezés. Lényeges dolog az, hogy a solymászat letünése után ezen a vidéken is mily hosszu ideig maradt fönn ennek a madárnévnek az emléke (RADDE 197). 1885. Sonkar, a sarki sólyom hímjének a neve a baskiroknál és kirgizeknél. A nős- tény neve Ztelgoe. HALLER orosznyelvü solymäszati munkája nyomán közli HARTING (94. p. 191). Az egész fehér példányokat Ak-Sunkdr-nak nevezik (HARTING a 187. lapon Sunkár-nak idézi HALLER adatát, a 191. lapon Sonkár-nak). 1850. Szonghar mint solymászmadár néha előfordul Kisázsia északi részében Ciliciéban. A madár faját nem lehet biztosan megállapitani, de a név a jelzett időben még élt, mint solymászó madár török neve (HARTING 94. p. 196). 204 SCHENK JAKAB | (Aquila 1909. Szunggar török neve, Songkor mandzsu neve a sarki adlyomnak. A fehér alak török neve Ak Ssunggar, mandzsu neve Sangan Songkon (Ross 203). 1913. Sunkde, rendkívül nagyra becsült solymász madár Turfänban, keleti Tur- kesztánban. Lz Coq, aki azon a vidéken kutató utat végzett, maga sohase látta a mada- rat, igy faji hovátartozását nem tudja megállapitani. Nagyon valószinü, hogy ezen a terü- leten, ahol a Falco oltaicus honos, ezt a fajt nevezik Sunkdr-nak, azaz Zongor-nak, ‘ amint ezt DEMENTIEV alább következő adatai valbszinivé teszik (43, 44, 56). 1920. Shangar, Falco milvipes neve Indiában, ahol ritka téli vendég (DONALD 59). 1928. Sunkár, Ak Sunkár, Sonkár a sarki sólyom jelenkori elnevezése a báskiroknál és tatároknál. A nőetény neve Italgoe. ARTOBOLEWSHY levélbeli értesitése a ragadozó madarak jelenkori elnevezéséről (14). 1928. Sunkdr, a sarki sélyom neve a báskiroknál. (JOHANSEN levele (108). _ 1928. Sunkár, Szunkár, a sarki sólyom neve a báskiroknál és tatároknál (SZUSKIN levele 239). 1934. Sunkár, Sumkár a havasi sólyom, Falco rusticolus altaicus neve a kirgizeknél. Kujkö Sunkdr, Kizil Sunkdr Turkesztánban a Falco cherrug milvipes neve (DEMENTIEV levele 50). A Zongor-ra vonatkozó idegen adatok ismertetése után most már sor kerülhet a magyar adatokra. Mig a Turul-nál az idegen anyag mellett magyar adatok is szerepeltek, addig a Zongor-nál a mugyar adatok száma igen kevés. Az időpontban is lényeges késés mutatkozik, mert a mig a Turul adatok a 13-dik századdal kezdődnek, addig a Zongor-adatok csak a 15-dik században tünnek föl. A magyar nyelvkincsben a Zongor szó első izben az 1400-as évek elejéről származó Schlägli és Besztercei szójegyzékekben fordul elő és pedig kifogástalanul Girfalco, vagyis sarki sólyom értelmezéssel. Vele együtt vannak azok a magyar solymász madárnevek —- Falco— Sólyom a mai Vándorsólyom, Accipiter=Ölyv a mai Héja. Nisus—Karul a mai Karvaly, Erodius=Rdrò, a sokáig Kerecsennek nevezett Rdrdsdlyom, — amelyek még jelenleg is tagjai az élő magyar nyelvkincsnek, valamennyien szintén kifogástalanul azonosítva, ugy hogy ma se lehetne jobban. Közöttük van egy szintén idegen eredetü és elve- . szett solymászmadárnév a Torontál, melynek latin neve a szó- jegyzékek szerint Ifinilio, illetőleg Zstiulio. Ezeknek az .,ilio" végzet- tel biró madárneveknek az azonosítása sok gondot okozott a magyar kutatásnak, de jelenleg teljesen tisztában vagyunk azok jelentésével. Az „ilio“ végzet alapján SZALAY BELA (232) már régebben fölhivta figyel- memet a jelenleg kis, vagy törpe sólyomnak nevezett kedvelt solymász- madárra, amelyet ,,Smerilio« és hasonló „ilio“ végzetü neveken emlit a régi solymászati irodalom. A keleti solymászati irodalomban ez a madárfaj mindenütt következetesen mint ‚T'urumtai“, és ,,Thuruntas szerepel, vagyis mint , Torontál". Ennek az elnevezésnek a tisztázására azért terjeszkedtem ki, mert ki akartam mutatni, hogy a Zongor madárnév a solymaszmadarak 1935/33] MAGYAR SOLYMASZUADARNEVEK 305 csoportjában fordul elő. Az elnevezések kifogástalan azonosítása alap- ján kétségtelen, hogy a szótáriró az idevágó adatokat szakértő soly- másztól kapta 8 ennek leginkább meggyőző bizonvitéka az, hogy a solymászmadárnevek között szerepel a ..Nola“ szó is, melyet a szótár- irók ..Harang"-nak forditanak. FINÁLY a Besztercei szójegyzék kiadója méltatlankodik is ezen a madarakhoz nem tartozó .Nola“-n s azt mondja Nola valóban harang. de nem madár. Éppen csak azt nem mondja, hogy mit keres a harang a hajduknál, illetőleg a madaraknál. Magam azonban annál jobban megörültem ennek a közbeiktatott Nola-nak, mert a MELICH JANOS által kiadott és magyarázott SZIKSZAI- FABRICZIUS-féle szójegyzék (156) pontosan megmondja, hogy miféle harang ez a „Nolan“. Szerinte ,.Nola" ,olyan harang, minemüt az karuoly madárnak lábára szoktak csinálni". Ez a , Nola" tehát valóban nem mint madárnév, hanem mint solymászati mesterszó került a solymasz- madárnevek közé — vagyis ugynevezett jó társaságba 8 a maga részé- ről is igazolja a társaságában lévő ragadozó madarak solymászmadár mivoltát. Csak ugy mellékesen akarom megjegyezni, hogy ez a , harang" voltaképpen csörgő, amelyet a solymász - madarak lábára erösitenek. hogy a vadászat után eltévedt, vagy elkalandozott solymászmadár annak hangjával nyomra vezethesse a gazdáját. Azt hiszem, hogy nem kell külön bemutatni ezt a csörgőt. Közismert az ugynevezett magyar vagy helvét kár- tyáról, amelyen a ,tök" szint (németül „Schelle“) ábrázolja. Hogy miért csuszott le évezredes solymá- szati szerszámból főzelékké, arra nem tudok válaszolni. Az a kérdés most már, hogyan jutott bele ez a 7. ábra.— Fig. 7. két letünt madárnév a magyar solymäszmadärnevek : Solymászmadár Í i lábára való csörgő társaságába ? Hogyan történt az, hogy csak mint személy ( SCHLEGEL — illetőleg helységnevek maradtak meg — akár csak nyoman). P Q , BER b Beizvogel-Schelb a Turul madärnev? Mindakét madárnévnek a beszár- Nach SCHLEGEL). mazására nézve biztosra kell vennünk azt, hogy azokat a NAGY Lajos királyunk birodalmának ésszakkeleti határán tul lévő kipcsáki Aranyhorda országából származó vándorsolymászok hozták magukkal. Tudjuk, hogy NAGY Lajos királyunk nagyon kedvelte a solymászatot (209) 8 könnyen elképzelhető, hogy ez a solymászat- kedvelése nagy vonzóerőt gyakorolt a szomszédos országok vándor- solymászaira, akik éppen ugy elvitték hozzá a maguk Zongorjait és Torontáljait, mint annakidején az oguz vándorsolymászok a Turul madaraikat a hirneves Nimródhoz, Bahram Gurhoz. Ezeket a solymászokat kezdetben jó zsold fejében itt fogták, később 20 306 SCHENK JAKAB {Aquila azután bizonyára házasság révén itt rekedtek. Solymasztärsaiktöl meg- kapták a magukkal hozott Zongor és Torontál neveket s ezek maradtak fönn, mert mint madárnevek NAGY Lajos halála után véglegesen elvesz- tek. Nálunk ez a két madárfaj nem fészkel 8 a behozatal megszünésc következtében megakadt az utánpótlás és elveszett a név. Hogy ilyen oroszföldi solymászok jártak akkoriban NAGY Lajos királyunk udvarában azt bizonyitja HICFELT EBERHARDUS nevezetes soly- mászati kézirata (98), ahol MAGYAR LÁSZLÓ mcster és NAGY Lajos király solymászai mellett az oroszföldi solymászokról — Falconarii Ruthenorum — is megemlékezik. Habár adatokkal nem is tudom bizonyitani. de mégis szerfölött valószinünek tartom azt, hogy ezekkel £ Falconarii Ruthe- ‘ norum-okkal ugyanott ismerkedett meg a szerző, mint Ladislaus Ungarus-sal és a Falconarii Regis Lodvici-vel, vagyis NAGY Lajos udva- rában, mert ezek az oroszföldi solymászok semmi más irodalmi forrás- ban nem fordulnak elő. A nyugati egykoru solymászirodalom csak a skandináv vándorsolymászokról tud, az oroszokról seholse történik emlités, ami teljesen egybevág azzal a jelenséggel, hogy sem a Zongor sem a Torontál, sem a Kerecsen név nem tudott nyugat felé átjutni . a magyar határon. i HICFELT solymaszati kéziratanak keletkezési idejét az arra illete- kes tudományos kutatás a NV. század elejében állapitja meg, tehát pontosan arra az időre. amikor" a Zongor és Torontál szó emlékét fönn- tartó BESZTERCEI és SCHLAGLI szójegyzékek keletkeztek. amelyek éppen ugy megőrizték NAGY Lajos királyunk solymászatának emlékcit, mint az entlitett kézirat és NAGY Lajos pénzei, amelyek sólyommal az öklen ábrázolják a nagy királyt. Minthogy a Zongor szó a nemzeti hagyományban nem fordul elő azért csakis idegenből való behozatalra lehetett gondolni s ennek a lehetőségét a fentiekben azt hiszem elegendőképpen valészinivé tettem. A SCHLAGLI és BESZTERCEI Szöjegyzekek adatai után a Zongor szó, miként emlitettem, mint madärnev többé nem fordu elő, csak mint családi név. Ezeket még röviden fölsorolom. GoMBOCz ZOLTÁN s2crint (78) a mai napig fönnmaradt bödi ZONGOR család egyik tagja a HUNYADIAK alatt, tehát 1450 körül, horomi bán volt és 1506-ban is szerepel a ZONGOR családi név, utána pedig ORBÁN BALÁZS emliti, hogy 1605-ben BOCSKAI erdélyi fejedelem a birtokát alkotó Bocsok erdőt az edelényi csatában kitüntetett 11 kölpényi hősnek adományozta, Ezek között volt egy ZONGOR MATE nevezetü is. ORBÁN szerint a ZONGOR család manapság is megvan Kölpényben, a Mezőségen. Ez a Kölpeny község szomszédos Mezőmadarassal, amelynek régi neve Auceps volt és mint hirneves svlymasztelep ismeretes. 1935/35] MAGYAR SOLYMARZMADARNEVEK 307 A Zongor szóra vonatkozó megállapításokat összefoglalva a követ- kező eredményekre jutunk: 1. A Zongor szó elsö izhen az oguzoknál fordul elő a hatodik. században. Jelentése ismeretlen, azonban valószinüleg Sólyom jelentésü. AHMED VEFIK ismoretlen korból származó, de valószinüleg nem lénye- gesen későbbi korból eredő adatai szerint azonban a Zongor az ogu- zoknal törzsi jelvény volt és a Turul mellett a legelőkelőbb solymász- madárnak, a sarki sólyomnak volt a neve. 2. A XII-dik századtól kezdve a szó mint a Turul mellett a soly- mászatilag legmagasabbra értékelt sarki sólyomnak a neve már szerte ismeretcs, az Ural hegységtől Mandzsukuóig és Szibériától Egyptomig. Alkalmilag előfordul még a Turul madárnévvel együttesen mint leg- kiválóbb solymászmadár neve, azonban most már a kiváló uralkodók, " hadvezérek, hősök a Turul helyett a Zongor nevet veszik föl. 3. Mig a Turul szónak teljesen nyoma veszett, addig a Zongor szó a kirgizeknél, baskiroknál és Indiában jelenleg is él, egyrészt mint a sarki sólyom. másrészt mint a havasi sólyom, illetőleg indiai solymászmadár neve. 4. Magyarországba, vagyis a magyar nyelvkincsbe a Zongor szó — mint jövényszó került a világszerte nagyrabecsült sarki sályom neve-. ként, amelyet tatár vándorsolymászok hoztak hozzánk NAGY Lajos királyunk idején, Az idegen földről idejött solymászok közül némelyek ittmaradtak, megtelepedtek 8 ezek vehették föl, vagy ezeknek ado- mányozták a Zongor családi nevet. A Zongor névnek a nemzeti hagyo- mányban nincsen nyoma s ezért nem valószínü, hogy a honfoglaló magyarsággal került volna nyelvünkbe. Ezekután most már rátérhetek a harmadik solymászmadárnévnek a Kerecsen jelentőségének az ismertetésére. KERECSEN. Ez a madürnév a magyar őstörténet szempontjából egyenlő jelentőségü a Turul madárnévvel, mert az Ösmagyaroknak a mai huzába vezető utján szintén biztos közbenső állomást jelöl ki. Ennek a madár- névnek az emlékezetét. —-. éppen ugy, mint a Turul madarét, — KÉZAI krónikája őrizte meg a magyar őstörténetirás számára. A magyar nyelvkincsben ugyan szerencsére már KÉZAI előtt is szerepel a Kerecsen szó mint helységnév — legkorábban 1255-ben — azonban jelentését keresve, bizonyos fokig tájékozatlanok volnánk, ha Kézat révén nem tudnók, hogy ez a szó madárnevet jelent, hozzá még annak a madárnak a nevöt, amely KÉZAI szerint az őshazát határoló Rifei-hegysögben költ. KÉZAI krónikájának idevágósszövege magyar forditasban a következő- képpen hangzik: ,A már emlitott pusztaság hegyvidékén Kristály 20% 308 SUMENK JAKAB [Aquila található és Grifo nevü madárfaj fészkel, Legerfale-nak nevezett madár, melynek magyar neve Kerechet." Ha már most KÉZAI följegyzése alapján meg tudjuk állapitani a Kerecsen faji azonosságát s ezzel elterjedési területét , természet- és nép- rajzi jelentőségét, akkor azt hiszem csalhatatlan iránytűt kapunk a húnoktól ismeretlen időben és körülmények között elszakadt honfoglaló magyarok lakóhelyének a megállapitására. A faji azonosság megállapítása tekintetében rendkivül könnyü helyzetünk van. Teljesen mentesülünk attól a sokszor nagyon nehéz küzdelemtől, melyet a külföldi források gyakran zavaros és egymásnak ellentmondó adataival kellett folytatni a Turul madárnév faji azonos- ságának megallapitäa céljából. Legkisebb kétség se férhet hozzá, hogy a Kerechet a sarki sólyom uráli változatának, a Falco rusticolus uralensix orosz nevével, a Krerset-tel azonos. KÉZAI irásmódja Kerechet" — tehát se nem Aerecsen, se nem Aelecsen — kétségtelenné teszi a szó orosz eredetét. A Kerecsen és a vele egyelőre még egyen- értékünek, vagy helyesebben mondva, egyenlő jelentésünek minősitett Kelecsen már későbbi irásmód, amelynek eredete és megmagyarázása nyelvészeink dolga lesz. Madárrendszertanilag a Aerecsen ugyanaz, mint a Zongor, a Turul madárrendszertani helyzete pedig közvetlenül szomszédos vele. Fejlő- déstani értékelés szerint a Turul tökéletesen azonos madárfaj a Zongor- ral és Kerecsen-nel, csak a Zonyor és Kerecsen mint a sarkvidéki tájak és a hozzájuk közvetlenül csatlakozó Ural-hegység északi felének lakói fehérebbek, a Turul pedig mint a délebbre fekvő magasabb hegyvidékre sodort lakója, sötétebb szinű, némi vörös árnyalatokkal. A madártani rendszertani tudomány ezeknek a rokonsági viszo- nyoknak a kifejezésére a Zonyor és Kerecsen sólymot Falco rusticolus- nak, illetve az Ural-hegységben honos változatát Falco rusticolus uralensis-nek, a Turul-t pedig fölfedezése és tartózkodási helyéről Falco rusticolus altaicus-nak nevezte el. Mint solymászmadár mind a három madár, ugy a Turul, mint a Zongor, mint a Kerecsen teljesen egyenrangu, mindegyik a maga korában és helyén a legkiválóbb soly- mászmadár, mindegyik ,hattyuvágó", tehát faji azonosságuk már ezen az alapon is kétségtelenül megállapítható. Oroszországban a solymászat fénykorában a Kerecsen ugyanazt a szerepet vitte, mint a török-tatár népeknél a Turul és Zongor, csakhogy mig a T'urul és Zongor nevek a szárinazási helytől a velük solymászó népek világtörténeti szerepének megfelelően messze fölre elszármaztak, addig a Kerecsen szó csak két nemzetnek a nyelvkincsében élt és él még jelenleg is, még pedig az orosz és a magyar nép nyelvkincsében. Nyugat felé való hala- dásában a Xerecsen madárnév éppen ugy megtorpant, mint akár a Turul, 1085/38] MAGYAR SOLYMASZMADAR NEVER 304 akár a Zongor madárnév. Mint idézet előfordul egyes nyugati népek moszkvai követeinek jelentéseiben s ezek nyomán aztán például GESNER (74) nagyhirü munkájába is belekerült a szó, azonban egyik európai nyelvnek a szókincsében sem szerepel. Erre nézve talán legjellemzőbb az a megállapítás, hogy még a szomszédos nagy szláv népnek, a lengyelnek a szókincsében sincs meg a Kerecsen madárnév (53). Csak ugy közbevetőleg mondom, hogy a nyugat felé való elterje- désnek bizonyára az volt az akadálya, hogy ez a madárfaj Oroszországtól nyugatra is előfordult s ott is becses kereskedelmi cikket szolgáltatott. Az ottani vándorsolymászok „Gerfalk“ néven vitték a sarki sólymot a nyugati országokba s igy ez a név honosodott meg a nyugati iroda - lomban. Most következik aztán a legfontosabb, egyuttal legfogasabb kérdés, hogyan került ez a nevezetes solymászmadár név a magyar nyelvkincsbe ? Honnan vette KÉZAI azt az adatát, hogy az Ázsia határáig terjedő Dentumogeria őshaza határhegységében Kerechet nevü madár fészkelt ? A Kerecsen szónak a magyar nyelvkincsbe való beszármazásának kérdésére vonatkozólagelsősorbanis kérjünk tanácsot HÓMAN BÁLINT alap- vető krónika tanulmányaitól (100/a). Amint azt már emlitettem, HÓMAN szerint valamennyi krónikánk a Szent László korabeli ősi Gesta-bol meritett, mint ősforrásból. Nem szabad tehát mellőzni annak a kérdésnek a fölvetését, vajjon ebben a Gesta-ban megvolt-é, illetőleg meglehetett-6 a Kerecheth név ? Meg kell állapítani azt, hogy a KÉzAIT-t megelőző ANONYMUS-nal nyoma sincsen a Kerecsen szónak. Való igaz, hogy nála a Turul szó se fordul elő, azonban ott van helyette az Astur, amelyet teljes joggal nemcsak lehetett, hanem kellett is Turul-nak minösiteni. ‘ A Kerecseth azonban ANONYMUS-nal semmiképpen se mutatható ki, nincs egyetlen olyan vonatkozása, amelyből erre a madárnévre lehetne következtetni, habár az őshazát szintén a Szittyaföldre helyezi és nagy - jában ugyanolyan hideg éghajlatunak irja le, mint IKÉzAI. Hiányzik belőle a határhegységben előforduló Kristály is, amely pedig igen jelentős meghatározó eleme az őshazának. Igy bizonyos megnyug- vással szabad következtetnünk arra, hogy a Bécsi és Budai krónikák nem a Gesta-ból vették át a Kerecsen szót, hanem KÉZAI-tól. Erre annál is inkább szabad következtetni, mert megtalálható náluk a KÉZAI által magyarázatul és későbbi azonosithatäs céljára szánt , Legerfalc" szó is. Mindakét krónika némi változtatásokat eszközölt KÉZAI szövegén. Igy a Bécsi és Budai krónikában a Kerechet a végén a „Ah“ betüvel bővült, a , Legerfalc"-ból a Bécsi krónikáhan , Legiafalc" a Budai krónikában pedig , Jegerfalk" lett. 310 SCHENK JAKAB [Aquila Habár a KÉZAI dital megőrzött ,.Kerechet" madéruév faji azonosságának mey- állapításához egyáltalában nem volna szükséges behatóbban foglalkozni: a mintegy magyarázatul mellé adott , Legerfalc" szóval, mégis a tárgyalás teljességének követel- ményére való tekintettel azt hiszem ki kell térnem ennek a három germán hangzásu madárnévnek —- ,,Legerfalc’’, , Legtafalc", „Jegerfalr‘‘ —- a magyar krónikákba való beszármazásának a vizsgálatára is. Arra kell ugyanis gondolnunk, hogy KÉZAI nagy előrelátással és gondossággal igye- kezett az utókor számára meghatározni azt a területet, amelyről a honfoglaló magyarok . kiindultak 6 ezért tartotta szükségesnek a Kerechet mellett a Legerfalc-ot is megörökiteni, nehogy esetleg mis madärfajnak minősithessék a Kerechet-et a ezáltal eltéveszthesséj, az általa őshazának minősitett terület pontos helyét. i Sajnos a sors nem honorálta Kfzaı előrelátó gondoskodását, mert a Legerfale inkább hátráltatja, mint elömozditja az őshazára vonatkozó kutatást, legalább is annnak mai stádiumában. Nem lehet kétséges, hogy a ,,Legerfalc", melyet a Bécsi Krónika , Legiafalc"-nak, : a Budai Krónika pedig , Jegerfalc"-nak nevez, szintén a sarki sólyomnak a neve, tehát teljesen egyenértékü a Kerecset-tel, de honnan szedte KÉZAI ezt a madárnevet és milyen alapon egyeztette azt a Kerecset-tel ? Az első elgondolás az, hogy ezt a , Jegerfalc"szót német helyesírással Jdgerfalk-nak kellene irni, azonban ezt a szót a német nyelvből nem ismerjük, hanem helyette a Jagd- falk szó használatos. Némi betűváltozással ugyanezen a néven ismerik a sarki sólymot Norvégiaéban , Jagtfalk", Svédország bun , Jaktfalk"", , Jagtfalk", Dániú: ban pedig, a hova Grönlandböl kerültek a legszebb sarki sólymok — szintén csak „Jagdfalk“ esetleg , Hvitfalk" — fehér sólyom néven. Akármilyen közelállónak is látszik tehát a , Jagdfalk"" a , Jágerfak""-hoz illetőleg a , Jegerfalk".hoz, a kettöt mégis csak bajos azonositani. A , Legerfalc" = , Jegerfalk" = „Jügerfalk“ = , Jagdfalk" egyeztetés azon- ban azon is hajótörést szenved, hogy a sarki sólymot KÉZAI korában a skandináv solymäszok és vándorsolymúszok az északi germán népeknél használatos , deirfalki"" név alapján a mai napig is általánosan használt „‚Gerfalk“ néven ismertették Kurópában, A , Jagdfalk" szó, amellyel a , Jegerfalc" == ,,Legerfulc‘* szót azonositani lehetne, tehát akkoriban még nem volt ismeretes, legalább is a mai irodalmi ismeretek szerint. Kétséges tehát, hogy KÉZAI germán eredetü források vagy bemondások alapján szer- zett volna tudomást a későbben , Jegerfalc"-nak minősitett ,, Legerfalc" -ról. Fölmerülhet az a lehetőség is, hogy KÉZAI a ,,Kerecset""-tel egyidejüleg vehette át a , Legerfalk"" szót orosz forrásból, mert oroszul a vadász egyik neve jelenleg is „JEGER“. Használatosabb neve OCHOTNIK, azonban már 1779-ből ismeretes ZEVZSIN orosz szerző munkája Szoverzsenyi Jeger = Az igaz vadász ciınen. Ez a ,,Jeger** szó valóban inkább fedné a , Legerfalc" szó elejét, mint a , Jagdfalk" szó, azonban az a hiba az egészben, hogy MELICH JÁNOS szerint ez a Jeger szó csaka XVIII.századból ismeretes (157/a). Koráb- ból nem. Ha tehát még el is tekintünk attól, hogy a Jeger mellett ott van a latinból ger- inanizält „Falk“, egyelőre még kilátástalan az a magyurázási kisérlet, hogy KÉZAI a » Legerfalc‘* szót az öshuza szláv Inkossägutöl a Kerecset szóval egyidejüleg vette volna át. Sokkal valószínűbb az a föltevés, hogy ez a név az orosz vándorsolymászok utján jut- hatott el KÉZAI-hoz. Ezek az orosz vándorsolymászok, amelyek csak alig félszázaddal későbben, mint „Falconarii Ruthenorum" szerepelnek Hicfelt solymäszati kéziratàban mint LADISLAUS UNGARUS NAGY Lajos korabeli solymászmester kortársai, valószínüleg mar kc abbun is megjelentek Magyarországon, mert hiszen IV. Bela királyunk is szen- vedélyes solymasz volt s az ilyen solyinász királynak messze földön hire terjedt, mer a vändorsolymasz céhben jó keresetet jelentett. KÉZAI, aki valószinüleg szintén ked volte és gyakorolta a solymászatot, mint udvari pap könnyen találhatott érintkezést : 1936/38] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVER 311 ezekkel az orosz vándorsolymászokkal, a kik vándorutjaik alkalmával találkozhattak a akandináv céhbcliekkel és ezektől hozhatták magukkal a skandináv ,,Geirfalki", „Ger- falk", Jaktfalk" vagy hasonló elnevezésekből eltorzitott , Legerfalc" szót. i Ezt az egyedül lehetséges magyarizisi kisérletet azért kell elfogadnunk, mert BaisT szerint a „Gerfalk“ szó a XI. és XII. század folyamán terjedt el a skandináv vándorsolymászok utján, Irodalmilag azonban a, Gerfalk" madárnév csak a XIV. század clején jelentkezik s igy KÉZAI annak torzitott alakját is csak az emlitett szóbeli kozvetités utján ismerhette. meg, az irodalomból nem vehette át. Legalább is egyelőre ez a helyzet. Későbbi fölszinre kerülő forrásokból tán más eredményre kell jutni. 4 Szóba jöhetne, mint nagyon távoli lehetőség még az a föltevés is, hogy a , Leger. " falc" szót az Osi ugor birodalombél hozták magukkal a henfoglalé magyarok a velük együtt élt rokon osztják, votják, zürjén, stb., valamint finn és lapp népektől. Sajnos nem tudjuk, hogy az osztják, votják, zürjén, stb. népeknél mi a sarki sólyom neve, a finnck és lappok elnevezései azonban ismeretesek. A finneknél a sarki sólyom neve Tunturi Haukka, Tunturi Koppel Haukka, Jakti Haukka, a lappoknál Riefsz al:falle Tuotar-Koappil- Falli, Duodar-Goappel. Falle. A , Jakti", valamint a „Falle“ és ,, Falli‘ szavak szemmelláthatóan későbbi átvételek a szomszédos germán népektől. A Haukka, Duodarr és Goappel szavakról nem merek nyilatkozni, csak azt gondolom megállapit- " hatni, hogy semmi vonatkozásba se hozhatók sem a Turul-Zongor-Kerecacn madärnev ek- kel, sem a Legerfalc szóval. Minthogy fenti fejtegetéseim alapján biztosra kell vennünk, hogy a , Legerfalc" csakis szóbeli átvétel utján, a világjáró vándorsolymászok révén jutott a magyar króni- káshoz, azért szinte magától vetődik föl a kérdés, hogy hátha a Kerecsen szó is csak ezen az uton jutott el KÉZAI-hoz s igy teljesen meddő az a törekvésünk, hogy ebből a szóból az öshaza helyére következtessünk. Hiszen ha nem volnának Kerecsen hangzásu és összetételü helységneveink. amelyek már jóval korábban megvoltak, sem hogy azokat KÉZAI akár az irodalomból, akár a vándorsolymászoktól szóbeli uton átvehette volna, akkor már az elindulásnál mint idegen beszármazásból eredő szót kellett volna tár- gyalni, amelyet ennélfogva ki kellett volna selejtezni azok közül a szavak közül, amelyek a magyar östörténet szempontjából figyelembe jöhetnek. A Kerecsen összetételű helységnevek azonban aligha keletkezhettek vándor: volymúszok bemondäsaiböl s igy csak arra következtethetünk, hogy a nemzeti hagyo- múnyból származó Kerecset mellett található Legerfale későbbi eredetü magyará. zási kisérlet, amelyet KÉZAI csak azért talált szükségesnek hozzáfüzni a Kerecset madär- név. értelmezéséhez, hogy a későbbi korok térténetirdi minél biztosabban tudják meg- határozni az üshaza helyének megállapításához szinte nélkülözhetetlenül szükséges Kcrecset madár faji azonosságát és vele együtt földrajzi elterjedését. Ezután a kitérés után térjünk vissza annak a kérdésnek a tár- gyalására, hogyan került cz a nevezetes madárnév a magyar nyelv - kinesbe ? Erre nézve most már GOMBOCZ ZOLTÁN véleményét kell ismer- tetnünk, aki rendkivül beható tanulmányt irt a Kerecsen-ről a magyar őshaza és a nemzeti hagyomány cimü értekezésében (79). Tanulmánya eredményét abban lehet összefoglalni, hogy KÉZAI a Szittyaföldre vonat- kozó régi leiräsokböl ätvette a Grifo*) és Criatallus szavakat, azonba n ‘ #) Arra is lehet RCA hogy csetleg a Szittya-féldre vonatkozó régi lcirasok egyikéből vette át Rizar a ,.Grifo'-val együtt. a „Legerfale"“ nevet, 312 SCHENK JAKAB [Aquila önálló adatként megőrizte ennek a Grifo-nak a magyar nevét is, vagyis a Kerechel szót. Bevallom, hogy magam nem olvastam ezeket a Szittyafoldre vonatkozó régi leiräsokat, tiszta meggyőződésem azonban, hogy tökele- tesen megbizhatom GomBocz ZOLTÁN megállapitásaiban és pedig annál is inkább, mert saját tanulmányaim szerint is KÉZAI-nak nem volt módjában idegen irodalmi források alapján megismerkednie a Krecset — Kerechet madárnévvel. A ..Krecset" madarnevet első izben emlitő forrás- munkák valamennyien jóval későbben kerültek napvilágra, semhogy azokat Kézar használhatta volna. Ha tehát sem az őskrónikából, sem idegen forrásból nem -vehette út ezt a madärnevet, akkor honnan tudta, hogy a Rifei-hegyekben fészkelő Grifo magyar neve Aerechet? Gomsocz ZOLTÁN erre a kérdésre nézve elfogadható magyarázatot vél találni abban, hogy ÁRPÁD-házi királyaink korában elég élénk lehetett a kapcsolat hazánk és Oroszország között. Három Árpádházi királyunk is volt, aki orosz hercegnőt vett el feleségül. A három magyar király : I. ENDRE (1047—1060), Könyves KÁLMÁN (1095—1116) és II. Géza (1141—1161). Nagyon valöszinünek látszik az a föltevés, hogy a Krecset-böl szabályosan alkotott Kerecset név az orosz hercegnők udvartartása révén terjedhetett el Magyarországon, mert hiszen nem kell különösebb képzelő erő annak a föltevéséhez, hogy a leendő magyar királynék nem jöttek üres kézzel hazulról, hanem fényes kelengyéjükön és ékszereiken kivül elhozták magukkal hazájuk egyes különlegességeit in. Igy bizonyára magukkal hozhatták a minden korban nagyon értéke- seknek minősitett Xrecset-jeiket is — föltéve természetesen, hogy a kievi nagyfejedelemség udvarában —- mert mind a három magyar királyné kievi nagyhercegnő volt — divott-e akkoriban már a solymászat a Krecset sólyommal. nnek a kérdésnek az eldöntése céljából mindjárt előljáróban meg kell állapítani, hogy a kievi nagyfejedelemség területén a Krecset sólyomfaj nem fészkel, tehát ez a madár csak mint kereskedelmi cikk a vándorsolymászok közvetitésével kerülhetett a kievi nagyhercegi udvarba. GomBocz ZOLTÁN ugyan a báskirokra hivatkozik, mint a Kerecsetek szállitóira, azonban ezeknél a sólyom neve Zongor. A rendelkezésre álló adatok alapján ugyan nem lehet kereken elutasítani azt a föltevést, hogy a Aerecset szó a kievi nagyhercegi családból származó magyar királynék utján honosodott meg Magyar- országon, de viszont éppen olyan kevéssé lehet azt állitani, hogy ez valószínü volna. Az orosz solymászatra vonatkozó történeti adatok szerint ott az első solymaszati hivatalok a XIV. században keletkeztek, 1985:38/ MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 313 a f6solymaszati hivatal pedig csak 1550-ben. HAMMER-PURGSTALL szerint az orosz nagyhercegek szerződéses kötelessége volt a kipcsáki tatár birodalom számára hódoltságuk jelképezésére solymokat küldeni ajándékba. Ezt a birodalmat BATU KHÁN alapitotta a XIII. század első felében. Ez az évszám jóval későbbi, mint az árpádházi királyok orosz. származásu feleségeinek Magyarországba való bejövetele. Megmarad még az a föltevés, hogy KÉzAI a Kerecsel nevet a vándorsolymászok révén ismerte meg. Való igaz, hogy KézaI korában mir nagyon keresett cikk volt a sarki sólyom, amiről MARco PoLo is megemlékezik, aki éppen KÉZAI idejében 1274—75-ben tett ázsiai nagy utjára vonatkozó foljegyzéseiben szól erről. Ezt már GoMBocz ZOLTÁN is észrevette 8 magam is utána olvastam Marco PoLo idevágó följegyzeseinek, amelyek- ben a következőket találtam: „A keresztény országokból származó „Grifalchi“ nevezetü madarak nem jutnak el a NAGY KHAN-hoz (KUBLÁJ), mert az nincs azokra rászorulva, minthogy a Jeges-tenger egyik szigeté- ről"), amely olyan messzire fekszik északnak, hogy onnan a sarki csillag szinte déli irányban levőnek látszik, annyi ilyen vadászsólymot kaphat, amennyi csak kell neki. Az Európából származó vadászsólymok azokhoz a tatárokhoz jutnak el, akik az örményekkel és kunokkal határosak, vagyis a kipcsáki arany hordához. Marco Potro adata alapján tulajdonképpen nem lehet teljesen elzárkózni az elől a föltevés elől, hogy már Kézar korában is jártak Magyarországon ilyen orosz vándorsolymászok, akiknek a révén a Kerecsen név ismeretessé válhatott Magyarországon, azonban ezzel a lehetőséggel nem lehet megmagyarázni a Kerecsen helységneveket, amelyek közül az elsőt 1255-ből emlitik a magyar oklevelek és semmi okunk nincs annak a föltevésére, hogy ez az elnevezés pont abban az esztendőben keletkezett volna és ne lehetne jóval régebbi keletü. Még kevésbbé lehet arra gondolni, hogy KÉZAI a vándorsolymászok által közvetített madárnév alapján helyezte volna az őshazát a Rifei-hegy- ségbe. A vándorsolymászok utján való beszármazás azért sem valószinü, mert a SCHLAGLI és BESZTERCEI szójegyzékek solymászmadara között a Kerecsen név nem szerepel. i Meg az a föltevés is fölmerülhet, hogy JULIAN barat hozta ezt a madärnevet a honfoglaló magyarok átmeneti. hazájából, azonban ez a föltevés is hajótörést szenved a Kereosen származásu magyar helyneveken, amelyek korábbi származásuak, semhogy JULIÁN barát — behozatala nyomán keletkezhettek volna. Minden adatot és lehetőséget mérlegelve, arra a meggyőződésre *) Valószínüleg az ujszibériai szigetekre vonatkozik ez a följegyzés. 314 SCHENK JAKAB SES {Aquila kell jutnom, hogy a Kerecsen szót KÉZAI is csak a nemzeti hagyomány - ból merithette, éppen ugy, mint a Turul szót. A Turul madärnévnél szóba se jöhet az a föltevés, hogy azt a madárral együtt oguz vándor- solymászok vitték el a krónikáshoz, vagy pedig BATU KHAN tatárjai mondták volna el KÉZAI-nak, hogy ATTILA ennek a Turul-nak a képét hordozta volna a pajzsán. Mindezeknek az elgondolásoknak és követ nn az aan azt a földet, ahonnan a nemzeti hagyomány szerint a honfoglaló magyarok elindultak, szükségszerüen ott kell keresni, ahol K&zal szerint a Kerecset nevü madár fészkelt. A rendelkezésre álló adatok segélvével meg is tudjuk találni ezt a helyet. Nincs a Földgömbnek még olyan pontja, ahol Krecset— Kerecset nevü madár fészkelne, csakis Oroszország, ahol ennek a madárfajnak a fészkelő területei lenyulnak az Ural hegységnek az Északi Jeges- tengertől délre nyuló bércein egészen az 55-ik szélességi fokig. KÉZAI leírása, hogy az az erdős pusztaság, amelyben két folyó ered, a Togora és az Etul, csakis az Ural-hegység európai lejtőin elterülő vidék. KÉZAI meg is mondja, hogy ez a terület Európában van és kelet felé Ázsiával határos. Följegyzései és a Kerecset fészkelési viszonyai alapján tehát a Rifci-hegyek az Ural-hegységgel, a Togora-folyó a Pecsorával, az Etul a Volgával, vagy annak valamelyik mellékfolyójával, valószinüleg a Bjelajával azonos. A sarki sólyom az Ural-hegység ázsiai lejtőin is fész- kel, azonban az ott lakó báskirok és kirgizek nem Krecset-nek, hanem Zongor-nak nevezik. Hogy valóban az Ural hegységre kell esni a választásnak, azt a , Cristallus" szó is alátámasztja, mert amilyen jellegzetes élő ter- ménye az Ural hegységnek a Kerecsen, éppen olyan hirneves ásványi terméke a gyönyörü atlaszérc, a Malachit, amelyet ősidők óta bányász- nak az Ural hegységben és sebol se találnak olyan remek példányok- ban, mint éppen itt. Ezzel a két terménnyel KÉZAI félremagyaráz- hatatlanul az Ural hegységet jelölte meg, mint egyik részét annak a Szittvaföldnek, ahonnan a magyarok a honfoglalásra kiindultak. Bármilyen meggyőzőnek is lássék ez az érvelés, mégis föl kell vetni azt a kérdést is, vajjon ismeretes volt, vagy lehetett-e ez a madár - név a honfoglaló magyaroknál? Miként későbben a , Függelék""-ben?) . látni fogjuk, a Ærecset szó első izben 1187-ben jelenik meg a történelemben, azonban már ugyanakkor ismerik DZSINGISZ KHÁN udvarában is mint kedvelt, nagyra- *) A tárgyalás folyainatosságának érdekében a Kerecsen szónak a külföldi és hazai irodalomban előforduló igen terjedelmes vonatkozásainak az ismertetését külön ,, Fügyelék""-ben adom a Kerecsen fejezet végén, 1935/38) MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 315 becsiilt solymaszmadarnak a nevét. Az utóbbi forrás azt is mondja, hogy a Krecsef ugyanaz a madár, mint a Zongor, tehát a sarki sólyom. Ezek a Kerecset-adatok bizony közel 400 éves idétavolsigban vannak a honfoglaló magyarság kiindulási időpontjától. Kétségtelen. hogy a név nem akkor született, amikor először belekerült valami irodalmi forrásba, tehát semmi ok sincs arra a föltevésre, hogy a Krecset szó ne élt volna már régebben is Oroszország szláv nyelvü lakosságának a száján. Csakhogy ezzel a föltevéssel sajnos nincs bizo- nyitva az, hogy a honfoglaló magyarság innen hozta volna magával a Kerecset nevet, de azért mint eddigelé nemcsak legvalöszinübbet, hanem egyedül valószinüt el kell fogadnunk abban a biztos reményben, hogy a későbbi kutatások folyamán ez a föltevés bizonyossággá válik. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján most már a lelki- ismeretes kutatót kötelező biztos meggyőződéssel merem kijelölni a krönikairök által Szittyaföldnek nevezett területet, amelyről a magyar- ság elindult a honfoglalásra. Voltaképpen őshazának kellene nevezni, azonban azt hiszem, hogy a következő fejtegetések során kiderül majd. hogy ez a Szittvaföld csak átmeneti haza volt. Az igazi őshaza, ahonnan a hun-magyarság nyugat felé elindult sokkal messzebre esett kelet felé. Ez a Szittyaföld, vagy Dentumogeria, a Kerecset és Kristály szavak együttes tanusága, továbbá a leirás egvéb részleteinek tökéletes egyezése szerint az Ural hegység európai lejtőin terült el és valószi- nüleg fölnyult egészen a Jegestengerig huzódó tundravidékre is. Hogy déli és nyugati irányban meddig terjedt, azt nem tudjuk megállapitani, de hogy a kiterjedés iránya inkább északi volt, azt bizonyítják ugy © ANONYMUS, mint K£zar följegyzései, akik tejlesen egybebangzóan hideg éghajlat ala helyezték a Szittvaföldet. Nagvon jellemző erre nézve ANONYMUS füljegvzése, hogy a Szittyaföld messzire esik a forró égövtől s hogy benne szerfölött bőven találkozik a nyuszt, ugy hogy nemcsak nemes és nemnemes ruházkodik abból, hanem még a gulyás, :kanász és juhász is azzal ékesiti gunyáját. 1 Ha mar most a krönikairök adatai mellett egyéb bizonyitékokat is keresünk a Szittyafold " helyének meghatározása céljából, akkor a magam hiányos történeti és nyelvészeti tudásom következtében csak közvetett bizonyitékokra tudok hivatkozni. Mint legfontosabb közvetett bizonyitékra JULIÁN, illetőleg előd- jének OTTO barátnak az utjära kell hivatkoznom. JULIAN barát ennek az emlékezetes utazásnak a folyamán valóban megtalálta a. maradék magyarokat. Megértették. egymás nyelvét, tehát semmi kétség se merülhet föl arra vonatkozólag, hogy Julián barát megtalálta a Szittya- földet, azt a területet, ahonnan a honfoglaló magyarok elindultak az uj haza, ATTILA örökségének birtokba vételére. 316 3 SOHBNK JAKAB | {Aquila JULIAN barát utleiräsa alapján BENDEFFY (23/a) pontosan ki is jelölte a Szittyafold helyét „Magna Hungaria“ néven s ez szinte tökéletesen egyezik azzal a területtel, amelyet a Kerecsen és Kristály szavak alap- ján kellett kijelölni. Eltérés mindössze abban mutatkozik, hogy BENDEFFY áz Uralon tulra is kiterjeszti nen. Hungaria keleti határait egészen a Tobol folyóig. No de hol vagyunk még attól, hogy ilyen részletkérdés eldonté- set megkisérelhessük ! | Ebben az őshazát kereső utban azt tartom a legfontosabb mozza- natnak, hogy ugy OTTÓ, mint JULIÁN barát minden tétovázás nélkül egyenesen nekivágott az utnak, amelynek a végén JULIÁN megtalálta a maradék magyarokat. Ebből a jelenségből arra kell következtetnem, hogy JULIÁN barát korában még olyan elevenen élt a nemzeti hagyo- mányban a Szittvaföld emléke, hogy pillanatra se lehetett kétséges, hogy hol kell azt keresni. A századokkal későbben utrakelő magyar kutatók, akik a magyar őshaza kutatására indultak — azonban a nem- zeti hagyomány utmutató csillaga nélkül — akármilyen nagy dicsősé- get szereztek is a magyarságnak, a magyar őstörténeti kutatás szem- pontjából messzire elmaradnak JULIÁN barát utjának eredményétől. JULIÁN barát utjával kapcsolatosan még teljes nyomatékkal kell hangsulyozni azt a körülményt, hogy a maradók magyarok megta- lálása csodálatosan hitelesíti a krónikásoknak a nemzeti hagyomány- ból meritett adatait. A musik közvetett adalékot BARTHOLD 1935- ben megjelent nagy - jelentösegü könyvéből veszem, amely a középázsiai török népek tör- ténetét tárgyalja (22). Ebben megemlékezik a hunokról, avarokról, oguzokról, ujgurokról, besenyőkről, palócokról, szeldzsükökről, szóval minden rendü és rangu török népről, éppen csak a magyarokról nincs semmi mondanivalója. El lehet azt képzelni, hogy ha az ősmagyarok ott laktak volna a többi török eredetü néppel Középázsiában, hogy éppen az ő jelenlétük maradt volna észrevétlenül, éppen az ő szerep- lésüknek az emléke veszett volna el nyomtalanul a sokféle harcos népelem egymás között folytatott küzdelmébôl? Ez a föltevés egyál- talában nem valószínü. Azt hiszem, hogy csak két eshetőségre lehet gondolni : vagy olyan területen tartózkodtak, mely a középázsini török eredetü népek küzdőterétől távol esett, vagy pedig akkoriban a magyarok még a hun néppel együttes név alatt szerepeltek. Akárhogyan is játszódtak le az események, akár ugy. hogy a magyarok már korábban szakadtak el a hunoktól s igy menekedtek meg a megsemmisülestöl, akár ugy, hogy mint vert had szorultak vissza a védelmet nyujtó északkeleti területre, kétségtelennek kell 1935/38) MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 317 tartanunk. hogy innen indultak ATTILA örökenek elfoglalására a hon- foglaló magyarok. | Ezt a Szittyaföldet tulajdonképpen Aerecsen-orszag-nak is nevez- hetjük. A Turul madärnev nyujtotta tanulságok alapján azonban joggal és alaposan kételkedhetünk abban. hogy ez a Kerecaenorszay valóban a magyar őshaza lett volna. amint azt MEHELY Lajos vilaghires faj- kutató buvárunk is vallja, amikor egyik nagyszabásu értekezésében összefoglalja az idevonatkozó kül- és belföldi kutatások mai elfogadott eredményeit (153/a). Azt irja erre vonatkozólag, hogy .a magyar nemzet csiráját abban az egységes ugor birodalomban kell keresnünk, amely mintegy 2500 évvel Krisztus születése előtt a mai Oroszország közepén, a Dnyeper és Düna forrásvidéke s az Ural hegység nyugati lejtője között terült el". Ezzel szemben föl kell vetni a kérdést, hogy az ősmagyarok miért hozták innen magukkal a sarki sölyomnak az orosz nevét, a Kerecsen-t és miért nem a nyelvileg rokon népeknél használatos neve- ket? Ha az ősi ugor birodalomból hozták volna magukkal ennek a világtörténelmi jelentösegü solymászmadárnak a nevét, akkor az . semmi esetre se lehetett volna Kerecsen. Miként már említettem az osztyák, votyák, zürjén rokon népeknél nem tudtam megtalálni a. sarki sólyom nevét. de megvan a finneknél és lappoknál mint Tunturi Haukka, Tunturi Koppel Haukka, Jakti Haukka, illetőleg mint Riefszakfalli, Tuotar-Koappil-Falli, vagy Duodar-Goappel-Falle. Ezeket nem lehet azonosítania Turul szóval! Miként a Turul madár nyomát nem tudjuk kimutatni az ősi finn-ugor hagyományból, azonképpen hiába keressük abban pl. a vérszerződés emlékét is. Föl kell vetni a kérdést. ha évezredek során ott lettek volna az ősmagyarok a föltételezett ősi ugor birodalomban. hogyan tudták volna átszármaztatni a nemzeti hagyományba a Turul nevet, a vér- szerződés emlékét s egyéb nevezetes hagyományokat. Van-e leghalványabb valószínüsége annak a föltevésnek. hogy a Kerecsenországban ősidők óta ha ászgató és prémvadászó honfoglaló magyarok egyszerre csak fölkerekedtek volna, hogy elmenjenek Közép- Äzsiäba. Turulországba s onnan a Turul név és egyéb nevezetes nemzeti hagyományok fölvétele után visszamentek volna Kerecsenorszaghu s onnan vitték volna magukkal a honfoglalás utján szerzett uj hazába ? Azt is igen bajos elképzelni, hogy .a ses helyükbe hozták volna ezeket a hagyományokat. ' BARTHOLD szerint ugyan egyes hun törzsek már időszámításunk után két századdal eljutottak a Volga vidékére. azonban egyáltalában 318 | SCHENK JAKAB - {Aquila ‘hem valószinü hogy ezeknél már akkoriban meglett volna a Turul név. Az emlitett kinai forrás ugyanis egyetlen szóval se emlékezik meg a hunok solymászatáról. A Turul szót mint solymászmadár nevet tehát nem hozhatták magukkal sem a hun-magyar őshazából, sem az őshazának föltételezett Kerecsenországból. hanem csak az őshazából való kivonulás után a nyugat felé való elényomulas egyik állomásán és pedig az oguz néptől, amelynél a Turul ugyanazt az előkelő szerepet vitte, amelyet a magyar nemzeti hagyomány is megőrzött. ; A madarnevek alapján a Balkas-tóba ömlő Hi-folyo az utolsó . . állomás, amelyet; a hun-magyar nép nyugat felé való utjában meg tudunk jelölni. ; N A Turul névvel kapcsolatos következtetéseim és elgondolasaim igazolására azonban ezen tulmenően is nagyon kivánatos volna oly támasztó pillér. amely azokat az összeomlástól megovhatni. Ezt a pillért szolgáltatja a már többször emlitett kinai forrás megemlékezése a vérszerződésről. Ezt a szerződést a hun-magyarok nem egymás között kötötték. hanem mint békeszerződést a kinaiakkal, azonban lefolyásában a kinai forrás leirása szeriai tökéletes „verszerzödes“, melyet a kinai uralkodó fölhatalmazasa alapján HAN-CSANG és CSANG-MUNG kötöttek KRISZTUS előtt kb. 45-ben a hunok Ho-HAN-SA ncvü TAN-HU-jával, vagyis fejedelmével. A jövő titka még, hogy hogyan kell ejteni ezt a TAN-Hu szót, amely a hunok legfőbb urának a nevét őrizte az utókor történetírása számára). A szertartást a kinai forrás a következőképpen irja le : HAN-CSANG és CSANG-MUNG ezután a TAN-Hu-val és föembereivel együtt fölmentek a HunG-No birodalom keleti részén levő Lok-folyé mellett emelkedő hegyre s ott fehér lovat vágtak le. A Tan-Hu ,.king-lu" késsel és „kim-liu-li“ kanállal keverte a bort a GoaT-Szi nemzetségbeli király koponyájában, akit Lo-SANG TAN-Hu győzött le és ebből itták együttesen a vérszerződést. A kinai forrás kiadója, GROOT szerint a bort vagy a fehér ló. vagy az esküt tevők vérével keverték el. A magyar nemzeti hagyomány szerint alig lehet kötseges, hogy a fehér ló mint áldozat szerepelt ennél a szertartásnál, az eskütevök pedig az erro a célra szolgáló ,king-lu" késsel ejtettek sebet magukon s ebből a sebből bocsátották saját vérüket a közös ivoedenyül szolgáló koponyába, amelyet a „kim-liu-li“ kanállal kevertek el a borral. Ennek az eskütevők vérével kevert italnak ter- *) A hun fejedelem nevét más kinai forrás alapján SEN-JÚ néven említi NÉMETHY KÁLMÁN Hiung-Nu- Hun Identität Bpest 1910 című kiváló értekezésében. A magyar östörténeti kutatásban eddig alig inéltatott érdemes buvár működésére Dr. Németh Rozsa fővárosi tanárnő hívta fel a firvelmemet. Sch. J. 1935 3%] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 319 ‚möszetesen különleges ünnepi vagy jelképes jelentősége lehetett ilyen nagy kihatásu fontos szerződésnek a megkötésében. Ha meggondoljuk, hogy ez az időben és térben oly távoleső kinai forrás milyen csodálatosan egyezik a magyar nemzeti hagyománnyal, ha ezzel egyidejüleg tekintetbe vesszük a Turul madárnévre vonatkozó nemzeti hagyományt, amelyet időben és térben ugyancsak nagyon távoli perzsa és más források igazolnak, akkor nem lehet kétséges az az állásfoglalás. hogy a magyarság őshazáját ezeknek a hagyományok- nak az alapján kell keresni. Természetesen nem szabad mellőzni a nyel- vészeti kutatásnak azt a megallapitasat, hogy a magyar nyelv alapelemei — finn-ugor eredetiick, de ezzel a kérdéssel későbben is foglalkozhatunk. A nemzeti hagyomány, amelyet a honfoglaló magyarság magával hozott, bizonyára későbbi eredetü, mint a közös finn-ugor származás emléke s ezért maradt sokkal élénkebb emlékezetben, mint a messze . mult ködébe vesző közös nyelvi eredet emléke. Ha azt az utat akarom követni, amelyet a hun-magyarok az. őshazából kiindulva a honfoglalásig megtettek, akkor az élő nemzeti hagyományból kell kiindulnom, s csak azután kell ellenőrzés céljából a nyelvészeti kutatás eredményei alapján az ezen az uton elért ered- ményt felülbirálni. A nemzeti hagyomány által megőrzött Turul madárnak és vér- szerződésnek a finn-ugor rokonságban semmi emléke sincs. Ezen a nyomon elindulva a hun-magyar őshazát nem a feltételezett ősi ugor birodalomban kell keresni, hanem annak az utnak a folytatásában. amely T'urul-orszägot összeköti a kinaiakkal kötött vérszerződés által megrögzitett pontjával. Hogy hol van ez a pont. ezt az illetekcs kutatás majd bizonyára pontosan meg tudja allapitani. Részemről egyelőre csak GROOT-nak arra az adatára akarok támaszkodni. mely szerint az Olan-folyót Hun-folyénak nevezték. Eza folyó Ordosz-Földön út a Sárga-folvóba ömlik. Ordosz-Föld Belső-Mongólia egyik része és köz- vetlenül Kina határán van, a nagy kinai falon innen. Eljutottunk tehát a hun-magyarság utján a kinai falig. Oshaza volt-e ez a terület, vagy pedig szintén csak átmeneti haza, mint Turul és Kerecsen-ország ? Van-e olyan nyom, amelyen kiindulva a valóságos őshazára következtethetünk ? ; Van ilyen nyom! Igaz, hogy ködbe vesző,.de egyelőre jobb hiányában nemosak lehet, hanem kell is rajta elindulnunk. A nevezetes kinai forrás a hunok őstörténetére vonatkozó föl- : jegyzéseit mindjárt olyan adat közlésével kezdi meg, amely a nemzeti hagyományban .nevelkedett magyar fülben sohase remélt visszhangot ébreszt. Azt mondja, hogy a Krisztus előtt 1001-től 947-ig uralkodó Mu király büntető hadjáratot vezetett a hunok ellen s ennek a had- 320 SCHENK JAKAB — [Aquila járatnak a folyamán négy fehér. farkast és négy fehér szarvast zsak- mányolt. A király iródeákja semmiféle egyéb zsákmányról nem ad hirt. Mu király bizonyára szintén nagy vadász volt, aki az utókor szá- mára osak ezt a ritka vadászati sikerét akarta megörökiteni. Nagy hálával tartozunk neki ezért a följegyzésért, mert nélküle ugyan sohase tudtunk volna még csak hozzávetőlegesen se egyetlen szóval is hozzá- szólni a Fehér, vagy Csodaszarvas teljes homályban levő kérdéséhez. "Természetesen nem szabad a névazonosság alapjún egyszerüen ‘ ráfogni, hogy Mu király fehér szarvasa ugyanaz volna, mint a nemzeti hagyományban szereplő fehér, vagy csodaszarvas. Kétségtelen azon- ban, hogy a kinai forrás szerint az Gshunok s velük együtt az Gsmagyar- sag olyan területen éltek, amelyen fehér farkas és fehér szarvas együtt élt. Ezt a területet minden kétség kizárásával megtudjuk állapitani. Nines a földgömbön még olyan terület, ahol a történelmi korban fehér szarvas és fehér farkas együtt lakott volna, mint Keletszibéria. Az állatföldrajzi adatokat DR. ÉHIK GYULA közlése alapján ismertetem. Szerinte a Keletszibériában élő farkas jóval nagyobb, mint a nálunk is élő farkasfaj, bundája általában világosabb, sőt igen gyakran fehér. Ez az ugynevezett szibériai fehér farkas. Ezzel a farkasfajjal egyazon területen él a rénszarvas, amely télen állandóan fehér, de nyáron át is jóval világosabb a gimszarvasnál, igy fehér szarvas alatt csak a fehér farkassal egyazon területen honos rénszarvasra gondolhatunk. A rénszarvas az északi félgömb sarkköri tájain nagy falkákban együttélő állatfaj, amely nyáron az északi sark felé vándorol, majd télire a megélhetési viszonvok fokozatos romlásával mind délibb vidé- kekre kényszerül. Elterjedési körének déli határvonalán már nem csapa- tos az előfordulása. Itt csak mint egyes vad található. Olvan példányok ezek, amelyek valamilyen okból, ragadozók, vagy vadászok üldözése következtében elszakadtak a nyájtól. Ilyen módon lehetne elképzelni HUNOR és MAGOR fehér szarvas vadászatát. Ha egyáltalában szerepet adunk ennek a mondának a magyar őstörténeti kutatás teren. akkor meggyőződésem szerint csakis ez a magyarázási kisérlet jöhet tekintetbe. mert fehér szarvas mint szaba- don élő vad a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Ezek csak albinisz- tikus példányok lehetnének, amelyek pedig az albinizmusra vonatkozó természetrajzi törvenyszerüsegnek megfelelően csak a vadgondozás és vadtenyésztés kora óta fordulnak elő gyakrabban. Ha ezen a nyomon keressük a hun-magyarsäg 6shazijit. akkor Keletszibériának arra a részére bukkanunk. amely a kinai fal vonu- latától északi irányban terült el. Nevezhetjük tán ezt a területet mint a hun-magyar nép őshazáját Fehér Szarvas honnak. Kz az eredmény merőben ellentétes a magyar krónikákban fönn- 1935/98] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 321 maradt adatokkal, amelyek szerint az óriási Ménrot, vagyis a hun- magyar nép őse Jáfet véréből való volt, tehát sémita eredetü. Hogyha hitelesség szempontjából birálom a krónikások adatait és a kinai forrásnak a hun-magyar őstörténetre vonatkozó füljegyzeseit. akkor habozás nélkül a kinai forrás hitelességére kell szavaznom. mert azok a hunokkal való állandó háboruskodások folyamán készültek köz- vetlen tapasztalatok alapján. A váltakozó eredménvü harcokat ideig- lenesen befejező békeszerződések betartására kölesönösen turzokat adtak egymásnak a harcoló felek. Természetesen nem kulikat. hanem . királyfikat. főembereket. Ha nagyon szorultak a kinaiak. akkor még kinai hercegnőket is adtak feleségül a hunok fejedelmének, TAN-HU- jának. A TAN-Hu udvarához került tuszok mellett megfelelő kiséret is volt — válogatott katonai, diplomaciai és irodai személyzet — való- ságos kémszervezet az ellenséges országban — amint hogy bizonyára a hun királyfi se járt bekötött szemmel és egyedül a kinai dinasztiák udvarában. Az ilyenkor gyüjtött közvetlen tapasztalat alapján — nem pedig mende-mondák alapján — irták meg a kinai iródeákok a hunokra vonatkozó feljegyzéseket. Ezt a mozzanatot nemcsak a kinai forrás hitelessége szempont- jából kellett kidomboritani, hanem azért is, mert rávilágit az ős hun- magyarok néprajzi kialakulására is. A magyar őstörténeti kutatásnak mindig fejtörést okozott, hogyan alakult át az ősidőktől fogva jámbor halász és prémvadász finn-ugor népnek ez a rokona máról holnapra szilaj nyilazó lovas néppé, amely nemcsak ragyogó harci erényekkel ékeskedett. hanem egyuttal szemfényvesztő államművészeti kepes- ségekkel is. Honnan hozta magával. amikor az uralvidéki Kerecsen-országban, ebben a föltételezett őshazában egyáltalában nem volt alkalma azok elsajatitasara és gyakorlására ? ; Nem sok fejtöresbe kerül a kinai forrásnak a hunokra vonatkozó füljegyzesei alapján az a föltevés. hogy ezt a fölényes hadi és allam- művészeti tudást az akkoriban szintén hasonló jeles tulajdonságokkal rendelkező kínai néppel való évezredes állandó hadviselés fejlesz- tette ki. A kinai forrás által „Hung-no“. „Hunne“. „Hunnoi“ néven szereplő harvias-lovas-nyilas nép már időszámitásunk előtt ezer eszten- dővel hadakozott a kinai birodalommal. amely ellenük épitette az emberiség legcsodásabb építészeti alkotását. a kinai nagy falat, amely- nek méretei mellett eltörpül minden egyéb emberi épitészeti alkotás. Állandó betöréseikkel éppen ugy zaklatták. megfélemlitették a békés földmivelő, kereskedő, iparos kinai lakosságot. mint a honfoglaló magya- rok kezdetben az ugyancsak ilyen békés foglalkozásu nyugati népeket; 21 322 SCHENK JAKAB (Aquila A párhuzam — csekély ezer esztendétél és több ezer kilométeres távolságtól eltekintve — tökéletes. A magyarok Európában folytatták azt, amit a hun-magyar ősök nem egészen dicstelenül kezdeményeztek Kinában. i Az ősi adottság mellett tehát első sorban a régi nagy műveltséggel biró kinai néppel való évezredes érintkezésből fakadt hadi és állam- művészeti tudás képesitette a hun népet a végzetes nyugati eléretürésre, melynek folyamán ATTILA vezérlete alatt vilägbirodalmat alapitott, de egyuttal el is vérzett ebben a hallatlan erőkifejtésben. A mai magyarok ennek az ősi hun-magyarságnak a maradékai, akik esetleg már koráb- ban szakadtak el az anya néptől, vagy pedig mint vert sereg telepedtek meg ideiglenesen Kerecsen-országban, hogy onnan az ősök nyomán ujra nyugat felé törjenek ATTILA örökségének elfoglalására. A nemzeti hagyomány és történeti források adatainak egybe- vetésével mest már nyugodt lélekkel megállapíthatjuk azt, hogy csak a tudatlansággal párosult rosszakarat és irigység mondhatja a magyarok - ról azt, hogy mint a puszták fiai minden műveltséget nélkülöző hóditó barbárok jöttek Európába. Volt azoknak műveltségük, csakhogv nem nyugati —- hanem ősi keletii. Ősi tehetségével és keletről hozott fölényes hadi és államművészeti tudásával nemcsak meghöditani tudta ATTILA örökét, hancm meg is tartani, mert amikor lángeszü vezérei fölismerték azt, hogy a keletről hozott műveltség a fönnmaradáshoz nem elegendő, akkor rövid egy évszázad folyamán föleserelte azt a nyugati művelt- séggel. Pogány hitről áttért a keresztény vallásra s ezzel beleillesz- kedett a nyugati műveltségbe, amely biztosította fonnmaradasat és későbbi dicsőséges szereplését Europa történetében. Mielőtt még befejezném mondanivalóimat, néhány szóval legyen szabad az eddigi vizsgálatokból leszürődő elgondoläsaimat vázolni arról. hogy miként jutottak a török elemek a hunok, illetőleg magyarok nvelvébe. A nyelvészeti kutatás alapján a magyarság finn-ugor eredetét kétségbevenhatatlannak kell minősíteni. Ha követjük a magyarság utját . Fehér Szarvas-honbél Turul-országon, majd Kerecsen-országon át a mai Magyarorszagig, akkor arra a következtetésre kell jutni, hogy Fehér Szarvas-hon elhagyása után már nem volt módjuk finn-ugor- nyelvi alapelemek szerzésére. Ezen az uton származtak be a nemzeti hagyományok, amelyek emléke mint későbbi szerzemény fönnmaradt, ellenben a közös nyelvi eredetnek, mint sokkal régebbi eredetünek semmiféle nyoma se maradt a nemzeti hagyományban. Ezeknek az elgondolasoknak az alapján kénytelen vagyok azt a következtetést levonni, hogy a Fehér Szarvas-honban megtelepült Oxsmagyarsig tagja volt annak a nagy népesaladnak, amely ismeretlen 1995/38] MAGYAR SOLYMÄRZMADARNEVER 323 időben megtelepült a sarkköri tajékokon s amely nagy többségében most is ott lakik az évezredekkel ezelőtt megszállott területeken. Ha azt kérdezzük. hogy ezen a nyugat felé való előretörése utján szerezhette-c a magyar nyelv török elemeit. akkor erre a kérdésre is csak felelősség vállalása nélkül felelhetünk. ; Arra gondolhatunk, hogy ezek a török elemek is még Fehér Szarvas-Hon-ban jutottak a finn-ugor alapelemekkel biró magyar nyelvbe. De hogyan, hol és mikor ? Erre vonatkozólag idézem BARTHOLD idevágó nagyon jelentősnek minősithető föltevését. amely a következőképpen hangzik : , A történeti esemenvek alapján nagyon valöszinünek látszik az a föltevés, hogy — amennyiben a csuvas nyelv a török nyelvek egyik ősibb fejlődési állapotának maradványát alkotja, akkor a hunok nyelve is ugyan- abban a fejlődési állapotban lehetett. A hunok nyelve nem volt török abban az értelemben, ahogyan azt a mai török népek beszélik , acsuvasok és jakutok kivételével. Ezt a nyelvet hozták magukkal a hunok nyugat felé való előretörésük utján és annak maradványai megtalálhatók . mindazoknak a népeknek a nyelvében, amelyek ennek az utnak a folyamán érintkezésbe jutottak velük, idefoglalva egyuttal a magyar nyelvben található török nyelvi elemeket is." BARTHOLD-nak ezt az elgondolását olvasva. szinte kitörő örömmel emlékeztem vissza NEMETH GYULÁ-nak „A magyar törtenetiräs uj utjai“ cimü nagyjelentösegü értekezésében (175) található következő meg- illapitasaira. Ezek szerint : „a finn-ugorsägtöl való elválása után nagy hatással volt ra“ (már t. i. a magyarságra) „egy csuvasos = bolgar- török nyelvet beszélő nép". Hiszen itt mind a két kiváló kutató ugyanazon a nyomon és véleményen van! Éppen osak az a kérdés marad homályban, vagy legalább is eldöntetlen. hogy hol és mikor . történt a hun-magyarság elválása a finn-ugorságtól ? A magam — hogy ugy mondjam kellő szaktudás által nem ellen- őrzött — elgondolása szerint, a hun-magyarsag különválása a finn-ugor - súgtól még Fehér Szarvas-Hon-ban történt meg. Mongóliából észak felé származott ótörök népek közbeékelődtek az addig a sarkkör vonalán megtelepült egységes népcsaládot alkotott finn-ugorok közé és azokat nyugati és keleti ágra osztották. A nyugati ág megmaradt tiszta finn- ugornak, a keletiből fejlődött a törökös finn-ugor — a hun-magvarsag. © Nem ismerem a csuvas nép történetét, nem tudom megmon- dani. hogy Fehér Szarvas-Hon-ban érintkezhettek-e a hun-magyar- siggal, azonban a BARTHOLD által második helyen említett jakutok, akik szerintc a csuvas nyelvhez közelálló nyelvet beszélnek. még jelen- leg is ott laknak a hajdani Fehér Szarvas-Hon északnyugati határán. 2: 324 ( SOHENK JAKAB [Aquita Ezzel mondanivalóm végéhez érkeztem. Klöre is elnézést kérek a hivatott birálóktól, hogy a madárnevek meghatározásán tul még a magyarság eredetének, őshazájának a kérdésébe is belekontárkodtam, A madártani vonatkozásokról szóló megállapításokért vállalom a kutatót kötelező teljes felelősséget, -— amit azonban ezen tulmenden mint tanulmanyom mellékterményeként bátorkodtam előadni, azért csak korlátolt felelősséget merek vállalni. Ugy gondoltam azonban, hogy nem szabad kitérnem az elől a kötelesség elől, hogy meg ne ismertessem azokat a nem madártani vonatkozásu tanulságokat és elgondolásokat is, amelyeket a nemzeti hagyományban megőrzött madárnevek tanul- manyozäsa erleltek meg bennem. Ezek gátlásmentes nyilvánitása nem . ellenkezhetik a tudományos kutatás érdekeivel. A várható birálatnak azonban nem szabad abból kiindulni, hogy néhány madárnév alapján nem lehet ilyen nagyjelentőségü kérdések tárgyalásába bocsátkozni. Utalok arra. hogy a tárgyalt solymász- madarak világtörténelmi szerepet játszottak. Holmi poszáták. pityerek, ökörszemek stb. madárnevek alapján dehogy is merészkedtem, — de nem ‘s lehetett volna — ilyen tárgyalásokba belebocsátkozni. Tanvlmanyom során azért hagytam el a tisztán madártani viszo- nyokra szoritkezó tárgyalást. mert ugv láttam, hogy talán sikerül azok alapján pislogó mécsest gyujtani a magvarságnak az őshazából a mai hazába vezető utjanak gyér megvilagitäsahoz. Számolnom kell azzal a lehetőséggel, hogy ez a mécsesnek vélt gyér viligitas is lidére- fénynek bizonyulhat, de vigasztalom magamat azzal. hogy a Turul- ‘Zongor-Kerecsen madárnevek jelentésének és származásának tisztázásá- val is hozzájárultam a magyar őstörténeti kutatások tovabbfejlesz. téséhez. FÜGGELÉK. A Kerecsen szóra vonatkozó külföldi és hazai irodalom ismertetése. A Kerccsen illetőleg Krecset szó első emlitése az 1187. esztendőre csik. OLEG cser- nigovi fejedelem unokája IT. IGOR (1151-—1202) 1185-ben szerecsétlenül hurcolt az orusz forrásokban palóc (polovec) néven szereplò nép ellen, melyet jelenleg u kunok népének tartanak. Hostettcit és szenvedéseit egykoru költő irta meg. Ebben az irúsműben fordul elő a , ni Sokolu, ni Krecsetu"" szövegrész, amely a Krocset = Kerccsen szó eddig isınert első irodalmi előfordulása. Nagyon megnyugtató ebben à szövegben a , Szokol" és „Äre- cset" együttes előfordulása, mert nem merülhet föl kétség ubban a tekintetben, hogy a Krecsct sem a Vándor. sem a Rárósólyom neve. A fajra pontosan rámutat ABULGHAZI már ismertetett adata, hogy URusz INALL kirgiz fejedelem követei reinek solymisz- inadarakat hoztak DzsiNGisz Khanhoz, nmelyeket a törökök Sungár-nak, az oroszok pedig Ärecset-nek neveznek. Zongor a sarki sólyom neve, tehát u Arecset is az. Az adat kb 1200-ból szúrinazik, tehát majdnem egyidejü az IGOR fejedelem szerencsétlen had- járatáról szóló siràmmal. KÉZAI udatänak uz elbirálúsa szeinpontjából nem szabad megemlités nélkül hagyni azt a körülményt, hogy az IGOR sírámról szóló adatot ugy 1999/35] MAGYAR SOLYM SZMADARNEVEK 325 HAMMER, mint GoMBocz a HANKE által kiadott s 1820-ban megjelent munkából vették át s hogy ABULGHAZI műve in csak 1726-ban jelent meg. KÉZAI-nak tehát nem állott módjáhan idegen forrásból meriteni a Kerechet nevet, s igy GOMBOCZ teljes joggal mond- hatta, hogy a Kerechet krónikásunk önálló adata. A külföldi források ezek után csak igen gyéren adnak hirt a Kerecsen-rol. GESNER-nél találjuk PauLus Jovius-nak 1551 előttről való adatát, mely szerint a Pecsoravidéken csodás sólymok vannak, amelyekkel nemcsak fácánokra és vadrécékre vadásznak, hanem darvakra és hattyukra is. n Ugyanceak GESNER-nél találjuk HERBERSTEIN ZSIGMOND báró osztrák követ adatait, amelyekkel aztán GOMBOCZ ZOLTÁN kiváló tanulmányában részletesebben is találkozunk. Utóbbi szerint HERBERSTEIN 1517-ben járt mint MIKSA császár és király követe Moszkvában. Önéletrajzában es „Rerum Moscovitarum Commentarii* címü munkáiban a hires Krecset solymokról is megemlékezik, amelyek az Ural hegységben fészkelnek s amelyekkel darvakra és egyéb madärfajokon kivül hattyukra is szoktak vadászni. Tán legrészletesebben MEYERBERG osztrák követ tárgyalja a Kerecsen madár szerepét. 1862-ben járt Oroszországban ALEXEI MIHAJLOVICS cár moszkvai udvarában Orosz nyelven ADELUNG adta ki moszkvai tartózkodásáról irt leveleit, amelyek közül az 53-ik levél a Kerecsen-re vonatkozólag kivonatosan a következőket tartalmazza : A Moszkvában tartózkodó követek figyelmét igen megragadta a cári solymászat. Fejedelmek szórakozása volt ez és a fejedelmi ajándékok között gyakran szerepelnek a vadászatra idomitott , Krccset"-ek. A követek látni szerettek volna ilyen idomitott sólymokat, ázonban csak a cár birtokában voltak ezek s igy az idegeneknek csak cár engedéllyel lehetett azokat megmutatni. A cér aztán megadta az engedélyt nemesak a madarak megtekintésére, hanem azok lerajzolására is. Hogy azonban ennek dacára a rajzoló művész miért rajzolt Kerecsen-ek helyett karmos fehér galambokat, abban 8. ábra, — Fig, 8 „Kreoset‘ ábrázolása MEYERBERG könyvében, Abbildung, des ,,Kretechet bei MEVERBERG. | 326 SCHENK JAKAB. {Aquila a munkában, amely mint MEYERBERG munkájának kisérò kötete jelent meg, az való. szinüleg örökre megfejthetetlen rejtély marad — ha csuk nem élänk azzal a granu- val, hogy a solyınokat gondozó személyzet az engedély dacára, akár felsőbb utasításra akár a maga kezdeményezéséből, valóban álcázott fehér galambokat mutatott a kiváncsi idegeneknek Kerecsenek helyett, Mindenesetre nagyon csalódottan szemléltem a Kerecsen első hitelesnek látszó ábrázolását. A kép alá MEYERBERG a következő mugya- rázó szöveget irta : Ezek a sólymok családjába tartozó madarak az északi sarkvidéken tanyáznaka Vajgacs öböl körül, NovajaZemlyánésa Pecsora ment hegyvidéken. Oroszul Krecset-nek latinul Girfalco-nak nevezik őket. Gyors repülök vadrécékre, vadludakra, hattyukra, darvakra és egyéb madarakra vadásznak velük. Ezeket a madarakat Oroszországban igen nagyra becsülik, mert nehezen lehet őket beszerezni 8 darabja kb 60 aranyba került. A cár gyakran ajándékozza ezeket. a madarakat a tatár és kalmük fejedelmeknek, akik nagyon kedvelik a solymászatot, A következőkben MEYERBERG eredeti följegyzéseinek kiadôja, ADELUNG is ud nehány megjegyzést a Kerccset szóhoz. Ereje és egyéb kiváló tulajdonságai miatt, továbbá azért, mert csak frissen levágott prédit fogyaszt, már a legrégibb idő óta nemes raga- dozónak minőxitették. Az ujabb adatok szerint 60 sélyomfaj közül a krecset a legkiválóbb. . Elnevezései a következők : Gerfalco, Gerofaleo, Girofalco, Girofalcus, Urifalco, Gerfalchua Giffardus, Gerfaudus. Ez a név a norvég Geyrfalk, Geyerfalk szótól ered, ezért. latinul Falco vulturinis-nak, kesclyü solyomnak is nevezik. Masok szerint Hierofalco, Hierar, vagy Falco saccr-re vezethető vissza. Vannak akik a Girofulco elnevezést a gyrare, gyrum facere = körözni, keringeni szavakra vezetik vissza, mert ez a keringés szokása ennek a madárfajnak. Legjobbuk az Ural vádékről származók. A báskirok és kirgizek ezt a madárfajt Sonkdr-nak mondják, de csak a himet, a nőstény neve Ltelgoe. HERBERSTEIN idejében (1517, 1526) az orosz solymászat ınar igen fejlett volt 8 1688-ban ALEXEI car mar külön solymászati törvénykönyvet udott ki. A solymászok kinevezése külön előírt ünnepélyes szertartások között történt, amely alkalommal esküt is kellett tenniök, A rossz magaviseletet tanusitO solymászt szibériai számüzetéssel büntették. Az eskütétel után a solymásznak ünnepélyes szertartás keretében udták át a gondjaira bizott solymot. ALEXEI MIHALOVICS car halala után a solyimászat Oroszországban rohamosan hanyatlott, A gyenge, beteges FEDOR ús IVÁN ALEXEJEVICS cúrok nem igen foglalkoztak a solymäszattal, az utánuk következő NAGY PÉTER pedig egészen mis célokat tüzôtt maga elő. A későbbi orosz irodalomban azonban még rendszeresen találkozunk a Arecset névvel, igy ZEVZSIN „Szoverzsenni Jeger“, (Az igaz vadász) címü 1774-ben megjelent munkájában, ahol a sólyom különféle változatait ismerteti (HARTING p. 186). Az orosz források adatainak ismertetését azzal fejezhetjük be, hogy a Krecse, név Oroszországban mai napig is mindenütt közkeletü élő szó, valamennyi tudományos : madártani munka (MENZBIER, SZUSKIN, DEMENTIEW, stb.) ezen a növen ismeri a sarki sólymot. Jelenleg is fészkel nemcsak az úszakiJ eges Teng er partvidékén és szigetcin, hanein az Ural hegységben is. Legdélibb fészkelő területe Tjumen vidék e, amely lenyulik egészen Nizsni Tagilszk-ig a nagyhirà bányavárosig, ahol a legszebb malachit kristályokat bányásszák a legrégibb idők ota. Ezek után most mir áttérhetünk a magvar Kerecset—Kerecsen—Kelecsen adatok istoertctésére, Azért térhetünk át közvetlenül a magyar udatok ismertetésére. mert , a Arceset szó, miként már emlitettem, az orosz és magyar nyelven kivül seholse fordul elo, Még a lengyel nyelvkinesbe se tudott behatolni. Éppen ugy megtorpant nyugat felé a magyar nyelvhatárnál, mint a Turul és a Zongor.Seinini ınas nyelvbe se tudott behatolni ez u név. Csak idézések vannak, hogy az oroszoknál ezen a néven a sarki sólymot isinerik — 1935 38] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 327 a Krecset a Gerfalk. Azonban czentul sem mint személynév, sem mint helységnév nem tudott meghonosodni egyetlen nyugati nyelvben sem. Ezzel szemben a magyar nyelvben ez a név nemcsak a multban szerepelt, mint személy és helynév, hanem még a jelenben in megvan, egyrészt mint helységnév, másrészt mint inadárnév. GomBocz ZOLTÁN. nki izen behatóan foglalkozott a Xerrcscn kérdésscl, azt mondja, hogy a XIII. század utolsó negyede kezdetétől annyi helvnévi és személynévi adatunk van, hogy a szót a XIV. századtól kezdve közkeletünek kell tartanunk. Ez valóban igy is van — azonban nem lehet behunyt szemmel tovább haladni amellett a jelenség mellett, hogy a krónikás által Aerecset-nck irt madárnév átalakult és Kerecsen meg Kelecsen lett belőle. Eza jelenség már GOMBOCZ-nak is föltünt, mort azt kérdezi, hogy milyen viszonyban van a krónikások Kerecset neve a népies Kerecsen-nel vagy Kelccseny-nyel. A kiváló nyelvész, sajnos erre a kérdésre nem tudott kielégítő választ adni —jó magam természetesen még kevésbbé. Végeredményben arra az eredményre jut, hogy legtöbb szótárunk a Kerecset oa Kerecaen szót egyszerűen azonosítja, noha a Kerecacn-t. sommiképpen sem tekinthetjük n Kerreaet egyszerü alakváltozatának, Összetartozásuk mindazonáltal valószínűnek látszik, Minthogy ebben a kérdésben ujabb vizsgálatok és eredmények ninesenek, az alább következő tárgyalásban GomBocz-nak szt a megállapítását fogadom el irányadó- nak, habár nehány adatnál kiderül majd, hogy sem a Kereesen, sem a Keleesen nem vonatkozik a sarki sólyomra, hanem egészen mia madárra. Mindjárt elöljáróban ki kell selejtezni nehány Kereesen adatot s ehhez is GOMBOCZ ZOLTÁN alapvető tanulmánya szolgáltatja a lehetőséget. Fölemliti azt. hogy VÁMBÉRY n Kerecset-et török eredetünck tartja a hogy a törökségben nem is egy .részint azonos, részint rokon", madärnevet talál. Az egyik a csagatni Kerese, amely RADLOFF szerint a fecskékhez tartozik, azonban sokkal nagyobb a fecskénél. A feeskénél nagyobb fecske- formáju madár az ugynevezett palacarktikus állatföldrajzi területen, amelvbe bele- tartoznak acsagatai nyelvterületen élő madarak is, háromféle jöhet. számításba. Az első a lappantvu, a másik a szerkó, a harmadik a széki csér. Mär most melvik az a madárfaj, amelyre ráillik ez a név. Bármilyen hihetetlen és csodálatos is legyen a megállapításom, mégis csak ki kell jelentenem, hogy a választ erre a remény- telennek látszó kérdésre a magvar nvelvkines adja meg. GOMBOCZ nyomán idézem, hogy JÁszaY PÁL szerint a "Tisza mellett a Kerccsen fekete vizimadir. Tgaz, hogy azt a zavaró kijelentést is hozzáfűzi „Ki nem ismeri a becses Kerecsen tollat?" azonban az a megállapitása, hogy a Kerecsen fekete vizimadar, már eldönti a kérdést. Fecske. formáju fekete vizimadár a szóbanforgó állátföldrajzi területen csak egy van s ez a ko:mos szerkó (Chlidonias nigra). Bevallom, hogy merész ivelésü ez a hid, amely a ceagatai Kcercse-től a magyar Kerecsen-ig vezet, de van közbeeső pillére is : 1268-höl való az Oklevélszótár következő adata: „Uenit a finem stagni quod Keerchen toun uocatur". Egyáltalában nem valószínü, hogy ebben a Krerchen elnevezésben az Ural hegység sziklás bérceinek büszke sólyom madara rejtözzék, mert hiszen arról van szó, hogy a mocsár végén levő területrészt Kercsen tava-nak nevezik. Tehát csak vizimadárról lehet szó. Ezenkivül WENZEL-nél található még két adat, amely valószínüleg szintén ide vonatkozik. Az egvik „iuxta Keercsen Potoka", a másik Kerecscny—plaga paludinosa Szabolcs megyében. Mind a két adatot GomBocz ZOLTÁN nyomán idézem. Ezt a három adatot, tehát már eleve ki kell selejtezni a Kerecsen adatok közül, mert jelentésük szerint nem vonatkozhatnak a Kerecsensőlyomra. Éppen csak megemlitem, hogy három K ér c s helységnevünk is van — kettő A b a u j-ban, egy pedig a N yi r- sogen. Vajjon ezek is a Kercse emlékei, arra nézve nem tudok biztosat mondani. Jelen- leg a Kercse szó mint madárnév már nem él, legalább az ujabbkori madárnév gyüjtések nyomán nem került felszinre. | Mäsodsorban ki kell selejtezni azokat az adatokat, amelyekben a Kerecsen vagy "Kelccsen mint disztollak nevei szerépelnek. A kerecsen magyar földön csak nagyortikü 328 SCHENK JAKAB i [Aquila behozatali cikk lehetett mar abban az időben, amikor a szobaniorgò adatok szerint tolla ós szárnya mint diszitò elem jelentkezett a magyar ruházaton. Meggyőződésem szerint esekben us esetekben jelentésátruházás történt a ködös emlékü fehér solymászmadárról a szintén fehér kócsag tollára. Alig tudom másként értelmezni TAKÁCS SÁNDOR-nak azt az adatát, hogy BARCSAI JUDIT hagyatékának 1666-ban történt összeirásánál „fehör iskátulában kelecsen- és darutollak"-akat találtak. Ugyancsak néla találunk még egy adatot 1672-böl oly tollakról, amelyeket magyar nyelven ,kerecsentoll"-nak neveznek. A darutoll és kócsagforgó volt abban az időben a divatos tolldisz és ugyan honnan vehettek volna igazi kerecsen tollakat ? Semmi nyom sincs arra vonatkozólag, hogy ukkoriban még jártak volna nálunk vandorsolymiszok, u kiknek u révén kerecsenek jutottak volna az országba. Ugyanebbol a szempontból kell ınegitelni JÁSZAY említett adatát is , Ki nem ismeri a becses Aereeacn tollatt" Joggal föl lehet tenni a kérdést, ugyan hol volt mar akkor a Aerecsen, ki tudta volna azt imegtizetni, amikor BARCSAY JUDIT iskátulában Kelecsen tollakat yyujtött, vagy amikor JÁSZAY a becses Aerecsen tollra hivatkozik ? Bizonyára ó is csak a régi irodalmi adutokra ulapitja czt a kérdését. A szóbajöhető idevágó adatokat ZRINYI ós GYÖNGYÖSI munkáiban találjuk. Az Obsidio Szigetianaban 1651-b6l találjuk a következő idevúgó helyet : „Nagy nyuzt bor kápával befödözte fejét azon Kerechen szárny mutattya szépségút." Nem kell különösebb képzelő vagy következtetösi tehetség annak a folismeréséhez hogy GYÖNGYÖSI következő verssora : „Maga is szög legény, lova is szerecsen Süvegének nyusztjat órzi egy kerecsen" a kerecsenre vonatkozólag a Zrinyiúsz emlitett szövegének ınasa. Ezt a körülményt csak annak a fölfogásoinnak a bizonyítására emlitem, hogy GYÖNGYÖSI a kerecsen szó jelentőségét valószinüleg nem sajút tapasztalata alapján használja, hanem az irodalomból veszi hozzú a sugallatot. Mindenesetre azonban óvatosságra int ezeknek az adatoknak az elbirúlásánál az. a körülmény, hogy ha nem a kerecsen tolláról, hanem magáról a kerecsenről van szó, akkor már mint solymaszmadarat szerepeltetik. Igy ZRINYI azt irja: „Lam az vad kerechent megszelégyithetni", Liszri LÁSZLÓ-nál azt találjuk, hogy , Serény mint Kere- csen", továbbá igen jó társaságban , Rárók, kelechenyek s sólymok megtisztulnak“- GYÖNGYÖSI -nél pedig — „ınint fidk Kerecsen —" továbbá , Sólymot, rárót, erős keretsent, struccokat, itölhedd érkezni". Igaz, hogy a strucc már nem illik ide a súlyom, ráró, kere- esen, solymiszmadarak társaságúbu. Nagy mértékben megneheziti ezeknek az adatoknak a megitélésôt az is, hogy nem tudjuk, vajjon a häroın költő ZRINYI, LISZTI és GYÖNGYÖSI között volt-e olyan, aki inaga is solymászott, Az egyetlen, akirol tudjuk, hogy nemcsak költő volt, hanem egyuttal solyınasz is, az BALASA BÁLINT, azonban őnála csak a Sólyom madarat találjuk az isıneretes versben : «Immér sólymocskádat Kedves ınadarkadat Kit karon hordoztal Klarisokkal rakott Skofiuminal varrott Labzsinoron tartottál" stb. Kerevsenrol nem szól s éppen ugy hallgatnak a kerecsenrol azok a levelezések, amelyeket az akkori solymasz6 családok váltanak egymással, 3 amelyekben ölyveket, rarokat, solymokat, karvalyokat, sprinceket ós kiköcséneket igérnek egymásnak vagy kórnek egymástól, de Kereesenröl sohuse szólnak. A Kerecsen szónak a inagyar ostorténelemre vonatkozó nagy jelentősége mellett voltakepen eltörpül az a kérdés, hogy ıniköppen esuszott át a kerecsentoll jelentése 1935/38] MAGYAR SOLYMASZMAD(RNEVER 320 a kocsagtolira. Teljesen tisztázni a kérdést legalább egyelőre még nem lchet. Meg kell elégednünk azzal, hogy a jelentésvältozäat egyes esetekre nézve megällapithattuk 3 az idevágó adatokat a Kerecsen szó eredetére és jelentőségére vonatkozó további vizsgálatokból kiselejtezhettük, azok zavaró hatását megszüntethettük. Most aztán rátérhetünk a magyar nyelvkincsben ránkmaradt többi Kerecsen il. Kelechen adatok fölsoroläsära és jelentőségük magyarázatára. Sajnos a legkorábbi adat is elég későn jelentkezik ós pedig 1255-ben mint gelso Royc. gondolom Rajk birtokának a neve: „Kerechen poascssio, terra commetan. (KovAcs : Betürendes p. 382). Ugyancsak KovÁcs-nál p. 359 találjuk a következő 1256 való adatot Relechen. birtok neve Nyitra megyében. Kétaégtelennck látszik, hogy ez az elnevezés manapság is a Kelecsény-nek nevezett nyitramegyei községre vonatkozik. Már ebben az időben mutatkozik az elnevezésben a különbség Kerecscn és Kelecsen között. Figyelemre: méltó, hogy az akkoriban Kelecaen-nek nevezett hely ma ia Kelecsény, a Kerecsend ma in Kereesend, 1261-böl emliti CZINAR p. 233 a következő adatot : Kerechend rilla ad Agriam. Bizonyosra kell venni, hogy ez nz adat a ma is Kerecsend-nek nevezett Eger város közelében fekvő hevesmegyei községre vonatkozik. Ezután következnék 1268-böl a SZAMOTA-féle adat: „Uenst ad finem stagni quod Kerechen tona nocatur", amelyről mint nem a Kerecsenre vonatkozóról már megemlé- keztem. Vajjon az 1270-böl származó „Kerchen Possessio" (Kovács: Betürendes p. 382) a Kerecsenre. vagy szintén a Kercse-re vonatkozik-e, azt sajnos nem tudom eldönteni. Talán számolni lehet azzal, hogy ez az adat valamelyik jelenkori Ksrer nevü helvsegre vonatkozik. 1273-ban megint oly helysögnövkent találjuk, amely mai napig is ugyanezt a nevet viseli. Kovács Betürendesében p. 362 található a következő idézet: „Kerechen posscaaio terra Cast. Zaladiens“. Fz alig lehet más, mint a jelenleg is Kiskerecsenynek nevezett, zalamegyei község. Mint személynév első izben 1274-ben jelenik meg. KovAcs Betürendesében p. 362. „K. de KERECEKN, homo regiuxs" szerepel 8 ugyancsak személynévként fordul elő CZINAR- nál p. 233 , Nobl. de KERECHEN". Mindjárt folytatom is a KERECSEN személynevek ismertetését, mert azt hiszem, hogy tulnyomóan oldalági rokonok, vagy egyenes leszàr. mazottak. 1290-b6l ismerjük KovAcs Betürendeséből (p. 362) Ladislaus filii KERECHEN serviens nevet, aki buzádi OGUZ Kerechen birtokáról kapta a nevót. Valószinüleg ide sorolható az 1294-ből származó adat (KovAcs: Betürendes p. 362) ,Kerechen, terra hacredit. mag. Ladislai", 1387 Nie. de KERECHEN (CZINAR p. 233), 1388 J. F. de BEKŐ de KERECHEN (CZINAR p. 233). Ezután SzAMOTA Oklevélazôtäräban (p. 477) találunk személynévi adatokat és pedig a következőket : 1323. Nicolaus dictus KERECHETH. 1434. Sebastianus KERECHETH, 1496. Georgio KERECHEN. i Mint birtok-, ill. helynevek még a következőkkel találkozunk : 1281. Kerechen villa comitis Oguz de Buzad (KovAcs Betürendes p. 362), 1295, Kelechen birtok (Kovács Betürendes p. 359). 1320. Possessionis Alsou Kerechen ; Possessionis Felseu Kerechyn vocate. SZAMOTA Oklevelszötär (p. 477). Bizonyára ugyanerre a helyre vonatkozik az 1376. évi Felseu KERECHEN név (SZAMOTA Oklevélazétar p. 477). Birtoknévnek kell minösiteni még a SZAMOTA Oklevélszôtéréban p. 477 szereplő következő 1479. évi adatot : Quasdam siluas Korechetfoka Lyskomezew appellatas“ , Ax ugyanitt előforduló 1347-böl való minden további jelzés nélkül való „Kerechen“ adat hovatartozását nem lehet megállapitani. i Ezután több mint 150 éves szünet következik a Kerecsen és a vele egyenértékü- nek vett Kelecsen szó használatában s ezután a hosszu szünet után sem jelentkezik ujra 330 SCHENK JAKAB esa St " [Aquita sem mint személy-, sem mint helységnév, hanem mint madär-, illetoleg mint disstolinév, ınikönt már emlitettem 1651-ben ZRINYI Szigeti veszedelineben, 1653-ban Liszti LAszLö- nál és 1670-ben és még későbben GYÖNGYÖSI ISTVÁN külteményeiben, valamint 1666-ban Barcsay Jupit-féle hagyaték összeirásában. | Az irodalmi adatok mellett helységnevek is őrizték a Kerecsen, illetőleg Kelecseny nevet. Nehányról tudjuk az eddig elmondottakból, hogy már a tizenharmadik század. ban is czt a nevet viselték, igy a zalainegyei Kiskerecseny, a hevesmegyei Kerecsend és a nyitramegyei Kelecsény. Van azonban ezeken kivül is számos helységnév a történelmi Magyarországon, amely megőrizte a kerecsen, illetüleg a kelecsen szót. A Helységnévtár szerint Beregmegyében is van Tiszakerecseny nevü helyiség. Kelccsény azonbun jóval több van: igy Barsmegyében 4 Kelecsény összetételü helységnév található, Nógrád- inegyében három, Trencsón-, Ung- és Zemplénmegyékben kettö, végül Turde-, Abauj., Borsod-, Gömör-, Liptö,- Máramaros,- Pest- és Tolnamegyékben egy-egy Kelecsény összetételü helységnév. GomBocz ZOLTÁN szerint nagyon figyelemreméltó jelenség, hogy ezek a Kelecsény nevü helységek majduem kivétel nélkül a Felvidéken torlódnak össze. Sajnos nem tudok semmi érdemleges következtetést levonni ebbül a vulöban nagyon feltünő tényből. Annyi történeti és nyelvészeti vonutkozása lehet ennek a jelenségnek, hogy ez külön tanulmányt igényel. Éppen csak annak a sejtelemnek ukarok kifejezést adni, hogy u talán nem is olyan bizonyos, hogy a Kelecsen minden esetben azonos a Kerecsennel. Bármilyen eredménnyel is végződjenek az idevago későbbi tanulmányok, azok csuk részletkérdést fognak tisztázni, sinely esak igen ta vol. ról érintheti a kérdés lényegét, vagyis azt a tényt, hogy KEZAI szerint a magyar úshaza ott volt, ahol a kerecsen költött. A helységnevek mellett azonban még jelenleg is előfordul a Kerecsen szó ınint madárnév, igaz, hogy jelenleg már nem arra a madárru vonatkozik, amelyre eredetileg. GomBocz hallomásból emliti, hogy 1870 táján Somogyban a Kerecsen sólyom név még jsmeretes volt. Ugyancsak è emliti, hogy a Pájszótárban is előfordul MATICS pápavidéki gyüjtésében. Hogy milyen értelmezésben, azt nem mondja meg — magam, sajnos, ezt a szót a Vájszótárban nem tudtam megtalálni, igy értelmét illetőleg nem nyilatkozhatoin. TAUSCHER 1931 úvi levélbeli értesitése szerint (244) Vasmegyében a sólvom neve jelenleg is Kerecsen. Vajjon ősi név ez, azt vitatni lehet, mert hiszen CHERNEL ISTVÁN már jóval korábban gyüjtötte a vasınegyei népies madárneveket, de a kerecsent, mint a sólyom nevét, nem jegyezte föl. Arra lehet gondolni, hogy TAUSCHER -nek ez az adata már az irodalomból származott át ahhoz a személyhez, akitől a Kerecsen szót hallotta. A jelenlegi előfordulás mellett igy az egyetlen tökéletesen megbizható adatot ILLYÉS TIBOR következő levélbeli hiradása (105) szolgáltatja, amely egyuttal mintának is szolgálhat az idevágó adatok gyüjtéséhez és bejelentéséhez. A következőket irja 1928-ból a marostordamegyei Székes falura vonatkozólag : .Székesi ősi családi birtokunkon szol- gáló Veres Joska kerekes és vadász szájából hallottam a kerecsen nevet, amelyet vagy a karvaly, vagy a kis sólyom megjelölésére használt. Az illető fia volt Veres Samu vincellérnek, aki 50 esztendős szolgálati után még 10 évig nyugdijat kapott a gazda- sügtöl. Sein az apa, sem a fia, sem irni sem olvasni nein tudott‘. Ebben az értesítésben hallgatólagosan benne foglaltatik az is, hogy a kerecsen szót a Veres család tagjai a gazdájuktól se hallhatták 8 igy ez a nevezetes közlés annak a bizonyitékat szolgál- tatja, hogy cz uz òsi szó még manapság is nemcsak az irodalmi forrásokban és a helység- nevekben megkövesedett úsatag formájában él az, hanem jelenleg is --- igaz hogy —- ritka tagja az élő magyar nyelvkincsnek. A magyar nyelvkincsben előforduló kerecsenadatoknak ezen fölsorolása után most már megállapíthatjuk azt, hogy a kerecsen szó jóval hosszabb életü volt, mint a Turul, sokkal több helységnév maradt utána, de mint családi név csak kevéssel élte 1935 Sx] MAGYAR SOLYMASZMADCRNEVEK BET tul a Turul nevet. Mint madérnév azonban összehasonlithatatlanul nagyobb szerepet játszott a Turul-nál, mert mig a Turul csak az eredeti forrásban KÉZAI-nál szerepel mint madárnév, addig a Kerecsen századokon át egészen a mai napig fönnmaradt mint madárnév, habár a dolog természete szerint ez a név nem is vonatkozhatik a Kézaf . megnevezett madárra, mert hiszen a KÉZAI Kerecsen madara az őshazának volt a madara, umely az uj hazában sohase féazkelt 8 csak behozatal utján került oda ideiglenesen mint fogságban tartott vadászmadár. 9 Attérhetiink most mar annak az ismertetésére, hogy a felsorolt adatokat. ame- Iyekröl azt hiszem, hogy minden lényeges adat benne van, miként értelmezte a magyar madártani és miként értékesitette a magyar történeti kutatás. Előre is jelezhetem, bogy a madártanban éppen a legkiválóbbak, akiknek döntő szavuk volt a Kerecsen szó jelen- tésének felismerésében és megállapításában, teljesen érthetetlen módon tévedtek s ezért jelenleg a Kerecsen szót olyan sólyomfaj megnevezésére alkalmazzuk, amelyre ez a név semmiképpen se vonatkozik. Tekintettel arra, hogy ezt a madärnevet már több évtizeden dt a tudományos nevén Falco cherrug cherrug GRAY néven jelölt sélyomfajra alkalmazták, amelynek a történeti és állatföldrajzi adatok szerint a Rarv- súlyom név a megfelelője, mig a jelenleg Sarki súlyom néven ismert fajt illetné a Kerecsensölyom név, azért, ezt az öshazából származó madárnevet a magyar madar- nevek sorából törölni kell, mert nem hagyhatjuk mega Falco cherrug nevének s nein ruházhatjuk rá a jogos tulajdonosára a sarki sólyomra, nehogv kétféle madárra alkalmazott ugyanaz a madárnév helyrehozhatatlan zavarokat idézzen elő. Magától értetődik, hogy miután a madártani szaktudomány helytelenül értel- mezte ezt a madárnevet, azért az arra rászorult történcti kutatás se tudta azt a magyar ostérténet érdekében felhasználni, igy ennek a magyar östörténeti kutatás szempontjából óriási jelentőségü szónak a rzerep@t GoMBocz ZOLTÁN se tudta megvilägitani valóban nagyon kimeritö, széles látókörrel megirt tanulmányában. Most már folytatom azoknak a kisérleteknek az ismertetését, amelyek a magyur történeti, nyelvészeti és madártani irodalomban a Kerecset madárnév azonosítására vonatkoznak. Ezeknek a megfejtési kisérleteknek az elbirálása szempontjából meg kell emlitenem, hogy KÉZAI krónikáját elsöizben HORÁNYI adta ki 1872-ban, továbbá, hogy a Budai Krónika, amelyben szintén előfordul a Kerecset—Jegerfalk mar 1473-ban jelent meg, mint az első magyar nyomtatvány. Ezek tehát a kutatás számára rendelkezésre állottak. Ezeknek az adatoknak a figyelembevételével kell elbírálni az alább következő, idősorrendben fölsorakoztatott megfejtési kisérleteket. A források tulnyomó nagy részé - ‘ ben nem lehet kimutatni, hogy valóban használták volna ezt a két osforrüst, de annyi bizonyos, hogy mindegyik ragadozó madárnuk minositi a kerecsent. | 1769. MıskoLczy GÁSPÁR (162) az első természetrajzi irónk, akinél a névvel találkozunk és pedig annak Æeletsen ulakjäval. Szerinte az ölyvek egyik faja, tehát ragadozó mudür, de faji azonosság megállapítása nélkül. 1793. GROSSINGER-nél (181) szintén Keletaen. Szerinte ez a név rendkivül ritka a magyaroknál, többnyire a Héja és Kúnya nevek használatosak. Nem tudja meg: állapítani, vajjon a sólyomfélék, vagy egyéb ragadozó madarakhoz tartozik. 1799. GYARMATHI SÁMUEL, a magyar összehasonlitó nyelvészet megalapítója szerint: Keretsen, Kerecset, Gyrofalco latinul, Kretset, Gorotsun oroszul. GOMBOCZ ZOLTÁN szerint ő volt az első, aki az orosz Krecsetre utalt, mint a Kerecsen szó eredetére, Első nyelvészeti kutatónk tehát helyes nyomon indult el s ezen a csapán tovább- haladva, madártani kutatóink is biztos utakon járva, helyes eredményre juthattak volna, ha félszázaddal későbben éppen a nyelvészek nem téritették volna el PETÉNYI-t a helyes utról, melyet természetrajzi buvár elődei kezdeményeztek. Mert kezdetben helyesen indultak a természetrajzi szakemberek és kétségtelenül helyesen állapították meg a Kerecsen szó tudományos értelmét. Az első 332 SCHENK JAKAB [Aquila 1801-ben Féups JAn0s volt (70). Szerinte a Keressen, Kelsisen -: Falco Gyrfalco, amely e sélyomvadässatra leginkább tenittatik. Oroszországból viszik Perzsiába, holott királyi vadászatra élnek vele. FÖLDI ezek szerint már tökéletes szabatossággal állapította meg a Kerecsen madárnév jelentését. Csak muló zökkenő, hogy 1805-ben, GATI ISTVÁN az utána következő természetrajzi kutató csak a Mis- ROLCZY-féle magyarázatot adja, mely szerint a Kelecsen „az öllyveknek egyik fajtája." A két következő magyarázat ismét a nyelvtudomány ınivelditöl ered. Mind a kettő helyes 7 1807. MÁRTON Lexicon trilingue-je (152) szerint Keletsen — Sólyom, Falco Gyrialco, der Geyertalke. 1808. SÁNDOR ISTVÁN (206) ugyancsak azt irja : Aerctsen, Keletsen — Gyrfulco, Geyerfalke. 7 Ezután meglehetősen hosszu szünet következik. A következü két természetrajzi és szótáriró még az eddigi nyomon halad és helyesen állapitja meg a szó jelentését. 1829. PÁK DÉNES (184) szerint Aerecsen = Gyrofalco, Gerfalk. 1841. VAJDA PÉTER (252) az éjszakai Kerecsen-t Falco candicans-sal — tehút a sarki sólyommal azonositja. 1843. BUGAT a Természettudományi Szóhalmazban a Kerecsent Gyrofalco-nak, Hierofalco-nak, tehát szintén sarki sólyomnak ininösiti. 1845. KovA1s MIHÁLY háromnyelvü természettudományi fejto műszótárában (126) Kerecsen, Kelecsen = Gyrofalco, Geyerfalke. Ezután következik a végzetes fordulat, amikor kiváló nyelvészeink és inadártani kutatóink, elhagyják az eddigi alapot és csak elgondolások alapján egyrészt elhomályositják az eddigi megállapításokat, másrészt teljesen hibásan a Falco cherrug cherrug fajra, amelyet a régi magyar solymászati adatok szerint a Rárosólyom név illet meg, ruházzák rà a Kerecsen nevet. 1850. JERNEY JANOS nyilt levelet (108) intéz PETÉNYI JÁNOS SALAMON-hoz, amelyben KÉZAI , Kerecheth" adatára való hivatkozással azt irja : , Annál inkább nem kételkedném e madárnévnek valódi magyar voltán, mivel hazánk több vidékein léteznek Kerecsend és Kerecseny mevü falvak, mikben az oklevelek hajdan királyi solymäszok lakát bizonyit- ják. GYARMATHY szótárában ezeket lelém : Keretsen, Keretaet, Gyrofalco latinul, Kretset, Gorotsun oroszul. Abban állapodtam meg, miszerint ez az északkeleti népeknél közös eredetü név lehet s azok sorába tartozik, amelyeket a magyar nép már a leghajdanibb korban sajátjává ton, mielőtt e földre lépett volna." JERNEY még nem mondja meg, hogy a Kerecsen szót magyar eredetünek gondolja, vagy legalább szeretné annak minôsiteni. Csak azt az igen figyelemreméltó gondolatot veti föl, hogy a Arecset szót az oroszok valamelyik ugor dialektusból vehették át Gorocsun forinában. Ezzel a Gorocsun inadárnévvel az orosz madártani irodalomban nem talal- koztam. Nem tudom ınegallapitani, hogy GYARMATHY honnan vette és mennyiben áll meg JERNEY föltevése. Nyilt levele nyomán hamarosan, még 1550-ben megszólaló nagytekintélyü nyelvészünk CZUCZOR GERGELY (50) azonban már nyiltan hirdeti, hogy .a Kerecset, illetőleg Kerecsen szó minden ize magyar ele- mekbol áll 8 egész szerkezete számos példával bizonyitott magyar nyelvhasználaton alapszik, ugy hiszem, senki sem fog magyar eredetijén kételkedni. De hát hogy van mégis, hogy a Aerecset oroszul Krecset 68 a Kerccsen Gorocsun. Hihetd-e, hogy az orosz nép a mugyartól vette át » nem valöszinübb-e az ellenkező. Az oroszok a finnektol, vagy még a hajdankorban a Krecset, Gorocsun szókat egyenesen a magyartól vehették át. Kétségtelennek tartom, hogy PETENYI JÁNOS SALAMON kiváló madártani buvárunk, . akit HERMAN OTTÓ oly találóan a magyar tudományos madártan megalapitójának nevezett el, jobb meggyőződése ellenére ruházta át a Kerecscn nevet a jelenleg Falco cherrug cherrug nevü régebben Falco aacerenek és Falco lanariua-nak nevezett sólyomfajra, Nagyon sokat- 1935/33] MAGYAR SOLYMÄSZMADÄRNEVER 333 mondó erre vonatkozólag hátramaradt kéziratänak idevonatkozó része, amelyről kétség- telennek kell tartanunk azt, hogy a JERNEY--CZUCZOR irások hatására keletkezett. Ide- vágó feljegyzéseinek pontos idejét nem ismerjük, de semmiesetre se Ichetnek korábbiak, mint JERNEY és Czuczor közlemenyei, amelyek az 1850. év elején jelentek meg. Biztosra vehető, hogy ezek nyomán irta meg a kérdésre vonatkozó feljegyzéseit a erre nézve hivat- kozhatom ZEYK MIKLÓS kéziratára is (201), amely a Falco cherrug-ot ugyancsak Kerecsen adlyomnak minösiti, Semmi kétségem sincs arra nézve, hogy ezt PETÉNYI hatása alatt tette. Erdély Madarai kéziratban ránkmaradt munkája pedig idevágó kutatásaim szerint 1851. augusztus havában már készen volt. PETÉNYI feljegyzéscinck időpontját tehát az 1850. óv végében, esetleg az 1851. év elejében lehet megállapitani. Hátramaradt kéziratait CSÖRGEY TITUS adta közre és pedig a Kerecsenre vonatkozó részét elsöizben az Aquila 1897. évfolyamának 105 lapjától kezdve (47), majd későbben változatlan szö- veggel 1904.-ben Madártani Töredékek PETÉNYI S. J. irataiból cimü könyvében (48). A kérdésre való nagy. jelentőségénél fogva szószerint közlöm PETÉNYI idevágó kéziratának szövegét. „Falco sacer Brisson 1760. Kerecsen sólyom. Kerecsen sólyom (az ösmagyaroknäl). Kerecsény : Kelecsen, (ez utóbbi nevet FÖLDI J.a Falco islandicus-ra vagy a F. gyrfalcora alkalmazza ; de hibásan). Egykoron még valöezinünek tartottam azt, hogy a rég szláv népek , Sokol raroh".ja, amelyről a vernavidéki sziklacsoport .„Rarohovo“ (sölyomkö) nevet nyert, tehát a magyarok ..Rárómadarn" is, melyről a Nógrádban az "Ipoly mellett emelkedő sziklát Rárosnak nevezték el, azonos a F. lanarius-azal. Most azonban bizonyosra veszem, hogy a szlávok Raroh-ja a Pandion haliaetuara (L.) vonatkozik, Azt, hogy a magyarok kerecsen sólyma, mely a Zrinyiászban s egyebütt is, mint a gyorsaság jelképe szercpel, nem az északi vadászsólyom (F. islandicua vagy grünlandicus). " mint azt FÖLDI és VAJDA állitja, hanem F. lanarius, azt a mágyarok története bizonyitja. Ázsiai hazájukban ugyanis oly tájakat laktak a magyar törzsek, hol az északi sólyom nem él, de ahol a kerecsen jelenleg is tartózkodik. S e sólyom mindvégig ismeretes volt öscink előtt, annyival is inkább, mivel Délmagyarországnak, Syrmiänak, Horvát- és Szlavonországnak most is nem az északi sólyom, hanem a kercesen, a F. lanarius a lakója. Bizonyos tehát, hogy a /. lanariua volt az úsmagyarok kerecaenje." | PETÉNYI-nek ezzel a nvelvészettudominy által sugalmazott elgondolisavel eldölt a kerecsen madérnév jelentésének sorsa. Jelenleg is a Rdardadlyom viseli ezt a nevet és minthogy az 1890-es évek óta tüneményes fejlődésnek indult magyar madártani irodalomból ezt a nevet a bitorlótól a jogos tulajdonosra csak helyrehozhatatlan zavarok keltése mellett lehetne visszaruházni, azért érzésem szerint nem lehet mcghagyni az eddigi elnevezést, amely a történeti adatokkal merőben ellenkezik, hanem ki kell vonni a for- galomból, el kell temetni ezt a magyar östörténetre oly nagyjelentőségü madárnevet s az eddigi tulajdonost, a Falco cherrug-otRdrdedl yom-nak kell átnevezni, a sarki solymot pedig Zongoredlyom-nak, amely ennek a madárfajnak küzkelctü neve a baskiroknal, kirgizek- nél tatár népeknól s amint kimutattam, a magyar nyelvkincsbe is beszivárgott. 1851-ben ZEYK MIKLÓS (261), miként már emlitettem, nyilván PETÉNYI hatása alatt nevezi a Fulco cherrug-ot Kerecsensdiyomnak. PETÉNYI mellett Si ar clad, aki erre a fajra alkalmazza ezt a nevet. 1853-ban HANAK JANOS (89) még Falco candicana sven vagyis mint sarki sy azonosítja a Kerecsen-t, ugyazinten 1860-ban Birczy KÁROLY Vadászműszótárában (24), melyben a Kerecsen = Gerfalk a sólyom legbeusesebb faja, vagyis szintén sarki sólyom. Ez a két iró az utolsó két szak- ember, aki a Kerecsen-t helyesen sarki sólyomnak minösiti. Utánuk még két nyelvészet ndat következik, ismétiése azoknak az elgondoléeoknak, TER PETÉNYI-t tévutra vezették. 334 SCHENK JAKAB tAquita 1865-ben Czuczor-Fogarasi-nak a Magyar Nyelv Szótárában (51) a Kereosen cimszó alatt a következőket olvassuk : ,,Kerecsen. Solyomfaj, égszinü tollakkal, ögszinü csupasz lábszárakkal (Gyrofalco, Falco rapar). E szó a régi magyar világban, midón a sólyom. vadászatok divatoztak, közismeretü vala, innen több helységek is neveztettek el róla: A Kerecsen régi magyar nyelvben Kerecset alakban is előfordul. Orosz nyelven a mudár neve Krecset, vagy Korocsun, Gorocsun. Nem lehet mondani, hogy a magyar az orosztó . vagy viszont kölcsönözte volna. Mi e szó eredetét illeti, legvalöszinübbnek látszik, hogy gyöke a köröskörül mozgást, keringő szállongást jelento Ker, melyből lett Keres, azaz Köröz, atb." Csak magyurázatképpen emlitem, hogy ez tulajdonképpen csak magyar fordítása a latin magyarázási kisérletnek, mely szerint a Uyrjalco, a gyrare igébôl ered, mely szintén keringést, körözést, a pródu megkeresését, fölébekerekedését, jelenti. Lényegében ez u közlemény nem jelent állásfoglalást vagy eredményt, éppen olyan kevéssé, mint 1865-ben JERNEY isinételt közlése a Kerecsen-ról (107), mely szerinte Kerecse-. KÉZAI krónikájának idézésében inegemliti hogy szerinte a Legerfalk hibás irásmód Jegerfalk helyett. Idézi aztán még GYÖNGYÖSI-ből , Süvegének nyusztját orzi egy kerccscn"" továbbá „Süvegekre Rárók, Kerccsenek, Sasok" sorait annak bizonyítására, hogy a Kerccset sölyomfaj, azonban mindezekkel a megjegyzésekkel és idózetekkel csak adaló- kokat szolgáltat a kérdés majdani tisztázásához, de dülöre nem viszi, Ezután jó ideig nem szerepel ez u madárnév, sem a nyelvészeti, sem a történet- irési, sem a madártani irodalomban. 1882-ben jelenik meg ujra LAKATOS KÁROLY Magyarország nappali orvinadarai chnü inunkájában (138) és pedig, mint a Falco cherrug neve, vagyis arra a sólyomfajra vonatkoztatva, inelyre PETÉNYI hibásan alkalmazta ezt a nevet. A magyar madártani irodalomban ezután már következetesen a Falco cherruj vagyis a Rárósólyom neveként szerepel a Kerecsen. Nagyon természetes kérdés, hogyan lehetett az, hogy a madártani kutatás, azt lehet mondani, látatlanban előlegezte, vagy követte, vagy elfogadta PETÉNYI hibás névadasit ? Mert hiszen ez a név kiadatlan kéziratban rejtözködött. Hogyan tudott inég nyomdai nyilvánosságra jutása előtt a magyar madártani kutatók tudomására jutni ? Erre nézve megvan a magyarázatom s azt hiszem, hogy az helytálló is. HERMAN OTTO meginondja a PETÉNYI Madártani Téredékekhez irt ,,Bevezeto'- jeben (48), hogy már 1865-ben kapta kézhez TAUCHHER GYULA révén PETÉNYI-nek a ragadozó madarakról irt kéziratát. HERMAN OTTÓ 1575-ben került Budapestre a Nemzeti Muzeumhoz. 1879-ben DR. MADARÁSZ GYULA, a fiatal agilis ornithologus ugyancsak itt kapott alkalmazást és igy csak magától értetődő dolog, hogy a két vérbeli ornitholo- _«us a személyes érintkezés révén megbeszélte a magyar madártani kutatús jelen és jövő feladatait. kilképzelhetetlen, hogy az ilyen beszélgetések során szóba ne került vonla a HERMAN OTTÓ kezén levő PETÉNYI kézirat, melynek elsú lapján mindjárt szembe- ötlött az eddig ismeretlen, egyuttal azonban a magyar fülnek nagyon kellemesen hangzó Aerecacn sólyomnév. A szó eredetét nem ismerve, igazat adhatunk Czuczor-nak, aki azt mondta, hogy ,.a Kerecsen szó minden ize magyar elemekből áll" 8 nem csoda, ha megragadta a kutatók elméjét és belefészkelte magát azok tudatába, ugy hogy más szakinabelickkel is szivesen közölték ezt az uj sólyomnevet. Igy juthatott hozzá LAKATOS KÁROLY s ugyancsak igy juthatott hozzá LOVASSY SÁNDOR is, aki 1887-ben a magyar ragadozó madarak elnevezéséről irt értekezésében (143) már teljesen PETÉNYI követője, amikor azt irja, hogy a Falco cherruy leghelyesebb inagyar neve a Kerecsen, 5 1581-ben megjelent füzetében, a magyarországi madarak tojis és fészekgyüjte- menyenck katalogusiban is ezt a never alkalmazza a Rárósályonra, 1035 38] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 335 1892-ben KUUN GÉZA sorolja fel az addig felszinre került magyar és külföld i Kerecsen-adatok egy részét (135). KÉzAI Legerfalc-ját Jegerfalk-ra, illetőleg mai német helyesírás szerint Jágerfalk-ra javitja. Megemliti JERNEY nézetét, hogy a Krecset szót az oroszok (@orocsun alakban valamelyik ugor nyelvjárásból vehették át s hogy VÁMBÉRI szerint a Krrecset ugyanaz, mint a török Karcsa. KUUN itt tévedésben van, mert VÁMBÉRI nem Karcaa-t mond, hanem Kercse-t, mire nézve már a Kerecsen adatok selejtezésében tértem ki. JERNEY elgondolását nem tudom elbirálni, mert a Gorocsun szóval nem találkoztam, azonban HAMMER PURGSTALL-nak (86) azt az elgon- dolását, hogy a Krecset a dzsagatai (török) Karcsigai-nak az eltorzitott alakja, el kell vetni. A Karcsigai sürün előforduló madárnóv, amely azonban egészen más madárra vonatkozik. A Kerecsen szó török eredete mellett tör lándzsát 1896-ban HORVÁTH GÉZA (103) is, a honfoglaló magyarok természetrajzi isme- reteire vonatkozó közleményében. 1898-ban jelent meg a magyar madärnevekre vonatkozó alapvető munka, a Nomenclator Avium Regni Hungariae- Magyarország Madarainak Elnevezései cimen (177). Névtelenül jelent meg, mint a Magyar Ornithologiai Központ összeállítása, de meg- allapithatö, hogy a magyar nevek rendszere füleg HERMAN OTTÓ, PUNGUR GYULA és rószben CHERNEL ISTVÁN gyüjtéseinek feldolgozásból fakadt, mig a tudományos rend- szer CHERNEL ISTVÁN munkája. Ez a munka alapitja meg aztán mind a jelenkorig a Falco lanarius magyar neveként a Kerecaen-t. Ennek folyamányaként rövid egymásutánban megjelenő három nagyszabisu vs alapvető madártani munkánkban szintén a Rárósólyom neveként jelentkezik a Kerecsrn. 1899-ben CHERNEL ISTVÁN Magyarország Madarai című művében (41) a. Falco lanarius magyar a Kerecsensdlyom. Népies nevét Kelecseny-nek mondja. Egyébként még a következőket mondja róla : .,... oseinknek kedvelt vadászó sólyma, hires , Kelccsen""-je à. Szárnyát, evező tollait kalpagdiszül szintén előszeretettel viselték ; számos történelmi adatunk van erre." Az eddigiek alapján tán mondanom se kell, hogy ugy a név, mint a kalpagdisz helyreigazításra szorul. A szóbanforgó madár mint Ráró valóban kedvelt ts nagy keresletnek örvendett solymászmadara volt a magyarságnak— azonban kalpız- diszül nem alkalmazták sem szárny, sem evezőtollait. Az idevágó költői adatokra vonat- kozó nézeteimet mir feljebb kifejtettem. 1390-—1903. MADARÁSZ GYULA Magyarország Madarai cimű munkájában (147) ugyancsak a Falco cherrug sólyomra alkalmazza a Kerecsen nevet. Szerinte a Kerccacn , vagy másképen Kelecsen régi név, amelyet már régi iróink is, mint LYSZTIUS, GYÖNGYÖSI ús mások használtak. Ugyancsak régi név azonban a Rdró is, amelyet ha nem is erre a fajra, de szintén gvorsröptü sólyomra használtak, de semmiesetre sem a [alászanara. MADARÁSZ tehát indr pedzette a PETÉNYI-tól eredő Kerecsen és Ráró hibás névadast. A Kerecsen szó eredetére vonatkozólag is közöl egy addig ismeretlen adatot. Mey- emliti, hogy BÁLINT G. 1877-ben megjelent „Pärhuzam a magyar és mongol nyelv terén" cimű értekezésének 28. lapján a Kerecsen szót a mongol .,Karczaghat szóval hasonlitja össze, amely szintén sdlyomfajta vadászmadár jelentéssel bir. A régi török solymärz- i , madarak terminologiäja szerint azonban a Karcsiga, a Héjja az Accipiter gentilis gentilia neve. 1904. CHERNEL ISTVÁN az ugynevezett Magyar Brehm-nek a madarakra vonatkozó ILI. kötetében (42) megismétli korábbi megállapításait, mely szerint a Kerecseny, Kerecsény, Kelecacny a Falco cherrug ősi magyar neve. 1910. LAKATOS KÁROLY (141) szakit első izben teljes határozottsággal azzal a fel- fogással, hogy. a Kerecsen szó a Falco cherrugra vonatkozik. Magyarország orvmadár- faunája című munkájának 34. lapján a következőket irja: .,Rardedlyom (Hyerofalco 326 ; SCHENK JAKAB i {Aquila cherrug GRAY). Ez rögi, a sölymäszat idejéből való hangutánzó elnevezós és csakis ezen alakot és nem a Pandion haliaëtus-t illette, mint a többek közt én magam is hamis meggyőzödés alapján régi iräsaimban állitottam volt. A ,,Kelecsent*, vagy ,,Kerecsens‘* nem e madárra, hanem a nagy északi edlyomfajokra értették a sulymäszok. A régi német és cseb solymászoknál e sólyomfaj ,.Hlaufus" név alatt is szerepelt, magyar neve azonban ,,rdrd* volt. i Honnan szerezte LAKATOS ezt a meggyőzödését, azt ma mir nem tudhatjuk, csak megállapithatjuk azt, hogy tökéletesen igaza volt. Nem hivatkozik sem a szláv ,,Rureh**-ra, sein az orosz , Krecset""-re, igy azt gondolhatjuk, hogy inkább megórzésből és MADARÁSZ már ismertetett kételyeiből kiindulva találta el a helyes megoldást, azonban ez nem akadályozhat meg abban, hogy megällapitässinak helyes voltát el ne ismerjem, 1914. BODNÁR BERTALAN (29) a Acrecsen szót helyesen az orosz Krecsct szóból származtatja. Megemliti a Korocsun szót is. Valószinüleg a CZUCZOR— FOGARASI szótár adataiból indul ki. A Kerccsen-t csak sölyomnevnek határozza meg faji azonosság megállapítása nélkül. 1918. CHERNEL ISTVÁN a magyar madarak mai napig is szinte kizárólagos érvé, nyességben levő névjegyzékében (42/n) régebbi felfogásának és irásainak megfelelően ezuttal is a Falco cherrug-ra, a Rárósólyomra ruházza a Kerecsen nevet és igy ez u név n magyar madártani irodalomban és a közhasználatban annyira meghonosodott, hogy előreláthatólag igen nehéz lesz az áttérés a helves elnevezésekre. . 1920. GomBocz ZOLTÁN csodálatosan gazdag forrásanyag alapjin tárgyalja a Kerecsen kérdést, a magyar őshaza és a nemzeti hagyomány cimű összefoglaló értekezésé- ben (79.) Bevallhatom, hogy jelen fejtegetéseim legfontosabb forrásinunkája ez az alap- vető értekezés, amely nélkül a Aerecsen kérdés sok vonatkozását nem tudtam volna kellően megvilágitani. A kérdés lényegére vonatkozólag tárgyi okokból kétségtelennek tartja, hogy króni- káink ,,Legerfalc** == ,,Legiafalk"" — , Jegerfalk""-ja BALLAGI ALADÁR magyarázatának meg- -felelöen a középlatin Hierofalco = Gyrofalco-val azonos, tehát a német Gerfalk a középkoriak hires vadászsólyma. Nem fogadja el azonban BALLAGI-nak azt u nézetét, hogy a Kerecsen a csagatáj ,, Kercse"", vagy ,, Karcsa": szóból, esetleg a török , Karcseyai"" -ból ered, mert hiszen a két első valamilyen fecskefajnak a neve, ainire nézve ‘fej tegetéseim során már fentebb kitértem, viszont a Aarcsegui szó is egészen mas madárra vonatkozik. Nagyon helyesen azt mondja, hogy a Kerccsen szó eredete az orosz ,,Arecact*, umire elsoizben GYARMATHI utalt. Annál meglepőbb aztán, amikor tanulmánya későbbi folyamán tévesnek minő- siti FÖLDI és követőinek azt az ällitäsät, hogy a Kerecsen = u Falco yyrfalco-val, hanem tekintélyi alapon elfogudja a PETÉNYI-CSORGEY-féle névadást, mely szerint a Kerecsen nem az északi (yrfalco, hanem a nálunk is előforduló Falco sacer — Rárósalyóm neve. Termöszetesnek kell találni, hogy GomBocz beleesett ebbe az ellentmondásba, mert elfogadta az elismert szakemberek évtizedek óta meg nem tárnadott, meg nem döntött névadását. Éppen csak magam igazolásául, továbbá intelemül tértem ki ilyen részletesen erre a mozzanatra, inert hiszen GOMBOCZ értekezésének a nagy jelentősége egész mas téren van. A magyar ostôrténeti kutatäs szempontjából legfontosabb az a megállapítása, hogy u KÉZAI-nál, mint az őshazában fészekelò Grifo— Legerfalcszó a régi Szittyaföld leírásokból van átvéve, azonban, hogy ennek a Grifonak a magyar neve Acrecheth, az keo- nikásunk önálló adata, amelyet nem vehetett idegen forrásból, hanem csak az ukkori Inagvar nyelvkincsből. 1925. KÉKESSY LÁSZLÓ à Magyar Vadász Kézikönyvében (114) u nòlyinokrol ús _nolvnuiszatrôl szóló részben a Kerecaen sólyinot az addigi szokásnak megfelelően szintén a Falco sacer -: lanurius : Faleo cherrug cherrug-ra vonntkoztatja. 1935/38] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 7 337 1926. BALKAY ADOLF A Magyar Solymászat Történcte címü nagy forrásanyagra támaszkodó összefoglaló értekezésében (17) a Kerecsen szóra is clég részletesen ki-. terjeszkedik, azonban téves elgondolásai alapján természetesen csak téves eredményre juthat. ANONYMUS-nak arra a szövegrészére való hivatkozással, hogy az ösmagyarokn&! szegény ós gazdag bőviben volt a prémeknek a következőkben véli megvilagithatni a Kerecsen szerepét az ösmagyaroknäl. „Ha mindezek után tekintetbe vesszük, hogy Ázsiában nomád életet folytató öseink a solymászatot nemcsak kedvtelésből üzték, hanem inkább a hus és prém meg- szerzésére vadásztak, ezeknek a megszerzésére pedig leginkább a Kerecsrn sólymot (Falco sacer) használhatták, megértjük azt az előszeretetet és különleges rokonszenvet, amely - ben ez a sólvom köztudat szerint 6seinknél reszeaült.‘‘ „Az elmondottak utéa önkénytelenül merül fel az a kérdés, vajjon a Kerecaen sólyom nem azonos-e Attila és a magyarok Turul-madarával ?"" „Keleten a sólyom a nemes bátorság jelképe — mondja BALLAGI ALADÁR — és oly nagyra becsülve, hogy az uralkodók több helyütt családi cimerüknek választották. Részemről a hunok , Turul" madarának cimertani eredetét és jelentőségét is e momen- tumban találom. A bátorság, a vakmerőség jelképes madaráról törökfajta uralkodók nagy előszeretettel nevezték el magukat." ,, Mindezek alapján bennem az a meggyőződés érlelődött meg, hogy Attilának és épp ugy a magyaroknak Turulja nem volt más, mint a Kerecscn sólyom (Falco sacer)" Csodálatos keveréke cz a magyarázó kisérlet a helyes megällapitäsoknak, tovabbi a téves kiindulásoknak és helytelen magyarázatoknak. Keleten a sólyom valóban a nemes bátorság jelképe, de vajjon ki hiszi el, hogy bár vérengző természetü, de egyéb- ként veszélytelen prémes állatoknak — nyuszt, nyest, czoboly — a vadászata vala- melyes különleges bátorságot és vitézséget igényelne? Ilvnemü tulajdonságokért, bármily hasznosak is legyenek egyébként, aligha vették föl az uralkodók az ilynemü tevékeny- ségben kiváló sikerrel működő madärfajokat családi cimerüknek. Egyáltalában nem valószinü, hogy a világ ostora, ATTILA ilyen apró prémes állatokra vadászó madárnak a képét hordozta volna a pajzsán, amikor hadbaszállt, hogy a római viligbirodalom helyett megalapitsa a maga világbirodalmát. Azonban nemcsak ez az-elgondolás szól ellene a Kerecsen — Turul magyarázatnak, hanem a már eddig fölsorakoztatott történeti és nyelvészeti adatok összesége, ugy hogy szükségtelen ennck a fölfogásnak a további cáfolata. 1927. Lovassy SANDOR-nak a Magyarország Gerinczes Allatai cimü összefoglaló kézikönyvében (144) az eddigi névadás szerint szintén a Kerecsen a Falco sacer neve 8 igy csak hozzájárult ennek a hibás elnevezésnek a magyar madártani irodalomban való megrögzitéséhez. Ugyanazt cselekedtem magam is, amikor 1929-hen az Uj Magyar Brehm-ben szintén elfogadtam a Kerecsen szót a Falco sacer magyar nevének (211). Akkoriban solymászati tanulmányaim során még nem jegece- sedett ki bennem az a végleges vélemény, hogy a Kerecsen a sarki sólyomnak az orosz Krecsetből eredő magyarosított neve, habár GoMBocz ZOLTÁN idevágó megállapításait részben már ismertettem a magyar solymászatról szóló fejezetben. Utolsó idevágó magyar munkánk, amely a kérdéssel behatóbban foglalkozik, 1933-ból való. HANKÓ BÉLA a hajdani alföld ősi állatvilága cimű igen sok értékes adatot tartalmazó munkájában (90) már szintén arra a helyes következtetésre jut, hogy „a Ráró nem lehetett a mai halászsas (Pandion haliaetus) . . . valószinű, hogy a Kerecsen- sólymot értették alatta (Hierofalco cherrug GRAY)." A kétségtelenül helyes kezdés dacára azonban a továbbiakban ingadozik. A Rdró tárgyalása folyamán megállapitja, hogy kedvelt vadászmadár volt a XVI. században, sok idevágó történeti adatot is fölsorol 22 338 SCHENK JAKAB [Aqui erre nézve, de azután igy folytatja: „Az a madár, melyet ma Kerecsen, Kelecsen vaux Kerecsenadlyom (Hierofalco cherrug GRAY) néven ismerünk, ma is fészkel elvétve az Alföldön. Hajdan. gyakori lehetett s a solymäszatnäl legjobb madärkent kedvelték. Ezen a néven is ismerték. A Kerecsent nemcsak vadészmadérnak használták, hanem tollait is megbecsülték, vitézeink kucsmájukhoz tüzve hordozták." Ezután a megállapi- tis után elég következetlenül ugy folytatja, hogy BARCSAY JUDITH hagyatékában kele- csen és daru tollakat találtak fehér iskátulában. Végeredményében együtt tárgyalja a Rúró és Kerecsen sólymot, de mégis megkülönbözteti őket és nem mondja ki, hogy a kitféle név ugyanarra a madárfajra vonatkozik. Ezzel most már befejeztem a Kerecsen szóra vonatkozó irodalmi adatok ismer- tetését és râtérhetek az eredmények összefoglalására. 1. A Kerecsen madárnév az orosz , Krecset" magyarositott alakja. A Krecact kétsôg- telenül a sarki sólyom urali változatának (Falco gyrfalco uralensis) a neve, igy mint magyar madárnév szintén csak erre a fajra alkalmazhato. 2. Téves volt tehát a Kerecsen madárnévnek a Falco cherrugra való átruházása, 3. Minthogy a Falco cherrug-nak a magyar solymászatban általánosan elfogadott tieve Ráró volt, amelyet tévesen a Halászsasra (Pandion haliaetus-ra) ruháztak dt, azért u törtöneti adatok adta tanulságok folyományaként helyre kell igazitani az eddigi téves elnevezéseket s a Falco cherrug magyar neveként a Rúrósólyom nevet kell a magyar madártani irodalomba bevezetni. A Pandion haliaetus eddig használatos Ráró nevét Haldszsas-ra kell helyesbiteni, viszont à Kerccsen szót a magyar madärnevek sorából legalább is egyelőre teljesen ki kell küszöbölni, nehogy helyrehozhatatlan zavarok és félreértések forrása lehesen. A Falco gyrfalco uralensis fajt illetné jog szerint a Aerecsen név, de a mondottak alapján ettől el kell tekinteni és igy csak a sarki sólyom urali változa - tának a magyar nyelvbe származott masik elnevezését alkalmazhatjuk a sarki sélyomra s ez a Zongorsdlyom nev. 4. A régi magyar oklevelekben és irodalomban szereplő Kerecsen udatok nem vonatkoznak egyöntetüen a Kerecsensolyom-ra, igy azokat csak megfelelő óvatos válogatás alapján lehet értékelni. A disztollakra vonatkozó kerecsen-keletsen adatokat kellő válogatással a kocsay- tollakra lehet átruházni, dacára annak, hogy a költészetben található kerecsen adatok — egyeznek ennek a sélyomfajnak természetrajzi adataival. Származásuk azonban bizuny- talan, mert semmi adat sincs arra, hogy a költemények keletkezése idejében még importáltak volna sarki sólymot Magyarországba. A solymászati vonatkozásu levelezések - ben a kerecsen szó egyetlen egyszer sem fordul elő mint solymäszmadär neve, Irodalom. — Schrifttum. 1. ÁBEL JENŐ : Adalókok a humanizmus történetéhez Magyarországon. Budapest, 1880, 2. ABUL FAZL ALLAMI: Ain i Akbari 1590, Translated from the original Persian by H. BLOCHMANN (L. HARTING, p. 198). 3. ABULGHAZI BEHADUR: Hist. généalog. des Tatars. Leyden, 1726. (L. GoMBocz: Arpadkori török személyneveink.) 4. A CHAMPAGNE! SOLYMASZCLUB : (anonym). Vadász és Versenylap, 1866, p. 440, ADELUNG FR.: Augustin Freiherr von Meyersberg und seine Reise nach Russland, St. Petersburg, 1827. È 6. — — Sammlung von Ansichten, Gebräuchen, Bildnissen, Trachten usw. welche der rom, kais. Gesandte Augustin Freyherr von Meyersberg auf seiner Reise in Russland in den Jahren 1661 und 1662 hat entwerfen lassen. St. Petersburg, 1827. ce 1038/38] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 338 7. AGÁRDI EDE: A Mecsekvidék ragadozó madarainak jelenkori elnevezeseiröl. Level, 1928 március 16. 8. ALMÁSY GYÖRGY : Vändorutam Ázsia szivébe. Budapest, 1903, p. 540—557. 9. — — Beizjagd in Mittelasien. Deutscher Falkenorden. Jahrg. 1930, Heft 4, 5. . 10. ANDRÁSSY ERNŐ : Érmihályfalva ragadozó madarainak jelenkori elnevezéseirol, Levél, 1928 április 5 és szeptember 9. 11. ANONYMUS — Geste Hungarorum, Béla király névtelen jegyzőjének könyve. SZABO KÁROLY forditása nyomán kiadta MIKA SÁNDOR. 12. ARTICULI DIETALES — Tom. III. p. 215. 13. ARTOBOLEWSKY W. Beitrüge zum Verzeichnis der Vögel des südlichen Distrikt des Tachernigowschen Gouvernements. Sep. sine loco et anno, 14. — — Az orosz birodalom népeinél jelenleg használatos ragadozó madarak elnevezéseiròl. — Raubvogelnamen in Russland. Lit. 1928. 15. ASCARI N. : Olasz madärnevek. Italienische Vogelnamen Lit. Bologna, 1932 febr. 29, március 29. : 16. Baist G. : Zeitschrift f. deutsches Altertum. Neue Folge, XV, p. 50—65. 17. BALKAY ADOLF : A magyar solymäszat története. Nimröd-Vadärzujsäg, XIV, 1020: Pp. 357—360., 381—385., 400—401., 420—421., 441—442., 462—464. 18, BALLAGI ALADÁR : Sdlyomvadéazat. Pallas Nagy Lexikona. II. Pötkötet. Buda, pest, 1900, p. 577—581. 19. BANG W. und RACHMAT G. R.: Die Legende von Oguz Qagan. Sitzungsberichte d. Preussischen Akademie d. Wissenschften. Berlin, 1932, p. 683. (DR. RASONY LÁSZLÓ forräsutaläsa). 20. BARKER W. B.: Lares and Penates, or Cilicia and its Governors. London, 1853 (L. HATING, p. 196.) : 21. BARTHA KÁROLY : Nyelvtörteneti adatok a magyar vadászat legrégibb idejéből. Nimród-Vadászujság, XX, 1932, p. 179. " 22. BARTHOLD W.: 12 Vorlesungen über die Geschichte der Türken Mittelasiens. | Berlin, 1935. (Dr. RÁSONYI LÁSZLÓ forrás utalása). 23. BARTHOS GYULA: Nagykanizsa és Iharosberény vidékének jelenkori ragadozó madár elnevezései. — Raubvogelnamen in Nagy-Kanizsa und Ihárosberény. Lit: 1928 március 11. 23/a. BENDEFY LÁSZLÓ : Julianus ázsiai utja. Buvár, 1937, p. 21. : 24. Berczı KÁROLY : Magyar-német és német-magyar Vadászműszótár. Pest, 1860, 25. BESZTERCEI SZÓSZEDET : Latin-magyar nyelvemlék a XV. századból. Kiadja FINÁLY HENRIK, Budapest, 1892. 26. BLAU Fritz: Der Ursprung der Falknerei in Japan. Deutscher Falkenorden, Jahrg. 1. 1928, Heft 5. 27. — — Die Beizjagd unter Friedrich Wilhelm 1. Deutscher Falkenorden Jahrg. 2, 1929, Heft 3. 28. — — Marginalien. Deutscher Falkenorden Jahrg. 4, 1931, Heft 2. 29. BopNAR BERTALAN : Madärneveink etymologiäja. Aquila, XXI, 1914. p. 201—206. 30, — — Hódmezővásárhely ragadozó madarainak jelenkori elnevezései. — Raub- vogeluamen in Hódmezővásárhely. Lit. 1928. május 24. 31. BoLyky MIKLÓS : János király vadäszatai. Vadäszlap, 1906, p. 300. 32. — — Vadászati naplöjegyzetek. Vadäszlap, 1908, p. 76, 156. 33. — — A rozgonyi hires sölyomvadäszatok. Vadäszlap, 1908, p. 380. 34. — — (KRÓNIKÁS álnév alatt): A vöröskői vadászatok. Vadéezlap, 1909, p. 448—449. i BRÉHM ALFRÉD: Az Állatok Világa, I. CHERNEL ISTVÁN és SCHENK JAKAB. 22° 340 SCHENK JAKAB [Aquila 35. BRESSLAUISCHE SAMMLUNGEN. Sommerquartal, 1721, Bd. 17, 1723, p. 307. 36. BRÓZIK KÁROLY: Középkori ázsiai utazók. Budapest, 1881., I. RUBRUQUIS : Uta- zásom Tatärorszägben, II, Marco POLO utazásai. 36/a BRUCKNER : Kleine Beiträge zur Falknerei. Deutscher Falkenorden, Heft. 4, 1937, p. 34. 37. BurescH IVÁN: Bolgár solymäszat. Falknerei in Bulgarien. Lit. 1935 március 18. 35. BUTURLIN A. és DEMENTIEW G. P.: Systema avium rossicarum. L’Oiseau et la Revue Frangaise d’Ornithologie. Vol. III, 1933, p. 464—166. 39. C. CALEPINUS A.: Dictionarium undeciin lingvarum. Basileae, 1645. CHEREFFEDIN ALI |. SEREFFEDIN. ; 40. CHERNEL ISTVÁN: Adatok honi madaraink népies elnevezéseihez. Természettud. Közlöny, XX, 1888, p. 303—-309. 41. — — Magyarország Madarai. Budapest, 1894. 42. — — BREHM: Az Állatok Világa. Madarak, III. kötet. Budapest, 1904, p. 260 —274. ; 42/a. — — A magyar birodalom madarainak névjegyzéke. Melléklet az Aquila 1918. évi kötetchez. 43. Le Coq ALBERT: Bemerkungen über türkische Falknerei. Baessler Archiv Bd. IV. 1913, Heft 1, p. 1—13. 44. — -- Bemerkungen zur türkischen Falknerei. Nachtrag. Baessler Archiv Bd. VI, 1917, p. 114—117. 45. CRESCENTIUS PETRUS: Ruralium Commodorum Libri, XII, Augsburg, 1471. Első . dvsziminal ellátott kiadás. A mű keletkezési éve 1307. (Harting, p. 161). 46. CSANKI DEzs6 : Mátyús király udvara. Budapest, 1884. 47. CSÖRGEY Titus: Falco sacer Brisson, 1760. Kerecsensélyom. PETENY! SALAMON J. hagyatékából földolgozva s bezáró szóval ellátva. Aquila, IV, 1897, p. 106. 48. — — Madártani Töredékek Petényi S. J. irataiból. Budapest, 1904. 49. CZINAR Mor: Index alphabetiçus Codicis diplomatici Hungariae. Pest, 1866, (FEJER GYÖRGY magyarországi okınanytäränak betürendes tärgymutatöja). . CZUCZOR GERGELY: Kerecsen és Kerecset. Uj Magyar Muzeum, I, 1850--51, p. 359. e er = = 51. — -- és FOGARASI JÁNOS: A magyar nyelv szótára. Budapest, 1862 — 74. 52. DARNAI KALMAN: A bujdosó gyöngysor. Budapest. 53. DEÁK FARKAS : Magyar Hölgyek Levelei 1515—1709-ig. Budapest, 1879. ce de . DEGENFELD PAL gróf: Téglás vidéke ragadozó madarainak jelenkori elnevezései. Rnubvogelnamen in Téglás. Lit. 1928, március 7. DEMENTIEW G.: Systema avium rossicarum. L. BUTURLIN. 59, — — Le Gerfaut d’Altai. Alauda, 1933, p. 132—166. 56. — — Jelenkori solymász és ragadozó madár elnevezések Orosz-Turkesztanban Beiz- und Raubvogelnamen in Russisch-Turkestan. Lit, 1934 november 9 és. december 2. 57. DEPPE ADOLF : Beizjagd mit dem Adler. Die Beizjagd. Neue Folge No. 1, 1925, p. 3—1. 58. DOMANIEWSKY J.: Lengyel solymászat a multban. Einstige Beizjagd in Polen, Lit. 1028, március 14, és április 28. Dombrowski E. R.: L. HICFELT. 59. DONALD C. H.: The birds of prey of the Punjab. Journal of the Bombay Nat. Hist. Soc. XXVII, 1921, p. 292. 60. DUBA A. A solyinészut és története. Vadüsz, XI, 1933, V. szám p. 6—8. 61. EGY GAZELLAVADASZAT (anonym). Vadaszujsäg, I, 1879/80, p. 68. 1935/38} MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 341 9 = 63. 64. 65. 66. 67. EGY GAZELLAVADASZAT PERZSIABAN (anonym) Vámbéry Armin utleiräsäböl. VadAsz- ujság, I, 1879/80, p. 5 ENGELMANN Fritz: Die Raubvögel Europas. Neudamm 1928. — — Atzungsfragen. Deutscher Falkenorden. Jahrg. 4, 1931, Heft 1. EGERVÁRI : Az czredévi vadászati kiállitás érdekében. Vadészlap, 1894—99, 115— 118. (Dr. SZALAY BELA forräsutaläsa). FABIAN JÓzsEF : Természethistoria gyermekeknek. RAFF Gy. K. nyomán. Veszprém 1799. F. B.: Die Bcizjagd unter Friedrich Wilhelm I. Deutscher Falkenorden Jahrg. 2. 1929, Heft 3. FINÁLY H. L.: Besztercei Szószedet. . FINGER J.: A jelenkori török solymászatról. — Uber die heutige Beizjagd in der Türkei. Lit. 1935, március 1. . FORGÁCH JANos gróf: (Egy öreg vadász) : Magyar-Német, Német-Magvar Vadász- műszótár, Budapest, 1875. . FòLpI JANos: Természeti História a Linné szisztémája szerint. Pozsony, 1801. . FRAKNÓI ViLMOS: IT. Lajos udvartartása. Budapest, 1878, p. 37. . FREDERICUS II. IMPERATOR: Relique librorum Frederici II. Imperatori de arte venandi cum avibus cum Manfredi regis additonibus. Német forditäsa : SCHÖPFER H. Des Hohenstaufen Kaisers Friedrich II. Bücher von der Natur der Vögel und der Falknerei mit den Zusätzen des Königs Manfred. Berlin, 1896. 73. Fusz PAL: Ofchértò vidéke ragadozó madarainak jelenkori elnevezései. — Raub- vogelnamen in Ofchérté. Lit. 1928, március 6. 74. GESNFR KONRAD: Historiae Animalium. Liber III. qui est de Avium Natura 86. Zürich, 1555. . GHIGI ALESSANDRO : Olasz ragadozó madarnevek. — Italienische Raubvogelnamen. Lit. 1932, II, 5. . GOMBOCZ ZOLTÁN : Régi török jövevenyszavaink. Magyar Nyelv. III, 1907, p. 366. — — Die bulgarisch-türkischen Lehnwörter in der ungarischen Sprache. Hel- einki, 1912. — — Arpidkori török szemelyneveink. Magyar Nyelv. X, 1914, p. 241, 293. — — A magyar öshaza és a nemzeti hagyomány. Nyelvtudományi Közlemények. XLV, 1917-20, p. 184—194. . Groot J. J. M.: Die Hunnen der vorchristlichen Zeit. I. Teil, 1921. . GROSSINGER J. B.: Univ. Hist. phys. regni Hungariae. Pars II. Ornithologia. Pozsony és Komárom, 1793. . GYŐRFFY ISTVÁN : Nagykunsági krónika. Karcag, 1022. . GYULAI GYÖRGY (GY. GY.): A solymászat régente ós manapság. Vanne XXVIII, 1907, p. 436—439. — — Sélymokrol és solymäszatröl. Vadäszlap, XXIX, 1908, p. 235—237. È HALLER C.: Ochota s Szokolami i Jasztrebani. Szentpétervár, 1885. (Orosznyelvü kiadvány — russisch.) Vadászat sölymokkal és héjdkkal. HARTING, p. 189. nvo- mán idézve HAMMER-PURGSTALL JOSEF Freiherr v. : Falknerklee : bestehend in drei un- gedruckten Werken über die Falknerey naehmlich das Falkenbuch aus dem . Türkischen ; lerakosophion das ist die Habichtelchre aus dem Türkischen ver- deutscht ; und Kaiser Maximilians Handschrift über die Falknerey. Pesth. 1840, 87. HANAK JÁNOS : Magyar Ällatnevek gyüjteménye, 1848. (Nem használhattam, mert seholse találtam s éllitélag nem is került kiadásra. Azért emlitem, hogy tovább. kutatását ajánlhassam). 342 SCHENK JAKAB [Aquila 88. — — Az állattan története és irodalma Magyarországon, Kiadta PÓLYA J., Pesti 1849. 89. — — Az Emlősök és Madarak képes Termeszetrajza. Pest, 1853. 00. HANKÓ BÉLA : A hajdani Alföld ösi állatvilága. Budapest, 1033. vi. Hanusz ISTVÁN : Hazai történetünk állatregéiből. A Természet. V. évf. XIII. szám, 1002, p. 4. . 92. HARTERT E.: Die Vögel der paläarktischen Fauna. Band 1—III. és Niue I, Berlin, 1910—1923, Ergänzungsband. 1032 —38. 03. — — Uber die Falkenjagd. Deutscher Falkenorden. Jahrg. 1. 1028. Heft 5. 04, HARTING J. E.: Bibliotheca Aceipitraria. A Catalogue of Boocks ancient and modern relating to Falconry. London, 1891. 95. Hajek A.: A ragadozó madarak népies elnevezései Kálmáncsa (Somogy m, ) vidékén. — Raubvogelnamen in Kalminesa. Lit. 1928. mäjus 25, 06, HERMAN OTTO: Suskeselyi cs keselyù, Terindezettud. Közlöny. 1X, 1877, p. 177, 97. HEUGLIN M. T.: Ornithologie Nordafrikas. Cassel, 1860. US. HICFELT EBERHARDUS : Aucupatorium Herodiorum. Eine deutsche Abhandlung über die Beizjagd wus der ersten Haelfte des 15. Jahrhunderts. Nach der. einzig erhaltenen Handschrift dem Cod. MS, Nro 2547 der K. K. Hofbibliothek zu Wien zuin erstenmale herausgegeben, eingeleitet und commentlert von ERNST RITTER von DOMBROWSKI, Wien, 1886. 99. HorrLösy I.: Turul cikk. Pesti Hirlap. 1914. 110. szám. 100. HÓMAN BÁLINT és SZEKFÜ GYULA: Magyar Történet. I. kötet. vena 200/a.. — A magyar Hun-hagyomany és Hun-ionda. Budapest, 1925. 101. HORVÁTH GÉZA: Kaukázusi solymaszat. Urania, IL. kötet, p. 79. 102. — — Sólyomvadászat a Kaukázusban. Előadás a Termeszettud. Társulat ällat- tani értekezletén 1894. okt. 11. Természettud. Közlöny, 1895, p. 48. 103. — — A honfoglaló magyarok terınöszetrajzi ismeretei. Termeszettud. Közlöny, 1896, p. 519. 3 104. HUSZÁR IMRE: Solymiszat és gazellavadaszat Egyptomban. SPONY urtól, Halim pasa főlovászától eredő forrás megnevezése nélkül leadott cikk forditàsa, Vadász és Versenylap, IIT, 1858, p. 308, 324. 105. ILLYÉS TIBOR : A ragadozó madarak jelenkori elnevezései Szováta vidékén. (Maros. Torda m.) -- Raubvoglnamen in Szovata, Lit. 1928, TIT. 13. i 100. JERNEY JÁNOS : Nyilt level Petényi János Salamonhoz, Uj Magyar Muzeum, 1850, p. 255, 256. 107. — -— Magyar nyelvkinesek Arpddsk korszakából. Pest, 1865. 108. JOHANSEN H. : Falco rusticolus szibériai előfordulása és elnevezése. —- Vorkommen und Namen von Falco rusticolus in Sibirien. Lit. 1928. III. 19. 109. JUNGKLAUS FRIEDRICH: Vorderasien. Die Beizjagd. Neue Folge, 1025, Heft 1, p. 10, Heft 2, p. 18. 110. — — Nachtraege. Die Beizjagd. Neue Folge, 1930, Heft 2, p. 30. 111. — — Wie kann ein Vogelname zugleich ein menschlicher Name sein. Die Beizjagd. Neue Folge, Heft 2, p. 26. 112. KapAczy ERNŐ: A ragadozó madarak jelenkori elnevezései Bereg megyében. — Raubvogelnamen in Bereg. Lit. 1928. III. 21. 113. KARÁCSONYI: A magyar nemzetségek. III. kôtet., 19501, p. 116. 114. KÉKESSY LÁSZLÓ: A magyar vadász kézikönyve. Budapest, 1925. 115. — — A Ráró elnevezéséről. Levél, 1928. II. 29. 116. KÉZAI SIMON: Magyar Krónikája Flórián kiadása nyomán kiadja CsÁSZÁR MIHÁLY. Budapest, 1901. 1935/38] MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK 343 117. 118. 119. KIRÁLY IVÁN : A ragadozó madarak jelenkori elnevezései Csorna vidékén, — Raub- vogelnamen in Csorna. Lit. 1928. III. 16. nemeskéri Kiss GÉzA : Solymászat Magyarországon. Nimród-Vadászujság, 1931, p. 339—341. — — — Sólyomfogás. Nimród-Vadászujság, 1931, p. 451—453., 491—493. 119/a. — — — Falknerei in Ungarn. Deutscher Falkenorden. Heften 4, 1937, p. 20—22, 120. Kiss ISTVÁN: Természetes ábrázolás az 1526. év előtti magyar cimereken. Buda- pest, 1904. . KLEINSCHMIDT O.: Falco Hierofalco. Berajah, 1923. — — Falco Palumbarius. Berajah, 1923. . Kossanyı BÉLA: Az uzok és komänok történetéhez a XI--XII. században. Századok, 1923—24, 9, 519. (DR. RAsonyı L. forràsutalàsa.) . KovAcs IMRE: Level családi címer ügyben. 1932. VI. 23. . KovAcs NÁNDOR : Betürendes névmutaté Wenzel Gusztáv Ärpädkori uj okmany- tärähoz. Budapest, 1889. . KovATs MIHÁLY: Häromnyelvü természettudomanyi fejtö müszötär. Buda, 1845 — 46. . KREITH BÉLA gróf: Töredékek a régi és ujabbkori vadászat történetéből, Vadäsz- ujság, I. 1879—80, p. 2. . KRENEDITS FERENCZ: Madaraink az öskori népek hitéletében, A Természet, IV, XXIII. szám, p. 4, 1901, — — Állatok regevilága. Budapest, 1901, Mutatväny : Magyar Erdéz, 1901, évf., 5. én 6. szám. . KRESZNERICS FERENCZ: Magyar Szótár. Buda, 1831—32. . KREYENBORG HERMAN: Zum Problem der Beizjagd bei den Hunnen. Die Beizjagd Neue Folge, No. 1, 1925, p. 9, 10. 2. — — Ein Nachwort zur Falknereitagung in Meppen. Münsterischer Anzeiger, 1930. évf., május 4. száma. 3. — — William Brodrick und seine Raubvogelbilder. Deutscher Falkenorden. Jahrg. 1931, Heft. 3. . KUMMERLOWE H. und NIETHAMMER G.: Beizjagd im nördlichen Kleinasien. Die Gefiederte Welt. 1935, p. 41-42. . Kuun GÉZA gröf: Relationum Hungarorum cum oriente gentibusque orientalis originis historia antiquissima. Claudiopoli I. 1892, II. 1895; . NAGAMICHI KURODA : Birds of Fujiyama. Tokyo, 1936. 7. LAAGE A. E.: Uber die verschiedene Veranlagung von Horstgeschwistern des Wanderfalken. Deutscher Falkenorden. Jahrg. 4, Heft 3. 138. LAKATOS KÁROLY: Magyarország nappali orvmadara. Szeged, 1882. 139. — — Tiszamenti madärnevek. A Természet, 1897—98. IV. szám, p. 7—9. 140. — — Szárnyas zsiványok. A Természet, 1900. IX. szám; p. 7. . — — Magyarország orvmadérfaunéja. Budapest, 1910. 2. Liszti LÁSZLÓ : Magyar Mars. Bécs, 1653. 3. Lovassy SANDOR: Ragadozó madaraink magyar elnevezései. Természettud. Köz löny, 1887, p. 283—290, 327—335. . — — Magyarország gerinces éllatfaunéja. Budapest, 1927. + MACHIDA HIsANARI: Taka Gari Ichiran (A survey of. Falconry illustrated, 1868). HARTING nyomán. . MACPHERSON H. A.: A History of Fowling. Edinburgh, 1897. + Mapardsz GYULA : Magyarotszig madarai. Budapest, 1899—1903. + MAGYAR NYELVTORTENETI SZÓTÁR. : I. kötet 1890, IL kötet 1891, III. kötet 1893. MAGYAR OKLEVÉLSZOTAR |. SZAMOTA. RW eae SCHENK JAKAB {Aquila 149. Maxkrizi Au L’Aspas: Histoire- des Sultans Mamloucks. Traduit par QUATREMERE. I, 1837—41, p. 90—95. 150. Marco PoLo : Reisen des Venetianers Marco Polo, bearbeitet von Dr. Hans LEMKE. Hamburg, 1907. 19 — — utazásai, |. BRÖZIK. 151. MARTON JÓZSEF: Német-Magyar és Magyar-Német Lexikon. Bécs, 1807. 152. — — Lexicon trilingve. Bécs, 1823. 153. MATARACI MEHEMED: Rize vidékének ragadozó madarai török elnevezéseiròl, — Türkische Raubvogelnamen aus Rize. Lit. 1935, III. 20. 153'a. MEHELY Lajos: A magyarság multja, jelenc és jövője. A Cél, 1926. evi., p. 269. 154. MELICH JÁNOS: A gyöngyösi latin-magyar szötärtöredek. Budapest, 1898. 155. — — A brassói latin-magyar szötärtöredek. Budapest, 1905. 156. — — Szikszai Fabricius Balázs latin magyar szöjegyzeke 1590-böl. Budapest, 1906. 157. — — A magyar »zötärirodalom. Budapest. 157/a, — — Levélbeli közlések. — Briefliche Mitteilungen. 158. MENZBIER M. A.: Ornithologie du Turkestan. Moscou, 1888—1893, 159, — — Ptici Rosszij. (Oroszország Madarai) II. Moszkva, 1895. 160. — — Ouvres posthumes de le DR. N. A. SEWERTZOW. Zwei neue oder mangelhaft bekante russische Jagdfalken. Nouv. Mémoirs de la Soc, Imp. des Nt. de Moscou, NV. 1855, p. 69—83. 180/a. — — Ornith. du Tourkestan. Moscou 1888. MEYERSBERG A. Reise nach Russland, L. ADELUNG. 161. MicHELL E. B.: Art and Practice of Hawking. London, 1900. 162. MiskoLezi GASPAR: Egy jeles vadkert. Frantzius Farkas nyomán. 1765. 163, MITTERPACHER Lajos: Comp. Hist. Nat. Buda, 1799, MOHAMED EL BARDZSINI: Biz Namé. (Török solyınaszkönyv). 1. HAMMER P, 164. MOLNAR ALBERT szenci : Dictionariuin Ungaro-Latinum. Norimberga, 1604, 111, bőv. kiadás Heidelberg, 1621. 165. MURMELIUS : Latin Magyar Szojegyzék 1533-böl. A schwazi ferencrendi kolostor. ban örzött egyetlen példányból közzétette SZAMOTA ISTVÁN. Budapest, 1896. 166. MULLER BARON J. VON: Der Jagdfalke und die Falkenbeize, Journal f. Ornith, 1856, p. 497—502, 1857, p. 169—174. 167. MÜLLER-RÖDER : Die Beizjagd und der Falkensport in alter und neuer Zeit. Leipzig, 1906. 168. NAGY GÉZA : Bevezetés a vadászat történetéhez. Az 1896-diki országos kiállitús történelmi főcsoport hivatalos katalógusa. III. füzet, Budapest, 1896, p. 5—19. 169. NAGY GYULA: A Turulröl. Turul, 1853, p. 29—33. 170. NAGY JENŐ: A solymáúszatról. Nimród-Vadászujság, 1931, p. 484—485. 171. NAGY LÁSZLÓ : Nyiregyháza vidéke ragadozó madarainak jelenkori elnevezései. Ungarische Raubvopelnamen in Nyiregyhaza. Lit. 1928. III. 11. 172. NAMIK HÜSSZEIN : Kitabi Oorgud. Körösi Csoma Archivum. II, p. 124. NASZR EDDIN solymászkönyve |. PHILLOT. 173. NAUMANN FRIGYES : Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas. Neu herausgegeben von Dr. R. HENNICKE. Bd. V. Gera, 1899. 174. NEMETH GYULA: A honfoglaló magyarság kialakulása. Budapest, 1930. 175. — — Nyelvtudomanyunk és a tôrténetiräs. DR. HOMAN BÁLINT. A magyar történet. iräs uj utjai. Budapest, 1931, p. 365—396. 176. Niciri: Kobushi shuji taka no zusan. (The Fist: or Figures with Descriptions of 48 kinds of Hawks. 1710, HARTING nyoman, p. 213. 1935/38) MAGYAR SOLYMASZMADARNEVEK : 345 190. 101. 192. 193. 194. 195. 196, 197. 198. 199. ‘200. 201. NOMENCLATOR Avium Regni Hungariae. Magyarország Madärfajainak Elnevezései, Összeállította a Magyar Ornithologiai Központ. Budapest, 1898. . NOVÁK DEzSŐ : A tatai solymászatról. Levél, 1928. IIT. 16. ODESCHALCHI ZORÁD herceg: Egy és más a solymásznatról hazánkban a mai idök- ben. Vadászlap, 1802, p. 219. ODESCALCHI MIKLÓS herceg: Level a tuzséri solymászatról. 1931. XI..10 és 1932. I. 10. + OKLEVELSZOTAR-POTLEK. + ORBÁN BALÁZS : A Székelyföld leirása. I—V, 1868—71. . ORTVAY TIVADAR: Pozsony megye állatvilága. Pozsony, 1902. + PAK DIENES : Vadászattudomány. I-II, Buda, 1829. . Pats Dezs6: Régi szemölyneveink jelentéstana. Magyar Nyelv XVIII, 1922, p. 30. . PALLAS PETER: Sammluny historischer Nachrichten über die mongolischen Völker- schaften. St. Peterburg, 1776, p. 147. PArız PÁPAI FERENCZ: Dictionarum Hungarico-Latinum, Lőcse, 1708, Bop-féle bovitett kiadás, Szeben, 1767. . PERGER A. : Zur Geschichte der Falkenjagd. Sitzungsberichte d. phil. Classe d. k. Akad. Wien, XXXI, p. 352—392. PESTHY GÁBOR: Nomenclatura sex lingvarum. Bécs, 1538, 1550, 1561, 1568. PETÉNYI J. S. I. CsòRGEY: Madártani Töredékek. À — — A solyomrél és sölymäszatröl. Akadémiai székfoglaló. 1848. Nem jelent meg. Kézirata eddig nem keriilt eld. Petis De LA Croıs : L. SEREFEDDIN. Peus Fritz: Beobachtungen an einem Beizhabicht, Die Beizjagd, Neue Folge, No. 2. 1930, p. 19. PFEIFFER M. A.: Falkenbeize in der Geschichte. Falken über uns von Vietinge hoff-Riesch. Berlin, 1937, p. 9—22. PHILLOTT D.C. : The Baz-Nama-Yi Nasiri. A Persian Treatise on Falconry. Lon- don, 1908. TAYMUR MIRZA 1842-ben litografält perzsa nyelven megjelent solv- mäszati munkájának angol forditäsa és tudományos kommentálása. PLESKE TIVADAR: Übersicht der Säugetiere und Vögel der Halbinsel Kola. Thei- II. Vögel und Nachtrüge. St. Peterburg, 1886. — — Birds of the Eurasian Tundra. Boston, 1928. POTLEK AZ OKLEVELSZOTARHOZ. Pray Gyorcy : De institutione ac venatu falconum libri duo. Perillustrium Reve- rendorum, Praenobilium, Nobilium ac Eruditorum, Dominorum, Neo-Bacca- laureorum Honoribus Dicati Cum in Alma et Celeberrima Universitate Tyrnaviense, Promotore P, R. Andrea Schmidthauer e Societate Jesu AA. LL, et Philosophiae Doctore ejusdemaue Professore Ordinariv Philosophiac Laurea ornarentur, Anno, RAcz BÉLA: Szerep biharmegyei község ragadozó madarainak jelenkori elnevezé- sei. — Ungarische Raubvogelnamen in Szerep. Lit; 1928. TIT. 22. RADDE Gustav: Ornis Caucasica. Kassel, 1884. RADLOFF VILMOS : Versuch eines Wörterbuches der Türk. Dielckte. 1888. RADVANSZKY BELA báró : Magyar családólet és háztartás a XVI. és XVII. század. ban. I. Budapest, 1896. Réz ENDRE: Diósjenő vidéke ragadozó madarainak jelenkori elnevezései, — Ungarische Raubvogelnamen in Diósjenő. Lit. 1928. III. 9. RODICZKY JENŐ: A hazai vadászat multjából és jelenéből. nen 1902. Solye mäszat, p. 15—22. 340 SCHENK JAKAB Aquila 202. Rousim Giza : A kuzár nagyfejedelem és a turulmonda, Ethnographia. XXVIII. 1917, p. 58 etc. 203. Ross Denison: A polyglott List of Birds in Turki, Manchu and Chinese. Mem. Asiatic Socity of Bengal. Vol. II. No. 9, 1909, Calcutta. Rusruquis W. L. Brozix. 204, RUDRADEVA of KUMAON : Raja Syinika Sastra, or a book on Hawking in Sanskrit. Calcutta 1910. Edited with an English. Translation by Mahemahopadahyava Haraprasada Shastri. © 203, RUSSLAND im 17-ten Jahrhundert. Das Ausland 1829. évf., 37. szám. 206, SANDOR ISTVÁN : Toldalék a magyar deák szökönyvhöz. Béts, 1808. 207. SÁRKÁNY J. F.: A héja (Astur) betanitäsa. Vadász és Versenylap, 1868. XII. évf. p. 405—407. 208. SHAW R.: Reise nach der Hohen Tartarei. Jena, 1872. 201. ScHEDIus Lajos: Etwas über Konig Ludwigs I. Jagdlieberey. Aus einer Hand- schrift der k. k. Hofbibliothek. Literarischer Anzeiger aus Ungarn vom Jahre 1799, p. 65. i 210. SCHENK JAKAB: Hosszucletü gem. Aquila 1923,24, p. 303—304. 211. — -- A solymiszat Magyarországon. BREHM: Az Allatok Viläge. Uj Kiadás X. kötet. Madarak. Budapest, 1929, p. 138—140, — -— L. ZEYK M. Erdély Madarai. 212. SCHLÄGLI Magyar Szojegyzék. Kiadta SZAMOTA ISTVÁN. Budapest, 1894. 213. SCHLEGEL G. et VERSTER de WULVERHORST : Traité de Fauconnerie. Leiden et Düsseldorf, 1844—1853. 214. — — Levele Petenyi S. J.-hoz. Leyden, 1853. okt. 10. PETÉNYI levelezése aM. K. Madärtani Intézetben. 215. SCHLIEBEN THASSZILO grof: Die Falkenbeize in der Sage der Mark Brandenburg: Deutscher Falkenorden. Jahrg. 2. 1929, Heft 3. 215/a. SCHLÜTER W.: Über die Falkenerei bei den Arabern, Deutscher Falkenorden, 1938, p. 33-34. 2 215/b. SCHMIDT H.: Die Terminologie der deutschen Falknerei. Freiburgi /Br, 1904. SCHMIDTHAUER ANDRAS: De institutione ac venatu falconum. 1. PRAY. 216. SCHNETZ: Etruskische Raubvogelnamen. Die Beizjagd Heft II, p. 25. 217. ScuLLy J.: A Contribution to the Ornithology of Eastern Turkestan. Stray Feathers, IV. 1876, p. 41 —205. 217/a. SEBESTYÉN Gy. A magyar honfoglalás mondéi. Budapest 1004—05. 218. SEREFEDDIN ALI: Histoire de Timur Bee connu sous le nom du Grand Tamerlan, Empereur des Mongols et Tartares. Traduite par PETIS de la Cros. II. Delft. 1723. 219. Sip MOHAMED el MANGALI: Traité de Venerie. Traduit de l'Arabe par FLORIAN PHARAON. Paris, 1850. 219. SIKLÓSSY LÁSZLÓ: A magyar sport ezer éve. Budapest, 1927. 20. SOLYMASZAT (anonyin): Lapok a loväszat és vadászat köréből I. 1857. p. 378. 1. SOLYMASZAT (anonyin): Vadäszujsäg, I. 1879/80., p. 226—227. 22. SOLYMASZAT és Vadászat az Issyk-kul partjain. (anonym). Mutatvany ALMASY GYÖRGY : Vändorutam Ázsia szivébe címü művéből. Magyar Erdész, 1905, p. 49—51., 69 —72., 58—90, 223. SOLYMASZAT Verzsiiban (anonym). DUHOUSSET E. francianyelvü levelének. fo:di. tása a kurdisztáni válinál tett látogatásáról. Vadász- és Versenylap, V. 1861, p. 38. . SOLYMASZAT Szabolcs vármegyében (anonym). Vadászlap, 1904, p. 110. 5. SÓLYOMVADÁSZAT Compiegnében (anonym): Vadász- és Versenylap, 1868, p. 348—441. 1936/38] MAGYAR SOLYMASZMADÄRNEVEK ; 347 226. SÓLYOMMAL VADÁSZÓ BERBER FŐNÖK (anonym): Képes Vadászujság, I. 1880, p. 38. Szöveggel kisért kép. 227. SOMLYÓDI ISTVÁN : Turulmadár-Darumadár. Szeged, 1914. 228. STEGMANN B.: Die Vögel Südosttransbaikaliens. Annuaire du Musée Zoologique de I’ Acad. des Sciences. Tom. XXIX, 1928, Leningrad, 1929, p. 83—242. Tab. IV—IX. 229. STRAHLENBERG PH. J.: A Histori-geographical Description of the North and Eastern part of Europe and Asia but more particulary of Russia, Siberia, and Great Tartary, both in their ancient and modern state. Written originally in High German by Mr. Philip John von Strahlenberg a Swediah officer, thirteen years captive in those parts. Now transläted into English. London, 1736. 229/a SwAEN A.: Enkele Mededeelingen omtrent de Valkenjacht. Kon. Outheidkundig Genootsch. Amsterdam, 1925, p. 25. : 230. SzABÓ Dezs6: II. Lajos király udvartartása. i . 231. SzaBoLcs : A »ölyomfajtäk és történeti multjuk. Vadäszlap, 1912, p. 167., 168. 232. SZALAY BELA: Levelei a régi magyar solymäszati hivatalokról, sélyomelnevezésekrol és magyar solymäszati forräamüvekröl. — Briefliche Mitteilungen über die ein. stigen ungarischen Falkner-Institutionen, Falken-Namen und Quellenwerke ücbr die ungarische Falknerei. 1928. február 18. és 1932. február 18. 233. — — Bölömbika. Vasi Szemle, II. 1935, p. 405. SZAMOTA ISTVAN: Schlägli Szöjegyzek. L. Schlagli. — — Murmelius Szöjegyzck. L. Murmelius. | 234, — — Magyar Oklevölszötär. Budapest, 1902—1906. 235. SZENTGYÖRGYI JÓZSEF : A legnevezetesb természeti dolgok enmereti. Debrecen, 1803, 236. SzmApy ZOLTÁN : Régi magyarok állat személynevei. Természettud. Közlöny, 1932, p. 35. 237. SZILÁGYI —PAULER: A magyar honfoglalás kutföi. 238. Szı.y KALMAN: A honfoglaló magyarok természetrajzi ismereteiről. Természete tud. Közlöny, 1898, p. 571. 239. SZUSKIN PÉTER: Levél az orosz solymászatról ós a sólymok jelenkori orosz elneve- z6seiröl. — Briefliche Mitteilung über die Falknerei in Russland und russische Falkennamen. Leningrad, 1928. február 15. 240. TAKACUKAZA = TAKATSUKASA herceg: Level a ragadozó madarak japán elneveze- seiről. — Japanische Raubvogelnamen. Lit. Tokyo, 1933. 241. TAKÁCS SÁNDOR: A magyar solymäszat. Budapesti Szemle, 1914, p. 321. 242. — — Rajzok a török világból. III. kötet. Budapest, 1917. 243. TATos Lajos: Level a jelenkori török solymäszatröl. — Briefliche Mitteillung über die derzeitige Falknerei in der Türkei. Ankara, 1935. III. 12. 244. TAUSCHER BELA: A ragadozó madarak jelenkori elnevezései Kôszeg vidékén. — Ungatische Raubvogelnamen in Köszeg. Lit. 1931. | TAYMÜR MIRZA perzsa solymäszkönyve. L. PHILLOT. 245. THALLOczY Lajos: Egy XVI. századbeli magyar sportsman. Századok, 1881. 246. THIENEMANN F. A.: Kritische Revision der europäischen Jagdfalken. Rhea. I., 1846, p. 44—98. 247. THIENEMANN J. Rossitten. Neudamm 1930. Die Falknerei p. 303—332. 248. — — Persönliche Erfahrungen über die Beizjagd. Deutsche Jagerzeitung. Bd., 83. No. 21. 249. THURY Jözser: A Turulmadér. Turul IV, 1886, p. 124—126. 250. TICEHURST : On the Birds of Central and Eastern Arabia. The Ibis, 1925, p. 25. 261. 262, SCHENK JAKAB {Aquila TOLDY FERENCZ : Gydszbeszéd Petényi Salamon felett. Uj Magyar Muzeum. 1855. II. kötet. 5 . VAJDA Péter: Az Állatvilág. Cuvier után. Buda, 1841, VöGELE H. H.: Die Falknerei, Neudamm, 1931. . WALLER RENZ: Praktische Ausübung der Beizjagd. Deutsche Jàgerzeitung. Bd. 90, p. 76—81, 106—108. — — Welches Wild beizt der moderne Falkner ? Deutscher Falkenorden. 2. Jahrg. Heft 1 und 2, 1929, < WESTPHALEN Graf. von: Die Beizjagd mit dem Habicht. Deutsche Jàgerzeitung. Bd. vl, 1928, p. 201. WILHELMY A. Hochbulgarien. Schriften d. Geogr. Inst. d. Universität Kiel, Bd. IV, 1935, p. 160. Dr. BURESCH I. közlése. — Mitteilung von Dr. J. BURESCH. . WoBoRzIL J. W.: Beitrag zur Naturgeschichte des Raroh, Falco lanarius Pall. Rhea I, 1846, p. 39—43. . Wopzickt KÁZMÉR gróf: O Sokolnietwie i ptachach myslwskich. Warszawa, 1858. Lengyel solymäszat. DOMANIEWSKI közlése. — Falknerei in Polen, Mitteilung von J. DOMANIEWSKI. ; . ZEVSIN : Szoversenniji Eger, 1779. (A tökéletes vadász.) Orosz solymäszatra vonat- kozó orosznyelvü munka. HARTING nyomán. ZEYK MIKLÓS : Erdély Madarai. ZEYK hátrahagyott kéziratai alapján kiadta SCHENK J. Aquila, XVII, 1920. ZicHy ISTVÁN gróf: A magyarság ostérténete és műveltsége a honfoglaläsig. Buda: pest, 1923. 1985/38) UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 349 Ungarische Beizvogelnamen. Von JAKOB SCHENK. I. TURUL — ZONGOR — KERETSCHEN. Mit 1 Farbtafel und 5 Textabbildungen. Einleitung. Diese drei Beizvogelnamen sind aus dem magyarischen Sprach- sohatze entnommen. in der internationalen Vokalisierung heißen die- selben Toghrul — Schonkar — Kretschet. Alle drei \Vörter sind die Namen weltberühmter Beizvögel. welche durch die Geschichtschreibung bis auf unsere Tage erhalten geblieben sind. Die Vogelnamen Turul und Keretschen sind darüber hinaus auch sehr bedeutsame Denkmäler der magyarischen nationalen Überlieferung, weil sie infolge ihrer welt- geschichtlichen Zusammenhänge der magyarischen Urgeschichtsforschung sehr wertvolle Daten zu liefern imstande sind. Kein Wunder also. daß sich die hervorragendsten Vertreter der magyarischen Sprach- und Ge- schichtsforschung mit diesen drei Vogelnamen eingehend befaßt haben. einesteils zur Ermittelung ihres sprachlichen Ursprunges. andernteils zur Klärung der Artzugehörigkeit und Verbreitungsgebiete dieser Vögel. um dann durch Zusammenfassung aller dieser Daten Beiträge zu sam- meln zur Erforschung der Urheimat der magyarischen Nation. Unter diesen wissenschaftlichen Arbeiten verdienen die Abhandlungen von ZOLTAN GOMBOCZ (76—79) besondere Beachtung. weil sie ein derart reiches sprach- und geschichtswissenschaftliches Quellenmaterial um- fassen, wie es die Vogelforschung, als die zur Klärung dieser Vogel- namen in erster Linie berufene Wissenschaft. nur unter großen Schwic- rigkeiten und zweifellos nur lückenhaft hätte zusammentragen können. Der scheinbar natürliche und selbstverständliche Vorgang wäre der gewesen, daß die Vogelforschung feststellt. welche Vogelarten die verschiedenen Völker zu den verschiedenen Zeiten mit diesen drei Namen bezeichneten, welches die naturgeschichtlichen Eigenschaften dieser Vögel waren, welche Gebiete sie tiergeographisch bewohnten. welche Rolle sie im Leben der Völker spielten, — damit die Sprach- und Geschichtsforschung im Besitze dieser Daten die weiteren Unter- suchungen fortsetzen bezw. abschließen könne. | Die Sache nahm nun gerade den umgekehrten Verlauf. Daß aber trotzdem der soeben gezeichnete Entwicklungsgang der natürliche war. beweist die Tatsache, daß die ornithologische Forschung, die in Unkennt- 350 JAKOB SCHENK . [Aquila nis der durch die Sprach- und Geschichtsforschung gelieferten Daten eingeleitet wurde, nicht imstande war festzustellen, auf welche Arten sich die drei Vogelnamen bezogen. Im Laufe der vor Erforschung. der sprach- und geschichtswissenschaftlichen Daten entstandenen ornitholo- gischen Erklärungs- bezw. Identifizierungsversuchen behauptete sogar OTTo HERMAN (96), daß der Turul mit dem Geier identisch sei. Hätte er aber die auf den Turul bezüglichen geschichtlichen Daten ogusischen, persischen. türkischen und tatarischen Ursprungs gekannt, denen zu- folge die genannten Völker mit diesem Namen ihren hervorragendsten. höchstgeschätzten Beizvoge! bezeichneten, dann wäre er ganz sicher zu einem anderen Resultate gelangt. Schon eingangs habe ich erwähnt, daß auf Grund der Ergebnisse der Geschichtsforschung jeder dieser drei Vogelnamen die Bezeichnung des zu seiner Zeit und in seinem Gebiet hervorragendsten und geschatz- testen Beizvogels war. In Verbindung mit den türkischen Völkern Mittelasiens. später mit den Tataren und Rußen haben diese Voge!