'r . >T ^<. T' jWk.»<áír •y f X6 ■0U2' Vbl II, BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-lKÁN A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA KLEIN GYULA KÖZBEMÜKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI TUZSON JÁNOS XL KÖTET 1912 MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN BUDAPEST, 1912 KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT (Budapest, VIII., Eszterházy-ntcza 16, szám.) INDEX. A zárójelbe tett számok az idegen nyelvű szövegre, a *-gal jelzett számok az ábrára vonatkoznak. Die Zahlen in ( ) beziehen sich auf die Mitteilungen für das Ausland, die mit * auf Abbildungen. I. Andrasovszky J.: Előzetes jelentés Kisázsia steppeterületén 1911-ben tett utazásomról. 57. Vorlaufiger Bericht über die im Jahre 1911 in den Steppen Klein- asiens ausgeführte Reise. (16). Bányai J. : Adatok Abrudbánya környékének flórájához. 116. Egy térképpel. — — Beitrage zur Flóra der Umgebung von Abrudbánya. (31). Bezdek J. : Néhány tropikus botanikus kertről és a bronxparki növénytani intézetről. 64. Blattny T.: Megjegyzések Fax: „Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen" qz. munkájához. 185, (jkv. 218), Bemerlmngen über F. Pax : „Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen." (38). Ujabb adatok a Syringa Josikaea elterjedéséhez, (jkv. 225). Doby G. : A burgonya levélsodródásának kémiája, (jkv. 104). A kukoricza csövének oxidázai. (jkv. 104). Dorner B. enesei: „Kaszáló és legelőj avítás" ez. munkájának ismertetése. 154. Engler V.: „Monographie der Gattung Tilia" czímű munkájának ismer- tetése. 30. Fehér J.: Tátott pártás virágú gyujtoványftí (jkv. 43). Fucskó M.: A burgonya hipertrófiás szövetei. 14. — — Die hypertrophischen Gebilde der Kartoífel. (3). — — Az Uránia Szemléltető taneszközök gyára r.-t. diapozitivjainak jegy- zéke. Ismertetés, (jkv. 44). — — Csírázó sulyommag. Bemutatás, (jkv. 163). Gombocz E.: A pesti egyetemi botanikus kert és tanszék története, (jkv. 42). Zur Geschichte des botanischen Gartens und des Lehrstuhles der Botanik der Pester Universitat. (Sitzungsber. 12). — — ismerteti Green: „History of Botany 1860 — 1900" ez. művét. (jkv. 164). Güntliart A. : „Beitrag zu einer blütenbiologischen Monographie der Gattung Aralis" ez. munkájának ismertetése. 158. r IV Harshberger J. W. : „Phytogeographic Survey of North America 1911." ez munkájának ismertetése. 137. Hazslinszky F. : A növények rendszere. Ismertetés. 82. Hollendonner F.: A Biota orientális és a Thuja occidentalis fájának hisztologiai megkülönböztetése. 42. (jkv. 45). — — Über die liistologische Unterscheidung des Holzes von Biota orientális und Thuja occidentalis. (13). (Silzungsber. [13].) — — A cser és a tölgy fájának megkülönböztetése, (jkv. 224). — — Unterscheidung des Holzes der Zerreiche von dem der übrigen ein- heimischen Eichen. (Sitzungsber. [50] ) Jablonovszky J. Az orgona másodszori virágzásáról, (jkv. 219). Jávorka S.: A Trichophorum génusz fajai hazánkban, (jkv. 224). — — Die ungarischen Trichophorum- Arten (Sitzungsber. [50].) — — ismerteti a „Pflanzenreich« újabb köteteit, (jkv. 163). — — hozzászólása Tuzson J.: , Növényföldrajzi megjegyzések" czímti elő- adásához, (jkv. 228). — — Scirpus atrovtrens Budapesten. Bemutatás, (jkv. 225). Újabb érdekes növényelöfordulások. (jkv. 163). Klein Gy. köszönő beszéde, (jkv. 165). Kupcsok S.: Florisztikai adatok Broznóbánya, az Alacsony Tátra és a vele határos vármegyék flórájához, (jkv. 218). Kümmerie J. B. : Növénytani repertórium. 34, 88, 159, 214 Lacsny I. L.: Adatok a Nagyvárad melletti meleg vizek alga flórájához. 167. — — Beitráge zur Algenflora der Thermalwasser bei Nagyvárad. (37). Lengyel G. hozzászólása Tuzson J. : „Növényföldrajzi megjegyzések' ez. előadásához, (jkv. 222). Mágoesy-Dietz S.: Eneski Dornek Béla: „Kaszáló és legelöjavitás" ez, munkájának ismertetése 154. — — Hazslinszky F. hagyatékából. II. közlemény: A növények rendszere. 82, — — Klein Gyulához intézett üdvözlő beszéde, (jkv. 164). — — -Az orgona másodszori virágzásáról, (jkv 220). — — A sötétben képződő chlorophyllról. (jkv. 225). Moesz G. : A Marssonina Kirchmri Hegyi gombáról, (jkv. 43). ■ Über M'irxsonina Kirchucri Hugyl (Sitzungsber. [12].) — - A gombák rendellenességei. 1 táblával. 105. Teratologie der Pilze. (23). — — Az orgona másodszori virágzása bogárrágás következtében. 193, (jkv 219). Proanthesis bei Syrini/a vu garis infolge Insektenfrass. (49). — — CsAió íanos herbáriuma a Magy. Nemz. Múzeumban. 135. — — Das Herbárium von J. Csaio im. Ung. Nationalmuseum. (34). • Két érdekes homoki csészegombáról, 196. — — Über zwei interessaiite sandbewohnende Scheibenpilze. (45). — — Jelentés a szakosztály 1911. évi működéséről 96. — Jegyzökönyvek. 42, 43, 95, 101, 104, 162, 164, 218, 221, 224 . Sitzungsberichte (12), (22), (35), (50). Malls" K. : ,Die Lebermoose" ez munkájának ismertetése. 87, (34). Paái \ A növények fényérzékelése, (jkv. 224). Paál Á. : A sötétben képződő chiorophyll. (jkv. 225). Personal-Nachricliten. (12), (22), (36). ScliilberszkyK.:A.Ber6erisOTtí^ans boszorkányseprője. Bemutatás, (jkv. 226). Az almafavirág ellombosodott csészéje. Bemutatás, (jkv. 226). Fusicladium pirinum körtefa vesszőin. Bemutatás, (jkv. 226). A fíízfa adventiv gyökérzete. Bemutatás, (jkv. 226). Schmidt A.: „Die Verbreitung der coprophilen Pilze Schlesiens" czímű munkájának ismertetése. 86. , Szabó Z.: A hírlapirodalom és a botanika (jkv. 96), V. Engler : Monographie der Gattung Tilia ez. munka ismertetése 30, (jkv. 44). A. Schnudt: „Die Verbreitung der coprophilen Pilze Schlesiens" ez. munka ismertetése. 86. Elzöldült tulipánvirág. Bemutatás, (jkv. 164). — — Pelargonium peltatum Orobanche rumosán. Bemutatás, (jkv. 163). — — Endophyllum sempervivi Sempervivum íecíonmi-on. Bemutatás, (jkv. 163). — — Kultivált Euphorbia lingulata. Bemutatás, (jkv. 163). bemutatja Habeble ,Succincta rei herbariae Hungaricae" ez. munká- ját, (jkv. 43). — — bemutatja Hommitzsch : „Panoráma der Donau . . ." térképét, (jkv. 43.). Szalóki R. Klein Gyulához intézett üdvözlő beszéde, (jkv. 165). Személyi hírek. 44, 166. Sztankovits R. : A hazai Carpinusok levelének és termésének hisztológiája. 1. ^ — Anatomie der Blatter und Früchte der ungarischen Carpinns-Arten. (1.) Szurák J. : C. Warnstokf : „Sphagnales-Sphagnaceae'" ez. munkájának ismertetése. 85. K. MtíLLER : „Die Lebermoose" ez. munkájának ismertetése. 87. (34). — — Egy új rendszerű növény gyüjtötáska. (jkv. 102). Textoris I. : Florisztikai adatok Túrócz vármegyéből, (jkv. 224). Freitz P. : A talaj és a növény, (jkv. 101). Tuzson J. : A Fritillaria tenella és alakjai. 131. — — Über die Formen von Fritillaria tenella. (32.1 A. GüNTHART : „Beitrag zu einer blütenbiologischen Monographie der Gattung Arabis" ez. munka ismertetése. 158. — — Válasz az előbbi czikkre. 204. — — BoRBÁs ViNczE herbáriuma. 205. (jkv. 218). Das Herbar von V. Borbás [Sitzungsber. (50)] J. W. Harshberger : „Phytogeographic Survey of North America 1911" ez. munka ismertetése. 137. Ujabb adatok a Celtis australis fejlődéstörténeti növényföldrajzához. (jkv. 95). — — Növényföldrajzi megjegyzések. 207. (jkv. 222). Jelentés a Bot. Közi. 1911-iki évfolyamáról és a szakosztály vagyoni állapotáról. 98. Wagner J. : A deliblati Fritillariáról. (jkv. 162). • Észrevételek Tüzson J. : „A Fritillaria tenella alakjai" ez. czikkére. 201, (jkv. 221). Warnstorf C: „Sphagnales-Sphagnaceae" ez. munkájának ismertetése. 85. VI II. Abies álba 117, 123, 188, (31), (41), Acer campestre 118, 128, (31), monspessulanum 189, (42), platanoides 186, (39), pseudoplatanus 116, 128, (31), tataricum 190, Achillea Mihaliki 91, millefolium 130, santolina 60, (18), tanacetifoUa 130, Achnanthes exilis 174, 181, mimitissim-a 174, 181, Aco- nitum anthora ^ Jacquiiü 122, 126, moldavicum 126, Adoxa moschateUina 118, 120, 130, Aecidium Magelhaenicum 226, Aegopodium podagraria 128, Aethusa cynapium 128, Agaricus ericetorum 104, 106 — 108, (24), (26), I*t. Agrimonia eupatoria 127, Agropyrum prostratum 59, 60, (18), Ajuga chia 59, (17), reptans 120, 129, Akáczfa monográfiája 37, Albugo candida 226, Alectorolophus glandulosus 121, 130, minor 129, Alisma plantago 124, Alkanna tinctoria 211, Alliaria officinalis 120, 126, Allium oleraceum 120, 124, strictum 161, ursinum 124, Alnus glutinosa 118, 125, (31), V. vulgáris .f. bosniaca 30, incana 39, 118, 125, (31), v. oblongifrons 39, V. obtusifolia 39, v. ovális 39, v. subrotundata 39, v. vulgáris 39, viridis 121, 125, Alsophila 74*, Alyssum desertorum 58, (17), Amlipora spec. div. 172, 173, 181, Amygdalus nana 190, (43), Anoptychia eiliaris 122, Andromeda 211, Andropogon gryllus 224, Androsace maxima 58, Aremone nemorosa 126, ranunculoides 126, Antennaria dioica 119, 130, Anthemis arvensis 130, macrantha 130, Anth.oxanth.iaru. odoratum 124, Anthriscus silvestris 128, Anthyllis vulneraria a pohijliylla 127, Apo- seris foetida 118, 130, Aquilegia vulgáris 126, Arabis arenosa 126, glabra 122, 126, hirsuta 122, 126, Arcyria cinerea 93, Areca catechu 67, Arenaria serpyllifolia 126, Aristolochia maurorum 59, (18), paliida 120, 125, Arnica montana 119, (31), Artocarpus incisa 71, integrifolia 71, Árum alpinum 120, 124, rupicola 61, (20), Asarum. europaeum 125, Asperula odorata 130, Asphodeline isthmocarpa 60, (19), Asplenium ruta muraria 59, 123, (17), septentrionale 123, trichomanes 123, Astragalus exscapus 208, 222, vesicarius 209, virgatus f. albiflorus 91, Astrantia major 128, Atropa belladonna 121, 129, Atropis distans 208, rupestris 40. Baeomyces byssoides 120, Ballota nigra 129, Barbaraea vulgáris 118, 126, Berberis viügaris 126, 226, Betula verrucosa 116, 125, (31), Bidens cernua 118, 130, tripartita 130, Biota orientális 42, 45—57, 49*, 52*, 55*. 56*, (13)— (16), Borassus flabelliformis 67, 70, Borbás Vincze herbáriuma 205, Bovista plumbea 109*, 110, (27), Briza média 124, spi- cata 60, (19), Bromus tectorum 59, 60, (18), Bronx-parki pálmaház 79*, botanikai múzeum 80*, Broussonetia 220, papyrifera 73, Brunella grandiflora 120, 129, vulgáris 129, Bryonia álba 130, Bunias orientaUs 118, 126, Bupleurum tenuissimum 210, Burgonyagvimó hipertrófiás szövetei 14—29, 15*— 21*, 23*, 25*, 27*. Caloplaca callopisma 120, Calluna vidgaris 118, 128, (31), Caltha alpestris 118, 126, Camelina microcarpa 126, Campanula glomerata 130, Kladniana 122, 130, patula 130, persicifoHa p dasyearpa 130, trachelium 130, Capsella bursapastoris 126, Caragana digitata 212, frutex 212, Carda- raine amara 126, hirsuta 126, impatiens 126, pratensis 126, Carduus per- VII sonata 130, Carex digitata 39, 124, hirta 124, loliacea 209, 223, montana 124, pallescens 119, 124, pilosa 124, tomentosa 124, transsilvanica 124 Carica papaya 72, Carlina acaulis 130, alpina 130, vulgáris 130, Carpi- nus betulus 1—13, 3*, 4*, 8*, 9*— 12*, 116, 125, 187, (31), (39), v. Haynal- diana 1—13, (1), (2), carpinizza 1—13, (1), (2), orientális 1—13, 5*, 7*, 9*, (1), (2), Castanea 207, 222, sativa 190, (42), Catillaris Zschackei 92, Celtis 207, 222, australis 95, 96, 189, (42), Centaurea pomoensis 40, Simonkaiana 208, trichocephala 208, Cephalanthera longifolia 125, pal- lens 61, (20), Cephalaria transsilvanica 90, Cerastium vulgatum p fon- tanum 118, 126, Ceteraeli officinarum 59, (17), Chaeropliyllum cicutaria 128, Characium saccatum 35, setosum 35, Chloroxylon swietenia 71, Ch-rysosplenium alternifolium 127, Cladonia furcata v. racemosa 120, gra- cilis 121, squamosa 121, Clematis alpina 121, 126, vitaiba 122, 126, Cli- tocybe ericetorum 104, 106—108, (24), nebularis 108, (25), Cocconeis pediculus 173, 181, Cocos nucifera 67, Coelogiossum viride 120, 125, Colchicura autumnale 121, 124, Comatrichia álba 93, Conium macu- latum 128, Convolvulus arvensis 225, assyricus 60, (19), lineatus 60, (19), Cordyceps capitata 109*, 112, (27), Cornus mas 119, 128, sanguinea 128, C jronilla varia 127, Corydalis Marsclialliana 223, solida 126, Corylus avellana 121, 125, Corypha umbraculifera 67*, Cotoneaster integerrima 120, 127, Couroupita guianensis 69*, Crataegus monogyna f. pilosa 91, oxyacantha 118, 127, (31), Craterium minutum 92, Crocus banaticus 124, Heuffelianus 124, reticulatus 209, 223, speciosus 208, susianus 209, 223, Crucianella latifolia 40, Csató János herbáriuma 135, Cuscuta epilinum 34, suaveolens 34, 161, trifolii 34, 161, Cuviera aspera 224, caput-medusae 223, Cyclotella Meneghiniana 179, 182, Cymatopleura regula 177, 182, solea 177, 182, Cymbella spec. div. 172, 180, 181, Cynanchum vince- toxicum 122, 129, Cynoglossum officináié 120, 129. Cyperus flavescens 124, Cystopteris fragilis 59, 123, (17), Cytisus nigricans 127. Dactylis glomerata 120, 124, Daphne mezereum 121, 128, Darluca filum 109*, (27), Datura stramonium 129, Delphinium oxysepalum 163, V. pallidum 93, Dendrocalamus giganteus 71*, 75, Dentaria bulbifera 120, 126, glandulosa 120, 126, Denticula thermalis 175, 181, Dermatea carpinea 112, 113*, (27), Dianth.us capitatus 211, carthusianorum 126, leptopetalus 208, 211, 213, 222, marisensis 120, 126, pseudarmeria 223, spiculifolius 122, 126, DicMton calculatum 93, Dictydaeth.aliuni dissi- liens 93, plumbeum 93, Digitális ambigua 120, 129, laevigata 213, 223, Doronicum austriacum 120, 122, 130, cordatum 122, 130, Draba verna 58, 126, (17), Drosera intermedia 209. Echiuni vulgare 129, Elymus asperum 210, caput-medusae 210, crinitus 210, Encyonema prostratum 172, 181, ventricosum 172, 181, Endophylliim sempervivi 163, (36), Ephedra campilopoda 60, (19), dista- chya 62, Epipactis rubigonosa 61, (20), Epithemia spec. div. 178, 182, Equisetum arverse 123, hiemale 123, maximum 123, palustre 123, silvati- cum 123, Erica carnea 211, Eriophorum alpinum 225, latifolium 119, 124, (31), Erodium cicutarium 58, (17), serotinum 209, Erysibe cichoriacearum VIII 36, galeapsidis 36, graminis 36, polygoni 36, taurica 36, Erysimvim Baum- gartenianum 160, camiolicum 160, cherianthoides 122, 126, Czetzianum 160, erysimoides 160. pallidiflorum 160, pannonicum 122, 126, Wittmanni 160, Erythraea centaurium 129, Erythronium dens canis 119, Eunotia arcus 179, pectinalis 179, 182, Euphorbia amygdaloides 127, carniolicus 127, cyparissias 127, helioscapia 127, lingulata 163, (36) polychroma 163, (36), verrucosa 210, Euplirasia Rostkoviana 129, Evernia furfuracea 122, prunastri 122, Evonymus europaea 128, latifolia 121, 128, nana 223, ver- rucosa 128. Fagus silvatica 116, 125, (31), Ferula Sadleriana 159, Ferulago silvatica 119, 128, (31), Festuca amethystina 208, 210, 223, carpatica 163, elatior 124, sulcata f, hirsuta 120, 124 vaginata 208, 210, 222, 223, Filago germanica 118, 130, lutescens 90, Filipendula hexapetala 118, 127, ulma- ria 127, Fiumei Quarnero-kutató intézet 226, Fragaria vesca 120, 127, viridis 120, 127, Fragilaria capucina 178, 182, construens v. binodis 178, 182, Fraxinus excelsior 116, 129, 186, (31), (39), omus 189, (41), (42), Fritillaria caussolensis 132, Degeniana 131, 134, 162, 201—203, 204, (32), gracilis 135, 202, (33), involucrata 135, 201, (33), ionica 202, lusitanica f. algeriensis 202, messanensis 135, 201, (33), montana 132, neglecta 135, 202, (33), oranensis 202, Orsiniana 134, ruthenica 162, 204, tenella 131-135, 201—203, 204, (32)— (33), f. latifolia 133*, 134, 201-205, (33), f. montana 132, 133*, 201, 204, (33), f. Orsiniana 138*, 134, 201, (33). Fumana pro- cumbens 210, Fusicladium depressum v. petroselini 43, pirinum 226. Gagea lutea 124, Galanthiis nivalis 119, 124, f. erdödensis 91, Galeopsis pubescens 129, Galiura aparine 130, cruciatum 130, erectum 120, 130, palustre 130, Schultesii 122, 130, vernum 130, Genista sagittalis 127, tinctoria 127, Gentiana asclepiadea 120, 122, 129, carpaticola 121, 129, ciliata 129, cruciata 129, Geopyxis ammophila 196, (45), Geránium coUinum 209, columbinum 127, macrorhizum 127, phaeum 127, pusillum 127, Robertianum 127, sariguineum 127, tuberosum 127, Geum. rivale 118, 127, urbanum 127, Gigantochloa aspera 75, Gladiolus imbricatus 124, Gle- eh.om.a hederacea 118, hirsuta 118, 129, Gom.phonem.a spec. div, 173, 181, Gramina hungarica 93 — 95, Gymnadenia conopsea 120, 125, Gypsophila altissima 223, glomerata 223, trichotoma 223. Haemiatom.ma ventosum f. obscura 92, Hantzschia ampbioxys 175, 176, 181, virgata 176, 182, Heleocliaris palustris 124, Heliantlie- mum obseurum 128, Helleborus purpurescens 122, 126, Hepatica triloba 126, Heracleum. sphondileum 128, Hevea 68*, Hieracium aurantiacum 130, auricula ssp. melaneilema 38, caesium 38, chlorocephalum ssp. subsi- nuatum 38, divisum ssp. medianum 38, flagellare ssp. tatrense 38, glaueum ssp. nipholepium 38, illyricum ssp. Halleri acuti-squamum 38, inuloides 89, liptoviense 163, pilosella 120, 130, pilosella X floribundum 90, prenanthoides 38, vulgatum ssp. argillaceum 38, Wagneri 41, Zapalowiczii 41, Hipertro- fiás szövetek 14—29, Hordeum bu bosiun 61, (20), crinitum 60, (19). Gus- soneanum 208, 210, murinum 59, 60, (18), Humaria arenosa 199, 201, IX delectans 201, (48), euehroa 201, (48), Humulus lupulus 125, Hyosciamus niger 129, Hypecoum caucasicum 208, 213, 222, pendulum 222, Hyperi- cum perforatiim 120, 128, quadrangulum 128. Ilex 208, 222, Iris spec. hung. 88, 89, Isatis praecox 122, 126, Isopyrum thalictroides 126, Ithyphallus impudicus 110*, 112. (27). Juglans regia 125, 192, (45), Juniperus communis 123, excelsa 59, (17), nana 189, (41), oxycedrus 59, (17), sabina 190, (42). Lachnea arenicola 199, (46), arenosa 199, (46), hemisphaerica 201, (48), Lamium album 129, foliosum 129, luteum 129, purpureum 129, Larix decidua 89, 123, Latliraea squamaria 130, Lathyrus niger 119, 127, (31), pratensis 127, silvestris 127, vernus 127, Lecidea kyrtocarpa 92, Lemna minor 124, Lepidium draba 59, (18), perfoliatiim 59, (17), Leucojum biflorum 119, 124, (31), carpaticum 119, (31), vernum 119, 124, (31), Liba- notis montana 122, 128, Ligustrum vulgare 118, 129, (31), Lilium Jankae 124, (31), martagon 120, 124, Linaria intermedia 123, 129, odora 213, 222, vulgáris 43, 123, 129, Linum cathaiücum 127, glabrescens f. albiflorum 91, Listera ovata 125, Lyth-ospernaum arvense 122, 129, Lolium perenne 124, Lonicera glutinosa 213, 223, leiophylla 118, (31), nigra 121, 130, xylosteum 118, 130, (31), Lotus corniculatus 127, Luzula angustifolia 120, 124, V. cuprina 120, pilosa 124, Lycium vulgare 129, Lycopodium cla- vatum 119, 123, complanatum 119, 123, selago 123, Lycopus europaeus 129, Lysimachia punctata 128, vulgáris 128. Magyar füvek 93 — 95, Magyarország fejlődéstörténeti növény- földrajza 37, Majantheinum bifolium 124, Malachium aquatieum 126, Marssonina Kirclineri 43, 161, Marsupella badensis 93, Mastogloia Smithii 171, 180, Matricaria discoidea 90, Maximiliana regia 67, Medi- cago falcata 127, Meianipyrum arvense 129, barbatum 129, biharíense 119, 129, (31), Melandryum nemorale 120, 126, Melica nutans 124, Melittis melissophyllum 129, Melosira crenulata 179, 182, variáns 179, 182, Menyanthes trifoliata 118, 129, Mercurialis perennis 121, 127, Meridion círculare 177, 182, constrictum 177, 182, Mesua ferrea 71, Microsphaera spec. div. 36, Moehringia muscosa 126, Monotropa multiflora 122, 128, Morchella intermedia 107*, 115, (29), Morina persica 61, Morus 220, Mucilago spongiosa 93, Muscari comosum 59, (18), racemosum 59, (17), Myosotis montana 122, 129, scorpioides p scabra 129, silvatica 129, suaveolens 163. Navicula spec. div. 169, 170, 180, Nelumbo hungarica 92, Neottia nidus avis 120, 125, Népet a pannonica 122, 129, Nephrodium dilatatum 123, filix mas 123, Nitzsclaia spec. div. 174, 175, 181, Nymphaea ther- malis 167. Oenanthe banatica 128, Oidium quercinum 36 Onobrycliis viciae- folia 127, Ononis hircina 127, spinosa 127, Orchis coriophora 125, glo- bosa 125, incarnata 125, maculata 125, mascula 61, (20), morio 121, 125, palustris 125, sambucina 125, speciosa 125, ustulata 120, 125, Oreodoxa regía 66*, 67, Orgona másodvirágzása 193 — 196, 219 — 221, Origanum vulgare 129, Orobanche álba 129, ramosa 163, Oryzopsis virescens 90, Oxalis acetosella 127. Paris quadrifoUa 124, Parmelia caperata 122, saxatUis 122, Par- nassia palustris 127, Pedicularis campestris 118, 130, f. coronensis 118, 130, verticillata 122, 130, Pelargonium peltatum 163, (36), Pelti- gera aphtosa 121, horizontális 121, mfescens 121, Penicilliuin crusta- ceum 106, (24), Peradeniyai bot. kert 65*, 70*, 72*, Pestalozzia Karsteni 113*, 115*, (29), Petasites albus 121, 130, hybridus 121, 130, Peziza ammophila 196, (45), Phleiira graecum 60, (19), phleoides 120, 124, Phlomis herba venti 222, piingens 213, 222, Phoenix dactylifera 67, Phoma anethi 43, Phragmidium fusiforme 111*, 112, (28), rubi 111*. 112, 113, (28), Pliyllactinia corylea 36, Ph.ysarura virescens v. obscu- rum 92. Pliyscia parietina 122, Phyteleplias macrocarpa 67, PJiyteunia orbiculare 118, 130, tetramenim 118, 130, Pieea excelsa 89, 117, 123, 187, 188, (31), Pinus austriaca 190, (42), cembra 189, 192, piimilio 189, (41), silvestris 118, 123, 187, 189, (39), (41), strobus 123, uncinata 189, 192, (41), (44), Piper betle 71, Pirola secunda 120, 128, uniflora 120, 128, Piru3 elaeagnifolia 61, (20), Plantago altissima 130, lanceolata 130, major 130, média 130, Piatanthera bifolia 125, Platycerium biforme 76*, Pleuro- sigma 171, 180, Plicariella constellatio 109, (26), Poa bulbosa 59, (18), cenisia v. pietrosuana 41, nemoralis 61, (20), pratensis iB angustifoba 124, Podosphaera 36, Pollinia gryllus 210, Polygala chamaebiixus 211, vulgáris 119, 127, Polygonatura latifolium 124, multiflorum 124, officináié 124, verticillatum 124, Polypodium vulgare 123, Polystichura aculeatuni 123, Populus pyramidalis 125, tremula 116, 125, (31), Potentilla álba 119, 127, argentea 127, recta 120, 122, 127, reptans 127, subargentea 90, Primula acaulis 119, 121, canescens 119, 121, 128, carpatica 119, 121, 128, elatior 128, Prunus mahaleb 190, (43), padus 127, spinosa 118, 127, (31), Pteridium aquilinum 123, Puccinia albescens 111*, 114, (29), chrysantbemi 111*, 112, 113, (28), cnici-oleracei 111*, 113, 114, (28), (29), epilobii — Fleischeri 111*, 112, (28), glechomatis 111*, 113, 114, (28), (29), helianthi 111*, 113, (28), lampsanae 111*, 112, (28), longirostris 111*, 112, (28), malvacearum 111*, 113, 114, (28), (29), nigrescens 111*, 114, (29) oblongata 111*, 112, (28), phragmitis 111*, 114, (29), salviae 111*, 112 (28), saniculae 111*, 114, (29), silvatica 113*, 115, (30), thlaspeos 111*, 112, (28), tinctoriae 111*, 114, (29), Pulmonaria officinalis 121, 129, rubra 119, 121, 129. Quercus cerris 187, 191, (39), (43), conferta 187, 191, 192, (39), (43), (44), lanuginosa 187, 191, (39), (43), robur 187, (39), sessiUflora 186, 187, (38), (39), syriaca 59, (17). Ramalina fraxinea 122, poUinaria 122, Ranunculus acer 126, alli- ariaefolius 126, auricomus 118, 126, v. fallax 118, 126, Breyninus 126, bul- XI bosus 119, 126, ficaria 126, montanus 126, oxyspermus 211, repens 126, trichophyllus 59, 126, Rhamnus faUax 213, 223, frangula 118, 128, (31), Rhaphis flabelliformis 79, Rhizocarpon biatorinum 92, geographicum 120, Rhododendron flavum 223, Kotschyi 211, 223, Rhopalodia gibba 178, 182, ventricosa 179, 182, Ribes alpinum f. Scopolii 121, 127, grossu- laria f. hunyadense 122, 127, p glanduloso-setosum 127, pallidigemmum 213, 223, Roicosph.eiiia curvata 173, 181, Rosa acicularis 223, canina f. ma- risensis 120, 127, dumetorum 119, 127, (31), pendula 120, 127, p adenophora 127," pyrenaica 90, reversa 121, 127, trachyphylla 90, Rumex acetosa 125, acetosella 120, 125, Ruscus hypoglossum 90. Sabal palmetto 67, umbraculifera 67, Salix capraea 120, 125, fragi- lis 125, Jacqiüniana v. corongisuana 41, Salvia cryptantha 62 (20), gluti- nosa 129, piatensis 118, 129, verticillata 128, Sambucus ebulus 130, nigra 28, 118, 130, (31), racemosa 118, 130, (31), Sanicula europaea 128, San- sevieria zeylanica 73, Santalum album 71, Sarcosphaera ammophila 196, 197*, (45), coronaria 198, (46), sicula 198, (46), Saxifraga aizoon 121^ 127, bulbifera 210, tridactylites 122, 127, Scherffelia dubia 162, Scilla bifolia 119, 124, Scirpus atrovirens 225, hamulosus 208, silvaticus 124, Scleranthus dichotomus 119, 126, Scleroohloa dura 59, Scolopendriura vulgare 123, Scopolia carniolica 121, 129, Scorzonera rosea 130, Scro- phularia lasiocaiilis 122, 129, nodosa 120, 129, Sedum carpathicum 126, glaucum 122, 126, f. glanduloso-setosum 122, 126, maximum 126, Selaginella helvetíca 123, Serapervivum blandum 122,126, tectorum 163,Senecio nemo- rensis 130, rupestris 122, 130, sarracenicus 130, silvaticus 130, vulgáris 130, Sepiiltaria arenicola 197*, 199, (46), Serratula coronata 223, Sesleria rigida 122, 124, Silene glabra 120, 126, Regis Ferdinandi 160, supina 223, venosa f. bosniaca 120, 126, Singaporei botanikus kert 77*, Sisymbrium sophia 59, (18), Solanum dulcamara 129, tuberosum 14—29, (3)— (11), Sor- bus ária 127, aucuparia f. lanuginosa 118, 127, (31), Sphaeroth.eca spec. div. 36, Spiraea cana 213, 223, ulmifolia 120, 127, Spirantbes autum- nalis 210, Stacbys alpina 129, annua 129, germanica 129, officinalis 129, silvatica 129, Statice bellidifolia 209, caspia 209, 223, Stauroneis anceps 171, 180, platystoma 171, 180, producta 171, 180, Stellaria crassifolia 209, 223, holostea 126, média 126, Stemonitis flavogenita 93, Stenactis bellidiílora 90, Stepbanoma strigosum 113*, 114, 201, (29), (48), Suriraya spec. div. 176, 177, 182, Symphytum cordatum 119, 129, officináié 129, tuberosum 119, 129, Synedra acus 178, 182, affinis 178, 182, ulna 177. 182, Syringa Josikaea 187, 188, 190, 192, (40), (44), vulgáris 122, 129, 193—196, 219-221, (49). Tamarix tetrandra 211, Taxus baccata 123, Tealevél szüret 73*^ Teucrium botrys 129, Tbea chinensis 71, Telekia speciosa 122, Teu- crium montanum v. prostratum 122, 129, Tbecapbora 225, Tbelidium gibbosum 92, mastoideum 92, Tbeobroma cacao 71, Tbalictrum galioi- des 118, 126, Tbesium intermedium 120, 125, Tbladiantba dubia 130, Tbuja occidentalis 42, 45—57, 47*, 49*, 53*, (13)— (16), Tbymus alpestris 120, 129, coUinus 122, 129, comosus 122, 129, Tilia spec. var. et f. hung. XII 30 — 33, cordata 128, platyphyllos f. vitifolia 44, rubra f. corylifolia 44, tomentosa 190, (42), ulmifoUa 186, (38), Tokyoi kertrészlet 78*, Tricho- cladia astragali 36, Baumleri 36, evonymi 36, tortilis 36, Trichophorum alpinum 224, atrichum 224, austriacum 225, caespitosum 224, oliganthum 224, Trifolium alpestre 118, 127, aureum 127, incarnatum 127, lupinasier 223, minus 127, montanam 118, 127, pannonicum 118, 127, repens 118, 127, Triphragmium filipendulae 111*, 113, 114, (28), (29), lümariae 111*, 113, 114, (28), (29), Trollius europaeus 126, Tryblionella debiüs 174, 181, salinariim 174, 181, Tulipa Biebersteiniana 208, 223, Tylostoma mammo- sum 108, 110, 114*, (26), (27). Ulmus scabra 125, Uncinula spec. div. 36, Uroinyces carpa- thicus 93, rumicis 111*, 112, (28), thapsi 111*, 112, 113, (28), (29), Urtica dioica 125, urens 125, Usnea dasypoga 122. Vaccinium myrtillus 119, 128, vrtis idaea 119, 128, Valeriána officiiialis ^ collina 120, sambucifolia 120, 130, tripteris 121, 130, Vanilla planifoUa 72, Venturia pirina 226, Veratrum Lobelianum 122, 124, Ver- bascum Hinkei 118, 120, 129, nigrum 118, 129, Verbéna officinalis 129, Veronica spec. div. 129, Viburnum opulus 118, 130, (31), Vicia cracca 127, sepium 127, picta 208, 222, Viola canina 128, birta 128, saxatilis 122, 128, silvestris 128, tricolor 122, 128, Viscaria vulgáris 126, Viscum album 117, 125, Vitis 208, 222. Wolffia arrhiza 159. Pag. 1- -44, (1)-(12). - 1912 Febr. 25. Pag. 45- -104, (13)-(22). - 1912 Május 10. Pag. 105- 166, l23)— (36). — 1912 Szept. 30. Pag. 167- -226, (37)— (50). — 1912 Decz. 30. Corrigenda. Oldal Sor Helyett Olvasandó Seite Zeile anstatt lies 132. 6. 1888 1808 134. 7. 3136). 3136) ? 134. 18. Turcia Románia 169. 23. Prinnularia Pinnularia 173. 23. trigoncephalum trigonocephalum 175. 30. Amphioxis Amphiioxys 178. 7.. 8. Desmar Desmaz. 177. 18., 27. -1 178. 16., 20.. í Eiferth Eyferth 179. 21., 30, 179. 5. attemiatum attenuatum 182. 21. var. Parva var. parva. XI. KÖTET. 1912. 11/25. 1. FÜZET. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKAN. A KIR, MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KOZREMDKODESEVEL SZERKESZTI TUZSON JÁNOS MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1912. TARTALOM. TABLE DES MATIÉRES. — INHALT. Oldal Sztankovits R. : A hazai Carpinusok levelének és termésének histologiája 1 — — Anatomie der Blatter und Friichte der ungarischen Carpi- nus-Arten (1) Fucskó M. : A burgonya hipertrofiás szövetei 14 — — Die hypertrophiscben Gebilde der Kai-toífel (3) Irodalmi ismertető. Liter aturbericht : E n g 1 e r, V. Monographie der Gattung TJlia 30 Növénytani repertórium 34 Szakosztályi ügyek 42 Sitzungsberichte (12) Személyi birek 44 Personalnachricbten (12) BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA XI. KÖTET. 1912. 11/25. 1. FÜZET. Sztankovíts R. : A hazai Carpínusok levelének és termésének hístologíája. 1910. év nyarán Oravicza, Bányavölgye, Marilla, Csiklova és Kalugra vidékén botanizálva tapasztalhattam, hogy a hazai Carpinus fajok közül a legmagasabbra a Carpinus betulus emel- kedik, de kiiiönösen az kötötte le figyelmemet, hogy a C. betulus és C. orientális társaságában rendszerint C. carpinizza is előfordul. Ezt látva akaratlanul is felmerül a kérdés, vájjon a C. car- pinizza nem származik-e a C. betulus és C. orientális keresz- teződéséből? Erre a kérdésre eddig az irodalom nem adja meg a választ, sőt a hazai fajok (C. carpinizza és C. betulus var. Haynaldiana) levél- és termésszövet-elemeinek elrendezéséről sem találtam sehol említést. A Carpinus-ok rendszerbe foglalását A d a n s o n kezdi 1763-ban, majd A, L. de J u s s i e u, L. C. R i c h a r d, L. M i r b el, A. de Candolle, Prantl és legújaljban Ascherson-Grábner is járultak hozzá a Carpinus-ok rendszertani helyének pontos meghatározásához. Fekete- Mágocsy „Erdészeti növénytana" a Carpinus-ok több fajváltozatát említi, de az edentulus Kit. fajváltozatából kikap- csolja a C. carpinizza-t s azt C. betulus és C. orientális közti átmeneti alakjának tekinti. Acherson-Orcíbner Synopsisában (1910 IV. p. 371 — 376.) a Carpinus génusz Eucarpinus szekcziójában találjuk felemlítve a hazai Carpinus-okaX. Mint faj a Carpinus betulus L és a Car- pinus orientális Mi 11., de a Carpinus carpinizza Hőst. csak mint a C. betulus forma serrata szerepel. A C. orientális Mi 11. (1827) elnevezést épp az elsőbbségi jogánál fogva a C. duinensis Scop. (1842) elnevezéssel szemben érvényre juttatja. Az említett munka az egyedüli, mely felosztá- sában az összes Carpinus-ainkra kiterjeszti figyelmét oly annyira, hogy még Carpinus betulus var. Haynaldiana B o r b. sem marad említetlenül. Ezzel a körültekintő pontossággal szemben rámutatok azokra a hézagokra, melyeket a Carpinus-ok2ii tárgyaló anatómiai munkák- ban észlelünk. Eltekintve attól, hogy csak a közismert (C. betulus^ elvétve a C. orientális) fajok leveleinek anatómiáját nyújtják. Botanikai Közlemények. 1. füzet. 1 Z BZTANK0VIT8 R, feltűnő a termések anatómiáját tárgyaló munkák teljes hiánya. Ezzel azonban nem azt mondom, hogy a szár és a levél ana- tómiájával nem foglalkoztak behatóan. Elég ha Boubier^ és Solereder"-^ munkáira hivatkozom, a melyekben úgy a régi, mint az újabb irodalmi adatokat is megtaláljuk. Vizsgálódásom a hazai Carpinus- okát megkülönböztető ana- tómiai jellemvonások kimutatását tűzte ki czélul. Vizsgálataim keretébe vontam az összes hazai Carjnrius-okat, névszerint C. hetulus L., C. hetulus var. Haynaldiana Borb., C carpinizza Hőst. és C. orientális M i 1 1. Összehasonlító vizsgálati anyagot az említett exkurzióm alkalmából, továbbá a budapesti kir. m. tudomány-egyetemi növénykertből és a Zugligetből szereztem. D é g e n Á r p á d dr. úr lekötelező szívessége folytai' juthattam hozzá az auctor által összegyűjtött C. hetulus var. Haynaldiana Borb. eredeti herbáriumi anyagához is A vizsgálat sorrendje a lomblevél anatómiájával veszi kez- detét, folytatását képezi a levélnyél, a terniéskocsány, a kupacs, a termésfal szövet elemeinek elrendezése és a mag histolo- giájával zárul. A lomblevél lemeze. A hazai Carpinus fajok lomblevele kétoldalas ; alakja tojásdad, eliptikus, részaránytalan, kettősen fúrészes szélű, hegyes csúcsú, lekerekített vállú, gyöngén szíves bemetszésű. A lomblevél epidermissejtjei úgy a színén, mint a levél fonákán, a szétágazó levélerezet fölött hosszirányban megnyúltak s egyenes falúak, a levéllemez többi részén pedig hullámos falúak. Ez alakbeli tulajdonságokban a vizsgált fajok teljesen egyezők. Keresztmetszetben az epidermissejtek négyszögletesek, szorosan záródók, kutikulájuk sima. A vizsgált fajok epider- misének mérete sem mutat lényeges eltérést. Eltérés a B o u b i e r által is észlelt C. orientális nyálká- sodó kutikulájában mutatkozik. A vizsgált Carpinusoh levélfoná- kán előforduló levegőnyílások sem elrendezésbeli, sem méretbeli különbséget nem mutatnak. Az erősítő léczczel bíró levegőnyílá- sok az epidermis felszínével egy síkban fekvők, nevezetesebb melléksejtek nélkül. A lomblevelek szőrképletei kialakulásukra nézve kétfé- lék: egysejtű, vastagfalú fedőszőrök és soksejtű mirígyszőrök. A Boubier és Reinke-' által leirt szőrképletek hazai fajain- kon egyezők. A lomblevél mezofillumát alkotják a palisadparen- chima és a szivacsparenchima. A Carpinus hetulus és alakkörének palisadparenchimája egy sorban, néha két sorban elhelyezkedett, szorosan záródó, magasságban igen jól kifejlődött oszlopos sejtekből áll. A palisadparenehima-sejtek klorofilt és némelyike oxal- savas mészből álló kristályokat tartalmaznak. Boubier szerint ezek a kristályok mint elsőrendű meg- különböztető jegyek szolgálnak. Tapasztalataim alapján mond- A HAZAI CARPINU80K LEVELÉNEK ÉS TERMÉSÉNEK HISTOLOQIÁJA 3 hatom, hogy kristályoknak ily fontosságot nem lehet tulajdanítani, mert egy és ugyanannál a fajnál előfordulhatnak, de hiányoz- hatnak is A szivacsparenchima két-négy sorban elhelyezkedett, sejt- közti járatokkal biró s a levél hosszirányában jól kifejlődött sejtekből áll. A szivacsparenchima- sejtek leginkább buzogány alakú kris- tályokat tartalmaznak. A kalciumoxalat-kristályok jelenléte a leve- leknek áteső fényben pontozott (pellucida) külsőt kölcsönöz. Ez a jelenség nem kerülte el De Candolle figyelmét sem, mikor Prodromusában a CarpÍ7ius-ok jellegeit kiemelte, és B 1 e n k* volt az első, ki ennek a jelenségnek az okát a kristályokban kimutatta. A Carpinus orientális lomblevelének palisadparenchimája egysejtsorú, de a sejtek magasságbeli kifejlődése csak a felét teszi az előbb említett fajok palisadjának. A szivacsparenchima két-, legföljebb háromsord. csmi 1. ábra. Carpinus betulus lomblevelén lévő levegönyilás keresztmetszete. 2. ábra. Carpinus betulus lomb- levél keresztmetszete. 300/1. A palisad- és a szivacsparenchima ily módú kifejlődéséből érthető a két faj levéllemezének vastagságbeli különbsége. A Carpinus betulus és alakkörének levéllem ez- összvastagsá- gának, a levél iilapi, közép és csúcsi részéből vett átlagát llO p.-nak találtam, mely átlagból a szivacsparenchimára 60 — 66 [>• esett. Ezzel a számadattal szemben a Carpinus orientális leve- lének összvastagságát 60 {x-ban lehetett megállapítani, a melyből a szivacsparenchimára 35 \í esik. Kiemelem, hogy a vizsgálati anyagom a napfényérte fák koronáinak a széléről és nem az árnyékban nőti részekről való. A Carpinus-ok levélerezete szétágazó, a középértől kihajló oldalerek egyenes lefutásnak. Az erek szerkezetét Boubier a legpontosabban tárgyalja. A vizsgált honi fajokban eltérést nem észleltem, mivel pedig a levél nyelében haladó nyalábok a levél főerében folytatódnak, azért a levéinyél tárgyalásával kapcsola- tosan fogom ezeket tárgyalni. Már a lomblevél szövetelemeinek tárgyalása alkalmával kitűnt, hogy a hazai Carpinus-sánk két csoportba oszthatók. Az egyik alakkörbe tartozik C. betulus, C. carpinizza és mint joggal 4 SZTANK0VIT8 R. remélni lehetett a C. hetulus varietása is. A második csoportban C. orientális foglal helyet. E felosztás jogosultságát a még ki- mutatandó eredmények is igazolják. A lomblevél nyele. B o u b i e r munkájában a Betidaceae családjába tartozó fajok levéliiyeleinek histologiájában felismerte annak faji jelleggel bíró tulajdonságait. Vizsgálódásaiban a levélnyél alaprészének keresztmetszeté- vel érte be és igy a C. orientális levél nyelébe haladó nyalábot — két nagyot és egy kisebbet — karakterisztikus megkülönböz- tető jelnek veszi. Meggyőződtem arról, hogy a levélnyél szerkezete fajonként jellemző és mivel a levél nyele alapjától kezdve a levél lemezéig igen változatos keresztmetszeti képeket nyújt, sorozatos metsze- tekben igyekeztem a levélnyél szöveti elrendezését tanulmányozni. Ennek folytán kiderült, hogy a hazai fajok közül a külső alaktan révén is jól megkülönböztetett fajok szöveti szerkezetük révén is igen jól megkülönböztethetők egymástól. Mielőtt a jellemzően kialakult jellegekre áttérnék, csak 3. ábra. Carpinus betulus : a levélnyomnyalábok kialakulása. rövidesen említem meg a levélnyél szöveti szerkezetét, annál is inkább, mivel Boubier alapvető munkájában részletesen meg- emlékezik róla. A levél nyelét négyszögletes, vastag és egyenes falu sejtű, egyszerű szőrökkel bíró epidermis fedi. A vizsgált fajok epider- mise ebben a tekintetben teljesen megegyező. Az epidermis alatt következik a kollenchimás vastagodása négy-öt sejtsorú hipoderma. A hipodermát parenchimás alapszövet követi, mely utóbbit az edény - nyalábok kialakulása szerint vagy az egyes nyalábok háncsrésze mellett, vagy a nyalábok egyesülése alkalmával az egész nyaláb gyűrű körül alakult egységes sklerenchimn hüvely választja el a szállítószövetek elemeitől. Eitől a szöveti elrendezéstől egyet- len megvizsgált faj sem tért el. A hazai fajok két csoportjára jellemző a nyalábok száma. A Carpinus hetulus és alakkörének levélnyelébe /léí, a Carpinus orientális- éh?i csak három nyaláb lép be. A levélnyél-nyalábok eredésének felderítése czéljából a szár keresztmetszetére is tekintettel kellett lennem. A nélkül, hogy a szár szöveti szerkezetét behatóbban tárgyalnám, csak rövidesen mutatok rá arra a különbségre, mely a levélnyél és a szár szövetei között észlelhető. A HAZAI CAEPINU80K LEVELÉNEK ÉS TERMÉSÉNEK HI8T0L0QIÁJA 5 A szár keresztmetszetében szembetűnő az epiderniis alatti lemezes peridermán kívül a szorosan záródó, sugaras elhelyezésű edénynyalábok nagy száma. A levélnyomnyalábok kialakulási folyamatát, melyre eddig egy kutató sem volt tekintettel, sorozatos metszeteimből követ- kezőnek észleltem. A hazai Carpinus-ok levélnyomnyalábjainak a száma egyenlő, még pedig öt. A Carpinus betulus és alakkörében a nyomnyalábok kialakulása teljesen megegyező módon történik. Nevezetesen a szár keresztmetszetében látható, zárt nyalábgyiirű nyolcz részre tagolódik. Ezek közül legnagyobb a médián elülső rész (1.), mely ügyszólván a gyüríi fele. Ez egész körré alakul ki és szárnyalábgyűrű marad. A gyűrű többi hét részéből a két transverzálisan elhelyezett (4 — 5) és a három a médián síkban hátul a levél-illeszkedés síkjában fekvő rész levélnyom- nyalábbá lesz és a levélnyélbe fut, míg a közte visszamaradt, körülbelül a két diagonális irány hátsó részében elhelyezedő részek (2 — 3) egybeforrva a rügybe futó edénynyalábgyürüt alkotják meg. Ezzel azonban még mindig nem ért véget a levélbe futó 4. ábra. Carpinus orientális : a levélnyomnyalábok kialakulása. nyalábok kialakulása. A mikor a szár zárt edénynyalábgyűrűjé- ből az említett öt nyomnyaláb kivált, a médián síkban eső bátsó nyalábok előtti párás periderma folytonossága is megszűnt. A periderma szakadását a kéregparenchima növekedése okozta. Ez a kinyomuló parenchima közös alapja úgy a rügy, mint a levélnyél parenchimájának. A volt. két transzverzális síkbeli nyaláb (4 — 5) mindjobban kihajlik a három hátulsó nyomnyaláb felé. Ennek következtében a transzverzális síkban kétoldalt két-két befűződés jön létre. Az első befűződés a szár és a rügy közti határt jelöli meg, míg a második befűződés a rügy alapszövetét különíti el a levélnyél alapszövetétől. Azonban még a második befűződés előtt a levélnyomnyalábok a levélnyél alapszövetében végérvényes elhelyezésükhöz közelednek. Ugyanis az tapasztaljuk, hogy a volt transzverzális síkbeli két nyaláb (4 — 5) a levélnyél belső, ászár felé eső oldalán, míg a liátsó három (6 — 7 — 8) nyaláb a levél- nyél domború külső oldalán helyezkedett el, úgy hogy az említett fajoknál a levélnyél alapi részében nem öt, hanem hét nyaláb észlelhető. Még a levélnyél alapi részében csakhamar újból egyesül a belső négy nyaláb két nyalábbá és így alkotja a Boubier által meg nem magyarázott 5 — 7 levélnyomnyaláb 6 SZTANKOVITS R. eredetét. Az eltérést tehát csak a levélnyél különböző magas- ságából vett metszet magyarázza. A Carpinus orientális levélnyomnyalábjainak a szárból való kialakulása az előbb emiitett fajokéval egyezően történik. Azon- ban faji eltérések már a transzverzális síkban elhelyezett nyalá- bok elkülönülésében észlelhetők. Nevezetesen, míg az előbb emlí- tett fajok szárából az öt nyomnyaláb egyszerre hajlik ki a gyűrű- ből, addig az utóbbi faj transzverzális síkbeli nyalábjai (4 — 5) már rég elkülönültek, mikor a hátsó három nyaláb (6 — 7 — 8) kezd elkülönülni, és az utóbbi elkülönülésével a rügy edénynyalábját alkotó részek (2 — 3) is mindjobban kialakulnak. Jellemző eltérést észleltem a transzverzális síkbeli nyalábok elhelyezésében is. Míg ugyanis az előbbi fajokon az említett nyalábok (4 — 5) még a levél nyelébe való kihajlás előtt két-két nyalábra különülnek el, addig a C. orientalis-nél a transzverzális síkbeli nyalábok egyesülnek a jóval később elkülönült médián hátsó (6 — 7 — 8) három nyalábbal oly formán, hogy a médián síkban volt középső nyaláb megmarad, de a mellette levő két nyaláb egyesül a transzverzális sík nyalábjaival (a 6. a 4-el és a 8. az 5-el) és így a levél nyelébe kihajolva csak három edény- nyaláb keresztmetszetét adják. Faji jelentőségét leginkább a levélnyél eltérő vastagsága magyarázza. Tény azonban, hogy a hazai Carpinus-f&jok nyomnyaláb számának megegyező volta mellett specitíkus jellegűvé válik a levél nyelébe hatoló nyalábjainak a száma. Ez a jellegzetes szám, mint olyan, csakis a levélnyél legalsóbb részében tűnik ki, a levélnyél különböző magasságaiban más és más a nyalábok elhelyezési viszonya, de a hazai Carpinus-okrai jellemző, hogy azokban a fejlődő nyomnyalábok ötös száma jut érvényre. Vizs- gálódásaim során azt tapasztaltam, hogy a C. betulus és alak- körének levélnyeleiben a C. orientalis-sal szemben az edény- nyalábok száma csökken, míg az utóbbi fajon az edényn3alábok száma emelkedik. Sorozatos metszetek is azt bizonyítják, hogy C. orientális levélnyelében az eredő nyomnyalábok száma a levélnyél alapi részében kettővel kevesbedett, ellenben a C. betulus-nál kettővel gyarapodott, hogy ez a gyarapodás ismét, redukálódik, a csökkenés pedig az eredeti számra kiegészítődik. A folyamat e két fajnál ellentétes. A C. hetulus-n&[ az edénynyalá- bok számának redukálódása abban nyilvánul, hogy a ketté vált, volt transzverzális síkbeli nyaláb újból egyesül egy-egy nyalábbá, viszont a redukált C. orientális nyalábjai, mint a mellékelt ábrákon látható, újból ötre egészitődnek ki. Az edénynyaláboknak ily módon való kiegészítődése vagy redukálódása csak a levél lemezéig tart, a hol a megváltozott helyi viszonyok mellett az edénynyalá- bok elhelyezése is változik. A levél főerében folytatódó nyalábok közül három nagy nyaláb egyesül egymással s közös sklerenchima-gyűrűvel válasz- A HAZAI CARPINU80K LEVELÉNEK É8 TERMÉSÉNEK HISTOLOQIÁJA 7 tódik el a külső, hátsó, két kisebb, de egygyé olvadt nyalábtól, niely utóbbi lassanként eltűnik, az oldalerekbe hajlik ki. A vissza- maradt nyalábok gyűrűt alkotnak s a levél csúcsánál csak a sklerenchimás nyalábhüvely ismerhető fel az igen csekély számú fa- és háncselemmel együtt. A Jcupacs. A kupacs lomblevélszerű képlet. Velenovsky, ki újabban a kupacsok osztályozásával foglalkozott, kétféle kupacsot különböztet meg és pedig olyant, mely tisztán szár- képlet és olyant, a mely a szár és a levél kongenitális ki- 5. ábra. A Carpinus orientális lomblevél-n5'elóben baladó edénynyalábok fokozatos kialakulása. alakulásából fejlődött képlet. Ehhez a második csoporthoz tar- tozik a Carpinus-ok és a Corylus-ok kupacsa is. A kupacs a virágzati tengelyből, a murvalevelekből és a mellette elhelyezett két előlevélből alakult. A kupacs kialakulása, nevezetesen a karélyok száma, azok viszonylagos nagysága és a karélyszélek fogazott vagy foga- zatlan volta szerint különböztetnek meg fajokat, varietásokat és formákat is. Hazai fajaink közül C betulus kupacsára nézve jel- lemző, hogy háromkarélyú és a karélyok épszélűek. A középső 6. ábra. A Carpinus orientális lomblevél-föerének keresztmetszetei a levél aljától a levél csúcsáig haladva. karély igen nagy ; az oldalkarélyok egyenlő nagyságúak, de a középső karély feléig érnek. Hármas karélyú a C. carpanizza kupacsa is, csak a karélyok széle fürészes. C. betulus var. Haynaldiana, a C. betulus-tó\ kupacsának feltűnően rövid oldal- karélyai által különbözik. A C. orientális kupacsán a karélyok számát egy-egy kiemelkedő fog jelenlétében gyanítjuk, ez oknál fogva egykaré- lyúnak is veszik, a kupacs levélszéle kétszeresen fürészes. A kupacs szövettani elrendezése egy alakkörön belül változatlan. A lomblevél szerkezetére emlékeztető háromkarélyos kupacs epidermise a lomblevélével teljesen egyező, csak a sejtek méreteiben mutatkozik némi eltérés, A kupacs epider- misén szőrképletet és levegőnyílást is találunk. Mind oly meg- 8 SZTANK0V1T8 R. egyező tulajdonság, mely a háromkarélyú kupacsssal bíró Car- pinus-okx2i jellemző, de fajok megkülönböztetésére nem használ- ható. A Carpinus orientális kupacs-epidermiséről ugyanazt mond- hatjuk, mint a lomblevél epidermiséröl, t. i. hogy a kutikula nyálkásodó, a levél színén az epidermis nagy-, fonákán aprósejtű. A hazai Carpinus-ok kupacsleveleinek további szöveti el- rendezésében is mutatkozik faji különbség és pedig a három- karélyú Carpinus-ok kupacsának felső epidermisét palisád paren- chima követi, vagyis a levél kétoldalas. A Carpinus orientális kupacsában azonban a palisadparenchima nem fejlődött ki, vagyis a levél egyenlőoldalii. A szivacsparenchima elrendezése azonban anatómiai különb- séget nem mutat, de eltérést mutat és faji jelleg a kupacsba haladó erek elágazása. A háiomkarélyti kupacsokban a karélyok számának meg- felelően indulnak a főerek a karély csúcsáig. C. orientális 7. ábra. A Carpinus betulus kupacsának keresztmetszete. 450/1. c. = kutikula, ep. = epidermis, pal. = palisadparenchima, scl. = scleren- chima hüvely, f. = farész, h = háncsrész. kupacsába ujjasán szétágazó erek a kupacs lemezébe oly for- mán haladnak, hogy a termésttartó kocsányból kihajló erek közül a főér a kupacs levélcsúcsáig hatol, a mellékerek pedig ujja- sán szétágazva rendszerint egy-egy kiemelkedő fogban végződ- nek. E faj kupacsának fő- és elsőrendű mellékereinek a száma 7 — 9, mely szám egyezik a terméshéj bordáinak a számával. A kupacs ereinek anatómiai viszonyaiban faji jelleget nem találtam. A termés Jcocsánya. A kupacs tartója : a virágzati ten- gely kis kocsánya a háromkarélyú kupacscsal bíró fajoknál nemcsak megegyező szövetelrendezésü, hanem alakra nézve is teljesen egyezik. Az egykarélyú C. orientális terméskocsánya már alakjával is lényegesen eltér az előbb említettekétől. A termés kocsányának a virágzati tengelyből való kialakulása hasonló módon történik, mint a hogy azt a lomblevél nyelénél láttuk. Eltérés csak az, hogy a transzverzális síkbeli nyalábok változatlanul maradnak s csak a mediánsik irányában, a kocsány A HAZAI CARPINUSOK LEVELÉNEK ÉS TERMÉSÉNEK HISTOLOQIÁJA 9 keletkezéshelye felé eső oldalán a C. betulus alakkörében két, a C. orientális iiAl három nyaláb válik ki a virágzati tengely edénynyalábgyűrűjéből. Az edénynyalábgyürűből távozó nyalábok később a me- diánsík irányában ketté válnak s a kocsány alapszövetében egymással szembe kerülve alkotják a kiipaesba folytatódó nyalábrendszert. A kocsány alapszövete a virágzati tengelyből való kidudorodása után először a mediánsikban hátul, majd a transzverzális sík két irányában befűzödik. C. betulus és alak- 8. ábra Carpinus betulus termésttartó kocsányának a szárból való kialakulása. körének kocsánykeresztnietszete 3—3 karélyü, a C. orientális keresztmetszete két félkörös tagozódással tűnik ki. A mediánsík irányában történő szakadás a rövid kocsány fél magasságában jön létre. A mi a kocsány szöveti szerkezetét illeti, az úgy a háromkarélyú, mint a félköralakú keresztmet- szettel bíró fajoknál teljesen egyező. A szakadási felületig ter- jedő epidermis vékonyfalú parenchiniát zár körül. Ebben a paren- chimás alapszövetben halad a sklerenchimás rosthüvelylyel körül vett edénvnvaláb. "~^~~\ "Zj 9. ábra. 1. Carpinus betulus, 2. Carpinus orientális terméstartó kocsánya km. e. = epidermis, p. = parenchyma, eny. = edénynyaláb. A termés. A Carpiniisok termése makkocska, mely a peri- gonlevelekkel összenőtt alsóállású maghonból keletkezik. A mag- hon két termőlevélből alakult, de az egyik magkezdemény abor- tusa folytán a termés csak egymagú. A makkocska a kupacson ülő, oldalt összenyomott. Felülete erősen bordás, csúcsa felé hegyesedő, csúcsán az elszáradó perigon pikkelyleveleit viseli. A makkocska keresztmetszetének alakja faji jellegű. A Carpinus betulus és alakkörének termése keresztmetszetben nem szabályosan elliptikus, hanem egyik oldalán a hossztengelylyel párhuzamosan lapított, sklereidarétege hullámos körvonalú. 10 8ZTANK0V1TS R. A Carpinus orientális termésének alakja szabályosan ellip- tikus, a sklereidaréteg körvonala nem hullámos. A makkocska szöveti szerkezetében megkülönböztetjük a termésfalat, mely háromrétegű : a külső réteg parenchimás szövetű, abban haladnak az edénynyalábok, a középső réteg a sklereidás, vastagfalú sejtek rétege, melyhez a harmadik réteg, a belső parenchima járul. 10. ábra. 1. Carpinus betulus és 2. Carpinus betulus termésfala km., e. = epidermis p. = külső parenchima, eny. = edénynyaláb, scl. = sklereida réteg, p. = belső parenchimaréteg. A maghéj kétrétegű, a külső az edénynyalábokat tartó parenchimás réteg és a belső a vékonyfalú parenchimaréteg. A termésfal egy-, néha kétrétegű epidermis sejtjeinek külső fala léczes vastagodása. Az epidermissejtek a termés hossz- irányában igen jól kifejlődtek s nem ritka a levegőnyílás sem. A levegőnyílások sokkal nagyobbak, mint a lomblevél fonákán előfordulók s a makkocska hosszának irányában helyezkednek ..o^^ 11. ábra. Carpinus betulus termésfalának léczes vastagodása epidermise (felületi kép). el. A bordafölötti epidermis apróbb sejtü, de a sejtek hosszab- bak a bordaközti epidermissejteknél. A hazai fajok termésfalának epidermise egymástól nem külön- bözik. Az epidermis alatti parenchimaszövet sejtjei nyúltak és egynemű gödörkés vastagodása fallal bírnak. Összvastagsága a bordaközti részben a Carpinus hetulus és alakkörénél 100 [i-ig emelkedik, a bordával együtt a termésfal parenchimás rétege 200 [j.-nál is nagyobb. Ezzel szemben a Car])inus orientális termésfalában a paren- chima összvastagsága 50 [x a bordaközti részen, míg a bordá- val együtt majdnem a kétszeresére emelkedik. A HAZAI CARPINU80K LEVELÉNEK E8 TERMESÉNEK HI8T0L0QIAJA 11 A termésfal bordázottsága a volt perigonlevelek paren- chimájában haladó edénynyaláboktól származik. Az edénynyalá- bok száma a Carpinus orientalisnál egyezik a kupacsban haladó nyalábok számával, rendszerint 7 — 9. Ez a szám azon- ban a makkocska alsó felének keresztmetszetére vonatkozik. A makkocska felső felében a bordák szétágazódnak s igy számuk 11 — 13-ra is emelkedik. A Carpinus betulus és alakkörének ter- mésén a bordák száma 7—10. Az edénynyalábok már nagyon redukálódtak, védőhüvelyük igen vastagfalú sklerenchimás gyűrű, ezen belül helyezked- tek el a spirális vastagodása, kis üregű tracheidák. A paren- »^ep 12. ábra. A Carpinus betulus termésfalának külső rétege (km), c. = kutikula, ep. = epidermis, par. = parenchima, eny. = edénynyaláb, scl. = skleren- chimás nyalábhüvely, f. = faelemek, h. — háncselemek. chima külső rétegét követi a vastag sklereidaréteg, melynek legfelső sejtjeiben kristálytartó sejtek vannak. A kristály tartó sejtek magassága a 25 [x-t is túlhaladja s kalciumoxalat kristályokat tartalmaznak. A hazai fajokra jellemző kialakulása sklereidaréteg sejtjei igen vastagfalúak. A Carpinus betulus és alakkörének sklereidasejtjei nagyok, vastagodásuk gödörkés, nagy üregük hosszúra megnyúlt. Az erősítő mechanikai elvnek megfelelően a sklereidaréteg felső részében a sejtek radiális irányban helyezkednek el. A sklereida- sejtek magassága túlhaladja a 80 [x-t is. Ezzel szemden a Carpinus orientális sklereidasejtjei kis üregűek, de jóval vastagabb falúak s nagyjában a Pirus termésének kősejtjeire emlékeztetnek. A sklereidaréteg összvastagsága 0'5 mm-t is elér. A ter- 12 8ZTANK0VIT8 R. mésfal belső parenchimás szövetének összvastagsága a külső pareiichiraaréteg bordaközti vastagságával közel egyező, A mag szöveti szerkezete. A magot burkoló maghéj két- rétegű, a parenchimasejtekből alkotott réteget epidermissejtek burkolják. A külső rétegben haladó nyalábok száma 15 — 17 között váltakozik. A belső vékonyfalú sejtekből álló réteg össz- vastagsága kisebb a külső réteg összvastagságánál, mely a termésfal külső parenchimájával megegyező. A maghéj szöveti elrendezése nem mutat faji eltéréseket, szintúgy megegyező a maghéj által burkolt kotiledonok szövete is. A kotiledonok érintkező felületén az epidermis radiális irányban nyiUtabb, a 13. ábra. Carpinus hetulus termésfalának keresztmetszete, par. = parenchima, ktr. = kristálytartó réteg, kr. = kristály, scl. = sklereida. kotiledon külső domború epidermisénél. Az (epidermis által lezárt parenchimás szövetsejtek dús keményitőtartalmúak, a keményítő apró szemcséjű és a jóddal kékre festődik. A \izsgált fajok- nál teljesen megegyező. Összefog-lalás. A megejtett vizsgálatok végeredményeként kiemelem a jellemző tulajdonságokat. A háromosztatú kupacsú Carpinus hetulus alakkörének fajain úgy a lomblevél, mint a levélnyél, a kupacs, a ter- més és a mag szöveti elrendezése nem mutat oly különbségeket, melyek alapján azokat anatómiai vizsgálat alapján szét lehetne választani. Ezektől ellenben annál nagyobb eltérést észlelünk a C. orientális levélképleteinek és termésének szerkezetében. A HAZAI CARPINU80K LEVELÉNEK É8 TERMÉSÉNEK H18T0L0QIÁJA 13 így a lomblevél nyálkásodó epidermise, a levél nyelébe hatoló nyomnyalábok száma, palisadparenchimát nem tartalmazó kupacs- levél, a terméstartó kocsány keresztmetszete, a termésfala s a sklereidasejtek alakja mindmegannyi ismertető jel, melylyel a C. orientális lényegesen eltér a háromosztatú kupacscsal bíró fajoktól. A C. betulus var. Haynaldiana és a C carpinizza sem a levél, sem pedig a termés anatómiájában eltéréseket nem mutat, és a C. betulus és a C. orientális átmeneti vagy hybridalakjának látszó C. carjpinizza szövetelemeiből sem sike- rült ennek hybrid voltát kimutatni, á mi azonban még mindig nem zárja ki a két fenti faj közti helyét. Szisztematikai megvilágításban a vizsgálataim eredménye az Ascherson-Grábner felosztását támogatja. Tekintettel a a C. carpinizza előfordulási viszonyaira, mely a Fekete- M á g 0 c s y-féle felfogás jogosultságát támogatja, a Carpinus car- pinizza helyét okvetlenül a C. betulus és a C. orientális között kell keresnünk. E dolgozatom a tudományegyetem növénytani intézetében készült, annak műszereivel és nagy részt annak vizsgálati anya- gával. Mindezekért fogadja Mágocsy-Dietz Sándor tudo- mányegyetemi professzor és botanikai intézeti igazgató úr leg- hálásabb köszönetemet. Szintúgy köszönetem fejezem ki mind- azoknak, kik e dolgozatom megjelenését elősegítették. Ipodalom. 1. B 0 u b i e r A. M. : Recherches sur l'anatomie systematique des Betulacées-Corylacées. „Malpighia". 1896. vol. X. p. 349. 2. Solereder H. : Systematische Anatomie der Dicotyledonen 3. R e i n k e I. : Ueber Secretionsorgane. In Pringsheims Jahrbücher 1881. p. 135. 4. B 1 e n k P. : Ueber die durchsichtigen Punkte in den Bláttern. Flóra. 1884. p. 54. 5. Velenovsky L: Vergleichende Morphologie der Pflanzen. IK. Teil. Prag. 1910. p. 825. ÍA szakosztálynak 1911 május 10-én tartott üléséből.) 14 FUC8KÓ M. Fucskó M,: A burgonya hípertrofíás szövetei. A' burgonyagumó sarjai különböző hajtatási módok mellett különbözöképen viselkednek [Vöchting (8)]. Valamennyi esetet két csoportba lehet beosztani. Az egyik csoportba tartoznak azok a hajtatások, a melyekben a sarjak gyors növekedéssel hosszúra megnyúlnak. Ezzel szemben a másik csoport legalább kezdetben nagyon lassú hosszanti növekedést eredményez, úgy hogy a sar- jak általában rövideknek mondhatók [K r a u s {6. pag. 186.) (7. pag. 389.)] Az utóbbi sarjak lassú növekedése nincsen arányban a gumó nagymennyiségű keményítőtartalmával, úgy hogy a beálló táplálékfelesleg előre várhatólag hipertroíiás jelenségeket fog kiváltani. A keményítő okozta túltáplálás jelenségei egymagukban is észlelhetők, ha a gumókat szárazon hajtatjuk, de viszont hiper- hidrikus jelenségekkel is kombinálódhatnak, ha a gumókat vizbe állítva hajtatjuk. A hiperhidrózis mértéke attól függ, hogy a víz- ből kiálló részek a környező levegő páratartalma mellett minő mértékben párologtathatnak. Ha a párolgást teljesen megakaszt- juk, akkor a hiperhidrikus jelenségek fognak dominálni, mind- amellett a keményítő okozta hipertrofia jelei is felismerhetők. Ily módon a sarjakon egyszerre kettős hipertrofiát állít- hatunk elő, a melyek egymás hatását erősbiteni és bizonyos mértékben siettetni fogják. A keményitöhipertrofia egymagában a vízhiány és intenzív párolgás mellett nem nagyon szembetűnő, de hatása sokkal intenzívebbé válik, ha a párolgást csak kevéssé is korlátozzuk a nélkül, hogv az ily módon beálló víztöbblet képes volna még vízhipertrofiát kiváltani. A sarjaknak e kettős hipertrofiája mellett foglalkozni fogok még a gumó kérgének vízokozta hipertrofiájával is, a melyről a legújabb irodalomban helyreigazításra váró adatok és nézetek vannak forgalomban. A hajtatási kísérleteket az 1910 — 11-iki tél és tavasz folya- mán végeztem, tehát egyrészt olyan gumókon, a melyek a nyu- galmi időszaknak még csak egy részét élték át és másrészt olyanokon, a melyek az egész nyugalmi időszak alatt alacsony hőmérsékletű pinczében éltek. A nedves hajtatásoknál a gumó- kat fél magasságig érő vízbe állítva helyeztem el a száraz leve- gőjű és 18 — 20° C hőmérsékig fűtött dolgozóhelyiség észak- felé néző ablakaiba. A vizet naponkint felfrissítettem, hogy a rothadást okozó baktériumok és erjesztőgombák elszaporodásá- nak elejét vegyem. Azonban a rothadás még így is nagyon sok esetben bekövetkezett, még mielőtt a hajtatás a kívánt ered- ményre vezetett volna. Különösen magas százalék esett a rothadás áldozatául kezdetben, a midőn a gumókat eredeti állapotukban, úgy a mint a pinczéből előkerültek, állítottam a vizbe, a mi ter- mészetes is, mert a még nyugvó sejtek a mikroorganizmusokkal A BURGONYA HIPERTR0FIA8 SZÖVETEI 15 szemben nem valami nagy ellenálló képességgel bírnak. Sokkal alkalmasabbnak bizonyult tehát az az eljárás, hogy a vízbe való állítást megelőzően a gumókat a sarjadzásra kedvezőbb viszonyok közé, nedves fúrészporba tettem, a hol a kellő duzzadtsággal sP5f " Ü 03 ■*^ ea tS! ö > S ^ '3 ^ s > s c a> c w :3 •cs -=: ií be c3 »cö C3 - -S .2 -4> c ^Í3 ■o bD üi O !» ._ 5 (C e ° ^ >e C "^ -q:i w 2t CO O!} CTj L> >g '® -eá •© :o T • S "" S o ö oi 2 ^§||<£ a s _ O OJ ^ .(X) o H . e3 ;<1.-g eS "S s^ ^ s-a tg :o §. ^ S M -^ 5> „ a^ d) .2 N S 03 »-i ü ro ►O ,ű -OÍ '^ .© -t ■? -s ^ s ^•s együtt az aktiv életműködést megszerezve egészen a sarjadzás kezdetéig maradtak. Innen a kellő tisztogatás után vízbe állított gumók a rothadástól kevesebb gonddal is megóvhatok. A szárazon való hajtatás lényege abban állott, hogy a gumókat száraz levegőjű környezetben víz hozzáadás nélkül pusztán a 16 FUC8KÓ M. magasabb hőmérsék (18—20° C) hatása alatt indítottam sar- jadzásnak. Az összes kísérletekre egy július— augusztusban érő rózsa- szín- és egy szeptemberben érő sárgafajta gumóit használtam. U Hípertfofía a gumó fél felületének párologtatása mellett. A gumó fele magasságig vízben áll. A víz felett a mor- fológiai értelemben vett felső része van, a mely a laboratóriumi száraz levegővel közvetlenül érintkezik. A víz túlbősége a páro- logtatás ellenére is bekövetkezik, úgy hogy ennek következté- 2. kép. Az elözö képen középütt álló gumó csiícsi része a „papillákaf viselő sarjakkal. ben a gumó víz alatti részén 3 — 4 hét alatt kidudorodások jelennek meg, amelyeknek csúcsa sugaras repedésekkel csakhamar felnyílik. E kidudorodások fejlődése többnyire, bár nem mindig, a lenticzellák alatt indul meg és mivoltukat tekintve nem egyebek, mint a vízhipertrofiától megindított kéregburjánzás kifejezői. A további burjánzás folyamán a csúcs helyén 3 — 6 mm. hosszú és hófehér színű kolbászkák nőnek ki (1. kép III.), a melyeknek fokozatos összezsugorodása és megbarnulásával kapcsolatban a fokozatosan terjeszkedő hipertroíia a parakérget nagyobb ron- gyokban leválasztja (1. kép II.). Azután meglehetős egyenletes- séggel egységes mezőben folytatódik a jelenség, közben-közben egyes pontokon erősebb kitörések is támadnak, a melyeknek eredési helye a kéreg mélyebb pontjain van. A BURGONYA HIPERTR0FIÁ8 SZÖVETEI 17 A párologtató felület lenticzellái csak kis mértékű hiper- trofiát szenvednek. Duzzadtságuk 6 — 8 hét alatt azonban jól látható (1. kép, II.). Jobban látszik a sarjak hipertrofiája. Értve itt azokat, a melyek egész hosszúságukban a levegővel érintkeznek, tehát ugyancsak jól párologtathatnak. Ez utóbbiak növekedése nagyon lassú, külö- nösen pedig azoké, a melyek nem eresztenek gyökereket a vizbe (2. kép.). E sarjak csúcsától nem messze eső vastagabb részen nagy- számú és fehéren fénylő „papillák" jelennek meg (2. kép), a melyekről futólagosan már Stapf (4. p. 234.) is megemlékezik. Szerkezetük és fejlődésük több tekintetben figyelemre méltó és ez okból érdemesek a behatóbb ismertetésre. 3. kép. A „papilla" km.-e. — e) a sarj epidermise, — p) a „papilla" peri- dermává osztódó epidermise, — o) csúcsán lévő hipertrofált levegönyilás megnagyobbodott nyílása és sz) zárósejtjei, — t) töltösejtek, — i) sejt- közök, — ny) nyaki szűkület. A legtöbb „papillán" két részt lehet megkülönböztetni. A fejet és a nyaki részt. A fej majdnem gömbalakú. A fejlet- tebbek átmérője 0"40 — 0*46 mm. A nyaki rész nagyon rövid, többnyire csak keskeny beszűkülés jelzi (3. ábra ny.). A papilla felülete vékonyfalú epidermissel van takarva. A fej belseje laza parenchymás töltelékszövet, nagy sejtközökkel (3. kép i.). Az alapi részen igen jól látható, a mint az elsődleges kéregnek sejtsorai kihajlanak és a nyak felett két-két sejtsorra hasadnak. Az epidermis a nyak felett szintén két rétegű lesz (3. ábra p.), de a belső réteg sejtjei a töltő sejtek módjára legömbölyödésre törekszenek. A „papillák" tetején O'IO — 0'14 mm. átmérőjű köralakú nyílás található, a melyet többnyire négy sejt vesz körül Botanikai Közlemények. 1. füzet. 2 18 FUCSKÓ M. (4. kép 0.). É négy sejt egy levegőnyilás két zárósejtjének utó- lagos osztódása útján jött létre. A „ papillák " fejlődése a lenticzellák fejlődési típusa szerint történik [Stahl (5. p. 566), Caspary {1. p. 117.)]. A levegő- nyílások a sarjak vékony csúcsi részén (2, kép) egy-egy klorofill tartalmú epidemiis sejtből keletkeznek (6. kép A.). E sejtek hosszukban fellépő új fal által ketté osztódva két leánysejtre válnak, a melyek közvetlenül zárósejtekké lesznek. A lélegző rés csakhamar tágulni kezd (6. kép B.) és felfelé emelkedik (5. kép), majd pihenés után a két zárósejt keresztben két-két sejtre osztódik (6. kép C., 4. kép). Vannak esetek, a mikor csak az egyik sejt osztódik, a másik nem ; vagy az osztódás el is maradhat. Az edipermis tangentialis osztódása már csak a papilla fejlettebb korában következik be. 4. kép. Hiperirofált levegőnyilás a „papilla" csúcsán, sz) zárósejtjei és o) megnagyobodott nyílása. Később a papillák elveszítik fehér színüket és megbarnul- nak. Ezzel együtt megszűnik a külső növekedésük is, mert a külső epidermis elparásodik. A belső sejt-sarjadzás azonban tovább tart. Az új duzzadt sejtek a csúcs közelében levő öregebb és a párolgás következtében vizüket vesztett fonnyadó sejteket összenyomják és ily módon az idős papillák csúcsa alatt az összepréselt sejteknek nagyszámú rétege látható. Az eredetileg nagy sejtközökből a levegő az alsó sejtek nyomása következté- ben eltávozik. Az epidermis a nyak felett további tangentialis osztódások útján újabb sejtrétegeket hoz létre, a melyek ugyanarra a sorsra jutnak, mint a külső epidermis, t. i. elparásodnak. Ez utóbbi osztódási folyamatban és a nyomában befelé haladó parásodásban könnyű felismerni, hogy a valóságban periderma- képződéssel van dolgunk, a melyben lassanként a „papillák"-tól kiindulva a hajtás egész felületét takaró epidermis is részt vesz. A BURGONYA HIPERTROPIÁS SZÖVETEI 19 A „papillák " az elmondott tulajdonságaik alapján nem egye- bek, mint hurkolt duzzadmányok (intumescentia) a melyeket csupán az erős párolgás kényszeritett arra, hogy a burokban, a lassankint peridermává fejlődött külső epidermis alatt maradjanak. 2. A párolgás csökkentésének hatása a hípertrofíára. A gumó alsó fele vízben van, a szabad felületet pedig többé-kevésbbé páratelt levegő veszi körül. A gumó kérgének előbb ismertetett burjánzása az egész felü- letre kiterjed (1. kép Ill.y. A „ papillák " képződése a sarjakon itt is megindul, de a burok alatt nem sokáig maradnak, mert még mielőtt az előbbi kísérletben leirt nagyságot elérnék, felrepednek és a töltősejtek Sl 5. kép. A „papilla'' fejlődésének kezdete Részlet a fiatal sarj km.-éböl. — sz) a kiemelkedő levegőnyílások zárósejtjei. — t) a. töltösejtek keletkezése. erősen megnyúlva a résből kiálló fehér színű párnátokat alkotnak [Stapf (4. p. 244.), Devaux {10. p. 49.). Woycicki (Í7. p. 323.)] A párolgás csökkentése a hipertrofiát intenzívebbé teszi, mint a minőnek az előző kísérletben láttuk. A töltősejtek gyor- sabb növekedésével az epidermis nem tud lépést tartani és ellenállását az alatta levő duzzadt sejtek nyomása legyőzvén rövidesen felszakad. így lesznek szabad duzzadmányokká a kez- detben és az előbbi kísérletben még állandóan burkolt duzzad- mányok. A sarjak víz alatti részein is a most leírt szabad duzzad- mányok fejlődnek. A levegőnyílások zárósejtjeinek a burkolt duzzadmányok fejlődése során ismertetett keresztben való utólagos osztódása itt a nedves levegőben szintén végbemegy, de úgy látszik még sem olyan gyakran, mint az előző kísérletben. Talán a töltő- sejtek mechanikai hatása működik közre, hogy az osztódás sok esetben elmarad. Van azonban egy más dolog, a mi az epidermis felszakadását megelőzően jelentkezik. A zárósejtek ugyanis sok- szor teljesen különválnak egymástól, vagy, a mint Stapf (4. p. 2* 20 FUCSKÓ M. 244.) figyelte meg és rajzolta le (Taf. III. fig. 1.), két végük befelé hajolva középen találkozik, minek következtében az egy lélegző- résből kettő lesz és egyiket is, másikat is csak egy-egy zárósejt keríti be. Minthogy a további kísérletek során a gumó kérgének hipertrofiájával már nem találkozunk, helyén való lesz, ha kép- ződésének feltételeiről néhány szóval számot adok. K ü s t e r {14. p. 82.) észleletei alapján a kéreg burjánzása a víz alatt nem következik be, a miből azt a következtetést vonja, vagy helye- sebben szólva a jelenség okát abban látja, hogy a vízben absorbeált levegő oxigénje nem elegendő az ilyen élénk sejt- osztódási és növekedési folyamatok oxigénszükségletének fede- zésére. Az újabb vizsgálatok azonban a víz alatt való burjánzás 6. kép. A levegőnyílások fejlődése és hipertrofidja. A) A fiatal hajtás epi- dermise a levegönyílás anyasejtjével (e). — B — Cj A hipertrofia folyamatá- nak két stádiuma, ^ o) lélegző rés, — sz) zárósejtek. lehetőségét minden kétséget kizáróan bebizonyították [Olufsen {15. p. 279.)]. Sőt már a Küster {14.) előtti irodalomban is vannak feljegyzések, a melyek ebben az értelemben nyilatkoznak [Nobbe (5.), Devaux {40. p. 49.)]. Az én adataim már csak ez utóbbiaknak és Olufsen eredményeinek megerősítésére szol- gálhatnak. 3. A száraz hajtatás hípertrofíája. Az előbbi kísérletek nedves hajtatási módokkal végez- tettek. A még hátralevő kísérlet lényege a száraz hajtatás, a melyben gumóknak üvegharang alatt száraz levegőben való víz nélküli sarjadzását kell megfigyelnünk. A harangot egjik oldalán 2 cm-nyire feltámasztottam, hogy a belső levegő kicserélődését a párologtatás folytonosságának biztosítására lehetővé tegyem. A harang alá való elhelyezést a párologtatás intenzitásának csökkentése czéljaból szükségesnek tartom, mert a száraz levegő- A BURGONYA HIPERTR0FIÁ8 SZÖVETEI 21 vei való közvetlen érintkezés esetén beálló túl nagy vízveszteség megfelelő pótlás hijján a sarjadzó gumóra káros hatással lehetne. Az ily módon fejlődő sarjak összes táplálékukat, még a vizet is csak a gumóból vehetik. Innen van aztán, hogy növe- kedésük, különösen a világosságban rendkívüli módon korlátozott. A sötétben sem növekednek meg valami nagyra, de hogy az előbbiekkel szemben mégis viszonylag jelentékeny hosszúságra tehetnek szert, csak az etiolálásnak köszönhetik, a mely tulaj- donságuk a hosszanti növekedést siettetve lehetővé teszi, hogy a gumó víztartalmát még a nedvdús állapot időszakában a lehető legnagyobb mértékben kiaknázzák. A „papillák" csúcsán levő levegőnyílások zárósejtjeinek utólagos osztódásáról könnyen azt hihetnők, hogy az egész 7. kép. Szárazon hajtatott gumó sarjain képződött fiatal lenticzella km.-e. e) epidermis. — sz) a csúcsi levegönyílás zárósejtjei. — t) keményítő és klorofill tartalmú töltösejtek ; — i) sejtközök. folyamat a nedves hajtatással járó víz-túlbőség, illetőleg a víz- hipertrofia következménye, ha a szárazon hajtatott példányok sarjain ugyanazt nem tapasztalnék. Az utóbbiakon elmarad ugyan a duzzadmány-képződés, mindamellett azok helyén olyan fejlettségű lenticzellák alakulnak, a minőkre előre nem is számí- tanánk (7. kép). E lenticzellák majdnem hegyes kúpalakkal bírnak és csúcsukon egy-egy erősen nyitott levegőnyílást viselnek, a melynek zárósejtjei a már ismertetett módon, szintén ketté osztódnak. Az ismeretes viszonyok alapján az utóbbi osztódást senki sem fogja a vízhipertrofiának tulajdonítani. De valójában mégis hipertrofiás jelenségnek keU tartanunk, mert a sejteknek ilyen utólagos osztódása a táplálék túlhalmozódása esetében, mint közönséges túltáptálási jelenség nem szokatlan. A visszavágott növényeknél (dohány, napraforgó, kalarábé etc), a melyek a rajtuk végbevitt operácziók hatása alatt sem termést, sem új hónaljhajtásokat nem nevelhetnek, az asszimiláták óriási mérvű 22 FUC8KÓ M. felszaporodásának hatása alatt gyökérben, szárban, levélben, az egyébként már régen állandósult sejtek osztódni kezdenek [Vöchting {16. p. 229.)]. A leírt hajtatási módok nem adják meg a fiziológiai fel- tételeit a sarjak gyors és nagyarányú hosszanti növekedésének, úgy hogy az ily módon megmaradó keményítő táplálék-felesleg gyanánt szerepel, a melynek hatása a zárósejteket osztódásra készteti. Más hajtatási módoknál, a mikor a sarjak gyorsan növekedhetnek, ez az osztódás nem következik be, mert a keményítő más irányban nyer szerepet. A lenticzellák kialakulása is szokatlan módon történik. A sarjak felületén erősen kiemelkednek és azt reszelős tapin- tatúvá teszik. Szerkezetüket tekintve a közönségesen ismert lenticzellák- tól nagyban eltérnek (7. kép). Töltősejtjeik szabálytalan elhelye- zésűek, egyenlő átmérőjűek, legörabölyödöttek, nagy sejtközök- kel és telve vannak transitorikus jellegű keményítővel, E mellett klorofill szemeket is tartalmaznak. Inicziális rétegük hiányzik, úgy hogy a lenticzellák fő jellemző sajátsága: a sejt-sarjadzás folyamata legalább is jó hosszú ideig szünetel, a mely idő alatt a töltősejtek fokozatos elparásodásával kapcsolatos fokozatos elhalás egyáltalán nem észlelhető. Ellenkezőleg a már létrejött töltősejtek elzöldülve és a levél szivacsparenchimájához hasonló módon alakulva (7. kép) asszimiláló szövetet alkotnak. E sajátságos lenticzellák képződése is éppen úgy, mint a zárósejtek utólagos osztódása a keményítő-hipertrofiának tulaj- donitható. Mert a gyorsan és hosszúra fejlődő sarjak, a mint a pinczei etiolált példányokon és a szabadföldi kultúrában láthat- juk, nem fejlesztenek lenticzellákat. A sejtsarjadzás létrejöttéhez nagyobb mennyiségű víz jelenléte volna szükséges. Es itt nem gondolok olyan nagy víz- bőségre, mint a minő a nedves hajtatásoknál szerepelt ; elegendő, ha a száraz gumót csak kissé nedvesebb levegőjű helyre viszszük is, ha például teljesen zárt peremű üvegharang alá teszszük, a mely alatt a megfelelő módon kissé nedvesített levegő a párol- gást legkisebb fokra csökkenti. A meginduló sarjadzás követ- keztében a töltősejtek keményítő- és klorofiUtartalma eltűnik és így a normális lenticzelláknak megfelő formához jutunk, a mely- nek további hipertrofálásához a levegő nedvesítését már nem is sokkal kell fokoznunk. E czélra teljesen elegendő, ha a harang alatt a gumótól izoláltan állandóan szabad vízfelület párolog- tatását teszszük lehetővé. Ilyen körülmények között rövid idő múlva azt tapasztalhatjuk, hogy a lenticzellák szabad duzzad- mányokká burjánzanak. Az elmondottakból világosan látszik, hogy a lenticzellák a vízmennyiség, illetőleg a párologtatás intenzitásának megváltoz- tatása iránt nagyon érzékenyek. Alig ismerünk növényi részeket, a melyek e viszonyok módosulásaira oly gyorsan és olyan szembe- A BURGONYA HIPERTR0FIÁ8 SZÖVETEI 23 tünően reagálnának, mint a lenticzellák. E formai változásokban a reakcziót kiváltó inger a víz nyomása. Az érzékenység, vagy mondjuk helyesebben, a vízhipertrofiát kifejezésre juttató gyors sejtosztódás és növekedés alapja pedig a keményítőfelesleg okozta keményítő -hipertrofia. E két tényező elkülönített és együttes hatása jut kifejezésre a lenticzelláknak fentebb leírt háromféle módon való kialakulásában. Az első alakulás a kizárólagos, vagy legalább is a domináló keményítő-hipertrofiát juttatja kifejezésre és benne a víz hatását illetőleg nem hipertrofiáról, ellenkezőleg atrofiáról lehet csak szó. A típusos lenticzellát a háromféle alakulás középső formájának tekintve, a melyben a víznek a keményítő-hipertrotiához kapcsolódó mérsékelt hatása jut kifeje- zésre, a sorozat végére a duzzadmányokat kell állítanunk, mert képződésükben a keményítő-hipertrofián kívül már a víz- hipertrofia is szerepel és jellemvonásaikat is az utóbbi tényező szabja meg. 8. kép Peridermal-épzödés kezdete az aerenchimás zóna alatt. (Részlet a gumó hipertrofiás kérgének km.