'*A»»^.: ,í^^'.i'^ '04.fcír BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKÁN A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA MAGOCSY-DIETZ SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI MOESZ GUSZTÁV XVL KÖTET 1917 MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN BUDAPEST, 1917 KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.) E- kötet füzeteinek megjelenése: — Es erschienen: Heft 1-3 füzet, pag. 1-68, (l)-(24), 1917 július 30. 4_6 ., ., 69— 136, (25)— (öO), 1917 deczember 30. INDEX. A zárójelbe tett számok az idegen nyelvű szövegre, a *-gal jelzett számok az ábrára vonatkoznak. Die Zahlen in ( ) beziehen sich* auf die Mitteihingen für das Ausland, die mit * auf Abbildungen. I. Boros Á. : Ujabb adatok Budapest környéke növényzetéhez. 116. — — Neuere Daten zur Vegetation der Umgebung von Budapest. (47). Galambos M. : A hazai Thymelaeaceák szövettana. 69. — — Die Histologie der ungarischen Thymelaeaceae. (25). G-reguss P. : Gondolat a növényország polyphyletikus fejlődéséhez. (Szak- oszt.) 65. Győrffi I. : Kettős pártájú terebélyes csengetyűke. 33. Campanula patula mit verdoppelter Blumenkrone. (11). Havas G. : A hereféléken és más növényeken is előforduló azonos rend- ellenességekről. 20. — — Über die gleichartige teratologische Falle bei den Kleearten und anderen Pflanzen (7). Hollendonner F. : Az aquincumi római szövet anyaga. 35. — — Der Stoff eines römischen Gewebes von Aquincum. (13). Jávorka S. : A Magy. Nemz. Múz. növénytárának újabb gyarapodása. 40. Neuere Bereicherung der bot. Abteilung des Ung. Nationalmuseums (18). Kisebb megjegyzések és újabb adatok. V. közi. 1. — — Kleinere Bemerkungen und neuere floristische Daten. V. Mitteil. il). W. Junk : Bibliographiae botanicae supplementum. (Ismertetés). 41. Kovács F : A Vicia peregrina előfordulása Óbecsén. (Szakoszt.) 5T. Kőrösy K, és Lenhossék M. : A budapesti könyvtárakba és intézetekbe járó természettud., orvosi és mezőgazdasági folyóiratok jegyzéke. (Ismertetés). 41. Künimerle J. B. : Növénytani repertórium. 43, 119. Lacsny I. L.: A jászói halastavak kovamoszatai. 12. — — Die Bacillarien der Jászóer Fischteiche. (7). Lindau G-.: A tószegi Laposhalom történelemelötti növényi leletei. 107. — — Die pflanzlichen Funde von Laposhalom bei Tószeg. (37). Botanikai Közlemények. 4—6 füzet. 1^ IV Mágocsy-Dietz S. : Mei>:emlékezés Kitaibel Pálról, halálának századik évfordulóján. 130. Mihalusz V.: A gyermekláncfű tökocsányán rendellenesen megjelenő levélke. 109. Abnormale Blattbildung am Blütenschafte von Taraxacum officináié. (43). Moesz G.: Apró közlemények. 127. A Linaria genistifolia epidermiszének sajátságos anyagáról. 127. A Tragus racemosus és a Ceterach offici- narum védelme Németországban. 128. A kékmoszatok sejtfala. 128. Világító kovamoszat. 128. A kucsmagombák mérges voltáról. 128. A kerti szegfű két veszedelmes betegsége. 8. Zwei verderbliche Krankheiten der Gartennelke. (5). Jelentés a növényt, szakosztály vagyoni állapotáról és a Bot. Közi. 1916. évi folyamáról. 62. — — lütaibel herbáriumának gombái. (Szakoszt.) 66. Schiller Zs. : Az Euphorbia maculata előfordulása Budapesten. 127. Thalictrum minus Jacq. non L. 91. (28). Scluieider J. : Bemutatások. (Szakoszt.) 57, 66. Szabó Z. : A budapesti növénykert növényállománya Kitaibel korában és jelenleg 135. Der Pfianzenbestaud des Budapester botanischen Gartens zur Zeit Kitaibels und heute. (49). Apró közlemények. 56. Levélárnyképek előállítása. 56. A Mercurialis annua virág hajítása. 56. Tudósítások a szakosztály üléseiről. 57—66, 128—130. — — Bemutatások. 58. Irodalmi ismertető. 1. W. Junk : Bibliographiae botanicae suppl. 41; 2. Kőrösy K. és Lenhossék M. : A budapesti könyvtárakba járó folyó- iratok jegyzéke. 41. Jelentés a szakosztály 1916. évi működéséről. 59. Szakosztályi ügyek. 57, 128. Sitzungsberichte. (19). (48). Szolnoki I.: Módszer nedvnyomásingadozások kimutatására lágyszárú növényekben. 99. Eine Methode zur Bestimmung der hydrostatischen Druckanderungen bei Krautern. (36). Thaisz L.: Szakosztályi kirándulás a veresegyházi tóhoz. (Szakoszt.) 129. Tuzson J. : A budapesti egyetem növényrendszertani és növényföldrajzi intézetének újabb herbáriumbeszerzései. 37. Neuere Erwerbungen an Herbar des Institutes für syst. Bot. u. Pflanzen geographie der Univ. in Budapest. (15.) — — Az Alpinetumok az Északi és Déli Kái-pátokban. 55. Különbség a Fraxinus excelsior és ornus levélerezete között. (Szak- oszt.) 66. Unterschied zwischen der Blattnervatur von Fraxinus excelsior und Fraxinus ornus. (22). Touk V.: A Rossi-féle horvát herbárium. 115. Herbárium croaticum Rossianum. (45). n. Ach.naiith.es sp. div. 16. Achnanthidium fiexellum 16, n. v. minuta 13*, 16. Acorus calaraus 129. Adansonia dis^itata 58. Alternaria dianthi, 8, 9* (5). Araphipleura pellucida 14. Araphora sp. div. 15. Anchusa italica 118. Anemone hepatica 116, nemorosa 129. Anthriscus cerefolium 2, lancisecta 3, (1), liocarpa 2, (1), nemorosa 2, 3, (1), nitida 3, sicula 2, (1), silvestris 2, 8, (1), torquata 2, trichosperma 2. Athyrium íilix femina 117. Atriplex patulum 108, (40). Biorrhiza paliida 108, (48j. Callitriche verna 117. Campanula patula 33, 34*, (11). Cannabis sativa 22. Carex elongata 117, (47). Castalia álba 117. Ceterach ofíici- narum 47, 116, 128. Cicuta virosa 129. Cocconeis placentula 16. Cucu- balus baccifer f. glanduUfer 117. Cyclotella Meneghiniana 19. Cyma- topleura elliptica 17, solea 17. Cymbella sp, div. 15. Cynoglossum montanum 8, (4.. Cyperus flavescens 117. Cytisus laburnum 22. Daphne alpina 80, (25), arbuscula 83, 84*, 87*, (25). Blagayana 80, (25), cneorum 83, (25), laureola 82, 86*, (25), mezereum 58, 79, (25). Diatoraa hiemale 18. Encyonenia 15. Epithemia proboscidea 19. Equisetum arvense 108, (42), hyemale f. Moorei 116. Ervum lens 108, (38). Eunotia alpina 19, aicus 19. Euphorbia maculata 127. Fragilaria sp. div. 18, parasitica n. v. rhombica 18, 13*. Praxinus excelsior 66, (22), ornus 66, (22). Fusarium roseum 8, 9*, (5). G-entiana austriaca f. Grundliana 118, ciliata ] 18, cruciata 118, Dörfleri 7, (4). Gromphonema sp. div. 15. Grunonia Takácsi n. sp. 17, 13*. Gyromitra esculenta 128. Helianthus annuus 104. Heterosporium echinulatum 8, 9*, (ö). Hordeum vulgare 108, (42). Humulus lupulus 23. Hyorocharis morsus ranae 117. Iris graminea 117. Juncus subnodulosus 117. Lamium maculatum 23. Lathyrus sativus 108, (40). Lemna tri- sulca 117. Linaria genistifolia 127. Lotus corniculatus 22, tetragono- lobus 22, Lycopersicum esoulentuin 100—102. Medicago aiabica 21, lupulina 21, 26*, sativa 20, 25*, 27*, 29*. Melilotus hamosa 22, officinalis 22, 23*. Melosira Roeseana 128. sp. div. 19. Menyanthes trifoliata 117, 129. Meridion circulare 18. Morus nigra 58. Myriophyllum verticillatum 117. 14* \i Navicula salinarum n. v. gracilior 13*, Sancti Norberti 14, 13*, sp. div. 12—14. Nitzsehia sp. div. 16. Onobrychis sativa 30, 31% (10). Onopordon acanthium 108,(38), Paracaryum coelestinum 8, (4). Parnassia palüstris li7. Pega- num harmala 66, 129. Petasites hybridus 116. Pisum sativum 108, (39). Pleurosigma sp. div. 14. Pleurostauron legumen 14. Poa iirsina 57. Polygonura convolvulus 108, (40). Potaraogeton coloiatus 117, lucens 1]7. Primtxla Benköiana 6, (2), carpatica 6, (2), Columnae 6, (2), elatior 6, (2), intricata 6, (2), obloagifolia 6, (2), pannonica 6, (2), suaveolens 6 Ranunculus Haynaldi 117, (47), lingua 117, repens f. villosus 117, (47). Rhopalodia gibba 19. Rubus caesius 23. Saxifraga aízoon 118, (47), aphylla 1, (1), crassifolia 58. Hohen- wartii 1, moschata 1, (1), muscoides 1, planifolia 2, sedoides 1, (1), tri- chodes 1, (1). Scilla bifolia 117, (47). Selaginella helvetica 117. Seseli Beckii 5,v(2), dévényense 5, (2). Slierardia arvensis 118. Sium angusti- folium 5, (2), lancifolium 4, (2), f. banatica 4, latifolium 4, oppositifolium 5, (2). Soldanella carpatica 7, (3), hungarica 7, (3), major 7, (3), montana 7, (3). Statice limonium ^ serotinum 7, (4), spinulosa 7, (4). Stauroneis sp. div. 14. Suriraya helvetica 17, turgida n. v. punctata 17, 13*. Synedra sp. div 18. Taraxacum officináié 109 — 114*, (43). Thalictrum coUinum 92— 98, (30), elatiim 98, (30), május 93—98, (35), minus 91—98, (28)— (36), mon- tanum 92—98, (29), sibiricum 98, (35), Thymelaea passerina 75, 76*, 87*, (25). Torilis anthriscus 4, (2), microcarpa 4, (1). Tragus racemosus 128. Trifolium sp. div. 21*— 28*, (10). Trigonella coerulea 22. Tussilago far fara 129. Uroniyces caryophyllinus 8, (5). Urtica dioica 23. Verbascum grandicalix 118, (47), rubiginosum 118, (47). Viburnum opulus 117. Vieia peregrina 57, (19) Vitis sylvestris 117. Waldsteinia geoides 57. III. Hírek. — Nachrichten. Bonnier G. 68, (23). Degen Á. 67, (23). Filarszky N. 67, (22). Fruh- wirt C. 67, (22). Grabner E. 67, (22). Gyárfás J. 67, ^22). Hansgirg A. 67. (23). Haracic A. 68, (23). Heckel E. 68, (23). Hollendonner F. 136, (50), Hollós L. 67, (22). Kern H. 136, (50). Lacsny I. L 136. (50). Raciborsky M. 68, (23). Rátz I. 59. Richter L. 67, (23). Szabó Z. 67, (22). Thaisz L. 136, (50). Varga F. 57. Vierhapper F. 67, (22). XVI. KÖTÍ:Tr^52^íí-^ 1917. VII/30. 1—3. FÜZKT. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901 NOVEMBER 20-IKAN. A KIR, MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. MAGOCSY-DIETZ SÁNDOR KÖZREMÜKÖUÉSKVKL SZERKESZTI MOESZ GUSZTÁV KS SZABÓ ZOLTÁN MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN, BUDAPEST, KIADJA A KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT (Budapest, VIII., Eszterházy-utca 16. szám.) 1916. Ára lagoknak egy évre 7 K, előfizetőknek 10 K. TARTALOM. I N H A L T. Jávor ka S: Kisebb megjegyzések és újabb adatok. V. Közlemény 1 — — Kleinere Bemerkiingen und neuere florisíische Daten. Fiiníte Mitteilung (1) M 0 e s z G. : A kerti szegfű két veszedelmes betegsége .... 8 — — Zwei verderbliehe Krankheiten der Gartennelke .... (5) Lacsny I. L. : A jászói halastavak kovamoszatai 12 — — Die Bacillarien der Jászóer Fischteiche (7) Havas G. : A liereféléken és más növényeken is előforduló azo- nos rendellenességekről 20 — — Über gleichartige teratologische Fálle bei den Kleearten und anderen Pílanzen (7) Györffy I.: Kettős pártájú terebélyes csengetyűke .... 33 — — Campanula patula mit verdoppelter Blumenkrone . . . . (11) Hollendonner F. : Az aquincumi római szövet anyaga ... 35 — — Der Stoií' eines römischen Gewebes von Aquincum . . . (13) T u z s o n J. : A budapesti egyetem növényrendszertani és növénj^- földrajzi intézetének újabb herbárium-beszerzései .... 37 — — Neuere Erwerbungen im Herbar des Institutes für systema- tische Botanik und Pílanzengeographie der Universiüt in Budapest (15) Jávor k a S. : A Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának újabb gyarapodása 40 — — Neuere Bereicherung der botanischen Abteilung des Unga- rischen Nationalmuseums (18) Irodalmi ismertető 41 Növénytani repertórium 43 Apró közlemények 55 Szakosztályi ügijek 57 Sitzung>berichtc (19) Hírek 67 Nachrichten (22) BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA XVI. KÖTET. 1917. Vn/30. 1-3. FÜZET. Jávorka S. : Kisebb megjegyzések és újabb adatok, V. közlemény. 27. A Saxifraga aphylla Sternb., S. sedoides L. és a S. trichodes Scop. fajokat Simon kai „Erdély edényes flórá- jában" (245 — 246. old.) Baumgarten, Schur és Kotschy nyomán egymásután mint Erdély területén termő fajokat sorolja fel. A S. aphylla, az Alpok endemikus faja, melyet Schur (Enum. p, 237) vesz föl Erdélyből, már Simonkainál is mint valószínűtlen, kétes faj szerepel, ezt a fajt tehát bátran töröl- hetjük egész Magyarország flórájából. A S. sedoides-t Baum- garten a Bucsecs- és Teszla-havasokról, Kotschy pedig (Verh. Zool.-bot. Ges. [Abh.] III. [1853] 65. old.) a Királykőről közli, utóbbi szerző 8. Hohenwartii néven. Baumgarten, aki herbárium nélkül írta meg Erdély flóráját, az igen sokalakú 8. moschata Wulf-t több faji név alatt közli Erdélyből. Ilyen, a 8. moschata-t fedő növényneve bizonyára az ő 8. sedoides-e is. Ugyanúgy áll a dolog a Kotschy által a Királykőről közölt ^S*. Hohemvartii-YSLl is, mely valójában (Engler és Irmscher-nek a „Pflanzenreich"-ban legutóbb megjelent Saxifraga monográfiája szerint) a S. sedoides varietása. Kotschy idézett helyen azt írja, hogy a Királykövön gyakori a 8. Hohenwartii és a 8. sedo- ides. De a 8. moschata-t semmiféle synonym neve alatt sem említi, sem Haynald herbáriumában nincsen meg Kotschy és S c h 0 1 1 egyéb növényei között 8. Hohenwartii és sedoides nevek alatt. Nyilvánvaló tehát, hogy ő e két név alatt csakis a 8. moschata-t gondolhatta, mely havasainkon igen gyakori és amelynek itt részben éplevelű, tehát a 8. sedoides-ehez hasonló alakjai is nőhetnek. A 8. sedoides-t tehát szintén törölhetjük az ország flórájából ; rokonságából, mint tudjuk, csak a horvát Vele- biten terem a 8. prenja G. B e c k. A 8. trichodes Scop. Engler és Irmscher munkája szerint a 8. sedoides L. synonym ónja. S i m o n k a i azonban, amint az ő synonymonjaiból látható, a 8. muscoides AH. (-non Wulf)-t értette alatta, amely csak a Nyugoti- és és Közép- Alpok magas fekvésű, glecseres helyein terem. Baumgarten adata tehát bizonyára megint csak a hozzá hasonló 8. mo- schata-rsi vonatkozik, nemkülönben Kotschy adata is (Verh. Botanikai Közlemények 1—3. füzet. 1 ö 2 JÁVORKA 8. Zool.-bot. Ges. III. [1853] 134.). K o t s c h y tudniillik a S. plani- folia L a p.-t közli kérdőjel alatt a Biicsecs-havas Babele csú- csáról, már Romániából. A ^S*. plaiiifolia azonban nem a S. mus- coides All.=trichocles S c o p. synonymonja, ahogy azt Simon- k a i gondolta, hanem szintén a S. moschata W u 1 f - nak többé- kevésbbé éplevelü, valamivel szélesebb szirmú alakja. És valóban Haynald herbáriumában van egy Kotschy-féle névtelen S. moschata, melyet Kotschy a Bucsecs tetején gyűjtött és amelynek leg- több levele ép, csak egyes levelei három hasábúak. Igen való- színű, hogy ezt a példányt közölte Kotschy S. planifolia néven. A Simonkai munkájában fölsorolt 8. trichodes-X tehát szintén a S. moschata synonymonjai közé tehetjük. 28. Az Anthriscus liocarpa Síink, in Magyar Bot. Lapok V. (1906) p. 376, a szerző értelmezése szerint az A. silvestris (L.) Hoffm. és az Aldunánkon honos A. nemorosa (M, B.) Spr. keverékfaja volna. S i m o n k a i eredeti példán3'ai azonban, melye- ket a Kazánszoros alatt Naszádos (Plavisevica) község mellett, továbbá Herkulesfürdőn a Csórics -magaslaton gyűjtött, könnyen arról győznek meg, hogy nem hybriddel van dolgunk. Sem a levél alakja, sem a termés nagysága, sem a kocsánkák csúcsán álló szőrök nem különböznek az aldunai, A. nemorosa néven ismert növény- től. Csupán a részterméskéknek bibircseken álló rövid tüs- kéi kevesbedtek meg, vagy hiányoznak teljesen. Ha tekintetbe vesszük, hogy ilyen kevés vagy hiányzó tüskéjű terméssel bíró A. nemorosa-t a tipikus, sűrüntüskés A. nemorosák között elég gyakran találni (Heuffel 1856 júniusában Herkulesfürdő körül számos ilyen kopasztermésű A. nemorosát gyűjtött A. tórquata néven [non Duby, nec Thomas]), leghelyesebb az A. liocarpát az A. nemorosa kopasztermésű párhuzamos alakjának tekinteni; tehát olyan kettejök között a viszony, mint az A. scandix és a var. gymnocarpa M o r i s vagy a Torilis arvensis és a T. aglo- chis S i m k. között, távolabbról pedig az Anthriscus cerefolium és az A. trichosperma között. Az A. liocarpa ügye ennyiben tisztázva is lenne, ha nem komplikálná azt az a körülmény, hogy a mi aldunai, A. nemo- rosa néven ismert növényünk valószínűleg összeesik a közép- és délolaszországi A. sicula (Guss.) DC.-lal, amint azt már Bois- s i e r és C a r u e 1 is állítják. Az olasz növénynek már eredeti leírása is kopasz termésről beszél, míg a többé-kevésbbé gyengén bibircses tűskéstermésű alakot De Candolle /:?. scabra-nak nevezi. Ellenben Cesati, Passerini és Gibelli a Com- pendio della Flóra Italiana (1867) 598. oldalán és az ő nyo- mukban Fiori, Paoletti és Béguinot (FI. analitica d'Italia II. p. 196) és Béguinot (FI. ital. exsicc nr. 595) a bibircses sertés termésűt nevezik A. siculá-nak, illetve A. nemorosá-na,k és az igen gyakori, némelyek szerint a bibircsesnél jóval gyakoribb kopasztermésűt /í. gymnocarpa C e s. Pas s. et Gib. (l. c, non A. scandix var. gymnocarpa Moris FI. Sardoa II. [1840/3] KISEBB MEGJEGYZÉSEK 235) néven jelölik. Az A. liocarpa S i m k. régebbi neve e szerint az A. sicula (Guss.) DC, illetőleg, ha az A. siculát bibircses- termésűnek tekintjük, az A. nemorosa (i. gymnocarpa (C e s. Pass. et Gib.) Fiori et Paol. Figyelemreméltó jelenség, hogy az A. nemorosa az ő föld- rajzi elterjedési körében (a Balkán-félsziget déli és keleti része, Déloroszország, Előázsia, Kaukázus, Szibéria) alig találjuk nyo- mát annak, hogy az A. nemorosa a mi Aldunánkon és Olasz- országon kívül egyebütt is előfordulna kopasz termésekkel. B o i s- sier A. nemorosa S.glabra-ja. bizonyára csak a vegetatív részek kopaszságát jelenti. Az egész A. nemorosa-CBO^ort alakköre e tekintetben is alapos revízióra szorulna. Nem tartom kizártnak, hogy a mi aldunai növényünk tulajdonképen nem is esik össze teljesen az eredeti, kaukázusi növénnyel. Mert pl. a H o h e n- a c k e r által (Unió itiner. 1838. In graminosis prope Schuscha Georg. Cauc.) gyűjtött A. nemorosa termése, amint erről a Magyar Nemzeti Múzeum és a bécsi cs. és kir. udvari múzeum herbáriu- mában levő számos példány alapján meggyőződtem, mindig kisebb (kb. 6 mm hosszú), mint az aldunai és az olasz A. nemo- rosa termése (rendesen 7 — 10 mm hosszú). Hogy a kaukázusi növény milyen viszonyban van a többi területeknek A. nemo- rosa-jához és pl. a Boissier A. nemorosa s. macrocarpa-jához s így a mi növényünkhöz is, azt csak igen bőséges herbáriumi anyag alapján lesz lehetséges eldönteni. Simonkai herbáriumában még egy A. liocarpának hatá- rozott példány fekszik, melyet Barth József gyűjtött Nagy- szeben mellett. Ez a növény azonban nem egyéb, mint A. sil- vestris. Nagyszeben környékén sem bibircses-, sem kopasztermésű A. nemorosa nem terem. A Grecescu Suplement la Conspect. FI. Román. 73. oldalán, a romániai Slanic melletti hegyekről említett A. liocarpa S i m k. bizonyára szintén nem egyéb A. sil- vestris-né\ vagy A. nitidá-néd, annál is inkább, mert Grecescu is Barth Józsefnek helytelenül meghatározott példányára hivatkozik. 29. Az Anthriscus lancisecta Simk. in Magy, Bot. Lap. (1916) p. 376 a szerző értelmezése szerint A. nitidax nemo- rosa lenne. Simon kai herbáriumában a következő termő- helyekről van meg : Herkulesfürdő, Chotospanvölgy ; Csukás- havas Brassó mellett; Nagyszeben, utóbbi helyen Barth József gyűjtötte. Terméséről Simonkai azt írja, hogy kopasz vagy pedig az A. nemorosá-éhoz hasonlóan kissé bibircsesszőrös. Az ő pél- dányain azonban a termés teljesen kopasz és teljesen egyezik az A. silvestris vagy A. nitida termésével és semmi köze az A. nemorosa terméséhez, annál inkább, mert mint tudjuk, az A. nemorosa Erdély területén nem terem, tehát ott hybridet nem alkothat. Az Umbelliferák körében a kereszteződés tudvalevőleg legalább is ritka. S i m o n k a i A. lancisecta példányai nem egyebek, mint részben tiszta A. silvestrisek, részben pedig az 1* 4 jAvorka e. A. silvestris-nek elég bőségesen növő olyan példányai, melyek szélesebb levélcimpáikkal az A. nitidá-hoz erősen közelednek. 30. A Torilis microcarpa Bess.-t. B o r b á s a Math. Term. Közlemények XV. [1878.] 301. oldalán közli a budai Hüvösvölgyből. É néven és e helyről való példányai azonban — herbáriumában még a Hárshegyről és a Svábhegyről valók is — T. anthriscus (L.) G m e 1.-nek bizonyultak. A T. micro- carpa tehát Pestmegye flórájából törlendő. Ellenben terem a T. microcarpa Tokaj hegylejtőjén, a honnan Simon kai a Magy. Növ. Lapok (1877) 166. lapján közli, példányai megvannak a Magj'ar Nemzeti Múzeum herbáriumában. Mint tudjuk, a T. micro- carpa a mi Aldunánk mentén elég gyakori növény, elterjedési köre a Balkánra, Déloroszországra és a Kaukázusra terjed ki, elszigetelt, ugrásszerű előfordulása Tokaj mellett tehát elég feltűnő. 