- namen eine geradezu weltgeschichtliche Bedeutung erlangt. Und gerade ‘ dieser weltgeschichtlichen Rolle verdanken wir die Daten, mit Hilfe derer die Vogelforschung feststellen kann, auf welche Arten sich diere aus grauer Vorzeit bis auf unsere Tage erhalten gebliebenen Vogel- namen beziehen. Die Zahl der hervorragenden Beizvögel ist in der Tat so gering, ihre Bedeutung für die Beizjagd durch ihre Naturgeschichte so genau und unmißverständlich bestimmt, daß sich bei der Feststellung ihrer Artzugehörigkeit nur ganz unbedeutende Unterschiede ergeben können. Der Fehler lag eben dort, daß nur ein verschwindend kleiner Teil der Quellen sich mit der Naturgeschichte dieser drei Beizvögel befasste. ein Umstand, der die erfolgreiche Forschung in hohem Maße beein- trächtigte. Aus meinen folgenden Ausführungen wird sich ergeben, daß von den drei Beizvogelnamen sich zwei u. zw. Zongor*) und Keretschen auf ein und dieselbe Vogelart, den Gerfalken beziehen. während Turul mit dem Altai-Gerfalken identisch ist. Dieser Umstand bewog mich, diese drei Vogelnamen gemeinschaft- lich zu behandeln, obwohl der Name Zongor in der nationalen Tradition nicht vorkommt. Ihre in der Vogelwelt einzig dastehende weltgeschichtliche Rolle können wir nur dann entsprechend verstehen und würdigen, wenn wir die Bedeutung der Jagd und damit zugleich der Falknerei bei jenen Völkern kennen, bei welchen diese Vogelnamen vorkommen. Um nur *) Z — auszusprechen wie „S“ in Rose, 1935/38) UNGARISCHR BEIZVOGELNAMEN 351 eines der charakteristischesten Beispiele herauszugreifen. erwähne ich, daB im Reiche des DscHINGIS KHAN von den vier höchsten Staatsämtern das wichtigste die oberste Jagdaufsichtsbehörde war, ein Amt. das unserem heutigen Kriegsministerium entsprach. Die Jäger bildeten ganze Regimenter. zu denen auch die Falkner gehörten (86). Unter den Nachkommen DSCHINGIS KHAN’s wurde besonders KUBLAJ KHAN auf Grund der Reisebeschreibungen Marco PoLo's durch seine Jagden bekannt. Den Berichten dieses Gewährsmannes zufolge begibt sich der große Khan alljährlich im Monat März auf die Beizjagd, zu welcher etwa 10.000 Falkner beordert werden. die mit verschiedenen Beizvögeln, etwa 500 an der Zahl. ausrücken (86, 150). Auch die Söhne von DscHincis KHAN veranstalteten große Beiz- jagden. von denen im Folgenden noch die Rede sein wird. Die Jagd, und mit ihr auch die Falknerei. war bei diesen Völkern nicht bloß Zerstreuung, sondern wurde als ein großes Manöver im heutigen Sinne, also als Vorbereitung für den Krieg angesehen. Dementsprechend genoßen bei diesen kriegerischen Völkern die hervorragenden Jagdfalken, die auch eine ihnen an Körpergewicht bedeu- tend überlegene Beute schlagen konnten, als Sinnbilder unbesiegbarer Tapferkeit und hohen Heldenmutes eine fast an Vergötterung grenzende Verehrung. Man ging darin so weit. daß hervorragende Fürsten sich die Namen ihrer besten Beizvögel beilegten. um damit zum Ausdruck zu bringen, daß sie ebenso unberiegbar seien wie die ihren Namen führenden hervorragendsten Jagdfalken. Die Dichtung des Orients ist reich an Vergleichen, in welchen die Tüchtigkeit von Herrschern, Heerführern und Dichtern sowie die Schönheit und Tugend der angebeteten Frauen mit Bildern aus der Falknerei verherrlicht werden (86). Aus der großen Bedeutung und Beliebtheit der Falknerei ist es. erklärlich, daß diese Beizvogelnamen in der Geschichtsschreibung nicht nur bestehen blieben, sondern sich auch in ferne Länder verbreiteten ; denn überall, wohin diese Völker kamen, brachten sie ihre Falken und zugleich deren Namen mit, die letzteren umsomehr, als ja gerade die hervorragendsten Feldherren, Fürsten, Helden und Dichter diese Namen trugen. Die Namensverbreitung der Beizvögel versuche ich auf Karte p. 269 schematisch darzustellen. Es sind daraus die Abstammungs- und Ver- breitungsgebiete der hervorragendsten Beizvögel aller Zeiten — Turul, Zongor und Keretschen — ersichtlich, 80 wie sie sich auf Grund der zur Verfügung stehenden geschichtlichen Daten ergeben. Das Wort Turul stammt aus Turkestan. Von hier gelangte cs nach Kleinasien, Arabien, Persien, Aegypten, — aber in westlicher 352 JAKOB SCHENK {Aquila Richtung unter den europäischen Ländern ausschließlich nur nach Ungarn. Das Entstehungsgebiet des Wortes Zongor erstreckt sich von den Osthängen des Uralgebirges bis zum Altai-Gebirge. Von dort wurde es nach Kleinasien und Griechenland verpflanzt. in südöstlicher Rich- tung nach Indien, in südlicher Richtung nach Persien, Arabien und Acgypten, östlich bis nach Mandschukuo. westlich — nach Europa — aber ebenfalls ausschließlich nur nach Ungarn. Das Entstehungsgebiet des Wortes Aeretschen umfaßt den West- hang des Uralgebirges und die Ufer des Nördlichen Eismeeres in west- licher und östlicher Richtung. In südlicher bezw. südwestliche:' Richtung kommt das Wort als Mitglied des Sprachschatzes nur in Ungarn vor und zwar ungemein häufig und als heute noch lebendes Wort. Es ist eine sonderbare Erscheinung, daß diese drei Vogelnamen von weltgeschichtlicher Bedeutung gemeinschaftlich nur nach Ungarn | gelangt sind. Aber nicht nur darin liegt ihre Bedeutung, sondern auch in der Tatsache, daß sie sich zwischen ihrem Entstehungsgebiete und zwischen Ungarn in keinem anderen Lande einbürgern konnten — wenigstens zeugt keinerlei Urkunde, weder schriftlicher noch münd- licher Art davon. Aber auch über die Grenzen Ungarns hinaus konnten dieselben nicht weiter nach Westen vordringen. Ungarn ist also für die westliche Ausbreitung dieser drei Beizvogelnamen gleichsam die Wasser- scheide, oder besser gesagt die Sprachenscheide, denn kein einziger drang über Ungarn hinaus weiter vor, weder als Personenname, noch als Sachname, auch nicht als Orts- oder Vogelname. Sie finden sich wohl als Zitate. nirgends aber als lebendige oder tote Bestände irgend eines Sprachschatzes. Ungarn ist also ein wundersames Sammelbecken dieser welt- berühmten Beizvogelnamen. Deshalb ist nicht nur vom ornithologischen, sondern zugleich auch vom Standpunkt der magyarischen Urgeschichts- forschung die Frage überaus wichtig und intereßant, wie solches mög- lich war und welche Bedeutung ihm zukommt. Zur richtigen und für die weitere Forschung erfolgreichen Beur- teilung dieser Frage muß zunächst genau festgestellt werden, welche Vogelarten diese Namen trugen, denn nur so läßt sich die Rolle und Bedeutung dieser Vogelarten erfassen und für die ungarische Urge- schichtsforschung verwerten, Es ist dieses keine leichte Aufgabe, und wir müßen auf einem selır langen und mühsamen Wege dem gesteckten Ziele zustreben. 1935/88) UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 353 TURUL — TOGHRUL. Unsere erste Aufgabe ist die Feststellung der Artzugehòrigkeit unserer drei Beizvögel, und wir beginnen die Untersuchung mit dem Vogel Turul, dessen Name am frühesten, im Jahre 1237 im ungarischen Sprachschatze vorkommt und auch eine viel ältere Epoche der magya- rischen Urgeschichte beleuchtet, als die beiden anderen Vogelnamen. Aus dem magvarischen Sprachschatze kennten folgende auf den Vogel Turul bezügliche Daten gehcben werden : 1237. Possessio haer. de Turul (KovAcs N. 125). 1239. Turul filius Chunad Jobagionis in castro Zalad (CzINAR 49). 1247. Turul Albertus praep. (KovAcs N. 125). 1257. Fratres Ord. S. Aug. de Turul (CZINAR 49). 1262, De villa Turul (GoMBocz 77). 1270. Comes Turul (CZINAR 49). 1274. In castro Turul, quo Elisabeth regina captiva tenel-otur ) (CZINÁR 49; SZAMOTA 234.) 1278. Turul Detrie. praep. (Kovács 125). 1282, Banerium guogue regis Ethele, quod in proprio scuto gestare consueuerat, similitudem auis habebat, que hungarice Turul dicitur in capite cum corona. Istud enim banerium Huni ugque ad temporis ducis Geiche, dum se regerunt in com- mune, in exercitu secum gestauere. Ex istie capitaneis Arpad, filius Almi, filii Klad, filii Ugek, de genere Turul, rebus dicior erat, et potencior genere. Dux autem Geycha de genere Turul (KÉZAI 116). 1292. Micael fil Eze de uilla Turul (KovAcs 125; SZAMOTA 234). 1299. De uilla Turul (SZAMOTA 234: GOMBOCZ 77). 1305. Turul, nobilis vir (THURY 249). 1315. De genere Turul Gregorius filius Laurentii (THURY 249). 1345. Contra Laurentium Andream et Turul filius (O. Sz. P. 181). 1353. Demetrius filius Turul (O. Sz. P. 181). 1358. Magister Turul (SZAMOTA 234). Werfen wir einen Blick auf diese 16 Originalaufzeichnungen, unter denen sich auch Wiederholungen finden, dann sind wir — glaube ich — allesamt tief enttàuscht dariiber, daB dieses beriihmte Wort, das nach Kézai. den Namen jenes Vogels bedeutet, welchen ATTILA als Banner auf seinem Schilde führle und welcher der Geschlechtsname der ÄRPADHAUSES war — in dem alten ungarischen Sprachechatze so spärlich vertreten ist. Wir finden dieser Wort hier als Orts- und Personen- namen, im letzteren Falle ala Name von Vornehmen und Leibeigenen, nur als Vogelname kommt es nirgend anders vor als in K£zar’s Chronik. 23 354 JAKOB SCHENK [Aquila Und doch ist gerade das am wichtigsten, daß Kézar das Wort Turul als Vogelnamen bezeichnet. Unsere Enttäuschung wird noch gesteigert durch den Umstand, daß dieses Wort verhältnismäßig spit auftauchte. zum erstenmal erst 1237 (allerdings als Name eines Resitztums, welcher schon viel älter sein könnte), um dann nach kaum 150-jähriger Lebens- dauer spurlos zu verschwinden, Erst nach reichlich 500 Jahren erwachte ‘es durch das Bekanntwerden der Chronik K£zar’s zu neuem Leben. diesmal zwar als sehr volkstümliches Wort, aber doch nur als ein. Abglanz aus der Vergangenheit, als ein erneuerter Begriff, nicht aber als Mitglied des lebenden Sprachschatzes. Dieser Umstand erscheint besonders auffallend, wenn wir an die Vogelnamen , ölyv" = Habicht und , sólvom" = Falke denken, ven welchen der erstere schon 1015. der letztere schon 1055 nuftaucht und beide Namen auch heute noch lebende Bestandteile des magyarischen Sprachschatzes sind. Dieses spärliche und scheinbar unwichtige Vorkommen des Wortes Turul steht aber bei weitem nicht im Einklang mit der großen Bedeu- tung, die ihm auf Grund der Aufzeichnungen KEzar’s mit Recht zu- kommt. Kézars Chronik muß besonders von zwei Gesichtspunkten nus eingehend untersucht werden. Erstens : Mit welchem Recht läßt er das Führergeschlecht der landeserobernden Magyaren aus dem Geschlecht des Turul abstammen ? und zweitens: Weher die Behauptung, daß ATTILA auf seinem Schild den Vogel Turul als Banner führte ? Beide Aufzeichnungen Kézars sind überwältigend. Geradezu fassungslos stehen wir seiner Behauptung gegenüber, daß das Fiihrer- geschlecht der einwandernden Magyaren dem Geschlechte des Turul entstammt. Wir können dabei die Tatsache nicht verschweigen, daß es sich hier im Grunde genommen un dieselbe Art der Namengebung handelt, deren sich schon die Begründer des Seldschükenreiches — TOGHRUL und TSCHAKYR — bedienten, als sie sich die Namen ihrer besten Beizvögel zulegten. Ein unwesentlicher Unterschied besteht darin, daß das ungarische landes erobernde und staatgründende Geschlecht den Namen des Beizvogels als Geschlechtnamen annimmt, während ihn die Be- gründer des Seldschükenreiches als Personennamen gebrauchen, Wieso ? — müßen wir fragen — war alsc auch bei den Magvaren zur Zeit der Landeseroberung der Brauch türkischer Völkerstämme Mittelasiens üblich, daß das Führergeschlecht den Namen des hervor- ragendendsten Beizvogels annahm ? Jawohl, dieser Brauch war nicht nur da, sondern geht sogar auf eine noch viel ältere Zeit zurück ; wurde doch ALMos- nach Kézat der erste Führer aus dem T'urul-Geschlecht- im Jahre 819 geboren. Er lebte also 200 Jahre früher als die Begründer 1935/38] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 355 des Seldechükenreiches, ganz zu schweigen von dem Stammvater der osmanischen Türken ERTOGHRUL, dessen Sohn OsMAN nach dem Ver- fall des Seldschükenreiches das türkische Weltreich begründete. Ich möchte nur nebenbei bemerken. daß von dieser neuen Reichsgriindung die tiirkische Geschichtschreibung eine Uberlieferung bewahrt hat. welche sich als Parallele auch bei der Gründung des Arpadenreiches findet : von OsMAN träumte der Derwisch ABDAL KUMRAL, daß cin Falke sich auf dessen Haupt nicderlieB und die Flügel über ihn ausbreitete. Diesen Traum deutete er als Vorzeichen der Eroberergewalt der Osmanen und nach RopiczkY (201) gar nicht zu Unrecht, denn OsMAN wurde der .. ÁRPÁD"" der westlichen Türken und war als Sohn ERTOGHRULS ebenso . de genere Turul* wie nach Kézar der Jandeserobernde ÁRPÁD. Die Namengebung ..Turul‘‘ bei den Seldschüken und osmanischen Türken läßt sich mit Hilfe der damals schon in Blüte stehenden Falk- ncrei erklären. so daB also hier keine anstrengenden Untersuchungen zur Feststellung des Ursprungs dieses Namens notwendig sind. Bedeutend schwieriger gestaltet sich indessen die Lage. wenn wir den Ursprung der Kézarschen Aufzeichnungen ermitteln wollen. KÉZAI erklärt mit keinen einzigen Wort. warum er ÁRPÁD und dessen Nachkommen aus dem Turulgeschlecht abstammen läßt. Der einzige Anhaltspunkt wäre das auf ATTILA’s Schild befindliche Banner. welches jenem Vogel ähnlich ist. der auf ungarisch Turul genannt wird. Mit dieser Feststellung schließt dann auch die Reihe der Schlußfolgerungen ab, die auf Grund der Kézar’schen Daten gezogen werden können. Zur weiteren Fortsetzung unserer Forschungen nehmen wir die übrigen Chroniken zur Hilfe, und dürfen wir dieses umso cher tun, als nach den ausgezeichneten einschlägigen Studien von BÁLINT H6MAN (100/a) keinen Augenblick ein Zweifel darüber bestehen kann. daß unsere sämtlichen Chronisten aus der Urquelle der magyarischen Chro- niken, der sogenannten GESTA. geschöpft haben. Dieses wertvolle Quellen- werk stammte aus der Zeit LADISLAUS des Heiligen (1077—1095), ist aber leider verloren gegangen. Beim ersten Nachfolger der GESTA, bei ANONYMUS, finden wir dann tatsächlich diejenige Sage aus der nationalen Überlieferung. auf Grund deren es verständlich wird, warum Kézar den Führern aus dem Ärpäden- geschlecht den Namen Turul beilegte. Nach der EMESE-Sage ist es eine ganz, selbstverständliche Sache, daß ALMos und seine Nachfolger die Abkömmlinge jenes Vogels sind, welcher der Mutter des ALMos, namens EMESE im Traume erschien und dieselbe befruchtend ihr prophezeite, daß sie einen Sohn gebären werde, dessen Nachkommen große Herrscher werden. Nur darin liegt eine große Schwierigkeit, daß ANONYMUS diesen Vogel nicht Turul, sondern ‚,Astur‘‘ nennt. Außerdem erwähnt ANONYMUS È 93% 356 JAKOB SCHENK | [Aqulıa den Vogel auf Atrita’s Schild nicht. Dem gegenüber erwähnt KÉZAI die EMESE-Sage nicht, läßt aber die Führer der Ärpäden von dem jeschlecht des Turul abstammen und nennt den auf ATTILA’s Schild als Banner vorkommenden Vogel — , Turul". Für den Geschichtsschreiber der Nachwelt wäre es eine große Erleichterung gewesen, hätte ANONYMUS den Vogel-der EMESE, der in der GESTA wahrscheinlich Turul hieß. nicht als Astur übersetzt. ANONYMUS betrachtet jedoch — im Gegensatz zum Verfasser der GESTA, der nach HOMAN (100/a) einen großen Sinn für die Volkssagen besaB — die natio- nale Tradition als ,,triigerische Märchen des Land- und als unnützes Geschwätz des fahrenden: Volkes’ : diesem Umstand ist eg woh) zuzu- schreiben, daß er den Vogel Turul, der in der nationalen Überlieferung eine so große Rolle spielt, dem Geschichteschreiber der Nachwelt als Astur überlieferte. Wir haben aber keinen Grund zur Verzweiflung, weil beim dritten Nachfolger «der Urchronik, in der sogenannten Wiener Chronik, der Bannervogel ATTILA’s ebenso ‚Austur genannt wird, wie der Vogel der EMESE. Wir können also sagen, daß der Vogel der EMESE mit dem Bannervoge) ATTILA’s gleich ist, und alle beide mit dem Vogel Turul identisch sind. Nur nebenbei sei bemerkt, daß der Bannervogel ATTILA’s nach den Berichten der Chronisten ‚gekrönt‘ war. Nachdem nun, wie ein- gangs dargelegt. der hier als Bannervogel dienende Voge! ein Beiz- vogel war. erscheint die Annahme warscheinlich. daß diese ..Krone“ ursprünglich eine ,,Falkenhaube* war. Es würde sich vielleicht der Versuch lohnen, bei Untersuchungen über den Ursprung heraldischer Vogelkronen auch diesen Gesichts- punkt zu berücksichtigen. Mit der Identifizierung der in den ungarischen Chroniken vor- kommenden Vogelnamen Turul = Astur = Austur haben wir aber die wichtige Frage noch nicht geklärt, ob das Wort Turul tatsächlich aus der nationalen Überlieferung stammt, oder ob KÉZAI ex mit allen seinen Beziehungen erst später übernommen hat? Selbstverständlich würde es sich selbst im letzteren Falle nicht um eine Ubernahme aus aus- ländischen Chroniken handeln. sondern um geschichtliche EreigniBe, durch welche im Lande selbst die Übernahme der entsprechenden Daten ermöglicht worden wäre, Ich halte die Erörterung dieser Frage für besonders wichtig, weil ja, falls das Wort Turul nicht aus der nationalen Überlieferung stammen sollte, sondern eine spätere Übernahme wäre, seine Bedeutung für die ungarische Urgeschichte sehr zusammenschrumpfen würde. Die Möglichkeit einer späteren Übernahme des Wortes Turul ist 1935/88) UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 357 gegeben durch das Vorhandensein einer auffallenden Parallele zwischen dem magyarischen Vorkommen dieses Wortes und gewiBen geschicht- lichen Ereignißen. Im Interesse einer möglichst gründlichen Klärung und Beleuchtung der Turulfrage in allen ihren Beziehungen müßen wir jedenfalls auch mit dieser Möglichkeit rechnen. Zieht man nämlich in Betracht, daß das Wort Turul erst im Jahre 1237 im ungarischen Sprachschatz erscheint, dann kann mit Recht die Frage aufgeworfen werden, wo bis dahin dieses bedeutungsvolle Wort verbannt war. dem die vornehme Rolle zufiel, bei den landeserobernden Magyaren den Geschlechtsnamen der Führerfamilie zu geben? Sehr nahestehend ist der Gedanke, daß der König STEFAN DER HEILIGE nach Annahme des christlichen Glaubens und der Unterstellung des Reiches unter den Schutz der ..Patrona Hungariae" die Betonung der heidnischen Überlieferung, daß das Königsgeschlecht vom Vogel Turul abstamme, nicht für wünchenswert hielt, so daß möglicherweise dieses Wort eine gute Zeit lang verboten gewesen war. ANONYMUS andererseits hatte die ganz heidnische EMESE-Sage bereits übernommen und keine Veranlaßung gehabt. gleichzeitig den Namen des Vogels Turul nicht mit zu übernehmen. Trotzdem. erscheint dieses Wort erst im Jahre 1237 zum erstenmal im magyarischen Sprachschatz. also gleich- zeitig mit der Einwanderung der Kumanen. Die Forschungen nach der Abstammung und geschichtlichen Rolle der Kumanen haben meines Wissens noch kein absolut befriedigendes Resultat gezeitigt. doch müßen wir sie vorläufig noch als Nachkommen der Oghusen betrachten; es ist auch kein Grund zu der Annahme, daß spätere Forschungen an dieser Auffassung etwas ändern könnten. Diese Auffassung ist für uns deshalb von ganz besonderer Wichtigkeit. weil noch AHMED VEFIK’S Wörterbuch der ..Toyhrul'‘ — auf Grund der linguistischen Feststellungen von ZOLTÁN GOMBÓCZ zweifellos identisch mit , Turul" ist — bei den Oghusen (249) ein Herrscher-Banner war, . also genau so wie der Vogel Turul auf dem Schilde des ATTILA. Da die Oghusen bereits in der Zeit vor ATTILA unter der Herrschaft der Hunnen standen, war schon damals die Möglichkeit der Übernahme dieses Wortes gegeben ; doch davon später. Vorläufig ist die Rede von den zur Zeit desKönigs BELA IV. nach Ungarn einwanderdenden Kumanen, die damals noch Heiden waren, also im Großen und Ganzen über ursprüngliche nationale Überlieferungen verfügten, und so auch die Erinnerung an den das Herrscher-Banner bildenden Vogel Turul mit sich gebracht haben könnten. Es ist also gar nicht ausgeschloßen, daß das Wort Turul mit all seinen Beziehungen von den Kumanen nach Ungarn verpflanzt worden ist, die es im Wege der Beizjagd dem getreuen Hofprediger des Königs LapisLAus des Kumanier genannt, KÉZAI vermittelten, 358 JAKOB SCHENK {Aquila Dieser war wahrscheinlich selbst ein eifriger Falkner, was daraus gefolgert werden kann, daß er unser einziger Chroniksschreiber ist, der die Beizvogelnamen Turul und Keretschen der Nachwelt überliefert hat. . Wenn wir die Möglichkeiten in Betracht ziehen, wie das Wort Turul in den magyarischen Sprachschatz eindringen konnte, dann müßen wir auch damit rechnen, daß die Magyaren es vielleicht schon von den Petschenegen übernommen haben, denn auch die Petschenegen sind Abkémmlinge der Oghusen. In diesem Falle aber hatte das Wort Turul schon viel früher im magyarischen Sprachschatz erscheinen müßen, denn bekanntlich mußten die Magyaren vor den Angriffen der Petsche- negen aus Etelköz in ihre jetzige Heimat flüchten. wo die Reste des später zugrunde gegangenen Petschenegenvolkes ein Asyl fanden, um dann gänzlich im Magvarentum aufzugehen. Während nun der Name „besenvö" (= Petschenege) als Ortsname an vielen Orten im Gebiete Ungarns bis auf den heutigen Tag erhalten blieb, taucht der Name Turul erst viel später auf, so daß also die Möglichkeit einer Übernahme von den Petschenegen ausgeschaltet werden kann Am allerwahrschein - lichsten ist die Übernahme dieses Namens in den magyarischen Sprach- schatz gelegentlich eines FreigniBes von weltgeschichtlicher Bedeu- tung : des Tatareneinbruches. Zur Zeit des Tatareneinbruches in Ungarn stand die Beizjagd mit dem Vogel Toghrul oder Turul in hoher Blüte. Wir dürfen die Möglichkeit einer Einbürgerung dieses Namens als Folge des Tatareneinbruches umso weniger von der Hand weisen, als die Beizjagd. obwohl auch früher schon in Ungarn gepflegt, gerode unter unserm König BELA IV. ihre erste Blütezeit erlebte. Man kann sich die Sache so vorstellen, daß die Tataren in den auf die siegreichen Kämpfe folgenden ruhigeren Zeiten mit ihren mit- gebrachten Tu ul-Vögeln die beliebte Beizjagd wieder auszuüben be- gannen, woran selbstverständlich auch zahlreiche ungarische Gefan- gene teilnahmen, die als Kenner der Jagdmethoden und Jagdgebiete, und als persönlich leidenschaftliche Jäger ihren tatarischen Herren schr wertvolle Dienste ‘eisteten. Jeder Fachmann weiss, wie sehr der Erfolg einer Jagd von der Tüchtigkeit des vorbereitenden subalternen Jagdpersonals abhängig ist. Es ist nur natürlich, daß der Zauber dieser großartigen Jagd, trotz des äußeren Zwanges, das ungarische Personal ganz in seinen Bann schlug. und daß dann diese Leute nach der Rückkehr des Königs und der Vornehmen des Reichs die Jagd mit den von den Tataren zurückgelaßenen Turul-Vögeln vorführten. Schriftliche Quellen über alle diese Dinge liegen nicht vor, Tatsache aber ist, daß nach der An- siedlung der Kumanen und nach dem Tatareneinbruch sowohl die unga- rische Falknerei, als auch das Wort Turul ein wahres Renaissance 1935 38] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 359 Zeitalter erlebten. Wollen wir alsc bezüglich der Turulfrage zu einem beruhigenden Endergebnis gelangen. denn müßen wir diese und die bereite erwähnten Möglichkeiten einer Übernahme unbedingt in Be- tracht ziehen. Der wichtigste Teil der Frage ist die Entscheidung. ob zu ATTILA’s Zeiten der Name Turul schon existierte und — falls sich dieser wie durch ein Wunder feststellen ließe — wo und in welchen Zusammen- hang? Ist Kézars Aufzeichnung glaubwürdig, daB ATTILA diesen Vogel als Banner auf reinem Schilde führte? Wenn wir auf diese Frage keine befriedigende Antwort zu geben imstande sind. dann können wir vom Standpunkt der magyarischen Urgeschichtsferschung die Turulfrage ruhig ad acta legen und sie der Behauptung des Chrenisten gleichstellen. daß Hunnen und Magyaren von JAPHET. dem Sohne NOAHS abstammen ; denn auf diesem Wege können wir den Ur-Magyaren allerdings niemals begegnen. Ich muß nun sagen, daß wir mit der Antwort ein unerhofftes Glück haben. Denn der Name Turul findet sich in dem persischen Falknerbuch des TAYMUR MIRZA welches von dem englischen Offizier PHILLOT ins Englische übersetzt worden ist (192). In einer bedeutungslos erscheinenden Anmerkung berichtet dieser, daß nach einer allgemein bekannten persischen Überlieferung einstens dem Perserkönig BAHRAM Gur als Besonderheit ein Vogel namens TUGHRAL aus der Provinz Chin überbracht worden sei, worunter — nach dem Übersetzer — die nörd- lich von Persien gelegenen Länder, also auch die Mongolei zu ver- stehen sind. Dierer BAHRAM war der Geschichtschreibung zufolge der fünfte Herrscher gleichen Namens aus der Dynastie der Sassaniden und regierte von 420—438. Also ein Zeitgenosse ATTILA’s. Und hier haben wir nun das Wunder! Zu ATTILA’s Zeiten exi- sticrte der Vogelname Turul. Bevor wir auf dieser Spur weitergehen, wollen wir uns ganz kurz mit dem Worte Gur befassen, weil es für die Psychologie der Namen- gebung der orientalischen Völker sehr bezeichnend ist, und mit Hinsicht auf den Ursprung des Geschlechtsnamen Turul sehr wichtig ist. Gur, der selbstgewählte Beiname BAHRAM’s ist die persische volks- tümliche Bezeichnung des indischen Wildesels. Unserer heutigen Auf- fassung nach wäre dieser Beiname nicht besonders erwünscht : zur Zeit BAHRAM’s hatte jedoch dieses Wert eine ganz andere Bedeutung. Der indische Wildesel — Equus onager — ist ein äußerst vorsichtiger, schon von Weitem flüchtender und mit der Geschwindigkeit des hervorragend- sten Arabers dahinstürmender Einhufer. Die Jagd auf ihn ist zwar nicht gefährlich, doch stellt seine Verfolgung zu Pferde, bis er schließlich 360 JAKOB SCHENK [Aquila mit Lanze oder Pfeil erlegt werden kann, ganz außergewöhnliche An- forderungen an Roß und Reiter. Das sind allerdings Forderungen, denen nur Jäger mit ganz her- vorragenden Fähigkeiten gerecht werden können, so daß wir uns nun vielleicht weniger wundern, daß dieser in der Geschichte als berühniter ‚Jäger bekannte Herrscher sich diesen etwas ungewöhnlich klingenden Beinamen erwählte. Das Wesentliche dabei ist — und darauf müßen wir das Haupt- gewicht legen — daß dieser große Jäger den Namen des am schwersten zu erjagenden Wildes angenommen hat, um damit seine persönliche : Tüchtigkeit als Jäger zu unterstreichen. Zur Charakterisierung dieser Namengebungen will ich nur ganz ‚kurz einiges über die Bedeutung des aus der ungarischen nationalen Überlieferung stammenden Namens THONUZOBA sagen, weil es sich hier ‘um einen ganz analogen Fall handelt. Unseren Sprachforschern zufolge bedeutet dieses Wort ..Schweinevater" oder im besten Falle ..Eber :. Dieser Name ist gegenwärtig ebensowenig dekorativ und erwünscht wie ,,Wildesel'*. und es ist kaum wahrscheinlich, daß der stolze Petschenegenfürst sich diesen nicht sehr schmeichelhaften Bei- namen ohne weiteres beigelegt hätte. Übersetzen wir aber diesen „Schweinevater‘ in die Jägersprache und machen daraus ‚‚Aeiler‘‘, dann erhält der Name THONUZÖBA sofort einen ganz andern Anstrich. Die Erlegung des Keilers im Nahkampfe mit Lanze ist jedenfalls eine respektable Leistung. Man darf daher auch in diesem Falle feststellen, daß THONUZÓBA den Namen des seiner Ansicht nach am schwers- ten zu erlegenden Wildes, zugleich seines Lieblingswildes, übernom- men hat. An Hand dieser beiden Beispiele läßt sich also die Feststellung machen, daß die eine Art der Übertragung tierischer Namen auf den Menschen die ist, daß der Jäger den Namen des Wildes annimmt, dessen Erlegung besondere Tapferkeit und Geschicklichkeit voraussetzt, um dadurch seine eigene Tüchtigkeit zu versinnbildlichen, Daß die Legitimierung dieser Tiichtigkeit gerade auf das Gebiet der Jagd verlegt wurde. findet seine Erklärung in dem Geiste der dama- ligen Zeit, in welcher die Jagd nicht bloß eine Zerstreuung war, sondern, wie bereits erwähnt, eine kriegerische Tugend. Wollte jemand als großer Feldherr oder Staatsmann gelten, dann mußte er schon in ,,Friedens- zeiten seine Eignung dafür durch hervorragende Fähigkeiten und Leistungen auf jagdlichem Gebiete bewiesen haben. Die zweite Art der Namengebung war die, daß der Jäger seinem Geschlecht, seinem Stamm oder sich selbst die Namen der ihn gleich- sam vertretenden Beizvögel beilegte. Der entscheidende Faktor bei 1935/88] UNGARISCHR BEIZVOGELNAMEN 361 dieser Namengebung ist die Kühnheit, draufgangerische Tapferkeit und Verwegenheit, Kraft und Geschicklichkeit des Beizvogels. Ein tiich- tiger Beizvogel besiegt eine viel größere und stärkere Beute als er selbst ist, und diese zu allen Zeiten, besonders aber im Zeitalter des Nah- kampfes hochgeschätzte Fähigkeit bildete den Ausgangspunkt zu dieser Art der Namengebung, welche zum Ausdruck bringen sollte, daß der Trager eines solohen Namens ebenso tapfer und unbesiegbar sei. wie der Beizvogel, dessen Namen er führt. Diesem Brauche entsprechend nahm das zur Führung berufenste oder die Führung schon innehabende Ceschlecht (bezw. der Stamm, oder der Einzelne) den Namen des von ihm am höchsten geschätzten Beizvogels an. Dieses System der Namengebung war bei den türkischen Völkern Mittelasiene üblich, welche, ebenso wie die Oghusen, die Beizvögel und deren Namen nicht nur als Personen- oder Geschlechtsnamen gebrauch- ten. sodern zugleich auch als Herrscher oder Stammesabzeichen. wie avs dem erwähnten Worterbuche AHMED VEFIK’s hervorgeht (249). Bei AHMED VEFIK finden wir zwar keine genaue Jahreszahl, doch war. wie das persische Falknerbuch bezeugt, das Wort Turul nicht nur zu ATTILA’s Zeiten vorhanden. als er mit seinen Hunnen zwischen Donau und TheiB ein Weltreich begründete, sondern schon viel früher. und zwar gerade in jenem Gebiet. in welchem das hunnische Volk bei seinem Vordringen gegen Westen mit dem Wort Turul und der sich daran knüpfenden Namengebung bekannt geworden sein konnte. BAHRAM, der Wildesel, regierte von 420 bis 438; während dieser Zeit brachte man ihm den ersten geschichtlich bekannten T'urulvogel, der also damals bereits schon einen Exportartikel darstellte. Wir können uns ruhig darauf berufen, daß solche Beizvogelnamen und Jagdmethoden. wie auch Gebräuche der Namengebung nicht von heute auf morgen ent- stehen ; es hatten also die Hunnen reichlich Gelegenheit gehabt. nach dem Verlaßen ihrer Urheimat im Lande der Oghusen mit dem Vogel Turul und den sich daran knüpfenden Gebräuchen der Namengebung bekannt zu werden. . Nach diesen langwierig scheinenden, aber unvermeidlichen Ab- schweifungen- kehren wir nun zu den ursprünglich aufgeworfenen Fra- gen zurück. | Erste Frage : War der Name Turul zu Attita’s Zeiten bekannt und hatte das hunnische Volk die Möglichkeit, denselben in die nationale Überlieferung aufzunehmen ? Antwort : ja. Zweite Frage : Wer der Turul als Banner im Brauch, ist es glaub- würdig, daß ATTILA dieses Banner auf seinem Schilde führte ? Ant- wort : ja, und zwar umeo mehr, als der Turul bei den Oghusen das vor- nehmste Herrscher-Banner war, so daß also der große Eroberer ATTILA 362 JAKOB SCHENK (Aquila oder irgend einer seiner Ahnen gar kein anderes Banner geführt haben könnte, als gerade den Vogel Turul. Dritte Frage : War die Übertragung des Namens Turul und sudore: Beizvogelnamen auf Personen, Stàmme, Geschlechter üblich ? Ant- wort : ja. Auf Grund dieser Feststellungen kénnen wir nun die Frage zu entscheiden versuchen. ob wohl KÉZAI den Vogelnamen Turul samt seiner Bedeutung als Banner, oder Geschlechtenamen von den zugewan- derten Kumanen oder den erobernden Tataren übernommen hat, oder aber aus der nationalen Überlieferung ? Meiner Anricht nach kann dem bisher Gesagten nach nur die Übernahme aus der uralten natio- nalen Überlieferung in Betracht kommen. Bei der Beurteilung dieser Frage müßen auch die sonstigen ein- schlägigen Aufzeichnungen KEzar’s berücksichtigt werden, vor allem . die Mitteilung, daß der‘ Turul auch bei den Magyaren der Bannervogel war, und zwar bis zur Zeit des Fürsten GEZA. also solange die Magyaren sich in Kommune regierten. Die Kumanen — als Nachkommen der Oghusen — hätten zweifellos über den Turul als ATTILA’s Bannervogel berichten können, aber die Überlieferung, daß auch dis Magyaren denselben Turul als Bannervogel wählten. hätten sie nicht vermitteln können, Es ist für mich eine große Beruhigung. dab nach der Annahme | BÁLINT HOMAN’s des großen Kenners und Interpretators der unga- rischen Chroniken, Kézar das Turul-Banner aus der Turul-Sage selbst abgeleitet hat ; diese Sage ist — wie schon erwähnt — in der zur Zeit LADISLAUS des HEILIGEN entstandenen Gesta enthalten. Das Wesentlich dabei ist, daß Kézar nach HOMAN’S Ansicht schon das Wort Turul selbst aus der verloren gegangenen Urchronik übernommen hat, es also nicht erst von später zuwandernden Völkern zu entlehnen brauchte. Ich für meine Person hätte die von HOMAN aufgestellte Hypothese in Ermangelung der oben besprochenen Daten als Netbehelf provisorisch noch annehmen können ; nun aber zwingt mich die vollkommene Über- einstimmung der Kézarschen Aufzeichnungen mit den Daten aus der von ihnen zeitlich und räumlich in fast astronomischer Entfernung liegenden alten persischen Handschrift über Beizjagd, sowie AHMED VEFIR’s türkischem Wörterbuch zu der Feststellung, daß KÉZAI in der Turul-Frage nicht aus eigener Erwägung oder Erdichtung sondern einzig und allein aus der nationalen Überlieferung geschöpft hat. Wir Ungarn können nur mit andächtiger Bewunderung an KÉZAI denken, bei dem aus fast tausendjähriger Vergangenheit, ohne die Vermittelung irgend einer fremden Quelle, der Name Turul und alle mit ihm verknüpften Beziehungen zu neuem Leben erstehen. Man 1935/38] : UNGARISCHE BRIZVOGELNAMEN . 963 kann es so leicht gar nicht fassen. um wieviel ärmer die ungarische Urgeschichtsforschung ohne den Namen Turi wire. der in der Tat wie eine leuchtende Fackel den Weg zeigt. den die ungarische Urge- schichtsforschung einhalten muß. um auf ein sicheres Geleise zu gelangen. Das Wort Turul ist nämlich der einzige, zugleich aber unantast- bare Beweis der hunnisch-magyarischen Identität. Nach H6MAN BÁLINT konnten die Magyaren den Gedanken dieser Identifät nicht aus fremden Literaturquellen entlehnt haben, auch kann man von dem Verfasser der Gesta aus der Zeit Ladislaus der Heiligen nicht annehmen. daß er diesen Gedanken erdichtet hätte ; es kann also als Endergebnis gesagt werden, daß der Gedanke der hunnisch-magyarischen Identität eine uralte, vom landesercbernden magyarischen Volke mitgebrachte, im historischen Bewußtsein wurzelnde Überlicferung ist. Zu dieser auf ‘SchluBfolgerungen fußenden Tatsache der hunnisch-magvarischen Iden- tität liefert das Wort Turul den objektiven Beweis. Zu dem Wort Turul konnten die Magyaren nur dort und dann gelangt sein, als sie noch mit den Hunnen zusammen lebten und mit ihnen ein einheitliches Volk bildeten, denn ein separates magya- risches Volk kennt keine einzige geschichtliche Quelle aus der Zeit vom ersten Erscheinen bis zur späteren Blüte des Wortes Turul. Dieses Wort kann nur zur Zeit des hunnisch—magyarischen Zusammenlebens in den ungarischen Sprachschatz gekommen sein — eine andere Mög- lichkeit gibt es nicht. Suchen wir also den Ort und die Zeit, wo und wann die beiden Völker noch zusammen lebten und wo sie mit dem Worte Turul bekannt geworden sein konnten — vorausgesetzt, daß sie es nicht schon aus der gemeinsamen hunnisch-magyarischen Urheimat mitgebracht hatten. Wir haben absolut keinen Anhaltspunkt dafür. daß , Turul einstens ein altes hunnisch-magyarisches Wort gewesen wäre, welches diese Völker dann nach dem Verlaßen ihrer Urheimat den von ihnen unter- jochten mittelasiatischen Türkenvölkern aufgezwungen hätten. also namentlich den Oghusen, bei denen, wie schon öfters erwähnt. dieses Wort eine schr bedeutende Rolle gespielt hat. Die von der Urgeschichte der Hunnen berichtende chinesische Quelle (80), die. das älteste geschriebene Quellenwerk der Weltgeschichte darstellt und die Urgeschichte des Hunnenvolkes vom ersten Jahr- tausend vor Chr. Geb. angefangen behandelt, erwähnt nämlich mit keinem einzigen Wort, daß die Hunnen die Beizjagd gekannt, oder ausgeübt hätten. Ich bin mir dessen bewußt, daß die Schlussfolgerung aus dem Nichterwähnen — consecutio ex silentio — nicht immer atichhaltig ist, doch kann sie in diesem Falle ohne Bedenken ange- nommen werden, weil diese uralte chinesische ‚Quelle, die von 364 JAKOB SCHENK [Aquila Groot, dem weltberühmten Sinologen mit fachmännischen Erklärun- gen versehen herausgegeben worden ist, neben der Beschreibung der wechselvollen Kriege zwischen Hunnen und Chinesen sich auch kurz mit der Jagd bei den Hunnen befasst. Dieser chinesischen Urquelle zufolge jagen die Hunnen mit Pfeil und Bogen. Schon die Kinder jagen mit dem Pfeil. Auf einem Schaf oder Hammel reitend schießen sie mit dem Pfeil Vögel, Marder und Ratten, später auch Füchse und Hasen. Offen gestanden sind mir diese vom Rücken der Schafe ihre Pfeile abschießenden hunnischen Jünglinge etwas verdächtig — ich denke an einen Übersetzungsfehler — und halte es für viel wahrscheinlicher, daß sie auf Fohlen reitend die Jagd ausübten, wie ja auch die Hunnen- Krieger das chinesische Reich nicht auf dem Rücken von Hammeln sondern auf Schlachtroßen erstürmien. Sonst hätten wohl die Chinesen zur Abwehrz der hunnischen Einfälle nicht das größte Bauwunder der Welt. die große chinesische Mauer aufführen müßen. Daß aber die chinesische Quelle mit HuNGNo, Hunor und ähnlich klingenden Namen is der Tat das Hunnenvolk bezeichnet hat, muß auf Grund gewiBer sehr charakteristischer Aufzeichnungen als sicher angenommen werden. Davon später mehr. Diese chinesische Quelle stellt also die Hunnen als ein mit Pfeil und Bogen jagendes Volk dar.so wie wir es auch aus der hunnisch-magvarischen Überlieferung kennen; dagegen erwähnt sie die Beizjagd der Hunnen mit keinem einzigen Worte — we der der bereits erschienene Teil des Werkes, noch auch der in Handschrift in der Preußischen Akademie befindliche (KREYENBORG 131). Wir müßen also zu der Feststellung kommen, daß die Hunnen die Beizjagd nicht kannten, oder zum mindesten nicht ausübten. Hätten die Hunnen diese Jagdmethode angewandt, dann hätte die chinesische Quelle, die — wie wir spätcı schen werden — auf an Ort und Stelle ermittelten Tatsachen beruht, sicher davon Notiz genommen. Wir sind also bisher zu der Feststellung gelangt, daß dieses Wort kein aus der Urheimat stammendes spezifisch hunnisches Wort ist. sondern erst später übernommen wurde, und daß die Hunnen-Magvaren erst nach dem VerlaBen ihrer Urheimat auf ihrem Vordringen gegen Westen mit demselben bekannt geworden sein konnten. und zwar von den unterjochten türkischen Völker, welche die Beizjagd ausübten, Diese Feststellung ist deshalb von besonderer Bedeutung. weil sie esinerseits die Möglichkeit bietet, Ort und Zeit zu bestimmen, in welcher das hunnisch-magyarische Geschwistervolk noch zusammen lebte. andererseits uns in die Lage versetzt. auf Grund der tiergeogra- 1935/38] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 365 phischen Beschaffenheit jenes Gebietes die Artzugehörigkeit des Vogels Turul zu ermitteln, Der erste Schritt auf diesem Wege ist die Suche nach dem Volk. von dem das hunnisch-magvarische Volk das Wort Turul überkommen haben konnte. Bei dieser Suche finden wir die Oghusen, bei denen das Wort Turul zu allererst vorkommt. Bei den Oghusen war — nach dem Wörter- buch des AHMED VEFIK — der Turul das Banner der Herrscher, während die sechs Stammeshäuptlinge ebenfalls hervorragende Beizvigel als Banner führten. Es bestand also hier schon ein vollkommen ausgebildetes Namengebung System, wozu die Namen, von Beizvögeln dienten —ein Beweis dessen, daß die Falknerei bei den Oghusen schon sehr alten Datums war. Von heute auf morgen kann ein derart ausgebildetes System nicht entstehen, so daß wir mit ruhigem Gewissen die Möglich- keit in Betracht ziehen dürfen, daß die Hunnen. die nach dem Ver- laBen ihrer Urheimat während dem Vordringen gegen Westen die Oghusen unterwarfen, dort den Brauch und das System der Beizvogel- Nauengebung schon fertig vorfanden. Letzteres bestand darin. daß das vornehmste. also das Herrschergeschlecht. Bild und Namen des vornehnisten Beizvogels. des Turul. als Banner führen durfte. Auch in chronologischer Beziehung können gegen die Möglichkeit dieser Übernahme keinerlei Bedenken erhoben werden. denn das erste Erscheinen des Wortes 7'w ul in der bereits erwähnten persischen Hand- schrift fällt in den Anfang des V. Jahrhunderts unserer Zeitrechnung. Damals tritt der Turul durch Vermittlung oghusischer Wanderfalkner in Persien schon als Handelsartikel auf. importiert aus nördlich von Persien gelegenen Ländern. Das Volk der Oghusen hatte — nach BAR- : THOLD’s neuestem, hochbedeutsamen historischen Werke (22) seine Wohn- sitze an dem Nord- und Südufer des in den Balkasch-Sce mündenden lli-Flusses. Dieses könnte also das Gebiet sein. das wir Turul-Land nennen können und wo laut dem Zeugnis dieses bedeutsamen Wortes die Hunnen: und Magyaren noch als gemeinsames Volk zusammen lebten. i Aus diesem T'urul-Land setzten dann die Hunnen ihr Vordringen nach Westen fort zur Griindung ihres Weltreiches, zugleich aber zum Untergange. Ob die Magyaren schon damals im Aeretschen-Lande. der nordwestlichen Provinz des Turul-Landes wohnten. oder, vom hunni- sohen Volkskörper losgeriBen, sich erst damals im Keretschen-Lande niederlieBen, wobei sie als Erinnerung an das frühere Zusammenleben den Namen Turul nebst anderen wichtigen nationalen Überlieferungen mitbrachten, — darüber fehlt uns jeder Anhaltspunkt. Wir können nur feststellen, daß die Magyaren die Erinnerung an ATtiLa’s Bannervogel 366 JAKOB SOHENK > (Aquila den Turul mitbrachten, und glauben — da sie diesen Namen von anderswo nicht übernehmen hätten können — die Folgerung ziehen zu dürfen, daB sie denselben nur zur Zeit ihres Zusammenlebens mit den Hunnen " im Turul-Land erworben haben. Der ornithologiechen Wissenschaft erscheint diese schwerwiegende urgeschichtliche Frage sehr einfach ; man darf es ihr daher nicht verübeln, wenn sie bloß ihre eigenen Forschungsergebniße zum Ausdruck bringen möchte, darüber hinaus aber keinerlei Verantwortung übernehmen will. Zur Klärung der Artzugehörigkeit des Vogelnamens Turul ver- folgen wir nun weiter den Weg, den dieses Wort bei den türkischen Völkern genommen hat. Das Oghusenreich wurde nach BARTHOLD gegen Ende des VIII. Jahrhunderts von den Ujguren vernichtet. Als Verwandte und un- mittelbare Nachbarn der Oghusen war ihnen das Wort Turul höchst- wahrscheinlich auch bekannt. In der Tat fand LE Cog (43, 44) dieses Wort gelegentlich einer deutschen Forschungsexpedition in die Oase Turfan, Allerdings ist es heute auch dort schon kein lebendes Wort mehr, ist sogar aus der Überlieferung verschwunden, doch findet es sich auf ujgurischen Stiftungsurkunden aus dem IX. Jahrhundert. Dort kommt Toyhrul = Turul als Männername häufig vor. Leider können wir nicht feststellen, welche Rolle die Männer spielten, die diesen Namen trugen, doch dürfte die Annahme richtig sein, daß nur vornehme, wehlhabende Personen ihre Namen auf Stiftungsbildern ver- ewigen konnten. Nach dem Verfall des Ujgurenreiches schritt ein anderes türki- sches Volk in Mittelasien zur Reichsgriindung : die Seldschüken. Der eine der beiden reichsgründenden Brüder hieß Toghr ul = Turul, führte also den Namen desselben Beizvogels, welchen nach Kézar auch das Herrschergeschlecht der landesercbernden Magyaren solange trug, bis sie sich zum Christentume bekehrten. Der andere Bruder hieß TSCHAKYR, ebenfalls der Name eines hochgeschätzten Beizvogels.*) Im Herrscherhaus der Seldschüken war der Name Toghrul = Turul ebenfalls ein hochgeschätzter und häufiger Personenname. Der Stammbaum des MIRKHONDI weist innerhalb kurzer Zeit vier Träger *) HAMMER-PURGSTALL hält in seinem grundlegenden und für alle Zeiten unent- behrlichen Werke „Falknerklee‘ (86), das die Falknerei der türkischen Völker behandelt, den Beizvogelnamen Tschakyr für den heutigen Namen „Habicht“, wahrscheinlieh in der Erwägung, daß der Führer der Nation den Namen des edelsten „hochfliegenden“ Beiz- vogels Turul trug, während, sich der andere Bruder den Namen des hervorragendsten Vertreters der „niedrig jagenden‘* Beizvögel, des Habichts, beilegte. Diese Erwägung HAMMER-PURGSTALLS erwies sich jedoch als irrig. Der Name Tschakyr bezieht sich eben- alls auf einen edlen Jagdfalken, hächstwarscheinlich auf eine Altenphase des Gerfalken und nicht auf den Habicht. 1935/38] j UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 367 dieses Namens auf. Auch der letzte Seldschükenherrscher — gestorben . 1194 — hatte einen berühmten Beizvogelnamen : er hieß TUGANSCHAH, d. i. Fürst der Falken. In allen diesen Fällen kommt der Name Turul als Name von Herrschern, oder Mitgliedern von Herrscher Familien vor, also genau so wie bei Kézar. Auch bei anderen türkischen Völkern finden sich Vornehme dieses Namens. Nach ZOLTÁN GoMB6cz hieß der Sohn des um das Jahr 1100 regierenden Khans MENGKU TIMUR ebenfalls Turul, ferner kam dieses Wort auch in Aegypten vor, als Name eines Emirs. also einer hochgestellten Persönlichkeit. Nach dem Verfall des Seldschükenreiches übernahmen die osma- nischen Türken die Herrschaft: auch bei ihnen finden wir das Wort Turul. Der Vater OSMAN’s des Begründers des späteren türkischen Welt- reiches, hieß ERTOGHRUL. Leider ist es mir nicht gelungen. die ursprüng- liche Bedeutung dieses Wortes zu klären. Einige übersetzen es mit ‚männ- licher Turul", andere mit ,,BlulvergieBer‘‘, .,Wiirger‘, ,. _Menachentoter. Allen diesen Erklärungen aber wohnt der Gedanke inne, daß ERTOGHRUL ein Herrscher war, der Macht besaß und — nach Art des Turul — davon auch unerbittlich Gebrauch machte. In der heutigen türkischen Sprache finden wir keine Anhaltspunkte für die richtige Erklärung dieses Wortes, denn das Wort Turul ist aus der türkischen Sprache ebenso spurlos verschwunden — wenigsten nach den bisher erhaltenen Informationen —- wie aus dem ungarischen Sprachschatz, in welchem es gegenwärtig nur noch als Abglanz der Vergangenheit vorkommt. Das Türkentum hat trotzdem dieses Wort insoweit besser bewahrt, als das Gebiet südlich von Brussa auch heute noch ,.Ertoghrul‘ heißt. Vorläufig können wir uns mit den ähnlich klingenden Wörtern nicht befassen, die in der Abhandlung von ZOLTÁN GoMB6CZ (78) im Zu- sammenhang mit dem Wort Turul zur Sprache gebracht werden. Es sind dies die von VAMBERY entdeckten: Turgul, Turgaul, Turaul, ebenso das in RepHous’ Wörterbuch vorkommende Tugri und das hei RADLOFF stehende Toryul. Diese Wörter sind weder in Bezug auf den Zeitpunkt, oder das Gebiet ihres Vorkommens, noch bezüglich ihrer Bedeutung genügend geklärt, infolgedessen zur weiteren Untersuchung der Turul-Frage vorläufig nicht geeignet, am allerwenigsten zur Ent- scheidung der Frage, welches eigentlich der Vogel war, den die Geschichte unter dem Namen Turul erwähnt. Im Weiteren sollen nun diejenigen Geschichtsquellen betrachtet werden, die sich ausgesprochen mit dem Vogel Turul = Toghrul = Toghril befassen und nachforschen, ob darunter eine Quelle zu finden ist, auf Grund deren wir den Versuch machen können, die Artzu- gehörigkeit des Turul zu ergründen, 368 JAKOB SCHENK {Aquila > Die erste einschlägige Quelle habe ich bereits erwähnt. Es handelt sich um PHILLOTS vorzügliches Werk über die persische Falknerei (191), welches er unter dem Titel Baz Nama e Yi Nasiri veröffentlichte. Der Titel lautet zu deutsch: Falknerhuch des Nass’R EDDIN SCHAH. ln diesem Buch kommt zuerst das Wort Turul in der Schreibart Tughral vor, als Name eines besonderen Beizvegels, den der große Nimrod BAHRAM, König von Persien. aus der nördlich von Persien gelegenen Provinz Chin erhielt. Zweifellos wurde der Vogel durch einen oghu- - sischen Wanderfalkner nach Persien gebracht. Die Quelle erwähnt ferner noch, daß dieses Wort in den alten persischen Handschriften über Falknerei ziemlich häufig vorkommt. Leider fehlt der Hinweis wann und wo und in welchem Zusammenhange, Mich, der ich einen lang- wierigen und fast aussichtslosen Kampf um die Feststellung der Art- zugehörigkeit des Vogelnamens Turul führen mußte, schmerzt es ganz besonders. daß ich nicht erfahren konn. was für Daten eigentlich die alten persischen Handschriften über den Vogel Turul enthielten. Gewisse Hinweise auf ihren Inhalt können wir vielleicht in dem per- sischen Wörterbuch von SIEBENMEER finden (86, p. 106), wo der Vogel- name Turul als Tughral ebenfalls vorkommt und zwar für Schehbas oder Schahbas = Köniysfalke. Nach PHILLOT beruht diese Identifizierung auf einem Irrtum, weil die indischen Falkner, von welchen die Benennung stammt, diesen Namen einerseits für Lophotriorchis kieneri kieneri DE SPARRE. anderseits für Nésgötes eirrhutus limnaétus Horse. verwenden, also für zwei Habichtsadler, die zwar ebenfalls Beizvögel sind. aber im Entstehungsgebiet des Wortes Turul nicht vorkommen, so daß also dieser Identifizierungsversuch als bloße Vermutung bewertet werden muß. PHILLOTS eigene Identifizierungsversuche blieben aber ebenfalls et folglos. Nach PHILLOTS persönlicher Auffassung könnte der Tughral mit Astur trivirgatus trivirgatus 'TEMM. identisch sein. welcher in früheren Zeiten in Indien und Ceylon zur Beizjagd abgerichtet worden sei. Er übersicht dabei. daß auf Grund der von ihm erwähnten persischen Handschrift König BAHRAM den ersten Vogel Turul nicht aus Indien, sondern aus nördlichen Ländern erhielt, also aus Gebieten, in denen diese Habichtart nicht vorkommt. So ist also diese Erklärung irrig. und man kann auch die systematische Einteilung PHILLOTS nicht beibehal- ten, wonach der Tarul zu den „gelbäugigen‘‘ Raubvögeln, also zu den Habichten gehört. Bis zu einem gewissen Grade ist es verständlich, weshalb PHILLOT den Vogel Turul als Habicht betrachtet, denn auch im Schah-name kommt das Wort Tughral vor und zwar gerade im Zusammenhang mit dem König BAHRAM, der seinen entflohenen Vogel Turul sucht und 103538) UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN e den Besitzer eines großen schattigen Gartens fragt. ob er den Vogel nicht gesehen habe. Der Gartenbesitzer antwortet. er habe zwar keine Ahnung, was der Vogel ‚Turul‘ bedeute. doch sah er einige Stunden vorher auf einem Baum in seinem Garten einen mit Fessel und Nackenband versehenen Beizvogel sitzen. PHILLOT folgert aus dem Umstand, daß dieser Beizvogel Fessel und Nackenband trug, daß es sich um einen Habicht handelte. Tatsache ist. daß dieses ..Nackenband: fast aus- schließlich beim Sperber und Habicht Verwendung findet. Warum. konnte ich in keinem einzigen Werk über Falknerei finden. bloß in einer Abhandlung von GEORG ALMASY über die Beizjagd der Kirgisen (8). Kein anderer Beizvogel macht so ungestüme Versuche. sich der Fuß- fessel zu entledigen. wie der Habicht und Sperber, deshalb knabbern sie fortwährend daran. Das Nackenband rutscht nun bei diesen Knabberungs- versuchen nach vorne vor die Fußfessel und vereitelt diese Entfernungs versuche. Dieser Erklärungsversuch PHILLOTS scheitert daran. daß PHILLOT zwei verschiedene Ereigniße mit einander verbindet. indem er den entflo- genen Vogel Turul jenem gezähmten Habicht gleichsetzt. den der er- wähnte Gartenbesitzer beobachtet hatte — wo doch überhaupt nicht bewiesen werden kann. daß diese beiden Vögel identisch waren. Kurz vor dem endgültigen Abschluß meines Manusckriptes. wurde mir noch eine persische Angabe bekannt. deren Veröffentlichung ich mit Bezug auf die Turul frage für seht wichtig halte. W. SCHLÜTER (215 a) schreibt bei der Besprechung des von L. MERCIER stammenden Werkes über die Beizjagd der Araber (La chasse chez l’arabes. Paris 1927) über den Turul Folgender : Die Völker des Ostens unterscheiden — nach den auf persichen und griechischen Quellenwerken fußenden ausge- zeichneten Informationen des Verfassers — 5 Beizvogelarten. Die erste ist der Thughrul, von den Arabern Toyhril geschrieben und ausgesprochen „Dieser ist der berühmteste und edelste Beizvogel; er ist sehr selten und kommt nur in den von Erzerum nach Armenien führenden Ge- | bieten vor. Wird er auf einen Flug Kraniche losgelaßen, «dann ruht er nicht, bis nicht 10 Kraniche gefallen sind. Im übrigen schlägt er jeden Vogel, dessen er im Fluge habhaft werden kann‘, Diese Quelle stimmt in ihren Einzelheiten mit den auf den Turwi bezüglichen späteren Daten schon ausgezeichnet überein ; auch aus ihr läßt sich erkennen. daß der Turul eine zur Jagd auf Großvögel verwend- bare Falkenart ist. Das nächstfolgende Quellenwerk. das sich mit dem Vogel Turul eingehender befaßt. ist das Falknerbuch des MOHAMED EL BARDSCHINI mit dem türkischen Titel ‚Bas Nameh‘. Es wurde auf Grund älterer, zwischen 1145 und 1200 verfaBten Quellen im Jahre 1390 als Falkner- buch des Seldschükenkönigs MENTESCHE angefertigt. 24 . 370 JAKOB SCHENK (Aquila HAMMER-PURGSTALL entdeckte die Handschrift dieses iiberaus wert- vollen Werkes in der Bibliothek der Ambrosiana in Milano. Seiner An- sicht nach stellt sie das älteste Sprachdenkmal des werttiirkischen oder seldschiikischen Dialektes dar. Er gab sie in seinem ausgezeichneten Werke ‚Falknerklee‘‘ (86), mit zahlreichen Erklärungen versehen, im Original und in Übersetzung heraus. MOHAMMED EL BARDSCHINI zählt die zur Beizjagd verwendbaren Vogelarten einzeln auf und befaßt sich am eingehendsten mit dem Vogel Toghrul-Turul. Da dieses die einzige alte Quelle ist, die einen eingehenden, aller- dings auch sehr verworrenen Bericht über den Vogel ‚‚Toghrul‘‘ enthält, zitiere ich im Folgenden den diesbezüglichen Text des Werkes wörtlich. „Der TOGHRUL, der beste aller Jagdvögel, welchen wir von «Ilen zuletzt erwähnt haben, weil derselbe sehr selten, sich nirgends findet In einem Buche las ich, die Meister erzählen, er sei der beste und treff- lichste der Jagdvögel, von groBem Werthe und Verdienste, der sehr viel jagt ; wenn er auf Beute ausfliegt. so nimmt er Enten und Gänse, stößt auf die Vögel wie der Würgfalke, fliegt wieder in die Luft und stößt auf einen anderen Vogel bis er alle genommen ; wenn auch fünfzig Vögel vorhanden, so stößt er auf alle bis er sie alle genommen, indem er sich sehr abmiiht, um auch die späteren Vögel zu fangen ; ein sehr chrenwerthes Thier, welches nicht leicht gefangen wird, es sei denn hei vielen Winden und mit vieler Mühe. Man erzählt : ein türkischer König im Lande Chuaresm habe gesehen, daß die Jäger Handschuhe aus Pferdeleder trugen, und sie um Ursache gefragt, sie sagten : die Wunden dieses Vogels sind unheilbar, deshalb machen wir es so. Man sagt, daß die Farbe dieses Vogels roth, (,, Falco laicory phos“ ), von schwiirz- lichem Körper, im Ganzen etwas angeschwollen, grosßen Mundes, dicker Füße, enger und starker Klaue. Der Verfasser eines Buches sagt: Ich habe in meinem Leben Niemanden gekannt, der diesen Vogel geschen und seine Beschreibung ist nur aus den Kunden bekannt ; sie sagen daß, wenn man denselben frei läßt, er auf fünfzig Vögel stößt ; frägt Jemand ob «dieser Vegel die anderen, um sie speisen, tödte und wozu es denn nöthig, daß er, nach dem er Einen niedergestoßen. noch auf fünfzig andere stoße und nur den letzten fresse, so dient als Antwort, daß dieser Vogel ein sehr schonender ist, wenn er von der Luft nieder- fährt und einen Vogel stößt, so fürchtet er die Erde zu berühren ; er steigt dann wieder in die Luft und schaut sich um. ohne von dem Vogel, den er gestoßen, Kunde zu nehmen ; er sieht dann andere Vögel fliegen und glaubt, daß der von ihm gestoßene Vogel nicht gefallen ; er thut dann einem anderen Vogel desgleichen, bis er Alle niedergestoßen, dann Hiegt er wieder in die Luft und sieht sich nach allen Seiten um ; wenn 1035 38] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 371 er keinen mehr sieht. so kehrt er zu seiner ersten Beute zurück und frißt dieselbe.“ Es ist eine ziemlich aussichtlose Aufgabe aus diesem Wust von Unklarheiten und Wiederholungen die Identität des Vogels Turul festzustellen ! Und doch war der Verfasser offensichtlich bestrebt. gerade über diesen Vogel möglichst viel zu sagen. denn er schreibt über ihn fast ebensoviel, wie über die anderen zwölf zusammen, Die als Beutetiere erwähnten Wildenten und Wildgänse bieten jedoch keine sichere Handhahe zur Bestimmung seiner Artzugehörigkeit, weil diese wich von anderen Beizvögeln geschlagen werden können. Sehr wichtig ist jedenfalls die Feststellung des Verfassers. dab er nie einem Menschen begegnet sei. der irgend jemals einen Turul zu Gesicht bekommen hätte. Das heißt also, daß dieser Vogel nicht zu den im Wohngebiet der Verfasser beheimateten und allgemein bekannten Beizvögeln gehören konnte. Die Feststellung aber. daß der Turul der beste Beizvogel ist, bietet einen geeigneten Anhaltspunkt zur Lösung der Frage, warum die Heirscherfamilien diesen Namen als Geschlechts- namen bezw, als Namen hervorragender Persöhnlichkeiten wählten. Die bisherigen Quellen — mit Ausnahme der letzthin erwähnten persischen -— lieferten keinerlei Daten, mit deren Hilfe die Arthe- stimmung des Vogels Turul hätte versucht werden können, insheson- devs auch keine Daten darüber, für welches Jagdwild der Vogel Turul Verwendung fand. Und dorh sind gerade diese Daten die wichtigsten, oder die ent- scheidenden bei der Artbestimmung der zur Beize abgerichteten Vögel. Die Namen der Beizvögel können zu den verschiedenen Zeiten und bei den verschiedenen Völkern Änderungen erfahren, können dureh falsche Lesart oder Abschrift entstellt werden : ihre Naturgeschichte bleibt während der flüchtigen Spanne Zeit, die wir historisches oder praehistorisches Zeitalter nennen, unverändert. Wir finden ein charakteristisches Beispiel hiefür auch unter den geschichtlichen Daten der ungarischen Falknerei. In dem Brief- wechsel zwischen Falknern kommt ständig der ungarisch „Ölyv“ genannte Beizvogel vor. Diesen Namen führt derzeit der Mäusebus- sard. Daraus darf man nun nicht schließen, daß die ungarischen Falkner den Mdusebussard zur Beizjagd abgerichtet hätten ; man nannte eberi zu jener Zeit als „Ölyv‘‘ einen ganz andern Vogel als heute; als ‚„‚hasenschlagender‘‘ Beizvogel konnte es kein anderer sein, als der Hithnerhabicht — Accipiter gentilis gentilis. Die zur Identifizierung des Vogels Turul notwendigen natur- geschichtlichen Daten finden wir in den späteren Quellen genau vor. Die erste diesbezügliche Angabe ist in den vom Großvezier DSCHUWEINI - 24" . 472 JAKOB SCHENK [Aquila verfassten Jahrbüchern. Dschühangüsa enthalten. die die Geschichte des DscHINGIS KHAN behandeln. In diesen Jahrbüchern werden jene großzügigen Schwanenjagden erwähnt. bei welchen DsCHINGIS KHANS Söhne DSCHAGATAJ und OKTAJ mit ihren Turul-Beizvögeln so viel Beute machten. daß am Ende jeder Woche fünfzig mit Schwänen bela- dene Kamele in die Stadt Samarkand zogen. wo dic Jagdbeute unter die Bevölkerung verteilt wurde (86). Nach ALI SCHEREFFEDDIN jagte auch TIMUR LENK mit seinen Turulvogeln auf Schwäne (218). Gleich bei Einbruch des Winters zog er nach Bochara in das Seegebiet von Gölferkete, wo sich zu dieser Jahreszeit ungeheure Maßen von Wasservogeln aufhielten. beson- ders Schwäne. Die Treiber fuhren mit Flößen auf den See hinaus und seheuchten mit Trommeln und sonstigen lärmenden Instrumenten Tausende ven Vögeln auf. die dann zu anderen Gewässern. hinüber- fliegen wollten. aber dem unerbittlichen Turul größtenteils zum Opfer tielen. Der Übersetzer des Buches. Petis DE LA Croix. bezeichnet | den Turul als den mächtigsten Raubvogel. der aber in Frankreich unbekannt ist. Wie HAMMER-PURGSTALL hält auch er ihn für identisch mit //uliaétus leucoryphus. Dieser Adler kommt in der Tat in Tur- kestan vor. heißt im Türkischen ..@iyah und wird gegenwärtig zur Beizjagd nicht abgerichtet (SCULLY 217): es ist auch nicht wahr- scheinlich. daß er früher zur Beizjagd verwendet worden wäre. Diese jagdlichen Mitteilungen beleuchten nun schon den Weg. der zur Bestimmung der Artzugehörigkeit des Turul führt. Den Vogel Toul kann man alse nur unter denjenigen Beizvögeln suchen. «die zur Schwanenjagd geeigent sind. Diese Methode macht die Anwemdung des sogenannten Eliminations-Systems nötig. Ich bin offen gestanden kein großer Freund dieses Systems : wollen wir aber in dieser Frage überhaupt zu einem irgendwie annehmbaren Ergebnis kommen. dann läßt sich dieses System nicht umgehen, Unter den Raubvogeln. die zur Schwanenjagd geeignet sind, kommen in erster Linie die grossen Adlerarten in Betracht. Hier wäre als nächstliegende Art der Seeadler (Haliaétus albicilla) zu nennen, Von dessen turkestanischer Form. //aliaétus leurcoryphus. läßt sich jedoch feststellen. daß er niemals als Beizvogel abgerichtet worden ist. Sein volkstümlicher Name ..Giyah hat nicht die geringste Ähnlich- keit mit .. Tarut:. Dieser Vogel muß also aus der Reihe der Arten. die zur Identifizierung des Turul in Betracht kommen könnten. ausge- schieden werden. Die zweite große Adlerart ist der Steinadler (Aquila chrysaëtus ). Dieser gewaltige Adler. den man früher sogar zur Menschen- jagd benützte. wird in erster Linie aut Haarwild abgerichtet — auf 1945/38] UNGARISCHE BEIZVOGELN AMEN 373 Fuchs und Wolf: wenn freilebende Steinadler ab und zu auch Vögel erbeuten. so schlagen sie dieselben fast ausschließlich auf dem Boden, Naturgeschichtlich ist der auf einen Hiegenden Schwan stoBende Steinadler sozusagen unvorstellbar. Auf dem Boden aber ist der Schwan ein wehrthafter. ernst zu nehmender Gegner. der mit den kraftvollen Schlägen seiner gewaltigen Flügel nach glaubwürdigen Beobachtun- gen selbst einen Fuchs töten kann. Die volkstümlichen Namen des Steinadlers : Kartal. Karakusch. Berküt. Bürgüt. Birküt erinnern nicht im entferntesten an Turul. Nach Ausscheidung der Adler können jetzt nur noch die großen Edelfalken in Betracht kommen als Vögel. die tatsichtich imstande sind. einen Schwan im Fiuge zu schlagen. Hier ist an erster Stelle der Gerfalke (Falco rusticolus) zu nennen. den die Falkner neben dem Tura?! immer am höchsten geschätzt haben. Dieser herrliche Edelfalke in dem schneeweißen Kleide der zirkum- polaren Vögel. dessen Grundfärbung je nach dem Alter mehr cder weni- ger dunkel gezeichnet ist. jagt auBchlieBlich Wasservögel. oder besser gesagt Scevögel. ist also schon infolge seiner alltäglichen Lebensweise zur Schwanenjagd hervorragend geeignet. Hier hätte man sich eigentlich ohne jede größere Verantwortung darüber einigen können. daß der Gerfalke mit jenem legendären Vogel Turn! identisch ist. Nur ein ein- ziges. zugleich aber unüberwindliches Hindernis stellt sich uns in den Weg: dieser Vogel ist in Rußland bis zum Ural unter dem Namen KAretschet, vom Uralgebirge aber bis nach China und vom Altai-Gehige bis nach Aegypten überall als Schonkar- -Zongor bekannt. Noch bedenk- licher ist es. daß bei all den Völkern. bei welchen der Turn! cine Rolle spielt. gleichzeitig überall auch der Name Zongor —Schonkar zu finden ist; so waren bei den Oghusen. Seldschüken. Persern und Arabern die Namen Turul und Zonjor nebeneinander und zu gleicher Zeit im Gebrauch. und es wäre sehr oberflächlieh zu behaupten. daß diese Völker ein und denselben Beizvogel das einemal Turn! das anderemal Zongor genannt hätten. Der außichtsreichste ‘Anwärter auf den Namen Turul. der Ger- jalk, inußte also ebenfalls ausgeschieden werden. Daßelbe geschah niit den beiden anderen großen Falkenarten. dem Wander- und Würg- falken. Beide haben derart gewöhnliche. überall gebräuchliche Beizvogel- namen, daß es unmöglich war. sie mit dem Turul. zu identifizieren. Die Lage war also ziemlich trostlos. denn unter den bekannten ..Schwa- nentötern“ fand sich kein einziger. auf den der Name Turul gepabt hätte. Es blieb nicht» anders übrig als die Annahme, daß im Ursprungs- gebiet des Wortes Turul eine Falkenart leben muß. welche diejenigen 374 : JAKOB SCHENK (Aquila Eigenschaften besitzt, welche die alten Quellen dem Vogel Turul beigelegt hatten. Wenn es in der Tat dort eine solche Falkenart gibt, dann wird die ungemein auffallende Erscheinung sofort verständlich, daß bei den Oghusen nicht der zu allen Zeiten und überall am höchsten geschätzte Gerfalke, der Zongor. das Banner des Herrscherhauses war, sondern.der Turul, während der Zongor nur in zweiter Linie als Stam- mesbanner eine Bolle spielte. Wir können uns die Sache nur so erklä- ren, daß der Turd als einheimischer Vogel früher zu einer Rolle kam, als der Zongor. Die Situation war ähnlich wie damals, als LE VERRIER annehmen mußte. daß jenseits der bis dahin bekannten Planeten noch ein bisher unbekannter Planet sein müße. In unsern Falle mußte man mit der Möglichkeit rechnen, daB in Turkestan eine Falkenart existiert. die der Vogelforschung noch nicht bekannt war und daß man diese bisher unbekannte Falkenart nun mit dem gesuchten Vogel Turul identifizieren müße. So geschah es auch. Die rußischen Ornithologen begannen anfänglich zögernd, dann immer häufiger und bestimmter über den Altai-Gerfalken zu schreiben, über Falco rusticolus altaicus (den wir jetzt getrost auch Turul- Falke nennen können), welchen der große rußische Ornithologe MENZBIER im Jahre 1892 aus dem Altai-Gebirge zum erstenmal beschrieb. als eine bis dahin unbe- kannte neue Falkenart. : Dieser edle Falke ist das reine Ebenbild des Gerfalken, Er ist größer und stärker als der Wander- und Würgfalke, also zur Erbeutung größerer und stärkerer Vogelarten geeignet. Sein Verbreitungsgebiet stimmt völlig überein mit der ehemaligen Heimat des Worter Turul, umfasst also das Land der Oghusen, Ujguren, Seldschüken und der an ihre Stelle vorrückenden Tataren, Im Altai kommt er in einer Gegend vor, die auch heute noch Dschetti Oguz. d. h. Sieben Oghusen genannt wird. Diesen l'urul-Falken halten die Kirgisen, die sich in den früher von Oghusen, später von türkischen und tatarischen Völkern bewohnten Ländern angesiedelt haben. nach DEMENTIEW (56) auch heute nech tür den besten Beizvogel. Sie benützen ihn zur Jagd auf Wildgänse und Trappen. Allerdings nennen sie ihn Schunkar d. i. Zongor. Was uns aber nicht hindern soll. in dem Altai-Gerfalken den Vogel Turul zu erblicken ; ist doch das Wort Turul nicht nur in Ungarn ausgestorben, sondern auch in den Gegenden, wo dieser Falke früher der gefeierteste Jagdvogel war, In Ungarn kommt das Wort Turul zuletzt im Jahre 1355 vor. in Asien um 1400. als TIMUR LENK mit dem Tv ul-Falken auf Schwäne jagte. Die Kirgisen, als spätere Kolonisten, konnten den von den: untergegangenen Oghusen gebrauchten Namen Turul nicht zekannt haben. sondern benannten diesen Falken, der ja in seinen 1935/38) UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN ; 375 Eigenschaften als Beizvogel mit dem Gerfalken vollkommen überein- stimmt, mit dem von ihnen mitgebrachten Worte Zongor. Auf Grund des Gesagten kann ich nun mit ruhigem Gewissen die längst fällige Schlußfolgerung ziehen. daß der Turul mit dem heuti- gen Altai-Gerfalken (Fulco rusticolus altaicus MENZB.) identisch ist. Er ist ein alpiner Zwillingsbruder der uralischen und westsibirischen Varietàt des Gerfalken (Falco rusticolus uralensis MENZB.) dessen volkstümliche Namen Zongor und Keretschen lauten. Nach Feststellung der Artzugehörigkeit des Vogels Turul kann ich nun zur Besprechung jener Erklärungsversuche übergehen, die vor dem Erscheinen meiner Studie von den hervorragendsten Vertretern der ungarischen Sprach-. Geschichts- und ornithologischen Wissenschaft unternommen worden sind. Vorher muß ich aber noch darauf hin- weisen, daß infolge der Fruchtlosigkeit dieser Erklärungsversuche fast sämtliche Schöpfungen der magyarischen bildenden Künste, die den Vogel Turul zum Gegenstand haben, verfehlt sind und ausgetauscht werden müßten. In erster Linie bezieht sich diese Feststellung auf die im Weich- bilde der Hauptstadt Budapest befindlichen Turulvögel. die als Sehens- würdigkeiten auch für den Fremdenverkehr von Wichtigkeit sind. Hier wird der Vogel Tuul, das höchste Symbol kriegerischer Tugenden, die Verkörperung von Ritterlichkeit. Heldenmut und unbe- siegbarer 'Tapferkeit. durch Geier dargestellt. also durch Aasfreßer, die sich auf den Schlachtfeldern an Leichen gütlich tun! Es ist ja ver: ständlich, daß die Künstler zur wirkungsvollen Darstellung des Turul lieber die mächtigen. stattlichen Geier wählten. als die zwar herrlich gebauten, gedrungenen. wundervoll großäugigen. aber im Vergleich zu den Geiern doch kleinen Falken. Trotzdem müßen meinem Gefühle und meiner besten Überzeugung nach die diesbezüglichen Kunstwerke ausgetauscht werden, Und nun gehe ich zur Besprechung jener fruchtlosen Erklirungs- versuche über, die zur Klärung der Turul-Frage von der ungarischen Forschung unternommen wurden. Sie gehören zwangsläufig in den Rahmen meiner Studie, welche ohne diese Relationen unvollständig wäre. Die bereits erwähnte und als erster Versuch anzusprechende Über- setzung des ANONYMUS: Turul — Astur, was nach der heutigen orni- thologischen Benennung Habicht bedeuten würde. kann nicht als Lösung betrachtet werden, weil sich der Name Turul. wie wir jetzt wissen. auf eine ganz andere Vogelart bezog. Wenn wir von dieser Übersetzung, die auch von der Wiener, Budaer und Turöczer Chronik übernommen worden ist, abschen wollen, dann stammt der erste eigentliche Lösungs- versuch aus dem Jahre 1862! Also wahrlich spät genug ! In diesem Jahre veröffentlichte KARL SZABÓ sein Werk , Das Zeitalter der unga- 476 JAKOB SCHENK [Aquila rischen Führer." Seiner Auffassung nach steht das Wort T'urul in dem Text der häufig kopierten Chroniken irrtümlich statt Curul gleich Kurul — Karul = Karvaly, d. i. Sperber. Nachdem wir die Spur des Vogelnamens Turul in unserer Sprache nicht finden, dagegen Karvaly bekannt ist. müße das Wort Tarul mit diesem Worte eins sein und dürfte nicht als cin alter ausgestorbenes ungarisches Wort betrachtet werden. Diescthe Ansicht vertritt auch JAszat laut ..Wörterbuch der ungarischen Sprache: von CZUCZOR—FOGARASI. Band VI. 1874. p. 502. Hierzu ist zu sagen. daß der Sperber kein derart bedeutungsvoller Vogel ist. daß Herrscher- geschlechter ihre Abstammung auf ihn zurückgeführt hätten. Wir haben in der Geschichte der orientalischen Völker auch kein einziges Beispiel dafür. Er ist ein geschickter kleiner Räuber, ein Schrecken der Spatzen und Singvögel. aber keinesfalls eine Erscheinung. von welcher abzu- stammen ein besonderer Vorzug wäre. Die Auffassung KARL SZABÓ S und seiner Nachfolger ist also völlig falsch. Dasselbe gilt von dem Er- klärungsversuch OTTO HERMAN’s aus dem Jahre 1877. Er schreibt : Was die Raubvögel betrifft. die. wie der Turul. den Heeren als Weg- weiser vorausflogen. kann es sich. der Natur der Dinge nach. nur um Geier handeln (96). OTTO HERMAN. sonst ein meisterhafter Kenner der Vogelbiologie. hat sich in diesen Punkt auf ganz unverständliche Weise geirrt. denn die Geier fliegen ja den Heeren nicht voraus. sondern folgen ihnen nach. wobei ihnen die allgemein bekannte Rolle zukommt. wahllos von den Leichen der im Kampfe gefallenen Menschen und Tiere zu schmausen, Also wahrlich kein Grund für ein auf seine kriegerischen Tugenden stolzes Herrschergeschlecht. seinen Ursprung auf diese Vögel zurück - zuführen ! Der nächste Erklärungsversuch stammt von VAMBERY und ver- folgt schon eine ganz richtige Spur. In seinem 1882 erschienenen Werke «Der Ursprung der Magyaren (1882) äußert er sich zur Turul-Frage wie folgt : ..Es ist wahr, daß das türkische Wort Turuj dem ungarischen Worte urul sehr nahe steht, doch können wir uns mit dieser Erklirung nicht zufrieden geben. Von einer in jeder Beziehung befriedigenden und berubigenden Auslegung erwarte ich nicht nur, daß sie das Wort Turul auch in der Sprache eines andern Volkes nachweise, sondern verlange noch. daß dieser Turul bei dem betreffenden Volk ebenfalls Bannervogel und zugleich Personnename sei”. VAMBERY hat mit diesen Worten der weiteren Forschung den richtigen Weg gewiesen, wenngleich er selbst diesen Weg nicht be- schritten hat. Die aus dem Jahre 1883 stammende Abhandlung von JULIUS NAGY über den Turul (169) bringt die Frage auch nicht näher an die Lösung 1935/38] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 477 heran. Auch er weist auf die ähnlich klingenden türkisch-tatarisc hen Namen wie .„Turgul. ..Turgaul. ..Turaul hin. findet aber das Wort nicht, aus welchem das ungarische ..Turul' entstand und kommt nur zu der bis jetzt unbeweisbaren Annahme. daß der vom Adel der siebenbürgischen Komitate zu allen Zeiten als Banner geführte Adler mit dem Vogel Turul identisch ist. FRANZ HORVÁTH VON ZALABER identifiziert in seinem Aufsatz „Die Jagd von der Vorzeit bis zur Gegenwart“ (Vadaszlap 1883. p. 375) den Vogel Turul mit dem Gerfalken. Auf welcher Grundlage. ist uns nicht bekannt. Er schreibt hierüber wörtlich Folgender : ..DaB der Falke bei den Hunnen und den mit ihnen verwandten Völkern in hohem Anschen gestanden sein muß. können wir doraus schließen, daß der als Banner dienende Vogel Turul mit dem Gerfalken iden- tisch war. Joser THURY war der erste (249). der 1886 auf Grund des tür- kischen Worterbuches von AHMED VEFIK auf das ursprüngliche Wort hinwier. Dieses Wort lautet ..Toyhrul' und bedeutet — laut dem Wor- terbuche — einen größeren Adler oder Falken. und. mit ausgebreiteten Flügeln dargestellt. ein Herrscher-Banner, Er sagt auch. daß der „Turul“ das Herrscherbanner der Oghusen-Khans war. ferner. daß dieser Name in dev Form .Toyhrul auch als Personenname in der Geschichte der Türken vorkommt. THURY wird also den Forderungen VAMBÉRYS in vollem Maße gerecht. kann aber auch nicht feststellen, warum dieser Vogel T arul zum Bannervogelerwählt wurde, noch weniger, welchen Vogel die Oghusen unter diesem Namen kannten bezw. derart hoch schätzten, daß sie ihn zum Herrscher-Bannervegel erhoben. Und doch war die Möglichkeit dazu vorhanden. In VEFIK’s Wörterbuch finden wir auch die wichtige Angabe, daß jeder der sechs Oghusenstämme einen Beizvegel als Bannervogel führte. Der erste Stamm hatte als Bannervogel den Songur (ungarisch Zongor. den Gerfalken. dem wir im Rahmen dieser Abhandlung noch begegnen). der zweite den Togan. der dritte den Tschakir. der vierte den Schahin, der fünfte den Kartal. der sechste den Tarschandschil, Ich habe nicht die Absicht. diese Vogelnamen hier genau zu bestini men, kann aber sagen, daß ihre Träger durchwegs hervorragende Beiz- vögel waren und dadurch der Auszeichnung teilhaft wurden. neben dem Herrscherbanner Turul als Stammesbanner zu dienen. Die Unkentnis dieser Tatsache von entscheidender Bedeutung — nämlich daß es sich hier ausschließlich um Beizvögel handelt — licB dann sämtliche ungarischen Lösungsversuche scheitern. . 1892 fasste Graf Giza Kuun die auf den Turul bezüglichen früheren Forschungsergebnisse zusammen (135). Auch er kommt zu 375 JAKOB SCHENK [Aquila dem Ergebnis, daß der Astur des ANONYMUS mit Kézar’s Turul identisch ist ; auBerdem finden wir bei ihm die zum Teil der Wahrheit nahekommende Mutmaßung, daß die aus Lebedia nach Etelköz und von hier nach Ungarn gewanderten Magyaren bei der Landnahme den Vogel Turul als dos Sinnbild des Sieger auf ihren Waffen trugen, und unter seinen aüsgebreiteten Flügeln Schutz zu finden glaubten vor allen Feinden. Nach STEFAN CHERNELS Ansicht (1898 und 1904) „gehen wir kaum fehl, wenn wir in dem Vogel Turul die den edlen Raubvogelty pus ideali- sicrende Vogelgestalt erblicken, die auf Grund überlieferter Zeichnungen am ehesten noch ein Adler gewesen sein konnte, (41. 42). Unter der Zeichnung versteht er wahrscheinlich die Abbildung in der Wiener Bilderchronik, die selbstverständlich nicht maßgebend sein kann, weil sie ein Phantasieprodukt ist. Nun laßen wir ZOLTÁN GOMBOCZ’s Abhandlungen aus den Jahren 1907 und 1914 folgen (76--78). Sie waren die verläßliche Grundlage, auf welcher die ornithologische Forschung in richtige Bahnen gelenkt wurde. Er läßt den bisher angenommenen Erklärungsversuch Turul Curul = Carul = Karvaly vollständig fallen und versucht die Lösung auf der Basis ..Toghral = Turul“. Er beruft sich darauf, daß das Wort Toghral als Personenname bei den türkischen Völkern eine große Rolle spielte. GomBocz hatte also den richtigen Weg eingeschlagen, fand aber die richtige Forsetzung nicht. das heißt jenes erlösende Wort, mit dessen Hilfe die hochbedeutsame Rolle. welche die Beizvögel im Leben der türkischen Völker spielten, hätte beleuchtet werden können, Dieses Wort war die , Falknerei" . Statt dessen nahm er. weil ihm die ornitologische Forschung keine entsprechende Wegweisung geben konnte. seine Zuflucht zum Totemis- mus, um mit dessen Hilfe eine Lösung der Turul-Frage und der Frage anderer türkischer Personennamen aus der Arpadenzeit zu versuchen, Auch diese Personennamen waren größtenteils in der Falknerei wohl- bekannte Beizvogelnamen. Unläugbar besteht eine gewiße Parallele zwischen der Rolle des Totem und jener der Beizvögel, denn beide werden von den betreffenden Völkern in großen Ehren gehalten; während jedoch die Totenverehrung religiösen Charakter hat, entspringt die Verehrung der Beizvögel einzig und allein der Wertschätzung hervorrageender Kriegertugenden. Ich halte mich zur Entscheidung dieser totemistischen Frage für nicht ganz kompetent. erachte es aber im Interesse der Klarung der Turul-Frage in allen ihren Beziehungen doch als meine Pflicht hierauf einzugehen. umsomehr als die Untersuchungen über die T’urul-Frage auf totemistischer Grundlage auf Anregung von GOMBOCZ weiter fortgesetzt worden sind. 1917 erschien dic diesbezügliche umfangreiche Studie von 1935/38] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 379 GÉZA ROHEIM (202), welche die totemistische Auslegung des Wortes Ta ul auf ethnographischer Grundlage versucht. Auch JuLtus’ NEMETH faßt in seinen 1930 und 1931 erschienenen sprach- und geschichtswissen- schaftlichen Abhandlungen (174. 175) den Turul als Totem-Namen auf. In einem an mich gerichteten späteren Briefe giebt er jedoch bezüglich dieser Frage zu, daß nicht jeder. Personenname tierischen Ursprungs totemistisch sei und hält es für wahrscheinlich. daß bei der Übertragung der Namen von Beizvögein auf Personen und Stamme auch die Kühnheit und Schönheit der bereffenden Vögel eine Rolle gespielt hat. Diese Auffassung nähert sich bereits der von HAMMER PURGSTALL (S6),einem der hervorragendsten Erforscher der orientalischen Geschichte vertretenen Ansicht, daß „bei den orientalischen Völkern der Beizvogel nicht nur das Sinnbild des höchsten Adels und Ruhmes ist. sondern zugleich auch der Ausdruck der in der Einheit liegenden Kraft, aus welcher die erhabenen nationalen Ziele verwirklicht werden.“ Meiner Ansicht nach muß man bei der Auslegung des Namens Turul und über- haupt bei der Erklärung von Personennamen türkischen Ursprungs mit der Bedeutung ,Raubvogel die totemistischen Beziehungen vollständig ausschalten, und diese Namen rein vom Standpunkt der Beizjagd bewerten, — In der Reihe der weiteren ungarischen Erklärungsversuche folgt num eine Sudie von STEFAN SOMLYÖDY, erschienen 1914 unter dem Titel „Vogel Turul == Vogel Kranich“, worin der Versuch gemacht wird, den Vogel Turn! mit dem Kranich zu identifizieren. Dieser kühne Versuch _ging von einer völlig verfehlten Erwägung aus und zeitigte dement- sprechend ein falsches Ergebnis. Nun trat in der Untersuchung der Turul-Frage eine Pause von fast zwei Jahrzehnten ein. Im 10, Bande des 1929 erschienenen „Neuen Ungarischen Brehm“ (221) erwähne ich bei Besprechung der ungarischen Beizjagd, als Beweis für die Existenz der ungarischen Falknerei in der Zeit vor der Landnahme. auch den Vogel Turul, doch waren meine dies- bezüglichen Studien noch nicht so weit fortgeschritten, daß ich dazu endgültig hätte Stellung nehmen können. 1933 befaßt sich auch BELA HANKÓ mit dieser Frage. in einer Abhandlung über die vorgeschichtliche Tierwelt des Alföld (90). Auf der bisherigen Spur weiter forschend kann auch er die Turul-Frage nicht lösen, bringt sie aber doch ein gutes Stück vorwärts. Er weist nämlich auf den slawischen Namen Tur = Aucrochs hin und deutet auf dieser Grundlage viele Wörter richtig. die bis dahin irrtümlich mit dem Wort Turul in Zusammenhang gebracht worden waren. Dadurch vermindert sich die Zahl der mit , Tur" zusammengesetzten Ortsnamen. die auf den Turul bezogen wurden und einer Klärung bedurften, ganz wesentlich. 380 JAKOB SCHENK [Aquila In neuester Zeit weist auch ZOLTÁN SZILÁDY auf dieses Wort Tur hin, das auch als Flußname öfters vorkommmt. So heißt der Berettyoö schon bei ANONYMUS Tur. und hievon stammen die Ortsnamen Mezötur, Turkeve, (Termeszettud. Közlöny. Jahrgang 1937, Heft 45.) Fassen wir die ungarischen Forschungsergebnisse über den Namen Turul aus der Zeit vor dem Erscheinen meiner Studie zusammen, dann müßsen wir feststellen. daß sie zu keinem befriedigenden Resultat führten. und daß sie die Frage nicht lösen konnten. welches der Vogel war, dessen ungarischer Name nach KÉZAI .Turul“ lautete, Und nun gehe ich zur Besprechung der Ergebniße meiner For- sehungen über den Vogelnamen Zongor über. ZONGOR — SCHONKAR. Dieser Vogelname kommt in der nationalen Überlieferung nicht vor. auch unsere Chroniken erwähnen ihn nicht. so daß ich eigentlich von seiner Besprechung im Zusammenhang mit der Turul-Frage absehen könnte ; und doch! wenn ich auch den Namen nicht finden konnte, — den Vogel konnte ich auf keine Weise umgehen. Zongor -- Schonkar heißt nämlich der Gerfalke in dem Gebiet vom Ural bis Mand- schukuo und von Sibirien bis nach Aegypten. Ebenso wie der Tarul spielte auch der Zongor als hervorragender Jagd- vogel cine große Rolle : während aber der Tere! nur in einem beschrank - ten Gebiet bekannt war. hatte der Name Zongor als Bezeichnung des „weissen Falken“ eine viel weitere Verbreitung. Die Bestimmung seiner Artzugehörigkeit stieß also auf keine besonderen Schwierigkeiten. denn in dem Gebiet. in welchem wir den Zongor suchen mußten, gibt es nur einen weißen Falken : den Gerfalken, Auch auf Grund seiner Eigen- schaften als Beizvogel kann man den Zongor nur als Gerfalken anspre- chen. Er war ebenso hechgeschätzt wie der Turul. wurde ebenso zur Jagd auf größere Vögel (Schwäne. Wildgänse) abgerichtet wie der Turul, so daß sich bei meinen Bemühungen um die Lösung der Turul-Frage oft die größten Schwierigkeiten ergaben. weil es fast unmöglich war die mit den Namen Turul und Zongor bezeichneten Vogelarten von einander zu trennen, Beide wurden in den Beschreibungen als die besten Beizvögel geschildert. beide spielten in der Geschichte als Namen der hervorragendsten Persönlichkeiten eine Rolle, auch als Beizvögel haben sie genau dieselben Eigenschaften. so daß ich auf der Suche nach dem Tural fortwährend auf den Zongor stieß. Es wäre für mich die größie Freude gewesen. als den vielgesuchten Vogel T'urul den Zongor, also den herrlichen. fast schneeweißen Gerfalken darstellen zu können, wie 1035/38) UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 38] er triumphierend anf dem geschlagenen Schwane steht. dem mächtigen. ebenfalls schneweißen Vogel. der ihn an Körpergewicht wenigstens um das siebenfache übertrifft. Daß ich dieser Versuchung widerstehen konnte. verdanke ich dem Umstand. daß beide Vogelnamen gleich- zeitig bei ein und demselben Volk vorkommen bei den Oghusen. bei welchern. wie bereits erwähnt. der Turul das Herrscher-Banner war. während der Zongor bloß ein Stammes-Banner darstellte. Der Turul spielte also eine vornehmere Rolle als der Zongor. was ich damit zu erklä- ren versuchte. daß der Turul als eingeberener Vogel dem Oghusenvolke früher bekannt war. als der Zongor, welcher von Wanderfalknern im- portiert wurde, Ich betrete einen sehr schwankenden Boden bei dem Versuch. die Bedeutung dieser beiden Vogelnamen bei den Oghusen klarzu- legen. Das Wörterbuch des AHMED VEFIK. das den Ausgangspunkt. zur srörterung dieser Frage bildet. sagt nichts über das Zeitalter. über das sahrhundert. aus welchem das Herrscher-Banner Turn! und das Stam- mes-Banner Zongor stammt. Daß der Turul schon im V. Jahrhundert in dea Gebieten nördlich von Persien. also wahrscheinlich auch bei den Oghusen. in der eigent- lichen Heimat des Altai-Gerfalken bekannt war. habe ich schon bei der Besprechung des Wortes Turul erwähnt. Fast aus derselben Zeit stammt eine Angabe über das erste Vorkommen des Wortes Zongor, und zwar ausgesprechen bei den Oghusen. Auf Grund der oghusischen Nameh-Sage (19). deren Entstehungszeit zwar nicht genau bekannt ist. aber jedenfall» vor MOHAMED, also spätestens in das VI. Jahrhundert verlegt werden kann. fand OGuz KAGAN nach Besiegung des Einhorns bei dessen Kadaver den Zongor (Schung-Gar). der von den Eingeweiden des gefallenen Tieres fraß. Chronologisch ist dieses unsere erste Angabe über den Zongor. Naturgeschichtlich ist sie nicht genau. weil ja der Gerfalke kein Aasfreßer ist. Daß aber Zongor hei den türkischen Völkern schon zu den ältesten Zeiten ..Falke' bedeutete. beweist die Fest- stellung BARTHOLD’s. daß in den. aus dem VIEL. Jahrhundert stammenden ORCHON Inschriften dem türkischen Voklsglauben entsprechend selbst nach der Annahme des Islam für das Wort ..gestorben“ der Ausdruck „Schunkar boldv" d. i. ..zu einem Falken geworden“ gebraucht wurde (22). Ob im vorliegenden Falle das Wort Zongor tatsächlich für den Gerfalken gebraucht wurde, oder insgemein ..Beizvogel‘‘ bezw. ..Falke: bedeutete. läßt sich. nicht entscheiden. weil nun mehrere Jahrhunderte nachher keinerlei Daten über den Zongor vorhanden sind. Nach PHILLOTS Falknerbuch kommt zwar in den alten persischen Handschriften über Falknerei der Name Zonjor vor. und zweifellos als Name des Gerfalken, doch erwähnt der Verfasser den Zeitpunkt 352 JAKOB SCHENK " [Aquila nicht. so daB wir nicht feststellen kénnen, wann der Name Zongor als Bezeichnung des Gerfalken zum erstenmal auftaucht. Aus unbestimmbarer Zeit stammen auch die Daten aus dem ara- bischen Kamus-Worterbuch, demzufolge der Name Zongor persischen Ursprungs ist und von dem Worte Tsehunkar herstammt. KaMus stellt den Zongor als eine weiße Falkenat Turkestans dar und erwähnt gleichzeitig mehrere berühmte Männer, die sich ebenso benannten. So führte der Vater des berühmten IMADEDDIN SENGI den Namen AK-SONKOR. Dieser Name stammt ungefähr aus dem Jahre 1100 -(HAMMER-PURGSTALL 86). In derselben Quelle finden sich noch folgende Daten ohne Jahreszahl: AK-SONKOR el Bursaki Emir von Mossul, Abdallah ben Futuh ben SONKOR. Ebu Abdallah Muhammed ben Thaibursch es SONKORI. SONKOR es Seini. Eine wertvolle Datenreihe -- ohne Jahreszahl — hat ZOLTÁN GOMBÖCZ gesammelt (78). Diesen Daten zufolge lautet das Wort Zon- gor: kumanisch Songur. kiptschakisch Sonkor, Sonkortscha, ujgurisch Sonkur, dschagataisch Suakur, kirgisisch Sunkar, osmanisch Songor, Sunkur. Schunkar, Schulkar, tatarisch Schumkar, mongolisch Sinchn. Außerdem kommen folgende Variationen vor: Schongur.. oder tata- risch Schonkar (149), ferner Schongar, Schunkar, Schungar. Nach dem ujgurischen Wörterbuch: Schongar (149). Auch bei den persichen Sehritt- stellern finden wir den Namen Sonkor. Die Gesandten des Khans TOKTAI brachten 21 Sonkor-Vögel mit sich. Auch hier kommt der Name Sonkur, ferner Songur vor. Der eine Schriftsteller nennt den Tag Ak Sonkur, die Nacht Aara-Sonkur (149). Auch bei den Mandschu’s findet sich dieser Name und zwar ols Schonkon. Es werden zwei Arten unterschieden : der Schaman-Schonkon und der Tschakiri-Schonkon, d.i. der weiße und der schwarzgefleckte Gerfalke (86 p. 105, 149). Zum richtigen Verständnis der Zongor-Daten muß ich bemerken, daß die Falkner und mit ihnen auch die Geschichtsschreiber im all- gemeinen zweierlei Zongor-Vögel unterscheiden. Die alten, fast schnee- weißen Exemplare des Gerfalken nannte man Ak-Sonkor. Sie sind in den allermeisten Fällen bessere Beizvögel als die jungen Exemplare, deren Name Aara-Sonkor lautet. Diese haben zwar auch eine helle Grundfärbung, sind aber stark schwarz gefleckt oder gestreift, sind also weniger repräsentativ und auch weniger bewertet, als die rein- weißen, herrlichen alten Vögel. Der Ak-Sonkor war stets beliebter als der Kara-Sonkor. Selten wird die dritte Varietät erwähnt, der Sonkor- Askar, der den Aufzeichnungen zufolge rötlich gefärbt war. Seine Iden- tifizierung ist sehr schwierig, aber auch gar nieht wichtig. Es gibt noch eine vierte Varietät. den Sibtere-Sonkor, von dem im Folgenden kurz die Rede sein wird. 1935/38) UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 383 Unter den Daten aus unbestimmter Zeit müßen auch die in MOHAMED Er BARDSCHINIS Falknerbuch vorkommenden aufgezählt werden. Seine älteste Quelle stanımt aus dem Jahre 1195. Es ist das Falknerbuch des IMADEDDIN von Isphahan. Wir haben aber keinen Anhaltspunkt dafiir, ob BARDSCHINI seine Daten über den Zongor aus diesem Werk geschöpft hat. MOHAMED EL BARDSCHINI, der den Turul so ausführlich beschrie- ben hat, behandelt den Zongor nur sehr kurz. Der Zongor — sagt er — ist der hervorragendste Beizvogel. Er stammt aus Turkestan, heißt auf griechisch Sankur-Falkonion und wird als Beizvogel ebense ver- wendet wie der Würgfalke. Auf Grund diseer wenigen Daten ist eine Bestimmung sehr schwierig ; weil aber der Zongor als hervorragendster - Beizvogel neben dem Turul erwähnt wird, kann man nur annehmen. daß unter Zongor der Gerfalke zu verstehen ist. Viel leichter und sicherer ist die Identifizierung des oben erwähn- ten Sibtere-Sonkor. Dieser Vogel heißt nach BARDSCHINI auf türkisch Thuruntai und wird zur Jagd auf Wachteln und Rebhühner verwen- det. Im Hinblick darauf nennt ihn auch schon das persische Wör- terbuch des FERHENGI Delüdsche Tugan, das heißt Blutjunger Falke. Dieser Thuruntai ist Falco columbarius. dessen alter ungarischer Name Torontal lautet. also eine magvarisierte Form des türkischen Namens ist. Und nun komme ich zur Aufzählung der Quellenwerke. in wel- chen Zongor-Daten mit sicherer Zeitangabe enthalten sind. Wir begin- nen mit dem Werk ABULGHAZIS, das sich mit der Geschichte der Tataren befaßt (3). Diese Quelle enthält die sehr wichtige Angabe, daB der Kirgisenfürst URUS INALL Boten zu DscHINGIS KHAN sandte. und daß diese Boten als Geschenk herrliche Jagdvögel mitbrachten, die bei den Türken Schungar, bei den Ruben dagegen Aretschet genannt werden. Diese Beizvögel waren der Beschreibung nach schneeweiß. doch fügt der Verfasser leider ganz überflüßigerweise noch hinzu, daß Ständer und Schnabel der Vögel rot waren, was der Wahrheit nicht entsprechen kann, nachdem diese Körperteile beim Gerfalken gelb sind. Es besteht aber kein Zweifel darüber, daß diese als Geschenk über- reichten schnceweiBen Jagdvögel Exemplare des Gerfalken waren. Abgesehen von anderen sehr wichtigen Daten enthält diese Quellen- angabe auch den langgesuchten ungefähren Zeitpunkt. wann dieser Vogelname in die Geschichte der Beizjagd und in die Weltgeschichte Eingang gefunden hat. Die Gesandten des Kirgisenfürsten URUS INALL dürften annähernd einige Jahre nach 1200 bei DSCHINGIS KHAN erschienen sein. Von hier beginnt der Triumphzug des Zongor bei den orientalischen Völkern, die die Beizjagd ausüben in der ersten Glanzepoche der Falknerei. Von diesem Zeitpunkt an verdunkelt der 354 JAKOB SCHENK ; [Aquila Name Zonyor den Namen Turul immer mehr. Herrscher, Heerführer. Begriinder von Dynastien und andere hochgestellte Persönlichkeiten heißen jetzt nicht mehr Turul, sondern Zongor. Der uralte Brauch und die Form der Namengebung. also die Annahme des Namens eines beliebten und geschätzten Beizvogels als Symbol der Vornehmheit und Größe blieb bestehen, bloß der Name des Vogels änderte sich. Zu denken gibt nur, daß die Namen Turul und Zongor eine Zeit lang noch gleichzeitig vorkommen. Dem DSCHINGIS KHAN bringt man Zongor-Vögel zum Geschenk, also die hervorragends- ten. am höchsten geschätzten Beizvögel. — seine Söhne jagen mit Turul-Vögeln. ebenfalls mit den als hervorragendst anerkannten und höchstgeschätzten Beizvogeln, Dasselbe finden wir bei dem Geschicht- scheeiber SCHEFFEREDDIN. der von TIMUR LENK berichtet. daß dieser selbst mit Turul-Vögeln jagte. dagegen von den Kiptschaken- Khans Schonkare. d. i. Zongor-Vögel zum Geschenk erhielt. Dieser große Widerspruch kann nur folgendermassen erklärt werden : die Geschichtsforscher überlieferten die von den Falknern gebrauchten Beizvogelnamen. welche dieselben wurden dem Kanzleipersonale von den betreffenden Falknern eindiktiert. Der Hof DscHinGis KHAN’s ebenso wie seinerzeit auch ATTILA’s Hof. war geradezu ein Sammelcrt der unterworfenen Fürsten. die sich die Gunst des mächtigen Herrschers durch Überreichung möglichst beliebter Geschenke zu erwerben suchten. Zu jener Zeit waren hervorragende Beizvögel das wertvollste Geschenk. Wenn also Kirgisen Beizvögel brachten, dann wurden die von ihnen angegebenen Namen aufgezeichnet ; bedienten türkische Falkner die greBen Herren bei der Jagd. dann kamen die türkischen Vogelnamen in die Aufzeichnungen hinein. Und wir können uns nun aus einer zeitlichen Entfernung von nahezu tausend Jahren den Kopf darüber zerbrechen, warum der hervorragendste Jagdvogel das einemal Zougor, das anderemal Turul genannt wird, Ich führe jetzt noch die übrigen fremden Daten an. um dann auf die ungarischen überzugehen. 1260. Nach MAKRIZI (149) hieß ein vornehmer Krieger, der bei der Eroberung von Aleppo in Gefangenschaft geraten war, SONKOR ASCHKAR. Hiezu gibt dann QUATREMERE, der Übersetzer des Werkes, eine erschöpfende Zusammenfassung über das Vorkommen des Namens Zongor in der Geschichtsschreibung des Orients. Er weist darauf hin, dab im ‚Arabischen das Plural von Zouyor = Sanakir lautet. 1280. Der große KUBLAJ KHAN erhielt von den Kirgisen weiße Schonkar-Vögel zum Geschenk (149). 1300. Ein Onkel des Sultans OsMAN hieß SUNKUR TEKI. (GOMBOCZ 78). 1300. DSCHEMALEDDIN entschuldigt sich beim indischen Herrscher von Maaber, | daß er ihm keinen Sonkor schicken konnte, weil diese Vögel nur im Norden vorkommen und das Klima des Südens nicht vertragen (HAMMER-PURGSTALL 86, p. XV.). 8 193.538] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 355 1312. Als CHODABENE OLDSCHITU sich zum Kriege gegen den Sultan von Aegypten vorbereitete, änderte er den bisherigen Namen des Heerführers KARA SONKUR in AK SONKUR, damit der Sieg ihm sicher sei (HAMMER-P. 86. XVIII. und SCHLEGEL 213.). 1327. ABULFEDA und sein Sohn erhielten gelegentlich ihres Aufenthaltes in Kniro vom Sultan Nasir viele Beizvögel zum Geschenk, darunter auch Sanakire. (HAMMER-P. 86, p. XXII.). 1384. Der Kiptschaken-Khan TOKTAMISCH verehrte dem ägyptischen Sultan 7 Sonkor-Vögel (MAKRIZI 149). 1402. TIMUR LENK sandte dem ügvptischen Sultan einige Sonkor (MARRIZI 149). 1590. Der persische Schriftsteller ABUL Fast schreibt in seinem Buch Ain 1. Akhari, daß bei den persischen Beizjagden auch der Schungar Verwendung findet. Auf Grund der Beschreibung muß dieser Vogel als Gerfalke angesehen werden (2). 1662. Die Kirgisen und Baschkiren nennen den männlichen Gerfalken Schonkar.. Das Weibchen heißt Itelgor. MEYERBERG Reisetagebuch. VIDE ADELUNG (5). 1736. Nach STRAHLENBERG, einem schwedischen Offizier, heißt Taungar ein Vogel, der in großer Anzahl aus Daurien nach China gebracht wird (HARTING 94, p. 191). Um welche Vogelart es sich handelt, läßt sich nicht feststellen. Wichtig ist aber, daß der Name Zongor bis hierher gekommen ist und noch so spit im Gebrauch war. 1770. Schonkar, der Gcierfalk, ist selten im Gebrauch doch suchen die vornehmen Kalmücken dergleichen von den Baschkiren zu erhandeln, in deren Gebirgslande cin erwünschter Aufenthalt dieser edlen Raubvögel zu sein scheint (PALLAS 186. T Band p. 147). 1850. Songhar kommt als Beizvogel manchmal im nördlichen Teile Kleinasiens. in Cilicien vor. Welche Vogelart darunter zu verstehen ist, laBt sich nicht sicher feststellen, doch lebte der Name zu jener Zeit noch als türkische Bezeichnung eines Beizvogels (HARTING 94. p. 196). 1870. Schunkar ist eine Falkenart, wahrscheinlich der Gerfalke. Nach COURTEILLE s Wörterbuch ,, Dictionnaire Turk-Orientale“ (PHILLOT 191, p. 36). 1870. Schangar heißt bei den Hindu's ein zur Beizjagd abgerichteter Falke, der nach HUME mit Falco Hendersoni identisch ist. GURNEY verbessert diesen Namen in Falco milripes (HARTING 94, p. 191). Die Benennung ist gegenwärtig in diesem Gebiet, wo der Gerfalke zu den größten Seltenheiten gehört. bercits auf eine andere hervorragende Falkenart übergegangen. 1876. Schunkar ist nach SCULLY der türkische Name des Falco cherrug milvipes Jern. Das Weibehen heißt Italgu (217). ; 1884. Schah-Schunkar nennen die Tataren gegenwärtig den Kaiseradler (Aquila melanactua). RADDE teilt diesen Namen in seinem Werk über die Vögel des Kaukasus mit. Auch hier ist die ursprünglich für den Gerfalken gebrauchte Benennung auf eine andere Art übergegangen. Wesentlich ist die Tatsache. daß auch in diesem Gebiet xo lange Zeit nach’ dem Verschwinden der Beizjagd die Erinnerung an diesen Vogelnamen bestehen blieb (RADDE 197.). 1885. Schonkar ist die Bezeichnung des männlichen Gerfalken bei den Baschkiren und Kirgisen. Das Weibchen heißt Ztelgoe. Mitgeteilt von HARTING auf Grund der in russischer Sprache verfaßten Arbeit HALLERS über die Falknerei (94, p. 191). Die ganz weißen Exemplare nennt man Ak-Schunkar (HARTING zitiert auf 8. 197 HALLERS Angabe in der Lesart Schunkar, auf 8. 191 Schonkar). 1909. Sunggar ist der türkische, Schongkon der mandschurische Name des Gerfal- ken. Die weiße Art wird türkisch Ak Sunggar, mandachuriach Schangan Schongkon genannt (Ross 203). 1913. Schunkar, ein hochgeschatzter Beizvogel in Turfan, Ost-Turkestan. LE COQ. der in diesem Gebiet Forschungsreisen unternahm, hat den Vogel selbat nie gesehen, 25 386 JAKOB SCHENK {Aquila kann also dessen Artzugehörigkeit nicht bestimmen. Höchswahrscheinlich wird hier, in der Heimat des Falco rusticolus altaicus, diese Art Schunkar d. i. Zongor genannt, wie auch aus den untenfolgenden Daten DEMENTIEW's hervorzugehen scheint (43, 44, 56). 1920. Shangar, der Name des Falco milvipes in Indien, wo er seltener Wintergast ist (DONALD 50). 1928. Schunkar, Ak Schunkar, Schonkar ist die gegenwärtige Benennung des Gerfalken bei den Baschkiren und Tataren. Das Weibchen heißt Ztelgoe. ARTOBOLEWSKY’s briefliche Mitteilung über die gegenwärtige Benennung der Raubvögel in Russland. (14). 1928. Schunkar, der Name des Gerfalken bei den Baschkiren (Briefliche Mitteilung von JOHANSEN 108). 1928. Schunkar, Sunkar, der Name des Gerfalken bei den Baschkiren und Tataren (Briefliche Mitteilung von SUSCHKIN 239). 1934. Schunkar, Schumkar ist der Name des Altai-Gerfalken, Falco ruaticolus ultaicus bei den Kirgisen. Kujkö Schunkar, Kizil Schunkar heißt in Turkestan der Falco cherrug milvipes (Briefliche Mitteilung von DEMENTIEW 56). Und nun folgen die ungarischen Daten, deren Anzahl jedoch sehr gering ist. Zeitlich erscheinen dieselben viel später als die Turuldaten, welche im XIII. Jahrhundert beginnen, während die Zongordaten erst im XV. Jahrhundert auftauchen. Im ungarischen Sprachschatze erscheint das Wort Zongor erstinalig in den aus der Zeit um 1400 stammenden lateinisch-ungarischen Wörterverzeichnissen von SCHLAEGL und BESZTERCE, und zwar anstandslos als Girfalco = Gerfalke identifiziert. Das Wort kommt in Gesellschaft anderer ungarischen Beizvogelnamen vor u. zw. — Falco = Sdiyom, der heutige Wandertalke ; Accipiter = Olyv, der heutige Habicht, Nisux Karul, der heutige Karvaly = Sperber; Erodiux = Rdrd, der lange Zeit Keretschen gennante Rarosölyom — Würgfalk —, Diese Beizvogelnamen sind auch heute noch Bestand- teile des lebenden ungarischen Sprachschatzes und sind alle einwandfrei identifiziert. Es befindet sich unter ihnen auch ein fremder und seitdem verloren gegangener Beizvoyel- name, der Torontál, auf Lateinisch — den Wörterverzeichnissen zufolge — Ifintlio, bezw. Istiulio genannt. Die Bestimmung der Vogelnamen mit der Endung „ilio“ machte der ungarischen Forschung viel Koptzerbrechen, doch sind wir uns heute über diese Namen vollkommen im Klaren. Bezüglich der Endung ,,ilio"" lenkte BELA SZALAY (232) meine Aufmerksamkeit schon früher darauf, daß der Merlin, ein beliebter Beizvogel, in der alten Falknerei-Literatur unter ,,Smerilio und ähnlichen auf ‚ilio‘“ endenden Namen erwähnt wird. In der Falknerei-Literatur des Orients erscheint diese Vogelart überall kon- sequent unter dem Namen „TDTurumtai* und „Thuruntai“, also ungarisch. ‚Torontil“. Auf die Klürung dieser Benennung habe ich mich näher eingelaßen, um zu zeigen, daß der Vogelnaine Zongor in der Gruppe der Beizvögel vorkomint. Auf Grund der tadel- losen Identifizierung dieser Namen besteht kein Zweifel darüber, daß der Verfasser des Worterverzeichnis die einschlägigen Daten von einem geschulten Falkner erhalten hat. Der überzeugendste Beweis dafür ist die Tatsache, daß unter den Beizvogelnamen auch das Wort ,, Nola: vorkommt, das der Verfasser des Wérterverzeichnis mit „Harang‘“ (zu deutseh: Glocke) übersetzen.“ FINALY, der Herausgeber der Wörterverzeichnis von BESZ- TERCE ınißbilligt dieses ,. Mola" als nicht zu den Vögeln gehörig und sagt, dass Nola tatsäch- lich „Glocke“ bedeutet, aber nicht einen Vogel. Ich für meine Person aber habe mich über dieses eingefügte Wort , Nola" umsomehr gefreut, als aus dem Worterverzeichnis von SZIKSZAI-FABRICZIUS (156), herausgegeben und erläutert von JOHANN MELICH, genau hervorgeht, was für eine Glocke diese ,, Nola"" ist. Nola bedeutet — dem Wôrterverzeichnis zufolge — „eine Glocke, die man an dem Fuss des Sperbers anzubringen pflegt“. Dieses Wort kam also in der Tat nicht als Vogelname, sondern als ein Falknerei-Gerät unter 1935 38] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 357 die Beizvogelnamen, also in sogenannte gute Gesellschaft, und legitimiert auch scinergcits den Beizvogelcharakter der in seiner Gesellschaft befindlichen Raubvogelnamen. Nur nebenbei sei bemerkt, daß diese „Glocke“ diejenige „Schelle“ ist, die an dem Ständer des Beizvogels befestigt wird, damit der Falkner einen verirrten oder ver- strichenen Beizvogel durch ihren Klang leichter wiederfinden könne. Wie kamen aber nun diese beiden verschwundenen Vogelnamen in die Gesell- schaft der ungarischen Beizvogelnamen ? Wie kam es, dass sie bloss als Personen- bezw. Ortsnamen erhalten blieben ? Wir können mit Sicherheit annehmen, daß diese Vogel. namen durch Wanderfalkner aus dem nordöstlich vom Reiche unseres Königs LUDWIG Des GROBEN gelegenen Kiptschakenlande der „Goldenen Horde“ herüberge- bracht worden sind. Wir wißsen, daß uner König LUDWIG DER GROSE ein eifriger Falkner war (209) und können leicht verstehen, daß diese Eigenschaft eine große Anziehungskraft auf die Wanderfalkner der angrenzenden Lünder ausübte, die ihm ebenso ihre Zongor- und Torontal-Falken brachten, wie seinerzeit die oghusischen Wanderfalkner ihre Turulvögel dem weitberühmten Nimrod BAHRAM GUR. Diese Wanderfalkner wurden anfangs gegen guten Sold zurückgehalten und blieben dann später, wahrscheinlich infolge Verheiratung endgültig im Lande. Von ihren Genossen hatten sie die Namen der mitgebrachten Zongor- und Torontäl-Vögel bekommen die nun als Pcisonnamen bestehen blieben, während sie als Vogelnamen nach dem Tode LUDVIG Des Grofen endgültig verschwanden. Bei uns brüten diese beiden Vogelarten nicht, deshalb starb mit dem Aufhören der Einfuhr der Name aus. Dass solche russische Wanderfalkner zu jener Zeit an den Hot Lupvics des GROREN zu kommen pflegten, beweist die berühmte Handschrift des HICFELT EBERHARDUS 98), worin er neben dem Falknermeister LADISLAUS UNGARUS und «den FALCONARII REGIS Lopwict auch die FALCONARI RUTHENORUM erwähnt. — Wenn cs auch mit Daten nicht bewiesen werden kann, so halte ich es doch für mehr als wahrscheinlich, daß der Verfassei diese FALCONARII RUTHENORUM ebendort kennengelernt hatte wie den LADISLAUS UNGARUS und die FALCONARII REGIS LODVICI, also am Hofe Lupwics Des GROBEN. Denn diese russischen Falkner kommen in keiner andern Literaturquelle vor. Die gleichzeitige west = liche Falknerei-Literatur kennt nur skandinavische Wander-Falkner. Die Bussen werden nirgend erwähnt, was vollständig übereinstimmt mit der Erscheinung, daß weder der Name Zongor, noch Torontál, noch auch Keretschet in westlicher Richtung über die Grenzen Ungarns hinaus vordringen konnte. HicFELTs Handschrift entstand, wie die zuständige wissenschaftliche Forschung ermittelt hat, aın Anfang des XV. Jahrhunderts, also genau zu der Zeit, als auch die Wörterverzeichnisse von BESZTERCE und SCHLAEGL mit den Namen Zongor und Torontdl enstanden. Sie haben. die Erinnerung an die Beizjagden unseres Königs LUDWIG DES GROBEN ebenso bewahrt wie die erwähnte Handschrift, und die Münzen Lupwics Des GROBEN, die den König mit einem Falken auf der Faust darstellen. Nachdem das Wort Zongor in der nationalen Überlieferung nicht vorkommt, konnte nur die Möglichkeit einer Einbürgerung von auswärts in Frage kommen, wie ich im Vorstehenden überzeugend genug dargelegt zu haben glaube. Außer den Daten der beiden Wörterverzeichniße kommt das Wort Zongor, wie ‘erwähnt, als Vogelname nicht mehr vor, sonder nur noch als Familienname. Diese "Familiennamen will ich kurz aufzählen. Nach ZOLTÁN GOMBÓCZ (78) war ein SproBe der Familie ZONGOR von Böd zur Zeit der HUNYADEN, also um 1450, Banus von Horom. Auch 1506 kommt der Familienname ZONGOR vor. Später erwähnt BLASIUS ORBAN, duB der siebenbürgische Fürst BOCSKAI im Jahre 1605 den Bocsok-Wald, der sein Privateigentum bildete, an 11 verdiente Krieger aus Kölpeny verschenkte. Unter diesen befand sich ein gewißer MATTHÄUS ZONGOR. Nach ORBÁN lebt die Familie ZONGOR auch 26" 388 JAKOB SCHENK " {Aquila heute noch in Kölpény. Kölpeny liegt dicht neben der Gemeinde Mezomadaras, deren alter Name „Auceps“ lautete, — und eine alte, weitbekannte, berühmte Falknersiedelung war. Zusammenfassend läßt sich also bezüglich des Wortes Zongor ‘olgendes feststellen : | I. Des Wort Zongor kommt zum erstenmal im VI. Jahrhundert bei den Oghusen vor. Seine Bedeutung ist unbekannt, wahischeinlich hieß es .. Falke. Nach den Angaben von AHMED VEFIK aus unbekann- ter. aber wahrscheinlich nicht wesentlich späterer Zeit war der Zongor bei den Oghusen Stammes-Banner und der Name des neben dem Turul vornehmsten Beizvogels, des Gerfalken. 2. Vom XII. Jahrhundert an ist das Wort ale Name der Ger- falken. also des neben dem Turul höchstgerchätzten Beizvogels. schon weit und breit bekannt. vom Ural bis nach Mandschukuo und von Sibirien bis Aegypten. Gelegentlich kommt es noch zusammen mit .Turul als Name des hervorragendsten Beizvogels vor. dech nehmen jetzt die berühmten Herrscher. Heerführer. Helden statt des Troul den Namen Zongor an. 3. Während das Wort Toul gänzlich verschwunden ist. lebt das Wort Zongor bei den Kirgisen. Baschkiren und in Indien auch heute nech. teils als Name des Gerfalken. teils zur Bezeichnung des Altai Gerfalken bezw. als indischer Beizvogelname. 4. Nach Ungarn. oder besser gesagt in den ungarischen Sprach- schatz kom das Wort Zonyor als Fremdwort zur Bezeichnung des welt- berühmten und geschätzten Gerfalken, den tatarische Wanderfalkner zur Zeit unseres Königs LUDWIG Des GROLEN zu uns gebracht hatten. Von diesen Wandernfalknern blieben einige hier und siedelten sich an. Sie er- wählten, oder erhielten vermutlich den Namen Zongor als Familiennamen. Vom Namen Zongor ist in der nationalen Überlieferung keine Spur zu finden, Es ist daher wenig wahrscheinlich. daß er gleichzeitig mit dem Magyarentum zur Zeit der Landnahme in unsere Sprache gekommen wie. Der Name ist auch heute noch ein Bestandteil der lebenden magyarischen Sprachschatzes. Und nun gehen wir zur Besprechung des dritten Beizvogelnamens — Keretschen — über. KERETSCHEN = KRETSCHET. Dieser Vogelname ist vom Standpunkt der ungarischen Urge- schichte ebenso wichtig wie der Name Turul, denn er bezeichnet gleich- falls eine sichere Zwischenstation auf dem Wege welcher aus der Urheimat der Magyaren in ihr heutiges Land führt. Diesen Vogelnamen hat — ebenso wie den Namen des Vogels Turul — die Chronik von KÉZAI der ungarischen Urgeschichtsschreibung überliefert. Zwar kommt das Wort 1935/88) UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 389 Keretschen als Ortename glücklicherweise auch schen vor KÉZAI im ungarischen Sprachschatze vor — zuerst 1255 —. wir würden aber bei der Suche nach seiner Bedeutung bis zu einem gewißen Grade un- orientiert sein. wüßten wir nicht durch Kézar daß dieses Wort einen Vogel bezeichnet. und zwar den Vogel. welcher nach Kézar an der Ostgrenze der von ihm angenomnenen Urheimat im Rifei-Gebirge brütete. Die diesbezügliche Stelle aus der Chronik von Kézar lautet in deutscher Übersetzung wie folgt : ..In den Grenzgebirgen des bereits erwähnten Odlandes wird ein Kristall gefunden; es brütet dort die Vogelart Grifo. auch Legerfale genannt. deren ungarischer Name Kerechet lautet‘. Gelingt uns nun auf Grund dieser Aufzeichnung von KÉZAI die Feststellung der Artzugehörigkeit und damit des Verbreitungsgebietes des Kerelschen. ferner die Klärung seiner naturgeschichtlichen und ethnographischen Bedeutung. dann haben wir einen untrüglichen Weg- weiser gefunden zur Ermittlung der Wohnsitze der landeserobernden Magyaren. die von den Hunnen zu unbekannter Zeit und unter unbe- kannten Umständen getrennt worden sind. Die Bestimmung der Artzugehörigkeit ist in diesem Falle sehr leicht. Wir sind des schweren Kampfes enthoben. den wir zur Fest- stellung der Artzugehörigkeit des Vegels Turul mit den ven ausländischen Quellen stammenden. oft unklaren und sich widersprechenden Daten führen mußten. Es besteht nicht der geringste Zweifel darüber. daß der ,.Aerechet: mit der uralischen Varietät des Gerfalken. dem Falco rusticolus uralensis — auf ruBisch Aretschet — identisch ist. Kézars Schreibweise ,,Aerechet* läßt den rußischen Ursprung des Wortes unzweifelhaft erkennen, Was die ornithologische Systematik anbelangt. ist Aerelschen identisch mit Zongor ; der Turul steht systematisch in unmittelbarer Nachbarschaft des KAeretschen. Entwicklungsgeschichtlich betrach- | tet ist der Turul genau dieselbe Vogelart wie Zongor und Keretzchen. nur sind Zongor und Keretschen als Bewohner der zirkumpolaren Gebiete und der unmittelbar anschlißenden nördlichen Hälfte des Uralgebirger heller. der Turul dagegen als Bewohner der südlicher gelegenen höheren Bergländer dunkler gefärbt. mit rötlichem Anflug. Die ornithologische Systematik hat zur. Unterscheidung dieser Verwandtschaftsverhältniße den Zongor und Keretschen Falco rusti- colus. bezw. die im Uralgebirge hausende Varietät Falco rusticolus uralensia, den Turul dagegen nach seinem Entdeckungs- und Aufent- haltsort Falco rusticolus altaicus benannt. Als Beizvögel sind alle drei Falken. sowohl der Turul. als auch der Zongor und Keretschen völlig gleichwertig, jeder zu seiner Zeit und an seinem Orte der hervorragendste 390 \ . JAKOB SCHENK {Aquila Beizvogel, jeder ein ‚Schwanen-Sehläger”, so daß ihre Artzugehörigkeit schon auf dieser Grundlage einwandfrei feststellbar ist. In Rußland spielte in der Blütezeit der Falknerei der Keretschen dieselbe Rolle wie bei den türkisch-tatarischen Völkern der Turul und Zongor. Während jedcch die Namen Turul und Zongor von ihrem Ursprungsgebiet aus — der weltgeschichtlichen Rolle der mit ihnen jagenden Völker ent- sprechend — in ferne Länder verpflanzt worden sind, lebte und lebt auch jetzt noch das Wort KAeretschen in dem Sprachschatz von bloß zwei Völkern, des rußischen und des magyarischen Volkes. Das Vordringen dieses Vogelnamens in den Sprachschatz der westlichen Völker ünter- blieb ebenso. wie das Eindringen der Namen Turul und Zongor. Als Zitat kommt er in den Berichten der Moskauer Gesandten einiger west- licher Völker vor und gelangte auf diesem Wege z. B. in das welt- berühmte Werk GESNER’s (74). Als lebendes Wort kommt er in keinem einzigen Sprochschatze eines anderen Volkes vor. Diesbezüglich ist viel- leicht am charakteristischesten die Feststellung, daß sich der Vogel- name Keretschen selbst in dem Sprachschatze des benachbarten großen " slawischen Volkes. der Polen, nicht findet (53). Nur so nebenbei will ich bemerken. daß ein Hindernis für die westliche Ausbreitung. dieses Wortes sicher der Umstand war. daß diese Vogelart auch westlich von Rußland vorkam und auch dort einen geschätzten Handelsartikel bildete. Die dortigen Wander-Falkner brach- ten den Polarfalken unter dem Namen ..Gerfalk” in die westlichen Liinder, so daß sich in der westlichen Literatur dieser Name einbürgerte. Und nun folgt die wichtigste und zugleich die schwierigste Frage. wie dieser berühmte Beizvogelname in den ungarischen Sprachschatz gelangte ? Woher nahm Kézar die Angabe. daß in dem Grenzgebirge der sich bis nach Asien ausbreitenden Dentumogeria der als Urheimat der landeserobernden Magyaren angenommenen Urheimat ein Vogel namens Kerechet brütete! Zur Lösung der Frage bezüglich der Kinbürgerung des Wortes Keretschen in den ungarischen Sprachschatz, wenden wir uns zunächst um Rat an die grundlegenden historischen Studien von H6MAN BÁLINT (100/a.) Wie bereits erwähnt. haben nach H6MAN unsere sämtlichen Chroniken aus der GESTA. einer uralten Chronik aus der Zeit LADISLAUS DES HEILIGEN (1077 ---1095) als Urquelle geschöpft. Man darf also die Frage nicht außer Acht laßen. cbwohl in dieser GESTA der Name Kerechet vorkam, bezw. vorkommen konnte? Es ist zunächst festzustellen. daß bei ANo- NYMUS. dem Vorgänger K£zar’s vom Worte Kerechet keine Spur zu finden ist. Bei ihm kommt allerdings auch das Wort Turul nicht vor, dafür aber Astar, welches mit vollem Recht als Turul betrachtet werden inubte. Aerechet dagegen läßt sich bei ANONYMUS auf keinerlei Art 1935/38) UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 391 nachweisen. es gibt keinen einzigen Anhaltspunkt. von wo aus man auf diesen Vogelnamen schließen könnte. obwohl ANONYMUS die Ur- heimat der Magyaren ebenfalls in das Skythenland verlegt und dieses im allgemeinen als klimatisch ebenso kalt bezeichnet wie KÉZAI. Es fehlt bei ANONYMUS auch der im Grenzgebirge vorkommende Kristall ein sehr wichtiges Moment bei der Bestimmung der von den Chronisten angenomenen Urheimat. So dürfen wir ziemlich beruhigt annehmen. daß die Wiener und Budaer Chroniker das Wort Keretschen nicht aus der. GESTA. sondern von KÉZAI übernommen haben. und zwar umsomehr. als in ihnen auch das Wort ..Legerfalc" vorkommt. welches KÉZAI als Erklärung und zur Ermöglichung einer späteren Identifizierung beigefügt hatte. Beide Chroniken haben an dem Texte Kézars einige Ände- rungen vorgenommen. So wurde in der Wiener und Budaer Chronik das Wort .‚Kerechet”’ mit dem Eindhuchstaben ,.h” verschen: aus ,, Leger - . fale? wurde in der Wiener Chronik ..Zegisfale”, in der Budaer Chronik dagegen ..Tegerfale”. Obwohl zur Feststellung der Artzugehörigkeit des durch KÉZAI übermittelten Vogelnamens „Kerechet“ eine eingehende Beschäftigung mit dem bloß zur Erklärung beigefügten Worte „Legerfale“ ganz unnötig wäre, möchte ich doch der Vollständigkeit halber diese drei germanisch klingenden Vogelnamen — Legerfale, Legisfalc, Jegerfale —- einer Prüfung unterziehen. Wie fanden sie den Weg in die ungarischen Chroniken ? Wir müßen uns nämlich vor Augen halten, daB KÉZAI mit großem Weitblick und großer Sorgfalt bestrebt war, der Nachwelt die Lage jenes Gebietes festzulegen, aus welchem der Aufbruch der Magvaren zur Landnahme crfolgte ; deshalb hielt er es für nötig, neben dem Kerechet auch den Legerfale zu verewigen, damit nicht später einmal der Kerechet für eine andere Vogelart gehalten und dadurch die genaue Lage des von ihm als Urheimat bezeichneten Gebietes unrichtig bestimmt werden könne. Leider hat das Schicksal den Weitblick KEzar’s nicht belohnt, denn der Legerfale ist für die Forschung nach der von ihm nach der nationalen Überlieferung angenommenen Urheimat — wenigstens im heutigen Stadium — eher ein Hindernis als eine Hilfe. Es kann kein Zweifel darüber bestehen, daß der ,, Legerfale‘‘, den die Wiener Chronik „Legiafale“, die Budaer Chronik ,,Jegerfale*, benennt, den Gerfalken bedeutet und init Keretschet vollkommen identisch ist. Woher hat aber KÉZAI diesen Vogelnamen genom- men und mit welchem Recht setzte er ihn dem Keretschet gleich ? Die erate Überlegung wäre die, daß das Wort , Jegerfalc" in der deutschen Recht- schreibung ,,Jdgerfalk“ lauten könnte. Doch kommt dieser. Ausdruck in der deutschen Sprache nicht vor, vielmehr ist dafür das Wort Jagdfalk gebrächlich. Unter demselben Namen — bloß mit geringfügigen Buchstabenänderungen — kennt man den Gerfalken auch in anderen Ländern: er heißt in Norwegen , Jagtfalk", inSchweden „Jakt- Jalk" „Jaytfalk“, inDänemark, wohin die schönsten Polarfalken aus Grönland kamen, ebenfalls „Jaydfalk‘‘ eventuell „Hvitfalk“‘ = weißer Falk. Wie sehr auch der „Jagdfalk‘‘ dem „Jägerfalk“ bezw. ,,Jegerfalk** nahezustehen scheint, können die beiden doch schwerlich einander gleichgestellt werden. Die Gleichsetzung „Legerfale“ = ,,Jeger- falk" = „Jügerfalk‘ = „Jaydfalk“ dagegen leidet auch daran Schiffbruch, daß der Polarfalke zur Zeit Kézar’s in Europa durch skandinavische Wander-Falkver unter » dem bei den nordischen Germanenvölkern gebrauchlichen Namen „@Geirfalki“ (heute „Gerfalk“) bekannt wurde. 392 JAKOB SCHENK {Aquila Das Wort , Jagdfalk"", mit dem man das Wort ,,Jegerfales = ,, Legerfalc‘* für eins erklären könnte, war also zu jener Zeit noch nicht bekannt, wenigstens nach unserer heuti- gen Kenntnis der einschlägigen Literatur. Es ist daher zu bezweifeln, daß KÉZAI aus Literatur Qellen oder mündlichen Berichten germanischen Ursprungs von dem ,, Legerfulc* der spater als , Jegerfalc" bezeichnet wurde, Kenntnis erhalten hatte. Es könnte ouch möglich rein, daB Kézar das Wort „Leygerfalk“ gleich- zeitig mit Keretschet aus einer rußischen Quelle übernommen hat, denn im Rußischen ist die eine Bezeichnung für Jiger auch gegentärtig ,,Jeger*. Gebräuch- licher ist der Ausdruck OCHOTNIK, doch ist schon aus dem Jahre 1779 ein Werk des rußischen Verfassers ZEVSCHIN bekannt mit dem Titel: Soverschenyi Jeger — Der rechte Jäger. Dieses Wort ,,Jeger"" würde in der Tat den Anfang des Wortes „Legerfule“ eher decken als das Wort „Jagdfalk“‘, doch ist nach JOHANN MELICH dieses ,,.Jeger** bloß aus dem XVIII. Jahrhundert bekannt (157/a), von früher her nicht. Selbst wenn wir also davon absehen, daß neben ,,Jeger** das aus dem Lateinischen germanisierte „Falk“ steht, ist vorläufig der Erklärungsversuch aussichtslos, daß KÉZAI das Wort „Legerfule‘* von der slawischen Bevölkerung der angenommenen Urheimat gleichzeitig mit dem Worte, Keretachet übernommen hätte. Viel wahrscheinlicher ist die Annahme, daß dieser Name durch rußische Wander-Falkner zu KÉZAI gelangt ist. Diese ruBischen Wanderfalkner, welche kaum ein halbes Jahrhundert später als „Falconarii Buthenorum“ in HICFELTS Handschrift über die Falknerei erwähnt werden, sind wahrscheinlich noch viel früher nach Ungarn gekommen. War doch auch unser König BELA IV. ein leidenschaftlicher Falkner, und der Ruf eines solchen königlichen Falkners breitete sich über weite Lander aus, weil er in der Falknerzuntt guten Verdienst bedeutete. KEZAI, der wahrscheinlich die Falknerei selbst liebte und ausübte, hatte als Hofprediger sicher oft Gelegenheit, init diesen rußischen Wanderfalknern in Berührung zu kommen, die wiederum auf ihren Wanderungen mit den skandinavischen Zunftgenossen zusammenkamen und von diesen das aus dem skandinavischen ,,@eirfalki**, ,,@erfalk, ,,Jaktfalk* oder aus ähnlichen Benennungen entstellte Wort „‚Legerfalk“ mitgebracht haben konnten. Diesen einzig môglichen Erklärungsversuch müßen wir aus dem Grunde annehmen, weil nach BAIST das Wort , (erfalk" im Laufe des XI. und XII. Jahrhunderts erscheint. Es konnte also KEZAI selbst dessen entstellte Form nur im Wege der erwähnten miind- lichen Übermittlung kennen gelernt haben, sodaß von einer Übernahme aus der Literatur keine Rede sein kann. Vorläufig wenigstens int dieses die Situation. Durch später etwa zu Tage tretende neue Quellen wird man vielleicht zu einem anderen, vielleicht zu einem gleichen Ergebnis gelnngen. Es könnte noch die allerdings sehr fern liegende Möglichkeit in Betracht gezogen werden, daß die landeserobernden Magyaren das Wort ,,Leyerfale aus dem hypotetischen Ungarischen Reiche mit sich gebracht hätten, als Erbschaft der mit ihnen verwandten Völker der Ostjaken, Votjaken, Syrjänen ete. sowie der finnischen und lappländischen Völker. Wir wissen leider nicht, wie der Gerfalke bei den Ostjaken, Votjaken, Syrjänen ete. heißt, dagegen sind die Benennungen der Finnen und Lappen bekannt. Bei den Finnen heißt der Gerfalk Tunturi Haukka, Tunturi Koppel Haukka, Jakti Haukka, bei den Lappen Jtiefszakfulle, Tuotar-Koappil-Falli, Duodar-Goappel- Falle. Die Wörter ,,Jakti sowie „Falle“ und Falli**, sind offenbar später von den benachbarten germanischen Völkern übernommen worden. Über die Wörter Haukka, Duodar und Goappel wage ich kein Urteil, glaube aber feststellen zu dürfen, daß sie weder mit den Vogelnamen Turul- Zungor-Keretschen, noch mit dem Wort Legerfale in irgend einen Zusammenhang gebracht werden können. Nachdem wir auf Grund meiner obigen Auseinandersetzungen als sicher annehmen 1935/98] UNGARISCHE BFIZVOGELNAMEN 393 müßen, daß der , Legerfalcs nur im Wege mündlicher Überlieferung durch Wander- Falkner zu den ungarischen Chronisten gekommen sein kann, erhebt sich sozusagen von selbst die Frage, ob nicht auch das Wort Keretzchen bloß auf diesem Wege zu KÉZAI gelangt war, so daß also unser Bestreben völlig aussichtslos bleibt, aus diesem Wort auf die Lage der von den Chronisten augenommenen Urheimat zu schließen. Gäbe es nun nicht ähnlich wie Keretschen kligende und mit Keretechen zusammengesetzte Ortsnamen viel älteren Ursprungs, als daß sie KÉZAI aux der Literatur, oder durch Wander-Falkner auf mündlichen Wege hätte übernehmen können, dann wäre dieses Wort von allem Anfang an als fremder Eindringling zu behamdeln und aus der Reihe der für die ungarische Urgeschichtaforschung in Betrachtkommenden Wörter auszuscheiden geweren. Die mit Keretschen zusammengesetzten Ortsnamen konnten aber kaum durch Angaben von Wander-l'alknern entstanden sein, sodaß wir annehmen dürfen, daß das Wort Legerfalc, das neben dem aus der nationalen Tradition stammenden Keretschet vorkommt, eine Art Erklärungsversuch späteren Ursprungs ist, welchen Kézar nur deshalb als Erläuterung des Vogelnamens Keretachet hinzuzufügen für nötig hielt, damit die Geschiehtsschreiber späterer Zeiten die Lage des seiner Überzeugung und der nationnlen Überlieferung nach als Urheimat zu bezeichnenden Gebieten auf Grund der zu bestimmenden Artzugehörigkeit und geographischen Verbreitung dea Vogels Kerrtachet möglichst sicher bestimmen können. Nach dieser Abschweifung kehren wir nun zurück zur Behand- lung der Frage. wie dieser wichtige Vogelname in den ungarischen Sprachschatz gelangt ist? Diesbezüglich müßon wir zunächst die Meinung von ZOLTÁN GomBocz kennen, der eine überaus eingehende Studie über den Kere- (schen. geschrieben hat. u. zw. in seiner Abhandlung ..Die ungarische Urheimat und die nationale Tradition" (79). Das Ergebnis seiner Untersuchungen läßt sich «darin zusammenfassen. daß Kézar die Wör- ter Grifo und Cristallus aus alten Bechreibungen des Skythenlandes übernommen hat, dabei aber als selbstständige Angabe auch den unga- rischen Namen dieses Grifo. d. i. das Wort Aerechet bewahrt hat. Ich habe zwar diese auf das Skythenland bezüglichen alten Beschrei- bungen selbst nicht gelesen. glaube aber den Feststellungen von ZOLTAN Gomsocz volles Vertrauen schenken zu dürfen. und zwar umsomchr. als auch auf Grund meiner eigenen Untersuchungen Kézar nicht in der Lage gewesen ist. durch fremde Literaturquellen mit dem Vogel- namen Aretschet = Kerechei bekannt zu werden. Die Quellenwerke. die den Vogelnamen ..Aretschet: zum erstenmal erwähnen. kamen durchwegs viel später ans Tageslicht. als daB Kézar sie hätte benützen können. Wenn er also diesen Vogelnamen weder aus der Urchronik. noch aus fremden Quellen übernehmen konnte. woher wußte er dann. daß der in den Rifei-Bergen brütende Grifo auf ungarisch Aerechet hieß? ZOLTÁN GoMBocZ glaubt bezüglich dieser Frage eine annehm- bere Erklärung darin zu finden, daß zur Zeit unserer _ArpApen-Konige die Beziehungen zwischen Ungarn und Rußland ziemlich enge waren. 394 JAKOB SOHENK [Aquila Drei Könige aus dem Hause der Ärpäden heirateten ruBische PrinzeBin- nen: ANDREAS I. (1047—1060), KoLoMAN DER BÜCHERFREUND (1095 — 1116) und Géza Il. (1141—1161). Es ist also môglich, daß der aus ‘ „‚Kreischet‘‘ regelrecht gebildete Name Keretschet durch die Hofhaltung der vuBischen PrinzeBinnen in Ungarn Einbürgerung fand. Es gehüit keine besondere Einbildungskraft dazu, um sich vorzustellen, daß die zukünftigen ungarischen Königinnen nicht mit leeren Händen von zu Hause ankamen, sondern neben prunkvoller Ausstafierung und wert- . vollen Juwelen auch Spezialitäten ihres Landes mitbrachten. So durften sie wohl sicher ihre zu allen Zeiten hochgeschätzten Kretschet- ' Vögel mit sich gebracht haben — vorausgesetzt natürlich, daß am Hofe des Großfürstentums Kiew (alle drei ungarische Königinnen waren Großfürstinnen von Kiew) damals die Jagd mit dem Aretschet- - Falken schon in Mode war. to Zur Entscheidung dieser Frage muß gleich von vornherein fest=* gestellt werden, «daß im Gebiet des Großfürstentums Kiew der Kre- tschet-Falke schon damals nicht brütete, folglich konnte dieser Vogel nur als Handelsartikel durch Wander-Falkner an den großherzoglichen Hof in Kiew gelangt sein. ZOLTÁN GOMBOCZ bezeichnet zwar die Basch- kiren als die Vermittler der Aretschel-Vigel, doch heißt der Falke bei diesem Volke Zongor. Auf Grund der zur Verfügung stehenden Daten kann man zwar die Annahme. daB das Wort Aeretschet durch die aus der großherzog- lich Kiew’schen Familie stammenden ungarischen Königinnen in Ungarn eingebürgert worden ist, nicht glattweg abweisen, doch kann anderer- seits ebensowenig behauptet werden. daß dieses wahrscheinlich sci. Den rußischen Geschichtsdaten zufolge entstanden dort die ersten Falknerei-Amter im XIV. Jahrhundert. das Oberamt sogar nur 1550. Nach HAMMER-PURGSTALL hatten die rußischen Großfürsten die ver- tragsmäßige Verpflichtung, zum Zeichen ihrer Unterwürfigkeit dem kip- tschakischen Tatarenreich Beizvögel als Geschenk zu schicken. Dieses Reich wurde von BATU KHAN in der ersten Hälfte des XIII. Jahrhun- derts begründet, also viel später. als die ruBischen Gattinnen der unga- rischen Arpadenkonige nach Ungarn kamen. Es bleibt noch die Annahme übrig, daß KÉZAI mit dem Namen Keretschet durch Wander-Falkner bekannt worden ist. Tatsache ist, daß zur Zeit Kézars der Gerfalke schon ein sehr gesuchter Artikel war, welchen auch Marco Potro er- wähnt, der gerade damals, 1274—75, seine große Reise nach Asien unternahm. ZOLTAN GomBocz hatte schon früher «darauf hingewiesen, Die diesbezügliche Aufzeichnung Marco Poros, lautet wie folgt : „Die aus den christlichen Ländern stammenden Vögel namens ,.Grifalchi-© gelangen nicht bis zu dem GROBEN KHAN (KUBLAJ). denn dieser ist 1935/88) UNGARISCAE BEIZVOGELNAMEN 395 nicht auf sie angewiesen. Er erhält von einer Insel*) im Eismeer, die so weit gegen Norden liegt. daß von dort aus der Polarstern fast in süd- licher Richtung zu stehen scheint. so viele dieser Jagdfalken. als er benötigt. Die aus Europa stammenden Jagdfalken werden zu den Tataren gebracht, die an die Armenier und Kumanen grenzen. also zu der kiptschakischen Goldenen Horde. Auf Grund der Angabe Marco PoLo’s erscheint es eigentlich nicht ganz ausgeschloBen. daß schon zur Zeit K£zar’s solche rußische Wander- Falkner bis nach Ungarn kamen und dort den Namen Keretschen ein- bürgerten, doch kann man auf Grund dieser Mutmaßung die Ortsnamen Keretschen nicht erklären. deren erster im Jahre 1255 urkundlich erwähnt wird. Wir haben auch keinen Grund anzunehmen. daß diese Benennung nun auch tatsächlich in jenem Jahre entstanden wäre, und nieht schon viel älteren Datums sein könnte. Noch weniger wahrscheinlich ist. daß KÉZAI auf Grund des durch die Wander-Falkner vermittelten Vogel- namens die Urheimat in das Rifei-Gebirge verlegt hätte. Die Eingebürgerung durch Wander-Falkner ist deshalb unwahr- scheinlich, weil in den Namensverzeichnißen von SCHLÄGL und Besz- TERCE der Name Kerefschen unter den Beizvögeln nicht vorkommt. Es könnte noch die Vermutung auftauchen. daß der Mönch JULIAN diesen Vogelnamen aus dem von der nationalen Überlieferung als Urheimat bezeichneten Gebiete, welches er auf einer Expedition (1240) besuchte und dort die Reste der zurückgebliebenen Magyaren auf- gefunden hatte, Kézar übermitteln konnte. Dech leidet auch diese Vermutumg Schiffbruch an den Ortsnamen Keelschen ungarischen Ursprungs. welche früheren Datums sind, ala daß sie durch JULIAN hätten eingeführrt werden können, Nach Prüfung aller Daten und Möglichkeiten muß ich zu der Überzeugung gelangen, daß Kézar auch das Wort Keretschen nur aus der nationalen Überlieferung übernommen hat. ebenso wie das Wort Turul. Beim Vogelnamen Turul kann die Möglichkeit gar nicht in Frage kommen. daß oghusische Wander-Falkner ihn mitsamt dem Vogel eingebürgert hätten, oder daß Kézar durch die Tataren des BATU KHAN erfahren haben könnte, daß ATTILA das Bild dieser Turul auf seinem Schilde führte. Auf Grund aller dieser Erwägungen und Folgerungen müßen wir das Land, von wo aus die landesobernden Magyaren der nationalen Überlieferung zufolge ihren Zug gegen Westen begannen, zwangsläufig dort suchen, wo nach KÉZAI der Vogel namens Kerefschel gebriitet hat. Mit Hilfe der vorhandenen Daten können wir diesen Ort auch finden. $) Wahrscheinlich bezieht sich diese Aufzeichnung auf die Neusibirischen Inseln, 306 JAKOB SCHENK {Aquila Es gibt auf dem ganzen Erdenrund keinen andern Punkt. an welchem ein Vogel namens Krelschet -- Keretschet brütet, als Rußland, wo die Brutgebiete dieser Vogelart sich im Uralgebirge vom Nördlichen Eismeer bis zum 55. Breitengrad erstrecken. K£zar’s Beschreibung diseser bewaldeten Einöden, in denen zwei Flüße, Togora und Etul entsprin- gen. paßt nur auf die europäischen Hänge des Uralgebirges. KÉZAI sagt auch, daß dieses Gebiet in Europa liegt und im Osten an Asien grenzt, Auf Grund seiner Aufzeichnungen sowie auf Grund des Brutvorkcm- meng des Aeretschet sind also die Rifei-Gebirge mit dem Ural. der Togera- Fluß mit der Petscora. der Etul mit der Wolga oder einem ihrer Neben- flüße, wahrscheinlich der Bjelaja. identisch. Der Gerfalke brütet auch auf den asiatischen Hängen des Uralgebirges. wird aber von den dort wohnen- den Baschkiren und Kirgisen nicht Aretschet, sondern Zongor genannt. Daß die Wahl tatsächlich auf das Ural-Gebirge fallen muß, wird durch das Wort ..Cristallus: nech besonders unterstrichen. denn ebenso wie der Aeretschen ein charakteristisches lebendes Produkt des Ural-Gebirges darstellt. ist der herrliche Malachit ein weitberühmtes mineralisches Produkt dieses Gebirges. Schon seit uralten Zeiten wird dieses Erz im Ural gewonnen und nirgend in so prächtigen Exem- plaren wie gerade hier, Durch diese beiden Produkte hat KÉZAI unmiß- verständlich den Westabhang des Ural als das Skythenland gekenn- zeichnet. von wo aus die Magvaren zur Landnahme aufgebrochen sind. Wie überzeugend diese Argumentation auch sein mag. — es muß trotzdem die Frage aufgeworfen werden. ob wehl dieser Vogelname bei den landesobernden Magyaren bekannt war. oder bekannt sein konnte! Das Wort Aretschet erscheint zum erstenmal 1187 in der Geschichte, ist aber schon zu derselben Zeit auch am Hofe DscHINGIS KHAN’S als Name eines beliebten. hochgeschätzten Beizvogels bekannt. Die leiztere Quelle sagt auch noch. daB der Aretschet derselbe Vogel ist. wie der Zonyor, also der Gerfalke. Diese Aeretschet-Daten sind also zeitlich nahezu 400 Jahre von dem Aufbruch der Magvoren zur Landnahme entfernt. Zweifellos ist der Name nicht erst damals entstanden. als er zum erstenmal in irgend eine Literaturquelle hineinkam ; wir können also ruhig annehmen. daB das Wort Aretschet auch schon früher im Munde der slawischen Bevölkerung Rußlands gelebt hat. Nur ist mit dieser Annahme leider " nicht bewiesen. daß die landeserobernden Magyaren von hier den Namen Keretschet mitgebrachi haben. Trotzdem müßen wir diese Hypothese als die bis jetzt nicht nur wahrscheinlichste, sondern als einzig wahr- *) Die Besprechung der sehr weitläufigen Beziehungen des Wortes Keretschen in der in- und ausländischen Literatur laBe ich, im Interesse der Continuität dieser Studie, am Ende des Keretschen Abshnittes in einem besonderen „Anhang“ folgen. 1935/38) UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 397 scheinliche akzeptieren, in der Hoffnung. daß durch die spateren For- sohungen diese Annahme zur GewiBheit werden wird. Auf Grund der heute zur Verfiigung stehenden Daten wage ich nun mit der den gewiBenhaften Forscher verpflichtenden sicheren Über- zeugung das Gebiet zu bestimmen. welches die Chronisten als Skythen- land bezeichnet haben. das Land. von wo die Magyaren zur Besitzer- greifung ihrer jetzigen Heimat auszogen. Man müßte dieses Land eigentlich Urheimat nennen. doch wird aus den folgenden Untersuchun- gen hervorgehen. daB dieses Skythenland bloß ein voriibergehendes . Aufenthaltagebiet, eine provisorische Heimat war. Die richtige Urheimat. von wo aus die Hunnen-Magvaren gegen Westen aufbrachen. lag viel weiter im Osten. Dieses Land der Skythen. auch Dentumogeria genannt. erstreckte sich dem konkreten Zeugnis der Wörter Keretschet und Kristall zufolge sowie auf Grund der genauen Übereinstimmung auch anderer Einzel- heiten der Beschreibung. auf das westlich vom Ural - Gebirge gelegene Flachland und breitete sich wahrscheinlich bis in die Tundren am Nörd- lichen Eismeer aus, Seine Ausdehnung in südlicher und westlicher—Rich- tung läßt sich nicht ermitteln. Jedenfalls hatte das Land eine mehr nérd- liche Lage. wie auch die Aufzeichnungen des ANONYMUS und KÉZAI beweisen. die übereinstimmend das Skythenland in die kalte Zone ver- legten. Sehr bezeichnend hiefür ist die Bemerkung des ANONYMUS. daß das Skythenland von der äquatorialen Zone weit entfernt liegt. und daß dort Marder überaus häufig vorkommen. sodaß sich mit dessen Fellen nicht nur Edelleute und Bürger bekleiden, sondern auch das Hirtenvolk. Wollen wir außer den Daten der Chronisten auch andere Beweise für die Lage des Skythenlandes haben. dann kann ich mich in Anbe- tracht meines mangelhaften geschichtlichen und sprachlichen Wissens nur auf mittelbare Beweise berufen, Als wichtigster mittelbarer Beweis wäre die Reise JULIANS bezw. seines Vorgängers, des Möncher OTTO zu betrachten. Der Mönch JULIAN fand auf dieser denkwürdigen Reise tatsächlich hier zurückgebliebene Reste. der Magyaren. Er verstand ihre Sprache und sie verstanden die seine. sodaß kein Zweifel darüber bestehen kann. daß JULIAN wirklich das Skythenland gefunden hat. das Land. von wo die Magvaren auszogen. um ihre neue Heimat. das Erbe ATILLA’s. in Besitz zu nehmen. - Auf Grund der Reisebeschreibung JULIAN’s hat nun BENDEFFY (23/a) die geographische Lage des Skythenlandes unter dem Namen , Magna Hungaria‘ genau bestimmt, und dieses Land stimmt fast voll- kommen überein mit dem Gebiet, das auf Grund der Wörter Keretschen und Kristall fixiert werden mußte, Ein Unterschied besteht bloß darin, 305 + JAKOB ROHENK : | [Aquila daß BENDEFFY die östlichen Grenzen von Magna Hungaria auch über den Ural hinaus bis zum Fluße Tobol ausdehnt. Bei diesen Versuchen zur Feststellung der Urheimat halte ich für das wichtigste Moment die Tatsache, daß sowohl Mönch OTTO als auch Mönch JULIAN ohne Zögern direkt den Weg beschritten, der schließlich zur Entdeckung der Magyarenreste durch JULIAN führte. Hieraus muß ich folgern, daß zur Zeit JULIAN’s die Erinnerung an das Skythenland in der nationalen Überlieferung noch so lebendig war, daß keinen Moment ein Zweifel darüber bestand, wo dieses Land zu suchen sei. Die ungarischen Forscher späterer Jahrhunderte, die ohne den Leitstern der nationalen Überlieferung die Erforschung der unga- rischen Urheimat in Angriff nahmen, haben bei allem Ruhm, den sie dem Magvarentum erwarben, vom Standpunkt der ungarischen Urgeschichtsferschung nicht annähernd die gleichen Erfolge erzieit wie der Mönch JULIAN durch seine Entdecküngsreise. Im Zusammenhang mit der Reise des Möncher JULIAN muß noch mit allem Nachdruck betont werden, daB durch die Auffindung der : Magvarenreste die aus der nationalen Überlieferung geschöpften Daten der Chronisten wundervoll beglaubigt werden. Den andern mittelbaren Beweis entnehme ich dem hochbedeut- samen Werke von BARTHOLD, erschienen 1935, das sich mit der Geschichte der mittelasiatischen Türkenvölker befasst (22). Darin erwähnt er die Hunnen, Avaren, Oghusen. Ujguren Petschenegen, Polowzer, Seldschii- ken, mit einem Worte alle Türkenvölker, welchen Geschlechtes oder Ranges sie auch sein mögen, — einzig und allein über die Magyaren hat er kein Wort zu sagen. Ist es vorstellbar, daß, wenn die Urmagyaren dort in Mittelasien mit den übrigen Völkern türkischen Ursprungs zusammen gelebt hätten, gerade ihre Existenz unbeachtet geblieben wäre ? Diese Annahme ist absolut unwahrscheinlich. Ich glanbe, es gibt nur zwei Moglichkeuten : entweder sie hielten sich in einem Gebiet auf, das von dem Kampfplatze der mittelasiatischen Türkenvölker weit entfernt war, oder aber sie hatten zu jener Zeit mit dem Hunnenvolke noch einen gemeinsamen Namen. Wie immer die Ereigniße sich auch abgespielt haben. sei es, daß die Magyaren sich schon früher von den Hunnen getrennt hatten und so der Vernichtung entgingen, sei es, daß sie nach der Hunnenniederlage als geschlagenes Heer in das schützende nordöstliche Gebiet zurück- gedrängt worden waren: Jarüber besteht kein Zweifel, daß sie von hier aus ihren Vormarsch antraten, um ATTILA’s Erbe in Besitz zu nehmen. Dieses Land der Skythen könnte man eigentlich auch Keretschen- Lund nemen. Auf Grund der Lehren, die wir aus dem Vogelnamen Turul gezogen 1098/38) UNGARISOHE BEIZVOGELNAMEN 300 haben. «dürfen wir aber mit Recht und gründlich daran zweifeln, daß. dieses Keretschenland tatsächlich die ungarische Urheimat gewesen ist, trotzdem sich zu dieser Auffassung auch unser weltberühmter Rassen- _ forscher LUDWIG MÉHELY bekennt der in einer zusammenfassenden Studie die heutigen ErgebniBe der diesbezüglichen in- und ausländischen Forschung (153 a) folgendermaßen schildert: , Den Keim der ungarischen Nation müßen wir in jenem einheitlichen ugrischen Reich suchen, das etwa 2500 Jahre vor Chr. Geh. in der Mitte des heutigen Rußland, zwischen dem Quellengebiet von Dnjepr und Düna und dem Westabhang des Uralgebirges lag." Demgegenüber muß man die Frage nufwerfen. warum die Urmagvaren von hier gerade den rußischen Namen des Gerfalken, den Keretschen, mit sich brachten und nicht die bei sprachverwandten Völ- kern gebräuchliche Bezeichnung ? Hätten sie aus dem uralten ugrischen Reich den Namen dieses weltgeschichtlich hetendenden Beizvogels mitgebracht. dann hätie dieser auf keinen Fall Keretschen lauten können. Wie schon erwähnt, konnte ich bei den verwandten Völkern der Ostjaken, Votjaken. Svrjänen den Namen des Gerfalken nicht finden, während er bei den Finnen und Lappen vorkommt u. zw. als Tunturi Haukka, Tunturi Koppel Haukka, Jakti Haukka. bezw. ‚als Riefezakfalli, Tuotar-Koappil-Falli, oder Ducdar-Goappel-Falle. Diese Namen kann man dem Wort Turul nicht gleichsetzen. Ebenso wie sich die Spur des Vogels Turul in der finnisch-ugrischen Über- lieferung nicht nachweisen läßt. suchen wir darin auch die Erinnerung an den Blutvertrag vergeblich. Gesetzt den Fall, die Urmagyaren wären jahrtausendelang dort in dem hypothetischen alten Ugrischen Reich ansäßig gewesen: wie hätten sie den Namen Turul, den Blutwertrag und andere bedeutsame Vermächt- niBe in die nationale Überlieferung übernehmen können ? Liegt denn auch nur eine Spur von Wahrscheinlichkeit in der Annahme, daß die im Keretschenland seit Urzeiten als Fischer und Pelzjäger lebenden Magyaren sich eines schönen Tages aufgemacht hätten, um nach Mittelasien, ins Turul-Land zu ziehen, und daß sie dann nach Übernahme des Namens Turul und anderer bedeutender nationaler Überlieferungen wieder ins Keretschenland zurückgewandert seien, um von dort aus diese Vermächtniße in die durch die Landnahme erworbene neue Heimat mitzunehmen ? Ebenso unwahrscheinlich ist es, daß es die Hunnen waren, welche (lie- sen Namen in das Keretschenland auf irgendwelche Weise befördert hätten. Nach BARTHOLD drangen zwar einige Hunnen- Stämme schon zwei Jahrhunderte nach Chr. Geb. bis in die Gegend der Wolga vor, doch war bei diesen der Name Terul damals noch kaum bekannt. Die erwähnte 400 JAKOB SCHENK (Aquila chinesische Quelle gedenkt nämlich der Falknerei der Hunnen mit keinem einzigen Worl. Das Wort Turul als Beizvogelnamen hatten sie also weder aus der hunnisch-magvarischen Urheimat mithringen können, noch aus dem fü. die Urheimat gehaltenen Keretrchen-Lande. Sie können es nur nach dem Verlaßen der Urheimat auf irgend emer Zwischen-Station ihres Weger nach Westen aufgenommen haben, und zwar nur von den Oghusen. bei denen der Turul diexelhe vornehme Rolle spielte, wie in der ungarischen nationalen Überlieferung. Auf Grund der Vogelnamen ist der in den Balkasch-See fließende Mi-Fluss der äußerste Punkt. den wir anf dem westlichen Zuge des hunnisch-magyarischen Volkes fixieren können, Zur Rechtfertigung meiner Folgerungen und Erwägungen heziiglich des Namens Turul bedarf es aber noch eines starken Stütz- pfeilere. der das Ganze vor dem Einsturze bewahren kann. Dieser Pfeiler ist die schon öfters erwähnte chinesische Quelle mit ihrer Erwähnung des Bluteides oder Blutvertrages, Den Blutvectrag schloßen die Hunnen- Magyaren nicht untereinander ab. sondern als Friedensvertrag mit den Chinesen. In seinem Verla f aber war dieser Friedensvertrag auf Grund der chinesischen Quelle ein richtiger ..Blutvertrag". Er wurde etwa im Jahre 45 ver Chr. Geh. zwischen den Bevollmächtigten des chinesischen Herrschers HAN-TSCHANG und TSCHANG-MUNG einerseits und dem hunnischen Tan-Hu (d. i. Fürsten) namens Ho-HAN-SCHA andererseits abgeschloßen. Die Zukunft wird lehren. wie dieses Wort TANn-Hu ausgesprochen werden muß. das den Namen des höchsten Hunnenherrscher der Geschichtsschreibung der Nachwelt iberlietert hat.!) Die Zeremonie des Blutvertrages wird von der chinesischen Quelle wie folgt geschildert: ..-HAN-TScHANG und TSCHANG-MUNG gingen hierauf zusammen mit dem Tan-Hu und den Vornehmsten des Reiches auf einen Berg. der sich am Ufer des LoK-Flusses im östlichen Teile des Reiches der HUNG-No erhebt. und schlachteten dortselbst ein weißes Pferd. Der TAN-Hu vermischte mit dem Messe, ..king-lu: und dem Loffer ..kim-liu-li:* den Wein in dem Schädel des Königs von Goat-Si. welchen der TAN-HU n» mens Lo-SCHANG besiegt hatte. und aus diesem Schädel tranken sie dann zusammen den Bluteid, (oder Blutvertrag)”. GROOT. der Herausgeber der chinesischen Quelle. sagt, daß der Wein entweder mit dem Blute des weißen Pferdes. oder mit dem Blute ') Den Hunnenherrscher erwähnt auf Grund anderer chinesischen Quellen KoLoMAN NEMETHY unter dem Namen SCHEN-JÜ, u. zw. in seiner ausgezeichneten Abhandlung „Hiung-Nu--Hun Identität“, Budapest 1910. Auf die Tätigkeit dieses in der Urgeschichtsforschung bisher kaum gewürdigten verdienstvollen Gelehrten machte mich Dr. Rosa NÉMETH, Oberlehrerin in Budapest, aufmerksam. J. Sch. 193538] UNGARISCHE BEIZVOGELN AMEN 401 der Vertragschließenden gemischt wurde. Der ungarischen nationalen Überlieferung zufolge kann kein Zweifel darüber bestehen, daß das weiße Pferd bei dieser Zeremonie die Rolle des Opfers gespielt hat. während sich die Eidablegenden mit dem dazu bestimmten Messer sking-lu eine Wunde beibrachten. ihr eigenes Blut in den zum gemein- samen TrinkgefàB bestimmten Schädel fließen ließen, und es dort mit Hilfe dee Löffels ,,kim-liu-li" mit dem Wein vermischten. Dieses mit dem Blut der Vertragschließenden gemischte Getränk hatte selbst- verständlich bei der Abfassung eines so schwerwiegenden, wichtigen Vertrages seine besondere festliche oder symbolische Bedeutung. Wenn wir bedenken, wie wunderbar diese zeitlich und räumlich so fern liegende chinesische Quelle mit der ungarischen nationalen Überlieferung übereinstimmt, wenn wir gleichzeitig die auf den Vogel- namen Turul bezügliche nationale Überlieferung in Betracht ziehen. die durch zeitlich und räumlich ebenfalle sehr weit entfernte persische und andere Quellen bestätigt wird. — «dann kann wohl kein Zweifel darüber bestehen, daß die Urheimat der Magyaren auf Grund dieser Überlieferungen gesucht werden muß. Selbstverständlich darf dabei die Feststellung der Sprachforschung nicht außer Acht gelaßen werden, daß die Grundelemente der magvarischen Sprache finnisch-ugrischen Ursprungs sind, doch können wir uns mit dieser Frage auch später noch befassen. Die nationale Überlieferung. die das Magvarentum hei der Landnahme mitgebracht hatte, ist jedenfalls neueren Ursprungs als das Andenken an die gemeinsame finnisch-ugrische Abstammung. und blieb deshalb in viel lebhafterer Erinnerung, als das Gedächtnis des in nebelhafter Ferne sich verlierenden gemeinsamen sprachlichen Ursprungs. Wollen wir den Weg verfolgen, den die Hunnen und Magvaren vom Exodus aus der Urheimat bis zur Landnahme zurückgelegt haben, dann müßen wir von der lebendigen nationalen Überlieferung aus- gehen, und erst nachher. zur Kontrolle. auf Grund der Ergebniße der Sprachforschung die auf diese Art erzielten Resultate einer Kritik unterziehen. LR ‘In der finnisch-ugrischen Verwandtschaft finden wir keinerlei An- denken weder an den durch die nationale Überlieferung bewahrten Namen Turul, noch an den Blutvertrag. Nehmen wir diese Tatsache zum Aus- gangspunkt, dann ist die hunnisch-magyarische Urheimat nicht in dem hypothetischen Ugrischen Reiche zu suchen. sondern in der Fort- setzung des Weges, der das Turul-Land mit dem Schauplatz des mit den Chinesen abgeschloßenen Blutvertrages verbindet. Wo dieser Punkt liegt, wird die zuständige Forschung sicher einmal genau feststellen können. Ich für meine Person will mich vorläufig nur auf die Angabe 26 402 JAKOB SCHENK {Aquila von Groor stützen, daß der Olan-Fluß Hunnen- Fluß genannt wurde. Dieser Fluß ergießt sich durch das Or dos - Land in den Gelben . Strom. Ordo s-Land ist ein Teil der Inner-Mongolei und liegt unmittel- bar an der chinesischen Grenze, diesseits der Großen Chinesischen Mauer. . Wir sind also auf dem Wanderwege der Hunnen-Magyaren bis zur Chinesischen Mauer gelangt. War dieses Gebiet Urheimat, oder war es auch nur Übergangsgebiet wie das T’urul- und Keretschen- Land? Gibt es eine Spur, die einen Schluß auf die wirkliche Urheimat zuläßt? Ja, es gibt eine solche Spur! Allerdings verliert sie sich im Nebel, doch müßen wir dieselbe in Ermangelung einer besseren verfolgen. Die denkwürdige chinesische Quello beginnt ihre auf die Urge- schichte der Hunnen bezüglichen Aufzeichnungen mit einer Angabe, die in dem Ohr jedes ungarisch geschulten Menschen ein nie erhofftes ‘cho auslöst. Dieselbe besagt, daB der von 1001 bis 947 vor Chr. Geb, regie- rende König Mu eine Strafexpedition gegen die Hunnen führte und im Verlaufe dieses Feldzuges vier weiße Wölfe und vier weiße Hirsche erbeutete. Der Schreiber des Königs berichtet über keinerlei andere Beute. König Mu war sicher ein großer Jäger, der nur diesen seltenen Jagderfolg dev Nachwelt überliefern wollte. Wir sind ihm wegen dieser Aufzeichnung zu großem Dank verplichtet, denn ohne sie hätten wir schwerlich jemals auch nur annähernd und mit einem einzigen Wort Stellung nehmen können zu der in vollständiges Dunkel gehüllten Frage nach dem Weißen oder Wunderhirsch. Selbstverständlich darf man auf Grund der Namensgleichheit nicht einfach behaupten, daß der weiße Hirsch des Königs Mu identisch sei mit dem in der ungarischen nationalen Überlieferung vorkommen- den Weißen oder Wunderhirsch. Zweifellos uber haben — der chine- sischen Quelle zufolge — die Urhunnen und mit ihnen die Urmagyaren in einem Gebiet gewohnt, wo weiße Wölfe und auch weiße Hirsche zusam- men lebten. Und dieses Gebiet können wir mit Ausschluß jedes Zweifels bestimmen, Es gibt auf dem ganzen Erdenrund kein anderes Land, in welchem in geschichtlicher Zeit weiße Hirscho und weiße Wölfe zusammen gewohnt haben, als Ostsibirien. Die tiergeographischen Daten veröffentliche ich auf Grund der Mitteilungen von Dr. JULIUS ÉHIK. Ihm zufolge ist der in Ostsibirien lebende Wolf bedeutend srößer, als unser einheimischer, sein Fell ist im allgemeinen heller, häufig sogar ganz weiß. Es ist, dies der sogenannte sibirische weiße Wolf. In dem Wohngebiet dieser Wolfsart lebt auch das Renntier, das im Winter ständig weiß und selbst im Sommer viel heller ist als der sothirsch ; wir können also unter dem weißen Hirsch nur «las mit dem weißen Wolf in demselben Gebiet beheimatete Renntier verstehen. 