-éböl.) — h) az aerenchimás zóna belső része, — p) peridermává osztódó és párásodé kéregsejtek. r ügy hiszem e fejtegetéseknek mindenki előtt világos kö- vetkezménye, hogy a burgonya sarjain, megfelelő hajtatási mód- dal kétféle hipertrofia idézhető elő. Az egyik, a mely a másik- tól elkülönítve is bemutatható, az amilohipertrofia és a másik a hidrohipertrofia. Utóbbi csak az előbbivel együttesen szokott meg- jelenni. A kettőnek együttes működésekor mindkettő kölcsönösen támogatja a másiknak sajátlagos hatását. Különösen az amilo- hipertrofia mozdítja elő nagy mértékben a hidrohipertrofia hatását. Az utóbbi viszony pozitív oldalát az előbbi tárgyalások során már eléggé megvilágítottam. Hátra van még, hogy a viszonyt negatív irányban is megerősítsem. A pinczei etiolált hajtások amilohipertrofiát nem mutatnak, mert a növekedésükhöz elfogyasztott anyag a keményítőfelhal- mozódást nem engedi meg. Az ilyen hajtásokon a lenticzella kép- 24 FUC8KÓ M. ződése nagyon alárendelt, pedig erre a nyirkos levegő, a mely a párolgást nagy mértékben leszállítja, nagyon kedvező volna. Ehhez járul még, hogy a sarjakon fejlődő gyökerek a pincze talajából is jelentős mennyiségű vizet vehetnek fel. A lenticzella- képződésnek ez az elmaradása az amilohipertrofia elmaradásával kapcsolatos, mert hogy a jelen esetben valóban nem szerepel az amilohipertrofia, abból is kitetszik, hogy a szár szájnyílásai- nak zárósejtjei a fentebb leírt utólagos osztódásban részt nem vesznek. Hogy valójában a kölcsönös hatás megszűnése okozza a vízhipertrofia hatástalanságát és nem az etiolálást előidéző fény- hiány, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a sötétben vég- zett száraz hajtatás ugyanolyan jelenségekkel kapcsolatos, mint a fényben való száraz hajtatás. A főkülönbség csak abban van, hogy a töltősejtekben a klorofill a fényhiány miatt nem fej- lődhet ki. 4- A kéreg burjánzásának szakaszossága a gumón. A vízhipertrofia útján meginduló kéregburjánzásokról isme- retes, hogy az új elemeket nem külön meristema hozza létre, hanem a kéregsejteknek fokozatos sorokban való, többnyire radiá- lis irányú megnyúlása. Meristemáról csak annyiban lehet szó, hogy a hipertrofia folyamata alatt a növekedésnek induló sejtek egy része, a mint a burgonyán is észlelhető, mindjárt kezdetben tangencziális falakkal fellogén módjára osztódni kezdenek. A keletkezett leánysejtek száma 2 — 4, a melyek azután erősen meg- nyúlva, nemcsak egymástól, hanem oldali szomszédjaiktól is sejt- közöket alkotva, felületük nagy részében izolálódnak. A hiper- trofálás azonban nincs mindig egybekötve, a sejtosztódási folya- mattal, nagyon sok sejt egyszerű megnyúlással, osztódás nélkül megnagyobbodik. Különösen áll ez a kéreg burjánzásának kezdeti időszakára, a mikor a kéregsejtek egyszerre több rétegben radiális irányban erősen megnyúlnak. A hipertrofiának ilyen nagymértékű kiterjedése okozza, hogy a burjánzás a kéreg áttörésekor a leg- bujább megjelenésű. ismerünk növényeket, melyeknek kérgében a befelé haladó hipertrofia egyes sejtrétegeket vagy sejtcsoportokat egészen érin- tetlenül hagy, K ü s t e r {14. p. 80. fig. 19.) a Ribes aureum kérgéből ugyanilyen esetet rajzolt le. Vagy más növényeknél, mint a Quercus, a Fagus és az Acer kérgében [Wieler {12. p. 520.)] a hipertrofált szövet alatt peridermafejlődés látható, a mely feladatát tekintve közel áll a sebparához. A burgonyán az utób- biakéhoz hasonló viszonyokat találtam, csakhogy itt a periderma- képződés nem szünteti be a további burjánzást, hanem alatta ismételve, újabb hipertrofált öv keletkezik. Az utóbbi övbe tartozó szövet szerkezete típusos hiperhidrikus jellegekkel bír. A BURGONYA HIPERTR0FIA8 SZÖVETEI 25 Sejtjei a radiális irányban erősen nyújtottak, laza összefüggésűek és a nagy sejtközök sok levegőt tartalmaznak, melytől az egész szövet kezdetben tiszta fehér szint nyer (8. és 9. kép h). Szer- kezetét tekintve tehát típusos aerenchimás szövet. A másik öv az utóbbival egészen szabályszerűen válta- kozik. Sejtjei tangentiálisan lapítottak, vastagabb falúak és sejtközök nélkül csoportosulva valóságos peridermát alkotnak (8. kép p). A peridermaréteg mindig vékonyabb, mint az aerenchimás öv és ha közelebbről vizsgáljuk, látni fogjuk, hogy táblás sejt- 9. kép. A periderma alatt képződött újabb aerenchimás öv. (Részlet a gumó hipertrofiás kérgének km.-böl.) — h) az aerenchimás öv külső része és p) a felette lévő periderma. jeit az alakjukban változatlanul maradt vagy csak kis mértékben megnyújtott anyasejtek fala jól kivehető csoportokba foglalja össze. Sőt az olyan sejtek sem ritkák, a melyek eredeti alak- jukat megtartva, osztódás nélkül parásodtak el. Az aerenchima és a periderma képződése egymást ritmi- kus szabályszerűséggel váltogatja. A hipertrofia mindig aeren- chima-burjánzással kezdődik, a melyet nemsokára nyomon követ a periderma. Az utóbbinak képződése folyamán a burjánzás szünetel. Mihelyt azonban a periderma egy bizonyos vastag- ságot elért, alatta újabb burjánzás indul meg, a mely a perider- mát felemeli. A periderma védelme alatt lévő ezen újabb aeren- chimás öv sokáig épségben marad és sejtjeinek fala jó ideig czelluloza-reakcziót ad. Vénülésük folyamán azonban lassanként elparásodnak, a mely folyamat sokszor határozottan kimutatható módon belülről kifelé, czentrifugális irányban halad. 26 FÜC8KÓ M. A periderma elparásodása mindjárt a fejlődés kezdetén megindul és pedig a befelé tartó sejtosztódást nyomon követve, czentripetális irányban halad mindaddig, a mig a burjánzás ismét meg nem újul. Az újabb aerenchimás öv fejlődésének kezde- tén a periderma élesen határolt külső szélétől kiindulva a régibb aerenchimaréteg parásodása is megindul. A periderma képződésére nézve megemlíthető még, hogy az osztódó anyasejtekben képződő első új fal nagyon gyakran antiklin fal (10, kép a), a periklin íalak (10. kép p) később alakulnak. A két öv elkülönülése csak a periderma külső határa mentén éles (9. kép p) a belsőn már bizonytalanabb, sok helyen majdnem fokozatos átmenettel találkozunk (8. kép p). A meg-megújuló peridermaképződés úgy tekinthető, mint az időszakosan megújuló sebek ismételt behegedése. A burjánzás termelte laza és ellenállásra képtelen aerenchimás szövet a gumó élő testét a felület meglazítása folytán a külső környezettel köz- vetlen érintkezésbe hozza. Ennek az állapotnak szükségképen! reakcziója gyanánt lép fel a periderma, a melynek képződése folyamán a burjánzás, mintegy belső ingerektől visszanyomva szünetel. Olufsen {15. p. 279., 280.) kísérleteiben a periderma megjelenését bár különös gonddal kereste, sohasem figyelhette meg. Képződését csak mesterséges beavatkozásra tudta előidézni. Kétféleképen járt el. Vagy úgy, hogy az aerenchimás helyeket tűvel megszurkálta, vagy pedig úgy, hogy a gumót a vízből kivette és mindaddig száraz helyen tartotta, a míg a burjánzások teljesen össze nem zsugorodtak. A beavatkozás után hamarosan kialakult a sebzési-, illetőleg a szárítási ingertől eredő periderma. E tapasztalatok alapján, minthogy szerinte a hipertrofia egymagában nem hat sebzési ingerként, S c h e n k {9.) állás- pontjára visszatér és hajlandó az aerenchimát különleges lélegző- szervnek tekinteni {15. p. 280.). Ennek a felfogásának támoga- tására a többek között Frank-ra {11. Bd. I. p. 105.) is hivat- kozik, a kinek az a véleménye, hogy a kéregburjánzások nem kóros képződmények. Ennek tulajdonítja, hogy kifejlődésük- kel nem jár együtt a sebzési inger, a mely a sebhegesztő pára fejlődésére indítólag hatna. Ha az acrenchima funkczióját ülető nézetek helyessége valóban a periderma képződésén vagy nemképződésén fordul meg, akkor Schenk felfogását el kell ejtenünk, a mitit Wieler {12. p. 521.) más esetekre szintén megtette. Az okok, a melyek Schenk nézetének tarthatatlanságára rávezették nála is, legalább részben, a periderma megjelenésére vonatkozó meg- figyelései voltak. Az aerenchimának lassanként pusztuló felülete nagyon alkal- mas talaj a különböző gombák megtelepülésére. A metszeteken mindig sok gombamiczéliumot és spórát láttam, a melyek azon- A BURGONYA HIPERTROPIÁS SZÖVETEI 27 ban rendszerint csak a legkülső részeket lepték el. A még élő és duzzadt állapotban levő legbelső aerenchimás réteget a felette levő peridernia eléggé védi a gombák támadása ellen és így az líj peridermaréteg képződéséről teljes határozottsággal állíthatjuk, hogy abban a gombáknak semmi szerepük sincs. Az aerenchima képződésében mutatkozó szakaszosság nem pusztán a kéreg hipertrofiájával kapcsolatos burjánzás! folyamat- nak a sajátsága. A lenticzellák sejtsarjadzásában, a mint Devaux \l3. Pl. 4. fig. 27.) vizsgálataiból ismerem, a hiper- trofia és a paraképzés szabályos váltakozása szintén kimutatható, jóllehet e váltakozások oka, a mint sok esetben kimutatható, a nedvességi viszonyok ingadozásában rejlik [Devaux {13. p. 225.)]. 10. kép. Periderma-kópzödés az aereachima alatt (km. a gumó hipertrofiás kérgéből). — p) periklin, — a) antiklin falak. — A) az aerenchima alsó határa. Függelék. Ha a gumók és a sarjak hiperhidrikus burjánzásának beál- lásához szükséges időt összehasonlítjuk, fel fog tűnni, hogy e tekintetben a gumóknak sokkal hosszabb ideig tartó hajtatásra van szükségük, mint a sarjaknak, E késedelemnek valószínű magyarázatát nem nehéz meg- adni. A gumók a táplálék raktározására hivatott szervek, melyekben a sejtek tevékenysége, növekedése és osztódása a tenyészeti idő eltelte után megszűnik és normális viszonyok között aktív munkásságot többé sem a nyugalmi időszak alatt, sem ennek elmultával az új tenyészeti évad folyamán nem tel- jesítenek. Lappangó életműködésük mindössze csak arra szorít- kozik, hogy az új generáczió számára tartogatott tartalék-tápláló- anyagot, a keményítőt a nyugalmi időszak alatt megőrizzék, majd pedig, hogy annak idején az új vegetáczió megindítására kiürítsék [MűllerThurgau (5.)]. Osztódó képességük fel- 28 FUCSKÓ M. ébredése csak mélyreható átalakulás útján következik be, de még igy is lassan, csak hosszadalmas hajtatás után, a mi az aéren- chimaburjánzás idejét jelentékenyen késleltetni fogja. A tulaj- donképeni hipertrofálás tehát csak az aktiv életképességek vissza- szerzése után indulhat meg. Nem így áll a dolog a sarjakon, a melyeknek fiatal és osztódásra képes sejtjei, melyekben az aktiv életjelenségek még folyamatban vagy legalább is könnyen megindítható készenlét- ben vannak. Itt a sejtek hipertrofiája a viz túltengésének beáll- tával rögtön kezdetét veszi. Hasonló okokra vezetendő vissza a fás növények kérgében fejleszthető aerenchima burjánzásának aránylag rövid idő alatt való megindulása is. Az összehasonlításra különösen alkalmas a Sambucus nigra. Ennek az ágai páratelt levegőben és a víz alatt is néhány nap alatt a lenticzellákból kiduzzadó aérenchimás pamatokat fejlesztenek, a melyek lassanként a kéreg távolabbi részeire is szétterjednek. Ezzel szemben a burgonyagumók aerenchimásodása, a mint már fenntebb is rámutattam, csak 3 — 4 hét alatt válik lát- hatóvá. Összefoglalás. 1. A kéreg aérenchimás burjánzása a gumó vizalatti részén is bekövetkezik, nemcsak a páratelt levegőn. 2. A lassú növekedésű sarjak hipertrofiás képződményei kettős hipertrofia útján jönnek létre. Egyik az amilohipertrofia, a melynek hatása a levegőnyílások záró sejtjeinek utólagos osztó- dásában nyüvánul, továbbá a száraz hajtatásban különleges hatása folyományaként lenticzellák képződnek, a melyek a rendes lenticzelláktól abban különböznek, hogy állandó sejtsarjadzásuk nincsen és hogy töltősejtjei transitorikus keményítőt tartalmazó asszimiláló sejtek. A hidrohipertrofia az előbbinek hatását a víz túltengése mellett elfedi, de teljesen nem semmisíthető meg, különösen akkor nem, midőn a vízfeietti részek felülete száraz levegővel érintkezik. A kettős hatás legjobban látszik a „papillák" keletkezésé- ben. A „papillák" nem egyebek, mint burkolt duzzadmányok, a melyeknek burkát a külső epidermis, vagy később az ebből fejlődő periderma alkotja. Kellő nedvesség mellett a párolgás megakasztása oda hat, hogy a sarjak felületén a burkolt duzzadmányok helyett szabad duzzadmányok fejlődnek, a melyeken az amilohipertrofia hatása már fel sem ismerhető. 3. A kéreg burjánzási folyamatában ritmikus szakaszossá^ észlelhető, a minek megfelelően a burjánzás termelte szövet is A BURGONYA HIPERTR0FIÁ8 SZÖVETEI 29 egy erősen hipertrofált szélesebb övet alkotó aerenchimaréteg- nek és egy keskenyebb peridermaövnek gyakran szabályos vál- takozásából áll. Irodalom. 1. C a s p a r y, Über die Spaltöffnungen der Kartoffel und die Ent- stehung der Pocken bei denselben. — Bot. Zeitung 1857. pag. 116—117. 2. N 0 b b e, Die Kartoffel als Wasserpflanze. — Die landw. Versuchs- Stationen Bd. VI. 1864. pag. 57-61. 3. S t a h 1. Entwicklungsgeschichte und Anatomie der Lenticellen. — Bot. Zeitung 1873, pag. 561, 577, 593, 609. 4. Stapf, Beitrage zur Kenntniss des Einflusses geanderter Vegetations- bedingungen auf die Formbildung der Pflanzenorgane etc. — Verhandlungen d. zool.-bot. Ges. Wien. Bd. XXVIII., 1878. pag. 231-246. 5. Mull er-Thurgau, Beitrag zur Erklarung der Ruheperioden der Pflanzen. — Landwirtschaftliche Jahrbüclier. Bd. XIV. 1885. pag. 851—907. 6. K r a u s, C, Das Wachsthum der Triebe aus KartoffelknoUen unter dem Einflusse der Bewurzelung. — Ber. d. d. bot. Ges., Bd. m. 1885. pag. 182—188. 7. K r a u s, C. Das Wachsthum der Lichttriebe der KartoffelknoUen unter dem Einflusse der Bewiirzelung. — Ber. d. d. bot. Ges. Bd. III. 1885. pag. 388—390. 8. V ö c h t i n g, Über die Bildung der Knollen. — Bibliotheca Bota- nica. Heft 4. — Cassel 1887. 9. S c h e n k, Über das Aerenchym, ein dem Kork homologes Gewebe bei Sumpfpflanzen. — Jahrb. f. wiss. Bot. Bd. XX. 1889. pag. 526—574. 10. D e V a u X, Hypertrophie des lenticelles chez la pomme de térre et quelques autres plantes. — Bull. de la société bot. de Francé 1891. pag. 48—50. 11. Frank, Die Krankheiten der Pflanzen. — 11. Aufl. Bd. I Breslau 1895. 12. W i e 1 e r, Die Function der Pneumatoden und des Aérenchyms. — Jahrb. f. wiss. Bot. Bd. XXXII. 1898. pag. 503—524. 13. D e V a u X, Recherches sur les lenticelles. — Annales se. nat. — Bot. 8-me sér. ; T. XIÍ. 1900. pag. 1—240. 14. K ü s t e r, Pathologische Pflanzenanatomie. — Jena 1903. 15. 0 1 u f s e n, Untersuchungen über Wundperidermbildung an Kar- toffelknoUen. — Beihefte zum Bot. Centralblatt. Bd. XV. 1903. pag. 269—308. 16. V ö c h t i n g, Untersuchungen zur experimentellen Anatomie und Pathologie des Pflanzenkörpers. Tübingen 1908. 17. W 0 y c i c k i, Przyczinek do cytologü tranki hyperhydralnej u Kartofla. — Warschau 1910. — Ref. Bot. Centralblatt 1911. Bd. I. pag. 323. 30 IRODALOMI ISMERTETŐ IRODALMI ISMERTETŐ. Victor Engler: Monographie der Gattung Tilia. Breslau 1909. Druck von Wilh. Gottl. Kom. 8« p. 1—159. Szerző bevezetésében a hárs német, görög és latin nevének magyarázatával foglalkozik. Az Általános rész első fejezetében a génusz rendszerezésének történetét tárgyalja Linnétől kezdve, különösen kiemelve S i m o n k a i érdemeit és elítélve B o r b á s felfogásait. A má- sodik anatómiai fejezet részletesen ismerteti a kéreg, bél, fatest, levél, nyálkatartók hystológiáját, anélkül, hogy ebből a rendszerezés szempont- jából fontos jellemvonásokat tudna kimutatni. A harmadik a külső mor- phológiáról szóló fejezet a termés és mag, csiranövény, leveles ág, virágzat és a virág alaktanát bonczolja, majd a teratológiai megfigye- lésekkel foglalkozik (ily rendellenes képződmény a T. platyphyllos var. minoriflora Borb. egyvirágú korcs virágzat). A Tiliák gubacsainak ismertetése után a megporzás viszonyaival, majd a kereszteződéssel foglalkozik, végül a rendszerben használható jellemvonásokra terjed ki, kiemelvén a Tiliák polymorphismusát és sokszor egyetlen egyén- nek igen változatos megjelenésű lombkifejlődését. A szekcziók elvá- lasztásához a szőrözet alapalakját és a porzók relativ számát, a szubszekcziókéhoz a szőrözet eloszlása mellett az erezetet, ter- mésalakot, a termésfal milyenségét, a virágzat helyzetét veszi figye- lembe, a fajok körülhatárolását a levél alakja és éle, a szőrözet milyensége, a porzók abszolút száma és a staminódiumok alapján végzi. A formák párhuzamos kifejlödésüek a fajokon belül. A negyedik föld- rajzi fejezetben leirja a génusz elterjedésének területét és a fejlődés középpontjait, a melyek gyanánt az önálló fejlődésü európa-nyugatázsiait, keletázsiait és amerikait jelöli meg ; majd megrostálja a fossilis Tiliák gyanánt leírt kövületeket, végül következtetést von a génusz fejlődés- történetére. Az ötödik fejezet a génusz rendszerét tárgyalja, a mely teljesen önállóan a két szubszektiót (Reticulares V. E n g 1. és Trabe- culares V. Engl.) tartalmazó Anastraea Y. Engl. és a három szub- szektiót tartalmazó (Ebarbulatae, Micranthae, Macranthae V. E n g 1.) tartalmazó Astrophilyra V. Engl. szektiókra bontja a génuszt. A meghatározó kulcsban és a szinonimikával és termőhelyi adatokkal foglalkozó részben közölt 25 faj közül négy fordul elő hazánk- ban, melyek közül a T. cordata a Reticulares, a T. plathyphyllos és rubra a Trabeculares, a T. tomentosa az Ebarbulatae szubszekczióba tartozik. A T. cordata Mi 11. (= T. ulmifolia Scop., Simk., parvi- flora Sadl., macrophylla Schur) két varietásra oszlik: a, major (Spach) V. Engler (= T. ulmifolia d, cymosa Simk., T. flava, Wolny ex Rochel, Simk. pp., T. cordata v. trichoneura B orh., V. niacrodonta Borb.) és (3, asymmetra Borb. Az első hat formája közül hazánkban a f. rotundifolia (Spach) V. Engl. (= T. ulmifolia f. major Simk., T. Borbasiana H. B r.), a f. betulifolia (Bayer) IRODALMI ISMERTETŐ 31 V. Engl. (= T. ulmifolia d, hctulifolia S i m k.) és a f. vitifolia (Wierzb.) V. Engl. (= T. morifolia Simk.) fordul elö; a máso- dik varietasnak négy for.nája közül pedig a f, acuminatissima (R c h b.) V. Engl. (= T. ulmifolia a, acuminatissima Simk.) Ide tartozik a f. Blockiana (Bor b.) V. E n g 1. kultúralak is. A T. platyphyllos S e o p. (= T. platíjphyllos, grandifolia, grandifolia c, cordifolia Simk., grandiflora Sadler) szintén két varietásra oszlik. Avar. a, cordifolia {B e s s.) Y . E ng\. {== T. platy- phyllos d, mutabilis, T. Braunii. T. grandiflora a, typica, h, mollis, d, Braunii, T. pseudocorallina Simk., T. platyphyllos v. eriostylis, var. minorifiora, T. trichoclados Bor b.) hat alakja közül a f. vitifolia (Hőst) V. Engl. (= T. platyphyllos c, vitifolia Simk., T. coral- lina var. suhangulata Borb.), a f. latebracteata (Hőst) V. Engl. és a f. pl/antha V. E n , . ^ , . ^ Dr. Szabó Zoltán. Botanikai Közleményeid 1. füzet. 3 34 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. ^ (Rovatvezető : Kümmerle J. Béla.) a) Hazai irodalom : Bányai János: Thladiantha dubia Bunge hazai előfordulása. (Thladiantha dubia Bunge in Ungarn.) — Botanikai Közlemények. X. köt. 1911., 186—187. és (35.) old. Bernátsky Jenő dr. : A hazai Iris-félék rendszere. (Das System der ungarischen Iris-Arten.) — Mathematikai és l'ermészettudományi Érte- sítő. XXrX. köt. 1911., 537—552. old. Szerző művének rövid foglalatját adja. (V^erfasser gibt ein kurzes Re.sumé über seine Arbeit.) A magyar Alföld pusztai és erdei növényzetéről. (Über die Puszten- und Waldvegetation des ungarischen Alfölds.) 9 ábrával. — Föld- rajzi Közlemények. XXXIX. köt. 1911., 261—277. old. Degen Árpád dr. : Tanulmányok az arankáról. (Studien über Cuscuta.) — Kísérletügyi Közlemények. XIV. köt. 1911., 493—568. old. Szerző a következő fejezeteket tárgyalja. (Verfasser behandelt fol- gende Kapitel) : I. A gazdasági növényeinket károsító legfontosabb aranka- fajok Európába, különösen azonban Magyarországba való behurczolásának története. (Zur Geschichte über die nach Európa, insbesondere uach Ungarn eingeschleppten allerwichtigsten Cuscuta-Arten, die unsere landwirtschaft liche Pflanzen beschíidigen. i 1. Cuscuta suaveolens Ser. (in Európa zuerst in Frankreich erschienen i. J. 1840.) 2. Cuscuta Trifolii Bab. et G i b s. (in Európa zuerst aus Ungarn bekannt v. J. 1805.) 3. Cuscuta Epilinum W h e. — II. A Cuscuta Trifolii Bab. és a C. suaveolens Ser. csirázó- képessége. (Die Keimungsfühigkeit von C. Trifolii B a b. und C. suaveolens Ser.) — III. Fertőzési kísérletek az illatos arankával [Cuscuta suaveolens- szel] (Infektions-Versuche mit C. suaveolens). D é c h y Mór dr. : A természet védelme és a nemzeti parkok. (Naturschutz und die National-Parke.) Nyolcz képpel. — Természettudo- mányi Közlöny. XLIV. köt. 1912., 81—99. old. Fehér Jenő: A Convolvulus arvensis cleistopetaliája és egyéb virágbiológiai jelenségei. (Über die Cleistopetalie und andere blütenbiolo- gische Erscheinungen bei Convolvulus arvensis.) Három ábrával. — Botanikai Közlemények. X. köt. 1911., 152-163. és (27)— (28.) old. Virágos karácsony. — Pesti Hirlap. 1911. évf., deczember 31. Filarszky Nándor dr. jelentése a Brüsszelben tartott nemzet- közi botanikai kongresszusról és a berlini új botanikai kert és botanikai múzeum ünnepélyes megnyitásáról. (Bericht ^über den III. internationalen botanischen Kongress in Brüssel und über die feierliche Eröffnung des neuen botanischen Gartens und botanischen Museums in Berlin.) — Jelentés ^ E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy meg- jelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM S5 a Magyar Nemzeti Múzeum 1910. évi állapotáról. Budapest, 1911., 282 — 299. old. — — Növénytár (állapotáról szóló évi jelentése). (Bericht über den Bestand der botanischen Abteilung des Ungarischen National-Museums i. J. 191Ü.) — Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1910. évi állapotáról. Buda- pest, 1911., 103-114. old. F u c s k ó M i h á 1 y dr. : Az Uránia taneszközgyár botanikai tárgyú diapozitívjai. — Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. XLV. évf. 1912., 518—521. old. Gombocz Endre dr.:A „Magyar Fiivészkönyv" történetéhez. (Zur Geschichte des „Magyar Füvészkönyv" [Ung. Krauterbuch.]) — Botanikai Közlemények. X. köt. 1911., 185—186. és (36.) old. Groh Gyula: A korpa üszögspóratartalmának mennyiségi meg- határozása. (Bestimmung des Brandsporengehaltes von Weitzenkleies.) — Kisérletügyi Közlemények. XIV. köt. 1911., 568—580. old. H a n k ó Béla dr. : Branchipus és alga együttélése. (Über das Zusammenleben von Branchipus und Alge.) Három szövegrajzzal. — Állat- tani Közlemények. IX köt. 1910., 96—99. old. Spec. nov. : Characium setosum Filarszky et saccatum Filarszky (diagn. cum icon.) in Branchiopodis in palustribus ad Poprád. Hegyi Dezső: Marssonina Kirchneri Hegyi [egy új élősdi gomba]. (Marssonina Kirchneri Hegyi n. sp. auf Dili. [Anethum graveolens L.]) — Kisérletügyi Közlemények. XIV. köt. 1911., 595—596. old. Hirc, Dragutin: Florula Palagruskih otoka. (Florula der Pelagosa- Inseln.) — Glasnik Hrv. Prirodoslovnoga Drustva. God. XXIU. 1911., 1—20. old. — — Revizija Hrvatske Flore. (Revisio Florae Croaticae.) Svezak II. snopic 2 — 3. — Rada Jugoslavenske Akademije Znanosti i Umjetnosti. Vol. 181. (1910.). p. 674—725. et vol. 183. (1910.), p. 726—806. A II. köt. 2. füzetének tartalma : Rosaceae (Pomaceae. Sanguisorbeae), Orobanchaceae, Compositae (Ambrosiaceae), Papaveraceae. — A 3. füzet tartalma : Valeriauaceae, Crassulaceae, Rubiaceae, Lentibulariaceae, Filiaceae, Campanulaceae. Kamner Alfréd: Die statischen Organe der Tiere und Pflanzen. Mit 1 Tafel. — Verhandlungen und Mitteilungen des siebenbürgischen Vereias für Naturwissenschaften. Bd. LVHI. 1908. (1909.), S. 60—69. Kövessi Ferencz dr. : Néhány magyarázó megjegyzés „a fák térfogati növekedésének törvényéről' szóló tanulmányomhoz. (Einige erláu- ternde Bemerkungen zu meiner Studie über das Gesetz des Volumen- Wachstumes der Baume.) — Erdészeti Kísérletek. XII. évf. 1910., 67 — 76. old. Moesz Gusztáv dr. ; Adatok Bars vármegye flórájához. (Beitrage zur Flóra des Komitates Bars.) Két térképpel. — Botanikai Közlemények. X. köt. 1911., 171-185. és (30)— (33.) old. A lisztharmat. (Über Mehltau-Pilze.) Két közlemény. 17 ábrá- val. — Uránia. XIH. évf. 1912., 16—24. és 61-66. old. Szerző a lisztharmatfélék családjába tartozó génuszoknak meghatározó kulcsát adja. (Verfasser gibt ein Bestimmungs-Schlüssel zu den in die Familie 3* 36 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM der Mehltau-Pilze gehörenden Gattungen.) E génuszok a következők (Dies& Gattungen sind die folgende) : Spaerotheca L ó v. (kommt in Ungarn in vier Arten vor : S. humuli, S. pannosa, S. mors uvae, S. gigantiasca) ; Fodos- phaera Kze (mit zwei Arten in Ungara : P. tridactyla u. P. oxyacaníhae); Saccardia Cooke; Erysibella Peck. ; Phyllactinia L ó v. (mit einer Art in Ungarn ; P. corylea) ; TJncinula L é v. (ist in Ungarn mit vier Arten ver- treten : Z7. salicis, U. aceris, U. prunastri, U. necator) ; Microsphaera L é v. (hat fünf Arten in Ungarn : J/. Afougeotü, M. grossidariae, M. loniccrae, M. alni) ; Pleochaeta S a c c. et S p e g. ; Erysihe H e d w. (mit fünf Arten in Ungarn : E. polygoni, E. cichoriacearum, E. graminis, E. taurica, E. galeopsidis) ; Trichocladia (DeBy) Néger (ist in Ungarn mit vier Arten bekannt : T. iortilis, T. evonymi, T. astragali, T. Baumleri\ Ezeken kívül szerző a tölgy lisztharmatjáról is szól. (Verfasser spricht auch noch über Oidium quercinum und záhlt einige neuere Standorte von Ungarn auf.) Gombakép van 17. (Abgebildet sind 17 Mehltau-Piize.) Ezek közül a szerzőnek eredeti gombarajzai a következők (Von diesen sind Original- Zeichnuugen des Verfassers folgende): Spaerotheca mors uvae (Schwein) B e r k. ; Phyllactinia corylea (P e r s.) K a r s t. ; Uncinula aceris (DC.) S a c c. ; U. salicis (DC.) W i n t. ; Microsphaera lonicerae (DC.) W i n t. ;, M. grossulariae (Walir.) Lév. ; Erysibe taurica L é v. ; Trichocladia Baumleri (P. Magn.) Néger; T. evonymi (DC.) Néger und Ácrostalagnms cinnabarinus C o r d a. — Külön összeállításban vannak ábrázolva a liszt- harmat függelékei a következőkkel (Die Appendices der Mehltau-Pilze sind separat zusammengefasst und abgebildet mit folgcnden Pilzeu) : Phyllactinia, Erysibe, Sphaerotheca, Uncinula, Microsphaera, Podosphaera. AUe Original- Zeichnungen. Rónai György; Néhány szó a fák növekedési törvényéről s válasz dr. K ö v e s s i !• . előző közleményére. (Einige Worte über das Gesetz des Volumen-Wachstumes der Báume und Erwiederung auf tlie diesbezügliche Arbeit des Dr. F. K ö v e s s i a.) — Erdészeti Kísérletek. XII. évf. 1910., 76—90. old. R a p a i c s R a y m u n d dr. : Gombavirágok. (Pilzblumen.) Hat kép- pel. — Természettudományi Közlöny. XLIII. köt. 1911., 881—886. old. Sántha László dr. : A füst káros hatása a növényzetre. (Die schadliche Wirkung des liauches auf die Vegetation.) Három képpel. — Természettudományi Közlöny. XLIII. köt. 1911., CIV. Pótfüzet. 179—187. old. A lombhullás. (Über Laubfall.) Egy képpel. — Természet- tudományi Közlöny. XLHI. köt. 1911., 912—915. old. Schilberszky Károly dr.: Elszalagosodott spárgahajtás. (Fasciation der Asparagus-Triebe.) — Természettudományi Közlöny. XLIV. köt. 1912. ^ 79-80. old. Schullerus, Josef: Beziehungen zwischen Coniferen (Nadel- hölzern) und Hydrophyten (Wasserpflanzen). — Verhandlungen und Mit- teilungen des siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften. Bd. LíX. 1909 (1910), S. 105—192. und Bd. LX. 1910 (1911), S. 1—103. Szántó Kálmán: Hanu-z István emlékezete. (Erinnerung an I. Hanusz.) — A kecskeméti m. kir. állami főreáliskola 1908/1909. évi Értesítője. Kecskemét, 1909., 1—40. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 37 Szurák János dr. : Aditok Északmagyarország mohaflórájához. (Beitrage zur Kenuínis der Moosflora des nördlichen Ungams.) II. közle- mény. — Botanikai Közlemények. X. köt. 1911., 164—171. és (29)— (30.) old. Tuzson János dr. : A Daphne génusz Cneorum subsectiójáról. (De subsectione „Cneorum" generis Daphiies.) 13 ábrával. — Botanikai Közlemények. X. köt. 1911., 135—152. és (19)— (27.) old. Magyarország fejlődéstörténeti növényföldrajzának főbb vonásai. (Hauptzüge der entwickluugs geschichtiichen Pflanzengeographie von Un^arn.) Székfoglaló értekezés, i'gy térképpel. — Mathematikai és Természettudo- mányi Értesítő. XXIX. köt. 1911., 558—589. old. Az értekezés a következő fejezetekből áll (Die Abhandlung besteht auá folgenden Kapiteln) : 1. A Kárpátoktól övezett medencze flórájának múltja. (Über die Vergangenheit der Flora des von deu Karpathen umringten Beckens.) 2. A Kárpátoktól övezett medencze és a délorosz stoppék flórájá- nak egymáshoz való viszonya. (Über das Floreuverhaltnis des von den Karpathen umringten Beckens und der südrussischen Steppen zueinander.) — I. Középeurópai flóravidék. (Mitteleuropaisches Florengebiet.) A) Dunai flóra- kerület. (Florenbezirk der Donau.) 1. Romániai flórakörnyék. (RumJinische Floragegend.) 2. Alföldi flórakörnyék. (Alfölder Floragegend.) 3. A Keleti Kárpátok flórakörnyéke. (Die Floragegend der Ost-Karpathen.) 4. Szerémségi flórakörnyék. (Syrmische Floragegend.) 5. Pannóniai flórakörnyék. (Panno- nische Floragegend.) B) Az Északi Kárpátok flórakerülete. (Florenbezirk der Nord-Karpathen.) C) Szarmata flórakerület. (Sarmatisches Florenbezirk.) D) Az Európai középhegységek flórakerülete. (Florenbezirk der Europáischen Mittelgebirge.) E) Az Alpesek flórakerülete. (Florenbezirk der Alpen.) — F) lUyr flórakerület, (ülyrisches Florenbezirk.) - - II. Mediterrán flóravidék. (Mediterr snes Florengebiet.) — líl. Délorosz flóravidék. (Südrussisches Florengebiet.) Vadas Jenő: Az Akácz fa monográfiája különös tekintettel erdőgazda- sági jelentőségére. (Monographie des Akazienbaumes mit besonderer Berück- siohtigung auf ihre forstwirtschaftliche Bedeutung.) írta Az Országos Erdészeti Egyesület Deák Ferencz-alapítványából 100 aranynyal jutalmazott pályamunka. Kiadja az Országos Erdészeti Egyesület. 36 szöveg- közti képpel, 10 müíappal ós 14 táblával. Budapest, 1911. Pátria irodalmi vállalat és nyomdai r.-t. nyomása. V. -}- 236. old. — Ára 6 és 8 kor. Tartalma (Inhalt) ; Elöljáró szó (Vorwortl I. rész (I. Abschnitt). Az akáczfáról általában (Über den Akazienbaum im Allgemeinen). 1. fejezet 1. Kapiteli. Származása és elterjedése Európában (Herkunft und Verbrei- tuug in Európa). Tenyészeti viszonyai (Fortpflanzungsverhaltnisse). Jelentő- sége (Wichtigkeit). — II. rész (II. Abschnitt . Az akáczfa tüzetes ismertetése (Ausführliche Erörterung über den Akazienbaum). 2. fej. (2. Kap.). Helye a növények természetes és mesterséges rendszerében (Systematische Stellung im natürlichen und künstlichen System der Pflanzen), nomenklatúra (Nomen- klatur), nevezetesebb változatai (wichtigere Formen). 3. fej. (3, Kap.). Belső szerkezete [Anatómia] (Innere Anatomie). 4. fej. (4. Kap.). Külső szerveinek leírása [Morphologia] (Beschreibung ausserer Organe [Morphologie]). 5 fej. (5. Kap.). Táplálkozása és egyes részeinek chemiai összetétele [Physiologia] (Ernáhrung und chemische Zusammensetzung einzelner Teile [Physiologie]). 38 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 6. fej. (6. Kap.) Élettani folyamatok és sajátságok [Biologiaj (Lebens-Prozesse und Eigentümlichkeiten [Biologie]). 7. fej. (7. Kap.), Ellenségei és az ellenük való védekezés (Feinde und derén Bekampfung). 8. fej. (8. Kap.). Műszaki tulajdonságai (Technische Eigenschaften) 9. fej. (9. Kap.). Használhatósága (Benützbarkeit). — III. rész (III. Abschnitt). Akáczerdök telepítése és fel- újítása (Akazienwalder Anpflanzung und Auffrischung). 10. fej. (10. Kap.). Telepítés és felújítás mesterséges úton (Anpflanzung und Auífrischung auf künstlichem Wege). 11. fej. (11. Kap.). Felújítás természetes úton (Auf- frischung auf natiirlichen Wege). 12. fej. (12. Kap.). Az ültetés és felújítás költségei (Die Kosten der Anpflanzung und Aufi'rischung). 13 fej. (13. Kap.). Az akáczerdök gazdasági alakjai (Die wirtschaftliche Formen der Akazien- Walder). — IV. rész (IV. Abschnitt). Az akáczerdök gondozása és nevelése (Pflege und Aufziehung der Akazien-Walder). 14. fej. (14. Kap.). Gondozás és nevelés (Pflege und Aufziehung). — Függelék (Anhang). Volfinau Gyula: Növénytenyészeti megfigyelések Királyhalmán az 1899 — 1908. években. (Vegetations Beobachtungen in Királyhalma in d. J. 1899-1908.) — Erdészeti Kísérletek. XIII. évf. 1911., 49-76. old. b) Külföldi irodalom: A d a m 0 V i c, Dr. Lujo: Das Kulturland Dalmatiens. — Öster- reichische Gartenzeitung. Jahrg. VI. 1911, S. 285—289, 321—327 und 385—391. Die Pflanzenwelt Dalmatiens. Mit 72 Tafeln in Schwarzdruck. Leipzig, 1911. Dr. W. Klinkhardt. 140 S. 8°. Baldacci, Dott. Antonio: La flóra delle isole di Pelagosa. — Mem. della R. Academia delle Scienze deli' Istituto di Bologna. Cl. di Se. Fis. Sez. d. Se. Nat. Ser. VI. tom. VIII. (1910—11.) 1911., p. 53-61. — — Un salato allé Pelagose. Bologna, 1911. Typografia AndreoU. Pag. 21. 4°. Bálint Sándor dr. : Botanisch-mikrotecünische Notizen. — Zeit- schrift für wissenschaftliche Mikroskopie. Bd. XXVIII. 1910, S. 248—247. Béguinot, Dott. Augusto: La vegetazione delle isole Tremiti e deir isola di Pelagosa. Studio fitogeografico. Con una carta fitogeografica. — Mem. Soc. Ital, delle Scienze (detta dei XL) ser. 3. tom. XVI. 1911., p. 125—221. Benz, Róbert Freih. v. : Hieracienfunde in den österreichischen Alpen und in der Tátra. — Österreichische Botanische Zeitschrift. Jahrg. LXI. 1911, S. 249—255, 339—341, 388—394 u. 429—435. Hazai adatok a következők : H. auricula L a m. ssp. melaneilema N. P. '•/) genuinum 4. marginatum N. P. (Tátra : Klotild-út) ; H. flagellare W. ssp. tatrense N. P. (Tátra: Szilézia-ház alatti Klotild- úton) ; H. glaucum Ali. ssp. nipholepium N. P. 1. normálé N. P. (Fiume: Fiumara- völgy) ; H. vulgatum F r. ssp. argillaceum J o r d. (Tátra : Poprádi tó) ; H. divisum J 0 r d. ssp. medianum G r i s e b. (Tátra : Tátrafüred) ; H. caesium F r. ssp. caesium F r. (Tátra: Poprádi tó); H. prenanthoides Vili. ssp. lanceolatum Vili. {carpathimm auct.) (Tálra: Tátrafüred), ssp. íriáenía Rohstoffe. i. kiad. 551. old. ^ De coniferarum structura anatomica 1841. 25. old. és Monographie d. foss. Koniferen 1850. 56. old. * Über d. diagnost. Wertli d. AnzahI u. Höhe d. Markstrahlen bei d. Koniferen 1882. 7., 13. old. 9 Die Markstrahlen d. Koniferen. Bot. Zeitung 1885. 712. old. '" Zur Anatomie lebender u. fossiler gymnospermen Hölzer 1905. 100. old. '^ Bestiramungstabelle d. Koniferen-Gattungen nach xylotomischen Merkmalen. Wiesners Festschrift. 103. old. Botanikai Közlemények. 2. füzet. 5 46 HOLLENDONNBR V. féle fát teljesen megegyezőnek találták és ennek megfelelőleg meghatározó kulcsaikban is együtt vannak. Némelyik munkában azonban már fel van emlitve egyes feltűnő tulajdonságuk : igy már Essner^ megemlíti, hogy 1 mm^-re eső bélsugarak számát tekintve a Thuja occidentalis a Cu2)ressus-fé\éktöl eltérőleg az Ahietineae-hez csatlakozik, de a továbbiakban nem a JBiota-Yail, hanem a Juniperus comm^inis-szel hasonlítja össze. Burger- stein^ pedig a Thuja elliptikus belsugársejtjeit emeli ki, de külön nem választja a Biota-\ó\. Moeller^ csupán csak a Biota-t tárgyalja és a Thuja occidentalis-YÓl Wiesner nyomán^ csak azt említi meg, hogy a Biota-t is ugyanarra a czélra — finom asztalosmunkákra — használják, mint a Thuja occidentalis-t. Na kamura^ is fel- említi munkájában a Biota-t, mint japán fenyöfélét, de hisztológiai- lag nem tárgyalja. H a r t i g K.^ pedig csak a Thuja occidentalis- szel foglalkozik. Miután ezeknek az irodalmi adatoknak alapján nem volt semmi biztos diagnosztikai tulajdonság megállapítható, azért magam is vizsgáltam e két fát és arra az eredményre jutottam, hogy nemcsak külső morfológiai tulajdonságok alapján lehet e két fenyőfélét egymástól megkülönböztetni, hanem magának a fának is — legalább is a nálunk termőknek, mert csak ilyen állt rendelkezésemre — vannak oly külső, de különösen hiszto- lógiai tulajdonságai, melyek segítségével mindig el lehet őket egymástól választani és így egy okkal több van arra, hogy a Biota külön génuszként szerepeljen. Már puszta összehasonlításból is kitűnik, hogy a Thuja fája lazább növésű, szívós, de puha, bélsugarai a radiális met- szetben fényesebbek, a geszt és szijács majdnem egyszínű : szürkébe játszó vörösbarna. A vizsgált, körülbelül 40 éves törzs sugarának ^/3-a volt sötétebb geszt és úgy itt, mint a vala- mivel világosabb szíj ácsban erősen elütő vékony vonalaknak tűnnek fel az évgyűrűk szúk tracheidás övei. A fajsúlya' lég- szárazon 0,32. Ezzel szemben a Biota fája tömörebb növésű, keményebb, nehezebb, a bélsugarak halványabbak, a színes geszt későn fejlődik ki; egy 26 éves törzsben csak a hat belső évgyűrűre terjedő rész volt sárgásba játszó vörösbarna és élesen elvált a sárgásfehér szijácstól, a mely ^/3-a volt a sugárnak. Egy másik 17 éves darabon pedig négy évgyűrű volt színes. ' I. m. 10., 18. old. * I. m. 108., 109. old. ^ Beitr. z. vergleich Anatomie d. Holzes. Denkschrift. d. k. Akademie d. Wissenschaft. Wien. Math. Naturwiss. KI. 1876. 36. köt. 309., 310. old. * I.. m. I. kiad. 627. old. ^ Über d. anat. Bau d. Holzes d. wichtigsten japanischen Koniferen. Unters. a. d. forstbot. Institut z. München, ül. 1883. 26. old. * Dia anat. Unterscheidungsmerkmale d, wichtigsten in Deutschland wachsenden Hölzer. III. kiad. 1890. 10. old. ' Wiesner: Rohstoffe. 11. kiad. II. köt. 163. old. A BIOTA ÉS THUJA MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE 47 A szűk tracheidás övek csak a színes gesztes részben tűnnek elő élesen, a szijácsban sokkal halványabbak, de azért az évgyűrű széles tracheidás részétől szabad szemmel is megkülön- böztethetők. Fajsúlya^ 0,63, tehát jóval nagyobb, mint a Thuja-é. A bél igen kicsiny, szabad szemmel csak kis sötétebb pont- nak látszik. Hisztológiai tulajdonságaikat illetőleg csakugyan sok közöttük a megegyező vonás, így tracheidáiknak radiális falában rendesen egy sorban állnak az udvaros gödörkék, de néha — különösen a T/mJa-ban — kettesével is találhatók az évgyűrűhatár mel- 1. rajz. A Thuja occidentalis fájának keresztmetszete, hp. hoHSzparenchym- sejt, éh. évgyűrű határ. 300-szor nagyítva. lett álló széles tracheidák falában. Az udvar nagysága és a pórusok alakja a tracheida szélességével változik. A széles tracheidás részben az udvar nagyobb, mint a szűk tracheidás övben, ott a pórus kör, itt pedig ferdén álló keskeny ellipszis vagy hasíték, melyek néha keresztezik egymást. A köralakú pórus határvonala nem éles, mert a sejtüreg felé néző szájának a széle legömbölyített. A szűk tracheidás részben a tangentiális falban is vannak udvaros gödörkék ; udvaruk halvány, pórusuk ferde kis ellipszis vagy hasíték, néha pedig csak kerek pontnak látszó kis kör. Legnagyobb számban közvetlenül a határt alkotó falban vannak ; itt az udvar legkisebb, a pórus pedig kétféle : a széles tracheida felé tágasabb, mint az ellenkező oldalon, a ' Zsivny V. műegyetemi tanársegéd meghatározása szerint. 5* 48 HOLLENDONNER F. mi a falvastagsággal arányos, mert a szűk tracheidához tartozó fal vastagabb, mint a széles tracheidáé. Az évgyürühatártól befelé a számuk csökken, de nagyságuk a tracheidák szélességével nő, végre teljesen eltűnnek. Elég gyakoriak a radiális fallal párhuzamosan futó vízszintes léczekkel ellátott tracheidák is (trachea trabeculatae),^ a mint azt már Müller is említi.^ Moeller-töl említett^ csavaros csikoltsága a tracheidáknak csak az ágak alján levő „ vörösfában " van meg, a mi a fenyők általános tulajdonsága. Hosszanti faparenchymsorok főleg a szúk tracheidák között vannak (1. rajz), de itt-ott, különösen ágakban, a széles trachei- dák között is találhatók. Rendesen magányosan állnak, ritkáb- ban halad két sor egymás mellett, faluk csak valamivel vékonyabb, mint a szomszédos íracheidáké, tartalmuk sárgásbarna. Vízszintes falaikban 3 — 4 kerek, elliptikus vagy szabálytalan határvonalú, a sugár irányában megnyúlt egyszerű gödörkék vannak, ugyan- csak egyszerű gödörkék vannak a hosszanti falaikban is, melyek- nek a szomszédos tracheidák részéről féludvaros gödörkék felel- nek meg ; ezeknek az udvara ugyanakkora, mint az egyszerű gödörke, pórusuk pedig keskeny, ferdén álló ellipszis (2., 4. rajz). A Biota-han Kleeberg- gel megegyezöleg * gyakoriabbnak találtam a hosszparenchymát, mint a Thuja-ha,n ; az ilyen tulaj- donság azonban csak más úton nyert meghatározást támogat- hatja, mert fiatal, négyéves ág keresztmetszetén már körülbelül egyenlő számban volt meg mindkettőben és a parenchyma szám- beli kifejlődése, a mint ezt Kny^ az Ahies alba-ról kimutatta, valószínűleg külső tényezők behatása alatt is áll és így ugyan- abban a fában is ingadozik ; ezért található egyik évgyűrűben nagyobb számban, mint a másikban és az ágakban más az elosztása, mint a törzsben. A bélsugarak rendesen egysejtnyi vastagságúak "^ vagy egy rétegüek, de néha az egysoros kétsorossá is válik (2. rajz). A bélsugár tisztán parenchymsejtek soraiból áll. A bélsugár szélén levő sorokban és az egy-két sor magas bélsugarakban a sejtek magassága nagyobb, mint a közbe eső sorokban. Faluk elfásodott, mert florogluczin és sósavval meggypirosszínü lesz, de mivel rutheniumvörössel csak a bélsugár fala festődik meg, a hossztracheidák fala ellenben színtelen marad, azért a bélsugár sejtfalainak nagy pektintartalmára következtethe- ^ De B a r y : Vergl. Anatomie 162. és 170. " Über d. Balken in d. Holzelementen d. Koniferen. Berichte d. d. bot. Gesellsch. VIII. köt. ^ I. m. 310. old. M. m. 712. old. ^ Über die Verteilunfr des Holzparenchyms bei Abies pectinata DC. Ref. Bot. Zentralblatt lU. köt. 1910. 529. old. * Vastagság alatt értem a tangentiális metszetben a vízszintesben elhelyezett bélsugársejtek számát egy bélsugár keresztmetszetén belül. A BIOTA ÉS THUJA MEGKÜLÖNBÖZTETÉBE 49 tünk. Vastagságukat illetőleg legvastagabb a vízszintes fal, benne kerek-, kerekded, tojás vagy más hasonló szabálytalan görbe vonaltól határolt egyszerű gödörkék vannak ; határvonaluk fölü- leti nézetben néha elmosódott, mert a gödörke szája letompított és gyakran csak horpadásszerű, oly lassan vékonyul meg a fal. Számuk a széles tracheidás övben nagyobb, de rendesen kiseb- bek, mint a szűk tracheidás pasztában ; az Abies alba-hoz viszo- nyítva gödörkékben szegényebb. A tangentiális fal vékony, többnyire a kambium felé dom- 2. rajz. Thuja occidentalis egy- és kétsejtsor vastag bélsugarai, hp hosszparen- chymsejtek. 800-szor nagyítva. 3. rajz. A Biota orientális egy sor vastag bélsugará- nak keresztmetszete. 400-szor nagyítva. borodik, vagy teljesen sima vagy igen apró kis csomócskák vannak rajta, jól kifejlődött egyszerű gödörkék azonban, mint pl. az Abies-eknéX, nincsenek benne. Már Kleeberg is megfigyelte,^ hogy a Biota-han „a vízszintes fala sima tangentiális falak előtt tölcsérszerűen kivájt". Én ugyanezt megtaláltam a T/itya-ban is (5. rajz) ; ha ugyanis a tangentiális fal merőleges a vízszintes falra, akkor ebben a csatlakozási helytől jobbra is, balra is egy- egy kis bemélyedés látható ; ha pedig a tangentiális fal ferde vagy erősen ívelt, akkor a vízszintes fal a csatlakozási hely előtt fokozatosan vastagabbá lesz, úgy hogy a tangentiális fal a meg- 1 I. m. 712. old. 50 HOLLENDONNER F. vastagodott fal folytatásának látszik, mert a vastagodás a tan- gentiális fal előtt egy kis bemélyedéssel hirtelen megszűnik és a másik oldalon már rendes vastagságában folytatódik tovább. A radiális fal szintén vékony ; azokon a helyeken, a hol a hossztracheidák féludvaros gödörkéivel érintkezik, főleg pektin anyagokból van, mert ezek a helyek rutheniumvörössel gyor- sabban és erősebben festődnek, mint a fal többi része és radiá- lis nézetben kerek, kerekded, tág szemrésalakú vörös foltoknak látszanak, míg a többi rész még színtelen ; különösen a Thuja- ban láttam ezt szépen, a Biota-hsm is megvan, de itt a fal többi része is gyorsan festődött és nem volt oly éles az ellentét. Festetlenül ezek a foltok halvány udvarok és bennük a tracheidá- hoz tartozó féludvaros gödörke pórusa látszik. A bélsugár radiá- lis falában, a tracheidák részéről való féludvaros gödörkékkel közlekedő egyszerű gödörke a fal vékonysága miatt csak nehezen vehető ki ; ennek és a féludvaros gödörke udvarának az átmérője körülbelül egyenlő. A fák hisztológiai megkülönböztetéséhez rendesen használt diagnosztikai tulajdonságokban tehát a két fenyő fája csakugyan megegyezik és a Kleeber g-től felállított különbségek némelyike is olyan természetű, hogy diagnosztikai értéke vagy nincs vagy pedig oly kevés, hogy ezt csak más úton nyert meghatározások megerősítésére használhatjuk föl. Ilyen a bélsugármagasság sejtsorokban kifejezve.^ Szerinte a Thuja occide7italis-hen nyolcz, a Biota-han pedig tíz sejtsor magasak a bélsugarak, de már Essner'"* kimutatta, hogy ez oly természetű tulajdonság, mely a korral változik és egyénenként is különböző ; így egyik eset- ben 16, máskor pedig 9 sejtsor volt a legmagasabb bélsugár a Biota-ha,n, és míg az elsőben 1 — 9, addig a másikban 1 — 6 sor magas bélsugarak voltak túlsúlyban ; végül a Biota-ra, 1 — 25, a Thuja-Ta 1 — 14 határérték mellett 1 — 8 leggyakoribb értéket állapit meg, de ugyanekkora a leggyakrabbi érték a legtöbb Cupressineae-nél is. Én pedig a Biota-h&n 1 — 16, a T/mja-ban 1 — 17 határérték között E s s n e r egyik adatával megegyezőleg szintén 1 — 6 leggyakrabbi magasságot találtam. Ezekkel szem- ben Moeller szerint a bélsugár sohase lehet 10 sor magas,^ sőt még a négysoros is igen ritka,* úgy hogy a bélsugár magas- ságot nem lehet a két fa megkülönböztetésére használni. Az 1 mm"^-nyi tangentiális felületre eső bélsugarak és bél- sugársejtek számát illetőleg már nagyobb a kettő között a különbség, de itt is nagy az ingadozás azért abszolút diagnosz- tikai értéke ennek sincs. Összevetve ugyanis Essner, Wies- 1 Magasság alatt értem a tangentiális metszetben a hossztengely irányában egymás fölött levő sejtsorok számát egy bélsugár kereszt- metszetében. '• I. m. 13. old. » I. m. 308. old. * I. m. 310. old. A BIOTA ÉS THUJA MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE 51 n e r, Wilhelm és saját méréseimből nyert adatokat (1. táblá- zatot), nagy átlagban a Thuja úgy aránylik e tekintetben a Biota-hoz, mint 2:3 vagy 2:3"5, és így helyes Essner-nek az a megfigyelése, hogy a Thuja bélsugarai számát tekintve az Abietineae-hez csatlakozik, mert „ Cupressineae bélsugarainak a száma nagy átlagban^ majdnem kétszer akkora, mint az Abietineae-é" . Ennek az aránynak a megállapításánál azonban fontos, hogy lehetőleg egyenlő korú és azonos viszonyok között növekedett példányok hasonló részeit állítsuk egymás mellé, mert különben az arány változik, így pl. ha nem törzset törzs- zsel vagy ágat ággal, hanem a Biota-ból az ág, a Thuja-hól pedig idősebb törzs bélsugár számait állítottam szembe, akkor az arány 2 : 6, megfordítva pedig {Biota törzs és Thuja ág) csak 2 : 2'5 ; a mi e tulajdonság természetéből magyarázható, mert mint Essner s mások ^ is ismételten kimutatták a bél- sugarak és a bélsugársejtek száma, egyénenként, sőt ugyanabban a példányban a korral is változik és más az ágakban, mint a törzsben. 1 mm'-re eső bélsugár- sejtek száma 1 mm*-re eső bélsugarak száma Thuja occid. Biota orient. Thuja occid. Biota orient. határ- érték köz.- érték határ- érték köz.- érték határ- érték köz.- érték határ- érték köz.- érték Essner Wilhelm Wiesner Szerző 195 270 ág 140-190 törzsl60-255 230 220 160 160 194 270 410 250-320 220—390 310—455 350 280 282 350 54—86 6—19! 60—90 45—85 121 79 56 93—147 127—240 75—120 162 99 E táblázatos összehasonlítás kapcsán jöttem rá Wilhelm egy hibás adatára, melyet Wiesner: „Rohstoffe" 11. köt. 165. oldalán a jegyzetben közöl. Szerinte u. i. mint a föntebbi táblázatból is látható, 6 — 19, középértékben 12 bélsugár esik csak 1 mm^ tangentiális fölületre, a mi igen elüt úgy Essner, mint az én adataimtól. Nemcsak az ismételt mérésekből, hanem magának Wilhelm adataiból is kitűnt, hogy itt ő hibázott, mert ha szerinte 1 mm^-nyi fölületen 12 átlag a bélsugár és a bélsugár sejtek száma ugyanekkora területen 220, akkor a bélsugármagasságnak átlag 18 sornak kellene lenni, a milyent 1 I. m. 10. old. ' L. bővebben: Hollendonner: Ujabb adaiok a lucz és vörös fenyő szövettanához. Math. Term.-tud, Értesítő 1911. XXIX. 52 HOLLENDONNER F. sem E s s n e r, sem én egyet sem találtunk, az átlag maximuma pedig csak uyolcz. Még jobban kitűnik tévedése a Junvperus communis-nál, a hol szerinte 20, Essner szerint 103—143, az én számításaim szerint törzsben 45 — 129, középértékben 72, ágban 135 — 195, középértékben 168 bélsugár esik 1 mm^-nyi területre, mig a bélsugársejtek száma Wilhelm szerint 300, vagyis a bélsugaraknak átlag 15 sor magasaknak kellene lenni, pedig Wilhelm maga mondja,^ hogy a Juniperus communis- ben a bélsugarak többnyire 2—10 sejtsor magasak, a mi közel áll E s s n e r és az én adataimhoz is, mert Essner ezt 1 — 6-ban állapította meg, én pedig ágban 1—4, törzsben 1—9 leggyako- ribb értékeket kaptam. A bélsugársejtek száma Essner szerint: 4. rajz. A Biota orientális fájának radiális metszete, éh : évgyűrű határ, hp : hosszparenchyma. 300-szor nagyítva. 250 — 375, szerintem ágban 277, törzsben 310 volt a középérték, míg a határértékek ágban 210—345, törzsben pedig 210 — 400. A fák megkülönböztetésére használatos számbeli adatok másik csoportjába azok az értékek tartoznak, melyek az alkotó elemeknek nem a számára, hanem a méreteire vonatkoznak, így Kleeberg a bélsugársejtek magassága alapján választja szét elsősorban a két fát. Szerinte a Biota sejtmagassága 7 — 8, a Thuja occidentalis-é hat beosztással egyenlő ; egy beosztás 2"5 [J--nak felelvén meg,^ az előbbinek a magassága 17'5 — 20 [x az utóbbié pedig 15 jx. Viszont Essner a T/mj/a-ra 18, Burger- s t e i n pedig 15 — 19 [x sejtmagasságokat állapítanak meg, úgy » 1. m. 162. old. ' I. m. 691. old. A BIOTA ES THUJA MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE 53 hogy tisztán ezeknek az értékeknek alapján nem lehet a két fát megkülönböztetni. Mégis összehasonlítva a két fa tangentiális metszetében a középső bélsugársejteket, azt látjuk, a mint már Kleeberg is említi, hogy a Biota-hdiW kerekek (3. rajz), a Thuja-han pedig elliptikusak (2. rajz) a bélsugársejtek kereszt- metszetei : ugyancsak ezt említi meg B u r g e r s t e i n is, de csak Thuja-ró\. Különböző anyagon és eszközökkel^ végzett méré- seimből kitűnt, hogy itt a különbség nem is annyira a magas- ságokban, mint inkább a szélességekben, helyesebben a sejt- magasságok és szélességek egymáshoz való viszonyából áll eZó', a 5. rajz. A Thnja occidentalis fajának radiális metszete éh évgyűrű határ. 300-szor nagyítva. míg ugyanis a Biota-ban a középső hélsugársejtek szélessége úgy viszonylik a magassághoz, mint 1 : l'o-höz, addig a Thuja-ban ez 1 : 2'9-hes tehát majdnem 1 : 3-hoz. Ez volt az eredmény, ha egy és ugyanannak a sejtnek magasságát és szélességét hasonlítottam össze vagy ha előbb külön több magasság és szélesség közepét állapítottam és ezeket állítottam arányba ; ugyanez a viszony állott fönn továbbá akkor is, ha akár ág vagy törzs, akár szűk vagy széles tracheidás pasztából való volt a metszet. A kétsorossá vált bélsugarakban is ugyanez a viszony áll fönn, de néha némelyiknek az alakja mégis annyira meg- ' R e i c h e'r t-féle 3. sz. mérő okulár; Zeiss-féle csavaros mérő okulár. T u z s 0 n — H e r m a n-féle mérö-asztal. 54 HOLLENDONNER F. változik (6. rajz), hogy az arány más lesz és az üreg elliptikussá válik. A mi külön a szélességet és külön a magasságot illeti, azt kell megjegyeznem, hogy a Biota-hsin körülbelül kétszerakkora (9*7 t^) volt az üreg szélessége, mint a Thuja-han (5"4 {jl), míg az üreg magassága nem sokban különbözött, mert a Biota-haLii átlag 12'3 [J- a Thuja-han 15"7 fx-nak találtam. Ezek az adatok azért kisebbek Essner, Burgerstein, Kleeberg adatai- nál, mert én csak az üreget mértem, míg ők úgylátszik a fal- vastagságot is hozzá számították. Maguk a szélességek és magasságok különböző anyagokban és részekben szintén inga- doznak, de a kettő közötti arány és így a sejtek alakja mindig ugyanaz marad, ezt mutatják Gothan adatai^ is, ki a Biota- ban a magasság- és szélességeket a következőknek találta : 16 16 16 20 12 . , 1 1 1 1 Q ^ 1 i.ai, 16 12 12 12 12 ^' vagyis az arany 1:1, 1:1-3 es l:r6-hoz. W i 1 h e 1 m szerint ^ pedig a Thuja magassága 14 {x, szélessége 6 [J.; úgy hogy az arány 1:2'3, tehát a Biota-éhoz közel sem áll, noha a tőlem talált l:2'9-től kissé eltér. A középső bélsugársejtek alakbeli különbsége mellett egy másik morfológiai különbséget a bélsugár radiális falának gödörkézettségében találtam, a míg ugyanis a Biota-hsLii úgy a szűk, mint a széles tracheidás övben a pórus élesen elválik az udvartól (4- rajz), mert a pórus keskeny pálczika- vagy ellipszisalakú, az udvar pedig kör vagy ehhez közel álló ellipszis és míg a széles tracheidás övhöz tartozó gödörkék pórusa csak valamivel tágabb, mint szűk tracheidás részben, addig a Thuja occidentalis-\)a,n a két öv gödörkézettsége élesen elüt egymástól : a szűk tracheidás részben megegyezik a^ioía-éval, de a széles tracheidás övben a pórus körülbelül akkora, mint az elliptikus udvar ; nem válik el élesen a kettő egymástól és az udvar csak néhol — a tág szemréshez hasonló pórusok szélén — mint keskeny sáv tűnik elő (5. rajz). Ugyanezt mutatják a mérések is, mert a Biota széles tracheidás részében az udvar hosszanti átmérője 6 — 8 |a, a pórus hossza 3 — 5 {X, szélessége 1*4 — 2 [x. Thuja széles tracheidás részében az udvar hosszanti átmérője szintén 6 — 8 [x, a pórus hossza kb. ugyanennyi, szélessége pedig 4 — 6 [x, a míg tehát az udvarok egyenlők, a pórusok nagysága igen különbözik, a Biota-han 2 — 3- szor hosszabb mint széles és a pórus szélessége 4-ed 5-öd része csak az udvar hosszanti átmérőjének, ellenben a Thiija-han a szé- lesség úgy aránylik a hosszúsághoz, mint 1 : l"5-höz és a pórusszéles- ség igen gyakran egyenlő az udvar szélességével vagy csak ennél valamivel kisebb és ekkor mutatkozik az udvar mint keskeny sáv. A kettő közötti különbséget különben legjobban mutatja a 4. és 5. rajz. Maguk a méretek itt is változnak, de a viszony a 4 — 5 éves ágakból való, metszetekben is körülbelül ugj^anez 1 I. m. 58. old. ' W i e s n e r : Rohstoffe. II. köt. 165. old. jegyzet. A BIOTA ÉS THUJA MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE 55 volt, habár itt kisebbek a gödörkék. A fa vastagodásával a gödörkék különösen a széles tracheidás részben nagyobbak lesz- nek és így az ellentét is jobban feltűnik, mint a vékony ágak- ban. A tracheidák- és bélsugársejtsoroktól alkotott „keresztező- dési mezőben" a gödörkék száma a mezőnek nagysága szerint 1 — 6 között változik ; az 1 — 2 soros bélsugarak, valamint" a többsoros bélsugarak szegélyző sejtsorainak a keresz- teződési mezőjében több szokott lenni, mint a közbe- eső sejtsorokéban; különösen az ágak 1 — 2 sor magas bélsugaraiban nagyobb a szám (3 — 6), míg a törzsek külső évgyűrűiben, a széles tracheidás mezőben rendesen 2 — 4 gödörke. A szűk tracheidák keresz- teződési mezeiben néha csak félannyi a gödörke, mint az évgyűrűhatár melletti széles tracheidás részben, máskor egyenlő számban vannak mind a kettőben. Különbség van a két rész között a gödörkék elhelyezkedésében is, a míg a tavaszi széles tracheidák fekvő téglalap- vagy négyzet- alakú mezeiben a sugárirányban, egymásfölötti két vízszintes sorban helyezkednek el a gödörkék, addig a szűk tracheidás rész álló téglalapalakú mezeiben a hossztengely irányában egymás fölött, egy függélyes sorban állnak vagyis elhelyezke- désük a kereszteződési mező alakjával, a számuk pedig a mezőnek és maguknak a gödörkéknek a nagyságával függ össze. A középső bélsugársejtek keresztmetszeteinek alakjában és a radiális fal gödörkézettségében lévő különbségeken kívül egy harmadikat a bélsugarak- nak a tangentiális metszetben való összehasonlítása- kor találtam. A bélsugársejteJc és hossztracheidák között lévő sejtközti járatok keresztmetszetei ugyanis a Thuja occidentalisban mindig háromoldalúak (2. rajz), mig a Biota orientalis-ban ugyanezekről a helyekről villaszerűén elágazó két, ferdén haladó csatornácska indul az egymásfölött álló bélsugár parenchymsejtek ürege felé és a vízszintes fal vas- tag secundar lamelláján keresztül egész a tertilir lamelláig nyúlnak. Olyan helyen., a hol két sor vastag a bélsugár az egymás mellett vagy fölött álló parenchym- sejtek között három., illetve négy ágú csillaghoz hasonló ez az elágazás (3. és 6. rajz). Fiatal, 2—3 éves ágban épp úgy meg- találtam ezt a különbséget, mint 26 éves törzsben azzal a különbséggel, hogy az ágakban ritkábbak, mert a legtöbb bél- sugár csak 1 — 2 sor magas és így a sejtközti járat kevés. A fa vastagodásával, tehát a korra nézve fiatalabb évgyűrűkben a bélsugarak magassága növekszik, tehát a sejtközök száma gyara- podik és ezzel a sejtközökből kiinduló csatornák is mindig éle- 6. rajz. A Biota orientális két- soros bélsuga- rának kereszt- metszete. 400- szor nagyítva. 56 HOLLENDONNER F. sebben jelennek meg, különösen, ha nem élő, hanem jól kiszáradt anyagot használunk és a metszeteket alkoholban tartva vagy vízben kifőzve glycerinben vizsgáljuk. Radiális metszetben a villásan vagy csillagszerűen elágazó csatornácskák helyén — a bélsugársejtek vízszintes és a tracheidák hosszanti falának kereszteződésénél — két alapjával szembeállított majdnem egyenlő oldalú háromszögű üreg látszik (4. rajz), a melyek a csatornák keresztmetszetei ; különösen klórzinkjódba vagy szegfűolajba, szárazon betett met- szetekben tűnnek elő élesen, ha levegő van bennük. A két csatorna a közös sejtközti járatba nyílik és a metszet helye szerint más és más képet mutatnak, így egyszer teljesen hiányzik a két háromszöget elválasztó keskeny fal, úgy hogy az üreg csúcsára állított rombuszhoz hasonló, ilyenkor a metszetben a 'r^ p®! 1 /^ 1 fi II / • 1^ r® ® te — 1 U=rt^ _^1 ^ ® L. n ® ■® 1 1 1 7. rajz. A Biota orientális fájának radiális metszete ; a sejtközök feketék — levegővel voltak tele. — 400-szor nagyítva. közös üreg látszik, máskor teljesen vagy részben van meg és a két háromszögű üreg teljesen külön látszik vagy csak az alap közepén olvad össze. Keresztmetszetben ezeken a helyeken különböző nagyságú, háromoldalú sejtközti járatok láthatók. Ezekből a metszetekből kitűnt, hogy a tangentiális metszet- ben látható kis villa-^ f^cigy csillagszerűen elágazó csatornácskák tehát nem egyebek, mint a háromszögletes, vakon végződő kis csövecskék, melyek a tracheidák és a bélsugár sejtek között levő sejt- közti járatokból ferdén indulnak ki. Megjegyzem, hogy a radiális metszetben nem vehetők ki mindig a csatornák keresztmetszetei, mert a tracheidák primarlamellája mentén a közös üreg annyira elnyúlik, hogy gyakran az egymásfölötti sejtközök össze is érnek ; ugyanígy ki van húzva néha a bélsugársejtek horizon- tális falában is, úgy hogy a sejtközti járatok egy egymásra merőleges csatornákból álló hálózatot képeznek (7. rajz) és kereszteződésük helyén kiszélesedve a bélsugár parenchyma horizontális falába kis csatornát bocsátanak. Ruthenium-vörössel megfestve a tangentiális metszeteket, melyeket előzőleg alkohol- ban tartunk és kifőzünk, különösen jól föltűnik, hogy ezek a A BIOTA ÉS THÜJA MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE 57 villásan elágazó csatornák a sejtközökhöz tartoznak, mert a vörösre festődött primár lamella ezeknek a belsejét is kibéleli ; az. ugyanígy megfestett Thuja oecidentalis metszeteiben ellenben csak vörös háromszögletes foltoknak látszanak a sejtközök. Összefoglalva dolgozatomat a két fenyő közötti hisztológiai kü- lönbségek a következők: 1. A Biota orientális középső bélsugársejtjeinek kereszt- metszete tangentiális metszetben kör, a Thuja occidentalis-é ellipszis ; az előbbinél a sejtek szélessége úgy viszonylik a magassághoz, mint 1 : 1'5, az utóbbinál pedig 1 : 2"9-hez, tehát majdnem 1 : 3-hoz. 2. A Biota bélsugarának radiális falában lévő gödörkék udvara mindig elválik a pórustól, akár a széles, akár a szűk tracheidás övből való legyen a metszet, míg a Thuja occidentalis- ban csak a szűk tracheidás részben ilyenek a gödörkék, a széles tracheidás övben azonban az udvar nem válik el teljesen a pórustól, hanem csak itt ott mint keskeny sáv tűnik elő, mert az udvar a és pórus majdnem egyenlő. 3. Tangentiális metszetben a bélsugárparenchymsejtek és tracheidák közötti sejtközök a Thuja oecidentalis -hsui három- szögletesek a Biota orientalis-hsin ezekről a helyekről az egy- másfölött álló parenchymsejtek ürege felé egy-egy kis ferdén haladó csatorna indul ki, ha a bélsugár kétsorossá lesz, akkor a parenchymsejtek közötti sejtköz három- vagy négyágú csillag- hoz hasonló. (A szakosztálynak 1911 deczember 13-án tartott üléséből.) AndrasovszkyJ. : Előzetes jelentés Kísázsía steppe- területén \9U-hen tett utazásomról, A „Szepesi Egyesület Budapesten" és a „Turáni Társaság" támogatása lehetővé tette nekem, hogy azon expediczióhoz csat- lakozzam, a mely Kisázsia belsejének tudományos feltárását tűzte ki czéljául.^ Márczius elején hagytuk el Budapestet és Konstantinápolyon át Angorába utaztunk, hol a tulajdonképeni útra való készülődés, főleg azonban a tavasz ezidei rendkívül későn való beállta miatt egy teljes hónapot töltöttünk. Angóra a steppektől északra, vulkanikus területen, 900 m tengerszínfeletti magasságban fekszik. A város alatt egyesül három patak az Angora-folyóvá. A patakok partján nedves rétek terülnek el, a közeli dombokon termékeny szántóföldek, legelők, ' Az expediczió tájijai : dr. 3Iészáro3 Gyula ethnografus, dr. Milleker Rezső geográfus, Náda}^ Lajos zoológus ós e jelentés irója. 58 ANDRA80V8ZKY J. szőlők és gyümölcsösek vannak. A város környékén lévő hegyek magassága 1500 — 2000 m-re tehető. Angóra környéke fátlan. A gyümölcsfáktól eltekintve csak a patakok partján találunk füzet, nyárfát, szilfát; tölgynek a nyomára csak az Indije-Su nevű patak völgyének egy félreeső helyén akadtam. Angorába még télies viszonyok közt köszöntöttünk be. A közeledő tavaszt csak egy-egy Merendera, Bulhocodium, Col- chicum, Crocus jelezte ; később ezek tömeges fellépésével meg- jelentek a Oagea, Muscari, Ornithogalum, Holosteum, Cerastium, Ceratocephalus, Hypecouni, Alyssum desertorum^ Draba verna, Erodium cicutarium, Androsace maxima, több tavaszi Veronica, Leontodon, Senedo, Taraxacum, Tussilago. Angorát április közepén hagytuk el. Déli irányban haladva az „Emir-Gröl" és „Mohan-Göl" nevű tavakat érintettük, majd az Elma-Dagh és a ritka fenyőerdővel borított Ura-Dagh alatt elhaladva Tchakal-Köi és Aghaboz falvak érintésével Bezirhán mellett léptünk a steppére. Utunk ezen részét nagyobbára eső- ben tettük meg s így alig mondhatok róla valamit.^ A kisázsiai streppeterületet három medencze alkotja ; az ilgüni, nagysóstavi és kónia-karamani medencze. Az első kettőt egymástól az észak déli irányban húzódó (galatiai) Karadja-Dagh és az ehhez csatlakozó dombsorozat választja el, az utóbbit ellenben, mely az első kettőtől délre fekszik, a nyugot-keleti irányban húzódó Boz-Dagh. Lefolyástalan területek ezek, állandó tavakkal az ú. n. „gör-ökkel és télvíztől táplált nyár derekán teljesen kiszáradó „tchölü"-kkel. A steppeterület tengerszinfeletti magassága átlag 1000 m-re tehető. A steppe belsejében csak egy folyó van, az Insuju, mely a Nagysóstóba ömlik, helyeseb- ben még mielőtt ezt elérné, elvész. A steppe déli szélére az őt délről határoló hegyekből több bővizű patak érkezik. Dyen pataknak köszöni létét Kónia is. A steppeterület geológiai szerkezetéről szabad legyen fel- említeni, hogy felszínén mészréteg terül el, mely a mélyebben fekvő helyeken agyaggal van borítva. A nagyjából vízszintesen fekvő mészréteg azonban sok helyen vulkanikus erő által van megzavarva oly módon, hogy részint csak a mészréteg van dom- bokká feltüremelve, melyek alatt valószínűleg lakolithok rejtőz- nek, másutt ellenben a mészréteg áttörése folytán az eruptív- kőzetek maguk lépnek felszínre. Bezirhant elhagyva egyideig, a steppen haladtunk, majd a galatiai Karadj a-Daghot átlépve Köstengilíől kezdve a hegység- hez déli irányban csatlakozó dombok közt folytattuk utunkat, míg az Insuju mellett fekvő Inevi érintésével az anatóliai vas- utat Serai-Önü mellett el nem értük. ^ A legrészletesebb térkép Kisázsiáról : Kiepert, Karte von Kleinasien in 24 Blattern, 1 : 400.000. — Az általunk bejárt területet az ..Angóra", „Konia", „Kaiserieh" lapok tartalmazzák. ELŐZETES JELENTÉS KISÁZSIAI UTAZÁSOMRÓL 59 A (galatiai) Karadja-Dagli vegetácziója még igen kezdet- leges állapotban volt, a steppe ellenben már bontakozni kezdett. Fejlődő Gramineák és Artemisiák között, melyek az aljnövény- zetet alkották, szálanként virágzottak a Tulipa^ Hesperis, Alys- sum^ Arstragalus, Vinca, Alkanna, Nonnea, Moltkia, Salvia. A falvak köriili szántóföldeken az Ajuga Chia, Oeranium tuhe- rosum, Muscari racemosum voltak találhatók. Serai-Önüből kirándulást tettem a steppét délről határoló Ladyk-Daghra (a Kiepert-féle térképen Meilas-Dagh). A hegység nagyobbrészt alacsony cserjékkel van boritva, melyek között a Juniperus oxycedrus és J. excelsa, a Quercus syriaca a legfon- tosabbak; árnyékukban egy Paeoma-faj diszlett. A hegység mészszikláin FritiUaria, Globularia, Asplenium Ruta muraria^ Cystopteris fragilis^ Ceterach officinarum voltak találhatók. Május elején észak-nyugati irányt vett utunk. Karabagh-ban és Zebir-ben több napot töltöttünk s igy ezek környékét tüze- tesebben kutathattam át. A falvak közelében tömegesen fordul elő a Lepidium perfoliatum^ L. Draha, Sisymbrium Sophia, Hordeum murinum^ Agropyrum prostratum, Sclerochloa dura, a szántóföldeken Muscari racemosum és M. comosum, AUiumok, Aristolochia Maurorum, Adonis, Hyoscyamus ; a napsütötte lej- tőket Poa bulbosa, Bromus tectorum^ Festucák, Stipák, Alsine, Silene, Alyssumok, Erysimum, Cytisus, ' Genista, Vinca, Onosma, Moltkia^ Salvia, Galium, Anthemis népesitik, de megvannak az Acantholimon- és Astragalus-alkotta. szúrós párnák és a Peganum- bokrok is. Külön kell megemlékezni a körülbelül 250 m. relatív magassággal bíró „Tepé"-nek nevezett dombról Karabagh és Zebir közt. Ennek flórája, bár fiziognomiailag a steppre emlé- keztet, mégis sokkal gazdagabb. A már említetteken kívül kép- viselve vannak itt a Paronychia, Ranunculus, Saxifraga, Vicia, Oeranium, Linum, Polygala, Euphorbia, Pastinaca, Trinia, Seseli, Myosotis, Cynoglossum, Scrophularia, Scorzonera, Centaurea génusz. Legyen szabad e helyen megemKteni, hogy a Zebirtől nyugatra fekvő medencze, melynek közepén az Ada-Dagh emel- kedik s melyet előbb ilgüni-medenczének neveztem, a legtöbb térképen sós-steppének, sőt sóssivatagnak van nevezve, holott a területen sónak nyoma sincs. Különben lakott terület, akár csak a többi steppe és szántóföldek is vannak rajta. Zebirből az Insuju nevű patak medre mellett haladtunk. A meder két oldalán megtaláljuk az eddigi steppe-alakulást — itt-ott feltűnik egy-egy Carduus, Cirsium, Jurinea, Centaurea — , a patak partján ellenben Carex, Scirpus, Olyceria, Atropis, Alopecurus alkotnak dús vegetácziót, a visszamaradt tócsákban pedig Ranunculus trichophyllus, Myriophyllum, Potamogeton tenyészik. A Tuz-Tchölüt Jauchan mellett értük el és partját Tosun-ig követtük. Maga a tó óriási terjedelme mellett igen sekély, alig néhány dm mély. Partján a kivirágzó sótól fehérlő sáv vonul 60 ANDRASOVSZKY J. végig vegetáczió nélkül, melyen túl következik a tulaj douképeni sóstalaj, melynek jellemző növényei között megtaláljuk a Triglo- chin^ Scirpus, Heleocharis^ Carex, Asparagus^ Atriplex^ Rumex, Lepidium, Frankenia^ Stadce, Taraxacum. Scorzonera képvise- lőit. (A kivirágzó só konyhasó, tehát csak sós talajról lehet beszélni, nem pedig szikesről.) Az emberlakta helyeken a tópart és a steppe közé még egy ruderális jellegű terület ékelődik, melyen a Hordeum muriniim, Agropyrum prostratum, Bromus tectorum,Achillea santolina alkot szinte egymaga egy-egy formácziót. A sóstó partján több helyen van szépen kifejlődve az Artemisia- steppe is. A Tuz-Tchölüt elhagyva a „Murad-Su" nevű tó keleti partján haladtunk; majd egy kiszáradó tavon gázoltunk át, mely- nek egykori terjedelmét nádas jelezte, míg végre egy magas fűvel borított területen keresztül, melyen Iris^ Orchis, Thalictrum, Ranunculus- ok díszlettek, és több dombon áthágva a szántó- földektől övezett kis városkába, Suverekbe érkeztünk. Suverektól ismét a steppen vezetett utunk. Nemsokára a Boz-Daghot értük el, s miután ezt Tutak mellett egyik hágóján átléptük, a kóniai medenczére érkeztünk. Az alacsony Boz-Dagh flórája alig tér el a steppeétől ; déli sziklás lejtőjén cs^k az Aspliodeline isthmocarpa, egy-egy Verhascum, vagy a Convolvulus lineatus fehér virágjai törték meg az egyhangúságot. Kóniába május utolsó napjaiban érkeztünk. Kónia a róla elnevezett medeucze nyugati szélén vulkanikus hegyek lábánál fekszik. Területét a Bachara-Su nevű patak látja el vízzel, melyet a város felső részén ágakra osztva öntözésre használnak fel. A felesleges víz a város alatt mocsaras területet hoz létre, A várost széles övben kertek és szántóföldek veszik körül, melyre a míveletlen terület következik. A kultúrnövények közt a legfontosabbak a búza, árpa és a különféle főzelékek. A szántóföldeken a gabona közt Silene, Vaccaria, Isatis, Conríngia, Brassica, Bunias, Papaver ^ Glaucium, Delphinium, Hanunctdusok, Anchusa, Salviák, StachgsoJc^ Acan- thus, Carduus^ Cirsium, Centaureák díszlettek. A Kónia környékén levő hegyek vulkáni természetüknél fogva gyér növényzettel bírnak ; annál érdekesebb azonban az előttük elterülő tufa flórája. Itt alacsony termetű Gramineák mellett, minők az Aegyiojjsok, Hordeum crinitum, Bromusok, Phleum graecum, Briza spicata, — a Convolvulus lineatus^ eltörpült Stachysok, Marrubiumok, Satureják dominálnak. Különös figyelmet érdemel a Kónia és Serai-Köi közötti szurdokszerű vízmosás, A sziklák repedéseiben Ephedra campy- lopoda^ Atraphaxis, JRosa, Cotoneaster, Bhamnus^ Daphne, ezek árnyékában Árum és Parietaria telepedtek meg, különben az Aspkodeline, Capparis^ Astragalusok, Convolvulus assyricus, ELŐZETES JELENTÉS KISÁZSIAI UTAZÁSOMRÓL 61 Acantholimon, SalviáJc, Verhascum, Morina persica, Echinops, Carduus ötlenek a szemünkbe. Gazdag flórával bír a Bachara-Su völgye is, mely a steppe síkjából kiemelkedő vulkanikus hegységekével, minő a Kara-Dagh és Karadja-Dagh, egyezik. Ezekről a következőkben lesz szó. Kóniát június közepén hagytuk el. Utunk délkeleti irány- ban sóstalajon, mocsaras területen és steppen vezetett, míg Tchumra, érintésével a Sulejman-Hadji-Jaila mellett a Kara- Dagh-ot el nem értük, melynek kikutatása képezte legközelebbi czélunkat. Hogy ezen czélunkat elérjük, a hegység lábánál több helyütt — Sulejman-Hadji-Jailá-ban, Madenschehir-ben, Dinek-ben, Karamán-ban, Emirlerben — tábort ütve jártuk be a hegységet. A Kara-Dagh bonyolult felépítésű, vulkanikus hegység. Közepén óriási, alacsony fűvel benőtt kráter foglal helyet. A főkúp köré csoportosul számos másodrendű kúp, különben alacsonyabb önálló kúpok kísérik a hegységet nyugati és északi irányban. A hegység tengerszínfeletti magassága 2000 — 2200 m-re tehető. Még a közelmúltban sűrű tölgyerdő borította a hegy- séget, — jelenleg már csak a csúcs közelében egyes rejtett helyen vannak erőteljes fák, különben a lakosság pusztításaitól sokat szenvedő torzfák, illetve bokrok 1800 m-től kezdve elég sűrű övet alkotnak. Az erdőírtás folytán a hegység vízszegény lett ; patak az egész területen nincs, csak hatalmas vízmosások jelzik a télvíz útját. A lakosság vízszükségletét néhány kút s a bizánczi korból fennmaradt víztartókban megmaradó jeges hó elégíti ki, sőt egyes helyeken tisztán utóbbira van utalva a nép, A hegység növényzete két régióra tagolódik. Körülbelül 1600 m-ig, a szántóföldek felső határáig terjed a mezei táj, melyre a hegyi táj következik. A mezei tájon a steppe elemek túlnyomók ; a legfontosabb génuszok a Dianthus, Silene, Alsine, Cerastium, Ranunculus, Delphinium, Papaver, Glaucium, Alys- sum, Trifolium, Medicago, Onohrychis, Astragalus, Linum, Euphorbia, Hypericum, Bupleurum, Acantholimon, Anchusa, Onosma, Salvia, Verbascum, Asperula, Oalium, Aehillea, Anthemis, Artemisia, Centaurea, Leontodon. A hegyi tájon, mely a csúcsokat is magába foglalja, az uralkodó formáczió az alacsony tölgy- erdő, melyben itt-ott egy-egy Salix, Crataegus vagy Pirus elaeagnifoUa található. A fák árnyékában a Poa nemoralis, Hordeum bulbosum, Árum rupicola, Epipadis rubiginosa, Cepha- lanthera pallens, Orchis mascula, több Lathyriis, Geránium, Scrophularia, Senecio, Hieracium virágzottak. A sziklák zuzmó- flórája szegénynek mondható. Végre meg kell emlékezni a Dinek melletti tchölü-ről. Ott, honnan a víz már korán eltávozik, törpe a növényzet, csak egy- két Gruminea, Carex tengeti életét; sekély vízben a Butomus, Alisma, Alopecurus, Juncus, mélyebb vízben Scirpus, Heleocharis és egy Cirsiumfaj alkot érdekes formácziót. A Kara-Dagh után a tőle északra fekvő szintén vulkáni Botanikai Közlemények. 2. füzet. o 62 ANDRA80V8ZKY J. eredetű Karadja-Dagh nevű hegység tanulmányozásához láttunk. Utunk a hegység aljáig többnyire Artemisiá-val borított területen vezetett, az egyhangúságot csak itt-ott egy-egy Dianthus, Ver- bascum zavarta meg. Érdekes jelenség a Kara-Dagh és Karadja-Dagh alján a Pegamim-nak a falvak közelében való tömeges, szinte ruderális jellegű előfordulása. Egyenlő távolságban állanak egymástól a Peganum- bokrok, olykor több négyzetkilométernyi területet is elfoglalva. Alattuk egy-egy Eragrosiis, Chenopodium, Herniaria, Scleranthus, Trihulus húzódik meg ; nyár derekán azonban ezek is elpusztulnak. A Peganum közé a falvaktól távolabb eső helye- ken Artemisia-hokro^ vegyülnek, hogy aztán ők maguk borítsák el a véget érni nem akaró síkot. És ha ezek az ürömsteppek talán kissé szomorú képet is nyújtanak, mégis csak bírnak bizonyos sajátságos szépséggel. Július közepén érkeztünk a Karadja-Dagh lábánál fekvő kis török városba, Karapunarba, melyet Zederbauer is megláto- gatott 1902ben az Erdchias-Daghra való utazásakor. A város környékén nagyobb területet borít el a vulkáni hamu, mely sajátságos vegetáczióval bír. Tragánt-hokrol% Acan- tholimon-sdkottsi párnák, szőrös Labiáták jellemzik e területet. A város és a hozzátartozó jaila (nyári falu) között nagyobb területen uralkodik a Thymus és a Salvia cryptaniha^ vakond- túrásszerű halmocskákat alkotva, melyek között itt-ott Ephedra distachya is található. A Kiepert-féle térkép szerint a város közelében egy tekin- télyes nagyságú tó terül el : a Tuzlu-Göl. Ez a tó valójában nem létezik, helyét egy nagy kiterjedésű sóstalaj foglalja el, melyet a lakosság „Greren"-nek nevez, a mi vályogot jelent. A Tuz-Tchölü melletti halophytákon kívül jellemzők e területre a Salicornia, Arthrocnemum és Plantago. A város és a Karadja-Dagh között, mint ennek előhegy- sége egy vulkánikus dombsorozat vonul el, melyet a lakosság málló kőzetéről Kum-Daghnak, Homokhegynek nevez. E kettő között a Karapunar-ból Ereglibe vezető úton két kráter-tó van a Zederbauer által is megvizsgált Adji-Gröl, mely- nek vize keserű és az igazi Tuzlu-Göl. Utóbbi gyűrűalakú, köze- pén egy vulkáni-kúp emelkedik. A halophyta vegetáczió itt igen erőteljes. Karapunar-ból a már említett tavak érintésével részben Artemisiá-Ya\ borított, részben teljesen kiégett területen át Ereglibe utaztunk. A város környéke mocsaras ; közelében egy nagyobb tó, az Ak-Göl fekszik. Éreglit elhagyva a tulaj donkép eni Karadja-Dagh tanul- mányozásához láttunk oly módon, mint ezt a Kara-Daghnál tettük. A hegység keleti oldalán Hortu és Jazla, északi oldalán Ijre és Arsyman, nyugati oldalán Jagma és Szalyrból tettünk kirándulásokat. ELŐZETES JELENTÉS KISÁZSIAI UTAZÁSOMRÓL 63 A Karadja -Dagh szintén vulkánikus hegység, közepén egy nagyobb és egy kisebb kráterrel, melyben egy tó van, a Dagh- Göl. A hegység tengerszínfeletti magassága kb. 2000 m, a kőzet épp úgy mint a Kara-Daghnál trachyt-szerü. A hegység, bár az erdőből még kevesebb maradt meg, mint a Kara-Dagh- ban, nem oly vízszegény, mint ez. A Dagh-Göl látja el Kara- punar vízszükségletét, sőt valószínű, hogy a Jagma melletti édesvizű mocsarat is ő táplálja. E mocsárra jellemzők a Lemna, Potamogeton, Heleocharis, Scirpus, Epilobium, Lythrum^ Lycopus, Mentha, sőt van egynéhány fűzfa is, A hegység flórájára vonatkozólag a Kara-Daghról mondot- takat kellene ismételni, A hegységet a Hassan-Dagh irányában, mely tőle észak- keletre fekszik, vulkáni kúpok kisérik, nyugati oldalán a Tuz- Tchölu medenczéje felé 3 kisebb, de teljesen önálló vulkáni hegység van. Ezek az Ijre-Dagh, az Arsyman-Dagh és a Boz- Daghhoz csatlakozó, Karapunartól nyugatra fekvő Üzedjik-Dagh. Az előbbi kettő eddig teljesen ismeretlen volt, az Üzedjik-Dagh ellenben Karapunartól igen nagy távolságra van helyezve a Kiepert-féle térképen. Ezen kb. 150 — 250 m, relatív magassággal bíró hegységek teljesen fátlanok, sziklás gerinczekkel és köves lejtőkkel. Jel- lemző növényeik az Ephedra, Astragalus § Tragacantha, Eryn- gium, Verhascum, Salvia, Carduus, Cirsium, Centaureák, Echi- nops, Artemisia. A Karadja-Dagh után még a már egyszer meglátogatott Boz-Daghnak szenteltünk rövidebb időt. Hosszú, kis relatív magassággal bíró mészgerincz ez, mely az Üzedjik-Daghtól a kóniai hegyekig terjed, egyik ága pedig északon Suverekig hatol el. Flórája, mint már említettem, a steppéétől alig tér el. Kóniába szeptember közepén kerültünk vissza, hol még néhány kirándulás után gyűjtéseinket szállításra alkalmas álla- potba hoztuk. A steppektől október első napjaiban búcsúztunk el. A steppeterületeken több mint hat hónapot töltöttünk. Körülbelül május végéig eléggé gyakran esett az eső, ezen időn túl elutazásunkig nem volt csapadék. Az évi csapadék 200 — 300 mm-re tehető. Zivatarok májusban gyakoriak, épp úgy erős szelek, melyek porfellegeket hoznak létre. Nyár derekán a déU hőmérséklet 40° C-ra tehető, mely azonban napfelkelte előtt 6—8° C-ra száll le. Botanikai megfigyeléseimet összegezve a következőket mondhatom, A tenyészeti idő 7 — 8 hónapra terjed. Örökzöld növény alig van. A steppe klímája nem kedvez a Kryptogam-ŰÓTánsik. A moszatok között felismerhettem a Spirogyra, Ulothrix, Con- ferva^ Cladophora génuszokat. Gombát gyűjtöttem a Poly- gonum, Lepidiwm, Ranunculus, Rosa, Bupleurum, Salvia, 6* 64 ANDRASOVSZKY .T. l ELŐZETES JELENTÉS KISÁZSL\I UTAZÁSOMRÓL Scorzonera, Centaurea levelén. A magasabb reudü gombákról csak azt mondhatom, hogy a tavaszi esőzések alatt gyakori a steppen egy Coprinus-ísij ; a Kara-Dagh egyik hegyi rétjén találtam egy Agaricust és egy Lyco])erdon-í?i}t, Konia környékén pedig egy Marasmiust. A hegységek zuzmóflórája szegény ; a gyűjtött anyagban van Parmelia, Caloplaca^ Lecanora. A mohák és harasztok is kis faj- és egyedszámmal vannak képviselve. A gyűjtött virágos növények több mint 800 fajt tesznek ki. A jellemző fásnövények az Ephedra^ Juniperus^ Querciis, Crataegus, Pirus, Rhamniis, Oka és a tragántcserjék. Leg- nagyobb fajszámmal vannak képviselve a Compositálc, több mint 100 fajjal ; azután a Papilionaták^ Cruciferák, Oramineák, Bor- ragmaceak és Lahiaták következnek, több mint 50 — 50 fajjal. Szép számmal vannak még képviselve a Liliaceák, Panuncu- lacecík, Rosaceák, Umhelliferák, Scrophulariaceák és Puhiaceák, * E helyen el nem mulaszthatom hálás köszönetemet ki- fejezni a „Szepesi Egyesület" -nek, különösen pedig kiváló elnökének dr. Haberern Pál egyet. m. -tanár úrnak, ki ügyemet oly lelkesen karolta fel, továbbá a „Turáni-Társaság" titkárá- nak, Paikert Alajos úrnak és lelkes tagjának, dr, Milleker Rezső úrnak. Nagy köszönettel tartozom továbbá dr. Mágocsy-Dietz Sándor professzor úrnak a gyűjtőeszközök készséges átengedé- séért, továbbá dr. Tuzson János professzor úrnak, dr. Augustin Béla és dr. Szabó Zoltán tanársegéd uraknak, kik tanácsaikkal szívesen támogattak. (A növ. szakosztály 1911 nov. 8-iki üléséből.) Bezdek J.: Néhány tropikus botanikus kertről és a Bronx-parkí növénytani intézetről. (Jegyzetek a Föld körül tett tamilmányutam naplójából.) Mint valamennyi növénytannal foglalkozó szakembernek^ nekem is vágyam volt a trópusi vegetácziót a helyszínén tanul- mányozni. Valóra vált óhajtásomat némi siker is kisérte s így tapasztalataimból, a mi különleges helyzetünk folytán jelenleg érdekesnek látszik, egyet-mást közzéteszek. Tanulmányutam idejéből Ceylon szigetén töltöttem el néhány hetet, hogy a trópusi flórát, a jellemző „dzsungl" alakulásokat, meg a tropikus kultúrnövények művelését megismerjem. Ezenkívül florisztikai és muzeális gyűjtést végeztem a Kolozsvári Egyetemi Növénytani Intézet^ részére. * E helyen is köszönetet mondok Richter Aladár professzor úrnak lekötelező erkölcsi és anyagi támogatásáért. BEZDEK J. : NÉHÁNY BOTANIKUS KERTRŐL 65 Továbbá súlyt helyeztem a nagyhírű peradeniyai „Boyal Botanical Garden" megismerésére. Colombótól kényelmes vonattal három óra alatt jut fel az 1. kép. A peradeniyai „Royal Botanical Garden" bejárata. ember a 469 m tsz. f. magasban lévő Peradeniya faluhoz, mely a régi fővárostól Kandytől félórányira van. Közvetlen a falu közelében a Mahaweli folyónak egyik „u" 66 BEZDEK J. alakú kanyarulatával körülfogott 93 hold nagyságú területen létesült a botanikus kert 1821-ben, tehát az angoloknak Ceylon szigetére való településük után 25 évre. Alexander Moon volt az első igazgatója a kertnek, utána George Gardner, majd 1849-ben Thwaites vette át a kert igazgatását és az ő munkálkodása folytán lett a kert világhírűvé, utána Trimen, a „The Flóra of Ceylon" írója, gyönyörű múzeumot állított fel, de mielőtt nagy művét befejez- 2. kép. Oreodoxa regia csoport. hette volna, 1896-ban meghalt. Ceylon flórája megírását J. Hooker végezte be, a kertnek pedig azóta J. Willis^ az igazgatója. A trópusi flórára vonatkozó gazdag könyvtárban, múzeum- ban és a laboratóriumban 9 európai szakférfiúval dolgozik, a kertben pedig a szisztematikai, biológiai és a specziális csopor- tok felállításán fárad. Ugyancsak az ő idejében létesült a kert tőszomszédságában egy kényelmes „Resthouse" , a hol két kutató szabad lakást is élvezhet az angol kormány jóvoltából. A falu furcsán hangzó neve eredeti szingál szó Pera ^ J. W i 1 1 i s igazgató és L o o k aligazgató uraknak szíves támo- gatásukat hálásan köszönöm meg ez alkalommal is. NÉHÁNY BOTANIKUS KERTRŐL 67 (= guayava = Psidium Ouayava) és deniya (== fennsík) szavakból van összetéve. A klimatikus viszonyokra nézve jellemző, hogy 170 esős nap van egy évben ; a csapadék 2260 mm, az évi közepes hő- mérséklet pedig -j-25° C, ingadozás alig van, legfeljebb január kora reggeli óráiban megy le nagyritkán a hőmérséklet -f- 13° C-ra. Február és márczius a legszárazabb, április és május pedig a legmelegebb. E kedvező klimatikus viszonyok, meg a bő csapa- ^i,^m§0^. ^ ■;';.