.«>i*«^- ^ f ■■' , ^^ 'M^ r^i >^'_,- v.i-1*^ jrf*-.i^ *-■-.-•-■ .2>.-Bi>-JW«nw; \JO I BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKÁN A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI TUZSON JÁNOS IX. KÖTET 1910 MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN BUDAPEST, 1911 KIR, MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.) INDEX. A zárójelbe tett számok az idegen nyelvű szövegre, a *-gal jelzett számok az ábrára vonatkoznak. Die Zahlen in ( ) beziehen sich auf die Mitteilungen für das Ausland, die mit • auf Abbildungen. Augustin B. : A magyarországi fenyögyanta vizsgálata. (Jegyzők.) 299. — — Die Untersuchung des ungarischen Kiefem- und Fichtenharzes. (Si- tsungsber.) (74.) Bartal K. : Adatok Szekszárd környékének flórájához. 33. — — Beitrage zur Flóra der Umgebung von Szekszárd. (2). Bernátsky J. : Adatok a biológia elméletéhez. I. közi. (Jegyzők.) 298. Blattny T. A Syringa Josikaea J a c q u. elterjedéséhez. 163. — — Zur Verbreitung von Syringa Josikaea Jacqu. (51). Adatok a molyhos tölgy elterjedéséhez. 240. — — Beitrage zur Verbreitung von Quercus lanuginosa. (51). Doby G. ; Az oxydazokról. (Jegyzők.) 250. — — Über oxydasen. (Sitzungsber.) (52). Fehér J. : Párta nélküli és egyéb rendellenességet mutató szarkaláb virágok. (Jegyzők.) 131. — — Rendellenes virágú Capsella bursapastoris. (Jegyzők.) 249. Abnorme Bliiten von Capsella bursapastoris. (Sitzungsber.) 52. Melandryum album négykarélyú pártalevéllel. (Jegyzők.) 249. — — Melandryum album mit vier Blumenkronenzipfeln. (Sitzungsber.) (52). Peloriás Linaria vulgáris előfordulása Budapesten. (Jegyzők.) 300. Fodor F. : Adatok a Cephalaria fajok histologiájának ismeréséhez. 171. — — Beitrage zur Kenntnis der Histologie der Gattung Cephalaria. (45). Fucskó M. : Virágbiológiái megfigyelések a Campanulákon. (Jegyzők.) 130. Az Atriplex magvak polymorphismusa és csirázóképessége. (Jegy- zők.) 301. Polymorphismus und Keimfáhigkeit der Atriplex Samen. (Sitzungs- ber.) (74). Gabnay F. : A kátrány mérgező hatása a cambiumra. (Jegyzők.) 298. Die giftige Wirkung des Teers auf das Cambium. (Sitzungsber.) (78). Hangszerfák. (Jegyzők.) 301. IV Gombocz E : Adatok az újabbkori magyar botanika történetéhez. I. közi. Brassai S. (Jegyzők.) 303. — — Graumann S. : Magyar növénynevek szótára. Ismertetés. (Jegy- zők.) 132. Gyó'rffy I. : Max Fleischer: Die Musci der Flóra von Buitenzorg. Ismertetés. 123. — — V, F. Brotherus: Neue Laubmoosgattungen. Ismertetés. 164. — — J. Glovacki : Ein Beitrag zur Moosflora von Bosnien. Ismertetés. 164. — — G. P r 0 t i 6 : Beitrag zur Kenntnis der Moosflora Bosniens und der Herzegowina. Ismertetés. 164. Hollós L. : Újabb adatok Kecskemét vidékének flórájához. 100. Neuere Beitrage zur Flóra der Umgebung von Kecskemét. (19). — — Kecskemét vidékének Puccinia fajai 101. — — Die Puccinia Arten der Umgebung von Kecskemét. (19). — — A Magyarországban eddig észlelt Ranmlaria fajok 109. Die in Ungarn bisher beobachteten Ranmlaria Arten. (19). — — Adatok Tolnavármegye flórájához. (Jegyzők.) 169. — — Magyarországból ismeretlen gombák Kecskemét vidékéről. 198. Für Ungarn neue Pilze aus der Umgebung von Kecskemét. (47). Jávorka S. : Eranthis hiemalis a herkályi erdőben. (Jegyzők.) 168. — — Draba Simonkaiana J á v. n. sp. 1 tábl. 281, (57). — — K. H. Z a h n : Die ungarischen Hieracien des ung. Nat. Museums zu Budapest . . . Ismertetés. 291, (71). — — Ambrosia artemisifoha Magyarországon. (Jegyzők.) (803). — — Das Vorkommen von Ambrosia artemisifolia in Ungarn. (Sitzungs- ber.) (75). — — A Retyezát flórájának újabb érdekességei. (Jegyzők.) 303. — — Neue interessante Pflanzen aus der Flóra des Retyezátgebirges. (Si- tzungsber.) (75). Kerékgyártó Á. : Az Eranthis hiemalis a Jánoshegyen. 241, (Jegyzők.) 168. — — Über das Vorkommen von Eranthis hiemalis am Jánoshegy, bei Budapest. (52). Klein Gy. : Megemlékezés Simonkai Lajosról. (Jegyzők.) 55. — - Erinnerung an L. S i m o n k a i. (Sitzungsber.) (4). A hangszerfákról. (Jegyzők.) 301. Kümmerle J. B. : Növénytani repertórium. 53, 128, 165, 244, 296. Clathrus cancellatus Zenggben. (Jegyzők.) 250. — — Über das Vorkommen von Clathrus cancellatus in Zengg. (Sitzungs- ber.) (52). — — Nomenclator Simonkaianus. 255, (57). Mágócsy-Dietz S. : Adatok a gyökerek ismeretéhez. (Jegyzők.) 169. Beitrage zur Kenntnis der Wurzel. (Sitzungsber.) (42). — — bemutat három ritkább könyvet, melyek Kitaibellel vonatkozásban vannak. (Jegyzők.) 170. Moesz G. : Jegyzökönyvek. 55, 57, 130, 168, 169, 249, 298, 300, 302, 303. Sitzungsberichte (4), (23), (41), (52), (73). — — Jelentés a szakosztály 1909. évi működéséről. 57. Nyárády E. Gy. : A Bory mocsarak flórája. (Jegyzők.) 168. Paál Á. : Teratologiai megfigyelések a Phaseoluson. (Jegyzők.) 302. Páter B. : Két érdekes rendellenesség. 231. (Jegyzők.) 168. — — Zwei interessante Missbildimgen. (49). (Sitzungsber.) (^41). Péterfi M. : A Tortella squarrosa előjövetele Magyarországon. (Jegyzők.) 249. — — Über das Vorkommen von Tortella squarrosa in Ungarn. (Sitzungs- ber.) (52). Prodán Gy. : Adatok Bács-Bodrog megye és környékének flórájához. 149. — — Beitrage zur Flóra des Komitates Bács-Bodrog und Umgebung. (41). Radó E. : Néhány lomblevél fényérzö szervéről. 41. — — Über die Lichtsinnesorgane einiger Laubbliitter. (2). Rapaics R. : Törzsfejlödéatani tanulmányok a Ranunculus génusz leve- lein. (Jegyzők.) 57. — — Entwickelungsgeschichtliche Studien an den BlJittern der Gattung Ranunculus. (Sitzungsber.) (6). A Ranunculus génusz rendszere. (Jegyzők.) 131. Systema Ranunculi generis. (^Sitzungsber.) (23). — — Magyarország Ranunculusai. (Jegyzők.) 131. — — Ranunculi Hungarici. (Sitzungsber.) (24). — — A Delphinium génusz növény földrajza — Distributio geographica Delphinii generis. (Jegyzők.) 181, (Sitzungsber.) (24). Rőmer Gy. : A Primula farinosa előfordulása az erdélyi felföldön. 289, (Jegyzők.) 298. — — Das Vorkommen der Primula farinosa im siebenbürgischen Hoch- lande. (62). Sántha L. : Adatok a budai hegység zuzmóflórájának ismeretéhez. 1. — — Beitrage zur Flechtenflora des Budapester Gebirges. (1.) Seherffel A. : A Raphidonema brevirostre n. sp. egyúttal adalék a Magas- Tátra nivális flórájához. 116. — — Raphidonema hrevi rostre nov. spec. zugleich ein Beitrag zur Schnee- flora der Hoheu Tátra. (20). Schilberszky K. : Észrevételek „Páter B. Két érdekes rendellene.sség" ez. közleményéhez. 235. — — Bemerkungen zu der Mitteilung von B. Páter: Zvpei interessante Missbildungen. (50). — — rendellenes Plantago lanceolata-t mutat be. (Jegyzők.) 250. — — Rendellenesen kifejlődött körtegyümölcsről. (Jegyzők.) 299. — — Rendellenes paprikatermésről. (Jegyzők.) 299. Scliveitzer J. : Adatok a Dipsacus génusz anatómiai és fejlődéstani isme- retéhez. (Jegyzők.) 170. Szabó Z, : A magyar birodalom Knautiáinak rendszertani áttekintése. 67. — — Systematische Übersicht der Knautien der Lánder der ungarischen Krone. (7). Személyi hirek. 126, 242, 295. Personalnachrichten (22), (52), (73). P i 1 1 i t z B. : Veszprém vármegye növényzete. (Ismertetés) 125, 293. — — Ujabb histologiai és fejlődéstani megfigyelések a Knautia-génn^z fajain. 2 táblával. 183. VI Szabó Z. : Nouvelles observations concernant l'histologie et le dóveloppement des organes sur les espéces du génre Enautia. Avec 2 planches. (25), Linné legritkább nyomtatványa vonatkozásban a „Seseli elatum" nomenklatúrájával. 159. Das seltenste typographische Produkt L i n n é ' s mit Bezúg auf die Nomenklatur von Seseli elatum. (66). — — Montagnites radiosus-t mutat be. (Jegyzők.) 250. bemutatja a Cycas revoluta termőleveleit. (Jegyzők.) 250. — — Knautia SimonJtaiana n. hybr. 1. tab. 285 — 287, (59). Thaisz L. -. Adatok Abauj-Torna vármegye flórájához. III. közi. 222. Beitrage zur Flóra des Abauj-Tornaer Komitats. III. Mitteíl. (48\ Szűcs J. : Tanulmányok a protoplasma perméabilitásáról. (Jegyzők.) 302. Studien über die Perméabilitat der Protoplasma. (Jegyzők.) ^74). Tuzson J. : Jelentés a Bot. Közi. 1909-iki évfolyamáról és a szakosztály vagyoni állapotáról. 60. Simon kai Lajos. 1 tábl. 251. Erinnerung an Ludwig Simonkai. Mit 1 Tafel. (53). — — Magyarország növény földrajzi térképe Simonkai L. hagyatékából. 1 tábl. 288. Pflanzengeographische Karte Ungarns aus dem Nachlasse L. Simon- kais. Mit 1 Karte. (60). — — A bruxellesi nemzetközi botanikai kongresszusról. (Jegyzők.) 298. "Wagner J. :Üj Ceníoitreo-f aj keverékek. (Jegyzők. > 66. Neue Centaurea-Ryhnáen (Sitzungsber.) (23). n. (Excl. pag. 255—281.) Acanthus longifolius 157, Acarospora castanea 2, glaucocarpa 2, 5, 6, 17, V. percaena 6, 17, glebosa 2, oligospora 6, 18, squamulosa 17, Acer campestre v. normálé 229, v. suberosum 39, tataricum 229, Achillea asplenifolia 158, collina 40, millefolium 40, Aconitum gracile 223, 228, Adonis aestivalis 37, flammeus 154, vernalis 37, 154, Agropyrum crista- tum 151, V. imbricatum 227, v. typicum 227, intermedium 227, Agrostemma githago 37, Agrostis álba 35, 149, canina 226, vulgáris 149, Ajiiga Lax- manni 39, reptans 39, Alectorolophtis parviflorus 40, Alkanna tinctoria 157, Alliaria officinalis 38, 154, Allium pallens 100, 101, vineale 151, Alnus spuria 227, Alopecurus geniculatus 149, pratensis 35, Alsine verna 153, viscosa 153, Althaea cannabina 156, micrantha 156, Alyssum calycinum 38, desertorum 154, Ambrosia artemisifolia 303, Amerospo- riura aterrimum 199, Amphiloma lauugiuosa 8, 33, murorum 2, Anapty- cliia ciliaris 2, 8, 32, Anchusa Gmelini 157, officinalis 39. Andropogon gryllus 149, Androsace maxima 156, Anemone uemorosa 37, pulsatilla V. grandis 22-^, ranunculoides 37, Angelica montana 229, Anthemis austriaca 40, 158, Anthericum Liliago 100, 101, Anthriscus cerefolium b. trichosperma 39, vulgáris 39, Anthyllis vulneraria b. polyphylla 38, Apera spica venti 149, Apospliaeria cladoniae 199, Aquilegia vul- gáris 43, Arabis auriculata 38, Halieri 228, hirsuta 38, 154, 228, turrita vn 228, Arbutus unedo 300, Ardisia crispa 42, Arenaria serpyllifolia 37, V. viscidula 228, Aristolochia brasilica 42, clematitis 37, Arrhenatiie- rum elatius 150, Arteraisia campestris v. sericea 158, monogyna 158, 222, 230, pontica 158, scoparia 158, Arthonia punctiformis 7, 10, Árum maculatum 36, 151, Asarum europaeum 37, Ascochyta spec. div. 199, Asparagus oflficmalis 152, Asperugo procumbens 39, 157, Asperula cynanchica 157, galioides ^. hirsuta 40, glauca 40, odorata 40, Asplsnium trichoraanes 149, viride 222, 225, Aster bellidiastrum 230, canus 158, linosyris 157, pannonicus 153, 158, tinctorius 158, Asteroma spec. div. 200, Astragalus austriacus 155, onobrychis 156, 229, vesicarius 38, Atrip- lex magvak polymorphismusa 301 (74), roseum 153, tataricum 153, Atropa Beliadonna 157, Atropis limosa 150, 222, 226, peisonis 150, Bacidia anomala 2, 7, 14, arceutina 7, 13, herbarum 8, 14, umbrina 5, 14, Baeomyces byssoideus 4, 15, roseus 2, 4, 15, Barbarea arcuata 228, Bassia sedoides 222, 227, Bellis perennis 40, Berula angustifolia 156, Betula pubescens 222, 227, Biatorella pruino.sa 6, 17, Black- stonia perfoliata 157, serotina 156, Blastenia ferruginea 8, 27, ochracea 6, 27, rupestris v. rufescens 5, 28, Botrychiura lunaria 223, 225, Botryo- diplodia torsythiae 200, Brachypodiura silvaticum 151, Brassai S. 303 (75), Briza média 150, Bromus arvensis 150, asper 150, commutatus 150, hordaceus 150, b. simplicissimus 36, f. nanus 150, inermis 150, f. pel- litus 150, japonicus v. grossus 227, v. vestitus 150, squarrosus 150, sterilis 150, f. lanuginosus 36, subsquarrosus 150, tectorum v. longipilus 36, 150, Brunella dissecta 222, 229, grandiflora 229, pinnatifida 229, Bryonia álba 40, Buellia atroalba 7, 8, 31, chalybeia 7, 31, parasema 8, v. disci- formis 7, 31, stellulata 7, 31, Bulboschoenus maritimus 227, Bupleurum. rotimdifolium 39, tenuissimum 156, Calamagrostis Epigeios 35, v. intermedia 35,Calamintlia acinos 39, Calathea Warscewiczii 42, zebrina 42, Calepina Corvini 154, Calicium quercinum 7, 10, Callisia repens 45*, 50— 52, (4 , Callopisma steropeum 2, Caloplaca arenaria 7, 30, aurantiaca 6, 28, callopisma 7, 29, cerina 6, 8, 28, chalybeia 6, 28, elegáns 7, 29, fulgens 7, 29, fuscoatra 6, 28, luteoalba f rupestris 7, 30, miirorum 7, 30, steropea 6, 29, variábilis 6, 28, Caltha palustris 37, Camarosporiiiin spec. div. 200 — 201, Caraelina alyssum 228, microcarpa 38, Campanula carpatica ssp. turbinata 230, divergens 222, 223, sibirica 40, 157, ssp. divergens 230, Trachelium 157, turbinata 224. Camphorosma ovata 153, Campylobotrys sanguinea 42, Candellari- ella vitellina 7, 8, 23, Capsella bursapastoris 38, 249, Cardaraine pra- tensis 38, Carduus coUinus 230, hamulosus 230, Carex actita 151, acuti- formis 151, brevicoUis 36, Buekii 151, distans 151, 227, divisa 151, divulsa 36, glauca 151, Goodenoughii pr. turfosa 227, Goodenowii 36, gracilis 36, hirta 36, 151, f. subhirtaeformis 227, leporina f. longibracteata 227, Michelii 151, montana 151, paniculata 227, praecox 36, 151, b. paliida 36, pseudocyperus 151. riparia 151, Schreberi 151, silvatica 151, stenophylla 151, stricta 151, tomentosa 36, umbrosa 227, vesicaria 151, vulpina 36, Carpinus Betulus 37, Cartharaus lanatus 158, Castanea vesca 152, Catabrosa aquatica 226, VHI Catillaria chalybea 2, 5, 13, lenticularis f. sulphurea 5, 13, Catinula turgida 201, Centaurea aliena 66, (23), arenaria 158, calcitrapa 158, Fritschii 158, jacea sv. pannonica 230, v. typica 230, maculosa ssp. rhenana 230, ma'j-yari 158, Michaeli 230, micranthos 158, Pancicii 66, (23), pannonica 158, phrygia ssp. austriaca 230, pseudostenolepis 230, Reichenbachioides 66, rhenana 158, Richteriana 66, (23), Sadleriana 158, Sándorii 66, (23), scabiosa ssp. euscabiosa 230, Tauscheri 158, Cephalanthera álba 36, 152, 227, longifolia 152, Cephalaria alpina 171—197, 174*, (45), laevigata 171—197, 185*, (45), leucantha 171—197, 193*, (45), tatarica 192, 195, transsilvanica 171—197, 174*, 179*, 191*, 183*, 185*, (45), Cerastium brachypetalum 37, glutinosum 37, 227, triviale 37, vulgatum 37, v. holosteoides 227, Cerintlie minor 39, Chaenorrhinuin viscidum 230, Chaerophyllum cicutaria 222, 229, temiilum 39, Chaetomella atra 201, f. charticola 201, Cliaetoplioma georgináé 201, Chamaeplium officináié 38, daelidoninra május 37, Chionaster nivalis 117, (20), Chrysanthemura corymbosum 40, leucan- themum 40, Cicliorium intybus 40, Cicinnobolus Cesatii 201, Circaea intermedia 222, 223, 229, lutetiana 156, Cirsium brachycephalum 158, pannonicum 230, Cladonia spec. div. 15 — 17, Clathrus cancellatus 250, Clematis integrifolia 37, vitaiba 37, Coldiicum arenarium 151, autumnale ;-i6, Collema flaccidum 5, 18, glaucescens 2, 5, 18, limosum 3, melaenum 5, 6, 19, multiíidum 3, multjpartitum 5, 6, 18, Colletotricliura. gloeos- porioides v. hederae 55, Colutea arborescens 38, orientális 38, Coniothy- rium spec. div. 201— 202, Conium maculatum 156, Convallaria majális 36, Convolvulus arvensis 39, Corispermum nitidum 153, Cornus san- guinea 39, Coronilla varia 38. Corydalis cava 37, Gebleri 228, pumila 154, Corylus avellana 37, Coryneura corni-albae 220, Cotoneaster integerrima 223, 228, melanocarpa 222, 228, (49), Crataegus monogyna 38, torminalis 38, Crepis Jacquini 223, 230, praemorsa 40, Crypsis aculeata 153, Cryptostictis caudata 202. Cuscuta europaea 39, Cycas revoluta 250, 300, (74), Cynanchum Vincetoxicum 39, Cynoglossum Haenkei 224, 229, hungaricum 157, officináié 157, Cyperus flavescens 151, glomeratus 151, longus 151, pannonicus 151, Cypripediura barbatum 42, calceolus 227, venustum 42, Cytisus aggregatus 155. arenarius 155, austriacus 155, f. aureus 38, f. ochroleuca 155, hirsutus 38, 224, 228, laburnum 38, paliidus 155, Rochelii 155, Cytospora spec. div. 202 — 203, Cytosporina crataegi 203. Dactylis glomerata ^^ ciliata 35, f. pendula 150, Delphiniuni consolida 37, Deataria bulbifera 38, Dermatocarpon adriaticum 55, hepaticum 4, 5, 10, rainiatum 5, 8, 10, pusillum4, 5, 9, Desmodium. gyrans 42, 45*, (3), Diantlius atropurpureus 37, giganteus 153, intermedius 153, petraeus 303, (75), serotinus 153, superbus 227, Dichoraera elaeagni 203, persicae 203, Saubinetti 203, Dictamnus albus 38, Digitális ambigua 157, Diplachne serotina 224, 226, Diplodia spec. div. 203—206, Diplodina spec. div. 206, 207, Diplotaxis tenuifolia 154, Dipsacus fullonum 185, (72), laciniatus 189, (71), pilosus 293-294, (72), silvestris 185, 293—294, (72), Doronicnm hungaricum 158, Dorycnium germanicum 229, herbaceum 225, Dothiorella spec. div. 207, Draba carinthiaca* 282, 284, (58), Dorneri 282. (59), Dörfleri 283 (58), fladnizensis 285, (59), frigida 282, Hoppeana 284, IX (58), Kotschyi 282, 284, (58), ossetica 282, 283, (58), repens 283, Simonkaiana* 281, 283, (57 1, stellata 282, 283, (58) stylosa, 282,(59), tomentosa 282, (58>, Dracocephalura austriacum 107, Drosera rotundifolia 222, 228. Echites rubro-vcnosa 42, Echium altissimum 157,vulgare 39,Elodea canadensis 149, Endopyrenium bepaticum 2, Epilobiura Lámii 229, Epipactis latifolia 152, 227, palustris 100, 101, Equisetuni ramosissimum 149, Eragrostis megastachya 150, minor 150, pilosa 150, Eranthemnin igneum 44, 45*. 47. 49, (3), Schoraburgkii 44, 45», 49, 50, (3), Eranthis hiemalis 153, 168, 241, 52), Erechthites praealta 40, Erigeron acer40, droebachen.sis 230, Eriophorum. latifolium 151, Eriospora leucostoma 207, Erodium cicntariiun 38, 156, Erysiinum canescens 154, erysimoides V. Wittmanni 228, pannonicuni 38, strictum 38, Erythraea pulchella 156, uliginosa 156, Euphorbia cyparis.siaa 38, v. pinifolia 229, esula 38, falcata 38, Gerardiana 156, helio.scopia 38, lucida 38, 156, palustris 38, 156, poly- chroma 38, 229, Evernia prunastri 2, 6, 8, 26, Evonyraus eiiropaea 39, nana 45*, (3), verrucosa 39. Fagus silvatica 37, Festuca carpatica f. pseudolaxa 303, (75), dal- matíca 223, myuros 36, ovina v. augusliflora 226, sv. barbulata 226. pr. dalmatica 226, pr. euvalesiaca 226, sv. hirsuta 226, v. pallens 226, v. parvi- flora 2-'6, pr. pseudoviaa 226, sv. rupicola 226, v. typica 226, pratensis 150, pseudovina 150, rabra 150, rutila 150, vaginata 150, valesiaca 150, ssp. sulcata 36, ssp. pseudovina 36, Filipendula ulmaria 228, Fittonia Ver- schaffeltii 43, 49, Fragaria moschata 38, vesca a silvestris 38, Fraxinus excelsior 39, ornus 39, Fuckelia ribis 208, Fumana procumbens 156, Fumaria oftíciaalis 37, Schleicheri 228, Vaillantii 37, Fusicoccum tibro- sum 208. Gagea arvensis 151, pusilla 151, Galanthus nivalis 36, Galium aparine 40, boreale 40, 230, cruciatum 40, moUugo 40, retrorsum 157, tricorne 40, verum 40, Genista elatior 155, pilosa 224, 228, tinctoria 155, Geránium pusillum 156. Robertianum 156, sanguineum 38, Geum montanuni íi gemini- florum H03, (75), rivale 222. urbanum 38, 154, Gladiolus imbricatus 36, Gloeosporiuni phomoides 220, tremulae 220, Glechoma hederacea 39, hirsuta 39, Graphis scripta 2, 7, 11, 55, Gyalecta leucaspis 5, 11. Hangszerfák 30!, Haplosporella germanica 208, Haynaldia villosa 151, Hedera helix 39, Heleocharis ovata 151, palustris 151, uni- glumis 151, Heleocbloa alopecuroides 149, schoenoides 149, Heiian- tberaura canum 225, 229, hirsutum 39, Helichrysum arenarium 158, Helleborus odorus 37, 153, viridis 37, Hemigraphis Decaisneana 44, 45*, 46, 47, 3), Hendersonia spec. div. 208—209, Hepatica triloba 37, Hieracium macranthura 40, pilosella 40, Hieracium spec. div. 291, Hippuris vulgáris 156, Holosteum umbellatum 37, Hordeum Gussonianum 151, leporinum 36, pubescens 151, Hottonia palustris 2, 23, 229, Humulus lupulus 37, Hydrocliaris morsus ranae 149, Hypericum perforatum 39. Imbricaria spec. div. 2, Imperatoria Ostruthium 160, Inula britannica 158, Iris arenaria 36, 152, graminea 36, ochroleuca pr. subbarbata 227, Pseudacorus 36, 152, subbarbata 222, (49), variegata 152, Isatis prae- cox 224, V. hebecarpa 228, Juncus alratus 222, 227, compressus 151, Gerardi 151. Kickxia spuria 300, (74), Knautia albanica 84, (9), (12), arvensis 39, 40, (11), V. budensis* 76, (8), (11), v. dumetorum 77, (8), (12), v. Kitai- belii 80, (8), (11), V. polymorpha 73, (8), (11), asperifolia 286, (59), byzantina 287, craciuneleusis 287, i59), Degeni 287, dinarica 79*, 94, (10), (16), v. croa- tica 95, V. macrophylla 79*, 96, v. Malyana 87*, 96, v. sericea 79*, 96, v. serratula 79*, 97, v. strigosa 95, dryraeia* 92, 139, (9), (15), v. Heuffeliana 93, (9), integrifolia, 67, 134, (7), (10), v. hybrida*, 67, (7), intermedia 94, (10), (16), leucopbaea 287, longifolia 75,* 91, 285—287, (9j, (14),. macedonica* 70, (7), (11), orientális* 67, 133, (7), (10), purpurea 82, (8), (13), v. dalma- tica 84, (9), (13), v. dissecta 83, (8), (13), v. illyrica 82, (13), v. montene- grina 83, (8), (13), sarajevensis 97, (10), (15), silvatica 59, 285—287, (14), V. dipsaciíolia 86, 286, (9), (15), v. lancifolia 71*, 90, 286, (9), (15), v. pocu- tica 71*, 89, 286, (9), (15), v. turocensis 89, (9), (15), Simonkaiana* 285-287, (59), Timeroyi 287, travnicensis 84, (9), (12), v. Clementii 85, [dj, (14), v. crassifolia 85, (9), (14), velebitica 84, (9), (13), Visianii 69, 287, (7), (10), Kochia arenaria 153, prostrata 153, Kodolányi A. 303, Koeleria gra- cilis 35, 150, Körtegyüraölcs, rendellenes, 299. Lactuca perennis 222—224, 230, saligna f. Ruppiana 230, Lamium album 39, amplexicaule 39, galeobdolon 39, inflatum 303, (75), maculatum 39, purpureum 39, Lappula echinata 39, 157, Lapsana communis 40, Laser- pitium latifolium v. glabrum 229, Latliyrus megalanthus 229, niger 38, Nissolia V. puberulus 229, vernus 38, Lavatera thuringiaca 156, Lecania Rabenhorstii 6, 23, Leeanora spec. div. 21 — 23, Lecidea spec. div. 11—13, Lecidella enteroleuca 2, Leontodon incanus 40, medius 303, (75), Leo- nurus cardiaca 39, Lepidium campestre 38, crassifolium 153, 154, draba 38, Leptogiura atrccoeruleum 6, 8, 19, diffractum 6, 19, lacerum 2, Lep- totes bicolor 42, Leucojum aestivum 36, 152, Libertella taleola 220, Ligularia sibirica 290, (65), Ligustrum, vulgare 39, Lirananth.eraum nymphaeoides 157, Linaria Elatinc 101, Linaria genistifolia 157, vulgáris 39, 229, 3U0, (74), Linum austriacum 38, 156, Litlaospermum arvense 39, 157, officináié 157, purpureo-coeruleum 39, 157, Lolium perenne 36, Lonicera caprifolium 40, Lotus corniculatus 38, pr. teuuifolius 229, sili- quosus 222, 229, tenuifolius 155, Luzula campestris 151, Forsteri 86, pilosa 227, Lyclinis flos cuculi 37, Lycium vulgare 39, Lysimacliia num- mularia 39, Lythrum virgatum 156. Malachium aquaticum 37, Malva silvestris, hispidula 39, Maranta Massangeana 42, Marsilia quadrifolia 149, Matricaria chamomilla 40, discoidea 100, Marssonia Panattoniana 220, rosae 220, Medicago falcata 38, v. viscosa 229, Melarapyruna bihariense 222, nemorosum f. virens 230, Melanconium hederae 221, stromaticum 221, Melandryum album 37, XI 249, Melica altissima 150, transsilvanica 35, f. Holubyana 150, uniflora 226, 35, Melittis mellissophyllum 39, Mentha arvensis 101, pulegium 229, spicata 101, verticillata 229, Wierzbickyana 157, Mercurialis perennis 38, Microdiplodia spec. div. 209. Mikania violacea 42, Milium eflfusum 35, Minuartia fasciculata 225, 227, frutescens 222, recurva ssp. frutescens 227, Monotropa hypopitys 101, Montagnites radiosus 250, Muscari comosum 36, 152, racemosum 36, 152, transsilvanicum 152, Myosotis arvensis 39, caespitosa 157, hispida 39, palustris 39, 157, v. scabra 157, sparsiflora 39, Myosurus minimus 153, Myriopliylluin verticillatum 156, Myxosporium spec div. 221. Naemospora croceola 221, populina 221, tenuissima 221, Nastur- tium amphibium 154, Kerneri 154, Neottia nidus avis 36, 152, Nepeta pannonica 222, 224, 229, Nephrodium thelypteris 149, Nigella arvensis 37, Nomenclator Simonkaianus 256 — 273, Nonnea pulla 39 v. atra 229, Nymphaea álba 37, 153. Oenanthe aquatica 229, Onobrychis arenaria 156, montana ^. transsilvanica 303, (75), viciaefolia 38, Onosraa arenarium 157, Opegrapha varia 2, 7, 10, zonata 5, 10, Oplirys aranifera 36, muscifera 36, Orchis latifolia 152. railitari.s 36, palustris 152, purpurea 36, 152, Origanum, vul- gare 157, Orlaya grandiflora 156, OmithogaluirL Bouchéanum 100, 152, pyramidale 152, umbellatum 36, 152, Orobanche caryophyllacea 230, lutea 230. Pallasia aculeata 149, Pannaria pezizoides 8, 19, Papaver pyrenaicum 304, rhoeas 37, Paprikatermés, rendellenes, 299, Parietaria officinalis 152, Paris quadrifolia 227, Parmelia spec. div. 24—26, Par- meliopsis ambigua 7, 24, Peloria 300, Peltigera aphtosa 2, 20, canina 2, 5, 6, s, 20, rufescens 5, 8, 20, Peperomia pulchella 50, Pertusaria communis 6, 7, 20, Pestalozzia Castagnei 221, Petrezselyemkonty 231*, 233, 237, Petroselinum sativum (49), Peucedanura alsaticum 156, Cervaria 156, ofticinale 156, Phaseolus vulgáris 302, Philodendron cuspidatnm 42, erubescens 42, Phleum nodosum 149, panículatum 149, Phlomis tuberosa 229. Phlyctaena magnusiana 209, Phoraa spec. div. 210—214, Phragmites communis 35, Phyllosticta spec. div. 214—215, Ph.ysalis Alkekengi 39, 101, 150, Physcia spec. div. 32, Phyteuma canescens 225, 230, Picea montana 299, (74), Picris hieracioides 100, Tatrae 303, (75), Timpinella saxifraga 156, Pinus nigra 299, (74), sil- vestris 299, (74). Piper longum 42, porphyrophyllum 42, Pirus communis 228, piraster 38, PlacintMum uigrum 7, 19, Placodiuin circinnatum 2, saxicolum 2, Placosphasria galii 216, Plantago altissima 157, arenaria 157, lanceolata 40, 250, maritima 157, Platanthera bifolia 37, Poa angusti- folia 150, bulbosa 35, collina 150, compressa 150, nemoralis 150, v. tenella 35, palustris 223, 226, 150, 36, pratensis 36, scabra 222, sterilis 226, triviá- lis 36, Polyblastiopsis meridionalis 55, Polycnemura arvense 153, v. május 227, Polygala comosa 38, 156, major 38, Polygonatum latifolíum 36, 152, multiflorum 36, Polygonura amphibium 227, arenarium 152, Bel- XII lardi 222, 2 i7, Polypodum vul^are 149, Polystichum aculeatum 225, Braunii 222, lobatum 224, Populus álba 37, nigra 37, tremula v. villosa 227, villosa 222, Potamogeton fluitans 149, lucens 149, perfoliatus 149, pusillus 149, trichoides 223, v. condylocarpus 226, Potentilla anserina 38, arenaria 38, 154, argentea 154, v. incanescens 228, Baumgarteniana 154, Haynaldiana 304, 282, reptans 38, rubens 38, 154, supina 154, Poterium. sarguisorba 38, Primula acaulis (63), carpatica, 222, 229. farinosa 289—291, 298 és (62). longiflora (289—291), (621 Protoplasma perméalilitásról 302, Prunus avium pr. silvestris 228, chamaecerasus 38, fruticosa 228, padus 228, Psororaa crassum 2, fulgens 2, Psorotichia lugubris 6, 18, vermi- culata 6, 18, Pteroraonas nivalis 118, Puccinia spec. div. 104—109, Pulicaria dysenterica 158, Pulmonaria mollissima 157, officinalis 39, Pulsatilla nigricans 153, pratensis 37, vulgáris 37, Pyrenochaete Cesa- tiana 216. Quercus aurea 152, austriaca 152, borealis 152, lanuginosa 225, 227, 240, (51), pedunculata 37, sessiliflora 37. Rabenliorstia ribesia 216, Ramalina calicaris 2, 8, 26, farinacea 6, 8, 26, fraxinea 2, 8, 26, polliraria 8, 27, Ramularia spec. div. 109— 116, Ranunculus acris 37, aquatilis 153, 228, bulbosus 37, circinatus 228. ficaria 37, fluitans 153, flaminula 228, illyricus 153. lateriflorus 153, pauci- stamineus 37, pedatus 153, polyanthemus 37, 153, polyphyllus 153, repens 37, Sardous 153, sceleratus 37, Steveni 153, Rapliidonema breviroí-tie 116—123, 118', (20— (22), nivale 121, (21), Reseda inodora 154, lutea 38, Rhabdospora spec. div. 216—217, Rhizocarpon distin -tuni 5, 15, geo- graphicum 2, 4, 5, 15. petraeum 6, 15, viridiatrum 6, 15, Ribes alpinuin f. Scopolii 222, 228, Rinodina spec. div. 31, Roripa amphibia, variifolia 38, Kerneri 38, Morisonii 228, Reichenbachii 228, silvestris 38, v. rivulariá 22c, Rosa spec. div. 154, 155, Rubus caesius 38, 154, Rumex acetosa 37, acetosella, 37, alpinus 224, 227, crispus 37, hydrolapathum 37, 152, limosus 152, lingulatus 152, maritimus 152, odontocarpus 227, patientia 152, pulcher 152, sanguineus 37, silvester 152, Ruscus aculeatus 36. Sagittaria segittifolia 149, 226, Salix álba 37, cinerea 222, 227, Jacquinii 303, (75), rosiuarinifolia 152, silesiaca 224, 227, Salsola Káli 153, soda 153, Salvia Aethiopis 157, austriaca 229, glutinosa 157, nemo- rosa 39, 229, pratensis 39, 43, splendens 44, 45*, 46. (3), Saivinia natans, 149, Sarabueus nigra 40, Sanguisorba officinalis 154, polygama 154, Sanicula europaea 39, Sarcogyne priunosa 2, Saxifraga aizoon 223, bulbifera 154, tridactylites 154, Scabiosa banatica v. pseudobanatica 230, canescens 157, Schizopliylluni alneum 55, Scilla autumnalis 152, bifolia 151, Sehoenoplectus tabernaemontanus 228, 227, Scindapsus argyreus 42, Scirpus compressus 151, Holoschoenus 151, lacustris 36, 151, Micbelianus 151, Scleranthus annuus 101, Scorzonera austriaca 230, humilis 23U, Jacquiniana 230, purpurea 230, Scrophularia nodosa 39, Scutellaria hastifolia 39, Secale fragile 151, Sedum acre 38, Selinum carvifolia 229, Sempervivum assimile 222, 225, 228, Senecio aurantiacus 224, XIII 230, campester 223, 230, tenuifolius 158, tomentosus 158, vernalis 158, Septoria spec. div. 217 — 219, ornithogalicola 100, Serratula tinctoria 158, Seseli annuum 156, elatius 160, (66)— (70), elatum 160, (66)- (70), glaucum (68)— (70), Gouani (69), inontaniim (68), Sesleria calcarea 223, 124, coerulea 226, Setaria glauca 149, verticillata 149, viridis 149, v. Weinmannii 149, Silaus Rochelii 225, 229, Silene conica 153, longiflora 153, nutans 37, parviílora 153, venosa 153, Simonkai L. 251—255, Simonkai L.-alapitvány 300, 302, 304, Sinapis arvensis 38, Sisymbrium columnae 38, Loeselii 228, pannonicum 38, sinapistrum 228, Sophia 38, Sium lati- folium 223, 229, Solanum dulcamara 39, Solidago virgaurea 157, Solo- rinella asteriscus 2, 4, 20, Sorbus torminalis 225, 228, Sparganium ramosum ssp. polyedrum 226, Spliaeropsis spec. div. 219, Spergula vulgáris 228, Spergularia média 153, rubra 153, Spliagnuni compactum V. imbricatum 55, Spiraea média 223, 224, 228, Stachys silvatica 39, Staganospora spec. div. 219 —220, Statice Gmelini 156, Staurothele clopima 5, 9, Stellaria holostea 37, média 37, nemorum 50, 222, 227, uliginosa 222, 227, Stenophragma Thalianum 154. Stereocaulon tomen- tosum 55, Stigmatomma clopimum 2, spadiceum 2, Stipa capillata 149, pennata 149, tirsa 149, Stratiotes aloides 149, Struthiopteris ger- manica 222, 223, 225, Succisa inflexa 223, 230, Sueda salsa 153, Swertia perennis 290, (65), Sympliytuin molle 222, 229, officináié 39, tuberosum 39, Synalissa ramulosa 6, 18, Synech.oblastus flaccidus 2. Syrenia cana 154, Syringa Josikaea 163, (51). Tamus communis 36, Taraxacum officináié 40, Taxus baccata 223, 226, (49), Teucrium botrys 225, chamaedrys 157, scordium 157, Thalictrum angustifolium 37, aquilegifolium 37, flexuosum 228, galioides 228, lucidum v. stenophyllum 228, Thelidium galbanum 2. Thesiuni intermedium 37, TMaspi perfoliatum 38, Thymelaea passerina 156, Thynius carpaticus 224, 229, collinus 229, Marschallianus 39, Toninia aromatica 4, 5, 14, cinereovirens 2, 5, 14, coeruleo-nigricans 4, 5, 8, 14, mammilaris 5, 14, Tortella squarrosa 249, Tragopogon dubius 230, orientális 40, Tragus racemosus 149, Trapa natans 156, Tribulus orien- tális 156, Trifoliura alpestre 38, filiforme 155, laevigatum 155 montanum 38, pannonicum 228, parviflorum 155, pratense 1. albiflonim 228, repens 38, rubens 229, spontaneum 38, striatum 155, TriglocMn palustre 149,Trisetum alpestre 224, flavescens ssp. alpestre 226, Triticum glaucum 36, repens 36, Trullula olivascens 221, Tunica proliiéra 153, Tussilago farfara 40, Typha latifolia 35, Typlioides arundinacea 226. Ulmus campestris 37, pedunculata 37, laevis 227, Usnea articulata 8, 27, barbata 2, v. hirta 8, 27. Vaccaria grandiflora 37, Valeriána dioica 232, montana 232, officinalis 231, 233*, 235, (49), phu 232, sambucifolia 40, 224, 230, 232, Valerianella dentata f. Morisonii 40, olitoria 40, Variolaria communis 2, Ventenata dubia 149, Veratrum album 100, Verbascum australe 157, blattaria 39, phoeniceum 39, 229, pulverulentum 157, Verrai- Clüaria spec. div. 220, Veronica aquatica 230, arvensis 157, austriaca 39, dentata 230, longifolia 236, polita 40, prostrata 39, scutellata 157, 230, ser- XIV pyllifolia 40, spicata v. subcanescens 230, triphylla 157, verna 157, Verru- caria calciseda 2, 5, 9, lecideoides 5, 9, marmorae v. Hoffmanni 55, muralis 5, 9, Viburnum lantana 40, opulus 40, Vicia cracca b. lineáris 38, pan- nonica, striata 38, sativa 38, serratifolia 100, 101, sordida 156, tenuifolia 229, villosa 38, Vinca herbacea 229, minor 39, 157, Yiola álba 156, arenaria 156, arvensis 39, canina 156, 229, elatior 229, hirta 156, mirabilis 229, Viscum album 37. Webera elongata 55. Xantlioria lychnea 7, 8, 30, parietina 7, 8, 30. Pag. 1-66, (l)-(6) 1910, Jan, 15. „ 67-132, (7j-(24) , , 133-170, (25)-(42) , 171—250, (44)— (52) 251—304, (53) -(74) Apr, 20. Jún., 25. Szept., 25. Decz., 30. MAR IX. KÖTET. 1910. 11/15. 1. FÜZET. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKÁN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÜZRKMÜKÜDÉSÉVEL SZERKESZTI TUZSON JÁNOS MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VHI., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1910. TARTALOM. TABLE DES MATIÉRES. — INHALT. Oldal Sántha László: Adatok a budai hegység zuztnóflórájának ismere- téhez 1 Bartal K. : Adatok Szekszárd környékének flórájához .... 33 Radó Endre: Néhány lomblevél fényérzö szervéről 41 Növénytani repertórium 53 Szakosztályi ügyek 55 * * L. Sántha: Beitrage zur Flechtenflora des Budapester Gebirges (1) K. Bartal: Beitrage zur Flóra der Umgebung von Szekszárd , (2) E. Radó: Über die Lichtsinnesorgane einiger Laubblatter . . . (2) Sitzungsberichte (4> A KIRÁLYI MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYA mély fáj- dalommal jelenti, hogy Dr. SIMONKAI LAJOS TUD. EGYET. M. TANÁR, NYUO. KÖZÉPISK. TANÁR, TÁR- SULATUNK VÁLASZTMÁNYI TAGJA 1910 január 2-án, életének 60. évében elhunyt. Szakosztályunk egyik buzgó munkástagját vesztette el benne, a magyar florisztika pedig legalaposabb ismerőjét, lelkes hivét gyászolja az elhunytban, ki alapos tudásával és fáradhatatlan munkásságával hazájának határain túl is méltó elismerésben részesült s nevének a botanikai iro- dalomban maradandó helyet biztosított. Korai elhunytát mélyen fájlaljuk, emlékét pe- dig kegyelettel megőrizzük! BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA IX. KÖTET. IQIO. 11/15. 1. FÜZET. Sántha László: Adatok a budai hegység zuzmó- flórájának ismeretéhez. Hazai znznióirodalimink meglelietösen szegény. Mindenütt, úgy nálunk is a növénytan tudományával régebben leginkább orvosok foglalkoztak, a kik a növényeket hasznos, illetőleg kártékony voltuk miatt tanulmányozták. A zuzmók pedig ahhoz a növénycsoporthoz tartoznak, melynek sorában alig néhány faj szolgál gyógyitó anyagul vagy tápszerül, úgyszintén különös kártékonyságukkal sem tűnnek ki — ezért oly emberek ügyei- mét, kik főképen e szempontból nézték a növényeket, könnyen elkerülhették. De később is kicsinységük, sokszor alig feltűnő alakjuk miatt elhauyagolt tudományág volt a lichenologia, csak a mikroszkóp feltalálásától kezdve lendült fel. A XVI. századig alig egy-két faj volt ismeretes, csak ettől kezdve indult fejlődésnek a lichenologia hosszú, fáradságos és bizonytalan úton s jutott arra a magas fokra, a hol ma áll ; nálunk azonban még mindig igen kevés pártfogója akadt. A XVIII. század végéről nevezetes munka L u m n i t z e r István, Flóra Posoniensis, Lipsiae 1791, czíniü műve, melyben 486 — 503. lapokon Lichen genusz alatt 55 zuzmót ir le. Georg Wahlenberg, svéd botanikus, a Kárpátokban gyűjtött ered- ményeit 1814-ben, Flóra carpathorum principalium etc. czimen adta közre Göttingában és ebben 112 zuzmót sorol fel a Vág és Dunajecz közti területről. 1831-ben Endlicher István Flóra Posoniensis-e jelent meg, de csak 44 közönséges zuzmót sorol fel. A pozsonymegyei zuzmófiórára nézve igen értékes munkáink vannak Dr. A. Z a h 1 b r u c k n e r t ő 1, nevezetesen : Zur Flechtenílora des Pressburger Komitats. (A Pozsony, orvos és term.-tud. egyes. közi. Új folyam, VIII. köt. [1894] pag. 19—84; X. köt. [1899]); Neue Beitráge zur Flechtenílora des Pozsonyer Komitats (1. c. XVI. köt. [1904] pag. 119-131), melyekben a szerző Lumnitzer, Endlicher és Bolla adatait revideálta és rektiíikálta és annyira kibővítette, hogy a pozsonymegyei Kis-Kárpátok zuzmóflóráját tekintve a jól ismert területek közé tartozik. 2 SÁNTHA LÁSZLÓ Hazánkban specziálisan zuzmókkal egészen a niult század hatvanas évéig" nem foglalkozott senki rendszeresen, ebben az időben kezdett dolgozni kiváló botanikusunk Hazslinszky Frigyes, majd Lojka Hugó, kiknek értekezései a bécsi Zool. bot. Gesellsch. Verhandlung-jában és a Magy. T. Akadémia niath. és term.-tud. közleményeiben jelentek meg. Azóta pedig alig egy-két kisebb dolgozat jelent meg nálunk, a mely a hazai zuzmóflórával foglalkozik. Még kevesebb azon munkáknak a száma, melyekben a budai hegység zuzmóflórájára találunk ada- tokat, bár Budapest környékének flórájával már számosan fog- lalkoztak, de ezen művek is a fősúlyt a virágos növényekre fektetve, csak igen kevés adatot szolgáltatnak a zuzmóflórához. Mindössze egy munkánk van, melyben Budapest környéki zuzmók vannak összefoglalva : Dr. B o r b á s V i n c z e : Budapestnek és környékének növényzete. Budapest 1879. A másik jelentősebb munka, melyben adatokat találhatunk a budai hegység zuzmó- flórájára : Hazslinszky Frigyes: A magyar birodalom zuzmóflórája. Budapest 1884 czímű műve. B 0 r b á s V i n c z e említett munkájának 34 — 35. lapján a következő budai hegységről származó 35 zuzmót sorolja fel : 1. Cladonia pyxidata L. 2. C endiviaefolia D i c k s. 3. C. fimbriata L. 4. C. furcata Schreb. 5. ('. alcicornis Krb. 6. Ramalina fraxinea L. 7. R. calycaris L. 8. üsnea bar- bata L. 9. Evernia prunastri L. 10. Anaptychia ciliaris L. 11. Peltigera aphtosa L. J2. P. canina L. 13. Imbricaria per- lata L. 14. I. caperata Dili. 15. /. tiliacea H offm. 16- /. saxa- tilis L. 17. Parmelia stellaris Krb. 18. P. pulverulenta Schreb. 19. AmpJiiloma murorum Hoffni. 20. Psoroma crassum A eh. 21. P. fulgens Krb. 22. Bínodina quercina Mass. 23. B leca- norina M a s s. 24. Lecanora paliida Schreb. 25. L subfusca L. 26. Bacidia anomala L. 27. Lecidella enteroleuca Á c h. 28. Bhizocarpon geographicum L. 29. Baeomyces roseus Pers. 30. Opegrapha varia Pers. 31. Oraphis scripta L. 32. Collema glaucesceus Hoffm. 33. Leptogiam lacerum Krb. 34. Synecho- hlastiis flaccidus Krb. 35. Variolaria communis A eh. Hazslinszky A magyar birodalom zuzmó flórájá-ba szin- tén felvette ezen adatokat s ezeken kívül még 20 zuzmófajt említ a budai hegység területéről, melyekét összehasonlítás végett itt közlök : 1. Solorinella asteriscus Anzi 2. Bnhricaria olivacea Krb. 3. Blacodium circinatum PoU. 4. P. saxicolum Poll. 5. Callopisma steropeum K r b. 6. Becanora caesioalba B o r b. 7. Acarospora glaueocarpa W a h 1. 8. A- castanea K r b. 9. A. glebosa Krb. 10. Toninia cinereovirens Schaer. 11. Catil- laria chalyóeia Borr. 12. Sarcogyne pruniosa v. major Krb. 13. S. pruinosa v. minuta Mass. 14. Endopyrenium hepaticum A eh. 15. Stigmatomma clopimum Wahlbg. 16- S. spadiceum Krb. 17. Thelidiiim galbanum Krmph. 18. Verrucaria cal- ADATOK A BUDAI HRGVÖÉG ZÜZMÓl'LÓRÁJÁNAK löMERUTÉHKZ 3 ciseda D. C. 19. Collema liniosuni Nyl. 20. C. multiíi- diini S c 0 p. Ezen két munkán kivül a budai hegységről találunk még adatokat a Loj ka Hugó által kiadott gyűjteményben (Lichenes Regni Hungarici exsiccati, Fasc. I. 1 — 50, Fasc. II. 51 — 100, Fasc. Hl. 101—150, Fasc. IV. 151—178 [1882], Fasc V. 179 — 200 [1884J, melyben 200 zuzmó jelent meg Magyar- országról és a melyből az 1882-ig megjelenteket Hazslinszky is felvette a már emiitett munkájába. E három munkán kivül nincs más, a mely a budai hegy- ség zuzmófiórájával foglalkozna és igy az innen emiitett zuzmók száma mindössze 55, holott tekintve a vidék más tekintetben, különösen virágos növényekben, igen gazdag lióráját, ez a szám igen csekélynek mondható. Ezen adatok alajiul vételével fogtam hozzá a budapesti egyetemi herbárium anyagának átvizsgálásához és részben innen, részben pedig Loj ka Hugónak a bécsi Naturhist. Hofmuseum-ban lévő gyűjteményéből, saját gyűjté- seimet is felhasználva sikerült 40 genusz keretén belől 142 fajt és 32 fajváltozatot a budai hegységről összeállítanom. Jóleső kedves kötelességnek teszek eleget, midőn e iielyen dr. A. Zahlbruckner úrnak, a bécsi Naturhist. Hof- museum növénytani osztálya őrének és vezetőjének, a ki bécsi tartózkodásom alatt számos adattal és útbaigazítással segített dolgozatom elkészítésénél, úgyszintén dr. M á g o c s y - D i e t z S á u d 0 r egyetemi ny. r. tanár úrnak, a budapesti tud. egye- temi növénytani intézet és növénykert igazgatójának sokoldalú szíves támogatásért é.'^ tanácsért őszinte köszönetemet fejezem ki. A terület, honnan adataim származnak, a budai hegység, Budapest, Vörösvár, Zsámbék és Budaörs közt terül el, a Pilis hegységnek egy kisebb darabja. Két részét különböztethetjük meg, a szorosabb értelemben vett budai hegységet — a honnan legtöbb adatom származik — és a nagykovácsii csoportot, mely Piliscsabától délkeleti irányban Budakeszig húzódik el. Nem akarom a hegység orographiai viszonyait részletezni, miután mint a főváros környéke úgyis eléggé ismeretes, csak geológiai alakulatáról emlékszem meg röviden, mint a zuzmók előfordulá- sára nézve fontos tényezőről. A budai hegységnek geológiai tekintetben elég egyszerű szerkezete van. A kiemelkedő csúcsokat felső triaszkorú dolomit alkotja, míg a hozzájuk csatlakozó alacsonyabb lejtők eocén- és oligocénkorú mészkővel, márgával és homokkővel vannak borítva. A csíki hegycsoport, Sashegy, Kis-Gellérthegy, Gellérthegy, nagykovácsii csoport, János-, Guger és Hármashatárhegy dolo- mitból áll, de ezeken kívül a Farkasvölgyben és Zugligetben is elég nagy mennyiségben előbukkan. Mészkő a hegység belsejé- ben mutatkozik legnagyobb mennyiségben a Nagykopasz, Remete, 1* SANTHA LÁSZLÓ hidegkúti várliegy. valamint a Hárshegy nyugati oldala ebből áll, mig a csiki hegyek nyugati lejtőjén, a Farkasvölgy alsó részében, a budai várhegyen, Rózsadombon és Szemlöhegyen budai márgát találunk. A Budakeszitől nyugatra fekvő Kopasz- hegy, a Feketehegyek délkeleti irányú ága hárshegyi homokkőből áll, a mivel azután még a Hárshegyen, a Vadaskert hegyeiben és a Solymár, Pesthideg-kut közti halmokban találkozunk, hol mint íinomszemű, hol pedig konglomerátos homokkő alakjában. Mészkő, dolomit, budai márga és kevés homokkő a főalkotó anyaga a vidéknek, de ezeknek az eloszlása is oly szétszórt, hogy nem lehet a hegységet geológiai alapon övekre osztani. nem tudtam e miatt a zuzmóflórában sem ilynemű különbségeket tenni; annál is inkább, mivel a rendelkezésemre áiló anyagban alig egynéhány fajnak előfordulása volt bizonyos helyhez kötve, mint pl. a Solormella asteriscus A n z i a Farkasvölgyben, a Rhizocarpon geographicum D. C. a Felsökecskehegyen. A feldolgozott zuzmók legnagyobb része kőzetekről szár- mazik s mint ilyenek a xerophyta típust íüntetiií fel, tehát alkal- mazkodnak az alzat szárazságához. Ez az alkalmazkodás külö- nösen a kéreg és bélréteg igen erős kifejlődésében nyilatkozik, melyhez még a zuzmósavakban való nagy gazdagságuk is járul. Elias Mag n US Fries „ Lichenographia Europaea refor- mata" (1831) czimű munkájában három osztályban egyesíti a zuzmókat az aijazatuk szerint, megkülönböztetnie, fán (solum arboreum), földön (solum terrestre) és sziklán, köveken (solum saxatile) élőket. Ezen osztályokon belől a földön és sziklákon élőknél legélesebb különbséget az anyag minősége szerint tehe- tünk, a mennyiben a kovasavas substratumon élők megkülön- böztethetők a meszesen élőktől; a mi azonban nem jelenti azt. hogy az egyik substratum jellemző zuzmója (pl. a kovasavasé) át nem mehet a másikra is, de ez esetben, mint Zahlbruckner említi, a zuzmó rendesen elveszíti jellemző alakját is. A zuzmo- flórára nagy befolyással van a substratum minősége, ennek alapján kísérlettem meg összeállítani a budai hegység zuzmóit, kovasavas és meszes talajon^ illetőleg sziklákon élők csoportjába. Földön élő zuzmók ; solum terrestre. Species terrestres siliceae. Species terrestres calcareae. 1. Dermatocarpon pusillum 2. „ hepaticum 1. Lecidea grauulosa 2. „ decipiens 3. Toninia coeruleonigricans 3. Tojiinia coeruleonigricans 4. „ aromatica 5. Baeomyces byssoides 6. ,, roseus 4. Cladonia rangiferina ADATOK A BUDAI HEQY8ÉG ZUZMÓFLÓRÁJÁNAK ISMERKTÉHEZ 7. Cladonia endiviaefolia 8. „ íimbriata 9. „ fiircata 10. „ „ f. racemosa 11. „ pyxidata 12. Acarospora glaiicocarpa 13. CoUema flacciduni 14. „ g-laitcescens 15. ,. melaeniim 16. Peltigera canina 17. „ rufescens 5. Cladonia cariosa 6. „ endiviaefolia í. furcata 8. 9. „ f. racemosa pyxidata 10. Collema multipartitum 11. Lecanora crassa 12. „ cerinuin Köveken, sziklákon élő zuzmók; solum saxatUe. Species siliceae saxicolae. Species calcareae saxieolae. 1. Verrucaria calciseda 2. „ muralis 3. „ lecideoides 4. Stauroihele clopima 5. Dermatocarpon miniatunr 6. „ pusillum 7. „ liepaticum 1. Opegrapha zonata 2. Lecidea enteroleuca v, puiigens 3. Lecidea fiimosa v. grisella 8. Oyalecta leucaspis 9. Blastenia rupestris v. ru fescens 4. latypea 10. Lecidea latypea o. „ coarctata y. elacista 6. leucophaea 11. decipiens 12. testacea 7. Catillaria chalybea 8. Bacidia umbriiia f. com- pacta 9. Toninia aromatica 10. Rhizocarpon distinctum 13. Catillaria lenticularis f. sul- phurea 14. Toninia coeruleonisrricans 15. 16. mamillaris ciuereovirens 17. Rhizocarpon geographicuni 6 SÁNTHA LÁ8ZLÓ 18. Rhizocarpon viridiatrum 11. Rhizocarpon petraeum 19. ?í petraeum 20. Biatorella pruinosa 21. » „ f. major 22. »í f. minuta 23. Acarospora glaucocarpa 24. n percaeiia V. 25. Acarospora squamulosa 12. Acarospora oligospora 26. Synalissa ramulosa 27. Psorotichia vermiculata 28. » lugubris 29. Cellema rnuitipartituni 13. Collema melaenum 30. melaenum 31. LeptogiuYi\ 1 diffractum 32. *) atrocoeruleum 14. Peltigera canina 33. Fertusaria commiinis 34. Lecanora torta calcarea v. con- 15. Lecanora intermutans 35. Lecanora crenulata 16. „ argopholis 17. „ subfusca 36. ♦> subfusca 37. V crassa 38. «1 rádiósa 18. „ Garovaglii 39. » praeradiosa 19. „ demissa 40. ?J lentigera 20. muralis v. versi- color 21. Parmelia prolixa 22. „ saxatilis 23. Evernia pruiiastri 24. Caloplaca auraiitiaca 41. Lecania Rabeiihorístii 42. Parmelia conppersa 43. Ramalina fariuacea 44. Blastenia ochracea 45. Caloplaca aurantiaca 46. „ „ Y. fla- vovirescens 47. Caloplaca clialybaea 48. „ variábilis 25. fuscoatra 49. 50. cerina steropaea ADATOK A BUDAI HEGYSRG ZUZMÓFLÓRÁJÁNAK 18MERKTÍ5HBZ 51. Caloplaca fulgens 52. „ callopisma 53. V. au- rantia 26. Caloplaca muroriiin v. niata. mi- 54. 55. 56. 57. Caloplaca elegáns „ imironini v. mi- niata Calojylaca muroniiu v. in- crustans Calojdaca liiteoalba f. ru- 27. Candellariella vitellina genuina f. 58. ])estris Candellariella vitelliiia f. genuina 59. 60. Caloplaca arenaria Xanthoria lychnea 28. 29. Xanthoria parietiiia Buellia clialybaea 61. „ parietina 30. „ paraseiiia v. di; forniis sci- 31. Buellia stelhilata 32. ,, atroalba 62. Bhiodina ocellata 63. ,, Biidensis 64. „ Bischoffii 65. „ aequatiila 33. Physcia rlimldiata 66. 67. Physcia caesia „ pulverulenta 34. „ tenella 68. „ tenella Fák kérgén élők . ; soliim arhoreum. Species corticolae. 1. Calicium quercinum 16. Lecanora subfiisca -) Arthonia punctiformis 17. Parmeliopsis ambigua 3. Opegrapha varia 18. Parmelia physodes 4. Graphis scripta 19. „ pertusa 5. Lecidea elabens 20. stygia 6. „ parasema 21. „ olivacea 7. „ ,, V. riigulosa 22. „ V. fuligi- 8. „ fusca nosa 9. Bacidia arceutina 23. Parmelia saxatilis 10. „ anomala 24. „ V. onipha. 11. Placinthium nignim lodes 12. Pertusaria cunnuunis 25. Parmelia tiliacea 13. Lecanora calcarea 26. ,, perlata 14. „ atra 27. „ cetrarioides 15. „ paliida 28. „ caperata 8 SÁNTHA LÁSZLÓ 29. Parmelia centrifuga 30. Evernia prunastri 31. Ramalina cal,vcaris 32. „ farinacea 33. „ fraxinea 34. ,, pollinaria 35. Usnea articulata 36. „ barbata v. liirta 37. Blastenia ferruginea 38. Caloplaca cerina 39. Candellariella vitellina 40. Candellariella vitellina f. genuina 41. Xanthoria lychnea 42. „ parietina 43. Buellia parasema 44. „ atroalba 45. Physcia dimidiata. 46. ,, pulveruleuta 47. „ stellaris 48. „ tenella 49. Anaptychia ciliaris Ide sorolom még a Lecidea fuliginea var. icmaleat, melyet Lojka egy Poly póruson talált a Lipótmezön. Mohokon, elpusztult növények maradványain élők az elő- zőkhöz képest sokkal csekélyebb számmal vannak : 1. 2 S. 4. 5. 6. Species muscicolae herbicolae. Dermatorcapon miniatum Bacidia herbarum Toninia coeruleonigricans Cladonia rangiferina „ digitata fimbriata 7. Cladonia pyxidata 8. Leptogium atrocoeruleum 9. Ampliiloma lanuginosa 10. Pannaria perizoides 11. Peltigera canina 12. .. rufescens IRODALOM. Dr. Borbás Vincze: Budapestnek és környékének növényzete. Budapest, 1879. Hazslinszky Frigyes: A magj-ar birodalom zuzmóflórája. Budapest, 1884. M. Fünfstück; Lichenes (Die nat. Pflanzenfamilien. I. Teil. 1. Abt. 1907, pag. 1—48). D r. A. Z a h 1 b r u c k n e r : Lichenes. Spezieller Teil (Die nat. Pflanzenfamilien. I. Teil, 1. Abt. 1907, pag. 49—00). — — Die Abhangigkeit der felsenbewobnenden Flechten von ihrer Unterlage. (^Mitt. der Sekt. f. Naturk. d. österr. Touristen-Klubs. 1890, pag. 81—83.) Magyarázatok a magyar korona országainak részletes földtani tér- képéhez. H a 1 a V á t s Gyula: Budapest és Tétény vidéke. Dr. Schafarzik Ferenc z: Budapest és Szt-Endre vidéke. ADATOK A BUDAI HUGYSÉG ZÜZMÓFLÓRÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 9 A budai hegységről eddig ismeretes zuzmóknak rendszertani felsorolása. Ebben a felsorolásban szorosan D r. A. Z a h 1 b r u c k u e r n e k E n g 1 e r- P r a n 1 1, Die nat. PHanzcnfamilieu, I. Teil, I. Abt. (1907) ez. müvében megjelent rendszerét követem. Siibclassis I Ascolichene.s. A. Zahlbr. Nat. Pflanzenf. I. 1. (1907) pag. 49. Ui'do 1 Py re^íüCfírpeae^ Fara, Verrucariaceae A. Zahlbr. Nat. Pflanzenfam. I. I. (,1907) pag. 08. Verrucaria Mass. Kic. sull'aut. (1852) pag. 171; Th. Fries^ Gen. het. (1861) pag. 109. Sect. Euverrucaria A. Zahlbr. 1. Verrucaria calciseda D. C. FI. francé. II. (1885) pag. 317 ; Krb. Parerga (1859) pag. 3ti3 ; Arn. Lich. d. frank. Jura (1884 — 1885) pag. 217; Verrucaria rupestris [i. calciseda S c h a e r. Eiium. (1850) pag. 217: E. Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 43(1 Supra saxa dolomitiea in montis Józáef hegy (8 á n t h a), Guger- hegy (T o m e k !) ; Sashegy (8 z a b ó !) ; supra saxa calcarea in Hűvös- völgy (T 0 ra e k !). 2. Verrucaria murali.s Ach. Meth. (1803) pag. 115; Schaer. Enum. (1850) pag. 218; Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 847. (Borba s.) Sect. Lithoicea Mass. Mem. (1853) pag. 141. 3. Verrucaria lecideoides Krb. Parerga (1859) pag. 376; Mass. Ric. sull'aut. (1852) pag. 157. Supra saxa calcarea aprica, Lipótmezö (Lojka!), Zugliget (Toniek!). Staurothele A. Zahlbr. 4. Staurothele clopima Th. Fries, Lich. Scand. (1874) Stigmatomma clopima Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 339 Verrucaria clopima Wahl. Suppl. ad. Ach. Meth. (1803) pag. 19 Pyrenuki clopima Schaer. Enum. (1850) pag, 211. Supra saxa calcarea (B o i* b á s). Fam. Dermatocarpaceae A. Zahlbr. Nat. Pílanzenf. I. 1. (1907) pag. 58. Dermatocarpon Th. Fries. Gen. het. (1861) pag. 103. 5. Dermatocarpon pusillum Hedw. Stirp. crypt. tem. II. pag. öQ : Endocarpon pusillinn E. Fries, Lich. Eur. (1831) pag, 411 ; Schaer. Ennm. (1850) pag. 234; Mass. Ric. sull'aut. (1852) pag. 185; Endopiirenium Michelii Krb. Parerga (1859) pag, 303; Hazsl. Magy. zuzmóíl. (1884) pag. 243; Enőopyrenimn pusillum 2 10 iíÁNTHA I-ÁSZLÓ Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 323; Placidimn pusiUum Mass. Sched. ci'it. (1852) pag. 100: Endocarpon Michelii Anzi. Cat. Lich. Prov. Sondr. (1860) pag. 103. Kovácsi hegyek (Sándor!). 6. Dermatocarpon miniatum Th. Fries. Lich. Arct. (1860) pag. 253; Endocarpon ndniaiiuii A eh. Univ. (1810) pag. 302: Lich. Eur. (1831) pag. 408; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 78; Lichen miniatus L. Spec. plánt. ed. I., (1753) pag. 1149. (Hazs 1 in sz ky.) 7. Dermatocarpon hepaticum Th. Fries. Lich. Arct. (1860) pag. 255; Endocarpon hepaticum A eh. Licb. Univ. (1810) pag. 298; Endopyrenium hapaticum Krb. Parerga (1865) pag. 302; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 243; Endopyrenium Hedwigi var. hepaticum Garov. End. pag. 271; Endopyrenium Hedwiyi v. piallidum Schaer. Enum. (1850) pag. 234. Siipra terram niuscosam (H a z s 1 i n s z k y). Ordo II. Gymnocavpeae. Subordo Coniocarpineae. Fam. Caliciaceae A. Zahlbr. Nat. Pflanzenf. 1. 1. (1907) pag. 80. Calicium D. Xotr. Nuov. Giorn. bot. Ital. ann. 2. Tom. I.. (1846) pag. 309. 8. Calicium quercinum Pers. Tent. disp. suppl. pag. 59; Nyl. Syn. (1858) pag. 155: Calicium lenticulare Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 310; Ilazsl. Magy. zuzmóíi. (1884) pag. 237. Jánoshegy (B o r b á s). Subordo Graphidineae. Fam. Arthoniaceae A. Zahlbr. Nat. Pflanzenf. I. 1. (1907) pag. 89. 9. Arthonia punctiformis A eh. Univ. (1810) p. 141; Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 293; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 229. Supra ramulos Berberidis in Lipótmezö (Lojka, coll. Vindob. Nr. 161). Fam. Graphidaceae A. Zahlbr. Nat. Pflanzenf. I. 1.(1907) pag. 92. Opegrapha H u m b. FI. Friberg. (1793) pag. 57. 10. Opegrapha varia Pers. Ust. Ann. d. Bot. (1794) pag. 30 ; Nyl. Lich. Scand. (1861) pag. 252: Schaer. Enum. (1850) pag. 157; Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 364; Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 285; Parerga (1859) pag, 253: Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 220. Szép Juhászné (B o r b á s) : supra corticem Querci, Zugliget (S á n t h a). 11. Opegrapha zonata Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 279; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 218. ADATOK A BUDAI HEGYSÉG ZUZMÓFLÓRÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 11 Supra saxa ailiceo-argiilacea, Lipótinezö (Lojka, coll. Vin- dob. 4987). Graphis Adans. Fam. d. Pl. II. (17G3) pag. 11. 12. Graphis scripta A eh. Lich. Univ. (1810) pag. 265; H a z s 1. Magy. zuznióll. (1884) pag. 224: Lichen scriptus Linné. Spec. Plánt. ed. 1. (1753) pag. 1140: Opegrapha scripta A c h. Metb. (1803) png. 30; S c h a e r. Enum. (1850) pag. 150. E. Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 370. Siipra corticcm Qiierci (8 á n d o r !), Háromkút (Borba s). Subordü Cyclocarpineae. Fam. Gyalectaceae A. Zahlbr. Nat. PÜanzenf. I. 1. (1907) pag. 124. Gyalecta A. Z ah 1 b r. 13. Gyalecta leucaspis Krph. Flóra (1857) pag. 374; Secoliga leucaspis Mass. Descriz. lich. nuov. (1857) pag. 20; Krb. Parerga (1865) pag. 110; Hazsl. Magy. zuznióíi. (1884) pag. 139; Lecidea leucaspis Nyl. Flóra (1868) pag. 163. Supra saxa calcarea, Lipótmezö (Lojka. coll. Viiídob. 4956). Fam. Lecideaceae A. Zahlbr. Nat. Pflanzenf. 1. 1. (1907) pag. 129. Lecidea Th. Fries. Lich. Scand. I. (1874) pag. 410. Sect. l. Eulecidea T h. Fries 1. c. pag. 481. 14. Lecidea elaben.s E. Fries. Act. Stock. pag. 256; Hazsl. Magy. bir. zuzmófi. (1884) pag. 194. Supra corticcm Querci in silvis Kamaraerdő (S c h il b e r s z k y !), Állatkerthegy, Hűvösvölgy (Sántha). 15. Lecidea enteroleuca A eh. Synops. Meth. Lich. (1814) pag. 19; Nyl. Flóra (1881) pag. 187; 8 c h a e r. Enum. (1850) pag. 128: Krb, 8yst. Lich. Germ. (1855) pag. 243; Hazsl, Magy. zuzmófl. (1884) pag. 195; Lecidea geniophil a Fik. Berl. Mag. (1809. pag. 311; Lecidea elaeochrom a Th. í'ries p. inlular is Th. Fries) Lich. Scand. (1874) pag. 543. (B o r b á s.) Var. pungens Arn. Lich. Irilnk. Jura (1890) pag. 35; Bia- tora pungens Krb. Parerga (1860) pag. 161 : Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 173; Lecidea goniophila Xyl. Flóra (1881) pag. 186. Supra saxa siliceo-argillacea, Lipótmezö (Lojka, coll. Vindob. 5004, 5007) 16. Lecidea fumosa Arn. Die Lich. frank. Jura (1884 — 85) pag. 161; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 198; Ach. Meth. 1803) pag. 41; Verrucaria fumosa Hoffm Deutsch. FI. (1796) pag. 190; Lichen fuscoater Linné, Spec. Plánt. (1753) pag. 1607; Lumnitz. FI. Pos. (1791) pag. 491; Psora fumosa Mass. Ric. suU'aut. (1852) pag. 93; Lecidea fuscoatra a. fumosa T h. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 525. Var. grisella Schaer. Enum. (1850) pag. 110; Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 253; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 198. 12 SÁNTHA LÁSZLÓ Supra lapides siliceo-argiliaceos, Lipótinezö (Lojka!). 17. Lecidea latypea A eh. Meth. Suppl. (1803) pag. 10; Lecidea pnrasema var. latyj^ea Nyl. Lich. Scand. (1861) pag. 217; Lecidea elaeochroma T h. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 543; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1^84) pag. 197. Supra saxa doloraitica in Farkasvölgy (S i m o n k a i !) s. s. siliceo-argillacea in Lipótmezö (Lojka, coli. Vindob. 4987). 18. Lecidea parasema Ach. Prodr. (1898) pag. 64: Nyl. Bot. Not. (1852) pag. 175; Lecidea enteroleuca Ach. Lich. Univ. (1810) pag. 177; S^chaer. Enum. (1850) pag. 128; Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 243: Buellia para.sema Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 195. Var. areolata E. Fries. Lich Eur. (1831) pag. 330; Arn. Lich. frank. Jura (1884 — 85) pag. 166. Lecidella enteroleua. 7. areo- lata Krb. Parerga (1861) pag. 217; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 195. Supra coi'ticem Querci. Zugliget (S i in 0 n k ai !). Mátyáshegy (Tomek!). Var rugulosa Ach. Lich. Univ. (1810) pag. 176; Lecidea rugulosa Mass. Ric. suU'aut. (1852) pag. 71; Lecidea punctata v. rugulosa Schaer. Enum. (1850) pag. 129; Buellia piarasema v. rugulosa Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 184. Supra cort. Juglandis prope Disznófö (T 0 m e k !). 19. Lecidea coarctata Nyl. Act. Soc. Linn. Bordeaux (1856) pag. 358; Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag 4:47 ; Lichen coarc- tatus Sm. Engl. Botan. (1799) pag. 534; Zeora coarctata Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 132; Hazsl. Magv. zuzmófl. (1884) pag. 107. Var. elacista Nyl. 1. c. Parmelia elacista Ach. Meth. (1803) pag. 159; Zeora coarctata [j. contigua Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 133: ílazsi. Magy. Zu/.mófl. (1884) pag. 108; Lecanora elacista Mass. Rie. sull'aut (1853) pag. 11. Supra saxa siliceo-argillacea in Lipótmezö (Lojka). Sect n. Biatora Th Fries. Lich. Scand. IL "(1874) pag. 422. 20. Lecidea fusca Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 435; Biatora vernalis Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 202; Biatora vernnlis v. sanquineoatra E. Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 263. Lecidea vernalis Ach. Meth. (1803) pag. 68. Var. sanquineoatra Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 438; Supra truncos (Querci in monte Jánoshegy (Róth!). 21. Lecidea granulosa Ach. Meth. (1803) pag. 65; Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 442; Lichen grnmüosus Ehrh. Crypt. exsicc. (1785) Nr. 145; Biatora granulosa Arn. Fiora (1884) pag. 432; Lecidea decolorans Fik. Berl. Mag. (1809) pag. 192; Biatora decolorans Krh. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 193. Supra terrani in raontibus versus Farkasvölgy (Simonkai!). 22. Lecidea fuliginea Ach. Synops (1803) pag. 35; Biatora nliginosa var fuliginea E. Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 275; Krb. ADATOK A BUDAI HEGYSÉG ZUZMÓFLÓRÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 13 Syst. Lich. Gerni. (1855) pag. 197; Biatora fuliginea Krb. Parerga (1861) pag. 159; Hazsl. Magy. zuzniófl. (1884) pas^. 171; Lecidea uliginosa var. fuliginea Th. Fi'ies. LicL. Scand. (1874) pag. 455. Var. icmalea A eh. Synops (1814) pag. 35; Lecidea icmalea A eh. Lich. Univ. (1810) pag. 201; Biatorina atropurpurea Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 161. Siipra Polyporum in Lipótmezö (Lojka, coll. Vindob. 166). 23. Lecidea leucophaea Nyl. Flora (1870) pag. 35: Hazsl. Magy. zuzmóÜ. (1884) pag. 164; Biatora leucophaea 1' 1 k. apud Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 194. Var. pelidna Krb. Syst. Lich Germ. (1855) pag. 195; Lecidea pelidna Schaer. Enum. (1850) pag. 112. Supra saxa siliceo argillacea, Lipótmezö (Lojka!). Sect. III. Psora Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 410; Hall. Hist. Stirp. Helv. (1768) pag. 93. 24. Lecidea decipiens Ach. Meth. (1803) pag. 80: Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 418: Lichen decipiens Eiirh. Hedvigia, Stirp. crypt. II. (1789) pag. 7; Psora dec ipietis Krh. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 177: Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 143; Biatora decipiens E. Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 253. In apricis denudatis montium versus Farkasvölgy (Sim o n k aü). 25. Lecidea testacea Ach. Meth. (1803) pag. 80; Psora testacea Hoffm. Pl. Lich. 1. (1790) pag. 80: Hazsl. Magy. zuzmóíl. (1884) pag. 144; Biatora testacea E. Fries. Lich, Eur. (1831) pag. 251; Psoroma testacea, Mass. Ric. suH'aut (1852). pag. 21. Supra saxa dolomitica maximé dilabentia in Lipótmezö (Lojka!). Catillaria Th. Fries. Lich. Scand. II. (1874) pag. 564; Mass. Ric. SuU'aut. (1852) pag. 78. 26. Catillaria chalybeia Mass. Ric. Suiraiit. (1852) pag. 79; Lecidea chalybeia Borr. Engl. Bot. Suppl. (1831) tab. 2687: Biatora holomelaena ^ chah/beia Hepp. Flecht. Eur. Nr. 13. Supra saxa siliceo-argillacea umbrosa in silvis prope Lipótmezö (Lojka!). 27. Catillaria lenticularis Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag, 568; Lecidea Gagei Nyl. Flora, (1878) pag. 248; Biatorina lenticularis Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 191; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 158; Biatorina pulicaris Mass. Ric. sull'aut. (1852) pag. 136. (B 0 r b á s.) F. sulphurea A. Zahlbr. Biatorina lenticularis c) sulphurea Hazsl. Magy. Zuzmófl. (1884) pag. 159. Supra saxa calcarea (H a z s 1 i n s z k y). Bacidia D. Notr. Giorn. bot. Ital. ann. 2. Tom. L (1846) pag. 189. 28. Bacidia arceutina Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 352; Hazsl. Magy. Zuzmófl. (1884) pag. 153; Lecidea arceutina Ach. Meth. (1803) pag. 61; Secoliga arceutina Stizenbg. Krit. Bem. pag. 38. 14 SÁNTHA LÁSZLÓ (B 0 r b á s.) 29. Bacidiaherbarum Arn.FIora, (1865) pag. 596; Th. Fries, Lich. Scand. (1874) pag. 849; Hazsi. Magy. zuznióíl. (1884) pag. 154; Secoliga herharum Stizenb. Krit. Bem. (1863) pag. 46. Supra muscos (S i m o n k a i !). HO. Bacidia anomala Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 188 H a z s 1. Magy. zuzmóti. (1884) pag. 152 ; Biatora anomala E. F r i e s Lich. Eur. (1831) pag. 269; Bacidia fuscorubella Arn. Flora (1871) pag 55; Verrucaria fusronibella Hoffm. Deutschl. FI. (1796) pag. 175 (Borb ás.) 31. Bacidia umbrina Br. et Rostr. Dan. (1869) pag. 109 T h. Fries, Lich. Scand. (1874) pag. 365; Lecldea umbrina Ach Univ. (1803) pag. 183. F. compacta Th. Fries, Lich. Scand. (1874) pag. 365 ScoUciosporum compactum Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 269; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 212; ScoUciosporum umbrinum f. saxicolmn Lojka. Verh. Wien (1869) pag. 488. Supra saxa silieeo-argillacea in Lipótmezö (Lojka). Toninia Th. Fries Spitzberg. (1867) pag. 33; Mass. Ric. suU'aut. (1852) pag. 107. Sect. Thalloedema Krb. 32. Toninia coeruleonigricans T h. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 336; Lichen coeruleonigricans Lightf. FI. Scot. (1777) pag. 805; Thalloidima vesicularc Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 179; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 145; Lecidea coerleonigri- cans Schaer. Enum. (1850) pag. 103; Lecidea vesicularis Ach. Meth. (1803) pag. 78. In asperis montium dectivitatibus versus Farkasvölgy (S i m o n- kaü), Tétényi plató (Sántha), supra saxa calcarea montis Mátyás- hegy (T om ek!). 33. Toninia aromatica Mass. Framm. (1855) pag. 22; Krb. Parerga (1865) pag. 122; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 147; Biatora aromatica H e p p. Flecht. Eur. Nr. 283 ; Lecidea aromatica Turn. apud Sm. Engl. Botan. (1807) tab. 1777. Supra saxa silieeo-argillacea Lipótmezö (Lojka, coll. Vindob. 171). 34. Toninia mamillaris T h. Fries, Lich. Scand. (1874) pag. 339; Thalloidima uiamillare Mass. Ric. suU'aut. (1852) pag. 96; Thalloidima mesenteriforme Arn. Flora (1884) pag. 425 ; Lic/ eh a,eT. Spicil. (1839) pag. 422. Supra saxa dolomitica, Lipótmezö (Lojka, coll. Vindob. 387). 121. Var. aurantia A. Zahlbr. Lichen aurantius Pers. in Ust. Ann. XI. (1794) pag. 14; Lichen sympageus A eh. Prodr. (1798) pag. 105: Lecanora callopisma j3. sympagea A eh. Univ. (1810) pag. 437; Amphiloma Heppiana Mull. Arg. Princip. (1862) pag. 39; Hazsl. Magy zuzmófl. (1884) pag. 85; Placodium callopismum Hepp. Flecht. Eur. Nr. 197. Supra saxa calcarea, Lipótmezö (Lojka. coll. Vindob. 381). 122. Caloplaca elegáns Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag. 168; Amphiloma elegáns Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 110; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 84; Parmelia elegáns A eh. Meth. (1803) pag. 199; Schaer. Enum. (1850) pag. 51; Placodium elegáns D. C. Flór. Franc. (1805) pag. 379; Physcia ele- gáns Mass. Monogr. Blast. (1853) pag. 50; Lichen elegáns Link. Ann. d. bot. (1794) pag. 37. Farkasvölgy (Borbás). 123. Caloplaca murorum Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag, .170; Amphiloma murorum, Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 111; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 85; Parmelia murorum A eh. Meth. (1803) pag. 198; Píacodmm murorum D. C. Flór. Francé. 30 BÁNTflA LÁSZLÓ (1805) pag. 378; Physcia murorum Mass. Monogr. Blast. (1853) pag. 54; Lichen murorum Hoffm. Enum. (1784) pag. 63. Var. miniata Th. Fries. Licb. Scand. (1871) pag. 172; Amphiloma murorum v. miniatum Hazsl. Magy. zuzraófl. (1884) pag. 85. Supra saxa dolomitica montis Gelléiihegy (Simonkai!), Sas- hegy (S z a b ó !), s. s. siliceo-argillacea, Lipótmezö (Lojka!), (Borbás!). Var. incrustans A c h. Supra saxa calcarea montis Józsefhegy (Sántha), Hűvösvölgy, Jánoshegy (T o m e k !). 124. Caloplaca luteoalba Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag. 190; Lichen luleoalbus Turn. Act. Soc. Linn. VII. (1804) pag. 92; l.ecanora luteoalba Nyl. apud. Lamy. Bull. Soc. Bot. Franc. (1878) pag. 398; Gyalolechia luteoalba Arn. Flóra (1884) pag. 257; Biatorina pyracea Mass. Ric. suU'aut. (1852) pag. 136. F. rupestris A. Zahlbr. Lecanora pyracea i. rupestris Nyl. apud. Malbr. Bull. Soc. Ron. (1878) pag. 156. Supra saxa dolomitica, Lipótmezö (Lojka!). 125. Caloplaca arenaria Mull. Arg. Princip. Class. (1862) pag. 47; Lichen arenarius P e r s. üst. Ann. (1794) pag. 27; Patel- laria arenaria Hoffm. Plánt. Lich. (1801) tab. LVIII.; Blastenia arenaria Mass. Flóra (1852) pag. 575; Monogr. Blast. (1853) pag. 113; Placodium arenarium Naeg. apud. Hepp. Flecht. Eur. Nr. 199; Lecidea erythrocarjna Pers. apud. A eh. Univ. (1810) pag. 205; Blastenia erythrocarpia Krb. Syst. Lich. Gerra. (1855) pag. 183; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 149; Lecanora trícholyta A eh. Univ. (1810) pag. 425. Supra saxa dolomitica montis Gellérthegy (Lojka! coll. Vin- dob, 1764, 1917), Lipótmezö (Lojka, coll." Vind. 5035). Fam. Theloschistaceae A. Zahlbr. Nat. PHanzenfam. 1. 1. (1907) pag. 229. Xanthoria Stizbg. Beitr. z. Flecht. (1862) pag. 173. 126. Xanthoria lychnea Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag. 146; Physcia parietina var. microphyUa Krb. Syst. Lich. Gerra. (1855) pag. 91; Physcia controversa Krb. Parerga (1865) pag. 38; Physcia candelaria A eh. Metb. (1803) pag. 187. Supra saxa dolomitica montis Gellérthegy (R o t h !). 127. Xanthoria parietina Th. Fries. Lich. Ai-ct. (1860) pag. 67; Lich. Scand. (1871) pag. 145; Physcia parietina Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 91; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 73; Parmelia parietina Schaer. Enum. (1850) pag. 49; E. Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 72: Lichen parietinus Ij. ^^Q(i.P\dLa.i. (1753) pag. 1143. Supra saxa et arbores Budae. Supra saxa calcarea montis Sváb- hegy (S c h i 1 b e r s z k y !), Vadaskert (S á n t h a), s. s. dolomitica montis Gellérthegy, Sashegy (Szab ó!). Fam. Buelliaceae A. Zahlbr. Nat. Pflanzenf. I. 1. (1907) pag. 230. ADATOK A BUDAI HEGYSÉG 2UZMÓKLÓRÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 31 Buellia D. Notr. Giorn. bot. Ital. (1846) pag. 195; Th. Fries. Gener. heterolich. (1861) pag. 'Jl. Sect. Eubuellia Krb. 128. Buellia chalybeia Mass. Ric. suU'aut. (1852) pag. 79; Lecidea chalybeia Schaer. Enuni. (1850) pag. 117; Nyl. Prodr. (1861) pag. 136. Supra saxa siliceo-argillacea unibrosa in silvis prope Lipótmező (Lojka!). 129. Buellia parasema Th. Fries. LIch. Scand. (1874) pag. 589; D. Notr. Giorn. bot. Ital. (1846) pag. 198; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 184; Lecidea parasema A eh. Prodr. (1798) pag. 64; Meth. (1803) pag. 35. Var. disciformis Tli. Fries. Lich. Scand. (1855) pag. 590; Buellia parasema a. tersa Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 228; Hazsl. Magy. zuzmóíi. (1884) pag. 184. Supra saxa siliceo-argillacea niontis .lózsefhegy (Sántha). 130. Buellia stellulata Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 603; Buellia s/xiria [i. minutula Krb. Parerga (1865) pag. 183; Buellia minutula Arn. Lich. d. friink. Jura (1884 — 85). Supra saxa siliceo argillacea inter montem Józsefhegy et Pál- völgy (Sántha). Sect. Diplotomma K r b. 131. Buellia atroalba Th Fries Lich. Scand. (1874) pag. 597; Diplotomma atroalbum Arn. Lich. d. friink. Jura 1884 — 1885) pag. 194; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 178; Lecidea confervoides xaLT. atroalba Schaer. Enuni. (1850) pag. 113; Rhizo- carjjon petraenm 7.. vulfjare Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 260. Supra saxa siliceo-argillacea. Lipótmezö (Lojka, coll. Vin- dob. 4979). Rinodina Stizbgr. Beitr. z. Flechtensyst. (1862) p. 169. 132. Rinodina ocellata Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag. 204; Verrucaria ocellata Hoffm. Pl. Lich. (1790) pag. 92; LAfíhen ocellatus A eh. Lich. Suec. Prodr. (1798) pag. 61. Supra saxa calcarea et dolomitica Lipótmezö (Lojka, coll. Vin- dob. 4968 et 5036), Svábhegy (Roth!), Jánoshegy (Borbás). 133. Rinodina Budensis A. Zahlbr. Glasnik. zemaljsk. muzenj. Bosni i Herz. (1893) pag. 656; Lecanora Budensis Nyl. Flóra (1881) pag. 529. Supra saxa calcarea Lipótmezö (Lojka!). 134. Rinodina Bischoffii Mass. Framm. (1855) pag. 26; Krb. Parerga (18G5) pag. 75; Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag. 204; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 101; Bérengeria Bischoffii Trevis. Flóra (1855) pag. 186; Psora Bischoffii Hepp. Flecht. Eur. (1853) Nr. 81. Supra saxa calcarea, Lipótmezö (Lojka. coll. Vindob. 4944, 4964, 4972, 4974). 135. Rinodina aequatula A. Zahlbr. Lecanora aequattda Nyl. Flóra. (1884) pag. 388. 32 8ÁNTHA LÁSZLÓ Supra saxa calcarea, Lipótmezö, (Lojka, coll. Vindob. 382, 4971). Fam. Physciaceae A. Zahlbr. Nat. Pflanzenf. I. 1. (1907) pag. 234. Physcia T h. Fries. Lich. Arct. (1860) pag. 60; Sprgl. Gen. Plánt. (1791) pag. 767. 136. Physica dimidiata Nyl. Flóra (1881) pag. 537: Par- melia pulverulenta var. dimidiata Arn. Flóra (1864) pag. 594; Parmelia dimidiata Arn. Flóra (1884) pag. 170; Parmelia pulve- rulenta e. museigaena Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 71. Supra saxa siliceo-argiUacea in silvls prope Lipótmezö (Lojka !). 137. Physcia caesia Nyl. Act. Soc. Linn. Bordeaux (1856) pag. 308; Synops (1860) pag. 426; Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag. 140; Lichen caesius Hoffm. Enum. Lich. (1784) pag. 65; Parmelia caesia A eh. Meth. (1803) pag. 197; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 70; Parmelia pulchdla a. caesia Schaer. Spicil. (1839) pag. 437. Supra saxa dolomitica, Lipótmező (Lojka, coll. Vind. 4951). 138. Physcia pulverulenta Nyl. Syn. (1860) pag. 420; Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag. 136; Parmelia pulverulenta Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 87; A eh. Lich. Univ. (1810) pag. 473; Hazsl. Magy. bir. zuzmófl. (1884) pag. 70; Hagenia pulverulenta D. Notr. Giorn. bot. Ital. (1846) pag. 221; Lichen pulverulentus Schreb. Spicil. (1771) pag. 128. Supra saxa calcarea Lipótmezö (Lojka, coll. Vindob. 4959, Sándor J.), supra corticem Querci in silvis Zugliget (S c h i 1- b e r s z k y, S á n t h a), Háromkút (B o r b á s). 139. Physcia stellaris Nyl. Prodr. (1857) pag. 307; Hóra (1869) pag. 322; Parmelia stellaris E. Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 82; A eh. Meth. (1803) pag. 209; Schaer. Enum. (1850) pag. 39; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 69; Hagenia stellaris D. Notr. Giorn. bot. Ital. (1846) pag. 222; Lichen stellaris Linné. Spec. plánt. (1753) pag. 1144; Loharia stellaris Hoffm. Deutschl. Flóra (1796) pag. 152. Supra corticem Querci montis Svábhegy (Schilberszky!), S. cort. Cerasophorae (Simonkai !), s. cort. Querci in silvis Hűvös- völgy, Zugliget, Vadaskert (S á n t h a) ; Sashegy, Szépjuhászné (B 0 r b á s). 140. Physcia tenella Nyl. Lich. Scand. (1861) pag. 61; Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag. 138; Parmelia tenella A eh. Meth. (1803) pag. 250; Lichen tenellus Scop. Carn. (1772) pag. 394; Lichen hispidus Schreb. Spicil. FI. Lips. (1771) pag. 126; Par- melia stellaris b. adscendens a. tenella Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 69. Jánoshegy, Kamaraerdő (B o r b á s). Supra corticem Querci (Sántha). Anaptychia Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 49. 141. Anaptychia ciliaris Mass. Mem. (1853) pag. 35; ADATOK A BUDAI HEGYSÉG ZÜZMÓFLÓRÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 33 Krb. Syst. Lich. Gerra. (1855) pag. 50; Hazsl. Magy. zuzmóti. (1884) pag. 51; Parmelia ciliaris A eh. Meth. (1803) pag. 255; Hagenia ciliaris Eschw. Syst. Lich. (1828) pag. 20; Physcia cilia- ris D. C. Flór. Franc. (1805) pag. 396; Schaer. Enum. (1850) pag. 10; Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 132; Lichen cilia- ris Linné. Spec. Plánt. (1753) pag. 1144; Lumn. Flór. Pos. (1791) pag. 495. Supra corticem Querci in silvis montis Hárshegy (Roth!), s. cort. Ulmi, Rézmál (S ánth a), Szépjuhászné (Borbás). JnceHae seclis. 142. Amphiloma lanuginosa. E. Fries. Lich Eur. (1831) pag. 88; Parmelia lanuginosa E. Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 88; Nyl. Prodr. (1861) pag. 69; Pannaria lanuginosa Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 106. Supra terram mnscosam (Simon kai). Ezen zuzmónak apotheciumjai ismeretlenek, rendszertani helye nincs megállapitva. éppen azért a rendszeren kívül soroltam fel. A dolgozat készült részben a budapesti tud. egyetem növény- tani intézetében, részben a bécsi Naturh. Hofmuseum növénytani osztályában. A magyar Nemzeti Múzeum gazdag anyagát más alka- lommal óhajtom átvizsgálni. B a r t a I K, : Adatok Szekszárd környékének flórájához. Tolnamegye egyike a botanikai szempontból legkevésbbé ismert megyéinknek. Az irodalomban alig lehet egy-egy adatra akadni, a mely e vármegye flórájára vonatkoznék ; oly részle- tesebb munka pedig, a mely azt kimerítőbben tárgyalná, egy- általában nincsen. Pedig Tolna megye florisztikai szempontból talán nem volna egészen érdektelen. Felületének, talajának elég gazdag változatossága, a dombvidék, síkság, folyópart, mocsár, erdő, rét és mivelt területek nyújtotta különböző oikologiai körülmények között kifejlődött flóra bizonyára nem kevés érde- kes lelettel fogja meglepni a vele részletesebben foglalkozót. A mi a megye flórájára vonatkozó irodalmi adatokat illeti ezek, a mint már fentebb említettem, rendkívül gyérek, A meny- nyire módomban volt átkutattam hazánk florisztikai irodalmát és e közben talált adataim a következők : Kitaibel két ízben (1799 és 1802-ben) fordult meg Tolna vármegye területén, először baranyai, másodszor pedig szlavóniai útja alkalmával. A Kanitz kiadásában megjelent 34 BARTAL K. „Reliquiae Kitaibelianae"-ban találtam néhány Tolna megyére vonatkozó adatot, igaz, hogy keveset, de valószínű hogy Kitai- b élnek kéziratban levő, baranyai és szlavóniai útjára vonatkozó naplójában többet is fel lehetne fedezni. A talált adatokból az tűnik ki, hogy K i t a i b e 1 a megyének csak közvetlenül a Duna mellett fekvő részét érintette, Paks és Tolna környékét (Kitaibel: Iter baranyense anno 1799 susceptum. Verh. d. zool.-bot. G-es. in Wien XIl. 1862. p. 590 ; Kitaibelii : Iter croaticum anno 1802 peractum. U. ott: 1863. p. 519, 533 stb.). 1857-ben Hillebrand F. bécsi botanikus kertész, a Duna jobb partján levő hegyeken és síkságon botanizálva, gróf Zichy társaságában Tolna megye területére is eljutott, de úgy látszik csak legészakibb, Fehér megyével határos részében fordult meg. mert csak Kéér és Tápé mellől említ néhány növényt. (Hillebrand: Beitrag zur Flóra von Ungarn. Verh. d. zool.- bot. Ver. in Wien VII. 1857 p. 39—42.) ügy Kitaibel, mint Hillebrand, a mennyire közle- ményeikbői kitűnik, csak a vármegye szélén jártak. Végre 1880-ban találunk néhány adatot Kiss István tollából a vármegye belsejéből. Kiss Szentlörincz, Kisszékely és Varsád környékéről 83 növényt sorol fel. (Kiss: Adatok Toinamegye flórájához. Természetrajzi Füzetek 1880. IV. p. 202—209.) Ezzel végére is jutottam Tolna megye szerény floriszíikai irodalmának. Ha a felsoroltakon kivül talán közölt is még itt-ott valaki egy-egy adatot, még akkor is oly kevés ez, hogy Tolna- megye flórájáról alig tudunk valamit. Magam Szekszárd környékén gyűjtöttem néhány növényt azzal a szándékkal, hogy, ha módomban lesz, gyűjtésemet tága- sabb körre is kiterjesztem és behatóbban tanulmányozom e megye oly kevéssé ismert flóráját. Fentebbi néhány szavamnak elsősorban az volna a czélja, hogy a vármegye területén élő botanikusoknak, vagy a botanika iránt érdeklődőknek meg- mutassa, milyen tág tér nyílik itt a munkára és hogy fölkérjem őket arra, hogy e megye flórájának megismerésében és ismer- tetésében velem vállvetve közreműködni szíveskedjenek. Szekszárd város maga a Mecsek hegység legészakibb nyúlványainak lábánál fekszik, alsó részével a Duna régi árterü- letét képező síkon elnyúlva, felső részével pedig a szőlőhegyek, keskeny völgyeibe felhúzódva. Tőle kelet felé síkság terül el, a Nagy-Alföld dunántúli keskeny szalagja, a Sárköz, a melyet még néhány évtizeddel azelőtt el-elöntött a víz egészen a városig, máma azonban hála a víz szabályozásának legnagyobb- részt jó szántóföld és szőlő, mely csak úgy önti a „lapi bort". Rajta itt-ott még egy-egy kisebb-nagyobb mocsár s a Duna partján hosszúra elnyúlva sűrű, lombos erdő. A várostól nyugat felé fekvő dombvidék tiszta lősz, mely- nek jellemző alakulatai a rendkívül mély, keskeny, meredekfalu szurdikok — keskeny vízmosások, melyeknek falai helyenként ADATOK SZEKSZÁRD KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 35 8 — 10 m. magasan is állanak egészen függélyesen s feneküket folyton vájja- vágja az olykor veszedelmes folyóvá dagadó „Séd" vize. Persze, hogy egy-egy hevesebb zápor után sok helyütt nagy darabokban szakad le az alámosott part, az érdekelt sző- lősgazdák nem kis bosszúságára. Kő e hegyekben, legalább Szekszárd közvetlen környékén egyáltalában nincsen, legfeljebb a löszbe beágyazva egy-egy dió-, vagy ökölnagyságú „lőszbaba". A dombok a város közelében mindenütt szőlővel vannak beül- tetve, távolabb hatalmas erdő boritja őket. A terület e szerint eléggé változatos, s érdekessé teszi azon körülmény, hogy tiszta lősz-talajon találkozunk itt a külön- féle formácziókkal. A mi a meteorológiai viszonyokat illeti, ezekről, miután megbízható adatok egyáltalában nem állanak rendelkezésre, bő- vebb felvilágosítással nem szolgálhatok. A mennyire legnagyobbrészt tanítványaimmal rendezett kirándulásaink alkalmával módomban volt, gyűjtögettem a város környékén, miután azonban nagyobb tömeggel csak járt utakon lehet mozogni, az ily alkalmakkor gyűjtött növények legnagyobb része közönséges gyomnövény. Tekintve azonban, hogy e vidék- ről még ezeket sem i?^mertette senki, nem lesz talán egészen érdektelen, ha ezeket is felsorolom. A hol a felsorolásban a növény neve után semmi jel nincs, ezek a növények általánosan elterjedtek mindenfelé. A duna- melléki erdőben gyűjtött növények neve után: (de), a dombokat borító Sötétvölgyi erdőben gyűjtöttek után : (sv), végre a Sárvíz melletti mocsarakban és a Vámerdőben gyűjtöttek után (v) jel jelöli a termőhelyet. Gymnospermák közül csak Juniperus communis-t találtam a Sötétvölgyben. Monocotvledoneae. Pandanales : Typha latifolia L. (v) — Glumiflorae : Milium effusum L. (sv) — Alopecurus pratensis L. A. eu-pratensis A. et G. (de) — Agrostis álba L. (sv) — Calamagrostis epigeios Roth. (Szőlőhegyeken). — C. epigeios Roth. var. intermedia G m e 1, (de) — Phragmites communis T r i n. — Koeleria gracihs P e r s A. paUida üechtritz. (A Sötétvölgyben a vadászlak felé vezető út szélén.) — Melica uniflora Retz. (sv) — M. uniflora Retz B. autumnahs A. et G. (A Sötétvölgyben a vadászlak fölötti hegyoldal- ban. A tipikus M. unifloratól abban tér el, hogy kalászkái egészen halaványak, majdnem fehérek és szorosan a virágzat! tengelyhez simulok, virágzata nem szétterülő.) — M. transsilvanica Schur. (A remetei szőlőben a szurdik szélén ) — Dactylis glomerata L. D. glomerata L. [3p. ciliata Peterm. (v) — Poa bulbosa L. f. vivipara K 0 e 1 e r. (Rendkívül nagy mennyiségben a szőlőhegyek száraz, napos helyein.) — P. nemoralis L. (de) — P. nemoralis L. var. tenella 3* 36 BARTAL K. Rchb. (sv) — P. palustris L. II. levis A. et G. (de) — P. palustris L. b. scabriuscula A s c h. (de) — P. pratensis L. (sv) — P. pra- tensis L. p. angustifolia S m, (de) — P. triviális L. (de) — P. triviális L. b. semineutra Richter. (Tolnai szigeten.) — Festuca valesiaca Schleicher subsp. sulcata A. et G. (Szőlőhegyeken a Kálvária körül.) — F. valesiaca Schleicher subsp. pseudovina var. angustiflora A. et G. (Remetei szőlőben útszélen.) — F. v. subsp. pseudovina var. parviflora A. et G. (v) — F. myuros L. (sv) — Bromus hordea- ceus L. A. I. b. siraplicissimus A. et G. — B. sterilis L. f. lanugi- nosus Rohlena. (de) — B. tectorum L. var. longipilus Borb. (de) — Lolium perenne L. — Triticum glaueum D e s f. a. genui- num Gren. et Godr. — T. glaueum D e s f . A. I. b. hispidum A. et G. — T. repens L. var. arvense Rchb. — Hordeum leporinum Link. (A Remetei szőlőben az útszélen bőven terem. Kalászkáinak szerkezetében kissé eltér a H. leporinumtól és a murinum felé köze- ledik, úgy hogy a kettő között körülbelül középen áll.) Cyperaceae : Scirpus lacustris L. (de) — Carex brevicoUis DC. (A Sötétvölgyben az elején levő réten a kis nádas szélén.) — C. divulsa G 0 0 d. (sv) — C. Goodenowii Gay var. elatior A. et G. (v) — C. Goodenowii Gay var. angustifolia A, et. G. (Sárvíz mellett a híd közelében.) — C. gracilis CurtisS. angustifolia Kükenthal. (de) — C. gracilis d. fluviatilis Kükenthal. (de) — C. hirta L. (de) — C. Michelii Hőst. (sv) — C. praecox S c h r e b. (v, sv) — C. praecox S c h r e b. B. paliida A. et G. (de) — C. tomentosa L. (de) — C. vulpina L. (de, v, sv) Spathiflorae : Árum maculatum L. (sv) Liliflorae : Luzula F o r s t e r i DC. (sv) — Ornithogalum umbellatum L. var. hortense N e i 1 r. (Csörge-tó mellett.) — Colchi- cum autumnale L. (sv) — Muscari comosum L. — M. racemosum M i 1 1. — Ruscus aculeatus L. (Sötétvölgyben a haramiakút felé.) — Polygonatum multiflorum A 1 1. (sv) — P. latifolium D e s f. (Sv. és a Remetekápolna mellett.) — Convallaria majális. L. (sv) — Leu- cojum aestivum L. (A vasúti töltés mellett Öcsény felé.) — Galan- thus nivalis L. (sv) — Tamus communis L. (A Sötétvölgyben a vadászlak háta mögötti hegyen.) — Iris graminea L. (Egyetlen pél- dányt találtam mindjárt a sötétvölgyi erdő elején a bokrok között.) — I. pseudacorus L. (Mocsarakban mindenfelé.) — I. arenaria W. K. (A Sötétvölgyben a vadászlaktól nyugat felé levő szántóföldek szélén.) — Gladiolus imbricatus L. (v) Microspermae : Cephalanthera álba Link. (A sötétvölgyi erdőben a haramiakút közelében.) — Neottia nidus avis L. (sv) — N. nidus avis L. p. glandulosa B e c k. (sv) — Ophrys aranifera H u d s. (Egyetlen példányt találtam a sötétvölgyi erdőben a vadász- laktól észak felé levő rét melletti hegylejtön.) ■ — 0. muscifera H u d s. (Szintén csupán egy példányt találtam a Remetekápolna mel- letti szurdikban a bokrok között.) — Orchis militaris L. (3. inter- cedens Beck, (sv) — 0. militaris L. a. typica Beck. — 0. purpurea ADATOK SZEKSZÁRD KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 37 H u d 8. (Lent a rét szélén a Sötétvölgyben.) — Platanthera bifolia R c h b. a. laxiflora D r e j e r. (sv. az erdő északi végében.) ■ — Platanthera bifolia R c h b. d. pervia R c h b. (sv. a vadászlak közelében.) Dicotyledoneae. Archychlamydeae . Salicales : Salix álba L. (de) — Populus nigra L. (de) — P. álba L. (de) Fagales : Carpinus betulus L. (sv) — Corylus avellana L. (de) — Fagus silvatica L. (sv) — Quercus pedunculata Ehrh. (de) Qu. sessiliflora S a 1 i s b. (sv) Urticales : Ulmus campestris L. (de) — U. pedunculata Fougeroux. (de) — Humulus lupulus L. (de) Santalales : Thesium intermedium Schrad. (Kálvárián.) — Viscum album L. (sv) Aristolochiales : Asarum europaeum L. (sv) — Aristolochia clematitis L. Polygonales : Rumex acetosella L. isv) — R. acetosa L. — R. hydrolapathum Huds. (v) — R. sanguineus L. (de) — R. crispus L. (de) Centrospermae: Malachium aquaticum Fr. (A Vám melletti mocsár szélén.) — Stellaria média Cyr. — St. média Cyr. [3. neglecta (Weihe) B e c k. (Tolnai-szigeten.) — St. holostea L. (sv) — Cerastium brachypetalum D e s p. (sv). — C, glutinosum Fries. — C. triviale Link. (sv) — C. vulgatum L. — Holosteum umbellatura L. (Kora tavaszszal töméntelen mennyiségben a szölö között.) — Arenaria serpyllitblia L. (de) — Agrostemma githago L. — Silene nutans L. (sv) — Lychnis flos cuculi L. (sv) — Melandryum album G arc ke. — Dianthus atropurpureus Ali. (sv) — Vaccaria grandiflora F i s eh. (Tolnai-szigeten.) Ranales : Nymphaea álba L. (A Sárvíz melletti mocsarakban.) — Caltha palustris L. — Helleborus viridis L. (= o d o r u s W. K. ?) (Sötétvölgyben igen gyakori.) — Nigella arvensis L. (Út- széli árkokban.) — Delphinium consolida L. — Hepatica triloba Gilib. (sv. és Kálvária.) — Anemone nemorosa L. (sv) — A. ranunculoides L. (de) — Pulsatilla pratensis Mi 11. (sv) — P. vulgáris Mi 11. (sv) — Clematis vitaiba L. — C. integrifolia L. (Öcsény felé a vasúti töltés mentén és a Sárvíz töltésén.) — Tha- lictrum angustifolium L. (de) — Th. aquilegifolium L. (sv) — Adonis vernalis L. — A. aestivalis L. (v) — Ranunculus ficaria L. — R. polyanthemus L. (de) — R. sceleratus L. (de) — R. bul- bosus L. (A Remetekápolna mellett és a Sötétvölgyben nem ritka.) — R. repens L. — R. acris L. — R. paucístamineus Tausch. (Keselyűs közelében a mocsarakban.) Rhoeadales: Chelidonium május L. — Papaver rboeas L. — Fumaria officinalis L. (v) — F. Vaillantii L o i s. (Az újvárosi temető melletti árokban.) — Corydalis cava (L.) Schw. et. K. (sv) 38 BARTAL K. Lepidium campestre R. B r. (sv) - — L. draba L. — Thlaspi perfoliatum L. — Alliaria officinalis Andrz. (sv) — Sisymbrium sophia L. — S. pannonicum J a c q u. (A remetei szőlőben.) — : S. columnae L. (Útszélen a Bödöben.) — Chamaeplium officináié W a 1 1 r. (A tolnai szigeten.) — Sinapis arvensis L. — Dentaria bulbifera L. (sv) — Capsella bursa pasíoris L. — C. b. pastoris L. S. parvula B e c k. (Tavasz elején a parásztai szőlőben.) — Camelina sativa Crantz. f. microcarpa Andrz. — Roripa amphi- bia Bess. y- variifolia (R c h b.) B e c k. (de. és a vára melletti mocsarakban.) — R. süvestris Bess. (Remetei szőlőben és sv.) — R. Kerneri M e n y h. (Keselyűs közelében a Duna melletti erdőben.) — Arabis auriculata L a m. (Remeíekápolna mellett.) — A. hirsuta S c 0 p. (sv) — Erysimum sírictum FI. — E. pamionicura Crantz. (Benedek-szurdikban.) — Cardamine pratensis L. (de) — Alyssum calycinum L. Reseda lutea L. Rosales : Sedum acre L. (de) — Pirus piraster L. (sv) — Crataegus mouogyna Jacqu. (de) — C. torminalis L. (Keselyűs közelében.) — Rubus caesius L. A. vulgáris A. et G. (de) — Fragaria vesca L. a. süvestris (L.). — F. moschata Duchesne. (sv) — Potentilla reptans L. (de) — P. rubens Zimm. (sv) — P. arenaria Borkh. 