1035/38) UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 403 Das Renntier lebt in den arktischen Gegenden der nördlichen Halbkugel in großen Rudeln, wandert im Sommer in der Richtung des Pols nach Norden, und wird dann im Winter durch die sich andauernd verschlechternden Äsungsverhältniße wieder in südlichere Gegenden zurückgedrängt. An der Südgrenze seines Verbreitungsgebietes kommt es nicht mehr rudelweise vor, sondern nur als Einzelwild. Es handelt sich dabei um Exemplare, die aus irgend einem Grunde, durch Raub- tiere oder Jäger. von dem Rudel abgesprengt wurden. Solcherart könnte man sich die durch die Überlieferung erhaltene Jagdbeschreibung des Hunor und MAGOR auf den weißen Hirsch vorstellen. Wenn wir dieser Sage im Rahmen der ungarischen Urgerchichts- forschung überhaupt Raum geben wollen, dann kann meiner Ansicht nach nur dieser Erklärungsversurh in Frage kommen, denn weiße Hirsche als freilebendes Wild gehören zu den größten Seltenheiten. Solche Exemplare können nur Albinos sein, die aber, entsprechend der natur- geschichtlichen Gesetzmäßigkeit in Bezug auf den Albinismus erst seit üinführung der Wildhege und-Zucht häufiger vorkommen. Bei der Suche nach der hunnisch-magyarischen Urheimat ge- lungen wir auf dieser Spur in den Teil Ostsibiriens, der nördlich der Chinesischen Mauer lag. Wir können dieses (Gebiet, die wirkliche Ur- heimat des hunnisch-magyarischen Volkes, „Weiße Hirsch-Heimat” nennen, Dieses Ergebnis steht in kraßem Gegensatz zu der in den unga- rischen Chroniken verzeichneten Angabe, wonach der Riese Menröt = Nimrod, der Urahn des hunnisch-magyarischen Volkes, vom Geblüte Japhets, also semitischer Abstammung war. Wenn ich die Daten der Chronisten und die Aufzeichnungen der chinesichen Quelle über die hunnisch-magyarische Urgeschichte unter dem Gesichtspunkt der Glaubwürdigkeit beurteilen soll, dann muß ich mich ohne Zögern für die Glaubwürdigkeit der chinesischen Qnelle entscheiden, denn die darin enthaltenen Aufzeichnungen beruhen auf unmittelbaren Erfahrungen, die während den ständigen Kämpfen mit den Hunnen gesammelt wurden. Die wechselvollen Kämpfe wurden vorübergehend durch Friedensverträge unterbrochen, zu deren Einhaltung die krieg- führenden Parteien gegenseitig Geiseln stellten. Natürlich nicht Kulis sondern Tronerben und Würdenträger. Waren die Chinesen in sehr großer Bedrängnis, dann gaben sie dem Herrscher der Hunnen, dem Tan-Hu sogar chinesische PrinzeBinen zu Gemahlinnen. Diese Geiseln kamen an den Hof des Tan-Hu mit entsprechendem Gefolge — eine wahre Spionage-Organisation in Feindesland — wie andererseits sicher- lich auch der hunnische Fürstensohn nicht mit verbundenen Augen und allein den Hof der chinerischen Dynastie besuchte. Auf Grund 20" 404 JAKOB SCHKNK [Aquila der auf diese Weise gesammelten unmittelbaren Erfahrungen — nicht aber dem Hörensagen nach — verfaßten die chinesischen Schreiber ihre Aufzeichnungen über die Hunnen. Dieses Moment mußte ich nicht nur der Glaubwürdigkeit der chinesischen Quelle zuliebe unterstreichen, sondern auch deshalb, weil es zugleich die ethnographische Gestaltung des hunnisch-magyarischen Urvolkes beleuchtet. Der ungarischen Urgeschichtsforschung hat es immer Kopfzerbrechen bereitet, wie sich dieser Verwandte des. seit grauen Urzeiten friedlichen finnisch-ugrischen Fischer und Pelzjäger- volkes plötzlich von heute auf morgen zu einem kriegerischen pfeil- bewaffneten Reitervolk verwandelte das nicht nur über glänzende kriegerische Tugenden verfügte, sondern zugleich auch über blendende Fähigkeiten auf dem Gebiete der Staatskunst. Von wo hatte es diese Fähigkeiten mitgebracht. wo es doch im" Keretschen-Lande im Ural. jener von den Chronisten vermuteten Urheimat, überhaupt keine Gelegenheit gehabt hatte solche Fähigkeiten sich anzueignen und auszubilden?! Auf Grund der chinesischen Quelle darf man nun annehmen, daß . sich diese überlegene Kriegs- und Staatskunst in den tausendjährigen ständigen Kämpfen mit dem zu jener Zeit über die gleichen vorzüg- lichen Eigenschaften verfügenden chinesischen Volke entwickelt hat. Das kriegerische, mit Pfeilen bewaffnete Reitervolk, das in der chinesischen Quelle unter den Namen ..Hung-no”, ..Hunno”, ,,Hunnoi”’ vorkommt. führte schon tausend Jahre vor unserer Zeitrechnung Krieg mit dem chinesischen Reich. welches zur Abwehr dieser Angriffe das groBartigste Bauwerk der Menschheit. die Große Chinesische Mauer errichtete, neben deren Ausmaßen jede andere archikektonische Schöp- fung weit zurückbleibt. Durch ihre ständigen Einfälle beunruhigten und bedrohten sie die friedliche, Ackerbau. Handel und Gewerbe trei- bende chinesische Bevölkerung ebenso, wie später die Magyaren nach der Landnahme die gleichfalls friedlichen Völker des Westens. Diese Paralelle ist — abgesehen von knappen tausend Jahren und einer Entfernung von mehreren tausend Kilometern — vollkommen. Die Magyaren setzten in Europa das fort, was ihre hunnisch-magvarischen Vorfahren, nicht ganz ruhmlos. in China begonnen hatten. Neben eigenangeborenen Talenten war es also in erster Linie die aus der tausendjähriger Berührung mit dem uralten, hochgebildeten — chinesischen Volk entsprungene Bildung auf dem Gebiete der Kriegs- und Staatskunst. die das Hunnen-Volk zu dem verhängnisvollen Vor- dringen nach Westen befähigte, in dessen Verlauf es unter der Führung ATTILA’S ein Weltreich begründete. gleichzeitig aber bei dieser uner- hörten Kraftentfaltung auch verblutete. Die heutigen Ungarn sind die 1935/38] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 405 Überbleibsel dieses uralten hunnisch magvarischen Volkes; sie sind vielleicht schon früher von dem Muttervolk losgeriBen worden. oder haben sich nach der verlerenen Schlacht interimistisch im Aeretschen- Land niedergelaßen. um von dort, auf den Spuren der Vorfahren, wieder nach Westen vorzudringen zur Besitzergreifung des Erbes ATTILA’s. Wir können also auf Grund der Daten aus der nationalen Über- lieferung und auf Grund der Geschichtsquellen mit ruhigem Gewißen feststellen. daß nur Unwißenheit, gepaart mit bösem Willen und Neid behaupten kann. daß die Ungarn als vüllis ungebildete Pusztensöhne und barbarische Eroberer nach Europa gekommen seien. Kultur hatten sie wohl. allerdings keine westliche — sondern uralte östliche. Dank seiner ererbten Fähigkeiten und seiner überlegenen östlichen Kriegs- und Staatskunst konnte das ungarische Volk ATTILA’ Erbe nicht nur erobern. sondern auch behalten. denn als seine genialen Führer erkann- ten, daß die aus dem Osten gebrachte Kultur für den Fortbestend nicht genügend war. vertauschte es dieselbe im Laufe eines kurzen Jahrhunderts mit der westlichen. Es trat vom Heidentum zum Christentum über und reihte sich damit in die Kultur des Westens ein. die ihm seine Exis- tenz und spätere ruhmreiche Rolle in der Geschichte Europas sicherte. Bevor ich schließe. sei es mir gestattet. auch meine Ansicht darüber zu äußern. wie wohl die türkischen Elemente in die Sprache der Hunnen bezw. Magvaren eingedrungen sein können. Nach den ErgebniBen der Sprachforschung kann der finnisch- ugrische Ursprung des Magvarentums in keiner Weise in Zweifel gezogen werden. Verfolgen wir den Weg des Magvarentums aus der Weißen Hirsch-Heimat über das Terut-Land. später über das Kerctschen Land bis ins heutige Ungarn. dann müßen wir zu der Schlußfolgerung gelangen. daß die Magvaren nach dem Verlaßen der Weißen Hirsch-Heimat schon keine Möglichkeit hatten, Grundelemente der finnisch-ugrischen Sprache aufzunehmen. Auf diesem Wege bürgerten sich die nationalen Überlieferun- gen ein, deren Andenken als später erworbenes Überlieferungsgut bestehen blieb, während ven dem viel älteren gemeinsamen sprachlichen Ursprung keinerlei Spuren in der nationalen Überlieferung übrig blieben. Auf Grund dieser Erwägungen komme ich zu dem Schluß. daß das in der Weißen. Hirsch Heimat lebende Urmagyarentum ein Glied jener großen Völkerfamilie war, die sich in unbekannter Zeit in den zirkum- polarischen Landern angesiedelt hatte und zum größten Teil auch heute noch dert, in den vor Jahrtausenden innegehabten Gebieten wohnt. Auf die Frage. ob die ungarische Sprache bei dem Vor- dringen nach Westen ihre türkischen Elemente erworben haben konnte, läßt eich eine Antwort nur ohne jede Verantwertung geben. Man darf annehmen, daß diese türkischen Elemente noch 406 JAKOB SCHENK (Aquila in der Weißen Hirsch-Heimat in die mit finnisch-ugrischen Grund- elementen ausgestattete magyarische Sprache hineingekommen sind. Aber wie, wo und wann ? Diesbeziiglich zitiere ich die jedenfalls sehr bedeutungsvolle Hy po- these BARTHOLD’s: , Auf Grund der geschichtlichen Ereigniße erscheint die Annahme berechtigt, daß — insoferne die tschuwaschische Sprache den Uberrest eines ältern Entwicklungsstadiums der türkischen Spra- chen darstellt — auch die Sprache der Hunnen sich in demselben Ent- wicklungsstadium befunden haben dürfte. Die Sprache der Hunnen war nicht türkisch in dem Sinne, wie sie die heutigen Türkenvölker, mit Ausnahme der Tschuwaschen und Jakuten, sprechen. Diese Sprache brachten die Hunnen bei ihrem Vordringen gegen Westen mit sich, und Reste davon sind in der Sprache all der Vülkec zu finden, die mit ihnen auf diesem Wege in Berührung kamen, hierher zu rechnen auch die in der ungarischen Sprache auffindbaren türkischen Sprach- elemente.“ Beim Lesen dieser Erwägung BARTHOLD’s gedachte ich mit Freude der hochbedeutsamen Abhandlung von JULIUS NEMETH ‚Neue Wege der ungarischen Geschichtsschreibung (175), worin der Verfasser Fol- gendes schreibt : „nach der Trennung vom finnisch-ugrischen Volks- stamm übte auf sie ..(nämlich auf die Magyaren) ein tschuwaschisch = bulgarisch-türkisch sprechendes Volk einen großsen Einfluß aus." Denn hier sind nun die beiden hervorragendsten Forscher auf derselben Spur und derselben Meinung ! Nur die eine Frage bleibt im Dunkel oder wenigstens unentschieden. wo und wann die Trennung der Hunnen- Magyaren von den Finnen-Ugriern stattfand ? Meiner — sagen wir, dursh entsprechendes Fachwissen nicht unterstüzten — Empfindung nach kam die Trennung der Hunnen- Magyaren von den Finnen-Ugriern schon in der Weißen Hirsch-Heimat zustande. Aus der Mongolei nach Norden vordringende alttürkische Völker zwängten sich zwischen die Finnen-Ugrier, die bis dahin an der Linie des Polarkreises siedelten und eine einheitliche Volkerfamilie bildeten, und teilten dieselben in einen westlichen und einen östlichen Ast. Der westliche Ast blieb rein finnisch-ugrisch, aus dem östlichen entstanden die türkischen Finnen-Ugrier : die Hunnen-Magyaren. Ich kenne die Geschichte des Tschuwaschenvolkes nicht, kann auch nicht sagen, ob sie in der Weißen Hirsch-Heimat mit den Hunnen- Magyaren in Berührung gekommen sein konnten, doch wohnen die von BARTHOLD an zweiter Stelle erwähnten Jakuten. die seiner Ansicht nach eine der tschuwaschischen nahestehende Sprache sprechen, auch heute noch an der Nordwestgrenze der einstigen Weißen Hirsch-Heimat, Damit bin ich am Ende meiner Ausführungen angelangt. Ich 1935 33] UNGARISCHE BEIZVOGELNAMEN 407 bitte von vornherein die berufenen Kritiker um Nachsicht, daß ich mich über die Bestimmung der Vogelnamen hinaus auch in die Frage nach dem Ursprung und der Urheimat des Magyarentums eingemischt habe. ‘Für die Feststellungen ornithologischer Bezihungen übernehme ich die den Forscher verpflichtende volle Verantwortung. Was ich jedoch darüber hinaus als Nebenprodukt meiner Studie vorzutragen wagte, kann ich _ nur in beschränkten Maße verantworten. Ich hielt es aber für meine Pflicht, auch diejenigen nicht crnithologischen Erwägungen und SchluB- " folgerungen zu behandeln, welche sich aus dem Studium der in der nationalen Überlieferung bewahrten Vogelnamen ergaben. Die zu erwartende Kritik darf aber nicht von dem Standpunkt ausgehen, daß man sich auf Grund einiger Vogelnamen zuliebe nicht ‘in die Erörterung derart bedeutsamer Fragen einlaßen könne. Ich weise darauf hin, daß die behandelten Beizvögel eine weltgeschichtliche Rolle gespielt haben. Hätte essich um die Namen von irgendwelchen Klein- vögeln gehandelt, dann hätte ich es fürwahr niemals gewagt mich in solche Verhandlungen zu verwickeln. Ich habe in dieser Studie den Rahmen des rein Ornithologischen verlaßen, weil ich hoffte, vielleicht einen schwachen Lichtschein entzünden zu können zur Beleuchtung des Weges, der aus der Urheimat der Magyaren in ihr jetziges Vaterland führte. Vielleicht erweist sich selbst dieser schwache Lichtschein als ein Irrlicht. Mir bliebe aber selbst dann der Trost übrig, daß ich durch die Klärung der Bedeutung der Vogelnamen Turul, Zongor, Keretschen doch einiges zum weiteren Ausbau der bisher noch nicht abgeschloßenen ungariechen Urgeschichtsforschung beigetragen habe, ANHANG. Literaturangaben über das Wort Keretschen = Kretschet. Das Wort KRETSCHET wird zum erstenmale aus dem Jahre 1187 erwähnt. IGoR II (1151-—1202) führte im Jahre 1185 einen Krieg unglücklichen Ausganges mit den Polovcer. Seine Heldentaten und Teiden werden von einem zeitgenössischem Dichter beschrieben. In dieser Beschreibung findet sich der Text , ni Sokolu ni Kretschetu“. Schr wichtig ist hier das gemeinsame Vorkommen des Wortes Kretschet und Sokol als Zeugniß, daß unter dem Worte Kretschet weder der Wanderfalk, noch der Würgfalk zu vestehen ist. Welche Vogelart unter dem Namen Kretschet zu verstehen ist, das wird in dem historischen Werke von ABULGHASI genau angegeben. Dort wird nämlich erwähnt, daß der Kirgisenfürst URUS INALL an den KHAN DSCHINGIS wertvolle 408 JAKOB SCHENK {Aquila Beizvigel sandte, welche von den Türken Schungar, von den Rußen aber Kretschet genannt werde. Indem der Schungar den Gerfalken bedeutet, so ist es sicher,daB auch das Kretschet Wort dieselbe Bedeutung besitzt. Diese Angabe stammt beiliufig aus dem Jahre 1200 ist aleo gleichalterig, mit dem Trauergedicht des Fürsten Igor. Bei der Überprüfung der" Angabe von KÉZAI, welche aus dem Jahre 1282 stammt muß jedoch in Betracht gezogen werden, daß das ABULGHASISCHE Werk erst im Jahre 1726 erschien. das Igorsche Trauergedicht aber erst im Jahre 1820, Kezai konnte das Wort nicht aus irgendeiner Literaturquelle nehmen und behauptet daher GomBocz mit vollem Rechte, daß das Wort KERETSCHET cine selbstständige Angabe des ungarischen Chronisten ist. Die ausländischen Quellen über das Wort fließen ziemlich spärlich. Bei GESNER finden wir die Angabe des PAULUS Jovius aus der Zeit vor 1551. daß es in der Petschoragegend herrliche Falken gibt mit welchen man nicht nur auf Fasanen und Wildenten, sondern auch auf Kraniche und Schwäne zu jagen pflegt. Ebenso finden sich bei GESNER die Angaben des österreichischen (‘esandten SIGISMUNO HERBERSTEIN. Dieser war im Jahre 1517 Gesandter in Moskau. In seiner Selbstbiographie und in seiner Arbeit ., Rerum Moskovitarum Commentarii erwähnt er auch die berühmten Kretschet Falken welche im Uralgebirge nisten und mit welehen man auf Kraniche ‚und neben anderen Vögeln auch auf Schwäne jagt. Am ausführlichsten behandelt den Kretschet der österreichische (‘esandte MEYERBERG (er im Jahre 1662 am Hofe des Zaren ALEXEI MIHAJ- LOWITSCH in Moskau in brieflichen Berichten über seinen Aufenthalt Meldungen erstattete. Diese Briefe wurden von ADELUNG in rußi- scher Sprache im Jahre 1827 herausgegeben und enthält der 53. Brief _ auszugsweise folgendes über den Kretschet. Die Beizjagden des. Zaren erregten großes Aufsehen bei den in Moskau weilenden ausländischen Gesandten. Es war dies eine wahre fürstliche Zerstreuung und befanden sich unter den Geschenken, welche dem Zaren gemacht wurden, häufig zur Beiz abgerichtete Kretschet Falken. Die Gesandten hätten gerne diese Vögel aus der Nähe gesehen, doch konnte dies nur mit Erlaubnis des Zaren geschehen. Der Zar hatte die Erlaubnis nicht nur zur Besichtigung. sondern auch zur Zeichnung gegeben. Weßhalb aber trotz dieser Erlaubnis der Zeichenkünstler statt der Gerfalken bekrallte aufgehaubte weiße Tauben zeichnete, wird wahrscheinlich ein ewiges Rätsel bleiben, wenn wir nicht Recht haben sollten mit der Vermutung, daß die Wärter — ob mit oder ohne Eclaubnis — den fremden Gesandten dennoch nur aufgehaubte weiße Tauben zeigten. Jedenfalls war ich sehr enttäuscht, als ich die schwer zugängliche erste Zeichnung des Gerfalken besichtigte (p. 325.) Unter die 1935/88} UNGARISCHE BRIZVOGELNAMEN 409 Abbildung schrieb MEYERBERG folgenden Text: Diese zu den Falken gehörigen Vögel halten sich in den Polargebieten auf in der Wajgatsch auf Nowaja Zemlja und in den Gebirgen des Petschora Flusses. Auf ‚rußisch werden sie Kretschet. auf lateinisch Girfalco genannt. Diese Vögel werden in Rußland sehr hochgeschätzt. Man jagt mit ihnen auf Wildenten, Wildgänse. Schwäne und Kraniche. Sie sind schwer zu erhalten und kostet ein soleher Vogel oft 60 Dukaten. Der Zar macht solche Vögel oft an die die Fürsten der Tataren und Kalmücken zu Geschenken. Bei diesen Völkern ist die Beizjagd sehr beliebt. Auch ADELUNG, der Herausgeber der MEYERBERG’schen Briefe gibt einige Angaben zu dem Worte Kretschet. Infolge ihrer Stärke und anderen hervorragenden Eigenschaften und weil sie nur frischgeschlagene ‘ Beute verzehren, wurden dieselben schon seit den ältesten Zeiten zu den Edelfalken gerechnet. Laut den neuseten Daten ist unter 60 Falkenarten der Kretschet der beste. Seine Benennungen sind : Gerfalco. Gerofalco, Girofalco, Girofaleus, Grifalco, Gerfalchus. Giffardus, Gerfaudus. Dieser Name stammt von dem norvegischen Geyrfalk. Geyerfalk, weshalb er lateinisch Falco vulturinis genannt wird. Nach anderen könnte das Wort auf Hierofalco, Hierax, oder Falco sacer zurückgeführt werden. Andere wieder laßen das Wort Girofalco von gyrare. gvrum facere abstammen, was Kreisen bedeutet. Die besten Kretschet kommen im Uralgebirge vor. Die Baschkieren und Kirgisen nennen diesen Vogel Schonkar, aber nur das Männchen ; das Weibchen wird Itelgoe genannt. In der späteren rußischen Literatur kommt der Name Kretschet regelmäßig vor und ist auch heute noch ein lebendes Wort: der ruBische Name des Gerfalken. Im weiteren Verlaufe dieses „Anhang“ -es werden die zahlreichen Kreceet = Kerecsen = Keletschen Daten des ungarischen Sprachschatzes kritisch besprochen. Indem dieser Anhang vorwiegend und in erster Linie ungarische linguistische Elemente behandelt, möge hier von der Veröffentlichung abgesehen werden. 410 . WARGA KALMAN {Aquila A Bombycilla g. Paru iosa és 1932/33 évi inväziöja, s a gyürüzesi kisérletek eredményei. Irta : Warca KALMAN. 4 fényképpel a II. táblán, 1 térképpel és 3 diagrammıl. Tartalomjegyzék : Bevezető. p. 410. — Az 1931/32-es invázió. p. 411. — Az 1932/33-as invázió. p. 415. — A gyürüzési kisérletek eredményei. p. 419. — Ivar- és korszerinti megoszlás. p. 428. — Szärnyappendixek. p. 431. — Farkappendixck. p. 434. — Vedlés. p. 436. — Ivari cs korjegyek. p. 430. — Téves adatok az irodalomban. p. 441. — Szinfolt-, appendix- és egyéb méretek. p. 442. — Oekologiai megtigyelések. p. 447. — Rövid szemelvények tuds- sitöink jelentéseiből. p. 451. — Táplálkozás. p. 454. — Ellenségek. p. 458. — A Bomby- cilla magyar nevei. p. 459. — Az appendixek magyar elnevezései. p. 460. — A Bom- byeilläk hangja. p. 461. -— Konkluziök. p. 462. — Vizsgált példányok méretjegyzéke. p. 464. — Az 1931/32 évi invázió kronologiai adatai. p. 474. — Az 1932/33 évi invázió phaenologiai adatai. p. 477. — Az 1932/33 évi invázió megfigyelőinek névsora. p. 484. — Literatura. p. 487. — Képek jegyzéke 489. — Függelék: Az 1937/38 évi invázió, p. 529. Bevezető. A csonttolli madár, vagy régebbi közismert nevén selyemfarkú locska ( Bombycilla 9. garrulus L. ) utolsó nagy, 1923/24 évi inváziója alkal- mával megpróbálkoztam ezeknek az érdekes téli vendégmadaraknak minél nagyobb mennyiségben való meggyürüzésével. Akkor néhány északi süvöltő (Pyrrhula p. pyrrhula L.) és fenyves rigó ( Turdus pilaris L.) mellett 47 drb. Bombycillát is gyürüztem, amit akkor igen szép eredménynek tekintettünk. Ezek közül később mindössze két példányról kaptunk értesitést. (36) No. 17443. ad. d, jelölve 1924. I. 26. Budapest, — meg- került 1924. II. 10. Pilisszentiván (Pest m.), — 15 nap, 20 km. ENy, (napi km-átlaga 1.3 km.) No. 17458. ad. 9, jelölve 1924. I. 26. Budapest, — meg- került 1925. III. 15. Kolcsanowsky (Wolchow) Russia, — 1 év, 1600 km, ÉÉK. Az első adat a téli szállásban való és a vonulási iránytól független taplalékkeresésnek a példája. A másik példány a gyürüzes után vissza- tért hazájába, a következő télen ismét felkereste előttünk ezuttal isme- retlen téli szállását, honnan a hazájába való visszatérés utján került kézre. Ez az adat értékesebb lett volna, ha a madár a jelölés évének tavaszán került volna kézre, — de igy is a visszavonulás egyik irányára rávilágitó sugarnak tekinthető. A magam részéről evvel az eredménnyel nem voltam megelégedve, és nehezen vártam, hogy egy ujabb invázió alkalmával a szerzett tanul- ságok és tapasztalatok érvényesítése mellett minél nagyobb arányu grürüzescket végezhessek. 1035/38} BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1931/32, 1932/33, 411 Nyolc évig kellett várnom erre az alkalomra. Az eredmény minden várakozásomat felülmulta, amennyiben Budapesten 1932/33 december— január havában 12 nap alatt 1371 drb Bombycillat sikerült befognom, meggyürüznöm és megvizsgálnom. Ebből a tömegből eddig 54 példányról kaptunk visszjelentést, és pedig 19 helybeli, 22 belföldi és 13 külföldi kézrekerülésről. Alabbiakban a két invázió rövid vazolisa és a gyürüzési eredmények ismertetése után az appendixekre, vedlésre, ivari és korjegyekre, különféle = méretekre, megfigyelésekre és a táplálékra vonatkozó fejezetek következnek © — és legvégül a legszükebbre összesüritett migrációs adatokat publikdlom. Örömmel állapítom meg, hogy a madärtan iránti közerdeklödes- … nek széles körben való terjedése; valamint a napi és szaksajtó nagyszerü © hirszolgálata, és a Mag yar Rádió messzeható publicitása és megertö támoga- tása folytán; — és föleg kedves megfigyelőink és munkatársaink lankadat- lan buzgósága révén'.a két: invdzidrél, és különösen a legutolsó, 1932/33 évi. nágy invázióról oly yan tömegével kaptuk a Bombycillakra vonatkozó adatokat, amire a multiban eddig még nem volt példa. Ennek köszönhetjük, . hogy erről a valóban nagyméretű invázióról ugyszólván tökéletes képet nyertiink.. Fogadják érte egyenként és összesen a Madártani Intézet ley- hálásabb. köszönetét. if a Az 1931/32 évi invázió. al rendelkezésre álló adatok szerint ez az invázió sürüségre és ter- jedelemre nézve az eddigiek között a harmadik helyen all, amennyiben . 82 megyéből 76 helyről, — mig 1913/14-ben 44 megyéből 87 helyről, illetve 1923/24-ben 34 mégyéből 83 helyről kaptunk Bombycilla-adatokat. "Ez az 1931/32 évi invázió körülbelül az 1903/04 évi invázióval volt egyenlő méretű, de nem volt annyira délre terjedő, mint utóbb emli- tett. Viszont az 1923/24 évi invázió nemcsak hogy sokkal nagyobb méretű, kiterjedtebb arányu és számszerint is nagyobb mennyiségű volt, mint az 1931/32 évi, — hanem átütő ereje is sokkal nagyobb volt, . mert aránylag gyorsan és messze délre vitte az érkező csapatokat, egyen- letesen szétszórt mezőny: mellett. Ezzel szemben az 1931/32-es. invázió: a , korábbi időpontban való i meginduläs. [dacára is lisebb átülő erővel birt, és igy kevésbbé délre hatoló, . de éppen ezért a . Felvidéken és Exes tömörebb es koncentráltabb ‘.valt, mint az 1923/24-es. Itt közbevetöleg megjegy zem, hogya az 1931/32- es invázió N éme t- országban: Dr. ERNST SCHÜZ (40) szerint sokkal nagyobb méretű volt, mint akár az 1923/24-es, akár az 1932/33-mas. Ez azt jelenti, hogy a költöterületröl- elindult Bombyecillik mar Németország magas- sigaban teljesen kielégítő tapteriiletre akadtak, a csapatok zöme ott is maradhatott, és csak egy részük volt kénytelen tovább vonulni. 418 WARGA KALMAN (Aquila Az 1931/32 évi invázió terjedési és szétsugárzási kezdősebességé- nek érzékeltetésére felsorolom a négy földrajzi régióból a 10 leg- korábbi érkezési adatot. Ezek a következők : — Felföld. X. 29, X. 30, XI. 8, XI.8, XI. 18, XI. 20, XI. 22, XI. 29, XII. 6, XII. 7; — Erdély : XI. 15, XI. 26, XII. 25. I. 2, I. 6, I. 15, I. 31, II. 6, II. 6, II. 16; — Alföld: XI. 15, XII. 14, I. 1, I. 2, I. 15, (több érkezési adat nem is volt); — Dundntul: I. 29; II. 2, IT. 11, 11. 15, II. 26, (több érkezési adat nem volt). ; Vegyük összehasonlitäskep az 1923/24-es inv ai legkorábbi ee tait hasonló módon: — Felföld: XI. 25, XII. 1, XII. 4, XII. XII. 10, XII. 15, XII. 15, XII. 15, XII. er 20; — XII.22. XII. 29, (több érkezési adat nem is volt); — Alföld: XI. 17, XIT. 3, XII.6, XII.10, XII. 15, XII. 18, XII. 18, XII. 18, XII. 23, XII. 23; — Dunántul: XII. 7, XII. 9, XII. 12, XII. 15, XII. 15, XII. 15, XII. 15, XII. 25, I. 1, L 1; — Horvátország: 1. 8. IT. 14. I. 15, (nem volt több adat.) Ebből az összehasonlitásból láthatjuk, hogy 1931 32-ben a Bomby- cillák a Felföldet és Erdélyt korábban. és gyorsabb tempóban szállták meg, — az Alföldre és Dunántulra azonban jóval lassubb ütemben érkeztek le, a vonulási lendület átütő erejének elhalása folytán. Az Alföldön és Dunántul éppen csak fenti 5—5 érkezési adat van regisztrálva, több helyen nem is észlelték őket érkezéskor, hanem csak a március—áprilisi visszavonu- láskor. Horvátországba már el sem jutottak. Az. érkező madarak maximumát 1923/24-ben 1000-res csapatok, mig 1931/32-ben csak 100—-300-as csapatok képezték. Az invázió kialakulásáról és felfejlödeseröl az ugynevezett lényeges adatoknak célszerű csoportosítása utján nyerhetjük a legmegfelelőbb áttekintést. Az egyik ilyen áttekintést a megyék szerinti elterjedés kronológikus sorrendje nyujtja, midőn egy nagyobb területegységnek : a megyének, csak legelsö érkezési adatát vesszük figyelembe. Er. 1931/32-re nézve a következő : — Erkezes: ©) -—X.29. Szepes (F.), X. 30. Ung (F.); — XI. 15. Kisküküllő (E.), XI. 15. Torontál (A.), XI. 22. Bars (F), XI. 26. Háromszék (E.) ; — XII. 8. Sáros (F.), XII. 8. Nógrád (F.), XII. 10. Nyitra (F.), XII. 14. Pest (A.), XII. iG: Borsod (F.), XII. 19. Zólyom (F.), XII. 20. Heves (F.), XII. 25. Udvarhely (E.) ; — I. 2. Kolozs (E.), I. 15. Brassó (E.), 1. 29. Sopron (D.), I. 31. Krassó-Szörény (E.); — nu 1. Maros- Torda (E.), II. 2. Vas (D.), IT. 11. Trencsén (F.), IL. 11. Veszprém (D.), 11. 14. Gömör (F.), 1. 15. Zemplén (F.), II. 17. Máramaros (F.), 11. 26. Csik (E.), II. 26. Fejér (D.), JI. 28. Bereg (F.). —- (28 megyének els6-érkezési adata.) Ugyanigy : egy-egy megye területéről csak a legutolsó mutatkozas adatát véve figyelembe: az eltávozás kialakulásáról és lefolyásáról nyerünk világos és tiszta képet : — *) A megye neve után a 4 földrajzi régió nevének kezdőbetüje zúrjelbe van téve. I. régió : F. = Felföld ; — IT. E, — Erdély ; —- II. A. = Alföld ; — IV. D, = Dunántul. 1935, 38) BOMBYCILLA INVÁZIÓ: 1931 32, 1932/33. 413 Tarozads : -— TIT. 14. Szepes (F.), LIT. 15. Sopron (D.), TLT. 20. Abauj-Torna (F.), III. 26. Pest (A.), TIT. 28. Fejér (D.), III. 28. Gömör (F.), III. 30. Nógrád (F.): — IV. I. Békés (A.), IV. 1. Zemplén (F.). IV. 2. Brassó (E.), IV. 2. Háromszék (E.), IV. 5. Torontál (A), IV. 9. Komárom (D.), TV. 9. Maros-Torda (E.), IV. 10. Heves (F.), IV. 16. Borsod (F.), IV. 20. Szolnok-Doboka (E.), IV. 21. Veszprém (D.). — V. 14. Csik (E.). — (19 megyének utolsó távozási adata.) A megjelenési adatok : 1. rövidebb ideig tartó átvonulásra és 2. hosszabb ideig való tartózkodásra vonatkozhatnak. Előbbi esetben csak az érkezési és továbbvonulási időpontokat ismerjük, de hiányozhat a távozási dátum akkor, ha az illető megfigyelési pontot elkerülik a visszavonuló csapatok. melyek uj vonalakon haladva viszont oly pontokat is érinthetnek, hol érkezéskor nem voltak láthatók. Igy tehát nincs minden érkezési pontnál a visszavonulás is megfigyelve, — és megforditva szintén. Az érkezési adatoknak időrendben való növekvését, tetôzéxét. majd fogyatkozását, ugyszintén a távozási adatoknak mikénti kialaku- lását az alábbi kulminációs kimutatás tünteti fel (pag. 414). A minél tömörebb áttekinthetés végett az adatokat nem 5 napos pentádokba. vagy 10 napos dekádokba, hanem egyszerüen hónapokba foglalom össze. Fis összehasonlitäs céljából hasonló alakban közlöm az: 1923/24 évi invázió kulminációját is. Az érkezési adatok kulminációja a esett, ami a vonulási item gyenge útütő erejének és lansu kifejlődésének szintén bizonyítéka. A távo- zási adatok márciusi kulminációja normális. Az 1923/24 évi inváziót tárgyaló dolgozatomban (52) a január— februári adatokat akkor ..k6borlisi*, és nem érkezési adatoknak minősi- tettem. Az azóta felmerülő inváziók adatai azonban arról győztek meg, hogy a kóborlási adatokat az ujabb érkezési adatoktól nehezen lehet és nem mindig lehet elválasztani: ennélfogva az áttekintés egyszerüsi - tése végett célszerübb a február végéig felmerülő összes adatokat érkezési adatoknak renni, minthogy azok közt a vonulási iránytól független. egyszerüen csak taplilékkeresésre irányuló koborlasi adatok mellett még igen sok valódi, tényleges érkezési adat ix van. A márciusi adatokat azonban még akkor is fávozási adatoknak kell venni, ha illető helyen október— februárban nem is voltak Bomby- cillák láthatók, — mert ezek már északi hazájukba uj utvonalakon vissza- készülődő csapatok. Az 1931/32 évi érkezési kulmináció februárra esik, ami arra enged következtetni, hogy a Bombycillaknak tőlünk északabbra fekvő tar- tózkodási helyein februárban vagy nagyobb havazások voltak, vagy elfogyott a bogyótáplálék, s ezért lejebb vonulni kényszerültek. Érdekesnek tartom itt megemliteni, hogy az 1928/29 évi rend- kivül kemény és szigoru télről összesen csak 3 Bombycilla-adatunk volt: két Dunántul-i és egy Budapest-i előfordulásról. Ami ismét bizonyitja, hogy az invdzidk nem az itteni tél hidegével függnek össze. (54) 414 | WARGA KALMAN [Aquila Kulminéeié régiók és hónapok szerint (1931 /32.) Kulmination nach Regionen und Monaten. Régió?) | X. | | Zusammen Felföld ...... | Erdély ...... 2 | ais lei e AS e300): | Dunäntul .... Összesen ; Zusammen | 2 9{| 12, 8; 19 22 14. 1, 50: 37 87, 32 76 Legkorábbi adat, Frühestes Datum : 1931. X. 29. Hunfalu, Szepes m. (F.) Legkésôbbi adat, Spätestes Datum : 1932. V. 14. Csikszereda, Csik m. (E.) Tartózkodás, Aufenthalt : 199 nap, Tage = 613 hónap, Monate. *) Felföld = Oberungarn ; Erdély =: Siebenbürgen ; Alföld = Tiefebene; Dunán. tul = Jenseits der Donau, Kulminàcié régiók és hónapok szerint (1923/24.) Kulmination nach Regionen und Monaten. tn | Ixı.'xın. I. |. E . Régió À Ca Felföld ...... | -- oa 1 Erdély ...... | — | — 21 — | — 2 7 Alföld ....... — 1 | 11 | 7 2 21 23 Dunäntul .... 26 Croatia ...... Osszesen | Zusammen — 2 36 26 11 5 8 69 19 88 34 S3 Legkorábbi adat, Früheste Datum: 1923. XI. 17. Nyiregyhaza, Szabolcs ın. (A.) Legkésőbbi adat, Spätestes Datum : 1924. IV. 27. Tata, Komárom m. (D.) Tartózkodás, Aufenthalt : 163 nap, Tage — 5% hónap, Monate. 1935/38] BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1931/32, 1932/33. 415 Az 1932/33 évi invázió. Soha Bombycilla-inväziérél még megközelitöleg sem kaptunk annyi adatot, mint erről: összesen 423 helyről, 45 megyéből. Es 101 helyen az őszi érkezés mellett a tavaszi távozás időpontját is megfigyelték, igy tehát összesen 524 érkezési-távozási adatot kaptunk. Hirszolgálatunk fejlődése és a" közérdeklődés fokozódása dacára is, ha összehasonlitjuk az eddigi 3 legnagyobb invázió adataival*) — mikor 87, 83 illetve 76 helyről kaptunk adatokat — arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy valóban az utolsó évtizedek legnagyobb inváztójával állunk szemben. Az - invázió reális jellegének megallapithatisa végett vegyük, mint előbb, a régiók szerinti 10—10 legkorábbi dátumot figyelembe. . Felföld: X. 26, XI. 12, XI. 12, XI. 14, XI. 15, XI. 18, XI. 19, XI. 20, XI. 21, XI. 23; — Erdély : XII. 15, XII. 15, XII. 15, XII. 20, XII. 26, I. 4, I. 9, (nem volt több adat); — Alföld: XI. 4, XI. 4, XI. 19, XI. 20, XI. 20, XI. 25, XI. 27, XI. 28, XI. 29, XII. 1: — Dunantul: XI. 18, XI. 22, XI. 25, XI. 27, XI. 27, XI. 28, XII. 4, XII. ő, XII. 6, XII. 6. Összehasonlitva ezen adatokat az 1931/32 évi basonló adatsoro- zattal, legott szembetünik a korábbi érkezés mellett a Felföld korábbi és sürübb megszállása. Erdély aránylag megkésett, s ha összes adatait figyelembe vesszük: általában véve iger gyengén volt megszállva. Ugylátszik Erdély ezen a télen nagyon kieseti az érkező csapatok főutvona- lából. Másképpen: a csapatok főleg EK és ÉÉK-ről jöhettek és igy Erdély már inkább csak máshonnan odatévedt kóborlókat, mint valódi érkezőket kapott. Véleményem szerint Erdélyt főleg az É-ról jövő töme- gek szokták frekventálni. Ezt a nézetemet részben arra alapitom, hogy 1931/32-ben a tőlünk északra fekvő Keletporoszorszag-ban SCHÜZ (40) szerint jóval nagyobb méretü volt az invázió, mint 1932/33-ban, — és Erdély területén az előző télen éppen mégegyszer annyi volt az érkezési adatok száma, : mint az utóbbi télen. Ebből valószínünek látszik, hogy észak-déli és nem északkelet-délnyugati áramlat viszi a csapatokat Erdélybe. Viszont az 1931/32-es invázióval teljes ellentétben : 1932/33-ban " főleg és különösen szembetünően az Alföldet és a Dunántult árasztották el a Bombycilla-csapatok, és hozzá még olyan széles és sürü kiterjedésben és oly nagy mennyiségben, mint eddig még soha. Az egész invázió főjellege : korai megjelenés mellett — Erdély kivé- telével — az egyes régióknak gyors ütemü megszállása és elárasztása, nagy átütő erő mellett, mely nemcsak a Dunántulra szállitott nagy tome- — geket, — de juttatott Horvátország, Istria, Olaszország részére is. A fő- tömegek maximumát sok helyen többezres csapatok képezték. — +) 1913/14, 1923/24, 1931/32. 416 WARGA KALMAN {Aquila Pror. JOSEF PLANCIÉ szives értesitése szerint (31, in litt.) az ezévi invázió Jugoszláviában is erős volt, és Dalmáciában egész Spalato (Split)-ig nyult. A megyék szerinti legelső érkezési és legutolsó mutatkozási adatok felsorakoztatása a következő képet nyujtja. Érkezés : — X. 26. Árva (F.): — XI. 4. Hajdu (A.), XI. 12. Gömör (F.), XI. 12. Nógrád (F.), XI. 14. Sáros (F.), XI. 15. Borsod (F.), XI. 18. Heves (F.), XI. 18. Komá. rom (D.), XI. 19. Trencsén (F), XI. 19. Szabolcs (A.), XI. 22. Györ (D.), XI. 25. Pest (A.), XI. 25. Vas (D.), XI. 27. Zala (D.), XI. 28. Fejér (D.), XI. 28. Hont (F.), XI. 29. Szolnok (A.): .— XII. 5. Zemplén (F.), XII. 5. Veszprém D.), XII. 7. Moson (D.), XII. 7. Tolna (D.), XII. 8. Szepes (F.), XII. 8. Bács-Bodrog (A.), XII. 9. Cson- grid (A.), XII.10. Sopron (D.), XII. 11. Bereg (F.), XII. 11. Temes (A.), XII. 14. Somogy (A.). XII. 15. Kolozs (E.), XII. 20. Békés (A.), XII. 22. Esztergom (D.), XII. 26. Szatmár (F.), XII. 26. Torda-Aranyos (E.), XII. 98. Torontál (A.), XII. 29. Baranya (D.); — 1. 1. Nyitra (F.), 1. 2. Ung (F.), I. 4. Krassó Szörény (E.), I. 28. Arad.(A.) — (39 megyének első-érkezési adata.) ; Távozás : —- ELI. 6. Árva (F.), IH. 10, Zemplén (F.), TIT. 11. Esztergom (D.), SII. 12. Veszprém (D.), TIE. 17. Szolnok (A.), III. 16. Abauj-Torna (F.), LIL. 19. Hont (F.), NTI. 19. Arad (A.), TIT. 20. Csik (E.), TIL. 26. Temes (A.); — IV. 5. Torontál (A.), IV. 10. Borsod (F.), IV. 11. Szatınar (F.), IV. 15. Bihar (A.), IV. 15. Komárom (D.), IV. 18. Györ (D.). IV. 20. Bács-Bodrog (A.), IV. 21. Zala (D.), IV. 22. Csanád (A.), IV. 24. Háromszék (E.), IV. 25. Tolna (D.), IV. 27. Csongrüd (A.), IV. 27. Somogy (D.), 1V. 29. Szabolcs (A.), IV. 30. Nógrád (F.); — V. 3. Torda-Aranyos (E.), V. 3. Békés (A.), V. 3. Moson (D.), V. 5. Brassó (E.), V. 7. Vas (D.), V. 7. Baranya (D.), V. 21. Sopron (D.); — VI. 1. Pest (A.), VI. 2. Heves (F.), VI. 5. Fejér (D.), VT. 8. Hajdu (A.) — (36 megyének utolsö-tavozasi adata.) ; Bombycilia garrulus 1932-33 a Hungaria historica Érveres- Ankunft — nov mn DOC Tavozas - Wegzug > =. r . x : [d \ (sages TC «i > Ça e mn Le 1 a 3 ns 14 9. ábra. A Bombyeilla-invazio érkezést és tivozisi vonalai. 1032,33. Fig. 9. Die Ankuntt- und Wegzugs-Linien der 1932/33-er Bumbyeilla-Invasion. 19:5 38] ROMBYCILLA INVÁZIÓ: 1031/82, 1932/29. 417 Igen érdekes és tanulságos képet nyujt. ha az elényomulé Bomby- cilla-caapatok novemberi és decemberi ulvonalat térképre vetitve vesszük — . szemügyre, de nem községek, hanem a nagyobb földrajzi egységet képező megyék érkezési adatai szerint. Ez a két vonal csaknem parallel halad egymással ! (pag. 416.) A novemberi ronal ..elsò-érkezési” pontjai: - Bártfa (Sáros m.). Nviregvhaza (Szabolcs m.), Debrecen (Hajdu m.). Puszta- kengyel (Szolnok m.), Budapest (Pest m.), Székesfehér- vár (Fejér m.), Sümeg (Zala m.), Molnaszeesöd (Vas m.). A decemberi ronal pontjai : — Bere gazanz (Bereg m.), Ko- lozsvar (Kolozs m.), Varfalva (Torda-Aranyos m.), T emes- var (Temes m.), Lovrin (Torontál m.), Baja (Bács-Bodrog m.), Mohács (Baranya m.), Bares (Somogy m.). A két érkezési vonal kialakitisanal az egyes megyék területére vonatkozó legkorábbi érkezési adatokból csak a legdélebbre fekvo helyek lettek figyelembe véve. Hasonlóan lehet szemléltetôvé tenni a távozást, az elvonulást in. Az dprilia-majust vonal , utolaó-mutatkozási" pontjai: — Káma- háza (Zala m.), Lengyeltóti (Somogy m.), Dombovar (Tolna m.) Pécs (Baranya m.), Baja (Bács-Bodrog m.), Banlak (To- rontal m.), Varfalva (Torda-Aranyos m.), Baerfalu (Brassó m.), Pa pole (Háromszék m.). A juniuss vonal pontjait: — Székesfehérvár (Fejér m.). Kalocsa (Pest m.), Pusztaszárazbóő (Heves m.), Debrecen (Hajdu m.). i Érdekes, hogy ebben a két vonalban ix megvan a párhuzamosság. A térképre nézve, a feltüntetett vonal szinte azt a látszatot kelti. mintha a madarak északnyugatról nyomultak volna hazánkba. Ez azonban csak látszat, mert tudjuk, hogy nem ebből az irányból jönnek. Ez az invázió igen nevezetes még azért is. mert ez alkalommal 715 hônapig (N!) tartózkodtak nálunk a Bombyeilläk, tehát oly sokáig. mint eddigelé még sohusem. Az eddigi legkésőbbi adatunk : 1914. V. 20. Magyarszombathely, Veszprém megye; nem szimitva a bizonytalan 1844 junius havi PETÉNYI-féle adatot, mely valószínűleg egy sérülten vagy betegen visszamaradt példányra vonatkozhatott. Május hóban még 11 helyen észlelték őket kisebb-nagyobb meny- nviségben, és pedig : — V. 2. Beled (Sopron m.), V. 3. Varfalva (Vorda-Aranyos). Pótharasztpuszta (Pest), Gyoma (Békés). Magyaróvár (Moson), V. 5. Baesfalu (Brassó), Kartal (Post), V. 7. Csánig (Vas). Pécs (Baranya) Hortobágyi halastó (Hajdu), és V. 21. Csorna (Sopron). i 27 418, RUN WABGA KÁLMÁN... . {Aquila Junius hóban még a következő 4 helyen voltak néhány párban láthatók : — VI. 1. Kalocsa (Pest.m.), VI. 2 Pusztaszarazbé (Heves), VI. 6. Székesfehérvár (Fejér), és VI. 8. N (Hajdu). Mivel több helyen már párban jártak : igen nobin gondoliak arra, hogy ezuttal kivételesen talán. fészkelni is fognak nálunk. Ez természetesen most sem következett be. 1904-ben Oroszvár-on (Moson m.), 1914-ben pedig Magyarszombathely-en (Veszprém m.) és Zseliz-en (Bars m.) remélték a Bombyoillák fészkelését, — de persze hiába. A Bombycillik északi fészkelőterületükön junius közepe táján költenek, — ráérnek tehát május végén vagy junius elején is indulni, mert gyorsröptü madarak. A tüzesebb himek szép májusi napokon hiába udvarolnak itt nálunk a nőstényeknek: azok nem hajlandók a téli szállásban párosodni, — mert a nőstény költöző madár ovariuma " rendszerint csak a költözőterületre való megérkezés után válik ivaréretté! Ezért nem fészkelnek nálunk a sokáig itt időző Bombyeilläk. Kulmináció régiók és hónapok szerint. (1932/33.) Kulmination nach Regionen und Monaten. Üsszesen | | | Zusammen 1 30 148 109 70 102 49 11 4 358 166 524 45 423 Legkorábbi adat, Frühestes Datum : 1932. X. 26. Gecel, Árva m. (F.) Legkésébbi adat, Spdécstes Datum : 1923. VI. 8. Debrecen, Hajdu m. (A.) Tartózkodás, Aufenthalt : 226 nap, Tage = 7% hônup, Monate. A tárgyalt két invázió megyék szerinti első érkezési és utolsó távozási adatait feltüntető sematikus diagrammokat lásd a 420 és 421-ik oldalon. 1936 38) BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1931/32, 1932/33. 419, A gyürüzési kisérletek eredményei. (1932/33.) ı . Mint bevezetőmben emlitettem: 1371 drb Bombycillat sikerült befognom és meggyürüznöm. Előzetes gondos terepszemlék és a Bomby- cilla-csapatok mozgalmának beható tanulmányozása után két fogó- helyet rendeztem be magamnak : egyet a Városliget és egyet a Népliget területén. Indittatva érzem magam. hogy a MADÁRTANI INTÉZET nevében Budapest székesfőváros Kertészeti Igazgatóságának, és különösen Mor- BITZER DEZSŐ igazgató, SZILÁGYI JÓZSEF népligeti kertészeti főfelügyelő. CSÁKVÁRI (OUAISER) JÁNOS városligeti kertészeti felügyelő és LAJOSI ANTAL főkertész uraknak őszinte és hálás köszönetet mondjak azért a meg- értő és előzékeny: támogatásért. mellyel munkámat nagyban elösegitettek. , Egy 5 méteres huzóhálóval operáltam. melynek szcrelését orosz D nnuásom eszközölte. — a háló kezelését. behuzását azonban magam végeztem, már merő — vadászszenvedélyből is... A fogások a következő időben, helyen és eredménnyel történtek . 1.) a Városligetben : 1932. XII. 20. 88 drb ; — XII. 22. 111 drb; — = XII. 24. 134 drb; — XII. 28. 137 drb ; — XII. 30. 130 drb: — 1933. ° I. 26. 117 drb; — 1.28. 91 drb; — I. 31. 147 drb; — 2.) a Nep- ligetben : 1932. Po 29. 65 drb ; — 1933. I. 5. 88 drb; — I. 12. 113 drb; — I. 14. 150 drb. — A Városligetben összesen 955 drb. a Népligetben összesen. 416 drb, tehát 12 fogási nap ala mindössze : 1371 drb. . Ezekből a gyürüzött Bomby cillákból kézrekerült eddig összegen .- 54 drb = 39%, mely kismadaraknál elég magas átlag. Ezek három Eye oszthatók. Budapesten, a jelölés helyén 19 drb. belföldön 2 drb és külföldön 13 drb. Es pedig még a gyürüzes szezonjában. vagyis Be telén 46 drb ; 1933/34 telén 4 drb: 1 Esthland. 1 Nor- vegia. 2 Russia; 1934/35 telén 3 drb: 1 Norvegia. ‘1 Russia. I Finnland-ban, végül 1935 nyarán 1 drb Russiä-ban. Ez az 1,2 es 25 ev mulva megkerült es juvenis korban meg- jelölt 8 Bombycilla mutatja, hogy ezekben a bizalmas természetü mada - rakban megvan azért az eletrevalösag is, mely őket a különféle vesze- delmeknek elkerülésére képesiti. : A megkerült 54 madárból 6 drb mint öreg példány, 48 drb mint fiatalkoru kapta gyiirtijét. Ha szemügyre vesszük a kézrekerült gyürüs Bombycillak alább következő táblázatát, legott feltünik, hogy a belföldön megkerült példányok a gyürüzés helyéről a szélrózsa minden irányába elszéledtek. Északra éppen ugy, mint keletre, nyugatra, vagy délkeletre és délnyugatra. *) LASKÓ KONSTANTIN. {Aquila WARGA KALMAN 420 | c= ; Fereds 4 | wen | pesung | govern pee Ora | one Cee “nani |" | | {oar | | | Eee en 2] Ch EM TR ae ER Te ee | SUONOR | rev | | ed Bis | | | SR, - | age en, eae Bs | Sal ue Te A ee I | ész Br I I eqreaph | PITORONOIN | cosuesy-L' very pyussp | primo] eure, | ABoweg erez | | | © © © £ LO. wi LS © © [osx | ‘six: | | | Te | ox | | us | we | mous ed | 01 KL "7 | A | | lem, © i9 !® |o o | | © "AI | | TAI osm Of es 18 “Al | ; = DE roms e | — lee SS 8 See Bu, =. nu) 2 | zu | men | ea | eos on | | Au | | | | ur > er De MIE sso (ESS ce À are se | 2 i sè: SE St LES e È e PEN | u | | ee Oe | 9409 weg | weadog | | © | | | © | © | © | © © | Be | ! | AI | | “STE LEE CEA : | possog | Se40H PEN | Sig wah Auoszog cer | | Eee | © | © GEST Os | or ae | Se as ‘tal OL AT | ORE +5 | | en STI Xe =) Ps rx | Oe en rm we Bug | fuuav men | weiz | | | i | © . | © | © | i | | | sun | een ! | à = TL LUS DES —— E pie eo ES | ae —_ MI RECU I) S| [ee Ss ee ee ER Seq péri egsag | | @ | | | | | ©. | j ex | | | | | un { i 1 er Algen TT | emémez | ey | —— der ral Mas | | eri Sos En | | tar | WIN | | | | | | “run “rx x: | | ‘88/3861 ‘rf ‘p u] Bojseau; — © — uwq-gg/ggsT JIEVAUT = © “este seqoepeMecs - - ‘UCITIILIOY Woujszuje Bop u useq-sdnzdom ezzieg pun -ıJunyuy 07814 mouvilup thupuuwes — ‘weqyghTow safe zu yolepe [SYZOAYI 9F]OIN SH _JSPZONIO 9614 eE/1€61 :engnauvS pp» quog 421 1935/38] ROMBVYCILLA INVÁZIÓ : 1920/32, 193233. 0081 pei susafog | uegess psAuny | en come, | Dee song vAuescg | 1 e e 1 i Isa l'A | | ‘ORT ETAL vo sca ! j | i | + SIINO CSC NCIINT “63°TIN' | li | | | | | | | t | NSD Alegrsapn ire sosueiv-L > pyuesg piBues eng E "30meg s] visz Sa | 2 EA | 22 "AL jez CHEN | mal | EN se: Se Ei, De Xe SE _ 6X, ._ LIX _ OLX LE IN | URIOS-'M , Ssejoy SINPE youjesg | 3504 apfog Egs d 300 A SCA | © | © | . © © © | © | : © ! | EA LUI OBA CIA HI | L'A = ee = _SRIIN! È 03 TIX SEIN SSTING EIN eX! RX porse | wnogeg | AB yII85 | non | | ! | | È SOTA i | | | | = i | EA FE 2 ee se x ASSE A Se | | | | wofiezeg est si | wu | = | | USD SETTATO ITALO USA “18 7A i | ' “Er IN “RT'IN "BE 1) “2X! ‘OT 'JIX] È | agg ess a | a | Br such ás i oun | Auossog di | | LOA | lOT'AI (ZIA Oe “AI jer u | Te e SS TX _ STIX! BL IX Kl CH) RS SELE sosunsgng | ven | Beg | | Snuav | wen | we49z í O | il 1 3 | ces (O | HET | 3 ie j le | eS) ee ee eee ae | SOS VIX EA sì 21-13] SO | = --|——— a da , | part | [vH ugsogasg | | È | | (O) À | | | | © | + | = | | | . i “ot 1X | > fg — | — | — —— [————- EE lee cesta error ő 2a | ‘or I | vın Lie ; ! | "9 ‘JIX IX) 8X "osx ‘88/1861 °F "P U} vojseaugp = © -— "ueg-ze iget ORPAGT = © ‚wwesseg SOYSs;IVUIEYSS -- “WOIEIUIOSY UCeu]ezuja uep Uj uneq-sänzIom 92101 pun -3zunyuy 83832 "uuesdejp snypewe> ‘uoqyupAPou sof{Jo Ze NOJEpe |SEZOAG) OS[OIN SH [S9Z0NI9 SIT "EE TE6I : 8744103 DipsAquuog 422 WARGA KALMAN {Aquila : Ez azt bizonyitja. hogy a táplálékot kereső csapatok a vonulás főirányától függetlenül elkóborolnak, ujabb legelőterületek után kutatva. ı Az alábbi kimutatásban feltüntetem azt is, hogy a kézrekerült madaraknak mennyi volt a napi átlagos kilometerteljesitmenye. A gyürü- zési adatok alapján azt lehet megállapítani, hogy a táplálék után kóborló Bombycillak csak napi 1—6. mig a normális vonulásban levők ROULE napi 8—11 kilométert hagynak maguk után. Érdekesnek mondható, hogy mig a gyürüzés szinhelyén 32, "34, sót 42 nap mulva is ujra elfogtam ugyanott gyürüzött példányokat, — addig például már 17 nap mulva északra 50 km-nyire Diósjenőn; 18 nap mulva nyugatdélnyugatra 170 km-nyire Csényeujmajor-ban; 39 nap mulva nyugatra 165 km-nyire Röjtökmuzsalyon; 37 nap mulva nyugat-délnyugatra 350 km-nyire Scheiben-ben, Stájer- országban; sőt 41 nap mulva 460 km-nyire már a legdélnyugatibb ponton: Istriaban került kézre egy-egy példány. Hogy azonban a Budapesten a 2—9, illetve 12—42 nap mule ujra elfogott gyürüs példányok ezen idő alatt állandóan itt tartözkodtak-e. vagy közben elkóboroltak és ujra visszatértek. ezt nem volt módomban megállapitani. i De, hogy a Bombycillik Budapest egész területét bekóborolták, azt a gyürüs példányok kézzelfoghatólag igazolták, amennyiben a Város- ligetben jelölt példányok a Népligetben és Budán, viszont a Népligetben jelöltek a Városligetben kerültek kézre. A Népliget a Városligettől légvonalban 4 km-re fekszik, délkeleti irányban. A Városligetből Budára. a Svábhegyre vagy Hárshegyre repülő csapatoknak azonban már 10 km-t kellett repülmiök nyugat felé. És hogy Budáról ismét visszalátogattak a pesti Városligetbe, bizo- nyitották olyan ott fogott példányok, melyeknek kloáka körüli tolla- zatát sárgásra festette a budai hegyek tölgvein élősködő Loranthus bogyója. Ezek ürülékében emésztetlen Loranthus-magvak is voltak. A délnyugati főországuton vonuló Bombycillak eljutottak Horvat- országba, Istriába is. illetve Jugoszláviába és Itáliába, mint ezt 4 gyürüs példány is bizonyitja. Észtországból, Finnországból, Norvégiából és Oroszországból a gyürü- zést követő elsö és második télről van 1 októberi, 5 novemberi és 1 februári, sőt a második nyárról 1 júliusi adatunk. Ezek az adatok igen értékesek. annak dacára, hogy nem állithatjuk feltétlen bizonyos- . sággal. hogy ezek a példányok a gyürüzés esztendejében is ugyanezen utvonalakat követték volna. Azt azonban feltétlenül bizonyitják, hogy ezekből az irányokból — EK. EEK. — kapjuk téli Bombycilla-vendégeink egy jelentékeny mennyi- ségét. Ha azokon a helyeken, hol ezek a gyürüs példányok megkerültek, 1035/88] ROMRYCILLA INVÁZIÓ : 1981/32, 1932/38. "493 nemcsak lőtték, hanem fogták és gyürüzték is volna a Bombyocillákat : a később máshol megkerülő példányok alapján igen értékes adatokat nyer- hettünk volna arra nézve, hogy a különféle helyeken jelölt: csapatok tagjai merre vonulnak és meddig érnek el. Ismételten hangsulyozom, hogy Bombycilla-fiókáknak a fészkelési területeken — Lappföld, Finnország, Észak-Oroszország, Szibéria — való minél tömegesebb jelölése rendkivül kivánatos volna, több okból is. A két norvég-példányból még nem lehet arra következtetni, mintha hozzánk ÉÉNy-rél is jönnének Bombycilla-csapatok (bár ez sem volna lehetetlen). Ezek csak azt mutatják, hogy 1933 és 1934 őszén feltehető- leg Lappföldről DNy-Norvégiába vonultak le, honnan a DNy-i főirány megtartása mellett esetleg talán Angliát is elérhették volna. | Rendkivül érdekes, hogy 1932. XII. 20-án gyürüzôtt két juv. © Bombycilla ugyanegy napon : 1933. XI. 26-án került kézre, de az egyik Esthlandban (EEK), mig a másik Norvégid-ban (EENy)!! Hasonló két másik példány esete, melyek szintén ugyanegy napon: 1934. XI. 1-én kerültek kézre: Oroszországban (EK) és Norvégiában (EENy). Mindkét esetnél a költőterületről elindulók mas-mas irányban igyekeztek téli szállásukba jutni ! Igen érdekes a juliusi adat ís Oroszországból (ÉK), de ez egyelőre rejtélyesnek látszik. A budapesti gyürüzési munkálatoknak igen érdekes és értékes ese- ménye volt egy Dr. Ernst Schüz által Rossitten-ben jelölt Bom- bycillának az elfogása. A vonatkozó jelölési és kézrekerülési adatok a következők. Ne. F. 128007. juv. 1932. XI. 13. Rossitten. — 1932. XII. 29. Budapest, Népliget, — 46 nap, 860 km, D. i Ennek a példánynak másik lábára a 62957 számu magyar gyürüt helyeztem el, ér ugy bocsátottam szabadon, hogy eleven hirdetője legyen a magyar és német ornithologusok legszorosabb együttműködésének . . . Ha ez a madár mindjárt megérkezése napján került kézre, akkor 46 nap alatt ért Rossittenből Budapestre, amt 18.7 km napi átlagot jelent. ScHÜZ szerint (39) egy rossitteni Bombycilla 95 nap mulva került kézre Trencsén megyében (Felső m ot e sic z=Hornie Motesice), napi átlaga 7.6 km ; — mig egy másik ulmenhorsti példány 46 nap mulva (40) szintén Trencsén megyében (L é dec z=Ladce, bei Ilava), ennek . . napi átlaga már 15 km. i FIR Érdekes, hogy a 20 év előtti nagy invázió alkalmával is eljutott Rossittenből Trencsén megyébe egy Bombycilla. Miután ennek adatai annak idején a Journal far Ornithologie-ban (44) és később a Vogelzug- ban (39) is, nem voltak egészen pontosan. visszaadva. közlöm ítt a vonatkozó helyes adatokat : — 5 024 WARGA KALMAN, i Aquila - No. 18112, jelölve 1913. X. 27. Rossitten, — megkerült 1013. XII. 10, Soltészperceseny (-- Precin), Trencsén m, (È, sz. 49° 5", K. h. 18° 30°). — 670 km, D. — Ez a madär 44 nap mese konnt kezre, ami napi 15 km-nek felel meg. Egészen különlegesnek és rendkivül értékesnek kell minösiteni az E. P. TRATZ (47) által ismertetett esetet, midőn. egy gyürüs Bombycilla napi 100 km-es átlagot produkált. Az adatok a következők : — No. 150. ad. 3, jelölve 1913. XII. 17. Flattach, Karinthia, — megkerült 1913. XII. 19. Corredo, Dél-Tirol, — 2 nap, 200 km, DNy. ° A visszajelentett budapesti Bombycillak legmagasabb nap km-álluga csak 8-11 km, mig a Magyarországon megkerült rossilteni példányoké i—15—I8 km volt. Ebből azt a törvényszerüséget lehetne megállapitani, hogy a vonuló madár napi km-teljesitmenye a fészkelő helytöl a téli szállás felé való téro- lodas arányában csökken. - A corredoi példány rekordja több mint húszszorosa , illetve tizszerese a rossitteni és budapesti Bombycillak teljesitmenyeinek. Az eset ugy magyarazhaté, hogy ennél a madárnál még igen erősen működötl a vonu- lási inger, és hogy az uj helyre való megérkezéskor. azonnal kézrekerült. . Senj-ben (Kroatia, Jugoslavia) egy német- (40) és egy magyar- yyürüs példány is kézrekerült 1933. ILL. 25, illetve III. 28-án. Előbbi átlag napi 6, utobbi napi 8 km-t tett meg. A Budapestet elárasztó Bombycilla-csupatok élénk és változó for- galmära kellő világot vet az általam a két fogóterületen: a Várcs- ligetben és a Népligetben ujra elfogott 16, illetve más uton megkerült 3 példány, még pedig abból a szempontból, hogy az egy hónapig tartó fogási műveletek alatt az 1371 drb befogott madár közül mindössze is csak 16 drb gyürüs példány került ujra hálóba, tehát a meggyürü- zöttek 98°,-a tovább vonult. Hogy azonban a kisebb számban hossza- sabban itt tanyázó madarak mellett renyeteg lehetett a napi atvonulök, illetve tovább utazók száma: arra következtetni lehet abból a körülmény ból, hogy a kora reggeltől késő cstig tartó fogási műveletek alatt csak egyetlen- egy olyan esetem volt, hogy ugyanazt a madarat kétszer fogtam meg ugyanazon a napon. Délelőtt 1410 órakor a II-ik hálóbehuzáskor fogtam és gyürüztem, és délután '41-kor a IV-ik hálóbehuzásnál már ujra háló alá került. Több ilyen SHE azonban nem volt. A Bombycilla-csapatok mikénti megoszlását és elszeledeset igen tanul- sagosan viligitja meg az alább következő második összeallitäs, mely az ugyanegy na pon és helyen jelölt és kesöbb máshol kezrekerült példányokat időrendben és a követett irányok feltüntetésével mutatja ki. 1038/38) BOMBYCILLA INVÁZIÓ; 1931/32, 1932,33. 425 «.. Ebben a két kimutatásban Budapest helyett az egymástól 4 km-re fekvő két fogóhely neve — Városliget. illetve Népliget — van feltüntetve, hogy igy az egy napon és egy helyen fogott és jelölt mada- rak összetartása, szélszóródása vagy helybenmaradasa éz exetleges visszatérése a legteljesebb mértékben érzékeltethető legyen. * I. kimutatás. Kezrekerült gviiriis Bombyeilläk stnezete irányok szerint (pag. 425-427). II. kimutatás. A Bombycilla-csapatok üsszctartasa, illetve elszéle- dése jelölési napok szerint (pag. 428). III. Kézrekerült magyargyürüs Bombycillák sematikus földrajzi diagrammja (pag. 429). I. kimutatás. — I. Übersicht. Kézrekerült gyürüs Bombycillák átnézete, irányok szerint, Ubersicht der zurückgemeldeten Ringvögel, nach Richtungen. Napi Entfernung Idő km-átlag a) Külföldi adatok — Ausländische Daten, km Zeit?) Km, täglich Északkelet — Nordost. i 80424, juv. d. Városliget. 1932. XII. 30. — ; 1934. XI. 1. Joschkar Ola, Russia... . 2220 2 év — 33507. juv. d. Népliget. 1933. I. 12. — 1935. VIT. 25. Nikonowo, Russia . + è. » 1420 2.5 ev - EEKelet — NNOst. : 33468. juv. 9. Városliget. 1932. XII. 20. — 1933. XI. 26. Narva, Kathland . 2... 1440 1 év = 83259, juv. d. Városliget, 1933. I. 31. — : a 1934, IT. 7. Dubrowka, Russian . , +» 1700 I év 93404. juv. d. Városliget, XII. 20, — 1933. XI. 12. Segozero, Russia. + , + è 1980 I év -- 43414, juv. d. Viroaliget. XII. 24. — 1934. N. 25. Sarvisalo, Finnland . , è. 1600 2 év — E ENyugat — NN Weat. 33479. juv. 2. Városliget. XII. 20. — 1933. XI. 26. Torpa, Norvegia . , +. .? 1500 1 év == 33544. juv. 9. Népliget. I. 12. — 1934. XI. 1. Elverum, Norvegia , . . , 1620 2 ev NyDNyugat — WS Weat. 62961. juv. 9. Népliget. XII. 29. — 1933. II. 4. Scheiben, Steiermark . . ; . 350 37 nap : 05 Délnyugat — Südwest. 83170. juv. 9. Városliget. I. 31. — 1933. III. 28. Senj, Kroatia . , . , . . 430 56 gap N 83101. ad. d. Városliget. I. 28. — ; 1933. III. 26. Zamet, Susak. Kroatia . . 4%) 57 nep 8 33436. juv. d. Városliget. XII. 20. — ; 1933. II. 26. Lovrana, Istria. . . . . . 430 57 nap 8 78685. ad. 9. Népliget. I. 5. — .... . . 1933. II. 15. Grignano, Istria ..... 460 41 nap 11 9) Év = Jahr; nep =: Tage. "436 WARGA KÁLMÁN | b) Belföldi adatok — Inländische Daten. Észak — Nord. 33406. juv. g. Városliget. 1932. XII. 20. — I. 2. Alag, Pest m. . . . . . . . 33647. juv. d. Népliget. 1933. I. 14. — I. 24. Pomáz, Pest m. .'. . . . , 33472. ad. ?. Városliget. I. 26. — . , II. 12. Diósjenő, Nógrád m. . . , EEKelet — NNOst. ,, 80497, juv. d. Népliget. I, 12. — -I. 20. Kisnémedi, Pest m. . . . , KÉKelet — ONOst. 78531. juv. d. Városliget. XII: 24. — I. 3. Tura, Pest m. . . . . AD Kelet — Ost. 80431. juv. $. Városliget. XII. 30. — . JI, 20. Räkosszentmihäly, Pest m. KDKelet — OSOst. 63783. juv. d. Városliget. XII. 22. — I. 30. Nagykáta, Pest m. .... Délkelet — Südost. 34450. juv. 9. Värosliget. I. 26. — I. 28. Kispest, Pest m. ..... 34500. juv. 9. Városliget. I. 26. — I. 30. Kispest, Pest m.. . . . . , 33251. juv. ?. Városliget. VII. 22. — I. 4. Alsódabas, Pest m...... 83068. juv. d. Városliget. I. 28. — II. 10. Kecskemét, Pest m.. . . , 33596. juv. d. Népliget. I. 14. — III. 7. Nagyszénás, Békés m. . a DDKelet —- SSOst.: 63470. juv. 9. Városliget. XII. 24, — III. 6. Titel, Bács-Bodrog m. . . : Del — Süd. 34401. juv. d. Népliget. I. 24. — III. 18. Fadd, Tolna m... , . . Délnyugat — Südwest. 80859. juv. d. Népliget. I. 5. — I. 14. Budaörs, Pest m. . ... , 63443. juv. 9. Värosliget. XII. 24. — TI. 20. Nemesvita, Zala m... . . ° 78627. juv. d. Városliget. XII. 30. — II. 26. Pusztacderics, Zala m. . . NyDNyugat — WSWeet. 83155. ad. d. Városliget. I. 31. — II. 18. Caényeujmajor, Vas m. . . . *)Ev = Jahr; nap = Tage. 11 270 117 150 170 10 nap _ . 52 nap 39 nap 02 13 9-6 ‘ 1085/88) ROMBYCILLA INVÁZIÓ : 1631/32, 1932/33. ‚49 a en Nyugut — West. a km TO Kit?) . Km, catia 33502. juv. 9. Népliget. I. 12. — x a; Sk I. 28. Bicske, Fejér m.,, ao Sno aa 35 16 nap ii 80479. ad. d. Népliget. I. 12. — ruhe I. 30. Szany, Sopron m. . . . . , è. 130 18 nap — 7 80443. juv. d. Városliget. XII. 30. — _ II. 7. Röjtökmuzsaj, Sopron m. ... . 166 39 nap ‘ 4 NyÉNyugat — WN West. 78556, juv. d. Városliget. XII. 28, — III. 2. Györ, Gy6r mw. ww ee , ,. 110 64 nap 2 "Idő c) Helybeli adatok — Lokale Daten. Zeite) 33468. juv. 9. Vérosliget. 1932. XII. 20. — 1933. I. 31. Vérosliget 42 nap — Tage. 63772. juv. d. Városliget. XII. 22. — XII. 24. Városliget è . » 2 + nes 33273. juv. d. Városliget. XII. 22. — I. 14. Népliget . s, . + . 23 „ 63742. juv. 9. Városliget. XII. 22. — I. 17. Népliget . è . + + 26 „ . 63485. juv. 2. Városliget. XII. 24. — XII. 28. Värosliget . . . 4 ,. 63466. juv. d. Városliget. XII. 24. — XII. 29. Népliget . . è. . 5 » 63430. juv. 9. Városliget. XII. 24. — I. 18. Népliget . . . è 0 25 4 78573. juv. d. Városliget. XII. 28. — I. 5. Népliget . , ; . , au, 78581. ad. 9. Vérosliget. XII. 28. Er I. 5. Népliget. error ein Te 8 9 78468. juv. $. Városliget. XII. 28. — I. 31. Városliget . . . . 34 0° 78576. juv. ?. Városliget. XII. 28. — I. 31. Városliget . . è + 34 ,, 62997. juv. ?. Városliget. XII. 30. — I. 5. Buda. . . . , . . 6, - 72825. juv. $. Városliget. XII. 30. — I. 31. Városliget . . . . 32 » 78648. juv. 9. Népliget. I. 5. — I. 14. Népliget . . . . . . . 9 , 78689. juv. g. Népliget. I. 5. — I. 28. Városliget. . . . . . . 23 s, 33538. juv. 9. Népliget. I. 12. — I. 31. Városliget . . . . . . 19 » 33586. juv. d. Népliget. I. 14. — I. 26. Városliget . . . . . . 12. 33600. juv. 9. Népliget. I. 14. — I. 28. Városliget ...... 14 » 33609. juv. $. Népliget. I. 14. — I. 28. Városliget . ...... 14 , * ; A külföldi adatok földrajzi koordinátái. — Die geographische Koordinaten der ausländische Daten. — Joschkar Ola 56° 40" N. Br., 47° 50' Ő. L. — Nikonowo 54° 55', 36° 50". — Narva 59° 22", 28° 10". — Dubrowke 59° 651", 31° 51". — Segozero 63° 15’, 83° 25'. — Sarvisalo 61° 30', 25° 20'. — Torpa 61°, 10°. — Elverum 60° 52', 11° 36. — Scheiben 47° 9", 14° 28". — Benj 44° 59", 14° 55°, — Zamet 46° 20', 14° 30". — Lov- rana 45° 17', 14° 16', — Grignano 45° 23', 13° 44", — i ” \ se *) Év = Jahr; nap = Tage. 428 WARGA KALMAN (Aquila II, Kimutatés. — II. Übersicht. . A Bombycilla-csapatok Seszetarthsa, vagy megoszlása és elszéle- désének âtnézete, — az ugyanegy napon jelölt példányok időrendben való csoportosítása alapján. — Übersicht des Zusammenhaltens, resp. Zer- streuung der Bombycilla-Scharen, — auf Grund .der chronologischen iruppierung der an demselben Tage beringten Exemplare. Magyarázat. — Az első tétel a jelölés napját és helyét tünteti fel. Az utána következő adatok mutatják, hogy az ugyanegy napon jelölt madarak közül egyes példányok mikor, hol, és milyen irányban kerül- tek kézre ? © Erklärung. — Der erste Punkt bezeichnet den Tag und Ort der Beringung. Die folgenden Daten geben an: wann, wo und in welcher Richtung am nämlichen Tage beringte Exemplare angetroffen wurden. 1932. XII. 20. Városliget. — 1. 2. Alag: N. —- 1. 31. Városliget. — 11. 26. Lovrana: SW. --- 1933. XJ. 12. Segozero : NNO. — 1933, NI. 26. Narva: NNO. 1933. XI. 26. Torpa : NNW. 1932. XII. 22. Városliget. — X/1. 24. Városliget. — 1. 4. Alsodabas : SO. —- J. 14, Nép. liget. — I. 17. detto. -— 1. 30. Nagykáta : OSO. 1032. XII. 24. Városliget, — XII. 28. Vaärosliget. — XII. 29. Népliget. — I. 3. Tura: ONO, — 1. 18. Nepliget. — VI. 20. Nemesvita : SW. — LIT, 6. Titel: SSO. — 1934. X. 25. Sarvisalo: NNO. 1932. XII. 28. Városliget. — J. ő. Népliget. — 1.5. detto. -- 1. 31. Városliget. I. 31. detto. — WI. 2. Györ: WNW. 1932. XII. 20. Népliget. — IT. 4. Scheiben : WSW. 1932. XII. 30. Városliget. — 4. 5. Buda, — I. 31. Városliget, — IN. 7. Rojtékmuzsaly: W. — UL. 20, Räkosszentmihäly : O, — 11. 25. Pusztaederica : SW. — 1934. NI. 1. Joschkar Ola : NO. i 1933. I. 5. Népliget. — 1. 14, Népliget, —- I. 14. Buduörs : SW, — 4. 28. Városliget. — Il. 15, Grignano : SW. i 1933. I. 12. Népliget — I. 20. Kisnémedi : NNO. — 1. 28. Bicske : W. — I. 30. Szuny: W.--- 4. 31. Városliget. — 1934. XT. 1. Elverum: NNW. -- 1936. VII. 25, Nikonowo: NO. 1933. 1. 14. Népliget. — 1. 24. Pomáz: N. —- 4. 26. Városliget. — I. 28. detto. — 1. 28. detto. — IU. 7. Nagyszonés : SO, -- III. 18. Fadd : 8. 1933. 1. 26. Városliget. — I. 28. Kispest : SO. —- I. 30. detto. —- Il. 12. Diósjenő ; N. 1933. I. 28. Városliget. — IE. 10. Kecskemét : SO. — III. 26. Zamet : SW. 1933. I. 31. Városliget. — II. 18. Csényeujmajor; WSW. — III. 28. Senj: SW. — 1934. II. 7. Dubrowka: NNO. Ivar- és korszerinti megoszläs. Mikor a gyürüzesi munkálatokhoz hozzáfogtam, mar előre elhatd- rozlam, hogy minden egyes kezembe kerülő Bombycillat a gyürü feltevése ulin tüzetesen megvizsgálok. Megolvasom mindkét szárnyon 8 ha van, a farkon is a függelékek számát ; figyelembe veszem azok nagyságát és © © "unussdurgg eysergdusdoo? soyssyewegsg — -oSuly-ysedepng ju oTU_MYoSUOpIeg . oyepjowoSyONY "wwesäerp 1zfesp[o) snyjeureg — -ygoAquiog snınAdrsädeu 4 po 01294] | a eee |. ||, | | ea ei 430 WARGA KALMAN [Aquila intenzivebb vagy halványabb szinét ; megällapitom, hogy fiatal vagy öregkori ruházatban van-e a kezemben lévő madár ; hogy a kézevezôk- nek milyen szinü (fehér, kénsárga, krómsárga) a csûcsszegélye ; végül, hogy találok-e rajta vedlésben lévő tollakat. És természetesen mind- ezeket rögtön fel is jegyzem. Az utolsó három fogási napon ezenkivül még meymertem a a Log 355 példánynak sulyat és szarnyhosszdt is. Ezek a szabadban és sokszor dermesztő hidegben eszközölt minu- ciózus műveletek persze igen sok dolgot adtak, de a gémberedett ujjakkal végzett feljegyzésekből kibontakozó ane ee kárpótoltak " mindenért . Neale ae és a MADÁRTANI INTEZET-hez beküldött lovott pel- - danyokkal együtt összesen 1488 drb. Bombycillat vizsgáltam meg. Regebbi tanulmányomban (52) (Aquila 1927/28. p. 154.) átlagosan 66%-ra becsültem a telelni hozzánk jövő Bombyeilläknäl a juvenisek : mennyiségét. Mostani tüzetes vizsgálataim szerint a juvenisek mennyi- sége kikerekitve 80%-0t, az adultusok mennyisége csak 20%,-0t tett ki. A madarak legnagyotb többsége 4—5—6 pirosszini fügyeléket viselt .. a másodrendü evezőkön. Az adultusok zöme 6 appendixes volt, mig a ' juveniseknel a 4 appendixes példányok domináltak. A fiatalok között 16. olyan példány is került, melyek szárnyán egy függelék sem volt. A két szárnyon egyenlőtlen számu függeléket viselő példányoknál : mindig a nagyobb mennyiséget vettem figyelembe a beosztásnál. Alábbi kimutatás mutatja, hogy az adult és juvenis példányok közül hány drbnak mennyi appendixe volt ? Ugyanitt feltiintetem u fark- . appendixxel vagy a csak pirosló farktoll-gerincvéggel bird példányok mennyi- acgét is, kor és ivar szerint. Itt rögtön megjegyzem, hogy ebben a kimutatásban eredetileg csak a korszerinti számarányt óhajtottam kimutatni, — de a Bombycilla- vizsgálatoknál már régebben szerzett gyakorlatomra, valamint a minden egyes madárról a kézevezők csucsszegélvére s az appendixekre nézve felvett eredeti jegyzeteimre támaszkodva : érdekesnek, sőt szükségesnek tartottam a gyürüzött és vizsgált madarak ivarszerinti megoszlását is fel- tüntetni. Valószinü ugyan, hogy boncolás utján a 4 és 5 appendixes juvenis- példányok számaránya némileg máskép alakult volna, mint igy, kézben való meghatározás alapján, — mégis, legalább 90°, -osnak vehetjük az adatok pontosságát. 1086/88) BOMBYCILLA INVAZIO; 1981/32, 1932/33. 431 i Appendixek megoszlása kor és ivar szerint, ALZO der Appendicen nach RE und Geschlecht. ad. 2 iL ro || (a ep 1 20 juv gee. es —|—|—]— |119[252 RA 17| 48|147|229) 31 99] 29 174|103 10 STADT HSE le s | adult ..., == u 1! 20/160] 86| 47/21%— 314 59 | 86. pù | juvenis ..... e 48 |147|348|283|184/110|.21/799,,--117 42 | 64. SA NE — | — |119[252|235 41 : BEN OE 48147 2301 51/109) 36| 9 Szärnyappendixek. A 17 drb 1 appendixes példány közül 15 drbnal mindkét szárnyon a VI. karevezön volt a függelék, és cank 2 drbnal volt a VII.-en. A 48 drb 2 appendixes példány közül 46 esetben a VI. és VII. karevezôn voltak a fiiggelékek, és osak két esetben az V. és VI.-on. A függelekeknek a szekunderevezékün való elhelyezkedése, illetve sorrendi fejlödesmenete tehát retrogräd irdnyu, mint azt korábbi dolgo- zatomban (Aquila 1927/28. p. 151.) mar kifejeztem. Az evezők sor- szämozäsänäl a régi természetes módszert követtem: kivülről befelé haladva, — és nem az ujabban használatos fejlődéstani sorrendet. Az appendixeknek a másodrendü, vagyis karevezökön való mikénti elhelyezkedése tekintetében — főleg a 100 drb boncolt példány adataira támaszkodva — az alábbi törvényszerüséget állapíthatom meg : 3 0 app. — juv. ? ; 1 app. — a VI. vagy VII. karevezőn = juv. 9 2 app. — a VI—VII., vagy az V-VI. karevezön = juv. © ‘3 app. — az V—VII., vagy a IV—VI. karevezőn = juv. + 4 app. — a IV—VII. karevez6n = juv. 9, juv. 7, é8 egészen kivételesen : ad © 5 app. — a III—VII. karevez6n = juv. -7, juv. 9, és ad 9 6 app. — a IIIT—VIII. karevez6n = juv. 0°, juv. 9, — vagy a II—VII. karevezön = ad 9, ad -”, és juv. ~ 7 app. — a II—VIII. karevezôn = juv. ©, juv. 9 vagy az I—VII. karevezôn = ad :”, ad 2 / 45%, = 432 ‘WARGA KALMAN {Aquila 8 app. — az I VIII. karevezôn — ad -7, ad ?. és néha : A d 9 app. — az I—IX. karevezőn — ad d") A 7 appendixes példinyoknal az utolsó függeléknek a VIII-ik erezön való jelenléte juvenisre, a V II-ik evezőn való jelenléte rendszerint adultusra vall. Az appendixnek az I. és II. karevezőn való jelenléte többnyire adultusra mutat. Ez is azt mutatja, hogy az appendixkép- ződés a karevezőkön belülről kifelé halad. De hogy az első appendix miért a VI-ik, és miért nem a VII-ik karevezőn fejlődik ki? — erre a kérdésre egyelőre nem tudok felelni. Fenti általános szabálytól néha eltérések is vannak. A másodrendű evezők piros függeléke a megvizsgált 1488 madár . közül 1428-nál számra nézve szimmetrikus volt, vagyis a jobb és bal- szárnyon egyforma mennyiségben volt jelen, mig 66 drbnál azok mennyi- sége változó arányu volt. Ez utóbbiakat érdekesnek tartom külön fel- sorolni. törtszammal jelezve olykép. hogy az első szám a jobbszárny, a második szám a balszárny függelékeinek mennyiségét jelenti. Például 5/4 annyit jelent. hogy a jobbszárnyon 5, a balszárnyon csak 4 függelék volt. 1/0 : 5 juv. 9. — 1/2:2 juv. 9. — 1/3: 1 juv. 9. — 1/6: 1 ad. 2. — 2/1:1 juv. 2. — 2/3:3 juv. 9. — 3/I:1 juv. 9, — 3/2:2 juv. 9. — 3/4:5 juv. 9. — 3/5: 1 juv. 9. — 4/0: 1 juv. 9. — 4/2:1 juv. — 43:6 juv. 9, — 45:4 jav. gd, — 5/3: 1 juv. a — 5/4:1 O F. juv. 3, és 2 juv. 2. — 5/6: 1 ad. 9. — 6/4:1 ad. Q és 1 juv. 3. — 6/5: 1 Li Qéx 3 juv, d. — 67: 3 ad. g és 3 jur. gd. — 7/5: 2 ad, ". — 7/6: 3 ad. g. lad. ? és 1 juv. 4. — 7/8:3 ad. $ és 1 juv. g. — 8/6:1 ad. 9. — 8/7: 2 ad. g és 1 juv. g. — összesen: 19 adult, 47 juvenis, illetve 29 g. 37 9. Tehát az appendix-aszimmetria a fiatalok- nal körülbelül mégegyszer olyan gyakeri volt. mint az öregeknel. Az ilyen aszimmetrikus esetekben az appendixek majdnem min- dig a fentebbi csoportosításban feltüntetett rendszernek megfelelő szekunderevezökön szerepeltek. Vagyis például 5/4-nél: a jobbszár- nvon a 3—7-ik és a balszárnyon a 4—7-ik karevezőn. Vagy 3/1-nél : az 5—7-ik, illetve a másik szárnyon a 6-ik evezőn. De akadt egy-két egészen rendellenes eset is. És pedig. 1/0-nál: a jobbszárnyon a 2-ik : 1/2-nél : jobbszárnyon a 3-ik ; 1/4-nél : jobbszárnyon a 4-ik ; és végül egy adult 1/6-08 példánynál: a jobbszárnyon a 2-ik szekunderevezőn volt az appendix. Ezeknél a példányoknál a másik szárnyon már meg- felelő volt a függelékek elhelyezkedése. A mindkét szárnyon egyforma mennyiségű függeléket — viselő madaraknál azok tulnyomórészben ugyanazon sorszamu evezőtollakon *) Cir. pay. 532. 1083/38) BOMBYCILI.A INVÁZIÓ: 1031/32, 1032/33. 433 voltak. Akadt azonban aránylag csekély számban olyan kivétel, hogy például 6—6 függeléknél az egyik szárnyon a 2—7-ik, a másikon a 3—8-ik karevezőn helyezkedtek el azok. És 7/7 függeléknél az 1—7-ik, illetve 2—8-ik evezőn. De volt egy-két olyan eset is: midőn a függelékes evezőtollak között hézag mutatkozott. Igy egy 5 függelékes juvenisnél a 3-iktól a 8-ikig sorakoztak a függelékek. de a jobbszárny 6-ik és a balszárny 7-ik evezőjén hiányoztak azok. Megemlitem itt azt is. hogy egyik-másik függelék néha valamely külső behatás következtében megsérül. hosszában meghasadozik. sőt egészen le is törik. Ez utóbbiaknál azonban a defektus nyomai beható vizsgálat után észrevehetők. Ezek a viaszezerü — és nem csontszerü ! — piros szarunemii függelékek nagyságra és szinre általában véve ugy oszlanak meg. hogy azok az adultusoknál illetve g-eknél nagyobbak, szélesebbek es élén- kebbek. mig a juvenireknel illetve Q-eknel kisebbek, keskenyebbek ús helvanyabbak. De itt is meglepő differenciák és rendellenességek fordulnak néha elő. Főleg a juvenisek között került néhány olyan példány. melyeknél a kisebb és halványabb függelékek között egyes jóval nagyobbak és igen élénkszinüek is akadtak. És volt egy-két olyan is. melyeknek egyik szárnyán halványszinü kicsik, a másikon pedig élénkszinü ENT voltak az appendixek. És akadtak néha egyes, bar renden nagyságú, de tűvékonyságu, . fejletlen appendixek ta, piros, rózsaszin. fehér. sot kivételesen fekete (!) szinben. Ezeknek hegyén néha fonalvékonyságu. vilagosszinii pehelyszeil volt látható. Mindamellett a szekunder evezők függelékei képezik mégis a legbiztosabb ivari kritériumot. Itt azonban nem a számbeli mennyiség a döntő, hanem inkább az appendixek viszonylagos nagysága! A 100 drb boncolt példány szerint az adult 3-eknél 6—8. az adult Q-eknél 3—8. a jur. 3-eknél 4—8. végül a jur. 9?-eknél 0—7 volt az appendixel: száma. A régi NAUMANN-féle tétel (25, 26) tehát: hogy a © Bombycilla . maximum 5. és a < minimum 6 appendixet visel. nem állhatja meg a helyet. Ha egv Bombycilla példány nemét az appendixek alapján pröbal- juk meghatározni. elsősorban tudnunk kell azt. hogy a legnagyobb. ley- hosszabb függelekeket a VI. és VII-ik karevezôn kell keresnünk. mig a leg- kisebb. legrövidebbeket a VIII-on és I-sön. ha van rajtuk. mig ha nincs. akkor az I-ső után következőkön. A többi függeléket nem is igen kell figyelembe vennünk. A legnagyobb függelék mérete illetve viszonylagos nagysága a legtöbbezör biztos támpontot nyujt az ivar meghatározására . 28 436 WARGA KALMAN CAT ‘fAqella Méréseim szerint a ken és heeneayobe eee Atingos Kürépméretel igy alakulnak : adult 4: 344—94 mm, — adult 9: 24—6% mm juv. gd: 2%—6% mm, — juv. 9: 1%—3% mm. Az appendixek a himeknél illetve adultusoknél általában egy kissé szélesebbek is, mint a nőstényeknél illetve juveniseknél. ‘Az 1923/24 évi invázió alkalmával kezembe került 52 eleven Bombycilla között egy olyan példány is akadt, melynek mindkét szárnyán 9—9 függeléke volt (52, p. 151). De 1932/33-ban az 1488 madár közül már egyetlenegynek sem volt 9 függeléke! Ugylátszik, az ilyen példány a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. és a 9 függelék mégis már igen magas kornak a jegye.") : Ellenben egy olyan még sokkal rendkivalibb példányra taldltam, mélynek nemcsak másodrendü evezöin, hanem a balszárny VII-ik nagy, illetve a rudimentert is szämitva : a VIII-ik elsőrendü evezőjén is rolt egy piros appendire ! ! ! Ez az adult d példány, mely valóságos unikum a maga nemében, s amelyhez hasonlóról a szakircdalomban idáig nincs emlités téve, a szekunder evezőkön 8 függeléket viselt, a farktollak végükön pirosló gerincüek voltak, s az egyik kormanytollon, a jobboldalról számitott 10-iken 1 mm. hosszu farkappendix is volt. A primer evező függelékének hossza 2 mm. Ezt a rendkivüli egyedet mint bizonyító példányt : a Madár- tani Intézet gyüjteményébe helyeztem. ; Farkappendixek. Az 1488 példány között mindössze 49 drb (-- 3.3%) akadt, melyek- nek farkán is voltak piros függelékek, és pedig 27 adult (20 J, 7 ?) és 22 juvenis (21 3, 1 ©) példánynál. Es 101 drb (= 6.8%) — éspedig 59 adult (48 3, 11 ?) és 42 juvenis (41 5, 1 9) — olyan példány is került, melyeknél a farkappendixek nem voltak ugyan még kifejlődve, de a kormánytollak vége már pirosló száru volt. Ezekből a sárga farksávban pirosló tollgerincekből, azoknak felső végén szélességben való gyarapcdásával, növekedésével először , negativ" appendixek fejlődnek. Ezek még nem nyulnak tul a sárga zászlón. Későbbi fejlődésmenetükben azok hosszirányban is növekedve : a sárga . tollmezőből kisebb-nagyobb mértékben kiemelkedni kezdenek. Ezek a kiemelkedők már , pozitiv"? appendixek. Itt tehát 3 fázist kell megkülön- böztetni, melyek a következők : — 1. pirosló tollgerinevégek, 2. negativ appendixek és 3. pozitiv appendixek. ©) Cfr. pag. 532. 1935 38] BOMBYCILLA INVÁZIÓ: 1931 32, 1932/33. 435 Az evező és kormanytollak függelékei, mint tudjuk, a tollszár- végek zoonerithryntôl illetve lipochromtél szaturált szarunemii anyagának tultengesei, de ez a festékanyag mar a gerincvégeket környező tollsugarak töfelebe ix bele van irédva, amint ez mikroszkop alatt világosan kitünik. Ezek a piros festékanyaggal beivódott tollsugarak az appendix kialakulásakor a tollszarvegek viaszszerü anyagához hozzátapadva, azzal egybeforrnak. A megsérült és hosszában meghasadozó, szinte tollsugárszerüen szét- nyiló appendixek is erre látszanak mutatni. Ugylätszik, hogy a farkappendirek, ellentétben a szárnyappen- dixekkel, a téliszállásban való tartózkodás ideje alatt ix fejlődésben, nörek- résben vannak, és néha gyorsan kifejlődnek. Erre mutat a következő eset. Az 1932. XII. 28-án gyürüzött 78581 számu adult 5 példány farktollai a jelöleskor csak pirosló végüek voltak. Az 1933. I. 5-én történt ujraelfogisakor pedig jobboldalról: számitva a 6-ik és 7-ik farktollán. egy-egy 2 mm-nyi appendixe volt. Hasonlót észleltem egy fogsághan tartott példányon is, de hosszabb idő alatt. A farkappendixek átlagos nagysága általában véve 1—2 mm. minimuma 0.5, maximuma 3—5 mm volt az általam vizsgált példányok - nál. A maximum tehát a szärnyappendixek maximumanak körülbelül a fele. A függelekeknek a kormánytollakon való elhelyezkedése hol szimmet- rikus, hol aszimmetrikus. Nagyságra nézve is hol egyformák, hol külön- böző meretüek. Az a régi feltevés, hogy csak igen öreg g példányoknak volna farkappendixük : nem felel meg a tényeknek, mert ugy az öreg 5 és 9-eknél, mint a fiatal 3-eknél egyformán előfordulhatnak. A fiatal Q-eknél azonban már rendkivül ritka a farkappendix. A farkappendixek fejlődésmenete némileg más természetü, mint a szárnyappendixeké, és lehetségesnek tartom, hogy előbbiek Ki- alakulását egy bizonyos tápanyagnak, valamely bogyófélének nagyobb mértékben való fogyasztása egyes példányoknál kedvezően befolyásolja. Az 1932/33 évi invázió alkalmával a Madártani Intézet gyüj- teménye részére kollektáltam két olyan juvenis g példányt, melyek igen szépen fejlett farkappendixekkel birtak. Az egyiknek farkán 10 halvanyrözsaszin, 2—3 mm-es, a másiknak farkán pedig 12 élénkpiros 1—2 mm-es appendix látható. Hogy ezeknek a farkon és szárnyon lévő függelékeknek egymáshoz való viszonyát, továbbá előbbieknek a kormánytollakon való mikénti elhelyezkedését illetve felsorakozását kellően megvilágítsam, , érdekesnek tartom a farkappendixes példányokat alábbiakban kor és nem szerint csoportosítva felsorolni. § Ebben a felsorolásban az első szám a szirnyappendixek, mig a + jel wnt szám a farkappendirek mennyiségét tünteti fel. és az utána kovet- 28* 426 WARGA KALMAN [Aquila kező római szám mutatja, hogy hányadik kormdnytollon van a függelék. A jobb külső kormánytollat I., a bal külsőt XII. számmal jelölöm. Adult dd: —8+12.%) — 7412. — 8+10, 111—XII. — 8+8, 1—IKI, VII--XL. SH, If, IV, VE-XL —7+ 8, DIV, VILI--XI. — 8+6, I, LI, IV--VI, VIII, - - S+4, LIE XI. XII. -— 744, V—VIIT. —7/8+3, II, XI, XII. — 643, VI, VII, XI. — s+2, IT, XI. -- 8+2, VI, VII. — 8/7-+2, V, VI. — 7+2, VI, VII. — 6-2, 1, XII. woh, XI — 7414, EL - 7/6+1, II. — 6+1, XI. — (20 pld.) Adult 29:--8+3, IV, VI. VII.— 64-3, I, II, XI. — 8+2, V, VIII. — 7- 2, ILE, VII. — 742, V, VIII. — 8-41, V. — 7+1, III. —- (7 pld.) Juv. d d: — 7412. — 74-12. — 7/6412. — 84-10, LI -XI. — 8/7+ 10, KII-- XI. — 7+10, H—XI — 7+10, 11—XI. — 648, I—IV, IX--XII. — 6+7, III IX. 84 6, I-II, X XII. — 844, IV--VII, — 74-3, V—VIT. — 649, IV VI. 742, VI, VII. -- 742, VI, VII. -— 6+2, VI, VII. —- 54-2, I, VII. — 74-1, II. — 741, IX. - - 541, V. — 441, III. — (21 pld.) Jue. 9: — TEL, VIII. — (1 pld.) 4) = S szárny-appendix + 12 fark-appendix. Amint látjuk, a vizsgált mennyiségben majdnem egyforma arány- ban szerepelnek az öreg és fiatal himek. Ezeknél a farkfüggelékek maxi- mälis száma 10—-12. Öreg nőstény csak harmadannyi került, mint him, ‘ és a függelékek száma csak 1—3. A fiatal nőstények között csak egy drb. farkappendixes példány akadt, és annak is csak 1 függeléke volt. A farkappendix tehit nem korjegy, hanem csak másodrendü ivari bélyeg. 8—12 farkfüggelék határozottan himre vall, korkülönbség nélkül. Pusztán a függelékek gyér számából azonban még nem lehet ivari következtetéseket . vonni. A csak pirosló farkvégü 101 drbnal az ivarok aránya körülbelül ugyanaz, mint a farkappendixes példanyoknal, az adult 9Q-ek száma azonban a g-cknek csak kb. negyedrészét teszi ki. És itt is csak 1 drb juv. ? akadt, mint a farkappendixes juveniseknél. A ? madaraknál, főleg a fiatal Q-eknél ugy a farkappendixek, mint a pirosló kormanytollgerincek : sokkal ritkábbak, mint a g-eknél. A farkappendixes, illetve a csak pirosló farkvégü példányok meny - nyisége ugy aránylik a madarak számához, mint 1 a 30-hoz (3.29%), illetve utóbbiaknál mint 1 a 15-höz (6.79%). Vedlés. Minthogy hazánkba a Bombycillák zöme december—januárban érke- zik, aránylag kevés a novemberi és igen kevés az októberi érkezési dátum. Hozzánk tehát általában már csak az augusztus—novemberben lefolyó vedlés után érkeznek. Éppen ezért csak igen kevés vedlésben lévő pél- dányt volt alkalmam vizsgálni. Ezzel szemben DR. E. ScHüz (39, p. 15.) 1931 őszén aránylag igen sok esetben: 69 öreg madár közül 39 példány- nil ällapitotta meg, hogy azok szárnya vagy farka még vedlésben van. 1932 őszén 37 öreg madár között csak 6 vedlő példányt talált. Hasonlót tapasz- . talt OTTÓ NATORP (27) is. az 1903 évi őszi invázió alkalmával. 1935/88) BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1931/32, 1932/33 437 ScHüz emliti (39, p. 14.), hogy Pror. J. THIENEMANN 1931. X. 17-én egy olyan példányt küldött neki. mely láthatólag még teljesen ‚.ifjukori‘ — helyesebben fészkes — ruházatban volt; fekete torokfoltja még hiányzott és bubja is silány volt. Ilyen még fészkesruházatban levő fiatal példánnyal nálunk eddig sohasem találkoztam. THIENEMANN ugyanekkor egy adult 5 példányt is küldött. färkan piros függelékekkel. mely SCHÜZ szerint is igen ritka. Mint azonban fentebb kimutattam. mégsem annyira. mint régebben gondoltuk. Én a vizsgált 1488 pld. között mindössze 2 adult példányt találtam vedlesben es 4 juvenisnel találtam egyes vedlésben. helvesebben nòvéshen lévő tollakat. Az esetek a következők. Ad. 9, 6 app. — A jobbszárny 5-ik karevezője megújulástan van, esak kétharmadnyira van még kinőve. de már szép nagy és a többivel arányban álló, fejlett függeléke van. Ad. 9. 8/6 app. — A jobbról számitott 9-ik farktoll még régi. végezegélve világos kénsárga; a többi kormánytoll már uj. sötétebb" krómsárga szegélyében pirosló tollgerincekkel. uv. 9. 4 app. — A jobbszárny 4-ik és 5-ik kézevezője uj toll, a belső zászlón keskeny fehér végszegéllyel. A többi evezőkön csak a külső zászlón van caucsfolt, mindkét szárnyon. (, Haladó"-ruházat.) Juv. 3. ő app. — A jobbszárny 5-ik kézevezője uj toll. a belső zászló csucsán széles fehér végazegéllvel. mely a többi evezőn hiányzik. (, Haladó"-ruházat.) Juv. g, ő app. — A jobbszárny 5-ik kézevezőjén csucsszegély a belső zászlón. A többi; evezön csak külesucefolt. (.Haladó"-ruházat.) Juv. 3, 4 app. + 1 farkapp. — A jobbról számitott 11—12-ik farktoll vedlésben van. még 8 mm-rel rövidebb. mint a többi; szine mint a többié is. krómsárga és a tollgerincek vége pirosló. A 3-ik fark- tollon 1 mm hosszu piros függelék. van. Fenti 6 példányon kivül még 10 olvan juvenis példány ment kezemen keresztül. melyeknek farka részben vagy egészben isnot illetve növésben volt, és pedig: — ©: farkatlan, — a fark jobboldali fele hiányzik, — 3: a fark jobboldali fele nove bet van, — do: az összes farktollak növésben vannak, 2—3 em hosz- szuak. Itt nem természetes vedlésrôl van szó, hanem egyszerüen csuk " valamely külső hatás folytán elvesztett tollak pótlásáról. H. F. WITHERBY (56). a Passeres rendbe tartozó fajok vedléséről szóló kiválóan értékes tanulmányában azt mondja, hogy az első telükben lévő Bombycillák kora ősszel csak törzsfedő és szárnyfedő tollaikat ujitják, szárny- és farktollaikat azonban nem. Az adult Bombycillàk : viszont oktöber—novemberben teljes vedlésen mennek 438 WARGA KÁLMÁN Aquila keresztül. de nines vedlés tavasszal és nincs tollcsere a tollak elhasz- nálódása, vagy lekopasanal. A fentebb felsorolt esetek azt mutatják, hogy a nem természetes uton, tehát nem vedlés utján megujuló tollak szintén magukon viselik a magasabb fejlődési fokozat jellegét : vagyis a primer evezők a belsőzászló esucsszegelyet, a szekunderek a már fejlettebb szárnyappendixeket, végül a kormánytollak a sötétebb sárga végszegélyt, a pirosló gerinc. végeket vagy éppenséggel már a pozitiv farkappendixeket is. 5 Utóbbira nézve egy eklatáns és frappáns példát nyujtott a fentebb emlitett 78.581 számu Bombycilla esete. Megjegyzem. hasonló dolgokat — mint megujuló kézevezőn a belső csucsszegély. vagy megujuló farktollon a pirosló tollgerine, illetve függelék kifejlődése — fogságban tartott példányokon is megfigyeltem. A Madártani Intézetben általam másfél évig fogságban tartott 5 Bombyeillära vonatkozó megfigyeleseimröl egy külön tanulmányomban fogok beszámolni. CH. L. BREHM (1) ugyan még azt állitja, hogy az adult | csak a 3-ik vedlés után kapja meg a kézevezők belső zászlójának fehér csucs- szegélyét. — egy OTTÓ NATORP (27) által volierben tartott I-86 évi ruházatban lévő juv. c" Bombycilla azonban az augusztus—novemberi, tehát második vedlése után megkapta az adultusokat jellemző, fehér belső végszegéllyel biró kézevezőket. NATORP (28) egy általa 1931-ben egy kattowitzi vadkereskedés. ben vásárolt. 1-ső évi ruházatban lévő juv. -7-et emlit fel. melynek primer evezöin olyan rajzolat volt, melyet , kaladó"-ruházatnak lehet nevezni. Ugvanis ennél a belső zászlón is volt. bár feketével megszaki- tott, tökéletlen fehér végszegély. Hasonló példányt látott egy pre- parátornál is. Kár azonban. hogy nem emliti. hogy hány evezőn, illetve hányadik primer evezőn lépett fel emlitett csucsszegély : vala- mennvin-e. vagy csak néhányon ? A Bombveilla tolleserejenek. vedlésmenetének képletét — részben és főleg DR. STRESEMANN ERWIN (43) rendszere nyomán — a követ- kezőleg vazolhatom : — első nyir : fészkes ruházat; első 6x2: kistoll. vedlés (szeptember—november) -- juvenis-ruhazat ; első tel — második nyár: 1-ső évi ruházat = jurenis-ruhazat ; második ósz: teljes vedlés (szeptember-november) = adultus-ruházat; második tél — harmadik nyár: II-ik évi ruházat. mely olyan, mint a mar a második őszkor el- nyert adultus-ruhazat. A fészkes ruházatból származó evezö- és kor- mánytollak tehát csak a második ősszel ujulnak meg első izben. Megjegyzem itt. hogy DR. OSCAR HEINROTH (17) a vedléssel kap- csolatos kiváló tanulmányának táblázatában a fiatal Bombycilla vész- leges vedleset tavaszra. az öreg madár teljes vedlését nyárra mutatja 1935/38) ROMBYCILLA INVÁZIÓ : 1031/32, 1932/33. 134 ki. A juniusban fészkelő Bombycillinal azonban mindkét esetben összel torténik a vedlés. A télire hozzánk érkező Bombycillák között a tollruha karaktere — alapján tehát általában csak juveniseket és adultusokat lehet megkülön- bôztetni ; ket- és hároméves példányokat azonban. mint többen teszik. nem. Hogy a juvenis-ruházatban hozzánk jövő fiatal és még csak kistollcserén keresztülment példányok a második őszi vedlés után megkapják a jellemző adultus-ruhäzatot: — ezt az általam : kisérlet - képpen fogságban tartott juv. c" és ? Bombyeilla beigazolta! Az uj kéz- evezők belső zászlójának végszegélye a -7-nél széles, mig a 9-nél jóval keskenyebb volt! A '-nek vedlés után is 6 appendixe volt, mint a vedlés előtt. A ? vedlés után szintén 6 appendixet kapott, mig előzőleg csak 4 függeléke volt. A -7 uj farktollai már pirosló gerincvégück lettek. … Egyelőre még teljesen nyilt kérdés, hogy a második nyarukban és juvenia-ruhdzatban lévő 1 éves madarak szanorodásra képesek-e ? Való- szinüleg igen. mert az irarérettség nem mindig all szoros korrelációban a tollazatbeli érettséggel. Gondoljunk csak a ..cairsi‘‘-ruhäzatban levő | Phoenicurus ochruros gibraltariensis GM., vagy a még hosszant sávozott és csak combtollazatán harántcsikozott ruházatban már költő Accipiter . g. gentilis L. példájára . ... Ebből a szempontból is fontos volna adultus és pullus Bombycilliknak a költő-területen való. jelölése ! 4 Ivari és korjegyek. Az öreg madaraknak az első téli tollazatban lévő fiatal madaraktól való megkülönböztetesenel ugyszölvan csak egyetlenegy biztos bélyegre támaszkodhatunk. Ez az elsőrendü evezők belsőzászlójának fehér csucs- szegélye, az úgynevezett V-szegély vagy .hakni" (=Kante), mely az öregeknél mindig megvan, a fiataloknál mindig hiányzik. Ez a belső csuosszegély — a boncolási adatok bizonysága szerint — a d-eknél többnyire szélesebb, a Q-eknél a legtöbb ezetben keskenyebb. Kivételesen vannak szélesebb belsőcsucsszegélvü 9-ek is, ez azonban néha már a kakasmezüség egyik jele lehet. ; «A legbiztosabb ivari jegy, mint már fentebb az appendix-fejezetben kifejtettem, a legnagyobb szarnyappendix viszonylagos nagysága. De tekin- tethe veendő azok szélessége és élénkebb vagy halványabb szine is. Mäsodrendü .ivari bélyeget képeznek : — a bübtollak hosszabb- rövidebb volta ; — a fekete torokfolt fényesebb vagy mattabb, továbbá élesen határolt vagy bizonytalanul elmosódott volta ; — a rozsdabarna homlok sötétebb vagy világosabb árnyalata ; — a primer evezők külső csucsfoltjanak élénkebb ( 3) vagy halványabb sárga ( 9). illetve fehér ( ?) szine és nagyobb vagy kisebb mérvü kiterjedése ; — a farksáv szélesebb ( 3) vagy keskenyebb ( 9). volta és krómsárga ( À), illetve 440 Se) WARGA KÂLMAN . - {fAqatia kénsürga ( 9) szine; — végül a vörösbarna alsó farkfedôk: sel (barnabb) vagy világosabb (vörösebb) szine. +. Mindezekné! a kritériumoknal az elől emlitett tétel a d-re, az Le utébb emlitett a ?-re vonatkozik. Több szerző — CH. L. BREHM (2), Grocer (12), A. BREHM (4), E. F. HOMEYER (19), Neunzic-Russ (32), sth. — emliti, hogy igen ki- vételes esetekben igen ven Z-nel 9 szarnyappendix is előfordul. Nekein, mint fentebb emlitettem, 1923/24-ben egyetlenegy ilyen valóban kivételes peldiny került kezembe, — 1932/33-ban azonban egy sem. Ez is jelzi, hogy mennyire ritka, és hogy valószinüleg tényleg igen öreg lehet az ilven példány.") A farkappendixeket ilyen szempontból már fentebb tárgyaltam. WITHERBY (56) azt mondja, hogy az igen öreg 9 az öreg J-töl nem különböztethető meg, bár a ©-nél a farktollak gerincén hiányzik ‘ a piros végződés, illetve függelék. Fentebb azonban kimutattam, hugy az adult 3 és 9 a szárnyappendixek viszonylagos: nagysága alapján megkülönböztethetö egymástól, és hogy nemcsak az adult c’-eknek, de az adult 9-eknek, sőt juv. 3-eknek, és igen kivételes esetben a juv. ©-eknek is lehetnek igen szépen fejlett farkappendixei. Hogy a farkappendixek nemcsak öreg 3 példányoknál, hanem öregeknél és fiataloknál egyaránt előfordulhatnak, arra már R. SCHLEGEL (33), O. NATORP (27) és F. TISCHLER (45) is rámutattak. A FRIEDRICH TISCHLER által (45, 46) egyedüli biztos nemi kriterium- nak mondott, és már PETÉNYI (30) által is kiemelt forokfoltot — mely a dJ-nel feketébb, fényesebb és élesen határolt, mig a 9-nél ma:tabb és bizonytalanul, elmosódottan határolt — a magam részéről nem tarl- " hatom elsőrendü és abszolut biztos jegynek. Mert eltekintve attól, hogy volt olyan esetem, mikor az élesen határolt fényestorku példány bonco- . lás után a tisztán előtünő ovarium alapján ?-nek bizonyult, — egyes félfényes-félmatt torku példányoknál nehezen lehetett eldönteni, hogy melyik kategoriába tegye az ember, viszont más esetekben a fényes vagy fénytelen torokfoltnak a konturai voltak ugyanazon példánynál hul határozottan, hol bizonytalanul határoltak, attól függően, hogy a kéz- ben tartott madár vagy kadaver fejét lejebb vagy feljebb hajlitotta az : ember. Ellenben fogságban tartott két egyformán fényes és élesen határolt torokfolttal bíró Bombycillánál tapasztaltam, hogy a g keskenyebb (I), a ? szélesebb (!!) formában , viselte" torokfoltját . . . Músfél év mulva, Sajnos, elpusztultak, és ekkor boncolás alapján mindkét példány ivara pontosan meg volt állapitható. *) Cfr. pag. 532. 1935/38) BOMBYCILLA: INVÁZIÓ : 1931/32. 1932/33. 441° Végeredményben : a Bombycillak ivarät, ha fenti kritériumokat jól beidegeztiik. akkor az , összbenyomász" alapján, ha nem is minden egyes, de a legtöbb esetben biztosan megtudjuk határozni. Én, kollé- gáim tanusága szerint, 100 példányból 95-nek pontosan határoztam meg az ivarat a boncolást megelőzően. Az evezőtollak csucsfoltjainak illetve szinfoltjainak ivari jelentőségét a következő fejezetben tárgyalom. Téves adatok a szakirodalomban. A legtisztább tárgyilagosság mellett és kizárólag csak a tárgyi igazság szempontjából, valamint az adatok helyesbítése céljából fel kell sorolnom néhány olyan, a Bombycillak ivari és korjegyeire vonatkozó téves megállapítást, melyeket legkiválóbb auktoraink sokszor egymástól vettek át, — melyeket azonban az ujabb kutatások eredményei alapján rekti- fikálni tudományos szempontból kötelességünk. főleg azért, mert köz- kézen forgó szakmüvekben is szerepelnek. Ezek a téves tételek többek között a következők : — 1. A ? Bombycilla appendixeinek száma maximum 5 lehet : NAUMANN (24, 25, 26), A. BREHM (4), FRIDERICH-BAU (11), CHERNEL (6), Russ—NEUNZIG (32). — Helvesbités : az adult © szarnyappendixeinek száma : 4—8, a juv. ®-nél : 0-8. 2. Az adult © elsörendü evezöinek csak külső zaszléjan van caucsfolt, a belső zászlón nincs végszegély: — NAUMANN (25, 26), GLOGER (12), PETÉNYI (30), HARTERT (16), HEINROTH (18). — Helyesbites : az adult Q-nek éppugy mint az adult 3-nek. a kézevezôk belső zászló- jának osucsän keresztbemenö fehér végszegélve van, mely azonban a Q-nel rendszerint keskenyebb, mint a -’-nel. 3. Farkappendixek csak ven g-eknél fordulnak elő, ¢-eknél es juveniseknel nem: — NAUMANN (25, 26), GLOGER (12), PETÉNYI (30), SHARPE (42), FRIDERICH-BAU (11), KoHAUT (22), MADARÁSZ (23), Russ- NEUNZIG (32), WITHERBY (56). — Helyesbités: fejlett farkappendixek egyaránt előfordulnak adultusoknal és juveniseknel is, azonban a 5-ek- nél korkülönbség nélkül általában véve gyakoribbak, mig a 9-eknél jóval ritkábbak. 4. A függelékek mindig csak a fehérhegyü karevezőkön (tehát az 1—7-iken) mutatkoznak : — HARTERT (16). — Helyesbítés: a függe- lékek rendszerint tényleg a fehérhegyü karevezőkön, de ritkábban a 8-ik, sőt rendkivül kivételes esetekben a 9-ik egyszínű, barndsszürke karevezön is elöfordulnak. 6. Hozzánk sohasem — jonnek juvenis- (, Jugend) - ruhaban, hanem mindig vedlett ruhiban, melynek szine mar nem valtozik : HEINROTH (18). — Helyesbités : ez a tétel valójában csak az ke 442 WARGA KALMAN ros [Aquila áll, mert a fiatalok a részleges őszi vedlés után juvenis-ruhdban érkeznek hozzánk és csak a következő őszi teljes vedléskor kapják meg a vég- érvényes adultus-ruhät. Heinroth idézett helyen bizonyára fészkes- ruhát („Nestkleid“) akart mondani, ami helyes lett volna. Az első vedlés előtti , fészkes"-ruházatot a vedlés utáni nuvonisv-ruházattól meg kell különböztetni ! Még csak egy-két illusztrációra nézve volna megjegyzésem. DRESSER monumentalis művében (Birds of Europe, II. Tab. 155.) egy adult 5 van KEULEMANS által festve 9 appendixxel, olykép azonban, hogy 8 függelék fehércsucsszegélyes karevezőkre van applikálva és csak a 9-ik függelék került cgyszinü barna vállevezőre. Itt a 8-ik karevezönel helytelen a fehér csucsfolt, mert csak az 1—7 karevezőnek van csúcs- foltja. Teljesen hasonló az eset az , Ős-NAUMANN" fólió-táblás kötetében, — ugylätszik, ez a kép volt fenti esetnél a minta. Az Os-NAUMANN oktáv - kiadásában (1797, I. Tab. 32, Fig. 66.) NAUMANN FRIGYES már korrigálta a tévedést ; a 8 függelékes adult 3 helyesen van ábrázolva. Az. UJ-NAUMANN-ban (26) (1901. IV. Tab. 22. Fig. 2.) a kiváló forma- érzékü belga E. DE Mags által egy 5 függelékes ‚Weibchen‘ van festve. Természetesen a szöveg alapján. A 3—4-ik nagy kézevező külső zászlóján . fehér, az 5—9-ik evezôn krómsárga csucsfolttal, — az evezők belső zászló- ján azonban hiányzik az adultusokat egyedül jellemző, keresztiranyu végszegélv! — az ugynevezett „hakni“. Ez a madár a csucsfoltok szin- karaktere szerint vitathatatlanul juvenis 4, első őszi vedlés után. Az 1. számu , Mannchen" és a 3. számu juv. d ábrázolása korrekt, — az:al a megszoritással azonban, hogy az adult 3 farkának sárga végszalag- jában nem a kormánytollak gerincvégei, hanem a lobogó oldalszegélyes (!) vannak ,,piroslé‘: szinben feltüntetve, melyet mar PETÉNYI (30) is emlit, ami azonban a valóságban tudomásom szerint sohasem fordul elő. Az avi-illuszträtorok a Bombycillakat a madártani művekben előszeretettel ábrázolják pozitiv és meglehetős nagy farkappendixek- kel, bár az ilyen példányok ha nem is rendkivül ritkák, de nem is tulságo- san gyakoriak. Szinfolt-, appendix- és egyéb méretek. Mint már emlitettem, a gyürüzött 1371 példányon kivül még külön 117 drb Bombycillat volt alkalmam közelebbről megvizsgálni. Ezek közül kereken 100 darabot az ország különböző vidékéről és különböző időpontokban, részben megfigyelöink, részben egyes érdek- lődők küldtek be a MADÁRTANI INTÉZETHEZ. Ez a 100 drb lövött példány valóban kitünő vizsgálati anyag volt számomra ! Annál is inkább, mert. a beküldők többnyire válogatott szép példányokat küldtek be hozzánk. 1025/28] ROMBYCILLA 1931/32, 1982 33. 443 Bär igaz, hogy ezáltal kissé megjaritottak viz adultuaok, illetve -7-ek száza- lékos számarányát. a statisztikában. . . Minden egyes példányt nemcsak méreteztem. hanem mindegyikről tüzetes azinleirdst vettem fel. Megmértem a bib. a torokfolt és a farksiv terjedelmét. Tekintetbe rettem a torokfolt fényesebb vagy mattabb voltát és élesen határolt vagy elmosódott alsó vonalát, valamint a farksáv. ugyszintén az alsó farkfedők sötétebb vagy világosabb szinét. És körzővel megmertem valamennyinél az elsőrendü evezők csuca- foltjának hosszát és feljegyeztem azok szinét. Megmértem a másodrendü evezők fehér csucsfoltjának és végül az appendixeknek a hosszát is. A madarak ivara boncolás utján is meg lett allapitva. A bonco- lásokat az általam eszközölt előzetes ivari determinálás kontrollja-kép- pen DR. VASVÁRI MIKLÓS adjunktus és HEGYMEGHY DEzső ornitho- logus kedves kollégáim végezték. Szives fáradságukért fogadják őszinte köszönetem ! A rengeteg sok időt és türelmet igénylő mérésekre azonban szük- ségem volt, mert meg akartam allapitani a szinfoltok terjedelmének és az appendixek hosszának az erezôtollak sorrendjéhez viszonyuló törvény- szerüségét. ő A száz megvizsgált Bombyocilláról felvett valamennyi méretet . külön táblázatsorozatba foglaltam össze (pag. 464—474.) Az alábbi táblázatokban pedig a vonatkozó minimum-maximum, illetve normálközép méreteket kor- és ivar-szerinti csoportosításban kivonatosan mulatom be. Appendixek megoszlása kor és ivar szerint 100 drb boncolt példänynäl. Verteilung der Appendices nach Alter und Geschlecht bei 100 sezierten Exemplaren | Sséray-apnendixek | száma NE | | { ‘ | ri Összesen drb Zusamimen Stück a er || siii 5 I o Zahl der Flügel-Appendices Fark-appen dixekkel Mit Schwanz appendices Pirosió fark- tollvégekicel Mit ròtlichen Schwanzfeder 1, 2! 1 6/10 in 26 18,22|—, 100 adult .......00.. | —| —!| —|—| — 1114 | zu 27 { juvenis ic 6|10|17|11| 8] 4|— 60 13 5/12/16) 13/19 =. 65 35 EN. el sl el ol el sl $44 , WABGA KALMAN Aquila Réesletméretek — Partialmaße. Minimum — normälközsp, Normalmittel — Maximum, — (%). Hossza -— Länge 27 ad. 3° 13 ad. } | 38 juv. ' | 22juv. | Boab, — der Haube ......... 49-54-70 | 45—51—55 | 45—54—60 | 44—48—53 Torokfolt, — des Kehlfleckes . | 18—24—-32 | 13- -21-—27 | 16-24-31 | 16--21—-25 FarksAv, — der Schwanzbinde 7— 8-10 6-- 7— 8 6-- 8—10 4—- 6— 85 Appendix az 1--7 karevezon, — 1-—7 Armachw. *) ...... 2—10 2—7 | 0.5--7 1—4.5 Appendix u 8-# karevezon, ! GEN VI rack) 0.55 lista ee | Farkappendix, — der Schwan:- Itt még néhány külön szót a torokfoltröl, mely F. TISCHLER (45) szerint az egyedüli biztos ivari bélyeget képezné. Vizsgälataim szerint azonban ez a jegy nem mondható abszolut biztosnak, — de tagadhatatlan , hogy sokszor beválik. A torokfolt milyensége a 100 drb példánynál, melyeknek ivara boncolás utján lett megállapítva, a következőkép alakult : ad.3 ad.? juv.g juv.§ fényes, élesen határolt.............. 17 4 19 4 drb matt, ”» gp. ola ASA à 2 2 3 4 fényes, elmosodottan végződő ...... 6 1 7 4 matt, co EEE 2 6 9 10 » Majdnem azt lehetne mondani, hogy a fark sárga csucsszalagjà- nak szélesebb vagy keskenyebb volta és sötétebb (kromsarga) vagy vild- gosabb (ken-, illetve citromsárga) árnyalata a torokfoltnal valamivel biztosabb ivari jegyet képez, — de ez sem valik be mindig, és föleg a juvenis G-eknél ingadozó. A csucsszalag szinarnyalatanal biztosabb támpontot nyujt a szalag szélessége. (Mereteit lásd fentebb.) ad.$ ad.? juv.§ juv.? Nötétsárga farksáv ........... GIRI 25 3 22 3 drb 1 Vilagossarga i I RT 2 10 1900; o *) Länge des Appendix an der 1—-7, bezw. 8--9 Armschwinge. 1035/38] BOMBYCILLA INVAZIO: 1931/32, 1932/33. 445 A kéz- és karevezök csucsfoltjänak, továbbá az appendixeknek maximal- közép méretei és a esucsfoltok szintipusa. Maximalmittelmasse der Spitzenflecke von Hand- und Armschwingen, resp. der Appendices, und Farbentyp der Spitzenflecken. Ar 1-10 kézovez6 (a) esucsfoltjänak kein (b) és szine (e). Lange (b) und Farbe (c) des Spitzenfleckes der 1—10 Handschwinge (a). 1. — il 1. CA 2%] fehér, weian | 2. 2.| Lean 2 3 | 8% x 3. jú 5. | fehér, treina 4. 8 DI di 4. 4.16, | 5.110 ,, | sárgás. golblich| 5. sr. | = 6.|11,,| sárga, pet | 6. 6... feárgán,gotblteke) 7.112 ,, 7. 7.19. | ” 8.|12,, 5 8. RP. | 9.111 ,, 5 9. 9.18, | È 10 10, 0.! | di | fehér, weiss Az 19 karevezö (a) caucefoltjanak (b ), illetve appendixének (c) hossza. Lánge des Spitzenfleckes (b) resp. des Appendix (c) der 1—9 Armschwinge (a). 1.1 0% 4% 1 sx) 2% 1. 7%| ox 2.11, 5, 2l10.! 3. 28, m 3.11, 6, de 45 3. 9,1 2. 4.12, 7 4.112, 5, 4. ro, | 3. so. 8, 5.11, 6. slıo.| 3. 8.110 ,; 9,, 6.|10,, 6, 8. 9, 3. 7.10, 10 „ 71,0% 2.110,10 7% 7.1 9. 4, 8. — 3,, | 8.] — | 8|— Ins 8. — 1 9.| — DÒ A Da 9.| — | = 9. — = *) vagy: fehér, — oder: weiss. 446 : WARGA KÁLMÁN [ágati a Megjegyzés. — 27 ad. c" pld. közül a 2-ik kézevező külső zászlóján 25 drbnál volt fehér csucsfolt, 2-nél csak fekete volt az evező hegye. A belső zászló fehér csucsszegélye megvolt: a 2—10 evezőn 1, a. 3—10 evezön 5. 3—9 evezén 16, a 4—9 evezőn 3, ós az 5—9 evezön 2 példánynál. 13 ad. © pld. közül a 2-ik kézevező külső zászlóján 6 drbnál volt fehér csucsfolt, 7-nél nem volt. A belső zászló csucsszegélye megvolt : a 3—9 evezön 5. a 3—8 evezőn 1. a 4—9 evezön 3, a 4—8 evezőn 4 példánynál. ’ ; 38 juv. c? pld. közül a 2-ik kezevezö külső zászlóján 3 drbnál volt fehér csuvsfolt, 35-nél nem volt. A 3-ik kézevezőn 31 drbnál volt csucs- folt, 7-nél nem volt. 22 juv. . pld. közül a 2-ik kézevezôn egynél sem volt csucsfolt. A 3-ik kézevezőn 5-nél volt csucsfolt, 17-nél nem volt. 355 drb eleven Bombycilla szérnymérete. FliigelmaBe von 355 lebenden Vögel. ! | | | | | | | 109 | 110 111 112) Ty 114] ns] ne 117, 118,110 120 | 121 | 122 12 124 | spot a he LIU el i RA i pt IU EI ar | | | | | | | | 1 | drl 1 2| 4| 3) 16) 25| 49] 45] 36| 59, 44] 41! 5] | | 2 in | | | | | | | Pe ae Ingudozas, Schwankung 16 %. — Közé p, Mitte 117.2 x 100 drb. lövött Bombycilla szArnymérete. dida von 100 sen Exemplar: | [nanne nana] 115) ne 117/119) 119 120 121 | 122 Be OA PERDA NZ Te pace UR, api nl EI | | | | | | AO si n | | drt (ELA er DAS v vi 2 21) 15 DE AL PMP n ES a CR lst auc ce 0 kelte Dane na bet Las ec: Ingadozas, coe 11 "5. — Közép, Mittel 116.1 %. Minimäl — közép — maximal szärnyméretek, kor- és ivar szerint (100 pld.) Minimale — Mittlere — Maximale Flügelmaße, nach Alter und Geschlecht (100 Expl.) 27 drb, Stück ad. =": 113—116.5—122 m/m 13 drb, Stück ad, © : 112—117.1—122 m/m 38 drb, Stück juv. ~~ : 111—115.3—122 m/m 22 drb, Stick juv. 2: 112—116.3—120 m/m HARTERT szerint a ,-ek szárnya egy-két mm-rel rövidebb mint a ;'-eke. Méré- seim szerint a szárny hossza sem a kor, sem az ivar tekintetében nem nyujt támpontot, Nach HARTERT ist der Flügel bei den Weibchen um 1—2 mm kürzer, als bei den Männchen. Nach meinen Messungen spielt die Flügellänge weder hinsichtlich das Alter, noch das Geschlecht eine Rolle. 1035/38) BOMBYCILLA INVÁZIÓ: 1081/32, 1932/33. 447 355 drb..eleven Bombycilla sulymérete. Gewichte von 355 lebenden Vögel. Go Î 7 i à | sel sl 46 a 48] 49] 50| ől] 52] 53] 54] 55| 56] 57 58 sol 60 —— Il = He == =} 3 ern — Im ee ee | o — 61) 62| 63] 64| 65) 66) 67] 88] 69| 70; 71) 72| | drb, St. Ì IngadorAs, Schwankung 30 g. — Közép, Mittel 56.8 g. 100 drb lévétt Bombycilla sulymörete. Gewichte von 100 erlegten ESE, 55| 56| 57| 581 59) 00 34| 38] 42 DORE 48| 40! 50! 51 2] sa 54 ROMA EREDE 7| 2] «| 5 È I | drb, St. ste 65 | 66 or! ei 69 Ingadozés, Schwankung 36 g. — Közép, Mittel 55.2 g. Minimal — közép — maximal sulyméretek, kor- és ivar szerint (100 pid.) Minimale — Mittel — Maximale Gewichte, nach Alter und Geschlecht (100 Expl.) 27 drb, Stück ad. g: 45—56.0—65 g 13 drb, Stück ad. ©: 50—59.6—70 g 38 drb, Stück juv. gd: 34—54.5—69 g 22 drb, Stück juv. 9: 38—52.5—64 g A sulyméret sem kor, sem ivar tekintetében nem nyujt megfelelö tampontot. . Das Gewicht bietet weder bezüglich das Alter, noch das Geschlecht einen ent. spreohenden Anholtspunkt. ‘ Oekologiai megfigyelések. A gyürüzesi munkálatok közepette sok érdekes megfigyelést volt alkalmam eszközölni. A Bombycilla-csapatok mozgalma a ködös, boron- gés időben általában reggeli 448 dra körül vette kezdetét. A fogöhely kör- nyékén többnyire 10—12 között volt a legnagyobb forgalom, de néha 44n i WARGA KALMAN . {Aquila inkább már 8—10 között. Viszont 12—3 között Grérél-6réra gyérülő forgalom mellett egyre kisebb csapatok mutatkoztak és d. u. 724 óra után már egy sem volt látható. Mint már emlitettem, a fogóhely ugy a Városligetben, mint a Nép- ligetben egy nagyobb tisztáson volt berendezve, melyet magasabb nyárfák , jegenyék és néhány celtiszfa szegélyezett. Az érkező csapatok mindig a nyárfákra és jegenyékre gallyaztak fel, honnan rövidebb-hosszabb . nyugalmas szemle után a celtiszekre ereszkedtek alá lakmározás végett. Közbe-közbe egyes kisebb csoportok le-leszálltak a hálótérbe tüzdelt fagyalgallyak közé is. A bogyóval már jóllakott csapatok azután vagy tovaszálltak, vagy felkaptak a jegenyék és nyárfák csucsaira, hol mozdulatlan szieszta és csöndes emésztés mellett félóráig is elüldögéltek. hogy azután ismét szárnyra kapjanak. Főtáplálékuk a Celtis, továbbá a Sophora. és mellé- kesen a Ligustrum termése volt. A sok édeskés bogyóra elég gyakran kell inni ezeknek a madaraknak, és ijen szeretnek fürdeni is. Többször láttam őket füves területre leszállni és távcsővel figyeltem. amint a zuzmarás-jeges füszálak hegyeit. máskor pedig amint a Thuja bokrok leveleit vagy rügyeit csipegették. A Nép- ligetben láttam, amint a földön a bokrok alján a csibehur (Stellaria media) leveleit tepdestek. Ugyanezt ugyanitt DR. GRESCHIK JENŐ muzeumőr is megfigyelte (13). Kezdődő hóeséskor egyre-másra magasba szökkent itt is, ott is néhány példány, a szállingózó hópelyheket a levegőben légykapók módjára kapkodva el. Látni lehetett. hogy hazájukban valóban ügyes rovarászok lehetnek. Mikor hó lepte be a fák ágait, akkor ugyszólván sosem ittak vizet. hanem a fákon hóevéssel csillapitottäk szomjukat. A Stefánia-ut menti celtiszekről sokszor a villák háztetőire repültek. azt verebek módjára ellepve. Repülés vagy lakmározás közben gyakran hallatták lágy , err-errr"" - vagy „serrr-hangu cirregesüket. mig sziesztázás közben a legtöbbször hangtalanok voltak. A velük egyidőben itt időző Turdus pilaris-csapatokkal lehetőleg nem elegyültek. Ha fán ülő Bombycillak fölött pilaris-csapat huzott el, a Bombyeilläk nem csatlakoztak hozzájuk. Megforditva már inkább megtörtént. De ezen a télen ugy a pilaris-okkal. mint a később kisebb mennyiségben fellépő szólórigókkal (Turdus m. musicus L.) általában békés egyetértésben megvoltak. Repülésük némileg a pasztormadar vagy rózsaszinü seregély (Pastor roseus LL.) repülésére emlékeztet. A fán ülők messziről, midőn bubjuk még nem tünik szembe : zömök voltuknál fogva kissé a megyyvágó vagy 1035/83] BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1931/32, 1992/33, 449 magtoro pintyre (Coccothraustes c. coccothraustes L.) hasonlitanak. A télen néha kisebb csoportokban jaro és sokszor celtiszfakon tanyázó magtörö-pintyeket a nagyközönség gyakran összetéveszti a Bomby- cillákkal. A délután 4 óra előtt mutatkozók már többnyire az alvótanyákra húzó csapatok voltak, melyek kisebb része kelet, nagyobb tömege nyugat felé repült. Értesüléseim szerint az elöbbiekaRäkosszentmihäly határában lévő facsoportokon és fenyveken, utóbbiak Budán. a Srábhegy környéki erdőkben éjjeleztek. 1933. I. 17-én d. u. 144-kor a Városligetben érdekes látványnak voltam szemtanuja. Különböző irányokból érkező fenyvesrigó-csapatok csacsogva lepték el a fákat. Egyes csapatok rövid röpkörut végzése után visszaereszkedtek a fákra. Rövid idő mulva a Népliget felől is érkezett egy körülbelül 3.000-res csapat. mely megkerülte a tisztást, miközben az itteni csapatok felrepülve. egyesültek velük, és a most mar mintegy 3000 főnyi. szinte felhőt képező pilaris-csapat aránylag igen magasra emelkedve: nyugatnak fordult. és zsinóregyenesen a budai hruyek irányába repült. Alig negyedóra mulva hasonló volt az eset. Most azonban a szintén a Népligetből jövő 2000-es Bombycilla-csapathoz társultak a városligeti csapatok és az egyesülés után mintegy 2000 főnyi Bombycilla követte a pilaris-ok nyomát. Rendkivül érdekes és tanulságos volt a fogóhely napközi Bomby- cilla-forgalmát megfigyelni. mely az érkező-távozó csapatok társulására vagy megoszlasara kézzelfogható világosságot vetett és a gyürüzött példányok különhöző irányokba való szétszóródásat is megmagyarázta. A Városligetbe napközben a csapatok zöme északról és északnyugatról érkezett, viszont délkeletre és keletre távozott. Néha azonban keletről és délkeletről is jöttek kisebb csapatok. lehet azonban. hogy ezek visszatérők voltak. Azt lehetne mondani. hogy vannak összetartó és vannak kevésbbé összetartó csapatok. Előbbiekhez valószínüleg olyan nyugodtabb egyedek tartoznak. melyek már a végleges téli szállásban érzik magukat. melyeknél már erősen szünőben van a vonulási ösztön. Viszont utóbbiaknál ez az ösztön még erősebb működésben van. vagy esetleg mdr csak kóborlási hajlammá alakult. A gyürüzési kisérletek eredményeiből mindkét csetre találhatunk példákat. Például: No. 33468 jelölve XII. 20. Varos- liget, — ujra elfogva 42 nap mulva, I. 31. Városliget, — és No. 80479 jelölve I. 12. Népliget, — megkerült 18 nap mulva, 1. 30. Szany, Sopron m. 130 km, Nyugat. A dolog lényegét egy előttem sokszor megismétlődött példával fogom megvilágítani. A magasabb nyárfákon egy kb. 30-as csapat . üldögélt, mig az alacsonyabb celtiszeken egy kb. 50-es csapat foglal- 2 450 WARGA KÁLMÁN {Aquila kozott. Mikor utóbbiak közül 20—25 drb éppen a hälöterbe volt leeresz- kedöben : ugyanakkor élénk cirregéssel huzott keresztül a tisztás fölött egy északról érkező kb. 80-as csapat, mely a tisztást egyszer megkerülve, délkelet felé tartott. A megkerülés közben azonban az érkezők egyrésze kivált a csapatból, és vagy a nyárfákra. vagy közvetlenül a celtiszekre telepedett, — viszont a közben már a hálótérbe szälıt madarak egyrésze visszakanyarodott a magasba s a távozókkal egyesült. Ugyanakkor _ felkapott a nyárfákon és celtiszeken ülők egy másik része, hogy szintén a távozókhoz csatlakozzon. A fákon ülve maradt madarak azonban egészen közömbösen vették az érkezők és távozók keveredési mozgalmát. Itt tehát az volt az eset, hogy az érkező. de egyben tovaszálló csapat gyakorolta a nagyobb vonzerőt a pihenő vagy táplálkozó csapatra. lyen sokszor azonban megforditva volt. Er volt ugy is, hogy az érkező és letelepedni készülő csapat elől a fákon ülők felkerekedtek és eltávoztak, mintegy helyet adva az ujonjötteknek. — s ugy az érkező, mint a távozó csapat szorosan egybetartónak matatkozott. Elmondott és hasonló példák ismétlődésénél az irány, valamint a csapatok nagysága természetesen variálódott. A fogási napok alatt a Városligetben és Népligetben észlelt téli vendégek napi mennyiségének összegezése kikerekitve a következő adatokat mutatja : — Bombycilla garrulus XII. 20—I. 31. 8.000 drb + 1. 17. 2090 drb. —. Turdus pilaris XII. 20—1. 31. 7000 drb + I. 17. 5.000 drb. — Turdus musicus (= szólórigó) 1. 26—I. 31. 100 drb. — Turdus viscivorus XII. 28. 1 drb. — Pyrrhula p. pyrrhula XII. 24. 5 drb; 1. 31. 1 drb. Megjegyzem még, hogy időváltozáskor. főleg havazás bekövet- keztekor. vagy felderüleskor. a Bombycilla-csapatok bizonyos idegességet és nyugtalanságot mutattak. és jóval rövidebb ideig tartózkodtak egyhely- ben, mint máskülönben. Az 1932/33 év telén december közepétől január végéig rövid meg- szakitástól eltekintve állandóan tartott fagypont alatti hőmérséklet. I. 31-én délben enyhülésbe és olvadasba ment át. — és bár délelőtt még igen jó eredménnyel ment a fogás és a gyürüzés : délután már egyet- lenegy Bombycilla sem szállt le a hálótérbe . . . És másnap hült helyük volt a csapatoknak. De ennek más főbenjáró oka is volt : — ugyszólván teljesen elfogyott a celtiszbogyó és a Sophora-firték is nagyon megritkultak. A fagyal pedig nem vonzotta valami tulságosan őket. Február folyamán ugyan hébe-hóba még megjelentek egyes kisebb csapatok. de márciusban már csak egyes példányok mutatkoztak a Város- ligetben és Népligetben. 1935 38) BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1931/32, 1932/33. 451 Rövid szemelvények tudésitéink jelentéseiből. Megfigyelöink, munkatársaink és alkalmi tudôsitéink kb. 400, sokszor igen rész- letes és tüzetes jelentésben számoltak be a Bombycilla garrulus 1931/32 és 1932/33 évi inváziójának lefolyásáról s az azzal kapcsolatban felmerült jelenségekről, értékes meg- Jigyeléseikről, érdekes tapasztalataikról. Ezekből a jelentésekből — azok beérkezésének sorrendjében — kivonatosan közöl- jük az alábbi részleteket. Kommentár nélkül, mert az adatok magukban is eleget mon- danak. 1931 32. SALMEN JÁNOS, Bicsfalu, Brassó megye. — Egy elejtett példány gyomrában 30. drb. Viburnum opulus-magot találtam. II. 7. i JURÁN Vipor, Szepeabéla, Szepes ın. — A lengyel Magura falvaiban a goral nép , emeluhi"" néven nevezi öket. BETHLENFALVY ERNŐ, Hunfalva, Szepes m. — II. 28-án elejtett pld. begyé ben friss hajtásn zöld löhere-lerelkeket találtam. — A madarak összel mindig borus időben, déli azél mellett érkeztek, tavasszal mindig derült időben, északi szél mellett távoztak. Csak nappal vonultak. Sürü fenyvesekben éjjeleznek, cate 4 órakor foglalják el alvó helyü- ket és reggel 7 óra előtt nem igen hagyják azt el. HRABÁR SÁNDOR, Un g v ár, Ung in. — Október végén, a még enyhe őszi időben böven repkedő rovarokat nemcsak légykapók módjára: a zsákmánnyal a fára vissza- ereszkedve, —- de fecskék módjára is : a levegőben huzamosabb ideig lebegve kapdostäk. 1932/33. HALÁSZ Jözer. Tiszaroff, Szolnok m. — Elejtett pld. begyeben hárafa (Tilia)-magvak veltak. XII. 4. WEINERT TIVADAR, Mätyäsföld, Pest m. — Majdnem mindennap a häz- tetőre is leszálltak, és az olvadó havat csipegették. I. KOHÁR MIHÁLY, Radostyán, Borsod megye. — A Turdus pilarisok üldö- zik öket, s a Bombycillák félnek tölük. T. MÉSZÁROS MIHÁLY, Bicske, Fejér m. — A napsütéses idő bejöttével eltávoz- tak. II. 4. : SZÁHLENDER GYULA, Csényeujmajor, Vas m. — Szorgalmasan látogat - ják a Sóphorákon kivül a cinke-etető alját is, hol a földre hullott kendermagot ( ! ) esze- getik. II. SZTANYKOVSZKY SANDOR, Sätoraljaujhely, Zemplén m. — Szorgalmasan fogyasztják a juharfdk (Acer) már földre hullott magjdt.... II. — (A magvak szér- nyát leütögették-e, vagy lecsipték ? — Tudósitónk nem figyelte meg. WK.) P. KovAcs GERGELY, Kunszentmárton, Szolnok m. — Gyepre is leszäll- : tak és ott azedegettek. II. 3 Vass Lajos RupoLr, Cibakhäza, Szolnok m. — Január és februárban nyugodtan üldögéltek a fákon, de február végén már folytonosan röpködtek, idegesek voltak. : SCHENX HENRIK, Óverbász, Bács-Bodrog m. — A madarak nyugatról jöttek, mint 1914-ben is. DR. BERETZK PÉTER, Szeged, Csongrád m. — A hirtelen beálló meleggel létszámuk szaporodott. A platánok tetején csapatosan ülő madarak a hirtelen bekö- szöntött tavasz első szúnyogait és legyeit légykapók módjára fogdosták el. III. 4. -- Aludni átjártak a Tiszán tulra Ujszegedre, a tuják és fekete fenyók agai közé. 29" 452 ‘ WARGA KALMAN (Aquila HAJEK ANTAL, Kálmáncsa, Somogy m. — Az abnormis meleg a rovar- világot is elöcsalogatta, és a Bombyeilläk a fákról ie ler cuDen ve, eléggé esetlenül fog. dostdk a levegőben repkedő bogdrféléket. III. 5. CSIKVÁNDI MÁRTON, Csikvánd, Győr m. — A platánta (Platanus) magvait némán, hangtalanul ették. III. 8. — (?... A Bombycilla csőre nem Alkalmen a platän- golyók bontogatäsäre. Ide Carduelis-csôr kell! WK.) Gr. PEJACSEVICH-MIKÓ ENDRE, Lengyeltóti, Somogy m. — Erősebb hóesés. sel megjelentek, olvadással eltüntek, ujabb havazással már felszaporodva ismét megjelentek. II. — A hárafa (Tilia) rügyeit és a nyárfa (Populus) virdgjdt csipegetik. A korán virágzó csipkéslevelü juhart (Acer) körülrajzó méhekre (1!) és más rovarokra légy- kapók módjára röpködve vadásztak. IV. — Igen sok vizet igényelnek, és napjában többazör keresik fel az apró tavakat és vizülläsos helyeket vizivás céljából. Mikor a fákon lévő és a földre hullt termés is elfogyott, és a fák rügyei is kifakadtak : kivonultak a rétre és füves helyekre, hol a növényzetet csipegették. IV. BLASKOVICH GYÖRGY, Tápiószele, Pest m. — Előszeretettel keresték fel a baromfiudvar artézi itatóját, EL, LIL. BÁLINT LÁSZLó. Szilsärkäny, Sopron m. — Dél felől érkeztek, nyugat felé távoztak. TIL. SZOJKA FERENC, Hatvan, Heves in. — Egy kis csapat egy körtefán próbált éjjelre elhelyezkedni, de a helyet nem találva alkalmasnak, áttelepedtek egy fonyôféra, hol hangox cirregés közt egymást hajkurászva helyezkedtek el. II. 19. A jóllakott madarak napsütéses időben a gyümölcsfák tetejére telepedtek és onnan egyenként gyors szarnvesapisokkal majdnem 20 —30 m. magasra repültek fel, hogy vitorlázó repü- lénsel ereszkedjenek vissza helyükre. III. 7 Pare ENDRE, Pusztaszirazbòo, Heves m. -— Eros szélben a fa tetején ülve, állandóan fejjel a széllel szemközti irányban foglalnak helyet. TII. -— Bogyúevés mellett a kert közelében virágzó repcetáblán itt-ott mutatkozó repcelégy (Anthomyia brassicar, BOUCHE) elkapkorlásával töltik az időt. V.— Öt drb még itt lévő Bombyeilla közül kettő állandóan párban jár. Napfelkeltekor egy kiálló ágon ülve a & az énekes riquc- hoz (Turdus ericetorum philomelos Brhm.) némileg hasonló szerelmi dalát hallatta : “ütyü- tyü, tyü-üitvi, tyüö...tyi, tyürüü, tyüii ..." Majd a % mellé repült és sokáig ültek egymás mellett szorosan, miközben u |, fejét többször hátára hajtva : begyüket egymáshoz dörgölték. Viselkedésük arra vall, hogy itt készülnek fészkelni. Nekem az a véleményem, hogy a Bombyeilläk esetleges ittmaradása és költése a vizkérdésen mulik. Mint sok vizet igénylő madár, az Alföld vizben szegény vidékén csak addig tartózkodik, mig könnyen jut vizhez. *) Most a bogyók mellett az akde (Robinia pscudoacacia) tiatal rügycit csipegetik. V. 6. — Az állandóan itt tartózkodó pár mellé egy harmadik pél. dány szegődött (V. 17.), mely megzavarta előbbiek békés nyugalmát s azóta állandóan kergetőztek . . . VI. 2-án napnyugta felé hivogatas közben felkerekedtek és északkeleti irányba repülve, végleg eltüntek . . SMUK ANTAL, Nagycenk, Sopron m. — A bogyók megfogyása folytán kény- telenek a keménymagvas fák, igy a japán akác (Sephora japonica) és a kőris ( Fraxinus) magvait fogyasztani. IV. 7. — (A Sophora termését nem à kemény magvak; hanem az azokat burkoló husos hüvely miatt fogyasztják. W. K.) — A bogyótáplálék már teljesen elfogyott és most a szilfa (Ulmus) rügyeit és virágait eszik. Egy 25-68 csapat tagjai pdrokra szakadra üldözik egymást, a felóbredt szerelmi élet jeleivel. IV. 23 *) A Bombycilla csak az 6sz-téli bogyótáplálék mellett igényel aránylag sok vizet, a nyári rovartaplilék mellett vizigenye normális, mint a többi rovarevöke, WK. 1035/88] BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1981/32, 1932 93, 458 Gunna MIHÁLY, Szentläszlöpuszta. Fejér m. — Viaszavonuléskor már rovarokat is fogyasztottak, melyeket repülés közben fogtak és ettek meg. III-IV. RADETZKY DEzső, Székesfehérvár, Fejér m. —- Már párzási játékokat vegernek. Mi lesz ebből!... V. 4. WAHL IGNÁC, Apatin. Bács-Bodrog m. — Nem várták meg, mikor már éjjel sem szállt a higany fagypont alá (III. 5.), hanem már TIT. 2-án elvonultak, előre megérezve u bekövetkező enyhülést . . . Pror. DR. GYŐRFFY ISTVÁN, Szeged. Csongrád m. — A bogvókon kivül a tilgufa (Quercus) száraz levelét és riigyeit is csipegették, XII. --- Bogyóevén után sok- szor a fák ferde dgait borité havat ették és caipegették, Sokszor egész nagy fehér pehely- darabokat kaptak fel enörükbe. 1. -- A Turdus pilaria-okkal eleinte együtt lakinároz- tak, kés6bb azonban a pilarin-ok elverték őket a Celtisckröl én azontul a Bombycillik nem mertek a Turdus-oktôl megszállt fákra szállni. De minden konkurrencia nelkid fogyaszthatták a Sophordt , . . Eméaztéaük jó lehet, mert a havon levő exerementumok- ban a Sophora-magvakon alig volt a terında husából valami maradék. PALDI GÉZA, Pées, Baranya m. — Mikor a Sophora termése elfogyott, à közönséges akac (Robinia pacudoacacia) mayjdt kezdték enni. IM. : Dr. NAGY JENŐ, Debrecen Hajdu m. — IV. 3-án és V. 12-én megfigyeltem egy-egy Bombyeillät. amint a fakoronából felszällva, veréb vagy rozedafarku módjára fogott el egy levegőben szálló bogarat, mellyel visszaszállt a fara, Május végén és junius elején ugyanezt gyakrabban láttam. VI. 8-án láttam az utolsó párt: a: egyik madär fuazdlat vitt a csőrében . . . Nem lehetetlen, hogy egy-két pár hazánkban ittrekedve : a vonulási ösztön megszünte s a feszkeléri vágy felébredése következtében meg ir kise- relte a fészkelést ... Mint ahogy arra a multban, 1914-ben. Magyarszombnthelyen és Zaelizen már volt is eredménytelen példa. PROF. LINTIA DÉNES, Te meas v air, Temes m. c - Napsütéses meleg időben a mar repkedő rovarokra és legyckre légykapók módjára vadásztak. III. 16. STRASSER LÁSZLó, Mátvásföld, Pest m.- A fenvotobozokat bontogattik, II. 5. -— (Valószínüleg téves megfigyelés, mert a Bombyeilla esöre nem alkalmas uz ilven műveletre. Hihetöleg Loriak voltak. WK.) Dr. Mauks KÁROLY, Diosgyörvangyär, Borsod m. - A Viburnum opulus es lantana bogyóit szeretik a legjobban. A Ligustrum-hoz csak akkor nyulnak, ha a Vibur- numot már mind elpusztitottak, A Syinphoricarpus-bogyóra a visszavonulóbun lévő csapat csak akkor fanyalodott rá, mikor már egyebet nem találtak. A nagy fehér bogyókat nehezen tudták lenyelni ca gyakran kiejtették csörükből, NAGY LÁSZLó, Székesfehérvár. Fejér m. -— V. 22-én még két pár volt nálunk, már azt hittem, hogy ezek el sem mennek, hogy itt fognak fészkelni. — Az április és májusban elejtett és megvizsgált $-példányoknál rea:ben erösen duzzadó, részben: teljesen nyugvó állományban lévő heréket találtam, a © példányok petefészkén nem észleltem olyan változást, melyből költésre lehetett volna következtetni. BR. JÓSIKA GÁBOR, Värfalva, Torda-Aranyos m. — V. 3-án 6 drb Bomby- eillät láttam egy tölgyfän. Megvoltam gyözödve, hogy fészkelni fognak nálunk... Nyáron at többször láttam kisebb rajokat repülni, a a repülés jellege Bombyeillära vallott. VIII. 18-án estefelé egy nagy rajt láttam egy diófán üldögélni. 60 lépésről S-as Zeiss-Triederrel figyeltem űket. A kia vôrôa szárnydiszeket nagy részüknél nem tudtam felfedezni és mintha a fark sárga caikja is halványabb lett volna, szóral azintelenethek voltak ... Valószinüleg ugyenezt a rajt láttam IX. 7-én is, ugyanazon a fán. Utoljára XII. 8-án találkoztam a nagy rajjal, és Triederemmel minden kétséget kizárólag meg- állapítottam, hogy Bombyeilläk voltak. — (A fészkelésre valló nyári adatot az orni- 454 WARGA KALMAN {Aquita thologiäban fennálló elvek szerint csak bizonyitö példány alapján lehetne megdönthe- tetlenül elfogadni. WK.) i SAtoRI (SCHOLCZ) JÓZSEF, Debrecen, Hajdu m. — Az elejtett példányok között a 9-ek dominálnak, miből talán arra lehetne következtetni, hogy a hideg iránt érzékenyebb 9-ek előbb keresik fel a melegebb tájakat, illetve sokkal délebbre vonul. nak, mint a d-ek. — (Vizsgálati anyagom szerint a ,-ek hasonló arányban és módon vesznek részt. a vonulásban. mint a g-ek, sőt utóbbiak létszáma magasabb. WK.) Idem, Nyirbogdäny, Szabolcs m. -- Naponta hosszabb ideig melegedtek a petroleumgyár udvarára frissen kihordott salakon. XII. DuBA ARTHUR, Alsókubin, Árva im. -— A Felvidéken az uj csehszlovák legelőtörvény rendelkezései szerint kiirtott: borókások hiánya folytán rendkivül meg- fogyott a téli vendég Bombyeillik és Turdus pilaris-ok mennyisége. Nincsenek többé ezres meg ezres tömegek. FEKETE KÁROLY, Baja. Bács-Bodrog m. — Az erdőből kapott példányok gvomraban köria (Fraxinus)-magot találtam. A környék erdészei áprilisban azt rebes- gettek, hogy a Bombveillák költéshez foytak, állításukat azonban nem tudták bizonyitani. GR. DEGENFELD PAL, Tóglás, Hajdu m. -— A celtiszbogyó mellett a nyárfákon (Populus) található és valószínüleg kis rovarálcákat tartalmazó apro dudorokkal táplál- koztak. + Kreskeméti Közlöny, 1933. 1. 21. - Ahány éves a madár, annyi esöntszerü toll- végződése van a szirnvan. — (Ez persze téves felfogás. WK.) Kalocsai Ujeay, 1933. VI. 3. - „Honfoglalö esonttollu madarak."* Áprilisban még csapatosan jártak, most junius elején azonban már párosával jdrnak, és hazájukba talán vissza sem térnek... Táplálkozás. (1932/33.) A Bombycilläk táplálékát főleg és elsősorban a különféle bogyó- termő fák és cserjék termései képezik. Vidékenként más és más termést favorizalnak, főleg amiből sok van. Igy a Felvidéken a Sorbus piros és a Juniperus sötét termését keresik. Az Alföldön viszont a Loranthus sárga és a Cellis barna bogyóit. de leginkább a Sophora sárgás szürkés- zöld hüvelyes termését szeretik. mely husos, leves és zamatos voltánál - fogva nemcsak hogy kiadós és tápláló, hanem egyszersmind szomjoltó is. A Sophora-hüvelyek március—-áprilisban már meglehetősen fonnyad- tak és szárazak. de a Bombyeilläk igy is szivesen fogyasztják. csak több vizet kívánnak hozzá. gyakrabban isznak evés közben és után. | Amilyen kényelmesek és lusták ezek a madarak jóllakás után és sziesztázás közlen : olyan élénkek bogyózás. illetve táplálkozás köz- ben. Rämennek a legvékonyabb ágakra is. és jobbra-balra buzgón . kapkodva cibálják és mohón nyeldesik a bogyókat. Néha mélyen előre- hajolva nyulnak le csőrükkel a termés után. Az ag vége sokszor lehajlik a madarak sulya alatt. és ilyenkor lebegés közben szakitanak le egy-egy bogyót vagy termést. melyet az ágra visszaszállva nyelnek le. A bogyó 1035/38) BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1931/32, 1932/93. 455 vagy a hüvely szárát néha csőrükkel az agakhoz ütögetve tördelik le. olykép, mint légykapók a lepkék szárnyait. Búbjukat közben au fol- meresztik, hol hätracsapjak, miközben elenken cirregnek. Ha a környék fáit mar meglehetősen letarolták, akkor leszállnak a földre vagy fűre is, hogy a korábban leejtett vagy lehullott bogyókat felsze- degessék. Ilyenkor néha százas csapatokat láthatunk a földön szedegetni. | A földön legelő Bombycilläk a lehullott bogyók fogyasztása mellett sokszor a fűszálakat és a csibehur (Stellaria) leveleit is letépdesik vagy nyalábonként kicibiljik, amint azt a Városligetben és Népligetben magam is megfigyeltem. A földön tavasszal alkalmilag hangya - kat és csigákat is szedegetnek. mint azt 1—1 példány gyomortartalmában DR. GRESCHIK JENŐ megállapitotta (13). Megfigyeltem. hogy szivesen csi- pegetik a Thuja-bokrok leveleit és rügyeit. sőt a termését is megeszik. Tavasz elején egyes fanemek rügyeire : — Populus. Ulmus, Tilia, Ouer- . cus. Pirus, — illetve virágzataira : — Populus, Ulmus, Salix — kapnak rá. Marcius—aprilis—majusban a repülő rovarokat is ügyesen fog- dossák. DR. GRESCHIK a következő rovarfajokat allapitotta meg a Bom- bycilla-gyomortartalmakban : — Dorytomus longimanus. Aphodius pro- dromus. Aphodius contaminatus. és Phorida fajokat. — Papp ENDRE (Pusztaszarazb6) megfigyelése szerint a repcelegyeket (Cecido- myia brassicae) fogdosták a repcetáblák fölött. Grör Praacsevicn-Mike ENDRE szerint méhekre is vadásztak. A bogyókon kivül még a következő fák illetve cserjék magvait fogyasztották a Bombyeillak: — Acer. Tilia. Frarinus. Robinia. Gleditschia, Syringa. De szerepel a listán néhány különleges táplálék is : az Asparagus (spárga) kis piros termése. a Populus-fákon lévő, levéltetveket és apró rovarálcákat tartalmazó ugynevezett . nyárfa-dudor" ‚illetve nyárfagubacs, a Platanus golyótermése (mely azonban valószinüleg csak téves megfi- gyelés), végül az etetőből a cinegék által földreszórt kendermag! . . . Megfigyeléseim szerint a Hippophaé rhamnoides |. (homoktövis) messzire viritó és kivánatosnak látszó szép világos narancssárga bogvôit sem a Bombycillák. sem a fenyves rigók nem fogyasztották. A Bombycillak által leginkább fogyasztott termések sorrendje a következő : — Sophora 68 (19). — Celtis 40 (13), — Ligustrum 24 (1), — Viscum 23 (0), — Loranthus 20 (11). — Parthenocissus (Ampelopsis) 18 (5), — Crataegus 16 (3), — Rosa canina 17 (2), — Juniperus 15 (1), — Elaeagnus 12 (3), — Sorbus 9 (0). — Viburnum 5 (0), — Symphoricarpus 3 (1) helyen megfigyelve. (Dr. Greschik fentemlitett tanulmányában kimutatott adatokat zárjelben tüntetem fel.) A következőkben egybefoglalom a megfigyelöktöl beküldött jelentésekben. valamint a. szaklapokból átvett adatokban felsorolt 436 WARGA KALMAN [Aquila taplalékokat is, feltiintetve a megfigyelési helyek számát. — a helyné- geket a 4 földrajzi régió szerint csoportositva. Ahol a megfigyelő a táplálékot lövött példány gyomortartalma alapján is megállapitotta, azt a helységet *-gal jelölöm meg. Huvelyes termés — Hülsenfrüchte. Sophora: japonica L., japán akúc, olvasôfa : 68 helyen — an 68 Orten. — Fel. vidék: Sátoraljaujhely, Hatvan, Pusztaszárazbó, Tiszafüred. — Alföld: Nyiregy- háza. Monostor, Debrecen, Turkeve, Cibakhaza, Vác, Tahi, Leányfalu, Kartal, Cservölgy- puszta, Monostorliget, Budapest, Torbigy, Rákoscsaba, Kispest, Budafok, Tápiószele, Ocsa, Cegléd, Dömsöd, Harta, Kiskörös, Kalocsa, Kiskunmajsa, Öcsöd, Makó, Hin- ınezöväsärhely, Szeged, Temesvár, Baja, Apatin. Dunéntul: Csorna, Nagycenk, Rábapordány, Röjtökmuzsaly, Nugylözs, Szany, Beled, Bicske, Székesfehérvár, Usör, Adony, Közephantos, Veszprém, Papkeszi, Siófok, Csényeujmajor, Simontornya, "Tolna, Dombóvár, Szekszárd, Lengyeltóti, Kéthely, Somogyvár", Somogyfaj2z*, Kapos- var®, Kutas, Kálmáncsa, Pölöskefő, Kámaháza, Nagykanizsa, Pécs, Téseny, Beremend. Bogyótermés — Beerenfrüchte. Celtis occidentalis L. és Celtis australis L., nyugati, illetve deli celtisz, ostorfa: 40 helyen -- an 40 Orten. --Felvidék: Sátoraljaujhely, Eger, Tiszafüred, -- Erdély: Resica. — Alföld: Téglás, Debrecen", Tiszaderzs, Kisnémedi, Kartal, Göd, Budapest, Budaörs, Pécel, Egreskáta, Kispest, Tápiószele, Tököl, Kecskemét, Kalocsa, Szeged, Ujszeged, Temesvár, Lovrin, Kelebia, Apatin. — Dunäntul: Bajna, Csákvár, Szent- lúszlópuszta?, Székesfehérvár, Adony, Seregélyes, Bodakajtor, Közephantos. Gyönk, Felsöhidveg, Felsöleperd®, Fudd, Lengyel, Szekszárd, Lengyeltöti. Ligustrum vulgare L., fagyal : 24 helyen -- an 24 Orten.— Felvidék : Megyuszó, Berzék, Diósgyórvasgyár, Lillafüred, Ónod, Eger, Kétutköz, Hatvan, Nógrádverüce, Nyitraivanka. - Alföld: Debrecen, Tiszaderzs, Jászladány, Túrkeve, Tiszakürt", Budapest, Kecskemét, Kisnvir, Gyoma, Szeged. - - Dunantul:; Győr, Pannonhalma, Magyaróvár, Szilsarkäny. i Viscum album L., fagyöngy!) : 23 helyen — an 23 Arten. -Felvidék: Mad, Megyaszö, Radostyun, Diósgyőr, Lillafüred, Herencsény*, Borsosberény*. — Alföld: Gödöllő. Dunantul: Győr, Nagycenk, Pápakovácsi, Balatonalmádi, Ikervár Ruin, Molnaszecsôd, Somogyvár", Somogyfajsz*, Kaposvár", Németlad, Dariny*, Közép- rigóc, Bares, Deákipuszta". ') Sokan a Loranthust is , fagyöngy""-nek nevezik. — Viele nehmen auch den Lo- ranthus fűr Mistel ( Viscum). Loranthus europaeus JACQ. takin; 20 helyen -— an 20 Orten. — Felvidék: "Tokaj, Diösgyörvasgyär, Lillafüred, Márianosztra". — Alföld: Monostor, Hajdu- bészérmény*, Hajduszentgyörgy, Debrecent, Ohat, Nagykovácsi, Telki, Budapest. — Dunantul: Gyarmatpuszta, Lébény, Csákvár, Adony, Seregélyes, Veszprém, Siófok, Tolna®. Parthenocissus inserta FRITSCH és Ampelopsis quinguefolia L., vadszolò, boros- tvánszóló : 18 helyen — an 18 Orten. — Fel vid6ék: Olaszliszka, Miskolc, Lillafüred, Borsodivanka, Nogridveréce*. — Alföld: Debrecen, Bartapuszta, Telki, Budapest, Örkény, Kecskemét. — Dunäntul: Esztergom, Györ, Magyaróvár, Tordas, Marton- vásár, Nzombathely*, Szekszárd. Cratacqus oxyacantha L. és Crataegus monogyna JACQ., csere galagonya, illetve egymagvu galagonya : 16 helyen -- an 16 Orten. — Felvidék: Nagyréde. 1985/38) BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1931/32, 1932/83. 457 Erdély: Vérfalva. — Alföld: Ohat, Debrecen, Pusztakengyel, Püspökhatvan, Szentendre, Monostorliget, Rákospalota, Budapest, Tápiószele, Kiskunhalas. Kelebia. — Dunäntul: Magyaróvár, Veszprém, Rum. Rosa canina L., vadrózsa : 17 helyen — an 17 Orten. — Felvidék: Miskolc, Lillafüred, Hatvan, Négridveréce*. —Erdély :Sztina*, Banffyhunyad®, Värfalva*. — Alföld: Tiszaderza, Szentendre, Nagykovácsi, Budapest, Temesvér, — Dunäntul: Magyaróvár, Sopron", Veszprém, Szekazärd, Lengyeltóti. Juniperus communis L, és Juniperua virginiana L., boróka: lő helyen — an 15 Orten. — Felvidék: Rimaszombat, Zeherje, Tarnaszentmária, Verpelét, Pusztaszárazbó, Kétutköz, Tiszaigar. — Erdély: Szocsán. — Alföld: Tiazaderzs, Karcag, Telki, Ujszeged. — Dunántul: Győr. Kálmáncsa, Mohács. Elaeagnus angustifolia L., keskenylevelü ezüstfa, tévesen : vadolajfa : 12 helyen — an 12 Orten. — Felvidék: Karácsond, Ípolytölgyes. — Alföld: Ferencmajor, Rákospalota, Rákosliget, Csepel, Tápiószele, Gyoma, Szeged. — Dunántul: Érd Adony, Bonyhád. Sorbus aucuparia L., vörös berkenye : 8 helyen — an 9 Orten. — Felvidék: Gecelpuszta, Nögrädveröce®. —- Erdély: Sztána?, Banffyhunyad*, Várfalva?. — Alföld: Laskod, Kartal, Kalocsa, Kiskunmajsa. Viburnum opulua L. éz Viburnum lantana L., kányabangita, labdardzsa, illetve oatorménfa: 5 helyen — an 5 Orten, — Felvidék: Miskole (op.), Diósgyórvasgyár (op. lant.), Diósgyőr (lant.), — Alföld: Turkeve (op.). — Dunántul: Pannon. halma (op.). Symphoricarpus racemorus MICHX., hóbogyó: 3 helyen — an 3 Orten. — Fel- vidék: Diösgyörvasgyar. — Alföld: Komoró, Budapest. Sambucus nigra L., fekete bodza : I helyen — an 1 Orte. — Alföld: Debrecen. Berberis vulgaris L., sóskaborbolva : 1 helyen — an I Orte. — Felvidék; Didsgyorvasgyir. Cornus sanguinca L., veresgyürü som : 1 helyen — an 1 Orte. — A 1 f öld :Gyoma. Prunus insititia L.. kökény: I helyen — an 1 Orte. — Alföld:. Budapest. Asparagus ap., sparga: | helyen — an I Orte. — Felvidék: Pusztaszérazhô. Egyéb növényi táplálék — Sonstige pflanzliche Nahrung. Robinia pseudoacaeia L., nkác, — rügyek, illetve magvak — Knospen, bzw. Samen : 7 helyen — an 7 Orten. — Felvidék : Pusztaszärazbö (rügyek). — Alföld: Deb- recen (magvak), Budapest (magvak), Tápiószele (magvak). — Dunäntul: Győr (magvak), Lengyeltóti (rügyek), Pécs (magvak). Populus ttalica MNCH. és Populus alba L., jegenye nyárfa, illetve fehér nyárfa, — rügyek, illetve virágzat — Knospen, bzw. Blütenstände : 5 helyen — an 5 Orten. — Erdély: Várfalva (rügyek) - Alföld: Budapest (rügyek), Kecskemét (rügyek). — Dunäntul: Bicske (virágzat), Lengyeltóti (virágzat). Stellaria media L.. madárfű, csibehur, — levelek és szárak — Blättchen und Stengeln : 4 helyen — an 4 Orten. — Felvidék: Ipolytélgves. — Alföld: Buda- pest, Budafok. — Dunántul: Dombóvár. ; Füszdlak — Grashalmen : 3 helyen — an 3 Orten. — Alföld: Budapest, Egres- kâta. — Dunántul: Lengyeltóti. Thuja occidentalia L., tuja, — levél, rügy, termés — Bláttchen, Knospen, Zapfen : 3 helyen — an 3 Orten. — Alföld: Csömör, Budapest, Egreskáta. Gleditechia triacanthos L., gledicsia, — magvak — Samen : 3 helyen — an 3 Orten. — Alföld: Gödöllő, Budapest. — Dunéntul: Lengyeltóti. 45% WARGA KALMAN {Aquila l'élia sp., hársfa, — rügyek, illetve magvak — Knospen, bzw. Samen :2 helyen - an 2 Orten. — Alföld: Tiszaroff* (magvak) — Dunéntul: Lengyeltóti (rügyek). Frarinua ap., kőris, — magvak — Samen: 2 helyen —- an 2 Orten. — Alföld : Baja®. -- Dundntul: Nagycenk. . Quercus ap., tölgy, — rügy és száraz level --- Knospe und dürre Blätter : 1 helyen — an | Orte. -- Alföld: Szeged. Acer sp., jubar, — magvak — Samen: | helyen — an 1 Orte. — Felvidék: Sätoraljaujhely. — (juharfék földrehullott magvai — auf den Boden gefallene Sumen.) Ulmus ap., szil, — virágzat — Blütenstände: 2 helyen — an 2 Orten. — Alföld: Kiskunfélegyháza. — Dunäntul: Nagycenk. Salir sp., faz, — virágzat -— Blütenstände : 1 helyen — an 1 Orte. — Dunän- tul: Dombovar. Syringa vulgaris L., orgona, — magvak -— Samen: 1 helyen --- an 1 Orte. — Dunantul: Magyaróvár. Pirus »p., körtefa, — rügyek — Knospe : 1 helyen — an 1 Orte. — Erdély: | Varfalva. Kendermag : az etetöböl földre hullott magok — Hanfsamen, vom Futterapparat auf Erde gefallene ; | helyen an I Orte. — Dunàntul: Csényeujmajor. Nudrfadutor (rovarálcákkal) — Populus-Zapfen (Gallapfel, mit Insektenlarven) : I helyen --- an 1 Orte. — Alföld: Téglas. Állati táplálék — Tierische Nahrung. Repülő rovarok — Fliegende Insekten : 12 helyen — an 12 Orten. — Felvidék: Pusztaszärazbö (V. -- Mai). — Alföld: Komorò (XI. — November), — Debrecen (IV —V1. -— April- Juni), — Bia (LIT. — März), — Szeged (III. — März), — Temes- vár (III. — Marz). — Dunäntul: Bicske (III. — März), — Szentläszlöpuszta (III — IV. --- März —April), -— Lengyel (III. — März), — Lengyeltóti (IV. -- April), — Kälmäncsa (III. --- März), — Pécs (III. — März). — Hangyák -- Ameisen : 1 helyen — an 1 Orte. —Dunantul: Lengyel (III. — März). Caigak — Schnecken : 1 helyen — an 1 Orte.--Dunantul: Erd (111. März). Ellensögek. A csonttollu madárnak a téli szállásban az emberen kivül csak a ragadozó madarak sorában vannak ellenségei. Megfigyeléseim szerint Budapesten elsősorban a Falco columbarius aesalon, az Accipiter nisus. másodsorban a Falco peregrinus. sőt néha a Falco tinnunculus voltak azok, melyek a Bombycilla csapatokat veszélyeztették. bár pozitiv zsákmányolási esetet nem láttam. Megfigyelőink és tudösitöink jelentéseiben idevágólag a következő pozitiv esetek vannak felsorolva. VICZIÁN ISTVÁN (Kisgaram. Zólyom megye) 1931 decemberben 8 drb, ragadozó madártól széttépett csonttollu tollazatät találta a havon szétszórva. BESENYI FERENC (Nagyszénas, Békés megye) 1933. III. 7-én egy ragadozó madartol széttépett gyürüs Bombycilla maradványait találta meg. 1936/38] BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1931/32, 1932/33. 2 45H IvAnszgy LÁSZLÓ (Nyiregyhaza. Szabolcs megye) 1933. II. 27-én megfigyelte, hogy az akacfan pihenő 50-es Bombyeilla csapatot a közéjük csapó 2 hamvas varju szétkergette. de azok később ismét. ‚visszatelepedtek a fára. DR. BERETZK PÉTER (Szeged. Csongrád megye) 1933 márciusban egy Circus cyaneus-t lőtt. melynek begyében 2 csonttollú volt. Papp ENDRE (Pusztaszarazbò. Heves megye) közlése szerint a parkjában tanyázó 50 főnyi Bombycillából. melyek igen szelidek és ügyetlenek voltak. 1933 január—február havában 2 rendszeresen megjelenő karvaly (Accipiter nisuz) sokat elpusztitott. amig azok le nem lettek lőve. VÁSÁRHELYI ISTVÁN (Lillafüred. Borsod megye) megfigyelte, hogy a Falco columbarius aesalon sokszor eredményesen zavarta a csonttollu csapatokat. A Falco peregrinus tépő helyein 1929—1934-ben összesen 87 drb (!) Bombycilla maradványait találta. A Bombycilla garrulus magyar -nevei. A Bombycillara ugy a szakirodalomban, mint a közönség körében is. a VAJDA PÉTER (50) által 1841-ben adott selyemfarkú locska név köz- használatu volt egészen 1898—99-ig. Miután a garrulus. illetve locska név csacsogót. fecsegőt jelent, sokkal inkább a fenyorigéra vagy a seregélyre jellemző. — a Bombycillára vonatkoztatva azonban nem egészen találó. ; GROSSINGER JANOS (15) 1793-ban fenyomadar-nak nevezte, ez a név azonban helvesen a fenyves rigôt (Turdus pilaris) illeti. FÖLDI JANOS (10) 1801-ben a lotska selyemfarki, mig REISINGER JANOS (33) illetve munkatársa, MANNO ALAJOS 1846-ban az erőltetett csacska mezék nevet . adták madarunknak, mivel tollruhája vagyis meze igen ekes.... A , Magyar Curir" 1807-ben megjelent tudósításában használt „selymeg“ név latinból származó rossz fordítás, fonák képzéssel. KOHAUT Rezsö (22) kis határozó könyvében a csontmadár, selyemfark és lócska nevek szerepelnek. CHERNEL ISTVÁN az általa összeállított ...Vomenclator::-ban (5) és ,, Magyarország madarat" címü klasszikus müveben (6) éppen ezért mellőzte a régi neveket. s a Bombycilla-ra a : csonttollú madár, vagy rövidebben: .a csontmadar nevet alkalmazta, mely madarunknak P éc 8 -ről származó népies neve, s a karevezők, illetve néha a kormany- tollak végén látható appendixekre vonatkozik." (9) A Nomenclator felsorolja még: a selyemfarke csontmadár és kontyos fenyő. madár neveket is. Egyéb népies nevei: mua:karerdh, mur:kaneregely, borókapapagály. 450 WARGA KALMAN [Aquila Ez a név azonban a laikus közönség körében sokszor téves és helytelen következtetésekre szolgáltat alapot. : Igy például az egyik ..maddrvdrta’ volt vezetője hozzám irt levelé- ben ugy képzelte, hogy : .,a bölcs természet azért ruházta fel ezeket a madarakat , csont""-tollakkel, hogy mikor a magas északon a hó rafagy a gallyakra, akkor a , kemény csonttollak" : segitségével könnyebben tudjanak a bogyókhoz hozzájutni", — szóval hogy táplálékukat mintegy kiáshassák a hóból . . . i j Ehhez nem kell kommentár. Illet6 nem tudta, hogy ezek a cinóberpiros függelékek nem kemé- nyek, inkább viaszszeriiek vagy pergamenszerűek, mint csontszerüek. Az angolok éppen ezért , waxwing"-nek. . viaszszárnyu""-nak nevezik őket. WALLACE : ..Natürliche Zuchtwahb" címü művében (51) ezeknek az appendixeknek ,.mimikry""-jelentőséget tulajdonit. A sarki tájak fenyvein fészkelő Bombycillak fészküket ugyanis különféle szakállas zuzmokbol épitik. melvek szinezete tollazatukkal harmonizál, — s az egyik zuzmofaj (Cladonia coccifera) karminszinü termése egyenesen hasonlit az appendixekhez. Igy a fészkén ülő madár. szárnyának feltünő fehér, sárga és piros szinei dacára : szinte észrevétlenül olvad bele a fészek anyagába és igy ellenségei előtt rejtve marad. Az appendix tehát védő jelentőséggel bir. A Madartani Intézet-hez az invazioval kapcsolatban befutott jelentésekben a tudósítók a legtöbb esetben a csonttollú madár , csonttollü, illetve csontmadár nevet használták. —- bizonyitva. hogy ez a helytelen feltevésekre vezetò név mennyire átment a közhasználatba. Ezeken kivül még a következő nevek szerepeltek a jelentésekben : — csonttollú pinty (Budapest ; Ferencmajor), — vastollu pinty, vastolln madár (Miskole), —- jégmadár (Kunszentmárton), mert jeget és havat hoz. — skandináviai madár (Gyönk). — »ziberiai csontmadar (Szarvas), — északi fenyvesmadar (Nagygörbö). — fenyömadär (Sopron), — selyemfarkü locska (Rimaraho, Diösgyör, Tolna, Eesed, Szekszárd), — selyemfurkü locsogò (DR. NAVRATIL Dezs6, Budapesti Hirlap), — selyemfarkü mulir (Kisujszallas), — selyemfarki (Hunfalva, Nagykanizsa), — selyemfark (Szeged. Ujszeged. Sopron), — selymeg (Nagykanizsa), — frizling (Kör- mocbinyva), — kochlacs (Trencsén), — imeluhi (Magura). . Az appendixek magyar elnevezései. A Bombycillakra annyira jellemző sajitsigos függelékek, ezek a piros jestékanyagtél szaturält tollsugarak és szarunemü tollgerinc tultengések nem hiába tették oly nevezetessé ezt az érdekes téli vendégmadarunkat. Ezek a különleges képződmények igen élénken foglalkoztatták 1925/38) BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1931/32, 1932 38. 481 az érdeklődő nagyközönséget is, és a tudósítók szines fantáziája sokszor egészen különleges. sőt különös elnevezésckben nyilvánult meg. Ezeket az appendixekre vonatkozó különféle elnevezéseket az alabbiak- ban sorolom fel minden megjegy zés nélkül. zárjelben közölve a tudo- sitó nevét. Viasznyulvanyok (BURGER ANDRAS). — kaucsuk vagy celluloidszerii anyagban végződő tollak (WERNER JÁNOS). — a ..tartószárnyak" (?!) celluloidszerü kemény hartyaban fejeződnek be ( Kecskeméti Közlöny), — pirog tövisszerü kinövés (JESZENSZKY ELEK). — piros tüskével végződő tollak (TECHET KÁROLY). — piros pecsétviaszszínü pergamenszerü kinövés ( Brassói Lapok). — szarupikkelyek (PRoF. DR. GYŐRFFY ISTVÁN). — szärny- és farkpikkelyek (GR. PEJACSEVICH-MIKÓ ENDRE). — szaruszerii lemezkék (BURNOVSZKY ISTVÁN). — középső szárnytollak végén fényes piros szarulemezkék (DR. NAGY JENŐ). — szárnytollak végén kis piros- szinü tollsor (KIRÁLY IVÁN). — piros esontszerü képződményben végződő nyulvanyok (BREUER Gy6rGy) — csontlemezszerü babocskäk (HERODEK KÁROLY), — csontszerü képződmények (DR. BERETZK PÉTER). — a szár- nyakon csontszerii tollvégződések (Kecskeméti Közlöny ), — vörös csont - képződésü tollak (GOTTLIEB MIKLÓS). — a szárnyak csontszerü tollakkal (21) vannak boritva (JOKMAN LÁSZLÓ), -— kis vörös szárnydíszek (BR. JÓSIKA GÁBOR). A Bombyeilläk hangja. A Bombycilla hivogatojat koräbbi tanulmanvomban (52) lágy cirregés-nek neveztem. melyet a ..errr. cirrr:» szötagokkal találóan lehet hangfesteni. Madárfogó embereim egyszerüen csak ..circir"-nek nevezték a Bombycillat. A legtöbb tudósitó cirregésről. illetve círregő hangról beszél jelentéséhen. de azért sok megfigyelő máskép hallotta és máskép adta vissza ezeket a hangokat. mert a madarak hangját nem mindig egyformán fogja fel az emberi fül. Igy például a Bombycilla-szólam domináns mással- hangzóját sokan cé-nek. mások esz-nek hallják : — ..err“. illetve , szer" Az általánostól eltérő hangminôsitéseket érdekesnek és tanulságos- nak tartom itt felsorolni. zárjelben feltüntetve a tudósitó nevét. Az igen változatos: sorozat a következő. ‘Messzehallhatòo zirregő hang (PROF. Dr. GYŐRFFY Tai — búsan zizegő trilla (KOLONICS BELA). — zizegő hang (DR. KLIEGL Lajos). — zizegő csicsergés (KÁROLYI KÁROLY). — kellemes csicsergés (( Kalocsai Ujsäg). — halk csicsergés (HAUSENBLASZ RÓBERT). .