31. A Sium lancífolium M. B. hazai előfordulásáról Wag- ner János számolt be a Magyar Bot. Lapok XIII. (1914) 56. oldalán s a temesmegyei deliblati kincstári homokpuszta déli határszéleiről egy új f. banatica-t közöl. Egyúttal azt is közli, hogy az első példányokat Barth József gyűjtötte 1904-ben Csicsóholdvilág mellett, Alsófehérmegyében. A csicsóholdvilági adat még nem szerepel Csató János: Alsófehérmegye növény- és állatvilágában. Az első hazai irodalmi adat azonban tulaj don- képen Borbás Vincétől ered, aki a Pallas Nagy Lexikona II. kötetének 832. oldalán, a békakorsó címszó alatt közli a Sium lancifoliumot Temes- és Hunyadmegyéből, közelebbi hely- megjelölés nélkül. Herbáriumában azonban, melyet a budapesti tud. egyetem növénjTendszertani intézetében alkalmam volt látni, megvan a példány a temesmegyei Hidegkútról (Gutenbrun) és Déváról, utóbbi Barth József gyűjtése. Barth azonban még 1877-ben a kolozsvári Szénamezőkön is megszedte már és eze- ké a példányokat az élesszemű Janka Viktor határozta neki S. lancifolium-nak. Ez a keleti Balkánon, Közép- és Délorosz- országban, Előázsiában és Szibériában honos faj lassanként mind több és több erdélyi és alföldi termőhelyről kerül elő a különböző herbáriumokból. így a Nemzeti Múzeum herbáriumá- ban megvan a következő termőhelyekről : kolozsvári Szénamezők, gyűjtötte Barth József; Déva ? (fiatal, biztosan meg nem határozható példány), gyűjtötte Barth, Simon kai; Arad- megye: Glogovác mellett árkokban Arad közelében, gyűjtötte 5 i m 0 n k a i ; Arad mellett a Csála erdőben a Nymphaea-ér felé ; Szabolcsmegye : Ibrány mellett mocsarakban, gyűjtötte Simon- kai; Pestmegye: Kiskőrös mellett erdőben, gyűjtötte Küm- m er le J. B. A S. lancífolium a S. latifolium-tö\ könnyen megkülönböz- tethető az által, hogy míg a S. latifolium termésén a bordák igen erőteljesek, körülbelül oly vastagok, mint a bordák közti barázdák, addig a S. lancifolium termésén a bordák sokkal KISEBB MEGJEGYZÉSEK ö vékonyabbak, mint a barázdák, azonfelül csészéjének fogai majd- nem hiányzanak, szára gyengébben barázdás, külső tőlevelei nin- csenek 2 — 3-szorosan vékony cimpákra szabdalva, mint a S. latifoUum-nél. A legtöbb felsorolt helyről való példány a típus- hoz és nem a f. banatica-hoz tartozik. További kutatások bizo- nyára még számos új termőhelyét fogják földeríteni. 32. A Sium opposítifolium Kit. in Schult. Österr. Flóra I. (1814.) p. 495. et apud Kanitz Addit. p. 153. = Helosciadium opjwsiti fölütni (Kit.) Reuss Kvetna Sloveuska (1853) p. 176 et Oesterr. Bot. Wochenblatt (1854) p. 405. eredeti példánya megvan K i t a i b e 1 herbáriumában (fasc. XI, nr. 30). Az eredeti példány vignettáján a Sium angustifolium i L. név áll, idegen (bizonyára S c h w a r z m a n n t ó 1 eredő) kézírással írva. Alatta ceruzával Kitaibel kezeírása: ,,a Schwarzmann Stiav- nicka''. Mivel az Additamenta 153. lapján a S. oppositifolium leírásának végén ez áll : „ . . . communicavit Sehwaí-zmanyi, qui in Stiavnicka reperit et 8. angustifolium nominavit", két- ségtelen, hogy Kitaibel herbáriumának ez a növénye a Sium oppositifolitim-nak eredeti és egyedüli példánya. Ennek megálla- pítása után most már megvizsgálva ezt az eléggé csonka, csak virágzó állapotban levő eredeti példányt, konstatálhatjuk, hogy az nem egyéb, mint a közönséges petrezselyem, a Petroselinum hortense Hoffm. ! Reuss tehát ugyancsak elsiette ennek a növénynek a Helosciadium nemzetségbe való áttételét. Ha Kitaibel Schultesnek egyáltalában küldött belőle pél- dányt, az bizonyára ennek a petrezselyemnek egy másodpéldánya lehetett. 33. A Seseli dévónyense Símk. in Magyar Bot. Lapok VI (1907) p. 140, 142. eredeti példányai Pozsonymegyéből, a Dévény és Dévényújfalu közti sziklás helyekről és Pestmegyé- ből a Szentendre feletti Pismányhegyről valók. A nemrég sze- rencsétlenül járt Teyber, a jószemü bécsi botanikus a Verh. d. zool.-bot. Ges, Wien LX (1910) 255. lapján a Seseli Beckii Seefrieddel foglalkozva, beszámol róla, hogy a S. dévé- nyense S i m k. megvizsgálása céljából fölkereste a dévényi termőhelyet és ott csupán igen sok S. Beckii-t talált, míg a S. dévónyense diagnózisának megfelelő, tehát aprón borzastermésű és nagyobb csészefogakkal bíró növényt ott nem talált. Ebből joggal következteti, hogy a S. dévónyense összeesik a S. Beckii- vel. Én Teyber gyanúját és véleményét megerősíthetem azzal, hogy Simonkainak eredeti S. dévónyense példányai is valóban teljesen összeesnek a 8. Beekii-wel. Mert a Simon- kai példányain az érett terméseken hiába keresünk apró szőrő- zetet, legfeljebb a 8. Beckii termését is jellemző érdes-bolyhos felületről beszélhetünk. Erősebb nagyítással nézve növényét, bizo- nyára S i m 0 n k a i is meggyőződött volna állításának tarthatat- lanságáról. A csészefogak meg a termésbordák a S. Beckii-nél is bizonyos határok között annyira változnak, hogy a Simon- 6 jAvorka e. kaitól megjelölt különbségek, még ha fennállanának is, nem alkothatnának faji különbséget. 34. A Primula Benköiana Borb. in Term. Közlöny, Pót- füzetek (1888.) p. 95 et in Österr. Bot. Zeitschr. (1891) p. 323 a szerző értelmezése szerint a P. elatior és pannonica, majd utóbb a P. carpatica és Columnae (= suaveolens) keverékfaja lenne. Sim on kai azonban a Term. Közlöny (1897) 433. lap- ján a P. Benköiana-t a P. intricata G r e n. et G o d r,-hoz vonta synonymonnak. Simonkai ezt az összevonást tisztára B o r- bás leírására támaszkodva tette, de bizonyára a P. oblongi- folia S c h n r helyes értelmezése révén jutott a P, intricata-hoz, melyet ő a P. oblongifolia-yai is azonosnak gondolt. Simonkai meg- figyelése annál helyesebb volt, mivel herbáriumában megvolt S c h u r P. ohlongifolia-yÁnak néhány eredeti terméses példánya, amelyet a P. intricata-\al összehasonlíthatott, másrészt pedig az ilyen nagy magasságban, elég sok példányszámban termő P Benköiana-YÓl nehezen volt föltehető, hogy hybrid eredetű lenne. Viszont azonban a királykői növény levele fonákán állandóan erősen pelyhesedő, míg a P. intricata levele kevésbé ráncos és fonákán meglehetősen kopasz, egyebekben azonban eléggé egye- zik a P. intricata-\&l. A kérdést akkoriban nem lehetett végleg eldönteni, mivel Borba s a Term. Társulat szakosztályi ülésén nyilvánított amaz óhajnak, hogy a P. Benköiana eredeti példá- nyait kölcsönös megvitatás céljából mutassa be, nem tett eleget és fönntartotta azt a véleményét, hogy a P. Benköiana neve érvényes. Most azonban a budapesti tud. egyetem növényrend- szertani intézetében B o r b á s herbáriumában megvizsgálhattam a Primula Benköiana eredeti példányait és azokról megállapít- hattam, hogy egyrészt azonosak a P. oUongifolia S c h u r-ral (bár Schur tévesen a P. longifiora és Columnae hybridjének tartotta növényét), másrészt, hogy a P. ohlongifolia Schur (= Benköiana Borb.) a P. intricata-nak kissé ráncosabb és pelyhe- sebb fonákú levelekkel bíró geográfiai eltérése. F. P a X az ő Primula monográfiáiban (legutóbb az A. Eng- ler, Das Pflanzenreich Primulaceae-kötetében), mivel aligha látta a P. Benköiana és a P. ohlongifolia originaléit, a P. Benköiana-t a P. elatior var. carpatica szürkénpelyhes levélfonákú alakjának fogta fel és synonymonként az ő P carpatica f. villosula P a x-át vonta alája. Ez az utóbbi növény azonban valóban a P. elatior var. carpatica szürke levélfonákú alakja, mely Erdélynek több pontján terem, a Barcaság havasain pedig különösen gyakori, de a P. intricata-val nem téveszthető össze. A P a x által citált moldvai termőhely is a P. carpatica f. villosula-ra. értendő és nem a P. Benköiana-rsi. Legutóbb Bornmüller a Mitteil. Thüring. Ver. XXX. (1913) 59. lapján a brassói Bucsecs havas csúcsáról közli a P intrieata-t és nem ismervén a rávonatkozó magyar irodalmi adatokat, mint a magyar flóra új tagját mutatja be. Fölemlíti KISEBB MEGJEGYZÉSEK - azt is, hogy péklányát F. P a x is látta és szintén P. intricata- nak tartja. Nagyon valószínű, hogy a bucsecsi növény szintén szürkébb levélfonákú lesz a tipikus F. intricata-éníú, tehát bizo- nyára a P. oblongifolia S c h u r-ral lesz azonos. 35. A Soldanella montana Mikan Magyarországon. Sol- danella-fsijsLink között Vierhapper az Úrban és Grábner : „Festschrift zur Feier des 70. Gleburtstages d. H. Prof. P. Ascher- son" című munkában megjelent dolgozatában (Übesicht der Arten- und Hybriden d. Grattung Soldanella) teljes rendet teremtett és felfogását azóta is ismételten megvédelmezte a Soldanella-nak az A. Engler: „Das Pflanzenreich"-jában megjelent feldolgozá- sával szemben. Utóbbi helyen R. Knuth a Vierhapper által fölállított S. carpatka-i minden indokolás nélkül a ;S'. hmigarica- hoz vonja synonymonnak és helytelenül a S. pyrolaefolia-t isidé vonja. Én magam Vierhapper felfogásához csatlakozom. Az északi Kárpátok havasain termő aS'. caypatica V i e r h. a aS. major (N e i 1 r.)-tól, illetőleg ennek a kistermetű alakjától, a 8. hunga- rica S i m k.-tól szerintem is mindig jól megkülönböztethető, éppúgy, mint ahogyan a S. major-t a S. montana Willd.-tól is mindig meg lehet különböztetni. A S. montana Mikan az Alpok növé- nye és hazánkból eddig nem volt ismeretes, mert tudvalevőleg a régebben e néven közölt Soldanella-ink, részben S. major-, illetőleg hungarica-nsik, részben S. carpatica-nak bizonyultak. Annál feltűnőbb, hogy most az igazi S. montana is előkerült az országból. Ezt az egyetlen példányt S. montana-t G o m b o c z Endre barátom szedte meg Csíkmegyében a Piricskehegy északi lejtőjének árnyékos fenyveseiben, a Békás-szoros közelében, még 1909 június 28-án. Levélnyelének rozsdavörös szőrei olyan hosz- szúak vagy valamivel még hosszabbak is, mint az alpesi S. mon- tana levélnyeléé, tehát még arról sem lehet szó, hogy a S. major- nak a S. montana felé hajló hosszabbszőrü alakjával lenne dol- gunk. Ezek után valószínű, hogy a S. montana szorgosabb. kutatás után Erdély keleti határhegyeinek más pontjairól is elő- kerül. 36. A Statice spinulosa Janka in Természetrajzi Füze- tek VI. (1882) p. 170, melyet szerzője a S z a d 1 e r herbáriu- mában levő, Fiume mellől szedett „spec. nova" jelzéssel ellátott példány után írt le, az eredeti példány szerint nem más, mint a St limonium L. fJ. serotina Rchb. satnya, törpenövésű, kicsinylevelű egyede. 37. A Gentiana Dörfleri Ronniger (perlutea x punctata) apud Dörfler, Sched. ad Herb. normálé (1898) nr. 3706. I. hazánkból is előkerült. 1906 júlyis 22-én szedtük meg dr. F i - larszky Nándor nemzeti múzeumi osztályigazgató társasá- gában tett gyűjtőútunkon Máramarosmegyében a borsai Nagy- Pietrosz-havas déli lejtőjén, a Bukuiescuvölgy felett, az alsó tengerszem alatti sziklás helyeken, a két szülő társaságában egyetlen példányban. 8 JÁVORKA S. : KISEBB MEGJEGYZÉSEK 38. A Paracaryum coelestinum (Líndl.) Benth. et Hook. hazánkban. Ezt a keletindiai növényt a hetvenes vagy nyolc- vanas években szedte meg V á g n e r L. az ugocsamegyeí Nagy- szőllős mellett a szőllőskertekben és azok felett. Növényét nyom- tatott vignettával is ellátta, de azt föl nem ismerve, Cynoglossum montanum L a m. név alatt küldte szét. Ez a Lappula-nemzei- séggel rokon és hozzá hasonló növény bizonyára virág- vagy termény magvakkal került ide, szigony oscsúcsú töviskékkel borí- tott terméskéivel könnyen is hurcolódhatik szét, Európában (F. H ö c k „ Ankömmlinge in der Pflanzenwelt Mitteleuropas w^áhrend des letzten halben Jahrhunderts" című a Beihefte zum Bot. Centralblatt több évfolyamában, legutóbb a XIII. 2. [1902] 219. oldalon megjelent közleménye szerint) eddig Németországból, Erfurt mellől közölték, ahol R e i n e c k e Ilversgehofen mellett a „Kiesgrube" nevű helyen találta, Beckhaus pedig West- falenben Seelbach mellett szedte, az utóbbi helyről származó herbáriumi példányok szerint kertekben van elvadulva. Érdekes volna megtudni, hogy azóta kiveszett-e már Nagyszőllős mellől vagy pedig most is ott tálálható- e még. A virágzata a Lappuláé- hoz hasonlít, de a Lappulával szemben jóval szélesebb, nagyobb és zöldebb, hosszúkás lándzsás a szár levele, tőleve szíves tojás- dad, virágja szintén világos azúrkék, de valamivel nagyobb. (A növ. szakosztály 1917. évi febiuárius hó 14-én tartott üléséből.) Moesz G. : A kerti szegfű két veszedelmes betegsége* 1917. évi februárius hóban Kardos A. Budapest vidéké- ről való olyan szegfüvet adott át megvizsgálás céljából, amely- nek levelei erősen foltosak voltak. A szegfű betegsége súlyos volt. Kardos Á. szerint ez a betegség járványszerűen jelent meg és nagy kárt okozott. A mikroszkopikus vizsgálat kiderí- tette, hogy a szegfüvet a következő négy gomba támadta meg : 1. Úromyces caryophyllinus (Schrank) Winter. 2. Fusarium roseum Link. 3. Heterosporium echinulatum (Berk.) Cooke. 4. Alternaria dianthi Stev. et Hall. Ezek közül a két utolsó lepte el legerősebben a szegfüvet, míg a két első gomba csak itt-ott jelentkezett kisebb mértékben. A szegfű elpusztulását tehát főként a Heterosporium echinulatum és az Alternaria dianthi rovására kell írnunk. Az Úromyces caryophyllinust a teleutospórák barna tele- pei, melyek az epidermiszt áttörték, azonnal elárulták. A szeg- füveknek ez a különben elég gyakori rozsdája a megvizsgált példányokat alig-alig támadta meg. .«2i2a? Jobboldalt a beteg szegfű. Rajta a következő betegségek : 1. Alternaria dianthi Stev. et Hall. 2. Fusarium roseum Link. 3. Heterosporium echinu- latum (Berk.) Cooke. 1. A. és 1. B. az Alternaria dianthi konidiumtartói és konidiumai 380-szor nagy. l.C. csírázó konidium, 225-ször nagy. l.D. Koni- diumtartók vízben hyphákat hajtanak, 225-ször nagy. 2. A. Fusarium roseum Link. konidiumai, 450-szer nagy. 5. A. Heterosporium echinulatum konidium- tartói 225-ször nagy. 3. B. konidiumok, 380-szor nagy. 10 M0E8Z G, A Fusarmm roseum is csak néhány példányon mutatko- zott. Rendszerint a szár bütyke alatt jelent meg, apró, rózsa- színű csomócskák alakjában. (A képen a szár 5-vel jelzett helyén.) Konidiumai 40 — 57X3 — 4 \i. nagyok. {2. A) ábra.) Úgy látszik, csak a nagyon megbetegedett, erősen elgyengült szegfüvet támadja meg. A gyökeret is meg szokta fertőzni. A Heterosporium echinulatum adta meg a szegfű beteg- ségének fő jellemét. A leveleken fehéres, szürkés vagy barnás kerek foltokat idéz elő. A foltokban olykor körkörös övek lát- hatók. Ezekben a foltokban a gomba még nem jelent meg teljes érettségében. A konidiiimtartók vagy át sem törték még az epi- dermiszt vagy csak alig. A levél sötétbarna, majdnem fekete és terjedelmes foltjaiban azonban már megtahiljiik e gomba jól kifejlett konidiumtartóit és konidiumait. A foltok a sűrűn álló hosszú konidiumtartóktól bársonyos külsőt nyernek. A konidium- tartók a levél légzönyilásain át törnek a szabadba. (Lásd a 3. A) ábrát.) Míg a konidiumtartók barnasznűek, addig a levél szöve- tében szétterjedő hyphafonalak színtelenek, sőt színtelen az a sejtcsoport is, amely a hyphafonalak összezsűfolódásából kelet- kezik és a légüregben foglal helyet. A konidiumtartók feltűnően hosszúak (270 p-ig), görbültek, olykor elágazók. A konidiu- mok is barnák, harántul osztottak, 2 — 5 sejtűek és érdesek. (Lásd a 3. B) ábrát.) Nagy számmal hevernek a szegfű levelé- nek felületén. A Heterosporium echinulatumot Németországban 1883-ban figyelték meg először mint járványos betegséget. Azóta sokszor jelent meg ez a rettegett betegség, mely ellen nagyon nehéz védekezni. Az északamerikai Ohióban sikerrel használták ellene a bordeauxi lével való permetezést. Másrészt vannak, akik a bordeauxi lé hatástalanságát hangoztatják. Sorauer P., aki tüzetesebben foglalkozott ezzel a betegséggel („Schwarze der Nelke") azt ajánlja, hogy kerüljük a talaj erős trágyázását. így igaz, hogy a szegfüvek kevésbbé buján fognak fejlődni, ezzel szemben azonban elérjük azt, hogy a levél kutikulája megvasta- godik, a fertőzés lehetősége ezzel csökken és maga a növény is eUentállóbbá lesz a betegséggel szemben. (Zeitschr. f. Pflanzen- krankh. 1898. évf. 283. old.) Magától értetődik, hogy a zárt helyen való sűrű ültetés, különösen akkor, amikor a szellőztetés is hiányos, esetleg a fény sem elegendő, a betegség terjedését elősegíti. Kardos A. tapasztalta, hogy a Heterosporium echi- nulatum ellen legcélszerűbben a talaj megmeszezésével lehet védekezni. Az Alternaria dianthi az északamerikai Raleighban a szeg- füvet erősen megtámadta. Stevens és Hall írta le először ezt a gombát 1909-ben. Tudtommal másutt még nem figyelték meg. Valószínű azonban, hogy másutt is lappangott. Erre mutat az a körülmény, hogy Sorauer P. is talált a szegfüvön Alter- náriát, még pedig a Heterosporium echinulatum társaságában. A KERTI 8ZEGFÜ 1 1 Kár, hogy nem foglalkozott vele s így nem tudjuk, azonos-e az északamerikai Alternáriával vagy sem? A Budapest vidékéről származó szegfű Alternariája apró, fekete, kiálló pontok alakjában a száron és a levelek alsó részé- ben közel a bütyökhöz jelent meg. (A képen i-sel jelölt helye a szárnak.) Kis nagyítással ezek a pontok parányi bolyhocskáknak mutatkoznak. Erősebb nagyítással azt a képet látjuk, melyet az 1. A) és 1. B) ábra mutat. Feltűnik, hogy a rövid, barna konidiumtartók a légzőnyilásokon át törnek a szabadba, még pedig csoportosan. A konidiumtartók színtelen sejtcsoportból veszik eredetűket. Ebben a tekintetben megegyezik a Heterosporium echinulatummal. A konidiumtartók hossza 40 — 67 [i, szélessége 67 — 7'5 ti, egyszerűek, 4 — 7 sejtűek, tompán végződnek. A koni- diumok feltűnően nagyok : 33 — 100X20 — 27 p-. barnák, többé- kevésbbé bunkósalaküak, 3—11 harántfallal és 1 — 4 hosszanti fallal számos sejtre vannak osztva. A konidiumok könnyen esnek le a tartókról, de egymástól is hamar elválnak, miért is rend- szerint szabadon találjuk őket és csak elvétve kettesével ösz- szefügve. Nem volt ugyan alkalmam, hogy az Alternaria dianthi ere- deti példányát összehasonlítás céljából megvizsgáljam, mégis azt hiszem, hogy a mi Alternariánkat jogosan azonosíthatjuk az északamerikaival, mert annak leírásával (Bot. Gaz. 47. [1909.] 413. oldal) meglehetősen egyezik. Az Alternaria dianthi konidiumai vízben könnyen csíráznak (Lásd az 1, C) ábrát), sőt a konidiumtartók is kihajtanak a vízben, miközben hosszú, vékony hyphafonalat fejlesztenek. Érdekes, hogy ezek a hyphafonalak itt-ott egybe is nőhetnek (anastomo- sis), amint azt az 1. D) ábra is mutatja. Az a körülmény, hogy ezt az Alternariát csak olyan szá- rakon láttam, melyeket a levelek sűrűn takartak, azt sejteti, hogy a levelek közt rekedt levegő és a fény hiánya elősegíti kifejlődését. Az ellene való védekezés elsősorban abból álljon, hogy megkönnyítsük a levegőnek a szárhoz való jutását. A szegfű leveleinek szorosabb összekötése tehát nem ajánlatos. (A növénytani szakosztály 1917. április 11-én tartott üléséből.) 12 LAC8NY I. L. Lacsny L L. : A jászóí halastavak kovamoszataL Jászó abaujtornai községben néhány lépésre a Bódvától épült a premontreiek nemes barokstihisú prépostsága. A pré- postságot környező parkon keresztül a Bódván átmenve a kies Tapolca- völgybe juthatunk; a völgyben keresztgátak építésével, talán még abban az időben, mikor a prépostságot a morvaországi lukai premontreiek bírták, négy egymásután következő halastavat létesítettek, melyek közül azonban ma már csak a két alsó tó van meg, mert a két felső tó keresztgátjának átszakítása miatt megszűnt. Mind a két tó a völgy déli oldalán keresztülfutó Tapolca-patakból kapja a vizét. A tavakban a víz erősen meszes, amit a parti kövekre lerakódott mésztuffa is elárul. Az alsó nagyobbik tó terjedelme öt katasztrális hold és 275 D-öl, a közvetlenül felette lévő kis tóé pedig 1360 n-öl. A nagy tó keletnyugati irányban hosszant nyúlik; felső (nyu- gati) sekélyebb részét sás, káka, gyékény és nád lepi el. A nád a déli part mentén jó hosszú darabon benőtte és térfoglalása évről-évre nagyobb. A tó fenekén buja Myriophyllum vegetáció van, amelynek irtása sok gondot okoz a kezelőségnek. Keleti alsó vége, ahol a lefolyása is van, a legmélyebb ; itt mélysége eléri az 5 — 6 métert is. A kis tó sekélyes, ma már teljesen elposványosodott és medrét egészen ellepték a különböző vízinövények. A két tó parti köveiről és iszapjából 1913 augusztus hó 9-én gyűjtött Bacilláriákat szándékozom jelen dolgozatomban ismertetni. A gyűjtött anyagot az ismert eljárás szerint dolgoztam fel. Dolgozatomat, illetőleg rajzaimat a nemrég elhalt diatomologu- sunk Pantocsek József revideálta. A fajok rendszertani felsorolásában J. Bapt. De Tóni : Syl- loge Algarum c. munkáját követem. A fajok neve után említem azt a művet, amelynek alapján a meghatározás történt és végül a mérési adatokat közlöm. A talált fajok rendszertani felsorolása. A) liaphideae H. L. Sniith. Xaviculaceae Kg. I. Navicula Bory 1826. 1. N. mesolepta var. thermes (E.) V. H. A. Schmiedt : Atlas. T. 45. f. 67. Long. 326 /^, lat. 79 //. A kis tóban ritka. 