2. meridionalis A. et G. (sv) — P. anserina L. (sv) — Geum urbanum L. (sv) — Poterium sanguisorba L. (Kál- vária.) — Prunus cbamaecerasus Jacqu. (Kálvária.) Cytisus hirsutus L. — C. laburnum L. (A szőlőhegyeken itt- ott elvadulva.) — C. austriacus L. 7. aureus N e i 1 r. (A Remetei szőlőben.) — Colutea orientális M i 1 1. (A Sötétvölgybe vezető út mellett, valószínűleg elvadulva.) — C. arborescens L. — Trifolium pratense L. a. spontaneum Willd. (sv) — Tr. alpestre L. (sv) — Tr. repens L. (de) — Tr. montanum L. (sv) — Anthyllis vulneraria L. b. polyphylla (Kit.) Koch. (Remetei szőlőben.) — Lotus corni- culatus L. c. hirtus Koch. (Remetei szőlőben.) — Medicago fal- cata L. — Astragalus vesicarius L. (Az Oszoly-féle szőlő déli végén levő bokros helyen.) — Coronilla varia L. (de) — Onobrychis viciaefolia S c 0 p. (sv) — Vicia villosa Roth, (sv) — V. eracca L. b. lineáris (Peterm.) Koch. — V. pannonica Crantz. b. striata M. B. (Bödöi szőlőben.) — V. sativa L. — Lathyrus niger B e r n h. (sv) — L. vernus B e r n h. (sv) Geraniales ; Geránium sanguineum L. (Remetekápolna mel- lett.) — Erodium cicutarium L'Herit. Linum austriacum L. (A Sárvíz melletti töltésen.) — Dic- tamnus albus L. (sv) — Polygala comosa S c h k. (sv) — P. major Jacqu. (sv) Euphorbia esula L. (sv) — E. cyparissias L. — E. palustris L. (v) — E. lucida W. K. (v) — E. polychroma A. K e r n. (sv) — E. helioscopia L. (Aránylag ritka a területen, csak a Vámerdő mel- letti szántóföldeken gyakoribb.) — E. falcaía L. (v) — Mercurialis perennis L. (sv) ADATOK SZEKSZÁRD KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 39 Sapindales : Evonymus europaea L. (sv) — E. verrucosa S c 0 p. (Remetekápolna.) Acer campestre L. (de) — A. campestre L. var. suberosum Dumort. (sv) - — A. tataricum L. (sv) Malvales : Malva silvestns L. S, hispidula B e c k. Parietales : Hypericum perforatum L. (Remetei szölö.) — Helianthemum hirsutum A. Kern. (sv) Viola arvensis Murr. subsp. communis Wittrock. (Remetei szőlőben.) — V, arvensis Murr. subsp. pátens Wittrock. (sv) Umbelliflorae : Hedera helix L. (sv) Bupleurum rotundifolium L. (Remetekápolna.) — Sanicula europaea L. (sv) — Chaerophyllum temulum L. (de) — Anthris- cus vulgáris Pers. — A. cerefolium Hoffm. b. trichosperma Schult. (Remetei szölö.) Cornus sanguinea L, Metachlamydeae. Primulales : Lysimachia nummularia L. (sv) Contortae : Fraxinus ornus L. (sv) — F. excelsior L. p. vulgáris B e c k. (de) — Ligustrum vulgare L. (de) — Vinca minor L. (Remetekápolna.) — Cynanchum vincetoxicum (L.) R. B r. (Tolnai- szigeten.) Tubiflorae : Convolvulus arvensis L. — Cuscuta europaea L. (Vicia sativán.) — Asperugo procumbens L. — Symphytum oflficinale L. — S. tuberosum L. (sv) — Anchusa oíficinalis L. (sv) — Nonnea pulla (L.) DC. (v) — Pulmonaria oflficinalis L. — Myosotis palustris Lam. (de) — M. hispida Schlecht. (v) — M. arvensis L. (Kálvária.) — M. sparsiflora Mikan. (A Remete- kápolna melletti szurdikban.) — Lappula echinata G i 1 i b. — Lithospermum arvense L. — L. purpureo-coeruleum L. (sv) — Cerinthe minor L. (sv) — Echium vulgare L. (Aránylag nagyon gyéren fordul elö a vidéken.) — Ajuga Laxmanni Berth, (Töme- gesen terem a Sötétvölgyben a vadásziaktól északra fekvő hegyen.) — A. reptans L. (sv) — Scutellaria hastifolia L. (de) — Melittis melissophylium L. (Bokros hegyeken mindenfelé.) — Lamium galeobdolon Crantz. (sv) — L. purpureum L. — L. amplexicaule L. — L. album L. — L. maculatum L. a. crenatum (Peterm.) B e c k. (sv) — Glechoma hederacea L. — G. hirsuta W. K. (sv) — Galeopsis ladanum L. (de) — Leonurus cardiaca L. (de) — Stachys silvatica L. (de) — Salvia pralensis L. — S. nemorosa L. (Remetei szőlőben.) — Calamintha acinos Brand. (sv) — Thymus raarscballianus WiUd. (sv) — Th. marschallianus Willd. var. subhirsutus B o r b. (sv) Píij^^salis alkekengi L. (sv. és v.) — Lycium vulgare D u m. — Solanum dulcamara L. (v) Verbascum blattaria L. (sv) — V. phoeniceum L. (sv) — Linaria vulgáris Mi 11. — Scrophularia nodosa L. (de) — Veronica prostrata L. (sv) —V. austriaca L, f. dentata Schmidt. 40 BARTAL K.: ADATOK SZEKSZÁRD KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ (sv) — V. austriaca L. -(. praeterita B e c k. (sv) — V. serpyllifolia L. (de) — V. chamaedi-ys L. (de) — V. polita F r i e s. — Alectoro- lophus parviflorus W a 1 1 r. (v) Plantaginales : Plantago lanceolata \j. (A tipikus Pl. lanceola- táa kívül találtam egy Plantágót. melynek habitusa a lanceolátáéval megegyezik, azonban eltér tőle abban, hogy virágzata rövid, tojásdad alakú, a vii'ágok murvalevelei haloványak, erősen kihegyezettek, szé- lesen fehér-hártyás szélüek, csészeleveleik pedig erősen szakállasak a csúcsukon. A virágzat egészen halovány ezüstösen-szürke szinü. A breslaui botanikus-kert herbáriumában találtam egy példányt, a mely az enyémmel teljesen megegyezik, ez Dalmácziából való, Pl. lanceola- tának van meghatározva, azonban neve után kérdőjel van téve, jeléül annak, hogy nem egyezik teljesen a tipikus lanceolatával. Ugyanazt a növényt több helyen (nedves helyeken) találtam, a mi annak a jele, hogy ez nem valamely rendellenes torzképzödraény, hanem állandó alak.) Rubiales : Asperula galioides M. B. ^. hirsuta (Wall r.) B e c k. (Remetei szőlő.) — A. glauca B e s s. (v) — A. odorata L. (sv) — Galium moUugo L. d. elatum (T h u i 1) Bee k. (de) — G. mollugo L. p. glabrum Neilr, (v) — G. verum L. (de) — G. mollugo X verum (de) — G. aparine L. (de) — G. tricorne With. (v) — G. cruciatum Scop. (sv) — G. boreale L. (Tolnai-sziget.) Sambucus nigra L. — Viburnum lantana L. (sv) — V. opulus L. (de) — Lonicera caprifolium L. (sv) Valerianella dentata Poll. f. 2. Morisonii (DC.) Beck. (sv) — V. olitoria Poll. (sv) — Valeriána sambucifolia Mikan. (de) Campanulatae : Bryonia álba L. (v) — Campanula sibirica L. (sv) — Knautia arvensis C o u 1 1. (de) — Erigeron acer L. (v) — Stenactis bellidiflora A. B r, (A Tolnai-szigeten a Bogyiszlóra vezető kocsiút mentén.) — Bellis perennis L. — Anthemis austriaca Jacqu. — Achillea millefolium L. — A. collina Becker. (de) — Matricaria chamomilla L. — Chrysanthemum leucanthemum L. — Chr. leucanthemum L. f. denudatum Bonn. (v) — Chr. corymbosum L. (sv) — Tussilago farfara L. — Cichorium intybus L. — Crepis praemorsa T a u s c h. (Remetekápolna.) — Hieracium pilosella L. subsp. subcaaescens v. genuinum f. pilosiceps NP. (sv) — H. macranthura N P. (Tolnai-sziget.) — H. macranthum N P. var. osmanicum NP. ? (Tolnai-sziget.) — Leontodon incanus L. — Lapsana communis L. — Taraxacum officináié L. — - Erechthites praealta R a f. (Remetekápolna.) — Tragopogon orientális L. (Álta- lában feltűnő, hogy a Compositae családja e vidéken nem játszik olyan nagy szerepet, mint más vidéken szokott, főleg az erdőben alig találtam egy-egy compositát.) Ez ideig összegyűjtött növényeim felsorolásának végére érve, kedves kötelességemnek tartom, hogy köszönetet mondjak Pax F breslaui egyetemi tanár úrnak abbeli szíves engedélyeért, hogy növényeimet inté- zetében meghatározhattam és az intézet könyvtárát s herbáriumát használ- hattam. (A szakosztálynak 1909 jiinius 9-én tartott üléséből.) RADÓ ENDRE : NÉHÁNY LOMBLEVÉL FÉNYÉRZÖ SZERVÉRŐL 41 Radó Endre: Néhány lomblevél íényérzö szervérőL Haberlandt közismert munkájában „Die Lichtsinnes- organe der Lauhhldtter"' ' úgy elméletileg, mint kísérletileg kimu- tatta, hogy a fény irányát percipiáló szerveket csakis a levél felületét borító epidermisen kell keresni. Az epidermis- sejtek anatómiai szerkezetét optikailag tényleg alkalmasnak is találta, sőt több lomblevélen oly berendezéseket is talált, a melyeknek főfunkcziója a fény irányának a percipiálása. Vizsgálatai alapján a fényérző szerveknek három típusát különböztette meg: 1. Az epidermis-sejtek külső fala teljesen lapos, de a belső fala ;i mesophyllum felé domborodó. 2. Az epidermis-sejtek külső fala egész terjedelmében domború, a belső fala pedig lapos. Ennek a. típusnak egyik altípusát képezik az olyan epidermis-sejtek, a melyeknek a belső fala a mesophyllum felé is domborodik s így a sejt egy biconvex lencséhez hasonlít. 3- Lokális fény- érzékeny szervek, a mel3'^ek elszórva fordulnak elő az epidermis- sejtek között s a melyek igen különböző alakúak lehetnek. E három, illetve négy típusba igyekszik beosztani F. S e e - fried^ az általa megvizsgált, mintegy 60 darab, Graz környé- kén otthonos, árnyékban élő növény transversalisan heliotropikus lomblevelének fényérző szerveit. E törekvése teljes mértékben sikerült is és kimutatta, hogy a transversalisan heliotropikus levelekkel bíró, s árnyékban élő növényeink dorsiventralis lomb- levelei is fel vannak szerelve fényérző szervekkel, még pedig nagyrészt olyanokkal, a milyeneket Haberlandt túlnyomólag trópusi növényekről írt le. Haberland t-on kívül tudtommal csak F. Seefried fog- lalkozott (i. h.) újabb fényérző szervek leírásával. Haberlandt elméletének — a mely mindinkább mint tény kezd kibontakozni — egyik főtámasztékául tekintem az általánosítást s éppen azért czélul tűztem ki magamnak az eddig még meg nem vizsgált, plagiotrópikus lomblevelek megfigyelésével újabb alakok kere- sését. E czélból sorba vettem részint a budapesti egyetemi, részint a kolozsvári egyetemi botanikus kert üvegházi növényei- nek nagy részét. A megvizsgált loniblevelek mindenikéből nem készítettem keresztmetszetet, hanem egyszerűen egy felületi met- szettel végrehajtottam a Hab er lan d t- féle „lencsekisérletet" ,^ a mely már eleve sejteti a fényérző szerv minéműségét. A megvizsgált lomblevelek túlnyomó része a Haberland t- féle 2-ik típusba tartoztak, kevesebb volt a lapos epidermis- sejtekkel borított lomblevelek száma. Mint a fény irányának a percipiálására különösen alkalmas berendezést, külön kívánom ' Leipzig. W. Engelmann 1905. ^ F. Seefried. Über die Lichtsinnesorganc der Laubblatter einhei- misclier Schattenpflanzeii. (Sitzungsber. der kaiserl. Akademie der Wissen- schaften in Wien, Mathem.-naturw. Klasse ; Bd CXVI. Abt. I.) » G. Haberlandt. i. h. 52. old. 42 RADÓ ENDRE megemlíteni a papillaris epidermis-sejtekkel bíró lombleveleket. A papillaris epideriuis- sejtek folytonosságára már S t a h P rámu- tatott, de ő még nem ismerte fel ezen sejtek igazi jelentőségét. A papillaris epidermis-sejtekkel bíró levelek már a felület bár- sonyosságáról is felismerhetők, a miért is S t a h 1 e lombleve- leket „Sammetblatter" -éknek nevezte. A típus ugyanaz lévén, mint a milyet Haberlandt az Anthurium Warocqueanum -on^ Ruelia Deveauana^^ stb.-nél talált, azért egyszerűen csak fel- sorolom azon növényeket, a melyeknek lomblevelein hasonló berendezést találtam, ezek pedig a következők : Ardisia crispa, Philodendron eruhescens, Fhilode^idron cuspidatum^ Piper longum, Piper porphyrophyllum^ Mikania violacea^ Cypripedium venustum, Cypripedium barbatum, Aristolochia brasilica^ Leptotes bicolor, Calathea zebrina^ Echites rubro-venosa^ Scindapsus argyreus, Campylobotrys sanguinea, Maranta Massangeana, Calathea War- scewiczii. Úgy a domború, mint pedig a papillaris epidermis-sejteknél a fény-konczentráczióban az egész külső fal részt vesz. Vannak azonban, mint már Haberlandt^ kimutatta, oly fénygyűjtő epidermis-sejtek is, a melyeknél a fénygyűjtést, a külső falnak csak igen kis, rendesen czentrális része végzi. Ilyen berendezést találtam a Desmodium gyrans-on, a hol (1. kép) az epidermis- sejtek közepe táján a külső fal egyszerre kidomborodik. A külső fal meglehetősen vékony, de a kiemelkedő papillában kissé meg- vastagodik, a mi még alkalmasabbá teszi a fénysugarak össze- gyűjtésére. A metszetet chlorzinkjoddal, vagy sudan Ill-al kezelve kitűnik, hogy a sejtfal cellulosa-rétege van kissé megvastagodva, a melyet kívülről a vékony cuticula takar. A papilla a legtöbb esetben oly domború, hogy a sejt belső falához simuló plasma- réteget az összegyűjtött fénysugaraknak csakis a szórási kúpja éri, a mit a lencsekisérlet is bizonyít, mert a legkisebb világos pont, tehát a fokus a hátsó falon belül a sejt lumenje felé esik. A mesophyllum dorsiventralis. A palisad egyrétegű. A szi- vacs-parenchimának, a palisad réteg alatt levő sejtjei igen szép gyűjtősejtekké alakultak át. A levél fonákját ugyanolyan alkotású epidermis-sejtek bontják, mint a levél színét. Ilyen esetet már Haberlandt is talált, a mire ő azt mondja, hogy „Es wird ja nicht behauptet, dass allé papillöse Epidermiszelien als Sammellinsen fungieren".^ mert a papillaris epidermis- sejteknek még más funkcziójuk is lehet s így a levél fonákán előforduló papillák legkevésbbé sem zárják ki a levél színén előforduló papiliák lencseszerepét. Ugyanilyeneket ^ E. Stahl. Über biuite Laubbljitter. Annales du Jardin Bot. de Buitenzorg. Vol. XIII. (1896) 187. old. - G. Haberlandt. i. h. Tafel I, Fig. 7-8. 3 G. Haberlandt. i. h. 65. old. Taf. I. Fig. 15 ; Taf. II. Fig. 1—10. * G. Haberlandt. i. h. 125. old. NEHANY LOMBLEVEL FENYERZÜ SZERVÉRŐL 43 talált Seefried is az Aquilegia vulgaris-on,^ de Ö sem tartja alkalmasnak a fény irányának a percipiálására, mert a külső fal lokális megvastagodása a levél fonákán soha sem esik czentra- lisan ; szóval bár hasonlóak, de még sincsenek teljesen úgy alkotva, mint a levél színén levő epidermis- sejtek. Kisebb mér- tékben ez utóbbi áll a Desmodium-ra is, a mennyiben a levél fonákán levő papilla domborulata sokkal nagyobb sugarú körnek felel meg, mint a levél színén levőké s így a belső falhoz simuló plasma-tömlőnek nagyobb része lesz ugyan megvilágítva, de nem oly intensive, a mi az inger létrejöttét mindenesetre késlelteti. A levél színén levő epidermis-sejtek alkalmasabbak tehát a fény irányának a percipiálására, mint a fonákán levők. Mindamellett a levél fonákának a fényérzékenységét sem szabad teljesen tagadni, mint azt még H a b e r 1 a n d t az 1905-ben meg- jelent „LicMsinnesorgane" -ykh&w tette, de azóta ő is megváltoz- tatta a nézetét. A levél színét borító epidermis-sejtek külső falán lencse- szerű lokális sejtfalvastagodást találtam az Evonymus nana-n (2-ik kép). A külső, kissé domború fal czentrális részén van e falvastagodás. A kis planconvex lencse feltűnően erős fénytörésű. Kénsavval kezelve nem változik, kénsav és chromsav feloldja ; chlorzinkjoddal barnás-sárga reakcziot ad. a sudan III. pedig igen szép pirosra színezi. Chlorzinkjoddal és sudan lll-al éppen azt a reakcziot mutatja, mint a sejtfalnak a lencsét környező kutinizált rétege. Ezek szerint tehát nem egyéb, mint a sejtfal Icutinizált rétegének lokális megvastagoclása. A lencsekísérlet igen szépen sikerül, s egyszersmind azt is megmutatja, hogy nem minden, hanem csak egyes epidermis- sejtek vannak gyűjtőlencsével ellátva, melyek a levél széle felé sűrűbben, a levél közepe felé ritkábban fordulnak elő. Már Haberlandt' {Fittonia Yerschaffeltii) és Seefried^ [Salvia pratensis) kimutatták, hogy a fényérző szervek szőrkép- letek visszafejlődéséből is keletkezhetnek. E feltevés helyessége mellett szól az a körülmény, hogy a már visszafejlődött képletek között elszórva találunk a fénykonczentráczióra kevésbbé vagy egyáltalában nem alkalmas szőröket, a melyek egyébként tel- jesen megfelelnek a már visszafejlődött szőrképleteknek. A vissza- fejlődés akként megy végbe, hogy az eredetileg több sejtből álló szörképlet sejtjei közül rendesen csak a szőr basaiis és végső sejtje marad meg. A két sejt együttesen alkotja a fény- érzékeny szervet, a mennyiben a végső sejt mint fénygyűjtő, a basaiis sejt pedig mint érző sejt szerepel. Úgy a Fittonia Yerschaffeltii, (H a b e r 1 a n d t), mint a Salvia pratensis (Seefried) fény érző szerveinek fénygyűjtő 1 F. Seefried. i. h. 7. old. (1317). - G. H a b e r 1 a n d t. i. h. Taf. III. Fig. 3—6. => F. S e e f r i e d. i. h. Taf. lí. Fig. 48—52. 44 RADÓ ENDRE sejtjei biconvex lencséhez közel álló alakúak, bár a Fittonia V. egyik variáczióján és a Salvia |).-eu a sejt felső része kis kúppá van kihúzva, a mit arra vezethetünk vissza, hogy itt a szőrképletnek fényérző készülékké való visszafejlődése még nem ment teljesen végbe. A lencse, illetve lencseszerű fénygyűjtő sejtalakok mellé iktathatom a hiq) alakú sejteket is a 8alvia sjdendens, Hemi- graphis Decaisneana, Eranthemum igneum és az Eranthemum Schomburqki-n végzett vizsgálataim alapján. A Salvia splendens (3-ik kép) tipikus transversalisan helio- tropikus lomblevelű növény. Az epidermis-sejtek hasonló alakúak, mint a milyeneket a Desmodmm gyrans-ná\ leírtam. Egyes epi- dermis-sejtek tetején azonban egy kis egyenes, hegyes kúp- alakú sejtet találunk, a mely erősebben fénytörő sejtnedvvel és viszonylagosan nagy sejtmaggal van ellátva. A kúp az epidermis- sejt külső falának czentrális részén foglal helyet. A kúp külső fala nem vastagabb, mint a többi epidermis-sejt külső fala, a belső fala ellenben, a melyik az epidermis-sejtből választja el, felette vékony. A kúp alatt levő sejt valamivel nagyobb, mint a környező apidermis-sejt s a belső fala, mint a többi epidermis- sejtnél, a mesophyllum felé domborodó, a mi még előnyös a fény irányának a percipiálására. A kúp csúcsánál levő szög 35°. Ez az egész szerv egy vagy több sejtből álló szőrképlet vissza- fejlődéséből keletkezett, a melyből csak a csúcssejt — a kúp — és a basalis sejt maradt meg. Még teljesen vissza nem fej- lődött szőrképletet, a melyeknél t. i. a basalis- és a csúcs-sejt között még 2 — 3 sejt vnn iktatva, kevés számmal még most is találhatunk az epidermis-sejtek között. A kúpalakú sejtet a lencsét helyettesítő fénygyűjtő sejtnek, a basalis sejtet pedig érzősejtnek tekintem ; ezt a lencsekisérlet is igazolja, mert a világos pont a basalis sejt hátsó falának szintjébe, tehát a hátsó falhoz simuló fény érző plasmatömlőt éri. A levél lemezére merőlegesen eső fénysugár a kúp falához érve, egy része visszaverődik, a másik része elle'.iben behatol a kúpba. A kúpalakú sejt plasmája és sejtnedve igen átlátszó és tiszta úgy, hogy — a mint azt Haberlandt is tette — a sejt tartalmának a fénytörését egyenlőnek vehetjük a víz fénytöré- sével, a melynek törésmutatója l^/^. A fénysugárnak a sejtbe hatolt része tehát sűrűbb közegbe jutván, a beesési merőlegeshez töretik. A kúp felületét egy nívóban érő fénysugarak a kúj) tengelyében találkoznak s ott egy világos pont keletkezik. A kúp oldalának hajlása egyenletes lévén, a világos pontok közvetlenül egymás alá kerülnek s így egy világos tengely jön létre, a mely a kúp szimmetriái tengelyének felel meg. E tengely, a kúp és a basalis sejtet elválasztó vékony falon keresztül hatolva a basalis sejtben folytatódik s lenyúlik a basalis sejt hátsó faláig és az ide simuló plasmában létrehozza a megvilágításbeli különb- Fény érző epidermis-sejtek : 1. Desmodium gyrans, 2, Evonymus nana, 3. Salvia splendens, 4. Hemigraphis, Decais- neana, 5. Eranthemum igneum, 6, U. a., 7. Eranthemum Schomburgkii, 8. Gallisia repens, 9. U, a., 10. U. a. 46 RADÓ ENDRE séget. így áll a dolog, ha a levél heliotropikus egyensúlyban, vagyis az assziniiláczióra nézve kedvező megvilágításban van. A hegyes szög alatt érkező sugarak azonban a kúp felüle- tének a beesési iránynyal szemben fekvő részével vagy parallel haladnak, vagy oly kis szög alatt érik azt, hogy totális reflexiót szenvednek. A kúpfelületnek a sugarak beesési iránya felé eső része a már említett módon összegyűjti a fénysugarakat, de a világos pont nem esik többet a czentrumba, hanem a sugarak beesési irányával ellenkező oldalon exczentrikus állást foglal el ; az egész világos pont pedig körtealakú lesz, vékonyabb végévri a kerület felé fordulva. Erről kísérletileg is meggyőződhetünk, ha ugyanis egy felülről jövő fényforrás (villanylámpa) alá egy vízzel telt kúpalakú üvegedényt tartunk s az alája helyezett papírlapon vizsgálhatjuk a fent leirt tüneményt. A levél fonákán ugyanolyan berendezésű epidermis-sejteket találhatunk, mint a levél színén ; a lencsekísérlet a levél foná- káról vett felületi metszettel is épp oly jól sikerül, akár csak a színéről metszett epidermis- sejtekkel. Kúpalakú fénygyűjtő sejttel ellátott fényérző szervet talál- tam a Hemigraphis Decaisneana-n (4-ik kép). A kissé domború epidermis-sejtek között elszórva, nem nagyon sűrűn találjuk a fényérző szerveket. A fényérzékeny szerv éppen úgy, mint a Salvia splendens-en basalis-, érző- és csúcs- fénygyűjtő-részből áll. A basalis rész 2—4 nagy, az epidermis- sejtek nívójából kiemelkedő sejtcsoportból áll. E sejtcsoport közepére van a kúpalakú gyűjtősejt helyezve. A kúp csúcsánál 36°-os szög van. A kúp csúcsától kezdődőleg eleinte ugj-anazon szög alatt szélesedik, az aljához közel azonban hirtelen kitágul és hozzásimul a szerv basalis sejtcsoportjához, a melyeknek a külső fala kifelé domborodik. Ilyen formájú szerv külső fala háromféle felületből fog állani, ú. m. egy domború, majd egy homorú részből, a mely egy 72° alatt hajló egyenes falrészben folytatódik. A lencsekísérletet végrehajtva azt tapasztaljuk, hogy a szerv közepén egy igen világos pont van, a melyet a kúp egyenes fallal bíró része hoz létre. E világos zónát egy sötét gyűrű veszi körül, a melyet a külső fal homorú részletének tulajdoníthatunk. A homorú felület tudvalevőleg mint szórólencse működik s így az oda esett fénysugarak a szomszéd területekre szóratnak, míg a sötéten maradt gyűrűre csak igen kevés fénysugár jut. A sötét gyűrűre ismét egy világos öv következik, a mely azonban nincsen oly erősen megvilágítva, mint a czentrumban levő világos rész. A legkülső világos zónára a basalis sejtek domború falai gyűjtik össze a fénysugarakat. E különbözően megvilágított zónák kon- czentrikusan vannak elhelyezve, a mi teljesen megfelel a szerv külső falánál található háromféle felületféleségnek. A fent említett megvilágításbeli különbség legszebben a basalis sejtek belső falainak a nívójában látható s így az NÉHÁNY LOMBLEVÉL FÉNYÉRZŐ SZERVÉRŐL 47 azokhoz simuló piasmatömlőt kell fényérzékenynek tekintenünk. A Salvia splendens fényérző szervének basalis része csah egy sejtből áll és hátsó falának a közepére esik a világos pont. A Hemigraphis Decaisneana-n azonban a fénygyújtősejt alatt 2 — 4 sejt foglal helyet úgy, hogy a világos pont — feltéve, hogy a levél heliotropikus egyensúlyban van — csakis a sejtfal széleit (ha 2 sejtből áll), illetve sarkait (ha 3 — 4 sejtből áll) f'rheti. Ferde megvilágításnál a czentrumban levő világos pont teljesen ki is vándorolhat valamelyik basalis sejt területéről, a mely körülmény természetesen az ingert azonnal létrehozza. A fény irányának a percipiálására a Hemigraphis- on tehát nemcsak egy sejt, hanem egyszerre több sejt szolgál. Hogy a percipiálás helyes legyen, feltétlenül szükséges, hogy a pereipiáló sejtek összemüködjenek, szoros kapcsolatban álljanak egymással, mert csak így jöhet létre egyértelmű inger. A Hemigraphis fény- érzékeny sejtjei önkéntelenül az állati szem retinájára emlékez- tetnek, a mely számtalan érzösejtböl van összetéve, a melyek mindannyian egy czél, a helyes kép percipiálásának a szolgála- tában állanak. A növényeknél azonban, a mint Haberlandt^ kimutatta, a czél nem ugyanaz, mint az állatoknál, mert a Hemigraphis „retina"' sejtjei nem egy képnek a percipiálására, hanem a fény irányának a helyes megállapítására törekszenek, s e czélból egyesültek. A levél fonákát borító epidermis-sejtek között hasonló szőr- képletek vannak, mint a milyet a levél színéről írtam le, de a kúpalakú sejt háromszor is hosszabb s így meredeksége miatt nem képes megvilágításbeli különbséget létrehozni. Az egész szőrképlet sokkal vastagabb külsőfalú sejtekből áll, erőteljesebb is és egészen más funkcziót látszik teljesíteni, mint a levél színén levők. A levél fonákáról vett felületi metszettel a lencsekísérlet nem sikerül. Az Eranthemum igneum (5-ik kép) lomblevelének színén hatalmas sejtcsoportok emelkednek, a melyek mindmegannyi fényérző szervei a levélnek. A kiemelkedő sejtcsoportok meg- lehetősen sűrűn vannak egymás mellett, úgy, hogy közöttük ren- desen csak 2 — 4 epidermis-sejt fér el. Egy-egy ilyen kiemel- kedő sziget háromféle sejtből van összetéve. 3 — 5 sejt sugarasan elhelyezve alkotja a szerv alapját. A basalis sejtek sokkal nagyobbak, mint a rendes epidermis-sejtek. Belső faluk egy szintben fekszik az epidermis sejtek belső falával, de magas- ságban jóval felülmúlják azokat, majdnem kétszer olyan magasak. A basalis sejtek felfelé keskenyednek s egy meredek kupola alakú sejttel lesznek betetőzve. Ennek a középső sejtnek a csúcsán van még egy kis sejtecske, a mely alul, a hol az alatta levő kupolaalakú sejttel érintkezik, szétlapul, majd pedig ezen lapultságból hirtelen felemelkedve, egy egyenes kúpban végződik. 1 G. Haberlandt. i. h. 134. 81. old. 48 RADÓ ENDRE A lencsekísérletet végrehajtva a középső, azaz a kupola alakú sejt belső falának szintjében egy igen kis világos pontot látunk. E körülmény arra enged következtetni, hogy az egész kiemelkedő sejtcsoportban a fény irányának a percipiálásában különösebben a két felső sejt vesz részt és pedig olyanformán, mint azt már a Salvia splendens-nél leírtam, t. i. az egyik sejt fénygyííjtő, a másik pedig érző. A lencsekisérlet bizonyítja, hogy a kupolaalakú sejt domború fala is mint fénygyűjtő szerepel. A kevésbbé intenzív, nagy világos mező a basalis sejtek hátsó falát éri s így itt ugyanaz az eset áll elő, mint a Hemigraphis-on, t. i. a több sejtből álló érzősejtcsoport. Ilyen módon a basalis sejteket nem szabad a fényérzékenységből teljesen kizárni. Jelen esetben is a szerv csúcsán levő kúpalakú sejt gyűjti össze a fénysugarakat s az alatta levő sejt hátsó falát borító plasmában hozza létre a heliotropikus ingerek előidézéséhez szükséges megvilágításbeli különbséget. A kupolaalakú érzősejt belső fala a levél mesophylluma felé domborodó, a mi még alkal- masabbá teszi az érzősejt szerepére. Mindkét sejtben elég bő, de átlátszó plasmatartalmat találtam. Az izo diametrikus epidermis-sejtek közül nagy, többsejtű szőrképleteket látunk kiemelkedni (6. kép), a melyek igen emlé- keztetnek a levél színén talált s az előbb tárgyalt fényérző szer- vekre. Itt is van 3 — 5 basalis sejt. Erre következik két vagy több hosszúkás hengeralakú, majd pedig egy kúpalakú sejt. E felett van egy többé-kevésblDé hosszú, tűalakú képlet, a melynek az alja szétlapul. A mi a szőrképletek hosszúságát és alkotó sejtjeinek szá- mát illeti, igen nagy variácziót mutatnak. Az első változást a tű- alakú sejten, annak hosszúságát illetőleg, észlelhetjük. A basalis sejtcsoport és a kupolaalakú sejt állandóan megvannak, de a közöttük levő hengeres sejtek száma igen változó, sőt a henge- res sejtek teljesen hiányozhatnak is. A fényérzékeny szerveket a levél fonákán található szőr- képletekkel összehasonlítva, első pillantásra észrevesszük, hogy a fényérzékeny szervek nem egyebek, mint módosult szőrképle- tek, a melyek a levél fonákán levő szőrképletekhez hasonló ala- kok módosulásából jöttek létre. Több metszetet átvizsgálva, egész, sorozatot állíthatunk össze. A sorozat a levél színén levő szőr- képletekkel fejeződik be, a hol a fényérzékeny szervek már meglehetősen egyformák. A fényérzékeny szervre nézve különö- sebben a tűalakú sejt módosulása bír fontossággal. Bármily hosszú is legyen a tűalakú sejt, az alja kissé ellapul, a mit a fénygyűjtő sejteknél is megtalálhatunk, A fénygyűjtő sejtek túl- nyomó része kúpalakú, de vannak egyesek, a melyeknek az alsó része nemcsak ellapul, hanem ez a lapos rész magasságban meg is növekszik s egy kis kúpocska van a tetején, a mely a tű- alakú sejt utolsó maradványa. A fénygyűjtő sejt eme alakja igen NÉHÁNY LOMBI;EVÉL FÉNYÉKZÖ SZERVÉRŐL 49 emlékeztet a H a b e r 1 a n d t-tól ^ ismertetett Fittonia Verschaf- feltii egyik variáczinja fényérzékeny szervének a fénygyűjtő sejt- jére. Ezek szerint látliatjnk, hogy az Eranthemum igneum leve- lének színén található fénygyűjtő sejt a módosulás sorozatának legkevésbbé sem végső, hanem a módosulás tovább folytatódik s valószínűleg egy olyan biconvex (esetleg planconvex) lencse- alakban fog végződni, mint a milyet Haberlandt a Fittonia Versehaffeliii egy másik variácziójánál irt le ^ A fény érző szerv fénygyűjtő sejtjének a fala sokkal erő- sebb fénytörésű, mint a szerv többi sejtjének külső fala. Chlor- ziukjóddal kezelve sárgába hajló halványkékszinű lesz, jól meg- különböztethető tehát a rendes cellulóza-reakcziótól. Phloroglucin- sósav, sudan III. hozzáadása után változatlün marad. Kénsav oldja phloroglucin- sósav reakcziónál azt tapasztaljuk, hogy a levél- fonákán levő tűalakú sejtek falai megpirosodnak; tehát elfási- dottak. Minél rövidebb a tűalakú sejt, annál halványabb a piros szín, annál kevésbbé vannak elfásodva ; a levél színén levő fénygyűjtő sejtek pedig egyáltalában nincsenek elfásodva. A fénygyűjtő sejt falának az anyagát a végrehajtott reakcziók alap- ján nem tudtam biztosan megállapítani ; valószínűleg olyan cel- lulózából áll, a melybe pectin van berakódva. A fény irányának a percipiálására érdekes berendezést ta- láltam az Eranthemum Schomburglcii lomblevelén (7. kép). A papillaris epidermis-sejtek között némely sejtnek a tetején, a papillák csúcsának a szintjében egy kúpalakú sejt van, a mely majdnem még egyszer olyan magas, mint az epidermis-sejtek. A papillák csúcsán a fal kissé meg van vastagodva, a mi elég gyakori eset." A kúpalakú sejttel ellátott epidermis-sejtek alakra nézve csak annyiban különböznek a többiektől, hogy a csúcsuk le van lapítva és erre helyezkedik a kúpalakú sejt átlátszó plas- mával és sejtanyaggal. A lencsekísérlet kitűnően sikerül. Ha a metszet felületét kissé megnedvesítjük és ügy hajtjuk végre a lencsekísérletet, igen érdekes dolog tűnik a szemünkbe ; t. i. féíiyes pontot csakis azon epider mis- sejt hátsó falán fogunh látni, a melyek kúpalakú sejtekkel vannak ellátva. A dolog magyarázata a következő. A papillaris epidermis-sejtek víz alá kerülve megszűnnek működni mint gyűjtőlencsék ; ^ a kúpalakú sejtek basisa a papillák csú- csának a szintjébe esvén, a kúpalakú sejt vagy teljesen vagy részben kiemelkedik s mint fénygyűjtő sejt szerepel tovább is. Az Eranthemum Schomburgkii-n tehát a fényérző szervek két típusa kombinálódik : a papillaris epidermis-sejtek egyrészt, a fénygj^űjtő és érzösejtekkel ellátott lokális fényérzékeny szervek 1 G. Haberlandt. i. h. Taf. 3. Fig. 4. * G. Haberlandt. i. h. Taf. IH. Fig. 3. ^ G. Haberlandt. i. h. Taf. I. Fig. 15, 16, 18. * G. Haberlandt. i. h. 86. old. 50 RADÓ ENDRE másrészt. E berendezés tökéletességre nézve minden más papil- laris epidermis-sejttel bíró lomblevelet felülmúl. Hányszor törté- nik ugyanis, hogy a lomblevél szine huzamosabb ideig nedves marad ; ha a vizréteg a papillákat teljesen elborítja, a levél kép- telen az állandó fényirányról tudomást szerezni és a fényadta állandó helyzetbe jutni. Az Eranthemum Schomhurgkii lomble ve- iéinél az epidermis-sejtek felé emelkedő kúpalakú sejtek még mindig képesek a fényt összegyűjteni, a basalis sejtjük pedig annak irányát percipiálni. A fentemlített növény lomblevele tehát akkor is képes a fényadta állandó helyzetbe jutni, mikor a levél szine huzamosabb ideig nedves. Ezek után átaltérek vizsgálataim legérdekesebb részére, a Callisia repens fényérző szervére. A hatalmas hatszögletű epidermis-sejtek közé kis gömb- alakú sejtek vannak beékelve (10. kép felületi nézet, 8. kép ke- resztmetszet); ez utóbbi sejtek mindig egy keresztfal fölött he- lyezkednek el úgy, hogy hátsó fala négy epidermis-sejttel érint- kezik. A gömbalakú sejtnek mintegy a fele az epidermis-sejtek nivója fölé emelkedik és e domború rész a tetején hosszú szőrképletet visel. A lencsekisérlet igen jól sikerül, a mennyiben az illető sejt belső falának szintjében egy elég kis terjedelmű világos pontot láthatunk. A fénygyüjtést csak az epidermis-sejtek főié emelkedő félgömb végzi, a szőrképlet természetesen ki van abból zárva, mint azt már Haberlandt^ a Peperomia jJulchella-n és S e e- fried^ Stellaria nemorum-on is tapasztalta. Valamivel kisebb, de ugyanolyan epidermis-sejteket és szőr- képleteket találunk a levél íonákán is (9. kép) a lencsekísérletet végrehajtva ugyanolyan képet kapunk, mint a milyet a levél színéről vett felületi metszeten láttunk ; szóval a levél fonákát borító epidermis a hozzátartozó szőrképletekkel együtt alakilag majdnem, optikai viselkedésüket illetőleg pedig teljesen iigyanazok. Ha a levél mesophyllumát megnézzük, azt találjuk, hogy a dorsiventralitás alig jut kifejezésre, a mennyiben a nagy sejt- üregekkel ellátott szivacsparenchima sejtjei a levél szinén csak alig észrevehetően vannak megnyúlva s a „palisad" sejtek alig különböznek a mesophyllum többi sejtjeitől. Ehhez járul még az is, hogy az egész mesophyllum átlátszó s a chlorophyllum-sze- mek egyenlően vannak benne eloszolva. A Callisia repens már a harmadik növény lévén, a mely- nél a lomblevél fonákán is optikailag éppen olyan viselkedésű sejteket találtam, mint a levél színén, nem érhettem be Haber- landt-nak^ és Seefried-nek * már említett idevonatkozó ma- 1 G. H a b e r 1 a n d t. i. h. Taf. IH. Fig. 16. 2 F. S e e f r i e d. i. h. 5. old. Taf. I. Fig. 7. ' G. Haberlandt. i. h. 125. old. * F. Seefried. i. h 8. old. (1318.) NÉHÁNY LOMBLEVÉL FÉNYÉRZÖ SZERVÉRŐL 51 gyarázatával, hanem kísérletekhez kellett folyamodnom, annak az eldöntésére, hogy vájjon a levélfonákán található berendezé- sek tényleg a fény irányának a percipiálására valók-e vagy nem ? A kísérlethez Detmer^ praktikumában leirt helíotropikus kamarát használtam. Kísérleteimet a budapesti növénykerti herbárium könytár- szobájának egyik ablakában végeztem. A Desmodium gyrans és a Salvía splendens nem voltak alkalmasak a kísérletezésre, mert a leveleik egy nap multával már fonnyadni kezdtek s két nap múlva már le is hulltak. A CalHsia repens bizonyult csak egye- dül alkalmasnak, a mely még egy heti kísérletezés után is tel- jesen épségben volt s legfeljebb csak az alsó leveleinek a szára kezdett száradni. Az illető példányt a növénykert üvegházából hoztam, a melynek csak az egyik hosszanti fala és a tetőzete lévén üveg- ből, az egyoldali megvilágítás következtében a levelek mind egy síkban voltak igazodva. A cserepet úgy helyeztem a heliotiopikus kamarába, hogy a levelek fonáka mind a kamara nyílása felé nézett, de úgy, hogy a levelek síkja és a beeső fénysugarak nem QO** ot, hanem körülbelül GO^-ot zártak be, azaz a levelek fonáka nem volt a fényadta állandó helyzetben. 24 óra múlva elhagyták előbbi állásukat és harmadnap már teljesen merőlegesen estek a fény- sugarak a levelek fonákára s ebben az állásban meg is marad- tak. A helíotropikus kamara nyílása csak 3 X 5 cm lévén, arány- lag kevés levelet ért a világosság. A mely levél sötétben volt, az mozdulatlan maradt, sőt egyik példánynál a majdnem átellenes levelek közül csak az egyik volt megvilágítva s az lefelé kanya- rodva teljesen elhagyta állását, a másik levél azonban — • a melyik nem volt megvilágítva — megtartotta azt az eredeti állá- sát, a melyet az üvegházban vett volt fel. A kísérlet megkez- dése előtt néhány levélnek a színét korommal kentem be, ez axonban teljesen felesleges volt, mert a bekent és a be nem kent levelek egyenlően reagáltak, mert a színük helyzetüknél fogva is sötétségben volt. E kísérlet befejezése után akadtam rá W á c h t e r-nek ^ a Callisia repens-re vonatkozó közleményére. W á c h t e r azt ta- pasztalta, hogy ha a Callisia repens-t a laboratóriumba hozzák, annak levelei lehaj Iának. 0 e jelenséget chemonastikus mozgásnak tekinti, a melyet a laboratóriumban levő különféle gázokkal telt tisztátlan levegő (világító gáz, dohányfüst stb.) hatásának tulajdonít. Hogy kísérletem e kifogástól is ment legyen, megismételtem azt az üvegházban. A levelek viselkedése ugyanaz volt, mint az első kísérletem alkalmával, sőt mikor egy alkalommal öt napig akadályozva volcam az ellenőrzésben, a levelek nemcsak hogy • ^ W. D e t m e r. Das kleine pflanzenphysiologische Prakticum. 228. old. * W. W a c h t e r. Chemonastische Bewegungen d. Blatter von Cal- lisia repens. 4* 52 RADÓ ENDRE '. NÉHÁNY LQMBLEVÉL PÉNYÉRZÖ SZERVÉRŐL elfoglalták a fényadta állandó helyzetet, hanem a szár heliotro- pikiis görbülése folytán a levelek, síkjaik megtartásával, a nyílás felé közeledtek. E kísérletek, azt hiszem, elég világosan bizonyítják, hogy a Callisia repens lomblevelének a fonáka is fénf^érzékeny és hogy a fonákán előforduló szörképletek tényleg fényérzékeny szervek. Igen valószínűnek tartom, hogy a Callisia repens lombleve- leinek Wachter-tól chemonastikusnak leírt mozgása nem egyéb, mint heliotropikus mozgás, a melyet a levél fonákának fényér- zékenysége idéz elő. E feltevés mellett szól az is, hogy Wáchter a chemonastikus mozgásokat csakis a Callisia repens-né\ találta, míg a legközelebbi rokonainál, a Tradescantiak- on már nem, s nézetem szerint azért nem, mert a Tradescantia-k leveleinek fonáka nincsen fényérzékeny szervvel ellátva; nem fényérzéke- nyek s nem is végezhetik azt a mozgást, a mit u Callisia repens lomblevelei végeznek. Most még az van hátra, hogy miképen tudjuk a fényérzé- keny szervekre vonatkozó eddigi ismereteinkkel összhangzásba hozni s hogyan tudjuk a fenti jelenségeket megmagyarázni? Az anatómiai bélyegek és a levél fényérzékenységét bizonyító kísér- letek alapján aként foghatjuk fel a dolgot, hogy a Callisia repens lomblevele., ha a színét helyzeténél fogva már nem képes a fény- adta állandó helyzetbe hozni, úgy — lévén a levél mesophylluma majdnem homogén — az assimilatióra nézve még mindig előnyö- sebb lesz., ha a fonáka jut a kedvező megvilágításba. Tekintve azt, hogy eddig több dorsiventralis lomblevél fo- nákán találtak ugyanolyan, vagy közel hasonló alkotású sejteket, képleteket, mint a levél színén, a melyek optikailag alkalmasak volnának a fény irányának a percipiálására; sőt a Callisia repens- nél tényleg arra is szolgálnak, a levél fonákának a fényérzékeny- ségét tehát nem szabad figyelmen kívül hagyni. Igen valószínű, hogy a fényadta állandó helyzet elérésében sok lomblevélnél a levél fonákának is tetemes szerep jut osztályrészül. Ezen állítást azonban csak kísérletek igazolása mellett lehet fentartani s ezek a kísérletek fogják képezni további vizsgálódásaim tárgyát. Végül nem mulaszthatom el, hogy hálás köszönetet ne mondjak Richter Aladár dr. és Mágocsy-Dietz Sándor dr. pro- fessor uraknak, a kiknek intézetében jelen dolgozatomat készí- tettem, és pedig a kolozsvári növénytani intézetben, dolgozatom anatómiai részét és a hozzá tartozó rajzokat, a budapesti növény- tani intézetben pedig a dolgozatom fiziológiai részét. Nagy kö- szönettel tartozom mindkét professor úrnak azon szívességükért, melynél fogva a szükséges anyagot, eszközt és intézeti könyvtárt rendelkezésemre bocsátották és ama szíves útbaigazításukért és érdeklődésért, a melylyel dolgozatom iránt mindenkor viseltettek. A szakosztály 1908 februárius havi üléséből. Közlemény a kolozsvári és a budapesti tudomány-egyetem növénytani intézetéből. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 53 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. ^ (Rovatvezető : Kümmerle J. Béla.) a) Hazai irodalom : D 0 in i n, Dr. Kari: Über den systematischen Wert des Colchicmn pannonicum Griseb. und Schenck. A Colchicura pannonicum Gris. et Schenck systematikai értékéről. Mit 1 Tafel. — Magyar Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 327—333. old. E n t z Géza dr. : Megemlékezé.s Darwin Károlyról. (4 képpel.) — Természettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910., 1—24. old. G 0 r k a Sándor dr. : Az állatok és növények radioaktivitása. — Természettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910., 48—49. old. Györffy István dr. : Delphinium oxysepalum Borb. et Pax. — Magyar Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 337. old. — — Dicranum scoparium (L.) Hedw. var. nigrescens Györffy. — Magyar Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 336— 3M7. old. Hirc Dragutin: Revizija hrvatske flore (Revisio florae Croaticae.) Bd. n., Liefg, 1. — Rada Jugosl. akad. znan. 1 umjetn. 179 kn., 1909., pag. 612—673. K ü m m e r 1 e J. B. dr. : A Ceterach génusz új faja. Species nova generis Ceterach. — Botanikai Közlemények. VIII. köt., 1910., 286— 290 és (75.) old. — — Index generum, specierum, varietatum, formarumque novarum vei e Hungária hucusque ignotarum Cryptogamarum et Phanerogamarum necnon s}nonymorum ab auctoribus hungaricis publicatarum seu ad F'loram Regni Hungarici pertineiitium, secundum systeraa Englerianum editus. Anni 1908. — Botanikai Közlemények. VIII. köt. 1910., 291—316. old. Lengyel Géza dr. : Bromus reptans (Borb.) Fiume mellett. — Magyar Botanikai Lapok. VIIL köt. 1909., 336. old. Néhány ritkább növény újabb termőhelj^e Budapest környékén. - Magyar Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 335—336. old. Méhes Gyula dr. : Dr. Simonkai Lajos. 1851 — 1910. — Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. XLIII. évf. 1910., 364—367. old. NyárádyErasmusGyula: Magas-Tátrában fekvő Menguszfalvi- völgy, Omladék-völgy, valamint a Vadorzóhágó magyar oldalának botanikai ismertetése. Descriptio florae convallium in Tatrae Magnae luontibus Mengusz- falvensis, Omladékvölgyensis (Ruinensis) atque in lateribus Hungaricis clivi Vadorzóensis. Három eredeti felvétellel és egy térképvázlattal. írta Késmárk, 1910. Sauter Pál. 38 old. 8-rét. — A késmárki állami polgári fiú- és felső kereskedelmi iskola 1909/10. évi értesítője. P i 1 1 i t z Benő dr. : Veszprém vármegye növényzete. Első közle- mény. Veszprém, 1908. Nyomatott Krausz Ármin fia könyvnyomdájában. 64 old. 4-rét. — A veszprém vármegyei múzeum kiadványai. 11. szám. ^ E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy meg- jelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) d4 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Rapaics Raymund dr.: A filoxéra okozta daganatok rothadása. — Természettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910., 47. old. Az öröklékenység. I— V. — Gazdasági Lapok. LXI. évf. 1909., 780—781., 798-799., 816—817., 835—836. és 855—856. old. — — Küzdelem a gabonarozsdákkal. — Gazdasági Lapok. LXL évf. 1909., 661-663. old. Schilberszky Károly dr. :A Chrysanthemum rozsdabetegsége. — A Kert. XVL évf. 1910., 98. old. — — A liiczfenyök csúcsszáradása. — Erdészeti Lapok. XLIIL évf. 1909., 1135. old. — — A tűlevelű fák kékredvesedéséröl. — Erdészeti Lapok, XLIX. évf 1910., 137—138. old — — Rózsa-betegség. — Kertészeti Lapok. XXIV. évf 1909., 411 — 412. old. Szabó Zoltán dr. :A botanikai múzeumok feladata. — Természet- tudományi Közlöny. XLIL köt. 1910., 78—83. old. Thaisz Lajos: Adatok Abauj-Torna vármegye flórájához. IL köz- lemény. — Botanikai Közlemények. VIII. köt. 1910., 247—257 és (65.) old. Tuzson János dr. : Magyarország néhány növényéről és ezek rokonságáról. De plantis nonnullis Hungáriáé et harum aftinibus. 5. képpel. — Botanikai Közlemények. VIII. köt. 1910., 257—285, (65—74.) old. Velich Sándor: A bangitafa. — Kertészeti Lapok. XXIV. évf. 1909., 395-397. old. Wagner János: Két új Centaurea-keverékfaj Horvátországból. Centaureae duae hybridae novae e Croatia. 1 táblával. — Magyar Bota- nikai Lapok. VHI. köt. 1909., 333—335. old. Zahn, Kari Hermann: Beitráge zur Kenntnis der Hieracien Ungarns und der Balkanlander. IV. — Magyar Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 276—309. old. b) Külföldi irodalom : B e c k, G. V. : Flóra Bosne, Hercegovine i novopazarskog Sandzaka. n. (5.) dio. Tab. III — IV. — Glasnik zem. muz. u Bosni i Herceg. XXI, 1909., pag. 135—166. Gutwiiíski, R. : Flóra algarum montium Tatrensium. — Bull. de l'acad, des Sciences de Cracovie, classe se. mathém. et natúr. 1909., p. 415—560. Handel-Mazzetti, Dr, Heinrich Freiherrn von: Über Onobrychis Visianii Borb. — Verhandlungen der K. K. Zoologisch-Botani- schen-Gesellschaft. Bd. LIX. 1909., S. (313—314). J a n c h e n, Dr. Ervin: Die Edraianthus-Arten der Balkanlander. 1 Textabbildung u. 4 Tafeln. — Mitteilungen des Naturwissenscliaftlichen Vereins an der Uuiversitat Wien. VIII. Jahrg. 1910. S. 1—40. M i 1 1 a c h e r W. : Über die Kultur von Arzneipflanzen in Österreich und Ungarn. Vortrag. — Zeitschrift des Alig. Österr. Apotheker-Vereines. 47, Jahrg, 1909. S. 497—498. — Pharm. Post. 1909. S. 15. Pax, Dr. Ferdinánd und H o ff m a n n, K. : Eind Fund altér Kul- turpflanzen aus Siebenbürgen. — Englers Botanische Jahrbücher. XLIV. Bd. 1909. S, 125-136. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 55 S c h w e r i n, Fr. Grf. v. : Monographie der Gattiing Sambiiciis. 1 Far- bentafel, 5 Verbreitungskarten u. zahlr. Textabb. — Mitteilungen der Deut- schen Dendrologischen Gesellschaft. Nr. 18., 1909. S. 56. Wibiral Erich: Landschaftsbilder aus Bosnien und der Herzego- wina. — Mitteilungen der k. k. Gartenbau-Gesellschaft in Steiermark. XXX:\'. Jahrg. 1909. S. 171—174. 'b* c) Gyűjtemények : Schedae ad Kryptogamas exsiccatns editae a Musee Palatino Vindo- bonensi. Auctore Dre. A. Z a h 1 b r u c k n e r. Centuria XVI. — Separat- Abdruck aus dem XXIII. Bande der Annalen des k. k. Naturhistorischen Hofmuseums. Wien, 1909. A gyűjteménynek a „Schedae "-vei egyidejűleg megjelent XVI. cen- turiája, a következő adatokat tartalmazza Magyarország virágtalan növé- nyeinek ismeretéhez. Fungi : nr. 1604. b. Schizophyllum alneum Schröt. (ad truncos arborum prope Budapest, leg. Dr. S. Mágocsy-Dietz), nr. 1625. Colletotrichum gloeosporioidcs S a c c. var. Hederae P a s s e r (ad fólia Hederae Helicis L. in horto urbis Budapest, leg. Dr. A. de Degen). Lichenes : nr. 1643. Verriicaria marmorea Arn. var. Hoffmanni Arn. (ad saxa calcarea in valle „Skurinjatal" prope Fiume, leg. I. Sehuler), nr. 1644. Dermatocarpon adriaticum A. Zahlbr. (ad saxa maritima ad Punta Salvore prope Fiume, leg. C. Techer), nr. 1646. Polyhlastiopsis meridionalis A. Zahlbr. nov. spec. (ad ramulis Fraxini Orni in valle „Skurinjatal" prope Fiume, 100—150 m. a. m., leg. I. Sehuler), nr. 1648. Graphis scripta A c h. (ad corticem Carpini duineensis in valle .Skurinjatal" prope Fiume, ca. 150 m. s. ra., leg. I. Sehuler), nr. 1655. Stereocaulon tomentosum E. F r i e s (ad terram prope Iglófüred, leg. N. Filarszky), nr 1669. Binodina metaholica Anzi lad truncos Fraxini Orni prope Lisac supra Klana, leg. I. Sehuler). Musci: nr. 1674. Sphagnum compaclum DC. var. imbricatum W arns t (Magas-Tátra, ad ripas lacus Köpataki-tó, solo graniíico, 1741 m. s. m., leg. I. Györffy), 585 b. Webera elongata Schwagr. (Transsilvania. Turnica prope Ginaia, 2000 m. s. m., leg. C. Loitlesberger.) SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztály 1910. januárius 12-én tartott 152-ik ülésének jegyzökönyve. Elnök : Klein Gyula. Jegyző : Moesz Gusztáv. 1. Megelőzve a tárgysorozatot, Klein Gyula elnök a következő szavakkal emlékszik meg bold. Dr. Simon kai Lajos-ról. „Tisztelt Szakosztály ! Szomorú kötelességet teljesítek, midőn jelentem, hogy Simonkai Lajos, kedves tagtársunk, szakosztályunk érdemes munkása és a botanikának lelkes híve, életének 60-ik évében, váratianul elhunyt. 56 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Mint Hazslinszky, majd Jurányi tanítványa és utóbbinak tanársegéde, már korán megkedvelte a növénytant. Eleinte leginkább a mohokkal foglalkozott. 1872-ben ö is részt vett a M. Tud. Akadémia támo- gatásával, a Hazslinszky vezetése alatt álló társas kirándulásban, a Ruszkán és a Retyezáton és az akkor gyűjtött moboin-ól részletes felsorolást is közölt. Későbben vidéki középiskolákban tanárkodott : Nagyváradon, Pan- csován és Aradon. E helyeken kivált a phanerogam növényekkel foglalkozva, szorgalmasan gyűjtögetett és számos dolgozatot tett közzé. Különösen Erdély érdekes flóráját kezdte tanulmányozni, attól a törekvéstől indíttatva, hogy azt a zavart, a mely ebben a flóraterületben egyes fajokra nézve fennáll, lehetőleg eloszlassa. 1880-ban a Kir. Természettud. Társulattól nyert megbízás folytán, több évi tanulmányai credményeképen megírta: „Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata" czímű terjedelmes művét, mely Erdély flórájának kritikai feldolgozását adja és a mely sokáig alapvető munka fog maradni. 1891-ben került Budapestre, a VII. ker. állami főgimnáziumhoz és 1892-ben egyetemi magántanár lett. Ez időben az ország különböző vidékeire kiterjedő florisztikai tanulmányai mellett, kivált a fák rendszeres összegyűj- tésével és tudományos feldolgozásával foglalkozott, miután már előzőleg a Tilia, a Quercus és a Cytitms fajairól rövid monográfiákat dolgozott ki. E munkálkodása alapján a földművelésügyi minisztérium támogatásával, a Természettud. Társulat részéről megbízást nyert egy magyar dendrologia megírására. Hogy e munkához milyen körültekintéssel és alapossággal fogott, az, az Acer, a Rhamnus és a Ribesröl írt és a Közleményeinkben megjelent dolgozataiból tűnik ki legjobban. Sajnos, e munka most befejezetlen marad. Buzgó tanár is volt és másokban is fel tudta ébreszteni a növények iránt való érdeklődést, főképpen a gyakran rendezett kirándulásai segítsé- gével. Ugyanennek a czélnak szolgáltak tankönyvei és meghatározó könyvei. Kiterjedt gyűjtéseivel és alapos dolgozataival tetemesen hozzájárult hazánk flórájának pontosabb megismertetéséhez és ezzel a magyar botanika történetében maradandó helyet biztosított magának. 0 is egyike azoknak, a kik bebizonyították, hogy a tudomány iránt való lelkesedéssel és kitartó szorgalommal a középiskolán is lehet becses és hasznos tudományos mun- kálkodást kifejteni. Emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk megőrizni!" Moesz G. jegyző jelentést tesz bold. Simonkai L. temetésének lefolyásáról, a melyen a szakosztály nevében M á g o c s y-D i e t z S. tartott búcsúztató beszédet. Jelenti továbbá, hogy a szakosztály koszorút helyezett a koporsóra. Előterjeszti továbbá a szerkesztőbizottságnak azt az indít- ványát, hogy bold. Simonkai L.-nak olajképe festessék meg. A szak- osztály az indítványt egyhangúlag elfogadja s a gyűjtés nyomban megindul. Klein Gy. elnök a szakosztály kegyeletének jeléül az ülést pár perezre felfüggeszti. 2. Fodor F. : „A Cephalaria génusz anatómiája és fejlődéstana" czímű dolgozatát ismerteti. (^Megjelenik.) 3. Hollós L. : „ Újabb adatok Kecskemét vidékének flórájához" czímű dolgozatában jelenti, hogy a legújabban talált 8 virágos növénnyel együtt Kecskemét phanerogam flórájának 766 faja van. (Megjelenik.) SZAKOSZTÁLYI ÜÜYEK 57 4. Hollós L.: „Kecskemét vidékének Puceinia fajai" czímti dolgo- zatában felsorolja azt a 66 Puceinia fajt, melyet Kecskemét vidékén talált. Magyarországon Hollós L. számítása szerint 171 Puceinia faj él. (Meg- jelenik,) 5. Hollós L. : „Magyarország eddig észlelt Ratnularia fajai''. Ebben a munkájában Kecskemét vidékéről 46 Ramulariát és az egész országból összesen 72 fajt sorol fel. (Megjelenik.) Hollós L. mindhárom dolgozatát T u z s o n J. terjeszti elő. 6. Rapaics R. : „Törzs fejlődéstani tanulmányok a Rammculus génusz levelein" czimü dolgozatát Szabó Z. terjeszti elő. Szerző vizs- gálatai alapján a következő tételeket vonja le : a) A Ranunculus génusz egyes rokonsági köreiben a levelek hatá- rozott sorrendben jelennek meg egymásután, a fiietikus növekedés során. bi Az egyes rokonsági körök ebből a szempontból pontosan jellemez- hetők s levélzetük a fejlődési sorba beosztható. c) A levélzet homologiája alapján az illető rokonsági kör viszonylagos kora megállapítható. d) Az egyes fajok egymásutánja a levélszabás alapján meghatározható. e) Az ú. n. heterofiUiának eredete nem az aktív és direkt alkalmaz- kodásban keresendő, még kevésbbé a mutációban, hanem a levélzet fiietikus növekedésében. Klein Gy. utal arra, hogy hasonló kutatásokat már Jankó János is végzett íi Platanus levél fejlődéséről. Nemcsak a csiranövény leveleit, hanem az ágak első leveleit is megfigyelte és vizsgálódásai alapján hason- latosságot mutatott ki az ágak (különösen a tőhajtások) egymásutáni levél- alakjai és az egymásutáni fosszilis Platanus-ok levelei között. 7. Szabó Z. ismerteti dr, P i 1 1 í t z B. : „ Veszprém vármegye növény- zete" ez. munkáját. 8. Moesz G. jegyző jelentést tesz az 1909. decz. 19-én Pécsett megtartott N e n d t v i c h-ünnepély lefolyásáról, a mikor is a szakosztály pálmáját dr. Szőnyi Ottó, jogakadémai tanár, a PécsBaranyamegj'ei Múzeum-Egyesület titkára helyezte el rövid beszéd kíséretében az emlék- tábla elé. Á növénytani szakosztály 1910. évi febr. hó 9-éu tartott 153. ülésének jegyzökönyve. Elnök : Klein Gyula, a tisztújítás ideje alatt : Deér Endre, mint korelnök. Jegyző : Moesz Gusztáv. 1. Az elnök bejelenti a tisztikar lelépését és köszönetet mond a szak- osztálynak azért a bizalomért és támogatásért, melyben a tisztikart részesítette. 2. A jegyző a szakosztály 1909. évi működéséről a következő jelen- tésben számol be. Jelentés a szakosztály 1909. évi működéséről. Megnyugvással tekinthetünk vissza az elmúlt esztendőre és bizalommal nézhetünk a jövőbe. Nem csökkent sem az érdeklődők, sem a működők száma és nem változtak a keretek sem, melyek közt a szakosztály állandó 58 BZAKOeZTÁLYI ÜGYEK fejlődés mellett működik. Szakosztályunk fejlődésének fokmérője folyóiratunk, a melyet, hogy működő tagjaink dolgozatait befogadhassa, immár 26 ívnyi terjedelemben kellett megjelentetnünk. Nem tehettük volna ezt, ha a közönség érdeklődése a „BotanikaiKözlemények" iránt megfogyott volna. Szakosztályunk tagjainak, illetőleg előfizetőinek száma a megelőző évhez képest 70 főnyi emelkedést mutat. A létszám a következőkép oszlik meg: 1909-ben 1908-ban Alapító tag 18 15 Tag és előfizető 243 ) Atalányos 406 } ^49 582 Külföldi előfizető 6 8 Belföldi cserés 1 1 Külföldi cserés 10 9 Belföldi tiszteletpéldány . . 5 4 Külföldi tiszteletpéldány . 4 4^ Összesen ... 693 623 A külföldi előfizetőknek kettővel való megfogyatkozásának magya- rázata, hogy ketten, kik ideiglenesen a külföldön tartózkodtak, visszatértek az országba. A kimutatásban szereplő hat külföldi előfizető között van egy amerikai és két európai egyetem, egy amerikai és egy európai könyvkeres- kedő. Ezek a számok szinte ránk parancsolják, hogy folyóiratunkat a kül- földön is terjesszük és ismertessük. A tagok számának örvendetes gyarapodása mellett azonban szomorú veszteségről is kell beszámolnunk, mert elvesztettük dr. Fialowszky Lajost, szakosztályunk alapító tagját, kinek elhunytáról elnökünk emlé- kezett meg kegyeletes szavakkal júniusi ülésünkön. Nem lesz érdektelen, ha egy kis statisztikát közlök arról, kiknek is köszönhetjük támogatásunkat, kik teszik szakosztályunk gerinczét, egyálta- lában, kik érdeklödnek hazánkban a botanika iránt? Tagok és ;, ,, , x előfizetők Atalanyosok Összesen Tanárok, tanítók 88 (33-6»/„) 42 130 Gazdasággal foglalkozók .... 41 26 67 Tanintézetek 21 200 221 (337o) Tudományos intézetek tisztviselői .16 2 18 Egyéb tisztviselők 14 18 27 Erdészek ... 10 4 14 Kertészek 10 — 10 Intézetek és egyesületek .... 8 33 41 Katonaság 8 5 13 Gyógyszerészek 8 15 23 Orvosok 7 24 31 Mérnökök, vegyészek 6 21 27 Kereskedő, magánzó és hírlapíró .7 6 13 Gyárosok, iparosok 5 5 10 Jogászok 4 8 12 Papság 4 2 6 Ismeretlen foglalkozás ^ — 4 Összesen . . .261 406 667 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 59 A tagok és elötizetök sorában tehát elsősorban a tanárok és tanítók állanak, a kik a létszám ' , részét teszik. Az átalányosak sorában elsa helyen a tanintézetek (az átalányosak V'2 része), második helyen a tanárok állanak. És úgy, mint szakosztályunknál, úgy az ország majd valamennyi kulturális egyesületének zömét és lelkét a tanárság alkotja, mely szerény anyagi erőihez mérten jóval többet áldoz kulturális czélokra, mint az ország vagyonos osztályai. Teszi ezt saját lelki szükségletéből, nem várva ezért a nagy áldozatkészségeért és kötelességén túl telJ3sitett tudományos mun- kásságáért felsőbb elismerést, mellyel soha nem is kényesztették el. Rosszul esik konstatálnunk, hogy a papság is távol tartja magát törekvéseinktől. Számuk az l°/y-ot sem éri el. Pedig valamikor, nem is olyan régen, nagy kedvelői voltak a botanikának és számos tudós került ki soraikból. Mely okok tartják távol a papságot a botanikától, ettől a tudo- mánytól, mely lelki életükkel a legszebb harmóniába hozható, azt érdemes volna kutatni. Nagyobb számban vaunak körünkben az erdészek, kertészek, gyógyszerészek és orvosok, do sajnos, mégsem oly számban, a mint az várható és kívánatos volna ! A budapestiek így oszlanak meg : Tagok és elölizetők Személyek ... 68 Intézetek .... 9 Atalányosok Összesen 72 140 43 52 Összesen ... 77 115 192 Budapestnek majdnem egy milliónyi lakósiból csak 68 ember állt be körünkbe ! Üléseinkben a vendégekkel együtt átlag 30-an vesznek részt, szinte egytől-egyig hű látogatói üléseinknek. Tartottunk kilencz ülést, melyeken 18 előadó 32 előadással, illetőleg ismertetéssel vett részt (1908-ban : 18 előadó és 31 előadás). Az előadók névsora a következő: Bartal K. 1, Bernátsky J. 1, Fehér J. 1, Fucskó M. 1, Gombocz E. 3, Kümmerle J. B. 1, Mágocsy- Di e t z S. 1, M o e s z G. 3, P r o d án Gy. 2, Rapaics R. 1, S á n t h a L. 1, SchilberszkyK. 1, SimonkaíL. 1, Szabó Z. 5, Szalóki R. 1, Sztankovits R. 1, ThaiszL. 2, Tuzson I. 5. A név után álló szám a tartott előadás, illetőleg ismertetés számát jelenti. Ezekből az elő- adásokból 10 még az év folyamán jelent meg folyóiratunkban, nyolcz dol- gozatba foglalva. Szakosztályunk a Pécsett, 1909. évi decz. 19-én megtartott N e n d t- v i c h-ünnepélyen is résztvett. a mennyiben dr. S z ő n y i Ottó, jogaka- démiai tanár, a szakosztály képviseletét szíves volt elfogadni és szak- osztályunk pálmalombját beszéd kíséretében az emléktábla elé helyezte. Nendtvích érdemeit külön czikkben is méltattuk. A természeti emlékek megvédését czélzó mozgalom soká húzódó ügyében is határozatot hoztunk, melyben felajánljuk segítségünket a föld- művelésügyi minisztériumnak. S ha még megemlítem, hogy Bernátsky J., a Bot. Közlemények idegen nyelvű részének szerkesztőségéről lemondott, úgy azt hiszem, hü képet nyújtottam szakosztályunk múlt évi életéről. 60 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Sajnálattal keU azonban megemlékeznem olyasmiről, a mit már néhány éve nem sikerül megvalósítanunk. Értem a pünkösdi kirándulást. Meggon- dolandó, nem volna-e czélszeríibb a kirándulások tervezgetéséröl egyelőre lemondani, a míg idővel, az utánuk való kivánkozás általánosan érzett, őszinte és mély érzésből fog fakadni ? Meg vagyok győződve, hogy szakosztályunk, melyet ágy kell tekin- tenünk, mint a hatalmas K. M. Természettud. Társulatnak életrevaló szervét, a Társulat alapszabályszerü czéljának és feladatának azt a részét, mely az ország tudományos kutatására és a tudomány müvelésére vonatkozik, a maga körében jól meg fogja oldani. Az ügy szeretete megvan mindnyá- junkban, de hogy az eszme tetté váljon, ahhoz, a lelkesedésen kívül anyagi erőre is szükségünk van. Reméljük, hogy a közönség, úgy mint eddig, ezentúl is kitart törekvéseink mellett és az előfizetési díjnak mérsékelt fel- emelésébe az ügy érdekében belenyugszik. Még csak jelezni kívánom, hogy a szakosztály szabályzatának néhány pontja kiegészítésre szorul. A szakosztály fejlődik és szabályzata sok tekin- tetben már elavult. Úgy érzem, hogy immár itt az ideje, hogy szabályainkat a megváltozott viszonyokhoz képest javítsuk. Mert elavult szabályok béni- tólag hatnak az intézmények fejlődésére. Befejezésül kellemes kötelességet teljesítek, midőn a szakosztálynak jelentem, hogy a Társulat elnöksége és tisztikara a szakosztály üg3^ei iránt mindig élénk érdeklődéssel és jóakarattal viseltettek és munkánkban előzé- kenyen támogattak. Fogadják a szakosztály őszinte köszönetét. Dk. Moesz Gusztáv, a szakosztály jegyzője. 3. A szerkesztő a következő jelentést terjeszti elő : Jeleutés a „iiotanikai Közlemények" 1909- iki évfolyamáról és a szak- osztály vagyoiii állapotáról. Az elmúlt esztendőben a „Botanikai Közlemények" VIII. évfolyama jelent meg, hat számban, 26 ív terjedelemmel, 46 szövegközötti képpel és két táblával. A 26 ívből 5 ív esik az idegennyelvű szövegre. A folyóirat 4. és 5. számát részint egyik czikk terjedelme, részint pedig költségkímélés okából egy füzetbe foglaltuk össze. Megjelent összesen 12 szerzőtől 16 eredeti közlemény, ezenkívül egy ismertetés, minden füzetben növénytani repertórium, személyi hírek, szak- osztályi ügyek s a borítékon tagdíj-nyugtázások, a mely utóbbi egyelőre 7iémileg helyettesíti a tagok névsorának kívánatos, de most még nehezen beilleszthető költségekkel járó kinyomatását. Külön kell említenem a múlt évfolyam 6. számában Kümmerle tagtárs úrtól összeállított Index-et, a mellyel egy régen érzett hiányon segített. Főbb elveink a folyóirat szerkesztésében ugyanazok voltak, mint azelőtt. Czikkeink a tudományos botanika különböző ágaiból valók és jelen- tékeny helyet nyújtottunk ama czikkeknek is, a melyek hazánknak botanikai szempontból való megismerésére irányulnak. Az idegennyelvíi függelék, melynek mélyreható jelentőségét már a múlt évi jelentésemben szóvá tettem, SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 61 ebben az évfolyamunkban sem lehetett még olyan, mint a milyen kívánatos volna. E tekintetben folyóiratunkat még csak az átmenet állapotában levőnek kell tekintenünk, s a fejlődés csak lassú lehet, mert egyrészt számolnunk kell mindig a költségekkel, másrészt pedig a szerkesztéssel is nehézségeink voltak. Az idegennyelvü rész eddigi szerkesztője ugyanis az évfolyam köze- pette lépett vissza és csak bizonyos megszakítás után bízta meg ezzel a feladattal a szakosztály Szurák tagtárs urat. Remélhető azonban, hogy a jövőben ez irányban is többet tehetünk, mint eddig. Folyóiratunk nagy hiányának kell tekintenem azt, hogy csak egyetlenegy ismertetés van az egész évfolyamban, holott a szakosztály tagjai és különösen ama tisztelt tagjaink, a kiknek nem áll nagj^obb könyvtár rendelkezésükre, méltán sorozhatják folyóiratunk fontosabb feladatai közé azt is, hogy ebből idejében tájéko- zódást merítsenek a tudomány újabb eredményeiről. Itt a szerkesztőség, daczára annak, hogy nagyon érzi a mulasztást, más szerkesztőségekhez viszonyítva nehéz helyzetben van ; különösen pedig azért, mert nem áll rendelkezésére az ismertetendő irodalom. Intézeteinkben s könyvtárainkban hozzáférhetünk ugyan az egyes folyóiratokhoz és müvekhez, de éppen a legújabb füzetek s kiadványok sehol sem nélkülözhetők és így a szerkesztő nem disponálhat a példányokkal ; cseresünk pedig még alig van és folyó- iratunk még korántsem örvend oly elterjedtségnek és tekintélynek, hogy a szerzők és kiadók ismertetés czéljából a szokásos példányokkal ellátnák. Ennek következtében a folyóirat e tekintetben csak ama néhány tagtárs úr munkásságára van utalva, a kik nagyobb könyvtárakkal bíró intézetekben vannak alkalmazva és a kik az elmúlt évfolyam bizonyítéka szerint talán elfoglaltságuk miatt nem nagyon karolják fel ezt a fontos kérdést, vagyis magától nem igen megy a dolog. Az említett okból azonban nem küldheti meg a szerkesztő referálás czéljából az illető kiadványokat esetröl-esetre ama esetleg vidéken lakó tagtársaknak, a kiktől referátumot remélhet s a kiknek az illető ágazat tal m éppen specziális, kedvelt stúdiumát képezvén a meg- küldött kiadványról a legkönnyebben és a legjobban írná meg a referátumot. Jó volna, ha e czélra némiképen szervezkedne a szakosztály, talán olyan módon, hogy az illetékesek vállaljanak el egy-egy ágazatot és a mi abban az irányban úgy belföldön, mint külföldön megjelenik, referálják a Botanikai Közleményekben. Hangsúlyoznom kell itt, hogy a hazai botanikai müveket és dolgozatokat az idegennyelvű mellékletben is kellene ismertetnünk, mert ez nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy folyóiratunkat a külföld előtt becsessé és kívánatossá tegyük, A folyóirat szerkesztése körül tett tapasztalatokra vonatkozólag, jelen- tésem gyakorlati czéljait véve figyelembe, leginkább ama nehézségeket kell említenem ezidén is, hogy a kéziratok nincsenek mindig rendben. Értem ezt úgy nyelvi, mint külső, kiviteli szempontból. A szerkesztés egyik főelve az volt, hogy a czikkek szövege teljes eredetiségében jelenjék meg, a mi azonban a mi viszonyaink között a szerkesztőt igen gyakran nehéz helyzet elé állítja. A szakkifejezésekben kívánatos volna bizonyos következetesség, nemkülönben a nyelvi kérdésékben is. Általánosan követhető szakszótárunk azonban még nincsen ; a nyelvi kérdésekben pedig úgyszólván állandóan for- rongásban vagyunk, s különösen zavarólag hat az, hogy itt is, ott is ötlet- szerűen merülnek fel az újítások, a nélkül, hogy a meglevő, talán kevéssé 62 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK jó helyett jobbat hoznának. E téren az alaposabb haladás helyett, hirtelenül fellobbanó erőszakos beavatkozásokkal találkozunk, melyek homloktérbe lépve, sokszor az eszközt, a nyelvet fontosabbá teszik magánál a föczélnál, a tudományos eredménynél. így újabban a latin és görög származású szavaink latinos, illetőleg görögös végződésének túlzott eröszakolása kezd előtérbe lépni s a kérdés eldöntése esetröl-esetre sok meddő vitát s munkát követel. Azokat a latin és görög eredetű szavainkat, a melyeket a latinos vagy görögös végződéssel jól bevesz a magyar nyelv (filamentum, referátum, plébános, specziális, testamentum), ilyen végződéssel kell jóknak tartanunk; azokhoz a szavakhoz azonban, a melyekhez a nép nyelvén élő példák és önkénytelen szabályok más végződést kivannak (káplán, franczia, mikroszkópi s a melyek egy nagj^ része nem is volt meg a latin, illetőleg görög nyelvben, vagy ha megvolt, más értelemmel bírt (kryptogamok, pteridophiták, negatív, pozitív, parenchyma), szintén us, ius, on stb. végződést s ennek megfelelő ragozást fűzni, nyilván erőltetett. Nagyon kívánatos, hogy e kérdéssel szakavatott nyelvészeink behatóan foglalkozzanak s a helyes utat részletesen kijelöljék. A dolgozatok külső kiállításának talán mellékesnek látszó kérdésére vonatkozólag fel kell hoznom, hogy könyvnyomdászatunk még nem oly fejlett, hogy az egyes tudományszakok irodalmában szokásos eljárásokkal jól ismerős, specziális szedők végeznék a munkát. A czikkeket tehát a leg- gondosabban összeállított kéziratban kell átadni a nyomdának, ellenkező esetben nemcsak a szerkesztés és a füzetek pontosabb megjelenése van megnehezítve, hanem a korrektúrák tetemes költségeket is rónak a szak- osztályra, a mi végeredményben kitűzött czéljainkat igen érzékenyen érintheti. Az a statisztika, a melyet a jegyző úr elénk terjesztett, hű tükrét adja folyóiratunk számos ügyének is, és örömmel láthatjuk, hogy a Botanikai Közleményeket már közel 700 előfizető járatja s így lehetővé van téve, hogy folyóiratimk fejlesztésében azon az úton, a melyre a szakosztály üdvös határozatai által léptünk, tovább haladhassunk. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell említenem, hogy a hat füzetre való átmenetei és az évfolyam ter- jedelmének 26 ívre való felemelkedése nagyobb költségeket is igényel, a melyekről gondoskodnunk kell Ez a gondoskodás a szakosztály részéről meg is történt, a mennyiben az előfizetési díjnak öt koronára való feleme- lését határozta el. A díj felemelése meg is történt és tagjaink ebben az évben az új megállapítás szerint fizetnek ; nehézségek vannak azonban a Társulat átalányosaival, a mennyiben a Társulat érdekében fekvőnek bizonyult az, hogy most az átalányosok előfizetési díja ne bolygattassék. Ennek követ- keztében a 406 átalányos után csupán az eddigi 3 korona előfizetési díj esik a szakosztály javára, vagyis összesen 812 koronával kevesebb, mintha az átalánjí^osok is megfizetnék a felemelt 5 korona díjat. Holott éppen az átalányosok, intézetek s testületek lévén, könnyen megfizethetik az 5 koronát. Ezt a hiányt nagyon érezzük és ha nem álland módunkban ezen segíteni, úgy a Botanikai Közlemények kiadásában és általában a szakosztály leg- szűkebbre mért kiadásaikban is az ügy rovására menő korlátozásokat kel- len d életbeléptetnünk. Reméljük azonban, hogy a Társulathoz intézett ama kérésünk, hogy ezen a nehézségen segítsen, nem marad eredmény nélkül s így költségvetésünket reális alapokra helyezhetjük. SZAKOSZTÁLYI ÜQYEK 63 A szerkesztő-bizottság intézkedései közül ki kell emelnem, hogy elha- tározta, miszerint a Botanikai Közlemények múlt évfolyamának 6. füzetét, mely az Index-et és az évfolyam tartalomjegyzékét is tartalmazza mintegy 100 példányban előfizetésre vagy cserére való felhívás kíséretében a neve- zetesebb külföldi botanikai társulatoknak, intézeteknek s múzeumoknak szétküldjük Mint örvendetes körülményt említem fel. hogy az előbbi évekhez képest a Botanikai Közlemények-et szaktársaink hova-tovább fokozottabb mértékben részesítik szellemi támogatásukban, úgy hogy daczára annak, hogy 26 ívet, tehát kétszer annyit adtunk ki, mint azelőtt, és a dolgozatok beérkezésének időbeli sorrendjét követve aUg van hátralékunk, mégis közel 20 kisebb-nagyobb dolgozat vár kiadásra és még hátra vannak az idei évfolyamunkra a folyó évi üléseken bemutatásra kerülő czikkek. Ez a magában véve örvendetes körülmény azonban másfelől eléggé nehéz helyzet elé állítja a szerkesztőséget és fokozottan követeli azt, hogy bevételeinkre vonatkozó előbb említett kérésünket a Társulat felkarolni szíveskedjék. A szakosztály anyagi viszonyaival áll kapcsolatban az is, hogy újabban a doktori disszertácziók csakis az illetők anyagi hozzájárulása melleit adhatók ki folyóiratunkban. Bevételek. 1. Az alapítványok összege 1908 végéig ........ 900" — K 2. Felhasználható maradvány 1908-ról 216638 , Bevételek 1909-ben: 1. Alapítványok 253" — „ 2. Előfizetések , 1842-5 6 „ 3. Költségmegtéritések 50' — „ 4. Társulati segély . . 1700— „ Összesen . . 691194 K Kiadások. 1. írói tiszteletdijak 887-42 K 2. Szerkesztői díj 200* — „ 3. A jegyző tiszteletdíja 200* — „ 4. Szolgák bére 40" — „ 5. Nyomtatás 2944-70 „ 6. Klisék . . . : 365-28 , 7. Kis nyomtatványok (meghívók, czimlapok) 103-87 „ 8. Postaköltség 199-— „ 9. Kezelési és tiszti dijak a 2. tétel után 189-50 „ 10. Vegyes kiadás . . 4535 „ Összesen . . 517512 K Maradék 1910-re 1736-82 „ Ebből a növénytani alap kitesz 1153* — „ Felhasználható maradék 1910-re 583-82 K így tehát a folyó évre 583 kor. 82 fill. maradványunk van, a mely azonban a folyóirat fejlesztésével kapcsolatos kiadásainkhoz mindenesetre 64 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK teljesen fel lesz az idén használva még akkor is, ha az átalány osok ügye kapcsán a kért 800 korona segélyt megkapjuk. Végül nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy szakosztályimkat a Társulat tisztikara a folyóiratunkkal és pénzügyeinkkel kapcsolatosan, a múlt évben is a leggondosabb és előzékeny intézkedéseivel támogatta, miért is azt elismerés és köszönet illeti meg. Dr. Tuzson János. szerkesztő. Mágocsy Dietz S. indítványozza, hogy úgy a jegyzőnek, mint a szerkesztőnek, jelentéseik megírásáért köszönet mondassék, jelentéseik pedig egész terjedelemben felvétessenek a Közleményekbe. Az indítványt a szakosztály helyesli és elfogadja. Kümmerle J. B. a szerkesztő jelentésének azon részéhez szólva, mely az ö Index-éiöl emlékszik meg, felemlíti, hogy az Index a külföldön is tetszésre talált, a mi szintén bizonyítja, hogy arra szükség volt. Hogy az Index-et folytathassa, kéri a szakosztály támogatását. Klein Gy. elnök indítványozza, hogy Kümmerle J. B.-nek az Index megírásáért köszönet mondassék s ez a jegyzőkönyvbe is bevétessék. A szakosztály az indítványhoz hozzájárul. 4. A jegyző jelenti, hogy a szerkesztő-bizottsághoz indítvány érkezett, melyet szó szerint, a mint itt következik, fel is olvas. „Alulírottak azzal a tiszteletteljes kérelemmel járulunk a tek. szer- kesztő-bizottság elé, hogj"^ a következő határozati javaslatot kegyeskedjék a f. hó 9-én összeülő növénytani szakosztályi ülés „Jelentések" czímü első tárgya során a szakosztály elé terjeszteni : Kimondja a szakosztály, hogy a szakosztály elnökségére, úgy mint az elnöki és alelnöki tisztségekre szóló választás hatálya három évi idő- szakra terjed, meljmek letelte után, vagyis minden tisztújító ülés alkalmával az elnökség szükségképen változzék. Budapest, 1910. évi febr. hó 6-án. . Mély tisztelettel, a szakosztály több tagja nevében: dr. Jávorka Sándor s. k.; Smoquina s. k.; dr. Kümmmerle Jenő Béla s. k.; dr. Lengyel Gé za s. k." A jegyző jelenti a szakosztálynak, hogy a szerkesztő-bizottság beha- tóan foglalkozott ezzel az indítványnyal és egyhangúlag a következő javas- latot ajánlja a szakosztálynak elfogadásra : „A szakosztály elfogadja az indítványtevők indítványát, olyképen azonban, hogy a szakosztály szabályzata ezen határozat bekapcsolásával záros határidőn belül átdolgoztassék, a mikor is az összes ügyrendi sza- bályok érvénybe fognak lépni." A jegyző utal jelentésére, melyben kiemelte, hogy a Szakosztály szabályzata sok tekintetben elavult, és átdolgozásra szorul. A javított sza- bályzatba kell majd az indítványtevők indítványát felvenni. Az indítvány a mai ülésen már nem emelkedhetik érvényes határozattá, mert azt előbb a választmánynak kell bejelenteni. Kümmerle J. B. az aláírók nevében jelenti, hogy a szerkesztő- bizottság javaslatát elfogadja. Hathalmi Gabnay F. a záros határidőt az április havi szakülós idejére kéri kitűzni. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 65 A szakosztály elfogadja a szerkesztő-bizottság javaslatát és hozzá- járul Hathalmi Gabnay F. indítványához is. 5. K 1 e i n G y. elnök felkéri dr. Deér Endrét a korelnökség elfo- gadására és a tisztújítás megejtésére. Deér Endre korelnök felkéri Hat halmi Gabnay F-t a szavazatszedö- bizottság elnökének, Tomek Jánost és Sántha Lászlót a szavazatszedö-bizottság tagjainak és rövid időre felfüggeszti az ülést. A szavazatok benyújtása után a korelnök megnyitja az ülést. G. Tuzson J. előterjeszti Blattny Tibor következő két dolgozatát. 1. ,A Syringa Josikaea elterjedéséhez" és 2. , Adatok a Quercus lanuginosa elterjedéséhez." (Mindkettő megjelenik.) Bernátsky J. hozzászólásában felhozza, hogy a Quercus lanugi- nosa mészkedvelő növény, ezért azt gyanítja, hogy^ még ott is, a hol trachit- területről említik, kisebb mészszigetek lehetnek s ezeken terem a Qu. lanu- ginosa. A hol pedig tiszta trachittalajon fordul elő, gyanítható, hogy ott nem a tipikus Qu. lanuginosa.^ hanem valamely hibridje v. formája terem. Verseczen gneisztalajon sem a típusos Qu. lanuginosa él, hanem való- sziníileg a Qti. sessilif órával való hibridje. Tuzson J. elmondja, hogy a szerző többnyire kiemelte a talaj minemüségét is. Az általa (Tuzson által) a Botan. Köziem, múlt számá- ban ismertetett vihnyei és a kassai előfordulás mésztalajon van. Lengyel G. felemlíti, hogy hazánkban a Qu. lanuginosának leg- északibb előfordulása R e u s s G. szerint Sárosmegyében van. Tuzson J. megjegyzi, hogy ö csak azokat az előfordulásokat sorolta fel, a honnan magát a növényt látta. A sárosmegyeit nem látta. Lengyel G. azt válaszolja, hogy a megbízható irodalmi adatokat is figyelembe kell venni. A sárosmegyei előfordulás valószínűsége elfogad- ható, mert hiszen még északabbra, Galicziában és Németországban is van Quercus lanuginosa. Mágocsy-Dietz S.-nak is az a nézete, hogy a sárosmegyei adat megbízható. Fontos dolog már az is, ha a fajra nézve meg tudunk álla- podni. A túlságos részletezés, a formáknak és a hibrideknek nagy mennyi- sége nem vezet a tényállás tisztázásához. Mértékletességet ajánl e téren. 7. Bernátsky J. a tisztújításhoz szól. Kérdi, miért nem választja a szakosztály most a szerkesztőt is ? Mágocsy-Dietz S. : azért, mert a szerkesztőt a szerkesztő- bizottság választja. Schilberszky K. is helyesnek tartja, hogy a szerkesztő-bizottság, mely felelősséget vállal a szerkesztésért, rendelkezzék a szerkesztőválasztás jogával. A Társulat szerkesztőjét is nem a közgyűlés választja, hanem a tisztikar. Bernátsky J. megnyugszik a felvilágosításokban, csak azt indít- ványozza, hogy a szerkesztő választására vonatkozó eljárás az alkotandó ügyrendben tisztáztassék, illetőleg megállapíttassék. Az elnök kimondja, hogy a szakosztály úgy is foglalkozik majd az ügyrend szabályzatának átdolgozásával, a mikor is alkalma lesz a szakosz- tálynak a szerkesztőség ügyét is tisztázni. 8. Hathalmi Gabnay F. kihirdeti a tisztújítás eredményét, mely a következő : beadatott összesen 26 érvényes szavazat és pedig : elnök : ő 66 SZAKOSZTÁLYI UQYEK Klein Gy. 19, másodelnök : M ágo csy-Di etz S. 19, jegyző : Moe s z G. 25, szerkesztő-bizottsági tag : Schilberszky K. 23, Filarszky N. 20 szavazattal. Deér Endre korelnök átadja az ülés vezetését az újonnan meg- választott elnöknek. Szalóky R. üdvözli az újonnan megválasztott tisztviselőket, s a legmelegebben üdvözli a tisztikar első emberét, az elnököt, a ki felé ismé- telten fordult a szakosztály bizalma. És abból az alkalomból, hogy immár 40 éves tanári szolgálatra tekinthet vissza, üdvözli öt, mint a legbuzgóbb tanárt is, kinek érdemeit mindenki elismeri, és a kit újabban az a szép kitüntetés is ért, hogy a kolozsvári egyetem megválasztotta tiszteletbeli doktorává. Klein Gyula elnök örömmel elfogadja a választást, Ígérvén, hogy lelkesedéssel, minden erejével rajta lesz, hogy a szakosztály a fejlődés útján tovább haladjon. Mágocsy-Dietz S. a többi a tisztviselő nevében is köszönetet mond a szakosztálynak az újból való megválasztásért. 9. Wagner S. : „Üj Centaurea faj keverékek" czímn dolgozatát T u z s o n J. mutatja be. A szerző négy új hibridet ir le, ú. m. ; 1. Cen- taurea Richteriana Wagn. (= C. alpina L. X C'. spinulosa Roeh.), termő- helye : Szerbia; 2. C. Pancicii Wagn. (= C. calvescens y^ C. álba L. subsp. concolor DC), termőhelye : Szerbia : 3. C. Sándorii Wagn. (= C. Rhenana B o v. X ina: Ljubuski (Fial a !), Jablonica (Fiala!), Mostar (Callierl Oinzbergerl B urnát! Raap!), Susica (Maly!). III. Siibgeii. Trichera (S c h r a d e r) R o u y. Egyévesek vagy évelők. A virágzat rendesen sokvirágú {egé- szen 100-ig is). A gallér soklevelü, szétterülő, a gallérlevelek nem merevek. A csésze tányérszerü 8 ( — 16) szálkával. Az achenium alig észrevehető fogacskákkal. (Spec. 3 — 15.) 1. Sect. Hetnitricherae. Egy-két-töhh éves növények. (Spec. 3.) 3. Knautia Tisiaiiii Szabó, in Magy. botan. Lapok 1910 no 1. — Separ. p. 7. no 5. Tab. 11. A Knautia integrifolia var. hybrida és a Knautia jmrjnirea var. illyrica kereszteződéséből keletkezett faj. Egy-két vagy több- éves növény, többnyire hatalmasan fejlett (egészen 2'30 m. magas), ritkán tőkocsányszerü szárral. Szára egyenes, vesszőszerü, baráz- dált, csöves, elágazó. Az internodiumok megnyúltak, az alsók merev, elálló és emergentián ülő szőrökkel fedettek, a felsők szőrösödők, a kocsáuyok rövidebb és hosszabb szőröktől ritkásan fedettek, mirigyesek. Levelei majd mind szárnyasán osztottak, az alsók tőrózsában állók, szeletei tojásdadok, lekerekítettek, kissé hegyesedők, gorombán csipkések vagy bemetszettek, a végső a legnagyobb, kissé mereven szőrösödők ; szárlevelei (a nagyra fejlett példányokon egészen 30 — 35 cm. hosszúak, 10 cm. szé- lesek) összenövök, szárnyasán osztottak, az alsók széles, lekerekí- tetten tojásdadok, durván csipkés szeletekkel, hosszú szárnyas szőrös nyélbe lefutók ; a felsők ülők, szélesedett alappal szár- ölelők, keskeny lándzsás, hegyesedő, durván csipkés szeletekkel, szőrösödők, szélükön kissé aprón-pilásak. A gallér levelei lándzsá- sak, hegyesedők, szőrösödők, szélükön pilásak. A virágzat kisebb, kevésvirágú, sugaras. A virág élénk ibolyás-vörös. Az achenium elliptikus (kb. 4 mm. hosszú, 1*5 mm. széles), röviden szőrö- södő, koronája a sarkok felé növekedő igen apró hegyes fogacs- kákkal. A csésze tányéralakú, kissé nyeles, szőrösödő, 8 — 10 szálkával, a szálkák aprón szőrösek, mintegy 3 mm. hosszúak. Termőhelye: A Cattarói öböl örökzöld cserjései. Herhariumokhan a következő példákat láttam : Dalmáczia: 1. „Cattaro, Vermacrücken ca. 450 m. Eichen- wáldchen (V i e r h a p p e r ! 1902. Herb. Univ. Wien); 2. Zelenika, Castelnuovo (Kindt! 1905 máj. 25. Herb. Univ. Wien); 3. Entre Zelenika et Castelnuovo (Bocche di Cattaro), prairies, calcaire, 20 m. 27. V. 1905. Plánta ulterius investiganda (J. Briquet! Iter illyricum auspiciis E. B urnát ab J. Briquet et Fr. Ca- villier susceptum et ante congressum botanicum internationa- lem a botnnicis vindobonensibus paratum. — Plantae lecta ab 70 SZABÓ ZOLTÁN 11 maio ad 7 juniiim 1905. Herb. B urnát); 4. Bocche di Cattaro, in dumetosis sempervirentibus prope Savina (D e g e n ! 1906. VI. 11.); 5. Bocche di Cattaro, in dumetosis semperviren- tibus supra pag. Zelenika (D e g e n ! 1906. VI. 12.) ; 6. Vermac- rücken bei Cattaro, im Eichenwaldchen ca. 450 m. (V i e r h a p- per 1907. VII. in herb. Univ. Wien!) 2. Sect. Entricherae. Évelő növények. (Spec. 4 — 15.) I. A rhizoma a gyökérzettel sokfejű, elágazó., mélyen a talajba fúródó., virágba hajtó, a levélrózsát öszszel a virágzás után fej- leszti, mely a következő évben virágba hajt; napfényt kedvelő növények., rendesen osztott levelekkel., a levelek inkább a növény alsó fdén helyezkednek el, gyorsan kisebbednek. (L. 86. és 92. old.) Ha a levelek néha épek^ úgy azok a lemez felső harmadában a legszélesebbek. (Subsect. Arvenses Spec. 4 — 9.) 7. Cl) Leginkább termetes, elágazó növények, nyúlt, leveles szárral, a virág színe vaj-., viola-, kékes, ritkán rózsaszínű vagy sötét biborvörös. (Series : Euarvenses) (1. 81. old.) (Spec. 4 — 5.) X a) a) A virág sötét biborveres. (Spec. 4.) 4. Knautia macedonica Grisebach, Spicil. FI. rum. et bithyn. II. (1844) p. 178. Borbás Revisio Knautiarum (1904) 56. oldalán Knautia macedonica d) Kn. lyrophylla Panc. név alatt a következőket enüiti a termőhelyek között : „In aggere viae ferreae infra Budám Pestinum, haud procul a via Üllőensi, 24. jun. 1896 exemplaria vidi loco, ubi et Centaurea orientális et Centaurea Perlakyana crescebant et inquilina tempore novissimo cum via ferrea ibi- dem advenit." Ugyanezt az adatot i. m. 57. oldalon e) perpujr- 2)urans B o r b, név alatt is enüiti, a mely nevet 1897-ben a Knautia arvensis var. perpurpurans-]s.éu.i közölt a Term. Tud. Közi. XXIX. k. 378. oldalán. Jelenleg a növénynek ezen a helyen nyoma veszett ; nyil- vánvaló Borbás áUitása, hogy bevándorolt volt. (Borbás A Balaton stb. (1900) 288. old.) Kerti kultúrára kiváltképen alkalmas volna e növény mély, biborveres színe miatt, mely szépségében a Scabiosa atropurpurea-t is felülmúlja, mert tüzesebb. Némely esetben a budapesti egyetemi növénykertben ter- mesztett példák lilaszinü virágzatot is viseltek ug}'anazon a tövön. A hybrid vonatkozás nincs kizárva ez esetben, de még kisérletek nem igazolták. A növény eredeti termőhelyén is előfordul lilaszínű alak {lilascens Pancic ex Borb 1. c. p. 56.). Földrajzi elterjedése: Szerbia, Bulgária, Románia, Török- ország. I. a) P) A virág violaszínű, kékes, néha rózsaszínű vagy vajszínű. (Spec. 6.) 1. kép. A Knautia silvatica Duby var. lancifolia Heuff. habitus képe. (Heuff el eredetije után.i 2. kép. A Knautia silvatica var. lancifolia Heuff. sugárzó virá^-a. 3. kép. A Knautia silvatica var. pocutica S z b. habitus képe. 4. kép. A Knautia silvatica var. pocutica S z b. sugárzó virága. 72 SZABÓ ZOLTÁN 5. Knaiitia arvensis (L.) Coiilt. — Scahiosa arvensis Linné, Spec. plánt. I. (1753) 99. old.; — Knautia arvensis Coulter, Mém. dips. (1824) 99. old.; Heuffel, Flóra (1856) 49. old. Fontosabb irodalom a magyar floraterületre vonat- kozólag: Lumnitzer, FI. poson. (1791) p. 55. no 134; Dió- szegi-Fazekas, Magyar füvészkönyv (1807) 123. old. ; W a h- lenberg, FI. carp. princ. (1814) 39.old.no 127; Baumgar- ten, Emim. Stirp. Transsilv. (1816) 75. old.; Sadler, FI. comit. Pest. 1.(1825) 110. old.; Endlicher, FI. Poson. (1830) 321. old. no 1120; Heuffel, Emim. plánt. Bánat. (1858) 91. old. no 851; Hazslinszkv, Éjsz. magyarh. vir. (1864) 253. old.; Neilreich, Aufzahluiig (Í866) 98. old.; Fuss, Flóra Transsilv. excurs. (1866) 299. old. no 1441; Schur. Enum. plánt. Transsilv. (1866) 295. old.no 1752; Kalclibrennn er, A szepesi érczhegység (1870) 215. old.; Hazslinszky, Ma- gyarh. edényes növényei (1872) 309. old. ; S i m k o v i c s. Ada- tok Magyarh. edényes növényeihez (1874) 196. old.; Menyhárt, Kalocsa vidékének növénytenyészete (1877) 93. old ; Kunszt János, Nógrád m. flórája (Magy. Növt. L. II. 1878) 26. old.; B 0 r b á s, Budapest és körny. növényzete (1879) 82. old. ; Gönczy, Pest m. viránya 2 k. (1879) 87. old.; Walz Lajos, A görgényi hegységben (Magy. Növt. L, III. 1879) 68. old. ; Borbás, Békés megye fl. (1881) 65. old. ; Temes m. veget. 62. old. no 515 ; Simon kai, Adatok Magyarh. edényes növényeihez (1874) 196. old. ; Nagyvárad és vidékének növényvilága 66. old. ; Arad város flórájának főbb vonásai (1885) 17. old.; Enum. Transsilv. (1886) 294. old. ; Schiller, Materialien zu einer Flóra des Presburger Comit. (1884) 24. old.; Sagorski-S chn eid er, Fl. Central- karp. II (189J) 209. old.; Zorkóczy, Újvidék fl. (1896) 86. old. ; F e i c h t i n g e r, Esztergom m. flórája (1899) 53. old. ; W á g n e r, Magyarorsz. vir. növényei (1906) 24. old.; Gombocz, Sopron m. növényföldr. és flórája (1906) 101. old.; Lengyel G. Florist. adatok Heves m. északi részéből (1906) 20. old.; Cserei, Növényhatározó 4. kiad. (1906) 672. u\á. Gyökere elágazó, fás, sima, barna, ritkán bibircsós. Szára felegyenesedő, rendesen magas, méteres is, kerek, rovátkolt, el- ágazó, nagyritkán egyszerű, leveles ; alól lefelé hajló sertéktől érdes, felfelé szőrös vagy kopaszodó, esetleg molyhosodó. Virág- zati kocsány a mirigyes vagy mirigy telén. Levelei lándzsásak, ritkán elliptikusan lándzsásak, alig szőrösek, molyhosak, fehéresen oda- nyomottan molyhosak, bozontosak vagy ritkán kopaszodók, épek vagy fűrészesek, csipkések, szárnyasán osztottak, a részek lándzsá- sak, tompák, ritkán hegyesedők, épek vagy bemetszettek. A gal- lér külső levélkéi tojásdad-széles alapból tojásdad lándzsásak, hegyesedők, pilásak, a belsők vonalasak. A virágzat nagyobb (2 — 4. cm. átm.), sokvirágú (85 — 95), ritkán kisebb ; a ? kisebb (1"5 — 2 cm. átm.), kevesebb virágú (55 — 60), mint a $ ; a virág színe kékes viola, világos ibolyás, vöröses vagy rózsaszinü, vaj- A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁINAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 73 színű. Az achenium 5 — 6 mm. hosszú, 2 mm. széles, szőrösödő. Csésze tányérszerü 8 szálkával, szőrösödő. Földrajzi elterjedése Európa, továbbá Ázsia határos területei. Előfordul réteken, kaszálókon, legelökön, utak mentén az alsótól a hegyi régióig, az egész területen a mediterránt kivéve. A termet, a virágzat szine, levélalak és szőrözet különböző Jiombinácziója igen sok, bár megkülönböztetésre alig érdemes, és egymásba átfolyó alakot enged megkülönböztetni a faj körén belül, a mely alakok négy változatba csoportosíthatók a követ- kező szempontok szerint : /. A virágzat kékes vagy vereses ibolyaszínű. (II. a 80. old.) \. A) 2b ^ virágzat nagy {3 — 4 cm. átm.) kékes ibolyaszínű, sugárzó, tömör. Levele kopaszodó, szőrösödő vagy bozontos, de nem odanyomottan fehéresen molyhos. (I. B) a 76. old.) var. a) polymorpha (S c h m.) S z b. — {Scabiosa polymorpha Schmidt, FI. Boem. (1792—94) 75. old. p. p. Szabó, Monogr. Knaut. (1905) 436. old., Index (1907) p. 8.) Földr. eltérj. A legközönségesebb változat egész Európában. Hazánk egész területén el van terjedve, különösen a dombi és hegyi régió nyilt formáczióiban. Több alakja van, a melyek igen alárendelt jelentőségűek, növényföldrajzilag el nem különíthetők. Legközönségesebb közöttük a f. pratensis. a) Kocsány a mirigy telén. f Szára termetes, elágazó, leveles. A Levelei mind vagy részben szárnyasán osztottak. O A levél lemeze szőrözettél bír. a) A levél lemeze szőrösödő. f. 1. pratensis (Se hm.) S z b. — {Scabiosa j^olymorpha 3 pra- tensis Schmidt, FI. Boem. 75 — 78. old. Scabiosa diversifolia Baumg. Stirp. Transs. L (1816) 75. old. (exempl. auth. in herb. Kolozsvár p. p.). Herbáriumokban : Szent-Erzsébet, Csáklyaikő, Petrozsény, Székelyudvarhely (B a r t h !), Segesvár (B a u m g a r t e n !), Po- zsony (B á u m 1 e i- !), Hajdúhadház, Ulmaköz (B e r n á t s k y !), Trencsén (B o h á t s !), Juták, Borostyánkő, Kőrösladány, Ra jecz (BorbásI), Velezd, Tapolcza, Parasznya, Felsőhámor, Zsolcza, Mezöcsáth, Mezőtúr, üiósgyőr, Miskolcz (Budai!), Melegvölgy Kolozs m. (Butujás!), Nagyenyed, Remete (C s a t ó !), Izbég, Dunajecz, Smerdzonka, Retyezát vall. Kolcsvár, Törcsvár, Felső- Vidra, Abrudbánya, Svinieza et Drenkova, Dunajecz Trencsini (Degen!), Rimaszombat (Fábry!), Kisbaba, Lucsivna (Fi- larszky!), Rimócz (Haynald!), Eperjes, Lipócz (Hazs- 1 i n s z k y I), Felső Szalatna Trencsén m., Borsod-Pereczes (H u 1- ják!), Jablonka, Oravka Árva m., Eger Heves m. (Jab- lonszky !), Dorog, Gredistye (Jávorka!), Rézbánya (Kerner!), Muraköz (K i t a i b e 1 !), Prencsfalu (K m e t), Nagyberezna, Sze- 74 SZABÓ ZOLTÁN rednye, Selmeczbánya (M á g o c s y - D i e t z !), Terbegetz, Hont (Márkus !), Mákfa, Tótfalu, Tarótház Vas m. (Márton !), Kétyi Nyir (M 0 e s z !), Kassa (R a p a i c s !), Somorja (R é s e 1 y !), Buda- pest Lipótmező (Richter L. 1), Rovnye (Rochell), Liptó- Gyömbér (S a d 1 e r !), Késmárk (S c h i 1 b e r s z k y !), Budapest, Vereskő, Eperjes, Igló, Kolozsvár, Tótfalu, Tarótház, Nyíregy- háza, Nagyvárad, Kistorony, Kodra, Grebenác (S i m o n k a i !), Buda-Svábhegy (Staub!), Hegybánya, Herkulesfürdő (Szabót), Breznóbánya (S z a r t ó r i s z !), Kassa, Miszloka, Maros-Torda, Alsó Mócs-Fogaras, Herkulesfürdő (Thaisz!), Mármaros (W a g- nerl), Torda (Winkler!). (3) A levél lemeze bozontos. f. 2. tomentosa Wimmer et Grabovszky, FI. Schles. I. (1827) 113. old. (Kn. arvensis, [3) canescens Coult.) Meni. Dips. (1824) 41. old. non B o r b. ; Kn. arvensis a) submollis, bb) ver- ticillata Borb. Revis. Knaut. (1904) 70. old. ? Kn. pannonica Heuff. in Flóra 1856. 52. old. Kn. suhcanescens Simk. Terra. Tud. Közi. 1894. 158. old.). Herbáriumokban : Jeselnicza, Ogradina, Orsova, Svinicza, Pilishegy (D e g e n !), Herkulesfürdő (Golopenza! Szabó!), Plavisevitza (Richter!) Tárna et Vinna (S i m o n k a i !). oo A levél lemeze meztelen., kopasz. f. 3. triviális (Schm.) Szb. — (S chmidt, FI. Boem. Hl. (1794) 78. old. — Kn. dipsacoides Borb ás Geogr. atque enum. pl. comit. Castriferrei (1887) 186. old., Revis. Knaut. (1904) 68. old — Kn. psilophylla Borb. Term. Tud. Közi. (1894) 158. old., Revis. Knaut. (1904) 68. old., — Kn. Heuffelii Borb. Revis. Knaut. (1904) 69. old.) Herbáriumokban: Borsod -Pereczes (Hulják!), Pozsony (B aumler !). A A Levelei mind osztatlanok, épek, hosszúkás lándzsásak. f. 4. agrestis (Schm.) Szb. (S chmidt, FI. Boem. III. (1794) 77. old. — Kn. arvensis c) integrifolia Schur, Enum. transs. (1866) 295. old. Knautia integrifolia Aut. plur. non B e r t.) Herbáriumokban: Tamásfalva (A. Richter!), Besztercze- bánya (Steffek!), Banatus, Csiklova (Heuff el!), Mándok (Hay nald!). Gömör (Sadler !), Racho (Vágner), Fertő-tó (Reichardt !), Greben (L. Richter!), Svinicza et Drenkova, Abrudbánya, Breznóbánya (D e g e n !), Kassa, Miszloka Abauj m. (Thaisz), Diósgyőr (Budai!), Dömötöri, Molnári (Márton!), Hűvösvölgy ad Budapest (K á k o n y i !) Lipócz, Sáros m., Bereg- szász, Eperjes, Nyíregyháza (H a z s 1 i n s z k y !). •ff Szára alacsony, tökocsányszerü, levelei töálló rózsá- ban, lantosán osztottak. f. 5. fallax Briquet in Ann. Cons. Járd. Genéve VI. (1902) 85. old. Herbáriumokban : Tátraháza (M á g o c s y - D i e t z !), Liptó- Szt- András (U 1 1 e p i t s c h !), Zugliget ad Budapest (K á k o n y i !). 5. kép. A Knautia longifolia ( W. K.) K o c h habitus képe ('/,, V3). 6. kép. Az előbbinek sugárzó virága. 7. kép. Az előbbinek belső nem sugárzó virága. 76 SZABÓ ZOLTÁN b) Kocsánya súrün mirigyes. f Szára termetes, elágazó, leveles. f. 6. glandulosa Froel. in Physik.