- vryj 1^,... ■^^^. -■■4'- '~^^^^^^H ^^^BH^^'" ■P- -1 Sí^'lSg^^^^ ; "''S:l ^"1 ■ ■' • -. -'.' i','- 1 : K.,jv,.i ' r *'i9 Í#- ■ ' i i ■,-' 1 i ----■■MM W W^"^ '^I^^H^I :./mm ^m~ -■■ ■ - * 1' 1^ '^^^^^^^H^^9 ^'■M wBFw- ■ ^B^^K^'' ^ lr\ ;; ^^|m ■;m I^^K'-^'^h^'-^ii^íjLBlLJJllíJlLI IHIIk' v:.^'^^^MH ' » / ■ * ;^ ^P|9 W^M B- ■^stz. ■ HÍF*a?y ^l^afe'-^Üípi^BI 3. kép. Corypha umbraculifera-sor. déktól szétmálasztott friss televény teszi lehetővé az itt látható jellegzetes tropiku"s vegetácziót. A kert (1. kép) kapuja maga is dzsungl-részletet utánoz, a mögötte feltűnő pálmák pedig igazán „principes" a növény- világban. 50 faj van ebben a csoportban, melyek közül az alak- jukkal is feltűnő Areca catechu, Phoenix dadylifera^ Phytelephas maerocarpa^ Maximiliana regia, Sábal palmetto és S. umbra- culifera, Cyrtostachys renda a legszebbek. Kissé távolabb az Oreodoxa regia (2. kép) fiatalabb és idősebb sorai tűnnek fel; a kert egyik legszebb ékességét, a talipot-sort pedig a Corypha umbraculifera (3. kép) és a termetben hozzá igen hasonló Borassus flabelliformisek alkotják. Feltűnők továbbá a Cocos nucifera meglepően szép, különböző korú egyedekből alakult sorai. 68 BEZDEK J. E pálmákat külön kísérleti telepen^ kultiválják, mert első- rangú gazdasági növények ők ősi hazájukban s nem dísztárgyak, de létfenntartói a szingáloknak. Ezért ir aztán oly szépen róluk John Capper: „Törzséből faragott oszlopokból építi a falusi kunyhóját, zebuistállóját és leveleivel fedi be a tető- zeteket. A háncsától megfosztott törzsből oszlopot, deszkát készí- tenek és mindenféle hasznos tárgyat gyártanak. A levél nyeléből kisebb dobozokat csinálnak. A gyümölcs legkülső burkolatából készült szövedékből összekötött bölcsőhintában alszik a csecsemő. 4. kép. Gummi-fák (Hevea) megcsapolása. Sok ételt, rizst és reszelt kókuszbélt főznek meg a kókusz- dió maghéjából készült edényben s zöld pálmalevélből formált tálban feltálalva ugyancsak a terméshéjból készült kanállal eszik meg. A halászathoz szükséges hálót is kókusz-zsinegből kötik. Éjjel pedig a virág- és levélnyél kötegeiből készült fáklyával világítanak. Kisebb csónakot is faragnak a törzséből. Ha szomjas a szingál, úgy a kókuszdió nedvét iszsza, ha éhezik akkor a mag belét eszi. Unalmát, bánatát a magnedvből készült arrak-borral űzi, a kedvelt curry-jét is pálmaeczettel ^ A peradeniyai kert mellett, továbbá Henaratgodában vannak Uyen jól felszerelt kísérleti állomások. A Cocos termelése Mirigama vidékén virul. 5. kép. Couroupita guianensis virágai és termése. 70 BEZDEK J. (toddy-ból^ készül) ízesíti. Kávéját is dzsaggerá-val/ pálma- czukorral édesíti és kókusztejjel keveri, Kókuszmaghéj-lámpájába kókuszolajat önt és kókuszbél segítségével gyújtja lángra. Kapuját, ablakait, bútorait, vízveze- tékét, vizesedényeit és sok apró eszközeit kókuszpálma-fából készíti. Ha beteg, belsőleg és külsőleg kókuszolajat használ. A mikor pedig születik vagy meghal, akkor is ott a kókuszpálma virág- fürtje a szingál mellett." 6. kép. Virágoskert-részlet a botanikus kertben. A hasznosságot tekintve, csak a Borassus ffabelliformis a vetélytársa. Ennek leveleiből készítik az „ola" nevű papir-anyagot, illetve lemezeket, melyre aczél-hegygyel karczolják a bennszülöttek írásjegyeiket. A Corypha leveleiből is készítenek ehhez hasonló anyagot. A pálmák mellett a gazdasági növények sorában a gummit termő fák jönnek számba. Heneratgodában van ezek számára kísérleti telep, a hol főképen a káros behatások elleni védelem és a gummi-anyag helyes kicsorgatása mellett, a termőképesség '■ A Toddy a Borrassus megsebzett helyein kiömlött nedvből készül erjesztés útján; ha a nedvet besűrítik, kapják a barnás pálmaczukrot, a mit dzsaggera (jaggery) néven hoznak forgalomba. Toddyt és dzsaggerát a Cocos-pálmából is nyernek. NÉHÁNY BOTANIKUS KERTRŐL 71 fokozása a czél. A kicsorgatás illetve a megcsapolás a legkülön- félébb módon történik. Rendesen csavarmenetesen és erre merő- legesen vágják be a törzset (4. kép). Természetesen minél kisebb sebet kell ejteni, mert a fa életbenmaradása is fontos a szolgáltató képesség mellett. A telepen a Hevea, a Ficus, a Castilloa és a Manihoi növényekkel kísérleteznek, mert ezeket kultiválják. A peradeniyai kertben más iparilag fontos tropikus örökzöld fák mellett ott vaunak ezek is és a ceyloni faipar anyagát szolgál- tató fák is, így a Santalum album^ Artocarpus incisa és A. integrifolia, továbbá a Chloroxylon síuietenia, a Mesua ferrea. 7. kép. Dendrocalamu8 giganteus-csoport. A Coffea különböző fajait a Hemileta vastatrix pusztítja, ezért annak művelését újabban a Theobroma cacao és a Thea chinensis termelése erősen háttérbe szorítja. Egy másik kultúrnövény a Piper betle, a betelbors, nem ugyan ránk fehérekre, de a bennszülöttekre, kik valószínűleg egészségi okokból, a keleti fertőző betegségek ellen való óva- kodásból, állandóan betelt rágnak. Más feltevés szerint a vege- táriánus táplálkozás következtében ellenállóképességét vesztett szervezetet erősítik meg vele a káros behatások ellen. Kellemes izgató érzést nyújt eleinte a szájban, majd később kiterjed ez az izgalom az egész szervezetre. Tehát olyformán vannak ezzel ott, mint nálunk a dohányzással, a ki azonban betelt rág, annak megpirosodnak a fogai s a szája fűszeres illatú lesz. 72 BEZDEK J. A kertben az említett kultúrnövények mindegyike számára van egy kis különítmény, a hol majdnem valamennyi kultivált vál- 8. kép. jDzsungl" részlet a peradeniyai botanikus kertben. tozat megvan. Ugyanezen részben van a Vanília planifolia is, sok egyéb [Cínnamomum és Eugénia) füszernövénynyel együtt. Nem kisebb fontosságú a Carica papaya sem, melynek űinnj'eszerű termését más gyümölcscsel, különösen a banánnal NÉHÁNY BOTANIKUS KERTRŐL 73 egyenlő mértékben eszik és mind a kettőt számos változatban művelik. A Pandanus érdekes habitusát szemlélni azután épp oly öröm, mint a Couroupita guianensis pompás virágait és érdekes termését (5. kép). Megemlítem továbbá, hogy a Broussonetia papyri- fera-hó\ csinálják a malájok a szövésre használatos „tapa"^ anyagot. A Sansevieria zeylanica a másik szövőanyag, mely ende- 1 -=^lÉ-^% a- ^^"^^^jj^llt"'-' ^'"'' ^ '^v' ■r<■^r:::^^•H^-;" S^^A*'^ ■HI h^Ájl flHfl^fl ■. ' t 9. kép. Tealevél-szüret Nuwara-Eliyában. mikus és a talipot levélszeleteivel együtt szolgáltatja az anyagot a sok szép szingál — mondjuk kosárfonási czikkekhez. Ebből, mint díszes levelű növényből igen sok van a virágos kert részlet körül is (6. kép). A rizsét a lejtőkön termelik. Platósán képezik ki a lejtőket, követve a hegyoldal formáit, úgy hogy az egész egy óriási domborművű rétegvonalas térképhez hasonló. Az öntözést meg- könnyíti a felső völgyekben felduzzasztott csapadékvíz. A szingálok termelik a legjobb rizst a kitűnő rendszer és klíma követ- keztében. Ezt a rendszert azonban csak a kert szomszédságában látni, a hol különben szép teaültetvények is vannak. ^ Ez a feldolgozás Formosán is megvan, a mi azok maláj eredetét bizonyítja. 10. kép. Alsophilá-k csoportja Hakgalában. NÉHÁNY BOTANIKUS KERTRŐL 75 Ha már a kísérleti állomásokról szóltam, nem lenne hű a kép, ha a botanikus kert területén lévő, vele együtt működő rovartani állomást nem említeném fel. E. Green a vezetője sa ceyloni hasznos és káros rovarok vizsgálata a czél, de más állat- tani tárgy vizsgálatát sem zárja ki a programmjából. Jellemző kép a bambuszok csoportja (7. képt), melyben a Den- drocalamus giganteus Burmából és a jávai Oigantochloa aspera hatalmas példányai a kiválók.^ A folyók partján talán jobban tenyé- szik, mint őshazájában, mert itt 30 m magasra is megnő, vastag- sága pedig 25 cm. A júniusi és júliusi esőzés idején egy nap alatt 30 cm-nél többet növekszik. 11. kép. Rhapis flabelliformis Singapore-ban. Más vidék flórájából is itt látjuk a jellemzőket, sőt az egész Föld tropikus flórájának gazdag gyűjteménye ez.^ Össze- gyűjtik az egyes vidékek jellemző növényeit és a lehetőség szerint még a természetes környezetükbe is beállítják őket. így alkották meg a dzsungl-íonnéiC7Áót is, mely éppen a tropikus vidék jellemző alakulása. Hű mása ez kis kiadásban a szabad természetben lévő dzsungl rengetegeknek (8. kép). Athatol- hatatlana Bauhinia, Toddalia, Cyclea liánjaitól, a Calamus és a Phyllodendron pedig a fák törzsét befedve kúszik a magasba, a hol a lombos fák koronája terül szét. Alant a talajt páfrá- ^ Ezek hasznáról dr. Schilberszky K. kimerítően értekezett a Term.-tud. Közlöny hasábjain. * Lodoicea, Ravennalia, Butyrospermum, Cola acuminata, Bombax malabaricum, Victoria és egyéb vízi növények, Limnocharis Huinboldtii. 76 BEZDEK J. nyok, mohok, gramineák, dudvásszárú növények és sűrű cserjék takarják, a magasban pedig a fák ágait az Orchisok fajai s egyéb Epiphyták, álélősködők ékesítik. Nehéz azonban itt a növények szántása, kikészitése. A levegő roppant nedvessége miatt száraz papirosról alig lehet szó. A nap- sütésben vagy tűznél kell szárítani, de gyakran ez is lehetetlen, 12. kép. Platyceriiira biforme. ilyenkor sok növény megy tönkre s még több megbarnul. Csak igen keveset lehet egymásra tenni (5 — 6 ivet) s szellős helyen tartva, egy nap kétszer is át kell rakni. Igen jó szolgálatot tesz egy hermetikusan záró horganyláda, ^ a hova nedvesség elől elzárhatja az ember a száradó növényeket. Leghelyesebb azonban formaiinba gyűjteni. A könyvtár és a herbárium állandóan nyitva ' Van már egy rotácziós szárítógép is, de akkor Peracleniyában még nem volt. NÉHÁNY BOTANIKUS KERTRŐL 77 van, hogy szellőződjék, az értékesebb dolgokat pedig gyakran teszik ki a szárazabb időben. Az orchiscsoport kiegészítése most van folyamatban ; úgy hogy például ToUóban 0 k u m a gróf gyűjteménye teljesebb, sőt valószínűleg ez a gyűjtemény a legtökéletesebb jelenleg. 13. kép. Részlet a singapore-i botanikus kertből. Sok érdekes megfigyelni való akad még az utakon is, a hol például a Mimosa gyom, melynek mozgásával sokat foglal- kozhat az ember. Sajnos azonban anyagi akadályok miatt hamar meg kellett válnom e kerttől, mert hátra volt még a magasabb (2000 m) tájak megismerése. Vasúton eljutottam a Pedrotalagallához Nuwara Eliyáig. Innen pedig öt kilométerre van Hakgala, a hol szintén van egy botanikus kert, de már más flórát mutat be. Jellemzők itt a magas törzsű harasztok; a Ehododendronolc, PinusoTc s más nyitva termők. A hakgalai botanikus kert klímája Botanikai Közlemények 2 füzet. ' 78 6EZDEK J. is más, mint az alsó tájaké, olyan mint Nuwara Eiiyáé, a hol a hőmérséklet kellemes, hűvös, sőt hideg. Annyira, hogy magamnak is jól esett a -f- 13° C-ban a fűtött szoba a peradeniyai + 28° C után. Két-három hét alatt ugyanis annyira akklimatizálódik a szer- vezet, hogy olyan melegben például, a miben otthon izzadunk, felsőkabátot kell húzni. 14. kép. Részlet egy tokyoi kertből. Addig az ellipszis alakú völgyig, mely felett a Pedrotala- galla áll őrt, mint emiitettem, vonat viszi az embert, innen pedig három órai kellemes, jó úton vivő hegyi séta után lehet a csúcsra menni. A tea-ültetvények legjobban a szőlőhöz hasonlítnak. Távol vannak a teacserjék egymástól ; továbbá metszik, kapálják, gondosan kezelik, mint azt. A teacserje ily nagy magasságig még termelhető, sőt a legjobb minőségű ceyloni tea itt terem. A ceyloni tea a fel- dolgozást illetőleg (9. kép) tisztaság tekintetében (a levelek szedése, NÉHÁNY BOTANIKUS KERTRŐL 79 szárítása, sodrása stb.) a nála tartalmasabb ízű kínai szucsán teát is felülmúlja, miért is az angolok, francziák inkább iszszák már ezt s a kínai karavántea nagy mennyiségét Oroszország fogyasztja el. A vágásokban lévő AlsophiláJc (10. kép) a patakok partjain szép képet nyújtanak. A botanikus kertben is nagy számban vannak még a sok szép Rhododendron között. Néhány napi gyűjtés után Japán felé vettem utamat és » 15. kép. A Bronx-parki botanikus kert pálmaháza. közben a penangi meg a singapore-i botanikus kerteket keres- tem fel. A penangi kisebbszerü, a singapore-i kert fiókja. Egy völgy- katlanban van, gyakran önti el az árvíz, de annak daczára is jókarban van és sok fajt tartalmaz. Különösen a harasztgyűj- temény és az orchisház érdemes a megemlítésre, melyben sok becses faj van együtt. A singapore-i nagyobb gonddal művelt kert számos fajai közül a szép Platycerium, Rhaphis flahellioformis (11., 12., 13. képek) olyanok, melyek a peradeniya-kertből hiányoznak. Fajai nagyban a peradeniyaival egyeznek meg, megemlítem, hogy nem szükséges itt a pálmaház meg az öntöztetés, a mi tetemes könnyítés a kert míívelésében, jókarban tartásában s ezenfelül még a munkaerő is olcsóbb. 80 BEZDEK J. Ugyanilyenek a viszonyok Japánban is, a hol a tokiói egyetem botanikus kertjét volt alkalmam megismerni. Ez kisebb- szerű, csak 15 holdas és két kisebb pálmaháza van, mely csak az egyetemi oktatást szolgálja s nincs benne tropikus gyűj- temény. Jellemző a szabadban művelt fajokra, hogy nem az idegen világ kincseit gyűjtötték össze, hanem már régi idő óta az ende- mikus fajok beszerzése volt a czél. Igazán szép gyűjteményt látni a Quereusokból, Pinusokből, Bambusákból, Cameliákból és Prunusokból, továbbá az Irisek fajaiból. 16. kép. A Bronx-parki botanikus múzeum. Feltűnő Japánban az iparilag oly fontos bambusz, mely a hideg (— 10° C is van Tokióig) daczára is jól tenyészik a meg- felelő nedvesség s nyári meleg folytán. A Cycas is a szabadban van ; csak télen kell bekötni. Ezeken kívül Kina érdekesebb fajait látni a kertben. Itt van az Egyetemi Növénytani Intézet is. A japán kertészet két jellemző vonását lehetetlen elhall- gatnom, mert ez megnyilatkozik mindenütt, még a botanikus kertben is. A tájképzést és a formaképzést kell kiemelnem. Nevezetesen a japán az egyes növényt nem magában ülteti be a földbe vagy a virágedénybe, hanem a megfelelő környezetét is igyekszik ellőállítani. így aztán eléri azt, hogy bizonyos biológiai csoportok keletkeznek, a minőt az állattan- ban oly régen hangsúlyoznak s a mi a botanikában csak újab- ban hódít. NÉHÁNY BOTANIKUS KERTRŐL 81 Régi botanikus kertekben ez nincs meg. Például a párisiből is hiányzik úgyszólván teljesen a biológiai csoportosítás, a miért nem is nyújt kedvező benyomást. A másik elem a formaképzés (14. kép), melyet a táplálkozásra gyakorolt behatásokkal s mechanikus befolyásokkal nemcsak az úgynevezett törpefajok képzésére használnak fel, de annyira viszik, hogy mértani és állati formákat is alakitnak. Különösen a lombozás előtt virító fajokkal oldják meg e törekvéseiket. Itt a kertben lévő növénytani intézetben van a gazdag könyvtár, herbárium és a laboratórium is. Mind igen egyszerű berendezésű, de a czélnak megfelel. A tudományos vizsgála- tokhoz szükséges eszközeik igen szépek s ily irányban az inté- zet és a kert jól felszereltnek mondható. Most még a Bronx-parhi {New-York) gyönyörű, teljesen modern berendezésű botanikus kertről és kitűnően felszerelt, gazdag növénytani intézetről meg múzeumról mondom el az ott szerzett tapasztalataimat. Ez ugyan nem tropikus kert, de fel- szerelése s berendezése éppen ezért érdekel minket. A kert terjedelmének és felszerelésének méretei is mutatják, hogy ez Földünk egyik legnagyobb ily irányú intézménye. Terü- lete 159 hold, a melyen kényelmesen elférnek a biológiai, a szisztematikai és a specziális csoportok, melyek közt a morfoló- giai gyűjtemény igen tanulságos. Az arborétumban különösen Amerika fajait látjuk kép- viselve, de a pálmaházban már minden tájnak fajait látni. Ott van ebben a több mint fólholdnyi területű üvegházban (15. kép), szinte mindaz, a mi a trópusok alatt szabadon él. Kényelmesen elférnek benne a pálmák, hiszen 27 méter a nagy kupola csúcsa és a földszínt közti távolság, A Bambusa példányai is jól tenyésznek, 19 méterre is meg- nőnek 95 nap alatt. A múzeum gyönyörű román stílusú palota (16. kép). Egyik része a gazdasági részt öleli fel, melyben össze van gyűjtve a szövő-fonóanyag, a gummitermékek s festéket szolgáltató növé- nyek, fűszernövények, továbbá az élvezeti czikkek, a különböző italok, olajok ; a papir- és parafakészitményeket szolgáltató és táplálékot adó növényi anyagok. Ez a nagyközönség érdekeit van hivatva első sorban szolgálni^ de tudományos értéke sem vonható kétségbe. 82 BEZDEK J. A szisztematikai gyűjtemény három részre oszlik : a mikro- szkopikus lények, az általános rendszertani és a helyi rendszer- tani csoportokra. Fosszilis tárgyaik gyűjteménye elsőrangú és gazdag. Herbáriumuk is becses, a mennyiben az amerikai fajok mind megvannak. Jól felszerelt laboratóriumok, igen gazdag könyvtár, előadási és olvasóterem csak fokozzák az egész hozzáférhetőségét és használhatóságát. A kertről már megemlítettem, hogy gazdag, nagyterjedelmű arborétummal bír s hogy specziális csoportjai becsesek. Külön csoportja van a morfológiának, a gazdasági növényeknek és egyes jellemző amerikai formáczióknak, bár más jellemzőbb flóra- vidékek is elhelyezést nyernek. Ott van például Kárpátjainkról is egy kis csoport. A kert aránylag fiatal, de rendszertani szempontból már kevés a nélkülözhetetlen hiány. A szép biológiai összeállítások pedig önmagukat dicsérik. IRODALMI ISMERTETŐ. Hazslinszky Frigyes hag-yatékából. Közrebocsátja : Mágocsy-Dietz S. II. közlemény.' A növények rendszere. Az alábbiakban közöltek nem foglalnak magukban olyan ada- tokat, a melyek a tudományunkra nézve újak volnának vagy hazánk flórájának ismeretéhez értékes adatokat szolgáltatnának, hanem csakis a növénytan honi történetének ismeretéhez érdekes adatként járulnak hozzá. Már régebben is megemlékeztem arról, ^ hogy Hazslinszkj^ Debreezenben való tartózkodása alatt (1841 — 43) a botanikával is fog- lalkozott és hogy „csak holt halmaznak találván a sok növényrend- szert, legalább kis lelket akart a rendszerbe önteni, ha már a nagyot, a mely abban nyilvánul, fel nem foghatjuk". Ebből indulva ki, fogott hozzá rendszerének megalkotásához, a mely Ij el csakhamar elkészült, mint „Nóvum systeraa regni vegetabilium" munkálattal. Ezt a rend- szert küldte be a Magyar orvosok és természetvizsgálók Temesváron ^ Az I. közlemény megjelent a Növénytani Közlemények VII. k. 1908. 201—207. lapjain. - Emlékbeszédek a M. T. Akadémia tagjairól. X. köt. Budapest, 1899. 272. lap. — Természettudományi Közlöny XXXI. k. Pótfüzetek 6. 1. IRODALMI ISMERTETŐ 83 tartott nagygyűlésére, a melynek illetékes szakosztálya azt tudomásul vette és a szerzőnek visszaküldetni rendelte.^ A visszaküldött kézirat azonban nem jutott többé vissza Hazslinszky kezeihez, a mit ö mindig őszintén sajnált. Haláláig sem került meg a kézirat, úgy hogy a rendszer mivoltáról még történeti érdeklődés kapcsán sem tehettem érdemben említést annak idején. Azóta Hazslinszky egyik érdemes fia, Géza^ a kézirati hagyaték részletes és pontos átkutatása közben bizonyos adatokra bukkant, a melyek, ha nem is pótolják az elveszett kéziratot, de a Hazslinszky alkotta rend- szer felől mégis némikép tájékoztatnak. Minthogy ezekből Hazs- linszky a növények rendszerének megalkotására vonatkozó kísérlete felől tájékozódhatni és így az 1844-iki Tentamen felől is képet alkot- hatni, legalább fővonásaiban és kivonatban közlöm őket.^ Az egész növényországot az evolaták és propagáták két fokozatán nyolcz osztályba osztja, a melynek mindegyikében a felsőbb rangúság egy-egy fokkal későbben jut kifejezésre, és mégis ugyanabban az alakban nem jut teljes kifejlődésre. A nyolcz osztály alapjait alkották a sejt, az edény, a hüvely, a kocsán, a levél, a szár, a virág és a termés fejlődése, illetőleg szaporodása. Ezen az alapon azután a nyolcz osztály 156 — 158 rendet, 558—648 családot, 5135—6919 génuszt és körülbelül 40 — 60,000 fajt foglal magában. Kétféle adatot közlök a csopor- tokra vonatkozólag, mert e tekintetben a kéziratokban is két eltérés van meg. Ennek megfelelöleg a rendszer beosztását főbb vonásaiban a következőkben közölhetem. Regnum vegetaMle: I. Cellulariae. 1. Cellulari — cellulariae: Protophyta (pl. Diatomateae). 2. Vasali — cellulariae: Hyperophyta (pl. Carposporeae). 3. Vaginali — cellu- lariae : Aerophyta (Gasterophyta). 4. Scapeli — cellulariae : Cornicu- latae. 5. Foliali — cellulariae : Fuci. 6. Caulicali — cellulariae : Fungi. 7. Florali cellulariae : Hepaticae. 8. Fructuali — cellulariae : Musci. ^ Magyar orvosok és természetvizsgálók Temesvárott tartott negyedik nagygyűlésének munkálatai. A gyűlés megbízásából kiadták Bugát Pál és Flór Ferencz Pesten 1844. A 88. lapon erre vonatkozólag az állat-, élet- éa növénytani szakülés jegyzőkönyvbe 2. pontja következőket tartalmazza: Ily czímű értekezés olvastatott fel : „Tentamen disposítionis systematicae vegetabilíum, auctore Fríderico Hazslinszky." Ezen értekezéshez a szerző távollétében semmi felvilágosító s rendelkező irat sem lévén csatolva, elolvastatván, köszönettel tudomásul vétetett s a szerzőnek a jegyzőkönyv^ ezen pontja kivonata meUett köszönettel visszaküldetni rendeltetett. ^ Jelenleg kir. törvényszéki elnök Szekszárdon. ^ Megjegyzendő, hogy a kéziratok részben latin, részben német nyel- ven vannak írva, de a családok magyar nyelven is felsorolvák, 84 IRODALMI ISMERTETŐ II. Vasariae {Tracheales). 9. Vasali — vasariae: Melocaulae. 10. Vaginali — vasariae: Dorsiflorae. 11. Scapali vasariae: Scapoptrerides. 12. Foliali vasariae: Hydropterides. 13. Cauliali — vasariae : Selagines. 14. Florali — vasariae: Coniferae. 15. Fructuali — vasariae: Cycadeae. ///. Vaginariae. 16. Vaginali — vaginariae: Graraineae. 17. Scapali — vagi- nariae: Cyperaceae. 18. Foliali — vaginariae: Juncaceae. 19. Cau- liali — vaginariae : Restiaceae. 20. Florali - — vaginariae : Anthoch- thrya. 21. Fructuali — vaginariae: Helobiae. IV. Scapariae. 22. Scapali — scapariae : Liliaceae. 23. Foliali — scapariae : Scitamineae. 24. Cauliali — scapariae : Gy^andrae. 25. Florali-scapa- riae : Ensatae. 26. Fructuali — scapariae : Spadiciflorae. V. Foliariae. 27. Foliali — foliariae: Compositae. 28. Cauliali — foliariae: Aggregatae. 29. Florali — foliariae : Campanulaceae. 30. Fructuali — foliariae : Radicariae. VI. Cauliariae. 31. Cauliali — cauliariae: Cauliales. 32. Florali — cauliariae: Tubiflorae. 33. Fructuali — cauliariae : Peponiferae. VII. Floraliae. 34. Florali — floraliae : Callophyta. 35. Fructuali — floraliae : Anthodendron. VIII. Fructuariae. 36. Carpophyta. A felsorolt 36 alosztály azután rendekre oszlott. Ezek, valamint a családok felsorolásától eltekintek, mert a kéziratok szerint is még ingadozó és úgy látszik csak az elveszett kéziratban volt véglegesen felsorolva. Ismerve most a rendszer fővonásait, szükségesnek tartom még, hogy rámutassak arra is, vájjon rendszerének megalkotásához honnan mentette az eszmét az annak idején még nagyon is fiatal Hazslinszky. Áttekintve a XIX. század első felében közzétett rendszereket, minden nehézség nélkül ráakadunk arra, a mely Hazslinszky rendszerének alapjául szolgált. Ez pedig az Okén rendszere, a melyet először 1810. évben és azóta többé-kevésbbé változtatva több ízben tett közzé. ^ * A rendszer ismertetése megvan dr. G. W. B i s c h o f f, Handb. d. bot. Terminologie u. Systemkunde. III. Bánd. Nürnberg, 1844. 1182—1200. lapokon. Különben Okén Budapesten meglevő munkái más és más alak- ban közlik a rendszert : Lehrbuch der Naturgeschichte. II. Bd. Botanik II. Abt. Jena, 1825 — 26 M. N. Múzeum növénytárában ; Alig. Naturgeschichte für allé Standé líl. Bd. I. Abt. oder Botanik II Bd Stuttgart, 1841. A K. M. Természettud. Társulat és a tud. egyetemi növénytani intézet könyvtárában. IRODALMI ISMERTETŐ 85 A legutolsó (1841. évi) közlés szerint öt régiót különböztet meg: Parenchymariae (Acotyledones), Vaginariae (Monocotyledones), Candi- cariae (Dicotyledones), a mely utóbbi három circulusra oszlik : trun- cariae, floratiae és fructuariae. Mindegyik régió és circulus 15 osztályt foglal magában, kivéve a III. circulust, a mely négy osztályra oszlik. Minden osztály .öt rendet, minden rend három családot foglal magá- ban, kivéve az ötödik rendet, a mely négy családra oszlik úgy, hogy minden osztályban 16 család van. És így összesen (5X16) nyolczvan rendből, illetőleg (16X16) vagyis 256 családból áll. Már ebből is kitetszik, hogy Hazslinszky rendszere, bár jóformán az Okén alapgondolata igénybevételével és annak módjára készült, mégis sok tekintetben eltér és mindenesetre legalább is annak továbbfejlesztése a rendelkezésemre álló kéziratok szerint, a melyek aligha másolatai Okén rendszere valamely közlött alakjának, mert hiszen az először említett kézirat is erre az alapra mutat rá. A rendek és családok számának korlátlan beállítása által mindenesetre elő- nyösen tér el Okén merev és korlátlan rendszerétől. Ennyiben pedig méltán megérdemli, hogy honi botanikánk történetében emlékét meg- őrizzük, mint a növények rendszerezése hazánkban való törekvésének egyik jelét. Kérdéses marad azonban még, vájjon mi vitte rá H a z s 1 i n s z k y t, hogy rendszerének alapjául az 0 k e n-félét válassza akkor, a mikor már Endlicher hazánkfia növényrendszerének foglalatát közzétette.' és a mikor már a pesti egyetemen Sadler is az Endlicher rendszeréhez szegődött.^ E tekintetben csak valószínűséggel lehet rámutatni arra, hogy az Okén rendszerének bővebb ismerete és előzetes tanulmánya arra vette rá, hogy a birtokában levő Endlicher- féle munka (Genera plantarum) rendszernek mellőzésével maradjon meg az Okén szellemében megalkotott rendszerénél, a melytől azon- ban későbbi botanikai munkálkodása folyamán eltér és az Endlicher rendszer hívévé szegődve, annak keretében írja meg első nagyobb- szabású müvét.^ Különben is későbbi botanikai munkálkodása folya- mán nem foglalkozott többet az összes növények rendszerezésével, legfeljebb csak kisebb csoportokon belől, mert „azt hiszi, hogy a rendszernek jelenleg nem feladata többé a tiszteletreméltó scientia amabilist kiragadni a hiúság és az üzleti szellem köréből". C. Warnstorf: Sphagnales-Sphagnaceae (Sphagnologia univer- salis) mit 1442 Einzelbildern in 85 Figuren. Das Pflanzenreich. Regni vege- tabilis conspectus. lm Auftrage derk.preuBs, Akad. d.Wissensch. Herausg. von A. Engler. Leipzig. Verlag von W. Engelmann. 1911. Több mint 30 éves nehéz, úttörő, de sikerekben gazdag munka eredményét foglalta össze a Sphagnologia ősz mestere, abban a müvében, mely Engler szerkesztésében megjelenő „Das Pflanzenreich" ^ St. Endlicher, Genera plantarum secundum ordines naturális disposita. Vindobonae, 1836 — 40. Enchiridion botanicum. Lipsiae, 1841. 2 Természettudományi Közlöny 1902. XXXIV. k. 314. 1. '' Északi magyarhon viránya. Eperjes, 1863. és Magyarhon edényes növényeinek kézikönyve. Pest, 1872. 86 IRODALMI ISMERTETŐ czimü nagy mü, eddig utolsónak megjelent kötetét alkotja. Könyvéhez írt előszavában „Lebenswerk''-nek nevezi a szerző munkáját, melybe a lombos mohák ezen érdekes polymorph génuszáról szerzett bő és alapos ismereteit fektette. Az 540 oldalra terjedő vaskos kötet összefoglalva tartalmazza a teljes Sphagnologiát. Bevezetőben találjuk összeállítva a fontosabb irodalmat és a Sphagnum ■ exiccatumokat. Ezt követi az anatómiai és biológiai rész, valamint a Sphagnumok földrajzi elterjedése. Ez utóbbi fejezet magába foglalja az egyes földrészeken, azok ílóraterületein és flórakerületein élő fajok fel- sorolását. Röviden megemlékezik a rokonsági viszonyokról, a fosszilis fajokról és végül érinti, hogy mire használják fel általában a tőzeg- mohákat. A leíró részben legelsőnek találjuk a szekcziók és szuhszekcziók latin kulcsát. Az itten közzétett felosztás megegyezik a szerzőnek, E n g 1 e r- Prantl. Die nat. Pflanzenfamilien, I. Teil, Abt. 3. részében közölt felosztásával. Ezt követi az egyes szuhszekcziók tárgyalása a hozzájuk tartozó series és suhseries-ékkeX. A szubszekcziókon belül az oda tartozó fajok latin határozó kulcsát találjuk és azok részletes leírását. A fajok (342) diagnózisa latin és német nyelven van megírva. Ehhez sorakoznak a tárgyalt faj szinonimái, az ismertebb exsiccatumokban megjelölt sorszámai, továbbá a változatok, formák leírása és a földrajzi elterjedés. A könyv értékét nagyban emeli a képek nagy száma, melyek majd mindannyian a szerző tollra.jzai. 85 képen 1442 egyes rajz van a leíró részhez mellékelve, melyek jellegzetes, világos és egy- szerű kivitelüknél fogva hivatva vannak ezen nehéz génusz alakjainak könnyű felismerésére. Nagyban megkönnyíti a tanulmányt a fajok határozó kulcsainak kifejező, szabatos összeállítása. Ezek nemcsak mint biztos útmutatók jó szolgálatot tesznek, hanem a kimerítő leírásokkal együtt a további behatóbb tanulmányozás alapjául is szolgálhatnak. Midőn őszinte örömmel üdvözöljük a Sphagnologia univerzális megjelenését, reméljük, hogy Warnstorf könyve a Sphagnologia régi barátaihoz újakat is hódit. Szurák János. S c h m i d t, Alfréd, Die Verbreitung der coprophilen Pilze Schlesiens. Inaugural-Dissertation (aus dem botan. Garten der Univ. Breslau). Breslau, 1912. 8, 1—81. old. A bemutatott munka különösen azért bír érdekességgel, mert eddigelé csak kevés figyelemmel méltatott tárgygyal foglalkozik, és pedig a különféle állati hulladékon található gombákkal. A történeti áttekintés után a szerző felsorolja az összes sziléziai trágyalakó gom- bákat, összesen 202 fajt, a mely között igen sokat a szerző figyelt meg elsőnek. Három új fajt is ír le (Microascus setifer, Ascophanus appendiculatus, Sordaria vratislaviensis). Igen érdekes a B) fejezet, a mely a trágyalakó gombák elterjedésének módjait tárgyalja. Sok kísérlet, tenyésztés és megfigyelés alapján kifejtett részletes fejtegetés eredményeképen közli, hogy a Mucoraceae, Chaetomiaceae, Perisporiaceae, Gymnoascaceae, Fungi imperfecti, Basidiomycetes spóráit a levegő viszi IRODALMI ISMERTETŐ 87 tova. A Mucor, Circinella, Píloholus, Chaetocladium, Syncephalis, Sordaria, Coprinus és néhány Fungi imperfecti, Ascomycetes és Basidiomycetes spóráit rovarok hordják szét. A növényevő állatok bélcsatornájában igen sok trágyalakó gombának megtalálható a spórája, a mely a bél- csatornát csírázó képességének elvesztése nélkül hagyja el. A csiráz- tatási kísérletekből vont következtetések alapján szerző a trágyalakó gombákat három csoportba foglalja. Ezek elseje oly alakokból áll, a melyek csírázásához feltétlenül szükséges az, hogy az állat gyomrá- ban az emésztés kémiai termékeível érintkezzenek és a test melegét felvegyék. (Kizárólagosan trágyalakók.) A második csoport alakjai szintén csak trágyán fordulnak elő, de csírázásukhoz nem szükséges feltétlenül az, hogy a növényevő állat belein átmenjenek. Terjesztőik az emlősök, rovarok és a szél. A harmadik csoport gombái főképen a szél által terjednek, nemcsak trágyán élnek. Az első csoport spórái szobahőmérsékleten nem csíráznak, az utóbbi kettőéi igen. Dr. Szabó Zoltán. K. Müller, Freiburg í. Br. : Die Lebermoose (Musci hepatici) (unter Berücksichtigung der übrigen Lander Europas). Mit víelen in den Text gedruckten Abbíldungen. L. Rabenhorst's Kryptogamen- Flora von Deutscbland, Österreích u. der Schweiz. Leípzig, Verlag von E. Kummer, 1906 — 1911. A hepatícologiaí irodalom egy értékes és komoly munkával gyarapodott. K. Müller írta meg a Rabenhorst Kryptog. Plora von Deutschl. Österr. u. der Schweiz czímü nagy mű részére a májmohákat és ezzel hosszú idő multán sokak örömére kiegészítette ezen összefoglaló kryptogam munka bryologíai részét, mely Limprícht lombosmoha munkájának megjelenése óta csonka volt. Bár müvének eddig csak az első része jelent meg, de már ebből is megállapíthatjuk, hogy ezen munka méltó párja lesz Limprícht nagybecsű müvének. A 870 oldalra terjedő első kötet bevezető része általános ismereteket tartalmaz. Legelsőnek benne találjuk a raájmoháknak a növények rendszerébe illesztett helyéről szóló fejezetet. Ezt követi az általános jellemzés, melyhez az anatómiai rész illeszkedik. A máj- mohák biológiáját tartalmazó fejezet után a gyűjtő részére szánt hasznos útbaigazítások következnek, majd a moharendszerek ismertetése, a mivel az első részt be is fejezi. Ezen általános részt követi a leíró, melyben a szerző florisztikai- rendszertani alapon tárgyalja a növényország ezen érdekes, de egyúttal nehéz csoportját. Részletesen és kimerítően találjuk itten az ismert génuszokat, azok fajait és változatait leírva, de akadnak ezek között uj szubgénuszok, fajok és változatok is. A génuszok leírását közvetlenül a fajok határozó kulcsa követi. Ezek összeállításában a szerző mind- végig arra törekedett, hogy az egyes fajokat a kezdő is nehézség nélkül és biztosan meghatározhassa. A czímben megjelölt területen belül eddig elő nem forduló, de ezen müvében tárgyalt génuszok kivételével 51 génuszt dolgozott fel. Utolsó a Geocalyx. A képek, génuszok, fajok, változatok névsorával az első kötet véget ér. 88 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM A munka nagy előnyére válik annak gazdag illusztrácziója, melynek találó és instruktiv eredeti képeit (az átvett képekről nem szólva) maga a szerző és P. J a n z e n készítette. A génuszok és fajok tárgyalásába beleszőtte a rokonsági viszonyokat is, azonkívül figyelemmel volt a földrajzi elterjedésre is. A termőhelyek összeállításánál a szerző egész Európára volt tekintettel, de a munka czímében nevezett terület kivételével Európa többi területeiből ismert adatok csoportosítása hézagos és hiányos. így pl. több publikált ritka és érdekes magyar- országi fajról a szerzőnek nincs tudomása. Szurák János NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. ^ (Rovatvezető : Kümmerle J. Béla.) a) Hazai irodalom : Anonymus: Július Römer-Feier der Mádchenschulen. — Kron- stádter Zeitung. Jahrg. 74, Nr. 27. 1910, S. 27. AjtayJenö: A delibláti kincstári homokpuszta ismertetése (Über den árariscüen Deliblater Fiugsand). — Erdészeti Lapok. LX. évf. 1912., 25—42. és 65—93. old. Szerző az ott előforduló fákat és cserjéket is tárgyalja (Verfasser bespricht auch die dórt vorkommenden Báume und Stráucher). Balázs István dr. : Adatok a méhek által látogatott virágos növényfajok ismeretéhez (Beitráge zur Kenntnis der Arten von Blüten- pflanzen, die durch Bienen besucht werden). — Természet I. köt. 1912., 1—3. old. Bernátsky Jenő dr. : A hazai Iris-félék. Appendix : Compen- dium Iridum Hungáriáé inclusis formis nonnuUis propinquis. A M. T. Akadémia megbízásából írta Geschrieben im Auftrage der Ung. Wissenschaftl. Akademie von Budapest, 1911. Magyar Tudományos Akadémia. 140 old. 8". — Mathematikai és Természettudományi Közle- mények. XXX. köt. 2. sz. 1911. Ára 3 korona. Tartalma (Inhalt). Bevezetés (Einleitung). A hazai Iris-fajok természe- tes rokonságáról (Über die natürliche Verwandtschaft der ungarischen Iris- Arten). A hazai Iris-félék általános jellemzése (AUgemeine Charakterisierung der ungarischen Irideen). A nemek és fajok részletes ismertetése (Spezielle Betrachtung der Gattungen und Arten). I. Iris. A) Apogon. 1. Iris pseuda- corus. 2. Iris sibirica. 3. I. spuria és rokonai (und Verwandte). 4. I. gra- minea és rokonai (und Verwandte). 5. I. Sintenisii. 6. 1. humilis. 7. I. caespitosa. B) Pögoniris. 8. I. paliida és var. illyrica. 9. I. florentina. 10. J. germanica és rokonai lund Verwandte). Az Iris germanica és paliida virágjának összehasonlító táblázata (Vergleichende Tabelle der Blüte von ' E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy meg- jelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 89 Iris germanica und paliida). Az I. florentina, I. germanica és 1. paliida rbizomájának összehasonlító táblázata (Vergleichende Tabelle der Rhizome von I. florentina, I. germanica und I. paliida). 11. I. variegata. 12. I. hun- garica és rokonai (und Verwandte). 13. I. Reichenbachii és rokonai (und Verwandte). 14. I. arenaria ós rokonai (und Verwandte). 15. I. pumila és rokonai (und Verwandte). — II. Hermodactylus tuberosus. — IV. Gladiolus. 1. Gl. paluster. 2. Gl. imbricatus. 3. Gl. illyricus. 4. Gl. segetum. 5. Gl. communis. — IV. Crocus. 1 Cr. Heuffelianus és rokonai (und Verwandte), 2. Cr. sntivus. 3. Cr. iridiflorus {Cr. banaticus Gay, non A ff.). 4. Cr. reticulatus. 5. Cr. aureus. — V. Romulea bulbocodium. Befejezés. — Appendix ; Compendium Iridum Hungáriáé inclusis formis nonnulis pro- pinquis, pag. 132— 139. Blattny Tibor: A jegenyefenyő erdőgazdasági jelentősége növény- földrajzi szempontból (Die forstwirtschaftliche Bedeutung der Tanne aus pflanzengeographischem Gesichtspunkt). 1 térképpel (Mit 1 Karte). — Erdé- szeti Lapok. LX. évf. 1912., 147—160. old. Borza Alexandru: Plantele de leac (A gyógynövények). — Foaia ^colasticá XIV. évf. 1912., 44—49., 75—80. és 112—118. old. Brancsik Károly dr. : Einiges über unser botanisches Gártchen. — A Trencsénvármegyei Természettudományi Egylet. 1908 — 1910. évkönyve. XXXI— XXXm. évf. 1910., 83-98. old. Fekete Lajos: Az északi szélesség hatása a fafajok természetes elterjedésének magassági határaira Magyarországon (Die Wirkung der nörd- lichen Breite auf die höhen Grenze der natürlichen Verbreitung der Hölzer in Ungam. — Erdészeti Lapok. LX. évf, 1912., 206—211. old. Fucskó Mihály dr. : A burgonya hipertrofiás szövetei (Die hypertrophischen Gebilde der Kartoffeln). 10 képpel (Mit 10 Abbildungen). Botanikai Közlemények. XI. köt. 1912., 14—29. és (3.)— (11.) old. G á y e r Gyula dr. : Az őstermészet megmentése. Nemzeti parkok. — Pesti Hirlap. XXXIV. évf. 60. szám, 1912 márczius 10., 66—67. old. Győrffy István dr. : A Petrocallis pyrenaica R. B r. újabb termőhelyei a Magas-Tátrában (Neue Standorte der Petrocallis pyrenaica R. B r. in der Hohea Tátra). — Magyar Botanikai Lapok. X, köt. 1911. (1912.), 431. old. Hollendonner Ferencz dr. : Üj adatok a lúcz- és vörösfenyö fájának összehasonlító szövettanához (Neue Beitráge zur vergleichenden Histologie des Holzes der Fichte und Larche). 8 rajzzal (Mit 8 AbbildungenL — Mathematikai és Természettudományi Értesítő. XXIX. köt. 1911., 983— 1001. old. Szerző szerint a Picea excelsa és Larix decidua fáját biztosan meg- különböztethetjük anatómiailag következőképen (Nach Verfasser kann man das IIolz von Picea excelsa und Larix decidua am sichersten anatomisch folgendermassen unterscheiden) : Ha a bélben sklerenchyma-csoportok van- nak, hosszparenchyma hiányzik, a fa vasohlorid vizes oldatával megzöldül : Picea excelsa (Wenn im Marké Sklerenchym-Gruppen sind, das Langsparen- chym fehlt, das Holz mit wassriger Eisenchlorid-Lösung sich grün farbt : ist Picea excelsa). Ha a bélben sklerenchyma-csoportok nincsenek, hossz- parenchyma megvan, a fa gesztje vaschlorid vizes oldatával megfeketedik : 90 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Larix decidua (Wenn im Marké SklerenchjTD-Gruppen fehlen, das Lángs- parenchym vorhanden ist, der Kern des Holzes mit wassriger Eisenchlorid- Lösung sich schwarz fárbt : ist Larix decidua). — Köunyen megkülönböz- tethető a cserfától a tölgyfa is, mert vaschloriddal a cser megzöldül, a tölgy megfeketedik (Leicht ist zu unterscheiden auch die Eiche von der Zerreiche, indem das Holz der Zerreiche mit Eisenchlorid sich grün und das der Eiche sich schwarz farbt). Holuby József dr. : Floristische Kleinigkeiten aus zwei Komi- taten. — A Trencsén vármegyei Természettudományi Egylet 1908 — 1910. évkönyve. XXXI— XXXIII. évf. 1910, 28—40. old. Érdekesebb adatok (Interessantere Beitrage) : Hieracium Pilosella X floribundum hybr. nov., Rosa pyrenaica, Cephalaria transsilvanica (L.) S c h r a d., Potentilla subargentea B o r b. (P. argentea X arenaria), Matri- caria discoidea L., Rosa trachyphylla R m., Ruscus hypoglossum L., Filago lutescens J o r d., Oryzopsis virescens B e c k, Stenactis bellidiftora. A. Br. Kardos Árpád: A fehér Link-zanót. (Cytisus Linkii Janka.) Képpel (Mit Abbildung). — Kertészeti Lapok. XXVII. évf. 1912., 100—102. old. Emich Gusztáv kertje (Der Garten G. Emichs). 8 képpel (Mit 8 Abbildungen). — Kertészeti Lapok. XXVIL évf. 1912., 68—77. old. Kövessi Ferencz dr. : A növényi szőrök nitrogén-asszimilálási képességéről (Cber die Nitrogen-Assimilierungsfáhigkeit der pflanzlichen Haare). 1 táblával (Mit 1 Tafel). — Mathematikai és Természettudományi Értesitö. XXIX. köt. 1911., 881—930. old. Tartalma (Inhalt) : I. Történeti áttekintés (Geschichtlicher Überblick). n. Jameison elmélete a növényi szőrök nitrogén-asszimilálásáról (J a m e i- s 0 n s Theorie über die Nitrogén- Assimilierung der pflanzlichen Haare). III. Zemplén és Roth adatai az erdei fák nitrogénfelvételéhez (Z e m- p 1 é n s und R o t h s Beitrage zur Nitrogén- Aufnahme der Waldbaume). IV. Észrevételek a Jameison-, Zemplén- és Rot h-féle nitrogén-asszi- milálási kutatáshoz (Bemerkungen zu der Nitrogen-Assimilierungsforschung von Jameison, Zemplén und Roth). V. Vita a növényi szőrök nitrogéntartalmának eredetéről (Debatte über den Ursprung des Nitrogen- luhaltes in pflanzlichen Haaren). VI. A növények nitrogénfelvevő szerveiről szóló J a m e i s o n-fóle elmélet döntő próbája (Entscheidungsprobe der J a m e i s onschen Theorie über die Nitrogenaufnahme-Organe der Pflanzen). VII. Precziziós készülék a növényeknek nitrogénmentes térben való tenyész- tésére és ezzel a növényi szőrökben levő fehérje eredetének végleges eldöntése (Práziser Apparat zur Kultur der Pflanzen im nitrogenfreien Raume und zugleich zur endgiltigen Entscheidung über den Ursprung des in pflanzlichen Haaren befindlichen Eiweisstofi'es). A készülék szerkezeté- nek, összeállításának és működésének leirása (Beschreibung der Konstruk- tion, Zusammenstellung und Tátigkeit des Apparates). Képekkel (Mit Abbil- dungen). Vin. A kísérletek leirása (Beschreibung der Experimente). Kükenthal, G. : Carex illegitima Cesati in Dalmatien. — Magyar Botanikai Lapok. X. köt. 1911. (1912.), 381—382. old. Margittay Antal: Adatok Bereg vármegye flórájához (Beitrage zur Flóra des Bereger Komitats). — Magyar Botanikai Lapok. X. köt. 1911. (1912.), 888—413. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 91 Mágocsy-Dietz Sándor dr. : Emich Gusztáv 1843 — 1911. (Erinnerung an G. Emich 1843—1911). — Kertészeti Lapok. XXVII. évf. 1912 , 47—67. old. Szerző néhai Emich működését behatóan ismerteti, a ki, mint az Országos Kertészeti Egyesületnek volt kiváló elnöke, a kertészet terén nagy érdemeket szerzett (Verfasser erörtert eingehend die Tátigkeit des verstor- benen Emich, der sich als hervorragender Vorstand des ungarischen Horti- kulturvereins in der Hortikultur grosse Verdienste erworben hat). Szerző az irodalmi működésről is bibliográfiai összeállítást ad (Verfasser gibt auch über die literarische Tátigkeit eine voUstandige bibliographische Zusam- menstellung). Méhes Gyula dr. : Borbás Vince dr. herbáriuma. — Budapesti Hirlap. XXXII. évf. 37. szám, 1912 február 13., 8—9. old. Páter Béla dr. :A vadon termő gyógynövények (Die wildwachsen- den Heilpflanzen). 2. kiadás (2. Auflage). Budapest, 1911., 152 old. 8". Prodán Gyula; A bácskai homokos és löszterületek egynéhány növénye i^Über einige Pflanzen der Sand- und Lössgebiete des Bács-Bodroger Komitats). — Magyar Botanikai Lapok. X. köt. 1911. (1912.), 382—387. old. Species formaeque novae: Achillea Mihaliki P r o d. (A. ochroleucaX collina), Galanthus nivalis L. f. erdödensis P r o d., Crataegus monogyna J a c q. f. pilosa P r o d., Astragalus virgatus Pali. f. albiflorus, Linum glabrescens R o c h. f. albiflorum. Répászky Tivadar: A Duna és Maros között 1910-ben észlelt fitofenológiai adatok (Zwischen der Donau und der Maros im Jahre 1910 beobachteten phytophánologischen Beitrage). — Természettudományi Füze- tek. XxXXV. évf. 1911., 125—131. old. Rossi, Ljudevit: U sugarskoj dulibi. Prilog k poznavanju flore Velebita (Sugarska Dulibán. Adatok a Velebit flórájának ismeretéhez). — Glasnik Hrvatskoga Prirodoslovnoga Drustva. God. XXUl. Sv. 1., 1911., p. — . Röraer Gyula: Zur Peloriebildung. Mit 13 Abbildungen. — Die Kleinwelt. Jahrg. III. 1911, p. 160—163. Schilberszky Károly dr. : Az amerikai köszméte-lisztharmat- lól, újabban Magyarországban is megjelent növénybetegségröl (Über den amerikanischen Stachelbeer-Mehltaupilz, neuerdings auch in Ungarn vor- kommeiide Pflanzenkrankheit). Részben színes ábrákkal (Zum Teil mit far- bigen Abbildungen). — A M. Kir. Földmívelésügyi miniszter kiadványa. Budapest, 1911, Pallas nyomda. Sztankovits Rezső dr. .- A hazai Carpinusok levelének és ter- mésének histológiája (Anatomie der Blátter und Früchte der ungarischen Carpinus-Arten). 13 ábrával (Mit 13 Abbildungen). — Botanikai Közle- mények. XI. köt. 1912., 1—13. és (1)— (2.) old. Tímár János: Gazdasági növényeink nemesítése (Die Veredelung unserer landwirtschaftlichen Pflanzen). — Természettudományi Füzetek. XXXV. évf. 1911., 93—105. old. Tuzson János dr. : A Zsilvölgy egy új harmadkori növénye (Eine neue Tertiárpflanze des Zsiltales). — Mathematikai és Természettudo- mányi Értesítő. XXIX. köt. 1911., 827—829. old. 92 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Species fossilis nova : Nelambo hungarica T u z s o n (in formatione olygocaenica superiore vallis Zsil prope Petrozsény), Vas Károly: A sajtérésröl (Über Reifung des Káses). 10 képpel (Mit 10 Abbildungen). — Természettudományi Közlöny. XLIV. köt. 1912., 182-193. old. Zschacke, Hermann: Beitráge zur Flechtenflora Siebenbürgens (Adatok Erdély zuzmóflórájához). — Magyar Botanikai Lapok. X. köt. 1911. (1912.), 362—380. old. Species formaeque novae : Thelidium gibossum Zschacke (in monte Korongyis), Th. mastoideum Zschacke (in monte Korongyis) ; Lecidea kyrtocarpa Zschacke (in monte Ünökö) ; Catillaris Zschackei E 1 1 n e r (Vizakna) ; Rhizocarpon biatorinnm E i t n e r (Rodnaborberek) ; Haematomma ventosutn (L.) Mass. f. obscura Zschacke (in montibus Ünökö et Korongyis.) b) Külföldi irodalom: Ascherson, Dr. Paul und Graebner, Dr. Paul: Synopsis der mitteleuropaischen Flóra. Zweite, veránderte und vermehrte Auflage. 1. Lief. I. Bd., Bogén 1—10. Leipzig, 1912. W. Engelmann. S. 160. 8^ Tartalma : Hymenopkyllaceae, Polypodiaceae, Osmundaceae, Ophio- glossaceae. Baumgartner, Dr. J. : Die ausdaaernden Arten der Sectio Eua- lyssum aus der Gattung Alyssum. IV. (Schluss.) Baden, 1911. W. Philipp. S. 18. 8^ Borzi, Antonio: Le Querci della Flora Italiana. Rassegna descrit- tiva. Con tavula. — Bollettino deli R. Orto Botanico e Giardino Coloniale di Palermo. Anno X. 1911., pag. 40—66. Szerző a QwercMs-f aj oknak számos új formáját különbözteti meg a nélkül azonban, hogy Borba s, Simonkai és Schlosse rnek Quercusoktól szóló dolgozatait figyelembe vette volna (Verfasser unter- scheidet mehrere neue Formen der Quercus-Arten ohne Berücksichtigung der Arbeiten Borba s', Simonkais und Schlossers. Forenbacher, Dr. Aurél. Die Chondriosomen als Chromato- phorenbildner. Mit Doppeltafel. — Berichte der Deutschen Botanischen Gesellschaft. Bd. XXIX. 1911, S. 648—660. Hegyi Dezső: Der Wurzelbrand der Zuckerrübe und seine Ver- hütungsmassregeln. — Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten. Bd. XXII. 1911, S. 269—276. H u e, Abbé; Monographia generis Solorinae A c h. morphologice et anatomice, addita de genere Psozomaria N y 1. appendice. — Mém. Soc. Nation Se. Nat. et Math. Cherbourg. Vol. XXXVIII. 1911., pag. 1—56. Lister Arthur: A Monograph of the Mycetozoa. A descriptive catalogue of the species in the Herbárium of the British Museum. By Second edition, revised by Gulielma Lister. With two hundred and one plates and fifty-six woodcuts. London, 1911. British Museum. Pag. 302 X 30. 8". Szerző herbáriumi példányok alapján hazánkból a következő adatokat említi: Physarum virescens Ditm. var. obscurum Lister (nr. 1529. in herb. K e w.\ Craterium mitiutum F r. (nr. 1362. in herb. K e w.), Mucilago NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 93 spongiosa Morgan (nr. 1822. in herb. British Mus.\ Stemonitis flavogenita J a h n (nr. 1616. in herb. K e w.), Dictydiaethalium plumbeum Rost. [Syn. D. disniliens H a z s 1. ex L i s t e r] (nr. 828. in herb. K e w.), Comatrichia álba Schulzer ex Lister = Arcyria cinerea Pers. Namyslowski, B. : Beitrag zur Kenntnis der Rostpilze. — Koa- mos. Jahrg. 1911, p. 293—299. et fig. 7. Species nova : Uromyces carpathicus N a m y s 1. in Geranio phaeo. P a X, Dr. F erdinand: Einige neue Funde aus der Hohen Tátra. — Jahresbericht der Schlesischen Gesellschaft für Vaterlandische Kultur. Jahrg. 1910. Var. nov. Delphinium oxysepalum B o r b. et P a x var. pallidum Fax (Nowy-Hawran). R o s s, Dr. H e r m a n n : Die Pflanzengallen (Cecidien) Mittel- und Nordeuropas, ihre Erreger und Biologie und Bestimmungstabelle. Mit 24 Textabbildungen und 10 Tafeln. Jena, 1911. G. Fischer. S. 350. h". Schiffner, Dr. Viktor: Bryologische Fragmente. LXVI. ^ Österreichische Botanische Zeitung. Bd. LXII. 1912, S. 8 — 15. Hazai adatok: Dichiton calculafum (Dur. et Mont.) Schiffn. és Marsupella badensis Schiffn. a Velebitböl. Schröder, Dr. B r u n o : Adriatisches Phytoplankton. Mit 16 Text- figuren. Sitzungsberichte der kaiserl. Akademie der Wissenschaften in Wien- Mathem.-naturw. Klasse. Bd. CXX. Abt. I. 1911, p. 601—657. Species formaeque novae ex Dalmatia : Dinophysis homunculus S t e i n var. gracilis S c h r ö d. (cum tig. 7 a), Ceratium dalmaticum S c h r ö d. (cum fig. 10.), C. aestuarium S c h r ö d. (cum fig. 13.) Amphi- dinium (?) lanceolatum S c h r ö d. (cum fig. 15.) T 0 u s s a i n t, l'A b b ó : Europe et Amérique (Nord-est). Flores com- parées comprenant tous les Genres européens et américains, les Espéces communes aux deux contrées, naturalisées et cultivées. Paris, 1912. A. Her- mann et Fils. Pag. 650. 8". c) Gyűjtemények : Magyar Füvek gyűjteménye. VII. Kiadja a M. K. Földmivelésügyi Miniszter fennhatósága alatt álló Budapesti M. Kir. Állami Vetömagvizsgáló Állomás. Szerkeszti dr. D e g e n Árpád. Gramina Hungarica. VII. Opus cura rerum agriculturae summo praefecto regio hungarico submissi reg. hung. instituti sementi examinandae budapestinensis conditum auctore Dr. A. de D e g e n. A VII. kötet tartalma. Index tömi VII. : Nr. 301. Panicum miliaceum L. (Culta circa Szt.-Endre, leg. Dr. A. de D e g e n) ; nr. 802. Setaria italica (L.) P. B. var. Metzgeri H a c k. (culta in ditione Magyaróváriensi, leg. A. Cserháti); nr. 303. S. germanica (L.) P. B. var. BIetzgeri H a c k. (culta in declivibus montis Svábhegy prope Budapestinum, leg. Dr. A. de D e g e n) ; nr. 304. Phleum Bertolonii DC. (in lapidosis supra Karlobag Croatiae lito- ralis, leg. Dr. A. de D e g e n) ; nr. 305. Phleum subulatum Savi (in lapidosis ruderatis ad oppidum Arbe Dalmatiae, leg. Dr. A. de D e g e n) ; nr. 306. Alepocurus lagurifonnis S c h u r (in lapidosis herbosis ad lacum Bullea alp. Fogarasensium, leg. Z. Zsák); nr. 307. Agrostis alpina Scop. Botanikai Közlemények. 2. füzet. 8 94 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM (in jago anstro-occidentali m. Greiner snpra Barlangliget alp. Bélaénsium, leg. E. Gy. N y á r á d t) ; nr. 308. Deschampsia média (G o u a n) R. et S c h. (in pratís lapidosis humidis prope pagum Ostarija mont. Velebit, leg. Dr. A. de D e g e n, Dr. G. Lengyel et A. S m o q u i n a) ; nr. 309. Ave- nastrum convolutum (P r.) F r i t s c h (in lapidosis herbosis ütoralibus prope Carlopago Croatiae litoralis, leg. Dr. A. de D e g e n) ; nr. 310. Avenastrum pratense (L.) J e s s. (in pratis montanis supra pagum Borostyánkő, leg. Dr Gy. G á y e r) ; nr. 311. Sesleria transsylvanica S c h u r (in saxosis herbosis m. Kis-Függökö supra oppidum Brassó (loc. class.), leg. Dr. G. de M o e s z) ; nr, 312. S. barcensis Simk. (in pratis turfosis juxta pagum Szász-Hermány, leg. Dr. G. de M o e s z i ; nr. 313. S. Biehii S c h u r f. Tatrae N o b i 8 (in saxosis herbosis jugi Kopa alp. Belaensium, leg. Dr. 1. Gy ö rf f y) ; nr. 314. Poa pumila Hőst. (in dolinis umbro^is sub montem Goli vrh prope pigum Brusane mont. Velebit, leg. Dr. A. de Degen ; nr. 315. Poa caesia S m. (in monte Babiagora ad coníines Hungáriáé et Galiciae, leg. Dr. A. de Degen); nr. 316. P. Rehmanni Richt.j A. et Gr. (in m. Butea Psenilor ad con- fines Bucovinae, leg. cur. Dr. A. de Degen); nr. 317 F. capillifolia Kalchbrenner (in rupestribus umbrosis convallium prope Szepes- Olaszi, leg. Dr. A. de D e g e n) ; nr. 318. P. palustris L. forma brevifolia H a c k. (ad ripas paludis in cacumine m. Kőhegy supra Pomáz, leg. Dr. A. de D e g e n) ; nr. 319. P. levicuhnis B o r b. in pratis circa Nagyszeben, leg. J. B a r t h) ; nr. 320. Glyceria fluitans (L.) R. B r. (ad ripas rivulorum prope pagum Czelldömölk, leg. Dr. Gy. G á y e r) ; nr. 321. Gl. pedicellata T 0 w n (ad ripas rivali Rákospatak prope Budapestinum, leg. C. de F 1 a 1 1) ; nr. 322. Gl. plicafa F r. (in paludosis praedii Rákos prope Budapestinum, leg. Dr. A. de D e g e n); nr. 323. Gl. plicata Fr. forma versicoíor (Hausskn.) (in pratis humidis argillosis prope pagum Kispest, leg. C. de F 1 a 1 1) ; nr. 324. Gl. nemoralis (Uechtr.)Uechtr. etKoern. (ad rivulos mon- tis Büdös prope Tusnád, leg. Dr. A. de Degen); nr. 325. Gl. aquatica (L.) W a h 1 b g. ad rip is rivuli Rákospatak prope Budapestinum, leg. Dr. A. de D e g e n et C. de F 1 a 1 1) ; nr. 326. Atropis limosa (S c h u r) forma cumana N o b i 8 (in paludosis aestate exsiccatis humidis salsis prope pagum Kún-Szt-Miklós, leg. Dr. A. de Degen): nr. 327. Festuca ovina L. (in pratís montanis ad Virágosvölgy prope Poprád, leg. E. Gy. N y á r á d y) ; nr. 328. F. coarctata H a c k e 1 (in lapidosis montis Ljubiéko brdo supra Ostarijam mont. Velebit, leg. Dr. A. de D e g e n, Dr. G. Lengyel et A. S m o q u i n a) ; nr. 329. Bromus paucifloriis R o h 1 e n a (in arenosis umbrosis prope pagum Csepel, leg. Dr. A. de Degen); nr. 330. Br. Gus- sonei Pari. (in lapidosis prope Cantridam ad Fiume, leg. A. S m o q u i n a) ; nr. 331. Brachypodium Flukenetii (A 1 1.) L k. in lapidosis supra pagum Jablanac Croatiae litoralis, leg. Dr. A. de Degen, Dr. G. Lengyel et A. S m 0 q u i n a) : nr. 332. Agropyron caninutn (L.) P. B. (in lapidosis dumetosis ad lacum Csorbaensem, leg. Dr. A. de D e g e n^ ; nr. 333. Agro- pyron pauciflorum S c h u r (in declivibus dumetosis alvei Proláz ad thermas Herkulis, leg. L. de T h a i s z) ; nr. 334. b. A. biflorum (B r i g n.) K o c h (in saxosis et lapidosis alvei Krepatura montis Királykő supra Zemest, leg. Dr. A. de Degen); nr. 334. A. biflorum (Brign.) Koch lin silvis vaUis Sijaset supra Raduc, leg. Dr. A. de Degen); nr. 335. A. panormitanum NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 95 Bért.) Pari. (in declivibus umbrosis montis Csorics ad thermas Herkulis, leg. L. de T h a i s z) ; nr. 336. A. repens (L.) B e a u v. (in pratis arenosis Rákos prope Budapestinum, leg. Dr. A. de D e g e n) ; nr. 337. A. repens (L ) Beauv. forma trichorrhachis Bohlena (in declivibus vallis ad Buda- pestinum, leg. Dr. A. de D e g e n) ; nr. 338. A. Vaillantianum (W u 1 f. et Schreb.) (in ruderatis praedii Rákos ad Budapestinum); nr. 339. A. lito- rale ÍH o s t.) D u m o r t. (in lapidosis avidissimis insulae Scoglio San Marco prope Fiume, leg. A. S m o q u i n a) ; nr. 340. A. caesium P r. (in declivibus lapidosis nec non in vinetis derelictis montis Sárhegy supra Gyöngyös, leg. Dr. A. de Degen) ; nr. 341. A. intermedium (Hőst.) P. B. (in lapidosis et graminosis montis Szemlöhegy supra Budám, leg. C. de Flatt); nr. 342. A. intermedium (Hőst) P. B. forma arislatum (S a d 1.) (in declivibus dume- tosis vallis Demirkapu prope pagum Izbóg, leg. Dr. A. de Degen et C. de Flatt); nr. 343. A. hispidum (A s c h e r s. et G r a e b n.) Degen (in lapidosis dumetosis vallis Lipótmezö ad Budapestinum, leg. Dr. A. de Degen); nr. 344. A. arenicolum (A. Kern.) Degen (in collibus arenosis praedii Rákos prope Puszta-Szent-Mihály, leg. Dr. A. de Degen; nr. 345. A. trichophorum (Link) R i c h t. (in lapidosis et graminosis montis Szemlö- hegy supra Budám, leg. C. de Flatt); nr. 340. A. trichophorum (L i n k) R i c h t forma chaetophora N o b i s (in declivibus montis Rózsadomb ad Budapestinum, leg. Dr. A. de Degen); nr. Ml. A.hanaticum (Heuff.) in aréna mobili prope pagum Deliblat, leg. J. Wagner); nr. 348. A. crista- tum (L.) B. et S c h. (in collibus arenosis insulae Csepel, leg. Dr. A. de Degen); nr. 349. A. calvum (S c h u r) in collibus arenosis insulae Csepel prope Budapestinum, leg. Dr. A. de Degen); nr. 350. A. ciliatum N o b i s (in collibus arenosis insulae Csepel, leg. Dr. A. de D e g e n). SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztály 1912. évi február hó 14-én tartott 173-ik ülésének jegyzökönyve. Elnök : Klein G y. Jegyző : M o e s z G. 1. Tuzson J. „Újabb adatok a Celtis australis fejlődéstörténeti növény földrajzához" ez. dolgozatát mutatja be, melyben első sorban azokkal a magvakkal foglalkozik, melyeket M o e s z G. Brassóban, a Gespreng-hegy praediluviális lerakodásában gyűjtött. Előadó kimutatja, hogy e magvak mindenben megegyeznek a Celtis australis magvával. Ez, mint újabb adat, sorakozik azokhoz, amelyek a Celtis génusznak Európa területén a harmad- korban való elterjedtségét bizonyítják. Az ugyanonnan származó csontok Toula és Ehik Gy. dolgozatai szerint steppelakó állatok csontjainak bizonyultak. Ebből következik, hogy Magyarország területén, a pleistocaen előtt, a Celtis australis a steppe növényszövetkezet tagja volt. Igazolást talál ez a Celtis australis m a elterjedésében is, amennyiben a deliblati homokpusztának még ma is őshonos növénye, mintegy folytatását és északi határát képezve a moesiai flóra környék Celtis vegetácziójának. 96 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Jávorka S. hozzászólván a tárgyhoz, elmondja, hogy a Celtis australis Herkules-fürdőnél is terem. Wagner J. felemlíti, hogy a Celtis australis a Duna mentén Dubo- vácz mellett is nagyobb mennyiségben terem. Jól ismeri a deliblati elő- fordulást is Fehérteleptöl délkeletre. Valószínűnek tartja, hogy a Celtis australis magvát madarak hozták dél felöl és terjesztették el a Deliblaton. Thaisz L. véleménye szerint bajos volna kideríteni, hogy honnan került a Celtis australis a Deliblatra. Tény az, hogy e növénynek bánáti előfordulása Heuffel óta ismeretes. M 0 e s z G. felemlíti, hogy a Brassó melletti Gespreng-hegy praedi- luviális csontmaradványaival már Kimakovicz is foglalkozott. Nevezett nagyszebeni tudós 1901-ben írja a brassói Teutsch Gyulának, hogy a Gespreng-hegy lerakodásaiban 21 emlősállatnak csontjára akadt, közöttük az egyik rágcsálót új fajnak tartja és ezt levélben Arvicola coronenis K i m-nek nevezi. Ezeken kívül 4 kigyófajt és 13 moUusca- fajt állapított meg. 2. S z a b ó Z. : „A hírlapirodalom és a botanika" czímen ismerteti azt a szerepet, a melyet a hazai és a külföldi irodalom, a napi ós a heti sajtó a természettudományok népszerűsítésében folytat. Elismerve e szerep kétségtelen jelentőségét és kívánatos folytatását, rámutat azokra a vissza- élésekre is, a melyeket egyes magyar lapok e téren elkövetnek, a mikor hamis adatokon alapuló czikkeikkel a nagyközönséget félrevezetik. Kívána- tosnak tartja, hogy különösen a szépirodalmi hetilapok természettudományi czikkeit szakemberek írják. Különösen kirívó a Tolnai Világlapjának teljesen légből kapott és hamis botanikai czikksorozata, a melyet az előadó be is mutat. Az előadáshoz többen szóltak hozzá, helyeselvén az előadó fejtegetéseit. 3. Szabó Z. : ismerteti A. S c h m i d t : Die Yerhreitung der copro- philen Pilze Schlesiens, Breslau 1912. ez. munkáját. (Megjelenik). 4. M 0 e s z G. felolvassa a szakosztály 1911. évi működéséről szóló jelentését : Jelentés a szakosztály 1911. évi működéséről. Az elmúlt esztendő, a szakosztáty huszadik esztendeje, a csendes munka éve volt. És ha feltűnőbben örvendetes jelenségekről nem is tudok beszámolni, de nem is vagyok kénytelen gyászról, veszteségről, hanyat- lásról szólani. Összesen 9 ülést tartottunk. Huszonkét előadótól 85 előadást és ismertetést hallgattunk meg. (1910-ben 11 ülésen 28 előadó szerepelt 53 előadással. Az előadók névsora, és előadásaik száma a következő : Ambrus B. Tibor 1, Andrasovszky József 1, Bányai János 1, Bernátsky Jenő 1, Borza Sándor 1, Doby Géza 1, Endrey Elemér 1, Fucskó Mihályi, GomboczEndre4, Győrffy István 1, Hollendonner Ferencz 1, Jablonszky Józsefi, Jávorka Sándor 2, Mágocsy-Dietz Sándor 4, Moesz Gusztáv 5, Nagy Béla 1, Pa ál Árpád 1, Stankovits SZAKOSZTÁLYI ÜÖYEK 97 Rezső 1, Szabó Zoltán 1, Szurák Jánosi, Tuzson János 3, VozáryPáll. Üléseinkre átlag 33-an jártak. Évek óta majdnem állandó ez a szám. Kicsiny, de lelkes társaság, melynek tagjai lelkűkből érzik, hogy havonkénti összejöveteleinkre szükség van. Üléseink alkalmat nyújtanak arra, hogy egymást megismerjük, megértsük és megbecsüljük! A botanika szeretete hoz minket össze, és ez tartja össze társaságunkat. Örömünkre és erősíté- sünkre szolgálna, ha üléseink népesebbek volnának, ha a 210 budapesti tag, előfizető és intézet nagyobb arányban érdeklődne ügyeink iránt. Erőnket növelné, ha a botanikusok és azok is, kik bár nem müvelik a botanikát, de hajlandóságot, meleg érdeklődést éreznek iránta, tagjaink sorába lépnének! Hiszen azzal a csekély díjjal, melyet maguktól elvonnak és a melynek hiányát bizonyára meg sem érzik, éppen kedves tárgyuk intenzivebb müvelését tennék lehetővé. Nem lehet közömbös reánk nézve az a tudat, hogy munkánkkal és filléreinkkel a magyar kultúra fejlesztéséhez járulunk hozzá, hozzájárulunk ahhoz, hogy minket a külföldön is számottevő kulturá- lis tényezőnek ismerjenek el. A külföldi cseresek száma 1909 óta 10-ről 36-ra emelkedett. És bizonyos, hogy ha folyóiratunk előállítására nagyobb összeget fordíthatnánk, akkor még keresettebb lenne. Legsürgősebb feladatnak a taggyűjtést tartom. E téren mindenki tehet valamit, mindenki használhat ügyünknek ! Emellett a szakosztálynak is a nyilvánosság elé kell állania, hogy híveket gyííjtsön zászlaja alá ! Tagjaink létszámát, valamint mindazokéit, kik a Bot. Közleményeket kapják, összehasonlítva a két utolsó esztendővel, a következő táblázat mutatja : 1909. 1910. 1911. Alapító tag 18 18 18 Tag és előfizető 243 ) g^g 212 | g^g 207 í ^^g Átalányos 406 ) 444 J 496 J Külföldi előfizető 6 6 6 Belföldi cserés 1 1 1 Külföldi cserés 10 34 36 Belföldi tiszteletpéld 5 5 6 Külföldi tiszteletpéld. . . . ___4 4 4 Összesen ... 693 724 774 A létszám tehát állandóan emelkedik. Az 1911. évi emelkedés 50. (1910-ben 31). A legfeltűnőbb jelenség, a mit a fenti táblázat elénk tár, az hogy míg a tagok száma lassan-lassan fogy, addig az átalányosok száma erősen emelkedik. A múlt évben 52 átalányossal szaporodott a létszám. Az alapítók száma ez évben nem emelkedett. Az alapítványok összegében mégis történt növekedés, mert Gesell János alapítványát 100 koronára. Richter Aladár 78 koronára egészítette ki. Az alapító tagok névsora és alapítványuk a következő : Báró Ambrózy István dr. főrendiházi tag 50 K Dr. A n i s i t s Dániel, egyet, tanár 50 „ Dr. A u g u s t i n Béla, egyet, tanársegéd 50 „ t Dr. Fialowsky Lajos, tanár 50 „ 98 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Dr. Filarszky Nándor, nemz. máz. osztály-igazgató . 50 K Gesell János, nyűg. máv. főfelügyelő 100 „ Hopp Ferenc z, magánzó 50 „ K i r. J ó z s e f-m űegyetem 50, Dr. Klein Gyula, József-műegyetemi ny. r. tanár . . . 100 „ Dr. Kövessy Ferenc z, erdészeti főiskolai tanár ... 50 „ Dr. M á g 0 c s y-D ietz Sándor, tud. egyet. ny. r. tanár . 100 „ Dr. Moesz Gusztáv, nemz. múz. igazgatóör 100 „ Paszlavszky József, középiskolai igazgató .... lüO „ Dr. Richter Aladár, tud. egyet. ny. r. tanár .... 78 , Dr. Schilberszky Károly, kertészeti tanintézeti tanár 100 „ Sólyom Albert, borászati felügyelő 50 „ t Dr. Staub Móricz, tanár 80 , Dr. Szabó Zoltán, egyet, tanársegéd 50 „ Szamosujváriáll. főgimnázium 50 „ Dr. Tuzson János, József-műegyetemi adjunktus . . . 100 „ Az elmúlt esztendőben újból felvetettük a botanikai kirándulás tervét. A kirándulás czélja a gödöllői m. kir. fenyökisérleti állomás megtekintése volt. A kirándulást jún. 2-ára tűztük ki. És bár az idő kedvezett, mégis csak igen kevesen vettek benne részt, ami annál sajnálatosabb, mert a kirándulás valóban tanulságos volt. Június 3-án és 4-én br. Ambrózy István meghívására, a szer- kesztőbizottság megjelent a báró úr malonyai kastélyában és őszinte elragad- tatással szemlélte parkjának botanikai nevezetességeit. Az elmúlt esztendőben csak egyetlen olyan intézkedés történt, mely a szakosztályt közelről érdekli. Kérésünkre és M á g o c s y-D ietz Sándor másodelnökünk javaslatára ugyanis az egyetem Rector magnificusa meg- engedte, hogy az egyetem növénytani előadótermét üléseink czéljaira továbbra is díjtalanul használhassuk. Végül örömmel jelentem, hogy szakosztályunk ügyei iránt a Társulat tiszti kara és választmánya állandóan jóindulattal, előzékenységgel visel- tettek. Fogadják a szakosztály meleg köszönetét ! Adja Isten, hogy a szakosztály életének harmadik évtizede alkotá- sokban gazdag legyen ! Dr. Moesz Ousztáv, a szakoszt jegyzője. 5. Tuzson J. felolvassa következő évi jelentését : Jelentés a Botanikai Közlemények 1911-ediki évfolyamáról és a szakosztály vagyoni állapotáról. A Botanikai Közlemények a múlt évben a X. évfolyamában jelent meg, 16 ív terjedelemmel, 35 szöveg közé nyomott képpel, 2 táblával és 2 térképpel. A 16 ívből mintegy 2 ív esik az idegen nyelvű szövegre és 1 ív a tartalomjegyzékre. E szerint 9 ívvel kevesebbet hoztunk a rendesnél, a mi abból az okból történt, hogy az eddigi évekből állandóan áthúzódó tartozásainkat rendezzük. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 99 Megjelent összesen 19 eredeti közlemény 15 szerzőtől, 2 irodalmi ismertetés, 1 ismertetés a brüsszeli nemzetközi botanikai kongresszusról, minden füzetben növénytani repertórium, személyi hirek, szakosztályi ügyek 8 a szokásos tagdij nyugtázások. A folyóirat szerkesztésében ugyanazok az elvek voltak irányadók, mint az előbbi években. Változás csak annyiban állott be, hogy főleg az idegen nyelvű melléklet szerkesztésében közreműködő segédszerkesztő helye nem lévén betöltve, e melléklet szerkesztését az elnök úr vette át. A szakosztály pénzügyi viszonyaira vonatkozólag jelenthetem, hogy a Társulat közgyűlése elé terjesztett pénztárosi jelentésbe foglalt adatok részletezve a következők : Bevételek : K 1. Az alapítványok összege 1910 végén 1358. — 2. Felhasználható maradvány 1910-röl — . — 3. Alapítványok 1911-ben 55. — 4. Előfizetési dijak 2417.17 5. Költségmegtérítések 58. — 6. Társulati segély . . 1700.— Összes bevétel . 5588.17 Kiadások : ^^ 1. A Társulatnak megtérítendő előleg 148.53 2. írói tiszteletdíjak 459.27 3. Szerkesztői tiszteletdíj 200. — 4. Segédszerkesztői tiszteletdíj — . — 5. A jegyző tiszteletdíja 200. — 6. A szolgák bére 40. — 7. A folyóirat nyomtatása és fűzése 3240.28 8. Klisék és táblák 208.12 9. Kis nyomtatványok (meghívók, czimszalagok) 288.25 10. Postaköltség 159.— 11. Kezelési és tisztidijak (a 4. bev. tétel után) 242.51 12. A szerkesztő apróbb kiadásai 24. — 13. Vegyes kiadások (fuvarozás a vasútra stb.) .... . . . 24 30 Összes kiadás . . 5234.26 Maradók 1912-re — .— Az alapítványok összege 1911 végén . . 1413. — A Társulatnak megtérítendő tehát az 1911. évi bevételekből . . 1060.09 A számadás adataiból kivehetőleg a Társulatnak 1060.09 koronává tartozunk, melyet a folyó évben keli megtérítenünk. Ez látszólag vissza esést jelent, a mennyiben az év elején csak 148.53 kor.-t tett ki a Társu- latnál levő tartozásunk ; valóságban azonban a következők veendők figye- lembe : az 1909. év végéről egy kettős füzetünk összes nyomdai és egyéb költségei áthúzódtak a múlt esztendőre, a mi kerekszámban 1200 kor.-t tett ki. Hozzáadva ehhez a Társulattól előlegezett 148.53 kor.-t, összes tar- 100 SZAKOSZTÁLYI ÜGYBK tozásunk az év elején 1348.53 kor.-t tett ki. Ezt a jelenlegi 1060.09 kor. tartozásunkkal vetve egybe, az elmúlt esztendőre az azelőtti évhez viszo- nyítva 288"44 kor. megtakarítás jön ki. Számításba kell továbbá vennünk még azt is, hogy 1910 elején 583.82 kor. maradvánnyal is rendelkeztünk úgy, hogy ezt is figyelembe véve az 1910. évhez viszonyítva voltaképen 872.26 kor.-t takarítottunk meg az elmúlt esztendőben. Ehhez járul továbbá még az, hogy az „Általányos különbözetet", vagyis 900 koronát a Társulat az 1911. évre megadta ugyan, de nem utal- ványozta ki, illetőleg ez a tétel a Társulat közgyűlése elé terjesztett szám- adásban szakosztályunk bevételei közé nem vétetett fel. A Társulat köz- gyíílése elé terjesztett 1060 kor. tartozásunk tehát csak látszólagos, mert a fenti 900 koronából nagyrészt fedezetet nyer úgy, hogy tulajdonképen összesen 160 kor.-t tesz ki a tartozásunk s remélhetjük, hogy a folyó évben teljesen rendbe jövünk és a Botanikai Közlemények ismét a rendes 22 — 26 ívnyi terjedelemmel jelenhetik meg. A fentebbiekben ismertetett pénzügyi viszonyaink mindamellett nagyon is kívánatossá teszik, hogy a Társulattól az „Általányos különbözet" -et ez idén is teljes összegében megkapjuk, a mi az 1912. évre a most már 496-ra szaporodott száma mellett az általányosoknak 992 kor.-t tesz ki. Tekintettel arra, hogy ez egyrészt méltányos kívánság, mert hiszen az általányosok ugyanazt élvezik, mint a szakosztályi tagok, másrészt pedig az, hogy cse- reseink révén a Társulatnak 36 értékes folyóiratot szolgáltatunk, reméljük, hogy ez idén a teljes összeget megkaphatjuk. Nem mulaszthatom el a múlt évi számadásaink kapcsán felemlíteni, hogy t. elnökünk az idegen nyelvű melléklet szerkesztéseért neki járó 200 kor. tiszteletdíjról a szakosztály javára lemondott, miért is neki elismerő köszönettel tartozunk. Midőn jelentésemet szíves tudomásvétel végett a t. szakosztály elé terjesztem, nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy szakosztályunkat a Tár- sulat választmánya és tisztikara, a folyóiratunkkal és pénzügyeinkkel kap- csolatosan, az elmúlt évben is a leggondosabb és előzékeny intézkedéseivel támogatta, miért is azt köszönet és elismerés illeti meg. Dr. Tuzson János, szerkesztő. 6. KubacskaA. a szakosztály nevében a tisztikarnak, a fárado- zásért, a sikeres működésért a szakosztály elismerését, köszönetét és háláját fejezi ki. Klein Gy. elnök úgy a maga, mint tiszttársai nevében is, köszöni az elismerő szavakat. Kéri a szaktársakat, hogy továbbra is támogassák a vezetőséget, mert eredményes munkát csakis így végezhetünk. 7. S z u r á k J. a költségvetés egy-két tétele felől kér felvilágosítást. Tuzson J. szerkesztő a költségvetés illető tételeihez részletes magyarázatot fűz. Szurák J. a jegyző jelentése kapcsán kérdezi : Foglalkozott-e a választmány a szakosztály új szabályzatának tervezetével ? Mennyit tesz ki a Simonkai L. nevét viselő alapítvány ? SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 101 M 0 e s z G, jegyző az első kérdésre azt feleli, hogy a választmány az új szabályzat tervezetével még nem foglalkozott ugyan, de annak számos pontja már életbe lépett, mivel a régi szabályzat nagy részben már régen elavult. A S i m 0 n k a i-alapítvány befizetett összege 480 kor. 80 f. A befize- tések nyugtázása már sajtó alatt van és a Bot. Közi. legközelebbi füzetében megjelenik. Szurák J. a válaszokat tudomásul veszi. 8. A szakosztály T u z s o n J. szerkesztőnek, a vagyoni állapotról szóló jelentése kapcsán elhatározza, hogy iratot intéz a választmányhoz, melyben kéri : 1. hogy az 1911/56. sz. titkári átirat szerint a választmány által az 1911. évre már megadott 2600 kor. segélyt teljes összegében, tehát a társulati pénztáros évi jelentésébe fel nem vett 900 kor.-t is kiutalványozni szíveskedjék, mert a múlt évi kiadásaink csakis így nyerhetnek fedezetet ; 2. hogy az átalányos különbözetet, az átalányosoknak 496-ra szaporodott száma után, ennek megfelelőn 992 kor.-ban szíveskedjék megállapítani. 