2. N. cincta {E.) Kg. form. minuta V. H. A. Schmiedt : Atlas. T. 299. f. 29. Long. 21-7 //, lat. 5-9 //. A nagy tóban gyakori. A JÁ8ZÓI HALASTAVAK KOVAMOBZATAI 13 3. N. salinarum Qrun. nov, var. gracilior, Valvis elongatis, lanceolatis 37'2 jjl longis, 6 n latis, apicibus valde attenuatis, rotundatis ; raphe directa ; nodulo centrali orbiculari- ter dilatato ; striis subradientibus, ad polos ascendentibus, 14 — 16 in 10 r-. A héjak 37"2 /^ hosszúak, 6 // szélesek, hosszúkásán lándzsásak, erősen nyiijtott és lekerekített végekkel ; a hasadék- vonal egyenes ; a középcsomó kerekdeden kiszélesedő ; a dűlt irányú, de a végek felé felszálló erőteljes sávokból 14 — 16 esik 10 />ra. A kis tóban ritka. (1. rajz.) =\ 1 ^ 1. Navicula salinarum (Grun.) var. gracilior. 2. N. Saneti Norherti. 3. Ach- nanthidium fexellum (Breb.) var. minuta. 4. Grunovia Takácsii. 5. Fragi- laria parasitica (W. Sm.) va'*: rhombica. 6. Suriraya turgida {W. Sm.) var. punctata. Nagyítás: 1600. (Szerző eredeti rajza). 4. N. rádiósa Kg. Pantocsek : A Bal. kov. p. 42. T. IV. f. 81. Long, 59—66 //, lat. 10—11 /^. Mind a két tóban gyakori. 5. N. rhynchocephala Kg. Pantocsek: A Bal. kov. p. 45/ T. IV. f. 87. Long. 40*3 /a lat. lO'O [i. A nagy tóban gyakori. 6. N. rhynchocephala var. rostellata Grun. Kütz : Bac. p. 95. T. Ili. f. 65. Long. 496 //, lat. 117 /u Mind a két tóban előfordul. 7. N. dicephala E. Pantocsek: A Bal. kov. p. 40. T. IV. f. 105a). Long. 24'8 /^ lat. 10 />«. A kis tóban ritka. 8. N. anglica var. subsalsa Grun. Pantocsek : A Bal. kov. p. 49. T. V. f. 109. Long. 27-8 //, lat. 10*4 /a 9. N. siófoJcensls Pánt. Pantocsek : A Bal. kov. p. 49. T. IV. f. 88., 98. Long. 117 /j, lat. 217. A nagy tóban ritka. 14 LAC8NY I. L. 10. N. lanceolata Kg. Pantocsek : A Bal. kov. p. 46. T. IV. f. 89. Long-. 38"3 /^, lat. 9 "5 //. A nagy tóban ritka. 11. N. elliptica Kg. Pantocsek: A Bal. kov. p. 50. T. IV. f. 100. Long. 251 /.«, lat. 14 /a 12. N, Sancti Norherti u. sp. Valvis parvuHs, lanceo- latis, apicibus rotiindatis, 19"2 n longis, 7 />< latis; raphe directa, striis parallelis subtilibus, 18 — 20 in 10 />«. A héjak aprók, végükön lekerekítettek, 19*2 n hosszúak, 7 !>■ szélesek; a hasadékvonal egyenes, a finom párhuzamosan és haránt menő sávokból 18 — 20 esik 10 /^-ra. A kis tóban ritka. (2. rajz.) 13. N. iridis var. affinis (E.) V. H. A. Schmiedt: Atlas. T. 49. f. 23. Long. 50 //, lat. 10 //. A kis tóban ritka. 14. N. iridis var. amphigomplms [E.) V. H. A. Schmiedt: Atlas. T. 49. f. 31. Long. 37'/>í, lat. 12-4 //. A kis tóban ritka. 15. N. binodis E. Pantocsek : A Bal. kov. p. 55. T. V. f. 114, Long. 24*8 ju lat. 8"4 /t. A kis tóban ritka. II. Stauroneis E. 1843. 16. S. Oregoryi Ealfs. A. Schmiedt: Atlas. T. 242. f. 14. Long. 86'8 /i, lat. 18'7 />. A kis tóban ritka. 17. S. amphicephala Kg. Pantocsek: A Fertő-tó kov. T. I. f. 14. Long. 527 (x, lat. 124 {x. A kis tóban ritka. 18. S. Heufleriana Grun. Schum. Die Diatom. d. H. Tatra. p. 79. T. IV, f. 626). Long. 29-5 [x, lat. 8-7 [x. A kis tóban ritka. III. Pleurostauroyi Rabenh. 1859. 19. P. legumen {E.) Rabenh. A. Schmiedt: Atlas, T. 241. f. 14. Long. 16-279 [x, lat. 5—9 p.. IV. Amphipleura Kg. 1844. 20. A. pellucida Kg. De Tóni : Sylloge. Vol. II. p. 226. long. 109*7 (X, lat. 9'3 [x. A nagy tóban tömegesen található. V, Pleurosigma W. Sm. 1853. 21. Pl. atteniiatum {Kg.) W. Sm. Pantocsek : A Bal. kov. p. 71. T. VII. f. 160. Long. 2077 [x, lat. 328 jx. A kis tóban gyakori. 22. Pl. acuminatum (Kg.) Grun. Pantocsek : A Bal. kov. p. 70. T. VII. f. 159. Long. 110 |x, lat. 17 \>.. A nagy tóban ritka. A JÁ8ZÓI HALASTAVAK KOVAMOSZATAI 15 C y m b e 1 1 a c e a e (Kg.) Gr r u n. V. Cymbella Ag. 1830. 23. C. Ehrenbergii Kg. De Tóni : Sylloge. Vol. II. p. 349. Long". 130 (J., lat. 38"7 [J-. A kis tóban ritka. 24. C. microcephala Orun. Pantocsek : A Bal. kov. p. 22. T. XVII. f. 872. Long. 36 (a, lat. 78 ^. A kis tóban ritka. 25. C. hungarica {Orun.) Pánt. Pantocsek: A Bal. kov. p. 21. T. II. f. 24. A kis tóban ritka. 26. C. cymbiformis {Kg.) Bréb. Pantocsek : A Bal. kov. p. 20. T. XVI. f. 335. Long. 50 |i, lat. 13*2 {x. A nagy tóban gyakori. 27. C. cistula {Hempr.) Kirehn. A. Schmiedt : Atlas. T. 10. f. 4. A kis tóban gyakori. Long. 59 |x, lat. 15'5 \i. 28. C. hercynica A. S. A. Schmiedt: Atlas. T. 9. f. 31. Long. 24 {x, lat. 6 [x. A kis tóban ritka. 29. C. lanceolata {E.) Kirehn. A. Schmiedt : Atlas. T. 10- f. 9—10. Long. 100—130 pi, lat. 21-37 [j-. Mind a két tóban gyakori. VI. Encyonema Kg. 1833. 30. E. caespitosum Kg. A. Schmiedt: Atlas. T. 10. f. 56. Long. 30 — 34 {jl, lat. 12*4 {x. Mind a két tóban gyakori. 31. E. ventricosum {Ag.) Orun. A. Schmiedt: Atlas. T. 10. f. 59. T. 71., f. 31. Long. 17—20 jj., lat. 7'5 (i. Mind a két tóban igen gyakori. VII. Amphora E. 1831. 32. A. humicola Orun. A. Schmiedt: Atlas. T. 26. f. 93. Long. 21"7 [A, lat. 62 [x. A kis tóban ritka. 33. A. libyca. E. A. Schmiedt: Atlas. T. 26. f. 105. Long. 40'9 fx, lat, 18 {X. A nagy tóban ritka. 34. A. lineata Greg. A. Schmiedt: Atlas. T. 27. f. 15. Long. 223 {x. lat. 8 [x. A nagy tóban ritka. 35. A. Eulensteinii Orun. A. Schmiedt: Atlas. T. 25. f. 1. Long. 65"7 [x, lat. 12"2 [j. Mind a két tóban gyakori. 36. A. jjroteus Öreg. A. Schmiedt: Atlas. T. 28. f. 1. Long. 60*6 /^, lat. 34 n. A kis tóban ritka. 37. A. ovális var. pediculus Kg. V. H. Kg. Bac. p. 80. T. V. f. 8. Long. 25 [x, lat. 15'5 {x. Mind a két tóban gyakori. Gomphonemaceae (Kg.) Grun. VIII. Oomphonema Ag. 1824. 38. O. constridum E. Rabenh. Süssw. Diát. p. 60. T. VIII, f. 12. Long. 35"7 [x, lat. 9'9 |x. A kis tóban gyakori. 39. O. acuminatum E. Rabenh. Süssw. Diát. p. 60. T. VIII. f. 13. Long. 49"6 jj-, lat. 12'5 [x. A kis tóban gyakori. 16 LACSNY I. L. 40. G. augur E. Rabenh. Süssw. Diát. p. 59. T. VIII. f. 19. Long. 37"4 fA, lat. 18 (x. A nagy tóban gyakori. 41. G. vibrio E. Rabenh. Süssw. Diát. p. 59. T. VIII. f. 9. Long. 52*7 (i, lat. 6'2 [x. A kis tóban gyakori. 42. G. intricatum Kg. A. Schmiedt: Atlas. T. 234. f. 49. Long. 31 jA, lat. 5"9 |x. A kis tóban gyakori. Cocconeidaceae (Kg.) Grun. IX. Cocconeis E. 1835. 43. C. placentula E. Pantocsek: A Bal. kov. p. 82. T. Vn. f. 180. Long. 14—19 |i., lat. 9—13 [x. Mind a két tóban igen gyakori. Achnanthaceae (Kg.) Grun. X. Achnanthes Bory 1822. 44. A. exilis Kg. Rabenh. Süssw. Diát. T. VIII. f. 1. Long. 15"5 — 245 (Ji, lat. 31 — 34 {a. A kis tóban gyakori. 45. A. exilis var. minutissima Brun. De Tóni: Sylloge. Vol. n. p. 484. Long. 62 n, lat. 1*6 /^. A kis tóban gyakori. 46. A. minutissima Kg. Pantocsek: A Bal. kov. p. 81. T. VI. f. 142a). Long. 17-2 [x, lat. 2-2 |x. A nagy tóban gyakori. 47. A.lanceolata [Bréb] Grun. De Tóni: Sylloge. Vol. IL p. 486. Long. 25'5, [jl, lat. 72 {i. A kis tóban ritka. XI. Achnanthidium Kütz. 1844. 48. A. flexellum Bréb. Pantocsek: A Bal. kov. p. 81. T. XVII. f. 363. Long. 28 /Jt, lat. 14 />«. A kis tóban ritka. 49. A. flexellum n. var. minuta, Penitus concordat spé- ciéi, sed illa multo minor est. Long. 11.5 |x, lat. 61. [i. Mindenben megegyezik a speciessel, de annál jóval kisebb, csak 11*5 ,« hosszú, 61 ,u széles. A kis tóban gyakori. (3. rajz.) B) Pseudorai}hid€ae H. X. Stn^ Nitzschiaceae Grun, XII. Nitzschia Hassal 1845. 50. N. lineáris (Ag.) W. Sm. Pantocsek: A Bal. kov. p. 114. T. XVn. f. 347. Long. 110-7 /i, lat. 65 /i. A nagy tóban gyakori. 51. N. armoricana (Kg.) Grun. Pantocsek: A Bal. kov. p. 111. T. XVII. f. 346. Long. 170. p.,lat. 62 [x. A kis tóban ritka. A JÁBZÓI HALASTAVAK K0VAM08ZATAI 17 52. N. Heufleriana Grim. De Tóni: Sylloge. Vol. II. p. 540. Long. 87 //, lat. 7'5 //. A nagy tóban ritka. 53. N. gracilis Hantzsch. De Tóni: Sylloge. Vol. El. p. 540. Long. 71 //, lat. 5*1 //. A nagy tóban ritka. 54. N. palea {Kg.) W. Sm, Kützing: Bac. T. IH. f. 27. Long. 403 /^, 1. 4 /a A kis tóban ritka. 55. N. fonticola Orun. Pantocsek: A Bal. kov. p. 115. T. XVII. f. 261. Long. 2r6 fi, lat. 45 //. A kis tóban ritka. 56. N. amphibia Orun. Pantocsek : A Fertő-tó kov. vir. p* 37. T. III. f. 132. Long. 263 /7, lat. 8*7 /j-. A kis tóban ritka XIII. Orunowia Rbh. 1865. 57. Gr. Takácsi n. sp. Valvis parvulis, 18 — 19 n lon- gis, 6'7 !í latis, medio inflatis, apicibus rotundatis, altero latere 10 — 11 costis, altero autem striis subtilibus in longitudinali axe costis convenientibus, medio radientibus ad polos parallelis, 25—26 in 10 ik (4. rajz.) A héjak aprók 18 — 19 fi hossznak, 6 — 7 n szélesek, közé- pen kiduzzadtak, a végek lekerekítettek ; egyik fél oldalán 10 — 11 erős bordával, a másik fél oldalán finom sávokkal, a bordák és sávok a hossztengely mentén találkoznak, a sávok középen dűlt irányúak, a végek felé párhuzamosak és 10 /^-ra 25 — 26 esik. E szép fajt méltóságos és főtisztelendő Takács Menyhért jászéi prépost prelátus úr tiszteletére neveztem el. S u r i r e 1 1 a c e a e (Kg.) G r u n. XIV. Suriraya Turp. 1828. 58. S. helvetica Brun. A. Schmiedt: Atlas. T. 282. f. 7., 8., 9. Long. 50 — 70 //, lat. 15 — 18 //. Mind a két tóban igen gyakori, 59. 8. turgida W. Sm. n. var. punctata. Valvis elliptico ovatis, 40'o fji longis, 12" 3 /^ latis, inordinate punctatis utroque polo rotundato; costis validis, 6 in 10 (i. (6. rajz.) A hosszúkás tojásdadalakú héjak 405 /'- hosszúak, 12'3 /^ szélesek, szabálytalanul pontozottak, mind a két vége lekerekí- tett; a valódi bordákból 6 esik 10 /^-ra. A nagy tóban ritka. XV. Cymatopleura W. Sm. 1851. 60. C. elliptica (Bréh.) W. Sm. De Tóni: Sylloge. Vol. II. p. 598. Long. 324 /ji, lat. 162 /jí. A nagy tóban ritka. 61. C. solea {Bréh.) W. Sm. Pantocsek: A Bal. kov. p. 117. T. XI. f. 277. Long 198 /^, lat. 25 p. A kis tóban gyakori. Botanikai Közlemények 1—3. fűzet. 2 18 LAC8NY I. L. D i a 1 0 m a c e a e (G r u n.) K i r c h n. XVI. Diatoma D. C. 1805. 62. D. hiemale var. mesodofi {E.) Grun. A. Schmiedt : Atlas. T. 267. f. 29. Long. 124 /v, lat. 5-6 //. A kis tóban gyakori. M e r i d i 0 n a c e a e Kg. XVII. Meridion Kg. 1844. 63. M. circulare Ag. A. Schmiedt: Atlas. T. 267. f. 34. Long. 43'7 //, lat. 22 n. A kis tóban gyakori. Fragilariaceae Kg. XVni. Synedra E. 1830. 64. S. ulna E. De Tóni: p. 653. Long. 172 fi. lat. 10 /^. A nagy tóban gyakori. 65. S. ulna var. splendens (Kg.) Grun. Rabenh. Süssw. Diát. T. IV. f. 4. Long. 202 fi, lat. 101 //. A nagy tóban gjakori. 66. S. acus Kg. Kützing: Bac, p. 66. T. 14. f. 20. Long. 1798 fi, lat. 3'7 //. A kis tóban gyakori, a nagy tóban ritka. 67. S. affinis Kg. Pantocsek : A Bal. kov. p. 95. T. IX. f. 227. Long. 34*2 //, lat. 2*8 //. A kis tóban gyakori. 68. 8. affinis forma iypica Hustedt. A. Schmidt : Atlas. T. 304. f. 7. Long. 55*8 /^. A kis tóban ritka. 69. 5. biceps Kg. A. Schmiedt : Atlas. T. 303. f. 14. Long. 181'4 /^, lat. 5*9 fi. A kis tóban ritka. XIX. Fragilaria Lyngh. 1819* 70. Fr. parasitica {W. Sm.) n. var. rhombica. Vahás parvulis, rhomboideis, polis productis rotundatis 14—17 fi longis, 5"3 fi latis, striis marginalibus, abreviatis, parallelis, 20 in 10 f. A héjak aprók, rhombusalakúak, 14—17 fi hosszúak, 5'3 fi szélesek, nyújtott, lekerekített végekkel, a sávok rö\idek, párhuzamosak, 10 esik 20 ft-ra.. A kis tóban gyakori. (5. rajz.) 71. F. Ungeriana Grim. A. Schmiedt : Atlas. T. 298. f. 6. Long. 46*5 ft. lat. 3*4 fi. A kis tóban gyakori. 72. F. pinnata E. Pantocsek : A Bal. kov. p. 96. T. IX. f. 218. Long. 12"4 fi, lat. 3'2 fi. A nagy tóban gyakori. A JÁSZÓI HALASTAVAK K0VAM08ZATAI 19 Eunotiaceae Kg. XX. Epithemia (Bréb). Kg. 1844. 73. E. proboscidea Kg. Pantocsek : A Bal. kov. p. 85. T. Vm. f. 191. Long. 40'3 //, lat. 8-2 /^. A nagy tóban gyakori. XXL Rhopalodia 0. Miiller. 1895. 74. R. gibba (Kg.) 0. M. A. Schmiedt: Atlas. T. 253. f. 1. Long. 182*9 //, lat. 8*7 //. A nagy tóban gyakori. 75. B. gibba var. ventricosa. (E.) Grun. A. Schmiedt : Atlas. T. 253. f. 17. Long. 48*7 //, lat. 18*2 /i. A nagj' tóban gyakori. XXIL Eunotia E. 1837. 76. E. arcus E. Kützing : Bac. T. V. f. 23. Long. 49'9 n, lat. 173. A kis tóban gyakori. 77. E. alpina Kg. Rabenh. Süssw. Diát, p. 16. T. L f. 2. Long. 24*8 /^, lat. 20 /'. A kis tóban ritka. C) Cryptorhaphideae H. L. Sni. Melosiraceae Kg. XXIIL Melosira Ag. 1824. 78. M. variáns Ag.. Pantocsek: A Bal. kov. p. 131. T. XV. f. 315. Long. 27"9 /^, lat. 13"6 //. A kis tóban gyakori. 79. M. crenidata [E.) Kg. Pantocsek: A Bal. kov. p. 132. T. XV. f. 321. Long. 9 /i, lat. 5-8 //. Mind a két tóban gyakori. 80. M. crenulata var. curvata Pánt. Pantocsek : A Bal. kov. p. 133. T. XV. f. 327. Long. 6-2 //, lat. 4*9 //. A nagy tóban gyakori. 81. M. arenaria Moore. Pantocsek: A Bal. kov. p. 133. T. XV. f. 329. Diám. 25 /^ XXIV. Cyclotella Kg. 1833. 82. C. Meneghiniana Kg. Kützig : Bac. p. 50. T. 30. f. 68. Diám. 18*6 !>. A kis tóban gyakori, a nagy tóban is elő- fordul. A rendszertani felsorolásból látható, hogy a két halastó- nak mily gazdag a Bacillaria-flórája, mert 82 faj és fajváltozat nem mondható csekéljnek. A két tó vize közül a kis tóé gaz- dagabb fajokban (55), míg a nagy tóé aránylag szegényes (36). 2* 20 LACSNY I. L. : A JÁSZÓI HALASTAVAK K0VAM08ZATAI Feltűnő, hogy az egymáshoz oly közel eső tavakban csak 12 közös faj van és ezek legnagyobb részben mind a két helyen nagy számban találhatók. Megállapítható továbbá, hogy a két tó Bacillaria-flórája leginkább a Balaton (éppen 50 közös faj) és a Pienninek (35 közös faj) vegetatiójával egyezik meg, már a suriani tenger- szemmel csak 26 közös faja van. Végül hálás köszönetet mondok e helyen is dr. T u z s o n János egyetemi tanár úrnak, hogy a budapesti k. m. tud. egyet. Növényrendszertani és Növény földrajzi Intézet könyvtárából a szükséges műveket szíves volt rendelkezésemre bocsátani. (A növénytani szakosztály 1917. évi március hó 11-én tartott üléséből.) Havas G. : A hcreféléken és más növényeken is előforduló azonos rendellenességekről. (10 eredeti rajzzal.) A vörös herén előforduló öröklődő rendellenességekkel, nevezetesen a többlevelűséggel (polyphyllia), tölcséralakú levél- képződményekkel (ascidiák) és elszalagosodással (fasciatio) rész- letesen főképen de Vries, Tammes T., Kajanus B.^ fog- lalkozott, anélkül azonban, hogy azok eredetét, indító okát felfedni tudta volna. A hivatkozott és más kutatók eredményeit is figyelemmel kísérve, igyekeztem több éven át folytatott vizsgáló- dásaimmal a már szerzett tapasztalatokat bővíteni és világosságot vetni több virágos növénycsaládban előforduló azonos rendellenes- ségek eredetére. Kutatásaimat főleg a könnyen hozzáférhető herefélék csa- ládjában végeztem, de nem zártam ki egyéb növényeket sem a vizsgálatból, ha arra alkalom kínálkozott. Vizsgálati anyagul szolgáló anomális fajok a következők voltak, amelyeknél az észlelt rendellenességeket meg is jelölöm egyúttal. Medicagofélék : Medicago sativa. Laterális kétoldali hasa- dás a középső levélkén, egyoldali hasadás a szélső levélkék külső felén, vagyis a nyél felé néző oldalon, ami által 4, 5, 6, 7-es levelek jöttek létre. Részleges médián hasadás a középső levél- kén, egy másik esetben a szélső levélkéken, mely utóbbiakon a hasadás folytán kialakulásban levő két levélke széle egymás- sal összeforrott és a levélke alsó lapján derékszögű kiemelkedést ' H. de Vries, Die Mutationstheorie Bd. I., II. B. Kajanus, Polyphyllie u. Fasciation b. Tr. pratense L. Zeitsch. f. ind. Abst. u. Vererb. Bd. VII. 1912. — Cber einige veget. Anomalien b. T. pratense Bd. IX. 1913. HAVAS G.: A HEREKÉLÉK ÉS MÁS NÖVÉNYEK 21 mutatott. A középső levélke helyén rövid foualalakú csökevényes levélképlet volt csak látható. Tölcséralakú levélképződmény az egyik szélső levélke helyén, amely hosszú nyelecskén ült, ezzel egyidejűleg" a középső levélke egyik oldalán laterális hasadás is volt látható. Más esetben a középső ép levélke alsó lapján, a főér közepetáján rövidnyelű ascidiát találtam. Kétlevélkepáros szárnyas levél kialakulása, amellyel egyidejűleg az egyik legalsó szélső levélke külső oldali laterális hasadást mutatott. Fasciatio jelenléte egy széles, laposnyelű levélen, amelyen a médián hasa- dás folytán a keletkezöfélben levő két hármas levélnek egymás- felé eső oldalán a két szélső levélke még egy teljes ép levélkét alkot. Más alkalommal talált ily hasadó levélen, az egyik kiala- kulófélben levő hármas levél középső levélkéjén egyoldali laterá- lis hasadás is mutatkozott. Hiányos levélképződés, mert a levél- nyél végén csak egy vagy két levélke fejlődött ; a hiányzó levél- kék helyében esetleg dudor vagy csökevényes levélke volt látható. — Medicago lupulina : Lateriális hasadás folytán 4, 5, 6, 7-es leve- lek keletkezése. Ugyanebből kifolyólag egy csiranövény első lomblevele hármas, más alkalommal a második lomblevél ötös levél volt. Kétlevélkepáros szárnyas levél, öt levélkével. Fas- ciatio a csiranövény első lomblevelén, mert a kifakadáskor nem egy, hanem egyidőben két egyszerű, egy más esetben két hármas első levél fejlődött. Az első esetnél az egyik első levélen egyoldali részleges hasadás is mutatkozott. Más alkalommal a csiranövény második lomblevelén médián hasadás folytán keletke- zett fasciatio a levélnyélnek feléig terjedt és a hasadt nyél két végén 2 — 2 levélke fejlődött. Más esetben a fasciatio oly módon nyilvánult meg, hogy a csiranövény első, elkorcsosult egyszerű levelének kihajtása után, fejlődésében hosszú ideig stagnált, amely után egyszerre négy hiányos 1 — 2 levélkés levél fejlődött. Közelebbi vizsgálat azt mutatta, hogy a négy levél tulajdonképen csak két fasciatiós levél volt, melyeknél a hasadás a levélnye- lekre is átterjedt. Ugyanez az eset fordul elő egy másik növé- nyen is, de itt úgy az első levél, mint a két következő hasadt levélke nyeleinek végén szintén 3—3 levélke fejlődött. Sárgaság (chlorosis) jelentkezése már a csiranövényen. Abnormális apró gombavirágzatok képződése. — ■ Medicago arabica : a szélső levélkék külső oldalán jelentkező egyoldali laterális hasadás következté- ben négyes levél ^ kialakulása. Trifoliumfélék : Tr. pratense. A szélső levélkék külső felén jelentkező és a középső levélke kétoldali laterális hasadása foly- tán négy és ötös levelek keletkeztek. A csiranövény első lomb- levelének fasciatiója folytán egyszerre két egyszerű első levél fejlődött. A virágzatban a viráglevél képletek átalakulása (phyllodia) többnyire 1 — 2, esetleg háromlevélkés lomblevelekké. ^ — Tr.repens. A szélső levélkék külső felének egyoldali, egy más esetben az egyik szélső levélke kétoldali laterális hasadása folytán négy és ötös levelek keletkezése. Részleges médián hasadás a középső 22 HAVA8 G. és a szélső levélkéken, azonos a M. sativán előfordult médián hasadással, mikor az összeforrott középső levélrész, a levél alsó lapján derékszögben kitolódik. Ötlevélkés szárnj^as levél, ^ továbbá a Tr. pratensén leírt phyllodia.^ — Tr. híjhridum. Egyik szélső levélke külső felének teljes laterális hasadása folytán négyes levél keletkezett. Más esetben a középső levélke kétoldali rész- leges laterális hasadást mutatott. Apró gombvirágzatok alakulása, A virágfejek elzöldülése. — Tr. incarnatum. A szélső levélkék külső felének egyoldali laterális hasadása folytán négy és ötös levelek fejlődtek. — Tr. fragifenim. Egyik szélső levélke külső felének laterális hasadása folytán négyes levél kialakulása. Apró virágfejek fejlődése és phyllodia. A rendes virágzati gombokból újabb gombok kinövése (prolificatio).^ — Tr. montanum. A középső levélke kétoldali laterális hasadása folytán mutatkozó négy és ötös levél és egy hasonló esetben a középső levélke egyik oldah újabb hasadásából előálló hatos levél. A hármas levél egyik szélső levélkéjének a középsővel való összenövéséből fejlődött kétlemezű levél, melynél a középsőnek megfelelő levélke ebből kifolyólag egyik oldalán részleges laterális hasadást mutatott. — Tr. pro- cumhens. A középső hosszabb nyelecskén ülő levélke kétoldali laterális hasadása folytán négy és ötöslevelek fejlődtek. Melilotusfélék : Melilotus officinalis. A szélső levélkék külső felén egyoldali, a középső levélke kétoldali laterális hasadásából 4, 5, 6, és 7-es levelek keletkeztek. — Melilotus hamosa. Az egyik szélső levélke külső felének laterális hasadásából négyes levél keletkezett.