— síró csicsergés (PUSKA PAL), — cit-crt-szeril csicsergés (RESCH MIHÁLY). — caicsergés (Vass LAJOS RUDOLF). — tüosökszerü csiripelés (MALEK ILONA), — mélabus csiripelés (BETHLEN- FALVY ERNŐ), — csiripelés (BURNOVSZKY ISTVÁN). — csilingelő hang (Dr. BERETZK PÉTER). — igénytelen rövid cirpelö hang (RHE GYULA). — bájos 462 i WARGA KALMAN (Aquila gyöngéd cirpelé hang (Dr. HINLÉDER FELS Agos), — cinkeszerü cirpelés (Laszczik ERNŐ), — cirpelés (WEINERT TIVADAR), — cinegeszerü hang (Prim .IstvAN), — csirregés (DR. NAGY JENŐ), — cirrenés (JURAN Vi- por), — cicegés (IVÁNSZKY LÁSZLÓ). — pittyegés (PAP ÁRPÁD), — pitye- gés (MEDRECZKY NÁNDOR), — finom kedves hang (KIRÁLY IVÁN), — nyö- szörgő fájdalmas hang ( Brassói Lapok), — elég magas i-i-i-féle hang (CAVALLONI FERENC), — .‚szrriirr‘‘ (CHERNEL ISTVÁNNÉ). — ..szirr szirr’’ (REICH OSZKÁR). — ,.szrr. szrr ; — szip, szip"" (SZOJKA FERENC). Konkluziök. 1. A Bombyeilläk hozzánk É, EEK, ÉK-irányokból jönnek. 2. Tipikus Z-invaziönal (lásd: 1931/32) inkább a Felvidéket és Erdélyt, — tipikus EK-inraziönal (lásd: 1932/33) ellenben főleg az Alföldet és Dunantult frekventálják az érkező csapatok. 3. A Felvidéken — épp ugy mint Kelet-Porosz-, Lengyel- és Cseh- országban és Galiciaban, ugyszólván minden télen megjelennek kisebb csapatok, — mig Erdélyben, az Alföldön és Dunántul csak minden 8—10 évre esik egy-egy nagyobb méretü invázió. 4. A Közép-Európára kiterjedő nagyobb arányu invázióknál Magyarország képezi a Bombycilla-csapatok főtömegeinek végállomását, valódi téli szállását. Tőlünk már csak ritkábban vonulnak tovább kisebb csapatok : Croatia, Dalmatia és Istriába, illetve Jugoslavia és Itáliába. 5. A Bombycillàkat nemcsak a táplálékkeresés, hanem egyben a vonulási ösztön indítja el a költőterületről a téli szállás felé. A téli szállás azonban nem oly fixen körülhatárolt, mint a szabályos vonuló gólyánál vagy fecskénél (-— Délafrika), hanem az a táplálkozási lehetőségek korla- tozódása folytán D vagy DNy-irányba terjedőleg kinyulik : a 3. és 4. pontokban foglaltak szerint. (Hasonló az eset a Vanellus-nál, melynek normális téli szállása : É-Itália, Lombardia, a Pó-síkság. illetve onnan esetleges kedvezőtlen viszonyok folytán tovább hajtva: D-Francia- ország, Spanyolország, ÉNy-Afrika.) 6. A Bombycilla szabálytalan vonuló, mely nálunk enyhe teleken éppen ugy megjelenhetik nagyobb csapatokban, mint ahogy viszont szigoru teleken ugyszólván teljesen kimaradhat.*) 7. Kedvező fiókaszaporulat és a költőterület kedvezőtlen bogy6- termése, valamint az északvidéki nagy havazások nagyméretü inváziót eredményezhetnek, — ezek ellenkezője kisméretüt. 8. A téli szállásba már elérkezett madaraknál fokozatosan meg- szünik a vonulási ösztön. A táplálék erős megfogyàsa azután ezeket a falánk madarakat táplálékkereső köborläsokra készteti, — ezek a kóborlá- sok azonban a vonulás eredeti irányától mar teljesen fügyetlenek. ia *) Cfr. pag. 413. 1936/88) BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1831/32. 1932/33. 463 9. Az oktöber—februäri dátumok érkezési, a marcius—majusi, esetleges juniusi dátumok távozási, illetve visszavonulási adatok, még azokon a helyeken is, hol a tél folyamán nem jelentkeztek. A január— februári dátumok többsége ugyan már csak kóborlási adat, de van köztük még igen sok valódi érkezési adat is. 10. Az érkezési adatok mennyisége decemberben, a távozási adatoké márciusban éri el a kulminációt. 11. A Bombycillák téli főtáplálékát nálunk elsősorban a Sophora, Celtis és Loranthus termése képezi, március—juniusban már repülő rovarokat is fogyasztanak, esetleg már ősszel, október—novemberben is. Rovarfogasi ügyességük és repülési készségük a Muscicapa és Lanius: fajok képességei között áll. 12. A visszavonuló csapatok tőlünk lehetőleg ugyanazon irányokba távoznak, mint ahonnan érkeztek. (Lásd a magyar Bombycilla-gyürüzé: sek eredményeit, — pag. 419—429.) 13. A hozzánk érkező madarak 80°%-a juvenis, és csak 20°,-a adultus. Ivar szerint a g-ek némi tulsulyban vannak a 9-ek felett. 14. A Bombveillák zöme az őszi vedlés befejezte után érkezik hozzánk. Vedlésben lévő példányok csak ritkán akadnak nálunk. 15. A nyáron kelt fiatal madarak ősszel juvenis-ruhazatban érkeznek hozzánk, még a fészkes-ruhából való evező- és kormánytollakkal, melye- ket csak a második évi őszi vedléskor, javarészt még a fészkelő területen ujitanak meg. A második telükben levő példányok tehát már adultus- ruházatban jönnek hozzánk. 16. Az adultusok korjegye a kézevezők belső zászlójának fehér csuesszegélye, mely a g-eknél szélesebb, a 9-eknél többnyire keske- nyebb. 17. A jurenisek korjegyét az a negativum képezi, hogy az előbb emlitett fehér belső csucsszegély mindig hiányzik náluk. 18. A legbiztosabb ivari bélyeget a VI—VII-ik karevezőn lévő, vagyis a legnagyobb appendixek viszonylagos hossza képezi, mely a d-nél átlag 2—3 mm-rel hosszabb és kissé szélesebb is, mint a 9-nél ; ugy az adultusoknál, mint a juveniseknél egyformán. 19. A szárnyappendixrek száma az adult himeknél 6—9, az adult nőstényeknél 4—8, — a juv. hímeknél 4—8, a juv. nőstényeknél pedig 0—8.*). 20. A farkappendix nem korjegy, mert a juveniseknél éppugy előfordul, mint az adultusoknál; de mindkettőnél aránylag ritkán. 21. A farkappendix csak másodrendü ivari bélyeg, mert a 3-eknél . jóval gyakoribb, mint a -eknél. ©) Cfr. pag. 532. [Aquila WARGA KALMAK "WINJIVAG — “AO — ‘suinojisa) — "3693 *1HI0HION PUIS OuUBTIOSIQIEIYISeH aD *“Meunigs Yaaıazsıun] ze - ‘apeZou - Bau .*UONIQI PUIS WsopeszUEMYIS Jap UapUaIseyIS ap ! 491101 — gıd --- *qequyzs orsosd foSgaoussad yefoiyauz e ‘ gjsosd = gid xipuodduzuvagos -- xjpueddeyiey -wBsgsugg ‘areBiuon — Si -— ‘eZagsuigsy ‘qia3jayunp - 3p pulgqzuemyds — AGSMIVI ea ee ie | = !ızuasBadqu jivuyos usjun ‘31019304 Uasa[p Inge — — ‘ua[a;Ausoj New -- w SseAugj ‘puazugi? — 13 WOSIJIW®H - IOJNOS0OL “MYyQsesne usewswejy uf 353 uUjesoaszune zop jeq sasıpusddy „uauunpjapeu‘ sop aZugy] aq — ‘0AIS3UNI[0} UVA uogjefiyz ezssoy 2491282207 ..AUOYIANI* QINpioJoia [Yuyasjuaanf Y (ww) xipueddy uojos sop zug] — allaz 01290 — ‘(ww) vzssoy xjpuadde sosd v — 0s gs[9J *(mw) ssyoejuaziidg uessjom sap ofugT - ajjez eJsezun ‘(ww) ezssoy 3[0JsInSI I9yaJ B — 405 osjv uedumyaswiy - NOZIADIEH as *GUENPUZ Uessjom U2U|a JEU auyeg 21auuf 9/P ‘uva AjpBazsd3A 19U3] UBLOIZSEZ 95]9q QZAA9ZIN v o eSsyswgsy ‘ulsgsauog ‘Qi - 3 ‘eBigsAuvajey ‘aladıyaı - Ir - "i19yozsesiígs ‘sspamyojiqias md - ‘ıayaz ‘sspom M "QUUVA U01955QU Jap JNE seydaijueziidg sap equey 9127 94290 ‘QuIZS MEURÍIOJSINSI GIZSVZ OSINA ® 20s 9QS[3J ‘(atu) euyeg Uasesspe Jop sayaaıjuazıjds sep Bug] - eljaz 04193un ‘(ww) ezssoy yeugfi[ojsomsa HIZSyZ OSINY B Jos 9sIe usdujaysaspurH - HOZOAIZIM + Bunseug — "ezyısAday ‘eseidwera 01102085 00! Jean uequSuy 2dpsuos pun esse — angzAdefjspe sy -ıc19w Augpi9gd 399SZ]}A QIP 007 71 engin vppokquog 465 1932,33 BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1933 1054/38] Lys SP fen] ena an zt strstr 6 ÖTLET st ET NI 8 ss ‘gril 928 6c 89 zines] ised |... 9 LA 1G 8 2 gy eg e hi di Bi, ho, db inn | bp! ji | : -upng les | | i = vii { 4 or 6 OF BE I s'il 6 oo 23 23 SIL II 6 go 2 fod o 8 #2 85 HIE IG | sed ‘#1 2 18 log 8 ‘ow ez \9 Hes bi. bl), by. bj By |M | i bp pb | | -vpng | | | B | | | | | | i | asi £ | £ Iz 9-6 b ke OF 08 (GOL san SET |pI ser ser ur Ol 09 sıloadı 2 2 les 903,19 | sed fszt" | 2 eg low js ley lee bi. 6 61, 6), 61, ua og, dn | Spy ml | i -epng ‘€661 i | | | | | | | ei sie if fe | 6 "3 iis he Im je Jt izt les ‘er zı jot le s The 6 lee ‘69 91199 | sed OE IIx roles des lo le te j? ce |M. 6] al. bi. bl, Bp ow n | bp |- 16 | | -epng ESSI | | Î | wf |e Is SB JO (HI or gts sine [n tn zt jab St it lol 199 sels LL 9% 19 91109 | 1504 ‘58 “LIX € | Jeglg les È le iy I ’ bi, | 6) 6). 6), ab ab min | | Pit | | -epng | | | | Bee ee ‘3 | || || jee jor jor los IB 08 jg ‘OU gor [II 08 oF 6 I99 3 |er 8 6 (88 #9 EII95 ised ‘53 HX | E la 12 F 2 i! ey o e} bj, & | BI hi 5 |: 6j bra | on | tip |+ uw | etpng | | | Ci | ©) Ss 3 lor ie lor [s'e le ‘ot jor job tk 'zı | jor 8 s è jede is 93 99 dd vs wed “08 “LIX 2 F 2 if e | fl, bl, 6), bi, AE Blom) wl mp | | Boe -epng i | | | ! | | L|P ie ' lin 6 (os is’ 131 CRU el 9I 91 Sage OI 99 3 fz 8 OL #3 ISS EINS | epnq | ex | if x es ly 9 ley le ey lil, B]. DI , B bi 6 fot] ta | I bp | + 20 | OI | | | ! | | | Cisa a | | SERI £12 Is 16 6 or jor [98 b 6 I ISLE 21 St |21 Im 8 9 2 |oids le 98 |oL 5 69 | wed l'e "mx | i € wl is I 12 2 F ie bi, ti|. ble hi | lie hi “bi | ni de | | bp | | I | -cpng ‘2861 | | | | | | | | 2098 LE — PF ampe qup 23 s lez) ed rs JESSZE See sa hate]; | SNe em] pa! 2 z BR npilizilo e I Xx xımmmajıa À jai im ER BE ge) 28 à [Eg peel? 22 ia [eae | Pres ses SÉ BE ì ELRE ee TESS, pe EEE ARTI = 1e ESE =" Posen 3: RER 3 Ga D CRETE > 4 = | f És SE == e MS ZE | ke ee z [EF ze: ze. 8° | EE 8 | ce rel -> Et E wing 3 138 3 Fe] estodumyouy — 4.yy2\uny susdumyaspuny — 41029 1029M 2 = | 3 s Ei: “I £ | 38 E 3 - (RSS in “ne frog cos l'as fez oz coe ‘he cer cee cre coz cor fest cet con cen cen cen at cm corte ETL "I (Aquila WARGA KALMAN i se a ee an el Ì | {| gous [sul - ‘or or (tt (rr itt ut ‘sor IE STILE ‘St 31 gots Rise cs od 9 8 3 99 HII'S9 | vizsnd LI z [so is i È E 81, 5}, 6,, 6]. 6| mb! mi, | 6p\ + 16 | | eue) I ut Fe |P i—|— 08 198 jor jor jor 6 (98 for grrler (gr jet jot 8 9 SHE) oe le ‘818 Izz LS ILITI0I | guaf Stl — eolie le 2 |: | Is gel 46), 8), 61, 8], 8] mól, al, ii bp|— 16 -sold e |? —|— ur {ee [s'e [ut IgttÍzt JOT [s'oritt ize Iiguvivx jor 198 ve si sors 92 199 |LILIes | guoef “StI "gy ge les ie [2 199 [ee | 61, 8}, 61, 6), Bi mB), al, 6p|\+ 16 -#91a ‘Hu | P —|—|s'orlor Igor er ISOTCÍTT |6 fet or jst IZE IGEEÍIT igre i» js ford 8‘Lor ‘er Jeg |tetlt9 | guaf RCI “a rk |e |e |—\9 les E No TITLE poe) m ap + 16 | | -sora e |? —|_{or ($6 |s'orisoris'orior 8 jaro ire [EE JET jor le |L Sv St od (8 8 92 |S (9III9 | quel “Br —geis 2 | |9 19 e le 5,, 6), 5}, 5), 8.Al.n\.a| a | Bp, + 16 "sora £ 18 fiseal-—|— TT IGETÍTE iets IGOL]OT js In IZE IZI [el 96 8 ig Wwel—L 8 193 (#9 |sıriag | Quof STL 2 |e |e |e go |? |e |, #1, 41, Bl, Bl, 6] mól nb, nin Bp\+ 76 -s910 | | | ie. |9 —|-—le-stlee loenniscariar isu itu jus Igztizt zt Igttigorlg ‘9 e fs 8 le (62 19 021 Lg | ised -18- —le |e les le |e | Io Ir 61, 6| , 5), 61, 6] mB), m|, mlm | bp\+ 16 | -epng CLP PR -- ah, 6 or JOL lus |EE (6 [ave jou {SOT EE je°tLlor 8 | STI 8 iL (ze 99 \Sttes wod an #1 le le Le Le Le le |e | |. 61,61, 4 . 6] , 4, nl, m| in fy |+ 16 -epng | 7 £ [Pl —|--|or lor Igor gr jst {tt lg'orlor IST izı ler Vl tr L is le pds le jee igo |LITSH | wong gr: —|r lee le lez ie I lo je 8], 6}, 5), Bj, 61. &|,6|, a] » | Bp [— ue | | -wszsng - e IP fe —|—1|ge lor jor ler [st jst le | jet JEL jsarfar |g'oris 9 igs} - 8 le EB |£9 |srr 89 | 941932 Ir —le lez lez lo lo |e | le |. 4), |. Al. Bl. 67) nő], |, | m | DES -A3eN E TP IP ke —|— sr er JET leerisumier jot for [rr ig’suisıeizs jon Igz je — e 9 iL lez $s sır'ag | 94293 |. vi oz 192 gro [ste lee 19 - | 6], 6|, 6], 8,8, 6), | a Bp [— u | ken |! È | er | OS fe—si—!— ur fesvlesmier es (tt ioe [nt lguriar ict jzt jor iss 19 |b je BL 82 joa (sr oc | sed «IC "6 —ig le 6 |e |g | | ler | ml. 5]. 6]. 61, 6, nb), m|, nin | öp|+ 16 -epng 2 |P fer |-—|-—|er [oerjor awrioeriss IZT jer lg'euier ler ler st le |9 I oid 18 È lez Lg lertigg | 180d 1 "e £ ‘e 8 ey OSCENO 6 fi 5! 6! h fy n° nn fp: {ii -epng "Te [06 oc) ss fuse joga | Fs [rez | ee [te es | GL [St [cet jor jst | et ct ct pore ee Ce pepe =e tt 487 BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1931/82, 1932/33. 39851 ces] lesi ! | at Be: 3 se is .e le ‘se [ve vs dh or le iL Io 8 | -]- % lo 119 811,99 | Augen |... p 9 e9 li CF fy | tp]. ap. = sol} 3 | n | hy mi i | SARA | | | | | ail | | | ‘28 6 ot jot or or OF GOT JOTT isst sun or se jh gs (sols 8 8 oz Isa 188109 | Augssa |. ., lee er |e / i ca | en) mA... al | | Bp + a | RA | | | | | 6 |6 is'oriut 6 i wr 6 6 le le 8 iL es 8 |-L 8 St 19 guise |puywsp € 2 2 Le ge r el A... 4, mn), ala plu | | a | | { 7 D 88 ge 01 oF 6 [s'e SZ [stor TE {IL jet (OF JOL 08 ss St] — 0 9 (93 go jotrso | wed |. , 18 es lee jo irs r =f Bh Ara Ot}. a | | 8 |+ 16) -epng | 08 TIX | | 8 |8 98 [6 sz | (oF [s'orisorle 8 9 [gy -| | 9 18 | en | LIEN 5e ie li 9 9 Ir |—] s]. 51. 81. |, 6}, alal a | | | + 16 “ousgroq | OF TIX s jor #5 jor e is ot jor JOT or is À» S || - © es (> |BI109 | peZozg | 31 "IX $ HF Is i z — | ni] 61), 6), |, 61) .m6),m) n 6) |+ vu 6 oF jor 01 è Lz 6 108 lor 0; 8 e i ED 13 19 [91109 wizsnd |*88 ‘IX "oz 2 p e I ef | 6}, A|. nn | #4 + sa| “seuialo) ‘881 N 4 t HS EI — è smpe ap EI ‘ f |P —|—les [os lor jos Is ire le jor lor eorlır lsz jos is b [se ordis js 08 Is sing | 6088 |... „u; —\3 |e |e lee 09 19 i sa | 80 6]. 6}, 8), 8, 5 abi. nl a 6p [— 16 -gsiv | "61 | P IP fe—si—|— or laser I(STITISEIISZI|II jet jgret|svst ise ier [et itt igh sels 10 JOT (93 89 iottiog | eaosz | ..s 6 GL 29 89 Ig ce = fl. bi, 6 o 6 o bi, 6 e M1, NM) mM | bp + 96 | os «+ À À | P |P [Ie [Or jor fun jr Isorke [scor jorarigi ist jer s'osisz is 1 jodie 8 92 Iz9 jsttos | Sopra |. n ci le 2 2 lg {ee lee |. 61, 61, 6]. 8!, 6 abi, an|,n| m | | 6p|+ 36 sted foulp [200 8 08 6 oF [ors js jes er jose lores|sx jos lc 9 wald fs jee jas asus | Sapa |, £ | le Ise le jee | Al. 5]. 6]. 51. 5) m6), al. ala KE -gstog P [d = es si EL [er st jer [ts [el senior (pl ior (er irr LL jez pid lo los lee los lozslos | sogoa |'ez'u *81 DD INP a — | n ule al al alan] al m| o | | mM Keule cme le es TE | ‘Aquila WARGA KALMAN IAN L i ; ei N L | N = ő - ss or nr zt zt os 8 fé of or 11 HI or 8 8 - '9 6 zz 99 'gırza | vpna VII Sen (AA (/ stat : 7 nat F £ De | adi DD DB DB, M ni nm ml ip dB MIN | ! i i | | i i | | | | | ! | | | | erg ty | ise fee fer ist ‘tr |ot is |8 8 ge jor 901 (9-6 L — |] Ig © |e 29 zur | euned |... x | cp B (e ir la | SARE n | ss ni n6| nf ni m | 6 |-- 16 | -AIYITH | | ye | | | 9 [9 resi - for lor {uu zu inn ltt ie Je los jee (ts itt jor is je : L j8 (6% |st sings | way |’s “1X | Siz were eat by “| „| MH | nm on " bp |-- m | | IS a | | | I] ' Pig jest] | (ot los ‘or tr ‘or for (2 jor ‘tt int (gr zi [ir 6 9 | fords 2 93 (So SITES | leoseL [79 "IX | —'% 19 i È e F £ Fa nb = ai a} oa} a | | bp |-— ut| sz |° Le ost | - lor JEE im 'zı ti jor 8 for ‘or ar [te HI OF LU. | ako 22 le 1,99 | ezeuksa) oy egg leg B e i ’ € £ ez n| nő Fu) abi ahi nl n | | bp i ” HAN | ez | I | | í | | gi? or lov or or ot for fs lor sors zt er iat oe js |—| 9 2 ise ag surss | eszsnd | “ez 1x | F ( Wr (8) || a = zh 5) a n| aj m 5) Fa | | Prewasig| ‘2661 | i ! | | | ‘ youig gg — © stuaanf ‘qm ge 5 | | | | ! | | | | | | | | i jó [rao I gole se où sore 2 | or or 0s OF G8 19 9 9 |9 12 99 pinza | vszsnd |. x 4 eo 9 ‘er ie lea | - sl, bi, bi, 2 o őlmölomi n | | dj |— tu | | seek N | | | | | | | | - 9 9 He 99 teria} gulf |. | ae a | -s91d ‘sz z 8 lo er sv outro) ous |... "8 PF pad i -s910 | ‘a e ! | | dos 233 ss 61102 | gua |... "ez j ler go lo 9 ge ee ler le di bi, 6]. | o 4, al | | ép |+ 16] -sgid | eee | | | | ses = |: fos | = le ge or or Chiri ‘ot It int gt zt st izt 6 go E |- 9 © ‘28 29 03199 | Sioux [72 “II | | 9 9 |9 8 gt lf = 61, 6), 6 A, o | i | | ees | | eee sten | 1 len lun ler (er ler lor s for sorte or sorse L 99 |— sı e ‘615,89 | ween | rs 1 ! ! le ee le le la Ibis B\ 6! . BI. 61, 8I.n6 nl mi | 67 E ee! | | 46 BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1931/32, 1932/38. 1035/38) cs Fu aaa ao 8 Î8 01 0 3 0 8 9 9 6 92 89 SIELS | ease [IE cr Gt SISI ge eRe | = wh ip bg, by: dj n n he fipi3 pb | | | ESS) Sa e § 9 [93-1]- | le u ‘ar er zt In ‘or 6 ‘oF 01 08 6 S9 gs‘ 62 99 91199 | WM |... "98 pae lop ee lez | — - [obi hi Ai Gi hh n, » PIED -Kk3en Pea | | | | | | | | | | | ! | sei : | | | | \ Kan Pen —'—6 6 8 6 8 3 le 8 s 6 6 $6 6 sp + OZ -% L (68 99 911219 | Sosson |'88 "1 t eg le 5 | PE | - a, oh), nb nf. nf nl n nn > | bp |+ 96 | he ey se | | | i | | i | | i 1 | N | jó | | | N i i 1 | | | | © Lors! \yy les er leu gt cin 8 [tt ‘us zt es st gure S$ | 6 (68 ES 91169 3os10A | "SZ" | vt CE Nr Aha e ‘ab. 6 | 6! 6! 67! nb | ni ni! | | bp - m | | | I | | | | | | | | | | | | | ! £_ Ph i 6 se $6 ‘or si 6 9 [8 6- OF FE UI 96 Ls '—|[— 9 L se (99 (SI189 | Sosa (78871 e | if it eg | -- | — | whl b | a 9 i) | n| n n | | | 2 u | | h | 1 | | i | | | | | | I i | | | ita ! DÀ i | sei? SR ls le 6 ‘ve cs È 99 |sz 98 96 OF (OF O1 99 sr or 288 Ss 19 91119 yee 139) “SS | —ı 9° € § Sak LA if ie nb 6) | Gi fl 1 |: n | | | 6) | + 96 | -epng ei lee: | 4 | 9 |£ fet | - — 196 Ion OZ (Bt lar 6 6 m SUE st (HE [Or SL 9% | ode !L lee #9 ‘sities | 3504 ra | —leeiee le ly is Ù ez | — | ul 6 | bi, 5, 6j nom] ai i | Arm | -epng | | |e | | (lea | ! | ! | | zei? 8 |-}- or HO In zt ot le se se or os mm or 8 ss 'L°96 sa 09 atte | Augasa |. ., 56 | = I" ie we ig § Fi i | — n | mb] AB] nb | ou) | | | bp [— 0 -SQJ0A leu et Soi | | 9 jelz I- - gt us es geres im fossi les bp jot oF 8h 6 | | 8 oF iz 99 (103,89 | -Augsoa |. ., | ie 19 919 lee e e je » | bi) 6); 6) | n | na | + 16 | -$010A en ee ee es | | £ 9 [ses] n los os tr os or 2 for ei es ur 6 lo | | 2 jor ing ‘ev lernen |ntueo |z "1 | — gs" P 1e Ig it Ê a | == Ue 6 yb A 6 | by | ni an] ni bp 1— wu | "eggy IE | ES ‘oi £ lg a = ie ni È 8 È i8 fot os s'il n oar pe 8 + i ler BL jee 09 Srrer aad ix | egiee leg lee les ige ' | = ba! bj dn) 5 | ai m | | | bp È FL] -epng | ie se el ab els 9 -leesles ‘gt jst its ‘or 6 for 96 08 le sa 36 0 |- ff 9 or va (09 22109 | 31504 OE “11K | lt 1G Is È | £ = - s| fl by | fp | | [7] | » | a n | | bp + 26 | | -epng || | | | | Sou 2 [Seu 3 is In ot lor lo I 8 1. 0 ‘ot es 5 -i—|- is 8 |S |E9 911,99 | sgaSys | "95 "IX | Ch let Iss le log | di 7 Ele a ike na [ ta | n | aj | a | | | [7) j+ | .| | | | | { | i | | | ne j we ‚ss | sz fes os we te cea a Te UROL D Ol St CHU EL I CUE 06 B 2 9 {9 rel 7 “I WARGA KALMAN {Aquila 470 | (so SIT 2: | pe (gi IE | | | | = OF |S°OF |OL | 1 I g ik Ir j ost ist zt or lp | us | en | ge er i or zı at oF GF TE (ati Ot For or 9 ¢ ee gt 9e OF JET | ‘OT ce ‘Le 9e | Se ‘#7 Ea | “le [vz “ol get gt | 6] : IS°ET | ty VI 1 > | | or #1 | ise | 2 nő Zt 931 er nb QUE EE 6) 6! esi | SELLE 6) 5 | uu jer len n jor | mn | an : El} 08 a AR | | | | | | | | GOT 18 L |9°BR 96 4 ] is de | a + A de 98 99 bp == ua! eul0sg su10sg CUIOSI 29ApIY 981294 Z9apiy “98194 &u93 -0q2Z 403% wojey seg A10q39 191194 “St III “St “Int “ot “ant “St CHIE “St “III Li "ET ‘ec II “te “Hl 471 BOMRYCILLA INVÁZIÓ : 1081/32, 1982/33, 1935/88] “bP ete $ |> je |-j_ ot is or jor jot 8 IL ss ‘ot .!ot lor je [so le | (i) lez lez Ua) | — | — | — n| | nf) fl nl Ze ni i | i | | | | sal | | | & ló — © (se 9 (so (so lo je 9 je [see ls (ove Is — c'e ice le £ —|]—|jJ—] a| aj my ml a mim è 15 IL -—-|—]|98 |8 [6 vor |8 | L ss ss L is 8 — ez |£ £ é — | — | — n| mól ab, mb] ab) a ñ n “Seul |°2ouj—|—!8 je ‘6 lor le |s Io e jot jor jot je fz — |— CRS ARES [e —|—]—] mi m6| mb) mó mb), ala a |P —|—js ls le le ss Iz Iz k 2 js le [e le lo jo |— E £ £ ez Jeg le — | — maj mb] mb] mb n nm n a 4 |¢ fe I-/—|s [or jor jot je le jz fs [e lor [or | otle fz —|— — le FA 1 io al ndi m6) abi mB) n n SE |} i? Legs | ez | FS [ez ETE [OZ ‘él Hong zz — è erwoanf qup gz | lor or ss [Il jos 2 lew |- nb | mB | mó! nf n n n \ JOL (BE | g +6 (ot sonia lus jor 8 ig = ie I (gr je |e3 a Aa A| n| aj om —|— 931 9°21 ke isgı get lor es ss siria jst 8 jo = r Ze e le ai 6] 6] by) ő] aj aj] om —|- |M JOEL |s'er sus IGET or or jot is ‘9 — | — ss |S jer if £ mb] 26| n6| ab —|—IbE mule zı OEE or is'or ss [er [ir lot lave is = sel ow | fi] | 6) aj al om gsorie se oF 11 Isırlaessor js |» go + \-[-|-[ >) aj ajaj A| a| alja | 167 — ip |e le [0z1j19 | di UT | i - |8‘olo ite lee jens 5|4 ru — e ‘slo ler [os jerzizs bp |— — li | log les jczrico 69 |+ 30 ade js T gp jez 8 6 | bpi— su — jd |b ST |99 |SEEIZS 27 |0S 87385 sı ‘8861 “Sb "IX “OU “IX "hp “IX "> “LIX ‘82 ‘IX ‘8861! “AI “AI "8 ‘AI "8 ‘AI Limit {Aquila WARGA KALMAN . 6 6 L 2 | Si, SZ ES OZLES | 9BInsI È 8 2 | — |S = us no ai =) = "+ s ab| om » | A 18) | | -ayasgyod 13 I | 224 E ‘09 fdoucii (Seul - | - 16 6 6: OF : IL 8 |8 18 8 v | “dan i LI; St SF 81199 4 "02 “IT —|] ii - ire ige 192 fe: na) | ni n an | “ 48 in a | | 67 | BE u | } | H | | s 14 leg || {6 iss or lec ai où 198 loz ‘ le le |6 | o | -|— 5 9 Iz 29 sııgo| soda fer: "ov ee 7 a9 "| mi am | Bi+ru | > Î | | | yale | | | | i} I sol: |: _|—leg Ig leo 19 sz À ‘o lola Bee rs 118 |19 21509 | Psw ÍTOTT “LO £ £ £ € (a) | — 3 a | mB) nő) nb nf n| è | A 3 | : * jó fee || Se (Te [96 ge (L [ss IL A L ge 8 L % = S is ‘se 89 stress] sad eel lg £ € | = | pale alas # abi nf a | de | ie È -epng ő 16 -| = JOB (UE Hi (1) 6 8 99 iL SL Qe 8 L 3 = 4 9 oz 89 ICS Bosıaa | °8z “1 | | ce le a) = = n | n6 | nől abi ali] a a | | 61 [+ | | | & [4 [ao || [ot fsorisorsorior |6 is ke Ba 6 6 (oF jor jot 9 8 |s oz es stray] 0d a F £ £ | = | = | = "= mi a si ni ni n| mi a | 61 = u 5 -epng & |3 los I-1-- jsorisı jor [s'e [s'e 6 9 se le 8° iss sp |—|-|—:2 |» isz | wed |. € £ | | — - a a | n n n n | 69 —- va, -gpng | | | Seu | + kzeul- | 6 le ge 01 ge 78 , L 8 8 e 6 Lo | |—-|-|-0 0 is [eo stees] med |. “eli aaa 6 6 ni a Bp |+ 76 | -epng A al | aj 8 | | Lal & $ 116 GI JOT JOT [CLI |9°8 jaz Ig’8 8 6 6 6 98 IL i 18 9 gg (69 STILO ised egz ‘I es lee = = — | — al af] ans, mB) mál nm) om | | 61 | 16 | -epng 6 6. —| me [986 58 6 8 dios igs (L 8B |S € (s'e 8 99 |. | -@ | lee eg ‘911|89 ised "92 ‘I ca le u — |__| »| a6| asl n6| ab| m] o | By |---| -epag | | $ 15 = es los 6 [se ins ge ae ie L ns le 6 je » | [dj 9 [9 es 09 91199) 54 |. | F i F sa le —|— | m6) | mM A| a] a] om | & fa us | | -upng ‘> = 7 [sao|--- or ‘or u Ir gl ‘or 8 "B 98 ‘SOE SIE gr SIT IL g I 8 $8 ES 91190 | wenigen 811 Ge le wh nb nh nb an nn ut 46 hp iti -8)zsnd ‘sr —le wr st [ "te: [ez] ge [er oz cen sta cea caz ia og j'en fest tei gi cer cri et ar core le | ke ot] è | 1 478 1932 33%. 1831 32, BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1935 38) ag for cea [ss “28,98 rez ra "anyu 7 UOIIO) “FIFA © *dduyseg "09 "HEUUEA We[VZSJEUO] 1942] UYSINSI Yaygjakänz Y ‘65 — “HeUUeA MUIYZSJEUO] puizseszoi ursonso yaxjpuedde zy "gp — ‘dde sou;u ugfgzanesey "g Auıyzueg Y “Zh uw % 39919230) yougfozercagsey “> Ausyzsieg y ‘ey -- ‘dae souju upfgzenesug ‘z Ausyzsivga W "gy — ‘dde souju upfgzensmuy ‘> Ausyzsieq y “py - ‘dde souu upfgzeassey -y Ausgzsieq y “Sy - aAıyw 319] af@zono Ausrzsieg e ‘HIZSUVIY afgzarazay “IITA Ausgzsqqof y “ey - () 1ezyuna oprieH ‘ueA Al939z599A 1940) Ausysey UGIZSEZ OS}24q w UZ[pZEeAIZ~eyM "A SP "AI Auiyzsggof v ‘IH “UBA UIQs7[PorA IIOJNIU] “LIM ‘IX V "09 ‘LU J UON0) ‘III è Xjpueddeysey ‘66 ww z uollo ‘JA ‘A Ze ‘dduyies ‘gg ‘UOAUAYZS IgHPUW ‘,,AUONZAN) sp UIZSBSZO4 zıpuodde gag] UNZaAaILy "€ Y “LE () siuoanf gag] woqpsesys377243s2204 "UOÁUJYZS J9ypujw ‘uva Kıy23zs2>A I19U9] UW[9IZSYZ gsjon gzeas ‘29% "A ZW ‘9€ ‘dde souju ug{ozarcscy 1-9 Ausygzsqqof y "eg - G:) ujzseszo: Augajey uagunja) ‘uw Z gt wojjoJAugwsoy IX I 8 ‘ddeyieg “9S — ‘dde souju ugfgzonesey "I Áusyzsieg y "ee ‘949/029N} souju Youzfgzernasey "g Auıyzsieg v ‘2€ ‚ww 6 -8 exjpuadde yaugfgzaasuey "21 59 ‘9 Auayzsieg Y "IE — "ww Z “KEW "UoJlOJÄUyWION IAuuowejea "ddeyseg "08 — “ww g gy UOTE) "XI 111 e "ddeyseg "82 ‘dde souju ugjgzoaazey "I Auayzsaaoi Y °8Z "ww @°] "UVA IJOJSINSI 1942] U9(QZ0A979N IN} Auıyzsing Y "Le ‚ww $ “INI ‘6 VZSSOY YougygiosIp; 52 Neuy(]o;sanso afgzanasey -y Áuuyzsjeg Y ‘92 ww g°5 uoljlo “INA ‘A Ze ‘dévyses °GS - - ‘8217519105 APU 0Î9A 1104 (m 19993 u *MAjgZazs39a eFgussoTgna "1294 Fou ed "XI © ‘U6QS9[P9A Yang ‘92 — ‘cde souju upfgzenesey "B 59 "I Ausyzsieq Y “gz — "wu Z UO|OI “ITA ‘IA ‘AI & *ddeyseg ‘22 ‘10XM910%2n) nujzs yugi? d9ZS ‘oaguyy UEA Uaq7s91 EZ ‘UVA Uu0qQs9] “por afozonciey -g Ausyzsagof y "iz — ‘dde souju ug[gzenasey “I Ausezsjeq v "02 "ww F uoljos ‘IX è "dduyieg ‘61 - - G) Nonurzs "eszga Auyaley pujw yexjpueddeAuayzs y ‘81 — ‘dde souju ugfgzeacieq -g Auigzsieg y “LI “dde souju ug(gzonosex "TI Ausyzs leg Vv ‘OH - "ww OT uzss0 Jj0JS0n59 vw "ww zZ uzssoy ‘dde UEA ugfozonoiex ‘9 AUAYZSTEQ vo gy -- "ww Z UOIIO) M-IX ‘IA "AN SI e -ddeyieg "91 (i) u2iussapioz afi9Zezssanso yQzonezay V “ulus Z ezssoy ‘uvA xjpusdde (ii) uafozeaozIy MI-IITA Au1gzsiea Y "gy — "ww 7 GOO} "X è "ddeyseg ‘21 - “wu g°*0 uollor “IX ‘FIA “IA e “ddeysey ‘1} — ‘dde souju uÿfgzonosex "g Ausyzsqqof Y "OL -— "mm 5 —3 UOHO? “TEX ‘IX ‘Il © "ddeyleg °8 — “Www gp exjpuedde yougfgzaaaıey ‘g AUAIVZSIEQ Y *g ‘dde souju ugigzonazey -y Ausgzsjeq y "2 — “CUM “E TOTO) “iI è "ddegaeg ‘9 — "ww °Z uojloykuymsoy ‘JA © "ddegseg "§ — ‘dde souju ugfgzeasuey "g Auıyzsieg y "9 - "mw Z ezssog *ddeyseg ‘E - "ww

N. (STOFFLITZ FERENC.) XII. 15. Lőcse, Szepes m. (F.), elsők — die ersten. — I. 23—-27. 100 drb — Stück. — Táplálék — Nahrung: Sorbus. (KALIX SANDOR, GRESCHIK VIKTOR.) XII. 16. Diósgyőr, Borsod m. (F.), 15 drb — Stück. — I. 1—IV. 15 100 drb — Stück. — (Dr. Mavxs KÁROLY, Szeéts GYULA.) XII. 19-26. Kisgaram = Hronec, Zólyom m. (F.), 50—300 — 14 drb — Stück. — Táplálék — Nahrung: Sorbua. (VICIAN ISTVÁN.) XII. 20. Métrafüred (Kékes) Heves m. (F.), 36 drb — Stück, > SW. (ex: Magyarország, Pesti Hirlap.) XII. 25—I. 15. Bethlenfalva, Udvarhely m. (E.), csapatok — Flüge. — Táplálék — Nahrung: Juniperus, Sorbus, Viburnum opulus. (DR. HINLÉDER FELS Ákos.) 1932. I. 1—IV. 5..Bánlak, Torontál m. (A.), csapatok — Flüge. (KALMAN BÉLA.) I. 2. Budapest, Pest m. (A.), 7 drb — Stück. — III. 11. 25 drb — Stück. — III. 26. 4 drb — Stück. (Ivy. Szöcs JÓZSEF, PÁTKAI IMRE.) I. 2. Bánffyhunyad, Kolozs m. (E.), 8 deb Stück. — Gyomortartalom — Mageninhalt : Crataegus monogyna. (MARTTTS FERENC, Dr. FERENCZI SÁNDOR.) 116 WARGA KALMAN [Aquila I. 6. Küküllövár — Cetatea de Balta, Kisküküllö m. (E.), csapatok Flüge. — (Dr. KONTZE Gund.) È I. 15. Brassò, Brussò m. (E.), 50 drb — Stück. —- 11, 7--21. több uzuz — Hunderte, - WI, 25. 5 drb — Stück. — IV. 2. 20 drb — Stück. (SALMEN JÁNOS.) I. 15. Müriaremete, Pest m. (A.), csapat — Flug. (SCHMITT ZOLTÁN.) I. 20. Sopron, Sopron m. (D.), 25 drb — Stück. (KRON KELEMEN.) 1. 31. Stäjerlakanina =: Steierdorf, Krassó-Szörény m. (E.), 14 drb —- Stück. (Pros. Lintia DÉNES.) II. 1—IV. 9. Póka = Paingeni, Maros-Torda in. (E.), 10--20 — 1 drb Stück. — Táplálék Nahrung : Betula alba (barka — Palmkätzchen), Viburnum opulus, (TOLVALY FERENC.) Il. 2. Hidashollos, Vas m. (D.), 8 drb —- Stück. (MOLNAR Lajos.) 11. 4. Parasznya, Borsod m. (F.), csapat — Flug. (VÁSÁRHELYI ISTVÁN.) Ii. 8—-15. Türkös-=Turches, Brassó m. (E), csapat — Flug. (HAUSMANN ERNŐ.) II. 6-18. Büesfalu, Brassó .ın. (E.), nagyobb csapatok — größere Scharen. — Gyomortartalom — Mageninhalt: Viburnum opulus. (HAUSMANN ERNŐ, SALMEN JANOS.) II. 11. Zirc, Veszprém m. (D.), 10 drb — Stück. (RHÉDEY ZOLTÁN.) IL 11-21. Klobusice-llava, Trencsén m. (F.), 50 drb —- Stück. (JURAN LÁSZLÓ.) Il. 14. Rozsnyò= Rozñava, Gömör im. (F.), 50 deb -- Stück. (LIPCSEY ALBIN.) II. 15—18. Ujszomolnik=Smolnik, Zemplén mm. (F.), 300 drb — Stück. (GEFFERT BELA.) JI. 15-27. Molnaszecsod, Vas m.(D.), kevés — wenige. (MOLNAR Lajos.) 11. 16. Tatrang, Brassó m. (E.), igen nagy csapat —- sehr große Schar. ‘Haus- MANN ERNŐ.) II. 16--29. Derestye—Hétfalu, Brassó in. (E.), igen sok - - sehr viele. (HAUSMANN ERNŐ, SALMEN JANOS.) 11. 17--18. Raho, Máramaros im. (F.), 100—200-as csapatok — Schare per 100 — 200 Stück. (PLENTZNER FRIGYES.) JI. 18. Bodola, Háromszék m. (E.), néhány —- einige. (HAUSMANN ERNŐ.) ll. 20. Hosszufalu (Garesinvölgy), Brassó m. (E.), 5- 600 drb — Stick, — III. 9—30. néhany—einige. (HAUSMANN ERNŐ.) Il. 22-29. Mezőkeresztes, Borsod m. (F.), 12 drb —- Stück. — Gyomor- tartalom —- Mageninhalt : Rosa canina, Crataegus. (BÁRSONY GYÖRGY.) II. 26—27. Zsögöäd, Csik m, (E.), 15 drb —- Stück. (SALMEN JANOS.) TI. 26-111. 15. Székesfehérvár, Fehér m. (D.), 40—25 drb — Stück. — Táplálék — Nahrung: Celtis, Rosa canina. (RADETZKY DEZSŐ.) II. 28. Gorond, Bereg ın. (F.), 14 drb — Stück. (Byss ERVIN,) 111. 1. Várpalota, Veszprém m. (D.), csapat -—— Flug. (FÁBA REZSŐ.) HI. 1-15. Diosgyvörvasgyär, Borsod m. (F.), 100--50 deb —- Stück, (Dr. Mauxs KÁROLY.) 111. 3. Szerenes, Zemplén m. (F.), csapat — Flug. (SCHMITT ZOLTÁN.) HL. 4. Szentendre, Pest im. (A.), 50 drb — Stück. (BOTH A.) III. 5. Tápiószele, Pest m. (A.), több — mehrere. (BLASKOVICH GYÖRGY.) III. 6. Sepsiszentgyörgy, Háromszék m. (E.), 10 drb -- Stück. (SALMEN JANos.) III. 9-10. Kecskemét, Pest m. (A.), 5 drb — Stück. (IFJ. MÉSZÁROS GYÖRGY.) HI. 15. Röjtökmuzsaly, Sopron in. (D.), 50-es csapatok -g Flüge per + 50 Stück. (RADICS Lajos.) HI. 18. Murány, Gömör m. (F.), 60 drb — Stück. (Sz. B.) Hil. 18. Kálló, Nógrád im. (F.), csapat —- Flug. (ZORKÓCZY BELA.) 1035/38] BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1931/32, 1992 34. 477 TIT. 18, Domoszló, Heves m. (F.), csapat — Flug. — IV. 10. detto. (FLEISCH- MANN HENRIK, KÓKAI Dezs6.) III. 20. Kassa, Abauj-Torna m. (F.), 12 drb — Stück. (MIKOLECZKY FERENC.. III. 25. Görömbälytapolce, Borsod m.(F.), 20 drb -— Stück. (DR. MAUKS KÁROLY.) Ill. 25—28. Királyszállás, Fejér m. (D.), csapat — Flug. (SÁNDOR BÉLA. SCHMITT ZOLTÁN.) III. 26. Szarvas, Békés m. (A.), egyetlen pid--- einziges Expl. (GR. BoLza GÉZA.) ITT. 28. Rimaràhé=Hrachovo, Gömör m. (F.), csapat — Flug. (PLENTZNER FRIGYES.) 111. 30. Sarud, Hever m. (F.), 4 drb — Stück. (SÁRHEGYI KÁROLY.) IV. 1. Tállya, Zemplén m. (F.) csapat -— Flug. (PUSKÁS JENŐ.) IV. 1. Békén, Békés m. (A.), még itt — noch hier. (CSATH ANDRÁS.) IV. 1. Tarhospuszta, Békés m. (A.), egyetlen pld —- einziger Expl. (GR. WENCKHEIM GYÖRGY.) IV. 6—7. Eger, Heves m. (F.), 60 drb. — Stück. (FUCSEK IMRE.) IV. 8. Hollóstető (Ujhuta), Borsod m. (F.), csapat —- Flug. (VÁSÁRHELYI ISTVÁN.) IV. 9. Felsögalla, Komárom m. (D.), csapat — Flug. -- Gyomortartalom —. Mageninhalt: Viscum. (SITANYI JÁNOS.) IV. 20. Den, Szolnok-Doboka m. (E.), csapat — Flug. (SALMEN JANOS.) IV. 21. Rede, Veszprém m. (D.), csapat —- Flug. — Gyomortartalom — Magen- inhalt : Viscum. (Gry SANDOR.) V. 14. Csikszereda, Csik m. (E.), még itt —noch hier. (ex. Csiki Lapok.) Megjegyzés. A Madártani Intézethez közvetlenül beküldött jelenteseken kivül figyelembe vettem: a Kócsag, Nimrdil - Vaddszujság, Marosvdsdrhelyi Vadászujráj, Lovee (— Vadász) közleményeit és a napi sajtóban megjelent hireket is. Anmerkung. Außer den dem Ornithologischen Institut zugesandten Berichten beachtete ich auch die in: — Kócsag, Nimród - Vaddszujeda, Vaddazujedy (Maronväsér- hely), Vadds:(=Zorec), —sowie in der 'Tagerpresse erschienene Mitteilungen. Táplálék (összefoglalas) —Nahrung (Zusammenfassung ). — 1931/32. Sorbus 7 helyen — an 7 Orten, — Rosa canina 3, Viburnum 3, Viscum 3, Juniperus 2, Crataegus 2, Loranthus 1, Celtis 1, Malus baccata 1, Larix 1, Betula 1, Trifolium 1, repülő rovarok (— fliegende Insekten) 1. Az 1932/33 évi invázió phaenologiai adatai, — Die phaenologischen Daten über die 1932/33-er Invasion.*) Regio I. — Felvidék — Oberungarn. — (F.) nee megye (= Komitat). — (1) Alsókubin 1932. XII. 15—1933. I. 19. csapa- tok — Scharen, > SW. — (2) Geczel 1932. X. 24. 25 darab — Stück ; — 1933. IIT. 6. utolsók — die letzten, > N. *) Ahol a dátum után a madarak mennyisége 3 számjeggyel van feltüntetve (pl. 12—300—5 drb), ott az. első szám az első napra. a harmadik szám az utolsó napra vonatkozik. A középső szám az időközbeni maximális tömeget jelenti. Wo nach dem Datum die Menge der Vögel mit 3 Ziffern bezeichnet sind (z. B. 12—300—5 Stück), dort bezieht sich die erste Ziffer auf den ersten, die dritte auf den letzten Tag. Die mittlere Ziffer bezeichnet die inzwischen beobachtete größte Anzahl. 473 WARGA KALWAN . (Aquile Ung megye. — (3) en 1933. I. 2. 50 drb — Btück. — (4) Koromlak 1933. HI. 20. — (5) Iske 1933. I. Zemplén megye — ig Sétoraljaujhely 1933. II. 11 — III. 2; — tömeg— “Magee : II, 19. 200 drb — Stuck. — (7) Becskedtanya 1932. XII. 31. 2 drb — Stück. — (8) Karcsa 1933. I. 1—2. 2 drb — Stück. — (9) Olaszliazka 1932. XII. 6. — (10) Tállya 1933. II. 19-23, csapatok —- Scharen. — (11) Méd 1932. XII. 15—1933. III. 2. 10—50-es csapatok — Scharen per 10-50 Stück. —- (12) Megyaszò 1932. XII. 8—25. kisebb csapat -— kleinere Schar — (13) Szerencs 1932. XII. 13—1933. III. 10; — töıney — Masse : I. 31. 40—50-es csapatok — Scharen per 40—50 Stück. — (14) Tarcal 1932. XII. 5. 60 drb — Stück. — (15) Hédostanya 1932. XII. 6. 30 drb — Stück. — (16) Tokaj 1932. XII. 6. — (17) Taktaszada 1932. I. 30. — (18) Back 1933. II. 20. 6 drb — Stück. Sáros megye. — (19) Er 1932. XI. 14—1933. I. 17. 6--120--4 drb — Stück. — (20) Eperjes 1933. I. 2. kisebb csapat — kleinere Schar. Szepes megye. — (21) hal 1933. I. 3—5. 80 drb — Stück, > SE, —+ 8; — U. 27. kisebb csapat — kleinere Schar. — (22) Késmárk 1933. IT. 17. 8 drb — Stück. — (23) Leibitz 1932. XII. 8. 30+50 drb — Stück. Trencsén megye. — (24) Klobusice 1932. XI. 19-21, 20—60-as csapatok — Scharen per 20—60 Stück. Bereg megye. — (25) Beregszász 1032. XII. 11. nagy csapat —- grosse Schar. — (26) Tarpa 1932. XII. 23. 11 drb — Stück. Abauj- Torna megye. — (27) Kassa 1033. III. 16. 50-es csapatok — Scharen per 50 Stück. G 6m Gr megye. — (28) Krasznahorkavaralja 1032. XI. 12. eladk — die ersten. -— (29) Rimaszombat 1932. XII. 8. 10 drb — Stück. — (30) Zeherje 1932. XII. 11. 20 drb — Stück. Szatmär megye. — (31) Botpaläd 1933. IV. 11. 10 drb — Stück. — (32) Nagydobos 1932. XII. 26. — (33) Mátészalka 1933. II. 27. Borsod megye. — (34) Szendrö 1933. II, 12. — (35) Edelény 1932. XI. 30 — 1933. III. 1. 2—50 drb — Stück. — (36) Radostyan 1933. I. 6—-15. 60 drb — Stück. — (37) Parasznya 1933. I. 6; III. 8—-9. —- (38) Tardona 1032. XII. 6. —- (39) Mälyinke 1932. XI. 20. — (40) Miskolc 1932. XI. 28—1933. II. 28. 30—60 drb — Stück. — (41) Diösgyörvasgyär 1932. XI. 21—1933. TIT. 11. 10—60-as csapatok — Scharen per 10—60 Stück. — (42) Diósgyőr 1932. XI. 29—1933. I. 15. 15—70 drb — Stück. — (43) Lillafüred 1932. XI. 26—IV. 10. 10—150—1 drb — Stick; fötömeg — Haupt- masse : XII. 16—II. 21. — (44) Alsözsolca 1932. XII. 15— 1933. IV. 2. 35 drb —- Stück. — (45) Ujhuta 1932, XII. 6- 11. 20 drb — Stück. — IV. 2. csapat — Schar. — (46) Ónod 1933. IT. 18--25. 25 drb — Stück. —- (47) Bekényerdò (Kisgyör) 1933. II. 7—10. — (48) Mocsolyästelep (Kisgyör) 1933. I. 15. —- (49) Sajöörös 1932. XI. 15--XII. 29 50 drb — Stück. — (50) Kistélya 1933. III. 10. —- (51) Borsodivánka 1932. XII. 31. kisebb csapat — kleinere Schar. Heves megye. — (52) Eger 1932. XII. 8- XII. 11. 200 drb —- Stück. — (53) Pásztó 1933. I. 3. 15 drb — Stück. — III. 16. 80 drb — Stück. — (54) Tarnaszentmäria 1932. XII. 7. 70 drb — Stück. — (55) Ver- pelét 1932. XII. 8—1933. I. 6. nagyobb csapatok — größere Scharen. — (56) Domoszlé 1932. XII. 1—10. 80 drb — Stück. — (57) Gyöngyösoroszi 1932. XI. 23. 40 drb —- Stück ; — 1033. I. 13. 30 drb —- Stück. — (58) Gyöngyös 1933. IT. 8—-13. — (59) Nagy. ride 1933. I. 7—17. —-(60) Karäcsond 1933. II. 20-—III. 7. százas csapatok — Hunder- te. — (61) Ecséd: 1933. LIT. 3. 15-68 csapatok — Scharen per 15 Stück. — (62) Kétut- köz (Poroszló) 1933. I. 3 -II. 6. kisebb csapatok —. kleinere Scharen. — (63) Vamos- 1935/88] BOMRYCILLA INVÁZIÓ : 1931/32, 1032/33. 479 györk 1932. XII. 1. 1 magános pid — ein einsames Expl. — 1933. I. 6. 28 drb — Stick; — II. 7..1 drb — Stück. — (64) Hatvan 1932. XII. 20—1933. III. 7. 6—100 drb- - Stuck. — (65) Pusztaszärazbö (Besenyôtelek) 1932. XI. 18—-XII. 15. 7-17 drb — Stüok; — 1933. I. 15 — IV. 1. 50—120 drb — Stück; — V. 1—VI. 2. 5—-3 drb — Stück. — (66) Csány 1932. XII. 20. —- (67) Tiszafüred 1932. XII. 15—1933. I. 31. 150 drb — Stück; — III. 4. 20 drb — Stück. — (68) Tiszaigar 1932. XII. 28. elsők — die ersten ; — 1933. III. 6. Nógrád megye. — (69) Söshartyän 1932. XII. 15. óriási csapatok — rienige Scharen. — (70) Mätranoväk 1933. I. 22. nagyobb csapat — größere Schar. — (71) Sém- sonhéza 1933. III. 6. — (72) Herencaény 1932. XII. 27. 60 drb ; néhány sokáig vissza- maradt — 60 Stick; einige sind lange zurückgeblieben. — (73) Borsosberény 1932. XII. 21 — 1933. I, 4. 15 drb — Stück. — (74) Diósjenő 1932. XI. 30. 50 drb — Stick; — 1933. II. 12. 1000 drb — Stück ; — IT. 13. 200 drb — Stück ; — IV. 30, utolsók —- die letzten. — (75) Ecseg. 1932. XII. 25 — I. 15. 50 drb — Stück. — (76) Négrédverice 1932. XI. 12—1933. I. 1. 60—20 drb — Stück. H ont megye. — (77) Bât 1933. III. 19. 20 drb — Stück. — (78) Kemence 1932. XI. 29. 30 drb — Stück. — (79) Ipolytôlgyes 1933. II. 3. — (80) Márianosztra 1932. XII. 4—1933. I. 25. 30 drb — Stück. — (81) Zebegény 1933. III. 5. Nyitra megye. — (82) Csejte 1933. I. 1—7. óriási csapatok — riesige Scharen. — (83) Ivánka 1933. II. 27—28. 50 drb — Stück. Regio II. — Erdely—Siebenbürgen. —- (E.) Csik megye (= Komitat). — (84) Caikszereda 1933. III. 20. 9 drb — Stück. K 01 o z s megye.:— (85) Sztäna 1932. XII. 15. csapat — Schar. — (86) Banffy- hunyad 1932. XII. 20. csapatok —- Scharen. — (87) Kolozsvár 1032. XII. 15. — (88) Srñazfenes 1932, XII. 15. À Torda-Aranyos megye. — (89) Vérfalva 1932. XII. 26, 40 drb — Stück; — 1833. IV. 1—80. 40 drb — Stück ; — V. 3. 6 drb — Stück. Háromszék megye. — (90) Oltszem 1933. III. 7. 12 drb — Stück. --- (91) Papolo 1933. IV. 24. csapat — Schar. Brassó megye. — (92) Bicsfalu 1933. V. 5. 7 drb — Stück. Krasas6-Szérény megye. — (93) Resica 1933. I. 9—-II. 8. 20—40-en © csapatok — Scharen per 20—-40 Stück. — (94) Szocsän 1933. I. 4—5. 250-1000 drb — Stück. Regio III. — Alföld — Tiefebene. — (A.) Szabolcs megye (= Komitat). — (95) Komorö 1932. XI. 20—22. 8 drb — Stück. — (96) Szabolcsveresmart 1933. II. 22. — (97) Jéke 1932. XII. 15—31. 35 drb — Stück ; — 1933. III. 29. 5 drb — Stick. — (98) Pap 1933. IT. 8. — (99) Berkesz 1933. II. 24—27. 40 drb — Stück. — (100) Laskod 1933. II. 18—III. 4. 90 drb — Stück. — (101) Nyirbogdäny 1932. XII. 15—18. 30 drb — Stück. — (102) Tiszanagyfalu 1932. XII. 3. 5 drb — Stück. — (103) Bashalom 1933. II. 13—19. 30 drb — Stück. — (104) Kirélytelekpuszta 1932. XII. 6. — (105) Kisfästanya (Tiszalök) 1933. I. 1— III. 6. nagy csapatok — grosse Scharen. — (106) Lajostanya (Tiszalök) 1933. IT. 12— III. 5. — (107) Nyirpezony 1933. II. 24. — (108) Nepkor 1932. XI. 20. — (109) Nvir- egyháza 1932. XI. 10—1933. IV. 29. 5—60—25 drb — Stück. — (110) Nyirbétor 1932. XII. 30. — (111) Nagykálló 1032. XII. 13—1933. I. 3. 30 drb — Stück. — (112) Uj- fehérté 1932. XII. 4. 8 drb — Stick. — (113) Folyás (Polgár) 1932. XII. 29. — (114) Geszteröd 1033. I. 22. — (116) Nyirmihálydi 1833. IV. 15. — (116) Gúth (Nyirmärton- falva) 1032. XII. 11. 60 drb — Btück. 480 WARGA KÁLMÁN [Aquila Hajdu megye. — (117) Téglás 1032. XII. 15--1933. I. 31. 300 drb — Stick. — (118) Monostor (Hajduhadhéz) 1932. XI. 4—1933. I. 18. 25—14—40 drb — Stick. —- (119) Hajduböszörmeny 1933. I. 18—ITI. 15. 30 drb — Stück. -— (120) Hajduszent. györgy 1933. T. 18. 40 drb — Stück. — (121) Józsa 1932. XI. 27—XII. 4. 14 drb — Stück. — (122) Ferenemajor (Kónya, Balmazujväros) 1933. I. 8. egy magános pld. — ein einsames Expl. — (123) Nagyhortobagy (Halastó — Fischteich) 1932. XII. 25-31. egy magános pld -— ein einsame» Expl. — 1933. V. 14. detto. — (124) Ohat 1932. XII. 20--24. 50 drb — Stück. — (125) Debrecen 1932. XT. 4—1933. VI. 8. 25—5000 -— 1 drb — Stück ; — fötömeg — Hauptmasse: I, II, 4000—5000 drb — Stück. — V, VI, 4—1 drb — Stück. 2 Szolnok megye. — (126) Tiszaderzs 1932. XII. 8--1933. II. 15. & -25 drb -- Stück. — (127) Jäszapati 1933. III. 10. 2 drb — Stück. — (128) Jászberény 1932. XII. 21—1933. T. 30. — (129) Tiszaroff 1932. XII. 4—5. 15 drb -- Stück ; - - 1933. Tl. 19. 6 drb -- Stück. -——- (130) Karcag 1932. XII. 31-1933. I. 1. tömegesen mansen- haft. —- (131) Kunheyyes 1933. II. 20. — (132) Jäszladäny. 1032. XII. 28. 16 drb — Stück ; — 1933. THT. 15—17. 4 drb —- Stück. -— (133) Fegyvernek 1933. IT. 25. csa- pat - Flug. — (134) Kisujszállás 1932. XII. 20-1933. TIL. 3. 10—30-as csapatok — Flüge per 10-30 Stück. --- (135) Pusztaecseg 1932. XII. 19. — (136) Turkeve 1933. If. 11—-IIT. 9. 26--5 drb — Stück. -- (137) Bartapuszta (Törökszentmiklör) 1932. XII. 16. egy magános pld —— ein einsames Expl. — (138) Pusztakengyel (Törökszentiniklös) 1932. XI. 29-1933. I. 18. 80-as csapatok — Flüge per 80 Stück. — (139) Cibakhaza 1933. I. 31 — III. 1. 100-as csapatok --- Flüge per 100 Stück. — (140) Tiszakürt 1932. XII. 1-20. 20 drb Stück. (141) Tiszaug 1932. XII. 13. — (142) Kunszentmárton 1933. II. 27. 200-as csapat — 200-er Flug, > S. Pest megye. — (143) Püspökhatvan 1032. XII. 15--1033. I. 2. 20 drb - - Stück. —- (144) Vac 1932 XII. 27 —1933. ITI. 2. 50 drb — Stück. -— (145) Visegrád 1933. 11. 12-13. 200 drb — Stück — (146) Kisnéinedi 1932. XII. 20 —1033. I. 20. több száz — Hunderte. — (147) Tahi 1933. ITT. 8. — (148) Verseg 1933. I. 28. 40 drb — Stück. — (149) Galgamacsa 1932. XII. 15—1033. I. 15. — (50) Ecskend (Galgamacsa) 1932. XII. 12. - - (151) Szöd 1932. XII. 25--27. 80 drb -— Stück. — (152) Leanvfalu 1933. TI. 16. --- (153) Kartal 1033. 1. 27 --V. 5, — 1: 150 drb, 11:60 drb, TIL: 20 drb, IV: 200 deb, Vi: 12 drb — Stück. —-- (154) Aszód 1932. XII. 0 --1093. IL. 28. 15 --100 drb — Stück. — (155) Cservölgypuszta (Iklad) 1932. XII. 28. csapat — Flug. -— (156) God 1032. XII. 8 --1033. I. IS. 20 drb — Stück. -— (157) Szigetmonostor 1932. XII. 1. 6 csapat — 6 Schare. — (158) Szentendre 1932. XII. 4--1033. III. 1. nagy csapatok — grosse Flüge. — (159) Pomáz 1933. T. 23-—24. csapat — Flug. — (160) Piliscsaba 1931. IT. 14-19. 14 drb — Stück. — (161) Tura 1932. XII. 21—1933. I. 3. nagy csapat -—- grosse Schar. — (162) Galgaheviz 1932. XI. 28 —XU. 4. 40 drb — Stück. — (163) Heviz- . . györk 1932. XII. 15 1933. I. 15. — (194) Monostorliget 1932. XII. 18. 45 drb -— Stück ; —- 1933. I. 23—24. 260 drb — Stück, + NE. — (195) Gödöllő 1932. NIT. 7-—13. 25 — 150 drb —. Stück. — (166) Mogyoród 1933. II. 24. csapat — Flug. — (167) Fot 1932. XII. 24—1933. J. 13. 40 --100-as csapatok — Flüge per 40—100 Stück. — (168) Alag 1932. XII. 16-1033. T. 3. 200-as csapatok — Flüge per 200 Stück. — (169) Csömör 1933. I. 28—-II. 1. -—- (170) Mátyásföld 1932. XII. 29--1933. TI. 19. 60 drb -— Stück. (171) Räkosszentmihäly 1933. I. 10—II. 20. 70 drb — Stück. —- (172) Pestujhely 1933. 1.18. nagy csapatok -- grosse Scharen. — (173) Rákospalota 1932. XII. 15 —1933. INT. 10. 50- 200 drb —- Stück. -- (174) Ujpest 1032. XII. 26—-1933. I. 9. 25 drb — Stück. — (175) Üröm 1933. TI. 24. — (176) Nagykovácsi 1933. II. 12—19. 20 —200 drb —- Stück. —- (177) Telki 1932. XII. 27. —- (178) Budakeszi 1933. I. 11—III. 25. 150-8 drb -— Stück. - - (179) Budapest 1932. XI. 25 — 1933. IV. 22. 10— S000-—3 drb. — 1935/88} BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1931/32, 1932/33. 481 Stück ; — fotômeg — Hauptmasse : XII: 1000. I: 2000 drb — Stück. — (180) Budaörs 1933. I. 6—14. sok — viele. — (181) Torbägy 1933. II. 21---22. 60 drb — Stück. — (182) Bia 1933. III. 26. — (183) Pécel 1932. XII. 14—1933. I. 10. 40—300 drb — Stück. — (184) Rákoscsaba 1933. I. 27”—II. 19.— (185) Räkosliget 1933. IT. 3. 30 drb — Stück. — (186) Egreskäta 1033. I. 1—16. 150 drb — Stück. -— (187) Nagykäta 1933. I. 30. — (188) Maglód 1933. I. 26. 70 drb — Stück. — (189) Wekerletelep 1933. I. 10—II. 1. 15—400 drb — Stück. — (190) Kispest 1933. I. 30—IIT. 1. — (191) Pestszentlőrinc 1933. JI. 10—28. 60 drb— Stück. — (192) Pesterzsébet 1933. I. 27. — (193) Csepel 1933. I. 28— 29. 150 drb — Stück. — (194) Albertfalva 1933. III. 1. csapat — Flug. — (195) Buda- fok 1933. III. 1—8. 15 drb — Stück. — (196) Pestszentimre (Soroksärpéteri) 1933. 111. 1. kis csapat — kleiner Flug. — (197) Ujszäsz 1933. II. 3. — (198) Tápiószele 1932. XII. 2--1933. III. 17. 15—300—1 drb — Stück. — (199) Káva 1932. XII. 1—1933. II. 24. 50 drb — Stück. — (200) Potharasztpuszta (Kakucs) 1933. IV. 20—V. 3. 3—4 drb — Stück. — (201) Ocaa 1933. II. 1—7. 30 drb — Stück. — (202) Tököl 1933. IL. 1. — (203) Ceglöd 1933. IT. 6. — (204) Mikebuda (Irsa) 1932. XII. 16. — (205) Alsöher- nid (Ujhartyin) 1933. I. 6. rengeteg — massenhaft. — (206) Alsödabas 1933. I. 4. — (207) Tetétlenpuszta (Abony) 1933. I. 18—22. — (208) Orkény 1933. I. 5—6. 40 drb — Stück. —- (209) Dömsöd 1933. I. 31. — (210) Nagykörös 1933. I. 12. 40 drb — Stück. — (211) Okécske 1932. XII. 25—1933. I. 29. csapat — Schar. — (212) Kecskemét 1932. XIT. 8—1933. IV. 30. 2 drb —300 drb — 8 drb — Stück. — (213) Kisnyir 1932. XII. 28. több száz. — Hunderte. — (214) Kiskunfélegyháza 1932. XII. 15—1933. II. 15. 40— 60 drb — Stück. — (215) Böcsa 1933. I. 2—4. csapat — Flug. — (216) Csengöd 1933. TIT. 16. 20 drb -— Stück. — (217) Dunatetétlen (Harta) 1933. I. 14. — (218) Harta 1933. I. 21—-II. 2. 50—100-as csapatok — Flüge per 50—100 Stück; — III. 18. kis csapat — kleiner Flug. — (219) Kiskőrös 1933. II. 1—IV. 29. 10—300 drb — Stück ; — fötömeg — Hauptmasse: IV. 15. 1500 drb — Stück. — (220) Soltvadkert 1933. III. 14. 27 drb --Stück. — (221) Kalocsa 1933. I. 4—IV. 30. 12—300 drb — Stück ; — VT. 1. párosával — paarweise. — (222) Kiskunmajsa 1933. II. 1—-23. 200—-900 drb —- Stück. - (223) Kiskuhalas 1933. I. 15—IV. 1. 100—200 drb — Stück. Bihar megye. — (224) Hosszupälyi 1933. IV. 15. Békés megye. — (225) Szeghalom 1932. XII. 25. 7 drb — Stück, >S.- (226) Gyoma 1933. III. 12—18. 25 drb — Stück ; — V. 1—3. 1 drb — Stück. — (227) Öcsöd 1933. IT. 27—III. 4. 50 drb — Stück. — (228) Szarvas 1932. XII. 20— 1933. II. 19. 30 —120 drb — Stück. — (229) Doboz 1933. II. 21—27. 25 drb — Stück. — (230) Békés csaba 1933. I. 12—IV. 2. 120—2 drb — Stück. — (231) NagyszénAs 1933. III. 7. — (232) Orosháza 1933. II. 17. 3 drb — Stück. — (233) Tótkomlós 1933. I. 24. 1 pld — 1 Expl. Arad megye. — (234) Elek 1933. I. 28. — (235) Medgyesegyhäza 1933. I. 31. 12 drb — Stück. — (236) Lököshäza 1933. III. 7. — (237) Világos 1933. III. 19. 10 drb — Stück, Csanád megye. — (278) Magyarbänhegyes 1933. III. 2. 22 drb — Stück, —» N. — (239) Makó 1933. III. 5—IV. 22. 24 drb — Stück. Csongrád megye. — (240) Szentes 1933. II. 20—21. — (241) Hödmezö- väsärhely 1933. III. 3—16. 30 drb — Stück. — (242) S6vényhéza 1932. XII. 19. — (243) Szatymaz 1933. I. 30—II. 6. — (244) Szeged 1932. XII. 9—1933. IV. 27; — fő. tömeg — Hauptmasse : XII. 28. 80 drb — Stück ; — III. 4. több száz — Hunderte. —- (245) Ujszeged 1932. XII. 9—1933. III. 19. 10—100 drb — Stüok. — (246) Szeged Alsötanya 1932. XII. 12. csapat — Schar. — (247) Szeged-—Kirélyhalom 1932. XII. 8— 1933. III. 24. csapatok — Flüge. Temes megye, — (248) Temesvár 1932, XII. 11. 3 drb —Stück ; — 1933. II. 9—IIT. 26. 5--50 drb — Stick. — (249) Beregszó 1933. III, 7. 40 drb — Stück. 31 482 WARGA KALMAN Aquila Torontál megye. — (250) Lovrin 1932. XII. 28. 12 drb — Stück ; — 1933. II. 8. 6 drb — Stüok. — (251) Bánlak 1933. I. 1—IV. 5. csapatok — Scharen. Bács-Bodrog megye. — (252) Kelebia 1933. I. 21—-31. 8—22 drb — Stück. — (253) Baja 1932. XII. 8—1933. IV. 20. 10—80—25 drb — Stück ; — fötömeg — Hauptmasse : I. 1—20. — (254) Bácsalmás 1932. XII. 31—1033. III. 8. csapatok — Flüge. — (255) Zenta 1932. XII. 17—28. 15 drb — Stück ; — 1933. II. 26. 1 pid — 1 Expl; — III. 3—11. 40 drb — Stück. — (256) Zombor 1933. I. 25—31. — (257) Ujezivéc 1933. IV. 12. 12 drb — Stück. — (258) Apatin 1933. I. 11—III. 2. 30—350 drb — Stück. — (259) Överbäsz 1933. I. 14. kis csapat — kleine Schar, > W. — (260) Kuczora 1933. I. 2—III. 3. kis csapatok — kleine Flüge. — (261) Ujvidék 1933. I. 19; — II. 7—8. nagy csapat — große Schar. — (262) Titel 1933. III. 6. Regio IV. — Dunántul—Hügelland (= Jenseits der Donau) — (D.) Esztergom megye (=Komitat). — (263) Esztergom 1933. III. 8--11. 15 drb — Stück, -> N. —- (264) Dobogokò (Dömös) 1933. II. 12. 4 drb — Stück. - (265) Bajna 1932. XII. 22. nagy csapat — große Schar. K o mé r o m megye. — (266) Komárom 1933. J. 7 — II. 16. csapatok — Flüge ; — IV. 15. 3 drb —- Stück. — (267) Töväros 1932. XII. 28—1933. II. 1. nagy csapatok — große Scharen. — (268) Tata 1933. T. 81. — (260) Gyarmatpuszta (Szomor) 1932. XI. 18—1933. II. 16. 40—120 drb — Stück. : Győr megye. — (270) Gönyü 1933. I. 2. 6 drb — Stück. — (271) Rébcakapi 1933. IV. 18. 20 drb — Stück. — (272) Győr 1932. XII. 21—1933. IV. 2. 6—300--9 drb — Stück. — (273) Bônyrétalap 1933. III. 11. csapat — Schar. — (274) Gyür- szemere 1932. XII. 25. — (275) Gyürszentmärton 1932. XII. 25. — (276) Pannonhalma 1933. I. 1. 40 drb — Stück. -- (277) Felpéc 1933. I. 6. 12 drb — Stück. — (278) Tét 1933. III. 1—IV. 8. 40 drb — Stück. — (279) Ilonkapuszta (Gyömöre) 1932. XI. 22. 40 drb — Stück, > NW. —- (280) Csikvand 1933. IIT. 7—8. 60 drb —- Stück. Moson megye. — (281) Oroszvir 1933. I. 30-—II. 20. 30—-100 drb — Stück. — (282) Magyaróvár 1932. XII. 20— 25. 50 drb — Stick; — 1933. III. 8. 100 drb -- Stück ; — V. 3. 15 drb — Stück. — (283) Mosonszolnok 1932. XII. 7—1033. I. 2. 7 drb — Stück; — IV. 18. 7 drb -- Stück. — (284) Mosonszentjanos 1933. IV. 12. 7 drb — Stück. — (285) Lébény 1933. I. 4—-8. 25 drb — Stick; — III. 1. sok —- viele; IV, 15. 2 drb — Stück. Sopron megye. -— (286) Bösärkäny 1933. III. 28--IV. 6. 30—14 drb — Stück. — (287) Földsziget (Csorna) 1933. III. 12. 30 drb — Stück. — (288) Matyàssziget (Csorna) 1832. XII. 30. 1 drb — Stück. — (289) Sopron 1932. XII. 10—14. 10 drb — Stück ; —1933. II. 4—III. 7. kis csapat — kleiner Flug; — IV. 6—7. 18 drb — Stück. — (290) Csorna 1933. I. 8 —IL. 9. 1—25 drb — Stück ; — III. 2—V. 21. 4— 200-7 drb — Stück. — (291) Kapuvár 1933. II. 28. 100 drb — Stück ; — IV. 24—26. 1 drb — Stück. — (292) Petöhäza 1933. ILE. 5. — (293) Nagycenk 1933. III. 1—31. 20—50 drb — Stück; — IV. 1—7. 400 drb — Stück; — IV. 23. 25 drb már párokban — 25 Stück, schon paarweise. — (294) Pinnye 1933. II. 3—III. 1. — (295) Räbapordäny 1933. II. 17. csapat — Flug; — III. 29—30. detto. — (296) Röjtökmuzsaj 1933. IT. 7—111. 31. 100-as csapatok — Schare per 100 Stück. — (297) Nagylözs 1932. XII. 15; 1933. 11. 15. nagy tömeg — große Menge. — (298) Szilsärkäny 1933. IT. 15—-IV. 2.20—300—100 drb — Stuck; — III. 18. 100 drb — Stück, > S; — III. 19. 300 drb — Stück, >W. — (299) Sopronnémeti 1933. IT. 26 — IV. 7. 20 drb — Stück. — (300) Rabacsanak 1933. II. 2—IV. 17. 20—100—2 drb — Stuck; — tömeg — Masse: III. 4. — (301) Kistata (Szil) 1933. III. 5—12. csapat — Schar. — (302) Zsebehäza 1933. II. 26. 12 drb — Stück. — (303) Lövö 1933. III. 12. 14 drb — Stück. — (304) Nemeskér 1033. III. 1—18. 1935/38) BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1931 32, 1932/33. 483 150 drb — Stück. —- (305) Szanv 1933. I. 30 — IT. 9. — (306) Beled 1933. I. 29—V. 2. 20—60—2 drb — Stück. — (307) Caepreg 1933. III. 4. 40 drb — Stück. Fejér megye. — (308) Bicske 1932. XII. 6—1933. III. 26. 10--60—1 drb — Stück. — (309) Csákvár 1932. XIT. 27. — (310) Érd 1933. IIT. 1. -- (311) Tordas 1932. XII. 28. — (312) Franciskamajor (Sz4zhalombatta) 1933. I. 3. 5 drb — Stück. - — (313) Martonväsär 1932. XII. 9—1933. IT. 11. 500—600 drb — Stück ; — III. 25— IV. 2. 20 drb — Stück. — (314) Szentläszlöpuszta 1932. XII. 19 —1933. IV. 5. 30—60 drb — Stück. — (315) Lovasberény 1933. I. 3. 8 drb — Stück. — (316) Zámoly 1933. I. 12. — (317) Fehérvéresurgé 1933. TI. 18—25. 15 drb — Stück. — (318) Kirälyezalläs (Isztimér) 1933. III. 8. — (319) Kápolnásnyék 1933. I. 28. 3 drb — Stück. — (320) Kisvelence 1933. I. 18—IT. 8. 50---150 drb —- Stück. — (321) Iszkaszentgvorgy 1932. XII. 31. 40 drb — Stück. —- (322) Székesfehérvár 1932. XII. 31—-1933. VI. 5. --- I-IV: 40—500 drh — Stück ; — V. 4. egy pár — ein Paar; — V. 6. 40 drb -- Stück ; — V. 22. 10 drb — Stück ; — V. 28—31. 40 drb — Stück ; — VI. 1—-3. 12 drb — Stück ; -- VI. 5. egy pár — ein Paar. — (323) Csór 1932. XII. 18 — 1933. III. 4. 15--70—-30 drb — Stück. —- (324) Börgönd 1932. XI. 28—1933. I. 28. — (325) Särpentele 1932. XII. 26—28. 5 drb — Stück. — (326) Adony 1933. I. 31 —II. 25. több száz — Hunderte. — (327) Seregélyes 1932. XII. 31—1933. I. 4. 30—300 drb — Stück. — (328) Boda- kajtor 1932. XII. 20—1933. I. 3. 25 drb — Stück. — (329) Särkeresztur 1933. IT. 3. — (330) Dunapentele 1933. II. 20. — (331) Kôzéphantos (Nagyl6k) 1933. I. 4—IIT. 23. 25—80—2 drb — Stück. — (332) Farkassismänd (Hercegfalva) 1933. I. 5. 5 drh — Stück. Veszprém megye. — (333) Zire 1932. XII. 6-12. 30 drb — Stück. — (334) Pápakovácsi 1933. III. 12. 50 drb — Stück, — E. — (335) Várpalota 1933. IIT. 1—8. — (336) Hajmäsker 1932. XII. 13—1933. I. 6. 25 drb — Stück. — (337) Veszprém — 1932. XII. 5. csapat — Flug; — 1933. I. 27—31. 60 drb — Stick; — IM. 2. nagyobb csapat — grössere Schar. — (338) Papkeszi 1933. I. 24—III. 2. 80—15—5 drb — Stück. — (339) Füzfö 1932. XII. 23—-1933. I. 24. nagyobb csapat — grössere Schar. — (340) Vörös- beröny 1932. XII. 22—1933. I. 5. 60 drb — Stück. — (341) Balatonalmädi 1932. XTI. 27. 20 drb — Stück. — (342) Siófok 1933. I. 24. 80 drb — Stück; — II. 27. csapat — Flug. — (343) Dég 1933. I. 18—II. 18. Vas megye. — (344) Csänig 1933. IV. 9—V. 7. 8—4 drb — Stück. — (345) Répcelak 1933. IV. 17. 2 drb — Stück. — (346) Körzeg 1933. I. 10—23. — (347) Bär- var 1933. I. 25. — (348) Csényeujmajor 1933. II. 16—18. 150 drb — Stück. — (349) Herény 1933. III. 1. csapatok — Flüge. — (350) Szombathely 1933. I. 4—IIT. 9. csapa- tok — Flüge. — (351) Ikervär 1933. II. 14—21. 80 drb — Stück. — (352) Rum 1933. II. 11—12. 8 drb — Stück ; — IV. 22. 1 pld—1Expl. — (353) Jeli (Kám) 1932. XII. 15. — (354) Szentpéterfa 1932. XII. 24—1933. I. 11. kisebb csapatok — kleinere Flüge. — (355) Vasvär 1932. XII. 10—22. 20 drb — Stück. — (356) Molnaszecsôd 1932. XI. 25 — XII. 21. 25—50 drb — Stück ; — 1033. II. 24. 4 drb — Stück. — (357) Nagycsdkany. 1932. XII. 8. 8 deb — Stück, -> NW ; — 1933. I. 2. 1 pld— 1 Expl; — II. 27. 8 drb — Stück, -» 8. — (358) Szentgotthard 1933. I. 7—20. csapatok — Flüge ; — ITE. 13. . csapat — Schar. Tolna megye. — (359) Dunaföldvár 1933. III. 11. 20 drb — Stück. — (360) Simontornya 1933. II. 24. csapat — Schar. — (361) Majsapuszta (Majramiklösvär) 1933. I. 21. nagy csapat — große Schar. — (362) Kajdacs 1933. I. 20. — (363) Gyönk 1932. XII. 30—1933. I. 17. 50 drb — Stück. — (364) Felsohidvég (Kölesd) 1933. II. 26— III, 13. 150 drb — Stück, — (365) Hőgyész 1933. III. 1—10, 60 drb — Stück. — (366) Felsöleperd (Ujdombövär) 1933. IT. 2. csapat — Flug; — 1933. III. 8, 8 drb —- Stück, — (367) Fadd 1932, XII. 31—1933, I. 26. 10-80 drb — Stück ; — ITT. 17-15, 318 484 WARGA KÁLMÁN {Aquila 40 drb — Stick. — (368) Tolna 1932. XII. 7—1933. I. 27. 40 drb — Stück ; — III 8. 20 drb — Stück. — (369) Lengyel 1933. III. 11. — (370) Dombovär 1933. II. 25—II. 1. : csapat — Flug; — IV. 25. nagyobb csapat — größere Schar. — (371) Szekszárd 1932. XII. 10—1933. IV. 22. 20—60—10 drb — Stück. — (372) Bonyhád 1933. I. 16. Somogy megye. — (373) Ségvér 1932. XII. 16. 25 drb — Stück. — (374) Bala- tonszemes 1932. XII. 2°—1933. III. 1. 120 drb — Stück. — (375) Berencse (Karäd) 1933. I. 30. —(376) Lengyeltóti 1933. II. 6—IV. 27. 00—500— 200 drb— Stück. — (377) Kéthely 1933. I. 16—III. 5. 150 drb — Stück. — (378) Vityapuszta (Gamäs) 1933. I. 10. 5 drb — Stück. — (379) Somogyvär 1933. I. 10. 80 drb — Stück ; — IV. 14. 200 drb — Stück. — (380) Geszti 1933. I. 20. — (381) Somogyfajsz 1933. II. 22—IV. 14. 25—40—10 drb — Stück. — (382) Somodor 1933. III. 16—IV. 5. — (383) Hetes 1933. III. 4. — (384) Kapos- vár 1933. I. 26—IV. 14. 10—2G0-as csapatok — Flüge per 10—200 Stück. — (385) Szarka- vár (Kaposujlak) 1933. II. 20. — (386) Kutas 1933. I. 10—II. 4. 25 drb — Stück. — (387) Csurgó 1933. II. 10. — (388) Németlad 1933. II. 26—IIT. 12. 300 drb — Stück ; — IV. 4. 16 drb — Stück, > NE; — IV. 5. 20 drb — Stück, > N. — (389) Kälınäncsa 1933. I. 3—IV. 22. 4—400—10 drb — Stick; — fötömeg — Hauptmasse : II. 23. — (390) Daräny 1932. XII. 21-1933. I. 4. 30-60 drb — Stück. — (391) Középrigóc (Somogytarnöca) 1932. XII. 18—1933. I. 4. 24—170 drb — Stück. — (392) Barcs 1932. XII. 14—17. 5 drb — Stück. Z a 1 a megye. — (393) Csabrendek 1932. XI. 27. 5 drb — Stück. — (394) Dobos- puszta (Nyiräd) 1933. III. 19. 25 drb — Stück. — (395) Deäkipuszta 1932. XII. 4. 10 drb — Stück. — (396) Sümeg 1932. XI. 27. 5 drb — Stück. — (397) Balatonaräcs 1932. XII. 26. 50 drb — Stück. — (398) Balatonfüred 1933. I. 20—II. 1. 60 drb — Stück. — (399) Nagygörbö 1933. I. 17. 40 drb — Stück. — (400) Tihany 1933. I. 1—25. 12-50 drb — Stück ; — II. 26. 4 drb — Stück. — (401) Tapolca 1932. XII. 24. 12 drb — Stück. — (402) Zánka 1933. I. 1. — (403) Zalaegerszeg 1932. XII. 24—1933. II. 21. nagy csapat — große Schar. — (404) Äbrahämhegy 1933. I. 7. — (405) Nemesvita 1933. II. 20. — (406) Keszthely 1932. XII. 31—1933. I. 28. 1—50—1 drb — Stück. — (407) Potréte 1933. I. 8. 80 drb — Stück, > S. — (408) Töfe) 1933. III. 1. csapat — Schar. — (409) Pusztaederics 1933. II. 25. — (410) Lenti 1933. I. 28—II. 3. 30—15 drb — Stück. — (411) Pölöskefö (Pölöske) 1932. XII. 20. 20 drb — Stück ; —1933. II. 18—III 2. 25—15 drb — Stück. — (412) Kámaháza (Pördefölde) 1933. II. 22. 2 drb — Stück ; — IV. 21. 20 drb — Stück. — (413) Nagykanizsa 1933. I. 25—III. 3. 35 —100—15 drb — Stück. — tömeg — Masse: II. 22. Baranya megye. — (414) Vasas 1933. IV. 19. 12 drb — Stück. — (415) Hetve- hely 1933. I. 15. egy magänos pld — ein einsames Expl. — (416) Pécs 1933. I. 15—V. 7. 50--400—7 drb — Stick; — fötömeg — Hauptmasse : III. 4. — (417) Mohács 1932. XII. 29—1933. III. 13. 20—300 drb — Stück. — (418) Németbély 1933. IV. 20—21. 30 drb — Stück. — (419) Téseny (Baksa) 1933. III. 1—21. csapatok — F üge. — (420 Tenkes (Bisse) 1933. III. 26. 60.drb — Stück. — (421) Villány 1933. I. 8. 120 drb — Stück) — (422) Sellye 1933. T. 15—II. 15 — (423) Beremend 1933. II. 18-—20. 50 drb — Stück. Az 1932/33 évi invázió megfigyelöinek névsora. Namenliste der Beobachter der Invasion 1932/33. Itt felsorolom névszerint mindazokat az igen tisztelt megfigye- löinket, munkatärsainkat és alkalmi tudösitöinkat, kik a Bombycillékra vonatkozó adataikat közvetlenül a Madártani Intézet-hez beküldték, 1935/38] BOMBYCILLA INVAZIO: 1931/32, 1932/33. 485 A név után az észlelési hely sorszámát adjuk, melyből megällapithaté, hogy a tudésité mely községben végezte megfigyeléseit. Szives készségükért fogadják kérem valamennyien ezuton is a Madártans Intézet őszinte köszönetét! A hozzánk beküldött adatokon kivül feldolgozásomba természetesen belevettem: a Kócsag, Nimród- Vadászujság, Magyar Vadászujság, Lovec, Természettudományi Közlöny és az Erdő-ben, valamint a napilapokban publikált Bombycilla-adatokat is. A tudósítók névsora a következő: — Zum Schlusse folgt nun das Namenverzeichnis der Beobachter, Mitarbeiter und gelegentliche Berichterstatter, die Bombycilla-Daten dem Ornithologischen Institut zusandten. Nach dem Namen geben wir die 1.-Nro. des Beobachtungsortes. ANNOK SZABÓ JÁNOS 126, 141, 212, 213. ALTMANN PAL 138. APRÓ IMRE 148. AGGHÁZI MARIA 174. ANTALFFY ANDOR 179. Dr. Acs NAGY GYÖRGY 227. ADAMECZ ALADÁR 317. GR. AMBRÓZY-MIGAZZI ISTVÁN 353. ANTAL Lajos 398. BODNÁR ISTVÁN 4. BERKESI ll. BArczy LÁSZLÓ lő. BOHRANDT Lajos 20. BENDE ISTVÁNNÉ 52. Gr. BOLZA ANTAL 72, 140. BOLTIZÁR Géza 81. BURGER ANDRAS 17. Dr. BALLA ANDRÁS 108. BÁRSONY GYöRGY 118, 120, 124, 125, BARNA KÁROLY 173, 179. BALÁZS MÁTYÁS 179. BERZEVICZY ZsoLT 179. BADZEY JENŐ 179. BARÁNYI JANos 187. BALOG JÁNOS 189. BLASKOVICH GYÖRGY 198. Boros PAL 207. BESENYI GYÖRGY 231. DR. BERETZK PÉTER 244, 245. BOHUTINSKY KÁROLY 269. BURNOVSZKY ISTVÁN 272. BREUER GYÖRGY 289, 292, 294. BÁLINT LÁSZLÓ 298. BARTAL AUREL 367. BARTAL ELEMÉR 367. Dr. BRANYI KALMAN 367. BACHO ZOLTÁN 388. BARTHOS GYULA 413. Czıra KÁROLY 80, 170. CsöRGEY Titus 179. CAVALLONI FERENC 179. CSATH ANDRÁS 229. CsoRNAI RICHARD 255. CstkvANDI MARTON 280. CHERNEL ISTVÁNNÉ 331. CSABA (WALZEL) JOZsEF 357. CSERTÁN ELEK 311. DuBA ARTHUR 1, 2. GR. DÉGENFELD PAL 117. Dr. DORNING HENRIK 169, 179. DvorAk ALFRED 167. DÁvID EMIL 205, 208. DoMoros JANOS 226, DiösY GYULA 267. Döröczkı MIHÁLY 272. ETLENY! JÁNOS 7. EIDENPENCZ FERENCZ 124. ERDÉLYI Acost 132. ERDŐS LÁSZLÓ 313. EICHINGER ISTVÁN 393, 396. Prog. DR. ENTZ GÉZA 400. FÁBA LÁSZLÓ 13, 17, 56, 58, 62, 64, 68, 68, 71, 128, 131, 132, 144, 153, 168, 175, 179, 197, 198, 217, 218, 234, 236, 240, 243, 252, 254, 263, 267, 268, 283, 201, 317, 318, 324, 326, 329, 330, 335, 339, 342, 346, 350, 358, 362, 367, 370, 371, 375, 388, 413. DR. FARKAS GYULA 35. FISCHER ANTAL 179. ForcAcs JANos 179. FARAGÓ KÁROLY 215. FODOR ANTAL 246. FEKETE KÁROLY 253. FABJAN BENCE 312. FÁBRY ÖDÖN 374. BR. FALLON-KUNDT ALFRED 381. Géczi ANDRÁS 5. GOTTLIEB MIKLÓS 53. GRAEFL ANDOR 62. GERÉBY GYÖRGY 115, 125. GREGOROVICZ ERNŐ 143, 160. GOSZTONYI MIKLÓS 146. GRIMM LÓRÁNT 179, 313, ‘314. Dr. GERSOVITS PAL 169. GERÖ ZOLTÁN 204. GRUNDL KALMAN 237. PROF. DR. GYÖRFFY ISTVÁN 242, 244. DR. GOSZLETH ERNŐ 264. GuNDA MIHÁLY 314. Gyéry ZOLTÁN 364. Groza GYÖRGY 373. Dr. HOMONNAY NÁNDOR 3, 76, 409. HAUSENBLASZ ROBERT 40. HuNYADI-BuzAs IVÁN 52. HORVÁTHY LÁSZLÓ 54, 55. HUSZÁR ALADÁR 65. HAUSZMANN ERNŐ 84, 92. HALÁSZ JÓZSEF 129. HEGYMEGHY Dezsö 179. Haversack OSZKÁR 179. HORVÁTH LAszLé 171. HéLLe MARTON 180. HRIVNYÉK JÁNOS 235. HÓTAY FERENC 266, 272, 275, 276, 278. 436 WARGA KALMAN {Aquila HORVÁTH JÓZSEF 308. HORVÁTH Lajos 322, 325. HoLLAN ERNŐ 332. HÁRTER ANDRÁS 352. GR. Hoyos Mixsa 388. HAYEK ANTAL 359. HERTELENDY GÁBOR 394, 401. : JOKMAN LÁSZLÓ 52. BR. JÓSIKA GÁBOR 39. IVÁNSZKY LÁSZLÓ 109. JESZENSZKY ELEK 126. Dr. JÁRMAY KÁROLY 179. JAKAB EMIL 171. JONAS EMIL 173. KABÁCZY ERNŐ 26. KovAcs LILY 32, 33, 06, 08, 00, 104, 107, 109, 110, 113, 114, 125. KOHÁR MIHÁLY 36. KELLER ALADÁR ől. KÖNYVES ÁRPÁD 61. KovAcs JÓZSEF 67. KoLonics BELA 73, 76. Karsay LÁSZLÓ 122. DR. KLEINER ENDRE 178, 174, 270. Fj. KorpAsi FERENC 179. Kis KÁROLY 179. Keen Jözser 179. KovAcs KÁROLY 179. KAHLE FRIGYES 179. KAUDELKA JÁNOS 179. KÁLLAY FERENC 183, KOCH ANTAL 103. DR. KALMÁR ZOLTÁN 195. Kiss BELA 219. KarvAzy JÁNOS 223, 252. KÜRTI JÓZSEF 225. IFj. KONRAD BELA 247. KALMAN BELA 251. KIRÁLY IVAN 271, 283, 284, 286, 287. 288, 290, 291, 295, 298, 299, 300, 301, 302, 303, 306, 344, 345. KROLOPP ALFRED 282. KLABER EMIL 289. KRON KELEMEN 23. KREMNITZKY FERENC 310. KARLI GYULA 338, 339. Kozarits GYÖRGY 354. KAROLYI KÁROLY 368. DR. KLIEGL Lajos 371. KAMARÁS BELA 371. Dr. KELLER OSZKÁR 406. KészALy (Kasık) JÁNOS 403. KNOBLOCH JOzsEF 416. Prof. LINTIA DÉNES 93, 14, 248, 249, 250. DR. LAszLö MIHÁLY 125. Lossonczy ISTVÁN 126, 129. 1Fj. LeLovicH GYÖRGY 133. Lajosı ANTAL 179. LokcsANszky ANDRÁS 179. Lapöcsy KÁROLY 153. Lovas LÓRÁNT 173. LaszCzIK ERNŐ 221. IF. LINTIA DÉNES 248. LENKEI ANTAL 370, 379, 380, 381, 382, 383, 384, 385, 387. LANGMAR GÁSPÁR 300, 301, 392. DR. Lovassy SANDOR 406. MaukscH VıLMos 22, 23. DR. MAUKSCH KÁROLY 41. MÁNDY ZOLTÁN 49. MRAZ GYÖRGY 6. Micsinay GIZELLA 154. MARTONICS GYULA 161. Morvay FERENC 166. Mönus MIHÁLY 179. MARIKOVSZKY ILONA 179. MESZNER FERENC 189. DR. MAYER JÁNOS 192. ırj). MÉSZÁROS GYÖRGY 212. MOLNAR BELA 228, 232. MALEK ILONA 238. MÉSZÁROS MIHÁLY 245, 308. MAUER RICHARD 257. MocsAry IVÁN 272, 277. MARVALITS ALFONZ 290. MATE LAszL6 322, 336. MARY GYULA 340. MEDRECZKY NÁNDOR 351. MOLNÁR Lajos 356. MATEFFY FERENC 381. IFj. MANNINGER ADOLF 418. MANDY GYÖRGY 419. MAKÁNI ISTVÁN 423. DR. NAGY JENŐ 31, 115, 117, 123, 125, 179. 224. Nagy Lajos 109, 112, 170: NÉMETH SANDOR 123. NOGGA Jözser 158. DR. NAVRATIL DEzső 161, 206. NADASSY KÁLMÁN 179. NAGY KÁROLY 179. NOVORA BÉLA 179. NÉMET JAnos 191, 196. NAD DEzső 212. NAGY BÉLA 273. Nagy LÁSZLÓ 316, 322, 323, 336, 343, 308. NOZDROVICZKY Lajos 322. NYITRAY BOLDIZSÁR 153. OMAZTA BELA 228. ORSZÁG ISTVÁN 398. VITÉZ ORTVAY BELA 405. DR. OLTVANYI ISTVÁN 417. Dr. ÖRFFY GYULA 371. PUSKA PAL 45. Papp ENDRE 65. Pap ÁRPÁD 102. GR. PONGRÁCZ JENŐNÉ" 103. Prim ISTVÁN 119. Dr. POLGÁR Jözser 135. 137. P. Kovács GERGELY 142. PAKOZDI ERNŐ 157. PATKAI IMRE 178, 179, 285. PALDI Lajos 179. PILATHY BÉLÁNÉ 181. PETHES- SCHULLER BERTALAN 18S. Dr. PUSKÁS ISTVÁN 189. POLSTER GYULA JÓZSEF 218. PovAzsay LÁSZLÓ 230. Paksy JÁNOS 239. PÁLDI Géza 253, 359, 416, 421, 422. GR. PEJACSEVICH- Miko ENDRE 376. PÁLFFY LÁSZLÓ 411. RADULOVICS ÁGOSTON 4. RÉZ ENDRE 74. RIGÓ BELA 179. ROzsAVOLGYI Lajos 156. Resch MIHÁLY 165. Rapics Lajos 26. RADETZKY Dezsö 322. RHE GyuLA 337. Raj (REICH) OSZKÁR 360, 363, 371. RINGELHANN Lajos 377. Rösch MAGDA 402. Sıros ISTVÁN 5. SEGESVARY JOZSEF 10, 13. STEFANOVITS ISTVÁN 40. SPIEGEL LÁSZLÓ 44. SCHMID ERNŐ 78. SATORI (SCHOLCZ) JÓZSEF 80, 101. 119, 124, 125. SALMEN JÁNOS 90. STRASSER LÁSZLÓ 170. Sods KÁROLY 170. SCHLICHTHERLE JÁNOS 179. SULYOK “ZOLTAN 170. SCHMIDT JAKAB 216, 219, 220, 223. SCHENK JAKAB 179. SCHENK HENRIK 256, 259, 260, 261, 262. STUDINKA LÁSZLÓ 285. SMUK ANTAL 293. Dr. BR. SOLYMOSY 1935/38) BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1921/32, 1932/33, 487 LÁSZLÓ 297. Gr. SOMSSICH JÓZSEF 323. 327, 387. SIMON ISTVÁN 365. SIKÓ SZILÁRD 366. SIMON BELA 400. SIMIG JENŐ 412. SZTANYKOVSZKY SANDOR 6. SZOJKA FERENC 6, 63, 04, 127. Gr. SZIRMAY OTTO 14. SZEÖTS GYULA 42. Dr. SZILÁGYI SÁNDOR 53. ID. Szomjas GuszrAv 105. SZOMJAS LÁSZLÓ 106, 116. Szász KÁROLY 134. SZENTGYÖRGYI GUSZTÁV 144. IFj, SZALACHY BÉLA 151. rFj. GR. SZÉCHÉNYI GYULA 155. DR. SZILÁGYI VIKTOR 159. iF]. Szöcs JÓZSBF 178, 179. Szőcs BÉLA 179. Szücs ÁRPÁD 179. SZOMBATH LÁSZLÓ 179, 190, DR. SZEMES ZOLTÁN 307. SZÁHLENDER GYULA 348. SZABOLCS (STRAKA) JÓZSEF 414. Dr. SZLÁVI KORNÉL 417. Tum MIHÁLY 52. TÉGLÁSSY BÉLA 100. TÓTH KÁROLY 179. TYLL JANOS 168, TECHET KÁROLY 179. TOMCSÁNYI VILMOS PÁLNÉ 179. TÓTH ILLÉS 212. DR. TÓTTH GYULA 279. TÓTH FERENC 305. TÖRÖK MIHÁLY 338. TOLNAY KORNÉL 399. TOLNAI ViLMos 416. VÁSÁRHELYI ISTVÁN 34, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 45. GR. VAY LÁSZLÓ 99. Vass Lajos RUDOLF 139. DR. VARGA FERENC 143, 149, 150, 154, 163. VOLLNHOFER PÁL 162. DR. VASVÁRI MIKLÓS 179. DR. VERTSE ALBERT 179. VIDT BÉLA 185. VICZIÁN ANTAL 198. VANCSÓ OSZKÁR 201. VARGHA FERENC 334. VAJDA BARNA 333. i Weisz TIBOR 19. WEBER GYULA 75. BR. WARDENER MIHÁLY 136. WEINERT "TIVADAR 170. WARGA KALMAN 179. WEILAND FERENC 208. WERNER JANOS 255. WAHL IGNÁC 258. WINDTH GYULA 281. Dr. ZÁBORSZKY FERENC 179. ZLOCSKI GYÖRGY 233. ZSILINSZKY GÁBOR 404. Irodalom — Literatur. 1. BREHM CH. L. — Beitr. Vogelkunde. II. 1820. p. 731. 2. BREHM CH. L. — Lehrbuch d. Naturg. aller europäischen Vögel. II. 1824. p. 980. 3. BREHM CH. L. — Handbuch d. Naturgeschichte aller Vögel Deutschlands. 1831. p. 218. 4. BREHM A. — Tierleben. Vögel. IV. 1813. p. 118. 5. CHERNEL ISTVÁN. — Nomenclator Avium Regni Hungariae. 1898. p. 53. 6. CHERNEL ISTVÁN. — Magyarország Madarai. II. 1899. p. 528. 7. DoBay LÁSZLó. — A Bombycilla garrulus a szabadban és a fogságban. Kócsag, 1932. p. 38—45. 8. Dopay LÁSZLó. — Vom Scidenschwanz in der Freiheit und Gefangenschaft. Kócsag, 1932. p. 45—46. ®. DresseR H. E. — History Birds Europa. III. 1871—81. p. 429. Tab. 155. 10. FÖLDI JÁNOS. — Termeszeti história. Az állatok országa. 1801. p. 164. 11. FRIDERICH C. G, — BAU ALEXANDER. — Naturgeschichte d. Deutschen Vögel. V. Auflage. 1905. p. 291. 12. GLOGER C. L. —- Vollst. Handbuch d. Naturg. d. Vögel Europas. 1834. p. 389. 13. GRESCHIK JENŐ. — A csonttolluak táplálékáról téli szAlla4sukban Magyarországon. Kócsag. VI. 1933. p. 92—93. 14. GRESCHIK JENŐ. — Beiträge zur Kenntnis der Nahrung des Seidenschwanzes während seines Winteraufenthaltes in Ungarn. Kócsag, 1933. p. 89—92. 15. GROSSINGER J. — Universa Hist. Phys. II. Ornith. Hist. Avium Hungariae. 1793. p. 169. 16. HARTERT E. — Vögel paläarkt. Fauna. I. 1910. p. 456. 17. HEINROTH O. — Beziehungen von Jahreszeit, Alter u. Geschlecht zum Federwechsel. J. f. O. 1917. II. p. 94. 18. HEINROTH O. und. M. — Die Vögel Mitteleuropas. 1924—26. I. p. 57. 19. Homever E. F. — Vögel Norddeutschlands. 1885. p. 6. 488 WARGA KALMAN [Aquila 20. KALMÁR ZOLTÁN. — Bombyoilla garrulus adatok 1932/33 teléről. . Kócsag, 1933. p. 46--81. 21, KALMÁR ZOLTÁN. — Bombycilla garrulus im Winter 1932/33. Kócsag, 1933. p. 51. 22. KOHAUT Rezs6. — Magyarországi madarak meghatározó könyve. 1894. p. 90. 23. MADARÁSZ GYULA. — Magyarország madarai. 1899—1903. p. 157. 24. NAUMANN J. A. — Naturg. Land- u. Wasser-Vögel Deutschlands. I. 1797. p. 148. Tab. 32, Fig. 66. — (Bilder, Folio Ausgabe, IV. T. XXXII. 66.) 25. NAUMANN J. F. — Naturg. Vögel Deutschlands. II. 1822. p. 143. 26. NAUMANN J. F, — HENNICKE, R. — Naturg. Vögel Mitteleuropas. IV. 1901. p. 182. 27. NATORP O. — Nordische Wintergäste. Orn. Mschrift. 1904. p. 259. 28. NATORP O. — Junge Seidenschwänze im „Fortschrittskleid‘. OMB. 1932. p. 56. 29. NIETHAMMER G. — Handbuch d. Deutschen Vogelkunde. I. 1937. p. 270. 30. PETÉNYI SALAMON, — CsôRGEY Titus. — Madártani Töredékek. 1904. p. 130. 31. PLANCIÉ JOSEF. — in litt. 32. Russ K, — NEUNZIG K. — Einheimische Stubenvögel. V. Ausgabe. 1913. p. 173. 33. REISINGER JÁNOS (ós MANNO ALAJOS). — Allattan a gerincesekröl. 1846. p. 275. 34. SCHENK JAKAB. — A csonttollü madár tömeges megjelenése 1913/14 telén. Aquila, 1914. p. 276. 35. SCHENK JAKAB. — Massenhaltes Erscheinen des Seidenschwanzes im Winter 1913/14. Aquila, 1914. p. 276. 36. SCHENK JAKAB. — Az 1924/25 évi magyar madérjelôlések. Aquila, 1925/26. p. 48. 37. SCHENK JAKAB. — Bericht über die Vogelberingungen in Ungarn i. d. J. 1924/25. Aquila, 1925/26. p. 63. 38. SCHLEGEL R. — Bemerkungen ii. d. Zeichnungs- u. Plättchenverhältnisse bei Ampelis garrula. Schwalbe, 1893. p. 97. 39. Scuùz E. — Der Massenzug des Seidenschwanzes (B. g.) in Mitteleuropa 1931/32. Vogelzug, 1933. p. 1—21. 4 40. ScHUz E. — Der Massen-Einfall des Seidenschwanzes (B. g.) in Mitteleuropa 1932/33. Vogelzug, 1934. p. 9—17. (p. 13.) 41. SCHAANING H. T. L. — Bidrag til Sidenswansens (A. g.) Biologi og Morfologi. Dansk Ornith. Foren. Tidsskrift, 1917. p. 17—37. 42. SHARPE R. B. — Cat. Birds Brit. Mus. X. 1886. p. 212. 43. STRESEMANN E. — Beiträge zur Kentniss der Gefiederwandlungen der Vögel. Verh. Orn. Ges. Bayern, 1919. p. 75. 44. THIENEMANN J. — XIV. Jahresbericht (1914) d. Vogelwarte Rossitten d. D. O. G. J. f. O. 63. 1915. p. 491. 45. TISCHLER F. — Die Geschlechtsunterschiede beim Seidenschwanz (B. g.) OMB. 1918. p. 85. 46. TISCHLER F. — Vom Seidenschwanz. OMB, 1920. p. 90. 47. TRATZ E. P. — II. Jahres-Bericht der Ornithologischen Station in Salzburg, 1914 17. p- 19. 48. TscHusi V. -— Uber den Zug des Seidenschwanzes (A. g.) im Winter 1903/04. Ornis, XIII. 1905. p. 1—46. j 49. TscHusi V. — Der Seidenschwanz (B. g.) im Winter 1905/06. Zoolog. Beobachter, 1906. p. 142-146. 50. VAJDA PÉTER. — Az Allat-Orszdg fölosztva alkotása szerint, (Báró Cuvier művének forditäsa.) 1841. p. 388. 51. WALLACE A. R. — Beitraege z. Theorie d. Natürlichen Zuchtwahl. 1870. p. 202. 1985/88) BOMBYCILLA INVÁZIÓ : 1931/32, 1932/33, 489 52. Warca KALMAN. — A Bombyeilla garrula 1923/24, 25/26 és 27/28 dvi inváziója, s az eddigi inväziök étnézete. Aquila, 1927/28. p. 122—154. 53. WARGA KALMAN. — Die Bombycilla garrula-Invasion in den Jahren 1923/24, 25/26, 27/28, und die Übersicht der bisherigen Invasionen. — Aquila, 1927/28. p. 155—183. 54. WARGA KÁLMÁN. — A Bombycilla garrula 1929/30 évi inváziója. Aquila, 1929/30. p. 159-161. 55. WARGA KALMAN. — Die Bombycilla garrula-Invasion in Ungarn in don Jahren 1929/30. Aquila, 1029/30. p. 161—164. 56. WITHERBY H. F. — The Moults of the British Passeres, with Notes on the Sequence of their Plumages, British Birds, 1916/17. p. 134, 57. Wrrnersy H. F., etc. — Handbook of British Birds. I. 1938. p. 298. Képek jegyzéke — Verzeichnis der Photos. Bombycilla garrulus L. — 1933/33. Budapest. 1. Hálótérbe leszállni készülő csapat. — Eine Schar vor dem Abfluge in den Netz- raum. — 1933. I. 14. Népliget. 2. Ivó és fürdő csapat. — Trinkender und badender Flug. — 1933. I. 24. Värosliget. 3. Bombycilla-csapat huzóhálóval fogva. — Bombycilla-Flug unter dem Zugnetze gefangen. — 1933. I. 28. Városliget. : 4. Ujrafogott gyürüs Bombycilla a háló alatt. — Wiedergefangener Ring-Bombycilla. unter dem Netze. — 1933. I. 14. Népliget. afc 490 KOLOMAN WARGA : (Aquila Die Bombycilla g. garrulus-Invasion in den Jahren 1931/32 und 1932/33, und die Ergebnisse . der Beringungsversuche. Von: KOLOMAN WARGA Mit 4 Photos auf Tafel II., mit 1 Karte und 3 Diagrammen. Inhaltsverzeichnis. Einleitung. p. 490. — Die 1931/32-er Invasion. p. 491. — Die 1932/33-er Invasion, p. 495. — Die Ergebnisse der Beringungsversuche. p. 498. — Verteilung nach Geschlecht und Alter. p. 503. — Flügelappendices. p. 504. — Schwanzappendices. p. 508. — Mauser. p. 510. — Geschlechts und Altersmerkinale, p. 614. — Irrige Daten in der Fachliteratur. p. 516. — Farbenfleck-, Appendix- und andere Maße. p. 517. — Flügelmaße. p. 446. — GewichtsmaBe. p. 447. — Oekologische Beobachtungen. p. 520. — Kurze Blütenlese aus den Meldungen unserer Berichterstatter. p. 451. — Ernährung. p. 523. — Feinde. p. 525. — Die ungarischen Namen des Bombycilla. p. 459. —- Die ungarischen Benennungen der Appendices, p. 460. — Die Stimme der Seidenschwänze. p. 526. — Folgerungen. p. 526. — Maßtabelle untersuchter Exemplare. p. 464. — Die chronologischen Daten der 1931/32-er Invasion. p. 474. — Die phänologischen Daten der 1932/33-er Invasion. p. 477. — Namenliste der Beobachter der 1932/33-er Invasion. p. 484. — Literatur. p. 487. — Verzeichnis der Photos 489.— Anhang : Die 1937/38-er Invasion. p. 535. Einleitung. Gelegentlich der letzten großen Invasion des Seidenschwanzes (Bombycilla g. garrulus 1.) im Jahre 1923/24, versuchte ich diese interessanten Wintergäste in möglichst großer Zahl zu beringen. Damals markierte ich neben einigen Großen Gimpeln (Pyrrhula p. pyrrhula L.) und Wacholderdrosseln (Turdus pilaris L.) auch 47 Stück Seiden- schwänze, ein Ergebnis, mit welchem wir damals sehr zufrieden waren. Von diesen Seidenschwänzen wurden später insgesamt zwei Exemplare zurückgemeldet. (37) 3 No. 17443. ad. 3, beringt am 26. I. 1924 in Budapest, — _erlegt am 10. II. 1924 in Pilisszentiván (Kom. Pest), — 15 Tage, 20 km, NW, — taglicher Km-Durchschnitt 1.3 km. No. 17458. ad, ©, beringt am 26. I. 1924 in Budapest, — erlegt am 15. IIL. 1925 in Koltschanowskv (Wolchow) Rußland, — 1 Jahr, 1600 km, NNO. Das erste Datum ist ein Beispiel für die von der Zugrichtung unabhängige Nahrungssuche im Winterquartier. Das zweite Exemplar kehrte nach se ner Beringung in die Heimat zurück, suchte im darauf- folgenden Winter sein uns diesmal unbekanntes Winterquartier wieder 1935/88) BOMBYCILLA INVASIONEN: 1981/32, 1932/33. 491 auf, und wurde dann auf dem Riickweg in die Heimat erbeutet. Diese Angabe ware wertvoller gewesen, wenn der Vogel im Frühjahr des Beringungsjahies erbeutet worden ware, — aber auch so ist sie als ein Lichtstrahl zu betrachten, der die eine Richtung des Wegzuges einiger- maßen beleuchtet. Meinerseits war ich mit diesem Ergebnis nicht zufrieden. und wartete ungeduldig auf die Gelegenheit, bei einer neuen Invasion, unter Verwertung der bisher gesammelten Lehren und Erfahrungen. möglichst umfangreiche Beringungen vornehmen zu können. Acht Jahre lang mußte ich auf diese Gelegenheit warten. Der Erfolg aber übertraf alle meine Erwartungen, indem es mir gelang, in Budapest im Dezember 1932 und Januar 1933 innerhalb von 12 Tagen 1371 Seiden- schwänze zu fangen, beringen und untersuchen. Von dieser großen Menge wurden bisher 54 Exemplare zurück- gemeldet, und zwar 19 vom Beringungsort selbst, 22 aus dem Inland und 13 aus dem Ausland, Es folgen nun nach kurzer Skizzierung der beiden Invasionen und Besprechung der Beringunasergebnisse, die Kapitel über die Appendices. Mauser, Geschlechts- und Altersmerkmale, verschiedene Maße, Beobachtun- gen und Ernährung, — und zum Schluß die auf das engste zusammen- gedrängten Migrationsdaten. Ich stelle freudig fest, daß Dank der ständigen Zunahme des allgemeinen Interesses für die Vogelkunde, Dank dem großartigen Nach- richtendienste der Tages- und Fachpresse, sowie der weitgehenden Publizität . und verständnisvollen Unterstützung durch den Ungarischen Rundfunk, — hauptsächlich aber Dank dem unermüdlichen Fifer unserer Beobachter und Mitarbeiter: die eingelaufenen Meldungen über die beiden Bombycilla- Invasionen, und namentlich über die letzte große Invasion des Jahres 1932/33 einen Umfang annahmen, wie noch nie zuvor. Diesem Umstand ist es zuzuschreiben, daß wir von dieser wirklich großen Invasion ein sozusagen vollständiges Bild bekommen konnten. Allen Beobachtern, einzeln und in der Gesamtheit, sei hiefür der innigste Dank: des Dele es gischen Institutes ausgesprochen. Die 1931 /32-er Invasion. ‚Auf Grund der uns zur Verfügung stehenden Daten, nimmt diese Invasion hinsichtlich ihrer Dichte und Ausdehnung unter allen bisherigen Invasionen die dritte Stelle ein, indem aus 32 Komitaten von 76 Orten Bombycilla-Daten einliefen, — wogegen 1913/14 aus 44 Komitaten ven 87 Orten, bezw. 1923/24 aus 34 Komitaten von 83 Orten Seidenschwänze gemeldet wurden. 403 KOLOMAN WARGA . {Aquila Diese Invasion von 1931/32 entsprach in ihrem Ausmaße ungefähr der Invasion des Jahres 1903/04, erstreckte sich aber weniger nach Süden -hinab als letztere, Dagegen war die 1923/24-er Invasion nicht nur viel umfangreioher, ausgedehnter und auch zahlenmäßig stärker als die 1931/32-er, — sondern es war auch ihre Durchschlagskraft bedeutend größer, denn sie führte die ankommenden Scharen verhältnismäßig schnell und weit nach Süden hinunter, und zwar so, daß die herein- strömenden Seidenschwänze ziemlich gleichmäßig auf das Gebiet ver- teilt waren. Demgegenüber besaß die 1931/32-cr Invasion trotz ihres früheren Beginnes eine geringere Durchschlagskraft, und drang infolgedessen weniger nach Süden vor, war aber gerade aus diesem Grunde in Oberungarn und Siebenbürgen massenhafter und konzentrierter als die 1923/24-er. Hier bemerke ich nebenbei, daß die 1931/32-er Invasion in Deutschland nach Dr. Ernst ScHUz (40) viel größere Aus- maBe hatte als die Invasionen der Jahre 1923/24 und 1932/33. Das heißt also, daß die aus ihren Brutgebieten vordringenden Seidenschwänze schon in der Höhe von Deutschland völlig ausreichende Ernährungs- gebiete vorfanden, sodaß die Masse der Scharen gleich dort bleiben konnte, und nur ein kleiner Teil weiter ziehen mußte. Zur Veranschaulichung der Anfangsgeschwindigkeit bei der Ver- breitung und Ausstrahlung der 1931/32-er Invasion, führe ich aus jeder der vier geographischen Regionen die 10 frühesten Ankunftsdaten an. _ Es sind dies die folgenden : — Oberungarn : 29. X, 30. X, 8. XI, 8. XI, 18. XI, 20. XI, 22. XI, 29. XI, 6. XII, 7. XII ; — Siebenbürgen : 15. XI, + XI, 25. XII, 2¢ 1, 3. I, 15. 1, 31. I, 6. II, 6. II, 16. 11; — Tiefland : 15. XI, 14. XII, 1. I, 2. I, 15. I, (weitere Ankunftsdaten fehlen). —_ Pa a der Donau.: 29.1, 2. II, 11. II, 15. II, 26. II, (weitere Ankunftsdaten fehlen). Nehmen wir zum Vergleich die 10—10 frühesten Daten der 1923/ 2 4-er Invasion : — Oberungarn : 25. XI, 1. XII, 4. XII, 9. XII, 10. XII, 15. XII, 15. XII, 15. XII, 15. XII, 20. XII; — Siebenbürgen : 22. XII, 29. XII, (weitere Ankunftsdaten fehlen). — Tiefland : 17. XI, 3. XII, 6. XII, 10. XII, 15. XII, 18. XII, 18. XII, 18. XII, 23. XII, 23. XII. — Jenseits der Donau : 7. XII, 9. XII, 12. XII, 15. XII, 15. XII, 15. XII. 15. XII, 25. XII, 1. I, 1. I; — Kroatien: 8. I, 14. I, 15. I, (weitere Daten fehlen). Aus dieser Gegeniiberstellung ist ersichtlich, daß die Seiden- schwänze im Winter 1931/32 Oberungarn und Siebenbürgen früher und in rascherem Tempo besetzten, als das Tiefland und das Hügelland jenseits ıler Donau, — eine Folge des Abflauens der Durchschlagskraft des Zuges. Aus dem Tiefland und Hügelland jenseits der Donau sind gerade nur 1985/38) BOMBYCILLA INVASIONEN : 1931/32, 1932/33. 403 die obigen je 5 Ankuftsdaten verzeichnet, an mehreren Orten wurden die Vögel bei ihrer Ankunft gar nicht bemerkt, sondern nur im Marz- April gelegentlich ihres Rückzuges. Narh Kroatien gelangten sie schon nioht mehr. Das Maximum der eintreffenden Seidenschwänze bildeten 1923/24 Flüge von 1000 Stück, 1931/32 dagegen bloß 100—300-er Scharen. Den entsprechendsten Überblick über Gestaltung und Weiter- entwicklung der Invasion, erhalten wir durch zweckmässige Gruppierung der sogenannten wesentlichen Daten. Den einen Überblick dieser Art vermittelt die chronologische Reihen- folge der Ausbreitung nach Komitaten, wobei wir nur das allererste Ankunfts- datum einer größeren Gebietseinheit : des Komitates, berücksichtigen. Für 1931/32 ergibt sich hierbei folgendes Bild: — Ankunft : 9) — 20. X. Szepes (F.), 30. X. Ung. (F.); — 15. XI. Kiskükülls (E.), 15. XI. Torontál (A.), 22. XI. Bars (F.), 26. XI. Háromszék (E.); — 8. XII. Sáros (F.), 8. XII. Nógrád (F.), 10. XII. Nyitra (F.), 14. XII. Pest (A), 16. XII. Borsod (F.), 19. XII. Zólyom (F.), 20. XII. Heves (F.), 25. XII. Udvarhely (E.); — 2. I. Kolozs (E.), 15. I. Brassó (E.), 29. I. Sopron (D.), 31. I. Krassó-Szörény (E.); — 1. IT. Maros-Torda (E.), 2. II. Vas (D.), 11. II. Trencsén (F.), 11. II. Veszprém (D.), 14. II. Gömör (F.), 15. IT. Zemplén (F.), 17. II. Máramaros (F.), 26. II. Csik (E.), 26. II. Fejér (D.), 28. IT. Bereg (F.) — (Die ersten Ankunftsdaten aus 28 Komitaten.) Berücksichtigen wir nun cbenso nur das Datum des letzten Vor- kommens auf dem Gebiete jedes einzelnen. Komitates : dann erhalten wir ein klares Bild von der Entwicklung und dem Verlaufe des Wegzuges. Wegzug : — 14. III. Szepes (F.), 15. III. Sopron (D.), 20. IIT. Abauj-Torna (F.), 26, III. Pest (A.), 28. III. Fejér (D.), 28. III. Gömör (F.), 30. III. Nógrád (F.); — 1. IV. Békés (A.), 1. IV. Zemplén (F.), 2. IV. Brassó (E.), 2. IV. Haromszék (E.), 5. IV. Toron- tál (A.), 9. IV. Komárom (D.), 9, IV. Maros-Torda (E.), 10, IV, Heves (F.), 15. IV. Borsod (F.), 20. IV. Szolnok-Doboka (E.), 21. IV. Veszprém (D.); — 14. V. Csik (F.) — (Die letzten Wegzugsdaten aus 19 Komitaten.) Die Ankunftsdaten können sich beziehen : 1. auf kürzere Zeit dauern- . den Durchzug, und 2. auf längeren Aufenthalt. Im ersteren Falle kennen wir bloß die Zeitpunkte der Ankunft und Weiterreise, doch kann das Datum des Wegzugs dann fehlen, wenn die zurückwandernden Scharen den betreffenden Beobachtungspunkt nicht wieder überfliegen ; sie können dafür auf einer neuen Reiseroute eventuell solche Punkte berühren, an denen sie bei der Ankunft nicht zu sehen waren. Es ist also nicht hei jedem Ankunftspunkt auch der Wegzug beobachtet worden, — und umgekehrt ebenso, | 9) Auf den Namen des Komitates folgt in Klammer der Anfangsbuchstabe des Namens der 4 geographischen Regionen ı — I. Region: F. = Oberungarn, — II. E. = Siebenbürgen, — III. A. = Tiefland, — IV. D. = Hügelland jenseits der Donau. 494 KOLOMAN WARGA [Aquila Die Zunahme, Kulmination und Abnahme der Ankunftsdaten in chronologischer Ordnung, ebenso die Entwicklung der Wegzugsdaten ist aus der Kulminations-Tabelle auf Seite 414 ersichtlich. Um einen möglichst gedrängten Überblick zu erzielen, fasse ich die Daten nicht nach Pentaden oder Dekaden zusammen, sondern einfach nach Mona- ten. Vergleichshalber veröffentliche ich in ähnlicher Form auch die Kulmination der 1923/24-er Invasion. Die Kulmination der Ankunftsdaten fiel auf den Februar, ebenfalls ein Beweis für die schwache Durchschlagskraft und langsame’ Fort- entwicklung des Zuges. Die Mirz-Kulmination der Wegzugsdaten ist normal. In meiner Abhandlung über die Invasion des Jahres 1923/24 (53), hatte ich die Januar-Februardaten damals als ,,Strichdaten”, und nicht als Ankunftsdaten bezeichnet. Die Lehren der späteren Invasionen haben mich aber davon überzeugt, daB man die Strichdaten von den neueren Ankunftsdaten schwer und nicht immer trennen kann : infolgedessen ist es im Interesse eines leichteren Überblickes zweckmäßiger, alle Daten bis Ende Februar als Ankunftsdaten zu betrachten, weil ja neben den von der Zugsrichtung unabhängigen, einfach mit der Nahrungssuche zusammenhängenden Strichdaten auch noch sehr viele wirkliche, tatsäch- liche Ankunftsdaten vorkommen. Die Märzdaten dagegen sind auch dann als Wegzugsdaten zu werten, wenn an dem betreffenden Orte vom Oktober bis Februar über- haupt keine Seidenschwänze zu sehen gewesen waren, — denn es handelt sich in diesen Fällen schon um Schwärme, die auf neuen Zugwegen in ihre nördliche Heimat zurückzukehren im Begriffe sind. Die Ankunfts-Kulmination von 1931/32 fällt auf den Februar, woraus geschlossen werden darf, daß an den von uns nördlicher gelegenen Aufenthaltsorten der Seidenschwänze im Februar entweder größere Schneefälle stattgefunden hatten, oder daß die Beerennahrung ausgegan- gen war, sodaß die Vögel sich gezwungen sahen, südlichere Gebiete aufzusuchen. Ich halte es für interessant hier zu erwähnen, daß wir in dem überaus harten und strengen Winter von 1928/29 im ganzen bloß 3 Bom- bycilla-Daten erhalten haben: — zwei aus dem Gebiete jenseits der Donau und eins aus Budapest. Wieder ein Beweis dafür, daß die | Invasionen nicht mit der Kälte des hiesigen Winters im Zusammenhang stehen. (55) Kulmination nach Regionen und Monaten (1931/32.) Kuimination nach Regionen und Monaten (1928/24.) (siehe Seite 414.) 1038/88] BOMBYCILLA INVARIONEN : 1931/32, 1932/33. 498 Die 1932/33-er Invasion. Noch nie bekamen wir bei einer Bombycilla-Invasion auch nur annähernd so viele Daten, wie bei dieser: insgesamt von 423 Orten. aus 45 Komitaten. Und an 101 Punkten wurde außer der Ankunft auch ‘ der Zeitpunkt des Frühjahrs-Wegzuges beobachtet, sodaß im ganzen 524 Ankunfts- und Wegzugsdaten einliefen ! Trotz der Entwicklung unseres Nachrichtendienstes und trotz Steigerung des allgemeinen Inte- ‘ resses, müssen wir beim Vergleich dieser Datenmenge mit den Daten der 3 größten bisherigen Invasionen*) — bei welchen wir aus 87, 83 bezw. 76 Orten Meldungen erhielten — zu der Überzeugung kommen, daß wir hier tatsächlich der größten Invasion der letzten Jahrzehnte gegen- überstehen. Um nun den wahren Charakter der Invasion feststellen zu können, berücksichtigen wir, wie vorher, die 10—10 frühesten Daten der ein- zelnen Regionen. Oberungarn : 26. X, 12. XI, 12. XI, 14. XI, 15. XI, 18. XI, 19. XI, 20. XI, 21. XI, 23. XI; — Siebenbürgen : 15. XII, 15. XII, 15. XII, 20. XII, 26. XII, 4. I, 9. I (weitere Ankunftsdaten fehlen); — Tief- land: 4. XI, 4. XI, 19. XI. 20. XI, 20. XI, 25. XI, 27. XI, 28. XI. 29. XI, 1. XII; — Jenseits der Donau : 18. XI, 22. XI, 25. XI, 27. XI, 27. XI. 28. XI, 4. XII, 5. XII, 6. XII, 6. XII. Beim Vergleich dieser Datenreihe mit der analogen Reihe des Jahres 1931/32, fällt neben der früheren Ankunft sofort die raschere und dichtere Besetzung des Hochlandes auf. Siebenbürgen kam ver- hältnismäßig verspätet und war, wenn wir seine sämtlichen Daten in Betracht ziehen, im allgemeinen sehr schwach besetzt. Siebenbürgen lag, wie es scheint, in diesem Winter stark abseits der Hauptzugstra Be der einfallenden Scharen. Oder anders ausgedrückt : die Flüge kamen wohl hauptsächlich aus NO und NNO, sodaß Siebenbürgen eigentlich eher nur von anderen Gegenden dorthin verirrte Strichvögel als eigent- liche Ankémmlinge erhielt. Meiner Ansicht nach pflegt Siebenbürgen hauptsächlich von gen aus Norden kommenden Scharen frequentiert zu werden. Diese meine Ansicht gründe ich zum Teil darauf, daß im Winter 1931/32 die Invasion in dem nördlich von uns gelegenen Ostpreußen nach ScHÜz (40) bedeutend stärker war als im 1932/33, — wie auch aus dem Gebiete Siebenbürgens im erstgenannten Winter doppelt so viele Ankunftsdaten verzeichnet sind, als im letzteren. Hieraus ergibt sich, daB wahrscheinlich eine nord-sitdlich, und nicht eine nordost-südwestlich gerichtete Strömung die Scharen nach ‘Siebenbürgen herabbringt. 9) 1913/14, 1923/24, 1931/32. 496 KOLOMAN WARGA | fAquila In völligem Gegensatz zur 1931/32-er Invasion: überschwemmien dagegen im Jahre 1932/33 die Bombycilla-Scharen in besonders auf- fälliger Weise das Tiefland und das Hügelland jenseits der Donau, und zwar in einer Breite, Dichte und Menge wie nie zuvor. . Der Hauptcharakter der ganzen Invasion ist : bei frühem Erscheinen — mit Ausnahme Siebenbürgens — die rasche Beselzung und Über- schwemmung der einzelnen Regionen, nebst großer Durchschlagskraft. welche nicht nur in das Gebiet jenseits der Donau große Massen brachte, sondern sich auch in Aroatien, Istrien, Italien auswirkte. Das Maximum der Hauptmassen bildeten an vielen Orten Scharen von mehreren Tausenden. Laut einem Bericht des Prof. JOSEF PLANCIC (31, in litt.) war die Invasion dieses Jahres auch in Jugoslawien stark, und reichte in Dalmatien bis nach Spalato (Split.) | Die ersten Ankunfts- und letzten Wegzugsdaten, nach Komitaten geordnet, ergeben folgendes Bild. Ankunft : — 26. X. Árva (F.); — 4. XI. Hajdu (A.), 12. XI. Gömör (F.), 12. XI. Nógrád (F.), 14. XI. Sáros (F.), 15. XI. Borsod (F.), 18. XI. Heves (F.), 18. XI. Komárom (D.), 19. XI. Trencsén (F.), 19. XI. Szabolcs (A.), 22. XI. Győr (D.), 25. XI. Pest (A.), 25. XI. Vas (D.), 27. XI. Zala (D.), 28. XI. Fejér (D.), 29. XI. Hont (F.), 29. XI. Szolnok (A.); — 5. XII. Zemplén (F.), 5. XII. Veszprém (D.), 7. XII. Moson (D.), 7. XII. Tolna (D.), 8. XII. Szepes (F.), 8. XII. Bäcs-Bodrog (A.), 9. XII. Csongrád (A.), 10. XII. Sopron (D.), 11. XII. Bereg (F.), 11. XII. Temes (A.), 14. XII. Somogy (D.), 15. XII. Kolozs (E.), 20. XII. Békés (A.), 22. XII. Esztergom (D.), 26. XII. Szatmár (F.), 26. XII. Torda-Ara- nyos (E.), 28. XII. Torontál (A.), 29. XII. Baranya (D.) ; — 1. I. Nyitra (F.), 2. I. Ung (F.), 4. I. Krassó-Szörény (E.), 28. I. Arad (A.) — (Die Erst-Ankunftsdaten von 39 Komi- taten.) Wegzug : — 6. III. Arva (F.), 10. III. Zemplén (F.), 11. III. Esztergom (D.), 12. III. Veszprém (D.), 17. III. Szolnok (A.), 16. III. Abauj-Torna (F.), 19. III. Hont (F.), 19. III. Arad (A.), 20. III. Csik (E.), 26. III. Temes (A.) ; — 5. IV. Torontál (A.), 10. IV. Borsod (F.), 11. IV. Szatmár (F.), 15. IV. Bihar (A.), 15. IV. Komárom (D.), 18. IV. Győr (D.), 20. IV. Bacs.Bodrog (A.), 21. IV. Zala (D.}, 22. IV. Csanád (A.), 24. IV. Háromszék (E.), 25. IV. Tolna (D.), 27. IV. Csongrád (A.), 27. IV. Somogy (D.), 29. IV. Szabolcs (A.), 30. IV. Nógrád (F.) ; — 3. V. Torda-Aranyos (E.), 3. V. Békés (A.), 3. V. Moson (D.), 5. V. Brassó (E.), 7. V. Vas (D.), 7. V. Baranya (D.), 21. V. Sopron (D.); — 1. VI. Pest (A.), 2. VI. Heves (F.), 5. VI. Fejér (D.), 8. VI. Hajdu (A.) — (Die letzten Wegzugsdaten aus 36 Komi- taten.) Ein sehr interessantes und lehrreiches Bild erhalten wir, wenn wir die November- und Dezember-Zuglinie der vordringenden Bombyeilla- Scharen auf der Landkarte projiziert betrachten, jedoch nicht nach Orten, sondern nach den Ankunftsdaten der eine größere geographische Einheit bildenden Komitate. Die beiden Linien laufen fast parallel zuein- ander. (Siehe die Karte pag. 416.) Die ,,Erstankunftspunkte” der November-Linie : — Bártfa (Kon. Sáros), Nyiregyhaza (Kom. Szabolcs) Debrecen (Kom. 1985/88] BOMBYCILLA INVASIONEN: 1931/32, 1932/33. 497 Hajdu). Pusztakengyel (Kom. Szolnok), Budapest (Kom. Pest), Székesfehérvar (Kom. Fejér), Sümeg (Kom. Zala), Molnaszecsöd (Kom. Vas.) Die entsprechenden Punkte der Dezember-Linie : — Beregszász - (Kom. Bereg). Kolozsvár (Kom. Kolozs), Varfalva (Kom. Torda-Aranyos), Temesvár (Kom. Temes), Lovrin (Kom. Toron- tal), Baja (Kom. Bács-Bodrog), M o h á cs (Kom. Baranya), Barcs (Kom. Somogy). Bei der Ermittlung dieser beiden Ankunftslinien wurden in den einzelnen Komitaten von den Orten mit frühesten Ankunftsdaten nur die südlichst gelegenen berücksichtigt. Auf ähnliche Weise läßt sich auch der Wegzug veranschaulichen. Die .,Punkte des letzten Durchzugs’” der April-Mai-Linie sind fol- gende: — Kämahäza (Kom. Zala), Lengyeltóti (Kom. So- mogy), Dombóvár (Kom. Tolna), Pécs (Kom. Baranya), Baja (Kom. Bács-Bodrog), Banlak (Kom. Torontál), Varfalva (Kom. Torda-Aranyos), Bäcsfalu (Kom. Brassó), Pa pol c (Kom. Harom- szék). Die Punkte der Juni-Linie: — Székesfehérvár (Kom. Fejér), Kalocsa (Kom. Pest), Pusztaszáraz b ő (Kom. Heves), Debrecen (Kom. Hajdu). Interessant ist, daB auch zwischen diesen beiden Linien eine Parallele besteht. Betrachten wir die dargestellte Linie auf der Landkarte. dann haben wir fast den Eindruck, als ob die Vögel aus NW in unser Land eingedrungen wären. Natürlich das ist nur ein Anschein, weil wir wissen, . daB sie nicht aus dieser Richtung kommen. Diese Invasion ist auch aus dem Grunde sehr bemerkenswert. weil sich die Seidenschwänze diesmal 71, Monate (11) bei uns aufhielten, also eine so lange Zeit, wie noch nie zuvor. Unser bisheriges spätestes Datum lautet : 20. V. 1914. Magyarszombathely, Komitat Veszprém ; abgesehen von dem unsicheren Juni-Datum aus 1844 von PETENYI, das sich wahrscheinlich auf ein verwundet oder krank sei gobo Exemplar bezogen haben diirfte. Im Monat Mai wurden die Seidenschwänze noch an 11 Orten in größeren oder kleineren Mengen beobachtet, und zwar: — 2. V. . Beled (Kom. Sopron). 3. V. Värfalva (Torda-Aranyos), P 6 t- harasztpuszta (Pest), Gyoma (Békés) , Magyaróvár (Moson), 5. V. Bácsfalu (Brassó) Kartal (Pest), 7. V. Csénig (Vas), Pécs (Baranya), Hortobägyi halastó (oser und 21. V. Csorna (Sopron). 32 498 KOLOMAN WARGA | Aquila Im Monat Juni zeigten sich noch an folgenden 4 Orten einige Paare : — 1. VI. Kalocsa (Kom. Pest), 2. VI. Pusztaszarazbé (Heves), 5. VI. Szekesfehervär (Fejér), und 8. VI. Debrecen (Hajdu). Da die Vogel an mehreren Orten paarweise beobachtet wurden : dach- ten viele, daß sie vielleicht diesmal ausnahmaweise bei uns brüten werden. Natürlich war dieses auch jetzt nicht der Fall. Im Jahre 1904 wurde das Nisten der Seidenschwänze in Orosz- v ár (Kom. Moson), im J. 1914in Magyarszombathely (Kom. Veszprém) und Z 8 e li z (Kom. Bars) erwartet, aber freilich vergeblich ... Die Seidenschwänze nisten in ihren nördlichen Brutgebieten gegen Mitte Juni, — sie können also ruhig erst Ende Mai oder sogar Anfang Juni mit dem Wegzug beginnen, da sie schnelle Flieger sind. Die feurigeren Männchen machen an schönen Maitagen hier bei uns vergeblich den Weibchen den Hof: diese sind nicht geneigt, sich im W'interquartier zu paaren, — denn das Ovarium des weiblichen Zugvogels wird gewöhnlich erst nach der Ankunft im Brutgebiet geschlechtsreif. Deshalb nisten die Seidenschwanze nicht bei uns, selbst wenn sie lange hier verweilen. Kulmination nach Regionen und Monaten (1932;33.) (siehe Seite 418,) Die schematischen Diagramme mit den komitatsweise angeführten Daten der ersten Ankunft und des letzten Wegzugs für die besprochenen beiden Invasionen siehe Seite 420 und 421. Die Ergebnisse der Beringungsversuche (1932/33.) Wie schon eingangs erwahnt, gelang es mir 1371 Stiick Seiden- schwänze zu fangen und zu beringen. Nach vorangegangener sorgfältiger Besichtigung des Terrains und eingehendem Studium der Bewegungen der Bombycilla-Scharen, richtete ich mir zwei Fangplätze ein : einen im Városliget (Stadtwaldchen), den anderen im Népliget (Volksgarten). Ich fühle mich verpflichtet, im Namen des Ornithologischen Institutes der (rärtnereidirektion der Reichshauptstadt Budapest und besonders den Herren: Director DESIDERIUS MORBITZER, Gartenbau-Oberinspektor JOSEF SZILÁGYI, Gartenbau-Inspector JOHANN CSÁKVÁRI (Quaiser) und Obergärtner ANTON Lajos meinen aufrichtigsten Dank auszusprechen für die verständnisvolle und zuvorkommende Unterstützung. die sie meiner Arbeit zuteil werden ließen. | Ich arbeitete mit einem 5 Meter langen Zugnetz, dessen Aufstellung mein rußischer Hilfsarbeiter*) bewerkstelligte. — die Handhabung. das *) Konstantin Lasko. 1035/38] BOMBYCILLA INVABIONEN: 1931/32, 1932/33. 499 Zuziehen des Netzes dagegen besorgte ich selbst. schon aus — purer Jagdleidenschaft . . . Es folgt nun Zeit. Ort und Erfolg der einzelnen Fänge: — . 1.) Im Városliget : 1932. 20. XII. 88 Stück ; — 22. XII. 111 Stück ; — 24. XII. 134 Stück ; — 28. XII. 137 Stück ; — 30. XII. 130 Stück ; — 1933. 26. I. 117 Stück ; — 28. I. 91 Stück ; — 31. I. 147 Stück ; — 2.) Im Népliget : 1932. 29. XII. 65 Stück ; — 1933. 5. I. 88 Stück ; — 12. I. 113 Stück ; — 14. I. 150 Stück. — Im Városliget insgesamt 955. im Nepliget insgesamt 416 Stück, also an 12 Fangtagen im ganzen : 1371 Stück. Von diesen beringten Seidenschwänzen wurden bisher im ganzen 54 Stück = 3:9% rückgemeldet, bei Kleinvögeln ein ziemlich hoher Durchschnitt. Diese können in drei Gruppen eingeteilt werden: -- in Budapest, am Beringungsort, 19 Stück, im Inland 22 Stück und im Ausland 13 Stück. In der Beringungssaison selbst, also im Win- ter 1932/33 : 46 Stück ; im Winter 1933/34 : 4 Stück, — 1 Esthland, 1 Norwegen, 2 in Rußland; im Winter 1934/35 : 3 Stück : -— 1 Norwegen, 1 Rußland, lin Finnland; schließlich im Sommer 1935 : 1 Stück in Rußland. Diese nach 1,2 und 2:5 Jahren zurückgemeldeten und als Jungvögel beringten 8 Seidenschwänze sind ein Beweis dafür, da B diese als zutraulich angesehenen Vögel trotzdem genügend Vorsicht besitzen den ihnen dro- henden verschiedenen Gefahren zu entgehen. Von den rückgemeldeten 54 Vögeln wurden 6 Exemplare als alte, 48 als Jungvögel beringt. Wenn wir die auf Seite 425—427 befindliche Tabelle der zurückgemel- deten Ring-Seidenschwänze betrachten, fällt une auf, daß die im Inland erbeuteten Exemplare sich vom Beringungsort aus nach allen Richtungen der Windrose zeratreuten, Nach Norden genau so, wie nach Osten und Westen, oder nach Südosten und Südwesten. Diese Sache bezeugt, daß die nahrungsuchenden Scharen, unabhängig von der Ha uptrichtung des Zuges, stelig umherstreichen, immer nach neuen Wetdegebieten suchend. | Aus dem erwahnten Ausweis ist auch ersichtlich, wie groB die tägliche Kilometerleistung der rückgemeldeten Vögel durchschnittlich war. Auf Grund der Beringungsdaten kann festgestellt werden, daß die zwecks Nahrungssuche umherstreichenden Seidenschwänze täglich bloß 1—6 Km zurücklegen, während die auf dem normalen Zug befindlichen täglich 8—11 Km weit wandern. _ Interessant ist, daß, während ich am Platz der Beringung nach 32, 34, ja sogar noch nach 42 Tagen ebendort beringte Exemplare wiederfing, — schon nach 17 Tagen beispielsweise 1 Exemplar 50 km nördlich vom 325 500 KOLOMAN WABGA ; {Aquila Beringungsort in Diósjenő erbeutet wurde ; ferner je 1 Exemplar : nuch 18 Tagen 170 km westsüdwestlich in Caényeujmajor; nach 39 Tagen 165 Km westlich in Röjtökmuzsaly; nach 37 Tagen 350 Km westsüdwestlich in Scheiben, Steiermark ; nach 41 Tagen in 460 Km Entfernung schon an dem südwestlichsten Punkte: in Istrien. Ob nun die in Budapest nach 2—9, bezw. nach 12—42 Tagen wiedergefangenen Ringexemplare sich während dieser Zeit ständig hier aufgehalten, hatten, oder inzwischen weit umhergestreift und wieder zurückgekehrt waren, konnte ich nicht feststellen. Daß aber die Seidenschwänze auf dem ganzen Stadtgebiet von Buda- pest herumstreiften, bestätigen die Ringexemplare auf handgreifliche Art. indem Vögel, die im Városliget beringt worden waren, im Népliget und . in Buda gefunden wurden, während im Népliget beringte Seidenschwänze im Városliget wieder ins Netz gerieten. Das Népliget ist vom Városliget in Luftlinie 4 Am entfernt, Rich- tung Südost. Dagegen müssen die aus dem Varosliget nach Buda, auf den Sväbhegy (Schwabenberg) oder Harshegy (Lindenberg) fliegenden Schwärme schon etwa 10 Km in westlicher Richtung zurücklegen. Und daß sie von Buda tatsächlich wieder in das auf der Pester Seite liegenden Varosliget zurückflogen, bezeugen solche dortselbst gefangene Exemplare, bei denen das Gefieder um die Kloake herum von den Beeren des auf den Eichen der Budaer Berge schmarotzenden Loranthus gelblich gefärbt war. In den Exkrementen dieser Vögel fanden sich auch unverdaute Loranthus-Samen. Die auf der südwestlichen Hauptstraße ziehenden Seidenschwänze gelangten bis nach Kroatien, Istrien, bezw. nach Jugoslawien und Italien, wie 4 beringte Exemplare beweisen. Aus Esthland, Finnland, Norwegen und Rußland haben wir aus dem der Beringung folgenden ersten und zweiten Winter 1 Datum aus Oktober, 5 aus November und 1 aus Februar, sogar aus dem zweiten Sommer 1 Juli-Datum. Diese Daten sind sehr wertvoll, trotzdem wir nicht mit absoluter Sicherheit behaupten können, daß diese Exemplare auch im Jahre der Beringung dieselben Zugwege ein- gehalten hätten. Diese Daten beweisen aber unbedingt, daß ein bedeutender Teil der bei uns überwinternden Seidenschwänze aus diesen Richtungen — NO, NNO — zu uns kommt. Wenn die Seidenschwänze an den Orten, an denen sie erbeutet wurden, nicht nur erlegt, sondern auch gefangen und beringt worden wären : dann hätten wir auf Grund von später und anderswo erbeuteten Exemplaren sehr wertvolle Hinweise darauf erhal- 1936/88] BOMBYCILLA INVASIONEN : 1931/32, 1932/33. 501 ten können, wohin die Angehörigen der an den verschiedenen Orten beringten Scharen ziehen, und wie weit sie vordringen. Ich betone immer und immer wieder, daß eine möglichst massen- hafte Beringung von Bombycilla-Jungen in den Brutgebieten — Lapp- land, Finnland, Nord-Ru Bland, Sibirien — äußerst erwünscht wäre, und zwar aus mehreren Gründen. Die beiden norwegischen Exemplare lassen noch nicht den Schluß zu, daß auch aus NNW Bombycilla-Scharen zu uns kommen, obgleich dies nicht unmöglich wäre. Sie zeigen nur das, daß sie im Herbst 1933 und 1934 vermutlich aus Lappland nach SW-Norwegen herabgewandert sind, von wo aus sie unter Beibehaltung der südwestlichen Haupt- richtung, unter Umständen selbst England hätten erreichen können. Außerordentlich interessant ist, daß zwei am 20. XII. 1932 beringte Bombycilla ? juv. an ein und demselben Tag: 26. XI. 1933 erbeutet wurden, jedoch das eine in Esthland (NNO), das andere aber in Norwegen (NNW)!! Ähnlich liegt der Fall bei zwei anderen Exem- plaren, welche ebenfalls am ein und demselben Tage: 1. XI. 1934 erlegt wurden, und zwar in Rußland (NO) und Norwegen (NNW). In beiden Fällen versuchten diese Vögel beim Verlassen des Brutgebietes in sehr verschiedener Richtung in die Winterquartiere zu gelangen! Sehr interessant ist auch das Juli-Datum aus Rußland (NO). das aber © vorläufig noch rätselhaft erscheint. Ein sehr interessantes und wertvolles Ereignis gelegentlich der Beringungsarbeiten in Budapest war der Fang eines von Dr. ERNST ScHùz in Rossitten beringten Seidenschwanzes. Die diesbezüglichen Beringungs- und Fangdaten lauten: — No. F. 125007. juv. 1932. 13. XI. Rossitten. — 1932. 29. XII. Budapest, Nepliget, — 46 Tage, 360 km, S. Den anderen Fuß dieses Bombycilla versah ich mit dem unga- rischen Ring No. 62957 und ließ den Vogel dann frei, einen lebendigen Verkünder der engsten Zusammenarbeit ungarischer und deutscher Ornithologen . . . Gesetzt den Fall, dieser Vogel ware gleich am Tage seiner Ankunft .wiedergefangen worden, dann hälle er den Weg von Rossitten nach Buda- pest in 46 Tagen zurückgelegi, was einem Tagesdurchschnitt von 18:7 km entspricht. Nach ScHüz (39) wurde ein Rossittener Seidenschwanz nach 95 Tagen im Komitat Trencsén erbeutet (Fels 6motesic z = Hornie Motesice), Tagesdurchschnitt 7:6 km, — ein anderes Exemplar aus Ulmenhorst (40) nach 46 Tagen ebenfalls im Komitat Trenesen (Lédec == Ladce, bei Ilava), 'Tagesdurchschnitt schon 15 km. Interessant ist. daß auch gelegentlich der großen Invasion vor 802 KOLOMAN WARGA [Aquila 20 Jahren ein Rossittener Seidenschwanz ins Komitat Trencsén ge- langte. Nachdem die diesbeziiglichen Daten seinerzeit im Journal far Ornithologie (44) und später auch im Vogelzug (39) nicht ganz genau wiedergegeben waren, veröffentliche ich hier die richtigen Daten: — No. 18112, beringt 27. X. 1913. Rossitten, — erbeutet 10. X11.:1913. Solteszperecseny (=Precin). Kom. Trencsén (nördl. Breite 49° 5’, östl. L. 18° 30’), — 670 km, S. — Dieser Vogel wurde nach. 44 Tagen erbeutet. was einem Tagesdurchschnitt von 15 km entspricht. Als ganz außergewöhnlich und besonders wertvoll muß die von E. P. TRATZ (47) mitgeteilte Angabe gewertet werden, wonach es ein beringter Seidenschwanz auf einen Tagesdurchschnitt von 100 kın brachte. Die Daten sind folgende : — No. 150. ad. 3. bevingt 17. XII. 1913. Flattach, Kärnten, -- erbeutet 19. XII. 1913. Corredo, Südticol. — 2 Tage. 200 km, SW. Der höchste tägliche Kilometerdurchschnitt der zurückgemeldeten Budapester Seidenschwänze betrug bloß 8—11 km, während bei den in Ungarn erbeuteten Rossittener Exemplaren dieser Durchschnitt 7—15—18 km ausmachte. Hieraus könnte man das (iesetz ableiten, daß die tägliche Kilo- meterleistung des Zugvogels im Verhältnis zur Größe der Entfernung zwi- schen Brutplatz und Winterquartier abnimmt. Der Rekord des Exemplars von Corredo beträgt mehr als das Zwanzigfache. bezw. Zehnfache der Leistungen der Rossittener und Budapester Seidenschwinze. Der Fall läßt sich auf die Weise erklären, daß bei diesem Vogel der Zugtrieb noch besonders rege war. und daß er nach seiner Ankunft in dem genannten Orte sofort erbeutet wurde. In Senj (Kroatien, Jugoslawien) wurde ein deutsches (40) und auch ein ungarisches Exemplar erbeutet, u. zw. am 25. III. bezw. 28. IIL. 1933. Ersteres hatte im Durchschnitt täglich 6, letzteres täglich 8 km zurückgeleyt. Das lebhafte und wechselvolle. Treiben der die Stadt Budapest überschwemmenden Bombycilla-Scharen wird auf interessante Weise beleuchtet durch die von mir in den beiden Fanggebieten : Värosliget und Nepliget wiedergefangenen 16, bezw. auf andere Art erbeuteten 3 Exemplare. und zwar unter dem Gesichtspunkt. daß von den im Laufe eines Monats gefangenen 1371 Vögeln nur 16 Ringexemplare wieder ins Netz gerieten. folglich 98%, dec beringten Vögel weiterzogen. Daß aber neben den in geringer Zahl längere Zeit hier verweilenden Seidenschwänzen ungeheuer viele Individuen täglich durch- bezw. weiterzogen : geht aus dem Umstand hervor. daß während der vom frühen Morgen bis zum späten Abend andauernden Fangoperationen nur ein einziges Mal der Fall vorkam, daB ich denselben Vogel an ein und demselben Tage zwei- 1936/33]: ROMBYCILLA INVARIONEN ; 1931/32, 1932/38 . 803 mal fing. Um 410 Uhr vormittag wurde er beim II. Zuziehen des Netzes gefangen und beringt. und um 1,1 Uhr nachmittag beim IV. Zuziehen von neuem erbeutet. Weitere Fälle dieser Art kamen aber nicht vor. Die Art und Weise, wie sich die Bombycilla-Scharen verteilen und zerktreuen. beleuchtet in sehr lehrreicher Form die II. Übersicht. welche die an demselben Tage und Orte beringten und später anderswo erbeuteten Ex:mplare chronologisch und unter Angabe der eingeschlagenen Richtungen nachweist. In dieser. sowie auch in der vorangehenden I. Übersicht sind anstatt Budapest die Namen der beiden voneinander 4 km entfernten Fangorte — Városliget. bezw Népliget — angeführt, damit über Zusammenhalten, Zerstrenung, Verweilen und eventuelle Rückkehr der an einem Tage und an einem Orie gefangenen und beringten Vögel in voll- kommenster Weise AufschluB gegeben werden könne. I. Übersicht. Zurückgemeldete Ringvögel, nach Richtungen (pag. 425—427.) II. Übersicht. Zusammenhalten, resp. Zerstreuung der Bombycilla-Scharen nach Beringungstagen (pag. 428.) III. Rückgemeldete ungarische Ring-Seldenschwänze. Schematisches geographisches Diagramm (pag. 429.) Verteilung nach Alter und Geschlecht. Als ich die Beringungsarbeiten in Angriff nahm, stand mein Ent- schluß fest. jeden einzelnen in meine Hände gelangenden Seidenschwanz nach Anbringung des Ringes einer eingehenden Untersuchung zu unter- zichen. Und zwar : Zählen der Anhängsel an beiden Flügeln und, wenn vorhanden, auch am Schwanze ; Beachtung deren Größe und inten- siveren oder matteren Färbung ; Feststellung, ob der betreffende Vogel das Jugend- oder Alterskleid trägt ; welche Färbung (weiß, schwefel- gelb, chromgelb) der Spitzenfleck der Handschwingen hat ; endlich, ob Anzeichen einer Mauser zu finden sind. Alle diese Beobachtungen wurden natürlich sofort genau notiert. An den drei letzten Fangtagen stellte sch außerdem auch noch Gewicht und Fligellinge von 355 gefangenen Exemplaren fest. Dieses im Freien und oft bei grimmiger Kälte vorgenommene minutiöse Verfahren gab natürlich sehr viel Arbeit, doch wurde ich durch die Ergebnisse meiner mit erstarrten Fingern niedergeschriebenen Aufzeichnungen in vollem Maße für alles entschädigt . . . Mit den beringten und den dem Ornithologischen Institut ein- gesandten erlegten Exemplaren zusammen habe ich insgesamt 1488 Seidenschwänze untersucht. — , | In meiner früheren Studie (53) (Aquila 1927/28, p. 183.) schatzte ich den Prozentsatz der Jungvögel unter den bei uns überwinternden 504 KOLOMAN WARGA {Aguile Seidenschwänzen auf 66. Auf Grund meiner jetzigen eingehenden Unter- suchungen betrug die Anzahl der Jungen rund 80%, die der Altenbloß 20%. Die überwiegende Mehrzahl der Seidenschwänze trug 4—5—6 rote Plattchen an den Armschwingen. Der Großteil der alten Vögel hatte 6 Appendices, während bei den Jungvögeln 4 Appendices vorherrschten. Unter den Jungen fanden sich auch 16 Vögel, an deren Flügel nicht ein einziges Anhängsel vorhanden war. Bei Exemplaren mit zahlenmäßig ungleichen Anhängseln an den beiden Flügeln, nahm ich bei der Ein- teilung stets die größere Zahl. Die Tabelle auf pag. 431 zeigt, wieviel Alt- und Jungvögel Appen- dices halten, und in welcher Anzahl. Desgleichen ist die Zahl der mit Schwanzappendix oder bloß mit rötlichen Steuerfederschaftenden ver- schenen Exemplare, nach Alter und Geschlecht geordnet. ersichtlich. Ich will hier gleich bemerken, daß ich in dieser Tabelle ursprüng- " heh bloß den Alters-Prozentsatz auszuweisen ’beabsichtigte, — mit Rücksicht jedoch auf meine bisherigen Erfahrungen bei Bombycilla- Untersuchungen, sowie gestützt auf meine von jedem einzelnen Vogel gemachten Original-Aufzeichnungen über Spitzenkanten und Appen- dices : hielt ich es für interessant, ja für notwendig, bei den beringten und untersuchten Vögeln auch die Verteilung nach dem Geschlecht darzustellen. Es ist zwar wahrscheinlich, daß im Falle einer anatomischen Unter- suchung der Prozentsatz der Jungvögel mit 4 und 5 Appendices etwas anders ausgefallen wäre, als bei der Bestimmung mit dem Auge. — - doch können wir die Genauigkeit der Daten trotzdem mit mindestens 90% veranschlagen. Verteilung der Appendices nach Alter und Geschlecht (siehe pag. 431.) Flügelappendices. Unter 17 Exemplaren mit 1 Appendix befand sich das Anhängsel m 15 Fällen an beiden Flügeln auf der VI. Armschwinge. bloß bei 2 Exemplaren auf der VII. Unter den 48 Exemplaren mit 2 Appendices waren die Plattchen in 46 Fällen auf der VI. und VII. Armschwinge. und nur in zwei Fällen auf der V. und VI. Die Anordnung der Schaftplättchen anf den Sekundärschwingen. bezw. «deren Entwicklungsverlauf der Reihenfolge nach, weist also eine Retrogradrichtung auf, wie ich dies schon in meiner früheren Arbeit (Aquila 1027/28. p. 180.) zum Ausdruck gebracht habe. Bei der Nume- rierung der Schwingen befolgte ich die alte, natürliche Methode : von außen nach innen gehend, — und nicht die neuerdings gebräuchliche Reihenfolge auf Grund der Entwicklungslehre. Bezüglich der Anordnung der Appendices auf den sekundären oder Armschwingen kann ich — hauptsächlich gestützt auf die bei 100 sezierten 1938/88] ; BOMBYCILLA INVASIONEN : 1931/32. 1932/33. 505 Exemplaren gemachten Erfahrungen — folgende Gesetzmafigkeit fest- stellen : — 0 App. =juv. 9 1 App. — auf Armschwinge VI. oder VII. = juv. 2 2 App. — auf Armschwinge VI—VII, oder V—VI. = juv. ? 3 App. — auf Armschwinge V—VII, oder IV—VI. =: juv. 9 4 App. — auf Armschwinge IV—VII. = juv. 9, juv. d, und ganz ausnahmsweise : ad. © 5 App. — auf Armschwinge III—VII. = juv. g.juv. 9,undad. 9 6 App. — auf Armschwinge IH— VIII. = juv. d. juv. 9. — : oder auf Armschwinge II—VII. =: ad. 9, ad. d. und juv. g 7 App. — auf Armschwinge II—VIII. = juv. 3. juv. 9, — oder auf Armschwinge I—VII. = ad. d, ad. 9 8 App. — auf Armschwinge I—VIII. = ad. g.ad. 9. und manches- mal juv. 4 9 App. — auf Armschwinge I—IX. = ad. 3") Bei den Exemplaren mit 7 Appendices weist das Vorhandensein des letzten Plättchens auf der VIII. Schwinge auf juvenis hin, das Vor- : handensein auf der VII. Schwinge gewöhnlich auf adultus. Da: Vorhan- densein des Appendix auf der I. und II. Armschwinge deutet meistens auf adultus. Auch hier zeigt sich, daß die Appendixbildung auf den Armschwingen von innen nach außen geschieht. Warum sich aber der erste Appendix auf der VI.. und nicht auf der VII. Armschwinge bildet ? — darauf kann ich vorläufig noch keine Antwort geben. Von der obigen allgemeinen Regel kommen manchmal auch Abweichungen vor. Die roten Hornplättchen der Sekundärschwingen waren bei 1488 untersuchten Vögeln in 1428. Fällen hinsichtlich ihrer Anzahl symmetrisch, das heißt auf dem rechten und linken Flügel in gleicher Zahl vorhanden, während bei 66 Exemplaren die Zahl derselben variiert. Ich glaube, es ist interessant, diese letzteren besonders anzuführen. und zwar in Form eines Bruches, wobei die erste Zahl die Anzahl der Plitichen des rechten Flügels, die zweite Zahl diejenige des linken Fligels angibt. Zum Beispiel: 5/4 bedeutet, daß am rechten Flügel 5, am linken Flügel bloß 4 Plättchen vorhanden waren. i 1/0:5 juv. 9, — 1/2:2 juv. 9, — 1/3:1 juv. 9, — 1/6:1ad. 9, — 2/1:1 juv. 9, — 2/3:3 juv. 9, — 3/1:1 juv. 9. — 3/2:2 juv. 9, — 3/4:5juv. 9, — 3/5:1juv. 9, — 4/0:1juv. 9, — 4/2:1 juv. 2, — 4/3:6juv. 9, — 4/5:4 juv. J, — 5/3:1juv. J, — 5/4: 1 juv. d, und 2 juv. 9, — 5/6: bad. 9, — 6/4:1ad. 9, und 1 juv. d, +) Cfr. pag. 539. 506 KOLOMAN WARGA {Aquila _ — 6/5: lad. 9, und 3 juv. gd. — 6/7 : 3 ad. d, und 3 juv. 3, — 7/5: 2 ad. d, — 7/6:3 ad. 3, lad. 9, und 1 juv. g, — 7/8:3 ad. d, und 1 juv. g, — 8/6: 1 ad. 9, — 8/7:2 ad. d, und 1 juv. g, — zusammen : 19 adult, 47 juvenis, bezw. 29 4,37 9. Die Appendix-Asymmetrie war also bei den Jungvögeln ungefähr noch einmal so häufig wie bei den Alten. In derartigen asymmetrischen Fällen waren die Appendices fast immer auf den Sekundärschwingen vorhanden, welche dem in obiger Gruppierung festgelegten System entsprechen. Also z. B. bei 5/4: am rechten Flügel auf der 3—7, und am linken Flügel auf der 4—-7 Arm- schwinge. Oder bei 3/1: auf der 5—7, bezw. am andern Flügel auf der 6-te Schwinge. Doch gab es auch einzelne ganz abnorme Fälle. Und zwar war der Appendix bei 1/0: am rechten Flügel auf der 2-ten Arm- schwinge ; bei 1/2: am rechten Flügel auf der 3-ten ; bei 1/4: am rechten Flügel auf der 4-ten ; und endlich bei einem adulten 1/6-er Exemplar : am rechten Flügel auf der 2-ten Armschwinge. Bei diesen Exemplaren war an dem andern Flügel die Anordnung der Anhängsel . entsprechend. Bei Vögeln mit der gleichen Anzahl von Plittchen an beiden Flü- gelu, waren diese Plittchen zum überwiegenden Teile auf denselben Schwungfedern symmetrisch verteilt. Es gab jedoch in verhältnismäßig geringer Zahl auch Ausnahmen, z. B. waren bei 6/6 Plättchen dieselben an dem einen Flügel auf der 2—7, am andern Flügel auf der 3—8 Arm- schwinge vorhanden. Bei 7/7 Anhängseln auf der 1—7, bezw. 2—8 Schwinge. Auch kam es in ein-zwei Fällen vor, da 8 sich zwischen den mit Plätt- chen versehenen Schwungfedern eine Lücke befand. So erstreckten sich bei einem juvenis-Exemplar mit 5 Anhängseln dieselben über die 3-te bis 8-te Schwinge, fehlten aber auf der 6-ten Schwinge des rechten und auf der 7-ten Schwinge des linken Flügels. Erwähnt sei hier auch, daß das eine oder andere Plattchen nine Rial infolge äußerer Einwirkung verletzt wird. der Länge nach aufreisst, oder auch ganz abbricht. Im letzteren Falle lassen sich aber die Spuren des Defektes bei gründlicher Untersuchung erkennen. Diese wachsartigen — und nicht knôchernen!*) — roten horn- artigen Schaftfortsätze verteilen sich nach Größe und Färbung im allgemeinen so, daß sie bei den alten Vögeln bezw. Männchen größer. breiter und lebhafter sind, bei den Jungvögeln bezw. Weibchen dagegen kleiner, schmäler und matter. 5) Der ungarische Name des Seidenschwanzes ist: , csonttollú madár"", dan heißt: „Anochenfederiger Vogel. 1935/38] BOMBYCILLA INVASIONEN : 1931/32, 1932/33. 507 i Aber es kommen zuweilen auch überraschende Differenzen und Abnormitäten vor. Hauptsächlich bei Jungvögeln fanden sich einige Exemplare. bei welchen zwischen den kleineren und matteren Anhängseln auch einzelne bedeutend größere und sehr lebhaft gefärbte vorhanden waren. Auch gab es vereinzelte Fälle. in denen die Appendices auf dem einen Flügel matt und klein, auf dem andern dagegen lebhaft und groß waren. sue Ferner fanden sich manchmal auch einzelne. zwar normal groBe. jedoch nadeldinne, unentwickelte Appendices von roter. rosa. weißer, ja sogar ausnahmsweise schwarzer (!) Färbung. An deren Spitze war zuweilen ein fadendünnes, hellgefärbtes Flaumhärchen zu sehen. Trotzdem stellen die Plattchen der Armschwingen sozusagen das sicherste Kriterium der Geschlechtsbestimmung dar. Hier ist jedoch nicht das zahlenmässige Quantum das Entscheidende, sondern eher die relative (iröße der Appendices f Unter 100 sezierten Exemplaren betrug die Zahl der Appendices bei den alten Männchen 6—8. bei den alten Weib- chen 5—8, bei den jungen Männchen 4—8. schließlich bei den junyen Weibchen 0—7. Die alte NAUMANN-sche These (25. 26) : daß das Bomby- cilla 9 maximum 5, und das $ minimum 6 Appendices trägt. ist also nicht stichhaltig. : Versuchen wir das Geschlecht eines Seidenschwanzes auf Grund der Appendices zu bestimmen, dann miissen wir in erster Linie wissen. daß die größten und längsten Plättchen auf der VI. und VII. Armschwinge zu suchen sind. die kleinsten und kürzesten dagegen — falls vorhanden --- auf der I. und VIII. Schwinge, — wenn nicht vorhanden. dann auf einer der auf der I-ten folgenden Schwingen. Die übrigen Anhängsel brauchen gar nicht so sehr berücksichtigt zu werden. Das Maß bezw. die relative Größe des größten Anhängsels bietet meistens einen sichern Anhallspunkt zur Geschlechtsbestimmung. Laut meinen Messungen sind die durchschnittlichen Mittelma Be der kleinsten und größten Appendices die folgenden : adult g:35—9% mm, — adult 2:21,—6!, mm, juv. g:2%—6% mm, — juv. 2:1%—3%, mm. Die Appendices sind bei den Männchen resp. alten Vögeln im allgemeinen auch ein wenig breiter, als bei den Weibchen resp. Jung- vögeln. ‚Unter den gelegentlich der Invasion von 1923/24 in meine Hände gekommenen 52 lebendigen Seidenschwänzen befand sich auch ein Exem- plar, das an beiden Flügeln je 9 Anhängsel hatte (53, p. 180). Hingegen hatte von den im Jahre 1932/33 untersuchten 1488 Vögeln nicht ein einziges 9 Plätichen ! Scheinbar gehört ein solches Exemplar zu den Sos KOLOMAN WARGA - [Aquila größten Seltenheiten, und dürften 9 Anhängsel das Merkmal doch eines sehr hohen Altera sein.*) Dagegen fand ich ein noch viel außergewöhnlicheres Exemplar, welches nicht nur auf den Armschwingen, sondern auch auf der großen VII., bezw., die rudimentäre mit eingerechnet : auf der VIII. Hand- schwinge einen roten Appendix hatte !.! ! Dieses alte d, ein wahres Unikum in seiner Art, wie Ähnliches in der Fachliteratur bisher noch nicht erwähnt wurde, trug auf den Sekundär-Schwingen 8 Anhängsel, die Schäfte der Schwanzfedern waren anihrem Ende rötlich, und auf der einen Steuerfeder, auf der 10-ten von rechts, befand sich ein 1 mm langer Schwanzappendix. Die Länge des Plättchens auf der Primär-Schwinge betrug 2 mm. Dieses außer- yewöhnliche Individuum befindet sich als Belegexemplar in der Sammlung des Ornithologischen Institutes. Schwanzappendices. Unter 1488 Exemplaren gab es bloß 49 Stück (= 33%), an deren Schwanz rote Anhängsel vorhanden waren, und zwar bei 27 adult (20 3, 7 9) und 22 juvenis (21 3, 1 2) Exemplaren. Ferner fanden sich 101 Stück (= 6°8%), — und zwar 59 ad. (48 d, 11 9) und 42 juv. (41 g, 1 2), — deren Schwanzappendices zwar noch nicht entwickelt waren, bei denen aber die Schaftenden der Steuerfedern schon eine . rötliche Färbung aufwiesen. Aus diesen in der gelben Schwanzbinde rötlich schimmernden Federschäften bilden sich, durch deren Breitenwachstum am oberen Ende, zunächst , negative" Appendices. Diese reichen noch nicht über die gelbe Fahne hinaus. Dadurch nun, daß sie in ihrem späteren Ent- . wicklungsverlauf auch in der Längsrichtung wachsen : beginnen sie aus dem gelben Federfelde mehr oder weniger hervorzutreten. Diese hervortretenden Appendices sind schon ‚positiv‘. Wir müssen also hier 3 Phasen unterscheiden. u. zw.: — 1. rötliche Steuerfeder-Schaftenden, 2. negative Appendices, und 3. positive Appendices. Die Anhängsel der Schwung- und Steuerfedern stellen, wie wir wissen, eine Überwucherung des mit Zoonerythrin bezw. Lipochrom gesättigten hornartigen Materials der Federschaftenden dar, doch hat sich dieser Farbstoff auch in die Wurzelhälfte der Federstrahlen eingesogen, was unter dem Mikroskop deutlich zu erkennen ist. Diese mit rotem Farbstoff getränkten Federstrahlen bleiben nun bei der Entstehung der Appendices an dem wachsähnlichen Material der Federschaftenden haften, und verschmelzen vollkommen mit demselben. Auch die verletzten und *) Cir, pag. 530. 1936/38] BOMBYCILLA INVASIONEN : 1931/32> 1932/33. Boo der Lange nach sich spaltenden. fast strahlenförmig auseinander gehenden Appendices dürften darauf hinweisen. ‚Die Schwanzappendices scheinen. im Gegensatz zu den Flügel- appendices, auch während des Aufenthaltes im Winterquartier zu wachsen. und entwickeln sich manchmal rasch. Dies beweist folgender Fall: — Die Schwanzfedern des am 28. XII. 1932 mit Ring Nr. 78581 markierten alten d waren bei der Beringung bloß mit rötlichen Schaft- enden versehen. Bei seinem Wiederfang am 5. I. 1933 hatte der Vogel auf der 6. und 7. Steuerfeder von rechts gezählt je einen 2 mm langen Appendix. Ähnliches beobachtete ich auch an einem gekäfigten Exem- plar, allerdings war hier die Entwicklungsphase länger. Die Durchschnittsgröße der Schwanzappendices ist im allgemeinen 1—2 mm, das Minimum betrug bei den von mir untersuchten Exem- plaren 0:5, das Maximum 3—5 mm. Das Maximum macht also ungefähr die Hälfte vom Maximum der Flügelappendices aus. Die Anhängsel auf den Steuerfedern sind teils symmetrisch, teils asymmetrisch angeordnet. Auch hinsichtlich der Größe sind sie manchmal gleich. manchmal verschieden. Diefrühere Annahme, daß bloß sehr alte + Exemplare Schwanzappendices haben, entspricht nicht den Tatsachen. denn diese Appendices können bei allen 3 und © ebenso vorkommen. wie bei jungen 5. Bei jungen © dagegen sind Schwanzappendices außerordentlich selten. Der Entwicklungsverlauf der Schwanzappendices ist einigermaßen anderer Art, als der der Flügelappendices, und halte ich es für möglich. daB die Gestaltung der ersteren bei einzelnen Exemplaren durch reich- liche Aufnahme eines bestimmten Nährstoffes, einer Beerenart, günstig beeinflußt wird. Gelegentlich der 1932/33-er Invasion sammelte ich für die Kollek- tion des Ornithologischen Institutes zwei juvenes d mit sehr schön : entwickelten Schwanzappendices. An dem Schwanze des einen sind 10 hellrosafarbene 2—3 mm lange, an den Steuerfedern des andern Exem- plars 12 lebhaft rote 1—2 mm lange Appendices zu sehen. Um das Verhältnis dieser auf Schwanz und Flügel befindlichen Plättchen zueinander, ferner die Art ihrer Anordnung auf den Steuer- federn entsprechend zu beleuchten, halte ich es für interessant, die ‘mit Schwanzappendix versehenen Exemplare nach Alter und Geschlecht gruppiert aufzuzählen. In dieser Anführung bedeutet die erste Ziffer die Anzahl der Flügel- appendices, die auf das + Zeichen folgende Ziffer die Zahl der Schwanz- appendices, während die römischen Zahlen angeben, auf der wievielten Steuer- teder sich das Anhängsel befindet. Die rechte äußere Steuerfeder bezeichne ich mit I., die linke äußere mit XII. 510 KOLOMAN WARGA (Aquila Adult gg: — 8+ 12%) — 7+ 12, — 8+ 10, III—XII. — 8 + 8, I-II, VII—XI. — 8 + 8, II, IV, VI—XI, — 7+ 8, II—V, VIII—XI. — 8 + 6, I, II, 1V—VI, VIIL—8 + 4, I, II, XI, XIL.—7 + 4, V-VIII.— 7/8 + 3, II, XI, XII.— 6 + 3, VI, VIT, XI. — 8 + 2, IT, XI. — 8 + 2, VI, VII. — 8/7 + 2, V, VI. — 7 + 2, VI, VII. 6+ 2, I, XII. —8 + 1,X.—7 + 1, II. — 7/6 + 1, II. — 6 + 1, XI, — (20 Exempl.) Adult. 99: — 8+ 3, IV, VI, VII. — 6 + 3, I, II, XI. — 8 + 2, V, VIII. — 7 + 2, III, VII, — 7+ 2, V, VIII. — 8 + 1, V. — 7 + 1, III. — (7 Exempl.) Juv. dd: — 7+ 12. — 7+ 12. — 7/6 + 12. — 8 + 10, II—XI. — 8/7 + 10, 11—XI. — 7 + 10, II-XI. — 7 + 10, II-XI. — 6 + 8, I—IV, IX—XII. — 6 + 7, MES — 8 + 6, 1—III, X—XII. 844 IV VII. 13, V—VII. — 6-3, 1V—VI. — 7 + 2, VI, VII. — 7 + 2, VI, VII. — 6 + 2, VI, VII. — 5 + 2, I, VII. — 7+ 1, 11. — 7+ 1, IX. — 5+ 1, V. — 4 + 1, III. — (21 Exempl.) Juv. 9: — 7+ 1, VIII. — (1 Exempl.) Wie wir sehen, ist bei den untersuchten Exemplaren das Verhdlinis zwischen alten und jungen Männchen beinahe gleich. Bei diesen betrigt das Maximum der Schwanzappendices 10—12. Die Anzahl der alten Weibchen betrug bloß ein Drittel der Männchen, die Zahl ihrer Schwanz - appendices beträgt nicht mehr als 1—3. Unter den jungen Weibchen fand sich nur ein einziges Exemplar mit Schwanzappendix, und auch dieses hatte bloß 1 Anhängsel. Der Schwanzappendix ist also kein Altersmerkmal, sondern nur ein sekundüres (ieschlechtsmerkmal. 8—12 Schwanzappendices deuten bestimmt auf Männchen hin, ohne Altersunterschied. Aus dem spärlichen Vorhandensein der .Anhängsel allein lassen sich allerdings Schlüsse auf das Geschlecht noch nicht ziehen. Bei den 101 Exemplaren nur mit rötlichen Schaftenden ist das Geschlechtsverhältnis ungefähr dasselbe, wie bei den Exemplaren mit Schwanzappendix, doch macht die Anzahl der alten Weibchen nur etwa ein Viertel der Männchen aus. Und auch hier fand sich bloß 1 Stück juv. ©, ebenso wie bei den mit Schwanzappendix versehenen Jungvögeln. Bei den 2 9 Végeln, hauptsächlich bei den jungen 9 9, sind sowohl die Schwanzappendices, als auch die rötlichen Steuerfederschäfte viel seltener. als bei den J 9. Die Menge der mit Schwanzappendix bezw. nur mit rötlichen Schaftenden versehenen Exemplare verhält sich zur Gesamtzahl der "untersuchten Vögel wie 1 : 30 (329%), bezw. bei letzteren 1 : 15 (679%). Mauser. Nachdem die Masse der Seidenschwänze bei uns im Dezember— Januar eintrifft, haben wir verhältnismäßig wenig. November- und sehr spärliche Oktober-Ankunftsdaten. Die Seidenschwänze treffen *) =8 Flügelappendices + 12 Schwanzappendices. 1998/88] NUN EUSA BNVASIUNEN | 19931192. 1992/08, sl also bei uns im allgemeinen erst nach Ablauf der im August— November stattfindenden Mauser ein. Aus diesem Grunde konnte ich nur sehr wenig mausernde Exemplare untersuchen. Dagegen stellte Dr. E. ScHüz (39, p. 15) im Herbst 1931 in verhältnismäßig vielen Fallen: von 69 alten Vögeln bei 39 Stück eine Mauser des Flügels oder Schwanzes fest. Im Herbst 1932 waren unter 37 Altvögeln nur 6 Mauserstücke. Ähnliche Erfahrungen machte auch OTTO NATORP (27) gelegentlich der Invasion im Herbst 1903. ScHüz erwähnt (39, p. 14), daß Pror. J. THIENEMANN ihm am 17. X. 1931 ein solches Exemplar sandte. das noch vollständig im ,.Jugend- kleid‘ — richtiger : Nestkleid — war; der schwarze Kehlfleck fehlte ganz, und auch die Haube war klein und ‚‚kümmerlich‘“. Solche Jungvögel im Nestkleid habe ich bei uns bisher noch nie angetroffen. THIENEMANN sandte damals auch noch ein altes 4 mit roten Schwanzplättchen ein, nach SCHÜZ eine sehr große Seltenheit. Allerdings» ist, wie ich im Vorstehenden dargelegt habe, dieser Fall nicht gerade so selten, wie man früher allgemein glaubte. Ich fand unter 1488 untersuchten Exemplaren bloß 2 alte Vögel in der Mauser ; bei 4 juvenilen Exemplaren befanden sich einzelne Federn in der Mauser, oder besser gesagt im Wachstum. Die Fälle sind folgende: — Ad. 9, 6 App. — Die 5. Armschwinge des rechten Flügels in Erneuerung. ist erst zu zwei Drittel herausgewachsen, besitzt aber bereits schön ausgebildete, große, den übrigen entsprechende Plättchen. Ad. 9, 8/6 App. — Die 9. Schwanzfeder von rechts ist noch die alte, ihre Endbinde hell schwefelgelb ; die übrigen Steuerfedern sind schon neu, mit rötlichen Federschäften in der dunkleren chromgelben . Endbinde. Juv. 9, 4 App. — Die 4. und 5. Handschwinge des rechten Flü- gels sind neu, an der Innenfahne mit schmaler weiBer Endkante. An den iibrigen Schwingen finden sich nur die Spitzenflecke auf den AuBen- fahnen der beiden Fliigel. (,,Fortschritts‘‘-Kleid.) Juv. g, 5 App. — Die 5. Handschwinge des rechten Flügels ist neu, an der Spitze der Innenfahne mit breitem weiBem Endsaum, der an den übrigen Schwingen fehlt. (,,Fortschritts‘‘-Kleid.) Juv. d, ő App. — An der 5. Handschwinge des rechten Flügels . weißer Spitzenrand auf der Innenfahne. An den übrigen Schwingen nur äußere Spitzenflecken. (,,Fortschritts‘‘-Kleid.) Juv. d. 4 App. + 1 Schwanzapp. — Die 11. und 12. Steuerfeder von rechts in Mauser, noch um 8 mm kürzer als die anderen; ihre Färbung. ebenso wie die der übrigen Schwanzfedern, chromgelb, die Enden der 612 KOLOMAN WARGA [Aquila Federschäfte rôtlich. An der 3. Steuerfeder befindet sich ein 1 mm langes rotes Anhängsel. Außer den soeben erwähnten 6 Exemplaren: kamen mir noch 16 juv. Exemplare in die Hände, deren Schwanz. teilweise oder ganz fehlte, bezw. sich im Wachstum befand, und zwar: — © 2 2: schwanzlos, — d 2 2: die rechte Hälfte des Schwanzes fehlt, — g: die rechtseitige Schwanzhälfte im Wachsen begriffen, — dg 3 2: sämtliche Schwanz- federn im Wachsen, 2—3 cm lang. Hier handelt es sich nicht um . eine natürliche Mauser, sondern einfach um den Ersatz der durch irgend eine äußere Einwirkung verloren gegangenen Federn. H. F. WITHERBY (56) sagt in seiner außerordentlich wertvollen Studie über die Mauser der zur Ordnung Passeres gehörenden Arten, daß die ihrem ersten Winter entgegengehenden Seidenschwänze früh im Herbst nur die Rumpf- und Flügeldeckfedern erneuern, die Schwung- und Steuerfedern jedoch nicht. Die alten Seidenschwänze hingegen mausern im Oktober—November vollständig, haben aber keine Frühjahrsmauser und keinen Federwechsel im Falle einer Abnützung des Gefieders. Die oben angeführten Beispiele beweisen, daß die nicht auf natür- lichen Wege, also nicht durch Mauser sich erneuernden Federn ebenfalls dus Kennzeichen des höheren Entwicklungsgrades tragen : bei den Hand- schwingen ist dies die Spitzenkante der Innenfahne, bei den Arm- schwingen sind es die schon entwickelteren Flügelappendices, endlich bei den Steuerfedern der dunklergelbe Endbinde, die rötlichen Schaft- enden, oder sogar die positiven Schwanzappendices. Ein eklatantes und frappantes Beispiel für letzteren Fall war der oben erwähnte Seidenschwanz mit Ring No. 78581. Ähnliche Dinge — also Ausbildung des inneren Spitzenrandes auf neu wachsenden Handschwingen, oder Entwicklung des rötlichen Federschaftes bezw. Anhängsels auf sich erneuernden Steuerfedern — habe ich auch bei in Gefangenschaft gehaltenen Exemplaren wahr- genommen. Über meine Beobachtungen an den von mir 1% Jahre lang im Ornithologischen Institut gefangen gehaltenen 5 Seidenschwänzen werde ich in einer separaten Studie berichten. CH. L. BREHM (1) behauptet zwar noch, daß das alte 9 erst | nach der 3. Mauser den weißen Spitzenrand an der Innenfahne der Hand- schwingen erhält, — doch bekam ein von OTTO NATORP (27) in der Voliére gehaltenes juv. g im I. Jahreskleid, nach der August—November— Mauser, also nach seinem zweiten Federwechsel, die für die alten Vögel charakteristischen Handschwingen mit weißem inneren Endsaum. NATORP (28) erwähnt ein von ihm 1931 in einer Kattowitzer Wildbrethandlung gekauftes junges 4 im I. Jahreskleid, dessen Hand- 1935/88] BOMBYCILLA INVASIONEN: 1931/32, 1932/33. 613 . schwingen eine Zeichnung trugen, die man als ,,Fortschritts‘‘-Kleid bezeichnen könnte. Hier findet sich nämlich auch auf der Innenfahne, wenn auch von Schwarz unterbrochen. ein unvollkommener weißer Endsaum. Ein ähnliches Exemplar sah NATORP auch, bei einem Prä- parator. Leider erwähnt er nicht, auf wieviel Schwingen, bezw. auf’ der wievielten Handschwinge dieser Spitzenrand auftrat ; auf sämtlichen, oder nur auf einigen ? en Verlauf der Mauser beim Seidenschwanz kann ich — haupt- sächlich nach dem System von Dr. ERWIN STRESEMANN (43) -— wie folgt skizzieren : — erster Sommer: Nestkleid ; erster Herbst: Klein- gefiedermauser (September—November) = Jugendkleid (Juveniskleid) ; erster Winter— zweiter Sommer: I. Jahreskleid = Jugendkleid ; zweiter Herbst : Vollmauser (September—November) = Alterskleid ; zweiter Winter—dritter Sommer: II. Jahreskleid, welches dem bereits im zweiten Herbst angelegten Alterskleid entspricht. Die aus dem Nestkleid stam- menden Schwung- und Steuerfedern erneuern sich also erst im zweiten Herbst zum erstenmal. Ich bemerke hier, daB Dr. OSKAR HEINROTH (17) in die Tabelle in seiner hervorragenden Studie über die Mauser: die Teilmauser des jungen Bombycilla auf das Frühjahr, die Vollmauser des alten Vogels auf den Sommer ausweist. Bei dem im Juni nistenden Seidenschwanz findet die Mauser jedoch in beiden Fällen im Herbst statt. Bei den im Winter zu uns kommenden Seidenschwänzen kann man also nach dem Federkleid im allgemeinen blöß junge und alte Vögel unter- scheiden ; zwei- und dreijährige Exemplare, wie viele es tun, jeden- falls nicht. Daß die im Jugendkleid zu uns kommenden Vögel, die bloß den Kleingefiederwechsel überstanden haben, nach der Mauser des zweiten Herbstes ihr charakteristisches Alterskleid erhalten : — das bestätigen die von mir zu Versuchszwecken in Gefangenschaft gehaltenen juv. 3 und © Seidenschwänze ! Die Endkante an der Innenfahne der neuen Hand- schwingen war bei dem g breit, beim © dagegen bedeutend schmäler ! Das ¢ hatte auch nach der Mauser 6 Appendices, so wie vorher. Dax Q bekam nach der Mauser ebenfalls 6 Appendices, während es vorher bloß 4 Anhängsel hatte. Die neuen Steuerfedern des g hatten schon die rötlichen Schaftenden. Ob die im zweiten Sommer ihres Lebens stehenden einjährigen Vögel. die noch das Jugendkleid tragen, foripflanzungsfähig sind, ist vorläufig noch eine vollständig offene Frage. Möglicherweise ja, denn die Geschlechtereife steht nicht immer in engem Zusammenhang mit der Reife des Feder- kleides. Denken wir nur an den im ,,cairsi‘‘-Kleid befindlichen Phoeni- curus ochruros gibraltariensis GM., oder an das Beispiel des im noclı 33 Blé KOLOMAN WABGA {Aquila | längsgestreiften und nur auf dem Schenkel quergestreiftem Federkleid schon brütenden Accipiter g. gentilis L. Auch unter diesem Gesichts- punkt wäre die Beringung alter und nestjunger Seidenschwänze im Brutgebiet sehr wichtig. à Geschlechts- und Altersmerkmale. Bei der Unterscheidung der alten Seidenschwänze von den Jung- vögeln im ersten Winterkleid können wir uns sozusagen nur auf ein einziges sicheres Merkmal stützen. Dieses ist die weiBe Spitzenkante an der Innenfahne der Handschwingen, die sogenannte V-Kante, (der,,Haken‘‘), die bei den Alten immer vorhanden ist, bei den Jungen immer fehlt. Diese innere Spitzenkante ist — laut Zeugnis der Sezierungen — bei den 3 3 meistens breiter, bei den 2 9 gewöhnlich schmäler. Ausnahmsweise kommen auch 2 9 mit breiterer Innenspitzenkante vor, doch kann dieses manchmal schon ein Zeichen von Hahnenfedrigkeit sein. Das sicherste Geschlechtsmerkmal ist, wie ich bereits oben in dem Appendix-Kapitel dargelegt habe, die relative Größe des größten Fligelappendix. Doch kann auch die Breite und lebhaftere oder mattere Färbung dieser Flügelappendices in Betracht gezogen werden. Sekundäre Geschlechtsmerkmale sind : — die Länge oder Kürze der Schopffedern ; — der intensivere oder mattere Glanz, ferner die . scharfe oder verschwommene, undeutliche Begrenzung des Kchlflecks ; — die dunklere oder hellere Nuance der rostbraunen Stirn ; — die lebhafter- (c7) oder blasser gelbe (9), bezw. weiße (9) Färbung und größere oder geringere Ausdehnung des äußeren Spitzenflecks der Handschwingen ; — die größere (27) oder geringere (9) Breite und chromgelbe (7) oder schwefelgelbe (0) Färbung der Schwanzbinde ; — schließlich die dunklere (braunere) oder hellere (rötere) Färbung der rotbraunen unteren Schwanzdecken. Bei allen diesen Kriterien bezieht sich die erste Angabe auf das 5, die letzterwähnte auf das 2. Mehrere Autoren — CH. L. BREHM (2), GLOGER (12), A. BREHM (+), E. F. HOMEYER (19), NEUNzIG-Russ (32), u. s. w. — erwähnen, daß in ganz außergewöhnlich seltenen Fällen bei sehr alten $ Jauch 9 Flügel- appendices vorkommen. Mir ist, wie oben erwähnt, im Winter 1923/24 ein einziges derarliges Exemplar in die Hände gekommen, — 1932/33 dagegen keines. Auch dieser Umstand spricht dafür, daß ein solches Exemplar in der Tat sehr selten vorkommt und wahrscheinlich ein außerordentlich hohes Alter besitzt.*) *) Cfr. pag. 539. NAT By Ame : Fe err Sree ae re te OI SE UR re A Hert V1 Die Schwanzappendices habe ‘ich unter diesem Gesichtspnukt schon weiter oben behandelt. Nach WITHERBY (56) ist das sehr alte 9 vom alten 3 nicht zu unterscheiden, wenn auch beim 9 die roten Endigungen, bezw. Schaftforteätze der Steuerfedern fehlen. Im Vor- stehenden habe ich jedoch nachgewiesen, daß alte $ und ? auf Grund der relativen Größe der Flügelappendices doch voneinander unter- schieden werden können, und daß nicht nur die alten d 4. sondern auch die alten 9 9, ja sogar junge G 4, und ganz ausnahmsweise solbst junge @ © sehr schön ausgebildete Schwanzappendices haben können. Daß die Schwanzappendices nicht nur bei alten d 3. sondern bei Alten und Jungen gleicherweise vorkommen können. haben schon R. SCHLEGEL (38), O. NATORP (27) und F. TISCHLER (45) festgestellt. Den Kehlfleck, welchen FRIEDRICH TISCHLER (45, 46) als das einzig sichere Geschlechtskriterium bezeichnete, und den auch schon PETÉNYI (30) hervorhob — beim g g schwärzer, glinzender und scharf begrenzt. beim £ matter, undeutlich und verschwommen begrenzt — kann ich meinerseits nicht für ein erstklassiges und absulut sicheres Merkmal halten. Denn abgesehen davon, daß es Fälle gab, in welchen ein Exemplar mit scharf begrenztem, glänzenden Kehlfleck sich nach der Sezierung auf Grund des deutlich zu Tage tretenden Ovariums als 9 erwies, — läßt sich bei einzelnen Exemplaren mit halb glänzendem, halb mattem Kehlfleck schwer entscheiden, in welche Kategorie sie gehören ; in anderen Fällen wieder waren die Konturen des glänzenden oder matten Kehlflecks bei ein und demselben Exemplar bald scharf begrenzt. bald . verschwommen, je nachdem ob man den Kopf des in der Hand ruhenden Vogels oder Kadavers nach unten, oder nach oben bog. Dagegen machte ich bei zwei in Gefangenschaft gehaltenen Seiden- schwänzen mit gleich glinzendem und scharf begrenztem Kehlfleck die Erfahrung, daß das d seinen Kehlfleck in schmälerer (!), das © in breiterer (I!) Form „trug“ ...Nach 14, Jahren gingen beide leider ein, worauf ihr Geschlecht durch die Sezierung genau ermittelt werden konnte, Als Endergebnis : das Geschlecht des Seidenschwanzes läßt sich. wenn wir die obigen Kriterien gut ins Auge fassen, auch auf Grund des „Gesamleindruckes‘‘ wenn nicht in jedem einzelnen Falle, so doch in den meisten Fällen mit Sicherheit bestimmen. Ich habe, dem Zeugnis meiner Kollegen zufolge, bei 100 Exemplaren das Geschlecht vor Durchführung der anatomischen Untersuchung in 95 Fällen richtig bestimmt. Die Bedeutung der Spitzenflecken bezw. Farbenflecken der Schwungfedern als enna behandle ich im nächst. folgenden Kapitel ! 33" 516 KOLOMAN WARGA . {Aquila Irrige Daten in der Fachliteratur. Mit größter Objektivität und ausschließlich nur der sachlichen Wahrheit zuliebe, muß ich, zwecks Richtigstellung der betreffenden Daten, einige Irrtümer in Bezug auf Geschlechts- und Altersmerkmale der Seidenschwänze aufzählen, die unsere hervorragendsten Autoren oft von- einander übernommen haben, — die wir aber auf Grund der neueren Forschungsergebnisse richtigzustellen vom wissenschaftlichen Stand- punkt verpflichtet sind, umsomehr, als sie auch in allgemein gebräuch- lichen Fachbiichern enthalten sind. Es handelt sich u. a. um die folgenden irrigen Angaben : — 1. Die Zahl der Appendices beim © Bombycilla kann höchstens 5 betragen : — NAUMANN (24, 25, 26). A. BREHM (4), FRIDERICH-BAU (11). CHERNEL (6), Russ-NEUNZIG (32). — Richtigstellung : die Zahl der Flügel- appendices beträgt beim alten 2: 4—8, beim jungen 9: U—S. 2. Beim alten © ist nur an der Außenfahne der Handschwingen ein Spitzenfleck vorhanden, die Innenfahne hat keinen Endsaum : — NAUMANN (25, 26). GLOGER (12), PETENYI (30), HARTERT (16), HEINROTH (18). — Richtigstellung : beim alten 2 ist, ebenso wie beim alten cv, an der Innenfahnenspitze der Handschwingen ein quer durchgehender weißer Endsaum (Endkante) vorhanden, der aber beim 9 gewöhnlich schmäler ist als beim d. 3. Schwanzappendices kommen nur bei alten g g vor, bei @ 9 und Jungvögeln nicht : — NAUMANN (25, 26), GLOGER (12), PETENYI (30), SHARPE (42), FRIDERICH-BAU (11), KOHAUT (22), MaparAsz (23), Russ- NEUNZIG (32), WITHERBY (56). — Richtigstellung : ausgebildete Schwanz- appendices kommen gleicherweise bei alten und auch bei Jungvögeln vor, doch sind sie bei den ¢ g, ohne Rücksicht auf das Alter, im allgemeinen häufiger, bei den © dagegen bedeutend seltener. 4. Die Plättchen zeigen sich immer nur auf den Armschwingen mit weißer Spitze (also auf der 1—7): — HARTERT (16). — Richtigstellung : die Plättchen kommen normalerweise tatsächlich auf den weißspitzigen Armschwingen vor, finden sich aber nicht seltener auf der 8., ja sogar in besonderen Ausnahmefällen selbst auf der 9. einfarbigen, bräun- lichgrauen Armschwinge. 5. Zu uns kommen die Seidenschwänze niemals im , Jugend" - Kleid, sondern stets im vermauserten Kleide, dessen Farbe sich nun nicht mehr ändert : — HEINROTH (18). — Richtigstellung : diese These hat in Wirklichkeit nur bei den Altvögeln Gültigkeit, denn die jungen kommen nach der partiellen Herbstmauser im Jugendkleid (Juvenis- Kleid) zu uns und erhalten erst nach der vollständigen Mauser des näch- sten Herbstes ihr endgültiges Alterskleid. — HEINROTH wollte an der seus ou} SONA MEER E NOVE FAV VAM ENPON Pash, SOL Da, U ded, Orig zitierten Stelle sicher ,, Nestkleid*‘ sagen, was richtig gewesen wäre. Das vor der ersten Teilmauser vorhandene .,Nest‘:-Kleid muß von dem der ersten Mauser folgenden ,,Jugend‘‘-(Juvenis)-Kleide unterschieden werden. Ich hätte nun bezüglich einzelner Illustrationen einige Bemer- kungen. In dem monumentalen Werk Dresser’s (Birds of Europe, II. Tab. 155) ist ein altes g mit 9 Appendices von KEULEMANS abgebildet, jedoch so, daß 8 Anhängsel auf Armschwingen mit weißem Spitzenrand dargestellt sind. und bloß das 9. Anhängsel auf einer einfarbigen braunen Schulterschwinge erscheint. Hier ist bei der 8. Armschwinge der weiße Spitzenfleck unrichtig, weil nur die 1—7 Armschwingen Spitzenflecke haben. sanz ähnlich liegt der Fall in dem Folio-Band des ,,UR-NAUMANN", — scheinbar diente dieses Bild dem obigen Illustrator als Muster. In der Oktav-Ausgabe des UR-NAUMANN (1797, I. Tab. 32, Fig. 66) ver- besserte FRIEDRICH NAUMANN bereits den Irrtum ; das alte 3 mit 8 Anhängseln is dort richtig dargestellt. Im NEUEN NAUMANN (26) (1901. IV. Tab. 22, Fig. 2) ist von dem durch hervorragendes Formengefühl ausgezeichneten Belgier E. de MAgs ein .. Weibchen'‘ mit 5 Plattchen abgebildet,—selbstverständlich auf Grund des Textes. Auf der AuBenfahne der 3. und 4. groBen Handschwinge sind weiBe, auf der 5—9 Schwinge chromgelbe Spitzenflecke, — auf der Innen- fahne der Schwingen dagegen fehlt der weiße Endsaum, das einzige Charaktermerkmal der alten Vögel: — der sogenannte ..Haken‘‘. Dieser Vogel ist auf Grund des Farbencharakters der Spitzenflecke unbestreitbar ein juv. g. nach der ersten Herbstmauser. Die Darstellung des ‚Männ- chens‘ Nr. I. und des juv. $ Nr. 3. ist korrekt, — mit der Einschränkung allerdings, daß in der gelben Endbinde am Schwanze des alten d nicht die Schaftenden der Steuerfedern, sondern die Settenrdnder (!) der Fahne in „rötlicher‘‘ Färbung dargestellt sind, wie es auch schon PETÉNYI (30) erwähnt, was aber in Wirklichkeit meines Wissens niemals vorkommt. Die Vogel-Illustratoren stellen die Seidenschwänze in ornithologi- schen Werken sehr gerne mit positiven und ziemlich großen Schwanz- — appendices dar, obgleich derartige Exemplare, wenn auch nicht uußer- ordentlich selten, so doch auch nicht übermäßig häufig sind. ő Farbenfleck-, Appendix- und andere MaBe. Wie bereits erwähnt, hatte ich Gelegenheit, außer den beringten 1371 Exemplaren noch weitere 117 Seidenschwänze eingehender zu untersuchen. Von diesem wurden rund 100 Stück aus den verschiedensten Teilen des Landes und zu verschiedenen Zeiten dem Ornitologischen Institut eingesandt, teils durch unsere Beobachter, teils durch einzelne Interessenten. Diese 100 erlegten Exemplare waren für meine Zwecke 518 KOLOMAN WARGA [Aquila nun wirklich ein ausgezeichnetes Untersuchungsmaterial ! Umsomehr, als es sich bei diesen Vögeln meistens um ausgesucht schöne Individuen handelte. Allerdings wurde dadurch der Prozentsatz der alten Vögel, bezw. der $d ein wenig verbessert : in der Statistik.... Von jedem einzelnen Vogel nahm ich nicht nur die Maße ab, sondern auch eine eingehende Beschreibung der Färbung. Ich maß die Größe der Haube, des Kehlflecks und der Schwanzbinde. Ich beobachtete ferner den tlanz bezw. die Mattheit des Kehlflecks. ob dessen unterer Rand scharf begrenzt. oder verschwommen war, weiters die dunklere oder hellere Färbung der Schwanzbinde und der unteren Schwanzdecken. Und mit dem Zirkel maß ich bei allen diesen Vögeln die Länge der Spitzenflecken der Handschwingen und notierte deren Färbung. Auch maß ich die Länge der weißen Spitzenflecken der Armschwingen, und schließlich die Länge der Appendices. Zur genauen Ermittlung des Geschlechts wurden die Vögel auch seziert. Dieser Arbeit, die meine schon vorher durchgeführten Geschlechts- bestimmungen kontrollieren sollte. unterzogen sich meine Kollegen: Adjunkt Dr. NIKOLAUS VASVÁRI und Ornithologe DESIDERIUS HEGYMEGHY. Beiden meinen aufrichtigen Dank für ihre Bemühungen ! Diese Messungen waren, obgleich sie sehr viel Zeit und Geduld erforderten, notwendig. weil ich die Gesetzmäßigkeit in dem Verhältnis zwischen der Größe der Farbenflecken bezw. Länge der Appendices und deren Anordnung auf den Schwungfedern feststellen wollte. Die bei hundert untersuchten Seidenschwänzen ermittelten Maße habe ich in einer besondern Tabellenserie zusammengefasst (pag. 464—- 474.) In den Tabellen : ‚Verteilung der Appendices nach Alter und Geschlecht bei 100 sezierten Exemplaren“ (pag. 443) sind die Plättchen- Verhältnisse, und in den Tabellen : ..Partialmaße‘ (pag. 444) sind die diesbezüglichen Minimal-Maximalmaße, bezw. Normalmittelmafe nach Alter und Geschlecht im Auszug wiedergegeben. Hier noch einige Worte über den Kehlfleck. nach F. TISCHLER (45) das einzige sichere Geschlechtsmerkmal. Meinen Untersuchungen zufolge kann dieses Merkmal nicht als absolut sicher bezeichnet werden, — wenn es auch zweifellos oft zutrifft. Die Beschaffenheit des Kehlflecks bei 100 Exemplaren. deren Geschlecht durch Sezierung festgestellt wurde, gestaltete sich folgen« dermaßen : — ad. 3 ad. jur. 3 jur. 9 glänzend, scharf begrenst . . . . 