9. M 0 e s z G. előterjeszti a szerkesztőbizottság következő indít- ványát : „A választmány 1909 november 17-én örömmel elfogadta a növény- tani szakosztálynak a természeti emlékek megvédése érdekében hozott határozati javaslatát és azt fel is terjesztette a m. kir. földmivelésügyi minisztériumhoz. Az ügy jelenlegi állásáról azonban nincs értesülésünk. Felkérjük a Társulat titkárságát, hogy a m. kir. földmivelésügyi minisz- tériumnál a természeti emlékek megvédésének ügyéről, annak jelenlegi állá- sáról tájékozódást szerezni szíveskedjék, hogy esetleg a Társulatnak is módjában legj^en az ügyhöz és annak egyes konkrét kérdéseihez hozzászólni". A szakosztály az indítványt elfogadja. A növénjrtani szakosztály 1912 márczius 13-án tartott 174-ik ülésének jegyzőkönyve. Elnök : Klein G y. Jegyző : M o e s z G. 1. Treitz Péter, vendég : „A talaj és a növény" ez. előadásában a növényzet szerepéről szól a talajalakulásban. Az újabb vizsgálatok szerint az elmállásban egyenlő szerepe van a növényi takarónak és a klímának. E két talaj alakító erő együttes hatása formálja a mállási terményt, mely a talaj még el nem bontott alkatrészeit finom kéreg gyanánt beburkolja. A burok jellegét a növényi anyagok minősége határozza meg, s az a növényi formácziók szerint különböző. A talaj tulajdonságai pedig e buroknak kémiai szerkezetétől, illetve a mállási terménynek minőségétől függnek. A növényi formácziók hatása főként a növények elhalása után érvé- nyesül, midőn a növényi anyagok bomlásnak indulnak. Az erdőségben a föld felszínén halmozódik fel a növényi anyag, míg a mezőségben nem tör- ténhetik meg az elhalt növényi részeknek felgyülemlése, mert itt a szél elhordja a felszínre kerülő szerves anyagokat. Az erdőben a felszínt borító szerves részeket a csapadékvizek kilúgozzák, bomlásuk lassú lesz s a talaj- nak humuszt nem szolgáltatnak. Minthogy humusz csak a gyökerek elbom- lásából származik, az erdőben, a hol a gyökerek felújulása lassú, humusz 102 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK nem alakulhat belőlük. A mezöségben ellenben, a fűnövényzet gyökere évente megújhodik s minthogy bomlása ásványi anyagok közepette történik, bomlása gyors és a sok talajnak humuszt ad. Minden növényi formácziónak mások az alkatrészei és különböző talaj is alakul ki alattok. De nemcsak a mezőség és az erdőség talaja tér el minden tekintetben egymástól, hanem más talajszelvény alakul ki egyes erdötipusok alatt is. Más talajuk van a tűlevelű erdőknek, más a lomblevelű kevert erdőknek és más a pusztai erdőknek. Minden növényi formácziónak egy meghatározott jellegzetes talajtípus felel meg. A klima hatásában első- sorban a légáramok származási helye játszik nagy szerepet. A tengeri lég- áramok nedves levegője sok tengeri sót is hoz magával. A kontinentális származású légáramok ezzel sok port szállítanak a területre. A por növényi anyagokra hullva, azoknak elbomlását segíti elő, ezzel a humusznak fel- színen való felhalmozódását gátolja meg. Hazánk növényzetének képe a történelmi korban megváltozott. A vál- tozást, részint az ember munkája, részint geológiai okok idézték elő. A geológiai okok közül a következőket ismerjük : — a folyóvizek medrének bevágását — a szélnek földalakító munkáját, nevezetesen, hogy futóhomok- ból és porból, a folyók irányával keresztben gátakat épített és a vizeket feldazzasztván nagyterjedelmű mocsarakat létesített. Az emberi munka az álló vizeket lecsapolta, s különösen annyiban működött a növényzet megváltozásában közre, hogy az erdőket letarolta. Mind a két beavatkozás a légkörnek a kiszárítását segítette elő s ezzel az elszékesedésnek folyamatát indította meg. Az erdő- és vízterületek megapadásával a levegő páratartalma fogyott meg. Száraz levegőben a talaj párolgása fokozódik, a talajnedvesség meg- apad s a víz a mélyebb szintekből is a felszínig húzódik. Midőn itt elpárolog, sótartalmát a talajban hagyja ; a talaj így lassanként sóssá lesz. A sóknak felhalmozódása a talajnak minden tulajdonságát megváltoztatja, mely utóbbi körülmény a növényzet megváltozását is maga után vonta. Sok helyütt a régi lomberdők helyét a mezőség típusos növényei foglalták el ; a kevert lomberdők helyén pedig vakszékes foltok alakultak. Előadó oly irányú javaslatot terjeszt a szakosztály elé, hogy az agrogeológiai felvételekhez egy növénytannal foglalkozó szakember beosztását — habár csak rövid időre is — a szakosztály kieszközölni szíveskedjék. Klein Gy. elnök megköszöni az előadást. 2. S z u r á k J. ismerteti C. Warnstorf: „Sphagnologia universalis ez. munkáját. 3. S z u r á k J. egy új rendszerű növény gyűjtőtáskát mutat be, melyet maga szerkesztett. Egyszerű, könnyű és praktikus voltánál fogva az eddig ismert és használatban levő típusoktól lényegesen eltér. Thaisz L. felemlíti, hogy Szurák J. táskája olyan, mint az ö saját rendszerű táskája, melyet négy évvel ezelőtt mutatott be a szak- osztály egyik ülésén. Az ö táskáján azonban kevesebb a szíj, mint a Szurák J. táskáján. Szurák J. megjegyzi, hogy Thaisz L. növénygyüjtőtáskáját nem látta, de az élőszóval elmondott leírásból úgy látja, hogy Thaisz L. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 103 mappája azonos a G. Beck-féle táskával. Szurák táskája csak annyi- ban hasonlít a T h a i s z-fóléhez, a mennyiben a különböző szerkezetű tás- kák ugyanazon czél szolgálatában állván, egymáshoz kell, hogy hasolítsa- nak ; különben lényegesen eltér attól. Arra a megjegyzésre, hogy sok a szíj, azt válaszolja, hogy több napos kirándulásra alkalmas gyüjtötáska, ennél kevesebb szíjjal tökéletlen. 4. T u z s o n J. ismerteti Harshberger: „Phytogeographic Survey of North- Amerika" ez. munkának fejlődéstörténeti vonatkozásait. 5. M o e 8 z G. jegyző értesíti a szakosztályt, hogy a Társulat első titkára a választmányi ülésen kijelentette, hogy illetékes helyen érdeklődni fog a természeti ritkaságok megvédése érdekében indított mozgalom mostani állásáról. Jelenti továbbá, hogy a Társulat az átalányosok után járó külön- bözeti díj fejében 1912. évre 900 K-t utalványoz ki a szakosztálynak. Jelenti, hogy Eötvös Loránd br. 500 K-val a szakosztály alapító tagja lett. Klein Gy. elnök köszönetet mond Eötvös Loránd bárónak ezen jelentős tetteért, melylyel tanújelét adta szakosztályunk iránt érzett vonzalmának. 6. M 0 e 8 z G. jegyző jelenti, hogy ezentúl, úgy a mint az más egye- sületeknél is szokásos, be fogja jelenteni az új tagok névsorát. 1912 januárius 1-töl a mai napig tagjaink sorában a következő vál- tozások történtek : L Alapító tag lett : Eötvös Loránd br. 500 K-val. n. Üj rendes tagok : Antal Sándor gőzmalomtulajdonos, Jászladány, Bárány Vincze cziszt. r. tanárjelölt, Budapest, Berdenich Ernő kir. főmérnök, Püspökladány, Binder János gyógyszerész, Budapest, Leidenfrost Gyula tanár, Budapest, Lippich Gusztáv földbirtokos, Szajol, Mahr Károly egyet, hallgató, Rákosliget, br. Radvánszky Kálmán birtokos, Sajókaza, simonyi és varsányi Simonyi Árpád csász. és királyi százados Budapest, dr. Tamási Géza orvos, Budapest, Zsák Zoltán magy. vetőmagnemesítő int. asszistense, Temesvár. in. Üj előfizető ; Lányi Béla állami felsőbb leányiskolái tanár. Szeged. IV. Az új átalányosok száma : 31. V. A tagok száma fogyott 12-vel. VI. Az átalányosok száma fogyott 13-al. 7. T u z s 0 n J. szerkesztő Szurák J.-nak, a múlt havi szakosztályi ülésen tett kérdésére válaszolva, részletesen ismerteti az ,Apró nyomtat- ványok" kiadási tételét. 104 SZAKOSZTÁLYI ÜÖYBK A növénytani szakosztály 1912 április hó 13-án tartott 175-ik ülésének jegyzökönyre. Elnök : Klein Gy. Jegyző : M o e s z G. 1. D 0 b y G. : „A burgonya levélsodródásának kémiája" czimen be- számol folytatólagos vizsgálatairól. A levélsodrós és egészséges növények gumói kémiai összetételükben lényeges különbségeket mutatnak. Kísérletei alapján arra a következtetésre jut, hogy a levélsodrós, gumók fokozottabban lélekzenek. Kiemeli, hogy éppen enzimologiai kísérletekkel sikerült annak a régen keresett élettani jelenségnek első esetét megtalálni, mely szerint az asszimilálás legmagasabban kondenzált termékei, a keményítő és az oldha- tatlan protein mennyiségileg függ az oxidázok konczentrácziójától. Legkö^- lebbi kísérletei e tétel bebizonyítására irányulnak. 2. Doby G. : „A kukoricza csövének őxidázai" ct.. előadásában arról szól, hogy a bibeszálakban peroxidázt és oxigenázt, a magházakban és a virágzati tengelyben csupán peroxidázt talált. Tirozináz nincs jelen. A bibe- szálak bámulását a megtermékenyítés után a peroxidáz és az oxigenáz okozza, melynek mennyisége a fejlődés folyamán erősen megnő, még pedig a mesterségesen meddőn tartott bíbeszálakban erősebben, mint a termé- szetes megtermékenyítés után. A leválasztott peroxidáz kinetikájából követ- kezik, hogy a hatás erősbödése új oxidázképzödés következménye, melynek a fölöslegessé vált bibeszálak elölésében lehet része. A meddőn maradt bibeszálak még erösebb oxidázhatását a szerző pathologiai jelenségnek tartja. A magházak és a virágzati tengely oxidázának konczentrácziója állandó maradt. Fucskó M. ama nézetének ad kifejezést, hogy az előadó kísérletei- nél alkalmazott módszer: a kukoricza csövének tüllel való befödése nem akadályozza meg a beporzódást. Kérdi, vájjon a tüllel bevont csöveken be- következett-e a szemképzödés ? Doby G. szerint a tüllel való befedés tényleg megakadályozta a be- porzódást, szemképzödés sem következett be. A hímvirágzatot nem lett volna szabad levágnia, mert nem lehet tudni, milyen kémiai változást oko- zott volna ez az erőszakos beavatkozás. 3. M o e s z G. : A gombák rendellenességei" ez. előadásában utal arra, hogy az irodalomban nagyon szétszórt adatokat Filarszky N. foglalta először rendszerbe. De ez a rendszer csak a nagyobb gombák rendellenes- ségeit foglalja magában. Minthogy azonban az alacsonyabb rendű, mikrosz- kopikus kicsinységű gombákon észlelt rendellenességek száma is szaporodik, felmerül annak a szükségessége, hogy a rendellenességek csoportosítását a gombák egész osztályára is kiterjesszük. Majd példákat hoz fel a termés- test, a stróma, a spórák és a sterigmák rendellenességeire, ezeket képekben be is mutatja. Részletesebben szól az Agaricus (Clitocybe) ericetorum ama rendellenességéről, a mikor a kalap tetején morchellaszerű képződések mellett apró, fordított helyzetű kalapocskák jelennek meg. Ismerteti R. Ferry magyarázatát, melylyel hasonló rendellenesség keletkezését magyarázza. Ezzel szemben valószínűbbnek tartja Patouillard feltevését, mely szerint kedvező körülmények közt a gombák különben sterilis hyphái is fertilisekké válhatnak. Schilberszky K. nem tartja valószínűtlennek, hogy az embyro nális teiméstesteket apró rovarok vagy atkák hurczolják szét és viszik- valamely gombaegyéu kalapjára, melyen aztán mint ránőtt gomba tovább fejlődik. Hogy átnövések és sarjadzások leginkább a kalap közepén talál- hatók, annak oka az, hogy a kalap középső része a tönk tengelyébe esik ezért a kalap legjobban táplált része. 4. M 0 e s z G. jegyző jelenti, hogy Szártorisz Béla magy. kir. vetőmagvizsgáló állomási adjunctus és Treitz Péter kir. főgeológus a szakosztály rendes tagja lett. Az új átalányosok száma : 5. Üj cserés : Malpighia folyóirat (Catania). A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. Az üléseken bemutatandó dolgozatok czime, legalább 8 napjjal az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő. A „Botanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése czéljá- ból szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és így közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ivek egyik oldalára Írandók. Személynevek (az auctor-nevek is) kettős == vonallal, a növénynevek és a kiemelendő tótelek egyszerű vonallal liuzandók alá. A „Botanikai Közlemények" részére szíveskedjenek a szerzők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget vagy kivonatot, vagy lefordítás czéljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni. A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ivenkint 50 kor., ismertetésért 40 kor., az idegen nyelvű szövegért 30—40 korona írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb czikk után az egy íven túl terjedő részért, valamint a 150 pld.-ban, díjmentesen kiszolgáltatni szokott disszertácziókért a szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá- natra azonban többet is, a következő ár mellett: 25 darab ivenkint, czímlappal . . 4 korona — fillér. luu „ „ „ . . y „ „ Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A szakosztály tisztikara. Elnök : Klein Gyula műegyetemi tanár ; alelnök : Mágocsy-Dietz Sándor tudomány - egyetemi tanár; szerkesztő: Tuzson János egyetemi magántanár; jegyző: Moesz Gusztáv nemzeti múzeumi igazgató-őr. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül : Filarszky Nándor nemzeti múzeumi növénytani osztályigazgató, Schilberszky Károly m. kir. kerté- szeti tanintézeti tanár. Az alapitói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker., Eszterházy- utcza 16. szám), a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szak- osztály jegyzőjéhez (Moesz Gusztáv, Budapest, V. ker., Akadémia- utcza 2), kéziratok a szerkesztőhöz (Tuzson János, Budapest, I. ker., Eezeda-utcza 9. szám) küldendők. Le bulletin ^, Botanikai Közlemények** est la revue de la sectíon botaníque de la Socíété r. hongroíse des Sciences natu- relles* A présent íl parait dans sa U'"^ année (6 fascicuíes par an) et contient environ 25 feuílles. Les travaux publiés son traduíts complé- tement ou sönt réduits en un bref résumé dans une des langues les plus importantes ou en latin et ils apparaíssent dans le mérne fascícule. Le prix d'abonnement par an est 8 cou- ronnes (8*50 francs) ou on échange le bulletin avec d'autres revues botaniques* S'adresser á la rédaction du bulletin t3otaníkaí Közlemények'^ Budapest, VIIL, Eszterházy-utcza Í6. Hornyánszky Viktor csász és kir. udvari könyvnyomdája Budapesten. 53781 XI. KÖTET. 1912. IX/30. 3—4. FÜZET. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901 NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMÜKÖDÉSÉVEI, SZERKESZTI TUZSON JÁNOS MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1912. TARTALOM. TABLE DES MATIÉRES. — INHALT. Oldal Moesz G. : A gombák rendellenessége 105 Teratologie der Pilze (23) Bányai J. : Adatok Abrudbánya környékének flórájáho/. . . . 116 — — Beitrage zur Flóra der Umgebung von Abrudbánya . . . (31) Tuzson J. : A Fritillaria tenella alakjai 131 — — Über die Formen von Fritillaria tenella (32) Moesz G. : Csató János herbáriuma a Magy. Nemz. Múzeumban 135 — — Das Herbárium von J. Csató im Ung. Nationalmuseum . (34) Irodalmi ismertető. Literaturbericht. Tuzson J. : „Harshberger J. W. Phytogeographic Survey of North America 1911" , 137 Mágocsy-Dietz S. : Enesei Dorner Béla, Kaszáló és legelő javítás 154 Tuzson J. : Günthart, A. Beitrag zur Monogr. der Gattung Arabis 158 Növénytani repertórium 159 Szakosztályi ügyek 162 Sitzungsberichte •. (35) Személyi hirek 166 Personal-Nachrichten (36) BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA XI. KÖTET. 1912. IX/30. 3-4. FÜZET. Moesz G. : A gombák rendellenességei. I táblával. A rendes alaktól elütő gombák nagyon szembeötlők. Össze- nőtt kalapos gombák, vagy olyanok, a melyeknek kalapján ismét kalapos termőtestek fejlődtek, vagy olyanok, a melyeknek tönk- jéből kisebb-nagyobb kalapos termőtestek erednek, a figyelmet könnyen magukra vonják. Ilyen és hasonló rendellenességekről számos leírást és képet találunk az irodalomban. 0. Pénzig „Pflanzen-Teratologie" ez. munkájában összegyűjtötte ugyan a gombák rendellenességeit, de ezekről nem nyújt áttekintést. Filarszky N. volt az első, a ki a gombák rendellenességeit csoportokba foglalta.^ Filarszky csoportosításának vázlata a következő: I. Rendellenes összetett termőtestek. 1. Összenövés. a) Oldali összenövés (ikergombák), a mely lehet: teljes és részleges. h) Tetőző összenövés. 2. Sarjadzás (proliferatio), a mikor a tönkből vagy kalap- ból új tönkös termőtestek erednek. '6. Kedvezőtlen körülmények közt fejlődött gombák rend- ellenességei.^ II. Rendellenes egyszerű termőtestek. 4. A kalapos gombák eredeti alakjának elváltozásai. 5. A hymenophorum rendellenes kiképződése. 6. A kalap felső részén is visel spóratermő hymeniumot. 7. Anomalie morchelloíde. 8. Nanismus és gigantismus. Ez a rendszer alkalmas arra, hogy a kalapos gombák rendellenességeit ebbe a keretbe foglalhassuk. Minthogy azon- ban az alacsonyabb rendű és mikroszkopikus kicsinységü gom- bákon észlelt rendellenességek száma is szaporodik, hova-tovább 1 Filarszky N. : Rendellenes alkotású gombák. (Pótfüzetek a Termtud. Közl.-höz. 1901. 97—106. és 193—202.) * Ide tartoznak például a sötét helyen nőtt gombák rendellenességei. A sötétségnek a gombák alakjára gyakorolt hatásáról Mágocsy-Dietz S. is szólott, tanulságos példák bemutatása mellett. (Bot. Közi. 1911. 132.) Botanikai Közlemények. 3—4. füzet. 10 106 M0E8Z G. felmerül annak a szükségessége, hogy a rendellenességek cso- portosítását a gombák egész osztályára is kiterjesszük. Ennek az általánosabb rendszerezésnek azután magában kell foglalnia a következő csoportokat : I. A mycelium rendellenességei. II. A termőtest „ III. A stroma „ IV. Az ascus „ V. A spórák és konidiumok rendellenességei. VI. A basidium és a sterigma A rendellenességeknek ezen főbb csoportjaiból kívánok néhány példát bemutatni, olyanokat, melyeket nagyobb részben magam figyeltem meg. I. A mycelium rendellenessége. Erre vonatkozólag példának említem a Penicillium crustacemn-ot, melyről L o e wj^ azt mondja, hogy az egymásmellett levő myceliumfonalak sejtjei egymással H-alakú összeköttetésbe léphetnek. Ezt az összeköttetést pseudo- copulatio-nak nevezi. Megfigyelte ezt a jelenséget a Penicillium- nál Brefeld'^ és Tuzson^ is. L 0 e VT kísérleteiből azt következteti, hogy a myceliumfonalak eme fúzióját a táplálóanyagokban való szűkölködés idézi elő. II. A termőtest rendellenességei közül mint igen feltűnő jelenséget említem az ú. n. morchellaszerü képződéseket (auomalie morchelloíde), melyeket az Agaricus {Clitocybe) ericetorum kalap- jának felső felületén észleltem. (I. tábla, 1. és 2. kép.) Apró, 1 — 2 mm nagyságú, szemölcsalakú kinövések jelentek meg a nevezett gomba kalapjának közepén. Míg a gomba felülete sima, e kinövéseken parányi fibrillák láthatók. Feltűnő, hogy a kinö- vések ránczosak és a ránczok felületét spórát termő hymenium borítja. E szemölcsszerű kinövések alakja idővel módosul, a mennyiben csúcsi részük kiszélesedik, végül valóságos parányi kalapocskákká alakulnak, melyeknek hymeniumot viselő ránczai felfelé néznek. A ránczok nem lemezszerüek és elhelyezésük sem tiszta sugaras. A legnagyobb kalapocska átmérője 7 mm volt. Ez az Agaricus [Clitocybe) ericetorum Budapesten, az állami polg. iskolai tanítóképzőintézet üvegházában termett nagyobb mennyiségben, kívülről behordott törmelék talajon, január havá- ban. Az egyes egyének sűrűn, egymásmellett, csoportokban tör- tek elő. Kalapjuk változatos alakú, többé-kevésbbé sugaras, homorú. Középen a rendellenes kinövésekkel és fordított hely- zetű apró kalapocskákkal a virág alakját juttatja eszünkbe. Az bizonyos, hogy e gomba morchellaszerü képződéseive csak kevéssé hasonlít ahhoz a Cortinarius scutellatus -hoz, melyen ^ E. Loew: Zur Entwickelungsgeschichte von Penicillium. (Pringsheim. Jahrb. für wiss. Botanik. VII. 1869—1870. p. 472—510. Tab. XXXII. Fig. 3. * 0. Biefeld: Bot. Untersuchungen über Schimmelpilze II. Heft, 1874. p. 29. Taf. I. Fig. 4. =" T u z g 0 n J. szóbeli közlése és rajza alapján. Botanikai Közleményeit. 1912. 1. kép. Aqaricus [Clitociihc] cricetorum. A kalap tetején morchellaszerü kép- ződések és fordított helyzetben álló apró kalapok. Természetes nagyság. (Eredeti rajz.) 2. kép. Az Agaricus (Clitocybe) ericetorum kalapjának tetejéről való apró, fordított helyzetű kalapok körülbelül 10-szeresen nagyítva. (Eredeti rajz.) A GOMBÁK RENDELLENESSÉGEI 107 Boudier a morchellaszerű anomáliát észlelte.^ Boudier gombájá- nak kalapja teljes egészében üregessé, ránczossá, morchellaszerűvé alakult. Nevezetes azonban, hogy az üregek szélein fibrillák voltak. Az irodalomban akadunk olyan példákra is, a mikor a kalap felső részén csak helyenként keletkeznek morchellaszerű képződések. Ilyen esetet ir le R. F e r r y, ^ G u é g u e n, ^ D u m é e et L. Lutz'^'és Filarszky N.'^ 3. kép. A Morchella intermedia B o u d. spórái, melyek már az ascusban csíráznak. A kép bal oldalán egy ascus felső része, benne a csírázó spórák, 400-szorosan nagyítva. Az ascustól jobbra öt csírázó spóra, 800-szorosan nagyítva. (Eredeti rajz.) Az Ag. {Clitocyhé) ericetorum itt lerajzolt példányai a rend- ellenességnek azt az állapotát tárják elénk, a mikor a morchella- szerű képződés átmenetet mutat a fordított helyzetű kalapocskákhoz. ' Boudier: Note sur une anomalie morchelloide du Cortinarius scutellatus. (Bull. Sec. Myc. 1890. p. 169—173. pl. XVm.) " R. F e r r y : Anomalie morchelloide du Cütocybe nebularis. (Rev. Myc. 1893. p. 61. pl. CXXXm.) ^ G u é g u e n : Sur les hyméníums surnumóraires de quelques Basí- díomycétes. (Bull. Soc. Myc. Fr. 1902. p. 305—311, pl. XV.) * D u m é e et L. L u t z : Sur une déformation morchelloide de Corti- naire. (Bull. Soc. Myc. Fr. 1902. p. 131—132.) ^ Filarszky N. idézett helyen. 10* 108 MOESZ G. R. Ferry a Clitocyhe nehularis-ou. észlelte a morchella- szerü képződéseket társulva a fordított állásban levő kis kala- pokkal. Ezek keletkezését következőképen magyarázza : Több, egymással szoros érintkezésben álló igen fiatal kalap közül egyik-másik a myceliumtól elszakadván, táplálékot csak a vele szorosan érintkező kalaptól kaphat. Ilyen úton azonban csak gyengén táplálkozhat, azért fejlődésében is visszamarad, nem nő meg, mig az a kalap, a melyik a myceliumtól nem szakadt el és a melyik a leszakadt kalapot magán viseli, rendesen táplálkozik és rendesen fejlődik. A jól fejlődő gomba kalapja végül magába kebelezi a hozzája tapadó fejletlen kis kalapot. Hogy ez meg- történhetik, arra a mindennapi tapasztalat is utal : bizonyos gombák könnyen zárnak be testükbe idegen anyagokat, levelet, mohaszáracskát, fadarabkát. Ha a bekebelezett kis kalapocskát csak vékony hártya takarja, azt könnyen átszakítja, a nagy kalap felszínére kerül, fejlődésében akadályozva nem lévén, Agaricus szerkezetet ölt. Ha ellenben a bekebelezett kis kalapot vastagabb, szívósabb hártya fedi, azt nem tudja átszakítani, a nagyobb nyomás kényszerűsége folytán szabadon nem fejlőd- hetik tovább, ide-oda görbül, ránczossá, morchellaszerüvé lesz. Ez a magyarázat a Clitocyhe ericetorum rendellenességének okát nem fejti meg. Már csak azért sem, mert nem tételezhet- jük fel, hogy a myceliumtól elszakadt kis kalapok mindig pon- tosan a kalap közepére kerüljenek. Ferry rendellenes Clitocyhe nebularisai czédrusfák tövében termettek. Nézete szerint a czédrus gyökérzete szakította el a kalapokat a myceliumtól. Az üvegház porhanyós talajában, gyökértől mentes helyen nőtt Clitocyhe ericetorum kalapjait vájjon mi szakíthatta volna el a myceliumtól ? Sokkal egyszerűbbnek látszik az a magyarázat, a melynek Patouillard a szerzője.^ Szerinte a gombák meddő hyphái kedvező körülmények között termőkké válhatnak. Ismerünk gom- bákat, különösen taplóféléket, melyek felső felületükön is ter- melnek spórákat. Jelen esetben az üvegház enyhébb temperaturája és a megmunkált talaj voltak azok a kedvező tényezők, a melyek az Ag. Clitocyhe ericetorum kalapjának tetején a különben meddő hyphákat termőkké fejlesztették. A termőtest rendellenességei közül még a következő esete- ket sorolhatom fel : 1. A termőtest tönkjének csavarodása. Látható azon a Tylostoma mammosum példányon, melyet Schilberszky K. gyűjtött Nagytétényen (8. kép f). 2. A termőtest nyílásának rendellenességei. a) A nyílás alakja eltér a rendes alaktól. A Tylostoma mammosum nyílása kerek ; gyakran azonban hosszúkás, sőt rés- ^ Patouillard: Sur la localisation de rhyménium. (Rev. Myc. 1883. p. 1—2.) A GOMBÁK RENDELLENESSÉGEI 109 alakú, a mint azt a 8. kép a és 6 ábrája mutatja. (E n d r e y E. ógyallai gyűjtéséből). h) A nyílások száma több, mint a mennyi rendesen szokott lenni. Ezt az esetet egy mikroszkopikus gombánál, egy Sphaero- nema-n észleltem, melynek pycnidiuma két csőralakú nyílást viselt — egy helyett. 3. A termőtest rendellenes színe. Tudva azt, hogy számos gombafaj többféle színárnyalatot vehet fel, rendellenességnek 4. kép. a) Cordyceps capitata, term. nagys., b) Durluca filum. ICO-szorosan nagyítva, c) Bovista plumbea, term. nagys. (Eredeti rajz.) csak a rendestől való határozott színbeli eltérést tekinthetjük. Példa gyanánt említem azokat az egészen fehérszínű Plicariella constellaiio egyéneket, melyeket Filarszky N. Iglófüreden, pirosszínü egyének társaságában talált. Megjegyzendő, hogy az egészen kicsiny, fiatal egyének is fehérszínűek voltak. A rend- ellenességet tehát a piros festékanyag hiánya okozta. Az itt felsorolt (1 — 3) rendellenességek mint újabb csopor- tok illesztendők be a Filarszk y-féle csoportosításba. A fölös- számú nyílások többnyire arra vallanak, hogy a termőtest két vagy több termőtest összenövéséből keletkezett. így a 4 6 ábrán látható Darluca filum háromnyílású termőteste nyilván három 110 MOESZ G. pycnidium egyesüléséből származott. S az a Tylostoma mammo- sum, melyet ugyancsak Endrey E. ógyallai gyűjtésében talál- tam (8. c, d ábra), olyan termőtestet visel, melyhez egy kisebb termőtest szorosan és szervesen hozzánőtt és vele össze is nőtt. 5. kép. IthypJiallus impudiciis. (E n d r e y E. fényképe nyomán.) Az összenövés kevésbbé teljes annál a Bovista inlumbea- nál, melyet ugyancsak Endrey E. ógyallai gyűjtésében talál- tam (4. c ábra), valamint a Schilberszky K. gyűjtéséből származó Tylostoma mammosum-n'á}, melynél a két egyén csak a tönkök alján nőtt egybe (8. e ábra). 6. kép. A rozsdagombák spóráinak rendellenességei. 1. 2. Uromyces thapsí 3. U. rumicis, 4. Puccinia epilobü-Fleischeri, 5. V. thapsi, 6. P. thlaspeos, 7. P. salviae, 8. P. longirostris, 9. P. chrysanthemi uredospórája, 10., 13., 14., 15. P. lampsanae, 11., 16. Phragmidium ruhi, 17. Ph. fusiforme, 12. P. oblongata uredospórája, 18. P. coronata, 19. P. cnici-oleracei, 20. P. helianthi, 21. Ph. rubi, 22. Triphragmmm filipendulae, 23. T. ulmariae, 24. P. chry- santhemi uredospórája, 25. U. thapsi, 26. P. glechomatis, 27. P. albescens, 28. P. cnici-oleracei, 29. P. nigrescens, 30. T. ulmariae, 31. P. malvacearum, 32. P. glechomatis, 33. T. filipendulae, 34. P. phragmitis, 35. P. malvacea- rum, 36. P. tinctoriae, 37. P. saniculae. 11., 16. és 17. ábrák 250-szeresen, a többi 500-szorosan nagyítva. A 3., 4., 5., 6., 9., 12., 17., 22., 23., 24., 26., 27., 30., 31., 32., 33. ábrák Ed. Fischer, a 8. ábra P. és H. Sydow rajzai nyomán készültek, a többi eredeti. 112 MOESZ Q. A termőtest rendellenességei közé számítandó az az eset, a mikor a termőtest a széthasadás állapotában van. Példát erre az az Itliyphallus impudicus mutat, melyet E n d r e y E. észlelt Ógyallán (5. kép). ni. A stroma rendellenessége. Az a Cordyceps capitata, melyet F i 1 a r s z k y N. Iglófüreden talált (4. a ábra), arra vall, hogy a stroma is szenvedhet rendellenes alakelváltozást. A leraj- zolt példány stromája elszalagosodott. IV. Az ascus rendellenessége. Hogy az ascus is eltérhet rendes alakjától, arra példát ad a 7. kép 4. ábrájában lerajzolt kettős ascus, melyet egy barsmegyei (Velsécz) Dermatea carpinea hymeniumában vettem észre. A rendesen kifejlődött ascus hossza 116—153 [JL. A kettős tömlő alsó ascusa 83 {i, felső ascusa 103 \y. hosszú ; együttesen tehát hosszabbak, mint a rendesen fejlődött egyszerű ascus legnagyobb hosszasága, a mi arra mutat, hogy ez a rendellenes ascus nem egy tömlőből, hanem két tömlőnek összenövéséből származhatott. V. A spórák és Iconidiumok rendellenességei. E csoport rendellenességei már több példát nyújtanak. Különösen a rozsda- gombák uredo- és teleutospórái azok, melyek gyakran térnek el rendes alakjuktól. Számos adatot találunk Ed. F i s c h e r, ^ vala- mint P. et H. Sydow^ munkáiban. A következő csoportosítás- ban megkísérlem a rozsdagombák spóráinak rendellenességeit áttekintés czéljából rendszerbe foglalni : 1. Rendellenes a csiranyílások száma. Egy csiranyílás helyett kettő van az JJromyces thapsi (6. 1. és 2. ábra) ; az JJromyces rumicis (6. 3. ábra) és a Puc- cinia epilobii-Fleischeri (6, 4. ábra) teleutospóráinak. 2. A spóra többhegyű. Ennek a rendellenességnek két alakját különböztethetjük meg. Nevezetesen : a csúcson levő befűződés mélyre ható, vagy csak a vastag exosporiumra szorítkozik. Az előbbi esetre példát látunk az Uromyces thapsi (6. ő. ábra) és a Puccinia thlaspeos (6. 6. ábra) teleutospóráinál, utóbbi esetet a Puccinia salviae (6. ?. ábra) és a Puccinia longirostris (6. 8. ábra) tárja elénk. 3. A spóra alakja torzult. A spórák alakja sokszor annyira eltér a rendestől, hogy annak jellemző tulajdonságait is elveszíti. Az eltorzulás néha igen különös alakokat hoz létre. A sok közül csak néhány pél- dát említek : a Puccinia chrysanthemi (6 9. ábra) és a Puccinia oblongata (6. 12. ábra) uredospórái, a Puccinia lampsanae (6. 10., 13 — lő. ábra), a Phragmidium ruhi (6. 11. és 16. ábra) és a Phragmidium fusiforme (6 17. ábra) teleutospórái. 4. A harántfalképződés hiányos. ^ Ed. F i s c h e r : Die Uredineen der Schweiz. 1904. ' P. et H. S y d 0 w : Monographia Uredinearum. A GOMBÁK RENDELLENESSÉGEI 113 Példa : a Puccinia malvacearum (6. 31. ábra) és a Puccinia gleehomatis (6. 32. ábra. • 5. Az összetett spórák sejtjeinek száma kevesebb, mint rendesen. Ez a jelenség azért nevezetes, mert gyakran a rozsda- gombák közeli rokon génuszait jellemző spóra-alakokat isme- rünk fel a módosult spórákban. A Puccinia cnici-oleracei (6. 19. ábra), a Puccinia helianthi (6. 20. ábra) különben két- sejtű teleutospórái az Uromyces génusz egysejtű teleutospórái- hoz lesznek hasonlókká. Sőt a soksejtű Phragmidium rubi (6. 21. ábra) teleutospórája is egysejtűvé redukálódhatik. A Tri- phragmium háromsejtű teleutospórái, ha egyik sejtjüket elveszi- 7. kép. 1. A Stephanoma strigosum rendes koiiidiuma, 2., ugyanannak rend- ellenes konidiuma, 500-szorosan nagyítva, 3., a Pestalozzia Earsteni rend- ellenes konidiuma, 1000-szeresen nagyítva, 4., a Dermatea carpinea rend- ellenes ascusa, 175-ször nagyítva, 5., a Puccinia silvatica ágas sterigmái, 300-szor nagy. Utóbbi Ed. Fischcr rajza nyomán, 1 — 4 eredeti. tik, a Puccinia- génusz teleutospóráihoz lesznek hasonlókká. Példa erre a Triphragmium filipendulae (6. 22. ábra). A Tri- phragmium uhnariae (6. 23. ábra) lerajzolt teleutospórája a Diorchidimn teleutospóráit juttatja eszünkbe. 6. Ezzel szemben gyakran fordul elő az az eset, hogy egy- szerű spórák összetettekké alakulnak. E csoporton belül vannak : a) Kétsejtű uredospórák. Puccinia chrysanthemi (6. 24. ábra). h) Az Uromycesek kétsejtű teleutospórái. Ezek a Puccinia- génusz teleutospóráihoz hasonlók. Nagyon meglepett, mikor az aranyosmaróti Verhascum phlomoides rozsdafoltjait vizsgálva, azokban nagyobbrészt kétsejtű teleutospórákat találtam. A vizs- gált példány alapján a Verbascum phlomoides rozsdafoltjait bátran helyezhettük volna a PMCí-mm-génuszba, ha nem tudnók, hogy ez esetben az Uromyces thapsi egysejtű teleutospóráinak rend- ellenes kiképződésével van dolgunk (6. 25. ábra). 114 M0E8Z G. c) A Puccinia teleutospóráinak phragmidiumszerű kiképző- dései. Három, sőt négy sejt egymás fölé helyezkedve, a Phrag- midium teleutospóráit utánozza. Nem ritka jelenség. Példaképen említem a Puccinia cnici-oleracei háromsejtü teleutospóráját (6. 28. ábra) és a Puccinia malvacearum-ot, melynél egy ízben négysejtű teleutospórát észleltem. d) A Puccinia teleutospóráinak triphragmiumszerü kikép- ződései, a mint azt a 6. 26. ábra {Puccinia glechomatis), a 6. 27. ábra {Puccinia albescens) és a 6. 29. ábra {Puccinia nigrescens) mutatja. e) A Triphragmium-génusz négy-, többsejtíí teleutospórái. Példa a Triphragmium ulmariae (6. 30. ábra). 7. A spóra sejtjeinek egymásközötti helyzete eltér a ren- destől. Ebbe a csoportba főképen azok az esetek tartoznak, a mikor a spóra, illetőleg egyik-másik sejtjének tengelye rend- 8. kép. A Tylostoma mammosum rendellenességei. (Eredeti rajz.) ellenes helyzetben van a spóra nyeléhez képest. A 6. 84. ábra {Puccinia phragmitis), a 6. 37. ábra {Puccinia saniculae) és a 6. 36. ábra {Puccinia tinctoriaé) mutatja azt az esetet, a mikor a spóra tengelye a nyél tengelyétől 90°-ra elfordult. Ilyenkor a sejtek közötti fal párhuzamos a nyél irányával. A mikor a harántfal a nyél folytatásába esik, a spóra diorchidiumszerű alakot nyer (6. 36. ábra). Ha csak az egyik sejt fordul oldalra, a harántfal meg- tartja a nyélhez viszonyított rendes helyzetét. Ezt a rendellenes- séget a 6. 35. ábrában látjuk {Puccinia malvacearum). A spóra egyes sejtjeinek egymásközötti helyzete megvál- tozik a Triphragmium teleutospóráinál is, a mikor azok phrag- midiumszerű elrendezkedésbe jutnak. Példa a Triphragmium filí- pendulae 6. 33. ábrában lerajzolt teleutospórája. A rendellenességnek érdekes példáját látjuk a 7. 2. ábrá- ban feltüntetett Stephanoma sirigosum konidiumán. a melynek egyik sejtje helyén a rendes konidium alakját utánzó összetett A GOMBÁK RENDELLENESSÉGEI 115 konidium fejlődött ki. A konidium ennek következtében kettőzött alakot mutat. A 7. 1. ábra a rendesen fejlődött konidiumot ábrázolja. A konidium rendellenességének más típusát mutatja a 7. 3. ábra. A Pestalozzia Karsteni itt látható konidiumának ágas sertéi vannak, holott egyszerűek szoktak lenni. A spórák rendellenességei közé kell sorolnunk azt a jelen- séget, a mikor idő előtt csíráznak ki. Ez a biológiai rendellenes- ség olykor szembetűnő módon jelentkezik, a mint azt a Mor- chella intermedia B o u d.-nak egyik példányán észleltem. Ennek a példánynak alaki kiképződésébeu semmiféle rendellenesség nem volt tapasztalható. Az ascusok majd mindenikében a spórák csirázó állapotban voltak. A legfelső spórából fejlődő egyik myceliumfonál az ascus csúcsán a szabadba jut (8. ábra). A Morchella intermedia Boud.-nak ezt a példányát Szurák J. gyűjtötte Budapesten, a Jánoshegy erdejében. VI. A sterigma rendellenessége. Ed, F is eh er^ a Pucdnia silvatica leírásában említi, hogy e fajnál szabálytalanul kiképző- dött vagy elágazott sterigmákat is talált (7. 5. ábra). A gombák mikroszkopikus méretű szervei bizonyára elég gyakran árulhatnak el teratológiás jelenségeket. Hogy az iroda- lomban ilyen esetekről csak elvétve és csak mellékesen találunk adatokat, annak oka részint az, hogy kicsinységüknél fogva nem ötlenek szemünkbe, részint az, hogy ezidőszerint nem is tulajdo- nítanak nekik jelentőséget. Ha a megfigyelések nagyobb száma fog rendelkezésünkre állani, bizonyára érdekes következtetésekre fognak alkalmat nyújtani úgy morfológiai, mint fejlődéstani szempontból. A rendellenességek okát csak kevés esetben tudták kielégítően megmagyarázni. Főképen Msérleti ilton előállított rendellenességek tanulmányozására volna szükség, hogy biztos eredményhez jussunk. (A szakosztálynak 1912. évi ápr. 13-iki üléséből.) 1 Ed. Fischer: Die Uredineen der Schweiz. p. 289—290. 116 BÁNYAI J. Bányai János: Adatok Abrudbánya környékének flórájához. Botanikusaink közül többen jártak Abrudbánya környékén (Baumgarten, Schur, Janka, Simonkai, Csató stb.), de mindannyian csak átutazóban lévén, az itt töltött pár nap alatt természetesen alapos gyűjtést nem végezhettek. Minden- esetre czélszerü lett volna munkámat az eddigi gyűjtőkével vonatkozásba hozni, de távol minden kulturközponttól, a rendel- kezésemre álló kevés irodalmi adat felhasználásával ezt meg nem tehettem, s így egyelőre a gyűjtött adataim és megfigyelé- seim felsorolásával kell beérnem. Flóravidékünk jellemzéséhez szükségesnek vélem, hogy egy pár földrajzi és geológiai adatot előre bocsássak, a mennyi- ben e tényezők igen sajátságos tagozódást teremtettek már ezen a kis területen is úgy, hogy a szomszédos, de tőle orografiailag teljesen elzárt Zalatna és Brád völgye is igen elütő növény- világot rejt magában. Az általam kutatott terület vizrajzilag az Aranyos folyó vidékéhez tartozik. Délről a 957 m magas ^ Nagyhegy [Oyalu Maré) zárja el az Ompoly patak- völgyétől és nyugaton a 751 m-es Vulkánhágó a Fehér Körös völgyétől. Keletről eléggé jól hatá- rolja a mogosi völgy felöl északra siető és az Aranyosba ömlő Hermonyásza patak. Ezt a négyszögalakú medenczét az északi szelek ellen a Bihari havasok 1700 — 1800 méteres csúcsai és hatalmas hegyhátai meglehetősen védik. Délen és keleten a Nagyhegy (957 m) és Botes (1263 m) homokkő hegyhátai és a Vulkoj (1349 m), Zsamena (1364 és 1357 m), valamint a Verespatahtól keletre eső andezit kúpok (1100—1200 m) emelkednek. Az egész terület homokköböl áll és ebből emelkednek ki Verespatak és Bucsony (régen Bucsum) határában a riolit (liparit) sziklák^ a széleken pedig az andezit-erupcziók, a melyekhez az oszlopos bazaltjáról nevezetes Detonata is csatlakozik. Kis fol- tok alakjában gyakoriak az úgyszólván pár m^-nyi mészszirtek is, melyek mésznövényeikkel apró szigeteket alkotnak a hatal- mas homokkő-zónában, kivéve a méreteivel is impozánsan ható Vulkánhegy jurakori szikláját. A flóra általános jellemzéséhez felemlítendőnek tartom, hogy a hegyek erdőit már jórészt letarolták. Az erdők javarészét Fagus silvatica és Carpinus betulus alkotja, köztük szórványosan Acer pseudoplatanus L., Populus tremula L., Fraxinus excelsiorh., Betida verrucosa Ehrh. (más Betula-ía}t nem találtam !) is előfordul. ' A magassági adatokat a 75,000-es katonai térkép „Abrudbánya' és „Zalatna" jelű lapjairól vettem. ADATOK ABRUDBÁNYA KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 117 A bucsonyi részen az Abies álba Mill. alkot nagyobb erdőket, melyekben keverten a Picea excelsa (P o i r.) Link is előfordul. A Nagyhegyen levő Abies álba ágait a Viscum album L. bokrai lepik el. Kisebb foltokban az Abies álba a Vulkán felé eső völgyekben is gyakori, sőt a Vulkán északi oldalán 118 BÁNYAI J. nagy erdőt alkot. Pinus silvestris L. mint újabb ültetés az abrudfalvi templom mellett borit egy kis területet. Az erdőszéleknek gyakori bokrai: a Prunus spinosa L., Crataegus oxyacantha L., Ligustrum vulgare L., Rosa- és Rubus- fajok, melyek a letarolt hegyoldalakon is gyakran áthatolhatat- lan sűrűséget alkotnak, a hegytetőkön pedig mindezek helyén a Calluna vulgáris (L.) Salisb. diszlik. Kisebb mennyiségben: Rhamnus frangula L., Sambuciis nigra L. és S. racemosa L., Lonicera xylosteum L. A L. leiophylla K e r n.-t, melyet innen közöltek, a legszorgosabb kutatással sem sikerült megtalálnom, bár úgyszólván a vidék összes Loniceráit megnéztem. Gyakoriak még a Viburnum opulus L., Acer campestre L., Sorbus aucuparia lanuginosa Kit. alakja, mely egy-egy helyen hatalmas fává növekedett. Abrudbánya nagy tengerszín feletti magassága (600 m) okozza, hogy az Aranyos alsó folyásánál az Ompoly és a Fehér Kőrös völgyeiben közönséges Alnus glutinosa (L.) DC. itt kimarad s helyét az Alnus incana Willd. foglalja el, mint a patakok állandó kísérője, nagy fává nőve, vagy a szárazabb hegyolda- lokon cserjévé szétágazva. A polg. iskolai botanikus kerttől nem messze a Styurc- hegy (938 m) északkeleti lejtőjén a katonai lövőtér mocsaras árkaiban a Menyanthes trifoliata L. terem bőven Oeum rivale L., Caltha alpestris Sch. N. et K. és a még késő őszig is virító Bidens cernua L.-vel. A hegy alján a Jdz (patak) mellett az Alnus incana Willd. csoportjai alatt, különösen az Incze-kert mögött és a mécsai oldalon Abies álba árnyékában április hó folyamán sok az Adoxa moschatellina h., melyet a Detonata goale hegy tövében is megtaláltam. A hegy szárazabb, naposabb oldalait szereti a Cerastium vulgatum L. p. fontanum Baumg., Phyteuma tetramerum Schur., Ph. orbiculare L. és a Salvia pratensis L. is. A Ver- bascumohat a V. Hinhei Friv. szép példányai és a V. nigrumh. képviselik. A Olechoma hirsuta L. pedig helyettesíti a más vidé- ken közönséges G. hederacea L.-t. A Styurc-hegygyel szemközt fekvő Szohárnalc kiváló neve- zetessége a Filago germanica és a bokrok közt meghúzódó kora tavasztól késő őszig virító Aposeris foetida (L.) C a s s. Általában a hegyi kaszálóknak gyakori növényei a Trifo- liumoJc {pannonicum Jacq., alpesire L., repens L., montanum L. stb.), Filipendula hexapetala Gilib., Pedicularis campestris G r i s e b. és a vele keverten élő f. coronensis Schur. A Tha- lictrum galioides Nest., Bunias orientális h., Barbarea vulgáris R. B r. sárga virágaikkal már messziről feltűnnek, úgyszintén a bokrok mellett meghúzódó Ranunculus auricomus L. és egyik alakja a var. fallax W. et G. A magasabb tetőkön (Paperdeje fölött különösen) a Poten- ADATOK ABRÜUBÁNYA KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 119 tilla álba L, virágzik kora tavaszszal és késő őszszel is. A Bányá- szok hegyének palás meredek oldalán a Ranunculus hulbosus L., Scleranthus dichotomus S c h u r. Carex pallescens L., Polygala vulgáris L. és az Antennaria dioica (L.) Gártn. gyakori. Az árnyékos hegyszakadékokban lépten-nyomon találjuk a Symphytum tuherosum L. és a S. cordatum W. et K.-t, a Ptd- monaria rubra Sch. et Ky.-val keverten. Még jeges a föld, a mikor megjelenik a Oalanthus niva- lis L. és a Leucojum vernum h. Az utóbbi egy- és kétvirágú kocsánynyal. Kétvirágú alakját S i m o n k a i L. hiflorum és H e r b i c h L. carpaticum néven varietásnak, illetve alfajnak vette. Négy évi megfigyelésem alapján mondhatom, hogy a kétvirágú példányokat igy elkülöníteni lehetetlen, mivel ugyanaz a hagyma egyik évben egy, a másik évben kétvirágú kocsánynyal jelenik meg. Sőt találtam olyan példányt is, a hol egy tönkből két különálló hagyma nőtt ki, csakhogy az egyik egy, a másik pedig két virággal. (Ez a példány az abrudbányai polg. isk. múzeumában van.) A Leucojum vernum diagnózisának „egy- és kétvirágú" kibővítésével a többi név törülhető volna. összehasonlítás kedvéért most felsorolom a szomszédos vidék flórájának egy pár feltűnőbb faját, melyek az abrudbányai völgyben hiányoznak. Hiányoznak pl. a Helleborusok, pedig a VulJcán- szikléin — melyre figyelmemet épp a flórahatár meg- állapítása czéljából terjesztettem ki — és a Fehér Kőrös Töl- gyében még előfordulnak. Hiányzanak a Delphiniumok, Pulsatil- lák és Ado7iisok is. Igen szépen megállapítható a Primulák elterjedési köre is. Az Ompoly és a Fehér Körös völgyében nagy mennyiségben termő Primula acaulis (L.) Hill. és P. canescens Opiz. az abrudbányai medenczében teljesen hiányzik. Ezeket a P. carpa- tica G r i s e b. pótolja, mely olykor még őszszel is virágzik. Hiányzik továbbá a Scilla bifolia L. és Erythronium dens canis L. A Lilium Jankae Kern.-nek egész Magyarországon egye- düli termőhelye Verespatak, azonban az oktalan pusztítás annyira meggyérítette, hogy most csak a gauri dűlő egy-egy rejtettebb zugában fordul elő Arnica montana h., Eriophorum latifolium Hoppé, Lathyrus niger (L.) Bernh., Ferulago silvatica B e s s., Melampyrum bihariense Kern., Rosa dumetorum T h u i 1 1. társaságában. Igen jó volna valamilyes módon a teljes kipusztulástól megóvni. A verespataki híres Csetatye-hegy érdekes szikláin terem a Lycopodium complanatum L., mely a L. clava- tu/m L., Vaccinium vitis idaea L., V. myrtillus L., Calluna vul- gáris (L.) Salisb. és különféle zuzmóval képezi a kevésszámú növényi társadalmat. Innen nem messze Szarvaspatak (Koma) völgyének meredek oldalán van a Somoskö (oláhul Cornyec), mely nevét épp a nagy tömegben előforduló Cornus mas-töl nyerte. Mintegy szigetként emelkedik a homokkő-zóna kellős köze- 120 BÁNYAI J. pén tipikus növényeivel, melyeket egyebütt Ahrudhánya környé- kén nem találtam. Ilyenek pl. Aristolochia paliida WiUd., Allium oleraceum K., Dianthus marisensis Simk., mely itt a D. carthausiajiorum L.-t helyettesíti, Silene venosa f. hostiiaca^ Coeloglossum viride (L.) Hartm. (szálanként), Neottia nidus avis (L.) Rich. a szikla alatti bükk erdőben. Árum alpinum S c h 0 1 1., melyet még csak a Vulkánon találtam. Potentilla recta L., Rosa canina L, f. marisensis Simk., Vero^úca Jacquini B a u m g. Az erősen karsztos sziklák mélyedéseiben : a Valeriána officiyialis L. jí. collitia Wallr., Phleum phleoides (L.) Simk. (Tylenchus phalaridistől eltorzítva), Alliaria officinalis Andrz., Festuca sulcata Hack. f. hirsuta Hőst., Melandryum nemorale Heuff., Fragaria viridis Duch. A sziklák melletti napsütötte legelőket ellepik a O-ymnadenia conopsea (L.) R. B r. elég gyak- ran fehér virágokkal is, Thesium intermedium Schrad., Orchis ustulata L., Ajuga reptans L. (fehér- és rózsaszínű virágai gyakoriak), Brunella grandiflora (L.) J a c q. Az erdőszéleken, cserjésekben nagy mennyiségben nő a Gentiana asclepiadea L. (oláhul Tresztii), melynek kiszáradt szárából az oláh bányászok a robbantáshoz szükséges gyújtót készítik. Erre a czélra őszszel kiválasztják a vastagabb szárakat, jól kiszárítva és kétfelé hasítva a belét kivakarják. Az így keletkezett csatornát finom- szemü puskaporral tömik meg, az egyik végét kihegyezik a tapló számára és kész a könnyen és olcsón előállítható gyújtó szerszám. A Detonaták körüli fenyőerdők, melyek a Zsamena iker- kúpjáig terjednek, nagyrészt Ahies albahól állanak. Ezeknek az alját június hóban sűrűn borítja a Pirola uniflora L. és a Luzula angustifolia (Wulf.) G arc ke, melyet a többi helyen a L. angust. var. cuprina Roch. helyettesít. Igen gyakori még a Cynoglossum officináié L., Dentaria bulbifera L. és D. glandu- losa W. et K., Scrophidaria nodosa L., Doronicum austriacum Jacq., Verbascum Hinkei Friv. és az Adoxa moschatellina L. A bazaltoszlopok fekete színéből élesen válnak ki a Baeo- myces byssodes (L.) Schaer. rózsaszínű, a Caloplaca callopisma Th. Fr. sárga és a Rhizocarpon geographicum (L.) DC. zöldes foltjai. Fenn a csúcson a Csató-menhkz mellett — a honnan remek kilátás nyílik a vidékre — a Pirola secunda L , Galium erectum Huds., Digitális ambigua Murr. Silene glabra {^ ch.k.) DC, Lilium martagon L, Thymus alpestris Tausch,, Rumex acetosella L., Hieracium pilosella L., Valeriána officinalis L., V. sambueifolia Mik., Hypericum perforatum L., Antennaria dioica (L.) Gártn., Dactylis glomeratah., Fragaria vesca L., a fák, cserjék közül pedig Salix caprea L., ISorbus lanuginosa Kit., Fagus silvatica L., Rosa pendulina L., Cotoneaster inte- gerrima M e d i c, Spiraea ulmifolia S c o p. fordulnak elő szálan- ként a fenyők között. A nedvesebb, árnyékosabb helyeken meg a zuzmók ütnek tanyát. Pl. Cladonia furcata Schrad. var. racemosa Fik., CL ADATOK ABRÜDBÁNYA KÖRNYÉKÉNEK PLÓrAjAhOZ 121 squamosa (Scop.) Hoffm., Cl. gracilis (L.) Willd., Peltigera aphthosa (L.) Hoffm., P. rufescens (lm.) Hoffm., P. horizon- tális H of f m. A leomló törmelékek közt van a Saxifraga aizoon Jacq., valamint a Valeriána tripteris L. is. Nézzünk át a szomszédos és botanikailag nem ismert Detonata flocosa (szőrös, bozontos) beerdősített csúcsára. A feljutás a sűrű, cserjés és sziklás meredek oldalán nagyon nehéz. Inkább a turista kiváncsiság vezetett, mert botanikai szempontból a sűrű fenyves nem volt egy csöppet sem biztató. Hanem annál nagyobb volt a meglepetésem, mikor az Alnus viridis (Vili.) DC. és a Lonicera nigra L. vidékünkről idáig nem ismert rügyes példányait, úgyszintén az eddig csak a Vulkán mészszikláján látott Rihes alpinuni L. f. Scopolii (H 1 a d n.) S i m k. példányait megpillantottam. Még meglehetős nagy hó volt a sűrű fenyves közt, de már a csúcson virágzott a Pulmonaria rubra Sch. et Ky., még pedig több példánya fehér virágokkal is. Később, június 20 án, kerestem még fel e helyet, ekkor meg a Rosa reversa W. et K. {pendulina X pimpinellifolia) vala- mely alakja tűnt szemem elé, a mely rózsa Jávorka S. dr. úr szíves közlése szerint csak Selmeczhánya mellől és Horvát- országhói ismeretes ; klasszikus lelőhelyéről, a Mátrából pedig, úgy látszik, már kiveszett. A kis, alig pár lépés területű csúcson a Cornus sanguinea L., Corylus avellana L., Lonicera xylosteum L., Clematis alpina (L.) Mill., Spiraea ulmifolia Scop. és a Sambucus racemosa L. bokrai fonódnak sűrű bozóttá össze. A két Detonata közti réten június 20. és 23-án már virág- zott a Gentiana carpaticola B o r b. A Detonatáktól délkeletre a Bucsony és a Mogos völgy közti vízválasztó az egyedüli termőhelye itt az Orchis morio L.-nek, mely az Alectorolophus glandulosus (S i m k.)-val bőven ellepi a kaszálókat. Lejebb pedig a Bucsony felőli völgyben a Scopolia carniolica J a c q. közönséges a Atropa belladona L.-vel együtt a cserjés helyeken. 1901 ápr. 28-án tett kirándulásom alkalmával a vulkán- hágói korcsma körül a Colchicum autumnale L. virító példányait gyűjtöttem. A szikla déli oldalán levő apró szirtek között pedig ugyanekkor az Evonymus latifolius Scop. hosszú, orsóalakú, vöröses rügyeit pillantottam meg. Már elvirágzóban volt a Daphne mezereum L. s a nedvesebb és hűvösebb szakadékok- ban a Petasites hyhridus (L.) G. M. Sch. és P. albus (L.) Gártn., Mercurialis perennis L., Pídmonaria officinalis L. és P. rubra S c h o 1 1. et K y. Május hóban már egészen jól megközelíthető a Vulkán. Az abrudbányai völgyből fölfelé emelkedve, lassanként elmarad a kárpáti homokkőtalajt kedvelő Primula carpatica Griseb. és a Vulkán mészszirtjeihez érve a mésztalajon már csak a P. caneseens Opiz s azontúl a P. acaulis L. fajt találjuk. Botanikai Közlemények. 3—4. füzei. 11 Í22 BÁNYAIJ. A kárpáti homokkő-platót borító Fagus silvatica és Car- pinus betulus erdőkön keresztül menve kis kapaszkodás után a Vulkán két hatalmas sziklája közti szép rétre érünk, melyet a Hellehorus purpurascens W. et K. — mint legkeletibb előfor- dulás — és a Yeratrum Lohelianum Bernh. óriási mennyisége lep el. ösz felé a Telekia speciosa (S c h r e b.) B a u m g. és a Gentiana asdepiadea L. jelenik meg. A sziklaormokhoz közel a Rihes alpinum L. (melyre Miké I. abrudfalvi erdőfőmérnök úr volt szíves figyelmeztetni), Rihes gi'os- sularia f. hunyadense Simk., Spiraea ulmifolia Scop. virágzó bokrai vannak a Clematis alpina (L.) Mi 11. és C. vitaiba L. virágos ágaival össze-vissza fonva. A szintén május hóban virágzó vad Syringa vulgáris L. tulajdonkép nem a Vulkán sziklán van, hanem a tőle északra fekvő Vurfii Sohodolului-on. (Téves közlés miatt sokan hiába keresték a vadon növő Syringát a Vulkánon.) Ha a Vulkán főszirtjére akarunk felkapaszkodni, akkor az előbb említett rétről nyugatra egy nagy kőgörgetegen kell átver- gődnünk. Itt a kis sziklák között nedves mélyedésekben Saxi- fraga tridactylifes L., Oalium SchuUesii V e s t., Doronicum cor- datum (W u 1 f.) S c h u 1 1 z, D. austriacum J a c q , Myosotis montana Bess., Lithospermum arvense L., Pedicularis verticil- lata L., Senecio rupestrís W. et K., Arabis glabra (L.) Weim., A. hirsuta (L.) Scop, Erysimum cheiranthoides h., E. pannoni- cum C r. szép csoportjait láthatjuk, melyekhez későbben még a Campanula Kladniana (Schur) Gentiana ciliata L., Aconitum anthora L. [3. Jacquini R e i c h. és Monotropa midtiflora (S c o p.) F r i t s c h társul, A kiálló napsütötte sziklák egy-egy kis mélyedésében talál- juk a következőket: Sesleria rigida Heuff., Hypericum perfo- ratum L., Thynius collinus M, B., Th. comosus H e uf f., Teucrium montanum L. var, prostratmn Schur és a Nepeta pannonica L. apróvirágú változatát, A Cynanchum vincetoxicum (L.) R. B r.-et, melyet S i m o n k a i Erdély flórájába nem vett fel (csak a C. laxum Bárt 1-ot) szintén itt szedtem. A sziklák kopár oldalán szedtem még a következőket: Dianthus spiculifolius Schur, Isatis praecox Kit., Saxifraga aizoon J a c q., Libanotis montana C r., Potentilla recta L., Viola trieolor L., V. saxatilis Schm., Scrophularia lasiocaulis Schur, Sedum glaucum W. et K. f. glanduloso-setosum F e i c h t. és Sempervivum blandum Schott, Egy-egy sziklafalon az Abies álba Mi 11, kiszáradt pél- dányai meredeznek a levegőbe zuzmóktól ellepve. Evernia pru~ nastri (L.) A eh,, E. furfuracea L,, Ramalina pollinaria A eh., R. fraxinea L., Parmelia saxatilis (L.) F r., P. caperata (L.) A eh., Anaptychia ciliaris (L.), Physcia paríetina L., Usnea dasypoga A eh. tanyázik rajtuk. Fenn a Vulkán tetején hatalmas platószerű lapály terül el, melynek egyes részein a dolinák által képzett tölcséralakú ADATOK ABRUDBÁNYA KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 123 mélyedések kaszálók gyanánt szolgálnak. A többi része, leszá- mítva a kis felszántott részt, inkább cserjéssel van borítva. A brádi országúttól nem messze akadtam a Linaria vul- gáris M i 1 l.-ra, melyet még közvetlen Abrudbánya mellett is sikerült megtalálnom, ahol a L. intermedia Schur.-al együtt keverten fordul elő. Teljesség kedvéért rendszerbe szedve közlöm az eddig gyűjtött anyag jegyzékét is, ahol az egyes fontosabb fajok lelő- helyét pontosabban tüntetem fel, míg az általában mindenütt található közönségesebbeket minden megjegyzés nélkül hagyom. Könnyebb eligazodás kedvéért mellékelem Abrudbánya környé- kének térképét is. Végül őszinte köszönettel adózom dr. Jávorka S., Nya- ra d y E. Gy. és T i m k ó Gy. uraknak, kik gyűjtésem egy részé- nek revideálásában és determinálásában lekötelező szívességgel támogattak. Megjegyzem még, hogy az egyes érdekesebb, illetve fontosabb fajok duplumait a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályának adtam át. Polypodiaceae. Cystopteris fragilis (L.) Bernh. Paperdeje. Nephrodium dila- latum (Hoffm.) Desf. Detonata goale. N. filix vias (L.) Rich. Polystichum aculeatum (L.) Roth. Detonata goale. Aspleniuni tricho- manes L. Vulkán, Somoskö. A. septentrionale (h.) Hoffm. Detonata goale. A. ruta muraria L. Vulkán, Somoskö. Scolopendrium vulgare Sm. Vulkán. Pteridium aquilinnm (L.) Kuhn. Polypodium vulgare L. Vulkán, Somoskö. Equisetaceae. Equisetíim arvense. L. E.palustre L. E. silvaticum L. E. maxi- mum Lam. Bncsony-Cserbu. Hatvani szikla mellett. E. hiemale L. Lycopodiaceae. Lycopod'mm selago L. Detonata körüli fenyvesekben. L. dava- tuni L. L. complanatmn L. Verespataki Csetatyén. Selaginellaceae. Selaginella helcetica (L.) L k. Paperdeje. Taxaceae. Taxus haccata L. Vulkán és Detonata goale. Találta Némethy S., polg. isk. igazgató. Abietaceae. Pinus silvcstris L. Abrudfalvi templom mellett egy kis erdő. P. nigra A r n. Polgáin iskola kertjében. Ügy látszik régi ültetés. P. slrobus L. Újabb ültetés a Detonata mellett. Larix decidua Mi 11. Abrudkerpenyes és Detonata. Picea excelsa (P o i r.) Link. Abies álba Mill. Bucsony, Vulkán, Mécsa. Jiiniperus communis L. 11* 124 BÁNYAI J. Alismataceae. Alisma plantago L. Gramineae. Anthoxanthum odoratum L. Melica nutans L. Sesleria rigida Heuff. Vulkán. Phleum phleoides (L.) S i m k. Somoskö. Festuca elatior L. F. sulcata H a s k. f. hirsuta Hőst. Somoskö, Lolium perenne L. Poa pratensis L. [3. angustifolia L. Polgári iskola kert- jében. Briza média L. Dadylis glomerata L. Cyperaceae. Heleocharis palustris (L.) R. B r. Igen törpe példányai az abrudfalvi fenyves kis tócsáiban. Cyperus flavescens L. Keverten a fenyves fölötti tócsákban. C. fuscus L. Keverten a fenyves fölötti tócsákban, Scirpus süvatkus L. Eriophorum latifolium Hoppé. Verespataki gauri részen. Carex montana L. Kincstári gát fölött. C. hirta L, Kincstári gát fölött. C. transsilvanica S c h u r. Kincstári gát fölött. C. digitata L. Kincstári gát fölölt. G. pilosa L. C. tomen- tosa L, Verespataki gauri részen. C. pallescens L. Bányászok hegye. Araceae. Árum alpinum S c h o 1 1. Somoskö, Vulkán. Lemnaceae. Lemna minor L, Juncaceae, Luzula pilosa (L.) Willd. L. angustifolia (W u 1 f.) G arc ke. Detonata. L. angustifolia (W u 1 f.) G a r c k e var. cuprina R o c h. Liliaceae. Colchicum autumnale L, C. vernum Schrk. Vulkán. Scilla bifolia L. Vulkán, Veratrum Lobelianum B e r n h. Majanthemum bifo- lium (L.) DC. Paris quadrifolia L. Polygonatum rerticillatum (L ) Ali. P. latifolium (J a c q.) D e s f , P. officináié Ali. Czirkásmalom felett. P. multiflorum (L.) Szelistyei völgy. Allium oleraceum L, Vulkán, Somoskö, A. ursinum L. Szelistyei tó mellett, Gagea lutea (L,) Ker Lilium Jankae Kern. Verespatak gauri rész. L. martagon L. Amaryllidaceae. Leucojum vernum L. L. hifiorum S i ra k. Galanthus nivalis L, Iridaceae. Crocus Heufelianus H e r b. C. banaticns G a y. Gladiolus imbri- catus L. ADATOK ABRUDBÁNYA KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 125 Orchidaceae. Orchis tnorio L. Bucsonypolyén és Mogos közti hegyháton. 0. coriophora L. 0. globosa L. 0. ustulata L. Somoskö környékén. 0. speciosa Hőst. Fenyves fölötti cserjésben. 0. palustris Jacq. Csernic mellett. 0. sambudna L. Styurc hegyen. 0. maculata L. 0. iiicarnata L. Verespatak gauri részen. Gymnadenia conopsea (L.) R. B r. Coeloglossum viride (L.) Hartm. Polg. iskola kertje és Somoskö. Platanthera bifolia (h.) Ri eh. Cephalanihera longifolin (h.) Fritsch. Csuta. Listera ovata (L.) R. B r. Somoskö, Detonata. Neottia nidus avis (L.) Rich. Somoskö melletti btikkerdöben. Salicaceae. Popnlus tremula L. P. pyramidalis (Roz.) S p a c h. Salix fragilis L. S. caprea L. Juglandaceae. Juglans regia L. Igen ritka. Betulaceae. Carpinus betulus L. Corylus avellana L. Betula verrucosa Ehr. Alnus viridis (Vili.) DC. Detonata flocosán. A. glutinosa (L.) DC. csak a polg. iskola kertjében A. incana Willd. Fagaceae. Fagus silvatica L. Quercus sp. Újabb ültetés a Vulkán felé. ülmus scabra M i 1 1. Humulus lupulus L. Ulmaceae. Moraceae. Urticaceae. Urtica urens L. U. dioica L. Santalaceae. Thesium intennedium S c h r a d. Somoskö. Loranthaceae. Viscum album L. Bucsonyi Nagyhegy jegenyefenyöin nagyon elterjedt Aristolochiaceae. Aristolochia paliida Willd. Somoskö. Asarum europaeum L. Polygonaceae. Rumex acetosella L. B. aretosa L. 126 BÁNYAI J. Caryophyllaceae. Arcnaria serpyllif'olia L. Stj'urc he^^yen. Mui iningia muscosah. Mészsziklákoii. DiantJius carthausUinorum L. D. marisensis Simk. Somoskö. D. spiculifolius Schur. Vulkán. Stellaria média L. Vul- kán. S. holostea L. Silene venosa L. f. bosniaca B e c k. Somoskö. S. glabra (Schk.). DC. üetonata goalen. Cerastium vulgatum L. p. fontanum B a u m g. Styurchegy napos oldalán. Scleranthus dicJio- tomus Schur. Bányászok begye kopár oldalán. Malachium aquati- cum (L.) Fr. Detonata goale alatt. Viscaria vulgáris (L.) Röhl. Verespatak, Somoskö. Melandrijum nemorale Heuff. Somoskö. Ranunculaceae. Caliha alpestris S c h. W. et K. Trollins europaeus L. Csernic mellett. Helleborus piirpurascens W. et K. Vulkán. Isopyrum thalic- troides L. AquiJegia vulgáris L. Aconiium anthora L. j3. Jacquini Reich. Vulkánon. A. moldavicum J a c q. Aneiiione rammculoides L. A. nemorosah. Hepatica triloba Chaix. Cleniatis alpina (L.) M i II. Vulkánon, Detonata flocosa, Bucsoi>y és Isbita szikla szorosában. C. vitaiba L. Ranuncnlus anricoinus L. Szohárhegy cserjei közt. B. auri- comus L. var. fallax W. et G r. R. alliariaefolius Reich. R. repens L. -R. montanus W i 1 1 d. Vulkán. B. btdbosus L. Bányászok hegye. B. ficaria L. B. Breynimis C r. Szohár hegyen. R. acer L. R. tri- chophyllos Chaix. Abrudkerpenyes út melletti tócsáiban. Thalictrmn galioides Nestl. Styurc hegyen és a Csernicpatak melletti réteken. Berberidaceae. Berberis vulgáris L. A Geley-féle rétea csak. Papaveraceae. Corydalis solida (L.) Sm. Cruciferae. Alliaria officinalis Andrz. Somoskö. Isatis praecox Kit. Vulkán. Cardamine hirsuta L. Vulkán. C. pratensis L. Csernic völ- gyében. C. amara L. Paperdeje. C impatiens L. Verespatak. Den- taria bulbifera L. D. glandulosa W. el K. Capsclla bursa pastoris (L.) M n c h. Camelina microcarpa Andrz. Draba verna L. Arabis glabra (L.) W e i n m. Vulkán alatt. A. hirsuta (L.) S c o p. Csernic völgyében. A. arcnosa S c o p. Csak a mészsziklákon. Erysimum cheiranthoides L. Vulkán. E. pannonicuui C r. Vulkán. Bunias orien- tális L. Barbarea vulgáris R. B r. Crassulaceae. Sedum glaucum W. et K. Detonata goale. S. glaucum W. et K. f. glanduloso-setosum F e i c h t. Mészsziklákon. S. maximum (L.) Vul- kán. ergia. Bromeliálc. OicJddeák a fontosabb flóraelemek. Jamaika szigetén a trópusi erdőknek dús harasztflórájában jellemző a Cyathea, Alsophila, Hemitelia, Marattia, Danuea és számos Schyzaeacea. Gyönyörűek a Ceiha pentandra sűrű- ségek, melyben az ágakat epifita orchideák lepik el. A raangrove- formácziók mindenfelé hasonlóak, melyekben Eltisophora niangle. Avi- cennia niiida, Conocarpus crectus, Lagunculuria racemosa a kiváló elemek. A Bahama-régió pine barren-eiben : Sabal palnutto és Pínus carihaea. A bozótosokban: Bumelia loranthifoHa, Coccoloba laurifoUa, Zanthoxyhim pterota, Bursera simaruha, Acada choriophyUa, Haema- toxylon campechianum és két liána : a Gouania domingensis és Par- thenocissus quinquefolius. A Florida félsziget csúcsára eső részében e tropikus övnek jellemző a parti flórában a dünákon : Sesuvium portuJacastrum, Iva imbricata, CaJcile maritima, Panicum amarum és TJniola paniculata (homokkötöfü). A parti mangrove-formáczión belül kezdődik a mocsaras helyeken a „Cypress Swamp"-formáczió, melyben a Taxodium disti- clium (mocsári cziprus) itt éri el délkeleti elterjedési határát. Euesei Dorner Béla, Kaszáló és legelöjavítás. 300 szöveg- ábrával és 1 térképpel. Budapest, „Pátria" irodalmi vállalat és nyomdai részvénytársaság 1912. 8^. I — II. és 1 — 437. oldal. A szerző terjedelmes könyvével előszavában kifejtett nézete szerint olyan modern szakmunkát kíván a magyar gazdaközönség kezébe adni, a melylyel megismertetni óhajtja a külföldön újabban nagyon fellendült „zöldgazdálkodást" . Az előszóból ki kell emelnem azt a kijelentést, hogy a szerző munkájában „az egyes tételeknél megfontoltan járt el, mert komoly igyekezete volt az, hogy az elmon- dottak megbízhatók és hűek legyenek". Hogy szerző emez elvének mennyiben szerzett érvényt munká- jában, kitűnik különösen az első, „A mezőség növényzete" czímü feje- zetből, a melylyel egyedül óhajtok foglalkozni, mert ez botanikai fejezet és mert kötelességemnek tartom a magyar irodalommal szem- ben, hogy e mű botanikai fejezetét kellő értékében mutassam be. Helyesen említi a szerző, hogy „botanikai ismeretek nélkül nemcsak nem boldogulunk a helyes „zöldgazdaságban" , de talán érzé- IRODALMI ISMERTETŐ 155 künk, kedvünk sincs hozzá. Az ember akkor szeret meg „valamit", ha azt behatóan megismeri és — érti". A mint a külföldi mezőgazdasági szakmunkákban manapság elmaradhatlan a botanikai tudományos alapismeretek közlése és a növények szervezetének, életének bemutatása, úgy a magyar mező- gazdasági szakirodalomnak is ezen a csapáson kell haladnia, miért is örömmel üdvözölhető a szerző munkájának az az irányzata, hogy a specziálisan mezőgazdasági rész előtt népszerűsítő gazdasági növény- tani alapismereteket óhajt nyújtani. Annál kevésbbé örvendetes azon- ban — a mit kénytelen vagyok már most előrebocsátani — az a körülmény, hogy a közölt botanikai részben tájékozatlansággal talál- kozunk. Az I. fejezet 15. oldalától a 49. oldaláig terjedő általános botanikai részben a magyar szak- és népszerűsítő irodalomban jófor- mán páratlan könnyűséggel valótlanságot képtelenségre halmoz és tanítás helyett félrevezeti az olvasót, még pedig az előszóban igért „könnyed elbeszélő modor" helyett visszatetsző pongyola modorban. Meglehetősen súlyos vádak ezek, a melyeket a magyar botanikai irodalom és a magyar gazdaközönség érdekében kénytelen vagyok hangoztatni, de a melyeket néhány példával a következőkben igazolni is fogok. Mindenekelőtt megállapíthatom, hogy a magyar botanikai termi- nológia teljesen figyelmen kívül marad. így a faj (species) helyett hasz- nált „növényféleség" és „fajta"' elnevezés pl. meg nem magyarázott és értelemnélküli kifejezés. A növényalaktani elemi ismeretek is kevés figyelemben részesülnek akkor, a mikor a szerző következőképen tanít: 18. old.: „Az évelő vagy többévi növények magról is, gyökér- ről is szaporodnak, gyökérzetük (gumó, hagyma) ..." A gyökér és a szár fogalma ismeretlen e szerint a szerző előtt ! 20. old. : „az édes- füvek szára gömbölyű" ; „. . . levélzetük fönt a száron ágazik el ..." \ „. . . a gyökérzet itt sok vékony gyökérszálból {gyökérrostok) áll." 21. old. : „A gyökerek hegye egy erösebb bőrből álló védősisakkal van ellátva" ; „ezen védősisak mögötti gyökérrészen képződnek a hajszálgifökerek (körülbelül 2 mm hosszúak)". „Az évelő füveknek azonban taraczkos gyökérzete (!) van, mely futó indákat.^ iaraczkos hajtásokat (stolones) nevel." „A gyökérzetnek feje (!) a föld színénél van, ez a gyöktörzs (rhizoma)." 22. old. : „a szár azon része, a mely a föld színén van (sok növénynél a föld szintje alatt) az aljlevélszár (melyet az évelőknél gyöktörzsnek hív- nak)" ; „a szár azon része, mely a föld alatt van és a csirából ered, a csiralevélszár". A 21. oldalon a gyökérnek nyilvánított „taraczkos haj- tások, indák", a 22. oldalon csak „gyökérnek látszanak, pedig nem gyökér az, hanem a szár egy része, az tulajdonképen tarack (stolon)". 24. old.: „A fűfélék levélzete kétféle^ ú. m. gyökérlevelek és szárlevelek, a szerint, hogy a szárból vagya gyökérből erednek ki." 25. old.: „Az édes- füveknél, ott, a hol a levéllap kezdődik, a szárat még egy kis szarv- kapaszkodó (!) öleli át (ligula), a nyelvecske vagy levélhártya ..." 26. old. : „A fűfélék virágját (nemző szervét) 2 csónakszerü polyva- levél (kalászkapolyvák) takarja be és ezek együtt képezik a kalászkát, 156 IRODALMI ISMERTETŐ ezek pedig összesen alkotják a virágzatot." 27. old. : „A növény szára a csira felső rétegéből képződik." „A csírázás csak akkor indul meg itt is, ha ahhoz megvannak a föltételek, azaz a nedvesség, meleg- ség, oxigéntartalmú levegő, sötétség ..." „Öszetett virágúak vagy kosáralakú virágúak^ (Compositák . . .)". 29 — 30, old. : „A szár maga csak ritkán üres, legtöbbször töltött {velős) ..." 30. old. : „A levél rit- kán egyedül álló, legtöbbször összetett, azaz egy levélszár több levelet hordoz " A levél rövid csuklószerü ízzel van a levélszárral összekötve." „Érdekes a levélszövet szerkezeténél azon sajátsága a levéledényeknek (mondhatnánk izmoknak is), hogy ezen „levélizmok" ott, hol a szár „izomedényeive!" összefutnak, a nap, eső, szél stb. okozta feszültségi változásoknál összehúzódnak vagy kiterjeszkednek és ezáltal a levél- lapot olyformán mozgatják, mint az emberi kar a tenyerét. A levelek éjjelre „alvó állásba" helyezkednek, azaz összecsukódnak lapjaikkal, hajnalban az első fénysugárra ismét szétterpeszkednek, nappal pedig a nap után fordulnak (!) és leveleiket a mtp felé szétterpesztve (!) keresik ők is a fényt, melynek melege és sugara őket is élteti." „A virág ezen növényeknél is a kehelyhöl, szirmokból [korona (!)] ^ porzókból és bibéből áll." „Szerkezete már sokkal komplikáltabb (!), mint a fűféléknél ..." „A magtok (hüvely) ..." 31. old. : „A mag rendszerint ketté válik, és akkor látható a két megvastagodott magbél (! !), a fehérjéből és keményítőből álló kemény anyag, azután látható a két csiralevél és kis csiragyökér embrionális alakja. A csírázásnál a kis csira kihajt, rendkívül vékony kis gyökeret ereszt magából lefelé, megkezdi a csiralevelek táplálását (!), mire ezek szárukon fölemelkedve, meggörbülve áttörik a talajt és kihajtják első pár levélkéjüket, mire a mag bélanyaga (!) az első táplálásra fordíttatván, kiürül, összeaszik (pl. bükkönynél) vagy ö is kijön a föld szíriére és megzöldülve két levéllé („anyalevelek") változik (!) (pl. hereféléknél)." A 32 — 35. oldalon lévő „A mezőségi növények növekedése" czímmel a táplálkozást tárgyalja. Izeltetöül álljon itt a következő néhány tétele. „Hogy a növény hogyan és miképen tudja a levegő szénsavát és a vizet áthasonítani és miképen képes ugyanekkor oxigént kiválasztani ? Azt a tudomány még határozottan nem ismeri. Azt tudja csak, hogy ezen „készülék" a növényi zöld, a chlorophyll (levél- zöld) sejtekben (!) rejtőzik. Magát a „gyártás" mikéntjét szigorú titok fedi (!)." „A növény ezenkívül (azaz csak a pillangósok!) nemcsak szénsavat vesz föl a levegőből levéllemezein, hanem nitrogént is." 34. old. : „A növény gyökérhajszálai azonban nem minden növénynél képesek a talajból a tápanyagokat felszívni, inkább rá vannak szo- rulva a már a talajban lévő kész tápanyagoTcra. {Ezen is alapszik a mesterséges trágyázás indokoltsága)"' [!) A 35 — 49. oldalon a szerző „A mezőségi növényzet nemi élete" czímmel a megporzást és megtermékenyítést ismerteti nagyrészt Francé ^ A német Korbblütler után? * A német Krone után ? IRODALMI ISMERTETŐ 157 népszerűsítő munkái alapján. A szerző szerint a növények „szerelmi misztériumai" sokáig ismeretlenek voltak és Francé Jött rá arra, hogy itt a mezei növények körében egy meglepő, csodálatra méltó élet folyik, itt is van létérti küzdelem, szervezett, majdnem czéltudatos életműködés, és a növény ép oly természeti törvények szerint rendezi be és változtatja életét, mint a beszélő és gondolkodó lény: az ember". Ebben a részben is igen sok a rosszul értelmezett és tévesen alkotott kifejezés. így a 36. old. „A bibe a nőnemű, a himpor a hímnemű nemzöszerv'^ . A megporzásról szólva: 38. old. ,A sok kényesízlésű rovar megvetette a nem épen kellemes szagú gombákat, így sok gomba pártában maradt^^ . „A gombák közül most némelyik rikító szint ölt virágzáskor (!)". A gombák rovarlátogatóíról szólva, leírja, hogy : „Ez mind szükséges, mert a kenöcsös anyagban mászkáló rovar lakmározás közben a termő spórákat keveri össze, termékenyíti meg". Ugyanitt az Orchideákat, tehát a legfeltűnőbb virágú növényeket „semmitmondó külsejűeknek" mondja és a döglegyekkel való bepor- zásról következtetve, valószínűen az Araceákkal téveszti össze. A 40. old. a Salvia beporzását írva le említi, hogy „a felső ajakról automata- szerűén lecsapódik 2 kalapács {bibeszárak !) " E részt különben nem annyira a tárgyi hibák, mint inkább az jellemzi, hogy az egész Francé fantasztikus személyesítő stílusának helytelenül értelmezett meglehetősen ízléstelen kivonata, mert bizony a növények sorában az „önterméke- nyítés csúnya bűne", az „ocsmány vérfertőzés^ gyakori emlegetése helyett a tárgyilagos és értelmes magyarázás lett volna helyénvaló, hiszen a gazda a Crocus megporzását nem érti meg, ha a szerző azt mondja, hogy „a menyasszonyra a saját családtagok hullatják rá himporukat" (48. old.), vagy ha a kleistogamiát így jellemzi : „van olyan növény is, mely máskép segít magán az ö nyomorúságában, megveti a férfi hűségét, emanczipálja magát, a párosodás aktusát bezárt ajtók mögött maga végzi el...." (49. old.). Ilyen és hasonló körülírásoktól hemzseg ez az egész fejezet ; ezek az ízléstelenségek, a melíett hogy a laikus előtt érthetetlenek is, semmi okszerű kapcso- latba nem hozhatók a kaszáló és legelőműveléshez szükséges előisme- retekkel. Az említett tárgyi hibák korántsem teljes sorozata szerző nagy botlásainak, a melyeket még súlyosabbá tesz a stílus. A szerző nem tud különbséget tenni a népszerűsítő, könnyen ért- hető elbeszélő stílus és a pongyolaság között. Mert ha valaki úgy ír, hogy van „drótszerü" levél (25. old.), „nemzési proczedura" (26. old.), vagy „az évelő növényeknél pihenőre tér a gyökér „apó" — és átalakul „spáizzá" (33. old.), meg hogy a gyökérgumó a növénynek „nitrogént liferáljon" , és hogy „a növény ekkor (virágzáskor) van teljes erejé- ben, olyan mint az ember vagy a leány a fiatal években, duzzad az erőtől {mint a Dob-utczában mondják : „saftig") (35. old.), a gombák a „döglegyekre buknak" (38. old.), a „légy rámászva a hímporos hasával végig „stráfolja" a virág nemzőszerveit" (39. old.), a dongó „blazírt" (43. old.), a síkságról származó és a havasokra ültetett növények „Bergsteiger-kosztümöt vettek magukra", a dichogamia „Kunst- 158 IRODALMI ISMERTETŐ stiick" (47. old.), akkor ilyen stílussal nem könnyed, elbeszélő modor- ról tesz tanúságot. Messze vezetne, ha az egész könyvet taglalni akarnám. Az említett súlyos tárgyi hibák, stílusbeli pongyolaságok el is rettentenek a könyv további részletes ismertetésétől, és csak annak megállapítá- sára kényszerítenek, hogy a szerző írt egy könyvet, a melyben a botanikai tudomány alapismereteit is közölni óhajtotta, anélkül hogy csak olyan mértékű tudás is ki volna benne mutatható, a milyen minden középiskolai tankönyvben bennfoglaltatik. Mintha nem is volna a világon könyv, a melyből a szerző legalább ön maga okulására a legelemibb ismereteket (mi a szár, a levél, a gyökér, a virág, mi a táplálkozás, a növekedés, a csírázás, megporzás, megtermékenyítés, meljek az elfogadott magyar kifejezések) meríthette volna ! Valóban sajnálatos jelenség ez, az ilyen müvek megírásában nyilvánuló szándék, különösen hazánkban, a hol oly kevés könyv jelen- hetik meg, oly kevés képzett szakíró tud érvényesülni. Különösen ez a körülmény késztetett, hogy e müröl megemlékezzem. Nem kutatom, hogy az ilyen színvonalú munkák megjelenhetésének lehetősége csak a szerzőben rejlik-e, vagy egyúttal világot vet-e az olvasóközönségre vagy a gazdasági szakoktatásunkra is ? Lehet-e jó e munka gazda- sági része, ha a botanikai része megbízhatlan és hűtlen ? Megfogja-e ily alapon kedvelni a gazdaközönség a „zöldgazdálkodást" ? Hiszen szerző előszava szerint is „az ember akkor szeret meg valamit, ha azt behatóan megismeri és — érti"^. A képekre vonatkozólag kiemelem, hogy a II — VI. gazdasági feje- zetekben igen sok jól sikerült fénykép van. Mágocsy-Dietz Sándor. Günthart, A. Beitrag zu einer blütenbiologischen Mono- graphie der Gattung Arabis. Bibliotheca Botanica, 77. 1912. A dolgozat bevezető része a fizikai leíró módszernek a Cruci- ferák virágplasztikájára való alkalmazásával foglalkozik. Ez alatt a módszer alatt főleg a mechanikai módszert kell értenünk, a mely alapjában véve abból indul ki, hogy a virágrészek kialakulása egy- más mellett való elhelyezkedésük lehetőségeitől, az egyes szervek számára rendelkezésre álló helytől, a szervek összeilleszkedésének következményeitől stb. függ. Ezen az alapon foglalkozik a szerző 23 Arabis-ídi] virágának fizikai leírásával, a miben a mézmirigyek alakjának és elhelyezkedésé- nek magyarázása és leírása domborodik ki leginkább. Ezek az őket környező többi virágrészek helyzete és alakja szerint módosulnak. Az Arabis génuszra vonatkozólag Prantl és Schweigler ered- ményeit is figyelembe véve a szerző rendszert állapít meg s ebben az Arabis génusznak négy osztályát (Abtheilung) különbözteti meg. A módszer igen érdekes eredményekre vezet. így pl. a behatóan IRODALMI ISMERTETŐ 159 tárgyalt A. alpina esetében kiderült, hogy e faj különböző alakjain (a, p, Y, ^, s) a nektáriumok kialakulása annyira változatos, hogy a %■ a második osztályra jellemző típust mutatja ugyan, a többieké azonban lényegesen eltérő annyira, hogy az a-t ezen az alapon az első osztályba kellene áthelyezni. A módszer s az eredmények az Arabis génusz behatóbb meg- ismerésére fontosak. Az eredményeknek a rendszer megállapításában való szigorú követése azonban ellenkeznék a természetes rendszer szellemével. ^ Dr. Tuzson János. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. ^ (Rovatvezető : Kümmerle J. Béla.) a) Hazai irodalom : Andrasovszky József: Előzetes jelentés Kisázsia steppe- területén 1911-ben tett utazásomról. (Vorlaufiger Bericht über die im Jahre 1911 in den Steppen Kleinasiens ausgeführte Reise.) — Botanikai Közle- mények. XI. köt. 1912., 57—64. ós (16)— (21.) old. Bezdek József dr, : Néhány tropikus botanikus kertről és a Bronx-parki növénytani intézetről. (Über einige tropische botanischen Garten und das botanische Institut vom Bronx-Park.) 16 képpel. (Mit 16 Abbildun- gen.) — Botanikai Közlemények. XI. köt. 1912., 64—82. old. Balázs István dr. : Adatok a méhek által látogatott virágos növényfajok ismeretéhez. (Beitrage zur Kenntnis der Arten von Blüten- pflanzen, die durch Bienen besucht werden.) II — III. — Természet. I. köt) 1912., 25—26. és 33—34. old. Budai József dr.: A bélapátfalvi Bélkőhegy flórája. (Die Flóra des Berges Bélkő bei Bélapátfalva.) — Magyar Botanikai Lapok. XI. köt. 1912., 68—71. old. A szerző a Ferula Sadleriana L e d.-nak új termőhelyét említi. (Der Verfasser erwahnt einen neuen Standért von Ferula Sadleriana L e d.) Degen Árpád dr. : A Wolffia arrhiza W i m.-nek egy második hazai előfordulási helyéről. (Über einen zweiten Standort von Wolffia arrhiza W i m m. in Ungarn.) — Magyar Botanikai Lapok. XI. köt. 1912., 79—80. old. Megjegyzések néhány keleti növényfajról. (Bemerkungen über einige orientalische Pflanzenarten.) LXVni. — Magyar Botanikai Lapok. XL köt. 1912., 2. old. • E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy meg- jelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelen közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) 160 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Species nova : Silene Regis Ferdinandi Degen et ürumoff (in Macedónia) diagn. cum icone. Doby Géza dr. : A tengeri (Zea Mays) nöi virágzatának oxydaséi. (Über die Oxydasen des weibliclien Blütenstandes von Zea Mays.) — Mathematikai ós Természettudományi Értesítő. XXX. köt 1912., 324 — 339. old. Filarszky Nándor dr. : Növénytár állapotáról szóló évi jelen- tése. (Bericht über den Stand der botanischen Abteilung des Magyar Nemzeti Múzeums im Jahre 1911.) — Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1911. évi állapotáról. Budapest 1912., 102—115. old. Gabnay Ferenc z, hathalmi : A fa, kert, liget és erdő kulturális hatásáról. (Über die Kulturwirkung von Baum, Garten, Hain und Wald.) — Természettudományi Közlöny. XLIV. köt. 1912., 588—591. old. Györffy István dr. : A czirbolyafenyő és a tiszafa elterjedése a javorinai és bélai mészhavasokban. (Über die Verbreitung der Zirbelkiefer und der Eibe in den Javorinaer und Bélaer Kalkalpen.) 1 térképpel. (Mit 1 Karte. — Magyar Botanikai Lapok. XI. köt. 1912., 40—48. old. Bryológiai adatok a Magas-Tátra flórájához. (Bryologische Bei- trage zur Flóra der Hohen Tátra.) XI. közlemény. (XI. Mitteilung.) 1 táb- lával. (Mit 1 Tafel.) — Magyar Botanikai Lapok. XI. köt. 1912., 64—66. old. Var. nov. : Molendoae Sendtnerianae transiens ad Mol. Hornschuchia- nam var. Limprichtii Győrffy (in alpibus Javorinaensibus et Bélaensibus montium Magas-Tátra). Hegyfoki Kabos: A virágzástól a gyümölcsérésig. (Vom Blühen bis zur Frachtreifung.) — Természettudományi Közlöny. XLIV. köt. 1912., 579—582. old. Hollendonner Ferencz dr. : A Biota orientális E n d 1. és Thuja occidentalis L. fájának hisztológiai megkülönböztetése. (Über die histologische Unterscheidung des Holzes von Biota orientális Endl. und Thuja occidentalis L.) 7 rajzzal. (Mit 7 Abbildungen.) — Botanikai Közle- mények. XI. köt. 1912., 45—57. és (13)— (16.) old. Jávorka Sándor dr. : Az Erysimum erysimoides (L.) F r i t s c h csoportról. (Über die Gruppé Erysimum erysimoides (L.) F r i t s c h.) 1 táblával. (Mit 1 Tafel.) — Magyar Botanikai Lapok. XI. kötet. 