^ Trigonellafélék : T. coerulea. A csiranövény második lomb- levelén a szélső levélkék külső felének laterális hasadása folytán négy és ötös levelek fejlődtek. Medián hasadás folytán két hár- mas levél kialakulása hasonló módon, mint azt a M. sativán már ismertettem. Lotusfélék : Lotus corniculatus. Laterális hasadás a középső és szélső levélkéken. A lehasadt levélkék szabálytalan elhelye- ződéséből rendesen négy és öt Jevélkés — a pálhaleveleket nem számítva — assymetrikus szárnyú levelek keletkeztek. — Lotus tetragonolohus. Egyik szélső levélke egyoldali laterális hasadása folytán négyes levél keletkezett. Egyéb növények : Cytisus lahurnum. A szélső levélkék külső felén végbemenő laterális hasadás következtében négy és ötös levelek keletkeztek. — Cannahis sativa. Az egylemezű levéllé össze- nőtt második lomblevél kétoldali részleges laterális hasadása. Rész- leges médián hasadás a középső, más esetben a mellette levő levél- kén. Egyszerű levelek tömeges fellépése. (Cannabis sativa L. var. mouophylla).'^ A hímvirágok phyllodizálása. Hermaphrodita jellegű ^ Magyar Nemzeti Múzeum növénj'tani osztályának növénygyűjtemé- nyében. - Havas G. Rendellenességek a közönséges kenderen. „Kisérletügyi közlemények" XIX., 3—4. füzet (1916). A HEREFÉLÉK ÉS MÁ8 NÖVÉNYEK 23 himvirágok, melyeknél gyakran ötnél több antherát találunk, Nanismus. Három szíklevelű csiranövény. — Humulus lupulus. Szívalakií egyszerű levelek fellépése, amelyeknél a jellegzetes hasadások a levélen hiányoznak. Lamium macidatum. Részleges médián hasadásból előálló két összenőtt levél. — ürtica dioica. Részleges médián hasadás folytán éleikkel összenőtt egynyelű kettős levél, azonos a L. maculatuméval. Alacsony növésű virágba nem menő csalántő több hajtása erősen elszallagosodott és egy- két ily hajtás emellett torsiót is tüntetett fel. — Rubus caesivs. A szélső levélkék külső felének laterális hasadásából négy és ötös levelek keletkeztek. Vizsgálataim anyagát saját gyűjteményem szolgáltatta. Más gyűjteményben vizsgált egyes rendellenes növények felemlítésekor mindig hivatkozom az illető gyűjteményre. 1. kép. Bal : Melilotus officinalis. Oldalhasadásból eredő hetes levél. Jobb : Trifolium repens. Egyik szélső levélke kétoldali hasadása. Vizsgálataim során főleg a polyphylliát és az ezzel össze- függő részleges hasadásokat, mint legelterjedtebb anomáliákat kísértem figyelemmel. A polyphyllia Jceletkesésekor a hasadás a herefélék hármas levelének úgy szélső levélkéin, mint középső levélkéjén jelentkezhet. A hasadás kiindulhat iigy a szélső levélkéről., amely gyakoribb eset, mint a középső levélkéről is {1. kép). A hasadás kétféle, II. m. oldali vagyis laterális hasadás, amely gyakrabban lép fel és közép vagyis médián {terminális) hasadás, amelyre ritkábban akadunk. E kétféle hasadás mÍ7idegyike lehet részleges és teljes hasadás. Úgy a laterális, mint terminális hasadás a herefélék hármas levelének mindegyik levélkéjén előfordulhat. A laterális hasadás leggyakoribb esete az, amidőn a hasa- dás a szélső levélkéknek azon a felén jelentkezik, amely a közös levélnyél alapja felé esik, aminek következtében a négy és ötös herelevelek keletkezhetnek. Nem oly gyakori eset, de azért elő- fordul, hogy a középső levélke egyik vagy mindkét oldalán hasa- dást mutat. Ha ez az előbbi esettel kapcsolatban lép fel, hat, 24 HAVAS a. illetve hetes levél keletkezhetik (1 bal kép). A legritkább esetek közé tartozik az^ mikor a szélső levélkéknek azon az oldalán jelent- kezik a laterális hasadás^ amely a középső levélke felé néz (1 jobb 'ké^). Ha az ily hasadás az eddig említettekkel együtt fejlődik ki, az igen ritkán található nyolc és kilences leveleket adja. Ilyen leve- leket de V r i e s egyáltalában nem talált, K a j a n u s azonban akadt egy-kettőre vizsgálódásai közben még pedig a Tr. pratensén. 2. kép. Trifolium montanum. A középső levélkén megismétlődő oldalhasadás. A laterális hasadásnak egyik a hereféléknél még nem emlí- tett esetét a 2. sz. képen látjuk, amikor egy levélke elsőrendű hasadását ugyanazon az oldalon még egy másodrendű hasadás is követi. A képen a Tr. montanum egyik levelének középső levélkéjéről jobbról és baból lehasadt levélkék mellett az egyik oldalon még egy egészen apró levélkét találunk. A laterális hasadáskor a levélke mindig a főér és a levélke széle között hasad, ami a részleges hasadásokon jól látható. Rendesen az egyik mellékér, amely többnyire a levélke tövének közeléből ágazik ki, válik a lehasadt levélke főerévé. A HEREFÉLÉK ÉS MÁS NÖVÉNYEK 25 A terminális vagy médián hasadás rendesen a középső levélkén észlelhető, de ritkábban a szélső levélkéken is jelent- kezhetik. A médián hasadáskor mindig a föér hasad hosszirány- ban. A hasadás kiinduló pontját egyik esetben a levélke csúcsa alatt bizonyos távolságban, más esetben a levélke csúcsán, tehát a főér végén találjuk. Az első esetben egy-egy jobb- és baloldali elsőrendű mellékér alakul át főérré, aminek folytán az egy levélkéből három új levélke alapja bontakozik ki, hasonlóan, mint azt a laterális hasadáson tapasztaljuk. Miután itt azonban a levéllap kétoldali hasadása mellett a csúcs alatt bizonyos távolságban még az eredeti főér is hasad, a laterális hasadás következtében keletkezett középső rész kialakulása táplálékhiány 3. kép. Medicago sativa. Bal : középhasadás a baloldali levélen. Mediánhasa- dásból eredö kettős levél a középen. Jobb : Kétlevélkepáros szárnyas levél, második levélalak. miatt már vagy a fejlődés kezdetén elmarad, vagy a rügyből kibontakozott levél fejlődése folyamán hullik ki esetleg (3 hal képen a jobb szélső levélke). Ha a médián hasadás a főér legvégén kezdődik, ez eset- ben a növény — amely az egyensúly fenntartása végett szer- veinek kifejlesztésében mindig szymmetriára törekszik — a ketté- hasadó két féllevélke hiányos oldalain is mellékereket és alap- szövetet fejleszt és ezáltal tökéletesen kialakult, vagyis egész levélkéket alkot. A médián hasadás a levélnyélre is átmehet és így állanak elő oly új herelevelek, melyeknek végein a normális három levélke, vagy ennél kevesebb számú levélke fejlődik (4. kép). Minden ilyen hasadás útján megnyilatkozott átalakulásnak okát csaknem mindig már a növényfejlődés elején, tehát a mag csírázásakor kell keresnünk, miután, véleményem szerint, az illető növényen mindig újra megismétlődő ily rendellenességek, a fej- lődés eme legérzékenyebb időszakában bizonyos külső hatásokra, a sejtek plazmájában végbemenő, mélyreható belső átalakulások folyományaként lépnek fel, mint ezt már M o r g a n és mások is állították. A már kifejlődött növény mechanikai vagy más hatásoknak (rovarszúrás vagy rágás, csonkítás, fagy, erősebb 26 HAVAS Q. táplálékfelvétel stb. ismeretlen külső behatások) kitett egyes részein szintén mutatkozhatnak fasciatiós jelenségek, ezek azon- ban, miután csak helyi jellegűek és a benső változások nem érik a növény összes már kifejlődött sejtjeit, rendesen öröklődő természettel ennek következtében nem is bírnak. A laterális hasadást oly médián hasadásnak tekintem, amely a levél embryonális állapotában aránylag korábban keletkezett. (A médián hasadás említett első esete.) A levélkék számának a normális polyphylliát meghaladó megsokszorosodása és a levél- 4. kép. Medicago lupulina. A csiranövény első és második lomblevelének középhasadása. nyélre vagy magára a szárra (fasciatio) is átterjedő hasadásakor, a médián hasadásnak viszont egyik előrehaladottabb fokát látom. (A médián hasadás második esete.) Medián hasadáson alapszik véleményem szerint a tölcsér- alakit levélképletek (ascidiák) keletkezése is, mint azt Kajanus is sejti, mikor azt mondja, hogy itt a levélke főére a levéllappal párhuzamos irányban hasad. Ha a médián hasadás csak részleges, azaz a levélke csak kis mértékben mutatja a hasadást, úgy azonban, hogy a kialakuló új levélkék egymással összenőve maradnak, tölcséralakú levelek fejlődhetnek. Ha a médián hasadás már említett első esetében, mikor valamelyik hasadó levélke középső része is kifejlődik és amikor az újonnan keletkező szélső levélkék egymásfelé néző A HEREFÉLÉK ÉS MÁS NÖVÉNYEK 27 éleikkel összenövés (cohaesio) folytán egy levélkévé alakulnak, vagy a második esetben, amidőn a két új, szymmetrikus kiala- kulásban levő levélke főerei olvadnak egybe, hogy ismét egy levélkét alkossanak, ennek alsó alapján a feleslegessé vált középső levélrész tölcséralakba formálódva kiemelkedik (5. kép). Ez a töl- cséralak, amely, a részleges médián hasadás folytán, mindig csupán a levélke csúcsi részéből keletkezik^ azután, ha az összeforrott levélke főeréről lehasad és a hasadás folytatódik még a főér hosszában is, a jellegzetes hosszú nyelecskén ülő ascidiát mutatja ; ennek keletkezése levélkealakú papírlappal kísérletileg is bemu- tatható. A különböző hasadások folytán keletkezett normális poly- phylliát, a levélkék vagy levelek számának abnormális megsok- 5. kép. Medicago sativa. Középhasadásból eredő tölcséralakú levelek. szorosodását, az ascidiákat, valamennyit a fasciatio gyengébb meg- nyilatkozásának tekintem, amelyek keletkezésének alapját ugyan- azok a belső okok alkotják és amely anomáliák megnyilatkozása a sejtek anyagára hatást gyakorló külső tényezők közreműködé- sétől függ. De Vries a polyphylliát más okból eredőnek tartja, mint a fasciatiót. Kaján us azonban azt állítja, hogy a levél mé- dián hasadása és a fasciatio (szalagosodás) között összefüggésnek kell lenni. Azt is mondja továbbá, hogy miután a lateráKs hasadás nem más mint a médián hasadás változata, ezekből kifolyólag a polyphyllia és fasciatio eredete egy és ugyanazon okban kere- sendő. Vizsgálódásai szerint a szalagosodás a szár megszaporo- dott edénynyalábjaival van szoros kapcsolatban, mert azt tapasz- talta, hogy az oly növényeken, amelyeknek száraiban az edény- nyalábok száma a csúcsok felé fokozatos erős számbeli emelkedést mutatott, rendesen szalagosodé hajlam volt észlelhető. 28 HAVAS G, Említést kell még tennem az egy- vagy többlevélkepáros szárnyas rendellenes herelevelekről is, amelyekről de V r i e s, K a j a n u s, P e n z i g is megemlékeznek. Kétlevélkepáros szymme- trikusan szárnyas levelet találtam a Medicago lupulindn és M. sativán. Az ntóbbin az egyik legalsó levélke egyidejűleg laterális hasadási! polyphyllát is mutatott (3 bal kép). A Magy. Nemz. Múz. növénytani osztályának teratológiai gyűjteményében szintén láttam a Tr. repy'ensen keletkezett öt levélkéből álló szárnyas levelet, amelynek csúcsán a normális hármas levélke alatt hosszabb szártag után még két levélke fejlődött. E levél a Medicagók, Melilotusok stb. olyan öt levélkés polyphylliás leveleihez volt hasonló, amelyeknek középső hoszszabb nyelecskén ülő levélkéje két oldalt teljes laterális hasadást mutat. A hereféléken előforduló szárnyas leveleket szintén fasciatiós megnyilatkozásnak tekintem, nem pedig atavistikus jelenségnek, mint azt de Vries és feltevésekhez kötve Kajanus is állítja. Utóbbi azt mondja ugyanis, hogyha a valóságnak megfelel ama nézete, hogy a polyphyllia szintén fasciatiós jelenség, akkor a polyphylliát még sem lehet atavismusnak tekinteni, mint azt a ritkán található szárnyas herelevelek alapján de V r i e s-vel együtt ő is állítja. A legtöbb növény ontogenesise alatt nagyjából és közelítően feltünteti mindazokat a fejlődési változásokat, amelyeken a faj, amelyhez tartozik, a phylogenesis folyamán valószínűleg keresztül ment. A herefélék csiranövényének első lomblevele rendesen egyszerű levél, a következők azonban már hármas levelek. A már magasabb fejlődési fokon álló szárnyas-levelű Onobrychis sativa első lomblevele egyszerű, a következő néhány levél ujasan ösz- szetett hármas, az ezek után következők már fokozatosan több- levélkepáros szárnyas levelek, amiből az világlik ki, hogy e növényfaj legrégibb őseinek egyszerű leveleik voltak. Ezekből hármas levelű fajok keletkeztek, amelyeknek átalakulása folytán a többlevélkepáros szárnyas-levelű fajok származhattak. A herefélék szemmel látható polyphylliás megnyilatkozásá- ban, hogy valóban újabb fajok létrehozására irányuló törek- vést találok, mutatja az, hogy az ily anomális fajokban az átörökléssel járó belső okok tényleg megvannak, bár gyakran az anomália külső hatás hiányában nem nyilvánul meg. Ilyen pl. a de Vries-féle Trifolium quinquefolium és még több más öröklődő rendellenességet feltüntető elemi növényfaj, melyeknek ivadékai között rendesen 30 — 40'7o-ot tesz ki az anomális növé- nyek száma, de kedvező viszonyok között számuk 80— 90'Vo-i'a is emelkedhetik. Ezeket a rendellenes fajokat, melyeknek úgy a rendellenes, mint normális egyedeiben is az átöröklés belső okai szintén megvannak, amelyek növényein, tehát akár a közvetlen utódokon, akár valamelyik későbbi ivadékon a rendellenesség ismét erőteljesen megnyilatkozik, de Vries „közép fajok^-nak nevezi. A HEREFELEK ES MAS NÖVÉNYEK 29 Fenti állításomat bizonyítják továbbá a már létesült és állandósult ujasan összetett levelű polyphylliás herefajok is, ami- lyen a Trifolium liipinaster, Tr. tridentatum Lindl., Tr. Andre- sonii Oray., Tr. polyphíjllum, Tr. megacephalum Nutt., amelyek fejlődésük kezdetén még hármas leveleket fejlesztenek, később azonban már az ötös, sőt hetes polyphylliás levelek állandósulnak, mint azt e külföldi herefajokon a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályának gyűjteményében tapasztaltam. Véleményem szerint az egyszerű levelekből a kétoldalú laterális hasadás folytán az átalakulás első fokán ujasan össze- tett hármas levelek alakulnak; ha a hasadás együtt jár a levélnyél végének továbbnövekedésével, az egylevélkepáros, szárnyas {Medi- cago, Melilotiis stb.) levelek keletkeznek. Az ujasan összetett 6. kép. Medicago sativa. Baloldalt hármas levél, a levélnyél keresztmetsze- tével és a nyalábok lefutásával. Jobboldalt négyes levél a levélgerincz és a levélnyél keresztmetszetével. hármas levelekből symmetrikus hasadás folytán az ötös és hetes ujazott levelek keletkeznek. Az ily leveleket fejlesztő növényeken nagyritkán találhatunk egy-egy kilenc, sőt valószínűleg tizenegyes levelet is, amilyenek, hogy tényleg kifejlődhetnek, láthatjuk a Tr, montanumon ismertetett hasadási esetből, vagy amilyen leve- lekre a Cannahis sativán is akadhatunk. Az ily typikus ujasan összetett ötös és hetes levelek mindig az ujasan összetett hármas levelekből alakulnak. (Cytisus-félék, Cytisus Laburnum, az uja- san összetett here-félék, stb.) Az egylevélkepáros szárnyas-levelű növények {Trifolium, Medicago, Melilotus, Rubus-félék, stb.) középső leveleinek hasadása folytán az ujasan és szárnya- sán összetett levél keveréke áll elő, mely az utóbbi levélfor- mák átmeneti alakjának tekinthető. Ha a polyphylliát létre- hozó tényezők megvannak, de a levélnyél továbbnövekedésének határa annak végén meg szabva, az ujasan összetett levelek kelet- keznek. Ha azonban a levélkék lehasadása mellett a levélnyél tovább- növekedésére irányuló képesség is jelen van az illető növényfajban, akkor a két- {Medicago circinata ^) vagy többlevélkepáros szárnyas Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztálya növénygyűjteményében. 30 HAVAS Ö. Összetett levelek származnak. E levélfonnák természetesen már a nö- vény fejlődésének kezdő időszakában veszik eredetüket, mert a rügy- ből kifakadó levélke már a nem változó typikus levélalakot mutatja. Meg kell még említenem, hogy a polyphylliás hasadásra irányuló erősebb hajlam jelenlétét akkor is megállapíthatjuk, ha a növény külsőleg nem is mutat semmi rendellenességet. Egyes herefélék levélnyelének keresztmetszetén különböző, az illető fajra jellegzetes számú, méretű és elhelyezésű edénynyalábot találunk. így pl. 3 M. sativa, M. lupulinán a levélnyél edény- nyalábainak száma 3 (6. kép), a Tr. pratense (7. kép), Tr. hybridum, Tr. repens^ Tr. incarnatum^ Tr. nibens, Tr. fragi- ferum, stb. levélnyeleiben az edénynyalábok száma rendesen 5, a Tr. montanum-éhen (8. kép) 6, az Onobrychis sativá-éban 7 (9. kép). Az oly herefajok, amelyeken a polyphyllia gyakran mutatkozik, amilyen a Tr. pratense, Tr. repens (10. kép), M. sativa, a levél hasadása, vagy az arra való törekvés, már az 7. kép. Trifolium pratense. Baloldalt hármas levél a levélnyél keresztmet- szetével és a nyalábok lefutásával. Jobboldalt né^'es levél a levélnyél keresztmetszetével. edénynyalábok hasadásában gyökerezik, mert náluk a poly- phylliának vagy az arra való törekvésnek mértéke szerint az edénynyalábok száma is megszaporodik (L. 6., 7. és 10. kép). Vannak oly herefajok, amelyeknél nagyon ritkán lép fel a polyphyllia, amilyenek a Tr. hyhridum, Tr. incarnatum, Tr. montanum. Ezeken a hasadást okozó erő gyengesége folytán a levélnyél edénynyalábjai nem mutatnak hasadást, mert azok rendesen csak akkor hasadnak, amikor már a nyélből a levélkék lemezébe átmentek és hozzák létre utóbbiak hasadását. Ez az eset azonban előfordulhat a polyphylliát gyakran mutató fajokon is, ha a hasadást okozó erő gyengébb, amit a részleges levél- hasadások is mutatnak. A három edénjTiyalábos levélnyelek minden egyes edény- nj^alábjához a hármas levél egy-egy levélkéje tartozik. Az ide tartozó fajok levélnyeleinek rendesen vesealakú keresztmetsze- tében a középső edényhez a középső, a két szélsőhöz a szélső levélkék tartoznak. A Trifoliumok 5 edénynyalábú leveleiben, amelyeknek keresztmetszete kidomborodó félkörhöz, vagy legöm- A HEREPÉLÉK É8 MÁS NÖVÉNYEK 31 bölyített csúcsú háromszöghöz hasonló, a középen egy, az alap két oldalán két, összesen tehát 3 egyenlő nagyobbméretű első- rendű (primer) edénynyalábot találunk, amelyek mindegyikének egy-egy levélke felel meg. A középsőtől jobbra és balra egy- egy, valamivel kisebb, másodrendű (szecundér) edénynyalábot is 8. kép. Trifolium montanum. Baloldalt hármas normális levél, jobboldalt levélkeösszenövés, a levélnyelek keresztmetszeteivel. találunk még. A középső primer edénynyaláb a róla viszonylag legkésőbben lehasadt 2 szecundér edénynyalábbal még mindig szoros kapcsolatban van, amit abból láthatunk, hogy közvet- lenül a középső levélke lapjának kialakulása előtt ismét eggyé olvadnak. A Trifoliumok levélnyelének keresztmetszetében még egé- szen kis átmérőjű harmadrendű (terziér) edénynyalábok is mutat- kozhatnak, amelyeknek száma 1 — 6-ig terjedhet. Ezeknek jelen- 9. kép. Onobrychis sativa. Normális le- vél a levélgerincz keresztmetszetével. 10. kép. Trifolium repens. Négyes levél a levélnyél keresztmetszetével. léte már 2)olyphylliával jár^ vagy az arra való hajlamot mutatja. Ha minden említett edénynyaláb végén a levélkék kifejlődnek, a hármas here-levelek hasadása folytán, véleményem szerint, még tizenegyes ujasan összetett levél is keletkezhetik. A Medicago-, Melilotus-faj okban, mint arról már szó volt, csak 3 primer edén3^nyalábot találunk. Ezek középső főedény- 32 HAVAS G. nyalábjának a hasadása még nem történt ugyan meg, de az lénye- gileg egy még szét nem vált hármas edénynyalábnak tekinthető. E szerint tehát pl. a Medicago sativa viszonylag régebbi eredetű fajnak tekinthető, mint a magasabb fejlődési fokon álló Trifolium praiense. vagy a még fejlődöttebb Onobrychis sativa. A Medicago sativán, mint kezdetlegesebb fejlődési fokon álló fajon még csak a középső főedénynyaláb van túlnyomólag hasa- dásban, a ritkábban található kétlevélkepáros szárnyas-levelek innen hasadnak le. A Tr. pratensén egyenlő mértékben hasad a 3 primer edény nyaláb, mely által a kilenc, esetleg tizenegyes ujazott levelek keletkezhetnek. Az Onobrychis sativán a levélkék lehasadása szintén a középső főedénynyalábról történik és így jönnek létre a többlevélkepáros szárnyas levelek. Összefoglalás. 1. A hereféléken, valamint számos más növényfajon is mutatkozó azonos rendellenességek, nevezetesen a levelek rész- leges, vagy teljes hasadása, szárnyas levelek, tölcséralakú levél- képződmények, a levéllemezek és virágzatok rendellenes meg- sokszorosodása, fasciatiós jelenségnek tekinthető, aminek közvet- len oka az edéuynyalábok gyengébb, vagy erősebb mértékű hasa- dásán alapszik. 2. A levelek hasadása kétféle lehet. Az összetett leveleken rendesen oldal-, vagjds laterális hasadás keletkezik, amikor a hasadás a levéllemezen a főértől jobbra, vagy balra jön létre. Lehet továbbá médián, vagyis a levél közepén, a főér hosszában húzódó hasadás, ami rendesen az egyszerű leveleken szokott előfordulni. A medián-hasadás a levélnyélre is átterjedhet. 3. A hármas-levelű hereféléken valamennyi levélke kétoldali laterális hasadása folytán 9 levélkés herelevelek keletkezhetnek. Ha a már kétoldalt hasadt középső levélke megismétli ezt a hasadást, mint legmagasabb polyphyllia a tizenegylevelű here- levél származhatik. 4. A hereféléken és más növényeken is előforduló több- nyire hasadáson alapuló rendellenességek, nevezetesen a több- levelűség, tölcséralakú levelek, szárnyas levelek, újabb fajok létrehozására irányuló belső okokból erednek, amelyek különböző külső hatásokra nyilatkozhatnak meg. Vannak már a fejlődés folyamán állandósult öt és hét levélkés polyphyllás herefajok, amilyen a Tr. liqnnaster, Tr. tridentatum Lindl., Tr. Andresonii Gray., Tr. j^olyphyllum, Tr. megacephalum Nutt., a melyeken kezdetben a jellegzetes hármas levelek, későbben polyphylliás levelek fejlődnek. 