17 4 19 4 Stück matt, scharf begrenzt . . . . . . 2 2 3 4 sr glänzend, undeutlich begrenzt . . 6 1 7 4 matt, undeutlich begrenzt . . . . 2 6 9 10 Ba 30) BON NEP SNE Bs bse BAND ARTI DIN a Red OS, BMPs! dade olo Man könnte fast sagen, daß die Breite der gelben Schwanzbinde sowie deren dunklere (chromgelbe) oder hellere (schwefel- bezw. zitronen- . gelbe) Tönung ein noch sichereres Geschlechtsmerkmal ist. als der Kehl- fleck, — aber auch dieses trifft nicht immer zu, und schwankt haupt- sächlich bei den jungen 3 g. Einen sicherern Anhaltspunkt als die Far- ben der Schwanzbinde bietet die Breite der Binde. (Ma Be siehe p. 444.) ad. o ad. 9 juv. 7 jur. © Dunkelgelbe Schwanzbinde . . . . 25 3 22 3 Stück Lichtgelbe Schwanzbinde . . . . . 2 10 16 19 Tabelle : „Maximalmittelmaße der Spitzenflecken von Hand- und Armschwingen, resp. der Appendices, und Farbentyp der Spitzen- flecken‘‘ — siehe pag. 445. Bemerkungen: — Unter 27 ad. g & befand sich bei 25 Exem- . _ plaren auf der Außenfahne der 2. Handschwinge ein weißer Spitzenfleck, bei 2 Exemplaren war die Spitze der Schwinge nur schwarz. Der weiße Spitzenrand der Innenfahne war vorhanden : auf Schwinge 2--10 bei 1 Exemplar. auf Schwinge 3—10 bei 5, auf Schwinge 3—9 bei 16. auf Schwinge 4—9 bei 3 Exemplaren, und auf Schwinge 5—9 bei 2 Exemplar. Unter 13 ad. 2 2 befand sich bei 6 Exemplaren auf der Außen- fahne der 2. Handschwinge ein weißer Spitzenfleck, bei 7 Exemplaren keiner. Der Spitzenrand der Innenfahne war vorhanden : auf Schwinge 3—9 bei 5 Exempl., auf Schwinge 3—8 bei 1, auf Schwinge 4—9 bei 3, auf Schwinge 4—8 bei 4 Exempl. Unter 38 juv. 4 & befand sich bei 3 Exempl. auf der Außenfahne der 2. Handschwinge ein weißer Spitzenfleck, bei 35 Exempl. keiner. Auf der 3. Handschwinge war bei 31 Exempl. ein Spitzenfleck, bei 7 Exempl. keiner. Unter 22 juv. 9 © war auf der 2. Handschwinge bei keinem einzigen Exemplar ein Spitzenfleck vorhanden. Auf der 3. Handschwinge fand sich bei 5 Exempl. ein Spitzenfleck, bei 17 keiner. Tabellen: — - Flügelmaße von 355 lebenden Vögeln. Flügelmaße von 100 erlegten Exemplaren. Minimale—Mittlere—Maximale Flügelmaße, nach. Alter und Geschlecht (100 Exempl.). Gewichte von 355 lebenden Vögeln. Gewichte von 100 erlegten Exemplaren. Minimale — Mittlere — Maximale Gewichte, nach Alter und Ge- schlecht (100 Exempl.) (siehe Seite 446447.) 520 KOLOMAN WARGA [Aquila . Okelogische Beobachtungen. Während der Beringungsarbeiten bot sich mir Gelegenheit zu vielen interessanten Beobachtungen. Die Bewegung der Bombycilla- Scharen in dem nebligen, trüben Wetter begann im allgemeinen gegen 1,8 Uhr früh. In der Umgebung des Fangplatzes pflegte der Verkehr zwischen 10—12 Uhr am stärksten zu sein, manchmal eher schon zwi- schen 8—10 Uhr. Zwischen 12—3 Uhr zeigten sich bei stündlich abflauen- dem Verkehr immer kleinere Scharen, und nach 1,4 Uhr nachmittag war kein Seidenschwanz mehr zu sehen. Wie bereits erwähnt, war der Fangplatz sowohl im Varosliget (Stadtwäldchen), als auch im Népliget (Volksgarten) auf einer größeren _Lichtung eingerichtet, die von höheren Pappeln, Espen und einigen Zürgelbäumen (Celtis) eingesäumt wurde. Die ankommenden Scharen fielen fast immer auf die Pappeln und Espen ein, hielten hier kür- zere oder längere Zeit ruhig Umschau, und flogen dann zum Schmaus auf die Celtisbäume herab. Hier und dort setzten sich kleinere Scharen auch auf die in den Netzraum gesteckten Ligusterzweige. Die mit Beeren sattgewordenen Scharen flogen entweder weiter. oder schwangen sich auf die Spitzen der Pappeln und Espen, wo sie halbstundenlang bewegungslos ausruhten und ruhig verdauten, um dann wieder abzustreichen. Ihre Hauptnahrung bildeten die Früchte von Celtis, Sophora und nebenbei auch Ligustrum. Auf die vielen süßlichen Früchte müssen diese Vögel ziemlich oft trinken, auch baden sie sehr gerne. Oft kamen sie auf die Rasenflächen herab, und knabberten, wie ich durch das Fernglas gut beobachten konnte, an den Spitzen der eis- und rauhreifbedeckten Grashalme, oder auch an den Blättern und Knospen der T'hujasträucher. Im Népliget sah ich sie auf der Erde unter den Sträuchern die Blätter des Vogelmseres (Stellaria media) zerzausen. Dasselbe beobachtete ebendort auch Dr. EUGEN GRESCHIK. Kustos des National-Museums (14). Bei beginnendem Schneefall flogen hier und dort einzelne Seiden- schwänze steil in die Höhe und schnappten die fallenden Schneeflocken in der Luft nach Art der Fliegenschnäpper auf. Man konnte erkennen. daß sie in ihrer Heimat tatsächlich sehr geschickte Insektenjäger sein mögen. Wenn die Zweige der Bäume von Schnee bedeckt waren, dann tranken sie sozusagen niemals Wasser. sondern stillten ihren Durst auf den Bäumen mit Schnee. Von den Celtisbiumen der Stefania-StraBe entlang flogen sie oft auf die Dächer der Villen und saßen dann dort nach Art der Sperlinge. Im Fluge oder beim Schmausen ließen sie oft ihr weiches, wie 1935/88) BOMBYCILLA INVASIONEN : 1931/32, 1032 33. 521 „zrr-zrrr‘‘ oder .srrr‘ klingendes Zirpen hören ; während der Siesta verhielten sie sich meistens stumm. Mit den zu gleicher Zeit hier weilenden Turdus pilaris-Schwärmen | vermischten sie sich nach Tunlichkeit nicht. Überflogen Pilaris-Scharen die Bäume, auf denen Seidenschwänze saßen, dann schlossen sich die . Seidenschwänze ihnen nicht an. Der umgekehrte Fall trat cher ein. Doch lebten die Seidenschwänze in diesem Winter sowohl mit den Wacholderdrosseln, als auch mit den später wenig zahlreich auftre- tenden Weindrosseln (Turdus m. musicus L.) im allgemeinen in gutem Einvernehmen. Ihr Flug erinnert einigermaßen an den Flug des Rosenstars (Pastor roseus L.). Auf den Bäumen sitzende Seidenschwänze gleichen von weitem. solange ihre Haube nicht auffällt, infolge ihrer gedrungenen Gestalt ein wenig dem Airschkernbet Ber (Coccothraustes c. coccothraustes 1..) Die im Winter manchmal zu kleineren Flügen vereinten und häufig auf Celtisbäumen sitzenden Kernbeißer werden vom Publikum oft mit den Seidenschwänzen verwechselt. Die Schwärme, die sich vor 4 Uhr nachmittag zeigten. flogen in den meisten Fällen gleich zu ihren Schlafstätten, und zwar der kleinere Teil nach Osten, die größere Menge nach Westen. Laut Informationen übernachteten die ersteren in den Baumgruppen und Tannenbeständen bei RAkosszentmihaly, die letzteren in Buda. in den Wäl- dern des Schwabenberges und dessen Umgebung. Am 17. I. 1933. um 144 Uhr nachmittag, war ich im Varosliget Augenzeuge eines interessanten Vorfalles. Aus verschiedenen Richtun- gen ankommende Wacholderdrosselscharen ließen sich schwatzend auf den Bäumen nieder. Einzelne Schwärme schwangen sich wieder auf. kehrten aber nach kurzem Rundflug von neuem zurück. Nach kurzer Zeit traf auch vom Nepliget her ein Flug von etwa 3000 Stück ein und umflog die Lichtung, worauf sich die hier schon niedergelassenen Scharen erhoben und mit den Ankömmlingen vereinigten. sodaB nun ein Flug von etwa 5000 Wacholderdrosseln, einer Wolke gleich, in verhältnismäßig sehr großer Höhe die Richtung nach Westen einschlug und schnurgerade gegen die Budaer Berge westerflog. È Kaum eine Viertelstunde später ein ähnlicher Fall. Diesmal schlossen sich jedoch einer ebenfalls aus dem Népliget kommenden 1000-köpfigen Bombycillaschar die Seidenschwänze des Varosliget an, sodaß nach der Vereinigung ein Flug von 2000 Seidenschwänzen den Wacholderdrosseln auf der Spur folgie. — Außerordentlich interessant und lehrreich war die Beobachtung des Bombycillaverkehrs am Fangplatz, wie er sich im Laufe eines Tages abspielte. Dadurch wurde die Vereinigung oder Auflösung der ankommen- 522 KOLOMAN WARGA [Aquila den.und wegziehenden Scharen in deutlicher Weise beleuchtet, und auch die Erklärung gefunden für die Zerstreuung der beringten Exemplare nach verschiedenen Richtungen. Im Varosliget trafen während des Tages die Flüge größtenteils aus Norden und Nordwesten ein, und zogen nach Südosten und Osten ab. Manchmal kamen aber auch aus Osten und Südosten kleinere Scharen ; möglicherweise handelte es sich hier um zurückkehrende Scharen. Man könnte sagen : es gibt zusammenhaltende und weniger zusammen- haltende Scharen. Zu ersteren gehören wahrscheinlich ruhiger veranlagte Individuen, die sich schon in dem endgültigen Winterquartier fühlen, bei denen also der Zugtrieb stark im Abflauen ist. Bei letzteren wieder ist dieser Trieb noch rege, oder äußert sich vielleicht nur in der Neigung zum Herumstreichen. Aus den Ergebnissen der Beringungsversuche können wir für beide Fälle Beispiele herausgreifen. Z. B.: No. 33468, beringt am 20. XII. im Varosliget, — wiedergefangen nach 42 Tagen am 31.1. im Városliget; — und No. 80479, beringt 12.1. im N é p- liget. — erlegt nach 18 Tagen am 30. I. inS zany, Komitat Sopron, 130 km, West. Den Kern der Sache will ich an einem wiederholt vorgekommenen Beispiel beleuchten. Auf den höheren Pappeln sitzt einSchwarm von etwa 30 Seidenschwänzen, während auf den niedrigeren Celtisbäumen eine 50-er Schar beim Schmausen beschäftigt ist. Während nun 20—25 Stück von letzteren gerade im Begriffe waren, sich im Fangbereich des Netzes niederzulassen : erschien über der Lichtung mit lebhaftem Zirpen eine von Norden kommende Schar von ungefähr 80 Stück, umkreiste einmal die Lichtung und flog dann in südöstlicher Richtung weiter. Während des Umfliegens der Lichtung trennte sich jedoch ein Teil der Ankömm- linge von der Schar, und ließ sich teils auf den Pappeln, teils unmittel- bar auf den Celtisbiumen nieder, — andererseits schwang sich ein Teil der bereits in dem Netzraum eingefallenen Vögel wieder in die Luft und schloß sich den wegziehenden Genossen an. Gleichzeitig erhob sich ein anderer Teil der auf den Pappeln und Celtisbiamen sitzenden Seiden- schwänze, um sich ebenfalls den Fortziehenden anzuschließen. Die auf den bäumen sitzen gebliebenen Vögel verhielten sich bei der Vermischung der ankommenden und wegfliegenden Scharen vollkommen ruhig und gleichgültig. Hier war also die Situation so, daß die ankommende, aber gleich wieder fortziehende Schar dir größere Anziehungskraft auf die ruhende oder äsende Schar ausübte. Schr oft war aber gerade das Gegenteil der Fall. Auch kam es vor, daB die auf den Bäumen sitzenden Vögel sich bei der Ankunft der neuen Scharen erhoben und abflogen. also den Neu- unkömmlingen Platz machten, — sodaß es den Anschein hatte, daß zwischen 1035/88] BOMBYCILLA INVASIONEN: 1931/32, 1932/33, 523 der ankommenden und wegziehenden Schar ein enger Zusammenhalt besteht. Bei der Wiederholung dieser oder ähnlicher Fälle variierten natür- lich Richtung und Größe der Scharen. Während der Fangtage wurden im Värosliget und Nepliget die folgenden Mengen von Wintergästen beobachtet : Bombycilla garrulus 20. XII—31. I. 8000 Stück + 17. I. 2000 St. — Turdus pilaris 20. XII— 31. I. 7000 Stück + 17. I. 5000. — Turdus musicus (= Weindrossel) 26. 131. I. 100 Stück. — Turdus viscivorus 28. XII. 1 Stück. — Pyrr- hula p. pyrrhula 24. XII. 5 Stück ; 31. I. 1 Stück. Ich erwähne noch, daß bei Witterungsumschlag. hauptsächlich bei beginnendem Schneefall, oder bei Aufheiterung die Bombyeilia-Scharen eine gewisse Nervosität und Unruhe verrieten, und sich viel kürzere Zeit an demselben Orte aufhielten als sonst. Die von Mitte Dezember 1932 bis Ende Januar 1933, abgesehen von kurzen Unterbrechungen, ständig unter dem Nullpunkt gebliebene Temperatur schlug am 31. I. mittags in Milderung und in Tauwetter un ; während am Vormittag dieses Tages der Fang und die Beringung noch sehr erfolgreich waren: geriet am Nachmittag nicht ein einziger Seiden- schwanz in den Netzraum ... Und tags darauf waren die Scharen spur-. los verschwunden. Allerdings hatte diese Erscheinung noch einen anderen wichtigen Grund : — die Celtisbeeren waren sozusagen vollständig verzehrt und auch die Sophora-Früchte sehr knapp geworden. Der Liguster aber schien die Seidenschwänze nicht übermäßig anzuziehen. Im Laufe des Februar zeigten sich ab und zu noch einige kleinere Scharen, im März aber waren nur noch vereinzelte Exemplare im Varos- liget und Nepliget zu sehen. * Kurze Ausschnitte aus den Berichten unserer Mitarbeiter (nur ungarischer Text) (pag. 451 — 454.) Ernährung. (1932/33.) Die Nahrung der Seidenschwänze bilden in erster Linie die Früchte verschiedener beerentragender Bäume und Sträucher. Je nach der Gegend bevorzugen sie verschiedene Früchte. So suchen sie in Ober- ungarn die roten Beeren von Sorbus und die dunkeln von Juniperus. Im Tiefland wieder lieben sie die gelben Beeren von Loranthus und die braunen von Geltis, hauptsächlich aber die gelblich-grau-grünlichen Hülsenfrüchte von Sophora, die ihrer fleischigen, saftigen und aromnti- schen Beschaffenheit wegen nicht nur ausgiebig und nahrhaft, sondern 524 KOLOMAN WARGA Aquila gleichzeitig auch durststillend sind. Die Sophora-Hiilsen sind im März— April schon ziemlich welk und trocken, werden aber auch in diesem Zustande von den Seidenschwänzen noch gerne genommen. Nur brauchen die Vögel dann mehr Wasser und trinken öfters während und nach der Äsung. — So bequem und faul die Seidenschwänze nach dem Schmausen und während der Siesta sind : so lebhaft zeigen sie sich bei der Nahrungs- aufnahme. Sie schwingen sich auf die dünnsten Zweige und pflücken von rechts und links schnappend mit großem Eifer Beeren und schlucken dieselben mit großer Gier. Manchmal greifen sie, weit vornüber gebeugt, mit dem Schnabel nach einer Frucht. Das Ende der Zweige neigt sich oft unter der Last der Vögel herab, dann haschen sie im Schweben schnell nach einer Beere oder Frucht, die sie, auf den Ast zurückgekehrt, gierig verzehren. Den Stiel der Beere oder Hülse brechen sie manchmal ab, indem sie ihn mit dem Schnabel gegen den Ast schlagen, ähnlich wie es der Fliegenschnäpper mit den Schmetterlingsflügeln tut. Die Holle wird dabei bald aufgerichtet, bald nach hinten zurückgelegt. Zwischen- durch ist ihr lebhaftes Zirpen vernehmbar. Sind die Bäume der Umgebung schon ziemlich abgeweidet. dann kommen die Seidenschwänze auch auf die Erde oder auf die Grasflächen herab, um die fallen gelassenen, bezw. herabgefallenen Beeren aufzulesen. Man kann hierbei manchmal Hunderte dieser Vögel auf dem Boden sehen. Die auf der Erde weidenden Seidenschwänze verzehren nicht nur herabgefallene Beeren, sondern zupfen oft auch an Grashalmen und an den Blättern des Sternkrauts (Stellaria), oder reißen dieselben büschel- weise heraus. wie ich es im Városliget und Népliget selbst beobachten konnte. Am Boden verzehren sie im Frühjahr gelegentlich auch Ameisen und Schnecken, was DR. EUGEN GRESCHIK durch Magenuntersuchungen bei je einem Exemplar feststellen konnte (14). Ich beobachtete, daß sie gerne die Blätter und Knospen der T’huja-Sträucher abzwicken. ja selbst deren Früchte auch verzehren. Zu Beginn des Frühlings machen sie sich an die Knospen einiger Baumarten : — Populus, Ulmus, Tilia, Quercus, Pirus, — bezw. an Blütenstände von : — Populus, Ulmus, Salix. Im März—April—Mai fangen sie nuch fliegende Insekten mit Geschick. DR. GRESCHIK stellte in den Mageninhalten von Seiden- schwänzen folgende Insektenarten fest: — Dorytomus longimanus, Aphodius prodromus, Aphodius contaminatus, und Phorida-Arten. — ANDREAS Papp (Pusztaszarazb6) beobachtete, daß sie über den Rapsfeldern die Rapsfliegen (Anthomyia brassicae) wegfingen. Laut Mitteilung von Graf ANDREAS PEJACSEVICH-MIRÖ machten sie auch auf Bienen Jagd. ee [et 1 ra Rance ts A A ol ILE AY aL LAL MIO PASCAL IDO Or 020 Außer den Beeren verzehrten die Seidenschwänze die Samen fol- gender Bäume bezw. Sträucher: — Acer, Tilia, Fraxinus, Robinia, Gleditschia, Syringa. Doch finden wir auf ihrem Speisezettel auch einige Besonderheiten : die kleine rote Frucht von Asparagus (Spargel), das auf Pappeln vor- kommende, Blattläuse und kleine Insektenlarven enthaltende .,Pap- pelknötchen‘‘ (Gallapfel), die Kugelfrucht von Platanus (das ist aber wahrscheinlich nur eine irrige Beobachtung), und schließlich den aus den Futterapparaten durch die Meisen herabgeworfenen Hanfsamen !... Meinen Beobachtungen nach wurden die weithin leuchtenden und begehrenswert erscheinenden schönen hell orangegelben Beeren von Hippophaé rhamnoides L. (Sanddorn) weder von den Seidenschwänzen, noch von den Wacholderdrosseln verzehrt. | Die Reihenfolge der von den Seidenschwänzen am meisten bevor- zugten Früchte ist folgende : — Sophora an 68 (19) Orten beobachtet, — Celtis 40 (13), — Ligustrum 24 (1), — Viscum 23 (0). — Loranthus 20 (11). — Parthenocissus (Ampelopsis) 18 (5), — Crataegus 16 (3). — Rosa canina 17 (2), — Juniperus 15 (1). — Elaeagnus 12 (3). — Sorbus 9 (0). — Veburnum 5 (0), — Symphoricarpus 3 (1). (Die in DR. GRESCHIK’s oben- erwähnter Studie ausgewiesenen Daten sind in Klammer aufgeführt.) Auf Seite 456—458 fasse ich die Nahrung des Bombyeilla zusammen, wie sie sich auf Grund der Meldungen unserer Beobachter und aus den Angaben der Fachblätter ergibt. Ich führe auch die Zahl der Beobach- tungsorte an. Die Ortschaften sind nach den 4 geographischen Regionen gruppiert. Wo die Nahrung auch auf Grund der Magenuntersuchungen ermittelt wurde, ist ein* angebracht. Feinde. Der Seidenschwanz hat im Winterquartier außer dem Menschen nur einige Raubvögel zu Feinden. Meinen Beobachtungen nach waren es in erster Linie Falco columbarius aesalon und Accipiter nisus, in zweiter Reihe Falco peregrinus, ja sogar manchmal selbst Falco tinnun- culus, die die Bombycilla-Scharen gefährdeten; daß jedoch diese Raubvögel einen Seidenschwanz geschlagen hätten, konnte ich nicht beobachten. Den Meldungen unserer Beobachter und Berichterstatter ent- nehme ich diesbezüglich die folgenden positiven Daten. STEFAN VICZIÁN (Kis garam, Kom. Zólyom) fand im Dezember 1931 im Schnee verstreut die Federn von 8 Seidenschwänzen, die von Raubvögeln gerupft worden waren. Franz BESENYI (Nagyszénés, Kom. Békés) fand am 7. III. 1933 die Überreste eines von einem Raubvogel gerupften Ring-Seiden- schwanzes. 526 KOLOMAN WARGA {Aquil Lapistaus IvAnszgy (Nyiregyhaza, Kom. Szabolcs) beo- bachtete am 27. II. 1933, wie 2 Nebelkrähen mitten in einen Schwarm von 50 Seidenschwänzen, die auf einer Akazie Siesta hielten, herabstießen, worauf der Schwarm auseinanderstob, sich aber später wieder auf dem Baum niederließ. . Dr. PETER BERETZK (Szeged, Kom. Csongrád) erlegte im März. 1933 eine Circus cyaneus, in deren Magen sich 2 Seidenschwänze befanden. ANDREAS Papp (Pusztaszarazb6, Kom. Heves) teilt mit, ‘ daB sich in seinem Park etwa 50 Seidenschwänze ständig aufhielten, und sich sehr zutraulich und ungeschickt gebärdeten. In den Monaten Januar— Februar 1933 erschienen regelmäßig 2 Sperber ( Accipiter nisus) und räumten unter den Seidenschwänzen gründlich auf; sie wurden schließlich abgeschossen. STEFAN VASARHELYI (Lillafüred, Kom. Borsod) beobachtete daß der Falco columbarias aesalon die Bombyeilla-Scharen oft mit Erfolg jagte. Auf den Rupfungsplätzen von Falco peregrinus fund er in den Jahren 1929-1934 die Überreste von nicht weniger als 87 (!) Seiden-, schwänzen. Die ungarischen Namen des Bombyocilla garrulus. Die ungarischen Benennungen der Appendices. (siehe Seite 459—461.) Die Stimme der Seidenschwiinze. Den Lockton des Bombycilla nannte ich in meiner früheren Studie (53) ein weiches Zirpen, welches mit den Silben ,,zrrr, zirrr“ trefflich wiedergegeben werden kann. Meine Vogelfänger nannten den Seiden- schwanz geradezu ..Zirzir“. Die meisten Berichterstatter sprechen in ihren Meldungen vom Zirpen bezw. von zirpenden Tönen ; viele Beobachter hörten aber diese Laute anders und gaben sie auch anders wieder, weil ja das menschliche Ohr die Vogelstimmen nicht immer gleichförmig aufnimmt. ‘So hören z. B. viele den dominierenden Konsonanten des Bombycilla- Rufes wie ‚z'‘, andere wie ..8"" : — .zrr', bezw. ..srr'. Konklusionen. 1. Die Seidenschwänze kommen zu uns aus den Richtungen AN, NNO und NO, 2. Bei typischen N-Invasionen (siehe : 1931/32) frequentieren die ankommenden Scharen hauptsächlich Oberungarn und Siebenbürgen, — bei typischen NO-Invasionen (siehe : 1932/33) im Gegenteil besonders das Tiefland und das Hügelland jenseits der Donau. 3. In Oberungarn — ebenso wie in Ostpreußen, Polen, Böhmen und Galizien, erscheinen sozusagen in jedem Winter kleinere Scharen. — 1830/35] DUMDALILLA ENVASIONBN 5 1831.32. 1932/33. 527 während in Siebenbürgen. im Tiefland und jenseits der Donau nur alle 8—10 Jahre eine größere Invasion zu verzeichnen ist. 4. Bei größeren, über ganz Mitteleuropa ausgedehnten Invasionen, bildet Ungarn die Endstation, also das eigentliche Winterquartier der Bombycilla-Massen. Von hier ziehen nur in seltenen Fällen kleinere Scharen weiter: nach Kroatien, Dalmatien und Istrien, bezw. nach Jugoslawien und Italien. 5. Die Seidenschwänze werden nicht nur durch die Nahrungssorge. sondern auch durch den Zugtrieb zum Aufbruch aus dem Brutgebiet in das Winterquartier veranlaßt. Dieses Winterquartier ist aber nicht so fest umgrenzt, wie bei dem regelmaBig ziehenden Storch oder bei der Schwalbe (Südafrika), sondern dehnt sich, je nach der Beschränkung der Ernährungsmöglichkeiten, mehr oder weniger weit in südlicher oder südwestlicher Richtung aus : im Rahmen des unter Punkt 3 und 4 Gesag-. ten. (Ähnlich liegt der Fall bei Vanellus, dessen normales Winterquartier Norditalien, die Lombardei und die Po-Ebene ist, oder aber, falls er durch ungünstige Verhältnisse weiter gedrängt wird : Südfrankreich. Spanien, Nordwestafrika.) 6. Der Seidenschwanz ist ein unregelmäßiger Zugvogel, der bei uns in milden Wintern ebenso massenhaft auftreten kann, wie er in strengen Wintern möglicherweise sozusagen vollständig ausbleibt.*) 7. Günstige Vermehrung, ungünstiger Beerenertrag im Brut- gebiet. und große Schneefälle in den nördlichen Regionen, können eine umfangreiche Invasion im Gefolge haben. — die gegenteiligen Faktoren .eine Invasion von kleinerem Ausmaß. 8. Bei den im Winterquartier eingetroffenen Vögeln hört der Zugtrieb allmählich auf. Fühlbare Abnahme der Nahrung veranlaßt dann diese gefräßigen Vogel zu unsteten Streifereien, deren Ziel und Zweck bloß die Nahrungssuche ist, — diese Streifzüge sind also gänzlich unabhängig von der ursprünglichen Richtung des Zuges. 9. Die Daten aus dem Oktober —Februar sind Ankunfts-, diejeni- gen von März —Mai, eventuell Juni sind Wegzugs-, bezw. Rückzugsdaten, selbst an solchen Orten, wo sich die Vögel während des Winters nicht zeigten. Die Januar—Februardaten sind zwar größtenteils nur Strich- daten, doch gibt es darunter auch sehr viele richtigen Ankunftsdaten. 10. Die Kulmination der Ankunftsdaten fällt in den Dezember, die der Wegzugsdaten in den März. 11. Die Haupt-Winternahrung der Seidenschwänze bilden in Ungarn in erster Linie die Früchte von Sophora, die Beeren von Celtis und Loranthus ; im Marz—Juni verzehren sie bereits fliegende Insekten, 9) Cfr. pag. 494. 528 KOLOMAN WARGA er {Aquila eventuell auch im Herbst, im Oktober-November. Ihre Geschicklichkeit beim Inseltenfang und ihr Flugvermégen stehen zwischen den ent- sprechenden Fähigkeiten der Muscicapa- und. Lanius-Arten. 12. Die von uns rückziehenden Scharen schlagen nach : Moglich- keit dieselben Richtungen ein, aus denen sie gekommen sind. (Siehe die ‚Ergebnisse der ungarischen Bombycilla-Beringungen, pag. 425—429.) : 13. Die bei uns eintreffenden Vögel sind zu 80% juvenes und nur 20% adulti. Dem Geschlechte nach sind die g g etwas | pelata ver- treten, als die 29. 14. Der weitaus überwiegende Teil der Beidönschwäne kommt erst nach Beendigung der Herbstmauser nach Ungarn. Mausernde Exem- plare werden bei uns nur selten angetroffen. 15. Die im Sommer ausgebrüteten Jungvögel kommen im Herbst im J ugendkleid (Juveniskleid)zu uns, noch mit den aus dem Nestkleidstammen- _ den Schwung- und Steuerfedern, die sie erst bei der Herbstmauser des — zweiten Jahres, größtenteils noch im Brutgebiet, erneuern. Die im zweiten Winter stehenden Exemplare treffen also schon im Alterskleid bei uns ein. 16. Das Altersmerkmal der Altvöyel ist die weiße Spitzenkante an der Innenfahne der Handschwingen. welche bei den g g breiter. bei den 9 ? meistens schmäler ist. 17. Das Altersmerkmal der Jungvögel bildet das Negativum. daß der vorher erwähnte weiße Innenspitzenrand bei ihnen immer fehlt. 18. Das sicherste Geschlechtsmerkmal stellt die relative Größe der auf der VI— VII. Armschwinge befindlichen, also der größten Flügelappendices dar, welche bei den $ durchschnittlich um 2—3 mm länger und auch etwas breiter sind, als bei den © ; und zwar bei Alten und Jungen gleicherweise. 19. Die Anzahl der Flügelappendices bei den adulten Männchen ist 6—9, bei den adulten Weibchen 4—8,— bei den juv. Männchen 4—8, bei den jud. Weibchen 0—8. *) 20. Der Schwanzappendix ist kein Altersmerkmal, denn er kommt ‘bei den. Jungen ebenso vor, wie bei den Alten ; aber bei beiden ver- ‚hältnismäßig selten. 21. Der Schwanzappendix ist bloß ein sekundäres Geschlechts- merkmal, denn er ist bei den d g bedeutend häufiger, als bei den ? %. * Maasse und sonstige Angaben über 100 sezierte Exemplare (siehe Seite 464—474.) Die chronologischen Daten über die 1981/32-er Invasion (siehe Seite 474—477.) Die phänologischen Daten über die 1932/33-er Invasion (siehe Seite 477—-484.) Namenliste die Beobachter der 1932/33-er Invasion (siehe Seite 484—487.) Literatur (siche Seite 487—489.) . Verzeichnis der Photos (siehe Seite 439.) EYE * *) Cfr. pag. 539. "BB BBsum : 010044 "EEIZEGI — "7 snynaav8 Dipiskqwog — 'sypew Hjjo}j}U0S) BVL "AIX—-NIX "WOL' VIINDV MAN = 53 i x N 3035/83) A BOMBYCILLA QARRULUS 1937/38 ÉVI INVÁZIÓJA 528 A Bombycilla g. garrulus 1937/38 évi inváziója. Irta: WARGA KALMAN. Az előbbiekben") ismertetett két nagy invázió után a következő teleken is megjelentek a Bombycilläk, — kisebb-nagyobb mennyiség- ben és hosszabb-rövidebb időre, — de ezekre jelen tanulmányomban nem terjeszkedhetem ki. Az 1937/38 év telén azonban ismét nagyobb csapatokban jelentek meg a csonttollú madarak (B.g.g. L.), és Budapesten is hosszabb ideig tartózkodtak. Ez alkalommal ujabb érdekes adatok és értékea tapasz- talatok adódtak, melyeket szükségesnek vélek röviden ismertetni. . Ezen a télen megint sikerült Bombycillákat gyürüznöm. Buda- pesten a Városligetben 1938 februárban 43, márciusban 219 és április- han 38, vagyis összesen kereken 300 példányt fogtam, vizsgáltam és jelöltem. A Városligetben január 26-tól május 10-ig: 10-es, 50-es, 100-as csapatokban jártak. Nagyobb mennyiségben február 1-től április 15-ig voltak itt. Létszámuk III. 19-én és IV. 9-én kulminált, mely napokon kb. 500—500 drb-ra becsültem az észlelt egyedek számát. Igen érdekes, hogy ezzel szemben a Népligetben idén csak IV. 21-től IV. 29-ig észleltek körülbelül 20—25 darabot, mert ott rosszabb volt a Sophora-termés. A régebbi években Budapesten sohasem időztek egy hónapnál hosszabb ideig**), — de 1932/33-ban mar XI. 25-től IV. 22-ig. tehát 5 hó- napig tartózkodtak a fővárosban. A százas, sőt néha ezres csapatokat ki- tevő főtömeg akkor XII. 15-től I. 31-ig időzött főleg a Városligetben és Népligetben, továbbá a budai hegyekben. Előzőleg és később csak kisebb csapatok vagy egyes példányok voltak láthatók. Az 1937/38 év telén sokkal későbben jelentkeztek, de jóval tovább is tartózkodtak Budapesten. (Csak I. 2-an érkeztek az előörsök a Mártonhegyre és V. 10-én távoztak el a sereghajtók a Városligetből. A 300 gyürüzött példányból a fogási idő alatt összesen 45 drb-ot fogtam el ujra, ami 15° -nak felel meg, tohát igen magas. A 45 közül viszont csak 2 olyan akadt, melyeket 2—-2-szer fogtam meg ujra : 10 és 17, illetve 51 és 69 nap mulva a gyiiriizés után. De akadt 2 olyan példány is, mely még a jelölés napján ujra háló alá került. 1932/33-ban az ujrafogott példányok között csak 4 volt olyan, mely egy hónapnál hosszabb ideig tartózkodott helyben, éspedig: 32, 34, 34 és 42 napig, 9) WARGA KALMAN: A Bombycilla g. garrulus 1931/32 és 1932/33 évi inváziója x u gyürüréai kisérletek eredményei. — Aquila, 1935/38. p. 410—489. . 99) WARGA KÁLMÁN: A Bombycilla inväzidi, eto. — Aquila, 1927/28, p. 129. : 34 630 | WARGA KALMAN | [Aquile Viszont 1937/38-ban 11 ilyen példány akadt, — melyek : 31, 32, 34, 34, 34, 35, 35, 35, 42, 51 és 69 napig tartózkodtak helyben, a leg- utóbbi tehát — (II. 3-t61 IV. 13-ig) — 2:3 hónapig ! Ez a kitünően sikerült Sophoru-vermes javára irható és nem kétséges, hogy a meg nem gyii- "rüzött példányok között is lehettek még olyanok, melyek hasonlóan hosszu ideig vagy még tovább tartózkodtak egyhelyben. Annál érdekesebb, hogy egy példány 66 nap mulva már Lengyel- országban került kézre, Mag. W. RYDZEWSKI értesitése szerint. Ennek az egyetlen tavaszi ,, Fernfund"" ")-nak az adatai a következők. No. 93590. ad. 9. jelöltem 1938. LII. 19. Budapest, Városliget. — Holtan találva 1938. V. 14. Kraanoleski, Kreis Kobryn, wojw. Polesie, Polonia. È. sz. 52° 18’, k. h. 24° 27". Idő 66 nap, távolság 550 km, irány ÉK. — Ez a példány visszatérőben volt fészkelő területére. Igen érdekes, hogy a Városligetben ugyancsak III. 19-én jelölt 118933 számu ad. © Coccothraustes c. coccothraustes 35 nap mulva, IV. 23-án szintén Lengyel orsz á g-ban (Inowroclaw, wojw. Poznan) került kézre (520 km, ÉÉNY). A második Fernfund (.tävolsagi kézrekeritlés” ) már őszre esik. No. 118996. juv. 9, jelöltem 1938. IV. 13. — Holtan találva 1938. X. 31, Kirchspiel Pyhijirvi, Pyhäsalmi falu, Finnland. É. sz. 63° 30’, k. h. 26°. Idő 65 hó, távolság 1.600 km, irány ÉÉK. Beje- lentö: Dr. V. A. KORVENKONTIO, Helsinki. Ez a madár Buda- peströl elsöizben tert vissza költöterületere, hol feltehetőleg feszkelt is, és vedlés után mar ismét utban volt téli szállása felé. Érdekes, hogy idén az ország területéről: vidékről, egyetlenegy visszjelentés („Inlandfund'' ) sem érkezett —és hogy körzeti ,,Lokalfund”’ (helyi kézrekerülés) is összesen csak 4 volt. Ez igen kevésnek mondható. ‘zeknek adatai a következők. (Mind a négyet Budapesten. a Városligetben jelöltem.) No. 118905. juv. 9. jelölve 1938. III. 19. -— Megkerült 1938. 111. 29, Budapest, Aréna-ut, (Városliget mellett.) Idő 10 nap. No. 118925. juv. À, jelölve 1938. III. 19. — Ablaknak repülve kimult 1938.1V.8, Buda pest, Rózsadomb. Idő 20 nap, távolság 4 km, irány Ny. No. 118987. juv. 9, jelölve 1938. IV. 13. — Holtan találva 1938. IV. 16, Budapest, Gellérthegy. Idő 3 nap, távolság 5 km, irány DNy. *) A gyürüs madarak kézrekerülési adatait a következő kategoriákbu sorolom : — 1. helybeli megkerül = Lokalfund; --- 2. közelségi megkerülés = Nahfund: 50 km-en belül ; — 3. távolsági megkerülés = Fernfund : 50 km-en felül ; — továbbá a két utóbbitól függetlenül: - - 4. belföldi (vüléki) megkerülés = Landfund, Inlandfund ; — 5. külföldi megkerüles = Auslandiund ; -- végül ézeken felül : 6. elvonudási utbani megkerülés Wegzugfund ; — 7. téli szállásbani megkerülés == Winterquartierfund ; — 8. visszatérési ul. “hani meykerülös = Rückzugfund ; — 9. áttelepedési megkerülés = Ubersiedlungsfund ; —- 10. eltéredési megkeriilés = Irrgaatfund. 2685/88) A ROMBYCILLA GARRULUS 1987/38 RVI INVÁZIÓJA 5 831 No. 97315. ad. d. jelölve 1938. III. 9. — Elejtve 1938. IV. 25, Budapest, Népliget. Idő 47 nap, távolság 4 km, irány DDK. Mind a négy madár a rövid körzetben: kis helyben való k6borlast igazolja, amennyiben a főváros területén maradva: elmentek a Nép- ligetbe, söt a Duna fölött átrepülve Budára is. Mikor a fogási és gyürüzési munkálatokhoz hozzáfogtam, titokban azt reméltem, hogy a fogandó Bombycilläk között esetleg külföldi gyirite, vagy talán még 5 év előtt jelölt példány is fog kerülni .... És nem alap nélkül, csak a véletlenre számitva reménykedtem, hanem a városligeti őrök jelentései alapján, kik a japán akácokon legelő csonttolluak között egy-két gyürüs példányt is észleltek. Es tényleg ! Márciusban egy cseh-gyürüvel jelölt példány került háló alá. Adatai a következők. — No. D—4119. Praha, CSR, N. Museum. Jelölve 1937. III. 16, Jilemnice (- Starkenbach), Nord-Böhmen. É. sz. 50° 38", k. h. 15° 37’. Kor és ivar nincs feltüntetve. Dr. J. JIRSIK (Prali a) közlése. — Elfogva és ujra szabadon bocsátva 1938. III. 9, Budapest, Városliget. — A prágai gyürüt rajta hagytam és a másik lábára rátettem a 97375 számu budapesti gyürüt, hogy igy feltünőbb legyen, ha esetleg ujra szem elé kerülne. De többször már nem láttam. — A madár adult g volt. karevezőin 8 nagy, élénk szinü appendixxel és farktollainak gerincvégei, a két szélső kivételével, pirosló szinüek voltak. — Idő I év, távolság 445 km, irány DK. Ez a madár idén márciusban kb. 3 szélességi fokkal hatolt délebbre, mint tavaly márciusban: Ennek oka elsősorban táplálkozási, másodsorban időjárási viszonyokban kereshető. Nekem magamnak nem sikerült az 5 év előtt jelöltekből gyürüs példányt fognom. Dc márciusban a délelőtti órákban a Városliget mellett, a Stefánia-ut egyik lakásába a nyitott ablakon bemenekült egy csonttollú, melyet a jelentés szerint egy , szürke galamb" (valószinüleg 2 karvaly) kergetett. A csonttollu falnak repülve leesett, elszedült, a , galamb" visszarepült. Mivel a madárnak gyürü volt a lábán: beküldték a MADÁR- TANI INTÉZETBE, hol az identifikaldsnal kitünt, hogy egy ő év előtti Bombycilla ! Adatai a következők. — No. 80892. Jelöltem 1933. I. 12, Bud a- pest, Népliget. Juvenis g volt, 8 középnagyságu halványabb szinü appendixxel és pirosló gerincvégü farktollakkal. — Élve kézrekeriilt 1938. 111. 26, Budapest, Stefänia-ut. Másik lábára kapta a 118961 számu gyürüt és igy duplagyürtvel szabadon bocsáttatott: 1938. III. 29:én mint adult 3, 8 nagy, élénk appendixxel és 10 pozitiv fark- appendixxel a 2—11-ik kormánytollon, melyek átlagos hossza 4 mm volt. Ennél a példánynál az volt az érdekes, hogy már ő év előtt is 8 szárny- appendire volt, illetve, hogy azok szíma 5 év után sem érte el.a maximdlis 34% 532 WARGA KALMAN [Aquila Jet. És hogy a farktollak akkor még csak pirosló gerincvégei most muir pozitiv appendizekké alakultak. Mint màr emlitettem, 1923/24-ben a 47 gyürüzött példany között volt egy 9 appendixes példány is. De az 1932/33-ban jelölt és vizsgált 1371 drb között hiába kerestem ilyent, azok között egy sem akadt Y-es !* ) És az 1937/38-ban jelölt 300 drb között sem akadtam ilyenre és már teljesen lemondtam róla, hogy egy második 9 appendixes Bombycillival találkozzam az életben. És mégis. A budapesti rózsadombi Orsalga: zdrdaböl értesitést kaptam, hogy 1938. IV. ‘8-an ablaknak repülve megsérült és kimult két Bombycilla, melyek egyikének gyürü van a lábán, 118925-6s számmal, mig a HE gyür ütlen. És ez a gyürütlen volt a régvärt 9 appendires — és még hozz ez a madár — horribile dictu! — egy juvenis ruhazatu Q volt !!... Tehát 14 ev után végre ismét kezembe került egy 9-es példány, - - és ez egyszeriben megdöntötte azt az évszázados elméletet, hogy a 9 appendix mint legmagasabb korjegy: csakis az igen ven 3-eknél fordulhat elő kivételesen. Ez a példa azt bizonyitja, hogy még a 9 függelék sem megbizható . korjegy vagy wari bélyeg, hanem mar egészen kivételes, de mégis csak egyént természetü képződmény, mely nemcsak igen öreg, de egészen fiatal pél- dánynál, és nemcsak himnél, de nősténynél is előfordulhat ! De a kivételes példányok sorozatának még nincs vége. Mert 1938. IV. 13-án egy olyan 8 appendixes juvenis G példány került hálóba, melynek 12 szép halvanyrözsaszin pozitiv farkappendixe is volt, melyek hossza 1"5—4"0 mm között váltakozott. Megenlitem, hogy egy egészen ugyanilyen példányt, 10 halvanyrozsaszin farkfüggelékkel: 1932/33-ban is fogtam, (lásd p. 435.) Tehát még a farkappendix sem biztos korjegy, hanem sokszor csak egyéni képződmény. i Véleményem szerint a lipochrémmal szuturalt uppendirek fejlődésére az egyes példányok által esetleg fokozottabb mértékben fogyasztott bizonyos bogyókban rejlő hatóanyag fejt ki serkentő hatást. Ennek mibenlétét tiize- tes vegyelemzési műveletek utján lehetne megállapitani. Idén (1938) nem került kezembe olyan kivételes példány, mely vula- melyik kézevezőjén is appendixael birt volna. De III. 12-én fogtam egy adult 3-et, melynél a § és 9-ik kézevező tollgerincének végei mindkét szúr - nyon pirosló szinüek voltak! Lehetséges. hogy az ilyen kézeve zőtoll- végek később szintén appendixekké alakulnak ki. Megemlitem még, hogy III. 19-én egy juv. ? Bombyeillat fog melynek jobblabin egy piro» celloid kandri-gyari volt. Ez a madár 9) Cfr. pag. 434. és pug. 440. 1986/88] A BOMBYCILLA GARRULUS 1987/38 ÉVI INVÁZIÓJA 639 ugylatezik előzőleg egy kanäritenyesztessel is foglalkozó madärfogé kezében volt . . . A Bombycillak táplálkozása 1938-ban Budapesten aránylag egy- hanguan alakult. A japán akác hüvelyes termését favorizálták még akkor is, mikor azok már meglehetős szárazak voltak és bizony munkát adott a lecibálásuk, sőt a lenyelésük is. Az erős reggeli harmat azonban min- dennap megpuhitotta egy kissé a száraz hüvelyeket. Celtiszböl kevés volt a termés, a azt a keveset is mar eléggé elfogyasztották a fekete rigók. A fagyalt idén éppen ugy negligálták, mint régebben. Március 9-én láttam idén elsöizben, hogy két Bombycilla a facsucsról magasba szökkenve rovart fogott és utána légykapó módra visszaereszkedett a fára. Ezt a műveletet március folyamán gyakran láttam, néha egyszerre 5--6 példánytól is. Március 19-én egy 10—12 tagból álló Bombycilla-csapat egészen ellepett egy nyirfát és a szivárgó fanyar-édes nyirvizet órákon keresztül látható élvezettel szürcsölték az ágakon és ághónaljakban . . . Ugyan- ekkor igen sok légy, szunyog és egyéb rovar röpködött, s a Bombycillak sürün fogdostak őket. Áprilisban abbahagyták a rovarfogást. bár erre: sok alkalmuk lett volna és e helyett -- a Sophora-hiivelyek állandó fogyasztása mellett —— inkább az erdei fák virágzatait csipegették. Különösen a. szilfák (Ulmus ) termésvirágát, a jókori juhar (Acer platanoides) világoszöld termés - virágzatát, a fehér nyárfa (Populus alba) barkáját, -- továbbá a hársfa (Tilia) és platán (Platanus) rügyeit kedvelték. de azakác (Rohinsa) hüvelyét, illetve magját is ették. A nedrdux zöld táplálék fogyasztása következtében nem kivantak annyi vizet, mint előzőleg, 68 igy jóval keve- sebbszer szálltak le vizet inni. | A derültebb telvegi és tavaszeleji napokban egyer példanyoknal mar a sexuilis hajlamok is ébredeztek. Februar 12-én és március 9-en láttam az. első csökolözö párokat, amint élénk és gyakori bübmeresztgetes közben játszi módon enyelegtek egymással. Később ez már gyakrabban észlelhető látvány volt és március 19-én már veszekedve kergetőző párokat is láttam. Ilyen kergetőzés később nem fordult elő, a csapatok tagjai közört továbbra is békés volt az egyetértés. A Bombycillak biologiailag valóban a légykapókhoz ( Muscicapinae ) állnak a legközelebb. A hasonló kivitelü repülő rovarfogáson kivül erre vall szerelmi enyelgésük is, mikor a .schnabliz6” csontollúak néha-néha egymásfelé vágnak. miközben csőrükkel hallhatólag csappantgatva : »«chnappereznek’’. A Bombycillak tavasszal való hosszabb ittidözese gyakran csalfa reményeket ébreszt a megfigyelökben : hatha fészkelni is ittmarad egy-két par ? De ez természetesen most sem következhetett be. A boncolt nés- tények ivarszervei még fejletlenek voltak. 824 WABGA KALMAN è i {Aquit Appendixek megoszlása kor és ivar szerint." Verteilung der Appendices nach Alter und Geschlecht. (300 + 1 Exemplar.) r il | ' | | | . Szárny -eppendixek a a 3 azás lg on || ia ely cE [3233234 @ 1} 2) 3 45167 39 52 lésgss ces a Zahl der TEE 144228838 Ea Flùgelappendicea | | 3 25 |Sk= 225252 385 d oz |E=32 282538 NZ ad, d:11% .... - = : 6,17 10: — 33 10 818 PUB NEG conc i 2h 224) US — 39 2 4, 6 juv. d: 3899 ... | —| - 117 30 20 224 7, 114 6 25 | 31 VA OBES RITA et > 1.115 1 1 2 Mindössze Im ganzen 1 2113 37 52 61 63 49:22 1 301 19 38 57 adult :240, ... JESS 213012611831 | m 12 12 | 24 | Î 1 juvenis: 76%... | 1 2/13 37.52 solaalz4l 7010 209 7 | 33 3 : 400... 17 39/36 39 17! 147 16 330 49 2 251%... | à 21313795 22128 10! 5] 1! 154 3 5! 8 Az 1938-ban gyürüzött 300 + 1 példány között összesen 57 olyan volt, mely farkappendixxel birt vagy csak farktoligerince volt pirosló végü. Ezek igy oazlottak meg: — pozitiv farkappendixxel: 9 adult, 5 juvenis =14drb | go negativ farkappendixxel: 3 , 20, = 5. csak pirosló farktoll- gerneve LLC RP CONS PS ES 0 —3N ,, 12% Összesen . . . . 24 adult, 33 juvenis =57 drb: 18%, A farkappendixes példányok szárnyán és + farkán lévő függelékek egymásközti viszonyát az alábbi átnézet tünteti fel. (Ufr. pag. 436.) Adult jó: 7:12 negativ, — 84-11. 11—XII.§) - 8-4 10 neg. 11—XI. — 8--10, 11—XI. — 7-7 10 neg. [XI — 744, II, III, X, XI. -— 8-72, VI, VII. — 743, 1, TRI. 752, N, XII - 8-1, KIT. —(10 pld.) Adult 23: — 8-4, IV-VII. — 7-1, VIL —(2 pld.) Suc. $$: "8,12. — 8-12 negativ. — 4; 12 neg. — 7; 10, IE XI. 719 111—XI.— 8. 3. V--VIL— (6 pld.) Jur, x: 4,1, V.— (1 pld.) ") = 8 szinyappendix 7 EL farkappendix, a 11—XII-ik farktollon. =) 8 Flügelapendiees +. 11 Sehwanzappendices, auf den 11—XII-ten Steuerfedern. 2935/88] A BOMBYCILLA GARBULUS 1997/94 ÉVI INVÁZIÓJA 334 A gyürüzési munkálatok ideje alatt a következő ragadozó madarakat észleltem a Városligetben: Accipiter nisus, Falco peregrinus (1 pld); Falco columbarius aesalon és Falco tinnunculus. Ezek valószinüleg rit- kitották is a Bombycsllak sorait, -- bár én magam csak a karvaly egyszeri próbálkozását. figyelhettem meg, mikor egy © példány a nyárfa csucsán sriesztàzò csonttollu csapat közé vágott. de eredménytelenül. A karvaly a szarnyrakapo csapatot mar nem üldözte. " Befejezésül kivonatosan közlöm az 1937/38 évi invázió eee Monte adatait, az eddig beérkezett jelentések alapján. Megfigyelöink a Pombycillákat 26 helyen — 16 megyében —— ész- lelték. de általában mindenhol csak kiscbb csapatokban. Nagyobb töme- gekben ugvszölvan csak Budapcsten jelentek meg. A Felvidékről 6. az Alföldről 11. a Dunántulról 9 jelentést kaptunk. Az adatok téli kul- minációja január hóra esik 9 hellyel. a tavaszi kulmináció márciusra esik : 5 hellyel. ' Első megjelenés: 1937. XII. 8. Marianoszira. Hont m., Felvidek. " Utolsó mutatkozäs: 1938. V. 10. Buda pest. Pest megye. Alföld. Tartózkodás : 154 nap - 5 hónap. Die: 1937 38-er Bombycilla g. garrulus-Invasion k j in Ungarn. VON: KOLOMAN WARGA. Auch in den auf die beiden. im vorangehenden*) besproche- nen .groBen Invasionen folgenden Wintern erschienen die Setden- schwänze mehr oder weniger zahlreich und für kürzere oder längere Zeit in Ungarn. doch kann ich auf diese Invasionen im Rahmen meiner gegenwärtigen Studie nicht näher eingehen. Im Winter 1937/38 dagegen trafen sie wieder in größeren Scharen _ ein, und hielten sich auch in Budapest längere Zeit auf. So bot sich von neuem Gelegenheit interessante Daten zu sammeln und wertvolle Erfahrungen zu machen, und halte ich es für notwendig dieselben im Folgenden kurs. wiederzugeben. *) KOLOMAN WARGA : Die Bombyeilla g. garrulus- Invasion in den Jahren 1931/32 und 1932/88, und die Kegebniase der Beringungsversuche. — Aquila, 1035/98, p. 490 595. st me i KOLOMAN WARGA (Aquila Auch in diesem Winter gelang es mir Seidenschwänze zu beringen. Im Budapester Värosliget fing ich im Februar 1938 : 43, im Marz : 219 und im April : 38, im ganzen also genau 300 Exemplare. die ebenfalls untersucht und beringt wurden. Im Varosliget waren sie vom 26. Januar bis 10. Mai in 10-er, 50-er und 100-er Flügen zu sehen; in größeren Massen vom 1. Februar bis 15. April. Ihre Zahl kulminierte am 19. III und 9. IV ; an diesen Tagen konnte ich schätzungsweise je 500 beobachten. Sehr interessant ist, daß im: Népliget nur vom 21. IV bis 29. IV, ungefähr 20--25 Stück goschen wurden, weil dort der Sophora-Ertrag ungünstiger war. In früheren Jahren hielten sich die Seidenschwänze in Budapest nie länger als einen Monat auf*), — dagegen verweilten sie 1932/33 vom 25. XL bis 22. IV, also 5 Monate in der Hauptstadt. Die aus Flügen von Hunderten, ja Tausenden bestehende Hauptmasse wurde damals vom 15. XII bis 31. I hier beobachtet, hauptsächlich im Városliget und Nepliget, dann auch in den Budaer Bergen. Vorher und nachher waren nur kleinere Scharen oder einzelne Exemplare zu sehen. Im Winter 1937/38 erschienen sie bedeutend später in B u d a- pest, hielten sich aber auch viel länger hier auf. Erst am 2. I. trafen die Vorposten auf dem Martonberg ein und am 10. V, verließen die letzten Nachzügler das Varosliget. Von den 300 beringten Exemplaren fing ich während der Fang- zeit im ganzen 45 Stück wieder, was dem sehr hohen Prozentsatz von 15 entspricht. Unter diesen 45 Exemplaren waren jedoch nur 2 Stück, die zweimal wiedergefangen wurden : 10 und 17, bezw. 51 und 69 Tage nach der Beringung. Andere zwei Exemplare gerieten noch am Berin- gungstage selbst wieder ins Netz. 1932/33 waren unter den wiedergefangenen Exemplaren nur 4 Stück. die sich länger als einen Monat hier aufgehalten hatten, und zwar: 32, 34, 34 und 42 Tage. Dagegen stellte ich 1937/38: 11 Exemplare fest, welche langer als einen Monat in Budapest verweilten, u. zw. : 31, 32. 34. 34, 34, 35. 35, 35. 42. 51 und 69 Tage, das letzte also --- vom 3. 11 bis 13. IV — 2:3 Monate! Diese Erscheinung kann mit dem ausgezeichneten Ertrage der Sophora-Früchte erklärt werden. Zweifellos gab es auch unter den nicht beringten Seidenschwänzen noch viele, die sich ebenso lange oder vielleicht noch länger an ein und demselben Platze aufhielten. Umso interessanter ist es. daß ein Exemplar nach 66 Tayen schon in Polen erbeutet wurde. wie Mag. W. RYDZEWSKI berichtet. *) KOLOMAN WARGA : Die Bombycilia garrula-Invasion ete, Aquilu. 1927 28. p, 155. 1025/84) DIF 1937/38-ER BOMBYCILLA GARBULUB INVASION IN UNGARN 887 Die Daten dieses einzigen Frühjahrs-,, Fernfundes‘‘*) sind folgende : No. 93590. ad. 9, beringt 19. III. 1938. Budapest, Városliget. — Tot gefunden 14. V. 1938. Krasnoleski, Kreis Kobryn, Wojw. Polesie, Polen. 52°18' n. Br., 24° 27" 6. L. — Zeit 66 Tage, Ent- fernung 550 km. Richtung NO. — Dieses Exemplar befand sich auf der Rückkehr in das Brutgebiet. Sehr interessant ist, daß das im Városliget ebenfalls am 19. III mit Ring Nr. 118933 markierte alte Coccothraustes c. coccothraustes 9 nach 35 Tagen, am 23. IV, ebenfalls in Polen (Inowroclaw, Wojw. Poznan) erbeutet wurde (520 km. NNW). Der zweite Fernfund fällt schon in den Herbst. No 118996. juv. 9, beringt 13. IV. 1938. — Tot aufgefunden 31. X. 1938. Kirchspiel Pyhä- jarvi, Dorf Pyhäsalmi, Finnland. 63° 30' n. Br. 26° 6. L. Zeit 6-5 Monate. Entfernung 1600 km, Richtung NNO. Gemeldet durch : Dr. V. A. KORVENKONTIO, Helsinki. Dieser Vogel war von Budapest zum erstenmal in sein Brutgebiet zurückgekehrt. wo er voraussichtlich auch nistete und befand sich nach der Mauser schon wieder auf dem Wege ins Winterquartier. Interessant ist, daß heuer (1937/38) nicht ein einziger Inlandfund gemeldet wurde — und daß selbst die Zahl der Lokalfunde aus der näheren Umgebung des Beringungsplatzes bloB 4 betrug. Also sehr wenig. Die Daten sind folgende. (Alle vier Vögel hatte ich in Buda- pest, im Varosliget beringt.) No. 118905. juv. %. beringt 19. ILI. 1938. — Wiedergefunden 29. III. 1938. Budapest. Arena-Straße (neben dem Városliget.) Zeit 10 Tage. No. 118925. juv. g. beringt 19. III. 1938. -- Durch Anfliegen an ein Fenster verunglückt 8. LV. 1938, Budapest, Rózsadomb. (Rosen- hügel). Zeit 20 Tage, Entfernung 4 km, Richtung West. No. 118987. juv. 9, beringt 13. IV. 1938. — Tot gefunden 16. IV. 1938, Budapest. Gellertberg. Zeit 3 Tage, Entfernung 5 km, Richtung SW. No. 97315. ad. d. beringt 9. III. 1938. — Erlegt 25. IV. 1938. Budapest, Nepliget. Zeit 47 Tage. Entfernung 4 km, Richtung SSO. Alle vier Vögel sind Beispiele für das Herumstreichen in einem kleinen Umkreis; sie blieben auf dem Gebiete der Hauptstadt und flogen hinüber in das Népliget, oder auch über die Donau, nach Buda. 7 +) Die Funddaten der Ringvögel teile ich in folgende Kategorien ein: — 1. Lokul. fund ; — 2. Nahfund : unter 50 km ; — 3. Fernfund : über 50 km ; — ferner, unabhängig von den beiden letzteren: — 4. Inland/und ; — 5. Auslandfund ; — außerdem noch: — 6. Wegzugfund ; -— 7. Winterquartierfund ; — 8. Riickzugfund ; — 9. Ü'bersiedlungefund ; — 10. Irrgast/und. 538 KOLOMAN WARGA ii (Adalla — Als ich die Fang- und Beringungsarbeiten in Angriff nahm, hegte ich die leise Hoffnung. unter den zu fangenden Seidenschwänzen vielleicht ein im Ausland beringtes. oder eventuell ein noch vor 5 Jahren markiertes Exemplar zu finden . . . Meine Hoffnung war auch nicht völlig unbe- gründet, denn die Wärter des Värosliget hatten unter den auf den japanischen Akazien weidenden Seidenschwänzen einige Ringexemplare gesehen. Und in der Tat ! Im März geriet ein mit einem tschechischen Ring markiertes Exem- plar in das Netz. Die Daten lauten: — No. D--4119. Praha, CSR, N. Museum. Beringt 16. III. 1937. Jilemnice (Starkenbach), Nord- böhmen. 50° 38' n. Br. 15° 37' 6. L. Alter und Geschlecht waren nicht angegeben. Mitgeteilt von Dr. J. Jırsık (Praha). -— Gefungen und wieder freigelassen am 9. 111. 1938, Budapest. Värosliget. -- Den Prager Ring ließ ich daran. und brachte an dem andern Lauf den Budapester Ring No. 97375 an, damit der Vogel umso auffallender sei. Ich sah ihn jedoch nicht mehr. — Es handelte sich um ein ad. >. mit S großen, lebhaft gefärbten Appendices an den Armschwingen ; die Schaftenden der Steuerfedern waren. mit Ausnahme der beiden äußersten, rötlich. - Zeit 1 Jahr. Entfernung 445 km. Richtung SO. Dieser Vogel drang im März dieses Jahres ungefähr 3 Breitengrade weiter südlich vor. als im März des vorigen Jahres. Der Grund hierfür ist in erster Linie in Ernährungs-. in zweiter Linie in Witterungsver- hältnissen zu suchen. Mir selbst gelang es nieht. ein vor 5 Jahren beringtes Exemplar wieder zu fangen. Doch flog in den Vormittagsstunden eines Märztages ein Seidenschwanz durch das geöffnete Fenster in eine Wohnung in der Stefania-Straße. neben dem Városliget; der Vogel war. nach dem Berichte. von einer ..grauen Taube‘ (wahrscheinlich ein Sperber 9) verfolgt worden. Der Seidenschwanz schlug gegen die Mauer und fiel zu Boden, die „Taube ist zurückgeflogen. Da der Vogel einen Ring am Fuße trug. wurde er dem Ornithologischen Institute eingesandt. wo sich bei der Identifizierung herausstellte. daß es sich um einen vor 5 Jahren beringten Bombyeilla handelte ! Die Daten sind folgende. — No. 80892. Beringt 12. 1. 1933. Bu d a- pest. Népliget. Er-war damals ein juv. 3. mit S mittelgrossen, blasser gefärbten Appendices und rötlichen Steuerfederschaftenden. — Lebend gefangen 26. III. 1938. Buda pest, Stefania-Straße. Am andern Fuß erhielt er den Ring No. 118961 und wurde dann. doppelt beringt, wieder in Freiheit geselzt: am 29. DIL. 1938. als ad. 4. mit 8 großen, lebhaften Flügelappendices und 10 positiven Schwanzappendices von durchschnittlich + mm Länge. auf der 2-—11 Steuerfeder. 1938/34) DIK 1937/38-ER BOMBYCILLA GARRULUS INVASION IN UNGARN 53% Bei diesem Exemplar war das Interessante. daß es auch vor 6" Jahren schon 8 Flügelappendices gehabt hatte. bezw. daß deren Zahl auch nach 5 Jahren das Maximum von 9 nicht erreichte. und daß die damals nur noch rötlich schimmernden Steuerfeder-Schaftenden sich jetzt schon zu positiven Appendices ausgebildet hatten. Wie bereits erwähnt, befand sich 1923/24 unter den 47 beringten Seidenschwänzen auch ein Exemplar mit 9 Appendices. Unter den 1371 beringten und untersuchten Seidenschwänzen von 1932/33 suchte ich jedoch vergebens nach einem solchen Exemplar : ‘ea war kein einziger mit 9 Plättchen festzustellen ! *) Auch unter den 1937/38 beringten 300 Exemplaren war kein solches zu finden. und ich hatte die Hoffnung schon ganz aufgegeben. jemals in meinem Leben einem zweiten Bombyeilla mit 9 Appendices zu begegnen. Und doch ! Aus dem Ursulinen-Kloster auf dem Rözsadomb in Budapest erhielt ich die Nachricht, daß am 8. IV. 1938 zwei Seidenschwänze gegen die Fensterscheiben geflogen sich verletzten. und tot niedergefallen waren. Das eine Exemplar trug am Fuß den Ring Nr. 118925. das andere war aber unberingt. Und dieser unberingte Seidenschwanz war das langersehnte Exemplar mit 9 Appendices — und noch dazu -- horribile dictu ! ein ? im Juveniskleid I}... So hatte ich also endlich nach 14 Jahren wieder ein 9-er Exemplar in der Hand, —- und dieses Exemplar warf mit einem Schlag jene Jahr- hunderte alte Theorie ther den Haufen. daß die 9 Appendices als Zeichen des höchsten Alters: nur bei sehr alten 3 S ausnahmsweise vorkommen können. Dieses Beispiel beweist. daß selbst die 9 Appendiccs kein verläßliches Altersmerkmal oder Geschlechtsmerkmal darstellen. sondern ein zwar ganz aus- nahmsweise vorkommendes. aber doch nur individuelles Gebilde sind. welches . nicht nur bei sehr alten. sondern auch bei ganz jungen Exemplaren und nicht nur bei Männchen, sondern auch bei Weibchen vorhanden sein kann ! Doch ist die Reihe der außergewöhnlichen Exemplare hiermit noch nicht abgeschlossen. Denn am 13. IV. 1938 wurde ein junges 5 mit 8 Appendices im Netz gefangen. welches auch 12 schön hellrosafarhene positive Schwanzappendices von 1.5— 4.0 mm Länge hatte. Ich erwähne. daß ich ein ebensolches Exemplar. mit 10 hellrosafarbenen Schwanz- appendices, auch im Jahre 1932/33 gefangen hatte (siehe pag. 509). : Es ist also selbst der Schwanzappendix kein sicheres Alteramerkmal, sondern oft nur ein individuelles Gebilde. Meiner Ansicht nach wird die Bildung der mit Lipochrom saturierten Appendices bei einzelnen Individuen durch den übermäßigen (lenuß eines gewiasen Wirkstoffes. der in manchen *) Cfr. pag. 508. -- und pag. 514. 540 KOLOMAN WARGA (Aquila Beeren enthalten ist, antreibend gefördert. Eingehende ohemisch-analy- tische Untersuchungen könnten vielleicht über das Wesen dieser Sache Aufschluß geben. 1938 kam mir kein solch außergewöhnliches Exemplar in die Hände, das auf irgend einer ge) auch einen Appendix gehabt hätte. Doch fing ich am 12. III. ein altes 3, bei welchem die Schaftenden der 8. und 9. Handschwinge an beiden Flügeln rötlich gefärbt waren. Es ist möglich, daß sich solche Handschwungfederenden später ebenfalls zu Appendices umbilden. ; Erwähnt sei noch, daß am 19. Ill. ein juv. ? gefangen wurde, an dessen rechten Fuß sich ein Kunurienvogel-Ring aus rotem Zellulord hefand. Dieser Vogel war also anscheinend auch einem sich mit Kanarien- zucht befassenden Vogelfänger in die Hände geraten... Die Ernährung der Seidenschwänze war 1938 in Budapest ziemlich eintönig. Sie bevorzugten die Hülsenfrüchte der japanischen Akazie selbst dann noch, wenn diese schon ziemlich trocken waren und nicht leicht abgerissen bezw. verschluckt werden konnten. Der starke Morgentau weichte aber täglich die trockenen Hülsen ein wenig auf. Celtisbeeren waren spärlich geraten, und auch dieses Wenige hatten die Schwarzamseln zum größten Teil auch schon verzehrt. Den Liguster verschmähten sie aber auch in diesem Jahr ebenso wie früher. Am 9. März sah ich heuer zum erstenmal, daß zwei Seidenschwänze, von der Spitze eines Baumes steil in die Luft aufsteigend, Insekten fingen und nachher nach Art der Fliegenschndpper wieder auf den Ast zurück- kehrten. Diese Beobachtung machte ich im März des öftern, manchmal gleichzeitig bei 5—6 Exemplaren. Am 19. März fiel eine Schar von 10--12 Stück auf einer Birke ein, und schlürfte das hervorsickernde herb-süßliche Birkenwasser von den Ästen und in den Astwinkeln stundenlang mit sichlichem Wohlbehagen... Zu gleicher Zeit schwirrten auch sehr viele Fliegen, Mücken und andere Insekten umher, die die Seidenschwänze fleißig abfingen. Im April stellten sie den Insektenfang ein, trotzdem hierzu noch reichlich Gelegenheit gewesen wäre. und verlegten sich — neben ständiger Consumation der Sophora-Hiilsen — mehr auf das Abzwicken der Blüten- stände von Waldbäumen. Besonders liebten sie die Blüten der Ulme (Ulmus), die jungen hellgrünen Blütenstände des Spitzahorns (Acer plalanoides), die Kätzchen der Silberpappel (Populus alba), — ferner die Knospen der Linde (Tilia) und Platane (Platanus), und verzehrten auch die Hülse bezw. den Samen der Akazie (Robinia). Die reichliche Aufnahme des saftigen Grünfulters verminderte ihr Bedürfnis nach Wasser ganz bedeutend, sodaß sie viel seltener zum Trinken herabstiegen. An heiteren Nachwinter- und Vorfrühlingstagen begann sich bei 1936/34) DIE 193734 ER BOMBYCILLA GARRULUS INVASION IN UNGARN 541 einzelnen Exemplaren schon der Geschlechtatrieb zu regen. Am 12. Februar und 9. März beobachtete ich die ersten ‚schnäbelnden‘ Paare, die sich unter lebhaftem und öfterem Aufrichten der Haube in spielender Weise miteinander liebkosten und schön taten. Später war dieses schon eine . häufigere Erscheinung, und am 19. März sah ich bereits zänkisch sich jagende Paare. Dieses Jagen hörte aber bald wieder auf, sodaß die Vogel auch weiterhin untereinander in gutem Einvernehmen lebten. Die Seidenschwänze stehen biologisch wirklich zu den Fliegen- schnäppern (Muscicapinae) am nächsten. Dafür spricht, abgesehen von dem sehr ähnlichen Verhalten beim Insektenfang. auch ihr Liebesge- tändel. wobei die sich liebkosenden Seidenschwänze zuweilen hörbar mit den Schnäbeln ,,schnappen‘. Der längere Frühjahrsaufenthalt der Seidenschwänze bei uns ver- leitet immer wieder einige Beobachter zu der falschen Hoffnung, daß vielleicht doch das eine oder andere Paar hier bleibt, um zu nisten. Dieses war selbstverstàndlich auch jetzt nicht der Fall. Die Geschlechts- organe der sezierten 99 Exemplare erwiesen sich noch als voll- kommen unentwickelt, oder nur sehr wenig entwickelt. Die Tabelle über die Verteilung der Flügelappendices nach Alter und Geschlecht von 300 + 1 Bombycilla, siehe auf der Seite 534. Unter den im Jahre 1938 beringten 300 + 1 Exemplaren befanden sich 57 Stück mit Schwanzappendix oder bloß nur mit rötlichen Steuer- feder-Schaftenden. Diese verteilten sich wie folgt : — mit positivem Schwanzappandix . . . Bad. 5 juv. = 14 St. sy mit negativem Schwanzappendix .. 3ad. 2 juv.-: 5St.J " bloß mit roten Steuerfederschaftendc. 12 ad. 26 juv. =: 38 St. 12% Misammeni u . 24 ad... 33 juv. == 57 St. 18%, Das gegenseitige Verhältnis der Flügel- und (+) Schwanzappen- dices bei den Exemplaren mit Schwanzappendices, wird in der unten- stehenden Übersicht angegeben. Cfr. pag. 510. Adult 33: —7 + 12 negativ. — 8 + 11, II—A11.*) — 8 + 10, U—XI, neg. — 8 + 10, II— XI — 7 + 10, II—XI, neg. — 7 + 4. II, III, X, XI. — 8+ 2, VI, VH. — 7 + 2, II, III. — 7 + 2, X, XII. — 8 + 1, III. — (10 Exmpl.) — Adult 99: — 8 +4, IV -VIL -- 7+ 1, VII. — (2 Exmpl.) Juv. gg:--8 + 12. — 8 + 12 negativ. — 4 + 12 neg. -- 7 + 10, 11—XI. — 7+ 9, III—XI. — 8 + 3, V--VII. — (6 Exmpl.) Juv. 2: -- 4+ 1, V. — (1 Expl.) *) = 8 Flügelappendices -i 11 Schwanzappendices, auf den 11- XII.ten Steuer- federn, 542 KOLOMAN WARGA i (Aquile Wahrend der Beringungsarbeiten beobachtete ich folgende Raub- vögel im Városliget: Accipiter nisus, Falco peregrinus (1 Exempl.). Falco columbarius aesalon und Falco tinnunculus. Diese lichteten auch wahrscheinlich die Reihen der Seidenschwänze, — obgleich ich selbst nur den einmaligen Versuch eines Sperber 9 beobachten konnte, das zwischen eine auf «er Spitze einer Pappel ruhende Schar herabstieB, jedoch ergebnislos. Der Sperber verfolgte die davoneilende Schar nicht mehr. Zum Abschluß veröffentliche ich auszugsweise die wesentlichsten phaenologischen Daten der 1937/38-er Invasion, auf Grund der bisher eingetroffenen Meldungen. Unsere Beobachter bemerkten die Seidenschwänze an 26 Orten - in 16 Komitaten —. im allgemeinen aber überall nur in kleineren Scharen. In größeren Flügen zeigten sie sich sozusagen nur in Budapest. Aus Oberungarn erhielten wir 6, aus dem Tiefland 11, aus dem Hügel- land jenseits der Donau 9 Meldungen. Die Winterkulmination der Daten fällt in den Januar mit 9 Orten, die Frühjahrskulmination in den März : mit 5 Orten. Erstes Eintreffen : 8. XH. 1937. Márianosztra, Kom. Hont, Oberungarn. Letztes Auftreten: 10. V. 1938. Budapest. Kom. Pest, Tiefland. Aufenthalt : 154 Tage — 5 Monate. Ujabb adalékok a szajkök rendszertanähoz. IRTA: Dr. KLEINER ENDRE. Garrulus glandarius graecus KLEINER. Diagnosis: KLEINER A. A new Jay from the Balkans. Bull. B. 0. C. 1938/39. p. 70-—71. (71): Garrulus glandarius graecus subsp. nov. Description: G. y. cretorum similis, cum tergo forte griseo, sed ventre albicante lucidiore. Linae nigrae capitis latiores. Probabiliter minor @. g. glandario, Habitat in Graecia. Szajkökröl szóló tanulmanyomban mar tettem célzást arra, hogy a Taygetos-hegység szajkéja nem azonos a törzsfajtäval, mivel annál kisebb, hata intenzivebb szürke — mint a cretorum-nal, — hasi része . fehéresebb — mint az albipectus-nal —, a fejtetőn szélesebb fekete csikok (p. 155.). Azóta 1 szajköt kaptam Spartabél. kettőt pedig Chalkisböl, 1035/88) UJARR ADALÉKOK A SZAJKÖK RENDSZERTANAHOZ 543 suboeaböl. amelyek mind egyeznek az első példánnyal. és ezért indo- koltnak tartottam elkülönitésüket. Méretei : Sparta sex. ?, 1938. LIL. 7.: 180. 160, 31. 44. ; Chalkis, sex. ?. 1938. I. 15.: a. 174, 174, c. 153, 150, r. 31. 30. t. 42, 43. Elterjedése : Görögország és valószinüleg Bulgáriába is behatol. Ezen eredmény után szükségesnek vélem, hogy a balkáni szajkókat ujabb részletesebb vizsgálat alá vessem. Hála a görög erdészeti hato- ságoknak. már ismét frisebb anyaghoz jutottam, de még mindig nem ; elegendő, hogy az egyes fajták földrajzi határait pontosan megállapit- suk. A kérdés megoldásában nagy segitségünkre lesz a kitünő kutató, GERD HEINRICH szép anyaga. Rendkivül nagy jelentőségü eredményeket várhatunk v. JORDANIS keletbulgáriai gyüjtőutjától is. Erről a vidékről jegyeztem meg : (,,D. Bulgáriában teljes bizonysággal a törzsfajta él." p. 155.) Ez a mondatom — ahogy v. JORDANIS is figyelmeztetni szives volt — nem szabatos, tehát valótlan. Annak idején azt akartam vele mondani, hogy D. Bulgáriában biztosan nem fordul elő a krynickit. Jelen sorokat azzal a megjegyzéssel zárhatom, hogy a balkáni szajkók rendszertanába még további változtatások várhatók. s ezért nagy várakozással nézhetünk főleg v. JORDANS dolgozatának megjelenése elé. Garrulus glandarius albipectus. KLEINSCH. A. WITZIG szivessége folytán sikerült Luganobél egy valódi nyugat-európai szajkót is kapnom — lásd p. 115. —. Adatai: © 1938 N. 25. suly 158 gr., hossz 352; 175, 154, 32. 22. 44 mm. Legujabban LEBEURIER és RAPINE @. gl. armoricanus néven irtak le egy uj szajkó fajtát Bretagneból (Oiseau. 1939.. p. 219—232.). A madarat sajnos még nem láttam és igy nem tudok véleményt nyilvá- nitani róla. Az előzetes jelentésemről szóló birálatuk pedig, ugy hiszem most dolgozatom megjelenése után önmagában hordja válaszomat és ezért egyelőre nem füzök bővebb megjegyzést hozzá, csupán annyit, hogy RAPINE ugy szóbeli mint levélbeli közléseim alapján ismerte vizs- gálatom folyását, valamint két olasz bőrt vizsgálata rendelkezésére bocsájtottam, figyelmeztetve őt, hogy csak a cotypus ismertével állott módomban a francia és olasz szajkó összevonása. Garrulus glandarius bambergi LÖNNB. Sajnálatos módon a táblázatomban 524. szám alatt feltüntetett birobidschani példány a brandti fajtához került, holott bambergi, és egy- uttal bizonyíték arra is, hogy a szajkó észak felé átlépi az Amurt, ha nem is nagy távolságra. 544 KLEINER KNDRE LA quila Garrulus glandarius servasi SUBSP. Nov. Diagnosis: U. gl. krynickii similis, sed minor cum collo rufescente: tergo etiam rufeseontiore, minus griseo: ventre albicatiore. Habitat insulam Lesbou. Typus in col- lectione Institut] Regü Hungarici Ornithologici, no. 3346, Mytilene, 15. I. 1939. sex. ? Nominatus de domino P. ZERVAS, i Mytilene (- : Lesbos) szigetéről a helyi erdészeti felügyelőség szi- vessége folytán 3 darab szajköt kaptam. Egy példány — 1939. Il. 14-ikéről — teljesen azonos a smyrnaival ugy szinezetre, mint nagysäg- ban, talän valamelyest még sziirkébb. Nem igy az 1939. I. 15-ikeröl származó két példány, Ezek átlagosan kisebbek a kisázsiai szajkóknál, élénkebben szine- zettek. A fejtető feketesége csaknem a csőrig ér, hátrafelé ellenben nem nyulik le olyan messze mint krynickti-nél, hanem csak a tarkóig, mint a rhodius-nal. A pofák egész felületükön fehérebbek, mint. a krynickit- nél, de nem olyan fehérek mint a rhodius-nál. A tarkó és nyak róka- vorostol rötesszürkeig. A hat rőtesebb, és kevésbbé szürke. mint a krinyckii-n. A hasi oldal sokkal fehérebb, csaknem olvan fehér mint az atricapillus-on. Méretek : a. 178. 178; e. 141. 147 ; r. 30 (21), 29 (21); t. 43, 42. Elterjedése : Mytilene. ahol mint téli vendég a krynickii is elô- fordul. : Ezt a szujköt tiszteletem jeléül P. Zervas-ròl a Görög Királyi Földmivelésügyi Minisztérium vadászati osztályának vezetőjéről neve- zem el, akinek köszönhetem a görög királyság területéről hozzám beérke- zett kitünő gyüjteményt varju-felekböl. és egyéb madarakból. Garrulus glandarius chiou SUBSP. Nov. Diagnosis: G. JI. krynickis similis, sed minor, cum tergo claro griseo, parve fiavescente; cum ventre albicantiore et flavescente. Habitat insulam Chiu. Typus in collectione Instituti Regil Hungarici Ornithologici, No. 3366. Chios 17. II. 1939. SEx. ? Azok a szajkök, amelyeket a chiosi erdészeti felügyelőség küldeni szives volt, nem egyeznek sem a krynickii-val, sem a zervasi-val. Mind- kettőnél kisebbek. Csőrük kicsi, erős. Legjobb ismertetőjegyük a világos fehéres has, amely kedvező, nem tulerös vilägitäxban határozott anyag- súrga fuvalomot mutat. Fejének szinezete azonos a zervasi-val: a nyak kevésbbé rőtes ; háta szürkesebb ; a váltollak sárgás-barna szinezetben végződnek. Méretei : No. 3365. ? 1939. II. 13., 174. 146, 27, 19, 40 No. 3366. —- 1939, II. 17.. 168, 138, 28, 29, 42. Elterjedése : Chios. | 199 5/38] UJABB ADALÉKOK A SZAJKÔK RENDSZERTANAHOZ 545 Garrulus glandarius samios SUBSP. Nov. Diagnosis: G. gl. krynickii similis, sed cum tergo griseore, et ventre clariore, Habitat Insulam Samou. Typus in collectione Institut! Regii Hungarici Ornithologioi, no. 3367. Vathy, Samos, r5. Il. 7939. sex.?. Hasonloképen 2 szajkét volt szíves a samosi erdészeti felügyelőség is küldeni nekem. ila a szinfejlödest figyeljük a kelet-negei szigeteken, azt látjuk. hogy Mytelenetôl kiindulva del felé a szajkok hatszinezete egyre szürkébb. ill. világosabb, fahéjsziniibb lesz. Ez a fejlődés teljesen egyenletes. Sajnos. Samos után a sorozat megszakad. mivel Samos és Rhodos közötti szigetek szajkoit nem ismerjük, csak azt láthatjuk, hogy a samosi szajkó nagyságban már közeledik a rhodosi felé. ellenben a rhodius egészben világosabb fahejszinübb. ezért legközelebb áll a chiou- hoz. A sor tehát : zerrast, — chiou — ? — rhodius. viszont a szárazulatról krynickit — «emios — chiou. A közben eső szigeten Kos-on WETTSTEIN, megfigyelt szajkókat (J.f. O.. 1938.. p. 13.). amely megfigyelése alapján még fehérebbnek tünt fel. mint a rhodins. A többi szigetekről azonban még azt sem tudjuk. hogy melyiken él szajkó. Ezek u szigeti szajkók voltaképen valamennyien u. n. ..szubtilis" alakok. amelyeket csak azért mertem elválasztani. mivel szigeti formák. és igy kis különbség alapján is indokolt elkülönitesük. Amint már láttuk, a szajkók mindenütt haj- lamosak szigetalakok képzésére. A samosi szajkó nagyságára nézve beleesik a kisázsiai szajkó- populatio variációs szélességébe, háta azonban világosabb szürke. szür- kébb mint G. gl. chiou, amelynél jóval nagyobb. Legközelebb áll a G. gl. krynickii-hez. ugyhogy ha nem lenne szigeti forma. @. gl. krynickii = chiou-nak kellene tekinteni. igy azonban a prope-jel használata nem jogosult. Nagysagara nézve egyaránt közel áll Arynickii-hez. mint rhodius-hoz, amelytől azonban szinezetben igen távol áll. mivel a rhodiva világosabb fahejszinübb. homloka és pofái fehérek. stb. Hasi oldalán a legjobban hasonlit a chiou-hoz. Valami agyagszinezetü árnyalat rajta is látható, azonban sokkal rőtesebb. A fejszinezet terjedelme változó. a pofái mint krynickit-n. valamivel élénkebb fehér. Méretei : 3367. — 1939. 11. 15.: 185. 156. 30. 20. 44. 3368. — 1939. 11. 12.: 184. 156. 28. 21. 43 Elterjedése : Samos. } | Garrulus glandarius theresae MEINERTZH. Diagnosis: MEINERTZHAGEN, New Species and Races frem Moroccò., Bull. B. O. C., 1938/39., p. 63-69 (67-68). : | Garrulus glandarius theresue, subsp. nov. | Description. — Below, a distinct shade paler and less vinous than Ben d. g. cenope. Upper parts as in G. g. oenops, but the crown varies from being 36 546 KLEINER ENDRE (Aquila similar to that of G. y. venops to an unstreaked black. Also larger, wings of four measuring 165, 170, 172 and 178, culmen from base 29, 29, 20°5, and 30 mm., as opposed to wings not exceeding 71 mm. in G. g. oenops and sometimes as low as 155 mm., and culmen varying from 28 to 29-5 mm. Differs from G. g. whitakeri from Tangiers in being darker above, less white on crown, and smaller. Distribution. — The Middle Atlas about Azrou. Type. — In my collection, adult female, Azrou, Middle Atlas, Morocco, 4. XII. 1938. A szujköröl szóló tanulminyom keziratänak zárta után irta le MEINERTZHAGEN Marokkóból uj fajtáját, amelynek világosabb hasi ol- dala, kevésbbé borvöröses lehelletü szinezete és nagyobb méretei vannak , mint az oenops-nak. A fejszinezetének változata is tágabb mint az. oenops-nál. MEINERTZHAGEN eredménye teljesen összevág a rifi szajkóra tett megjegyzésemmel. amely madarat nem tudtam teljesen azonosnak tartani a whitakeri jellegzetes példányaival (p. 182.). MEINERTZHAGEN a terra typica-nak Asrou-t jelöli meg, de azon két példány alapján, amelyeket annakidején vizsgáltam, valöszinübbnek tartom, hogy Azrou átmeneti terület, és a theresae hazája attól északra fekszik. Semmi- esetre sem oszthatom MEINERTZHAGEN véleményét, hogy az oenops név a dél-algiri (Djelfa) szajkóra vonatkozik. WHITAKER ezt a fajtáját kimondottan Marokkóból irta le, és ha a dél-algiri szajkó-népesség ezzel nem bizonyulna azonosnak. akkor a VERREAUX-féle minor név lefog- laltsága miatt a dél-algiri szajkó elvesztette a nevét, és ujból elneve- zendő. Mindenesetre szükségesnek látszik, hogy az északnyugatafrikai szajkókat ujabb felülvizsgálatnak vessük alá — talán az ibériai szajkó- kat is. Igen nagy hálára kötelezett Col. R. MEINERTZHAGEN. aki szíves volt fajtájának felülvizsgálata céljából vizsgálatra egy általa oenops-nak megjelölt példányt — ‘Tadert, Marokkói Atlasz, 1938. IX. 21. g sz. 160.. és egy theresae-példányt —- Oulmes. Marokkó. 1935. IX. 6. 3 sz. 170. — átengedni. Ergánzung zur systematischen Revision des Eichelháhers. Von DR. ANDREAS KLEINER. Garrulus glandarius graecus KLEINER.. Diagnosis im ungarischen Text. In meiner Studie machte ich schon eine Bemerkung, daß der Haher der Taygetos-Gebirge mit der Nominatform nicht identisch ist, weil sie kleiner ist, am Rücken intensiv grauer — wie bei cretorum, an der Unter- seite heller — wie bei albipectus —, Kopfstreifen breiter (p. 200.). Ioh 1935/38] ERGÄNZUNG ZUR SYSTEMATISCHEN REVISION DES FICHELRAHERS 547 habe seitdem einen weiteren Balg aus Sparta und zwei aus (Chalkis, Euboea erhalten. die mit dem ersten Balg stimmen, und darum finde ich es begründet diese Form zu unterscheiden. MaBe im ungarischen Text. Geographische Verbreitung: Griechenland, sicher bis Bulgarien hinein. Ich habe vorgenommen nach diesem Resultat eine neue Revision der Häher des Balkans zu machen. Dank den griechischen Fortsbehörden besitze ich schon weiteres frisches Material — auch durch die Liebens- wiirdigkeit Herrn H. TH. ZIOGAS aus Creta —, aber noch immer nicht genügend die Grenzen genau feststellen zu können. Das sohöne Material des vorziiglichen Forschers G. HEINRICH’s wird zur Lösung der Frage viel beitragen. Bedeutende weiteren Angaben sind von der Forschungsreise v. JORDANS zu erwarten bezüglich Ost-Bulgarien, über _ welches Gebiet ich bemerkte : ,,in Siid-Bulgarien lebt ganz sicher die Nominat- form.” Dieser Satz, wie mich v. JORDANS gütigst aufmerksam machte, war unexact. darum falsch. Ich wollte damit sagen, daß in S.-Bulgarien der krynickii sicher nicht vorkommt. Also auf dem Balkan sind weitere Änderungen in der Systematik der Häher zu erwarten, und wir müßen der Arbeit v. JORDANS’s mit höchster Spannung entgegensehen. Garrulus glandarius albipectus KLEINSCHM. Durch die Güte A. Wirzic’s habe ich den ersten wahren west- europäischen Häher aus Lugano doch erhalten — siehe p. 200. —. Daten im ungarischen Text. Jüngst haben LEBEURIER und RAPINE den Häher aus Bretagne unter dem Name @. gl. armoricanus abgetrennt (Oiseau, 1939, p. 219—- 232.). Leider habe ich den Vogel noch nicht gesehen, so kann ich keine Meinung darüber äußern. Was ihre Kritik über meinen vorläufigen Bericht anbelangt, glaube ich, braucht vorläufig keine nähere Bespre- chung, da ja RAPINE von dem Lauf meiner Untersuchungen so aus mündlichen. wie brieflichen Mitteilungen wusste. Zu den zwei italieni- schen Bälgen, die ich ihm ausgeliehen habe, hatte ich bemerkt, daß sie zur Vereinigung der italinischen und französischen Häher-Popula- tion ungenügend waren. Das konnte ich nur mit Hilfe des Cotypus machen, welchen Balg ich KUMMERLOVE werdanke. Garrulus glandarius bambergi LÖNNB. Leider ist das Exemplar no. 524. in meiner Tabelle aus Birobidschan zwischen den brandti aufgereiht, obwohl es bambergs ist, und zugleich ein Beweis, daß der Eichelhäher nördlich den Amur überschreitet, wenn auch nicht sehr weit. 356 548 ANDREAS KLEINER 7 | [Aquila Garrulus glandarius zervasi SUBSP. NOV. Diagnosis im ungarischen Text. i x Von der Insel Mytilene (-= Lesbos) habe ich durch die Güte der Forstinspection 3 Häher erhalten. Der eine vom 14. II. 1939. stimmt — vollkommen mit dem Balg aus Smyrna, so in der Farbung, wie in der Größe, vielleicht etwas noch grauer. Nicht so die zwei von 15 I. 1939, Sie sind im Durchschnitt kleiner, lebhafter gefärbt. Das Schwarz der Kappe reicht fast bis zum Schnabel, nach rückwärts reicht sie nicht so weit wie bei krynickii, sondern bis zum Nacken wie bei rhodius. Die Wangen in ganzer Fläche weiBlicher als krynickii, aber nicht so weiß wie von rhodius. Nacken mehr fuchsrot bis rötlichgrau. Rücken mehr rôtlicher, und nicht so grau, wie bei krynickii. Unterseite viel weiBlicher, fast wie bei alricapillus. Maße im ungarischen Text. Verbreitung : Insel Mytilene, wo als Wintergast auch krynsckii erscheint. à Ich benenne den Hither zu Ehren Herrn P. ZERVAS, Vorstand des Jagdbüro des Kgl. Griechischen Ministerium für Ackerbau, dem ich dic vorzügliche Corviden-Sammlung aus Griechenland verdanke. ; Garrulus glandarius chiou SUBSP. NOV. Diagnosis im ungarischen Text. Zwei Häher, welche ich durch die Liebenswiirdigkeit der Forst- inspection von Chios erhalten habe, stimmten weder mit krynickii, noch mit zervasi. Sie sind kleiner, haben einen kleinen starken Schnabel. Ihr bedeu- tendstes Merkmal ist die hell-weißliche Unterseite mit — bei günstiger . Beleuchtung auffallendem -— lehmig-gelbem Anhauch. Kopf wie bei zervasi ; Hals wenig rötlicher ; Rücken mehr graulich ; die Scapular- feder gelbig-braun endend. Maße im ungarischen Text. Verbreitung : Insel Chios. Garrulus glandarius samios SUBSP. NOV. Diagnosis im ungarischen Text. Ich habe ebenfalls zwei Häher dankvoll von der Forstinspeotion von Samos erhalten. Wenn wir die Farbenfolge des Rückens der Häher der ostägäischen Inselwelt von Mytilene nach Süden betrachten, können wir sehen, daß die Häher der Inseln gleichmässig grauer, bez. hell zimt- farbiger werden. Farbenfolge : zervasi — chiou -— ? — rhodius, bez. krynickii — samios — chiou, Leider kennen wir die Häher der Inseln zwischen Samos und Rhodos nicht, so können wir dig Farbenfolge nicht 1086/88} WRGANZUNG ZUR SYSTRMATISCHEN REVIRION NES RICHBLAABERS 549 weiter fortsetzen, nur das sehen wir, daB nach GroBe der Haher von Samos dem von Rhodos ähnlich ist. WETTSTEIN hatte Häher auf Kos beobachtet. Diese schienen ihm ,,noch heller, weiBlicher, zu sein... als jene auf Rhodos gesehenen” (J. f. O., 1938., p. 13.). Vonden anderen Inseln wissen wir gar nichts. Die Häher der Inseln sind eigentlich sub- tile Rassen, aber weil es sich um Inselformen handelt. finde ich es dooh begründet sie zu trennen, in der Kenntniss, daß der Häher geeignet ist überall Inselformen zu bilden. Der Häher von Samos fällt nach der Größe in die Variationsbreite der kleinasiatischen Häher, ist aber am Rücken heller grauer, er ist grauer als (7. gl. chion, und steht am nächsten zu Ärynickii. Wenn er keine Inselform wäre, könnte man denselben als @. gl. krynickii Z chiou betrachten, so ist aber dies nicht berechtigt. Nach der Größe kommt er so ru krynickii, wie zu rhodius nahe, welcher aber durch seinen helleren und zimtfarbigeren Rücken, hellen Wangen, breiten weißen Stirn, usw. ganz verschieden von ihm ist. Auf der Unterseite ist (7. gl. samios ähn- lichst zu chtou, auch mit etwas lehmigen Anhauch, aber viel rötlicher. Die Breite der Kopffarbe variert, Wangen wie bei krynickit, etwas leh- hafter weiß. Garrulus glandarius theresae MEINERTZH. Diagnosis im ungarischen Text. | Seit dem Abschluß meines Artikels über die Systematik des Eichelhähers hat MEINERTZAGEN einen neuen Häher von Marocco beschrieben, der heller an der Unterseite. weniger weinrot angehaucht, und größer ist, als oenops. Auch die Bestreifung des Kopfes variiert besser. Dieses Resultat stimmt mit meiner Bemerkung auf den Balg von Rif, den ich mit «lem typischen whitakeri nicht ganz gleich halten konnte (p. 211.). MEINERTZHAGEN bezeichnet als Terra ty pica Azrou, aber nach den zwei Biilgen die ich früher hatte, glaube ich, daß Azrou schon ein Mischgebiet ist, und theresae nördlicher brütet. Ich kann aber diese Meinung von MEINERTZHAGEN nicht teilen, "dab oenops in Djelfa (S. Algir) seine Heimat hat. WHITAKER hat die Form ausgesprochen von Marocco beschrieben, und wenn sie sich nicht identisch mit der süd- algirischen Population beweist, hat die südalgirische durch die Prae- occupierung des VERREAUX'-schen minor Namens ihren bisherigen Namen verloren, und muß neu benannt werden. Jedenfalls scheint eine Revision der nw. afrikanischen Hiher — sowie auch möglicherweise der iberischen — nötig zu sein. Col. R. MEINERTZHAGEN bin ich zu größtem Dank verpflichtet daß er so gütig war ein von ihm oenops determiniertes Exemplar aus Tadert, Maroccan Atlas, 21. IX. 1938., d, a. 160, und eines theresae- Balg — Oulmes, Marocco, 6. IX. 1935.; 3, a. 170 für die Revision gütigst zu überlassen. 550 SCHENK JAKAB ns (Apel Nemzetközi vizsgálat a vadludak és vadrécék állományának megállapítására. Irta: SCHENK JAKAB. A madárvilág fönntartására alakult Nemzetközi Bizottság angol- országi szakosztálya nemzetközi vizsgálatot tervezett a vadludak és vadrécék jelen állományának a megállapitására abból a célból, hogy adatokat nyerjen annak a kérdésnek az eldöntésére — gyarapodik-e az állomány, vagy fogyóban van, ha igen, mi az oka ennek a fogyás- nak és hogyan lehetne annak utját állani ? 3 Ennek a Nemzetközi Bizottságnak a M. K. Madártani Intézet is tagja, 8 ezen a réven a magyar szakosztály is megkapta a fölhivást, hogy vegyen részt a Bizottságnak ebben a munkájában. Minthogy ebben a részvételben nemcsak nemzetközi udvariassági. kötelességet láttam, hanem az a meggyőződésem is volt, hogy a komoly hozzá- értők gondos hozzászólásai és vizsgálatai a magyar madártan számára értékes adalékokat szolgáltatnak, azért ezt a fölhivast mint körközle- ményt közreadtam a következő lapokban : TERMESZETTUDOMANYI KÖZLÖNY MAGYAR VADÁSZUJSÁG A TERMÉSZET VADÁSZAT ERDÉSZETI LAPOK KÖZTELEK NIMROD-VADASzUJsAG HALÁSZAT A fölhivas szövege a következő : Az utóbbi években ugy a vadásztársadalom, mint mások részé- ről is sokan fölhivták a figyelmet arra, hogy Anglia területén egyes átvonuló vadlud- és vadrecefajok állománya fogyóban van. Ez a fogyás azonban nemcsak Angliában észlelhető, hanem Európa egyéb területein is, sőt nyugtalanitó közlések érkeztek arról is, hogy ezeket a vadlud- és vadrécefajokat a magas északon levő fészkelő területeiken is pusz- titják. Északamerikában az átvonuló és áttelelő vadludak és vadrécék állománya oly ijesztő mértékben csökkent, hogy Kanada és az Egye- sült Államok vadaszkörei a legnagyobb aggodalommal tekintenek a jövőbe. A helyzetet oly aggályosnak tartják. hogy az Egyesült Álla- mokban az átvonuló vadludak és vadrécék lövését egy hónapi időtar- tamra korlátozták. Csakis valamennyi európai nemzet együttműködése által remól- hető, hogy az óvilágban hasonló helvzet elő ne állhasson. A cél a jelen- legi állomány megállapítása, továbbá az esetleges pusztulás okainak 1985/38) VADLUDAK ES VADRECRK ALLOMANYANAK MEGALLAPITASA 551 foltarasa és lehető kiküszöbölése. Bizunk benne. hogy magyar munka- társaink is nagyon értékes adatokat fognak erre nézve gyüjteni. Minthogy ennél a nemzetközi vizsgálatnál nagvon fontos a vad- ludak és vadrécék vonulási utjainak ismerete. hogy megtudhassuk, mely vidékek mely területekről kapják a maguk átvonulóit és téli vendégeit, azért nagyon ajánlatos azok minél nagyobb számban való meggyürüzese. A fölhivasra a következő személyektől és helvekröl érkeztek vala- szok : BÁRSONY GYÖRGY (Hortobágy), BECKER TAMÁS (Veresegyhäza), Dory FR. (Zomba), EHRENHEIM F. (Nagymihály, Hortobágy), KABÁCZY ERNŐ (Tarpa), GR. KEGLEVICH PÉTER (Ipolvkürt), Kiss VILMOS" (Konyär), KUGLER HENRIK (Hortobágy), NÉMETH SÁNDOR (Horto- bagy). SZALAY Lajos (Fonyód), Székv PÉTER (Tiszaigar, Hortobágy), Szomjas LÁSZLÓ (Tiszalök, Hortobágy). Az alábbiakban részletesen fölsorolom a kérdőpontokat s egy- idejüleg azt a választ, melyet a beérkezett adatok alapján elküldtem Percy R. LowE-nak a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság Európai Szakosztálya elnökének, egyuttal a vizsgálat meginditöjänak és vezetőjének. Kérdőpontok és válaszok. I. A vadrécékre vonatkozólag : 1. Adjon névjegyzéket mindazokról a vadrécékről, amelyek a területén fészkelnek és jelölje meg, hogy az utolsó 25 év alatt gyara- podott-e az állomány vagy fogyott. Ad. 1. Magyarországon fészkelnek : tőkés réce ( Anas p. platyrchyncha L.), Kendermagos réce (Anas strepera L.), böjti réce ( Anas querquedula L.), nyilfarku réce (Anas a. acuta L.), kanalas réce (Spatula clypeata L.), barátréce (Nyroca f. ferina L.), ciginyréce (Nyroca n. nyrora L.). kékcsőrü réce (Oxyura leucocephala Scop.). ú Az állomány az utolsó 25 év alatt általában fogyott. 2. Adjon névjegyzéket azokról a vadrócefajokról, amelyek a terü- letén rendszeresen átvonulnak vagy telelnek. Az utolsó 25 év alatt nőtt-e az állományuk vagy fogyott ? : Ad. 2. A fenticken kivül átvonulnak még a következők : nagy bukó (Mergus m. merganser L.), örvős bukó (Mergus serrator L.), kis bukó (Mergus albellus L.), pehelyréce (Somateria m, mollissima ‚L.), ritka füstös réce (Oidemia f. fusca L.), ritka. fekete réce (Oidemia n. nigra L.), ritka, hegyi réce (Nyroca m. marila L.), kontyos réce (Nyroca fuligula L.), üstökös réce (Neita rufina PALL.), ritka, kerceréce ( Bucephala cl. clangula L.), jeges réce (Clangula hyemalis L.), ritka, csörgő" réce (Anas er. crecca L.), fütvülô réne (Anas penelope L.). 552 SCHENK JAKAB (Aquila Az állomány az utolsó 25 év alatt általában csökkent, helyenként igen nagy mértékben." 3. Az átvonulók mennyiségében van-e számottevő ingadozás a különböző években ? ; Ad. 3. Az ällomäny vältozik az egyes esztendökben. Egyes fajok, mint Nyroca Nyroca és Oidemia fusca gyakrabban elé- fordultak mint régebben, viszont Anas crecca egyes helyeken feltünően imegfogyott. Ezek a jelenségek azonban nem általánosithatók, csak helyi változásokról lehet szó. 4. Történt-e változás az egyes fajok életmódjában az utolsú 25 év alatt ? Ad 4. Az esti huzások a teljes sötétség beálltáig tartanak, ami azelőtt kevésbbé volt gyakori. 5. Történt-e változás ezen idő alatt a táplálkozási viszonyokban és helyekben ? Ad 5. Nagyobb változás nem észlelhető. A mocsaras területek csökkenése következtében, a récék kényszerülnek fokozottabb meny- nyiségben felkeresni más helyeket, mint gabonaföldeket, lucernásokat, folyóvizeket stb. | 6. Mi lehet az oka az átvonuló állomány növekedésének vagy fogyat- kozasanak ? Ad 6. Az okok egyrésze helyi itteni, de a költesi területen is kellett változásnak történnie. A helyi okok jo része a lecsapolasok eredménye, mert ennek következtében fogytak az alkalmas pihenő helyek. Némely évben ragálvok lépnek fel, pl. baromfikolera. A lecsapolások a vonu- lási utakat is megváltoztatták. Ezek és egyéb ellenőrizhetetlen okok idézték elő a helyi számbeli fogyatkozást. A helyi okok között a vadászatot nem tartják a megfigyelők jelentős tényezőnek, mivel első sorban csak kedvtelés és nem foglalkozási ág, tehát nem jövedel- mező. A költési területeken feltehető a tojásszedés, az atvonuläsi területen pedig az iparszerü fogás és lövés, mely befolyásolhatja az állományt. 7. Vannak-e személyes tapasztalatai arra vonatkozólag, hogy a repülőgépek nagyobb mértékben zavarják a vadrécéket? Ad 7. Általában a repülőgépek nem befolyásolják a vadreceket, mig azok a magasban szállanak. Tervszerü üldözessel azonban nagyon lehet nyugtalanitani a récéket, tehát ezt az eljárást törvényileg til- tani kellene. 8. Ha a vadrécék megváltoztatták táplálkozási területeiket, miért tették azt? a) a mezőgazdasúgi mivelés megváltoztatása következ- tében ? b) lecsapolis miatt ? c) épitkezés miatt ? Ad 8. A belterjesebb mezőgazdasági munkálatok, a lecsapolások - 1985/35] VADLUDAK fs VADRROBK ÁLLOMÁNYÁNAK MEGALLAPITASA 653 és ennek következtében a sürübb emberi települések visszaszoritottak a récék költési területeinek határait és a ea zaklatotté változtatták. 9. Vannak-e területén hivatásos vadrécevadászok ? Ad 9. Hivatásos récevadászok sohasem voltak éz ma sincsenek Magyarországon. 10. Valószínűnek tartja, hogy ezek a vadászok nagy mértékben zavarják a récéket ? Ad.10. A 9-ik kérdőpont nemleges válasza miatt. nálunk ez a kérdés nem időszerü. . 11. Az utolsó 25 évben szaporodott vagy fogvott a hivatásos réce- vadászok száma ? : Ad 11. Választ a 9-ik felelet megadta. 12. A vadrécéket területén nagvöhü fegvverekkel vagy ágyukkal is vadásszák ? Ad 12. Magyarországon a récéket csak 12. 16, 20-6bii fegyverekkel vadásszák. 13. A vadrécéket lövik-e még mielőtt elérték volna a teljes röpüleei képességüket ? Ad 13. A fiatal röpképtelen récéket a vadászati időben éppen ugy vadásszák, mint a repülésre képtelen vedlő példányokat. 14. Mi a véleménye arról, hogy mikor kellene kezdeni és befejezni a vadrécék vadászatát ? Kérem véleményének megokolását ! Ad 14. Általános kivánalom Magyarországon, hogy a vadászati idő kezdetét, amely a ma érvényes vadászati törvény és rendeletek szerint jul. 1., kitolják jul. 15-re; még helyesebb lenne aug. 1-jén megkezdeni a récék vadászati idejét, mivel még jun. 30-ika után is sok fejletlen fiatal és sok vedlő öreg könnyen esik a vadászok zsákmányául, és ezek lelövése első sorban a helyi állományt fokozatosan csökkenti. A récék tilalmi ideje is ápr. 1-jén kezdődhetne, és nem ápr. 15-ikén, ahogy a ma érvény - ben lévő törvény és rendelet elrendeli — kivéve a tökés récére, amelyre. törvény szerint csak febr. 28-áig szabad a vadászat. mivel korán költ Magyarországon. II. A vadludakra vonatkozólag : 15. Milyen vadludfajok fordulnak elő a területén és nött-e az ällo- mänyuk az utolsó 25 év folyamán vagy fogyott ? Ad 15. Magyarorszagon a: a nyári lud (Anser anser L.) költ egyre . fogyatkozó számban. A fogyatkozás oka, hogy a költésére alkalmas területeket lecsapol- ják. Néha ujabb költő területek is kinálkoznak a mesterséges halas- 854 Tr : BOHENK JAKAB ; A quad tavakon, ahol mint kárt nem tevő lakosokat természeti emlék voltuk miatt megtürik. Törvényes tilalmi idejük márc. 1-től—jun. 30-ig tart. Mint átvonuló ludak előfordulnak Magyarországon : vetési lud (Anser f. fabalis L.), gegelud (Anser fabalis neglectus Susk. — minden évben megjelenik, de csak gyér számban), Buturlin lud ( Anser curneirostris Bur.) ritka, nagy lilik ( Anser albifrons Scop.), a leggyakoribb faj, amely százezres tömegekben lepi el ősszel és tavasszal a Hortobágyot, de Magyarország többi részén is nagy számmal jelenik meg, kis lilik ( Anser erythropus L.), rendszeres átvonuló kis számban, örvös lud ( Branta b. bernicla L. ritka, apácalud ( Branta leucopsis BECHST) ritka, vörönyaku lud ( Branta ruficollis PALL.), minden évben nehány példány. Mennyiségbeli ingadozásuk sajátságos. 25 év előtt Magyarországon a leggyakoribb átvonuló lud az Anser fabalis volt. Azóta ezek száma feltünően csökkent. Anser albifrons viszont olyan mértékben szaporo- dott, amilyen mértékben csökkent az Anser fabalis száma. Ma az An- ser albifrons kb. 80%-a az átvonuló ludällomänynak Magvarországon. A ludak száma évenkint változik, 1935/36. telén hihetetlen tömegek jelentkeztek, mig 1936/37. telén erősen csökkent a számuk. Mind- . amollett lehetséges, hogy a következő években ismét óriási tömegek érkeznek. 16. Mi lehet az oka a növekedésnek vagy fogyásnak ? Ad. 16. Az ingadozás okai Magyarországon meg nem állapíthatók, Az ingadozások alső sorban a jól vagy rosszul sikerült költésekkel állhatnak összefüggésben, továbbá okozhatják az időnkénti eltolódások a vonulás utjaban, melyek viszont az időjárástól függhetnek. Igy a Hortobágyon az 1936/37. évi viszonylagos számbeli csökkenés okául azt a magyará- zatot adták, hogy a csapadékdus ősz folytán a luduk mindenütt találtak alkalmas pihenő helyeket, vizfelületeket és igy nem kellett a Hortobágvon tömörülniök. 17. Van talán valami változás a mezőgazdasági müveléshen, amely kihátással volt a vadludak legelőterületeire ? Ad 17. Ilven változások nem történtek. 18. Történt-e változás a vadludak életmódjában ? Ad. 18. Nincs tudomásunk róla. 19. Napközben jelenleg erősebben zavarják-é a pihenőtanyákon a vadludakat, mint régebben ? Ad 19. Nincs tudomásunk róla. 20. A gazdáknak vannak-e panaszaik a vadludak kártételei ellen ? Milyen személyes tapasztalatai vannak erre vonatkozólag ? Ad 20. Időnként érzékeny károkat okozhatnak a vetésben a vadludak. Erősen megszállt és ezáltal ritkitott vetések a későbbi hómentes fagyoktól alaposan szenvedhetnek. és hozamukban erősen megkárosulhatnak. 1935/38] VADLUDAK ÉS VADRECEK ÁLLOMÁNYÁNAK MEGALLAPITASA 565 A ludak ürüléke nagy mértékben savtartalmu, ugy hogy általuk a vetések csak szenvednek és nem trágyázódnak meg. 21. Jelentékenven változott a lőtt vadludak száma az utolsó 15—20 év folyamán ? Ad 21. Évi ingadozások előfordulnak, de ezekből nem következ- tethetünk a lőtt ludak számottevő csökkenésére. 22. Gondolja, hogy tulságosan sok ludat lőnek ? Ad 22. A vadászat a Magyarországon átvonuló állományt lényegesen nem befolyásolja, mivel a lőtt ludak száma az átvonuló mennyiségeknek csak kis százaléka. 23—25. Ezek a kérdések a nálunk elő nem forduló Zosteru marina vadludtaplalékra, valamint a nálunk igen ritka apácalud és örvös lud táplálkozására vonatkoznak, igy magyar viszonylatban tárgytalanok. 26. Vannak-e személyes tapasztalatai arról, hogy milven mérték- ben zavarják akár készakarva, akár önkénytelenül is a vadludakat a repülőgépek ? Ad 26. Magasan és egyenes irányban repülő gépeket a vadluduk figyelembe nem vesznek. Alacsonyan repülő gépek. amelveknek egyene- sen céljuk a vadludak vadászata, a legnagyobb mértékben nyugtalanit- ják a ludakat, tehát ez a vadászati módszer nem engedélvezhető. 27. Mikor kellene nézete szerint befejezni a vadludak vadászatát ? Ad 27. Mivel a Magyarországon átvonuló és telelő ludak állományá- ban nem kell komoly pusztulástól tartani, és vadászaton kivül más módszerrel nem irtják a ludakat, nincs szükség Magyarországon külön- leges intézkedésekre. Hogy tilalmi idők bevezethetők és keresztül vihetők-e az északi költési területen, azt kétségesnek tartom. Ehhez az összefoglaláshoz. amelyet az Anatida-vizsgálatra beérke- zett válaszokból és saját tapastalataimból, valamint a kérdésre vonat- kozó irodalom tanulmányozásából ällithattam össze, még hozzáfüzhetem, hogy a magyarországi viszonyok a nyugateurópaiakkal össze nem hasonlithatók. Magyarország átvonuló és áttelelő réce- és ludtömegeit részben Oroszországból részben nyugati Szibériából kapja, amit köz- vetett módon is bizonyit, hogy pl. Magyarországon még sohasem ejtettek el egyetlen Anser brachyrhynchus-t sem, melynek fészkelő területei északnyugatra esnek. Magyarország Anatidatartaléka tehát egészen másutt keresendő, mint a Nyugateurópában átvonuló ludaké és réceké, ezért a jövőben hozandó törvényes rendelkezések egész mások lehetnek, mint Nyugateurópában. j ; 560 : SCHENK JAKAB [Aquila Internationale Untersuchung zur Bestandes- aufnahme der Anatiden. Von JAKOB SCHENK. . Die Europäische Sektion der Internationalen Kommission zur Erhaltung der Vogelwelt hat auf Anregung von R. PERcY-LOWE eine internationale Untersuchung eingeleitet zur Bestimmung des Bestandes der Anatiden in Europa, zur Feststellung der Ursachen der Ver- minderung derselben. Die aus Ungarn stammenden diesbezüglichen Daten sind für das ungarische Publikum in vorstehendem Artikel enthalten. In deutscher Sprache wurden dieselben an R. PERCY-LOWE behufs Publikation weiter geleitet. A bakcsé és üstökös gem táplálkozási En Irta: De. Vasvint MIKLÓS. Jelen dolgozatomban a fenti két gemfajt tervszerüen állitottam egymás mellé. Ezt annál is inkább céltudatosan tettem, mert amidőn első gémdolgozatomban a bölömbikát és pocgémet tárgyaltam, már akkor láttam, hogy a bölömbika és bakcsó közt egyrészt, azután a poc- gém és üstökös gém közt másrészt valószinüleg némely érintkezési pontok találhatók, biologiájukat, különösen a táplálkozás oekologiajat tekintve. Mindenek előtt döntő jelentőségünek látszik, hogy a Botaurus és Nyclicorar nagyság- és termetbeli megegyezésük mellett inkább éjjeli, az /robrychus és Ardeola pedig hasonló módon nappali madarak. A követendő szempontok tehát csaknem kizárólag oekologiai, nem pedig rokonsági illetőleg szisztematikai értelemben fogandók fel. A bakcsó (.Vycticorax n. nycticoraz L.) Magyarországot ma mar nem lakja olyan nagy számban, mint azelőtt, amidőn a sok helyen fennálló gémtelepeken majdnem mindig mint legszámosabb faj költött és ami a többi gémekhez való számarányát illeti, a dolog ugyanúgy áll a legtöbb bakcsótól lakott országban, vagyis a többi fajokat szám- belileg mindig felülmúlja. Igy Reiser (29) az alsó Dunamenti országok - ban az összes gémek közül legszámosabb fajnak nevezi. A bakcsónak mis gémekkel szemben kétségtelenül nem egy olyan tulajdonsága van, " mely fennmaradására nézve kedvező. E ponton elsősorban ki kell emel- nünk előszeretetét a fán való fészkelés iránt. Az olyan gém vagy egy- általában gázlómadár, amely a mocsárhoz vagy vizhez különösen a szapo- rodását tekintve nincs egészen hozzákötve, sőt többé-kevésbbé a viz- melléki viszonyok alól emancipálta magát, jobban dacol többek közt 1830 as] A HAKONO Es CSTOKOS GEM TÁPLÁLKOZÁSI OEKOLOGIÄJA 557 a kulturinak és különösen a tulságosan racionális mezőgazdasági kul- turänak nivelláló törekveseivel szemben. Ebben a tekintetben a bakcsó meglehetősen közel áll a szürke gémhez, aminthogy még szinezetének fejlődésében is bizonyos mértékben hozzácsatlakozik. A bakcsó nagyságára, illetve testsúlyára nézve gémeink között az ötödik helyen áll. Súlya mintegy 650—-750 gr.. tehát körülbelül annyi, mint Hrınkoru (13) mondja. A fiatalkori ruhában lévő példá- nyok saját méréseim szerint körülbelül 500 gr. súlyúak. Ami ter- metének különösen bennünket legjobban érdeklő jellegeit illeti, csőré- nek rövidségét és aránylagos vastagságát kell kiemelnünk. A bölöm- bikához legközelebb madarunknak van aránylag legrövidebb csőre a gémek között; hossza, mintegy 76 mm (HEixnorH). ill. 65—76 mm (HaxtERT, 12). Reiser szerint száz megvizsgált példány közül a legnagyobb csőrméret (a csőr ormóján mérve) 87 mm volt. A bakcsó csőre a többi gémcsőröktől nemcsak aránylagos rövidsége által különbözik, hanem abban is, hogy a tövén magas, valamint hogy ormója enyhén hajlott. Ezek a tulajdonságok a Nycticorar Fonsr.-ot úgy a Cochlearius Bniss.-al (a csőr kiszélesedésében), mint a Butorides Buyru, Nyctanassa Strix. 68 — a csőr megrövidülésében s hajlottsigiban - - mint végső taggal a Gorsachius Bp. nemzetséggel kötik össze. Az emlitett gémek mind rövidnyaku s egészben zömök, vaskos fejű, részben nagyszemü, többnyire éjjeli madarak. Ugy vélem, hogy a rövidebb, (enyhén) hajlott csőr kapcsolat- ban az általában zömök, rövidlábu termettel összefügg a bakesò esteli vagy éjszakai életével. Az ilyen madár szürkületben a zsákmányát csakis a rövid nyaka segitségével, tehát a közelből tudja jól meglátni, még akkot is, ha bagolyszemei vannak, vagy talán éppen ezért és ebben a tekintetben a csőrnek az alakját nagyon kedvezőnek kell tartanunk, minthogy véleményem szerint egyenes csőr a villámgyors odacsapasra alkalmas (nappali madárnál), a többé-kevésbbé hajlott csőr pedig arra alkalmas, hogy a sekély, de át nem látszó iszapos vizben kényelmesen fogja ki, sőt tapogassa és kotorássza ki a prédát. Ebben az össze- függésben — hogy csak a viznél maradjunk — pl. az ibiszszerü mada- rakra gondolhatunk. A Cochlearius nagyon kiszélesedett kanálcsőre (kapcsolatban a nagy, de nem, mint a Nycticorax-nil a Bubo és Asio-éra, hanem a Tyto és Strix-ére emlékeztető sötét szemekkel) a fentiekkel szintén jól összhangba hozható. Természetesen könnyen hiházhatunk, ha a bakcsót kizárólagosan éjjeli madárnak tartanók. Ellenkezőleg némelykor és különösen a fióka- nevelés idején nappal is jár tápláléka urán. Mai nap hazánkban a kis-balatoni bakcsótelepen kivül még több telepiink van különösen a Tisza mellett és környékén, aminthogy 558 VASVARI MIKLOS ‘ (Aquila régebben is ennek a folyónak a vidéke volt a Nycticoraz életmódja szempontjából alkalmasabb, mint a Duna melléke. Ennek okát min- denekelétt abban kell lätnunk, hogy a Tisza a multban és a jelenben is holtágakat alkotott és a kubikgödrök füzeseikkel els6rangu biotopot’ alkotnak madarunk számára. Saját tapasztalataim szerint is, mint a Tiszamellék egyik legjellemzőbb mádárfaját emlithetem. A Dunavidéki régebbi telepek közül, mint jelentősebbet az adonyi gémszigeten levőt emlithetjük. Az utóbbi években több Tiszamelléki bakcsótelepről sze- reztünk tudomást igy pl. Abádszalók vidékén (Szolnok megye), a Kecskemét melletti koháryszentlőrinci erdőben, Csengele mel- lett (Pest megye), Deszk mellett (Torontál megye), azután Zen- tától délre Mohol mellett (Bácsbodrog megye, ma Jugoszlávia) van ilyen telep. Azelőtt természetesen sokkal nagyobb számban s több párban fészkelt, igy SCHENK (31) szerintaz Obedsk a - Ba r a-ban 1869- ben mintegy 3.000 párban, 1908-ban 1.500 parban fészkelt és még 1912- ben is mint a legszámosabb gémfajt említi. Manapság megfogyott a száma, mert SrFINMETZ (35) 1930-ban azt csupán 500 párban állapitotta meg. Azonban a Tiszamenti telepek tekintetbevételével mai nap is a leg- számosabb gémfajnak tarthatjuk. Az ecsedi lápban hajdan Lovassy (22) szerint nagy számuk miatt nem lévén elég hely a bokrokon, a nádra is ráfészkelt és Reisen (29) szerint Silistria mellett is fészkelt nádon. Ezek előrebocsátása után nézzük a táplálkozást, először is a gyomortartalmak alapján és a gyomortartalom-vizsgálatokra nézve meg kell emlitenem, hogy az anyag felnőtt madarakból származik. *) 1. Mitrovica, 1900. jul, 12. Kis-beka csontja — Knoche von einem kleinen Frosch; Dytiscidae 1, Cybister-larva 5, Hydrous- larva 5, Gryllus 1. - 2. Liptoujvar, 1900. aug. 6. Rovarmaradvanyok — Insectenreste ; P6k — Spinne 1; nôvényi maradvanvok — Pflanzen- reste. — (Nematoda.) 3, Komárom, 1902. maj. 1. Sorex araneus 1; apré fehér hal — kleine WeiBfische 2; Dytiscidae 1, Carabidae (?) 1. 4. Keszegfalu, 1905. jun. 19. Békaporonty — Kaulquappen cca. 7; Molge 1. 5. Keszegfalu, 1905. jun. 19. Odonata-larva : maradványok — Reste. — (Nematoda.) 6. Keszegfalu, 1905. jun. 19. Odonata-larva 1; Tropidiscus planorbis juv. 2, Bithynia (?) 2. 7. Keszegfalu, 1905. szept. 12. Hal — Fisch; Odonata- larva : maradvany — Reste. +) Hálával tartozom DR. UNGER EMIL kiserl. a jurnak a halak mege határozásában való szives segitségéért. 1085/88) A BAKCSÓ ÉS ÜRTÖRÖR GÉM TÁPLÁLKOZÁSI ORKOLOGIAJA |, 558 8. Keszogfalu, 1906. ápr. 29. Chrysomelidae 2, Anthrenus verbasci 3, egyéb bogár — anderer Käfer 1. 3 9. Szigetszentmarton, 1906. jun. 6. Alburnus lucidus 1. 10. Szamosujvär, 1907. ápr. 19. Rana 2—3; Dytiscidae 2, Carabidae 1, Elateridae 2, Ontophagus 1, Melasoma vigintipunctata 1; mag — Same I. 11. Keszegfalu, 1907. jul. 23. Béka — Frosch 1; Zabrus tenebrioides 1, Agriotes-larva 1; Lasius 10. 12. Keszegfalu, 1907. jul. 23. Hal — Fisch: Otolith ; Dystiscus 1, Dytiscus-larva 1. — (Nematoda.) 13. Komárom, 1907. aug. 22. Cybister-larva 1; Odonata maradväny — Reste, Odonata-larva 2—3. — (Nematoda.) 14, Överbäsz, 1908. szept. 7. Halmaradvänyok — Fischreste ; bogarmaradvanyok — Käferreste. — (Nematoda.) 15. Szentmärtonkäta, 1909. ápr. 12. Ranthus notatus 1, Ranthus adspersus 1, Colymbetes fuscus 2, Meligetes 1, egyéb bogár — anderer Kafer 1. 16. Härossziget, 1909. maj. 15. Leuciscus 1, egyéb hal — anderer Fisch 1. i 17. Czege, 1909. maj. 20. Hydrophilus caraboides 2, Cybiater - (Dytiscus ?)-larva 1. — (Nematoda.) 18. Ujverbasz, 1909. jun. 2. Halmaradvany — Fischrest ; Naucoris cimicoides 1; rovarmaradvanyok — Insectenreste. 19. Bácsalmás, 1909. jun. 3. Dytiscus-larva 3. 20. Keszegfalu, 1909. jun. 3. Fehérhal — Weissfisch 2—3. 21/a. Velenceit 6, 1909. aug. 27. Cybister-larva 2, Odonata 2, . Odonata-larva 4; nôvénymaradväny — Pflanzenreste. — (Nematoda.) 21/b. Ujverbäsz, 1911. apr. 13. Rana esculenta 1; Notonecta 1; rovarmaradvany — Insectenreste. 22. Ujverbäsz, 1912. apr. 5. Hal — Fisch 1. 23. Zalaapáti, 1912. maj. 31. Naucoris cimicoides 1. 24. Ujverbäsz, 1913. apr. 2. Béka — Frosch I; Dytiscus (Cybister 1)-larva, bogár — Käfer 1. 25. Csurog, 1914. äpr. 9. Rana 1, Molge juv. 1; Hydrophilus caraboides 1, Dytiscidae 1; Naucoris cimicoides 1. 26. Kismegyer, 1918. maj. 9. Rana 1, mas béka — anderer Frosch 1; Dytiscus-larva (1) 1, Cybister-larva 1, Curculionidae 4, Scara- baeidae 1, Cassidae 1, bogirmaradvany — Käferreste ; Odonata-larva 1. .. 27. Győr, 1921. ápr. 23. Carabidae 2, Elateridae 11, Staphylinus 1; novénymaradviny — Pflanzenreste. — (Nematoda 1.) 28. Báránd (Kisbalaton), 1923. jun. 11. Molge 1 (1); Dytiscus-, Cybister-, Hh don esac 1—1, Prasocuris phellandri. et 500 i VARVARI MIX LAON (A gultá 29. Sükösd, 1929. ápr. 6. Apró emlős szőre — Kleinsüuger- haar ; Pelobates fuscus 6. (Nematoda.) 30. Vaja, 1929. ápr. 18. Pelobates fuscus 8; säsmaradvany — Sohilfreste. 0 31. Vaja, 1929. apr. 19. Pelobates fuscus 9—10. (Nematoda). 32. Hungaria, 1929. apr. 20. Pelobates fuscus 17 ; Dytiscus 1, Carabidae 5, Curculionidae 1, Opatrum sabulosum 5. 33. Püspökpuszta (Dävod), 1929. apr. 30. Békacsont — Froschknochen ; hal — Fisch (Otolith); Curculionidae 3 (Cleonus 1, Lizus 1); vizirovar maradvány — Wasserinsecten-Reste. — (Nematoda.) " 34. Mohol, 1929. máj. 20. Pelobates fuscus 9 ; Dytiscidae cca 3, Carabidae 25—30, Curculionidae 20—22, Elateridue cca 3, Elateridae- larva 1, Coccinella 7- punctata, Cassidae 2. 35. Mohol, 1929. maj. 25. Gyikmaradvany — Eidechsenreste; békacsontok — Froschknochen; Dytiscus-larva 1, Dystiscidue cca 22 (főleg — hauptsächlich : Hydroporus), Carabidae 3, Aphodius 2, Cur- culionidae 2—3. Elateridae 1, Donacia 1, Chrysomelidae, Formica 1. 36. Mohol, 1929. maj. 25. Békacsontok — Froschknochen; Dytiscus-larva 1, Dytiscidae 9, Curculionidae 1, Cassididae 1; poloska — Wanze 1; Tropidiscus. 37. Hungaria, 1929. jun. 2. Halmaradvany — Fischreste; csont (?) — Knoche (?) ; Dytiscidae 1; Odonata-larva 14—15; Notonecta 1. 38. Pinnye, 1929. jul, 4. Molge (!); Dytiscus-larva 1. — (Nematoda.) . 39. Hencida, 1929. jul. 27. Scurdinius erythrophthalmus 3—4; rovarmaradvany — Insectenreste. — (Nematoda.) 40. Hencida, 1929. jul. 27. Hydrous 1, Dytiscus 1, Hydrous- larva 1, Cybister-larva 1, Carabidae 2 (Chlaenius 1); Odonata 1; Notonecta 1, Naucoris 1. — (Nematoda.) 41. Kelebia, 1929. jul. 31. Carassius vulgaris 7--8 (6—7 cm.), kis ,,fehérhal* — WeiBfisch 1. — (Nematoda.) 42. Hencida, 1929. aug. 5. Carassius vulgaris 2 (7—8 cm.). 43.Hencida, 1929. aug. 5. Rovarmaradvanyok — Insectenreste, 44. Alsézsolca, 1929. aug. 20. Rana 2 (kis péld. — kleine Ex.), Pelobates fuscus 2; Hydrous (?) 1. 45. Taktaszada, 1929. aug. 25. Csontdarab — Knochen- stück; Cybister-larva 2. — (Nematoda.) 46. Taktaszada, 1929. szept.6. Carabidae 1. (Nematoda). 47. Taktaszada, 1929. szept. 6. Naucoris cimicoides (marad. vanyok — Reste rovarmaradvany — Insectenreste; apró kavics — Steinchen. 1035/88) A BAKC86 ÉS ÜSTÖKÖS GEM TÁPLÁLKOZÁSI OEKOLOGIAJA 561 48. Hencida, 1929. szept. 19. Scardinius erythrophthalmus 6—7, Abramis (1) 1—2; Dytiscidae 2, Chrysomelidae 1. (Nematoda.) 49. Balatonföldvár, 1930. ápr. Pelobates fuscus 9; bogar- maradvány — Käferreste 2; növenymaradväany — Pflanzenreste. — (Nematoda.) 50. Taktakenéz, 1930. apr. 10. „Feherhal“-maradvany — Weißfischreste; vizirovar maradväny — Wasserinsectenreste. 51. Ujverbäsz, 1930. apr. 30. Hydrous-larva 1, Cybister- larva 1, Carabidae 4, Aphodius 1, Elateridae 1, Coccinella bipunctata 1; növenymaradvany — Pflanzenreste. — (Nematoda.) 52.Kelebia, 1930. máj. 23. Rana 2—3; Lacerta 1; Dytiscidae 1, Carabidae 1, Donacia cca 6, más bogármaradvány — andere Käferreste; Odonata-larva 1; Naucoris cimicoides 1; Formicidae 1. — (Nematoda.) 53. Kelebia, 1930. maj. 23. Rana 1 (nagy — grosses Ex.) ; Tinea vulgaris 2; Carabidae 2, Curculionidae 2, Donacia 2; Notonecta 1 ; Odonata-larva 1; Hymenoptera 3; Araneina 1. — (Nematoda.) 54. Kecskemét, 1930. maj. 30. Molge-maradvanyok — Reste; Hydrophilus caraboides 3, Dytiscidae 7—8, Dytiscus-larva, Carabidae 2, Curculionidae 12, esetleg más rovarmaradvany is — event. auch andere Insectenreste; Tropidiscus planorbis 7; apró magvak — winzige | Samen. 55. Gyömrő, 1930. jun. 1. Lacerta agilis 2, Rana 3. 56. Kisoszlär, 1930. jun. 20. Scardinius erythrophthalmus 3, — (Nematoda.) 57. Ikrény, 1930. jul. 1. Rana esculenta 1. 58. Dunaharaszti, 1930. jul. 15. Halmaradvanyok — Fischreste; Cybister-larva 1; Gryllotalpa 1. — (Nematoda.) 59.C sor, 1930. aug. 10. Carabidae 2, Curculionidae 2, más bogär- maradvany — andere Käferreste; Hymenoptera 1. — (Nematoda). 60. Csór, 1930. aug. 10. Dytiscidae 1, Carabidae. 1; Odonata 1. — (Nematoda.) 61. Kisoszlär, 1930. aug. 11. Halmaradvány — Fischrest; vizirovar maradványok — Wasserinsectenreste. 62. Kölesh at, 1930. aug. Molge 1; Carabus cancellatus 1; “ae tidae 1. — (Nematoda.) . 63. Kôlesh at, 1930. aug. Microtus arvalis (sok szőr, igen kevés . csont — viele Haate, sehr wenige Knochen); toll — Feder; Carabidae 3; Acridiidae: i. — (Nematoda.) 64. Rackeve, 1930. aug. 13. Dytiscus 1, Chrysomelidae 1, Cur- . culionidae (Lixus). 1, Carabidae és egyéb bogàrtoredék — andere . Käfer-Fragmente; Forficula. 65. Kiskomärom, 1930. aug. 17. Halmaradvany — Fisch- reste (Otolith); Dytiscus 1, Dytiscidae et Hydrophilidae 12—14; Nepa È 36 562 VASVÁRI MIKLOS {Aquila cinerea 1; más rovar-, ill. bogarmaradväny — andere Käfer-, resp. Insectenreste; Planorbis corneus 4 (aprók — winzige). 66/a. Överbäsz, 1930. szept. 10. Rana esculenta 1; Dyliscidue 1 (Ilybius?). Agabus? (Nematoda.) 66/b. Kemecse, 1930. szept. 17. Microtus — maradvanyok — Reste. 67/a. Kemecse, 1930. szept. 17. Halmaradvany — Fischreste. 67/b. Solymos, 1931. ápr. 19. Fehérhal — Weißfisch 1; kevés rovarmaradväny — wenige Insectenreste; Araneina 1. 68. Tarnaméra, 1931. apr. 20. Pelobates fuscus 9; Carabidae 3, Curculionidae 1,Opatrum sabulosum 1;Gryllus 1;rovartéredék — Insecten- fragmente. 69. Dinny és, 1931. maj. 6. Dytiscidae? 1. (Nematoda.) 70. Överbäsz, 1931. jul. 19. Curculionidae 2; Ranatra linearis 1; rovartöredek — Insectenfragment. (Nematoda.) 71. Hencida, 1931. jul. 22. Scardinius erythrophthalmus 3, Cyprinus carpio 1; bogarmaradvanyok — Käferreste. 72. Hencida, 1931. jul. 22. Halmaradvanyok —Fischreste; Notonecta 1; rovarmaradvany — Insectenreste. 73. Hencida, 1931. jul. 22. Békacsontok — Froschknochen; halmaradvany — Fischreste; Dytiscidae 2, Carabidae 4, Curculionidae 1, Coccinella 7 punctata 1; Hymenoptera 3; Diptera 1; Homoptera 2; esetleg mas rovarmaradvany is — event. auch andere Insectenreste. 74. Hencida, 1931. jul. 22. Kis halesontok — Kleine Fisch- knochen. 75. Hencida, 1931. jul. 22. Rana esculenta 2; Cybister-larva 1, Carabidae 5, Curculionidae 1, Donacia 1; Notonecta ? 1, Aelia 1; Odonata- imago 1; egyéb rovarmaradvany — andere Insectenreste; novénymarad- vany — Pflanzenreste. (Nematoda.) 76. Hencida, 1931. jul. Dytiscidae (Graphoderes?) 1, Cybister- larva 2; Naucoris 2; Odonata-larva 1; Diptera 1. 77. Dinnyés, 1931. jul. 26. cca 47 h. Cyprinus carpio 25 (2 Ex.: 5 em., a többi — die übrigen 2—3 cm.) ; Cybister laterimarginalis 1, Dytiscidae 3, bogarmaradvany — Käferreste. (Nematoda.) 78. Hencida, 1931. jul. 28. Vizi rovarmaradvany — Wasser- insectenreste. 79. Tarany, 1931. jul. 30. Dytiscus marginalis 1. (Nematoda.) 80. Hencida, 1931. aug. 1. Hydrous 1, Hydrophilus caraboides 1, Dytiscidae 1; Gryllus 1; mis rovarmaradvany (?) — andere Insecten- reste (?), növényi maradvány — Pflanzenreste. (Nematoda.) 81. Dinny és, 1931. aug. 6. Hydrous 1; kevés rovarmarad- vany — wenige Insectenreste. (Nematoda.) 1938/38) A BAKCSO ÉS ÜSTÖKÖS GÉM TÁPLÁLKOZÁSI OEKOLOGIAJA 563 82. Jászberény, 1931. aug. 22. Fehérhal- és sügermaradva- nyok — Weißfisch- und Barschreste (Otolith 4.). (Nematoda.) 83. Fövenypuszta, 1931. szept 21. 14h. Hydrophilus caraboides 2, Carabus 1. 84. Csorna, 1931. okt. 13. Fehérhal maradványok — Weibß- fischreste; csontdarab — Knochenstück; vizibogàr-maradviny — Wasserkäferreste; Eurygaster 1. 85. Kunhegyes, 1931. okt. 20. Békacsont — Froschknoche : Dytiscus 5, Curculionidae (1), Aeschnidae 1; Notonecta 3; Hymenoptera 1; növenymag — Pflanzensame. 86. Baja, 1932. äpr. Békacsont — Froschknoche; Aphodius 1; Hymenoptera 1; egyéb rovarmaradviny — andere Insectenreste; Araneina 1. 87. Satoraljaujhely, 1932. ápr. 17. Hyla arborea 6; Cochlicopa lubrica 1. 88. Dinny és, 1932. jul. 25. 14 h. Hydrous — larva 1. 89. Dinny és, 1932. jul. 25. 17 h. Hydrous larva 3, Dytiscidae- larva (?) 1; Araneina maradvany — Reste. (Nematoda (?) 90. Kistapé, 1932. aug. 19. Cyprinus carpio 1 (12—14 em), egy másik maradványa is — Reste auch von einem anderem, Esox lucius (?) 1; Notonecta 1; egyéb vizirovar-maradvanyok — andere Insectenreste. 91. Simongät, 1932. , ősz" (Herbst). Acerina cernua 2; Dytiscidae 1; egyéb rovarmaradvany — andere Insectenreste. 92. György puszta, 1932. nov. 2. Rana 1; Tinca vulgaris (?) 1; bogar- és egyéb rovarmaradvany — Käfer- und Insectenreste; Araneina 1. 93. Apostag, 1932. dec 22. Dytiscidae 2; Odonata-larva (?) 1; növenyi maradvanyok — Pflanzenreste. 94. Tiszaföld vár, 1933. apr. 13. Rana 1; Tinca vulgaris 1—2, Acerina 1; Dytiscidae 1, Elateridae 1, egyéb Liegi — andere Käferreste (2—3). 0; Zenta, 1933. ápr. 16. Rana 1, békacsontok — hs, Chrysomelidae 3, Coccinellidae 1, egyéb bogarmaradvanyok és bogärlärva- maradvanyok is — andere Käfer- und Käferlarvenreste; Notonecta 1. 96. Kompolt, 1933. maj. 3. Alburnus 4; rovartéredék — Insectenreste. 97. Hungaria, 1933. maj. 9. Rana 1, Pelobates fuscus 1, apró békacsontok — kleine Froschknochen; Dytiscidae 1, Hydrophilus caraboides 1, Helophorus aquaticus 1, Berosus spinosus 1, Carabidae 2, Galeruca 2, Gynandrophthalma 2, Prasocuris phellandri 1, Agriotes linea- us 1; növényi maradvány — Pflanzenreste. (Nematoda.) 36° 564 VASVÁRI MIKLOS . [Aquila 98. Hungaria, 1933. máj. 9. Rana csontok — Knochen; Carabidae 1, Dorcadion acopolii 1. (Nematoda). 99. Zenta, 1933, jun. 14. Aprö béka maradvanya — Reste eines kleinen Frosches. (Nematoda.) 100. Balta Braila (Románia), 1933. jun. 19. Gyik- pikkely (?) — Eidechsenschuppen (1); Dytiscidae 1; Odonata — larva 2, bogár (?) ill. rovarmaradvany — Käfer- event. Insectenreste. (Nematoda.) 101. Szentläszlöpuszta (Martonväsär), 1933. jun. 20. Rana esculenta 1, két kis béka csontmaradvanyai — Knochenreste von zwei kleineren Fröschen; fehérhal — WeiBfisch (Scardinius ?); Carabidae 4; Gryllus 3; Corira 1, Gerris 1. | | 102. Békéscsaba, 1933. jul. 20. Carassius vulgaris (cca 12 cm). A gyüjtö szerint vizibogir maradvány is volt benne — laut Notiz der Sammlers waren auch Wasserkäferreste zu finden). 103. Martonväsär, 1933. aug. 24. Odonata és mas bogar- ill. rovarmaradväny — und andere Käfer- und Insectenreste. (Nematoda.) 104. Szanäd, 1933. aug. 30. Cyprinus carpio 2; Dyliscidae 1, egyéb bogärmaradväny (?) — andere Käferreste (?); Notonecta 1. (N ematoda.) 105. Szanäd, 1933. aug. 30. Halmaradvany — Fischreste; vizi- rovarmaradvany — Wasserinsectenreste. (Nematoda.) 106. Szanad, 1933. aug. 30. Carabidae 1. 107. Zenta, 1933. aug. 30. Rana 2; Hydrophilus caraboides 1; Notonecta 2; sàsmaradvany — Schilfreste. 108. Székesfehérvár, 1934. ápr. 14. Naucoris 1; meg- hatärozhatatlan anyag — undeterminierbares Stoff. (Nematoda.) 109. Velenoei t6, 1934. maj. 8. Rana esculenta 1; Perca fluviatilis 1; vizibogärlärva maradványa — Wasserkäferlarvenreste, Chlaenius festivus 3; Diptera 1. 110. Överbäsz, 1934. jun. 15. Alburnus 1; rovarmarad- vany — Inseotenreste. (Nematoda.) 111. Bicske, 1934. aug. 6. Halmaradvany — Fischreste. A megvizsgält 114 gyomortartalomban tehät a következö älla- tokat találtam (fontosságuk sorrendjében sorolva fel őket, a gerin- ceseket és gerincteleneket külön csoportositva) : Eset Példány % Halakiw cs 2 age Br 40 78 35°08 Bökak ess ORO TSE TR 38 122 33°33 GORE" Sana. en: 5 6 4°38 Emlösök: ; eS he oe ana 4 5 (6) 3°50 Gyikok& 2.0 er 4 5 3°50 1035/38] A BAKCSO ÉS ÜSTÖKÖS GÉM TAPLALKOZABI ORKOLOGIAJA Madärtoll . . . . . Szárazföldi bogarak . Eset Példány NEN 1 L See 46 233 Kis vizi bogarak (Dytiscidae, Hydrophilidae). . noe 28 84 Nagy vizibogar-larvék (Dytis- : cus, Cybister, Hydrous) . . . 23 46 Vizi poloskák (Notonecta, NAUCOTIS) 2/2 tele ou 19 24 Rovarmaradvanyok , > 17 — Szitakötöaleak . . . . . . . . 12 30 Nagy vizi bogarak (Dytiscus, Hydrous)a uote Mei "elős 10 10 Sritekötök.. io 0. no 8 9 BOKOK En ar 8 8 Hydrophilus caraboides . . . . 7 8 „Vizfrovar-maradvänyok“. . . 6 7 Härtyässzärnyuak IHRER SE . 5 9 DUCSOK pps: use le 4 10 Szárazföldi poloskák c 4 4 CSÍK AMOR 4 18 Hangyák ő 3 12 Megyek: Shy. ee ; 3 3 Vizi poloskák (Nepa, Ranatra, Corixa, Gerris) . . . . . . . 3 4 Kis vizi bogär-lärväk . 2 2 Szöcakek'” ol nl a. 1 1 Sáskák ..... ő wee 1 1 Loerie ore re, LAO 1 I Kabinen 1 2 Fülbemászó . . . . . . STO 1 3 A halak kévetkezéképen vannak képviselve : S o/ Eset Példény 114 gyomor- tartalomböl Fehér halak" . . .. . 7 12 6°14 Scardinius erythroph- thalmus ....... 5 15 4°38 Cyprinus carpio . . . . 4 5 3°50 Carassius vulgaris . . 3 10 2°63 Tinca vulgaris . . . . . 2 4 1°75 Acerina cernua . ... . 2 3 1°75 Alburnus sp... . . . . 2 5 1°75 Alburnus lucidus . . . . 1 5 0°87 Fox (1) sto 1 1 0°87 Abramis (3) . . . . . . 1 1 0°87 Leuciscus sp. ACER 1 1 0-87 Perca fluviatilis . . . . 1 1 0:87 Pisces indet. . . . . . . 17 19 14°91 566 VASVÁRI MIKLOS [Aquila Mint a fenti összeällitäsokböl kitünik, a bakcsó étlapjän a halak és békák állnak első helyen. Ámbár a gerincesek között előbbieknek van a legfontosabb szerepe, de a gyakoriságra nézve nem sokkal mulják felül az utóbbiakat. A baltáplálék kevésbbé gyakori, mint a vörösgém- nél (52°21%), ellenben gyakoribb, mint a bölömbikánál (19°6%) és pocgémnél (24°5%). Ugy látom, hogy a halak viszonylagos gyakori- siga a gémgyomrokban bizonyos mértékben azzal a körülménnyel is vonatkozásba hozható, vajjon az illető madárfaj nappali vagy éjjeli ällat-e. Ha azonban meggondoljuk, hogy a madarak sorában a legtöbb halfogó főleg nappali madár, igy nem csodálkozhatunk, ha éppen a bölömbikában és bakcsóban nem sok, sőt részben meglehetősen kevés halat találunk. A halfogashoz általánosságban, t.i. mikor az , szigonnyal"" történik, az előfeltételek : a célzáshoz szükséges elegendő világosság és mivel többnyire sikamlós a célpont, a biztosan találó és megragadó szerszám. Könnyű belátni, hogy gémeink legtöbbje éppugy abban, hogy nappali madarak, mint abban, hogy kissé más alaku (részben hosszabb, egyenesebb és hegyesebb) csőrrel vannak ellátva, a két emlitett fajjal nem egy lapra tartozók. : Kezikönyveink szerint a bakcs6, mint a legtöbb más gem, külön- fele vizi ällatokat eszik és az idevonatkozö adatokat ugy szoktak meg- adni, hogy a taplalék-allatok rangbeli sorrendjeröl alig kapunk valami pozitiv megallapitàst, ellenben inkább a haltaplalék fontosságát hang- súlyozzák. Igy Navm.nN (26) szerint : , Eleven kis halakat minden mas taplaléknak elébe helyez. Ujjnyi hosszunal azonban nem nagyobbak ezek, mert nagyobb példanyoknak a lenyelése sok nehézséget okozna, a szét- daraboläsukhoz pedig nem ért. Legkedvesebb neki a még egészen kicsiny halivadek. Azonban kicsiny vizibekäkat, bekalärväkat, vizibogarakat, szitakötöket, vizirovarlarvakat, férgeket, különösen földi gilisztákat és amint mondják piócákat is eszik, és még egészen kicsiny vékony- heju csigákat s egereket is“. Hanvert (12) szerint a bakcsó tápláléka leg- nagyobbrészt halakból áll, de rákokból, férgekből, lárvákból, béka- porontyokbôl, piócákból és egerekből is. Domurowskt (8) szerint a főtáp- lálékot halak képezik, de rovarlárvákat, békaporontyokat, piócákat és egereket is talált benne. Ezek szerint tehát nem lehet másra gondolni, minthogy a bakesò a mocsári és vizi állatok szempontjából mindenevő, — anélkül, hogy egyik vagy másik állatot nagyon előtérbe helyezné. Ez azonban nem egészen igy van és most ismételnünk kellene azt, amit annak idején meg- jegyeztünk a vizi-, illetve általában a madarak táplálkozására vonatkozó általánosításokról és a tulröviden elintézett ily irinyu megällapitäsok- ról (40). Ehelyett nézzük közelebbről és a fenti megallapitàsok bizony- ságától támogatva az általános véleményeket. 1935 38) A BAKCSÓ ÉS ÜSTÖKÖS GEM TÁPLÁLKOZÁSI OEKOLOGIAJA 567 Amint emlitettük, a halak nem jätszanak tulságosan nagy szerepet, legalább is nem sokkal nagyobbat, mint a békák, sőt az utóbbiak a bakcsónál olyan jelentőségre jutnak, hogy csak a bölömbika mulja fölül ebben a tekintetben. A haltáplálék többnyire ‚feherhalakböl‘ áll, de meg kell emlitenem, hogy sajnos a 40 , halas" esetből 17-nél — tehát 14°91%-ban, illetve 42:50%-ban — a töredékes maradványok fajra nézve meghatározhatatlanok voltak és igy csak 23 eset van olyan, amikor a halfajok meghatározása lehetséges. Ezek között a gyakori pirosszemü-kele (Scardinius erythrophihalmus) hasonló arányban van képviselve, mint a vörös gémnél (12°50, illetve 13:55%); a kárász (Carassius vulgaris) azonban kisebb mennyiségben (7"50, illetve 15:25%); a ponty (Cyprinus carpio) aránylag gyakori (10°00, illetve 5-089/); a küsz-félék (Alburnus) is hasonló mértékben vannak képviselve (Albur- nus lucidus : 2°50, illetve 3°38%, A. sp. 5°00, illetve 3:38%); a csuka (Esox lucius) és a keszegek (Abramis) ritkábbak, mint a vörös gémnél (2°50 : 570899); ugyanez áll a keszeg-félék (Leuciscus) szerepére is (2°50 : 11.85%). Ezekkel szemben áll különösen a sügér (Perca fluvia- tilix) ritkasága a bakcsó gyomrokban (2:50 : 16°10%). A bakcsó tehát a vörös gémmel összehasonlitva inkább fogja a sekély mocsárvizben élő és többnyire lomha halfajokat. Hozzátehetjük, hogy az ilyen halakat a szürkületben is könnyebb kifogni a vizből. A pontynak a viszonya a bölömbika táplálkozásában jól összhangban áll a fent emlitettekkel. A békák a bakcsó táplálkozásában ténylegesen előkelő szerepet töltenek be, amint már korábban is gyanitottam. A legtöbbje vizibéka (Rana, főleg esculenta), a csak ,, béka" néven emlitettek is valószinűleg ide tartoznak. Az ásóbéka (Pelobates fuscus Lau.) aránylag jól van képviselve (9 esetben, 9°64%, illetve 28:94%); nagyobb számban külö- nösen a szaporitäs idején március végén és áprilisban kerül a bakcsó elé. Amit fentebb a test-, illetve csőralkat s az életmód, nevezetesen a táplálkozási módra nézve mondottunk, a hal táplálékkal szembe- állítva a békatáplálékra nézve teljes érvénnyel bir s ugyanez áll a Botaurus esetében is. A gőtéknek nincsen nagy szerepük és amint várható a gyikok- nak sem. Kissé meglepő volt az apró emlősök csekély jelentősége ; ugy- látszik, hogy ezek, különösen az egérfélék inkább a réteken, mezőkön, sőt tarlókon vadászó, tehát a mocsártól messzebb távozó gémfajok- nak esnek zsákmányul, mig a bakcsé táplálékát jobban a viznél keresi. Mint egerpusztitöt tehát éppen nem lehet nagyon kiemelni, ellentét- ben Mossrsovics-csal (24) aki egyszer egy példány begyében 7 , nagy egeret" talált. Laconparx (3) szerint egeres években hasznos, mert tömegesen eszi a mezei egereket. I 568 . VASVARI MIKLOS {Aquila Ami a gerinctelenekből álló táplálékot illeti, kétségtelenül leg- fontosabbak a nagy vizibogarak (Dytiscus, Cybister és Hydrous) lárvái, nem ugyan az esetek száma szerint, mert a szárazföldi bogarak és a kicsiny, sőt apró vizibogarak azoknái gyakrabban fordulnak elő. Azonban hangsúlyoznom kell, hogy különösen a szárazföldi bogarak az eseteknek több mint felerészében (46 esetből 26-szor) béka marad- ványokkal együtt fordulnak elő és igy legalább részben, mint a gyo- morba másodlagosan jutott táplálékállatok foghatók fel. Sok mág rovart, mint gyomortartalom-elemet igy lehet értelmezni, do ki tudná biztosan kétségbevonni, hogy legalább is a kisebb vizibogaraknak egyrésze nem-e kerülhet másodlagosan a madár gyomrába pl. halakkal (de még a nyálkás haltestre tapadva is bekerülhetnek a gém gyomrába, ha nem is mindig a halgyomorban), sőt azt is el lehet képzelni, hogy az ilyen kis állatok iváskor egyszerüen a vizzel vétetnek fel vagy beusz- hatnak a torokba. Egyáltalában nagyon idején volna, ha a valószinü másodlagos táplálékot a vizsgálatok alkalmával több figyelemre méltatnák. A vizibogár-lárvák evése szempontjából azonban a bakcsó a vörös gém mögött van (20°17 : 389397), sőt ha nem is ilyen mértékben, . de még a pocgém is felülmulja (26°4%), viszont előnyben van a bölöm- bikával szemben (137%). Egészen ellentétben viszont a bölömbika fogyasztja a legtöbb nagy vizibogarat kifejlődött állapotban (27°45°,), a bakcsó kevesebbet (8°77%), a pocgém (5°66°%%5) és vörös gém még keve- sebbet (2°65%). Ebben a tekintetben tehát a bakcsô még legközelebb áll a bölömbikához, amit a testalkotáson és életmódon kivül azzal is magyarázunk, hogy a csibor és csikbogár többnyire este röpül ki a viz- ből és egy részüket talán ez alkalommal fogják el. A többi gerinctelenek közül még leggyakoribbak a vizipoloskák és szitakötő-lárvák. A vizipoloskak között pedig kivált a Notonecta és Naucoris játszanak nagyobb szerepet, legalább is 19. esetben fordul- nak elő (16:66%), a bölömbikánál 11 eset (27%), a vörös gémnél 32 eset (283197). A szitakötőlárvák 12 esetben fordulnak elő (10°52%), a vörös gémnél csak 3 esetben (2-"6590), a bölömbikánál pedig csak egy esetben. Ellenben a kifejlett szitakötő a bakcsóban csupán 8 esetben (7:01°,), a bölömbikában 4 esetben (7"894), ellenben a vörösgémben 35 esetben (30°97%) fordul elő, ami a nappali és éjjeli vadászat közti különbséget szépen mutatja. Egyébként bakcsónkat a , szorgalmas rovarevő" jelző (Simonrry, 33) tényleg megilleti. A többi táplúlékállatok többnyire alárendelt jelentőségüek. 8 Az emlitett 114 gyomor tartalmán kivül megvizsgáltam fiókák ökrendéseit is, amelyeket a kisbalatoni gémtelepen kérésemre Wanca KÁLMÁN kollégám volt szives gyüjteni, valamint a koháryszentlőrinci 1935/38) A BAKCSO ÉS ÜSTÖKÖS GEM TÁPLÁLKOZÁSI OEKOLOGIAJA 509 erdőbén levő bakcsôtelepen 173. MÉszÁROs GYÖRGY is gyüjtött ilyeneket, amiért nekik e helyen is köszönetet kell mondanom. Kisbalaton, 1930. jun. — 3 ökrendezés — 3 Auswürgungen : Alburnus lucidus 8—9 (esetleg más fehérhal is ? — event. auch anderer Weissfisch ?); békacsontmaradvány — Froschknochenrest, Hydrous-, Dytiscus-larva maradvanya — Reste. Kisbalaton, 1930. jun. 4—7. Alburnus lucidus cca 80, Scardinius erythrophthalmus cca 3, Bombinator igneus 3, esetleg egyéb kis béka-csont is — event. auch andere Kleinfroschknochen ; Dystiscus- larva 2, Dytiscidae 2, Hydrophilidae 1, Elateridae 1, Curculionidae (?) 1, Carabidae 1, esetleg más bogarmaradvänyok is — eventuell auch andere Käferreste ; Gryllotalpa 1. (Nematoda). Kisbalaton, 1931. jun. 5. Okrendezések 3 feszekböl — Aus- würgungen aus 3 Horsten. Alburnus lucidus cca 8 (8—10 cm-es példá- nyok, von 8—10 cm Länge), Esor lucius 1 (cca 15 cm), Pelobates fuscus es egyéb békacsontok (1—2 Pelobates-tôl talán) — auch andere Froschknochen, vielleicht aber noch 1—2 Pelobates unter jenen); Cybister- larva 2, Gryllotalpa 1. Koharyszentlérincierdé — Koharyszent- lörincer Wald, 1931. jun. 22. Ökrendes 10—15 fiókából — Aus- würgungen von 10—15 Jungvögeln. Pelobates fuscus cca 60 (mar labas- lárvák — Larven mit Beinen), Rana 1, Bombinator igneus 1, Carassius vulgaris 5 (cca 10—11 cm), Alburnus lucidus 1, (torokfog-maradvany — Gaumenzahn-Reste) ; Cybister-larva 5, (4 nagy + 1 kicsi — 4 grosse und 1 kleinere), Hydrous 2, Dytiscidae 9, Carabidae 1, Curculionidae (?) 1, egyéb rovarmaradvanyok (?) — andere Insektenreste (?). „Kisba laton, 1932. jun. Alburnus lucidus 11 (cca 7—8 cm); Rana esculenta 1 (nagy példány — ein grosses Exemplar), Hydrous-lurva 2. Kisbalaton, 1932. jun. 14. Alburnus lucidus cca 15, nehany bekalärva maradványa — Reste von einigen Froschlarven, Dytiscus- larva 19, _ Cybister-larva 3, Hydrous-larva 15—18, kisebb Dytiscidae- | larva — Larve von einem kleineren Dyfiscidae cca 2, ,,Coleopt.‘- larva 1, Dytiscidae 1, Hydrophilidae (?) 1, Carabidae 2, Chrysomelidae 1, Curculionidae 2 (?), Orphania denticauda 1, Gryllotalpa 1. . Kisbalaton, 1932. jun. 24. Alburnus lucidus cca. 70 (köztük 12 cm-esek is voltak — auch solche von 12 cm Länge), Cobitis fossilis 1, Hydrous-larva cca 9; més larva — andere Larve 1. Kohäryszentlörincierdö — Kohäryszent- lörincer Wald, 1932. jun. Pelobates fuscus cca 15 (läbaslärväk — ‚Larven mit Beinen), Carassius vulgaris 1—2, Acerina cernua 3, Scar- -dinius erythrophthalmus 5—6, Alburnus lucidus 2—3, halmaradvany (?) 2-3 péld. — andere Fischreste von 2—3 Exemplaren (Lucioperca ?), 570 VABVÁRI MIKLÓS i [Aquila Cybister-larva 2, Dytiscus-larva 1, Dytiscidae 1, más rovarmaradvany (1) — anderes Insektenrest (?). | Kisbalaton, 1933. jun. 6—10. Köpetek és ökrendezesek. — Gewblle und Auswiirgungen. Szörköpetek részben igen erősen összeállt gombécocskak : sok Microtus sz6re, de vakondszér is, kevés csontmarad- väny. Die Haargewölle sind z. Teil als sehr stark zusammengeballte Kugelchen: viele Microtus-Haare, aber auch Maulwurfshaare, wenige Knochenreste. Alburnus lucidus 18—20, Rana esculenta 1 (nagy példány — 1 grosses Exemplar), Dytiscus-larva 3, Carabidae 1, Coleoptera (Chrysomelidae?) 1, Gryllus 7, Gryllotalpa 3, Odonata (Aeschna 1) 1, egyéb rovar (?) maradványa — Reste von anderem Insekt (?). Kisbalaton, 1933. jun. 26. Alburnus lucidus 1—2. Kisbalaton, 1934 jun. Alburnus lucidus 16—17; igen kevés pocokszôr — sehr wenige Wühlmaushaare. Kisbalaton, 1934. jun. 9. Köpetek és ökrendesek 14 feszek- ből. — Gewölle und Auswürgungen aus 14 Horsten. Sok szőr (pocok-, . vakond- (?), esetleg cickanytol, kevés pocokcsont-maradvany) — Viele Haare (von Wühlmaus, Maulwurf (?), event. auch von Spitzmaus, einige Wühlmaus-Knochenreste). Alburnus lucidus cca 50 (köztük 13 em-esek is — auch solche von 13 cm Länge). Dytiscus-larva 5, Hyd- rous-larva 4, Carabidae 6, Dytiscidue 2, Chrysomelidae 2, Silpha 1, Cassida 1, Curculionidae 2—3, Gryllotalpa 1, egyéb rovarmaradvany (?) — anderes Insektenrest (?). A fenti vizsgálati anyagból kiderül, hogy a kisbalatoni gémtelep bakesò-fiokainak tápláléka igen jelentős mértékben „feherhalakböl‘, különösen szélhajté küszböl (Alburnus lucidus) all. Utóbbi halfaj a Balatonban nagy tömegekben él, májusban és juniusban ikrazik s ebben az időben Lovassy (21) szerint a parti lyukakból kézzel is kifogható. Ebből a körülményből könnyen megérthetjük, hogy eza hal kényelmesen megszerezhető prédát jelent a bakcsó számára. De könnyen megszerez- hető haltáplálékot jelent az a körülmény is, amikor a kiszáradás alatt álló kicsiny pocsolyákban a megfulladáshoz közel álló halakat fogja meg a bakcsó, amint ezt magam is tapasztaltam s a gyomortartalom anyag- ban a 77-es szám alatt erre nézve tárgyi bizonyitékok találhatók. A meg vizsgált ökrendésekben a békák éppen azért fordulnak elő kisebb szám- ban, mert a madarak a könnyen elérhető halakban, különösen a küszben legbőségesebben felszedhető táplálékot találnak. De nem utolsósorban arra is kell gondolnunk, hogy a táplálkozási lehetőségek átcsoportosítása állott be, amennyiben a fiókák etetési idejében a rendesen éjjeli élet- mód megváltozott és igy nappal több hal található és fogható el. SrEINFATT | (34) kisbalatoni tapasztalatok alapján a haltáplálékot majdnem kizárólag koncérbél (Leuciscus sp.) állónak mondja és szerinte a legnagyobb 1035/38) A BAKCSO Es ÜSTÖKÖS GÉM TÁPLÁLKOZÁSI OEKOLOGIÄJA Bri szimbajové hal példányok 8 cm.-esek lehetnek, de mar ezek lenyelése is nagy nehézséget okoz a fiökäknak. Emliti a táplálék szempontjából a vizirovarokat, békákat és piöcäkat is. Meglehetősen feltünő a három különböző esetben általam megällapitott elég sok apró emlésmarad- vány, kivált sok szőrgomoly, ami többé-kevésbbé a szárazsággal, illetve nagyobbarányu egérbőséggel áll összefüggésben. Az ökrendésekben, illetve köpetekben talált többi táplálékállat a gyomortartalmakban találtakkal elég jól összhangba hozható. Érdekes az ásóbéka-lárvák tömege a koháryszentlőrinci bakcsó- fiókák ökrendéseiben. Különösen sokat találtam — mintegy 60 darabot — 10—15 fiókából származó ökrendésben (1931. juniusból). Az ásóbéka Magyarország több vidékén hihetőleg nagyobb szerepet játszik a bakcsó táplálkozásában és különösen a Tisza vidékén vannakolyan helyek, ahol emlitett béka számára nagyon alkalmas szaporitó helyek találhatók s közismerten nagy lárvái az árterületek kubikgödreiben gyakoriak, azonban éppen ezek n helyek, amint személyes tapasztalásból tu- dom, a bakcsó számára is kedvenc vadászterületek. Az emlitett «ok Pelobates is a Tisza partjáról származik, tehát magától a költési helytől kb. 10 km-ről. Ez is azt bizonyitja, hogy a bakcsó a fészkelőteleptől táplálék-keresésre nagyon messze eltávozik, amint czt már Hoprx (17) is emliti 8 ezen a ponton a szürke gémmel bizonyosfoku hasonlóság állapit- ható meg. Emlitésre méltó, hogy a , mérges" vöröshasu unka ( Bombinator igneus) is előfordul az ökrendésekben (3 drb a kisbalatoni, I drb a koháryszentlőrinci telepről). Most még más buvárok vizsgálatát kell összhangba hozni a fentiekkel. Gicriorr (10) szerint egy bakcsó gyomortartalma (Udine, 1888. máj. 7.) egy halból és egy Procrustes coriaceus-böl állott ; egy másiké (Maremma, 1882. dec.) békamaradvanyokbdl, 3 nagy vizibogár- lárvából, 2 nagy , Orthoptera"-ból és egy Gryllotalpa vulgaris-ból, mig egy harmadiké (Sesta, 1886. ápr. 28.) 8 békát. valamint ] sikló marad- vanyait tartalmazta. Több fontos adatot tartalmaz ARkIGONI és Mi a) dol- gozataa Greggio-i (Vercelli) gömtelepröl. A fiókák okrendéseit vizs- gälva 25 ökrendesben (1930. jun.) 17-szer fordultak elő békák és béka- lárvák és csak 8-szor halak (6-szor együtt a bökäkkal). A halfajok közül Cyprinus carpio 2-szer, Cobitis taenia szintén 2-szer, Pomotis aureus 1-ezer (a Cobitis taenia-val együtt) fordul elő. Csibor- és csikbogar-larvak © 4-szer, „vizirovarok“ l-szer, meg nem határozható allatmaradvanyok (kigyó 2) 1-szer szerepelnek. Az öreg madaraktól etetett 17 fióka gyo- mortartalmában békák 8-szor, halak 6-szor (halmaradványokkal együtt 4-szer), gőte 1-szer, kigyó (Tropidonotus) egyszer, nagy vizibogár-lárvák 7-ezer, vizirovarok 2-szer, , rovarok" 3-szor fordulnak elő. Az öreg mada- 372 VASVARI MIKLOS [Aquila rakt6l már független fiatalok, továbbá öreg madarak 18 gyomortartal- mában békák 9-szer, halak 5-ször (2-szer együtt a békákkal ; kis pon- tyok 2-szer, csuka 1-szer), csiborlárvák 3-szor, bogarak 2-szer (Dytiscus .1-szer), Neuroptera-k és Hymenoptera-k 1—1-szer, és egér 1-szer for- dulnak elő. Morroni (25) ujabb becses dolgozatában 1931-től 1933-ig ter- jedő évekből ismét több adatot közöl a bakcsó táplálékáról éspedig 18 példány gyomortartalma alapján (8 ad., 8 pull., 4 juv.) az öreg madarakban (1931. ápr.—máj.) béka 3-szor, hal (Cyprinus is) 1-szer, bogár 4-szer (a békákkal együtt 3-szor), lótetü kétszer, hátonuszó poloska, vizirovarok, lárva, kis csiga és pók 1—1-szer szerepelnek. A 8 pullus- ban (4 drb.: 1932. jun.—aug., 4 drb.: 1933. máj. 28.) béka 7-szer, hal 1-szer, bogár 2-szer (együtt a békákkal), vizirovarok és rák (Apus) 2—2-szer, pocok, hátonuszó poloska, lótetü, csiborlárva, mas rovar- lárva 1—1-szer fordult elő. A 4 fiatalban pedig (1933. aug.) hal egy- szer, rovar 2-szer, , meghatározhatatlan szerves anyag" 1-szer volt ki- mutatható. Morront egy másik közleményében Libiában elejtett bakcsó gyomortartalmaként 1 Rana occipitalis-t emlit (Atti, Milano, 1934.) Mindezek az olasz adatok a békatáplálékra nézve mégiscsak olyan értelemben szólnak, hogy bizonyos előszeretet állapítható meg belőlük. Érdekes, hogy már a kis fióka is, mint például az emlitettek közül egyik 32, a másik pedig 38 gr. testsúllyal, békamaradványo- kat, tehát , csontos" táplálékot tartalmazott. Egyébként a béka- táplálék szerepét az olaszországi bakcsófiókák táplálkozásában Giovanni GALLELLI rendkivül találó rajzokkal mesteri módon ábrázolja Morroxi (25, 26) dolgozatainak ábrájaként. I Poncy (3) szerint egy svájci gyomortartalomban (1916. máj. 6.) 5 drb. 15 cm-es , fehérhal", egy másikban (1922. jun. 14.) 1 „szardinia‘, 1 , fehérhal" és 1 béka volt ; ugyancsak Poncy szerint 1 bakcsót csere- bogárvadászat közben figyeltek meg. Ugyanő ezt irja: , Táplálékát nem csupán a viznél és vizben keresi, hanem szivesen a réteken is, ahol nagy tömegekben eszi a cserebogarakat". Bizonyára az ilyen esetek azonban csak kivételek a szabály alól. Mınox (23) szerint 4 francia- országi gyomortartalomban hal 1-szer, béka 2-szer, Mollusca 1-szer, féreg 1-szer, növényi anyag 2-szer fordult elő. Az Ujvilág bakcsóinak, különösen a Nycticorax n. naevius Bonn. táplálkozására nézve jobbára a fiókák ökrendéseinek vizsgálatából rendelkezünk megfelelő bizonyitekokkal. Gross (11) szerint 100 ökrendés 8094-ban halakból állott és pedig a Merluccius bilinearis, Clupea harengus és Tautogolabrus adspersus nevü közönséges halfajok- ból. A Merluccius példányok között néhány aránylag nagy volt, 300— 800 gr. súlyú, tehát több, mint a fiókák saját súlyának a fele. A nagyobb halak legtöbbjét az öreg madarak döglött vagy féldöglött állapotban 1935/38] A BAKCSO ES ÜSTÖKÖS GEM TÁPLÁLKOZÁSI ORKOLOGIAJA 573 szedték fel. Gruss ugy találta, hogy ugyanazok a helyek, ahol a bak- csók táplálkozni szoktak, döglött halakkal, különösen Merluccius-sal tömve voltak. A táplálék többi 20%-a különböző állatokból állott : tengeri gyürüs-férgekből, rákokból, rovarokból, főleg bogarakból, legvek- ből, szitakötökböl és Mollusca-kböl is, mely utóbbiakat Gross szerint bizonnyal holt. állapotban szedtek föl a madarak. Figyelemreméltó, hogy a 3—10 napos fiókák 20 ökrendése közül 16 főleg rákokat tartal- mazott, melyek a fiókák 3 hetes koráig nagy percentben voltak kép- viselve, de később főleg halakat lehetett találni. Az amerikai bakcsó ,, Amphibia-téplalékärél‘ szintén vannak némely adataink. Igy Gross (11) szerint At w o o d-ban (Illinois) a táp- láléka főleg békákból és szalamandrákból állott és ugyancsak Gross Sandy Neck-ben az emlitett tengerparti állatokon kivül, mint édes- vizi állatokat csupán ,,Fowler-varangy“-okat és azok lárváit találta. Wrr- MORE (42) szerint Burford Lake mellett (N. Mexico) a bakcsók döglött Amblystomá-kat és békákat fogtak. Mások azonban sok halat is találtak táplálékként, valamint egereket, békákat, gyikokat, rákokat stb. BAKER (15) szerint Floridában ez a madár kétéltüekből, kigyók- ból és , értéktelen" halakból el: BAYNARD (2) itt 50 ökrendésben 60 rákot, 610 kis harcsafélét (catfish), 31 kis csukát, és 79 szitakötőt talált. Ugylátszik, hogy az amerikai adatok főleg a tiókák etetési idejére szoritkoznak és szerintem ebből magyarázható a haltáplálék esetleges tulsúlya. Mas bakcsofajokra nézve kevés táplálkozási adatot sikerült felkutat- nunk. A Nycticorax caledonicus Gm.-re nézve azt irja DAHL (7) a Bismarck- szigetekről, hogy két fiatal tollruháju példány árkokban vadászott és a közeli egyébként táplálékban gazdag tengerpartot sohasem keresték fel. Egy gyomorban rövidfarku rák maradványai voltak, egy másikban 10 drb brakkvizi Gobiida (Eleotris, 6 cm.), 20 drb 4 cm. hosszu bagolvlepke- hernyó, 2 garnéla-féle rák, 1 orrszarvu bogár és 1 lötetü. Hrınkoru (14) egy fiatalruhäs (620 gr. súlyú) $-ban csak halakat talált. Surron Dél- . auszträliäban egy nagy telep fészkes fái alatt a vizben tömegesen . találta rákok maradványait (,,Yabbies‘‘), más esetben pedig egy elej- tett példány gyomrában megint rákmaradványokat talált. CAYLEY (4) jellemzően azt mondja a táplálékra nézve: ,,yabbies, freshwater mol- luses, frogs, and aquatic insects“ (halakat nem említ !). Fenti adatok ismét határozottan arra mutatnak, hogy a bakcsò älta- lánosságban előszeretettel viseltetik a parti állatok iránt, ami testalkatát tekintve, egészen önként érthető. A ráktáplálékra vonatkozik egyéb- ként a N. caledonicus cancrivorus Neum. és „Cochlearius cancrophagus" régebbi név. is, noha utóbbi madár a bakcsóval közelebbi vonatkozásba bizonyos okokból nem nagyon könnyon hozható. A fentebb köze- 574 |’. VASVARI MIKLÓS [Aquila lebbröl ismertetett bakcsö-osör a täplälekällatokat gyakran inkább „felszedi“ mint , elfogja", amit a már emlitett döglött halak és - döglött kétéltüek is bizonyitanak. Az ilyen állatoknak a ,,kihaldsz4sa“ és még hozz4 a csör alkata eléggé igazolja a tudomänyos genusnév: „Nyeticorax‘‘ jogosultságát, de a magyar , vakvarju" nevet is, amint- hogy bizonyos mértékben tényleg van hasonlóság, lényüket tekintve a hollök- illetve varjukhoz (a hangot és a telepes feazkelest is tekintve). Ami a táplálék mennyiségét. illeti, a bakcsó meglehetősen nagy igényü, mert Hetnrotu (13) fogsági megfigyelései szerint az 5 napos 80 gr. súlyú fióka napiszükséglete 60 gr. hal volt (tehát saját súlyának 75%-a), 34 napos korában 655 gr. súlyban 167 gr. hal volt szükséges (mintegy 25%) és a közben eső időben cirka 30%-nvi súlyarányban volt megállapítható a táplálékmennyiség. Ami a ,,polyphagia‘‘-t, illetve annak fokát illeti, a bakcsó és a bölömbika között nincs nagy különbség. Azonban mégis azt mondhat- juk, hogy a gerincesekből álló táplálék szempontjából a Botaurus a leg- inkább polvphag-faj. A , fok"-ot ugy értem, hogy a nagyobb százalék- értékeket — többnyire 10°,-nal nagyobbakat — vettem tekintetbe a felsorolt állatcsoportokra vonatkozólag. A vörösgém a gerinces-poly- phagia szempontjából valamivel magasabb fokon áll, mint a bakcsó és az utóbbi ebben ismét felülmulja a pocgémet. A gerinctelen-polyphagia- ban ellenben az emlitett fajok igy következnek egymás után : vörös- «cm, pocgem, bakcsó és bölömbika. Ami a bakcsót, mint halkártevőt illeti, a vörösgémről annak- idején mondottakat kell itt megismételnem. Mint a többi gémek, a vadvizekben, tehát normális viszonyok között egyáltalában nem okozhat érdemleges kárt. Emellett rá kell mutatnunk arra is, hogy a bölömbikán kivül gémeink között ez a legnagyobb békaevő. Testalkotásából következ- tethetőleg is kevésbbé ügyes, inkább alkalmi halász. Az alkalmat főleg nyár közepén a kiszáradásfélben levő állóvizek nyujtják, különösen csapadékszegény évben. De olyankor a gémek beavatkozása nélkül a legtöbb hal a megfulladás következtében úgyis elpusztulna. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a fiókanevelés idejében pusztitott halak leg- nagyobb része halászatilág csekély értékü, söt értéktelen fajokhoz tartozik, A mesterséges halastavaknál a bakcsó szerepe egyáltalában nagyon függ a vizallastol, illetve a partviszonyoktól. Az az ellenvetés vagy mondhatnám kifogás, hogy ez vagy más faj a haltápláléknak, tehát a halak táplálkozására szolgáló más állatoknak elfogása által közvetve okoz kárt, el nem fogadható. Csak tulságosan anyagias fölfogás vezet- het az ilyen véleményekhez. Természetvédelmi szempontból azonban mindannyiunk szá- mára sürgető parancs, hogy a bakcsó mai állományát hazánkban, még 1035/30) A BAKCSÓ ES ÜSTÖKÖS GEM TÁPLÁLKOZÁSI OEKOLOGIAJA 575 meglevő telepeit Közepeuröpa határán, lehetőleg pontosan számba . vegyük, teljes jóakarattal és energikus rendszabályokkal védjük ds megmentsük. Az üstökös gém ( Ardeola r. ralloides Scor.) a kicsiny pocgém mel- lett legkisebb gémfajunk. Ha a pocgém gerlenagyságu, ugy ez körül- belül olyan nagy, mint egy középnagyságu házi- vagy szirti galamb. Természetesen karcsu, hosszunyaku termetük miatt mindkettő nagyobb- nak, illetve hosszabbnak látszik. Az üstökös gém súlya mintegv 250—300 gr. Termetére nézve némiképpen a pocgémre emlékeztet és tulaj- donképpen ez a körülmény volt a döntő, amiért a bakcsóval együtt táplálkozás-oekologiai vizsgálatra kiválasztottuk, hogy mint nappali gémet ellentétben a bakcsóval, egyrészt ezzel és a bölömbikäval, másrészt pedig a részben testalkotásban és életmódban is hasonló poc- gémmel lehessen összevetni. Az üstökös gémnek a pocgéméhez igen hasonló a karcsu, hegyes csőre, amely proporcionálisan is nagyon hosszu, miként az Irobrychus-é is. A csőr hossza HartERT (12) szerint 60—68 mm., a madár nagysiga- hoz viszonyitva tehát még is valamivel kisebb, mint a pocgémé ; első esetben ugyanis körülbelül 12—13%, az utóbbi esetben 14—15%-a a madár: teljes hosszának. Itt kiemeljük, hogy a bölömbikának van a legrövidebb csőre, amint ezt korábban is hangsúlyoztuk, t. i. a teljes hossz. 11—12%-a, mig a bakcsónál 14—15°%, a vörösgémnél pedig mintegy 14%. A lábhosszhoz viszonyitva az üstökös gém csőre, mint a pocgémé, többnyire nagyobb, mint a láb, ez az Irobrychus-nál még ki- fejezettebb, szintugy a vörösgémnél, ellenben a bakcsónál és különösen . , a bölömbikánál ellenkező értelemben a csőr a kisebb. Ezek a megjegv- zések itt eltérőleg a szokásos szisztematikai, illetve meghatározó kulcsul szolgáló adatoktól, a madár testalkotásának oekologiailag helyesebb értelmezését célozzák. A csőr karcsuságát tekintve, az üstökös gém a pocgémhez áll a legközelebb és ebben különösen a pásztorgém- hez ( Bubulcus sbis L.) hasonlit. Az üstökös gém csőrének alakját legjobban a , magasság" és hosszuság egymáshoz való viszonyának értéke fejezi ki. A következőképpen lehet ezt kifejezésre juttatni : Egy 62 mm. hosszu csőrü példány csőrmagassága a tőnél 11 mm., az alsó káva gyenge kiszögelésénél mérve 8, a csőrhegy előtt mintegy 5 mm-re pedig 2 mm magas, tehát a magasságnak a hosszhoz való viszonya a három emlitett helyen 17%, 12% és 3%. Egy 46 mm-es csőrü pocgémnél a megfelelő : értékek : 11, 6°5 és 3 mm., illetve 23%, 14% és 6%. Az üstökös gemnek tehát még finomabb és hegyesebb. csőre van, mint a pocgémnek. Az Ardeola ralloides Scor. gémfajaink között egyike a legkifejezet- tebben „delies“ jellegiieknek, amely Magyarországon a régebbi időkben is 576 VASVÁRI MIKLOS [Aquila inkább a deli részeken volt gyakoribb költő madár és az Ecsedi-lapban levé egykori tömeges telepei (Luvassy, 22) estek csak meglehetősen észak felé, de a madár déli és keleti jellegének megfelelően északkeletre feküdtek, mig az ugyanabban a szélességben lévő egykori fészkelő helyek Nyugatmagyarországon jelentéktelenek voltak. Mai nap ez a. madár Magyarországon csak egy helyen, a Kisbalatonnál biztosan ismert fészkelő. Mivel azonban a költési időben más helyeken is előfordultak már példányai, igy számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy ez a szép kis gém egyebütt is fészkelhet. Az efféle szórványos megfigyelések többnyire csak kevés pél- dányra vonatkozók, noha ismereteink szerint ez a faj mindig telepesen, sokszor nagyon tömegesen költ ; igaz, hogy a mai kisbalatoni állomány alig 20 párra becsülhető csupán és érdekes, hogy ez az állomány alig mutat gyarapodó tendenciát. Figyelemreméltó, hogy itt Lovassy (20) szerint korábban sem volt nagyszámu, noha akkor még minden évben kisebb telepeket alkotott a fűzfákon, kivált bakcsók, de a nagyobb gémek és batlák társaságában is; Lovassy is azt tartja, hogy Dél- magyarország árterületei e madár igényeinek jobban megfelelnek, ahol igen nagy telepei voltak. Az Obedszka Bara gémtelepén Scurxk (31) 1908-ban 1000 párra tette számukat, mig S1EINMF1Z (35) 1930-ban | csupán 400 part állapított meg. Mint ‚egyes'‘ fészkelôt nem ismerem az irodalomból sem, de Nacy Liszr6 barátomtól azt az értesitést vettem (in litt.), hogy Kemecse mellett (Szabolcs m.) 1926-ban és 1927-ben egy pár költött és fiókáit fel is nevelte. A gyomortartalom vizsgálatok anyaga a következő : 1. Bézseny, 1898. jun. 27. Dytiscus (Cybister?)-larva 1; Noto- necta 1; rovarmaradvány — Insectenreste; Araneina 1. 2. Szabadka, 1901. apr. 24. Naucoris cimicotdes 8, Notonecta 3; Araneina 2. 3. Ráckeve, 1901. maj. 2. Carabidae (Amara) 3, Curculionidae 1, apro vizibogär larva — Larve von einem kleinen Wasserkäfer (?) 1; Gryllo- talpa vulgaris 3, (nagyobb — größere 2, kis — kleinere 1); Odonata 1. 4. Ráckeve, 1901, maj. 2. Kevés halmaradvany (főleg otolithol:) — wenige Fischreste (besonders Otolithe); kevés rovarmaradvany — wenige Insectenreste. 5. Fertö, 1901. maj. 29. Dytiscus larva 2; Gryllotalpa 3 (2 nagyobb, 1 kisebb — 2 größere, 1 kleinere); Odonata 1, Odonata-larva 1; Araneina 1. 