1912., 20—35. old. A szerző a következő fajokat és formákat tárgyalja (Verfasser erörtert folgende Arten und Formen) : 1. Erysimum erysimoides (L,) F r i t s c h, f. dentata (K o c h), f. denticulata (K o c h), f. umbrosa J á v. (form. nov.), f. brevisiliquosa (S c h u r), f. humilis J á v. (form. nov.). — 2. E. pallidi- florum (S z é p 1 i g e t i) (spec. nov.) in silvaticis montis Naszál supra Vác et montis Borbélyhegy supra Nógrádveröce. — 3. E. Wittmanni Zaw., f. napulata U 1 1 e p. — 4. E. Czetzianum S c h u r. — 5. E. Baumgartenia- num S c h u r. — 6. E. carniolicum D o 1 1 i n e r. — — Jelentése svájczi tanulmányútjáról. (Bericht über die Schweizer Studienreise.) — Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1911. évi állapotáról. Budapest, 1912., 187—190. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 161 Jolész Béla: Képes növény atlasz. I — II. rész. 420 színes ábrával és magyarázó szöveggel. Budapest, 1912. Radó Jenő és Gyula. 8 -\- 7 old. 20 kettöstáblával. 4". Az I. rész tartalma : Erdei-mezei virágok (gyógynövények), fák, cser- jék. — A II. rész tartalma : Erdei-mezei virágok (gyógynövények), harasztok, surlók, ehető és mérges gombák. Klein Gyula dr. : A mocsári cziprus. (Über Taxodium distichum.) 3 képpel. (Mit 3 Abbildungen.) — Természettudományi Közlöny. XLIV. köt. 1912., 519—527. old. — — A fügefa. (Über den Feigenbaum.) — Természettudományi Közlöny. XLIV. köt. 1912., 429—432. old. Mágocsy-Dietz Sándor: Hazslinszky Fr. hagyatékából. Aus dem Nachlasse Fr. H a z s 1 i n s z k y s.) II. közlemény. (II. Mitteilung.). — Magyar Botanikai Közlemények. XI. köt. 1912., 82—86. old. Moesz Gusztáv dr. : A Marssonina Eirchneri Hegyi n. sp.-röl. (Über Marssonina Eirchneri Hegyi n. sp.) Rajzzal. (Mit Abbildung.) — Magyar Botanikai Lapok XI. köt. 1912., 12—18. old. A szerző szerint (Nach dem Verfasser ist) Marssonina Kirchneri H e g y i = Phoma anethi (P e r s.) S a c c. 4- Fusicladium depressum (B e r k. et B r.) S a c c. var. petroselini S a c c. Nyárády E. Gyula: Az Allium stridum S c h r a d. hazánk flórá- jában. (Die Entdeckung der Allium stridum S c h r a d. in Ungarn.) — — Magyar Botanikai Lapok. XI. köt. 1912., 67. old. Römer Gyula: Verschiedener Tau. — Siebenbürgisch-Deutsches Tageblatt. XXXIX. Jahrg. 1912. Nr. 11,639. 5. old. b) Külföldi irodalom: A j t a y E. : Die Sandwüste Deliblat in Südungarn. — Österr. Viertel- jahrschr. Forstw. N. F. XXX. Bd. 1912, p. 43—66. Degen Árpád dr. : Studien über Cuscuta- Arten. I. Die Keim- fahigkeit von Cuscuta Trifolii Bab. und C. suaveolens Ser. — Die Land- wirtschaftlichen Versuchsstationen. 1912., p. 67 — 128. Gáyer Gyula dr. : Die bayerischen Aconita. — Berichte der Bayerischen Botanischen Gesellsohaft. XII. Jahrg. 1912., p. 68 — 81. H e g i, G. : lUustrierte Flóra von Mitteleuropa. 31. Lieferung. (Bd, III, S. 473—504 u. Taf. 112—115.) Az Aconitum génuszt dr. Gáyer Gy. dolgozta fel. Hollendonner Ferencz dr. : Über die histologische Unter- scheidung des Holzes von Biota orientális E n d 1. und Thuja occidentalis L. Mit Tafel. — Berichte der Deutschen Botanischen Gesellschaft. XXX. Bd. 1912, p. 159—162. Istvánffy Gyula dr. és Pálinkás G. : Infektionsversuche mit Peronospora. — Centralblatt für Bakteriologie. II. Abt. XXXII. Bd. 1912, p. 551—564. 162 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Kövessi Ferencz dr.: Influence de l'électricité á courant continu SUT le développement des plantes. — Comptes-Rendus Acad. Séances Paris. CUV. vol. 1912, p. 289—291. Marret, L., DegenÁ. v., Ostenfeld, C. H. : Icones florae alpinae plantarum. Fasc. 5, tab. 66 — 85. Paris, 1911. L. Marret. 8'. Mayer, Josef: Botanische Streifzüge in Dalmatien. — Mitteilun- gen der Bayerischen Botanischen Gesellschaft. II. Bd. 1912, p. 427 — 430- M u r r, Dr. J o s e f :Die wichtigsten Phanerogamen-Funde der neuesten Zeit aus Österreich-Ungarn. I. Ungam. — AUgemeine Botanische Zeitschrift. XVm. Jahrg. 1912, p. 7—10. A szerző a hazánkban újabban felfedezett és leírt növényekről rövid összefoglalást ad. P a s c h e r, A. : Scherffelia, eine neue Chlamydomonadinae aus Böhmen. — Lotos. LIX. Bd. 1911, p. 341-342. Zur Kenntnis zweier Volvokalen. Mit 3 Abbildungen im Text. Hedwigia. LU. Bd. 1912, p. 274—287. Genus nóvum : Scherffelia P a s c h e r ; Sch. dubia P a s c h e r {Car- teria dubia Scherffel) diagn. cum icon. Römer Gyula: Wurzelbildende Efeublatter. Mit einer Tafel. — Natúr. m. Jahrg. 1912, p. 48. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztály 1912. évi május hó 8-án tartott 176-Ik ülésének jegyzökönyve. Elnök : Klein G y. Jegyző : M o e s z G. 1. T u z s 0 n J. ^A delibláti Fritillariáról'" ez. előadásában kifejti, hogy a delibláti homokpusztáról való Fritillaria Degeniana W a g n. nem egyéb mint a Fritillaria tenella M. B. egyik elterjedt alakja, melyet f. latifolia (Uecht.)-nek nevez. (L. e füzet 131. old.) Wagner J. hozzászólván a tárgyhoz, felemlíti, hogy a Fritillaria Degenianá-t felfedezése óta hat esztendőn át állandóan figj^elemmel kisérte, mintegy 3000 drbot volt alkalma szedni. Mikor először látta természe- tes környezetében százával, ezrével, csakhamar arra a tapasztalatra jutott, hogy a cserépben felnevelt példányokról készített diagnózis némi kiegészí- tésre szorul. Különösen feltűnők a csaknem kacskaringóban végződő leg- felső szárlevelek, melyek a már termésbe menő példányokon láthatók a legjobban. Számos olyan tövet talált, melyen a legfelső leveleknek hosz- szan, fonálszerííen kihegyezett csúcsa másfél fordulattal becsavarodott. Ilyen kacsba végződő levelei három Fritillariának vannak. Valamennyi Ázsia középső részében terem. A F. ruthenica W i c k s t r. közeledik a hazai fajhoz leginkább ; előfordul Moszkva mellett is. Ennek a fajnak a termése SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 163 azonban szárnyas, azért nem vonható össze a mienkkel. A kacsok, úgy lát- szik, ősi sajátságai a F. génusznak és igen jellemző, hogy a nyugati és a Földközi tenger melléki fajokon a kacsképzödésnek nyoma sem észlelhető. Ügy lehet, hogy a í'.-féléknek két fejlődési középpontjuk volt. Az egyik volt a Földközi tenger melléke, a másik Középázsia. (Egy harmadik eset- leg Kisázsia). A hogyan a F. ruthenica Moszkváig jutott, úgy eljutűatott a kacsos Fritillariák közül a F. Degeniana hazánk délkeleti részébe. Szórványosan előfordul Erdélyben, Krassó-Szörény, Temes- és Aradmegyében. A termé- szetes rendszerben a F. ruthenica mellé való és a középázsiai kacsos és a nyugateurópai kacs nélküli Fritillariákat összekötő, természetes lánczszem. Kitűnő faj, mely a magyar flóra oroszországi vonatkozásait egygyel szapo- rítja. Ujabb megfigyeléseiről és kutatásainak újabb eredményeiről különben legközelebb egy hosszabb tanulmányban fog számot adni. T u z s o n J. válaszában kifejti, hogy a Früülaria tenella általában igen változó növény, apró eltérései azonban nem alkalmasak új faj alapí- tására. Kacsszeríien végződő levelekre való hajlandósága a nyugati alakok- nak is megvan, viszont „kacs* nélküliek vannak bőven a deliblátiak között is. Különben dolgozatában minderre ki fog terjeszkedni. (L. 131. old.) 2. J á V 0 r k a S. : „ Ljabb érdekes növényelöfordulások" czímen néhány specziálisan magyarföldi növényt mutat be újabb termőhelyekről. E növé- nyek elterjedési köre ezzel jelentékenyen tágult. Ilyen növény a többi közt a Myosotis suaveolens W. et K. a pilisszentiváni Szénáshegyröl, a Festuca carpatica, a Delphinium oxysepalum és a Hieracium liptoviense B o r b, az árvamegyei hegységből. 3. Jávorka S. ismerteti a „Pflanzenreich" újabb köteteiből azokat, melyek magyarországi génuszokkal is foglalkoznak. Rámutat arra, hogy a külföldi monográfusok a hazai vonatkozásokat nagyon fogyatékosan dol- gozzák fel. 4. Bányai J. : „Adatok Abrudbánya környékének flórájához" ez. dolgozatát Jávorka S. terjeszti elő. (L, 116. old.) 5. F u c s k ó M. csírázó sulyommagvakat mutat be. A csiranövény gyökérkéje negatív geotrópos görbüléseket végez. Mágocsy-Díetz S. vizsgálásra ajánlja azt az érdekes kérdést: mikor fordul a gyökér a rendes irányba ? 6. Szabó Z : „Apróságok a budapesti tudományegyetemi növénykert- ből" czímen a következő tárgyakról szól : a) Bemutatja a növénykertben tenyésztett Herkules-fürdőről származó Euphorbia lingulata H e u f f. egy élő példányát, mely a három éves tenyész- tés folyamán jellemző levélnyeleit elvesztette s ezzel az Euphorbia poly- chromához lett hasonlóvá, annyira, hogy attól meg sem lehetett külön- böztetni. b) Bemutat két cserép Sempervivumot, melyre a Sempervivum tecto- rumról sikerült az Endophyllum sempervivi gombát átültetni. c) Bemutat oly Pelargonium peltatumot, melyen az Orobanche ramosa élősködik. 164 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK d) Bemutat oly tulipánvirágot, melynek minden egyes lepellevele el- zöldült és lomblevélszerűen fejlődött. 7. M 0 e s z G. jegyző jelenti, hogy az utolsó bejelentés óta alapító tag lett : Teleki Sándor gróf. Uj tagoknak jelentkeztek : L'Abbé Jean Kandié r, Caifa, Palesz- tina, Jákói Géza, urad. igazgató, Budapest Új átalányos lett: 11. Kilépett : 4 átalányos és 1 tag. A növénytani szakosztály 1912 június hó 12-én tartott 177-ik ülésének jegyzökönyve. Elnök : Klein Gy. Jegyző : M o e s z G. 1. Szabó Z. : előterjeszti M á g o c s y-D i e t z S. bírálatát: E. D o r- nerB. : „Kaszáló és legelöjavítás" ez. munkájának botanikai részéről. (L. 154. old.) 2. Gombocz E. ismerteti Green: „Ristory ofBotany 1860— 1200" ez. művét. (Megjelenik.) 3. M o e s z G. : , Csató János herbáriuma a Magyar Nemzeti Múzeum- ban" czímen ismerteti Csató János herbáriumát. (L. 135. old.) 4. M 0 e s z G. jelenti, hogy a múlt havi ülés óta nyolcan jelentkeztek új tagoknak. Nevezetesen: sárosi Boczkó J., háztulajdonos, Budapest; Joerges Ágost, könyvkereskedő, Selmeczbánya ; L'Huillier I., akad. fökertész. Magyaróvár ; Mór: róm. kat. tantestület ; P i n t é r M., urad. számtartó, Héraháza; Schambach K., gyógyszerész, Csepreg ; Túróczszentmárton: Múzeumi Tót Társaság ; W e n n e r S. gyógy- szerészhallgató, Budapest. Az új átalányosok száma : 2. Nevezetesen : K i s v á r d a : állami főgimnázium ; N e m e t z J., m. k. s. erdömérnök. Nagybánya. Kilépett : 1 tag és 1 átalányos. Meghalt: 1 átalányos. A növénytani szakosztály 1912. évi szept. hó 25-én tartott 178-ik ülésének jegyzökönyve. Elnök : Mágocsy-Dietz S. Jegyző : M o e s z G. Mágocsy-Dietz S. megnyitja az ülést, melynek egyetlen tárgya Klein Gyula üdvözlése. Klein Gyulát tanári működésének 40-ik évfordulója alkalmából tisztelői üdvözölni óhajtják. Schilberszky K. indítványára Filarszky N., Thaisz L. és Kubacska A. meghívja Klein Gyulát az ülésre. Mágocsy-Dietz S. köszönetet mond Klein Gyulának, hogy az ülésen megjelent; tolmácsolja a szakosztály tiszteletét és szeretetét a szakosztály fáradhatatlan elnöke, az érdemekben gazdag tanár és az ered- ményesen működő szaktárs iránt. Majd kiemeli a szakosztály érdekében SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 165 kifejtett tevékenységét : „Közel 20 esztendeje annak, hogy a Természettud. Társulat kebelében szerény kezdéssel, de annál nagyobb önbizalommal és reménységgel megalakult szakosztályunk. Bölcs vezetőink sorában voltál már akkor is ! A lefolyt 20 esztendő igazolta törekvéseink igazát, mert íme szakosztályunk, a hazai botanikusok javarészét magába ölelve, szép ered- mónynyel láradozik nemcsak a magyar flóra megismerésén, hanem kiveszi a maga részét a növénytudomány más részeinek műveléséből is. Immáron 15-ik esztendeje, hogy átvetted a szakosztály vezetését s vezeted azt zaj- talanul, de annál eredményesebben. E 15 esztendőnek legjelentősebb ese- ménye folyóiratunk megalapítása. Azt a fáradozást, azt a gondosságot, a melylyel folyóiratunk szerkesztésében részt veszel, ismerjük mindnyájan. Tudjuk, hogy minden igyekezettel azon vagy, hogy folyóiratunk értékét emeljed, hogy számot tegyen a tudományos világban. És hogy ez a te érdemed folytán sikerült is, bizonyítja az a tény, hogy immár Ilik évfolya- mában szolgálja a tudományt!" Majd méltatja 40 éves tanári működését és tudományos munkásságát. Tudományos munkáit jellemzi a pontos vizsgálat, a helyes következtetés és a szigorú ítélet. A botanika iránt érzett nagy szeretete vezette őt arra, hogy a növényekről népszerű modorban is írjon. „Tetted ezt pedig te, a ki születésednél fogva eleinte nyelvünk nehézségeivel küzdve, ma is Botanikai Közleményeink tiszta magyar nyelvezetének egyik legerősebb harczosa, leghűbb őre vagy !" „Irántad érzett mély érzésünknek látható kifejezést is óhajtunk adni ebben az albumban, a melyben tisztelőid arczképét találod. Legyen ez az album egyúttal záloga annak az őszinte kívánságunknak is, hogy a jó Isten segedelmével még továbbra is munkása légy tudományunk- nak, maradj továbbra is a mi vezetőnk ! Isten tartson meg sokáig a mi örömünkre és a hazai tudomány javára!" Szalóki R. a volt tanítványok nevében üdvözli Klein Gyulát. Első sorban mint tanárt jellemzi : „ . . . Emlékezetünkbe visszaidézzük magas színvonalon szárnyaló előadásait, tanulságos és változatos demonstráczióit, a melyekre oly szíves-örömest eljártunk. Tanítási módszerére ráillik a klasszikusok mondása : quid quid doces, prudenter doceas, et respice íinem. Adja Isten, hogy köztünk maradjon még soká, hogy nemcsak a tudós, a kiváló szakember mintaképét, hanem — a mi e tülekedő és ideges világban még ritkább — a lelkileg harmonikus ember, az igaz ember mintaképét is láthassuk és tisztelhessük Méltóságodban!" Klein Gy. meghatottan köszöni az üdvözlést. , . . . Negyven évi tanárkodás és húsz évi közreműködés szakosztályunkban külön-külön is elég hosszú idő egy ember életében és milyen kevés az, a mit ez alatt az idő alatt tenni tudtam ! Mostoha körülmények és az ezek következtében korán bekövetkezett testi gyengeségem akadályoztak abban, hogy többet tehessek. És mégis, ha visszagondolok arra az időre, a mikor idejöttem és a mikor csak egy-ketten voltunk, a kik az új növénytannal szakszerűen foglalkoztunk, és ha most körülnézek és látom a botanika művelőinek nagy számát, akkor igaz öröm tölt el, mert talán dicsekvés nélkül mondhatom, hogy ebben nekem is némi részem volt. Reménnyel nézek a jövőbe, mert tudom, hogy az, a mit Jurányi Lajos nagyérdemű első elnökünk kezdeményezett s a mit én, nyomdokaiba lépve, gyenge erőmmel tovább- 166 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK fejleszteni igyekeztem, nem hiába volt, mert megvan az alap szakosztályimk továbbfejlődésére. Boldognak érzem magam, hogy, habár csekély mértékben is, közreműködhettem szakosztályunk törekvéseiben és büszkeséggel tölt el, hogy volt tanítványaim közül is többen résztvesznek szakosztályunk mun- kájában !" M 0 e s z G. felolvassa a távollevőktől beérkezett üdvözlő leveleket és táviratokat. SZEMÉLYI HÍREK. Habilitáczió : dr. Szabó Zoltán állatorvosi főiskolai magán- tanár és egyetemi tanársegéd, a budapesti tudomány-egyetemen a botanika magántanárává habilitáltatott. Meghalt: dr. Ormándy M., piarista főgimnáziumi tanár Buda- pesten, 65 éves korában. A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. Az üléseken bemutatandó dolgozatok czime, legalább 8 nappal az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő. A „Botanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése czéljá- ból szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és igy közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ivek egyik oldalára Írandók. Személynevek (az auctor-nevek is) kettős == vonallal, a növénynevek és a kiemelendő tételek egyszerű — : — vonallal huzandók alá. A „Botanikai Közlemények" részére szíveskedjenek a szerzők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget vagy kivonatot, vagy lefordítás czéljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni. A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ivenkint 50 kor., ismertetésért 40 kor., az idegen nyelvű szövegért 30 — 40 korona irói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb czikk után az egy íven túl terjedő részért, valamint a 150 pld.-ban, díjmentesen kiszolgáltatni szokott disszertácziókért a szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá- natra azonban többet is, a következő ár mellett : 25 darab ivenkint, czímlappal . 4 korona — fillér. "" » » » • . o „ „ 100 „ „ „ . . y „ „ Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A szakosztály tisztikara. Elnök : Klein Gyula műegyetemi tanár; másodelnök : Mágocsy-Díetz Sándor tudomány- egyetemi tanár; szerkesztő: Tuzson János egyetemi magántanár; jegyző: Moesz G-usztáv nemzeti múzeumi igazgató-őr. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül : Filarszky Nándor nemzeti múzeumi növénytani osztályigazgató, Schilberszky Károly m. kir. kerté- szeti tanintézeti tanár. Az alapitói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VlII. ker., Eszterházy- utcza 16. szám), a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szak- osztály jegyzőjéhez (Moesz Gusztáv, Budapest, V. ker., Akadémia- utcza 2), kéziratok a szerkesztőhöz (Tuzson János, Budapest, I. ker., Kezeda-utcza 9. szám) küldendők. Le bulletin .^Botanikai Közlemények** est la revue de la sectíon botaníque de la Socíété r. hongroíse des Sciences natu- relles* A présent il parait dans sa U"*"^ année (6 fascicules par an) et contient environ 25 feuilles. Les travaux |publiés son traduits complé- tement ou sönt réduíts en un bref résumé dans une des langues les plus importantes ou en latin et ils apparaíssent dans le mérne fascícule. Le príx d'abonnement par an est 8 cou- ronnes (8*50 francs) ou on échange le bulletin avec d'autres revues botaniques. S'adresser a la rédaction du bulletin ,3í>taníkaí Közlemények*' Budapest, VIIL, Eszterházy-utcza Í6. A szakemberek figyelmébe! A Szegedi Városi Múzeum herbáriuma, mely- nek alapját a Feichtinger-féle gyűjtemény alkotja, jelenleg meghaladja a 10,000 példányt* A múzeum igazgatósága tudatja, hogy a gyűjtemény szak- embereknek rendelkezésre áll. Hornyánszky Viktor csász. és kir. udvari könyvnyomdája Budapesten. 54535 XI. KÖTET. 1912. XII/30. 5—6. FÜZET. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKAN. A KIR, MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI TUZSON JÁNOS MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1913. TARTALOM. TABLE DES MATIÉRES. — INHALT. OldaJ Lacsny Incze Lajos: Adatok a Nagyvárad melletti meleg vizek alga flórájához 167 — — Beitrage zur Algenflora der Thermalwasser bei Nagyvárad (37) Blattny Tibor: Megjegyzések Pax „Grundziige der Pflanzen- verbreitung in den Karpathen" (I. és II. kötet) czimü munkájához 185 Bemerkungen iiber F. Pax „Grundzüge der Pflanzen- verbreitung in den Karpathen". Bd. 1 , 11. . . . . (38) M 0 e s z G. : Az orgona másodszori virágzása bogárrágás követ- keztében 193 — — Proanthesis bei Syringa vulgáris infolge Insektenfrass . . (49) - — — Két érdekes homoki csészegombáról 196 — — Über zwei interessante sandbewohnende Discomyceten . . (45) Wagner J. : Észrevételek Tuzson J. : „A Fritillaria tenella alakjai" czimü czikkére 201 Irodalmi ismertető. Tuzson J. : Növényföldrajzi megjegyzések . 207 Növénytani repertórium 214 Szakosztályi ügyek 218 Sitzungsberichte (50) BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA XI. KÖTET. 1912.XII/30. 5-6. FÜZET. Lacsny Incze Lajos: Adatok a Nagyvárad melícttí meleg vizek alga flórájához. A Nagy- Váradhoz közel fekvő Püspök-fürdőnek melegvizű forrása s az abból táplálkozó Pecze- patak már régóta ismeretes a hazai botanikusok előtt a Nymphea thermalis D. C. előfordu- lásáról. Jelen dolgozat czélja ezen, valamint a tőle rövid félórai járásra fekvő Félix- fürdő hévvizében az általam eddig talált Bacil- laria-félék közlése. A hazai botanikai irodalomban e hévvizek mikroskopos flórája kevéssé van ismertetve, mert eltekintve Schaarschmidt Gyula-nak a „Magyar Növénytani Lapok" 1882. évfolya- mának 66. számában megjelent „Additamenta ad phycologiam Cott. Biharét Krassó- Szörény" ez. dolgozatát, nem akadtam más értekezésre, mely ezen tárgygyal foglalkoznék. Schaarschmidt- nek ezen dolgozata is inkább csak a fajok felsorolására szorít- kozik. A felsorolt 35 Bacillaria közül 2-öt a Peczetóból, 33-at a Peczéből említ. Az általa felsorolt fajok közül én csak 23-at találtam meg; hogy valamennyit nem sikerült megtalálnom, azt annak tulajdonítom, hogy gyííjtésünk valószínűleg nem azonos helyen történt. Schaarschmidt u. i. nem mondja meg pontosan, hogy a Peczének melyik helyéről gyűjtött. („A nagyváradi pró- bák az u. n. Peczepatakból származtak, melynek majd homokos, majd pedig szerves hulladékokkal terhelt vizében igen sok Bacillaria jött elő. Ezen kívül még más úton a Peczének nevezett meleg tóból is kaptam próbákat." Schaarschmidt id. dolgozata.) Vizsgálataimhoz az anyagot négy ízben, négy helyről szereztem be : 1. A Félix fürdő parkjában lévő tóból 1912 május hó 17-én. E mesterséges tó nyáron közvetlenül a fürdő forrásából az u. n. „ Bálint-forrás "-ból kapja vizét, télen azonban elzárva attól, be szokott fagyni. A fenekét, a köveket Chara, felszínét pedig Spirogyrák lepik el. 2. A Pecze-patak félixfürdői ágának azon Fészéből, a hol a Nagy- Várad — Belényesi h. é. vasút hídja van, 1911 évi április hó 25 én. A körülbelül fél méter mély — helyenkint még mélyebb — patak fenekét az Oscillariák haragoszöld szövedéke vonja be. 3. A Püspök-fürdőből jövő, Rontó és Hajó községek közt tóvá szétterülő Peczéből (Peczetó) 1912. május 20-án. A Peczének e szétterülő részén igen szépen díszlik a Nymphea thermalis D. C. 16 168 LACSNY INCZE LAJOS 4. Végül 1912 június 11-én a püspök-fürdői uszoda mö- götti tóból, melynek a felszínét ellepik a Nympheák, helyenkint pedig a Spirogyrák. Gyűjtésre a Thum-féle hálót és kanalat használtam; az 1., 3. és 4. sz. helyeken nemcsak a fenékről, hanem a víz felszínén lebegő, olykor féltenyérnyi nagyságú iszapos algagyepből is vet- tem anyagot. E lebegő iszapban talált fajok azonban nem igen térnek el a fenéken élőktől, mert ezek a víz színén lebegő iszapcsomók is a fenékről szakadoznak fel. Nagyrészt Oscillariák szövevényes tömegei, melyekben azonban Bacillariák is szép számban találhatók. A gyűjtött anyag feldolgozását az ismert eljárások szerint végeztem. Egy napig tömény sósavban, fél napig tömény salét- romsavban főztem, majd bő vízben addig öblítettem, míg a sav- hatás többé nem mutatkozott. Kiiszapolva üvegpálczával a fel- kavart desztilált vízben úszó kovapánczélokat tárgylemezre tettem s pormentes helyre téve megszáradás után a tárgylemezre tapadt anyagra egy csöpp Thum-féle styraxot csöppentettem. Nem föd- tem le azonnal, hanem vártam, míg a styrax behúzódik a pán- czélokba, a mi körülbelül egy óra múlva következett be. Majd újra styraxot csöppentve a készítményre, lefödtem. A fajok meghatározásánál szükséges mérések végzésére a nagyon könnyen kezelhető Reichert-féle oculármicrometert hasz- náltam. A meghatározott fajokat J. Bapt. De-Toni: „Sylloge Alga- rum" -ában követett rendszere alapján sorolom fel dolgozatom- ban. Minden egyes faj után zárójelben közlöm a leggyakoribb synonym neveket, azt a munkát, melyben az általam használt néven először leírták, továbbá azt a művet, melynek alapján a meghatározást végeztem. E helyen fogom továbbá megjegyezni azokat a fajokat, melyeket Schaarschmidt is említ idézett dol- gozatában. Ezután mérési adataimat, az előfordulás gyakoriságát és esetleges észrevételeimet közlöm. A használt irodalom. 1. Jul. Schaarschmidt : Additamenta ad phycologiam Cott. Bihar et Krassó-Szörény. „Magy. Növényt. Lapok" 1882. évf. 66. sz. 2. Die Bacillaríen des Balatonsees, von Josef Pantocsek. Budapest, 1902. 3. Dr. J. Bapt. De-Toni : Sylloge Algarum (Vol. II. Bacillaricae) Patavii 1891. 4. Hazslinszky Fr. : Magyarhon és társországai moszatviránya. Math. és termtud. közlem. V. k. 163—181. oldal: Pest, 1867. 5 Dr. Fr. Tr. Kützing: Die kieselschaligen Bacillarien. Nordhausen 1844. 6. B. Eiferth: Einfachste Lebensformen des Tier u. Pflanzenreiches. IV. Auíi. Von Dr' Walther Schoenichen. Braunschweig. 1909. 7. Quint József: Adatok a Budapest melletti Római-fürdö Bacillaria flórájához. Növényt Közlem. 1905. IV. k. 4. füz. 149—162. old. 8. Quint József: Pótló adatok a Római-fürdő Bacillaria flórájához. Növ. Közlem. 1906. V. k. 8. füz. 74—86. old. 9. A. Schmidt: Atlas der Diatomaceen-Kunde. Aschersleben, 1876. 10. Dr. Istvánffi Gyula: A margitszigeti vízesés növényzete. Magy. Növ. Lap. XV. pg. 57 et sequ. Kolozsvár 1892. ADATOK A NAGYVÁRAD MELLETTI MELKG VIZEK ALGA FLÓKÁJÁHOZ 169 A talált fajok rendszertani felsorolása. A) MJiaphideae H. L, S ni i t h. a) Naviciilaceae Kg. I. Nauicula Borij. 1826. 1. N. maior Kg, {Pinnularia maior Rabé uh, P. nobi- lis V. maior Brun Kg. Bac. p. 97. I. IV. f. 19 — 21. Panto- csek: Die Bac. d. Balatons p. 29. T. III. f. 54.) Loiig. 123 ,n diám. 23. /a A Pecze-tóban gyakori; a félixfürdői tóban is előfordul. 2. N. viridis (N i t z s c h) Kg. {írustulia viridis. K g. Bacil- laria viridis N i t z s c h Pinnularia viridis E. K g. Bac. p. 97. T. IV. f. 18. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons p. 30. T. Ili. f. 58.) Long. 75-5—119 //, diám. 14-5 -20 //. A félix- és püspök-fürdői tóban megvan. 3. N. viridis var. commutata Gr un. {N. hemiptera D. I., V. H. Syn. p, 73. I. V. f, 6. Pantocsek: Die Bac. d, Balatons p. 31. T. III. f. 52.) Long. 58 /^, diám. 18 /i. A püs- pökfürdői tóban előfordul. 4. N. borealis var. scalaris Gr un. (8tauroneis scalaris Kg. Gr un. Verh. 1860. p. 518. T. II. f. 15. Kg, Bac. p. 106., T. XXIX. f. 37.) Long. 30 //, diám. 8-3 //. A püspökfürdői tó- ban ritka, 5. N. Brebissonii K g. {Pinnularia Stauroneiformis W. S m. P. Brebissonii Rabenh. Stauroptera Brebissonii Kirchn. Kg. Bac. p. 93. T. III, f. 49. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons p. 32. T, III, f. 63.) Long. 52 /-«, diám. 11 //. A félixfürdői tóban elég gyakori; a Pecében is megtaláltam. 6. N. gibba, (E,) Kg, {Prinnularia gibba E. Kg, Bac. 98. T. XXVIII, f. 70.) Long. 45 «, diám, 1Í n. A Peczében elő- fordul. 7. N. mesolepta E. var. nodosa Brun. {N. nodosa E. Brun. Diát. Alp. p. 87. T. VII. f. 29. Kg. Bac. p. 101. T. XXVIIL f. 81 — 82.) Long. 38 /^ diám. 8"5 //. A Peczében ritka. 8. N. vulpina Kg. (Pinnularia vulpina Rabenh. Kg. Bac. p. 92. T. III. f. 4. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons p. 38. T. IV. f. 83.) Long. 82 //, diám. 11-6 fi. A félixfürdői tóban gyakori, de a Pecze-tóban is előfordul. 9. N. rádiósa K g. {Pinnularia rádiósa Rabenh. N. angusta Grun. Kg. Bac, p, 91, T. IV. f. 23. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons p. 38. T. IV. f. 81—82. Schaarschmidt: Additamenta). Long. 37 //, diám. 87 //. A püspökfürdői tóban megvan. 10. N. rhynchocephala Kg. (Kg. Bac. T. XXX. f. 35. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons p. 40. T, IV. f. 87- 16* 170 MCSNY IN'CZE LAJOS Schaarschmidt: {Additamenta). Long. 40 /', diám. 11 y.. A Peczében közönséges. 11. N. rhynchocephala var. rostellata Gr un. {N. rostel- lata Kg. Kg. Bac. p. 95. T. III. f. 65.) Long. 53 n, diani. 145 !'■. A Peczeíó leggyakoribb és legjellemzőbb faja, de a többi helyen is előfordul. 12. N. cryptocephala Kg. (Kg. Bac. p. 95. T. III. f. 26. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons p. 39. S cli a a r s c h m i d t : Additamenta). Long. 30 ,", diám. 6 //. A Peczében, Pecze-tóban és a püspökfürdöi tóban megvan. 13. N. lanceolata Kg. (Kg. Bac. p. 94. T. XXX. f. 48. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons p. 40. T. IV. f. 89.) Long. 34 n, diám. 8 /^. Mind a négy helyen megtaláltam. 14. N. capitata. E. (Pinnularia capitata Rabenh.: Inf. p. 185. n. 240. T. XLII. f. 20. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons p. 35. T. III. f. 74.) Long. 23*2 o., diám. 5-8 //. A félixfürdöi tóban előfordul. 15. N. elliptica Kg. (iV. ovális W. Sm. Pimiidaria elliptica Rabenh. Kg. Bac p. 98. T. XXX. f. 55.) Long. 24 /', diám. 7'5 y. Gyakori faj a Peczében és a püspökfürdöi tóban. 16. N. pusilla W. Sm. [N. tumida v. subsalsa G r u n. W. Sm. Br. Diát. T. p. 52. T. XVIL f. 145. A. Schmidt: Atlas: 66. füzet. T. 262. f. 20-21.) Long. 21 //, diám. 8-3 //. A félix- fürdöi tóban elég gyakori. 17. N. cuspidata Kg. (iV. fidva E. Frustulia cuspidata Kg.) Kg. Bac. p. 94. T. III. f. 24-et 37. B. Eyferth: Ein- fachste Lebensformen p. 226. T. VII. f. 33.) Long. 104 //, diám. 26 /'. A Peczében és Pecze-tóban előfordul. 18. N. Perrotettii Gr un. (A. Schmidt: Atlas 53. füzet T. 211. f. 33.) Long. 174 /^ diám. 36 //. A Pecze-tóban és püspökfürdői tóban ritka. 19. N. ambigua E. (Ehr. Verb. p. 129. n. 131. T. lí. f. p. A. Schmidt: Atlas 53. füzet T. 212. f. 47.) Long. 64//, diám. 21 ". A Pecze-tóban és püspökfürdői tóban közönséges. 20. N. sphaerophora Kg. {Anomoeneis sphaerophoraí^íitz. K g. Bac. p. 95. T. IV. f. 7.) Long. 78 //, diám. 19 //. A Peczetó leggyakoribb és legjellemzőbb faja, de a félix- és püspökfürdői tavakban is előfordul. 21. N. limosa Kg. (iV. silicula E. Kg. Bac. 101. T. III. f. 50. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons p. 51. T. VI. f. 143 — 144. Schaarschmidt: Additamenta). Long. 46 — 66 ", diám. 11 — 14 //. A Pecze-tóban nagyobbak; a püspökfürdöi- DGii kisebbek 22. N. alpestris G r u n. (Verh. 1860. p. 545. T. III. f. 4. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons p. 51. T. XVI. f. 334.) Long. 49 fi, diám. 9 //. A püspökfürdői tóban !^. ritka. 23. N. iridis E. {Pinnularia iridis Rabenh. N. firma W. Sm. Ehr. Verb. p. 130. T. IV. f. 2. Pantocsek: Die Bac. ADATOK A NAGYVÁRAD MULLETTI MELEG VIZEK ALUA FLÓRÁJÁHOZ 171 d Balatons p. 54. T. VI. f. 184.) Long 130 //, diám. 11 ft. A püspökfürdöi tóban ritka. 24. N. iridis var. dubia V. H. [N. dubia. E., V. H. Syn. p. 104. T. II. Siippl. f. 32. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons p. 56. T. VI. f. 139.) Long. 40 //, diám. 11 //. A Peczében és ielixfilrdői tóban előfordul. 25. N. iridis var. afíinis V. H. {N. affinis E. V. H. Syn. p. 104. T. XIII.f.4.Kg.Bac.p.95. T. XXVÍII. f. 65. T. XXX. f. 45—46.) Long. 20 f, diám. 5"8 [J-- A félixfürdői tóban megvan. 26. N. pupula Kg. (Bac p. 93. T. XXX. f. 40. Pan- tocsek: Die Bac. d. Balatons p. 52. T. VI. f. 145—146.) Long, 40 /i, diám. 11 /'.. A félixfürdői tóban előfordul. 11. Slaiironeis E. 18^3. 27. St. platystoma (E.) Kg. {Navicula platysioma E. Kg. Bac. p. 105. T. III. f. 58.) Long. 49 //, diám. 11 //. A fólix- és püspökfürdöi tavakban megtaláltam. 28. vSt. anceps E. (Amer. p. 134. T. 2. I. f. 18. Pan- tocsek: Die Bac. d. Balatons p. 26. T. IIL f. 41.) Long. 78 /^., diám. 14'5 //. A püspökfürdői tóban ritka. 29. St. anceps var. lineáris (Kg.) Rabenh. {St. lineáris Kg. V. H. Syn. p. 69. T. IV. f.8. Kg. Bac p. -. T. XXX.f. 25.) Long. 13 ,n, diám. 11 '(.A félix- és püspökfürdői tavakban ritka. 30. St. producta Grun. (V. H. Syn. T. IV. f. 12. Pan- tocsek: Die Bac. d. Balatons p. 27. T. II. f. 42.) Long. 28 /'., diám. 9 f'.. A püspökfürdői tóban ritka III. Pleiirosigma W. Sm. 1H53. 31. Pl. scalprum (G a i 1 1 o n) R a 1 f s. {N. scalprum. G a i 1- lon CymheUa scalprum. A g. Ralf s. in P ri t c h. Inf. p. 919. De-Toni: Sylloge Algarum. p. 248. Kg. Bac. p. 102. T. XXX. f. 13.) Long. 50 ,"-, diám. 8 ,". A Peczében gyakori és jellemző faj, a Pecze-tóban ritkább. 32. Pl. attenuatum (K g.) W. S m. {Navicula attenuata K g. K baltica E. W. S m. in A. N. H., 1852. p. 8. T. II. f. 1. Eyferth: Einfacliste Lebensformen. p. 229. T. VIL f. 37.) Long. 90 /<, diám. 15 //. A félixfürdői tóban gyakori. 33. Pl. acuminatuni (Kg.) Grun. {Navicula sigma E. Frustidía acuminata Kg. FI. lacustre W. Sm. Grun. Verh. 1869. p. 561. T. IV. f. 6. Eyferth: Einfacliste Lebensformen p. 229. T. VII. f. 38. S chaarschmidt: Addit.) Long. 84 //, diám. 14 //. A félixfürdői s a Pecze-tóban előfordul. IV. Maslogloia. Thivait. 1856. 34. M, Smithii Thwait. {Navicula biscalaris Bréb. Twaith. in W. Sm. Br. Diát. II. p. 65. T. 64. f. 341. A. Schmidt: Atlas T. 185. f 10.) Long. 78 /'-, diám. 17 /•<. A Pecze-tóban és a püspökfürdői tóban előfordul. 172 LACBNY INCZE LAJOS /;) Cymbellaceae (K g.) G r ii n. V. Cyinbella Ag. ÍH30. 35. Cymb. amphicephala N a e g. (Naeg. in Ke Spec. Alg. p. 890. Pantocsek: üie Bac. d. Balatons p. 22. t. XVII. f. 367.) Long. 26 /^ diám. 8 //. A Peczében ritka. 36. C. pusilla Gr un. (Gr un. in A. Schniidt Atlas T. IX. f. 36—37.) Long. 40 //, diám. 11 //. A Pecze-tóban ritka. 37. C. afíinis Kg. (C iruncata Greg. Kg. Bac. 80. T. VI. f. 15. A. S eh midt Atlas 18. füzet T. 71. f. 28—29.) Long. 342 //, diám. 11"5 /'.. A püspökfürdöben ritka. 38. C. gastroides Kg. [C. maxima Naeg. Kg. Bac. p. 73. T. VI. f. 46.) Long. 104 !>., diám. 20 //. A félixfürdőf tóban ritka. 39. C. cymbiformivS (Kg.) Bréb. var. parva Bréb. {C. variahilis Heib. Cocconenia címbiforme (Kg.) E. V. H. Syn. p. 64. T. II. f. 14. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons. p. 21. T. XVI. f. 335.) Long. 35 //, diám. 10 //. A Peczében előfordul. 40. C. cistula (H e m p r.) Kire li n. {Bacillaria cistula H e m p r. Kire h n. Alg. Schles. p. 189. Pantocsek: Die Bac d. Balatons. p. 20- T. ÍL f. 28. S chaar seli m idt : Addita- menta) Long. 98 //, diám. 23 /^ A félixfürdői tóban megvan. 41. C. cistula var. maculata (Kg.) Gr un. (C. macidata Kg. Gr un. Dist. Jos. Land. p. 45. T. I. f. 8. (Long. 55 /<, diám. 17'4 /'. Mind a négy helyen megtaláltam. 42. C. helvetica Kg {Cocconema helvetica Cleve. K g. Bsic. p. 79. T. VL f. 13. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons. p. 19. T. I. f, 13.) Long. 61 /', diám 14'5 /< A püspökfürdöi tóban előfordul. VI. Encyonema K g. 1H33. 43. E. prostratum. (Berk.) Ralfs. {Moncma prostratiim Berk. E. paraőoxum Kg. Ralfs. in Ann. and Mag. I. 16. p. 182. T. XVIII. f. 3. Kg. Bac. p. 82. T. XXII. f. 1.) Long. 50 !>■, diám. 20 !>■. A Peczében él. 44. E. ventricosum (A g.) G r u n. (Frustulia ventricosa Kg. Cymhella minuta Hilse. Grun. in Kirclin. Alg. Schles. p. 189. Kg. Bac. p. 80. T. VI. f. 16.) Long. 29 //, diám. 8 //. A Peczében előfordul. VII. Amphora E. 1S3L 45. A. humicola. Grun. {A. Normann Rabenh.. A. Schmidt: Atlas. 7. füzet. T. XXVI. f. 93.) Long. 40 //, diám, 10'5 n. A püspökfürdői tóban ritka. 46. A.' libyca. E. (Ehr. Abh. 1840 p. 11. A. Schmidt: Atlas. 7. füzet. T. XXVI. f. 103—105.) Long. 61 !>., diám. 18//. A félixfürdői tóban előfordul. 47. A. globulosa. Schum. (Schum. Preus. Diát. 1867 p. 55. T. I. 25. A. Schmidt: Atlas. 7. füzet. T. XXVL f. 101.) Long. 21 //. diám. 12 fi. A püspökfürdöi tóban megvan. ADATOK A NAGYVÁRAD MELLETTI MELEG VIZEK ALGA FLÓRÁJÁHOZ 173 48. A. ovális. (B r é b.) K g. (Navicula ampJiora E. Cyclo- tella ovális Bréb. Kg. Bac. p. 107. T. V. f. 35—39. Eyferth Einfacliste Lebensformen p. 236. T. VII. f. 47. Schaarschmidt : Additamenta.) Long. 37'7 /', diani. 26 //. A Peczében és a püspök- fürdői tóban előfordul. 49. A. ovális var. gracilis. V. H. {A. gracilis. E. V. H. Syn. p. 59. T. I. 3. K g. Bac. p. 108. T. XXIX. f. 29.) Long. 43 /', diám. 15 f. A püspökfürdöi s a Pecze-tóban megtaláltam. c) Gomphoneniaceae (K g.) G r u n. VÍII. Gomphonema Ag. 182^. 50 G. elongatum W, S m. var. minor. Pánt. (Die Bac. d. Balatons. p. 63. T. VII. f. 171.) Long. 60 //, diám. 11 //. A félixfürdöi tóban előfordul. 51. G. constrictum. E. (6^. suhramosum K g. Ehr. Abh. 1830. p. 63. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons. p. 63. T. VII. f. 178.) Long. 37 //, diám. 12 //. A félixfürdöben gyakori és jellemző faj. 52. G. constrictum f. parva. G r u n. (G r u n. in A. Schmidt: Atlas. 62. füzet. T. 247. f. 19.) Long. 30 //, diám. 10'3 /<. A félixfürdöi tóban gyakori. 53. G, capitatum. E. {O. constrictum var. capitatum V. H. G. turgidum E. Ehr. Inf. p. 217. n. 306. T. XVIII. f. 2. A. Schmidt: Atlas. 62. füzet. T. 247. f. 13.) A félixfürdöi tóban előfordul. 54. G. acuminatum. E. {G. trígoncephalum E. Ehr. Inf. p. 217. n. 308. T. XVIII. f. 4. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons. p. 62. T. VII. f. 176.) Long. 32 //, diám. 11-6 //. A félixfürdöi tóban ritka. 55. G. parvulum. K g. {O. tenellum. W. Sm. K g. Bac. p. 85. T. XXX. f. 60.) Long. 28 //, diám. 7 //. A félixfürdöi és püspökfürdői tóban előfordul. IX. Roicosphenia Gr un. 1800. 56. R. curvata Gr un. {Gomphonema curuatum Kg. G r u n. Alg. Novara p. 8. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons p. 60. T. VII. f. 155 — 156. Schaarschmidt: Additamenta.) Long. 25 — 35 //, diám. 12—9 fi. A félixfürdöi és a püspök- fürdöi tóban előfordul. Nagysága változó. d) Cocconeidaceae (Kg.) Gr un. X. Cocconeis E. 1835. 57. C. pediculus E. {C. communis Heib. C. Kützinqii Bréb. Ehr. Inf. p. 194. T. XXI. f. 11. Kg. Bac. p. 71. T. V. f. 9. Schaarschmidt: Additamenta.) Long. 23 /^ diám. 11 u.. A Pecze-tóban gyakori, de a félixfürdöi tóban is megtalálható. 1 74 LAC8NY INCZE LAJOS e) Achnanthaceae (Kg.) Grun. XL Achnanthes Bory. 1822. 58. A. minutissima. Kg. (Alg. exs. aquae dulc. 1833- 11. 2. De-Toni: Sylloge Algarum p. 484. S chaarschmidlr Additamenta.) Long. 9 p, diám. 2"5 ft. A Pecze-tóban elég ritka. 69 A. exilis. Kg. (Alg. aquae dulc. 1833. n. 12. Bac. p. 76. T. XXI. f. 4.) Long. 147 ,«. diám. 3-2 />. A félix- és püspökfürdöi tavakban előfordul olykor kettesével. B) Pseudoraphideae H. L. S 7ii, f) Nitzschiaceae Grun. XIL Tryblionella W. S m. 1IUII,mUIIIII. "'"llfW'llllllllllllll"'""""""""" ni'i^ Nitzschia lampracarpa (Hant z.) n. var. striata. XXVIII. f. 35.) Long. 75—100 //, diám. 9—11 n. A Pecze-tóban gyakoribb, a félixfürdöi tóban ritkább. 70. N. spectabilis. (E.) Ralfs. (Synedra spedabilis E. Ralf s. in Pritch. Inf. p. 782. Kg. Bac. p. 67. T. XXVIII. f. 37.) Long. 90 ft, diám. 18'9 /^ A félixfürdöi tóban előfordul. 71. N. palea. (Kg.) W. Sm. [Synedra palea Kg. W. Sm. Br. Diát. I. p. 89. Kg. Bac. T. IIL f. 27. T. IV. f. 47. Schaarschmidt : Additamenta.) Long. 27 n, diám. 5 /'.. A félixfürdöi tóban él. XIV. Deniiciila. Kg. 18U. 72. D. thermalis Kg. (Bac. p. 43. T. XVII. f. 6.) Long. 20 //, diám. 4 //. A Peczében és a Pecze-tóban előfordul. XV. Hantzschia Gr un. 1880. 73. H. amphioxys (E.) Gr un, [Eiinotia ampkioxys E. Nitzschia amphioxis W. Sm. Cl. et Grun. Arct. Diát. p. 103. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons. p. 82. T. IX. f. 240.) Long. 64 //, diám. 11 //. A félixfürdöi tóban megvan. 74. H. amphioxys var. constricta Pánt. (Die. Bac. d. Balatons. p. 83. T. IX. f. 241.) Long. 31 //, diám. 87 n. A Peczében előfordul. 176 LACSNY INCZE LAJOS 75. H. amphioxys var. capitata Pánt. (Die Bac. d. Balatons. p. 83. T. IX. f. 243.) Long. 44—47 //, diám. 6-5—8 //. A Peczébeii ritka. 76. H. virgata (Roper.) Grun. {Nitzschia virgata Roper. Cl. et G r u n. Arct Diát. p. 104. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons. p. 83. T. IX. f. 244.) Long. 84—121 //, diám. 11—12 /^ A Pecze-tóban és a püspökfürdői tóban elég g3'akori faj. g) Surirellaceae (K g.) G r u n. XYI. Suriraya Tiirp. 1828. 77. S. saxonica Auersw. var. eristata. Pánt. (Die Bac. d. Balatons. p. 97. T. XIII. f. 303.) Long. 133 /^ diám. 40 //. A Pecze-tóban előfordul. 78. S. lineáris var. elliptica 0. Müller. (A. Schmidt: Atlas 62. füzet. T. 245 f. 11—12.) Long. 72—90 n, diám. 18 — 20 ff: A püspökfürdői tóban gyakori 79. S. splendida. K g. {N. splendida E. Surirella robiista var. splendida V. H. Kg. Bac. p. 62. T. VII. f. 9. Schaar- schmidt: Additamenta.) Long. 90 //, diám. 30 /'. A Pecze- tóban, továbbá a félix- és püspökfürdői tavakban elég gyakori. 80. S. tenera Greg. {Surirella diaphana B le is eh. Greg. in Micr. Journ. IV. p. 10. T. L f. 38. A. Schmidt: Atlas 7 füzet T. XIII. f. 73.) Long. 140 //, diám. 40 //. A püspökfürdői tóban előfordul. 81. S. tenere var. splendidula. A. Sch. (A. Schmidt: Atlas. 6. füzet. T. XXIII. f. 4—6. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons. p. 97. T. XIII. f. 303.) Long. 124 n, diám. 49 /'. A Pecze-tóban és püspökfürdői tóban előfordul. 82. S, ovális. Bréb. (Cons. teste Kg. Bac. p. 61. T. XXX. f. 64. Eyferth: Einfachste Lebensformen p. 246. T. Vn. f. 58.) Long. 20 /<, diám. 10 //. A Peczében és a félix- fürdői tóban előfordul. 83. S. ovális var. ovata. V. H. (Surirella ovata K g. V. H Syn. p. 188. T. 73. f. 5—7. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons. p. 95. T. XII. f. 295. Schaarschmidt: Addita- menta) Long. 26"5 /i, diám. 17 //. Mindenütt megtaláltam. 84. S. ovális var. minuta V. H. (Surirella minuta Bréb. V. H. Syn. p. 189. T. 73. f. 9—10. A. Schmidt: Atlas. 6. füzet T. XXIII. f. 42—45. Schaarschmidt: Addita- menta.) Long. 28 — 30 //, diám. 8 n. Mindenütt előforduló válto- zatos faj. 85. S. ovális var. angusta. V. H. (Surirella angusta Kg. V. H. Syn. p, 189. T. 73. f. 12. A. Schmidt: Atlas'. 7. füzet. T. XXIII. f. 39—41.) Long. 42 //, diám. 15 !>.. Mindenütt meg- találtam. ADATOK A NAGYVÁRAD MELLETTI MELEG VIZEK ALGA FLÓRÁJÁHOZ 17 í 86. S. ovális var. apiculata. W. S m. (W. Sm. B r. Diát. II. p. 88. Pánt 0 esek: Die Bac. d. Balatons. p. 94. T. XII. f. 289.) Long. 62—66 //, diám. 11—12 //. Mindenütt előfordul. A piispökfíirdöi tóban talált egyik példány a típustól eltérőleg kissé duzzadt. XVII. Cíjmaiopleura. W Sm. 1H51. 87. C. solea. (B r ó b.) W. S m. (Siirirdla soka B r é b. W. Sm. Ann. Nat. Hist. 1851. p. 12. T. III. f. 9. A. Schmidt: Atlas. 69. füzet. T. 275. f. 6—7.) Long. 109. //, diám. 22 //. Mindenütt megtaláltam. 88. C. solea var. apiculata (W. Sm.) Ralfs. {C. apicu- lata W. Sm. A. Schmidt: Atlas. 69. füzet. T. 275. f. 12.) Long. 93 ft, diám. 18 5 /<. A Pecze-tóban és a félixfürdői tóban megvan. 89. C. regula. (E.) Ralfs. {SurireUa regula E. Ralfs. in Pritch. Inf. p. 793. Kg. Bac. p. 60. T. XXVIII. f. 30.) Long. 66 fi, diám. 23 /'-. A Pecze-tóban előfordul. 7t) Meridionaceae Kg. XVIII. Meridion Ag. ISU. 90. M. circulare (Grev.) A g. {M. vernale Leibl. Echi- nella cirndaris Grev. A g. Consp. p. 40. Eifertli: Einfachste Lebensformen. p. 214. T. VII. f. 13.) Long. 36 //. diám. 6 //. A püspökfürdői tóban ritka ; egyesével, néha 4 — 5 egymás me lett. 91. M. constrictum. Ralfs. {Eumerídion constrictum Kg. Ralfs. in Ann. and. Mag. XII. p. 458. T. XVIÍI. f. 2. Kg. Bac. T. XXIX. f. 81.) Long. 29 /^ diám. 6 u. A püspökfürdői tóban ritka. i) BVagilariaceae (Kg.) D. T. XIX. Síjnedra E. 1837. 92. S. ulna (Nitzsch.) E. {Bacillaria idna Nitzsch. Frustulia ulna Kg. Ehr Inf. p. 211. T. XVII. f. 1. Eiferth: Einfachste Lebensformen p. 209. T. VII. f. 18.) Long. 162— 249 !'-, diám. 11 — 12 n. A Peczében igen gyakori és jellemző faj ; a többi helyen is előfordul. 93. S. ulna var. danica (Kg.) V. ÍI. {8. danica Kg. V. H. Syn. p. 151. T. 38. f. 14. Kg. Bac. p. 66. T. XIV. f. 14.) Long. 171 f; diám. in nied. 5*8 //, in pol. 8'7 //. A püspökfürdői tóban ritkább faj. 94. S. ulna var. oxyrhynchus (Kg.) V. H. (^S*. oxi/rhynchus Kg. V. H. Syn. p. 151. T. XXXIX. f. 1. Kg. Bac."p. 66. T. XIV. f. 8. S eh aar s eh mid t : Additamenta.) Long. 80 [jl, diám. 5*5 f-. A püspökfürdői tóban gyakori, sokszor kettesével. 178 LACSKY INCZE LAJOS 95. S. acus Kg. {S. gracUUma R a b e n h. Kg. Bac. p. 68. T. XV. f. 7.) Long. 104 /t, diám. 3'5 //. A félixfürdöi tóban előfordul. 96. S. affinis var. parva. V. H. {S. párra Kg. V. H. Syn. p. 153. T. 41. f. 23. Kg. Bac. p. 67. T. XV. f. 9.) Long. 32'8 //, diám. 5'8 //. A Peczében és a Pecze-tóban gyakori. XX. Fragilaria Lyngh. 1819. 97. Fr. capucina Desmar {BacíUaria pectinalis Nitzsch. Desmar Cryp. de Francé ed 1. n. 453. Kg. Bac. p. 45. T. XVI. f. 3. S c h a a r s c h m i d t : Additamenta.) Long. 30 //, diám. 4 //. A püspökfürdöi tóban előfordul. 98. Fr. construens (E.) Gr un. var. binodis Grun. [Fr. hinodis E. Grun. Verh. 1862. p. 371. Pantocsek: Die Bac. d. Balatons. p. 78. T. IX. f. 223.) Long. 18 //, diám. 43 >'. A félixfürdöi tóban gyakori és jellemző faj. J) Eunotiaceae K g. XXI. Epilhemia (Bréb.) Kg. 18H. 99. E. turgida (E.) K g. [Eunotia turgida E. Cystopleura turgida Kunze. Kg. Bac. p. 34. T. V. f. 14. Eiferth: Ein- fachste Lebensformen p. 237. T. VII. f. 49.) Long. 110 //, diám. 12 n. A félixfürdöi tóban ritkább faj. 100. E. sorex. Kg. (Cystopleura sorex (E.) Kunze. Kg. Bac. p. 33. T. V. f. 12. Eiferth: Einfachste Lebensformen p. 237. T. VIL f. 48. Sclia arschmidt : Additamenta.) Long. 20 — 22 //, diám. 8"7 /'. A félixfürdöi tóban gyakori, olykor kettesével fordul elő. 101. E. árgus. (E.) Kg. [Cystopleura árgus (E.) Kunze. Eunotia árgus E. Kg. Bac. p. 34. T. XXIX. f. 55. A. Schmidt: Atlas. 63. füzet. T. 251. f. 1—19.) Long. 42 //, diám. 11 //. A félixfürdöi tóban ritka. 102. E. zebra. (E.) Kg. [Cystopleura zebra (E.) Kunze. Eunotia zebra E. (Kg.) Bac. p. 34. T. V. f. 12. Eiferth: Einfachste Lebensformen p. 237. T. VII. f. 50.) Long. 31 //, diám. 8 //. A félixfürdöi tóban gyakori faj. 103. E. musculus. Kg. [Cystopleura musculus Kunze. Eunotia electri E. Kg. p. 33. T. XXX. f. 6.) Long. 27 //, diám. 9 fi. A Püspökfürdőben ritka, olykor kettesével. XII. Rhopalodia O. Müller. 1895. 104. Rh. gibba. (E.) 0. Müller. [Navicula gibba E. Epitliemia gibba Kg., Cystopleura gibba Kunze. 0. Müller. Bot. Jahrb.' XXIL p. 65. T. L f. 15—17. Kg. Bac. p. 35. T. IV, f. 22.) Long. 105—155 //. diám. 9 /'. A félixfürdöi lóban közönséges, a püspökfürdőiben ritkább. ADATOK A NAGYVÁRAD MELLETTI MELEG VIZEK ALGA FLÓRÁJÁHOZ 179 105. Rh. ventricosa. 0. Müller. {E. vetitricosa Kg. 0. Müller Bot. Jahrb. XXII. p. 65. T. I f. 20-21. Kg. Bac. p. T. XXX. f. 9.) Long. 60—80 /t, diám. 12 u. A félixfürdői tóban gyakori faj, sokszor található kettesével. XXIII. Eimotia E. 1837. 106. E. arcus. E. [Himantidium attemiatum Rabenh. H. arcus E. Ehr. Infus. p. 191. T. XXI. f. 22. Kg. Bac. T. V. f. 23.) Long. 62 /^, diám. 12 — 20 //. A püspökfürdöi tóban igen gyakori faj ; sokszor található kettesével. 107. E. arcus var. minor. V. H. (V. H. Syn. p. 142. T. 34. f . 3 De -Tóni: Sylloge Algarum. p. 791. Long. 30 /^ diám. 15 /^. A püspökfürdöi tóban gyakori faj ; sokszor kettesévél. 108. E. pectinalis. Rabenh. (Himantidium pectinale Kg. Rabenh. FI. Eur. Algar. I. p. 73. A. Schmidt: Atlas. 68. füzet. T. 271. f. 10. S eh aar schmid t : Additamenta.) Long. 66 //, diám. 6 />«. A Pecze-tóban gyakori, de a püspökfürdői tóban is megtaláltam. 109. E. pectinalis f. minor. Rabenh. (A. Schmidt: Atlas. 68. füzet. T. 271. f. 23.) Long. 34 //, diám. 6 //. A Pecze- tóban gyakori ; a püspökfürdői tóban is előfordul. C) Cryptorhaphideae K. L. Sm. k) Melosiraceae Kg. XXIV. Melosira Ag. 182^f. 110. M. variáns. Ag. (Lysígonium variáns D. T. Oallionella variáns E. Ag. Conscript. crit. Diát. 1830. p. 64. Eiferth. : Einfachste Lebensformen p. 202. T. VII. f. 1.) Long. 20 /^, diám 14 — 19 n. A Peczében gyakori, a többi helyen ritkább faj. Egyesével is előfordul, leggyakrabban 2, ritkábban 3—6 sejtből álló fonalat alkotva. A sejtek diagonalis átmérője változó. {14—19. //.) 111. M. crenulata Grove. (A. Schmidt: Atlas. 46. füzet. T. 181. f. 18.) Diám. 13 ;'-. A félixfürdői tóban ritka. XXV. Cyclotella Kg. 1833. 112. C. Meneghiniana. Ka;. (C Kützingiana. W. S m. Kg. Bac. p. 50. T. XXX. F. 68. Eiferth. : Einfachste Lebens- formen p. 204. T. Vn. f. 3.) Diám. 20 ,n. A Peczében és a Pecze-tóban ritka. 180 LAC8NY INCZE LAJOS A talált fajok táblázatos kimutatása. A) jRhaphideae. KI o A gyűjtött faj neve Lelő h e 1 j •o -o -*^ • >L. =o aj a> ^ 73 N KI ^^ ^ o CJ •0) :3 a v i,t« CL, Oh 1 Navicula maior Kg 2 N. viiidis Kg- 3 ! N. vir. A^ar. comimitata Gnin. . 4 N. borealis var. scalaris Grun. . 5 N. Brebissonii Kg 6 N. gibba Kg 7 N. mesolepta var nndosa Bruii. . 8 N. vulpina Kg. 9 N. rádiósa Kg 10 N- rhyncbocephala Kg. . . . 11 N. rhynch. var. rostellata Grun. . 12 N. cryptocephala Kg 13 N. lanceolata Kg 14 N. capitata E 15 N. elliptica Kg 16 N. pusilla W. Sm 17 N. cuspidata Kg 18 N. Perrotettii Grun. ^ . . . . 19 Navicula ambigua E 20 N. sphaerophora. Kg. . . . , 21 N. limosa Kg 22 N. alpeslris Grun 23 N. iridis E 24 N. irid. var. dubia V. H. . . . 25 N. irid. var. affinis V. H. . . . 26 N. pupula Kg .... 27 Stauroneis platystoma. Kg. =^ . 28 St. anceps E 29 St. anc. var. lineáris Rabenli. 30 St. producta Grun 31 Pleurosigma scalprum Ralfs. ^ . 32 Pl. attenuatum W. Sm 33 Pl. acuminatum Grun 34 Mastogloia Smithii Thwait. . . 35 Cymbella amphicephala Naeg. . 36 C. pusilla Grun. ^ 37 Cymbella affinis Kg + + * + + + •i- 4- + + + + + + * + 4- 4- + + + + 1 + + + + * * + + 4- + + * 4- 4- 4- * 4- * + + 4- + :0 :o te i. CL,*- + + 4- + + -f 4- 4- + 4- + + + 4- 4- + 4- ADATOK A NAGYVARAD MELLETTI MELEG VIZEK ALGA FLÓRÁJÁHOZ 181 ■S ;-i O OS A sryíijtött faj neve L e I ö h e I Oh 1 -o 1/3 ^ 38 C. gastroides Kg 39 C. cymbifoimis var. parva Bréb. . 40 C. cistula Kirchn 41 C. cist. var. inaculata Grun. ^ . . 42 C. helvetica Kg 43 Encyonema prostratuin Kalfs. . . 44 E. ventricosum. Grun 45 Amphoia humicola Grun. ^ . . . 46 A. libyca E 47 A. globulosa Schum 48 A. ovális Kg 49 A. ov. var. gracilis V. H 50 Gomphonema elongatiim var. minor. Pánt 51 G. constrictiim E 52 G. constrictum f. parva Grun. . 53 G. capitatum E 54 G. acuminatum E 55 Gomphonema parvulum • g. . . . 56 Roicosphenia curvata Grun. . . . 57 Cocconeis pediculus E 58 Achnanthes minutissima Kg. . . . 59 A. exilis Kg B) Pseudorhaphideae. 60 Tryblionella debilis Arnott. . . . 61 Tr. salinanim Pánt 62 Nitzschia apiculata Grun. . . 63 N. thermalis var. minor Hilse . . 64 N. sigmoidea W. Sm 65 N. sigm. var. armoricana Grun. . . 66 N. vermicularis Hantz 67 N. lamprocarpa n. var. striata. =f- . 68 N. sigma W. Sm 69 Nitzschia spectabilis Ralfs. . . . 70 N. lineáris W. Sm 71 N. palea W. Sm 72 Denticula thermalis Kg 73 Hantzschia amphioxys Grun. . . , 74 H. amph. var. constricta Pánt. . . 75 H. amph. var. capitata Pánt. . . . + + + + + -f- + + + + + + + -r « + + + * * + + * + + + + + + -f- * + + + * + + + + + + + + + + + + + + + * + + + + + + + + + 182 LAC8NY INCZE LAJOS a •se sí O A gyűjtött faj neve L e 1 ö li e 1 y 1 :o « OJ SÍ eq o o « © Oh Ph -o . -o :0:o a-a 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 I 88! 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 H. virgata Grun Suriraya saxonica var. eristata Pánt. S. lineáris var. elliptica 0. Müller. S. splendida Kg S. tenera. Greg S. ten. var. splendidula A. Sch. . . S. ovális Bréb S. ov. var. óvat a V. H S. ov. var. minuta V. H S. ov. var. augusta V. H S. ov. var. apiculata W. Sm. . . . Cymatopleura solea W. Sm. . . . C. sol. var. apiculata Ralfs. . . . C. regula Ralfs. ^ Meridion circulare Ag M. constrictum Ralfs Synedra ulna E S. ulna var. danica V. H S. ulna var. oxyrhynchus V. H. . . S. acus Kg. . S. affiinis var Parva V. H. . . . Fragilaria capucina Desmaz. . . . Fr. construens var. binodis. Grun. . Epithemia turgida Kg E. sorex. Kg E. árgus Kg E. zebra Kg E. musculus Kg Rhopalodia gibba 0. Müller . . . Rhopalodia ventricosa. 0. Müller . Eunotia arcus E Eu. arc. var. minor. V. H. . . . Eu. pectinalis Rabenh Eu. pectinalis f. minor Rabenh. C) Cryptorhaphideae. Melosira variáns. Ag M. crenulata Grove Cyclotella Meneghiniana. Kg. . . . + + + + + + + + + * + * * 4- + 4- + + + + Jelmagyarázat : -\- lomban először említve. előfordul ; * = gyakori ; ^ ^ + + + * * + + + + + + + + + + + + * + + + + + + + + + + + + + + a hazai iroda- ADATOK A NAGYVÁRAD MELLETTI MELEG VIZBK ALGA FLÓRÁJÁHOZ 183 A gyűjtés mind a négy helyén néhány faj tömegesen lép fel. így a Peczében a Pleurosigma scalprum, Synedra ulna, S. affinis var. parva és a Melosira variáns. Ez utóbbi oly nagy tömegben fordul elő, hogy a készítményt nem lehet úgy beál- lítani a mikroskop alá, hogy egy-két példány ne lássék a látómezőben. A félixfürdői tóban nagy számban található a Gomphonema constrictum és capitatum, a Nitzschia sigmoidea, a Cymatopleura solea, az Epithemia zebra és sorex, a Rhopalodia gibba és ventricosa. A Pecze-tóban a Navicula rhynchocephala var. rostellata, a N. sphaerophora, Cocconeis pediculus, Nitzschia sigma, Suriraya tenera var. splendidula, S. ovális var. apiculata s az Eunotia pectinalis az uralkodó fajok. A püspökfürdöi tó- ban az Amphora ovális var. gracilis, Suriraya lineáris var. ellip- tica, S. splendida és az Eunotia arcus a nagy számban fellépő fajok. Aránylag kevés az olyan laj, mely mind a négy helyen megtalálható. (Navicula lanceolata, N, sphaerophora, Cymbella cist. var. maculata. Tryblionella debilis, Suriraya ovális var. ovata, var. miuuta. var. angusta, var. apiculata, Cymatopleura solea és Synedra ulna. Összesen: 10) Sokkal több az olyan, mely csak egy vagy két helyen volt feltalálható. A fentebb közölt kimutatás szerint ugyanis 48 faj csak egy helyen, 41 pedig csak két helyen fordul elő. Mindezeket összevetve a Pecze-patak és a többi három lelőhely Bacillaria flórája közt bizonyos elterés állapitható meg; de különbség van a félixfürdői tó, illetőleg a Pecze-tó és püspökfürdöi tó Bacillaria flórája közt is. Még leginkább meg- egyezik a püspökfürdői tó s a Pecze-tó flórája. A Peczében fel- tűnően kevés faj él a gyűjtés másik három helyéhez képest. Mert mig a Peczéből csak 20 fajt tudtam meghatározni, addig a Pecze-tóból 51-et, a püspökfürdői tóból 54-et, a félixfürdői tóból pedig 59- et. Az eltérés okát két jelenségben látom. Oka ennek első sorban az, hogy míg a Pecze gyorsan folyó patak, addig a többi három lelőhely állóvíz. A másik okot az egyes lelőhelyek vízének hőmérsékleti különbségében keresem. Mert míg a félixfürdői tó vizének hőmérséklete csak 21 C°, addig a Pecze-tó vízének hőmérséklete 26'5 C°, a püspökfürdői tóé 30 C°, a Pecze-pataké pedig 31 '5 C°. (A hőmérsékletet két ízben is megfigyeltem : 1912. évi május hó 28-án és szept. hó 18-án ; eltérés a két ízben történt megfigyelés közt nem volt.) Dr. Istvánffi Gyula: „A Margitszigeti vízesés növényzete" czimű tanulmányának 57. illetőleg 59.. 60. oldalán ama meg- figyeléséről emlékezik meg, hogy ő nem talált Bacillariákat a margitszigeti forrás 43*5 C°-os medenczéjében sem a lezuhanó 40 C°-os víz által közvetlenül mosott s/iklákon, a hol pedig egyéb algák (Cyanophyceák) nagy tömegben tenyésznek, hanem csak a vízesés két oldalán azokon a helyeken, „a melyek csak permeteget kapnak". Itt pedig a hőmérséklet 40 C°-nál bizonyára alacsonyabb volt. Hasonlót tapasztaltam én is a Félixfürdöben 17 184 LAC8NY INCZE LAJOS Megvizsgáltam a 49 C° « Bálintforrás" alga vegetatióját, de sem itt, sem pedig a forrás lefolyó patakában, melynek pedig a hő- mérséklete már 1"5 C°-al alacsonyabb, nem találtam Bacillaria- ceákat, holott a forrás és a patak medrében lerakódott aragonitot az Oscillariák haragos-zöld szövedéke vonja be. A Bacillariaceák hőmérsékleti maximuma tehát alacsonyabb mint az Oscillariáké. Hazánk hévvizeiböl a következő müvek említenek Bacil- lariaceákat. Rabenhorst (Flóra Eur. L, II., III.) Budáról 6 fajt. B 0 r b á s (Budapest és környéke növényzete 1879) a budai fürdőkből számítva szintén 6 fajt. Dr. István f fi Gyula (A margitszigeti vízesés növényzete, Magy. Növ. Lapok 1892) a margitszigeti vízesésből 28 fajt. Quint József (Adatok a Budapest melletti Római-fürdő Bacillaria-flórájához. Növ. Közlem. 1905. pg. 149. és 1906. pg. 83 et sequ) a budai Római-fürdőből 190 fajt, illetve varietást. J u 1. S c h a a r s c h m i d t (Additamenta. Magy. Növ. Lapok 1882) a Herkülesfürdőből 15 fajt említ. Összehasonlítván az általam meghatározott fajokat a fenti művekben közöltekkel a következő közös fajokat találtam: 1. Navicula maior — Qu. 27. 2. N. viridis — Qu. 28. 3. N. Brebissonnii — Qu. 29. 4. N. vulpina — Qu. 30. 5. N. rádiósa — Qu. Sch. 31. 6. N. rhynchocephala — Qu. Sch. 32. 7. N. cryptocephala — Qu. Ist. 8. N. elliptica — Qu. Sch. 33. 9. N. ambigua — Qu. 34. 10. N. sphaerophora — Qu. Ist. Borb. 35. 11. N. limosa — Qu. Ist. 12. N. iridis — Qu. 36. 13 N. dubia — Qu. 37. 14. Stauroneis producta — Qu. 38. 15. Pleurosigma attenuatum — Qu. 39. 16. Pleurosigma acuminatum — Qu. 17. Mastogloia Smithii — Qu. Ist. 40. 18. CjTubella amphicephala — Qu. 41. 19. C. affinis — Qu. 42. 20. C. cymbiformis — Qu. 43. 21. C. gastroides — Ist. 44. 22. Encyonema ventricosum — Qu. 45. Sch. Ist. 46. 23. Amphora ovális — Qu. Ist. 47. 24. A. globulosa — Qu. 48. 25. A. libyca — Qu. 49. 26. Gomphonema constrictum — Ou. 50. G. capitatum — Qu. G. acuminatum — Qu. G. parvulum — Qu. Roicosphenia curvata — Qu. Cocconeis pediculus — Qu. Sch. Achnanthes minutissima — Qu. Sch. Ist. A. exilis — Qu. Tryblionella salinarum — Rabenh. Nitzschia thermalis — Qu. Ist. Rabenh. N. sigmoidea — Qu. N. s. V. armoricana — Qu. N. vennicularis — Qu. Denticula thermalis — Qu. Sch Rab. Hantzschia amphioxys — Qu. Suriraya splendida — Sch. S. ovális — Borb. S. ovális V. ovata — Borb. S. ov. v. minuta — Qu. S. ov. v. angusta — Qu. Cymatopleura solea — Qu. C. 8. V. apiculata — Qu. Meridion circuiare — Qu. Synedra uLna — Qu. Ist. S. acus — Qu. ADATOK A NAGYVÁRAD MELLETTI MELEG VIZEK ALGA PLÓR.ÜAhOZ 185 51. Fragilaria capucina — Qu. 58. Rh. ventricosa — Qu. Ist. 52. Fr. construens — Qu. 59. Eunotia arcus — Qu. 53. Epithemia turgida — Qu. 60. Eu. pectinalis — Qu. Borb. 54. E. sorex — Qu. 61. Melosira variáns — Qu. 55. E. árgus — Qu. 62. M. crenulata — Qu. 56. E. zebra — Qu. Ist. 63. Cyclotella Meneghiniana — Qu. 57. Rhopalodia gibba — Qu. Ist. Ist. Jelmagyarázat : Qu. = Quint, Ist. = Istvánffi, Sch. = Schaarsclimidt, Borb. = Borbás, Rab. = Rabenhorst említi. A 63 közös faj közül tehát 46 fordul elő két helyen, 12 faj három helyen es öt fordul elő négy helyen. Ezek között 58 olyan faj van, melyeket Quint említ a Római-fürdőből, 14 olyan, melyeket Istvánffy a Margitszigetről, hét olyan, melyeket Schaarschmidt a Herkulesfürdőből, négy fajt Borbás a budai fürdőkből és végül három fajt említ Rabenhorst Budáról. Ezek alapján tehát a Nagy- Várad melletti hévvizek Bacil- laria-flórája legközelebb áll a budai Római-fürdő flórájához. De különbség is van a kettő között, mert sok olyan gyakori, sőt tömegesen fellépő faja van, melyek a Római-fürdőből hiányoz- nak. Ilyenek : a Navicula rhynchocephala var. rostellata, N. capi- tata, N. cuspidata, Pleurosigma scalprum, Amphora ovális var. gracilis, Tryblionella debilis, Nitzschia sigma, Suriraya lineáris var. elliptica, S. saxonica, S. tenera v. splendidula, S. ovális var, ovata, var. apiculata, Synedra ulna var. danica és var. oxyrhynchus. Hálás köszönetemet fejezem ki e helyen is dr. Mágocsy- Dietz Sándor egyetemi tanár úrnak, ki nemcsak készségesen rendelkezésemre bocsátotta a budapesti tud. egyetemi növény- tani intézet könyvtárának gazdag algologiai irodalmát, hanem nagybecsű útmutatásaival is támogatott dolgozatom elkészítésé- ben. Köszönettel tartozom dr. Augusztin Béla egyetemi tanár- segéd úrnak is, ki figyelmemet e kérdésre felhívta s egyébként tanácsaival szintén hathatóan segített czélom elérésében. Blattny Tibor: Megjegyzések Pax ,,Grund2üge der Pflanzenverbreítung ín den Karpathen*' (I. és IL kötet) czímü munkájához* Az erdészeti növény földrajzi megfigyelések munkálatai és eredményei közel két év múlva a nyilvánosság elé kerülnek. Az erdészeti szempontból első sorban fontos fák és cserjék vízszintes, főkép pedig magassági elterjedési határának meg- állapítása a munka főczélja. Az adatgyíijtés tehát oly téren mozgott, melyre eddig az egyes kutató — a költséges és sok időt kívánó kutatások miatt, egy egész ország területére kiter- jeszkedve — alig léphetett. 17* 186 BLATTNY TIBOR A Kárpátok növény földrajzi viszonyainak összefoglaló képét Pax adta elöl emiitett munkájának két kötetében. Az L kötetet Staub, a II. kötet tartalmát T u z s o n méltatta. Természetes, hogy aligha van ily irányú munka, melyben tévedések elő ne fordulnának. Ezek egyikére- másikára többen rámutattak. Csakis ideális szándék vezet, a mikor Pax értékes müvének oly részeit, melyek a valóságot nem teljesen födik, avagy, ha a szerző véle- ményét egy figyelmen kívül ha'íyott vagy nem ismert körülmény, forrásmunkák valótlannak bizonyult adata alapján alkotta meg, oly tények felsorolásával egészítsem ki, vagy igazítsam helyre, a melyeket erdészeti növényföldrajzi kutatásaink és saját vizs- gálataim alapján helyeseknek vagy valószínüeknek tartok. I. k. 104. 1. — „Weit wichtiger aber ist die Tatsache, dass das Niveau von 6 — 700 m im Westen und die ihm entsprechende Höhe von durchschnittlich 850 m im siebenbürgischen Hochland auch die vertikale Begrenzuug für eine Anzahl Holzgewáchse bedeutet: in erster Linie der Eiche, mit welcher die Linde, Esche und der Spitzahorn sich verbinden, in zweiter Linie auch der Kiefer und der Hainbnche." Igaz ugyan, hogy a tölgy {Quercus sessiliflora Salisb.) a Kárpátok nyugati részeiben jóval alacsonyabb szintekben él, mint a keleti és déli területeken, ez a különbség azonban nem tesz ki 150 — 250 métert, hanem mintegy 120-2A. Ezt az ered- ményt a következő adatokkal igazolom: A Quercus sessiliflora átlagos felső határa (faaiak): a) nyugati j az Északnyugati Kárpátokban 680 m ) ^.^ rész ) a Közép-Kárpátokban 800 m ) *** ,' az Északkeleti Kárpátokban 760 m \ ys 7..;.^- \ a Keleti Kárpátokban 940 m / rész \ ^ ^^^ Kárpátokban 990 m J S60 w ) a Délmagyarországi Hegyvidéken .... 730 m \ \ a Bihar Hegységben 860 m ) Ezek a határértékek nem azonosíthatók sem a hárs (Tilia ulmifolia), sem a kőris és korai juhar felső tenyészeti határával, legkevésbbé pedig az erdei fenyö-éxel. A közönséges gyertyán magassági elterjedése eléggé simul a tölgyéhez. Lássuk a szám- eredményeket, de hegyvidékek szerinti részletezés nélkül: a Tilia ulmifolia átlagos felső határa a) a nyugati részben 815 m h) a keleti részben 880 m; a Fraxinus excelsior L. átlagos felső határa a) a nyugati részben 900 m h) a keleti részben 1050 m; az Acer platanoides L. átlagos felső határa (faaiak) a) a nyugati részben .950 m l) a keleti részben 1070 m; MEGJEGYZÉSEK PAX „GRUNDZÜGE DER PFLANZENVERBREITUNg"-HEZ 187 a Pinus silvestris L. szórványos előfordulásának (faalak) átlagos felső határa a) a nyugati részben 1050 m i) a keleti részben 1270 m; a Carpinus betulus L, átlagos felső határa {faalak) a) a nyugati részben 680 m h) a keleti részben 820 m. A nyugati és keleti rész határértéke közti különbség e hat fafajnál átlag 140 m s nagy általánosságban kb. 150 m-re tehető. A Picea excelsa felső erdőhatáránál például ez az érték 160 m, a blikknél 130 m stb. I. k. lOÍ 1. — Talmacsel (Kistalmács) mellett bokros növésű fekete fenyőt Pax nem láthatott, mert itt csak a Pinus silvestris fordul elő s köztudomású, hogy a fekete fenyő Magyar- ország területén csak Krassószörény vm -ben (a Domugleden és Szinice [= Szvinica] környékén) őshonos. I. k. 104. 1. — Hogy a tölgyek közül a hegységben leg- magasabbra emelkedik a Quercus sessiliilora, ez helyes, de nem áll, hogy a Qu. rohur marad vissza legjobban, mert a tölgyek átlagos felső tenyészeti határa (faalak) a Kárpátok hegyrend- szerének magyarországi részein: Quercus sessiliflora S a 1 i s b 820 m Quercus cerris L 650 m Quercus robur L 640 m Quercus lanuginosa L a m 560 m Quercus conferta Kit 470 m. I. k. 114 — 115. 1. — Téves az az állítás, mintha a Kár- pátokban az erdei fenyő az alacsony dombvidék jellegzetes fája volna, hiszen ily alacsony termőhelyeken csupán telepítve látjuk. A Kárpátok nyugati részének az Alföld felé eső kiágazásait koránt- sem szegélyezi s hogy a hegység belsejébe a mély völgyek mentén elvétve hatol fel, tarthatatlan állítás. Nálunk az erdei fenyő az elöhegységben ritkán van eredeti termőhelyén, azonban a Magas-Tátrában, az Alacsony-Tátra északi és keleti területén s az ezzel érintkező Gömör-Szepesi Érczhegységben és a Nagy- Fátra északi részén (valamennyi magashegység) — éppen a magas termőhely ekeyi — kétségen felül eredeti megtelepedés; a Magas- Fátra törpefenyőrégiójában pedig nem erdőtelepítésből kifolyólag hatolt fel, mint Pax hinni szeretné. I. k. 116. 1. — A tölgyek magassági határára nézve lásd a 104. lapra vonatkozó helyreigazítást. I. k. 117. !. — A Syringa Josikaea előfordulására nézve a következő pótlás válik szükségessé: a felsorolt máramarosi és ungmegyei termőhelyeket a beregi (vicsavölgyi és latorczavölgyi) lelőhelyek kapcsolják egymással össze s ekként ezek kevéssé elszigeteltek. Bihar-hegységi előfordulása Bihar, Kolozs és Torda- 188 BLATTNY TIBOR aranyos vm.-én kívül Huny ad vm.-re (Obersia-völgy a Oaina alatt) is kiterjeszkedik,^ a páradús, beárnyalt völgyfenéket messze nem hagyja el s többnyire a bükkös-, de a Bihar-hegységben a fenyves övében is látjuk. A Syringa vulgáris irodalmi adatai Medgyesről és Nagy- hagymásról, mint helytelenek, végre teljesen törlendők volnának. I. k. 124. 1. — A hol a bükk a Közép- Kárpátokban felső erdöliatár, az átlag 30 m-rel magasabb, mint az Északkeleti Kárpátok bükkerdöhatára. Az erdőhatár a Stojon csak kivéte- lesen közelíti meg az 1300 m-t. Az átlagos erdőhatár itt 73 adat alapján csak 1200 m, 1293 m-es maximummal; az erdő fölé illeszkedő bükkcserjés őve pedig átlag 60 m-rel magasabb, tehát felső széle 1260 m átlagos magasságban van. A Nagy-Fátra bükk erdőhatára tényleg 1300 m. I. k. 125. 1. — „Wáhrend aber die obere Grenze des Fichtenwaldes im Norden Siebenbürgens (Rareu Kelemen-Hoverla) bei etwa 1600 — 1700 m liegt, steigt sie am Nagy-Hagymás entschieden über diese Höhe empor; in den Transsylvanischen Alpen liegt sie bereits um und über 1800 m und erreicht in der Biharia und im Mühlbachgebirge die Elevation von 1850 m." Lúczerdőhatárok : átlag maxim, adatszám 1. a Máramarosi havasok keleti részén . 1500 (1644) 214 2. a Radnai havasokon 1560 (1672) 58 3. a Borgüi havasokon 1540 (1612) 16 4. a Kelemen havasokon 1660 (1771) 25 5. a Gyergyói hegycsoportban .... 1650 (1734) 13 6. a Csíki hegycsoportban 1660 (1717j 3 7. a Görgényi havasokon 1650 (1716) 8 8. a Hargitta hegységben 1680 (1724) 17 9. a Déli Kárpátokban 1750 (1880) 195 a) a Bucsecs-csoportban .... 1770 h) a Fogarasi Havasokon .... 1680 c) a Szebeni Havasokon .... 1790 d) a Hunyadi Havasokon .... 1760 é\ a Retyezáton 1730 10. a Bihar hegységben 1580 (1754) 68 E számadatok szerint legmagasabb lúczerdöhatárt a Szebeni Havasokon találunk, de 1850 m-re csak itt-ott, kivételesen szökik fel. (Magyarországi maximum 1880 m.) I. k. 125. 1. — Itt az áll, liogy az Ab ies álba Mi 11. felső tenyészet! határa a Kárpátok nyugati részén 1100, a keletin 1400 m-re tehető átlag. Számításaink szerint ez értékek, faalakú előfordulásra vonat- koztatva, a következők: A Kárpátok nyugati részén . . . 1220 m (280 adat alapján) A Kárpátok keleti részén . . . 1310 m (585 adat alapján) ^ Ujabb lelőhelyeiről a szakosztály következő ülésén fogok beszámolni. MEGJEGYZÉSEK PAX „GRUNDZÜGE DER PFLANZENVERBRE1TUNg"-HEZ 189 I. k. 126, 1. ^ A Pinus cemhra tenyészeti öve nem 1300—1600 m, hanem 1420—1700 m között (faalak), illetve — az eltörpülés pasztájával együtt számítva — 1420 — 1750 m között fekszik. Nem áll, hogy az erdélyi részeken tenyészete csak a Szászsebesi Havasokra és a Retyezátra szorítkozik. Föl- tétlenül biztos, hogy a Bucsecs-csoportban, sőt a Fogarasi Hava- sokon is (Bráza-Havas) előfordul, a Páreng-en is van néhány példány. A Kelemen Havasok termőhelyét szintén meg kell említeni a Radnai Havasoké mellett. I. k. 130. 1. — A Pinus uncinatáról azt mondja, hogy: „ob der Bestand dieses niedrigen Baumes auf dem Hochmoor im Dornatale oberhalb Dorna Kandreni nicht auf Aufforstuiig beruht, möchte ich dahingestellt sein lassen". Ez a kijelentés nem állhat meg, mert a szóban forgó faj a Dorna völgyén (legalább a magyarországi Kosnán) nem P. uncinata, hanem Pinus silvestris, ezenkívül pedig ez ott eredeti- leg vadon terem. I. k. 144. 1. — A Junijierus nana a Magas-Tátrában átlag 40 m-rel hatol magasabbra, mint a Pinus piimilio; az első 2000, a másik 1960 m-ig s így határuk nem egyforma. A Babia-Górán nincs felső tenyészeti határa, mert minthogy magán a csúcson (1725 m) is előfordul, nem lehet azt állítani, hogy itt 30 m-rel magasabbra hatol a tör'peboróka, mint a törpefenyö. I. k. 145. 1. — Az alhavasi tájat a törpefenyő és a lúcz- állományok elfoglalta tenyészeti övek alapján Pax adataival szemben a következő magasságra helyezem: a Babia-Górán .... 1420—1660 m (1330—1660 m) a Magas-Tátrában . . . 1450—1780 m (1500—1800 m) a Radnai Havasokon . . 1600—1900 m (1600—1900 m) a Déli Kárpátokban . . . 1750—2000 m (1850 -2200 m) I. k. ISO. 1. — Az a kitétel, hogy a Fraxinus ornus jelen- léte a Kárpátok legdélibb részén az Olt, Cserna és Temes mel- lékén és a vele szomszédos dombvidéken a mediterrán flórával való kapcsolatot jelenti, némileg hibás, a mennyiben, ha már mediterrán fajnak tekintjük a virágos kőrist (1. még I. k. 182. 1.), e mediterrán elemnek a Kárpátok északi részével szomszédos Bükk-hegységig való előnyomulása mellett csernavölgyi stb. elő- fordulásának jelentősége éppenséggel nincs, sokkal jellemzőbb azonban a Kazán-szorosban tenyésző ^ácer monspessulanum mellett a Celtis australis jelenléte, melyet azonban e helyen Pax nem említ. I. k. 190 1. — Az ^,f" jelű tenyészeti határ a Fraxinus ornusra nézve nem teljesen északkeleti határ. Simon kai is említi az alsórákosi Törpehegyről, mely az Oltnak a Persányi Hegységet megkerülő könyökénél fekszik; ez a pont pedig jóval kívül esik a térkép ,,f'' vonalán. E vonal északi része már helyes, de csak azért, mert könnyebb oly vonalat húzni, melyről 190 BLATTNY T!BOR azt mondjuk, hogy ez vagy az a faj nem lépi át, mint azt mon- dani, liogy addig terjed és nem tovább. I. k. 193. 1. — Térképének „/"/^ vonala „északkeleti hatá- rát jelenti többek között a Pinus austriacának és a Tilia tomen- íosa^'-nak. Minthogy a feketefenyő kistalmácsi adata helytelen, e vonal is jó távol esik legközelebbi (domugledi) termőhelyétől. A Tilia tomentosa-YSL nézve e vonal annyiban helyes, hogy Nagyváradon halad át s a Vöröstoronyi szoroson fut ki, egyebek- ben azonban nem. Az ezüsthársnak több termőhelyét ismerjük a Mezőségről, a szilágymegyei Bükk Hegységből, az Avas domb- vidékéről, Ugocsa vm.-böl, Beregszász és Munkács környékéről. Eszerint a P a x 11. kötetnek térképén feltüntetett vonal helyesen Nagyváradtól keletnek halad kb. Szatm ár-Németiig, majd Avas- újvároson, Nagyszőllősön, Beregszászon át éri el Munkács vidé- két: Nagybányától délre kanyarodik s Marosvásárhelyen át fut a Vöröstoronyi szorosba. I. k. 194. 1. A térkép ,,f.2" vonalát Pax szerint kelet felé nem lépi át többek között a Juniperus sahina és a Castanea sativa. A mi az elsőt illeti, a vonal Petrozsény közelében áthalad- ván, a Zsilen fut) ki. Kiigazításra éppen Petrozsénynél lenne szükség, mert a /. sahina legkeletibb termőhelye Petrozsény mellett van ugyan (Piatra Rosi), de innen északra és északkeletre, Pax határvonala ellenben ettől kissé délnyugatra esik. A szelíd gesztenyére vonatkoztatva e vonalnak jelentősége nincs, mert hazánk délkeleti területén vadon sehol sem fordul elő s így legfeljebb tenyésztési határról eshetnék szó, azonban ez is sokkal keletebbre fekszik. I. k. 194. 1. — Újra kételkedik a Syringa Josikaea-nak ung-beregi előfordulásában, pedig teljesen alap nélkül. I. k. 196. 1. — Hogy a „Kolozsvár-Szászrégen- Székely- udvarhely-Brassó vonalat keletnek nem lépi át az Amygdalus na7ia, Prunus mahaleb és Acer tataricum", ennek a magashegy- ség az oka, itt tehát abszolút határról nem lehet szó, mert a Keleti Kárpátok romániai kiágazásain újra feltaláljuk e fajokat. A hol a magas hegység nem állja útját pl. az Acer tataricum elterjedésének (tehát Kolozsvár-Szászrégentől észak és észak- kelet felé) Teke, Füze, Apanagyfalú, Coptelke stb., majd Dés, Bethlen, Nagybánya, Szatmár, Huszt stb. környékén is mindenütt előfordul. II. k. 39. l. — Tölgyeseknek felső Szepes megyében jelen- leg alig van jelentőségük, holott — a mint a gánóczi fossiiis maradványok igazolják — valaha számottevő volt a Magas-Tátra lábánál. Ezzel kapcsolatosan nem érdektelen figyelmünket Szepes vármegyének a Magas-Tátrához legközelebb eső tölgy-termőhelyére irányítani; ez a gánóczi leleteknél még kézzelfoghatóbban bizo- nyítja a tölgyesek letűnt korszakának létezését. Ha Poprádról Vernár felé kocsizunk s elérjük a Virágvölgyet, innen alig V3 órai járásra a Hernádba hajló déli oldalra jutva, a fenyvesből hirtelen MEGJEGYZÉSEK PAX „GRUNDZÜGE DER PFL.4.i\ZENVERBREITUNG"-HEZ 191 tölgyesbe kerülünk („Dubina" 37° 56—59', 49° 01'). Ámulva jár az ember ebben a jórészt elegyetlen, kivénhedt sarjakból álló lucz- fenyő övezte, mintegy 190 ha kiterjedésű tölgyállományban, mely 880 m magasságig ér, a legfelső példány pedig 917 m magasan van Csupán három expozicziónál fordul itt elő: délen, délkeleten és délnyugaton, egyebütt előtérbe jut a lúcz s a tölgy teljesen eltűnik. A talaj sekély, köves, homokkő. Említésre méltó, hogy a fajfenntartás itt jórészt csak sarjadzás útján történik, ennek megállapítása után méltán hihetjük, hogy az éghajlat a tölgy- vegetáczióra egyre alkalmatlanabbá vált s ezzel kapcsolatban mindegyre kisebb térre szorulván, ez a termőhely a néhai tölgy- uralom emléke lett. A reá nézve már kedvezőtlenné lett klímával és a lúcz térfoglalásával csak kitűnő sarjadzóképessége tud megküzdeni. Magot jelenleg minden 4 — 8. évben érlel ugyan, de ez apró (borsó- és mogyorónagyságú) és nagy százaléka léha, II. k. H^. 1. — Hogy az első kötet térképén „f'-íel jelölt, kék színű vonalat Erdélyben észak felé a Quercus lanuginosa kevéssé lépi át, ez nem felel meg a tényeknek, mert ez a tölgy az Erdélyi Medencze legnagyobb részén el van terjedve. Még kevésbé lehet itt északi elterjedési határát megvonni azért, mert Magyarországon az Északkeleti Kárpátokban Homonna mellett s a tokaji hegyen és az Északnyugati Felföld több pontján (Privígye környéke, pelsőczí Nagyhegy stb.) is előfordul.^ II. k. ?8. 1. — A Quercus cerris elterjedési területével szintén nincs vonatkozásban a fenti vonal; észak felé megszakí- tás nélkül Szatmárnémeti környékéig terjed s Máramarossziget közelében, Karácsony falván van elterjedésének északkeleti határ- állomása. II. k. 78. 1. — A magyar tölgy (Quercus conferta) északi határa nem a hátszegi völgy, Déva és Vajdhunyad, hanem a szilágyvármegyei Csán község (40° 11', 47° 27'), mely a maros- völgyi termőhelyektől még mintegy 1° 30'-czel északabbra fekszik. II. k. 157. 1. — Megfigyeléseink szerint a" Babia-Góra erdőhatára nem 1330, hanem 1430 m magasságban van; 1330 m-nek találtuk a zárt állományok átlagos felső határát. II. k. 157. !. — A bükk és jegenyefenyő legfelső elő- fordulásai Pax szerint 1300 m körüliek a Babia-Górán. Ponto- sabban a bükk 1265 m, a jegenyefenyő 1281 m max. magasságig hatol fel. Már szó volt arról az L kötet 145. lapjához fűzött megjegyzésben, hogy a törpefenyőrégió alsó szélét 1420 m magasra vettük, nem pedig 1330 m-re. II. k. 162. 1. — Azt állítja, hogy a bélai mészhegyeken és a „liptói havasokon" hiányzik a czirholyafenyő. Ezzel szemben a tények azt igazolták, hogy a liptói havasokon nyugat felé a „Velki Vrh" — „Rohács" gerinczéig el van terjedve s a bélai ' V. ö. Botanikai Közlemények 1909. évfolyam 46. és ugyanott 1910. évfolyam 240. lap. 192 BLATTNY TIBOR mészhegyek területén sem hiányzik. Elég ha hivatkozom Györffy- nek a Magyar Botanikai Lapokban^ megjelent részletes felsoro- lására, melyben 22 termőhelyét közli a bélai és javorinai mész- hegységből. II. k. 179. 1. — A Selmeczbánya melletti Szitnya környé- kén eredetileg erdei-fenyöállományok nincsenek, (erre különben már T u z s 0 n J. is rámutatott) az ültetett erdei-fenyvesek is még aránylag fiatalok. II. k. 211. 1. — A Syringa Josikaea már többször említett előfordulásában az Erdős Kárpátokban újólag kételkedik. II. k. 221. 1. — Az I. kötet 130. lapján levő tévedése a dornavölgyi Pinus uncinata-vó\ újra helyreigazítandó. II. k. 223. 1. — Nem valószínű, hogy ezek után a Valea Nyágrában a Pinus uncinata előfordulna. II. k. 241. 1. — „Die Zirbelkiefer aber fehlt im Fogarascher Hochgebirge. Ich sah sie hier nirgends." A Fogarasi Havasok területéről egyetlen czirholyafenyö lelőhelyet ismerünk: a Bráza- Havas (Valea Bráza) Mosulyácza nyugati részén fordul elő nagy mennyiségben; a szomszéd Pozsorta-völ^y végén is áll néhány darab, innen azonban néhány évyel ezelőtt sok 100 példányt elvitt a favállalkozó. II. k. 242. 1. — A talmácseli (kistalmácsi) feketefenyö eredetiségében kételkedik. Már az I. kötetben is feketefenyőnek tartja az itteni erdei fenyőt. Az őshonosság eldöntése sokszor nehéz és reám az erdélyi részek erdei fenyő termőhelyei közül ez az egy szintén azt a benyomást tette, hogy talán nem eredeti. De ha tudjuk, hogy még napjainkban is éppen hazánk e területén mily népszerűtlen az erdő mesterséges felújítása, nehezen kép- zelhető el, hogy e területeken, a hol minduntalan csak irtották és pusztították az erdőket, éppen itt nagyobb kiterjedésű erdei fenyőállományt telepítettek volna. II. k. 254 1. — Az ezüsthársnak a II. térképen megjelölt északkeleti határvonalát — melyről már megjegyeztem, hogy csak két végpontjának a helyzete fogadható el — úgy a Quercus conferta, mint a Syringa vulgáris túllépi. A Qu. conferta leg- északibb lelőhelye Szilágy vármegyében van, a Syringa vulgáris elterjedési határát pedig, miután Alsó- és Felső-Grohot-on kívül (Körösbánya vidékén), innen keletre Bucsesd és Abrudfalva határában, a Vulkán-hegy környékén is előfordul, szintén kele- tebbre kell tenni. A Csáklyai-kőn — a honnan az irodalom említi — nem találtuk, ez megerősíti Pax észlelését, a nagy- hagymási és medgyesi termőhely eredetiségében Pax méltán kételkedik, erről az I. kötethez fűzött megjegyzéseknél említettem, hogy végleg törlendők lennének. II. k. 254. 