-ökon. Gesellsch. Königsb. XXXII. (1801) 84. old. {Rn. arvensis var. glandulifera S c h u r Sertiim (1853) 34. old. — Scabiosa diversifolia B a u m g. Stirp. Transsilv. (1816) 75. old. p. p. — Kn. arvensis a) homophylla, b) lieterophylla, c) microcephala S c h u r, Enum. Transsilv. (1866) 205—206. old. — K. arvensis var. p) f. 2. Szabó, Index 9—10. old.) Herbáriumokban : Toroczkó (W i n k 1 e r !), Nagyszeben (Dietl! Kimakovics! Se huri, Simon kai!), Brassó (B a e n i t z, Herb. Europ. no 7772), Háromszék, Köszvényes, Torda (Thaisz!), Tarótliáz (Márton!). ff Szára tökocsányszerü, levelei töálló rózsában. A Minden levele osztatlan, ép. f. 7. nana Szabó, Monogr. Knaut. (1905) 436. old. — Index a906) 10. old. Herbáriumokban : Fiatra Strucu pr. Vidrám, comit. Torda (D e g e n !). A A Levelei osztottak, szárnyasán vagy lantosán met- szettek. f. 8. subacaulis Schur, Enum. Transs. (1866) 295. old. {Kn. arvensis d) montana Schur 1. c. p. 295.) Herbáriumokban: Brassó (Schur! Winkler!) I. B) a $ virágzat is kisebb, kevésbbé sugárzó, laza, kékes vagy halvány vereses-ibolyaszínii , az egész növény termete vékonyabb, kecsesebb. Levele kopaszodó, szörösödö vagy odanyomottan fehéresen molyhos. l. B) 1. szára legalább alsó részében odanyomott fehér molyhú, bozontos, levelei felül sürün szőrösek, alsó felükön, külö- nösen az erek mentén fehér pelyhesek vagy molyhosak. Virágja kékes-ibolyaszínü. (I. B) 2. a köv. old.) vav,h) biidensis (Simk.) Szb, — {Trichera budensis Simonkai in Term. Tud. Közi. (1894) 158. old.; Botan. Zentralbl. XV. (1894) 4.99. old. - ? K. pannónica H euf f el in Flóra XIV. (1856) 49. old. — Kn. arvensis var. subcanescens Borbás in Term. Tud. Közi. (1894) 158. old. non Jord. — Kn. szaladensis Wier- b i z k i in S c h e d. Herb. H a y n a 1 d. — Kn. Proteus H e u f f el in Sched. Herb. Haynald. — K71. danubialis Gandoger nom. nud. in Baenitz, Herb. Europ. n. 7769. Földrajzi elterjedése : A Duna medenczéje Bécstől, a Nagy Magyar Alföld egész területén s az azt környező dombvidéken, Dunántúl. Száraz, napos helyeken. a) Szára termetes, elágazó, leveles. f Levelei osztottak. A Levélkéi lándzsásak. f. \. jasionea Borbás sensu lat. in Baenitz Herb. Europ. (1894) no 7770, Revis. Knaur. (1904) 71. old. {Kn. arvensis yar. A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁINAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 77 canescens et var. hrachyclinis Borb. A Balaton etc. (1900) 843-4. old.). Exsiccata : B a e n i t z, Herb, Europ. no 7769 ; FI. Exs. Austro-Hung. no 2271. II. Herbáriumokban: Pilishegy (Steffek !), Budapest: Disznófő, Jánoshegy, Zugliget, Gyenes ad Keszthely (sub Kn. szaladensis Borb.!). Héviz, Veszprém (sub Kn. arvensis var. hachyclinis B 0 r b. !) Pótharaszti (Borb ás!), Ercsi (Tauscherl) Rákos (Steinitz!), Csepel, Pilis, Hármashatárhegy ad Budapest (D e g e n !) Sződ (R i c h t e r !) Dorog (J á v o r k a !), Monor (K e r- nerl), Gellérthegy ad Budapest (Kitaibel in Herb. Kitaibel Mus. Nat.-Hung. fasc. VII. no 19 a, h, 20), Remetehegy, Pilis, Farkasvölgy, Gellérthegy ad Budapest, Arad (Simon kai!), Battonya, Czekeháza iThaisz!), Szob, Nagymarosi Fehérhegy (F i 1 a r s z k y !), Hárshegy ad Budapest (Staub !), Farkasvölgy^ Káposztásmegyer ad Budapest, Visegrád (Szabó!), Diósgyőr, Pereczesbánya comit. Borsod (Hulják!), Bükk in valle Berva comit. Heves (J a b 1 o n s z k y !). A A Levélkéi IcesTceny szálas lándzsásak. f. 2. tenuisecta (B o r b.) S z b. — Kn. arvensis var tenuisecta Borb. in Sched. Herb. Degen. — Szabó, Index 10. old. Herbáriumokban: Pótharaszti pr. Monor (Degen! Bor- ba s !), Farkasvölgy (.Steinitz I). ff Levelei mind épek., osztatlanok. f. 3. aseda (Borb.) Szb. — {Kn. arvensis var. canescens sub- var. asecta Borb. in Balaton etc. (1900) 344. old.). Herb;niumokban : Istenmező (L e n g y e I !), Farkasvölgy, Visegrád (S z a b ó !), Dorog (J á v o r k a !), Parasznya, Barosakna Borsod m. (Budai!), Bánhorvát Borsod m. (Hulják!). b) Szára tökocsányszerü, ± ágatkm., levelei tőálló rózsában. f. 4. rhizophyUa (Borb.) S z b. (K7i. arvensis d) rhizophylla Borb. Revis. Knaut. (1904) 68. old. — Kn. arvensis var. decipiens Borb. A Balaton (1900) 344. old. non Krasan. Herbáriumokban : Pilis Szt-Kereszt (D e g e n !), Gellérthegy ad Budapest (Borb ás!). Rákos (Simonkai!). I. B) 2. Szára vesszös, néha törpe, alján serteszörös, ritkán kopasz, feljebb kopaszodó vagy fényesen kopasz., a levél szörösödő vagy kopaszodó, rövid szőröktől fehéresen molyhos, keskeny lándzsás szabdst'f. Virágzata világos, vereses ibolyaszínű vagy rózsaszínű. var: c) íliiiiietoriim (Heuff.) Simk. {Knautia dumetorum Heuffel in Flóra (1856) 51. old, Enum Plánt. Bánat. (1858) 91. old.; Simonkai En. fl. Transsilv. (1886) 294. old.; Neil- reich, Diagnosen (1867) 63. old.; Simon kai, Nagyvárad és a Sebes Kőrös etc. (1879) 108. old. Földrajzi elterjedése : A niiigyar Alföld, az Alföldet kör- nyező dombvidék, Bánát és Erdély árnyas, szárazabb helyein. Bosznia. 78 SZABÓ ZOLTÁN a) Az alsó internodium szőrös. ' f A növény termetes, szára vesszös, elágazó, leveles, O Levelei osztatlanok. A Levelei lándzsásaJc, Tceslcenyelc, ! Szóró södő levelű. f. 1. rosea (B a u m g.) B o r b. — {Scahiosa arveiisis var. [i. rosea Baumgarten Enum. Stirp. Transsilv. I (1816) 75. old. — Kn. arvensis var. integrifolia Schur Sertuni FI. Transs. 34. old. — Enum. pl. Transs. (1866) 295. old. pro p. — Kn. cujndaris Janka apud Simon kai En. íl. Transsilv. 294. old. Herbáriumokban: Gurahoncz (Simon kai! in FI. exs. Austro-Hung. no 2279), Nagyszeben, Hátszeg, Vajdaliunyad, Csúcsa, Zám (S i m 0 n k a i !), Greben (R i c h t e r L. I), Magy.-IS^yárad, Ka- sova, Szt-Gotthard (= Kn. cupularis J k a ), Nagyczécs Janka!), Mándok (Haynald!), Lúgos (S teffek I), Eger (P a x !), Brassó (B a e n i t z !), Magyar-Igen (Csatol), Csombord (Kocsis!)., Herkulesfürdő, Kosice, Brassó, Törcsvár (D e g e n 1), Hosszúaszó, Gyulafehérvár (B a r t h I). !! Levelei TcopaszoJc, fényesedók. í. 2. nitidula Simonkai, Arad vármegye termr. leírása (1893) 157. old. Herbáriumokban : Nagyvárad, Déva (S i m o n k a i !). !!! Levelei különösen aljukon sürü rövid szörö- zettól molyhosak. f. 3. incana M. nov. forma. Fólia pube breve albescente incan^. Herbáriumokban : Bosnia, Bijelo brdo prope Vradiste, Miljevici prope Sarajevo, Gromoj prope Bethanien ad Sarajevo (Maly! in herb. Sarajevense). A A Levelei széles lándzsásak, elliptikusak, durván szőrösek. í. 4. pseudosilvatica (Borb.) Simk — Kn. arvensis Ec. pseudo- silvatica Borb. Bevis. Knaut. (1904) 73. old Herbáriumokban: PecsenecskaadThermasHerculis (Degen!). OO Levelei lantosán vagy szárnyasán osztottak. f. 5. heterotoma Borb. Revis. Knaut. (1904) 77. old. sensu lat. {Knautia dumetorum b) hutyrochroa Borb. Revis. Knaut. (1904) 77. old (albinismus), Kn. carpatica Borb. Temesv. veget. (1884) 36. old.; f. glandipes Borb. in Sched. herb. Vindob.). Herbáriumokban: Lúgos (Heuffell), Élőpatak, Csúcsa, Bálványhegy, valle Torja (B a r t h !), Gurahoncz (S i m o n k a i, in FI. exs. Austro-Hung no 2279), Nagyszeben (S c li u r !), Bihar, Kőrösszakái, Gyulafehérvár, Örmény, valle Strigy (S i m o n k a i 1), Greben (Richter L. 1). ff A növény apró, tókocsány szerű szárral, a levelek tó- rózsában állók, rendesen osztatlanok. f. 6. ])umila M, nov. forma. — Plánta subscaposa, fólia rosulantia, rb integra. ^gg:.::/;^^^'-^^ 8. kép. A Knantia dinarica (M u r b.) J a n c li e n var. strigoscCl S z b. habitus képe M u r b e c k eredetije után. { Vj) i 9. kép. Az előbbinek meddő levélrózsája. 10. kép. A Knautia dinarica var. serratula B o r b. szárleveleinek alakja. 11. kép. A Knautia dinarica var. sericea S z b. szárleveleinek alakja. 12. kép. A Knautia dinarica var. macrophylla S z b. sterilis levél- rózsája leveleinek alakja. 13. kép. A Knautia dinarica var. macrophylla Szb. szárleveleinek alakja. 80 8ZABÓ ZOLTÁN Herbáriumokban : Bosnia : Grdonj pr. Sarajevo (M a 1 y ! in herb. Sarajevense). b) Az alsó internodium kopasz, fényes, levelei Tceskeny lánd- zsásaJc, kopaszok, kocsánya szörösödö. f. l.hosniaca (Conrath) Szb. — (Knautia hosniaca Conrath in Öst. botan. Zeitschr. 1887, p. 383. — B o r b á s, Revis. Knaut. p. 78.) Herbáriumokban : Bosnia : Banjaluka (V a n d a s !). 11. A virágzat vajszínű. var. d) Kifaibelii (Schultes) Szb. {Scahiosa Kitaibelii, Schultes, Observ. botan. (1809) 18—19. old. — Scahiosa arvensis |3) fi. albo Wahlenberg, FI. Carp. (1814) 39. old. — Trichera ciliata Roemer et Schultes, Syst. Veget. III. (1818) 57. old. — Scab. ciliata Endlicher FI. Poson. (1830) 322. old. non Sprengel; Knautia Wahlenhergii Heuffel in sched. in Herb. mus. nat. Hung. Bpest, — Knautia alpigena, ciliata, eburnea, moravica Schur, Verh. naturf. Ver. Brünn. XXIII. (1895). Földrajzi elterjedése : Észak-Magyarországi hegyvidék, Pozsonytól kb. a Hernád-völgyéig, délfelé szórványosan a Pilis- hegységig. A) Szára magas, elágazó, leveles. 1. Kocsánya mirigytelen vagy alig mirigyes. a) Levelei -r mind vagy nagyrészt osztottak. f Levelei szőrösödők. {. 1. carpatica (Fischer) Borb. — [Scabiosa carpatica Fischer in Reichenbach, FI. germ. Excurs (1830-32) 193. old. Icones XII. (1850) 18. old. no 1354 Tab. DCLXXX. pro Scah. arvensis L. ^), carpatica. — Kn. carpatica Heuff. in Flóra XIV. I. (1856) 50 old. — Trichera carpatica Nymán Sylloge Suppl. (1865) 14. old. — Kn. moravica var. obtusiloba, latiloba, 2)ectinata, jmrjmreocaidis S c h u r, Verh. naturf. Ver. Brünn. XXHI. (1895). Exsiccata : B a e n i t z, Herb. Europ. no 2552 ; FI. exs. Austro- Hung. no 2272. I. II. Herbáriumokban : Pozsony (Heuffel, B a u m 1 e r, (r i n z- berger, Labranszky, Degen!), Schenkivitz, Modern, Zubrochlava et Slanicza (D e g e n 1), Gánócz (Hazslinszky! Borbás!), Urvölgy (R i c h t e r L. ! Borbás!), Rajecz (Richter L. !), Fenyőháza, Klak (Kocsis!), Vedzer, Znióváralja (Wag- ner!), Breznóbánya, Laznadolina (K u p c s o k !), Tátra-Szt-András (ü 1 1 e p i t s c h I), Malenitza (W i e m a n n I), Eperjes (M á g o c s y- D i e t z !), Nemes-Podhrágy (H o 1 u b y in B a e n i t z exs. cit.), Bosaca (Holuby in FI. exs. A.-H. cit. L), Chocs (Pantocsek in FI. exs. cit. II.), Koronahegy (A s c h e r s o n !), Deményfalvi A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁINAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 81 völgy (Szabó !), Murány, Vághéve, Késmárk (S i m o n k a i !), Tátra-Lonmicz, Liptói havasok; Árva: Sip ; Felső- Szalatna com. Trencsén ; N.-Fátra, Ostri vrch et Gragyervölgy ad Blatniczam, com. Túrócz ; Rozsudecz (Hulják!), Valle Gágyer ad Blatniczam (Jávorka!), Beiiedekfalu (Ullepitsch pro Trichera Kitaibelii var. sordescens, glandulosa B o r b. in sched. Herb. Sarajev., {'itmeneti alak a var. 2^olymorpha felé), Jablonka, Árvám. (Jab- 1 0 n s z k y I átmeneti alakkal). ff Levelei hosszú szőröktől fehéresen bozontosah. f. 2. pubescens (Kit.) Sag. Schn. — {bcabiosa imbescens Kitaibel in W 11 1 d. Emim. liort. bot. Berol. (1809) 146. old. - S a g o r s k i €t Schneider, FI. Centralkarp. 11. (1891) 210. old. Herbáriumokban : Zubrochlava et Slanicza (D e g e n !), Urvölgy (Herb. Kitaibel Mus. Nat. hung. Budapest fasc. VII. no 24 pro Scab. ciliata et j^ubescens), Zólyom (Herb. Kitaibel fasc. VII. no 26, 26, 29). b) Levelei épeJc, lándzsásak^ fürészesek. f. 3. lanceolata (Holuby) Szb. — {Kii. lanceolata Holuby, FI. Trencsén comit. (1888) 51. old. non Opiz.) Herbáriumokban: Gánócz (Borbás!), Bosaca (Holuby in FI. Exs. A. -Hung. no 2272. I. pro parte), Stjavnicavölgy (P a x !), Liptó-Ujvár (Uechtritz, Englerl), Zubrochlava (Degen), Veltzer (Wagner!), Lucski (Steffek!), Rajeczteplicz (Thaisz!). 2. Kocsámja sürün mirigyes. a) Az alsó internodiumok hosszabb, elszórt szőrökkel, levelei szőrösödők. f. 4. Kossuthii (Pánt.) Borb. — {Kn. Kossuthii Pantocsek, in Magy. Növt. Lapok (1882) 162. old. - Kn. Kitaibelii aa) Holubyana Borb. Éevis. Knaut. (1904) 62. old. Herbáriumokban : Gánócz, Urvölgy (Borbás !), Árva-Pod- hora (D ege ni), Fenyőháza (Kocsis!), Slanicza (Kümmerle!), Liptói havasok : Cervencze-hegy, Árva : Sip ; Nagy-Rozsudecz (Hűlj á ki). b) Az alsó internodiumok igen apró sürü szörözettől fehérek, alsó levelei alól sürü apró fehéres szőrözettél. f. 5. tomentella Szabó, Magy. Botan. Lapok (1910) no 1. Sep. p. 11. Herbáriumokban: In silvis vallis Buchbründel-Graben prope Pilis-Csaba (I. Kocsis 1909. VI. 13. a Magvizsgáló állomás herbáriuma Bpest), Pilis-Csaba (Balassa! Szabó!). B) Szára tőkocsány szerű, alacsony., levelei tőálló rózsában. f. 6. scajnformis Borbás, Revis. Knaut. (1904) 62. old. Herbáriumokban : Tátra-Szt- András (Ullepitsch), Leibitz Szepes m. (Filar sz ky !). I. b) Alacsonyabb termetű növények, száruk tőkocsány szerű levéltelen vagy kevéslevelű, tőálló levélrózsával, a virág pirosló. A gallér levelei odanyomott szőrözettél. (Spec. 6 — 9.) 82 SZABÓ ZOLTÁN I. b) a) Odanyomott szörözetü, pilás, molyhos vagy bársonyos levelű, ritkán kopaszodó növéyiyek. (Series : Purpureae Spec. 6 — 8.) I. b) a) 1. Levelei lantosán vagy szárnyasán osztottak, ritkán épek, szörösödök v. bozontosak. (Spec. 6 — 7.) (1. 84. old.) 6. Knautia pnrpurea (Vili.) Borb. (Scabiosa jmrpurea Villars, Hist. des plantes de Dauphiné II. (1787) 293. old., Borb ás, Kevis. Knaut. (1904) 51. old.) Szára alól lefelé irányuló szőröktől sertés vagy puhán moly- hos, felül gyengén, apró szőröktől bársonyosan szőrös, fehéresen apró molyhú vagy kopaszodó, rendesen levéltelen, a kocsány apróbb és hosszabb szőröktől kevert molyhú, mirigyes vagy mirigytelen. Levelei hosszúdad vagy megnyúlt lándzsásak, lantosak vagy szár- nyasán osztottak, ritkán épek, apró szőröktől porosak, szőrösödők vagy alig szőrösek. A levelek részei hosszúdad vagy megnyúlt lánd- zsások, néha vonalasak, szálasak, a végső rhombos alakú vagy szálas. A gallér levelei tojásdad lándzsásak, a virágoknál jóval kisebbek, odanyomottan fehéresen porosak. A faj földrajzi elterjedése : A nyugati mediterrán vidék, Spanyolország keleti partvidékétől egészen Dalmácziáig. Több változatra oszlik, melyek közül hazánkban a var. illyrica, dis- seda, dahnatica és montenegrhia fordul elő. Ezek közül a var. illyrica Fiúmétól Dalmácziáig a partvidéken és a közeli hegy- vidéken, a var. dissecta a Velebiten, a var. dahnatica Spalato környékén, a var. montenegrina Montenegró, Albánia és Hercze- govina határos vidékein. A nyílt formácziók lakója. A) Csészéje 8 — 10 szálkával, levelei lantosak vagy szárnya- sán osztottak, ritkán épek, a részek tojásdad lándzsásak vagy lándzsásak, a végső a legnagyobb, rhombosalakú. A) a) Levelei lantosak, ritkán épek, kissé vastagabbak, a végső rész a többinél sokkal nagyobb, a kocsány alig mirigyes vagy mirigytelen. var. a) illyrica (Beck) Szb. (Kn. illyrica Beck in Ann. nat.-hist. Hofmus. Wien. IX. (1899) 351. old. — Kn. collinaWett- stein apud A. Kerner, Scbedae ad FI. exs. Austro-Hung. VI. 99. old. no 2274. — Scabiosa arvensis Visiani fl. Dalm. II. 16. old. — Knautia arvensis Staub, Fiume stb. 255. old., et aut. Croat. — Kn. rigidiuscula Kerner, in Sched. ad Fl. exs. Austro-Hung. VI. p. 98. no 2273. pro p.) I. Levelei merevebb szőrözetüek, az alsók töálló rózsáboM, a nyéllel együtt alól hosszabb szőröktől kissé borzasak, mind erősebbek^ merevebbek, kissé börneműek. I. 1. J. tőálló levelek borzasodők vagy alig szőrösek. I. 1. a) Kocsány a mirigytelen. f. 1. centaureifolia Pospischal sensu ampl. (Kn. illyrica typica Beck 1. c. 351. old., Scabiosa collina a) typica f. 2. centaureifolia Pospischal Fl des öst. Küstenlandes 765. old. ; Knautia purpurea subsp. I collina var. illyrica f. typica Szabó, Monogr. 437. old., Index 14. old.) A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁINAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 83 I. 1. b) Kocsány a mirigyes, (f. 2. — 3.) f. 2. adenopoda Borb. in sched. Herb. mus. palát. Vindob. (/'. monteneyrina Beck 1. c. et Szabó 1. c. pro parte.) Szára levéltelen, tökocsányszerű, alacsony; sziklás helyen növő növény. f. 8. foliosa Frevn, Die Flóra von Siid-Istrien in Verli. zool.- bot. Ges. XXVII. '(1878) 353. old. — Szára magas, leveles, ter- metesebb növény, a réti formáczió tagja. Sokszor virágjának színe ál megy a violaszínbe. Mind a három alak ugyanazon a területen : Fiume kör- nyékén (L 0 e b i s c h ! S i m o n k a i ! Lengyel!). I. 2. A tüálló levelek borzasak., alól fehéresen molyhosodók, a levélnyél szakállas, a növény törpe. 1. 2. a) Levelei lantosak. f. 4. saxicola Szabó in Magy. Bot. Lapok. (1910.) no 1. Sep. p. 13. Herbáriumokban : Növi (Szabó! S á n t h a !), Dalmáczia : Selenika (Lauterborn etPoeverlei n), M. Mossor pr. Spalato (Pichler sub. Kn. silvestris), Velebit : Plisevitza ad Allan, Yiserajua, Medák (Lengyel!). 1. 2. b) levelei mind épek., osztatlanok., lándzsásak, fürészesek. f. h. paradoxa S z a b ó, in Magy. Bot. Lapok. (1910.) no 1. Sep. p. 13. Herbáriumokban : Jelenje (T o m m a s i n il). Krtinic ad pedem alpis et in alpe Krenen (Rossü), Velebit: Vaganski Vrh (Degeul). H. Levelei, különöseii a szárlevelek kojMszok, fényesek, vékonyak. f. Q.praticola S z a b ó, in Magy. Bot. Lapok. (1910.) no 1. Sep. p. 14. Herbáriumokban : Kamenjak, Lökve, Mrzla vordica (L e n- g y e 1 !), Risiiyák (S i ni o n k a i !). A) b) Levelei p'süsen osztottak^ vékonyak., gyengék., hajlékoyiyak, a részek lándzsásak vagy vonalas lándzsásak, sokszor még egyszer osztottak, hegyesek, a végső nem sokkal nagyohh, a kocsány végig igen mirigyes. var.h) niontenegrina (Beck) Szb. {Kn. illyrica forma 3 K. montenegrina Beck. 1. c. 351. old. quoad exempl. montenegr. sensu strictissime.) Hazánkban csak Herczegovinában : Castellum Ulice pr. Trebinje (Vandas!). B) Csészéje 12 — 16 borzas szálkával, levelei szárnyasán osztottak, a részek lándzsásak, a végső a többiekkel egyező, lándzsás vagy vonalas. Ba) Levelei börszerüek, fényesek, a részek hosszúdad lánd- zsásak, iom2)ák, 4 — 5 mm. szélesek, a kocsány ± mirigytelen. var. c) dissecta Borb. sens. str. saltim spécim, velebitica {Kn. purpurea f. dissecta Borb. Revis. Knaut. (1904) 54. old.). Herbáriumokban : Velebit-hegység hegytetőin és lejtőin : Mettla, Ostarije (Pichler 1881); in pratis montanis inter Selenje et Lasac 1904. ; in lapid, alvei „Velika Paklenica" superioris supra Starigrad 1906 ; in saxosis inter Brnsane et Ostarija 1906 ; in lapid. m. Lubicko Brdo pr. Ostarija 1906; in pratis siccis pr. Sugarska Duliba 1000 m. 1907 ; in mte. Sladikovac ad Ostarijam 84 SZABÓ ZOLTÁN 1200 m. 1907; in lapid m. Krug. pr. Sugarska Duliba (Degen!), Velnac supra Carlopago (Degen! Sagorski! Kocsis! Smoquina!), in graniin. mont. Alaginac pr. Ostarijam 1908 (Degen!). Sugarska Duliba supra Lukovo sugarje 1300 m., supra Ostarija 1000 m. ; in lapid. m. Vaganski vrh. supra Raduc 1600 m., Lubicko Brdo, Ostarija 1200 m. (G. Lengyel!) Bb) Levelei lágyak^ paxnrnemüek, a részele igen keskenyek, szálas vonalasak^ hegyesek, (1 — 1*5 mm. szélesek) a kocsány sürün mirigyes : var. d) dalmatica (B e c k) S z b. — {Kn. dalmatica 1. K. Petteri Beck 1. c. (1894) 352. old.) Herbáriumokban: Dalmatia „Auf dem Berge Ossernja (Kuppe des Mossors) bei Spalato, leg. Fr. Petter". (in Herb. mus. palát. Vindob. Herb. Reichenbach no 1889, 282674.) 7. Knautia velebitica Szabó in Magy. Botan. Lapok (1910) no 1. Sep. p. 15. no 12. tab. HL Szára kevésbbé ágazik el, alsó internodiumai hosszú, igen puha, sűrű, visszafelé fordult szőröktől fehérek, a felső interuo- diumok fehéresen szőrösek, kocsánya szőrösödő és lisztes, mirigy- telén. Levelei részben lantosak, hosszú-lándzsásak, kihegyezettek, fehéresek, bolyhosodók, a levélnyél fehéresen bolyhos, a gallér levelei kihegyezettek, szélükön pilásak. Virágzata nagy, pirosló, sugárzó. Csésze 8 szálkával. Földrajzi elterjedése : Horvátország Velebit. Herbáriumokban : Croatia : Velebit. In praeruptis inter Mali Halán et Sveti Rok (1905 Degen!), Croat. merid. Smederovo- polje inter jug. Begovac et pag, Gracac 1600 m. (1905 Degen!). I. h) a.) :/. Levelei épek^ vagy a felsők lantosán bemetszettek, bársonyosan selymesek. {Spec. 8.) 8. Knautia albanica B r i q u e t. Les Knautia du sud-ouest de la Suisse etc. in Ann. Cons. Járd. Genéve VI. (1902) 125. old. Szára elágazó, levelei inkább a szár alsó részén csoportosul- nak. Alsó internodiumai hosszú, puha, elálló vagy kissé odanyomott szőröktől fehéresen, bársonyosan szőrösek, a felsők puhán szőrö- södök, kocsánya lisztes, puhán szőrösödő, mirigytelen. Levelei hosszúkás lándzsásak, épek, alig fogasak vagy kissé lantosak, hosszabb, puha szőröktől fehéresen bársonyosak, selymesek, a gallér levelei porosak, szélükön pilásak. Virágzata közepes nagy- ságú, pirosló. Földrajzi elterjedése : Albánia, Herczegovina. Hazánkban : Orahovac, Bukovica brdo ad castellum Konjsko pr, Trebinje, Visoka glavice pr. Trebinje, Baba pl. prope Gacko (V a n d a s !). I. b) P) Alig szőrösödő, akkor is merevszörü^ vastag, bőrös, fényes, merev levelű növények. (Series Lucidantes. Spec. 9.) : 9. Knautia travnicensis (Beck) Szb. (Kn. (Trichera) rigidiuscula var. K. (T.) travnicensis G. Beck in Ann. k. k. nat.-hist. Hofm. IX. (1894) 354. old. sensu lat.) A MAGYAR BIRODALOM KNAÜTIAINAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 85 Szárának alsó internodiumai hosszú, merev lehajló és lehulló szőröktől érdesek vagy kissé érdesek, fénylők, a felsők érdesek, szőrösödők, kocsánya szőrös, a virágzat alatt hamvas és szőrös, mirig-ytelen vagy kevéssé mirigyes. Szára magas, több- nyire levéltelen, a levelek a szár alján csoportosulnak. A rózsá- ban álló levelek épek vagy lantosán metszettek, sz;iriiyasan osz- tottak, szárlevelei szárnyasak, mind vastagabbak, bőrszerűek, kemények vagy fénylők, elliptikusan lándzsásak, hegyesek, a részek lándzsásak, néha szálasak, hegyesedek, ritkán tompitottak ; a fiatal levélrózsa levelei és az alsó szárlevelek merev serteszőrűek, a felsők felül kopaszodók. A gallér levelei lándzsásak, kopaszo- dók, szélükön pilásak. Virágzata közepes vagy nagyobb, piros. Termése hengeres (6 — 7 mm. hosszú, 2— -2'5 mm. széles) pilás, csészéje 5 — 6 mm. hosszú 8 — 16 szálkával. Földrajzi elterjedése : Bosznia, Dalmáczia, Horvátország magasabb hegyvidékei. A subalpesi regio nyilt és zárt formá- czióinak lakója. Két változata a következő: var. a) crassi/oUa Szabó in Magy. Botan. Lapok (1910) no 1. Sep. p. 16. {K travniceusis B e c k s. strict.) Csészéje 8 szálká- val, a szálkák vastagok, levelei ritkán mind épek, lándzsásak vagy lantosak, lantosán- szárnyasán osztottak, hasogatottak, a végső rész igen nagy, a többinél sokkal nagyobb, szélesebb rhombus- alakú, hegyes, az oldalsók lándzsásak, 3 — 10 mm. szélesek, hegyesek vagy tompák. Virágzata nagyobb. Herbáriumokban : Bosnia : Kajabasa pr. Travnik {Bran- dis in Schultz herb. norm. nov. ser. Cent. 26 no 2548.), „Am Wege von Prusac nach Koprivnica bei Bugajno : Wálder südlich der Osmagina ca. 1200 m." (1904, Handel — M a z z e 1 1 i, Janchen!), ,Gipfelregion der Gólja, Südwestabhang 1600 m." (Stadlmann, Falt is! 1904); Croatia: In rupestribus m. Plisivica prope Korenicam 1600 m. (Degen!), Velebit: in mughetis Malovan supra Raduc 1500 m. (Degen, Lengyel!), in prato Bunyevac sub m. Malovan 1200 m., Vaganski Vrh supra Raduc 1700 m. (Lengyel!); Bunyevacka Pojana sub m. Malovan 1000 m. Zlatar pr. Konjica, Sveto Brdo pr. Malovan (Degen !), Bunyevac supra Raduc (Lengyel!), Dalmatia : Debeljak pr. Prugovo (Degen!) Dekala Dolnji Vakuf 1400 m. Zdorac, Radusa Reg. Prozor 1400 m. (Stadlmann, Faltis, W i b i r a 1 1) ; in decliv. supra Marica Kosare, calcar. 800 — 950 m. (Janchen et W a t z 1 ! etiam foliis integribus.) var. b) Clementíi (B e c k) S z b, {K. ( Tr.) dalmatica f. 2. K. (T.) Clementíi Beck. 1. c. 352. old.) Csészéje 10 — 16 szálkával, a szálkák hajszálszerűek, levelei távolodottan fésűsen osztottak, a végső rész a többinél nem ter- jedelmesebb, igen keskeny, vonalas, (2 — 3 mm. széles) hosszan kihegyezett, az oldalsók szálasak, igen keskenyek (1 — 2 mm. szélesek), vonalasak, hosszan kihegyezettek, bemetszettek. Virág- zata kisebb. 86 SZABÓ ZOLTÁN Herbáriumokban : Dalmatia : in monte Dinára (leg. C 1 e- menti in Herb. miis. paíat. Vindob. Coll. Reic h enb. fii. no 1889. 282676 1.); „Dinarische Alpen, am nördl. Abhange der Schlucht Sutina östl. von Jezevic bei Vrlika calc. ca 700 — 800 m. (Janchen, Watzl 1907); Biakovo Dalmatien, 4000' 1870. (Pichler: in Herb. Kerner!) II, Rhizoma leúszó, vékony^ virágba hajtó csúcsa alatt oldal- rügyeket fejleszt, a melyek tavaszon hozzák az első levélrózsákat. A levélrózsa közepéből hajt ki a virágzó ág, mire az alsó levelek elpusztulnak. Arnyéki, egyenletesen levelesszárú növények a hegyi táj erdeiben, vagy a nyílt formácziók tagjai a havasalji régió- ban. {Subsect. Silvaticae Spec. 10 — 11.) A nem hybrid fajok levelei mindig épek, legszélesebbek a levél közéi^sö részén. II. a) Virágzata kisebb, vagy közepes, ritkán nagyobb, kékes ibolyaszínű vagy ptirosló, levelei elliptikusak vagy lándzsásak, hegyesedők, aljukon keskenyedök, de szélesebb nyílbe futók, ± átszőt- tek. Fapirszeriiek, néha kissé bőr ősöd ők; rhizom,a vékony, csúcsán alig vastagodó (Spec. 10.) (1. 91. old,). 10. Knautia silvatica D ub y Botan. gallic. I. (1828) 256. okL excl. var. p) longi fólia — {Trichera silvatica Nymán. Syll. FI. Eur. (1854 — 1855) 59. old. — ? Scah. silvatica L. Sp. plánt. ed. 11. (1762) p. 142. — non Hőst!) Szára többnyire elágazó, egyenletesen leveles, alól lefelé hajlá merevebb szőröktől sűrűn fedett, néha kopasz, kocsánya pilás, kissé mirigyes vagy mirigytelen. Levelei hosszú lándzsásak vagy elliptikusak, néha tojásdad elliptikusak, lándzsásak, hegyesek vagy hosszan kihegyezettek, épek, fűrészesek, ritkán a felsők bemetszet- tek, néha kopaszak, fényesek papirvékonyságúak vagy bőrösödők, rendesen elszórtan serteszörűek. A gallér levélkéi tojásdad lánd- zsásak, szélükön pilásak, kevéssé szőrösödők. Virágzata közepes vagy nagyobb, sugárzó (5 3 — 4 cm. átm. 30 — 35 virággal; a ? 2 — 2'5 cm. átm. 20 — 25 virággal). Virága kékes ibolyaszínű vagy pirosló. Csészéje tányérszerü 8 szálkával. Termése kb. 5—6 mm. hosszú, 2 — 2"5 mm. széles, pilás. Földrajzi elterjedése : Az Alpok nyugati előhegységeitől, Francziaországtól kezdve az Alpok lánczolatán, a német közép- hegységen át a Kárpátokig bezárólag. A var. dipsacifolia a völgyek erdeiben az egész Kárpátokban, a Bánátot kivéve ; a var. pocutica a hegyi és subalpin régió zárt és nyílt formáczióiban a keleti Kárpátokban, a var. turocensis az északi és északkeleti, a var. laticifolia a délkeleti Kárpátok alhavasi nyílt formáczióiban. 1. Szára nagy ítészben serteszőrü, néha aljafelé kopaszodó. la) Levelei elliptikusak vagy kissé nyúltak, vékonyak, papir- szerúek, épek v. fűrészesek, a virágzat kisebb vagy közepes, kékes vagy halvány -ver esés, lilaszínn. vav. a) ílípsacifoHa (Hőst) G o d e t. {Scabiosa dipsacifolia Hőst in Flóra Austriaca I. (1827) 191. old., Knautia silvatica 14. kép. A Knautia dinarica var. Malijana S z b. növéuy alsó része. (V,) 15. kép. Ugyanannak felső része a virágzatokkal. 16. kép. Ugyanannak termése. 88 SZABÓ ZOLTÁN var. dipsacifolia Godet., FI. Jura p. 330 p. p. — Trichem di- psacifolia Nyma n, Syll. supl. 14. old. a) Virágzata kisebb, vagy közepes, lazavirágú, levelei széles elliptikus lándzsdsak, vékonyak, áttetszők, élénk zöldek. A Levelei felül gyér merev szőrözettél vagy sűrűn szőröseké o Kocsánya mirigytelen. f. 1. vulgata Kittel Taschenb. der FI. Deiitsclil., 2. Aufl. (1844) 657. old. {Enautia dipsacifolia a.) typica B e c k, FI. von Nieder- österreich (1893) 1147. old., Kií. silvatica c.) rosulans, f.) dipsaci- formis, Borbás, Revis. Knaut. (1904) 26. old. ; Knautia silvatica var. dipsacifolia f. typica Szabó, Monogr. 439. old.. Index 21. old. ; Nomina mida : Kn. bavarica B o r b. in sched. Herb. nius. palát. Vindob. — En. Bihariensis Degen, in sched. Herb. Degen). Herbáriumokban : Kolozsvár (B r a s s a i !), Vereskő (A L Richter!), Retyezát (Haynald!), Polyana ruszka (Paxl), Lupény (Borbás!), Malomviz, Vlegyásza, Szurduk (Barth!), Szurduk (Jávorkai), Szitnya Selmeczb. (Kmet!), Stracena (P a X I ), Murány (M ü 1 1 e r !), Zólyom - Brezó (Borbás!) Árva (Herb. Kit ai bel fasc. VII. no 21/6.) Párád (Herb. Kitaibel fasc. VII. no 38 ), Dömörkapu ad Izbég (Borbás 1894, S i m o n k ai 1893. Azóta nyomaveszett Budapest környékén). O o Kocsánya sűrűn mirigyes. f. 2. praesignis B e c k. (K^i. dipsacifolia P) praesignis B e c k, FI. Niederösterreich (1893) 1147. old. Kn. silvatica var. glandipila S i m k. in sched. Herb. mus. nat. Budapest. — Kn. ochrantha et leucogama B o r b. Revis. Knaut. (1904) 25. old. = albinismus. — Knaut. silvatica cc, adenotricha B orb. 1. c. 32. old. — Knaut. Branzai Porc. Magy. Növt. Lapok (1885) 128. old. teratologia. Herbáriumokban: Krizna, Fátra (Pax!), Selmecz, Kálvária (S i m 0 n k a i ! Szabó!), Murány (A 1. Richter), Felső-Vidra (Degen!), Szitnya ad Selmecz (Kupcsok!), Dömörkapu ad Szt-Endre (S i m o n k a i ! 1903 óta nyomaveszett,), Zólyom-Brezá (Borbás!), Alacsony-Tátra (F i 1 a r s z k y !). AA Levelei, különösen a felső szárlevelek meztelenek, kopaszok, simák. f. 3. semicalva Borbás in Baenitz Herb. Europ. 1895 (1894) no. 7775 ; Revis. Knaut. (1904) 28. old. Kn. silvatica j. steno- seta Borb., Revis. Knaut. (1904) 29. old. Herbáriumokban: Popova ad Vernar (Herb. Kitaibel fasc. VII. no 21a., Pax! Borbás! Schneider! Wagner! Szabó!), Királyhegy (F i 1 a r s z k y !), Murány (H a z s 1 i n s z k y !), Madarashegy Barsm. (Moesz!), Zólyom-Brezó (Borbás in Baenitz Herb. Europ. 7775 sz.!). Tája Szakadék (Barth!), Gagyer-völgy, ad Blatnicam, Turóczm. (H u 1 j á k !), Tlsta é.-ny. részének szaka- dékában (Hulják!). A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁINAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 89 (3) Virágzata közepes, sürübh virágú, levelei rövid lándzsá- sak, a felsők ülők, majdnem háromszögesek, nem vékonyak, sem áttetszők, vastagahbak, szőrösek, felül barnás zöldek, alul halvány, fehéres zöldek, világosabbak mint felső lapjukon. var. b) pociitica Szabó, Monogr. Knaut. (1905) 440. old. (418., 426. old. is); Index (1907) 22. old. Herbáriumokban : Guttin (Kitaibel! in Herb. K i t a i b e 1 musei nat. Hung-. Budapest fasc. VII. no 21c.), Pop Iván (Ki- taibel! in Herb. Kitaibel fasc VII. no 35. Nóta : Kn. silvatica varietas média inter silvaticam vulgarem et grandifloram nostram in alpe Peirosa lectam, ut adeo hoc forte etiam sit varietas. Fólia subserrata.) Remete Vihorlat (M á g o c s y - D i e t z !), Ralio (Wagn eri) in alpib. Marinatiae (Kerner ! Hanák ! Wagner !), Okola 1200 m., Lunca ciasa pr. Borsabánya 1300 m., Stanelui Verticu 1500 m.. Verfu Pietrosu ad Borsam 1800 m., prope Bisztritz (Pax!). Torojaga (Müller!), Guttin (Wagner!) Plej ad Volocz comit. Bereg, Hrobistye coni. Bereg (Thaisz!), Borsai Ikerhavas (Simon kai!), Polonina Rúna comit. Ung (T 0 m e k !) Ib) Levelei nyúltak, bőrösödők, vastagabbak, für eszesek, szőrösödök vagy kopaszodók. Szára merevszőrös vagy lekopaszodó, fényes, virágzata nagy, tömör, pirosló. var. c) tnrocensis B o r b. Kn. tnrocensis B o r b. Pallas Lexicou (1896) XII. k. 80. 1. nom, nud., A kert (1898) 48. old. pro Knautia silvatica var. Turocensis ; Revis. Knaut, p. 35) ; B o r b á s a tnrocensis névvel illetett Tlsta hegyén (Blatnica mellett, Turócz m.) gyűjtött növényét több más név alatt is említi. Ugyanott, mint Borbás pél- dáiból láttam, két alak különböztethető meg. Egy éplevelű, a valódi var. turocensis Borb., K71. turocensis var. dip)saciformis l^Borb.) íSzabó, Index p. 24 n. 22), továbbá egy másik alak, a melynek felső levelei szárnyasán vagy lantosán osztottak {Kn. turocensis var. pterotoma (Borb.) Szabó, Index p. 24.). Ez az utóbbi alak azonban hybrid eredetű kell hogy legyen az ugyanott előforduló turocensis és arvensis var. polymorpha ^óz'óti {= Kn. lancifolia e) pterotoma ec, lacinians Borb. Rev. Knaut. (1904) 35. old.). Borbás ugyanonnan a Knautia hungarica Borb. hybridet is leírja i. m. 64. old., mint a Kn. arvensis var. Kitaibelii X silvatica var. turocensis ; ez is lehetséges, mert a Kn. arvensis Kitaibelii ott előfordulhat. Több más név alatt is említi Borbás a tlstai növényt, más, sokszor távoli termőhelyekkel együtt, melyekkel nem azonos. így : Kn. Brandzai i. m. 29 old. ; pinnatisecta i. m. 27. old., drosophora i. m. 27. old. ; semicalva i. m. 28. old. ; Sendtneri i. m. 28. old. ; Linnaeana i. m. 30. old. ; craciunelensis i. m. 33. old.; lancifolia i. m. 34. old.; longifolia i. m. 39. old. ; prionodonta i. m, 40. old. ; adenophoba i. m. 40. old. ; sambucifolia c) praéalpina i. m. 64. old. „Index" czímű munkámban (24. old.) a „Kn. turocensist'' 90 SZABÓ ZOLTÁN tárgyalva kiemeltem, hogy az egy figyelemre méltó és további vizsgálatra szoruló növény, s jellemző, egyszersmind legrégebbi (1896) neve alatt összefoglaltam Borbás összes blatnicai növényeit, s mint átmeneti tagot állítottam oda a longifoliák és silvaticák közé. Azóta fogalmaink erről a növényről valamelyest tisztázódtak. Jávorkának és Huljáknak az eredeti termő- helyen • való gyűjtései, továbbá Tuzson ésMoesz madaras- hegyi gyűjtései (Tuzson, Magyarország néhány növényéről és ezek rokonságáról. Botan. Közi. VIII. 272 — 273. old.) s a herbáriumi anyagoknak vizsgálata beigazolták azt, hogy növényünk szoros kapcsolatban van a Kn. silvaticával, különösen annak var. dipsaci- folia f. semicalva kopaszodó alakjával. A Madaras-hegyen ezzel együtt fordul elő. Avar. turocensis nem egyéb, mint aKn.silvaticának magasabb eleváczión előforduló nyiltabb formáczióba nyomuló válto- zata; természetes, hogy közeledvén azokhoz az ökológiai viszonyok- hoz, melyekben a.Kn. longifolia terem, bizonyos alaki tulajdonságok- ban, mint a levél nyúltsága, bőrösödése, kopaszodása, a virágzat nagyobbodása, tömörsége és pirosló színe, a Kn. longifoliához közeledik, de ez utóbbi tőle igen nagy virágzata, molyhos gal- lérja, hosszúra nyúlt teljesen kopasz levelei stb. által eltér. A Kn. silvatica var. turocensis eszerint a Kí. longifolia helyettesi- tője az északi Kárpátokban. A Pietrosz-havason a kettő összeér. Herbáriumokban : Tlsta Blatnica in convallibus, comit. Turóc Hungáriáé (B o r b á s I 1892 et 1894 in herb. Borbás, Mus. Nat. Hung. 1 et in herb. Degen!; Hulják!; Jávor ka in herb. Mus. Nat. Hung.) Madarashegy, (Tuzson! Moesz!) Pikuj comit. Bereg (Thaisz!), Nagy-Pietrosz (Filar s zky !), ? Krizsna-havas (Márkus). Valószínű, hogy Borbás nak a Homályszirten gyűjtött növénye is egyező a turocensis-sel (nem láttam). Hazslinszky Magyarh. ed. növényei ez. kézikönyvében (1872) 309. old. a Kn. longifolia Koch név alatt említi, hogy ez a „Branyiszkóig" fordul elő. Mivel a Kn. longifolia (W. K.) Koch a Branyisz- kóig nem terjed észak felé, Hazslinszky branyiszkói nö- vénye a leírás után ítélve a turocensish.ez taríozhatik. 2. Szára és levelei kopaszok, fényesek. var. d) latK'ifoHa (Heuff.) Simk. non Beck. (Scahiosa lancifolia H e u ff. Enum. plánt. Bánat, (in Verh. Z.-B. G. (1858) 127. Sep. 91. 0. Plánt. rar. Hung. et Transsilv. Fasc. Cura M. D. Heuff el et Ch, Wierzbicki no 11. p. 28 et 32 fasc. V. — Kn. lan- cifolia Fuss, FI. Transsilv. excurs. (1866) 299. old., Kn. trans- silvanica Schur, Enum. Plánt. Transsilv. (1866) 296. old., Kn. sylvatica var. integerrima Schur, Sertum n. 1361. — Kn. sil- vatica var. Kn. lancifolia S i m o n k a i, Enum. FI. Transsilv. (1886) 293. old. — Kn. lancifolia var. transsilvanica (Schur) Szabó, Monogr. 440. old., Index 23. old. Szárának alsó és középső interuodiumai teljesen kopaszok, fényesek, a felsők pilásak, az alsó levelek nyúlt lándzsásak, a A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁINAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 91 felsők széles alappal ülök. épek vagy fogazottak, fürészesek, simák, kopaszok, fényesek, bőrösek, kocsánya pilás, mirigyteleu, virágzata nagy, tömör. (1. és 2. kép. a 71. old.) Exsiccata: Heuffel: Plantar. rar. Hungáriáé et Transsilv. Fasc. V. no 97 ; F u s S; Herb. norm. FI. Transsilv. no 142. Herbáriumokban : Ad cataractas Bisztrae in alpe Szarko BanatuSjRetyezát (Heuffel!), Szarko (Fenzl!), Ünökő (Kotschy !), Orlat (Fuss !), Retyezát (P a x ! 8 i m o n k a ü), Lepusnik niare, Prejba, Rociia (P a x !), Petrozsény, Szurduk (J á v o r k a I), Öcsém- havas, Sebeshely, Praesbe (Barth). IT. h) Virágzata igen nagy, piros, erősen sugárzó, levelei hosszúra ngúlt lándzsásak, az alsók alajijiik és csúcsuk felé hosszan keskenyedök, vastagok, hőrszerüek. szár és levél teljesen kopasz, néha a szár mulékongan szőrösödö vagy ^yelyhesedő. (Spec. 11.) 11. Kiiaulia longifolia (WK.) Koch. (Scabiosa longifolia Waldstein et Kitaibel Piant. rar. Hung. descr. et ic. 1. 4. tab. 5 (1802); Knautia longifolia Koch Synops. íl. germ. (1838) 344 old. — Trichera longifolia Nymán, Syll. FI. Eur. (1854/55) 60. old. Rhizomája kúszó, barna, csúcsán erősen megvastagodó, szára kerek, elágazó, az alsó internodium legtöbbnyire teljesen kopasz, sima, fénylő (f. Kochii), néha maradó ritkás serteszőrökkel íí. seti- caulis) vagy apró fehér pelyhekkel (f. leucocaidis\ a csomókon kevéssé pilás, a felső internodiumok legtöbbször szörösödők, kocsánya szőrösödö, néha apró szőrökkel, a virágzat alatt a gallér levelekkel együtt fehérlő szőröktől molyhos, legtöbbször mirigyes. Minden levél ép, néha kevéssé fogas, felső lapja fényes zöld, alsó lapja fénytelen, kékes, az alsó levelek és az innovatio levél- rózsáinak levelei hosszú nyelűek. hosszúdadok, lándzsásak, hegye - sedők, bőrösek, a levélrózsák levelei kissé pilásak, az alsó szár- levelek kopaszok, fényesek, a felsők fiatalon kissé szörösödők. de lekopaszodók, lándzsásak, kihegyezettek, bőrszerűek, szélesedő aljjal ülők, fehér erűek. A gallér levelei kihegyezettek, molyho- sak vagy szőrösek. Virágzata igen nagy, erősen sugárzó, virágai vonalas czimpákkal, szabálytalanul fogasak, rongyos szélűek vagy épek, pilásak. Csecse 8 szálkás, fehérmolyhú. Termése 5 mm. hosszú, 2 mm. széles ; molyhos. (5, 6 és 7. kép a 74. oldalon.) Földrajzi elterjedése: Keleti Alpok és Déli Kárpátok a Retye- záttól a Radnai havasokig, az alhavasi és havasi táj nedves rétjén. 1. A szár alsó internodiumai teljesen kopaszok, fényesek. f. 1. Kochii Brügger, Mitt. über neue und krit. Formen im Jahrb. naturf. Gesellsch. Graubünden XXIX (1880) 97. old. Icones : Waldstein et Kitaibel, Plánt, rar, Hungar. descr. et icones Vol. I. tab. 5. Reichenbach, Icones íl. germ. helv. XIÍ. tab. DCLXXVI. fig. 1349 sub Scabiosa. Exsiccata : S c h u 1 í z, herb. norm. nov. ser. Cent 12 no 1125; FI. Exsicc. A.-Hiing. no 2281; Se h ott, pl. transsilv. no 99—100. 92 SZABÓ ZOLTÁN Herbáriumokban : Comit. Mármaros et Besztercze-Naszód. alpib. Rodnae : Petrosa (K i t a i b e 1, Herb. K i t. fasc VII. no 34. exempl. auth. in nms. nat. hung. Budapest), Nagy Pietrosz (Já- vorka! Filarszky!), Borsai Ikerhavas (S i m o n k a i 1), Koron- gyostető (Czetz! Kotschy! Kümmerle! Pax! Porciusl Weberbauer!), Stol (B a u m g a r t e n I), Ünökő (H a y n a 1 d !), Craciunel (D e g e n ! Kümmerle!), Kelemen-havasok (Pax 1), Rareu in Románia (L i m p r i c h 1 1 W e b e r b a u er I), Comit. Csik : Ciahlaul (Limpricht! Pax! Römer!), Öcsém teteje (Barth! Csató! Degen!, Simon kai! Wol ff!), Nagyhagy- más (Pax!), Comit. Brassó: Keresztényhavas (Schuler) (Mir- bach! Schube! Simon kai! Weberbauer!), Comit. Fo- garas : Királykö (Pax! Zsák!), Dragusiului (Pax !), Comit. Hu- nyad : Retyezát (Degen! J á v o r k a ! S i m o n k a i !), Árpás (Andrae! Schu r!), Comit. Krassó-Szörény : Szarkó (Heuff el), Comit. Szeben : N.-Szeben (S a d 1 e r !), Comit. Kolozs : Hideg Szamos (Wolff !), Banatus (K o t s c h y !), Alp. Transsilv. (F u s s!). 2. A szár alsó internodiumai elálló merev szőrökkel. f. 2. seticaulis Borb. Revis. Knaut. (1904) 40. old. Herbáriumokban : Faca Stieza comit. Mármaros cum f. 1. (Pantocsek in Herb. mus Palát. Vindob. pro Kn. Zahlhruckneri Pánt.). 3. A szár alsó internodiumai igen apró fehér loehély szőrök- kel fedettek : f. 3. leucocaulis m. nov. forma. Internodia inferiora pube breve albescente copiose incana. Herbáriumokban : Piatra arsa, Carpatorum, Románia (L o i t s- berger in Herb. mus. palát. Vindob.). III, Rhizoma kúszó, vastag, csúcsán sterilis maradó levél- rózsát alkot, a melynek oldalából hajtanak ki a virágzó ágak; a levél- rózsa tenyésző kújjja nem hajt virágot. A levélrózsa egész idő- szakon át megmarad. Árnyékot kedvelő növények a hegyi táj erdei- ben, vagy a havasalji regio nyilt formáczióiban. Levelei mindig épek, legszélesebbek a levél alsó harmadában. (Sect. Purpurascen- tes spec. 12 — 15.) III. ]. Szára igen puha, apró, rövidebb vagy hosszabb szőrök- től pelyhesedő, a levélrózsa levelei hosszabb, puhább szőrözettél, a virágzat kicsiny. (Spec. 12.). (L. a 94. old.) 12. Knautia dryiiieia Heuff. in Flóra XXXIX. (1856)49. old. sens. ampl. Enum. plánt. Bánat. (1858) 91. old. Scabiosa pannonica J a c q. Enum. Stirp. Vindob. (1762) 22. old. ; B o r- bás in Magy. orv. és term.-tud. Vándorgyűlése Budapest 1894, 275. old.; Beihefte z. Bot. Zentralbl. V. (1895) 97. old.; Revis. Knaut. (1904) 12 — 13. old. ; — Scabiosa ciliata Reichenbach FI. germ. excurs. I. (1831) 193. old. ; et Icones XH. no 1351 non Sprengel, nec Coulter. — Kn. intermedia Simk. in Term. Tud. Közi. (1893) 605, (1894) 158. old. et in Herb. Simk. non. P e r n h. et W e 1 1 s t. ; Knautia silvatica Aut, croat. A MAGYAR BIRODALOM KNAUTlAlNAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 93 A faj több változatra tagolható, a melyek közül területün- kön csak Heuffel növénye {vnr. a) Heuff'eliana Szabó, Monogr. p. 439. nom. nnd.. Index p, 18.) van meg. A faj földrajzi elterjedése: Déli Francziaországtól az Alpok déli lejtőin, völgyein végig, a keleti Alpokban és előhegyein a dunántúli dombos vidékig, Horvátországban, a Bánátban, déli Erdélyben ; az illyr hegyvidéken délfelé egészen Görögországig. Szára fölegyenesedő, rövid puha szőröktől molyhosodó, mely szőrözet néha hosszabb puha szőrökkel is kevert, ritkán kopa- szodó. Kocsánya sűrűbben pilás és puhán szőrös, mirigyes vagy mirigytelen. Levelei vékonyak, papirszerűek, a sterilis rózsa levelei elliptikusak vagy hosszú tojásdadok, nyelesek, durván csipkések, ritkán egészen épek vagy fogasok, szárlevelei széles tojásdad lándzsásak, alsó harmadukban a legszélesebbek, kerek- dedek, néha keskenyedők, hirtelen öblösen a rövid szárnyas nyélbe futók, épek vagy tompán csipkések, ritkán fűrészesek, hegyesedők vagy kihegyezettek, puhán pilásak. A gallér levelei keskeny lánd- zsásak, szőrösödük. Virágzata kisebb, rózsaszínű, alig sugárzó ; csészéje 8 — 10 szálkával, tányérszerű. Termése elliptikus 4*5 — 5 mm. hosszú, l'S — l'S mm. széles, puhán szőrösödő. B 0 r b á s több alakot különböztet meg, a melyek azonban annyira átmennek egymásba, vagy csak teratologiai esetek, úgy hogy még formai értékkel sem bírhatnak. így a phyllocalathia Borb. Magy. orv. term.-buv. Műnk. (1894) XXVII. 275. old.; Rev. Knaut. 14. old. ellombosodott involucrumú alak, leucocephala 1. c. 276. old. ; Rev. Knaut. 14. old. albinismus ; subcinerascens Borb. 1. c. p. 275, Beihefte zum Botan. Zentralbl. II (1895) 98. old. ; Rev. Knaut. 14. old., kissé sűrűbb szőrözetű, fogazott levelű alakok: f. suhserrata, f. dolichodonta Borb. ibid. ; var. angustata Borb. Balaton (1900) 344. old. Rev. Knaut. 17. old. valamivel keskenyebb szárlevelű alak. Exskcata : FI. exs. Austro Hung. no 2277 ; I. II. pro parte sub Kn. ijannonka J a c q., — B a e n i t z, Herb. Europ. no 7774. pro Kn. pannonica f. subcinerascens Borb. Icones: Reichenbach, Icon. fi. germ. helv. XII no 1351. DCLXXVm. Herbáriumokban: Mehádia, Zsidóvár, Orsova (Heuffel!), Palota, Veszprém (Kitaibel in herb. Kitaibel mus. nat. Hungar. fasc. VII. no 39.). Mehádia, Pécs {=Kn. ciliata Reichenbach FI. germ. excurs. p. 193 no 1149), Szent-György, Szegszárd, Baran3^a, e silvis budensibus? (Sadler!), Orsova, Herkulesfürdő, Lúgos, Zokolvár, Gyenes-Kesztheiy, Pozsony (D e g e n !) ; Pécs, Szombathely, Zala Récse, Hévíz, Veszprém (Borb ás!), Orsova, Kazánszoros (Pax!), Marilla ad Oravicam, Versec, Zokolvár, Villány, Pinkafő, Szombathely, Kőszeg, Sorki-Ujfalu, Gyenes ad Keszthely, Pécs, Pozsony, Máriavölgy (Simonkai!), Pozsony (Tauscherl), Herkiilesfürdő (Filarszky, Hulják, Len- gyel, Szabói), Lúgos, Diakovár (Janka!), Veszprém (Ku- 94 SZABÓ ZOLTÁN r i m a y !), Szurdukvölgy (J á v o r k a !), S.-Kápohia Vas m. (M á r- 1 0 n!), Alduna (R i c h t e r 1), Lokvai-üt Kartara alatt, Krassó megye (B e r n á t s k y !). 111. 2. Szára elálló serteszörös, vagy kopafíz, fémjes, a levél- rózsa serteszörü. (Spec. 13 — 15.). IIL 2. a) Szára elálló serteszörös vagy bozontos, ritkán Icopa- szodó, érdes. (Spec. 13—14.). (L. 97. old.) III. 2. a) a) Szárlevelei vastagok, hörösödök, az alsók alap- jukon kissé öblösen kcskenyedök, a középsők tojásdad alapból meg- nyúltak, a felsők keskeny edök, de széles aljjal illők, szörösödök, szára alól merevebb szőrökkel. (Spec, 13.). 13. Kii. iutermedia Pernh. et Wettsí. apud Kerner Schedae fl. exs. A.-Hung. VI. (1883) 101. old. {Kn. intermedia var. Pernhofferiana Szabó, Moiiogr. 439. old. ; Index 19. old.). Szára vízszintesen elálló szőröktől borzas, a kocsány a virágzat alatt serteszörös, niirigytelen vagy alig mirigyes. Levelei vastagabbak, bőrösödők, a sterilis levélrózsa levelei elliptikusak vagy lándzsásak, csúcsosak, fűrészesek, a levélnél rövidebb vagy vele egyenlő nyélbe keskenyedök, sárgás serteszőrökkel fedvék, szárlevelei liosszúdadok, elliptikus lándzsásak, gyakran hosszan kihegyezettek, az alsók kissé öblösen nyélbe keskenyedök, a középsők tojásdad alapból megnyúltak a felsők széles aljjal ülők, szárölelők, odanyomott szőrözettél, vagy kopaszodók. A virágzata nagyobb, mint a Kn. drymeiáé, tömörebb, piroslóbb. földrajzi elterjedése: Alsó-Ausztria, Stájerország, Ki'ajna és Horvátország magas hegységeinek a havasalji regio törpefeuyő bozótjainak lakója. Herbáriumokban : In monte Klek ad Ogulin (S i m o n k a i !), in mughetis alpis Risnyák ca. 1350 m. (Degen! Lengyel!), Bitoraj ad Fuzsine (Len gye II). III. 2. p) Szárlevelei vékonyabbak, keskenyebbek, nyúltak, az alsók szárnyas nyélbe lassan lefutók, a felsők kiszélesedett alappal ülök, szárölelők, szörösödök vagy igen sűrűn borzasak. (Spec. 14.). 14. Knautia dinarica (Murb.) Janchen Ein Beitr., in Mitt. Naturwiss. Ver. Univ. Wien. IV. 1906. 3. sep. p. 9. {Kn. silvatica var. dinarica Murbeck Beitr. zur Fl. .Südbosniens und Hercegovina (1891) 111—112. old. Kn. magnifica c) Kn. dinarica Borb. Revis. Knaut. (1904) 143. old. Trichera dinarica Borb. l. c. p. 144. — Kn. intermedia [J) 2JG'>"setosa Borb. 0. B. Z. (1894) 399. old. Rev. Knaut. 19. old. pr. p. — Knautia magnifica y) dinarica (M u r b.). Szabó Monogr. Knaut. 442. old. Index crit. 30. old. — Kn. drijmeia ccc), subhispida cccc), subviscida Borb ás, Revis. Knaut. (1904) 17. old. Rhizomája vízszintes, az elhalt levelek barna maradványai sűrűn fedik. Szára felegyenesedő, kevéssé elágazó 30-80 cm. magas, az alsó internodiumok sárga vagy fehérlő merev vagy hosszabb puha szőrözettél fedvék ; a felsők a kocsánynyal rövid, hosszabb A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁIXAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 95 szőrökkel kevert iiidunieiitumuktól érdesek, mirigyesek vagy mirigy- teleiiek, A steril levélrózsa levelei elliptikusak vagy megnyúlt lándzsásak, épek vagy fogasak, sárga merev szőröktől sűrűn fedvék. Szárlevelei lándzsásak v. nyúltak, keskenyedők, az alsók szárnyas nyélbe keskenyedők, a felsők kiszélesedett alappal ülők, szárölelők. Virágzata közepes vagy nagyobb, pirosló vagy piros. Földrajzi elterjedése: a Velebit, a Dinári alpok, Bosznia, Herczegovina és Albánia közeli magas hegyvidéke. Termőhelye az alhavasi rét, A) A2 alsó internodiumoJc hosszú sárgálló merev serte- szöröTctöl sűrűn horsasok. var. a) strigosa m, {Kii. silvatica var. dinarica Murb. sens. strict.) 8—9. kép 79. old. Internodia inferiora setis flavescentibus longioribus horizon- talibusque rigidis dense strigosa ; superiora setis patulis flave- scentibus ± rigidis dissemiiiatis hirsuta, pube breve scabra, glan- dulosa. Pedunculus pilis pütulis flavescentibus disseminatis subhir- sutus, sub capitulo villosus, pube breve et glandulis vestitus. Fólia rosularum sterilium longe petiolata, cuni petiolo ca, 17 cm. long., 2'5 cm. lat., setis flavescentibus rigidis longissimis dense vestita, caulina anguste — lanceolata, dilatato basi sessilia (ca. 8 cm. long., l'S cm. lat.) pilis longioribus ± rigidis vestita, infra copiose pilosa. Capiiulum valde radians ca. 4 cm. diám. Involucri íoliola lanceolata, margine setis longioribus ciliata, glandulosa. Habitat in pascuis alpinis Bosniae et Hercegovináé. Herbáriumokban : Exempl. authent : in pascuis alpinis m. Vratnica pl. (Murbeck, 1889 pro Kn. silvatica var. dinarica Murb. in sched. Herb. univ. Wien. acq. Journ. no 1169.) Biela gromila 2017 m. (Simony!), Matovac 1939 m. (Simony!), Cemerno bei Avtovac (Weissbach!), Sátor planina 1600 — 1850 m. (Jancheii!), Velika Klekovaca 1900 m. (Han del-Mazzetti, Janchen!), Cardak livade, Pribelja 1100 m. (Stadlmann, Faltis!), Hrbljina pl. (S an tarius I), Ortjei in Prenj planina (Vandas!), Dormitor (Vandas, Fuhrer!), Gnjat 1500— 1700 m. (Janchen et Watzl!) B) Az alsó internodiumok hosszabb, alig érdes, vagy puhább szőröktől borzasak. B) a) Szárlevelei hosszít elszórt odanyomott szörözetüek vagy kopaszodók, kocsány a mirigy telén. var. h) erootica Szabó in Magy. Bot. Lapok (1910) no 1. Sep. p. 20. tab. V. {Kn. intermedia ji) Kn. persetosa Borb. pro parte Revis. Knaut. (1904) 19. old., Kn. clrymeia ccc) subhis- pida, cccc) subviscida Borb. 1. c. 17. old. p. p. Kn. intermedia V. Pernhofferiana et persetosa Szabó p. p. in sched.^ Herbáriumokban: Velebit: Goli Vrh supra Brusane 1400 m., Visocica supra Pocitelj 1400 m., Vaganski Vrh 1600 m., Stirovac 1600 m., Maloran supra Raduc 1600—1700 m. (Degen- Íí6 SZABÓ ZOLTÁN Lengyell). In alpe Zeblin ad Udbina, in alpe Rudilisac, Kernen (Rossü), Corsnica-Gebiet (Stadlmann, Faltis, Wibiral!). B) b), Szárlevelei sürün borzasak^ Icocsánya és felső inter- nodiumai mirigyesek. B) b) a) Szárlevelei elliptikus lándzsásak. B) b) a 1. Szárlevelei kissé öblösen keskeny eclök, felül hosszú szőröktől kissé selymesek, szára hosszú szőröktől borzas, fehéres. var. c) Malf/aiia m. nov. var. (Z?z. dinarica Maly in Magy. bot. Lap. Vn. (1908) p. 233. pro parte) 14—16. kép a 87. oldalon. Internodia inf.riora pilis longioribus moUioribusque dense villosa et pube breve ± albescente canescentia, superiora curn pedunculo pube breve pilis longioribus intermixtis copiose vestita, subscabra, subglandulosa, pedunculus glandulosus. Fólia caulina lanceolata, inferiora in petiolum alatum subsinuato attenuata, superiora dilatato basi amplectentia, integra, supra pilis longiori- bus moUioribusque subsericeo vestita, infra subpilosa. Capitulum mediocre2"5 — 3"5 diám. luvolucri foliola subpilosa margine ciliata et subglandulosa. Achenium 5 mm. long., 2*5 mm. lat. Area geogr. : Bosnia, Bjelasuica planina. Herbáriumban : (Herb. Sarajevense) „¥\. Bosnensis, Bjelas- nica planina, Babindol 22. VI. 1906. 1200 m." (leg. K. Malyl) B) b) a) 2. Szárlevelei hosszabb, érdesebb szörözetűek. D A meddő levélrózsa levelei merev sárga szőrözettél., szára alól borzas. var. d) macropliylla m. nov. var. {Kn. dinarica Maly 1. c. pro parte (12 — 13. kép a 79. oldalon). Internodia inferiora setis longioribus ± subrigidis, molliori- bus liirsuta, superiora indumento breve copiose scabra, glandulosa, sub nodo subhirsuta, pedunculus pilis patulis disseminatis sub- hirsutus, sub capitulo villosus, pube breve et glandulis vestitus. Fólia rosularum sterilium elliptico lanceolata, in petiolum alatum decurrentia (cum petiolo 30—35 cm. long., 5 — 6 cm. lat.) integra vei serrata, setis flavescentibus rigidis dense vestita; caulina superiora lanceolata, dilatato basi sessilia, inferiora in petiolum alatum attenuata (ca 9 cm. long., 3 cm. lat.) pilis longioribus subrigidis supra dense vestita, infra copiose pilosa. Capitulum permagnum radiatum, cca 4 cm. diám. Involucri foliola lanceolata, margine setis longioribus ciliata, glandulosa. Area geogr. in alpib. Bosniae. Herbáriumban (Herb. Sarajev.) Flóra bosniaca : Gola Jaho- rina, in pascuis aipinis (Maly!), Velici cincar bei Livno (Rei- s e r !), Veliki radusa, Prozor (C u r c i c !). nn A meddő levélrózsa levelei odanyomott fehér szőrözet- tél, szára hosszú szőröktől borzas és apró szőr özeitől fehérlő. var. e) sericea Szabó in Magy. bot. lapok (1910) no 1. Sep. p. 20. {Kn. dinarica Maly in herb.) (11. kép a 79. old.) A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁINAK RENDSZERTAKI ÁTTEKINTÉSE 97 Herbáriumokban: „Nordostseite des Trebevié 1300— 1600 m." 1906 ; Soimig-e Stelleii nahe der Spitze des Trebevi ', Südseite, 15. Auí?. 1901 ; Südseite des Trebevic 1300—1600 m. 1902, 1904, Trebevic náchst dem Studeno Brdo 1350 m. 1905 (leg. Maly!)." B) b) p) Szárlevelei Tceskeny lándzsdsak, nyúltak, keskenyedök, kissé merev szőrökkel si'irün borzasak, alul alig szőrösek, a szár alól hosszú, kissé merev sertcszöröktől bozontos. var. f) servatula (Borb.) Szb. (Kn. mar/nifica c) Kn. dina- rica b) serratida Borb. Revis. Knaut. (1904) 44. old.; Szabó in Magy. Botan. Lapok (1910). no 1. Sep. p. 20.) 10. kép a 79. oldalon. Exsiccata: Schultz, Herb. norni. nov. ser. cent. 29 no 2838 (pr. Trichera macedonica). Herbáriumokban: Bosnia : Vlaska gromila (Brandis in Schultz exs. cit.), Vlasic (Brandis 1100—1900 m.), Muhar- nica planina, Plaza planina bei Jablanica, Prokosko jezero in der Vranica bei Fojnica (Fial a!). Megjegyzés : A boszniai Vlaska- vagy Vlasic -hegyen gyűj- tött Brandis-féle növény Borb ás id. m.-ben a következő nevek alatt szerepel: Knautia drymeia, dd) angustata (17 — 18. old.), Kn. dinarica (43. old.), b) serratida (44. old.), e) insecta (44. old.), d) indivisa (44. old.) IJJ. 2. b) Szára kopasz fényes, néha érdes, levelei kopa- szok V. kopaszodók, fényesek, hörszerüek. (Spec. 15.) 15. Knautia sarajevensis (Beck.) Szb. {Knautia lanci- folia var. Kn. [Trichera) Sarajevensis Beck in Ann. k. k. naturhist. Hofrnus. Wien, IX. (1894) 353. old. — Kn. pannonica Jacq. subsp. cc, Kn. sarajevensis Borbás Rev. Knaut. (1904) 17. old. — Kn. sarajevensis (Beck) Szabó Index (1907) 19. old.) Szára elágazó, vagy egyszerű, sima, fényes, ritkán bibircsesen érdes tapintatú. kocsánya hamvasodé, a virágzat alatt borzas. A sterilis levélrózsa levelei lándzsásak, vagy széles lándzsásak, hegyesek, nyélbe keskenyedek, sűrűn szőrösek, vagy kevéssé molyhosak, ritkán kopaszodók, szárlevelei közül az alsók ellipti- kusak, aljuk a nyél felé keskenyedő, néha szélesebb alapból öblösen keskenyedő, a felsők széles lándzsásak, keskenyebb vagy szélesebb alappal ülők, a legfelsők lándzsásak, simák, kopaszok, fényesek, bőrszerűek, néha alapjuk felé pilásak, épek vagy fnrészesek. A gallér levelei tojásdadhosszúkásak, hegyese- dök, kopaszodók, néha pelyhesek, szélükön pilásak. Virágzata közepes, vagy nagyobb (3 — 4 cm. átm.) laza vagy tömör, virágja pirosló. Csésze 8 — 16 szálkával, molyhos. Termése 5 — 6 cm. hosszú. Exsiccata : Beck, Plánt. Bosniae et Hercegovináé ser II. no 227. 98 SZABÓ ZOLTÁN Földrajzi elterjedése : Illyriai és moesiai hegyvidékek (Szerbia, Bosznia, Velebit) subalpesi és alpesi régióiban. Herbáriumokban: Bosnia: Sarajevo in m. Trebevic (Beck!, exs. cit. 1200 m., Maly! 1050— IIÓO m., Sagorski! 1150— 1400 m., Fornianek!), Treskavica planina, Sztarigrad, Lipovac pr. Sarajevo (Maly!), Travnik, Vlasic 1300 m. (BrandisI Vandas!), Igrisnik pr. Szebrenica (Wettstein !), Stolac, Visegrád (Ciircic), Vlahinja, Bjelasnica (Fial a!), Vilenica (Brandis!), Muharnica, Plaza planina ad Jablanica (Fial a!), Madjarusa siidl. von Pribelja Kartheidcca. 1100 m. (Stadlmann, Faltis, Wibiral!); Croatia : Velebit, in mugh. m. Visocica in alt. 1400 m. (Lengyel G. 1906.) Fontosabb idézett irodalom : Beck. Dr. G. de: Knautiae (Tricherae) aliquot novae, in „Annalen des k. k. naturhist. Hofmuseums". Separatabdruck aus Bánd IX., Heft 3—4. Wien, 1894. — B o r b á s : Delectus Seminum etc. addita revisione Knautia- rum. Kolosvarini, 1904. — Briquet, John: Les Knautia des Sud-Ouest de la Suisse, du Jura et de la Savoie, in Annuaire du Conservatoire et du Jardin Botaniques de Genéve. 6 ann. Genéve 1902. p. 61. — Coulter, Mémoiie sur les Dipsacées. in Mémoires de la Soc. Phvs. et d'hist. naturelle de Genéve II. 2. (1824) p. 73. — Heuffel, M. D. Joh. : Die in Ungarn vorkommenden Arten der Gattung Knmdia C o u 1 1., nebst einigen Bemer- kungen. In Flora no 4. 1856. p. 49. — S z a b ó Z. : Monographie der Gat- tung Knautia; in Engler's botan. Jahrbüchern Bd. XXXVI. (1905) p. 389— 442. — S z a b ó Z. : Index criticus specierum atque synonymorum generis Knautia (L.) C o u 1 1. in : Beiblatt zu den Botanischen Jahrbüchern nr. 89. Bd. XXXVIII. 1907. Heft 4—5. — Szabó Z. ; De Knautiis Herbarii Dris A. de Degen. Sep. „Magyar Botanikai Lapok" 1910. no 1. Jegyzet. Mivel a hybrid-alakok tárgj^alása igen kiterjesztette volna dolgozatom terjedelmét, azoktól ez alkalommal el kell tekintenem. A dolgo- zatra vonatkozólag megjegyzem, hogy kimerítő synonym-jegyzék, valamint az irodalmi idézetek „Index stb." czímtí dolgozatomban lelhetők fel. — A fajok beosztására nézve azt az irányelvet követem, a mely a terjedelme- sebb fajokat varietásokra osztja s nem állit fel „typust", a melytől a többi varietás mint „eltérés" szerepel csak. A varietások ismét formákra oszthatók. A „iypica" „genuina" kifejezéseket elejtettem. A génuszon belül egy név csak egyszer használtatott valamely rendszertani egység megjelölésére. Herbáriumok. A Magyar birodalom Knautiáinak összefoglalásához szük- séges anyagot különösen a budapesti tudományegyetemi növénykert, a Magj^ar Nemzeti Múzeum, a kolozsvári tudományegyetem, az Erdélyi Múzeum-Egylet, a breslaui egyetem, a berlini kir. botanikus-kert és múzeum, a wieni udvari múzeum, a wieni egyetem, a sarajevói múzeum, továbbá B o r b á s V., Degen Á., Formáné k, HazslinszkyF., Haynald L. (Magy. Nem. Múz.i, E. Burnat, A. Chabert, HuljákJ, Kitaibel P., (Magy. Nem. Múz.), Lengyel G., Fax F., Richter A., Simonkai L., Tuzson J. és C. Vandas urak gyűjteményéből merítettem, azonkívííl a Knautiák monographiájának kidolgozásához használt több külföldi herbá- rium (Genéve. Róma, Tiílisz, Innsbruck, Dorpat, Szent-Pétervár ) anyaga szintén hozzájárult sokban a magyarföldi Knautiák helyes megismeréséhez. Ügy az illető gyűjtemények igazgatói, valamint a magánherbáriumok tulajdo- nosai szíves előzékenységükért fogadják legőszintébb köszönetemet (A szakosztálynak 1909 november hó 10-én tartott üléséből.) A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁINAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉBE 99 A vadontenyésző Knautiák földrajzi elterjedése. Faj, varietas Mediterrán Illyr hegyvidelc Kárpátok ■« c Régió O a O Kn. integrifolia var. hybrida. . . Knautia Visianii . •2 var.polymorpha ® var. budensis . ki "^ var.duinetorutn d W var. Kitaibelii . g var. illyrica . . a V. montenegrina s. var. dalmatica t^ var. dissecta . Ktiautia velebitica „ albanica . Kn. travnicensis var. crassi fólia . Kn. travnieencis var. Clemeiitii . . o v. dipsauifolia. > var. pocutica . "". var. turocensis c ^ var. lancifolia . Knautia longiíolia „ drymeia . Knautia intermedia ^ var. strigosa . "S var. croatica . ;2 var. Malyana . ■~ var. sericea . . g var. serratula . V. macrophylla Kn. sarajeveusis . f -I- + + -f + + _l_ + + 4- 4- + + + 4- + + + + + + + + + + -t alsó alsó alsó'ói a subalpinif dombi és alföldi dombi és alföldi hegyi dombi és hegyi hegyi hegyi hegj-i subalpin hegyi subalpin hegyi hegyi és subalpin hegyi és subalpin hegyi és dombi hegyi és subalpin subalpin hegyi és subalpin subalpin és alpin dombi subalpin subalpin subalpin subalpin subalpin subalpin subalpin subalpin nyílt zárt nyílt nyilt zárt nyílt nyílt nyilt nyílt nyílt nyílt nyílt nyílt és zárt nyílt zárt zárt nyílt nyílt nyílt zárt zárt? nyílt zárt nyílt nyilt nyilt nyilt nyílt Rövidítések : -j- = előfordul, — = nem fordul elő ; 0 := a czímben jelzet< területen kívül is elterjed, ! = a táblázatban jelzett területen endemikus. 100 DR. HOLLÓS LÁSZLÓ Dr. Hollós László: Újabb adatok Kecskemét vidékének flórájához. Kecskemét vidékén 18 éven keresztül sok száz gyűjtő kirándulásban szedtem növényeket és mégis még mindig akad- nak olyan phanerogamok, melyeket eddig nem találtam. Ezek csaknem mind kizárólagosan egy, vagy néhány elszigetelt kis területen teremnek, vidékünkön sehol másutt nem kerültek elő. Eme különleges, egy kis területen, egy csoportban tömegesen elzárt növények feltalálása a gyűjtőt valósággal meglepi. Ilyen meglepetésben volt részem 1909 június 8-án, midőn Nagy-Kőrösön a Nagy-erdő néhány homokdombján nagy tömegben ezernyi- ezer Anthericum Liliago-t láttam fehérleni. E szép és feltűnő növényt 18 év alatt vidékünkön sehol sem találtam. D r. D e g e n Árpád szives levele szerint: „Ez az Anthericum mint mediterrán elem liazánkban csak igen kevés helyen s ott is csak igen csekély számban fordul elő." A Vicia serratifolia Jacqu.-t a Szikra Tősének egy irtá- sában szintén tömegesen találtam ugyancsak 1909-ben először. D r. D e g e n levelének e növényre vonatkozó megjegyzése : „keleti faj, mely hazánkban ritka." Kecskemét vidéki újabb kirándulásaim czélja volt, hogy gombáit lehető tökéletesen egybegyűjtsem. Az e közben talált érdekes vagy vidékünkre új virágos növényeket a következők- ben sorolom fel : Veratrum album L. Peszér-Adacson egy helyütt bőven. Eddig csak Nagy-Kőrösön, szintén egy helyen találtam. Á nagy magyar Alföldön ritka, Ornithogalmn Bouchéanum (K u n t h) A s c h. Czegléden a budai úti erdőben. Levelei Puccinia Lojkaiana Thüm. és Septoria ornithog alicola Holl.-al voltak elárasztva. Allium pallens L. Kecskemét mellett a Kis-Nyir erdőben, néhány bokros helyen. Augusztus 9. Anthericum lAliago L. Nagy-Kőrösön a Nagy-erdő néhány homokdombján ezernyi. Június 8. Epipactis palustris Crtz. Izsák és Uzovics között, több- nyire a vasúti töltés árkaiban, de a homokos mezők vízállotta mélyedéseiben is bőségesen. Július 6. Matricaria discoidea D C. Nagy-Kőrösön a vasútállomástól a városba vezető út mellett tömegesen. Kecskemét fő vasúti állomásának kútja mellett is. Május 26. Egy megkésett, bokor- szerű, nagy példányt október 31-én is láttam, üde friss virá- gokkal. Picris hieracioides L. Tisza-Ugh vasútállomáshoz közel, a töltésen. Október 5. A példányok rozsdagombával, Puccinia Picridis H a z s 1. voltak megrakva. Ezt a gombát Hazslinszky 1876-ban irta le Mehádia mellett talált példányokról. ÚJABB ADATOK KECSKEMÉT VIDÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 101 Dracocephalum ausiriacum L. Kecskemét mellett a Nagy- Nyír erdőben ismét találtam egy tisztást, melyen ezer meg ezer példány virított, május 23-án. Fhysalis Alkekengi L. Kecskeméthez közel, a ballószügi iskola mellett egy kis nyárfa erdőcskében bőven. Eddig csak a Szent- Háromság temetőben találtam. A nagy magyar Alföldön rirka. Mentha spicata L. Kecskeméten a budai úton. Ez is meg a köverkező faj és változata rozsdagonibával, Puccinia Menthae P e r s. volt teli. Mentha arvensis L. Tisza-Ugh mellett. Variét cuneata B 0 r b. Tisza-Ughnál és Ííagy-Körösön a Nagy-erdőben. Linaria Elatine Mi 11. Tisza-Ugh mellett a töltésen. Monotropa hypopitys L. Kecskemétnél a Nyír- erdőben. Sclermithus annuus L. Nagy-Kőrösön a Nagy-erdő egy tisztásán rengeteg sok. Csaknem az összes példányok levele, szára sűrűn meg volt rakva a Septoria Scleranthi D e s m. gombával. Vicia serratifolia J a c q u. A Szikra Tösének egy irtásá- ban bőven. A felsorolt virágos növények közül Kecskemét vidékére újak : Allium pallens L., Anthericum Liliago L., Epipactis palustris Crtz., Mentha arvensis L. et variét, cuneata Borb., Mentha spicata L., Picris hieracioides L., Scleranthus annuus L., Vicia serratifolia J a c q u. Kecskemét vidékéről 1896-ban felsoroltam 728 faj vir.igos növényt.^ Ehhez csatoltam 1909 ben 30 fajt - s így a most pót- lólag emiitett nyolcz fajjal együtt 760 faj vadon termő virágos növényt találtam Kecskemét vidékén. (A szakosztálynak 1910 január 11-én tartott üléséből.) Dr» Hollós Lászíó: Kecskemét vidékének Puccinia fajai, A Puccinia genuszt C. H. Persoon 1797-ben nevezte el T. Puccini florentinoi tanár tiszteletére.^ 1801-ben 11 fajt sorol fel, melyből azonban csak nyolcz tartozik a tulajdonképeni Puccinia genuszba.^ Azóta az ismeretes Puccinia-í?i]ok száma hatalmasan meg- ^ Kecskemét múltja és jelene. A honfoglalás ezredik évfordulója alkalmából és emlékére kiadta Kecskemét város közönsége. 1896. Növény- zet, 77—147. lap. Különlenyomat 37—107. lap. - Magyar Botanikai Lapok. VÍII. köt., Nr. 5/9, p. 215-217. 1909. ^ C. H. Persoon. Tentamen dispositionis methodicae fungorum in classes, ordines, genera et familias. Lipsiae 1797, 8", 4 tab. aen. {Puc- cinia, p. 38.) * C. H. Persoon. Synopsis methodica fungorum. Göttingae 1801, 8", 5 tab. aen. {Puccinia, p. 225—230.) 8* 102 DR. HOLLÓS LÁSZLÓ sokasodott, úgy hogy a két Sydow 1904-ben megjelent nagy munkájában 1231 faj leírását adja a föld minden részéről.^ Ebben a monographiában 136 fajnál van Magyarország is termőhely gyanánt felsorolva, öt nálunk közönséges fajnál pedig általános- ságban Európa említve. Hazánkból a Szepességből Kalchbrenner Károly szepes-olaszi lelkész 36 Puccinia - fa^t sorol fel 1865-ben. ^ Ötephan Schulzer von Müggenburg, nyűg. csász. kir. kapitány, Szlavóniából öt fajt említ 186o-ben.^ Hazslinszky Frigyes eperjesi kollégiumi igazgató ide vonatkozó fő munká- jában, Magyarországból összesen 59 Puccinia-{a]t sorol fel 1876 ban."^ Több más dolgozatában e számot szaporítja, vagy ujabb termőhelyi adatokat sorol fel,'' de mivel azóta több kol- lektív Puccina-faj több önálló fajra lett széttagolva, tisztán iro- dalmi adataiból, herbariumi anyagának vizsgálata nélkül bajosan lehet a Hazslinszk y-től gyűjtött fajoknak számát egész biz- tosan megállapítani. Dr. Borbás Vincze budapesti tanár Budapest környé- kéről több Aecidiumot és Pucciniát idéz 1879-ben "^ Hazslinszky ^ P. et H. Sydow. Monographia Uredinearum. Volumen I: Genus Puccinia cum XLV tabulis. Lipsiae 1904. XXXV et 972 pp. -Kalchbrenner K. A szepesi gombák jegyzéke. Mathem. é& természettud. Közlemények. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia mathem. és természettud. állandó bizottsága. III. köt. Pest 1865. {Puccinia, Nr. 908-943.) ^St. Schulzer, A. Kanitz und J. Knapp. Die bisher be- kannten Pflanzen Slavoniens. Aus den Verhandlungen d. k. k. zoologisch- botanischen Gesellschaft in Wien [Jahrgang 1865] besonders abgedruckt. Wien 1866. {Puccinia, p. 31, Nr. 56-60.) * Hazslinszky Fr. Magyarhon üszökgombái és ragyái. Mathem. és természettud. Közlemények. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia mathem. és természettud. állandó bizottsága. XIV. köt. VI. szám. Budapest 1876. {Puccinia, p. 145—170.) * Hazslinszky Fr. Beitrage zur Kenntnis der Karpathenflora. Verhandlungen der k. k. zoologisch-botanischen Gesellschaft in Wien, Bd. XIV, 1864. {Puccinia, p. 180—183.1 Hazslinszky Fr. A bánat -erdélyi határvidék gomba- viránya. Mathem. és természettud. Közlemények. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia mathem. és természettud. állandó bizottsága. X. köt. IV. sz. Budapest 1875. {Puccinia, p. 43.) Hazslinszky Fr.Üj adatok Magyarhon gombavirányához. Mathem. és terniészettud. Közlemények. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia mathem. és természettud. állandó bizottsága. XV. köt. I. szám. Budapest 1878. {Puccinia, p. 15—20.) Hazslinszky Fr. Üj adatok Magyarhon kryptogam virányához az 1878. évből. Értekezések a Természettudományok köréből. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. IX. köt. V. sz. Budapest 1879. {Puccinia, p. 11 — 13.) Hazslinszky Fr. Előmunkálatok Magyarhon gombavirányához. Mathem. és természettud. Közlemények. XIX. köt. IV. sz. Budapest 1885. (Aecidium, p. 75 — 78. Puccinia, p. 83 — 88.) "Borbás V. Budapestnek és környékének növényzete. Különle- nyomat a magyar orvosok és természetvizsgálók 1879-ik évi vándorgyűlé- sére készített Budapest mono^raphiájából. Budapesten 1879. {Aecidium, J ticcinia, p. 33.) KECSKEMÉT VIDÉKÉNEK PUCCLNIA FAJAI 103 munkájából. J. A. H a u m 1 e r pozsonyi magánzó Pozsony megyé- ből 62 Puccinia-fajt sorol fel 1887— 1902-ig.i D r. Richt'er Aladár jelenleg kolozsvári egyetemi tanár, Gömörmegyéből 18 Puccinia-fa jt emlit 1887/8-ban.^ Greschik Viktor lőcsei tanító Szepesvármegyéböl 72 faj gombát sorol fel, köztök négy Puccinia- s nyolcz Aecidium-íixiX 1888-ban. ^ A Lőcse yidckén O r e s c h i k gyűjtötte 340 faj gomba között 26 Puccmia-f-djt ismertet G. Bresadola trienti apát 1890-ben. ^ Kecskemét vidékéről 11 Puccina s hét ide tartozó Aecidium-ísijt említettem 1896 ban.^ Dr. Bubák Ferencz csehországi tanár a Bécs- ben 1905-ben tartott második nemzetközi botanikai kongresszus alkalmából Budapest környékére és Délmagyarország vidékére tett kirándulásokban részt vett és itt csaknem 300 faj gombát gyűjtött. Az 1907-ben ismertetett anyagban 25 Puccinia- fajt sorol fel.*^ Dr. Moesz Gusztáv budapesti tanár Budapest környékéről 140 faj gombát, köztök 20 Puccínia-ía\t ismertet 1909-ben.' Az irodalom és gyűjteményem adatait összefoglalva, Magyar- országban 171 Piiccinia-íai terem. Ebből 66 fajt találtam Kecs- kemét vidékén. Hogy a hazánkban előforduló P^/ccmia-fajoknak a fele sem került elő Kecskemét környékéről, annak egyik főoka flórája szegénységében rejlik. Köztudomású, hogy a nagy magyar Alföld virágos növényekben sokkal szegényebb mint hegyvidékünk. Egyes Puccinia-ííiiok gazdanövényei bőven teremnek ugyan Kecskemét vidékén, de a gombát nem leltem meg rajtok. így az Achillea, Aristolochia, Caltha, Globularia, Rihes, Veronica ^ J. A. Baumler. Beitriige zur Crvptogamen-FIora des Presburger Komitates. Presburg 1HS7—1902. \ Puccinia, Nr. 591-641, 1396—1400, 1494-1500.) - R i c h t e r A. Közieménvek Gömörmegve gombáiról. Természet- rajzi Füzetek, Vol. XI, Parte 2. 1887,8, p, 65—97. {Puccinia, Nr 8—25.) ^Greschik V. Üj adatok Szepesvármegye gombavirányához. Szepesi Emlékkönyv a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1888. augusz- tus 23 — 28-án Tátrafüreden tartott XXIV. vándorgyűlésének alkalmából. Szepes-Váralján 1888. p. 110 — 121. (Puccinia, Nr. 7 — 10. Aecidium, Nr. 21—28.) * G. Bresadola. Champignons de la Hongrie, récoltés en 1886- 89 par M. le professeur V. Greschik, étudiés par l'abbé G. Bresadola. Revue Mycologique, 12e année, Toulouse 1890, p. 101—116 (N" 1—136.) Suite, p. 179—186, (No 137—209.) Rev. Mycol. 13e ann. 1891, Fin, p 20—33 (No 210-340.) Avec planche CXIV. (Puccinia, No 1()5-130.) * Hollós L. „Kecskemét múltja és jelene'-ben. A honfoglalás ezredik évfordulója alkalmából és emlékére kiadta Kecskemét város közön- sége. 1896. Növényzet. (Aecidium, Puccinia, 94 — 95. lap. Különlenyomat- ban 54 — 55. lap.) "Bubák Fr. Adatok Magyarország gombaílórájához. Növénytani Közlemények, 1901, 4. füz. 101-103. lap. Eiu Beitrag ziu- Pilzflora von Ungarn. Beiblatt zu den Növénytani Közlemények, 1907, Heft 4, p. (19)— (56). {Puccinia, Nr. 28—52.) ' Moesz G. Gombák Budapestről és környékéről. Botanikai Közle- mények. VIII. köt , 1909, 4. és 5. füzet, 212—237. lap. (Puccinia, Nr. 62—81.) 104 DR. HOLLÓS LÁSZLÓ levelein évek során keresztül, kitartó kereséssel sem tudtam Pucciniát találni. A Kecskemét vidékéről alant felsorolt Puccinia-ísijok közül a következők nincsenek említve Magyarországból a Sydow-féle monographiában : P. artemisiella S y d., P. Carthami (H u t z e 1 m.) Cd a., P. Cyani (Schleich.) Pass., P. chondrillina Bubák et Syd., P. Jurineae Cooke, P. Lactucarum Syd., P. tinc- toriicola P. Magn., P. Cynodontis Desm. A hazai irodalom és gyűjteményem adatainak összefogla- lásából azt látom, hogy 30 olyan Pwccwia-faj terem Magyar- országban, mely innen nincs említve Sydow-ék nagy munkájá- ban. Viszont e monographiában több olyan P^tccmia-fajnak termőhelye gyanánt van felsorolva Magyarország, honnan nem ismertük. Ezekből kitetszik, hogy mindenesetre érdemes munkát végezne, a ki Magyarország Pucciniáit behatóan gyiijtené, az összes meglevő herbariumi anyag alapján revideálva összeállítaná s így ezen érdekes genusz fajainak hazai elterjedését tisztázná. A Kecskemét vidékén eddig észlelt Puccinia - fajokat, S y d 0 w-é k monographiája szerint rendezve, a következőkben sorolom fel : 1. Puccinia Absinthii DC. Sydow, Monogr. Nr. 18, Arte- misia Abrotamim L., A. annua L., ^-1. vulgáris L. levelein. Kecske- mét (temető, Szikra). 2. Puccinia artemisiella Sydow, Monogr. Nr. 23. Arte- misia vulgarifi L. levelein. Kecskemét (Szikra). 3. Puccinia Carduorum Jacky. Sydow, Monogr. Nr. 55. Carduus acanthoides L., C. nutans L. levelein. Kecskemét (Széktó mellett, Libamezö), Nagy-Körös (utczán), Izsák. 4. Puccinia Carlinae Jacky. Sydow, Monogr. Nr. 58. Carlina vulgáris L. levelein. Kecskemét (Nyir). 5. Puccinia Carthami (Hutzelm.) C d a. S y d o w, Monogr. Nr. 59. Carthamus tinctorius L. levelein. Kecskemét (Szikra vasút- állomás kertje). S y d 0 w-é k szerint termőhelyei : Szilézia, Csehország, Egyptoni, Keletindia, Japán. Magyarországból nem eralitik. Hazslinszky 1876-ban ezt írja : „ A Szeklicze Ikerüszkét P. Carthami Hzs., mely a sáfrán Szeklicze levelei alsó lapján élős- ködik. Szedtem Tályán, láttam Debreczen s Kisújszállás m." Hazslinszky 1878-ban is emliti : P. Carthami Hzs. Homok- falu m. Ung megyében (Dietz). 6. Puccinia Cyani (Schleich.) Pass. Sydow, Monogr. Nr. 62. Centaurea Cyanus L. levelein és szárán. Koháry-Szent-Lörincz, Nagy-Körös. S y d 0 w-é k Magyarországból nem említik. 7. Puccinia Centaureae DC. Sydow, Monogr. Nr. 63 et pag. 853. Centaurea Calcitrapa L., C. Scahiosa L., C. Tauscheri KECSKEMÉT VIDÉKÉNEK PUCCINIA FAJAI 105 Kern. levelein. Kecskemét (Ballószög, Libamezö, Nyir, Szikra, Ko- háry-Szent-Lörincz), Tisza-Ugh, Nagy-Körös. A Centaíirea Tcmscheri Kern. líj gazdanövény. 8. Puccinia chondrillina Bubák et Sydow, Monogr. Nr. 69. Chondrüla juncca L. szárán. Kecskemét (Ballószög). Az a gomba, melyet Hazslinszky 1878-ban Pticcinia Chon- drillae F u c k. néven felsorol, részben ide tartozik. Ez kitűnik követ- kező mondatából: „A káka .^aZfics szárain sz. X.-Podhrágy m. Holuby," S y d o w-é k Magyarországból nem emiitik. 9. Puccinia Cichorii (DC.) Bell. Sydow, Monogr. Nr. 75. Cichorium intybus L. szárán és levelein. Kecskemét (Szikra, Liba- mezö), Izsák, Tisza-Ugh. 10. Puccinia Cirsii-lanceolati Schroet. S y d o w. Monogr. Nr. 77. Cirsium lanceolatum L. levelein. Kecskemét (Szikra). 11. Puccinia obtegens (Lk.) Tul. Sydow, Monogr. Nr. 78. Cirsium arvense S c o p. levelein. Kecskemét (Széktó felé, Szikra, Mű- kert), Puszta-Gyalu. 12. Puccinia Cirsii Lasch. Sydow, Monogr. Nr. 79. Cir- sium canum M. B. levelein, Nagy-Körös (Nagy-erdö). 13. Puccinia crepidicola Sydow, Monogr. Nr. 103. Crepís rhoeadifolia M. B. levelein. Kecskemét (Nyir, Csalános). 14. Puccinia Echinopis DC. Sydow, Monogr. Nr. 112. Echinops Ruthenicus M. B. levelein és szárán. Kecskemét (Szikra). 15. Puccinia Helianthi Scliw. Sydow, Monogr. Nr. 143. Helianthus annuus L. levelein. Kecskemét, Tisza-Ugh, Jász-Szent- László, Puszta-Gyalu. 16. Puccinia Hieracii (Schum.) Mart. Sydow, Monogr. Nr. 150. Hieracium echioides Lumn., H. Pilosella L., H. umbel- laium L. levelein. Kecskemét (Nyir), Nagy-Körös (Nagy-erdö). A Hieracium echioides Lumn. új gazdanövény. 17. Puccinia Jurineae Cooke, Sydow, Monogr. 161. Jurinea mollis Reich. levelein. Kecskemét (Nyir), Nagy-Körös (Nagy- erdő). S y d 0 w-é k Magyarországból nem említik. A Jurinea mollis Reich. új gazdanövény. 18. Puccinia Lactucarum Sydow, Monogr. Nr. 168. Lac- tuca quercina L. levelein. Kecskemét (Nyir, Koháry- Szent- Lörincz), Nagy-Körös (Nagy-erdö). S y d 0 w-é k Magyarországból nem emiitik. 19. Puccinia Lampsanae (Schultz.) F u c k. Sydow, Monogr. Nr. 174. Lampsana communis L. szárán. Felső- Nyáregyháza. 20. Puccinia Bardanae Corda. Sydow, Monogr. Nr. 175. Lappá minor DC. levelein. Kecskemét (Szikra), Tisza-Ugh. 21. Puccinia Leontodontis Jacky. Sydow, Monogr. Nr. 176. Leontodon autumnalis L. levelein. Ágasegyháza. Leontodon hastilis L. levelein. Kecskemét (Nyir), Nagy- Körös (vasútállomás mellett). 22. Puccinia Picridis Hazsl. Sydow, Monogr. Nr. 204. Picris hieracioides L. levelein. Tisza-Ugh. 106 DR. HOLLÓS LÁSZLÓ 23. Puccinia tinctoriicola P. M a g n. S y d o w, Monogr. Nr. 235 et pag. 867. Serratula tinctoria L. levelein. Kecskemét (Nyir). S y d 0 w-é k Magyarországból nem említik. 24. Puccinia Balsamitae (S t r a u s s) R a b e n h. S y d o w, Monogr. Nr. 253. Tanacetum Balsamita L. levelein. Kecskemét (temető, Katonatelep vasútállomás kertje). 25. Puccinia Taraxaci (Rebent.) Plowr. Sydow, Monogr. Nr. 255. Taraxacum officináié W i g g. levelein. Kecskemét (Széktó mellett, Libamezö), Nagy-Körös. 26. Puccinia Tragöpogi (P e r s.) C o r d a. Sydow, Monogr. Nr. 261. Tragopogon orientale L. szárán és levelein. Kecskemét (Csalános). Aecidium Tragöpogi Pers. Tragopogon floccosus W. K. levelein. Kecskemét, Nagy-Körös. 27. Puccinia punctata Link. Sydow, Monogr. Nr. 334. Asperula Cynanchica L., Galium Mollugo L., G. veruni L. levelein. Kecskemét (Szikra, Nyir), Nagy-Körös (Nagy-erdö), Felső-Nyáregy- háza. Aecidum Galii Aut. Galium Aparine L., G. Mollugo L. levelein. Kecskemét (Nyir, Talfája). 28. Puccinia Glechomatis DC. Sydow, Monogr. Nr. 437. Glechoma hederacea L. levelein. Czegléd, Felső-Nyáregyháza. 29. Puccinia Menthae Pers. Sydow, Monogr. Nr. 443. Calamintha Acinos Clairv., Clinopodium vulgare h., Mentha arvensis L. et variét, cuneata Borb., M. aquatica L., M. spicata L. levelein közönséges. Kecskemét (Talfája, Nyir, Kis-fái), Nagy-Körös, Tisza-Ugh, Felső-Nyáregyháza. 30. Puccinia annularis (Strauss) Schlecht. Sydow, Monogr. Nr. 470. Teucrium Chamaedrys L. levelein. Kecskemét (Nyir). 31. Puccinia Vincae (DC.) Berk. Sydow, Monogr. Nr. 537. Vinca herbacea W. K. levelein. Kecskemét (Nyir, Koháry-Szent- Lőrincz). 32. Puccinia Conii (Str.) Fuck. Sydow, Monogr. Nr. 584. Conium maculaium L. levelein. Kecskemét (Szikra). 33. Puccinia Falcariae (Pers.) Fuck. Sydow, Monogr. Nr. 591. Aecidum Falcariae Pers. Falcaria Bivini Hőst. levelein. Kecskemét (Nyir), Czegléd, Puszta-Péteri. 34. Puccinia bullata (Pers.) W i n t. S y d o w, Monogr. Nr. 621. Peucedanwn arenarium W. K., Seseli annuum L. levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra), Nagy-Kőrös (Nagy-erdö). A Peucedanum arenarium W. K. új gazdanövény. 35. Puccinia Epilobii-tetragoni (DC.) Wint. Sydow, Monogr. Nr. 648. Epilobium adnatum Griseb., E. hirsutum et x3ít. villosissimuni K o c h. levelein. Kecskemét (Szikra), Tisza-Ugh. 36. Puccinia Violae (Schum.) DC. Sydow, Monogr. Nr. 670. Viola arenaria DC, V. odorata L. levelein. Kecskemét (Nyir, Koháry- Szent-Lőrincz), Czegléá. Aecidiu7n Violae Schum. Viola arvensis L., V. odorata L. levelein. Kecskemét, Nagy-Körös, Czegléd. 37. Puccinia Malvacearum Mont. Sydow, Monogr. Nr. 710. Althaea rosea C a v. levelein. Kecskemét (kertekben). Malva silvestris KECSKEMÉT VIDÉKK.NEK PUCCINIA FAJÁT 107 L. levelein. Kecskemét (Csalános, Helveczia, Szikra, Koháry-Szent- Lörincz, Njir), Nagy- Körös. Malva vulgáris Fries levelein. Kecske- mét (Csalános). 38. Puccinia Pruni spinosae Pers. Sydow. Monogr. Nr. 729. Armeniaca vulgáris Lam. levelein. Kecskemét (Műkert, szolok), Nagy-Körös (szőlőkben). Prunus dnmesticn L. levelein. Kecs- kemét (.Műkert, szölök), Nagy-Körös (szőlőkben). Prunus spinosa L. levelein. Kecskemét (Nyir), Nagy-Körös (Pálfája, Nagy-erdö). 39. Puccinia fusca (P e r s.) W i n t. Sydow. Monogr. Nr. 790. Pulsatilla nigricans Störk levelein. Kecskemét (Nyir). 40. Puccinia Pulsatillae Kalchbr. Sydow, Monogr. Nr. 796. Ancmone süvestris L. levelein. Kecskemét (Nj^ir, Bugacz). Pulsatilla nigricans Störck levelein. Nagy-Kőrös (Nagy-erdö). 41. Puccinia Arenariae (S c h u m.) W i n t. S y d o w, Monogr. Nr. 825. Dianthus barbatus h., Melandrium album Garck. levelein. Kecskemét (kert), Tisza-Ugh. 42. Puccinia Silenes Schroet. Sydow, Monogr. Nr. 833. Silene inflata S m. levelein. Kecskemét (Nyir). 43. Puccinia Polygoni-amphibii Pers. Sydow, Monogr. Nr. 850. Poli/gonum Convolvulus L., P. dumetorum L.. P. lapathifo- lium L. levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra). Nagy-Kőrös. 44. Puccinia Thesii (D e s v.) Chaill. Sydow, Monogr. Nr. 871. Thesium raiiiosum Hayne levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra). 45. Puccinia Iridis (DC.) Wallr. Sydow, Monogr. Nr. 891. Iris variegata L. levelein. Kecskemét (Nyir). 46. Puccinia Asparagi DC. Sydow, Monogr. Nr. 915. A vadon termő és kultivált Asparagus officinalis L. szárán, levelén. Kecskemét (Nyir, Szikra, Műkert), Nagy-Körös (Csókás). 47. Puccinia Liliacearum D u b y. Sydow, Monogr. Nr. 935. Ornithogaluiit umbellatum L. levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra), Nagy-Kőrös. 48. Puccinia Lojkaiana Thiim. Sydow, Monogr. Nr. 937. Ornithogalum Bouchéanum (K u n t h) A s c h. levelein. Czegléd (budai- úti erdő), Nagy-Körös (Nagy-erdö). 49. Puccinia Caricis (Schum.) Rebent. Sy d o w, Monogr. Nr. 964. A következő Carex-fajok levelein : C. distans L., C. hirta L., C. nitida Hőst. var. conglobata Kit., C. paludosa Good., C. stenophi/lla Wahlenb. Kecskemét. Izsák. Aecidiuiii ürticae Schum. ürtica dioica L. levelein és levélnyelein. Kecskemét, Nagy- Körös, Czegléd. Hogy a felsorolt Ca>e.c-fajokon talált Puccinia mind idetartozik-e, ez idő szerint nem lehet megmondani. A Carex hirta L. és Carex paludosa G o o d. {C. acutiformis E h r h.)-on termő Puccinia S y d o w é k munkájában a Puccinia Caricis-hez van sorolva. A többi három faj Carex mint gazdanövénj^ egyáltalán nincs említve. 50. Puccinia silvatica Schroet. Sydow, Monogr. Nr. 969. Aecidtm Taraxaci Schmidt et Knze. Taraxacum officináié Yfigg. levelein, Kecskemét (Nyir, Szikra), Nagy-Kőrös. 108 DR. HOLLÓS LÁSZLÓ 51. Puccinia graminis Pers. Sydow. Monogr, Nr. 1018. A következő pázsitfüveken: Agropyron caesium Presl., A. inter- niedium (Hőst.) P. B., A. repens (L.) P. B., Agrostis stolonifera L., Calamagrostis Epigeios (L.) R o t h, Cynodov Dactylon L., Hordeum distichum L., H. Gussoneanum Párlat., Loliiim perenne L., Secale cereale L., S. fragile M. Br. Kecskemét, Nagy-Körös. Aecidnm Ber- heridis G m e 1. Berheris vulgáris L. levelein. Kecskemét, Nagy-Körös. 52. Puccinia coronata Corda. Sydow, Monogr. Nr. 1019. Bronms inermis L e y s s ! Calamagrostis Epigeios (L.) Roth levelein. Kecskemét. Aecidium Rhamni Gmel p. p. Rhamnus Frangula L. levelein. Kecskemét (Bugacz), Nagy-Körös (Nagy-erdö), Peszér-Adacs. 53. Puccinia Lolii Niels. Sydow, Monogr. Nr. 1020. Glyceria spectabilis M. et K. levelein. Kecskemét (Szikra- Alpár). Aecidium Rhamni Gmel p. p. Rhamnus rathartica L. levelein. Kecskemét (Csalános, Nyir), Nagy- Körös. 54. Puccinia glumarum (Se hm.) Erikss. et Henn. Sydow, Monogr. Nr. 1021. Brachypodium silvaticum (Huds.) R. S. levelein. Kecskemét (Nyir). 55. Puccinia dispersa Erik s s. et Henn. Sydow, Monogr. Nr. 1022. Aecidium Asperifolii Pers. A következő érdeslevelüek levelein: Anchusa officinalis L., Lithospermum arvensc L., Pulmo- naria molUssima Kern. Kecskemét (Nyir, Koháry-Szent-Lörincz, Baracs- puszta), Nagy-Kőrös. 56. Puccinia bromina Erikss. Sydow, Monogr. Nr. 1024. A következő 5romws-fajokon : Br. moUis L., Br. squarrosus L., Br. sterilis L. Kecskemét, Nagy-Kőrös. 57. Puccinia Cesatii Schroet. Sydow, Monogr. Nr. 1034. Andropogon Ischaemum L. levelein. Kecskemét (Ballószög, Bugacz- Monostor). 58. Puccinia Cynodontis Desm. Sydow, Monogr. Nr. 1067. Cynodon Dactylon L. levelein. Kecskemét (Talfája, Nyir). Hazslinszky e gombát még nem találta 1885-ben, mivel így ír: „Ujjas Ebfogunk van elég, de talán igen sovány a Puccinid- nak.'' Baumler Pozsony vidékéről felsorolja (Nr. 607) 1890-ben. Bubák Káposztásmegyernél találta (Nr. 36) 1905-ben. S y d 0 w-é k Magyarországból nem említik. 59. Puccinia sessilis Schneider. Sydow, Monogr. Nr. 1108. Aecidium ConvaUariae Schum. rolygonatum vuJgare Desf. levelein. Kecskemét (Koháry-Szent-Lörincz). 60. Puccinia Magnusiana Koern. Sydow, Monogr. Nr. 1114. Phraginites communis Trin. levelein. Kecskemét (Szikra), Puszta- Gyalu, Tisza-Ugh. 61. Puccinia Phragmitis (Schum.) Koern. Sydow, Monogr. Nr. 1116. Phragmitcs communis Trin. levelein. Kecskemét, Nagy-Kőrös. Aecidium Rumicis S c h 1 e c h t. Rnmex crispus L. levelein. Kecskemét (Sétatér, temető). 62. Puccinia Poarum Niels. Sydow, Monogr. Nr. 1125. Poa angustifoUa L., P. pratcnsis L. levelein és szalmáján. Kecskemét (Nyir). KECSKEMÉT VIDÉKÉNEK PÜCCINIA FAJAI 109 63. PucciniaStipae (Opiz) Arth. Sydow, Monogr. Nr. 1147. Stipa capiUatn L. levelein. Kecskemét (Talfája). 64. Puccinia Agropyri Eli. et Ev. Sydow, Monogr. Nr. 1157. Aícidmm Clematidis BC. Ckmatis reda L. levelein. Kecske- mét (Talfája). 65. Puccinia persistens Plowr. Sydow, Monogr. Nr. 1158. Aicidhim Thalidri Grev. p.p. Thalictrum coUinum Wallr. levelein. Kecskemét (Szikra). 66. Puccinia Maydis Béreng. Sydow, Monogr. Xr. 1163. Zca Mays L. levelein. Kecskemét, Tisza-Ugh. (A szakosztálynak 1910 január 11-én tartott üléséből.) Dr. Hollós László: A Magyarországban eddig észlelt Ramularía-fajok. A Rmmdaria genuszt, annak közelebbi jellemzése nélkül, két fajra {R. didyma Ung., i?. ^jwsií/a U n g.) alapította U n g e r Ferencz bécsi tanár 1833-ban.' G. Lin dau szerint 190ü-ban mintegy 225 faját ismerték, melyek közül több mint 60 terem Közép-Eu ró pában . - Magyarország gombáinak régebbi kutatói nem ismertetnek Batmdaria-íajokat, csak Schulzer I. ír le 1874-ben egyet (i?. Agropyri Schulz.), mely azonban a jellegzés s/erint nem Ramidaria.-' Gömörmegyéből egy fajt említ Richter A. 1887 8-ban. '^ Pozsony vidékéről tíz Ramidaria-fait sorol fel J. A. Báumler 1887-ben, majd 1902-ben megtoldja egy fajjal.'" Selmeczbánya vidékéről, Kmet A. gyűjtéséből ugj'ancsak Baumler sorol fel kilencz fajt 1888-ban s 1891-ben egy fajt csatol hozzá.*^ Szepesvármegyéből két fajt ismertet Greschik V. 1888-ban.' A G r e s c h i k gyűjtötte gombák között három jRawit- ^ F r. U n g e r. Die Exantheme der Pflanzen und einige mit diesen verwandte Krankheiten der Gewachse, pathogenetisch und nosographisch dargestellt. Wien 1S33. (pag. 163.) - G. L i n d a u. Hj^homycetes, in Die natüriichen Pflanzenfamilien, von A. Engler und K. Prantl. l". Teil. 1. Abteilung.** Leipzig 1900. [Ramu- laria, p. 450.) ^ St. Schulzer v. Mycologische Beitráge. Verhandlungen der k. k. zoologisch-botanischen Gesellschaft in Wien. Bd. XXIV, 1&74. (p. 292.) * Ív i c h t e r A. Közieménvek Gömörmegye gombáiról. Természet- rajzi Füzetek. Vol. XI, Parte 2, 1887/8. {Eamularia, p. 'iS.i * J. A. Baumler. Beitráge zur Cryptogamen-Flora des Presburger Komitates. Presburg 1887—1902. i SawiíZarm, Nr. 201— 204, 2U— 219, 1614.) " J. A. Baumler. Fungi Schemnitzenses. Verhandlungen der k. k. zoologisch-botanischen Gesellschaft in Wien, 1888. (Ramidaria. p. 715—716.) 1891, ip. 673.) ' Greschik V. Új adatok Szepesvármegye gombavirányához. Sze- pesi Emlékkönyv a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1888. augusz- tus 23— 28-án Tátrafüreden tartott XXIV. vándorgyűlésének alkalmából. Szepes-Váralján 1S88. {Ramidaria. p. 119.) 110 DR. HOLLÓS LÁSZLÓ laria-fajt talált G. Bresadola 1 891-ben. ^ Kniet A. gyűjtésé- ből Prencsfalu mellől egy fajt említ P. A. Saccardo 1897-ben. "^ G. Lindaii 19 Ramularia-ía.^ termőhelyei között Magyarorszá- got is említi 1906-ban. ^ Hazánkból, főleg a Herkulesfürdő kör- nyékéről 21 fajt ismertet Fr. Bubák 1907-ben. '^ Budapest környékéről két fajt említ Moesz G. 1909-ben. '^ Kecskemét vidékéről hat új Ramularia-í'AJ\t írtam le 1907 — 1909 között.'* Ezekhez csatolok még két új fajt jelen dolgoza- tomban, a melyben Kecskemét vidékéről összesen 46 Ramularia- fajt sorolok fel. Közülök 17 ismeretes, 29 ismeretlen volt Magyar- országból. A Kecskemét vidékén gyűjtött Rainularia-íajoksit betű- rendben sorolom fel a következőkben : 1. Ramularia agrestis Sacc. Syll. Fimg. IV, p. 202. Viola arvensis M u r r. fonnyadt levelein. Kecskemét (Nyír). L i n d a u Magyarországból Is említi. 2. Ramularia Ajugae (Nlessl) Sacc. Syll. Fung. IV, p. 212. Ajuga genevensis L. élő levelein. Kecskemét (Talfája), Czegléd. Magyarországból ismeretes : Ajuga reptans L. levelein, Prencs- falu környéke. Ajuga pyramidalis L, levelein, Késmárk mellett. (G r e- s c h i k, Nr. 58, Bresadola, Nr. 324.) Ajuga geneveyisis L. levelein, Orsova mellett. (Bubák, Nr. 253.) 3. Ramularia Alismatis Fautr. Sacc. Syll. Fung. X, p. 563. Alisma Plantago L. élő levelein. NagyJvörös (Nagy-erdö).^ 4. Ramularia Anchusae Mással. Sacc. Syll. Fung. XI, p. 604. Anchusa officinalis L. élő levelein. Kecskemét (Szikra, Koháry- Szent-Lörincz). Bizonyosan ide tartozik az a gomba, melyet az Anchusa offici-.^ nalis leveléről Ramularia cylindroides Sacc. var. longispora néven ' G. Bresadola. Champignons de la Hongrie, récoltés en 1886—89 par M. le professeur V. Greschik. Revue Mycologique, 13e année. Toulouse 1891. (Ramularia, pag. 32, No B22— 324.) ^ J. Bresadola. Hymenomycetes Hungarici Kmetiani. Atti deli" I. R. Accademia dl Scienze Lettere ed Art! degli Agiati. Serié III, Vol. III, Fascicolo I — II. Anno 1897. Appendix Auctore P. A. Saccardo. [Ramu- laria, p. 120.) ^ G. L i n d a u. Fungi imperfecti, in D r, L. R a b e n h o r s t's Kryptogamen-Flora von Deutschland, Österreich mid der Schweiz. I. Bd. Vili. Abt. {Ramularia, p. 431-532. 1906.) * Bubák F r. Adatok Magyarország gombaflórájához. Növénytani Közlemények, 1907, 4. füz. 101 — 103. lap. Ein Beitrag zur Pilzflora von Ungarn. Beiblatt zu den Növénytani Közlemények, 1907, Heft 4. (Ramu- laria, Nr. 253—273.) * M o 0 s z G. Gombák Budapestről és környékéről. Botanikai Köz- lemények, VIII. köt , 4. és 5. füzet. 1909. (Ramularia, Nr. 125—126.) ^ Hollós L. Üj gombák Kecskemét vidékéről. Fungi növi regionis Kecskemétiensis. Annales Musei Nationalis Hungarici. (Ramularia, 1907, p. 467—468. — 1909, p. 57—58.) ^ A mely fajnál nincs említve, bogy Magyarországból ismeretes, az mind új adat hazánkra. A MAGYARORSZÁGBAN EDDIG ÉSZLEIíT RAMULARIA-FAJOK 111 Pozsony mellől leírt J. A. Biiumler (Nr. 202) 18S7-heii. A Ramu- laria Anchusae leírása C. M as s alongo-tól csak 1894-hö\ ered. 5. Ramularia Anthemidis Holl. Ann. M. N, Hungar. 1907, p. 467. Anthemis Ruthenica M. B. fonnyadt levelein. Kecskemét (Nyir), Nagy-Körös (Nagy-erdö). 6. Ramularia arvensis S a c c. Syll. Fung. IV, p. 203. Potentilla argentea L., P. reptans L., P. supina L. élö levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra), Nagy-Körös. Magyarországból ismeretes : Potentilla reptans L. levelein, Prencs- falu környéke. Potentilla recta L. levelein, Orsova mellett. 7. Ramularia calcea (Desm.) Ces. S a c c. Syll. Fung. IV, p. 212. Glechoma hederacea L. levelein. Kecskemét (temető). -Magyarországból ismeretes : Glechoma hederacea L. levelein, Pozsony, Prencsfalu környéke. Glechoma hirsuta W. K. levelein, Herkulesfürdö mellett. 8. Ramularia Centaureae L i n d r. S a c c. Syll. Fung. XVIII, p. 555. Centaurea Scahiosa L, élö levelein. Kecskemét (Nyir). Magyarországból ismeretes : Centaurea sp. levelein, Herkules- fürdö mellett. U. Ramularia Cerinthes Holl. Ann. M. N. Hungar. 1909, p. 57. Cerinthe minor L. élö levelein. Kecskemét (Nyir). 10. Ramularia Cirsii Allescher. Sacc. Syll. Fung. XI, p. 605. Cirsium arvense L. élö levelein. Kecskemét (Műkert, Nyír- erdő mellett). 11. Ramularia Coronillae Eres. Sacc. Syll. Fung. XVI, p. 1042. Coroiiilla varia L. élö levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra). Ismeretes Dél-Tirolból. 