6. Temesvär, 1907. mäj. 24. Dytiscidae cca 3—4, Carabidae 3, Curculionidae 3, Chrysomelidae 1, Cybister-larva 2, (kicsik — kleinere), Hyd- rous-larva 2, (1 nagy, 1 kicsi — 1 größere, 1 kleinere); Gryllotalpa | 14 (4 nagy és 10 kicsi — 4 große, 10 kleine); Notonecta 1; Hyme- noptera 1; Araneina 1. 1935/38] A BAKC80 ES ÜSTÖKÖS GEM TÁPLÁLKOZÁSI OEKOLOGIAJA 677 7.Överbäsz, 1907. aug. 1. Béka 2 — Frosch 2; Cybister-larva 2, Hydrous-larva 1, Carabidae 1, Cassida 2; Gryllotalpa 1; Odonata-marad- vanyok — Reste. 8. Ujverbäsz, 1908. ápr. 24. Scardinius erythrophthalmus (?) 1; . Naucoris cimicoides 1 9. Överbäsz, 1908. aug. 14. Békacsontok — Froschknochen; Carabidae (?) 1; Notonecta 6, Naucoris cimicoides 1. 10. Överbäsz, 1908. aug. 10. Cybister-larva 1; Notonecta 1, Naucoris cimicoides 2; Araneina 1. 11. Overbész, 1909. apr. 28. Dytiscidae 1; Gryllotalpa 4; Nau- coris cimicoides 1. | 12. Overbasz, 1909. maj. 2. Gryllotalpa 2. 13. Ujverbäsz, 1908. apr. 24. Scardinius erythrophthal- mus 1 (7—8 cm); Naucoris 1. 14. Overbasz, 1909. maj. 2. Dytiscidae 1, Dytiscus-larva 4. Cybister-larva 14; Notonecta 1, ana cimicoides 1; Araneina 3; kavics — Steinchen 1. 15. Overbasz, 1909. maj. 5. Bogärmaradvanyok — Kafer- reste; Gryllotalpa 1. 16. Överbäsz, 1909. maj. 5. Dytiscidae 1, Dytiscus-larva 3, Cybister-larva 7 (cca 3 cm.), Hydrous larva 1, egyéb kis vizibogar larva — andere Wasserkäferlarve 1; Notonecta 2; Naucoris 1. Araneina 2. 17. Överbäsz, 1909. maj. 17. Halmaradväny — Fischreste; Curculionidae 1, bogartiredék — Käferfragmente, vizibogarlarva marad- vany — Wasserkäferlarvenreste; Gryllotalpa 1; Naucoris 1; Araneina. 18. Overbasz, 1909. aug. 15. Naucoris 4; Odonata 1. 19. Overbasz, 1909. aug. 24. Cybister-larva 1; Notonecta 1, Vaucoris 1; növenymaradvany — Pflanzenreste. 20. Szigetcsép, 1909. aug. 30. Bekacsont — Froschknoche; Carabidae 2—3, Cicindela 1, Curculionidae 4, Melolonthinae 1, Berosus 1, Chrysomelidae 1; Hymenoptera 2; Odonata 2, esetleg más rovarmarad- vány is (1) — vielleicht auch andere Inseotenreste. 21. Lengyeltóti, 1910. máj. 9. Gyikpikkely — Eidechsen- «chuppen; Dytiscidae 4—5, Melolontha 1; Acridiidae 1; meghatérozhatatlan e — undeterminierbarer Stoff. 2, Mitrovica, 1911, jun. 27. Békacsontok — Froschknochen; a La. Notonecta 3. 23. Dunaharaszti, 1911. jul. 27. Békaceontok — Frosch- knochen; Dytiscidae 2, Curculionidae 1, Cybister-larva 2; Naucoris 1; Hyme- noptera 1, esetleg mas rovartormelék is — vielleicht auch andere Insectenreste. 37 578 VASVÁRI MIKLÓS [Aquila 24, Budapest, 1911. aug. 19. Békacsontok — Froschknochen; Dytiscidae 2, Cybister-larva 4, Curculionidae 1; Notonecta 3, Naucoris 1, esetleg mas rovartörmelek is — vielleicht auch andere Insectenreste. 25. Överbäsz, 1912. máj. 3. Carassius vulgaris cca 4. 26. Överbäsz, 1912. aug. 19. Békacsontok — Froschknochen; Cybister vagy — oder Dytiscus-larva 1; Naucoris 1, esetleg egyéb rovartöredek — vielleicht auch andere Insectenreste; két apró kavics — 2 kleine Steinchen. 27. Overbasz, 1912. aug. 30. Curculionidae 2, Carabidae és egyéb rovarmaradvanyok — und andere Insectenreste; Naucoris 1; névénymaradvanyok — Pflanzenreste. 28.Överbäsz, 1913. jun. 10. Dytiscidae 1, Carabidae 4, Donacia 1, Cassida 1, Coccinella septempunctata 1; Naucoris 4, Notonecta 1; Hyme- noptera 1, egyéb bogar- vagy rovarmaradvany — andere Käfer- oder Insectenreste. 29. Szenttamas, 1913. jun. 18. Berosus 1, egyéb apró vizi- bogár — anderer kleine Wasserkäfer 1, Cybister-larva 1; Acridiidae 1, rovartörmelek — Insectenreste (Naucoris?); novénymaradvany — Pflan- zenreste. 30. Szekelyhid, 1913. jun. 20. Béka — Frosch (Rana?) 3; Pelobates-larva 1, Molge 1; Cybister s. Dytiscus-larva 1; Hydrous-larva 1. 31. Battonya, 1926. aug. 8. Halmaradvany — Fischreste; Dytiscus-larva 1, Cybister-larva 2, Hydrous-larva 3. 32. Hungaria, 1929. tavasz (Frühjahr). Leuciscus rutilus 2, Alburnus lucidus 3. 33. Hungaria, 1929. apr. 30. Rana 2; fehér hal — Weissfisch 1; Dytiscidae 4, Curculionidae 1, Chrysomelidae 2; Notonecta 1; Naucoris 3. Araneina 2. ‘ 34. Giroda, 1929, maj. 8. (9 h.) Cobstis 1 (15 cm.), Dytiscidae 1, Hydrophilus caraboides 1, Dytiscus-larva 1, Notonecta 1; Naucoris (1) 1, esetleg mas rovartöredek is — vermutlich auch andere Insectenreste. 35. Ofehért6, 1929. maj. 12. Alburnus lucidus 2, Scardinius erythrophthalmus (1) 1—2, Carassius vulgaris 1; Prasocuris phellandri 2; Gryllotalpa 1; Notonecta 1, más rovarmaradvany (?) — andere Insec- tenreste. 36. Hungaria, 1929. jun. 2. Scardinius erythrophthalmus 5, Alburnus (?) 1; Cybister-larva 1, Hydrous-larva 2; Gryllotalpa 1; Aeschna 1; Naucoris 18, más rovarmaradvany (?) — andere Insectenreste. 37. Ofehért6, 1929. jul. 27. Tinca vulgaris 3, Scardinius erythrophthalmus 1, Gryllotalpa 5; Odonata 3; vizirovar maradväny (?) — Wasserinsectenreste (?); Araneina 1. (Nematoda.) 1935/33) A BAKCSO ÚS ÜSTÖKÖS GEM TÁPLÁLKOZÁSI OEKOLOGIAJA 379 38. Kele bia, 1929. jul. 29. Apró békacsontok — kleine Frosch- knochen; Cybister-larva 10, Hydrous-larva 3, Dytiacidae-larva 1, Hydro- philus caraboides 2, Dytiscidae 2—3, Cassida 1, Curculionidae 4; Gryllotalpa 1; Naucoris 2. 39. Ofehért6, 1929. aug. 6. Gryllotalpa-maradvanyok — Reste; Odonata-maradvinyok — Reste, rovartérmelék — Insectenreste. 40. Overbasz, 1929. aug. 22. Apró békacsontok — kleine Froschknochen; Cobitis 2; Hydrophilidae 3—4 esetleg más bogärmaradvä- nyok is — eventuell auch andere Käferreste, Hydrous-larva 1, Cybister- larva 2; Naucoris 1; Odonata-larva 1; Araneina 2. 41. Tiszaluc, 1929. aug. 24. Apró békacsontok — kleine - Froschknochen, Pelobates-larva 1; Cybister-larva 1; Hydrous-larva (2) 1. Dytiscidae 3, Carabidae 1, Donacia 1, Galerucella 14, Coccinellidae 1; Naucorts 2; Odonata maradvány - Reste, más rovarmaradvanyok — andere Insectenreste; Araneina 1—2. 3 42. Pély, 1930. apr. 17. Molge 4—5; Dytiscidae 1, Cassida 1. Notonecta 45 (1), Naucoris 1, egyéb (?) rovartérmelék — andere Insec- tenreste. 43. Överbäsz, 1930. maj. 1. Vizibogarlirva (?) — Wasser- käferlarve (?) 1, Curculionidae 1 (?); Naucoris 5, Notonecta 1, egyeb rovar- törmelék — andere Insectenreste. 44. Överbäsz, 1930. maj. 3. Gryllotalpa 2; Naucoris 1. 45. Överbäsz, 1930. maj. 11. Kis békacsontok — kleine Froschknochen; Dytiscidae 2 (Haliplus 1), Berosus 1, Cybister-larva 2, Curculionidae 4, Chrysomelidae 1; Naucoris 7, mis rovarmaradvanyok — andere Insectenreste. 46. Överbäsz, 1930. jul. 28. Apró békacsontok — kleine Froschknochen; halmaradvany — Fischreste; Cybister-larva 1, Carabidae 1; Naucoris4, valöszinüleg mas rovarmaradvany is — wahrscheinlich auch andere Insectenreste; ndvénymaradvanyok — Pflanzenreste. 47. Szentmärtonkäta, 1930. aug. 9. Dytiscidae 1; Nau- coris 2; Odonata maradvanyok — Reste, Odonata-larva 1, valöszinüleg más rovarmaradvanyok is — wahrscheinlich auch andere Insectenreste. 48. Felgy6, 1930. aug. 20. Béka — Frösche 2; Dytiscidae 2, Dytiscidae-maradvanyok — Reste, Carabidae 4—5, Curculionidae 7—8, Silpha 1; Hymenoptera (Apidae) 2, egyéb rovarmaradvanyok — andere Insectenreste. (Nematodu.) 49. Fürged, 1930. aug. 19. Lacerta 1, apró Lacerta (?) cson- tok — kleine Lacertaknochenreste; Hydrophilidae 2, Onthophagus 2, Aphodius (?) 1, Curculionidae 2, egyéb bogärmaradvänyok — andere Kaferreste; Gryllotalpa 13, Stethaphima fuscum (Acridiidae) 2, Gryllus 1; Hymenoptera 1; Naucoris 1. 379 580 VASVÁRI MIKLÓS [Aquila 50. Iharos, 1930. aug. 27. Apró békacsontok — kleine Frosch- knochen; Carabidae 1; Naucoris 2; Diptera 2; esetleg más rovarmarad- vanyok is — eventuell auch andere Insectenreste ; Araneina 1. 51. tharos, 1930. aug. 27. Rana 3; Scardinius (?) 1; Curculionidae 1, mas rovarmaradvänyok — andere Insectenreste, 52. Overbasz, 1930. szept. 11. Molge 3—4; Carabidae 3—4, Dytiscidae 3—4, Curculionidae 5—6, Cassida 1, más rovarmaradvany — andere Insectenreste ; Araneina 1. 53. Överbäsz, 1930. szept. 11. Apró bekacsontok —. kleine Froschknochen ; Dytiscidae 5—6, Berosus 1, Hydrous-larva 3, Carabidae 5—6, Curculionidae cca 15, Coccinellidae 1, egyéb bogärmaradväny — andere Käferreste; Gryllotalpa 1; Naucoris 1, Araneina 1; növenymarad- vanyok — Pflanzenreste. 54. Szilasbalhas, 1930. szept. 11. Rana 2; Cercyon (Hydro- philidae) 1; Gryllotalpa 38 (24 nagyobb és 14 kisebb példany — 24 groBere und 14 kleinere Exemplare); Vespidae maradvanyok — Reste ; Homoptera 1. ” 55. Felgy 6, 1931. maj. 15. Cybister-larva 1, Hydrous-larva (?) 1, Carabidae 3—4, Elateridae 2, Cerumbycidae 1, Curculionidae 1, egyeh bogarmaradvany — andere Käferreste. 56. Ujvidék, 1931. maj. 15. Dytiscus-larva 2; Gryllotalpa 3, más rovarmaradvany is (?) — andere Wasserinsectenreste (?). 57. Csurgó, 1931. jun. 21. Apró békacsontok — kleine Frosch- knochen; Cybister-larva 4, Hydrous-larva 1; Naucoris 1, Notonecta 1; Araneina 1. 58. Overbasz, 1931. jul. 14. Apró békacsontok — kleine Froschknochen; Dytiscidae 1, H ydrophilidae (Helophorus) 4, Carabidae 1 (?), mas bogarmaradvany — andere Käferreste; Naucoris 1. 59. Karapancsa, 1931. aug. 12. Perca fluviatilis 1 (cca S cm.), esetleg egy kisebb is — eventuell auch ein kleineres Ex. ; Molge 1; Dytiscidae 2, Hydrophilidae 4, Hydrous larva 1, Carabidae (?) 1, Curculionidae 1, Chrysomelidae 1; Naucoris 1, esetleg egyéb rovar- maradvanyok is — eventuell auch andere Insectenreste. (Nematoda.) 60. Jaszberény, 1931. aug. 16. Kis halak maradvanvai — Reste von kleinen Fischen (cca 4; Alburnus, Gobio ?); Dytiscidae 2; Gryllus (?) 1, rovarmaradvanyok — Insectenreste. 61. Zalaapati, 1931. szept 15. Rana 7—8; Curculionidae 4, Chrysomelidae 1; Gryllotalpa 7; Naucoris 2; Araneina 2—3; növenyi mag — Pflanzensame. 62. Baja, 1932. aug. 6. Scardinius erythropthalmus 2, (cca 10—11 om); Hydrous-larva 1, Cybister-larva 2, esetleg egyéb rovarmarad- vany is — eventuell auch andere Insectenreste. 1935/38) A BAKCSO ÉS ÜSTÖKÖS GEM TÁPLÁLKOZÁSI ORKOLOGIAJA 581 63. Baja, 1932. aug. 8. Acerina cernua 2 (cca 4 cm); Cybister- larva 2, Hydrous-larva 1, Odonata-larva 1—2; Curculionidae 3, mas rovarmaradvanyok — andere Insectenreste (?). 64. Szolnok, 1932. aug. 9. Rana 3; Dytiscidae 1, Hydrophilidae 1, Carabidae 1, Coccinellidae (Hippodamia) 1, Aphodius 1, Cybister-larva cca 7, Stethaphima fuscum 1; Odonata cca 3; Naucoris 2; mas rovarmarad- vanyok (?) — andere Insectenreste (?). 65. Szolnok. 1932. aug. 9. Apró bekacsontok — kleine Frosch- knochen; Perca fluviatilis cca 5 (1 Exemp. 6 cm ; 4 Exemp. 3—4 em); Cybister-larva 6, Hydrous-larva 1, Odonata-larva 1—2, Naucoris 1. 66. Simongät, 1932. ősz (Herbst). Kis béka — kleiner Frosch; Dytiscidae 3, Carabidae 4, Hydrophilidae 1, Curculionidae 4, Eluteridae 1, Dytsscus-larva 1—2, Dytiscidae-larva 7—8, Acilius-larva 2, Hydrous- larva 2-3, Cybister-larva 1; Notonecta 1; Formicidae és egyéb rovar- maradvány — andere Insectenreste (?). 67. Overbasz, 1933. maj. 5. Tinca vulgaris 1 (cca 7—8 cm); Hydrophilidae 2; Naucoris 3. 68. Balatonfüred, 1933. maj. 17. Cyprinus carpio 1 (cca 10 cm), Carassius vulgaris 1 (cca 6 cm); Gryllotalpa cca 4; Notonecta 1. 69. Balta Braila (Romania), 1933. jun. 19. Curculionidae (?) 1; Gryllotalpa 1; vizirovarmaradvany (?) — Wasserinsectenreste. 70. Hercegszantò, 1933. aug. 10. Kis béka — kleine Frösche 3; Scardinius erythrophthalmus 1; Cybister-larva 2; Odonata marad- vanyok — Reste. 71.Szanad, 1933. aug. 14. Kis beka — kleine Frösche 2; Dytiscidae cca 4, Hydrophilidae 2 (Berosus 1), Hydrophilus caraboides 1, Curculionidae 1, Melasoma vigintipunclata 1, Cybister-larva 2; Odonata maradványok — Reste ; Gryllotalpa cca 7; Notonecta 6, Naucoris 4—5; Hymenoptera 2, más rovarmaradvänyok (?) — andere Insectenreste (?); növényi mag — Pflanzensame. 72.Szanäd, 1933. aug. 14. Kis békák maradványai — Reste kleiner Frösche; Rhantus 1, Coccinellidae 2 ( Anisosticta 19 - punctata 1), Chrysomelidae 1, Cybister-larva 1; Gryllotalpa cca 12; Naucoris 7, _Corixa 1; Odonata maradványok — Reste. 73. Szanäd, 1933. aug. 16. (19%%), Rana 16, Bombinator igneus 1; Dytiscidae 3; Gryllotalpa cca 3; Naucoris 6, Notonecta 1. ‘74. Székesfehérvár, 1933. aug. 29. Naucoris 1, bogar-, ill. rovarmaradvinyok — Käfer- und Insectenreste. 75. Överbäsz, 1934. dpr. 22. Hydrous-larva 1, Cybister-larva 1; Naucoris 1; Araneina 1. 76. Överbäsz, 1934. ápr. 26. Dytiscus-larva 4; Gryllotalpa 1; Naucoris 11; Araneina 1. 582 VASVÁRI MIKLOS (Aquila 77. Overbész, 1934. dpr. 28. Naucoris 1; Dytiscidae, Muscidae, Perlidae (1) - maradványok — Reste; Araneina ccu 5. 78. Overbasz, 1934. maj. 4. Alburnus lucidus 1; NE icona 2 Di 79. Overbasz, 1934. maj. 4. Alburnus lucidus 1; Carabidae 1, ‘ Dytiscus-larva 1; Gryllotalpa 1; Naucoris 4. 80. Överbäsz, 1934. maj. 5. Carassius vulgaris 1 (cca 6 cm), Scardinius erythrophthalmus 1 (cca 10 cm); Naucoris 2, Notonecta 1. . 81. Dinnyés, 1934. maj. 6. Dytiscus-larva 34 (10 kisebb —; kleinere), Cybister-larva 2, Acilius-larva 6, Hydrous-larva 2—3; Gryllo- talpa 1, Gryllus 1; Notonecta 1, Naucaris 1; Odonata 3—4; vizibogar larva (?) és pók maradványa — Wasserkäferlarve und Spinnenreste). 82. Dinny és, 1934. maj. 6. Dytiscus-larva 1, Cybister-larva 1, Acilius-larva 1; Gryllotalpa 4, Gryllus campestris 2; Notonecta 2; Odonata 1; esetleg még rovarmaradvany — eventuell noch Insectenr:ste; Araneina 1, 83. Dinnyés, 1934. maj. 6. Dytiscus-larva 22 (3—4 kicsi — kleinere). Cybister-larva 3, Hydrous-larva 1, Acilius-larva 4, Dytiscidae 1; Odonata maradvanyok — Reste; Naucoris 2; esetleg még mäs rovar- inaradvänyok is — eventuell auch noch andere Inscetenreste; Araneina 1—2. 84. Zenta, 1934. maj. 6. Dytiscus-laıva 9 (1 kisebb — kleinerer), Acilius-larva 1, Hydrous-larva 1; Odonata-larva cca 4; Gryllotalpa 1; Naucoris 2; Araneina 1. 85. Zenta, 1934. maj. 12. Dytiscidae 2, Hydrophilidae 3, Carabidae 2, Curculionidae 1, Chrysomelidae 2 (Prasocuria phellandris 1), - klateridae \; Gryllotalpa 14; Naucoris 1. 86. Overbasz, 1934. maj. 16, Alburnus lucidus 2; Cybister- larva 3 (2 kicsi — kleinere), Hydrous-larva 2 (1 kicsi — kleinere); Nau- coris 3. 87. Velence, 1934. maj. 19. Dytiscus-larva 1, Cybister-larva 19 (18 kicsi — kleinere), Hydrous-larva 1, egyéb kis vizibogarlarva (?) — andere kleinere Wasserkiferlarve, Dytiscidae 1, Hydrophilidae 1, Donacia 1. 88. Dinny és, 1931. aug. 6. Hydrous 1, kevés rovarmaradvany — wenige Insectenreste. (Nematoda.) 89. Jászberény, 1931. aug. 22. „Feherhal“- és sügermaradva- nyok (?) —,,Weissfisch‘‘- und Barschreste (?) 4 (otolith). (Nematoda.) 90. Kunhegyes, 1931. okt. 20, Békacsont — Froschknoche ; Dytiscidue 5, Curculionidae (?) 1; Aeschnidae 1; Notonecta 3; Hymenoptera 1; növenyi mag — Pflanzensame. 91. Nagy kata, 1934. maj. 20.Cybister-larva 2, Hydrous-larva (?) 1, Acilius-larva 1; Gryllotalpa 1; Araneina 4—5. 1935/38) A BAKCSÓ ÉS ÜSTÖKÖS GEM TÁPLÁLKOZÁSI OEKOLOGIAJA 583 92. Zenta, 1934. máj. 30. Cybister-larva 2, Hydrous-larva 1, Hydrophilidae(Helophorus)1;Gryllotalpa cca 6; Naucoris 2; Formicidae (?) 1. 93. Sellye, 1934. jun. 6. Dytiscus-larva 3, Cybister-larva cca 4, Hydrous-larva 1; Aeschnidae-larva 20; Gryllotalpa 1; Notonecta marad- vany — Reste. 94. Överbäsz, 1934. jun. 8. Cybister-larva 1; Gryllus 2; Nau- coris 1. 95. Överbäsz, 1934. jun. 8. Dytiscidae 2, Curculionidae 1’ Cybister-larva 3, Acilius-larva 1, Hydrous-larva 2; Notonecta 1, Nau- coris 1; Araneina 1. 3 96. Óverbász, 1934. jun. 12. Apró békacsontok — kleine Froschknochen; Alburnus lucidua 1; Hydrous-larva 2; Gryllus 1; Nau- coris 3. 97. Kisbalaton, juv., 1934. jun. Apró emlősszőr kis gomo- lyokban — Kleinsáugerhaare in kleinen kugelförmigen Gewöllen ; Cybister-larva 9, Hydrous-larva 11; Odonata-larva 3—4, Odonata 4—5; (ryllotalpa 5; Naucoris 3, Notonecta 1; Carabidae 3—4, Curculionidae 3—4, Dytiscidae 2, Hydrophilidae 1, Silpha 1; Hymenoptera 1, esetleg más rovarmaradvany is — event. auch andere Insectenreste. 98. Kisbalaton, juv., 1934. jun. Hydrous-larva 1; Gryllo- talpa 1. 99. Kisbalaton, juv., 1934. jun. Cybister-larva 1; Gryllotal pa 1 egyéb rovarmaradvany — andere Insectenreste. 100. Nin (Dalmacia), 1934. jun. 24. Kis békacsontok — kleine Froschknochen; Cybister-larva 5; Naucoris 1, Notonecta 1. 101. Överbäsz, 1934. jun. 30. Leuciacus rutilus 1 (cca 10 om); Gryllotalpa 1. 102. Överbäsz, 1934. jul. 2. Kisebb békamaradvänyok — kleino Froschreste; Hydrous larva 2; Naucoris 1; Locustidae (?) 1; Araneina 2 (?). 103. Överbäsz, 1934. jul. 10. Apré békacsont — kleine Frosch- knoche ; Carabidae 1, Curculionidae 1, Dytiscidae 1, Cybister-larva 3, vizi- bogär-lärva (?) — Wasserkäferlarve (?) 1; Gryllotalpa 2; Naucoris 23; Araneina 3. 104. Béda, (Mohács), 1934. jul. 20. Diptera. 105. Ludaspuszta, 1934. jul. 29.(18 h). Apré békamarad- vanyok — kleine Froschreste 1—2; Gryllotalpa 1, Gryllus 4, Acridiidae-, Agrionidae-maradvanyok — Reste; Naucoris 2; Araneina 1, 106. Óverbász, 1934. jul. 30. Halmaradviny — Fischreste (2 otolith); Odonata larvamaradvany — Reste; Naucoris 2; Araneina 8. : (Nematoda.) Bad UE VASVÁRI MIKLOS [Aquila 107. Béda (Mohács), 1934. aug. 2. Kis békacsontok — kleine Froschknochen; Carabidae 2, Curculionidae 1, Hydrous-larva 2; Gryllo- talpa 3; Naucoris 1, esetleg még más rovarmaradvany — event. auch andere Insectenreste; Araneina 4—5. 108. Béda (Mohács), 1934. aug. 7. Scardinius erythroph- thalmus 2; Dytiscidae (Rhantus ?) 1, Hydrophilidae (Helophorus ?) 1. E 2 fészekből — Auswürgungen von 2 Horsten. Kisbalaton, 1930. jun. 5. 2 béka csontmaradvanyai (egyik elég nagy példány), kevés halcsontmaradväny — Knochenreste von 2 Fröschen (der eine ziemlich groß), wenige Fischknochenreste ; Dytiscus-larva 2, Cybister-larva 7, Hydrous-larva 2, Carabidae 10—11; Carabus granulatus 1, Curculionidae 2, Elateridae cca 3, Hydrophilidae 2, Dystis- cidae 1, Melasoma (Chrysomelidae) 1, Odonata-larva 1-—2, Gryllotalpa 1. Naucoris 6, valöszinüleg egyéb rovarmaradvany is — wahrscheinlich auch andere Insektenreste, — Araneina 1, apró mag — winzige Pflanzen- samen. | Eset Példany % ÉTAT eee cae CEE 64 31°48 Bek AK tas il à Reed ZO 75 26°85 ROCCIA Pane eas he aan SEAT 5 10 4°62 Gyikok wi ah augen i ya 2 1°85 Emlösször . à I | 1 0°92 Vizi poloskák ( Naucoris, Noto- necta) . . ie MEL 73 272 67:59 Nagy vizi bogarak lárvái aan, a) 253 55°55 Kis vizi bogarak uao, Hydrophilidae) . . . we 43 149 39°81 Szárazföldi bogarak. . . . . . . 41 197 37°96 Lotetür. tu Ball. Ed 173 36°11 POKOK sooo: het an PER) 58 28°70 Szitakötok NUS iS 26 16°66 Szitakötö-äleak . . . . . . . . 10 36 9°25 Härtyässzärnyuak , . . At) 12 8:33 Meghatärozhatatlan vizibogär- lárvák. . . Du LEN me 8 17 7°40 Rov armaradvanyok. DO 7 — 6°48 Acilius-larva. , . . . . . FR | 16 6°48 . Tücsök , 6 12 3°55 Saskak i 3 : 5 6 4°62 Hydrophilus caraboides . 4 9 3°70 Legyek . . . : rue 3 — 277 Vizirovar maradvänyok . A ER PR ö 1°85 Perlidae (7) . . . . . En 1 1 0°92 Szöcske (?) ï 1 | 0°92 Kaböca (?) ő > 1 1 0:92 Corixa i A 1 1 0°92 Hangya . è | 1 0:92 1935/38] A BAKC86 ES ÜSTÖKÖS GÉM TÁPLÁLKOZÁSI ORKOLOGIAJA 585 A halak következökepen vannak képviselve : Eset Példany 108 Ronde Az SELEEE fines tartalombél halakböl Scardinius erythrophtal- mus. ERS. 9 15 83: 26°47 Alburnus lucidus . 6 12 355 17"64 Carassius vulgaris. . 4 7 3°70 11:76 Leuciscus rutilus . 2 3 185 3°88 Tinca vulgaris . 2 4 185 388 Perca fluviatilis 6 6 1°85 388 Acerina cernua . 3 3 185 288 Cobitis fossilis . 3 3 1°85 5°88 Alburnus sp... . . . . 2 2 185 58S Fehérhalak ...... 2 2 185 988 (‘yprinus carpio 1 | 0:02 2:04 Gobior: 7 IBC Ata gii IE ] 0:92 2-04 Meghatärozhatatlan halak 8 8 4°62 14:70 Amint az adatokból kitünik, az üstökös gém gerinces tiplaléka- ban első helyet a halak foglalják el. Ez a madár jobbára kis halakat eszik, mintegy 10 cm. nagvsägig (FLOERICK E (9) azt mondja, hogy legfeljebb 7 em. nagysägig) és ha egyszer 15 cm-es hal is volt található, ez épen a karcsu csik volt. A halak gyakorisägra nézve (31:48%) a vörösgemnel talált mennyiséget nem érik el (52°21) és a bakcsónak is mögötte van mada- runk (ott 35-08%), ellenben a pocgémet (24:50%) és még inkább a bölömbikät (19°6%) felülmulja. Naumann (27) szerint csak egészen kicsiny halakat eszik 2—7 cm. nagyságban és ugylátszik szerinte, hogy ezek a kedvenc eledelei. HARTERT (12) feltünő módon a halakat nem említi táplálékként, csupán azt mondja, hogy a tápláléka : , rovarok, lárvák, férgek, kétéltüek, lágytestüek." A békák a halaknak nem nagyon, de mégis mögötte vannak. A bakcsénäl az arány csupán 1:75% különbséget mutat, mig az üstökös gémnél 4:63%-ot. Ez tehát bizonyitja, hogy a bakcsó határozottan nagyobb békaevő, mint az üstökös gém. Utóbbi leginkább a kicsiny fiatal békákat eszi és ilyen tekintetben csaknem mindig gazdag válasz- tékot talál. A legtöbb példány egy gyomorban 16 volt. Navmaxx (27) joggal mondja : , A nagy békákat époly kevéssé veszi tekintetbe, mint a nagyobb halakat, de az azévi, vagy mult évi kis vizibékák (Rana esculenta) halak mellett rendes táplálékai." A többi gerincesek jelentéktelenek, a gôték (4:62%,) és gyikok (18597) is. Apró emlős szőre egyszer fordult elő; Yarrrı, (45) említi, hogy Ropb szerint e madár begyében egy cickány volt. Am: .a gerincteleneket illeti, gyakoriságra nézve a vizipoloskák első helyen állnak. Ezek 73 esetben (67:59%) fordulnak elő! A háton- 586 VASVARI MIKLOS [Aquila uszó poloskák (Notonecta) és a csikpoloska (Naucoris cimicoides) kép- viselik ezeket és 19 esetben (17°59%) a kettő együtt fordul elő. Ezek- nek a rovaroknak gyakoriságát az üstökös gém táplálkozásában egyik legszembeszökőbb jellegnek tartom. És erre a tulajdonságra már koráb - ban is reá mutattam, de akkor még csak mint valószinüségre, amit most a vizsgálatok teljes valóságban beigazoltak. Csak a pocgém veheti fol vele a versenyt ebben, noha mögötte marad (45:2%). Egyébként a Notonecta és a Naucoris a vizipoloskaknak főképviselői általában a gémek táplálkozása szempontjából, mert más fajok csak elenyészően kicsiny számban fordulnak elő a gyomrokban. Azok nemcsak gyakori- ságuk, hanem rabló életmódjuk által is jobban ki vannak téve a gémek- nek, mint mas vizipoloskák, pl. a növényevő Corizida-k, amelyek saját tapasztalataim szerint is különösen a kisebb vöcsköknél (kivált Podiceps nigricollis Br.) játszanak nagvobb szerepet." A vizipoloskákhoz gyakoriságra nézve a gyomortartalmakban legközelebb vannak a , nagy vizibogarak"" (Dytiscus, Cybister, Hudrous) lárvái, melvek 60 esetben (55:55%) fordulnak elő. Az egyes genusok- ból Dytiscus 15 esetben (138594). Cybister 42 esetben (388894 + 2 kétes eset) és Hudrous 28 esetben (25°92% + 3 kétes eset) szere- pel. Tehát az üstökös gémnél is a Cybister a leggyakoribb, azután következik a Hydrous és utoljára a Dytiscus-lárva, mint a Vörös- gémnél. Ezek a táplálkozási tényezők az Ardeola-nal még fon- tosabbak, mint a vörösgemnel és a két gemfaj közti nagyság- beli különbségnek megfelelően az üstökös gémnél fiatal, meglehető- sen kicsiny lárvák is gyakoriak. Némely gyomorban olykor nagyobb számban vannak képviselve, igy egyik esetben 22, egy másik esetben 34 Dytiscus-lirvat találtam. Mind a három genus 25 esetben (23°149%) van képviselve együttesen. A kisebb vizibogarak lárvái is eléggé gyakoriak, mintegy 15 esetben (13°88%), Acilius-larvak 7 esetben (6°48%) for- * Jegyzet. Ez egyébként igen jól kiviláglik WETMORE (43) vizsgálataiból, melyek szerint 122 Podicepa auritus L. gyomortartalmában Notonecta egy, Corixida pedig 9 esetben fordult elő, mig 27 P. niyricollis californicus HEERM-ban Notonecta egy, Uorixida 11 esetben szerepelt és 180 Podilymbus podiceps L.-ben Notonecta 13, Corizida 26 esetben fordult elő. Talán még meggyözöbbek ugyancsak Wenrmont (44) adatai az amerikai Phalaropidák táplálkozására nézve (amelyek usznak is), igy 155 Phalaropus lobatua L.-ban az emlitett vizipoloskák 5, illetve 42 esetben, 106 Steganopus tricolor VIEILL.-ban 5, ill. 36 esetben találtattak ; a Corizida-k inkább a viz belsejében tartózkodnak és igy jobban az uszò, mint a gázolva táplálkozó madaraknak esnek zsákmányul. Ugyanez bizonyitható a Recurvirostra americana GM. és a Himantopus mexicanus MULL. vizsgálatából is. Äl- talában a vizipoloskák szerepe éppen nem becsülendő le a madarak táplálkozása szem- pontjából és nem hiába játszanak a középaimerikai Coririda-k a szobamadár-tartásban, mint tápláló madáreleség jelentős szerepet. A szerző. 1935/88] A BAKCSO Es ÜSTÖKÖS GEM TÁPLÁLKOZÁSI OEKOLOGIAIA 587 dulnak elő. Ez ismét heszédesen tanuskodik az üstökös gém rätermett- ségéről a vizibogar-larvak vadaszataban. A kisebb vizibogarak imago-i is jól vannak képviselve (43 eset, 39°81°%), ellenben a szárazföldi bogarak noha szintén számosak (41 eset, 37°96%), de nem kevés esetben lehet gyanakodni, hogy ezek mäsoil- lagosan a kis békakkal kerültek a gyomorba (a 41 esetből 20-ban hékik- kal együtt vannak). Sokkal nagyobb jelentőséget lehet tulajdonitani a lótetünek (Gryllotalpa vulgaris). Ez 39 esetben (36:11%) volt megállapitható. Az üstökös gém étlapján szintén speciálitásként tekinthető. Ezt annál inkább vélhetjük, mert a pocgémnél (11:3%), valamint a vörösgémnél (9:739,) kisebb mértékben tordul elő. A Gryllotalpa a gyomortartalmakban több- ször többedmagával van képviselve, igy pl. egy izben 38 példányban. Ezt a számot a madaraknál egvältalaban csaknem rekordszamnak lehetne mondani, minthogy a lótetüt noha inkább mint alkalmi táp- lálékot, de mégis meglehetős mértékben kedvelő vetési varju sem eszi ilvan kiadós számban és dr. Csüncey Trrvs is, mint legnagyobb számot csupán 10 drb-ot emlit varjuköpetből. A többi gémek közül hasonlé tap- lálék különösen a Butorides virescens cubanus Oberh. vizsgálata során került elő Porto Ric o-böl, ugyanis Wrruonr (41) 51 gyomor- tartalomból az ottani lótetüt (Scapteriscus didactylus) 54:33°,-ban találta képviselve és egy gyomorban 16 példány is volt együtt. A Bubulcus ibis is nagy kedvelője a lótetünek ; Kırkrarkıck (18) 139 példány gvomortartal- mában 51-szer talált példányokat (tehát 36:69%), vagyis ugyszölvan egé- szen megegyezik az arány a tehéngém és üstökösgém szempontjából. Pókok meglehetősen gyakran, 31 esetben (28-7094) szerepelnek. Többnyire a vizparti fajokat fogja el ügyesen működő csőrével, de lehetséges, hogy a kis békák megémésztése után is maradnak vissza ilvenek.*) A többi gerinctelenek, mint a szitakötök és larvaik nem jätszanak jelentős szerepet. A fentiekből világosan kitünik, hogy a táplálék többsége a vizből vagy annak partjáról való és ezek a bizonyitékok is arról szól- nak, hogy madarunk a viztől távoli helyeket táplálékszerzés végett nem keres fel. HODEK szerint is ez a gémfaj a telepesen költők közül a legrövidebb utakat csinálja táplálkozás céljából, de kivételesen tu- lálta mérföldnyi távolságokra is a fészkelő helytől. "Nézzük most a mások — eléggé gyér számu — adatait. CHERNI-L két Temeskubin mellett (1897. aug. 30.) elejtett példány %) Jegyzet. Ugylátszik, hogy a békák nem ritkán pókokat is esznek; ECKSTKIN 262 béka gyomrában 57 esetben találta őket. A szerző. aes | VASVÁRI MIKLOS {Aquila gyomrában 3 kicsiny tavibekät, vizirovarokat és lárvákat, illetve apró halakat és kevés rovart talált (kezirati feljegyzések a M. Kir. Madártani Intézet gyüjteményében). BURG és KNOPFLI (3) szerint táp- láléka mindenféle rovar, lárva, kétéltű, békalárva, csiga és alkalmilag . hal; Poncy (3) szerint a gyomortartalom vizibogarak, vizipoloskák, szitakötők, békák, halak maradványaiból, továbbá növényi marad- ványokból és apró emlősök csotjaiból áll, a: rovarok közül említi a Dytiscus, Notonecta, Libellula, Colymbetes, Berosus, Homopterus, Co- lophorus, Coccinella, Agabus és Holochaus nemeket. GiGnioni (19) a Kö- vetkező gyomortartalmakat említi: 1. ad. 9 Fano (1881. nov. 2.), 2 Rana esculenta, 3 vizibogar-larva (Cybisler ?), 13 Anax (Odonata)-larva ; 2. ad. =" Sesto (1886. apr. 14.), 3 Gryllotalpa vulgaris, 15—20 Crusta- cea brachyura-larva, 1 Hydrophilus-livva; 3. ad. & Genova (1886. maj. 9.), 1 hal, Neuroptera-k és sok apró rák; 4. 2 ad. (1886. maj.) békák, halak, rákok, kis rovarok, férgek. i Több fontos adatot tartalmaznak Arkiconi és Morroxt (1) közle- menyei. A Greggio-i gémteleprôl (1930. ev) származó 16 gyomor- tartalomban (12 ad., 4 juv.) Notonecta 6-szor, egyéb vizirovarok 5-szér, béka 4-szer (egy esetben 10, masikban 7 kis béka), Gryllotalpa 2-szer (12, illetve 5 példány), szitakötö-läarva 2-szer, földi giliszta 2-szer, gyik 1-szer, Orthoptera (szécskék és tücskök), legyek, atka, lagytestiiek és édesvizi rákok 1--1-szer, novénymaradvanyok pedig 2-szer fordultak elő. Egyik gyo- morban számos élősdi (kullancs) maradványa volt, gyaníthatólag szarvas- marháról. Ugyanazon a költőterületen 1932-ben és 1933-ban ismét folvt a vizsgálat. Táplálékként megállapítottak : ad. (1932. jun. 12.), 15 Gryllotalpa, 3 béka-lárva; ad. (1933. aug. 17.), 2 béka és egy harmadik maradványai, 7 apró hal maradványa, | Carabidae, egy kis csiga. — 7 jur. (1933. aug.) : béka 2-szer 1 kis hal ( Kupomotis gibbosus), bogár, csibor- larva, Notonecta, Gryllotalpa 1—-1-szer, , rovarmaradványok"" 5-ször. — 3 pull. (1933. jul. 3.) béka és béka-lárva-maradványok 1-szer, Gryllo- talpa 2-szer, Dytiscus-lárva, más rovarlárva, bogár, szitakötő, Tipula 1—1-szer, vizirovarok 2-szer és növény 2-szer. Mint látható, a fenti adatok a mieinkkel eléggé jól megegyez- nek, abban 18, hogy a táplálékot a madár többnyire a vizből vagy viz mellől szerzi. Ezt bizonyitja egyébként a sáskák viszonylagos ritkasága . a gyomortartalmakban, mely rovarok az egyes gémfajok szempontjá- ból fokmérői lehetnek a szárazabb területekre szóló és a viztől távolódó tendenciának. Ellenben a lótetűk gyakorisága éppen a vizparton való huzamos tartózkodást bizonyitja. Madarunknak a táplálkozásban kar- csuságán kívül a vele kapcsolatos kicsinysége és csekély súlya jó szol- gälatokat teljesít. Nem utolsó sorban emlitendő az sem, hogy képes megállni a vizirózsa-leveleken és igy a környező vizből, valamint maguk- 1935/38] A BAKCSO ES ÜSTÖKÖS GEM TÁPLÁLKOZÁSI OEKOLOGIAIA 580 ról a levelekről is szedegetheti a táplálékot (utóbbi iranvban Rrisrt (29) végzett megfigyelést). Az Európán kivüli adatok és megfigyelések szempontjából meg- emlitem, hogy Cuarin (5) Belga-Kongóban 4 gyomortartalom vizsgálatakor halakat nem talált, hanem két békát, két pókot és rova- rokat, még pedig sok szitakötőt, néhány sáskát, egy tücsköt, vizipolos- kákat és rovarlárvákat; két gyomor 26 lepkét is tartalmazott (ezek közül legalább is 20 kicsiny Hesperiida volt, amelyek akkor az ottani iszapos helyen ezrével gyültek össze). Az Ardeola grayis Sykes taplal- kozására nézve dr. VERWEY szivessége folytán (in litt.) arról értesültem, hogy J á v a-szigetén a mangrove-ban tett megfigyelései szerint több- nyire rákokból (kicsiny , tengeri pókokból") táplálkozik. Ami a közel rokon tehéngémmel (Bubulcus ibis L.) való oekolo- giai kapcsolatot illeti, erről sokat nem mondhatunk. A fenti fejtege- téseimben alkalmam volt rámutatni arra a körülményre, hogy az üstökös- gém majdnem kizárólag a viznél táplálkozik. Mindenképpen érdekes feladat volna kikutatni, vajjon miféle ok birta ra a rokon tehengemet, hogy mocsári madárból többé-kevésbbé , szárazföldi madárrá", szavanna- madárrá alakuljon át. Tagadhatatlan az a tény, hogy több gémfaj magasfoku polyphagiaja következtében változatosságképpen gyakran száraz területeken élő állatokat keres, mint a , nagy gémek" (Ardea cinerea és purpurea) is mezei egereket, nem is csodálkozhatunk tehát, ha a kisebb termetű, különben is kiadösabban rovarevő gémtajok között .egy olyan is akad, mint a tehéngém, amely rovarvadászatai kedvéért többé-kevésbbé elhagyja a vizet") és amint Hevarin (16) és KoëxiG (19)oly szemléltetően leirják, a steppét, sőt a sivatag karavánutjait is felkeresi, a legelő jószághoz és nagy vadhoz szorosan hozzácsatlakozik, hogy az állatok legelése közben felriasztott rovarokat elfoghassa, valamint hogy az állatokról magukról a kellemetlen külső élősködőket, kullan- csokat leszedegesse. Tehát :nem véletlen, hogy egy ilyen gém éppen afrikai földön termett a nagy patás emlősök hazájában. Az életmódnak ilyetén való átalakulása társaséletet élő vagy legalábbis a társas- életre hajlamos és ezért vállalkozóbb szellemü madárnál sokkal inkább elgondolható, mint a magányosan élő konzervativebb fajnál (v. ö. Ciconia ciconta—Ciconia nigra). Ebben az összefüggésben még arra is figyelmez- tetnünk kell, hogy bizonyos körülmények, esetleges változások az élet- módot, különösen a táplálkozást befolyásoló viszonyokban a társas- fajoknál éppen egy bizonyos területen való nagyobb egyedszámuk miatt hatásukat jobban képesek érvényesiteni. A nagy patásokat bizo- +) Jegyzet. Az ugyancsak rovarevő, de több tekintetben primitivebb Ixobrychua ebben is máz Hsjlamu. A ezerző. 590 È VASVARI MIKLOS (Aqui nyos körülményekre való tekintettel általában az egész világon a madär- világ szempontjából is fontos tényezőknek kell tekintenünk. Az üstökös gém néhány szerző szerint szintén kapcsolatban áll velük. Igy Naumann (27), FLOERICKE (9) és Domprowskt (8) szerint vonzódással viseltetik a legelő sertések iránt, hogy turásaik alkalmával a kis pocsolyákba menekülő apró halakat elfoghassa, sőt DomBRowski szerint némelykor a sertések hátára is ráül. Egyébként MoLrosr (25, 26) kevés adatän kivül nem ismerek más bizonyitékokat, melyek madarunknak a házi állatokhoz való közelebbi viszonyáról szólnának. Összefoglulva az üstökös gém táplálkozására vonatkozó eredmé- nyeket megállapíthatjuk, hogy nem eszik sokkal több apró halat mint amennyi kis békát, és mint rovarevő, kivált mint a vizipoloskák, továbbá a parti állatok közül pedig mint a lótetü pusztitója különleges helyet foglal el a gémek táplálkozástanában. Mint halkártevő nagyon csekély mértékben vagy pedig. alig számbavehető és természetesen a. vadvizeknél egyáltalában nem számit. Ez a faj zoogeográfiai szempont- ból is, mint egyik pusztuló, illetve nagyon megritkult magyar madár a legmesszebbmenő kiméletet és védelmet érdemli meg. Használt irodalom. — Benützte Literatur. 1. ARRIGONI, E. — MOLTONI, E.: Osservazioni fatte nelle Garzaie di Greggio (Ver- celli) e di Casalino (Novara). Rivista di Scienze Naturali , Natura", XXI, 1990, p. 1-32. 2. BAYNARD, O. E.: Food of the Herons and Ibises. The Wilson Bulletin, XXIV, (new series XIX), 1912, p. 167—169. 3. BURG, G. v. — KNOPFLI, W.: Die Vögel der Schweiz, XVI. Lief., 1930. 4. CAYLEY, N. W.: What Bird is that ? A guide to the Birds of Australia, Sydney, 1931. 5. CHAPIN, J. P.: The Birds of the Belgian Congo, Part I. Bull. Am. Mus. Nat. Hist., Vol. 65, 1932. 6. CsöRGEY, T.: A vetési varju-vizsgalat ujabb irányai. Die neueren Richtungen in der Saatkrahen-Forschung. Aquila, XXXII XXXIII, 1925—1926, p. 7—23. 7. DAHL, FR.: Das Leben der Vögel auf den Bismarckinseln. Mitt. Zool. Samml. Mus. f. Naturkunde in Berlin, I. B., 3. H., 1899. 8. DoMBROWSKy, R.: Ornis Romaniae, Bukarest, 1912. ®. FLOERICKE, C.: Naturgeschichte der deutschen Sumpf- und Strandvögel, Magdeburg» 1897. È 10. GiGLIOLI, E. H.: Primo Resoconto dei Risultati della Inchiesta ornitologica in Italia, III, Firenze, 1891. 11. Gross, A. O.: The Black-Crowned Night Heron (Nycticorax nycticorax naevius) of Sandy Neck. The Auk, Vol. XV, 1923, p. 1—30. 12. HARTERT, E.: Die Vögel der paläarktischen Fauna. II, Berlin 1912—1921. 13. HEINROTH, 0. u. M.: Die Vögel Mitteleuropas, II, Berlin (o. J.). 1035/38] A BAKCSO ES ÜSTÖKÖS GEM TÁPLÁLKOZÁSI OEKOLOGIAJA 14. 38, 591 — — Ornithologische Ergebnisse der „I. Deutschen Südsee-Expedition von Br ManckE“. Journ. f. Orn. L., 1902. p. 300—457. . HENDERSON, J.: The Practical Value of Birds. New-York, 1927. . HEUGLIN, M. Th. v.: Ornithologie Nordost-Afrikas, II, Cassel, 1873. . Hop, E.: Ornithologischer Reisebericht, II. Mittheil. d. Ornith. Ver. in Wien, I 1877, p. 73—76. » KIRKPATRICK I. W.: The Buff-Backed Egret (Ardea Ibis L. Arabic Abu Qerdan) as a Factor in Egyptian Agriculture. Minist. of Agricult., Egypt, Techn. a. Scient. Serv. Bull. No. 56, Cairo, 1925, p. 1—28. . KOENIG, A. : Fortsetzung und Schluss der Watvögel (Grallatores) Aegypten». Journ, f. Orn., LXXVI, 1928, Sonderheft. Lovassy, 8.: A Balaton gémfajai. A Balatoni Muzeum Egyesület első Évkönyve 1903, p. 93—109. — — Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozäsaik. (Die Wirbel- tiere Ungarns und ihre Beziehungen zur Landwirtschaft, ungarisch.) Budapest, 1927. 3 . — — Az Ecsedi-läp és madárvilága fennállása utolsó évtizedeiben. (Das Ecsed"-er Moor und seine Vogelwelt in den letzten Jahrzehnten seines Bestehens, ungarisch). Budapest, 1931. . Mapon, P.: Contribution a I’ étude du régime des oiseaux aquatiques. III. Ardéiformes. Alauda, VII, 1935, p. 183—197. Mojsisovics, AUG. v.: Das Thierleben der österreichisch-ungarischen Tiefebenen. Wien, 1897. MOLTONI, E.: Ulteriori notizie sulle Garzaie di Greggio (Vercelli) e di Casalino (No- vara). Atti d. Soc. Ital. d. Sc. nat. e. d. Mus. Civ. d. stor. nat. in Milano, LXXII, 1933, p. 91—135. . — — Le Garzaie in Italia, Riv. Ital. di Ornit. VI, 1936., p. 111-—148., 211—269, + NAUMANN, J. F.: Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas, VI, Neue Ausgabe, Gera-Untermhaus (o. J.). NIETHAMMER, G.: Handbuch der deutschen Vogelkunde, II. Leipzig, 1938. REISER, O.: Materialien zu einer Ornis Balcanica, II, Bulgarien, Wien, 1894. — — — FÜHRER L. v.: Id. IV, Montenegro, Wien, 1896. . SCHENK, J.: Az Obedszka bara gémtelepe a jelenben. — Die Reiherkolonie der Obedszka-Bara in der Gegenwart. Aquila, XV, 1908, p. 245—258. 2. — — Jelentés a M. kir. Ornith. Központ 1912. évi madárjelöléseiről. — Bericht über die Vogelmarkierungen der Königl. Ung. Ornith. Zentrale im Jahre 1912. Ibid. XIX, 1912, p. 335—338. i . SIMONFFY, Gy.: A gémfélék és a halászat. (Die Reiherarten und die Fischerei, ungarisch). Halászat, XXI, 1920, p. 19—20, 28—29, 35—36, 44—45, 49—50, 57, 64—65, 68—69. ; STEINFATT, O.: Ein Beitrag zur Kenntnis der Naturgeschichte, insbesondere des Brutlebens des Nachtreihers, Nycticorax n. nycticorax. Beitrüge zur Fortpflan- zungsbiologie der Vögel etc., X, 1934, p. 85—86. STEINMETZ, H. jr.: Vogelleben in der Obedska Bars, Journ. f. Orn. LXXIX, 1931, p. 551-568. ‘BUTTON, J.: A Trip to the South-East of South Australia. The South Australian Ornithologist, X, 1929, p. 62, 63. — — A Trip to Bool Lagoon, South-East 8. A. Ibid. XI, 1931, p. 84. 592 VABVÁRI MIKLÓS (Aquila 30. VASVÁRI, M.: Adelékok a bölömbika és pocgém táplálkozási oekologidjahoz. — Beiträge zur Ernährungsoekologie von Botaurus stellaris L. und Ardetta minuta L. Aquila, XXXIV—XXXV, 1927—1928, p. 342374. 40, — — Tanulmányok a vôrôsgém (Ardea purpurea L.) táplálkozásáról. — Studien über die Ernährung des Purpurreihers (Ardea purpurea L.), Ibid. XXXVI-XXXVII 1929—1930, p. 231—293. 41. — — Die wichtigsten Ergebnisse meiner Untersuchungen über die Ernährungs- oekologie der Reihervögel (Ardeidae). Compte rendu IX. Congr. Ornith. Intern. Rouen, 1938, p. 415—422. i 42. WETMORE, A.: Birds of Porto Rico, U. $. Dept. Agric., Dept. Bull. No 326, 1916. 43. — — Observations on the Habits of Birds at Lake Burford, New Mexico, The Auk, XXXVII, 1920, p. 393—412. (p. 394.). 44. — — Food and Economic Relations of North American Grebes. U. S. Dept. Agric. Dept. Bull. No 1196, 1924. 45. — — Food of American Phalaropes, Avocets und Stilts. Ibid. No 1359, 1925. 46. YARREL, W.: A History of British Birds, 4. Ed., Vol. IV, London, 1888-1881), Die Ernährungsoekologie des Nachtreihers und Rallenreihers. Von Dr. NIKOLAUS VASVÁRI. Im vorliegenden Aufsatze stellte ich die zwei Reiherarten plan- mäßig nebeneinander. Dies wurde umsomehr zielbewusst gemacht, weil ich schon in meiner ersten Reiherarbeit, in welcher die Rohrdommel und Zwergrohrdommel behandelt wurde, wahrnehmen konnte, daß zwischen Rohrdommel und Nachtreiher einerseits, sowie Zwergrohr- dommel und Rallenreiher anderseits, möglicherweise etliche Berüh- rungspunkte in der Biologie und besonders in der Ernährungsoekologie : zu finden wären. Vor Allem scheint mir von entscheidender Bedeutung zu sein, daß Botaurus und Nycticorax mit einiger Übereinstimmung in der Größe und Statur mehr nächtliche, Ixobrychus und Ardeola aber auf derselben Weise Tagvögel sind. Die Gesichtspunkte sind also fast ausschliesslich als solehe von oekologischer und nicht von verwandtschaftlich-systematischer Natur aufzufassen. Unser Nachtreiher (Nycticorar n. nycticorax L.) bewohnt Ungarn heute schon in nicht so großer Anzahl, als früher, wo er in den vielerorts existierenden Reiherkolonien fast immer als die zahlreichste Art brütete und was die Zahlenverhältnisse zu den übrigen Reiherarten betrifft, steht die Sache in den meisten mit Nycficorax versehenen Ländern in demselben Sinne, d. h. ist er stets an Zahl den anderen Arten überlegen. So wird er auch durch O. Reiser (29) als die in den Donauniederungen unter allen Reihern zahlreichste Art erwähnt. Er hat gegen die andere ı Reiher unzweifelhaft mehr als eine die Erhaltung begünstigende 193538] DIE ERN{HRUNGSOEKOLOGIE DES NACHTREIHERS UND RALLENREINERS 593 Eigenschaft. In diesem Punkt muß man in erster Linie die Vorliebe für das Baumnisten hervorheben. Ein Reiher, oder überhaupt ein Wat- vogel, der nicht unbedingt, vor allem fortpflanzungsbiologisch nicht an Sumpf und Wasser gebunden ist, ja sich mehr oder minder von den „wässerigen‘ Verhältnissen emanzipiert hat, kann u. a. auch den nivellierenden Bestrebungen der Kultur und der zu rationellen Landwirt- schaft besser trotzen. In dieser Hinsicht steht der Nachreiher dem Fischreiher ziemlich nahe, wie er auch in der Färbungsontogenese einigermassen an den Letzteren sich anschließt. Der Nachtreiher steht an Körpergröße resp. an Gewicht unter unseren Reihern an der fünften Stelle. Sein Gewicht beträgt etwa 650--750 gr. also ungefähr wie HEINROTH (,,um */ kg") angibt. Die Exemplare im Jugendgefieder wiegen nach meinen eigenen Meßungen etwa 500 gr. Was die Charakterziige seiner Statur und besonders die uns am meisten interessierenden betrifft, muß man die Kürze und verhältnissmässige Dicke des Schnabels hervorheben. Unser Vogel hat nächst der Rohrdommel den verhältnismässig kürzesten Schnabel ; dieser beträgt eine Lange von etwa 76 mm (Hrixrorn, 13), oder 65— 76 mm (Hartert, 12). Nach O. RFISER war der stärkste Schnabel bei weit über 100 untersuchten Exemplaren (ober der Firste gemeBen) 87 mm.*) Der Nachtreiherschnabel unterscheidet sich von den übrigen Reiherschnäbeln nicht nur durch diese verhältnismässige Kürze, sondern auch durch seine Dicke, am Grunde hohe Form, sowie durch die sanfte Gebogenheit seiner Firste. Durch all diese Eigenschaften wird Nycticorax sowohl mit Cochlearius (in der Verbreiterung des Schnabels), wie mit Butorides: Brvru, Nyctanassa Sresx. und (als Endglied in der Verkürzerung und Gebogenheit) mit Gorsachius Br. verbunden. Die erwähnten Reiher sind alle zugleich als kutzhalsige. im ganzen gedrungene, diekköpfige. zum Teil groBiugige und mehr nächtliche Vögel bekannt. Ich meine, daß ein kürzerer, (sanft) gebogener Schnabel. mit der im allgemeinen gedrungenen, kurzbeinigen Statur des Nachtreihers zum abendlichen, oder nächtlichen Leben gehört. Ein solcher Vogel kann in der Dämmerung seine Beute nur vermittels seiner kurzen Halses, - also aus der Nähe gut erblicken, sogar mit den oder nur wegen seiner Enlenaugen und in diesem Punkt könnte man die Form des Schnabels ala sehr günstig betrachten, da ein gerader Schnabel m. E. zum blitz- schnell: gezielten ZustoBen oder Zuschnappen (beim Tagvogel), ein mehr oder weniger gebogener Schnabel aber zum bedächtigen, auch in der Dämmerung und im seichten, undurchsichtigen, schlammigen ee nn nach Naumayx als 80--86 mm lang angegehen. Der Verfasser. 38 504 NIKOLAUS VABVÁRI (Aquila ‘zu sein scheint. In diesem Zusammenhange könnte man an anderen Beispielen — um nur beim Wasser zu bleiben — etwa an lbisvogel ete. denken. Auch der sehr verbreiterte,, Kahnschnabel von Cochlearius. (in Verbindung mit seinen großen, aber nicht wie bei Nycticorar an Bubo und Asio, sondern an Tyto und Strix erinnernden dunkeln Augen) steht mit den obenerwähnten in gutem Einklang. Natürlich könnten wir leicht fehlgehen, wenn wir den Nacht- reiher als einen ausschließlichen Nachtvogel hielten. Im Gegenteil geht er zuweilen und besonders zur Zeit der Jungenfütterung auch bei Tag nach seiner Nahrung ; auch die ausgeflogenen Jungen mit ihren braungelblichen Augen gehen meist bei Tage zum Nahrung- suchen. Was die Vorkommnissverhältnisse betrifit, haben wir in Ungarn derzeit außer der Kisbalaton’schen noch mehrere Nachtreiherkolonien, vor allem bei oder in der Umgebung der Theiss, wie auch früher die Gegend dieses Flusses für den Haushalt von Nycticorax viel geeigneter war, als diejenige der oberen Donau. Vor allem muß man den ‘Grund darin schen, daß die Theiss umfangreiche Altwasserarme sowie Materialgruben mit Wasser und Weidendickichten hat und hatte und diese bedeuten für unseren Reiher einen Biotop ersten vanges. Auch nach meinen eigenen Erfahrungen kann ich den Nacht- reiher als einen der Charaktervögel in der heutigen Theissgegend nennen. Auch in der früheren Zeit wurde bei der oberen Donau meist nur eine Nachtreiherkolonie als bedeutend erwähnt u. zw. die auf der Reiherinsel Adony. In den letzten Jahren haben wir über mehrere Kolonien an der Theiss Kenntnis erhalten, so u. a. aus der Gegend von A b à d- szalök (Kom. Szolnok), über die im Kohäryszentlörinc-er Walde bei Kecskemét, über diejenigen bei Csengele (Kom. Pest), dann über die bei Moho! südlich von Zenta (Kom. Bäcsbodrog, heute Jugoslavien) etc. und so hat auch heute diese Art einen hinreichend guten Bestand. Früher war die grösste Kolonie in der Obedska-Bara, wo nach HODEK im Jahre 1869 etwa 3000 Paare, nach ScHENK (31) im Jahre 1908 noch 1500 Paare gehorstet haben, aber im Jahre 1930 wurde er nach STEINMETZ (35) nurin etwa 500 Paaren festgestellt. In Anbetracht der heutigen Theissgebietkolonien können wir ihn auch jetzt doch als den in Ungarn in größter Anzahl brütenden Reiher halten. Im Ecsed-er Sumpf brütete er seinerzeit nach Lovassy (22), da wegen ihrer großen Anzahl kein Platz auf den Büschen war, im Rohr und nach REISER (29) brüteten sie ebenso auch bei Silistria. Nun gehen wir zur Behandlung der Ernährung unseres Vogels über und betreffend der Mageninhalte muß ich bemerken, daß diesel- ben von erwachsenen Vögeln herrühren. 1935/38] DIE ERNÄHRUNGSOEKOLOGIE DES NACHTREIHERS UND RALLENREIHERS 508 Der Ausweis der Analyse befindet sich im ungarischen Text, p. 558—564. In den untersuchten 114 Mageninhalten wurden also folgende Tiere gefunden (in der nachfolgenden Tabelle werden die betreffenden Tiergruppen in der Reihenfolge ihrer Wichtigkeit bezw. je nach dem sie in größerer oder kleinerer Anzahl in dem untersuchten Material vertreth sind, aufgeführt, wobei Wirbeltiere und Wirbellose getrennt gehalten werden): Fälle Exemplare % Fische 40 78 35°08 Frösche 38 122 33°33 Molche 5 6 4-38 Säugetiere 4 5—6 3°50 Eidechsen 4 5 3°50 Vogelfedern I 1 0°87 Landkäfer 46. 233 40°35 Kleine Wasserkäfer (Dytiscidae, H ydrophilidae) 28 84 24°56 Große Wasserkafer-Larven (Dytiscus, Cybister, Hydrous) 23 46 20°17 Wasserwanzen (Notonecta et Naucoris) 19 24 16°66 _ , Insectenreste“ es 17 — 14:91 Odonata-Larven 12 30 10°52 Große Wasserkàfer (Dytiscus, Hydrous) 10 10 8:77 . Odonata (Imago) 8 9 7"01 Spinnen 8 8 701 Hydrophilus caraboides 7 8 614 „Wasserinsectenreste“ 6 7 5°26 Hymenoptera 5 9 4°38 Gryllus 4 10 3°50 Landwanzen 4 .4 3:50 Schnecken- 4 18 3°50 Ameisen _ 3 12 : 2°63 Fliegen (Diptera) 3 3 2°63 Wasserwanzen . (Nepa, Ranatra, Corixa, (ierris) 3 4 2°63 Kleine Wasserkäferlarven 2 2 1"75 Locustidae 1 1 0°87 .Aoridiidae 1 1 0°87 Gryllotalpa 1 1 087 . Cieaden (Homoptera) 1 2 0°87 Forficula l 3 0°87 Unter den Fischen waren: die einzelnen Arten folgendermaßen vertreten (meist in Reihenfolge nach der Häufigkeit der Fälle angeführt) 38* 306 NIKOLAUS VASVARI [Aquila Aus den 114 Falle Exemplare Mageninhalten ‘lo „Weißfische‘‘ 7 12 - 6°14 17:50 Scardinius erythrophthalmus 5 15 4°38 12°50 Cyprinus carpio _ 4 3 3°50 10:00 Carassius vulgaris 3 10 2:63 7°50 Tinca vulgaris 2 4 1:75 5:00 Acerina cernua 2 3 1:75 5°00 Alburnus sp. 2 5 1:75 5:00 Alburnus lueidus 1 5 0:87 2:50 Esox (?) 51 1 0:87 2°50) Abramis (?) 1 1 0°87 2°50) Leuciscus 1 1 0-87 250 Perca fluviatilis l Li 0:87 2°50 Pisces indet. 17 19 14:91 42°50 Wie aus obigen Zusammenstellungen herauszunchmen ist, stehen auf dem Speisezettel des Nachtreihers die Fische und Frösche obenan u. zw. nehmen die vorigen unter den Vertebraten die vornehmste Stelle ein, doch werden die letzteren durch sie an Häufigkeit nicht eben sehr übertroffen. Die Fische sind weniger häufig als bei Purpurreiher (52:21°), hingegen häufiger als bei der Rohrdommel (19-6%,) und Zwerg- rohrdommel (245°,). Es scheint mir, daß die relative Häufigkeit der Fische in den Reihermägen auch einigermaßen mit dem Umstand in Verbindung gebracht worden wäre, ob die betreffende Art ein Tag- oder _ein Nachttier sei. Wenn wir aber auch das bedenken, daß die meisten Fischfänger unter den Vögeln hauptsächlich Tagvögel sind, so können wir nicht Wunder nehmen, wenn eben bei der Rohrdommel und dem Nachtreiher nicht viele, ja zum Teil ziemlich wenige Fische gefunden werden können. Zum Fischfangen — d. h. mit einer Harpune — sind die Vorausbedingungen : das genügende Licht zum Zielen und das den meist schlüpfrigen Zielpunkt sicher treffende und anfassende Werkzeug. Es ist leicht einzusehen, daß in dieser Hinsicht die meisten von unseren Reihern sowohl als Tagtiere, als auch mit etwas anders geformten (zum ‘Teil mit längeren, geraderen und spitzigeren) Schnäbeln versehenen Vögel mit den genannten zwei Arten nicht auf dasselbe Blatt gehören. Nach unseren Handbüchern frißt der Nachtreiher wie die meisten übrigen Reiher. verschiedene Wassertiere ; die Angaben sind aber so allgemein gehalten. daß etwas positives bezügl. der Rangordnung der Futtertiero kaum herausgenommen werden kann. Meist wird aber die Wichtigkeit der Fischnahrung zu sehr betont. So nach Naumann (26): „labende kleine Fische zieht allem anderen Nahrungsmittel vor. Größere als von der Länge eines Fingers mag sie jedoch keine, weil ihr das Ver- schlucken größerer zu viel Mühe macht und sie das Zerstückeln solcher nicht versteht. Am liebsten ist ihr die noch ganz kleine Fischbrut. Sie 1935/38] DIE ERNXHRUNGSOEKOLOGIE DES NACHTREIHERS UND RALLENREIHERS 507 verzehrt jedoch auch kleine Wasserfrösche. Froschlarven, Wasserkäfer, Libellen, Insectenlarven, welche im Wasser leben. Würmer. besonders Regenwiirmer, wie man sagt auch Blutegel. nebst kleinen zartechaligen Konchylien und auch Mäuse‘. Nach HARTERT (12) besteht seine Nahrung größtenteils aus Fischen (auch Krebstieren. Würmern, Larven, Kaul- quappen, Blutegeln. Mäusen). Nach Cuernes lebt er meist mit kleineren Fischen. Fröschen. Kaulquappen. Froschlaich. Insecten. Mäusen. Wür- mern. Nach DowmBrowsxi (8): ..Die Hauptnahrung bilden Fische; ich fand aber auch Insectenlarven, Kaulquappen. Blutegel und Mäuse im Kropfe vor“. Nach alldem könnte man also nur daran denken. daß der Nachtreiher in Bezug der Sumpf- und Wassertiere omnivor ist, indem er weder die eine, noch die andere Tiergruppe resp. Art bevorzugt. Dem ist aber nicht ganz so, und könnte ich bei dieser Gelegenheit wiederholen, was ich seinerzeit über die Verallgemeinerungen und die allzu kurz gehaltenen Bemerkungen bezüglich der Ernährungsverhält- nisse bei vielen Wasser- resp. Vogelarten überhaupt gexagt hatte (40): Statt dessen betrachten wir doch aus der Nähe und durch Beweise der obigen Feststellungen verstärkt. die allgemeinen Ansichten. Wie erwähnt, spielen die Fische keine zu große Rolle. eine nicht viel größere als die Frösche. Letztere erreichen sogar beim Nacht- reiher eine solche Bedeutung, daß sie nur von der Rohrdommel in dieser Hinsicht übertroffen wird. Die Fischnahrung besteht meist aus Weiß- fischen, leider mußte man von den 40 Fällen mit Fischfutter 17 solche — also 14°91 resp. 42°50°, — wegen der sehr dürftigen Reste als undeterminierbar deklarieren, so daß nur 23 Fälle ibrigbliehen, wo die Fische der Möglichkeit nach determiniert werden konnten, Unter diesen ist die häufige Rotfeder (Scardinins erythrophthalmus) in ähnlichem Verhältnis als bei dem Purpurreiher vertreten (12:50 resp. . 13:55%). die Karausche (Carassius vulgaris) aber weniger häufig (7°50, resp. 15:25%) ; der Karpfen (Cyprinus carpio) ist verhältnismäßig häufig (10:00 resp. 5°08°,); die Alburnusarten sind auch ähnlich (A. luctdus: 2°50 resp. 3:38%; A. sp. 5°00 resp. 3°38%), der Hecht (Esox lucius) und Brachsen (Abramis) sind weniger häufig, als beim Purpurreiher (5650 resp. 5°08°%,); die Plötze (Leuciscus) auch weniger vertretend (2:50 resp. 11:85%). Diesen gegenüber steht besonders die Seltenheit . des Barsches (Perca fluviatilis) beim Nachtreiher (2°50 resp. 16:10%). Der Nachtreiher fängt also mit dem Purpurreiher verglichen noch mehr die im seichten Sumpfwasser lebenden und meist trägen Fische, hinzugegeben, daß solche Fische auch bei der Dämmerung her- ausgefangen werden können. Das Verhältnis der Karpfennahrung bei Botaurus (30°00%) steht mit dem Obenerwähnten gut im Einklang. 598 È NIKOLAUS VASVARI [Aquila Die Frösche nehmen beim Nachtreiher — wie schon früher von mir vermutet wurde, — tatsächlich eine vornehme Stelle ein. Die meisten davon sind Wasserfrösche (vor allem Rana esculenta ; 15°78 resp. 47°38°,), auch die als „Frosch“ bezeichneten gehören wahrscheinlich hierher. Die Knoblauchskröte (Pelobates fuscus Laur.) ist verhältnismäßig gut vertreten (in 9 Fällen, 7:84 resp. 23:68%), diese wird in größerer Anzahl besonders Ende März und im April während der Laichzeit gefangen. Was oben über die Beziehungen zwischen Körper- besonders Schnabelbau und Lebens- speziell Ernährungsweise gesagt wurde, hat betreffs Frosch- nahrung mit Gegenüberstellung zur Fischnahrung ihre volle Bedeutung. Und dasselbe gilt auch für die Rohrdommel. Die Molche spielen keine große Rolle und — wie zu erwarten war — auch die Eidechsen nicht. Etwas überraschend war aber die geringe Bedeutung der Kleinsäugetiere. Es scheint, daß diese meist —- besonders die Mäuse — den auf den Wiesen, Feldern, ja auf Stoppel- “ feldern jagenden, also vom Sumpf weiter wegfliegenden Reiherarten zur Beute fallen. Hingegen der Nachtreiher hält sich beim Beutesuchen mehr am Wasser auf. Als Mäusevertilger kann er also nicht eben sehr hervorgehoben sein, im Gegensatz zu Mossisovies (24), der einmal im Kropfe eines Exemplares 7 große Mäuse vorfand. Nach Lacorparer (3) ist er in Mäusejahren nützlich, da er Massen von Mäusen verzehrt. Was die aus Wirbellosen bestehende Nahrung anbelangt, sind entschieden die Wichtigsten die Larven der „großen Wasserkiifer“ (Dytiscus, Cybister und Hydrous), zwar nicht der Anzahl der Fälle nach, da die Landkäfer und die kleineren gar winzigen Wasserkäfer häufiger, als jene vorkommen, doch muß man betonen, daß die Landkäfer mehr als in der Hälfte der Fälle (unter 46 Fällen 26-mal) mit Froschresten zusammen gefunden wurden und so zum Teil als sekundär in den Magen gelangte Futtertiere aufgefasst werden können. Auch viele andere Insee- ten können als Mageninhaltelemente so erklärt werden, aber wer könnte sicher in Abrede stellen, daß auf solchem Weg nicht auch ein "Teil der kleineren Wasserkäfer in den Magen befördert werden kann u. a. auch mit Fischen (d. h. es können gar auf dem klebrigen Fischkörper unverse- hentlich oder mit dem Fischmagen solche mitgefressen werden), ja auch könnte man sich vorstellen, daß solche kleine Tierchen beim Trinken einfach mit dem Wasser aufgenommen werden, oder in den Rachen einschwimmen können. Überhaupt wäre es sehr zeitge- mäss, etwas mehr auf die mutmaßliche sekundäre Nahrung bei Ernährungsuntersuchungen zu achten. Bezgl. den Wasserkäferlarven steht aber der Nachtreiher dem Purpurreiher (mit 38°93%,) weit nach und auch — obwohl nicht in solehem Umfange -— hinter der Zwergrohrdommel (264%), steht aber vor 1935/38) DIE ERNXHRUNGSOEKOLOGIE DES NACHTREIHERS UND RALLENREIHERS 599 der Rohrdommel (mit nur 13:7%). Ganz entgegengesetzt frißt Botaurus (mit 27:45%) die meisten „Großwasserkäfer“ als „imago“, weniger Nycticorax (877%) und noch weniger Ixobrychus (5:66%) und Ardea purpurea (2°65%). In dieser Hinsicht steht also Nycticorax doch dem Botaurus am nächsten, was man außer durch Körperbau und Lebensweise dadurch erklären kann, daß die Kolben- und Gelbrandkäfer meist abends aus dem Wasser herausfliegen, und ein Teil wenigstens bei solchen Gelegenheiten weggefangen wird. Von den übrigen Wirbellosen sind noch am häufigsten die Wasser- wanzen und Wasserjungfernlarven. Unter den Wasserwanzen aber spielen besonders Notonecta und Naucoris eine größere Rolle, wenigstens wurden sie zusammen in 19 Fällen gefunden (16°66%; bei der Rohrdommel 11 Fälle, cca 27%, beim Purpurreiher 32 Fälle, 28:31%). Die Odonata- Larven kommen in 12 Fällen vor (10:52%); beim Purpurreiher werden dieselben nur in 3 Fällen (2°65%), bei der Rohrdommel in keinem Falle gefunden. Hingegen sind die Wasserjungfern, als „imago”, beim Nacht- reiher nur in 8 Fällen (770197 , bei der Rohrdommel in 4 Fällen, 7:89, beim Purpurreiher in 35 Fallen, 30°97%,) gefunden worden, was den Unter- schied zwischen Tag- und Nachtjagen sehr schön beweist. Übrigens kann man unseren Nachtreiher mit Recht als ‚fleißigen Kerbtier- freßer‘‘ nennen, wie dies SIMONFFY (33) tut. Die übrigen Nahrungstiere sind meist von untergeordneter Bedeutung. Außer den erwähnten 114 Mageninhalten wurden von mir die Auswürgungen der Jungvögel untersucht, die auf meine Bitte in der Reiherkolonie des Kisbalaton durch Koromax Waroa, sowie in der Nachtreiherkolonie im Kohäry-Szentlörincer Walde bei Kecskemét (Kom. Pest), durch Georg M£Eszinos jun. gesammelt wurden, wofür ich den genannten Herren auch hier meinen Dank aussprechen muB. (Materialangabe und Untersuchungsergebnisse im ungarischen Texte p. 569, 570.) Aus diesem Untersuchungsmaterial stellt sich heraus, daß die Nahrung der Nachtreiherjungen der -Reiherkolonie Kisbalaton sehr bedeutend aus Weißfischen, vor allen aus der Ucklei (Alburnus lucidus) besteht. Diese Art lebt im Balaton in großen Mengen, laicht | im Mai und Juni und nach Lovassy (21) kann man sie zu dieser Zeit auch aus den Uferlöchern mit der Hand fangen. Aus diesen Umständen verstehen wir leicht, daß diese Fische bequeme Beute für die Nacht- reiher abgeben. In anderen Fällen kann es auch vorkommen, daß die Nachtreiher aus den im Austrocknen begriffenen kleinen Pfützen die dem Erstioken schon nahestehenden Fische mit Leichtigkeit herausfangen, wie ich dies bei einem Falle des Mageninhaltsmateriales beweisen konnte. | STEINFATT (34) gibt als Fischnahrung der Nachtreiherjungen im Kiebala- 6000 NIKOLAUS VASVARI {Aquila ton in seiner schönen Arbeit als überwiegend die Plitze (Lenciscus ruti- lus) an, ich glaube aber, daB unter diesem Namen Alburnus lucidus zu verstehen ist. Die Frösche wurden in den Auswürgungen im Vergleich mit de Mageninhalten in kleinerer Anzahl gefunden, da, wie gesagt, die Vögel besonders in den Uckleien resp. Fischen ein anı leichtesten erreichendes massenhaftes Futtermittel beschaffen können. Aber könnte man nicht zuletzt auch eine Umgruppierung der Nahrungsmöglichkeiten darin erblicken, daß in der Fütterungszeit der Jungen die ansonst mehr nächt- liche Lebensweise der Alten umgewandelt ist und so am Tage mehr Fische gefunden und gefangen werden können? Ziemlich überraschend sind die hei drei verschiedenen Fällen konstatierten Kleinsäugerreste, besonders die vielen Haarballen. Das steht mehr oder minder auch mit der Trockenzeit, resp. mit dem größeren Mäusereichtum im Zusammen- hang. Die übrigen in den Auswürgungen resp. Gewöllen enthaltenen Nahrungstiere stehen mit den Befunden in den Mageninhalten ziemlich gut im Einklang. Interessant ist die Menge der Knoblauchskrötenlarven in den Auswiirgungen aus dem Kohäry-Szentlörincer Wald. Besonders viele, etwa 60 Stücke stammen von 10—15 Jungreihern aus dem Juni 1931. Die Knoblauchskröte spielt in einigen, wahrscheinlich mehreren Gegenden von Ungarn eine größere Rolle u. a. in der Ernährung des Nachtreihers und vorzüglich sind solche Stellen bei der Theiss, wo dieser Froschlurch sehr geeignete Laichstätten hat und seine großen Larven in den Material- gruben der Inundationsgebiete häufig sind. Ebensolche Stellen bilden aber auch für den Nachtreiher — wie ich auch aus eigener Erfahrung weiss — Lieblingsjagdreviere. Die vielen Exemplare von Pelobates stammen auch aus dem Ufergebiet der Theiss, also vom Brutplatz der Reiher etwa 10 Km.her. Auch dadurch wird bestätigt, daß der Nachtreiher von der Kolonie zur Nahrungssuche sehr weit hinausgeht, wie «lies auch durch Hourk (17) erwähnt wird; auch in diesem Punkt gleicht er dem Fischreiher. Bemerkenswert ist, daß sich auch die „giftige“ Rotbauchunke (Bombinator igneus) in den Auswürgungen zweimal vorfand. (Drei Exemplare aus Kisbalaton, ein Exemplar aus dem Kohäry-Szentlörincer Wald). Jetzt muß man noch die Befunde der anderen Forscher mit den obigen in Zusammenhang bringen. Nach Gieriorı (10) enthielt der Magen- inhalt einer Nachtreihers (ad., Udine, 7. Mai 1888) Reste von einen Fisch, sowie 1 Procrustes coriaceus, ein anderer (ad., Maremma, Dez. 1882) Froschreste, 3 große Wasserkäferlarven, 2 große Orthopteren, 1 Gryllo- talpa vulgaris und wieder ein anderer (juv., Sesta, 28. April 1886) enthielt 3 Frösche, sowie Reste von einer Natter („Elaphis“ ?). 1985/38] DIE ERNXHRUNGSOEKOLOGIE DES NACHTREIHERS UND RALLENRFIHERS 601 3 Mehrere wichtige Angaben enthält die Arbeit von Anuraoni und Morronı (1) über die Reiherkolonie von Greggio (Vercelli). Vom Juni 1930 stammten 25 Auswiirgungen, und diese bestanden 17-mal aus Fröschen und Froschlarven, und nur 8-mal aus Fischen (6-mal mit Fröschen zusammen). Als Fischarten werden Cyprinus carpio 2-mal, Cobitis taenia auch 2-mal, Pomotis aureus 1-mal (zusammen mit Cobitis laenia) erwähnt. Es waren die Larven von Kolben- und Gelbrand- käfer 4-mal, Wasserinsecten und undeterminierte Tierreste (Schlange?) 1--1-mal vertreten. In den Mageninhalten von 17 Jungen, die ebenfalls durch die Elternvögel gefüttert wurden, kamen Frösche 8-mal. Fische 6-mal, (zusammen mit den Fischresten 4-mal), Molch 1-mal, Schlange (Tropidonotus) 1-mal, große Wasserkäferlarven 7-mal, Insecten 3-mal, Wasserinsecten 2-mal vor. Die Mageninhalte von 18 alten und jungen (von den Elternvôgeln schon unabhängigen) Vögeln bestanden aus Fröschen 9-mal, Fischen 5-mal (2-mal mit den Fröschen zusammen), unter den Fischen kleine Karpfen 2-mal, Hecht 1-mal, Larven von Kolbenkäfer 3-mal, Käfern 2-mal (einmal Dytiscus), Neuropteren und Hymenopteren sowie aus einer Maus 1—1-mal. In seiner neueren wertvollen Arbeit teilt Morront (25)ausdenJahren 1931— 1933 wieder mehrere Angaben über die Nahrung des Nachtreihers u. zw. auf Grund von 18 Mageninhalten (6 ad., + juv., 8 pull.) mit. Bei den adulten Vögeln (aus April—Mai 1931) wurden Frösche 3-mal, Fische (auch Cyprinus) 1-mal, Käfer 4-mal (3-mal mit Fröschen zusammen), Maulwurfs- grillen 2-mal, Rückenschwimmer, Wasserinsecten, Larven, kleine Konchy- lien und Spinnen 1— 1-mal gefunden. In den Mageninhalten der 8 pulli (4 Ex.: aus Juni—Aug. 1932; 4 Ex. 28. Mai 1933) waren Frösche 7-mal, Fische 1-mal, Käfer 2-mal (mit Fröschen), Wasserinsecten, Crustaceen (Apus) 2—2-mal, Wühlmäuse, Rückenschwimmer, Maulwurfegrillen, Kolben- käferlarven, andere Arthropoda-Larven, 1—1-mal vertreten. Bei 4 juv. (Aug. 1933) wurden Fische 1-mal, Insecten 2-ma!, undeterminierhare organische Substanz 1-mal gefunden. Mouroxt erwähnt an einer anderen Stelle als Mageninhalt eines in Libien erlegten Nachtreihers ein Exem- plar von Rana occipitalis. (Atti Soc. Ital. Sc. Nat. Milano, 1934, p. 353.) Alle diese italienischen Beweise sprechen doch fiir eine Vorliebe der Froschnahrung. Interessant ist, daB schon so kleine pulli mit einem Gewicht von 32, resp. 38 Gramm, auch Froschreste, also auch knochige Nahrung enthielten. Ubrigens wird die dortige Rolle der Frosohnahrung bei den Nachtreihersprößlingen durch die ungemein trefflichen Zeichnungen in der Morroni-schen Arbeit von Grovanni GALLELLI packend dargestellt. Nach Poncy (3) wurden in einem schweizerischen Mageninhalt (6. Mai 1916) 5 Weißfischohen von 15 om. Länge, in einem anderen 602 NIKOLAUS VASVARI [Aquila (14. Juni: 1922) eine Serdine, ein WeiBfisch und ein Frosch gefunden. Nach Poxcy wurde ein Nachtreiher auf den Bäumen des Schlosses Rouelbau wahrend der Maikiferjagd beobachtet und derselbe Forscher sagt: „Seine Nahrung sucht er nicht bloß am und im Wasser, sondern gern auch auf Wiesen, wo er in größeren Mengen Maikäfer frißt.'‘ Meines Erachtens könnte man solche Fälle nur als Ausnahmen von der Regel betrachten. Nach Mapon (23) waren in 4 Mageninhalten aus Frank- reich Fisch 1-mal, Frösche 2-mal, Mollusken 1-mal, Würmer 1-mal und Pflanzenreste 2-mal vertreten. Über die Ernährung der Nachtreiher der Neuwelt (Nycticorax n. naevius Bonn.), haben wir hauptsächlich auf Grund der Untersuchung von Auswürgungen der Jungv sgel hinreichende Beweise. Nach Gross (11) bestanden 100 solche Auswiirgungen in 80% aus Fischen u. zw. aus Merluccius bilinearis, Clupea harengus, Tautogolabrus adspersus, lauter gemeine Fischarten. Unter den Exemplaren von Merluccius waren etliche verhältnismässig groß, von 300—800 gr. Gewicht, also mehr als die Hälfte oder gar die Ganze des eigenen Gewichtes der Jungvögel. ‘Die meisten von diesen größeren Fischen wurden durch die Altvögel im toten oder halbtoten Zustande aufgelesen. Gross fand dieselben Stellen, wo die Nachtreiher sich zu ernähren pflegten, mit toten Fischen, besonders mit Merluccius, erfüllt. Die übrigen 20°, bestanden aus ver- schiedenen Tieren: Meeranneliden, Crustaceen, so zahlreichen ‚‚shrimps‘‘ und „sandhopper‘ und wenigen kleinen Krabben, Insecten, haupt- sächlich Käfern, Dipteren und Wasserjungfern. Nach Gross wurden auch die Mollusken gewiß im toten Zustande aufgelesen. Es ist bemer- kenswert, daB Gxoss von den 20 Auswürgungen der Jungen im Alter von 3—10 ‘Tagen in der Mehrzahl (16-mal) hauptsächlich ,,shrimps“ also Crustaceen gefunden hat; diese waren bis zu einem Alter von 3 Wochen in großem Prozentsatz vertreten; in den Jungen von mehr als drei Wochen alt wurden aber hauptsächlich Fische festgestellt. Über die Amphibiennahrung des amerikanischen Nachtreihers haben wir auch welche Daten. So besteht nach Gross die Nahrung in Atwood (Illinois) besonders aus Fröschen und ‚Salamandern“ und wieder Gross (11) fand in Saxpy Neck außer den erwähnten Meer- küstentieren als einzige Süsswassertiere ,,Fowler's Kröten" und deren Larven als Nahrung vor. Nach Wetmore (42) wurden bei Burford Lake (N. Mexico) durch die Nachtreiher nur tote Amblystomen und Frösche gefreßen. Wieder andere aber fanden auch anderswo viele Fische, aber auch Crustaceen, Mäuse, Frösche, Eidechsen etc. So lebt dieser Vogel nach Baker (15) in Florida von Amphibien, Schlangen und wertlosen Fischen und dortselbst fand Bayxakp (2) in 50 Auswürgungen der Jung- vögel 60 Krebse. 610 kleine Welse (,,catfish), 31 kleine Hechte 1935/38) DIE ERNAHRUNGSOEKOLOGIE DES NACHTREIHERS UND RALLENREIHERS 603 (, pickerel") und 79 Odonaten. Es scheint, als wenn die Befunde mehr von der Fütterungszeit der Jungen herrühren würden und m. E. könnte man hiervon das event. Überwiegen der Fischnahrung erklären. Über die anderen Nachtreiherarten können wir nur wenige Ernäh- rungsdaten aufstöbern. Über Nycticorax caledonicus Gm. schreibt Daut (7). daß auf den Bismarck-Inseln 2 Exemplare im Jugendkleid an den Gräben einer Wiese jagten, aber den nahen, übrigens an Nahrung reichen Meeres- strand nie aufsuchten. In einem Magen befanden sich Reste eines kurz- schwänzigen Krebses ; in einem anderen ,,10 Brackwassergobiiden (Eleotris) bis zu 6cm lang, 20 Eulenraupen je 4 cm lang, 2 garneelenar- tige Krebse, ein Nashornkäfer und eine Gryllotalpa‘. Herıxkori (14) fand im Magen eines Exemplares im Jugendkleide (mit Gewicht von 620 gr) nur Fische. Nach Survon war in Siidaustralien das Wasser unter den Horstbäumen einer grossen Kolonie mit Resten von Krehs- tieren (,yabbies‘“) bedeckt und in einem anderen Falle fand er im Magen eines erlegten Vogels wieder Krebsreste. Bezeichnenderweise sagt auch CayLEy (4) betreffend , food": ,,Yabbies, freshwater molluscs, frogs and aquatic insects‘. Obige Angaben weisen entschieden wieder darauf hin, daß „die Nachtreiher:‘ im Allgemeinen eine Vorliebe für Uferwassertiere haben, . was hinsichtlich ihres Körperbaues ganz selbstverständlich erscheint. Auf die Krebsnahrung bezieht sich übrigens der Name Nycticorax caledonicus cancrivorus Nkum., sowie der frühere Name ..Cochlearius cancrophagus‘‘ des Kahnschnabels, wenn wir nämlich diesen letzteren Vogel mit dem Nycticorax in eine nähere Verbindung bringen könnten, was aber aus gewißen Gründen nicht sehr glücklich wäre. Die Nahrungs- tiere werden durch den oben näher gekennzeichneten Nachtreiher- schnabel öfters eher aufgelesen als gefangen, was u. a. auch durch die erwähnten Totfische und Totlurchen bewiesen wurde ; ein ‚‚Herausfischen‘‘ solcher Nahrungselemente und noch dazu der Schnabelbau etc. rechtfertigt genügend etymologisch ebenso den wissen- schaftlichen Gattungsnamen Nyclicorax wie den ungarischen Trivial- namen : , vakvarju" (vak = Lautnachahmen des Wortes ,,quak“ und varju — Krähe), wie tatsächlich einigermaßen etwas ähnliches im Wesen von Raben, resp. Krähen zu finden ist (Krähenkolonien-Nacht- reiherkolonien). ; Was das Nahrungsbedürfnis d.h. die Menge der Nahrung anbelangt, ist dieses ziemlich groß, da nach Hewrorus (13) Gefangenschaftsheo- bachtungen ein Junge im Alter von 5 Tagen mit 80 gr Gewicht 60 gr Fische gefressen hat (also 75% seines eigenen Gewichtes), im Alter von 34 Tagen aber, mit 655 gr Gewicht, 167 gr Fische (etwa 25% und auch in der zwischenliegenden Zeit etwa 30% solcher verbraucht wurden). 004 NIKOLAUS VASVARI (Aquila Was den Grad der Polyphagie betrifft, so ist zwischen Nachtreiher und Rohrdommel kein großer Unterschied, man könnte aber behaupten, daß betreffs der aus den Vertebraten bestehenden Nahrung Botaurus die am meist polyphage Art ist. Den Grad verstehe ich so, daß von den Prozentwerten aus dem Zusammen- stellungsausweis der Nahrung nach den einzelnen Tiergruppen nur die größeren —- mehr als 10 — Prozentwerte in Betracht gezogen wurden. Der Purpurreiher steht in der ,,Vertebraten-Polyphagie‘ auf einem etwas höheren Grade, als der Nachtreiher und wird in dieser Hinsicht durch Letzteren wieder die Zwergrohrdommel übertroffen. In der „Evertebraten - Polyphagie* folgen aber die genannten Arten so; Purpurreiher, Zwergrohrdommel, Nachtreiher und Rohrdommel. Was nun den Nachtreiher als Fischereischädling betrifft, muß ich hier das seinerzeit über den Purpurreiher gesagte kurz wiederholen. Er kann — wie auch die übrigen Reiherarten — in den Wildwässern, also unter normalen Verhältnissen überhaupt keinen meritorischen Schaden verursachen. Hierbei könnte man auch darauf hinweisen. daB er außer Botaurus der größte Froschfreßer unter unseren Reihern ist. Auch sein Körperbau macht ihn zu einem weniger geschickten, mehr „Gelegen- heitsfischer‘'. Die Gelegenheiten dazu werden vor allem durch die im Austrocknen begriffenen Wässer im Hochsommer, besonders in solehen eines niederschlagarmen Jahres geboten. Aber dann sterben auch ohne Eingriff der Reiher viele Fische durch Ersticken. Man muß aber auch das betonen, daß auch die während der Zeit der Jungenfutterung wegge- fangenen Fische meist den teichwirtschaftlich minderwertigen, ja wertlosen ‚Arten angehören. Bei den künstlichen Fischteichen hängt die Rolle des Nachtreihers sehr von dem Wasserstand, besonders von den Uferver- hältnissen ab. Der Vorwurf, daß dieser oder der andere Reiher auch durch Wegfangen der Fischnahrung, also der für die Ernährung der Fische dienenden anderen Tiere einen indirekten Schaden macht, dürfte man nicht annehmen. Eine zu materielle Auffassung könnte nur zu einer solchen Ausrede führen. Vom naturschützerischen Standpunkte aus ist es für uns alle ein dringendes Gebot, den heutigen Bestand des Nachtreihers festzustellen und seine noch bestehenden ungarischen Kolonien, in der Grenze von Mitteleuropa mit voller Hingebung und mit energischen Maßregeln zu schützen und zu retten. Der Rallenreiher (Ardeola r. ralloides Scor.) ist nächst der noch kleineren Zwergrohrdonmel unsere kleinste Reiherart. Wenn Ixobrychus . minutus die Größe einer Turteltaube hat, so ist der Rallenreiher ungefähr so groß wie eine mittelmäßige Haus- oder Felsentaube ; natürlich scheinen sie wegen der schlanken, langhalsigen Statur 1935/38) DIRERNXHRUNGSOEKOLOGIR DES NACHTREIHERS UND RALLENREIHERS 605 größer, resp. länger. Das Gewicht des Rallenreihers beträgt um 250—300 gr. | In seiner Statur erinnert er einigermaßen an die Zwergrohrdommel und dieser Umstand war eigentlich entscheidend weshalb er zusammen mit dem Nachtreiher für die jetzige Untersuchung über die Ernährungs- oekologie herausgewählt wurde, um als ein , Tagreiher" im (Gegensatz zu Nachtreiher einerseits mit diesen und mit der Rohrdommel, anderseits aber mit der auch in Bau- und Lebensweise etwas ähnlichen Zwerg- rohrdommel verglichen werden könnte. Der Rallenreiher hat einen dem der Zwergrohrdommel sehr ähnlichen schlanken, spitzigen Schnabel, der proportionell sehr lang ist, wie bei Zxobrychus. Die Länge des Schnabels beträgt nach Harrer (12) 60—68 mm. im Verhältnis zu der Größe des Vogels also etwas kleiner als bei Zrobrychus ; im ersten Falle nämlich etwa 12—139/. im letzteren 14—15% der Gesamtlänge des Vogels. Es sei hier hervorgehoben. daß die Rohrdommel den kürzesten Schnabel besitzt, wie auch früher betont wurde, d. h. einen solchen mit einer Länge von 11--12°, der Gesamt- länge, während der Nachtreiher deren 14—15% und der Purpurreiher : etwa 149% besitzt. Im Verhältnis der Lauflänge ist der Schnabel bei Ardeola meist größer als der Lauf. Bei Zrobrychus ist dies noch aus- geprägter, bei Ardea purpurea ebenso, aber bei Nycticorar und Botaurus ist der Schnabel im entgegengesetzten Sinne der kleinere. Diese Bemerkungen mögen hier abweichend von den gewohnheits- mäßigen systematischen resp. den Bestimmungsschliissel abgebenden Angaben. mehr eine bessere oekologische Bewertung des Vogelbaues bezwecken. Die Schlankheit des Schnabels betreffend steht der Rallen- reiher der Zwergrohrdommel am nächsten, hierin gleicht er besonders dem Kuhreiher (Bubulcus $. ibis L.). Die Form des Schnabels beim Rallen- reiher kommt durch die Werte bezgl. Verhältnis der Höhe des Schnabels zu seiner Länge zum Ausdrucke. Das könnte etwa folgendermaßen ausgedrückt werden. Bei einem Rallenreiher mit z. B. 62 mm langem Schnabel ist die Höhe des Schnabels am Grund II, an der (sanften) Auseckung der unteren Schnabelhälfte 8, vor der Spitze etwa 5mm weit etwa 2 mm hoch, also das Verhältnis der Höhe zur Länge bei den drei genannten Stellen ist 17%, 12% und 3% ; bei einer Zwergrohrdommel aber mit 46 mm langem Schnabel sind die Werte 11, 65 und 3 mm resp. 23, 14, und 6%. Der Rallenreiher hat unter unseren Reiherarten einen am meisten ausgeprägten ‚südlichen‘ Charakter, der in Ungarn auch in den früheren Zeiten vornehmlich in den südlichen Teilen häufiger Brutvogel war und außer der einstigen großen Brutkolonie im Ecseder Sumpf (Lovassy, 22), die also wenn auch ziemlich nördlich aber gemäß dem 606 NIKOLAUS VASVARI (Aquila zugleich südlichen und östlichen Charakter des Vogels nordöstlich lag, waren die anderen Kolonien auf der selben Breite in Westungarn ziemlich unbedeutend. Heutigentags ist unser Vogel in Ungarn nur an einer Stelle und zwar am Kisbalaton als „positiver“ Brutvogel be- kannt. Es gelangten aber während der Brutzeit auch an anderen Stellen des Landes Exemplare zur Beobachtung und so kann man als Möglich- keit annehmen, daß dieser schöne Kleinreiher vielleicht auch anderswo brüte. In der Reiherkolonie der Obedska Bara wurden im Jahre 1908 durch SCHENK (31) 1000 Paare festgestellt, aber im Jahre 1930 ebendort durch STEINMETZ (35) nur 400 Paare. Als Einzelbrüter ist m, W. unser Vogel übrigens aus der Literatur nicht bekannt, eine Angabe habe ich darüber doch von Lapıszaus Naay (in litt.) bekommen, dem- zufolge ein Paar) in den Jahren 1926—27 bei Kemecse (Kom. ' Szabolcs) brütete und die Jungen aufgezogen hatte. i Das Untersuchungsmaterial an Mageninhalten siehe im unga- rischen Text{(p. 576—584). In den untersuchten 108 Mageninhalten wurden also folgende Tiere gefunden, wieder in demselben Sinne aufgezählt, wie in dem Nacht- reiherteil dieser Arbeit. Fall: Exemplare DO Fische 34 64 31°48 Frösche 29 75 26°85 Molche 5 10 4°62 Eidechsen D 2 1°85 Kleinsäugerhaare 1 1 0°92 Naucoris et Notonecta 73 272 67:59 Larven von den groBen Wasser- käfern (Dytiscus, Cybister, Hyd- | rous) 60 253 55°55 kleine Wasserkäfer (Dytiscidae, Hydrophilidae) 43 149 39°81 Landkäfer 41 197 37°96 Gry lotalpa 39 173 , 36011 Araneina 31 58 28:70 Odonata 18 26 16:66 Odonata-larva 10 36 9°25 Hymenoptera 9 12 8:33 Wasserkäfer-Larven (indet.) 8 17 7°40 Insectenreste 7 — 6°48 Acilius-larva 7 16 6°48 Gryllus 6 12 3°55 Acridiidae 5 6 4°62 Hydrophilus caraboides 4 9 3°70 Diptera 3 3+? 2:77 Wasserinsectenreste (indet.) 2 5 1°85 1935/88] DIE ERN\HRUNGSOEKOLOGIE DES NACHTREIHERS UND RALLENREIHERS 697 Falle Exemplare 2102 Perlidae (?) 1 1 0:92 Locustidae (?) 1 1 0°92 Homoptera 1 1 0°92 Corixa 1 1 . 0°92 Formicidae 1 1 0°92 Unter den Fischen waren die einzelnen feststellbaren Arten fol- gendermaBen vertreten : von den 108 von den Fall Eu: } inhal- ‘isch- us nur Scardinius erythrophthalmus 9 15 8:33 26°47 Alburnus lucidus 6 12 5°55 17°64 Carassius vulgaris 4 7 3°70 11°76 Leuciscus rutilus 2 3 1°85 5°88 Tinca vulgaris 2 4 1°85 5°88 Perca fluviatilis 2 6 1:85 5°88 Acerina cernua 2 3 1:85 5°88 Cobitis fossilis 2 3 1°85 5°88 Alburnus sp. 2 2 1°85 5°88 WeisBfische (excl. Cyprinus) 2 2 1:85 5°88 Cyprinus carpio 1 l 0-92 2:94 Gobio 1 1 0°92 2°94 Pisces indet. 5 8 4°62 14°70 Wie aus diesen Angaben sich herausstellt, nehmen in der Wirbel- tiernahrung des Rallenreihers die Fische entschieden die erste Stelle ein Dieser Vogel frißt mehr kleine Fische bis zu einer Länge von etwa 10 cm und in einem Falle wo ein cca 15 cm langer gefunden wurde, war dieser eben der schlankgebaute Cobitis. FLorrıcke (9) spricht über Fische mit höchstens 7 cm Länge. An Häufigkeit stehen die Fische in den Magen- inhalten (31°48%) hinter denen vom Purpurreiher (52-21) sehr und denen vom Nachtreiher (35:08) etwas nach, hingegen wird in dieser Hinsicht durch den Rallenreiher ebenso die Zwergrohrdommel (24:50%), wie auch, jedoch noch mehr die Rohrdommel (19:6%) übertroffen. Nach NAUMANN (27) frißt er „nur ganz kleine Fische, von 2 bis höchstens 7 cm Lange und diese scheinen die Lieblingsnahrung auch dieses Reihers zu sein.‘ Hingegen HARTERT (12) erwähnt auffallenderweise die Fische als Nahrung überhaupt nicht, er spricht nur über : ,,Insecten, Larven, Würmer, Amphibien, Weichtiere.‘ Die Frösche stehen den Fischen nicht sehr, aber doch nach. Beim Nachtreiher ist das Verhältnis mit einer Differenz von 175%, beim ' Rallenreiher aber ist eines mit 4°63%. Dies be weist also, daß der Nacht- reiher ein entschieden größerer Froschfreßer als der Rallenreiher ist. Letz- 608 NIKOLAUS VASVÁRI [Aquila terer friBt meist die kleinen Jungfrösche und in diesen hat er fast immer eine reiche Auswahl. Als meiste Anzahl waren in einem Magen 16 Exem- plare. Naumann hat recht, wenn er sagt: „große Frösche beachtet er so wenig, wie größere Fische, aber die kleinen Wasserfrösche (Rana esculenta) von demselben oder dem vorigen Jahre sind nächst Fischen sein gewöhnliches Futter.“ Die übrigen Vertebraten sind unbedeutend, auch die Molche (462%) und die Eidechsen (1:85%); YARREL (45) erwähnt nach Ropp eine im Kropfe des Vogels gefundene Spitzmaus. Was die Wirbellosen betrifft, stehen an Häufigkeit die Wasser- wanzen (Notonecta-Naucoris) an der ersten Stelle. Sie kommen in 73 Fällen (67°59%) vor ! In 19 Fällen sind alle zwei zusammen vertreten (17:59%). Dies halte ich als eine ausgeprägteste Charakteristik in der Ernährung des Rallenreihers und auf diese Eigenschaft wurde von mir schon früher, allerdings damals nur als mutmaßliche hingewiesen, was jetzt durch die Untersuchungen in voller Wirklichkeit bewiesen wurde. Nur die Zwergrohrdommel kann mit ihm in dieser Hinsicht etwas wett- eifern, obwohl auch sie darunter bleibt (mit 45°2°,). Übrigens sind die Rückenschwimmer (Notonecta) und die Schwimmwanze (Naucoris - cimicoides L.) die hauptsächlich in Betracht kommenden Vertrete. der Wasserwanzen überhaupt in der Ernährung der Reiher, da andere Genera nur in verschwindend kleiner Anzahl in deren Mägen vorzu- kommen scheinen. Die erwähnten Wasserwanzen sind nicht nur durch ihre Häufigkeit, sondern auch durch ihre räuberische Lebensweise dem Reiher mehr ausgesetzt als andere Arten z. Bp. die phytophagen Corixidae, die auch nach meinen Erfahrungen besonders bei den kleineren Tauchern, so bei Podiceps nigricollis Bu. eine größere Rolle spielen.*) Nächst den Wasserwanzen kommen in den Mageninhalten des Rallenreihers die Larven der großen Wasserkäfer häufig vor (in 60 Fällen, *) Anmerkung. Dies leuchtet übrigens sehr gut auch aus den Untersuchungen von Wearwore (43) ein, demzufolge bei 122 Podiceps auritus 1. Notonecta in einem, Corixidae aber in neun Fällen vorgekommen waren, bei 27 P. nigricolli» californicus HEEKM. Notonecta in einem, Corixidae in 11 Fällen, bei 180 Podilymbus podiceps L. in 13 resp. 26 Fällen. Vielleicht noch überzeugender sind die Angaben von WETMORE (44) bezgl. der Ernährung der amerikanischen Phalaropidae (die bekanntlich auch zu schwimmen pflegen) ; so wurden bei 155 Phalaropus lobatus L. die genannten Wanzen in 5 resp. in 42 Fällen, bei 106 Steganopua tricolor VIEILL. in 5 resp. 36 Fällen gefunden. Da Coriridie mehr im Innern des Wassers sich aufhalten, so fallen sie eher den schwimmend als den watend sich ernührenden Vögeln zum Opfer. Auch bei Recurvirostra americana Go. und Himantopus mecicanus MÜLL. ist das Verhältnis ein ähnliches. Als Vogelnahrung haben also die Wasserwanzen im all- geineinen eine nicht unterschätzbare Rolle und nicht umsonst besitzen mittelainerikanische Coriridae als ein nabrbattes Futter in der Stubenvogelhaltung eine spezielle Bedeutung. Der Verfanser. 1935/38) DIE ERNÄHRUNGSOEKOLOGIE DES NACHTREIHERR UND RALLENREIHERS 809 55°55%). Von den einzelnen Genera: Dytiscus in 15 Fällen (13:88% Cybister in 42 Fallen (38:88% + 2 zweifelhafte Fälle) und Hydrous in 28 Fallen (25°92% + 3 zweifelhafte Fälle). Auch bei Ardeola sind also die Cybister-Larven die häufigsten. dann folgen die Hydrous- und zuletzt die Dytiscus-Larven, wie beim Purpurreiher. Diese Ernährungselemente sind beim Rallenreiher noch wichtiger als beim Purpurreiher und kommen gemäß dem Größenunterschied bei den zwei Reiherarten bei Ardeola auch die jungen, ziemlich kleinen Larven vor. In einem Magen sind die Larven manchmal in größerer Anzahl vertreten, so in einem Falle 22, in einem anderen 34 Dytiscus-Larven. Alle drei Genera sind in 25 Fällen (23:14%) zusammen vertreten. Auch die Larven der kleineren Wasser- käfer sind genügend häufig, kommen in etwa 15 Fällen vor (13°88°%, ). die Acilius-Larven in 7 Fällen (6°48 %). Dies ist ein sprechender Beweis für die Tüchtigkeit des Rallenreihers in der Jagd von Wasser- käferlarven überhaupt. Auch die Imagines der kleineren Wasserkäfer werden gut berück - sıchtigt (43 Fälle, 39:81%), hingegen kann bei den Landkäfern, obwohl auch sie zahlreich sind (41 Fälle, 37°96°,) in nicht wenigen Fällen der Verdacht gehegt werden, daß sie mit den kleinen Fröschen secundär in den Magen hineingelangten (von den 41 Fällen sind 20 auch mit Fröschen belegt). Eine viel größere Bedeutung muß man der Maulwurfsgrille (Gryl- lotalpa vulgaris) beimeßen. Sie wurde in 39 Fällen (36°11°,,) festgestellt. Auch sie ist als eine Spezialität auf dem Speisezettel des Rallenreihers anzuschen. Dies möchte ich umsomehr glauben. da der Vorkommenswert auch bei der Zwergrohrdommel nur 11:3% und bei dem Purpurreiher nur 9°73% ist. Mehrmals ist Gryllotalpa in den Mageninhalten vielköpfig vertreten, so z. B. einmal mit 38 Exemplaren. Diese Zahl kann übrigens fast als Rekordzahl bei Vögeln überhaupt zu nennen sein, da auch bei Corvus frugilegus, von dem die Gryllotalpa bekanntlich hinreichend favorisiert wird — allerdings mehr als Gelegenheitskost — in nicht so ausgiebiger Zahl aufgelesen wird und auch Csòka ky (6) fand als Höchstzahl nur 10 Stücke in einem Krähenmagen. Unter den anderen Reihern wurde eine ähnliche Nahrung in ausgiebiger Weise besonders bei Butorides virescens cubanus OBERH. auf Portorico durch WETMORE (41) konstatiert, demzufolge in 51 Mageninhalten die dortige Maulwurfsgrille (Scapteriscus didactylus) in 54°33% vertreten war; in einem Magen befanden sich 16 Exemplare. Auch Bubulcus this scheint ein großer Liebhaber von Maulwurfsgrillen zu sein; Kirkratnick (18) fand in den Mageninhalten von 139 Exemplaren 51-mal Maulwurfsgrillen (36°699,), also stimmen die Verhältnisse boi ihm und dem Raïlenreiher sozusagen fast ganz überein. 39 410 . O NIKOLAUS VASVARI kee LAquila Die Spinnen sind ziemlich häufig (in 31 Fallen 28-70%). Diese, meist Uferarten, werden durch den gewandten Rallenreiherschnabel ent- sprechend gefangen, möglicherweise können sie aber auch von den ver- dauten Fröschen zuriickbleiben.*) Die anderen Wirbellosentiere, auch die Odonaten und ihre Larven spielen keine wichtige Rolle. Aus obigen sieht man deutlich, daB die Mehrzahl der Nabbibg aus dem oder bei dem Wasser gefangen wird, und kann durch die Befunde erwiesen sein, daB unser Vogel wasserferne Stellon zwecks Nahrungs- suche nicht berührt. Auch nach Hopek (17) macht dieser Reiher unter den kolonienweise briitenden Arten die kiirzesten ,,Proviant- reisen‘‘, aber ausnahmsweise fand er auch ihn meilenweit vom Horstplatz. Sehen wir einmal auch die Befunde der anderen Forscher an. CHERNEL fand bei zwei Exemplaren (30. Aug. 1897) drei kleine Teich- frösche, Wasserinsecten und Larven resp. kleine Fische, und wenige Insecten (handschriftliche Aufzeichnungen in Kgl. Ung. Ornith. Institut). Nach Bure und Kxorrrı (3) besteht die Nahrung aus allerlei Kerb- tieren, Larven, Amphibien, Frosch-Larven, Schnecken und gelegentlich aus Fischen; nach Poxey (3) sind die Mageninhalte aus Resten von Wasserkäfern, Wasserwanzen, Wasserjungfern, Fröschen, Fischen, weiter aus Pflanzenresten und Kleinsäugerknochen bestehend. Als Insecten erwähnt er Dytiscus, Notonecta, Libellula, Colymbetes, Berosus, Homopterus, Colophorus, Coccinella, Agabus und Holochaus. GIGLIOLI (10) erwähnt folgende Mageninhalte: 1)ad. 9 (Fano, 2. Nov. 1881) 2 Rana esculenta, 3 Wasserkäferlarven (Cybister?), 13 Odonata-Larven (Anax). — 2) ad. g (Sesto, 14. April 1886) 3 Gryllotalpa vulgaris, 15—20 Crustacea brachyura-Larven, 1 Hydrophilus-Larve. — 3) ad. g (Genova, 9. Mai 1886) ein Fisch, Neuropteren und viele Krebschen, 4) 2 ad. (Mai 1886) Frösche, Fische, Krebse, kleine Insecten, Würmer. Mehrere wichtige Daten enthalten die Mitteilungen von ÁARRIGONI und Moroni (1). In der Reiherkolonie von Greg gio wurden im Jahre 1930 von 16 Mageninhalten (12 ad., 4 juv.) Notonecta 6-mal und Wasser- insecten 5-mal, Frösche 4-mal (in einem Falle 10, in einem anderen 7 Fröschehen), Gryllotalpa 2-mal (12 und 5 Exemplare), Wasserjung- fernlarven 2-mal, Erdwürmer 2-mal, Eidechsen, Milben, Orthopteren (Heupferde und Grillen), Dipteren, Mollusken und Süsswassercrustaceen I—1-mal (Pflanzenreste 2-mal), außerdem einmal Reste von zahlreichen *) Anmerkung : Spinnen werden wahrscheinlich durch die Frösche nicht selten gefangen ; Eckstein fand unter 262 Fröschen 57 Mageninhalte mit solchen. Der Verfasser. 1935/38] DIE ERNAHRUNGSOEKOLOGIK DES NACHTREIHERS UND RALLENREIHERS 611 Parasiten (Zecken), vermutlich vom Rindvieh gefunden. In demselben Brutplatz wurde im Jahre 1932 und 1933 wieder gearbeitet. Es wurden an Nahrung festgestellt: 1) ad. (12. Juni 1932) 3 Froschlarven. 15 Gryllotalpa; 2.) ad. (17. Aug. 1933) 2 Frösche und Reste eines dritten, Reste von 7 kleinen Fischen, 1 Carabide, 1 kleine Schnecke. — 7 juv. (Aug. 1933), Frösche 2-mal, ein kleiner Fisch (Eupomotis gibbosus), Kolben- käferlarve, „Käfer“, Notonecta, Gryllotalpa 1—1-mal, Reste von Was- serinsecten 5-mal. 3 pull. (3. Juli 1933) Reste von Fröschen und Froschlarven 1-mal, Gryllotalpa 2-mal, Wasserinsecten 2-mal, Dytiscus- Larve, andere Insectenlarven, Käfer, Wasserjungfer, Tipula 1—1-mal, Wasserinsecten 3-mal (Pflanzen 2-mal). Wie es scheint, stimmen obige Befunde mit den unsrigen so ziem- lich überein, auch darin, daß die Nahrung mutmaßlicherweise meist vom Wasser beschaffen wurde. Dies beweist übrigens auch die relative Seltenheit von Heuschrecken, die hauptsächlich als Gradmesser der Ent- fernungstendenz der einzelnen Reiherarten vom Wasser in trockenere Gebiete dienen könnten. Hingegen weist die Häufigkeit der Maulwurfs- grillen das dauernde Verweilen bei Wasserufern auf. Unserem Vogel kann außer der Schlankheit und seiner Kleinheit auch das kleine Gewicht bei der Ernährung gute Dienste leisten. Nicht zuletzt sei hier erwähnt, daß er auch auf den Teichrosenblättern stehen, und so von hier aus die umgebenden Wasserstellen wie die Blätter selbst wegen Nahrung gut ausnützen kann; letztere Beobachtung wurde auch durch Reiser (29) gemacht. Was eine oekologische Verwandtschaft zu dem übrigens nahver- wandten Kuhreiher betrifft, könnte man nur wenig darüber sagen. Im Zusammenhang mit den obigen Ausführungen konnte ich auf den Umstand hinweisen, daß unser Ballenreiher fast ausschließlich sich am Wasser zu ernähren scheint. Es wäre immerhin eine reizende Aufgabe zu erforschen, was für eine Ursache den verwandten Kuhreiher dazu zwang, aus einem Sumpfvogel mehr oder weniger ein Trockenlandvogel oder Savan- nenvogel zu werden. Es ist eine unleugbare Tatsache, daß mehrere Reiherarten durch ihre hochgradige Polyphagie abwechslungshalber öfters auch den auf trockenen Gebieten lebenden Nahrungstieren nach- gehen, wie die „Großreiher“ (Ardea cinerea und auch purpurea) den Feld- mäusen, es kann somit nicht wundernehmen, wenn es unter den kleineren auch sonst ausgiebiger inseotenfressenden Arten einen solchen gibt wie der Kuhreiher, der seinen Insectenjagden zuliebe das Wasser mehr oder weniger verläßt*) und wie Hruszın (16) und Kornta (19) so anschaulich 7 +) Anmerkung. Die ähnlich sehr kerbtierfreßende, aber in mehreren Hinsich- ten primitivere Irobrychue ist auch hierin anders veranlagt. Der Verfasser. 612 NIKOLAUS VASVARI (Aquila berichten, die Steppen, ja Wiisten mit KarawanenstraBen aufsucht, dem weidenden Großvieh und Großwild eng sich anschließt um die während des Weidens aufgescheuchten Kerbtiere wegzufangen, sowie von den Tieren selbst die lästigen Parasiten, Zecken, auflesen zu können. Es ist also auch kein Zufall, daß ein solcher Reihervogel eben auf afrikanischem Boden, im Lande der großen ungulaten Säugetiere entstand. Eine solche Umwandlung der Lebensweise ist bei einem gesellig lebenden, oder -wenig- stens zur Geselligkeit geneigterem und daher unternehmungslustigerem Vogel viel eher denkbar. als bei einer einsamen, konservativeren Art (siehe Ciconia ciconia—Ciconia nigra). In diesem Zusammenhange aber muß man auch darauf aufmerksam machen, daß gewiße Umstände event. Veränderungen in den die Lebens- vor allem die Ernährungsweise beeinflussenden Verhältnissen eben bei den geselligen Arten, besonders wegen der größeren Individuenzahl auf einem bestimmten Gebiet, ihre Folgen wirksamer fühlen lassen. Das Großvieh ist im Allgemeinen be- treffs besonderer Umstände überhaupt in der ganzen Welt als wichtiger Faktor bezgl. der Vogelwelt anzusehen. Unser Rallenreiher steht mit ihm nach einigen Gewährsmännern auch in Verbindung. So erwähnt Naumann (27), Frormicke (9) und Domprowskt (8) die Neigung zu den im Sumpf wühlenden Schweinen um die durch diese entstandenen kleinen Pfützen von den kleinen Fischen frei zu machen; nach DOMBROWSKI sitzt er zuweilen auch auf dem Rücken der Schweine. Übrigens kenne ich außer den wenigen Befunden von Mosroxt (25, 26) keine Beweise dafür, daß unser Vogel mit dem größeren Hausvieh in einer näheren Bezie- hung wäre. Bezüglich der außereuropäischen Befunde und Beobachtungen möchte ich erwähnen, daß Cuarın (5) vier Mageninhalte in Belgisch- Kongo untersuchte, und darin keine Fische gefunden hat, hingegen zwei Frösche, 2 Spinnen und meist Insecten: viele Odonaten, etliche Heuschrecken, 1 Grille, Wasserwanzen und Inseetenlarven; 2 Migen enthielten auch 26 Schmetterlinge (unter diesen mindestens 20 kleine Hesperiidae, die damals zu Tausenden auf der dortigen schlammigen Stelle sich versammelten). Über Ardeola grayii SYKES erhielt ich durch die Güte des Herrn Dr, Vrxwey (in litt.) die Mitteilung, daß jene Form im Mangrove von Java nach seinen Beobachtungen sich meist von kleinen Krabben ernährt. Zusammenfassend die Ergebnisse bezgl. der Ernährung des Rallen- reihers können wir feststellen, daB er von kleinen Fischen nicht vielmehr, als von kleinen Fröschen frißt und als Kerbtierfreßer besonders als Vert ilger der Wasserwanzen. weiters von den Ufertieren der Maul- 1935/88] DIE ERNAHRUNGSOEKOLOGIE DES NACHTREIHERS UND RALLENREIH ERS 613 wurfsgrille eine besondere Stelle in der Ernahrungs- lehre (Bromatologie) der Reiher einnimmt. Als Fischereischädling ist er in sehr geringem Grade oder kaum beachtenswert. Aus zoogeographischem Grunde verdient diese Art als einer der verschwindenden oder wenigstens selten gewordenen ungarischen Vögel weitertgehend Schonung und Schutz. o Vérkilôvellé bogarak madaraink täplälekäban. Irta: Dr. GRESCHIK JENŐ. A májustól juliusig helyenként a körisfäkon. fagvalon, orgonán tömegesen föllepö élénkzöld szinü, aránylag puha «zürnyfedelü kôris- bogár mint madartaplalék hazánkból alig ismeretes. Csak egy csikvari | szürke légykapó gyomortartalmában találta eddig CsIKI 2 példányban | (Aguila XI. 1904 p. 301). 1938. jul. 5-én DR. HOMOKI NAGY ISTVÁN a tolnai tüzerlaktanya udvarán lőtt kis örgebies himet és két tövisszuró gébicset, egy himet és egv félig felnőtt fiókát, küldött a N. Muzeumba. Ezek közül a kis őrgébics gyomrában több drb kôrishogarat, a fiatal tövisszuró gébics gyomrában más bogarak mellett k6rishogar marad- ványokat is találtam (a meghatározást DR. KASZAB ZOLTÁN volt szives megerősiteni). Kérésemre a beküldő utólag arról értesített. hogv a parkszerüen fasitott udvaron az utakat szegélvező fagyal- és orgona- bokrokon a közelmultban nyüzsgött a körisbogar, de a madarak elejtése idején; rajzásuk már a végét járta. Julius 10-én és 11-én begyüjtött gébicsek gyomrában már nem volt kőrisbogár. Ez a lelet bizonyitja, hogy gébicseink is fölszedik a szabadban a sok állatra rendkivül mérges hatasu körisbogarakat, anélkül. hogy ártana nekik. Továbbá alkalmat nyujt, hogy kissé közelebbről fog- lalkozzunk a vérkilövellő bogarakkal mint madártáplálékkal, mert ezt a kérdést eddig ornithologusaink kellő figyelemben nem részesitették. Ismeretes, hogy a kőrisbogár vérében, a him ivarszervének járu- lékos mirigyeiben és a tojó bursa copulatrixában erős mérget termel. mely. tisztán, szintelen kristályos táblákban cantharidin Cin Hi: Où néven ismeretes 8 H. MEYER szerint tulajdonképen egy ketonsav /-lak- tonja és amely a bogár testében különböző szerzők szerint különböző mennyiségben —- 2:6—4‘9°,,,-ben — van jelen. Előfordul a bogár peteis ben is. Az ember bőrén emplastrum, oleum, unguentum, collodium alakjában előbb piros foltot, majd hólyagot ökoz, mely a gyulladásba hozott irhából serummal telik meg. Ezért a gyógyszertanban a szá- sia GRESOHIK JENŐ [Aquila ritott körisbogarak ,,Cantharides‘‘ néven a hölyaghuzöszerek (vesi- cantia) között szerepeltek, mig ujabban a flogotoxinokhoz sorolják öket, azaz azokhoz a mergekhez, melvek gyulladäsokat okoznak. A cantharidin belsőleg szedve, ami tulajdonképen fölösleges, mert kül- söleg alkalmazva is resorbeálódik, szintén nagyon mérgező hatásu, gyulladásokat, különösen vesegyulladást idéz elő s az emberben már 0:03 g halált okoz. Bővebb adatok találhatók a cantharidinröl, amely: egyébként jelenleg sokat veszitert gyógyászati jelentőségéből és mas állati mérgekről PAWLOWSKY Gifttiere und ihre Giftigkeit címü 1927-ben megjelent művében, népszerüen és rövidebben ismerteti ezt a tárgy- kort VENZMER Tierische Gifte und giftige Tiere címü könyvecskéje, amely a „Kosmos“ kiadásában 1932-ben jelent meg. Bennünket itt a továbbiakban az érdekel, hogy a kérisbogar mérge különböző älla- tokban mas és mas hatast fejt ki. Igy a hidegverü halak, békak, azon- kivül a tvuk és a sün meglehetősen érzéketlenek a méreggel szemben. NETOLITZKY és HEIKERTINGER ide sorolják a tipikus rovarevöket älta- lában, tehát a rovarevő madarakat is. Bajos volna azonban a túzokot is a tipikus rovarevőkhöz sorolnunk, melynek egyik példányában CSIKI 30 db. Meloé hungarust (a nünükekben is van cantharidin) talált, továbbá többec azok közül a madarakból, melyek HEIKERTINGER alább emlitett etetési kisérleteinél a kőrisbogarakat megették. Nálunk LÓSY is talált túzok gyomrában sok Meloé violaceust*). A jávai Hirundo daurica striolataröl emliti VERBEEK, hogy fiait csaknem kizárólag egy a Lyltahoz közelálló bogárral, az Epscauta ruficeps-szel nevelte tel, ellenben egy ember, aki mintegy 10 ilyen bogarat megevett, erős " mérgezési tünetek között meghalt. Bizonyos bogarak szintén veszély nélkül táplálkozhatnak száritott kőrisbogarakkal : Anobium, Anthrenus, Attagenus, Dermestes stb. Viszont a macska elpusztul, ha cantharidin- nal etetett tvuk husából eszik. Azokhoz a madarakhoz, melvéknek a cantharidin nem árt, most a tolnai gvomortartalmak alapján a gébi- cseket is sorolhatjuk. A kőrishogaraknak, nünükéknek az a szokásuk, hogy megfogva halottnak tettetik magukat és behajlitott comb- és lábszárizületükből cseppek alakjában narancssárga folyadékot, ami nem más, mint emli- tett vérük, bocsátanak ki. Igy viselkedik a Coccinella septempunctata is. A Chrysomelidäkhoz tartozó Timarchäk, Agelasticák és Galerucák also allkapesi tapogatójuk alján bocsátanak ki ilyen vércseppeket, a Zyyaena trifolis pillangó is vért lövell ki a csipő mellizületen és még számos különböző rovar képes erre a reflexszerüen történő vérkifecsken- dezésre. Az ember ezt a kilövellt folyadékot kellemetlen szagúnak *) ENTZ G. Az állatok szine és a mimicry, Termeészettud, Közl. 1904. 1935/38] VÉRKILÖVELLŐ BOGARAK MADARAINK TAPLALRKABAN 615 találja, mely olykor bőrén maró hatäsu. Azért ezt a vérkifecskende- zést régóta az állatok védőberendezései közé sorolták, minthogy más magyarázatot adni nem tudtak. Néhány évtizeddel ezelőtt a bécsi HEIKERTINGER heves harcot kezdett a szelekcionisták ama nézete ellen, hogy az állatnak szüksége van természetes védőszerekre, melyekhez az állati mérgek is tartoznak, mert ez a felfogás antropomorf okoskodás következménye. Szerinte a táplálékul szolgáló állatoknak ilyen védő- szerekre nincs szükségük, nem is vehetnék hasznukat, mert az ellen- ség környezetéből azokat az állatokat támadja meg, melyek vele egy- időben ott tartózkodnak és neki speciálisan izlenek. Más állattal szem- ben rendszerint nem kell védőszer, mert azok megint más állatokra specializálódtak. Az állatvilágban ugyis tulszaporodás van, ezt a tul- szaporulatot csökkentik a kellő mértékre az illető állat ellenségei. „Az igazi ellenség ellen nincs védelem, más állatokkal szemben ilyenre rend- szerint nincs szükség, mert támadás nem történik", Nem a kevésbbé védettek esnek áldozatul, hanem azok, amelyek véletlenül az ellen- ség elé kerülnek. Minden állatnak megvan a maga speciális izlelőérzéke, amely nem itélhető meg a kulturember izlése alapján. (F. HEIKERTINGER, Werden übelriechende und giftige Káfer von Insektenfressern gemieden ? Entomolog. Blatter Jahrg. 31, 1935 p. 81—94). Állitásának bizonyi- tása végett a szerző fogságban tartott állatokon etetési kisérleteket is végzett, olvan bogarakkal, amelyek erősszagu nedvükkel tünnek ki; ezek közül itt csak állatkerti és kalitkában tartott madarakon végzett kisérletei érdekelnek: A kőrisbogarat ártalom nélkül megették: Gallus domesticus, Penelope jacucaca, Crax globicera, Ibis aethiopica, Hippolais icterina, Sylvia atricapilla, Corvus ap., Paroaria cucullata. Nem nyultak hozzá: Penelope superciliaris, Chrysolophus pictus. Gébi- csek ennél a kisérletnél tehát nem szerepeltek. Hozzátehetjük, hogy a Meloidae családba tartozó bogarak közül Csıkı a Meloé proscara- baeust 5 példányban a kövirigó gvomortartalmäban is megtalálta. A Chrysomelidákhoz tartozó Melasoma populs és tremulae lárváit meg- ették : Coturnir coturnix, Lanius senator (M. tremulae lérvait 8 1 imagot), Sturnus vulgaris főleg a lárvákat, de 1—1 imagot is, Pastor roseus mint előbbi. Melasomdt nálunk Csıkı Acrocephalus arundinaceus-ban talált. A kisérletek az ugyancsak a Chrysomelidakhoz tartozó Galeruca tana- ceti-vel a következő eredménnyel végződtek: több lárvát megevett Coturnix coturnix, 1 lárvát félig megevett Alauda arvensis, a bogarat megették : Ciconia ciconia, Ibis aethiopica, Numida vulturina, Gallus domesticus (Galeruca pomonaet nem), Phasianus versicolor, Gennaeus, nycthemerus (csak a d), Chrysolophus amherstias, Diardigallus diardi, Turdus musicus, Turdus sp., Lanius minor (G. pomonaet is), Lantus col- urio, Lanius senator, Coloeus monedula, Sturnus vulgaris, Pastor roseus, 616 234 GRESCHIK JENŐ EAE SIREN {Aquila Paroaria cucullata, Alauda arvensis; kérdéses: Perdix perdix; nem ette meg : Sylvia atricapilla. Ezt a bogarat Csixi a szarkäböl, a pomo- naet szintén a szarkäböl és a kerti rozsdafarkuböl mutatta ki. Érdekes, hogy a közelálló Galerucella luteola lirvajinak és imagojänak vére HOLLANDE szerint mérges, a tyukok nem eszik, 10 csirke közül 7 elpusz- tult töle.*) Ugyancsak mérges a szerző szerint a Coccinella seplempunc. tata lärväja és imagoja a pökokra, amfibiäkra, gvikokra és verebekre, | azonban a poszataknak nem art. CSIKI ezt a bogarat a kakukban (egyszer 50 db.), a mezei és barätposzataban, valamint a kerti rozsda- furkuban találta, azonkivül már PETÉNYI emliti, hogy Coccinellàkat, nevezetesen ('. septempunctatat 1850 nyarán a N. Muzeum homlok- zatan fészkelő vörös vercsepar köpeteiben nagy számban talált, de megtalálta a seregély gyomrában is ezeket a bogarakat. LÓSY pedig a házi fecskéről, nádiposzátáról, kerti rozsdafarkuról, szürke légy- kupöröl és őrgébicsről jegyezte föl, hogy gyomrukban katicabogarak voltak. HEIKERTINGER Coccinellidakkal is végzett etetési kisérleteket **), főleg C. septempunctataval, Adonia variegataval és Adalia bipunctatá- val. A házi tyukok egy része megette őket, más része csak csőrük- kel szétdarabolta vagy rájuk sem hederitett. Szárnyfedőiktől meg- fosztott bogarak kapósabbak voltak, hangvababokat, melyek közé katicabogarak potrohát keverte és vérükkel áztatott, szivesen ettek. Hasonló tapasztalatra jutott HOLLANDE is poszátáival, melyek katica- bogarak vérében meghengergetett legyeket ettek. Ezzel szemben Lutz megfigyelte, hogy a pókok a Coccinella septempunctata vérével bekent legyeket ott hagyták, de egy Epeira diademata félóránál hosz- szabb ideig szivta a hálójába akasztott katicabogarat. HEIKERTINGER további kisérletei folyamán a katicabogarakat megették a következő madárfajok : Paroaria cucullata, Sylvia nisoria (holtat nem), Turdus sp., Sturnus vulgaris. Részben megették, részben nem: Phasianus colchicus, Passer domesticus, Hippolais icterina, Sylvia atricapilla. Nem ették meg : Coturnix coturnix, Turdus musicus, Alauda arvensis. A Cocci- nellidak sárga, undoritöan keserü és dohos makszagu vérében a méreg állítólag nem cantharidin, hanem enzymoid.***) A vérükben cantharidint tartalmazó bogarakhoz tartoznak a Cantharidak is, közülök a Malachiusok szines hölyagszerü börredöket, *) A Chrysomelidakhoz tartozó Tiimarcha violaceonigra lárváinak vérében a méreg enzymoid, mely a toxoproteinekhez tartozik. **) F. HEIKERTINGER, Die Coccinelliden, ihr ,,Ekelblut‘, ihre Warntracht und ihre Feinde. Biolog. Zentralblatt. Bd. 52. 1932. 9960) H. v. LENGERKEN. Biologie der Tiere Deutschlands. Coleoptera. 1927. 1035/88] VERKILOVELIA BOGARAK MADARAINK TAPLALRKABAN 617 melyek állitólag illatot árasztanak, forditanak ki testük külön- böző részén, a Cantharis (Telephorus) fusca, ez a közönséges bogár pedig szárnytedőinek peremén vért izzad ki. HEIKERTINGER kisérletei alkalmával a Cantharis fuscat megették : Turdus ericetorum philomelos, T. merula (C. pellucidat), Turdid. sp. (2 bogarat), Lanius minor, L. collurio, Sturnus vulgaris, Pastor roseus. Részben megették, részben nem: Gallus domesticus, C'oturnix coturnix, Sylvia atricapilla. Nem ették meg: Hippolais icterina, Lanius senator, Alauda arvensis. Rhagonycha fulvat ettek : Turdus musicus, Turdid. ap. ; csak egy része a madaraknak : Sylvia atricapilla ; nem ették: Gallus, Hippoluis. Malnchius (főleg aeneus), ették: Gallus, Coturnir, Sylvia curruca, S. atricapilla ; nem ctte meg: Alauda arvensis (más hogarat sem). Hazánkban e bogarakbol feltünő keveset talált CSIKI a madärgyomrok- ban : Gantharis fuscat Sylvia communis-ban, lárváját többször főleg rigók - ban télen (egy léprigóban 67 drb-ot), továbbá szarkaban; (", lividdt és Dasytest n gezében, Malachius bipustulatust szürke légykapóban, | Lampyris noctiluca ?-t (csak a g nyom ki vért) léprigóban 1—-1 esethen. Ilven etetési kisérleteket végzett többek között már HEIKERTIN- GER előtt Angliában Pocock, az Eszakamerikai Egyesült Államokban pedig főleg JUDD és BEAL. Ezek közül itt csak azt emlitem föl, hogy egy Lanius ludovictanus megevett 1 Meloé americanat, de nem nyult hozzá egy Epicauta sp.-hez, továbbá azt, hogy az utóbbi bogarat a Toxostoma rufum is megette. Bármennyire érdekesek is ezek a kisér- letek fogságban tartott madarakon u. n. védett rovarokkal, döntő bizonyitékul nem fogadhatók el. Mert az, hogy milyen rovarokat eszik a madár a fogságban több körülménytől függ: mennyi ideig él már fogságban, éhes vagy jóllakott, fióka korától él-e a fogságban v. felnőtt korában került-e oda, élénkségétől, kiváncsi természetétől stb. Kifo- gásolható, hogy kisérleteztek olyan rovarfajokkal is, melyek a madár hazájában vagy élethelyén elő sem fordulnak. A tapasztalat ugyanis azt bizonyitja, hogy a madarak a fogságban sok olyan rovart esznek meg, amelyek a szabad természetben, élethelyükön nem fordulnak elő. De előfordultak a kisérletek alkalmával olyan esetek is, hogy nem akar- tak hozzányulni olyan rovarokhoz, melyek a gyomortartalmi vizsgá- latok alapján a szabadban táplálékukat képezték. Az sem hagyható figyelem nélkül, hogy történtek kisérletek olyan rovarokkal is, melye- ket már hosszabb ideig fogságban tartottak (pl. HEIKERTINGER kisér- letei Lytta vesicatoridval, a geze a bogarakat 5 heti fogsiguk után kapta), mert tudjuk, hogy a mérges állarok mérge a fogságban veszit erejéből, a vértkilövellő bogarak elvesztik vérkilövellő képességüket, bár vérük- nek maró hatása megmarad. Bővebben foglalkozik az amerikai kisér- letek bírálatával MCATEE The Experimental Method of Testing the Effi- Bin ' GRESOHIK JENŐ ee a RN [Aquila ciency of Warning and Cryptic Coloration in Protecting Animals from their Enemies (Proc. Acad. Nat. Sciences Philadelphia, Vol. 64, 1912— 1913, p. 281—-364) cimü dolgozatában. Ennek következtében a kisér- letek alapján elért eredmények kétes értékiiek és nem lehet pusztán rájuk támaszkodva itélkeznünk az u. n. , védőberendezésekről" sem, hanem csak akkor, ha szabadon élő madarakon végzett megfigyelé- sek, gyomortartalom vizsgálatok az eredményeket megerősitik. Csak annak a bizonyitására elegendők, mint HEIKERTINGER is mondja, hogy a madarak — legalább egy részük — az , undoritó" szagu és izü rovarokat is megeszik. j Térjünk át most a gyomortartalmi vizsgálatok révén kapott ered- mények elemzésére, mert megfigyelések a szabadban nem igen álla- nak rendelkezésünkre. Azt hozzák föl, hogy a megfigyelések a szabad- ban azért nehezek, mert nem lehet elég közelről a madarat táplálék - fölvétel közben megfigyelni. Bizonyos esetekben, pl. a nagy egyed- számban föllépő rovarfajoknál, amilyen a kőrisbogár, amely gyakran teljesen megkoppasztja a bokrokat, ez a megfigvelés ma az egyéb meg- figveléseknél sikerrel alkalmazott nagy nagvitasu lát- és távcsövek segitségével nem ütközhet nagyobb nehézségbe, különösen a Lanius collurio esetében, melyről tudjuk, hogy föl is szokja szúrni valami tövisre a fogott rovarokat. Ha a madár lábán levő gyürü számát le tudjuk olvasni látcsővel, akkor a rovarokat is megfigyelhetjük vele. Az elem- zést CSIKI ERNÖ-nek az Aquila XI--XXI. és XXVI. évtolvamaiban ,: Biztos adatok madaraink táplálkozásáról" cimü cikksorozata alapján fogjuk elvégezni, mely 58 madárfaj rovartáplálékáról nyujt mintegy 2825 gyomor- és köpettartalom megvizsgálása alapján pontos adatokat. Csiki-nek e vizsgálatai ugyan a Madártani Intézet részére a haszon és kár megállapitása céljából készültek, az anyag mennyisége is roppant egvenlőtlen, a gyomortartalmak száma madárfajonként 1 és 351 között változó, de a pontosan meghatározott rovarok olyan forrást képeznek, melyből a kültöld is már nem egyszer meritett. Nézzük először azt, hogy milyen madarak gyomortartalmában milyen gyakran fordulnak elő a bennünket itt elsősorban érdeklő Chry- somelidae, Coccinellidae és Cantharidae bogárcsaládok képviselői a CSIKI- :től megvizsgált anyagban. A madár neve előtt álló szám a megvizsgált gyomortartalmak számát, a madár neve után álló szám az esetek szá- mát (hány gyomortartalomban volt az illető bogárcsalád tagja meg- található) jelenti. Chrysomelidae. 97 Turdus pilaris 31 — 53 Erithacus rubecula 17 -- 351 Pica pica 16 — 23 Acrocephalus arundinaceus 15 (Donaciäk !) — 24 Certhia familiaris 13 — 177 (rovart is tartalmazó) Perdix perdir 12 — 23 Troglodytes troy- 1035/38] VÉRKILÜVELLO BOGARAK MADARAINK TAPLALEKABAN 619 lodytes 11 — 16 Sylvia communis 10 — 20 Sylvia curruca 10 — 54 Re- gulus regulus 9 — 42 Turdus ericetorum philomelos 7 — 50 Parus cae- ruleus 6 — 27 Dryobates major 6 —- 327 Garrulus glandarius 5 — 50 Parus major 5 — 47 Turdus merula 5 — 25 Sylvia atricapilla 5 — 13 Phylloscopus collybita 5 — 62 Aegithalos caudatus 3 —- 15 Phylloscopus sibilatrix 3 — 37 Cuculus canorus 2 — 16 Sitta europaea caesia 2 — 12 Turdus musicus (iliacus) 2 — 10 Hippolais icterina 2 — 7 Musci- capa albicollis 2 — 131 Falco vespertinus 1 — 35 Lanius excubitor 1 — 31 Hirundo rustica 1 — 26 Upupa epops 1 — 21 Phoenicurus phoenicurus 1 — 20 Picus viridis 1 —- 18 Turdus viscivorus 1 — 13 Delichon urbica 1 -- 9 Dryobates medius 1 — 6 Riparia riparia 1 — 3 Monticola sazatilia 1 — 1 Dryobates leucotos 1 — 1 Micropus apus 1. A fenti csoportosítás mutatja, hogy a Chrysomelidak 38 madárfaj taplalékaban szerepelnek. A 10-nél kevesebb gyomortarialommal aze- replő fajokat figyelmen kivül hagyva, a nádirigó tünik fel az esetek nagy számával, a nádon élő Donáciák révén, utána következnek : a mezei poszáta, fakúsz, kis poszáta, ökörszem, csilpcsalp füzike, vörösbegy, fenyvesrigó és igy tovább az esetek százalékának fokozatos csökkené- sével. A gyomortartalmak számbeli egyenlőtlen eloszlása madártajok és évszakok szerint, továbbá közelebbi adatok hiánya az elejtett madár helybeli biotopjáról bővebb fejtegetésekre nem nyujt alkalmat sem a Crysomelidákkal, sem az alabh következő bogárcsaládokkal kapcso- latoran. Coccinellidae. - 20 Sylvia curruca 7 — 24 Certhia familiaris 5 — 16 Sylvia commu- nis 4 — 10 Hippolais icterina 4 —- 53 Erithacus rubecula 3 —- 37 Cuculua canorus 3 — 21 Phoenicurus phoenicurus 3 — 177 Perdix perdix 2 — 47 Turdus merula 2 — 25 Sylvia atricapilla 2 — 15 Phylloscopus sihi- latrix 2 — 20 Muscicapa striata 2 — 2 Muscicapa hypoleuca 2 — 351 Pica pica 1 —- 209 (+köpetek) Zune collurio 1 —- 50 Parus major . 1 — 50 Parus caeruleus 1. Összesen 17 madárfaj gyomrából kerültek elő Coccinellidäk, elsö- sorban a geze, azután a kis- és mezei poszáta tünnek ki katicabogarak elfogyasztásával. ; Gantharidae. 97 Turdus pilaris 11 (larva) — 351 Pica pica 10 fee) — 10 Hippo- lais scterina 2 — 18 Turdus viscivorus 1+1 (larva) — 282 Corvua cornix 1 (larva) — 20 Muscicapa striata 1 — 16 Sylvia communis 1 —- 6 Parus cristatus 1 (lérva). A Cantharidàk, mint már előbb is említettem, kevés számban sze- #20 GRESCHIK JENŐ - [Agulla repelnek a Csıkı-iöl megvizsgélc anyagban,*) a bogarakat a geze, mezei poszáta, szürke légykapó és léprigé, larvaikat télen a rigók, varjufélék és a bübos cinege szedték fel. Meg két bogarcsalid tagjairól ismeretes a verkilövelles : Cleridae és Pyrochroidae. A Cleridék közül Csıkı csak 1 Denopsot talált a gezében, Pyrochroat pedig Dr. KaszaB ZOLTÁN talált facanban. Eddigi megvizsgált hazai gyomortartalom anyagunkböl is kitünik tehát, hogy a madarak a vértkilövellő bogarakat a szabadban is megeszik . Az a kép, amit a közölt összeállítás nyujt, a további vizsgálatok során . változhat, ujabb tajok bevonásával bővülhet, azonban már az eddigiek - ből is látható, hogy különösen a Chrysomelidák azok a bogarak, ame- Iveknek a madarak táplálkozásában nagyobb szerep jut, de a többi itt tárgyalt bogárcsaládnak is vannak kedvelői a madarak között. Ezt bizonyitjak az Eszakamerikai Egyesült Államokban a Biological Survey által végzett gyomortartalomvizsgálatok is. lgy pl. ott a királygébicsek családjában tartozó királymadár (Tyrannus tyrannus) 665 példánya közül 70 példány gyomrában talált BEAL**) a Meloidae családjába tar- tozó bogarakat, főleg Epicuutákat, azonkivül még néhány más, de szintén a Tyrannidae-családba tartozó madárból is előkerült Epicauta. A Vireok között pedig vannak fajok, melyek a Coccinellidákat kedvelik. Igy CHAPIN***) szerint a Vireosylva gilva táplálékában a bogarak 15"5399-ot tesznek ki, a Coccinellidak 8°74°¢-ot, tehát a bogártápláléknak több mint a felét, a Vireo huttoniban S'12%-ot, a Lunivireo solitariusban 4"8890-ot. Mivel a Coceinellidák a szabadban nem ebben az arányban fordulnak elő a többi bogarak között, szerző föltételezi, hogy ezek a madarak környezetükben vagy nagyon tömegesen találják ezeket a boga- rakat, vagy speciálisan ezekre vadásznak. Viszont a Vireosylva phila- . delphica taplalékaban a Chrysomelidak vannak többségben, 7:99%-kal, azután a Scarabaeidak következnek 6°94%-kal 8 csak ezután a Cocci- nellidäk 5"039"9-kal. Itt tehát mar specializálás mutatkozik, de bizonyos különbség is a rokon fajok között. De lássunk néhány példát a hazai faunából, tüzetesebben részle- tezve bogártáplálékukat. Vegyük elő elsősorban a bokorlakók közül a mezei és kis poszátát. Mindkettőnek biotopja meglehetősen egyforma, azzal a különbséggel, hogy előbbi inkább a nyilt helyen levő bokrokat . kedveli s az alacsonyabb kórókon is vadászik, utóbbi kertekben, erdő- *) A Cantharidúknak ez a feltűnő csekély számú előfordulúsa a madárgyomor- tartalmakban, jóllehet egyes képviselőik gyakoriak a virágzó bokrokon, már JACOBI-nak is feltünt (1. Mimikry und verwandte Erscheinungen. Braunschweig 1913., p. 42). **)U. S. Department of Agriculture Bull. 44. 1912. 999) U. S. Department of Agriculture Bull. 1355. 1926. 1933/38) VERKILOVELLO BOGARAK MADARAINK TAPLALEKABAN 621 szélek bokrosaiban is tartózkodik és alacsonyabb fákon is keresi tapla- lékät. Anyagunk is meglehetősen egyenletes, ha az áprilistól juniusig terjedő időszakot egybefoglaljuk, a kis poszatänak augusztus—azep- temberre terjedő anyaga valamivel több. amit bogyók megjelenése a táplálékban jelez. Sylvia communis. Bogártápláléka az egész tápláléknak 78%-a, a bogarak családok szerint részletezve : Carabidae 4%, Scarabaeidae 6%, Nitidulidae 2%, Coccinellidae 8%, Elateridae 4%, Cantharidae 2%, Chrysomelidae 20%, Curculionidae 32% ; mas rovarok : Hymenopteräk 10%, Lepidopteràk (hernyók) 6%, Dipteràk 4%, Hemipteräk 4%. Curculionidàkbél és Chrysomelidikbél 10 darabot is talált CSIKI egv- . egy gyomorban. Sylvia curruca. Bogártápláléka az egész tápláléknak 58:7%-a, a bogarak családok szerint részletezve: Carabidae 15997, Scarabaeidae 476%. Nitidulidae 3:16°%, Coccinellidae 11:1%, Elateridae 1-59 %, Tenebrionidae 1°59%, Chrvsomelidae 15:87%, Anthribidae 1:59%, Cur- culionidae 17°46%, ; mas rovarok: Hymenopterak 25°4%, Dipterak 476%, Hemipterak 9°52% ; növenvi részek (bogyók) 1:59%. A mezei poszáta taplalékaban tehát a bogarak nagyobb szerepet játszanak, főleg Curculionidákat, azután Chrvsomelidakat fogdos. A kis poszátáéban a bogarak mellett a Hymenopteráknak van nagyobb szerepük, előbbiek közül nála is a Curculionidák és Chrysomelidak ural- kodnak. Ez. a két bogárcsalád jellemző a két faj táplálékára. Érdekes, hogy a kis poszáta táplálékában a Cantharidae-család nem szerepel. Más bokorlakók a gébicsek, melyek táplálékuk nagy részét a földről szedik, de repülő rovarokra is vadásznak. Bennünket itt közelebbről a tövisszúró gébics és a.kis gébics érdekel. Előbbi inkább a nyilt helyen . növő bokrokat kedveli, utóbbi fasorokban, fiatal akácosokban. erdő-. szélén is előfordul. Az anyag nagvon egyenlőtlen, tekintve, hogy a kis őrgébicsből csak 37, a tövisszúró gébicsből pedig 209 gvomortartalom és 4 fészek alatt gyüjtött köpet állott CSIKI-nek rendelkezésére. A tövis- szúró gébics anvaga magában foglalja SzEÖTs BÉLA tavarnai gyüjtését V—IX. hónapokból (145 gyomortartalom + köpetek), amelyben Melo- lontha vulgaris (30) és M. hippocastani (51). továbhá az Orthopterák közül Stenobothrus (25) és Gryllotalpa vulgaris (24 eset) volt gvakori. . Ezt szem előtt tartva, nézzük az egyes bogárcsaládok százalékát a táplálékban : Lanius collurio. Bogártápláléka az egész tápláléknak 67°74°%,-a, a bogarak családok szerint részletezve: Cicindelidae 199, Carabidae 23°94%, Staphylinidae 23894. Silphidae 611%, Histeridae 017°. . Scarabaeidae 24°62%, Coccinellidae 0°17%, Byrrhidae 1°70%,, Elateridae 2‘20%, Alleculidae 0°17%, Tenebrionidae 9°17%, Cerambvcidae 0-88"/, 622 G@RESCHIK IRNŐ (Aquila Curculionidae 42494, Coleoptera larva 0°17% ; mas rovarok : Hymenop- teräk 10°36°%,, Lepidopteräk (pete 1, hernyó 8, imago 1) 1‘70%, Dipterak 051%, Hemipteràk 441%, Preudoneuropteräk 0°17%, Orthopteràk 12:05%; pókok 1:87%; szazldbu 0:17%; csigák 034%; emlősök 068%. Lanius minor. Bogärtäpläaleka az egész tápláléknak 68:37%-a ; a bogarak családok szerint : Cicindelidae 2%, Carabidae 21:43%, Sil- phidae 4%, Histeridae 2%, Scarabaeidae 30°61%, Elateridae 1%, Tene- brionidae 2%, Curculionidae 5°1% ; mas rovarok : Hymenopteräk 10°2°%, Lepidopterak (hernyó) 1%, Hemipteräk 8°16%, Orthopterak 9°18°% ; csigák 1%; gerincesek 2%. A zsákmány egészen mas képet nyujt, eltérőt a poszätaektöl. A gébicsek a Scarabaeidäkat és Carabidikat (ezeknek pygidiälis mirigyeiröl szintén azt tartották, hogy az ellenség elriasztäsara szolgálnak) része- sitik előnyben. Feltünik a Chrysomelidák teljes hiánya, a Cantharidák is hiányoznak (HEIKERTINGER feljebb ismertetett kisérletei alkalmával e két bogárcsalád tagjait ették a gébicsek), a kis gébicsnél a Coccinellidák is, a Curculionidák nem nagy százalékkal szerepelnek. Amerikai vizsgálatok szerint az Egyesült Államokban a Lanius ludovicianus, amely ott mintegy a mi kis őrgábicsünket helyettesiti, - főleg Orthopterákkal táplálkozik (39%), bogarak csak 20%-kal van- nak képviselve. A gyomortartalom vizsgálatokból kétségtelenül kitünik tehát, hogy az a vélemény, amely szerint a kilövellt vér ezeket a bogarakat teljes védelemben részesitené, nem állhat meg. Nálunk Ip. ENTZ GÉZA már 1904-ben , Az állatok szine és a mimikri" cimü cikkében kifejtette, hogy a rovarok undoritó izét és szagát mint védelmi berendezést tulbecsülték. Kérdés tehát, mi a kilövellt vér biologiai rendeltetése ? Erre ma sem tudunk feleletet adni. A kisérletek és gyomortartalmi vizsgálatok csak azt mutatják, hogy a kibuggyant vér nem védi meg a bogarat a meg- evéstől. Lehet, hogy a vércsepp megjelenése a lábizületeken csak másod- lagos jelenség és a thanatozis alkalmával a tibiát a femurhoz hajlitó izmok préselik ki a vért. Azokon a fajokon viszont, amelyeken a vér a száj közelében serked ki, amely folyamatot HOLLANDE hémorrhée prébuccale-nak nevez, ennek talán valami szerepe van a téplalék fel- vételével kapcsolatosan, hasonlóan a Carabusok extraintestinalis emész- téséhez. Erre lehetne vonatkoztatni ennek a szerzőnek azt a megfigye- lését, hogy egy Timarcha violaceonigra a kibocsátott vért megette. LENGERKEN a bogarak biologiájának alapos ismerője azt hiszi, a can- tharidin jelenléte a kőrisbogár petéiben is, arra mutat, hogy ennek a méregnek talán olyan fiziologiai feladata van, amely nem irányul más állatok megmérgezésére, viszont a thanatozist bizonyos valószinüséggel biologiailag védőreflexnek tarthatjuk. hatásában fokozva a mérges vér- 1988/98) VÉRKILOVELL) BOGARAK MADARAINK TAPLALÉKARAN 623 cseppek által. .,Tettetésral, , cselről" nem lehet szó, mert különben a bogarakban öntudatot, akaratot kellene föltételeznünk. A méreg lehet védőanyag, mely az állatot bizonyos ellenségei ellen megvédi, azonban nem általános védôszer. Barmint álljon azonban a dolog biologiailag és ha nem is fogadjuk el, hogy a vérkilövellés szelekció utján az állat megvédésére keletkezett, maga az a tény, hogy mérges vérü bogarak vérüket testük külső felüle- tére kilövellik, bizonyára befolyással lesz legalább az állatok egy részére, amelyeknek ezek a bogarak táplálékul szolgálhatnak. Igy első- sorban azok a madarak fogják ezeket megenni, melyek a méreggel szemben immunisak vagy azzá váltak az idők folyamán; hogy ez az immanitás meddig terjed, nem tudjuk, valamint azt sem, hogy külön- böző mérgekről lévén szó, ez az immunitás valamennyi bogárméregre szól vagy pedig csak egyesekre. Az emlősök közül pl. a sün ugyszólván általánosan immunis - mérgekkel szemben : krotonolaj, kéksav, kigyó. méreg ; a keresztes vipera mérgét nála a vér széruma köti meg bizonvos fokig. Vannak madarak, melyek növényi mérgekkel szemben érzéket- lenek. PAWLOWSKY emliti, hogy a tyukok atropinnal szemben az embernél 400-szor kevésbbé érzékenyek. Pacsirta és fürj veszély nélkül szedhetik ‘n osomorika (Cicula) magvait. Rendesen ugy állitják be a dolgot, mintha a madarat tápláléka fölvé- telében egyedül látása vezérelné. Kétségtelen, hogy a madár rendkivül fejlett lätöszerve fontos szerepet játszik tápláléka észrevevésénél, de nem szabad elfelejtenünk, hogy izlelő bimbói is vannak 8 igy ezek révén n vérkilövellő bogaraknak is valamilyen izét érzi. Ez az iz a fajok egy részét, a fentebbiek értelmében nem riasztja vissza, de vannak fajok és talán egyedek is, melyek a megfogott bogarat csőrükből kidobják. LLoYD MORGAN kisérletei alapján fölteszi, hogy a legtöbb madár nem idegenkedik ösztönösen a , rosszizü" rovarokkal szemben, fiatal mada- rak próbálgatással szereznek tapasztalatokat. Amerikai vizsgálatok sze- rint az éhségnek is kicsiny a szerepe és nemcsak fiatal, tapasztalatlan madarak eszik a mérges vérü rovarokat. Ez utóbbit hazai anyagank is megerôsiti. Nem a legnagyobb rovarokra vetik magukat, mert apró levéltetveket is esznek, viszont a nagy rovar sem védett a nagyságának megfelelő nagysägu madár támadásától. MORGAN, továbbá ROOSEVELT és ALLEN szerint a táplálékul szolgáló állatok mozgása ingerek láncolatát . váltja ki.a madárban, melynek következtében fölfalja azokat. Az a folfogés : viszont, hogy a madár a leggyakrabban előforduló és számára legkönnyebben elérhető, feltünő rovarokat fogja el, mely tölfogäs főleg sáskajárás alkalmával szerzett tapasztalatok alapján alakult ki ame- rikai buvárokban, s amit »availability‘-val fejeznek ki, nem általáno- . githató, hanem csak egyes esetekben érvényes. 624 GRESCHIK JENŐ | Aquila A gyomortartalom vizsgálatok tehát arra tanitanak, hogy a madarak a lakóhelyükön az illető évszakban bar tomegesebben is elöfor- duló rovarok közül nem választás nélkül szedik taplalékukat, hanem bizonyos fajokra előszeretettel vadásznak. Ugyszólván minden fajnak megvan a maga speciális tápláléka, sőt földrajzi fajták szerint is mutatkozhatnak különbségek. tekintettel arra, hogy a délen lakók több rovarhoz jutnak. Az entomologus és ornithologus BAU azt tartotta, hogy a madár azt eszi, amit talál és ami neki megfelel. Mi a hangsulvt a „megfelel‘‘-re tennők. Az itt elmondottak, azt hiszem, eléggé ravilagitanak a madár- táplálék vizsgálatának fontosságára. Arra kell törekednünk, hogy min- den madárfajról lehetőleg sok, az év különhözö szakából és a madár helyi biotopjának figyelembevételével begyüjtött gyomortartalmak és köpetek álljanak rendelkezésünkre. Ezeknek állati és növényi részeit pontosan meghatározva és számszerint is feltüntetve olyan adatok birtokába jutunk, melyek magasabb rendszertani kategóriákba, lehető- leg családok szerint összefoglalva és százalékban kifejezve egé. szen más képet fognak adni az illető madár táplálékáról, mint azok az általános és ezért keveset mondó megjegyzések, melyeket még a leg- ujabban megjelent kézikönyvekben is olvashatunk. Számokra szüksé- günk van, mert LORD KELVIN szavaival élve: tudásunk mindaddig csekély és elégtelen marad és nem éri el a tudomány lépcsőfokát, mig azt. amiről beszélni akarunk, nem tudjuk számokkal kifejezni. NIET- HAMMER 1937-hen megjelent kézikönyvének 1. kötetében pl. a kis poszáta táplálékáról csak ennyit olvashatunk : , Apró és nem tul keményhéju rovarok és ezeknek fejlődési stádiumai (szereti a levéltetveket) ; továbbá sok bogyó". Ugyanakkor azonban a külélősdieket névszerint is föl- sorolja. A most 2. kiadásban megjelenő The Handbook ot British Birds címü munkában sem sokkal vigasztalóbb a helyzet. Ha ezzel szemben összehasonlítjuk feljebb a kis poszáta táplálékáról az általam CSIKI gyomortartalom vizsgálatai alapján százalékokban kifejezett adatokat, pedig ott csak bogarakat részleteztem, a különbség azt hiszem eléggé szembeszökő. A madár természetrajzát addig nem ismerjük teljesen, amig csak általános adatokat olvashatunk táplálékáról. Ez az állapot a madártan mai fejlettsége mellett tarthatatlan. Ha országok szerint folvna a madártáplálék pontos vizsgálata, még nagyobb eredményre szamithatnank, mert értékes összehasonlitäsokra adna alkalmat. De a gyomortartalom vizsgálatok mellett ne feledkezzünk meg a megfigyelés- ről a szabadban sem, sőt a begyüjtést is lehetőleg megfigvelések alapján eszközöljük. 1935/38) BLUTAUSSPRITZENDE KÄFER IN DER NAHRUNG UNSERER VÖGEL 625 Blutausspritzende Kafer in der Nahrung unserer Vögel. Von Dr. EUGEN GRESCHIK. Verfasser fand in dem Magen eines am 5. VII. 1938 von ST. HoMOKI Nacy aus Tolna eingesendeten Lanius minor ad. und eines halberwachse- nen Lanius collurio mehrere Lytta vesicatoria, die bisher aus Mageninhalten ungarischer Vögel von CSIKI nur in Muscicapa striala gefunden wurde. Diese neuen Fälle beweisen, daß die für viele Tiere giftige Lytta auch von den Würgern in der Freiheit ohne Schaden verzehrt wird und gaben dem Verfasser Anlaß, die Rolle der blutausspritzenden Käfer als Vogelnahrung einer näheren Analyse zu unterwerfen. Nach Schilderung der Fütterungs- versuche HEIKERTINGERS, der bekanntlich seit Jahren einen Kampf gegen die Schutzmittellehre des Selektionismus tührt, gibt Verfasser auf Grund der 2825 Magenuntersuchungen von 58 Vogelarten, die Csıkı in den Jahrgängen XI-XXI u. XXVI. der ,,Aquila‘ unter dem Titel , Positive Daten über die Nahrung unserer Vögel‘ veröffentlichte, erst eine Über- sicht : wie häufig Käfer der Familien Chrysomelidae, Coceinellidae und Cantharidae in den Magen gefunden wurden (ung. Text S. 618 ff. Zahl vor dem Vogelnamen = Anzahl der untersuchten Magen, Zahl hinter dem Vogelnamen = Anzahl der Fälle mit Käfern der betreff. Familie). Cleriden und Pyrochroiden kamen bisher nur vereinzelt vor. Aus dieser Übersicht geht hervor, daß blutausspritzende Käfer auch im Freien von zahlreichen Vögeln verzehrt werden und daß besonders die Chryso- meliden in der Vogelnahrung eine größere Rolle spielen. Aus den Vereinig- ten Staaten sind die Tyranniden als Verzehrer von Meloiden bekannt, die Vireos sind Liebhaber von Coccinelliden. In Ungarn wurde Meloé im Magen von Trappen (Csıkı u. Lösy) und einmal beim Steinrötel (CSIKI) gefunden. Dann wird die Käfernahrung nach Familien, die übrigen Insekten nach Ordnungen zweier Heckenbewohner, der Dorn- und Zaungrasmücke in Prozenten der Gesamtnahrung aufgefürt (S. 621). In der Nahrung der Dorngrasmücke spielen die Käfer eine größere Rolle, besonders Gurculioniden u. Chrysomeliden werden erbeutet. Die Zaungrasmücke bevorzugt neben Kafern (ebenfalls besonders Rüssel- u. Blattkäfer) Hvmenopteren. Von anderen Heckenbewohnern .wird die Nahrung - des Dorndrehers und Schwarzstirnwürgers, die aber ihre Beute vorzugs- weise vom Erdboden aufnehmen, näher untersucht und ebenfalls in Prozenten dargesteilt. Diese Würger bevorzugen Scarabaeiden und Carabiden. Auffallend ist das gänzliche Fehlen der Chrysomeliden und Canthariden, bei L. minor auch der Coccinelliden ; Curculioniden sind 40 626 EUGEN GRESCHIK [Aquila in geringer Anzahl vertreten. Lanius ludovicianus in den Vereinigten Staaten nährt ‚sich hauptsächlich von Orthopteren. Aus den Magenuntersuchungen geht es hervor, daß das ausgespritzte Blut die Käfer nicht vor allen Feinden schützt. In Ungarn wies G. ENTZ schon 1904 darauf hin, daß Ekelgeschmack und Ekelgeruch der Insekten als Schutzmittel überschätzt worden sind. Die biologische Bedeutung des Blutausspritzens ist zwar auch heute noch ungeklärt, trotzdem und wenn man auch die Entstehung durch Selektion als Schuczmittel ver- wirft, darf angenommen werden, daß das auf die Körperoberfläche ausgespritzte Blut wenigstens auf einen Teil derjenigen Tiere von Eintluß sei, denen diese Käfer als Nahrung dienen können. Erste Bedingung ist Immunität gegen das giftige Blut seitens der Vögel. Wie weit diese Immunität geht und ob sie gegen alle Käfeıgifte besteht, ist unbekannt. Zwar werden die Vögel als Augentiere in erster Linie durch ihr Sehver- mögen auf die Beute aufmerksam werden, besonders wenn sie sich bewegt, doch ist in Betracht zu ziehen, daß die Vögel auch Geschmacksknospen besitzen, mit welchen sie jedenfalls auch das Käferblut schmecken. . Kinige Arten wird das nicht abschrecken, andere Arten (und warschein- lich Individuen) werden den erfaßten Kater fallen lassen. Die Auffassung amerikanischer Forscher, daß die Vögel die häufigsten, am leichtesten erreichbaren, auffälligsten Insekten aufnehmen, kurz die .,availabilitv*, die hauptsächlich auf Grund von Beobachtungen während Heuschrecken- plagen entstand, kann nicht verallgemeinert werden, sondern ist nur für einzelne Fälle gültig. Die Magenuntersuchungen bezeugen, daß dieVögel im ihrem Wohngebiet in der betreffenden Jahreszeit nicht ohne Auswahl aut die vielleicht in großer Individuenzahl auftretenden Insekten Jagd machen, sondern gewisse Arten bevorzugen. Fast jede Vogelarthat ihre spezielle Nahrung, sogar bei geogra phischen Rassen zeigen sich Unterschiede. da südlicher wohnenden ein reicheres Insektenleben zu Gebote steht. Zum Schluß weist Verfasser auf die Wichtigkeit von Mageninhalt- untersuchungen hin. Man trachte von jeder Vogelart möglichst viele, zu verschiedener Jahreszeit und unter Berücksichtigung der örtlichen Biotope, Mageninhalte and Gewölle zu sammeln. Durch genaues Bestim- men und zahlenmäßiges Aufführen der tierischen und pflanzlichen Reste, gelangen wir zu Daten, die zu höheren systematischen Kategorien, möglichst zu Familien zusammengefaßt und in Prozenten ausgedrückt ein ganz anderes Bild über die Nahrung des betreffenden Vogels geben werden, als die allgemein gehaltenen und daher wenig sagenden Bemer- kungen, die selbst in neuester Zeit erschienenen Handbüchern noch immer zu finden sind. Im Handbuch der deutschen Vogelkunde von NIETHAMMER ist z. B. über die Nahrung der Zaungrasmücke nur soviel vermerkt : „Kleine und nicht zu hartschalige Insekten und deren Entwicklungs- 1935/38] BLUTAUSSPRITZENDE KAFER IN DER NAHRUNG UNSERER VOGEL 627 stadien (gern Blattläuse) : ferner viele Beeren‘‘. Ebendort wird aber eine Liste der Parasiten aufgeführt. Das in 2. Auflage im Erscheinen begriffene Handbook of British Birds behandelt die Nahrung der ein- zelnen Vogelarten auch nicht viel ausführlicher. Zur Naturgeschichte eines Vogels gehört auch die gründliche Kenntnis seiner Nahrung. Der heutige Zustand steht im argen Widerspruch mit anderen, hoch ent- wickelten Zweigen der Ornithologie. Verôtfentlichungen der Resultate aus verschiedenen Ländern könnten zu interessanten Vergleichen führen. Aber neben den Magenuntersuchungen darf anch das Beobachten im Freien nicht vernachlässigt werden, ja auch das Sammeln der Magen- inhalte und Gewölle sollte auf Grund von Beobachtungen erfolgen. A fácán gazdasági jelentősége az 1937/38. évi országos vizsgálat eredményei alapján. IRTA: DR. KLEINER ENDRE, DR. ZSÁK ZOLTÁN és DR. KASZAB ZOLTÁN közreműködésével, A m. kir. Földmivelésügyi Miniszter Ur elrendelte, hogy az 1937. évi berlini Nemzetközi Vadászati Kiállitás magyar anyagában bemuta- tásra kerüljön a magyarországi fácán táplálkozási módja pontos adatok alapján. Ezzel a feladattal megbizta a m. kir. Madártani Intézetet s a megbizásra SCHENK JAKAB főigazgató és DR. VASVÁRI MIKLÓS főadjunktus gondos mérlegelés alapján elkészitették az anyagbegyüjtes es vizsgálat tervezetét. Az anyag begyüjtesere vonatkozó utasitas szövege & következö volt: Utmutatäs a fácán gazdasági jelentőségének megvizsgálására szolgáló fácán példányok gyüjtéséhez és szállításához. 1. A területről minden héten 1 példány küldendő, amely lehet akár kakas, akár jérce, örvös vagy nem örvös fácán. Egy alkalommal jelentendő, hogy az állomány egészben vagy rész- ben mely fácánfajtából áll (örvösből-e, vagy nem örvösből), továbbá hogy a fácánállomány mesterséges keltetés (keltetőgép), illetve hazityuk utján nevelődik, vagy szabadon élve őslakos-e, illetőleg régi vagy ujabb telepites-e. Végül történt-e vérfelfrissités céljából ujabb telepités (mikor és honnan) és legvégül milyen a terület fogolyállománya ? 2. A vizsgálati anyag begyüjtése napfelkelte után, vagy nap- nyugta előtt 2—3 órával történjék, hogy teli gyomru és begyü példá- nyok kerüljenek vizsgálatra. Sebzett példányok azonnal kivégzendők, mert a sebzett madár tovább emészt. 3. Feltüntetendő a gyüjtés alkalmával uralkodó időjárás (példaal : 40° . 628 KLEINER ENDRE (Aquila tartós jó idő. 3 napos eső után stb.) Az anyagot ajánlatos felváltva jó és rossz időben egyaránt gyüjteni. 4. Feltüntetendő a gyüjtött példányok elejtési helyének mezőgaz- dasági jellege (az erdőnél, hogy az ültetett terület. vagy eredeti allo- mányu ?) annak megallapithatäsa végett. hogy tehetett-e a fácán gaz- daságilag kárt a területen, vagy nem? Március és április hónapokban feltétlenül több tyuk vizsgálata szükséges. miután a vetés ideje alatt fácánkakasok tartózkodnak többet a vetéseken. Ezen két hónap alatt tehát semmiesetre sem küldendő be, több mint 2 kakas. A többi beküldött példány okvetlenül tyuk legyen. 5. Junius és augusztus hónapokban a beküldött példányok fele erdős területről származzon és lehetőleg nem lövendő tarlón. Junius- augusztus hónapokban feltétlenül egynéhány fiatal példány is beküldendő. 6. A vad-gazdaság feltétlenül jelölje meg. mikor és mivel szokták a fácánokat etetni, hogy abból megällapithaté legyen, a gyüjtött példa- nyok gyomortartalma mesterséges etetőanyagból származik-e ? 7. A begyüjtött fácánpéldány lehetőleg ugy adandó postára. hogv a feladást követő első hétköznap érkezzék az intézetbe. A gyüjtés tehát ne történjen vasár- és ünnepnap előtti napon. mert a fácán akkor csak harmadik napon jut a rendeltetés helyére. ami különösen a melegebb évszak alatt a begvtartalom rothadasat idézheti elő. A rendszeresen begyüjtött példányokon kivül esetleg elhullva talált példányok is beküld- hetők. ezt a körülményt azonban fel kell tüntetni. 8. A vizsgálati anyag bermentesitve a m. kir. Madártani Intézetbe küldendő. Budapest. II.. Herman Ottó-ut 15. szám. A feladóvevényre és a csomagra felirandó : Tudományos anyag. Csomagküldeménybe az adatokat tartalmazó levél elhelyezése meg van engedve. (A küldemény nem mint áruminta küldendő be, mert ezen esetben a mellékelt irás miatt súlyos birság fizetendő érte.) 9. A begyüjtés kezdődik 1937. március első hetével és befejeződik 1938. február havának utolsó hetével. A vizsgálatot magát az előzetes terv szerint DR. VASVÁRI végezte volna, akit azonban ebben a munkájában meggátolt a kisázsiai kutató utján szerzett sulyos maláriája. Ezen előzmények után nekem jutott a megtisztelő feladat a vizsgálat végzésére, s 1937. szept. 1-jén vég- legesen át is vettem a rendelkezésre álló anyagot. Az első áttekintésem alupján meggyőzödtem, hogy a fácánok milyen anyagokkal táplál- koznak és ezek után felkértem elsősorban DR. ZSÁK ZOLTÁN m. kir. Vető- magvizsgáló Állomás főadjunktusár, a táplálék kisebb felének meg- határozására pedig DR. KASZAB ZOLTÁN egyetemi tanársegédet, hogy a növényi, illetőleg az izeltlábuakból álló táplálék meghatározásánál segédkezni sziveskedjenek és nagy fáradságukért ez uton is hálás 1935/33] A FÁCÁN GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE 629 köszönetet mondok. Ugyancsak köszönet illeti HEGYMEGHY DEzsé urat sokoldalu segitségéért es DR. WAGNER JÁNOS egyeremi magántanárt, aki csiga meghatározásaimban segédkezett. A vizsgálatnál szerepelt a M. kir. Madártani Intézet 308 darabból álló régebbi gyüjteménye, amely az egész történelmi magyar birodalom területéről származott. Uj anyagot pedig a m. kir. földmivelésügyi miniszter ur felkérésére a következő uradalmak voltak szivesek bekül- deni: m. kir. Állami Ménesbirtok, Mezőhegyes (DR. Orosz KÁROLY) GRÓF ESZTERHÁZY LÁSZLÓ, Sárosd, Győri Püspökség Uradalma, Szany és GRÓF WENCKHEIM LÁSZLÓ uradalma, Békés, végül pedig legbőségesebben küldött anvagot GRÓF WENCKHEIM ANTALNE uradalma, Kiscápó (PETERFAY JÓZSEF), melynek anyagát PÉTERFAY felkérésére a M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományegyetem Parazitologiai Intézetébe küldötte be, ahonnan a fácánok gyomortartalmait rendszeresen megkapta az intézet és igy kettős vizsgálat alá estek. Összesen beérkezett és vizs- gálatra alkalmas volt 189 gyomortartalom. A husban beérkezett fácá- nokat az intézetben rendszeresen megvizsgáltuk, méreteztük, mivel azonban ez a vizsgálat a jelen feladat kereteit tullepi, a gyomortartalom elemzésen tul nyert eredményekről más helyen fog dr. VASVÁRI beszá- molni, mig a parazitologiai vizsgálatok eredményét dr. KoTLAN egyetemi tanár dolgozata mutatja be. Amint a fentiekből látjuk. a vizsgálat az egész jelenlegi Magyarország területére kiterjedt. hiszen a vizsgálati anyagot az Alföldröl Békés és Csanád megyékből, a Dunántulról pedig Fejér, Sopron és Tolna megyékből kaptuk, 1937. március 1-161 1938. február 28-ig lehető egyenletes eloszlásban mind a két nemü madarakból. A fenti uradalmaknak és azok vezetőinek a gondos és áldozatkész közremüköderükert hálás köszönetet mondunk. A vizsgálatra alkalmas régebbi és az 1937. október 1-ig beérkezett ujabb anyagról előzetes jelentést készitettem grafikon alakjában és ezt a m. kir. Külkereskedelmi Hivatal műterme tetszetős formában, 2> 1 félméter méretben falitáblának megfestette, SCHENK főigazgató és saját. felügyeletem alatt. a berlini nemzetközi Vadászati kiállítás céljára. Elgondolásunkban az Amerikai Egyesült-Államok mezőgazdasági kisér- letügyi szervének szokásos százalékos grafikus ábrázolását választottuk, amely legalkalmasabb a vizsgálat részletes eredményének szemléltető kimutatására; amint ez be is bizonyult az egyidőben készült német vizsgálat eredményének kimutatásával szemben, amelynek egyes kimu- tatásokban meg volt kétségtelenül a saját előnye, de részletes eredményt be nem mutathatott. Jelen dolgozatomban az azóta beérkezett anyaggal em ki a vizsgálat eredményét, továbbá a teljes részletes elemzés eredményét is közölhetem. Ugy vélem azonban, hogy eltérhetek az intézetünknek 630 KLEINER ENDRE [Aquila immáron csaknem öt évtizede szokásos eredmény közlése módjától, hogy mind a 497 gyomorvizsgálat eredményét külön közöljem, hanem az eredmény gazdasági jelentőségét grafikusan ábrázolom, a táplálék- ban szereplő anyagokat pedig csoportositva közlöm, megjegyezven, hogy hány esetben fordult elő a 497 eset közül. A jelen vizsgálat ered- ményéről az szemléltető színes falitáblát DR. VERTSE ALBERT készitette. Ezt színes másolatban a IV. tábla mutatja be. A gyomrok tartalmút megszaritott állapotban vetettem vizsgálat alá, mivel csak igy van rá mód, hogy a meghatározás pontos legyen, azonkivül nem lenne összevethető a csaknem 50 év alatt gyüjtött nagy anyaggal. Eljárásunknak az a hátránya, hogy csakis az esetek száza- lékát állapíthatjuk meg, azonban azt, hogy valamely táplálékul szolgáló anyag valójában hányad részét alkotja a teljes táplálék mennyiségének , arról képet nem nyerünk. Ez bajosan is volna kimutatható, mivel az egyes esetből nem altalanosithatunk, viszont nincs mód arra, hogy a táplálék mennyiségi eloszlását valamely módon ábrázolhassuk. Egyik régebbi hasonló vizsgálatomban megkiséreltem egy ilyen kimutatást (Oiseaux, 1936. p. 242.), de az annyira általánosságban mozgott, hogy pontos eredmény kimutatására nem volt alkalmas. Nem találom alkal- masnak a németek módszerét sem, akik az 1937-es vadászati kiállitáson ezt a hibát ugy . akarták kiküszöbölni, hogy az egyes taplilékrészeket darabonként sorolták fel. Ennek hátránya egyrészt, hogy a tulnvomé törmelékes részt csak hozzávetőlegesen tudják megbecsülni. azonkivül az _ egyes táplálékelemek nagysága teljesen különböző. pl. bogár és gyommag, vagy különböző nagyságu kövek stb., másodszor nehézkes az áttekintés is, mivel a főtáblázat mellé teljesen külön hasonló nagyságu táblát kell mellékelni. Mint emlitettem, a suly szerinti eloszlás érzékeltetése az anyagok különböző száradási sulyvesztesége miatt lehetetlen. A német módszer csak azon esetben adhat előreláthatólag a valóságot megköze- litő képet, ha véldául egy nagyobb teriték gyomor sorozatát vizsgál- nánk meg, amely állatok egy napról és egy helyről származnak. Ezen indokolások alapján a legvalószerübb képet mégis csak az esctek százalékából nyerjük, ha ezeket 4 százalékokat ismét százas egységre vonatkoztatjuk. Ezt a módszert követik az amerikaiak ezt használtuk mi is az előzetes jelentésben és továbbra is ezt a módszert tartottuk meg. Tanulságul felhasználtuk azonban a vadászati kiálli- táson bemutatott német táblázatot is, és ezért ennek a példájára az évi összefoglalást oszloposan egymás mellé s nem egymás fölé állitva mutatjuk be ez alkalommal, valamint .oszloposan szemléltetjük az egyes tápláléki elemek gazdasági jelentőségét is. vagyis a hasznot, kárt, közömbös és jelentőségnélküli táplálékot. Ezzel sokkal részletesebben és a valóságnak tökéletesebben megfelelve szemléltetjük a fácán táp- 1935/38] A FÁCÁN GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE 631 lálkozását. A közömbös táplálék — növényi szárrészek, vadbogyok, fák magvai stb. — gazdaságilag nem bir jelentőséggel, viszont a fácán- nak tápláló anyagot szolgáltat és igy vadgazdasagilag hasznos növény lesz belőle. A jelentőségnélkülinek jelzett táplálék egyrészt zuzökövekbäl áll. amelyeknek mezőgazdaságilag semmi jelentőségük sincs, viszont nem nyujtanak tápanyagot a madárnak sem. Ugyanide soroljuk az etetési anyagokat is, amelyek az uradalmak részére költséget jelentenek, de rendeltetésük is, hogy a fácánok vele táplálkozzanak. A berlini kiálli- táson szerepelt táblázatot a folytatólagos tapasztalatok és elgondolások annyiban is módositottuk, hogy az egyes eleségek szemléltetésre beraj- zolt ábrákat nem a grafikonba. hanem a módositott évi összefoglalásba mutatjuk be, mivel az első táblázatban ott nyert az ábra elhelvezést, ahol éppen a legtöbb hely volt. Ez némiképen megtévesztően hatott, mert a felületes szemlélőben azt a látszatot keltette, mintha csakis a fele.te jelzett hónapban fogyasztana a fácán olyan táplálékot. holott az illető ábra az egész rovatra vonatkozott. Ezzel a módositásunkkal veszit a táblázatunk szemléltetőségéből, ezzel szemben azonban elejét vesszük az esetleges félreértéseknek. 3 Csoportositasunk az egyes táplálkozási anyagok gazdasági jelentő- ségére, azok létfeltételeire és az előfordulási esetek gyakoriságára való tekintettel történt. Ezek alapján 11 rovatba soroltuk a fácán táplá- lékat : 1. Hasznos bogarak, mint katicabogár (Coccinella), Carabida-k stb. az esetek 5°63%-aban ; 2. termények, amelyek közt leggyakrabban a gabonanemüek és kukorica fordult elő, de gyakrabban került elő hüvelyes vetemény is, mint bab és borsó stb. Ezen kivül szőllő is elő- fordult stb.; összesen az esetek 35°81%,-aban. A kár mindössze tehát 12°, részt tesz ki. 3. Káros rovarok. E rovatba soroltuk a gabona- poloskakat, saskaféléket — tágabb értelemben véve a szót, az Orthop- tera-kra — és a hernyókat, mivel gazdasági szempontból egyenlő elbi- rúlés alá csnek, egyenként aránylag kevésszer, de körülbelül egyenlő számban fordulnak elő, 13°48%. 4. Kúros bogarak, amelyek közül főleg a levélbogarak (Chrysomelidae) és ormányosok (Curculionidae) stb. fordulnak elő, 19°32°,. 5. A fácánok táplálkozásában legnagyobb szerep jut a mezei gyommagvaknak, összesen 65°39%. A tényleges haszon 26°, -rész. 6. Szintén elég jelentős esetben fordulnak elő vadbogyók is, mint galagonya, kökény, vadrózsa, gyalogbodza, fekete ebszőllő stb. 36°62%. 7. Fák száraz magtermései, mint főleg akäcmag, amely egyike: a leggyakoribb fácántáplálékoknak, azonkivül makk stb., 3098%. S. Ezután olyan állatok következnek, amelyek legnagyobb részt teljesen közömbösek és aránylag ritkán is fordulnak elő a táplálékban és akkor is csak elenyésző mennyiségben ; ilyenek a csigák, százlábuak, hangyák, darazsak stb, 21‘73%. 9. Gyökerek, levél- és szárrészek 41-04%. Mind- 632 KLEINER ENDRE [Aguila ezek a táplálékok gazdasági szempontból közömbösek, viszont a fácán. részére fontos tápanyagok, ami az egész táplálék 369/-része. 10. Etetési anyagok (ocsu, cirok, törköly stb.) 16:29%. 