5. A Medicagok, Melilotusok stb. levélnyeleinek kereszt- metszete, ha a polyphylliára való erősebb hajlam nincs meg a növényben, rendesen 3 edénynyalábot mutat. A Trifoliumokban 'általában 5, az Onobrychisnél 7 edénynyalábot találunk. A fejlő- A HERRFÉhÉK ÉS MÁS NÖVÉNYEK 33 (lés törvénye szerint, melynél fogva a természet többnyire az egy- szerűből mindinkább összetettebb szervezeteket alkot a Medicagok, Melilotusok viszonylag régebb eredetű fajoknak tekinthetők, mint a Trifolinmok. A szárnyas levelű fajok között pedig pl. az Onnbri/chís satira a Tr. iiratensevel szemben \ászonylag újabb eredetű fajnak tekinthető. (A növ. szakosztály 1917. évi iiiárdns hó 14-éu tartott üléséből.) Györffy I. : Kettős pártájú terebélyes csengetyüke. Kolozsvár mellett a ..Házsongárd" részen^ lí)i6 júnins 12-én egy jól megtermett terebélyes csengetyűkét {Caynpanula patula-X) gyűjtöttem, amely rakva volt rendellenes virágokkal. Ezeu egyetlenegy tövön az összes kinyílott virág, számsze- rint : 14, rendellenes volt. Rövidre fogva jellemzi e rendellenes alkotású viríigokat a kettős párta, mindegyik virágban két, egy- másba biíjtatott párta-harang látható (dédonl)lement). A többletet képező belső pártatölcsér niinden esetben egy darabból álló, végtől-végig különvált a külső, rendes pártakörtől. A főbb változatokat, amelyek ismétlődnek több esetben, a mellékelt ábrákban tüntettem fel. Változatosság a ])elsö pártakör magasságában és a párta Itemetszésében van. A belső párta vagy akkora magas, mint a külső (I.. 8.. ö. ábra), vagy pedig nem ér oly magasságig, szóval rövidebb mint a külső (4., i). ábra). A belső párta l)emetszéseinek száma nem mindig egyenlő. Volt virág, amelynek külső pártája 5, belső pártája 3 metszésű, de mindkét kör metszései egyenlő magasságúak; másiknál ugyan- ilyen viszonyok mellett a Ijelső pártakör metszései rövidebbek (6. ábra) ; másiknál a külső párta 5, a belső párta 4 metszésű, mindkét kör egyenlő magasságú ; a másik virágnál a külső párta 5, a belső pái-ta szintén 5 bemetszésű, de rövide1)b mint a külső (4. ábra) és végül leggyakoribb eset. hogy úgy a belső, mint a külső ])árta 5 metszésű és mind a kettő egyenlő magasságú : 2. ábra és 1. ábra, mely utóbbinál részben elfedettek a párta bemet- szései. Eltérést mutat a két pártakör a tekintetben is, hogy hol a belső, hol a külső pártakör bemetszésé nyúlik mélyebbre. A 3. ábrán p. o. olyan virágot rajzoltam le, amelynél a belső párta- ^ Mivel e rénv. kaszáló, roppant nagy sajnálatomra nem liag-yliattam ott e tövet mag'éredésig, hogy botanikus kertünkben tovább kultiválhassuk tulajdonsága öröklése megfigyelésének céljából. Botanikai Közlemények 1 — 3. füzet. o 34 GYÖRFFY I. Campaniila patnla kettős pártakörü virágai. 1 — 2. ábra : ütsallanoó^ belső pártakör: 3. ábra: a normális pártakör bemetszésé nyúlik mélyebbre : 4. ábra : belső pártakör öt rövidel)b sallanggal ; 5. ábra : a felesszámú pártakör bemetszésé mélyebbre hatoló: (j. ábra: belső pártakih- ;'. rövidebb sallanggal. (Mindegyik természetes nagyságban.) kör bemetszésé ér inagasabl)ra és a külsőé iiiélyehh. Az ö. rajzon viszont mélyebb bemetszésű a belső pártalvör, a külső pártakör bemetszésé felületesebb. A sallangok rendszerint kétoldalas részarányosak, csak ritkább esetben synunetrianélküliek (p. q. 6. ábránál a belső pártakör egyik sallangja) és csak egy esetben görbült ki egy sallang (4. ábra). A virágtakaró többi köre : a K, A, G rendes. KETTŐS PÁRTÁJÚ TEREBIÍLYES CláENGETYÜKR í»5 P e n z i íx kézikönyve ^ szerint új pártakör beiktutásu a ('ampaniilacealc-i\k\ közönséges jelenség.-^ több fajnál említi ugyan, de éppen a C. patula-niú nem.'' A P e n z i g könyve megjelenése óta napvilágot látott tera- toloü'iai irodalomnak J u st's Botemischer JaliresbericJit-lemek mos- tanig megjelent köteteiben való utánnézése is negatívummal járt. Xem hagyliatjidv azoidjan figyelmen kívül azt a tényt, hogy a Cainpantila patula-\\ több más rendellenességet figyeltek már mes.'. Kiüönösen érdekes eseteket ír le újabban K. V. Ossian Dalilgren,* amelv rendellenességek részl)en a változó számú csészelevelekre, a pártának különböző karély (3 — 4 — 5 — 7 — 8—9) számaira.' levélalakú csészéjére/'" a felhasított j)árta csövére^ vonatkoznak. (A níi\. szakosztály 1!»1T. évi május hó 9-én tartott üléséből.) HoIIendonner F. : Az aquincumi római szövet anyaga. VMl augusztus 12-én a Budapest melletti Szemlőhegyeu, a Fajd-utca átellenében fekvő Janzer-féle telken, vízvezető csö- vek lefektetésekor két sír került elő ; ezek közül csak egyiknek a tartalma jutott az aquincnmi múzeum l)irtokál)a. mert a mási- kat előbb kifosztották. Mindkét sír durva mészkölapokból készült; az ép sír fedele le volt ragasztva és benne egy női csontváz feküdt, amelynek combcsontjai között egy barnaszínű ruha fosz- lányai is megmaradtak. A sír elkészítéséből és mellette talált egyél)b tárgyakból (két nagy üveg. üveg- és aranygyöngyökből való nyaklánc) kétségkívül kitűnt, hogy ez a Kr. u. líl — -IV. századból való aquincumi sír.^ A leletnek különösen ezek a ruha- maradványok adnak fontosságot. Az ii'odalomban ugyanis bősé- gesen találunk adatokat, hogy milyen volt a rómaiak ruházata, micsoda anyagot használtak a szövéshez, fonáshoz, sőt rajzok is maradtak fönn a készítés módjáról, de ruhaleletre ritkán l)uk- kantak. mert a ruha könnyen pusztul, szétporlik. A 80-as évek előtt még ritkaságszánd )a mentek a ruhaleletek, de a 80-as évek elejétől. 1882-től Egiptomban végzett ásatásokkor a felsőegiptomi Sakkarah]j(»l. majd Achmimból, a régiek Panoplisa-ból. a Nílus ' Dr. O. Pénz io': Pflanzen— Teratolo<.-ie II. Hiid. Geniia 1S94. - L. c. i». lOil. ^ L. c. 1). 108. M\. V. Ossian D a li 1 g- r c n : Stiidier öfver afvikanrle taltorhíd- landen ocli andra anomalicr i blommoniu lios násra Canipanulaarter. Arkiv för Botanik Hand 10, No 10. H. 2, Upnsala & Stockholm. 1911. 1—24. old. Tafl. 1. = L. c. p. 8—11., 12—14. '■• L. c. p. 17., Fig. 9-11. / L. c. TaH. 1.. Fig. 2., 3. * K u z s i n s z k y B. egyetemi tanár úr szive.s közlé.se szerint. 3* o 6 HOLLEXDONNER F. jobljpartján iiien nagy számban kerültek elő a sírok])ól szövetek/ mert a talaj száraz homok és nemcsak a szövetek anyaga maradt meg, hanem még a színe is. ügy hogy Wartha Vince a festékanyagnkkal is foglalkozhatott.'^ Ezek az egiptonii leletek a Kr. u. IV — VI. századból valók. Vannak azonban olyanok is, melyek a történelem előtti korból valók; ilyen, a töl)bek között hazánkban Tőszegről is került elő, ahol egy nagy l)ronzkori telep volt.'' A mikroszkópos vizsgálatok szerint úgy a különböző hely- ről származó riüiák, valamint a múmiákat l)orító szövetek is lenből, gyapjúból, selyemből készültek, de ez ntóbbi még elég- ritka volt, mert pl. az achmimi leletek között 100 gyapjúra 1 selyem esik. de ez sem mindig teljes ruha, hanem csak díszítésül alkalmazták. Ezek mellett használatos volt a kagylóselyem is, amely különböző P/íina-fajoknak. leginkábl) a P. nobiUs-uek lábában levő mirigyek sel;\'emszerű váladéka — byssusa. A régiek, így a bibliában is többször említett, byssns elnevezése azonban nem a szövetek anyagára, hanem íinomságára vonatkozott és ez a váladék is a régiek byssnsától kapta ninét. mert barna, o — i] cm. hosszú, tinóm, selyemszerű szákdcból áll, mely a vízben lágy, de levegőn megkeményedik. A kagylóselyem használata azonban nem igen lehetett álta- lános, mert sem Aristoteles. sem Plinins nem említi;^ először a Kr. n. II. századból, tehát majdnem abból a korból, amikor az a(]uincümi szövet készült. T e r t n 1 1 i a n n s^ jegyezte fel : ,,nem volt elég szőni és megszerkeszteni a tunikát, hanem még halászni is sikerült a ruházatot, mert a tengerből is gyapjiít ^szedtek), -mellyel a nyálkás, gyapjas, lapostal])ú kagylók fel vannak ruházva"; ezután már többször találkozunk említésével (Kasilius, Procopius, Phile), sőt még nui is használatos: így Xorman- diában ruhának való szövetet, a Földkö/i-tenger mellékén, főleg Dél-Olaszországban (Taranto, Eeggio, Cagliari) és Dalmáciában keztyüket, erszényeket készítenek belőle, nem ugyan a nagy fogyasztásra, hanem inkább különlegessége miatt. Az aquincumi szövet barnaszíníí. durva, fonalai elég egyenlő A'astagok, a szövés következtében igen liullámosak. könnyen szétesnek, merevek, könnyen törnek; készítési módja a mai zsimir- szövéshez hasonló ; az egész szőrből való szövethez hasonlít. A mikroszkópos vizsgálattal azonban rögtön megállapítható, hogy sem nem növényi rost, sem nem szőr, hanem váladék, és így csak a selyemhernyó szájmirigyeinek váladéka: a valódi selyem 1 ív. y 0 r r e r : Die Graeber- und Textilfunde von Achmim-Paiioplis- Strassbnrii', 1891. - U. a. : Römisehe und By/.antiiűsrhe Seidcn-Textilion. Ü. 0. 18ÍI1. - L. F o r r e r : Die Graeber stb. 17. oldal. ' Gasparetz: Fonó-szövö-ipar. I. 1914. B. * A. Müller: Ueb. d. Bvssns d. Acephalen stl). Archív f. Xatiir- geschichte. III. évf. I. kötet. 1837". •' T e r t u 1 1 í a n i liber de pallio recens. C. Salmasiiis. Lugd. Bat. Ifi5tí. S. p. 45 et 218. AZ AQUINCUMI RÓMAI SZÖVET ANYAGA 37 és a byssusról leliet «zó. A kétféle váladék iiiár alaki tulajdoii- sáüokljaii : vastasísás,'. keresztmetszet, csavarodás, van-e lieave (byssiis), A'agy nincs (selyem) stb. is igen eltér egymástól, de még egyszerűbb volt a megkiilönböztetésiik, ha a vizsgálásnkhoz poláros fényt használtam : amíg ugyanis a valódi selyem kétszer fénytörő, tehát a sötétre állított nikolok közt világos, különljöző színben játszó fonalaknak látszik, addig a kagylóselyem nem töri kettősen a fényt, a látótér tehát sötét marad. Az aquincumi szövetben lévő rostok is barnák, csavarodot- tak, némelyek hegyben végződnek, üvegszerűen törnek, kereszt- metszetük többé-kevésbé lapított elipszis, vastagságuk különböző, átlag 24— 3i' i)., nem kettősen fénytörő, teljesen egynemű, úgy hogy mindenben egyezik a kagylóselyemmel, amit a kagyl('»ról vett anyaggal való összehasonlítás is igazolt. Az aquincumi szövet tehát nem csak római eredeténél, régiségénél, haiu^m anyagánál fogva is becses, mert tudtommal ez az első riihalelet, melv kagvlóselvemből való. (A növénytani ;val korábban azonban a Magyar Nemzeti Múzeum ismételten is érdeklődött ezen gyűj- temény sorsa iránt és ennek eredménye az lett, hogy a szerbiai kormányzóság megbízta a Pan ci c-herbárium gondozásával meg- bízott szákféríiakat. hogy néhány nagyobb növénytani múzeum, így a mi N. Múzeumunk részére is válogasson össze a belgrádi növénytani nuízeum fölös duplumaiból egy-egy kollekciót Ez a reánk eső kollekció meg is érkezett és 986 növényt tartalma- zott, amelyből 668 növény a Balkán-félsziget különböző pont- jairól, főleg Szerbiáb('il. Albániából és Macedóniából származik. Legnagyobb részük igen értékes növény, részben originale, külö- nösen P a n c i c és P e t r o v i c t ó 1. A gyíijtők között szerepel elsősorban Pancic tanár, Petrovic Száva orvos, K o s a- nin belgrádi egyetemi tanár, azntáu Adamovic. Bornmül- 1 e r. 1 1 i c. B i e r b a c h, J u r i s i é,^ Ö n s k a 1 o v í c, J o v a n ovié és mások. A legtöbb növény Ó-Szerbiából a Sar planináról. Üszküb, Korab, Prizren, Veles, Demirkapu stb. környékéről val('». (A növ. sziikosztály 1917. évi januánu.'^ hó lO-rn turtott ült'séböl.i IRODALMI ISMERTETŐ. W. Junk, BUdiographiae botanicae suppleiHentnm. W. ,)unk Verlag und Aiitiquariat fiir Naturwlssenschaften. Herliu. 1916 8° p. I— VÍ^ 289—1052. A kontinens esjvik le2:na2:vobb könyvkereskedésének könvvjeo'V- zeke jelent meg a fenti einimel. E könyvjegyzék annyira kimagaslik a többi könyvjegyzék sorából, az antikvár-katalógusok közül, hogy mint külön müvet mutatjuk be e lielyen. Már az 1909. évben megjelent Bibliugrapbia Botanica is. amely 288 oldalon (3891 cimet tartalmazott minden botanikusnak kézikönyv gyanánt állott könyvespolcán. A cég most az 1909 óta forgalmába került müvek cimeit állította össze ebben a függelékben, amely Jóval terjedelmesebb, mint a törzsjegyzék és 23,395 címet tartalmaz. Ez a nagy anyag helyesen tagolt, szakok szerinti csoportosításban nyer áttekinthető elrendezést. Mivel az újabb botanikai irodalom fontosabb müvei majdnem kivétel nélkül megfor- dultak a Junk cég kezén, ez a katalógus nemcsak az egyes müvek forgalmi értékéről nyújt felvilágosítást, de még az irodalomban is tájékoztat. Ára kötve l M. 50. Körösy Kornél és Lenhossék Mihály : .4 budapedi köiujv- tárakba és intézetekbe járó teiinészettudomini/i, orvosi és mezőgazda- áji folyóiratok ,/eí///^é/i;e. ■ Összeállították : . . . Iviadja a magy. kir. Vallás- és közoktatásügyi minisztérium. Budapest. Kilián Frigyes ni. kir. egvetemi könyvkereskedő bizománva. 1910. 42 IRODALMI I6MERTETÖ A Daday Jenő összeállította természetrajzi folyóiratjogyzék (Magyar Könyvszemle, 1890) általános elterjedése és használata bebizonyította már, hogy ilyen folyóiratjegyzék a tudományos munkál- kodásban nélkülözhetetlen. Éppen ezért örömmel üdvözöljük az új jegyzéket, amely még jobban kitágította a tekintetbe vett szakok határait és valamennyi budapesti tudományos könyvtárra figyelem- mel volt. Az előszó szerint a jegyzék kiadása egy nagyobb könyvtárakeió első lépése, amelynek célja az, hogy Budapesten a világirodalom minden szükséges természettudományi, orvosi és mezőgazdasági folyó- irata legalább egy példányban meglegyen valamelyik könyvtárban. Az első lépés természetesen nem lehet más, mint a jelenlegi állapot megállapítása, vagyis valamennyi könyvtár folyóiratállományának og)-- séges jegyzékbefoglalása. Ebből a jegyzékből kitűnik már most, hogy 108 budapesti könyvtárba 1768-féle (ezek között 87 külföldi botanikai) folyóirat jár az említett szakmákból, és pedig 3542 példányban. Sok folyóirat több példányban van meg tehát, mint ahány példányban feltétlenül szükséges volna, úgy, hogy az esetleg felesleges duplumok csökkentése révén lehet beszerezni azokat a folyóiratokat, amelyek jelen- leg sehol sincsenek még meg. Már ennek a célnak megközelítése is elég ok arra, hogy a jegyzék szerzői nem rettentek vissza a lélekölő nehéz munkától, amellyel a sok adat beszerzése, összeállítása és a jegyzék szerkesztése járt. Ez a munka különösen azért is volt még gjümöl- csözö, mert a jegyzéket ilyen ideiglenes alakjában, mint előmunkálatot is, haszonnal hívhatják segítségül azok, akik a budapesti könyvtárak útvesztőjében valamely folyóii'atot meg akarnak találni. Ugylátszik, a jegyzék összeállításában nem ez utóbbi cél vuli az irányadó, mert különben a folyóiratokat, épp úgy mint Daday tette, egyszeröen abc sorrendben közölné. A főcél a folyóiratok könnyebb áttekinthetősége volt. hogy ezáltal hamarosan meg lehessen állapítani a meglévő és a hiányzó folyóiratokat. A szakok megállapítása a Dewey- féle decimális rendszer szerint történt. Lehet, hogy ez a beosztás nagyobb- szabású könytárak berendezésében és könyvkatalógusok kiadásában bevált és a kíinyvtartan-tudomány elismert segédeszköze, de egy ilyen kis kézi jegyzékben ennek a bevezetését nem látjuk teljesen indokolva, már csak azért sem, mert a keresést semmiképen sem könnyíti meg. különösen annak nem, aki e i-endszer értelmét és szellemét közelebbről nem ismeri. Bizonyára azért vállasztották a szerzők ezt a rendszert, hogy a kata- h'igus később minden szakra ki legyen könnyen terjeszthető. Hasonló- képen nehézkes a könyvtáraknak a megszámozása is, mert a folyóirat címe után álló több szám között megtalálva a könyvtár számát, ezzel ismét a könyvtárak jegj zekében kell felkeresnem a könyvtár címét. Sokkal használhatóbb volt a Daday féle jegyzékben alkalmazott lövi- ditéssel történő jelölés. Igaz azonban, hogy Daday jegyzéke mindössze lő könyvtárt vett tekintetbe, a Körösy-Lenhossék jegyzék könyvtáiai- nak száma közel jár a 200-hoz, úgy, hogy minden folyóirati-im után a könvvtárcimek közlése még a les'naa-vobb rövidítések révén is alaposan megnagyobitotta volna a füzet terjedelmét. IRODALMI ISMERTETŐ 4 3 Bizonyára :i terjedelem csökkentése miatt maradtak ki a jegy- zékből a már megszűnt, vagy a könyvtárak által többé nem hozatott folyóiratok cimei, pedig ezek közlése csak örvendetes előnye lett volna a jegyzéknek, valamint a betűrendes jegyzék is, pedig ezt bizonyára többre becsülte volna a jegyzék használója, mint a szakok szerinti jegyzéket. Mindezeket a hiányokat szerzők a 2. kiadásban óhajtják pótolni, amely valójában nagy hiányon segít majd és a világirodalomban is hézagpótló mii lesz. miértis megjelenését kívánatosnak tartjuk. Addig is ezt az első kiadást melegen ajánljuk a tei'mészetbúvároknak, akÍK sok időt és utánjárást takarítanak meg e mű használata révén. Szahő Zoltán. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.^ (Rovatvezető : Kommekle J. Béla.) a] H a / a i i r o d a I o m. A j t a y Jenő: A .szappangyökér termelése a delibhiti homokpusz- tán. — Erdészeti Lapok. LVI. cvf. 1917., 25—27. old A n d r a s o V s z k y József d r. : A szölöniao'vak diaíiiiosztikus értéke. 36 ábrával. — Borászati Lapok XLVIÍ. évf. 191.")., :iS— 39. sz. — A 3L. Kir. Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet Évkönyve. VL évf. 191ö— 1916. (1917), 49—59. old. Anonymus: Egy ritka hazai növény. (Vicia peregrina L.) — A Kert. XXIII. évf. 1917., 6ü-61. old. A u g u s t i n B é 1 a d r. és D a r v a s F e r e n c d r. : Ütmutatás a vadon termő gyógynövények gyűjtéséhez. A magyar királyi Vallás- és Köz- okt. .Minisztérium hozzájárulásával kiadja a magy. kir. Honvédelmi Minisz- térium hadsegélyző hivatala. Budapest, 1917. Pátria nyomda. 78 old. 8". Bernát s k y J e n ő d r. : A bab és borsó fenésedése vagy foltos betegsége. — A Kert. XXIII. évf. 1917., 183—184. old. — — A peronospora. — Borászati Lapok. 1916. évf. 26. sz. — — Védekezési kísérletek oidium (lisztharmat) ellen. — Borászati Lapok. XLIX. évf. 1917., 8. szám, melléklet, 1—2. old. Bodnár János d r. : Újabb adatok a burgonya és rukidiépa lélegző enzimeinek (zimáz, karboxiláz) biokémiai ismeretéhez. 2 ábrával. Neue Beitráge zur biochemischen Kenntnis der Atmungsenzyme (Zyniase, Carboxylase) der Kartoffel und Zuckcrrübe. Mit 2 Fiuuren. — Kísérletiiyyi Közlemények. XIX. köt. 1916., .ösO— 600. old. 1 E rovat alatt rendszeresen közöljük a nyomtatásban megjelent hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy meg- ielent közleményeiket a rovatvezetőnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról őt, értesíteni szíveskedjenek. 44 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM B o g s c h Sándor cl r. : Daphnc arbuscitla í'el. ágfasciatiója. 1 phototypiás táblával. Fasciationsfalle an ÁstcMi von Daphiie arbuscula Cel. Mit 1 phototypischer Tafel. — Botanikai Múzeumi Füzetek. II. köt. 1916. 1 füz., o — 7. old. D a r V a s F e r e n c d r. : A ricinus terme.sztése. — Természettudo- mányi Közlöny XLIX. köt. 1917., 56 —58. old. l) e g e n Á r p á d d r. : A M. Kir. Központi Szőlészeti Kísérleti Állo- más és Ampelológiai Intézet jelentése az 1915 16. évben kifejtett működé- séről. — A M. Kir. Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet Évkönyve. VI. évf. 1915-1916. (1917). I— XXI. old. — — A trieur- vagy malombükköny és a malundconkoly. í'ber die Trieur- oder Mühlenwicke und über die Mühienrade. — Kisérletügyi Közle- mények. XIX. köt. 1916.. 323—352. old. A magyar ..trieur"- vagy malombükköny túlnyomólag Vicia saliva, segetalis, striata illetőleg pannonica nevű növények magvait tartalmazza. I'^rdekes a Yicia peregrina és a Latliyrus Clymcnuni magvainak előfordu- lása a hazai rostaaljakban, melyeknek növénye hazánkban még nem igen került elő. Die ungarischeu „Trieurwicken" cnthalten in überwiegendem Teil Samen í'olgender Wickenarten : Vicia sativa, segeíalis, striata respekt. pannonica. Neu für die Flóra Ungarns is das Auffinden der Samen von Yicia peregrina und Lathyrus Clymenum, derén Pílanze bisher kaum gefunden wurde. — — A rézgálicnak egy új, eredményt ígérő pótszere a peronospora ellen való védekezésben. 5 ábrával. (Über ein neues, Erfolg versprechendes Ersatzmittel dos Kupferyitriols bei der Bekámpfung der Peronospora. Mit 5 Abbildungen.) — A M. Kir. Központi Szőlészeti Kísérleti xVllomás és Ampelológiai Intézet Évkönyve. Vll. évf. 1915—1916. (1917), 85—93. old — — Konkolymérgezés. Über Vergiftung durch Kádasamén. — Kísérlet- ügyi Közlemények. XIX. köt. 1916.. 