12. Ramularia craccae Linda u. Rabén h. Krypt. FI. Bd. I, Abt. VIII, p. 464. Vicia villosa Rtb. levelein. Kecskemét (Talfája). 13. Ramularia Cynoglossi L i n d r. Sacc. Syll. Fung. XVIIl, p. 552. Cynoglossum officináié L. élö levelein. Kecskemét (Nyir). Finnországból ismeretes. 14. Ramularia Equiseti Mással. Sacc. Syll. Fung. XVIII, p. 558. Equisetum ramosissimum D e s f. szárán. Izsák. Olaszországból ismeretes. 15. Ramularia Galegae Sacc. Syll. Fung. IV, pag. 202. Galega officinalis L. élö levelein. Kecskemét (Szikra). 16. Ramularia Gei (Eliass.) Lindr. Sacc. Syll. Fung, XVIII, p. 547, Geum urhanum L. élö levelein. Kecskemét (Szikra). 17. Ramularia Geranii (West.) Fuck. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 204. Geránium pusillum L., Erodium Cicutarium L'Hér. élö levelein, Kecskemét (Nyir, Szikra), Nagy-Körös (Mintakert). Magyarországból ismeretes : Geránium pusillum L., G. silva- ticum L. levelein, Pozsony. Geránium phaeum L. levelein, Prencsfalu környéke. 18. Ramularia Inulae-britannicae Allesch. Sacc. Syll. Fung. XVIII, p. 556. Luila hritannica L. élö levelein. Tisza-Ugh. 112 DR. HOLLÓS LÁSZLÓ 19. Kamularia Jurineae Holl. Ann. M. N. Hungar. 1907, p. 467. Jurinea mollis Reichenb. élö levelein. Kecskemét (Nyir). 20. Ramularia lactea (D e s m.) S a c c. Syll. Fung. IV, p. 201. Viola odorata L. élö levelein. Kecskemét (temető, Nyir, Koháry- Szent-Lörincz). Magyarországból ismeretes : Viola odorata L., V. hirta L. levelein, Pozsony. Viola hirta L. levelein, Prencsfalu környéke. 21. Ramularia Lampsanae (Desm.) Sacc. Sj'll. Fung. IV, p. 207. Lampsana communis L. élő levelein. Kecskemét (Nyir). Magyarországból ismeretes ; Lampsana communis L. levelein, Orsova és Herkulesfürdő mellett. 22. Ramularia Lathyri n. sp, Maculis oblongis, alutaceis, ochraceo marginatis ; caespitulis amphigenis, albidis ; conidiophoris fasciculatis, continuis, sursum 3 denticulatis, hyalinis, 40 — 50X<^[^; conidiis cylindraceis, utrinque obtusulis, rectis, continuis aut 1-septatis, hyalinis, 1 6 - 20 X 4 — 5 a, catenulatis. Hab. in foliis vivis Lathyri hirsuti, prope Kecskemét Hungáriáé. Terem a Lathyrus hirsutus L. élö levelein. Kecskemét mellett 3l Szikrában, július hóban szedtem. 23. Ramularia Leonuri Sacc. et Pénz. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 213. Leonurus cardiaca L. élö levelein közönséges. Kecske- mét (Talfája, Szikra, Nyir). Magyarországból ismeretes : Leonurus cardiaca L. levelein, Pozsony vidéke. 24. Ramularia Lycopi Holl. Ann. M. N. Hungar. 1907, p. 467. Lycopus europaeus L. élö levelein. Kecskemét (Szikra). 25. Ramularia Lysimachiae Thüm. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 213. Lysimachia vulgáris L. élö levelein. Kecskemét (Szikra). 26. Ramularia macrospora Fres. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 211. Campanula glomerata L. élö levelein. Kecskemét (Nyir). Magyarországból ismeretes : Campanula sp. levelein, Herkules- fürdő mellett. (Bubák, Nr. 266.) Campanula rapunculoides L. levelein. Budapest (Moesz, Nr. 125). Var. Campanula Trachelii Sacc. Syll. Fung. IV, p. 211. Cam- panula Trachelium L. levelein, Pozsony. Var. Asteris Trel. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 211. Aster Tripolium L. levelein, Kecskeméten a Széktó mellett. Más Aster- fajok leveleiről Észak-Amerikából ismeretes. 27. Ramularia Marrubii C, Mással. Sacc. Syll. Fung. X, p. 560. Marrubium peregrinum L. alsó, fonnyadt levelein bőven. Kecskemét (Nyir, Koháry-Szent-Lörincz). 28. Ramularia matronaiis Sacc. Syll. Fung. IV, p. 201. Hesperis tristis L. alsó fonnyadt levelein gyakori. Kecskemét (Tal- fája, Szikra, Koháry-Szent-Lörincz). 29. Ramularia melampyrina C. Mással. Sacc. Syll. Fung. XVI, p. 1044. Melampyrum arvense L., M. cristatum L., M. barhatum W. K. élö levelein. Kecskemét (Szikra, Nyir) A MAGYAROKtíZÁGBAN EDDIG ÉSZLELT RAMULAmA-FAJOK 113 Melampyrum pratense L. leveleiről Olaszországból van leírva. A fönt felsorolt három faj Melampurmn új gazdanövény. 30. Ramularia Nymphaeae Bres. Sacc. Syll. Fung. XI, p. 601. Nymphaea álba L. élö levelein. Izsák. 31. Ramularia Onopordi C. Mással. Sacc. Syll. Fung. XVI. p. 1043. Onopordon Acanthium L. élö levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra), Nagy-Körös (vasútállomás). 32. Ramularia Peucedani Holl. Ann. M. N. Hungar. 1909, p. 58. Peucedaimm arenarlum W. K. élő levelein. Kecskemét (Nyir). 33. Ramularia plantaginea Sacc. et Berl. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 214. Phintago lanceolata L. élő levelein. Kecskemét (Szikra). 34. Ramularia Pulsatillae n. sp. Maculis ochraceis, indeti- nitis, plerumque apicem foliorum oecupantibus; caespitulis araphigenis, minutis, albidis ; conidiophoris fasciculatis, continuis, sursum denticu- latis, hyalinis, 24 — 30X4 — 6 ti ; conidiis cylindraceis, utrinque attenuatis et rotundatis, rectis curvulisve, medio 1-septatis, non con- strictis, hyalinis, 20 — 34X3-5 — 4 fi. Hab. in foliis subvivis Pulsatillae nigricantis, prope Kecskemét Hungáriáé. Terem a Pulsatilla nigricans Störck félig élö levelein. Kecs- kemét mellett a Nyir-erdőben, május hóban szedtem. 35. Ramularia rosea (Fuck.) Sacc. Syll. Fung. IV, p. 199. Salix sp. levelein. Kecskemét (Szikra). 36. Ramularia Saxifragae Syd. Sacc. Syll. Fung. XIV, p. 1061. Saxifraga hulbifera L. élö levelein. Koháry-Szent-Lörincz. A Saxifraga hulbifera L. új gazdanövény. Magyarországból ismeretes : Saxifraga Heuffelii S. N. K. levelein, Herkulesfürdö iLellett. (Bubák, Nr. 271.) 37. Ramularia Senecionis (B. et B r.) S a c c. Syll. Fung. IV, p. 210. Senecio campestris DC. élö levelein. Kecskemét (Nyir). A Senecio campestris új gazdanövény. Magyarországból ismeretes : Senecio rupestris W. et K. levelein, Herkulesfürdönél. (Bubák, Nr. 272.) 38. Ramularia Sideritis Holl. Ann. M. N. Hungar. 1907, p. 467. Sideritis montana L. fonnyadt levelein. Kecskemét (Nyir). 39. Ramularia Stachydis (Pass.) Mással. Sacc. Syll. Fung. X, p. 560. Stachys annua L. élö levelein. Kecskemét (Tal- fája mellett). 40. Ramularia Succisae Sacc. Syll. Fung. IV, p. 207. Var. Knautiae C. Mással. Sacc. Syll. Fung. X, p. 559. Knautia arvensis L. élő levelein. Kecskemét (Nyir). 41. Ramularia Taraxaci Karst. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 207. Taraxacum officináié Wigg. élő levelein. Kecskemét (Mű- kert), Tisza-Ugh. Magyarországból ismeretes : Ramularia Lampsanae (D e s m.) Sacc. Forma Taraxaci Sacc. Taraxacum officináié Wigg. levelein, Pozsony. (Baumler. Nr. 214.) 114 DR. HOLLÓS LASZLO 42. Ramularia Thesii Syd. Sacc. Syll. Fung. XIV, p. 1064. Thesium Ivwphyllum L., Th. ramosum Hayne élö levelein. Kecske- mét (Szikra, Nyir). Thesium ramosum Hayne új gazdanövény. 43. Ramularia Tulasnei Sacc. Syll. Fung. IV, p. 203. Fragaria cult. élö levelein közönséges. Kecskemét (Műkert), Nagy- Körös (Mintakert). Magyarországból ismeretes : Fragaria cult. levelein, Pozsony, Budapest. 44. Ramularia Urticae Ces. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 216. ürtica dioica L. élö levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra). Magyarországból ismeretes : ürtica dioica L., U. urens L. levelein, Pozsony. (Baumler, Nr. 219.) 45. Ramularia variábilis Fuck. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 212. Verbascum Blattaria L., 7. Lyclmitis L. élö levelein. Kecs- kemét (Szikra, Koháry-Szent-Lörincz), Alpár. Magyarországból ismeretes : Verbascum Lyclmitis L. levelein. Lőcse mellett. (Bresadola, Nr. 323.) Különböző 7er&ascMm-fajok levelein, Báziás, Orsova, Herkulesfürdö mellett. (Bubák, Nr. 273.) 46. Ramularia Veronicae Fautr. Sacc. Syll. Fung. X, p. 561. Yeronica agrestis L. élö levelein. Nagy-Körös (Mintakert). A Veronica agrestis L. új gazdanövény. A Yeronica hederifolia L. leveléről, Francziaországból ismeretes. A Kecskemét vidékéről imént felsorolt 46 Ramularia-ía^on kívül hazánkból 25 olyan faj van ismertetve, melyet Kecskemét vidékén nem találtam. Ezekhez csatolok 1 fajt, s így a Magyar- országból ismeretes Ramularia-faiok száma 72. A Magyarországban termő, de Kecskemét vidékén nem talált Ramularia-fajoh betűrendben felsorolva: 1. Ramularia Angelicae Höhnel. Sacc. Syll. Fung. XVIII, p. 550. Angelica sdvestris L. levelein, Herkulesfürdö mellett. (Bubák, Nr. 254.) 2. Ramularia Atropae Allesch. Sacc. Syll. Fung. XI, p. 604. Atropa Belladonna L. levelein. Marilla mellett találtam. Új Magyarországra. 3. Ramularia Centaureae atropurpureae Bubák. Bei- blatt zu den Növénytani Közlemények, 1907, p. (53). Centaurea atro- purpurea W. K. levelein, Herkulesfürdö mellett. 4. Ramularia cervina S p e g. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 208. Forma Petasitis Baumler. Verhandl. der k. k. zool.-botan. Ges. in Wien, 1888, p. 715. Petasites albus Gartn. levelein. Prencsfalu környéke. 5. Ramularia Coleosporii Sacc. Syll. Fung. IV, p. 211. Telekia speciosa Baumg. Coleosporium-on Herkulesfürdö mellett. (Linhart, Fungi hungar. Nr. 297.) A MAGYARORSZÁC7BAN EDDIG ÉSZLELT RAMULARIA-FAJOK 115 6. Ramularia conspicua Sydow, Sacc. Syll. Fiing. XVIII, p. 557. Hieracium lanatum Vili. levelein, Herkulesfürdo mellett. (Bubák, Nr. 259.) 7. Ramularia cylindroides Sacc. Syll. Fung. IV, p. 206. PM^wonan'a sp. gyöklevelein, Rodna mellett. (Linhart, Fungi hungar. Nr. 296.) Pulmonaria officinalis L. levelein, Herkulesfürdo mellett. (Bubák, Nr. 260.) 8. Ramularia decipiens Eli. et Everb. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 215. Rumex crispus L. levelein. Magyarországból említi L i n d a u. 9. Ramularia Doronici (Sacc.) Thiim. Ovularia Doronici Sacc. Syll. Fung. IV, p. 141. Doronicum cordatum Schultz. levelein, Herkulesfürdo mellett. (Bubák, Nr. 261.) 10. Ramularia fiiaris F r e s e n. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 210. Senecio nemorensis L. levelein, Prencsfalu környéke (Saccardo, Nr. 31). Forma Hieracií B ii u m 1 e r. Verbandl. der k. k. zool.-botan. Gesellscb. in Wien, XLI, p. 673, 1891. Hieracium Pilosella L. levelein, Prencsfalu környéke. 11. Ramularia Geranii phaei (C. Mass.) Magnus, Pilzfl. Tirol. p. 544. Geránium phaeum L. levelein, Herkulesfürdo mellett. (Bubák, Nr. 262.) 12. Ramularia hamburgensis Linda u, in Rabén h. Krypt. FI. 2. Auíl, Bd. I, Abt. VIII, p. 528. Hieracium vulgatum Y v. leve- lein. (Bubák, Nr. 263.) 13. Ramularia Libanotidis Bubák, Beiblatt zu den Nö- vénytani Közlemények, 1907. p. (54.) Libanotis montana Crtz. levelein Herkulesfürdönél. 14. Ramularia menthicola Sacc. Syll. Fung. IV, p. 213. Mentha silvesiris L. levelein, Prencsfalu környéke. 15. Ramularia microspora Thüm. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 213. Teucrium Chamaedrys L. levelein Herkulesfürdönél. (B u b á k, Nr. 267.) 16. Ramularia monticola Speg. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 200. Acoivtum moldavicum Haqu. levelein Késmárk mellett. (Greschik, Nr. 57, Bresadola, Nr. 322.) 17. Ramularia oreophila Sacc. Syll. Fung. IV, p. 206. Astranfia major L. levelein. K m e t gyűjtése. 18. Ramularia Parietariae Pass. Sacc. Syll. Fung, IV, p. 216. Parietaria officinalis L. levelein, Herkulesfürdönél. (B u b á k, Nr. 268.) 19. Ramularia Pastinacae Bubák. Sacc. Syll. Fung. XVIII, p. 550. Pastinaca opaca L. levelein, Herkulesfürdo mellett. (Bubák, Nr. 269.) 20. Ramularia Picridis Fautr. et Roumg. Sacc. Syll. Fung. X, p. 558. Ficris crepoides levelein, Herkulesfürdo mellett, (Bubák, Nr. 270.) 21. Ramularia pratensís Sacc. Syll. Fung. IV, p, 215. Rumex Acetosa L. levelein, Pozsony. (Baumler, Nr. 216.) 9 116 SERFFEL A. 22. Ramularia sambucina S a c c. Syll. Fiing. IV, p. 197. Forma Ebuli Sacc. in Linhart, Fungi hungar. exs. Nr. 295, 1883. Sambucus Ebulus h. levelein, Pozsony. (Baumler, Nr. 217.) Zernest (Linhart). 23. Ramularia Saniculae Linhart, Fungi hungar. exs. Nr, 194, 1883. Sanieula europaea L. levelein. Trencsén-Teplicz. 24. Ramularia scelerata Cooke, Sacc. Syll. Fung. IV, p. 200. Valószínűleg ide tartozik az a Ramularia, melyet R. variá- bilis F u c k. néven a Ranunculus sceleratus L.-röl Rimaszombatról említ Fvicht er A. (Nr. 69.) 25. Ramularia Schulzeri Baumler, in Verhandl. der k. k. zool.-botan. Ges. in Wien, Bd. XXXVIII, p. 716, 1888. Lotus corni- culatus L. levelein, Prencsfalu mellett. (K m e t.) 26. Ramularia Valeriánáé (S p e g.) Sacc. Syll. Fung. IV, pag. 207. Valeriána officinalis L. levelein. (Kmet.) (A szakosztálynak 1910 márczius 11-én tartott üléséből.) Scherffel A.: Raphídonema brevírostre nov. spec, egyúttal adalék a Magas-Tátra níválís flórájához* A sarkvidékek szomszédságának, valamint a földgömb magas hegységeinek örökös hó- és jégmezői egy sajátságos állat- és növénytársaság hona, melyet a zoo- és phytogeographia „nivális fauna és flóra" névvel jelöl. Botanikus létemre az állat- világnak itt található tagjaitól teljesen eltekintek, de szándékom ennek a flórának egy s más tagjára a figyelmet ráirányitani. Az itt élő növények mikroszkopikus szervezetek, főleg algák és egynéhány gomba, s ha némelykor a szabad szem figyelmét is lekötni képesek, akkor ezt csak nagy tömegben való előfordu- lásukkal érik el. Főleg skandináv búvárok, nevezetesen W i 1 1 r o c k,* Lagerheim- voltak azok, kik újabb időben kiválóan hazájuk hómezőit átkutatták s megállapították e flóra tagjainak névsorát. Ugyancsak Lagerheinr* vizsgálta az egyenlítő tájékán fekvő Quito közelében lévő Pichincha tűzhányónak örökös hómezőit és igen fontos és becses adatokkal járult a nivális flóra ismere- téhez. Chodat* a svájczi alpeseknek hóflóráját tette vizsgála- tainak tárgyává. ' V. B. W i 1 1 r o c k. Om snöns och isens flóra. Stockholm. 1883. ^ G. Lagerheim. Bidrag t. Snöflorau i Lulea-Lapmark és ugyanaz : Beitrage zur Kenntnis der Schneeflora in Lulea-Lappniark. Botanisches Zentralblatt. 1883. XVI. Bánd. 347. old. ^ G. de Lagerheim. Die Schneeflora des Pichincha. Berichte der deutschen botanischen Gesellschaft. 1892. Bánd X 517—534. old. * C h 0 d a t R Sur la flore des neiges du Col. des Ecandies. Massif du Mont-Blanc. Bull. Herb. Boissier. 1896. Tom. IV. 886. old. RAPHIDONEMA BREVIR08TRH NOV. SPEC. 1 1 i Magyarország legmagasabb hegységének, a Magas-Tátrának havát rendszeresen és behatóan jóformán még nem vizsgálták, csak Rostafinski lengyel búvár közölte e helyről származó havatlakó szervezetekre vonatkozó észleletéit.^ Vannak ugyan íidatok, melyek a Tátrában látott „vörös hó"-ról emlékeznek meg, < — között, a mely az egész embryót két symmetrikus félre osztja ; a suspensor két sejtsorán kezdődik, a calyptrán, kérgen átal a középponti hengerben folytatódik. A rajzon árnyékolva van fel- tüntetve a protoderma sejtréteg és a pericambium. A protoderma tangentialis osztódása által fejlődik a gyökérsüveg (calyptra), ep.-nél az epidermisbe megy át (dermatogen). Az epidermistől [ei)) a csúcs felé haladva a protoderma fokozatosan tangentiálisan két sejtre váhk (a;\, x'\ x^), az így keletkezett sejtsorok még tovább is osztódhatnak (w). Az így létre jött szövet a gyökér- süveg első szövete lesz, a mint a radicula a termésből kilép. Ugyanekkor a calyptrogen-réteg {cg) fokozott tangentialis osztó- dása folytán a suspensor és a hypophysis sejtjei levettetnek. ^ E r i k s s 0 11, Über das Urmeristem der Dicotylenwurzeln ; Jahrb. für Wissensch. Botan. 1878., 418. és 428. old. ^ ex Flahault, Recherches sur raccroissemont terminál de la racine chez les phanerogames. Ann. se. nat. 6 ser. Tonie VI. 78. old. (1878.) és ex Eriksson 1. c. (R u s s o w in Mem. l'acad. Petersbourg VII. Serié, Tome XIX. no. 1. 1872.) 144 SZABÓ z. A periblema fejlődésének kiinduló pontja a metszeten egy-egy a symnietria vonaltól jobbra-balra helyeződő sejt, tehát a természetben egy-egy sejtrétegű gyűrű (iA;, ik'). Ez az elsődleges kérget létrehozó szövet a legterjedelmesebb mind- egyik között. Kis távolságra a csúcstól, ott a hol a felbőr (ej)) már teljesen fejlett, 8 tágüregű sejtrétegből áll, a melynek legkülsőjéből a gyökér kollenchymás felbőralatti exodermise (ex) fejlődik, belső rétege pedig az endodermist (end) képviseli. A periblema és a pleroma határán tágüregű, inkább négyzetes sejtsor különböztethető meg, a mely (ij)) initiális sejtből kelet- kezik, de tangentiális fallal nem osztódik több réteggé, ez a pericambium. A pleroma initiál-sejtjei szintén symmetrikus elhe- lyezésűek {ipl). A pleroma sejtjei sokkal apróbbak, mint a peri- blémájéi, vagy a calyptráéi. A középső symmetriavonal pontosan követhető ezen a szöveten át is, a mely rendesen 6 sejtsorból áll az epidermis kifejlődésének síkjában (ep). A Tcifejlett csiranövény radikulájának keresztmetszetében a diarch edénynyalábon belül némely esetben (II. t. 3. rajz) kevés bélsejtet láthatunk, de sok esetben a két nyaláb tracheái összeérnek a középen (II. t. 2. rajz). A vazális rész elemei a kerület felé kiseb- bednek. Az endodermis jól kivehető vékonyfalú sejtréteg, elparásodott radiális falakkal. Az elsődleges kéreg tágüregű parenchymatikus sejtekből áll, melyek az endodermis és esodermis felé kisebbednek. A periderma az exodermisben indul fejlődésnek (Douliot^ „periderme sous-epidermique"). A radicula gyökérágazatainak keletkezését a Dipsacaceáknál már Van Tieghem és Douiiot tanulmányozta,^ a gyökér és szár edénynyalábjainak egymásba- futását pedig Gérard,^ úgyhogy e helyen az ő vizsgálataikra utalhatok, csak annyit említve még meg, hogy a hypokotyl szárrész középponti hengerében a kotyledonok alatt a két szik- iével edénynyalábjának folytatását találjuk két tranzverzálisán elhelyezett edénynyalábcsoportban. Ezek közét a médián síkban laza parenchymaszövet tölti ki, a melybe a középpont felé kiseb- ))edö vazalis részek belenyúlnak (II. t. 1. rajz). A működő kambium által másodlagosan létrehozott edények tágabb üregűek, mint az elsődleges edények. A csíra hypokotyl szára nyaki részében a médián parenchymatikus szövetet a gyökér diarch nyalábjának vazális része foglalja el. A csíranövény csíralevelei igen sűrűen papillás epidermissel vannak borítva, a mi a csíra erős heliotropikus tulajdonságával ^ Douiiot, Recherches sur le periderme. Ann. se. nat. Ser. VII. Tom. X. 386. old. űg. 64. * Van Tieghem et H. Douiiot: Recherches comparatives sur l'origine des membres endogénes etc. Origine des radicelles des Diotyledones Racines latérales des Dicotyledones. (Ann. Se. Nat. VII. Ser. Tom. VIII. 488. old.) ^ G é r a r d, Recherches sur le passage de la racine á la tige. (Ann. Se. Nat. VI. Ser. Tom. XI. 365. old.) ÚJABB HI8T0L0GIAI MEGFIGYELÉSEK A KNAUTIA GÉNUSZ FAJAIN 145 függ össze. Úgy a csíraleveleken, mint a plumula első levél- kéin a levegőnyílások fejlődése jól követhető (lí. t. 37—45. rajz) és megállapítható, hogy az a P r a n 1 1-féle Crucifera-typushoz mérten történik. Rendesen három sejt környezi a zárósejteket, a mint már V e s q u e is felismerte a Dipsacaceákra vonatkozólag/ a mely esetben (I. t. 37—40. rajz) az első beilleszkedő fal a levegőnyílás anyasejtjében egy falzugot zárt el; más esetekben négy, ritkán több sejt is környezheti a levegőnyílást, a mikor is azt tapasz- taljuk, hogy az első beilleszkedő fal (I. t. 41 — 45. rajz) két, ritkán több falzugot rekesztett el. (A rajzokon a fejlődés menete pon- tosan követhető.) 6. A kifejlett növény vegetatív szerveinek histologiai jellem- vonásait már előző munkámban igyekeztem kidomborítani, most még csak azt fűzhetem ide befejezésül, a mit újabban a szár anatómiai szerkezetében konstatálnom sikerült, ugyanis a bél- (liaphragma jelenlétét. A legfiatalabb szárrészben, az epicotylben még nyoma sincs sem a bélhüvelynek, sem a béldiaphragmának. Az egész epicotyl szár tengelyét laza, parenchymatikus bélszövet tölti Id, a melyhez kétoldalt, a kotyledonok helyzetével keresztben helyezkednek el az edénynyalábok, az első két levél nyalábjai. Az endodermis az epicotylban jól kivehető, radiális falain erősen fénytörő C a s p a r i- féle pontokkal. Idősebb szárrészeken a radiális falak elparásodnak, tangentiális irányban nyúltak, a pericyklus homogén, egyszerű sejt- sor, olyan mint a milyent Morot- a Scahiosákn-dX konstatált. A bél a csomókon keresztül is követhető, izodiametrikus, gömbölyű sej- tekből áll. Kifejlett növényen azonban a bél szerkezetében több- kevesebb változás látható. A csomóközökben a keresztmetszet közepén a bél középponti része hiányzik, a szár csöves, a bél- sejtek az edénynyaláb-gyűrű felé megvastagodnak, béíhüvelyt alkotnak. A csomókban a bél középponti része nem foszlik el, hanem lemezként megmarad és béldiaphragmát alkot. Az egyéves Kn. orientális különösen csöves szárú; béldiaphragmája, kö- zepén vastagodott szövetű, a mely a bélhüvelyhez vékonyabb falú sejtekkel csatlakozik (II. t. 7 — 9. rajz). Feltűnő jelenség "az, hogy a diaphragma a csomóközök üregébe hólyagos tömlőszerű intnmescentiákat bocsát, a mely valószínűleg a bélszöveteknek a növekedés folytán való elszakadásakor fellépő callusképződésre mutat. A Kn. drymeia béldiaphragmája vastagabb, mint a Kn. orientalisé. A szár tömöttebb, a diaphragma beljebb nyúlik a csomóköz üregébe. A Kn. macedonica béldiaphragmájának vastagodott sejtjei ellentétben az előző fajokkal, a bélhüvely vastagodott sejtjeivel állanak összefüggésben és azoknak mint- '■ V e s q u e, Caractéres des Principales familles gamopétales tirés de Tanatomie de la feuille. Ann. se. nat. 7 Ser. Tom. I. 209. old. pl. 9. fig. 21. - M 0 r 0 1, Recherches sur le péricycle. (Ann. des Se. nat. Ser. 6. Tome XX. 250. old.) 146 SZABÓ Z. egy folytatását alkotják. Már ezekből is látható, hogy a bél- diaphragma fontos rendszertani-histologiai jellemet rejt magában, de sajnos, mindezideig több élő vizsgálati anyag nélkül a többi fajra nem terjeszthettem ki vizsgálataimat.^ Á rajzok magyarázata. Az I. tábla 1—14., 16—21., 30., 32—36., a II. tábla 4—6., 12., 17—18. rajza a Knautia drymeia Heuff., az I. tábla 15., 29., 31., 37 — 45., a II. tábla 1 — 3., 7 — 10., 13 — 14. rajza a Knautia orientális L., az I. tábla 22 — 25. rajza a Knautia macedonica Gri s e b. fajoknak a budapesti k. m. tudomány- egyetemi növénykertben tenyésztett példányaiból, az I. tábla 26 — 28. rajza a Knautia arvensis var. budensis S i m k. Budapest környékén gyűjtött pél- dányaiból, végre a II. tábla 11., 15., 16. rajza a Knautia integrifolia var. hyh- rida (AH.) Korfu szigetén B a e n i t z által gyűjtött herbariumi példányaiból előállított készítmények után készült. I. tábla. 1—3. rajz. A virágzat hosszmetszete fejlődésének kezdő és haladottabb fokán 30-szor nagyítva {br = involucrum levél, vd = virágkezdemény, k ■= fejlettebb, r = visszamaradt fejlödésü dudoröv, 1 — 2 — 3 fokozatosan idő- sebb virágdudorok). 4 — 5. rajz. Egyes virágkezdemény hosszmetszete 100-szor nagyítva [i = involucellum dudorai, ö = a bemélyedt csúcsi rész). 6 — 7. rajz. Egyes virágbimbó külső képe erősen nagyítva (me = médián elülső, mh = médián hátulsó, l — l = transverzálís pártaczimpák, ant = anthera, cs — csésze, i = involucellum dudorok). 8. rajz. A bimbó oldalról nézve, erősen nagyítva (jelek mint előbb). 9 — 10. rajz. A virágzat plasztikus képe fejlődésének különböző fokán, erősen nagyítva (^\ — k^ — gyorsabban fejlődő, r = visszamaradt öv). 11. rajz. A fejlettebb bimbó külső képe médián hátulról tekintve, vázlatosan, a szőrözet elhagyásával, 20-szor nagyítva. (Jelek mint a t; — 7. rajzon ; cr = az involucellum csőre, icor =^ az involucellum koronája) 12. rajz. A bimbó hosszmetszete diagonalis irányban az antherák felfüggesztési pontján keresztül, 50-szer nagyítva vázlatosan (jelek mint a 6 — 7. rajzon ; & = a dudor bemélyedt csúcsa). 13. rajz. A bimbó hosszmetszete a médián síkban 50-szer nagyítva vázlatosan (jelek mint a 6. és 12. rajzon ; bi^_^ = termőlevél-kezdemények). 14. rajz. Mint a 13., de a magkezdemény {mkd) megjelenésekor, 50-szer nagyítva vázlatosan (z = növekedő öv). 15. rajz. A pártaczimpa keresztmetszete 70-szer nagyítva {tr = edény- nyaláb, pp = papillák). 16. rajz. A csésze fogának hosszmetszete a szőrözet elhagyásával ^ E helyen is őszinte köszönetemet fejezem ki M á g o c s y-Di e t z Sándor dr. egyet. ny. r. tanár úrnak, hogy vizsgálataim elvégzését az egyetemi növénykertben és növénytani intézetben megengedni, szíves útmu- tatásaival és tanácsaival támogatni kegyes volt, továbbá Abonyi Sándor dr. egyetemi tanársegéd és Fodor Ferencz egyet, hallgató uraknak, hogy a fejlődéstani tanulmányokkal járó vesződséges beágyazási munkála- tokban szívesen segítségemre voltak. UJABB HI8T0L0GIAI MEGFIGYELÉSEK A KNAUTIA GÉNUSZ FAJAIN 147 65-ször nagyítva {tr = edónynyaláb, s = sklereidák, I. = a 17. rajz, í/. = a 18. rajz metszet síkja). 17 — 18. rajz. A csésze fogának keresztmetszetei ; a 17. rajz a 16. rajz I. síkjában, a 18. rajz a 16. rajz II. síkjában, 120-szor nagyítva ítr = edénynyaláb, s = sklereidák). 19. rajz. A bimbó médián hosszmetszete a 11. rajznak megfelelő fejlődési fokban vázlatosan, 20-szor nagyítva (m — médián elülső, nih = médián hátulsó pártaczimpa, hi = bibe, ant = anthera, cs = csésze, n = nektárium, .r = a csésze és a párta közös alapi része, i =-- involucellum, t = termő, pl = placenta, mk = magkezdemény, tr = edénynyalábok pontozott vonallal jelzett futási iránya). 20. rajz. A kifejlett virág alsó részének médián hosszmetszete váz- latosan, 20-szor nagyítva (n = nektárium, mp = mikropyle, pr = az inte- gumentum prizmatikus sejtrétege, mely az embryózsákot (ezs) körülveszi, I. a 31., II. a 30., III. a 34., IV. a 33., V. a 32. és II. tábla 4. rajz metszési síkjának onala). 21. rajz. A párta csöve alapi részének hosszmetszete, virágzáskor, 60- szor nagyítva (p = párta, cs = csésze, n = a nektárium kiválasztó hólyagjaí, tr = edénynyaláb). 22. rajz. Az éretlen anthera keresztmetszete 260-szor nagyítva (jel- magyarázat a szövegben). 5.9. rajz. Az érett anthera falának hosszmetszete 200-szor nagyítva {ext = exothecium, cnt = endotheciuni). 24. rajz. Az előbbi rajz endotheciumának egy sejtje 450-szer nagyítva. 25. rajz. Vírágporsejt 150-szer nagjitva {exi == exine, int = intine, op =- opereulum). 26. rajz. A termőtáj hosszmetszete a magkezdemény meg jelenésekor (ö = a virágkezdemény csúcsának bemélyedt része ; lásd az 5., 13., 14. rajzot), a 14. rajz mkd jelzésíí részének. 160-szoros nagjitása. 27. rajz. A magkezdemény hosszmetszete kezdöfokon, 200-szor nagyítva {ini = integumentum, ar = archesporium). 28. rajz. A magkezdemény hosszmetszete fejlettebb fokon, 200-szor nagyítva {im = integumentum, nip mikropyle. pr = az integumentum priz- matikus sejtsora, nuc = nucellus, ar = archesporium). 29. rajz. A bibe lebenyének keresztmetszete, 120-szor nagyítva (pp =- papillák, tr = edénynyalábj. 30. rajz. A csésze és párta közös alapi részének keresztmetszete a 20. rajz II. jelzésű vonalában, vázlatosan, 30-szor nagyítva {tr = edény- nyalábok). 'm 31. rajz. A bíbeszál keresztmetszete a 20. rajz I. jelzésíí vonalában, vázlatosan, 125 szőr nagyítva {tr = edénynyaláb, vz = vezető szövet). 32 — 34. rajz. Az eredő termés keresztmetszetének képe vázlatosan, 15-ször nagyítva, a 32. rajz a 20. rajz V., a 33. rajz a 20. rajz IV., a 34 rajz a 20. rajz III. számú vonalának síkjában (involucellum : ep = epider- mis, kr vagy krys. = kristályos sejtréteg, s = a sklerenchymagyürű, stereoma, par = parenchyma szövet, í = a termő fala 8 edénynyalábbal, mktr = a magkezdemény külön nyalábja). 35. rajz. A 32. rajz involucellumának egy részlete 220-szor nagyítva 148 SZABÓ Z.: ÚJABB HI8T0L0GIAI MEGFIGYELÉSEK A KNAUTIA GÉNUSZ FAJAIN (ep =^ epidermis, lír = kristályos réteg, s = sklerenchyma, par = paren- chyma). 36. rajz. Az involucellum csúcsának hosszmetszete íi5-ször nagyítva, vázlatosan (cr = csőr, icor = involucellum koronája, s = sklereidák, kr — kristályos sejtsor, tr = edénynyaláb). 3? — 4ő. rajz. A levegőnyílások fejlődése. A 37—40. rajzon az első beilleszkedő fal egy, a 41—45. rajzon pedig két falzugot zár be (1., 2., 3. a beilleszkedő falak sorrendje, w = az anyasejt fala vagy annak része), a a 45. rajz 320-szor nagyítva. II. tábla. 1. rajz. A hypocotyl szárrész edénynyalábjának keresztmetszete 100- szor nagyítva {camb = cambium, end = endodermis, per = pericyklus, ph = cribrális rész. 2 — 3. rajz. A radicula keresztmetszete 100-szor nagyítva. A 2. rajz a hypocotylhoz közelebb, a 3. rajz a gyökércsúcs felé (jelzések mint az 1. rajzon, xl = vazális rész, sp = spirális vastagodású edény). 4. rajz. Keresztmetszet a virág termőövén és involucellumán keresztül az I. tábla 20. rajzának V. sz. síkjában, 80-szor nagyítva (involucellum : ep == epidermis, kr = kristályos réteg, ps = apró sejtü parenchyma, par = tágüregü parenchyma ; t = termő, magkezdemény, mk = [integumentum], pr = ennek prizmatikus belső sejtrétege, ezs = embryozsák). 5. rajz. Az embryo hosszmetszete fejlődésének alsóbb fokán a coty- ledonok (cot) első megjelenésekor, erősen nagyítva (Siisp = suspensor, hyp = hypophysis, cg = dermocalyptrogen, perb = periblema, pler = pleroma). 6. rajz. Az embryo gyökércsúcsának hosszmetszete 160-szor nagyítva (magyarázat a szövegben). 7. rajz. A Kn. orientális szár-nodusának hosszmetszete igen vázla- tosan, 5-ször nagyítva {bél = bél, tr = edénynyaláb, diaph = béldiaphragma, in = internodium.) 8. rajz. A Kn. orientális béldiaphragmájának egyes sejtjei (a 9. rajz s jelzésű részéből) a hosszmetszeten, 125-ször nagyítva. 9. rajz. A Kn. orientális béldiaphragmájának fele vázlatosan, 25-ször nagyítva {ins = intumescens sejtek, s = vastagodott sejtek, bélpar =■ bél- parenchyma). 10. rajz a Kn. orientális, 11. rajz a Kn. integrifolia, 12. rajz a Kn. drymeia virágzati vaczkának hosszmetszete, kissé nagyítva, igen vázlatosan {v = vaczok, br = ínvolucrum levél, lap = az involucrum levél alapi párnája). 13 — 14. rajz. A Kn. orientális involucrum levelének keresztmetszete. A IC. rajz annak középső része részletesen, 80-szor nagyítva, a 14. rajz az egész levélé vázlatosan (tr = edénynyaláb, s = sklerenchymák). lő — 16. rajz. A Kn. integrifolia involucrum levelének keresztmetszete. A 15. rajz annak középső része részletesen, 80-szor nagyítva, a 16. rajz az egész levélé vázlatosan (tr = edénynyaláb, ha — hypoderma). 17—18. rajz. A Kn. drymeia involucrum levelének keresztmetszete. A 17. rajz annak középső része részletesen, 80-szor nagyítva, a 18. rajz az egész levélé vázlatosan {tr = edénynyaláb, s =^ vastagodott sejtek). Botanikai Közlemények 1910. 3. Tab. II. del. Z. Szabó. PRODÁN GY. : ADATOK BÁCS-BODROG MEGYE ÉS KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 149 Prodán Gy. : Adatok Bács-Bodrog megye és kör- nyékének flórájához. Pteridophyta. Nephrodmm thelypteris Svv. Nádasokban a Ferencz-csatorna mentén és Gomboson. Asplenium trichomanes L. Sziklákon és mohos kövek között Kamenitz és Venácz között, Erdődön, Kisköszegen. Políjpodium vulgare L. Bokrokban Erdődön és Kisköszegen. Salvinia natans (L.) A 1 1. Álló és lassan folyó vizekben a Ferenez-csatornában és Gomboson. MarsUia quadrifolia L. Gombos mocsaras helyein. Equisetum ramosissimum Desf. Nedves homokos helyeken Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Moiiocotyledoiieae. Potamogeton fiuitans Rot h. Gomboson a Dunában és a Ferenez- csatornában. P, crispus L. A palánkai, bezdáni, gombosi, apatini mocsarakban és a Ferenez-csatornában. P. luccns L. U. ott, P. j;er- foliatiis L. U. ott. P. pusUlus L. U. ott és a Palicsi fürdő tavában. Trü glochin palustre L. Nedves réteken, Madarason és Gomboson. Sagittaria sagittifoUa L. Álló és lassan folyó vizekben s mocsarakban Újvidéken, Palánkán, Kisköszegen, Gomboson, Madarason és Bezdánban. Hydro- charis morsus ranae L. A gombosi, apatiiii, bezdáni mocsarakban és a Ferenez-csatornában. Stratiotes aloides L. A bezdáni mocsarak- ban. Ritka. Elodea canadensis R. et M. Lassan folyó vizekben a Ferenez- csatornában Zombor táján. Andropogon gryllus L. Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Kötött homokon. Tragus raccmosus (L.) Desf. U. ott. Futóhomokon. Setaria verticillata L. B e a u v. S. glauca L. Beauv. 5. viridis (L.) B e a u v. Mivelt talajon közönségesek. S. viridis, var. Weinmannii (R. et S c h.) Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Futóhomokon. Stipa capillata L, Kötött homokos helyeken Madarason és a Ferencz-csatorna mentén. S. pennata L. Ludas-puszta a körözsi legelökön. Kötött homokon. S. tirsa S t e v. Köves, száraz dombokon Kamenitz és Venácz közölt. Pallasia aculeata (L.) A zombori, neraes- mileticsi, apatini, újvidéki, ófutaki, chottekpusztai, bezdáni, madarasi, bácsi, szabadkai és a gádori szikeseken. Heleochloa alopeciiroides, (Pill. et Mitt.) Hőst. U. ott. H. schoenoides (L.) Hőst. U. ott. Phleum nodosum L. Száraz dombokon Kamenitz és Venácz között. Ph. paniculatiim H u d s. Bokros gyepes helyeken Kamenitz és Venácz között. Erdődön a Dana feletti magaslatokon. Alopecurus geniculatus L. A zombori és gombosi nedves réteken. Agrostis vulgáris With. A. alha L. Nedves réteken, köz. Apera spica venti (L.) Beauv. Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Kötött homokon. Venteneta dubia (Leers) B o i s s. Szikes kaszálók szélén Bácskertes, Bezdán és Monostorszeg között. Arrhena- 13 150 PRODÁN GY. therum elatius (L.) M. et K., Réteken, mesgyéken s partos helyeken közönséges. Eragrostis minor (Hőst.) Karst. A zombori, madarasi, gombosi, bezdáni, szabadkai, újvidéki, kisköszegi szántóföldeken közön- séges. E. megastachya (K o e I.) LK. U, ott. E. pilosa (L.) P. B. A vasúti töltések állandó gyomja. Koeleria gracilis P e r s. Száraz réteken a zombori határban. *Melica ciliata^ L. var. transsüvanica S c h u r f. Holubyana (A. et G.) Erdőkben, bokros helyeken, Zombor a Sikara erdőben, Zombor és Szabadka között és Karlóczán. M. altissima L. Száraz köves partokon Illok-on. Briza média L. (Vargatáncz) Kaszá- lókon közönséges. Bactylis glomerata L. f. ^^endula (D u m) A zombori bezdáni, apatini, karlóczai, illoki és kamenitzi erdőkben. Poa compressa L. száraz, köves és homokos helyeken a madarasi, zombori, szabadkai újvidéki, kamenitzi, karlóczai és illoki határon. P.palustrislj. Árterületen Bezdán környékén és Gomboson. P. nemoralis L. A bezdáni erdőben. *P. angustifolia L. Legelökön, utak szélén a zombori, apatini és szabadkai határban. *P. collina S c h u r. Szikes legelőkön a zombori városi legelőn. Atropis limosa S c h u r. Szikes legelőkön. A zombori, kerényi, ósziváczi, kulai, sztapári, bezdáni, bácsi, apatini, madarasi, regöczei, szabadkai, ófutaki, chottekpusztai, újvidéki, nemesmileticsi, gádori és őrszállási határban. A. Pei&onis G. Beck. A gádori ned- ves szikeseken. *Festuca ruhra L. Gyepes helyeken. Zombor a Ferencz-csatorna mentén. F. vaginata W. et K. Szabadka, Palics- fürdő, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. *F. vallesiaca S c h 1 e i c h. Száraz partos helyeken Kanienitz környékén. *F. pseudovina H a c k. Legelőkön, Zombor, Szabadka, Bezdán között eső területen. F. riitila H a c k. Az apatini szikes legelökön. *F. rupicola Heuff. Legelökön. Zombor, az újvidéki vasút mentén, F. pratensis H u d s. Réteken és gyepes helyeken. Szabadkán, Gomboson és Zombor környékén. Bromus asper Murr. Erdők szélén. Kamenitz és Venácz között, Bezdán környékén, B. inermis Leyss. A vasutak mentén közönséges. B. inermis 1, e y 8 s. f. pellitus {G. Beck). Száraz, köves partokon. Kamenitz környékén. B. sterilis L. Réteken, gyepes helyeken és erdöszélén. Zombor, Szabadka, Bezdán és Újvidék között eső területen. B. tedoruni L. f. longipilus K u m. et S e n d t n e r. Az egész Bácskában és a Szerémségben közönséges. B. arveyisis L. U. ott B. squarrosus L. Napos, parlagos, homokos helyeken. Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között esö homokos területen. Kamenitz és Venácz között. Karlóczán. B. japonicus Thhg. var. vestitus. Az előbbi társaságában Kamenitz és Venácz között. Karlóczán. *B. subsquarrosus B 0 r b. Száraz dombokon és homokos helyeken. Szabadka, Zombor, Újvidék, Gombos közötti területen. Kamenitz és Venácz között. Kar- lóczán. B. cormnutatus S c h r a d. Nedves réteken közönséges. B. hordaceus L. Gabona közt, mesgyéken és réteken közönséges. B. hordaceus L. f. nanus (Weig.) Homokos és szikes területeken. A Ferenczcsatorna mentén. A bezdáni és apatini szikeseken. Brachypodium ^ *jelzett Gramineákat Dr. D e g e n Árpád determinálta. Fárado- zásáért hálás köszönetemet fejezem ki. ADATOK BÁC8-B0DR0G MEGYE É8 KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 151 sUvaticum R. Sch. Erdőkben és bokrok között közönséges. Secale fragile M. B. Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elte- rülő homokos területen. Haijnaldia villosa (L.) S c b u r. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. Agropyriim cristatum (L.) Bess. U. ott. Illókon, Kamenitz és Vénácz között. Hordeum Gussonianiim Pari. Szikes, sovány helyeken. Ófutaki, újvidéki, szabadkai, madarasi, ósziváczi, kerényi, zombori, bezdáni, apatini és a gádori határban. H. piibescens G u s s. U. ott az előbbi társaságában. Cyj^erus fiavescens L. Mocsarakban s árteres helyeken. Gomboson. C. glomeraUis L. U. ott. C. longus L. Mocsaras helyeken. Illókon. C. pannonicus J a c q. Palicsi és gádori tavak környékén és Tündéresen. Scirpus compressus Pers. Bácskában árteres helyeken és mocsarakban. S. Holoschoenus L. Nedves homokos területeken. Szabadka, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Tömegesen. S. lacusfris L. Mocsaras helyeken. Zombor, Apatin, Bezdán slb. határában. S. Michelianus L. Homokos és iszapos helyeken a Duna mentén. Újvidék, Palánka, Illók, Bezdán, Apatin, Erdőd. Heleocharis uniglumis (LK.) S c h u 1 1. Zombor a városi legelön és a Mosztonga mentén. Gomboson a vasúti állomás közelében. Gádoron szikes területen. H. palustris (L.) R. Br. U. ott. H. ovata (Roth.) R. Br. U. ott. Eriophorum latifolium Hoppé. Mocsaras réteken Gomboson. Carex stenophylla Wahl. Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Kötött és futóhomokon. C. divisa Huds. Szikes talajon Zombor, Nemesmilitics, Madaras, Bezdán. C. praecox S c h r e b. Árteres helyeken közönséges. C. stricta G o o d. Állandó mocsarak- ban és nedves réteken. Gombos, Apatin, Bezdán. Szabadkán zsom- békokat alkot, C. Schreberi Schrank. Nedves rétek szélén. U. ott. C. acnta L. Mocsarakbau ü. ott, C. silvatica Huds. Erdőkben, Illókon és Bezdánban, C. distans L. Szikes, nedves réteken közön- séges. C. Mühelii Hőst. Erdőkben Illókon. C. hirta L. Nedves réteken Gomboson. C. pseudocyperus L. Lassan folyó viz szélén a Ferencz-csatornában. C. riparia C u r t. Mocsáros helyeken a Duna és a Mosztonga mentén. C. vesicaria L. U. ott. C. acutiformis E h r h. U. ott. C. glauca S c o p. U. ott és a Ferencz- csatorna mentén, C. Buekii W i m m. Erdőtisztásokon Kamenitz és Venácz között. C. montana L. U. ott és Zombor a Sikarában. Anim maculatum L. Erdőkben. Zombor a Sikarában. Bezdán a Kozorában. Juncus Gerardi L o i s. A zombori és szabadkai szikes és homokos területein. J. compressus J a c q. Nedves réteken és mocsaras helyeken. Bezdán környékén. Luzula campestris (L.) DC. Apatin, Zombor, Madaras, Szabadka füves helyein. Colchicmn arenarium W. et K. Madarason a Jezert környékező homokos dombokon. Gagea pjusüla (Se hm.) R. et Sch. Homokos, füves helyeken. Zombor és Szabadka környékén. G. arvensis (Per s.) R. et Se h. Ugarokon. U. ott. Allium vineale L. Száraz, szikes legelö- kön. Apatin, Bezdán, Ó Futták, Chottekpuszta. Scilla bifolia L. Erdö- 13* 152 PRODÁN GY. dön és Kisköszegen. Se. auiumnalis L. Száraz, szikes legelökön. Apátia a helység közelében. E helyen Borbás is megtalálta. Orni- thogalum pyramidale L. Mesgyében és árokpartokon. Zombor, Gombos és Újvidék között. 0. Bucheanum (Kunth.) Asch. U. ott. 0. umhel- latum L. Réteken, szántóföldeken és cserjésekben közönséges. Mus- cari comoswn (L.) M i 1 1. Mesgyéken és erdötisztásokon, Bezdán, Sza- badka, Zombor. M. racemosum (L.) Lam. et DC. Gyepes helyeken. A Ferencz-csatorna mentén, Kisköszegen, Erdődön, Titeli fensíkon. M. transsilvankum S c h u r. A palicsfürdöi akáczerdökben. Az újvidéki alsókaboli, bácsi tölgyesekben. Asparagus officinalis L. Szabadkán íütóhomokon. Polygonatum latifoJlmn (Jacq.) Desf. Szabadka, Palics, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Ritka. Az apatini és bezdáni erdőkben. Leucojum aeüivum L. A bezdáni és gombosi nedves és mocsaras réteken. Galanthus nivalis L. Erdődön a Dunát szegélyező dombokon. Iris arenaria W. et K. Szabadka, Palicsfürdő, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Kötött homokon. I. variegata L. Homokos dombokon Kisköszegen. /. pseudacorus L. A bezdáni, apatini, gombosi, madarasi mocsarakban s a Ferencz- csatornában. Orcliis purpurea H u d s. Erdőkben. Illók, Bezdán, Madaras és Zombor határában. Szabadkán akáczerdökben. 0. palustris Jacq. Árkokban Zombor és Gombos között. 0. latifolia L. U. ott. Nedves réteken és nádasokban Szabadka és Ludaspuszta között. Ciphalanthera álba (Cr.) Simk. Erdőkben, Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg között. C. longifolía (L.) Fritsch. ü. ott. Eijipadis latifolia (L.) Ali. U. ott és a szabadkai homokpusztán, futó homokon. Neottia nidus avis (L.) Rich. Erdőkben, Bezdán, Bácskertes és Monostor- szes; között. ^s Dicotyledoiieae. Salix rosmarinifolia L. Szabadka, Palicsfürdő, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Gastanea vesca G á r t n. Zombor a Sikara-erdőben. Quercus austriaca W i 1 1 d. Qu. aurea W i e r z b. Qu. borealis H e u f f. A bez- dáni. apa-tini, monostori és a chottekpusztai erdőket alkotják. Qu. borealis Heuff. f. tardiflora Tschern. Chottekpusztai uradalmi erdőben, 1909 szept. 19-én. Parietaria officinalis L. Az alföldi nedves erdőknek gyomja (Bezdán). Bumex lingidatus Schur. Szikes árkok mentén. Apatinban. R. maritimus h. A bezdáni mocsarakban. B. silvester Wallr. Erdők- ben. Gombos, Madaras és Kamenitz. R. limosus. T b u i 1 1. Szikes, nedves réteken. Zombor a városi legelön. Brezdán, Szabadka. R. pul- cher L. Gyepes helyeken. Gádor, Zombor. R. hydrolapathum H u d s. Ferencz-csatorna mentén. R. patientia L. Gombos, Kamenitz. Polygo- num arenarium W. et K. Szabadka, Palicsfürdő, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Futó homokon. ADATOK BÁCS-BODROG MEGYE ÉS KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 153 Polycuemum arvense L. Parlagokon, szántókon az egész megye területén. Atriplex roseum L. A zombori, kerényi, ósziváczi, kulai, sztapáti, bezdáni, apatini, madarasi, szabadkai, ófutaki, chottekpusztai, újvidéki, nemeámiliticsi szikeseken. A. tataricum L. U. ott a vak- sziken. Camphorosyna ovata W. et K. U. o. a partosabb helyeken. Korhía arenaria (M. B.) Roth. A szabadkai homokpusztán. Futó homokon. K. prostrata (L.) Schrad. Az egész titeli fensikon. Cori- spermum nitidum Kit. U. o. Suaeda salsa (L.) Pali. Szikeseken. A palicsi és a gádori tavak környékén, Salsola káli L. Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Részint kötött, részint futó homokon. Szikesen még nem láttam. Sal- sola soda L. Hazánk e ritka sziklakóját 1909 szeptember 26-án találtam Gádor és Orszállás közötti nedves szikesen. Itt 4 — 5 kilo- méternyi területet foglal, czinóbervörösre festvén a mezőt. Társ- növényei az Atriplex roseum, Aster pannonicus, Crypsis aculeata. E szikes terület partosabb részét a Lepidium crassifolium lepi el. Silene parviflora (Erh.) Pers. Szabadka, Palics, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Futó homokon. S. venosa (Gilib.) U. o. Kötött homokon és Erdődön. S. conica L, Szikár dombokon Madarason. 5. longiflora Ehrh. Szabadka, Palics, Tompa és Kelebia között elterülő homokos és homokos-szikes területen. Tunica prolifera. (L.) S c 0 p. Homokos helyeken. Gádor és Regöcze között. Dianthus inter- medius Boiss. Homokos helyeken. Zombor a Sikara-erdö mellett. Szerémség bokros, erdős helyein elterjedt (Kamenitz). D. giganteus D'Urv. Titeli fensikon Titel mellett. D. semtinus W. et K. Szabadka, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Futó homokon. Als/ne viscosa Schreb. U. ott. .-1. verna (L.) Bartl. Madarason a Jezert környékező homokos dombokon. Spergularia média (L.) P r e s 1. Szikeseken. A palicsi és ludaspusztai tavak környékén. S. ruhra (L.) P r e s 1. Szikes, nedves talajon. Zombor a városi legelőn és Madarason, Nymphaea álba L. A bezdáni, gombosi, apatini mocsarakban és a Ferencz-csatornában. Hellehorus odorus W. et K. A bezdáni erdő- ben, a hol Borbás is megtalálta. Erdőd a Dunát környékező magas- latokon. A kaboli zárda erdejében. Eranthis hiemalis Salisb. Erdőd a Dunát környékező magaslatokon. Nagy mennyiségben találtam még Oriováczon, a hol a tarlókon valóságos gyomnövény számba megy. Fulsatilla nigricans Störk., Szabadka, Palicsfiirdő, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Futó homokon. Myosurus minimus L. Zombor, Regöcze, Gádor, Alsókabol szikesein, Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg között elterülő árteres, nedves, szikes kaszálókon. Ranun- cnlus aquatilis L. Álló és lassan folyó vizekben, a Ferencz- csatorna mentén. R. fluitans Lam. U. ott. Kisköszegen és Bezdán környékén. JK. illyricus L. Madarason a Jezert környékező homokos dombokon. Palicson és Regöczén. R. pedatus W. et K. Bezdán, Bácskertes és Mouostorszeg között elterülő árteres, nedves, szikes kaszálókon. R. lateriflorus DC. U. ott. R. polyphyUus W. et K. Mocsaras helyeken. U. ott. R. Sardous C r. Legelökön, nedves réteken közönséges. R. polyantliemus L. Réteken, erdőkben közönséges. R. Steveni Andrz. 154 PRODÁN GY. Nedves réteken. Gomboson, Kamenitz és Vénácz között. Adonis" ver- nalis L. Madarason és a bezdáni erdő szélén. A. flammcus Jacq. Vetésekben Zombor és Sztapár között. Corydalis pumila (Hőst.) R e i c h b. (Determinálta dr. D e g e n Árpád). Bezdáni erdőben. C. cava S c h. U ott. Lepidium crassifolium W. et K. Gádor, Orszállás és Regöcze közötti szikeseken. Alliaria officinalis Andrz. Az alföldi erdők gyomja. Calepina Gorvlni (Ali.) D e s f. Erdődön a vasút mentén nagy mennyiségben található. Való- színűleg innen terjedt el a Bácskában is, Gombos és Zombor között. Zombor és Újvidék, valamint Szabadka környékén a vasút mentén is föllelhető. Titeli fensikon. Diplotaxis tenuifolia (L,) DC. Parlagokon közönséges. Nasturtiuni Kerneri Menyhárt h. Nedves, szikes réte- ken. Zombor a Ferenc-csatorna mentén. Bezdáni szikes legelőkön. N. amphibmin (L.) R. B r. A bezdáni és a madarasi mocsarakban. Steno- phragma Thalianum (L.) C e 1 a k. Szántókon a Sikarába vezető úton. Arahis hirsuta (L.) S c o p. A bezdáni erdőben. Erysinium canescens Roth. Szabadka és Ludaspuszta között homokon. Síjrcnia cana (Pill. et Mitterp. Reichb. Futó homokon, Szabadka, Tompa és Kelebia között. Alyssum desertorum S t a p f. Homokos területen. U. ott és Zomborban a Ferenc-csatorna mentén. Rcscda inodora Reichb. Zombor a Sikara mellett. Saxifraga tridactylites L. Kiskőszegi dombokon. S. hulhifera L. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg között elterülő réteken. Rubus cacsius L. Tarlókon, mesgyéken, bokros helyeken közönséges. R. caesius X tomentosus. U. ott. Bezdáni erdőben. Potentilla supina L. Árkokban, árteres helyeken Zombor környékén. P. Baumgarteniana Schur. Kamenitz és Karlócza környékén. P. arenaria Borkh. Szikár dombokon, futó homokon közönséges. P. argentea L. U. ott. P, rubens (C r.) Z i m m. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg között elterülő erdötisztásokon. Zombor a Ferencz csatorna mentén. Bácson az erdő szélén. Titeli fensik. Geum urbanum L. Az alföldi erdőknek gyomnövénye. Sanguisorba officinalis L. Vizenyős réteken. Szabadka a körözsi legelőkön. S. polygama (W. et K.) G arc ke. Szikár helye- ken. Zombor és Újvidék között. *Rosa canina ^ L. f. enoxyphylla B o r b. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. R. canina L. f. viridis H a s s e. Zombor Erzsébet-ligetben. R. canina L. U. ott. R. canina L. f. spuria P u g. Karlócza hegyein. Papuk-hegyen Erdő- dön. R. canina L. f. fi.exibilis D é s. Zombor Erzsébet-ligetben. R. canina L. f. fallax P u g. Papuk-hegyen. R. ranina L. f. fallens Déségl. Zombor Erzsébet-ligetben. R. canina L. f. macroacantha Rip. U. ott. R. canina L. f. glaucescens Desv. U. ott és Karlócza hegyein. Papuk-hegyen. R. canina L. f. semibisserata B o r b. Zom- bor Erzsébet-ligetben. R. canina L. f. lasiostylis B o r b. U. ott. R. canina L. f. mucronulata Déségl. Zombor a Ferencz-csatorna men- tén. R. canina L. f. syntrichostyla Rip. Erdődön a Dunát szegélyező ^ A rózsák meghatározásában Kupcsok Samu segített. Fárad- ságáért hálás köszönet. ADATOK BÁC8-B0DR0G MEGYE É8 KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 155 magaslatokon. R. canina L. f. fissispina W i e r z b. U. ott és a Ferencz-csatorna mentén. B. canina L. f. fissidens Borb. Zombor Erzsébet-ligetben. Karlóczai és erdödi hegyeken. R. canina L. f. sil- vularum Rip. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. R. eriostyla Rip. et D é s. f. acutifolia Borb. Karlóczai hegyeken. R. Andega- vensis B a s t. f. squarrosidens Borb. U. ott. R. Andegavensis Bast. Zombor Erzsébet-ligetben. R. agraria Rip. U. ott. R. dumetorum T h. f. opaca G r e n. \- arlóczai hegyeken. R. dumetorum T h. f. unci- nella B e s s. Kamenitz és Vénácz között. R. dumetorum T h. f. Reussii H. B r. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. R. dume- torum T h. f platyphylloides D é s. Rip. Zombor a r. kath. temető- ben. R. dumetorum T h. f. acutifolia Bast. Zombor Erzsébet-ligetben. R. dumetorum Th. f. suhglahra Borb. U. ott. R. dumetorum Th. f. solstitialis B e s s. U. ott. Karlóczán és Erdődön. R. dumetorum T h. f. obscura Pug. Zombor Erzsébet-ligetben. R. dumetorum Th. f. submitis H. B r. U. ott és Erdődön. R. dumetorum T h. f. semi- glauca Borb. Kamenitz erdeinek szélén. R. dumetorum Th. f. Car- rioni D é s. Guilloti. U. ott. R. dumetorum Th. i. implexa Gren. Zombor a r. kath. temetőben. R. coriifolia F r. Zombor a Ferencz- csatorna mentén és Karlóczán. R. coriifolia F r. f. frutctorum B e s s. Zombor Erzsébet-ligetben. R. coriifolia Fr. f. vcnosa Christ. U. ott és Erdődön. R. coriifolia F r. f. subcristata Bast. Kamenitz erdei- nek szélén. R. coriifolia v. subcollina Christ. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. R. cuneatifrons K u p c s o k. Zombor Erzsé- bet-ligetben. R. glauca Vili. f. imponens Rip. U. ott. R. glauca Vili. f. falcata Pug. Papuk-hegyen. R. ooglauca Borb. Zombor Erzsébet-ligetben. R. sepium Thuill. Zombor a Ferenc-csatorna mentén és az erdődi magaslatokon. R. sepium Thuill. f. arratica Pug. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. R. sepium Thuill. f. ditrichopoda Borb. Karlóczai hegyeken. R. Gizelláé Borb. f. neogradensis Borb. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. R. scabrata Crép. f. orifera Borb. U. ott. R. nitidula f. Blondeana Rip. U. ott. R. rubiginosa L. f. apricorum Rip. Zombor Erzsébet- ligetben. R. austrica Crantz. Erdők szélén. Kamenitz és Vénácz között. R. prostrata DC. U. ott. R. arvensis Huds. f. ovata (Lej.). U. ott. Genista tinctoria L. Szabadkán a körözsi legelőkön. G. elatior K 0 c h. Az apatini és bezdáni erdők szélén. Cytisus aggregatus S c h u r. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. C. areaarius Simk. Homokos területeken. Szabadka, Palicsfürdő, Tompa és Kelebia között. C. austriacus L. Napsütötte hegyeken. Kamenitzán és Kar- lóczán. C. austriacus L. f. ochrolcuca (floribus ochroleucis). U. ott. C. paliidus S c h r a d. Titeli fensikon, Titel mellett. C. Rochelii W i e r z b. Kamenitz és Vénácz között a hegyek lejtőin. Trifolium striatum L. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg között elterülő szikes kaszálókon. T. lacvigatum Poir. U. ott. T. parriflorum Ehrh. U. ott. T. fíliforme L. U. ott. Lotus tenuifolius (L.) Reichb. A bez- dáni, apatini, gádori, madarasi, szabadkai, kerényi, sztapári, chottek- pusztai és a zombori szikeseken. Astragalus austriacus J a c q. Mada- 156 PRODÁN GY. rason a Jezert környékező dombokon. Titeli fensíkon. A. Oiiohrychis L. Homokos, száraz helyeken közönséges. Onobrychis arenaria (Kit) S é r. A szabadkai homokpusztán. Vicia sordida W. et K. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg közötti legelökön. Geránium pusillum L. A bezdáni erdőben. G. Rohertianum L. Bácska összes erdőiben. Erodiiim cicutarium (L.) L'Herit. Zombor és Bezdán között, var. chaerophylluin (C a v.) DC. Az út mentén. E. cicutarium (L.) L'Herit. Ugyanott, var. chaerophyllmn (Cav.) DC. f. adenotricJmm Borb. Linum austriacum L. Napos füves dombokon. Ferencz-csatorna mentén. Zombor és Szabadka, Sza- badka és Újvidék között. Tribulus orientális Kern. Szabadka, Palics- fürdő. Tompa és Kelebia között futóhomokon. Polygala comosa Schkuhr. Szabadkán a körözsi legelökön. Eupliorbia Gcrardiana J a c q. Homokos területeken, Zombor és Szlupár között. Erdődön, Szabadkán stb. E. palustris L. A gombosi, apatini és bezdáni mocsa- rakban. E. lucida W. et K. Az előbbivel keverve ugyanott. Lavatera thuringiaca L. Zombor és Gádor között utak mentén. Althaea cannahina L. Erdődön a Diinát szegélyező bokros dombokon. A. micrantha Wiesb. Ugyanott. Fumana pirocumhens (D u n.) Gr. G 0 d r. Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elterülő homokpusztán. Félig kötött homokon. Viola álba B e s s. A bezdáni futtaki, bácsi, apatini, alsókaboli erdőben. V. álba B e s s. f. violaceis U. ott. V. hirta L. U. ott. V. persicifolia Roth. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg között elterülő mocsaras helyeken. V. arenaria DC. A palicsfürdői akáczerdő homokos tisztásain. V. canina L. A bezdáni erdő tisztásain. Thymelaea Passcrina (L.) C o s s. Parlagokon közönséges. Lythrum virgatum. Íj. Apatini nedves réteken. Trapa natans L. Ferencz- csatornában. Circaea lutetiana L. Szőlőkben Zombor és környékén. Myriophyllum verticillatum L. Ferencz-csatornában és a gádori, apatini s bezdáni mocsarakban. Hippuris vulgáris L. A bezdáni mocsarakban. Fimpinella saxifraga L. Az apatini és bezdáni legelőkön. Berula angustifolia (L.) Koch. U. ott, nedves, mocsaras helyeken. Bupleurum tenuissimum L. A zombori, nemesmiliticsi, szabadkai, gádori, újvidéki, bezdáni stb. szikeseken. Seseli annuuni L. Az apatini legelőkön. Peucedanum officináié L. Az apatini és a bezdáni szikes legelökön. P. alsaticum L. U. ott. P. Cervaria Lap. lUok erdei tisztásain. Orlaya grandiflora (L.) Hoffm. Erdőd bokros helyein. Conium maculatum L. A bezdáni mocsarak szélén. Androsace maxima L. Zombor és Szabadka között a vasút mentén. Gádoron és Csonoplyáu. Statice Gmelini W i 1 1 d. Szikeseken. Szabadka és Horgos között. A kaboli zárda szikes erdőtisztásain. Bácsordas szikes kaszálóin. Erythraea pulchella (Sw.) Fr. A bezdáni legelőkön. E. uliginosa (W. et K.) R. et S c h. Ferencz-csatorna mentén a nedvesebb partokon. Blaekstonia serotina (K o c h.) Beck. Ugyanott az előbbi társaságában. ADATOK BÁCS-BODROG MEGYE ÉS KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 157 Blackstonia perfoliata (L.) H u d s. E hazánkra nézve kétes fajt Zomborban a Ferencz-csatorna mentén födöztem fel 19Ü6. szeptember havában. Linnianthcnmm nympharoidcs (L.) Hffgg. et. Lk. A bez- dáni mocsarakban. Yitica minor L. A bezdáni erdőben. Cynoglossum offirinale L. Utak mentén, legelökön közönséges. C. hungariciim Simk. Karlóczán. Lappula echinata Gilib. Par- lagokon közönséges. Aspcrugo procumbens L. A Sikara erdő szélén. Alkannn tinctoria (L.) Tausch. Futó homokon Szabadka, PaHcs- fiirdö, Tompa, Kelebia között, továbbá Regöcze és Madaras között a vasút mentén. Anchusa Gmelini Ledeb. U. ott. Piilmonaria molUssima Kern. Báesszentiván és Apatin között. Myosotis palustris (L.) Lam. Mocsaras és lassan folyó vizek mentén. Gombos, Bezdán s a Ferencz- csatorna mentén. M. palustris (L ) Lam. var scahra. Simk. U. ott. 31. caespitosa Schultz Bezdáni erdő nedves tisztásain. Lithospermum purpureo-coemkum L. A zombori, apatini, bezdáni, chotekpusztai erdőkben. L. officináié L. Erdők szélén ugyanott, ritkább. L. arvensc L. Parlagokon közönséges. Onosma arenariuni W. et. K. Futó homokon Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között. Echiiim altissimum J a c q. Ugyanott kötött homokon és lUok határában. Tcucrium diamaedrys L. Szikár dombokon Gomboson. T. scordium L. Mo- csaras helyeken Zombor és Szabadka között a vasút mentén. Mcntha Wicrzhickíana Opiz. Nádasok szélén Nemesmihticseu. Salvia glutinosa L. A bezdáni és chottekpusztai erdőkben. S. Aethiopis L. Zombor és Szabadka között a vasút mentén. Titcli fensikon Tündéresen. Origaiucm vnlgare L. A bezdáni erdő tisztásain. Atropa helladona L. lllok erde- jében. Physalis alkekengi L. A zombori és a bezdáni erdő szélén. Verbascum pulverulentmn Vili. Utak mentén Erdődön és Gomboson. V. australe Schrad. Titeli fensikon. Linaria genistifolia (L.)Mill. Zombor a Sikara erdő szélén, titeli fensikon. Veronica snitcUata L. A bezdáni erdő mocsaras helyein. V. triphylla L. Zombor, a Ferencz- csatorna mentén levő szántóföldeken. V. verna L. U. ott. V. arvensis L. U. ott. Digitális ambigua Murr. A chottekpusztai erdőben. Acanthus longifolius Hőst.? Kamenitz száraz dombjain. Plantago arenaria W. et. K. Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elterülő homokpusztán. P. maritima L. A bezdáni, apatini, gádori, nemesmihticsi, chotekpusztai és szabadkai szikeseken. P. altissima L. A gombosi, ludaspusztai és a kisköszegi nedves, mocsaras réteken. Ásperula cynanchica L. Szikeseken közönséges. Galium retrorsum DC. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg között elterülő legelökön. Zombor, a Ferencz-csatorna mentén. Scabiosa canescens W. et. K. Zombor és Szabadka között homokos helyeken. Campanula sibirica L. Szikár dombokon. Madarason a Jezert környékező dombokon. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. Campanula TracJielium L. Bezdáni és chottekpusztai erdőben. Soli- dago virga aurea L. Cserjésekben és erdőkben. Gomboson és Chot- tekpusztán. Aster linosyris (L.) Bernh. A bezdáni, apatini és a 158 PRODÁN GY.: ADATOK BÁCS-BODROG MEGYE É8 KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ chottekpusztai szikeseken. A. pannonicus J a c q. A zombori, nemes- militicsi, bezdáni, apatini, gádori, chottekpusztai, kerényi, sztapári, ósziváczi szikeseken. A. canus W. et K. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg közötti szikes legelökön. Chottekpusztán erdők szélén szintén szikes területen. A kaboli zárda erdötisztásainak szikesein. A. tinctorius Wallr. Illók száraz dombjain. Helichrysum arenarium (L.) DC. Futó homokon Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között. Inula britannica L. Nedves és szikes helyeken közönséges. Pulicaria dysentcrica (L.) G r a y. Az apatini, bezdáni és chottek- pusztai szikeseken. Nedves réteken Illókon. Anthcmis austriaca Jacq. Homokos réteken Madarason. Achillea asplenifolia Vént. Az apatini, ujverbászi és szabadkai szikeseken. Artemisia monogyna W. et K. Az apatini, bezdáni és chottekpusztai szikeseken. A kaboli zárda erdötisztásainak szikesein. A. pontica L. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg közötti szikes legelökön. A. scoparia W. et K. Erdő- dön a Dunát szegélyező száraz magaslatokon. A. campcstris L. v. sericea F r i e s. Titeli fensikon. Doronicum hungaricum R e i c h b. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg közötti erdőkben. Senecio vernalis W. et K. U. ott ritkás erdőkben és Újvidéken a vasút mentén. S. tenuifolius Jacq. Újvidék, Madaras, Szabadka, Bezdán, Apatin és Zombor környékén cserjés, szikes helyeken. Senecio tomentosus Hőst. Bezdán, Gombos mocsaraiban. Cirsium hracliyccphalum Juratzka. U. 0. Gádoron, Szabadka és Ludaspuszta közötti mocsarakban. Serra- tula ünctoria L. Bezdáni és apatini erdők szélén. Centaurea Galci- trapa L. A zombori és bezdáni legelökön. G. pannonica Heuff. Az egész megyében közönséges. Gyűjtöttem még Illókon és Erdődön is. C. arenaria M. B. (Wagner J. meghatározása). Szabadka, Palics- fürdö, Tompa, Kelebia és Ludaspuszta közötti homokpusztán. Mada- rason. G. Tanscheri Kern. U. ott. Pacsér és Zombor környékén. C. rhcnana Bor. (Wagner J. meghatározása). Homokos területen Pacsér a vasút mentén. G. micranthos Gmel. Száraz dombokon Erdődön. G. Sadleriana Janka. Szabadka és Ludaspuszta között homokos területen. Erdődön. G. Mag/jari {Sadleriana X spimdosu) Wagner J. (Auíor meghatározása). Homokos talajon Zombor határában a Sikara-erdő mellett, C, Fritschii Hayek. (Wagner J. meghatáro- zása). Száraz dombokon Illókon, Kamenitz és Vénácz között. Gartha- mus lanatus L. Napos, fövenyes helyeken a Ferencz-csatorna mentén és Gádoron. (A szakosztálynak 1909 nov. 10-én tartott üléséből.) SZABÓ Z. : LINNÉ LEGRITKÁBB NYOMTATVÁNYA 159 Szabó Z, : Linné legritkább nyomtatványa, vonat- kozásban a ,,SeseIi elatum^^ nomenklatúrájával. Néhai Flatt Károly, a kiváló Linné-kutató az 1896. évben Linnének egy ritka nyomtatványát fedezte fel.^ Az ö birtokában lévő első kiadású Linné „Species Plantarum (1753)" czimü müvében egy lap kétszer volt megtalálható, még pedig a 89 — 90. oldal. Ez a két példány azonban nem volt megegyező, miből Flatt azt következtette, hogy Linné a már kinyomatott 89 — 90. oldalt a Guenzia génusz hibás közlése miatt megsemmisítette, helyette új lapot nyomatott több helyesbítéssel és betoldással (a Minuartia génusznál). A régi helytelen és megsemmisített lap helyébe az újonnan nyomatottat ragasztatta be, és ezzel került a Species Plantarum első kiadása forgalomba. Alig hogy Flatt tudósítása megjelent, Garcke^ is hírül adja, hogy az ö példányában is megvan mindkét, a régi és az új 89 — 90. oldal, sőt a 259 — 260. oldal is kétszer van meg, s ez sem egyező. G a r c k e arra az eredményre jut fejtegetésében, hogy Linné a Species plan- tarum második kötetének megjelenésekor (1753. augusztus) csatolta a két javított lapot a második kötethez. így azt pótlólag cserélték fel egyesek a régi lapokkal. Hulth^ Linné munkáinak felsorolásánál megemlékezik szintén e bibliográfiai érdekességről, megjegyezvén : „Dans la plupart des exemplaires des Species plantarum, des cartons de deux pages chacun ont été mis á la place des pages 89 — 90 et 259 — 260", hasonlóképen Junk'* is, a ki azonban lebecsüli a két megsemmisített lap értékét, s nem tartja azokat oly nagy ritkaságnak, mmt Flatt. Újabban még egy harmadik, kicserélt lapról, a 75 — 76-ikról is értesít.^ Mindezek megemlítését a miatt tartom érdemesnek, mert kiderült, hogy a budapesti tudományegyetemi növénytani-intézet és növénykert könyvtárának birtokában levő Linné Species plantarum-ában szintén fellelhető úgy a régi, megsemmisített, valamint az újon nyomatott 39 — 90. és 259 — 260. oldal. Az említelt könyvtár példányában, az első kötet címlapja, ajánlása és az előszó összesen három lapja után a 259 — 260-ik, és a 89 — 90-ik újonnan nyomott lapok következnek. Ezek után ismét az előszó folytatódik. A kötet belsejében pedig meg van úgy a 89 — 90-ik, valamint 259 — 260-ik lap. Az a^körülinény, hogy az újonnan nyomott lapok olyan papíron vannak nyomva, mint az előszó és azzal együtt fekszenek, támogatja G a r c k e nézetét, a ki szerint Linné a Species plantarum második kötetének megjelené- ^ Kari V. Flatt, Das seltenste typographische Product Linné's. Separat-Abdr. aus „Botan. Zeatralblatt" Bánd LXVI. 1896. - Zwei Ersatzblátter in L i n n é's Species plantarum ed. 1. in „Botan. Zentralblatt" Bd. LXVII. Cassel 1896. ^ Hulth, Bibliographia Linnaeana, Partié 1, Livraison 1. Uppsala 1907. p. 89. * J u n k, Carl v. Linné und seine Bedeutung für die Bibliographie, Berlin 1907. p. 18. * Junk, Linné's Species plánt. Ed. princeps und ihre Varianten mit Beschreibung einer neuen. Berlin, 1907. 160 SZABÓ Z. sével együtt küldte szét az előszót és az újonnan nyomtatott lapokat. Bizonyos azonban az is, hogy Linné a nyomtatott példányok nagy részében, a melyeknél a két kötet egyszerre küldetett szét, kicseréltette a régi oldalakat az újakkal. Ezt bizonyítja az a körülmény, bogj'^ a megsemmisítettnek jelzett oldalak alig néhány példányban vannak meg, továbbá, hogy az irodalom mindenütt az újonnan nyomtatott oldalakra hivatkozik. így a megsemmisített 89. oldalon szereplő Gucrezia génusz- ról nem tud a ílorisztikai irodalom, de mindenütt az újon nyomott 90. oldal Qucria génuszára történik hivatkozás. Hasonlóképen az Impcratoria Ostrnthnwi L. mindenütt „Spec. plánt, ed 1. p. 259" hangzású idé- zettel szerepel, holott ez a génusz csak az újon nyomott oldalon van meg, a megsemmisítetten hiányzik, a hol is a Scseli- génusznak van egygyel több faja, mint az újon. {Seseli clatins, régi 260. oldal.) Mindezekből következik, hogy Linné müve mégis akkor került forga- lomba és akkor terjedt csak el, a mikor már mind a két kötet meg- jelent és az említett oldalak már ki voltak cserélve. Csak néhány példány lehet olyan, a melyben a megsemmisített oldalak is benn vannak. Ezekről valószínű, hogy hamarabb küldettek szét, mielőtt a 2. kötet megjelent volna. G a r c k e ama megjegyzésére vonatkozólag, hogy a megsemmi- sített 260. oldal Seseli elatius-si, a melyet Linné az újonnan nyomatott 260. oldalról elhagyott, azonos a Spec. plánt, 2. kiadásának Seseli elatumíi\a.\, meg kell jegyeznem, hogy ez csak részben állhat meg. Linné maga sem volt e növénynyel tisztában, a mint a két diagnosis és a synonymok egybevetéséből kitűnik. Seseli elatius L. Spec. plánt. 1 légi nyomás 260. old. 4. Seseli petiolis rameis membra- naceis oblongis integris, foliolis bina- tis ternatisque. Gueit. Stavip. I. p. 64. Dalib. paris. 92. Foeniculum sylvestre elatius, feru- lae folio longiore Tournef. inst. 311. Vaill. paris. 54. Sauv. monsp. 256. Apium montanum, folio tenuiore, Baiih. jnn. 153. Habitat in Gallia. ^ Seseli elaium L. Spec. plánt. ed. 2. 375 old. 12. Seseli caule elongato geniculis callosis, foliis duplicato-pinnatis: pin- nis lanceolato-linearibus distantibus. Daucus montanus, folio foeniculi longiore. Magn. monsp. 294. Apium montanum, folio tenuiore. Bauh. pin. 153. Hahitat in Ausfria, Gallia. Caulis (ex Horto) huuianae altitu- dinis, laevis, geniculis callosis albidis. Foliola glauca, lineari lanceolata; ad radicem majora ; in caule pauca, laxiora. Umbellae respectu plantae paucioribus radiis etparvae. Flores albi. Egy kis utánjárással könnyen rájöhetünk arra, hogy Garcke állítása nem egészen helyes, továbbá, hogy mi vitte L i n n é-t a „Seseli elatius^'' kihagyására, ha összehasonlítjuk a megsemmisített oldal Seseli elatius diagnosisát és synonymjait a többi rokon Seseli diagnosisokkal, a melyeket Linné ugyanazon a két 259—260. oldalon publikált. így mindjárt a diagnosis első sorai: „Seseli petiolis rameis membranaceis oblongis integris, foHolis binatis ternatisque. Guett. LINNÉ LEGRITKÁBB NYOMTATVÁNYA 161 stamp. I. p. 64.''' majdnem szórói-szóra megvan úgy a megsemmisített, mint az újonnan írt 260. oldalon a Seseli glaucum diagnosisában : „Seseli petiolis ramiferia membranaceis oblongis integris : foliolis singularibus binatisque. Giiett. stamp. 64." A Seseli elath(S-i\íd még erre következő ^Dalib. paris. 92" pedig megtalálható az ugyanazon az oldalon igen hasonló diagnosisú : („Seseli petiolis ramiferis mem- branaceis oblongis integris, foliis caulinis angustissimis") Seseli vion- tanum vezető idézetei között. E szerint L i n n é-nek feltűnt a kinyoma- tás után, hogy a „Seseli elatius'' névvel olyan növényeket foglalt össze, a melyeket már egyrészt mint ,.Seseli glaucum"' ■ oi, másrészt mint ^Seseli montanum" -ot leírt, tehát a törlés feltétlenül szüksé- gessé vált. A fentebb közölt „Seseli elatius"' diagnosismásolatban azon- ban még két synonym van. Ezeket Linné még felhasználta későbbi leírásaiban. így az „Apium montanum folio tenuiore Bauh. pin. 153"-at megtaláljuk a Spec. plánt, ed. 2. p. 375, közölt Seseli elatum syno- nymjai között. Ez a Seseli elatum pedig a két diagnosis egybevetése után semmiesetre sem egyezik a Seseli elatius-sal ! Az előbb említett és a Seseli glaucum-mn\ és Seseli montauum-ma\ közös synonym-idéze- tek pedig a Seseli elatu7n-ná\ hiányzanak, hanem ezek helyett egy új idézet van és pedig a „Daucus montanus, folio foeniculi longiore. Magit, monsp. 294". Ez a Spec. plánt. 2. kiadásában található Seseli elatum növény cultivált példa után íródott le, a mint Linné maga is megjegyzi (ex horto). Reichenbach^ és Koch- ezt a „Seseli clatum"-ot a Seseli glaucum J a c q. (FI. austr. U. (1774) p. 27, t. 44.) fajjal tartják egyezőnek. Tekintettel arra, hogy Linné cultivált növény- ről írta diagnosisát, az identifikálás nem bírhat kellő jogosultsággal, különösen azért nem, mert a Linné herbáriumában levő „Seseli elatum*^ már Bertolini szerint^ sem egyezik meg a Spec. plánt, második kiadásának leírásával^ tehát az identifikáláshoz kellő herbá- riumi alap nincsen. Legtermészetesebb tehát, ha a Spec. plánt. ed. 2. Sfseli elatum-kt is teljesen elvetjük. Nem tehetjük ezt azonban egy immáron harmadik Seseli elatum- mal, a melyet Linné még később közölt a Mantissa plantarum altéra generum editionis VI et specierum editionis IL Holmiae 1771 ez. müvében a 357. oldalon, a mint következik : Seseli elatum. Foeniculum sylvestre elatius, ferulae folio longiori. Vaill. paris. 54. Plánta Monspelii e loco Magoolii lecta a D. Gouano. ' Lásd egvébiránt : Reichenbach FI. germán, exciirs. 467 no 3015; — De Candolle, Prodr. IV. p. 146 no. 12 ; — Linné— Wi lldenow, Spec. plant. Tom. I. pars. II. p. 1463. no. 15. ; — N e i 1 r e i c h, Aufzahlung der in Uugarn. etc. p. 211. n. 5. 6^. glaucum L. ; — Die Vegetationsverh. V. Croatien p. 150 n. 3. S. Gouani ; — Simonkai, Erdély ed. fi. p. 258. no 812. Seseli osseum Crantz. — Willk. etLange. "Prodr. hisp. III. p. 60. no. 8063. ^ Synops. fl. germ. ed. 3. p. 253. « B e r t o 1 0 n i, Fl. ital. vol. III. (1837) 323—324. old. 162 SZABÓ Z. : LINNÉ LEGRITKÁBB NYOMTATVÁNYA Caulis sesquipedalis, crassitie peniiae columbinae, síibdichotoraus : ramis divaricatis : summis angustissimus. Fólia supradecomposita (superiora tantum ternata) ; Foliola linearia, crassitie setae aequinae, poUicaria, teretia. Umhellae 3 fidae. TJmhellulae confertae suboctoflorae, albae. Involucella minutissima. Semina tuberculata. Ebben a leírásban jelentkezik ismét a törölt Seseli elatius syno- nymjai közül a „Foeniculum sylvestre elatius, ferulae folio longiori. Vaill. paris. 54." A diagnosis azonban úgy a Seseli elatius, valamint a Seseli elatum L. Sp. pl. ed. 2-vel ellenkezik {Species ed. 2 : fólia glauca, lineari lanceolata ; Mantissa: fólia linearia, crassitie setae aequinae ; Species cd. 2 : caulis humanae altitudinis. Mantissa : caulis sesquipedalis). Megjegyzi azonban Linné, hogy a növény, a melyet itt a Mantissában leírt „Monspelii e loco Magnolii lecta a D. Gouano". Láttuk, hogy a Spec. plánt. ed. 2. Seseli elatum-ánkl éppen a „Magyi. movsp. 294" idézet szerepel, pedig a Guanó által ugyanonnan kül- dött növény nem felel meg Linné Species 2-beli diagnosisának, miért is ö ezt a Mantissában újra leírta, de megint csak Seseli elatum név alatt. Ennek a növénynek kell Linné herbáriumában Seseli elatum néven bennfoglaltatnia. Ha el is vetjük a Spec. pl. 1. megsemmisített oldalának Seseli elatius-kt és a Spec. pl. 2. 375. oldalának Seseli elatum-ki, de meg kell tartanunk a Mantissa Seseli elatum-éd, a melyet Gouani le is rajzolt (az Illustrationes (1773) 16. t. 8) és a melyet Koch (Synopsisában (ed. 1. 1838) p. 294) Seseli Gouani-nak nevezett el. A Seseli Gouani Koch név (1838) előtt prioritással bír a Seseli elatum Linné (Mantissa II. 1771 non Spec. pl. ed. 2. p, 375). Megemlítem egyúttal, hogy a régi kiadás 260. megsemmisített oldaláról nemcsak a Seseli elatius-t törölte Linné, hanem törölte a (még szintén tisztázandó) Seseli glaucum-ra. vonatkozó rész utolsó : „Iiívohcel orum foliola saepius coadunata sünt"' hangzású sorát is. E szerint a Seseli elatius törlése nem az Imperatoria beszúrása ked- véért történt — meit elvégre Linné előtt valószínűleg egyik növény csak oly becses volt, mint a másik — , hanem egy kellemetlen hiba kijavítása kedvéért. A Species plantarum első kiadásának megsemmisített oldalai tehát a fenntebbiek szerint bizonyos érdeklődésre számíthatnak. Érté- kükből csak az a körülmény von le sokat, hogy mai nap már úgyszól- ván közönségesebbek lesznek, mint a helyettük készített új szövegű oldalak. Junk bibliográfus és könyvkiadó ugyanis az 1907. évben kiadta a Linné Spec. plánt, ed 1. kiadásának fotografikus úton elő- állított facsimiléjét. A facsimile készítéséhez pedig éppen olyan példányt használt, a melyben az első nyomású, hibás oldalak voltak benne, az új nyomásúak pedig nem.^ így az a helyzet áll elő, hogy a facsimile 1 Junk, Linné's Spec. plánt. Edit. princeps und Ihre Varianten ez. röpiratában (5. old.) megjegyzi, hogy , véletlenül" történt ez az eset. Ebben a röpiratában különben az összes kétkiadású oldalak jó reprodukczióban találhatók meg. BLATTNY T. '. A SIRYNQA J08IKAEA JASQ. ELTERJEDÉSÉHEZ 163 kiadás 89 — 90. oldala és 259 — 260. oldala a nem használható, Linné által megsemmisítendőnek ítélt szöveget tartalmazza. A 89. oldalon a Minnartia génusznak egy faja van csak meg (a Mspanica), az elfogadott és elterjedt oldalon pedig három fajjal {dichotoma, campcsiris, montana) szerepel. A facsimilében a L i n n é által visszavont Guerezia génusz név szerepel a helyesebb Queria helyett, a mely előbbi természetesen a facsimile indexében sincs meg. Hasonlóképpen ugyanebből az okból az Imperatoria Ostruthium hiányzik a facsimiléből, bár az Index a 259. oldalra utal. A rövidéletű Seseli datius pedig megörökíttetett a facsimile 260. oldalán, a nélkül, hogy az irodalom és ílorisztika ezideig tudomást vett volna róla. BlattnyT. : A Syrínga Josíkaea Jacq. elterjedéséhez, A „magyar orgona" elterjedése nyugati határának, az erdészeti növényföldrajzi megfigyelések alapján ^ az Ung-folyót tartjuk. Ung- és beregmegyei termőhelyeit megtaláltam, az erdélyi hegyekben való elöjöveteleiről is vannak adataink. Növénygeográfiai kutatásaink folya- mán nemcsak az Ung keleti, hanem nyugati vízkörnyékét is átkutattuk, de u legnyugatabbra eső lelőhelyeként, csak a kispásztélyi völgyet jelölhettük meg. A magassági elterjedés határaival foglalkozva inkább, megemlí- tem, hogy a Lyutta völgyén a legalacsonyabb termöhelje .30-5 méter (Sóhát), a legmagasabb pedig a Lyutta mellékpatakát képező Bisztricza- völgy középső szakaszán, 568 méter magasságban van. (Nagyon különös, hogy Pax (IL 211.1.) nem hajlandó elfogadni az Erdőskárpátokban észlelt adatok helyességét. Ungban ugyan nem járt Pax de a Stoj vegetácziójának tanulmányozása alkalmával legalább a Vicsa-völgyi elö- jövetelekröl igen könnyen szerezhetett volna meggyőződést.^ A Bihar-hegységben legmagasabban fekvő termőhelye, Szkcrisora határában, a „Riu albu" völgy (mésztalajon); 926 méternél. A Nagy- Aranyos-völgyén tenyészetének felső határa 849 méter. ^ E kutatások a földmivelési kormány megbízásából Fekete Lajos miniszteri tanácsos, nyűg. főiskolai tanár vezetése alatt végeztetnek. (Szerk.) * Ez adatokkal kapcsolatban 1. T h a i s z L. czikkét Magyar Botanikai Lapok, 1909, 213. old. (Szerk.) 164 IRODALMI ISMERTETŐ IRODALMI ISMERTETŐ. V. F. Brotherus: Neue Laubnioosgattungen. — Öfversigt af Finska Vetenskaps-Societetens Förhandliogar, LII. 1909 — 1910. Afd. A. Nr. 7. p. 1—12. — I— IV. táblán 83 rajzzal. A kiváló bryologus négy új, rendszertani tekintetben is igen érdekes moha-nemzetséget állit fel, a melyek a következők : Tilrckheimia qnatcmaleiisis Broth. n. g. et sp. Legközelebbi rokona a Pottiaceák körébe tartozó Hyophila Brid. nemzetségnek, de a levelek szerkezete tekintetében élesen megkülönböztethető. Gyűj- tötte Kelet- Guatemala Livingston-i partvidékén köveken. H. v. Türck- heim. — A második új moha: Pscudoracelopus phiiippinensis Broth. n. g. et sp. Középső helyet foglal el a Polytrichaceák Bace- lojMS D o z. et M 0 1 k, és a Pogonatum P a 1 i s. nemzetsége között. Gyűjtötte Luzon-Cagayan provincziájában földön Maximo Ramos. — A harmadik új nemzetség r Pylaisiohrymu Cameruniae Broth. n g. et sp. Még legjobban az Eutodontaceák Pylaisia Bruch et Schimp. nemzetsége mellé sorozható ; peristomiuma szerkezetében élesen külön- bözik a Mytirüim hehridnrum-iól is, a melyhez külső megjelenése tekintetében hasonló. Gyűjtötte a Kamerun-hegységben fatörzseken Dr. A. Weberbauer. • — ■ A negyedik és utolsó a Hageniella sikkimensis Broth. n. g. et sp. A Hylocomiaceák Macroihamnüim Fleisch. nemzetségével rokon génusz, a melytől elágazási módja, levelek szerkezete, rövid toknyele, kicsiny és gyengéd tokja által jól megkülönböztethető. Gyűjtötte Rhomoo pro E. L o n g, gyűjtési hely: Sikkim-Himalaya, Darjeeling, Phallut alt. 3353 m. — A dol- gozathoz csatolt 4 fotolithográfikus tábla közül az I. táblán 2 1 rajz, a II. táblán 18 rajz, a III. táblán 24 rajz, a IV. táblán 20 rajz vilá- gosítja meg a részleteket. Az összes eredeti rajzot referáló rajzolta. Györ/fy (Lőcse). — Július Giowacki (1): Ein Beitrag zur Moos flóra von Bosnien. — Abdr. aus der Österr. Botan. Zeitschr. Jahrg. 1909, Nr. 2, p. 1—3. — D r. G e 0 r g P r o t i c (2) : Beitrag znr Kcnntnis der Moosflora Bosniens und der Hcrzegovina. — Sep.-Abdr. aus Wissen- schaftliche Mitteilungen aus Bosnien und der Herzegovina. XI. Bánd, 1909, p. 518—526. Wien. Bosznia és Herczegovina mohflórájának ismerete az újabb időben nagy fellendülésnek indult s az eddig közöltekből is igen kiválónak és érdekesnek Ígérkezik ez a terület. Legutóbbi időkben G. Gio- wacki, marburgi gimnáziumi igazgató, bővíté tetemesen ismeretein- ket ama munkájával, mel3^et a Növ. Közi. VII. 1908. évfolyama 27 — 28. oldalán ismertettem volt. E czikkében Giowacki Foca mellől a Ctenídium moluscum (Hedw.) Mitt.-ot is (Giowacki in Z. B. G. 1907. 57. Bánd, p. 27) felemlíti. E növény később történt pontos átvizsgálásánál, valamint a S trák a útmestertől kapott növények meghatározásánál kitűnt szerző szerint, hogy egy új fajjal van dolga IRODALMI I8MRRTKTÖ 165 s most részletcsen az (1.) czikkben : Cienidium distinguendion Glow.^ néven [G i o \v. (1.), p. 3.] — Glowaeki Jajce mellett a Pliva-víz- eséseknól gyűjtött egy Eucladmm-oi is, a melyet Eudadium verticil- latum var. angustifolium Jur.-nak tartott s Eucl. angustifolium (Jur.) Glow. néven igen részletesen leirt volt (Z. B. G. 1906. LVI., p. 194 — 195). Szerző később Dalmáeziában ^rtí -szigetén gyűjtve a J u r at z k a-féle var. angustifolia leírásának teljesen megfelelő növényt, azt a meggyőződést szerzé^ hogy a boszniai növény nem a J u r.-féle var., hanem egy új faj s Eudadium commutatum-nak kereszteli el [Glow. (1.), p. 3.]. G. Protic fent idézett (2.) dolgozatának anyagát Bosznia nyugati részében gyűjtötte még 1900-ban három heti kirándulása alkalmával, a mikor is Bugojno-tól kezdve gyűjtött a következő helye- ken : Kupres, innét Suiza-n át, Livno Vaganj, Prolog, Gubin, CiTii Lug, Grokovei, Preodac, Rore Glamoc és Hrbljina-n keresztül vissza Kupres-re. Ez útja alkalmával megmászta a éuljaga (1583 ra), Meliki Molovan (1828 m), Cincar 200G m), Kamesnica (Konj. 1849 m), Proglav (1913 ra) s a Veliki Sátor (1872 m) csúcsokat s később a Vranica Planina-t (21()7 m). Az e kiránduláson gyűjtött mohok leg- nagyobb részét már közié a szerző. — 1904-ben ismét felkereste Protic tanár a Kupres-t, a hol a Veliki Sto/.er megmászása után Vukorsko-n át Radusa alatt Makljen-en felül Prozor-ra ment, de a nagy hőség és szárazság miatt kénytelen volt hazatérni. — Fenti (2.) dolgozatában Protic tanár 30 faj májmohát s 106 faj lombosmohát közöl ; a gyűjtött anyag legeslegnagyobb része közönséges. Győrffy (Lőcse). NÖVÉNYTANI REPERTÓRRJM.^ (Rovatvezető : KOmmerle J. Béla.) a) Hazai irodalom : Degen Árpád dr. : A Pinus Pseudopumilio (W i II k.) B e c k hazai előfordulásának egyik régebbi adata. Eine áltere Angabe über das Vor- kommen der Pinus Pseudopumilio (W i 1 1 k.) B e c k ia Ungarn. — Magyar Botanikai Lapok. IX. köt. 1910., 65. old. ' Ujabban szerző a Julische-havasok területén is szedte (V. ö. Abh. der k. k. zool.-bot. Gesellsch. in Wien, Bánd V, H 2. Jena, 1910, p...41) e mohát. E mohának termését is ismertette már azóta Glowaeki (Ö. B. Z. LIX. 1909, Nr. 3 : 92) ama példányok alapján, melyet a dalmácziai Curzola-szigeten a „Kom"-hegyen s a trieszti karszton (Gestütswald bei Lipica) még régeb- ben (1889-ben és 1896-ban) gyűjtött volt (1. c. p. 91). - E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy meg- jelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. {Szerk.) 14 166 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM — — t Simonkai Lajos dr. Arczképpel. f Dr. Ludwig Simonkai. — Magyar Botanikai Lapok. IX. köt. 1910., 2—34. old. Forenbacher, Dr. Aurél: Voda kao ekologijski Faktor u Biljnoj Geografiji. (A viz, mint ökológiai tényező a növénygeographiában.) — Glasnik Hrvatskoga Naravoslovnoga Drustva. XXII. god. 1910. Gabnay Ferenc z, hathalmi: A fák ereje. — Erdészeti Lapok. XLIX. évf. 1910., 299—300. old. Hirc, Dragutin: íz bilinskog svijeta Dalmacije. (Dalmáczia tavaszi flórájához.) II. Flora Vrha Marjana. — Glasnik Hrvatskoga Naravoslovnoga Drustva. XXII. ^od. 1910. Hollós László dr. : A Magyarországban eddig észlelt Ramularia- fajok. Die in Ungarn bisher beobachteten Ramularia-Arten. — Botanikai Köz- lemények. IX, köt. 1910., 109—116. és (19)— (20.) old. — — Kecskemét vidékének Puccinia-fajai. Die Puccinia-Arten der Umgebung von Kecskemét. — Botanikai Közlemények. IX. köt. 1910., 101—109. és (19.) old. Ujabb adatok Kecskemét vidékének flórájához. Neuere Bei- tráge zur Flora der Umgebung von Kecskemét. — Botanikai Közlemények. IX. köt. 1910, 100—101. és (19.) old. Kopeczky Sebestyén: Az első budapesti növénykert. — A Kert. XVI. évf. 1910., 221. old. Kövessi Ferencz dr. : A tölgyeket pusztító Oidium-gomba hazánkban. 5 rajzzal. — Természettudományi Közlöny. XLíI. köt. 1910., 374—384. old. — — A tölgyet pusztító lisztharmat-gombák és az ellene való véde- kezésről. 5 rajzzal. — Erdészeti Lapok. XLIX. évf. 1910., 352 — 363. és 390-397. old. Kuthy Béla: Az amerikai köszméte lisztharmat irtása Szentendrén. — Kertészeti Lapok. XXV. évf. 1910., 210—212. old. Pantocsek József dr. : Új Bacillariák leírása. Novarum Bacil- lariarum deseripto. I — II. közlemény. 2 — 2 táblával. — A Pozsonyi Orvos- Természettudományi Egyesület Közleményei. Üj folyam. XIX. köt. 1907. évf., 1909., 50—58. old. és XX. köt. (1908. évf) 1909., 19—29. old. Páter Béla dr. : A deliblati homokpusztán termeszthető orvosi növényekről. — Természettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910., 365 — 366. old. Pillitz Benő dr. : Veszprém vármegye növényzete. II. közlemény. Veszprém, 1910. Nyomatott Krausz Ármin fia könyvnyomdájában. 65—167. old. 4-rét. — A Veszprémvármegyei Múzeum kiadványai. IV. szám. Prodán Gyula: A Ranunculus ophioglossifolius Vili. Magyar- országon. — Magyar Botanikai Lapok IX. köt. 1910., 60 — 63. old. Rapaics Raymund dr. : A kert gyomjai. — A Kert. XVI. évf. 1910., 280—283. és 311-312. old. — — A növények illatos anyagai és élettani jelentőségük. — Ter- mészettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910, 294—295. old. — — A növények vére. — Természettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910., 356—358. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM ' 167 — — A növénymagvak életének szívóssága. — Természettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910., 434. old. — — Kétszer virító vadgesztenye. — A Kert. XVI. évf. 1910., 290-291. old. — — Tényleg nö-e az Aconitum paniculatum Spanyolországban ? Wachst Aconitum paniculatum wirklich in Spanien ? — Magyar Botanikai Lapok. IX. köt. 1910., 63—65. old. Scherffel Aurél: Raphidonema brevirostre nov. spec. ; egyúttal adalék a Magas-Tátra nivális flórájához. Raphidonema brevirostre nov. spec. ; zugleich ein Beitrag zur Schneeflora der Hohen Tátra. Rajzzal. — Botanikai Közlemények. IX. köt. 1910., 116—123. és (20) -(22.) old. Schilberszky Károly dr. : Védekezés az uborkák állisztharmat- betegsége ellen. — A Kert. XVI. évf. 1910., 282—283. old. Szabó Zoltán dr. : A magyar birodalom Knautiáinak rendszer- tani áttekintése. Systematische Übersicht der Knautien der Lánder der ungarischen Krone. 16 képpel. — Botanikai közlemények. IX. köt. 1910., 67-99. és (7)— (17.) old. — — De Knautiis herbarii Dns A. de Degen. 5 táblával. — Magyar Botai.ikai Lapok. IX. köt 1910., 36—60. old. Szil y Kálmán: A magvar természettudományi műnyelvről. — Természettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910., 369—374. old. Thaisz Lajos; Hazánk rétjei és legelői. — Természettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910., 818—322. old. Vadas Jenő: A Tátralomniczon tervezett havasi növénykertről. — Erdészeti Lapok. XLIX. évf., 1910., 311—317. old. Varga Oszkár dr. és Csókás Gyula: Mykologiai tanulmány a kender és len áztatásáról. Mykologische Studie über die Flachs und Hanf- röste. 7 ábrával. — Kísérletügyi Közlemények. XIII. köt. 1910., 1—52. old. Végh József: A mesterséges megtermékenyítésről. — A Kert. XVI. évf. 1910., 283-285. old. b) Külföldi irodalom : Grauman Sándor: Magyar növénynevek szótára Erfurt, 1909. Schütz Hermann nyomdája. 8-rét. F r i t s c h, Dr. Kari: Neue Beitrage zur Flóra der Balkanhalbinsel, insbesondere Serbiens. Bosniens und der Herzegowina. II. Teil. Caryophyl- laceae. Bearbeitet von A. v. D e g e n. — Mitteilungen des Naturwissen- schaftlichen Vereins für Steiermark. Jahrg. 1909, Bd. 46. H a y e k, Dr. A u g u s t v. : Die systematische Stellung von Les- querella velebitica Degen. — Österreichische Botanische Zeitschrift. LX. Jahrg. 1010, p. 89—93. Genus nóvum : Begenia H a y e k. Species unica : Degenia velebitica (D e g.) H a y e k. 14* 168 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztály 1910 április 13-án tartott lő5-ik ülésének jegyzökönyve. Elnök : Mágocsy-Dietz S., jegyző : M o e s z G. 1 Páter B. : „Két érdekes rendellenesség" czímü dolgozatát S c h i I- b e r s z k y K. terjeszti elő. Az egyik rendellenességet a szerző a macska- gyökér {Valeriána officinalis) tövén észlelte. A szár törpe, csavarodott, fel- fúvódott, belül üres. A csavarodás okát a táplálkozás hiányosságában látja. A másik rendellenességet petrezselyemgyökereken figyelte meg: két petre- zselyemgyökérpár csavarmentesen összefonódott. E rendellenesség okául a o-yökér két irányú növekedését jelöli meg. A hossznövekedés és a vastago- dás irányainak eredője a csavarmentes növekedés. (Megjelenik.) Schilberszky K. mindkét rendellenességet figyelemreméltónak tartja. Tüzetesen fejtegeti azokat a lehetséges okokat, melyek ezeket a rendellenességeket előidézhették. (Megjelenik.) Kerékgyártó Á. szerint az elszalagosodást és a csavarodást a táplálkozásban való bövelkedés okozhatja. Például említi a Taraxacum officinalet, melyet Erzsébetvárosban, a Küküllö árterületén csaknem kizáró- lag elszalagosodott állapotban figyelt meg. H. G a b n a y F. felemlíti, hogy a gyökerek csavarodása erdei fáink- nál gyakori jelenség, melyet mesterségesen is könnyű előállítani. Szabó Z. oly Hyacinthus orientalis-t mutat be, melynek virágzati tengelye elszalagosodott. 2. Hollós L. : „Magyarországból ismeretlen gombák Kecskemét vidé- kéről" czímü dolgozatát T u z s o n J. mutatja be. A szerző felemlíti, hogy gyűjteményében Kecskemét vidékéről 1926 faj meghatározott gombája van. Ebből mintegy 300 fajt és változatot, mint újat az Annales Nat. Mus. Hung.- ban írt le. A gyűjtött gombáknak csaknem fele, 959 faj, fungi imperfecti. Jelen dolgozatában 402 fajt sorol fel, melyeket hazánkból még nem közöl- tek. (Megjelenik.) 'ó. Nyárády E. Gy. : „A Bory-mocsarak flórája'' czimtí dolgozatát Kümmerle J. B: terjeszti elő. A szerző a Bory-mocsarak egész terü- letét, tehát galicziai részét is átkutatta. Jelen dolgozatát azonban csak elő- tanulmánynak tekinti. Miután megemlékezik azokról, a kik a Bory-mocsarak flórájával foglalkoztak, részletesen ismerteti kutatásainak főbb eredményeit. Legérdekesebb adata a Drosera anglica és a Radiola linoides felfedezése. A szerző a Bory-mocsarak egyes részeiről és növényeiről szép fényképeket készített. (Megjelenik.) 4. K e r é k g y á r t ó Á. az Eranthis hiemalis új budapesti előfordu- lásáról szól. Megtalálta a Jánoshegyen is. (Megjelenik.) Ez előadás kapcsán Jávorka S. jelenti, hogy f. évi ápr. havában Komárom mellett a herkáiyi erdőben hatalmasan kifejlődött, termést viselő Eranthis-ra. akadt. Egy példányát be is mutatta. 5. A jegyző bejelenti, hogy a szerkesztő-bizottság elkészítette a szakosztály új szabályzatát. Ennek tárgyalását a szakosztály ápr. 27-ére tűzi ki. Bejelenti továbbá, hogy a Társulathoz kilencz külföldi folyóirat kiadójától, a kik a Botanikai Közleményeket kívánják, csereajánlat érkezett SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 169 A szakosztály a bejelentést örömmel tudomásul veszi. T u z s o n J. és M á g o c s y ' D i e t z S. indítványára a szakosztály elhatározza, hogy azoknak a folyóiratoknak a czimeit, melyek a Társulat könyvtárában van- nak és a melyek egészben vagy részben botanikai czikkeket tartalmaznak, a ,Bot. Közi." következő évfolyamának első számában közzé teszi. A hatá- rozat végrehajtásával a jegyzőt bízza meg. A növénytani 8zakoszt<áIy 1910 április 27-én tartott 156-ik ülésének jegyzökönyve. Klein Gy. elnök jelenti, hogy ennek a szakosztályi ülésnek egyetlen tárgya a szakosztály új szabályzatának a megalkotása. A most érvényben levő szabályzat már sok tekintetben elavult. Az új szabályzat tervezetét T u z s 0 n J. szerkesztő és M o e s z G. jegyző dolgozták ki s a szerkesztő- bizottság azt igen behatóan megvitatta. Kéri a szakosztályt, hogy az új szabályzat kinyomatott tervezetét, melyet minden fővárosi tag megkapott, pontonként tárgyalja. A jegyző felolvassa a most érvényben levő szabályzat egyes pont- jait, valamint az új szabályzatnak megfelelő pontjait. A tagok élénk hozzászólása mellett a szakosztály a tervezetet letárgyalta. Az előfizetőkről szóló pontnak végleges megszövegezését a szerkesztőbizottságra bízta. A jegyző jelenti, hogy Tuzson J. és Paszlavszky J. alapít- ványukat 100 koronára kiegészítették. A szakosztály ezt a jelentést örömmel tudomásul veszi. A növénytani szakosztály 1910 májns 11-én tartott 157-ik ülésének jegyzökönyve. Elnök : Klein Gy., jegyző : M o e s z G. 1. Hollós L. : „Adatok Tolna vármegye flórájához" czímü dolgozatát Tuzson J. terjeszti elő. A szerző a megyében 734 fajt gyűjtött, melyből 281 fajt még eddig senki sem közölt a megyéből. Hollós számítása szerint Tolna vármegyéből 1054 phanerogam-növény ismeretes. Tuzson bemutatja a Holló s-gyüjtötte Carlina acanthifoUa A 1 1 i o n i-t, melyről azonban Hollós nem tudja bizonyosan, vájjon Tolnamegyében gyűjtötte e? (Megjelenik.) 2. Thaisz L. : „Adatok Abauj-Torna vármegye flórájához. III. köz- lemény" czímű dolgozatát Mágocsy-Dietz S. mutatja be. A szerző 200 új adatot sorol elő. Beszámol egyúttal növénygeogratiai megfigyelései- ről is. Számos növénynek e vármegyét érintő elterjedési határát állapította meg és kiderítette, hogy a szádelöi és áji völgyekben régió-alávetődés van. Ez az oka annak, hogy e völgyek ílórája a havasi flórára emlékeztet. 