11. Zuzökövek (kavics, kövecsek, üvegdarabkák, gyöngy, gomb stb.), amely csaknem minden esetben előfordul, összesen 78°85°%-aban az eseteknek. Ez ismét 26%, része a tápláléknak. A táblázatban mindezek az eredmények már 100 esetre vonatkoztatva kerültek be, mint ahogyan négy főcsoportot itt is igy közöltünk le. Ezen tapasztalatok arra mutatnak, hogy a fácán a mezőgazdaságra nézve tulnyomórészt hasznos madár. Ez a megállapítás nem mond ellene a valóságnak, hiszen ha az esetek tulnyomó részében nem találunk olyan eleséget, amely a mezőgazdaság szempontjából kárnak lenne számitható, akkor mennyiségi szempontból hasznosnak kell lennie a madárnak. Ezzel szemben a gyakorlati életben gyakran hallunk a fácán kártételéről. Hogy ezt a kérdést alaposabban tanulmányozhassuk, felkértük az uradalmakat, hogy a madarak elejtési helyét részletesen közöljék a beküldés alkalmával. PÉTERFAY JÓZSEF. OROSZ KÁROLY DR. és VARGA ISTVÁN minden esetben részletesen közölték az elejtési hely viszonyait (szántó, tarló, erdő, nádas stb.), az időjárási viszonyokat és az elejtés óráját, valamint történt-e a környéken etetés és mivel. Hála az uradalmak szivességének, mi mindig az egész madarakat kaptuk kézhez, ami által módunk nyilott rá, hogy a madarak kondicióját a különböző táplálék mellett, különböző viszonyok közt összehasonlit- hattuk. Az eredmény mindig egyenletes volt. A mezei gyommagvak, különösen Carex sp. (sasfélék), Chenopodium album L. (fehér libatop), Convulvulus arvensis L. (kis szulák), Fagopyrum convulvulus H. GRoss, (szulakpohanka), Polygonum aviculare L. (porcsin keserüfű), Polygonum lapathifolium L. (lapulevelü keserüfü), Setaria glauca R. és SCH. (fakó vadmuhar), Sefaria viridis R. és SCH. (zöld vadmuhar) stb. képezték mindig a taplalék zömet. Különösen nagy tömegben fordultak néha elö pl. Chenopodium album, főleg pedig a Solanum nigrum magja és bogy6i, amelyek néha az egész gyomrot betöltötték, holott ez a növény mérges. A mérges növények igen gyakran fordulnak elő a fácánok gyomrában és ezek nemcsak hogy nincsenek a fácánokra káros hatással, hanem ugylátszik egyik legfőbb táplálékuk, az alább következő jegyzékben . csillaggal jelöljük meg a mérges növényeket. Ugyancsak gyakori táp- lálék a bogyótermő fák, bokrok és növények termései, amelyeket a fácánok egész télen át, sőt elszáradt állapotban ugyszólván egész éven át meg: találnak és a gyomrokban gyakran találni a fent emlitetteken kivül galagonya-, kökény-, gyalogbodza- és szedermagvakat. Harmadik helyen kell megemlitenünk a fák száraz magvait, elsősorban az akácot, amelyet 1935/38] A FÁCÁN GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE 633 ritkás erdőkben, árkok mentén mindenütt meglel a fácán és nagy mennyi- régben fogyasztja. Ha most már összevetjük az egyéb táplálékkal, 100-ra vonatkoztatva. a táplálék 62%-a növényi elesegböl all. Az állati eleségben legnagyobb rész jut a bogarakra. különösen pedig az ormänyosokra és levelbogarakra. Aránylag sokszor találunk hangyákat, százlábuakat, gabonapoloskákat, csigákat és hernyókat. Feltünő, hogy nem egy fácán gyomra télen kizárólag csak hernyókkal volt telve. Az izeltlábuakon és csigákon kivül azonban más állati ele- séget nem sikerült kimutatni, mint ahogyan a németek egeret is talál- tak a fácán gyomrában. Egyetlen esetben fordult elő egy halpikkely, nmit azonban a nádasok szélén, ahol előszeretettel tartózkednak a fácánok, a földről is fölszedhetett. Igy az állati eleségre jut a legkisebb százalék : 1694. A hátralévő 22% esik a zuzókövekre, amelyek a fácán emesztere- ben igen nagy szerepet játszanak. Csaknem minden esetben előfor- dulnak, de éppen olyan esetekben, amikor keménymagvak vannak a madarak gyomrában, hiányzanak a várható zuzókövek, viszont a növényi szárrészek előfordulása esetén csaknem kizárólag kavicsot találunk a fácánok gyomrában, Ennek a magyarázatát abban lelem, hogy a kemény magvak már önmagukban is betöltik a zuz6kö szerepét, ha tehát a fácán magvakkal eszi tele magát, a zuzökövek eltävolodhat- nak a gyomorból, mivel a magvak is elvégzik a feladatukat, viszont ha puha növényi részeket fogyaszt nagy mennyiségben, szükgége van azok megemésztéséhez a zuzókövekre. Mielőtt rátérnék a táplálék táblázatos kimutatására még néhány szót kell kiegészítésül szólani az egyes táplálkozási anyagok csoporto- sitásához. Egyszerü esetben a gyomortartalomban valamelv táplálék uralkodott és még ahhoz hasonló eleség fordult vele együtt elő, pl. gvom- mag volt tömegesen a gyomorban, esetleg még kavics és növényi szár- részek is. Ilyen eset nyilvánvalóan a fácán haszna mellett döntött Egyszerü volt az az eset is, amikor kizárólag zabos-bükkönyből vagy őszi árpa friss leveleiből állott a táplálék, amely nyilvánvaló kár volt. Ez utóbbi azonban már meggondolásra int bennünket. T. i. mi átla- gosan 497 gyomorból az esetek előfordulási száma alapján jutottunk ahhoz az eredményhez. hogy a fácán tulnyomóan hasznos. De ha ilyen esetek is vannak, akkor megtörténhetik, hogy ha egy nagyobb fácán- csapat beveszi magát egy vetésbe, ott alapos kárt. tehet, nagy számuk folytán. Ezért nem szabad megfeledkeznünk, hogy a fácán alkalmi kártétele igen nagy lehet. Azonban megfordithatjuk az esetet is, t. i. némely esetben nincs az sem kizárva, hogy ha terményt is találtunk a fácán gyomrában, vajjon nem származik-e az egyszerüen eteterböl, amit sok esetben nem lehet eldönteni és ilyenformán a kár 12%-a még 634 KLEINER ENDRE alacsonyabb értékre esne. A mezőgazdasági jelentőség eldöntésében az esetek számolása alapján ott osuszhatik be hiba, amikor a táplálék igen kevert. Igy megtörtént az, hogy a fácán gyomra ugyszölvan osupa káros bogárral volt telve, de akadt közötte néhány szem gabonanemü is, amit nyilván a szántóföldek veteményében szedett fel. Ilyen esetben tulnyomó a haszontétel és elenyésző a kar, pontos adatnyerés céljából azonban kénytelenek vagyunk, ha.az eseteket szämoljuk, ugy a haszon- nal, mint a kärnal megemliteni. De megtörtent az ellenkezöje is, amikor nagy mennyiségü buza közt előkerült egy igen kártékony levélbogar is. Bármennyire kártékony ez a bogár, ez esetben mégis csak a fácán kár- tétele a nagyobb. Ezt az esetet is mindkét oldalon meg kell emlitenünk s urra nem áll mód, hogy a haszon és kár különböző mértékét is megadjuk. További hibák esuszhatnak be a szamitasba azon a réven is, hogy a fácán az illető gazdasági növényt, pl. buzaszemeket, szöllömagot, cseresznyemagot stb. már a földről. esetleg hónapokkal később szedte fel 8 igy semmiféle kárt sem okoz vele. Ugyanigy lehetnek a vetemény szemek, mint a gyommagvak is etetési anyagok, amelyek az ocsuból származnak, vagy több helyen a facanokat törköllyel etetik. Ilyen esetek mindig külön-külön biralandok, hogy hova számitsuk őket. Igy pl. a cirokot mindig az etetés rovathoz számithatjuk, mivel a fácá- nosba ültetik, hogy a fácán közelben bőséges, állandóan hozzáférhető természetes táplálékhoz jusson. Egyik Szeged-Királyhalomról beérke- zett gyomorban loxylon-magvakat találtunk, amely diszeserjet az ottani erdészeti iskolában termesztenek nagy mennyiségben, és ugy látszik, magját a ily módon hasznosítják, hogy a fácánok etetésére használ- ják fel. A kimutatható kárt tehát valószinüleg az etetés is csökkenti. Mint minden módszerből, tehét a mienkböl sem küszöbölhetők ki teljesen a hibák, azonban mégis csak az átlagos képet igy tudjuk a leg- tökéletesebben elérni, mivel ha az eseteket egyenként sorolnánk fel, a kép jobban megfelelne a valóságnak, de abból semmiféle következ- tetést levonni nem tudnánk, valamint az adathalmaz áttekinthetet- lenné tenné a vizsgálatunkat. Táblázat alapján a következő állatokat és növényeket találtuk a fácánok gyomrában, a következő eset számokban (Mérges növények, ill. igen káros rovarok *-gal jelölve : i. Növényi táplálék. —- Vegetabilische Nahrung. 1. Mezei gyommagvak, — Feld-Unkrautsamen. *{. Adonis ucstivalis L. ........ 12 5. Agrostemma githago L. .... 4 "2. Aethusa cynapium L. ...... 2 6. Ajuga chamaepitys(L.)Schreb. 3 3. Agrimonia eupatoria L. .... 7. Ajuga genevensis L. ....... 1 4. Agropyron repens (L.) Beauv. | 8. Allium angulosum L. ...... 1 1935/38] 9. Allium scorodoprasum L. ... Alopecurus pratensis L. .... Althaea officinalis L........ 12. Amarantus albus L. ....... Amarantus angustifolius Lam. Amarantus retroflexus L.... Anagallis arvensis L. ....... Anthemis arvensis L. ...... Anthemis cotula L. ........ Anthriscus scandix (Scop.) Aschers. 19. Anthriscus trichospermus Schult............ DHO0 UT OS Anthyllis vulneraria L. ..... Arctium lappa L. ......... Arctium minus (Hill.) Bernh. Arenaria scrpvilifolia L. ... Aster Sp. ....0000. b Astragalus Eb ocugvovbsocoo Atriplex patula L. ......... Atriplex tatarica L......... 28. Atriplex sp. .......ccccrees eoeeceereseeoeee 29. Avena fatua L............, 30. Baldingera arundinacea (L.) Dum........ Ballota nigra L. ........... . Berteroa incana (L.) DC..... 33. Bidens tripartita L. ........ 34. Bifora radians M. B........ 35. Bolboschoenus maritimus (L.) JAI boue io SOUD0ubo 36. Bromus inermis Leyss. ..... 37. Bromus secalinus L. ....... 38. Bromus sterilis L. ......... 39. Bromus sp. .......,.,....e 40. Bupleurum tenuissimum L. 41. Calystegia sacpium (L.) R. Br. 42. Cannabis sativa L.......... 43. Capsella bursa-pastoris (L.) Medic. ..... . Carduus acanthoides L. .... Carex RP. ..........sorueee 46. Caucalis daucoides L. ...... 47. Centaurea cyanus L. ....... 48. Centaurea micranthos Gmel.. 49. Centaurea pannonice (Heuft.) Hay. scvccccccccccccsccens 50. Cerastium caespitosum Gilib. 81. Cerinthe minor L. ......... 52. Chaerophyllum sp. ......... ee 00000000. 0e ma 35 bas bat © ts bi . Chenopodium album L. . Chenopodium ficifolium Sm. . Chenopodium hybridum L, . . Chenopodium polyspermum L, . Datura stramonium L. . Equisetum arvense L. A FACAN GAZDABÄGI JELENTÖSEGE Chenopodium rubrum L. ... Chenopodium urbicum L... Chenopodium sp. . Cirsium arvense (L.) Scop, .. . Consolida regalis S. F. Gray Convulvulus arvensis L. . Corispermum nitidum Kit... . Coronilla varia L. . Cuscuta lupuliformis Krock.. . Cynodon dactylon (L.) Pers. . Cyperacea sp. ...... "0000 . Digitaria humifusa Rich. ... . Digitaria sanguinalis (L.) Scop. . Echinochloa crus-galli L. ... Echium vulgare L. . Eragrostis minor Host. ..... Euphorbia helioscopia L. ... . Fagopyrum convulvulus (L.) H. Gross. . Fagopyrum sagittatum Gilib. 18. Fumana vulgaris Spach. .... 79. Fumaria sp. ........,...,.. 80. Galeopsis ladanum L..... 81. Galium aparine L. ......... 82. Galium mollugo L. ..... 6 83. Galium spurium L. ........ 84. Galium tricorne With. ..... 85. Galium sp. ............ das 86. Geranium columbinum L. 87. Geranium disseetum L...... 88. Geranium pusillum Burm... . 89. Glyceria fluitanus (L.) R. Br. 90. Glycyrrhiza echinata L. .... Heleochloa alopecuroides (Pill & Mitterp) Host. vososso0o0es . Heliotropium europaeum L. . Holosteum umbellatum L. .. Hibiscus trionum L. ......- Hyoscyamus niger L. ...... Kickxia spec.......,...,,0: Kochia prostrata (L.) Schrad. Labiata ap. era Lactuca saligna L. ......... Lactuca serriola L. ........ [O da de es te = 19 — Is = = ms 1S 5 = SI LX. Se te ts KLEINER ENDRE 636 101. Lamium amplexicaule L..... 1 102. Lappula echinata ‘Gilib. .... A 103. Lapsana communis L. ..... AA | 104. Lathyrus aphaca L......... 1 105. Lathyrus tuberosus L. ..... 10 106. Leontodon autumnalis L. ... 1 107. Leonurus cardiaca L. ...... 1 108. Leonurus marrubiastrum L. . l 109. Lithospermum arvense L. 4 110. Lolium perenne L.........: 3 egg. Lolium temulentum L. ..... 1 112. Lotus corniculatus L. ...... 1 113. Malva neglecta Wallr. ...... 1 114. Malva silvestris L. ....... È l 115. Marrubium vulgare L. ..... À 116. Matricaria inodora L........ 2 117. Medicago lupulina L. ...... 10 118. Melandryum album (Mill.) Gareke, LL. 0000 eee eens 3 119. Melampyrum barbatum VW. RS O Re 120. Melilotus dentatus (W.& K.) Abe adaocoovemesmannuelacic 1 121. Melilotus officinalis (L.) NTIC eee clear 1 122. Mercurialis annua) E. ..... Dar EME 123. Myosotis micrantha Pall. ... 1 124. Neslia paniculata (L.) Desv. 1 125. Odontites rubra Gilib. .... D 1 126. Onobrychis viciaefolia Scop.. A 127. Ononis sp. iii ee sere 0000 1 128. Onopordum acanthium L.... 2 129. Panicum capillare L. ....... 2 130. Papaver dubium L. ...... Ge I 131. Picris hieracioides L. ..,.... 1 132. Pimpinella saxifragu L. 1 133. Plantago lanceolata L....... 9 134. Plantago major L. ......... 1 135. Poa annua L. ............ 5 1 136. Pon sp. ................ ac 2 137. Polygonum arenarium W. & K. (floridum) ....... 2 138. Polygonum aviculare L. .... 68 139. Polyyonum hydropiper L. .. 6 140. Polygonum lapathifolium L.. 61 141. Polygonum minus Huds. ... 3 142. Polygonum persicaria L. ... 14 143. Ranunculus arvensis L. .... 6 144. 145. 146. 147. 148. 149. 150. 151, 152, 153. 154. 155. 156. 157. 158. 159. 160. 161. 162. 163. 164. 165. 166. 167. 168, 169. 170. 171. 172. 173. 174. 175. 176. 177. 178. 179. 180, 181. 182. 183. 184. 185. 186. 187. 188. 189. [Aquila Ranunculus sardous Cr... ... Ranunculus sp. ...... Raphanus raphanistrum L... Reseda lutea L Rumex crispus L. ss... Rumex paluster Sin. (limosus) .......... RIT Rumex sanguineus bain ane . Salsola kali L Sanguisorba minor Scop. Satureja vulgaris (L.) Fritsch, Schoenoplectus sp. ........ . Scleranthus annuus |. Sr Setaria glauca (L.) R. & Sch. Setaria viridis (L.) R. & Sch, Sinapis arvensis TL. ..,..,... Sonchus asper (L.) Hill. .... Sonchus oleraceus L. ....... Spergularia rubra (L.) Presl. Stachvs annua L.,.......... Stellaria graminea L........ Stellaria media (1...) Vill. Taraxacum officinale Webb, Thesium intermedium Schrad, Thlaspi arvense L, ......., n Torilis arvensis (Huds.) Lk.. Trifolium incarnatum L. ... Trifolium repens L. ........ Umbellifera Urtica dioica LE. ........ Urtica urens L. .... Valerianella olitoria (L.) Poll. . Verbascum phlomoides L. Verbascum sp. Verbena officinalis L..... Veronica hederifolia L. ..... Veronica polita Fr. Vicia angustifolia L....... Vicia cracca L. ........ aaa Vicia hirsuta (L.) Gray Vicia pannonica Cr. — Vicia striata (Mnch.) M. B.. Vicia segetalis (Thuill.) Koch, Vicia tetrasperma (L.) Mnch. Vicia villosa Roth. ... Vicia sp. Viola arvensis Murr... se Viola #p......,..,....: Gobo = Gi cue = = > ne FE - = 07 = 0 = N de = be Ro. te mm nn nn in m 15 1085/38) A FÁCÁN GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE 637 Erdei aljnövényzet gyommagjai. — Unkrautsamen ron Waldpflanzen. 1. Brachypodium sylvaticum 7. Lithospermum purpureocaeru- | (Huds.) R. & Sch. ........ 2 UM elaine revere 7 2. Carex pallescens L. ........ 1 8. Myosotis sparsiflora Mikan. . 1 3. Carex silvatica Huds. ...... 2 9. Oryzopsis virescens (Trin.) 4. Corydalis cava (L.) al Bec mn et es eee új 1 Schw. & K. .............. 3 10. Sieglingia decumbens (L.) 5. Geum urbanum L.......... 3 Berne os N ars 3 6. Lithospermum officinale L... 7 11. Torilis anthriscus (L.) Gmel. 2 Bogyök és magvaik. — Beeren, Beerenkerne. 1. Arum maculatum L. ...... : 1 11. Polygonatum sp. .......... 2 2, Celtis occidentalis L. ....... 4 12. Prunus spinosa L. ......... 20 3. Convallaria majalis L....... 1 13: — > Ss — = 1095/93) A FÁCÁN GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE Dytiscidae. — Csikbogarak. (Kärtekony. —- Schädlich.) 30. Rhantus ap. ............ 1 Sta phylinidae. — Kurtaszdrnyu bogarak. (Hasznos — Nützlich.) 31. Staphylinus sp. ............ 1 Histeridae. — Sutabogarak. (Hasznos — Nützlich.) 32. Hister ep. .............., oe A 33. Hister purpurascens Hrbst... 2 Hydrophilidae. -— Csiborfélék. (Lärväjuk kártékony. — Die Larve schädlich.) 34, Limnoxenus oblongus Hrbst. 1 Lucanidae. — Szarvasbogarak. (Lärväjuk káros. — Die Larve schädlich.) 35. Lucanus cervus L. ......... 1 Scarabaeidae. — Lemezcsäpu bogarak. 430 (Egy részük közömbös, illetve hasznos pl. az első három, más részük nagyon káros pl. a negyedik és ötödik. — Ein Teil indifferent, oder sogar nützlich, z, B. die ersten drei, ein anderer Teil sehr schädlich z. B. der vierte und fünfte.) ő 36, Aphodius sp. ............. 4 439. Melolontha melolontha L. 37. Aphodius melanosticticus (májusa cserebogár) HRS ANNE Schmidt. ................ 1 "40. Anisoplia austriaca Hrbst. (rozezsipoly) ......,.,,.,., 38. Heptaulachus sus Hrbst. ... 1 41. Maladera holosericea Scop. .. Cantharidae. — Lágybőrü bogarak. (Hasznos. — Nützlich.) 42. Cantharis fusca L. ........ 1 Elateridae. — Pattané bogarak. (Kärtékony. — Schädlich.) 43. Elaterida-larva (drétféreg) — 16. Agriotes ep. en. on Larve ceceno 8 447. Agriotes lincatus L. (vetési 44. Athous sp. ............... Pattand bogér) Lc e ti . 45. Cardiophorus sp. ........... i Coccinellidae. — Katicabogar-félék. (Hasznosak. — Nützlich.) 48. Coceinellidae ............., 2 50. Coccinella 7-punctata L. (hét- 49. Coccinella bipunctate L. (két- | pettyes katicabogär) ....... petyes katicabogár) ........ 1 51. Propylea 14-punctata L. .. ts — li — = © Is ti 640 KLEINER ENDRE [Aquila Tenebrionidae. — Gyaszbogarak. (Közömbös. — Indifferent.) 52. Tenebrionida-larva ........ 5 1 55. Opartum sabulosum L. (poros- 53. Pedinus sp. ............. por hâtu bogár) .........,.:... 54. Pedinus femoralis L. ....... 1 56. Crypticus quisquilius L. ... Chrysomelidae. — Levelbogarak. (Käros. — Schädlich.) 57. Chrysomelidae ............. 2 | 65. Gastroidea polygoni L. .... 158. Lema melanopus L. (vetés- *66. Phytodecta fornicata Brüggm. feherit@ \bogér) a a o... ] 67. Galeruca tanaceti L. ....... I ; 68. Galeruca pomonae Scop ROG RS URI hocac u rn SHC CU à È 69. Galeruca melanocephala Ponza 60. Cryptocephalus sp. ......... 70. Lochmaea caprae L. ....... 61. Chrysomela goettingensis L. 1 71. Agelastica alni L. ..... Aron #2. Chrysomela staphylea L..... 1 *72. Halticinae (földibolha) ..... 63. Chrysomela rossia Ill. .. 1 73. Cassida gp. ....... NORHANAA 64. Chrysomela fastuosa Scop. . 1 74. Cassida viridis L. .......... Cerambycidae. — Cincérek. (Käros. — Schädlich.) 75. Rhagium sycophanta Schrk, 1 - 77. Dorcadion pedestre Poda 76. Leptura sp. (virägcincér) ... 1 (zömökeinecer) .,......,.,... Curculionidae. — Orrmanyosok. (Käros. — Schädlich.) 78. Curculionidae .............. 7 88. Cleonus sp, ...,.......,.. ea 79. Otiorrhynehus sp. ......... 3 489. Cleonus piger Scop. (répa- 80. Otiorrhynehus ovatus L. 1 bogár) ...... DORÉ AQ DATE . 81. Otiorrhynchus raucus F. . 1 00. Cleonus sincrona So 82. Phytonomus sp. ........... 2 DINO] ee 83. Phytonomus punctatus F... 1 MiG leoULMMbedcs trig Ect re 84. Alophus triguttatus F. ..... 1 92. Psalidium maxillosum F, . . . . 85. Tanymecus palliatus F. .... 2 93. Strophosomus melanogrammus 86. Tanymecus vittiger Gyll. .. 1 Kôrst Done Onan node aan 87. Sitona sp. ........... codon 4 194. Apion pisi F. ......... era Hymenoptera. — Hartyaszirnyuak. (Közömbös. — Indifferent.) 95. Hymenoptera-tòrmelék — pe: SERA Ba ee INTE onodaocodooueovoso 5 (hangyatojásj SEE LANE 97. Formicidae (hangyék) ...... Neuroptera. — Recésszarnyuak. (Közömbös. — Indifferent.) vB. Hydropsyche sp. (tegzea-szita- | 99. Hydropsyche-Larve (tegzes- 1 Kt) tare ER Med szitakoto-l&rva) .......... AR 1035/88] A_FACAN GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE Diptera. — legyek. (Közömbös. — Indiffcrent.) 100. Diptera-larva — Larve .... 1 Lepidoptera, — Lepkek. (Káros. — Schädlich.) (Hernyök. — Raupen.) 101. Lepke-hernyôk — Raupen.. 20 *102. Aporia crataegi L. (galagonya lepke) .............,.,.. .… 3 *103. Ocneria dispar L. (gyapias pille) Eee Rhynchota. — Szivokas rovarok. (Káros. Schädlich.) 104. Pentatomidae ............. 9. 110. Coreidae..,............,.... 105. Eurygaster sp. ......... vee 7 111. Capsidae ............ Aes ae * 5 x È 106. Eurygaster maura L. (szere Ilo Redivides Ma oa at esenpoloska) ...,.,..,...... D AID Day ese 6606 SRP 1 113." Ey wel dee! ied cama tine klete “108. Aelia acuminata L. ........ 9. 114. Pyrrhocoris apterus L. ..... 109. Eurydema oleraceum ...... 1 115. Cicadidae — Kaboca..... .. Araneidea. — Pókok. (Közömbös. — Indifferent.) 116. Araneidea-törmelék — Reste.... 1 Mollusca — Gastropoda, — Usigak. 1. Meghatärozhatatlan csigahéj da- 7. Semilimax sp. ........... "ivato rab, —- Unbestimmbare Schalen- 8. Helicidae .............4 WOOD reste mais elelec cles elec 1 9. Helice la candicans (Ziegl.) L. - 2. Succinea 8p. ................ 1 Pfeif. ..... aleielelahctetciensloisieisistere . 3. Succinea oblonga Drap. ....... 2 10. Fruticicola hispida L. ........ 4. Abida frumentum Drap. ...... 1 11. Euomphalia strigella Drap. ... 5. Vallonia pulchella O. F. Müll... 1 12. Arianta arbustorum L. ....... 6. Jaminia tridens Müll. ......... 1 13. Cepnea ap. ..... AV ODO ON TT OL Vertebrata. — Pisces. — Hal. 1. Halpikkely (1 db.) — Fischschuppe (1 St.) .... 1 III. Zuzókő. — Malmsteine. I. Kavics és apró kő — Kiesel- 4. Uvegoserép — Glasscherben .. steine u. Steinchen ........... 303 . Homok — Sand .............. dub Kant 3. Fold — Erde ............ | a nll era Sie SGU YOUN HUH 6. Mügyöngy — Kunstperle..... 41 641 d = ts + 642 - KLEINER ENDRE te Salle Összefoglaläs. 1, Mezőgazdasági szempontból Magyarországon a fácán hasznos, illetve közömbös madár. Kimutatható kár az esetek 12 százaléki részé- ben állapítható csak meg és igy a közvetett haszon révén a fácán tul- nyomóan hasznos. Li 2. A fácán tulnyomé részt növényi tiplalékbél él, de taplalékanak igen jelentòs részét rovarok is szolgaltatjak. 3. Az előző pontból kifolyólag tehát a fácán, ha nagyobb számban keresi fel a vetéseket, ott jelentős kárt tud okozni, ez a kártétel azon- ban csak alkalmi és egyensulyozza azt az előző bekezdés második része, t. i. hogy éppen a vetésekre veszélyes ormányos és levélbogarakat, rozsszipolyt, cserebogarat, gabonapoloskát, hernyókat, sáskát stb. nagy mennyiségben fogyasztja. 3 : 4. A fácán növényi táplálékát valószinüleg főleg a földről felszedett gyommagvak képezik, de emellett a föld alól is kiszedi táplálékát, amire mutatnak a gyökerek aránylag gyakori előfordulása, a téli hernyó töme- gek, a hó alól kikapart őszi vetés stb., azonkivül zöld növényi részeket is legel. 5. A fenti vizsgálat arra enged következtetni, hogy a fácán túp- lálkozni főleg a mezőkre jár ki és ezért számára a legkedvezőbb élettér erdők, nádasok széle, főként, ha a mezőket akácsorok szegélyezik, aminek bizonyitéka az akácmagvak szerfelett gyakori előfordulása faca- nok gyomrában. 6. A fácánra sok mérges növény nincs káros hatással, sőt fontos tápláléka. 7. Mindezen eredmények arra mutatnak, hogy nemzetgazdasági szempontból a fácántenyésztés igen nagy előnyökkel jar. "Joe L-uogaug UOTE upiog, Ul Bunpjaasshupäug Juju] Jap nv Jop vidoy-oj,04g wiRjorswdoydus) VQ) sQUIZS POIWINUGY UOSUII]]B!Y] YVzsypBA IZONI9ZWOU IUIH9Q Y = 5 Toma man. . "HOTIZION anasaımazan NUVONN NI ISI NVSVI = i 1 ‘EVI *8£- SEGI “ATX IX “WOL VTINDV M se i 5 ‘ds ‘600-659 — ‘JUL ‘N59 L "AUCH "JUNYINSIZJU[] Uauassopyosadqe sap puny jue wersdup ut suese sop Sumnapag uayauyeydsurmpur sap Sunjjaysieqg ‘uvfdyye wyedszia pazafajag v efejqri Qjoopezs Youssosojujel isypsepzes 18PZsio1P45Ptu up2P] Y ; setepog Laga, | me, i SONZSVH NVOHOANTNL ND9YZSADIVIOVA NYoVA V_:ININOIII ie eszre RAY i 1e} ezzob pp yeusny souzsey Sepew e ye qu — = opusyngzs zoyvozsey © {9191497 Sequazox y poney €: ce a 5 JEE son ne vf TIE dy SET = | bes = ‚ggg, ~wpbleze mogoyzyoukb 164 eyobozsa pzerup nre), he sokba D NODVZSUOUVA9IVH TIISOLINTIIE I9YSVAZYIOZIA NVIVI Y “AL GVL È "8£SE6I “ATX-IITX “WOL VIINOV 1938/38) LANDWIRTSCHAFTLICHE BEDEUTUNG DES FASANS 643 Die landwirtschaftliche Bedeutung des Fasans auf Grund der Nahrunguntersuchung im Jahre 1937/38. in Ungarn. Von DR. ANDREAS KLEINER unter Mitwirkung von DR. ZOLTÁN ZSÁK und DR. ZOLTÁN Kaszap. Von Freiherr GABRIEL von PRONAY, Vorsitzender des Kommittees für die ungarische Sektion der internationalen Jagdausstellung im J. 1937 in Berlin, stammt die Idee, daß die landwirtschaftliche Bedeu- tung des Fasans in Ungarn auf dieser Ausstellung demonstriert werde. Für die Ausführung des Planes ersuchte er das Kgl. Ung. Ornithologi- . schen Institut, wo Oberdirektor JAKOB SCHENK und Oberadjunkt DR. NIKOLAUS VASVÁRI die Instruktion zur Einsammlung des Unter- suchungsmateriales sorgfältig ausarbeiteten. Mit der Untersuchung selbst wurde DR. VASVÁRI betraut. aber seine schwere Malaria. welche er von seiner Forscherfahrt in Kleinasien mit sich brachte. verhinderte © ihn die Arbeit zu übernehmen. So bekam ich den beehrenden Auftrag diese Untersuchung zu vollführen und übernahm am 1. Sept. 1937 das ganze Untersuchungsmateriale. Ich untersuchte zuerst das Material und gruppierte die Mageninhalte, überzeugte mich womit sich die Fasane ernähren, und ersuchte für die spezielle Bestimmung der Nahrungsreste als Botaniker DR. ZOLTAN ZSAK, Oberadjunkt der Station für Samenforschung, als Entomologen Assistent DR. ZOLTÁN KASZAB, denen ich auch an dieser Stelle herzlichsten Dank für ihre Bemühung sage. Ebenfalls bin ich zu Dank verpflichtet Dezs6 HEGYMEGHY und dem Malakologen, Dozent DR. HANS WAGNER. Die Mageninhalte der Fasane stammen teils aus der 50-jahrigen Sammlung des Kgl. Ung. Orn. Institutes, also aus dem ganzen histo- rischen Ungarn. Das bedeutendste Untersuchungsmateriale wurde auf Ersuchen des Kgl. Ung. Ministerium für Ackerbau von den Inhabern der großen Fasanerien, und zwar: Kgl. Ung. Staatliches Pferdezucht-Gut, Mezöhegyes (DR. KARL Orosz), Grr LÁSZLÓ ESZTERHÁZY, Sarosd, Gut- besitz des Bischoftum von Győr, Szany, Gre LÁSZLÓ WENKCHEIM, Békés und endlich das Gut der GRAFIN ANTAL WENCKHEIM, Kistipé (JOSEF PÉTERFAY) eingesandt. PÉTERFAY sandte sein Material an die Kgl. Ung. Palatinus Erzherzog Josef Universitàt fir Technik und Wirtschaft zur parasitologischen Untersuchung. Es liefen 200 Mageninhalte ein. Die Vogel wurden auch in anderen Relationen vielseitig untersucht. An dieser Stelle muß ich aber; nur über das wirtschaftliche Resultat 41° 644 ANDREAS KLEINER {Aquila meiner Untersuchungen berichten,. Über andere Ergebniße wird eine ‘spätere Publikation von Dr. VASVÁRI berichten. Dieses neue Material verteilt sich auf Rumpf-Ungarn — im Sinne des Friedensschlußes von Trianon. Die Große-Ungarische-Tiefebene ist mit Comitaten Békts und Csanád vertreten, Transdanubien mit Comitaten Fejér, Sopron und Tolna. Die Mageninhalte stammen von einer Frist zwischen 1. März 1937 und 28. Febr. 1938, in möglich gleichmäßiger Verteilung. auch wurde geachtet,. daß beide Geschlechter geschoßen werden, Für die sorgfälltige und bereitwillige Mitwirkung der Gutsherrschaften und deren Vertreter sagen wir an dieser Stelle unseren besten Dank aus. Ich bereitete eine vorläufige Meldung auf Grund des alten Ma- trial des Institutes und der Mageninhalte die bis 1. Okt. 1937 einge- langt sind. in Rahmen eines Grafikons. Das Grafikon wurde durch das Atelier des Kgl. Ungarischen Büro für Außenverkehr auf einer Tafel 1.2 m. Größe künstlerisch reproduziert und wurde auf der Berliner Internationalen Jagdausstellung ausgestellt. Eine Photokopie befindet sich auf Tafel Ill. Wir benützten das Darstellungs-System der ame- rikanischen Stationen für landwirtschaftliches Versuchswesen. Zur glei- chen Zeit haben auch deutsche Behörden Tabellen aber nach anderem System bereitet. Jede Methode hat seine eigene Vorteile gehabt. In diesem Berichte kann ich jetzt das Resultat des gesammten Materials. vorführen. Ich glaube, daß ich von der beinahe 50-jahrigen Publikationsmethode unseren Institutes — jeden Mageninhalt extra zu erwähnen — absehen kann. Es scheint mir bei dieser Gelegenheit viel demonstrativer zu sein, wenn ich die wirtschaftlichen Ergebnisse in einem Grafikon zusammenfaße und die einzelnen Nahrungsreste nach- einander vorführe, bezeichnend, wie vielmals sie vorgekommen sind. Die farbige Wandtafel hat DR. ALBERT VERTSE in künstlerischer Form gemalt, auf Grund des endgültigen Resultates. Eine farbige Kopie der- sclben befindet sich auf Tafel IV. Die Mageninhalte wurden in getrockneten: Zustand untersucht, denn eine genaue Bestimmung der Reste war nur so möglich, außerdem könnte keine einheitliche Untersuchung und Vergleichung zwischen dem frischen und dem größeren alten Material anders gemacht werden. Das Verfahren hatte den Nachteil. daß wir nur das Prozent der Fälle ausrechnen können. aber das eigentliche Quantum der Nahrung zeigt sich nicht aus. Das wäre: auch schwierig, weil von einzelnen Fällen kann man nicht verallgemeinern und anderer Weise kann die Verteilung der Nahrung nicht demonstriert werden. In einer meiner früheren Studien (Oiseau, 1936., p. 242.) machte ich den Versuch die Relation der ver- schiedenen Nahrungteile aufzuweisen. die Resultate hatten aber nur einen ganz allgemeinen Wert gezeigt. so «laß diese Methode zu einer posi- 1935/38] LANDWIRTSCHAFTLICHE BEDEUTUNG DES FASANS 645 tiven Auswertung sich unfähig gezeigt hat. Ich finde auch die deutsche Methode nicht ganz zum Ziel führend. Diese Methode. die auf der Int. Jagdausstellung i. J. 1937 dargelegt wurde. besteht in dem, daß die einzelnen Nahrungteile an einer beigefügten Liste stückweise auf- gereiht wurden. Die Methode hat den Nachteil, daß die größtenteils zermahlten Nahrungreste nur ganz im Allgemeinen bestimmbar und beschätzbar sind. Dabei sind die einzelnen Nahrungselemente von ganz verschiedener Größe. z. B. ein Käfer und ein Unkrautsamen. oder die verschieden große Kieselsteine usw. Außerdem können wir keinen Überblick bekommen, von der Tabelle und Nebenkarte. Die Verteilung der Nahrungselemente nach Gewicht ist bei ausgetrockneten Mageninhal- ten irreal weil sie in verschiedener Weise austrocknen, z. B. Pflanzen- teile und Kieselstein haben während einer Austrocknung ganz andere Gewichtsverluste. Die deutsche Methode wäre nur in diesem Falle real, wenn sie das Resultat einer gleichzeitigen Ausbeute geben möchte, und so von den viel tausend gleichzeitig an derselben Stelle geschoßenen Fasanen einen Durchschnitt geben möchte — meiner Meinung nach. An verschiedenen Stellen und zu verschiedenerg Zeit eschoßene Fasanen könnte man bei dieser Methode nicht vergleichen. wegen den ver- schiedenen Umständen. Wir sehen also, daß noch die realste Methode diese ist. wenn wir das Prozent der Fälle rechnen, und diesen Prozentsatz wir wieder auf eine 100-Einheit beziehen. Diese Methode benützen die Amerikaner, und unsere beiden Tabellen beruhen auf diese Methode. Bei der neuen Tabelle haben wir aber die Vorteile der deutschen Illustration nicht außer Acht gelaßen, und darum haben wir auf der neuen ‘Tabelle das jährliche Durchschnitt nicht über einander, sondern neben einander gestellt, und daß sich der Nutzen und Schaden leichter erkennen ließ brauchten wir die Farbennüansen nicht mehr, sondern jede Kategorie bekam dieselben Farbe. Die indifferente Nahrung — Beeren, Baum- samen, usw. — hat wirtschaftlich keine Bedeutung. dagegen reicht sie für den Fasan ein bedeutender Nahrungsmittel, und so wird von ihnen teils der Jagdwirtschaft eine Nutzpflanze. Jene Nahrungsreste die als belanglos bezeichnet worden sind, bestehen aus Mahlsteinen, die gar keine wirtschaftliche Bedeutung haben, und dem Vogel keine Nahrung schenken. Zu derselben Kategorie müßen auch die Fütterungs- stoffe gelten, die den Fasan nähren aber zur selber Zeit auch Kosten dem Wildzüchter verursachen. Durch die weiteren Erfahrungen haben wir unsere Berliner Tabelle auch diesbezüglich geändert, daß die Abbil- dungen der einzelnen Nahrungen nicht in das Grafikon eingezeichnet wurden, sondern in den Würfeln der jährlichen Durchschnitte. In der Berliner Tabelle haben diese Abbildungen dort Platz gefunden, wo die 646 ANDREAS KLEINER [Aquila monatliche Schwankung die größte, also ihr Streifen der breiteste war, also wo wir den besten Platz fiir eine Illustration finden konnten. Bei fliichtigem Durchsehen — worauf wir beim groBen Publikum inden meisten Fallen rechnen müßen — hat es den Eindruck gemacht, als ob diese Nahrung nur in diesem Monat vorkäme unter welchen sie Platz gefunden hat. Mit dieser Änderung verlor unsere Tabelle viel von ihrer Instruktivbarkeit, dagegen können wir eventuelle Mißverständniße verhindern. Die Gruppierung der Nahrung geschah nach ihrer wirtschaft- lichen Bedeutung, nach ihren Lebensbedingungen und auf die Häufigkeit ihres Vorkommens. Die Nahrung des Fasans wurde be: diesem Bedenken in 11 Gruppen geteilt — um aber die Instruktivität der Wandtafel zu heben, wurden die Untergruppen nur mit Streifen bezeichnet, und nur die wirtschaftliche Hauptgruppen demonstriert : 1. Nützliche Käfer, wie Coccinellidae, Carabidae. usw., 5.63°, der Fälle; 2. Nutzpflanzen, unter welchen in ersten Reihe Getreide steht, dann Mais, und auch öfters Bohne und Erbse, öfters Weintrauben, usw., 35.81%,. Der Schaden macht also im Ganzen nur 12%,-Teil aus. 3. Getreidewanzen, Orthopthe- ren, Raupen sind in eine Kategorie zusammengefaßt, weil sie die selbe landwirtschaftliche Bedeutung haben, sie kommen in den Magen der Fasanen zimlich gleichmäßig vor, und vereinzelt möchten sie nur ganz minderwertige Bedeutung zeigen. Sie geben 13.489, 4. Unter den schädlichen Käfern kommen besonders oft die Chrysomeliden und Curculioniden vor, usw. (19.32%) 5. Den größten Teil der Nahrung des Fasans bilden die Unkrautsamen, und besonders die Samen von den Unkräutern der Felder, insgesammt 65.39°, Diese Prozentzahlen zu- sammengebend, und sie auf 100 beziehend, machen sie 26% -Teil aus, was den reinen Nutzen vertretet. 6. Es spielen auch eine bedeutende Rolle in der Nahrung des Fasans die Beeren, wie Weißdorn, Schlehe, Hage- dorn, Ackerhollunder, Schwarzer-Nachtschatten. usw. (36.629); 7. Die trockenen Kernfrüchte der Bäume, von welchen Akazien-Kerne als häufigst vorkommende Fasannahrung ganz besonders hervorgehoben werden müßen, weiter Eichel, usw. (30.9894); 8. Die nächsten Nahrungstoffe bilden verhältnissmäßig selten vorkonimende und auch nur in geringer Zahl vorkommende Tierarten : Schnecken, Tausendfüßler, Ameisen, Wes- pen, usw. (21°73°,,); 9. Unbestimmbare Pflanzenreste, Wurzel, Stielteile. : Blätter, usw. (41'04°%,). Alle diese Nahrungen haben seitens der Land- wirtschaft keine Bedeutung, dagegen vertreten sie eine wichtige Rolle bei der Ernährung des Fasans, auf 100-Einheit gezogen bilden sie 30% der Nahrung. 10. Die Fütterungsstoffe, wie Getreide-Abfälle, Blut- hirse, Treber, usw. (16:29%) 11. Mahlsteine, Kieselsteine, Steinchen, Glasscherben, Kunstperle, Knopf, usw.. welche nur ausnahmsweise 1935 38) LANDWIRTSCHAFTLICHE BEDKUTUNG DES FASANS 647 D 5 im Magen des Fasans verbleiben (78:85%). Die belanglosen Nahrungs- teile machen 26% Prozentteil. An der Wandtafel wurden auch : die Prozente der Fälle auf 100 bezogen, weil sie nur so vorführ- bar sind. Diese Resultate zeigen, daß der Fasan in landwirtschaftlicher Beziehung übeıwiegend nützlich ist. Diese Tatsache widerspricht der Wahrheit nicht. denn wenn in der Mehrzahl der Fälle kein Schaden nachweisbar ist, dann ist es auch wirklich so. Dagegen hören wir im alltäglichen Leben sehr oft von Schäden des Fasans. Da wir die Frage genauer untersuchen können, haben wir eine Bitte an die Gutaherr- schaften gerichtet, daß sie auch genauere Daten über die Um- stände der Erlegung der Fasanen uns berichten sollen. J. PÉTERFAY. Dr. K. Orosz. ST. VARGA haben in jedem Fall alle Umstände beschrieben. wo der Fasan geschoßen wurde (Acker, Stoppelfeld, Wald, Schilfrohr, usw.). bei welchem Wetter, in welcher Stunde. und oh man die Fasanen in der Gegend gefüttert hat, oder nicht. Dank den Herrschaften haben wir den ganzen Vogel bekommen, so daß wir auch die Kondition der Vögel sehen konnten. Das Resultat erschien immer gleichmäßig. Die Nahrung bestand | größtenteils immer aus Unkrautsamen der Felder, besonders oft sind aber vorkommen, Carex sp., Chenopodium album, Convolrulus arvensis, Fagopyrum convolvulus, Polygonum aviculare, P. lapathifo- lium, Setaria glauca, S. viridis, usw. Massenhaft sind manchmal vor- gekommen die Samen von Chenopodium album, besonders aber die Samen und Früchte von Solanum nigrum, die manchmal den ganzen Magen erfüllten, obwohl die Früchte dieser Pflanze giftig sind. Giftige Pflanzen waren keine Seltenheiten in den Fasanmagen, sie scheinen eine wichtige Nahrung zu vertreten, und sind dem Fasan nicht schäd- lich. In der Liste sind die giftigen Pflanzen mit Stern bezeichnet. Auch bilden die Beeren eine wichtige Fasannahrung, weil sie im ganzen Winter, sogar in eingetrockneten Zustand während des ganzen Jahres zu finden sind. In der dritten Reihe müßen die Samen vom Akazienbaum her- vorgehoben werden, welchen der Fasan im Walde, auf den mit Baumreihen angepflanzten, Grabenrändern finden kann. Insgesammt vertritt die vegetahilische Nahrung 62% -Prozentteil der Fälle der. Nahrung des Fasans. 5 In der tierischen Nahrung bekommen die Kafer, besonders Riissel- käfer und Blattkäfer eine große Rolle. Verhältnißmässig oft kann man Ameisen, Tausendfüßler, Getreidewanzen, Raupen und auch Schneken finden. Außer Gliederfüßler und Schneoken gelang es aber keine andere tierische Nahrung nachzuweisen, während die Deutschen auch Mäuse in dem Magen des Fasans gefunden haben. In einem einzigen 148 , . ANDREAS KLEINER [Aquila Fall fand sich eine einzige Fischschuppe vor, welche am Rande des Schilfwaldes, wo der Fasan gern vorzukommen pflegt, aufgenommen werden konntc. Auf die tierische Nahrung fällt der kleinste Prozent- satz 16%. | i ; f Die übrigen 22% vertreten die Mahlsteine, die eine sehr große Rolle in der Verdauung des Fasans spielen. Sie kommen beinahe in jedem Fall vor, nur gerade wenn sioh der Vogel von harten Kernen ernährt hat — also die Magensteine besonders erwartbar sein möchten — fehlen sie. Wenn aber weiche Pflanzenteile, wie Stengel in dem Magen zu finden sind, dann ist der Magen voll mit Kieselsteinen. Ich erkläre mir die Sache folgenderweise : die harten Kerne zermahlen sich selbst, also die Steinchen können aus dem Magen abgegeben werden, die Körner verrichten selbst ihre Pflicht, dagegen wenn der Fasan weiche Pflanzen- teile aufnimmt, braucht er unbedingt mehr Gastrolithe zu seiner gewöhnlichen Verdauung. Bevor ich noch auf die genauen Tabellen der Nahrung des Fasans übergehe, muß ich noch einige Worte sagen zu der Bedeutung der Nahrungsreste. In dem einfachsten Fall war eine Nahrung die herr- schende in dem Magen, z. B. Unkrautsamen, von verschiedener Art, und daneben höchstens unbestimbare Pflanzenrestfragmente und Kieselsteine. In diesem Falle hat der Fasan unbedingt Nutzen gemacht. Einfach war es auch zu beurteilen den Fall, wo der ganze Mageninhalt nur aus Haferwicke, oder aus den frischen grünen Blätter der Herbst- Gerste bestand, also der Fasan hat Schaden verursacht. Der letztere Fall aber muß schon nachdenklich machen. Wir haben doch aus 497 Mägen nur auf Grund der Häufigkeit des Vorkommens der das Resultat wonnen, daß der Fasan nützlich ist, nicht aber auf Grund der Nahrung- menge. Wenn also eine große Fasan-Schaar eine Ernte befliegt, dann können sie schon wegen ihrer großen Zahl einen sehr bedeutenden Schaden anstellen. Wir dürfen deßhalb den eventuell großen Schaden des Fasans nicht außer Acht laßen. Bei der Rechnung kann sich aber auch ein anderer Fehler einschleichen, die den 12%, Schaden noch weiter vermindert, wenn Getreidesamen zu finden sind, die können auch aus Fütterung stanımen. Bei der Beurteilung der landwirtschaftlichen Bedeu- tung des Fasans können die meisten Fehler so vorkommen, wenn die Nahrung gemischt ist. Z. B. ein Magen ist mit schädlichen Käfer voll, aber es befinden sich auch einige Getreidesamen. Der Fall sollte real zu Nuzten gestellt werden, aber weil die Fälle der einzelnen Nahrungsteile gerechnet werden, ist es bei dieser Methode so bei Nutzen, wie bei Schaden einge- reohnet. Das Gegenteil ist aber gerade so vorgekommen, wo der Magen mit Getreide gefüllt war, und einige schädliche Käfer waren auch da- zwischen. Wenn der Käfer noch so schädlich war, ist doch in diesem 1035/38] LANDWIRTSCHAFTLICHE BEDEUTUNG DES FASANS 649 Falle der Schaden überwiegend, und es bietet sich uns keine Gelegen- heit den Grad des Nutzens und des Schadens zu demonstrieren. Auch kann sein, daß der Fasan den betreffenden Nutzsamen nach Monaten von der Erde aufgenommen hat, und damit keinen Sohaden gemacht hat. Derselbe Fall ist auch bei den Fütterungßtoffen. Solche Fälle müßen immer einzeln beurteilt werden, wohin sie stellbar sind. Bluthirse habe ich z. B. immer zu den Fütterungßtoffen gestellt, weil Bluthirse vielfach nur für künstliche Fütterung der Faranen angepflanzt wird, und damit ist die größere Möglichkeit gegeben, daß sie zu Fiitterungs- zwecken diente. In einem Magen aus Szeged—Kiralvhalom waren lauter Samen von Jorylon, ein Zierstrauch, welcher in der hiesigen Forstschule in großer Zahl angepflanzt ist, und es ist wahrscheinlich, daß seine Samen- kerne auch zur Fütterung der Fasanen dienen. Aus diesen Angaben können wir ersehen, daß wir mehr Fehler gegen den Nutzen des Fasans ıyachen können, wie im Gegenteil, also unser Resultat, daß der Fasan überwiegend nützlich ist, ist ganz real. Jedenfalls befinden rind viele Fehler auch in unserer Methode aber auf die Nahurungsmenge basierend könnte man nur so das Resultat angeben, wenn wir alle Magen einzeln vorführen wollten, das gibt aber keinen Überblick, obwohl sie zu der Wahrheit näher stehen möchte. Ein überblickbahres, und relativ realstes Bild gibt doch die von uns benützte Methode. In den im ungarischen Text befindlichen Tabellen gebe ich einzeln die Namen der zur Nahrung des Fasans dienenden Pflanzen und Tieren, und anderer Mageninhaltsteilen, bezeichnend in wie vielen Fällen sie vorgekommen sind. Die giftigen Pflanzen sind mit Stern bezeichnet, die Tiere mit Stern bezeichnet sind außergewöhnlich schädlich. Zusammenfassung. 1. Der Fasan ist in Ungarn in landwirtschaftlicher Hinsicht nützlich, weil der Schaden des Fasans ist nur in 12 Prozenten der Fälle nachweisbar, und durch den indirekten Nutzen ist der Fasan auch für die Landwirtschaft nützlich. 2. Der Fasan ernährt eich überwiegend von pflanzlicher Nahrung. aber auch die Käfer haben eine große Rolle in seiner Nahrung. 3. Der vorhergehende Abschnitt hat also zwei Konsequenzen : Wenn Fasane in Mengen eine Ernte besuchen, können sie großen Schaden dort anrichten, dieser Schaden ist aber nur akzidental, und wird egalisiert durch die zweite Konsequenz, durch den zweiten Teil des Satzes, daß die Käfernahrung hauptsächlich aus Rüsselkäfern, Blatt- käfern, Anisoplia, Maikäfern, Getreidewanzen, Raupen, Heuschrecken, usw., besteht die besondeis die. Ernte gefährden. 650 ANDREAS KLEINER eis ye 4. Der größte Teil der Nahrung des Fasans besteht aus Unkraut- samen, dieder Fasan von der Erde sammelt. Der Fasan scharrt seine Nahrung auch aus der Erde heraus, was die relativ oft vorkommenden Wurzeln, die Raupen-Mengen, im Winter unter dem Schnee hervorge- scharrte Herbsternte, usw. beweisen. Der Fasan frißt außer dem auch grüne Pflanzenteile. 5. Der Fasan geht auf Fütterung nach dem Beweis dieser Unter- suchung hauptsächlich auf die Felder hinaus, darum ist für den Fasan der günstigste Biotop der Rand der Wälder, Schilfrohr, besonders wenn die Felder mit Akazienreihen umsäumt sind, was das besonders häufige Vorkommen der Akaziensamen im Fasanenmagen beweist. 6. Viele giftige Pflanzen bedeuten für den Fasan keine Gefahr, im Gegenteil sie bilden eine wichtige Nahrung für ihn. 7. Alle diese Angaben in Betracht genommen, und wenn wir auch die jagdwirtschaftliche Bedeutung des Fasans in Rechnung nehmen. kann man behaupten, daß die Zucht des Fasans unbedingt vorteil- haft ist. Adatok a hazai fácánok" élősködő-faunájának ismeretéhez.") A Kistápéról beküldött fácánok zooparasitologiai Mg nee eredménye. Irta: DR. KOTLÁN SÁNDOR. Hazai vadállományunk élősködő faunájáról szóló ismereteink igen szerényeknek mondhatók. Oka ennek első sorban az, hogy olyan terv- szerü parasitologiai vizsgálatok végzésére, amelyek révén egy-egy állat- faj élősködő-faunájáról képet nyerhettünk volna, megfelelő anyag hijján mindezideig mód nem kinálkozott. Annál inkább köszönet illeti meg a m. kir. földmivelésügyi minisztérium illetékes osztályának elhatá- rozását, hogy kapcsolatban a m. kir. Madártani Intézetnek ama vizsgá- lataival, amelyek facanjaink természetes taplalékanak kideritését célozták, mód adatott arra is, hogy e vizsgálatok céljaira rendelkezésre . bocsátott fácán-anyagon rendszeres parasitologiai vizsgálatok is meg- ejthetők voltak. $) Közlemény a m. kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem ált. állattani és parasitologiai intézetéből. (Igazgató: Dr. KOTLÁN SÁNDOR ny. r. tanár). 1935/38] A FÁCÁN ELÖSKÖDG FAUNAJA 651 Az egyetemi parasitologiai intezetbe küldött fâcinanyag összesen 49 fácánból és 7 fácáncsibéből állott. Ezeknek legnagyobb része egész - ségesnek látszó, lelőtt példanyokbol, 25 fácánkakasból és 24 fácántyúkból állott. A fácáncsirkék nagyobb része elhullott állatokból allt. A parasitologiai vizsgálat minden állaton a makroskoposan fellel- hető külső és belső (légutak, emésztőcső, kiválasztó szervek) élősködőkre, továbbá a csak mikroskoposan megállapítható véglények sorából csupán a coccidiumok kideritésére szoritkozott. Minden állat felboncolása illetőleg részletes szervi vizsgálata előtt coprologiai vizsgálat is történt. Nagy általánosságban megállapítható, hogy a beküldött fácán- anyagban, kivéve a fácáncsirkék némelyikét, külső vagy belső elösködök egy esetben sem fordultak elő olyan számban, hogy jelentősebb kár- tételükre következtetni lehetett volna. Ezt igazolta egyben az is, hogy a kifejlett állatokban olyan szervi elváltozások, melyek élősködők fenn- forgására vezethetők vissza, egyetlen esetben sem voltak megállapíthatók. Faunisztikai nézőpontból sem nyujtott a vizsgált anyag különlegesen figyelemre méltót. A talált élősködők legnagyobb részt, kivéve a Capil- Inria-fajt, közismert, kozmopolita fajokhoz tartozóknak bizonyultak. A vizsgálat eredményei a következőkben foglalhatók össze : Külső élősködők. Insecta : Tolltetük ( Mallophaga). Közismert tény, hogy miként a házi mada- rakon, szárnyas baromfin, ugy vadonélő madarakon fajlagos tolltetvek nemcsak gyakran, hanem nem ritkán jelentős számban is fordulnak elő. A beküldött fácánanyagon Menopon-, Goniodes- és Coniocoles- fajok voltak megállapithatók, általában igen mérsékelt számban. Csupán az elhullott csirkéken voltak nagyobb számban tolltetvek, ami jól egyezik azzal a tapasztalattal, hogy bármi oknál fogva beteg, leromlott madarakon rendszerint jelentősen elszaporodnak ezek az élősdiek. Arachnoidea, Acarina. Kullancsok (/rodidae). A tapasztalat szerint némely vidéken mada- rakon is elég gyakran fordulnak elő kullancsok, különösen lárvaformák. A rendelkezésre álló anyagban csupán egyetlen esetben sikerült az Ixodes ricinus nevü, hazánkban mind vadonélő mind pedig házi emlős állatokon igen elterjedten előforduló kullancs fajnak fiatal ? példányát találni. ; ; Tolltetüatkák (Dermanyssidae). Egy esetben fácánkakas tollazatan Dermanyssus gallinae több példánya fordult elő. Jóllehet Dermanyssus- atkák, a tapasztalat szerint, vérszivásukkal jelentős kárt okozhatnak, 452 DR. KOTLÁN SÁNDOR [Aquila főleg fiatalabb madarakon való elszaporodäsuk esetén, a jelen esetben a kártételnek különösebb nyoma, nyilván az élősködőnek mérsékelt száma miatt, a vizsgált állaton nem volt megällapithato. - Belső élősködők. Véglények (Protozoa). A minden állatra kiterjedő coprologiai vizs- gálatok során kiderült, hogy Coccidiumok a fácán gyakrabban elő- forduló véglény-élősködői közé tartoznak. A kifejlett állatokban kevés kivétellel rendszerint csak néhány oocysta volt kimutatható a dusitási eljárással, jeléül annak, hogy a felnőtt állatok többé-kevésbbé igen hatékony, mindenekszerint ,korral járó immunitás"-sal rendelkeztek. Bőségesebb oocysta csupán a fiatal egyedekben fordult elő, egyik-másik esetben oly számban is, amely nyilvánvalóan nem maradhatott káros hatás nélkül. Bizonyára a kedvező belyi és tartási viszonyoknak köszön- hető, hogy a coccidiosis veszteségeket a csirke állományban nem idézett elő. A rendelkezésre álló anvagban talált oocvstak alakja körkörös, részben ovális volt. Méreteik a következő értékek közt mozogtak : 12.60 x 12.60 u, 15.12 x 12.60 u, 17.64 x 12.60 u, 20.16 x 12.60 u, 21.42 x 12.60 u, 22.68 x 17.64 u, 25.20 x 13.86 u, 25.20 x 15.10 u, . 25.20 x 17.64 u, 27.72 x 12.60 u, 27.72 x 15.12 u, 27.72 x 20.16 u, 30.24 x 15.12 u, 30.24 x 17.64 u, 30.24 x 20.16 u. Határértékek : 12.60 x 12.60—22.68 x 17.64 u 25.20 x 13.86—30.24 x 20.16 u. Ezek az értékek arra utalnak, hogy facanjainkban előforduló coccidiumok két Eimeria-faj keretébe tartoznak. Mindezideig facanbol csupán az Eimeria phasiani TIZZER nevü fajt ismerjük pontosabban. Utóbbi oocystäinak méretei a fenti határértékek közt mozognak. Férgek. I. Galandférgek (Cestoda). i A galandférgek ugy öreg, mint fiatal állatokban fordultak elő. Öregekben 11 esetben, csirkékben 2 esetben a Davainea friedbergeri többé-kevésbbé kifejlett példányai voltak kimutathatók. Csirkékben ezek nagyobb számban fordulván elő, valószerünek látszik, hogy a bélben fennforgó hurutos elváltozások az egyidejüleg előforduló coccidiumokon kivül e galandférgeknek is tulajdoníthatók. II. Fonálférgek (Nematoda). Különféle faju fonálférgek, rendszerint azonban csak mérsékelt számban, a beküldött fácánok legtöbbjében voltak kimutathatók. 936/38) A FÁCÁN ÉLOSKODO FAUNAJA 65% Gyakorisäg dolgában első helven all a Heterakidae családba tartozó Heterakis gallinae (GMELIN, 1790) nevü faj, mely mind a facancsibékben, mind pedig kifejlett egyedekben, a vakbélben szinte rendszeresen meg- található. Egyik-másik esetben 20—30 példány is előfordult a vakbelek- ben a nélkül, hogy káros hatással lettek volna az állatok egészségére. Ez a fonálféreg-faj egyébként tyúkféléknek egyik leggyakoribb élősködője s a vakbélben való élősködésével közvetlenül szembetünő elváltozásokat nem szokott okozni, jóllehet ismeretes, hogy a fertőződés során az ébré- nyek néhány napig a vakbél nyálkahártyájának mélyében tartózkodnak. Ez az átmeneti histoparasitismus némely esetekben a vakbél nyálka- hártyájában lévő tüszők megnagyobbodására és elsajtosodására is vezet- het. A vizsgált fácán-anyagban néhány esetben voltak a vakbél nyálka- hártya felületén köles-kendermagnyi gócok találhatók, ezeknek eredete talán szintén a Heterakis-példányok jelenlétére vezethető vissza. Mindenesetre érdekes dolog, hogy a fácánokban egyébként némely vidékeken nem ritka Heterakis isolonche Linstow, 1906 nevü faj, mely a fácánok typhlitis vérrucosa verminosa nevü bántalmának az okozója, egyetlen esetben sem volt megállapitható. A vizsgált fácánok közül hatnak a vakbelében, esetenként azonban © csak néhány példányban, fordult elő a Trichinellidae családba tartozó Capillaria genusnak egyik, mindezideig látszólag le nem irt, képviselője. Leirását a következőkben adom : dó hossza 19—24 mm. A feji vég, miként mas Capillaria-fajokban. igen vékony, sima lefutással, a test hátrafelé fokozatosan szélesbedik s a farki végen legnagyobb szélességét (50 w) éri el. A cuticula eléggé . vastag, sima. A nyelőcsövet középnagyságu sejtekhől álló sejttest zárja be. A farki vég lenyesett ; lateralis fekvetben az egyik oldalon simán légömbölyödő a test vonala, a másik oldalon viszont két rövid. vizszin- tesen fekvő nyulvány mutatkozik. A két nyulvány közt fekszik a cloaca- nyilás, egves peldänvokban a belőle kinyuló spiculummal. A spiculum hossza 190—200 «; a spiculum hüvelye finoman és sűrűn tüskézett, de csak hátulsó harmadában. © hossza 30—36 mm. Szélessége a nyelőcső végének magassaga- ban 76—80 u, a test közepén 110—120 x, a farki végen 30—40 u. A farki- vég tompa csúcsban végződik, dorsoventralis fekvetben a testvég harántul lenyesettnek látszik. Az anus subterminalis, a rectum fiatal példányok- ban 30—35 w, kifejlett példányokban 50—60.u hosszú és lefutásában szembetünő mirigyek övezik. A cuticula sima és tekintélyes vastagságu. Főleg a farki végen a cuticula vastagsága eléri a 3.5 s-t. A nyelőcső végétől 50—60 u távolságra van az ivarnyilás, melyből fiatal, kész petéket még nem tartalmazó egyedekben igen finom, nagyon átlátszó gömbölyded hólyagszerü képlet indul ki ; kifejlett példányokban pedig 654 DR. KOTLAN SANDOR [Aquila igen szembetünd „vulva-harang“ tünik szembe, mely a vagina utolsó szakaszának elöesett részéből látszik állni. A vulva-harang hossza 60—65 u, elülső vége lenyesett. Az uterusban lévő peték a hátrább esö szakaszokban több sorban, előrefelé 2—3 sorban, a végső szakaszban egyes sorban foglalnak helyet. A peték 53—58 u hosszúak. Felületük egyenetlen, kissé recézett. 72s apa CRA \ ve ESEL: PIRLO NAT: es en à | À 10. kép. Capillaria phasianina n. sp. AL, kép. Capillaria phasianina n. ep. 9 farki vége. 9 vulve-täjeka. Q Schwanzende 9 Vulva-Gegend E leiräsb6l kitünik, hogy a szóbanforgó féreg egy még eddig nem ismert Capillaria-fajhoz tartozik. A madarakban előforduló Capillaria-fajokröl szóló ismereteink még koránt sem kielegitök. Régebben a vadonélő madarak Capillaria- fajait csak felületes vizsgálatok alapján irták le és sok esetben egyik vagy másik, a házi madarakból ismert, fajjal azonosították. Különösen áll ez a fácáncapillariákra, amelyeket a tyúkfélék Capillaria-fajaival annál inkább tarthattak azonosoknak, mert valóban ugy látszik, hogy pld. a házityúknak Capillaria annulata nevü faja a fácánban is meg tud telepedni. | Ujabb irodalmi adatok szerint (FREITAS és ALMEIDA, 1935*) a Phasia- nus colchicus-böl két Capillaria-faj ismeretes, u. m. a Capillaria annulata a nyelöcsöhöl és a C. uropapillata a bélbôl. Fergünk az utöbbihoz több tekintetben hasonlö ugyan, azonban a C. uropapillata némely bélyege, igy különösen a leiröja szerint annyira ®) Freitas és ALMEIDA, Sobre os Nematoda Capillariinae parasitas de esophago e papo de aves. Memorias do Instituto Oswaldo Cruz. Tomo 30. Fasc. 2. p. 123. 1935. 1935/88) A FÁCÁN KLOSKODO FAUNAJA 655 jellemző farkvégi papilläk, a nôstényben, a mi példanyainkon nem találhatók, de nem egyezik a nőstény példányok vulväjänak szerkezete sem. A nevezett fajnak leirói (Freitas és Almeida, 1935) 3 példánnyal nem rendelkeztek. . FREITAS és ALMEIDA a C. uropapillata vulvájáról a következőket mondja : „Femea com vulva situada a 0,088 a 0,96 mm da terminagao do esophago, com os labios anterior salientes, mammiliformes, e apresentando 2 saliencias cuticulares internas, situadas lateralmente.“ Ez a leirds azt igazolja, hogy aC. uropapillata-ban vulva-ha rang nem fordul elő s ezért ez a szerkezet, kapcsolatban a himek spiculum-hiivelyének tüskézettségével, továbbá a peték alakjának és faluknak sajátságaival a mi fácánjainkban ugylátszik közönséges előfordulásu Capillaria fajra nézve jellemző. Összefoglalva a mondottakat s különös tekintettel a © farki végének a C. uropapillata-tól eltérő szerkezetére, célszerünek látszik .. y férgünket az utóbb nevezett fajtól elkülöni- i teni s Capillaria phasianina n. sp. néven uj fajnak minösiteni. . Megemlitésre érdemesnek lätszik, hogy a rendelkezésre álló fácán anyagban nem 12. kép Capillaria phasianina n. sp. 13. kép. Fécén-Capillariäk petéi. Baloldalon Cc. phani- È De, TEA vere. anina n. sp.; jobb oldalon Capillaria sp. a nyelö- Schwanzende. csőből 500 DRY: Eier von Fasanen-Capillarien. Links von C. phu- sianina n. sp., rechts von Capillaria sp. aus dem Oesophagus, 500 < Vergrößerung. fordultak elő olyan Capillariäk, amelyeknek tartózkodási helye a nyelőcső nyálkahártyája. Irodalmi adatok szerint a fácánok nyelőcsövében a häzityükböl ismert Capillaria annulata fordul elő. Intezetünk gyüjte- ményében fácán nyelöcsöveböl gyüjtött néhány Capillaria-példény is van, ezek azonban a C. annulata-val nem azonosak s ezért nem kétséges, hogy ezek is egy eddig le nem irt C.-fajhoz tartoznak. 656 , DR. KOTLAN BÁNDOR Aquila A fonälfergek csoportjából még két féreg-féleség fordult elő a vizs- galt anyagban. Az egyik, melyet két öreg fácán belébél néhány példény- ban gyüjtöttünk, a Trichostrongylidae családnak képviselője, a Tri- chostrongylus tenuis ( MEHLIS, 1846). Ez az igen apró, hajszál vékonyságu féreg a házi és vadkacsa, lúd, ritkábban házityúk, pulyka elősködője, de ugy látszik a fácánban sem éppen ritka. A másik a Strongylidae családhoz tartozó légcső-féreg Syngamus trachea (MONTAGU, 1811), mely 4 fácáncsirkében volt megtalálható néhány példányban. | Ismeretes, hogy a legesöfereg a fácán tenyészeteknek egyik hir- hedt ellensége. Fiatal facanok közt, föleg életiik 2—6 hetében tömeges veszteségeket okozhat. Jelentöseget fokozza az, hogy különfele vadon- élő madarak is terjesztői lehetnek e féregnek s az ellene való védekezés a nehezebb feladatok közé tartozik. Beitráge zur Kenntnis der Parasiten-Fauna der einheimischen Fasane." Zooparasitologische Untersuchungen an einem aus Kistápé stammenden Fasanen-Material. | Von Dr. A. KOTLÁN. Budapest. Die zwecks Erforschung der natürlichen Nahrung unserer Fasanen- Bestände vom Ornithologischen Institut ausgeführten Untersuchungen boten eine günstige Gelegenheit das aus K is t à pé stammende Mate- rial auch zooparasitologisch zu überprüfen. Es standen insgesamt 49 erwachsene und 7 junge Tiere zu Verfügung. Die zooparasitologische Untersuchung erstreckte sich auf alle makroskopisch feststellbaren Ecto- und Entoparasiten, ferner aus dem Gebiete der Protozoen aus- schließlich auf Coccidien. Die Untersuchungen ergaben folgende Resultate. i An Ectoparasiten konnten nachgewiesen werden: Mallophagen der Genera Menopon, Goniodes und Goniocotes ziemlich häufig, doch meistens nur in mäßiger Anzahl. Aus der Gruppe der Zrodiden war in einem Falle ein juv. 9 von Zrodes ricinus anwesend. In einem Falle konrten mehrere Exemplare von Dermanyssus gallinae angetroffen werden. *) Mitteilung aus dem Zool. und Parasitologischen Institut der Kgl. Ung. Josef Palatinus Universität für Technik und Wirtschaftskunde (Direktor: Prof. Dr, ALEXANDER KOTLAN). 1935/98) FANANEN PARASITEN 657 An Entoparasiten konnten festgestellt werden : Coccidien-Oozysten u. zw. der Art Eimeria phasiani TYZZER, ferner rundliche, bis rundlich- ovale Oozysten mit einem kleineren Durchmesser (12x 12—22x 17 u), die möglicherweise einer noch nicht beschriebenen Art angehören. Aus der Gruppe der Bandwürmer konnte zu wiederholtenmalen i Davainea friedhergeri angetroffen werden. An Nematoden waren vorhanden : Heterakis gallinae sehr haufig, : ferner im Blinddarm von mehreren Tieren eine bisher noch nicht beschrie- bene Capillaria-Art. Die Diagnose letzterer lautet wie folgt : Capillaria phasianina n. sp. LE d 19--24 mm lang, größte Breite am Hinterende 50 u, Hinter-. 5 ende stumpf, mit zwei seitlich liegenden Höckern ; Spiculum mit winri- gen Häckchen tragender Scheide. Länge des Spiculums 190-200 m.o | 9 30—36 mm lang, größte Breite im mittleren Drittel des Kör- pers etwa 110—120 y. Hinterende stumpf verjüngt. Genitalöffnung in eine ansehnliche Vulva-Glocke auslaufend. Eier 53—58 n lang. mit unebener Außenhülle. di Ferner konnten noch nachgewiesen werden in zwei Tieren Tricho- strongylus tenuis, in 4 jungen Tieren einige Paare von Syngamua trachea. Madarélet a Fertő-tó deli részén 1930 augusztus végén. Vogelleben am Südufer des Fertö-See, Ende August 1930. Irta : Dr. BÁRÓ SÓLYMOSY LÁSZLÓ. A Fertő déli részén. — a Fertőhomoktól Széplakig terjedő terü- leten — 1930. augusztus végén meglehetős eleven volt a madár- élet. Ez azonban nem mondható a kérdéses időszak minden egyes napjáról, amennyiben a madárélet elevensége erősen függ az időjárástól, legfőképpen pedig a szelek irányától. Északi vagy északkeleti szél esetén a víz a déli part felé húzódik, ilyenkor sok a madár is, ha azonban a szél nyugat vagy dél felől fuj, kilométerekre is visszaáramlik. termé- szetesen magával vive a sok madarat is. Kedvező idő esetén már messze a tó partjától sok sürgő-forgó szár- nyast láthatunk, a szántóföldeket és nádast elválasztó 1—2 kilométer . szélesen húzódó szikes, ritka fűvel benőtt legelőn. Csapatosan járnak ide messzehangzó ,,póli-póli" szavukat hallató nagy pólingok. ahol terített asztal vár rájuk, amennyiben rengeteg itt a szöcske s más rovar. Kis póling az idén kevés volt, csak elvétve mutatkozott néhány darab, rendesen nagyobb rokonaik társaságában. Jellemző madarai ilyenkor 42 658 DR. BÁRÓ SOLYMOSY LÁSZLÓ [Aquila a szikes legelőnek a rétihéjak, melyek lassú, kimért szérnyosapäsokkal szárnyalják be vadászterületüket, hol mondhatni kizárólagosan egerekre vadásznak. Legtöbb volt a barna rétihéja, de szép számmal mutat- koztak a fakó rétihéják is. Kékes rétihéja csak elvétve tünt fel. Hamvas rétihéját nem láttam ugyan, de biztosra veszem, hogy a számtalan rétihéja közt ez is megfordult itt. Vörös vércse szintén sok volt, ezex is az egerekre jöttek ide, valamint állandóan 2—3 egerésző ölyv is ; ezek magatartása sokkal bizalmasabb volt mindig, mint a rétihéjáké. Kisebb csapatokban bibicek, seregélyek s néhány fehér- és sárga billegető a legelő állandó lakóiként említhetők fel. A legelőt a nádtól nem választja el éles határ, hanem lassanként : mindjobban elsásosodva és nädasodva a legelő eleinte alacsony, majd 3—4 méter magas nádasba megy át. Ezen az úgy mondhatjuk, átmeneti zónán, melyet kisebb-nagyobb vízállások, tocsogók tarkítanak, nap- közben állandóan gémek tanyáznak. Legtöbb volt a szürke gém, de jelentékeny volt a vörös gémek számais; míg az előbbiek inkább a ‘ vízállásokban és azok partján tartózkodtak, addig a vörös gémek jobbára a szárazabb helyeket kedvelték, ugyszintén a környékbeli falvak - ból idesereglett fehér gólyák is. Ugyancsak állandóan mutatkozott a bölömbika. Túzok szintén tanyázott e részeken ; tavasszal költött is. Apró madarak közül itt más mint nádi sármány és egy-két nádi " tücsökmadár, nem igen mutatkozott. Az átmeneti zona után következő 1,—5 kilométer közt váltakozó . széles magas nádasban, egy-egy szárnyrakapó bölömbikán kívül csak- nem kizárólag apró madarak mutatkoztak és pedig a következő fajok : nadirig6, foltos sitke, cserregő nádiposzáta, nádi tücsökmadár, szakállas cinke s elvétve kék cinke. 3 A nadszigetekkel beszórt nyilt vizen aztán megint élénk ma- dárélet tárul elénk. A sekélyebb részeken (1—3 em-es víz) leginkább cankó-félék tanyáznak. Sok itt a réti cankó, piroslábú cankó és borzas cankó, továbbá tetemes számban a közép sárszalonka s jóval gyérebben az erdei cankó és billegető cankó. Ritkán láttam kis sárszalonkát s két ízben egy-egy nagy särszalonkät. Nagy goda aránylag kevés volt. Âllan- dóan mutatkoztak szeptember 5-éig a gulipanok 5—7—10-es csapa- tokban. 10-nél többet egy csapatban sohasem láttam repülni, leszállva azonban igen, ugyanis ilyenkor az egyes csapatok mindig egy helyre szálltak s együtt maradva keresték táplálékukat, jobbra-balra kaszilva a vízben felhajló csőrükkel. Repülés közben rendszerint egy sorba fej- lődve láttam őket, de volt úgy, hogy rendetlen összevisszaságban, sőt egyszer ékalakban is. A parti nádas felett, de mindig a víz szélét követve állandóan réti- héják szárnyaltak fel-alá, szintúgy réti baglyok is. Megfigyelésem 1935/38] MADARÉLET A FERTŐ DELL RÉSZÉN 659 szerint a legtöbb 2 órával napnyugta előtt és 1 órával napnyugta utánig mutatkozott. Korábban vagy későbben csak kivételesen észleltem. Beljebb a tavon, ahol a víz már 10—15 cm. mélységet elér, nagy számban sürgölődtek a dankasirályok, melyek legnagyobb része nap- közben kinn járt a szántóföldeken s csak estére kelve tért vissza, körül- belül egyidejűleg a legelőről jövő pólingokkal. Nyári lúd szép számmal került szem elé ; 100—120 darabra menő csapatokat is láttam, ami nyilván jól sikerült költésről tanuskodik. Szárcsa meglehetősen gyéren volt. Réce-féle is kevés volt, ami bízonyára onnan ered, hogy a tó észa- kibb részein mélyebb volt a víz 8 ezért inkább odahúzódtak. Állandóan mutatkozó fajok voltak augusztus végén : tőkés-, cigány-, barát-, nyilas-. bőjti- és kanalas réce. Egyáltalán nem láttam a Fertőre oly jellemző kendermagos récét, de hogy egyáltalán nem lett volna belőle egy sem, azt nem merem állítani. A nádszigeteken pocgém, pettyes vizicsibe és guvat, kisebb szám- ban mindig mutatkozott. A már aránylag elég mély vízben, ahol a fentebb említett danka- sirályok tanyáztak, állandóan sok szürke gém halászgatott, melyek itt is haltak ; szintúgy itt háltak a legelőn vadászgató gémek is. E hely volt egyébként az északkeleti és keleti partok felől ide húzó nagy kócsagok és kanalas gémek fő tartózkodási helye. Sok nem volt e szép madarakból ugyan, de mégis elég sűrűn lehetett velük találkozni. Az augusztus végi fauna kiegészítésére, végül még fel kell emlí- tenem az alkonyatkor rendszeresen megérkező, a nádasban éjjel tanyát kereső óriási füsti-, parti- és molnár fecskékhől álló rajokat elmaradhatatlan kísérőjükkel a kabasólyommal. Sarlós fecskéket csak egy ízben láttam, szeptember 2-án. Vöcsök- félék, nevezetesen búbos-, kis- és feketenyakú vöcsök, továbbá nagy kárókatona csak igen messze benn volt látható tetemes távolságban a parttól. Végigtekintve a felsorolt fajokon, elég sokat számlálhatunk össze. A fajok száma azonban messze elmarad a tavaszitól, mikor úgyszólván egy-két faj kivételével hazánknak csaknem minden vizimadara meg- található itt. Szeptemberben s októberben alaposan megcsappan az augusztus végén látható madárfajok száma. A Fertő eleven madárképe azonban továbbra is megmarad, mert az elköltözött madarak helyére nagy szám- mal érkeznek a téli vendégek. 42" 880 KISEBB KÖZLEMÉNYEK 7 TAgulla Kisebb közlemények. A csiksomlyói , fehérszárnyu" kerti rozsdafarkurél. Az ujabb tudományos irodalomban Phoenicurus phoenicurus samamisicus HABLIZL néven (v. 6. STRESEMANN Journ. f. Ornithol. 1928. évf. 386. 0.) sze- . replő fehérszárnyu kerti rozsdafarkut DR. MADARÁSZ GYULA ,,Magyar- ország madarai" címü munkájának 98—-99. oldalán Ruticilla mesoleuca (HEMPR. et EHRB.), kaukázusi füstfark néven emliti hazánk faunájá- ból, egy peldiny alapján, melyet KORBER IMRE Csiksomlyón, 1899. jan. 28-án lőtt és a Nemzeti Muzeum madárgyüjteményének ado- mányozott. Ez az adat azután számos hazai, sőt külföldi munkába is belekerült. A példányt nemrégen megvizsgáltam s összehasonlitva kau- kazusi és cyprusi (ez utóbbi helyen a madár jelenlegi tudásunk szerint csak átvonuló) példányokkal, továbbá STEGMANN , Zur Systematik der Rotschwánze" cimü dolgozatával (Journ. f. Ornith. 1928. évt.) és KLEINSCHMIDT Érithacus Arboreus monografiájával a Bejarahban, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a példány nem sorolható a samami - sicus-fajtàhoz. A csiksomlyoi him példanv faköbarna szárnyán az evezők külső szegélve az elejtes időszakának megfelelően kopott, a jobb szárnyon 5—6, a bal szárnyon csak 2—3 evezőn mutatkozik fehéres szegély, leginkább még a II. rendüeken, de távolról sem olvan szembeszökő, mint a tipikus samamssicus-okon. Ez utóbbiaknál nemcsak tisztább fehér szinü az evezők szegélye, hanem az egész szárny szine is sötétebb barna, hasonló a házi rozsdafarku szárnyának szinéhez s igy a sötétebb alapról a fehér szegély élesen különválik. Szárnyán azonkivül a 2. evező hosszabb a 6.-nál, 5. evezője jóval rövidebb a 4. evezőnél, mig a samamisicuson a 2. evező rövidebb mint a 6., az 5. evező pedig alig rövidebb a 4. evezőnél. Hátának szine világosabb kékesszürke, mig a samamisicus-é sötétebb szürkéskék. Azaz a csiksomlyói példány tol- lazata, eltekintve a gyengén fejlett fehéres evezőszegélvektől, olvan mint az Erdélyben fészkelő kerti rozedafarkuaké, nem tarthatjuk tehát samamisicusnak. Megjegyzem még, hogy MADARÁSZ idézett könyve III. tábláján lefestett fehérszárnyu kerti rozsdatarku nem a csiksom- Ivéi, hanem egy wladikawkasi példányt ábrázol. Ilyen többé-kevésbbé fehéres szinü evezőszegéllyel ellátott kerti rozsdafarkuak Európa több vidékéről ismeretesek. Nemzeti Muzeu- munk gyüjteményében is van több példány. Legteltünöbb egy nógrád- megyei him 1894. ápr. 10-éről, mely KoszrkA LÁSZLÓ gyüjtéséből származik. 3—4 11. rendü evezöjen látható gyengén fejlett szegélv, szárnya azonban oly fakóbarna mint a nálunk tészkelőké. A 2. evező 1935/38] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 661 valamivel rövidebb ugyan a 6.-näl, azonban ez sem biztos bélyeg, mert muzeumunk bőrgyüjteményében vannak ilyen példányok Pozsonv-, l’est-, Bácsmegyéből, továbbá Dalmáciából és Cyprus szigetéről is. Délen a vonuló madarak szárnya általában tompább, mert nem kell oly nagy utat megtenniök téli szállásukra, mint az északabbra fészke- lőknek, melyeknek a szárnya a hosszabb utnak megfelelően hegyesebb, ami különösen a hosszabb külső evezőkben jut kifejezésre (KLEIN- SCHMIDT, BOKER s ujabban főleg KIPP). MADARÁSZ könyvében még fölemliti, hogy a csiksomlyói példány első evezője csak 3 mm-rel hosszabb az J. rendü evezők megfelelő fedő- tollainal. Azonban ez sem döntő bizonyiték, mert a hazánkban tész- kelő kerti rozsdafarkuak egyes példányain is találunk ilyen rövid első evezőt, viszont a tipikus samamisicus-ok egyes példánvain hosszabbat. A gyüjteményünkben található fehér evezőszegélvü példányok tehát nem fehérszárnyu kerti rozsdafarkuak, hanem a faunaterületün- kön előtorduló kerti rozsdafarkuaknak oly individuális variációi, ame- Iveken egy távolabb élő, ugyanebbe a fajtakörbe tartozó rassznak jellegei mutatkoznak bizonyos mértékben (v. ö. a hazai sárgabillege- tők fején mutatkozó zöld tollakat v. a fülfedökön a fehertollak erő- sebb kifejlődését). Ez származástanilag is magyarázható, ha meg- ~ gondoljuk, hogy pl. Ázsiában számos rozsdafarku él, melynek szárnyán fehér tükör van. CHERNEL ISTVÁN 1904. ápr. 8-án a tehérmegyei Velencén (Aquila XIV. évf. 187. 0.), WARGA KÁLMÁN 1920. aug. 30-án a budai Jánoshegyen (Aguila XXVII. évt. 253. o.) figyelt meg egy-egv fehér- szárnyu kerti rozsdafarkut. Puszta megfigvelesek alapján azonban ezt a rasszt nem vehetjük he faunánkba, csak lőtt példány alapján, melvet szakember tüzetesen megvizsgált. Az igazi samamssicus himje élénkebb szinü, mint a nálunk élő kerti rozsdafarku. Torka mélyebben fekete, mellén és az oldalakon a rozsda- szin élénkebb, háta sötétebb szürkéskék, olykor kopott tollazatban fekete foltokkal; szárnya sötétebb, a barnásfeketébe hajló, ugyhogy az erősebben vagy gyengébben kifejlődött tiszta fehér evezőszegély — különösen a karevezőkön szárnytükör alakjában élesen szembetünik. A 2. evező rövidebb a 6.-nál, a 3—5. evező csaknem egyforma hosszu. A szárny és farok hosszában nincs különbség, azonban a samamisi- cus szárnya, mint feljebb láttuk, tompább. DR. GRESCHIK JENŐ Nagyfakopáncs és balkáni fakopáncs korcsa Magyarországon. Az Aguila 38—41-ik kötete 370—371-ik oldalán SCHENK HENRIK a balkáni fako- páncs egy példányát ismerteti, amelyet 1932. XII. 30-ikán Óverbászon ejtettek el. A példány eltér a jellegzetes balkáni fakopáncstól, ahogyan SCHENK irja: , A szép himpéldány fejrajza egészen jellegzetes, azonban 662 "KISEBB KÖZLEMÉNYEK “{Aquilla az alsó farkfedök valamivel élénkebb vürüsszinüek, mint az első példány nál.) Ugyancsak eltérés mutatkozik a kormänytollak alsó szinében, amennyiben ezeknél a fehér sávozás sokkal szélesebb". A példány tehát nagyfakopäcs bélyegeket mutat. . A madarat a M. kir. Madártani Intézet szives volt vizegalatra- átengedni és igy módomban volt a szófiai Kir. Természettudományi Muzeum gazdag nagyfakopáncs és balkáni fakopáncs anyagával össze- hasonlitani. A legfőbb bélyegek, amelyek elválasztják a D. 8. balcanicus-t a D. m. pinetorum-t6l : először a nyakon keresztbehúzódó fekete csik hiánya, másodszor a kormánytollak fehér szinezetének háttérbeszoru- lása a fekete szinnel szemben. A fent jelzett példány nyakán hiányzik a fekete keresztcsik, eszerint tehát balcanicus-nak kellene lennie, ellen- ben a kormánytollakon a fekete és fehér szin eloszlása éppen olyan, mint a pinetorum-on. A külső kormánytollpáron határozott végszegély látható, ettől befelé következő tollakon két széles fehér keresztcsik huzódik, végül a külső zászlón széles fehér folt található. Ezeken a megkülönböztető bélyegeken kivül STRESEMANN*) még másokat is kiemel, amelyek a két alak elválasztására jelentősek. Ahogy SCHENK is megjegyezte, az alsó farkfedők valamivel élénkebb pirosak — tehát mint a pinetorum-nál. Viszont az óverbászi példány halványbarnás és nem élénk kékes fényével, valamint a fehér vállfoltra erősebben ráterjedő fekete szinezetével a balcanicus-ra üt. Továbbá ezen példány orrsertéi legnagyobbrészt fehérek, éppen ugy, mint a balkáni fakopancson. A balcanicus combtollain többé-kevésbbé fejlett fekete keresztcsikozás ül, a lágyék és gyakran a mell oldalának tollain fekete hosszanti szinezés jelenik meg, amely bélvegek hiányoznak a pinetorum-on. A mi példányunkon ennek a szinezetnek csak nyomait találjuk meg. Szárnya 134 mm., tehát nagysága is a pinelorum és balcanicus között áll. | Ezen bélyegek alapján kétségen kivül Dryobates syriacus balcanicus és Dryobates maior pinetorum kereszteződése a második óverbászi példány. PATEFF P. Sofia. A pusztai sas (Aguila nipalensis orientalis CAB.) első bizonyitó példánya Magyarországból 1929 májusában került kézre Dunapentelén (Fejér m.), ahol a madár SIMONYI NÁNDOR birtokán fáradtan fogatott el. Annak idején preparätornäl találtam ezt a példányt, de még:tüzetesebb ') Az első magyar példány leirását VASVÁRI közölte az Állattani Közlemények XXVII. 1930. 93-ik oldalán. *) STRESEMANN E., Avifauna Macedonica. 205. old. 1920. 1935 38) KISEBB KÖZLEMENYEK . 663 vizsgálatra lett volna szükségem, ezért mostanig nem közölhettem ezt az érdekes előfordulást. A madár hím, heréi megnyult keskeny alakuak, tehát fejletlenek voltak. Nem egészen fiatal, kopott tollazatu példány amely jelenleg kitömve a M. kir. Madártani Intézet pviijteményében van, amelyet SIMONYI NÁNDOR szives volt átengedni. DR. VASVÁRI MIKLÓS. A balkáni fakopáncs (Dryobates syriacus balcanicus GENGL. et STRES.) kotlófoltos példányát lőttem Överbäszon 1939 május 7-én, pete- fészkében két éredő tojással. A terület közelebbi környékén ezenkivül még két, esetleg három pár is fészkelt. A távolabbi környéken is kétség- telenül fészkel. Igy 1938 május 10-én szintén kotlófoltos példányt kaptam Bácsszenttamásról és egész biztosan fészkelt 1938-ban Kucora községben. Innen 1937 március 10-én kaptam egy himet, május 7-én egy tojót és november 15-én ujra egy himet. Meggyőződésem, hogy ez a faj nálunk terjedőben van s tán hasonló terjedési folyamatnak lehetünk tanui. mint egy másik balkáni madárfajnak, a balkáni kacagó gerle és részben a berki poszáta váratlan területkiterjesztésének. Mindenesetre szüksé- gesnek vélem erre a jelenségre az érdeklődők figyelmét fölhivni. SCHENK HENRIK. A Magyar Nemzeti Muzeum állitólagos harkály-hibridjéről. Tekin- tettel arra, hogy harkály-hibridek az európai gyüjteményekben rendkivül ritkák, muzeumunkban folyó rendezési munkálatok alkalmával közelehb- ről megvizsgáltam azt a fiatal harkalvt, melvet DR. MADARÁSZ GYULA 1892. máj. 18-án Ogradinan lőtt s , Magyarország madarai" cimii munkájának 196. oldalán a nagy és középső fakopáncs keresztezése gyanánt vezetett be az irodalomba. A vizsgálatból kitiint. hogy a példány nem az emlitett két fakopáncs hibridje, hanem a fehérhátu fakopáncsnak 1892. évi költéséből származó fiatal példánya. Minthogy továbbá a gyüjteményünkben található krassószörénymegyei fehérhátu fakopancsok valamennyien a Dryobates leucotos leucotos (BECHST.) fajtához tartoznak, mint az Erdélyben és a Kárpátok vonulatában élők is — aD. I. lilfordt SHARPE ET DRESS. pedig volt faunaterületünkön csak Horvát-Szlavon- országban fordul elő, madarunk földrajzi fajtabeli hovátartozandósága sem kétséges. A madár szárnya 121—127 mm, farka 62-2 mm hosszu, tehát még nem érte el teljes fejlettségét. A 2., 3., 4. és 5. közevezöjenek végén található fehér folt a fehérhátu fakopáncs fiatalkori ruhájára jellemzően átterjed az illető evező belső zászlójára is. A fiatalkori ruhára teljes vedlés után következő u. n. éves ruházatu példányokon ez. a fehér folt csak az evezők külső zászlóján van meg. Az első (külső) kézevező hossza az ogradinai példányon 39:2—39-6 mm, hosszabb mint az éves ruhát 664 ‘ KISEBB KÖZLEMÉNYEK ; [Aquila viselő példányokon. Ennek az 1. kezevezö hosszának variálásáról érdekesen tájékoztat az alábbi, krassószörénymegyei példányok alapján készült táblázat. Az első méret a jobb-, a második a balszárnyra vonatkozik. : 3 Éves tollruháju példányok : Ujmoldova 1904. 122.29) 20/0020 PA Net a 1906. VIII, 11. © 266 .......... 257 1903. XII. 10 928 .......... 27 A 1904.55 1,12) 0012672 AIOE ian, = is 1904. E1400 974 ATR 27-3 88 BOOS, KET IAT VA eu a 1906. 11442: O2: 3 u Nees nt 28:5 mm Fiatalkori tollruhaju példányok : Ogradina 1892. V. 18 (gd) 396 .,...... 392 Ujmoldova 1906. VII. 4 g 378 ........ 38°4 mm. A táblázatból világosan kitünik, hogy az éves tollruhäju példányok 1. kézevezője rövidebb (25:2--29:6 mm), mint a fiatal tollruháju példá- nyoké (37:8—39:6 mm). Az ogradinai példány fejeteteje piros szinü, mely inkább a sür- giba hajlik, tompa fényü, továbbá a tollak külső szegélyét csak rövid szakaszon foglalja el s így élesen különbözik a fiatal nagy fakopáncs fejbubjanak élénken fénylő piros szinétől, mely a tollak véget hosszabb szakaszon boritja. De különbözik a fiatal középső takopáncs fejbub- jának halvány, tompa fényü, inkább a kék felé hajló s a tollak végét hosszabb szakaszon boritó piros szinétől is. Tekintettel arra, hogy a piros szin fejbubjának jókora darabját foglalja el, az ogradinai pél- dányt himnek kell tartanunk. Az ujabb irodalom szerint ugvanis a fiatal fehérhátu fakopáncs himjének és tojójának egyaránt piros a feje. bubja, azonban a tojón kevésbbé kifejlődött s rövid idő mulva eltünik. Ezek az adatok a két ivar fejbubjának piros szinéről tiatal korában ugylätszik mind FRIDERICH kézikönyvének IV. kiadására vezethetők vissza. A kérdés azonban véglegesen tisztázva nines (v. 6. STRESEMANN „Avifauna Macedonica"-jában a Dryobates l. lilfordi alatt közölteket is), Hätalja fehér, ami rögtön elárulja, hogy tehérhátu fakopäncesal van dolgunk. Farkán a jobboldali első (középső) toll hiányzik, a bal- oldali első, valamint a második (jobb és baloldalon) fekete szinü. Ezt azért emlitem, mert HORTLING szerint a fehérhátu fakopáncsnak csak 2 középső tarktolla egészen fekete, a nagy fakopáncsnak pedig 4 kö- zépső tarktolla (Ornitologisk Handbok 315. és 316. o.). Azonban HORT- LING adatai tévesek, nem megkülönböztető bélvegek a két harkály felismerésére. Gyüjtemenyünkben ugyanis több feherhätu fakopáncs 1035/35] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 663 van, melveknek 4 középső farktolla egészen fekete, viszont vannak nagy fakopáncsaink csak 2 fekete középső farktollal --- sőt még ezeken is olykor világosabb folt látható. Hogy mennyiben függ ez a madár fákon való kuszása, ácsolása közben beálló kopástól eltekintve, a kor- _ tól vagy pedig az individuális variáció körébe tartozik, kézőbbi vizs- cálatok togják eldönteni. I A madar alul piszkos fehér, a fiatal korra jellemz6 halvanyabb hosszanti szärfoltozassal, a lagyéktajon szürkével befuttatva; hasa és különösen alsó farkfedôi halvány rözsaszinüek. Az ebben a korban alul hozzá bizonyos fokban hasonló középső fakopáncs jóval kisebb s a melltől letelé sárgás árnyalatú. Az ogradinai példányon tehát nincs olyan bélyeg, ami kereszte- zésre vallana, ellenkezőleg tisztán felismerhető a fiatal fehérhátu ta- kopáncs. DR. GRESCHIK JENŐ A balkáni seregély (Sturnus vulgaris balcanicus But. et HARMS). a történelmi Magyarország orniszäban. Hazánk seregelyfaunajanak revi- zidja kapcsán alkalmam nyilt közgyüjtemenyeink seregély példányait megvizsgálni. Ezek közül egy példány balkáni seregélynek (Sturnus v. balcanicus But. et HARMS) bizonyult. Adatai: 3, Futak (Bacs-Bodrog m.), 1899. X. 7. (a M. Nemzeti Muzeum gyüjemenyeben.) Ez az alfaj tehát tagja a történelmi Magyarország orniszának s pótlólag felveendő a „Növjegyzök‘‘-be, mely ennek a kö- tetnek 18. lapján jelent meg. Az ott felsorolt Poltaratskyi és purpu- rascens példányok a Sturnus v. vulgaris és St. v. balcanicus köztes alakjainak bizonyultak, PÁTKAI IMRE. Albinisztikus madárpéldányok. 1926. őszén sokszor figveltem meg egy teljesen albino ? tőkés récét Szegeden. Utoljára dec. 5-én láttam. 1927-ben április 3-án láttam ujra és ápr. 17-én, amikor többeknek megmutattam. Normális szinü gácsérnak a párja volt ez a föltünő madár. dz a pár mindig külön tartózkodott a többi tőkés récétől. Szeged mellett 1929. március 86-án sok vetési varju társaságában olyan példányt észleltem, amelynek jobb szárnyán levő hófehér foltja messzire kicsillogot. A balszárnyon nem volt folt. Röpülés közben is nagyon jól láttam a kb. 2 ujjnyi széles fehér foltot. DR. GYŐRFFY ISTVÁN. Nyirfajd a magyar Alföldön cím alatt közli DR. NAGY JENŐ az Aguila 1931—34-ik évfolyamában azokat az előfordulási adatokat, amelyek a nyírfajd hajdani nyírségi előfordulása mellett szólnak. Idő- . rendben elsőnek emljti Havas S. leirását, amely: A Nyir és a Rétköz címén BÉRCzY KÁROLY: Hazai és kuljöldi vadászrajzok című munkájá- 666 i KISEBB KÖZLEMÉNYEK [Aquila ban jelent meg. (Pest, 1863.) Havas SANDOR nyírségi vadászati leiräsära en is ráakadtam a Bérczy KÁROLY szerkesztésében megjelent Vaddsz- és Versenylap 1859-ik évfolyamában, ahol a 470-ik oldalon igy fr a nyir- fajdrél : „A nyirfajd még csak néhány év előtt állandó vadként tartöz- kodott a mandoki és szentmärtoni csalitokban, eleget leltek a nyírbátori és a csomaközi ligetekben is; most a bereg-megyei, csonkapapi, harang- libi és barabasi hatärokba költözött s ott is — mert ezen felséges vad semmi ápolásban nem részesül, hanem a harmadik megyéből is járnak rá s a tudatlan parasztok tojását is elszedik — már csak gyéren kapható." Habár valószinüleg ez a leirás jelent meg gyüjteményes kiadásban a DR. NAGY JENŐ emlitett munkában, a benne előforduló helynevek miatt fontosnak tartom közlését. Egy még régebbi irodalmi nyom található PAK DIENES ..Vadászattudomány" című munkája első köteté- " ben (Budán, 1829.) a 137-ik oldalon, ahol a nyírfajd előfordulásával kapcsolatban igy ir: , Sok ugyan azon hiedelemben van, hogy egyedül a hidegebb vidékeket lakja, azonban Hazánk melegebb részeiben is, név szerint a Nyírségen bőven találtatik." Ismerve a nyírfajd nagy ragaszkodását a nyíresekhez, a hajdani Nyírség a nyírfajd ez igényét teljes mértékben kielégithette. Még HAVAS SÁNDOR is emlegeti a nyírfa- ligeteket, amelyekből ma már hirmondó is alig akad, RAPAICS pedig A Nyírség növényföldrajza című munkájában az ősi Nyírség erdeiről -igv fr: , Egészen bizonyosra vehetjük, hogy a történelem előtti időkben, sőt még az Árpádházi királyok idejében is az egész Nyírség egyetlen összefüggő erdö-mocsar-lap terület volt. ANONYMUS és a régi krónikák Nyír vagy pedig egyenesen Nyír erdeje néven említik ezt a vidéket. Ezek az ősi erdők azonban egészen más összetételüek voltak, mint a maiak, melyekkel különben is nagyon lazán függenek össze. Az ősi. erdőben ligetszerü nyírcsoportok tették az erdő legnagyobb részét e csak itt-ott a keményebb talaju helyeken állott néhány tölgyállomány. Míg ma a nyírségi erdőben a faállománynak 85%-a tölgy, akkor a viz- ben bővelkedő hideg talajon a nyír volt nagy bőségben, ellenben a tölgy csak alárendelt szerepet játszott." Da VERTE NA RER Holló Brassó környékén. A holló Brassó környékén megszokott jelenség. Főleg párzás és fészekrakás idején, szóval télutóján febr. eleje és március közepe között, majd ismét késő ősszel, midőn a fiatalok önállóak lettek, lehet olykor tekintélyes számu, 20—40 darabból álló csapataikat a város fölött észlelni. Hollóink fészkeléhelvei valószinüleg a várostól délre fekszenek, ahol 10—15 km-re a hegységek sziklás csucsai emelkednek (Keresztényhavas, Nagykőhavas, Bucsecs), és ősi magas- hegységi erdők terülnek el. Nincs kizárva, hogy az a rendkivül nagv Aquilla KISEBB KÖZLEMÉNYEK 647 csapat, kb. 80 holló, melyet 1936 V. 31-ikén figyeltem meg, öreg és fintal példänvokbél allott. Szinte megmagyaräzhatatlan, hogy hogyan él a holló még mindig ilyen örvendetes számban vidékünkön. A hollót is legjobban veszélyezteti a mérgezés, amely volt okozója annak is, hogy vidékünk nagy dögevő madarai — szirti sas, fakó és barátkeselyü — olyan erősen megtizede- lődtek és minden bizonnyal nagyban hozzájárult, hogy a saskeselyü is néhány évtized óta már csak muzeumaink szekrénye:ben látható. SALMEN JÁNOS. A kerti sármány (Emberiza hortulana L.) Csömörön. Az Aguila XXXVI—XXXVII. kötetében (306—307. o.) közöltem, hogy a kerti sármány, amelyet 12 éven át évente megfigyelhettem, az 1930. évvel kezdődően eltünt Csömörről. 1936-ban megint jelentkezett itt néhány példány és egy pár költött is. 1937 junius 5-én egy himet és egy nőstényt láttam s junius hó folyamán több izben láttam őket. azután többé nem kerültek a szemem elé. Bár a fészkét nem találhattam meg, kétségtelen: nek tartom, hogy az általam észlelt párnak valahol a közelben volt a fészke. Már CHERNEL (..Magyarország madarai") megírta erről a madárról, hogy előfordulása nálunk is szórványos, s hogy ahol az egyik évben feszkelt, a másikban talán nyoma sincsen. FLOERICKE (.‚Vogelbuch‘ 1922) azt mondja, hogy Németországban is szabálytalan az elterjedése, majd- nem szigetszerű. Néha egyes helyeken hirtelen jelentkezik. mint fészkelő, azután néhány évre eltünik. Ha azonban figyelembe vesszük HARTERT megjegyzését (..Vogel der palaearktischen Fauna‘ 181. 0.), hogy valamely eddig ismeretlen fészkelő helvének a felfedezése nem egyszer csak onnan ered, hogy jó megfigyelő került arra a vidékre. nemkülönben azt az adatot, hogy amikor a kerti sármány Csömörről eltünt, az innen néhány kilométerre eső Szadán észlelték, arra a feltevésre nyerünk alapot, hogy a kerti sármány időnként változtatja ugyan a fészkelő területét, de nem megy el messzire. Azt mondhatnók. belül marad bizonyos körze- ten, amely ugyanabba a tájképi egységbe tartozik. s a talaj minősége. a helyi időjárás stb, tekintetében sem bontható érdemlegesen eltérő tagozatokra. Valójában ezt a nagyobb körzetet kell egy-egy kerti sár- mánypár ,. törzs" fészkelő helvének tekinteni, amelyen belül aztán egyelőre nem ellenőrizhető befolyások hatása alatt változtatja az ivadéknevelés szükebb területét. DR. DORNING HENRIK. Ujabb adatok Békéscsaba vidékének madárvilágához. Több évvel ‘ ezelőtt , Békéscsaba monografiája" cim alatt kiadott munkában jelent . meg ezen vidék madárvilágát ismertető értekezésem. A vezetésem alatt álló helybeli városi múzeum összegyüjtött anyaga s az itteni madárvilágnak részemről ujabb tüzetesebb vizsgálata módot 988 à KISHBB KÖZLEMÉNYEK [Aquila ad arra, hogy Békéscsaba közeli vidékére vonatkozó eddigi avifaunisztikai megfigyeléseimet ujabb adatokkal egészithessem ki. Carduelis flavirostris flavirostris. L. 1937. febr. 7.-én népesebb csapat jelent meg Ókigyós pusztán, melyből 2 példányt szereztem a Múzeum részére. Plectrophenax n. nivalis L. Vidékünkön ritka átvonuló, 1935. nov. és 1936. febr. 28.-án kisebb csapatban észleltem a kétegyházi legelőn. . Calandrella cinerea brachydactyla LEISL. Másik érdekessége múze- umunknak a rövidujju pacsirta. 1935. szept. 1.-én ejtettem el az első Békés megye szikesein előfordulását igazoló példányt a kétegyházi legelőn. Szorgos kutatásom alapján közölhetem, hogy azóta ez év augusz- tus havában ugyanott két izben is megfigyeltem előfordulását. Minden alkalommal fakó agyagsárga szinezetü példányok kerültek elém, való- szinüleg fiatalok, mint a hogvan halvány agyágsárga szinezet dominál azon fiatal példányon is, melyről fentebb emlékeztem meg. Pontos hossz- méretét nem adhatom, mert méretvétele előtt praeparálva lett. Megfigyelésem szerint a legelő kevésbbé gyepes szik foltjait kedveli. amelv tulajdonsága a környezet szinének hasonlatosságánál fogva, a madár kitünő védelméül szolgál. Motacilla flava dombrowskii TscHusi. 1928. ápr. 25.-én egy sötét fejü sárga billegetöre lettem figyelmes, amit meg is szereztem. Feltünően fekete fülfedő tollai, sötétebb homloktollazata, éles fehér szemöldök ivéről az itt emlitett fajra ismerek. Remiz p. pendulinus. (L.) 1936. febr. 28.-án 2 darabot figyeltem meg vidékünkön első izben. Remélhető, hogy kedvezőbb fészkelési viszonyok folytán nálunk is meghonosodik a jövőben ezen érdekes cinkefaj, miután megjelenését mások is észlelték. Panurus biarmicus russicus BREHM. 1935. jan. 8—15.-ike között több kisebb csapatban városunk szélén elterülő nádasban találtam a szakállas cinkét. E vidékre igen ritkán kóborolnak el, s ezért megjele- nésük emlitésre érdemes faunisztikai adat. Locustella 1. luscinoides Savi. Évrôl-évre megfigyelem kisebb náda- saink környékén. 1934. máj. 25.-én elkészült fészkét találtam multévi . száraz sásba rejtve. Turdus torquatus alpestris BREHM. 1935. márc. 29.-én és ápr. 1.-én kaptam egy-egy példányt Békéscsabáról. Dryocopus m. martins L. 1930. okt. 14.-én került birtokomba egy Békéscsabán elejtett példány. A Nagy-magyar Alföldön előfordulása ritka jelenség. Accipiter badius brevipes Sev. Az ókigyósi uradalomban 1936. aug. 30.-in lőtt kis héjával sikerült helyi müzeumunk természetrajzi tárát gyarapitanom, mely tudtommal az első magyaralföldi példány. 1985/3881 KISEBB KÖZLEMÉNYEK 864 Az eddig elejtett magyarhoni példányok a nyári hónapokban kerül- tek elő ; ugy látszik, hogy e ragadozófaj Európa mérsékeltebb éghajlatu délkeleti tartományaiban lévén honos, csupán nyáron kóborol el hozzánk. Circaétus g. gallicus GM. Környékünkön ősz felé csaknem évenként előkerül. Ujabban 1933. okt. 25.-én az ókigyósi, s 1936. aug. 31.-én a szomszédos csorvási uradalomban ejtettek el egyet-egyet. Pandion h. haliaëtus L. Bélmegyer pusztán (Békés megye) 1935. máj. 10.-én került kézre egy átvonuló példány. Cicoma nigra L. 1933. szept. 13.-án a kétegyházi pusztán 4 drb. mutatkozott ; állitólag néhány napon át tartózkodtak e vidéken. Platalea l. leucorodia L. A tavaszi és nyár eleji nagy esőzéseknek tulajdonitom, hogy az eddig vidékünket elkerülő kanalas gémekből 6 drb. 1936. jun. első napjaiban a kétegyházi s ókigyósi tocsogókon meg- jelent. Tadorna tadorna L. 1931. márc. közepén egy pár jelent meg a két- egyházi álló vizeken. A tojót márc. 15.-én ellőtték, mig a gunárt másnap magam is láttam tőkés récék társaságában. Nyroca m. marila L. 1927. nov. 13.-án kisebb csapatból 2 drb. került puskavégre egyik városzéli kubikgödörben. Ezen a vidéken ritka vendég. Tringa erythropua PALL. Hasonlóan elvétve kerül elő a füstös cankó is. 1936. aug. 25.-én egy kétegyházi pusztán lőtt példány került birtokomba. Tringa nebularia. GUNN. 1936. aug. 21.-én egy példányt kaptam Vidékünkön ritka átvonuló. Lymnocryptes minimus BRÜNN. Elteröleg a gyakori közép sár- szalonkától, a kis sárszalonkát csak elvétve s leginkább a késő őszi hó- napokban s akkor is magánossan találtam. Igy megfigyeltem vidékünkön ujabban 1930. dec. 21. s 1935. jan. 19.-én. Ez utóbbi esetben állandó _ 20 C" hidegben, meleg vizü tócsa körül mint áttelelőt. DR. TARJÁN TIBOR. Hajdunánás fészkelő madarai. Évről-évre fogynak fészkelő mada- raink s bizony lassan odajutunk, hogy nem fogjuk tudni Lamar hogy az Alföldön milyen madarak fészkeltek régebben. A hajdunánási határnak egy negyede 50—60 évvel ezelőtt való- ságos madarparadicsom volt. Tavasszal-6sszel valóságos tenger volt a sok vadviztől. A Rezes nevü rész állandó mocsár volt, amely csak az ujabb időben száradt ki, az Előháton még 1839-ben is volt a halászok- nak telepe.!) A nádrengetegben nyüzsgött a tengernyi vadkacsa, vad- ') UsvAnost MigLós: Hajdunénés vegetációja és flórája. Tisia V. 2. p. 171. 670 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Aquilla liba, a gémek minden faja, sőt régebben még a kócsag sem tartozott a ritkaságok közé, igy mondják az öregek. Ez ma már mind a multé 8 örök titok marad hogy milyen madarak fészkeltek ebben a madär- eldorädöban. Ezt bizony, sajnos, pótolni már sohasem lehet. A, vad- vizeket lecsapolták, az ősnádasok helyén buzát ringat a szél s ahol káka tövén ruca költött, ott most pacsirta rak fészket az ekeszántotta barázdába. A száz és száz holdnyi vad területből alig maradt valami. Egyedül talán még a Kajanszik nevü nádas, kákás tavunk az, ahol még megtaláljuk legalább megközelitően az ősi állapotot. A többi nagy szíkes legelőinken a gulya jár s igy a nád nem tud megnőni a vizállásos helyeken, melyek már a nyár folyamán különben is kiszáradnak. Fán fészkelő madarainknál valaminel jobb a helyzet, mert ha nincsenek is nagy erdőink, némileg pótolják a régi ódon temetők, továbbá a szőlőskertek, melyeket inkább gyümölcsösöknek lehetne nevezni, tele vén gyümölcsfával és diófával. Ezeken kivül van még egy 80—100 holdnyi területü, e város tulajdonát képező erdő az Elő- háton. Fiatal fákból áll, de madártani szempontból szép reményekkel kecsegtet, annál is inkább, mert a város védett területté nyilvánitotta. Röviden igy jellemezhetjük azt a területet, amire kiterjedtek a fészkelési megfigyeléseink. A területen begyüjtött és megfigyelt fajokat már közöltük.!) Még csak azt kell megemlitenünk, hogy az alább fel- sorolt fajok nem mindegyikének sikerült felkutatnunk a fészkét, azonban egyes jelenségekből biztosan következtethettünk arra, hogy itt fész- kelnek, mert vagy repülni nem tudó fiatalokat, vagy élelemhordó öre- geket figyeltünk meg. - Az idáig megfigyelt, Hajdunánáson fészkelő fajok száma 53. Kis vöcsök, repülni nem tudó fiatalok, Kajánszik. Fehérszárnyu szerkő, fiai etetése közben megfigyelve, Kajánszik. Kormos szerkő, mint az előbbi. Tőkésréce, Kajánszik. Nyilfarku réce, Kajánszik. Bojti réce, 7 drb fiatal bujkálását figyeltük meg, miközben az anyjuk felettük röpködött, Kajánszik. Bibic, Kajánszik, Nagylegelő, Tedelyi-legelő, Vicskus. (Gyürüzve.) Piroslábu cankó, Kajánszik, Nánáson már gyü- rüzve lövetett.?) Haris. Pettyes vizicsibe. Kajánszik. Kis vizicsihe, Kajánszik. Vizityuk. Kajánszik. Szárcsa, minden vizes helyen. Fehér gólya. Pocgém. Davidka. Kajánszik. Fácán. Fogoly. Fürj. Örvös- galamb. Nagy Kálmán-tanya. Gerle. Barna rétihéja. Repülni nem tudó fiatalok. Kajánszik. Karvaly. Felső-temető. Vörös vércse. Mindenütt. Kék vércse. Kajánszik. Előhát. Kuvik. Csepüs-szőlő. Kakuk. Előhát. ') IGMÁNDY JÓZSEF és BÁN TIVADAR: Adatok Hajdu vármegye madárfaunájához. Debreceni Szemle 1937., p. 193. *) BREHM: Az Állatok Világa IX. p. 385. 1935/38] KISEBB KOZLEMENYEK 671 Kis 6rgébics fészkében. Nyaktekercs. Szalakéta. Bubosbanka. Kecske- fej6. Füsti fecske. Molnar fecske. Szürke légykapó. Kis 6rgébics. Tövis- szuró gébics. Dolmänyos varju. Vetési varju. Szarka. Szajké. Arany- málinkó. Házi veréb. Mezei veréb. Erdei pinty. Tengelic. Sordély. Barázdabillegető. Sárga billegető. Mezei pacsirta. Bubos pacsirta. Ökör- szem. Kerti rozsdafarku. Fülemile. Végezetül megemlitjük, hogy ily irányu megfigyeléseinket csak két év óta végezzük rendszeresen s reméljük, hogy további megfigyeléseink még több fajjal fogják kibőviteni a fenti névjegyzéket. BÁN TIVADAR és IGMÁNDY JÓZSEF. A balkáni kacagógerle a hajdani Nyugat-Magyarországba is bevonult. 1938 május végén figyelték meg Félszerfalván, közvetlenül az alsó- ausztriai határ mellett. Ilymódon ez a madárfaj most már a Német Birodalom madárvilágának is tagja. DR. SASSI MÓRIC. A balkáni kacagógerle (Streptopelia d. decaocto Friv.) Komárom- ban. Az utolsó esztendőkben hirtelen terjedésben lévő balkáni kacagó- gerlének váratlanul távoli északnyugati településére akadtam 1936. juniusában Komáromban. Az állományt cca 10 párra becsültem, amelyek a wieni országúttól északra fekvő udvaros házak körüli fákon teleped- tek meg, sőt a személyforgalmi hid mellett a Dunát átrepülő párokat is megfigyelhettem. DR Kremer ENDRE, Streptopelia d. decaocto Friv.-t először Belgrádban figyeltem meg 1937. ápr. 27-ikén, ahol már régen költ. Következő nap Péterváradon láttam egy párt. SCHENK HENRIK. Balkáni kacagógerle Ipolykürtön. 1938. április 26-dikan a balkáni kacagógerle egy példánya jelent meg Ipolykürtön. Jó ideig egyedül volt, mig május 7-dikén 3 darab volt együtt. Ezek közül kettő párként viselke- dett. Biztosra veszem, hogy ez a pár költött is nálunk, mert itt volt egész május havában. Juniusban távol voltam 8 mikor juliusban visszatértem, már nem találtam egyet sem. Mint érdekességet emlitem meg, hogy 1937. szept. 14-dikén a jugosz- szlaviai Vukováron a gróf ELTZ-féle kastély udvarán 15 balkáni kacagó- gerlét figyeltem meg. Kérdezősködésemre azt a választ kaptam, hogy ezek a gerlék ott igen on, és az. év minden szakában elő- fordulnak. GRÓF KEGLEVICH PÉTER ; Balkáni kacagégerle Debrecenben. Minthogy a Debrecentől 21 kilo- méterre fekvő Derecskén 1935-ben, a következő évben pedig Kismarjan © 672 i KISEBB KÖZLEMÉNYEK [Aquila mar megtelepedett a balkáni kacagó gerle, azért nem jelentett nagy meg- lepetést számomra, amikor 1937. áprilisában a debreceni Nagyerdőben is meghallottam a hangját. A him csaknem egész nap hallatta kedves három- tagu bugását, és végezte művészi repülőmutatványait. Gyakran szólalt meg a kacagó gerle kacagó hangján is, olykor repülés közben. Junius közepe felé észrevettem, hogy a madarak fészküket rakják egy szom- szédos villa kertjében álló akácfára. A költés idején azonban — sajnos — nem tartózkodtam Debrecenben, azonban csaknem teljes biztonsággal mondhatom, hogy költöttek városunkban, mert a fészekrakás idejétől junius végétől egészen augusztus közepéig látták a madarakat a közeli villák lakói. Az ősz folyamán azonban az elnémult, és a valószinüleg nagyobb távolságra is elkalandozó madarak még nem kerültek sze- mem elé. UDVARDY MIKLÓS. Keselyük Abaujban. Gagybátor községben 1903. május haväbun 5 darab keselyü jelentkezett. Ezek közül kettő fakó keselyü volt, három pedig barátkeselyü. DR. THÓBIÁS GYULA. Fakó keselyü mutatkozott 1936 junius havában Törökszentmiklós TIRE BÁRSONY GYÖRGY. Fakó keselyü lövetett 1937. szeptember havában Magvaregresen Somogy megyében. FÖLDVÁRY MIKSA. _ Dögkeselyü Bugacon. 1936. junius havában Bugacon ő darab dög- keselyü jelentkezett. Ezek közül hármat lelőttek, kettő még aug. 31-dikén is látható volt. Az egyik lelőtt és kitömött példányt megszereztem 8 a Madártani Intézet gyüjteményének engedtem át. 1937. junius 10-én ismét láttam 2 példány dögkeselyüt. Az egyik barnaszinü fiatal volt, a másik már egészen szürkeszinü idősebb. ANNÓK-SZABÓ JÁNOS. Hajnalmadár Budapesten. 1937. III. 29-én a pasaréti Ferences- templom tornyának falán láttam egy alá s föl röpködve keresgélő hajnal- madarat, mely rövid ott tartózkodás után a közeli hegyek irányában eltünt. DR. VERTSE ALBERT. Tichodroma muraria L. példányt figveltem meg 1938. febr. 6.-án Sopronban a Műegyetem falán. IFJ. BREUER GYÖRGY. Tichodroma muraria L. téli megjelenése Pécsett. Hat év óta minden télen látom a hajnalmadarat Pécsett. 1936. január 20—30. között a MÁV üzletvezetőségi épület kéménvén és belső udvaran észleltem egy 1935/38) KISKBB KÖZLEMENYEK 673 példányt. Nagyon bizalmas volt, ugy hogy egy alkalommal 5 percen at nagyobb társasággal 2 méter távolságból szemléltük táplálkozási mód- ját, 1937-ben az elsőt dec. 23-dikán láttam. PALDY GÉZA. | Rövidujju pacsirta a Velencei-tönäl. Az 1933 év május közepén a velencei tó dinnyési részében tett madártani tanulmányutam alkal- mával a rövidujju pacsirta egy holt példányát találtam a vasutvonal es a tópart közti területen. Hon. CHARTERIS GUY. A fenyëszajké előfordulása a Bükkben. Az első és eddig egvetlen példányt ebből a fajból 1930 aug. 26-án figveltem meg a borsodi Biikk- ben, a Szent Lélek nevü Arpadkori romoknäl. Dr. MAUKS KÁROLY. Sárjáró megjelenése. Ebből a nálunk igen ritka fajhól 1938. április 24-dikén 6 példányból álló csapatocskát figyeltem meg a sarszentagotai: Söstonäl. Lőni nem tudtam belőlük, azonban a fajazonosságot prizmás látcsövem segitségével kétségtelenül meg tudtam állapitani. NAGY LÁSZLÓ. Sárjáró előfordulása Szegeden. Ebből a nálunk rendkivül ritkának minösitett madárfajból 1935. aug. 18-dikán 6 darabot figyeltem meg Szegeden. DR. BERETZK PÉTER. Vékonycsőrü viztaposó példányt figyeltem meg 1937. julius 17-dikén Sárszentágotán. A szép diszruhás példány egyedül volt. NAGY LÁSZLÓ. Somateria mollissima mollissima L. lövetett 1938 febr. 10-én a sopronmegyei Ujkér községben. A madár a faluban levő alig egy hektáros libausztatóban tartózkodott s meglehetősen bizalmasan viselkedett. Fiatal 3 példány, a mely gyüjteményemben van. DR. BÁRÓ SÓLYMOSY LÁSZLÓ. Vörös ásóludat lőttem 1936. január havában Bánhidán. A kitömött madár gyüjteményemben van. HEUBNER KÁROLY. Vörösnyaku lud lövetett 1935 január 17-dikén Nagykanizsa hatá- eben. "HÁMORI MIHÁLY. Apacalud Györ környékén. 1935. október 25-ikéri d. u. 4 óra táján Győr: határában a Marcal mentén sikerült egy apácaludat elejtenem. A madarat a gimnázium gyüjteményének ajándékoztam. SPÁTH GYULA. 43 674 KISBRD KÖZLEMÉNYEK [Aquis Alca torda L. Hajdubôszérményben. Ritka vendég tévedt 1935-ben Hajduböszörmönybe. Egy alka példány röpült neki a római kath. templom tornyának, A sérült madarat sikerült megfogni. A kitömött példány jelenleg a hajduböszörményi gimnázium gyüjteményében van. SÓVÁGÓ MIHÁLY. A gödöllői premontrei gimnázium gyűjteményének érdekesebb darabjai. A gödöllői Állami Telepek halastavairól a következő ritkább madarak kerültek Gimnáziumunk gyüjteményébe. Háromujju csüllő (Rissa t. tridactyla L.) 1930. április, nyílfarku halfarkas (Stercorarius longicaudus VIEILL.) 1931. november, és nagy kócsag (Egretta a. alba L.) 1929. nyarán. TAUSZIK H. JÓZSEF. Madártani megfigyelések a Hortobágyon 1934-ben. Március 3-dikán még rengeteg vadlud tanyázott a Hortobágyon. Megfigyeléseim alapján 76% volt a nagy lilik, 5% a kis lilik, a többi 20%-ot a vetési és nyári hud adta. Ugyanezen a napon 6 darab réti sast láttam. Március 17-dikén 3 darab örvös lud huzott át fejem fölött kb. 80 méter magasságban. Szept. 29-dikén már sok a nagy lilik, amelyek 5094-ban fiatal példányok voltak. Nov. 18-dikán 5 darab vekonycsörü poling, amelyek közül madárkitömőhöz is került példány. Nov. 4-dikén két vadász egy 8-as csapat vörösnyaku ludból 1 g-et és egy 9-t ejtett el. DR. SÁTORI JÓZSEF. Ujabb adatok a sarlösfecake fészkeléséhez. 1937. V. 29-én a buda - Pesti Citadella déli oldala körül láttam két par sarlósfecskét keringeni. Fészkelésre gyanakodtam, azonban néhány nap mulva már nem találtam ott 6ket. Egy héttel később Borsos SÁNDOR közölte velem, hogy egy Attila-köruti Tabánra néző bérház tüzfala körül látta keringeni e madarakat. Itt bizonyára fészkelni akartak, mert ugyan- ebben az időben névtelen levélíró panaszolja, hogy az egyik Attila-köruti bérház tüzfalán lévő. fecskéktől lakott Ivukakat betömették. A mü- veletre a fecskék — nyilván sarlösfecskek — panaszos sivításai hívták fel a járókelők figyelmét. Ugyancsak BoRsos SÁNDOR közölte, hogy Balaton-Akaraty- tyán, partifecskék között, amelyek a tópart meredek löszfalában fészkelnek, két pár sarlósfecskét látott röpködni. Valószinüleg fész- keltek ott. DR. VERTSE ALBERT. Gyurgyalag fészkelése Simontornyan. 1937. V. 15-ikén szórványosan. junius 8-ika körül az előző évinél nagyobb számban csapatosan érkeztek meg a gyurgyókák. E napokban számos új fészek készült. Simontornya 1935/38) KISEBB KÖZLRMÉNYEK 675 és Palfa között kedvenc fészkelő helyek a nyugat és északi fekvésii cca 1,5 m. magas partoldalak, melyek jól védettek legtöbb esetben bokor által. A tojók junius 8-ika körül itt-ott már 2—3 tojásuk költéséhez hozzáláttak. A parti oduk mélysége olykor 1.20—1.40 m. A fészek mélyedését puha mohával bélelik. Az állomány 1937-ben cca 74 pár, szaporulat cca 370 db. RADVÁNYI OTTÓ A gyurgyalag fészkelése Mezőkomáromnál 1937-ben. Az „Aquila“ 1931—1934. évfolyam 355. oldalán közölt megfigyelésemmel kapcsolat- ban sajnálattal älapitottam meg, hogy 1937-ben mindössze 14 pár gyur- gyóka fészkelt Mezőkomárom környékén. Örvendetesen találtam azon- ban Császtán (Baranya vm.) 2 fészkelőpárt. A falu az előtte ismeretlen madarat , Libamadárnak" nevezte. PÁLDY GÉZA Ujabb gyurgyalag fészkelések. 1935. júniusában SALLAY GYÖRGY péceli lakos hivta fel a Madártani Intézet figyelmét az általa nem ismert gyurgyalagokra, amelyek a Pécel határában lévő homokos löszdom- : bok hatalmas vízmosásos szurdokaiban fészkelnek. A ..csúnya gödör" nek nevezett, sürü akácbozóttól csaknem járhatatlan vizmosás-labirin- tust 1935-ben és 1936-ban összesen három ízben látogattam meg. A nehe- zen megállapítható állomány mintegy 10—15 párra tehető. Erdekes, hogy habár hozzáférhetetlen, akácoktól is védett 10—15 méter magas löszfalak bőven állanak rendelkezésükre, több fészket, elhagyottat és lakottat is találtunk ólyan vizmosás-kezdeményekben, amelyeknek leg- nagyobb mélysége alig ütötte meg a két métert. A péceli gyurgyalag telep állitólag 2—3 éves település. TOTH JANos kompolti lakos szöbelileg ertesitett hogy Kompolt község határában (Heves megye) a Rajna patak partoldalában 1935-ben három pár gyurgyalag fészkelt. Dr. VERTSE ALBERT. Gyurgyalag és ugartyuk fészkelése Csór vidékén. Sajátságos jelen- ségnek talalom, hogy az ugartyuk, a mely a köztudatban mint a homokos területek jellegzetes madara él, Csór vidékén köves kopár karsztszerü fennsikon tartózkodik. Összesen 7—8 pár tartózkodik ezen a: vidéken meglehetős nagy területen elszórva. Nappal kizárólag ezen a fennsikon tartózkodnak, de estére ivás végett a fennsik alatt elterülő vizes rétre jönnek le. i A gyurgyalagok homokos partszakadékokban laknak. Szimukat kb. 20-—25 párra becsülöm. Zomiik Csór község felett kb. 4—5 fészkelő tanyán található. Sajnos a lakosság gyakran zavarja őket, a fészkeket kiássák, pedig itt számottevő károkat nem tehetnek, mivel nincs jelen- tékenyebb méhtenyésztés. MATÉ LAszL6. 43" 676 te . KISEBB KÖZLEMÉNYEK [Aquila Vörösfejü gébics féazkelése Nyitrán. 1937..julius 5-ikén a nyitrai parkban több vörösfejü gébicset láttam, amelyek közül kettő öreg, négy pedig fiatal példány volt. Egész biztosra állithatom tehát, hogy itt költöttek. TURCSEK FERENC További adatok a vörösfejü gébics fészkeléséről. Az 1936. évben május 6-dikan láttam az első példányt a diósgyőri Ládi erdő ritkás töl- gyesében, ahol immár évek óta figyelem fészkelését. Május 12-dikén érkezett az első 2. Jun. 28-dikán megtalálom a fészket, csak a 43 hord ételt. Aug. 15-dikén J és © ételt hord 2—3 darab anyányi fiékänak, Aug. 20-án egy 3 és egy juv. 1926. óta ez az aug. 20. a legkésőbbi adatom. A borsodmegyei Nagybarca községben 1936. junius 10-dikén fész- kelt egy pár vörösfejü gébics. Dr. Maurs KÁROLY. Házi-rozsdafarkú föszkelöse a Gellérthegyen. 1937. VI. 24-én egy egymással kergetőző házi-rozsdafarkú párt pillantottam meg a Rudas- fürdő tetején, amelyek rövidesen a szomszédos Gellérthegy szik- làira röppentek, ahol folytatták a kergetőzést, majd a sziklák között eltüntek. Néhány nap mulva sikerült megpillantanom a magános hímet. A hely és az időpont valöszinüve teszi fészkelésüket. *) DR. VERTSE ALBERT. Fekete harkály a bugaci Nagyerdőben. A fekete harkályt 1934 óta - figyeltem meg a bugaci erdőben. Az előző két évben csak egy-egy példányt láttam, azonban 1936-ban már 7 darabot figyeltem meg. ANNÓK-SZABÓ JANOS. A réti fülesbagoly ujabb fészkelése. A réti fülesbagoly, a mely miként az Aguila 1931/34. évfolyamának 352. lapján közöltem 1930-ban és 1933-ban fészkelt Tarpa vidékén, 1938-ban ujra megtelepedett nálunk. Ugyanazon a területen fészkeltek, a hol az előző években is találtam őket. Két párt láttam s az egyiknek a fészkében május 3-dikán 6 darab erősen kotlott tojást találtam. KABÁCZY ERNŐ. Buhu fészkelése Szegeden. 1936. tavaszán a Szegedalsótanyai Honvederdöben fekete fenvőfán fészkelt egy buhupár. Tojasait sajnos kiszedték. DR BERETZK PÉTER $) Budapesten a Lévohaz uccában levò Ganz gyár területén 1938-ban egész tavasz és nyár folyamán láttam egy pár házi rozsdafurkut, amely bizonyáru fészkelt ott. 1939-ben a régi fészkelőhely elpusztult s ekkor a Nyul uccában tanyáztak. SCHENK JAKAB. 1035/38) KISEBB KÜZLEMENYEK 877 A buhu a borsodi Bükkben. Évek óta törekszem a buhura vonat- kozó bükkvideki adatok összegyüjtésére. Az első tudomásomra jutott adat szerint az 1870-es években lőttek egyet Ördögfalván. A dédesi vár alatti Bánvölgyben 1922 tavaszán lőttek 2 darabot. 1927 március 25-én Peskő- nel; 1928 április 29-én pedig a Jávorkutnál figyelték meg. SZEÖTS BELA mocsolväsi erdégondnok hosszu idő folyamán esak egyetlen egy alkalommal látott buhut, még pedig december havában a ,.Leanyvarnal”; Zsérei-Nagy-Dél táján 1928—36 között két izben hallották a bulm hangját. A malvinkai Látókőnél, valamint a Javorhegven 1937 március havában hallották szólni. Az eddig felsorolt adatok főleg a Bükk nyugati, északi és keleti területére, valamint ennek középszakaszára vonatkoztak. A Bükk déli peremére vonatkozólag KOLACSKOVSZKY Lajos a Turisták Lapja 1936. évf. 2-ik szám 41. lapján a Subalvukrél a következőket mondja : ..a feltárás megkezdése előtt (tehát 1932 előtt) egy pár nagy fülesbagolv bérelte a barlangot. Ezek utóbb átköltöztek a szomszédos Füzérkői barlangba". Erről a buhupárról VÁSÁRHELYI ISTVÁN 1937 tavaszán annyit tudott meg. hogy Cserépfalu határában tészkel. A Hór völgyben 1937 V. 17-én buhu fészket találtak a Subalvuk közvetlen közelében. A fészek kis sziklafülkében van, meredek — sürü bozóttal benőtt —- mészkőlejtő gerincéhez közel. A fészekben egy erősen fejlett, kakas nagvságu, pihés — kissé tollas — fiókát találtak, a fészek szélén pedig egy ki nem keltett, részben sérült tojást. A feszkelöhelyül szolgáló sziklafülkében sok volt a toll (tyuk és szarka), ugyanitt néhány nyulláb és két elfogvasztott sündisznönak a tüskés bore, Dr. Mauxs KÁROLY A fehér géiya terjeszkedése a borsodi Bükkben. Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy a fehér gólya az Alföld felől mind nagyobb számban terjeszkedik a Bükkhegyseg völgveibe. 1936. április . havában megjelent Diósgyőrfaluban, ahol a nagyforgalmu autóut mellett fekvő egyik földszintes házon ütötte föl tanyáját és föl is nevelte két fiókáját. Vármegyénk egyik legvizszegényebb községe Kisgyőr, ahol ennek dacára már kb. 10 év óta fészkel egy pár. Bábonyban 1931. óta állandóan fészkel egy pár, S 41 y-ban pedig 1936-ban két pár fészkelt. I DR. MAUKS KÁROLY. A gólya fészkelése Budapest környékén 1934-ben. A volt Sárga csikó vendéglő közelében — a Kerepesi-út mentén a vasuti töltésen kivül a rákosszentmihályi határban — 1934-ben megint költött a fehér gólya egy fán levő régi fészekben. Fót községben is költött a református templom tornyán a régi fészekben. DR. DORNING HENRIK. 678 KISEBB KÖZLEMÉNYEK [Aquila A gulipén féezkoléso Sérssentägotän. A fejérmegyei Särszentägota község mellett szikesvizü tó terül el, a melynek madärvilägät minden esztendőben rendszeresen meg szoktam figyelni, Első izben 1034-ben láttam itt a gulipánokat, összesen 5 darabot. Fészkére ugyan nem akad- tam, de megtaláltam egy fiókáját. 1936-ben 6 darab érkezett a tóra, de az abnormis szárazság miatt hamar elmentek. 1936 április közepe táján 8 darab érkezett s május 3-dikán már teljes fészekalját találtam. A tó partján állandóan fészkel a szóki lile. Mint érdekes fészkelőt említem a burdtrdodt, melynek erősen kotlott hetes féxzekaljit leltem 1936 május 24-dikén. Mint érdekes ritka vendég 1936 április havában egy bütykös Arölud példánya egy héten út tartózkodott a tavon. MATE LÁSZLÓ. Nagy kócsag a Velencei-tavon. Az 1036. évben egy pár nagy kócsag települt meg a velencei tó dinnyési részén. A két öreg madarat és 3 fiókáját szeptember végéig láttam. 1937. tavaszán csak egy magányos d példány jelent meg. Biztosra veszem, hogy ebben az évben nem köl- | tött itt a nagy kócsag. Julius 20-dikan mar 2 g-et láttam s ezekhez julius 20-dikan ujabb 6 darab érkezett. Ezek állandóan egy csapatban tartózkodtak. 1938-ban március 30-án láttam az első példányt. NAGY LÁSZLÓ. Nagy kócsag fészkelése a Velencei-tavon. Miként mir ,, A Természet" címü folyóirat 1936. évf. 248. lapján közöltem, az 1936. évben a nagy . kócsag a velencei tavon is megtelepedett. A dinnyés-pákozdi részen levő nagy gémtelepen szürke, vörös és kanalas gémek között F. U. R. JOURDAIN talált egy fészekaljat 3 tojással. A fiókák szerencsésen föl is nevelődtek. Az 1937. tavaszán több izben jártam a multévi fészkelő területén, azonban csak május 22-dikén láttam két izben egy-egv pé!- dányt, lehet, hogy mindkét esetben ugyanazt. Fészket 1937-ben nem találtak. 1938. tavaszán fészkelt 2 pár. 1939-ben is megjelent a kócsag, de féxzkelésérô. biztos hir nincs. SCHENK JAKAB. . Vörösnyaku vöcsök fészkelése a Velencei-tavon. Évek óta kisérem figyelemmel a velencei tó dinnyési részének madärvilägät. azonban mindezideig a vörösnyaku vöcsök fészkelését nem tudtam megállapitani. 1937-ben találtam először fészkelve nehány párban, ezuttal se magán a tavon. hanem az ugynevezett Fertőben. A székesfehérvári Sóstón is fészkel ez a faj. MÁTÉ LÁSZLÓ. Kis kócsag gyakori előfordulása. 1937. őszén különböző helységekből kaptam kis kócsagokat (Egretta g. garzetta L.), névszerint a következő községekből : Baeskeresztur, Óverbász, Bácssszenttamás, Turja, Titel, különösen sokat pedig Bácsföldvárról és Zentáról. Az okt. 9-iki példány 7035/38] KISERB KÖZLEMÉNYEK 679 eatidje még nem volt tökéletesen elesontosodva. Véleményem szerint ez csak szeptember közepén hagyhatta el fészkét, tehát másodköltésből kellett származnia. Letséges, hogy ezek más területről elüzött uj jöve- vénvek voltak. SCHENK HENRIK. Reznek a Barcaságban. Bátyám 1936. XI. 1-jén Vidombák (Brassó- vm.) határában, tarlón elejtett egy rezneket (Otis tetrax orientalis HART.), amely madár Erdélyben rendkivül ritka. ZEYK értekzésében (Aguila, 1920) egyáltalában nem szerepel, BIELZ (1888) könyvében ezt irja: . Erdélyben vonulás idején jelenik meg, elejtették Déva mellett a Maros völgyében és Szäszrégennél. A brassói Barcasigi Szász Muzeumban 2 példány (4, ?) található, 1875., ill. 1891-ből, lelőhelyük Szászhermány ‘(Brasso-vm.). HAUSMANN szives közlése szerint 45 év óta nem lőttek rezneket a Barcaságban. SALMEN JÁNOS. Pásztormadár megjelenése. A pásztormadarak 1934-ig bezárólag történt megjelenéséről beszámoltam az Aquila 1931/34. évfolvaménak 121—-136. lapjain. Az 1933. évi nagy fészkelési és 1934. évi szintén jelentékeny méretü beözönlése óta csak igen gvéren jelentkeztek. 1935-ben DR. NAGY JENŐ szerint julius elején mutatkozott 2 drb s Hortobágyon, aug. elején pedig 20-as csupat. a Hortobágytól $szakra eső Bagotapusztan. Ez a rendkivül szokatlan időben való megjelenés szinte azt a gyanut kelti. hogy 1935. nyarán Bagota vidékén valahol fészkelhetett egy kis társaság. 1936-ban csak egy helyen észlelték. Jun. 19-én 3 párt figvelt meg Forts Lajos Gyula és Kétegyháza között. 1937-ben több helven figvelték meg, de általában csekélv szám- ban. Legkorábban CSORNAI RICHÁRD jelentette őket május 24-éről Z e n- táról; ugyanott május 30-án is mutatkozott 30 darabból álló csapat. Május 25-én 4 párt látott JAKAB SÁNDOR Nádudvar mellett. 26-án De y mellett figvelték meg. Május 29-től junius 10-ig csapatosan tanyáz- tak Mezőméhes erdélyi községben GRÓF BÉLDY GERGELYNÉ értesi- ése szerint. Óverbászon május 30-án SCHENK HENRIK két csapatot _ figyelt meg. egyikben 50. másikban 10 darabot. Ugyancsak május 30-án mutatkozott M 4d községben. Junius 10. és 11-én Kiss ANDRÁS a fehér- megyei Kulespusztan figyelt meg körülbelül 10 darabot. : 1938-ban és 1939-ben sehonnan se jelentettek pásztormadarat. SCHENK JAKAB. Énekes hattyut lőttek 1935 január 3-dikán Kecskemét határában. A madár egyedül volt. Fiatal, szürkehátu példány, mely a piariste iekola gyüjteményébe került. j ANNOK SZABÓ JÁNOS. aso KISEBB KÖZLEMÉNYEK (Aqui. Enekes hattyu lövetett 1936. jan. 10-én Ujvidéken 3 Í HENRIK. | Énekes hattyu lövetett 1938 ápr. 6-ân Balmazujvaroson a N pusztän. A példany Debrecen värosanak Hortobagyi Muzeumäba került. Dr. SŐREGI JANos. Heringsiräly nahen 1934. junius 17-dikén Okány biharmegyei községben heringsirály ? példányt lőttek. DR. SÁTORI JÓZSEF. Rivers . Nyilfarku halfarkas nyári előfordulása. 1937. junius 27-dikén a Lébény községhez tartozó hanysági réten nyilfarku halfarkas példányt lőttem. A madár teljesen kifejlett öregkori tollruhát viselt s jó testi állapotban volt. STINE A Ter Hösärmänyok Budapesten. 1935. november l-éna Ligvmanyosi tó Duna felöli toltésénlattam 2 drb. hösarmänyt, a töltés kavicsos olda- lán szedegetni. A feltünően összetartó part ugyanaznap délután még megtaláltam, a következő napra eltüntek. DR. VERTSE ALBERT. Késői füsti fecskék. A pestszenterzsebeti nagy visarosarnokban az ‚1937. évben tiz darab füsti fecske telepedett meg s ott a vásárcsarnok rova- raival táplálkozott. A zöm elvonulása után két példány ottmaradt s‘a vásárcsarnok légyállományából táplálkoztak egészen nov. 8-ig, a mikor az egyik madarat a maoska elfogta. A másik fecskét a vásárcsarnok vezetősége befogatta 8 intézetünknek megküldte. A madár még teljesen egészséges állapotban érkezett, azonban már észrevehetően le volt sovanyodva. 1937. okt. 28-án is megfigyeltek még egy magányos füsti feoske példanyt a baranyamegyei Perecesbinyatelepen. Dr VERTSE ALBERT. Késői füsti fecskék, 1935 nov. 10-én Aradon a Maros partján: 9 arab füsti fecskét észleltem. Egész közelről láttam s így határozottan fölismertem őket. PINTÉR LÁSZLÓ." Késői füsti fecske. Az 1929. év nov. 11-dikén még egy darab füsti . fecskét figyeltem meg. Három izben is körülröpködte a házamat. PÉTER IMRE, Szada Pest m. { 4 A pocgém elköltözése. Minden évben nagy gyönyörüségem nézui a pocgémek (Izobrychus m. minutus L.) viselkedését elköltözésük idején, 1935/38) KIREBB KÖZLEMÉNYEK 681 amely mozgalom elég koran, augusztus második felében megindul, amint beállnak a hidegebb éjszakák. Az esti szürkületben, midőn már minden csendes, felhangzik hirtelen a vonulásra felszólító első „kacs“- kiáltás. Rövid időre rá, mivel feletetet nem kapott, másodszor is, vala- mivel gyengébben elhangzik e hang. Erre már többen felelnek, s rövi- desen felemelkednek az utrakész madarak. Egyre feljebb keringve folv- tonos kiáltozások közt 10—15 főből álló csapattá egyesülnek, s ez a csapat rövidesen az egverülés után egyenest délnek veszi utjat. Ez a jelenség gyakran ismétlődik szeptember havában is, amiből állandó ujabb jövevények érkezésére lehet következtetni, mivel nálunk ennyi , pocgém nem költ. SCHENK HENRIK. Elkésetten vonuló bakcsók. Ismételten megfigvelhettem a bakcsókon (Nycticorax n. nycticorax L.), hogy beteg vagy sebzett madarak későbben költöznek el, mint egészséges fajtársaik. 1933. okt. 20-ikán — midőn a bakcsók már rég elvonultak — a lakásomtól alig száz méterré fekvő nádasban telepedett le egy ilven sebzett bakcsó. Eleinte annyira ki volt merülve, hogy 3—1 lépésre is bevárt. Láthatólag összeszedte magát és már két hét mulva hosszabb ideig keringett a nádas felett, ha fel- riasztották. Nov. 19-ikén hangos kvak-kvak kiáltásokkal emelkedett fel este, de mivel utitarsak nem jelentkeztek, ismét leszállt a nadba. Második este már semmi sem tartóztatta, hanem fáradhatatlanul kiáltozva elvonult nyugat felé. Ugyanezt figyelhettem meg egy másik sebzett bakcsón is. Ez még szeptemberben megjelent, s miután eléggé megerősödött. nov. 5-ikén utra akart kelni. Mivel azonban kiáltásaira egy fajtársa sem jelentkezett, a következő estét még bevárta, ekkor azonban hasonlóképpen meg nem szakadó kiáltásokkal nyugatnak vette utját. Gondolkodás tárgyává tehető, hogy miért követte mindkét vezető nélküli példány pontosan ugyanazt a nyugati irányt. SCHENK HENRIK. Budapest környékén áttelelő gólyák. 1934. decemberében a napi . sajtó többször adott hirt gólyákról, amelyeket december középső har- madaban Budapest közelebbi vagy távolabbi környékén figyeltek meg. A Madártani Intézet megfigyelői is több izben tettek jelentést ezekről a gólyákról, s mivel következetesen két példányról volt szó, feltehető, hogy mindig ugyanazt a párt figyelték meg és pedig első izben dec. 10-ikén Ürbőn, legkésőbben dec. 19-ikén Rákospalotán, majd egy rövid szünet után jan. 4-ikén látták őket Budapest felett keringeni. DR. Dor- NING H. közülte későbben, hogy ezt a gólyapárt már nyáron meg- figyelték Budapesttől északra Megyeren, ahol az egyik major szalma- kazlán éjszakéztak. A két gólya valószinüleg elkésett költésből szár- mazott, lehetséges, hogy sebzett példányok voltak. A hosszantartó 682 KISEBB KÖZLEMÉNYEK {Aquila ősz lehetővé tette, hogy megerősödjenek, holott reudes időjárási viszo- nyok között rég elpusztultak volna. Midőn január közepén beállt a szigoru tél, az egyik gólyát legvengülve megtalálták, de rövidesen elhullt. A másik példány eltünt. SCHENK JAKAB. Vediudvonuläs 1936. őszén a Hortobágyon. 1936. őszén a vadludak szokatlanul későn érkeztek a Hortobágyra, nem augusztusban, vagy szeptemberben, hanem csak októberben. Elég nagy számban érkeztek, azonban a tavakra csak decemberben keztek beszállani, mert mindenütt sok volt a viz. Most hogy a fagy beállott és a sekélyebb vizek befagytak, jönnek hozzánk. Ennek a helyzetnek megfelelően az idén igen kevés vadludat lőttek a Hortobágyon. A ritkább fajok közül egyik csöszöm 12 darab vörösnyaku ludat figyelt meg. B NÉMETH SÁNDOR. Madärvonuläs és kőolajkút-égések. Romániában a köolajkutak égése mindennapos esemény a petroleum-területeken. Igy 1929. és 1930-ban is volt Moreniben ilyen , pokol". 160—200 atmoszféra -nyomásu gázláng 80 m magasan szökött az égre, s fényét messze vetette a tájra. . Őszi vonulás idején ez a fény hihetetlen tömegben vonzotta a ludak, szalonka-félék, fürjek és rigók csapatait. Állitólag még felhőtlen éjsza- kákon is, mintegy odabilincselve keringtek a lánoszlop körül a madarak. Sok madár a hőségtől elkábulva perzselt tollazattal zuhant le. mások a helyszínen nagy számban kifeszitett huzalokon verték össze a szár- nyukat. Sajnos gyakran vadásztak a keringő madarakra és értesülésem szerint Moreniban egy hónapig kizárólag vándormadarakból élt a lakosság. Spiess SYLVIA. Néhány madártani adat a XVIII-XIX. szézadfordulérél. MAUKSCH TAMÁS, ki 1749—1832. között élt, s szülővárosában Késmárkon a gymnasium conrectora volt, majd a szepesmegyei Nagy-Szalók ev. lelkipásztora, — kiválóan érdeklődött a növénytan mellett a mete- orologiai jelenségek iránt és észleléseit napló alakjában örökitette meg. A kéziratban hátramaradt hatalmas folianst ma a késmárki Lyzeum irattára őrzi. E rendkivül sok értékes adatot tartalmazó naplóból k:je- gyeztem ama kevés madártani adatot, mely többnyire időjárási följegy- zésekkel kapcsolatban, található. Az első madártani adat 1793-ból való: MAUKSCH ez év nyarán TOWNSON RÓBERT edinburgi tanárt kisérte a felkai völgybe s itt figyel- meztette tudós utitársát az örvös rigó jelenlétére. A további adatok főleg az , első fecskére" s itt-ott a mezei pacsirta megjelenésére vonat- koznak. A fecskeadatok a következők : . 1996/88) KISBBB KÖZLEMÉNYEK 683 Nagyszalök 1796 IV 23. az első fecskék. Késmárk 1809 IV 16. a 1810 IV 18. „ ,, 3 DI IR11 IV 20. ,, ,, n di 1812 IV 28. ,, ,, D 1820 IV 28. ,, ,, A si 1821 IV 13. az első, mely azonban eltünik s csak 24-től szaporodik számuk. 1826 IV 30-ig még nem mutatkoztak. vi 1831 IV hó második feléig még nem mutatkoztak. A mezei pacsirtàra az alábbi három adat vonatkozik : Nagvazalék 1799 II 18-ât követő héten. új 1800 III 26-ig nem mutatkoztak. Késmárk 1818 II végén mutatkoztak. DR. MAUKS KÁROLY. Széncinege által felnevelt mezei veréb. A gyakorlati madárvédelem- mel nagy szeretettel foglalkozó HALÁSZ MARGIT csemöi szőlőbirtokos 1937. május hó 25-én közölte velem, hogy a fészekodvak ellenőrzésénél az egyik B. oduban 8 széncinege s 1 mezeiveréb tojást talált. Junius hó 17-én a nagyszerüen vezetett madárvédőtelepet megtekintve, a jelzett oduban 8 teljesen kifejlett- cinege fióka mellett igen jól fejlett mezei veréb fiókát találtam. A szemlét este 8 órakór végeztem, amikor az anyamadár már lepihent. Az odutető leemelésekor az anya a saját fiókáihoz lapult, a mezei veréb a fészek szélén húzódott meg a mostohatestvérektől szinte elkülönítve. PÁLDY GÉZA. ‘ Nyaktekercs második költése. Az Aquila XXXVII—XLI. kötetében 1389—390 lap) a fenti cim alatt megjelent közleményre hivatkozva közlöm, hogy 1936-ban sikerült gyürüs madarakon megállapítanom a nyaktekercs kétszeri költését. A 97.184. és a 97.185. sz. gyürükkel ellátott nyaktekercspár az első költésből származó 9 fiókát junius 16. és 20-a között röpitette. Junius 18-án egy másik oduban egy nvaktekercs tojást találtam, mely azután 9 darabig szaporodott. A 9 tojásból 4 fióka kelt ki, melyek julius 28 és 31-e között repültek ki. Julius .20-an kifogtam mindkét öreget és azo- kon a 97.184. és 97.185. sz. gyürüket találtam. Tehát ez a pár 1936-ban kétszer költött. - ifj. Szőcs JÓZSEF. Adatok a fekete rigó (Turdus m. merula L.) városi költéséhez. A budapest VII. ker. elemi iskola (Rökk Szilárd-u.) udvarán RIGÓ BÉLA igazgató gondos istápolása mellett az etetéssel odaszoktatott fekete rigók évente négyszer költenek. Az udvar ötemeletes háztól körülvett 684 KISEBB KÖZLEMÉNYEK {Aquila földes udvar, amelyben csak néhány magas fa áll. Közvetlen közelben park nincs. RIGÓ igazgató 1930-ban kezdte meg az etetést a vadszölövel futatott kis falrészre járó rigók részére és már ebben az évben négy izben költöttek a rigók. Átlagos szaporulat cca 10 fióka évente. A fészek- épités márciusban kezdődik, részben a fákra, részben a falrésekre rakják. Első költés április végén kezdődik pl. 1935. IV. 27., 1936. IV. 29. cca egy-két hetes fiókák. Utolsó költés julius végén, aug.-ban, pl. 1935. VII. 26. 1—2 hetes fióka. A © már ül az uj fészakaljon, amikor a 5 még vezeti és eteti az előzőt. 1—2 hónap mulva a néhányszáz méterre eső városi kertekben került meg gyürüs fióka. 1930—1934. években 4 és 3 közt változott állandóan a fiókák száma fészekaljanként. 1935-ben 3, 4 fióka volt az első két költésben, 1936-ban első költésben 2 fióka és 3 záptojás. 1937-ben 4 fióka, amely azonban a kora március- ban megkezdett költés és a hideg időjárás miatt tönkrement, második költés 3 fiókája felnevelődött, a harmadikat már röpülős korukban a vihar elmosta és vizbe fulladtak, a negyedik költésü 3 fiókát macska vitte el. Ez volt az első év, mikor csaknem minden fészekalj tönkre- ment, és az öreg rigók első télen otthagyták az udvart utána, 1938. március elején azonban ujra jelentkeztek és fészekrakáshoz kezdtek. DR. KLEINER ENDRE. Idegen tojás a fészekben fejezethez érdekes adatként megemlithe- tem, hogy 1937. junius havában egy darab gölvatöcs tojást kisérletként gulipán fészkébe tettem, amely azt minden további nélkül elfogadta és kiköltötte. A fiatal gólyatöcs még a repites után is együttmáradt nevelő anyjával. . ANNOK-SZAB6 JÁNOS. Gólyafiókák pusztulása az 1935. évben. Az 1935. évben Gelej borsodmegvei községben 61 lakott gólyafészek volt. Ezekben a fiókák száma 174 darab volt, a mi 2°83 szaporodási arányszámnak felel meg. A fiókanevelés befejezése előtt a nagy szárazsággal beállott táplálék- hiány következtében a már fejlett fiókák közül a gólyaszülők még 35 fiókát kidobtak. Igy a tényleges szaporulat csak 2°02, ami nagyon siralmas. A megmaradt fiókák is oly gyengék voltak, hogy az aug. 20—23 között történt elvonulás alkalmával még csak alig tudtak röpülni. BÁRSONY GYÖRGY. Hieraaëtus p. pennatus Gm. mint tyuktolvaj. Oltszemen (Három. szék-vm.) egy nagy baromfitenyészetben 1934, VII. 7-ikén a törpesast abban a pillanatban ejtettek el, midőn ő villámként csapott a nyolc tenyészépület körül szorongó fiatal tyukok közé és egyet levigott. Az őr, aki hirtelen lövésével több ablakot betört, büszkén hozta a , hóját" , amely most gyüjteményem disze. SALMEN JANOS. . 19:25:33] KISEBB KÖZLEMENYER 685 A héja vakmerősége. Bäcsfalun 1935 februárjában egy gazdálkodó magas fáról lőtt le gviimolesosében egy karvalyt. Mialatt a karvaly még a földön vergödött, a gazda feje felett közvetlen levágott villám gyorsan egy héja, lábai elől felkapta a karvalyt és elszállt vele. ‚HAUSMANN 1936. márciusában bácsfalusi kertjében lőtt egy héjara, amely éppen galambot tépett a földön széjjel. A lövés hibázott, a héja elsuhant karmaiban a galambbal, de egy közeli fára rögtön leereszkedett. Mivel itt nem tudott elég kényelmesen szakitani, ismét csak leszállt a galambbal a földre, ahol HAUSMANN második lövése leteritette. Türkösön, 1938 januárban egy öreg tojó héja a baromfiudvaron egy pulyka-tyukra(!) csapott rá és olyan erősen megkapaszkodott a hátában, hogy az ólába menekülő pulyka magával ragadta és itt az odasiető gazda bottal verte agyon a vakmerő támadót. Mind a három észlelet télen történt. Valószinüleg a kinzó éhség szoritotta erre a szokatlan viselkedésre a máskülönben rendkivül óvatos héjákat. SALMEN JÁNOS. A karvaly vakmerősége. 1930. IV. 9-én szomszédom szölöjet kapál- tatta. A földből kiforduló pajorokat és bogárságot a baromfiak, ezek között 2 törpe tyuk, 1 török kakas, szorgalmasan szedegették. Néhány galamb is a földön tartózkodott. Délután 4 óra tájban egy karvaly vágott le. Repülése oly erős volt, hogy a földhöz ütődött, egyidejüleg a barom- fiak nagy lármát csapva menekültek. A törpekakas azonban — nyilván tyukjait féltve — szempillantás alatt a még földön heverő karvalyra támadt s oly erővel s gyorsan vágta, hogy a karvalynak ideje sem volt védekezni s alig fél perc alatt eszméletlen lett. A napszámosok a harc helyére sietve alig tudták lecsillapitani a hős kis törököt. 1933. julius 26-án d. e. 10 órakor Bakoca-Godisa állomás vadgesz- tenyefákkal beültetett perronján beszélgettem az állomásfőnökkel. Karvaly által üldözött veréb az egyik gesztenyefa tövéhez lapult. Abban a pillanatban vágott oda a karvaly, de vágását elhibázta 8 a földhöz ütődött. Mielőtt szóhoz jutottam volna, társam az alig 1 méter távolságban heverő karvalyt lábával agyontaposta. 1935. év telén Pécsen egy veréb az elfogás előtt való utolsó pillanatá- ban az üldöző karvaly elől egyik dohánytőzsde ablakának repült s azt betörve a helyiség padlóján kimerülve leszállt. Pillanatok alatt a betört ablakon bezuhant a karvaly s egyenesen a verébre vetette magát. Zsákmányát már nem vihette el, mert a történetesen söprést végző szolga leütötte. | 1936. január hó 10-én Ujdombóvár állomáson karvaly elől menekülő veréb az állomás blokkőrházába menekült a nyitott ablakon át. Abban a pillanatban a karvaly is megjelent s a blokkőr álmélkodása közepette megkezdődött a hajsza. A veréb a belső helyiség kétszeri körülrepülése "888 KISEBB KÖZLEMÉNYEK ; - [Aquila után kimenekült, a karvalyt az őr a kezében tartott jelző-zászlóval leütötte. ; PALDY Géza Egérjárás és ragadozómadárgyűlekezés. Az egérjárások tudva- levően a ragadozó madarak nagyobb méretü megjelenését szokták kiváltani. Igy történt 1937 őszén is Békéscsaba vidékén, a mikor a határt az egerek tömege árasztotta el. Kezdetben szeptemberben és október első felében Circus macrourus és főleg fiatal Circus c. cyaneus jelentkezett nagyobb mennyiségben, majd sok Buteo Buteo b. buteo tisz - togatta a legelőket és szántőföldeket. Az első Buteo 1. lagobus pél- dányok okt. második felében mutatkoztak s azontul mind nagyobb számban gyülekeztek. Nov. elején rengeteg Strix a. aluco jelentkezett. Nagy egérpusztitó tevékenységet fejtettek még ki a vörös vércsék és a vetési varjak. A helybeli madárkitömőhöz sok ragadozó került s egerek - kel telt gyomruk élénken bizonyitotta nagy gazdasági hasznukat. DR. TARJÁN TIBOR. Baromfikolera pusztitäsa a hortobágyi halastavakon. Az 1935. ev augusztus havában a hortobágyi halastavakon nagyobbarányú vad- récepusztulásra lett figyelmes a személyzet. Egy-egy reggelen 25 elhul- lott darabot is szedtek össze egy-egy tavon. A budapesti Állatorvosi Főiskola Kórbonctani Intézete a beküldött példányok alapján az elhullás okául baromfikolerát állapított meg. Baromfikolera vidékünkön állan- dóan van s minthogy a baromfi is kijár a tarlöra, a fertőzés lehetősége adva van. 1935-ben az elhullott récék számát hozzávetőlegesen 500— 1000-re becsülöm. Ez a szám messze elmarad az 1930 évi járványtól, amikor nemcsak a récék pusztultak, hanem a vadludak is. NÉMETH SÁNDOR. Megjegyzés a fehérszárnyu kerti rozsdafarkuról. DR. GRESCHIK JENŐ a csiksomlyói bizonyitó póldány felülvizsgálata alapjan meg- állapította, hogy a DR. MADARÁSZ GYULA által a magyar ornisba be- iktatott Phoenicurus ph. samamisicus HABL. (,,mesoleuca‘* HEMPR. et EHRENB.) törlendő a faunából, mert a vizsgált példány ném valódi ‘Evvel kapcsolatban most igen sajnálom, hogy a hivatkozott cikkem- ben") emlitett buda pesti (jänoshegyi) példányt pusztán csak ész- leltem, közelről és távcsővel vagy egy órán keresztül, és nem ejtettem el, — mert annak messziről is viligitò fehér szárnytükre kirivö kont- raszttal ütött el a szárny sötét szinétől, és háta is inkább kékes mini szürkés volt. Tükre pedig még a MADARÁSZ könyvében lefestett w la d i - kawkazusi , mesoleuca" tükrénél is kiterjedtebb és intenzivebb fehér volt. WARGA KÁLMÁN. =) WARGA KALMAN: Adalékok Budapest orniszihoz. Aquila, 1920. p. 251—254. 1935/88] KLEINERE MITTRILUNGRN 687 Kleinere Mitteilungen. Das „Ruticilla mesoleuca“-Exemplar, aus Csiksomlyé. Dieser Rotschwanz, der heute den Namen Phoenicurus ph. samamisicus HABL. führt, wurde von Dr.v. MaparAsz auf Grund eines bei Csiksomlyò am 26. VI. 1898 erlegten Exemplares in die ungarische Fauna eingeführt (Vögel Un- garns p. 493). Ich verglich umlängst das Exemplar mit Kaukasus- und Cypern Vögeln (auf Cypern nach unserer bisherigen Kenntnis nur durch- ziehend), ferner mit der Arbeit STEGMANNS ..Zur Systematik der Rotschwänze“ (J. f. Ornith. Jahrg. 1928) und KLEINSCHMIDTS Erithacus Arboreus Monographie und kam zu der Überzeugung, daß unser Exemplar nicht zur Rasse samamssicus gezogen werden kann. Am fahlbraunen Flüge: sind die Außensäume der Schwingen der Erlegungszeit entsprechend abge- nutzt, 5—6 Schwingen des rechten. nur 2—3 des linken Flügels weisen weißliche Ränder auf, noch am deutlichsten auf den Armschwingen. doch bei weitem nicht so augenfällig als bei typischen Stücken aus dem - Kaukasus. Bei letzteren ist nicht nur der Schwingensaum 1einer weiß, sondern der ganze Flügel ist dunkler braun, ähnlich der Farbe am Flügel des Hausrotschwanzes. Bei dem Exemplar von Csiksomly6 ist die 2. Schwinge länger alr die 6. und die 5. bedeutend kürzer als die 4. Rücken | lichter blaugrau, d. h. das Gefieder ist. abgesehen von den schwachen weißlichen Schwingensäumen, gleich den in Siebenbürgen brütenden Rotschwänzen. Der auf Tafel III des Werkes von Dr. v. MADARÁSZ abge- bildete Vogel (linke Figur) wurde nach einem Exemplar aus Wladi- kawkas gemalt. Solche mehr-weniger weiße Schwingensäume auf- weisende Gartenrotschwänze sind aus mehreren Gegenden Europas bekannt. Auch das National Museum besitzt mehrere; am auffallendsten ist ein Stück vom 4. IV. 1894 aus dem Nögräder Komitate. 3—4 Arm- schwingen weisen einen schwachen weißen Saum auf, der Flügel ist aber so fahlbraun, wie bei den in Ungarn brütenden Exemplaren. Die 2. Schwinge ist zwar etwas kürzer als die 6., aber auch dies ist kein siche- res Kennzeichen. denn in unserer Balgsammlung befinden sich solche Stücke aus den Komitaten Pozsony, Pest, Bacs, ferner aus Dalmatien und Cypern. Im Süden ist der Vogelflügel im allgemeinen stumpter, im Norden spitzer, was als Anpassung an den kürzeren oder längeren Zugweg in die Winterquartiere betrachtet wird (KLEINSCHMIDT, BOKER und neuerdings besonders Kıpp). Alle diese Exemplare unserer Samm- lung gehören nicht zu samamisicus. sondern sind individuelle Varie- täten von Phoenicurus ph. phoenicurus, bei denen Charactere einer entfernter lebenden geographischen Rasse bis zu einem gewissen Grade auftreten (vgl. auch die grünen Federn auf dem Kopfe und das stärkere 688 KLEINERE MITTEILUNGEX {Aquila Weiß der Ohrdecken bei ungarischen Schaistelzen). Das Auftreten von weißen Schwingensäumen ist auch stammesgeschichtlich - erklärbar, wenn man in Betracht zieht, daß in Asien mehrere Rotschwänze mit weißem Flügelspiegel leben. Auf Grund von bloßen Beobachtungen in der. Natur kann samamisicus ebenfalls nicht in die ungarische Fauna aufgenommen werden. Dr. EUGEN GRESCHIK. Ein Bastard Dryobates syriacus balcanicus X Dryobates maior pinetorum aus Ungarn. Auf Seite 435, Bd 38—41 von Aquila, berichtet H. SCHENK über ein Stück von Dryobates syriacus balcanicus GENGL. et STRES. aus Ungarn, das am 30. XII. 1932 in Överbäsz erlegt wurde. Das Stück unterscheidet sich, wie der Autor selbst bemerkt, von dem typischen Dryobates syriacus balcanicus. Die Unterschiede bestehen nach SCHENK in Folgendem : „Die Kopfzeichnung des schönen Männchens ist sehr charakteristisch, dagegen sind die Unterschwanz- decken von etwas lebhafterem Rot als beim ersten Exemplar.*) Eine Abweichung zeigt sich auch in der unteren Färbung der Steuerfedern des Schwanzes. deren weiße Bänderung viel breiter ist.“ Das Exemplar zeigt also Merkmale von Dryobates maior pinetorum. Dieses Stück wurde mir gütigst vondem Königlichen Unga- rischen OrnithologischenInstitut zugesandt. so konnte ich es mit dem reichlichen Material des Königlichen Naturhistorischen Museums Sofia von Dryobates syriacus balcanicus, sowie Dryobates masor pinetorum vergleichen. Die Hauptmerkmale, die Dr. 8. balcanicus von Dr. m. pinetorum trennen, sind erstens das Fehlen der schwarzen Verbindungslinie zwi- schen Hinterkopf und Halsseiten und zweitens das stark reduzierte Weiß auf den Steuerfedern. Bei unserem Exemplar fehlt diese Verbin- dungslinie, so daß es in dieser Hinsicht balcanicus gleicht, während die Verteilung von Weiß und Schwarz der Steuerfedern dieselbe ist, wie bei pinetorum. Das äußere Paar hat eine deutliche Endbinde, dann folgen proximalwärts zwei breite weiße Querbinden und zuletzt ein breiter weißer Fleck auf der äußeren Fahne. Außer diesen zwei Unterschiedsmerkmalen hebt STRESEMANN**) noch einige hervor, die für die Abtrennung beider Formen von Wich- tigkeit sind. Wie bereits SCHENK bemerkt hat, sind die Unterschwanzdecken von etwas lebhafterem Rot wie bei pinetorum. Dagegen gleicht das *) Es handelt sich um das erste ungarische Exemplar, welches VASVÁRI in den Allattani Közlemények XXVII, 1930, p. 03 beschrieben hat, **) STRESEMANN, E.. Avifauna Macedonica, 8, 205, 1920, oY nm dm or mt Oe Ubi Overbiszer Exemplar durch die matte bräunliche und nicht lebhafte bläuliche Glanzfarbe, sowie durch die größere Ausdehnung der schwar- zen Zeichnung im weiBen Schulterfleck dem balcanicus. Ferner sind bei demselben die Schnabelborsten größtenteils weiß, genau so wie bei balcanicus. Bei balcanicus tragen die Schenkelfedern mehr oder minder deutlich schwarze Querbinden, die Weichen und oft auch die Brust- seiten schwarze Schaftstriche, die bei pinetorum fehlen. Bei unserem Exemplar gibt es Andeutungen davon auf den Schenkel- und Weichen- Federn. Die Flügel meßen 134 mm., also in Bezug auf die Größe steht unser Exemplar in der Mitte zwischen pinetorum und balcanicus. Allen obenerwähnten Merkmalen gemäß ist das Stück zweifelsohne ein Bastard von Dryobates syriacus balcanicus und Dryobates maior ptnelorum. P. PATEFF. Das erste Vorkommen des Westlichen Steppenadlers in Ungarn. Das erste und bisher einzige Exemplar des Aquila nipalensis orientalis CAB. aus Ungarn wurde im Mai 1929 in Dunapentele in ermattetem Zustande auf dem Gutsbesitze von FERDINAND SIMONYI lebend gefangen. Seinerzeit erblickte ich dieses Exemplar bei einem Präparator, wollte jedoch dasselbe behufs genauer Determinierung noch eher untersuchen und ist dies der Grund, daß ich dieses hochinteressante Vorkommen : bisher nicht veröffentlichte. Das nicht ganz junge, in sehr abgentitztem Gefieder befindliche Exemplar befindet sich nun Dank dem Zuvor- kommen von FERDINAND SIMONYI in der Sammlung des Kgl. Ung. Ornithologischen Institutes. Dr. NIKOLAUS VASVARI. Dryobates syriacus balcanicus Gengl.etStres.Brutvogel in Overbasz. Seit dem Jahre 1928 in welchem ich das erste Exemplar dieser Art in Overbisz erlegte, fand ich schon mehrere Exemplare, das erste Exemplar jedoch, welches das Brutvorkommen beweist erlegte ich am 7. Mai 1939. Dasselbe besaB einen Brutfleck und hatte 2 reifende Kier im Eierstock. In der näheren Umgebung brüteten noch sicher 2—3 Paare, aber auch in der weiteren Umgebung ist diese Art sicherer Brutvogel. Am 10. Mai 1938 erhielt ich ein Exemplar mit Brutfleck aus Bacsszenttamas und zanz bestimmt brütete die Art im Jahre 1938 in Kucora, aus welcher Gemeinde ich am 10. März 1937 ein Männchen, am 7. Mai ein Weibchen und am 15. Nov. ein Männchen erhielt. Ich bin davon überzeugt, daß diese Art in unserer Umgebung das Verbreitungsgebiet ausdehnt. so «daß wir möglicherweise Zeugen einer ähnlichen Gebiets-Ausdehnung sein könnten, wie wir es mit einem anderen Balkanvogel, nämlich der Orientalischen Lachtaube und teilweise des Seidenrohrsängers erlebten. i ¢ 44 evo KLEINERE MITTEILUNGEN 2 [Aquile | Jedenfalls glaube ich die Aufmerksamkeit der Beobachter auf diese Möglichkeit aufrufen zu müssen. HEINRICH SCHENK. Über einen angeblichen Spechtbastard des Ung. Nat. Museums. Eine Untersuchung des von Dr. v. MapaRAsz in seinem Werke , Die Vögel Un- garne‘ auf S. 542 als Kreuzung zwischen großem und mittlerem Buntspecht . erwähnten Exemplares aus Ogradina ergab, daß es sich um einen Jung- vogel des Weißrückenspechtes handelt und da im Komitate Krassö- Szörény die Form Dryobates leucotos leucotos (BECHST.) brütet, kann auch über die Rassenzugehörigkeit kein Zweifel bestehen. Eine Tabelle auf S. 664 gibt über das Variieren der Länge der 1. Handschwinge bei Exemplaren aus dem Komitate Krassö-Szöreny im Jahres- und im Jugendkleide Auskunft. Im ersteren ist sie kürzer : 25:2—29:6 mm, als im letzteren : 37:8—39:6 mm. Das stumpfe Rot am Kopte des Exem- plares neigt ins Gelbe und nimmt die Außensäume der Federn nur eine kurze Strecke ein, im Gegensatze zum lebhaft glänzenden Rot des jungen Großen Buntspechtes, das die Federn auf einer längeren Strecke deckt. Das stumpfe Rot des jungen Mitte'spechtes, das ebenfalls eine längere Strecke einnimmt, neigt mehr dem Blau zu. Unterrücken weiß, was sofort die Zugehörigkeit zum Weißrückenspecht anzeigt. Erste und zweite Steuerfeder schwarz. Dies erwähne ich darum, weil HORTLING in seinem Handbok S. 315 u. 316 als Unterscheidungsmerkmal angibt, beim Weißrückenspecht seien nur die beiden mittleren Steueriedern ganz schwarz, beim großen Buntspecht aber die vier mittleren. In der Sammlung der Nat. Museums befinden sich jedoch mehrere Weißrücken- spechte, bei denen die 4 mittleren Steuerfedern ganz schwarz sind und große Buntspechte mit nur 2 schwarzen mittleren Steuerfedern, sogar - auf diesen sind noch zuweilen lichtere Flecke sichtbar. Dr. EUGEN GRESCHIK. Albinistische Vögel. Im Herbst 1926 beobachtete ich bei Szeged des öftern einen vollständigen Albino der Stockente ( 9), zum letztenmal am 5. Dezember. Am 3. und 17. April 1927 sah ich dieses Exemplar wieder, und konnte es im letzteren Falle auch mehreren Bekannten zeigen. Dieser auffallende Vogel war mit einem normal gefärbten Erpel . gepaart. Das Paar sonderte sich von den iibrigen Stockenten streng ab. In der Nähe von Szeged beobachtete ich am 6. März 1929 in einer größeren Gesellschaft von Saatkrähen ein Exemplar mit einem weithin erkennbaren schneeweißen Fleck am rechten Flügel. Der linke Flügel war normal. Auch an dem fligenden Vogel sah ich den etwa 2 Finger breiten weißen Fleck sehr gut. Dr. STEFAN GYORFFY tevet irre tre ball mu Be ln me eee ees vus Das Birkhuhn im ungarischen Alföld. Unter diesem Titel ver- öffentlichte Dr. EUGEN NAGY im Jahrgang 1931-34 der Aquila eine Reihe von Daten, die sich auf das frühere Vorkommen des Birkwildes in der Nyirség beziehen. An erster Stelle erwähnt er die Schil- derung von ALEXANDER Havas, welche unter dem Titel „A Nyír és a Rétk öz" in KARL Berczy’s Werk „Einheimische und ausländische Jagdschilderungen, Pest 1863“ erschienen ist. Eine jagdliche Beschrei- bung der Nyírség von ALEXANDER Havas kam auch mir in die Hände, u. zw. in dem im Verlage von Kart BÉRCZY erschienenen „Jagd- und Sportblatt‘, Jahrgang 1859, wo er auf Seite 470 über das Birkwild folgendes schreibt : , Das Birkhuhn hielt sich bis vor weni- gen Jahren als Standwild in den Hainen bei Mandok und Szen t- marton auf, und wurde ziemlich zahlreich auch in den Auwaldchen bei Nyírbátor und Csomaköz erlegt; jetzt hat sich dieses edle Wild in den Komitat Bereg, in die Gemarkung von Csonka pa pi, Harangläb und Barabás zurückgezogen und ist auch dort — weil ihm keine Pflege zuteil wird, vielmehr aus dem dritten Komi- tat Jäger herüberkommen, und die unverständigen Bauern selbst seine Eier wegnehmen — nur noch vereinzelt anzutreffen“. Obwohl diese Beschreibung wahrscheinlich mit der von Dr. EUGEN NAGY erwähnten Angabe identisch ist, halte ich ihre Veröffentlichung wegen der darin vorkommenden Ortsnamen doch für wichtig. Eine noch ältere Angabe finden wir in dem Werke ‚Jagdwissenschaft‘‘ von DIENES PAK (Buda, 1829), Band I, S. 137, wo über das Vorkommen des Birkhuhns fol- gendes steht: ‚Viele sind der Meinung, daß es bloß die kälteren Gegenden bewohnt, doch wird es auch in den wärmeren Teilen unseres Vaterlandes, namentlich in der Nyírség, zahlreich gefunden‘. In Anbetracht der großen Vorliebe des Birkwildes für Birkenwälder konnte die Nyírség in ihrem damaligen Zustande das Birkhuhn in dieser Beziehung völlig befriedigen. Auch ALEXANDER Havas erwähnt . noch jene Birkenwälder, von denen heute keine Spur mehr zu finden ist, während RAPAICS in seinem Werk ‚Die Pflanzengeographie der Nyírség" sich über die Wälder der früheren Nyírség folgender- massen äußert: „Wir können mit Bestimmtheit annehmen, daß in vorgeschichtlicher Zeit, ja selbst noch zur Zeit der Arpadenkönige, die ganze Nyirség ein einziges zusammenhängendes Wald-, Sumpf- und Moorgebiet war. ANONYMUS:und die alten Chroniken erwähnen diese Gegend unter dem Namen , Nyír" (= Birke) oder geradezu „Birkenwald‘“. Diese Urwälder waren aber ganz anders zusammen- gesetzt, als unsere heutigen Wälder, mit denen sie übrigens nur in sehr losem Zusammenhang stehen. Der frühere urwüchsige Wald bestand größtenteils aus hainartigen Birkengruppen, während nur hier und 44* 692 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila dort, an Stellen mit festerem Untergrund, einige Eichen wuchsen. Während in dem heutigen Nyirség-Wald die Eiche 85% des gesamten Baumbestandes ausmacht, dominierte damals in dem was- serreichen kalten Boden die Birke, während die Eiche bloß eine unter- geordnete Rolle spielte‘. Dr. ALBERT VERTSE. Der Kolkrabe in der Umgebung von Braseé. Ein Vogel, der in den meisten Kulturländern schon lange auf der Liste der Naturdenkmäler steht : der Kolkrabe (Corvus c. corax L.) ist in der Umgebung, ja selbet im Weichbilde der Stadt Brassó eine regelmäßige Erscheinung und lenkt durch sein zahlreicher Auftreten die Aufmerksamkeit auch des Nicht- kenners auf sich. Hauptsächlich zur Zeit der Dune und des Nestbaues, also zu Ausgang des Winters von Anfang Februar bis Mitte März, dann wieder im Spätherbst, wenn die Jungen selbständig geworden sind, kann der Kolkrabe über unserer Stadt des öftern in stattlichen Flügen von 20—40 Stück beobachtet werden. Die Brutplätze unseres Vogels liegen ver- mutlich südlich der Stadt, wo in einer Entfernung von 10—15 km die Gebirge ihre felsigen Häupter erheben (Keresztényhavas, Nagyköhavas, Buceecs) und urwüchsige Hochwälder sich ausbreiten. Auf den zahlreichen Almen, die sich bis an die rüdliche Gemarkung der Stadt herabziehen und von Schafherden bevölkert werden, finden die Raben sicher ausgiebige Nahrung. Morgens fliegen sie fast regelmäßig hinab in die weite Burzenländer Ebene (Barcasäg), um gegen Abend in südlicher Richtung wieder zurückzukehren in die Einsamkeit der Hochwälder und Felsregionen. Es ist nicht ausge- schloßen. daß ein besonders starker Flug von etwa 80 Stück, den ich am 31. Mai 1936 beobachtete, aus Alten und Jungvögeln bestand, welch letztere bei dieser Gelegenheit vielleicht ihren ersten größeren Jagd- ausflug unternahmen. Daß der Kolkrabe in unserer Gegend noch immer in so erfreulicher Menge vorkomnit. ist fast unerklärlich. Am meisten gefährdet ist auch diese Vogelart durch den Unfug der jagdlichen Raubzeugvertilgung mittels Giftbrocken. Diese vom Standpunkt der Naturdenkmalpflege höchst verwerfliche Methode hat die Bestände unserer aasfreßenden Großraubvögel — Steinadler, Gänsegeier, Kuttengeier — stark dezimiert und: sicher auch wesentlich dazu beigetragen. daß der König unserer Hochgebirge, der Bartgeier, seit einigen Jahrzehnten nur noch in den Schausammlungen unserer Museen sein trauriges Dasein fristet. "HANS SALMEN. Emberiza hortulana L. in Csörıör. Im Bande XNNXNXVI-XXXVII der Aguila, S. 338 teilte ich mit, daß der Gartenammer, den ich 12 awe os") RUBENDNT SUE ERE EL) Ae Bulk 693 Jahre hindurch alljährlich beobachten konnte, seit 1930 aus Csömör verschwunden ist. 1936 zeigten sich hier wieder einige Exemplare, ein Paar brütete auch. Am 5. Juni 1937 beobachtete ich ein 4 und ein 9. die im Laufe des Monats Juni noch öfters zu sehen waren, dann aber verschwanden. Obwohl ich das Nest nicht finden konnte. nehme ich mit Bestimmtheit an, daß sie dort brüteten. Schon CHERNEL (,,Die Vögel Ungarns‘‘) bezeichnet das Vorkommen dieses Vogels bei uns als sporadisch. Dort, wo er heute brütet. ist vielleicht im nächsten Jahr keine Spur von ihm zu finden. FLOERICKE (.. Vogelbuch"" 1922) nennt seine Verbreitung auch in Deutschland unregelmäßig, fast inselartig. An einzelnen Orten taucht er plötzlich als Brutvogel auf, um dann für mehrere Jahre zu verschwinden. Wenn wir aber HARTERTS Bemerkung in Betracht ziehen (..Vögel der paläarktischen Fauna“ p. 181), daß die Entdeckung eines bisher unbe- kannten Brutvogels an einem bestimmten Ort in mehr als einem Falle bloß darauf zurückzuführen ist, daß dorthin ein tüchtiger Beobach- ter kam, — wenn wir ferner daran denken, daß der Gartenammer nach seinem Verschwinden aus Csömör in dem bloß einige Kilo- meter entfernten Szada beobachtet wurde, dann haben wir allen Grund zu der Annahme, daß der Gartenammer zeitweilig sein Brut- gebiet zwar wechselt, aber nicht weit fortzieht. Man könnte sagen : er bleibt innerhalb einer Zone, die den gleichen Landschaftscharakter hat und auch in Bezug auf Bodenbeschaffenheit, örtliche Witterungs- verhältnisse u. 8. w. keine nennenswerten Abweichungen zeigt. Tat- sächlich muß man diese weitere Zone als ,,angestammtes' Brutge- biet eines Gartenammerpnares betrachten. innerhalb dessen es dann — unter der Einwirkung vorläufig noch nieht kontrollierbarer Ein- fliBe — das zur Aufzucht des Nachwuchses benötigte engere Gebiet fallweise ändert. Dr. HEINRICH DORNING. Neuere Daten zur Ornis von Békéscsaba. Carduelis flavirostris flavirostris LL. Am 7. Febr. 1937 ein Flug in Ókigvós. i Plectrophenax nivalis Mey. Im Nov. 1935 und am 28. Febr. 1936 kleine Fliige. Calandrella cinerea brachydactyla LEISL. Das erste Ex. am 1. Sept. 1935 erlegt. Im August 1937 beobachtete ich diese Art zweimal. Motacilla flava dombrowskii TscHusi. Ein Ex. am 26. April 1928. Locustella |. luscinioides Savi. Ständiger Brutvogel. . Turdus torquatus alpestris BREHM. Am 29. Marz und 1. April 1935 je ein Ex. Dryocopus m. martius L. Am 14, Okt. 1930 ein Ex. 604 "KLEINERE MITTBILUNGEN (Aquila Accipiter badius brevipes Sev. Am 30. Aug. 1936 ein Ex. erlegt. Meines Wissens das erste Ex. aus der ung. Tiefebene. Circaetus g. gallicus GM. Im Herbste fast jedes Jahr vorkommend. Pandion h. haliaetus L. In Bélmegyer am 10. Mai 1935 ein Ex. erlegt. Tudorna tadorna L. Ein Paar erschien Mitte Marz 1931 in K é t- egyháza. Nyroca m. marila L. Seltener Gast hier. Am 13. Nov. 1927 kleiner Flug. Tringa erythropus PALL. Am 25. Aug. 1936 ein Ex. erlegt. Tringa nebularius GUNN. Am 21. Aug. 1936 ein Ex. erlegt. Lymnocryples minimus BRÜNN. Am 21. Dez. 1930 und 19. Jan. 1935 je ein Ex. i Dr. TIBERIUS TARJÁN. Die Orientalische Lachtaube im Burgenland. Ende Mai 1938 wurde im westlichen Burgenland in Hirm (früher Félszerfalva) hart an der niederösterreichischen Grenze diese neue Art der Ornis des Deutschen Reiches beobachtet. DR. MORIZ SASSI. Die Orientalische Lachtaube (Streptopelia d. decaocto FRIv.) in Komárom. In den letzten Jahren hat sich die Orientalische Lachtaube in Ungarn plötzlich vermehrt. So fand ich eine sehr weit nordwestliche Ansiedelung im Juni 1936 in Komärom a. d. Donau. Sie siedelten sich auf den Bäumen der kleinen Gehöfte an, und ich konnte bei der Per- sonenverkehrsbrücke auch einige Paare die Donau überquerend be- obachten. Ich habe die Population auf cca. 10 Paare geschätzt. Dr. ANDREAS KLEINER. Streptopelia d. decaocto Friv. Die Orientalische Lachtaube beobach- tete ich zum ersten Male am 27. April 1937 in Beograd, wo dieselbe schon seit längerer Zeit ein häufiger Vogel ist. Am nächsten Tage sah ich ein Paar in Petrovaradin an der Donau. HEINRICH SCHENK. Streptopelia d. decaocto Friv. in Ipolykürt. Am 26. April 1938 erschien ein Exemplar der Orientalischen Lachtaube in Ipolykürt, Am 7. Mai waren drei Stück beisammen. Zwei davon benahmen sich wie ein Paar. Als interessant erwähne ich, daß ich am 14. Sept. 1937 in Vukovar (Jugoslavien) im Hofe des gräflich ELTZ’schen Kastells 15 Orientalische Lachtauben sah. Auf meine Anfrage wurde mir mitgeteilt, daß diese Taube dort sehr häufig sei und zu jeder Jahreszeit vorkomme. GRAF PETER KEGLEVICH. rt le Streptopelia decaocto decaocto Friv. in Debrecen. Nachdem sich die Orientalische Lachtaube in dem von Debrecen 21 Kilometer entfernten Derecske schon 1935, ein Jahr später auch in Kismarja angesiedelt hatte, war es für mich keine besondere Überraschung, als ich im April 1937 ihren Ruf auch in dem ‚Großen Wald“ von Debrecen vernahm. Das Männchen ließ fast den ganzen Tag sein angenehmes dreisilbiges Girren hören, und führte seine akrobatischen Flugkünste vor. Oft war auch das „Lachen“ zu hören, und zwar immer während des Fluges. Mitte Juni bauten die Vögel ihr Nest auf einem Akazienbaum im Garten einer benachbarten Villa. NIKOLAUS Upvarpy. Geier in Abauj. In der Gemeinde Gagybätor erschienen im Mai 1903 fünf Geier. Zwei waren Gänsegeier, drei Mönchsgeier. Dr. JULIUS THÓBIÁS. ; Ein Gänsegeier (Gyps fulvus fulous Habl.) zeigte sich im Juni 1936 in der Gemarkung von Törökszentmiklós. . GEORG BÁRSONY. Gyps fulvus fulous Habl. wurde im September 1937 bei Magyar- | egres, Komitat Somogy, erlegt. Max FÖLDVÁRY. Neophron p. percnopterus L. in Bugac. Im Juni 1936 erschienen in Bugac ő Schmutzgeier. Drei wurden geschoßen, die anderen zwei waren noch am 31. August zu sehen. Das eine erlegte und ausgestropfte Exemplar erwarb ich und überließ es der Sammlung des Ornith. Institutes. Am 10. Juni 1937 sah ich wieder zwei Schmutzgeier. Das eine junge Exemplar war braun gefärbt, das andere ältere schon ganz ran: JOHANN ANNOK-SZAB6. Tichodroma murariaL. in Budapest. Am 29. März 1937 sah ich an dem Turm der Franziskanerkirche von Pasaret einen Alpenmauer- läufer: Dr. ALBERT VERTSE. Tichodroma muraria L. beobachtete ich am 6. Februar 1938 in Sopron an der Mauer des Polytechnikums. GEORG BREUER. Wintervorkommen von Tichodroma muraria L. in Pécs. Seit sechs Jahren beobachte ich den Mauerläufer in jedem Winter in Pécs. Im Jahre 1936 sah ich ein Exemplar zwischen dem 20. und 30. Januar 1937, den ersten am 23. Dezember. Giza PÁLDY. 