1. — A Juglans regia-t a Bihar Hegységben az előfordulás körülményeiből következtetve (kaszálókon, tanyák, 1 1912. évfolyam i ,. 40—48. lap. MEGJEGYZÉSEK PAX „QRUNDZÜGE DER PFLANZENVERBREITUNG* HEZ 193 elszórt házak, pajták, főközlekedési utak közelében, szántókon, itt-ott ezek szomszédságában el is vadulva), nem tartom őshonos- nak, sőt Huny ad- és Krassó- Szörény vm.-nek is csak egyes helyein (pl. Domugled, Alduna környéke, Riu maré alsó folyása a Retyezátban). II. k. 254. 1. — A Bihar Hegység bükkhatárát 1410 m-re teszi; az érték megfigyelésünk szerint (átlag): bükkös f. h., mint erdöhatár . 1370 (max. 1499) [28 adat] bükkös f. h., felette lúczfenyves 1270 (max. 1484) [73 adat] bükkcserjés f. h.-a 1500 (max. 1581) [ 4 adat] II. k. 255. 1. — A lúczfenyves f. h.-át Kerner után 1650 m-nek tartja. Adataink szerint azonban ez (erdőhatár) 1580 m (max. 1754 m). (A szakosztály 1912 okt. 9-én tartott üléséből.) Moesz G.: Az orgona másodszori virágzása bogár rácás Wövctícc^tébcn. rágás következtében* Aranyosmaróton, dr. Benkő Lajos főorvos kertjében két orgonahokor folyó évi augusztus hó első felében másodszor virágzott. Különösen az egyik bokrot lepték el a virágzó fürtök igen gazdagon. Levélzete is egészen friss volt, mert a tavaszszal fejlődött leveleket mind egy szálig a kőrisbogarak pusztították el, azoknak csak főerét hagyták meg. Dr. Benkő Lajos, ki figyelmemet erre a másodszor virágzó orgonára felhívta, elmondta, hogy ez a bokor tavaszszal, a rendes időben virágzott és levélzetét is rendesen fejlesztette. Június vége felé a kőrisbogarak teljesen lekopasztották annyira, hogy egyetlen levele sem maradt. Csupaszon állott a bokor július hó harmadik hetéig, a mikor fiatal levelek és virágfürtök jelentkeztek. A kertész, látva a friss hajtásokat, tehéntrágyát helyezett a bokor tövéhez. Augusztus hó elején a virágfürtök teljes pompában bontakoztak ki és augusztus hó 7-én, a mikor a helyszínén megjelentem, még mindig a legszebb virágzásban voltak. A kőrisbogarak a szomszédos kis orgonabokor lombját is elpusztították. Ennek a bokornak a második virágzása már szegényesebb volt. Talán mert árnyékban állott. Távolabb is volt egy Syringa vulgáris bokor, ezt a kőris- bogarak megkímélték, nem is virágzott másodszor. Másodszor virágzó növényekről bőven van tudomásunk. Másodszor virágzó orgonáról azonban csak egyetlen feljegyzést találunk az irodalomban s ez Mágocsy-Dietz S. közlése (Természettudományi Közlöny, 1885. évfolyam, 518. oldal), mely- 194 MOESZ G. ben ^A rendestől eltéröleg virító orgonabolcor virágzatáról" szól. Vaál-on ugyanis egy orgonabokor október hó közepe óta virág- zott, másodszor, E jelenség magyarázatát Mágocsy-Dietz S. a késő őszig tartó kedvező időjárásban találja, a mely a rügyek- ben már többé-kevésbbé meglevő virágokat teljesen kifejlesztette. A vaáli orgona virágzata különben rendellenesen fejlődött, mert tengelyképletei csökevényesek maradtak. Bár úgy az aranyosmaróti, mint a vaáli másodvirágzást, proanthesist, M a s t e r s nyomán a ,,fieuraison anticipiée" elneve- zéssel illethetjük, mégis nyilvánvaló, hogy közöttük lényeges különbség van. Míg a vaáli orgonabokor másodvirágzását csak- ugyan a késő őszig tartó kedvező időjárás okozta, addig az aranyosmaróti másodvirágzást kétségkívül a kőrisbogarak levél- rágása indította meg. Régi megfigyelés, hogy a lomblevelek és a levélhónalji rügyek között korrelácziós viszony van. Már De C a n d o 1 1 e írja, hogy addig, a míg a levél fejlődésének teljességében van, a levélhónalji rügy alig-alig fejlődik, a mint azonban a levél fejlődésé- ben visszamarad, a levélhónalji rügy növekedésnek indul. Példá- nak említi a következő kísérletet: ha a fát májusban vagy júniusban levélzetétől megfosztjuk, összes szunnyadó levélhónalji rügyei azonnal fejlődésnek indulnak. G o e b e 1 kísérleti úton bebizonyította, hogy a lomblevél korai eltávolításával a pálha- leveleket jelentékenyen meg lehet nagyobbítani. Hasonló kísérletet végzett Kronfeld a borsóval. A babon ez nem sikerült, a minek a magyarázatát abban látják, hogy a bab apró pálhái nem asszimilácziós szervek, hanem védöszervek. Kétségtelen az is, hogy a lomblevelek és a szaporodási szervek közt is van korreláczió. Sokszor tapasztalták, hogy a szaporodási szervek képződése hátráltatja a vegetatív fejlődést; a bujább vegetatív fejlődés viszont sok esetben megakadályozza a reproduktív szervek létrejövését. Klebs moszatokkal és gom- bákkal végzett kísérletei szintén ezt tanúsítják. Ugyanezt bizo- nyítja a kertészek tapasztalata is: a soványabb talajba ültetett fák hamarább és bővebben virágoznak, mint azok, a melyeket dúsan trágyáznak. A vízi növények közül azok az egyének, a melyek szárazra kerülnek — feltéve, hogy ez az életmód is megfelel természetüknek — , dúsabban és gyakrabban virágoznak, mint azok, a melyek állandóan a vízben vannak, viszont ezek bujábban fejtik ki vegetatív szerveiket. (Például a vízi Ranun- culusok, Riccia stb.) A korreláczió jelenlétét megállapítani nem nehéz, de okát adni annál nehezebb. Közelebb jutunk a kérdés magvához, ha keressük a virág- képződés feltételeit. Ezzel a problémával sokan foglalkoztak. Sachs feltételezi, hogy a növényben bizonyos különleges anya- gok fejlesztik ki a különböző szerveket. Klebs (1904-ben) \\gY találta, hogy az ásványi sóknak kisebb vagy nagyobb mértékben AZ ORGONA MÁSODSZORI VIRÁGZÁSA BOGÁRRÁGÁS KÖVETKEZTÉBEN 195 való felvétele hathatósan befolyásolja a virág keletkezését. Szerinte az ásványi sókban való szűkölködés kedvezően hat a virágzásra. Ugyanezt álliiotta már Möbius is 1897ben. H. Fisclier és Loevr, mindketten 1905-ben, kémiai vizsgálatok alapján kimutat- ják, hogy a nitrogéntáplálék hiánya elősegíti a virágzást. Ezt bizonyítja a kertészek eljárása, a mikor a nem szívesen virágzó fák gyökerét elvágják, mire a fa dús virágzáshoz lát, A csonkított gyökér miatt a fa kevesebb ásványi táplálékhoz jut. A szárazabb, silányabb talajba való ültetés szintén javára válik a virágzásnak, mert a növény az ilyen talajból kevesebb táplálékot tud fel- venni. B e n e c k e már 1898-ban állította, hogy a nitrogén el- vonásával a Vaucheriát szaporodási szervek képzésére lehet bírni. Loew 1905 ben arra a következtetésre jut, hogy a növényben dúsabban felhalmozott czukorvegyiileteknek van a legnagyobb szerepe a virág kifejlesztésében. K 1 e b s, a ki körülményesen foglalkozott a virágzás fel- tételeivel, a Sempervivum-YSL nézve a következő eredményeket állapította meg : 1. Élénk szénasszimilácziónál, élénk fényben, víznek és ásványi sóknak bő felvétele mellett, a növény vegetatív módon gyarapodik. 2. Eíéuk szénasszimilácziónál, élénk fényben, de a víznek és az ásványi sóknak szűkös felvétele mellett, a növény virág- zásnak indul. 3. Közepes mennyiségű víznek és ásványi sónak felvétele- kor a megvilágítás fokától függ, vájjon a növény vegetatív, vagy szaporodási szerveit fogja kifejleszteni. Gyengébb fényben vegetatív szaporodás, erősebb fényben virágzás jön létre. A fénynek az asszimiláczióban van elsőrendű szerepe. Élénkebb fényben az asszimiláczió is élénkebb. Több keményítő, illetőleg czukoranyag készül, a minek jelentőségét a virágzás szempontjából Loew is hangsúlyozta. Gyakorlati tapasztalás, hogy a gyümölcsíák virágzását előmozdíthatjuk, ha az ágat gyűrűsen bevágjuk. Az ily módon megsértett ág gazdag virágzást fejt ki, mert a benne asszimiláczió útján keletkezett organikus anyag a gyűrűs bevágás miatt nem juthat a szárba, az ágban reked és ott a virágzást segíti elő. A hő hatása abban jelentkezik, hogy tartósabb melegben a virágzás nehezebben indul meg. Sok növényünk a forró éghajlaton nem virágzik. Kétéves növények a második évben sem virágoznak, ha azokat télen át melegben tartjuk. A mi kétéves Echium vulgare növényünket F r, M ü 1 1 e r tíz esztendeig tudta vegetatív állapotában tartani Brazília déli részében. Figyelembe véve mindezeket, az aranyosmaróti orgona másodvirágzását könnyen magyarázhatjuk. Először kétségtelen, hogy a levelek elvesztése és a virág- rügyek kifejlesztése között korreláczió vau. 196 MOEBZ G. Másodszor, a tavaszszal keletkezett levelek június hó végóig, a kőrisbogarak megjelenéséig, meglehetős mennyiségű szerves anyagot termeltek asszimiláczió útján. Ennek az anyagnak egy része a szárba és a levélhónalji rügyekbe vándorolt. A virág- rügyekben a virágkezdemények már a levelek lerágása idején bizonyára megvoltak. A lomblevélnek azonban nemcsak az asszi- milálás a feladata, hanem a disszimilálás is, a lélekzés, a mely az asszimiláczió útján keletkezett szerves anyagokat felbontja. A lombleveleknek idő előtt való elvesztésével a disszimiláczó erősen megcsappant. A rügyekben és a szárakban felhalmozott asszimilácziós termékekből ennek következtében bizonyos plus maradt fenn. A szerves anyagoknak éppen ez a többlete volt az, a mely a virágbimbókat idő előtt virággá fejlesztette. Végül megjegyzem, hogy az augusztusi virágzatok bugáin szeptember hó közepén néhány éretlen termést láttam. Az orgona másodvirágzásának ez az esete már csak azért is érdekes, mert bogárrágás következtében jött létre, a miről az irodalom legfeljebb nagyon elvétve emlékezik meg. Bár kerestem, hasonló eset leírására nem találtam. (A növénytani szakosztálynak 1912. évi október 9-iki üléséből.) Moesz G»: Két érdekes homoki csészegombáróL I. Sarcosphaera ammopliila (D u r. et Lé v.) m. Fig. 1—5. Syn. : Peziza ammo'phila Dur. et Lév. in Atlas de la flore d'Algérie. Paris, 1846—1849. tab. 28, fig. 2. Geopyxis ammophila S a c c. Sylloge Fungorum 1889. VIII. p. 70. Ezt az igen érdekes, homokban élő gombát Algírban találták először. Felfedezői: Durieu de Maisonneuve és Léveillé, Peziza ammophila-nak nevezték, rajzát közölték, de nem írták le. C 0 0 k e ^ idézett munkájának 100-ik ábrája egyszerű másolata az eredeti rajznak. Itt mint Sarcoscypha szerepel, a 223-ik olda- lon azonban a Macropodes csoportban találjuk, C o o k e mint társszerzőt Durieu neve mellett M o n t a g n e-t említi. Ezt a hibát a későbbi írók következetesen átvették (Saccardo, Oude mans, Boudier, Hollós). Cooke szerint megtalálták Angliá- ban és Francziaországban is. Közli jó leírását s a 373-ik ábra is találó. Saccardo szóról szóra közli Cooke diagnózisát, de a gombát a Geopyxis génuszba teszi át. Oudemans^ Német- alföld területéről említi Loosduinen mellől, a hol a tengerparti ' Cooke: Mycografia, Vol. I. 1879. pag. 57, pl. 26, fig. 100. * Oudemans: Contributions á la flore mycologique des Pays-Bas. Xni. in Nederlandsch Kruidkundig Archief. Nijmegen. 1889, p. 471. KÉT ÉRDEKES HOMOKI CSÉSZEGOMBÁRÓL 197 düna homokjában találták, bár csak két példányát. Leírásából arra kell következtetnünk, hogy látta a Peziza ammophila-i. Hazánkban Hollós L.^ fedezte fel Kecskemét, Nagykörös és Czegléd vidékén. Saccardo nyomán ő is Geopyxis ammo- phila D u r. et M o n t.-nak nevezi. 1 — 5. Sarcosphaera ammophila. 1. Ki nem nyilt apothecium. 2. Apothecium hosszant átmetszve. 3. Homokba merült kinyílt apothecium. A külső felület homokos. 4. Spóra. 5. Ascusok és paraflzisek. 1 — 3. kb. term. na^ryság'. 4. 1000-szeres nagys. 5. 250-szeres nagys. — 6 — 9. Sepultaria arenieola. 6. Három termötest a homokból kiemelve. A külső felület szőrös és homokos. 7. Ascus és parafizis. 8. Spóra. 9. Szőrszál. 6., term. nagys. 7. és 9. 250-szer nagy., 8.. 1000-szer nagyítva. (Eredeti rajz.) 1 Hollós L. : Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. 1898, 132 old. 16—18. ábra. 198 MOESZ G. Egyéb hazai termőhelyei: Sövényháza, Csongrád megyében (gyűjtötte: Lányi B.); Szigetszentmiklós, a Csepelszigeten (gyűj- tötte: Kümmerle J. B. és Szurák J. több példányban); Budapest, a Gubacsi pusztán (gyűjtötte: Szurák J.); Ogijalla, Komárom megyében, az abai szőlőkben (gyűjtötte Endrey E ); Imely, Komárom megyében (gyűjtötte Endrey E., mindkét helyen több példányban); Sükösd, Pest megyében (gyűjtötte: Greinich F.). Ősszel terem. A gomba csészéje eleinte zárt, gömbös, később tölcséres, harangalakú, széle háromszögletes karélyokra hasadozik, át- mérője 2 — 5 cm. Eleinte teljesen a homokban van, később felső részével kiemelkedik. Külső felületéhez sok homok tapad, melyet, ha lemosunk, előtűnik fehéres-barnás szine és simasága. A csésze látszólag hosszú, erős nyélbe folytatódik. Hollós L. volt az első, a ki felismerte ennek a „nyér'-nek igazi természetét, a mikor azt írja róla, hogy az nem egyéb, mint „a. mycelium össze- tapasztotta szárszerű homokképlet'*. A nyéltelenség már kérdésessé teszi helyét a Geopyxisek között. Ezt a véleményemet támogatta az a körülmény is, hogy a tömlőket a jód megkékíti, még pedig erősen. S ha ehhez hozzáveszszük azt a tulajdonságát, hogy termőtestével még későbben is nagyrészt a talajban marad, akkor helyét csakis a Sarcosphaera génuszban jelölhetjük ki. Boudier^ ezt a gombát meghagyja a Geopyxisek sorában, nyilván azért, mert nem ismerte tömlőinek a jóddal szemben való viselkedését. A Sareosphaera génuszba B o u d i e r szerint eddig csak két faj tartozott: a S. coronaria (Jacqu.) Boud. és a íS*. sicula (I n z e n g a) Boud. A -S'. ammophila jól odaülik a S. coronaria közelébe. Az utóbbinak szintén szokott földes „álnyele" lenni. '^ Még jobban mutatja ezt Fresenius'^ ábrája. A termőtest fel- tűnő törékenysége is oly tulajdonság, a mely mindkét fajt jellemzi. A spóra nagyságát Cooke 20X9 [J- nagynak találta. Oude- mans is ugyanennyit mond, valószínűleg Cooke nyomán. Az én méréseim a következő eredményt szolgáltatták: Termöliely Ascus Spóra Gubacs-puszta . . . Szigetszentmiklós . . Ógyalla Sükösd 266X12—13 |j. 233—276X13—16 ji 300-333X13— 14 [1 316—340X13—17 (i 15— 17X 8—10 jj. 14— 18X 9—11 |x 15— 17X 9— lOix 16—17X10-11 \>- * Boudier: Histoire et Classification des Discomycétes d'Europe. Paris, 1907. pag. 49. ' Lásd Rbh. fungi europaei Nr. 806, Kalchbrenner példányát. = Fresenius: Beitrage zur Mykologie. Tafel IX. fig. 7. KÉT ÉRDEKES HOMOKI CSÉ8ZEQ0MBÁBÓL 199 Ezek alapján az ascus nagysága: 233 — 340x12 — 17 /i és a spóra nagysága 14 — 18X.8 — ll/Jt határok között váltakozik. A spóra olajcseppet nem tartalmaz. A parafizisek fonál- szerűek, egyenesek, fent alig szélesebbek, 3 — 4[j.; számuk arány- lag csekély. II. Sepultaria arenicola (Lév.) Rehm. Fig. 6—9. Syn. : Peziza (Humaria) arenicola Lév. in Ann. des se. nat. 3 sér, Tome IX. 1848. pag. 140. Humaria arenosa F u c k e I. Symb. Mycol. 1869. pag. 321. Lachnea arenosa S a c c. SylI. Fung. VIII. 1889. pag. 167. Lachnea arenicola Sacc. Syll. Fung. VIIJ. 1889. pag. 172. Lindau^ a Sarcosphaera génuszba néhány olyan fajt is felvesz, a mely sehogy sem illik bele. Ilyen a Sarcosphaera sepulta, arenicola, arenosa, geaster és a Sumneriana faj. A hosszú, hajlékony szőrözet, mely külsejüket fedi, továbbá az a körülmény, hogy a jódoldat az ascusokat nem kékíti meg, ele- gendő ok arra, hogy ezeket a fajokat a Sepultaria génuszba helyezzük. így tett Rehm'^ és Boudier'' is. Ezúttal csak az arenicola Lév. és az arenosa F u c k e 1 fajokkal foglalkozom, melyekről az a véleményem, hogy mindkét név egyetlen fajra vonatkozik, melyet a régibb arenicola Lév. névvel kell jelölni. Legteljesebb leírásukat Rehm idézett munkájában találjuk. A Sepultaria arenicola-ról úgy nyilatkozik, hogy az „mindenesetre igen közel áll a Sepultaria arenosa-hoz úgy, hogy az utóbbit csak szembetűnően nagyobb alaknak tarthatjuk. Eltekintve azonban ezen feltűnő nagyságbeli különbségtől, az arenicola spórái is mindig kisebbek és a termőtest széle is kevésbbé mélyen van behasítva". Rehm szerint tehát az elválasztó tulajdonságok ezek: Az arenicola Lév. apotheciumai egyenként jelennek meg, szélük többé-kevésbbé behasított, átmérőjük 5 — 10 mm, spórájuk 18-24x10— 12 {i nagy. Az arenosa F u c k. apotheciumai többesével, összeszorulva teremnek, mélyen behasítottak, átmérőjük 1-3 cm, spórájuk 24-30X10— 14 [X nagy. Ha azonban e gomba első leírásait vetjük össze, akkor legfeljebb a hymenium színében találunk különbséget. Lé vei Hé az arenicola hymeniumát „fuscescens''-nek, Fuckel az are- nosa-ét „albo-glaucesceus''-nek mondja. Az apothecium és a spóra nagyságáról csak F uc k e 1 tesz említést; az előbbiről mondván: „usque ad 1 unc. latis" (tehát 2'5 ' Engler-Prantl: Die nat. Pflanzenfam. I. Teil. 1. Abt. p. 181. ^ Rehm: Ascoiuyceten. Rabh. Kryptog. Flora I. Bd. 3. Abt. p. 1076. ■* Boudier. Hist. et Class. Discomyc. d'Europe. p. 59. 18 200 M0E8Z Q. cm-ig széles), a spóra nagyságát 20X10 (A-nak mondja. A spórá- nak ez a mérete már nem illik be Rehm leírásába, mertRehm szerint a S. are7iicoIa-nak vannak ilyen kis spórái. Cooke Mycographia czímti munkájában közli mindkét faj színes ábráját (íig. 117, 118), de ezek annyira hasonlítanak egy- máshoz, hogy lehetetlen közöttük különbséget tenni. A szövegből kitetszik, hogy Cooke főképpen a hymenium színében láthatott különbséget. A spórát mindkét fajnál majdnem teljesen egyező- nek találta [arenosa: 20X10 [x; arenicola: 20Xl2{i.). Az areni- cola termőtestét '/., hüvelyknek, az arenosa apotheciumát 7^ — 1 hüvelyk nagynak mondja. Ugyané munka 259. oldalán a Fuckel- féle arenosa-i csak varietasnak veszi a L é v e i 1 1 é-féle areni- cola mellé. Hogy azonban a hymenium színében mutatkozó különbséget sem lehet az arenicola és az arenosa elkülönítésére felhasználni, mutatják éppen Rehm tüzetes leírásai. Rehm mindkét fajnál a hymeniumot fehéressárgának mondja, B o u d i e r ^ pedig a SepuU taria arvnosa hymeniumáról azt mondja, hogy szennyes fehér, vagy okker színű. Végül, hogy a termőtest nagyságában sem találhatunk el- választó különbséget, arról B o u d i e r győz meg. A Sepultaria arenosa-ról ugyanis azt mondja, hogy az „e génusz legkisebb fajainak egyike..., kis faj, melynek átmérője V2 — 1 cm, ritkán 1^2 cm". Holott Rehm szerint éppen ez volna a nagyobbik faj a kettő közül. Mindezeket egybevetve, azt hiszem, hogy Léveillé és Fuckel is egy és ugyanazt a fajt irta le. A későbbi szerzők egymásnak ellentmondó, de azért helyes hozzáírásai is azt mutat- ják, hogy a két faj fenntartása nagyon erőszakolt, közöttük különbséget megállapítani nem lehet. Hazánkból ismeretes. Mágocsy-Dietz S. Balatonszeme- sen gyűjtötte több példányban. „A homokos talajból alig kiemel- kedve, abba jóformán egészen belemélyedve"^ terem őszszel. Az itt gyűjtött példányok átmérője 2—4 cm. Az eleinte gömbös, később csészealakú apothecium széle mélyen hasadt, háromszög- letű karélyai befelé görbülnek. Külső felületét hosszú, 6 — 8{). széles, kevéssé elágazó, szeptált, puha, barna szőrszálak fedik, melyekhez homok is tapad. A hymenium szennyesfehér, szürkés. Ascus: 233 — 267x20[j., benne 8 spóra egy sorban; a jód nem kékíti meg. A spóra nagysága 22— 25X 13— 16'5 [j., elliptikus, tompa csúcsú, sírna, színtelen, közepén egy nagy olajcseppel, mely oly- kor a spóra egész belsejét is elfoglalja, sokszor mellette néhány kisebb olajcsepp is van. Hollós L^ Kecskemét vidékéről és Félegyháza mellől ^ Boudier: Icones Mycologicae. Tome IV. p. 202. - Mágocsy-Dietz S.-nak hozzám intézett leveléből. ' Hollós L.: Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz, 1898. évfolyamában. KÉT ÉRDEKES HOMOKI C8ÉBZEG0MBÁRÓL 201 említi Lachnea arenosa F u c k e 1 néven. A M. N. Múzeum gyűj- teményében levő példánya vizsgálásra alkalmatlan. Az a gomba, melyet Hazslinszky az ivádi erdőben gyűjtött és Humaria arewosa-nak nevezett, a M. N. Múzeumban levő példányok megvizsgálásakor Lachnea heniisphaerica (Wigg.) Gr i 11.-nek bizonyult. (Spórája érdes, a szörképletek merevek.) Érdekes, hogy ezeken a példányokon a StepJianoma strigosum Wallr.-t is megtaláltam. Egy gombát, mely Pe^'i^'a-féléken szokott élősködni. Azt a gombát pedig, melyet Mágocsy-Dietz S. Buda- pesten, homokon gyűjtött és a melyet Hazslinszky^ Humaria arenosa F u c k e l-nek tartott, a M. N. Múzeumban őrzött eredeti anyag megvizsgálása alapján szintén nem tartom Humaria arc- nosa-nsik. Külső felületét szőrözet nem fedi, ascusait a jód nem kékíti meg, spórái aránylag kicsinyek (13—14 X 6"5— 8 |jl) és bennük két olajcsepp van. A spóra nagyságát Hazslinszky az idézett helyen „mintegy 14 {J- hosszú''-nak mondja. A spórának ez a kicsinysége, a mely már Reh m-nek is feltűnt, főképpen azonban az apothecium szőrtelensége lehetetlenné teszi, hogy ezt a gom- bát Humaria arenosa-nak minősítsük. Érthetetlen, miképpen írhatta Hazslinszky, hogy ez a gomba egyezik Cooke Mycographiájának 117. ábrájával. Hasonlít a Humaria delectans Starb.-hoz, de ennek az ascusait a jód megkékíti. Legközelebb áll a Humaria euchroa Karsten-hez, sőt talán azonosítható is vele. (A növénytani szakosztály 1912. évi deczember 11-én tartott üléséből.) Wagner J,: Észrevételek Tuzson J. : „A FrítíIIaría tenella alakjaí^^ czímü czíkkére* Tuzson J. dr. a „Botanikai Közlemények f. é. 131 — 135. oldalán a május 8-án tartott előadásától eltérő szöveggel fenti czímen czikket irt, melyben a F. tenella M. B. fajt három for- mára bontja, ezek : a montana (Hopp e), latifolia (Ü c h t r.) — ide tartozik szerinte a F. Degeniana W a g n. — és az Orsiniana (P a r 1). A bennünket közelebbről érdeklő első két forma czikkében felsorolt termőhelyeiből következnék, hogy a f. montana Orosz országtól Ausztrián és Gallián át megszakítással Afrikáig, a f. latifolia pedig Magyarország keleti részétől és Dalmácziától le Görög- és Törökországig honos volna. Ebből és a czikkírónak azon felfedezéséből, hogy a „tenella" átmegy a délnyugati Alpokon termő involucratá-ha, a déli messanensis-he, a dalmácziai gracilis- ba '■ H_a zslinszky: a Verh. der Zool.-Bot. Gesellschaft 1887. év- amában, 166. oldal. 38* 202 WAGNER J. és az Istriában és a Balkánon (!) honos negledá-ha, : arra az eredményre jut, hogy a Fritillaria Degenianá-t nem illeti meg a faji név, hanem lefokozandó „forma" rangjára és ebben a minő- ségében egy a Nemzeti Múzeum herbáriumában talált növény- czédulán felfedezett név illeti meg : a /. latifolia (Ü c h t r.) T u z s. A ki azonban az idevágó irodalmat ismeri, vagy az itt felsorolt országok és földrészek Fritillariáit megvizsgálja, mindenekelőtt arra az eredményre jut, hogy T u z s o n dr. úr termőhelyei közé súlyos tévedések csúsztak és ezeknek a kiküszöbölése után egé- szen máskép alakul ki a F. montana és a F. Degeniana föld- rajzi elterjedése. A czikk Írója például a M u n b y-tól is kérdőjellel közzétett afrikai montana adatot kérdőjel nélkül veszi át, pedig P o m e 1 már 1874-ben F. oranensis néven különböztette meg, Baker pedig ugyanabban az évben F. lusitanica f. algeriensis néven ismertette. Munby halála után a herbáriuma a Kew-i kert tulaj- donába jutott és a gazdag anyag beosztásakor látta Baker, hogy e növény annyira eltér a F. montaná-tó\, hogy faji rangot érdemel és elnevezte Munby tiszteletére F. Munby i-nak (Gardener's Chronicle 1877 I.). A montana termőhelyei közül Algéria tehát törlendő. Éppen úgy törlendő Montenegró és Dalmáczia déli része. Az e vidékről látott gazdag anyag (Degen, Adamovic, Küm- merle, Lengyel és mások gyűjtéséből) Lindbergnek^ 1906-ban megjelent alapos fejtegetései alapján csakis a F. gra- cilis Ebel-hez tartoznak, melyhez különben a negleda, mint felül magános levelű és esetleges alak vonandó. R 0 s s i a a czikkiró fejtegetései után is kétséges marad' Három példányt látott mindössze, ezek se voltak kifogástalan állapotban. De a F. tenella M. B. elbírálásánál különben is a WiUdeuo w-herbariumban fekvő és Mussin-Pus chkin gróftól gyűjtött darabok mértékadók, mert Marschall Bieber- s t e i n ezekre hivatkozik. Ezeknek az itt felsorolt területeknek a kikapcsolása után a F. montana növénygeografiai jelentősége magától domborodik ki. A f. latifolia termőhelyei közül Ausztria törlendő. Szint- úgy Graecia. H a 1 á c s y nem említi a F. tenellá-t Görögország- ból és T u z s 0 n dr. úr összetéveszti a F. ioiiica H a 1.-val. Turcia úgy került a sorozatba, hogy a czikk írója S i n t e n i s czédulá- ját helytelenül értelmezte: „Babadagh (Dobrogea, Bergwalder von Cukarova. Türkéi 1874". Cukarova és Babadagh pár kilo- méternyire fekszik egymástól a Dobrogeában. 1874-ben a Dobrogea még Törökország birtoka volt. T u z s o n dr. úr pedig egy termő- helyből és egy növényczédulából két országra szóló két adatot csinált. A visszamaradó termőhelyek növénygeografiailag teljesen ' Iter. Austro-Hunsraricum. ÉSZREVÉTELEK TüZeON J. : „A FRITILLARIA TENELLA AIíAKJAi" CZ. CZIKKÉRE 203 zárt teriiletet mutatnak, mely Máramaros vármegyétől a Dobro- geáig és nyugatra Deliblátig terjed. Ezen a helyen más Fritillaria nem nő, csak a Degeniana. A czikk írója különben az e vidéken látott „tipikus montaná'- kat is hajlandó fejlődéstani alapon a latifolia alakkörébe sorozni. Erre az engedményre — úgy hiszem — nincs szüksége a hazánk keleti részeiben termő Fritülariák-nsik^ mert bizonyos, mondjuk nagyobb fokú hasonlatosság csak a fiatal példányokon észlelhető és a Nemzeti Múzeumban lévő és T u z s o n dr. úrtól revideált anyag között vannak olyan növénypéldányok is, melyek egy hely- ről valók, egy gyűjtőtől származnak, rossz, törött példányok, telje- sen egyformák és a revideáló egyik darabra mégis rá írta a f. montana, a másikra a f. latifolia nevet. A mi a F. Degeniá-nak más rokon fajokhoz való hasonlatos- ságát illeti, arra azt kell megjegyeznem, hogy a sokfajú génuszok rokonfajai között általában csekély az eltérés. Hiszen a T u z s o n dr.-tól követett eljárással például a Centaurea-génu&z valamennyi faját egy fajjá lehetne összefogni és valamennyit „forma" érté- kére leszállítani. Hogy ennek az eljárásnak nem volna se gyakor- lati, se tudományos értéke, az bizonyos. A szisztematikai értékelés terén aWettstei n-tól formulá- zott meghatározás lehet mértékadó. Szerinte a „forma "-fokozat akkor használandó, a mikor nem tudjuk, hogy varietas-e vagy mutatio-e a szóban forgó fajváltozat. A subspecies magasabb fokú szisztematikai egység. Használjuk az újabb, a mintegy a szemünk előtt kiformálódó fajra, mely számos áthidaló alak révén a rokon (tő-) fajjal még kapcsolódik. A F. Degeniana már habitusával, nagyobb, sarlósabb, hegye- sebb leveleivel, a felső leveleknek a kacsképződésre való haj- lama révén^ hosszú, hasábos termésével jól megkülönböztethető ; a kinek pedig mindenáron más szisztematikai fokozatra van szük- sége és okvetlen a F. tenella faj alá akarja helyezni, annak még mindig van egy fokozata, melyet acceptálnia kell, ez a subspecies- fokozat, legyen akkor e növény neve : Fritillaria tenella subsp. Degeniana. Még pedig annyival is inkább, mert a F. latifolia „nom. nudum". Sőt a 797. számú Sintenis-féle herbárium-czédu- lán először F. Meleagris L. ? állott, ehhez a névhez tartozott a szám is és másfajta tintával töröltetett később a Meleagris szó és írták föléje a tenella v. latifolia Ü c h t r. nevet. E név a bécsi kongresszus nomenklatúra- szabályzatának 37. §-a értelmé- ben különben is érvénytelen. 204 TUZ80N J. Tuzson J. : Válasz az előbbi czíkkre. Válaszomban kerülni kívánok minden hosszadalmas ismét- lést és magyarázgatást és így első sorban is magára a czik- kemre (Bot. Közi. 1912. 131. old.) és Wagner J.-nak a deli- bláti Fritillaria-TÓl éyek során a természetben és a meggyújtott 3000 példányon tett megfigyelései újabb eredményét tartalmazó szövegre (Bot. Közi. 1912. 162. old.) kell utalnom. Ha ezekkel az itt fennebb olvasható polemikus czikket is egybevetjük, első sorban is kétségtelenül kiderült, hogy a delibláti növényt Wagner J. mindkét esetben rosszul határozta meg. Ez tehát először is nem külön, „új" faj, hanem a Fr. tenella MB. alakkörébe tartozik, és olyan növény, a milyent Fr. Degeniana név alatt a Magy. Bot. Lapok 1906. évfol3^amában Wagn er J, leirt és lerajzolt, nincsen; másodszor pedig a Fr. ridhenica-yal kapcsolatban nem áll. A mi a nemzetközi szabályokra való hivatkozást illeti, ebben Wagner J. téved, mert in herb. nevet igenis lehet használni és mihelyest valaki diagnózissal azt közzéteszi, érvényes is. És hogy az ü e c h t r i t z-féle nevet fogadtam el, az tisztán és kizá- rólag azért történt, mert Uechtritz Ae/^es megállapitásáiiak tudo- mányos érvényre juttatása elől nem tartottam volna helyesnek kitérni, A mi most már a földrajzi elterjedést illeti, az északafrikai SiáaXot nem „vettem át" Munby-tól, sem mástól, hanem az illető növényt megvizsgálva, azt f. montana-nak tartom. Ha Wagn e r J. ebben Munby, Pomel és Baké r-nek egymástól is eltérő véleményéhez csatlakozik, s ezt minden morfológiai megoJcolás nélkül teszi, akkor az teljesen független a dolgozatomtól. Éppen így tartozik más lapra az is, hogy Wagner J. minden morfo- lógiai és fejlődéstörténeti megállapítás nélkül akar a Wettstein- féle „variáczió" és „mutáczió" kérdései alapján dönteni. Az oroszországi adatokra csak azt kell megjegyeznem, hogy korrekt szövegezés mellett W^ a g n e r J.-nak nem azt kel- let volna írnia, hogy „czikktró fejtegetései után is kétséges marad" , hanem azt, hogy „czikkiró fejtegetései szerint kétséges marad". A „Babadagh" és „Cukarova" nem egy, hanem két Sin- t e n i s-féle lap czédulájának lemásolása révén került be hibás politikai értelmezéssel. Hogy miről van szó ennek daczára is, úgy látom, jól meglehetett érteni, mert a delibláti növény elter- jedését most már Wagner J. is kiterjeszti Dobrogea-ig, a miről tudtommal az én czikkemben van először szó. A mi pedig a revíziós czéduláimat illeti, azok hibás helyre csak elírás vagy a czédulák esetleges összekeverése révén kerül- hettek. Ha ez így volna, a mit alig tételezek fel, akkor az illető, Wagner J. fenti czikkében közelebbről meg nem jelölt eset- ben, a dolgozat maga bizonyára kétségtelen felvilágosítást ad. Különben Wagner J. egész geográfiai fejtegetésének czélzata az, hogy kimutassa, miszerint a f. latifolia elszigetelt VÁLASZ AZ ELŐBBI CZIKKRE 205 területen él. Ez, abban a mértékben, a milyen a rendelkezésre álló adatokból kiviláglik, az én dolgozatomból is kiderül, sőt arra nézve, hogy a két forma nem keveredik, megjegyzés is történt (1. 132. old. utolsó bekezdése). Nemkülönben azt is hibásan ér- telmezi Wagner J., hogy én „typikus montana" -ksit állapítot- tam meg hazánk keleti részéből, mert szövegemben a f. montana- val azonos termetű f. latifolia-król van szó (1. 132. és 134. old.). Hogy még behatóbb kutatások a formák elterjedése tekin- tetében újabb és esetleg helyesbítő eredményeket is hozhatnak, nem zárom ki, én azonban egyelőre megelégedtem a főczél el- érésével, azzal, hogy a delibláti növényt tisztázzuk (1. 132. és 134. old. utolsó bekezdéseit). Készemről minden vita be van fejezve. Tuzson J»: Borbás Víncze herbáriuma. A ki ismeri azokat a fáradságos munkálatokat, a melyekkel egy herbárium létrejötte kapcsolatos és első sorban, a ki tudja azt, hogy egy herbárium, a mely olyan rendkívüli tevékenység- gel kapcsolatos, mint a minő Borbás Vinczének több mint 3 évtize- den át végzett tudományos munkálkodása volt, az előtt nem kell bővebben fejtegetnem, hogy Borbás Vincze herbáriuma, külö- nösen a Magyar Flóra feldolgozása s tanulmányozása szempont- jából, megbecsülhetetlen. Ezt a herbáriumot a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter úr ő nagyméltósága, szerény javaslatomra, a buda- pesti tudományegyetem növényrendszertani intézete számára vétel útján megszerezte, azzal a kikötéssel, hogy az „dr. deétéri Borbás Vincze herbárium" név alatt, mint a budapesti tudomány- egyetem növényrendszertani intézetének herbáriuma, mindenkor elkülönítve őriztessék meg s a herbárium minden egyes lapjára és az ahhoz csatolt czédulára a fenti név nyomattassék. A herbáriumot augusztus hó 18 és 19-én vettem át Borbás Vincze özvegyétől, Kolozsvárt. A herbárium anyagának pontos felvétele természetesen akkor nem volt lehetséges s így arról csak megközelítőleges adattal rendelkezünk. Az egész herbárium ugyanis 306 fasciculusból áll. Néhány fasciculusbau a lapokat megszámlálva, azt találtam, hogy átlagosan 400 — 500 lapra lehet azok tartalmát becsülni és így kerek számban 120 — 150 ezer körüli a herbáriumi lapok száma. A herbárium megtartása — tekintettel a nyolcz évi állásra — általában eléggé jónak mond- ható. Egyes génuszok, különösen az Umbelliferák s a Composi- ták közül, szenvedtek ugyan, de ennek daczára is a herbárium- nak 7* — Vö része feltétlenül jó és igen értékes. Borbás a botanikusok igen nagy részével csereviszonyban állt és meghatározásra, revízióra is igen sok növényt kapott úgy, hogy a saját, évtizedeken át folytatott gyűjtésein kívül, a 206 TUZ80N J. melyek irodalmi adatainak legbiziosabb dokumentumai, herbá- riumában majdnem az összes nevesebb íioristák exsiccatái és fontos példányai képviselve vannak. Eészletesebben csupán a Gramineák egy kis részéről {Alope- curus, A7idropogon, Anthoxanthum , Apera^ Agrostis, Aira) s a Rosa- génuszról szólhatok. Az illető fasciculusokban a következő bota- nikusok példányai és exsiccata-kiadvány lapjai vannak még: Ha y nal d, Bailey, Holt z, Willkomra, Fuss, Niel- sen, Sanio, Aichinger, Groves, Siegfried, Stud- n i c z k a, P i c h 1 e r, B i 1 1 o t, V i t k a y, F r i t z e, H e 1 d e n- reich, Sieber, Vrabélyi, Freyn, Rossi, Bordéré, Sonklar, Dupuy, Tauscher, Gremsperger, Kunszt, Philip p, Huter, Porta, Rigó, Svanlund, Marchesetti, Porcius, Dieudonné, Ha ekei, Geslin, Fa vrat, Se idei, Hirrichsen, Schafer, Roth E., Lagunna, Tourlet, Jordán, Ha ussknecht. Simonkai, Schultz, Chabert, Pavlovié, Gandoger, Piccone, Huet. Masson, Csató, Piers, Richter A,, Bárt h, Braun H., Wiesbaur, Bran- c s i k, D e g e n, B a e n i t z, B a 1 d a c c i, H o 1 u b y, A r e s k o g, Blocki, Richter K, Fleischer, Richter L, Az eddig felragasztott, előbb említett génuszokból, de más futólag áttekintett fasciculusokból is ítélve úgy találtam, hogy Borbás saját gyűjtéseiből a régebbi, különösen a 70-es, 80-as évekbeli lapok mind meg vannak határozva. Későbbi gyűjtései- ből sok lapot nem határozott meg; a lelőhely és a dátum azonban elenyésző csekély kivétellel mindenütt meg van adva. Szóval a lapok czédulázva vannak és — eltekintve 180 kisebb fasciculus legújabb laptól — mind az ő véleménye szerinti helyre vannak behelyezve. Különben e tekintetben is génuszok szerint változók a viszonyok: oly génuszok, a melyekkel Borbás specziálisan nem foglalkozott, mint az említettek közül pl. az Alopecurus vagy Andropogon stb. majdnem mind meghatározottak. Az ilyen génu- szokban 100 lapra 15 meghatározatlan lap esik. Ellenben az olyan génuszokban, a melyekkel Borbás behatóbban foglalko- zott, mint pl. Bosa, Mentha stb., feltűnően gazdag a gyűjteménj', de sok benne a meg nem határozott lap. így a i^osa-génuszban 100 lapra 60 oly lap esik, a mely czédulázva van ugyan, de meghatározva még nincsen. Ezek között természetesen sok a duplum, s így a meg nem határozott egységek száma kisebb, mint a névvel el nem látott lapoké. Becses jegyzet a herbáriumban nincsen sok. Sok esetben a meg nem határozottak lapján, a mi rendesen ujságpapiros, jelezve van a fajnév igen röviden, génusz és auctor nélkül. Ez azonban sokszor más növényre vonatkozik, mert ugyanaz a lap itt-ott többször, s egészen más génuszokhoz is volt használat- ban. E feljegyzések a herbáriumnak az új, intézeti papirosra való felragasztásakor kivágva, az illető példányhoz mellékeltet- nek ; nemkülönben az itt-ott előforduló levelek is, a melyek BORBÁS VINCZE HERBÁRIUMA 207 rendesen a küldő kérdezősködéseit tartalmazzák. Hosszabb be- jegyzéseket, szisztematikai értékű feljegyzéseket, külön lapokat, vagy külön lenyomatokat a herbáriumban eddig még nem talál- tam s ha vannak ilyenek, akkor igen csekély számmal lehetnek, mert majdneüi minden fasciculus megfordult már a kezemben. Az előadottakkal röviden közzétenni óhajtottam a herbárium állapotát, mintegy leszögezve az erre vonatkozókat most, a mikor legjobb igyekezetemmel látok hozzá, hogy az egész herbáriumot hozzáférhetővé, használhatóvá tegyem, kellően konzerváljam s a meghatározásokat rendbehozzam, a mi még igen sok munkát igényel. A közölt adatokból kivehetőleg a herbárium a magyar flóra ismeretére, s általában szisztematikai és florisztikai tanulmá- nyokra igen fontos és becses, B o r b á s igen kiterjedt irodalmi munkásságának pedig nélkülözhetetlen kiegészítő része : annak kulcsa. Hogy ezt a herbáriumot a vallás- és közoktatásügyi mi- niszter úr ő nagyméltósága az enyészettől vagy a külföldre jutástól megmentette, ügy hiszem minden magyar botanikus elismeréssel vette hírül ; hogy pedig tudományegyetemünk növény- rendszertani intézetének adatott át minden időkre, azt öröm- mel s köszönettel vették nemcsak a közvetlenül érdekeltek, hanem első sorban az egyetem bölcsészettudományi kara is. Elismeréssel kell továbbá megemlékeznem özv. B o r b á s Vinczéné őnagyságáról, a ki a herbárium összegyűjtőjének emléke iránti őszinte kegyelettel igyekezett az általa nagy költ- séggel és gonddal szerzett és fenntartott herbáriumot ugyancsak nagy költséggel évek során át megőrizni és minden nagyobb anyagi érdek érvényesítése nélkül, méltó helyére juttatni. IRODALMI ISMERTETŐ. Tuzson J. : Növény földrajzi megjegyzések. A „Magyar Botanikai Lapok" 1912-iki évifolyamában (81. old.) Degen Á. ismertetést közöl „Magyarország fejlődéstörténeti növényföldrajzának főbb vonásai" ez. dolgozatomról (Math.-Termtud. Értesítő XXIX. 558. old.). Az alább közlendő növényföldrajzi megjegyzések erre az ismertetésre vonatkoz- nak, valamint egyes magyarázó és helyesbítő megjegyzést tartalmaznak magához a dolgozathoz. Hazánk területének harmadkori génuszai közé a Celtis, Castanea, Smilax, Ilex és Vitis nem tévedésből, hanem szándékosan került be, a mennyiben Tokaj környékéről, a Zsilvölgyből stb. előkerült fosszilis maradványok kétségtelenné teszik, hogy akkor ezek és a többi fel- sorolt génusz hazánk területén tömegesen el voltak terjedve. A dol- gozat specziálisan ezekre a génuszokra vonatkozólag kétségtelenül bővebb magyarázatot igényelt volna, de előre van bocsátva mindjárt annak elején, hogy rövid összefoglalásról van szó. A Castanea déli előfordulására különben van némi utalás az 559. oldalon, a Celtis hazai előfordulása pedig, a miről a Botan. Közlem. 1912. 95. oldalán 208 IRODALMI ISMERTETŐ is írtam, külön ki is van emelve a dolgozat 580. oldalán úgy, hogy ez irányban kétség nem lehet. A Vitis hazai előfordulására nézve sem az elvadulást, sem az öshonosságot biztosan még ki nem mondhatjuk ; és ugyanez áll az Ilex-nek, a szűkebb értelemben vett Magyarországi előfordulásáról is, habár a Dráván túli előfordulásai alapján utóbbi ki is maradhatott volna. A Smilax mai őshonos előfordulását tengerparti vidékünkön a felsorolás által nem akartam érinteni, mint a hogy akkor, ha hazánk területének jellemző növényvilágáról van szó, úgy a legdélibb szegélyen előforduló, magasabb hömérséket igénylő flóraelemek csak annyiban fontosak, hogy jelzik a mediterránnal való érintkezést. A Hordeum Gussoncanum, Átropis distans, Heleochloa, Crypsis stb. a K e r n e r három formáczi ójában nem szerepel, holott az Alföld flórájában fontos szerepe van. Hogy K e r n e r máshol említi őket, az ettől a kérdéstől független, mert dolgozatomban E n g 1 e r következte- téséről van szó, melyben Kerné r-nek a keletről való bevándorlásra vonatkozó felfogása a leghathatósabban jutott kifejezésre. Itt pedig tisztán a három formáczió alapján történik a megoldás (1. Engler, Entwíckelungsgeschichte, 187. old.). Itt tehát Degen Á. tévesen ismertet, mert nem homoki flóráról van szó, hanem az Alföldéről és Engler müvéről, mint a hogy a dolgozatból tisztán és világosan kivehető. Degen Á. tévedésén az sem változtat, hogy a sorozatban túlnyomóan halofiták sorolvák fel, mert a pusztai flórákban tudva- levőleg ezeknek is van szerepük, sőt igen fontosak. Ezeket Lengyel G. sem vette figyelembe, a ki Degen Á. ismertetésének ezt a részét is támogatja (1. e füzet 222. old.). Az Astragalus excapus tényleg bent van K e r n e r -féle sorozatban, a Festuca vaginata-vsi azonban csak abban az esetben állja meg a helyét Degen Á. állítása, ha a Kern ér- től felsorolt F. amethystinát ezzel azonosítja. Csodálatos, hogy ezek után ismertetésének 88. oldalán mégis azt magyarázza bele a dolgo- zatba, hogy ott a Linné- féle alpesi fajról van szó, holott a fenti meg- jegyzéssel azt a benyomást kelti, hogy tudta, hogy a dolgozatban a H 0 s t-féle növény szerepel. A Vicia j^icta magyarországi előfordulását tényleg nem vettem figyelembe. Ez a növény azonban mint keleti steppe- elem ezért teljes jelentőségét és bizonyító erejét megtartja, a Prut- menti flóraválaszték mellett éppen úgy, mint az 572 — 573. old. többi oly faja is, a mely aránylag csak kevéssé lépvén át a Prut folyót, tőle nyugatra is előfordul szórványosan. A Centaurca trichocephala-r3L vonatkozólag Degen Á. minden indokolás nélkül rögtönzött sziszte- matikai megállapítással czáfol rá a Centaureák legújabb monografusára, Wagner Jánosra (1. Wagner J. : A magyarországi Centaureák. 1910. 173. old.). Ha egyező a növény a G. Simonkai ánával, akkor erre ugyanaz áll, mint a Vicia pidára. A Dianthus leptopetalus, Hypecoum caucasicum stb. fajok biztos előfordulási helye Európa déli, délnyugati vagy nyugati részéről isme- retes, ennek idézésével Degen hibát jelez, de téved állításában. Hogy a Scirpus hamulosus, Tulipa Biehersteiniana, Crocus speciosus stb., Dobrogeába, sőt Bulgáriáig átterjed, abban igaza lehet D e g e n-nek, a mit megtoldhatok azzal, hogy az ott felsorolt nővé- IRODALMI ISMERTETŐ 209 nyék közül egyesek Szerbiáig, söt tovább is terjednek. Elmulasztotta azonban figyelembe venni Degen Á. a dolgozatban első sorban is azt, hogy a Prut folyó átlépését e növényfajok által, a dolgozat nem zárja ki. Csak el kell olvasni az 573. old. második bekezdését. Másodsorban pedig figyelmen kívül hagyta azt, hogy a dobrogeai növények jogos felsorolása még ezzel a lehetőséggel sem függ össze, mert a Prut tudvalevőleg Dobrogeát nem érinti. Az utóbbi már medi- terrán terület, melynek növényföldrajzi tagolódásával a dolgozatban szándékosan nem foglalkoztam. Külön kell azonban megemlítenem itt, külö- nösen a Degen-féle ismertetést támogató Lengyel G. megjegyzésére (1. e füzet 223. oldalán), hogy a Statice caspia tényleg bővebb magyarázatot igényelt volna. Ennek jelentősége a délorosz pusztákon, nevezetesen az asztrakániakon, a nyugateurópai pusztákon való hiányával szemben abban áll, hogy míg ott mélyen elhatol a puszták belsejébe, addig már a Fekete-tenger nyugati szélén is szorosan ragaszkodik a tenger- parthoz és innen kezdve nyugat felé tudtom szerint mindenütt littorális növény. Hogy előfordul nyugaton is, a dolgozat 587. oldalán kifeje- zésre is jut, csakhogy Sf. bellidifoHa név alatt, a mi nem következetes ugyan, de a Nyma n-tól elfogadott név kapcsán a czédulázáskor megtörtént. Mint littorális növény — szigorúan véve — előfordulásá- ból ítélve épp úgy lehet keleti, mint nyugati származású is. Az Astra- f/alus vesicarius a délorosz steppéken előfordul (pl. a tauri pusztákon) s nálunk a pusztákra lejtő dombokon van meg. Nincs igaza tehát Degen Á.-nak, ha a két steppevidék flórájának összehasonlításában kifogásolja e növényfaj szerepeltetését. A Crocus rdiculatust Degen A. először egyenlővé teszi a C. i>usianus-sza\, hogy ezen az alapon az előbbinek előfordulását Magyarországon, dolgozatom rovására taga- dásba hozza. Ez igen különös müvelet, mert a dolgozatban az az álláspont jut kifejezésre, amely pl. Ascherson és Graebner Synopsis-ában is kifejezésre jutott s a magyar szerzőknél is szokásos; és dolgozatomban a C. susianus nincs sem értve, sem említve. Az Erodium serotinum és a Geránium coUinum Janka adatai alapján került be a dolgozatba. Ha az adatok valónak bizonyulnának, külö- nösen a Geránium coUinumaak, mint az orosz puszták egyik jellemző növényének volna jelentősége, de beismerem, hogy mint bizonytalan adatokat helyesebb lett volna mindkettőt mellőzni. Hogy a délorosz puszták felöl bevándorlások nyugat felé minden irányban történhettek, ki van fejezve a dolgozat 574. oldalán (18. sor .,túlnyomó többségük nem származott..."). A Carex loUacea, Stellarvi crassifolia, Drosera intermedia (a steppén lápok is lehetnek és van- nak is) stb., csak mint olyan példák vannak felhozva, a melyek jelenleg Európának északnyugati részén, oly területeken is élnek, melyek geolo- giailag 8 így flórájukban is fiatalabbak a délorosz pusztáknál és így e fejlődéstörténeti viszonyok megengedik azt a feltevést, hogy a be- vándorlás a délorosz pusztákról történhetett. Ez a dolgozatban tisztán és világosan ki van fejezve. Degen Á.-nak ezután következő az az ismertető megjegyzése is téves, hogy a dolgozaton csak „sejtelemszerüen" vonul végig az a gondolat. 210 IRODALMI 18MERTETÖ hogy az Alföld növényzete az adriai és a földközitengeri hegyvidék flórájával kapcsolatos. A dolgozatnak ugyanis ez egyik fö alapgondo- lata és nemcsak sejtelme; a mi világosan ki van fejezve pl, az 579. old. utolsó bekezdésében vagy az 587. old. 4. és 5. sorában stb., a hol ez a felfogás tisztán és kereken ki van mondva. A Festuca amethíjstina-ról mkv előbb szóltam. E nevet Kerner és E n g 1 e r felsorolása nyomán használtam, a növényt magát pedig rajtuk kiviil más szerzők nyomán is a „vaginata" -tói különbözőnek tartottam, (hogy faj, verietas vagy forma, az itt a növénygeográfiai jelentőséggel szemben mellékes) ; és a kapcsolatos steppeirodalommal foglalkozván, mindenki könnyen rájöhet, hogy a H o s t-féle fajról van szó, csakhogy mint egyetlenegy növényhez, úgy ebhez sem írtara szerzőt. Most, miután az orosz irodalmat behatóbban megismertem és az ovina csoport fajait a délorosz puszták 15 — 20 pontján s Alföl- dünkön is bőségesen begyűjtöttem, ennek az alaknak úgy, mint a többi ide tartozó alaknak szisztematikai és növényföldrajzi értékére vonatkozó felfogásomat is behatóbb feldolgozástól kell függővé tennem ; a mi azonban D e g e n Á. ismertetésétől teljesen független. Az Elynius caput medusae alatt D e g e n Á. E. asperum-ki vagyis több magyar szerző E. crinitus-ki értem, a mit felesleges bővebben magyarázni. D e g e n Á. ismertetésében nem vette figyelembe azt, hogy egy növényföldrajzi dolgozatban nomenklatúrái fejtegetésekbe épp oly kevéssé lehet bocsátkozni, mint rögtönzött szisztematikai részletezésekbe sem. A mi a SpirantJies autumnalis, Euphorhia verrucosa, Sdxifroga hulhi- fera stb. fajokat illeti, ezeket magam sem tartom jellemző pusztai növényeknek, ámbár még ehhez is szó férhetne. Kerner azonban felvette őket az ő három pusztai forraácziójába és itt az utóbbiak elem- zése révén vettem fel őket. Téved azonban D e g e n Á. abban az állításában.^ hogy a Fiimana procumbens ne volna tipikus pusztai növény. Hiszen homokpusztáinknak a Duna — Tisza közén egyik leg- jellemzőbb növényfaja. Éppen így hibát követ el Degen Á. ismerte- tésében ott is, a hol a Pollinia gryllust, a Hordeum Gussoneanumot és a Biiplcuriim tenuissimumot felhozza, mint a délorosz steppék növényét. Ezek onnan hiányzanak. A délorosz puszták és a magyar Alföld összehasonlításában különösen egyike a legfontosabb növény- földrajzi adatoknak az, hogy a Pollinia gryllm náhmk jellemző pusztai növény, a délorosz pusztákon pedig hiányzik. A P. gryllus Besszárábia néhány pontjáról, a tauri gubernium néhány szigetéről és a Kaukázus magaslatairól ismeretes. E helyek azonban a délorosz pusztákon kívül fekszenek. Nemkülönben a D e g e n Á. ismertetését támogató J á v o r k a S.-nak az a megjegyzése (1. e füzet 223. oldalán) sem változtat a dolgon, hogy ez a növényfaj Indiában (sőt hozzátehetem, hogy Ausztráliában is) előfordul : mert itt a délorosz pusztákról van szó. Dolgozatom meg- jelenése óta az Araltó és a Dnyepr közötti részen a délorosz puszták nyári flóráját 34 különböző helyen begyűjtöttem s a kapcsolatos orosz irodalmat is gondosan áttanulmányoztam : a P. gryllus előfordulását azonban a délorosz puszták egyetlenegy pontjára sem állapíthattam meg. Ha Degen Á. tud e növénynek a délorosz pusztákon . IRODALMI ISMERTETŐ 211 való előfordulásáról, a tudomány érdekében állana azt tüzetesen publikálni. Kifogást emel D e g e n Á. ismertetésében az ellen, hogy a Balaton mellékéről az Andromedát felsorolom, mert szerinte ma már ott egyál- talán nem található. Ez nöiiény földrajzi szempontból téves állítás még akkor is, ha teljes bizonyossággal akczeptáljuk D e g e n A. kijelentését. A növény legalább is oííuoíí (1. B 0 rb á s, Balaton, 380. old.) és az a körülmény, hogy a kultúra vagy általában emberi beavatkozás folytán onnan esetleg végleg kipusztult, semmit sem változtat az illető terület növényföldrajzi jellemén, illetőleg nem befolyásolja annak a feltevésnek a jogosultságát, hogy ez az adat is jelzi azt, hogy a Balaton illető partvidéke alkalmas hegységi elemek befogadására. Téved Degen Á. ismertetésében ott is, ahol 3L Bianihus leptopetalus, D. cnpitatus. Rnnunculus oxyspermus Tamarix tetrandra stb. felsorolását hibásnak jelzi. Ezek ott, ahonnan em- itve vannak, t. i. „az illyr flóraterületen vagy a vele határos mediterrán- ban" mind előfordulnak, a Rholodendron Kotschyit sem véve ki, melyet magában az illír flórakerületben Georgiev és Urumoff talált meg. Az ismertetésnek ezt a hibáját Lengyel G.-nak az a megjegyzése (1. e füzet 223. old.), hogy az illyriai területet tágabb értelemben vettem, legkevésbbé bem mentheti, mert hiszen a térképe- men a terület idevágó része tüzetesen fel van tüntetve. A Polygala chamaebuxus és az Erica carnea tényleg több mint bizonyos, hogy hibás adat : Wettstein nyomán került be a dolgozatba (lásd Chavanne, Handatlas növényföldrajzi lapjának magyarázó szövegét). Eredete pedig ennek a két adatnak az irodalomban még messzebbre vezethető vissza. Megbízhatatlanságukat és azt, hogy hibásan kerültek a Szarmata flórakerület adatai közé magam is azonnal észrevettem : az illető helyről (586. old.) törlendők. Ennek kapcsán a Degen Á. ismertetésétől függethnül említek itt meg egy, a munka összeállítása közben véletlenül becsúszott hibát, nevezetesen azt. hogy az Aí kanna iinctoria a nyugat és a kelet közös fajai közé került (573. old.), holott csakis a nyugati steppék tipikus növénye, a délorosz pusztákról aligha van róla biztos előfordulási adat. Nem állítom, hogy flóra- listáim adatai mind kiállják a monografikus bírálatot. Dolgozatom német kiadásában is, melynek szövege nincsen már kezeim között, több adat van helyesbítve, olyanok is, melyekre nézve az irodalomban hibás előfordulási adatok nyomára j^em. Nem szabad azonban el- felednünk, hogy a fajok kiterjedt és hibáktól nem mentes irodalma mellett alig képzelhető el olyan növényföldrajzi flóralista, a mely kifogások ellen teljesen védve lenne, különösen akkor, ha erőszakos elferdité- sekkel kezeljük azokat. Dolgozatom mintegy négyezer növényfaj figyelembevételén alapul. Ezek nagy része csak utalások révén és százalékszámokban van kifejezésre juttatva és úgy hiszem, mintegy 600 van közülük név Bzerint felsorolva. Hogy ily adatanyag czédulázása, az egyes adatok megfelelő növényföldrajzi osztályozása, beosztása, többszöri átírása stb. mellett hibák csúszhatnak be, azt bővebben nem kell magyarázni, különösen nem akkor, ha az irodalom esetleges tévedéseit is figyelembe vesszük 212 IRODALMI ISMERTETŐ • s a fajoknak specziálisan nálunk szokásos szétforgácsolására gondolunk. Ez korántsem lehet esetleges hibák mentsége, mert a hibákért mindig a szerző felelős ; csak a dolgozat természetének megvilágítására hozom fel, a mit leghívebben különben az a körülmény is megvilágít, hogy D e g e n Á., a fentiek szerint, még kritikai ismertetésében is több durva hibát követett el. Ezek közül egyet, a Garagana digitata-rsi vonatkozót, igyekezett lapja 1912. évi folyamának 225. oldalán korri- gálni, de a korrekczió is hibás, mert igaz ugyan, hogy ezt a növényt a lassanként tisztázódottak szerint a C. frutex elnevezés illeti meg, de Degen ^.-nak az az önkiigazítása, hogy a C. digitafa név valami nagyon elavult volna, nem állja meg helyét, mert egy olyan nevet, amelyet pl. még az Engler Natürliche Pflanzenfamilien-jének monog- ráfusa használ, nem lehet teljesen elavultnak deklarálni. Mindezeket összefoglalva, dolgozatom adatainak egységes és átgondolt figyelembevétele mellett az eredményeket és növényföldrajzi beosztásomat teljes mértékben fenntartom. Ezen Degen Á. sem igen változtat ismertetésében. Nem maradnak ugyan el abban az általános érvényre törekvő megjegyzések sem, ezek azonban igen kétes jelen- tőségűek, így az Alföld flóráját egyszer a hegyekből (82. old.), más- kor az orosz pusztákról, a völgyek mentén vezeti le (85., 86. old.) ; a fejlődéstörténetet ,Jelszó''-nak tekinti (89. old.), de azért egy más helyen (82. old.) mégis a hegyvidéki flóra fejlődéstörténetében keresi a növény földrajzi kérdések megoldásának kulcsát stb. Ezeken kívül Degen Á. ismertetésének 85. oldalán a Prut helyett a Dnjepr vagy (!) a Don folyót jelöli ki flórahatár gyanánt. Wagner J. pedig (1. e füzet 222. old.) a Kárpátok hegyián czát, mert — s ebben mindketten egyetértenek — a Prut folyó síkságon és dombok között haladva nem lehet flóraválaszték. Azzal, ho gy éles flóraválasztékról a Prut környékén nem lehet szó, sem Degen Á., sem Wagner J. nem mond mást, mint ami dolgozatom 577. olda- lán világosan ki van fejezve. Ha ennek daczára is a Prut folyó kör- nyékét tartom legalkalmasabbnak flórahatárul, annak az az alapja, hogy a szomszédos területeknek : innenfelől Moldovának és a romá- niai Dunamentének, túlfelöl Besszarábiának és még inkább a chersoni iíormányzóságnak, meg a tauri pusztáknak a Pruttól távolodva lénye- gesen eltérő flórája van, a mi egyik irányban az Alföld felé, másik irányban a délorosz puszták zöme felé hovatovább fokozódik. Ebben, úgy tudom egyetértenek velem a helyi flórákkal jól ismerős orosz botanikusok is. Dolgozatomra vonatkozólag az ő részükről csak az a kérdés merült fel (talán már nyomtatásban is), hogy nem volna-e megfelelőbb, flórahatárnak a keleti vízválasztó helyett, a nyugati víz- választó, t. i. a Prut és Szeret közötti. Hogy a messze keleten van egy flórahatár, abban igaza van Degen Á.-nak : sőt egymásután kettő is. Ez azonban más lapra tartozik. A Kárpátok gerincze, s általában a mi keleti politikai határunk nem lehet semminemű, még alsóbbrendű flórahatár sem. Az alsóbbrendű határ a Kárpátok keleti végső dombsorain vonható, körülbelül a térképemen vont vonalon. Az e közt és a Prut IRODALMI ISMERTETŐ 2 ] 3 között levő területet pedig, legalább Grecescu adatai alapján, semmiesetre sem lehet a délorosz pusztákhoz csatolni, a minek okait utazásom óta nemcsak a felhozott (irodalmi) flóraadatokban s a Fekete- tenger távolságában, hanem abban is látom, hogy a moldovai puszták a keleti Kárpátok hatása alatt állanak és talajuk meg klímájuk viz- dúsabb, mint a délorosz pusztáké ; éppen úgy, mint a hogy a mi Alföldünké is az. Végül a jelen füzet 222 — 224. oldalán olvasható megjegyzésekre akarok még röviden kitérni. Jávorka S. megjegyzéseire az előbbiekben már válaszoltam, csupán arra kell öt itt még figyelmeztetnem, hogy olvassa el jobban dolgozatom 579. oldalának utolsó bekezdését, vagy 586. és 587. oldalán az illyr flórakerül etröl írottakat, a hol világosan ki van fejezve az, hogy Alföldünk flórája kapcsolatos a Balkánnal. Hogy csekély arányban kelet felöl, tehát a Fekete-tenger mellé- kéről kaphattunk növényeket, az is ki van fejezve a dolgozatban (pl. 574., 576., 579. old.). A kettő között azonban nagy a különbség. A Balkánról, mint a pleísztoczénben jégmentes területről sokat kaptunk, a Fekete-tenger steppe-meWékéröl, mint fiatalabb képződésií helyről valószínűleg igen keveset. Lengyel G. megjegyzéseinek egy részével az előbbiekben már szintén több helyen foglalkoztam; ezeket nem ismétlem meg. Egyebekben pedig első sorban is a Linaria odora-ra. nézve felesleges magyaráznom, hogy Poroszország Európának nyugati részén van. ügy látszik, hogy a déli és nyugati kifejezést felszólaló és D e g e n A. ia minden egyes felsorolt fajra vonatkozónak értelmezi, holott ez a ki- tétel az egész csoportra van kiemelve és ögy értendő, hogy a felso- roltak közül egyik esetleg csak nyugaton, másik csak délen él. A Dianthus Icptopetalus pedig nemcsak „a Fekete tenger vidékéről", hanem pl. Maczedóniából, Szerbiából és Görögországból is ismeretes. A Phlomis pungeus és Hypecoum caucasicum felhozása nem egyéb, mmt növénygeografiai kijelentésbe burkolt synonimikai, illetőleg rendszertani kérdés, a minek részletezésébe felesleges bocsátkoznom ; hogy mit jelentenek, aziránt nem lehet kétség. Nem felel meg azon- ban a valóságnak Lengyel G.-nak az „1 — 2 faj átlépi" kifejezésre való hivatkozása, mert az a dolgozatban nincsen meg. E megjegyzése nem egyéb, mint oly elferdítés, a mely erőszakosan szigorítva igyekszik feltün- tetni azt, a mi Degen Á. ismertetése illető részleteinek jogalapot szolgál- tatna. A dolgozatban csak az van mondva, hogy „túlnyomó többsége". A Spiraea cana, Lonicera glutinosa^ Ribes pallidigemmuni, Rham- mus fallax, Digitális laevigata stb.-re vonatkozólag részben igaza lehet Lengyel G.-nak abban az értelemben, amint azt a jegyzőkönyvben szövegezte. A ki azonban magát a dolgozatot veszi kézbe, első sor- ban is meggyőződhetik arról, hogy a „Horvát- Sziavon flórakörnyék" főleg Beck és Adamovic nyomán ki van jelölve ugyan, de jelle- mezve nincs. (1. 587. old.). A fenti sorozat csupán mint a Pannóniai flórakörnyékről hiányzó fajok sorozata van felhozva, egyrészt két horvátországi utam, nagyrészt azonban B o r b á s Balatonjának a szó- 214 IRODALMI IBMERTETÖ ban levő névsorok végén idézett helye alapján. És igaz ugyan, hogy először a „Horcát-Szlavon flóravidék^ kifejezés van használva, 8 sorral lejjebb azonban ott találja az olvasó a Horvát- Sziavon hegyvidék kifejezést is. A névsor fajai pedig a Horvát- Sziavon hegy- vidéken mind előfordulnak. Nagy részük Zágráb környékén, a Kleken, a fiumei Karston stb. ; csupán egy-két faj s különösen a dalmáczial Lonicera glutinosa esik a Dráva völgyéhez közelebbi Horvátországon és Szlavónián kivül. — Hogy pedig a két kifejezés közül az utóbbi értendő, azt a növények s a Borhás-íé\Q munka idézett lapja is kétségtelenné teszik. Lengyel G. azonban czélszerübbnek tar- totta egy tollhibába kapaszkodva argumentálni. Ezt mindenesetre jogosan megtehette, mert a ^flóravidék" kifejezés egyszer tényleg hasz- nálva van ; e jogosság kihasználása azonban a néhámj sorral alább olvasható helyes kitételnek elhallgatása mellett az elfogulatlan olvasót tájékoztathatja az iránt, hogy miként a D e g e n Á. ismertetésének, úgy az ezt támogatók támadásainak sem lehet komoly tudományos ezélja. A. mire ez nem az első eset. (L. Növényt, közi. 1908. 74. és 133. old.) NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM/ (Rovatvezető : KOmmerle J. Béla.) a) Hazai irodalom : Bányai János: Adatok Abrudbánya környékének flórájához (Bei- trage zur Flóra der Umgebung von Abrudbánya). Térképpel (Mit 1 Karte). — Botanikai Közlemények. Xl. köt. 1912., 116—130. és (31.) old. Borza Sándor: Contributiuni la vegeta^ia Mun^ilor Apuseni (Adatok az Erdélyi Érczhegység növényzetéhez). — Transilvania. XLII. köt. 1911., 188—190. old. Csete Sándor:A jegonyenyárfa támasztó készülékéről. — Termé- szettudományi Közlöny. XLIV. köt. 1912., 61—64. old. Degen Árpád dr. : Brassica armoracioides Czern Fiume mellett (bei Fiume). — Magyar Botanikai Lapok. XI. köt. 1912., 80. old. Megjegyzések néhány keleti növényfajról (Bemerkungen übcr einige orientalisclie Pflanzenarten). LXIX— LXX. — Magyar Botanikai Lapok. XL köt. 1912., 36—39. old. Species nova : Inula ürumoffii Degen (in Bulgária). — Hazánk flórájának új adata (Neu für die Flóra Ungarns). Crepis Blavii Aschers. (in Croatia). ' E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai eredetíí, vagy hazai vonatkozású új szakii-odalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy meg- jelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) NÖVÉNYTANI BEPBRTÓEIÜM 215 Doby Géza dr. : A burgonya levélsodrásának biokémiai tanulmá- nyozása (Étude biochimique du roulement des feuilles, maladie de la pomme de térre). III. A gumók és levélzet kémiai alkotórészei (Composition chimique et chez les plantes saines). — Kisérletügyi Közlemények. XV. köt. 1912., 210—222. old. Fehér Jenő: Statisztikai adatok a virágbiológiából (Statistische Beitrage aus der Bliitenbiologie). — Természettudományi Közlöny. XLIV. köt. 1912., CV— CVI. pótfüzet, 74—86. old. Györffy István dr. : A Scolopendrium újabb tátrai termőhelye (Neuerer Standort des Scolopendrium in der Hohen Tátra). — Magyar Botanikai Lapok. XI. köt. 1912., 81. old Aulacomnium turgidum (Wahlenb.) Schwagr. — Magyar Bota- nikai Lapok. XI. köt. 1912., 80. old. — — Plagiobrium demissum (H. et H.) Lindb. auf dem Durlsberg. — Magyar Botanikai Lapok. XI. köt. 1912., 81. old. Hegyfoky Kabos: A virágzás és az időjárás (Das Blühen und die Witterung). — Természettudományi Közlöny. XLIV. köt. 1912., CV— CVI. pótfüzet, 86—96. old. HircDragutin: Rerizija Hrvatske Flore (Revisio Florae Croa- ticae). Svezak 11. snopi^ 4 Zágráb, 1912 Dioniéke. 8'^ — Rada lugoslavenske Akademije Znanosti i Umjetnosti. Vol. 190. 1912., p. 171—275. Tartalmaz pótlásokat a következő családokhoz : Cruciferae, Ranun- culaceae, Campanulaceae, Borraginaceae, Scrophulariaceae, Umbelliferae, Euphorbiaceae, Aceraceae, Plantaginaceae, Rubiaceae, Urticaceae, Rosaceae, Betulaceae, Fagaceae, Quercus, Polygalaceae, Labiatae, CaryophyÜaceae, Pteridophyta, Leguminosae. Kiss István dr. : A hazai török pirosító eredete (Über die Her- kunft des bei Budapest wild vorkommenden Peganum Harmala). — Természet- tudományi Közlöny. XLIV. köt. 1912., 561—562. old. Klein Gyula dr. : Növényhaj tatás rádiummal. — Természettudo- mányi Közlöny. XLIV. köt. 1912., 527—529. old. Lyka Károly: A mi múzeumaink. — Magyar Figyelő. II. éví. 1912., 63—73. old. M 0 e s z G u s z t á V dr. : A gombák rendellenességei (Teratologie der Pilze). 1 táblával és 6 képpel (Mit 1 Tafel und 6 Abbildungen), — Bota- nikai Közlemények. XI. köt. 1912., 105—115. és (23)-(31.) old. — — C s a t ó János herbáriuma a Magy. Nemz. Múzeumban (Das Herbárium von J. C s a t ó im Ung. National-Museum). — Botanikai Közle- mények. XI. köt. 1912., 135—137. és (34.) old. Nyárády E. Gyula: Néhány ritka Cyperacea-ról Szepes várme- gyében (Einige seltene Ciperaceen aus Zips). Magyar Botanikai Lapok. XI. köt. 1912., 48—63. old. Ezek a következők (Diese sind folgende) : Cobresia bipartita (A 1 1.) Dalia Tőrre, Carex vulpinoidea R i c h. C. hordeistichos Vili. C. pedi- formis C. A. M e y. var. rhizina (B 1 y 1 1.) K ü k e n t h. — A szerző egyúttal a „Drevenik tavaszi flórájá"-t is ismerteti (Verfasser schildert auch zugleich „Die Frühlingsflora von Drevenik".) 19 216 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Osterlmann Ernő: Adalékok a tölgyliszthaimat elleni védeke- zéshez (Beitrage zur Bekampfung des Eichenmehltaues). — Erdészeti Lapok. LI. évf. 1912., 319—323. old. Polgár Sándor: A györmegyei homokpuszták növényélete (Über das Pflanzenleben der Sandpuszten im Györer Komitat). Győr, 1912. Nitsmann József könyvnyomdája. 41 old. S' — Különlenyomat a győri m. kir. állami főreáliskola 1911 — 12. évi értesítőjéből. Következő fejezetekből áll (Besteht aus folgenden Kapiteln) : 1. Néhány növényföldrajzi alapfogalom (Über einige Grundbegriífe der Pflanzengeograp- hie). — 2. A homokpuszták általános jellemzése (AUgemeine Charakterisierung der Sandpuszten). — 3. A homokpuszták növényeinek szervezeti sajátosságai (Die Eigenheiten der Organe der Standpuszten-Pflanzen). — 4. Homokpusz- táink összehasonlítása egyéb xeroíita formácziókkal (Die Vergleichung unserer Standpuszten mit anderen Xerophyten-Formationen). — 5. A vidék homok- pusztáinak leírása (Die Beschreibung der Sandpuszten der Gegend). — 6. Függelék (Anhang). A győrmegyei homokpusztákon előforduló edényes növényfajok rendszeres felsorolása (Die systematische Aufzahlimg der auf Sandpuszten im Győrer Komitat vorkommenden Arten von Gefásspflanzen). — 7. A felhasznált irodalom (Die benützte Literatur). Pósch Károly: A növények elfagyása (Über das Erfrieren der Pflanzen). — A Kert. XVni. évf. 1912., 304—308. és 364-367. old. Prodán Gyula: Adatok Bosznia, Herczegovina és különösen a Óabulja planina flórájához (Beitrage zur Flóra von Bosnien und der Herzego- vina, insbesondere der Cabulja planina). — Magyar Botanikai Lapok. XI. köt. 1912., 71—79. old. Spec. formaque nova : Thalictrum velebiticu7n D e g., Asperula herczego- vina D e g. var. Prodani D e g. R a de Károly: A czédrus-félék kultiválása hazánkban (Über die in Ungam kultivierten Cedrus-Arten). 2 képpel O&xi 2 Abbildungen). — Termé- szettudományi Közlöny. XLIV. köt. 1912., 334—337. old. Richter Aladár dr. : Két új Schizaeáról és a Schizaeák Lophi- dium algenusi néhány tagjának származása és alkattani viszonyairól (Über zwei neue Schizaea-Arten und über die morphologischen und phylogeneti- schen Verhaltnisse einiger Arten der Untergattung Lophidium von Schizaea). X — XIII. táblával (Mit Tafel X— XIII). — Mathematikai és Természettudományi Értesítő. XXIX. köt. 1911., 1074—1108. old. Species novae : Schizaea Birói A. R i c h t. in insula corallina Seleo (Sainson) prope Nen-Guineam (leg. L. Bíró) et Sch. Copelandica A. R i c h t e r in insula Borneo (leg. Beccari). Sebők Samu: A tordai szalinus flóra (Les plantes salines de Torda). — Természet. I. köt. 1912., 2—4. old. Tamássy Géza: A Röntgen-sugarak hatása a növényekre. — Ter- mészettudományi Közlöny. XLIV. köt. 1912., 370. old. Tuzson János dr. : A Fritillaria tenella alakjai (Über die Formen von Fritillaria tenella). 4 képpel (Mit 4 Abbildungen) — Botanikai Közle- mények. XI. köt. 1912., 131—135. és (32)— (33.) old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 217 b) Külföldi irodalom: Brückner E. : Dalmatien und das österreichische Küstenland. Wien und Leipzig, 1911., F. Deuticke. 250. old 8". Dalia Tőrre, K. W. : Botanische Bcstimmungstabellen für die Flóra von Österreich und die angrenzenden Gebiete von Mitteleuropa. 3. Auflage. Wien, 1912. A. Hölder. 220 old. 16». F r ö h 1 i c h A. : Der Formenkreis der Arten Hypericum perforatum L., H. maculatum Cr. und H. acutum Mnch. nebst derén Zweischenformen inner- halb des Gebietes von Európa. Mit 1 Tafel und 12 Figuren. Wien, 1911. gr. 8". — Sitzungsberichte der kaiserl. Akademie der Wissenschaften in Wien. Mathem. naturw. Klasse.Bd. CXX. Abt. I. 1911., p. 505—598. — Anz. Kais. Akad. Wiss. Wien, 1911., p. 135—137. Morton, Friedrich: Die Vegetation der norddalmatinischen Insel Arbe im Juni und Juli. Mit 10 Textabbildungen. — Österreichische Bota- nische Zeitschrift. LXII. Jahrg. 1912., p. 153—159., 221—229. und 262—267. Preissecker K.: M. Kir. Dohánytermelési Kísérleti Állomás (Die königl. ungar. Tabakbau-Versuchsanstalt in Debreczen). — Fachl. Mitt. Österr. Tabakregie. 1911., p. 150—160. Rudas G. : Pilze und Algen im abgestorbenen Knochengewebe. — Verh. Ges. Deutsch. Natf. u. Aerzte. 81. Vers. II. Th. 1. Hálfte 1910., p. 156—159. S a g o r s k i, Dr. E r n s t : Neue Beitrage zur illyrischen Flóra. — AU- gemeine Botanische Zeitschrift. XVIII. Jahrg. 1912., p. 10—18. et. 48—54. Var. nov. : Carex glauca M u r r. ssp. cuspidata Hőst. var. pseudo- clavaeformis S a g. (in Bosnia). — Stachys Reinerti H e 1 d r. ssp. Velezensis S a g. (in Herczegovina). — Alectoroloplius maior (E h r b,). R c h b. var. uligi- nosus S a g. (in Herczegovina). — Carduus candicans W. et K. var. glabres- cens S a g. (in Hercegovina) — Galium firmum T s c h. var. hercegovinicum S a g. (in Hercegovina). — Polygala vulgáris L. var. variegata Freiberg et S a g. (in Hercegovina). Schmidt, Alfréd: Die Verbreitung der coprophilen Pilze Schle- siens. Inaugural-Dissertation. Breslau, 1912. 81 old 8". Stadlmann, S. Eine botanische Reise nach Südwest-Bosnien und in die nördliche Herzegovina. Fortsetzung und Schluss. — Mitteil. d. Naturw. Vereines a. d. Univ. Wien X. Jahrg. 1912., p. 29-37., 48—50. u. 53—62. Vierhapper, Dr. Franz: Ein neuer Soldanella-Bastard aus der Hohen Tátra. Egy új Soldanella-fajvegyülék a Magas-Tátrából. Mit 1 Tafel und 3 Abbild. — Magyar Botanikai Lapok. XI. köt. 1912., 203—206. old. Hybr. nov. : Soldanella Degeniana V i e r h. [S. carpatica V i e r h. X maior (N e i 1 z.)] V i e r h. in Tatra Magna Galiciae : vallis Bialka 1020—1050 m. s. m. V 0 n c i n a, V. : Beitrag zur Flóra von Dalmatien. Adatok Dalmáczia flórájához. — Magyar Botanikai Lapok. XL köt. 1912., 206. old. Új adatok: OrchispseudosambucinaTen., OrobancheversicolorSch.\útz, Salvia triphylla L és Cytisus triflorus l'H érit. Watzl, Dr Bruno: Über Anthriscus fumarioides (W. et K), Spr. — Österreichische Botanische Zeitschrift. LXII. Jahrg. 1912., p. 201—207. Hazai adatokat tartalmaz. 19* 218 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A nÖTénytani szakosztály 1912. évi október hó 9-én tartott 179ik ülésének jegyzőkönyve. Elnök: Mágocsy-Dietz S. Jegyző: Moesz G, 1. Blattny T. előadásában, melynek czíme : .Megjegyzések F. P a X : Qrundzüge der Pflamenverbreitung in den Earpathen, ez. munkájá- hoz^ Pax-nak több tévedését igazítja helyre. A sajtó alatt lévő erdészeti növény földrajz („Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a magyar állam területén'") csak 1914. tavaszán jelenik meg. Néhány fontosabb meg- állapítást már most közöl, hogy a P a x míivében csak nagy általánosságban tartott magassági elterjedési határok és tenyészeti regiókat pontosabban kijelölje s Fax térképének egyes tenyészeti vonalait kiigazítsa. Többek közt kiderült, hogy a Pinus cembra a Fogarasi Havasokon és a Szepcsbélai mészhegységben nem hiányzik ; a Kistalmács melletti Pinus silvestris állo- mányokat Fax Pinus nigrá-nak nézte ; a dornavölgyi lápok fenyője nem a Pinus uncinata, hanem a Pinus silvestris ; a Fraxinus ornus északkeleti határvonalát helyesen Alsórákoson és Brassón át kell megvonni ; a Tilia tomentosa még az Avas nyugati kifutásain, Ugocsában és Beregben is elő- fordul. Ezeken kívül több helyesbítő észrevételt tesz a Quercus cerris, Q. lanuginosa, Q. conferta, Juglans regia, a Syringa Josikaea stb. eltcrjedó sere nézve. (Lásd 185. old.) T u z s 0 n J. : Nagyon örvendetesnek tartja, hogy magyar részről nagyszabású, pontos munka készül a hazai fafajok elterjedéséről. Fax munkájának számos hibáját legkevésbbé sem akarja igazolni, azonban ettől a munkától, a mely egy külföldi ember munkássága és az irodalom révén készült, ne is várjunk oly pontos adatokat, mint a milyenek az állami erdő- hivatalok hivatalos igénybe vétele mellett, számos munkaerő bevonásával s általában nagyszabású állami intézkedések mellett és a helyi viszonyokat kitűnően ismerő Fekete Lajos vezetésével évek hosszú során át készült. Mágocsy-Dietz S. hozzájárul ahhoz, hogy F a x-nak nem volt módjában pontos adatokat gyűjteni, mindazonáltal Pax-nak nagy érdemei vannak. Örömének ad kifejezést, hogy a m. kir. földmívolésiigyi minisztérium nagy költséggel ilyen szép és hasznos munkát végeztet. 2. Kupcsok S. : „Florisztikai adatok Brcznóbánya, az Alacsony- Tátra és a vele határos vármegyék flórájához" ez. dolgozatát Lengyel G. terjeszti elő. Kiemeli az érdekesebb adatokat, melyek közül néhányra vonatkozólag szükségesnek tartja, hogy azokat a szerző, a szakosztály egy régebbi határozata értelmében, a szakosztálynak bemutassa. 3. Tuzson J. Borbás Vincze herbáriumának megvételéről tesz jelentést. Ezt a herbáriumot a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a budapesti egyetem növényrendszertani gyűjteménye számára vásárolta meg. Megközelítő becsléssel 120 — 150,000 lapot tartalmaz, a melyek mind el van- nak látva a termőhelyre, a dátumra és a gytíjtöre vonatkozó adatokkal, csupán a meghatározás hiányzik a lapok egy részének czéduláiról. A tudo- mányra nyereség, hogy a minisztérium ezt a gyűjteményt megmentette az enyészettől, vagy a külföldre való jutástól. Elismeréssel szól Borbás SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 219 Vincze özvegyéről, a ki a herbáriumot éveken át gondosan és áldozatok árán őrizte. (Lásd 205. old.) M á g o c s y - D i e t z S. azt hiszi, hogy az egész szakosztály nevében örömét fejezheti ki azért, hogy Borbás herbáriumát a kormány meg szereztö a budapesti tud. egyetem számára. Elismeréssel és köszönettel tartozunk ezért a minisztériumnak. Borbás korának egy másik jelese Simonkai Lajos volt. S i m o n k a i herbáriumát a M. N. Múzeum szerezte meg. De erről semmi részletet nem hallottunk. Kümmerle J. B. azzal a felvilágosítással szolgál, hogy Simonkai L. herbáriumának megszerzéséről szó van a M. N. Múzeum 1910. évi jelentésében. T h a i s z L. szintén örömét fejezi ki Borbás V. herbáriumának megvétele felett. Magyarország flóráját Borbás herbáriuma nélkül meg sem lehetett volna írni. 4. Moesz G. : „Az orgona másodszori virágzása bogárrágás követ- keztében" ez, előadásában leírja a másodvirágzásnak azt a ritka esetét, a mikor azt a körisbogarak levélrágása indította meg. Megmagyarázza e jelen- ség létrejöttének feltételeit. Aranyosmaróton, dr. Benkő Lajos kertjé- ben a Syringa vulgáris augusztus hó első felében teljes pompájában virág- zott. A tavaszi virágzás és levélhajtás a rendes időben folyt le. Június vége fele a körisbogarak teljesen lekopasztották. Július hó végén jelentkeztek a másodszori virágzás hajtásai. E jelenség magyarázata részint az a korrela- czió, a mely a levelek elvesztése és a virágriigyek kifejlődése között van, részint az a körülmény, hogy az első levelektől készített szerves anyagok, melyek a szárban és a levélhónalji rügyekben felhalmozódtak, a levelek elpusztulása után nem disszimilálódhattak, ezért belőlük bizonyos többlet maradt fenn és éppen ez a többlet volt az, a mely a virágbimbókat virág- zásra serkentette. (Lásd 193. old.) Fehér J. felemlíti, hogy másodszor virágzó Syringa vulgaris-t többször látott már. Két esetnek helyére és idejére pontosan emlékszik. Az egyiket 1903 október 4-én látta Kenése és Lepsény között. Erre a dúsan virágzó cserjére S i m o n k a i L. figyelmeztette. A másikat 1912 augusztus 18án Budapesten, a Városmajorban látta. Ezen a kis fácskán azonban csak két virágzat volt. Sztankovits R. is látott már másodszor virágzó orgonát. Azt hiszi, hogy a leveleknek mesterséges eltávolításával szintén elő lehetne idézni a másodvirágzást. Moesz G. hangsúlyozza, hogy az ismertetett eset érdekességét nem abban találja, hogy az orgona másodszor virágzott, hanem, hogy ezt a másodszori virágzást bogárrágás idézte elő. Hogy a levelek mesterséges eltávolításával a másodvirágzást elő lehetne idézni, azt valószínűnek tartja- Ez a gondolat d r. B e n k ő L. kertészének is azonnal eszébe jutott. Jablonovszky József mint vendég szól hozzá az előadáshoz, már csak azért is, mert hivatásánál fogva érdeklik a bogárrágással kapcso- latos tárgyak. Az ismertetett esetet unikumnak tartja, mert semmiféle iro- dalmi adatra sem emlékszik, a mely ilyen esetről szólna, másrészt saját 22 évi tapasztalata során, a mikor tömérdek bogár- és hernyórágást figyelt meg, egyszer sem figyelhette meg, hogy ilyen rágás után a fák és első sorban a gyümölcsfák másodszor is virágzottak volna. 220 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Az előadótól hallott magyarázatot helyesnek vagy legalább is igen valószínűnek tartja, mert az orgona ezen nyári megrágása és például a gyümölcsfák tavaszi megrágásának egybevetése az előadó felfogását támo- gatja. A tavaszi rágás ugyanis akkor éri a gyümölcsfát, a mikor éppen haj- tani kezd, vagy éppen hajt és nem jut hozzá, hogy e rágás és a második (utólagos) hajtás között valamely újabb asszimilált termékre, mint tartalékra, szert tegyen. Ha az ilyen, tavasszal, hernyótól vagy cserebogártól megrágott gyümölcsfa május vége felé, vagy június elején ki is hajt, az csak az élet- ben való megmaradáshoz szükséges szervét, a levelét fejleszti ki, 8 ebben az asszimilált termékeknek csak az a maradéka lehet segítségére, a mely a tavaszszal első ízben kihajtott, de elrágott levél és virág után még meg- van. Az orgona most haUott esete nem ilyen. Ez tavaszszal rendesen virágzott és kihajtott. A rágás csak későn érte, június végén, a kőrisbogár rágásá- nak rendes idejében. Az orgonának tehát mintegy két hónapja volt, hogy levelének asszimiláló munkáját a maga részére kihasználhassa és lehetett annyi tartaléka, hogj^ belőle az utóhajtáskor ne csak levelet, hanem újabb virágzatot is fejlesszen. Valószínűnek tartja, hogy az orgona levelének június végén való mesterséges eltávolításával szintén elő lehetne idézni második virágzást. De ezt a levélfosztást a bogárrágás módjára kellene elvégezni : azaz, nem egy napon és nem egyszerre kellene a levélzetet eltávolítani, hanem lassan és fokozatosan, még pedig a legfelsőbb s a legzsengébb leveleken kezdve úgy, hogy az illető bokor 14—20 nap múlva olyan legyen, mint a bogár- rágta, azaz a levelekből csak a nyél és itt-ott egy kis lemezdarab is marad- jon az ágakon. F u c s k ó M. is azon a véleményen van, hogy a másodszori virág- zást mesterségesen is előállíthatjuk, ha a leveleket a kellő időben letépjük, vagy ha a még növekvő hajtásokat visszavágjuk. A virágok kifejlődésének három feltétele van ; 1. hogy a rügyben már a beavatkozás előtt meglegye- nek a virágok kezdeményei. 