3. Mágocsy-Dietz S. : „Adatok a gyökerek ismeretéhez' czímen tartott előadásában a megzöldülö gyökereken tett vizsgálatairól tesz elő- zetes jelentést. Bemutatja a Menyanthes trifoliata, az Acorus Calamus, a Pandanus Veitschn és az Elodea densa zöld gyökereit. Rámutat arra a tapasztalatára, hogy a gyökerező vízi növényeknek a vízbe merülő, de a 170 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK talajból kiálló gyökerei zöldülnek meg és hogy ez a megzöldülés a tenyészés tanúsága szerint akkor következik be, a mikor a növénynek még nincs kellő számú levele, vagy pedig a téli idö homályos égboltozata nem elég- séges a kevés levéllel együtt a növény szerves anyagban való szükségleté- nek kielégítésére. Ilyenformán a gyökerek megzöldülése bizonyos mértékig korrelácziós folyamat. Ezekkel kapcsolatosan bemutatja a Pmidanus -nak és a Saccharum- nak a lélegzés biztosítására fejlődött gyökereit, a melyek jóformán pneuma- thodok módjára szerepelnek. A jól ismert pneumathophorákon kívül számos olyan gyökérág ismeretes, a mely a gyökerek szellőztetését, illetőleg léleg- zését biztosítja. Ilyen a süvegnélküli Aesculus-gjokér, melyet Klein Gy. derített ki ; ilyenek Vcleuovszkj^ szerint az Artemisia campestris és más Artemüia-faiok szárának alsó részén fejlődött gyökerek, valamint a Tilia- gyökevén fejlődött lenticellás gyökérágak A Pandanus és a Saccha- rum szellőztető gyökerei olyan erősebb gyökereken fejlődnek, a melyek a vízben szabadon helyezkednek el Nagy számban fejlődő járulékos gyökerek ezek, melyek negatív geotropok. Kevés levegőt tartalmazó, tehát állott víz- ben felületi szöveteik aerenchymás szövetek, a melyek helyét párás szövet foglalja el, ha a vízbe bőven juttatunk levegőt. Érdekes jelenség, hogy a Pandanus megzöldült gyökerén levő szellőztető gyökerek a napon bőven fedvék buborékokkal, jeléül annak, hogy az asszimilálás gázcseréjét is szolgálják. 4. M á g 0 c s y - D i e t z S. bemutat három ritkább könyvet, melyek K i t a i b e 1-lel vonatkozásban vannak. a) Kitaibel munkája: „Hydrographia Hungáriáé", megiélentFesten 1829, kiadta Joannes Schuster. Ebben a könyvben van Kitaibel legteljesebb életrajza és munkáinak felsorolása. Az életrajzot J. Schuster irta. b) „Acta litteraria Musei Nationali Hungarici" . Tomus I. Budae 1818. Szerkesztette : Jac. Ferdin. Miller de Brassó, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, a ki e könyvében Kitai beire vonatkozó életrajzi adatokat közöl. e) „Plán zu einer ungarischen Gesellschaft für Naturkunde, Okonomie und Medizin. Pesth, 1802." Ezt a müvecskét, bár szerzőjét nem jelöli meg, Kitaibel írta.' A tervezendő magyar Természettud. Társaságnak szabályait tartalmazza. Ebből kitűnik, hogy a Természeti Társulatnak eszméje nem a negyvenes években született, hanem élt már 1802-ben is. 5. Mágocsy-Dietz S. bemutat Pcnicillium-ot, melynek meddő miceliuma hatalmas rétegekben fejlődött befőtt paradicsomon. Beküldte Fényi gyógyszerész. Kispesten. 6. Schweitzer J. : „Adatok a Dipsacus génusz anatómiai és fejlődés- tani ismeretéhez'^' czímen tartott előadásában saját vizsgálatai alapján vázolja a Dipsacusok anatómiai szerkezetét. (Megjelenik.) 7. A jegyző bejelenti, hogy Schilberszky K. alapítványát 100 koronára egészítette ki. Előterjeszti továbbá a szerkesztő -bizottságnak azt az indítványát, mely szerint az előfizetőkről szóló kikezdés az új sza- bályzatban mint külön pont vétessék fel. A szakosztály ehhez hozzájárul. Végül jelenti, hogy újonnan nyolcz külföldi folyóirat kíván a Bot. Közleményekkel cserébe lépni. A szakosztály ezt örömmel veszi tudomásul. A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. Az üléseken bemutatandó dolgozatok czíme, legalább 8 nappal az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő. A „Botanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése czéljá- ból szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és igy közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ivek egyik oldalára Írandók. Személynevek (az auctor-nevek is) kettős =:= vonallal, a növénynevek és a kiemelendő tételek egyszerű vonallal liuzandók alá. A „Botanikai Közlemények" részére szíveskedjenek a szerzők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget vagy kivonatot, vagy lefordítás czéljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni. A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ívenkint 50 kor., ismertetésért 30 kor., az idegen nyelvű szövegért 30 — 40 korona írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb czikk után az egy íven túl terjedő részért, valamint a 150 pld.-ban, díjmentesen kiszolgáltatni szokott disszertácziókért a szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá- natra azonban többet is, a következő ár mellett: 25 darab ívenkint, czímlappal . . 4 korona — fillér. Auw „ „ „ . . y „ „ Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A szakosztály tisztikara. Elnök : Klein Gyula műegyetemi tanár ; alelnök : Mágocsy-Dietz Sándor tudomány - egyetemi tanár ; szerkesztő : Tuzson János egyetemi magántanár ; jegyző : Moesz Gusztáv főreáliskolai tanár. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül :Filarszky Nándor nemzeti múzeumi növény- tani osztályigazgató, Schilberszky Károly m. kir. kertészeti tan- intézeti tanár, Szurák János, mint társszerkesztő. Az alapítói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker., Eszterházy- utcza 16. szám), a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szak- osztály jegyzőjéhez (Moesz Gusztáv, Budapest, V. ker., Akadémia- utcza 2), kéziratok a szerkesztőhöz (Tuzson János, Budapest, I, ker., Gellért-tér 4, szám) küldendők. Le bulletin ttBotanikai Közlemények*^ est la revue de la sectíon botaníque de ^j la Socíété r» hongroíse des Sciences natu- relles* A présent íl parait dans sa 9^""" année (6 fascicules par an) et contient environ 25 feuilles. Les travaux publíés son traduits complé- tement ou sönt réduíts en un bref résumé dans une> , des langues les plus importantes ou en latin et íls apparaíssent dans le mérne fascicule* Le príx d'abonnement par an est 8 cou- ronnes (8*50 francs) ou on échange le bulletin avec d'autres revues botaniques* S'adresser a la rédaction du bulletin \ ,3otaníkaí Kö^Iemények^^ Budapest^ VIIL, Eszterházy-utcza" Í6» IXnCÖTET. 1910. IX/25. 4—5. FÜZET. B0TANIK4I KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKÁN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA közremOköuésével szerkeszti TUZSON JÁNOS MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1910. TARTALOM. TABLE DES ]\IATIÉRES. — INHALT. 1 i Oldal Fodor F.: Adatok a Cephalaria-fajok histologiájának ismeréséhez 171 Dr. Hollós L. : Magyarországból ismeretlen gombák Kecskemét vidékéről •. . 198 Thaisz L. : Adatok Abauj-Torna vármegye flórájához. . . . 222 Páter B. : Két érdekes növényi rendellenesség 231 Schilberszky K. : Észrevételek „Páter B, : Két érdekes növényi ' rendellenesség" czímü közleményhez . . . . . . . . 235 Blattny T. : Adatok a molyhos tölgy (Quercus lanuginosa Lam.) elterjedéséhez 240 Kerékgyártó Á, : Az Eranthis hyemalis Salisb. a Jánoshegyen (Budapest) 241 Személyi hirek 242 Növénytani repertórium '. 244 Szakosztályi ügyek 249 * * * F. Fodor: Beitráge zur Kenntnis der Histologie dcr Gattung Cephalaria (45) Dr. L. Hollós: Für Ungarn neue Pilze aus der Umgebung von Kecskemét (47) lí. V. Thaisz: Beitriíge zur Flóra des Abauj-Tornaer Komitats (48) B. Páter: Zwei intei'essante Missbildungen (49) K. Schilberszky: Bemerkungen zu der Mitteilung von „B. P á-* t e r : Zwei interessante Missbildungen" (50) T. Blattny: Beitráge zur Verbreitung von Quercus lanuginosa Lam. (51) T. Blattny: Zur Verbreitung von Syringa Josikaea Jacq. . . (51) A. Kerékgyártó: Über des Vorkommen von Eranthis hyemalis Salisb. am Jánoshegy bei Budapest (52) Personalnachrichten (52) Sitzungsherirhte (52) BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA IX. KÖTET. 1910. IX/25. 4. és 5. füzet. Fodor Ferencz: Adatok a Cephalaría-fajok hísto- logíájának ismeréséhez. A Cephalaria génuszon végzett eddigi histologiai vizsgá- latok vagy általános szövettani szempontokból minden rendszer- tani vonatkozások nélkül történtek, vagy ha tekintettel voltak is a rendszertani viszonyokra, csupán a család általános histologiai jellemének megállapítására törekedtek. Az eddigi vizsgálatok a Dipsacacedk családját illetőleg inkább csak a Dipsacus, Scahiosa és Knautia génuszokra vonatkoznak. Magának a Cephalaria génusznak részletesebb vizsgálatával eddig kevesen foglalkoz- tak és az előbbi szempontokból végzett vizsgálatok is csak igen kevés és hiányos adattal szolgáltak a génusz histologiai ismeréséhez. Többek között Schwendener, Vesque, Koschevr- nikow, C. Miiller, Mangin, Reinke, Douliot, Chodat és Zolii koffer, Buchenau, Payer, végre F 1 a h a u 1 1 vizsgálataik közben többször hivatkoznak a Cephalariák histo- logiai tulajdonságaira. Vizsgálataikra az egyes szervek jellem- zésénél térek reá.' A Dipsacacedk fejlődéstanával különösen Buchenau, Payer, Flahault, Douliot, Van Tieghem, Szabó foglalkoztak és az egész családra általában alkalmazható ered- ményeket közöltek. Saját vizsgálataim csak a vegetatív szervek fejlődésére terjeszkednek ki, a fősúlyt azonban inkább a his- tologiai viszonyok jellemzésére fektetem. Vizsgálataimat négy fajon végeztem, melyek közül három hazai, ú. m. Cephalaria transsilvanica, C. leucantha, C. laevigata, végül mint alpesi fajt a C. alpinát vizsgáltam. Fejlődéstani megfigyeléseimnél a C. transsilvanica szolgált anyagul. A vizs- gált növények a következő termőhelyekről származnak : 1. C. transsilvanica Schrad., Budapest környéke, Farkasvölgy, saját gyűjtésem ; Aradmegye, Fankota, Schweitzer J. gyűjtése. 2. C. leucantha Schrad., horvát tengerpart, dr. Lengyel G. ^ A dolgozat közben nem idézett irodalmat dolgozatom végén csillag alatt sorolom fel. 16 172 FODOR FERENCZ gyűjtése. 3. C. laevigata W. et K., Herkulesfürdő melleti Sus- kuluj-h egyről, dr. Szabó Z. gyűjtése. 4. C. alpina Schrad, Svajcz (Alpes calcaires fribourgeoises pentes rocailleuses de la Perletta prés de la Viliette, vallée de Charmey 1000 m.) gyűj- tötte Jaquet (1902 jul. 22.), dr. Szabó Z. herbáriumából. I. Vegetatív szervek. LeTÓIszerkezet. Az epidermis. A levél epidermisén felületi nézetben kétféle sejtet lehet megkülönböztetni ; legtöbb sejt hul- lámos falú, de a levélereket az erek irányában megnyúlt egyenes falú sejtek kísérik. Ez a típus azonban tulajdonképen csak a C. transsil- vanicára vonatkozik, mert a C. alpina epidermissejtjei csak kevésbé hullámosak, inkább sokszögletűek, az erezet felettiek pedig igen hosszúra nyúltak, a C. laevigataéi is ehhez hasonlóak, de közöt- tük a lekopott szőrözet alapi sejtjei is igen feltűnőek. A C. leucantha levelének fonákán az epidermis sejtjei mintegy átmeneti alakok a hullámos falú és a sokszögű sejtek között, a levél színén pedig alig észlelhető valami különbség az erek feletti és a többi sejtek között. A cuticula általában a levél fonákán vas- tagabb, mint a levél színén, kivévén a C. alpinát. A cuticula teljesen sima, csupán a C. leucantha levelén figyelhetjük meg a cuticula csíkoltságát. A körülbelül ugyanolyan korú és elhelyeződésű levél epidermisén a sejtek nagyságát felületi nézetben úgy az erezet- menti, mint a többi sejtekre nézve a következő összehasonlító tábla mutatja : Az erek feletti sejtek A többi sejtek átmérője hossza szélessége a hosszúság aránya a szélességhez C. transsilvanica . . C. leucantha . . . C. laevigata . . . C. alpina 30 |j. 110 fj. 88 fi 55 [1 12 [x 20 |x 6 fx 14 |x 2-5 : 1 5-5 : 1 14-7 : 1 3-9 : 1 20 IX 66 [x 44 |x 27 |x Ebből látható, hogy a megnyúlt, erezetfeletti sejtek nagy- sága az egyes fajokon jól megkülönböztethető. Keresztmetszetben vizsgálva a levelet, azt találjuk, hogy a levél színének epidermise alacsonyabb, vagy legföljebb olyan magas, de sohasem magasabb sejtekből áll, mint a levél foná- kának epidermise. Azon fajokon, a melyeknek levélszerkezete isolateralis, a két epidermis sejtjeinek magassága között nincs ADATOK A CEPHALARIA-FAJOK HISTOLOGIAjAnAK ISMERÉSÉHEZ 173 különbség, és minél élesebb a kétoldalúság, annál nagyobb a különbség is, mint azt a következő tábla mutatja: A levél színen fonákán C. transsilvanica C. leucantha . . C. laevigata . . C. alpina . . . 11 i>. 22 |jt 22 fx 11 li. 11 li. 28 i>. 24 [x 13 jj. Az epidermis külső falának vastagsága pedig (a cuticulá- val együtt) a következő : A levél színen fonákán C. transsilvanica C. leucantha . . C. laevigata . . C. alpina . . . 8-8 [x 13-2 11 19-8 fx C'6 |x 6-6 |x 11-0 fx 15-4 fx 4-4 |x Ebből látható, hogy az epidermis falának vastagsága és a nyúlt epidermissejtek hosszúsága között összefüggés van. A C laevigata sejtjei leghosszabbak és az epidermisének fala legvas- tagabb. Ebből is kitűnik e faj különös xerophyta jellege, a bőrszerü levélszerkezet. Hozzá hasonló, de kisebb mértékű ilyen tulajdonságot mutat a C. leucantha. A C. transsilvanica, laevigata és leucantha levelének fonákán és színén a levegő- nyílások egyenlő eloszlásúak (1 □ mm-en a levegőnyílások száma a C. transsilvanicán 264, a C. laevigatán 70, a C. leucan- thán 105). Ellenben a C alpina levelének fonákán ugyanakkora területen ötször annyi a levegőnyílások száma, mint a színén, és pedig a fonákán 1 □ mm-en 220-at, színén 44 — 50-et találunk. A levegőn3Ílások azon típus szerint vannak felépítve, melyet Solereder^ Crnci/era-típusnak nevez és a Dijjsa- taceákra vonatkozólag megállapít, vagyis a zárósejteket az epi- dermisnek három más sejtje veszi körül, melyek közül az egyik kisebb, mint a másik kettő. Ezen típus azonban korántsem álta- lános, csupán a leggyakoribb. Ugyanis igen gyakran találunk ' Solereder; Handbucli der system. Anatomie der Dicotyledonen Stuttgart, 1889. 16* 174 FODOR FERENCZ négy sejttel övezett levegőnyílásokat, főleg a C. transsilvanica levelének színén, a fonákán pedig feltűnően gyakran fordulnak elő a két sejttel övezett levegőnyílások. A zárósejteket övező sejtek hullámosfalúak, vagy szabály- talan sokszögalakúak, az erezet feletti megnyúlt sejtek között azonban sohasem találunk levegőnyílásokat. A C. leucantha leve- lének fonákán igen gyakoriak a Solereder^ által ikernyílá- soknak nevezett levegőnyílás-párok, a melyekről valószínű, hogy egy anyasejtből keletkeztek. Ugyanis a levegőnyílás-párt összesen öt sejt veszi körül, melyek igen aprók és az öt együttes nagy- sága megfelel egy más levegőnyílást határoló három sejt együttes nagyságának. A levegőnyílások fejlődését a szikleveleken figyeltem meg. A még ki nem fejlett szikleveleken nem találunk levegőnyíláso- kat, de csírázáskor igen gyorsan kezdenek fejlődni. A levegő- z. í. 1. ábra. Mirigyszörök : 1. a C transsilvanica leveléről, 2. a C. transsilvanica, 3. a C. leucantha, 4. a C. alpina bracteájáról. nyílások fejlődésénél az epidermis sejtje háromszor egymásután oszlik és ekkor már készen van a két zárósejt közös anyasejtje. Az ezután következő sejtoszlásból a két zárósejt alakul ki. Az epidermisen kétféle szőröket találunk, egysejtű fedő- szőröket és többsejtű mírigyszőröket. A fedőszőrök szintén két- félék. A rövidebb fedőszőrök fala vékonyabb és alapja a kör- nyező sejtek kiemelkedése nélkül ékelődik be az epidermisbe. A hosszabb szőrök fala feltűnően vastag és alapjukat kiemel- kedő epidermissejtek veszik körül. Ezen kétféle fedőszőr főleg az erezet mentén foglal helyet ; a levél szélén és a fonákon nagyobb számmal vannak, mint a levél színén. A C. alpina levelének fonákán a szőrök helyenkint csoportokban foglalnak helyet. A vizsgált fajokon a kétféle szőr keverten fordul elő, de a C. laevigatán csak a rövidebb, szőrpárna nélküli alak található, a mely azonban nem sima, mint a többi fajokon, ^ Solereder: Handbuch der system. Anatomie der Dicotyledonen. Stuttgart, 1889. ADATOK A CEPHALARIA-FAJOK HISTOLOQIAjÁNAK ISMERÉSÉHEZ 175 hanem érdes felületű és csak a levél színén az erek mentén marad meg. A mírigyszőrök többféle alakúak lehetnek. Legáltalánosabb a Dipsacacedkra és Valerianaeeákra jellemző az az alak, a melyek- nek hosszú, hengeres, az epidermis többi sejtjei közé beékelődő alapi sejtje van, s ez két emeletben elhelyezett 4 — 4, összesen 8 sejtből álló fejet visel. Az egész mirigyszőr nyeles gömbhöz, vagy elipsoidhoz hasonló. E mirigyszőr rendszertani jelentősé- gére már Vesque J} is rámutatott. A mírigyszőrök a levél színén sűrűbben fordulnak elő, mint a levél fonákán. Mig a C. iranssilvanica.^ C. leucantha és C. alpina levelének mírigyszőrei mind az említett alakot mutatják, addig a C. laevigatán ezenkívül még egy más alakú, jóval hosszabb és több sejtemeletből álló mírigyszőrt is megfigyelhe- tünk. A levél szélén levő szőrök nem mírigyszőrök, tehát a levél széle nem mirigyes, a mint azt Solereder' mondja, hanem fedőszőröktől érdes. A mesophyll. A Cephalaria génusz vizsgált fajai között igen éles különbségeket találunk a levél palisád- és sziva- csos parenchymájának helyzetében. Már előre meg kell említe- nem, hogy egyes fajok levele tökéletesen isolateralis, másoké bifacialis. A C. transsilranica levelében nem lehet két különböző szövetet megkülönböztetni. Az egész mesophyll az epidermisre merőleges irányban megnyúlt sejtekből áll, a melyek igen sűrűen, tömören sorakoznak egymás mellé. A mesophyll közepe táján, vagyis az edénynyalábok szintjében levő sejtek ezektől annyi- ban térnek el, hogy egyesek isodiametriásak és lazábban függ- nek össze, tehát bizonyos mértékben emlékeztetnek a szivacsos parenchymára és a gyűjtő-sejtek szerepét töltik be. A levél fonáka felé azonban tökéletesen olyan sejtek vannak, mint a levél szine felé. A chloroplastok is egészen egyenletesen van- nak elosztva a mesophyll minden részében. A mint látjuk tehát, tökéletesen isolateralis levéllel van dolgunk. A C. laevigata levele hasonló szerkezetű, de a levélnek némi bifacialis jelleget ad az, hogy a levél fonáka felé a hosszú sejtek némileg lazáb- ban állanak össze, mint a levél szine felé. Hasonló viszonyokkal találkozunk a C. leucantha levelében is, legfölebb nagyságban térnek el a mesophyll sejtjei a levél színe és fonáka felé, mint azt a következő tábla mutatja. Az egyes sejtek méretei a levél keresztmetszetében : ^ Vesque: Caractéres des principales familles gamopetals tirés de Tanatomie de la feuille. Ann. des Sciences Naturelles, Sér. 7. T. I. 1885. 207. old. * Solereder: Handbuch der system. Anatómia der Dicotyledonen. Stuttgart, 1889. 176 FODOR FERENCZ A vizsgált faj színén fonákán magas. széles. arányuk magas. széles arányuk C.transsilvanica 30-8 [J. 15-4 [j. 2 : 1 26-4 fx 13-2 7] 2: 1 C. laevigata . . 66 IX 11 [X 6 : 1 55 |x 11 ;x 5: 1 C. leucantha . 44 fi' 15-4 [X 3; 1 30-8 [X 22 jx 1-4 : 1 C. alpina. . . 44 fj. 11 IX 4: 1 26-4 |x 11 IX piskóta alakú Míg e három fajon a levelek egyenlő oldalúak, addig a C. alpina leveleiben tökéletes kétoldalúsággal van dolgunk. A pa- lisád-sejtek hosszúak, vékonyak, tömötten állanak egymás mel- lett, míg a szivacsos parenchymát homorú oldalú háromszögletű sejtek alkotják. Ezek a sejtek lazán állanak össze. A C. alpina levele tehát olyan szerkezetű, minőnek Haberlandt G.^ a Dicoti/ledon-ti])\ist mondja. A palisádréteg két sejtsorból áll, de sejtjeinek hossza szélességüknek legföljebb négyszerese, mig Haberlandt e típusnál 6 — 9-szeresnek veszi. Tovább a pal- jisádsejtek keresztmetszete az epidermis felé eső végükön is kör alakú, nem pedig sokszögű, ezek tehát a típustól kissé el- térnek. Mivel a Dipsacaceak egyes génuszain előfordul, hogy az alsóbb levelek bifacialisak, a felsők isolateralisak, pl. Dipsacus fullonum (F r. N e t o 1 i t z k y^), azért e tényre is figyelemmel vol- tam vizsgálataimnál, melyet azonban egyik fajon sem sikerült megfigyelnem. A C. alpina levelének bifacialis volta már abban az előbb említett és a többi fajokétól eltérő viszonyban is megnyilvánul, a mit a levegőnyílások eloszlásában találtunk. A mesophyll belsőbb sejtjeiben calciumoxalát buzogányo- kat tartalmazó sejtek vannak, a mi az összes Dipsacaceákra jellemző. (N e t o 1 i t z k y,^ Szab ó.^) A mesophyll szövetében futó edénynyalábokat, a levél- ereket különleges szövetek kísérik, a melyek elhelyeződése külö- nösen a főéren tanulmányozható. A főeret parenchymszövet kör- nyezi, a mely a levél színe és fonákja felé collenchymára támasz- kodik. E szövetek elhelyeződése fajonkint eltérést mutat. A C. alpinán a levél főerét erősen kifejlett és sarkain vastagodott sejtekből álló collenchyma szövet kíséri úgy a felső, ' Haberlandt: Vergleichende Anatomie des assimilatorischen Ge- webesystems der Pflanzen. Prlngsheim, Jahrb. für wissenschaft. Botanik. 1882. 2. XIII. k. 134. old. " Dr. Fritz Netolitzky: Bestimmungschlüssel und mikros- kopische Beschreibung der einheimiscíien Dikotyledonenblatter. 11. Wien, 1908. ^ Szabó: Monographie der Gattung Knautia. (Engler's botan. Jahr- bücher Bd. XXXVI. (19U5) 389—442). ADATOK A CEPHALARIA-FAJOK HISTOLOGIÁJÁNAK ISMERÉSÉHEZ 177 mint az alsó oldalon. E collenchyma a főér alatt igen erősen fejlődött ki ós közvetlenül csatlakozik a vastag hypodermához. A főér felett már jóval kisebb terjedelmű. E collenchymát vé- kony falú parenchyma csatolja a főérhez, a mely parenchyma chlorophyll nélküli s különösen a főér alatt jól fejlődött ki és nagy kiemelkedést okoz a levél fonákán. A főér két oldalán e parenchyma jóval nagyobb sejtekből áll, mint felül és alul a collenchyma felé. A C. leiícanthán a sarkain vastagodott sejtű collenchyma már alig található meg, helyét egyenletesen vastag falú sejtek szövete foglalja el néhány sejtsorban, A nyalábot körülvevő parenchyma nagyüregú sejtekből áll, sok sejtközti járata van, de oly kis terjedelmű, hogy a levél fonákán az ér alatt nem jelentkezik semmi jelentősebb kiemelkedés. Úgyszintén kis mértékű a collenchyma kiterjedése a C. trans= silvanica levelének főére alatt is, de a parenchyma olyan terje- delmű, hogy a levél fonákán a főér erősen kiemelkedik. A C. laevigatán a főér alatt a collenchyma sejtjei sarkos vas- tagodásúak, míg a főér fölött inkább egyenletesen vastag falú sej- tekből álló szövetet találunk, a melyek a főér szélességénél kes- kenyebbek és az alsó felen parenchyma nélkül, felül pedig parenchymával csatlakoznak a főérhez, a levél színe és fonáka felé pedig az élesen megkülönböztethető hypodermáig érnek. A hypoderma terjedelme a főér szélességének felel meg. A nyalábok végső elágazásaiban a tracheidákat tág üregű és igen vékony falú sejtek kisérik. Ezen hosszú sejtek körül szintén tág üregű, de rövidebb sejteket találunk, amelyekben azonban még hiányzanak a chloroplastok és csak ezek után következnek az asszimiláló sejtek. A C. transsilvanicán az erek ilyen végső elágazását képező és a mesophyll közepe táján elhelyezett nyaláboktól vékony falu parenchymás, majd az epidermis felé collenchymássá váló sejtsorok indulnak a levéllemez epidermiséhez, a melyek e nyalábokat mintegy felfüggesztve tartják. Közvetlenül a levél szélén levő oldalereknél azonban sohasem látjuk e sejtsorokat. E sejtsorok szerepe valószínűleg mechanikai és mintegy utolsó maradványát képezik a főér körül található kiterjedt parenchymá- nak és collenchymának. Reinke^ arra figyelmeztet, hogy a C. procera levél- fogacskáiba egy finom nyaláb lép be, a mely azután ott parenchy- más sejtcsoportban végződik és minden ilyen nyalábvégződés felett néhány levegőnyílást találunk, A C. proeerát nem vizsgál- hattam, de a vizsgált fajokon azt találtam, hogy a levélfogacs- kába valóban belép a nyaláb egy ága, és ezt valóban parenchy- más sejtek kisérik; a nyaláb itt elágazik, végső legfinomabb * R e i n k e : Seki-etionsorgane ; in Pringsheiin Jahrbücher für wiss. Botanik. Bd. X. 1876. 151. old. 178 FODOR FEEENCZ ága a levélfogacska széléig hatol, ott parenchymában végződik, e parenchyma fölött azonban sohasem találhatunk levegőnyíláso- kat. Az erezetet nem levegőnyílások, hanem mirigyszőrök kisé- rik. Legélénkebben figyelhetők meg a mondottak a C. trans- silvanica levelének fogacskáiban. A levélnyél. A levél lemeze és nyele nem különül el egy meghatározott ponton, hanem a lemez az egyes fajok szerint többé-kevésbbé végig fut a nyélen, úgy hogy ez tulajdonképpen nem is levélnyél, hanem a levél főére, minélfogva a C&phalariák levelei tulajdonképpen nem nyeles, hanem ülő levelek. Világo- san bizonyítja ezt az a két tény is, hogy a Dipsacus-félék egyes génuszain tökéletes ülő levelekkel találkozunk, pl. Dipsacus, továbbá az, hogy a Cephalariák egyes fajai is többé-kevésbbé átmenetet mutatnak az ülő levelekhez. A csiranövényen az első megjelenő lomblevelek különben az egész családnál nyelesek, csak a későbbiek fejlődnek ülő levelekké. A C. transsilvanica levélnyelének cuticulája vastagabb, mint a levéllemezé, a nyél alsó oldalán az epidermis külső falának és a cuticulának együttes vastagsága 11 [x, felül 6"6 (i. Érde- kes azonban, hogy a dorsalis oldalon az epidermis belső tangen- tialis fala egymaga vastagabb, mint a külső tangentialis fal és a cuticula együttvéve, t. i. 8'8 {j;., míg a ventralis oldalon e két méret egymással megegyező. A cuticulán egyes vastagodott léczeket, tarajokat lehet megfigyelni. Az epidermis sejtjeinek oldalsó falai vékonyak. Az epidermis alatt a levélnyél oldalain igen vastag falú collenchy- más sejtsor, hypoderma fordul elő, mely azonban a szájnyílás alatt mindig megszakad, és így nem zárja el a belsőbb szövete- ket a levegőtől. A levélnyél fonákának gerinczén az epidermis sejtjei igen magasak és közülök sok trichoma emelkedik ki. Az epidermis alatt a levél gerinczén is egy kiterjedt collenchyma következik, a mely mélyen benyomul a főér szöveteibe, oldalfelé pedig addig tart, a hol a levélnyél két oldalán a levéllemez le- futásából ide benyomuló 2 — 3 sejtsorú, pallisádszerű asszimiláló szövet kezdődik. Innen kezdve e collenchyma egy sejtréteg vas- tagságú hypodermává lesz. Ezen hypoderma is csak addig tart, a míg a levéllemez lefutása a nyélből kihajlik. E levéllemez le- futó részének epidermise alatt már nyoma sincs a hypodermá- nak. Ismét megtaláljuk azonban a collenchymát több sejtsor terjedelemben a levélnyél nyalábjai fölött a felső oldalon. A levélnyél alapszövete tehát köröskörül hypoderma, ezenfelül két- oldalt asszimiláló szövet, felül és alul pedig egy kiterjedtebb collenchyma. A C. transsilvanica levélnyelében feltűnő szöveti jellegnek tartható, hogy az alapszövet parenchymájának közepe táján a sejtek szétszakadoznak, a levéLnyél csöves. Ezen nagy üregben minden esetben találunk néhány nagy buzogány fő alakú calciumoxolát kristálycsoportot. ADATOK A CEPHALARIA-FAJOK HI8T0L0GIAJANAK ISMERÉSÉHEZ 179 A levélnyélben három nyaláb fut végig. Itt kell megjegyez- nünk, hogy a levélnyél nyalábjainak száma nem bír fontosság- gal és nem jellemző az egyes fajokra. Egy fajon belül is több- 2. ábra. A C. transsilvanica levélnyelének km.-e. chs = chlorophyllos sej- tek, hy = hypoderma, ij = sejtközti járat, k -^ kollenchyma, l = a levél- lemeznek a levélnyélen lefutó szegélye, sí = levegönyilás, sz = egysejtű szőr. ször található a meghatározott számú nagy nyalábokon kívül még néhány kisebb nyaláb, a melyek amazoknak az elágazásai, és a melyek azután mindenestül belefutnak a félbeszárayalt levél valamely sallangjába. A nyalábok vasalis részében km. -ben a faedények legyező alakú sorokat képeznek. A levél csúcsán álló 180 FODOR -FERENCZ levélsallangba belefut mind a három nyaláb, tehát azon levél- sallang főerének szerkezete teljesen megegyezik a levélnyél szer- kezetével, sőt még a levélnyélre annyira jellemző nagy köz- ponti üreg is megtalálható benne. E levélsallang csúcsa felé azonban az oldalsó nyalábok lassan elágaznak, csupán a középső nyaláb marad meg és oldalágaik végső részei anasztomizálód- nak a középső nyaláb végső ágaival. A levélnyél különben már igen fiatal korban válik csövessé, elpusztul parenchymája és a levélnyél csöve már ilyen korban is tartalmaz buzogányfő alakú calciumoxalát kristályokat. A C. transsilvanica levélnyelének histologiájától némileg elüt a C. leucantháé. Cuticuláján parallel vastagodási vonalak figyelhetők meg. E faj levélnyelének alsó gerinczén sohasem ta- láltam trichomákat. Ellentétben a C. transsilvanicával e faj levél- nyelének bélszövete teljesen ép. Továbbá míg a C. transsilva- nica levélnyele parenchymájának sejtjei között mindig intercellu- larisok vannak, addig e faj parenchymájának sejtjei közvetlenül csatlakoznak egymáshoz és sarkaik kissé meg vannak vasta- godva. A levélnyélben levő nyalábok száma a C. leucanthán is három. A C. laevigata levélnyelében feltűnő histologiai jelenség, hogy asszimiláló szövete igen kevéssé van kifejlődve. Sejtjei egy-két sort alkotnak és nem oly hosszúak, pallisádszerűek, mint az előbbi fajokon, hanem egészen parenchyma jellegű, vagyis a levéllemez pallisád-szövete nem fut le a levélnyélen. A levél lemezének alapjából két collenchyma-borda fut le a levélnyél felső oldalán. A collenchyma-bordák melletti szögletben, úgy egymástól, mint a többi asszimiláló szövetektől elkülönítve km.-ben két kis chlorophyll tartalmú sejtcsoportot találunk. E faj levélnyelében öt edénynyaláb fut végig. Ezen öt nyaláb a levélnyél minden pontján megtalálható, de rajtuk kívül helyenkint még a collenchyma-bordák alatt egy-egy kisebb nyalábot is megkülönböztethetünk. A nyalábok szorosan feküsz- nek egymás mellett és majdnem egészen összefüggő félkört al- kotnak, csupán egy-két nagy parenchymás sejt választja el őket egymástól. Az alapszövet egészen tömör marad, nem pusz- tul el. A C. alpina levélnyelének szerkezete a többi fajokétól egészen eltérő. Először is nem lehet megkülönböztetnünk a hypodermát, mivel a levélnyélnek a nyalábokon kívül eső szö- vetei egészen összefüggő vastag collenchymás gyűrűt alkot- nak. Ezen nagy kiterjedésű mechanikai szövet adja meg e faj levélnyelének legfőbb histologiai jellegét. A collen chyma ilyen nagy kiterjedésének következménye tehát az, hogy az asszimi- láló szövetet a levélnyélben csak egymástól egészen elszigetelt pontokon elhelyezett néhány sejtből álló chlorophyll tartalmú sejtcsoport képviseli. ADATOK A CEPHALARIA- FAJOK HISTOLOGIÁJÁNAK ISMERÉSÉHEZ 181 A levéllemez igen széles szegélyben fut végig a levélnyé- len és mintegy pótolja annak asszimiláló szövetben való szegény- ségét. A levélnyél keresztmetszetében három nagy nyalábot talá- lunk, melyek fölött a collencliyma három erős bordát alkot. A hol e bordák egymással érintkeznek, ott van elhelyezve az em- iitett csekély asszimiláló szövet, A collenchymabordák belsőbb sejtjei fokozatosan vékonyabb falúak, mint a külsők. Az a kevés levegőnyilás, melyet a levélnyél epidermisén találunk, részint az említett asszimiláló foltocska fölött van, részint pedig az alattuk levő sejtek nem collenchymásak, hanem vékony falú sejtsor vezet a levegőnyilásoktól a collenchymán át a levélnyél czen- truma felé. Feltűnő, hogy a levélnyél középső nyalábja kisebb, mint a két oldalsó nyaláb. E körülmény, továbbá az, hogy az oldalsó nyalábokat egy-egy parenchymatikus sejtréteg ketté osztja, és a fölöttük elhelyezett collenchymaborda szintén kettős szer- kezetet mutat, arra enged következtetni, hogy az oldalsó nyalá- bok két-két nyalábból keletkeztek, vagyis eredetileg öt nyaláb futott végig a levélnyélben. A C. alpina levélnyelében az eddigi fajokkal ellentétben az egész bélparenchyma elpusztul és helyén csak egy calcium- oxalát buzogányokat tartalmazó cső marad. A fellevelek. Tulajdonképen kétféle fellevélről kellene be- szélnünk. A virágzat alapját körülvevő sterilis fellevelek hónal- jában nincsenek virágok. Ezek a Cephalariakon színtelenek, szárazak, de igen gya- kori az is, hogy hasonlóképen az asszimiláló levelekhez, vagy a Scabiosa rokonsági köréhez tartozó génuszok felleveleihez szin- tén megzöldülnek. A fertilis fellevélnek, a bracteának, vagyis a virágok elöleveleinek hónaljában virágok vannak. Van Tieghem* legutóbb megjelent dolgozatában reámutat annak a ténynek rend- szertani jelentőségére, hogy a Cephalariáh kis fejecskéi alatt levő bracteák nem rövidebbek, mint az egyes virágok alatt levő bracteák, mig a Dipsacaceák összes többi génuszainál — a hol egyáltalán van bractea — rövidebbek. A Cepihalariálc-on mind- kétféle fellevél színtelen, száraz, pelyvanemű, széleik száraz sző- röktől érdesek, csúcsuk hegyes, külső oldaluk apró trichomáktól érdes. A kétféle fellevél belső szerkezetre nézve is tökéletesen megegyező. A C. transsilvanica bracteáin kétféle szőrözetet találunk, egysejtű fedőszőröket és több sejtből álló mirigyszőröket. A fedő- szőrök ismét kétfélék. A bractea szélein igen hosszú fedőszőrök ülnek, a melyek egészen megegyeznek a lomblevelek fedősző- reivel. Ezeken kívül még rövid fedőszőröket is találunk, a me- lyek ezen hosszabb és vastagabb falúak között, továbbá igen sűrűen a bractea külső oldalán foglalnak helyet. A mirigyszőrök ^Van Tieghem, Remarques sur les Dipsacacées. Annales des Sciences naturelles. Sér. 9. Tome X. Paris, novembre 1909. (Extráit ) 182 FODOR FERENCZ Ugyancsak így vannak elhelyezve. Alakjuk megegyezik a lomb- levelekéivel. Az epidermis sejtjei hullámos falúak. A braecteák epider- misén szájnyílásokat csak igen ritkán találtam. Az epidermis sejtjei vékony falúak és átmetszetben majdnem szabályosan négy- szögűek. Az epidermis alatt egy oly sejtsort találunk, a melynek majdnem minden sejtje magános kristályokat tartalmaz. Ezek -a magános kristályok eléggé jellemzőek a bracteára, mivel ilye- nek a bracteán kívül még csak az involucellumban és a termő- levelek falában fordulnak elő, a melyek elvégre is szintén ho- mológ szervek a fellevelekkel. E kristályokat tartalmazó szövet csak a bractea főére körül válik több sejtsorúvá. A bractea legbelsőbb szövetét egy sclereidákból álló rend- kívül vastagfalú, szűk sejtüregú szövet képezi. A bractea szélei felé e szövet igen csekély vastagságú lesz, sőt egy sejtsorúvá válik, úgy hogy kisebb vastagságú szövetet képez, mint a két oldal epidermise közül bármelyik. A C. leucantha bracteájának fedőszőrei megegyeznek az előbbi fajéival, mirigyszőrei pedig hasonlók a lomblevelek mirigy- szőreihez, de valamivel több sejtemeletből állanak. A kristály- tartó szövet e fajon több sejtrétegű és csak a bractea szélei felé válik egy sejtsorúvá. Érdekes, hogy míg az előző faj kristály- tartó szövetében csak magános kristályokat találunk, e faj brac- teái külső oldalának epidermise alatt szintén csak ilyen magá- nos kristályokat, belső oldalának epidermise alatt azonban buzogány alakú kristályokat is találunk. Meg kell itt említenem, hogy V e s q u e ^ a Cephalariáknak egyedül csak az involucellumában állapit meg kristályokat és nem említi, hogy egyes kristályok-e azok, vagy kristálycsoportok. A C. leucantha bracteája sclereida szövetének vastagsága jóval nagyobb, mint a C. transsilvanicáé. A három nyaláb a bractea külső oldala felé közvetlenül érintkezik az epidermis alatt levő kristálytartó szövettel, míg a belső oldal felé a nyalá- bok és e szövet közé egy vastag stereoma van beékelve. A C. laevigata bracteájának szőrei megkülönböztetik e bracteát minden más fajétól. Az egysejtű szőrök éppen úgy rövi- debbek és hosszabbak, mint az előző faj bracteáin. Különböznek azonban e szőrök e faj lombleveleinek fedöszőreitől ; Ugyanis míg azok simák, ezek ráspolyszerüen érdesek. Nagyon nagy a változatosság e faj bracteájának mirigyszőreiben. Leggyakrabban előforduló alak itt is a nyeles gömb, de ezenkívül még mintegy négyféle alakot sikerült megfigyelnem, a melyek a másik három fajon nem fordulnak elő. A bractea csúcsa felé a sclereidákból álló szövet már hiányzik és itt a bractea csak a két epidermis- ből és a köztük levő néhány parenchymás sejtből áll. ^ V e 8 q u e, Caractéres des principales familles gamopetals tirés de ranatomie de la feuille. Ann. des Sciences Naturelles. Sér. 7. T. I. 1885. 207 old. ADATOK A CEPHALARIA-FAJOK HlSTOLOCilAJANAK ISMERÉSÉHEZ 183 A C. alpina bractéáinak egysejtű szőrei háromfélék. Van- nak egészen rövid, csak kissé kiemelkedő szőrök, a melyek a bractea egész külső oldalát borítják. Vannak ezeken kivül, mint az előző fajokon is, ezeknél hosszabb szőrök, a melyek különö- sen a bractea szélén, továbbá külső oldalának alsóbb részein találhatók. A harmadik csoportba sorolhatók azok a fedoszőrök, a melyek a bractea csúcsi részét fedik igen sűrűen. Ezeket hosszúságukon kivül az is megkülönbözteti az előzőktől és a másik három faj bractéáinak szőreitől, hogy alapjuk körül az 3. ábra. A C. transsilvanica bracteájának km.-e. e = epidermis, etiy = edény- nyaláb, k = calciumoxalát kristályok, sk —■ sklerenchyma, sz = szőrök alapi sejtjei. epidermis szomszédos sejtjei sugaras elhelyeződésüek és kiemel- kedők. E faj bractéáinak kristálytartó szövetében buzogányfej alakü kristálycsoportok vannak, de csak a bractea alsóbb ré- szeiben találjuk őket. A szár. a) A hypocotyl szár. A C. transsilvanica hypocotyl szárának epidermisén sem levegőnyilásokat, sem trichomákat nem találtam. A trichomák helyett azonban kevéssé kiemelkedő papil- lákat találhatunk, de igen kevés számban. Az elsődleges kéreg legkülső sejtsorának sejtjei kissé gömbölyűek, egyenletesen vas- tagodott falúak. Az endodermis sejtjei 4 — 6 szögletűek, radiális falaikon a Caspary-féle pontokkal. A hypocotyl szárban két nyalábot találunk, a melyekbe a sziklevélből belépő nyalábok beleolvadnak. 184 FODOR FERENCZ h) Az epicotyl szár. A C. transsüvanica szárának fiatalabb részei ritkás szőröktől érdesek. A virágzati kocsányon hiányza- nak a szőrök, a szár idősebb részeiről pedig lekopnak. Idősebb szártagokon külső bordázat nem figyelhető meg, de a virágzati kocsányok mindig finoman bordázottak. A C. leiicantha szárának felülete fényes, bőrnemű, csak igen ritkán találunk rajta szőröket. A szár idősebb szártagjai gyöngén, a virágzati kocsány erősen bordázott. A szár tömör, legidősebb részei sem csövesek. A C. laevigata szára hasonló a C. leucantháéhoz és szintén tömör. A C. alpina szára igen erősen bordázott és sűrű, rövid szőrzettel van fedve. A szár bele egészen elpusztul és az egész szár csőszerű. A virágzati kocsány szintén csöves. A C. transsüvanica szárának legidősebb internodiumairól lefoszlik az epidermis és paraszövet alakul. Az epidermis sejtjei felületi nézetben többnyire egyenes falakkal határolt szabálytalan sokszög alakúak. Az epidermisen eléggé sűrűen vannak levegőnyílások. Egysejtű fedőszőrei igen ritkák és inkább csak a fiatalabb szártagokon találhatók, mivel idősebb részeken letöredeznek és csak az alapjaik körül rózsa- szerűen elrendezett sejteket lehet megfigyelni. A szájnyílásokat kö- rülvevő három sejt együttesen egy hosszúkás sejtcsoportot alkot és valószínűleg a zárósejtek és az őket körülvevő sejtek anyasejtjé- nek alakját mutatják. Mirigyszőrök a szár epidermisen nincsenek. Keresztmetszetben az epidermis négyszögű, vagy kerekded sejtekből áll. Az epidermis sejtek külső tangentiális falainak vastagsága megegyezik a levél epidermise külső falának vastag- ságával. Az epidermis sejtjeinek radiális falai igen vékonyak. Az epidermis alatt collenchyma-gyűrüt, hypodermát találunk. Ezen collenchyma-gyűrü a szár igen fiatal részén, a legfelső levélpár alatt egysejtrétegű. Ezen egysejtrétegú gyűrűben talá- lunk több pontot, a hol az egysejtrétegű gyűrű több sejtsorú cöllenchymabordának ad helyet. E coUenchymaborda áttör az alatta levő asszimiláló szöveten és az epidermist összeköti a nyalábhüvelylyel. Megállapítható, hogy e bordák mindig a nyalá- bok fölött fekiisznek. A virágzati kocsányt képező internodium kivételével min- den szártagban négy ily bordát találunk az átellenesen váltakozó levelek helyzetének megfelelőleg. A \irágzati kocsányt képező utolsó szártagban négynél több ilyen borda is van, a mi a gaUér- levelek helyzetével áll kapcsolatban. Viszont az első interno- diumban az első levélpár alatt csak két ilyen bordát találunk, mivel itt még csak két levél nyalábja lép a szárba. Idősebb száron, a melyen ugyan még megvan az epidermis, de már megkezdődött a paraképződés, az epidermis alatt egy kiterjedt collenchymaszövet foglal helyet. Ennek sejtjei csak szögleteiken vastagodottak, szabálytalan alakú lapos sejtek, a melyek az alattuk képződő pára által egészen összenyomatnak. ADATOK A CEPHALARrA-FAJOK HISTOLOQIÁJÁNAK ISMERÉSÉHEZ 185 A hypodermán belül a fiatal szártagokban az elsődleges kéreg egy része mint asszimiláló ehlorophyllos szövet szerepel. Ennek külsőbb sejtjei eliptikus alakúak, belsőbb sejtjei göm- bölydedek vagy hatszögesek. Idősebb szártagokban, ezen asszi- miláló sejtek között színtelen chlorophyll nélküli sejteket is talá- lunk. Igen idős szártagokban már teljesen hiányzik az asszimiláló szövet. Az endodermis sejtjei fiatalabb szártagokban hatszögletűek, idősebbekben négyszögletesen laposak. Nagyobb mértékű pará- sodás mellett az endodermis már nem különböztethető meg és igy vizsgálataim megerősítik V e s q u e ^ adatait, a ki a Cepha- 4. ábra. A C. laevigata bracteája mirigyszöreinek néhány alakja. 5. ábra. A C. transsilvanica szárá- nak belében alakuló intumescentia. lariákra vonatkozólag szintén azt találta, hogy a pára a lágy- háncs és az elsődleges kéreg közt kezd kialakulni. Solereder^ GrrignonésVan Tieghem nyomán megállapítja, hogy a Dijjsacus süvestris és D. fullonum szárának pericyclusában egyes nagy tömlő alakú váladéktartó sejteket találhatunk. A pericyclus ezen nagy sejtjeit a Cephalariáknál is megtaláltam, váladékát azonban nem sikerült bennük kimutatnom. A nyaláb háncselemeiben igen gyakran találunk calcium- oxalát buzogányfej alakú kristálycsoportokat. A fa elemeinek vas- tagodása igen változatos, így megfigyelhető spirális, gyűrűs, háló- zatos és a mi a Dipsacaceáknál eddig még csak a Succisára és Knautiára volt kimutatva, a radiális falakon vermes vastago- dást is találunk. A faparenchymán és farostokon a gödörkés vastagodás a közönséges. ^ V e s q u e : Vergleichende Anatomie der Rinde. * Solereder: Handbuch der syst. Anatomie der Dlcotyledonen. Stuttgart, 1889. 186 FODOR FERENCZ A szár alapszövete sokszögű parenchyma, melyben igen sok a buzogányfej alakú kristálycsoport. A bél csak a fiatal szár- tagokat tölti ki teljesen, az idősebb szártagokban szétszakadozik. Mindenesetre feltűnő dolog, hogy a C. transsilvanica szá- rának idősebb szártagjaiban sajátságos alakú sejteket találunk, a melyek a bélhüvelyből benyúlnak, belógnak a szár csövébe, vagyis a bélben intumescentia alakul. Ezen helyeken a bél bel- sőbb sejtjei mindenféle szabálytalan alakúak, nem sokszögűek, igen tömören állanak egymás mellett. Ily helyeken a bélben a bélsejtek valószínűleg regenerálódva gyors és szabálytalan osz- tódásukkal hozzák létre e szabálytalan alakú sejteket, a melyek azután helyenként egészen elzárják a szár csövét. E sejtek igen élénk callózreakciot mutatnak. Meg kell jegyeznem, hogy csak a C. transsilvanicán és csak igen idős szártagban találtam őket. Hasonló intumescentiát a szár más szöveteiben is találtam. Ugyanis a C. transsilvanica idősebb nodusaiban, a hol a szár elágazik, az elsődleges kéreg gyakran meghasad és a támadt hasadékot azután egy megalakuló callus-szövet, intumescentia tömi el. Helyenkint e callus oly erővel fejlődik, hogy az elsőd- leges kéreg megmaradt részeit is összenyomja, összeroncsolja és egészen az epidermisig hatol. A szár nodusaiban természetesen béldiaphragmát találunk. E diaphragmát vastagfalú és fásodott sejtek képezik, a me- lyeknek kifejlődése fajonkint jellemző. így a C. transsilvanicán e diaphragma fásodott, egyenletesen vastagodott falú sejtekből áll, a melyek boltozatosán ívelik át a szár csövét és csatlakoz- nak a bélhüvelyhez. Bennük igen sok buzogányfej alakú kris- tály van. A C. leucantha szárán felületi nézetben az epidermis sza- bálytalan sokszögű sejtekből áll, a melyeknek radiális falai gyöngyfűzérszerűleg vastagodottak. A levegőnyílásokat övező sejtek egyik irányban sem nyúlnak meg, míg az epidermis többi sejtjei hosszanti irányban vannak megnyúlva. A levegőnyílások sűrűen fordulnak elő és különösen abban térnek el az előbbi faj szárán levőktől, hogy míg amazokat három sejt veszi körül, emezeket négy, sőt igen gyakran öt sejt is övezi. A levegőnyí- lások zárósejtjei kissé be vannak sülyedve az epidermisbe, a mi némi xerophyta jellegre vall. A cuticula fényes, az epidermisen szőrképleteket nem találtam. A hypoderma és a colleuchymabordák ezen a fajon is megvannak, azonban míg a C. transsilvanicán e collenchyma sejtjei szögleteiken vastagodottak, ú. n. „Ecken- collenchym", a mint azt Müller C.^ a (7e^/? aZanáfc levélnyelére vonatkozólag nevezi, addig a C. leucanthán egyenletesen vastag falú sejtekből áll. Idősebb szártagokban az egysejtrétegű hypo- dermához tangentialisan összenyomott sejtekből álló sejtsorok ' C. Müller, Ein Beitrag zur Kenntniss der Formen des CoUencliyms. Ber. D. B. G. VIII. ADATOK A CEPHALARIA-FAJOK HISTOLOGIAJÁNAK ISMERÉSÉHEZ 187 csatlakoznak, a melyeknek sejtjei szögletein nem vastagodottak, hanem egymástól elválnak és minden sejtszögietnél egy kis apró intercellularis hézag van közöttük. A szár asszimiláló szövete a C. leucantha fiatal szártagjá- ban abban különbözik a C. iransilvanicáétól, hogy míg annak sejtjei kerekded, vagy eliptikus alakúak, ezen a fajon hosszú- kásak, szögletesek, csupán legbelső soruk áll gömbölyded sej- tekből. Az elsődleges kéreg ezen asszimiláló szövetében igen sok szögletes alakú és buzogányos kristályokat tartalmazó sejteket találunk. E faj szárában a pericyclus egyes kiváló nagyságú sejtjei igen jól megkülönböztethetők. A másodlagos bélsugarak sejtjei keresztmetszetben szúk sejtüregüek, hosszmetszetben hosszúkásak, megnyúltak, rostalakúak. Mint már Schwendener^ is kimutatta, a másodlagos bélsugarak a bélhüvelyből indulnak ki sugárirányban a faelemek között, azoktól élesen válnak el és a háncsban vesznek el. A szár bele egészen megmarad, a leg- idősebb szártagok is tömörek. A C. leucantha diaphragmája már nem oly értelemben vett diaphragma, mint a C. transsilvanicáé, mivel a bél megmaradó. A diaphragma csupán a bél parenchy- májának megvastagodott falú sejtekből álló része. E diaphragma erősen iveit, az ív szélei a bélhüvelyhez csatlakoznak. Sejtjei igen vastag falúak, rendkívül szűk sejtüreggel, falaikban pedig mély csatornák vannak. E faj diaphragmájában csak kevés kris- tály van és ezek a kristályok mindig vékonyfalú sejtekben találhatók, a melyek a vastag falúak közül ezáltal erősen ki- válnak. A C. laevigata szárának epidermise szintén kopasz. E faj szárának asszimiláló szövetén belül ugyancsak az elsődleges kéreghez tartozó színtelen parenchymát találunk, a mely az előbbi fajokon nincsen meg. Ennek legkülső sejtsorai kissé collenchyma-jellegüek, míg a belsőbbek vékony falúak. Az endo- dermis sejtjei feltűnően tágasak, négyszögletesek. A másodlagos bélsugarak igen világosan különböztethetők meg. A nyalábgyü- rün belül szintén vastag bélhüvelyt találunk. Minden egyes nyalábon belül a farész és a bélhüvely között rendkívül vékony falú, parenchymás szövetet találunk, a mely többnyire szétfoszlik és így ezen helyeken üregek támadnak. A bél egészen tömör. A nodusokban diaphragmát csupán annyiban lehet megkülönböztetni, hogy itt a bélszövet sejtjei kissé apróbbak, vastagabb falúak, gödörkés vastagodásúak. Mint az egész szárban, úgy a diaphragmában sincs kristály, míg a többi fajokon tömve van velük a diaphragma. A C. alpina szárának levegőnyílásai egészen eltérnek a CrMa/er«-tipustól, mindig 5 — 7 sejt övezi őket. A levegőnyílá- sok zárósejtjei kissé kiemelkedők. A cuticulán gyenge hossz- ^ Schwendener, Das mechanische Princip in anat. Bau der Monocotylen. Leipzig, 1874. 151. old. 17 188 FODOR FERENCZ irányú csíkoltságot találunk. Gryakoriak az egysejtű fedőszőrök, a melyek alapját az epidermis rózsaszerűen kiemelkedő sejtjei veszik körül. Az elsődleges kéregnek a hypodermán belül fekvő része sajátos vastagodást mutat. Ugyanis a sejtek egyes falai normális vastagodásnak, más falai rendkívül vastagok és így egy sejtet részint vastag, részint vékony falak öveznek. A sejtek közt sok a sejtközti járat s különösen azon sejtfalak igen vas- tagok, a melyek mellett ilyen járatok vannak. A collencliyma bordákat ennek a fajnak a szárában is megtaláljuk. A kristályok mindig a többi sejtektől eltérő alakú heterocystákban vannak. Ha a heterocysta közvetlenül a hypoderma alatt a kéreg legkülső sejtsorai között foglal helyet, a heterocysta fölött hiányzik a hypoderma egy sejtje, s igy közte és a hypoderma között egy sejtközti üreget találunk. Az endodermis kiválóan nagy sejtekből áll, a melyeknek radiális falai az idősebb szártagokban parásodást mutatnak. Az előbbi fajnál emiitett nyaláb alatti üreg a C alpina szárában is megvan és ebben az üregben még a faedények elpusztult elemei is megtalálhatók. Ezek az üregek nemcsak idősebb szár- tagokban, hanem már a legutolsó, legfiatalabb szártagban, a virágzati kocsányban is megfigyelhetők. A bélhüvelyben szin- tén keletkeznek ilyen kisebb területű üregek. E faj szára is csöves, még az igen fiatal szártagok is. Az előbbi fajok szárán külső bordázatot alig észlelhettünk, a C. alpina szára azonban igen erősen bordázott. E bordák alatt a nyalábgyűrü egyes pontjai erősen kiöblösödnek és igy a nyaláb- gyűrű keresztmetszete nem köralakú, hanem hullámos zárt gör- bét alkot. A bélben igen kevés kristályt találunk, a melyek a többi sejteknél kisebb sejtekben vannak elhelyezve. Az elsődleges vastagodású gyökér. Az elsődleges vasta- godású gyökér szöveteit a C. transsilvanica csiranövényen figyel- tem meg. Ezzel a tárgygyal már F 1 a h a u 1 1^ is foglalkozott, ki a Cephalaria amhrosoides radiculáját vizsgálta. Már Flahault is reámutat, hogy a gyökér fejlődésénél olyan nagy fokú sza- bálytalanságok fordulnak elő, a melyek az egyes szövetek el- különítését igen megnehezítik. A gyökér csúcsán a meristemák nem határolódnak el élesen a kifejlett szövettől. Igen valószínű- nek látszik, hogy a gyökér többi szöveteinek meristemája nem közös a kalyptrogen meristemával. A kalyptra legkülső és a tengelyi részekben fekvő sejtjei igen tágasak, bennük nagy kemé- nyítőszemeket találunk, noha az egész radiculában és az egész csira más részeiben sem fordul elő soha keményítő. E kemé- nyítőszemeket, melyeket Flahault még nem említ meg, a N e m e c z-féle statikai szervnek kell tekintenünk. A kalyptra legkülső és már elhalt, lehasadozó sejtjeiben nincs keményítő. ' Flahault: Recherches sur racroissement terminál de la racine chez les Phanerogames. Annales des Sciences Naturelles. Série VI. Tome IV. ADATOK A CEPHALARIA-FAJOK HI8T0L0GIÁJÁNAK ISMERÉSÉHEZ 189 Az epidermis és a kéreg között igen gyenge a határ, kü- lönösen azért, mint Flahault is megjeg3'zi, mivel az epidermis egyes sejtjei tangentialis falakkal is osztódnak és így helyenként megkétszereződnek. A gyökércsúcs meristemái közt levő ezen bizonytalan diffe- rentiálódást jellemzi Eriksson\ a ki a DÍ2)sacus-fé\éket két oly típus közé helyezi, a melyeknek egyikében három meristema van, pleroma, periblema és dermokalyptrogen, a másik típusban pedig csak pleroma és még egy másik réteg, mely együtt hozza létre a kérget, epidermist és a gyökérsüveget. A mily kevéssé differentiálódik a kéreg a csúcson a kalypt- rától, az oldalakon az epidermistől, éppen oly kevéssé különül maga is rétegekké. Flahault az általa vizsgált dicotyl gyö- kereknél három réteget különböztet meg a kéregben, melyeket ő a C. ambrosoidesnél már alig különböztethetett meg, a C. trans- silvanicán pedig egyáltalán nem tudtam elválasztani. A kéreg- nek ezen kevéssé diíferentiált voltát önmagában és a kalyptrával, meg az epidermissel szemben Flahault fontos rendszertani jellegnek tekinti. Annyi valószínűnek látszik, hogy a csúcson a kéreg nem egy sejtsorból áll. Ha a csira gyökerének a csúcstól kissé távolabb eső ré- szeiből készítünk keresztmetszetet, az exodermist elég világosan megkülönböztethetjük a kéreg belsőbb sejtsoraitól, mivel sejtjei radiális irányban kissé megnyúlnak és sugaras falaik sárgásak, a melyeken sikerült ammoniákos gentiana és sósavval gyenge ibolyás para-reakciot kimutatnom. A kéreg belsőbb sejtjeinek minden szögletén apró kis sejtközi üregeket találtam. Az endo- dermis szintén eléggé élesen válik ki. Sejtjei éppen úgy pará- sodást mutattak, mint az exodermiséi. A nyaláb diarch. A két fanyaláb elemei nem érintkeznek ugyan a központban, de rendkívül közel állanak egymáshoz, jóval közelebb, mint Van Tieghem és Douliof^ egyik dolgozatukban közölt ábrán a Dipsacus laciniatuson megrajzolták, mert alig egy-két sejt választja el őket. A másodlagos vastago- dású gyökérben azután e néhány bélsejt is eltűnik, így azután a Cephalariák gyökerében fejlődésük egy szakában sincs kiter- jedtebb bél. Van Tieghem és Douliot említett dolgozatukban a C. pilosán a gyökérágak fejlődését is megfigyelve megjegyzik, hogy a fejlődés megindításához a pericyclus nyolcz sejtnyi íve, mint mondják, a rhizogén-ív járul. E sejtek oldalfalakkal csak- hamar három sejtsorrá oszlanak, a melyeket az endodermis hat- ^ E r i k s s 0 n : Ueber Urmeristem der Dikotylenwurzeln. P r i n g s- h e i m, Jahrb. für wiss. Botanik, 1878. 428 old. * Van Tieghem et Douliot: Recherches comparatives sur Torigine des membres endogénes dans les plantes vasculaires. Annál, des Sciences Naturelles. Sér. VII. Tome VIH. Planche XIX., fig. 293. 17* 190 FODOR FERENCZ hét sejtje takar. Ugyanezen szerzők emiitik, hogy a gyökér- ágaknak négy sorban való elhelyezését C 1 o s is megfigyelte. Ezen vizsgálatok eredményét magam is megerősíthetem a C. transsilvanicára vonatkozólag. II. Meproduktiv szervek. A virág részeinek szöveteit két fajon, a C. leucanthán és a C. transsilvanicán tanulmányoztam. A vizsgálat fősúlyát azonban a C. leucanthára fektettem, azért a másik fajra csak a két faj közt levő anatómiai különbségeknél fogok utalni. Invollucellum. Bár az involucellum mint fellevélképlet nem reproduktiv szerv, mégis ezen a helyen kell azt tárgyalnom, mivel azokkal a legszorosabb vonatkozásban áll. Az involucellum belső felülete a termő aljával forr egybe, külső felülete a kocsánykára fut le. Van Tieghem^ reámutat az involucellum fontos rendszertani jelentőségére. Szerinte a Cephalariák involucellum át az összes többi fajokétól megkülön- bözteti az, hogy fogazott, 8 foga és 8 ere van és nincs gallér- kája. A génuszon belül való rendszerezésnél is felhasználható az involucellum. Van Tieghem ugyanis a 8 borda alapján a fajokat is két sectioba sorozza, A mellső, hátsó, meg a két oldalsó borda jobban kiálló és szélesebb, míg a négy közbeeső keskenyebb és simább. Egyes fajokon (C. tatarica, C. alpina) ezek a bordák a csúcson rövidebb-hosszabb, de egymással körül- belül egyenlő fogakba futnak, mig más fajokon (C. transsilvanica, C. syriaca) négy, t. i. a mellső, hátsó és két oldalsó borda hosszabb. Az involucellum külső felületének epidermise igen alacsony és keskeny sejtekből áll, és alig van az epidermisnek olyan sejtje, a mely mint trichoma nem emelkedne ki. így az involu- cellum külső felületét egészen elborítja a szőrözet. Szőrei két- félék, egysejtű fedöszőrök és többsejtű mirigyszőrök. Az egy- sejtű fedőszőrök alakja azonban eltér az eddig leirt fedőszőrö- kétől. Ugyanis e szőrök az involucellum oldalán annak felületével párhuzamosan felfelé görbülnek. A mirigyszőrök alakja igen változatos, de lényegileg hasonló a vegetatív szerveken talált mirigyszőrökéhez, t. i. egy nyeles gömb, vagy nyeles elipsoid. Az involucellum belső felületének epidermise szintén alacsony, de a virágtengely irányában meg- nyúlt sejtekből áll. Alsóbb részein teljesen csupasz. Alapi részei egyenletes vastagságúak, de azon magasságban, hol a termő csúcsi részén megkeskenyedik, a hol a csésze helyet foglal a termő csúcsán, az involucellum befelé kiöblösödik és így teljesen 'Van Tieghem: Remarques sur les Dipsacacées. Annales des Sciences naturelles Sér. 9. Tome X. Paris, novembre 1909. (Extráit.) ADATOK A CEPHALARIA-FAJOK HI8T0L0GIAJANAK ISMERÉSÉHEZ 191 hozzásimul a termőhöz és a csésze aljához. A mint említettem, az iiivolucellum belső felszíne csupasz, de csak a leirt kiöblö- södésig ; ettől felfelé fedőszőröket, de még nagj^obb számban mirigyszőröket visel. Az involucellum külső felszínének epider- mise alatti sejtsora mint kristálytartó szerepel és egész terjedel- mében magános calciumoxalát kristályokat tartalmaz, mint azt Szabó^ is kimutatta a Knautiákon. A nektáriumok nem az involucellum belső felületének alján vannak elhelyezve, mint azt B o n n i e r - állítja a Scabiosákra vonatkozólag. Itt hiába keresünk nektáriumokat, de itt teljesen fölöslegesek is volnának, az itteni elhelyezésük pedig lehetetlen, mivel az involucellum teljesen hozzásimul a termőhöz és ezen- 6. ábra. Szőrök a C. transsilvanica invoUucellumán, k = kristálytartó sejtréteg. kívül a sűrű szőrözet is elzárja az idevezető utat. A nektáriumok tényleg megvannak a CephalariáJcon is, de nem itt, hanem a párta tövén, mint arról később lesz szó. Az involucellum legbelsőbb szövetét hosszanti irányban megnyúlt sejtek alkotják, az említett kiöblösödés szövete azonban színtelen és szabálytalan alakú sejtekből áll, melyekben sok a buzogányfő alakú kristály. (V e s q u e ^ szerint is.) A C. transsilvanica involucelluma az előbbi fajétól már külső alakjára is eltérő. Az előző fajénál aránylag jóval vas- tagabb és kiöblösödése nem olyan erős. Igen szorosan simul a termőhöz, úgy hogy szinte azzal egybeforrottnak látszik. Szőrei ' Szabó Zoltán: Ujabb histologiai és fejlődéstani megfigyelések a Knautia-génusz fajain. (Botanikai Közlemények, ÍX. (1910) 3. füzet.) - B 0 n n i e r : Les nectaires. Annál, des Sciences Naturelles 1878. Tome VIII. ' Vesque: Caractéres des principales familles gamopetals tirés de ranatomie de la feuille. Ann. des Sciences Naturelles, Sér. 7. T. I. 1885, 207 old. 192 FODOR FERENCZ megegyeznek az előző fajéival, peremén azonban erős, szálka- szerű egysejtű szőrök vannak. A csésze. A csésze zöld, húsos, forrt levelű, alacsony. A termő csúcsán van elhelyezve, tehát felülálló. Epidermise igen magas sejtekből áll, a melyeknek falai egészen vékonyak. A csésze sűrűen szőrös, kivált csúcsi részei. Egysejtű szőrei oly típusúak, minőket az involucellumon láttunk. Mirigyszőrei feltűnően nagyok és legsűrűbben találhatók a csésze csövén. A csésze szövete isodiametrikus, vagy hosszanti irányban csak kissé megnyúlt sejtekből áll, a melyek közül a külsőbbek chlorophyllt is tartal- maznak. A csészébe a termőből négy nyaláb lép be. A csészében elég gyakoriak a buzogányfej alakú kristályok. A csésze nemcsak a fiatal bimbón, hanem a nyíló virágokon is szorosan hozzá- simul a szirom aljához és annak támasztására szolgál. Megjegy- zendő, hogy a termés érésekor a csésze nem mindig hull le, hanem még jobban meghúsosodik és néha a már kihullt, teljesen érett termésen is találhatunk csészét. A C. transsilvanica csészéje éppen úgy mint az involucel- lumnál láttuk, aránylag jóval rövidebb és vaskosabb, mint a C. leucantháé. Egysejtű szőrei nem oly súrűek és rövidebbek, vastagabbak, mint az előbbi fajéi. A csésze peremén erős, vastag, serteszerű szőrök ülnek. Viszont mirigyszőrei sűrűbbek, mint a C. leucantha csészéjén. Továbbá míg ama fajon a csésze külső felületén nem találtam mirigyszőrt, e faj csészéjének külső felü- lete is mirigyes. Némi különbség figyelhető meg a csésze külső és belső felületén levő mirigyszőrök között is, ugyanis a külső felületen levő mirigyszőrök igen rövid nyelűek, vaskosak, míg a belső felület mirigyszőrei hosszúra nyúlt nyelűek és a külsőknél jóval nagyobbak. A párta. A párta felsőállású, forrt szirmú ; a czimpák száma négy. A szirom mindkét felülete körülbelül azon magasságig, a hol a porzók reá vannak nőve, papillás felületű, tehát csöve papillás, czimpái simák, a mint azt a C. tataricán már Koschewnikovs'^ is megfigyelte. A papillák vékony falúak. A szirom külső felületén elég nagy számban találunk olyan sej- teket, a melyek mint hosszú, vékony és puha szőrök emelkednek ki. De ezek is csak a szirom felsőbb részein figyelhetők meg, a porzószál odanövésén alul csak igen ritkán fordulnak elő. A szirom belső felületén nem találunk fedőszőrözetet, hanem igen csekély számú mirigyszőrt, a melyek az összes többi szervek mirigyszőreinél kisebbek, alakjuk azonban azokéival egyező. Ugyancsak a szirom epidermisének képletei közt kell megem- lítenem, hogy a szirom külső oldalának epidermisén több esetben ' Koschewnikow D.: Zur Anatomie der coroUinischen Blüten- MUen. Schriften d. Neurussiscli. Ges. der Natiirf. Bd. VIII. 1882, Odessa. (Ex Just. 1885) ADATOK A CEPHALARIA-FAJOK HISTOLOGIÁJÁNAK ISMERÉSÉHEZ 193 sikerült levegőnyilásokat is megfigyelnem, a melyek tökéletesen megegyeznek a vegetativ szerveken találtakkal. Szintén az epidermis képletei közt kell szólanom a nek- táriumokról is. Ugyanis éppen úgy, a mint azt S z a b ó ^ a Knautiákra vonatkozólag kimutatta, a párta csövének a legtövén, azon a helyen, a hol a párta belső felülete a bibeszállal érint- kezik, a párta gyűrű alakúan felduzzadt tövének epidermise igen magas és hólyagszerűleg kiemelkedő sejtekkel bir. Míg más helyen, alig kevéssel följebb a szirom epidermise egy sejtjének magassága csak 17"6 [t, ezek közt 396 ;j. magas sejtek is for- dulnak elő. A friss virág nektáriuma gyönge Trommer-féle I 7. ábra. A C. Icucantha nektáriuma. b — bibeszál, /« = a párta tövének czukrot kiválasztó hólyagalaku sejtjei, k = calciumoxalát kristályok. czukorreakciót mutatott. Kétségkivül ezek a nagy hólyagalaku sejtek képezik tehát a nektáriumot és így a nektárium nem az involucellumon van elhelyezve, mint azt B o n n i e r állította ; s igy tehát a Cephalariáhiál nem extranuptialisak, hanem nup- tialisak. A szirom belső szöveteire nézve a szirmon két részt kell megkülönböztetnünk. Tövétől azon részletéig, hol a porzószálak reá vannak nőve, hosszanti irányban kissé megnyúlt sejtekből áll, a melyekben igen gyakoriak a buzogányfő-alakú kristályok. A porzók odanövésétől fölfelé a szirom két epidermisének közét rendkívül lazán álló és nagy intercellularisokkal bíró sejtek töltik ki, különösen a sziromczimpákban. E sejtek gömbölyűek 1 Szabó Zoltán: Ujabb histologiai és fejlődéstani megfigyelések a Knautia-génusz fajain. (Botanikai Közlemények, IX. (1910) 3. füzet.) 194 FODOR FERENCZ és igen vékony falúak. A szirom minden czimpájába egy-egy edénynyaláb fut be. A C. transsilvanica szirmai szintén papillosusak, de papillái kisebbek, mint az előző fajon. E papillák a czimpáknak is inkább csak a belső oldalán figyelhetők meg, mivel a szirom külső oldalát szőrözet fedi. E szőrök, mint általában e faj minden szervének szőrei rövidebbek, vastagabbak, mint a C. leucantha szirmán. E faj szirmának belső oldalán levő mirigyszőrök közt elég gyakoriak a fedőszőrök is. E faj nektáriumai kissé különböznek az előbbi fajétól. A bibe alja gyűrűként vastagodott, külső sejtjei rendkívül nagyok, szabálytalan sokszög alakúak ; a párta szövete velük szemben kissé behorpad, e behorpadás felületén azután az előbbi fajéhoz hasonló hólyag alakú sejteket találunk ; e hólyag alakú sejtek azonban kisebbek az előbbi fajéinál. A párta hólyag alakú sejtjei és a bibe tövének nagy sejtjei közt szűk csatorna húzódik, mely mint mézvezető szerepel. E faj nektáriumai igen későn fej- lődnek ki, csak a nyiló virágban találhatók kifejlődve, mig a C. leucantha nektáriumai jóval a kinyílás előtt készen vannak a bimbóban. Ugyancsak később jelennek meg e faj szirmában a kris- tályok is, mert csak a kinyílt virágban figyelhetők meg. A porzószál valamivel lejebb van a pártára nőve, mint a C. leucantha pártáján. A párta csöve és czimpája belső szövete közt nincs olyan éles különbség, mint a C. leucanthán láttuk. A porzókör. A C. leucantha porzószálának alsóbb része színtelen, vékony falú sejtekből áll, a melyek négyszögletesek, isodiametrikusak. A porzószál felsőbb részeiben a sejtek már hosszanti irányban megnyúltak. Az epidermis sejtjei és a belsőbb sejtek közt alig észlelhető némi alakbeli különbség. Az epidermis sejtjeinek külső tangentialis fala semmivel sem vastagabb a bel- sőnél. A porzószálban egy edénynyaláb fut végig nagyon redukált számú és nagyságú nyalábelemmel. A connectivum igen vékony, alig pár sejtsorból álló szövet. Az exothecium a sziromhoz hasonlóan papillás, a papillák alakja, nagysága a szirom papil- láival megegyező. A papillák a connectivum felső részein is megfigyelhetők, maga a porzószál azonban már nem papillás. Az endothecium gömbölyded sejtekből áll, a melyeknek falai sűrűen spirális vastagodást mutatnak. Az endothecium a thecák falában egy sejtrétegű, csak a thecákat két részre osztó falban válik több rétegűvé. E válaszfal igen sok buzogányfej alakú kris- tályt tartalmaz. A pollenek a virág proterandrikus voltának meg- felelően igen korán képződnek (fejlődésüket Mangin^ figyelte meg a C. tataricán). A pollenek alakja fiatal korban tetraéderes, később gömbölyű, felületük szemcsés. ^ M a n g i n : übservations sur le développement du pollen. Bulletin de la Société Botanique de Francé. T. XXXVT. (Ex Just. 1889.) ADATOK A CKPHALARIA- FAJOK HI8T0L0GIÁJÁNAK ISMERÉSÉHEZ 195 A C. transsilvanica porzószálában a sejtek inkább göm- bölyűek, mint szögletesek és laza szövetet alkotnak. Az exothecium papillái alacsonyabbak, mint az előző fajon. Kristályokat szintén csak a thecák válaszfala tartalmaz. A termő. A bibe két osztatú, a bibeszál osztatlan. Van T i c g h e m^ e tényt rendszertani jelentőségűnek tekintve, a bibe- szál alapján csoportosítja a Dipsacaceák genusait. A bibeszálat vékonyfalú, négyszögű sejtekből álló epidermis fedi. E sejtek alakja teljesen azonos a párta basalis részének külső felületén levő sejtekkel. Az epidermis felülete sima. A bibe epidermisének egyes sejtjei igen magasak, hasonlóak a párta tövén levő nek- tárium sejtjeihez. Míg a bibeszál alján az epidermis sejtjeinek .hossza úgy aránylik magasságukhoz, mint 22 (j- : 22 ;j., tehát a sejtek izodiametrikusak, a bibe csúcsán e pollenfo'gó sejteken az előbbi arány 22 : 6. A bibeszál belső szövetét keskeny, hosz- szanti irányban megnyúlt sejtek alkotják, a bibe szövete pedig apró, izodiametrikus, lazán összeálló sejtekből áll. G u é g u e n F. '^ a C. tatarica bibéjének pollenvezető szö- vetéül tág üregű idioblastákat említ, a melyek tartalmának szerepet tulajdonít a pollentömlő vezetésében. Hasonló szövetet azonban a vizsgált fajok egyikénél sem tudtam találni. A bibeszálban két nyaláb fut végig. A bibeszál alapi része összeolvad a csésze és párta közös alapi részével. Ezen a he- lyen, a hol a bibeszál, párta és csésze alapja összeolvad, a parenchyma feltűnően sok buzogányfej alakú kristályt tartalmaz. A magház falát hosszanti irányban megnyúlt sejtekből álló szövet képezi. Az epidermise alatti sejtsor mint kristály- tartó szerepel, még pedig magános kristályokat tartalmaz. A magkezdemény csúcsával egy magasságban azonban a magház fala is tartalmaz buzogányfej alakú kristályokat. A magház alapi része egybeolvad az involucellum és a kocsány szöveteivel. A vaczok azonban vastagabb falú sejtjeivel jól megkülönböztethető és tányéralakü. A kocsány közvetlenül a vaczok alatt szintén sok buzogányfej alakú kristályt tartalmaz. A C. transsilvanica termőjének falában nyolcz nyaláb fut végig, a melyek körben vannak elhelyezve. E nyalábok körén belül azonban még egy azoknál jóval hatalmasabb nagy nyalábot is találunk. E magá- nyos nagy nyaláb a termő falának mindig a ventralis és mindig azon az oldalán fut végig, a mely a placentát képezi és a funi- culuson át a magkezdeménybe vezet. A magkezdeménynek tehát egy külön nyalábja van. A magkezdemény e külön nyalábját eddig a Dipsacaceák egy neménél sem említették, csak Van ^Van Tieghem: Remarques sur les Dipsacacées. Annales des Sciences naturelles. Sér. 9. Tome X. Paris, novembre 1909. (Extráit.) ^ Guéguen: Recherches sur le tissu coUecteur et conducteur des Phanérogames. Journal de Botanique. Tome XIV. 1900. (Ex Just, Bot. Jahresb.) 196 FODOR PERENCZ T i e g h e 111^ legújabb dolgozatában van róla szó, noha e dolgo- zat megjelenése előtt és attól teljesen függetlenül találtam meg, S z a b ó '^ pedig szintén tőlem függetlenül említi meg a Knautián, A termő nyalábjai a csésze és a párta közös alapi részének szövetében gyűrű alakúan egyesülnek és innen a csészébe négy, a pártába négy, a bibébe két edénynyaláb fut. A magkezdemény csúcsa és a termőfala között kis üreg van. Mint jellemző dolgot kell megemlítenem, hogy a Cephala- riáhon, de Van Tieghem^ legutolsó dolgozata szerint Dipsacus- féléknél általában, vagy mint Szabó^ & Knautiáhra kimutatta, az integumentum rendkívül vastag, terjedelmes szövet, a mely a magkezdemény tömegének nagy részét alkotja. A nucellus az embryozsák fejlődésekor teljesen absorbeáltatik. Az embryozsá- kot az integumentum prismás alakú és a többi sejtek közül nagyságuk által is erősen kiváló sejtekből álló belső epider- mise övezi. (Van Ti egh em,^ Szabó-.) Ugyanezen prismás sejtek veszik körül a mikropylét. A mikropyle természetszerűleg az integumentum terjedelmes volta miatt igen hosszú és nem egyenes, hanem kissé görbült. Az integumentum belső epidermi- sének néhány sejtje az embryozsák alatt kiemelkedik a többi közül s e kis kiemelkedés fölött foglalnak helyet az embryozsák- ban az antipodialis sejtek. A funiculus szövete teljesen megegyezik az integumentu- méval. Mint már említettem, a funiculusnak egy külön nyalábja van, nem pedig a termő nyolcz nyalábból áUó nyaláb-köréből lép beléje egy nyaláb. A termés. A termés alkotásához a magház falán kívül még a csésze és az involucellum is hozzájárul. Ugyanis a magot egy barna, bordázatokkal és fogakkal bíró külső lefejthető burok bo- rítja. Ez a nyolcz bordájú burok az involucellum. Az involucel- lum sejtjeinek falai ugyanis a mag érésekor megvastagodnak, a sejtek elhalnak és a termés legkülső burkát képezik, sőt úgy- szólván egyedüli védőburkai, mivel a termő fala elroncsolódik, sejtjei a gyorsan fejlődő endospermtól összenyomatnak, szét- foszlanak és csak mint egy elpusztult szövet maradványa, mint egy barna hártya található meg az endospermium és az involu- cellum között. Az involucellum és a termő elpusztult fala az érett termésen phloroglucinnal és sósavval igen élénk fareakciót mutat. Van Tieghem^ legújabb dolgozatában sűrűen emlegeti az ovarium conusát, sőt rendszertani fontosságúnak ismeri fel. A be- porzás után ugyanis a magház csúcsi része túlemelkedik az involucellum szélén. Ebből származik a magház kúpja. E kúpot a kész termésben ugyan már inkább az endosperm csúcsa ^ Van Tieghem: Remarques sur les Dipsacacées. Annales des Sciences naturelles. Sér. 9. Tome X. Paris, novembre 1909. (Extráit.) - Szabó Zoltán: Ujabb histologiai és fejlődéstani megtígyelések a Knautia génusz fajain. (Botanikai Közlemények, IX. (1910) 3. füzet. ADATOK A CEPHALARIA-FAJOK HI8T0L0GIÁJÁNAK ISMERÉSÉHEZ 197 a radiculával képezi, a termésfal csak mint elpusztult szövet takarja be. A C. transsilvanica termésén e kúp alig emelkedik túl az involucellum fogain. Háromnapi csiráztatás után a termés duzzadttá lesz, a száraz és maghoz tapadó involucellum egészen elválik attól, öt napi csiráz- tatás után pedig már a radicula kezd kinyomulni a mag csúcsán. Az involucellum bordái kettősek, azaz közvetlenül egymás mellett két borda fut és a kettő közt egy árok fekszik. E bor- dákban az epidermis alatt következik az involucellum tárgyalá- sánál említett kristályréteg, a melyen belül a parenchyma fásodott, stereoma szövetté változott és ez alkotja a bordák kiemelkedé- sét. E stereoma szövet jelenlétére már Fi se he r^ is reámutatott. Dolgozatom befejezéséül vizsgálataim főbb eredményeit a következőkben foglalhatom össze. A Cephalariák leveleinek bifacialis vagy isolateralis volta fajonkint változó. A levélnyél szöveteinek elrendeződése az egyes fajokra jellemző. Az idősebb szártagokban egyéves fajokon is paraszövet képződik. Ugyancsak idős szártagokban a bél elpusz- tult sejtjei regenerálódhatnak és a szár csöve eltömődik, intu- mescentia képződik. Hasonló intumescentia a szár más szöveteinek raeghasadásánál is alakul. A gyökérben kiterjedtebb belet soha- sem találhatunk. A nektárium nem az involucellumon, hanem a párta csövében van. Reámutattam arra, hogy a termőnek nyolcz nyalábján kívül van még egy kilenczedik nyalábja, mely a mag- kezdeménybe vezet. Végül az embryozsák teljes kialakulásakor a nucellus már egészen felszívódik. Dolgozatom végén kedves kötelességet teljesítek akkor, midőn dr. Mágócsy-Dietz Sándor egyet. ny. r. tanár úrnak és dr. Szabó Zoltán egyet, tanársegéd úrnak vizsgálataim közben való legnagyobb jóakaratú támogatásukért őszinte köszönetet mondok. * Chodat R. et Zollíkoffer R., Les trichomes capité du Dipsacus et leurs filaments vibrants; Arch. des se. phys, et nat. Genéve, T. XXVIII. 1892. (Ex Just.) Zoliikoffer R., Filaments vibrants des poils capités. Arch. des se. phys. et nat., T. XXVHL 1892. íEx Just.) Buchenau, Über die Blütenentwieklung einiger Dipsaceae, Valeria- naceae und Compositen; Bot. Zeit. 1872. Payer, Organogenie. Trécul A., La ramification dans les végétaux est-elle partout et tou- jours acropéte ■? Comptes rendus des sóances de l'Aeadémie des Scienees, Tome XCIII. Paris, 1881. (Ex Just.j ^ JosefFischer: Beitráge zur Systematik der Dipsaceen. (Son- derabdruck aus den Sitzungsbericht des deutsehen nat.-med. Vereines für Böhmen „Lotos". 1906. Nr. 4. 198 HOLLÓS LÁSZLÓ Dr. Hollós László: Magyarországból ismeretlen gombák Kecskemét vídékéröL Kecskemét vidékéről 1926 faj meghatározott gomba van gyűjteményemben. Ebből mintegy 300 faj vagy fajváltozat volt új, melyeket többnyire az Annales Musei Nationalis Hungarici- ben írtam le. A gyűjtött gombák nagy része, csaknem fele, 959 faj, magasabb rendű gombák fejletlen állapota, Fungi imperfecti, mely a következőképen oszlik meg : Ordo I. Sphaeropsidales 726 faj „ II. Melanconiales 45 „ „ III. Ryphales 188 „ 959 faj Jelen dolgozatomban a két első rendből azt a Kecskemét vidékén gyűjtött 402 fajt sorolom fel betűrendben, mely hazánk- ból nem volt közölve, Magyarországra új adatot képez. Hogy egy ilyen, Magyarországhoz arányítva kicsiny, hozzá még kedvezőtlen gyűjtőterületen, a minő Kecskemét vidéke, oly sok, hazánkból ismeretlen Fungi imperfecti került elő, annak főoka, hogy gombáink régebbi kutatói ezeket alig méltatták figyelmökre. Hazslinszky csak elszórtan, itt-ott említ fel néhány olyat a SphaeriaceáJc mellett, melyeknek hovatartozóságát biztosnak, vagy valószínűnek hitte. Kalchbrenner, Schul- z e r már többet rendszeresen fel is soroltak, de még mindig nem képezte kedvencz kutatásuk tárgyát. A legtöbbet tett e téren B a u m 1 e r, a kit e gombák különösen érdekeltek s szá- mos fajukat sorolta fel Pozsonymegye és Selmeczbánya vidéké- nek gombái között. Mivel a Kecskemét vidékén gyűjtött Fungi imperfecti közül csakis a Magyarországból ismeretleneket kívántam felsorolni, tekintetbe vettem az összes idevágó irodalmat s kirekesztettem azokat, melyek Báumler, Bresadola, Bubák, Greschik, Hazslinszky, Kalchbrenner, Moesz, Richter, Sac- cardo, Schulzer közleményeiben hazánkból ismertetve vannak. Lehetséges, hogy a felsorolt gombák közül néhány, minden- esetre nagyon kevés már Magyarországból ismeretes, a szétszórt irodalmi adatok összeállítása közben kikerülte figyelmemet. A Rabenhors t-féle munkának Allescher írta két része (VI., VII. Abt.) czélszerű beosztása és könnyen kezelhető- sége miatt a nálunk előfordulható Fungi imperfecti meghatáro- zására a legalkalmasabb, ezért ezt használtam és idézem.^ Csak ^ Dr. L. R a b e n h 0 r s t's Kryptogamen-FIora von Deutschlaad, Oesterreich und der Schweiz. Zweite Auíiage. Erster Bánd. VI. Abteilung. Leipzig, 1901. — VII. Abteilung, 190H. MAGYARORSZÁGBÓL ISMERETLEN GOMBÁK KECSKEMÉT VIDÉKÉRŐL 199 akkor kerestem Saccardo Sylloge Fungorum-ában a gazda- növényen előforduló gomba leírását, ha Allescher munkájá- ban nem lehetett megtalálni. A jelen dolgozatomban Kecskemét vidékéről felsorolt, hazánk- ból ismeretlen Fungi imperfecti nagy száma mutatja, hogy nálunk még mindig érdemes egyes vidékek gombáit kutatni, még min- dig hézagosan ismerjük Magyarország gombaílóráját. A lokális gombaflórák bő sorozatokat szolgáltathatnak ahhoz a lajstrom- hoz, mely majdan Magyarország gombáit összefoglalja. Deuteromycetae Sacc. 1899, seu Fungi imperfecti. Ordo I. Sphaeropsidales (L é v. 1845. em. Sacc. 1884) Lindau, 1899. Amerosporium S p e g. 1. A. aterrimum Karst. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 420. Rubus caesius L. levelein. Kecskemét (Nyír), Nagy-Körös C sókás), Felsö-Nyáregyháza. Aposphaeria Berkeley. 2. A. Cladoniae Allesch. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. .p 385. Cladonia pyxidaia a. neglecta f. lophura (A eh.) telepén. Kecskemét (Nyir). Ascochyta L i b e r t. 3. A. Alkekengi Mással. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 878. Physalis Alkekengi L. elhalt levelein. Kecskemét (Műkert). 4. A. ampelina Sacc. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 669. Var. p. dadogena Sacc. Vitis rinifera L. száraz vesszőjén. Kecske- mét (Szikra), Nagy-Körös (Mintakert). 5. A. huxina Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 634. Buxus sempervirens L. élö levelein. Kecskemét (kertben). 6. A. Caricis Lamb etFautr. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 636. Carex stenojíhylla Wahlenb. levelein. Kecskemét (Szikra). 7. A. Evonymi Passer. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 643. Evonymus japonica Thbg. levelein gyakori. Kecskemét (Műkert). 8. A. Sorghi Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 664. Sorghum vulgare P e r s. levelein. Kecskemét. 9. A. tertiuscula Sacc. et Roum. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 651. Luzula campestris (L.) DC. levelein. Kecskemét (Nyir). 10. A. Veronicac R o s t r. Sacc. Syll. Fung XVIII. p. 343. Veronica spicata L. fonnyadt levelein. Koháry-Szent-Lörincz. 200 HOLLÓS LÁSZLÓ Asteroma DC. 11. A. immaculatum Grogn. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p, 465. Gladiolus candidus Herb. cult. kóróján. Kecskemét (Műkert). 12. A. Juncagínearum Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 477. Triglochin maritimum L. koráján. Izsák. 13. A. tenerrimum Grogn. Rabenh, Krypt. FI. VI. Abt. p. 466. Iris variegata L. levelein. Kecskemét (Nyir). Botryodiplodia S a c c, 14. B. Forsythiae 0 u d. Sacc. Syll. Fung. XVIII. p. 333. Forsythia viridissima L i n d 1. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). Camarosporium Schulz. 15. C. Berkeley anum {hé \.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 259. Ailanthus glandulosa D e s f . száraz ágain. Kecskemét (Nyir), Nagy-Körös (Mintakert). 16. C. CalymntJü Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 262. Calycanthus floridus L. száraz ágacskáin. Nagy-Körös (Mintakert). 17. C. Caraganae Karst. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 262. Caragana arborescens Lam. száraz ágain. Kecskemét (Mű- kert, temető). 18. C. Coluteae (P. et C.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 264. Coluiea arborescens L. száraz ágain. Nagy-Kőrös (Mintakert). 19. C. Grossulariae Briard et Hariot. Rabenh. Krypt. Fi. VII. Abt. p. 280. Bibes Grossularia L. száraz ágacskáin. Nagy- Körös (Mintakert). 20. C. Karstcnn Sacc. et Syd. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 277. Pirus Malus L. törzsén. Kecskemét (Műkert). 21. C. Laburni (West.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 266. Cytisus Laburnum L. száraz vesszőjén. Kecskemét (Sétatér), Nagy-Körös (Mintakert), Izsák (vasút-állomás). 22. C . macrosporum (Berk. et B r.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 276. Philadelphus inodorus L. száraz ágain. Kecs- kemét (Műkert). 23. C. Móri Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 273. Morus álba L. száraz ágain. Kecskemét (Szikra). 24. C. Padi Brun. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 277. Prunus Padus L. száraz ágain. Izsák (vasút-állomás). 25. G. Passerini Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 273. Morus álba L., M. rubra L. száraz ágain. Kecskemét (Szikra, Műkert, temető). 26. G. Pseudacaciae Brun. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 281. Bobinia pseudacacia L. száraz ágain. Kecskemét (Nyir, Széktó mellett), Uzovics. MAGYARORSZÁGBÓL ISMERETLEN GOMBÁK KECSKEMÉT VIDÉKÉRŐL 201 27. C. Bhamni Allesch. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 279. Rhamnus Cathartica L. száraz ágain. Kecskemét (Szikra). 28. C. Spiraeae Cooke. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 285. Spiraea salicifolia L. var. álba Duroi száraz ágain. Kecs- kemét (Műkert). 29. C, Triacanthi Sacc. Rabén h. Krytp. FI. VII. Abt. p. 268. Gleditschia Triacanthos L. száraz ágain. Kecskemét (Széktó mellett). Catinula L é v. 30. C. turgida (Fr.) D e s m. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 408. Corylus Avellana L. száraz ágain. Kecskemét (Szikra). Chaetomella Fuck. 31. Ch. atra Fuck. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 65. A következő növények levelein : Bromus tcctorum L., Crypsis Schoc- yioides Lam., Fhleum phleoides {L.) Simk., Poa triviális h. Tovkhhá, az Astragalus Onobrychis L., Medicago sativa h., Nonnca pulla DC, Plantago lanceolata L., Symphijtum officináié L. kóróján. Kecskemét, Nagy-Körös, Uzovics. Forma charticola F. Tassi Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 922. Eldobott, ócska czigaretta-hüvelyen. Kecskemét (Miikert). Chaetophoma Cooke. 32. Ch. Georgináé (Cd a.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 448. Dahlia variábilis Desf. kóróján. Kecskemét (Műkert). Cicinnobolus Ehrenb. 33. C. Cesaiii De Bar y. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 481. A következő növények levelein élő Oidium crysiphoides Fr.-en élős- ködve : Glycyrrhiza echinata L., Hyoscyamus niger L., Lycium barbarum L., Melilotus officiualis D e s r. Kecskemét, Tisza-Ugh. Coniothyrium Corda. 34. C. anserinum Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 30. Broussonetia papyrifera Vént., Ficus Carica L. száraz ágain. Kecs- kemét (Műkert). 35. C. concentricum (Desm.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 35. Yucca filamcntosa L. élö levelein. Kecskemét (Műkert, sétatér). 36. C. fallax Rolland. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 31. Garex humilis Leyss. levelein. Kecskemét (Nyir). 37. C. Fuckelii Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 25. Tecoma radicans Juss. száraz vesszőjén. Nagy- Körős (Mintakert). Ampelopsis quinquefolia M i c h. száraz vesszőjén. Kecskemét (Műkert). 202 HOLLÓS LÁSZLÓ 38. C. fuscidulum Sacc. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 53. Sambucus nigra L. redves ágain. Kecskemét (Nyir). 39. C. insitivum Sacc. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 24. GleditscMa Triacantlios L. száraz ágain. Kecskemét. (Széktó mellett). 40. G. Karstenii (Sacc. et Sydow) Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 58. TJlmus campestris L. száraz ágain. Kecs- kemét (Szikra). 41. C. Siliquastri Brun. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 32. Cercis Siliquastrum L. száraz ágain. Nagy-Körös (Mintakert). Cryptostictis F u c k e 1. 42. Cr. caudata (Preuss) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 253. Rosa centifolia L. cult. száraz vesszőjén. Kecskemét (Műkert). Cytospora E h r e n b. 43. C. Ampelopsidis C. Mással. Rabenh. Krypt. Fi. VI. Abt. p. 569. Ampelopsis quinquefolia M i c h. száraz ágain. Kecs- kemét (ref. temető). 44. C. astrrospora Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 579. Deutzia scabra T h u n b, száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 45. G. cinda Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 593. Persica vulgáris Mill., Prunus doniestica h. száraz ágacskáin. Kecs- kemét (Szikra, Műkert). 46. G. Elaeagni Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 619. Elaeaynus angustifolius L. száraz ágain. Uzovics. 47. G. marchica Sydow. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 869. Bhus Cotinus L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 48. G. Mespili Oudem. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 586. Mespilus germanica L. száraz ágain. Kecskemét (szőlőben). 49. G. minuta Thüm. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 582. Fraxinus excelsior L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert), Nagy-Körös (Nagy-erdő). 50. G. opulina Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 611. Viburnum Opulus L. száraz törzsén. Kecskemét (Szikra). 51. C. Pseudoplatani Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 565. Acer Pseudoplafanus L. száraz ágacskáin. Nagy-Körös (Mintakert). 52. G. quercella Brun. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 596. Quercus pedunculata E h r h. száraz ágacskáin. Kecskemét (Nyir). 53. G. Salicis (Cd a.) Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 603. Salix cinerea L, száraz ágain. Nagy-Körös. 54. G. Taxi Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 608. Taxus baccata L. elhalt ágain. Kecskemét (Műkert). 55. G. Therryana Thüm. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 590. Platanus orientális L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). MAGYARORSZÁGBÓL ISMERETLEN GOMBÁK KECSKEMÉT VIDÉKÉRŐL 203 56. C. Vitis Mont. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 611. Vitis vinifera L. száraz vesszőjén. Kecskemét (Szikra). Cystosporina Saccardo. 57. C. Crataegi AWes eh. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 952. Crataegus monogyna J a c q u. száraz ágain. Kecskemét (Nyir). Dichomera Cooke. 58. D. Elaeagni Karst. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 291. Elaeagnus angustifolius L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert), Uzovics (vasúti töltés). 59. D. Persicae Passer. Rabenh. Krypt. FI. VII, Abt. p, 292, Fersica vulgáris Mill. vékony ágacskáin. Kecskemét (Szikra). 60. D. Sauhinetti (Mont.) Cooke. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 292. Quercus conferta K i t. (sp. ?) száraz ágain. Kecskemét (Szikra). Diplodia F rie s. 61. D. ailanthina Speg, Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 101. Ailanihus glandulosa D e s f . száraz ágain. Kecskemét (Műkert, udvar), Nagy-Körös (Mintakert). 62. D. Amorphae (Wallr.) Sacc. Rabenh. Krypt, FI. VII. Abt. p. 102. Amorpha fruticosa L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert), 63. D. Anipelopsidis Brun. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 103. Ampelopsis quingnefolia Michx. száraz vesszőjén. Kecs- kemét (Műkert). 64. D. asclepiadea C. et Eli. Sacc. Syll. Fung. III. p, 365, Asclepias syriaca L. kóróján. Kecskemét (Műkert). 65. D. Asparagi Brun. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 106. Asparagus officinalis L. kóróján. Kecskemét (Műkert), 66. D. Bacchi Passer. et Thüm, Rabenh. Krypt. FI. VII, Abt. p. 172. Vitis vinifera L. száraz vesszőjén. Kecskemét, Monor. 67. D. Betulae West. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 107. Betula álba L. száraz törzsén. Kecskemét (Műkert). 68. D. buxella Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p, 109, Buxus sempervirens L. száraz ágacskáin. Kecskemét (ref. temető). 69. D. buxicola Sacc, Rabenh, Krypt, FI. VII. Abt, p, 109, Buxus sempervirens L. száraz ágacskáin. Kecskemét (ref. temető), 70. D. Calycanthi (S c h w. ?) S p e g. Rabenh. Krypt, FI. VII. Abt. p. 109. Calycanthus floridus L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert), Nagy-Kőrös (Mintakert). 71. D. Catalpae Speg. Rabenh. Krypt. FI, VII. Abt. p. 107. Bignonia Catalpa L. száraz ágain. Kecskemét (Temető, Árvaház mellett, Katonatelep), Nagy-Körös (Mintakert). 72. D. Celtidis Roum. R a b e n h. Krypt. FI, VII, Abt. p. 113. Celtis occidentalis L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 18 20-1: HOLLÓS LÁSZLÓ 73. D. Cerasorum Fack. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 149. Prutius Chamaecerasus L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Xyir). 74. D. Chrysanthemi F. T a s s i. S a c c. Syll. Fung. XIV. p. 931. Chrysanthemum indicum DC. kóróján. Kecskemét (Műkert). 75. D. Coluteae Schnabl. Rabén b. Krypt. Fi. VII. Abt. p. 116. Colutea arhorescens L. száraz ágain. Xagy-Körös (Mintakert). 76. D. Coryli Fuck. Rabén h. Krypt. FI VII. Abt. p. 117. Corylus Avellana L. száraz ágain. Kecskemét (Xyir). 77. D. ditior Sacc.et Roum. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 146. Platanus orientális L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert). 78. D. Didcamarae Fuck. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 161. Solaimm Dulcamara L. kóróján. Kecskemét (Katonatelep). 79. D. elaeagneUa F. Tassi. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 120. Elaeagnus angiistifolius L. száraz ágain. Uzovics telep. 80. D. Foucaudii Brun. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 166. Taxus baccata L. vékony, elhalt ágain. Kecskemét (Míikert). 81. D. Genistae tinctoriae Fuck. Symb. Myc. Zweiter Xachtrag. p. 32. Saccardo, Syll. Fung. II. p. 312. súb Ciicurbitaria Spartii (Nees) Ces. et de X o t. Genista tinctoria L. száraz ágain. Kecs- kemét (Koháry-Szent-Lörincz). 82. n. Gleditschiae Passer. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 126. Gleditschia Tnacanthos L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert), Nagy-Körös (Mintakert.) 83. B. incrustans Sacc. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 108. Broussonetia papyrifera Vént. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert). 84. D. inquinans West. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 124. Fraocinus excelsior L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Szikra). 85. D. Juglandis Fr. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 130. Juglans regia L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). Var. fructicola Brun. Az éretlenül lehullott dió termésének epikarpiumán. Kecskemét (Műkert). 86. B. Eerriae Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VD. Abt. p. 131. Kerria japonica DC. száraz vesszőjén. Xagy-Körös (Mintakert). 87. B. Koelreuteriae Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 132. Koelreuteria paniculata Laxm. száraz ágain. Xagy-Körös (Mintakert). Var. minor Brun. Kecskemét (Műkert). 88. B. Lycii Fuck. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 134. Lycium barbarum L. száraz vesszőjén. Kecskemét (út mentén). 89. B. Madurae Speg. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 135. Maciura aurantiaca Nutt. száraz ágain. Xagy-Körös (Mintakert). 90. D. Malorum Fuckel. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p, 145. Pírus Malus L. lehullott, földön heverő termésén. Kecskemét (Műkert). 91. D. Opuli Pass. Rabenh. Krj-pt. FI. VII. Abt. p. 170. Viburnum Opulus L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Szikra). MAGYARORSZÁGBÓL ISMERETLEN GOMBÁK KECSKEMÉT VIDÉKÉRŐL 205 92. D. Otthiana Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 166. Thuja occidentalis L. száraz ágacskáin. Kecskemét (temető. Műkert). 93. D. Padi Brun. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 148. Padus Mahaleb L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 94. D. Periplocae Berl. et Eres. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 142. Periploca graeca L. elhalt vesszőjén. Xagy-Körös (Mintakert). 95. D. Persicae Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 142. Persica vulgáris Mill. száraz ágain. Kecskemét (szőlőben). 96. D. Philadelphi Celotti. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 142. Philadelphus inodorus L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 97. D. populina Fock. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 147. Populus álba L. száraz kérgén. Kecskemét (Szikra). 98. D. Pseudo-Diplodia Fuckel. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 145. Pirus communis L., P. Malus L. száraz ágain. Kecs- kemét (Műkert). 99. D. Rhois Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 154. Rhus glabra L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert), Nagy-Kőrös (Mintakert). 100. D. Ribis Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 154. Ribes rubrum L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert, Katonatelep). Var. Ribis-aurei Brun. Ribes aureum Fursh száraz ágain. Kecskemét (Műkert, udvarban). 101. D. rudis Desm. et Kickx. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 119. Cijtisus Láburnum L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert), Nagy-Körös (Mintakert). Cytisus Ratisbonensis Schaeff. száraz ágain. Kecskemét (Nyir), Nagy- Körös (Nagy-erdő). 102. D. sapinea (Fr.) Fuck. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 97. Abies excelsa DC. száraz ágain. Kecskemét (ref. temető). 103. D. Scheidweilcri (West.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 167. Tilia europaea L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert). 104. D. Siliquastri West. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 114. Cercis Siliquasfrum L. száraz ágain. Nagy Körös (Mintakert). 105. D. Sophorae Speg. et Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 162. Sopkora japonica L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert), Nagy-Körös (Mintákért). 106. D. Sorbi Sacc. Rabenh. Krypt. FI. Víl. Abt. p. 162. Sorbus Aria-Aucuparia L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 107. B. sycina Mont. etCastagn. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 123. Ficus Cárira L. száraz ágain. Nagy-Körös (Mintakert). 108. D. syriaca Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 127. HibiscHS syriaciis L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert), Nagy- Kőrös (Mintakert). 109. D. Tecomae Passer. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 166. Tecoma rfl(?2Va«íf J u s s. száraz vesszőjén. Kecskemét (Műkert), Nagy-Körös (Mintakert). 18* 206 HOLLÓS LÁSZLÓ 110. D. vincaecola Brun. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 171. Vinca minor L. kóróján. Nagy-Körös (Mintakert). 111. D. Wistariae Brun. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 172. Wistaria chinensis DC. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). Diplodina West. 112. D. acervata (Lév.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 679. Astragalus virgatus Pali. kóróján. Kecskemét (Nyir). 113. D. Amorphae Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 678. Amorpha fruticosa L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert). 114. D. Baccharidis Sacc. Rabenh. Krypt. Fi. VI. Abt. p. 680. Baccharis halimifolia L. vékony ágacskáin. Kecskemét (Műkert). 115. D. herberidina (Sacc.) Allesch. Rabenh. Krypt. FL VI. Abt. p. 680. Berheris vulgáris L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert, Nyir). 116. D. Caraganae Vestergr. Rabenh. Krypt. FI. VL Abt. p. 681. Caragana arborescens Lam. száraz ágacskáin. Nagy- Körös (Mintakert). 117. D. dematidina Fautr. et. Roumg. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 683. Clematis Jackmanni Van Houthe száraz ágain, Kecskemét (Műkert). Clematis Vitaiba L. vesszőjén (Kertben). 118. D. Corni Cooke. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 684. Cornus sanguinea L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Sétatér). 119. D. deformis (Karst.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 696. Sambucus nigra L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Nyir). 120. D. Elaeagni P. Brun. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 685. Elaeaguus angustifolius L. vékony, száraz ágacskáin. Kecs- kemét (Műkert). 121. D. Econymi (Oudem.) Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 686. Evonymus verrucosus S c o p. száraz ágacskáin. Kecskemét (Talfája, Koháry-Szent-Lörincz). 122. D. Galii (N i e s s 1) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 687. Galium boreale L., G. verum L. kóróján. Kecskemét (Nyir), Nagy-Körös (Nagy-erdö). 123. D. Helichrysi Passer. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 688. Helichrysum arenarium DC. kóróján. Kecskemét (Nyir). 124. D. Humuli Brun. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 689. Humulus Lupulus L. elhalt szárán. Kecskemét (Szikra). 125. D. Hyoscyami Vestergr. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 689. Hyoscyamus nigcr L. kóróján. Kecskemét (Nyir). 126. D. ignobilis (Oudem.) S a c c. et S y d o w. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 881. Alisma Plantago L. kóróján. Kecskemét (Szikra). 127. D. Ligustri Delacr. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 690. Ligustrum vulgare L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert). 128. D. Opuli (Oudem.) Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 700. Vibíirnum Opulus L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert, Szikra). Viburnum Lantana L. száraz ágacskáin. Koháry-Szent-Lörincz. MAGYARORSZÁGBÓL ISMERETLEN GOMBÁK KECSKEMÉT VIDÉKÉRŐL 207 129. D. Oudemansii Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 694. Ribes Grossularia L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert, Szikra). 130. D. Rosae P. Brun. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 694. Vad rózsa {Rosa psammophila Borb. sp.?) száraz vesszőjén. Kecskemét (Nyir). 131. D. Salsolae (Oudem.) Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 696. Salsola Káli L. kóróján. Puszta-Péteri. 132. D. sambucella (Passer.) Allesch. Rabenh. Krypt. FI. V"I. Abt. p. 696. Sambucus nigra L. száraz ágacskáin. Kecs- kemét (Szikra.) 133. D. scandens (Sacc.) Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 688. Hedera Helix L, száraz vesszőjén. Kecskemét (Műkert), Nagy-Körös (Mintakert). 134. I). Sedi Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 697. Sedum sarmentosum Bnge. kóróján. Kecskemét (Műkert). 135. D. Symphoriae (Br. et Har.) Allesch. Rabenh. Krypt. FI, VI. Abt. p. 699. Symphoricarpus racemosus Michx. száraz ágacskáin. Kecskemét (Sétatér). 136. D. tatarica Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 690. Lonicera tatarica L. száraz ágacskáin. Kecskemét (udvarban). 137. D. Tecomac (Sacc.) Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 699. Tecoma radicans Juss. száraz vesszőjén. Kecske- mét (Műkert). 138. D. Thesii Boy. et Jacz. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 700. Thesum linophyllum L. szárán és elhalt levelein. Kecskemét (Nyir, Ballószög, Bugacz), Nagy- Körös (Pálfája). 139. D. Vitis Brun. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 701. Vitis vinifera L. száraz vesszőjén. Kecskemét. Dothiorella Sacc. 140. D. excavata (Preuss) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 522. Kerria japonica DC. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert). 141. D. Juniperi (Fr.) Sacc. Rabenh. Krj'pt. FI. VI. Abt. p. 522. Juniperus communis L. száraz termésén, Kecskemét (Bugacz). 142. D. Ribis (Fuck.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt, p. 528. Ribes rubrum L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 143. D. Robiniae Prill. et Delacr. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 528. Robinia pseudacacia L. száraz ágain. Kecskemét, Nagy-Körös. Eriospora Berk. et B r. 144. E. leucostoma Berk. et B r. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt, p. 947. Carcx panicca L. levelein. Kecskemét (Nyir). 208 HOLLÓS LÁSZLÓ Fuckelia B onord. U6.F. Ribis Bon. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 535. Ribes aureum P u r s h száraz vesszőjén. Kecskemét (udvarban). Fusicoccum Corda. 146. F. fibrosum Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 556. Rhamnus Cathartica L. száraz ágain. Kecskemét (Talfája). Haplosporella Speg. 147. H. germanica Oud. et Fautr. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 922. Mespilus germanica L. száraz ágain. Nagy-Körös (Mintakert). Hendersonia Berk. 148. H. ambigua Brun. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 193. Spiraea crenata L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert). 149. H. cerastopJnla Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 220. Bromus commutatus Schrad. levelén. Kecskemét (Nyir). 150. H. Coronillae Cooke. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 195. Baccharis halimifoUa L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 151. H. Berberidis Fautr. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 196. Berberis vulgáris L. száraz ágain. Kecskemét (Nyir). 152. H. Equiseti Trail. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 206. Equisetum ramosissimum D e s f. redves szárán. Kecske- mét (Nyir). 153. H. foliicola (Berk.) Fuck. Rabenh. Krypt. Fi. VII. Abt, p, 213. Juniperus communis L. levelein. Uzovics. 154. H. fructigena Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 226. Var. Crataegi Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 203. Crataegus monogijna Jacqu. függve maradt tavali termésén. Kecskemét (Nyir). 155. H. graminicola Lév. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 220. Phragmites communis Trin. levelein. Kecskemét (Szikra). 156. H. Grossidariae Oudem. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 230. Ribes Grossularia L. száraz ágain. Nagy-KÖrös (Mintakert). 157. H. Lonicerae Fr. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 248. Lonicera tatarica L. száraz ágain. Kecskemét (udvarban). 158. H. obscura Passer. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 231. Robinia pseudacacia L. lekérgezett törzsén. Kecskemét (Szikra). 159. ÍI. Tamaricis Cooke. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 241. Forma minor Brun. Tamarix Africana Poir. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 160. H. Tecomae Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 242. Tecoma radicans Juss. ágain. Kecskemét (Műkert). 161. H. Tiliae Lév. Kabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 243. Tilia europaea L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). J MAGYARORSZÁGBÓL ISMERETLEN GOMBÁK KECSKEMÉT VIDÉKÉRŐL 209 162. H. Typhae 0 u d. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 243. Typka angustifolia L. levelein. Nagy-Körös (Nagy-erdö). 163. H. ulmea Karst. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 244. Ulmus campestris L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert, Szikra). 164. H. ülmi Otth. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 244. Ulmus scabra M i 1 1. f. major pendula D i p p. száraz ágain. Kecske- mét (Műkert). 165. H. Weigeliae Oud. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 933. Weigelia rosea Lindl. elhalt ágain. Nagy-Körös (Mintakert). Microdiplodia Allescher. 166. M. ascochyiula (Sacc.) Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 88. Lónkéra semperrirens L. lekérgezett ágain. Nagy-Körös (Mintakert). 167. M. compressa (Eli. et Barth.) Hollós. — Diplodia conipressa Eli. et Barth. Saccardo, Syll. Fung. XVI, p. 922. Maciura aurantiaca Nutt. száraz ágain. Nagy-Körös (Mintakert). Kicsiny, 10 — 14 X ^ — 6 ]f. méretű spórái révén nem tartozik a Diplodia génuszba. 1 68. M. imperialis (Sacc.) Allesch. Rabenh. Krypt. Fi. VII. Abt. p. 90. Paulownia imperialis S. et Z. száraz ágain. Kecske- mét (Sétatér). 1 69. 31. Koelreuteriae Diedicke. Saccardo, Syll. Fung. XVIII., p. 326. Eoelreuteria paniculata Laxm. vékony, száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 170. M. melaena Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 96. Ulmus campestris L. száraz ágain. Kecskemét (Szikra). 171. M. minor (Sydow) Allesch. Rabenh, Krypt. FI. VII. Abt. p. 923. Tamarix Africana Poir., T. gallica L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 172. M. Platánt (F. Tassi) Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 92. Platanus orientális L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert). 173. M. sambucicola (Fautrey) Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 95. Sanibuciis nigra L. földön heverő, redves ágain. Kecskemét (Nyír.) 174. M. Tiliae Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 96. Tilia europaea L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert). Phlyctaena M o n t. et. D e s m. 1 75. Ph. Magnusiana (Allesch.) B r e s a d. Rabenh. Krypt, FI, VI. Abt. p. 938. Apium graveolens L. élö levelein. Nagy-Körös (szőlőben). 210 HOIjLÓS LÁSZLÓ Phoma Fries. 176. Ph. Achilleae Sacc. Rabenh. Krypt. Fi. VI. Abt. p. 261. Achillea setacea W. K. kóróján. Uzovics. 177. Ph. africana Speg. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 254. Tamarix africana Poir. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 178. Ph. amhigua (Nitschke) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 231. Pirus communis L. száraz ágain. Kecskemét (Szikra). 179. Ph. Arctii (Lasch) Sacc. Rab en h. "Krypt. FI. VI. Abt. p. 300. Lappá minor DC. kóróján. Kecskemét (Szikra). 180. Ph. Armoraciae Allesch. Rabenh. Krypt. Fi. VI. Abt. p. 283. Cochlearia Armoracia L. száraz levelén. Kecskemét (Műkert). 181. Ph. AquifoUi Brun. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 812. Mahonia aquifolium Nutt. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 182. Ph. Aquilegiae Rich. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 267. Aquilegia vulgáris L. kóróján. Kecskemét (kertben). 183. Ph. haccicola Rich. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 251. Symphoricarpms racemosus Michx. fonnyadt bogyóján. Kecs- kemét (ref. temető). 184. Ph Bryoniae Sacc. et Syd. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 276. Bryonia dioica J a c q u. kóróján. Nagy-Körös (Mintakert). 185. Ph. canadensis Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 291. Erygeron canadensis L. kóróján. Kecskemét (Szikra). 186. Ph. Caragavae Oud. Sacc. Syll. Fung. XVIII. p. 250. Caragana arborescens L a m k. elhalt ágacskáin. Kecskemét (udvarban). 187. Ph. Catalpae (Thüm.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 186. Catalpa bignonioides Walt. terméstokján. Kecskemét (Sétatér). 188. Ph. celtidicola Brun. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 187. Celtis occidentalis .L. száraz ágain. Kecskemét (Körösi-utcza). 189. Ph. cicatricum Passer. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 210. Ficus Carica L. száraz ágain, a levélnyél forradásokon. Nagy- Kőrös (Mintakert). 190. Ph. cinerascens Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 210. Ficus Carica L. törzsén. Nagy-Körös (Mintakert). 191. Ph. coneglanensis Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 174. Aesculus Hippocastanum L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 192. Ph. Cucubali-baccifrri Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 284. Cucubalus bacciferus L. kóróján. Nagy-Körös (Mintakert). 193. Ph. Cucurbitarearum (Fr.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 284. Cucurbita Citrullus L., C. lagenaria L. terméshéján. Kecskemét (szölö), Nagy-Körös (Mintakert). 194. Ph. Daturae Roll. et Fautr. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 286. Datura Stramonium L. kóróján. Kecskemét (Szikra, Koháry-Szent Lőrincz). MAGYARORSZÁGBÓL ISMERETLEN GOMBÁK KECSKEMÉT VIDÉKÉRŐL 211 195. Ph. decort/cans de Notar. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 284. Cucumis satirus L. termésén. Kecskemét (Műkert). 196. Ph. destructiva Plowr. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 303. J.ycopersiaim esculentam Mi II. termésén. Kecskemét (Műkert). 197. Ph. deusta Fuck. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 316. Rhinanthus goniotrichus Borb. kóróján. Kecskemét (Nyir). 198. Ph. Deutziae Allesch. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 205. Beutzia crenata S. et Z. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert). 199. Ph. Doliolum Karst. Rabenh. Krypt FI. VI. A'it. p. 321. Sedum maximum Sut. kóróján. Kecskemét (Nyir). 200. Ph. Dulcamarae (N i t s c h k e) S a c c. Rabenh. Krypt. FI. VI. Al)t. p. 322. Solanum Dulcamara L. kórójáa. Kecskemét (Csalános), Nagy-Körös (út mentén). 201. Ph. Durandiana Sacc. et. Roum. Rab e n h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 318. Riimex crispus L. kóróján. Kecskemét (Talfája). 202. Ph. ephedricola B r u n. Rabenh. Kryt. FI. VI. A t. p. 206. Ephedra disfachya L. száraz ágain. Kecskemét (Nyir). 203. Ph. Evonymi Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 208. Evonymus europaens L. száraz ágacskáin. Czegléd. 204. Ph. exid Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Alit. p. 224. Maciura aurantiaca N u 1 1. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 205. Ph. Forsijthiae Cooke. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 211. Forsythia riridissima Lindl. elhalt ágacskáin. Kecskemét (Sétatér). 206. Ph. fusrata Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 285. Dahlia rariahilis D e s f . kóróján. Kecskemét (Műkert). 207. Ph. glandulosa Cooke. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 785. Ailanthns glandulosa Desf. lehullott levélnyelein. Kecs- kemét (Szikra). 208. Ph. Joannis Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 315. Polygala comosa Schkuhr kóróján. Kecskemét (Nyir). 209. Ph. Lactucae Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 299. Lactuca sativa L. kóróján. Kecskemét (Műkert), Nagy-Körös (Mintakert). 210. Ph. Landeghemiae (N i t s c h k e) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Alt. p. 230. Philadelphns coronarius L., Ph. inodorus L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert), Nagy-Körös (Mintakert). 211. Ph. Lehisey Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. k^ú. p. 173. Acer Negundo L. lekérgezett törzsén. Kecskemét (ref. temető). 212. Ph. leguminum. W a 1 1 r. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt, p. 187. A következő növények terméshüvelyén : Cercis Siliquastruni L., Gleditschia Triacanthos L., Rohinia pseudacacia L. Kecskemét (Sétatér, Műkert). 213. Ph. lentkularis Cav. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 259. Vitis vinifera L. bogyóján. Kecskemét (Műkert). 214. Ph. Leonuri Let. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 301. Leonurus cardiaca L. kóróján. Nagy-Körös (Csókás). 212 HOLLÓS LÁSZLÓ 215. Ph. leptidula Sacc. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 297. Hypericum perforaium L. kóróján. Kecskemét (Talfája). 216. Fh. Lichenis Passer. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 342. A következő zuzmók telepén : Lecidea parasema var. rugulosa Act., Fhyscia ciliaris (L.), Pliyscia ohscura var. virella (A eh.), Physcia tenella (Scop.) Kecskemét, Nagy-Körös. 217. Ph. lirella D e s m. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 328. Var. Sedi Briard et B. r r i o t. Sedttm sp. cult. kóróján Kecs- kemét (Műkert). 218. Ph. l.ycopersici Cooke. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 302. Lycopersiaim esculentum Mill. kóróján. Kecskemét (kert), Nagy-Körös (Mintakert). 219. Ph. macrostoma Mont. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 215. Hedera Helix L. száraz vesszőjén. Kecskemét (Műkert). 220. Ph. Mahacearmn Westend. Rabenh. Krypt. FI. VI. Alt. p. 268. Althaea officinalis L., Hibiscus Trionum L. kóróján. Kecskemét (Szikra, Műkert). 221. Ph. Maydis Fautr. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 340. Zea Mays L. redves szárán. Kecskemét. 222. Ph. Mespili Oudem. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 225. Mespihis germanica L. száraz ágacskáin. Kecskemét (szőlőben). 223. Ph. Mororiim Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 225. Morus álba L. vékony, száraz ágacskáin. Kecskemét (Szikra). 224. Ph. Muehhnbeckiae Cooke etMass. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 226. Muehlenbeckia sp.-en. Nagy-Kőrös (Mintakert). 225. Ph. navicidaris Passer. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 214. Gleditschia Triacanthos L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Katonatelep). 226. Ph. obscurans Eli. et Ev. Sacc. Syll. Fung. XI. p. 489. Termesztett földieper (Fragaria charpres) elhalt levélnyelén. Kecskemét (Műkert). Észak-Amerikából van leirva, a kultivált földi eper leveléről. 227. Ph. Orobanrhes C. Mással. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 310. Orobanche stigniatoides Wimm. kóróján. Kecskemét (Nyir). 228. Ph. Paeoniae Allé s eh. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 310. Paeonia arborea D onn. kóróján. Kecskemét (Műkert). 229. Ph. petiolormn D e s m. Forma Juglandis B r u n. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 807. Juglans regia L. lehullott, száraz levél- kocsányán. Kecskemét (Műkert). 230. Ph. pirina (Fr.) Cooke. Rabenh. Krypt. Fi. VI. Abt. p. 232. Pirus Malus L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert). 231. Ph. pityella Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 200. Cornus sanguinea L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert). 232. Ph. polystoma F. Tassi. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 822. Feseda lutea L, kóróján Nagy-Kőrös (Csókás). 233. Ph. rnwulicola (0 u d.) Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 180. Áucuha japorticn L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert). MAGYARORSZÁGBÓL ISMERETLEN GOMBÁK KECSKEMÉT VIDÉKÉRŐL 213 234. Ph. rcvdlens Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 202. Coryhis AveUana L. lekérgezett ágacskáin. Kecskemét (Műkert). 235. Ph. Rhodoh/pi P. Henn. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 823. Rliodotypus kcrrioides S. et Z. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert). 236. Ph. ruhiginosa Brun. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt p. 824. Rosa cenlifolia L. cuU. száraz termésén. Kecskemét (ref. temető) 237. Ph. rudis Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 203 Cyti&us Laburnutn L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 238. Ph. saHcina West, Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p 245. SaUx hahylonica L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 239. Ph. salsa Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 283 Salsola Káli L. száraz levelein és szárán. Kecskemét (Nyir). 240. Ph. Sahuae Brun. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p 318. Salvia officinalis L. kóróján. Nagy-Kőrös (Mintakert). 241. Ph. scubra Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p 232. Platanus orientális L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 242. Ph. scpositd Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p 261. Wistaria chínensis DC. elhalt ágain. Kecskemét (Műkert). 243. Ph Sermiulae Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt p. 321. Serratula tinctoria L. kóróján. Kecskemét (Nyir). 244. Ph. Siliquastri Sacc. Rabenh. Krypt. FJ. VI. Abt. p 187. Cercis SU iquadnim . L. elhalt ágain, Nagy-Kőrös (Mintakert) 245. Ph. Sophorae Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p 247. Sophora japonica L. száraz ágacskáin, Kecskemét (Műkert, temető) 246. Ph. Sorbariae Sacc. Rabenh, Krypt. FI. VI. Abt. p 248. Spiraea crenaia L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert). 247. Ph. Staphyleae Cooke. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt p. 249. Staphylea pinnatu L. száraz ágacskáin. Nagy-Körös (Mintakert) 248. Ph. siictica B. et Br. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p 183. Buxus sempcrvirens L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert) 249. Ph. syringina Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p 252. S/iringa vulgáris L. száraz ágacskáin. Kecskemét (temető). 250. Ph. Tamarisci (Mont.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 253. Tamarix gallica L. száraz ágacskáin. Kecskemét (udvarban). 251. Ph. Tccomae Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 254. Teconm radicans Juss. száraz vesszőjén. Kecskemét (Műkert). 252. Ph. venenosa Sacc. Rabenh. Krypt. FI, VI. Abt. p. 286. Batura Stramonmm L. kóróján. Kecskemét (Szikra). 253. Ph. repris Sacc. Rabenh. Krypt, FI. VI. Abt. p. 244. Rnbus Idaeus L. kóróján. Kecskemét (kerí). 254. Ph. vicina Desm. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 246. Sambucus nigra L. lekérgezett, száraz ágain. Kecskemét (Szikra). 255. Pl). Vincttoxici Westend. Rabenh. Krypt, FI. VI. Abt. p. 329. Vincctoxicum officináié Mnch. kóróján. Uzovics. 256. Ph. viniferae Cooke. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 258. Vitis vinifera L. száraz vesszőjén. Kecskemét (Szikra). 214 HOLLÓS LÁSZLÓ 257. Ph. Xanthoceratis Brun. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 261. Xanthoceras sorbifolia Bnge. vékony, száraz ágain. Kecs- kemét (Műkert). 258. PJi. Zopfiana Allesch. Rabén h. Krypt. FJ. VI. Abt. p. 309. Ononis spinosa L. kóróján. Kecskemét (Koháry-Szent-Lörincz), üzovics. Phyllosticta Pers. 259. Ph. Aucupariae Thüm. Rabén h. Krypt. Fi. Ví. Abt. p. 88. Sorbtis Aria-Aucuparin L. élö levelein. Kecskemét (Műkert), Nagy-Kó'rös (szőlőben). 260. Ph. Auersivaldii Allesch. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 25. Buxus sempcrvirens L. élö levelein. Kecskemét (ref. temető). 261. Ph. Betonicae Brun. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 106. Betonica officina! is L. élö levelein. Koháry-Szent-Lőrincz. 262. Ph. Bignoniae Westend. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 28. Catalpa syringaefoUa S i m s. élö levelein. Kecskemét (Sétatér). 263. Ph. circumscissa Cooke. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 73. Armeniaca vulgáris Lam., kajszínbaraczk élö levelein. Kecs- kemét (Beretvás szőlő). 264. Ph. coronaria Passer. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 63. PhiladeJphns coronarius L. élö levelein. Kecskemét (Műkert). 265. Ph. Coryli Westend. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 34. Círyius AveUana L. élö levelein. Kecskemét (Nyir). 266. Ph. Cucurbitacearuin Sacc. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 114. Cucumis Melo L, sárgadinnye élö levelein. Kecskemét (Műkert). 267. Ph. cydoniicola Allesch. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 36. Cydonia japonica Pers. élö levelein. Kecskemét (Műkert). 268. Ph. Cytisi Desm. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 37. Cyfisics Laburnuin L. élö levelein. Kecskemét (Sétatér). 269. Ph. Erysimi Westend. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 120. Erysiímcm cnncscen< Roth tölevelein. Kecskemét (Nyir). 270. Ph. fallax Sacc. et. Roum. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 16. Acer pseudoplatanui L. élö levelein. Kecskemét (Szikra). 271. Ph. hieracicola E. Rostr. Sacc. Syll. Fung. XVIII. p. 237. Hieracium umbeUatum L. fonnyadt levelein. Nagy-Körös (Csókás). 272. Ph. hydrophila Speg. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 133. Nymphnea álba L. élö levelein. Izsák. 273. Ph. Jnglandis (DC.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 50. Juglans regia L. élö levelein. Kecskemét (Műkert). 274. Ph. Lantanae Passer. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 95. Viburmim Lantana L. élö levelein. Felső-Nyáregyháza. 275. Ph. Lappac Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 128. Lappá minor DC. élö levelein. Kecskemét (Nyir). 276. Ph. Lauri West. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 51. Laurus nobilis L. élö levelein. Nagy-Körös (Mintakert). MAGYARORSZÁGBÓL ISMERETLEN GOMBÁK KECSKEMÉT VIDÉKÉRŐL 215 277. Pli. Lepidii Brun. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 129. Lcpidium perfolialum L. levelein. Kecskemét (Széktó mellett). 278. Ph. Ligustri Sacc. Rabén h. Krypt. FI. Ví. Abt. p. 52. Lipusfrum rulyarc L. élö levelein. Kecskemét (Nyir). 279. Ph. liffustrin'i Sacc. et Speg. Rab e nh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 52. Ligustrum vulgnrc L. élö levelein. Kecskemét (Talfája). 280. P/l. Liriodnulri T L ü m. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 53. Liriodendron TuHpif^ra L. élö levelein. Kecskemét (Műkert). 281. Ph. Mahoniac Sacc. et. Speg. Rabenb. Krypt. FI. VI. Abt. p. 57. Mahonia aquifoUum Nutt. élö levelein. Kecskemét (Sétatér). 282. Ph. Mali Prillieu x et D ela c. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 66. Pirus MnJus L. élö levelein. Kecskemét (szőlőben). 283. Ph. Mespih Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 58. Mespilus gcrmnnica L. élö levelein. Kecskemét (Beretvás szölö), Nagy- Körös (Mintakert). 284. Ph. nehulosa Sacc. Rabenh. Ki^pt. FI. VI. Abt. p. 147. Silene inflata L., S. viscosa Pers. élö levelein. Kecskemét (Szikra). 285. Ph. Negundinis Sacc. et Speg. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 17. Acer Xegundo L. élö levelein. Kecskemét (Műkert). 286. Ph. Paeoniáe Sacc. et Speg. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 134 Paeonia arborea Donn. élö levelein. Kecskemét (Miikert). 287. Ph. prostrata Brun. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 154. Veronica prostrata L. levelein. Kecskemét (Szikra). 288. Ph. QuinquefoHae Ailesch. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 20. Anipelopsis quinquefoHa Mi eh. élö levelein. Kecskemét (Műkert), 289. Ph. Rhamni Westend. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 76. Bhamnus Catliartica L. élö levelein. Kecskemét (Nyir, Talfája, Szikra). 290. Ph. Rosartim Passer. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 84. Rosd centifoUa L. cult. élö levelein. Kecskemét (Szikra). 291. Ph. ruhicola Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 85. Ruhus caesius L. élö levelein. Kecskemét (Nyir). 292. Ph. SagittifoUae P. Brun. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 164. Sagütaria sagittaefoJia L. élö levelein. Kecskemét (Szikra). 293. Ph. Siliquastri Sacc. et Speg. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 30. Cercis Siliqtiastrum L. élö levelein. Nagy-Körös (Mintakert). 294. Ph. sorghina Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 164. Sorghum vuJgare Pers. levelein. Kecskemét. 295. Ph. Stachydis Brun. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 150. Slachys palustris L. levelein. Tisza-Ugh. 296. Ph. vmdobonensis Thüm. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 72. Az érett kajszin baraczkon többször találtam július elején. Kecskemét. 297. Ph. tüistariicola Ailesch. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 99. Wistar/a chinensis DC. élö levelein. Kecskemét (Műkert). 216 HOLLÓS LÁSZLÓ Placosphaeria Saccardo. 298. Pl. Galii Sacc. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 540, Galium Aparine L., G. pahistre L. kóróján. Kecskemét (Koháry- Szent-Lörincz), Nagy-Körös (Nagy-erdö). Pyrenochaeta De No tar is. 299. P. Cesatiana Sacc. et Flag. R a b e n h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 855. Echium vnJgare L. kóróján. Kecskemét (Nyir). Rabenhorstia Fries. 300. R. ribesia Cooke et Mass. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 534. Bibes rubrnm L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). Rhabdospora Montagne. 301. Rh. Asparagí Sydow. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt p. 904. Asijaragus officinnlis L. kóróján. Kecskemét (Szikra). 302. Rh.'cnnnabina Fautr. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt p. 905. Cnnnnbis sativa L. kóróján. Kecskemét (Nyir). 303. Rh. caulicola Sacc. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p 921. Scabiosa ochroleuca L. kóróján. Kecskemét (Nyir). 304. Rh. Cirsii Karst. Rahenh. Krypt. FI. VI. Abt. p 897. C/rsium lanceolaium L. kóróján. Kecskemét (Nyir). 305. Rh. Conii L am b. et Fautr. Sacc. Syll. Fung. XI. p 548. Coniiim maculatumh. kóróján. Kecskemét (Koháry-Szent-Lörincz) 306. Rh. coriacea Bub. Sacc. Syll. Fung. XVIII. p. 401 Centmirca Scabiosa L. kóróján. Kecskemét (Nyir). 307. Rh. ephedrina Sacc. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p 901. Ephedra clMnchya L. száraz ágain. Kecskemét (Nyir, Szikra) 308. Rh. Lactucae Brun. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p 910. Lnctuca Scariola L. kóróján. Kecskemét (út mentén). 309. Rh. Lconfodoniis P. Henn. Sacc. Syll. Fung. XVIII. p 401. Leontodon nutuinnaHs L. kóróján. Ágasegyháza. 310. Rh. MiUefolii Oudera. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt p. 904. AchiUea Milh-foJiuni L. kóróján. Kecskemét (Nyir). 311. Rh. Müggenburgi (Pirott.) Sacc. Rabén h. Krypt FI. VI. Abt. p. 929. Yitis vinifera L. száraz vesszőjén. Kecskemét 312. Rh. Nubecula Sacc. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p 924. SoJidago Virga aurea L. kóróján. Uzovics. 313. Rh Onobrychidis Syd. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p 913. Onobrychis nrennria Kit. kóróján. Kecskemét (Nyir). 314. Rh. Orígani (Brun.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI Abt. p. 914. Origanum vulgare L. kóróján. Nagy-Körös (Nagy-erdő) 315. Rh. Poferii Pass. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p 918. Poferium polygamum W. K. kóróján. Kecskemét (Nyir). 316. Rh. raiuealís (D e s m. et Rob.) Sacc. Var. crassiuscula Bérlése. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 920. Rubus Idaeus L. kóróján. Nagy-Körös (Mintakert). MAGYARORSZÁGBÓL I8MERETLEN GOMBÁK KECSKEMÉT VIDÉKÉRŐL 217 317. Rh. Rhinanthi (Fr.) Oud. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 919. Rhinanthus goniotrichus Borb. kóróján. Kecskemét (Kis-fái). 318. Rh. verbenicola Sacc. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 928. Verbéna officinalis L. kóróján. Kecskemét (Szikra). 319. Rh. vermicuJarioides Sydow. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 907. Gcnista tinctoria L. kóróján. Koháry-Szent-Lörincz. Septoria Fries. 320. S. ampeUna B. et C. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 878. Vitis vinifera L. élő levelein. Kecskemét (udvarban). 321. 5^. Anthrisci Passer. et Brun. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 731. Anthriscus trichospermu L. fonnyadt levelein. Kecs- kemét (Nyir). 322. S. Armoraciae Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 733. Cochlearia macrocarpa W. K. fonnyadt levelein. Kecskemét (Szikra). 323. S. AveUanae Berk. et Br. Rabenh. Krypt. Fi. VI. Abt. p. 766. Coryliit AvelJnna L. élö levelein. Kecskemét (Nyir). 324. S. Berberidis Niessl. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 741. Berberis vulgáris L. élö levelein. Kecskemét (Nyir). 325. S. Brissaceana Sacc. et Letendre. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 811. Lythrum Salicaria L. var. canescens Kochélö levelein. Kecskemét (Szikra). 326. S. C'innabis (Lasch) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 748. Cannnbis sat/vn L. élö levelein. Kecskemét (Nyir), Nagy-Körös (út mentén). 327. S. didyma Fuck. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 848. Salix sp. élö levelein. Kecskemét (Műkert). 328. S. Elaeagni (C h e v.) D e s m. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 775. Elaeagnus (mqmtifoUus L. élö levelein. Uzovics. 329. Ő'. Endiviae Thüm. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 758. Cichoriiim Intybua L. élö levelein. Nagy-Körös (vasútállomás). 330. S. epicarpii Thüm. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 799. Juglans niqra L. termésének epikarpiumán. Kecskemét (Műkert). 331. S. Epigeios Thüm. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 747. Calnmagrostis Epigeios (h.) Roth szalmáján. Kecskemét (Nyir). 332. S. Epipactidis Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 777. Epipactis rubiginosa G a u d. levelein. Kecskemét (Nyir), Izsák. 333. S. Evonymi Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 781. Evonymus verrucosus S c o p. élö levelein. Felsö-Nyáregyháza. 334. S. gallica Sacc. et Sydow. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 763. CoJcJücum arenariuin W. K. élö levelein. Kecskemét (Nyir). 335. S. Geranii Rob. et Desm. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 788. Geránium pusiUum L. élő levelein. Kecskemét (út mentén). 336. S. graminum Desm. Rabenh. Krypt. FI. Vl. Abt. p. 789. A következő pázsitfüvek levelein: Apera Spica venti L., Bromus 218 HOLLÓS LÁSZLÓ comviutatub Schrad., Br. sqvarrosus L., Festuca suJcaia Hack., MeJica ciHata L. Kecskemét (Nyír, Szikra, Bugacz), Nagy-Körös. 337. S. grossulari/cola C. Mással. Annales Mycol. 1905. p. 168. Ribes Grossukiría L. élö levelein. Kecskemét (Műkert), Nagy- Körös (Mintakert). 338. S. inconspicua B. et C. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 831. Plantago Janceolata L. szárán. Koháry-Szent Lörincz. 339. S. Laducae Passer. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 800. Lactuca Scariola L. élö levelein. Tisza-Ugh. 340. 8. lamiicola Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 801. Lamium amphxicaule L. fonnyadt levelein. Kecskemét (Műkert). 341. 8. Lepidii Desm. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 803. Lepidmm Druba L., L perfol/a/um L. fonnyadt levelein. Kecs- kemét (Műkert mellett, Széktó felé), Nagy-Körös (vasútállomás), Tisza-Ugh (révháznál). 342. 8. Lycopersicí Speg. Rabenh. Krypt. FI. VI. Aht. p. 858. A paradicsom, Li/cojjcrsicum cscuhnfum Mill. élö levelein, 1905-1 en nagy mértéklen lépett fel ez az Argentínából leírt gomba Kecskeméten (Műkert, Széktó felé, Kis-Nyír mellett, Kis-Fáiban, Szik- rában). Nagy-Körös. 343. 8. Lysimachiae West. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 811. Lysimachia vulgáris L. élö levelein. Kecskemét (Szikra). 344. 8. Madurae P. Brun. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 812. Maciura auraniiaca Nutt. élö levelein. Nagy-Körös (Mintakert). 345. 8. macrop)oda Passer. Rabenh. Krypt. FI. VI. Al)t. p. 853. SderoMoa dura (L.) P. B. levelein. Kecskemét (Nyír). 346. 8. média Sacc. et Brun. Ra I- enh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 780. Eiiplwrbia palustris L. élö levelein. Tisza-Ugh. 347. 8. Melicae F&s ser. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 814. Melica ciJiaia L. levelein. Kecskemét (Nyír). 348. 8. Melüoü (Lasch) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 814. MeliJotus officinalis Desr. élö levelein. Izsák. 349. 8. Menthae (Thüm.) Oudem. Rab en h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 815. Mentha aquatica L. élö levelein. Kecskemét (Nyír). 350. 8. Muscari Brun. Rabenh, Krypt. FI. VI. Abt. p. 818. Muscari comosum Mill. élö levelein közönséges. Kecskemét (Talfája, Koháry-Szent-Lörincz), Nagy-Körös (Pálfája). 351. 8. ocdiata Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 840. Qaercus pedunculata Ehrh. levelein. Kecskemét (Nyír). 352. S. pseudopezizoides Sacc. Syll. Fung. XVIU. p. 393. Muscari racemosvm Mill. élö levelein. Izsák. 353. S. quercicola Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 840. Queicus pedunculata Ehrh. élö levelein. Kecskemét (Nyír). 354. S. Banunculi Westend. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 842. Ranunciilus scelcratus L. élö levelein. Nagy-Körös. 355. 8. riparia Passer. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 750. Carcx pilosa L. levelein. Kecskemét (Nyír). MAGYARORSZÁGBÓL ISMERETLEN GOMBÁK KECSKEMÉT VIDÉKÉRŐL 219 356. S. Sclernnthi Desm. Rahenh. Krypt. FI. VI. Alt. p. 852. Sderanthus annuiis L. szárán és levelén. Nagy-Körös (Nagy-erdö). 357. S. Sccalis Prill. et Delacr. Rahenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 803. Sccale cereale L. levelein. Nagy-Körös (Pálfája mellett). 358. S. Sedi Westend. Rabén b. Krypt. FI. VI. Al.t. p. 854. Sediim maximum. Sut. élő levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra). 359. S. spnrsa Fuck. Rahenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 835. Potentilla arenaria Borkh., P. repens L. élö levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra). 360. 5. Tecomae Eli. et Ev. Sacc. Syll. Fung. XI. p. 544. Tecoma radicans Juss. élö levelein bőven. Nagy-Körös (Mintakert). 361. S. TiJiae Westend. Rabén b. Krypt. FI. VI. Abt. p. 868. Tilia f.uropaea L. élő levelein. Kecskemét (Műkert, Szikra). 362. S. Tritici Desm. Rabén h. Krypt. FI. VI. Abt. p. 870. Triticum cristatum Schreb. levelein. Kecskemét (Nyir). 363. S. Verbénáé Rob. et Desm. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 873. Verbéna officiwdis L. élö levelein. Kecskemét (Kis fái). 364. S. Veronicae Desm. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 874. Veronica hederifolia L. hervadt levelein. Kecskemét (Műkert, út mentén, Nyir). 365. S. Vincae Desm. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 875. Vinca minor L. élő levelein. Kecskemét (temető), Nagy-Körös (Mintakert). Sphaeropsis L é v. 366. Sph. BetuJae Cooke. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 9. BetuJa álba L. vastag ágain. Kecskemét (Műkert). 367. Sph, endophloea Passer. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 16. Pirus Malus L. lekérgezett ágain. Kecskemét (Műkert). 368. Sph. fusra (Preuss) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 17. Bosa centi fol/a L. cult. száraz vesszőjén. Kecskemét (Műkert). 369. Sph. guttifera Otth. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 19. Tilia europaea L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). 370. Sph. microscopica F. Tassi. Sacc. Syll. Fung. XIV. p. 908. Ficus australis Willd. élő levelein. Nagy-Körös (Mintakert). 371. Sph. Ulmi Sacc. et Roum. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 19. ülmus scabra Mi 11. /'. major pendula D i p p. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). Stagonospora Saccardo. 372. St. bufonia Bresad. Rabenh. Krypt. FI. VI. Aht. p. 978. Juncus conipressus J a c q u. levelein. Kecskemét (Széktó mellett). 373. St. Caricis (Oud.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 969. Carex verna Vili. levelén. Kecskemét (Ballószög). 374. St. hydrophila BriardetHariot. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 982. Phrof/mites cotnmunis Trin. szárán. Kecskemét (Szikra). 19 220 HOLLÓS LÁSZLÓ 375. St Populi (Cd a.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 984. Populus sp. száraz ágán. Kecskemét (Nyir). 376. -Sí. PulsatiUaeV estev gr. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 985. Pulsatilla nigricans S t ö r c k száraz levélkocsányán. Kecskemét (Nyir), Nagy-Körös (Nagy-erdö). 377. St. vaUoidea Sacc. et Briard. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 984. Platanus orientális L. száraz ágain. Kecskemét (Műkert). Vermicularia Fries. 378. V. Asparagi Delacr. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 497. Asparagus officinális L. kóróján. Kecskemét (Műkert). 379. V. Caricis Brun. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 498. Carex humilis Leyss. száraz levelein. Kecskemét (Nyir). 380. V. culmigena Desm. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 501. Phleum phleoides (L.) Simk. szalmáján. Kecskemét (Nyir). 381. V. heferocJiaeta Pass. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt. p. 507. Muscmi comosum Mi 11. kóróján gyakori. Kecskemét (Talfája, Kis-fái, Koháry-Szent-Lörincz), Felsö-Nyáregyháza, Nagy-Körös. 382. V. Saponnriae Allesch. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 859. Saponaria officinaUs L. kóróján. Kecskemét (Nyir). 383. V. Wallrothü Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VI. Abt, p. 501. Cucurbifa GitrulJus L. korhadt terméshéján. Nagy-Körös (Mintakert). Ordo II. Melanconiales (Cda. 1842^ em. Coryneum N e e s. 384. C. Corni-alhae (Roum.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 647. Cornus mas L. száraz ágacskáin. Kecskemét (Műkert). Gloeosporium D e s m a z. et Mont. 385. Gl phomoides Sacc. Rabenh. Krypt FI. VII. Abt. p. 483. Lycopersicum esculentum Mi 11. termésén. Nagy-Körös (Mintakert). 386. GJ. Tremulae (Lib.) Pass. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 494. Populus tremula L. élö levelein. Kecskemét (Szikra), Nagy-Körös. Libertella Desmaz. 387. L. Taleola Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 737. Quercus pedunculata Ehrh. törzsének kérgén. Kecskemét (Nyir). Marssonia F i s c h e r. 388. M. Panattoniana Berl. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 602. Lactuca Scariola L. élö levelein. Kecskemét (Szikra). 389. M. Bosae Trail. Rabenh. Krypt. Fi. VII. Abt. p. 608. Bosa centifoUa L. cuU. levelein. Kecskemét (Műkert). MAGYARORSZÁGBÓL ISMERETLEN GOMBÁK KECSKEMÉT VIDÉKÉRŐL 221 Melanconium Link, 390. 31. Hederae Preuss. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 576. Hedera Helix L. száraz vesszőjén. Kecskemét (Műkert). 391. M. stromaticum Corda. Rabén h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 573. Pirus Malus L. száraz ágain. Kecskemét (szőlőben). Myxosporium Link. 392. M. Cytisi P. Henn. Sacc. Syll. Fung. XVIII. p. 460. Cytisus Ratisbonensis Se haeff. száraz ágain. Kecskemét (Nyir). 393. M. griseum (Pers.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 518. Coriilus Avellana L. száraz törzsén. Kecskemét (Szikra). 394. M. Marchandianum Sacc. et R o u m. R a b e n h. Krypt. FI. VII. Abt. p. 517. Corylus Avellana L. száraz ágain. Kecs- kemét (Nyir). 395. M. Pholus Fautr. et Lamb. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 512. Anipelopsis quinqttefol/a M i c h. száraz vesszőjén. Kecs- kemét (Műkert). 396. M. populinum Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 524. Populus nigra L. száraz ágain. Koháry-Szent-Lőrincz. 397. M. Vihurni Fautr. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 533. Viburnum Opulus L. száraz ágain. Kecskemét (Nyir). Naemospora Pers. 398. N. croceola Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 537. Quercus pedunculata Ehrh. lehullott ágain. Kecskemét (Szikra). 399. N. populina Pers. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 541. Populus sp. kérgén. Kecskemét. 400. N. tenuissima (Bon.) Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 538. Corylus Avellnna L. száraz ágain. Kecskemét (Szikra). Pestalozzia De N o t. 401. P, Castagnei Desm. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 700. Quercus pedunculata Ehrh. lehullott cupulájában. Kecskemét (Műkert). Trullula Ces. 402. Tr. olivascens Sacc. Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p. 548. A következő növények száraz ágain : Berheris vulgáris L., Kerria japonica DC, Lonicera sempervirens L., Rhus glabra L., Bobinia pseudacacia L. Kecskemét (Műkert, Koháry-Szent-Lőrincz), Nagy-Kőrös (Mintakert). (A szakosztálynak 1910 április 13-án tartott üléséből.) 19* 222 THAiez LAJOS Thaísz L,: Adatok Abauj-Torna vármegye flórájához* (Ul-ik közlemény.) A mint azt a mostani Ill-ik közleményem adatai is igazolják, hálás feladatra vállalkoztam akkor, midőn vármegyénk flórájának felkutatásához hozzá fogtam. Ezúttal ismét vagy 200 adattal sikerült bővítenem vármegyénk flórájának ismeretét. A már eddig átkutatott területek is újabb nevezetességek- kel leptek meg. így Kassa környékén érdekes Alnus hybridekre, Populus villosa-YVi, Primula carjMtica-va^ Boripa hybridekre és a Campanula divergens-re akadtam. Ugyanitt bukkantam a Monok- patak völgyében — a megyében talán egyetlen — tőzegmohás lápra, a melyen vagy 20 -féle Carex-en kívül Drosera rotundifolia, Betula pubescens és Salix cinerea is terem. A Kassa fölötti 607 méter magas Jahodna hegyen már egyes magashegyvidéki növények is megjelennek, mint a Stel- laria uliginosa és nemorum, Chaerophyllum cieutaria és Geum rivale. Kassahámor vidéke — megyénk legészakibb pontja — magashegyvidéki elemekben még gazdagabb, A már korábban közzétetteken kívül ott a múlt évben még a következőket gyűj- töttem : Asp)lenium viride, Polystichuni Braunii, Bibes alpinum f. Scopolii^ Circaea interm.edia és a Struthiopieris germanica-t, mely utóbbi a Hernád árterét díszíti ott, a hol a folyó a megye területének szélére lép. A Melampyrum bihariense — ez a keleti növény — csak ezen az egy ponton érinti vármegyénket. A hogy a Hernád Kassát elhagyja széles völgybe lép, attól nem messzire már megjelenek azok a növényelemek, a melyek az Alföld felül hatoltak e völgybe. így Encstől lefelé egész Ongáig helyenként nedves, részben szikes talajú területekre buk- kanunk, a hol a következő növények találhatók: Artemisia monogyna, Atropis limosa, Lotus siliquosus, Symphytum molle, Juncus atratus és — egy Közép-Magyarországban pusztuló fél- ben lévő nagy ritkaság, az Iris subbarbata. A tokaj-eperjesi hegylánczhoz tartozó hegyek déli része a Bükk és Mátra flórájára emlékeztetnek. Ezen vonulatba tartozó hegyek közül különösen az abaujszántói Sátor nevű vulkánt említem meg, melyről a múlt évben a Brunella disseda, Lactuca pererinis, Nepeta pannonica és Poa scabra kerültek elő. Hogy mennyire nevezetesek az itt termő Onosma fajok is. arról érde- mesnek tartom legközelebb külön közleményben beszámolni. A Sátor hegytől nem messze észak felé esik a bodókő- váraljai Várhegy. Ennek a flórája talán még meglepőbb, mint a Sátoré. Az itt termő növények közül is csak néhányat sorolok elő : Bassia sedoides, Minuartia frutescens, Polygonum Bellardi, Sempervivum assimile, de legnagyobb nevezetessége, a közép- magyarországi flórában alig ismeretes Cotoneaster melanocarpa. ADATOK ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE FLÓRÁJÁHOZ 223 Ezek mindegyike növéuygeografiai határkőként szerepel nemcsak megyénk de hazánk flórájában is, nagyobbára az észak fele ter- jedő határokat jelezvén ; épp úgy, mint a Kassahámornál felso- rolt növények a dél felé való terjedés határát jelzik. A szabályozott és kiszárított Kanyapta mocsárnak, mely az Ida patak mentén terül el, a szabályozás előtt igen érdekes flórája lehetett, minek nyomait ma már csak egyes laposokban vagy ásott csatornákban találjuk meg. Nem volt még alkalmam e területet alaposabban átkutatni, egyes helyeken azonban érde- kes mocsári flórára akadtam, pl. a Hottonia iKilustris-ra.. A Bodva patak vármegyénk nyugati szélén ered ; előbb keleti, majd déli, később délnyugati irányba folyva hagyja el a megyét. Ezen vad hegyipatak völgyét már részben szintén átku- tattam. A felső szakaszon Stósz és Alsómeczenzéf között legin- kább két észak-kelet felől idekerült növény lepett meg, neveze- tesen a Circaea intermedia és a Struthiopteris germanica. Az alsóbb szakaszon, Komjáti tájékán a Poa palustris, Potamogeton tricJioides, Sagittaria, Schoenojjlectus tabertiaemontani^ Succisa inflexa és Sium latifolium említésre méltók. A Bodva patak egy nagy mészkő hegycsoportot ölel át félkörben. Ennek a flórája igen gazdag és lényegesen elüt a megye legnagyobb részének flórájától. Jászónál pl. egy alacsony mészkőszirt vonja magára a kutató figyelmét. Midőn egy rövid idei ott időzés után is érdekes Sorbus fajokat. Lactuca peren- nis-t, Saxifraga aizoon-t, Campanida divergens-t és Sesleria calca- ria-t gyűjtöttem a jászói prépostság ezen kis paradicsomában, már is láttam, hogy a jövőben nagyobb figyelemmel kell e vidé- ket átkutatnom. Az említett mészkő hegycsoport legnevezetesebbike kétség- kívül a Szarvashegy, mely Falucska fölött van. Ezen szigetsze- rűen előtörő karbonkori ősmészhegy, mint nagyapa tekint le a körülötte lévő sokkal fiatalabb triaszkori mészhegyekre. Ezen a hegyen botanikus még sohasem járt, pedig mily sok érdekes növény ékesíti, pl. : Aconitum gracile, Botrychium lunaria, Coto- neaster integerrima^ Spiraea media^ három Sorbus, az ária cso- portból stb. Ha pedig a Szarvashegyről lemegyünk Alsómeczen- zéfre s utunk a Vaskapu völgyön halad át, akkor a Taxus baccata múlt évig még ismeretlen termőhelyére bukkanunk. Ugyancsak ezen mészkőhegycsoportból jön le Somodi irá- nyában a szép Miglinczvölgy. Ott találtam meg a Senecio cam- pester-t, Campanula divergens-t. Cypripediimi-ot és&Festuca dalma- tica-t, melynek hazánkban bizonyára ez a legészakibb termőhelye. A szádelői völgy szintén a fentemlített mészkő hegycsoport hasadéka. Itt már Hazslinszky óta sok botanikus megfordult, magam is többször, a múlt évben pl. négyszer kerestem fel. De mintha kimeríthetetlen volna e csodaszép sziklahasadék flórája, mert ott a múlt évben is az eddig ismerteken kívül még e követ- kező növényeket fedeztem fel : Crepis Jacquini, Cynoglossum 224 THAISZ LAJOS HaenJcei, Diplachne serotina, Genista pilosa, Isatis praecox, Lac- tuca perennis, Rumex alpinus, Salix silesiaca, Sesleria calcaria, Spiraea média, Thymus carpaticus^ Valeriána sambucifolia, Cam- panula divergens; végül megtaláltam a Trisetum alpestre-t is, melyet ott valamikor 1864 előtt Hazslinszky fedezett fel, de azóta senki sem talált meg. A múlt évben ismételten meglátogattam a szádelőivel szom- szédos áji völgyet is, melyről Pax (Karpathen 11.) műve után azt hihetnők, hogy flórája a szádelői völgyével teljesen azonos. Az én vizsgálataim szerint a két völgy flórája hasonló ugyan, de korántsem azonos ; a szádelőié sokkal gazdagabb, viszont az áji völgyben is van néhány olyan érdekesség, a mely a szádelői völgyben hiányzik. Bizonyára nem tévedek, ha azt hiszem, hogy itt van a Campanula turhinata legnyugotibb hazai termőhelye. Itt terem a Cytisus hirsutus tőalakja, a Nepeta pannonica^ Folystichum lohatum^ Sesleria calcaria és még egy egész sereg, az alábbi felsorolásban kimutatott érdekesség. Tiszafa itt már nem terem, ezt az észleletemet az ottani lakosok — a kik a tiszafát nagyon jól ismerik — szintén megerősítették. Megvizsgáltam az áji és szádelői völgyek közé, illetőleg fölé eső fensik flóráját is, főként annak megállapítása czéljából, hogy vájjon ott is havasira emlékeztető flóra van-e, mint lent a szomszédos völgyekben. A völgyek havasias flórájának rejtélyét csak így sikerült megfejtenem, melyről az eddigi kutatók csakis, mint csodás jelenségről tesznek említést, de az okokat eddig senki sem magyarázta meg. A völgyek fölé eső fensik flórája ugyanolyan, mint általá- ban a felső-magyarországi alacsonyabb mészkőhegyeké szokott lenni, csak itt-ott akadunk egy-egy magasabb hegyvidéki elemre (pl. Senecio aurantiacus), azok a havasi, illetőleg alhavasi ele- mek azonban, melyekben mindkét völgy bővelkedik, itt hiányoz- nak. Ennek magyarázatát nemcsak a terep alakulatának külön- bözőségében találjuk meg, hanem főként abban, hogy a fensik klímája nem oly zord, mint a völgyeké, E szűk és magas szikla- falakkal határolt völgyekben tavaszszal igen későn olvad el a hó s később is a völgyfenekeken folyó igen hideg vizű patakok a völgyeket állandóan hűsen tartják. Az is lényegesen hozzá- járul a völgyek hidegségéhez, hogy magas sziklafalak korlátozzák a napsugarak behatolását. Helyenkint csak ^2 vagy Vé napig, számos ponton pedig egyáltalán nem jutnak a növények közvetlen napsugárhoz. így eredményeztek a havasi klímára emlékeztető viszonyok, havasias flórát. Minthogy pedig a völgyek fölötti hegyeken nincs havasias flóra, vagy legalább is nagyon szórvá- nyosan van, tehát úgy az áji, mint különösen a szádelői völgy- ben régióalávetödés fordul elő. Ezen tényt, mint az eddigi itteni kutatásaim legérdekesebb eredményét kell kiemelnem. A mi azután a völgyek havasi elemeinek odaszármazását illeti, ezt azon körülmény magyarázza meg, hogy a Magas- és ADATOK ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE FLÓRÁJÁHOZ 225 Alacsony-Tátra és e völgyek közé eső magas hegyvidék i(/en alkalmas vezetője a havasi elemeknek, a mennyiben t. i. újabb beszármazásokról van szó, mert az ottani havasias elemek egy része bizonyára régi geológiai korszakok maradványa. Az imént vázolt havasias flóra a két völgy torkolatánál csaknem az alföldi flórára emlékeztető növényzetbe liirtelen csap át, csupán a völgyek nyíltabb torkolatánál észlelhető némi flóra- keveredés, ezt is csak az idézi elő, hogy a legelő állatok néhány kóbor növényt hurczolnak be a síkságról. A völgyek előtti sikság alföldies flórája ismét elég hirtelen változik meg, a mint a síkságtól ''/^-ed részben körülvett tornai Várhegyre megyünk fel. Ez meg a Bükkhegység meszes részé- nek megfelelő növényzetére vagy éppen a budai hegyek flórá- jára emlékeztet. A Várhegyen a már ismert érdekes Onosma fajokon kívül a múlt évben Helianthemum canum-ot, Phyteuma canescens-t, Dorycnium herbaceum-ot, Quercus lanuginosa-t stb. gyűjtöttem. A mint a fentebb elmondottakból kitűnik, Torna vidéke növénygeografiai tanulmányokra kiválóan alkalmas hely, mert ott háromféle flóraterület találkozik. A mit a tornai Várhegy flórájának jellemzésére elmondot- tam, az körülbelöl az Alsóhegyre is ráillik. Ez egy mészkőfensík, mely elég meredeken esik le egyrészt a Torna, másrészt a líodva patakok völgyébe, azután beleolvad a gömöri mészkőhegységbe. Itt a következő növénygeografiai nevezetességek találhatók : Minuartia fasciculata, Sempervivum assimile, Silaus Rochelii, Campanula divergens, Teuerium botrys, továbbá Sórhus tormi- nalis, melyet a megye más pontján még nem találtam. Vármegyénk flórájának új adataihoz fűzött ezen előzetes növénygeografiai tájékoztatómban sok oly növényt sorolok fel, a melyek az ország más vidékén közönségesek. Azért tartom szükségesnek e növényeket itt mégis mintegy kiemelni, mert ezek a mi megyénkben, a hol több flóraterület találkozik, való- ságos növénygeografiai határköveket jeleznek. Ezek összekapcso- lásával fogom évek múlván meghúzni azon határvonalukat, a hol a megyét érintő egyes flóraterületek egymástól különvállanak. Az alábbi felsorolásban szereplő egyik-másik génusz helyes meghatározásának fölülvizsgálására speczialistákat szoktam fel- kérni, a kikről munkám befejezte után fogok megemlékezni, valamint azokról a megyémbeli természetbarátokról is, a kik tanulmányaim közben készséggel segítségemre szoktak lenni. Pteridopliyta. Struthiopteris germanica W 11 1 d. In parte superiore rivi Bodva ad : Stósz, Falucska, Alsómeczenzéf et Falucska ; in valle Hernád ad Kassahámor. Polystichum aculeatum (L.) P r e s 1. ssp. lohatum (H u d s.) A. et G. Aji völgy. P. Braunii (S p e n n.) F é e. Kassahámor. Asple- nium viride H u d s. Kassahámor. Boírí/c/Mwm lunaria (L.) S w. Szarvas- hegy ad Falucska. 226 THAIBZ LAJOS Coniferae. Taxus baccata L. In rupibus vallis Vaskapu inter pagos Falucska et Alsómeczenzéf deteximus cum amico meo. L. de Györy. E comi- tatu nostro praeter stationem memoratam tantum in valle szádelőiensi fűit cognita. Monocotyledoneae. Sparganium ramosum H u d s. ssp. polyedruni A. et G. Kom- játi, Bodvalenke. Potamogeton trichoides Cham. et Schlecht. var. condylo- carpus (T s h.) A. et G. Komjáti, Bodvalenke, Sagittaria sagittifolia L. Komjáti, Bodvalenke. Typhoides arundinacea (L.) M n c h. Nagyida, Jászó, Onga, Szikszó, Komjáti. Agrostis canina L. Abaujszántó. Trisetum flavescens (L.) R. et S. ssp. alpesire (Hőst.) B e c k. In parte superiore vallis szádelöiensis valde raro ! ! (Hazsl. Ész. Magy. vir. 1864, p. 335.) Seslcria coerulea (L.) S c o p. pr. calcaria (Per s.) A. et G. Áji völgy, Szádelöi völgy, in monte Szépleány ad Jászó. Diplachne serotina (L.) Link. Szádelöi völgy. Catahrosa aquatica (L.) B e a u v. Alsómeczen- zéf. Melíca uniflora Retz. Komjáti. Poa palustris L. Komjáti. P. sterüis M. B. ssp. eu-sterüis A. et G. pr. scabra (K i t.) A. et G. In monte Sátor ad Abaujszántó. Atropis limosa (L.) Gr is. pr. limosa (S c h u r) m. {Atropis distans L e d e b. var. limosa S c h u r. En. pl. Transs. 1866, p. 456.) Festuca ovina L. ssp. eu-ovina Hack. pr. glauca (Lam.) A. et G. var. pallcns (Hőst.) Koch. Jászó, Szádelöi völgy, Áji völgy. Szarvashegy ad Falucska. F. ovina L. ssp. valesiaca (S c h 1 e i c h.) A. et G.- pr. eu-valesiaca A. et G. Kassa, Hernádtiliany, Somodi, Kisida. F. ovina L. ssp. valesiaca (S eh 1 e i c h.) A. et G. pr. dalmatica (H a c k.) A. et G. In valle Miglincz ad Somodi. F. ovina L, ssp. valesiaca (S c h 1 e i c h.) A. et G. pr. pseudovina (H a c k.) A. et G. Kassa. F. ovina L. ssp. valesiaca (S c h 1 e i c h.) A. et G. pr. pseudovina (H a c k.) var. parviflora (Hack.) A. et G. Kassa, Széplakapáti, Benyék, Csobád, Olcsvár, Hernádtihany. F. ovina L. ssp. valesiaca (S c h 1 e i c h.) A. et G. pr. pseudovina (H a c k.) var. angustifiora (H a c k.) A. et G. Csobád, Izrató ad Szalánczhuta, Ujszállás, Kassa. i?'. ovina L. ssp. valesiaca (Schleich.) A. et G. pr. sulcata (H a c k.) A. et G. var. typica (H a c k.) A. et G. Jászó, Cso- bád, in montibus inter valles Áj et Szádelö, Nagyida, Kassa. F. ovina L. ssp. valesiaca (Schleich.) A. et G. pr. sulcata (H a c k.) A. et G. var. typica (Hack.) subv. rupicola (Heuff.) Hack. In montibus inter valles Áj et Szádelö, Jászó, Lengyelfalva, Csobád, Nagyida, Ujszállás, Kassa. F. ovina L. ssp. valesiaca (Schleich.) pv. sulcata (Hack.) A. et G. var. typica (Hack.) A. et G. subv. barhulata Hack. Nagyida, Kassa, Csobád, Ujszállás, Szalánczhuta. F. ovina L. ssp. valesiaca (Schleich.) A. et G. pr. sulcata (H a c k.) A. et G. var. typica (Hack.) A. et G. subv. hirsuta (Hőst.) Hack. Ujszál- lás, in montibus inter valles Áj et Szádelö, Jászó. Bromus japonicus ADATOK ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE FLÓRÁJÁHOZ 227 T h b g. var. grossus C e 1. Szilvásapáti. Agropyrum cristatum (L.) R. B r. var. imbricatum M. B. Bodóköváralja A. cristatum (L.) R. B r. var. typicum B e c k. Bodóköváralja. A. intermedium (Hőst.) Beauv. ssp. glaucum (D e s f.) R. et S. var. genuinum (Gr. et G o d r.) A. et G. Komjáti. A. intermedium (Hőst.) B e a u v. ssp. glaurum (D e s f.) R. et S. var. viresrens Panc. Szilvásapáti. A. interm.edium (Hőst.) Beauv. ssp. trichophorum (L k.) ni. Abaujszántó. Schoenoplectus Tahernemontani (G m e 1.) P a 1 1 a. Komjáti. Bolboschoenus maritimus (L.) Pa 11 a. Kassa, Szikszó. Carex distans L. Szikszó. C. Goodenoughü G a y. pr. turfosa (F r i e s) .A . et G. Kassa. G. hirta L. f. subhirtaefor- mis K n e u c k. Jászó. C. leporina L. f. longibracteata P e t e r m. Kassa. C. paniculata L. Kassa. C. umbrosa Hőst. Kassahámor. Juncus atratus Krock. Csobád. LuzuJa pilosa (L.) Willd. Soraodi, Hernádtihany, Kassabéla. Paris quadrifolia L. Kassahámor, Szalánczhuta, Izrató et Na^ymilicz- hegy ad Szalánczhuta, Baska, Jászó, Kassabéla, Somodi, Szarvashegy ad Falucska. Iris ochroleuca L. ssp. halophila (Pali.) A. et G. pr. subbarbata (J o ó) A. et G. Csobád. Ccphalanthera álba (Cr.) S i m k. Komjáti. Epipactis latifolia (L.) Ali. Szarvashegy ad Falucska, Kassa, Bodvalenke. Cypripedium calceolus L. In valle Miglincz ad Somodi. '»■ Dicotyledoneae. Populus tremnla L. pr. villosa (L á n g) A. et G. Stósz, Hernád- tihany, Kassa, Kassabéla, Alsómeczenzéf. Salíx cinerea L. Kassa. S. silesiaca Willd. Szádelöi völgy. Betnla pubcscens Ehrh. In sphagnetis vallis Monokpatak ad Kassa. Alnus spuria Callier(.á. rotundifolia y^ incana) ssp. Beckii CaUier, var. ambigua Beck. Kassa. A. spuria Callier (A. ro- tundi fólia X incana) ssp. Tauschiana Callier var. hybrida Callier. Kassa. A. spuria Callier [A. rotundifolia X incana) ss^. Tauschiana Callier var. pubescens T a u s c h. Stósz. Quercus lanuginosa (L a m.) T h u i 1 1. In monte Hradova ad Kassa, in monte Várhegy ad Torna. Ulmus laevis Pali. Arbores singulares vetustae in valle fluvii Hernád, ad pagum Széplakapáti, olim silvam formantes. Rumex alpinus L. Szádelöi völgy. R. odontocarpns (Sánd.) Borb. Kassa. Polygonum amphibium L. var. aquaticum Leyss. Jászó. P. Bellardi A 1 1. var. typicum Beck. Bodóköváralja. Polycnemum arvense L. var. május (A. Br.) Schimp. Kom- játi, Bassia sedoides (Pali.) Aschers. Bodóköváralja. Dianthus superbus L. ssp. siiperbus (L.) Hay. Alsómeczenzéf. Stellaria nemo- rum L. Kassabéla, Kassa. S. uliginosa Murr. Kassa. Cerastium glutinosum F r. Csobád. G. vulgatum L. var. holosteoides (F r.) Wahlb. Udvarnok, Nagyida. Minuartia recurva (Ali.) Schinz et T h e 1 1. ssp. frutescens (K i t.) m. {Arenaria frutescens Kit. in Schult. Österr. FI. 1794, p. 667; Kitaibel Addit. 1864, p. 208.) In monte Várhegy ad Bodóköváralja. M. fasciculata (L.) Hiern. In 228 THAISZ LAJOS monte Alsóhegy ad Komjáti. Arenaria serpillifolia L. var. viscidula R 0 1 h. Kassa, Zdoba, Stósz, Meczenzéf, Áji völgy, Bodóköváralja. Spergula vulgáris Bonn. Inter linum ad Kassa. Aconitum gracile (R c h b.) G á y. In monte Szarvashegy ad Falucska. Anemone pulsatilla L. var. grandis (Wender.) Beck. Kassa, in montibus inter valles Áj et Szádelö. Ranunculus aquatüis L. Makrancz, Bárcza. B. circinatus Sibth. Kassa, Bodvalenke, Jászó. B. flammula L. Kassa, Makrancz, Hernádtihany, Nagyida, Komarócz, Komjáti. Thalictrum fiexuosum Bernh. Torna. T. galioides NestL Komjáti. T. lucidum L. var. stenophyllum (W. Gr.) Hay. Baska, Bodvalenke. Corydalis Gebleri L e d e b. Kassahámor. Fnmaria Schleicheri Soy-Willm. Szádelöi völgy, Somodi, Komjáti, Csobád. Sisymbrium Loeselii L. Bodóköváralja. S. sinapistrum C r. In monte Gyíírhegy ad Abaujszántó. Isat/s praecox K i t. var. hebecarpa (L e d.) m. (/. hebe- carpa C. A. Mey. in Ledebour FI. Alt. III. p. 205.) Szádelöi völgy. Barbarea arcuata (0 p ) Rchb. Kassa. Boripa Morisonii (T a US eh.) Beck. {B. silvestris'X. austriaca). Nagyida, Kassa. B. Beichenbachii K n a f. (B. austriaca X silvestris). Kassa, B. silvestris (L.) B e s s. var. rivularis Rchb. Kassa. Camelina alyssum (Mi 11.) Thell. Kassa. Arabis turrita L. var. typica Beck. Szádelöi völgy. A. Halleri L. Stószfürdö. A. hirsuta (L.) Scop. Szépleányhegy, Jászó, Komjáti, Somodi, Kassa, Áji völgy. Erysimum erysimoidcs (L.) F r i t s c h. var Wittmanni (Z a w.) m. (E. Wittmanni Zawadzki Enum. plantar. Galiciae et Bucovinae etc. 1835, p. 194.) Szá- delöi völgy. Drosera rotimdifolia L. In sphagnetis vallis Monokpatak prope Kassa. Sempervivum assimile S eh ott. In monte Alsóhegy ad Komjáti, in monte Várhegy ad Bodóköváralja. Bibes alpinum L. var. septten- trionale T u z s o n f. Scopolii (H 1 a d n.) S i m k. In valle rivi Cserto- vik ad Kassahámor. Spiraca média S m. Szádelöi völgy, in monte Szarvashegy ad Falucska. Gotoneaster integerrima M e d. Stószfürdö, Szarvashegy ad Falucska. C. melanocarpa Lődd. In monte Várhegy ad Bodóköváralja. Pirus communis L. ssp. achras (Gaertn.) A. et G. Szilvásapáti. P. communis L. ssp. piraster (L.) A. et G. Kassa. Sorbus torminalis (L.) C r. In monte Alsóhegy ad Komjáti. Poten- tilla anserina L. var. sericea Hay ne. Falucska. P. argentea L. var. incanescens F o c k e. Bodóköváralja, Miszlóka. Filipendula ulmaria (L.) M a X. var. denudata Beck. Szádelöi völgy. F. ulmaria (L.) Max. var. glanca (Schultz) A. et G. Kassa, in valle Bodva inter Stósz et Alsómeczenzéf, Bodvalenke. Prunus avium L. pr. silvestris (Kirschl.) A. et G. Stósz, Kassabéla, Somodi, Kisida, Falucska, Hernádtihany, Komjáti. P. fruticosa Pali. Abaujszántó. P. padus L. Alsómeczenzéf, Stósz, Hernádtihany, Kassabéla. Genista pilosa L. Stósz, Áji völgy, Szádelöi völgy. Cyiisus hirsutus L. ssp. leucotrichus (Schur) A. et G. pr. genuinus (Briq.) A. et G. Áji völgy. Trifo- lium pannonicum Íj. Bodvalenke. T. pratense L. 1. albifiorum Plusk. ADATOK ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE FLÓRÁJÁHOZ 229 In montibus inter valles Áj et Szádelö. T. rubens L. Abaujszántó, Aranyosi völgy, Bodvalenke, Komjáti. Medicago falcata L. var. viscosa Rchb. Torna. I)ori/cnium germanicum (Gremli) Rouy. Torna. Lotus siliquosus L. Szikszó. L. corniciilatus L. pr. tenuifolius (L.) A. et G. Komjáti. Astragalus onobnjchis L. Bodóköváralja. Vicia tenuifolia Roth. Somodi, Szepsi, Szádelöi völgy, Bodvalenke, in monte Szarvashegy ad Falucska, Kassa, Csobád. Lathyrus megalanthus S t e u d. Bodvalenke, Abaujszántó. L. nissolia L. var. puberulus B e c k. Komjáti. Euphorbia cyparissias h. ya.T. pini fólia Lam. Csobád. E. poly- chroma Kern. Szádelöi völgy, Áji völgy, Miglinezvölgy ad Somodi. Szarvashegy ad Falucska. Acer campestrc L. ssp. hiocarpum (0 p.) Pax, var. normálé Gr. Schw. Komjáti. A. tataricum L. Abaujszántó. Helianthcmum canum (L.) B a u m g. In monte Várhegy ad Torna. Viola canina L. var. ericetorum (Schrad.) Rchb. Kassa, Nagyida. V. canina L. var. lucorum Rchb. Kassa, Szalánczhuta. V. elatior Fr. Csobád. 7. mirabilis L. In valle Miglincz ad Somodi, Kassahámor. Epilobium Lámii Schltz. Komjáti. Circaea intermedia Ehrh. Kassahámor, in valle Bodva inter Stósz et Alsómeczenzéf. Sium latifolium L. Onga, Szikszó, Komjáti, Bodvalenke. Oenanthe aquatica (L.) Poir. Makrancz, Szikszó, Aszaló, Halmaj, Csobád, Kom- játi, Bodvalenke. Silaus Rochelii (Heuff.) Simk. In monte Alsó- hegy ad Komjáti. Selinum carvifolia L. Kassa (Páter ! !), Miszlóka^ Kisida. Angelica montana (DC.) Gaud. Kassahámor. Laserpitium latifolium L. var. glabrum (Cr.) Neilr. Szarvashegy ad Falucska, Hradovahegy ad Kassa, Szádelöi völgy. Chaerophifllum cicutaria Vili. Kassa. Prtmida elatior (L.) Schreb. var. carpatica Griseb. et S c h e n k. Kassa. Hottonia palustris L. Makrancz. Yinca herbacea W. K. Szádvár ad Derenk (Hulják exss !). Cynoglossum Haenkei S c h u 1 1. Szádelöi völgy. Si/mphytum molle Jka. Szikszó, Onga. Nonnea pulla L. var. atra (Griseb.) Szikszó. Nepeta pannonica L. Abaujszántó, Komjáti, Áji völgy. Bru- nella dissecta W e n d e r. (B. grandifiora X laciniata). Abaujszántó. B. grandifiora (L.) J a c q. Szarvashegy ad Falucska, Abaujszántó. B. pinnatifida Pers. {B. vulgáris ^laciniata). Komjáti. Phlomis tuberosa L. Abaujszántó, Csobád. Salvia austriaca J a c q. Szádelö, Halmaj, Csobád. S. nemorosa L. cum fl. albo ad Szikszó, cum fl. roseo ad Csobád. Thymus carpaticus Cel. Szádelöi völgy. T. collinus M. B. ssp. anstriacus (Bernh.) Simk. Abaujszántó, Komjáti. T. collinus M. B. ssp. austriacus (Bernh.) Simk. var. Kosteleckyanus 0 p. Jászó, Áji völgy. T. collinus M. B. var. decussatus Simk. Benyék, Áji völgy. T. collinus M. B, var. subhirsutus Borb. Abauj- szántó, Áji völgy, in montibus inter valles Áj et Szádelö, Somodi. Mentha rerticillata L. Kassa. M. pulegium L. Kassa, Aranyosi völgy. Verbascum phoeniceum L. Enyiczke, Nagyida, Csecs. Linaria vídgaris Mi 11. cum peloria. In monte Vöröshegy ad Kassa légit L. Brósz. 230 THAI8Z LAJOS Chacnorrhinum viscidum (M n c h.) S i m k. Kassa, Szádelöi völgy, Áji völgy. Veronica aquatica Berh, Komjáti, Áji völgy. V. dentaia S c h m. Somodi, Áji völgy, Falucska, Torna, Abaujszántó. V. longi- folia L. Bodvalenke. V. scutellata L. Komjáti. V. spicata L. var. subcanescens S c h u r. Bodókőváralja, Czekeháza. Melampyrum, nemo- rosum L. var. hihariensc (K e r n.) Kassahámor, M. nemorosum L. var. typicum Beck. f. virens (Klett et Richt.) Kassa. Orobanche caryophyllacea Sm Kassa. 0. lutea Baumg. Kassa. Galitim boreale L. Csobád. Valeriána sambucifolia M i k. Szádelöi völgy. Sucf.isa infiexa (K 1 u k.) J u n d z. Komjáti, Bodvalenke. Scabiosa banatica W. K. var. pseudobanatica (S c h u r) m. {Asterocephalus Pseiido-banaticus Schur En. pl. Transs. 1866, p. 300; Scabiosa columbaria Chyzer in M. B. L. 1905, p. 328 et Lengyel ibidem 1907, p. 172, non L.) Szádelöi völgy, Áji völgy. Campanula carpatica J a c q. ssp. turbinata (S c h o 1 1.) S i m k. Áji völgy. G. sibirica L. ssp. divergens (W i 1 1 d.) S i m k. (C. bar- bata Páter in Kassai gazd. tanint. évk. 1893, p. 80 — 85, non L.) Kassa, Jászó, Somodi, Falucska, Komjáti, Szádelöi völgy. Phyteuma canescens W. K. In monte Várhegy ad Torna. Aster bellidiastrum (L.) S c 0 p. Áji völgy. Erigeron droebachensis Mull. In valle Bodva inter Stósz et Alsómeczenzéf. Artemisia monogyna W. K. Halmaj, Csobád. Senecio campester (R e t z) DC. In valle Miglincz ad Somodi. «§. campester (R e t z) DC, var. aurantiacus (DC) Beck. In mon- tibus inter valles Áj et Szádelö. Carduus collinus W. K. Bodókővár- alja, Szarvashegy ad Falucska, Abaujszántó. C. hamulosus E h r h. Szádelöi völgy. Cirsium pannonicum (L, fii.) Gaud. Szarvashegy ad Falucska. Centanrea jacea L. ssp. angustifolia (Schrk.) Gugl. var. integra Gugl. snhv . pannonica {R e u f f.) Gugl. Baska^ Aranyosi völgy, Kassa, C. jacea L. ssp. eu-jacea Gugl. var. typica Gugl. Szádelöi völgy. C Michaeli Beck. {G. jacca-typica Gugl. X steno- lepis Kern.) Miszlóka. G. maculosa Lam. ssp. rhenana (Bor.) Gugl. var. gcnuina Gugl. Bodókőváralja, Szarvashegy ad Falucska, Komjáti, Kassa, Torna. G. phrygia L. ssp. austriaca (Willd.) Gugl. Kassa, G. psendo-stenolepis W a g n. (G. stenolepis Kern. X austriaca Willd.) Miszlóka. G. scabiosa L. ssp. eu-scabiosa Gugl. var, vulgáris K o c h. Szarvashegy ad Falucska, Kassa, Szádelöi völgy. G. scabiosa L. ssp. eu-scabiosa Gugl. var. spinulosa (Roch.) Koch. Bodókőváralja, Szepsi, Jászó, Komjáti, Bodvalenke, Grepis Jacquini T a u s c h. Szádelöi völgy, in parte posteriore vallis. Lactuca perennis L. Áji völgy, Szádelöi völgy, Jászó, Somodi, Abaujszántó. L. saligna L. f. Ruppiana Wallr. Kassa. Tragopogon dubius Scop. Komjáti. Scorzonera austriaca Willd. f. platyphylla Beck. Szádelöi völgy. S. humilis L. Kisida. S. Jacguiniana (Koch) C e 1. Csobád, Bárcza, Zsebes, Enyicke. S. purpurea L. In montibus inter valles Áj et Szádelö. (A szakosztálynak 1910 május 11-én tartott üléséből.) KÉT ÉRDEKES NÖVÉNYI RENDELLENESSÉG 131 Páter Béla: Két érdekes növényi rendellenesség. Mellékelt fényképünk két érdekes növénj'i rendellenességet örökít meg. Az egyik, a kép jobb felén lévő, két elkorcsosodott macskagyökértövet ábrázol ; a kép bal felén pedig két petrezse- lyemkontyot látunk. A kép jobb felén látható két eltorzulás a macskagyöTcér {Valeriána officinalis) sajátságos elkorcsosodását állítja elénk. A kolozsvári gazdasági akadémiával kapcsolatos gyógy- növénytelepen u. i. egyebek között macskagyökeret is termesz- tünk. A mint a múlt nyáron a macskagyökeret kiástuk, hogy meg- szárítsuk és drognak eladjuk, feltűnt, hogy egy pár tő elkor- csosodott, ügy a mint az a fényképen látható. A g}'ökér még elég rendes fejlődésűnek látszik, a jellemző zamatja is megvan, de a fóldfölötti rész, a sarj, nagyon sajátságos módon eltorzult. Szára nem nőtt meg, hanem feltűnően törpe maradt, töve pedig sajátságos rendellenes csavarodást mutat, a mellett felfúvódott, csigaházhoz hasonlóan csavarodott és belül üres, a mint az a balfelőli képen is látszik, a mely a kettévágott szárat ábrázolja. Sem levél, sem virág az ilyen tövön nem képződött ki rendesen, bár a leveleknek elszáradt maradványa meglátható rajta. Ha a kettévágott korcsképződménybe bele nézünk, olyannak tűnik az nekünk, mint egy papirosból összesodort tölcsér. Ha ezen deformálás oka után kutatunk, akkor ezt a macska- gyökérnek meg nem felelő táplálkozási viszonyaiban kell keres- nünk, mert sem állati, sem növényi élősdit rajta nem találtunk. Az ilyen korcsképződményt kény szercsavarodásnak vagyis spiralismusnak nevezik (német neve : Zwangsdrehung). A kény- szercsavarodás az elszalagosodással (a fasciatio-val) rokon tüne- mény. Az elszalagosodás úgy a fákon, valamint a dudvanemú növényeken elég sűrűn észlelhető. így pl. a pongyola pitypang vagy gyermeklánczfü (Taraxacum officináié) tőkocsán}^"án sok- szor látni az elszalagosodást. Az oka ennek is a rendellenes táplálkozás. A spiralismusról S o r a u e r legújabb művében, az ez év folyamán (1909.) megjelent növény kortanában^ ekként emléke- zik meg : „A. Braun e névvel a szárnak azt a korcsképződményét jelöli meg, mely tonnaszerúen felfúvódott és a melyen az erek, melyek a levelek felől jőve és az edénynyalábokat képviselik, rendellenes csavarmenetes kanyarodást mutatnak. Ez a tonna- alakú megdagadás olykor akkora, hogy a szár a spirális csava- rodása mentén felszakad és ezen a beteg helyén egyes spirális szalagokra felhasad. Schimper ezt agátolt növekedést „Stro- phomanie^-nak nevezte el. Ezen jelenségnek legtöbb esetét a Dipsacaceák, Compositák és Rubiaceák családjából ismerjük". ^ Sorauer Paul: Handbuch der Pflanzenkrankheiten. 3. Auflage I. Bánd, 335. lap. 232 PÁTER BÉLA Az általa felhozott sorozatból tehát hiányzik a macska- gyökér, ellenben Pénzig^ az ö teratologiájában úgy a Valeriána c/ficinalis-t, valamint a Valeriána Phu, móntana^ clioica és sam- bucifolia nevű fajokat is megemlíti, mint olyanokat, a melyeken a szár rendellenes kényszercsavarodását és felfúvódását észlelték. Ez a jelenség tehát nem új, de miután nagyon különös alakú, azért érdemesnek tartottam a megörökítésre és a közlésre. Sorauer is a fent idézett munkájában a kényszercsava- rodást olykép fogja fel, mint az elszalagosodásnak, felfúvódás- sal járó módosulatát. Minél nagyobb fokú a szár felfúvódása, annál feltűnőbb az erek spirális csavarodása. Az ilyen korcsképződmények megfigyelésének és tanulmá- nyozásának annyiban van gyakorlati jelentősége, a mennyiben ezekről következtethetünk a talaj kedvezőtlen összetételére, illetve a termőhelynek meg nem felelő voltára. A hiányos táplálkozás sokféle kóros jelenségnek lehet az okozója. így leggyakoribb az úgynevezett eltörpülés (nanismus), a rnikor a növények a sovány táplálkozás, főleg a szárazság miatt törpék maradnak. Eltörpült növényeket a sovány, száraz homokon észlelhetünk legsűrűbben. A hiányos táplálkozásnak másik eredménye a hiányos kiképzödés, a melyet K ü s t e r'^ „ Ht/jJoplasie" - nak nevez s a mely abban nyilvánul, hogy a külső körülmények gátolták a növény egyes szerveinek kiképződését. A német iro- dalom ezt a jelenséget a „Hemmungsbildung" műszóval illeti. A macskagyökér itt bemutatott elkorcsosodása nyilván annak a symptomája, hogy a talaj, a melyen ezt a növényt, kísérlet- kép termesztettük, nem felelt meg ezen növényfaj igényeinek. A macskagyökér ugyanis a nedvesebb helyeket szereti és részint a mocsaras réteken, részint erdők szélén és tisztásain terem. A mi táblánk, a melyen ezt a növényt termesztettük, a macska- gyökér természetes termőhelyéhez képest száraz, de még inkább sovány volt. Száraz helyen, a jelenleginél még szárazabb fekvés mellett is, termesztettem már macskagyökeret, még pedig hegy- oldalon is, igen kedvező eredménynyel, a nélkül, hogy ott egyet- len egy tő is elkorcsosodott volna, de annak a helynek a talaja sokkal kövérebb, jobb termő erőben volt, mint a jelenlegi. Álta- lában azt tartják, hogy a mocsaras helyen termő macskagyökér nem olyan zamatos, mint a szárazabb helyen, pl. hegyoldalon termő. Ez meg is magyarázható, mert általában azt tapasztaljuk, hogy az illanó olaj a száraz helyen termő növényekben tömege- sebben, konczentráltabban fejlődik ki, mint a nedves helyen ter- mőkben, mert nedves helyen a nagyobb nedvbőség meghigítja az illanó olajat tartalmazó nedvet, ellenben a száraz helyen termő növények sejtjeiben inkább konczentrálódik az illanó olaj. A leírthoz hasonló jelenséget fákon és bokrokon is lehet ' 0. Pénzig: Pflanzen-Teratologie. II. Bánd, 40. lap. * E. Küster: Pathologische Pflanzenanatomie. 21. lap. KÉT ÉRDEKES NÖVÉNYI RENDELLENESSÉG 233 észlelni. Sokszor a fák és bokrok a száraz, sovány talajon tör- pék maradnak és ezen eltörpülésük mellett a száruk fás elemei csavarmenetesen kanyarodnak. Nedves és kövér helyen ugyan- azok a fák és cserjék karcsú, hosszú és kevésbé csavarodott hajtásokat nevelnek, ellenben vízben szegény homoktalajon vagy a hossznövekedés másféle akadálya mellett, rövid szárúak és erősen csavarodottak lesznek. Két petrezselyemgyökérkonty és két eltorzult macskagyökértö. Képünk balfelén két petrezselyemkonty van megörökítve. Az 1909. év őszén u. i. a petrezselyem kiásása alkalmával egynéhány csavarmenetesen összefonódott petrezselyemgyökérpárt kaptunk, a melyek közül kettő a mellékelt képen látható. Ez az összefonódás oly szoros és olyan szabályos, hogy önkényte- lenül is azon törvények után kutatunk, a melyek ezt az érdekes alakot eredményezték. Hogy ez a csavarodás nem esetleges játéka a természetnek, nem véletlenség, hanem természeti törvényen alapuló jelenség, a mellett szól az a körülmény, hogy a hol túlságos sűrűn áll- nak a gyökerek, ott nemcsak egy-egy párja akad az összefont gyökereknek, hanem az ilyen gyökérkontyok többesszámban is akadnak. A dologban tehát törvényszerűség van és a mi felada- tunk ezen törvények megfejtése. Első pillanatra ez a körülcsavarodás a felfutó szárak csa- varodásaira emlékeztet, csakhogy a gyökérnek karó körül való 234 PÁTER Béla: két érdekes növényi rendellenesség csavarodását nem igen lehet észlelni és pedig azért nem, mert a gyökér a földben terül el, szilárd alapja van, tehát nincs szüksége, hogy a karó köré csavarodjék támasz keresése czél- jából, mint a hogyan azt a felfutó szárak teszik. A gyökérkonty képződésének okát a gyökér két irányú növekedésében, ú. m. a hossznövekedésében és a vastagodásá- ban kell keresnünk. A csavarmenetes irányban való növekedés két irány eredőjének veendő. Az egyik volt a hossznövekedés, a másik a vastagodás. A kétszikű növények főgyökere függőlegesen lefelé szokott nőni, a föld vonzó erejének irányában. A nehézkedési erőnek ezen irányító hatását pozitív geotropismusnak nevezzük. A petre- zselyem gyökere is rendes körülmények mellett egyenesen lefelé nő a földbe és a mellett tetemesen megvastagszik, úgy hogy végeredményben orsóalakot ölt. Ezúttal, a mikor a gyökerek igen sűrűn álltak, kölcsönösen gátolták egymást a növekedésben. Mindegyik gyökér egyrészt egyenesen lefelé igyekezett nőni, de a mellett tetemesen vastagodott is. A túlsűrű állás eg^^részt az egyenesen lefelé irányult növekedésben gátolta a gyökeret, azért kénytelen volt mindegyik gyökér az akadály elől kitérni és rézsútosan nőni, de ez egymagában véve még nem okozta volna a gyökér körülcsavarodását, mert ezt az akadályt egyszerű gör- büléssel megkerülte volna a megnyúló gyökér és ezen görbülé- sén túl, megint egyenesen lefelé nőhetett volna. Ha pl. karó állt volna az egyik gyökér helyén, akkor nem csavarodott volna a gyökér a karó köré, nem úgy mint a felfutó szár, hanem egyszerű görbüléssel csak megkerülte volna a karót és azután egyenesen lefelé nőtt volna. Hogy a csavarodás létesüljön, ahhoz két erőnek kellett közreműködnie, a melyek eredője gyanánt a csavarmenetes vonal tekintendő. Az egyik erő a hossznövekedés, a másik a vasta- godás volt. A csavarodás főleg azért létesült, mert a két túlságos sűrűn álló gyökér hossznövekedése mellett rohamosan vastago- dott. Hogy tényleg a rohamos vastagodás volt a csavarodás főokozója, az abból látszik, hogy találtunk olyan gyökérpárt is, a hol a két gyökér csak egy szoros csavarulatot képezett, még pedig a felső részökön, a hol a gyökerek vastagabbak voltak, alul pedig, a hol már vékonyabbak voltak a gyökerek, ott már csak laza hurkot képeztek egymás körül és legalul már eltávo- lodtak a gyökerek egymástól. Ez tehát annak a bizonyítéka, hogy az erős körülcsavarodás oka a szoros érintkezés mellett a rohamos vastagodás volt és a mint a gyökér főleg csak hossz- irányban nőtt, már elmaradt a meredek és többszörös körül- csavarodás. Hozzájárult még az is, hogy nemcsak az egyik gyö- kér igyekezett két irányban növekedni, hanem a növekedésének az akadálya, vagjds a másik gyökér is, ezért úgy az egyik, vala- mint a másik gyökér is úgy pozitív, valamint negatív szerepet vitt. Pozitív szerepet azért, mert aktive lépett fel mint növekedni 8CHILBERSZKY KÁROLY : ÉSZREVÉTELEK „PÁTER BÉLa" KÖZLEMÉNYÉHEZ 235 akaró szerv, de a mellett mint negatív tényező is, t. i. mint akadály szerepelt. Az irányító erők közül tehát az egyik a pozitív geotropiz- mus, a mely a gyökeret egyenesen lefelé, függőleges irányban vaió növekedésre ösztönözte ; a másik erő pedig a gyökeret a függőlegestől eltérőleg, vízszintes irányú növekedésre serkentette vagyis a vastagodást czélozta. Miután a szoros érintkezés foly- tán sem az egyik, sem a másik gyökér nem vastagodhatott sza- badon, egyenletesen a kerület irányában, azért az egyoldalú akadály, féloldalt való erősebb vastagodásra indította, miáltal a csavarodás létrejött, mely a hossznövekedéssel egyetemben a spirális vonalat eredményezte. Az egyik gyökér a jobb, a másik a bal oldalán talált aka- dályra, azért az előbbi a bal, az utóbbi pedig a jobb oldalán vastagodott erősebben és miután a hosszában is növekedett, azért emez jobbra, utóbbi pedig balra csavarodott. E két csavarodás egymást kiegészíti, egyik gyökér a másikát szorosan körülfogja. E csavarodások annál meredekebbek, minél vastagabb a gyökér, nevezetesen a gyökerek felső részén, ellenben lefelé, minél vé- konyabb a gyökér, annál laposabbak a kanyarodások és a hol a gyökér egészen vékony és főleg csak hosszban növekedett, ott a csavarodás el is marad. (A szakosztálynak 1910 április 13-án tartott üléséből.) Schílberszky Károly: Észrevételek ,,Páter Béla: Két érdekes rendellenessége' czímü közleményhez. Igazán érdekes és kiválóan figyelmet érdemel mindkét rendellenesség annál is inkább, mivel ez idő szerint sem a kelet- kezéssel kapcsolatos szövetbeli viselkedésöknek az okai és körül- ményei, sem pedig az ivaros vagy ivartalan szaporodásuk (illető- leg szaporításuk) révén való átörökölhetőség kérdése kellőképen megállapítva nincsen. Pedig egyik nagyon lényeges szempont véleményem szerint annak a megállapítása, hogy hasonló esetek- ben külső körülmények okozta teratológiai elváltozás forog-e fenn, avagy csupán individuális, belső — fejlődésbeli — okok hatására létesül-e az abnormis képződmény? Ez utóbbinak egyik döntő kritériuma sok esetben a kísérleti teratológia körébe tartozik, és főképpen az ivartalan szaporítás valamelyik megfelelő mód- jának az alkalmazásával az átörökölhetőség megnyilvánulása foÍ3'tán ismerhető fel. Az ismertetett kétféle rendellenességre vonatkozó észrevéte- leimet egyébiránt a következőkben óhajtom összefoglalni: I. A sikerült fotográfiai képen bemutatott macskagyökér-töve- ken látható elváltozás : csavarosság (spiralismus) és szalagosodás 20 236 SCHILBERSZKY KÁROLY (fasciatio). Sem az egyik, sem a másik teratológiai alakulást egy- magában, se pedig a kettőnek együttes előfordulását — a mint ezt ebben a bemutatott esetben láthatni — több másféle esetre vonatkozó észleleteim, valamint irodalmi adatoknak az egybe- vetése alapján nem tekinthetem olyanoknak, a melyeknek oka meg nem felelő táplálkozási viszonyoTcban volna keresendő. Jól táplált, sőt buja növekedésű egyedeken {Dipsacus silvestris, Asparagus officinalis, Valeriána officinalis, Taraxacum officináié stb.) ez nem volt Így. Ezért tehát nézetem szerint — legalább általánosságban — nem a táplálkozás külső viszonyaiban, ha- nem a növény rendelkezésére levő, megfelelő képzőanyagnak az ontogeniai fejlődés folyamán való olynenní felhasználásában látom az okot, mely szabályellenes szövetek létesítésével (alak, nagyság és elrendezés szerint) — belső, élettani okok foly- tán hozza létre az ilynemű elváltozást. A csavarosság sehogyan se mondható a szalagosodással roTcon tünemény nek ; mind a kettő akárhányszor önálló alakban jelenik meg, a fennforgó esetben pedig kombináltan fordul elő. Mind a kettő, mint ön- álló teratológiai eset gyakori úgy a fás, valamint a dudvaszárú növénj^ek körében. Azt azonban állíthatni, hogy a szalagosodás gyakran jár csavarossággal (vagy talán fordítva), még pedig úgy a csavarodott szárrészeknek egy síkban való elhelyez- kedésével (püspökpálca-alak, pödrődés), valamint a térnek mind a három irányában való kifejlődése szerint (csiga- vagy csa- varvonalas henger vagy lemez). Az ontogeniai fejlődés folya- mán főképpen az edénynyalábnak (itt is első sorban a faele- meknek) abnormis alakulása irányítja a csavarosság keletke- zését és kiképződését, a melyek a parenchymás lágy elemeket dinamikailag befolyásolják. Ezek szerint tehát úgy vélekedem, hogy hasonló esetekben a gyakorlati növénytermesztés szempont- jából nem lehet — minden esetben vagy talán egyáltalában nem — a talajnak a kedvezőtlen voltára, illetőleg a táplálkozási viszo- nyokra következtetni. Ha ez a körülmény ekképpen hatni képes volna, akkor nagyon gyakorinak kellene lenni e változásnak, sőt könnyen provokálni lehetne azt mesterségesen sovány tala- jokban. Nem hinném azonban, hogy ez így egykönnyen sike- rüljön. Hogy valóban indokoltnak tűnhetik a szöveti kiválás egyébféle élettani viselkedésében rejlő ebbeli hajlandóság, azt megerősíteni látszik még az a körülmény is, hogy a rendellenes- ségnek ez a minősége némely növénycsaládban (tehát a termé- szetes rokonsági kapocs révén) feltűnően gyakori (Suhiaceae, Valérián aceae, Dipsaceae. Compositae), sőt — mint már említem — erőteljes növekedési viszonyok között is ; ilyen esetekben belőlük normális alakú tenyészeti (vegetatív) részek is eredhetnek, sőt rendesen virágozhatnak is: pl. Galium sp. (Darwin, 1. Masters-Dammer Teratologia 370. old.), Dipsacus silvestris (Schilb.), Valeriána officÍ7ialis (B^. tud.-egyetemi teratol.