648 KLKINKRE MITTKILUNGEN [Aqui Calandrella cinerea brachydactyla LEISL. am Sve von Velence. Gelegentlich eines ornithologischen Studienausfluges im Dinnvéser Abschnitt des Sees von Velence Mitte Mai 1933 fand ich ein totes Exem- plar der kurzzehigen Lerche zwischen der Eisenbahnlinie und dem Seeufer. Hon. Guy CHARTERIS. Nucifraga caryocatactes caryocatactes L. Im Biikkgebirge. Das erste und bisher einzige Exemplar dieser Art beobachtete ich am 26. August 1930 an der Ruine Szentlelek. Dr. KARL MAUKS. Erscheinen von Limicola falcinellus falcinellus Pont. Von dieser bei uns sehr seltenen Art beobachtete ich am 24. April 1938 einen kleinen Flug von 6 Exemplaren bei dem Salzseo von Särszentägota. Schießen konnte ich nicht, habe aber mit Hilfe meines Jagdglases die Artzugehörigkeit sicher festgestellt. LADISLAUS NAGY. Vorkommen von Limicola falcinellus falcinellus Pont. bei Szeged. Von dieser bei uns für sehr selten gehaltenen Vogelart beobachtete ich am 18. August 1935 sechs Stück bei Szeged. PETER BERETZK. Phalaropus lobatus L. beobachtete ich am 17. Juli 1937 in Sá r- szent ágo t a. LADISLAUS NAGY. Somateria mollissima mollissima L. wurde am 10. Februar 1938 in der Gemeinde Ujkér (Komitat Sopron) erlegt. Dr. BARON LADISLAUS SOLYMOSI. Eine Casarca ferruginea Pall. erlegte ich im Januar 1936 bei Bánhida, Der ausgestopfte Vogel steht in meiner Sammlung. KARL HEUBNER. Eine Rothalsgans (Branta ruficollis Pall.) wurde am 17. Januar 1935 bei Nagykanizsa geschossen. MICHAEL HÁMORI. - Branta leucopsis Bechst. in der Umgebung von Györ. Am 25. Okt. 1935 gelang es mir, in der Gegend von Györ an der Marcal eine Nonnen- gans zu erlegen. ; B Juzrus SPATH. _ Alca torda L. in Hajdubészérmény. Ein seltener Irrgast wurde 1935 in Hajduböszörmeny angetroffen : ein Torda!k flog gegen den Turin der rom. kath. Kirche und konnte gefangen werden. MICHAEL SévAGo. 1930/38] KLEINERE MITTEILUNGEN 607 Interessante Exemplare aus der Vogelsammiung des Prämon- stratenser-Gymnasiums zu Gödöllő. Von den Gödöllőer Staatlichen Fischteichen gelangten folgende seltene Vögel in die Sammlung unseres Gymnasiums : Rissa t. tridactyla L. im April 1930. Stercorarius longi- " caudus VIEILL. im November 1931 und Egretta a. alba L. im Sommer 1929. JOSEF H. TAUSZIK. Ornithologische Beobachtungen auf der Hortobágy-Puszta im Jahre 1934. A 3. März. hielten sich noch maBenhaft Wildgänse auf dem Hore tobagy auf. Meinen Beobachtungen zufolge waren 75°, davon Anser a. albifrons, 5%, Anser erythropus, wihtend die restlichen 20°, -aus Anser | fabalis fabalis und Anser anser L. bestanden. An demselben Tag sah ich 6 Haliaëtus albicilla L. Am 17. März zogen drei Branta b. bernicla in etwa 80 Meter Höhe über meinen Kopfe hinweg. Am 29. September schon viele Anser a. albifrons, zur Hälfte Jungvögel. Am 18. Nov. 5 Stück Numenius tenusrostris Vsesl!., von denen einer auch präpariert wurde. Am 4. November erlegten zwei Jäger aus einem 8-er Flug von Branta ruficollis Pall. ein 3 und ein ©. Dr. JOSEF SÁTORI. Neuere Daten über das Nisten von Apus apus apus L. Am 29. Mai 1937 sah ich über der Südfront der Budapester Citadelle zwei Paar Mauer- segler. Ich dachte schon an ein Nisten, fand sie aber nach einigen Tagen nicht mehr dort. Eine Woche spater teilte mir ALEXANDER Borsos -mit, daß er diese Vögel um die Feuermauer eines Zinshauses auf dem Attila-Ring schwirren sah. Hier wollten sie sicher brüten. Einer anderen Meldung von ALEXANDER Borsos zufolge wurden in Balaton-Akarattva in Gesellschaft von Uferschwalben, die in der steilen LoBwand des Seeufers brüten. zwei Paar Mauersegler im Fluge gesehen. Warscheinlich nisteten sie dort. Dr. ALBERT VERTSE. Nisten von Merops apiaster L. in Simontornya. Am 15. Mai 1937 erschienen die Bienenfresser sporadisch. um den 8. Juni truppweise. und zwar in grösserer Anzahl als im vergangenen Jahre. Der Bestand beläuft sich auf ca. 74 Paare, die Vermehrung beträgt etwa 370 Stück. OTTO RADVANYI. Nisten von Merops apiaster L. bei Mezökomärom im Jahre 1937. Im Jahre 1937 brüteten in der Umgebung von Mezökomärom insgesamt 14 Paar Bienenfresser. Zu meiner Freude stellte ich auch bei Csäszta (Komitat Baranya) 2 Brutpaare fest. Giza PÁLDY. 898 KLEINBRE MITTEILUNGEN (Aquila Neueres Brutvorkommen von Merops apiaster L. 1m Juni 1935 lenkte GEORG SALLAY aus Pécel die Aufmerksamkeit des Ornith. Institutes auf die ihm unbekannten Bienenfresser, die bei der Ortschaft Pécel in den durch die Erosion des Wassers in den sandigen Lößhügeln ent- standenen mächtigen Einschnitten brüten. Das eine dieser Labyrinthe von Schluchten, die sogenannte ‚‚hässliche Grube“, die durch dichtes Akazienunterholz fast ungangbar ist, besuchte ich in den Jahren 1935 und 1936 insgesamt dreimal. Der schwer feststellbare Bestand kann auf 10 bis 15 Paare geschätzt werden. Die Bienenfresserkolonie von Pécel besteht angeblich seit 2—3 Jahren. Laut mündlicher Mitteilung von JOHANN TÓTH nisteten bei Kompolt in dem Steilufer des Rajna-Baches im Jahre 1935 drei Paar Bienenfresser. Dr. ALBERT VERTSE. Nisten von Burhinus oedicnemus oedicnemus L. und Merops apiaster L. in der Gegend von Csór. In der Gegend von Csór hält sich der Triel. auf einer steinigen, kahlen, karstigen Hochebene auf. Ich beobachtete dortselbst 7—8 Paare, über ein ziemlich ausgedehntes Gebiet verstreut. Die Bienenfresser hausen in sandigen Ufereinschnitten. Meiner Schätzung nach etwa 20—25 Paare. LapisLaus MATE. Nisten von Lanius senator senator L. in Nyitra. Am 5. Juli 1937 sah ich im Park von Nyitra mehrere Rotkopfwürger, darunter zwei alte und vier junge Vögel. Ich kann also mit Bestimmtheit behaupten, daß sie hier gebrütet haben. FRANZ TURCSEK. Weitere Daten über das Nisten von Lanius senator senator L. Im Jahre 1936 sah ich den ersten Rotkopfwürger am 6. Mai in einem lichten Eichenbestand des L à di-Waldes bei Diósgyőr, wo ich nun schon seit Jahren sein Brutgeschäft beobachte. Am 12. Mai kam das erste ? an. Am 28. Juni finde ich das Nest, bloß das 3 bringt Futter. Am 15. August füttern 3 und 9 2—3 flügge Junge. Am 20. August ein 3 und ein juv. Seit 1926 ist dieser 20. August mein spätestes Datum. In Nagvbarca (Komitat Borsod) nistete am 10. Juni 1936 ein Paar Rotkopfwürger. Dr. KARL MAUKS Nisten von Pkoenicurus ochruros gibraltariensis GM. auf dem Gellértberg. Am 24. Juni 1937 sah ich auf dem Dach des Rudas-Bades ein sich jagendes Hausrotschwanz-Paar, daß dann auf die Felsen des benachbarten Gellertberges flog. Dort jagten sich die Vögel weiter und verschwanden schliesslich zwischen den Felsen. Einige Tage später 4900/35) ALEINERE MITTEILUNGEN 6090 gelang es mir, das Mannchen allein zu erblicken. Ort und Zeit der Beobachtung laBen auf ein Nisten schliessen.*) Dr. ALBERT VERTSE. Schwarzspecht im „Grossen Wald“ bei Bugac. Den Schwarzspecht beobachte ich seit 1934 im Bugacer Wald. In diesem und dem folgenden Jahre sah ich bloB je ein Exemplar, 1936 dagegen 7 Stiick. JOHANN ANNOK-SzaABO. Neuerliches Nisten von Asio flammeus flammeus Pontopp. Die Sumpfohreule, die laut meiner Mitteilung in der Aquila, Jahrgang 1931/1934. Seite 414, 415 in den Jahren 1930 und 1933 in der (Gegend von Tarpa brütete, siedelte sich 1936 wieder bei uns an. ERNST KABACZY. Nisten von Bubo b. bubo L. in Szeged. Im Frühjahr 1936 nistete in dem Honvedwald bei Szeged auf einer Fichte ein Uhupaar. Die Eier wurde ider w 0 3 len leider weggenommen Dr. Peter BE Bubo bubo bubo im Bükkgebirge. Seit langer Zeit sammle ich die Daten über das Vorkommen des Uhu im Bükkgebirge. Seit dem Jahr 1870 bis 1937 wurden nur kaum 10 Exemplare beobachtet: An zwei Stellen wurde er brütend festgestellt. Dr. KARL MAUKS. Die Ausbreitung des Weissen Storches im Borsoder Biikkgebirge. In letzterer Zeit kann ich die Wahrnemung machen, daß sich der weiße Storch von der ungarischen Tiefebene her in immer größerer Zahl in die Täler des Bükkgebirges hinaufzieht. Im April 1936 erschien er in Diösgyörfalu. Diese Gemeinde Dieseist in unserer wasserärmsten Gegend gelegen ; trotzdem brütet schon seit ungefähr 10 Jahren ein Paar. In Babony nistet seit 1931 ständig ein Paar, in Salv brüteten 1936 zwei Paare. , Dr. KARL Maugs. ‘ Das Horsten des Storches in der Umgebung von Budapest. Im Jahre 1934 horstete wieder ein Storchpaar in dem auf einem Baume befind- lichen Horste in der Nahe des Wirtshauses ,Sárga csikó". In der Ge- meinde F ó t horsteten dieselben in dem alten Horste, welcher sich auf der Turmspitze der reformierten Kirche befindet. DR. HEINRICH DORNING. *) In Budapest hielt sich auf dem Gebiete der Ganz-Fabrik in der Lövőház- Strasse im Jahre 1938 das ganze Frühjahr und den ganzen Sommer hindurch ein Paar des Hausrotschwanses auf, welches dort zweifellos brütete. Als im Jahre 1939 dieser Brutort zerstört wurde, trieben sie sich in der Nyulgasse herum. JAKOB SCHENK. 700 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila Nisten von Recurvirostra avosetta avosetta L. in Säarszentägota. In Sarszentagota (Komitat Fejér) sah ich zum erstenmal Im Jahre 1934 Säbelschnäbler, insgesamt 5 Stück. 1935 zeigten sich auf dem See 6 Stück. Mitte April 1936 kamen 8 Exemplare an, und am 3. Mai fund ich schon ein vollzähliges Gelege. Am Ufer des Sees brütet ständig der Sceregenpfeifer (Charadrius alexandrinus alerandrinus L.). Als interessanten Brutvogel erwähne ich die Tafelente (Nyroca ferina ferina L.), deren hochbebrütetes Siebener- Gelege ich am 24. Mai 1936. fand. Als interessanter seltener Gast hielt sich im April 1936 ein Exemplar der Brandgans (Tadorna tadorna L.) eine Woche lang bei dem See auf. i LapisLaus MATÉ Egretta a. alba auf dem See von Velence. Im Jahre 1936 siedelte sich ein Silberreiherpaar in dem Dinnvéser Abschnitt des Sees von Velence an. Die beiden alten Vögel und ihre drei Jungen sah ich bis Ende september. Im Frühjahr 1937 erschien bloß ein 3 allein. Ich halte es für sicher, daß in diesem Jahr der Silberreiher hier nicht gebrütet hat. Am 20. Juli beobachtete ich schon zwei 3, denen sich weitere 6 Exemplare zugesellten. Diese hielten ständig zusammen. Im Jahre 1938 sah ich am 30. März das erste Exemplar. LapisLaus NAGY. Nisten von Egretta alba alba L. auf dem See von Velence. Wie ich schon im Jahrgang 1936 der Zeitschrift , A Termeszet‘ auf S. 248 mitteilte. siedelte sich im Jahre 1936 der Silberreiher auch auf dem See von Velence an. In der grossen Reiherkolonie im Abschnitt Dinnvés-- Pakozd fand F.C. R. Jourdain zwischen Fisch-, Purpur- und Löffelreihern ein Silberreihernest mit 3 Eiern. Die Jungen wurden erfreulicherweise groß- gezogen. Im Frühjahr 1937 besuchte ich das vorjahrige Brutgebiet mehrmals, sah aber bloB am 22. Mai zweimal je ein Exemplar, möglicher- weise dasselbe. Ein Nest wurde im Jahre 1937 nicht gefunden. Im Früh- — jahr 1938 nisteten dort zwei Paare. Im Jahre 1939 erschien der Silber- reiher wieder am alten Brutplatz, doch ist über das Briten kein sicherer Bericht vorhanden, JAKOB SCHENK Nisten von Podiceps griseigena griseigena Bodd. auf dem See von Velence. Seit Jahren beobachte ich die Vogelwelt des Sees von Velence in dem Abschnitt von Dinny és, konnte aber bisher das Nisten des Rothalssteißfusses nicht feststellen. 1937 traf ich ihn zum erstenmal in einigen Paaren brütend an, doch nicht auf dem See selbst, sondern auf dem sogenannten Fertő. Auch auf dem Salzsee beiSz é k e s f e h é r- var briitet diese Art. LADISLAUS MATE. Häufiges Vorkommen von Egretta g. garzetta L. Im Herbst 1937 erhielt ich aus verschiedenen Orten Exemplare des Seidenreihers, so von Bacskeresztur, Överbäsz, Bäcsszenttamäs, Turja, Titel und besonders häufig aus Bacsfoldvar und Zenta. Ein Exemplar, welches am 9, Okt. erlegt wurde hatte noch ganz dicke Ständer, so daß meines Erachtens dasselbe erst Mitte Sep- tember den Horst verlaßen hatte. Es dürfte einer zweiten Brut ent- stammt sein. Möglicherweise waren es von irgendwoher vertriebene neue Ansiedler. HEINRICH SCHENK Otis tetrax orientalis Hart. im Burzenland. Am 1. November 1936 erlegte mein Bruder in einem Stoppelfeld bei Vidombak (Kom. Brassó) ein Exemplar dieses in Siebenbürgen sehr seltenen Vogels. In NIKOLAuS ZEYK 8 Abhandlung „Die Vögel Siebenbürgens“ (Aquila XXVII. 1920) kommt diese Art überhaupt nicht vor, in E. A. BIELZ „Die Fauna der. Wirbeltiere Siebenbürgens“ (1888) heißt es: „Erscheint selten auf dem Zuge in Siebenbürgen und wurde nur im Maroschtale bei Deva und bei Szaszregen erlegt.“ In der Sammlung des Burzenländer Sachs. Museums in Brassó befinden sich 2 Exemplare (g u. ©) aus den Jahren 1875 bezw. 1891, Fundort Szaszhermany (Kom. Brassó). Wie mir Herr ERNST HAUSMANN mitteilt, ist im Burzenlad seit mehr als 45 Jahren keine Zwergtrappe erlegt worden. Hans SALMEN Erscheinen des Rosenstares. Über das Erscheinen der Rosenstare in Ungarn und benachbarten Ländern bis zum Jahre 1934 berichtete ich im Aquila Bande 1931/34 p. 136—153. Seit der Brutinvasion im Jahre 1933 und der ziemlich bedeutenden Invasion im Jahre 1934 zeigten sie sich nur in ganz beschränkter Anzahl. Im Jahre 1935 wurde der Rosenstar nur von Dr: EUGEN NAGY gemeldet und zwar in zwei Exemplaren von Anfang Juli aus der Horto- bágy Puszta und Anfang August aus der Bagota Puszta, welche etwas nördlich vom Hortobagy gelegen ist. Hier zeigte sich ein Flug von etwa 20St. Dieses Erscheinen in solch ungewöhnlicher Zeit dürfte dem Verdachte Raum geben, daß der Rosenstar im Sommer 1935 irgendwo in der Gegend von Bagota gebrütet haben dürfte. Im Jahre 1936 wurden Rosenstare nur an einer Stelle beobachtet. LupwiG Forts sah am 19. Juni zwischen Gyula und Kétegyháza 3 Paare. 702 KLEINERE MITTEILUNGEN (Aquila Im Jahre 1937 erschienen die Rosenstare an mehreren Stellen, aber überall nur in geringer Anzahl. Am frühesten meldete dieselben RICHARD CSORNAI aus Zenta, ebendort wurde am 30. Mai noch ein Flug von 30 St. beobachtet. Am 25. Mai sah ALEXANDER JAKAB 4 Paure bei Nädudvar und wurden vom selben Tage aus Deg gemeldet. Vom 29. Mai bis 10. Juni wurden Flüge in der siebenbürgischen Gemeinde Mezö- méhes beobachtet laut Bericht von Gräfin GREGOR BELDY. Am 30. Mai beobachtete F'EINRICH SCHENK in Överbäsz zwei Flüge — einen zu 50, den anderen zu 10 St. Am selben 'Tage wurde auch das Erscheinen aus Mid gemeldet. Am 10. und 11. Juni beobachtete ANDREAS Kiss etwa 10 St. in der Puszta Kulcs. Vom Jahre 1938 und 1939 wurde kein einziger Rosenstar gemeldet. _ JAKOB SCHENK. Cygnus cygnus L. Ein Exemplar wurde am 10. Januar 1936. in U j videk erlegt. HEINRICH SCHENK. Cygnus cygnus L. wurde am 3. Jänner 1935 in der Umgebung der Stadt Kecskemét erlegt. Es ist ein junger Vogel, welcher sich am Erlegungsorte allein aufhielt. Derselbe gelangte in die Piaristen- Schule in Kecskemét. JOHANN ANNÓK-SZABÓ Larus fuscus fuscus L. im Sommer. Am 17. Juni 1934 wurde in Okany (Komitat Bihar) eine Heringsmöwe (&) erlegt. DR. JOSEF SATORI. Sommervorkommen von Stercorarius longicaudus Vieill. A 27. Juni 1937 erlegte ich auf der zur Gemeinde Lébény gehörenden Hansager Wiese eine langschwänzige Raubmöwe. LADISLAUS STUDINKA. Plectrophenax nivalis nivalis L. in Budapest. Am I. November 1935 sah ich auf dem donauwärtigen Damm des Ligymanyoser Sees 2 Schnee- ammern. Dr. ALBERT VERTSE. Späte Rauchschwalben. In der großen Markthalle von Pest- . szenterzsébet siedelten sich im Jahre 1937 10 Stück Rauch- schwalben an. Nach dem allgemeinen Abzug der Rauchschwalben blieben zwei Exemplare dort zurück und ernährten sich von dem Fliegenbestand der Markthalle bis zum 8. November. 3995/98] * ALBINERE MITTEILUNGEN 703 Auch am 28. Oktober 1937 wurde eine vereinzelte Rauchschwalhe in Perecesbanya (Komitat Baranya) beobachtet. Dr. ALBERT VERTSE. Späte Rauchschwalben. Am 10. November 1935 sah ich in Arad ‘ am Ufer der Marosch 9 Stück Rauchschwalben. Ich beobachtete sie aus großer Nähe und konnte sie mit Sicherheit bestimmen. LADISLAUS PINTER. Späte Rauchschwalbe. Am 11. Nov. 1929 beobachtete ich noch eine Rauchschwalbe. Dreimal umflog sie mein Haus. EMERICH PETER. Szada (Kom. Pest). Der Wegzug von Ixobrychus m. minutus L. Jedes Jahr macht es mir ein Vergnügen das Verhalten der Zwergrohrdommeln bei ihrem Wegzuge zu beobachten. Derselbe beginnt schon ziemlich früh in der zweiten Augusthälfte sobald sich die kühleren Nächte einstellen. Nach der Abenddämmerung, wenn schon alles ruhig ist, erschallt auf einmal der erste zum Zuge auffordernde „Katch“-Ruf, bald darauf, da sich nichts gemeldet hatte, derselbe Ruf, jedoch etwas schärfer. Nun laßen sich auch andere hören und bald erheben sich die zum Wegzuge bereiten Vögel. Sich immer höher schraubend unter fortwährenden Rufen vereinigen sie sich zu einem 10—15 Stücke zählenden Fluge, welcher bald danach direkt nach Süden abfliegt. Dieser Vorgang wieder- holt sich öfters bis in den September hinein, woraus auf einen stän- digen Zuzug geschloßen werden kann, weil eine solche Anzahl bei uns nicht brütet. HEINRICH SCHENK. Spät ziehender Nachtreiher. Daß kranke oder angeschoßene Vögel viel später wegziehen, als ihre gesunden Artsgenoßen konnte ich am Nachtreiher wiederholt beobachten. Am 20. Okt. 1933, als die Nacht- reiher schon längst weggezogen waren, kam ein angeschoßenes Exemplar in ein Röhricht, welches sich etwa 100 Meter von meiner Wohnung befindet. Anfangs war daBelbe so ermattet, daß es mich auf 3—4 Schritte herankommen ließ. Es erholte sich zusehends und nach etwa 2 Wochen kreiste es schon längere Zeit über dem Rohr, wenn es aufgescheucht wurde. Am 19. Nov. zur Abendzeit erhob es sich unter lauten Quakk- Quakk-Rufen. da sich aber keine Reisegefährten meldeten, ließ es sich wieder in das Rohr nieder. Am nächsten Abend jedoch hielt es ihn nicht mehr zurück, sondern zog unter unermüdlichem Rufen nach Westen ab. Genau denselben Vorgang konnte ich an einem anderen ange- schoßenen Nachtreiher beobachten. Derselbe erschien noch im Sep- 704 KLEINERE MITTEILUNGEN ® (Aquila tember und nachdem er allmählich erstarkte, wollte er sich am 5. Nov. auf den Weg machen. Da aber auf sein Rufen sich kein Artgenoße mel-- dete, blieb er ebenfalls noch bis zum nächsten Abend hier, dann nahm er unter unermüdlichen Rufen seinen Weg ebenfalls nach Westen. Man kann sich seine Gedanken darüber machen, weßhalb diese beiden Exemplare, welche ohne Führer abzogen, doch dieselbe genaue westliche Richtung einschlugen. HEINRICH SCHENK. Überwinternde Störche in der Umgebung von Budapest. Iın Dezem- ber 1934 brachte die Preße mehrere Mitteilungen über Störche, welche im mittleren Drittel des Monates Dezember in der näheren und weiteren Umgebung von Budapest beobachtet wurden. Auch unsere Beobachter gaben uns Mitteilungen über diese Störche und da kon- sequent 2 Stück beobachtet wurden scheint es sicher zu sein. daß es in jedem Falle dieselben Exemplare waren, welche am frühesten am 10. Dez. in Ür bő. am spätesten am 19. Dez. in Rákospalota. dann nach einer Pause am 4. Jänner über Budapest kreisend beobachtet wurden. Laut einer nachträglichen Mitteilung von Dr. H. DORNING wurden diese beiden Störche schon seit dem Sommer nördlich Budapest bei Megyer beobachtet. wo sie auf einem Meierhofe auf Strohschobern nächtigten. Die beiden Exemplare entstammten höchstwahrscheinlich einer verspäteten Brut. möglicherweise waren es irgendwie lädierte Exemplare. Der langandauernde Herbst ermöglichte eine Erstarkung dieser Exemplare. welche bei normaler Witterung schon längst zugrunde- gegangen wären. Als dann Mitte Jänner starke Kälte eintrat, wurde . der eine Storch in abgerchwächten Zustande aufgefunden und ging derselbe auch ein. Das andere Exemplar blieb verschollen. JAKOB SCHENK. Zug der Wildgänse auf dem Hortobägy im Herbst 1936. Im Herbst 1936 trafen die Wildgänse ungewöhnlich spät auf dem Hortobagy - ein. nicht im August oder September. sondern erst im Oktober. Sie kamen in ziemlich großer Zahl, begannen aber erst im Dezember auf den Seen einzufallen, weil überall viel Wasser war. Erst nach Einbruch der Kälte, als die seichteren Gewässer zufroren, kamen sie zu uns. So wurden in diesem Jahre auf dem Hortobagy sehr wenig Wild- gänse erlegt. Von den selteneren Arten beobachtete einer meiner Auf- seher 12 Stück Branta ruficollis Pall. ALEXANDER NEMETH. Zugvögel an Petroleum-Sondbränden. In Rumänien gehören Sonden- brände im Petroleumgebiete zu den gewöhnlichen Sensationen. Auch im Jahre 1929 und 1930 gab es wieder eine solche „Hölle“ in Moreni. Mit 1935/38) KLEINERE MITTEILUNGEN 705 einem Druck von 160—200 Atmosphären ziingelt die Gasflamme in einer Höhe von 80 Metern zum Himmel und wirft ihren Schein weit in das Land. Zur Herbstzugzeit wurden unzählige Scharen von Gänsen Schnepfen, Wachteln, Krammetsvögeln von diesem Leuchtfeuer ange- zogen. Sogar bei unbewölktem Himmel sollen die Vögel wie gebannt die Flamme umkreist haben. Viele stürzten dabei betäubt von der Hitze mit versengtem Gefieder zu Boden, andere zerschlugen sich die Flügel an den dort zahlreich ausgespannten Drähten. Leider wurden diese kreisenden Vögel auch vielfach beschoßen und soll man in Moreni | sich einen Monat lang fast ausschließlich mit Zugvögeln ernährt haben. SYLVIA VON SPIEss. : Einige ornithologische Daten aus der XVIII-XIX. Jahrhundert- wende. THOMAS MAUKSCH (1749—1832) hatte neben Botanik großes ? Interesse für Meteorologie. Seine diesbezüglichen Beobachtungen befin- den sich in einem großen Tagebuche, welches im Lyceum zu Kesmärk aufbewahrt wird. Es befinden sich unter diesen Aufzeichnungen auch solche von ornithologischem Interesse. Es sind dies die folgenden: Die ersten Schwalben am 23. April 1796 Nagyszalök. " ” x) » 16. , 1809 Késmárk. 5 1 o pi ELST » En i MOA PSS 1 ” ” „ pees in 1812 5 „on „ OT yaa PL CAPE ” » » i heey 1821 5 ein einziger Vogel welcher bald verschwand ; erst am 24. wieder. 5 à Ba bis 30. , 1826 Késmárk, noch keine. 188 „ zweite Hälfte April 1831 Késmárk noch keine. pe öraten Leichen erste Woche nach dem 18. Februar 1799 Nagvszalok. Ms ui 5 bis 26. März 1800 Nagyszalök noch keine. = Ende Februar 1818 Késmárk. Dr. KARL Maus. 99 99 Der Balkanstar (Sturnus vulgaris balcanicus BuT. et HARMS) in der Ornis des historischen Ungarns. Wahrend einer Revision der Stare des historischen Ungarns in unseren Sammlungen fand ich ein Exen- plar des Balkanstares — Sturnus vulgaris balcanicus But. et HARMS. Dasselbe befindet sich im Ungarischen National Museum und ist folgend dotiert 7, Futak, Kom. Bács B. 7. okt. 1899. Dies Unter art ist also auch ein Mitglied der Ornis des historischen Ungarns und muß nach- i 45 708 KLEINERE MITTRILUNGEN {Aquila triglich in das Nameneverzeichnis p. 18 dieses Bandes aufgenommen werden. Die dort als Synonime zitierten Poltaratsky und purpurascens Exemplare sind Zwischenformen von Siurnus vulgaris vulgaris und Sturnus vulgaris balcanicus. EMERICH PATKAI. Kohlmeise als Pflegemutter des Feldsperlings. MARGARETE HALÁSZ, Weinbergbesitzerin in ( se m 6, teilte mir am 25. Mai 1937 mit, daß sie bei der Kontrolle der Nisthöhlen in einer B-Höhle 8 Kohlmeisen- : Eier und ein Feldsperlings-Ei fand. Ich selbst stellte dann am 17. Juni. in der besagten Nisthöhle neben 8 vollständig entwickelten Kohlmeisen- Jungen ein sehr gut entwickeltes Feldsperling-Junges fest. GÉZA PALDY. Zweite Brut von Jynx torquilla L. Mit Bezug auf die im Band XXXVIII—XLI der Aquila, S. 455 unter obigem Titel erschienene Mitteilung kann ich berichten, daß ich im Jahre 1936 an Ringvögeln ein zweimaliges Brüten des Wendehalses feststellen konnte. Joser Szöcs jun. Beiträge zur Brut der Amsel (Turdus m. merula L.) in der Stadt. Die Amsel brütet im inneren Budapest infolge der sorgfältigen Pflege und Fütterung von Herrn Schuldirektor BÉLA RiG6 viermal jährlich. Der Brutplatz ist ein typischer städtischer Hof von einem fünfstockhohen Gebäude ganz umgeben, ohne Parkanlage in der nächsten Nähe. Der Boden des Hofes ist ungepflastert und einige hohe Bäume stehen darin. Die Amsel wurde mit ein wenig Parthenocissus in den Hof gelockt, und seit 1930 brüten sie jährlich viermal, Dank der fortwährenden Fütterung mit Mehlwurm, Fleisch usw. von R1G6, abwechslend 3—4 Junge aufzie- hend. Die Nester werden auf den Bäumen oder in Gebäudenischen gebaut. Die erste Brut fällt auf April. die letzte auf Jul.—Aug. Fast flüge Junge wurden am 27. IV. 1935, 29. IV. 1936, 26. VII. 1936 getroffen. Das ? schreitet schon zur nächsten Brut wenn das g noch die Jungen führt und füttert. Die nächsten Stadtparke liegen einige hundert Meter ent- fernt, wo schon nach 1—2 Monaten beringte Junge gefunden wurden. Im Jahre 1935 waren 3 und + Jungen in den ersten zwei Bruten, im J. , 1936 2 Junge und 3 faule Eier in der April—Brut ; im J. 1937 ist die erste Brut durch Kälte, die dritte durch Gewitter, und die vierte dürch eine Katze zu Grunde gegangen, nur die zweite Brut gelang mit 3 Jun- gen. Im Jahre 1937 haben die alten Vögel nach der Brut den Hof ver- laßen, aber Anfang März 1938 begannen sie schon wieder mit dem Nest bau. Dr. ANDREAS KLEINER. 1986/83] KLEINERE MITTEILUNGEN 707 Fremdes Ei im Nest. Als interessanten Beitrag kann ich erwáhnen, daß ich im Juni 1937 zu Versuchszwecken ein Ei von Himantopus h. himantopus L. in ein Nest von Recurvirostra avosetta avosetta legte, welches letzterer ohne weiteres annahm und ausbrütete. Der junge Stelzenläufer blieb auch nach dem Flüggewerden mit seiner Pflege- mutter zusammen. JOHANN ANNöK-SZABO Vernichtung von Storchjungen im Jahre 1935. Im Jahre 1935 gab es in der Gemeinde Gelej im Komitat Borsod 61 bewohnte Storch- nester mit 174 Jungen, was einem Vermehrungskoeffizienten von 2,83 entspricht. Vor dem Flüggewerden der Jungen warfen die alten Störche infolge des durch die große Trockenheit verursachten Nahrungsmangels 38 schon fast erwachsene Junge aus den Nestern. So beträgt also die . tatsächliche Vermehrung bloß 2,02, ein sehr betrübendes Resultat. GEORG BÁRSONY. Hieraaétus p. pennatus Gm. als Hühnerdieb. Am 7. Juli 1934 wurde auf einer großen Geflügelfarm in Oltszem (Kom. Härom- szék) ein Zwergadler in dem Augenblick erlegt, als er wie ein Pfeil mitten unter die zwischen 8 großen Aufzuchthäusern sich tum- melnden Junghennen herabschoB und eine Henne schlug. Der Wärter, der mit dem blitzartig angebrachten Schuß mehrere Fensterscheiben eines Aufzuchthauses zertrümmert hatte. brachte mir stolz den „Habicht“, der nun eine Zierde meiner Sammlung ist. Hans SALMEN. Dreistigkeit des Hühnerhabichts. Im Februar 1935 schoß in B acs - falu ein Bauer von einem hohen Baum in seinem Obstgarten einen Sperber. Während der Sperber noch am Boden zappelte. stieß in pfeilschnellem Flug ein Hühnerhabicht dicht über dem Kopf des Mannes herab, griff vor deßen Füßen den Sperber und flog damit fort. Im März 1936 echoB Herr HAUSMANN in seinem Garten in Bac s- falu auf einen Hühnerhabicht, der auf der Erde eine Taube kröpfte. Der Schuß ging fehl, der Habicht strich mit der Taube in den Fängen ab, um sich aber sogleich auf einem nahen Baum wieder niederzulassen. Da er dort offenbar nicht bequem kröpfen konnte, flog er nach kurzer Zeit mitsamt der Taube wieder zur Erde herab, wo ihn Herr HAUSMANN mit einem zweiten Schuße niederstreckte. Im Januar 1938 stieß auf einem Bauernhof in Türkös ein altes Habichtweibchen auf eine Truthenne (!). Diese flüchtete, den festver- krallten Habicht auf dem Rücken, in einen Stall, wo der verwegene Angreifer von dem herbeigeeilten Bauern mit einem Stock erschlagen wurde. alle Hans SALMEN. 45* 708 ; KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquile Mäuseplage und Raubvigel. Im Herbst 1937 wurde die Umgebung von Békéscsaba von einer wahren Mäuseplage heimgesucht. Im September und in der ersten Halfte des Oktober erschienen zunachst Circus macrourus und hauptsächlich Circus c. cyaneus in größerer Anzahl, später auch viele Buteo buteo buteo, die auf den'Weideplätzen und Ackern die Mäuse vertilgten. Die ersten Buteo l. lagopus zeigten sich in der zweiten Hälfte des Oktober und nahnıen dann an Zahl immer mehr zu. Anfang November trat Syrnium aluco in Maßen auf. Eifrige Mäuse- vertilger waren auch die Turmfalken und Saatkrähen. Der Präparator des Ortes erhielt viele Raubvögel mit von Mäusen vollgestopften Mägen, ein Beweis für den großen wirtschaftlichen Nutzen dieser Vögel. Dr. TIBERIUS TARJÁN. Gefliigelcholera bei den Hortobágyer Fischteichen. Im August 1935 wurde das Personal der Hortobigyer Fischteiche auf ein MaBenster- ben der Wildenten aufmerksam. Alltäglich konnten bei jedem der 12 Teiche etwa 25 tote Enten aufgelesen werden. Das Institut für patholo- gische Anatomie der Tierärztlichen Hochschule in Budapest stellte bei den zur Untersuchung eingesandten Exemplaren als Todesursache Geflügelcholera fest. Diese Seuche herrscht ständig in unserer Gegend ; weil das Geflügel auch auf die Weide hinausgeht, ist die Möglichkeit der Ansteckung gegeben. Ich schätze die Zahl der im Jahre 1935 zugrunde gegangenen Wildenten auf 500— 1000. Diese Zahl bleibt aber weit hinter der Verlustziffer während der Epidemie von 1930 zurück. Damals starben nicht nur Wildenten, sondern auch Wildgänse. ALEXANDER NEMETH. Bemerkung zu dem Weissflügeligen Gartenrotschwanz. DR. EUGEN GRESCHIK stellte auf Grund der Überprüfung des Belegexemplars aus Csiksomly6 fest, daß die durch Dr. JuLıus MADARÁSZ in die unga- | rische Ornis eingeführte Vogelart: Phoenicurus ph. samamisicus HABL. ( , mesoleuca" HEMPR. et EHRENB.) aus der Fauna zu eliminieren sei, . da das untersuchte Exemplar kein wahrer samamisicus, sondern nur eine individuelle Variation dea Gartenrotschwanzes wire, In diesem Zusammenhange bedauere ich jetzt sehr, daß ich das in meinem zitierten Artikel*) erwähnte Budapester (Johannisberg bei Budakeszi) Exemplar nur beobachtet, — allerdings aus der Nähe und mit Fernglas ungefähr eine Stunde lang, — und nicht auch erlegt habe, da dessen von fern leuchtender weißer Spiegel wich durch scharfe . .*) Koloman Warga : Beiträge zur Ornis von Budapest. Aquila. 1920. p. 270—272, 3035/88) KLEINERE MITTEILUNGEN 709 Kontrast von der dunkeln Farbe des Fliigels ab, und auch der Riicken eher blaulich als graulich war. Der Spiegel selbst war noch aus- gedehnter und intensiver weiß, als bei dem im Buche von MADARASZ abgebildeten „mesoleuca‘‘-Exemplar aus Wladikawkas. KOLOMAN WARGA. . Nemzetközi összejövetelek. A Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság Európai Szakosztályának ülése Bécsben. Ez a szakosztály 1937. julius 3—6. között tartotta nagy- fontosságu ülésszakát Bécsben, amelyen a M. K. Földmivelésügyi Minisz- térium képviseletében vettem részt. Az ülésszak legfontosabb tárgya volt az 1902. évi párizsi nemzet- közi madárvédelmi Egyezmény korszerü megváltoztatása. Összesen 12 állam küldötte ki képviselőjét erre az összejövetelre és pedig a követ- kezők : Anglia, Norvégia, Svédország, Hollandia, Belgium, Francia- ország, Németország, Svájc, Csehország, Lengyelország, Magyarország és a vendéglátó Ausztria. Az eredeti alairék közül távolmaradt Spanyol- ország, Portugália, Luxemburg, Monaco és Görögország. Uj államok Anglia, a mely annak idején távol tartotta magát, továbbá Cseh- és Lengyelország. Olaszország, amely az eredeti Egyezményhez sem járult hozzá, ezuttal is távolmaradt. Az ülésszakon beható tárgyalások és tanácskozások folytak az Egyezmény korszerü megváltoztatásáról, elsősorban a madárpusztitás minél hathatósabb megakadályozásáról, amit a modern ismétlő és nagyöbü fegyverekkel, gépjárművekről, motorcsónakokról és repülő- gépekről a réginél sokkal nagyobb mértékben lehet üzni. Második fontos szempont volt a természetvédelmi , követelmények érvényesítése az Egyezményben, amely eredetileg csak a mezőgazdaságilag hasznos vagy káros madárfajok mezőgazdasági szerepének a tisztázását és a madárvédelmi törvényekben való érvényesitését tüzte ki célul. Mind a két szempontnak az érvényesitésében a magyar kiküldöttnek igen könnyü helyzete volt, mert érvényben levő vadászati törvényünk ugy a vadvédelem, mint a természetvédelem által támasztott követeléseket . annyira figyelembe veszi, hogy az uj Egyezménytervezethez való hozzá- járulás nem jelent lényeges kibővitéseket vagy eltéréseket. A vita során elfogadott uj szöveg előljáróban még a francia illetékes hatóságok elé kerül s csak ugy jut el az egyes nemzeti Bizottságokhoz, hogy kormänyaiknak elfogadásra ajánlják. A francia kormány már el ir 710 NEMZETKÖZI ÖSSZEJÖVETELEK [Aquila juttatta a magyar nemzeti Bizottsäghoz a tervezetet, amely välaszolt is rá, azonban ujabb lépés az ügyben még nem történt. Az uj Egyezmény szövegének letárgyalása után az angol kiküldött PERCY-LOWE a fürj fokozottabb védelméről nyujtott be emlékiratot, amelyben főleg az élő fürjnek nyugati Európába való bevitele ellen foglalt állást. Jelezte, hogy Anglia hajlandó az élő fürj bevitelét megtil- tani, ha ezt a tilalmat egyéb európai államok is elfogadják, mert hiszen Franciaország területéről igen egyszerü a frisen levágott fürjnek Angliába való szállítása. Ugyancsak ő értekezett az Anatidák állománymegállapi- tását célzó nemzetközi vizsgálatról és kérte a megjelent kiküldötteket hogy abban minél nagyobb mértékben vegyenek részt." Az összejövetellel kapcsolatosan a vendégek érdekes madártani . kiránduláson vettek részt, amelynek folyamán viszontláthattam a Fertő keleti partjának lebilincselő vizimadár életét. Az uj birtokosok védelem alá helyeztek egves jellegzetes fészkelő helyeket igy a legelő marha- csordákat és azok pásztorait és tojáspusztitó nyájőrző kutyáit drót- sövények akadályozták abban, hogy háborgassák a szikes vizekbe nyuló félszigeteken fészkelő gulipánokat, széki liléket, cankókat. SCHENK JAKAB. A IX. Nemzetközi Madártani Kongresszus 1938. május 6. és 17.-ike között zajlott le Rouenban, A. GHIGI elnöklete és J. DELACOUR főtitkár- sága alatt. Május 6. és 8.-ika közt tartotta a nemzetközi madárvédelmi bizottság üléseit PEARSON G .T. elnöklésével, amelynek egyik főtárgya a fürj teljes védelme volt. SCHENK JAKAB részletesen ismertette a magyar madárvédelmi törvényt, különösen annak természetvédelmi vonat- ‘- kozásait. A kongresszust május 9-ikén a városháza disztermében nyitotta meg GHIGI nagyjelentőségü előadásával, amelyben az örökléstan és rendszertan kapcsolatait fejtegette. A kongresszusnak körülbelül 300 tagja volt 30 országból. Magyarországot a m. kir. Földmivelésügyi Mi- nisztérium képviseletében hivatalosan SCKENK JAKAB képviselte, meg- jelentek rajta kivül DR. NAGY JENŐ, STUDINKA LÁSZLÓ és e sorok irója. A kongresszus tagjai voltak ezenkivül és beküldték előadásaikat DR. BR. SÓLYMOSY LÁSZLó, DR. VASVÁRI MIKLÓS, DR. VERTSE ALBERT és WARGA KALMAN. Elöadäsra került a magyar dolgozatokból 2, az összesen 7 előadás megjelent a kongresszusi jelentésben: Compte rendu IX.-me Congres Ornith. Intern. Rouen, 1938. Összesen 54 előadás szerepelt a kongresszuson, amelyek közül a legkiemelkedőbb volt J. P. CHAPIN és P. R. Lowe előadásai az uj kongói páváról (Afroparo congensis CHAPIN), annak rendszertani helyéről és bonctanáról. CHAPIN felfedezése az 1995/38] NEMZETKÖZI ÖSSZEJÖVETELEK 711 utóbbi évek legnagyobb madárföldrajzi eseménye. Nagy ujitása volt a kongresszusnak, hogy az általános üléseken csakis filmeket lehetett bemutatni, ezek közül ki kell emelni SIEWERT filmjét a tuzokról és a körülötte zajló allatéletròl. ALLEN hangosfilmjét egyes ritka amerikai madarakról. KNIGHT filmjét afrikai nagy madarakról, JAMASHINA filmjét japán kis énekesekről, darvakról, hattvukról, tengeri madarak- ról, stb., LORENZ filmjét a nyárilud lélektanáról, STANISLAUS röntgen- filmjét a madarak légzsákjairól és legzeseröl. NOLL filmjét svájci dankasirály telepről és STOLPE lassitott filmjét a kolibri repüléséről. A kongresszus tagjai látogatást tettek DELACOUR hires cléresi állat- . parkjában, a roueni botanikus kertben ; egész napos kiránduláson meg ismertük Normandia madárvilágát. Május 14. és 15.-ikét a kongresszus Párisban töltötte, amikor alkalom nyilott a muzeum, a körülötte lévő állatkert, valamint a vincennesi uj nagyszabásu állatkert megtekintésére. Ez alkalommal rendezte meg J. BERLioz és W. MEISE a muzeum termeiben az 1934. és 1938. között leirt 59 uj fajból álló kiallitast is. A kongresszust május 16. és 17.-ikéna camarguei nagy kirándulás zárta le. Az ut központja Arles volt és innen indult ki két kirándulás a Rhone deltájának mocsaraiba, ahol 2—3000 flamingöt. igen sok gólyatöcsöt. gulipánt, szuharbujót, berkiposzátát stb. figyelhettünk meg és a délfrancia mediterrán madárvilágnak egyéb számos faját. A kongresszuson a magyar tudományt nagy megtiszteltetés érte, amennyiben SCHENK JAKAB-ot a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság európai szakosztályának alelnökévé választották, ugyancsak őt válasz- tották meg a kongresszus második, bonctani szakosztalvanak elnökévé. A következő kongresszust 1942.-ben Washingtonban tartják, . elnöke A. Wetmore. főtitkára L. GRISCOM. DR. KLEINER ENDRE. A II. Nemzetközi Erdőgazdasági Kongresszust 1936. IX. 10. és 14-ike között tartották Budapesten, amelynek VIII. szakosztálya szept. 11-ikén d. e. a természetvédelmi kérdéseket tárgyalta PETIT- MERMET MARIUS, a svájci erdészet főfelügyelőjének elnöklete alatt és DE BEAUFORT W. HENDRIK holland kir. erdőtanácsos referálásában.. Elhangzott 6 magyar, 3 lengyel, 2 német, 2 román és 1—1 angol, argen- tin, cseh, jugoszláv, olasz és osztrák előadás, amelyekben több madár- védelmi kérdést is tárgyaltak. Kiemelkedőbb előadás volt NAGYSZALÁNCZY BRUNÓ előadása a természetvédelem nemzetközi szervezetéről. A szak- osztály tagjai másnap testületileg felkeresték a m. kir. Madártani Inté- zetet, amelynek természetvédelmi tevékenységéről az intézet tagjai az 112 NEMZETKÖZI ÖSSZEJÖVETELEK . [Aquila ülésen beszámoltak. Résztvettek mint ornithologusok a kongresszuson P. G. van TIENHOVEN, a Nemzetközi Természetvédelmi Bizottsäg elnöke (Amsterdam), Dr. H. KLose (Berlin), J. RASEK (Brno). A Madártani Intézet részéről résztvettek a kongresszuson és előadásokat nyujtottak be : SCHENK JAKAB: Fölhivás az erdőtulajdonosokhoz a ragadozó mada- rak védelme ügyében, WARGA KÁLMÁN: A M. kir. Madártani Intézet működése a magyar természetvédelem terén, és e sorok irója: Termé- . szetvédelem és madárgyűrűzés cimen. Az előadások a kongresszusi jelentés (Actes de II.-e Congrés Internat. de Sylviculture, vol. III. p. 518—520, 526—538, 501—506.) lapjain jelentek meg. Dr. KLEINER ENDRE. Herman Ottó születésének századik évfordulója. Intézetünk megalapitója, a magyar madártan fénykorának meg- teremtője és vezérlő egyénisége 1835. junius 27-dikén született s igy az 1935-ös esztendő volt születésének 100-dik évfordulója. A magyar természettudományi kutatás, amely annyit köszönhetett HERMAN OTTÓ tudományos működésének, kezdeményezéseinek és a nagy közönség körében való népszeriisitésének, nem mulaszthatta el ezt az alkalmat, hogy föl ne idézze a nagy magyar tudós emlékezetét és ne hódoljon azoknak a maradundó érdemeknek, amelyek az ő működéséhez füződnek. Az Aguila legutóbbi kötete már le volt zárva, amikor meg- kezdődött azoknak az országos emlékünnepélveknek a sorozata, amelve- ken a magyar tudományos világ megemlékezett HERMAN OTTÓ-ról születé- sének 100-dik évfordulója alkalmából. Ezért csak ilyen tetemes késéssel tudunk hirt adni azokról a bensőséges, lélekemelő ünnepélvekről, amelve- ken a magyar tudományos világ áldozott a nagy magyar tudós halhatat- lan emlékének. ; Az első emlékünnepélyt a Kir. Mag var Természettudományi ‘Tar- sulat tartotta 1935. május 30-dikán. A Természettudományi Társulat- nak évtizedeken át oszlopos tagja volt HERMAN OTTÓ. Meggyőződéses nemzetnevelő és ismeretterjesztő létére magától értetődő volt a ter- mészettudomanynak nepszerüsitesere alakult Term. Tud. Társulat működésébe való bensőséges belekapcsolódása, de ezen tulmenően még az a személyes barátság is vezérelte, mely a Társulat kiadványának a Természettudományi Közlöny-nek meginditéjaval és éltető lelkével legmeghittebb barátjával SZILY KALMAN-nal, a hasonlóan nagy magyar tudóssal a közösen vallott és szolgált nagy cél érdekében évtizedeken 1935/88] HERMAN OTTO SZÜLETÉSÉNEK SZAZADIK ÉVFORDULOJA 713 at összekapcsolta. Elismerten egyik legkedveltebb iröja volt a Ter- mészettudomanyi Közlönynek s irdsaival nagvon jelentős mértékben hozzájárult a T. T. Közlöny nagy népszerüsitéséhez s ezzel n Társulat fölvirágoztatásához. A Természettudományi Társulat nagyszabásu emlékünnepélye a Magyar Tudományos Akadémia üléstermében folyt le igen nagyszámu és előkelő közönség jelenlétében. A7 emlékünnepélyen megjelent Dr. DARÁNYI KÁLMÁN is, az akkori m. kir. töldmivelésügyi miniszter. Megjelentek a magyar tudományos élet kiválóságai, élükön a budapesti Tudományos Egyetem tanárai. Az ünnepélyt Dr. ZIMMERMANN Acost a Társulat mäsodelnöko nyitotta meg, az ünnepi beszédet Dr. SziLÂDY ZOLTÁN tartotta. Az ünnepi beszédek a T. Tud. Közlöny 1935. évfolyamának 305 —313. lapjain jelentek meg. Idősorrendben a következő két emlékünnepélyt vidéken tartották. 1935. junius 13-dikán a M. Kir. Ferencz József Tudomanvegyetem Barátai Egyesületének Természettudományi Szakosztálya tartotta meg emlékünnepélyét, amelyet Dr. FARKAS BÉLA nyitott meg. HERMAN OTTÓ -ról megemlékeztek MATUSOVITS PÉTER, Dr. GELEI JÓZSEF és Dr. LAMBRECHT KÁLMÁN. Ezenkivül Dr. GELEI JÓZSEF a Szegedi Napló 1935. évi junius 2-diki számában külön is megemlékezett HERMAN OTTÓ-ról. mint Szeged város országgyűlési képviselőjéről. Dr. FARKAS BÉLA pedig a Magyarság 1935. junius 29-diki számában méltatta HERMAN OTTÓ nagy érdemeit a magyar kultura szolgálatában. Ugyancsak 1935. junius 13-dikán folvt le a Tiszántuli Madár- védelmi Egyesület cinlékiinnepélve az ügyvezetö alelnök, Dr. NAGY JENŐ rendezésében Debrecenben. A megnyitó beszédet NAGYBÁKAY- SESZTINA JENŐ felsőházi tag az Egyesület elnöke tartotta. HERMAN OTTÓ nagy érdemeit a magvar néprajzi kutatás terén Dr. HOFFER ANDRÁS méltatta, halászati biologus szerepét Dr. HANKÓ BÉLA. politikai szerep- lését. valamint iróművészetét CSOBÁN ENDRE. a magyar barlangkutatás terén végzett kezdeményező működését Dr. TELEGDY;ROTH KÁROLY 8 végül madártani érdemeit. különösen a magyar madärvédelem terén Dr. NAGY JENŐ ismertette. A nagysikerü ünnepély lefoly fnarol a debreceni napi sajtó részletes tudósításokban szómolt he. A két utolsó emlekünnepelyt szintén vidéken tartották. Miskolcon, amelyben HERMAN OTTÓ első középiskoláit végezte, 1935. szeptember 28-dikán tartotta emlékünnepélyét a Borsod-Miskolczi Muzeum és a Miskolezi Muzeumpártoló Egyesület GÁLFFY IGNÁC a muzeumi bizottság elnökének és LESZIH ANDOR muzeumőrnek a rendezésében. Az ünnepi he- szédet Dr. LAMBRECHT KÁLMÁN mondta, a borsodi Bükk fafaragó népéről vetitettképes előadást tartott Dr. MADARASSY LÁSZLÓ. 214 SCHENK JAKAB [Aquila Sopron városa 1935. november 16-dikan áldozott a nagynevü ter- mészettudôs emlékének. BREUER GYÖRGY megnyitója után Dr. VARGHA Lajos ismertette HERMAN OTTO életét. és méltatta munkásságát. Az ünnepélyek sorából természetesen a M. Kir, Madártani Intézet is kivette az őt nemcsak megillető, hanem az alapitó és mester . iránt érzett rajongásból ráháramló részt. Dr. LAMBRECHT KÁLMÁN kezdeményezésére emlékkiállitást rendezett HERMAN OTTÓ századik születésnapja alkalmabot. amely 1935. évi junius hó 16-dikan nyilott meg a Természettudományi Muzeum Állattárának üléstermé- ben nagy és előkelő közönség jelenlétében. A megnyitó ünnepély lefolyását a budapesti Rádió is közvetitette. ugy hogy a csonka or- szág határain tul élő HERMAN OTTÓ tisztelők is résztvehettek ezen az ünnepélyen. A megnyitó beszédet Dr. Sziry KÁLMÁN államtitkár mondta a M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter képviseletében. Beszédének kiemelkedő részletét a következő megállapításban idézem : „Sok hiány- zott neki a boldogulás eszközeihöl és mégis elért mindent, amit mint magyar tudós elérni akart és elérte a legtöbbet. amit magyar ember elérhet, azt, hogy azzal a tudattal hunvhatta le örök álomra a szemét : életemmel és végzett munkámmal sokat adtam nemzetemnek"". Aki ismerte HERMAN OTTÓ vezérlő elgondolását. az ráismer a megállapításban sokszor hangoztatott szavára: nyomot róni a magyar közmivelödes mezején. A megnyitó beszéd után LAMBRECHT KÁLMÁN ismertette az emlék- kiállítást. A közvetítés rövidre szabott ideje alatt nem tudta mindazt el- mondani. amivel HERMAN OTTÓ működését jellemezni tudta volna. Teljes előadása megjelent a ..Buvár" 1935. évfolvamanak 363—367. lapjain. Ugyanott a 368—-370. lapokon jelent meg vitéz SOMOGYVÁRI GYULA megemlékezése a következő cimmel: HERMAN OTTÓ szanyi bábujától è svöngyös bokrétáig. Ennek a cikkének egyes részleteit ismertette a rádióközvetités alkalmával, nevezetesen személyes élmények alap- ján HERMAN OTTÓ lebilincselő és irányitó egyéniségét. amelvnek már a serdülő korban levőre is oly hatása volt. hogy a férfi életére is irá- nyitó befolyást gyakorolt. Dr. CSÖRGEY Titus a hálás tanitvány szeretetével közvetlen szavakkal ecsetelte a nagy kutatót. mint embert, akit évtizedes mindennapos együttlét alapján tanult meg rajongóan tisztelni, nem- csak mint szervező tudós kutatót, hanem egyuttal mint melegrzivü embert. mint tisztviselőinek atvai barátját is. Előadása kivonatosan már régebben jelent meg a Kócsag 1929. évfolvamának 118., 119. lapjain. HERMAN OTTÓ-nak uj korszakot jelentő magyar néprajzi kutató működését Dr. MADARASSY LÁSZLÓ méltatta. Előadásának részleteit. 1935/38] 6 HERMAN OTTO SZÜLETÉSÉNEK SZAZADIK ÉVFORDULOJA 715 HERMAN OTTÓ irodalmi hagyatéka címü közleménye rartalmazza. amely a Természettudományi Közlöny 1935. évf. 325—331. lapjain jelent meg. A megnyitó ünnepélven elmondottakat stilszeriien kiegészitették MOLNAR IMRE remekül előadott pásztor és halász nótái. A magyar madártani kutatás megujhodásának. egyuttal fénykorá- nak megteremtése terén való tüneményes szerepének az ismertetése reám háramlott. Az Intézet eredeti munkaprogrammjának megvalósitá- gában, a madárvonulási kutatásban tanitványa. majd munkatársa 8 nyelvtudásom alapján mint a magyar és német nyelven megjelenő Aguilánál szerkesztő társa voltam s igy legközelebbi tanuja annak a minden akadalvt leküzdő. valósággal förgeteges iramban folyó munká- nak, nmelyben HERMAN OTTÓ robusztus egyénisége se megállást. se pihe- nést nem ismert. Előadásom teljes szövege .. HERMAN OTTÓ működése a madártan terén" cimen megjelent az ..A Természet" 1935. evfolyama- nak 214—-216. lapjain. Az emlékkiallitàs anvagát külön katalógus foglalta magában, amelyhez SzıLy KÁLMÁN államtitkár irt előszót. A kiállitás két termet töltött meg s magában foglalta HERMAN OTTÓ életének és működésének minden jelentősebb mozzanatát. Az emlékkiállitás anyagának legnagyobb részét a M. Kir. Madártani Intézet HERMAN OTTÓ emlékterme szolgál- tatta. amely a magánkézből származó emléktárgyak megvételéből becses tárgyakkal gyarapodott. nevezetesen HERMAN OTTÓ önarcképével. Az ünnepelvektöl függetlenül. részben azokkal kapcsolatosan a sajtó is igen jelentékeny mértékben foglalkozott HERMAN OTTÓ születésé- nek századik évfordulója alkalmából a nagy magyai tudós működésének méltatásával. A sok közül különösen kiemelendő DR. HÓMAN BÁLINT- nak a világszerte elismert magyar történetirónak. akkori és jelenlegi m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek megemlékezése a ..Buvár" 1935. évf. 361., 362. lapján. Hálás megilletődéssel kell megállapitani. hogy a magyar nemzet illetékes tényezői méltóan hódoltak HERMAN OTTÓ emlékének születése századik évfordulója alkalmából. Csak egy fájó érzés vegyül bele az örömteljes ünnepi hangulatba. HERMAN OTTÓ hagyatékából kéc ládára való kép és kézirat jutott a Természettudományi Társulat birtokába. Mi. akik szemtanui voltunk annak. hogy HERMAN OTTÓ mennyi szere- tettel és páratlan hozzáértéssel rajzoltatta ezeket a pásztorművészeti remekeket ábrázoló képeket, vérző szivvel vesszük tudomásul. hogy ezek a képek, amelyek javarészükben már klisirozva is vannak, HER- MAN OTTÓ remek naplóival együtt a föltámadás reménye nélkül ott maradjanak eltemetve a hagvatéki ládák sírboltjában. SCHENK JAKAB. 716 JAKOB SCHENK [Aquila Die Zentennarfeier Otto Hermans. Der Begründer unseres Institutes, der Schöpfer und die führende Persönlichkeit der Glanzepoche der ungarischen Ornithologie wurde am 27. Juni 1835 geboren, sodaß sich also im Jahre 1935 sein Geburts- tag zum hundertstenmal jährte. Die ungarische Naturforschung, die ihm für seine wissenschaftliche Betätigung, für seine Initiative und ‘seine Bemühungen um die Popularisierung der Naturwissenschaften so viel Dank schuldet, konnte diesen Anlaß nicht vorübergehen laßen, ohne dem Andenken des großen ungarischen Forschers zu ‘huldigen und der bleibenden Verdienste zu gedenken, die mit seiner Tätigkeit verbunden sind. Der letzte Band der Aquila war bereits abgeschloßen, als überall im ganzen Lande aus Anlaß des hundertsten Geburtstages OTTO HERMAN’S eine Reihe von Gedenkfeiern ihren Anfang nahm. Deshalb können wir nur mit so bedeutender Verspätung über diese innigen, herzerhebenden Feiern berichten, in welchen die ungarische Wissenschaft dem unsterb- lichen Genius des großen ungarischen Gelehrten ihre Huldigung dar- brachte. Die erste Gedenkfeier veranstaltete am 30. Mai 1935 die Kgl. Ung. Naturwissenschaftliche Gesellschaft, zu deren bedeutendsten Mitgliedern OTTO HERMAN jahrzehntelang gezählt hatte. Als überzeugtem Volks- -erzieher und Kulturverbreiter war ihm eine enge Mitarbeit an den Bestrebungen der Naturwissenschaftlichen Gesellschaft, die ja zur Popularisierung der Naturwissenschaften ins Leben gerufen worden war, eine Selbstverständlichkeit. Darüber hinaus verband ihn aber eine tiefe persönliche Freundschaft mit dem Begründer des Organs dieser Gesell- schaft, des ,,l'ermészettudomanyi Közlöny" (Naturwissenschaftliche Mitteilungen), zu KOLOMAN SziLy, dem gleichfalls hervorragenden ungarischen Gelehrten. Jahrzehntelang kämpfte er mit diesem seinem vertrautesten Freunde Schulter an Schulter im Dienste des gemein- samen hohen Zieles. OTTO HERMAN war anerkannterweise einer der geschätztesten Schriftsteller des ,,Természettudomanyi Közlöny" und trug durch seine Abhandlungen in bedeutenden Maße zu der großen Volkstümlichkeit dieser Zeitschrift, und damit zur Förderung der Gesell- schaft bei. Die großzügige Gedenkfeier der Naturwissenschaftlichen Gesell- schaft spielte sich im Sitzungssaal der Ungarischen Akademie der Wissen- schaften ab, in Gegenwart eines sebr zahlreichen und vornehmen Publi- kums. Zu dieser Feier war auch Dr. KOLOMAN DARÁNYI der damalige kgl. ung. Ackerbauminister, erschienen. Ferrer nahmen daran Teil die hervorragendsten Persönlichkeiten des ungarischen wissenschaft- 1935/38) DIE ZENTENNARFEIER OTTO HERMANS 717 lichen Lebens, an ihrer Spitze die Professoren der Budapester Univer- sität. Die Feier eröffnete Dr. AUGUST ZIMMERMANN, der zweite Vor- stand der Gesellschaft, die Festrede hielt Dr. ZOLTÁN SziLADY. Die Fest- reden sind im Jahrgang 1935 des Termeszettudomänyi Közlöny auf pag. 305—313 erschienen. Die beiden nächstfolgenden Gedenkfeiern wurden in der Provinz, ‘ abgehalten. Am 13. Juni 1935 veranstaltete die naturwissenschaftliche Sektion der Vereinigung der Freunde der k. ung. Franz Josef-Univer- sität ihre Gedenkfeier, welche durch Dr. BELA FARKAS eröffnet wurde. Gedenkreden über OTTO HERMAN bielten PETER Matusovits, Dr. Joser GELEI und Dr. KOLOMAN LAMBRECHT. Außerdem gedachte Dr. JOSEF GELEI im , Szegedi Napló" vom 2. Juni 1935 noch in besonderer Weise OTTO HERMANS. als Reichtagsabgeordnetem der Stadt Szeged, während Dr. BELA FARKAS in der „Magyarsäg“ vom 29. Juni 1935 die großen Verdienste OTTO HERMANS um die ungarische Kultur wiirdigte. Ebenfalls am 13. Juni 1935 fand die Gedenkfeier des Vogelschutz- vereins jenseits des TiszafluBes unter der Leitung des stellvertretenden Vorstandes Dr. EUGEN NAGY, in Debrecen statt. Die Eröffnungsrede hielt der Vorstand EUGEN NAGYBAKAY-SESZTINA. Mitglied des Magnaten- hauses. Die großen Verdienste Otro HERMANS auf dem Gebiete der ungarischen ethnographischen Forschung würdigte Dr. ANDREAS HOFFER: ferner sprachen über seine Rolle als Fischerei-Biologe Dr. BELA HANKÓ. über seine politische Tätigkeit und schriftstellerischen Leistungen ANDREAS CSOBÁN, über seine bahnbrechende Betätigung auf dem Gebiete der ungarischen Höhlenforschung Dr. KARL TELEGDI-ROTH, und schließ- lich über seine ornithologischen Verdienste, besonders auf dem Gebiete des ungarischen Vogelschutzes, Dr. EUGEN NAGY. Über den Verlauf dieser Feier brachte die Debrecener Tages- preße eingehende Berichte. Die beiden letzten Gedenkfeiern fanden ebenfalls in der Provinz. statt. In Miskolc, wo OTTO HERMAN, die ersten Klassen der Mittelschule besuchte, hielten am 28. September 1935 das Borsod-Miskolcer Museum sowie der Miskolcer Verein zur Förderung des Museums unter der Leitung von IGnaz GÁLFFY und ANDREAS LESZIH ihre Gedenkfeiern. Die Festrede hielt Dr. KoLOMAN LAMBRECHT ; über die holzschnitzende Bevölkerung des Borsoder Biikk-Gebirges sprach Dr. LADISLAUS MADARASSY im Rahmen eines Lichtbildvortrages. Die Stadt Sopron gedachte am 16. November 1935 des berühmten Naturforschers. Nach der Eröffnungrede GEORG BREUERs sprach Dr. LUDWIG VARGHA über das Leben und die Tätigkeit OTTO HERMANS. In ganz besonderer Weise huldigte selbstverständlich das Kgl. Ung. Ornithologische Institut dem Andenken Orto HERMAN», um seiner 718 ; JAKOB SCHENK [Aquila Liebe und Verehrung für den großen Meister Ausdruck zu verleihen. . Auf die Initiative von Dr. KoLoMAN LAMBRECHT veranstaltete das “ Institut aus Anlaß des 100. Geburtstages OTTO HERMANs eine Gedächtnis- Ausstellung, welche am 16. Juni 1935 im Sitzungssaal der zoologischen Abteilung des Naturwissenschaftlichen Museums in Gegenwart eines zahlreichen und vornehmen Publikums eröffnet wurde. Die Eröffnungs- feier wurde durch den Budapester Rundfunk übertragen, sodaß auch die außerhalb der Grenzen Rumpf-Ungarns lebenden Verehrer OTTO HER- MANS an der Feierlichkeit teilnehmen ‚konnten. Die Eröffnungsrede hielt Staatssekretär Dr. KOLOMAN SZILY in : Vertretung des k. ung. Ministers für Kultus und Unterricht. Die Rede gipfelte in der folgenden Feststellung : ‚Viel fehlte ihm an Mitteln zum Fortkommen, und doch erreichte er alles, war er als ungarischer Forscher erreichen wollte, und erreichte das Höchste, was ein Ungar erreichen kann : daß er seine Augen mit dem Bewußtsein schließen konnte, durch sein Leben und durch seine Arbeit der Nation viel geleistet zu haben.‘ Wer die ganze Einstellung OTTO HERMANs kannte, dem tritt in dieser Feststellung sein oft gebrauchtes Wort entgegen : eine Spur auf dem Felde der ungarischen allgemeinen Bildung zu hinterlaßen. Nach der Eröffnungsrede berichtete Dr. KOLOMAN LAMBRECHT über die Gedächtnisausstellung. Die Kürze der verfügbaren Zeit erlaubte ihm nicht, all das zu sagen, was zur Charakterisierung der Tätigkeit OTTO HERMAN: hätte gesagt werden können und wozu er als Biographe über und über genügendes Materiale hatte. Sein Vortrag erschien unge- kürzt im Jahrgang 1935 des , Buvár" auf Seite 363—367. Ebendort erschien auf Seite 368—370 ein Artikel von JULIUS SOMOGYVARI, betitelt : Von OTTO HERMANs Puppe zu Szany bis zu den Theater-Vorstellungen ungarischer Nationaltrachten-Gesängen und ‘Tanzen. Einzelne Abschnitte dieses Aufsatzes wurden auch durch den Rundfunk übertragen, so die auf eigenen Erlebnißen beruhenden Mitteilungen des Verfassers über die feBelnde und richtunggebende Persönlichkeit OTTO HERMANS, die auf den damals noch im jugendlichen Alter stehenden Autor einen derart tiefen Eindruck machte, daß er auch noch im reifen Mannes- alter davon entscheidend beeinflußt wurde. Dr. Titus CSÖRGEY entwarf mit der Liebe des dankbaren Schülers ein klares Bild von dem großen Forscher als Mensch, den er durch täg- liches Beisammensein fanatisch verehren lernte, nicht nur als organi- sierenden gelehrten Forscher, sondern zugleich als warmfühlenden edeldenkenden Menschen und väterlichen Freund seiner Untergebenen. Der Vortrag erschien abgekürzt schon früher im , Kócsag", Jahrgang 1929, Seite 118 und 119. . Die epochemachende Tätigkeit OTTO HERMANs auf dem Gebiete 1935/98] DIE ZENTENNARFEIER OTTO HERMANS 719 der ungarischen ethnographischen Forschung würdigte Dr. LADISLAUS Maparassy. Einzelheiten seines Vortrages finden sich in dem Artikel »OTTO HERMANS literarischer Nachlaß‘, erschienen im Termeszet- tudomänyi Közlöny 1935, Seite 325—331. Alle bei der Eröffnungsfeier gehaltenen Vorträge fanden eine stilgerechte Ergänzung durch die von EMERICH MOLNÄR prachtvoll vorgetragenen Hirten- und Fischerlieder. Mir fiel die Aufgabe zu, die großartige Tätigkeit zu schildern. welche OTTo HERMAN bei der Neubelebung der ungarischen ornitholo- gischen Forschung ausübte, durch die gleichzeitig die Glanzepoche der- selben begründet wurde. Bei der Verwirklichung des ursprünglichen Arbeitsprogrammes unseres Institutes war ich bei der Erforschung des Vogelzuges sein Schüler, später Mitarbeiter, und auf Grund meiner Sprachkenntniß bei der Redaktion der in ungarischer und deutscher Sprache erscheinenden ‚‚Aquila‘ sein Mitarbeiter, hatte also Gelegenheit, unmittelbarster Zeuge zu sein jener alle Schwierigkeiten überwindenden, in geradezu rasendem Tempo geleisteten Arbeit bei welcher die robuste Persönlichkeit Otto HERMANs weder Stillstand noch Ruhe kannte. Der vollständige Text meines Vortrages erschien unter dem Titel : „Das Wirken OTTO HERMANs auf dem Gebiete der Ornithologie‘‘ im Jahrgang 1935 der Zeitschrift , A Természet", S. 214—216. Über das Ausstellungsmaterial war ein besonderer Katalog vor- handen, zu welchem Staatssekretär KOLOMAN SZILY das Vorwort schrieb. Die Ausstellung füllte zwei Säle und umfaBte alle bedeutsameren Momente aus dem Leben und Wirken Otto HERMANs. Den größten Teil dieses Ausstellungsmaterials lieferte der OTTO HERMAN-Gedenksaal des Ornithologischen Institutes, dessen Inhalt durch Ankauf der in Privatbesitz befindlichen Erinnerungsgegenstände um zahlreiche wert- volle Stücke bereichert wurde, unter anderen mit dem Selbstbildnis OTTO HERMAN». Unabhängig von diesen Festlichkeiten, teilweise auch im Zusammen- hang damit, nahm auch die Presse anläßlich des 100. Geburtstages OTTO HERMANS bedeutenden Anteil an der Würdigung der Verdienste des großen ungarischen Forschers. Besonders erwähnenswert ist der Aufsatz des weltbekannten ungarischen Historikers Dr. BÁLINT HOMAN, damaligen und der zeitigen k. ung. Kultus- und Unterrichtsministers im Jahrgang 1935 ,,Buvär‘‘ Seite 361 und 362. Mit dankbarer Ergriffenheit muß festgestellt werden, daß die zuständigen Faktoren der ungarischen Nation in würdiger Weise dem Andenken OTTO HerMans anläßlich seines hundertsten Geburtstages gehuldigt haben. Nur ein schmerzliches Gefühl mischt sich in die Fest- stimmung. Aus dem Nachlaße OTTO HERMANs kamen zwei Kisten mit Bildern und Handschriften in den Besitz der Naturwissenschaftlichen 520 JAKOB SCHENK [Aquila Gesellschaft. Wir, die wir die unmittelbaren Zeugen dessen waren, mit welch großer Hingebung und unvergleichlichem Verständniße Orro HERMAN diese Meisterstücke aus der ungarischen Hirtenkunst zeichnen ließ, nehmen wehen Herzens zur Kenntnis, daß diese Bilder, die größten- teils auch schon klischiert sind, mitsamt den prächtigen Tagebüchern Otto Hermans ohne die Hoffnung auf eine Auferstehung begraben bleiben sollen in der Kisten-Gruft des Nachlaßes, JAKOB SCHENK. Intézeti ügyek. Az Aquila ujabb négyes kötete. — Az Intézet által el nem harithaté körülmények miatt ezuttal is arra kényszerültünk, hogy az Aquila XLII—XLV., 1935—1938-ik évfolyamait egy kötetben összevonva adjuk ki. Abban a reményben bocsátjuk szárnyra ezt a négy évfolya- mot tartalmazó terjedelmes kötetet, hogy talán már a legközelebb ismét módunkban lesz sürübben megjelentetni az Aguilát. Adományok. — Első helyen két kegyeletes adományról kell meg- emlékeznünk. Nagy hálára kötelezte az Intézetet PUNGUR ELLA, aki edesatyjanak: PUNGUR GYULA tanárnak, a Madártani Intézet egykori titkárának iratait Intézetünknek adományozta. Ezek az iratok az Intézet alapitasi korszakának becses adalékait tartalmazzák. Ugyancsak mélységes nagy hálára kötelezte az Intézetet DR. CSÖRGEY Titus, a Madártani Intézet nyugalomba vonult főigazgatója, a magyar madárképfestők legelső élvonalába tartozó művész, aki remek eredeti madárkép-festményeit, rajzait és vázlatait Intézetünknek aján- dékozta. Ezeket a képeket és rajzokat, melyek oly sok külföldi és hazai szakember elismerését és elragadtatását váltották ki: mindenkor leg- kedvesebb és legértékesebb emlékeink közé sorozzuk. Fogadja értük a nemeslelkü ajándékozó legmelegebb és leghálásabb köszönetünket ! Értékes könyvadományokat nyugtázunk a következőkben : — Dr. vırtz Pap DEzső, a Field and Stream cimü folyóirat 1935—-39 evfolya- mai. — F, GROEBBELS: Der Vogel, II. 1937. — J. ANKER: Bird Books and Bird Art., 1438. — M. M. Nice: The Watcher at the Nest, 1939. — H. C. OBERHOLSER : The Bird Life of Louisiana, 1938. — H. RENDAHL: Fägelboken, 1935. — W, L. Mc ATEE: Wildfowl Food Plants, 1939. — M. M. NICE: Studies in the Life History of the Song Sparrow, I. 1037. — FEUILLEE—BILLOT: Petits oiseaux. — Ideın : Serins — Idem : Perroquets. — J. MorBACH: Vogel der Heimat. I. (10.) 1939. — INSTITUTE FOR ORNITHOLOGY AND MAMMALOGY IMPERIAL AGRICULTURAL EXPERIMENT STATION NISHI- GARA : 5 madärköpes falitäbla. — CsATH ANDRAS : Békés vármegye madárvilága hajdan 1956/38) INTEZKTI ÜGYEK 721 és ma, 1938. — N. MAYAUD — H. HEIM DE BALSAC — H.JOUARD : Inventaire des Oiseaux de Frarce, 1936. — A. MENEGAUX: Les Oiseaux de France, III. 1937, IV. 1939. — W. HAGEN: Erp, 1938. — E. C. STUART—BAKER: Nidification of Birds of the Indian Empire, IV. 1935. — TAKA-TSUKASA HERCEG : The Birds of Nippon, I. 5—7. 1935—38. — J. R. May: The Hawks of North America, 1935. — G. NIBTHAMMER: Handbuch der Deutschen Vogelkunde, I. 1938. — WuitTHERBY—JOoURDAIN—TICEHURST— TUCKER : The Handbook of British Birds, I—III. 1938—39. — J. CUNNINGHAM, ORSZ. SZÉCHENYI KÖNYVTÁR, DR. CSÖRGEY Titus és SCHENK JAKAB több kötet szakmunkät adományozott. — Fogadják értékes ajándékaikért mindnyájan őszinte köszönetünket ! Az Aguila-alap-ra a következő adományok érkeztek : — BREUER GYÖRGY 80 P. — Irj. Széts JÓZSEF 10 P. — HANHAM J. 20 P. — Guyczy KÁLMÁNNÉ, 20 P.— MAUKSCH VILMOS 22.90 P. — Az összegek rendel- kezésüknek megfelelően lettek fölhasználva. Fogadják az adakozók őszinte köszönetünket. Holland pärtolö-tagok. — A holland tagsági dijak az 1935—1939 években összesen 1091.47 P bevételt eredményeztek, melyből részint külföldi könyvszámlákat fizettünk ki, részint klisék és különféle nvom- tatvánvok felmerülő költségeit fedeztük. Fogadja DRIJVER J. titkár ur leghálásabb köszönetünket önzetlen fáradozásáért. Külföldi vendégek. — Hazánk madártani szempontból fontosabb és nevezetesebb területeit ugyszólván évről-évre nagvobb számban keresik fel tanulmányozás, fotografálás, filmezés végett a külföldi szakemberek. Az 1935—1939 években nálunk járt külföldi látogatók névsora kronológikus sorrendben a következő : — CARL FRIES, Stockholm. — KENNETH Morris, London. — JOHN BERRY, Edinbourgh. — F. C. R. JoURDAIN, Southbourne. — W. H. DE BEAUFORT, Maarr. — G. F. BAKELS. Laren. — M. PETITMERMET, Bern. — P. G. van TIENHOVEN, Amsterdam. — HANS KLOSE. Berlin. — JAROSLAV RASEK, Brünn. — J. E. Scott, Balwearia. — J. B. WATSON, England. — G. TOMKINSON, Kidderminster. — J. TOMKINSON, Kidderminster. — C. BUTLER. Kingswood. — Maup D. BRINDLEY, Cambridge. — PAVEL PATEFF, Sofia. — Branco R. PECHITCH, Beograd. — ADOLF von JORDANS, Bonn. — HEINRICH WOLF, Bonn. — MARGARET Morse Nice, Chicago. — D. Papazorr, Sofia. — F. BULow, Berlin. — J. Houwıng, Soe- bang, Java. — BOURBON ALFONZ főherceg, — BOURBON ALICIA főhercegnő. — M. SASSI, Wien. — PHYLLIS BARCLAY-SMITH, London. — WALTER HIGHAM, London. Részvétel kiállításokon. — A Madartans Intézet részben muzeumi. illetve kiällitäsi anyagával, továbbá madarvédelmi objektumokkal, rész- ben fényképekkel, rajzokkal, festményekkel, grafikonokkal, diagrammok- kal a következő kiállitásokon vett részt: — Alföldi Zöldmező Szövetség Kiállítása, Budapest, 1935. — Madárvédelmi kiállitás, Wien, 1935. — Országos Mezőgazdasági Kidllitas, Budapest, 1936 és 1939. — Nemzet- közt Vadaszati Kidllitds, Berlin, 1937. — Világkiállítás, Páris, 1937. 16 722 " WARGA KALMAN (Aquila Rádió-előadások. — A Magyar Rádió igazgatóságának felkérésére WARGA KÁLMÁN főadjunktus 6 madártani tárgyu előadást tartott a Studióban: — 1937. III. 16. A tavasz maddrviliga. — 1937. VI. 2. Fészek- építő művészek a madárvilágban. — 1937. VI. 12. A kisbalatoni kócsag- telep. — 1937. VII. 27. A nyár madárvilága. — 1937. IX. 18. A madár- vonulás rejtelmei. — 1937. XII. 20. Hasznos madaraink téli védelme. Országos Természetvédelmi Tanács. — A m. kir. Földmívelésügy Miniszter az 1935:IV. törvénycikk 217. §-a alapján 1938. XII. 1-én kelt 34.615. II. 1. számu rendeletével kinevezte a Tanács elnökét és 44 tagját. Elnökké KAÁN KÁROLY nyug. földmív. államtitkár, ügyvezető- alelnökké pedig FÖLDVÁRY MIKSA miniszteri tanácsos neveztetett ki, mig a tagok között a Madártani Intézetet SCHENK JAKAB főigazgató képviseli. A Tanács 1939. IV. 17-én tartotta alakuló ülését. A további üléseken rákerül a sor a természetvédelmi rezervátumok kijelölésére, és igy remélhetőleg a Kisbalaton hivatalból is természetvédelmi területté lesz nyilvánitva. Itt emlitjük meg, hogy a Tanács megalakulása folytán a ,,Kocsagrédelem — Természetvédelem" címü rovat az Aquilaban megszünik. A Tiszajobbparti Madárvédelmi Egyosület megalakulása. — A ‘Tisza- jobbparti Mezőgazdasági Kamara az utóbbi években elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki saját körzetében a madárvédelem intézményes megszervezése érdekében. Ennek eredményeképp 1938. IX. 29-én tar- totta meg alakuló közgyűlését Miskolcon a Tiszajobbparti Madar- védelmi Egyesület, melyen a Madártani Intézet képviseletében SCHENK JAKAB főigazgató a gyakorlati madárvédelem eszközeiről és céljairól tartott előadást. Az Egyesület elnöke DR. PETRÓ KÁLMÁN országgyűlési képviselő, ügyvezető elnöke DR. KULIN ISTVÁN. A Madártani Intézet Barátainak Köre, Budapest. — DR. THÓBIÁS GYULA munkatársunk és levelezőtagunk lelkes buzgósága folytán 1935. V. 13-án Budapesten, a Termeszettulomanyi Társulat üléstermében tartotta meg alakuló összejövetelét az Intézet tagjainak és barátainak egyesülete, melyen számos vidéki munkatársunk ds megfigyelönk is résztvett. A Kör célja : Intézetünk törekvéseinek társadalmi uton való támogatása. Elnöke : Dr. THÓBIÁS GYULA, Als 6 f üg ö d, Abauj-Torna megye. A Madártani Intézet Barátainak Köre, Pécs. — PÁLDI Géz’. munka" társunk és levelezőtagunk buzgó lelkessége következtében 1935. V. 20-án Pécsett tartotta meg alakuló ülését az Intézet baráti köre, melvnek 1935/38] INTÉZETI ÜGYEK 723 célja az Intézet programmjának társadalmi uton való propagálása. Elnöke : VITÉZ DR. HORVÁT ISTVÁN, Baranya vármegye alispánja, alel- nöke: PALDI GÉZA mäv. felügyelő, a Mecsek Egyesület madárvédő osz- tályának elnöke. Kisázsiai kutató ut. — DR. VASVÁRI MIKLÓS főadjunktus 1936 julius—oktöber és 1937 majus—augusztus havában, összesen körül- belül 7 havi kutató úton volt Kisázsia olyan vidékein, melyek zoologiai- lag részben alig, vagy még egyáltalán nem voltak kikutatva. A Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Nemzeti Muzeum és a budapesti Tudomány-Egyetem, valamint ügypártoló szakemberek támogatásával és a Földmívelésügyi Miniszterium és Madártani Intézet hozzájárulásá- val végzett kutató utak főleg biologiai és táplálkozástani megfigyelé- sekre és általános zoologiai gyüjtésekre irányultak. DR. VASVÁRI több mint 1000 drb gerinces állatot gyüjtött, melyből körülbelül 200 drb volt madár, — mi; a gerinctelenekből több ezer példányt gyüjtött; utóbbiak között csaknem minden állatcsoport képviselve van. A gyüjtés anyagából a madártani rész (madárbőrök és gyomortartalmak) a Madár- tant Intézetbe, mig a többi anyag a Nemzeti Muzeumba, illetve részint a budapesti Tudomány-Egyetem Allatrendszertani Intézetébe került. A gyüjtött anyag feldolgozása folyamatban van. A második kutató útnál DR. VASVÁRI-nak kiváló segitő társa volt PÁTKAI IMRE bölcsészkari hallgató, ki a preparálási munkálatokat is végezte. A Madártani Intézet 1933—1938 évi madárjelölései. — Az Aguila jelen kötetének rendkivüli terjedelme és túlzsufoltsága következtében a madárjelölési adatok szokásos feldolgozásának publikálása a következő kötetre maradt, melyet WARGA KÁLMÁN főadjunktus fog végezni. Most csak annyit emlitiink meg, hogy jelölő munkatársaink az elmult évek- ben is dicséretes buzgósággal és lelkes ambicióval folytatták a gyürü- zési munkálatokat és hogy gyürüs madarainkröl igen sok értesitést kaptunk ugy hazánkból, mint régi szoros összeköttetéseinknél fogva főleg a német, olasz, jugoszláv, francia, dán, svéd és finn intézményektől. Ujabban pedig — a közönség figyelmének és érdeklődésének sajtó- közlemények utján való felkeltése következtében — különösen sok gyürüs madárról kaptunk értesitést : a görög, lengyel, orosz, továbbá a szudáni és egyiptomi hivatalos hatóságoktól és tudományos intézmények- től. Itt kell megemlitenünk azt is, hogy az Aguila 1929—30 évi köteté- ben (pag. 178.), hol a gyürüs madarainkról kapott számos értékes érte- sitésért az olaszországi madármegfigyelő állomásoknak és vadászati intéz- ményeknek szives támogatásukért hálás köszönetünket fejeztük ki : — az egyes olasz intézmények névszerinti felsorolásából sajnálatos nyomda- hiba következtében kimaradt a milánói ,,Comstato Ornitologico Vena- 46* 724 WARGA KALMAN ; {Aquila torio‘* neve. Ezt a hibát: itt most azzal tesszük jóvá, hogy a Comitato Urnitologico Venatorio-nak, szives elnézését kérve: külön fejezzük ki leghálásabb köszönetünket a gyürüs madarainkról küldött szives érte- sitéseiért ! i Uj madarvédelmi körrendelet. — Az erdőkről és természetvéde- lemrôl szóló 1935 : IV. törvénycikk 1935. VIII. 1-én lépett életbe. Ezzel kapcsolatban hatályát vesztette a hasznos állatok védelme érdekében kiadott s az 1894 : XII. törvénycikken nyugvó 24.655/1901. F. M. számu -madárvédelmi körrendelet. A. Madártani Intézet azonnal elkészitette a ‘korszeriien módositott uj madärvédelmi körrendelet tervezetét, mely a leggyakrabban kalitkában tartott éneklő madárfajok fogását és árusi- tását bizonyos korlátozásoknak veti alá. Éneklő madarat jövőben csak nyilvános üzlettel biró, hivatásos madárkereskedő ärusithat. Javasla- 'tunk jelenleg tárgyalás alatt áll. A vadászati tilalmak ujabb módositása. — Az 1883: XX. törvény- cikk keretében első izben megállapított vadászati tilalmi időket a Föld- mivelésügyi Miniszter az 1925., 1927., 1929.. 1932., 1933., 1934., 1935., 1936.. 1937., 1935. és 1939. években többszörösen módosította. Inte- zetünk minden alkalommal javaslattal élt, olyan irányban, hogv a madárvédelmi körrendelet intenciói a vadászati tilalmi idők módositá- sánál jobban és fokozottabb mértékben érvényesüljenek, mint eddig, illetve hogy a mezőgazdaságilag hasznos, valamint a természeti ritkaság- számba menő madarak védelmét szolgáló követelmények a modosità- soknál figyelembe vétessenek, és hogy még a vadászat tárgyát képező madarak is kellő kiméletben részesüljenek a költési idő alatt. Ebbeli fáradozásunk eredményes volt. Javaslataink alapján a keselyük és vala- mennyi sasfaj lövése egész évben tilos, a rétisas és az eddig tévesen ráró-nak nevezett haldszsas pedig csakis halastavaknál lőhetők, de ezek is csak külön miniszteri engedély alapján. A fényszóró mellett, repülő- géppel, gépkocsival, motoros eszközzel való vadászat szintén tilos. A nemzetközi madárvédelmi egyezmény módositása. — A Nemzet- közi Madárvédelmi Bizottság európai szakosztályának 1937-ben W i e n- ben tartott ülésszakán tárgyalás alá került az 1902 évi párisi Egyez- ménynek a természetvédelmi követelmények érvényesitése mellett való módositása. Ezzel kapcsolatban Intézetünk véleményes javaslatot ter- jesztett a Földmivelésügyi Miniszter elé. Ragadozó madarak rôpképei. — A Földmivelésügyi Miniszterium vadászati osztálya a Gödöllői Vadászati Hivutal-nil évente megtartott erdőőri és vadöri tanfolyamok hallgatói madártani ismereteinek fejlesz- Aquila Tom. XLII--X 1935-38. N SS Aquila Tom. XLI 1935-38, -XLV. Magyarország ragadozó madarainak ropképei Flugbilder ungarischer Raubvogel. Verne Albert dr. rajza. Pinxit Dr. Verne A. gadozó madarainak répképe cimű táblához. — Frlhuterung zur Tafel der Magyarázó Magyarorszá Flugblider ungarischer Raubvögel. Minden faj számmal van megjelölve; ezek a következők Jede Art wird durch eine Ziffer bezeichnet; es sind dies die foluenden 1. Gypactus barbatus aureus Habl. 32. Circus, cysneun L 2. Acgypius monachus L. 21. Circus macrourus GM. 1. Gyps f. fulvus Habl. SN SURI 4. Neophron p. percnoprerus L. 25, Circus pygargus L- 5. Aquila ch. chrysactos L. TR e SR si 6. Aquila h. heliaca Sav. 27. Falco p. peregrinus Tunst. ad =. Haliactus albicilla 1. Th c È juv. #. Aquila clanga Pall. 29. Falco ch. cherrug Gray. 9. Aquila p. pomarina Rrehm 30. Falco s. subbuteo 1 ar. Falco t. tinnunculus L. 10. Hieraactus p. pennatus J. 11. Gircaetus a gallicus GM. 42, Falco n. naumanni Fleisch. 12. Pandion h. haliaetus L y co v. vespertinus L. . Buteo r rufinus Cretzschm. FROM Lo 3 ah . Buteo I, lagopus Brunn. 15. Falco columbai lon Tunst. + Milvus milvus milvus L. 36. Accipiter n. nisut Le € Milvus migrans migrans Bodd. à 5 - EN . Pernis e. apivorus L. 38. Falco columbariusacsalon Tuns Ruteo b, buteo L. 39, Accipiter badius brevipes Severiz. juv. 19. Circus ac. aeruginonis I.. juv 40. Accipiter a. gentili! L. ad Tho à sd en Tu cus c, cyaneus L. onylag nagyobb meretben k észültek: a helyes arányt a fólöttük levő vonalak A sólyomfélék és héják ábrái adiák meg. Die Flugbilder der Falken- und Habicht-Arıen wurd! Mass zeigen die über ihnen befindlichen Linien. len in etwas urosserem Massiabe gehalten: das richtige un te 22 A o VARI 1 "ad DANCE 1 (PZA ER er ” f ing ut in ; Ù Wr, ET be dent ad sa 1935/38) INTÉZETI ÜGYEK 725 tése és a ragadozó madaraknak a szabadban való felismerése céljából a leggyakoribb és gazdaságilag legfontosabb ragadozó madarak röp- képeinek megfestetésére szólitotta fel Intézetünket 1937-ben. Az Intézet Dr. VERTSE ALBERT gyakornokra bizta a röpképek megfestését, ki a rábizott munkának kifogástalanul megfelelve: 9 nagyméretü táblán 22 ragadozófaj röpképét festette meg művészi kivitelben. Az összes fajokat egy táblán a Természet cimü folyóirat jelentette meg. Ezt a szemléltető ábrázolást az V-ik táblán mutatjuk be. Cerva Frigyes pelyhes-fióka gyüjteménye. — Szorgalmas, kitartó és rendszeres munka árán hozta össze CERVA FRIGYES ezt a , pelyhes" fióka- gyüjteményt, melynek tudományos értékét növeli az a körülmény, hogy minden fiókának pontosan meg van határozva a kora: hogy hány napos. CERVA ezt úgy érte el. hogy a tojásokat keltető géppel kel- tette ki 8 a kikelt fiókákat gondosan nevelte a kivánt korig. Ez a főleg fészekhagyók és ragadozók csoportjából való, 54 fajból és 115 drbból álló instruktiv gyüjtemény CERVA óhaja szerint halála után a Madártani Intézetbe került. CERVA minuciózus gonddal készitett miniatür ősfoglal- kozási és néprajzi modelljei és zoologiai dioramai: — Boglya alaku pásztor- kunyhó, — Ecsegpusztai kontyos-kunyhó, — Téli csukázás a Mezőségen, — Somogyi kanász-szoba, — Stájer vadász-szoba, — A rét zenevilaga, — Herman Ottó születésnapi üdvözlése, — óhaja szerint ugvancsak a Madártani Intézet emlékgvüjteményét gazdagitják. Osteologiai gyüjteményünk visszavétele. — DR. LAMBRECHT KÁLMÁN c. egyetemi tanár, a Madártani Intézet néhai asszisztensének elhunyta után a neki használatra kölcsön adott osteologiai gyüjteményünket a Földtani Intézet-től 1936-ban visszakaptuk. WARGA KÁLMÁN. Instituts Angelegenheiten. Der vorliegende Aquilaband mußte leider wieder 4 Jahrgänge um- fassen. Schwierigkeiten, deren Abwendung nicht im Machtbereiche des Institutes stand, zwangen uns diesen Band als XLII—XLV. (1935 —38) Jahrgänge erscheinen zu lassen. Wir hoffen aber, daß es uns gelingen wird nach Herausgabe dieses umfangreichen vierjahrgängigen Bandes die Aquila demnächst in kürzeren Zeitintervallen veröffentlichen zu können. Spenden. — Zu großem Danke sind wir Frau ELLA PUNGUR ver- pflichtet wegen Überlassung des literarischen Nachlasses ihres Vaters 728 KOLONAN WARGA [Aquila JuLius PUNGUR, des ersten Sekretärs des Institutes. Diese Schriften ent- halten wertvolle Beiträge zur Geschichte des Institutes aus dem Grün- dungszeitalter. Ebenso groBen tiefgefiihiten Dank schulden wir dem emeritierten Direktor des Institutes Dr. TITUS CsòRGEY, dem hervorragenden Vogel- Illustrator und Maler, der seine Originalexemplare ungarischer Vogel- ‘bilder dem Institute überließ. Diese Bilder, welche schon zahlreiche in- und ausländische Forscher bewunderten, zählen zu den wertvollsten Bereicherungen des Institutes und sprechen wir für die großmütige Überlassung derselben unseren herzinnigsten Dank aus. Von anderen Spenden seien folgende wertvolle Bücher erwähnt : — Die Jahrgänge 1935—39 der Zeitschrift Field and Stream als Spende des Herrn Dr. DESIDERIUS Pap, Mitglied des ungarischen Heldenordens ; F. GROEBBELS: Der Vogel Bd. II. 1037 ; ANKER J.: Bird Books and Bird Art 1038; M. M. Nice : The Watcher at the Nest, 1939 ; H. C. OBERHOLSER : The Bird Life of Louisiana, 1938 ; H. RENDAHL : Fägelboken 1935; W. L. Mc. ATEE: Wildfowl Food Plants, 1939; M. M. Nice : Studies in the Life History of the Song Sparrow, I. 1937.; FEUILLEE— BILLOT : Oiseaux ; Serins ; Perroquets; J. MORBACH : Vögel der Heimat. I. (10.) 1939 ; INSTITUTE FOR ORNITHOLOGY AND MAMMA- LOGY IMPERIAL AGRICULTURAL EXPERIMENT STATION, NISHIGARA: 5 Wandtafeln mit Vogel- bildern ; CsaTH A.: Békés vármegye madárvilága hajdan és ma, 1938; N. MAYAUD— H. HEIM DE BALSAC - H. JouarD: Inventaire des Oiseaux de France, 1936; W. HAGEN: Erp 1938 ; A. MENEGAUX : Les Oiseaux de France III. 1937, IV. 1939 ; E. C. STUART BAKER: Nidification of Birds of the Indian Empire IV. 1935 ; PRINCE TAKA TSUKASA : The Birds of Nippon I. 5—7., 1935--38 ; J. R. May: The Hawks of North America 1935; G. NIET- HAMMER: Handbuch d. deutschen Vogelkunde I. 1938; WITHERBY—JOURDAIN—TICE- HURST-- TUCKER: The Handbook of British Birds, I-- III. 1938—39 ; — CUNNINGHAM J., Dr. Titus CsôRGEY. J. SCHENK und die SZÉCHENYI LANDESBIBLIOTHEK spendeten inehrere Bände von Fachwerken, -— Genelunigen alle Spender den herzlichsten Dank des Institutes. Aquila-Fond. — Für diesen Fond erhielten wir folgende Spenden: — GEORG BREUER 80.— P, — J. Szőrs jun. 10.— P, — J. HANHAM 20.— P, — Frau KOLOMAN v. GHiczy 20.— P, — W. MAUKSCH 22.90 P. Vielen herzlichen Dank. Hoiländische Unterstützende Mitglieder spendeten in den Jahren 1935—39 insgesamt 1091.47 Pengö, welche Beträge zur Begleichung ausländischer Bücher-Kontos, zur Beschaffung von Klischeen und zur Herstellung vogelschützlerischen Flugblättern verwendet wurden. Em- pfange Herr Sekretär J. DRIJVER unseren tiefgefühlten Dank für seine uneigennützige Mühewaltung. Ausländische Gäste. — Die interessanten ornithologischen Gebiete Ungarns besitzen eine immer höhere Anziehungskraft für die aus- ländischen Fachgenossen, so daß dieselben jedes Jahr unsere Heimat 1935/35) INSTITUTS ANGELEGENHEITEN 727 besuchen zwecks Beobachtungen und Photographieren. Behufs erfolg- reichen ornithologischen Studienfahrten nach Ungarn wenden sich die auslándischen Fachgenossen an unser Institut, wo sie dann die notwen- digen Auskiinfte und Mithilfe erhalten. Die Besucherliste ist in chrono- logische Reihenfolge geordnet die Folgende : CARL FRIES Stockholm — KENNETH Morris London — JOHN BERRY Edinbourgh — F. C. R. JOURDAIN Southbourne — W. H. DE BEAUFORT Maarn — G. F. BAKELS Laren — M. PETITMERMET Bern — G. P. VAN TIENHOVEN Amsterdam — HANS KLose Berlin — JAROSLAV RASEK Brünn — J. E. SCOTT Balwearia — J. B. WATSON England — G. ToM- KINSON Kidderminster — JOHN ToMKINSON Kidderminster — C. BUTLER Kingswood — Maup D. BRINDLEY Cambridge — PAVEL PATEFF Sofia — BRANCO R. PECHITCH Beograd — ADOLF von JORDANS Bonn — HEINRICH WOLF Bonn — M. Morse NICE Chicago — D. PAPA- ZOFF Sofia — F. BULow Berlin — J. HOUWING Soebang, Java — Prince BOURBON ALFONS —- Infanta BOURBON ALICIA — M. Sassi Wien — PHYLLIS BARCLAY-SMITH London — WALTER HIGHAM London. Beteiligung an Ausstellungen. — Das Institut beteiligte sich mit seinem musealen und vogelschützlerischen Materiale an folgenden Ausstellungen : — (Grünfelder Vereinigung des Alföld, Budapest, 1935, — Vogelschutz-Ausstellung, Wien 1935, — Landwirtschaftliche Landes-Ausstellung, Budapest, 1936 und 1939, — Internationale Jagd- ausstellung, Berlin, 1937, — Weltausstellung, Paris, 1937. Rundfunkvorträge. — Auf Ersuchen der Rundfunkdirektion Buda- pest, hieit Oberadjunkt KoLoMAN WARGA folgende Vorträge: — 16. III, 1937 : Frühlingsvogelwelt, — 2. VI. 1937: Nestbaukünstler der Vogel welt, — 22. VI. 1937: Die Silberreiher-Kolonie des Kisbalaton. — 27. VII. 1937: Sommervogelwelt, — 18. IX. 1937: Die Rätsel des Vogelzuges, — 20. XII. 1937: Winterschutz der nützlichen Vögel. Landesrat für Naturschutz. — Der Kgl. Ung. Minister für Ackerbau ernannte zum Präsidenten des Landesrates für Naturschutz KARL KAAN em. Staatssekretär und zum Agenden-Präsidenten Ministerialrat MAXIMILIAN FÖLDVÁRY. Dieser Rat besteht aus 44 Mitgliedern, darunter Direktor JAKOB SCHENK als Vertreter des Kgl. Ung. Ornith. Institutes. Es ist zu hoffen, daß nun die Silberreiher und Reiherkolonie des Kis- Balaton durch diesen Landesrat zum Naturschutzgebiete deklariert werden wird. Infolge Organisierung und Tätigkeit dieses Landesrates wird von nun an die bisherige Rubrik der A : Albert — Naturschutz“ ausfallen. Organisierung des Vogelschutsvereines am rechten Tiszaufer. — Die Landwirtschaftliche Kammer am rechten Tiszaufer hatte in den 72 . ; KOLOMAN WARGA (Aquila vergangenen Jahren eine rege Titigkeit im Interesse des Vogelschutzes entwickelt. Indem dieselbe einen entsprechenden Widerhall erweckte, erwies sich die Notwendigkeit der Griindung eines Vogelschutzvereines im Tätigkeitsbereiche dieser Kammer. Die Gründungs-Sitzung fand am 29. Sept. 1038 statt und hielt hier JAKOB SCHENK einen Vortrag über - Bedeutung und Ausführung des praktischen Vogelschutzes. Vereinigung der Freunde des Ung. Ornith. Institutes in Budapest. — Als Folge der großen Agilität unseres langjährigen Mitarbeiters und Korresp. Mitglieders Dr. JULIUS THOBIAS, hielt dieVereinigung der Freunde des Institutes am 13. Mai 1035 ihre Gründungs-Sitzung in Budapest, an welcher zahlreiche Mitglieder aus Budapest und der Provinz teil- nahmen. Zum Präsidenten wurde DR. JULIUS THÓBIÁS gewählt. Vereinigung der Freunde des Ung. Ornith. Institutes in Pécs. — Dem Eifer unseres Korresp. Mitgliedes GÉZA PALDI verdankt die Vereini- gung der Freunde des Ornith. Institutes in Pecs ihre Entstehung. Die Gründungs-Sitzung fand am 20. Mai 1935 statt. Präsident ist DR. STEPHAN HorvATH Vizegespan, Mitglied des ung. Heldenordens, Agenden- Präsident GÉZA PÁLDI. Forscherfahrt nach Kleinasien. — DR. NICOLAUS VASVÁRI besuchte — im Juli—Oktober 1936 und Mai—August 1937 verschiedene Gebiete Kleinasiens, welche bisher z. Teil zoologisch noch gar nicht oder nur in sehr geringem Maße erforscht waren. Seine Forschungen, welche mit Unter- stützung der Ung. Akademie der Wissenschaften, des National-Museums, der Budajester Universität, des Kgl. Ung. Ackerbauministeriums, des Ung. Ornith. Institutes, sowie einiger Fachgenossen durchgeführt wurden, erstreckten sich vorwiegend auf biologische, namentlich bromatologische Beobachtungen und Studien und auf zoologische Sammlungen. DR. VasvARI sammelte über 1000 Wirbeltiere, darunter etwa 200 Vögel und mehrere Tausend Wirbellose, unter welchen fast sämtliche Tier- klassen vertreten sind. Von dem Sammlungen gelangte das ornitholo- gische Material — Vogelbälge und Mageninhalte -— in das Ornith. Institut, das übrige in das National Museum und das Systematisch- Zoologische Institut der Budapester Universität. Die Bearbeitung des gesammelten Materiales ist in Angriff genommen. Bei der zweiten Forscherfahrt war EMERICH PATRAI der Begleiter von DR. VASVÁRI beson- ders als Präparator. Die Vogelberingungen des Ornith. Institutes in den Jahren 1933 — 1938, —- Infolge des außerordentlich großen Umfanges des vorliegenden Aquilabandes, muBte die Bearbeitung der Vogelberingungsdaten, welche nunmehr von Oberadjunkt KoLoMAN WARGA ausgeführt wird, fiir den nächsten Band zurückgestellt werden. Bei dieser Gelegenheit möge nur so viel erwähnt werden, daß unsere Mitarbeiter auch in den vergangenen Jahren mit dem bisheriger Eifer diesen Arbeiten oblagen und daß wir ein ganz bedeutendes Rückmeldungs-Material erhielten. Hier möge erwähnt werden, daß aus dem vorletzten Beringungs- berichte (Aquila 1929/30. p. 209.) aus der Liste derjenigen Institute, welche Ringvögel zurück meldeten, bedauerlicherweise das Comitato Ornsthologico Venatorio in Milano unerwähnt blieb, was wir jetzt gerne nachholen. Die neue Vogelschutzverordnung Ungarns. — Indem der IV, Gesetzartikel vom Jahre 1935, welcher über den Naturschutz und die Wälder am 1. August 1935 ins Leben trat, wurde die Verordnung No. 24.655/1901. des Kgl. Ung. Ackerbauministeriums, bezüglich des Vogel- schutzes, außer Kraft gesetzt. Das Kgl. Ung. Ornith. Institut unter- breitete deshalb sofort einen Vorschlag zur Neuregelung des Vogel- schutzes in Ungarn. In demselben sind auch bezüglich der Käfigung der häufigsten Stubenvögel Verfügungen enthalten. Nach diesem Vor- schlage dürften in Zukunft einheimische Stubenvögel nur von Berufs- Vogelhändler feilgeboten und verkauft werden. Dieser Vorschlag findet sich derzeit unter Verhandlung. Die Neuregelung des jagdlichen Schonzeiten in Ungarn. — Die Schonzeiten würden jüngst im Jahre 1939 neugeregelt und gründete sich der diesbezügliche Vorschlag des Kgl. Ung. Omith. Institutes auf zwei Prinzipien : erstens Schutz den wirtschaftlich nützlichen und zweitens der als Naturdenkmäler zu erhaltenden Vögel. Mit gerin- gen Ausnahmen wurden aber auch schädliche Vögel während der Brut- zeit vom 15. April bis 30. Juni geschützt, als Naturdenkmäler aber sämtliche Geier und Adler während des ganzen Jahres. See- und Fisch- Adler dürfen nur an künstlichen Fischteichen und auch hier nur mit ministerieller Erlaubnis erlegt werden. Die Jagd mit Scheinwerfern, mit und von Flugzeugen, mit Kraftwagen und motorisierten Fahr- zeugen ist verboten. Die Abänderung der Pariser Vogelschutz Konvention. — Auf Grund des Beschlusses der Tagung des Int. Kommittees zu Erhaltung der Vogelwelt in Wien 1937 hat das Institut dem Kgl. Ung. Ackerbau- ministerium einen offiziellen Vorschlag unterbreitet zur Abänderung der Pariser Konvention vom Jahre 1902 behufs Einschaltung des Natur- 730 i KOLOMAN WARGA [Aquila schutzprinzips in diese Vereinbarung, welche seinerzeit nur zum Schutze der wirtschaftlich niitzl «en Vogelwelt geschaffen wurde. Flugbilder von Raubvògeln. — Das Kgl. Ung. Ministerium fiir Ackerbau verordnete im Jahre 1937 die Herstellung der Flugbilder der Raubvögel zum Anschauungs-Unterricht in den Forst- und Jagdwart- Schulen. Das Institut lieB diese Flugbilder von Praktikant DR. ALBERT VERTSE herstellen, der diese Aufgabe mit groBer Hingabe und Fach- kenntnis léste. Auf 9 groBen Wandtafeln wurden 22 Arten in kiinst- lerisch und wissenschaftlich ausgezeichneter Weise dargestellt. Eine sämtliche Arten darstellende Tafel erschien in der Zeitschrift: A Ter- meszet, Jahrgang. 1937. p. 275. Diese befindet sich in reduziertem Format als Tab. V. dieses Aquilabandes. Die Dunenjungen-Sammlung von Friedrich Cerva. — Durch syste- matische und liebevolle Arbeit gelang es FRIEDRICH CERVA eine reich- haltige, wissenschaftlich sehr wertvolle, ausschließlich aus heimischen Exemplaren bestehende Dunenjungen-Sammlung zu schaffen. Das Alter jedes Exemplares ist genau bekannt, weil dieselben aus künstlich bebrü- teten Eiern schlüpften. Diese, aus 54 Arten und 115 Exemplaren erst- klassig präparierten Dunenjungen bestehende Sammlung gelangte nach testamentarischem Willen von CERVA in das Ornith. Institut. Eben- dorthin gelangten auch seine ganz einzigdarstehenden, mit außerordent- licher und minutioser Sorgfalt ausgearbeiteten ethnograhpischen Modelle und humorvollen Dioramen als wertvolle Bereicherungen der Reliquiensammlung des Institutes. Die osteologische Sammlung des Institutes, welche seinerzeit zum Gebrauche weiland Dr. KoLoMAN LAMBRECHT interimistisch dem Geolo- gischen Institute in Budapest überlassen war, wurde nun wieder an das Ornith. Institut zuriickgegeben. KOLOMAN WARGA. Personalia. A Kormányzó Ur Ő Fömeltösäga a m. kir. Földmivelesügyi Mi- niszter 1935. VII. 3-an kelt 2813. eln. VII. 2. szamü elöterjesztesere Dr. CSÖRGEY Titus főigazgatói cimmel és jelleggel felruházott igazgatót az V. fiz. osztályba kisérletügyi főigazgatóvá nevezte ki. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter 1935. VIII. 19-én kelt 3449. eln. VII. 2. számú rendeletével Dr. CsSÖRGRY TITUS főigazgatót teljes szolgálati idejének betöltése után 1935. VIII. 31-ikével nyugalomba helyezte. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter 1935. X. 4-én kelt 69.569. VII. 2. számú rendeletével ScHENK JAKAB kisérletügyi igazgatót a m. kir. Madártani Intézet igazgatói teendőinek ellátásával megbizta. A Kormányzó Ur Ő Főméltósága a m. kir. Földmívelésügyi Mi- niszter 1936. VI. 30-án kelt 2891. eln. IX. 2. számú előterjesztésére SCHENK JAKAB igazgatót az V. fiz. osztályba kisérletügyi főigazgatóvá nevezte ki. A Kormányzó Ur Ő Főméltósága a m. kir. Földmívelésügyi Mi- niszter 1935. VII. 3-án kelt 2812. eln. VII. 2. számú előterjesztésére DR. VASVÁRI MIKLÓS kisérletügyi adjunktus részére a főadjunktusi cimet és jelleget adományozta. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter 1936. VI, 14-én kelt 2627. eln. IX. 2. számú rendeletével Dr. VasvArı MIKLés főadjunktusi cim- mel és jelleggel felruházott adjunktust a VIII. fiz. osztályba főadjunk- tussá nevezte ki. A budapesti Pázmány Peter Tudomány-Egyetem bölcseszet- tudományi kara dr. iur. KLEINER ENDRÉ-t 1935. VI. 22-én állattan—- őslénytan— földtan tárgyakból bölcsészdoktorrá avatta. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter 1938. VI. 30-án kelt 3320. eln. VIII. B. 1. számú rendeletével DR. KLEINER ENDRE kisegitő szak- munkaerőt kisérletügyi gyakornokká nevezte ki: A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter 1939. VI. 30-án kelt 3670. eln. VIII. B. 1. számú rendeletével DR. KLEINER ENDRE gyakornokot a X. fiz. osztályba kisérletügyi asszistenssé nevezte ki. A m. kir. Földmívelésügyi miniszter 1939. VIII. 1-én kelt 4158. eln. VIII. B. 1. számú rendeletével Dr. VERTSE ALBERT adobista kisegitô szakmunkaerőt kisérletügyi gyakornokká nevezte ki. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter 1935. VII. 15-én kelt 3113. eln. VII. 2. számú rendeletével FORGÁCS JANos I. oszt. altisztet m. kir. szakaltisztté nevezte ki. ú 122 PERSONALIA (Aquila Personalia. Seine Durchlaucht der Reichsverweser geruhte auf Vorschlag des Kgl. Ung. Ackerbau Ministeriums Dr. Trrus Csörcey mit Titel und Karakter eines Oberdirektors am 3. VII. 1935. zum Oberdirektor für landwirtschaftliches Versuchswesen in die V. Rangklasse zu befördern. Durch ErlaB des Kgl. Ung. Ackerbau Ministeriums wurde Ober- direktor Dr. Trrus CSÖRGEY am 31. VIII. 1935 nach vollendeter Dienstzeit in Ruhestand gesetzt. Das Kgl. Ung. Ackerbau Ministerium beauftragte JAKOB SCHENK Direktor für Versuchswesen am 4. X. 1935. mit der Leitung des Kgl. Ung. Ornitb. Institutes als Direktor. Seine Durchlaucht der Reichsverweser geruhte auf Vorschlag des Kgl. Ung. Ackerbau Ministeriums JAKOB SCHENK am 30. VI. 1936 zum Oberdirektor für landwirtschaftliches Versuchswesen in die V. Rang- klasse zu befördern. Seine Durchlaucht der Reichsverweser geruhte auf Vorschlag des Kgl. Ung. Ackerbau Ministeriums Dr. NICOLAUS VASVÁRI Adjunkt am 3. VII. 1935 den Titel und Karakter eines Oberadjunktes zu verleihen. Das Kgl. Ung. Ackerbau Ministerium beförderte DR. NICOLAUS VASVÁRI mit Titel und Karakter eines Oberadjunktes am 14. VI. 1936 zum Oberadjunkt in die VIII. Rangklasse. Dr. iur. ANDREAS KLEINER wurde am 22. VI. 1935 an der philo- sophischen Fakultät der Pázmány Peter Universität zu Budapest zum Doktor Zoologie Paläontologie und Geologie promoviert. Das Kgl. Ung. Ackerbau Ministerium befürderte DR. ANDREAS KLEINER Aushilfs-Facharbeiter am 30, VI. 1938 zum Praktikanten fiir Versuchswesen. Das Kgl. Ung. Ackerbau Ministerium beförderte DR. ANDREAS . KLEINER Praktikanten am 30. VI. 1939 zum Assistenten fiir Versuchs- wesen in die X. Rangklasse. Das Kgl. Ung. Ackerbau Ministerium beförderte DR. ALBERT VERTSE Aushilfs-Facharbeiter am 1. VIII. 1939. zum Praktikanten für Versuchswesen. 1085/38) TAGSÁGI KINEVEZÉSEK — ERNENNUNGEN 733 Das Kgl. Ung. Ackerbau Ministerium beförderte JoHANN FORGÁCS I. klassigen Unteroffizier am 15. VII. 1935 zum Fachunteroffizier. Tagsagi kinevezések. Ernennungen. Az 1936—39 évben a követ- In den Jahren 1936—39 fanden kező kinevezések történtek : — folgende Ernennungen statt : — 1. Tiszteletbeli tagokká — Zu Ehrenmitgliedern : — DR. S. PRENTISS BALDWIN, Cleveland. — PRoF. H. HEIM DE BALSAC, Paris. — REv. F. C. R. JOURDAIN, Bournemouth. — P. R. Lowe, London. — Dr. R. C. MurPpHy, New-York. — PROF. WALTER SCHOENICHEN, Berlin-Schöneberg. — P. G. van TIENHOVEN, Amsterdam. — Dr. ALEXANDER WETMORE. Washington. 2. Levelező tagokká — Zu Korrespondierenden Mitgliedern: — Jaques BERLIOZ, Paris. — HON. G. CHARTERIS, London. — Dr. DABASY GÉZA, Budapest. — MAG. ANDRZEJ DUNAJEWSKI, Warszawa. — CHARLES DuponDp, Bruxelles-Laeken. — FÖLDVÁRI Miksa, Budapest. — H. A. GILBERT, Bishopstone. — DR. GRESCHIK JENÖ, Budapest. — Dr. CARL HAENEL, Garmisch. — Ppor. DR. HANKÓ BELA, Debrecen. — DR. JOSEF Jırsık, Praha. — DR. Hans KUMMERLÖWE, Dresden. — DR. KARL MANNS- FELD, Seebach. — Dr. Mauxs KÁROLY, Budapest. — DR. WILHELM MEISE, Dresden. — Nort MAYAUD. Nantes. — NaGyszALANczy BRUNO. Buda- pest. — Dr. GÜNTHER NIETHAMMER, Bonn. — GEORGES OLIVIER, Rouen. — Dr. Pontus PALMGREN, Helsinki. — Pror. PAUL Paris, Dijon. — PAVEL PATEFF, Sofia. — SEBASTIAN PFEIFER, Fechenheim. — J. RAPINE, Paris. — ROBERT REGNIER, Rouen. — PETER SKOVGAARD, Viborg. — DR. BR. SÓLYMOSY LÁSZLÓ, Egervár. — DR. WERNER SUNKEL, Rotenburg a. d. Fulda. — Dr. THÓBIÁS GYULA, Alsöfügöd. — PROF. ILMARI VALIKANGAS. Helsinki. — PROF. Grr. KAZIMIERZ WODZICKI, Warszawa. — P. ZERVAS, Athen. * 3. Rendes megfigyelokké — Zu ständigen Beobachtern: — BAN TIVADAR, Hajdunänäs. — DR. BERETZK PÉTER, Szeged. — HALÁSZ MARGIT, Cegled-Csemö. — Dr. HOMOKI-NAGY ISTVÁN, Kiskunfélegyháza. — Dr. KOROMPAI VIKTOR, Békéscsaba. — Kron KELEMEN, Kardosfa. — LITTAHORSKY ANTAL, Fehértemplom (= Bela Crkva). — Markov Vuja Bäcsföldvär (= Backo Gradiste). — 177. MÉSZÁROS GYÖRGY, Kecskemét. — MURAKÖZY Dezsô, Lakytelek. — Dr. SÁTORI JÓZSEF, Debrecen. — IFJ. SZENES JENŐ, Sövenyhaza. 134 : NECROLOGUS [Aquila Necrologus. Dr. Lambrecht Kálmán, született 1889. május 1-jén, Pancsovän, meghalt 1936. január 7-&n, Pécsett. 1909-ben került a Madártani Inte- zetbe, bálványozott mestere HERMAN OTTÓ mellé, mint asszisztens 8 bár eredetileg néprajzi kutatónak készült, hamarosan uj kutatási területet választott magának, a Magyarországon eddig majdnem teljesen elhanya- golt őskori madárvilágnak a tanulmányozását. A Madártani. Intézet nagyszerüen megszervezett megfigyelő hálózata segélyével rövidesen gazdag csonttani gyüjteményt szervezett. Müködése hamarosan tul- terjedt a magyar őskori madárvilág kutatási keretein és az egész világ palaeornithológiáját ölelte föl. 1917-ben a M. kir. Földtani Intézethez kérte áthelyezését s ott müködött 1934-ig. Innen 1933-ban a pécsi Tudomány Egyetemhez nevezték ki mint cimzetes rendkivüli tanárt Megjelent közleményeinek száma megkozeliti a 300-at. Főmunkája .,Hand- buch der Palaeornithologie" cimen 1933-ban jelent meg FISCHER jénai könyvkiadó kiadásában. Magyar viszonylatban kiválóan értékes HERMAN OTTÓ miivésziesen megirt életrajza. Nagy érdeme volt abban, hogy HERMAN OTTÓ születésének századik évfordulóját minél szélesebb kör- ben ünnepelje meg a magyar tudományos világ. Tudományos műkö- dése mellett mesterének HERMAN OTTO-nak követésében sokat foglal- kozott a tudomány népszerüsitésével s ennek szolgálatára 1935-ben meginditotta a Buvár című népszerü havi folyóiratot. Szomjas Gusztáv, a szabolcsmegyei Tiszalök község területén fekvő mintagazdasagaban gazdálkodott. Született 1870. december 19-dikén Sajokesznyétén, meghalt 1936. október 20-dikan Nviregy- házán. Kiválóan képzett modern gazda volt, a ki nemcsak a talajmive- lési módokat ismerte teljes alapossággal, hanem egyuttal a gazda állati . ellenségeit de főleg barátait is s utóbbiak érdekében mindenkoron teljes tűzzel és gazdagitapasztalatban gyökerező meggyőzősdéssel szállott sikra. Kitünő megfigyelője és lelkes védelmezője volt a madárvilágnak, aki ugyszólván csak hasznos madarat ismert. Különösen a gazdakörökben sokszor igazságtalanul megvádolt vetési varju hasznos voltát hirdette élő szóval és számos madárvédelmi cikkében. Nemcsak mintagazda, hanem minta magyar ember is volt, aki egész életét a köz érdekének szentelte s egyházi, puiitikai és közigazgatási téren önzetlenül igen jelentős mértékben szolgálta nemzetét. A M. kir. Madártani Intézetben számos értékes muzeális tárgy, az Aguila-ban számos közleménye, különösen a Hortobágy madárvilágáról, őrzik emlékét. A Tiszántuli Madárvédő Egyesület egyik alapitojat és első elnökét vesztette el benne. er ae sais > ABURVULUGUS 735 : Büturlin Szergej neves orosz madártani kutató, született 1872. september 2 2-dikén Montreux svájci városkában. meghalt 1938. január : 22-dikén Moszkvában. Habár tán első sorban nagy vadászember volt, aki az orosz vadászati lapokban rengeteg madártani targyu közleményt irt, azért az orosz madártani kutatásnak is számottevő munkása volt. _ 1900—1902. között európai Oroszország északi részének Kolgujev és Novaja Zemlya szigeteknek madártani viszonyait tanulmányozta. 1904 —1906-ban' a Kolyma folyó vidékére vezetett expediciót. Különös figyelmet szentelt a vadludaknak 8 ezekről több orosznyelvü közle- ményen kivül egy összefoglaló angol nyelvü értekezést is irt. ..Bean- Geese of Asia" címen. amely a Journal of the Bombay Nat. Hist. Societv 1908. évf. 555—561. lapjain jelent meg. Dr. Eagle Clárke Vilmos az edinburghi Roval Scottish Museum vezető tisztviselője, született 1853 március havában Leeds-ben, meghalt 1938 május I0-&n Edinburghban. Muzeális tevékenysége mellett első- sorban a madárvonulás kérdésével foglalkozott 8 ezen a téren igen jelentős működést fejtett ki. Nemcsak elméletileg foglalkozott a ker- à déssel, hanem közvetlen megfigyelésekkel is nagy mértékben hozzájárult Anglia matárvonulási viszonyainak megismeréséhez. Számos . magányos, . csak kevés lakossággal biró, de világitó tarnyot hordozó szigeten töltött hosszabb időt s itt a madárvonulás megfigyelésének szentelte minden idejét. Faire szigetéről kimutatta, hogy annyi vonuló madir: látogatja, . hogy az angol ,Helgoland-nak mondható. Tapasztalatairól nagyszabásu kétkötetes művében" szämolt be, mely „Studies in Bird Migration“ cimen megjelent 1911- ben, s nevét a madárvonuláskutatás" irodalmában örökre megőrzi. : |» Dr. Floericke Kurt, született 1369. március 23-dikan Zeitz-ben Thiiringiaban, meghalt 1934. október 29-diken Stuttgartban. Rend- kivül tevékeny. tehetséges kutató és iró volt: aki legnagvohb hatását a szak nepszerüsitese révén érte el. Első nagyobb munkája Szilézia madarvilagarol szólt s ez a tudori értekezése nagy sikert aratott. LINDNER figyelmeztetése alapján 1892-ben keresi föl Rossittent, ahol 1894°— 1897 között lakott s irásaival propagandát csinált abból a célból. hogy itt tudományos megfigyelő állomás létesüljön. Legjobb uton volt. hogy Németország nagy ornithologusai közé küzdje föl magát, azonban össze- ütközésbe került a törvénnyel s ezért büntetésének letelte után is egész életén keresztül hitelevesztetten, mint a német madártani kutatás száműzöttje volt kénytelen élni. Ennek a helyzetének a kialakulásá- hoz nagyon hozzájárult az a féktelen és alaptalan támadás sorozat, amelyet a madár gyűrűzések ellen folytatott, látszatra madárvédelmi 736 NECROLOGUS f 4 (Aquila alapon, de valójában THIENEMANN iránt való személyes gyülöletböl. THIENEMANN volt az utódja Rossittenben és elvált feleségét nőül vette. Tehetsége révén a népszerüsitô irodalomban talált elhelyezkedést. 1907-ben Stuttgartba költözött, ahol meginditotta a Mittheilungen über die Vogelwelt cimü folyóiratot, majd 1919-ben megalapitotta a Süddeutsche Vogelwarte-t a délnémet madárvártát. 1898-ban HERMAN OTTÓ meghivta az akkori Magyar Ornithologiai Központba s megbizta az alföldi madárvonulás megfigyelésével. Jellem- gyöngesége miatt azonban HERMAN OTTÓ is hamarosan arra kényszerült, hogy bizalmát megvonja tőle, dacára annak. hogy megfigyeléseiről értékes közieményt irt, amely az Aquila 1899. évf. 262—315. lapjain jelent meg. Lord Rothschild Walter, a madártani kutatás kiváló mivelője és mecenása, született 1868. február 8-dikan, meghalt 1937. augusztus 27-dikén Tring-ben. Hirneves és Európában egyedülálló madártani ‘ gyüjteményének az alapját 1388-ban vetette meg s azt idők folyamán állandóan bővitette. Ide került BREHM KERESZTÉLY LAJos nagyszabásu és a mai madártani kutatás számára ugyszólván nélkülözhetetlen gyüjteménye is. Ennek a madárgyüjteménynek az élére. gondozására , rendezésére, gyarapitására 1892-ben meghivja DR. HARTERT ERNŐT. ROTHSCHILD-nak ez a lépése rendkivüli szerencsésnek bizonyult a madár- tani kutatás fejlődésére, mert ennek az idővel 300.000 bőrre (köztük 3000 typus) fölszaporodott gyüjteményének a földolgozása révén bont- hatta ki tehetsége szárnyait HARTERT és alkothatta meg „Die Vögel der paläarktischen Fauna" címen a mai madártani kutatás standard mun- káját. 1932-ben kénytelen volt ezt a remek gyüjteményét elárvereztetni s minthogy európai gyüjtés utján nem lehetett a szükséges összeget összehozni, az europai ornithologusok nagy bánatára, a felbecsülhetetlen értékü gyüjtemény a new-yorki Természetrajzi Muzeumba került, amely- nek számára GRÓF SZÉCHENYI-NÉ VANDERBILT GLADYS vásárolta meg. ROTHSCHILD érdeklődése főleg a szinpompás trópusi madarak iránt nyilvánult meg. Első sorban a kazuárokon végzett vizsgálatai nevezetesek. Élete főmüvei: The Birds of Laysan (1893. és 1900.), továbbá Extinct Birds (1907.). Muzeuma közlönyeként meginditotta 1894-ben ..Novitates Zoologicae" cimű nagyon értékes folyóiratát. | Dr. Báró Snouckaert van Schauburg, németalföldi madartani — kutató, született 1857. május 10-dikén Gravenhage-ben. meghalt 1936. augusztus 20-dikän ‘Territetben. Madarvonulasi megtigveléseit tartal- mazó és egyéb madártani közleményei közül számos jelent meg az - Aguila 1902 2. évi köteteiben. Hollandia madárvilágát ismertető művét DR. CSÖRGEY Trrus illusztrálta kézzel szinezett pompás madär- képekkel. Dr. Steinbacher Frigyes, a német Madártani Egyesület elnöke, született 1877. julius 4-dikén Berlinben, meghalt 1938. február 15-dikén Berlinben. Németországnak egyik ujabbkori jelentős madárrendszertani kutatója, aki orosz nyelvtudása révén is nagy szolgálatot tett a madár- tani tudománynak a csak orosz nyelven megjelent kutatási eredmények átültetésével és ezzel az egyetemes kutatás számára való hozzáférhetővé tételével. Élete főműve volt HARTERT Die Vögel der paläarktischen Fauna pötkötetenek befejezése. amiért az egyetemes madártani kuta- tas örök háláját érdemelte ki. Magyar viszonylatban enılitesremelto a nádi särmänyok rendszertanira vonatkozó tanulmánya, amelyben a magyarországi nádi sármányt uj alfajnak határozta meg, Dr. Thienemann János, egyetemi tanár, a rossitteni madárvárta alapitoja és hosszu időn át vezetője. született 1863. november 12-dikén a thüringiai Gangloffsommernben, meghalt 1938. április 12-diken Rossittenben. Eredetileg lelkészi pályára készült. de fokozatosan áttért a madártani kutatásokra. amelyek során 1896. julius 18-dikán DR. LINDNER biztatására fölkereste a Kurische Nehrungon levő Rossitten halászfalut, amelyre mint a madárvonulás megfigyelésére rendkivül kedvező helyre mar FLOERICKE is fölhivta a figyelmet. Tapasztalatai alapján a Német Madártani Egyesület 1900. évi lipcsei nagygyülésen előterjesztést tett állandó madármegfigyelő állomás ,.(Vogelwarte)"" létesitésére. Meg is kapta a megbizatast s eredményés müködése csak- hamar vilaghiriivé tette a rossitteni madárvártát, különösen az által. hogy 1903-ban megkezdte a MORTENSEN által kezdeményezett madár- gyűrűzéseket. Ez u kezdeményezése igen jelentős mértékben járult hozzá. hogy ez a kutatási módszer később oly nagyméretü alkalmazást nyert az egész világon. ; Működése jelentős fejezetet alkot a madárvonulási kutatás fejlő- désében. Számos jelentést adott ki madárvonulási megfigyeléseiről és gyűrűzési eredményeiről. Összefoglaló, nemcsak tudományos értékü, de egyuttal nagy nepszerüsitö hatásu művei: „Rossitten. Drei Jahr- zehnte auf der Kurischen Nehrung" és , Vom Vogelzuge in Rossitten‘“. 1923-ban kezdett solymászni és ennek a régentén oly kedvelt és nagyra- becsült sportnak a fölujitásával is igen nagy sikere volt. Lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy Németországban jelenleg ujból jelentősen föl- karolták ezt a vadászati módot, a melyből a madártani kutatásra is jelentős előny háramlik. ist SCHENK JAKAB. 47 738 NECROLOGUS i [Aquita Dr. Ostermayer Miklós, budapesti gyakorló orvos. Született 1862-ben Nagyszombaton, meghalt 1937. január 8-dikán Budapesten. Kiváló vadászati szakiró, aki főleg a szarvasaganos fejlődésével foglalkozott. azonban számos madártani vonatkozásu vadászati kérdésre is kiter- jesztette figyelmét. Rengeteg kisebb nagyobb tarulmányt irt. Számos előkelő külföldi vadászlapnak volt nagyrabecsült munkatársa, amelyek szívesen közreadták Magyarország vadászati viszonyait ismertető közleményeit . Dr. Despott Giuseppe, tanár, született 1878. julius 26-dikán Malta szigetén, meghalt ugyanott 1936. szeptember 2-dikán hosszas bete- geskedés után. Sok éven. át vezetőic volt a la valettai muzeum " természetrajzi osztályának. Számos közleménye jelent meg Málta sziget madarairól. ‘ Dr. Jouard Henrik, született 1896. május 16-dikän, Santenay-ben. meghalt 1938. március 16-dikán Vence-ban. Munkássága a francia madárvilág rendszertani fölkutatását célozta. Ezen a téren jelentős érdemei vannak. Főműve a Parus atricapillus rendszertanárról szóló tudori értekezése. Dr. Menegaux Ágost, egyetemi tanár, a párizsi természetrajzi muzeum aligazgatója 1926-ig, született 1857. május 17-dikén Doubs-ban meghalt 1937. julius 15-dikén Burg-la-Reine-ben. Nagy érdeme volt a francia madártani kutatás felélesztésében, a melyhez gazdagon illusz- trált művein kivül különösen hozzájárult az 1909-ben Revue Francaise d’Ornithologie címen meginditott folyóirat, mely 1928-ban a jelenleg is megjelenő L’Oiseaux cimű folvoiratba olvadt bele. Dr. Menzbier Mihály, egyetemi tanár, a moszkvai Természet- tudományi Társulat Bulletin-jének és Memoires-janak szerkesztője. a legkiválóbb orosz madártani kutatók egyike, született 1855. október 3-dikan Tula kormányzóságban, meghalt 1935. október 10-dikén Moszkvában. Számos nagy munkában ismertette az orosz birodalom madártani viszonyait, főleg faunisztikai és állatföldrajzi szempontból s alapvető anatómiai vizsgálatokat is végzett. Egyik főműve: Ptici Rossii, Moskva, 1395., amely azonban csak orosz nyelven jelent meg, masik nagvérdekü műve Ornithologie du Turkestan, Moscou. 1888, Paris Pál, egyetemi tanár Dijon-ban, született 1875. augusztus 16-dikan Chaumont-ban, meghalt 1938. tavaszán. Az ujraéledt francia madártani kutatás egyik érdemes munkása. Irodalmi működése anatomiai. biológiai és faunisztikai irányu. - Dr. Reiser Otmär. született 1861. december 21-dikén Bécsben, meghalt 1936. március 31-dikén a Marburg melletti Pickern-ben levő családi birtokán. Halhatatlan érdeme a Balkin madártani viszonyainak kutatása, melyet mint a szerajevói muzeum állattári őre végzett. 1887-ben került Szerajevóba s ott dolgozott egészen 1918-ig. 1890. és 1900. között 9 nagyobb" és több kisebb kutatási utat tett Bosznia- Hercegovina, Montenegro. Görögország, Szerbia és Bulgária területén. mindenütt nagyszabäsu gyüjtéseket végezve. Gyüjtésc eredményeit a bécsi és a szerajevói országos muzeum őrzi. Kb. 150 közleménye jelent meg. Főműve a világhírű Ornis Balcanica. amelyből életében megjelent. a Bulgaridra, Görögországra és Montenegréra, vonatkozó rész. A Bosznia-Hercegovinára vonatkozó kötet sajtó alatt van. mig Szerbiára vonatkozó tanulmányaiból csak egy előzétes jelentést adott közre a Magy. Bot. Lapok 1905. évf. 113—117. lapjain. Dr. Versluys János, egvetemi tanár, született 1873. szeptember 1-jén a hollandiai Groningen-ben, meghalt 1939. január 28-dikán Bécsben. 1901-ben egyetemi magántanár. 1916-ban egvetemi nyilv. rendes tanár Gent-ben. 1925-ben Bécsbe hivták meg zoológiai tanszékre. Részt vett nyugatindiai (1896.) és maláji (1899—1900.) expediciókban. Tudoma- nyos dolgozatainak száma 29. Intézetében több közismert madártani értekezés készült. DR. KLEINER ENDRE. Dr. Baldwin Prentiss Sámuel, az amerikai madárgyürüzések egyik kezdeményező és kiválóan eredményes kutatója. Született 1868. okt. 26-án Clevelandhan, meghalt ugyanott 1938. dec. 31-én. Vidéki birtokán az Ohio állambeli Gates Mills-ben kertgazdasággal foglalkozott s a tul- szaporodott házi verebek kártételeinek csökkentése végett kezdte azok fogását hálókkal 1913-ban. Később megkezdte az elfogottak gvürüzését és oly eredményeket ért el a gyürüzések ujrafogása által, hogy 1920- ban az Egyesült Államok Biologiai Szakosztálya (Biological Survey) szintén megkezdte a madárgyürüzési kutatásokat. Munkatársai segit- ségével mindig tökéletesitette a fogási módszereket s később nemcsak gyürüzte az elfogott madarakat, haném egyéb vizsgálatokat is kezde - ményezett, különösen az élettan terén. 1925-ben szervezte meg az ide- vágó vizsgálatok céljára a „Baldwin Bird Research Laboratory“ inté- zetet, amelyben állandóan 3—5 munkatársa is dolgozott. Az intézet. vizsgálatai alapján számos tudományos értekezés látott napvilágot, amelyek a madarak belső életére, testhőmérsékletére, méretváltozatair a, 178 740 NECROLOGUS (Aquila földrajzi elterjedési és települési sürüségére, sûlyméretekre vonatkoznak BALDWIN nagy érdeme abban áll, hogy szervesen egybefüzte a sza- badon élő madarakon végzett vizsgálatok eredményeit a laboratorium. vizsgálatokkal. KENDEIGH S. KÁROLY. Poroszlói Graefl Andor. Született Kétútközön (Heves-megye) 1906 május 23-án, meghalt Budapesten 1938. nov. 28-án. Nagyon korán, tragikus módon hunyt el. Mint az Intézet egyik leglelkesebb munka- társa fáradhatatlan buzgósággal tanulmányozta birtokának, Kétútköz- nek orniszát és a kastélyában őrzött több mint 200 kitömött madara, közöttük sok értékes példány tanuskodik a vidék madárgazdagságáról - és egyben a gyüjtő hozzáértéséről és lelkes kutatási tevékenységéről. DR. VASVÁRI MIKLÓS. Cerva Frigyes. Budapesten született 1856. április 28-án, meghalt ugyanitt 1935. november 10-én. Mint autodidakta képezte magát ento- mologussá, zoologussá és ornithologussá. Az ő tojásgyüjteménye volt hazánkban az egyik első tudományos szakszerüséggel, a tojásfuró meg- felelő alkalmazásával és teljes fészekaljanként rendezett gyüjtemény. Korán összeköttetésbe került HERMAN OTTÓ-val és ennek révén mint kiváló preparátor tevékeny részt vett az 1891. évi budapesti, nemzet- közi ornithologiai kongresszus előmunkálataiban. Minuciózus technikai készsége révén művészi rovarbiológiákat állitott össze, melyekben a bogarak, lepkék, hernyók és növények szinét és plasztikijat saját különleges módszereivel természethűen tudta konzerválni. Hasonló mugonddal készitett a halász- és pásztoréletre vonatkozó miniatür model- leket, továbbá allegorikus értelmü, remekmivii kis diorámákat, melyekben megszemélyesitett madarak és rovarok a szereplők. Utóbbiakból legerde- kesebbek a rét zenevilúgát és a HERMAN OTTÓ 70-ik születésnapjának ünneplését ábrázoló diorámák, melyek a Madártani Intézetbe kerültek. Ürbő Szunyog és Apaj puszták madárvilágának uttörő ismerője volt és innen származó gyüjtéseinek anvagäbôl sok került nemcsak a Nemzeti Muzeum Állattárába és a Madártani Intézetbe, hanem egyuttal számos európai gyüjteménybe is. 1908-ban a Mezőgazdasági Muzeumban velem együtt rendezte az ERTL-féle nagyszabásu tojásgyüjteményt, 1910-ben pedig rátermettsége, hivatottsiga és sokoldalu zoologiai szaktudása folytán az akkor ujja- szervezett budapesti Allatkert-hez hivta meg DR. LENDL ADOLF, hol a madártani osztály vezetésével bizatott meg. Itt 1912-ben felügyelővé, 1926-ban főfelügyelővé lett kinevezve és teljes két évtizeden keresztii folytatott, eredményekben rendkivül gazdag működés után 1930-ban vonult végleges nyugalomba. 1035,38) NECROLOGUR =” 741 Mesteri módon értett a fészekből szedett apró madarfiak, vagy a tojásból keltető gép utján mesterséges uton életre hozott fiókák fel- neveléséhez. Legnagyobb büszkeségét a nagy gonddal és fáradsággal össze- hozott ,,pelyhes madárfióka"-gyüjtemény képezte, mely 54 fajból és 115 drb 1—3—5 napos apró fiókából áll. Ez az értékes gyüjteménye . végrendeleti óhaja szerint a Madártani Intézetbe került. Értékes irodalmi működést fejtett ki. Dolgozatai közül legfon- tosabbak : a barkós cinege életmódjáról, a függőcinegéről, az Állatkert- ben szabadon fészkelő madarakrôl és a székicsér tojásból való felneve- léséről szólóak. ; ő ; WARGA KÁLMÁN. 742 INDEX ALPHABBTIOUS AVIUM [Aquila INDEX ALPHABETICUS AVIUM. A zéréjélben levő számok az idegen nyelvű szövegre vonatkoznak, ha az illető . fajok egyúttal a magyar szövegben is megvannak. — Die eingeklammerten Zahlen beziehen sich auf den fremdsprachigen Text, wenn die betreffenden Arten auch im ungarischen Texte angeführt sind; die Seitenzahl der im gemeinsamen Texte befind- lichen Namen wird ohne Klaınmer angeführt. Accentoridae 40. Accipiter badius brevipes 52, 668, 669, (694). — gentilis buteoïdes 52. — — gentilis öl, 52, 289, 293, 304, 335, (354), (366), (371), (375), (386), 430, (514), 685, (707). — nisus nisus 52, 293, 294, 296, 297, 304, 330, (309), (376), (386), 458, 459, (525), (526,) 531, 535, (538), (542), 670, 685, 686, (707). — trivirgatus trivirgatus 286, (368). Accipitres 48. Acrocephalus 1, (5), 616. — arundinaceus arundinaceus |, (5), 34, 256 -256, (257— 264), 615, 618, 619, 058. — schoenobaenus schoenobaenus 35. — scirpaceus scirpacsus 12, 35, 658. — paludicola 35. — palustris 35. Aegithalos caudatus caudatus 30. — — europaeus 31, 619. Aegolius funereus funereus 47. Aegypius monachus 54, 667, 672, (692), (695). Alropavo congensis 710. Alauda arvensis arvensis 26, 623, 670, 671, 682, 683, (706). — — cantarella 25., Alaudidae 24, Alcae 76. Alca torda 76, 674, (66). Alcidae 76. Alcedo atthis ispida 43. Alectorides 76. Alectoris graeca saxatilis 78. Ampelidae 32. 615—617, Anas acuta acuta 59, 551, 659, 670. © — angustirostris 59, — erecca crecca 58, 551, — falcata 58. -— penelope 58, 551. — platyrhynche platyrhyncha 58, 551, 659, 665, 670, 686, (690), (708). — querquedula 58, 551, 659, 670. — strepera 58, 551, 659. Anatidae 56, 288, 299, 325, 326, (370), 555, (556) 659, 639, 670, 710. Anser albifrons albifrons 56, 554, 674, (697) — anser 56, 553, 659, 674, (697), 711. — brachyrchynchus 555. — carnelrostris 554. — erythropus 56, 554, 674, (697). — fabalis fabalis 57, 554, 674, (697). -— — neglectus 57, 554, — indicus 57. Anseres 56, 326, (370), (380), 669, 670, 674, 682, 686, (697), (704—705), (708), 736. Anthropoldes virgo 77. Anthus campestris campestris 26. — pratensis 26. -— rufogularis 26. — spinoletta spinoletta 26. - trivialis trivialis 26. Apus apus apus 42, 247, 248, (249), 619, 659, 674, (607). — melba melba 42. — pallidus illyricus 42. Aquila clanga 50. — chrysaétos chrysaétos 50. 290, (372), (373), 667, (692). —— hellaca heliaca 50, 303 (385). — nipalensis orientalis 50, 632, 663, (680). — pomarina pomarina 50, 552, 550 1935/38) Aquilidae 50, 291, 294, —296, (377), (378). ‘ Ardea cinerea cinerea 54, 557, 571, 589, (503), (600), (611), 658, 650. — purpurea purpurea 2, (6), 55, 566—568, 574, 575, 586, 587, 589, (596-599), (604), (605), (607), (609), (611), 658. Ardeidae 2, (6), 54, 556—592, (592—613), 658, 659, 670, Ardeola grayi 589, (612). -— ralloides 55, 556, 575--592, (604 -613). Arenaria interpres interpres 67. Asio 557, (504). — flammeus flammeus 46, 658, 659, 676, (699). — otus otus 46. Asturidae 286, (368), (369). Athene noctua indigena 47. — — noctua 47 , 670. (592), Bombycilla garrulus garrulus 32, 410—489, (490 —528), 529—535, (535—542). Botaurus stellaris stellaris 56, 556, 557, 566-568, 574, 575, 585, (592), (596), (597), (599), (604), (805), (607), 658. Branta berniola 57, 654, 555, 674, (697). — leucopsis 57, 554, 555, 673, (696). — ruficollis 57, 554, 673, 674, 682,( 696), (607), (704). i Bubo 557, (594). — bubo bubo 46, 676, 677, (699). Bubulcus ibis ibis 55, 575, 587, 589, (605), (609), (G11). Bucephala clangula clangula 60, 551. Burhinidae 65. a Burhinus oedicnemus oedicnemus 65, 675, (69s). Buteo buteo buteo 51, 686, 707). — — vulpinus 31. — lagopus lagopus 51, 686, (708). — rufinus öl. Butorides 557, (593). — virescens cubanus 587, (609). Calandrella cinerea brachydactyla 25, 668, 673, (693), (696). Calidris alpina alpina 68. — canutus canutus 68. — maritima maritima 68. INDEX ALPHABETICUS AVIUM 289, (371), 658, 743 Calidris minuta 68. — temmincki 68, -— testacea 67. Capella gallinago gallinago 72, 658. — media 72, 658. Caprimulgi 42. Caprimulgidae 42, 327. Caprimulgus europaeus europaeus 42. — — meridionalis 43, 671. x Carduelis cannabina cannabina 19. — — mediterranea 19, — carduelis carduelis 19, 671. — flammea cabaret 20. — — flammea 20. — — holboelli 20. — flavirostris flavirostris 20, 668, (693). — hornemanni exilipes 20. — spinus 19. Casarca ferruginea 58, 673, (696). Casuarlidae 736. A Certhia brachydactyla brachydactyla 28. — familiaris famillaris 28, 618, 619. Certhlidae 28. 5 Cettia cetti cetti 34, 663. (689), 711. Charadrildae 66, Charadrius alexandrinus alerandrinus 66, 678, (700), 710. — apricarius apricarius 67. — dubius curonicus 66, 248, (249—250). — hlaticula hiaticula 66, — morinellus 66. Chettusia gregaria 67. Chiamydotis undulata macqueeni 76. Chlidonlas 327. — hybrida hybrida 73 — leucpotera 73. 670. — nigra nigra 72, 327, 670. Chloris chioris chioris 19. — — mühlel 19. Chrysolophus amherstiae 615. — pictus 615. Ciconia ciconia ciconia 54, 462, (527), 589, (612), 615, 658, 670, 677, 681, 682, 684, (699). (704), (707). — nigra 54, 589, (612), 669. Ciconiidae 54. Cinclus cinclus aquaticus 41. — — elnelus 41. — — meridionalis 41. Circaëtus gallicus gallleus 53, 861), (694). ‘444 INDEX ALPHABETICUS AVIUM Cirous 658. — Peruginosus acruginosus }, 2, Dh 12, öl, 658, 670. — eysneus cyaneus Bl, 686, (708). i -- macrourus 52, 658, 686, (708). — pygargus 52, 658. Cisticola juncidis cistieola 711. Clangula hyemalis 60, 551. Coccothraustes coccothraustes ceccothraustes 19, 449, (521), 530, (537). Cochlearlus 557, (503—594). — cancrophagus 573, (603). . Coloeus monedula 615. -— — soemmeringli 17. im — spermologus 17. Columba livia livia 64. — — domestica 685, (707). — oenas oenas 64. — palumbus palumbus 64, 670. Columbae 64. Columbidae 64. Colyınbus adamsli 64. — arcticus arcticus 64. — immer 63. — stellatus 64, Coraciae 43. Coracias garrulus garrulus 43, 671. Coraciidae 43. 7 Corvidae 16, 71-226, 620, Corvus 615. Corvus corax corax 16. 666, 667, (692). — corone corone 16. — — cormix 16, 459, (526), 619, 671. — frugilegus frugilegus 16, 587, (609), 665, 671, 6586, (690), (708), 734. Coturnix coturnix coturnix 79, 615-—617, 623, 670, 682, Cractes infaustus infaustus 18. . Crax globicera 615, Crex crex 77, 228, 670. Crocethia alba 69. Cuculi 48. Cuculidae 46. -Cuculus canorus canorus 1, 250-256, (257 — 264), Cursorius cursor cursor 65. Cygaus 289, 290, 299, 325, 326, (372), (373), (380—381), 711. — bewickil 56. 459, (526), 658 301, (383), (706), 710. (5), 46, 616, 619, 670. [Aquila Cygnus cygnus 56, 670, 680, (702). — olor 56. Cypseli 42. ‘Cypselidae 42. Delichon urbica urbica 42, 619, 659, 671. Diardigallus diardi 615. Dryobates leucotos leucotos 44, 619, — 663—665, (600). — — Illtordi 45, 663—665. — maior maior 44. -— — pinetorum 44, 619, 661. 662, 663, 665. (688—689), (690). "— medius medius 45, 619, 663, (690), —- minor hortorum 45. — syrlacus balcanicus 44.. 661—663, (688—-690). Dryocopus martius martius 45, 668, 676, (693), (699). Egretta alba alba 2, (6), 13, 55, 328, 650, 670, 674, 378, (697), (700). — garzetta garzetta 13, 55. 678, 679, (701), Emberiza calandra calandra 23, 671. — ela cla 21. — elrlus 23. — citrinella citrinella 23. — hortulana 12, 16, 23, 667, (692—693). —— schoeniclus 658, 723. — — schoeniclus 24. — -— stresemanni |, (5), 24, 737. ukrainae 24. Eremophila alpestris flava 26. Erithacus rubecula rubecula 40, 618, 619. Erythrina erythrina erythrina 21. — rosea 21. Falco 267 —348, (349--409). — biarmicus feldeggi 48. — cherrug 288, 201, 292, 304, 324, (370), (373), (386). — — cherrug 48, 53, 331338. — —- saceroides 49. — — Milvipes 303, ‘304, (385). — columbarius aesalon 49, 301, 304, 330, (383), (386), 458, 459. (525), (526), 535, (542). — hendersoni 303, (385). — naumanni naumanni 49. 1085/68) Foleo peregrinus 291. 202. 324, (373), (386), "458, 450, (525), (526), 535, (542). — — caeruleiceps 48. — — peregrinus 48. — rusticolus 268, 291, 290—304, 307, 310, 313—315, 317, 324, 326, 331, (350), ı (366), (373), (377), (380—383), (385), (386), (388), (390—392), (394) (396) (399). — — altaicus 268, 292, 304, 307, 308, (350), (374), (375), (386), (388), (389) — — candicans 332, 333. \ — — Islandicus 333. — — uralensis 48, 292, 308, 338, : (389). —- subbuteo subbuteo 49, 659. — tinnunculus tinnunculus 49, 458, (525), 535, (542), 616, 658, 670, 686. (708). —- vespertinus vespertinus 49, 619, 670. Falconidae 48, 267—348, (349—409). Fratercula arctica arctica 76. Fringilla coelebs coelebs 22, 671. — montifringilla 22. Fringillidae 19. Fulica atra atra 78, 659, 670. (375), Galerida cristata cristata 25, 671. — — merldionalis 25. e Galli 78. Gallinula chioropus chioropus 78, 670. Gallus domesticus 015—017, 623, 627, 684, 685, (707). Garrulus glandarius 141-—190, (191-226), 542—546, (546—54P). — — albipectus 146, 153, 155—161, 180, (196), (198), (200—203), (211), 224— 226, 542, 543, (546—547). — — anatoliae 177, (192), (209—210). — — armoricanus 543, (547). — — athestensis 155, (200). — — atricapillus 175, 177—181, (209— 212), 224—226, 544, (548). — — bambergi 166—171, 184, (204—207), (213), 224—226, 543, (547). — — bispecularis 141, 142, 145, 183, 184, 190, 191, (192), (195), (212—215), (217), 224226. — — brandti 142, 145, 164—170, 175, 184, 185, 190, (192—193), (196), (204— (207), (213—214), (217), 224-220, 543, (547). INDEX ALPHABETICUS AVIUM 745 Gerrulus glandarius caspius 182, (209), (212), 224—226. — — cervicalis 180—183, (211—212). 224:-226, — — chiou 544, 545, (548 —340). — — corsicanus 160-161, (202—203), 224-226. 5 — — cretorum 155, 161, 162, 164, (200), (203 --204), 224—226. 542, (546). — — diaphorus 184, (213). — — fasciatus 159, 161, (202—203), 224 226. . — — glandarius 18, 141, 146--155, 157, 178, 180, (191-—192), (197—200), 224— 226, 619, 671. — -— glasznert 142, 162 --164, (192), (203), 224-226. — — graecus 542, 543, (546 -547). — — haringtoni 142, 183, 190, (192), (212), (217), 224 —226. — — hibernicus 142, 156, 158, 159, (192), (200—201), 224 —226. — — hiugaensis 172, 173, (208), 224- -226. — — hyrcanus 142, 174—176, 182, (192), (209), (212), 224—226. — — jchnusae 160—162, (202—203), 224-226. — — interstinctus 189—190, (216-217), 224 —226. sonar — — Iphigenia 179, 180, (211), 224- 226, — — japonicus 141, 142, 171 —-173, (192), (208), 224 —-226. — — kakes 172, (208). — — kansuensis 166, 170, 185, (205--207), 224-220. — — kleinschmidti 159, (202). — — koenigi 180, 181, (211). — — krynickii 154, 155, 176181, (199 — 200), (209—211), 224—226, 543—545, (847 —549). — — kurilensis 170, 171, (207). — — Iendli 176, 177, 188, (210), (216). — — jeucotis 141, 142, 145, 181— 184, 189,: 190, (191—192), (195), (211—213), (217), 224—226. -- — minhoensis 185, 186, (214), 224— 226. — — minor 546, (549). 175—177, "— — nakaokae 172, 173, (208). — — namiysi 172, 173, (208), 224 —226. 746 Garrulus glandarius oatosi 141, 142, 145, 183, 184, 189, 190, (192), (195), (212— 213), (217), 224—226. — — oenops 182, (212), 224—226, 545, 546, (549). — — okal 168, (205), (208). — — omi 142, 172—174, (192), 224—226. — — pallidifrons 166, 168—170, (205— 207), 224-226. — — pekingensis 142, 145, 165, 168, 184, 185, (192), (195), (204), (206), (213), (214), (217), 224-—226. — — persaturatus 142, 145, 189, (192), (195), (216—217), 224—226. — — rhodius 177, 179, 180, (210—211), 224 —220, 544, 545. (548 —549). — — rubrosus 186, 188, (214—216), 224— 226. — — rufescens 184, 188, 189, (216), 224— 226, — — rufitergum 144, 145, 152, 155 —158, (194), (196 — 197), (200—203), 224—226, — — samios 545, (548—540). — -— sardus 161, (203). — — severtzowi 144, 153, 155, 163, 164, (192), (194), (198), (109), (203—204), 224 —226. — + sinensis 142, 184—190, (192), (213— 217), 224-220. — — taczanowskil 167—171, (205—207), 224-226. — — talvanus 186, 188, (215—216), 224— 226. — — theresae 545, 546, (549). -— -- tokugawae 142, 172, 173, (208), 224-—226. .— — ussuriensis 167, 168, (205). — -— whitakeri 177, 181, 182, (210—212), 224—226, 546, (549). — zervasi 544, 545, (548). Gelochelidon nilotica 73. Gennaeus nycthemerus 615. Glareola nordmanni 66, — pratincola pratincola 66, 327, 741. Glaucidium passerinum passerinum 47. Gorsachius 557, (593). Gressores 54. Gruidae 76, 208, 325, 326, 328, (369), (379), 711. Grus grus grus 76. (192), INDEX ALPHABETICUS AVIUM (Aquila Gypaëtus barbatus aureus 53, 667, (603). Gyps fulvus fulvus 54, 296, 667, 672, (692), (695). Haematopus ostralegus ostralegus 72. Halcyones 43 i Hallaötus albicilla 53, 290, (372), 674, , (697). — leucoryphus 290, 372). Hieraadtus fasciatus fascictus 50. — pennatus pennatus 50, 684, (707). Himantopus himantopus himantopus 70, 684, (707), 711. — mexicanus 586, (608). Hippolais icterina icterina 35, 615—617, 619, 620. È — polyglotta 35. Hirundinidae 41, 327, 462, (527). Hirundo daurica striolata 614. — rustica rustica 41, 616, 619, 659, 671, 680, 682, 683, (702—703), (708). Hydroprogne tschegrava tschegrava 73. Ibidae 54, 557, (594). Ibis aethiopica 615. Ixobrychus minutus minutus 1, (ő), őő, 556, 56 508, 575, 585—587, 589, (592), (598 —599), (604 —605), (607—609), 659, 670, 680, 681, (703). Jynx torquilla torquilla 45, 671, 683, (706). Lagopus 234, (237). — lagopus 228. — mutus 228. Laniidae 32, 463, (528), 613, 614, 616, 621, 622, (625). Lanius collurio collurio 32, 613, 613, 617—619, 621, (625), 671. — exeubitor excubitor 32, 619. — ludovicianus 617, 622, (626). — minor 32, 613, 615, 617, 621, (625—626), 671. — senator senator 32, 264—266, (266), 618, 617, 076, (698). Lanivireo solitarius 620, Lari 72. Laridae 72. Larus argentatus cachinnans 74. — canus canus 74, 622, 1035,38] Larus fuscus fuscus 74, 680, (702). —- glaucoides 74. — hyperboreus 74. — marinus 74. —- melanocephalus 75. — minutus 75. — ridibundus ridibundus 75, 659, 711. Limicola falcinellus falcinellus 69, 673,(696). Limicolae 65. Limosa lapponica lapponica 71. — limosa limosa 71, 658. Locustella fluviatilis 34. ‘ — luscinioldes luscinioides 34, 658, 668, (693). — naevia naevia 34. Lophotriorchis kleneri kleneri 286, (368). Loxia curvirostra curvirostra 22. — leucoptera bifasciata 22. — pytyopsittacus 22. Lullula arborea arborea 25. Luscinia luscinia 40, — megarhyncha megarhyncha 40, 671. — svecica cyanecula 1, (5), 40. Lusciniola melanopogon melanopogon 34, 658. Lymnocryptes minimus 72, 658, 669, (694). Lyrurus tetrix tetrix 78, 228, 230, 231, 233, 665, 666, (691—602). Melanocorypha leucoptera 24. Meleagris gallopavo 685, (707). Mergus albellus 61, 551. — merganser merganser 61, 551. -— serrator Gl, Fol. Meropes +43. Meropidae 43. Merops aplaster 4:3, 674, 675, (697—608.) Milvus migrans migrans 52. - milvus milvus 52. Monticola saxatilis 38, 615, 619, (625). — solitarius solitarius 38. Montifringilla nivalis nivalis 22. Motacilla alba alba 28, 658, 671. — cinerea cinerea 27. — flava cinereocapiila 27. — — dombrowskil 27, 668, (693). — — feldeggi 27. — — flava 26, 658, 661, 671, (688). — -— thunbergi 27. Motacillidae 26. INDEX ALPHABETICUS AVIUM 747 Muscicapa albicollis albicollis 33, 619, — hypoleuca hypoleuca 33, 619. — parva parva 33. — Striata striata 32, 613, 616, 617, 619, 620, (625), 671. Muscicapidae 32, 448, 463, (520), (528), 533, (541). Neophron percnopterus percnopterus 53, 672, (695). Netta rufina 59, 551. Nisaétus cirrhatus limnadtus 286, (368). Nucifraga caryocatactes caryocatactes 17 673, (696). — — macrorhynchos 17. Numenlus 659. — arquatus arquatus 71, 657. — phaeopus phaeopus 71, 657. — tenulrostris 71, 674, (697). Numida vulturina 615. Nyctanassa 557, (593). Nyctea scandlaca 46. Nycticorax caledonicus 573, (603). — — cancrivorus 573, (603). — naevius naevius 572, 573, (602 -603) — nycticorax nycticorax 55, 556-576, 585, 590 - 592, (592 — 605), (607), 681, (703— 704). Nyroca 552. — ferina ferina 59, 551, 059. 678, (700). — fuligula 59, 551. — marila marila 60, 551, 669, (694). — nyroca nyroca 59, 551, 659. Oenanthe hispanica melanoleuca 38. — oenanthe oenanthe 38, Oidemia fusca fusca 60, 551, 552. — nigra nigra 60, 551. Orlolidae 18. Oriolus orlolus orfolus 18, 671. Otididae 76. Otis tarda tarda 76, 614, (625), 658, 711 — tetrax orientalis 76. 679, (701). Otus scops scops 46. Oxyura leucocephala leucocephala 61, 551. — Pandion haliaëtus halladtus 53, 335 --338, 669, (604). Panurus blarmicus russicus 31, 658, 668, 741. Paroaria cucullata 615, 616, : 748 Paridae 28, 455, (525). Parus ater ater 21). — atricapiilus 738. — — assimilis 30. -— — salloarius 30. — —- transsylvanicus 30. — caeruleus caeruleus 29, 619, 658. — Cristatus mitratus 20, 619, 620, - Cyanus tlanschanicus 29. lugubris lugubris 29. - maior malor 28, 619, 683, (706), —- palustris communis 29. —- — Stagnatilis 30. Passer domesticus domesticus 23, 616, 671, 685, 725. montanus montanus 23, 67), 483, 706). Passeres 16, 437, (512). Pastor rossus 18, 448, (521), 615, 617, 679, (701-702). Pelecanidae 62. Pelecanus crispus 62. onocrotalus onocrotalus 62. Penelope jacucaca 615. superciliaris 615. ) Perdix perdix perdix 79, 228, 230, 301, (383), 615, GIS, 619, 627, 670. Pernis apivorus apivorus 12, 53. Phalacrocoracidae 61. Phalacrocorax arlstotells desmaresti 61. — carbo sinensis: 61, 659. -— pygmaeus 62. Phalaropidae 5x6. Phalaropus fulicarius fulicarius 70. - lobatus 70, 586, (608), 673, (696). Phaslanidae 7s. Phasianus colchicus 325, 650 79, 230, 252, (260), 616, 620, 627-642, (643--650), 656, (6366057), 670, versicolor ölő. Philomachus pugnax 68, 058. Phoenicopterus ruber roseus 711. Phoenicurus ochruros cairil 439, (513). - gibraltariensis 39, 430, (513), 660, 670. (687), (698—600). - phoenicurus phoenicurus 39, 616, 619, 671, (687), — -— mesoleucos, 600, 086, (687), (708— 709). -— samamisicus 39, 660, (687 — 088), (708—709). 661, 686, INDEX ALPHABETICUS AVIUM © [Aquila Phylloscopus collybita collybita 33, 614. — sibllatrix sibilatrix 33, 619, — trochilus fitis 33. Pica pica 81—-113, (114 --136), 616, — — alaschanica 107, (132). — — amurensis 81. 107, (115), (132). — — anderssoni 81, 106--108, (115), (131—133), 140. — — asirensis SÌ, 87, 102, 110, (116), (129), (131), 140, . — — bactriana 81, 83, 07, 102 104, 106, (115), (117), (126), (129-131), 140. — —- bottanensis 81, 82, 87, 108--110, (115), (120), (133---134), 140. — — fennorum SI, 87, 96—N9, 110, (115), (126—127), 140. — — galllae SI, 06, 97, 09101, (115), (126 128), 140. — — germanica 1, (124 -125). — — halnana 100, (134). 136--140, .— —- hemileucoptera 81, 103 -104, (115), (130), 140. — -—- hudsonia 81, 82, 110 (134 135), 140, — — jankowskli 81, 107, (115), (132). — -— Japonica 107, 108, (132--133), 140, — — kamtschatica 81, 87, 104-106, 110, (115), (130 —131), (134), 140. — — kot 98, (126). leucoptera 81, (130 -131), 140. — — mauritanica 8l, 86, 87, 101, 102, 110, 113, (115), (117), (128 -129), 140 — — melanotos 81, 100--102, (115), (128), 140, -— — Nuttalli 81, 82, 84, 86, 87, 97, 112, 113, (115), (117-— 110), (125), (135 — 136), 140. — — pica 17, SI, 89-98, 103, (122 -129), 140, 617--619, 671. 113, (115), 104 —106, (115), (115), — — sericea 81 843, 106, 108 111, (115), (117), (132 --135), 140, Ploi 44. Picidae i+. Picoldes trydactylus alpinus 45. Picus canus canus 44. — viridis viridis 44, 619, d Platalea leucorodia leucrrodia 54, 659. 669, 1935 3s] Plectrophenax nivalis nivalis 24, 668, 680, (693). (702). Plegadis falcinellus falcinellus 64, 576. Podiceps auritus 63, 586, (608). — cristatus cristatus 63, 659. — griseigena griseigena 63, 678, (700—701). — nigricollis californicus 586, (608). — —- nigricollis 63, 586, (608), 659. — ruficollis ruficollis 63, 659, 070. Podicipidae 63, 586, 659. Podylimbus podiceps 586, (608). Porphyrio caeruleus 78, Porzana parva 77, 670. — porzana 77, 659, 670. —- pusilla intermedia 77, Procellaridae 62. Prunella collaris collaris 40. — modularis modularis 41. Pterocles senegalensis senegalensis 65. Pterocletes 65. ‘ Pteroclididae 65. 3 Puffinus kuhlii kuhlii 62. -— puffinus yelkouan 62. Pygopodes 63. Pyrrhocorax graculus graculus 18, — pyrrhocorax erythrorhamphus 18, Pyrrhula pyrrhula 239—242, (242—243). ~— -— toccinen 21, 241, 242, (242), - europaea 239—241, — -- germanica 240, 241. — -— minor 240. — — pyrrhula 21, 239, 240, 410, 450, (490), (523). Rallidae 77. Rallus aquaticus aquaticus 77, 659. Recurvirostra americana 586, (608). — avosetta avosetta 71, 658, 678, (700), (707), 710, 711. Regulus ignicapillus ignicapillus 31. — regulus regulus 31, 619. Remiz pendulinus casplus 31. — -— pendulinus 31, 668, 741. Riparia riparia riparia 42, 249, (250), 619, 650, 674, (697). ; Rissa tridactyla tridactyla 75, 674, (097). Saxicola rubetra rubetra 39. — torquata rubicola 39. Seolopacidae 658, 682, (705). INDEX ALHABETICUN AVIUM. "49 Scolopax rusticola rusticola 72, Serinus canarius serinus 20. Sitta europaea caesia 28, 619. Sittidae 28. Somateria mollissima mollissima 60, 551 673, (696). — spectabilis 60. Spatula clypeata 59,,551, 659, Squatarola squatarola 67, Steganopodes 61. ‘ Steganopus tricolor 586, (608). Stercorarius longicaudus 76, 674, ae (697), (702). — parasiticus parasiticus 70. — pomarinus 75. Sterna albifrons albifrons 74, — hirundo hirundo 73. — sandvicensis sandvicensis 73. Streptopella dauraca 245, (246). — decaocto decaccto 65, 244, 245, (245-— 246), 663, 671, 672, (689), (694—605). — — stoliczkae 245. — douraca 245, (246). — risoria 245, (246), 672. — roseogrisea 245, (246). — turtur turtur 64, 670. Btriges 40, Strigidae 46. Strix 557, (594). — aluco aluco 48, 686, (708). — uralensis uralensis 47. Struthionidae 328. Sturnus vulgaris balcanicus 665, (705—706). — — poltaratsky! 665, (706). — — purpurascens 665, (706). — — vulgaris 18, 249, 615—617, 658, 665, (706). Surnia ulula ulula 47. Sylvia 252, (260), 616, 622. — atricapilla atricapilla 36, 615—617, 619. . borin borin 36. — cantilians albistriate 37. — communis communis 36, 619—621, (625). — curruca curruca 36, 617, 619—621, 624, (625), (627). — hortensis crassirostris 36. 616, 617, "— melanocephala melanceephaia 37. — misoria nisoria 36, 616. Syrrhaptes paradorus 65. 750 Tadorna tadorna 57, 669, 678, (694),( 700). Terekia cinerea 70. Tetrao urogallus urogallus 78, (237). Tetraonidae 78, 227, 233. 233, 234, Tetrastes bonasia rupestris 78, 227 —236,. (237-239). Tichodroma muraria 28, 672, 673, (685). Toxostoma rufum 617. Tringa erythropus 6%, 669, (694). -— glareola 70, 658. — hypoleucos 70, 658. — nebularia 69, 669, (694). -- ochropus 70, 658, -— stagnatilis 69. ‘ —- totanus totanus 69, 658, 670, 710. Trochilidae 711. Troglodytes troglodytes troglodytes 41, 618, 619, 671. Troglodytidae 41. Tubinares 62. Turdus 615 -617, 620, 682, (705). — ericetorum philomelos 37, 617, 619. -— merula merula 38, 617, 610, 683, 684, (706). INDEX ALPHABETIOUS AVIUM Turdus musicus musieus 37, 448, [Aquila 450, (521), (523), 615—617, 619. — naumanni 37. — pilaris 37, 410, 448—450, 455, 459, (490), (521), (523), (525), 618, 619. — torquatus alpestris 38, 249, (250). 668 582, (693). — viscivorus viscivorus 37, 617, 619, 020, Tyrannidae 620, (625). Tyrannus tyrannus 620. Tyto 557, (094). Tyto alba guttata 48. 450, (523), Upupa epops epops 43, 671. Upupae 43, 619. Upupidae 43. Urinatoridae 63. Vanellus vanellus 67, 462, (527), 658, 670. Vireo huttoni 620. Vireoidae 620, (625). Vireosyiva gilva 620. — philadelphica 620, Vulturidae 243, 293, 294, (350), (375), (376), 672, (4695). vo N hat 4