11—22. old. D o b y G é z a d r. : A burgonya rotliadása. — Természettudományi Közlöny. XLVIII. kíH. 1916., 746—747. old. — — Gyümölcsök higanytartalma. (Ob Früchte Quecksilber eiit- haltén Vi — Természettudományi Közlöny. XLVIII. köt. 1916., 83(1. old. Gáyer Gyula d r. : Dr. lleinrich Sabransky f (1864— 1916.) — Wcstungarischer Grenzbote. 46 Jahrg. 1917. No. 15389, 4 old. G 0 r k a Sándor d r. : Az ernyős virágkáka rhizomáiból készített liszt értékesítése. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 164—166. old. Györffy István d r. : A botanikus kert beszámolója a \'eres Keresztnek ingyen küldött kerti termeivényekről. Kolozsvár, 1915. Egyesült Könyvnyomda r.-t. könyvsajtója. 4 old. 4°. — Kolozsvári Hírlap. X\T. évf. 1915.. december 18-iki száma. — — Adatok az Ephemeropsis tjibodensis Goebel szövettani ismere- téhez. Két táblán 17 eredeti rajzzal. Beitriige zur Kenntnis der Histiologie von Ephemeropsis tjibodensis Goebel. Mit 17 Űrig. — Abbild. auf 2 Tafeln. — Botanikai Múzeumi Füzetek. II. köt. 1916.. 1 füz., 8—32. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 45 — — Beszámoló a botanikuís kert míiködéséröl a világliáború I. évé- ben. — Acta Universitatis Litterarum Regiae Ilungaricae Francisco- Josephiiiae Kolozsváriensis anni MCIIXV-XVI. Fasciculus I. Kolozsvár, 1915.,197 -200. old. — — Bibliograpliia botanica Tatraénsis. IV. A ííagas Tátra Flórá- jára vonatkozó botanikai irodalom ismertetése. IV. rész. — Magyarországi Kárpátt'gyesület XLIII. 1916. évkönyve. 28—43. old. Dr. Gomba Károly. 1889. \'I/11— f 1916. I 31. Dr. Kari Gomba 11, VI. 1889--t 31,1. 1916. — Botanikai Múzeumi Füzetek. II. köt. 1916. 1. luz., 1—2. old. — — Havasi botanikus kert a .Magas Tátrában. iBotanischer Alpen- garten in der Ilohen Tátra. — Turistaság és Alpinizmus. VIII. köt. 1917., 234-235. old. Havas Géza: Rendellenességek a közönséges kenderen. Cannabis sativa L. var. monophylla. 8 képpel. Abnormitiiten am Hanf. Mit 8 Abbildun- gen. — Kisérletügyi Közlemények. XIX. köt. 1916., 712 — 717. old. Hegyfoky K a b o s : A virágzás a Rajna síkságán és a Xagy- Alföldön. — Természettudományi Közlöny. XLIX. k()t. 1917., 217-220. old. Ilire D ragut in: Prilozi hrvatskoj fiori. Beitráge zur kroatischen Flóra. — Glasnik Hrvatskoga ProdosloVnoga Drustva. God. XXVIII., 1916., pag. 12—24. H o 1 1 e n d o n n e r F erén r d r. : A gyapjúsás (Eriopliorum) ipari használhatósága. — Természettudományi Közlöny. XLVIII. köt. 1916., 828—829. old. — — A hazai tölgyek levél- és ággubacsainak felhasználása ipari célokra. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 82. old. — — A kutyatej -félék kaucsuktartalma. — Természettudományi Köz- löny. XLVHI. köt. 1916.. 828. old. — — A tengeri fű (.,Seegras"). — Természettudományi Közlöny. XLVHI. köt. 1916., 750. old. — — Süthetö-e kenj-ér az ernyős virágkáka rhizomáiból készített lisztből ? — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 164. old. H 0 1 u b y József: Allerlei über die Hanfpíianze. í — II. — West- ungarischer^Grenzbote. 46. Jahrg. 1917. Xr. 154:53, 2—3 és Xr. 15434. 2—3. old. — — Die Brom1)eeren in der Haushaltung und in der 3Iagie der SloAvaken. — Westungaríscher (írenzbote. 46. Jahrg. 1917. Xr. 15403., 6. old. — — Etwas über die jetzt gebrauchten Tabak-Surrogate. — West- ungaríscher Grenzbote. 46 Jahrg. 1917. Xr. 15383., 2—4. old. Horn János: Jegyzetek hazai vadnövényeinknek konyhai felhasz- nálásáról. Ábrával. — A Kert. XXII. évf. 1916, 712—714. old. — — Néhány növény nevének magyarázata. — A Kert. XXÜ. évf. 1916., 590—593. old. — — Pótkávét adó növényekről. — A Kert. XXIII. évf. 1917., 241-243. old. I s tv á n f f i Gyula d r.: A in. kír. Ampelológiai Intézet thermostat- szobája. 3 ábrávaL — A M. Kir. Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet Évkönyve. \I. évf. 1915—1916. (1917), 60—70. old. 46 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM — — A gyókénygyapot. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. lf)17., l.iy— 141. t.Id. .í a k u b o V i c h Emil d r. és E r n y e y József: Két természet- lajzi szójegyzék. — Magyar Nyelv. 1915. évi'. .1 á V o r ka S á n d o r d r. : Haynald Lajos. Születésének századik évfordulója alkalmából. Kardinal Ludwig Haynald. Anlasslich des Zentenariums seines Geburtsjahres. — Botanikai Közlemények. XV. köt. 1916., 127 — 129. és (39)--i40.i old. Jóst La j o s d r. : A létért való küzdelem a növényvilágban. For- dította G o r k n S á n d o r d r. — Természettudományi Közlíuiy. XLVIII. köt. 1916., 754—770. old. Kardos Árpád: Magyar pomologia és a „Kert" színes gyü- mr.lc.>;raümelléklote. — A Kert XXIII. évf. 1917., 22—24. és 50—52. old. K e r n H e r m a n n. 1) o b y Géza d r. és Beké L á s z 1 ó: A bur- gonya k'vélsodródása. (('ber die Blatrollkrankheit dor KartoftVl.) I\Iagyar- óvár. 1913. Mosonvármegye könyvnyomdája. 98. old. 8°. A következő föfejezeteket tartalmazza -.A) Beké László: A levél- sodródás története, kórtünetei és kórokozói : fí) Kern H e r m a n n : Terme- lési kísérletek ; C) Dob y (4 é z a d r. : Kémiai vizsgálatok. Kiesel b a e h G y u 1 a d r.': A Szentföld cédrusfái. Két képpel. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt., 1917., 58 — 59. old. — — Az olajfa és az olívaolaj ősi készitésmódja. 2 képpel. — Természettudományi Közlöny. XLVIII. köt. 1916., 810—812. old. Kost ka László d r. : Üj szőlőművelési Album. II. kiadás. Kecs- kemét. 1913. FiscliI Dávid könyvnyomdája. 23 old. és 6 táblával. 4-rét. Kümmerle Jenő Béla dr. : Adatok a Balkán-félsziget Pteridophy- táinak ismeretéhez. Egy táblával. Beitráge zur Kenntliis der Pteridopliyten der Balkanhalbinsel. Mit einer Tafel. — Botanikai Közlemények. XV. köt. 1916., 143—148. és (51)— (52.) old. Lacsny 1. L. d r. : A nagyváradi patakok kovamoszatai. Ábrával. Die Bazillaríaceen der Biiche bei Nagyvárad. Mit Abbildung. — Botanikai Közlemények. X^'. köt. 1916.. 161— 16S. és (63.) old. Moesz Gusztáv d r. : A sárgadinnye Septoriája. Két ábrával. Septoria auf der Zucker-Melone. Mit 2 Abbildungen. — Botanikai Közlemé- nyek. XV. köt. 1916., 157—161. és (61)— (63.) old. P a ]t J á n o s, A g h G é z a d r. és S z t a n k o v i t s Rezsőd r. : Természetrajz elemei polgári iskolák számára. II. rész. Növénytan. 18. kiadás. Budaj)est, 1914. Lampel K. 184 old. Színes táblákkal. 8-rét. — Ára 3 kor. 1(1 fillér. Páter Béla d r. : Olajrózsák és rózsarozsda. 3 képpel. — Természet- tudományi Közlöny. XLVIII. köt. 1916., 791—802. old. P e t r i k OT i c h J. d r. ; Botanické vyskumy na boli Krizuej (1576 m.), V Gaderi a na Tlstej (1406 m.j 1. — Sbornik Muzeálnej Slovenskej Spoloé- nosti Ptocnik XVII. sv. I. 1912., p. 31—38. Botanické vyskumy v Belianskej a Necpálskej doline a na holi Ploskej 11533 m.i II. — Sbornik Muzeálnej Slovenskej Spolocnosti. Roenik XVII. sv. 1. 1912. p. 128— 13S. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 47 — ■ — Botanické vyskumy na podhrad.^kom Klaku (Ilaviarke), lo95 m., a na Fatre katexochen. 111. — Sbornik Muzeáluej Slovenskej Spolocnosti. Rocnik XVIII. sv. 1. 1913., p. 40-47. Pevalek Ivo: 0 biologiji i o geogTafskom i-asprostranjenjii alga u sjevernoj Ilrvatskoj. Ziir Kenntnis dcr Biologie und der geographischen V'erbreitnng der Algen in Nordkroatien. — Prirodcislovna Istrazivanja Hrvatske i Slavonije. Svezak 9. 1916., p. 25 — 55. — Izvjesca (• Kaspravaiua Mate- matieko-Prirodoslovnoga líazreda. Svezak 5. 1916.. p. 121 — 132. Üj fajok : Cylindrospcrmum Vouki P e v. és Symploca ereda P e v. — — Sisyrinchium angustifolium Mill. u Hrvatskoj. Sisyrincliiuni angustifoliiim in Kroatien. — Prirodoslovna Istrazivanja Hrvatske i Slavonije. Svezak 7. 1915. — Izvjeséa o Raspravaraa lAIateniaticko-Prirodoslovnoga Razreda. Svezak 7. 1915. Az új növény Podsused községnél a Száva közelében níi. Ív a p a i e s R a y m u n d d r. A debreceni homokteridet növényzeti viszonyai. — Erdészeti Kísérletek. XVIll. évf. 1916., 124—105. old. — — A Hóra és klima viszonyosságáról. — Az Időjárás. XX. évf 1916., 177-122. old. — — A gabonarozsnokról. — Gazdasági I.apok 69. évf. 1917. 1. szám, 3 — 4. old. -.- — A üoni botanika feladatai koruukltan. — Magyar Figyelő. VII. évf. 1917. 2. szám, 125—153. old. — — A Hortobágy növényföldrajza. IV. (Die PHanzengeographie des Hortobágy. IV.) — Gazdasági Lapok. 6S. évf. 1916. 12. szám. 124—126. old. — — Archeológia és botanika. ( Archaologie und Botanik.) — Archae- ologiai Értesítő. 1916., 1—10. old. — — A régi magyar növényorvosi monográfia. — Gazdasági Lapok. 66. évf. 1914., 196—197. old. — — Az őszibarackról. — Kertészet. V. évf. 1917., 5—6. old. — — Irányelvek Magyarország flórájának növényföldrajzi elemzésé- hez. — Uránia. XVII. évf. 1916., 50-54. old. — — Néhány szó a magyarföldi virágok érdekében. — Kertészet. IV. évf. 1916., 186—187. és 212—213. old. Növényegészségügyi tanácsadó. 5 ábrával. — Kodolányi-féle Gazdasági Zsebnaptár az 1917. évre. 57. évf Budapest, 1916. Wodiáner F. és Fiai. 92 — 110. old. — — Vágják a debreceni nagyerdőt. 4 képpel. — Vasárnapi Újság. 1917. évf. 3. szám, 46—47. old. Ri eh te r Al a dá r dr. : A viztartószövet és az élettani felemás- levelüség íphysiologiai heterophyllia). Kivonat. (C'ber das Wasserspeicher- Gewebe und die physiologische Heterophyllie. Auszug.) — Mathematikai és Termé.szettudományi Értesítő. XXXIIl. köt. 1915., 248—249. old. — — Róna J e n (i : Növénytani olvasókönyv. Budapest, 1915. Franklin-Társulat. — Ára 4 kor. Tartalmaz következő fejezeteket: I. Leírások. II. A növényvilága magyar költészetben. III. A növénytan története. IV. A magyar növénytan története. V. Ütmutatás növénytani gyűjtésekre, megfigyelésekre. Vl. Füg- 48 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM gelék. Utóbbi fejezet felsorolja a használatosabb növénytani kifejezéseket, kisérve etimológiai magyarázatokkal. S á n t h a László d r. : A szél liatása a növényekre. Természet- tudományi Közlöny. XLVni. köt. 1916., 716—721. old. — — A szölö gyökérszöreiröl. 5 ábrával. (Über die Wurzelhaare der AVeinrebe. Mit .5 Abbildiingen.) — A M. Kir. Központi Szőlészeti Kísér- leti Állomás és Ampelológiai Intézet Évkönyve. VI. évf. 191ö — 1916. (1917.), 28-34. old. Fucskó Jlihály zuzmógyíijtése Selmecbánya környékén. Die Flechtensammlung M. Fucskó's in der Umgebung von Selmet*bánj''a. — Botanikai Ki)zlemények. XV. köt. 1916., 16.^^í^l75. és (64.) old. S c h i 1 b e r s z k y Károly: A Jonathan és a Téli fehér kálvilalmák sajátszerű rohadásáról. — Kertészet. IV. évf. 191(>., 322 — 323. old. A rózsák üszkösödésének egyik neméről. Ábrával. Kertészet. IV. é^•f. 1916., 189—190. old. — — A tulipánok megdölési betegségéről. — A Kert. XXII. évf. 1916., 595. old. — — Az almák magházi rohadásáról. — Kertészet. IV. évf. 1916., 263—264. old. — — Az őszibarackfa fodrosodásáról Ábrával. — Kertészet. IV. évf, 1916., 110—111. old. — — A szölöragya ellen való védekezési kísérletek Müller — Thurgaii eljárása szerint. — Kertészet. IV. évf. 1916., 111 — 112. old. — — N'édekezés a szölöragya ellen. Kertészet. V. évf. 1917., 11^12. old. — — Védekezés a babhiivelyek foltbetegségei ellen. — A Kert. XXIII. évf. 1917., 185—186. old. Schiller Zsigmond d r. : Mit jelent a Thalietrum nigricans '? "Was ist Thalietrum nigricans V — Botanikai Kii/.leméiiyek. XV. köt. 1916., 149-157. és (52)— (61.) old. Surányi János: A kétsoros őszi árpa. Die zweireihige Winter- gerste. — Kísérletügyi Közlemények. XIX. kitt. 1916., 380—386. old. Kísérletek a címben jelölt árpának (áttelelt kétsoros tavaszi árpának Mammuth őszi árpával való keresztezése) hazánkban való termelése érdekében. — — ■ Idegen kultúrnövényekkel végzett termelési kísérletek. 9 kép- pel. Anbauversuche mit fremden Kulturflanzen. Mit 9 Abbildungen. — Kísérletügyi Közlemények. XIX. köt. 1916., 23-41. old. — — Termelési kísérletek édes burgonyával (Ijiomea' batatas) 1913. és 1914. években. 4 képpel. Anbauversuche mit süssen Kartotfein ilpomea batatas) im Jahre 1913 und 1914. 3Iit 4 Abbildungen. — Kísérletügyi Közle- mények. XIX. köt. 1916., 42-49. old. Székács Elemér: .\ magyar búza nemesítéséről. — Magyar Figyelő. Vll. évf. 1917. 7. szám, 1 8. old. Szítt yay Dénes: Haynald Lajos kalocsai bíboros érsek élete. Születésének 100-ik évfordulója alkalmából. Kiadatlan levelek és feljegyzé- sek nyomán. 3 arcképpel. (Über das Lében L. llaynalds, Kardinal Erzbischof von Kalocsa. Znr hundertjahrigen Jahreswende seiner Geburt. Anf Grund nicht venWentlichten Kriefe und Aufzeichnungen. Mit 3 Portraits.) — A Jézus- NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 49 Társa^áyi Kalocsai Érseki Kath. rögimuázium Értesítője az 1014 — 1915. iskolai évről. Kalocsa, 1915. 1—43. old. T u z s o 11 J á n o s cl r. : A tölgylisztharmat károsítása a vinkovcei, lippai és gödöllői kincstári erdőbirtokokoii. — Erdészeti Lapok. LVI. évf. 1917., 113—124. old. — — Érdekes pázsit-fajok a délkeleti Kárpátokból. Két képpel. Interessante Gramineen aus deii Südostkarpathen. Mit 2 Abbildungen. — Botanikai Közlemények. XV. köt. 1916., 130-142. és (40)— (51.) old. Varga Ferenc: Szap^jaii pótlására alkalmas növények. Képpel. — Természettiuloiuányi Közlöny. XLVIII. köt. 1916.. S02 — 807. old. W i n d i s c h R i k á r d d r. : A Cashew-dió. — Természettudományi Közlönv. XLVIII. köt. 1916., 829—830. old. « h) K ii 1 f ö 1 (1 i i r o d a 1 o iii : B e r n á t s k y Jenő d r. : Anatomische Bestimmiuig dcr >auien von Cuscuta Trifolii und suaveoens. — Die Landw. Versuchs-Station. Jahrg" 1916., p. 1—11. — — Der Kampf gegen die Peronospora. — Alig. Weinzeitung" Jahrg. 1916. Nr. 51. — — Über die Grüiiveredelung. — Zeitsclir. f. Weinbau und Wein- handlung. Jahrg. 1915. Xr. 11—12. B a u d y s, E. : Beitrag zur geographischen Verbreitung der Galleii in Kroatien-Slavonien. — ("asopis (,'eské Spoleénosti Entomologické. 1913. — — Prinos k rasprostiranju zoocecidija u Bosni Hercegovini. Ein Beitrag zur Verlireitung der Zoocecidien in Bosnien und Herzegovina. — Glasnik Zeinalsk. Muzeja u Bosnia i Hercegovina. XXVII., p. 375—406. D e g e n A r p á d d r. : Ueber ein neues, Erfolg versprechendes Ersatzmittcl des Kupfervitriols bei der Bekiinipfung der P(n-onospora. — Allgemeine Wein-Zeitung. Jahrg. 1917. Xr. 4. F 0 c k e, W. 0.: Zur Keniitnis der nordeuropiiischeu Arteii von Cochlearia. Mit 8 Tafeln. — Schrift. \'ereins f. Xatnrk. a. d. Interweser' V. Bremen, 1916. Győrt" fyj István dr. : Teratologia bryologica. I — \. ("um ifoui- Ims. — Bryologische Zeitschrift. I. Jahrg. 1916., p. 1—6. et 47—48. L ö w Immánuel d r. : Erve und Wicke. ^ Zeitschrift für Assyri- ologie und verwandte Gebiete. Bd. XXX. 1916., p. 171-183. lí 0 11 n i g e r, Dr. K a r 1 : Die schweizerischen Arten und Formen der Gattiing Melampyruin L. — Vierteljahrsschrift der Xaturf. Gesellschaft in Zürich. Jahrg. 55. 1910. Heft III-IV., p. 300—330. A szerző hazánkból is leír néhány új növényt. Ezek a következők : Melaiiipi/riim Bihariensc A. K e r n. ssp. Coronense 0 v e D a h 1 Rodna, leg. Porcius ; Kolozsvár, leg. A. Richter ; Brassó, leg. Gy. Römer ; ,V. cristatum L ssp. Boiinigcrí P o e v. f. expallens S a g. (Hercegovina. l — — Gentianaceae. — K. Fritsch : Xeue Beitrage zur Flóra der Balkanhalbinsel imbesondere Serbiens, Bosniens und der Hercegovina. VI. Tcil. 1916., p. 312-331. Botanikai Közlemények 1— .3. füzet. 4 50 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM iS'ovitates : Centaurium umbellattim G i 1 i b. ssp. austriacum Kon n. 11. ssp. (Bosnia: Tuzla, leg. Wettstein], f. stenanihum (Borb.) Romi. [Rungsuia.], f. j^ienninum (Borb.) R o n n. [Mentes Pienni], f. compactum (B 0 r b.) R 0 n n. [Hungária], ssp. transiens (W i 1 1 r o c ki R o n n. (syu. Eiythraea Centaurium Pers. var. dalmatica Borb.) [Fiume, Dalmatia], ssp. major (Gr i seb.) Ronn. [Dalmatia] ; Gentiana carpatka W e 1 1 s t. f. Barthiana R o n ii. n. f. [Comit. Csik : mont. Öcsém supra Balánbánya, leg. Barth] : G. erispata V i s. ssp. ctispata Ronn. [Bosnia]. ssp. amhlypliiilla Borb. [Bosnia]: G. praeeox K g r n. ssp. Tátrae Ronn. n. ssp. [Mont. Tátra, leg. A. Sclierfel ; mont. Javornik, leg. \'. Volft'.] Úrban I g n a t z d r. : Geschiclite des Königlieheu BotaniscJieu Museums Berlin— Dahlem (ISlő— 1913),nebst Aufziihlung seiner Sammlungen. Dresden, 1916. C. Heinrich. 456 old. 8". A rendkívül érdekes összeállításban fő figyelmet érdemel Willdenow herbáriumának ismertetése, mely szerint abban hazánk főképen K i t a i b e 1 révén 750 eredeti növényspeciessel van képviselve. A berlini gyűjtemény- tartalmaz számos olyan eredeti növényt is, melyek a hazai flóra tanulmá- nyozásánál felette fontosak. Ilyenek azok a növények, amelyek régi. klasz- szikus botanikiistiktól, mint pl. Crantz, W ah lenbe rg, Hőst, Jacquin. Ehrhart, Allioui, Tournefort, S c o p o 1 i, Gleditsch, M. Bieberstein, PaUas, Besser stb.-töl származnak. A gyűjtemény- ben hazai botanikusaink és intézeteink, főleg magyar növényekkel, elég szép számban vannak képviselve. Nagyobb kollekciókkal szerepelnek a következők: Heuffel, Pávai, Lojka (Lichenotheca universalis, Lichenes Regni Hungaricij, K a 1 c h b r e n n e r, L i n h a r t i Fiingi hungarici). K m e f (Flóra Schemiiitziensis, Fungi Schemnitz. etc), K a n i t z, B a u m g a r t e n, B 0 r b á s (Flóra Hungáriáé, Flóra Banatica, Flóra comit. Pestiensis. exsiccata, Menthae Hungaricae exsicc, Potentillae Hungar. exsicc, Rosae Hungar. exsiec, Flóra Huns:ariae orientális), F e i c h t i n g e r, Knapp, F r o n i u s, C s a t ó, Janka, H a y n a 1 d, Barth (Flóra Transsilvanica), 11 a z s 1 i n s z ky, R i c h t e r L , S i m o n k a i (Characeákkal), Wagner W. (Flóra Tátrae), Stoitzner (Flóra Slavonicai. W o 1 f f, V e s e 1 s k y, F r i v a 1 d s z k y J. (balkáni növényekkel), Menyhárt (kelet- és délafrikai növényekkel), g r ó f Teleki Sámuel (középafrikaival), H o 1 u b y, R ö m e r. W a i s b e c k e r, M á g 0 c s y-D i e t z, D e g e n (balkáni növényeivel, Gramina llungarica), R i c h t e r A. (;Flora Hungáriáé orientális et merid. exsiccata ; Iter croaticum primum auni 1909, Flóra dalmatica exsiccata), Péter fi (mohákkal). Hollós (gombákkal). Bíró (újguineai növényekkel'. Győrffy (mohákkal). Greschik (gombákkal és zuzmókkal), Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztálya (Flóra Himgarica exsiccata) és Erdélyi Nemzeti Múzeum növénytani osztálya. Wittrock, V. B.: De Picea excelsa (Lam.i Lk. praesertim de formis snecicis hujus arboris. Pars I. Cum XXVUí. tab., ex parte coloratis. — Acta Horti Berg-iani. Vol. V. nr. 1. 1914. Wolfert A.: Zur Vegetationsform der Ufer, Sümpfe und Wasser der niederösterreichisch— ungarischen March. — Verhandlungen der K. K. Zool. Bot. Gesellschaft. LXV. Bd. 1915. p. 47—69. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 51 c) Gyűjtemények; Jegyzék Jíagyarország- növényeinek gyüjteményéliez. Kiadja a 3/a^í/a>' Nemzeti Múzeum növénytani osztálya. l\. centuria. Schedae ad Floram Hungriricam Exsiccatam a sectionc botanica Musei Nationalis Huvgarici editam. Centuria IV. Budapest, 1916. XII. 27. Fiitz Ármin könyvnyomdája. 55 üld. 8°. A gyűjteménynek a „Schedae"-vel egyidejűleg megjelent IV. centu- riáju a következő növényeket tartalmazza. (Die IV. Centurie mit dcr zu gleicher Zeit erschicnenen „Schedae'" des Expircaten-Werkes enthnlt fol- gende Píianzen.) Fuiigi : nr. ;íl — 40. Nr. 301. Fseudomonas mucikig inosus koeleriue (A u j e .s z k y) M o e s z (Soroksár, in] spicis vivis Koeleriae glaucae, leg. Moesz) ; nr. 002. Achhja raccmosa II i 1 d e b r. (Aranyosmarót, in ramis Alni glutinosae aquae immer- sis emortuis in piscina horti oomitis Migazzi, leg. Moesz) ; nr. o03. Atidiia glomerulosa (A c h.) R e h m Iglófüred, in foliis ramisque Abietis pectinatae, leg. Filarszky) : nr. 304. Sphacelotheca andropogonis (0 p i z) 1! u b á k (Garamkovácsi, in inűorescentia Andropogonis ischaemi, leg. Moesz); nr. 305. üstilago major S c h r o e t e r (Sükösd, in antheris Sileues parvitiorae, leg. Greinich); nr. 30G. Fuccinia asteris Duby (Garamkovácsi, in foliis cauli- bnsqne Asteris linosyridis, leg. Moesz); nr. 307. Diplodia iiiori West (Debrecen, in ramis emortuis Móri albae, leg. Rapaics); nr. 30S. Leptothyrium carpiiricolnm S a c c. et S y d. (Hudai)est, in foliis langnidis et dejectis Car- pini betuli, leg. Moesz); nr. 309. Stigmatea ccpJialaríae Ranojevié (Budapest, in foliis caulibusque vivis Cephalariae transsilvanicae, leg. Moesz); nr. MIO. CratereÜHfi cornucopioides (L.) P e r s. (Budapest, leg. Filarszkyi. Lichenes : nr. 31 — 40. Nr. 311. TJermatociirpon polyphyllunt (Wulf.) Dal. Torr. et Sarnth. {Magas-Tátra, leg. Szurák et Timkó) ; nr. 312. Calicium pop%dneum D e Brond. (Heves, ad ramos Populi nigrae, leg. Fóriss); nr. 313. Coniocybe furfurarca (L.) A c h. (Magas-Tátra, leg. Szurák et Timkó) ; nr. 314. Cono- trema iirceolatum (A c li.) T u c k. (Németvágás comit. Ung, ad corticem Fagi. leg. Szatala); nr. 315. Baeomyces roseus P e r s. (Németvágás, leg Szatalai : nr. 316. Cladonia alpestris (L.) R a b e n h. (Magas-Tátra, ad Spliagnetum. leg. Szurák et Timkó); nr. 317. Lecanora melanaspis A c Ii. (Magas-Tátra, leg. Szurák et Timkó) : mi. 318. Icmadophila ericetoruni (L.) A. Z a li 1 h r. (Magas-Tátra, leg. Szurák et Timkó) ; nr. 319. Farmelai saxatilis (L.) A c h. var. leiicocJiroa W a 1 1 r. f. furfuracea S c h a e r (Budapest, leg. Timkó) : nr. ;'.20. Usnea loiigissima A c li. (Magas-Tátra, ad ramos Picearum, leg. Szurák et Timkó). Algae: nr. 12—15. Nr. 321. Scytonema javanicvm (K ü t z.) B o r n e t (Budapest, in tepi- dariis horti botanici universitatis ad fólia viva Pandani, leg. Mágocsy-Dietz); nr. 322. Bofrydium granulátum {L.) G r e v. (Budapest, leg. Filarszky) ; nr. 323. Chaeiophora elegáns (Roth) Agardh (Üj-Csorba-tó, leg. Filarszky): nr. ;!24. Ch. tuberciilosa (R o t li) A g a r d h (Iglófüred. leg. Filarszky). Hcpaticae : nr. 3 — 4. 