-gyüj- temény és Schilb. észlelése). Olyan teratológiai elváltozások, ÉSZREVÉTELEK „PÁTER BÉLA KÉT ÉRDEKES RENDELLENESSÉG" KÖZLEMÉNYÉHEZ 237 a melyek a száraz és sovány talaj okozta gyenge táplálkozásnak a következményei, a törpeségben (nanismus) v;így a törpeszár- tagúságban (brachycladia ) nyilvánulhatnak, de abnorniis szövet- alakulásra irányító hatást nem gyakorolhatnak. Én tehát lígy a í>piralismus-t, valamint a fasciatio-r, egyenként való vagy együttes előfordulásukban olyan önálló szervezetbeli aberratio-nak tekin- tem, a melynek eredetét első sorban az ontogeniai fejlődésben nyilvánuló individuális szövetalakulás adja meg. Talán a kelle- ténél messzebb mennek, ha e jelenségben a spekulatív mód- szerek szellemében atavisztikus vonatkozást látnék, valamely phylogeniai ősnek szalagosodással párosult csavarodó (volubilis) szárával ; vagy pedig olyan mutuaiisztikus viselkedést, mely meg- felelő módosulások és egyéb alkalomszerű viszonyok után vala- mikor általánosabb és állandóbb alakot fogna ölteni (pl. Celosia eristata, sok fafajnak var. tortuosa változata). II. A petrezselyem gyukérkontya alapjában véve morfoló- giailag szintén spiralismus, a melyben azonban az irányító hatást egészen más körülményekben kell keresnünk. Hogy itt egyfelől szintén az individuális hajlandóságban (inclinatio) nyilvánulhat az abnormitás indító oka — több eset alapján — nyilvánvaló- nak látszik előttem. Bemutattam ez alkalomból az 1910-ik évi április 13-iki szakosztályi ülésen többféle petrezselyem- és murokrépa-gyökeret, a melyeken különféle módosulata fordul elő a spiralismusnak. Az inclinatio (vagy mondjuk : dispositio) bizonyos foka mellett bizonyít talán az a sérült héjú magá- nyos murokrépa-gyökér < külalakja egészen normális), mely- ben a faszöveti rész jól kifejlődött ormokkal félreismerhetetle- nül mutatja a szövetbeli csavarosságot. Figyelmet érdemlők a bifurcatio ból eredő azok a (szintén bemutatott) petrezselyem- gyökérpárok is, a melyek közül az egeiken a Páter Bélá- nak fotográfiai képén bemutatott gyökérkontyához egészen hasonló módon fonódnak össze (egy tövön) az iker-főgyökerek ; a másikon ellenben a gyökérnyakból lefelé haladó két egyenlő iker-főgyökér egyenes, rendes alakban és irányban (fonódás nél- kül) halad lefelé. Tanulságos az a két, íőszomszédban neveke- dett petrezselyem-gyökér is, a melyek növekedésük közben egy- másnak láthatólag jelentékeny akadályokul szolgáltak, még se képződött csavaros gyökérkon ty, hanem 1 — 2 szabálytalan könyök- szerű hajlongással igyekezett mindegyik a talajbeli, vagy egy- másnak okozott akadály elől kitérni. Végül még fölemlítem azt a példát, a mely szerint két tőszomszéd petrezselyem-gyökér a kölcsönös nyomás hatására a gyökerek legfelső részökben egy V^-fordulatú csavarodást tettek, a kezdődő gyökérkonty módjá- nak megfelelően; de alább már közelségük daczára — mecha- nikai, illetőleg élettani okok hiányában — egyenesen nőttek egymás mellett tovább ; az emiitett Vi-fordulatú felső csavaro- dás pedig csak egyszerű kitérés volt a kölcsönösen okozott akadály elől. 20* 238 SCHILBER8ZKY KÁROLY Minden esetre gondolkodóba kell hogy ejtsen bennünket Icét Tcülön töböl eredő gyökérkontynah elég gyakorinak mondható előfordulása (murokrépa, petrezselyem, retek, tarlórépa stb.) ; nem tehető fel ugyanis, hogy merő véletlen volna az, a mikor mind a két, egymással összefonódó főgyökérben megvan a tendentia az egymás köré való csavarodásra. Ki kell t. i, emelnem, hogy olyan esetről nincsen tudomásom, midőn olyan gyökérkonty állott volna elő, a mikor csak az egyik gyökér csavarodott volna egy másik köré, a mely utóbbi egyesen irányult volna lefelé (analógia : karó köré csavarodó volubilis szár). A főgyökérnek (radix primarius) eme csavaros görbüléseit kutatván, arra az eredményre jutunk, hogy eközben főképpen élettani okok játszanak közre, persze a tenyészet folyamán föl- merülő mechanikai körülményekkel kapcsolatosan. Két fő körül- ményben vélem keresni az akként való alakulás okát, ú. m. 1. az érintkezési inger hatásában, 2. a gyökércsúcs sérülését követő reakczióban. Lássuk ezeket egyenként, 1. A gyökércsúcs circumnutatio-ját a talajba való hatolás érdekéből nagyjelentőségű képesség gyanánt kell fölismerni, a minek következtében a gyökér növekedő vége lefelé való hala- dása közben, a legcsekélyebb mechanikai ellenállások irányában megfelelő hajlongásokkal halad. A talajbeli akadályoktól lefelé tartó, rendes irányából kitérített gyökércsúcs alsó (homorú) olda- lán a sejtnövekedés és szaporodás nem olyan erélyes, mint az ellenkező (domború) oldalán. Rendes viszonyok között a gyöke- reknek megvan az a képességök, hogy a hosszanti és vastag- sági növekedésöket kisérő erőnek a hatásával a talajt ék mód- jára függőleges irányban átfúrják. A gyökér csilcsa azonban érintésre érzékeny, és a kapott ingert (impulsus) a közeli fel- jebb eső részszel közli, a mely ettől indíttatva, a vele érintkező tárgytól való elhajlásra bírja, az előbb említett egyenlőtlen szö- vetbeli viselkedésével. Sachs ezzel szemben megállapította azt az érdekes viselkedést, hogy a gyökércsúcs fölött néhány milli- méternyire levő rész olyképen érzékeny, hogy ha tartósabb érintkezés vagy nyomás éri a gyökeret, akkor a vele érintkező tárgy felé görbül (a helyett hogy tőle elgörbülne). A gyökércsúcs a valamely tárgygyal való hosszabb ideig tartó érintkezéssel szemben érzékenyebb, mint a gravitatio hatá- sával szemben; ha t. i. amaz ferdén avagy éppen derékszög alatt hat a gyökér csúcsára. Ha a gyökércsúcs valamely akadály folytán már elgörbíttetett, a geotropismus ismét megadja neki a függőleges irányban lefelé való növekedési képességet; kísérle- tekből ismeretes azonban,^ hogy a geotropismus ehhez képest gyönge erő. Minthogy pedig a gravitatio huzamosan, azaz állan- dóan érvényesíti a hatását, azért ez a hatás — végeredményé- ben — a többi irányító hatásokat együttvéve ellensúlyozza. ^ C h. Darwin: The Power of Movement in Plants, Cap. 3. I ÉSZREVÉTELEK „PÁTER BÉLA KÉT ÉRDEKES RENDELLENESSÉG" KÖZLEMÉNYÉHEZ 239 2. Ismeretes viszont az is, hogy sérülések következtében általában seb-reakeziók idéztetnek elö, a melyek korrelativ befo- lyások révén a közelebbi vagy távolabbi helyeken alakiíó és motorikus változásokat okozhatnak. Ilyenek közé tartoznak a gyökereknek ama tropisztikus mozgásai is. melyek akkor váltód- nak ki, ha a gyökerek tenyészőkiipja fölötti rész valamely mecha- nikai hatás folytán egyoldaliian, azaz ferdén sérül meg; ezt követi t. i. csakhamar a gyökér hosszanti növekedési övében beálló görbülés (traumatotropismus), mely a sérült oldaltól ellen- kezőre fordul (negatív traumatotrop), és magányos gyökér ese- tében laza szerkezetű talajban csavar- vagy hurokalakban is irányul.^ Ilyen gyökérgörbülések azonb;in csak természetes viszo- nyok között, aszimmetriás sérülések eseteiben állanak elő (pl. rovaroktól), a mikor ez a hatás a meristem-szövet csonkítására váltódik ki. Könnyebb érintkezésektől vagy egyszerű dörzsölö- désektől ilyen görbülések nem eredhetnek. Már most, ezeknek előrebocsátásával a gyökérkoiuyok ese- teit az említett kétféle élettani lehetőség bármelyike idézhette elő, illetőleg indíthatta meg ; megjegyezvén, hogy a két gyö- kérnek szoros közelsége a képződésnek szintén szükségképpen egyik föfeltételének veendő. T. i. akár valamely talajbeli szilárd akadály, akár pedig oldali sérülés bírta rá a növekedő gyökér- csúcsot az első csavaros görbülésre, a másik gyökérnek szom- szédsága, illetőleg ennek megvastagodása kitérítette amazt szán- dékolt geotróposan lefelé való haladásából, és így egyszerűen körülfonta emezt ; e tekintetben azonban a hatás kölcsönös lévén, egymásnak okozott a két gyökér felváltva folytatólagos akadályokat a gravitatio ellenében ; ekként ismételten körülfonták egymást további hosszanti növekedésök folyamán. Hogy némely hasonló esetben a körülfonódás, például a középtájon megszűnvén, a két gyökérnek végső része normális geotrópos irányt követ, legjob- ban bizonyítja, hogy eme gyökérrészielek » hosszanti növekedésük folyamán — akár egyenlőtlen hosszúságaik, akár eltávolodásaik (divergentia) folytán, akár pedig vastagságbeli eltérőségeik követ- keztében — egymást továbbra nem gátolták lefelé való (geotrópos) irányulásaikban. Hogy a túlnyomóan legtöbb ismert esetben a gyökérkontyok mindjárt a gyöhérny aknái kezelődnek és innét haladnak lefelé bizonyos távolságig, azt a föltevésemet látszik megerősíteni, hogy a csiranövénykorban lévén a főgyökér leg- inkább és legnagyobb mértékben képesítve a circumnutatio-ra, a szoros együttállás következtében ebben a fejlődési korban indul meg megfelelő ingerhatásra legkönyebben az első csa- varodás, a mely a többit szinte szükségképpen maga után vonja ; a mi főképpen azért és akkor folytatódik, ha a két tőszomszéd gyökérnek vastagságbeli növekedése erélyesebb a hosszaságbeli növekedéshez képest. Hogy azonban e két tényező erőnek minö- ^ Dr. W. Pfeffer: Pflanzenphysiologie 1904. H. Bd. 590. old. 240 BLATTNY TIBOR síttetvén, ezeknek eredője volna a „csavarvonal" mentében való növésmód (Páter B.), azt Í2:y értelmezni nem tudnám ; mert egy függőleges és egy vízszintes irányban ható erőnek az ere- dője csak egyenes (ez esetben az előbbi kétféle irányhoz képest ferde) vonal lehet. (A szakosztálynak 1910 április 13-án tartott üléséből.) Blattny Tibor: Adatok a molyhos-tölgy (Quercus lanugínosa Lam,) elterjedéséhez. A Quercus lanuginosa legészakabbra fekvő termőhelyeit Nyitra vármegyében, a „Mala Magura" -nak Privigyétől északnyugatra elterülő. a Nyitra-folyó és a Bellanka-patak között lefutó déli és délnyugati lejtőin találtam meg 1 909-ben. ^ Bajmóczon, a fürdő feletti domboldalakon, a „Nastrazi"-i Szent- Vendel kápolnáig (504 m. -ó-) igen sok a molyhos-tölgy, többnyire sarjak. A Bajmóczról Alsó- és Fdsö-Sutóczon át Nyitrarudnóra vezető út felett több helyen elegyetlen állományt is képez, pl. Bajmócz és Felső-Sutócz között az „Osicina Vrch" déldélnyugati oldalán. E termő- helyen az úttól fölfelé 580 m. t. f. magasságig uralkodó erdei faj, felette gyertyános terül el ; — elvétve látható a gerincz 609 m. magas pontjáig. [Földr. helyzet: 36n3'30" hossz Ferro szerint — 48047'30" szélesség; községhatár: Bajmócz.] 36012' földr. hossz (Ferro) — 48H8'20" földr. szélesség alatt az alsó-sutóczi ,,Zachrady Vrch" köves, meredek legelőjén 515 m.-ig néhány igen vén. vastagtörzsü, de tönkresilányitott, alacsony példányt találtam. Ennél északabbra a molyhos tölgyet nem észleltem. Bejártam Dubnicza, Poruba és Kanyánka községek határaiba eső erdőket, mind- össze egy két éves csemetét találtam Dubniczán, de ez természetesen tekintetbe nem jöhet. A Bellanka-patak jobbparti vízkörnyékén 36"7' fr. hossz (Ferro) és a sutóczi adattal azono.s földi szélesség alatt Nyitrarudnó határában is találtam egy példányt a ^Prosztredna" bük- kösében [t. f. m. 491 m. exp. : Dny. 25".] (A Bellanka völgyön fölfelé talán még lehetne molyhos-tölgyre akadni; nem volt alkalmam, hogy ebben az irányban tovább kutassak. Felkértem erre a privigyei jár. erdőgondnokságot ; beküldött adata szerint, északabbra fekvő területeken a molyhos tölgy nem fordul elő). A ii< rizontális elterjedésre vonatkozólag, megemlítem még a molyhos-tölgynek hontmegyei lelőhelyét, mely talán még nem ismeretes Coburg herczeg csábrági uradalmában [községhatár : Csábrágvarbók] a „Kovacsoua" n. erdőrész meszes trachittuffjaiu igen sokat találtam ' A helységek és dűlök elnevezései : az l:75,000-es mértékű katonai- térkép után. ADATOK A MOLYHOS-TÖLGY ELTERJEDÉSÉHEZ 241 cser és kocsánytalan tölgy társaságában. [36''47' hossz (Ferro) — 48n4' földr. szélesség: t. f. m. = 380 m., exp. : DK.] ^ A magassági elterjedést tekintve a Magyar középhegt/ség-hen, fűleg a Bükk-hen, a börzsönyi- és jt)i7i.j » » • • *í )) » IIHJ „ „ „ . . .1 „ „ Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A szakosztály tisztikara. Elnök: Klein Gyula műegyetemi tanár ; alelnök : Mágocsy-Dietz Sándor tudomány - egyetemi tanár; szerkesztő: Tuzson János egyetemi magántanár; jegyző: Moesz Gusztáv főreáliskolái tanár. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül :Filarszky Nándor nemzeti múzeumi növény- tani osztályigazgató, S c h i 1 b e r s z k y Károly m. kir. kertészeti tan- intézeti tanár, Szurák János, mint társszerkesztő. Az alapítói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Termeszei- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VlII. ker., Eszterházy utcza 16. szám), a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szak- osztály jegyzőjéhez (Moesz Gusztáv, Budapest, V. ker., Akadémia- utcza 2), kéziratok a szerkesztőhöz (Tuzson .) á n o s, Budapest, I. ker , Kezeda-utcza 9. szám) küldendők. Le bulletin , ^Botanikai Közlemények*^ est la revue de la sectíon botaníque de la Socíété r* hongroíse des Sciences natu- relles, A présent il parait dans sa 9^""^ année (6 fascicules par an) et contient environ 25 feuilles. Les travaux publiés son traduits complé- tement ou sönt réduíts en un bref résumé dans une des langues les plus ímportantes ou en latin et íls apparaissent dans le mérne fascicule. Le prix d'abonnement par an est 8 cou- ronnes (8*50 francs) ou on échange le bulletin avec d'autres revues botaniques. S'adresser a la rédaction du bulletin ,3otaníkaí Közlemények^ Budapest^ VIIL, Eszterházy-utcza Í6. IX. KÖTET. 1910. XII/30. 6. FÜZET. B0TANIK4I KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901 NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA közkkmOködésévkl szerkkszti TUZSON JÁNOS MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VTII., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1910. V TARTALOM. TABLE DES MATIÉRES. — INHALT. Oldal Tuzson J. : Simonkai Lajos 251 Ktimmerle J. B. : Nomenclator Simonkaianus 255 Jávorka S. : Draba Simonkaiana Jáv. n. sp 281 Szabó Z. : Knautia Simonkaiana n. hybr 285 Tuzson J. : Magyarország növényföldrajzi térképe Simonkai Lajos hagyatékából 288 Römer Gy. : A Primula farinosa előfordulása az erdélyi fenföldön 289 Irodalmi ismertető 291 Személyi Jiirek 295 Növénytani repertórium 296 Szakosztályi ügyek 298 * * * J. Tuzson: Erinnerung an Ludwig Simonkai (53) J, B. Kümmerle: Nomenclator Simonkaianus (57) S. Jávorka: Draba Simonkaiana Jáv. n. sp • (57) Z. Szabó: Knautia Simonkaiana n. hybr (59) J. Tuzson: Pflanzengeographische Karte Ungarns, aus dem Nach- lasse von L. Simonkai . (60) J. Römer: Das Vorkommen der Primula farinosa L. im sieben- bürgischen Hochlande (62) Z. Szabó: Das seltenste typograpbische Produkt Linnés mit Bezúg auf die Nomenklatur von Seseli elatum (66) Liter aturherichte (71) PersonalnachricJiten (73) Sitzungsherichte ... (73) Index I Szabó Zoltán (Budapest, IX., Erkel-utcza 12) felkéri a szaktárs urakat, hogy dolgozataikat a „Just's Botanischer Jahresbericht"-ben való referálás czéljából neki megküldeni szíveskedjenek. Kupcsok Samu (Bakabánya, Hont-m.) felajánlja a szaktárs uraknak a növényesere-üsszeköttetést (L. az 1910. okt. 12. ülés jegyzökönyvét). ■-^. "^ ^ ^^ ^jjjm^ fl '4 BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA IX. KÖTET. 1910. Xn/30. 6. FÜZET. Símonkaí Lajos. (1851-1910.) Simon kai Lajost ez év januárius havának 2. napján vesztettük el s benne a magyar florisztika legkiválóbb művelőjét gyászoljuk. Simonkai Lajos 185 l-ben született Nyíregyházán. Aty- ját, Simkovics Dánielt, ki egyszerű szabómester volt, már kétéves korában elveszítette s igy öt édes anyja, Fábri Eleo- nóra nevelte. S i ni o n k a i a gimnázium IV, osztályáig Xjir- egyházán járt iskolába, hogy ezután Eperjesen folytassa tanul- mányait. Itt jutott ismert mesteréhez, Hazslinszky Frigye s- hez, Eperjesről Simon kai 1868-ban a pesti egyetemre jött, a hol Jurányi professzor tanítványaként folytatta Hazslinszky- nál már megkezdett botanikai tanulmányait. Itt került össze Jurányi akkori asszisztensével, Borbás Vinczé vei, kinek 1872-ben utóda is lett. Florisztikai kirándulásaiban és tanulmányaiban gyakran társa volt Borbás is. 1874-ben nyert S i m o n k a i a pesti egyetemen középiskolai tanári — és doktori oklevelet. 1875-ben a nagy- váradi főreáliskola tanárává nevezték ki, a honnan 1880-ban a pancsovai és egy évvel később az aradi főreáliskolára helyezték át. Mint aradi tanár folyamodott a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz, hogy az 1883 — 84. tanévet Bécsben tölthesse, a hol K e r n e r és W i e s n e r vezetése mellett végzett botanikai tanulmányokat. Aradról 1891 őszén helyezték át Budapestre a VII. kerületi főgimnáziumhoz. 1891-ben folyamodott magántanári habilitáczióért a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karához, a mely Margó és Jurányi professzorok egybehangzóan el- ismerő jelentése alapján 1892- ben habilitálta Simon kait a növénygeográíiából magántanárrá. A VII. kerületi főgimnáziumban 1908-ig működött, mikoris nyugdíjazását kérte, nem azért, hogy pihenjen, hanem azzal a szándékkal, hogy a középiskolai tanítás terheitől szabadulva, nyugodtan megírhassa régtől fogva tervbe vett dendrologiáját. Egyetemünkön mint magántanár egészen haláláig működött. Ez életrajzi adatok így egyszerűen elsorolva is rámutatnak arra, hogy Simonkai már eleve a botanika művelését tűzte Botanikai Közlemények. 6. füzet. 22 252 TUZSON JÁNOS ki czéljául és kitartóan haladt pályáján. Megelégedett a tudomány művelésével, de nemcsak, hanem lelke ezt szomjúhozta, ez volt minden czélja, minden vágya. Kerülte a szélesebb munkakört s óvatosan kerülte ki közéletünk forgatagát. A mikor S i m o n k a i t, a magyar flóra fáradhatatlan, éles szemű kutatóját, a magyar flóra megismerésében örökké becses munkák s dolgozatok meg- alkotóját jellemezni akarjuk, ki kell emelnünk, hogy hivatásának nem volt csupán szorgalmas és kitartó munkása, tudása nem állott csupán az adatok halmazának uralásában, hanem ismere- teihez, tapasztalataihoz zsenialitás is csatlakozott. Törekvései kezdettől fogva támogatásban, képessége mél- tánylásban és elismerésben részesült. A Magyar Tud. Akadémia már másodéves egyetemi hallgató^ korában megbízta a retyezáti mohák gyűjtésével és leírásával. És később is sokszor támogatta kirándulásait és tette közzé dolgozatait. Ezen kívül tudomány- egyetemeink, a Nemzeti Múzeum, a Természettudományi Társulat s a kormány egyaránt elismerték munkásságát és a hol csak lehetett, támogatták törekvéseit, elősegítve azt, hogy kedvencz tudományát művelve, a magyar flórát kutathassa, ennek kincseit megismerve leírja s magyarázza és így tanulmányainak eredmé- nyeit a magyar kultúra integránsává tehesse. Munkálkodásának egyik jelentős színhelye volt ez a hely is, a hol most emlékét ünnepeljük. Számos előadását és bemu- tatását hallgattuk itt, és ez intézetben hirdette mint magántanár is tudományát. Dolgozatainak, műveinek sorozatát messze vezetne itt rész- leteznem. Egybe vannak azok foglalva a Kümmerle kollégámtól összeállított Nomendator Simonlvaianush&w. Itt találjuk meg a tőle felfedezett és leírt növények részletezését is. Eredményeivel, dolgozataival itt csupán annyiban foglalkozom, hogy munkássá- gának irányát és eredményeit legalább főbb vonásokban meg- világíthassam. S i m 0 n k a i korát a magyar botanika történetébe úgy jegyezhetjük be, mint a Kitaibeltől megkezdett Baumgarten. Heuffel, Schur, Kerner s másoktól, valamint Borbástól folytatott, hazánk flórájára vonatkozó adatgyűjtés korát. Legtöbbet végzett s egyúttal a legnagyobb szabású eredményeket mutatta fel K i t a i b e 1, a ki hazánknak akkor még kevéssé átkutatott flórájában lépten-nyomon újat talált s egyik meglepetést a másik után szerezte a tudománynak. És pedig akkor még nem apró- lékos dolgokról volt szó s nem csupán az ország félreeső, nehe- zen megközelíthető részeiről, hanem jelentős rendszertani egy- ségekről és az ország egész területéről. A Budapest környékén díszlő Taraxacum serotinum, Diantlius serotinus, Peiicedanum arenarium, Melampyrum barhatum, Corispermum nitichim, Hel- leborus píirpurascens stb., vagy a nagyváradi hévvíz Nymphaea lotus-a mind olyan növények és mind olyan fontos növényföld- rajzi tényezők, a melyek felfedezése, leírása már magában véve 8IM0NKAI LAJOS 253 is klasszikussá avatta Kitaibel munkásságát. Baumgarten, Heuffel, Schur korát még mindig jellemzi az, hogy az ország területének még kevéssé ismert flórája eléggé bőven szolgáltatott anyagot jelentékenyebb felfedezésekhez, a melyek puszta leírása is elegendő volt ahhoz, hogy műveiket nélkülözhetetlen s a priori- tás alapján halhatatlan művekké avassa. Munkálkodásuk még mindig abba a korba esett, midőn hazánknak ismeretlen termé- szeti kincseket magában rejtő területei, romantikusan vonzó érdekességükkel a floristát nemcsak gyönyörködtették, nemcsak vonzották, hanem a rendszer újabb és újabb egységeinek fel- fedezése kapcsán fáradságáért bőségesen jutalmazták is, és anya- got szolgáltattak ahhoz, hogy nevét maradandó körvonalakkal véshesse be a tudomány történetébe. B 0 r b á s fáradhatatlan munkásságával szintén e nagyobb szabású felfedezések csapásán haladt ; a mi azonban az ő idejé- ben már nagyobb részt a részleteknek, a rendszer apróbb kate- góriáinak felismerésére vezethetett. Hogy Borbás módszere e mellett ott, a hol valóban csak a fajok alosztályairól lehet szó, feltünteti-e a filogen etikailag és fejlödéstörténetileg helyeset, más lapra tartozik ; a fődolog az, hogy az adat megvan és értékes vezérfonalul szolgál a további munkálkodáshoz. Ezek a részlete- sebb vizsgálatok már Borbás nál is finomabb növényföldrajzi elhatárolásokra, számos helyi flórának tüzetesebb megismerésére s leírására vezettek. S i m 0 n k a i munkálkodása a Borbás éval részben párhu- zamos volt, részben pedig azt követte. S a mellett, hogy éles szemével átfürkészve az ország minden részét, hazánkra s a tudományra számos, rendszertanilag újat is talált, irányzata már határozottan növényföldrajzi volt. Igen találóan írta Margó a habilitációs véleményében, hogy Simonkai „nem elégedett meg a gyűjtött fajok száraz felsorolásával, hanem iparkodott mindazon természeti okokat is kifürkészni, melyek az egyes fajok elterjedését elősegítették vagy erre gátlólag hatottak." Jurányi pedig „Növényföldrajzi vonások" czímű munkája alapján úgy jel- lemezte Simonkai irányát, hogy „a szerző annak bebizonyítá- sára törekszik, hogy a. növények fajai fokozatosan váltják fel egymást, akár keletről nyugatnak, akár északról délnek követjük azok sorozatát. Továbbá azt igyekszik kimutatni, hogy a faj területköre annak egyszersmind lényeges jellemvonása s ezekből kifolyólag azt, hogy új fajok felállításakor a növénygeografiai szempontoknak is irányadóknak kell lenniök." S i m 0 n k a i ezzel az irányzatával megelőzi Wettsteint, a ki „Die geographische und systematische Anordnung der Pfian- zenarten" s más dolgozatában is S i m o n k a i felfogásával egj'bevá- góan nyilatkozik. Amíg Borbás hazánk flórájának kutatásában főleg szisztematikai irányban igyekezett újabb eredményeket felmu- tatni, addig tehát Simonkai a meglévő adatok kritikus átdolgo- zása, valamint újabb növényalakok felismerése terén főkép növény- 99* 254 TUZ80N JÁNOS földrajzi irányban dolgozott. 0 az ő fajaiban, vagy — a mint a subspeciest nevezte — „fajocská"-iban nem igyekezett jelen- tékenyebb rendszertani egységeket látni, mint a milyenek való- jában voltak ; hanem inkább azt kutatta, hogy vájjon az illető aprólékos, morfológiai eltérés nyujt-e valami támasztópontot ahhoz, hogy alapján valamely növénygeograíiai egységet el lehessen határolni. Ha ez lehetségesnek bizonyult s az illető növényala- kot S i m 0 n k a i valamely területre kizárólagosnak ismerte fel, úgy azt megkülönböztette s alkalmazta rá a binominális elneve- zést, mint növénygeografiai útmutatóra. Ennek megfelelő az a definíciója is, melylyel „Növény földrajzi vonások" ez. dolgozatá- ban a fajnak Linnétől és Kern értől megadott fogalmát oly módon egészíti ki, hogy „faj alatt értjük az összes állandó tulaj- donságaikban megegyező egyének olyan sorát, a mely egy-egy területre jellemző". S így definíciója szerint a faj nem egyéb, mint „egy adott terület növényeinek olyan alaksorozata, melyet állandó tulajdonságai megkülönböztetnek a szomszédos területek hasonló alaksorozalától". Ne kutassuk, hogy a „species" fogal- mának eme magyarázása szisztematikai szempontból mily állás- pontnak felel meg, s azt se, hogy pl. a Simonkai Rhododen- dronlKotschyi-^Si vagy Rihes pallidigemmum-a. a rendszer fajaival mily viszonj'ban áll. Erre már maga Simonkai megadta a választ említett definícióiban és különösen legnagyobb munká- jának, „Erdély flórájának" bevezetőjében, ahol az önmaga által is fajokul leírt növényalakokról többször hangsúlyozza, hogy csupán szubtiKs, apró fajok. Kiemeli ugyanitt, hogy Heuffel, G-riesebach, Schur, Kerners másoktól leírt, új erdélyi fajok, mint pl. Linaria iutermedia Schur, Thalíctrum peiice- danifolium Grieseb., Melampyriim biharense Kern. stb. mind igen csekély különbségű szubtilis fajok. Ezzel Simonkai e fajok rendszertani értékével a tudomány álláspontjának meg- felelően végzett is, és ha tudjuk az ő szavaiból is, hogy mit értett alattuk, úgy adatait, mint értékes eredményeket, használni is tud- juk. Az elnevezés külsőségeiben ugyanis megtartja ez alakokat, fajocskákat, az említett elve alapján növényföldrajzi fajokul, a mit kellően indokol is. így a Linaria intermedia-vól kiemeli, hogy a merre csak Erdélyben járt, mindenütt ezt találta a nyugati L. vidgaris helyett. S ezzel az indokolással szól pl. a Godron féle Seírpus digynus-ról is. Nem kell magyaráznunk, hogy a faj ily irányú felfogása és e felfogás érvényesítése egy olyan arányú munka keretében, mint a milyen Simonkai „Erdély flórája" és mint a milyen ama dolgozatok összesége, a melyek S i m o n- kaitól hazánk flórájáról megjelentek, csakis az évek hoss/-ú során át nagy gonddal és ftiradhatatlan munkássággal végzett megfigyelések eredménye lehet. így bonczolgatta S i m o n k a i Magyarország területére vonatkozólag a Thymus, Quercus, Nonnea, Sfipa, Pídmonaria^ Onosma, BiscuteUa, Rhamnus, Ríbes, Acer és más génuszok fajait. Ezen az alapon vetette egybe Erdély 8IM0NKA1 LAJOa 255 flóráját az összes környező teriiletek flórájával és domborítja ki Erdély területét, mint Magyarország egyik egységes flóravidékét. E mellett pedig tovább megy és megállapítja a szerves egészet képező Erdély belső florisztikai tagozottságát is. Erdély flórájának összehasonlító leírásával kétségtelenül lényeges alapot szolgáltatott Simon kai Faxnak „Pflanzen- verbreitung in den Karpathen" ez. munkájához. Simonkai egész munkálkodását élénk kedély és szíve mélyéből eredő lelkesedés kísérte. Majdnem minden dolgozatában találunk itt-ott részleteket, melyeknek kedélyes és lelkes hangja elénk tárja S i m o n k a i t egész valóságában. Visszatükrözik lelkületét, melynek mélyében ott égett a növényvilág lángoló szeretete. Simon k ai jellemzéséből, munkálkodása iriuiya és czéljai körvonalozásából nem szabad kihagynunk azt, hogy kizárólag hazánknak szentelte munkásságát. Nemzeti és kulturális viszonyaink kötelességünkké teszik, hogy elsősorban az itthon reánk háramló feladatainknak tegyünk eleget s hogy munkálkodásunkat abba a keretbe illesszük bele, mely nemzeti fejlődésünknek, kulturális elöhaladásunknak s így a közjónak szolgál. Egymással egyetértve, közös akarattal kell e czél felé haladnunk, hogy így annál hathatósabban hozzájá- rulhassunk nemzeti kultúránk emelkedéséhez. Ha valaki, úgy S i m 0 n k a i eleget tett ennek a kötelezettségének is, és emléke iránt, mint tudósnak és kartársunknak emlékezete iránt egyaránt a legteljesebb elismeréssel tartozunk. Tuzson János. (A szakosztálynak 1910 november 23-án tartott üléséből ) Kümmerle J« B. : Nomenclator Símonkaíanus* Néhai dr. S i m o n k a i L. nagyszámú botanikai dolgoza- taiból összeállítottam mindazokat a latin növényneveket, a melyek a S i m 0 n k a i tói elnevezett új növényfajokra, változatokra és fajtákra, vagy a tőle származó új névkombinácziókra vonatkoznak. Ezeken kívül felvettem ama növényneveket is, a melyek mellé Simon kai mint auctor van idézve a másoktól megjelent, prio- ritással bíró dolgozatokban. Ezeket azonban csak kiegészítés- képen vettem figyelembe, teljességük nincsen meg. Mindezeket a növényneveket közlöm a „Nomenclator Simonkaianus" első részében alfabetikus sorrendben, A „Nomenclator Sii)ionl-aianHs''-\)a.n az összes növényneve- ket változatlanul közlöm, vagyis úgy, mint a hogyan S i m o n k a i dolgozataiban azokat közzétette. Synonymák is — néhány esettől eltekintve — csak ama esetekben szerepelnek felsorolásomban, a melyeidben maga S i m o n k a i is synonymáknak vette dolgo- zataiban az új növény neveit. 256 KÜMMERLE J. B. A „Nomendator /Simonkaianus" második részében felsoro- lom azokat a növényneveket, amelyeket Simonkai L. tiszte- letére állitattak fel. A növénynevek szerzőjének neve után szokásban lévő teljes irodalmi idézet helyett alkalmaztam arabs számokat, a melyek a „Fontes Xomenclatoris Smionkaiani" czimű fejezetben, a Simonkai és mások által közölt irodalmi forrásokra utalnak. Ez az összeállítás Simon kai irodalmi dolgozatainak teljes sorozatát nem adja meg, mert, a mint e bevezetésben már emiitettem, csak olyan Sim onkai- féle dolgozatokat vettem tekintetbe, a melyekben új növénynevek vagy névkombinácziók fordultak elő. Simonkai L.-uak irodalmi dolgozatait össze- állította Lengyel G}, S i m o n k a i-nak D e g e n Á.-tól megírt életrajzában. Nomenclator Simonkaianus sive index alphabeticus sectionum, subsectionum, specierum, subspecierum, varietatum, formarum, hybridarum, earumque synonymarum a divo Prof. D*^*^ Ludovico Simonkai pubü- catarum. I. Acer campestre L. f. microcarpa Simk. 26. p. 537. X illyricum Simk. 63. p. 86, 161; 52. p. 268; 86. p. 701. = A. coriaceum B o s c. et T a u s c h. — coriaceum Bosc. et Tausch f. cretica Simk. 63. p. 163. — — f. typica Simk. 63. p. 162 — 3. — Lángii {iUi/ricum 'X tataricum) Simk. 63. p. 86, 164 — 5. icon 9a et b; 52. p. 268; 86. p. 701. — — f. crebredenticulata Simk. 63. p. 165 — 6. icon 9a. — — f. remotedenticulata Simk. 63. p. 166. icon 9b. — Negimdo y^ californimm Simk. 63. p- 144 — 5. = A. vi.o- laceum (K i r c li n.) Simk. — obUisatum W. et K. f. neapolitana (T en.) Si m k. 63. p. 169. — subobtusum (DC.) Simk. 63. p. 181—2. — varhossaninm (Maly) Simk. 52. p. 268; 63. p. 86, 174—5; 86. p. 701. — violaceum (Kirchn.) Simk. 63. p- 144. AchiUea dacica Simk. 7. p. 181 ; 1. p. 317. Aconitum Bimngarteniamim, Simk. 7. p. 179; 1. p. 61. — — f. coerulescens Sirak. apud Gáyer 132. p. 324. — — f. luridnm Simk. apud Gáyer 132. p. 324. — — f. lutescens Simk. apud Gáyer 132. p. 324. — moldavicum Haiju. f. obtnsidentatum Simk. ap. Gáyer 132. p. 315. 1 Magyar Botanikai Lapok. IX. 1910., 26-84. old. NOMENCLATOR SIMONKAIANUS 257 Acorus vulgáris (L.) Sim k. 1. p. 514 : 37. p. 292; 116. p. 63. Adenophora edentula S i m k. 1. p. 380. Adenosiyles Kerneri Simk. 7. p. 181; 1. p. 297; 113. vol. V. p. 77; 37. p. 158. Adonis hybrida (svpervernali X wolgensis) Wolff ap. Simk. 11. p. 146; i. p. 42. — Walziana {vernali X siipertvolgensis) Simk. 11. p. 146; 1. p. 42. Aethusa Cynapium L. f. involucrata Simk. 26. p. 551. Agrimonía glandulosa Simk. 3. p. 33 ; 117. p. 44; 1. p. 223. Agrostis álba L. f. aristata Simk. 26. p- 609. — canina L. f. paliida Simk. 26. p- 609. - — culgaris With. f. vivipara Simk. 26. P- 609. Alchemilla pilosissima (Schur) Simk. 91. vol. XXXIX. p. 137 — 8. Alnus barbata C. A. Mey. a) suhglutinosa Simk. 27. p. 148 — 9. — íncana (L.) Mnch. f. glabrescens Simk. 5. p. 48; 1. p. 492; 127. p. 184. — — y(, superglutinosa Simk. 27. p. 148 — 9. = A. barbata C. A. M e y. a) subghitinosa Simk. — subincana (glutinosa X superincana) Simk. 56. p. 170; 27. p. 149. Alsine frutescens (Kit.) Kern. p) verschetzensis Simk. '^6. p. 534. Anemone ranunculoides L. var. bifiora Simk. 27. p. 83. Anthriscus lancisecta {nitida x nemorosa) Simk. 4-4. p. 376. — liocarpa {nemorosa X silvestris) Simk. 4-4. P- 376. Arctium subracemosum {minus X május) Simk. 56. p. 169; ex D egén 128b. p. 349. = A. nothirm (Ruhm) E. Hallier. Arenaria transsilvanica Simk. 7. p. 180; 1. p. 140; 93. vol. XLI. p. 426. Armeria barcensis Simk. 4:6. p. 13, 15. Aronicum barcense Simk. I. p. 322. = Doronicum barcense (Simk.) J. Wagn. Asperula tinctoria L. p) intermedia Simk. 14. p. 51 : 1. p. 278. Aster canrscens Simk. 15. p. 20; 1. p. 300; 35. p. 110. Astragalus Römcri Simk. 71. p. 138, 140. cum icone. Athamanta cretensis L. f . glabriuscula Simk. 38. p. 28. f. hirsuta Simk. 38. p. 29. Betula pseudocarpatica {pubescens X subverrucosa) Simk. 1. p. 491. — verrucosa X subpuhescens Simk. 1. p. 491. = B. carpa- tica Willd. Biscutella Bucsecsi Simk. 59. p. 157 et (36); 61. p. 19 et (5); 84. p. 275. — seticarpa Simk. 59. p. 157 et (36); 61. p. 20 et (6); 84. p. 275. Biscíitellae annuae Simk. (Sect. Biscutellae.) 59. p. 157 et (36); 61. p. 20 et (6); 84. p. 275, 258 KÜMMERLE J. B, — peremies S i m k. 59. p. 157 et (36); (51. p. 19; 84. p. 275. Bromus harcensis Simk. 1. p. 584; 91. vol. XXXVIII. p. 344 et vol. XXXIX. p. 54. — commutatus Schrad. var. aprkorum Simk. 1. p. 583. — síjnarrosiis L. P) grandistachys Simk. 26. p. 613. Buplenrum sparsum {affine y. junceum) Simk. 37. p. 134; 51. p. 38. Calamagrosüs hikariensis {epigeios X varia) Simk. 7. p. 184; 1. p. 566. Calamintha Baiimgartenii Simk. 20. p. 154; 30. p. 601, 604 et 609. = Satureia Baumgartenn (Simk.) Briq. V. carpalica Simk. 30. p. 604 et 610. — holnokensis (Baumgartenii Y^ subviUosa) Simk. 30. p. 601, 602, 604 et 612. = Satureia holnokensis (Simk.) J. Wagii. — hungarica Simk. 7. p. 182; 30. p. 601, 604, 610-12. = Sat. hungarica (S i m k.) J. W a g n e r. V. hrevípetala Simk. 27. p. 144; 30. p. 612. V. cuneata Simk. 30. p. 612; 37. p. 235. _ _ V. villicaulis Simk. 30. p. 612; 0. p. 25 — intermedia (Baumg.) Simk. 30. p. 603, 607; 37. p. 233. — Jahn/ana {hungarica X villosa) Simk. 6. p. 25; 1. p. 444; 30. p. 601, 602, .605, 612—3; 37. p. 235. = Sat. Jahniana (Simk.) J. Wagn. Campanulla cana Simk. 1. p. 383; 37. p. 199. — lanceolata Lap. v. puhescens Simk. 5. p. 50; 1. p. 385. = C. arcuata S e h u r. Cardamine Impatiens L. v. completa Simk. 37. p. 23. Carduus hikariensis {acanthoidí X candicans) Simk. 5. P- ol. — Kerneri Simk. 7. p. 181; 20. p. 153; 1. p. 337. — umhrosus (candicans X crispus) Simk. 14. p. 52; 27. p. 78; 1. p. 339. Carex biharica {canescens X echinata) Simk. 1. p. 548; 35. P- 126. — csomádensis [riparia X vesicaria) Simk. 1. p. 556; 88. p. 677. — Fussii elongata X paniculata) Simk. 1. p. 548. — tözensis {nutans X riparia) Simk. 93. vol. XLI. p. 426; 37. p. 311. — Turuli {hrevicollis X Michelii) S i m k. 39. p. 82 et 8 < . Carlina fiumensis Simk. 40. P- 15 — 16. — flavispina Simk. 46. p. 16 — 17. Castalia speciosa Salisb. pr. canclida (Presl) Simk. 50. p. 131. pr. alha (L,) Link v. venusta (Hentze) Simk. 50. p. 130—131. pr. minoriflora (Borb.) Simk. 50. p. 131. — thermalis (DC.) Simk. 50. p. 131. — — V. aegyptica Simk. 50. p. 132. NOMENCLATOR 8IM0NKAIANU3 259 Catabrosa aquatica (h.) Beauv. y. U7ii flóra Kern. ap. Sirak. 1. p. 582. Centaurea epapposa Simk. 1. p. 350, — Jankeana Simk. 3. vol. I. p. 168. — - lacera (K o c h) Simk. 1. p. 345; 38. p. 25. — i^anHowica (Heuff.) Simk. 30. p. 620: 113. vol. IX. p. 74—75; 39. p. 83; 34. p. 245. — semi-Adami (Adami X solstitialis) Simk. 44. p. 377. — triniaefoUa Heuff. v. umhrosa Simk. 14. p, 52; 27. p. 78; 1. p. 350. Cephalanthera álba (C r.) Simk. 1. p. 504; 37. p. 287. — augustifolia (Cr.) Sirak. 1. p. 505; 37. p. 287. Cephalorrynchus glandulosus B o i s s. (3) cataractamm Simk. 2. vol. I. p. 169. Cerastium laricif'olnim f. eglandulosa Simk. 5. p. 55; 1. p. 135. = C. ciliatum W. et K. — ■ — f. gJand/ilosa Simk. 5. p. 55: 1. p. 135. ~ C Lechenfeldianum S c h u r. Chat n orr hinum Aschersoni Simk. 113. p. 231, 236, 238. f. sithglahra Simk. 112. p. 237, 238—9. — viscidum (Moench) Simk. 39. p. 84; 112. p. 232, 234, 235, 239. — — f. australior Simk. 112. p. 235, 239. — — f. hrevipedunculata Simk. 112. p. 235, 239. Chenopodnim Wolffii Simk. 3. vol. III. p. 164; 32. p. 354 — 5 cum icone; 113. vol. III. p. 131 ; 1. p. 469. Circaeaintermcdia Eh rh. ct.) superlxtetiana Simk. 26. p. 548. Cirsium aus'ro yi pannonié iim Simk. ap. Waisb. 146. p. 30. = C. siihcanum G. Beck. — cano X furiens Simk. 1. p. 335. = C. pungens S c h u r. — rákosdcnse (palustre X horridum) Simk. 40. p. 246 — 8. — Waübeckeri [crisithales X subpannonirum) S i m k. 67. p. 490. (n. sol.); 33. p. 426-7. Cnidiuni silaifoHum (Jacq.) Simk. 1. p. 259; 35. p- 108. Colchicum pannordcum G r i s e b. et Sebének f. clatíus (Simk.) Dom. 43. p. 308; 131. p. 332. Confertae Simk. (subsect. Querc.) 31. p. 10, 18, 20, 30. Coronilla austriaca (Heimerl) Simk. 23. p. 26. Grepis rJioeadifoHa M. B. f. subnuda Simk. 26. p- 572. Crocus HcuffcUanus Herb. v. albiflorcns Simk. 37. p- 294. Cuscuta Epifhy))io 'K eiiropaea Simk. 11. p. 148. =? (,'. tri- foJii Babi n g t. Cuviera aspcra Sirak. 80. p. 230; 30. p. 81, 86. Cgmosae Simk. (§. Aceri-) 62. p. 42, 57, (l3). Cynog'ossum hungaricum Simk. 4. p. 151; 37. p. 208; 113. vol. VII. p. 67. Cgpents flavescens L v. tenuis Simk. 40. p. 249. Cytisus arenarius Simk. 27. p. 509; 29. p. 357,361, 372. 260 KÜMMERLE J. B. — hukovinensis Simk. 29. p. 357, 361, 369. — Haynaldi Simk. 1. p. 173—4; 29. p. 358, 362, 374—5. — — V. perhirsuhis Simk. 1. p. 174; 29. p. 375. — pannonicus Simk. 29. p. 357, 361, 368—9; 30. p. 622. — pseudo-Bocheli {aqgregatus X austriacus) Simk. 78. p. 433 ; 80. p. 232: 96. p. 390;' 113. vol. VIH. p. 5. — subJeiocarpus Simk. 6. p. 44 ; 29. p. 279; 1. p. 174; 118. p. 6: 37. p. 76. Delphinium intermedium Ait. v. durescens Simk. 34. p. 245. — cuneatum DC. v. psüocarpum Simk. 34. p. 246. ■ — — V. sericeocarpum Simk. 34. P- 246. Dianthus glabriusculus (K i t.) Simk. 35. p. 66. — marisensis Simk. 6. p. 37; 1. p. 118; 26. p. 531; 35. p. 66—7; 113. vol. II. p. 63; 93. p. 426; 37. p. XVI et 39. — — |í) Inevigntus Simk. 1. p. 118. — ohahensü Simk. 1. p. 118; 35. p. 99; 37. p. 40. DicHnia Simk. (I. Aceris) 64a. p. 198; 64b. p. 4, 5, (2). D/crnncJla marhcnsis Simk. 69. p. 386; 99. p. 237. (n. sol.) ; 37. p. 351—2. Dipsacu>i fallax {fullunum X lacmiatus) Simk. 4. p. 150; 1. p. 291 ; 37, p. 155. Doronicum barcense (Simk.) J. Wagn. 137. p- 177; ap. Cserey 127. p. 630. — cordaium (W u 1 f.) S z. B i p. a) gltibntm Simk. 26. p. 563—4. — pilosum Simk. 26. p. 563—4; 1. p. 322. Draba aizoon Wahlenb. var. decalvans Simk. 7. p. 180; 1. p. 93. Drepanophyllum Falcarin (L.) Simk. 1. p. 251; 37. p. 132. = Falcaria vulgáris B e r n h. Elynius caput Medusae L. v. aspera Simk. 80. p. 232; 39, p. 81, 86. = Cuviera asptra Simk. Eníomophila Simk. (I. Aceris) 63. p. 142^ 151. Epüobium biharicum {alsinefolium X scaturigiyium) Simk. 7, p. 181 ; 1. p. 228—9. — Gejnae {obscurum X collinum) Simk. 22. p. 148 — 9. — mixtum (adnatum X parviflorum) Simk. 2. vol. I. p. 104; 89. p. 158; 37. p. 121. — percollinum (adnatum X supercollinum) Simk. 93. vol. XLI. p. 182; 37. p. 122. — scaturiginum W i m m. a) nigrescens Simk. 26. p. 548 ; 1. p. 227. p) canescens Simk. 26. p. 548; 1. p. 227. — ■ tetragorúforme {parvifloroy\tetragonum) Simk. 89. p. 160; 2. vol. I. p. 105; 3. p. 34. Eritrichium Jankae Simk. 1. p. 408. Erysimum pamionicum Cr. f. viridis Simk. 5. p. 55. Euphorbia amygdaloides L. f. foliosa Simk. 26. p. 595. NOMENCLATOR 8IM0NKA1ANUS 261 — Csatói Simk. 1. p. 481, 641; ap. Cserey 127. p. 446. — esula L. v. puberula Simk. 93. vol. XXXIl. p. 208., ex Simk. 113. vol. II. p. 49. = E. paradoxa Schur. — Schurii {salicifolia X esula) Simk. 7. P- 183; 1. p. 482. Euphrasia puhíbunda Simk. 1. p. 432. Eurhamni Simk. 62. p. 40, 42, (11). Eurohur Simk. (subsect. Querc.) 31. p. 9, 18, 20, 22. Fasciculatae Simk. (§. Aceris) 62. p. 42, 55, (12). Festuca csikheyycnsis Simk. 44. P- 377. — limosa (Schur) Simk. 1. p. 585. — salinaria Simk. 7. p. 184; 1. p. 586. — supina Schur v. mutica Simk. 26. p. 612; 1. p. 587. — violacea Gaud. f. pubescens Simk. 26. p. 612. Fossombronia pusiUa N. a b E. (3) capitata Simk. 24. p. 66. Frangidae Simk. (II. Aceris) 62. p. 41, 55, (12). Galium infercedens Simk. 35. p. 110. — marisense Simk. 1. p. 281; 37. p. 151. Genista oligosperma (Andr.) Simk. 1. p. 169; 88. p. 678. — tinctoria L. v. bayiatka Simk. 2. vol. II. p. 166. Geránium cataractaricm Simk. 26. p. 538. — rotundifolium L. v. hungaricum Simk. 37. p. 65. Geum teszlense [alrppiricm X urbanum) Simk. 1. p. 215. Glabrata Simk. (Subsect. I. Aceris) 63. p. 178. Glechoma hirsuta W. et K. f. triangularis Simk. 27. p. 134. = GI. hirsuta W. et K. a) maxima Schur. — intermedia Schrad. a) grandiflora 27. p. 116, — j3) parviflora Simk. 27. p- 116. — pseudohederacea (hederacco X intermedia) Simk. 27. p. 116—7. Glyceria salinaria Simk. 7. p- 184. = Festuca salinaria Simk. Gymnadenia odoratissima (L.) Rich. v. carpatica Simk. 1. p. 502. Helianthemum skericense Simk. 7. p. 150; 1. p. 106, Helleborus Bamngartenii (K o vá c s) S i m k. 1. p. 56. — — V. aspera Simk. 30. p. 616; 37. p. 11. — ■ — V. glabrcscens Simk. 30. p. 616; 37. p. 11. Hepatica média {transsilvanica X triloba) Simk. 7. p. 179; 1. p. 38. Hicmantes-espinae Simk. (sect. 2. Aceris) 62. p. 43, (11). — — cervispinae Simk. (sect. 3. Aceris) 62. p. 49, (12). Hieracium atratiforme Simk. 35. p. 115; 1. p. 371. — Bauhini X cymosum Simk. 1. p. 369. = H. banaticum Heuff. — — X subpilosella Simk. 1. p. 366. = H.polycladum Schur. — Czeizianum (auricula X Bauliini) Simk. 1. p. 367. — hungaricum [Bauhini "X. pilosella) Simk. 1. p. 365; 35. p, 78; 37. p. 193—4. — naszodense (auricula X pratensé) Simk. 1, p. 366. 262 KÜMMEBLE J. B. — pestinense {auríciiloidi yC echioides Simk. 2. vol. II. p. 31. — scepusiense Simk. 67. p. 490 ; 93. vol. XL. p. 425 ; 37. p. 622 ; 33. p. 428 ; 88. p. 675. — stellulatum Simk. 1. p. 369. — subcaesio X süvaticum Simk. 1. p. 373. = H. j^sendo- Schnidti S c h u r. — subnigrcscens (alpino X nigrescens) Simk. 5. p. 52; 1. p. 370. — tömösense (süvaticum X transsüranicum) Simk. 1. p. 374. — transsilvanicum X muronim Simk. ap. Zab n. 147. p. 68. = H. transsilvanicum Heuff. Hordeum Gussoneanum Pari. v. apterum Simk. 3í). p. 81, 87. — — V. micropterum Simk. 3Í). p. 81, 87. Hoitonia palustris L. v. deminuta Simk. ap. Bezdek 131. p. 237—8. Hypochaeris maculata L. (3) dcbilis Simk. 26. p. 570 — 1. Inula inénesiensis (hirta X obvaUata) Simk. 91. vol. XXXIX. p. 13 ; 37. p. 163. — pseudosalicina Simk. 4. p. 151 ; 1. p. 305 ; 91. vol. XXXIX. p. 14. — supersquarrosa X cnsifolia Simk. 11. p. 148; 1. p. 305. = I. Barthiana S c h u r. Italo-similes Simk. (subsect. Aceris) 63. p. 143, 166. Isatis transsilvanica Simk. 7. p. 180; 1. p. 101. Jasione Jankae Neilr. p) suhulata Simk. 26. p. 578. Juncus carpaticus Simk. 7. p. 183; 20. p. 113 — 4. Juniperus ahhaziensis {communis X Oxycedrus) Simk. 57. p. 64 et (22). Jurinea mollis (L.) Reichb. v. macrolepis Simk. 27. p- 77, 142—3. — iranssilcanica (S p r.) Simk. 1. p. 344. Knautia arvensis (L.) Coult. v. hudensis (Simk.) Szalió Uh. p. 255 ; U3. p. 76 et (8). — — v. dumentorum (Heuff.) Simk. 1. p. 294. — — — f. nitidula Simk. ap. Szabó 143. p. 78 et (S). — silvatica {h) Duby v. lancifoUa (Heuff.) Simk. 1. p. 293. Koeleria rigidula Simk. non Steud 7. p. 184; 1. p. 570. = K. Simonkaii A d a m o v. Lactuca cataractaruii/ Simk. 2. vol. I. p. 169. = Cepha- lorryncJms glandulosus B o i s s. [3) cataractarum Simk. — dichotoma [saligna X scariola) Simk. 35. p. 114; 93. vol. XL. p. 208. Lanuginosae Simk. (subsect. Querc.) 31. p. 10, 19, 20, 26. Lappá mixta Simk. 2. vol. II. p. 145; 1. p. 341, — snbracemosa Simk. 1. p. 340; 56. p. 169. = Arctium subracemosum Simk. Lapsana communis L. [í) glandulosa Simk. 26. p. 569 — 70; 1. p. 351; 37. p. 185. = L. glanduloso-pilosa S c b u r. NOMENCLATOR BIMONKAIANUB 263 Laserpitium latifolium L. a) glabrum Simk. 26. p. 554, Leontodon medius (Hőst.) Simk. 1. p. 352; 68. p- 51; 73. p. 178; 98. p. 268. Leucoinm rcrmim L. v. biflonim Simk. 27. p. 130, 135; 1. p. 520 et 620: ex Simk. 37. p. 290. = L. carpatkum (Her- bert) Simk. Lihanotis Kochii ^'iTQ.'k. 19. p. 21.; exDegen. 128 c. p. 132. = L. intermedia R u p r. Lilium Martagon L. v. vestitum Simk. 6. p. 12; 1. p. 524; 37. p. 299: 127. p. 143. Linaria Biebersteinii B e s s. |3) stenophylla Simk. 11. p. 150. — kösensis Simk. 2. vol. H. p. 143 : 1. p. 419 ; 37. p. 22 1—2. Lindernia gratioloides (L.) Simk. 27. p. 114. Lylhrum scabrum (salicaria X virgatum) Simk. 2. vol. I. p. 241; 37. p. 125. — — f. hrevistyla Simk. 2. vol. I. p. 241. — — f. longistyla Simk. 2. vol. I. p. 241. — — f. mediostyla Simk. 2. vol. I. p. 241. p) Taaschri Simk. 2. vol. I. p. 241. Matricaria inodora L. p) inundata Simk. 2. vol. I. p. 169. — tenuifolia (Kit.) Simk. 1. p. 314. Medicago elongata Roch. v. viscidula Simk. 35. p. 103. Mediterrán o-orientalia Simk. (§. 6. Aceris) 63. p. 159. Melampyrum hihariensc A. K e r n. ap. Simk. 113. vol. II. p. 113—4. Melandryum pratense Röhl. v. glabralum Simk. 13. p. 90. — subnemorale {album X nemorale) Simk. 7. p. 180; 1. p. 130. Melissa Baumgartenii Simk. 7. p. 182 ; 1. p. 445 : 30. p. 601, 604 et 609. = Calamintha Baumgartenii Simk. — bolnokensis Simk. 1. p. 445; 30. p. 601, 602, 604 et 612. = C. bolnokensis Simk. — hungarica Simk. 7. p. 182; 1. p. 444: 30. p. 601, 604, 610 — 12. = C. hungarica Simk. — hungarica Simk. v. brevipetala Simk. 27. p. 144; 30. p. 612. = C. hungarica Simk. v. brevipetala Simk. — Jahniana Simk. 6. p. 25; 1. p. 444; 30. p. 601, 602, 605 et 612. = C. Jahniana Simk. Mentha arvensi-reversa Simk. 1. p. 438. — bihariensis Borb. ap. Simk. 1. p. 437., ap. Braun 124. p. 5. (diagn.). — marisensis Simk. 6. p. 24 ; 1. p. 437 ; 113. vol. VI. p. 49. — subarvensis {reversa X superarvensis) Simk. 14. p. 53 ; 1. p. 438; 35. p. 71 et 123. — subreversa {arvensis X superreversa) Simk. 1. p. 438. Metzgeria pubescens Radd. latiloba Simk. 24. p. 66. Monoclinia Simk. (II. Aceris) 64a. p. 198; 64b. p. 4, 9, (2). Monspessulano-similes Simk. (subsect. Aceris) 63. p. 143, 160. 264 KÜMMERLE J. B. Mulgedium sonchifolium V i s. et P a n c. ; suppl. ad diagn. ap. Simk. 2. vol. III. p. 35; 117. p. 45—6. Myosotis adpressa Simk. 1. p. 409. — scabra Simk. 1. p. 408 ; 37. p. 213. Nasturtium pcstinense {palustri X süvestré) Simk. 27. p. 89, 92, 94. — pseudoriparium [austriaco y( > ipari mn) Simk. 27. p. 85, 90 et 92 = Boripa pseiidoriparia Simk. — Beichenbachii Knaf. [3) arenarium K n a f. f. infiatnm Simk. 27. p. 84. — silvestre (L.) R. B r. f. lijrata Simk. 21. p. 94. — Turczaninowii Czern. (3) scabrum Simk. 27, p. 93. Y) hrevistylum Simk. 11. p. 147; 27. p. 93. — uliginosum Simk. 11. p. 147; 6. p. 35; 27. p. 84, 94. = Roripa uliginosa Simk. Nonnea atra Griseb. f. brevivestita Simk. 51. p. 38. — — f. villosa Simk. 51. p. 38. — atropulla (atro X pulla) Simk. 55 a. p. 162; 83. p. 84; 55 b. p. 18. icon 3. — pulla (L.) DC. V. eglandulose-villosa Simk. 55b. p. 21. — — V. glabrata Simk. 55 b. p. 20. — — V glandulosa (0 p i z) Simk. 55 b. p. 21. — — V. subglandulosa Simk. 55b. p. 21. Nymphaea aegyptica Simk. 35. p. 92, 93 ; 104. p. 4, 5 ; 77. p. 274; 100. p. 156—157; 50. p. 132. = Castalia thermalis (DC.) Simk. V. aegyptica Simk. — hitea L. v. erecta Simk. 60. p. 148, (33) ; 46b. p. 95—6; 50. p. 129—30. Onobrychis transsilvanica Simk. 7. p. 180; 20. p. 154; 1. p. 191. Ononis semihircina (spinoso X superhircina) Simk. 27. p. 81, 101—2; 118. p. 7; 37. p. 77. — spinosacformis Simk. 2. vol. I. p. 103; 89. p. 158: 37. p. 77. Onosma Jávorkae Simk. 45. p. 385. Orchis ambigua Á. Kern. y. claudiopolitana 8 imk. 1. p. 500. Origanum barcense Simk. 7. p. 182 ; 1. p. 441 ; 93. vol. XLI. p. 183. Orlaya adpressa Simk. 26. p. 555. Orobus vernus L. v. medius Simk. 6. p. 46; 1. p. 197; 118. p. 28; 37. p. 95. Paniculata Simk. (sect. 7. Aceris) 63. P- 143, 171. Pedicularis Baumgartenii Simk. 7. p. 182; 1. 431. — comosa L. f. nudicalyx Simk. 26. p. 589. — — villicalyx Simk. 26. p. 589. Peltar/a alliacea L. f. cuneicarpa Simk. 26. P- 525. Petrosimonia triandra (Pali.) Simk. 1, p. 466; 116. p. 78. Phleum ambiguum T e n. P) michelioides Simk. 26. p. 608. NOMENCLATOR 8IMONKAIANU8 265 — phleoides (L.) S i m k. 1. p. 563. Picea carpatica (L o u d.) S i m k. 116. p. 39. Püifolia 8imk. (ad subsect. Aceris) 63. p. 1T6. Pirus satira (DC.) Simk. 37. p. 107. Plantago argyrostachys [lanceolata X média) Simk. 48. p. 239. Podospermuni canum C. A. M e y. v. microcephalum Simk. 6. p. 21. Políjgonum p mennyiben változnak a kereszteződés ismert törvényszerűségei szerint, ezt részben a helyszínén, részben a kultúrában való további vizsgálatnak kell eldöntenie, valamint azt is, vájjon a hybrid ez esetben állandó jellegű fajjá alakul e, a mint ez a Knautia génusz külünbö/.ő szubgénuszaiba tartozó fajok közötti hybridek felöl beigazolást nyert {R. Degeni, Timeroyi, leucophaea, byzantina, Visia7ii), miért is a K. Simonkaianara. a kutatók foko- zott figyelmét óhajtom felhívni. A Magyar Nemzeti Múzeum növénytára birtokában levő és annak igazgatósága által bemutatásra átengedett példány leírása egyébiránt a következő : Rizomája vékony, kúszó, csúcsán kissé megvastagodó. Szára alól kissé merev, lefelé fordult szőröktől szétszórtan, fel- jebb elálló, hosszabb szőrökkel sűrűen fedett, kocsán^a rövidebb és hosszabb szörözetű, a virágzat alatt borzas, a gallér levélkéi- vel együtt mirigyes. Alsó levelei nyúlt lándzsások, nyúlt nyélbe keskenyedek, kihegyezettek, vastagabbak, kopaszok, alól hálósán erezettek, a felsők keskenyedő alappal ülők. szétszórt, hosszabb szőrökkel fedettek, lassan keskenyedek. A gallér levélkéi nyúlt lándzsások, borzasak, mirigyesek. Virágzata nagy, tömörebb, 4'5 cm. átm.. piros. Termése ismeretlen. {Knautia longifolia X stii Focke, PoUntiüa col- lina Wib., P. rupesfr is yai,r. eriotrícha Borb., LatJiyrus megaJantJios Steud. Coronüla vnginalis Lam., Alsine Facchinii Rchb., Mentha Niliaca Jacq. A munka használhatóságát nagyban emeli a hozzácsatolt pontos tartalomjegyzék (génusz- és familiamutató), továbbá a munkában emlí- tett termőhelyeknek betüsoros jegyzéke, a földrajzi fekvésre vonatkozó útbaigazításokkal. Szabó Zoltán. Schweitzer J. Adatok a Dip^acus genu^ anatómiai és fej- lődéstani ismeretéhez. Különlenyomat az Egyetemi Természettudományi Szövetség 1910-iki Évkönyvéből. Budapest, 1910 1 — 32 old. 8 szöveg- közti ábrával. Dolgozatában a szerző a Dipsacus génusz három faján, neve- zetesen Dipsacus lactniaius L.. D. silvcsiris H u d s. [D. FuUonum L ) és a D. pilosus L. (Cephalaria pilosa Gr. et Godr.) végzett anatómiai vizsgálatait ismerteti s ezzel kapcsolatban fejlődéstani megfigyeléseiről is beszámol, melyeket különösen a Dipsacus taciniaius-on és részben a D. sUvcstrii-eu tett. A Dipsacus-okra. jellemző fontosabb ana- tómiai eredményeket a következőkben foglalja össze. A szár szerkezetében lényeges anatómiai különbséget a három faj nem mutat. A D. lacini'itus kivételével a szár csöves. A központi hengert elparásodott endodermis választja el a kívül fekvő szövetektől. 294 IRODALOM ISMERTETŐ A kéreg, D. j^Hosus-t kivéve két részre különül : színes és szintelen kéregre. A kéregben hatalmasan fejlett collencbynia bordák húzódnak végig, melyek azonban a JD. piJo! richtung bedeutsaine zu bezeichnen. Ein reiches Forschnngsfeld lag vor ilim;. Die interessante und reiche Flóra von Erdély (Siebenbürgen) wirkte anziehend auf S i m 0 n k a i. Auf vielen Ausflügen in die nahere und weitere Umgebung seiner Aufenthaltsorte, dann auch in entfemtere Teile von Erdély (Sieben- bürgen) sammelte er den Stoff zu seinen Arbeiten, ans denen, die kleineren VeröflFentlichungen übergehend, nur die bedeutendste angeführt werden soll : Erdély edényes flórájának helycsbitctt foglalatja — Enumeratio Florae Trinssilvanicae vasculosae eritica, die im Auftrage der k. ung. Naturwiss. Ges. im Jahre 1886 erschienen ist. Diese umfangreiche Arbeit enthalt die kritische Bearbeitung der Flóra von Erdély (Siebenbürgen) und die weitere floristische Durchforschung Siebenbürgcns kann nur unter Beniitzung dieser kritischen Arbeit geschehen. Im Jahre 1891 kam er nach Budapest in das Obergymnasium des VII. Bezirks; 1892 habilitierte er sich an der Budapester Universitát als í)ozent der Pflanzengeographie. Er bescháftigte sich neben anderen floristischen Studieu besonders mit Dendrologie. Schon früher bearbeitete er mono- graphisch die Gattungen Tilia, Quercus und Cytisus. Auf Grund dieser Arbeiten wurde er durch Unterstiitzung des k. ung. Ackerbau-Ministeriums von der k. ung. Naturwiss. Ges. mit Bearbeitung einer ung. Dendrologie betraut. Mit welcher Gründlichkeit er sich diesem Stúdium widmete, das beweisen. die in dieser Zeitschrift erschienenen Arbeiten über die Gattungen Acer, Rhamnus und Ribes. Leider blieb diese Arbeit unvolleudet.' Kezüglich der Lehrtíitigkeit war S i m o n k a i ein trefflicher Lehrer ; die Art und Weise, wie er an der Mittelschule Naturgeschichte lehrte, war meisterhaft; er verstand es, wie man Interessé für die Natúr erwecken kann. Durch seine gründlichen Arbeiten und reiche Sammlung hat er die genauere Kenntnis der ungarischen Flóra bedeutend gefördert und damit erwarb er sich auf dem Felde der botanischen Literatur ein bleibendes Ver- dienst. Auch S i m o n k a i war ein beredter Zeuge dafür, dass man mit Liebe zum Gegenstand und ausdauerndem Fleiss auch an der Mittelschule Wert- volles und Bleibendes leisten kann. Wir werden ihm sets ein ehrenvoUes Andenken bewahren ! Sodann berichtet der Schriftführer über die Anteilnahme der Sektion bei der Beerdigung des Verstorbenen. Die Sektion legte auf den Sarg einen Kranz, am Leichenbegángnis nahm sie korporativ teil, wobei der zweite Vorsitzende S. Mágocsy-Dietz im Namen der botanischen Sektion in einer Rede vom Dahingeschiedenen Abschied nahm. Der Schrift- führer beantragt, dass ein Fortrát des Verstorbenen angefertigt werde. Dieser Vorschlag wurde einstimmig akzeptiert und die anwesenden Mitglieder der Sektion liefern Beitrage zu diesem Zwecke. Zum ehrenden Gedáchtnis an den Verstorbenen wird die Sitzung vom Vorsitzenden aufgehoben. Nach Wiedereröffnung der Sitzung folgt : 2. F. Fodor bespricht die ,Anatomie und Entwickelungsgeschichte der Gattung Cephalaria" . (Wird erse.heinen.) J. T u z s 0 n legt drei Arbeiten von L. Hollós vor. 3. L. Hollós: „Neuere Beitrage zur Flóra der Umgebung von (6) BITZUGSBERICHTE Kecskemét". In dieser Mitteilung berichtet Verf. über das Vorkommen acht phanerogamer Pflanzen. (Wird erscheinen.) 4. L. Hollós: „Die Puccinia-Artea der Umgebung von Kecskeméf. Verf. zahlt 66 Arten der Gattung Puccinia auf, die er bisher in der Um- gebung von Kecskemét beobachtet hat. In Ungarn kommen laut Verf. 171 Arten vor. (Wird erscheinen.) 5. L. Hollós: ..Die bisher in Ungarn beobachteten Arten der Gat- tung Ramularia". Es konnten vom Verf, aus Ungarn bisher insgesamt 72 Arten, aus der Umgebung von Kecskemét 46 Arten sicher festgestellt wer- den. (Wird erscheinen.) 6. Die Arbeit von R. R a p a i c s „Entwickelungsgeschichtliche Studien an den Bláttem der Gattung Ranunculus" wird vorgelegt von Z. Szabó. Es sei das WesentUchste des in diesen Untersuchungen Gewonnenen zusammengefasst : a) In den einzelnen Verwandtschaftskreisen der Gattung Ranunculus erscheinen die Blátter in der Reihe ihres philetischen Wachstums. b) Von diesem Standpunkte aus können die einzelnen Verwandtschafts- kreise genau charakterisiert und ihre Blátter in einer Entwickelungsreihe untergebracht werden. c) Auf Grund der Homologie kann das relatíve Altér des betreffenden Verwandtschaftskreises festgestellt werden. d) Die Reihenfolge der einzelnen Arten kann auf Grund der Form der Blátter bestimmt werden. c) Der Ursprung der Heterophyllie ist nicht in der aktiven und direkten Anpassung zu suchen, noch weniger in der Mutation, sondern im philetischen Wachstum der Blátter. Zum Gregenstand spricht G y. Klein. 7. Z. Szabó bespricht die Arbeit „Die Vegetation des Komitates Veszprém" von Dr. P. Pillitz. (Szurák.) BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK JOURNAL DE LA SECTION BOTA- NIQUE DE LA SOCIÉTÉ ROYALE D'HISTOIRE NATURELLE DE LA HONGRIE BULLETIN POUR L'ÉTRANGER. ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT MITTEILUNGEN FÜR DAS AUSLAND BÁND IX. 1910. IVV2D. HEFr 2. Z, Szabó: Systematísche Übersícht der Knautíen der Lánder der ungaríschen Krone, (Ungarn, Dalmatien, Bosnieu und Hercegowina.) Genus Knautía (L.) C o u 1 1. 1. Subgen. Lychnoidea Rouy.^ 1. Kiiautia orientális L. Areal: Mediterrangebiet in Bulgarien, Türkéi, Griechenland, Klein -Asien. Kultiviert iin botan. Garten der Universitát zu Budapest, n. Subgen. Tricheranthes Schur. 2. Knaiitia integrifolia (L.) Bért. var. hybvida (Ali.) m. mit zwei Formen : 1. f. bellidifolia Lam. 2. f. amplexicaulis (L.) Borb. Areal: Mediterrangebiet von Spanien bis Dalmatien, Bosnien und Hercegowina. lU. Siibgeii. Ti'icJiera (Schrad.) Rouy. 1. Sect. Hetnitricherae. 3. Knautía Yisianii Szabó. Areal : Mediterrangebiet : Dalmatien, Bocche di Cattaro, 2. Sect. Etitricherae. A) Suhsect. Arvenses. Series : Euarvenses. 4. Knautía macedouíca Grisebach. Areal : Serbien, Bulgarien, Rumanien, Türkéi. B 0 r b á s (Revisio Knautiarum (1904) p. 56. ; A Balaton flórája (1900) p. 288.) erwalint diese Art aus der Umgebung von ^ Die Literatur, Synonymik, Figuren sowie die Standorte sind im ung. Originaltext p. 67—99 mitgeteilt. 10* (8) Z. SZABÓ Budapest, wo dieselbe eingeschleppt wurde, nachher aber ver- seli wand. Kultiviert ini botan. Garten der Universitát zu Budapest. 5. Kiiautia arvensis (L.) Coult. var. a) i^^^V^^orpha (Se hm.) Szb. Areal : Subarktisches Gebiet Europas, miiteleuiopaisches Gebiet. f. 1. pratensis (Sclim.) Szb.; f. 2. tomentosa Winim. et Grab.; f. 3. trivalis (Se hm.) Szb.; f. 4. agrestis (Se hm.) Szb.; f. 5. fallax Brig. ; f. 6. glandulosa Froe].; f. 7. nana Szb.; f. 8. subacaulis S c h u r. var. h) biidensis (S i m k.) Szb. Areal: Mitteleuropaisches Gebiet, pontische Proviuz, dauu- bische Zone Österreich-Ungarns. f. 1. jasionea Borb. ; f. 2. tenuisecta (Borb.) Szb.; f. 3. aseda (B o r b.) Szb.; f. 4. rhizopliylla (Borb.) S z b. var, c) diinietorinn (Heuff.) Simk. Areal : Mitteleuropaisches Gebiet, poutische Provinz Ungarns^ Erdély (Siebenbürgen), Bosiiien. f. 1. rosea (B a u m g.) Borb.; f. 2. nitidula Simk.; f. 3> incana Szb.; f. 4. pseudosüvatica (Borb.) Simk.; f. 5. heterotoma Borb.; f. 6. pumila Szb.; f 7. bosniaca (Con- rath) Szb. var, d) Kitaibelii (Se hűlt.) Szb. Areal: Mitteleurop. Gebiet, Provinz der Karpathen, Berg- land von Oberungarn, ostwárts bis an die Kassa — Eperjeser Bruchlinie, nach Westen ausstrahleud bis Mahren, Böhmeii,, Schlesien, nach Síiden bis an das Pilis-Gebirge. f. 1. carpatica (F i s c h e r) Borb.; f 2. j^'^i'^sccns (K i t.) S ag. Schn.; f. 3. lanceolata (Holuby) Szb.; f. 4. Kossuthii (Pánt.) Borb.; f. 5. tomentella Szb.; f. 6. scapiformis Borb. Series : Purpureae. 6. Knautia purpurea (Vili.) Borb. var. a) illyriva (Beck) Szb. Areal : Mitteleurop. Gebiet : Provinz der Alpenlander, Karst- und karniolisch-illyrisehes Übergangsgebiet, hauptsáchlich im Mediterrangebiet von Istrien bis Dalmatien. f. 1. centaiireifolia Posp. ; f. 2. adenopoda Borb.; f. 3. foliosa F r e y n ; f. 4. saxicola Szb.; f. 5. paradoxa Szb.; f. 6. prati- cola Szb. var. h) monfenef/rina (Beck) Szb. Areal: Hercegowina, Montenegró, Albanien. var. c) dissecta Borb. Areal : Velebitgebirge. 8YSTEMATISCHE ÜBER8ICHT DER KNAUTIEN DER LÁNDER DER UNG. KRONE (9) var. d) dahnatíca (Beck) Szb. Areal : Dalniatieii, Brg. Mossor. 7. Knautia velebitica Szabó. Areal : Velebitgebirge. 8. Knautia albaiiica B r i q u e t. Areal : Albánián, Hercegowina. Series : Lucidantes. 9. Knautia travnicensis (Beck) Szb. var. a) crasfiifoUa Szb. Areal : Subalpine Region des bosnischen, dalmatínischen und kroatischen Berglandes. var, b) Cletnentii (Beck) Szb. Areal : Dinarische Alpen, Dalmatien. B) Subsect. Silvaticae. 10. Knautia silvatica Duby. Areal : Gebirge Mitteleuropas von den Pyrenaen durch die Alpen, europaisclies Mittelgebirge bis zu den Karpathen Erdélys {Siebenbürgens). (var. a) var. a) dipsacit'olia (Hőst.) G o d e t. f. 1. vulgata Kittel; f. 2. praesiqnis Beck; f. 3. semicalva B 0 r b. var. b) i^ócutica Szb. Areal: Nordöstliche Karpathen. var. c) tarocensis Borb. Areal : Nordkarpathen bis an die Rodnaer Alpen. i^ar. d) lanci fólia (Heuff.) Simk. Areal : Südkarpathen. 11. Knautia longifolia (W. K.) Koch. Areal: Alpenlander (Ostalpen), Karpathen (Ostkarpathen und Südkarpathen, von den Rodnaer Alpen bis an das Retyezát- Gebirge). f. 1. Kochii Brügger; f. 2. seticaulis Borb.; f. 3. leucocaulis Szb. C) Subsect. Purpurascentes. 12. Knautia drymeia Heuff. Areal : Mitteleuropaisches Gebiet, von Südfrankreich durch die siidlichen Alpentaler und östlichen Voralpen, Pannonién und Kroatien ostwarts bis an die banatischen Karpathen, südwarts bis Griechenland. lm Gebiete nur var. Heuffeliana Szb. (10) Z. SZABÓ 13. Kiiautia internieília Pernh. et Wettst. Areal: Karniol-illyrisches Übergangsgebiet, Ostalpen. 14. Knautia diiiarica (M u r b.) J a n c h e n. Areal : Illyrische Gebirgszilge. var. a) strigosa Szb. (Bosnien und Hercegowina). var. h) croalica S z b. (Velebit). var. c) llalyana Szb. (Bosnien). var. d) niacrophyUa Szb. (Bosnien). var. e) sericea Szb. (Bosnien). var. f) serratula (Borb.) Szb. (Bosnien). 15. Knautia sarajevensis (B e c k) S z b. Areal : Illyrische und moesische Gebirge (Serbien, Bosnien^ Kroatien). Clavis stirpium g-en. Knautiae per Hungáriám sponte crescentium cultarumque. 1. a) Plantae annuae 2' 1. h) Plantae biennes vei perennes 4 2. a) Capitulum pauci- (10—12) florum, involucrum anguste cylindricum, foliola involucri anguste lanceolata, rigida, erecta, glandulosa. Calyx 12—18 denticulatus. Corollaperradians, laete sanguinea Kn. orientális L. 2. b) Capitulum 20—25 florum, involucrum catilliforme, foliola involucri ovato lanceolata subpatentia, eglan- dulosa, Corolla subradians, violacea S 3. a) Calyx cupuliformis 16-24 denticulatus Kn. integri- folia (L.) Bért. 3. h) Calyx patelliforniis, 8-10 aristatus . . Kn. Visianii Szabó 4. a) Capitulum pauciflorum, corona aclienii denticulata. Radix perpendicularis. Plánta annua vei biennis, rarius perennis (Hemitricherae) Kn. Yisianii Szabó 4. h) Capitulum multiflorum (usque 100 florum) corona achenii edenticulata vei subdenticulata. Plánta perennis (Eutricherae) 5 5. a) Bhizoma multiceps, ramosum perpendiculare, rosulas fertiles postflorales perhiemantes autumno emittens, fólia plerumque pinnatipartita, si integra, in parte tertia superiore latissima (Arvenses) ..... 6 5. h) Bhizoma horizontale, plantae duplo- vei triplocaulicae, fólia integra, in parte tertia inferiore vei média latissima 49 6. a) Plánta plerumque robusta, lamosa, caulis foliosus, corolla ochroleuca, violacea, coerulescens, rosea vei atropurpurea. Involucri foliola pilosa, ciliata (Euarvenses) • • '^ 8Y8TEMATISCHE ÜBERSTCHT DER KNAUTIEN DER LANDER DER UNG. KRONE (11) 6. b) Plánta plerumque subscaposa, caulis aphyllis, corolla purpurea. Involucri foliola adpresse pilosiuscula . 36 7. a) Corolla atrosan^^uiiiea Kn. macedonica Griseb. 7. h) Corolla violacea, coerulesceiis, rosea vei ochroleuca Kn. arveiisis (L.) Coult.^ 8 8. a) Corolla coeruleo vei roseo violticea 9 8. h) Corolla ochroleuca Hn. arvensis var. Kilaihelii (Se hűlt.) Szb 31 9. a) Capituluni permagnum (2 — 4 cm. diám.) coeruleo violaceum, perradians, densiflorum. Fólia decalvata, pilosiuscula vei tomeutosa, sed nunquam alíiescente canescentia Kn, ariensis var. poUjniorplia (Se hm.) Szb 10 9. h) Capitulum minus, subradians, laxiflorum, coeruleo vei roseo lilacina. Plánta gracilior. Fólia glabriuscula, pilosa vei albescente canescentia 21 10. a) Pedunculus eglandulosus 11 10. V) Pedunculus glandulosus 18 11. a) Caulis robustus raniosus, foliosus 12 11. h) Caulis humilis, subscaposus, ± aphyllus, fólia rosulantia 17 12. a) Fólia omnia pinnatipartita 13 12. h) Fólia omnia integra 15 13. a) Fólia pilosa 14 13. h) Fólia glabriuscula, sublucida f. írma/is (S eh m.) Szb. 14. «) Fólia hirsuta . . . . f. pratensis (Se hm.) Szb. 14. b) Fólia tomeutosa . . . f. tomentosa Wim. Grab. 15. a) Fólia pilosa 16 15. b) Fólia glabriuscula, sublucida f. collina (Schm.) Szb. 16. a) Fólia subhirsuta . . . f. agrcstis (Schm.) Szb. 16. b) Fólia hispida f. híspida Mutel 17. a) Fólia omnia integra . . . f . decipiens Krasan 17. b) Fólia omnia vei pro parte pinnatipartita f. fallax Briq. 18. a) Caulis robustus, ramosus, foliosus 19 18. b) Caulis humilis, parce ramosus, vei subscaposus . . 20 19. a) Fólia omnia vei pro parte pinnatifida f. glandulosa F r 0 e 1. 19. b) Fólia omnia indivisa . . . . f . intecjrata Briq. 20. a) Fólia omnia indivisa f. nana Szb. 20. b) Fólia omnia vei p. p. pinnatipartita f. subacaidis (Schur) Borb. 21. a) Internodia inferiora adpresse canescentia vei tomen- tosa, superiora hirsuta, fólia supra dense hirsuta, infra praecipue ad nervos albesceute-pubescentia vei canescentia. Corolla coeruleo-violacea Kft. arvensis var. budeunís (Simk.) Szb. . . . 22 1 V Vide etiam no. 38. (12) Z. SZABÓ 21. h) Internodia inferiora hispida, superiora ± glabriiiscula vei lucida, glabra, fólia subpilosa vei glabriiiscula, raritis iiicana. CoroUa rosea vei roseo lilacina Ku, ari^ensis var. (Itimeforuni (Heuff.) Simk. 25 22. a) Caulis robustus, perraniosus, foliosus 23 22. b) Caulis humilis, subscaposus, fólia rosulantia f. rhizophylla (Borb.) Szb. 23. a) Fólia pinnatipartita 24 23. h) Fólia omuia integra . . f. asecta (Borb.) Szb. 24. a) Foliorum laciuiae lanceolatae f. jasionea (Borb.) Szb. 24. h) Foliorum laciniae aiiguste lineares . . f. tenuisecta (Borb.) Szb. 25. d) Internodia inferiora pilosa 26 25. h) Internodia inferiora glaberrima, lucida, peduuculus hirtus f. hosniaca (Conrath) Szb. 26. a) Plánta robusta, ramosa, foJiosa 27 26. h) Plánta subscaposa, humilis, fólia rosulantia ± integra f. pumila Szb, 27. a) Fólia integra 28 27. 6) Fólia pinnatipartita, subliispida f. heterotonia Borb. 28. a) Fólia aiiguste lanceolata 29 28. b) Fólia elliptica, hispida . . f. pseudosüvatica Borb. 29. a) Fólia glabra f. nitidula Simk. 29. b) Fólia pilosa 30 30. a) Fólia pilosiuscula . . f. rosea (Baumg.) Borb. 30. b) Fólia pube breve incana . . . . f. incana Szb. 31. a) Caulis aphvHus, humilis, subscaposus f. scajnfortiiis Borb. 31. b) Caulis robustus, ramosus, foliosus 32 32. a) Pedunculus eglandulosus 33 32. b) Pedunculus dense glandulosus 35 33. a) Fólia omnia integra . . f. lanceolata (H ül.) S z b. 33. b) Fólia omnia vei pro parte pinnatitida 34 34! a) Fólia pilosa . . . f. carpatica (Fis eh.) Borb. 34. b) Fólia subtomeiitosa . . . f. pubes'-ens (K i t.i S a g. S c h n. 35. a) Internodia inferiora pilis longioribus vestita, fólia pilosiuscula f. Kossuthii (P a n t.) 35. b) Internodia inferiora pilis brevissimis albescentia f. tomentella Szb. 36. a) Fólia adpresse hirsuta, pubescentia, velutina, rarius decalvata (Series Purpureae) 37 36. b) Fólia decalvata, subpilosa, glabrata, subcoriacea, fir- miora (Series Lucidantes) Kn. travnicensis Beck 48 37. a) Fólia lyrata vei pinnatipartita, rarius integra, pilosi- uscula vei tomentosa 38 37. b) Fólia integra vei superiora lyrato-incisa, velutino- sericea. Kn. albanica Briq. SYSTEMATISCHE ÜBERSICHT DER KNAUTIEN DER LANDER DER ÜNG, KRONE (18) 38. a) Internodia inferiora retrorsum pilosa vei molliter subtomeiitosa, superiora copiose veliitino hirta, piiberula vei glabriuscula. Fólia pube breve cane- sceiitia vei hirsuta, rarius subpilosa : Kn. purpurea (Vili.) Borb 39 38. h] Internodia inferiora pilis longioribus niolli^simis re- trorsum dense albide vestita, superiora canescentia, pilosa. Fólia albide canescentia, molliter subvillosa, petiolus albide tomentellus : Kn. velebitica S z b. ■39. a) Calyx 8—10 aristatus, fólia lyraía vei pinnatipartita, rarius indivisa, laciniis ovato lanceolatis vei lan- ceolatis, terminális major, rhomboidea .... 40 39. h) Calyx 12 — 16 aristatus, fólia pinnatipartita, laciniis lanceolatis, terminális ceteris ~^ aequalis, rarius major, lanceolata, lineáris 47 40. a) Fólia lyrata, rarius integra ± firmiora, laciniarum terminális maxima, rhomboidea. Pedunculus eglan- dulosus vei glandulosu=5. Kn. íjuriturea var. illyriea (B e c k) S z b 41 40. h) Fólia pectinato pinnatipartita, membranacea, laciniarum terminális non mnlto major, omnia lanceolata, acuminata, pedunculus perglandiilosus. Kti. jnir- X)itrea var. monteiief/rina (Beck) Szb. 41. a) Fólia pilis rigidioribus vestita, inferiora rosulantia, cum petiolo subtus pilis longioribus subhirsuta, omnia firmiora ± subcoriacea 42 41. b) Fólia praecipue caulina glabrata, lucidantia, mem- branacea f. praticolcf Szb. 42. a) Fólia rosulae subhirsuta 43 42. b) Fólia rosulae hirsuta, subtus albescente tomentella, petiolus barbatus, plánta plerumque scaposa . . 46 43. a) Fólia lyrata 44 43. b) Fólia omnia integra, lanceolata . . . . f . indivisa (Vis.) Szb. 44. a) Pedunculus eglandulosus . . f. centaureifolia P o s- p i s c h a 1 44. b) Pedunculus giandulosus 45 45. a) Caulis síibscaposus aphyllus . f. adenopoda Borb. 45. b) Caulis foliosus, robustus . . . f. foliosa Freyn. 46. a) Fólia lyrata f. saxicola Szb. 46. b) Fólia integra f. paradoxa Szb. 47. a) Fólia subcoriacea, laciniis oblongodanceolatis, obtusis, 4 — 5 mm. latis, pedunculus eglandulosus . . . Kn. purpurea var. dissecta Borb. 47. b) Fólia membrauacea, pectinato pinnatifida, laciuia angustissime lanceolata, 1 — 1*5 mm. lata, pedun- culus giandulosus. Ku. purpurea var. daltna- tica (B eck) Szb. (14) Z. SZABÓ 48. a) Calyx 8 aristatus, aristis incrassatis ; fólia rariusonniia integra, laiiceolata, praecipue lyrata, lyrato pinna- tifida, laciniariim terminális maxinia, ceteris niulto major, latior, rhombea, acuminata. laciniae laterales lanceolatae 3 — 10 mm. latae, acuminaíae vei obtu- satae. Capitulum május. Kn. travufcensis var. crnssifolia S z b. 48. h) Calyx 10 — 16 aristatus, aristis capillaribus ; fólia integra vei remoto pectinato pinuatipartita, lacinia terminális ceteris non multo major, angustissime lineáris (2 — 3 mm. lat.), attenuato, elongato — cuspi- data, laciniae laterales angustissime (1 — 2 mm. lat.) lineares, elongato-attenuato-cuspidatae, incisae. Ca- pitulum minus . . . Kn. tvamicentiis var. Cle- tnentii B e c k. 49. a) Rhizoma liorizontale. cauliceps, gemmis lateralibus ramificat, rosula terminális sterilis nulla. Plantae diplocaulicae. (Subsect. Süvaticae) 50 49. h) Rhizoma liorizontale rosula foliorum praeflorali sterili perenni terminatum ; plantae triplocaulicae. (Sub- sect. Purjnirascentes) 58 50. a) Rhizoma crassum lignosum. Caulis setis retroflexis dense tectus, rarius glabriusculus, pedunculus pilo- sus ± puberulus, giandulosus vei eglandulosus. Fólia chartacea, rarius firmiora, oblonga vei ob- longo-lanceolata, elliptica, oblongo elliptica, ovato elliptica, anguste vei triangulato lanceolata, in petio- lum angustata, integerrima, margine subdenticulata, vei serrata, rarius incisa, rarissime fólia superiora lyrata ; plerumque hispida, subsetosa, rarius giabra nitentia. Foliola involucri margine ciliata, subpilosa. Capitulum mediocre vei maius. Corolla violacea, vei purpureo violacea, lobis oblongis obtusis. Calyx pilosus. Kn. silvatica D u b y 51 50 b) Rhizoma tenue, sub apice incrassatum. Caulis ple- rumque glaberrima, lucida, rarius subpilosa vei pilis brevissimis eaducis vestita, pedunculus pilo- sus, rarius puberulus, sub ca|)itulo cum foliolis involucri pilis albescentibus plumosus, plerumque giandulosus. Fólia omnia integerrima, rarius sub- crenulata, pagina superior lucido virescens, inferior glaucescens, basilaria et rosulantia elongato-petio- lata, oblonga (1 : 10), lanceolata, acuminata, sub- coriacea, lucida. Capitulum permagnum, valde ra- dians. Corolla piirpurea, lobis linearibus abrotun- datis. Calyx albide plumosus. Kn. longifolia (W. K.) K 0 c h 56 51. a) Caulis ubique setosus 52 eVSTEMATISCHE ÜBER8ICHT DER KNAUTIEN DER LANDER DER UNG. KRONE (15) 51. h) Caulis iibique vei pro parte glaber lucidus ... 55 51. a) Fólia elongata, laté elliptico vei auguste lanceolata, niagna, integra vei serrata. Kii. silvatica i av. dipsacifoUa (H o s t.) G o d e t 53 52. h) Fólia caulina abbreviata, minora, subtriaiigulato-lan- ceolata, supra fiisco, infra opaco vei leiico-viridia. Kn. silvatica var. pocutifía^zh. 53. a) Fólia supra iiidiimento piloso vestiía 54 53. h) Fólia supra glabriuscula . . . f. eemicalra Borb. 54. a) Peduiiculus eglandulosus . . . f. vuJgata Kittel. 54. h) Peduuculus glandulosus . . f. praesignis Beck. 55. a) InteriiOilia inferiora et média glaberrinia, superiora pilosa ; fólia inferiora oblongo-lanceolata, superiora basi lata-aniplet'tantia, integerrima vei dentato-ser- rata, glabra. nitentia, subcoriacea, pedunculus ciliatus, eglandulosus. Kn. nilradca var. lan- H fólia Heuff. 55. h) Internodia inferiora pilosa, setosa, ± decalvata, média glaberrima, lucida ; fólia lanceolata vei elongata, subcoriacea, firniiora, decalvata, serrata. Kn. sil- ratica var. tiuocensis Borb. 56. a) Internodia inferiora lucida, glaberrima f. Kochii B r ü g g. 56. b) Internodia inferiora + pilosa 57 57. a) Caulis tota longitudine pilis rigidis retrotlexis vei patulis disscminatis caducisque vestitus f. seticaulis Borb. 57. h) Internodia inferiora. praecipue sub nodis pilis bre- \ássiniis dense vestita, albescentia f. leiicocaulis Szb. 58. a) Fólia caulina glabriuscula vei glaberrima, nitentia, subcoriacea. Caulis glaber, lucidus vei scabriusculus. Fólia innovationis dense pilosa, vei pilis albescen- tibus subtomentosa. Kn. sarajevensis (Beck) Szb. 58. b) Fólia caulina pilosa 59 59. a) Caulis indumento breve pilis pat( ntibus longioribus interniixtis pubescens,rariussubglaber. Fólia membra- nacea, rosulantia elliptica vei ovato-oblonga, petio- lata, grosse crenata, caulina late-ovato-lanceolata, in petiolum alatuni angulo recto subito contracta, orania molliter ciliata vei pube breve subpuberula, decalvata. Capitulum niinus, laxifloruni. Corolla rosea. Kn. drymeia Heuff. 59. b) Caulis indumento rigido vestitus. Fólia íirmiora, cau- lina lanceolata, rosulantia setis rigidis flavesce nti- bus vestita. Capitulum május densiflorum, corolla purpurea 6 (lü) Z. SZABÓ 60. a) Caulis indumento rigido pilosus. Fólia firmiora, rosii- lantia molliter pilosa vei setis flavescentibiis pii- bescentia, elliptica, acuminata, serrata, petiolata, caulina iiiferiora oblonga, elliptico-lanceolaía, basi attenuata, siiperiora minora, basi lata sessilia, ser- rata, molliter pilosa vei glabriuscula. Kn. intermedia Periih. et We ttst. 60. V) Internodia iiiferiora setis flavescentibus vei albescenti- bu3 rigidis strigosa vei pilis longioribus molliori- busque villosa, rarius auteni cauesceutia, superiora cuni pedanculo inducaento copiose vest ta, pube breve interinixris pilis longioribus plerumque scabra, glandulosa, rarius eglandulosa. Fólia rosularum sterilium elliptico vei elongato lanceolata, integra vei serrata, setis flavescentibus rigidioribus vestita. Fólia caulina lanceolata vei elongata, angustata, inferiora in petioluii alaturn attenuata, superiora dilatato basi sessilia et amplexicaulia, integra vei serrata, pilis longioribus rigidis usque mollioribus dense liirsuta v -1 subpilosa. Kn. dinarica (Murb.) Jan clien 61 61. a) Internodia inferiora setis flavescentibus rigidis dense strigosa, superiora cum peduuculo dense glandu- losa. Kn. dinarica var. strigosa S z b. 61. h) Internodia inferiora pilis subrigidis vei mollioribus villosa 62 62. a) Fólia caulina pilis longioribus disseminatis adpressis vestita, pedunculus eglandulosus. Kti- dinarica var. croatica S z b. 62. h) Fólia caulina dense hirsuta, pedunculus et internodia superiora dense glandulosa 63 63. a) Fólia caulina anguste lanceolata vei elongata, angu- stata, pilis subrigidis dense hirsuta, infra copiose pilosa, caulis inferne setis longioribus subrigidis floccoso-villosa. Kri. dinarica var. serratiila Borb. 63. h) Fólia caulina elliptico-lanceolata 64 64. a) Fólia caulina subsinuato attenuata supra pilis longio- ribus subsericeo vestita, caulis pilis longioribus villosus et albescente canescens. Kn- dinarica var. Malyana Szb. 64. h) Fólia caulina pilis longioribus rigidioribusque vestita 65 65. a) Fólia rosularum sterilium laté elliptico-lanceolata, 30 — 35 cm. longa, 5 — 6 cm. lata, setis flavescen- tibus rigidis dense vestita, caulis inferne setis sub- rigidis hirsutus. Kn dinarica var. rtiacro- pliylla Szb. SYSTEM ATISCHE ÜBERSICHT DER KNAUTIEN DER LÁNDEU DER UNG. KRONE (17) 65. h) Fólia rosularum steriliuin elougato lanceolata, cca. 19 cm. loníj;a, 3 cin lata, setis adpressis albe- sceiitibus hirsiita, caulis inferne pilis longioribus villosus et pube breve canescens. Kn- dinarica var. sericea S z b. Erklarung der Figuren: Fig. 1. Knautia süvatica Duby var. hncifoUa Heuff, Habitiisbilcí nach dem Originale von Heuff el. Fig. 2. Strahlende Blüte von Kn. süvatica var. lancifolia Heuff. Fig. 3. Knautia süvatica var. pocutica S z b. Habit usbild. Fig. 4. Strahlende Blüte von Kn. süvatica var. pocutica S z b. Fig. 5. Knautia longifolia (W. K.) K o c h. Habitusbild. Fig. 6. Strahlende Blüte von Kn. longifolia (W. K.) K o c h. Fig. 7. Weniger strahlende Blüte von Kn. longifolia (W. K.) K o c h. Fig. 8. Knautia dinár ica {M.wrh.'^ J a n c h. var. strigosa S z b. Habi- tiLsbild nach dem Originale von M u r b e c k. Fig. 9. Sterilé Bluttrosette der vorigen Varietat. Fig. lU. Steugelblütter von Kn. dinarica var. serratida B o r b. Fig. 11. Stengelbliitter von Kn. dinarica var. sericea S z b. Fig. \2. Blattform aus der sterilen i31attrosette vou Kn. dinaricOr var. macrophylla S z b. Fig. 13. Stengelblatt vou Kn. dinarica var. macrophylla S z b. Fig. 14. Unterer TeiI von Kn. dinarica var. Malyana S z b. Fig. lő. Oberer Teil derselben Varietat. Fier. lö. Frucht derselben Varietat. '&• Anmerlung : Bei dieser Gelegenheit habé ich die Bastarde ausser acht gelassen. — Eine ausfüLrliche Synonymik und die betrefifenden Lite- raturzitate sind in nieinem „Index ctc." zu finden. Ich folge bei der Be- handlung der Arton derjenigen Richtung, laut welcher die grössercn Artcn in Varietiiten gote.lt, und wobei die Varietaten nicht als Abweichungen einer besonderen typischen Sippe betrachtet werden. Die Varietaten sind in demselben Sinne in Formen geteilt. Die Ausdrücke Jypica" und „gennina" sind beseitigt. Bei der Benennung der einzelnen systematischen Einheiten innerhalb der Gattung wurde eiu Name nur einmal gebraucht Ich habé für meine Arbeit das .Matériái aus den folgenden Herbarien benützt : Botan. Garten der Univ. Budapest und Kolozsrár, Botan. Abt. des Ungar. Nationalmuseums Budapest, Erdélyi Múzeum-Egjiet Kolozsvár, kgl. Botan. Garten Breslau, Berlin, k. k. Hofmuseum Wien, k. k. Universitat Wien, bosnisch hercegowinisches Landesmuseum in Sarajevo. Herbárium : Borba s, Barna t, Chabert, Degen, Forma ne k, Hazslinszky, H a y n 5 1 d , H ii 1 j á k, K i t a i b e 1, G. L e n g y e I, F. P a x, A. R i c h t e r,, L. S i m o n k a i, J. T u z s o n, V a n d a s. íAiis der Sitzung der Sekíion am 10. November 1909.) "o (Autorreferat. (18) Z. 8ZAB0 : SYSTEMATISCHE ÜBERSICHT DER KXAÜTIEN Übersicht der geogr. Verbreitung der einheimischen Sippen. MeditepFao. lUyr. Gebirgszüge N w (D "u Cfl C c T3 C tó Karpathen 1 Region d t o Species, Varietas .2 T3 < O 2 3 CD x: o (/: a IÁ > □ Q c c m > c bt N Buchenau in Flóra 1856, p. 389, Botan. Ztg. 1872, p. 359. * Barneaud, Note additionnelle sur l'organogénie etc. Ann. Se. nat. Sér. 3. Tom. VI. p. 284. ^ G ö b e 1, Zur Entwicklungsgeschichte der unterst. Fruchtknoten. Botan. Ztg. 1886, p. 729. * Göbel, Organographie 1900, p. 743. •' Dans ses études morphologiques comparatives sur les Dipsacacées faites en mérne temps que les miennes Van T i e g h e m (o. c. p. 186 ! signale aussi quelques unes de sobservations ci-relatées. L'ouvrage de V a n Tieghem a paru en „Novembre 1909", tandis que j'ai fait mon rapport concernant mes observations histologiques dans la séance du 10 mars 1909 de la Section de Botanique (Botan. Közlem. T. VEI. pp. 100—101) et un autre rapport concernant les observations phyllogónétiques dans la séance du 1? avril 1909 (Botan. Közlem. T. VIII. pp. 152—153). (34) Z. SZABÓ La cellule-mére primordiale du sac einbryonnaire se divise en quatre cellules comme V e s q u e ^ l'a déjá démontré pour les Dipsacacées ; la cellule iiiférieure de ces cellules-méres dé- finitives se développe en im grand sac embiyonnaire qui opprime les autres cellules, aussi celles du nucelle, tellement qu'á la fleuraison le sac embryonnaire se place directement a cőté de l'assise interné formée de cellules prismatiques á trés gros noyaux du tégument. (Pl. I, fig. 20.) Le sac embryonnaire de la fleur développée a la mérne structure que celui du Scabiosa micrantha et atropurpurea étudié et dessiné par S tras b urger.^ Le développement de l'assise interné prismatique du tégu- ment (Pl. I, fig. 20, 28, Pl. II, fig. 4) ressemble au cas que Warming'^ a trouvé typique pour les fleurs des Oamopétales et a dessiné pour le cas du Senecio. MoUiard'^ s'est occupé en détail avec la structure du sac embryonnaire, dönt je peux confirmer les recherches. 3. Le fruit. Aprés la fécondation l'involucelle commence á progresser rapidement en méme temps que l'embryon et forme la seule protection du fruit, á cause de la réduction des tissus de l'ovaire, ce qui est un trait commun des Dipsacacées. L'in- volucelle atteint son développement complet lors de la maturation du fruit. Eécemment F i s c h e r ^ s'est occupé de sa structure anatomique, et a publié une anatomie comparée du fruits de tous les genres des Dipsacacées oii il mentionue aussi les Knau- iias. La couche extérieure a petites cellules du mésophylle men- tionné lors de la description de Tinvolucelle de la fleur non développée encore (Pl. II, fig. 4.) se transforme en sclérencliyme des cellules allongées en forme de cylindre. La forme et la dis- position de ce sclerenchyme sönt variables sur les coupes trans- versales faites á différentes hauteurs. Dans la partié inférieure du fruit le sclerenchyme forme un anneau continu, comme l'a observé aussi F i s c h e r (o. c. Pl. I, fig, 5, Pl. II, fig. 7.). L'anneau (Pl. I, fig. 32, 35) est formé de cellules allongées, á parois épaisses. Plus hant, vers le sommet du fruit la coupe est quadrangulaire á cause de l'applatissement du fruit, puis ses angles rhombiques s'élévent comme des cőtes (Pl. I, fig, 33) dans lesquelles se piacent les faisceaux libéro-ligneux. Les fais- ^ V e s q u e, Neue Untersuchungen über die Entwickelung des Embryo- sackes der Angiospermen (Botan. Ztg. 1879, p. 508.). * Strasburger, Über Befruchtung und Zellteilung. (Jena 1878, pp. 41— 4l\ Pl. IX. fig. 3, 4, 5.) ^ W a r m i n g, De l'ovule. (Aun. des Sciences naturelles. Sixiéme Série Tome V. (1878) p. 235. Pl. XII. fig. 10 á 13.) * M o 1 1 i a r d, Sur le sort des cellules antipodes chez le Knaiitia arvensis C o u 1 1. (Bull. de la Soc. Bot. Francé T. XLII. trois. sér. Tom II. 1895. p. 9—10). ^ Fischer Josef, Beitráge zur Systematik der Dipsaceen. Sonder- abdruck aus den Sitzungsberichten des deutschen nat. med. Vereins für Böhmen. „Lotos" 1906. Nr. 4. NOUVELLES 0B8ERVATI0NS DU KNAUTIA (35) ceaux sönt eii dedans du sclérenchyme. En arrivant jusqu'au sommet du fruit nous observons que l'anneau de sclérenchyme est interrompu dans la direction des diagonales de la forme rhonibique, ici il ne forme que quatre plaques qui pénétrent quelque peu dans les cotes, mais ne se ferment pas. Dans les cőtes il y a les faisceaux accompagnés par quelques fibres. (Pl. I, íig. 34.) En considérant la disposition des tissus sur une coupe longitudinale (Pl. I. fig. 36.) nous nous apercevons tout de suite qu'au sommet du fruit rinvolucelle forme un bord applati, dönt la partié intérieurc entoure avec ses quatre dents la partié com- mune du calice et du fruit, c'est ici que sönt les quatre plaques de sclérenchyme ; Tautre partié forme un bord, c'est ici que sönt les faisceaux qui possedent encore des jonctions zonales formánt un angle droit (horizontalement) avec l'axe du fruit. Les fibres accompagnant les faisceaux du bord forment parfois de gros dents {Tridieranthes), surtout aux bouts de l'axe majeur de la coupe rhombique. A cause des phénoménes mentionnés et surtout á cause de l'état interrompu de l'anneau du sclérenchyme, l'in- volucelle éclate dans ces endroits lors de Tapparition de la ra- dicule. Mais l'involucelle ne peut pas éclater dans toute sa longueur, parce que vers en bas lo sclérenchyme forme an anneau fermé, ainsi l'involucelle éclaté ordinairement en deux parties fonctionne comme un pince et resté suspendu a l'un des cotylédons. Lors d'aoútenient du fruit, c'est-á-dire nu cours du déve- loppement de Tembryon les tissus de l'ovaire se réduisent, c'est á peine que répiderme extérieure, a couleur vert-foncée,- subsiste. L'embryon est entouré d'un albumén abondant, il est suspendu ;i un suspenseur coiirt á deux rangées de cellules (Pl. II, fig. 5, 6), le radicule est tourné vers le sommet du fruit, vers le micropyle et le placenta, il est droit, homotrop. 5. Sur Tembryon développé on peut bien étudier l'évolution du cóne végétatif de la racine. Le cőne végétatif de la racine des Dipsacacées a été étudié par plusieurs botanistes, ainsi par Erik SS on,^ qui a examiné le cőne végétatif du Morina elegáns et a trouvé qu'il occupe une place entre le type Heli- anthus et le type N° II, établi par lui. Russow^ décrit les Cephalaria comme appartenant au type Helianthus; Flahault^ trouve que les plantes Scabiosa calocephala B o i s s. et Dipsacus fullonum M i 1 1. appartiennent au type des Composées, c'est á- dire que le cylindre central, l'écorce primaire et l'épiderme avec la coiffe prennent naissance chacun d'un autre méristéme. F 1 a h a u 1 1 décrit encore (Pl. 3, fig. 15 de Flahault) le développementdu cőne ^ E r i k s s o n, Über das Urmeristem der Dicotylenwurzeln ; Jahrb. für wiss. Botan. 1878, p. 418, 428. ^ Ex Flahault, Recherches sur raccrois^ement terminál de la racine chez les plianérogames. Ann. Se. nat. 6. sér. Tome VI. p. 78 (1878), E r i k s s 0 n, 1. c. (R u s s o w in Mém. l'acad. Pétersbourg, VII. sér. Tome XIX. n. 1, 1872). 15 (36) Z. SZABÓ végétatif du Cephalaria ambrosoides B o i s s., chez lequel il trouve des circonstances singuliéres, des couches de méristéme á peine á distinguer et un péribléme á 3 rangées de cellules, Quant aux Knautia j'ai trouvé que ce génre forme les tissus de son cőne végétatif d'aprés la fagon la plus fréquente chez les Composées (type Helianthus), et en général chez les Dicotylédons. La 6® fig. de la Pl. 11 représente une coupe longi- tudinale d'un embryon développé La coupe a été faite justement dans le plán d'insertion des deux cotylédons. On apergoit tout de suite un plán de symétrie (-> ■<-) qui divise l'embryon, il commence par deux rangées de cellules du suspenseur et con- tinue a travers la coiffe et l'écoree dans le cylindre central. Dans le dessin le couche du protoderme et le péricycle sönt nuancés. La coiffe se forme par le cloisonnement tangentiel des cellules initiüles de la coiffe et de l'assise pilifére (dermo-calyptrogéne cg). En allant de l'épiderme [ep] vers le sommet le protoderme se divise graduellement en deux cellules {x^, x^, x^) et les rangées de cellules ainsi formées peuvent aussi se cloisonner {y). Le tissus ainsi formé est le premier tissus de la coiffe lors de la sortie de la radicule. En méme temps les cellules du suspen- seur et de riiypophyte tombent á cause du cloisonnement tan- gentiel augmenté de la couche dermo-calyptrogéne (cg). Le point initial du développement du péribléme sönt dans le dessin deux cellules placés symétriquement aux deux cotés du plán de symétrie, en réalité c'est un anneau á une rangée de cellules (ik, ik'). Ce tissus produisant l'écoree primaire est le plus volumineux entre tous. A une petité distance du som- met, la oü l'assise pilifére est déjá développé, il est formé de 8 rangées de grandes cellules, dönt l'extérieure formera l'exoderme supépidermale collenchymateux de la racine (ea;), la couche in- térieure représente Fendoderme {end). A la limité du péribléme et du plérome on peut distinguer une rangée de grosses cellules, plutöt quadrangulaires, qui commence d'une cellule initiale iip), mais ne se divise pas tangentiellement en plusieurs couches, c'est le péricycle. La disposition des cellules initiales du cylindre central (plérome \ipl]) est aussi symétrique. Les cellules du plérome sönt beaucoup plus petits que celles du péribléme ou du coiffe. On peut bieu suivre la ligne symétrique aussi par ce tissus qui consiste ordinairement en 6 rangées de cellules dans le plán du développement de l'assise pilifére (e^?), Sur la coupe transversale du radicule aprés la germination on observe parfois en dedans des faisceaux binaires (Pl. II, fig. 3) un peu de moelle (Pl. II, fig. 2), mais souvent les trachées des deux faisceaux se touchent au milieu et forment une lamé vas- culaire. L'endoderme consiste en une rangée bien distincte de cellules á parois minces avec des cloisons radiales subérifiées. L'écoree primaire est formée de grandes cellules parenchymateuses plus petites vers l'endoderme et l'exoderme. Le périderme com- NOUVELLES OBBERVATIONS ^^DU KNAUTIA (37)| mence son développement dans rexoderme (Douliot^ „périderme sous-épiclermique"). L'oiigine des radicelles chez les Dipsacacées a été étudié par Van T i e g h e m et D o u 1 i o t"^, le passage des faisceaux vasculaires de la racine á la tige par Gérard,^ je renvois ici a leurs ouvrages, en mentionnant encore seulement que dans le cylindre central de l'axe hypocotyle on trouve sous les cotj'lédons la suite de leurs faisceaux en forme de deux faisceaux transversales. L'espace qui existe entre eux (dans le plán médián) est rempli d'un tissus parenchymateux laxe (moelle), dans lequel pénctrent les parties vasales devenants plus petits vers le centre. (Pl. II, fig. 1.) Les vaisseaux secon- daires ont une plus grandé ouverture que les vaisseaux primaires. Dans la partié supérieure de l'axe hypocotyle dans le collet la place du tissus parenchymateux médián est occupée par la lamé vasculaire de la racine. Les cotylédons sönt couvert d'un épiderme papilleux, ce qui est en relation avec leur héliotropisme. On peut bieu suivre le développement des stomates aussi sur les cotylédons que sur les premieres feuilles de la gemmule (Pl. I, fig, 37 — 45) et on peut déterminer que cela se fait selon le type Crucifére de Prantl. Les cellules stomatiques sönt entourées ordinairement de trois cellules comme Ta déjá reconnu Vesque* pour les Dipsacacées, dans ce cas (Pl. I, fig. 57 á 40j le premiere cloison enferme un coin dans la cellule initiale mére du stomate ; dans d'autres cas il peut y avoir quatre, rarement encore plus de cellules stomatiques, dans ces cas on observe que la premiere cloison (Pl. I, fig. 41. a 45.) en ferme deux, rarement plusieurs coins. (Sur le dessin on peut trés bien suivre la marche du développement.) 6. J'ai essayé déjá dans mon ouvrage précédent de pré- ciser les caractéres histologiques des organes végétatifs de la plante développée, ici je n'ajoute que ce que j'ai observé nouvel- lement concernant la structure anatomique de la tige, c'est la présence du diaphragme. Dans la partié la plus jeune de la tige, dans l'épicotyle ni le diaphragma, ni la zone périméduUaire ne sout diíférenciés. L'axe épicotyle est rempli par une moelle parenchymateuse. laxe aux deux cótes sönt placés les faisceaux des deux premieres ' D o u 1 i 0 1, Recherches sur le périderme. Ann. se. nat. Sér. VII. Tom. X. p. 386.. fig. 64. * Van Tieghem et H. Douliot, Recherches comparatives sur Torígine des membres endogénes etc. Origine des radicelles des Dicotyledones. (Ann. Se. Nat. VII. Sér. Tom. VIII. ^ Racines latérales des Dicotyledones. (Ann. Se. Nat. VII. Sér Tom. VIII. p. 488.) "■ ^ | ^ G é r a r d, Recherches sur le passage de la racine á la tige. (Ann. Se. Nat. VI. Sér. Tom. XI. p. 365.) ■* V e s q u e, Caractéres des principales familles gamopétales tirés de l'anatomie de la feuille. Ann. Se. Nat. 7 Ser. Tom. I. p. 209. Pl. 9, fig. 21. 