2. hogy a hajtás elegendő tartaléktápanyaggal rendelkezzék és 3. hogy a beavatkozás még a nyári élénk növekedési idő- szakban történjék. Ilyen kísérleteket nagy számmal végzett Morus-on és Broussonetián. Azok a Morus_ példányok, a melyeknek levelét a selyem- hernyó etetésére letépik, újra kihajtanak és virágoznak. P a á 1 Á. szerint az orgona másodszori virágzásának oka nemcsak az anyagforgalmi viszonyok megváltozása lehet. Okul tekinthetjük azt is, hogy a lomb hirtelen elpusztulása ingerként hat a virágfakadásra, mert bizonyos,^ a hogy az a növény ingeréletében erős zavarokat idéz elő. Az anyagforgalmi viszonyok megváltozásában minden esetre az együttjáró íizikális-kémiai jelen- ségeknek is nagy szerepük van. Másrészt a kedvezőtlen viszonyok is elő- segítik a szaporodási szervek kifejlődését, a mire különösen az állattanból lehetne sok példát felsorolni. Mágocsy-Dietz S. az eddig hangoztatott magyarázatokat elfo- gadhatónak tartja. A jelenség csak úgy jöhetett létre, hogy a virágkezde- mények már előzetesen kialakultak vagy kialakulóban voltak, a mikor a levelek lerágása bekövetkezett. Fás növényeinken, első virágzásuk befejezte után — a legtöbb esetben — már megkezdődik a virágkezdemények kialaku- lása. Az orgona itt tárgyalt esetében a virágkezdemények kialakulása be i& SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 221 fejeződött, mert bőven volt rá alkalom, a levelek lerágása ugyanis későn következett be. A virágzó almafa levelének lerágása, a mint Jablonovszky J. is helyesen kiemelte, csakugyan nem egyezik az orgona lerágásának esetével, mert az almafa levelének és részben virágának lerágása a virágzás idején, sőt annak is az elején történik úgy, hogy a második virágzás virág- kezdeményei még ki sem alakulhattak és így a leveleknek újból való meg- jelenése ellenére is elmaradt a másodvirágzás. Meglévén tehát a virágkezde- mények és a megcsökkent fogyasztás folytán megszaporodott asszimiláta mennyiség, csak természetes, hogy már csak a P a á 1 Á. emiitette ingerre volt szükség. Ez pedig bekövetkezett a normális téli pihenőre emlékeztető, rágás következtében beálló levéltelen nyugalmi állapottal, a mely alatt a növény testében végbemehettek azok a kémiai átalakulások, a melyekre a virágzást megelőzőleg szükség van és keletkezhettek azok a vegyületek, a melyekre a virágnak is szüksége van. Az elmondottak csak magyarázatul szolgálhatnak, de bizonyításra szorulnak. A bizonyítást azonban csakis kísérletekkel és beható vizsgálattal lehetne megejteni. D o b y G. valószín íínek tartja, hogy az orgona másodvirágzásánál enzimes változások is történnek, de ezeknek okait kutatni ma még korai- A jelenség különben nagyon hasonlít ahhoz, a mely a magvaknak az „utó- érés" befejezte előtt való csiráztatásával lép fel és a hol ugyancsak az enzimek megváltozott viszonyairól van szó. T u z s 0 n J. szerint a kivirítás mindenesetre azokkal az okokkal kapcsolatos, a melyek a szaporodási sejteknek az illető szövetrészekben való kialakulását okozzák. Ügy látszik, hogy a tenyészet megcsappanása erre a folyamatra siettetöleg hat és így a levelek elvesztése mint a tenyé- szetet megakadályozó körülmény működhetik közre a másodvirágzásban. Ezt a tételt a kleistogamiára vonatkozó kísérletek is igazolni látszanak. 5. Lacsny Incze Lajos: „Adatak a Nagyvárad melletti meleg vizek algaflórájához" ez. dolgozatát Augusztin B. terjeszti elő. (Lásd 167. old.) 6. M 0 e s z G. jelenti, hogy újabban új tag-nsik jelentkezett : 1. Blattny Tibor, kir. alerdőfelügyelő, Selmeczbánya. 2. Dr. Müller Károly, orvos, Budapest. 3. Szeged, I. ker. áll. polg. leányiskola. 4. Ti tel, áll. polg. fiúiskola. Uj átalányos-nak : 1. Beazterczebánya, Városi közkönyvtár. 2. Dr. Huszár Lajos, kincstári főorvos, Breznóbánya. Kilépett ; 8 tag és 2 átalányos. A növénytani szakosztály 1912. évi novembel- hó 13-án tartott 180-ik ülésének jegyzőkönyve. Elnök : Klein Gy. Jegyző : M o e s z G. 1. Wagner J. Még egyszer a deliblati Fritillaria ez. előadásában Tuzson J.-nak „J. Fritillaria tenella alakjai'^ ez. dolgozatát bírálja, í Lásd Wagner J. czikkét a 201. oldalon.) Az előadáshoz hozzászól Tuzson J. és Jávorka S. 222 SZAKOSZTÁLYI ÜÖYBK T u z 8 0 n J. hozzászólása bennfoglaltatik a „ Válasz az előbbi czikkre' ez. czikkben (L. 204. old.). Jávorka S. az előadó Wagner J. álláspontjához csatlakozik. Szokatlannak tartja, hogy a geografiailag élesen elhatárolt elterjedéssel bíró szisztematikai egységeket formákká degradállak. 2. T u z 8 o n J. Növény földrajzi megjegyzések ez. előadásában „Magyar- ország fejlődéstörténeti növényföldrajzának főbb vonásai' ez. dolgozatával kapcsolatos növényföldrajzi kérdésekkel foglalkozik és az egyes részleteknél válaszol D e g e n Á. bírálatára. (Lásd a 207. old.). Wagner J. hozzászólván az előadáshoz, kijelenti, hogy az előadó két elméletét nem teheti magáévá. Az egyik elmélet szerint az orosz eteppe- növények nyugatról vagy délnyugatról, tehát hazánkból és hazánkon keresz- tül vándoroltak keletre, a mi a ma általánosan elfogadott elméletnek éppen az ellenkezője. A másik elmélet szerint a Prut- vonal növény geográfiai választóvonal. Különösen érdekelte az előadónak felfogása az Artemisia latifolia elterjedéséről. Semmivel sem látja bebizonyitottnak, hogy ez a növény nyugatról, délnyugatról vándorolt volna be hozzánk és innen Orosz- ország keleti részébe, a hol nagyobb mennyiségben terem. A mi a Prut választóvonalat illeti, felfogása az, hogy a Prut folyó, részben azért, mert kis folyó, részben azért, mert jelentéktelen dombvidéken folyik keresztül, nem lehet növénygeografiai határvonal. A Prutba hullott magvak kivetődnek a túlsó parton. Az életfeltételek pedig a Prut mindkét oldalán azonosak. A természetes határvonal a Kárpátok hegyláncza. Lengyel Géza csatlakozik ahhoz a más helyen kifejezett nézet- hez, mely kifogásolja a hazánk területéről eltűnt oligocénkori génuszok előadó által összeállított sorozatában a Castanea, Vitis, Celtis, Ilex és Smilax beállítását. A Castanea és a Vitis otthonossága vitatható, de azt az állítást, hogy a Celtis, Ilex és Smilax eltűnt volna a mai flórából, nem lehet bizonyítani, mert hazánk területén megvannak. Az előadó kifogásolja, hogy Kerner felsorolásában az Alföld jellemző növényeinek egész sora hiányzik. Felszólaló erre vonatkozólag megjegyzi, hogy a kifogásoltak közül pl. úgy az Astragalus excapus, mint a Festuca vaginata megvan már Kerner nél is, szintúgy megvannak az előadó által hiányzónak vélt Alföldi halophyták is, melyek sorában Kerner több olyan igen jellemző fajt is felsorol, melyet előadó nem említ, (pl. Lepidium crassifolium, Cyperus pannonicus). Az előadó a csernozjom steppék növényei között említi a Vicia pictát, mint olyant, mely nálunk nem fordul elő, holott Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú- és Csanád megye számos helyéről ismeretes. A kalmük steppék nálunk hiányzó fajaira vonatkozólag felszólaló nem fogadhatja el az előadónak azt az állítását, hogy a Linaria odora, mely Poroszország legészakibb részéből, s a Dianthus leptopetalus, mely a Fekete-tenger vidékéről ismeretes, „Európa déli és nyugati részén el van terjedve". Ezt az utóbbi állítást a Phlomis pimgens-vQ s a Hypecoum caucasicum-rií sem lehet elfogadni, hanem csak a Phlomis herba-venti és Hypecoum pendulum-ra. vonatkoztatva. Előadó a Prut folyót jelölte meg mint fontos növénygeografiai válaszvonalat, melynek mentén számos növény éri el nyugat felé elterjedési SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 223 határát, bár czikkében más helyen s mai előadásában hajlandó megengedni, hogy 1 — 2 faj átlépi kissé nyugat felé hatolva a Prutot vagy lejut a Dob- rudsáig, de szerinte ez a Prutvonal növénygeografiai jelentőségére nincsen nagyobb befolyással, mert a fontosabb fajok itt érik el nyugati határukat. Felszólaló ezzel szemben reánutat arra, hogy a Tuzson J. fel- sorolásában foglaltak közül pl. a Tulipa Biebersteinii Moldovában, a Gypso- phila trichotoma és altissima Galicziában, a Dianthus pseudarmeria Romá- niában és Szerbiában, az Evonymus nana Moldovában, a Rhododendron flavum (melyről szerző más helyen Azalea pontica néven beszél) Galicziában, a Serratula coronata L. (pro parte) Erdélyben fordul elő, a Silene supina és a Gypsophüa glomerata pedig egészen a Vaskapuig hatol ! A Corydalis Marschalliana Romániában a Kárpátok egész lánczolata mentén, így Sinaiában is előfordul, a mi valószínűvé teszi az erdélyi adat helyeseégét is ; ezenkívül ismeretes még Herczegovinából. A felsoroltakat ki lehet még egészíteni olyan növényekkel, melyek a Balkán-félszigeten messze, több hosszúsági fokkal nyugatabbra hatolnak a Pruth vonalától, nem is szólva a Statice caspiáról, mely még Dalmácziából, Olasz-, Franczia- és Spanyol- országból, tehát Európa legnyugatibb részéből is ismeretes. Felszólaló kifogásolja a Crocus reticulatus S t e v. szerepeltetését hazánkból. Összevetve a krimi (= Crocus Susianus M. B.) növény sárgásfehér virágját a hazai növény (= Crocus variegatus Hoppé et H o r n s c h.) kék és fehércsíkos virágjával, kitűnik milyen tévedés csúszott be az újabb irodalomba is. Hogy a Rosa acicularis, Carex loliacea, Stellaria crassifolia, Trifolium lupinaster stb. északi elterjedésű növényeket keleti származásúaknak vegyük, arra semmi bizonyítékunk sincs. Nem tartja szerencsés gondolatnak, hogy a szerző illyriai íióravidék- nek nevez oly területet (Moesia), melynek az „lllyria''-fogaIomhoz nincs köze s így oly félreértésekre ad alkalmat, hogy jellemző illyriai növények- ként szerepelnek olyanok {Rhododendron Kotschyi, Dianthus leptopetalus, Achülea tomentosa stb.), melyek az „lUyria" néven összefoglalt területen egyáltalában elő sem fordulnak. Tévedésnek tartja, hogy a szerző az általa felállított „Horvát-Szlavon ílórakörnyéket" oly növényekkel jellemzi, melyek ott (Tuzson térképén : F. 2) egyáltalában elő sem fordulnak. Ilyenek pl. Spiraea cana, Lonicera glutinosa, Ribes pallidigemmum, Rhamnus fallax, Digitális laevigata stb. Jávorka Sándor szerint mostani ismereteink ellentmondanak az előadó által felhozott geológiai és fejlődéstörténeti hipotéziseknek. Az igen kevés délnyugat felől jövő növényünkkel szemben úgy az Alföld és az Erdélyi^medencze, valamint a Keleti Kárpátok növényeik nagy részét, melyek- nek fajszáma talán százakra rúg, a Balkánról, a Fekete-tenger egész mel- lékéről, tehát délk"let felől kapták. Az előtte felszólalónak megjegyzéseihez még hozzáfűzi, hogy a mit előadó dolgozatában a Festuca ambthystiná-ró\, a vaginatá-TÓl, a Cuviera (Elymus) caput medusae-ról és a Polliniá-ról mond, az mostani ismereteinkkel szintén ellenkezik. Mert az előadó szerint (az 579. oldalon) ezen fajok elterjedési területének körülbelül keleti részébe esik az Alföld, holott pl. a Pollinia egész Indiáig terem. A Cuviera caput medusae más, ugyanott felsorolt növénynyel együtt nem is terem az Alföldön, 224 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK hanem itt a Balkánon és a Krim-félszigeten honos (egyesek szerint alfajnak tartott) C. aspera terem. A Festuca vaginata pedig tőlünk nyugatabbra alig megy. A F. amethystina és vaginata egymás mellett való említése csakis tévedés lehet, akár Hőst elavult F. amethystiná-jit, akár Linné faját gondolta is alatta az előadó. T u z s 0 n J. válaszában kiemeli, hogy az Andropogon gryllus-r& vonatkozó megjegyzés nem helyes, továbbá, hogy a Prut folyó környéké- nek növénygeografiai jelentőségében közvetlen tapasztalatai öt megerősí- tették, i 3. P a á 1 Á. : A növények fényérzékelése ez. előadásában ismerteti azokat az újabb vizsgálatokat, a melyek a fotopraesentatiós időnek a fény erősségétől és színétől, továbbá a negatív reactiónak a hatófény mennyi- ségétől való függésére vonatkoznak. Az eddigi elméleteket magyarázva, vázolja a növények fényérzékelésének ez idő szerint legvalószínííbb elméletét. 4. H 0 11 e n d 0 n n e r F. : A cser és a tölgy fájának megkülönböztetése ez. előadásában szól a fák csersavtartalmáról, melynek reactiója egyes esetekben a fák megkülönböztetésére használható fel. így a lúczfenyö fája a vaschlorid telitett vizes oldatától megzöldül, míg a vörösfenyöé megfeketül. A csersavas anyagoknak igen nagy befolyásuk van a fa tartósságára. így például a gyanta nélküli tiszafa tartóssága a csersavas anyagoktól szárma- zik. A cser és a tölgy fája között szintén a csersavas anyagok tartalmában van a különbség. A cser fája a ferrisulfát vizes oldatától színét alig vál- toztatja (csak piszkos folt marad vissza), míg a tölgy fája azonnal sötét kék színű lesz. Ez a különbség még feltűnőbb, ha vakarékot készítünk a fából s a kísérletet kémcsőben végezzük. Az előadó a kísérletet be is mutatja. A növénytani szakosztály 1912 decz. hó 11-én tartott 181-ik ülésének jegyzökönyve. Elnök : Mágocsy-Díetz S., jegyző : M o e s z G. 1. Mágocsy-Dietz S. elnök bejelenti, hogy Klein Gy. elnök távolmaradását kimentette. 2. Textoris Izabella ^Florisztikai adatok Túrócz vármegyéből" ez. dolgozatát Jávorka S. terjeszti elő. (Megjelenik.) Mágocsy-Dietz S., Schilberszky K. ésThaisz L. öröm- mel üdvözli a szerző botanikai munkálkodását. 3. Jávorka S. „A Trichophortmi génusz fajai hazánkban'^ ez. előadásában három fajról szól. Mig évtizedekkel ezelőtt a Irichophorum aljnnum és a Trichophorum „caespitosum" hazai előfordulása jóformán kétséges volt, a múlt század 80-as évei óta a T. alpinum (= Eriophorum alpinum) vasmegyei és Fertőtó melléki előfordulása, majd a T. oliganthum- nak (= 2\ atrichum és részben caespitosum) Liptó és Szepes megyében való előfordulása bizonyossá vált. A Magy. Nemz. Múzeum példányainak átvizsgálásakor kiderült, hogy a harmadik középeurópai faj is megvan ^ A jegyzőkönyv e részéhez fűzött észrevételeimet lásd 207. oldalon. T u z s o n J. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 225 hazánkban. Ez a T. austriacum Palla (= T. „caespitosum"), melyet Szepesváralja közelében (Baldóczon és Sivabradán) Hazslinszky és Kalchbrenner gyűjtött. A T. alpinum előkerült a Magas-Tátrából is, a hol Scherffel Aurél találta a Nagytarpataki völgyben. Majd bemutatja az északamerikai Scirpus atrovirens Muh 1-nak azt a példányát, melyet 1879-ben S t e i n i t z gyűjtött a budapesti Angyal- földön, a hol azóta bizonyára kiveszett. Steinitz példánya a Magyar N. Múzeum gyűjteményében van. Középeurópából H ö c k csak Mannheim és Goldap mellől közli, az 1892. és 1909. évből. T u z s 0 n J. az Eriophorum alpinum dunántúli előfordulását érdekes alpesi reliktumnak tartja. A Trichophorum génuszról az a véleménye, hogy az az Eriophorumnak algénusza is lehet, illetőleg gondosan elbirálandónak tartja, hogy vájjon indokolt-e az egymáshoz átmenetesen kapcsolódó Scirpus és Eriophorum génusz közé egy harmadikat közbeiktatni. Jávorka S. a mellett érvel, hogy a Trichophorum különválasztandó az Eriophorumtól. 4. BlattnyT. „ Ujabb adatok a Syringa Josikaea elterjedéséhez" ez. dolgozatát Thaisz L. terjeszti elő. (Megjelenik.) T h a i s z L. hozzáfűzi, hogy ő a Syringa Josikaea 35 termőhelyét ismeri. Ujabban megtalálta Galicziában is a Strij folyó völgyében. Karls- dorf község mellett, két ponton. 5. P a á 1 A. „A sötétben képződő chlorophyllról tart előadást. Az eddigi vizsgálatok eredményeinek összeállításából az látszik, hogy az alsóbb rendű növényeknél (algák, mohok és a Pteridophyták nagy része) a chlorophyll sötétben is képződhetik, a Pteridophyták más részénél és a Gymnospermák egy részénél ez a lehetőség korlátoltabb, mig végre a leg- felsőbb rendűeknél (Cycadeae, Angiospermae) a chlorophyll általában csak a fény hatására képződik. A fény tehát nem általánosan szükséges fizio- lógiai kelléke a chlorophyll képződésének. A sötétben képződött chlorophyll azonban kárba vész, mert az asszimiláczióhoz fény kell. A felsőbb rendű növényeknek az a tulajdonsága, hogy a chlorophyll csak világosságon képződik, alkalmazkodásnak tűnik fel, mint biztosíték a hasznavehetetlen chlorophyll képződése ellen. Másrészt pedig ugyancsak a felsőbb rendűeknél a chlorophyll képződése nagyon közel áll az ingerfolyamatokhoz. Ez a sajátság választja el egymástól azokat a növényeket, a melyeknél a sötétben, is képződik a chlorophyll, azoktól, a melyeknél csak világosságon képződik. Mágocsy-Dietz S. az ingereknek a chlorophyll képződésénél nagy jelentőséget tulajdonit. Megvizsgálván a Thecaphora gombától meg- támadott Convolvulus arvensis magvát, abban a szikíeveleket zöld szinűeknek találta. Ez a zöld festék azonban nem egészen azonos azzal, a melyik a napfény hatására keletkezik. Mások is ilyen eredményre jutottak. Bár mind- két zöld festék chloroplasthoz van kötve, kérdés, tud-e az inger folytáa keletkezett chlorophyll asszimilálni? Pinczében, teljes sötétségben is kelet- kezhetik chlorophyll. Ezt bizonyítja az a tény, hogy ilyen helyen zöld moszatsejteket talált. A pincze sötétsége olyan volt, hogy a fényérza papiros fél óra alatt sem változott. Schilberszky K. is azon a véleményen van, hogy a chlorophyll képződéséhez inger is kell. Ezt bizonyítják például azok a keresztesvirágá 226 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK növények, melyeket az Albugo candida gomba támad meg. Az ilyen gazda- növényeken gyakori jelenség a szirmok elzöldülése. Az Aphisők és más élősködők szintén okoznak elzöldüléseket. Augustin B. megfigyelte, hogy egy barlangban a villamos lámpák közelében szép zöld mohaprotonema-tenyészet fejlődött. Ezért felveti azt a kérdést, nincs-e az alsóbbrendüek chlorophyHképzödése a meleghez is kötve ? Mágocsy-Dietz S. szerint a chlorophyll képződésének több fel- tétele is van. Függ a táplálóanyagok minőségétől, de függ a hőmérséklettől is. A tanlállámpa fényénél a chlorophyll tud asszimilálni. 6. M 0 e s z G. „Két érdekes homoki csészegombáróV' tart előadást. (L. 196. old.) 7. Schilberszky K. bemutatja egy fűzfának {Salix álba) gyö- kerét, a melyen sérülés következtében, a sérülé.s helyén keletkezett callus szövetből rendkívül dús adventiv gyökérzet fejlődött. Bemutat továbbá oly almafavirágoí, melynek csészéje jelentékenyen ellombosodott (phyllodia). Bemutatja a Venturia pirina Aderh. konidiumos alakját, a Fusi- cladium pirinum-oi, mely egy kerti körtefajta vesszőin nagyobb mértékű varas betegséget idézett elő. Végül bemutatja a Berberis vulgáris boszorkányseprőjét, a mely eltorzulás az Aecidium Magelhaenicum B e r k. rozsdagomba hatásának következménye. 8. M 0 e s z G. tájékoztatja a szakosztályt a Fiúméban létesítendő magyar kultúrház felől, és ezzel kapcsolatban előterjeszti a szerkesztőbizott- ság következő indítványát : „írjon fel a szakosztály a Társulat választmányához és kérje, hogy intézzen föliratot a közoktatásügyi kormányhoz a végett, hogy a felépítendő fiumei kultúrházban egy magyar Quarnero-kutató intézet is helyet nyerjen, illetve annak keretében tudományos vezetés alatt létesíttessék. Küldjön ki a szakosztály háromtagú bizottságot, mely egy ilyen szerény méretű intézet tervezetét és költségvetését az állattani szakosztály- tól kiküldött bizottsággal közösen elkészítse, hogy ezt a Társulat választ- mányához intézendő átirathoz, mint a két szakosztály kívánságát mellékel- hesse. E tervezet szolgálna alapul a választmánytól kért és a kultuszminiszterhez intézendő felirathoz. Kérje meg a szakosztály a választmányt, intézzen átiratot a Tudo- mányos Akadémia harmadik osztályához, a Tud. egyetem bölcsészeti kara hoz és az érdekelt társulatokhoz (Adria-egyesület, Földrajzi társaság. Föld- tani társulat), melyben azokat hasonló felirat benyújtására kérje. Válassza meg a szakosztály ezen indítvány tárgyalására a három- tagú bizottság tagjaivá : FilarszkyN., Kümmerle J. B. és Tuzaon J. urakat." A szakosztály az indítványt egyhangúlag elfogadta. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK JOURNAL DE LA SECTION BOTA- MQUE DE LA SOCIÉTÉ ROYALE D'HISTOIRE NATURELLE DE LA HONGRIE BULLETIN POUR L'ÉTRANGER. ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURVv^ISSENSCÍÍAFTLICHEN GESELLSCHAFT MITTEILUNGEN FÜR DAS AUSLAND BÁND XI. 1012. Ii/25. HEFT 1. Sztankovíts R. : Anatomíe der Blátter und Früchte der ungaríschen Carpínus-Arten* Verfasser untersuchte die anatomischen Merkmale der nn- garischen Weissbuchenarten, welche er in Südungarn sanimelre. Die untersucliten Arten waren Carpinus hetulus L. Carpinus hetulus Yar. Haynaldiana Borb. C. carpinizza Hőst, .Carjnnus orieyitalis Mill. Die Untersuchung des Verfassers erstreckte sich auf die anatomisclie Struktur des Blattes, Blaítsíieles, Frucht- stieles der Fruchtliülle, der Frucht und des Samens, wobei bemerkt sei, dass vor ihm Boubier und Solereder auch Beiírage dazu lieferten. C. carpinizza und die Varietat war vordem anatomisch noch nicht untersucht, ebenso mussten auch Fruclitstiel, Fruclit- hüUe, Frucht und Samen ganz neu studiert werden. Verfasser stellt fest, dass der Blattstruktur nach die unga- rischen Weissbuchenarten in zwei Gruppén geteilí werden können. In die erste Gruppé gehören die Áríen C. hetulus, C. carpinizza und C. hetulus var. Haynalduma. ín die zweite Gruppo gehört C. orientális. Die wesentlichen Merkmale wurden sowohl durch Boubier als auch durch Solereder schon fesígestellt. Was aber die Blattspurstránge anbelangt, so konute Ver- fasser in derén Zahl eine einheitliche Übereinstimmung erkennen. Er fand, dass sich die Zahl der Blattspurstránge in den unga- rischen Weissbuchenarten einheitlich auf fünf erstreckt. Zur Fest- stellung derselben mussíe Verfasser die Untersuchung bis zum Ursprung derselben erweitern. Er fand, dass die Entwicklung der Blattspurstránge bei den untersuchten Arten aus dem Aste, auf áhnliche Weise geschehe. Námlich fünf Gefassbündel sonderten sich ab aus dem geschlos- senen Gefassbündelringe und zwar kann man zwei Gefassbündel unterscheiden die in die Transversalebene und drei die davon seit- warts zu liegen kommen. Diese Bündel, nachdem sich schon das Sprossbündelsystem entwickelt hatte, fanden im Grundgewebe des Blattstieles folgende Anordnung. Die drei seitwartsstehenden reihen sich halbkreisförmig der grösseren, áusseren Seite und die (2) STANKOVITS R. : ANATOMIE DER BLÁTTER aus der Transversalebene entstandene Biindel der inneren Seite des Blatístieles an. Die spezifischen Merkmale, welche B o u b i e r erkannte, namlich dass die Zahl der Blattspurstránge bei C. hetulus 7 und bei C. orientális 3 ware, ist richtig. Veríasser erweiterte die Un- tersuclmng aucli aiif die Enístehung derselben. Er fand, dass bei den Arten der ersteu Gruppé die in der Transversalebene steheuden Biindel, bevor sie ini Blattstiel eintreten, sich in zweie teilen und dass bei C. orientális diese Biindel sich mit den zwei seitlichen Bündeln vereinigen. Aus dem weiteren Verlauf erkennt man im Blattstiele als- bald die ursprüngiiche Anzalil der fünf Blattspurstránge. Was den Fruchtstiel anbelangt, konnte Verfasser feststellen, dass er spezifische Merkmale besitzt u. zw. sowolil der ausseren Form, wie der Entstehung nach. Die Fruchtstiele der ersten Gruppé gebén im Durchschnitt eine dreilappige, hingegen die zweite Gruppé eine halbkreisförmige Figur. Die Fruchthülle besitzt ebenfalls ihre wesentlichen spezi- fischen Merkmale. Die erste Gruppé kennzeichnet sich durch die áussere Form und auch durch den anatomischen Aufbau, haupt- sáchlich aber durch das Vorhandensein des Palisadenparenchyms, welches bei der zweiteu Gruppé nicht vorhanden ist. An den Früchten der ungarischen Weissbuchen lassen sich folgende spezifische Merkmale feststellen : die elliptische Quer- schnittsform bei C. orientális ist gegenüber der einerseits abge- flachten Form der Arten der ersten Gruppé charakteristisch. Verfasser unterscheidet an den Früchten die áussere Frucht- schale, welche aus parenchymatischen Gewebe besteht und welche rippenbildende Gefássbündel inne hat. Die áussere Zellwand der Epiderniis ist leistenförmig ver- dickt, worin die zwei Gruppén übereinstimmen. Das wesentliche Unterscheidungsmerkmal kennzeichnet sich im Aufbau der Sclerei- denschicht des Pericarpiums, welche unterhalb des Parenchyms eine kristallführende Zellenreihe besitzt. Die Sclereidenzellen der ersten Gruppé sind langgestreckt, dickwandig ; der zweiten Gruppé kreisförmig, ein verschwindend kleines Lumen aufweisend. Die innerste Schicht des Pericarpiums ist parenchymatisch. Der Aufbau der Samenschale und des Samens weist keine besondere spezifischen Merkmale auf. beidé sind im allgemeinen den bekann- ten Samenstrukturen entsprechend gebaut. Verfasser hált aus dem Endresultate seiner eingeheu- den anatomischen Untersuchung die Ascherso n-G rab n e rische systematische Einteilung für berechtigt, mit dem Bemerken, dass die Auífassung, welche C. carpinizza als Übergangsart zwischen C. hetulus und C orientális betrachteí, aufrechtgehalten wer- den muss. Autorreferat. M. FUCSKÓ : DIE HYPERTROPHISCHEN GEBILDR DER KARTOFFEL (3) M» Fucskó: Díe hypertrophíschen Gebílde der KartoffeL Die Kuollentriebe der Kartofifel verhalten sich je nach der Art und Weise des Antreibens verschieden. [V ö c h t i n g (8.)] Sánitliche Falle kann raan in zwei Gruppén teilen ; zu der einen Gruppé gehören diejenigen Falle, wo die Triebe sclinell wach- sen und zu bedeutender Lange sich entwickeln. Dagegen weisen die Triebe der zweiten Gruppé wenigstens anfangs, ein selír lang- sames Wachstum auf, so dass die Triebe im allgemeinen kurz sind. [Kraus {6. p. 186 u. 7. p. 389.)] Das langsame Wachstum der letzteren steht in keinem Verháltnisse zu dem grossen Starkegehalt der Knolle, so dass der eintretende Nahrungsüberfluss voraussichtlich in den Trieben hypertrophische Erscheinungen erzeugen wird. Die Erscheinungen der durch die Starke bedingten Über- ernáhrung, können schon für sich beobachtet werden, wenn wir námlich die Knollen ohne Wasser der Keimung aussetzen ; dagegen können wir sie aber auch mit hyperhydrischen Erschei- nungen kombinieren, wenn wir die Knollen in Wasser gestellt keimen lassen. Der Grad der Hyperhydrosis hángt davon ab, in welchem Masse die aus dem Wasser ragenden Teile, neben dem Feuchtigkeitsgehalt der sie umgebenden Luft ver- dunsten können. Wenn wir die Verdunstung vollstandig verhin- dern, so werden die hyperhydrischen Erscheinungen dominieren, daneben aber sind auch die Zeichen der Aniylohypertrophie er- kennbar. Auf diese Art können wir an den Trieben zu gleicher Zeit zweifache Hypertrophie hervorrufen, welche gegenseitig ihre Wir- kungen verstárken und in gewissem Masse beschleuiűgen wer- den. Die Amylohypertrophie für sich alléin ist bei Wasserman- gel und intensiver Verdunstung nicht sehr auífallend, aber ihre Wirkung wird viel grösser, wenn wir die Verdunstung auch nur ein wenig verhindern, obgleich der auf diese Weise eintretende Überfluss an Wasser noch nicht so gross ist, um die Wasser- hypertrophie hervorrufen zu können. Neben dieser zweifachen Hypertrophie der Triebe, werde ich mich auch mit der hyperhydrischen Wucherung der Knollen- rinde befassen, da die diesbezüglichen Ángaben der ueuesten Literatur einiger Richtigstellung bedarf. Ausserdem werde ich auch über das Resultat meiner anatomischen Untersuchungen, die sich auf die Bildung und Konstruktion der Rindenwuche- rungen beziehen, berichten. Die Vortreibenversuche habé ich im Verlaufe des Winters und des Frühjahres 1910 — 1911 angestellt. Bei dem Antreiben im Wasser verfuhr ich so, dass ich die Knoilen halb ins Wasser stellte und um dem Verfaulen vorzubeugen, habé ich dasselbe jeden Tag erneuert. Die Temperatur schwankte zwischen 18° und (4) M. FUC8KÓ 20'' C ; Beleuchíung war diffuses Tageslicht. Das Versuchs- material liefeite eine im Juli — Angust reifende Varierát mit röí- licheu Kiiolleii und eiue im Septeraber reifendo Varietát uiit gelblichen Knollen. 1. Hypertrophie bei VerdiiriSíKng' an der halben Oberfiáehe áer Knoile, Die Knoile stand halb im Wasser ; der oben freie Teil kam mit trockeiier Laboruíoriumsluft in Berührung. Ein Überschuss an Wasser tritt trotz der Verdunstimg ein, so dass an dem uníer Wasser beíindlichen Teile der Knoile in 3 — 4 Wochen Auswüchse entstehen, an derén Spitzen srralileníormige Sprünge siclilbar wurden. Im Veriaufe der weiteren Wucherungen wachsen an der Spitze 3 — 6 mm lange schneeweisse Würstehen Iieraus (s. Fig. 1), spáter aber trennt die sukzessive sicli ausiireitende Hyper- trophie die Rinde in grösseren Fetzen ab (s. Fig. 1 die ÍI. Knoile), Darauf setzt sich das mit ziemliclier Gleichmassigkeií in einheii- lichen Feldern fórt, inzwischen entstehen aber hie und da star- kere Durchbrüche, welche aus den tiefcr gelegenen Stellen der Rinde síammen. Die Lentizellen an der Verdunstungsoberíláche erleiden nur eine geringere H3'pertropliie. Ihre Turgescenz kann indesseu in 6 — 8 Wochen schon gut beobachtet werden. (s. Fig. 1. L). Besser wahrnehmbar ist die Hypertrophie an den Trieben. Und zwar an den Trieben (Fig. 2), die sich in ihrer ganzen Lánie in der írocknen Luft des Zimmers befinden und bei denen daher auch die Verdunstung eiue intensivere isi. Ihr Wachstum ist sehr iangs :;m, auch bei jenen noch, die Wurzeln ins Wasser getrieben habén. An dem dickeren Teil, der sich nicht weit von der Spitze betindet, entwickeln sich zahlreiche und weiss glánzende „Papil- len" (s. Fig. 2), die auch Stapf (4. p. 234) flücbtig erwáhnt. Ihr Bau und ihre Entwickelung sind in verschiedener Beziehung erwáhnenswert und verdicnen deshalb eine eingehendere Be- trachtung. Bei einem grossen Teil der „Papillen" kann man zwei Teile unterscheiden, den Kopf und den Hals. Der erstere ist bei- nahe kugelartig und bei den entwickelteren betrágt der Durck- messer 0"40— 0'46 mm. Der Hals ist sehr kurz, raeisíens bezeichnet ihn nur eine schmale Einschnürung (s. Fig. 3 ny). Die Oberíláche der Papillen ist mit einer dünnwandigen Epidermis bedeckt. Das Innere des Kopfes füllt ein loses parenchymatisches Gewebe, mit grossen Interzellularen aus (s. Fig. 3 i)- An der Basis ist es sehr gut wahrnehmbar, wie die Zell- reihen der Rinde sich hinauswenden und jede derselben über dem Hals in je zwei Zellreihen zerfallt. Die Epidermis besteht DIE HYPERTR0PHI8CHEN GEBILDE DER KARTOFFEL (5) über dem Hals in unserem Falle aus je zwei Schichten (s. Fig. 3 p), die Zellen der inneren Reihe aber habén das Bestreben, sich nacli Art der Füllzellen abzurunden. Am oberen Ende der „Papillen" befindet sich eine kreisför- mige, 0*10 — 0 14 mm grosse Offnung, die meistens von vier Zellen umgeben ist (s. Fig. 4 sí). Diese vier Zellen sind durch nachtrag- liche Teilung zweier Schliesszellen einer Spaltöífunng entstanden. Die Bildnng der „Papillen" geht nach dem Bildungstypus der Leníizellen vor sich. [Stahl (5. p. 566)] [Caspary {1. p. 117.)] An der Spitze der Triebe (s. Fig. 2) entstehen die Spalt- öífnungen aus je einer chlorophyllháltigen Epidermiszelle (s. Fig. 6 A). Diese Zellen. in ihrer Lángé durch die neu auftretende Wand in zwei Teile geteilt, erzeugen zwei Tochterzellen, welche unmit- telbar zu Schliesszellen werden. Der Spalt der Spaltöffnung fángt baki an, sich zu erwei- tern (s. Fig. 6 B) und hebt sich empor (s. Fig. 5) und nach einer Ruhepause teilen sich die Schliesszellen in je zwei Zellen (s. Fig. 6 C, Fig. 4). Es kommt auch vor, dass sich nur die eine Zelle teilt, die andere nicht, oder dass die Teilung auch aus- bleibt. Die tangentiale Teilung der Epidermis erfolgt nur in einem entwickelteren Stádium der „Papille". Spater verlieren die „Papillen" ihre weisse Farbe und wur- den braun. Daniit zusammen hört auch das aussere Wachstum auf, denn die aussere Epidermis verkorkt. Die Proliferation und Hypertrophie hált indessen innen an. Die neuen Füllzellen drücken die an der Spitze befindlichen álteren Zellen. die infolge Verdunstung ihre Quellung eingebüsst habén, zusammen, und so kann man unter der Spitze der altén „Papillen" eine grosse Anzahl zusammengepresster Zellen sehen. Infolge des Druckes entweicht auch die Luft aus den Interzellu- laren. Die Epidermis erzeugt indessen durch tangentiale Teilun- gen neue Zellen, welche langsam verkorken. In diesem Teilungs- prozesse kann man die Bildung des Periderms erkennen, welche langsam von den ,. Papillen" sich über die ganze Oberfláche der Triebe fortsetzt, Die „Papillen" sind auf Grund der aufgezáhlten Eigenschaften nichts anderes, als eingehülUe hitumescenzen, bei welchen das Zerreissen der Epidermis infolge Verdunstung nicht eingetreten ist. 2. Hypeptpophie bei volistándiger Vephinderung der Verdunstung". Der untere Teil der Knollen befindet sich unter Wasser und ihr aus demselben hervorragender Teil im Dunstraum. Die Rindenwucherungen bedecken die ganze Oberfláche (s. Fig. 1. III). Die Bildung der Papillen bei den Trieben beginnt auch hier, aber noch bevor sie die im vorigen Versuch beschriebene Grosse Botanikai Közlemények. 1. füzet. 4 (6) M. FUC8KÓ erreichen, brechen sie auf und an dieser so entstandenen Spalte bilden die Füllzellen stark gestreckt. herausragende Büschel [S t a p f (4. p. 244), V o y c i c k i (í 7. p. 323), D e v a u x {10. p. 49)]. Weil die Verdunstung aufhört, ist die Hypertrophie eine intensivere als beim v^origeu Versuch. Mit dem schnelleren Wachstum kann die Epidermis nicht Schritt haltén und zerreisst gar bald. Die Intumeszenzbildung zeigt daher in diesem Falle einen normálén Verlauf ; denselben Verlauf íinden wir auch bei dem, unter Wasser beíindliclien Teile der Triebe. So entstehen die freien Intumescensen, die in den vorigen Versuchen noch bedeckt waren. Die Teilung der Scliliesszellen der Spaltöfinungen, wenn- gleich auch selten, kann auch hier beobachtet werden. Da wir bei den folgenden Versuchen der Hypertrophie der Rinde der Knolle nicht mehr begegnen, so wird es zweckmassig sein, wenn ich über die Bedingungen ihrer Bildung in einigen Worten berichte. Die Rindenwucherungen bilden sich nach den Beobachtun- gen von K ü s í e r {14 p. 82) unter Wasser nicht. Die neueren Untersuchungen habén indessen eine Bildung unter Wasser un- zweifelhaft festgestellt. Meine Daten können nur zur Bestatigung der Resultate von 0 1 u f s e n lő. p. 279) dienen, obwohl schon in der Literatur vor K ü s t e r Aufzeichnungen existieren, welche überzeugende Daten liefern, dass Hypertrophie unter Wasser eintritt [Nobbe {2.\ Devaux {10. p. 49)]. 3. Hypertrophie bei tpockenem Antreiben. Die KnoUen fangeu unter einer Glasglocke bei diffusem Tageslicht, trocken, alsó ohne Wasseraufnahme, an zu treiben. Die Glocke ist an einer Seite etwas emporgehoben, damit die innere und aussere Luft frei streichen könne ; die sich unter der Glocke bildenden Triebe decken ihren samtlichen Bedarf an Wasser aus der Mutterknolle. Darin ist auch der Grund zu suchen, dass ihr Wachstum, besonders bei Licht, aber auch im Dunkeln, sehr beschrankt ist, obwohl im letzteren Falle auch schon das Etiole- ment eine Rolle spielt. Die Teilung, die ich in den vorigen Versuchen bei den Spalt- öffnungen deriníumescenzen beschrieb, machtauf den ersten Blick den Eindruck, als ob in den Schliesszellen der Wasserüberschuss diesen Prozess bewirken würde. Bei den Trieben der in trocke- ner Luft vorgetriebenen Exemplare. bilden sich an der Stelle der Intumescenzen Lentizelien (s. Fig. 7) an derén Spitze die Schliesszellen sich ebenfalls in zwei 'i'eile teilen. Diese Teilung kann alsó nicht die Wasserhypertrophie bewirken Aber in Wirk- lichkeit müssen wir es doch als eine hypertrophische Erschei- nung betrachten, denn eine solche nachtrágliche Teilung der Zellen, bei Gegenwart eines Überflusses von Nahrung, kann, als DIE HYPEETROPHISCHEN 6EBILDE DER KARTOFFEL (7) ein Ergebnis der Überernahrung, oft beobachtet werden [V ö c h- ting {16. p. 229)]. Die beschriebenen Arten des Antreibens, gaben nicht die phisiologischen Bedingungen zu einem schnellen, Langswachs- tum der Triebe, so dass die auf diese Weise übrigbleibende Starke als Nahrungsüberfluss fungiert, welcher die Schliess- zelien sicli zu teileu zwingt. Bei anderen Arten des Antreibens, bei denen die Triebe schnell wachsen können, erfolgt diese Teilung nicht, denn die Starke findet an anderen Orten Verwendung. Auch die Bildung der Lentizellen bei trockenem Vortreiben ist eine abnormale. Auf der Oberflache der Triebe ragén sie stark hervor und verleiheu ihr dadurch eine reibeisenartige Be- schaffenheit. Was ihren Bau betriíft, so ist er ganz abnormal (s. Fig. 7). Ihre Füllzellen sind ganz unregelmassig geordnet, isodiametrisch abgerundet und bilden zwischen einander grosse Interzellularen. Sie enthalten eine grosse Menge transitorische Starke und Chiorophyll. Ihre Verjüngungsschichí fehlt, so dass die bei den Lenti- zellen gewohnte Zellenproliferation ruht, denn ein Absterben der Zellen findet nicht statt. Die schon entstandenen Füllzellen bilden ein schwammiges Parenchym und assimilieren. Ihre Bil- dung ist eine Folge der Starkeüberernahrung und wenn dazu auch noch Wasserüberernáhrung konimt, wie es ím 1. und 2. Versuche der Fali ist, so beginnt die Proliferation, ja sogar eine intensive Wucheruug. Die im Verlaufe der Wucherung entstandenen Zellen sind, wie wir schon früher gesehen habén, insoferne dem Füll- zellen ahnlich, als sie weder Stárker, noch Chlorophyl enthalten. Der Unterschied besteht nur in der hyperhydrischen Gestalt der letzteren. Wenn wir indessen die Proliferation nur bis zu dem, bei normalen Lentizellen vorkommenden Grade steigern wollen, so müssen wir die Knollen ohne Wasser treiben lassen. Dieser Versuch unterscheidet sich nur insofern von dem dritten, als der Rand der Glasglocke vollstandig verschlossen ist und die Erneuerung der Luft, die im Interessé der Atmung der Knol- len notwendig ist, geschieht nur einmal táglich. Es ist daher klar, dass die Proliferation der Lentizellen mit dem Steigen des Was- sergehaltes sich zu steigern pflegt. Aber die Regei gilt nur so- lange, als Starkeüberschuss vorhanden ist. Wenn dieser aufhört, wie bei den schnellwachsenden Trieben, z. B. bei den Keller- formen, welche wie bekannt, durch ihre Wurzeln, genügend Wasser aufnehmen können, werden wir finden, dass die Bildung der Lentizellen sehr untergeordnet ist, sogar im Verhaltnis zu denen, die durch trockenes Antreiben entstehen. Indessen beim Antreiben im Wasser habé ich die Wasseraufnahme so 4.* (8) M. PUCSKÓ geregelt, dass das Wachstum der Triebe ein langsames sei, [K r a u s {6. p, 186)] dadurch erzielte icli eine genieiusame Wir- kung der Amylohypertrophie und auch Hydrohypertrophie, worauf die Proliferation der Lentizellen eine lebhaftere wird und die durch sie entstandenen Zellen Hvpertrophie erleiden. Die Bil- dung der Intumescenzen der Triebe ist daher nicht rein ein Ergebuis der Wasserhypertrophie, sondern an derén Entstelmng hat auch die Stárkehypertrophie fördernden Anteil genommen. Die Hypertrophie ist daher eine zweifache : Hydrohypertrophie und Amylohypertrophie. Die Periodizitat der Bildung der Rinderiwueheruíigen. Von den durch Hydrohypertrophie entstandenen Kinden- wucherungen ist es bekannt, dass nicht ein besonderes Meristem die neuen Elemente erzeugt, sondern diese entstehen durch Strek- kung der Rindenzellen in stufenweisen Reihen, meistens in radialer Eichtung. Von einem Meristem können wir nur insoweit sprechen, als wahrend des Verlaufes der Hypertrophie die zu wachsen anfangenden Zellen, wie wir dies auch bei der Karíoffel bemerken können, sich gleich im Anfang mit tangentialen Wan- den, nach Art des Phellogens, zu teilen beginnen. Die Zahl der entstandenen Tochterzellen betragt 2 — 4, welcbe sich dann, sich stark streckend, nicht nur von einander, sondern auch von den seitlichen Nachbarn durch Interzellularen isolieren. Die Hypertrophie indessen ist nicht immer mit Teilungen verbunden, sehr viele Zellen hypertrophieren auch ohne Tei- lung. Insbesondere gilt dies für das Anfangsstadium der Rin- denwucherungen, wenn sich auf einmal mehrere Zellschichteu in auf die Oberfláche senkrechter Richtung stark strecken. Das Auftreten der Hypertrophie in solch grossem ümfange bewirkt, dass das Wucherungsprodukt beim Aufreissen der Rinde sehr üppig zutage tritt. Wir kennen auch solche Falle, in denen die nach innen fortschreitende Hypertrophie sich nicht auf samt- liche Zellschichteu der Rinde erstreckt. Es gibt Zellschichten, die nicht hypertrophiert werden. Ein solcher Fali kommt in der Rinde bei Fagus, Quercus und Acer [W i e 1 e r {12. p. 520)] vor, wo sich in den, unter dem hypertrophischen Gewebe befindlichen Zellagen Periderm bildet. Bei der Kartofifel habé ich Áhnliches beobachtet. Durch die Bildung des Periderms hört indessen die weitere Wucherung nicht auf, denu unter ihm bildet sich neuer- dings eine ueue, aus hypertrophischem Gewebe bestében de Zone. Die Peridermzone (Fig, 8 p) ist immer schmáler als die hypertrophische Zone und wenn wir sie genauer betrachten, so werden wir sehen, dass die ursprüngliche Wand der Rinden- parenchymzellen, die an Gestalt unverándert geblieben und nur ein wenig gestreckt sind, ihre tafelförmigen Tochterzellen in gut wahrnehmbare Gruppén zusammenfasst. Ja auch solche Zellen DIE HYPERTR0PHI8CHEN GEBILDE DER KARTOFFEL (9) siud nicht selten, die ihre ursprüngliche Gestalt beibehaltend, ohne Teilung verkorkeu. Die Bildung dieser beiden Zonen wechselt miteinander regelmassig ab. Auf die schnelle Wucherung der ersten hyper- trophischen Zone (Fig. 8 h, Fig. 9 h) folgt immer die Bildung des Periderms. Wahrend seiner Bildung ruht die Wucherung (Fig. 9 p). Sobald aber das Periderm eine bestlmmte Dicke erreicht hat, fángt unter ihm eine neue Wucherung an, welche das Periderm emporhebt. Die unter dem Schutze des Periderms stehende neuere hypertrophische Zone bleibt lange unversehrt und die Wande ihrer Zellen gebén lange Zeit Zellulosereaktion. Sowie sie álter werden, verkorken sie langsam. Die Verkorkung erfolgt indessen nicht von aussen nach innen, sondern umgekehrt. Die Verkorkung des Periderms beginnt gleich am Anfange der Entwickelung. Ja, noch vor dem, die Zellen des Periderms erzeugenden Teilungsprozess und folgt daun dem Vorrückeu des Periderms nach innen auf dem Fusse, und zwar im Gegensatz zur Verkorkung der hypertrophischen Zone, die von aussen nach innen fortschreitet. Sowie das ganze Peri- derm verkorkt ist, beginnt sich unter ihm eine neue hypertro- phische Zone zu bilden. Zu gleicher Zeit beginnt auch die ver- korkung der über dem Periderm beíindlichen, alteren hypertro- phischen Zone, welcher Prozess meistens, vom Periderm ausgehend, nach aussen zu schreitet. Die Abgrenzung der beiden Zoiien ist nur an der ausseren Grenze des Periderms scharf (s. Fig. 9 p), an der inneren ist sie schon undeutlicher. An vielen Stellen fin- den V7ir einen beinahe stuíenweisen Übergang. Was die Entwickelung des Periderms noch ausserdem an- belangt, kann noch erwahnt werden, dass die sich teilenden Ptindenzellen nicht nur perikline (Fig. 10 j)), sondern auch anti- kline Wande bilden (Fig. 10 a). Letzíeres kann man auch beim Entstehen der hypertrophischen Zellen beobachten. Die wiederholte Neubildung des Periderms ist als das Vernarben einer zeitweise erneuernden Wunde aufzufassen. Das durch Wucherung entstandene lose und zum Wider- stande nicht fáhige aerenchymatische Gewebe bringt den inne- ren Teil der Knolle, infolge Lockerung der Oberfláche mit der Aussenwelt in unmittelbare Berührung. Als eine, diesem Zustande entsprechende, notwendige Reaktion tritt das Periderm auf, wah- rend dessen Bildung die Wucherung, gleichsam von inneren Reizen zurückgedrángt, vollstandig pausiert. Olufsen {15. p. 279, 280), hat das Auftreten des Periderms, obwohl er es mit besonderer Sorgfalt bei seinen Versuchen suchte, nie beobachten können. Die Bildung konnte er nur durch künstliche Einwirkungen hervorrufen, und zwar so, dass er die Rindenwucherungen mit einer Nadel durchstach, oder die Knolle mit hypertrophischer Rinde trocknen liess, so dass die hervorquellenden Aerenchym- (10) M. FUCBKÓ wucherimgen vertrockneten. Infolge der Wirkung dieser künst- lichen Wunden entwickelte sich unter dem hypertrophischen Gewebe ein Wundperiderm. Auf Grund dieser Erfahriingen ist er geneigt, da seiner Mei- nung nach, die Hypertrophie alléin eineu Wuudreiz nicht verursacht, zum Standpuukt Scliencks (9) zurückkehrend, die Aérenchym- wucherungen als Atmungsorgane aufzufassen. Um seine Auffas- sung zu stützen, beruft er sich auf Frank {11. Bd. I. p. 105), nach dessen Meinung die Wucherungen nicht pathologische Ge- bilde sind. Diesem ünistande schreibt er es zu, dass mit ihrer Ausbildung Wundreiz nicht verbunden ist, welcher auf die Bil- dung des Wundkorkes induzierend wirkt. Wenn die Richtigkeit der Ansichten über die Funktion des Acrenchyms davon abhangt, ob sich Periderm bildet oder nicht, so müssen wir die Auffas- sung S c h e n k s verwerfen, wie das auch W i e 1 e r {12. p. 521) bei anderen Fallen ebenfalls getan hat. Die Gründe, die ihn bewogen, S c h e n k s Ansichten als unhaltbar zu haltén, beruhen, wenigstens teilweise, auch auf Beobachtungen, die er in Bezúg auf das Auftreten des Periderms gemacht hat. Es kann nun der Gedanke auftauchen, ob das an meinen Knollen regelniassige Auftreten des Periderms nicht durch einen von verschiedenen Pilzen herrührenden Reiz bedingt ist, Avelche in seiuem hypertrophischen, losen Gewebe zahlreich auftreten. Diese Voraussetzung ist nicht wahrscheinlich, denn an dem Orte der Bildung des Periderms, habé ich beim Entstehen keine Myce- lien oder Sporen bemerkt; Pilze habé ich nur in den ausse- ren Regionén beobachtet. Auch Devaux {13. Pl. 4. Fig. 27) hat in der Bildung der Lentizellen eine solche Periodizitát wahrgenommen. Ich denke bei diesem Vergleiche nicht an die Periodizitát, die das Schwan- ken der Feuchtigkeitsverhaltnisse auslöst. [Devaux {13. p. 225)J, sondern an diejenigen Falle, bei denen die Lentizelle, von den Schwankungen der Feuchtigkeit unabhangig, gleichfalls diese Periodizitát aufweist. Zusammenfassung-. 1. Auch an dem, unter Wasser befindlichen Teile derKnolle entstehen die Rindenwucherungen gerade mit gleicher Intensitát, wie im Dunstraum. 2. Die hypertrophischen Gebilde der langsam wachsenden Triebe, entstehen durch zweifache Hypertrophie. Die eine ist die Amylohypertrophie, derén Wirkung in der nachtraglichen Teilung der Schliesszellen zum Ausdruck kommt, ferner bilden sich an den beim trockenen Antreiben entstandenen Trieben, als eine spezielle Wirkung Lentizellen,' welche sich von den normalen dadurch unter- scheiden, dass eine stándige Zellenproliferation nicht vorhanden ist und die FüUzellen, welche auch zu assimilieren imstande sind, sich mit transitorischer Starke fiillen. PIE HYPERTROPHISCHEN ÖEBILDlí DER KARTOFFEL (11) Die Hydrohypertroxjhie verdeckt die Wirkung der vorigen, aber ganzlich unterdrücken kann sie sie nicht, besonders dann nicht, wenn die aus dem Wasser hervorragenden Teile von trok- kener Luft berührt werden. Am bestén tritt diese zweifache Wir- kung bei der Bildung der „Papillen" zutage. Die „Papillen" sind solche Intumescenzen, welche bestándig mit Epidermis be- deckt sind. Wenn die Verdunstung vollstándig verhindert ist, bilden sich an den Sprossen an Ötelle der „Papillen" typische, freie Intumescenzen, an denen die Wirkung der Amylohypertrophie schon nicht mehr sichtbar ist. 3. In der Bildung der Rindenwuclierungen ist eine regel- massige Periodizitat wahrnehmbar, und dem entsprechend besteht sehr oft aucli ihr Gewebe regelmassig abwechselnd, aus einer stark hypertrophischen breiteren Zone und aus einer schmaleren Peridermzone. Figurenerklápung-. Fig. 1. Rindenwucherimgen auf der Oberfláche der Kartoífelkaollen. Allé drei KnoIIen habé ich, halb in Wasser gestellt, keimen lassen. Die von links gerechnete I. und II. standén mit ihrer freien Oberttáche in trockener Luft. An dem unter Wasser betindlichen Teil sind die Rindenwucherungen sichtbar ; an der freien Oberfliiche die gequollenen Lentizellen zu sehen. Den aus dem Wasser hervorragenden Teil der III. Knolle umgab ein Dunst- raum, infolgedessen die Rindenwucherungen auf der ganzen Oberfláche sichtbar sind. F i g. 2. Die Spitze der auf der vorigen Figur in der Mitte befindlichen Knolle ist hier sichtbar mit „Papillen" tragenden Trieben. Fig. 3. Querschnitt der eingehüUten Intumescenz („Papille") ; l) die Epidermis des Stengels ; p) die Epidermis der „Papille" ; o) der Spalt der hypertrophischen Spaltöffnungen ; sz) ihre Schliesszellen ; t) FüUzellen ; i) Interzellularen ; ny) Halseinschnürung. Fig. 4. o) Der Spalt der an der Spitze der eingehüUten Intumescenz („Papille") befindlichen hypertrophischen Spaltöffnung; sz) die Schliesszellen. Fig. 5. Querschnitt des Stengels, der Beginn der Entwickelung der Intumescenz ; sz) Schliesszellen ; t Entstehung der FüUzellen. Fig 6. Die Entwickelung u. Hypertrophie der Spaltöífnungen. A) Die Epidermis des jungen Triebes mit der Mutterzelle [l) der Spaltöffnung ; B) C) die beiden Stadien des hypertrophischen Prozesses ; o) Spalt der Spaltöffnung ; sz) Schliesszellen. Fig. 7. Querschnitt der Lentizelle eines Triebes, der trocken entstand ; l) Epidermis ; sz) Schliesszellen ; t) Stárke und Chlorophyll führende FüUzellen. i) Interzellularen. Fig. 8. Querschnitt durch die Rinde der Knolle ; Beginn der Bildung des Periderms, unter der hypertrophischen Zone ; h) innerer Teil der hyper- trophischen Zone ; p) Beginn der Bildung des Periderms. Fig. 9. Querschnitt durch die Rinde der Knolle. h) Der aussere Teil der sich unter dem Periderm bildenden hypertrophischen Zone ; i?) Periderm. Fig. 10. Querschnitt durch die Rinde des Knolle. Peridermbildung unter der hypertrophischen Zone. Die bei der Bildung der Periderms statt- findende Zellteilung ; p) perikline- ; á) antikline Wande ; h) Grenze der hyper- trophischen Zone. {J'inder, H.) (12) 8ITZUNG8BERICHTE SITZUNGSBERICHTE, Sit/uug: der botanischen Sektion am 13. Dezember 1911. Vorsitzender : Klein Gy. Schriftführer : M o e s z G. 1. Gombocz E. : Zur Oeschichte des botanischen Gartens und des Lehrstuhls der Botanik der Pester Universitdt. Vortragender behandelt seineu Gegenstand auf Grundlage von Archivstudien von W i n t e r 1 J. (1770) angefangen, der der erste Piofessor der Botanik war, der aber auch Chemie vortrug. Nach ihm kam K i t a i b e 1 P. (1802), der aber nie Ver- tragé hielt, jedoch durch seine grossen Sammlungen sowohl den bot. Garten, als das Herbárium bedeutend bereicherte. Dann folgte Haberle K., dem der Lehrstubl sehr viel verdankt und wiihrend dessen Wirksamkeit im bot. Garten mehr als 10,000 Pflanzen kultiviert wurden. Nach seinem Tode (1832) verfiel der bot. Garten immer mehr, um erst nach dem Freiheits- kampfe (1848/9) sich von neuem zu entwickeln. 2. Hollendonner F. : Die histologische Unterscheidung des Holzes von Biota orientális und Thuja occidentalis. Auf Grundlage neuer sehr eingehender Untersuchungen fand er, dass der Querachnitt der Markstrahl- zellen im Tangentialschnitt bei Biota kreisförmig, bei Thuja dagegen ellip- tisch ist, dann aber, dass in der Zone der breiten Tracheiden bei den behöften Tüpfeln an den radialeu Wánden der Markstrahlzellen bei Biota der Pórus und der Hof immer scharf zu unterscheiden sind, vpáhreud bei Thuja Pórus und Hof fást gleich gross sind. 3 Moesz G. : Über Marssonina Kirchneri Hegyi (nov. sp.). Vor- tragender zeigt, dass dieser Pllz nicht neu ist und dass auf den von Hegyi erhaltenen Pflanzen statt dessen Fusicladium depressum v. Petroselini und Phoma Anethi gefunden wurdeu. 4. Szabó Z. zeigt Haberles Werk: Succincta rei herbariae Hungáriáé et Transxilvaniae História. Budae 1830 vor. Sitzung der botanischen Sektion am 10. Jiinner 1912. Vorsitzender : Klein Gy. Schriftführer -. Moesz G. 1. B e z d e k J. : Über die bot. Garten und Museen von Peradenya, Tokyo und Bronxpark. 2. Fehér J. legt Exemplare vor von Linaria vulgáris mit offener Blumenkrone, was bis jetzt noch nicht beobachtet wurde. 3. Szabó Z. bespricht V. Englers Monographie der Gaitung Tilia. PERSONAL-NACHRICHTEN. Ernannt in Budapest: László G. zum Sektionsgeologen an der kön. ung. goologischen Reichsanstalt ; Kümmerle J. B. zum Kustos der botan. Abt. des kön. ung. Naíionalmuseums. Jávorka S. erhielt den Titel eines Kustos der botan. Abt. des kön. ung. Natioualmuseums. Gestorben : J. D. H o o k e r, der beriihmte englische Botaniker, auswartiges Mitglied der ung. Akad. d. Wissenschaften, am 10. Dez. 1911, im Altér vo;i 94 Jahren. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK JOURNAL DE LA SECTION BOTA- NIQUE DE LA SOCIÉTÉ ROYALE D'HISTOIRE NATURELLE DE LA HONGRIE BULLETIN POUR L'ÉTRANGER ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT MITTEILUNGEN FÜR DAS AUSLAND BÁND XL 1912. V/10. HEFT 2. Hollendonner F,: Über díe hístologísche Unter- scheídung des Hoízes von Biota orientális EndL und Thuja occídentalis L« Das Holz von Biota orientális und Thuja occidentalis stimmt in den zAir Unterscheidung dienenden Eigenschaften mit- einander so sehr überein, dass es nach den Daten der meisten xylotomischen Arbeiten voueinander gar nicht zu unterscheiden sei, und so fand darin die Ansicht eine Stiitze, wonach Biota mit dem Speziesnamen orientális dem Genus Thuja eingereiht wurde. Es ist aber richtiger, die beiden Arten in besondere Gattungen einzureihen, da sich nicht nur in ihren morphologischen Merkmalen Unterschiede vorfinden, sondern auch ihr Holz der- artige innere und aussere histologische Kennzeiclien aufweist, welche zur Unterscheidung beider Arten führen. Schon ein oberflachlicher Vergleich zeigt, dass das Holz von Thuja weicher, leichter ist, mit einem Lufttrockengewicht von 0'32, und dass das Keruholz in einem 40,jáhrigen Stamme den '^/g Teil des Radius ausmacht. Das Holz von Biota ist dagegen dichter, harter mit dem Lufttrockengewichte 0.63 ; das Kernholz eines 26jáhrigen Stammes betrágt ^Aj des Eadius. In ihren histologischen Merkmalen stimmen sie miteinander insofern überein, dass ihre Tracheidenwande glatt sind, abgesehen von den im „Rotholz oder Druckholz" vorkommenden spiral- gestreiften engen Tracheiden ; in ihren Kadialwanden sind ge- wöhnlich einzelne selten paarweise Hoftüpfel, derén Dimensionen mit der Tracheidenbreite proportionell sind. Hoftüpfel íinden sicli auch nocli in den engen Tracheiden in der Nahe der Grenze der Jahresringe vor. Strangpareuchymreihen íinden wir haupt- sachtlich in der Region der engen Tracheiden. Die Wand der Parenchymzellen ist dünn, ihr Inhalt gelbbraun ; ihre Zahl veránderlich. Die Markstrahlen sind einschichtig und werdeii nur stellenweise doppelreihig (2., 3., 6. Abb. im ung. Text) ; sie bestében durchaus aus Parenchymzellen, derén Wande besonders an den Stellen der in der radialen Wand betindlichen Tüpfel durch Rutheniumrot intensiv gefarbt werden. Die horizontale Wand ist dick, mit wenigen Tüpfeln, die tangentiale Wand ist (14) HOLLENDONNER F. dünn, ohne Tüpfel, oder es sind kleine Knoten darán. Meistens ist die Wand geschweift, die konvexe Flache gegen das Kam- bium gewendet. Rechts und links von der Stelle, wo die hori- zontale und die tangentiale Wand sich treffen, ist entweder auf beiden Seiten oder nur auf der einen eine kleine Vertiefung. Die Höhe der Markstrahlen, in Zellreihen ausgedrückt, ist ver- anderlich je nach dem Altér, ja sogar nach den Individuen, und daher als diagnostisches Merkmal nicht zu verwerten. Eben darum können wir nur im allgemeinen behaupten, dass sich Thuja bezüglich der auf 1 mm^ tangentialer Oberflache befind- lichen Markstrahlen und Markstrahlzellen den Abietineen an- schliesst, da die Zahl der Markstrahlen und Markstrahlzellen bei den übrigen Cupressineen eine bedeutendere ist und manch- mal sogar das Doppelte ausmacht von der Zahl bei den Ahie- tineen. In dieser Hinsicht verhált sich Thuja zu Biota wie 2 : 3 oder 2 : 3'5 ; es ist aber notwendig, identische Teile zu vergleichen, da sich dieses Verháltnis, wie aus folgender Tabelle hervorgeht, andert, je nachdem sich die Zahlen auf die Áste oder auf den Stamm beziehen. Die Zahl der Markstrahlzellen per 1 mm^ im Tangentialschnitt Die Zahl der Markstrahlen per 1 mm- im Tangentialschnitt Thuja occid. Biota orient. Thuja occid. Biota orient. Mittel- wert i Mittel- wert Mittel- wert Mittel- wert Wilhelm' Wiesner^ Essner' Verfasser 195-270 Ast 140-190 stamm 160-255 220 160 300 160 194 270—400 250-320 220—390 310-450 350 280 282 350 6—19! 54—86 60—90 45—85 12! 79 56 93—147 120-240 75-120 162 99 Die sehr abweichenden Resultate "W i 1 h e 1 ni s, welche sich auf Thuja beziehen, sind, wie aus vieifach wiederholten Versuchen hervorgeht. fehlerhaft. Nach seinen Angaben sol- len die Markstrahlen im Durchschnitt 220 : 12 = 18 Zellreihen hoch sein ; solche Markstrahlen hat weder E s s n e r. noch ich beobachtet. Ebenso fehlerhaft sind auch die auf Juni- pems communis bezügiichen Werte ; nach W i 1 h e 1 m sind 20, nach Essner 103 — 143; nach meinen Beobachtungen im Stamme 45 — 120, durchschnittlich 72; im Aste 135 — 195, durch- 1 Rohstoflfe d. Pílanzenreichs. II. Aufl. II. Bd. p. 165. « Rohatoffe d. Pflanzenreichs. I. Aufl. p. 628. 2 Über den diagnostischen Wert d. Anzahl u. Höhe der Markstrahlen d. Koniferen. Halle, 1882. ÜBER DIE HI8T0LÖQI8CHE ÜNTER8CHEIDUNÖ DE8 HÖLZES (15) schnittlich 168 Markstralilen auf 1 mm'^ tangentialer Schnitt- flache ; da nach W i 1 h e 1 m auf einem Quadratmilliraeter der tangentialen Schnittflache 300 Markstrahlzelleii sein sollen, müsste die Durchschnittshöhe der Markstrahlen 300 : 30 = 15 Zellreihen betragen, wahrend Wilhelm selbst sagt,' dass diese Zahl nieistens zwischen 2 — 10 variiert, so dass die Werte Essners (1 — 6), wie auch die von mir beobachteten und berechneten Mittelwerte (im Ast 1 — 4, im Stamm 1 —9) innerhalb dieser Grenzen Hegen. Von den nicht aus der Zahl, sondern aus den Dimensionen der Holzelemente berechneten Werteu beniitzte Kleeberg* die Höhe der Markstrahlzellen als diagnostisches Merkmal ; es stellte sich aber aus den von E s s n e r und Burgerstein, wie auch aus den von mir ausgeführten Messungen heraus, dass die Zel- lenhöhe für sich alléin kein genügendes diagnostisches Merkmal sein kann, weii derén Werte sich einander náhern, schví^anken und ineinander übergehen. Da aber im Tangentiaischnitt von Biota der Querschnitt der mittleren Zellen der Markstrahlen eiu Kreis, der von Thuja eine Ellipse ist, existiert nicht nur in den Höhendimensionen, sondern auch in dem Verhaltnisse der Lange zur Breite ein Unterschied. Auf Grundlagen vieler Messungen und nach den Literaturangaben verhalt sich die Breite der mitt- leren Markstrahlzellen zu ihrer Höhe wie 1:15 bei Biota, bei Thuja dagegen wie 1 : 29 = 1:3; und dieses Verhaltniss ist konstant, da sich die Dimensionen proportionell verandern (2., 3. Abb. im ung. Texte). Ausser den morphologischen Unterschieden der mittleren Markstrahlzellen fand ich auch noch einen anderen histologischen Unterschied, námlich in der Tüpfelung der Radialwand ; wahrend bei Biota der Pórus auch in der Zone der breitlumigen Tra- cheiden sehr klein (1"4 — 2 \i) und ringsherum der Hof gut zu unterscheiden ist, ist bei Thuja der Pórus in der Zone der breiten Tracheiden breit (4 — 6 {i.), und weil der Durchmesser des Hofes beilaufig ebenso gross ist (6 — 8 \>.) wie bei Biota, eben darum ist bei Thuja der Hof um den Pórus entweder iiber- haupt nicht oder höchstens im Winkel des augenliedförmigen Pórus zu sehen (4 — 5. Abb. im ung. Texte). Es gibt ausserdem noch einen Unterschied in den zwischen Markstrahlzellen und Lángstracheiden auftretenden Intercellular- ráumen, welche im Tangentialschnitte bei Thuja dreieckig sind (2. Abb. im ung. Text), bei Biota aber gehen aus dem Inter- cellularraum zwei gabelartig verlaufende Kanalchen gegen den Hohlraum der tibereinander stehenden parenchymatischen Mark- strahlzellen und erstrecken sich, die machtige sekundare Lamelle der horizontalen Wand durchbrechend, bis zur tertiaren Lamelle. 1 1. c. p. 162. « Markstrahlen d. Koniferen Bot. Zeit. 1885. p. 712. (16) J. ANDRAB0V8ZKY An Stellen, wo die Markstrahlen zweischichtig werden, sind die Kanalchen zwischen deii nebeneinander oder übereinander stehen- den Parenchymzellen eiiiem 3— 4strahligen Sterne ahnlich (3., 6. Abb. im ung. Texte). Die Kanalchen sind im stark ausgetrock- neten Holze und in den áusseren Jahrríngen alterer Stamme, wo die Markstrahlen schon mehr Zellen hoch sind, sehr auf- fallend. Die innere Wand dieser Kanalchen wird durch Ruthenium- rot gefarbt. Im Querschnitt sind die Interzellularráume dreieckig. Im Radialschnitt sind die Durchschnitte der Kanalchen an der Durchkreuzung der Tracheiden und der horizontalen Mark- strahlwande sichtbar, und zwar als zwei mit der Basis gegen- über gestellter, fást gleichzeitig dreieckiger Ráume, die in einem gemeinsamen rombusförmigen Raum miinden. Je nach der Stelle des Durchschnittes bekommen wir entweder zwei mit der Basis gegeneinander gestellte, fást gieichseitige Dreiecke oder nur einen gemeinsamen Interzellularraum, welcher sich lángs der Primárlamellen oft so sehr ausdehnt, dass die benachbarten Interzellularráume ineinander übergehen (7. Abb. im ung. Text). In den in Chlorzinkjod oder Nelkenöl aufbewahrten Radiaí- schnitten sind die Interzellularráume, zumal wenn sie Luft ent- halten, scnarf zu sehen. J, Andrasovszky: Vorláufíger Berícht über die ím Tahre \9U ín den Steppen Kleínasíens ausgeführte Reíse, Die Unterstützung des Zipser Vereins und der Turanischen Geselischaft ermöglichte es mir, mich derjenigen Expedition anzuschliessen, welche sich die wissenschaftliche Erforschung des inneren Kleinasiens zum Ziele stellte. Anfang Márz verliessen wir Budapest, um über Konstan- tinopel nach Angóra zu reisen, wo wir einen Monat verweilten. Angóra liegt nördlich von den Steppen auf vulkanischem Gebiete in einer Höhe von 900 m. Unterhalb der Stadt vérein i- gen sich drei Bache zum Angora-Flusse. An den Ufern derselben breiten sich nasse Wiesen aus, auf den Hiigeln finden wir dagegen Felder, Weiden, Obstgarten. Die Berge der Umgebung erreichen eine Höhe von 1500 — 2000 m. Die Umgebung der Stadt ist schon baumlos. Ausser Obst- baumen finden wir nur Weiden, Pappeln, Ulmen an den Ufern der Bache ; Eichen gibt es nur in geringer Zahl an einem ent- legenen Orte im Tale des Indije-Su. In Angóra trafen wir noch unter Winterverhaltnissen ein. Die Vorboten des sich náhernden Frühlings waren Merendera, Bulbocodium, Colchicum, Crocus. Nachher erschienen Gagea, Muscari, Ornithogalum, Holosteum, Cerastium, Ceratocephalus, VORLAUFIOER BERICHT ÜBBR DIE STEPPEN KLE1NA8IEN8 (17) Hypecoum., Alyssum desertorum, Draha verna, Erodium, Andro- sace, Veronica, Leontodon, Senecio, Taraxacum, Tussilago. Angóra verliessen wir Mitte April. Nachdem wir die Seen „Emir-Gör und „Mohan-Göl" berührten, gelangten wir über Tchakal-Köi und Aghaboz bei Bezirhan auf die Steppe. Das kleinasiatische Steppengebiet besteht aus drei Becken ; diese sind das Ilgiiner Becken, das Becken des grossen Salzsees und das Konia-Karamaner Becken, Die beiden ersteren werden voneinander durch den (galatischen) Karadja Dagh und einer von Nord nach Síid ziehenden, sich demselben anschliessenden Hügelreihe, das letztere aber, das von deni ersteren südwarts liegt, durch den Boz-Dagh getreunt. Es sind dies abflusslose Gebiete mit stándigen und im Sommer austrocknenden Seen. Erstere werden „göl", letztere „tchölü" genannt. Die durchschnittliche Höhe des Steppen- gebietes ist ungefahr 1000 m. Im Inneren des Gebietes ist nur ein FIuss vorhanden, der Insuju, welcher in den grossen Salzsee mündet. Auf den Südrand der Steppe gelangen aus den Grenz- gebirgen mehrere Bache. Einem solchen verdankt auch Konia seine Bedeutung. Von dem geologischen Bau des Steppengebietes sei erwáhnt, dass auf der Oberíiache eine Kalkscliichte liegt, die an den tiefer liegenden Orten mit Lehm verdeckt ist. Die ungefahr wagerechte Kalkschichte ist aber an vielen Orten durch vulka- nische Tátigkeit gestört, teils nur zu Hügeln emporgehoben, teils treten aber auch die Eruptivgesteine selbst zur Oberfláche, be- deutende Gebirge bildend. Von Bezirhan aus führte unser Weg kürzere Zeit auf der Steppe, nachher überschritten wir den galatischen Karadja- Dagh, erreichten bei Inevi den Insuju und bei Serai-Önü die Anatolische Eisenbahn. Die Vegetation der Steppe fing an sich auszupragen. Zwi- schen niedrigen Gebiischen bliiten vereinzelt Tidipa, Hesperis, Alyssum, Astragalus, Vinca, No7inea, MoltJcia, Salvia. Auf den Feldern dagegen befanden sich Ajuga Chia, Geránium tuhero- sum, Muscari racemosum. Aus Serai-Önü machte ich einen Ausflug auf den Ladyk- Dagh (auf der Kiepertschen Karte Meilas-Dagh). Das Gebirge ist grösstenteils mit niedrigen Strauchern von Juniperus oxycedrus, J. excelsa, Quercus syriaca bedeckt, in derén Schatten eine Paeonia blühte. Auf den Kalkfelsen waren Fritillaria, Olo- hularia, Asplenium Ruta muraria, Cystopteris fragilis, Ceterach officinarum zu finden. Anfang Mai nahm unser Weg nordwestliche Richtung. In der Umgebung von Karabagh und Zebir verweilten wir mehrere Tagé ; diese Gelegenheit benützte ich, die Gegend gründlicher zu untersuchen. In der Náhe der Dörfer tritt Lepidium perfolíatum, L. Botanikai Közlemények. 2. füzet. 9 (18) ' J. ANDRA80V8ZKY Draha, Sisymhrium Sophia^ Hordeum murinum, Agropyrv/m jjrostratum massenhaft auf. Auf den Feldern blühten Muscari racemosum, M. comosum, Allium sj)., Arisiolochia Maurorum, Adonis, Híjoscyamus^ auf deu sonnigen Hügeln Poa bidbosa, Bronius tectorum, Festuca, Stipa, Alsine, Silene, Alyssum, Ery- simum^ Cytisus, Oenista, Vinca, Onosma, Moltkia, Salvia, Ga- lium, Antheniis, docli finden wir hier auch die dornigen Pölster von Astragalus und Acantholimon und die Büsclie von Pega- num. Verhaltnismassig reich ist die Flóra des zwischen Kara- bagli und Zebir gelegenen .,Tepe" genannten Hügels von zirka 250 ni. relativer Höhe. Ausser den schon erwahnten Gattungen sind hier uoch Paronychia^ Banuncidus, Saxifraga, Vicia, Oera- niiini, Linnm, Polygala^ Eiiphorhia, Pastinaca, Trinia, Seseli^ Myosotis, Cynoglossum, Scrophidaria., Scorzonera, Cetitaurea vertreten. Hier sei erwahnt, dass die von Zebir westlich sich befin- dende, von mir friiher Ilgüner Beeken genannte Ebene, aus welcher sich der Ada-Dagh erhebt, auf den meisten Landkarten als Salzsteppe oder Salzwüste bezeichnet ist, obwohl das Salz hier fehlt. Das Terrain ist ebenso wie die anderen Teile der Steppe bewohnt und es befinden sich hier auch Felder. Von Zebir aus folgten wir dem Bette des Insuju. An bei- den Seiteu finden wir die bisherige Steppe, am Ufer dagegen bilden Carex, 8cirj)us^ Olyceria, Atropis, Alopecurus eine üppige Vegetation. Den grossen Salzsee, „Tuz-Tchölü" genannt, erreichten wir bei Jauchan und folgten seinem Ufer bis Tosun. Die Tiefe des Sees ist zu seiner Grösse verhaltnismassig sehr gering und betragt nur einige dm. Das Ufer wird von einem durch das ausge- witterte Salz blendend weiss gefárbten Giirtel begleitet, welchem dannder eigentliche Salzbodenfolgt,dessen charakteristischePflan- zen die Vertreter der Gattungeu Triglochin, Scirpus, Heleoeharis, Asparagus, Atriplex^ Rumex^ Lepidium^ Frankenia, Statice^ Taraxacum und Scorzonera sind. An den von Menschen bewohn- ten Stellen finden wir eine Vegetation mit ruderalem Charakter: Hordeum murinum, Agropyrum prostratum^ Bromus tectorum und Achillea Santolina bedecken hier grössere Fláchen. In der Nahe des Sees ist auch die Artemísia-^tepiie schön ausgeprágt. Vom Tuz-Tchölü gelangten wir zum Murad-See, an dessen östlicher Seite wir einen austrocknenden Salzsee — seine friihere Ausdehnung deutete ein Schilfmeer an — durchwateten. Nachdem wir noch eine mit hohem Gras bedeckte Ebene, auf auf welcher Iris, Orchis, Thalictrum^ Rmiunculus blühten und mehrere Hügel hinter uns liessen, gelangten wir in das von Feldern umgebene kleine Stádtchen Suverek. Von Suverek an führte unser Weg wieder auf der Steppe. Bald darauf überschritten wir bei Tutak den Boz-Dagh, um die Ebene von Konia zu erreichen. VORLÁUFIGER BERICHT ÜBER DIE STEPPEN KLEINAÖIENS (19) Der niedrige Boz-Dagh weicht floristisch von den Steppen wenig ab ; auf den felsigen Südabhange unterbrachen nmAsphode- line isthmocarpa, Verbascum oder die weissen Blüten von Con- volvulus lineatus zeitweise die Einförmigkeit. In Konia kamen wir Ende Mai an. Die Stadt Konia liegt am Westrande des von ihr benann- ten Beckens am Fusse vulkanischer Berge. Ilire Umgebung wird von dem Bachara-Su mit Wasser versorgt. Das überflüssige Wasser bildet unterhalb der Stadt einen Sumpf. Auf den Fel- dern, welche die Stadt umgeben, blühten zwischen Getreide Silene, Vaccaria, Isatis^ Conringia, Brassica, Bunias, Papaver, Ola,ucium, Delphiniuin., Eanunculus, Anchusa, Salvia, Stachys, Acanthus, Carduus, Cirsium, Centaurea. Die Berge von Konia habén infolge ihres vulkanischen Ursprunges eine sparliche Vegetation. Reicher ist die Flóra der ihnen vorliegenden Tuffe, auf welcher niedrige Gráser — Aegylops- und Broimis-Arten, Hordeum crinitum, Phleum graecum, Briza spicata — Convolvidus lineatus, Stachys, Marrubium, Satureja vorkommen. Besonders bemerkenswert ist eine in die Tuffe gebahnte schluchtartige Furche, in welcher Ephedra campylo- poda. Árum, Asphodeline, Parietaria, Atraphaxis, Capparis, Rosa, Cotoneaster, Astragalus, Rhamnus, Daphne. Convolvulus assyricus, Acantholimon, Salvia, Verbascum, Morina, Echinops, Carduus zu finden sind. Eine artenreiche Flóra besitzt auch das Tal des Baschara-Su, die mit der Flóra des Kara-Dagh und Karadja-Dagh über- einstimmt. Konia verliessen wir Mitte Juni. Unser Weg führte auf der Steppe über Tchumra nach dem Kara-Dagh, dessen Erforschung unser nachstes Ziel war. Wir rasteten an mehre- ren Orten, so in Sulejman-Hadji-Jaila, Madenchehir, Dinek, Karaman, Dauda, Emirler, von wo wir in das Gebirge Ausflüge machten. Der Kara-Dagh ist ein kompliziertes vulkanisches Gebirge. In der Mitte desselben liegt ein grosser Kráter. Um den Haupt- kegel reihen sich mehrere Kegel zweiten Ranges. Ausserdem wird das Gebirge von einer Reihe kleiner alleinstehender Kegel im Norden und Westen begleitet. Die Höhe des Gebirges ist 2000 — 2200 m. Noch vor kurzer Zeit war das Gebirge mit Eichenwald bedeckt, jetzt bilden nur niedrige, verkümmerte Báume — von 1800 m an — einen noch dichten Gürtel. Infolge der Waldverwüstung ist das Gebirge wasserarm. Flüsse besitzt das- selbe nicht, nur tiefe Furcheu deuten den Weg des Regen- wassers an. Die Vegetation des Kara-Dagh gliedert sich in zwei Regionén. Ungefahr bis 1600 m, bis zur oberen Grenze des Getreidebaues reicht die Hügelregion, auf welche die montane (20) J- ANDRABOVSZKY Region folgt. In der Hügelregion lierrschen die Reprasentanten der Steppe vor. Die bedeutendsten Gattungen sind: Dianthus, Silene, Alsine. Cerastium, Mammculus, Delijhínium, Papaver ^ Glaucium, Alyssum, Trífolium, Medicago, Onohrychis, Astraga- lus^ Linum, Euphorhia, Hyijericum, Bupleurum, Acantholimon^ Anchusa, Onosma, Salvia, Verbascum^ Asperula.Galium, Achillea, Anthemis, Artemisia, Centaurea, Leontodon. In der niontanen Region herrscht der niedrige Eichenwald vor. in welchen \er- einzelt Salix^ Crataegus und Finis elaeagnifoUa vorkomnit. lm Schatteu der Báunie finden wir Poa nemoralis, Hordeum hidbo- sum. Árum rupicola, Epiiiactis rubignosa, Cephalmitliera pallens, Orchis mascida, Lathyrus, Geranhmi, Scrophidaria, Senecio, Eieracium. Die Flechtenflora der Felsen ist arni. Endlieh ist noch der bei Dinek liegende Teli ölti zu erwáhnen. An denjenigen Stellen, von \vo sich das Wasser bald zurückzieht, können nur einige verkünimerte Pflanzen ihr Lében fristen, dagegen bilden im Wasser Butomus, Alisma, Scirpiis, Heleocharis, Alopecurus, Juncus und Cirsium sp. eine üppige Vegetation. Nach dem Kara-Dagh besuchten wir den Karadja-Dagh, der vom ersteren nördlich liegt. Unser Weg fiihrte bis zum Fusse des Gebirges meistens über mit Artemisia bedeckten Boden. Bemerkenswert ist in der Umgebung der beiden Ge- birge das massenhafte Auftreten der PeganumBüsche in der Náhe der Dörfer, /wischen welclie sich Artemisia mengt, um in grösserer Entfernung von den Dörfern alléin grosse Gebiete einzunehmen. Mitte Juli erreichten wir das kleine Stadtchen Karapunar am Fusse des Karadja- Dagli. In der Nahe der Stadt ist eine grössere Flache mit vulkanischer Asclie bedeckí^ auf welcher eine eigentümliche Vegetation ausgeprágt ist, charakterisiert von Tragantstrauchern, Acantholimon-P'óhtern und dicht behaarten Labiaten. Zwischen der Stadt und derén Jaila nimmt Thymus sp. und Salvia cryptantha eine grössere Flache ein. Der in der Kiepertschen Karte bezeichnete bedeutend grosse See „Tuzlu-Göl" existiert nicht. Seine Stelle nimmt ein grosser Salzboden ein, den die Einwohner „Geren" nennen, was Lehm bedeutet. Ausser den schon erwahnten Halophyten sind für denselben cliarakteristisch Salicornia, Arthrocnemum und Plantago. Vor dem Karadja-Dagli bei Karapunar liegt eine niedrige Ketté von Eruptivgestein, welche Kum-Dagh (Sandberg) genannt wird. Zwischen den beiden führt der Weg von Karapunar nach Eregli, zwei Trichter-Seen berührend, den eigentlichen Tuzlu- Göl, au dessen Ufer eine schöne Halophytenvegetation zu finden ist, und den Adji-Göl, dessen Wasser bittér ist. Von Eregli aus umgingen wir den eigentlichen Karadja- VORLAUFIGER BRRICHT ÜBKR ÜIK 8TEPPEN KLEINASIBNS (21) Dagh. Ausfliige machten wir in das Gebirge von Hortn, Jazla, Ijre, Arsyman, Jagma und Salyr. Der Karadja-Dagh ist ebenfalls ein vulkanisches Gebirge. In der Mitte finden wir eiuen grossen und einen kleinereu Kráter, in welchem sich ein See, Dagh-Göl genaimt, befindet. Die Höhe des Gebirges ist ungefahr 2000 ni. In der Nahe von Jagma ist ein Sunipf, der von dem Dagh-Göl genahrt wird, dessen Wasser aber aucli Karapunar versorgt. Die Flóra des Karadja-Dagh stimmt mit jeuer des Kara- Dagh überein. Der Karadja-Dagh löst sich gegen Norden in eine Reihe von Vulkankegeln auf, im Westen dagegen erheben sich gegen das Becken des Tuz-Tchölü drei kleinere, aber selbstandige Gebirge. Diese sind der Ijre-Dagh, Arsyman-Dagh und der in der Nálie von Karapunar gelegene Üzedjik-Dagh, welcher sich den Büz-Dagh anschliesst. Charakteristisch sind für dieselben die felsigen Eücken und steinigen Abhange, auf denen Ephedra^ Astragalus § Tragacantha, Eryngium^ Verbascum, Salvia^ Car- duus^ Cirsium, Centanrea, Echinojjs, Artemisia wachsen. Nachdem wir die Untersuchung des Karadja-Dagh beendet hatten, verwandten wir noch einige Tagé zur Besichtigung des Boz-Dagh. Es ist ein langer, aber niedriger Rücken, welcher sich vom Üzedjik-Dagh bis zu den Bergen von Kouia erstreckt. Nach Konia kamen wir Mitte September zuriick. Anfang Október nalimen wir von den Steppen Abschied. In dem Steppengebiete hielten wir uns mehr als sechs Monate auf. Wáhrend dieser Zeit regiiete es bis Mai oft. Gewitter waren im Monat Mai nicht selten. Im Sommer erreichte die Mit- tagstemperatur 40 — 50** C, wahrend sie bei Nacht auf 6 — 8" sank. Das Klima der Steppe ist für die Kryptogamenflora nicht giinstig. Die gesammelten Phanerogamen gehören zu mehr als 800 Arten. Am zahlreichsten sind die Compositen, Papilionaten, Cruciferen^ Gramineen, Borraginaceen und Labiaten vertreten. {Autorreferat.) (Aus der Sitzung der Sektion am 8. Nov. 1911 ) (22) 81TZUNQSBERICHTE SITZUNGSBERICHTE. Sitzunj? der botanischen Sektion am 14. Február 1912. Vorsitzender : Klein Gy. Schriftführer : M o e s z G. 1. T u z s o n J.: Neíic Datcn zur entwickelungsgeschichtlichen Pflanzen- geographie von Celtis aiistralis. Verf. legt die von G. M o e s z bei Brassó in pradiluvialen Ablagernngen des Gespreng-Bergeís gesammelten Saraen vor und wei«t nach, dass dieselben in jeder Beziehung mit den Samen von Celtis australis übereinstimmen, was somit von neuem das Vorkommen von Celtis im Tertiar Europas beweist. Vom selben Standorte stammende Knochen, welche nach T o ii 1 a und É b i k Steppe bewohnenden Thieren aagehörten, zeigen, das Celtis australis vor dem Pleistocen auf dem Gebiete von Ungarn ein Glied der Steppe-Vegetation war, was auch das ursprüng- liche Vorkommen dieses Baumes auf den Sandfiachen des Delibat (Süd- ungarn) bekraftigt. 2. Szabó Z. : Die Tagcspiesse und die Botanik. 3. Szabó Z. bespricht A. Scbmidts „die Verbreituug der copro- philen Pilze Schlesiens". 4. M 0 e s z G. legt den Bericht iiber die Tatigkeit der botanischen Sektion im Jahre 1911 vor. Es wurden neun Sitzungen gehalten. in denen von 35 Vortragenden 53 Arbeiten und Besprechungen vorgelegt wurden. Die Sektion hat 774 Mitglieder und Abonnenten, darunter 18 grüudende Mitglieder, derén Betrage zusammen 1408 K ausmachen, wozu neuestens ein Betrag von 500 K dazu kommt, den Prof. Báron Eötvös gespendet hat. 5. T u z s 0 n J. legt den Bericht üher den Vermögensstand der bot. Sektion im Jahre 1911 vor. Die Einnahmen betrugen 5588 K 17 H, die Ausgaben aber 5234 K 26 H. PERSONAL-NACHRICHTEN. Universitats-Dozent Dr. K. Schilberszkyin Budapest wurde am Polytechnikum habilitiert. — Der mit Titel und Charakter eines Landwirtschafts-Akademiedirektors bekleidete Akademieprofessor Dr. R. Károly in Budapest wurde zum Akademiedirektor ernannt. — Dem Landwirtschafts-Akademieprofessor Dr. B. Páter in Kolozsmonostor wurde der Titel und Charakter eines Akademiedirektors verliehen. — Dr. R. R a p a i c s, Hilfsprofessor an der landwittschaftlichen Akademie in Kolozsmonostor wurde an die laudwirtschaftiiche Akademie in Deb- reczen versetzt. — Z. Zsák wurde zum Assistenten d. Magyar Vetőmagvakat Nemesitö-Intézet (Ung. Pflanzensuchtanstalt in Temesvár) ernannt. — Denn Inspektor des botanischen Gartens der Universitat L. W a 1 z in Kolozsvár wurde das goldene Verdienstkreuz verliehen. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK JOURNAL DE LA SECTION BOTA- NIQUE DE LA SOCIETÉ ROYALE D'HISTOIRE NATURELLE DE LA HONGRIE BULLETIN POUR L'ÉTRANGER. ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT MITTEILUNGEN FÜR DAS AUSLAND BÁND XL 1912. LX/30. HEFT 3—4. G» Moesz: Teratoíogíe der Pílze, (Mit Fig. 1—8, teils anf Tafel I, teils im ung. Originaltext p. 105—115.) Die von der normalen Form abweichenden Pilze bieten einen auffallenden Anblick. Verwachsene Hutpilze oder solche, wo auf dem Scheitel des Hutes ein oder mehrere Hüte auf- gewachsen sind, alsó mehrere Fruchtkörper übereinander stehen, sowie jené Pilze, wo auf einem einfachen Stiele gesondert eiu oder mehrere sekundáre Hüte sitzen, lenken die Aufmerksamkeit leicht auf sich. In der Literatur sind zahlreiche Beschreibungen und Abbildungen solcher und ahnlicher Bildungsabweichungen bekannt. 0. Pénzig stellte in seinem Werke „Pflanzentera- tologie" die Anomalien der Pilze zusammen, jedoch bietet diese Arbeit über die Teratologie der Pilze keine Übersicht. N. Filarszky hat zuerst die Anomalien der Pilzfruchtkörper übersichtlich zusammengestellt und eine Gruppierung der tera- tologisch ausgebildeten Fruchtkörper gégében/ Er unterscheidet : I. Teratologisch ausgebildete, zusammengesetzte Frucht- körper, welche durch 1. Verwachsung zweier, manchmal auch mehrerer Frucht- körper entstehen können. Die Verwachsung kann eine a) seitliche (Zwillings-, Drillings- etc. Fruchtkörper) oder b) scheitelige sein. Im ersteren Falle wieder eine vollkom- mene oder partielle. 2. Proliferation, wenn an gestielten Fruchtkörpern sich ein oder mehrere neue Fruchtkörper entwickeln. 3. Bildungsabweichungen der unter ungünstigen Verhált- nissen sich entwickelnden Pilze, '^ ' Filarszky N. : Rendellenes alkotású gombák (Pótfüzetek a Termtud. KözL-höz. 1901. p. 97—106 und 193—202) und Teratologie der Pilze (Aus Pótfüzetek a Termtud. Közl.-höz. Erganzungshefte der Naturw. Mitteil.). Math. u. Naturwiss. Berichte aus Ungam. Bd. XIX. p. 357—362. 2 Hierher gehören z. B. die Missbildungen der an dunkeln Stellen wachsenden Pilze. Über die Wirkung der Dunkelheit auf die Form der Pilze berichtete auch S. Mágocsy- Dietz [siehe Sitzungsber. der bot. Sekt. der Ung. Naturwiss. Ges. in Botanikai Közi. 1911, p. 132 und (34)]. (24) ö. MOESZ 11. Teratologisch ausgebildete einfache Fruchtkörper. Es gehören hierher : 4. Abanderungen der gewöhnlichen áusseren Form der Fruchtkörper. 5- Abweichende Ausbildung des Hynienophorums. 6. Der Hut tragt auf seiner oberen, ebenso wie auf der unteren Seite ein sporenentwickelndes Hynienophorum. 7. Anomalie morchelloíde. 8. Nanismus und Gigantismus. Dieses System ist geeignet, die Bildungsabweichungen der Hutpilze hier einzureihen. Nachdem sich aber auch die Zahl der Missbildungen der niederen und mikroskopischen Pilze ver- grössert hat, wird immerhin die Notwendigkeit fühlbar, diese Gruppierung auf die ganze Klasse der Pilze zu erweitern. Die allgemeinere Einteilung dieser Missbildungen muss folgende Gruppén enthalten : I. Anomalie des Mycels. II. „ „ Fruchtkörpers. III. „ „ Stromas. rV. „ „ Ascus. V. „ der Sporen und Konidien. VI. „ „ Basidien und der Sterigmen. Innerhalb dieser Gruppierung führt Verf. einige Beispiele an, u. zw. solche, die zum grossen Teil von ihm beobachtet wurden. I. Anomalien des Mycels. Diesbezüglich wird als Beispiel Fenicillium crustaceum angefülirt. Über diesen Pilz bemerkt L 0 e w^ das Folgende : „Die Myceliumzeílen zweier nebeneinander wachsender Penicilliuni Fádén können durch H-förmige Pseudo- kopulation miteinander in Verbindung treten." Diese Erschei- nung wurde gieichfalls bei Penicillium auch von Brefeld' und T u z s 0 n ^ beobachtet. L 0 e w schliesst aus seinen Versuchen, dass die Fusion der Myceliaden durch Mangel an Nahrungsstofifen erzeugt wird. II. Von den Missbildungen des Fruchtkörpers wird die morchelartige „Anomalie morchello'ide" angeführt, die vom Verf. auf der Oberfláche des Hutes von Agaricus [Clitocyhe) ericetorum beobachtet wurde. (Tafel I, Fig. 1 u. 2.) Aus der Mitte des Hutes von Agaricus ericetorum entwickeln sich winzige, 1 — 2 mm grosse papillenförmige Auswüchse. Die Oberfláche des Pilzes war glatt, dagegen zeigten die Auswüchse winzige Fibrillen. Auffallend war die runzelige Ausbildung der Auswüchse, sowie ' E. L 0 e w : Zur Entwicklungsgeschichte von Penicillium (P r i n g s- h e i m, Jahrb. für wiss. Botanik. Vll. 1869—1870, p. 472—510. Tab. XXXII. Fig. 3). * 0. Brefeld: Bot. Untersuchungen über Schimmelpilze. II. Heft. 1874, p. 29. Taf. 1. Fig. 4. ' Wörtliche Mitteilungen und Abbildung von J. T u z s o n. TERATOLOGIE DER PILZE (25) der Umstand, dass die Oberfláche der Eunzel mit sporentragen- dem Hymenium bedeckt war. Mit der Zeit anderte sich die Form der runzeligen Auswüchse, indem sich der Scheitelteil verbreitert und zuletzt förmlich zii kleinen Hütchen mit nach aufwarts gerichteten hymeniumtragenden Runzelii ausgebildet hat. Die Riinzeln entwickelten sich nicht lamellenförmig, ihre Anordnung war auch nicht ganz radial. Die Form der gruppen- weise beieinander sitzenden Hütchen war niannigfahig ausgebil- det, zumeist mehr-minder radial und konkáv. Der Durchmesser des grössten Hütchens war 7 mm gross. Dieser teratologisch ent- wickelte Pilz erinnerte mit seinen Auswüchsen und den in umgekehrter Lage sitzenden Hütchen an Blunien. Er wuchs im Treibhause des staatlichen Bürgerschullehrer-Seminars (Buda- pest) in grösserer Anzahl, an von aussen eingebrachter v^chutt- erde, wo er vom Verf. im Jánner gesammelt wurde. Es unter- liegt keinem Zweifel, dass dieser Pilz mit seinen morchelartigen Auswüchsen dem von Boudier^ beobachteten Cortinarius scutellatus nur wenig ahnlich sieht. Der von B o u d i e r beschrie- bene Pilz war ausgehöhlt, runzelig, morchellenförmig und die Fibrillen entwickelten sich merkwürdigerweise am Rande der Höhlungen. In der Literatur sind auch solche Fálle beschrieben. wo an der Oberfláche des Hutes die morchellartigen Gebilde nur stellenweise hervorgewaclisen sind. So einen Fali erwahnt R. Ferry, Guégen, Dumée etL. Lutz und N. Filars z ky.'^ Die hier abgebildeten Exemplare von Agaricus [Clitocyhe) ericetorum stellen den Übergang von der morchellartigen Miss- bildung zum scheiteligen Zusammenwachsen des Fruchtkör- pers dar. R. Ferry beobachtete an Clitocyhe nebularis eine mor- chelartige Bildung mit umgekehrten Hütchen. Die Entstehung dieser Missbildung erklart er folgenderweise : Von mehreren nahe aneinander sprossenden jungen Hüten reist vom Mycel der eine oder der andere ab und wird nur vom Nachbarhut ernáhrt. Solcherweise wird er aber nur mangelhaft ernáhrt, deshalb entwickelt er sich schwach, bleibt im Wachsen zurück, wáhrend die vom Mycel sich nicht trennenden Hüte normál wachsen. Der schwach sich entwickelnde Hut verschmilzt zuletzt gánzlich mit dem normál wachsenden Nachbarhut. Die Möglichkeit einer Verschmelzung geht schon aus der alltáglichen Beobachtung her- vor, dass gewisse Pilze fremde Körper, wie Blátter, Moosstengel,etc., leicht einverleiben. Wenn das einverleibte Hütchen nur von einer dünnen Haut bedeckt wird, so kann es die letzte leicht durch- reissen und auf die Oberseite des grossen Hutes gelangen ; in ' B o u d i e r : Note sur une anomalie morchelloíde du Cortinarius scu- tellatus. (Bull. Soc. Myc. 1890. p. 169—173. pl. XVIU.) ^ Siehe den ung. Origmaltext p. 107. Botanikai Közlemények. 3—4. füzet. 14 (26) G. M0E8Z dieser Lage wird es in der Ausbildung nicht mehr gehemmt und nimmt die Form eines Agaricus an. Wird aber das einver- leibte Hütchen von einer dickeren, záheren Haut bedeckt, so ist ihm das Durchbrechen unmöglich, es kann sich unter dem grösseren Druck nicht weiter entwickeln, sondern verkriimmt, wird faltig und morchelartig. Diese Erklarung gibt aber die Ursache dieser Missbildung von Clitocyhe ericetorum nicht an, schon deshalb nicht, weil man nicht annehmen kann, dass die vom Mycel getrennten Hütchen stets genau ins Zentrum des Hutes gelangen müssen. Die von F e r r y beobachtete Clitocybe nebularis wuchs am Grundé von Cedern. Seiner Ansicht nach habén die Wurzein der Ceder die Hütchen vom Mycel losgerissen. Unser Pilz {Clitocyhe ericeto- rum) wuchs aber in lockerer und wurzelfreier Erde des Treib- hauses. Wodurch konnten daher seine Hüte vom Mycel losgeris- sen werden? Viel einfacher wird diese Erscheinung von Patouillard^ erklárt. Seiner Ansicht nach können sich die sterilen Hyphen unter günstigen Verhaltnissen zu fertilen entwickeln. Bei einigen Pilzen, besonders bei Poly2)oraceae, entwickeln sich die Sporen auch auf der Oberseite des Fruchtkörpers. In diesem Falle sind die miidere Temperatur des Treib- hauses und der kultivierte Boden als solche Faktorén zu bezeichnen, die am Scheitel des Hutes von Clitocybe ericetorum die sonst sterilen Hyphen zu fertilen entwickelt habén. Von den Bildungsabweichungen des Fruchtkörpers werden noch die folgenden angeführt: 1. Torsion des Fruchtkörperstieles. Diese Anomalie ist an den von K. Schilberszky in Nagytétény (Budapest) gesam- melten Exemplaren gut sichtbar. (Fig. 8, f.) 2. Anomalien der Öífnung des Fruchtkörpers. a) Die Form der Öffnung weicht von der normalen ab. Die Öffnung von Tylostoma mammosum ist rund, oft wird sie aber langlich, ja sogar spaltenförmig, wie das Fig. 8, a und b veranschaulicht. (Gesammelt von E. E n d r e y in Ógyalla, Komit. Komárom.) h) Vermehrung der Zahl der Öffnungen. Diesen Fali hat Verf. an einer mikroskopischen Art der Gattung Sphaeronema beobachtet, derén Pycnidium zwei schnabelförmige Öffnungen — statt einer — trug. 3. Abnormale Farbe des Fruchtkörpers. Die Farbenvaria- bilitát zahlreicher Pilzarten ist gut bekannt, deshalb wird als Anomalie nur die prágnante Farbenabweichung berücksichtigt. Beispielsweise führt Verf. jené ganz weissfarbigen Exemplare von Flicariella constellatio an, die N. F i 1 a r s z k y mit den rot- 1 Patouillard: Sur la localisation de rhymenium (Rev. Myc. 1883. p. 1—2). TERATOLOQIE DER PILZE (27) farbigen vergesellschaftet in Iglófüred (Komit. Szepes) gesam- melt hat. Verf. bemerkt, dass auch die ganz kleinen, jungen Exemplare weissfarbig waren, Diese Anomalie wurde demnach durch den Mangel an rőtem Farbstoflfe verursacht. Die hier angeführten (1 — 3) Anomalien werden als neue Grruppen in die Filar sz kysche Einteilung eingereiht. Die abnormale Mehrzahl der Öfifnungen deutet dahin, dass der Fruchtkörper sich aus Verwachsung zweier oder mehrer Frucht- körper entwickelt hat. So bildete sich wahrscheinlich der Frucht- körper mit drei Öffnungen von Darluca filum (Fig. 4, b) durch Verwachsung dreier Pycnidien, In der Sammlung von E. E n drey (Ógyalla, Komit. Komárom) fandVerf. ein Exemplar von T?//osíoma mammosum, dessen Fruchtkörper mit einem kleineren vollkom- men verwachsen war. (Fig. 8, c, d.) Nicht vollkommen ist die Verwachsung bei dem gleichfalls von E. E n d r e y in Ógyalla gesammelten Exemplare von Bovista plumbea (Fig. 4, c), sowie bei dem von K. Schilberszky gesammelten Tylostoma mammosum, wo die Verwachsung sich bloss auf die Basis der Stiele beschrankt hat. (Fig. 8, e.) Als Anomalie des Fruchtkörpers wird auch jener Fali angeführt, wo der Fruchtkörper im Spalten begriffen ist. Diese Bildungsabweichung hat E. Endrey an einem bei Ógyalla gesammelten Exemplar von Ithyphallus impudicus beobachtet. (Fig. 5.) III. Anomalie des Stroma. Das von N. Filarszky in Iglófüred (Komit. Szepes) gesammelte Exemplar von Cordyceps capitata (Fig. 4, a) deutet hin, dass auch beim Stroma abnor- male Formanderung vorkommen kann. IV. Anomalie des Ascus. Die Formanderung des Ascus zeigt der auf Fig. 7, 4 abgebildete Doppelascus, den Verf. im Hymenium des bei Velsécz (Kom. Bars) gesammelten Dermatea carpinea beobachtet hat. Die Lángé des normál entwickelten Ascus war 116 — 153 [j., der untere Ascus des Doppelschlauches war 83 fx, der obere 103 (x láng. Zusammen waren also die bei- den letzten langer als die grösste Lange des normál entwickel- ten Ascus. Dies deutet dahin, dass dieser abnormale Ascus nicht aus einem, sondern aus Verwachsung zweier Schláuche entstanden ist. V. Anomalien der Sporen und Konidien. Die Bildungs- abweichungen dieser Gruppé kommen schon háufiger vor, beson- ders die Uredo- und Teleutosporen der Rostpilze weichen oft von der normalen Form ab, wie das die zahlreichen Angaben in den Arbeiten Ed. Fischers^ und P. et H. Sydows^ beweisen. Nachstehend versucht Verf. die Missbildungen der Sporen der Rostpilze folgenderweise zu gruppieren : ' Ed. F i s c h e r : Die Uredineen der Schweiz. 1904. * P. et H. S y d 0 w : Monographia Uredinearum. 14* (28) G. M0E8Z 1. Die Zahl der Keimöffnungen ist abnorraal. Statt einer Keimöífnung besassen zwei die Teleutosporen von Uromyces tka])si (Figur 6, 1 und 2)^ Uromyces rumicis (Fig. 6, 3) und Puccinia epilobii — Fleischeri (Fig. 6, 4). 2 Die Sporen sind mehrspitzig. Man kann zwei Formen dieser Anomália unterscheiden. Die an der Spitze befindliche Einschnürung ist tief, wie z. B. bei den Teleutosporen von Uromyces thapsi (Fig. 6, 5) und Puccinia thlaspeos (Fig. 6, 6) oder die Einschnürung beschránkt sich nur auf das dicke Exosporium, z. B. Puccinia salviae (Fig. 6, 7) uud Puccinia longirostris (Fig. 6, 8). 3. Die Form der Sporen ist deformiert. Oft weicht die Form der Sporen so sehr von der norma- len ab, dass dadurch auch die charakteristischen Eigenschaften verschwinden. Die Deforniation erzeugt manchmal sehr eigen- tümliche Formen. Von den vielen werden nur die folgenden angeführt : die Uredosporen von Puccinia chrisanthemi (Fig. 6, 9) und Puccinia oblongata (Fig. 6, 12 ; die Teleutosporen von Puccinia lampsanae (Fig. 6, 10, 13 — 15), Phragmidium rubi (Fig. 6, 11 und 16) und Phragmidium fusiforme (Fig. 6, 17). 4. Die Querwand ist unvoUkommen ausgebildet, z. B. bei Puccinia malvacearum (Fig. 6, 31) und Puccinia glechomatis (Fig. 6, 32). 5. Die Zahl der Zellen der zusammengesetzten Sporen ist kleiner als in der Regei. Diese Erscheinung ist deshalb von Wichtigkeit, weil in den modifizierten Sporen oft die charakteristischen Sporenformen der naheverwandten Gattungen der Rostpilze erkannt werden. Die sonst zweizelligen Teleutosporen von Puccinia cnici-oleracei (Fig. 6, 19) und Puccinia helianthi (Fig. 6, 20) gleichen den einzelligen Teleutosporen der Gattung Uromyces. Ja sogar die vielzelligen Teleutosporen von Phragmidium rubi (Fig. 6, 21) können sich bis auf eine Zelle reduzieren. Wenn die dreizelli- gen Teleutosporen von Triphragmium die eine Zelle verlieren, so werden sie den Teleutosporen der Gattung Puccinia áhnlich, z. B. Triphragmium filipendulae (Fig. 6, 22). Die abgebildeten Teleutosporen von Triphragmium ulmariae (Fig. 6, 23) erinnern an die Teleutosporen von Diorchidium. 6. Die einfacheii Sporen gestalten sich zu zusammen- gesetzten. Innerhalb dieser Gruppé unterscheidet Verf. : a) Zweizellige Uredosporen. PMCcir2Ía chrysanthemi{Fig.Q,24). b) Zweizellige Teleutosporen der Gattung Uromyces. Diese sind den Teleutosporen der Gattung Puccinia áhnlich. Verf. war sehr überrascht, als er die náchst Aranyosmarót (Komit. Bars) gesammelte Rostpusteln von Verbascum phlomoides unter- suchte und in diesen meist zweizellige Teleutosporen fand. Auf Grund der untersuchten Exemplare könnte der Rostpilz von TERATOLOQIE DER PILZE (29) Yerhascum phlomoides leicht in die Gattung Puecinia eingereiht werden, falls es nicht sicher wáre, dass wir es in diesem Falle mit abnormaler Bildung der einzelligen Teleutosporen von Uromyces thapsi zu tun habén. c) Fhragmidiumartige Ausbildung der Teleutosporen von Puecinia. Drei, ja sogar vier Zellen stellen sich übereinander, wodurch sie den Teleutosporen von Phragmidium áhnlich wer- den, Diese Bildungsabweichung ist nicht seiten. Beispielsvreise führt Verfasser die dreizelligen Teleutosporen von Puecinia cnici-oleraeei (Fig. 6, 28) und Puecinia malvacearum an, bei der letzten Art hat Verf. in einem Falle vierzellige Teleuto- sporen beobachtet. d) Triphragmiumartige Ausbildung der Teleutosporen von Puccina, wie das die Fig. 6, 26 {Puecinia glechomatis), Fig, 6, 27), {Puecinia albescens) und Fig. 6, 29 {Puecinia nigrescens) darstellen. e) Vier- und mehrzellige Teleutosporen der Gattung Tri- phragmium. Z. B. Triphragmium ulmariae (Fig. 6, 30). f) Die Lage der Sporenzellen weicht von der Regei ab. In diese Gruppé gehören hauptsáchlich jené Falle, wo die Sporen, respektive die Achse der einen oder anderen Zelle sich in abnormaler Lage zu dem Sporenstiel befindet. Die Fig. 6, 34 {Puecinia phragmitis), Fig. 6, 37 {Puecinia saniculae) und Fig. 6, 36 {Puecinia tinctoriae) stellen jenen Fali dar, wo die Sporenachse von der Stielachse auf 90° abweicht. In diesem Falle verláuft die Zwischenwand der Zellen mit der Stielachse parallel. Wenn die Querwand in der Fortsetzung des Stieles liegt, so nehmen die Sporen eine diorchidiumSiYtige Form an (Fig. 6, 36). Falls nur die eine Zelle die seitliche Wendung nimmt, so behalt die Querwand die .normálé Lage zum Stiele. Diese Anomalie stellt Fig. 6, 35 {Puecinia malvacearum) dar. Die Lage der einzelnen Zellen der Sporen ándert sich auch bei den Teleutosporen der Gattung Triphragmium, da sie sich phragmidiumartig ordnen, z, B. die Teleutosporen bei Tri- phragmium filipendulae (Fig. 6, 33). Einen interessanten Fali zeigt das in Fig. 7, 2 abgebildete Konidium von Stephanoma strígosum, wo sich an der Stelle der einen Zelle ein zusammengesetztes Konidium entwickelt hat; infolgedessen stellt das Konidium eine Doppelform dar. Fig. 7, 1 veranschaulicht das normál entwickelte Konidium. Ein anderer- Fall der Missbildung des Konidiums ist in Fig. 7, 3 abgebildet. Die hier abgebildeten Konidien von Pestalozzia Karsteni be- sitzen astige Borsten, wo doch diese gewöhnlich einfach siud. Zur Teratologie der Pilze gehört auch die vorzeitige Kei- mung der Sporen. Diese biologischeBildungsabweichungerschent manchmal in auffallender Weise, wie das auch Verf. an einem Exemplar von Morchella intermedia bemerkt hat. In der habituel- len Ausbildung dieses Exemplars war keine Abnormitat bemerk- (30) MOEBZ G. : TERATOLOGIE DER PILZE bar, doch waren die Sporen fást in jedem Ascus in keimendem Zustande und der aus der obersten Spore sich entwickelnde Myceliumfaden gelangte an der Spitze des Ascus ins Freie (Fig. 3). Diese Morchel hat J. S z u r á k im Walde auf dem Berge ^János-hegy" bei Budapest gefunden. VI. Anomalie des Sterigma. Ed. Fischer^ erwáhnt in der Beschreibung von Puccinia silvatica, dass er bei dieser Art abnormal entwickelte oder auch verzweigte Sterigma fand (Fig. 7, 5). * Die mikroskopischen Organe der Pilze weisen wahrschein- lich ofi teratologische Bildungen auf. doch sind solche Falle in der Literatur nur zerstreuí und nebensáchlich angeführt. Die Ursache dessen liegt in ihrer Kleinigkeit, wodurch sie nicht ieicht ins Auge fallen, weiters wird ihnen derzeit keine Bedeu- tung beigelegt, Wenu uns eine grössere Anzahl von Beobach- tungen zu Gebote stehen wird, so werden die Missbildungen der Pilze, vom morphologischen, wie vom entwickelungs- geschichtlichen Standpunkte gewiss interessante Folgerungen bieten. Die Ursache der Anomalien kann nur in wenigen Falién befriedigend festgestellt werden ; positive Resultate werden sich nur dann ergeben wenn die Teratologie sich mit ihnen haupt- sachlich auf experimentellem Wege beschaftigen wird, Erklárung der Figuren. Taf. I. Fig. 1. Agaricus {CUtocybe) ericetorum. Am Scheitel des Hutes morchelartige Bildungen und in umgekehrter Lage sitzende Hütchen. (Nat. Gr.). Őrig. Taf. I. Fig. 2. Umgekehrte Hütchen vom Scheitel eines Hutes von Agaricus {Clitocybe) ericetorum. (Vergr. 10.) Őrig. Fig. 3. Sporen von Morchella intermedia Bon d., die schon im Ascus keimen. Links der obere Teil eines Ascus mit keimenden Sporen (Vergr. 400). Rechts vom Ascus 5 keimende Sporen. Őrig. Fig. 4. a) Cordyceps capitata, nat. Gr., h) Darluca filum (Vergr. 100), c) Bocista plumbea, nat. Gr. Ori(j. Fig. 5. IthyphaUus impudicus. (Photogr. Aufn. von E. Endrey). Fig. 6. Missbildungen der Sporen der Rostpilze. 1., 2. Uromyces thapsi; 3. U. rumicis : 4. Puccinia epilobii — Fleischeri ; 5. Uromyces thapsi; 6. Puccinia thlaspeos ; 7. P. salviae ; 8. P. longirostris ; 9. Uredospore von P. chrysanthemi ; 10., 13., 14., 15. P. lampsanae ; 11. 16. Phragmidium rubi ; 17. Ph. fusiforme ; IJ. Uredospore von Puccinia oblongata; 18. P. coronata ; 19. cnici-oleracei ; 20. P. helianthi ; 21. Phragmidiiim rubi; 22. Triphragmium filipendulae ; 23. T. ulmariae ; 24. Uredospore von Puccinia chrysanthemi ; 25. Uromyces thapsi : 26. Puccinia glechomatis : 27. P. albescens; 28. P. cnici-oleracei : 29. P. nigrescens, 30. T. ulmariae; 31. P. malvacearum ; 32. P. glechomatis ; 33. T. filipendulae : 34. P. phragmitis ; 35. P. malva- cearum ; 36. P. tinctoriae ; 37. P. saniculae. 11, 16 und 17 Vergr. 250, aUes andere 500. 3, 4, 5, 6, 9, 12, 17, 22, 23, 24, 26, 27, 30, 31, 32, 33 nach Ed. F i s c h c r, 8 nach P. et H. S y d o w alles andere Őrig. ' Ed. F i s c h e r : Die Uredineen der Schweiz. p. 289—290. BÁNYAIJ. : BEITRAQE ZÜR FLÓRA DER ÜMGEBÜNG VON ABRUDBÁNYA (31) Fig. 7. Normálé Konidie voa Stephanoma strigo^um ; 2. Abnormale Konidie deraelben Art (Vergr. 500) ; 3. Abnormale Konidie von Pestalozzia Karsteni (Vergr. 1000) ; 4. Abnorm. Ascus von Dermatea carpinea (Vergr. 175 , 5. Ástige Sterigmen von Puccinia süvatica (Vergr. 300). Letztere nach Ed. F i s c h e r, 1 — 4 Őrig. Fig. 8. Missbildungen von Tylostoma mammosum. Őrig. / ^^oirnh \ (Aus der Sitzung der bot. Sektion am 13. April 1912.) Bányai L : Beítráge zur Flóra der Umgebung von Abrudbánya* Originaltext s. Seite 116—130. Das durchforschte Territórium liegt in Ostungarn im Gebiet des Aranyos-Flusses. Seine liöheren Gipfel sind : Nagy-Hegy {957 m), Botes 1 1268 m), beidé aus Sandstein bestehend, ferner Vulkoj (1349 m), Zsamena (1364 m), sowie andere 1100—1200 m hohe Andesitgipfel. Hier und da findet man auch kleinere Kalkfelsen vor. Die Wálder, die grösstenteils schon gefallt sind, bestében hauptsáclilich aus Fagus süvatica, Carpvnus hetulus, Acer 2'>seudoplatanus. Popidus tremula, Fraxinus excelsior, Betula verrucosa und an einigen Stellen aus Abies álba geraischt mit Picea excelsa. An den Waldrandern kommen Prunus spinosa, Crataegus oxyacantha, Ligustrum vulgare, ferner BJiamnii.s fran- gida, Sambucus nigra, S. racemosa, Lonicera xylosteum, Vibur- num opulus., Acer campestre, Sorbus aucuparia f. lanuginosa Kit. vor. Lonicera leiophylla, die von hier publiziert wurde, konnte Verfasser trotz aller Bemühung nicht wieder finden. In den Talern kommt Alnus gluiinosa vor, die jedocb oberhalb Abrudbánya (600 m) durch A. incana ersetzt wird. Die höchsten Bergrücken sind von Calluna vulgáris bedeckt. Leucojum biflorum Simk. und L. carpaticum Herb. glaubt Verfasser von L. vernum L. nicht zu trennen. Die zwei ersteren soUen zweiblütige Formen darstellen, welche Eigenschaft sich jedoch nicht für konstant erwies. Ldium Jankae Kern. kommt in üngarn bloss hier bei Verespatak vor. Durch über- mássiges Sammeln ist sie jedoch sehr selten geworden und mehr nur an versteckten Stellen mit Arnica montana, Eriophorum latifolium, Lathyrus niger, Ferulago silvatica, Melampyrum biha- riense und Posa dumetorum zu finden. Als interessantere Pflanzen sind hervorzuheben am Berge Somoskő : Aristolochia paliida, Díanthus marisensis und Árum alpinum ; am Detonata flocosa : Posa reversa W. et K. ; am Berge Vulkán : Helleborus purpurascens W, et K. mit Veratrum Lobelianum usw. Die Aufzahlung der gesammelten Pflanzen ist im Originaltext (Seite 123 — 130) nachzulesen. (Aus der Sitzung der Sektion am 8. Mai 1912.) (32) TUZ80N J. Tuzson J*: Über díe Formcn von Frítíllaría tcnella*^ Originaltext s. Seite 131 — 135, mit den Fig. 1—4. Wahrend des Studiums und der Sammlung der Pflanzen der Delibláter Sandpuszten habé ich jener Fritillaria, die von J.Wagner in den „Magyar Botanikai Lapok" 1906, Seite 182 unter dem Namen F. Degeniana als eine neue Art beschrie- ben und abgebildet wurde, besondere Aufmerksamkeit gewidmet. Zunachst sanimelte ich bloss Zwiebeln, aus denen ich dann die Pflanze im hiesigen botanischen Garten kultivierte. Spater erhielt ich vom Herrn Oberforstingenieur J. Ajtai 32 blühende Exem- plare vom „locus classicus". Aus den Untersuchungen hat sich ergeben, dass die Pflanze zu der Art F. tenella MB. gehört. Und zwar : 1. ist der Stengel nicht nur in seiner oberen, sondern zum Teil auch in der unteren Halfte beblattert. Dies ist davon abhángig, wie tief die Zwiebel im Sande steckt; 2. das untere Blatt ist selten alléin stehend, haufig befinden sich hier 2 gegenstandige Blátter, bisweilen aber 3 in einem Quirl; 3. das Perigon ist nicht ausgespreitzt, sondern glockenförmig; 4. die Stellung und Form der Honiggruben ist von denen der F. tenella ; 5. der gelbliche Mittelstreifen der Perigonblatter ist eben so vorhanden, wie bei der F. tenella ; 6. ihre Antheren sind 4 — 8 mm láng, die Staubfaden dagegen 9 mm. Das Verháltnis zwischen den beiden wechselt je nach dem Entwickelungszustand. So sind die jungen Antheren anfangs lánger als ihre Staubfaden. Dieses Merkmal ist daher diagnostisch nicht verwertbar; 7. die Frucht ist etwas prismatisch verkehrt-eiförmig, so wie die der F. tenella. Mit anderen Worten : dazu, dass die Pflanze der Deliblá- ter Sandpuszta von F. tenella getrennt werde, ist kein triftiger Grund vorhanden. Sie wurde unter diesem richtigen Namen durch Reichenbach eben auf Grund südungarischer Exemplare vollkommen richtig abgebildet (Ic. fl. germ. X, 1848, fig. 978)^ Ich habé nachher die Pflanze vom Deliblát darauf verglei- chend untersucht, ob sie von Formen der F. tenella anderer Standorte zu unterscheiden ist. Zu diesem Zwecke habé ich Gele- genheit gehabt die Exemplare der Universitáten zu Budapest und Kolozsvár, die des Ung. Nationalmuseums und Wiener Hofmu- seums zu untersuchen, sowie auch selbst die Exemplare des Herbariums Marschall v. Bieberstein in der Sammlung der Akad. d. Wissenschaften zu St.-Petersburg.^ Im allgemeinen hat sich gezeigt, dass F. tenella überall ziemlich veránderlich ist. Dabei konnte aber auch festgestellt 1 Den betreffenden Herren Direktorén spreche ich fiir das Unter- suchungsmaterial auch an dieser Stelle meinen innigsten Dank aus. ÜBEE DIE FOBMEN VON FRITILLARIA TBNEIjLA (33) werden, dass zufolge konsequenter Abweichungen besonders drei ihrer Formen von einander zu trennen sind. Bezüglich dieser und tiberhaupt der Gliederung, Verbreitung und Literatur der Art soll hier auf die lateinischen Diagnosen und die betreffenden Standortsangaben (im ungar. Texte, Seite 132 — 134) hingewiesen werden. Zu denselben sei hier bloss nur noch Einiges hervor- gehoben. Die f. montana wurde vom Mte Spaccato beschrieben und sie kommt hier, sowie auch an anderen ihrer angegebenen Stand- orte, besonders auf kalkhaltigem Boden in ihrer charakteristischen Gestalt vor. Dass sie mit einer anderen Form von F. tenella zusammen vorkame, konnte bezüglich keines ihrer Standorte festgestellt werden. Die f. latifolia variiert jedoch an den Stand- orten von Oravicza, Herkulesfürdő und Torda derart, dass inanche Exemplare für f. montana bestimmt werden konnten. Dieses Variieren glaube ich jedoch speziell der f. latifolia zuzuschreiben, die vielleicht auf trockenem, felsigem Standorte sich montana- áhnlich entwickelt. Die f. latifolia wurde zuerst im Herbárium Sintenis auf Grund Dobrogaer Exemplare von Uechtritz unterschieden. Diese sind mit den südungarischen vollkommen identisch. Unter den Exemplaren von Torda und Kolozsvár kommen auch auffallend üppig entwickelte vor, solche wie die in Gárten kultivierten zu sein pflegen. Von den drei unterschiedenen Formen der F. tenella ist die südUchste Form die in den Apenninen vorkommende f. Orsi- niana. Weiter nördlich folgt das Verbreitungsgebiet von der f. montana, die jedoch auch in Algier vorkommt und verbreitet sich durch den Balkan bis zum Kaukasus. Es sei aber bemerkt, dass ich aus Russland bloss ein bessarabisches Exemplar und zwei ziemlich mangelhaft erhaltene Exemplare des Herbariums von Marschall v. Bieberstein aus dem Kaukasus (Fig. 2) gesehen habé, Diese weisen zwar die Eigenschaften der f, mon- tana auf, es wáre jedoch wünschenswert, auch mehrere russische und besonders kaukasische Exemplare zu untersuchen, ob sie der f. montana konsequent gleich sind und dórt nicht auch Formen mit dem Habitus von f. latifolia vorkommen. In diesem Falle müsste dann die angegebene Verbreitung der f. latifolia dementsprechend erganzt und eventuell die Verbreitungsgrenzen der f. montana entsprechend eingeschrankt werden. Die F. tenella ist durch Übergangsformen mit der F. invo- lucrata Ali. der Südwest-Alpen, sowie der südlichen F messa- nensis Rafin., der dalmatinischen F. gracilis A. u. G. und der in Istrien und auf dem Balkan einheimischen F. neglecta Pari. ziemlich eng verbunden. Die zwei letzteren sind jedenfalls am richtigsten als Formen der F. messanensis zu betrachten, wie es bereits von B e c k (1. c.) zum Ausdruck gebracht wurde . (Aus der Sitzung der botanischen Sektion am 8. Mai 1912.) Botanikai Közlemények. 3—4. füzet. 15 (34) G. M0E8Z. : DA8 HERBÁRIUM VON J. C8ATÓ IM UNQ. NATI0NALMÜ8EUM G, Moesz: Das Herbárium von J. Csató ím Ung* Natíonalmtiseum* (Ung. Originaltext p. 135.) J. Csató, königl, Rat, pens. Vizegespan des Komitates Alsó-Fehér, hat im Mai 1. J. sein Herbar, sowie die Bibliothek dem Ung. Nationalmuseum überlassen, Das musterhaft georduete Herbárium enthalt grösstenteils Blütenpflanzen, insgesammt cca 40,000 Spannblatter. J. Csató sammelte besonders in Erdély (Siebenbürgen), stand dabei aber in reger Tauschverbindung fást mit allén namhaften Floristen Europas. In seinem Herbar befinden sich besonders von den folgenden ungarisehen Botanikern gesam- inelte Pflanzen : Barth, Borba s, Budapestet- Tausehverein, Degen, Dietz, Haynald, Hazslinszky, Holuby, Janka, Römer, Simonkai, Tauscher, Vrabélyi, Wolff, Schlosser. Das Verzeichnis der im Herbar Csató sich befindenden auslandischen Sammlungen und Sammler ist im ung. Originaltext p. 136 mitgeteilt ; doch ist dieses nicht voU- stándig. Besonders wertvoll ist das von französischen Botani- kern stammende Matériái. Der edelgesinnte Spender erklarte, dass er auch seine mineralogischen, sowie ornithologischen Samm- lungen, die ebenfalls von grossem Werte sind, dem Ung. Natio- nalmuseum schenken werde. LITERATURBERICHT, K. Müller, Freiburg i. Br. : Die Lebermoose (Musci hepatici) L. Rabenhorsts Kryptogamen-Flora von Deutschland, Österreich u. der Schweiz. Leipzig. Verlag von E. Kummer, 196 — 1911. Die hepaticologische Literátor ist durch eine wertvoUe Arbeit bereichert worden. K. Müller bearbeitete für Rabenhorsts Kryptogamen-Flora die Lebermoose, wodurch der bryologische Teil dieses grossen kryptog. Werkes nach langer Pause erganzt wurde. Bisher ist nur der erste Bánd zum Abschluss gelangt, doch kann man schon von diesem schliessen, dass die Lebermoose von K. Müller sich an Limprichts Laubmoose würdig anreihen werden. Im allgemeinen Teil finden wir die allgemeine Charakteristik der Lebermoose, die anatomischen, entwickelungsgeschichtlichen und biologischen Verháltnisse, die Stellung der Hepaticae im Ge- ■wjichsreiche. Diesem allgemeinen Teil folgt der beschreibende, in "welchem der Verf. die Lebermoose floristisch-systematisch behandelt. Die bekannten Gattungen, sowie derén Arten und Formen sind einge- hend beschrieben ; darimter finden sich auch einige neue vom Verf unterschiedeneüntergattungen, Arten und Formen. DenSpezies-Diagnosen ist ein Bestimmungsschlüssel vorangestellt ; dies, sowie die zahlreichen, instruktiven Abbildungen, die den beschreibenden Teil erglinzen, 8ITZUNG8BERICHTE (35) sind wohl geeignet, das Stúdium der Lebennoose besonders dem Anfánger wesentlich zu erleichtern. lm allgemeinem kami gesagt werden, dass diese Arbeit zum weiteren eingehendem Stúdium genug Anregung bietet. Szurák. SÍTZUNGSBERICHTE. Sitzung der botanischen Sektion am 13. Marz 1912. V^orsitzender : Klein Gy. Schriftführer : M o e s z G. 1. T r e i t z P. als Gast bespricht unter dem Titel : „Der Boden und die Pflanze* die Beziehungen, welche zwischen der Pflanzenwelt und der Bodengestaltung bestében, und legt dar, dass die Pflanzendecke und das Klima in gleicher Weise an der Bodenaufschliessung teilnehmen. 2. S z u r á k J. bespricht C. Warnstorfs: „Sphagnologia universalis" . 3. Szurák J. demonstriert eine neue Pflanzenmappe. 4. T u z s 0 n J. bespricht Harshbergers „Phytogeographic Survey ■of North America". Sitzung der botanischen Sektion am 13. April 1912. Vorsitzender : Klein Gy. Schriftführer : M o e s z G. 1. Doby G. legt seine fortsetzimgsweisen Untersuchungen über: ^Die Cheniie der Blattkráuselung bei der KartoffeV ver. 2. Doby G. halt einen Vertrag über : „Die Oxydasen des Maiskolbens" . 3. M o e s z G. berichtet : „ Über Bildungsabioeichungen bei Pilzen" und legt Abbilduugen solcher von ihm an Fruchtkörpern, Stroma, Sporen und Sterigmen beobachteten Abweichungen vor. (S. dieses Heft S. 105). Sitzung der botanisciien Sektion am 8. Mai 1912, Vorsitzender : K 1 e i u Gy. Schriftführer : M o e s z G. 1. T u z s 0 n J. spricht : „ Über die Fritillaria des Deliblat" und legt dar, dass die Fritillaria Degeniana W a g n. nur eine verbreitete Form von Fr. tenella M. B. ist, die er als forma latifolia (U e c h t r.) benennt. Wagner, der Autor der neuen Art, bemerkt, dass er dieselbe für eine gute Art halt und dass dieselbe durch die rankenartig eingeroUten oberen Blatter der Fruchtexemplare sich am meisten der Fr. ruthenica W i c k s t r. náhert und demzufolge als Bindeglied betrachtet werden kann zwischen den rankenbláttrigen Fritillarien Mittel-Asiens und den nicht ran- kigen Fritillarien West-Europas. T u z s 0 n erwidert, dass Fr. tenella eine sehr variable Art sei und dass rankenartig eingeroUte Blatter einesteils auch bei den westlichen For- men vorkommen, andernteils aber bei einem grossen Teile der Delibláter Exemplare fehlen. (S. die Arbeit selbst S. 32.) 2. J á V o r k a S. zeigt einige, speziell ungarische Pflanzen von neuen Standorten vor, so : Myosotis suaveolens vom Berge „ Szénáshegy " bei Pilis- Szentiván, sowie Festuca carpatica, Delphinium oxysepalum und Hieracium liptoviense aus den Bergen des Komitates Árva. 3. Bányai J.'s Arbeit: „Daten zur Flóra von Abrudbánya" legt Jávor ka vor. (Siehe dieses Heft p. 116 und (31). 15* (36) 8ITZUNQ8BERICHTE 4. F u c s k ó M. zeigt „keimende Samen von Trapa natans" vor und erwáhnt, dass die junge Wurzel negativ-geotropische Krümmungen ausführt. 5. Szabó Z. zeigt unter dem Tittel: „Kleinigkeiten aus dem bota- nischen Garten von Budapest" folgende Pflanzen vor : a) Ein lebendes Exemplar einer aus Herkules-Bad stammenden und im bot. Garten kulti- vierten Euphorbia lingulata Heuff., die wáhrend dreijaliriger Kultur ihre charakteristischen Blattstiele verlor und dadurch der E. polychroma so áhn- lich wurde, dass sie von derselben nicht zu unterscheiden war. b) Ein Topfexemplar eines Sempervivum, auf welches der Pilz : Endophyllum sem- pervivi von S. tectorum übertragen wiurde. c) Ein Pelargonium peltatum, auf welchem Orobanche ramosa sclimarotzte . d) Eine Tulpe, derén Perigon- Blátter sámtlich ergriint und laubblattartig entwickelt waren. Sitzung der botanischen Sektion am 12. Juni 1912. Vorsitzender ; Klein G y. Schriftfiihrer : M o e s z G. 1. Mágocsy-Dietz S.: Kritik über das Werk E. Dorner B.'s „Kaszáló- és legelő javítás" (Wiesen- u. Weiden-Verbesserung), vorgelesen von Szabó Z. (Siehe S. 154). 2. Gombocz E. bespricht Green's Werk: „History of Botany 1860—1900." Wird erscheinen. 3. M o e s z G. „Das Herbárium von J. Csató im üngar. National- museum". (Siehe dieses Heft pag. 135 und (34). Sitzong der botanischen Sektion am 25. September 1912. Zweiter Vorsitzender: M á g o c s y-D i e t z S. Schriftführer : M o e s z G. Zweiter Vorsitzender eröffnet die Sitzung derén einzigen Gegenstand die Begrüssung des ersten Vorsitzenden : Klein Gy. bildet, anlasslich seiner vierzigjahrigen Dienstzeit als ordentlicher Professor der Botanik am hiesigen Polytechnikum und seiner zwanzigjahrigen Mitwirkung an den Arbeiten der bot. Sektion. Nachdem der Gefeierte durcli eine Deputation abgeholt wurde, richtete der zweite Vorsitzende, M á g ó c s y-D i e t z im Namen der Sektion eine lángere Begrüssungsrede an ihn und überreichte ihm ein schönes Album mit den Photographien der ungarischen Botaniker, von denen viele seine einstigen Schüler waren ; im Namen der letzteren begrüsste dann Szalóki R. den Gefeierten. Nach diesen Anreden dankte der Jubilar in tiefbewegten Worten für diese Ehrung, xmd erklárte, dass ihm dieselbe stets in angenehmer Erinnerung bleiben werde. Der Sitzung folgte ein freundschaftliches Bankett, wobei mehrere Trinkspriiche auf den Gefeierten ausgebracht wurden. PERSONALNACHRICHTEN* Dr. Z. Szabó hat sich an der Universitat in Budapest zum Dozenten für Botanik habilitiert. Dr. M. Orraándy, Mittelschullehrer am Piaristen-Obergymna- sium zu Budapest, ist im Altér von 65 Jahren gestorben. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK JOURNAL DE LA SECTION BOTA- NIQUE DE LA SOCIÉTÉ ROYALE D'HISTOIRE NATURELLE DE LA HONGRIE BULLETIN POUR L'ÉTRANGER. ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT MITTEILUNGEN FÜR DAS AUSLAND BÁND XL 1912. XII/30. HEFT 5—6. Lacsny L L. : Beítráge zur Algenflora der Thcrmal- wásscr bei Nagyvárad* Verfasser sammelte zu verschiedenen Zeiten die Bacil- lariaceen aus den Thermalwassern bei Nag'y várad und zwar 1. aus dem Teiche im Parké des Felix-Bades, 2. aus dem vom Felix-Bade kommenden Pecze-Bach ; 3. aus dem vom Bischofs- Bade kommenden und teichartig sich verbreiterden Pecze-Bach, und 4. aus dem Teiche hinter der Schwimmschule des Bischofs- Bades. Die Sammlung wurde mit T h u m schem Netz und Lcffel durchgeführt und nicht nur vom Grund, sondern auch von den an der Oberflache schwimmenden schlammigen Algenrasen vor- genommen. Die Arten der letzteren sind grösstenteils dieselben, wie die des Grundschlammes. Das gesammelte Matériái wurde auf bekannte Weise zuerst in konzentrierte Salzsaure gelegt, nachher in Salpeíersaure gekocht, ausgewaschen, getrocknet und nach Behandlung mit T h u m schem Styrax untersucht. Mit den untersuchten Thermen befasste sich bisher bloss Gy. Schaarschmidt.^ Dieser Verfasser záhlte von hier 35 Arten auf, von welchen Verfasser bloss 23 vorfand, wahrscheinlich deshalb nicht samtliche, weil er vermutlich nicht an denselben Stellen sammelte, wie Schaarschmidt. Vom Verfasser wurden zusamme 112 Arten gefunden, darunter Nitzschia lam- procarpa (H antz) n. v. striata als neue Varieíat. Das Verzeichnis der Arten ist auf Seite 169 bis 182 des ungarischen Originaltextes zu íinden. ^ g^ ^ Schaarschmidt, Gy. Additamenta ad phycologiam Cott. Bihar et Krassó-Szörény, Magyar Növénytani Lapok. (Ung. Botan. Blatter, 1882.) (38) BLATTNY T. Blatt ny T.: Bemerkungen übcr F. Pax: ,,Grund2üge áer Pflanzenverbreítung: ín den Karpathen*^ Bd* L, IL Die Arbeit der forstl. pflanzengeographischen Beobachtun- gen, die in Ungarn vom Jahre 1897 an begonnen wurden, ist nunmehr so weit fortgeschritten, dass die Ergebnisse binnen zwei Jahren veröfiFentlicht werden können. Das Hauptziel dieser Arbeit war die Feststellung der horizontalen, hauptsachlich dei- regionalen Verbreitungsgrenzeii der in forstl, Beziehung wichtigen Holz- und Straucharten. Anlásslich dieser pflanzengeographischen Forschungen hat Verf. solche Tatsachen konstatiert, die entweder in dem obenangefiihrten Werke nicht beriicksichtigt wurden, oder die den Pax schen Beobachtungen oder Angabeu wider- sprechen. Bei dieser Gelegenheit möchte daher Verf. dieses wertvolle Werk mit seinen Beobachtungen ergánzen und berichtigen. Bű. I. S. 104:. — „Weit wichtiger aber ist die Tatsache, dass das Niveau von 600 — 700 m im Westen und die ihm ent- sprechende Höhe von durchschnittlich 850 m im siebenbürgischen Hochland auch die vertikale Begrenzung fiir eine Anzahl Holz- gewachse bedeutet: in erster Linie der Eiche, mit welcher die Linde, Esche und der Spitzahorn sich verbinden, in zweiter Linie auch der Kiefer und der Hainhuehe." Es ist zwar richtig, dass die Vegetation der Eiche (Quercus sessiliflora) in den westlichen Karpathen im niedrigeren Niveau eudet als in derén östlichen und südlichen Gebieten, doch ist dieser Niveau-Unterschied nicht 150 — 250 m, sondern nur etwa 120 m. Dies beweisen folgende Angaben: Die durchschnittliche obere Grenze von Quercus sessiliflora (Baumform) liegt: a) westlicher ) Nordwestkarpathen bei 680 m j ^ ,^ Teil ) Zentralkarpathen , 800 m f ^*" "^ I Nordostkarpatlien bei 760 m \ h^ n^tlirhpr \ Ostkarpathen „ 940 m / Dj osmcner i güdkarpathen „ 990 m [ 860 m ^* I Südungarisches Gebirgslaad' .... , 730 m \ \ Bihargebirge „ 860 m ' Diese Daten der Verbreitungsgrenzen können weder mit der oberen Vegetationsgrenze der Linde (Tilia ulmifolia), der Esche, des Spitzahorns, noch weniger mit der Weissföhre iden- tifiziert werden. Die vertikale Verbreitung der Hainbuche nahert sich so ziemlich jener der Eiche. Die folgende Zusammenstellung zeigt die vertikalen Grenzen der erwahnten Holzgewáchse, ohne Benennung der einzelnen Gebirge: die durchschnittliche obere Grenze von Tilia ulmifolia liegt a) im westlichen Teil bei 815 m b) im östlichen Teil bei 880 m; ^ Godjan-Szarkó Gruppé, Domugled-, Szemenik-, Kraku- Almás und Pojána-Ruszka-Gebirge. BBMERKUNQ ÜBEE F. PAX : „ GRUNDZÜGE DER PPLANZENVERBKEITUNQ '' (39) die durchsehnittliche obere Grenze von Fraxinus excelsior L. liegt a) im westlichen Teil bei 900 m b) ini östlichen Teil bei 1050 m; die durchsehnittliche obere Orenze von Acer platanoides L. liegt a) im westlichen Teil bei 930 m b) im östlichen Teil bei 1070 m; die durchsehnittliche obere Orenze von Pinus süvestris L. {Baum- form) liegt a) im westlichen Teil bei 1050 m b) im östlichen Teil bei 1270 m; die durchsehnittliche obere Grenze von Carpinus ulus L, {Baum- form) liegt a) im westlichen Teil bei 680 m b) im östlichen Teil bei 820 m. Der Unterschied der verticalen Grenzen der angeführten 6 Holzgewachse kann durchschnittlich mit 140 m bezeichnet werden; im allgemeinen mit 150 m. Dieser Unterschied ist bei Picea excelsa Link. (Waldgrenze) 160 m, bei der Buche 130 m etc. Bd. I. S. 104. — Bei Kistalmács (Talmacsel) konnte P a x Schwarzkiefer vom strauchartigen Wuchs nicht sehen, weil hier nur Pinus silvestris wáchst und es ist all gémein bekannt, dass die Schwarzkiefer wildwachsend in Ungarn nur im Krassó- Szörényer Komitat (Domugled und Szinicze [Szvinicza]) vorkommt. Bd. I. S. 104. — Dass von den Eichen Quercus sessili- flora in den Gebirgen am höchsten steigt, stimmt mit den Tat- sachen überein, doch ist es unrichtig, dass Quercus robur am weitesten zurückbleibt. Die durchsehnittliche obere Vegetations- grenze der Eichen (Baumform) liegt in den ung. Karpathen in den folgenden Höhen: Quercus sessiliflora Salisb. . . bei 820 m Quercus cerris L „ 650 m Quercus robur L „ 640 m Quercus lanuginosa Lam. . . . „ 560 m Quercus conferta Kit „ 470 m. Bd. I. S. 114 — 115. — Unrichtig ist die Behauptung, als ob in den Karpathen die Weissföhre der Charakterbaum des niedrigen Hügellandes wáre. Die Weissföhre kommt ja an solch niedrigen Standorten nur in Kultur vor. Sie umsaumt weder die Westkarpathen in ihrem Abfall gegen das Alföld, noch dringt sie lángs der breiten Taler ins Innere der Gebirge ein. In Ungarn ist die Weissföhre im Vorgebirge selten am natür- lichen Standorte; dagegen ist sie in der nördlichen und südlichen Hohen Tátra, in der Alacsony-Tátra (Niedere Tátra), in dem angrenzenden Szepes-Gömörer Erzgebirge, sowie in der nördlichen Nagy-Fátra (Grosse Fátra) — eben an hohen Standorten — ohne Zweifel urheimisch. In die Knieholzregion der Hohen (40) BLATTNY T. Tátra ist sie nicht durch Forstkultur aufgestiegen, wie es P a x zu glauben geneigt ware. Bd. I. S. 116. — Bezüglich der Höhengrenzen der Eichen siehe die Berichtigung der S. 104. Bd. I. S. 117. — Zur Verbreitung von Syringa Josikaea schliessen sich erganzungsweise noch die folgenden Angaben. Die angeführten Mármaroser und Unger Standorte sind durch die Bereger Fundorte (Vicsatal, Latorczatal) verbunden, und dadurch weniger isoliert. lm Bihargebirge kommt sie ausser den Komi- taten Bihar, Kolozs und Torda-Aranyos auch im Hunyader Komi- tate (Obersiatal unter Gaina) vor.^ Syringa Josikaea bevorzugt beschattete Talgründe mit grosser Luftfeuchtigkeit, ihr entfernt sich auch nicht weit von diesen, man begegnet sie zumeist ín der Bucheuregion, doch auch in der Nadelholzregion, Bd. 1. S. 1^4. — In den Zentralkarpathen liegt die obere Waldgrenze der Buche durchschnittlich um 30 m höher als in den nordöstlichen Karpathen. Am Stoj nahert sich die Wald- grenze nur ausnahnisweise der Höhe von 1300 m; die durch- schnittliche Waldgrenze steigt hier lant 73 Angaben nur bis 1200 m. Das Maximum der Waldgrenze liegt bei 1293 m; die Region der Buchenbüsche überragt die Waldgrenze durchschnitt- lich um 60 m, ihr oberer Rand liegt deshalb durchschnittlich 1260 m hoch. Die Waldgrenze der Buche ist in der Grossen Fátra tat- sachlich 1300 m ti. d. M. Bd. I. S. 125. — „Wahrend aber die obere Grenze des Fichtenwaldes im Norden Siebenbürgens (Rareu-Kelemen-Hoverla) bei etwa 1600 — 1700 m liegt, steigt sie am Nagyhagymás ent- schieden über diese Höhe empor; in den Traussylvanischen Alpen liegt sie bereits um und über 1800 m und erreicht in der Biharia und im Mühlbachgebirge die Elevation von 1850 m." Waldgrenzen der Fichte: nf*. , HT Zahl der Mittel m Max. m Angaben 1. Mármaroser Alpen, östl. Teil .... 1500 (1644) 214 2. Radnaer Alpen 1560 (1672) 58 3. Borgóer Alpen 15á0 (1612) 16 4. Kelemen-Gruppé 1660 (1771) 25 5. Gyergyóer Gruppé 1650 (1734) 13 6. Csiker Gruppé 1660 (1717) 3 7. Görgénygebirge 1650 (1716) 8 8. Hargittagebirge 1680 (1724) 17 9. Südkarpathen 1750 (188U) 195 a) Bucsecs-Gruppe 1770 h Fogaraser Alpen 1680 c) Szebener Alpen 1790 d) Hunyader Alpen 1760 e) Retyezát 1730 10. Bihargebirge 1580 (1754) 68 ^ Neue Standorte von Syringa Josikaea beabsichtigt Verf. in einer náchsten Sitzung der botanischen Sektion zu veröfifentlichen. BEMEKKUNGÜBEBF. PAX: „GRUNDZÜGE DBR PPLANZENVERBREITUNG " (41) Laut diesen Daten liegt die höhste Waldgrenze der Fichte in den Szebener Alpen; bis 1850 m steigt sie au^nahmsweise nur hie und da. (Das Maximum íür Ungarn ist 1880 m.) Bd. I, S. 125. — Nach Pax liegt die obere Vegetations- grenze von Abies álba Mill. in den Westkarpathen bei 1100 m, in den Ostkarpathen bei 1400 m; doch bedürfen diese Augaben eine Berichtigung. Laut den pflanzengeographischen Erhebungen liegt diese Grenze (Baumform): in den Westkarpathen . . bei 1220 m (laut 280 Messungen) in den Ostkarpathen ... bei 1310 m (laut 585 Messungen) Bd. I. S. 126. — Die Vegetationszone der Arve liegt nicht zwischen 1300 — 1600 m, sonderu zwischen 1420—1700 m (Baum- form); mit der Zone der Krüppelarve zwischen 1420 — 1750 m. Es entspricht nicht der Tatsache, als ob ihr Vorkommen sich in Erdély (Siebenbürgen) bloss auf die Szászsebeser Alpen und auf den Éetyezát beschránken würde. Entschieden ist es festgestellt, dass sie am Bucsecs, in den Fogaraser Alpen (auf der Bráza- Alpe) gedeiht. Am Pareng lében auch einige Exemplare. Die Standorte in der Kelemen-Gruppé müssen neben jenen der Radnaer Alpen auch angeführt werden. Bd. I. S. 130, — Über Pinus uncinata macht Pax die folgende Bemerkung: „Ob der Bestand dieses niedrigen Baumes auf dem Hochmoor im Dornatale oberhalb Dorna Kandreni nicht auf Aufforstung beruht, möchte ich dahin gestellt sein lassen", Dieser Behauptung widerspricht die Tatsache; denn im Dornatal, wenigstens an der ung. Kosna kommt nicht Pinus uncinata, sondern nur Pinus silvestris vor; ausserdem ist sie hier nicht angeforstet, sonderti urheimisch. Bd. I. S. 144. — Juniperus nana steigt in der Hohen Tátra durchschnittlich um 40 m höher als Pinus pnmilio (Juni- perus nana bis 2000 m, Pinus pumilio bis 1960 m); deshalb decken sich nicht ihre Höhengrenzen. Juniperus nana steigt nn der Babia Gora bis auf den Gipfel (1725 m) empor, deshalb kann man hier von einer oberen Vegetationsgrenze nicht reden, noch weniger, dass das Knieholz hier um 30 m höher steigt als der Zwergwacholder. Bd. I. S. 145. — Die vom Verf. festgestellten Höhen- grenzen der subalpinen Region stimmen mit jenen von Pax nicht überein; es ergaben Bich unter Berücksichtigung der Vegetations- giirtel des Knieholzes und der Fichte folgende Höhen : an der Babia Gora 1420— 1660 m; nach Pax (1330— 1660 m), in „ Hohen Tátra 1450—1780, ., „ (1500-1800 „), , den Radnaer Alpen 1600—1900 „ „ „ (1600—1900 „), „ , südl. Karpathen 1750—2000 „ „ „ (1850—2200 J. Bd. I. S. 180. — Die Bemerkung, dass das Vorkommen von Fraxinus Ornus im áussersten Síiden der Karpathen an den Ufergelanden der Olt, der Cserna und Temes, sowie an den 20 (42) BLATTNY T. - benachbarten Hügeln Anklánge an die mediterráné Flóra zeigt, ist auch unrichtig ; denn falls wir Fraxinus Ornus für mediterrán betrachten, (siehe noch Bd. I. S. 182), so sind ihre erwáhnten Standorte gegenüber dem Vordringen dieses mediterránén Ele- mentes bis an das Bükkgebirg von keiner Bedeutung. Das Vor- kommen von Celtis australis neben Acer monopessulanum lm Kasanpass ist viel interessanter. Bd. I. S. 190. — Die mit „/"" bezeichnete Vegetations- grenze der Karte ist für Fraxinus Ornus nicht ganz die west- östliche. S i m 0 n k a i führt die Art auch vom Töpehegy náchst Alsórákos an und dieser Standort ist stark ausser der „/""-Linie dér Karte. Der nördliche Teil dieser Linie ist richtig, doch nur deshalb, weil es leichter ist eine Linie zu ziehen, von der man behauptet, dass sie von dieser oder jener Art nicht überschritten wird, als feststellen, dass eine gev^isse Art nur bis hier und nicht weiter vorkommt. Bd. 1. S. 193. — Die „/!Z" -Linie der Karte bezeichnet unter anderen die nordöstliche Grenze von Pinus austriaca und Tilia tomentosa. Nachdem aber die Angabe über das Vorkom- men der Schwarzkiefer náchst Kisíalmács sich als unrichtig erwiesen hat, verláuft auch diese Linie vom náchsten Standorte (Domugled) ziemlich entfernt. Für Tilia tomentosa ist sie insofern richtig, dass sie tiber Nagyvárad verláuft und im Vöröstoronypass (Rotenturmpass) endet ; alles andere ist unrichtig. Die Silberlinde ist in der Mezőség, im Bükkgebirge des Kom. Szilágy sowie in Ugocsaer Kom., in der Umgebung von Beregszász und Munkács von vielen Stand- orten bekannt. Laut diesen verláuft die in der Karte des IL Bandes eingezeichnete Linie von Nagyvárad gegen Osten ungefáhr bis Szatmárnémeti, sodann führt sie über Avasujváros, Nagyszőllős und Beregszász nach Munkács ; von Nagybánya wendet sie sich gegen Süden und über Marosvásárhely verláuft sie im Vörös- toronypass. Bd. I. S. 194. — Die „fS^-Lime wird ostwarts, nach Pax, unter anderen von Juniperus sabina und Castanea sativa nicht überschritten. Bezüglich Juniperus sabina verláuft diese Linie náchst Petrozsény nach dem Zsiltal. Sie muss eben bei Petro- zsény korrigiert werden, denn der östlichste Standort von Juni- perus sabina liegt von Petrozsény nördlich und nordöstlich iPiatra Rosi), dagegen geht die Linie der Karte von Petrozsény südwestlich. Für Castanea sativa ist diese Grenzlinie von keiner Bedeu- tung, denn im südöstlichen Ungaru gedeiht diese Art ursprüng- lich nirgeuds wild. Bd. I. S. 194. — Das Vorkommen von Syringa Josikaea iu den Komitaten Ung und Bereg wird wiederholt bezweifelt, jedoch ohne besonderen Grund. BEMEBKÜNG ÜBEB P. PAX : „QRUNDZÜGE DER PFLANZENVERBREITUNG" (43) Bd. I. S. 196. — Das Hochgebirge ist die Ursache davon, dass die Kolozsvár — Szászrégen — Székelyudvarhely — Brassó-Linie von Amygdalus nana, Prunus mahaleb und Acer tataricum nicht überschritten wird. Von einer absoluten Grenze kann Mer nicht die Rede sein, denn in den rumanischen Auslaufern der Ost- karpathen trifft man wieder diese Hoizgew^áchse. Wo das Hoch- gebirge z. B. der Verbreitung von Acer tataricum nicht den Weg versperrt, (alsó von Kolozsvár —Szászrégen gegen Norden und Nord-Osten ; bei Teke, Füze, Apanagyfalú, Coptelke etc, sodann bei Dés, Bethlen, Nagybánya, Szatmár, Huszt etc) kommt sie überall vor. Bd. II. S. 39. — Die Eichenwalder des Komitates Szepes sind derzeit von geringer Bedeutung, obzwar sie einst — wie dies die Gánóczer Relikte beví^eisen — am Fusse der Hohen Tátra grosse Strecken bedeckten. An dies anschliessend ist nicht vom geringen Interessé, jener der Hohen Tátra am náchsten liegende Standort, der ihr Dasein in den lángst vergangenen Zeiten noch deutlicher beweist. Von Poprád gegen Vernár liihrt der Weg über Virágvölgy, von wo man in kaum einer halben Stunde einen im grössten Teil reinen Eichenwald triflft. („Dubina" 37° 56—59', 49° 01'). Von Fichtenwaldungen umsáumt steigt hier die Eiche bestandbildend bis 880 m, vereinzelt bis 917 m. Sie kommt hier nur in drei Expositionen ii. zw. im Süden, Süd-Osten und Süd-Westen vor ; anderwárts findet man sie nicht, sie überlásst das Terrain der Fichte. Sie lebt hier in seichtem Grundé u. zw. in Sandstein. Erwahnenswert ist es, dass sie sich hier zum grösten Teil mittels Ausschlag erhált und jedes 4 — 8 Jahr Samen bringt, die aber klein (von der Grösse einer Erbse oder einer Haselnuss) sind und derén ein grosser Prozentsatz steril ist. Bd. II. S. 78. — Dass Quercus lanuginosa die mit „f" bezeichnete Linie der Karte (Bd. L) nur wenig überschreitet, entspricht nicht der Tatsache, nachdem diese Eiche im Erdélyer (siebenbürgischen) Becken v^eit verbreitet ist. Noch weniger kann ihre nördliche Verbreitungsgrenze hier gezogen werden. Man hat sie ja in den nordöstlichen Karpathen bei Homonna getroífen, ausserdem kommt sie am Tokajer Berg und im Nord- westlichen Hochlande an mehreren Stellen (Privigye, Pelsöczer Nagyhegy etc.) vor. Bd. II. S. 78. — Die vorerv^áhnte Linie stimmt mit der Verbreitungsgrenze der Quercus cerris auch nicht überein. denn gegen Norden ist diese Eiche ohne Unterbrechung bis Szatmár- németi verbreitet und in der Nahe von Máramarossziget, bei Karácsonyfalva hat man ihren nordöstlichsten Standort getroífen. Bd. II. S. 78. — Die nördliche Grenze der ungarischen Eiche (Quercus conferta) verláuft nicht im Hátszeger Tal (Déva, Vajdahunyad), sondern über die Ortschaft Csdn im Szilágyer (44) BLATTNY T. Komitat (40° 11', 47° 27'), sie liegt alsó von dem Standorte im Marostal um etwa 1° 30' gegen Norden. Bd. II. S. 157. — Nach den neuen Beobachtungen liegt die Waldgrenze an der Babia Gora nicüt bei 1330 m, sondern bei 1430 m ; 1330 m hoch liegt die durchschnittliche obere Grenze der geschlossenen Bestande. Bd II. S. 157. — Die höchsten Standorte der Buche und der Edeltanne Hegen nach Pax an der Babia Gora bei etwa 1300 m. Genauer: die Buche steigt bis 1265 m, die Edeltanne bis 1281 m. Es wurde bereits bemerkt (siehe Bd. I. S. 145), dass der untere Rand der Knieholzregion bei 1420 m liegt und nicht bei 1330 m. Bd. II. S. 162. — Pax behauptet, dass die Arve in den Bélaer Kalkalpen und in den Liptóer Alpen nicht vorkommt.DagegQn ist festgestellt worden, dass sie in den Liptóer Alpen westlich bis zum Rücken „Velki-Vrh" „Rohács" verbreitet ist und fehlt auch nicht in dem Gebiete der Bélaer Alpen. Györffy I. zahlt sie aus den Bélaer und Javorinaer Alpen von 22 Standorten auf (Magy. Bot. Lapok 1912. S. 40-48). Bd. II. S. 179. — Auf der Szitnya nachst Selmeczbánj^a kommt die Weissföhre wild nicht vor (das hat schon J. Tuzson bemerkt). Bd. II. S. 211. — Pax bezweifelt das v^^iederholt erwáhnte Vorkommen von Syringa Josikaea. Bd. II. S. 211. — Der Irrtum über das Vorkommen von Pinus uncinata im Dornatal muss abermals berichtigt werden. Bd. II. S. 223. — Es ist unwahrscheinlich, dass Pinus uncinata im Valea Nyagra vorkommen wiirde. Bd. II. S. 241. — „Die Zirbelkiefer aber fehlt im Foga- rascher Hochgebirge. Ich sah sie hier nirgends". — Die Arve ist im Fogaras Hochgebirge von einem einzigen Standorte bekannt : Verf. sah sie an der Bráza Alpe (Valea Bráza : Mosu- lyácza), wo sie in ziemlich grosser Anzahl gedeiht ; einige Exem- plare stehen noch in dem anstossenden Tale Pozsorta. Bd. II. S. 254. — Des Vorkommens der Schwarzkiefer nachst Kistalmács wurde bereits oben Erwahnung getan. (Verf. betont nochmals, dass hier die Schwarzkiefer nicht lebt; Pax hat sie mit der Weissföhre verwechselt, die hier urheimisch ist). Bd. II. S. 254. — Die nordwestliche Grenzlinie der Silberlinde (siehe Karte II), wie dies schon bemerkt wurde, ist nur an den beiden Endpunkten richtig ; sie wird von Quercus conferta und Syringa vulgáris überschritten. Der nördlichste Standort von Quercus conferta liegt im Szilágyer Komitat. Die Verbreitungsgrenze von Syringa vulgáris muss weiter gegen Osten verschoben werden, weil diese Art ausser Alsó- und Felsőgrohot (bei Kőrösbánya), auch östlich in der Gegend von Bucsesd und Abrudfalva : beim Vulkán Berg vorkommt. Am Csáklyaikő hat man sie nicht getroffen. Mit Recht bezweifelte Pax das BEMERKÜNQ ÜBER P. PAX : „QRDNDZÜQE DER PPLAKZENVERBREITUNG" (45) Vorkommen am Nagyhagyraás und bei Medgyes ; diese Angaben sind daher zu streichen. Bd. II. S. 254. — Das spontáné Vorkommen von Juglans regia in Bihar Gebirge stellt Verf. in Abrede. Die Verhaltnisse des Vorkommens (an Wiesen, Strassen, Feldern, bei Wohn- gebauden etc.) verstárken diese Annahme ; für urheimisch be- trachtet er nur einige Standorte im Hunyader und Krassó- Szörényer Komitat (Domugled, Gegend der unteren Donau, der untere Teil des Riu maré im Retyezát). Bd. II. S. 254. — Nach Pax liegt die obere Buchen- grenze im Bihargebirge bei 1440 m ; nach neueren Beobachtun- gen ist die : max. obere Grenze der Bestandbildung, als Waldgrenze bei 1370 (1499) m, 28 Angaben darüber Fichte „ 1270 ( 1484) m, 73 des Buchenbuschwerkes „ 1500 (1581) m, 4 Bd. II. 255. — Nach K e r n e r nimmt Pax die obere Grenze der Fichtenwálder im Bihargebirge 1650 m hoch. Laut den forstl. pflanzengeographischen Angaben liegt diese (Wald- grenze) durchschnittlich bei 1580 m, max. : 1754 m. G, M o c s 2 : Über zweí íntefessante sandbewohnende Díscomyceten, (Ung. Originaltext S. — .) I. Sarcosphaera ammophila (Dur. et Lóv.) m. Synon. und Abbildung (Fig. 1—5) im ung. Text. Dieser interessante, am Sande lebende Pilz wurde zuerst in Algier angetroífen. Seine ersten Beobachter: Durieu und L é V e i 1 1 é hatten ihn Peziza ammophila benannt. Mit Durieu wird irrtümlich als Mitautor Montagne angeführt. Von C o o k e wurde er zuerst in die Gruppé der Sarcoscyphaeen, sodann in die der Macropodes eingereiht. Saccardo, Boudier und L. Hollós hielten ihn für Oeopyxis. Er wurde in England, Frankreich und Holland beobachtet. In Ungarn hat ihn L. Hollós bei Kecskemét, Nagykőrös und Czegléd gefunden. Sonst hat man ihn noch an den fol- genden Standorten getroifen : Sövényháza, Komitat Csongrád (leg. B. Lányi); Szigetszentmiklós^ Csepelinsel (leg. J. B. Kümmerle et J. Szurák); Gubacsi Puszta bei Budapest (leg. J. Szurák); Ógyalla, Komitat Komárom (leg. E. E n d r e y) ; Imely, Komitat Komárom (leg. E. Endrey); Sükösd, Komitat Pest (leg. F. Greinich). Der Fruchtkörper dieses Pilzes ist zuerst geschlossen, kugelig, spater trichter- und glockenförmig ; sein Rand spaltet (46) G. MOESZ sich iu dreieckige Lappén ; der Durchniesser ist 2 — 5 cm gross. In der ersten Zeit seiner Entwicklung ist er voni Sande voU- siándig bedeckt. spater hebt sich sein oberer Teil aus dem Sande empor. Nach Entfernen des Sandes, der das Áussere dieses Pilzes bedeckt, kommt seine weisslich-braune Farbe und sein glattes Áussere zum Vorscliein. Der Fruchtkörper setzt sich in eiueni scheinbar langen und starken Stiel fórt. L. Hollós hat zuerst bemerkt. dass dieser „Stiel" nichts anderes als „ein voni Myceliuni zusammengeklebtes Sandgebilde" ist. Das Fehlen eines Stieles macht seine Stelle in der Gattung Geopyxis fragiich. Die Auffassung des Verf. bestarkt auch der Umstand, dass die Schiáuche von Jodlösung lebhaft blau gefárbt werden. Dazu konimt auch die Eigenschaft, dass der grössere Teil seines Fruchtkörpers auch weiter im Boden bleibt. Er kann deshalb nur in die Gattung Sarcosphaera eingereiht werden. Boudier beliess ihn in der Gattung Oeopyiis (Histoire et class. Discoraycetes d'Europe. 1907, p. 49), wahrscheinlich deshalb. weii ihm das Verhalten seiner Schiáuche Jodlösung gegenüber unbekannt blieb. Nach Boudier gehören bisher in die Gattung Sarco- sphaera: 8. coronaria (Jacqu.) Boud. und S. sicula (Inzenga) B 0 u d. S. ammophila gehört in die Náhe von S, coronaria. Die letzterwahnte Artbesitzt auch einen „Pseudostiel" (Siehe Rabenh.: Fung. eur. no. 806). Noch deutlicher veranschaulicht dies die Abbildung von Fresenius. (Fresenius: Beitrage zur Myco- logie. Taf. IX. Fig. 7). Die auffallende Zerbrechlichkeit des Fruchtkörpers charakterisiert auch die beiden Arten. Die Sporengrösse ist nach C o o k e 20 X 9 p.. 0 u d e m a n s gibt dieselbe Grösse an, wahrscheinlich nach C o o k e. Die Messungen des Verf. (an Exemplaren von vier ungarischen Standorten) ergaben folgende Resultate : Ascus: 233— 340X12- 17 ul; Sporen: 14— 18 X 8—11 {t. II. Sepultaria arenicola (Lév.) Re hm. Synon. und Abbildung (Fig. 6—9) im ung. Text. Lindán hat in die Gattung Sarcosphaera auch einige solche Arten eingereiht, die hier keineswegs untergebracht werden können. Es sind dies : Sarcosphaera sepulta, arenicola, arenosa, geaster und Sumneriana. Die langen, welligen Hyphen, die ihr Áusseres überziehen, weiters der Umstand, dass die Schiáuche von Jodlösung nicht blau gefárbt werden, genügen, um diese Arten in die Gattung Sepultaria zu stellen, wie dies auch R e h m und Boudier getan habén. Verf. bescháftigt sich bei dieser Gelegenheit nur mit den Arten arenicola L é v. und arenosa F u c k e 1. Er meint, dass diese beiden Namen sich auf eine einzige Art beziehen, die mit dem álteren Namen arenicola L é v. bezeichnet werden muss. & ÜBER ZWEI INTERE8SANTE 8ANDBEW0HNBNDE DI8C0MYCETEN (47) Die voUstándigste Beschreibung der Jetztgenannten Art befindet pich in dem Werke von Rehm (apud Rabenh. Kryptfl. Bd. J. Abt. 3. S. 1076). Über Sepultaria arenicola sagt Eehni das Folgende : „Jedenfalls steht die Art im grossen der 8. arenosa sehr nahe, so dass ietztere nur als aiiffallig grosse Form aufgefasst werden könnte, alléin abgesehen von diesen bedeutenden Grössenverschiedenlieiten, hat S. arenicola auch konstaut kleinere Sporen und ihr Geháusc ist am Raiid v^eniger tief eingerissen," Die unterscheidenden Merkmale der beiden Arten sind nach Rehm die folgenden : Apothecien von arenicola Lév. zerslreut, nm Rnnd niehr-weni- ger einreissend, 5 — lOmm breit, Sporen 18 — 24 X 10 — 12 [j. gross, Apothecien von arenosa Fuck. in Mehrzahl gedrángt bei- sammen, tief einreissend, 1-3 cm breit, Sporen 24 — 30 X 10—14 \L gross. Wenn wir aber die ersten Bescbreibungen des Pilzes ver- gleichen, so finden wir höchstens in der Farbe der Fruchí- schichte einen Unterschied. L é v e i 1 1 é bezeichnet das Hvmeniura \on arenicola als „fuscescens", Fuckel das von arenosa „albo- glaucescens". Über Apothecien- und Sporengrösse macht nur Fuckel Erwahnung; er sagt über die ersíe : „asque ad 1 unc. latis" (alsó bis 2*5 cm breit). Sporengrösse 20 X 10 {i. Diese Sporen- grösse stimmt mit der Beschreibung von Rehm nicht, weil Rolche kleine Sporen soll nach Rehm S. arenicola besitzen. C 0 0 k e gab in seinem Werke : Mycographia die farbige Abbildung der beiden Arten (Fig. 117, 118), doch sehen diese einander so ahnlich, dass es unmöglich isi. sie voneinander zu unterscheiden. Aus dem Text kann man entnehmen, dass Cooke den Unterschied hauptsáchlich in der Farbe der Fruchíschichten sehen könnte. Er fand bei den beiden Arten fást gleiche Spo- ren {arenosa 20 X 10 ji, arenicola 20 X 12 [i-]. Die von Fuckel beschriebene arenosa stellt er auf Seite 259 des genannten Werkes als Varietát zur arenicola Lév. Doch kann das in der Farbe des Hymeniums sich áussernde Merkmal zur Unterscheidung der beiden Arten {arenicola und arenosa) nicht verwendet werden, wie das auch aus R e h m s eingehender Beschreibung zu entnehmen ist. Nach Rehm ist das Hymenium der beiden Arten weisslichgelb. B o u d i e r (Icones Myc. IV. p. 202) sagt über das Hymenium von Sepultaria are- nosa, dass dies schmutzigweiss oder ockerfarhig ist. In der Grösse der Apothecien ist auch kein Unterschied. Boudier sagt von 8. arenosa: „eine der kleinsten Arten dieser Gattung kleine Art, Va — 1 cm, selten IV2 cm breit." Dagegen soU nach Rehm von beiden Arten eben die arenosa die grössere sein. (48) G. MOEBZ : ÜBEE ZWEI INTERESSANTE 8ANDBEW0HNENDE DI8C0MYCETEN Nach alldem ist Verf. der Meinung, dass von L é v e i 1 1 é und F u c k e 1 eine und dieselbe Art beschrieben wurde. Die widersprechenden, doch richtigen Textergánzungen der spáteren Autoren deuten auch dahin, dass die Erhaltung der beiden Arten, nachdem man sie nicht unterscheiden kann, eine gezwun- gene ist. S. arenicola ist aus Ungarn bekannt. S. M á g o c s y-D i e t z fand sie bei Balatonszemes, „aus dem sandigen Boden kaum hervorragend, in diesem fást ganz versteckt", im Herbst, Die hier gesammelten Exemplare sind 2 — 4 cm breit. Apothecien zuerst kugelig, spater krugförmig, mit tief hinab einreissendem Rande und nach innen sich krümmenden dreieckigen Lappén. Aussen von langen, 6 - 8 [x. breiten, wenig verzweigien, septier- ten, weichen, brauneu Hyphen bedeckt und vom Sand iiber- zogen. Hymenium schmutzigweiss, graulich. Ascus : 233 — 267 X 20 (X, mit acht Sproren in einer Reihe ; von Jodlösung nicht blau gefárbt. Sporen 22—25 X 13 — 16'5jj. gross, elliptisch, stumpf, glatt, mit einem grossen zentralen Öltropfen, der manchmal das ganze Innere einnimmt, oft findeí man neben diesem auch einige kleine Tröpfchen. L. Hollós führt diese Art von Kecskemét und Félegyháza als Lachnea arenosa an. Der von Hazslinszky im Iváder Walde gesammelte und als Humaria arenosa benannte Pilz erwies sich beim Unter- suchen des im Ungarischen Nationalmuseum sich befindenden Materials für Lachnea haemisphaerica (W i g g.) G i 1 1. (Sporen rauh, Filz starr). An diesen Exemplaren kam Stephanoma stri- gosum W a 1 1 r, parasitisch vor. Den von S. Mágocsy-Dietz bei Budapest am Sand- boden gesammelten und von Hazslinszky als Humaria are- nosa F u c k. bestimmten Pilz (in Verhandl. der zool.-bot. Ges. 1887. S. 166), kannVerf. lautdemim Ung. Nationalmuseum befind- lichen Originál matériái auch nicht für Humaria areyiosa haltén. Denn er ist aussen vom Filz nicht gedeckt und seine Schláuche v^erden von Jodlösung nicht blau gefárbt ; Sporen yerhaltnismássig klein (13 -14X6'5 — 8 ft), innen mit zwei Öltropfen. Nach Hazslinszky sind die Sporen „ungefáhr 14 (a láng". Die Kleinheit der Sporen, die schon R e h m auffiel, besonders aber die haarlosen Apothecien stimmen mit der Beschreibung von Humaria arenosa nicht überein. S- arenicola sieht Humaria delectans ahnlich, doch wer- den die Schláuche des letzteren von Jodlösung blau gefárbt. Dem Humaria euchroa K a r s t e n steht er am náchsten, er kann sogar mit diesem identisch sein. (Ans der Sitzung der botanischen Sektion am 11. Dezember 1912.) (Szurák.) G. MOESZ. : PR0ANTHESI8 BEI 8YRINQA VULGÁRIS INFOLGE IN8EKTENFRA88 (49) G. Moesz: Proanthesís bei Syrínga vulgáris infolgc Insektenfrass* (Ung. Originaltext p. 193.) In einem Garten der Stadt Aranyosmarót (Nordungarn) blühten im Monat August 1. J. zwei Fliederstráucher zuni zweiten Male. Oberarzt Dr. L. B e n k ő hat den Verf. auf diese zum zweiten Male blühenden Fliederstráucher aufmerksam gemacht und ihm mitgeteilt, dass diese beiden Straucher im Frühling zur rechten Zeit geblüht und auch das Laub normál entwickelt habén. Gegen Ende Juni wurden sie von der spanischen Fiiege dermassen abgeblattert, dass an ihnen kein einziges Blatt zurück- blieb. Kalil standén diese Fliederstráucher bis zur dritten Woche des Monats Juli. Zu dieser Zeit erschienen an ihnen junge Blatter und Blütenknospen. Anfang August standén sie in voller Blütenpracht. Am 7. August, als Verf. am Standort erschien, waren sie noch immer von Blüten bedeckt. Nicht weit von dicsen Strauchern stand ein dritter, doch wurde dieser von der spanischen Fiiege verschont und bltihte deshalb auch nicht zum zweiten Male. Über das wiederholte Blülien von Syringa vulgáris finden wir in der Literaíur nur eine Anmerkung, u. zw. von Mágocsy- Dietz (Terniészettud. Közi, 1885. S. 518). Die Ursache dieses anormalen Blühens war das noch im Spatherbst milde Wetter. Es unterliegt keinem Zweifel, dass das anormale Blühen des Aranyosmaróter Flieders die spanische Fiiege verursachte. Verf. erklárt diese Erscheinung wie folgt : 1. Es ist sicher, dass zwischen der Entlaubung und der Entwicklung der Blütensprossen eine Korrelation besteht. 2. Die im Juni sich entwickelnden Blatter habén bis Ende Juni, bis zum Erscheinen der spanischen Fiiege, mittels Assimi- lation eine bedeutende Quantitat organischer Stoffe erzeugt. Ein Teil dieses Stoflfes wanderte in den Stengel und in die Achselknospen. Nicht nur die Assimilation, sondern auch die Dissimilation ist die Aufgabe des Laubblattes. Durch die vor- zeitige Entlaubung hat aber die Dissimilation stark abgenommen. Infolgedessen ist in den Knospen und im Stengel von den sich anhaufenden Assimilationsprodukten ein gewisses Plus zurück- geblieben. Dieses Plus der organischen Stoffe hat die Blüten- knospen vorzeitig zu Blüten entwickelt. Schliesslich möchte Verf. bemerken, dass er in den Rispen der im August entstandenen Blütensiánden im Monat November einige unreife Früchte fand. Über eine ahnliche Erscheinung, ver- ursacht durch Insektenfrass, fand Verf. in der Literatur keine Angabe. (Aus der Sitzung der botanischen Sektion am 9. Október 1912.) {Szurak) 21 (50) SITZUNG8BERICHTE SITZUNGSBERICHTE. Sitziuig der botanischen Sektton am 9. Október 1912. Vorsitzender: M á g o c s y-D i e t z S. Schriftführer : M o e s z G. 1. Blattny T. : „Bemerkungen über F. P a x: Grundzüge der Pflanzen- verbreitung in den Karpathen. Bd. I u. 11". Siehe dieses Heft S. (38) u. f. 2. Kupcsok S. : „Floristische Beitrage zur Flóra von Breznóhánya, der Niederen Tátra und der sie angrenzenden Komitate", vorgelegt von Lengyel G. 3. Tuzson J. : „Das Herbar von V. Borbás". Dasselbe wurdevom königl. ungar. Ministerium für Kultus und Unterricht für dia pflanzensyste- matiche Sammlung der hiesigen Universitat angekauft. Es enthalt 120 — 150,000 Blátter und ist im ganzen gut erhalten. 4. M 0 e s z G. : , Über Proant'iesis bei Syringa vulgáris infolge von Insektenfrass' . Siehe dieses Heft S. (49). 5. Lacsny J. L. : „Beitrage zur Algenflora der Thermalwasser bei Nagyvárad". Siehe dieses Heft S. (37). Sltzung der botanischen Sektion am 13. November 1912. Vorsitzender : Klein G y. Schriftfiihrer : M o e s z G. 1. Wagner J. : „Noch einmal die Fritillaria des Deliblat". 2. Tuzson J. : „Pflanzengeographischc Bemerkungen' . Vortragender macht erganzende Mitteilungen zu seiner die „Grundzüge der entwickelungs- geschichilichen Pfíanzengeographie Ungarns" betreffendea Arbeit. 3. Pa ál A. referiert unter dem Titel: „Über die Lichtempfindung der Pflanzen" die neueren auf diesen Gegenstand bezüglichen Untersuchungen. 4. Hollendonner F. : „ Unter seheidung des Holzes der Zerreiche von dem Holze der übrigen einheimischen Eíchen'\ Vortragender gibt an, ilass eine wassrige Lösung von Ferrisulfat das Holz der Zerreiche kaum fárbt — es bleibt höchstens ein schmutziger Fleck — wahrend das Holz der übrigen Eichen durch diese Lösung sogleich dunkelblau gefarbt wird, was mit dem verschiedenen Gerbstoffgehalt zusammenhángt. Ebenso hat Vor- tragender schon friiher gezeigt (siehe : Mathem. és Természett. Értesítő, Bd. XXIX, p. 983—1001. Ref. im Bot. Zentralblatt Bd. 120, p. 194), dass das Holz der Fichte durch wassrige Eisenchloridlösung sich griin farbt, das der Larche dagegen schwarz. Sitzung der botanischen Sektion am 11. Dezember 1912. Vorsitzender, in Verhinderung von J. Klein, Mágocs y-D i e t z S., Schriftfiihrer : M o e s z G. 1. Textoris Izabella: Floristische Daten aus dem Komitate Turócz". (Wird erscheinen). 2. Jávorka S. : „Die ungarischen THchophorum-Arten" . Vortragen- der stellt fest, dass Tr. (Eriophorum) alpinum im Komitate Vas und am Neusied- ler-See, Tr. oliganthum dagegen in den Komitaten Liptó und Szepes vor- kommt ; ebenso kommt nach Exemplaren des ungar. National-Museums auch Tr. austriacum P a 1 1 a in Ungarn vor, und zwar bei Szepesváralja. 3 Blattny T. : Neue Daten zur Verbreitung von Syringa Josikaea. 4. P a á 1 A. : „ Über die Bildung des Chlorophylls im Finstern". Vor- tragender referiert über die biesherigen auf diesen Gegenstand bezüglichen Untersuchungen. 5. Moesz G. „Über zwei interessante Discomyceten" . Siehe dieses Heft Seite (45). 6. Schilberzsky K. legt vor : á) eine Wurzel von Salix álba, an der aus dem infolge von Verletziing entstandencm Callus zahlreiche Adventiv-Wurzeln sich entwickelten ; b] eine Apfelblüte mit Phyllodie der Kelchzipfel ; c) die Konidien-Form der Venturia pirina {Fusicladium pirinum), das an den Zweigen eines Garten-Birnbaumes auffallende Schorf-Bildung her- vorrief; unddi Hexenbesen-Büdung an Berberis vulgáris infolge von ^eadi«»i Magelhaenicum. A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. Az üléseken bemutatandó dolgozatok czime legalább 8 napjnd az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő. A „Botanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése czéljá- ból szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és igy közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ivek egyik oldalíira Írandók. iSzemélynevek (az auctor-nevek is) kettős === vonallal, a növénynevek és a kiemelendő tételek egyszerű vonallal huzandók alá. A „Botanikai Közlemények" részére sziveskedjenoK a szerzők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget víigy kivonatot, vagy lefordítás czéljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni. A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ivenkint 50 kor., ismertetésért 40 kor., az idegen nyelvű szövegért 30 — 40 korona írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb czikk után az egy ivén túl terjedő részért, valamint a 150 pld.-ban, díjmentesen kiszolgáltatni szokott disszertácziókért a szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá- natra azonban többet is, a következő ár mellett: 25 darab ivenkint, czímlappal . . 4 korona — fillér. luu „ „ „ . . H „ „ Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A szakosztály tisztikara. Elnök : Klein Gyula műegyetemi tanár ; másodelnök : Mágocsy-Dietz Sándor tudomány- egyetemi tanár ; szerkesztő : Tuzson János egyetemi magántanár ; jegyző : Moesz Grusztáv nemzeti múzeumi igazgató-őr. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül : Filarszky Nándor nemzeti múzeumi növénytani osztályigazgató, Schilberszky Károly m. kir. kerté- szeti tanintézeti tanár. Az alapítói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VUI. ker., Eszterházy- utcza 16. szám), a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szak- osztály jegyzőjéhez (Moesz Gusztáv, Budapest, V. ker., Akadémia- utcza 2), kéziratok a szerkesztőhöz (Tuzson János, Budapest, I. ker, Rezeda-utcza 9. szám) küldendők. Le bulletin .^Botanikai Közlemények** est la revue de la sectíon botaníque de la Socíété r. hongroíse des Sciences natu- relles* A présent ií parait dans sa IV""" année (6 fascícules par an) et contient envíron 25 feuilles* Les travaux publiés son traduits complé- tement ou sönt réduíts en un bref résumé dans une des langues les plus importantes ou en latin et íls apparaíssent dans le mérne fascicule. Le prix d'abonnement par an est 8 cou- ronnes (8*50 francs) ou on échange le bulletin avec d'autres revues botaniques, S'adresser a la rédactíon du bulletin ,3otaníkaí Kö^íemények^^ Budapest, VIIL, Eszterházy-utcza Í6. A szakemberek figyelmébe! A Szegedi Városi Múzeum herbáriuma, mely- nek alapját a Feíchtinger-féle gyűjtemény alkotja, jelenleg meghaladja a 10,000 példányt. A múzeum igazgatósága tudatja, hogy a gyűjtemény szak- embereknek rendelkezésére áll. Ilomyánszky Vikíor csá'sz. és kir. udvari könyvnyomdája Budapesten. 5549P New York Botanical Garden Library 3 5185 00259 3372 ^téM^ ■^ --^ Á^^ ■*.,6Í^^-. ^'*\^ *-í- ' -M^-