52 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Xr. 325. 1 — 11. Ricciocarpus natans {L.) C o r d a il. Szentendre, leg Degen; íl. Óbecse, leg. Kovács): ni-. 32G. PeUin Fahhroniana R a ddi (Buda- pest, leg. Sznrák et Tirakó). Jlítsci frondosi: nr. 15 — 18, Nr. 327. Dicranum scoparium (I..) Hedwig (Iglóiured, leg. Filarszky); nr. 328. Didy módon giganteus (Funck) J u r a t z k a (Magas-Tátra, leg. Györffy); nr. 329. Moleiidoa Sendfnerinna ÍB r y o 1. e u r.) L i m p r. Magas- Tátra, leg. (íyörffy): nr. 330. Dichelyvia fnlcatton (H e d \v.) Myrin (Montes Retyezát, leg. Pétorfi et Szabó). Filicinae : nr. 3 — 6. Xr. 331. I — II. Asplenkim trichomancs L. (I. Iglófüred. leg. Tilarszky et Szurák ; II. Budapest, leg. Künimerle et Tinikó) ; nr. 332. A'splcnimn viride H u d s. (Iglófüred, leg. Filarszky et Szurák) ; ni-. 333. Aspl. Forsteri Sadl. var. iiicisnm (<-)pizi (Borostj'ánkö, leg. Zahlbruckner, Filarszky et Künimerle); nr. 334. Aspl. Forsteri Sadl. var. dacintm (Borb.) (Petrozsény, leg. Jávorka). Lycopodinae : nr. 2. Xr. 335. Selaginella selaginoidcs (L.)Liiik (Magas-Tátra, leg. Filarszky et Tiuikó). Angiospermae : nr. 211 — 275. Xr. 336. Fku!<. carica L. Budapest, leg. Filar.szky); nr. 337. Euplturhia amíjgdaloidas L. (Budapest, leg. Szurák i ; nr. 338. Etiph. augulata J a c q. cuui. í'orm. Diollis B o c k (Sokorópátka comit. Oyőr, leg. Polgár) ; nr. 339. Euph. crigna L. f. retusa L, (Úbecse, leg. Kovács) ; nr. 340. Euph. falcata L. cum form. acuminata (L a m ) St.-Am. (Obecse, leg. Kovács); nr. 341. Amarantus albiix L. i Obecse, leg. Kovács); nr. 342. Mirubilis nyetaginea (Michx.) Mac M illan (Újpest, leg. Filarszky): nr. 343. Aldrovanda resi- culosa L. (Kupinovo comit. Szerem, leg. Moesz): nr. 344. AhiUilon Aviccnnac Gaertn. (Obecse, leg. Kovács); nr. 345. Althae o/ficinalis L. ssp. A. mic- rantha (W i e s b.) J á v. (Csesznek, comit. Veszprém, leg. Polgár); nr. 34(i. Tribulus orientális A. K e r n. (Ecser comit. Pest, leg. Timkó) ; nr. 347. Saxifraga aizoides L. (Magas-Tátra, leg. Filarszky et Timkó) ; nr. 348. í>. (n)dro^acea L. (Magas-Tátra, leg. Filarszky et Timkó) : nr. 349. S. Ijulhifcra L. (Budapest, leg. Filarszky); nr. 350. S. caesia L. (Magas-Tátra, leg. Rosem- berszky) ; nr. 351. S. carpathica Kchb. (Magas-Tátra, leg. Filarszky et Timkó); nr. 352. S. moschata W u 1 í'. (.Magas-Tátra, leg. Kümmerle et Tinikó) ; nr. 353. íS. Rocheliana S t e r n b. (Herkulesfürdó, leg. .lávoika et Szurák) ; nr. 354. Amelcmchicr ovális M e d i c. (Znióváralja, leg. Margittaii ; nr. 355. Primus nana íL.) Stokes (Obecse, leg. Kovács): nr. 356. Ast'^ágalus asper Wu\í' (Pozsony, leg. Gáyer) ; nr. 357. .4. australis (L.) L a m. (Magas-Tátra, leg. Künimerle et Timkó); nr. 358. A. contortiiplicatus L. (Obecse, leg. Kovács); nr. 359. I — II. .4. dasyanthas Pali. (I. Dellblat, leg. Tuzson ; II. Debrecen, leg. Rapaics) ; nr. 360, 1- II. .4. cxscapvs L. (I. ad form. cauliferam Borb. vergens, Császártöltés comit. Pest, leg tHaynald; II. Budapest, leg. Koszilkov); nr. 361. A. friqídus (L.) D C. (Magas-Tátra, leg. Filarszky, Kümmerle et Timkó); nr. 362. .4. oroboides Hornem (Mas'as-Tátra, leg. Filarszky, Kümmerle et Timkó); nr. 363. A.. Péterfii Jáv. n. sp. (Magyarszovát, leg. Péteríi) ; nr. 364. A. regliensis Sadler (Senj, leg. t Dobiasch); nr. 365. Vicia NÖVÉNYTANI REPERTOKIÜM 53 pida F i s (• li. et M e y. (Óbecse. leg. Kovács) ; nr. ;;!66. T'. sfriafa (M n c h.) M. B. (Budaörs, leg. Filarszky); nr. 367. Lathi/rus hirsiitus L. (Obecse, leg. Kovács) ; nr. 368. L. moiitamts B e r n h. (Kőszeg, leg. Gáyer) ; nr. 369. L. vermi s'{L.) Beruli. (Budapest, leg. Szuráki ; nr. 370. Loitts corniculatus L. (Budapest, leg. Filarszky) ; nr. 371. L. siliquosits L. (Budapest, leg. Filarszky) : nr. 372. L. íennis \V. ct K. (Torda, leg. Borza) ; nr. 373. Coro- ■niUa covonata L. (Pilisszentiván, leg. Filarszky et Jávorka) ; nr. 374. C. ragiualis L a m (Pilisszentiván, leg. Filarszky et Jávorka) ; nr. 37"). I— II, Hedíjsarumliedíjsaroides (L ) S c h i n z et T h e 11 n n g (Magas-Tátra, I. leg. Küiiimerle et Tinikó ; II. leg. Kümnierle) : nr. 376. Onohrijrhls transsilvanica Simk (Balánbánya, comit. í'sik, leg. Kümmerle et Jávorka); iir. 377. Daphne arhiiscula C e 1 a k. íMurányvára, leg. Bihari et Bogsch): nr. 378. D. lau- rcola L. (Csákvár, leg. Kümmerle et Timkó); lu-. 379. Hipyophae rhamno'ules L. (Budapest, leg. Filarszky) ; nr. 380. Lijthrum tribradeuhun S a 1 z m. (Adorján leg. coniit. Bács-Bodrog. leg. Kovács): nr. 381. Myriophi/lluin spicatum L. (Budapest, leg. Kosziikov) ; nr. 382. Hippuris rnlgaris L. (Buda- pest, leg. FilarszkA") ; nr. 383. Corniis sangninea L. (Budapest, leg. Szurák) ; no. 384. Apium repens (Jacq.) R c li b. fii. (Inter Soroksár et Duna- haraszti, leg. Trautmannt : nr. 385. Pimpinella major (L.) Huds. var. rosea (Koch) Hay. (Balánbánya, leg. Kümmerle et Jávorka); nr. 386. Sium crectum Iluds. (Inter Soroksár et Dunaharaszti, leg. Trautmann) ; nr. 387. Coriandrum sativum L. (Úbecse, leg. Kovács) ; nr. 388. Androsace chamae- jasme Hőst (.Alagas-Tátra, leg. Filarszky et Timkó) ; nr. 389. A. villosa L. (.Mentes Velebit, leg. Kümmerle); nr. 390. I— II A. rillo^a L. ssp. A. ararhnoiden (S eh ott, N y ni. et K y.) íí y m. (I. Mons Királykő, comit. Fogaras, leg. Jávorka ; II. Balánbánya, comit. Csik. leg. Kümmerle et Jávorkai ; nr. 391. Hottonia palustris L. (Pozsony-Szentgyörgy, leg. Zig- mundiki: nr. 392. Cuseida epitltymum (L.) Murr. (Budapest, leg. Filarszky et Moeszj ; nr. 393. C. lnpuliformis K r o c k. (Garamkovácsi, leg. Moesz) ; nr. 394. Poloiionium coertdenm L. (Iglófüred, leg. Filarszky et Szurák) : nr. 395. Alkanna tinctoria (L.) Tausch var. p>arvifora B o r b. (Budapest, leg. Rosemberszky) ; nr. 396. Pinguicnla alpina L. (Magas-Tátra, leg. Filarszky, Kümmerle et Timkó) : nr. 397. P. vulgáris L. Turócliget, leg. Margittal) : nr. 398. Vinca herhacea W. et K. (Budaörs, leg. Jávorka) ; nr. 399. Scheiichzeria palnstris L. (Tusnádfürdö. leg. Kümmerle et Jávorka): nr. 400. Calla paliistrw L. (Kovászna, leg. Jávorka). Scliedae ad Kryptogain.is exsiccatas editae a Museo Palatino Vindo- Ijf.nensi. Auctore dre A. Zahlbruckner. Centuria XXIII. 191.Ő et XXIV. 1916. — Separatabdruck aus den Annalen des k. k. Naturhistorischen Hofmuseiims, Wien. Bd. XXIX. 1915.. S. 454—481 und Bd. XXX. 1916.. S. 197—225. A gyűjteménynek a ,Schedae''-vel egyidejűleg megjelent X.KIII. és XXI\'. centuriája a következő adatokat tartalmazza Magyarország virág- talan növényeinek ismeretéhez : Centuria XXIII. Fungi : nr. 2202a. Ustüago Vaillantü Tul. (in antheris Scillae bifoliae, Pozsony, leg. Biiumler) ; nr. 2203a — d. Fiiccínia Absinthii DC. a) in foliis caulibusque Arteraisiae Absinthium, Pozsony, leg. Biiunder: Szekszárd, leg. Hollós : h) in foliis caulii)usque Artemisiae Abrotaiuim. c) in foliis cauli- 54 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Ijusque A. ponticae, d) in íbliis caulibusque A. vulgáris) ; iir. 2206. Tri- phraginium Filipendulae Passer (ad fólia Filipendulae hexapetalae, Poináz, leg. Mágucsy-Dietz) ; ii'r. 2227. í^eptoria Xanthii D e s lu. (ad fólia \iva Xanthii strumarii, Szekszárd, leg. Hollós) ; nr. 2228. á'. Chcnopodii Westend íad. fólia viva Chenopodii rauralis, Prencsfalii, leg. y Kmet) ; Addenda : nr. 2őd. Puccinia ohtitsa Schröt (in foliis Salviae verticülatae, Vihnye, leg. Mágocsy-Dietz) ; m: 915. P. iridis Wallr. (ad fólia Iridis pallidae. Budapest, leg. Magyar, comm. Mágocsy-Dietz). — Corrigenda: nr. 116U. Lophodcrmium macrosporum Rehm (ad acus Abietis pectinatae, Pozsony, leg. Bitumler). Alfiae : nr. 2241. Gladophora proUfera Kuetz. (Dalmatia: in mari Adriatico ad Teodo, leg Schiller), nr. 22-12. C7í. iYeesioní»i Kuetz. (Dalmatia: in mari Adriatico ad Teodo, leg. Schiller) ; nr. 2245. Erythrotrichia cerami- col'J, Aresch. (Dalmatia: in mari Adriatico ad Teodo, leg. Schiller); nr. 2248. Herposiphonia tenella Naeg. (Dalmatia: in mari Adriatico prope insulam Pelagosa, leg. Schiller) ; nr. 2254. Chara foetida A. Br. I. Reihe suhinermes Mig. form. stibcapitata Mig. (Budapest, leg. Steinitzi, nr. 2256. Ch. foetida A. Br. form. decipiens Mig. (Gánóc, leg. UUepitsch) ; )ir. 2259. Ch. fragilis Desv. (Pozsony, leg. J. Schiller). — Addendum: nr. 1209b. Llothri.r subfilis De Tóni (in rivulis Bosaeae comit. Trencsén, leg. Holuby). Lichenes : nr. 2264. Leptogium massüiense Nyl. (Piume, leg. Schuler) ; m-. 2280. Lecanora rrassa Ach. var. eaespifosa Rabh. (Fiume, leg. Blech- schmidt et Schuler) ; nr. 2281. L. crassa v. subfossulata A. Zahlbr. nov. var. (Fiume, leg. Blechschmidt et Schuler) ; nr. 2284. Ramalina carpathica Körb. (Montes Retyezát, leg. Péterfi) ; nr. 2289. F/iyscia anaptychiella A. Zahlbr. (^Széleskút comit. Pozsony, leg. Zahlbruckner). Musci : nr. 2295. Pseudoleskea iUyrica Glowacki (Hercegovina: inter V'rbuuja et Orjen — Sattel, loc. class., leg. Baumgartner). Centuria XXIV. Fungi : nr. 2301. Tilletia controversa Kühn (in ovariis Tritici repentis, Pozsony, leg. Baumler) ; nr. 2:!04. Uromyces Astragali Sacc. (in foliis vivis Astragali glycyphylli, Vihnye, leg. Mágocsy-Dietz) ; nr. 2305. U. amhigims Lév. (in caulibus foliisque vivis et marcestentibus Alii oleracei, Aranyos- marót, leg. Moesz; ; nr. 2306 a — b. Puccinia Lenianreae Mart. (Szekszárd, leg. Hollós : a) in foliis vivis Centaurcae pannonicae ; bj in foliis vivis Centaureae solstitialis) ; nr. 2S0d. P. BalsamitaeRahenh (in foliis caulibusque vivis Tanaceti Balsamitae, Szekszárd, leg. Hollós) ; nr. 2311a. Coleosporiuvt, hiulae Rabenh. (ad fólia Inulae hirtae, insula Csejjel, leg. Mágocsy-Dietz et Szabó); nr. 2325. Septoria Saponariae Savi et Becc. (ad fólia viva Saponariae officiualis, Szekszárd, leg. Hollós) ; dr. 2329. AspergiUus niger Van Tiegh. (Hungária : i)i foliis fermentantibus Xicotianae Tabaci, leg. Preissecker). — Addenda : nr. 107c. Coleosporiuui Melampyri Kleb. lad fólia -Alelampyri silvatici, Bars, leg. Tuzson); nr. 617b. Cucurbitaria elongata 'írev. (in ramulis emortuis Robiniae Pseudacaciae, Pozsony-Szentgyörgy, leg. Zahl- bruckner). Álgae : nr. 2334. Sphae ococcus coronopifoliiis V. Ag. (Ragusa Dalma^ tiae : in mari Adriatico, leg. Zay). Lichenes: nr. 2355. Cladonia rangiforniis var. muricata (Del.) Arn (Fiume, leg. Schuler), nr. 2368. Caloplaca lactea A. Zahlbr. (Fiume, leg. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 55 Blechschmiflt et Sohulen, iir. 2369. C piacida var. diffmcfa Stnr. uov. (.'omb. (Fiume, leg. Srhuler). Miisci: nr. 2B71. Blasia pusilla L. (Pozsony-Szentgyörgy, leg. Zahl- briickner) ; nr. 2378. Andreaca frigida Hueb. (Magas-Tátra, leg. Györffy) nr. 2379. Hymenostylium curvirostre Liiidb. i Magas-Tátra, leg. Györffy. — Addenda : nr. 784c. Cindidotus aquatica^ Bryol. eur. (Ponor Obába comit. Hunyad., leg. Lojka comm. Degen) ; nr. 886b. Andrcaea p'trophiM Ehrh. (inter Csorbató et Podbansko, leg. Degen). APRÓ KÖZLEMÉNYEK. T u z s o n J. : Alpinetumok az Északi- és a Déli-Kár- pátokban. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr arról értesitette a budapesti egyetem bölcsészettudományi karát, hogy megkeresésére a földmüvelésügyi miniszter úr az egyetemi növényrendszertani és növényföldrajzi intézet részére az Északi- Kárpátokban Tátralomnicon, a Déli-Kárpátokban pedig Herkulesfürdö mellett a Cserna völgyében megfelelő területet bocsát rendelkezésére, azzal a céllal, hogy ott egy- egy, a Kárpátok jellemző növényvilágát magábafoglaló alpesi kert létesítessék. Ezzel a nálunk még hiányzó alpesi botanikus-kertek ügye a megvalósulás stádiumába lépett. Az illető kertekhez pedig az elsősorban elérendő tudományos célon kívül az is fűződik, hogy — egy-egy láto- gatott üdülőhelyről lévén szó — bennük az ott időző közönség is kedves látványosságot és nemes szórakozást találjon. A kertek elkészítésével kapcsolatos előmunkálatok már most kezdetüket vették, a kivitellel pedig természetesen a béke idejét be kell várni. Különös fontosságot kölcsönöz ennek az örvendetes haladásnak az a körülmény, hogy míg az általánosan szokásos üvegházi kultúrákon, továbbá az ubiquista — , gyógyászati — , gazdasági és más, bárhol termelhető növényeken kívül a Budapesten létesítendő új botanikus kert kiválóan az Alföld, az erdélyi medence és dombvidékeink flórá- jának befogadására lesz kiválóan alkalmas, az itteni klímái viszo- nyaink folytán pedig benne a magas hegységek vonzó növényvilága csak bizonyos erőltetéssel, nehezen tengődő példányokban volna tenyészthető, — addig a nevezett két alpesi kert kiválóan alkalmas lesz egyrészt az északibb magas hegységek, másrészt pedig a Déli-Kárpátok és a Balkán magas hegységei flórájának bemutatására, amely feladat kétségtelenül a magyar tudomány feladatai közé tartozik. Eme alpesi kertekkel kapcsolatosan talán az Északi- és a Déli-Kárpátok természeti viszonyai tanulmányozásának céljait szolgáló egj'-egy bio- lógiai és általában természettudomáyi obszervatórium létesülése is közelebb jut a megvalósuláshoz. 56 APRÓ KÖZLEMÉNYEK on. Levélárnyékképek előállítása, A növények ábrázolásának, különösen a levélkörvonal és erezet gyors megörökítésének régen alkalmazott módszere az, hogy a levelet fényérzö fénykép-papirosra belyezve. azt, mint negatív lemezt használjuk. Az ilyképen nyert kép a levél árnyékképe, amely árnyékkép, különösen a gázfénypapiroson előállítva, igen jól visszaadja a levél körvonalát, de finomabb szerkezetét nem. A levél teste mészfehérnek látszik az előhívás után, háttere pedig koromfekete. Ezen a kellemetlen ellentéten segített és egyúttal a finomabb levélszerkezet, nyaláblefutás, levélerezet feltüntetését találta ki most N a u m a n n E i n a r (Berichte der deutschen Botanisehen Gesellschaft, 34. kötet, 814. oldal). Naumann eljárása abban áll, hogy a levelet vizes karbolsavoldatban (9:1) áztatja néhány órán át. Tudva- levőleg a karbolsav átlátszóvá teszi a növényi részeket, különösen melegen. E céh'a már régen használjuk a karbolsavoldatot a mikro- technikában. A levél áztatása nagyobb üvegcsészében történik. Amikor a levél átlátszó lett, a piszkos karbolsavoldatot újjal cseréljük fel. sötét szobában az üvegcsésze alá gázfénypapirost helyezünk és fém- szálas elektromos izzólámpával végezzük a másolást, vigyázva, hogy az oldalsó megvilágítást elkerüljük. Ezzel az eljárással igen szép átlátszó árnyékképet lehet készíteni, amely részletrajzokat is nuirat. on. A Mercurialis annua virághaj itása. Ismeretes jelenség az Urtica, Farietaria, Pilea stb. génuszok virágjában az, hogy ezek porzószálai a virágnyilás előtt befelé görbültek és rugalmas feszült- ségben vannak, a virág kinyílásakor azonban ezek hirtelen kicsapódnak és a virágport kiszórják. Ezeket a virágokat foglalta össze Delpíno „Explodíflorae" névvel egy biológiai typusba. Wettsteiu ezeket az explodifloraekat most egy újabb növénnyel szaporította, és pedig a MercxriuJis aiinuaval. Ezen a növényen ugyanis az az érdekes jelenség figyelhető meg, hogy a híaivirágok felnyílásakor az egész hímvirág meglehetős nagy távolságra elugrik a virágzatból. Jól megfigyelhetjük ezt a jelenséget, ha ezt a nálunk is közönséges növényt levágva egy pohár vízben az asztal közepére helyezzük. Rövid idő múlva a hím- virágok egész tömege borítja be a pohár körül az asztal lapját, amelyeket a növény elparittyázott magától. A hímvirágok röptükben kiszórják a virágport, úgy, hogy e jelenség élettani értelme kézen- fekvő. A megfigyelések szerint a legnagyobb távolság, amelyig a virágok elröpültek, 220 mm. volt. (A mechanizmus részletes magya- rázata olvasható : Berichte der Deutschen Botanisehen Gesellschaft, ?>4. kötet 830. oldalán.) SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A Xövéiijtaiii Szakosztály 15)17. évi januánus hó lO-éii tartott '21(5. ülése. Elnök : M á g o c s y-D i e t z Sándor. Jegyző : Szabó Zoltán. 1. Elnök lelkes .szavakban fejezi ki a szakosztály liódf)latát O Fel- séi;e IV. Károly iránt trónralépése és koronázása alkalmából. Üdvözli Varga Ferenc tartalékos hadnagyot, a növénytani intézet tanársegédét abból az alkalomból, hogy a harctéren negyedik kitüntetését nyerte el, és pedig jelenleg a román fronton a III. oszt. katonai érdem- keiesztet a hadiékitménnyel. 2. T u z s 0 n J. : A Délkeleti Kárpátok két érdekes l'oá-ja címmel értekezik. (\'. ö. Botanikai Közlemények, XV. 1916. 130. old.) Thaisz L. hozzászólásában annak a nézetének ad kifejezést, hogy :i Poa nrsina valósziníileg nagyobb elterjedésfí és eddig csak elkerülte a bdtanizálók tigyelmét. A Kárpátok romániai oldalán is bizonyára elöfordnl. J á v o r k a S. Örvendetesnek tartja a Poa ursina-kérdés tisztázását, ö maga is több példányban sejtette a Poa ursinát. o. Kovács F. A Vicia peregrina előfordulása Obecsén címmel megállapítja a Vicia peregrina magyarországi elöfordidását, bevándorlását, összehasdnlitja a rokonfajokkal és bemutatja számos kísérő növényével együtt. T li a i s z L. hozzászólásában kifejti, hogy bizonyára sok botanikus első ])illanatra N'icia angustifoliát sejtett a V. peregrinában, azért nem közölték eddig hazai eli'ífordulását, pedig valószínűen ez a níivény is igen elterjedhetett. Zsák Z. megemlíti, hogy Degen A. szerint a V. peregrina magva gyakran megtalálható a rosta-aljakban. így legutóbb is 8 budapesti gőz- malomból származó malombükköny minta közül 8-ban találták meg. E szerint 0 növény igen el leliet már terjedve, felszólaló maga is megtalálta a Szent- pjidre és Izbég közötti vetésekben. -í. J á V 0 r k a S. ismerteti a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárá- nak iijabb gyarapodását. [L. e füzet 40 — 41. oldalán.) Elnök örömmel állapítja meg, hogy a nagy háborús áldozatok eg>' kis eredményeképen hazánk is részesült a győzelmek révén kivívott zsák- mányok egy töredékében, lieményli, hogy a növénytárba jutott herbárium- részlet a paritásnak megfelelő mennyiségű, amennyiben tudomása szerint a belgrádi herbárium felosztásakor Budapest, Bécs és Zágráb részesült ilyen adományban. Uyképeu, ha a Pancic herbáriuma nem is, de a belgrádi herbárium duplumainak egy része legalább Budapestre került és a Pancic- herbáriuraot is, hír szerint, biztosítva látjuk. f). Szolnoki I.: Két élettani kísérleti eszköz módosítása címmel bemutatja azokat a módosításokat, amelyeket az Askenasy-féle transpirációs modelen és a potométeren végzett. 6. A liemutatások során Schneider J. bemutatja a növénykertben januárius hó elején virító növényeket, amelyek a tavalyi virításhoz hason- lóan ezen a télen is kiviritottak. Érdekesebbek : Waldsteinia seoides 58 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK líaphiie mezeruui, Saxifraga crassifolia. Bemutatja továbbá a növénykertben tenyésztett fejeskáposzta-tövet, amely a masvak leszedése után káposzta- fej-hajtásokat hozott. 7. Tuzson J. bejelenti, hogy a Földmivelésügyi m. kir. minisz- térium a Magas-Tátrában és a herkulesíiinlöi Csernavölgyben egy-egy terü- letet adott át a Vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak növénykert létesítése céljából. A két kert létesítése a budapesti tudományegyetemi növényrendszertani és növényföldrajzi intézet feladata lesz. Bemutatja a Magas-Tátrai havasi-kert domborművű térképét. (L. e füzet 55. old.) E 1 n ö k örvendetesnek tartja e kertek létesülésének közeli meg- valósulását és hangsúlyozza, hogy a havasi-kert jigyében szakosztályunk tette meg évekkel ezelőtt a Magyarországi Kárpátegyesület kezdeményezésére a szükséges lépéseket. 