15* (38) Z, ZOLTÁN feuilles. L'endoderme est bieii visible dans Tépicotyle, avec des taches de Caspary fortement réfringentes aux parois radiales. Sur les parties pliis ágées de la tige les parois radiales sönt subérifées, elles sönt allongées dans la direction de la tangente, le péricycle est homogéne, formé d'une seule rangée de cellules, comme celui observé par M o r o t ^ chez les Scahiosa. On peut suivre moelle aussi á travers les noeuds, elle est formée de cellules rondes, isodiamétriques. 8ur la plante déve- loppée le moelle présente certains changenients. Dans les entre- noeuds la moelle manqüe au centre de la coupe, la tige forme un tűbe, les cellules s'épaississent á la limité de l'anueau du bois, elles fornient une zone périmédullaire. Dans les noeuds la partié centrale de la moelle subsiste, comme une plaque et forme un diaphragme. Le Kn. orientális, plante aunuelle, a surtout une tige fistuleuse, le centre du diaphragme est formé de tissus plus épais qui se joingnent a la zone périmédullaire par un tissu á cellules á parois plus minces. (Pl. II, fig. 7 á 9.) Il est fórt curieux, que le diaphragme pousse des intumesceuces vésiculaires dans Tintérieur de l'entre-noeud, cela indique pro- bablement une formation de cal, se produisant lorsque les tissus de la moelle sönt déchirés par la croissance. Le diaphragme du Kn. drymeia est plus épais que celui du Kn. orientális. La tige est plus dense, et le diaphragme pousse avantage dans la cavité de l'entre-noeud. Les cellules épaissies du diaphragme du Kn. macedonica., contrairement aux cas précédents, sönt en correspondauce avec les cellules épaissies de la zone périmé- dullaire et forment, pour ainsi dire, leur continuaiion. On peut voir, que le diaphragme renferme des traits systématico-histolo- giques importants, mais á mes regrets je ne pouvais étendre mes recherches aux autres espéces, manque de materiéi vivant. Traduit par Róbert Ballenegger et Vauteur. Explication des flgures. Knautia drymeia Heuff. Pl. I, fig. 1 á 14, 16 á 21, 30, 32 á 36 ; Pl. n, 4 á 6, 12, 17 á 18. Knautia orientális L. Pl. I, fig. 15, 29, 31, 37 á 45 ; Pl, II, fig. 1 á 3, 7 a 10, 13 á 14. Knautia macedonica G r i s e b. Pl. I, fig. 22 á 25. Les exemplaires sur lesquels on a fait les préparations proven- naient du Jardin Botanique de l'Université de Budapest. Knautia arvensis var. budensis S i m k. Pl. I, fig. 26 á 28. Materiéi recueilli dans les environs de Budapest. Knautia integrifolia var. hi/brida (Ali.) Pl. II, fig. 11, 15, 16. Materiéi de l'herbier de B a e n i t z, provenance Korfu. ' M o r 0 t, Recherches sur le péricycle. (Ann. des Se. nat. Sér. 6. Tome XX. p. 250.) N0ÜVELLE3 0B8ERVATI0NS (39) Planche I. Fig. 1 a 3. Coupe longitudinale de rinflorescence, au commencement et á, ua degré plns développó. Gross. 30 (br = feuille involucrale [bractée], vd = mamelon de la fleur, k = zóne des mamolons plus développés, r = zöne des mamelons moins développés, 1 — 2—3 états successifs du déve- loppement). Fig. 4 a 5. Coupe longitudinale d'un mamelon floral. Gross. 100 {i = mamelons de linvolucelle, b = cavité ovarienne). Fig. 6 a 7. Laspect d'un bouton fortement grossi [mc = lobes coroUaires médians-antérieurs, mh = lobes médians-postérieurs. l—l = lobes transversales, ant = anthére, cs = calice. i = mamelons de l'involucelle . Fig. 8. Bouton vu d'á cűté, fortement grossi. Les signes sönt les mémes. Fig. 9 a 10. Image plastique de l'inflorescence á différents stades du développement, fortement grossi {k.^ — k^ = zóne développée, r == zune arriérée). Fig. 11. Vue schématique (médian-postér.) du bouton développé, les poils ne sönt représentés. Gross. 20 (abréviations comme fig. 6 et 7, cr = rostre de l'involucelle, icor =■ couronne de rinvolucelle). Fig. 12. Coupe longiludinale diagonale du bouton passant par le point de suspension des anthéres. Gross. 50 (abréviations comme fig. 6 a 7, 6 = cavité ovarienne). Fíq. 13. Coupe longitudinale du bouton dans le plán médián. Gross. 50 (abrév. comme fig. 6. et 12; bii-2 = mamelons des carpelles). Fig. 14. Comme fig. 13 mais á I'apparition du mamelon de l'ovule (^yikd). Gross. 50 (z ■= zőne croissante). Fig. lő. Coupe longitudinale d'une lobule de la corolle. Gross. 70 {tr = faisceaux libéro-ligneux, pp = papilles). Fig. 16. Coupe longitudinale d'une dent de la calice, sans les poils. Gross. 65 {tr = faisceaux libéro-ligneux, s = íibres prosenchymateuses, J=situation de la coupe transversale de la fig. 17, ZZ=^ situation de la coupe de la fig. JS). Fig 17. a 18. Coupes de la dent de la calice; fig. 17 dans le plani de la fig. 16, fig. 18 dans le plán II de la raéme figure. Gross. 120 {tr = faisceaux libéro-ligneux, s = fibres). Fig. 19. Coupe longitudinale médiane du bouton dans le stade de développement de la t>g- H- Gross. 20 ím = lobule médian-antérieur de la corolle, mh = lobule médian-postérieur, bi = stigmate, atd = anthére, cs ^= calice, n = néctaire, x = partié basale commune du calice et de la corolle, i = involucelle, t = ovaire, pl = placenta. mk = l'ovule, tr = cours des faisceaux représenté par une ligne pointillée). Fig. 20. Coupe long. méd. schém. de la partié inf. de la fleur déve- loppée. Gross. 20 (n = néctaire, nip = mikropyle, pr = couche des cel- lules prismatiques du tégument, qui enveloppe le sac embryonnaire (ezs). 1= situation de la coupe de la fig. 31, 11= situation de la coupe de la fig. 30, m = situation de la coupe de la fig. 34, IV = situation de la coupe de la fig. 33, V = situation de la coupe de la fig. 32 du Pl. I et fig. 4 du Pl. II). Fig. 21. Coupe de la partié basale du tűbe de la corolle dans la région néctarifére, lors de la fleuraison. Gross. 60 {p = corolle, cs = calice, n = papilles néctariféres, tr = faisceaux libéro-ligneux). Fig. 22. Coupe trans. de l'anthére moins développé. Gross. 260. Lexplication se trouve dans le texte. Fig. 23. Coupe long. de la paroi de l'anthére mur. Gross. 200 {ext = épiderme. ent = assise mécanique). Fig. 24. Une cellule de l'assise mécanique de la fig. précédente. Gross. 450. Fig. 25. Grain de pollen. Gross. 150 (exi = exine, int =^ intine, op = opercule). Fig. 26. Coupe longitudinale de la cavité ovarienne lors de I'appari- tion du mamelon de l'ovule (6 = cavité ovarienne ; voir les fig. 5, 13 et 14). La partié signalée mkd de la fig. 14 grossie 160íois. (40) Z. SZABÓ : NOUVELLES OBSERVATIONS Fig. 27. Coupe longitudinale de l'ovule, stade de commencement. Gross. 200 (ím = tégument, ar = cellule mére primordiale). Fig. 28. Coupe long. de l'ovule. Gross. 200 [im = tégument, mp = mikropyle, pr — cellules prismatiques du tégument, nuc = nucelle, ar = cellules mérés primordiales). Fig. 29. Coupe transversale du stigmate. Gross. 120 {pp — papUles, tr = faisceaux libéro-ligneux). Fig. 30. Coupe transversale de la partié basale commune de la coroUe et du calice, dans le plau II de la fig. 20. Gross. 30 {tr =■ faisceaux libéro-ligneux). Fig. 31. Coupe transversale du style dans le plán I de la fig. 20. Gross. 125 [tr — faisceaux libéro-ligneux, vz = tissu conducteur). Fig. 82 a 34. Image schématique de la coupe transversale du fruit en maturation. Gross. 15. Fig. 32 représente le plán V de la fig. 20, fig. 33 le plán IV de la mérne figure et fig. 34 le plán III (ep = épiderme, kr ■=■ assise cristallifére, s = sclérenchyme, far = tissus parenchymateux, t = parois de l'ovaire avec 8 faisceaux libéro-ligneux, mktr = faisceau de l'ovule). Fig. 35. Une partié de rinvolucelle de la fig. 32 grossie 220 fois {ep = épiderme, kr = assise cristallifére, s =■■ sclérenchyme). Fig. 36. Coupe longitudinale du sommet de l'involucelle. Gross. 25. Schématique {cr = rostre de l'involucelle, icor = couronne de l'involucelle, s = sclérenchyme, kr = assise cristallifére, tr — faisceaux libéro-ligneux). Fig 37 a 45. Développement des stomates. Dans les figures 37 a 40 le premier cloison renferme un coin, dans les figures 41 a 45 il en ren- ferme deux. {1, 2, 3 ordre des parois, v = parois de la cellule-mére.) La figure 45 est grossie 320 fois. Planche II. Fig. 1. Coupe transversale des faisceaux libéro-ligneux de l'axe hypo- cotyle. Gross 100 {cnmb = camblura, end = endoderme, per = pericycle, ph = liber). Fig. 2 et 3. Coupe transversale de la radicule. Gross. 100. Fig. 2 est plus proche vers l'hypocotyle, fig 3 vers le sommet de la radicule (abré- viations comme fig. 1 ccl — bois, sp = faisceau aux parois épaissies en spiiale . Fig. 4 Coupe transversale h travers Tovair et l'involucelle de la fleur, située dans le plán V de la fig. 20, Pl. 1. Gross. 80 {invoLucelle : ep = épiderme, kr == assise cristallifére, ps = parenchyme á petites cellules, par =-• parenchyme á grosses cellules, t = ovaire ; ovule : mk = tégument, pr = assise intérieure prismatlque, ezs = sac embryonnaire). Fig. 5. Coupe longitudinale de l'embryon lors de l'apparition des premiers mamelons des cotylédons {cot), fortement grossie [swsp = suspen- seur, hyp = hypophise, cg = dermocalyptrogéne, perb — peribléme, pler =^ plérome). Fig. 6. Coupe longitudinale de la coiffe de l'embryon. Gross. 160. (L'explication se trouve dans le texte.) Fig. ?. Coupe longitudinale du noeud de Kn. orientális. Gross. 5. {b = moelle, tr = faisceau libéro-ligneux, diaph = diaphgrame, in = entrenoeud), Fig. 8. Cellules du diaphragme du Kn. orientális. Gross. 125. Fig. 9. Une moitié du diaphragme du Kn. orientális. Gross. 25 {ins = papilles, s = cellules épaissies, bélpar = parenchyme médullaire). Fig. 10 á 12. Coupe longitudinale du recéptacle. Fig. 10 = K. őrien- alis, fig. 11 = Kn. integrifolia, fig. 12 = Kn. drymeia {v = involucre, br — bractées, lap = coussin basale de la bractée). Fig. 13 et 14. Coupe transversale d'une bractée du Kn. orientális. La fig. 13 représente la partié moyenne grossie 80 fois, la fig. 14 représente la feuille entiére, schématiquement {tr — faisceau libéro-ligneux, s = tibres). Fig. 15 et 16. Coupe transversale d'une bractée du Kn. integrifolia. La fig. 15 représente la partié moyenne, grossie 80 fois, la fig. 16 repré- QY. PRODÁN : BEITRAGE ZUR PLORA DES K0MITATATE8 BÁC8-B0DR0G (41) sente la feuille entiére schématiquenient {tr = faisceau libéro-ligneux, ha ■=-■ hypoderrae). Fig 1? a 18. Coupe transversale d'une bractée du Kn. drymeia. La fig. 17 représente sa partié moyenne en détail, grossie 80 fois, la fig 18 représente la bractée entiére schématiquement (ír = faisceau libéro-ligneux, s = cellules épaissies). Gy, Prodán: Beítráge zur Flora des Komítates Bács-Bodrog und Umgebung. Die im ung. Originaltext p. 149 — 158 sich befindende Enumeration enthalt die aus der im Titel erwahnten Gegend vom Verf. gesanimelten Pflanzen. Einige der aufgeführten Arten revidierte A. v. Degen, J, Wagner und S. Kupcsok. (Aus der Sitzung der Sektion am 10. November 1909.) SITZUNGSBERICHTE. Sitzung' der botanischen Sektion am 13. April 1910. (CLV.) 1. Die Arbeit von B. Páter ,Z\vei interessante Missbildungen" legt K. Schilberszkj- vor. Die eine Missbildung wurde vom Verfasser an Valeriána officinalis beobachtet, derén Zwergstengel gedreht, aufgeblasen und innen hohl war. Der Grund der Drehung liegt nach Verf. in der mangelhaften Ernahrung. Die zweite Missbildung — Torsion zweier Wurzel- paare — beobachtete Páter an den Wurzeln von Petroselinum sativum. Verf. meint, dass diese Missbildung das zweiseitige Wachstum (Langen- und Dickenwachstum) erzeugt hat, dessen Resultante das spiralige Wachs- tum ist. (Wird erscheinen.) Zum Gegenstand spricht K. Schilberszky. 2. L. Hollós, „Aus Ungarn bisher unbekannte Pilze aus der Umge- bung von Kecskemét", vorgelegt von J. Tuzson. Die Enumeration enthalt 402 Arten. 3. J. B. K ii m m e r 1 e bespricht die Arbeit von E. Gy. Nyárády „Die Vegetation der Bory-Sümpfe (Nordungarn)" und legt vom Verf. aus diesem Gebiete angefertigte Photographien vor. (Wird erscheinen.) 4. A. Kerékgyártó berichtet über das Vorkommen von Eranthis hiemalis am Jánoshegy bei Budapest. (Wird erscheinen.) Im Anschluss an diesen Bericht erwáhnte S. J á v o r k a, dass er nachst Komárom im April d. J. stark entwickelte Exemplare von Eranthis hiemalis gesammelt habé. Sitzung der botanischen Sektion am 27. April 1910. (CLVI.) Der Vorsitzende G y. Klein eröflfnet die Sitzung und teilt mit, dass diese zu dem Zwecke einberufen wurde, um über die neuen Sektions- statuten zu beschliessen. Der Entwurf der neuen Sektionsstatuten wurde sodann vom Schriftführer von Punkt zu Piinkt verlesen und nach eingehender Debatte der Anwesenden angenommen. (42) SITZUNG8BERICHTE Sitzung der botanischen Sektion am 11. Mai 1910. (CLVII), 1. J. T u z s 0 u legt die Arbeit von L. Hollós, „Beitrage zur Flóra des Komitates Tolna", vor. Verf. sammelte im Tolnaer Komitat 734 phane- rogame Pflanzen, von denen 281 aus diesem Gebiete noch nicht bekannt waren. (Wird erscheinen.) 2. L. Thaisz, „Beitrage zur Flóra des Komitates Abauj-Torna", III. Mitteilung, vorgelegt von S. Mágocsy-Dietz. Verf. veröfí'entlicht 200 neue Angaben für die Flóra dieses Komitates und berichtet über seine pflanzengeographischen Beobachtungen 3. S. Mágocsy-Dietz legt vor und bespricht unter dem Titel „Beitrage zur Kenntnis der Wurzel" die grünen Wurzeln von Menyanthes trifoliata, Acorus calamus, Pandanus Veitschii und Elodea densa. In diesem vorláufigen Bericht weist Verf. darauf hin, dass die Wurzeln der genannten Wasserpflanzen ergrünen und dass diese Veranderung erst dann auftritt, wenn die Pflanze noch nicht genügende Blatter besitzt oder wenn zur Winterszeit die Dunkelheit und die wenigen Blatter den Bedarf an organi- schen Stoífen nicht geniigend ersetzen können. Sodann legt Vortragender die zur Sicherung der Atmung dienenden Wurzeln von Pandanus und Saccharum vor, die den Pneumatophoren ahnlich funktionierten. Ausser den gutbekannten Pneumatophoren sind zahlreiche Wurzelíiste bekannt, die das Lüften der Wurzeln, beziehungsweise die Atmung sichern. Die Lüftungswurzeln von Pandanus und SacJiarum wer- den an solchen stjirkeren Wurzeln erzeugt, die sich im Wasser frei ent- wickeln. Das sind negativgeotropische Adventivwurzeln. Im luftarmen Wasser entwickeln sich die Gewebe der Oberílache zum Aerenchymgewebe, wenn aber das Wasser geniigend Luft enthált, so nimmt die Stelle des letzteren das Korkgewebe ein. Es ist eine interessante Erscheinung, dass die an den ergrünten Wurzeln sich befindenden Lüftungswurzeln von Pandanus an der Sonne reich mit Luftblasen bedeckt sind ; ein Beweis, dass sie auch im Dienste des Gasaustausches der Assimilation stehen. 4. S. Mágocsy-Dietz legt drei seltene Bücher vor : a) Kitaibel: „ Hydrographia Hungáriáé''. Pest, 1829. Edidit Joannes Schuster. Dieses Werk enthalt K i t a i b e 1 s voUstandigste Biographie, sowie das Verzeichnis seiner Arbeiten. b) „Acta litteraria Musei Nationali Hungarici". Tomus I. Budae, 1818. Redactore Jac. Ferdin. Miller de Brassó. •c) „Plán zu einer ungarischen Gesellschaft für Naturkunde, Ökonomie und Medizin. Pesth, 1802". Der Verfasser dieses unbenannt erschienenen Planes ist Kitaibel. 5. S. Mágocsy-Dietz demonstriert ein steriles Mycelium von Penicilliunif welches sich in machtigen Sehichten entwickelt hat. 6. J. Schweitzer hielt einen „Beitrage zur Kenntnis der Ana- tomie und Entwicklungsgeschichte der Gattung Dipsacus" betitelten Vor- trag. (Wird erscheinen.) BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK JOURNAL DE LA SECTION BOTA- NIQUE DE LA SOCIÉTÉ ROYALE D'HISTOIRE NATURELLE DE LA HONGRIE BULLETIN POUR L'ÉTRANGER. ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT MITTEILUNGEN FÜR DAS AUSLAND BÁND IX. 1910. IX/25. HEFT 4-5. F. Fodor: Beítráge zur Kenntnís der Hístologíe dcr Gattung Cephalaría. (Mit Fig. 1—7 im ung. Originaltext p. 171—197.) In vorliegender Arbeit behandelt Verfasser die Histologie der Arten Cephalaria transsilvanica, leucantha, laevigata und alpina ; anschliessend darán berichtet er über seine entwickelungs- geschichtlichen Beobachtungen, die er an C. transsüvanica ange- stellt hat.^ Die Hauptresultate der Arbeit lassen sich folgendermassen zusammenfassen. Die Spaltöífnungen der Epidermis gehören im allgemeinen zu der von Solereder als Cruciferen-Typus bezeichneten Form. Die Behaarung der Epidermis besteht aus einzelligen Deck- und mehrzelligen Drüsenhaaren. Die am Blattrande sich befindenden Haare sind nicht Drüsenhaare, wie das Solereder angibt, sondern Deckhaare. Die Blátter von Cephalaria transsüvanica, laevigata, leu- cantha sind isolateral, dagegen die von C. alpina bifacial. Die Verteilung der Gewebe des Blattstieles ist für die ein- zelnen Arten charakteristisch. An der Oberflache der Cuticula von C. transsilvanica befinden sich einzelne verdickte Leisten. Durch das Zerreissen der Parenchymzellen des Grundgewebes wird der Blattstiel von innen hohl und enthalt immer grosse Calciumoxalat-Kristalle. Im Blattstiel dieser Art verlaufen drei Gefássbündel. Die Oberflache der Cuticula von C. leucantha besitzt parelle Verdickungslinien. Das Grundgewebe des Blatt- stieles ist bei dieser Art unverletzt, C. leucantha besitzt eben- falls drei Gefássbündel. Im Blattstiel von C. laevigata ist das Assimilationsgewebe sehr schwach entwickelt. An der Oberflache des Blattstieles verlaufen zwei Collenchymrippen. Diese Art besitzt fünf Gefássbündel ; der Blattstiel von C. alpina dagegen drei Gefássbündel und kein Hypoderm. Das Markparenchym geht ganz zugrunde und in dem so entstandenen hohlen Raum befinden sich nur Calciumoxalat-Kristalle. ^ Die einschlagige Literatur siehe im ung. Originaltext. 21 (46) F. fodor: beitráge zur kenntnib der qattunö cephalaria An der Oberflache der álteren Stengel (auch bei den ein- jáhrigen Arten) bildet sich Korkgewebe. In den alteren Stengel- gliedern regenerieren sich die itn Zerfallen begriffenen Zellen des Markes ; durch ihre rasche und unregelmassige Teilung erzeugen sie Zellen, von denen der hohle Stengel verstopft wird. Áhnliche Verstopfung bildet sich auch durch Zerfallen anderer Gewebe des Stengels. In der Wurzel entwickelt sich niemals ausgedehnteres Mark. An der ringförmig geschwoUenen Basis der Blumenkron- röhre, dórt wo die Blumenkrone mit dem Griffel in Berührung kommt, entwickeln sich in der Epidermis hohe, blasenförmig geschwoUene Zellen, die nach Verf, das Nektarium bilden, welches sich hier und nicht am Involucellum, wiedas Bonnier behauptet, befindet. Die Nektarien der Gattung Cephalaria sind alsó nuptial und nicht extranuptial. In der Fruchtwand von C. transsilvanica verlauft ausser den bekannten acht Gefássbündeln, noch ein grosses Biindel, welches in die Samenanlage führt. Zur Zeit der Entwicklung des Embryosackes wird der Nucellus schon gánzlich resorbiert. Erklarung der Figuren. Fig. 1. Drüsenhaare : 1. Vem Blatt von Cephalaria transsilvanica ; 2. vom Hochblatt von C. transsilvanica ; 3. von C. leucantha ; 4. von G. alpina. Fig. 2. Querschnitt durch den Blattstiel von C. transsilvanica. chs = Chlorophyllzellen ; hy = Hypoderm ; ij = Intercellularraum ; k = CoUen- chym ; l = der am Blattstiel herablaufende Rand der Spreite ; st = Spalt- öffnungen ; sz = einzelliges Haar. Fig. 3. Querschnitt durch das Hochblatt von C. transsilvanica; e = Epidermis ; eny = Gefássbündel ; k -= Calciumoxalat-Kristalle ; sk = Skleren- chym ; sz = Basale Zellen der Haare. Fig. 4. Einige Formen der Drüsenhaare vom Hochblatt von C. laevigata. Fig. 5. Verstopfung im Mark des Stengels von C. transsilvanica. Fig. 6. Haare vom Involucellum von C. transsilvanica ; k = Zellschicht mit Eristallen. Fig. 7. Nektarium von C. leucantha ; b = Griffel ; h = Blasenförmige, Zucker ausscheidende Zellen vom unteren Teil der Blumenkrone ; k = Calcium- oxalat-Kristalle. (Aus der Sitzung der Sektion am 11. Janer 1910.) {S2urák.) L. HOLLÓS : UNGARN8 NEUE PILZE (47) L, Hollós: Für Ungarn neue Pílze aus dcr Umgc- bung von Kecskemét, (Ung. Originaltext p. 198-221.) Aus der Umgebung von Kecskemét befinden sich 1926 Arten deterininierter Pilze in der Sammlung des Verf. Unter diesen sind ca. 300 Arten oder Varietaten, die von ihm als neu, grösstenteils in den „Annales Musei Nationalis Hungarici" beschrieben wurden.^ Ein grosser Teil, beinahe dio Hálfte namentlicb 959 Arten der gesam- melten Pilze, sind unentwickelte Stadien von Pilzen höberer Ordnung, Fungi imperfecti, welche sich folgendermassen gliedern : Ordo I. Sphaeropsidales .... 726 Arten. „ II. Melanconiales 45 „ „ III. Híjphales 188 „ 959 Arten. In der vorliegenden Arbeit werden aus den zwei ersten Ordnungen diejenigen 402 Arten alphabetisch aufgezáhlt, welche aus nnserem Vaterland noch nicht erwáhnt, daher.für Ungarn neu sind. Dass in einem solchen verhaltnissmássig kleinen, dazu noch ungünstigen Gebiete, wie die Umgebung von Kecskemét, so viele aus unserem Vaterland unbekannte Fungi imperfecti vorkommen, ist jenem Unistande zuzurechnen, dass die alteren Forscher unserer Pilze diese kaum beachtet habén. Hazslinszky erwahnt nur zerstreut hie und da manche derselben, derén Zugehörigkeit zu den Sphaeriaceaen er als sicher oder als wahrscheinlich glaubte. Kalchbrenner, Schulzer zahlten schon mehrere auch syste- matisch auf, dennoch bildeten diese noch immer nicht den Gegenstand ihrer Lieblingsforschungen. Das nieiste leistete auf diesem Gebiete B a u m 1 e r, der sich für diese Pilze besonders interessierte und viele Arten derselben unter den Pilzen des Pozsonyer líomitates und der Umgebung von Selmeczbánya aufzáhlte. ' Die neuen Arten sind in den folgenden Arbeiten beschrieben: I. Mitt. Új gombák Kecskemét vidékéről. Fungi növi re;;ionis Kecs- kemétiensis. in Annales Musei Nationalis Hungarici. Tom. IV, 1906, p. 327 — 371, Tab. VIII, IX, (94 n. sp.). II. Mitt. Ibidem. Tom. V., 1907, p. 43—55 (25 n. sp.). III. Mitt. Növénytani Közlemények. VI. kot. 1907, 59—67. I. (34 n. sp.). IV. Mitt. Annales Mus. Nat. Hungarici. Tom. V, 1907, p. 452—468 (49 n. sp.). V. Mitt. Ibidem. Tom. VI, 1908. p. 527—536 (28 n. sp \ VI. Mitt. Ibidem. Tom. VH. 1909, p. 50—58 (24 n. sp.). Vn. Mitt. Ibidem. Tom. VIH, 1910, p. 1—10 (30 n. sp.). Pöfifetegeken termő új gombák. Fungi növi in Gasteromycetis habitantes in Ann. Mus. Nat. Hungarici. Tom. IV 1906, p. 532—536 (9 n. sp.\ H. Mitt. Ibidem. Tom. V, 1907, p. 278—284 (14 n. sp.). 21* (48) L. V. THAI8Z : BEITRÁQE ZUR FLÓRA DE8 ABAUJ-TORNAER K0MITAT8 Da Verf. von den aus der Umgebung von Kecskemét gesammelten Fungi imperfecti nur die aus Ungarn unbekannten aufzahlen beabsichtigte, nahm er die ganze diesbezügliche Literatur in Betracht und schloss allé jené Angaben aus, welche in den Mitteilungen von Baumler, Bresadola, Bubák, Greschik, Hazslinszky, Kalchbrenner, Moesz, Richter, Saccardo, Schulzer aus Ungarn schon bekannt sind- Es ist möglich, dass von den aufgezahlten Pilzen einige, jedenfalls aber sehr wenige aus Ungarn schon bekannt sind, was bei der Zusammenstellung der sehr zerstreuten Literatur-Angaben leicht vor- kommen kann. Da die von Allescher beschriebenen zwei Abteilungen (VI, VII.) der Rabenhors tschen Arbeit durch ihre zweckmassige Ein- teilung und leichte Handhabung für die Determinierung der in Ungarn vorkommenden Fungi imperfecti am zweckmassigsten sind, wurden sie hier beniitzt und zitiert. Nur in dem Falle wurde die Beschreibung der auf der Wirtpflanze vorkommenden Pilze in Saccardos Sylloge Fungorum beniitzt, wenn dieselbe in der Arbeit von Allescher nicht zu finden war. Die in der vorliegenden Arbeit aus der Umgebung von Kecs- kemét aufgezahlte grosse Zahl der aus Ungarn unbekannten Fungi imperfecti zeigt, dass es bei uns noch immer verdienstlich ist, die Pilze einzelner Gegenden zu erforschen und dass wir Ungarns Pilzflora noch immer nur liickenhaft kennen, Die Lokal-Pilzfloren werden weitlaufige Serien zu dem Register liefern, welches einst die Pilze Ungarns zusammenfassen wird. Die Aufzahlung der einzelnen Arten befindet sich im unga- rischen Text. (Aus der Sitzung der Sektion am 13. April 1910.) {Autorreferat.) L. V. T h a í s 2 : Bcítrágc zur Flóra des Abauj-Tornacr Komítats, (III. Mitteilung.') (Ung. Originaltext p 222—230.) In der vorliegenden Mitteilung veröflfentlicht Verf. die Ergebnisse seiner ini Jahre 1908 im Abauj-Tornaer Komitate durchgeführten Exkursionen. Es gereicht zum Vorteile seiner Enumeration, dass er sich nicht bloss darauf beschrankt, die von ihm ermittelten Angaben einfach aufzuzáhlen, sondern dass er auch über wertvolle pflanzengeographische Resultate berichtet. ^ I. und II. Mitteilung siehe ín dieser Zeitschrift VII. Jahrg. 1908, p. 131—132, (28) und VU. Jahrg. 1909, p. 247— ii57, (65). B. PÁTER : ZWEI INTERESSANTE MI8SBILDUNQEN (49) So hat er die Verbreitungsgrenze zahlreicher, dieses Komitat angrenzenden Pflanzen festgestellt. Weiters hat er im Szádelőer Tal, sowie im Ájer Tal Regionsverschiebung nachgewiesen. (Die Flóra dieser Táler erinnert an eine alpine Flóra.) Im Vaskapu-Tal wurde ein bisher unbekannter Standort von Taxus haccata entdeckt. Náchst Bodókőváralja sammelte er Cotoneaster ynelanocarpa, an den natronhaltigen Csorbáder Wiesen Iris subharbata. Es muss noch hervorgehoben werden, dass Verf. auch in dieser Mitteilung ca. 200 solche Angaben aufführt, die für die Flóra des Abauj-Tornaer Komitats neu sind. (Aus der Sitzimg der Sektion am 11. Mai 1910.) {Szurák.) B. Páter: Zwcí íntcrcssantc Míssbíldungcn. (Mit einer Abbildung'' im ung. Originaltext p. 231—235.) Im botanischen Garten der landwirtschaftlichen Hochschule zu Kolozsvár hat Verf. zwei interessante Missbildungen an Valeriána officinalis L. und Petroselinum sativum Hoffm. beob- achtet, die von ihm eingehender beschrieben werden. Die Wurzel von Valeriána officinalis L. scheint normál gebildet zu sein, dagegen ist der Stengel der Pflanze verkrüp- pelt, gedreht, aufgeblasen und hohl. Auch die Blátter und Blüten entwickelten sich abnorm. Die vorliegende Bildungsabweichung — Spiralismus, u. zví^, Zwangsdrehung — ist nach Verf. die Folge mangelhafter Ernáhrung, weil keine Spur von Verletzungen oder tierischen und pflanzlichen Parasiten bemerkt wurde. Dass diese Missbildung von Valeriána officinalis L. als Folge ungiinsti- ger Bodenverháltnisse zu betrachten ist, schliesst er daraus, dass diese Pflanze die feuchten Stellen bevorzugt, dieses Exem- plar aber in trockenem und magerem Boden wuchs. Die zweite Missbildung — Torsion zweier Wurzelpaare — wurde vom Verf. an Petroselinum sativum Hoffm. beobachtet. Dórt, wo die Pflanzen gedrangt gepflanzt waren, hat er mehrere, áhnlicherweise abnorm entwickelte Wurzelpaare beobachtet. Die Erscheinung dieser Bildungsabweichung besteht nach Verf. im ungleichmássigen Laugen- und Dickenwachstum. Die Dre- hung wurde hier in erster Reihe durch das Dickenwachs- tum gefördert, denn besonders scharf tritt sie an den stark verdickten Stellen beider Wurzeln auf. Dem angestrebten Dickenwachstum der einen Wurzel setzte sich als Hindernis ^ Rechts Petroselinum sativum H o f f m., links Valeriána officinalis L. (50) K. SCHILBERSZKY .* BEMERKUNQEN ZU „B. PÁTER8 MI88BILDUEQEN die andere Wurzel entgegen und iimgekehrt, nachdem so weder die eine noch die andere sich in der Richtung des Radius frei und gleichmassig verbreitern konnte, hat das einseitige Hindernis das einseitige Wachstum hervorgerufen und dadurch die Torsion beider Wurzeln erzeugt. (Aus der Sitzung der Sektion am 13. April 1910.) {Szurok) YL Schílberszky: Bemerkungen zu der Míttcílung von B. Páter: Zweí ínteressante Míssbíldungen, (üng. Originaltext p. 235—240.) Bezüglich der zwei interessanten Missbildungen bemerkt Verf.. dass es wünschenswert ware festzustellen, ob es sich in dicsen und ahnlichen Fállen um eine durch áussere Verhalt- nisse hervorgerufene teratologische Aberration oder aber um eine durch innere Ursachen erzeugte abnorme Bildung handelt? Die Bildungsabweichung von Valeriána officinalis L. ist Spiralismus und Fasciation. Sie wurde aber auf keinen Fali durch aussere Ernahrungs-Verhaltnisse hervorgerufen, sondern entstand durch eiuederartige Ausnützung der im Verlaufe der ontogenetischen Entwicklung der Pflanze zur Verfügung stehenden entsprechen- den BildungsstofiFe, dass eine unregelmássige Bildung gewisser Gewebe (in Bezúg auf Form, Grösse und Anordnung) infolge innerer biologischer Ursachen eintrat. Der trockene und magere Boden kann als Ursache von Nanismus und Brachycladie be- trachtet werden, doch übt er auf die Entwicklung abnormer Gewebe keinen Einfluss. Fasciation und Spiralismus werden von Schilberszky als solche selbstándige organische Aberra- tioneu aufgefasst, derén Ursprung in erster Reihe in der ontoge- netischen Entwicklung fusst. Leicht möglich können hier auch atavistische Beziehungen oder mutualistisches Verhalten im Spiele sein. Die Missbildung von Petroselinum sativum Hoffm. ist ebenfalls Spiralismus, derén Ursache auch auf individueller Neigung (Inklination) beruht. Die schraubenartige Torsion dieser Wurzel- paare wurde in erster Reihe durch biologische Ursachen hervor- gerufen, wozu im Verlaufe der Entwicklung auch noch mecha- nische Ursachen kajnen. Die Entstehung der Bildungsabweichung von Petroselinum sativiim Hoffm. wird von Schilberszky 1. durch die Aktion des Kontaktreizes und 2. durch die nach der Verletzung der Wurzelhaube auftretende Reaktion erklárt. (Aus der Sitzung der Sektion am 13. April 1910.) (Szurák.) T. BLATTNY : BEITRAGE ZUR VERBREITUNG DER FLAUMIGEN EICHE. (51) T» Blattny: Beítráge zur Verbreítung von Quercus lanugínosa Lam» (Ung. Originaltext p. 240—241 ) Prof. L. Fekete wurde voni iingarischen Ackerbau- ministeriuin betraut, iti üngarn Erhebungen auszuführen über die horizontale und vertikale Verbreitung unserer einheimischeu Holzarten, sowie über die Verteiliing des Vorkommens dieser Báume nach Formation und Gesteinsarten. Ein Resultat dieser Erhebungen ist die vorliegende und náchstfolgende Mitteilung, die von speziell pflanzengeographischem interessé folgende Tat- sachen enthált : Die nördlichsten Standorte der flaumigen Eiche sind in Ungarn an den südlichen und siidwestlichen Ausláufern der „Mala Magura" zwischen der Nyitra und dem Bellankabacb. Náchst Bad Bajmócz an den Bergiehneu (504 m), sowie zwischen Bajmócz und Felsősutócz bildet sie bis 580 m eigene Bestánde ; vereinzelt steigt sie bis 609 m (36° 13' 30" ö. L. von Ferro und 48° 47' 30" n. Br.). Nachst Alsósutócz (36° 12' ö. L. und 48° 48' 20" n. Br.) gedeiht sie an den 515 m hohen Berglehnen. Der Standort nachst Csábrágvarbók (Kom. Hont) ist 380 m hoch. lm Bükkgebirge (Grundgestein Kaik) steigt sie bis 650 m (ver- krüppelte Exemplare wurden bis 784 m angetroffen) ; im Bör- zsönyer Gebirge náchst Vácz bis 638 m ; im Piliser Gebirge (Kaik) bildet sie eigene Bestánde bis 756 m ; im Mecsekgebirge bis 573 m. In Kroatien liegt die obere Grenze ihrer Verbreitung, unter wel- cher sie in grösserer Anzahl vorkommt, 676 m hoch, höchstens aber 903 m (Durchschnitt von 18 Angaben) ; vereinzelt steigt sie bis 698 m, höchstens 1084 m (Durchschnitt von 40 Angaben) ; ver- krüppelte Exemplare kommen noch bei einer maximalen Höhe von 1130 m vor. (Aus der Sitzung der Sektion am 9. Febr. 1910.) (Ssurák.) T, Blattny: Zur Verbreítung von Syrínga Josíkaea Jacq. (Ung. Originaltext p. 163.) Der áusserste, gegen Westen vorgeschobene Standort befin- det sich im Kispásztélyer Tal (Waldkarpathen). Der niedrigste Standort ist in diesem Gebiete bei Sóhát (305 m, Kom. Ung), der höchste iin Bisztricza-Tal (568 m). lm Bihargebirge liegt der höchste Standort 926 m hoch (Kalkboden), im Aranyos-Tal 849 m. (Aus der Sitzung der Sektion am 9. Febr. 1910.) {Szurok). (52) 8ITZÜNGSBEBICHTE A, Kerékgyártó: Übcr das Vorkommen von Eranthís hyemalís S a 1 í s b. am Jánoshegy bei Budapest. (Ung. Originaltext p. 242.) Bericht über die Entdeckung eines zweiten Standortes dieser Pflanze bei Budapest. (Aus der Sitzung der Sektion am 13. April 1910.) (Szurák.) PERSONAL-NACHRICHTEN. Gestorhen: Dr. B. Pillitz, Komitatsphysikus im Ruhestand, Verfasser der Flóra des Komitats Veszprém. Ernannt: Dr. L. Sántha zum Assistenten am Ampelologischen Institut in Budapest. L. Thaisz, Vorstand der kön. ung. Samenkontroll-Station in Kassa, wurde nach Budapest versetzt. SITZUNGSBERICHTE. Sitzung der botanischen Sektion am 8. Juni 1910. (CLYIU.) 1. Die Arbeit von M. Péterfi: „Über das Vorkommen von Tortella squarrosa (B r i d.) L i m p r. in Ungarn' legt G. Moesz vor, (Wird erscheinen.) 2. J, Fehér spricht a) über „Abnorme Blüten von Capsella bursa pastoris" und legt Exemplare vor, die er nachst Budapest gesammelt hat. In der Blüte der genannten Pflanze entwickeln sich an Stelle der vier Kronblatter, vier Staubblatter. b) „Melandryum album mit vier Blumenkronzipfeln". In den Bergen der Umgebung von Budapest kommen nach Vortr. Exemplare von Melan- dryum album mit vier Blumenkronzipfeln háufig vor, dagegen hat er in der Ebene derselben Umgebung solche mit zwei Blumenkronzipfeln beobachtet. Die Form mit vier Blumenkronzipfeln ist nach ihm die áltere, aus der die mit zwei Zipfeln entstand. Zum Gegenstand sprechenK. Schilberszky und S. Mágocsy-Dietz. 3. Z. Szabó bespricht die Arbeit von B. Pillitz: Die Vegetation des Komitats Veszprém. II. Teil. Derselbe berichtet über das Blühen von Cycas revoluta im botanischen Garten der Universitát. Weiters legt er ein Exemplar von Montagnites radiosus (P a 1 1.) H 0 1 1. vor, welches S. Mágocsy-Dietz náchst Budapest gesammelt hat. Neu für die Flóra von Budapest. 4. J. B. K ü m m e r 1 e berichtet über das Vorkommen von Clathrus cancellatus. Diesen Pilz fand F. Dobiasch in Zengg (ungariaches Küsten- land). Er ist ein neuer Bürger der ungarischen Flóra. 5. G. D 0 b y hielt einen zusammenfassenden Vortrag über .Oxydasen". (j. K. Schilberszky legt ein missgebildetes Exemplar von Plan- tago lanceolata mit verzweigter Blütenstandaxe vor. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK JOURNAL DE LA SKCTION BOTA- NIQUE DE LA SOCIÉTÉ ROYALE D'HiSTOIRE NATURELLE DE LA HONGRIE BULLETIN POUR L'ÉTRANGER. ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT MITTEILUNGEN FÜR DAS AUSLAND BÁND IX. 1910. XII/30. HEFT 6. L» Simon kai. (1851—1910.) (Ungarischer Originaltext pag. 251.) Am 2. Jauner 1. J. ist L. S i m o n k a i iinerwartet aus dem Lében g:eschieden und wir betrauern in ihm den aus- gezeichneten Forsclier der ungarischen Flóra. S i m 0 n k a i wurde ira Jahre 1851 in Nyiregyhaza geboren. Schon im zweiten Jahre verlor er seinen Vater und wurde somit von seiner Mutter erzogen. Seine Gymnasialstudien begann er zu Nyiregyliáza, setzte sie aber alsbald in Eper- jes fórt, wo er sich binnen kurzer Zeit durch Eifer und Fleiss die Zuneigung seines wohlbekannten Meisters F. H a z s- 1 i n s z k y erwarb. S i m o n k a i setzte seine Studien nach- her an der Universitat zu Budapest fórt. Hier hatte er B o r- b á s, den damaligen Assistenten des Prof. L. Jurányi, kennen gelernt. Im Jahre 1874 hat er das Lehrerdiplom Vür Mittelschulen erhallen und noch im selben Jahre wurde er zum Doktor der Philosophie promoviert. 1875 íungierte er als Mittelschullehrer an der Oberrealschule in Nagyvárad, von wo er 1880 nach Pancsova und um ein Jahre spáter nach Arad versetzt wurde. Das Schuljahr 1883—4 verbrachte er in Wien, wo er unter Kerners und Wiesners Leitung seine botanischen Kenntnisse vertiefte. Von Arad wurde er im Herbste 1891 nach Budapest an das Obergymnasium des VII. Bezirkes tibersetzt. Im Jahre 1892 habilietirte er sich an der Budapester Universilát als Dozent der Pflanzengeographie. Am letztgenannten Obergymnasium war er bis 1908 tatig, zu welcher Zeit er in den Ruhestand trat, nicht um zu ruhen, sondern um zu arbeiten. Vor allém war ihm jetzt Zeit dazu gegönnt sich seinem Lieblingsstudium der Dendrologie ganz widmen zu können, An der Budapester Universitat wirkte er als Privatdozent bis an sein Lebensende. Diese Daten alléin schon, so einfach aufgezáhlt, weisen darauf hiu, dass S i m o n k a i die Botanik von Anfang an als Berufsstudium ergriff. Sein Geist strebte ihr nach, sie war sein einziger Zweck, seine volle Sehnsucht. Er ist jedem anderen Arbeitskreis ausgewichen und behutsam vermied er den Trubel (54) J. TÜZ80N des öffentlichen Lebens. Indem wir S i m o n k a i, den uner- müdlichen, scharfsichtigen Furscher der ungarischen Flóra, den Verfasser wertvoller Arbeiteii charakterisieren woUen, müssen wir hervorheben, dass er nicht nur ein fleissiger und ausdauernder Arbeiter seines Faches gewesen ist, sondern dass zu seinem Fleiss sich auch Gründlichkeit gesellte. Seinen Bemüliungen ist von Anfang an Unterstiitzung, seinen Verdiensten Würdigung und Anerkennung zuteil gewor- den. Von der Ungarischen Wissenschaftlichen Akademie wurde er schon als Universitátshörer mit der Sammlung und Be- schreibung der Retyezáter Moose (Ostungarn) betraut. Auch spater- hin hat sie ihn öfters unterstüzt und seine Arbeiten veröffentlicht. In seinen Bestrebungen die Erfolge seiner Forschungen und Studien zum integrierenden Teil der ungarischen Kultur zu machen wurde er von mehreren ungnrischen wissenschaftlichen Institiiten sowie auch von der Regierung unterstüzt, Ein bedeutender Schauplatz seiner wissenschaftlichen Tatig- keit war auch das botanische Institut der Universitat, wo wir sein Andenken jetzt feiern. Es würde zu weit führen, hier auf seine wissenschaftliche Tatigkeit einzugehen; dereng bemessene Raum dieser Erinnerung gestattet die Besprechung und Aufzáhlung seiner Werke und Publikationen nicht, sie sind in dem durch J. B. Künimerle zusaniniengestellten „Nomenelator SimonJcuianus" zusammenge- fasst, der nuch die von ihm entdeckten und beschriebenen Pflanzen enthált. Seine wissenschaftliche Tátigkeit wird hier nur insoweit besprochen, als damit seine Leistungen, seine Richtung und seine Erfolge in den Hauptzügen beleuchtet werden sollen. S i m 0 n k a i s Zeit kann in der G-eschichte der unga- rischen Boranik als die Epoche der Sammlung von Angaben zur Kenntnis der ungarischen Flóra genannt werden, welche mit Kitaibel begann und durch Baumgarten, Heuffel, Schur, Kerner sowie durch Borbás fortgesetzt wurde. Kitaibel hat das meiste geleistet und gleichzeitig die grössten Erfolge erzielt, da er in der, zu jener Zeit noch wenig durcli- forschten Flóra unseres Vaterlandes, fást überall Neues fand ; und zwar nicht nur an den entlegeneren und damals noch schwer bereisbaren Stellen des Landes, sonderen im ganzen Gebiete. Die hier, in der Umgebiing von Budapest blühenden Taraxacum serotinum, Dianthus serotinus. Peucedanum arenaríum, Melampyriim barbatum, Corispermum nitídum, Helleborus pur- purascens etc. oder Nymphaea lotus in den Thermen von Nagy- várad sind lauter solche Pflanzen, derén Entdeckung und Be- schreibung an und für sich schon die Tatigkeit K i t a b e l's zur klassischen erhebt. Zur Zeit B a u m g a r t e ns, H e u f f e Is und Schurs bietet die noch wenig bekannte Flóra Ungarns noch immer genügend viel Matériái zu wichtigeren Entdeckungen. Ilire wissenschaftliche Tátigkeit entfiel noch immer in jené Zeit, wo ERINNERUNG AN LDDWIG BIMONKAI (55) die, unbekaiinte Naturschatze in sich bergenden Gebiete unseres Vaterlaiides die Mülie des Floristeii noch reichlich belolinten. B or- b á s hat auch noch Entdeckungen machen können, es handelte sich jedoch bei ihm schon nur grösstenteils uni geringere systematische Einheiten. S i m 0 n k a i s wissenscliaftliche Tátigkeit ging teilweise parallel mit jener von Borbás, teilweise folgte sie derselben nach. Indem S i m o n k a i mit scharfem Auge jeden Teil Ungars durchforschte und sowohl für Ungarn, als auch für die Wissenschaft viei Neues entdeckte, war seine Tendenz schon entschieden eine pflanzengeographische. Er suchte hauptsáchlich die Verbindungen zwischen den systematischen Einheiten und dem von ihnen ein- genommenen geographischen Areal zu studieren, und erblickte in der geographischen Verbreitung der Formen ein charakteri- stisches Merkmal derselben. Daniit kam er Wettsteiti zuvor, der sich in seiner Arbeit „Die geographische und systematische Anordnung der Pflanzenarten" mit der Auflfassung S i m o n k a i s übereinstimmend ausserr. — Wáhrend Borbás in systematischer Richtung neue Erfolge aufzuweisen getrachtet hat, arbeitete S i- m 0 n k a i auf dem Gebiete der kritischen Aufarbeitung hauptsách- lich in pflanzengeographischer Richtung. Er sah in seinen Arten — oder wie er die Unterarten nanníe, in seinen Kleinarten — nicht v^esentlichere systematische Einheiten, was dieselben tatsáchlich sind, sondern forschte eher darnach, ob die betreffenden kleinen morphologischen Abweichungen Stiitzpunkte dazu bieten, dass auf Grund derselben etwa eine pflanzengeographische Einheit abge- grenzt werden kann. Wenn dies sich für möglich erwies und S i m 0 n k a i die betreffende PÜanzenform in einem Gebiete für charakteristisch erkannte, so hat er sie uuterschieden, hat auf dieselbe, als pflanzengeographischen Wegweiser, die binominale líenennung angewandt. Dem entspricht auch seine Definition, mit welcher er in seineni Werke „Növényföldrajzi vonások, 1891" den durch Linné und Kerner bestinimten Begriflf der Art in der Weise ergánzt: „Unter Art verstehen vrir eine Reihe sammtlicherin ihren bestándigen Eigeuschaften übereinstinimenden Individuen, welche für je ein Gebiet charakteristisch sind." tíomit ist lant seiner Definition „die Art nichts anderes, als eine Form- serie der Pflanzen eines bestimmten Gebietes, welches sich durch ihre bestándigen Eigeuschaften von alinlichen Formserien der Nachbargebieie unterscheidet." Wir wollen hier nicht untersuchen, v^elchem systematischen Standpunkte diese Definition des Begriffes „Spezies" entspricht, auch das nicht, in vpelchem Verhaltnisse die Sim on k aischen Arten, z. B. Rhododendrofi Kotschii oder Ribes j^aUidigemmum zu den Arten des Systems steheii, denn hierauf hat Simonkai selbstdie Antwort in seinen Definitionen und insbesonders in der Einleitung seines grössten Werkes : „Erdély edényes flórájának helyesbitett foglalatja (Enumeratio Florae Transsilvanicae Yasculosae Critica" (56) J. TÜZSON : ERINNERUNG AN LUDWIG SIMONKAI gégében, wo er von den auch vonihm selbsí als „Arten" beschriebe- nen Pflanzenformen öfters betont, dass dieselben nur subtile Klein- arten reprásentieren. Er hebt ebeudort auch hervor, dass die von Heuffel, Griesebach, Scliur, Kerner beschreibenen neuen Arten, wie z. B. Linaria intermedia Shur, Thalidrum peucedanifolíum Gries., 3íelampyrum hiharense Kern. etc. lauter ví^euig abweichende, subtile Arten sind. S i m o n k a is Auf- fassung ist alsó bezügiich des systeniatischen Wertes der Arten hiemit klar und deutlich gekennzeichnet. Die Formen und Klein- arten hált er geraáss seiner erwahnten Auflfassung für pflanzen- geographische Arten und dies wird aucii gehörig begründet. So hebt er bezügiich der Linaria intermedia hervor, dass er in Erdély (Siebenbürgeu) überall statt der westlichen L. vul- gáris nur diese Form fand ; áhnlicherweise áussert er sich z. B. über den G o d r o nschen Scirpus digynus. Es ist nicht notwendig zn betonén, dass Simonkais Auífassung über den Begriff der Art auf Beobachtungen vieler Jahre fusst, die mit grosser Sorgfalt und unermüdlicheni Fleiss durchgeführt worden sind, und dass die Anwendung dieses Prinzips in einer so grossen Reihe von Árbelien, welche sich an Simonkais Nainen knüpfen, sehr viel bedeutet. In diesem Sinne wurden von ihm die uiigarischen Arten der Gattungen Thymus, Quercus, Nonnea, Stipa, Pulmonaria^ Onosma, Biscufella, Hhamnus, JRibes, Acer etc. besclirieben. Aus diesem Grundé erklarte auch Simon- kai Erdély (Siebenbürgeu) für ein einheitliches Florengebiet. Simonkais vergleichende Beíirbeitung der Flóra Erdélys hat zweífellos Pax, dem Verfasser der „Pflanzenverbreitung in den Karpathen" eine sehr wichtige Grundlage geboten. Simonkais Tatigkeit begleitete ein lebhaftes Gemüt und eine aus der Tiefe seines Herzens entspringende Begeisterung. Fást in einem jeden seiner Werke íinden sich hier und dórt Stellen, derén gemütvolier und begeisterter Ton uns Simonkai zei- gen, wie er wirküch war. Sie wiederspiegeln sein inneres Wesen in dessen Tiefe die Liebe zur Pflanzenwelt glühte. Die Charakterisieriing Simonkais ware unvollstandig, vpenn wir nicht erwáhnen würden, dass er seine wissenschaft- liche Tatigkeit ausschliesslich seinem Vaterlande widmete. Unsere nationalen und kulturellen Verhaltnisse machen es uns zurPflicht, in erster Reihe hier zuHause den uns obliegenden Aufgaben Genüge zu leisten und unsere Tátigkeit in jenen Rahmen einzufügen, welcher unserer nationalen Enlwicklung, unserem kulturellen Fortschritte und somit auch dem Genieinv^ohl zugute kommt. Wenn jeniand, so war es Simon kai, der dieser seiner Verpflichtung voll Genüge geleistet hat. Seinem Andenken, der Erinnerung an ihn als Gelehrten und KoUegen gleicherweise, ent- richten wir hiemit den Zoli unserer bewundernden Anerkennung. (Aus der Sitzung der Sektion ara 23. November 1910.) Tuzson J. j. B. KÜMMERLE: NOMENCLATOR 8IM0NKAIANÜ8 (57) ]♦ B. Kümmerle: Nomcnclator Símonkaíanus. (Ung Originaltext p. 255.) A US den zahlrcichen botauischen Arbeiten des verstorbenen Prof. Dr. L. Simon kai stellte ich all jené lateinischen Pflan- zennamen zusamnien, welche auf die von Simon kai auf- gestellten, sowolil neu beschiiebenen Pflanzen, als auch neuen Namenskombinationen sich beziehen. Mitaufgeführt habé ich auch solche neue Pflanzennamen, bei welchen der Name Simonkai in den von anderen Autoren publizierten Arbeiten als Autor angegeben ist. Eine VoUstandigkeit besitzt aber diese letztere Aufzáhlung nicht. Allé diese Namen führe ich in alpha- betischer Reiheufolge im ersten Teile des „Xomenclator Simon- kaianus'^ an. Samtliche Namen ira ^Nomcnclator Simonkaianus"' gebe ich unverandert wieder, d. h. so, wie sie eben von Simon kai veröífentlicht worden sind. Auch die mitaiigeführten Synonyme — abgesehen von einigen anderen Fállen — entsprechen den Veröffentlichungen S i m o n k a i s. Im zweiten Teile des „Nomenclaíor Simonkaianiis'' záhle ich jené Pflanzennamen auf, welche zu Ehren L. Simon kais aufgestellt wurden. Statt des üblichen Zitates nach dem Namen des Autors, habé ich Nummern geseízt, die in dem „Fontes Nomen- clatoris Simonkaiani " nachzusehen sind. Das Schriftenver- zeichnis L. Simon kais erhebt keinen Anspruch auf eine Vollstandigkeit, denn es enthált nur jené Arbeiten, welche die von Simonkai aufgestellten neuen Pflanzennamen und neuen 'h' Namenkombinationen enthalten. Eine vollstándige Aufzáhlung der <^ rbeiten L. S i m o n k a i s gibt G. L e n g y e P in dem von A. von D e g e n verfassten Nekrológ. (Aus der Sitzung der Sektion am 23. November 1910.) {AiUorreferat.) S* Jávorka: Draba Símonkaíana Jáv, n, sp. Mit einer Tafel. (Ung. Originaltext p. 281.) Draha Simonkaiana Jáv. unterscheidet sich von allén hier in Betracht kommenden Arten der Sektion Leucodraba durch den langen, mehrfach lángeren als breiten, gabeligen Griífel, durch den blattlosen oder nur mit 1( — 2) lánglich lanzettlichen Blatt versehenen Stengel, ferner durch die am Blattrande bis zur Spitze flaumigen Blátter etc. und diese Eigentümlichkeiten » Magyar Botanikai Lapok. IX. 1910, p. 26-34. (58) S. JÁVORKA deuten darauf, dass sie bezüglich ihrer systematischen Stellung zweifellos der ostalpinen Draba stellata, der kaukasischen Draba ossetica^ gewissermassen der albanischen Draba Dörfleri am náthsten steht. Draba Simonkaiana ist in der ungarischen Flóra die dritte endemische Art der Sektion Leucodraba, derén Arten, darunterZ)ra6a;S'monA;amna,sichfolgenderweise gruppieren lassen: I. Griffel mehrfach langer als breit, 1 — 1*2 mm láng, an der Spitze mehr oder weniger gut vahrnehmbar gabelig. Stengel unbeblattert oder mit 1( — 2) lánglicL-lanzettlichem Blatt : D. Simonkaiana J á v, Die lateinische Diagnose siehe p. 281. Standort: Die Alpen Páreng, auf Granitboden. (Ostungarn.) II. Griffel höchstens nocli einmal so láng als breit, mit ± köpfiger Spitze, ungeteilt. Stengel 1 — 4blattrig, die Stengel- blatter breiter und in der Regei mehr oder weniger gezahnt. a) Stengel- und Grundbl áttér mehr oder weniger tief scharf- zahnig geschnitten, breit eiförmig oder elliptisch. Der Stengel stets durchaus rauhhaarig, die Haare sind zumeist langer als der Durchmesser des Stengels, zwischen den langeren Haaren befinden sich kürzere, sternförmig verzweigte Haare. Blátter entweder an beiden Fláchen oder nur am Rande sternhaarig oder gewimpert. Das Schötchen elliptisch eirund, kahl oder behaart : IJ. Kotschii Stur. (hieher gehören forma fiexuosa Stur. und forma robustior Stur.) Standort : Korongyis (Rodnaer Alpen), Bucsecs, Királykő, Fogaraser Alpen (Ostungarn) meistens auf Kalkboden. b) Grund- und Stengelblatter schwach gezahnt oder ganz- randig, nicht geschnitten gezahnt. a) Blátter verkehrt eirund oder elliptisch, stumpf oder abgerundet ; an beiden Fláchen dicht, meistens grau, weich sternförmig, űlzig ; Blattránder gegen den Grund selten gewim- pert. Stengel samt Bliitenstielchen am unteren Teile dicht stern- förmig filzig, dazwischen auch lángere, einfache Haare gemischt. Schötchen breit oder schmal elliptisch, an beiden Enden gespitzt oder abgerundet, kahl oder behaart: D. tomentosa W h 1 b g. Standort : Hohe Tátra (Bélaer Kalk- alpen). P) Blátter mehr-minder lanzettlich, seltener lánglich verkehrt eirund, Blattspitze zugespitzt, seltener abgerundet ; grün, Blatt- ránder wenigstens gegen den Blattgrund gewimpert. Stengel kahl oder schütter kurzhaarig. §. Schötchen lanzettlich oder schmal lanzettlich. Griffel kaum langer als breit, Narbe daher mehr-minder sitzend. Stengel der Grundform am Grundé haarig, sein Blatt an beiden Fláchen sternhaarig : D. carinthiaca Hoppé. Zu ihrem Formenkreis gehören b) glabrata K o c h. (= D. Hoppeana Rudolphi, Stur, non R c h b.) Beidé Blattfláchen unbehaart, nur die Blattránder stern- haarig und gewimpert ; c) Porciusii Stur. Stengel und Schötchen DBABA SIMONKAIANA JÁV. N. 8P. (59) spárlich behaart. Standort : Rodnaer Alpen, Bucsecs, KirálykŐ, Szebener Alpen, Páreng (Ostungarn). [An letzter Stelle wurde sie von J. Barth gesammelt unter dem Standorte der D. Simonhaiana (ungefáhr 100 m niedriger), wie das die in der bot. Abt. des ung. Naüonalmuseums sich befindliclien Exemplare bestatigen.] Alpe Szarkó, meist auf Granitboden; b) glabrata Koch kommt mit D. carmí/waca vergesellscliaftet vor; c) Por- ciusii Stur ist in den Rodnaer Alpen am Korongyis einheimisch. §§. Schötchen elliptisch oder elliptisch langiich. Stengel ganz nnbehaart. Blatter nnr an den Randern behaart. 1. Blatter der Regei nach spárlich gezahnt, an den Randern sternhaarig, gegeu den Grund gewimpert. Griffel ca. so láng als breit : D. stylosa (Griseb. et Öch. pro var. D. lacteae, in Iter hung. 1852.) Simk. in sched. Syn.: D. Dorneri Heuff. in Enum. pl. 1858. Standort : Retyezát : Picsoru Kolcului, auf Gra- nitboden (Ostungarn). 2. Blatter ganzrandig ; Blattránder einfach gewimpert. Griffel höchstens so láng als briet, Narbe daher mehr-minder sitzend: D. fladnizensis W u 1 f. in J a c q. Standort : Bucsecs, Ünökő (Ostungarn). Erklárung der Tafe.l : A) Draha Simonkaiana J á v. in nat. Grösse. 1. Kelchblatt, Verg. 8—9. 2. Kronenblatt, Verg. 8—9. 3. Langeres Staubblatt, Verg. 12—14. 4. Kürzeres Staubblatt, Vergr. 12—14. 5., 6., 7. Verschiedene Formen von Griífeln, Vergr. 10. 8. Schötchen, Vergr. 5 — 6. 9. Stengelblatt, Vergr. 10., 11. Grundblatter, Vergr. B) Draha carinthiaca Hoppé, Grundblatt (ganzrandige Form). (Aus der Sitzung der Sektion am 23. November 1910.) {Szurák.) Z» Szabó: Knautía Simonkaiana n, hybr* (Ung. Orlginaltext p. 285.) Weil. Prof. L. Simonkai entdeckte náchtst Zernyest in den südöstlichen Karpathen eine Pflanze, die in die Subsektion Silvaticae der Gattung Knautia gehört, jedoch von den beiden ungarischen Arten dieser Subsektion {K. silvatica Duby und longifolia [W. K.] K o c h) verschieden ist. Diese Pflanze, die Verf. Knautia Simonkaiana nennt, lasst einige Eigenschaften von K. silvatica und K. longifolia erkennen, ausserdem solche, die zwischen diesen beiden Arten die Mitte haltén. Verf. betrachtet diese Pflanze für eine hybride Form {K. longifolia X K. silvatica)., die ahnlicherweise wie X K. craciunelensis Porc. in den Rodnaer Alpen und X K. asperifolia B o r b. in Karnten an der Grenze der Areale der beiden Arten entstanden ist. Die im Besitze des ung. Nationalmuseums befindliche Pflanze wird vom Verf. folgenderweise beschrieben : (60) SZABÓ ZOLTÁN: KNAUTIA 8IM0NKAIANA N. HYBR. . „Kliizoma repens, apice subincrassatum, gemmis lateralibus hirsutis innovans. Caulis robustus 84 cm long., exempl. sub- nionocephalum, internodia inferiora setis subrigidis reflexis ad- pressis disseminatis vestita, média et superiora pilis longioribus subrigidis patentibus dense vestita, pedunciilus pube brevi et pilis longioribus praecipue sub capitulo hispidus, glandulosus. Fólia inferiora elongato-lanceolata, in petiolum elongatum atte- nuato-decurrentia, a medio in apicem sensim elongato-acuminata, firmiora, glabra, subtus reticulato-venosa, margine breviter ciliata, fólia superiora basi attenuato-sessilia, pilis longissimus disse- minatis vestita, attenuato-acuminata ; iiivolucri foliola elongato- lanceolata, hispida, glandulosa, coroUas superantia (usque 25 mm long., basi 5 mm lat.). Anthodium magnum, subcompactum, usque 45 mm diám., coroUis purpurascentibus. Achenium maturum non vidi. Habitat in saxosis calcareis subalpinis in alpe Királykő Carpatorum orientali-australium, ubi detexit beat. L. Simon k ai die 27 m. Augusto ann. 1883." (Aus der Sitzung der Sektion am 23. November 1910.) {Szurák) Pflanzengeographíschc Karte Ungarns. Aus dem Nachlasse von L. S i m o n k a i. (Ung. Originaltext p. 288.) In der vorher veröíFentlichten Wiirdigung der wissenschaftlichen Tatigkeit L. S i m o n k a i s wurden jené Prinzipien und Gesichts- punkle auseinandergesetzt, welche er bei seinen pflanzengeograpbiáchen Forschungen vor Augen hielt und in derén Sinne er die Gliederung zahlreicher Gattungen durchgefübrt hat. S i ra o n k a i hatte auf Grund dieser eingehenden Forschungen bezüglich der Pflanzengeographie üngarns bestimmte Ansichten, welche von den Einteilungen von K e r- ner^ und Borbás"-' abweichen. Seine Ansichten über die pflanzen- geographische Gliederung Ungarns hat er im Jahre 1891 in der Arbeit „Növényföldrajzi vonások" veröífentlicht. Spater erschien von ihm noch eine ahnliche Arbeit, und zwar im Jahre 1907, gele- gentlich der in Pozsony abgehaltenen Wanderversamralung der unga- rischen Arzte und Naturforscher, wo er über die Pflanzengeographie Ungarns einen Vortrag hielt, der in den „Arbeiten der XXXIV. Pozsonyer Wanderversamralung der ungarischen Árzte und Naturforscher" (S. 243) publiziert wurde. Zwischen den zwei Einteilungen zeigen sich ^ A. K e rn e r : Österreichisch-ungarische Monarchie Bd. I. 1887; Seite 189 ; Florenkarte von Österreich-Ungarn, phys.-stat. Handatlas Nr. 14, erlautert von R. Wettstein. * Borbás V.: Magyarország növényföldrajza, Pallas-Lexikon XII. 1896, Seite 78. J. TÜZ80N : PFLANZENQEOGRAPHISCHE KARTE UN0ARN8 (61) einige ünterschiede, aber es ist die in der letzten Publikation mitge- teilte entschieden die eingeliendere und desbalb raüssen wir diese als die endgültige S i m o n k a i sebe Einteilung betracbten. Die zwei Arbeiten sind ohne Karten erscbieneii. Nur anlasslicb einer eingebenden Durch- sucbung des Nacblasses von S i m o n k a i kara jené Karte zum Vor- schein, welche er zu seinem auf der Pozsonyer Wanderversammlung der ungarischen Árzte und Naturforscber abgebaltenen Vortrage ange- fertigt hat und die gegenwartig ini Besitze des botanischen Instituts der Budapester Universitat ist. Die eingezeichneten pflanzengeographischen Grenzen dieser Karte waren, wie es scheint, von S i m o n k a i noch nicht endgiltig festge- stelt, obwohl er in den erwJihnten „Arbeiten" die einzelnen Floren- gebiete bestimmt benennt. Die daraus sich engebenden Abweicbungen sind jedoch nicht gross und die Karte ist so gezeichnet, daas auf derselben ein jedes der im Texte veröffentlichten Gebiete ungefahr festgestellt wer- den kann. Es ist sicher, dass Simonkai seine Karte, so wie wir selbe hier publizieren, nicht verüífentHcht, sondern hier und dórt kleimre Anderungen an den einzelnen Grenzlinien vorgenommen und insbeson- dere die überíiüssigen der zwei-. dreifachen Grenzlinien eliniiniert híitte. Da jedoch diese Karte zur botanischen Tatigkeit Simonkais in engster Beziehung steht, ist ea wünschenswert, dass dieselbe, so wie er sie gezeichnet hat, veröffentlicht werde. Wie aus der bei- liegenden Karte ersichtlich, gliedert Simon kai Ungarn in zwei Florengebicte und diese wieder in zwei, resp. neun Bezirke. I. Mediterrangebiet. 1. Quamero-Bezirk. 2. Dalmaiinischer Bezirk. II. Boreal-Mikrothermgebiet. 3. Karst-Brzirk. 4. Slavoni- scher Bezirk. 5. Süddonau-Bezirk. 6. Ostkarpathücher Bezirk. 7. Nagy- alföld {ung. Tiefland). 8. Norischer Bezirk. 9. Quader Bezirk. 10. Tátra' Fátra-Bezirk. Die eingehendere Begründung der Abgrenzung dieser Floren- gebiete hat S i m o n k a i nirgends zusammengefasst. Zur Erlauterung dessen, welche Ideen ihn in der Feststellung seiner pflanzengeogra- phischen Einteilung geleitet habén, zahlt er zwar in seinen erwahnten zwei Arbeiten die Formserien einiger Pflanzenarten auf (Thymus. Ccn- tdurea, Silene, DeJphiniuni), jedoch nur als Beispiele und erwahnt diese alsó nicht eben zum Zwecke der konkréten Feststellung und Begrün- dung der einzelnen Grenzlinien, sondern vielmehr darum, damit er seine Prinzipien an diesen Beispielen erörtern könne. Es kann als zweifellos angenommen werden^ dass er die auf der Karte gezo- genen pflanzengeographischen Grenzlinien an der Hand seiner aus- gedehnten Beobachtungen mit Berücksichtigung der Verbreitung vieler Pflanzenarten festgestellt hat. Tiizson, J. (Aus der Sitzung der Sektion am 23. November 1910.) (62) J. RÖMER J, R ö m e r : Das Vorkommen der Primula farínosa L, ím síebenbürgíschen Hochlande. Aus der Sektion: farinosae Pax der Gattung Primula kommen in den Landern der iingarischen Krone bloss jené zwei Arlen vor, die Duby in seine Gruppé Aleuritia gestellt hat, namlich Primula longifiora A 1 1. und Primula farinosa L. Beidé sind boreal-arktische Kelikte aus der Glazialzeit. Jené hat auf ihrem Wanderzuge aus Urgestein und Kaik gebildete höhere Gebirge besetzt und findet sich in den Komitaten Szepes, Árva, Liptó, ferner in den Ostkarpathen auf dem Rodnaer Gebirge, auf dem Öcsém in dem Csikar Gebirge, sowie in den Süd- karpathen und hier namentiich auf den Burzenlander Bergen. Sie steigt meines Wissens nirgends unter 1000 m herab und ist somit wie in den Alpen, wo sie nach Dalia Tőrre zwi- schen 1600 — 2000 m vorkommt, auch in Ungarn als eine Pflanze des höheren Gebirges zu bezeichnen. Primula farinosa dagegen begnügt sich in Ungarn mit Bodenerhebungen, die unter 1000 m Hegen. Der einzige höhere Standort, der von alteren Botanikern nach Baumgarten angegeben wird, der Surul (2288 m) im Fogaraser Gebirge, kann gestrichen werden. Kein spaterer Botaniker, auch Fuss und B a r t li nicht, von denen ersterer öfters den Surul bestiegen hat, fand auf ihm die mehlige Primel. Auch auf dem Bucsecs (Buceci, 2506 m) konimt sie nicht vor, obgleich, wie Dr. G. M 0 e s z mit Recht vermutét, der uuleserlich geschriebene Stand- ort auf der Etiketté einer im B a u m g a r t e nschen Herbárium vor- liegenden Primula farinosa als „Butschetsch" zu deuten ist.^ Da auf beiden Bergen Primula longifiora vorkommt, so liegt hier ohne Zweifel eine Verwechslung vor. Sie wáre ein Seiten- síück zur früheren Verkennung von Daphne Blagayana Frey., die für D. alpina L. gehalten wurde. In Ungaru kommt nach den in der Literatur bekannten, zum grossen Teile mir durch die Freundlichkeit des Kollegán Dr. G. M 0 e s z mitgeteilten Fundorten Primula farinosa in Ober- und Westungarn nicht selten vor und wachst auf nassen, torfigen Wiesen, sowie auf Hochmooren, von denen nach Pax („Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen", Bánd I, S. 130) die bedeutendsten die „Borysümpfe" des Árvaer Konii- tates sind. Sie liegen in einer Höhe von 600 — 800 m an der Wasserscheide zwischen der Weichsel und der Donau. Im Her- bárium des Ungarischen Nationalmuseums erliegen Belegexem- plare der Primula farinosa von folgenden 17 Fundorten aus Oberungarn : ' Für die Übersendun^ der Baumgarte nschen Exemplare spreche ich Herrn Professor Dr. A. R i c h t e r nieinen bestén Dank aus. DAS VORKOMMKN DBR PRIMULA FARINOSA L. (63) •' ' • 1. Felka, Komitat Özepes, Wiesen, leg. A S cherfel. • 2. Baldócz, Kom. Szepes, Wiesen, le^, G, Jermy. • 0. Lucsivna, Kom. Szepes, Wiesen, leg. F. H az síin s zky. 4. Leibitz, Kom Szepes, Wiesen, leg. J. Fábry. ' 5. Gánóczer Tal, Kom. Szepes, Wiesen, leg. M. Staub. G. Béla, Kom. Szepes, Kolirwiesen;, leg. F. H a z s 1 i n s z k y. 7. Késmárk, Kom. Szepes. Rohrvviesen, leg. E.Gy. Nyárády. ><. Poprád, Kom. Szepes, Wiesen, leg. L. Simon kai. *J. Tótfalu, Kom. Szepes, Torfwiesen, leg. L. Simon kai. 10. Sztraczenaer Tal. Kom. Szepes. Torfwiesen, leg. L. Simonkai, ferner Filarszky und Kttmmerle. 11. Dobsinaer P^isliöhle, Kom. Szepes, nasse Wiesen, leg. J. H ul j á k. 12. Telgárt, Kom. Gömör. Sumpfwiesen, leg. A. Eichter. 13. Kisselniecz, Kom. Liptó, Sumpfwiesen, leg. B. Lányi. 14. Kralován, Kom. Árva, Moorwiesen, leg. L. Simonkai. 15. Jakabfalva, Kom. Zólyom, Moorwiesen, im Herbárium Hazsl in sz ky. IG. Blatnicza, Kom. Turócz, Talniederungen, leg. V. Bor- ba s und B. T e X 1 0 r i s. 17. Mosócz, Kom. Turócz. Talniederungen, leg. V. Lenesé. Aus Westungaru tíiiden sich in demselben Herbárium Exemplare der Primula farinosa von folgenden Fundstellen : 1. Kismarton, Komitat Sopron, leg. Álba eh. 2. Sopron, Kom. Sopron, leg. M. Szontagh. 3. Sümeg, Kom. Zala, leg. K. Szép. 4. Tapolcza, Kom. Zala, leg. Rédl. Sagorski und Schneider gebén in ihrer ,, Flóra der Zentralkarpathen" (1891, S. 380) als Standorte der Primula farinosa ausser Poprád, Felka, Lucsivna noch die Standorte bei Rox (Grosser Wald und am Stösschen) an. Nach der „Aufzahlung der in Ungarn und Slavonien bis- her beobachteten Gefasspflanzen" von N e i 1 r e i c h (1866, S. 196) ist unsere Pflanze auch bei Szigliget am Balatonsee (von Sig- mund) und am Fusse des Pietrosz (Pietrosul) in der Marmaros (von Miller) gefunden worden. Ihr da ebenfalls angegebenes Vor- kommen im Komitat Arad ist nach den Untersuchungen von Simonkai eine Irrung. Primula acaulis L. ist nach seiner Ansicht von Kéry mit P, farinosa verwechselt worden. Die Standorte in Nord- und Westungaru lassen sich somit in drei Gruppén unterscheiden. Die Hauptgruppe wird von den südlich, südwestlich und südöstlich von der Hohen Tátra in den Komitaten : Árva, Turócz, Liptó, Zólyom, Gömör und Szepes gelegenen Fundorten gebildet. Hier ist Primula farinosa ver- breitet, namentlich im Waagtale, wo sie nach Pax geradezu als Leitpflanze für die moorigen Niederungen bezeichnet wer- den kann. Botanikai Közlemények füzet. '^" (64) J. RÖMBR Die südlicli von der Donau in den Komitaten Sopron, Zala, Vas gelegenen Fundorte dürften mit dem Vorkommen in den steirischen Alpen zusammenhángen, beziehentlich die östli- chen Vorposten der Mehlprimel bilden, die in den Alpen sehr verbreitet ist, aber meistens auf Hochmooren in 1300 — 2500 m Erhebung vorkommt. Isoliert ist der gegen die Ostkarpathen vorgeschobene Fundort auf dem Pietrosz und scheint mit den ostungarischen Standpiátzen keine Verbindung zu habén. Bever nun auf das Vorkommen der Primula farinosa im siebenbürgischen Hochland eingegangen wird, sei noch auf die interessante Tatsache hingewiesen, dass im Jahre 1903 die Mehlprimel auch nördlich von der Hohen Tátra von G. Weber entdeckt worden ist. Er fand sie in den Beskiden, und zwar bei Friedland im Slatinatal. Die zw^ei áltesten Angaben über das Vorkommen der Pri- mula farinosa im siebenbürgischen Hóchlande rühren von Dr. Chr. Baumgarten her. Er öffnete die Pforten zur Erkenntnis der transsylvanischen Pflanzenwelt. Die zwei Botaniker, die nacU ihm, suchend und kritisch prüfend, durch sie eintraten, M. Fuss und F. S c h u r, brachten seine Angaben über Primula farinosa geteilten Glauben entgegen. Fuss, der die Umgebung von Resinar gut kannte und wusste, dass sie da nicht vorkomme, gab Resinar in seiner Flóra excursoria gar nicht an und nannte bloss das breite Gebirge Surul, setzte aber sein klassisches, zweifelndes : „e patria non vidi" dazu. Schur wieder, der in den Fogaraser Gebirgen die Primula loní/iflora, aber nie die Primula farinosa gefunden hatte, nannte in seiner Enumeratio als einzigen Fundort die Torfwiesen von Resinar bei Nagyszeben. Simonkai führte in seinem Werke : „Erdély edényes flórája" die zwei unsichern Standorte und den vom Schreiber dieser Zeilen durch Einsendung der Belegexemplare bewiesenen sichern Standért: Szászhermány (Honigberg) im Kemitat Brassó an. Fuss war damals der Meinung, Primula farinosa fehle dem siebenbürgischen Hóchlande, se dass er, als ich ihm schrieb, dass die Pflanze auf den Torfv^iesen bei Szászhermány vor- káme, in meine Bestimmung Zweifel setzte uud nur durch Ein- sendung eines gepressten Exemplars sich überzeugen Hess. Meine Bekanntgabe des Fundes von Primula farinosa erfolgte in der Mitte der siebziger Jahre des vorigen jahrhunderts und wurde auch von Simon kai mit grosser Freudé begrüsst. Bei Szászhermány findet sich unsere Pflanze auf zwei benachbarten Gebieten in einer abseluten Höhe von rund 500 m. Das eine liegt südwestlich von der Gemeinde auf einer ausge- dehnten Torfwiese, die sich zwischen der nach Botfalu (Brenndorf) fü írenden Strasse und dem Petersberger Berg erstreckt und den Namen „die Aue" führt. Hier blüht sie im Mai in so grossen Mengen, dass die sachsischen Báuerinnen aus Szász- DA8 VORKOMMEN DER PRIMULA PARIN08A h. (65) hermány, die Blumenfreuiidinnen und Blumenzüchterinnen sind, Strausschen binden und nach Brassó zum Verkaufe bringen. Das zweite Gebiet liegt am nördlichen Ende des Dorfes auf den Torfwiesen im „Mühlbachwinker. Auch hier konimt die Pflanze, wenu auch nicht rudel- und scharenweise, wie in der „ Aue" vor. Spáter fand ich sie auch auf den Sumpfwiesen beim Kalten Brunnen, wo sich auch Lignlaria sibiriea C a s s. und die im sieben- bürgischen Hoclilande nicht háufige Swertia perennis L. findet. In spateren Jahren fand ich Prirmda farinosa L. auch in einer andern, náher an Brassó gelegenen Gegend, Zwischen den nördlich von Vidombák (Weidenbach) liegenden „Biengarten" fliesst ein in der Hatterkarte „Lauterbach" genanntes Báchlein. An mehreren Stellen schlángelt es sich durch schwarzen, torfig- humosen Boden. An zwei solchen Stellen fand ich die schöne Primel ebenfalls. Die Orte sind: eine muldenfórmige Vertiefung in Lassels Bienengarten und die moorige Weide in der Kogoase. Der sechste Standort der Primula farinosa im Burzen- lande endlich ist eine Sumpfwiese bei Prázsmár (Tartlau), der Nachbargemeinde von Szászhermány, woher ein Ingenieur die Pflanze meinem werten Koöegen Dr. G. M o e s z überbracht hat. Da andere Fundorte der Primula farinosa aus dem sieben- bürgischen Hochlande nicht bekannt geworden sind, der Surul und Resinar aber zu streichen sind, so liegen sámtliche Fund- orte der Mehlprimel aus dem siebenbürgischen Hochlande im Komitate Brassó, dessen botanische Bedeutung durch diese Tatsache eine wesentliche Bestátigung erhált. Dies isolierte Vorkommen der Primula farinosa im Burzenlande erregt umso grösseres pflanzengeographisches Interessé, als die Pflanze nach dem Conspectul florei romaniei (1898) des Dr. Grecescu auch im östlichen und südöstlichen Nachbargebiete, im König- reiche Rumanien fehlt Erst im Kaukasus und bei Astrachan tritt sie wieder auf, fehlt alsó auch in dem an Rumanien angren- zenden Gebiete Russlands : in Bessarabien wie auch in Podolien und in der Ukraine. (Ledebour: Flóra rossica. III. Teil, S. 13) Auf den Burzenlánder Torf- und Moorwiesen kommt Pri- mula farinosa in ausserst kráftigen Exemplaren vor. Der Blüten- schaft erreicht nicht selten die von Férd. Gráf (Die Alpen- pflanzen, Bánd I) angegebene Höhe von 32 cm. ^wergformen, wie sie Dr. Willkomm in seiner „Schulflora von Österreich" mit 5 cm angibt, habé ich nie gefunden. Auch in der Schweiz, Südfrankreich und den Pyrenaen (s. H. C o r r e v o u : Flore coloriée de poche) schwankt der Blütenschaft in der Lange zwischen 5 — 15 cm und in der Schwabischen Alp (R. Grad- mann: „Das Pflanzenleben der Schwabischen Alp") zwischen 10 — 25 cm. Zweifellos rühren die kleinen Pflanzen von Hoch- mooren des Gebirges her, wahreiid die Moore der Ebenen, wie das auch bei Szászhermány der Fali ist, gtinstigere Wachstums- bedingungen darbieten. 26* J. ROMER:- ©AB VORKOMMEN :DER PRIMULA KABINOSA L, Die Varietat denudata K o c li, derén Blatter uuterseits deö Haarfilzes eníbehren, habé ich im Buizenlaiide bis nuu nicht gefundeii, dagegen die weisse Farbenart. Auch die Phyllodie, AYplche nach den freundlichen Mitteiluiigen des Dr. G. Moesz im Alpinetum A. Scherffels ia Tátrafüred K, S c h i 1 b e r s z k y gesehen hat (Természettud. Közlöny, Pótfüzetek, 1898, p. &), ist mir bei Szászhermány vorgekommen, uoch haufiger aber jené Art von Prolifikation, die auch Primula chinensis und Frimula ohconica so oft zeigen und die darin besteht, da&s aus der pri- máren Blütendolde sich sekuiidare und weitere Dolden eíit^ wickeln. Wie üppig auf den Moorwiesen bei Szászhermány die Pflanze gedeiht, beweist auch der Umstand, dass die Wurzj^l Jiáufig mehrere Blütenschiifte treibt. Ich fand eine Pflanze mit fünf Blütenschaften und Dolden mit zahlreichen, bis 25 Blüten. Leider ist zu befürchten. dass diese, deíi Xerophyteií- charakter der Suinpfpflanzen so schön zeigende Primel eine'r ungünstigen Zukunft entgegengeht. Die hochentwickelte Land- wirtschaft im Komitate Brassó duldet den Boíanikern zuliebe keine Tori- und Moorwiesen. Uberall wird rígolt und kanalisiert und auch die Standorte der Primida farinosa bei Honigberg sind infolge davon trockener geAvorden. So wird sich in abseh- barer Zeit auch an ihr das prophetische Wort Warmin^s erfüUen : sie wird gewiss allmahlicli seitener werden oder ganfe; aus der Flóra verschwinden, wie es schon andern ReliktenpflaK- zen ergangen ist. i-; ':■ Schiiesslich kann ich die von D. Boltfi geinachte Bemet'- kung über den Geruch der Wiírzel von F. farinosa bestatigeri. Im Juni d. J. gesammelte frische und von der anhangenden Erde durch Waschen befreite Wurzeln liessen ; einen gewürz- haftert Geruch érkennen,- der auch mich am meisten an deií des Anis. erinnerte. .^.y' : ■ ; ;' (Aus der Sitzung der Sektion am 12. Október 191 Ö.). Z* Szabó: Das seltensté typographísché Produkt Línnés mit Bezúg auf die Nomenklatur von Sescli elatum. (Ung. Originaltext p. 159—163.) Weil. K. Flatt, der hervorragende L i n n é - Forscher. hat im Jabre 1896 ein seltenes typographisches Produkt eiitdeckt.^ In dem in seinem Besitze befindlichen Exemplare der ersten Ausgabe der „Species Plantarum" (1753) Avar ein Blatt ZMeinial vorhanden, und ^ K. V. Flatt, Das selteuste tvpographische Produkt L i n u é s. Botan. Zentralblatt Bd LXVl. 18G9. Z. SZABÓ : DAS SELTRKSTE TIPOORAPHISCHE PRODUKT LINNÉ8 (67) zwar die Seiten 89— 9(l. Die beiden Abdrücke waren aber miteinánder nicht tibereinstimmend, Kauni dass Flatts Mitteilung erschien, ev- kliirte aiich Garcke, ' dass. in seinem Exemplare ausser den beiden genannten Seiten noch die Seiten 259 — 260 ebenfalls zweimal vor- íindbar sind, und dicse stinimen aucli nicht überein. Hulth"^ erwahnt bei der Aufzablung der Werke von Linné diese bibliographiscbe Seltenheit, indejn er nachsteliendes anfiihrt : „Dans la plupart des ^xeniplaires des Species plantariim, des cartons de deux pages chacun <)nt été mis á la place des pages 89^-90 et 259 — 260", desgleichen jiiu'h J u n k, ' der jedoch den Wert der vernichteten beiden Bliitter íieringscbiitzt, aber dicsen Umstand nicht fiir eine so grosse Selten- heit halt, wie es Flatt getan hátté. In der jiíngsten Zeit berichtet Junk auch über ein drittes ausgetauschtes Blatt (Seite 75— 76).* •""■. Es Avird von all' dicsem aus dem Grundé Erwiihnung gemacbt, vreil és sich heraiisstellte. dass ín dem im Besitze der Bibliothek dés botanischen Gartens deí- Universitat in Budapest sich beíindenden Exöíí- píáre der Species plantárum, sówohí die altén, anderwilrts vernichteten. -aTs auch die neügedruckten Seiten 89 -90 und 259 — 260 vorhandé'n sind. Im Exemplare dei* erwiihTrten Bibliothek folgen nach dem Titel- blatte des I. Bandes, nach der Widmung und nach den insgesáiát •diíei Bliittern des Vorwortes die neügedruckten-^ Seiten 259 — 260 •und 89 — 90. Nach dicsőn wird wieder das Vorwort fortgeset^t. -Im Inneren des Bandes í?ind -dann sowohl die Bliitter 89-^90 .als 259 — 260 vorfindbar. Der Tmstand, - dass die neugedruck- íen Bliitter auf- solchem Papier gedruckt sind. • wie das Vorwort und íiiit letzterem zusar\imenliegen, unterstiitzt die Ansicht G a r c k e 8, ^aut vpelcher binné zusamnion mit dem Erscheínen des íl_: Bandes é&v „Species plantárum" das -Vorwort und die neugedruckte n Bliitter versendet hat.' Weiters ist es auch bestimmt. dass Lynné bei den 4neisten der versendeten- Exemplare, bei welchen die z u-ei Bilnde zu «;l€Íoher Zeit vcrsendet wurden, die altén Seiten mit den neuen aus- tnuschen liess. -Dies beweist aiich der Umstand, dass die -als'ver- fiiehtet bezeichneten- Bliitter kaum mehr in eihigen Exemplarén voi*- handen sind. weiters dass -die Literatur Sich überall auf die neügedruck- ten Seiten bczieht. Aus all' diesem gcht hervor, dass das Werk Linnés doch nur dann in Verkehr gebracht wurde und nur dann íiich verbreitete, als beidé Bilnde schon erschienen und die er- íviihnten Seiten bereits ausgetauscht waren. Es kann nur einige ftolche Exemplare gebén, in welchen die vernichteten Seiten auch •enthalten sind. Voa diesen ist es wahrscheinlich. dass sie früher ver- ' A. Garcke: Zwei P^rsatzbliitter in Linnés Species plantárum e 1. 1. Botan. Zentralblatt Bd. LXVII. 1896. -Hulth, Bibliofíraphia Linnaeana, Partié 1, Livraison 1. Upsala ,1907. p. 89. ^ Junk, Carl v. Linné und seine Bedeutung fiir die Bibiiographie. BerUn, 19Q7, p. 89. * Junk, Linnés Species plaut. Ed. princeps und ihre Varíanten mit Beschreibung einer neuen. Berlin, 1907. (68) Z. SZABÓ sendet wurden als der II. Bánd erschienen ist. Verfassers Privat- Exemplar, welches so aussieht, als ob es vollkommen unbenützt ware, enthalt nur die altén Seiten (89—90 und 259—260). Bezüglich jener Benierkung G a r c k e s, dass Seseli elatius det vernichteten Seite 260, welches Linné von der neugedrackten Seite 260 weggelassen hat, mit dem Seseli elatum der zweiteu Ausgabe. der Spec. plánt, identisch sei, bemerkt Verfasser, dass dies nur teil- weise bestében kann. Linné war selbst mit dieser Pflanze nicht im reinen, wie dies nach dem Vergleiche der beiden Diagnosen und der SyBonymen erhellt. (Die beiden Diagnosen befinden sich auf Seite 160 {3, Heftl des ungarischen Textes.) Mit etwas Überlegong können wir leicht darauf komraen, da8$ die Behauptuhg G a r c k e s nicht ganz richtig sei, ferner, darauf, was Linné zur Weglassung von Seseli elatius bewogen hat ; wir brauchen nur die Diagnose und die Synonymen deS Seseli elatius auf der vernichteten Seite mit den übrigen verwaudten, von Linné aüf den beiden Seiteu 259 — 260 publizierten Seseíi-Diagnosen zu ver- gleicheo. Gleich die ersten Zeilen der Diagnose : „Seseli petiolis rameis menibranaceis oblongis integris, foliolis binatis ternatisque, Guett- stamp. I, p. 64" sind beinahe wörtlich sowohl auf der vernich- teten als auch in der auf der neugeschriebenen Seite 260 befíndlicheia Diagnose von Seseli glaucum enthalten : „ Seseli petiolis ramiferis membra- naceis oblongis integris : foliolis singularibus binatisque, Guett stamp. 64.^ Das beim Seseli elatius noch hierauf folgende: „Dalib. paris 92" ist wie- der in den áhnlichen Zitaten der auf derselben Seite befindlichea Diagnose von „Seseli montanum'* {Seseli petiolis ramiferis mem- branaceis oblongis integris, foliis caulinis augustissimis) vorfindbair^ Deranach ist ea Linné nach dem Abdrucke aufgefallen, das* er mit dem Namen „Seseli elatius'' solche Pflanzen zusaramengefaast hat, welche er einesteils als „Seseli glaucum'', anderenteils als „Ses
  • ilosus L. {Gephalaria pilosa Gr. et Godr.) durcbgefiihrt hat, zugleich berichtet derselbe über seine entwicklungs- geschichtlichen Beobachtungen an Dipsacus laciniatus L. und an D. süvestris H u d s. Als Hauptresultate seiner Arbeit bezeichnet Yerf. die folgenden Ergebnisse. Die drei Arten weisen im Baue des Stengels keine wesentlichen anatomischen Unterschiede auf. Der Stengel ist mit Ausnahme von Bipsncus laciniatus hohl. Der Zentralzylinder ist von den aussen liegenden Geweben durch die verkorkte Endodermis getrennt. Die Rinde besteht mit Ausnahme von D. pilosus aus einem farbigen und eiiiem farblosen Teil. In der Rinde befinden sich stark entwickelte Col- leuchymrippen, die sich aber bei D. pilosus schwaeher entwickeln als bei D. laciniatus und süvestris. Die Gattung Dipsacus besitzt keine Milch- gefásse ; sie sind dui"ch die im Perizykel vereinzelt vorkommenden Sekretionszellen ersetzt. Das leitende Gewebe wird überwiegend vom Fascicularcam- bium erzeugt, wahrend das vom Cambium nach Innen befindliche mecha- nische Gewebe vorwaltend aus dem Interfascieularcambium hervorgeht. Die Gefasse sind radial geordnet und vom Mark durch die von den iiusseren Zellen das Markes erzeugte Markkrone getrennt. Für das Rhizom der Gattung Dipsacus ist charakteristisch die Entwickhing des aus dem Perizykel hervorgehenden Phellogens, durch dessen Tatigkeit die primare Rinde abgeworfen wird. Die Tiitigkeit des Phellogens ist zweiseitig, nach aussen werden verkorkte, nach innen unverkorkte Zellen erzeugt, welch letztere die sekundare Rinde bilden. In der Mitte des Holzteiles befinden sich verholzte Zellen, welche von einer aus verholzten und unverholzten Zellen gebildeten Zone umgeben werden. Die Gefasse der Arten DijJsacus laciniatus und silvestris verlaufen aus dem mittleren verholzten Teile gewisser- masen strahlenförmig bis zur Innengrenze der ausseren verholzten Zone, von dórt beginnend sind sie zerstreut. Die radiale Lage der Gefasse ist bei D. pilosus auch noch in der ausseren Zone erkennbar. Im Bau der Laubblatter weisen die untersuchten Dipsacus-Arten eine ziemliche Mannigfaltigkeit auf. Namentlich besitzen D. laciniatus und silvestris untere dorsiventrale und obere isolaterale Blatter. Da- gegen hat die im Schatten lebende D. pilosus nur dorsiventrale Blat- ter. Der Unterschied zwischen den beiden vorerwahnten Arten und der letzteren macht sich noch auch in anderer Beziehung geltend. D. pilosus iileibt niinilich hinter D. laciniatus und silvestris bezüglich der Dicke des Blattes und der Entwicklung des Mesophylls zuröck. In der Dimension der Epidermis zeigt sich zwischen den drei Arten ein gewisser Unterschied, doch ist dieser zwischen D. laciniatus und sil- vestris nicht so auffallend, wie der zwischen diesen beiden und D. pilo- sus. Die Spaltöífnungen sind, mit Ausnahme von D. pilosus an beiden Flaehen der Blattspreite vorhanden und von den für den Cruciferen- Typus charakteristischen drei Zellen umgeben. Aus der Verteilung der Spaltöífnungen ist deutlich ersichtlich, dass D. pilosus die für LITERATURBERICHTE (73) die Schattenptlanzen charakteristischen Eigentüralichkeiten besitzt. End- lich wird noch der Markkrone und der StJirkescheide Erwahnung getan, welche sich in denBlattern der Gattnno; Dipsnrus charakteristi8ch gestalten. In den HüllblJittern ist das ausgedehnte Sklerenchym vorherrschend, es verlüuft in der Mitte des Blattes und ist an der unteren Seite in den Blattern von D. laciniatus und si/vestris von Gefassen umgeben ; dagegen verlüuft bei D. ^)//osw>; oberhalb jedes Gefassbündels je ein Sklerenchymstrang. Wjilirend daher in den HüUblattern von D. htciniatus und ailvcstris das Sklerenchym ausgedehnter ist als bei D. pilosus, ist bei D. pilosus das Assimilationsgewebe vorherrschend. ])ie Hüllblatter .sind bei den drei Arten von gleichem Bau. Die Trichomgebilde der drei Arten weisen keinen Unterschied auf. Der anatoniische Bau der Wurzel stimmt bei den drei Arten ebenfalls überein. Markgewebe ist nach dem Beginn des sekundiiren Zuwachses nur bei D. pilosus vorhanden, doch ist es auch hier verholzt. Die Adventivwurzeln gruppieren sich in vier Reihen (Diplostichie). (Szurdk.) PERSONAL-NACHRICHTEN. M. Péter fi wurde zum Kustos-Adjunkten, K. Farkas zum Oberpraeparator an der bot. Abteilung des Erdélyi Museum in Kolozsvár gewahlt. Gestorbcn. A. Kodolányi, Rektor der Landwirtschaftlichen Hochschule zu Kolosmouostor. Dr. Grecescu Prof. der Botanik an der Universitat in Bukarest, Verf. der „Conspectul florei Romaniei". SITZUNGSBERICHTE, Sitziing der hotanisclieii Sektion am 12. Október lí)l(). (CLIX.) 1. J. T u z s o n berichtet über den Veriauf und über die Resultate des internationalen botanischen Kongresses zu Brüssel, sowie über die Eröffnungsfeier des botanischen Gartens und Museums zu Berlin. 2. Die Arbeit von J. R ö m e r : ,Das Vorkommen der Primula fari- nosa L. im Siebenbürgischen Hochlande" wird von G. Moesz vorgelegt. 3. F. Gabnay spricht über: ,Die giftige Wirkung des Teers auf das Cambium". 4. J. B e rn á t s k y bespricht seine Arbeit : ,Beitrage zur Theorie der Biologie". Zusammenfassender V'ortrag über den gegenwJirtigen Stand der Biologie vom philosophischen Standpunkte. 5. B. Augusztin halt einen Vortrag „Über den ungarischen Kiefern- und Fichtenharz". Ausser Picea montana Schur untersuchte Verfasser das Harz der Pinus nigra und Pinus silvestris. Das Harz der letzteren wurde im Komitate Vas nachst Szentgotthárd nach französi- scher Weise gewonnen. Die Quantitat sowie die Qualitat dieses Harzes war befriedigend. 6. K. Schilberszky legt eine missgebildete Birnenfrucht vor vDiaphysisi und eine Paprikafrucht, an derén Placenta statt den Samen- anlagen sich viele kleine Paprikafrüchte entwickelten. 27* (74) SITZUNG6BERICHTE Sitzang (ler botauischen Sektton am 9. November 1910. (CLX.) 1. Z. Szabó legt Fruchtblatter von Cycas revoluta aus dem botanischen Garteu der Universitat vor. 2. J. Fehér spricht über : „Das Vorkommen der Linaria vulgáris peloria niichst Budapest" und zahlt zugleicb die ihm bekannten Standorte der Linaria vulgáris mit Felorie auf. lm Anschluss an diesen Vortrag bemerkt G. M o e s z, dass er nachst Aranyosmaróth (Komitat Bars) Kicksia spuria mit Felorie fand. 3. F. G ab n a y hielt eineu Vortrag über: ,Musikinstrumentenhölzer". 4. M. F u c s k ó spricht über : ,Polymorphismus und Keimfáhiirkeit der Atriplex-^&mQn" . Vortragender untersuchte eingehender die Samen von Atriplex hortcnse, nitens und fand dabei, dass nicht nur die horizontalen Samen, wie das schon nachgewiesen ist, sondern dass auch die vertikalen Samen von zweierlei Art sind. Vortragender unterscheidet vertikale kleine Samen mit schwarzer Farbe und vertikale grössere Samen mit lichter Farbe. Sodann berichtet derselbe über die wichtigeren Resultate seiner anatomischen Untersuchungen und Keimungsversuche. 5. J. Szűcs hielt einen Vortrag, betitelt : ^Studien über die Fer- meabilitat des Protoplasma". Er weist nach, dass die Aiifnahme gewisser basischer Farbstoffe in die ptlanzlichen Zellen nach der F i c kschen Glei- chung der Diifusion geschieht. Die Aufnahme der Elektrolyten dagegen nioht im Wege der Diffusion, sondern mittels Absorption erfolgt. 6. A. P a á 1 : Teratologische Beobachtungen an Phaseolus. Vortra- gender bespricht und legt verschiedene Cotyledonvarianten von Phaseolus vor. Sitzung der botanischen Sektion am 23. November 1910. (CLXI.) 1. J. Tuzson: Erinnerung an L. S i m o n k a i. 2. J. B. K ü m- m e r 1 e : Nomenclator Simonkaianus. 3. S. Jávorka: Draba Simonkaiana J á v. n. sp. 4. Z. Szabó: Knautia Simonkaiana n. bybr. Szabó. 5. J. Tuzson: Die pflanzengeographische Gliederung üngarns nach L. S i m o n k a i. (Siehe vorliegendes Heft.) Sitzung der botanischen Sektion am 14. Dezember 1910. (CLXII.) 1. E, G 0 m b ó c z : ,Beitrage zur neueren Geschichte der ungarischeu Botanik. I. Mitteilung : S. Brassai". Vortragender bespricht die botanische Tatigkeit S. B r a s s a i s. 2. S. Jávorka legt vor und bespricht : a) ,Das Vorkommen von Ambrosia artemisifolia L. in Ungarn". Vor- tragender hat diese eingeschleppte Pflanze in Südungaru bei Orsova gesam- melt. Von Ungarn war sie bisher nicht bekannt. b) „Neue interessante Pflanzen aus der Flóra des Retyezátgebirges", unter anderen : Fesluca carpatica D i e t r. f. pseudolaxa S c h u r ; Sulix Jacquinii Hőst.; Dianthus petraeus W. et K. ; Geum montamim L. ^. genii- nifloi'um Borb. ; Lamimn infíatum Heuff. ; Leontodon medius (Hőst) Simk. : Picris Tatrac Borb.; Onohrychis montana DC. ,j. íranssüvanica Simk. Im Anschluss an diesen Vortrag erwáhnt P. G r e g u s s, dass er im RetyezktgehirgePaijaver 2}yrenaicnni , Delphini ani interniediuin gesammelt habé. A „Botanikai közlemények" díját befizették : (1909 július 1-töI 1910 október 31-ig.) 1909-re : Abonyi áll. polg. fiú- és leányiskola, Agnelly József, Aszódi ev. gim- názium könyvtára, Babics János, Bajai cziszterczirendi főgimnázium, Balassa- gyarmati áll. főgimnázium, Balázs István, Balázsfalvi görög kath. főgimná- zium, Balkay Béla, Balló Rozső, Bárányi János, Bornhardt Lajos, Bezdek József, Bódis Ferencz, Bodnár Endre, Braun Ádám, Bpesti i. áll. polg. tanító- képző, Bpesti I. áll. polg. iskolai tanárj. olvasóterem, Bpesti 1. áll. elemi tanítóképezde, Bpesti 1. áll. felsőbb leányiskola, Bpesti Krisztinavárosi polg. leányiskola, Bpesti II. áll. tanitónöképzöinté/.et. Bpesti II. áll. főreáliskola, Bpesti II. Felső kereskedelmi iskola tanári könyvtára, Bpesti III. áll. főgim- názium, Bpesti V. áll. főgimnázium, Bpesti VI. áll. főgimnázium, Bpesti VI. felsőbb leányiskola, Bpesti VII. Erzsébet nőiskola, Bpesti VII. Felső keres- kedelmi iskola Ppesti VIII. Gy;ikorIó főgimnázium, Hpesti VIII. áll. főgim- názium, Bpesti V^III. áll. főgimnázium önképzőköre, Bpesti VIII. elemi isk. Tanítótestület, Csobáncz-u. iskola, Bpesti VIII. közs. polg. leányiskola, Bpesti X. Kőbányai áll. főgimnázium, Bpesti Magy. Tisztviselők Orsz. Egye- sülete, Bpesti Egyetemi Termeszettud-Szövetség, Bpesti m. kir. halélettani és szennyvíztisztító kísérleti állomos, Bpesti keresk. akad. Wahrmann könyv- tára, Bpesti Nemzeti kaszinó. Bpesti M. kir. Rovartani állomás, Bpesti Magy. Nemzeti Múzeum növénytani osztálya. Csáktornyai áll. polgári, iskola, Csató János, Cmcs Imre, Czeglédi m. kir. áll főgimnázium, Czell Vilmos, Deréky Gyula, Dévai áll. főreáliskola tanári könyvtára, Evri kath. főgimnázium tanári, könyvtára, Eisenhut Kálmán, ifj. Entz Géza, Endrey Elemér, Erős Imre, Farkaa László, ifj. Fazekas Gábor, Fehértói István. Ferenczy József, Figura József, Földváry Dezső, Freund Antal, Ganczaugh Miklós, Gergely Fülöp, Gerhardt Guidó, Gombocz Endre, Gramling Alajos, Györgyei Illés, Hajdú- böszörményi ref. főgimnázium. Halmágyi Samu, Hankó Ernő, Helfgott Ár- min, Hirschfeld József, Horváth Gyula, Hudyma Emil, Kardos Árpád, Kassai áll felsőkereskedelmi iskola. Kecskeméti róm. kath. főgimnázium tanári könyvtára, Kecskeméti Kaszinó-Egyesület, Kecskeméti váro-i könyvtár, Keller Oszkár, Keszthelyi Balaton Múzeum-Egyesület, Klekner J. Ferencz, Kolmann Károly, Komka Zoltán, Koni>pi Kálmán, Kovách Géza, Környei Tódor, Kreutz József, Kubacska András. Kupcsok Samu, Laszlowszky Kálmán, Lengyel Béla Lengyel Géza, gróf Lippe Hermann, Lischka Lipót. Losonczi áll. főgim- názium, Losonczi áll. tanítóképezde, Lőcsei kir. kath. főgimnázium könyvtára, Lukovits István, Margittai Antal, Márkus Menyhért, Méhely Lajos, Mento- vich Ferencz, Miskolczi áll. felsőbb kereskedelmi iskola, Miskolczi ref. fel- sőbb leányiskola, Musits Imre, Nagy Imre, Nagykárolyi Főgimnázium, Nagy, röczei áll. polg. iskola. Nagyváradi községi polg. fiúiskola, Nedeczky Géza, Nóvák József, Nyíregyházai községi polg. fiúiskola. Odor Béla, Pálmai Emil, Hantocsek József, Pápai m. kir. áll. tanítóképző-intézet, Pauler Ákos, Pécsi róm. kath. főgimnázium tanári könyvtára. Pécsi m. kir. honv. hadapród- iskola, Perényi Hermann. Pesthy Béla, Petermann József, Pinkafői áll. polg. fiúiskola, Pirkhofer Gyula, Pozsonyi áll. főreáliskola, Prack László, Práz- novszky Ferencz, Rejtó Adolf, Répászky Tivadar, Rimaszombati protestáns főgimnázium, Schöpílín Alajos, Selmeczi evang. főgimnázium, Siposs Zsig- mond, Soós Lajos, Soproni áll. felsőbb leányiskola, Soproni Szent Orsolya- rendiek intézete Strisch Nándor, Szabadkai főgimnázium, Szabóki Róbert, Szászvárosi Kun-kollégium, Szatmári felső kereskedelmi iskola. Szegedi III. ker. áll. polgári iskola. Székelyudvarhelyi róm. kath. főgimnázium. Székely- udvarhelyi ref. kollégium. Szekér Pál, Székesfehérvári főgimnázium, Szek- szárdi „Tolnavármegyei Múzeum", Szely Lajos, Szilvássy Dénes, Szombat- helyi , Vasvármegyei kultúregyesület", Szombathelyi főgimnázium, Szom- bathy Kálmán, Sztankovits Rezső, Szukk Antal, Temesvári áll. felsőbb leányiskola, Temesvári áll. főgimnázium, Temesvári kegy. r. főgimnázium, Temesvári főreáliskola. Terén János, Thaisz Lajos, Timon Béla, Tisza Ödön, Tokaji polg. fiúiskola, Toldi Lajos, Tomek János, Tordai fögimoázium. Torma Károly, Truka József, Turóczszentmártoni polg. és felső kereskedelmi iskola, Tüske Béla, Udvarhelyi Etelka, A Szabad Lycíieum újpesti fiókja, Ujverbászi főgimnázium, Ujdidéki polg. fiúiskola, Vangel Jenő. (Folyt, köv.) Le bulletin .^Botanikai Közlemények*^ est la revue de la sectíon botaníque de la Socíété r* hongroíse des Sciences natu- relles* A présent il parait dans sa 9'"^' année (6 fascícules par an) et contient environ 25 feuilles. Les travaux publiés son traduits complé- tement ou sönt réduits en un bref résumé dans une des langues les plus importantes ou en latin et ils apparaissent dans le mérne fascicule. Le príx d'abonnement par an est 8 cou- ronnes (8*50 francs) ou on échange le bulletin avec d'autres revues botaniques, S'adresser a la rédaction du bulletin ffBotsLnííaí Kö^Iemények^^ Budapest, VIIL, Eszterháey-utcza 16* Hornyánszky Viktor csász. és kir. udvari könyvnyomdája Budapesten. 49503 '4 i New York Botanical Garden Librar 3 5185 00259 3364 \\y^^ ;,^-á:^% Jkr ■* * i~ . r, . * w ** ■ 't ^ ^Jf^,'- .< M. ^ . ^ - t ' í > .■^.4f?<,' ^^ífe- %lí^\V