8. Jegyző a szakosztályi ügyek jsorán jelenti, hogy a Társulat december havi rendkívüli közgyűlése a választmány indítványára elhatározta, hogy a Botanikai Közlemények előfizetési díját a Társulat tagjai részére 5 K-ról 7 K-ra emelte fel. Javasolja az intézőbizottság nevében e határozat tudomásul vételét, de javasolja egyúttal azt is. hogy a szakosztály emelje fel a Botanikai Közlemények előfizetési árát nem társulati tagok részére 8 K-ról 10 K-ra. E dijfelemelések oka a papiros és a nyomtatási költségek tetemes emelkedése. A szakosztály mindkét javaslathoz hozzájárul. Jelenti, hogy az utolsó ülés óta új tagul jelentkezett Szolnoki Imre tanárjelölt Budapest, Genszky István járványkórházi gyógy- szerész a harctéren. A Növénytani Szakosztály 1917. évi tVbniáiius hó 14-én tartott 217. ülése. Elnök : .M á g o c s y-D i e t z S á n d o r. Jegyző : Szabó Z o 1 1 á ii. E 1 n ö k bejelenti, hogy Szolnoki I m r e bevonulása miatt a mai ülésre bejelentett előadását nem tarthatja meg. 1. J á v o r k a S á n d o r „Kisebb megjegyzések és újabb adatok V." címmel előterjeszti újabb kritikai megjegyzéseit a hazai virágos növények köréből. (L. e füzet 1—8. old.) 2. M á g o c s y-].) i e t z S. ...Vdatok a Balaton és környéke flórájának ismeretéhez II." címmel újabb megfigyeléseiről számol be. (.Megjelenik.) T r a u t m a n n K. hozzászólásában előadó megfigyelését a szélirány hatására vonatkozólag saját megfigyelésével is megerősíti. 3. Bemutatások során Szabó Z. bemutalja a budapesti egye- temi növénytani intézet gyííjteményébe került és M e n y h á r t gyűjtéséből származó Adansonia digitata terméseket, továbbá a Gyála községben gyűj- tött Morus nigra-hajtásokat, amelyeken kettős levelek jöttek létre. Bemu- tatja végül K öntsek Antal beküldött fényképeit, amelyek egy Zatur- csány környékén élő kőrisfát ábrázolnak. A kőrisfa méretei a következők : Törzsmagasság 4 m., koronamagasság 15 m., törzskerület 6.28 m., törzs- sugár 1 m., koronakerület 75.5 m., koronasugár 12 m. A fa tövét egy patak vize alámosta, úgy, hogy gyökérzete 4 m. magasságban egyik oldalon szabadon áll, a gyökerek között 3 m. magas és 2 .30 m. mély ürei;' látható. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 59 4. Jegyző jelenti, hogy új tagul belépett: Mihály Gy. toldbirtokos Zalaegerszeg, Z a t h u r e c z k y I s t v á n birtokos Czéczke, M a t u s e k György Máv. felvigyázó Békéscsaba, Fényes S a m u d r. ügyvéd Bndapest, if j. K 1 e i s li Gyula Hadad, P r (') s z La j o s cs. kir. föhad- biztos Pola. A Növénytani Szakosztály 11)17. évi március hó 14-én tartott 21S. ülése. Elnök : M á g o c s y-D i e t z S á n d o r. Jegyző : S z a b ó Zoltán. Elnök fájdalommal jelenti, hogy Kátz István, az állattani szakosztály elnöke váratlanul elhunyt. Megemlékezvén az elhunytnak kiváló érdemeiről a hazai zooh')gia és a társulati élet terén, javasolja a szak- osztálynak, hogy fejezzük ki őszinte részvétünket a testvér állattani szak- osztály iránt. A szakosztály az elnök javaslatához hozzájárul és megbízza az intéző bizottságot a részvét kifejezésével. 1. H a V a s G. „A hereféléken és más növényeken is előforduló rendelle- nességekről" címmel ad elő. (Lásd e füzet 20—33. old.) C s e r e y A., T u z s o n J. és S z a b ó Z. hozzászólásában ok- nyomozó kutatásokra irányítja ;iz előadó figyelmét. 2. Lacsny Ince L. „A jászói halastavak kovamoszatai" cimü dolgozatát bemutatja a jegyző. (L. e füzet 12 — 20. old.) 3. Bemutatások során J á v o r k a S. bemutatja a múlt ülésen tartott előadásakor még rendelkezésre nem állott növényeket, köztük a Primula B e n k ő i a n a Bor b.-t. (V. ö. 6. old.) 4. Jegyző a szakosztályi ügyek során jelenti, hogy a Társulat közgyűlésének elmaradása miatt a jegyzői és szerkesztői jelentések a jövő, áprilisi ülésre maradnak. Uj tagul bejelenti S z a 1 a y Edit h tanárjelölt, egyetemi gyakornokot. Növénytani szakosztály 1917. évi április ]i<> 11-én tartott 219. ülése. Elnök : M á g o c s y- L) i e t z S á n d o r. Jegyző : S z a b ó Z o 1 1 á n. Elnök jelenti, liogy a Társulat közgyűlésének elhalasztása miatt a szakosztály tisztikaránalc jelentése is a mai ülésre maradt, a szokásos már- ciusi ülés helyett. Szakosztályunk befejezte 25-ik évét, munkásságának negyedszázadára tekinthet vissza. A negyedszázadban kifejtett munkálkodás biztos alapot szolgáltat arra, hogy szakosztályunk további működéséiiez és a magyar botanika fejlődéséhez nagy reményeket fűzzünk. Melegen üdvözli Kümmerle J. PJélát, akinek a Társulat közgyűlése az ezidei ^^chilberszky- féle railléniumi jutalomdíjat odaítélte. Felkéri a jegyzőt, majd a szerkesztőt, hogy a szakosztály 191R. évi működéséről szóló jelentéseiket terjesszék a szakosztály elé. 1. Jelentés a szakosztály 191(í. évi működéséről. Szakosztályunk az 1916. évben fejezte be működésének első negyed- századát. A szakosztály életének huszonötödik éve az előző kettőhöz hasonlóan a világháború küzdelmei közepette telt el. A fegyverek zaja, az élet küzdelmeinek nagy nehézségei bár megszokottá váltak, de mégis érez- 60 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK tetik nyomasztó Iiatásuk:it a tudományos, kulturális életre, igy szakosztá- lyunk működésére is. Ameuiiyiro lehetett, ebben az évben is kivette részét szakosztályunk a magyar kulturális élet továbbvitelében, igyekezett tagjait minél többször egybegyűjteni és néhány órára bár, de figyelmüket, érdek- lődésüket elterelni a világkatasztrófáról és a békés tudomány felé irányítani. Szakosztályunk üléseinek száma minden igyekezetünk ellenére az elözö évekhez mérten csökkenést mutat, amennyiben az 1916. évben csak 7 ülést tartottunk, a szokásos 8—9 illés helyett. Elmaradt ugyanis a szeptemberi és az októberi ülés nem annyira a tárgyhiány, mint inkább a tanév kései kezdete miatt. Ezzel ellentétben sikerült azonban a szakosztálynak kirándu- lást rendezni június havában a dabasi pusztára. A 7 ülésen 18 előadó 22 előadást és 16 bemutatást, illetőleg könyv- ismertetést tartott. A 22 előadás közül 1 az algákkal, 2 a gombákkal. .3 a zuzmókkal. 1 a harasztokkal, 8 a virágosakkal, 3 a földrajzzal, 1 herbáriumok- kal foglalkozott, 2 volt technikai tárgyú és 1 életrajz. Könyvismertetés volt 5, bemutatás 11. A 38 előadást és bemutatást együttesen 18 előadó tartotta. Az "előadók közül Kovács Ferenc, Kümmerle J. Béla, Lacsny I. Lajos, Schiller Zsigmond, Schneider József, Thaisz Lajos. Tiinkó György, Lnger Emil egy-egy előadást, illetőleg bemutatást tartott, mig Boros Ádám 1 elő- adást és 2 bemutatást, Fodor Ferenc 2 előadást, Gyru-ffy István 3 bemuta- tást, Hollendonner Ferenc 2 előadást, .lávorka Sándor 3 előadást, Mágocsy- Dietz Sándor 2 l)emutatást, Moesz Gusztáv 3 előadást és 2 bemutatást, Sántha László 2 előadást és 1 bemutatást. Szabó Zoltán 1 előadást és 4 bemutatást, Tuzson Jánus 1 előadást és 1 bemutatást tartott. Úgy az ülések, mint az előadók és előadások száma előző évekéhez képest csökkenést mutat, ugyanabból az okból, mint a múlt évben, és pedig több tagtársunk távolléte, továbbá az itthonmaradottak fokozottabb elfog- laltsága miatt. Az összehasonlítás a következő : 1913 1914 19ir, 1916 előadó 34 29 23 18 előadás öO 35 24 22 bemutatás . . . , . 11 14 19 16 ülés 10 M 8 7 Ezzel szemben tagjaink és folyóiratunk olvasóinak száma alig csök- kent, a csökkenés már az 1917. év elején kiegyenlítődött. Az alapítványok száma hárommal emelkedett, amennyiben az 1916. évben i f j. E n t z Géza, G y ő r f f y István és P e r é n y i L a j o s tettek 100—100 K alapítvány t- Az olvasók száma a következőképen mutatható ki : 1914-ben 1915-ben 1916-ban Alapító tagok 28 26 29 Előfizetők és Társulati tagok . . . 211 214 216 Külföldi előfizetők 5 3 3 Átalányosok 580 586 575 Cseresek - .... 41 38 39 Tiszteletpéldány . . 6 5 5 Összesen : 866 872 Sö7 SZAKOSZTÁLYI L'GYKK -61 Eszerint csökkenés ('sakis az átalányosok soiában észlelhető, de ez is jelentéktelen a mai viszonyokhoz képest. Alapító tagjaink névsora a Társulat hivatalos [kimutatása szerint a következő : Alapítványok a Botanikai Közleményekre : K Ambrózy István báró • 50.— Anisits Dániel . . . 50.— Arad-Ferenctéri közs. polg. fiúiskola . . . 100.- Augusztin Béla . . . 50.— Aujeszky Aladár 100.— Bpesti József-mííegyetera 50.— Ifj. Entz Géza . . lOO.— Br. Eötvös Loránd . . 500.— Fialowszky Lajos f . 50.— Filarszky Nándor . . 50.— Gesell János ... 100.— Györtty István . . . 100.— Hopp Ferenc . . . . 50.— Hültl Hümér .... 200 — Átvitel: 1,550.— Klein Gyula t . • • Kövessi Ferenc . . . Mágocsy-Dietz Sándor Moesz Gusztáv . . . Paszlavszky József Ferényi Lajos . . . Richter Aladár . . . Schilberszky Károly . Sólyom Albert . . . Staub Móric f . . . Szabó Z(.>ltán .... Szamosújváii áll. t'őgimn (-Tróf Teleki Sándor Tamássy Géza . . . Tuzson János . . K Áthozat : 1,550.- . 333.- . 50.- . 100.- 100.- 100.- 100.- 100.- 50.- 80.- 100.- 50.- 1(.)0.- 100.- 15a- Összesen: 3,151. A magyar viszonyokra jollciuzö tényként állapithatjuk meg az alapí- tók névsorából, hogy az újabb alapítványok ismét oly egyéneknek a nevé- hez fűződnek, akik kemény munkával szolgálják a tudományt és a kultúrát, de emellett anyagi áldozatokra is készek. Ez évben is hiányzottak támoga- tóink közül azok, akik vagyonuknál fogva erre hivatottal)bak volnának és akiknek kötelességük volna a kultúra szellemi munkásairól legalább az anyagi terhet levenni. A S i m o n k a i a 1 a p í t v á n y r ó 1 jelenthetem, hogy az 1916. évben a IV. hadikölcsön alkalmából újból jegyeztünk 1 drb 50 K névértékű köt- vényt 48.50 K vételárban, azonkívül Klein Gyula sírjának rendbehozatala költségeit szintén a Simonkai-alapból fedeztük annak az összegnek az ere- jéig, amennyi összeget a múlt évben a Klein Gyula sírjára helyezett ko- szorú maradványaként az alaphoz csatoltunk. Eszerint az alap állása a következt'i : 62 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK íi Siinonkai Lajos-alapítvány 1016. évi számadása. Betétel Összeg- Kiadás Összeg K f K f 1 2 4 5 Pénztári maradvány 19ir.-röl 70(1 K ért. kötvény ka- mata 1916. V. 1-én . Az intéző bizott.ság ado- mánya 750 K ért. kötvény ka- mata 1916. XI. 1-én . Takarékbetétkamat 1916 20 21 9 22 20 50 50 32 1 2 50 K névért. IV. Ladi- kölcsönkötvény . . Ivloin Gyula sírjának íiondozásárn . . . Fiiryenleg-. mint marad- vány 1917-re . . . 48 5 20 50 02 Összesen : 73 52 Össze.sen : 73 52 , 50 K K . 600 K 50 K 50 K Értékpapirosok : 1 darai) 1914. évi 6%-os járadékkölcsöiüciHvény, névérték . 6 darab 1914. évi 6%-os járadékkölcsönkötvény, névérték 100 K 1 darab 1915. évi 6%-os járadékkölcsönkötvény, névérték . 1 darab 1916. évi 6%-os járadékkölcsönkötvény, névérték , Összes névérték 750 K Az értékpapirosok és a készpénz a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank belvárosi fiókjában van elhelyezve. Ezzel befejezvén jelenteni valómat, őszinte köszönetet mondok a szakosztály nevében a budapesti tudományegyetemi növénytani intézet és a növényrendszertani intézet Igazgatóságának a helyiségek átengedése végett, valamint a Társulat választmányának és tisztikarának, amiért az elmúlt évben is jíiindulattal és előzékenységgel viseltetett szakosztályunk iránt. r>r. Szabó Zoltán. jegyző. 2. Jelentés a növénytani szakosztály vagyoni állapotáról és a Botanikai Közlemények 15>1(». évi folyamáról. A tudományos életnek is nagy kerékkötője a szegénység. Szerény anyagi viszonyaink munkálkodásunkat is szűk korlátok közé szorították. Önkénytelenül is arra gondolunk, hogy abból a rengeteg pénzből ami helyen- ként felgyülemlik, jut-e majd valami csekélység a mi céljaink előmozdítá- sára is? Vagy úgy kell majd a hosszú háborúra visszatekintenünk, mint amelynek csak hátrányait éreztük ? Sajnos, mi, akik részint fegyverrel a SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 68 ke/áiiikben, részint tudományo.s niuiikálkodással szolgáltuk liiizánkíit, ueiu tudtunk vagyont gyűjteni. i^Ii szeretnénk maecenáskodni, de nincs hozzá módunk. S azok, akik e háborúnak előnyeit is élvezték, gondolnak-e a tudo- mány istápolására is ? Azt hiszem, mi is hibásak vagyunk abban, hogy a tehetősek nem gondolnak reánk. Ha nem iparkodunk, hogy figyelmüket magunkra irányítsuk és hajlandóságukat megnyerjük, akkor nem is kíván- hatjuk, hogy a botanikával törődjenek. Tisztán rajtunk múlik, ha ueni tudunk jól fizető híveket szerezni tudományunknak. Most, amikor a háborús álla- potok miatt a Botanikai Közlemények előállítási költsége nem várt arányok- ban emelkedett, bizony jó volna némi külső segítség is ! A nyomda az utolsó két év folyamán három ízben emelte az egység- árakat, összesen őOVo-kal, 1917 jan. 1-től további 20%-os áremelkedés lép érvénybe. A klisék ára is emelkedett, és 1917 márc. 15-töl kezdve újból emelkedik, még pedig oO%-kal. A Botanikai Közlemények nyomtatásáért és fűzéséért 1,22185 K-val fizettünk többet 1916-ban. mint 1915-beu. Klisé- számlánk 45.98 K-val volt nagyobb. Amint a mellékelt számadásból látszik, összes kiadásunk 5,224.U2 K-t tett ki, 1,372.12 K-val többet, mint 1915-ben. Szerencsés körülménynek mojidhatjuk, hogy bevételeink is — bár szeré- nyebb mértékben — növekedtek. Alapítványra befolyt 30Ü K ; az alapítvá- nyok kamatja 171.36 K ; előfizetésekből és tagsági dijakból pedig 2,487.20 K gyűlt össze. Utóbbi tétel 350.30 Ív javulást mutat 1915-höz képest. A Tár- sulattól kapott segélyekkel (2,740 K) együtt, összes bevételünk 5,698.56 K volt ; azaz 387.74 K-val több mint 1915-ben. Ha 1916. évi bevételünkhöz hozzáadjuk az előző évről maradt forgó tökét- (2,224.44 K) és az alaptőkét (2,856 K), akkor kiderül, hogy szakosz- tályunk vagyona 10.777 K-t tett ki. Levonván ebből az összegből 1916. évi kiadásainkat (5,224.02 K) és az alaptöke összegét az 1916. év végén (3,156 K^, megtudjuk, hogy 1917. évre 2,396.98 K marad forgó tökének. 174.50 K-val több, mint 1915-ben. Szakosztályunk pénzügyi helyzete tehát a háború okozta sivár viszonyok közt is kedvező. A részleteket a következő összeállítás mutatja : Bevétel: 1915 1916 Különbség 1. Alapítványra befolyt 283.— 300.— -f 17.— 2. Az alap kamatja 150.92 171.36 -|- 20.44 3. Előfizetési és tagsági díjak . . . 2,136.90 2,487.20 4- 350.30 4. Orsz. segélyből kapott segély . . 1,000.— 1,000.— _ — .— 5. Társulattól kapott segély .... 1.74n.— 1.74Í).- ()sszes bevétel : Forgó töke maradéka az előbbi évről . Alaptőke az előző év végén .... Összesen: 8,930.34 10.777.— -[-1,846 66 5.310.82 5,698.56 -j- 38 í . (4 1,046.52 2,222.44 -f 1,175.92 2,573.— 2,856.- -f 283.— 64 BZ.«Í0SZTÍI.Y1 ÜGYEK Kiadás: 1915 1916 Különbség 1. írói dijak 449 40 529.40 + 80 — 2. Szerkesztő dija 200.— 200.— — .— 3. Segédszerkesztő dija 200.— — .— 200.— 4. Jegyző dija 200.— 200.— — .— 5. Szolgák dija 40,— 40.— — .— 6. Nyomtatás és fíízés 2,134.76 3,359.61 +1,224.85 7. Klisé és tábla 90.16 136.14 + 45.98 8. Kis nyomtatvány 100.65 238.40 + 137.75 9. Postaköltség 162.— 124.— ;!8.-- 10. Kezelési és tiszti dijak 213.68 248.72 -f 35.04 11. A szerkesztő apróbb kiadásai . . — . — 48. — -\- 48. — 12. Vegyes kiadások 61.25 99.75 4- .•;6.50 Összes kiadás: 3,851.90 5,224.02 +1,372.12 Marad a Icövetkező évre forgó tőkének 2,222 44 2,396.98 + 174.54 Az alapítvány összege az év végén . 2,856.— 3.156.- + 300.— A szakosztály összes vagyona az év végén 5,076.84 5,552.98 -{- 474.54 Sajnos, hogy a E(jtanikai Közlemények 1916. évi évfolyama utolsó kettős füzetének költségei már az 1917. év költségvetését fogják terhelni. Ez a körülmény azonban nem rftntja a pénzügjá helyzetet, mert hiszen 1916-ban fizettük ki az utolsó kettős füzetet, amely még 1915-ben volt ese- dékes. A füzetek megjelenésének nagy késése — bármily kellemetlen is — rajtunk kiviil álló i)kokl)ól következett l)e, amelyet eltüntetni nem volt hatalmunkban. Takarékossági okokból ez évben is kettős füzetet adtunk ki. Ezt a — különben nem helyes — rendszert a háboi-ú folyamán is fenn kell tartanunk. A Botanikai Közlemények 1916. évi évfolyama, a XV. kötet, liárcit sorozatos cikkekben közölje. Az 1916. év folya- mán már a IV. közleniéiiyt bocsátotta közre. 3Ieg vagyok győződve arról, hogy ezek a tlorisztikai fejtegetések botanikai irodahnnnknak diszére fognak válni, amennyiben sok, eddig nagyon zavaros ismeretet tisztáznak és sok kétes dolgot megoldanak. Kérjük Jávorka S. nrat, hogy cikksorozatát folytassa. Mielőtt jelentésemet befejezném, hálás köszönetet mondok mind- azoknak, akik segítségemre voltak. Elsősorban Mágocsy-Üietsi S. elnök úrnak fejezem ki köszönetemet, amiért a szerkesztés munkájában tevékeny részt vett s ezzel jelentékenyen megkönnyebbítette feladatomat. De Icöszö- net illeti Filarszky N. alelnök urat is, aki mint folyóiratunk idegennyelvíí részének szerkesztője igen értékes munkát végez, amikor lelkiismeretes pontossággal azon van, hogy a külföld minél tökéletesebb fordításokból és ismertetésekből szerezzen tudomást munkálkodásunk eredményeiről. A Társulat vezetősége ez évben is a legbuzgóbb érdeklődéssel kisérte a Botanikai Közlemények sorsát. Jóakaratú figyelmességükért fogadják hálás köszönetemet! r, . -ir , _ r'...^*:.. Dl . MOfxZ (jrUSZttll , a Botanikai Közlemi'nyek szerkesztője. Cgy a jegyző, mint a szerkesztő jelentését a szakosztály változatla- nul tudomásul veszi és elfogadja. Elnök javaslatára a szakosztály hozzájárul ahhoz, hogy a szakosztály az 1917. évben is kettős számokat adjon ki, hogy a kiadások ezzel is csökkenjenek. • A szakosztály köszönetet szavaz J á v o r ka S á n d o r n a k soroza- tos közleményeéi"t, K ü m m e r 1 e Jen ő Bélának a repertiuium fáradsá- gos összeállításáért, Filarszky N á n d o r n a k az idegennyelvíí kivona- tok szerkesztéséért, a jegyzíínek és a szerkesztőnek önzetlen miuikásságáért. 3. G r e g u s s Pál előadásában ismerteti hosszabb tanulmányát : „Gondolat a növényorszá;] polyphyletikus fejlődéséhez" címmel. A növényország főbb csoportjain (Telepesek, .Alohok, Harasztok, Nyitvatermők, Zárvatermők) belül — a Telepeseket egyelőre ügyeimen kívül hagyva — mindég 2, avagy o jellegzetes uralkodó tipust találunk (Lombos- mohák - Májmohák; Korpafü-félék - Páfrányok -Zsurlók ; Fenyők |Gnetum|, -Cycas-[Welwitschia| ; Ephedra-Casuarina; Kétsziküek-Egysziküek). Az egyes főcsoportokon belül levő típusok egymáshoz való származástani kapcsola- tait még a mai napig sem tudták végérvényesen megállapítani. Azoidian ezen típusok külön-külön ugyanazokat a fejlődési fokokat mutatják, és pedig (spóra), iso-, homo-, heterospora, homosperma-diöcia, isosperma-monöcia, ensperma-hínniősvirágúság. Ezen fejlődési fokozatok — amelyek a nemzedék- változással a legszorosabb kapcsolatban vannak — legalább is a .Alohoktól fölfelé a három főtipusnál (Korpafü-Páfrány-Zsurló) a palaeontologia adatait is fölhaszuálva — külön-külön, lépésről-lépésre követhető. Ezen kutatás köz- ben arra az eredményre jutunk, hogy a növényország—- legalább a Mohok- tól kezdve — egész a Zárvatermőkig 8, egymással semmiféle vérbeli rokon- ságot fel nem mutatható külön törzsben (típusban) fejlődött ki, anndyek egyik éle a mai Kétszikűek (Korpafü-tipus), másik éle az Egyszikűek (Páf- rány-típus), míg a harmadik törzs élén a monotipikus Casuarina áll (Zsurló- típus). Vagyis a három, illetve két törzs már ősidők óta egymástól teljesen Botanikai Közieménvek )— .3. füzet. 5 66 (SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK fügcetleiiül, ;i7.onOí< életkörülmények között ugyanazokon a fejlettségi foko- zatokon át fejlődött ki a mai himnösvirágúság állapotáig. Az előadáshoz T u z s o n .T á nos szól hozzá, kifogásolva előadó azon állítását, hogy a mai növényiendszerek monophyletikusak. Előadó eme kijelentését oda módosítsa, hogy a mai rendszerek egyikében sincs meg a növényországnak három fejlődéstörténeti törzsre való bontása, amely gondolat felvetése egyedül az előadótól származik. 4. Schiller Zs. : Thalictriim tamilmányol; II. része címmel a Thaiictrum minus Jasqu. non L. -fajjal foglalkozik (megjelenik). 5. Moesz G. : KUaibd hcrbdriniirnial: gombáit ismertette. A kevés számú gomlia zömét Rochel gyííjtötte a trencsénmegyei Rovnyeban, 1800 — 1803-ban. Kitaibel-töl is van néhány gomba a gyíijteménybcn : eze- ket Kapnikbányáii Kabola-Polyánán. a Mátrában és Máram árosban gyűjtötte. 6. Mnesz (t. : A kerti szekfü két reszcdchiics betegsége" című elő- adásának tartalmát lásd e íuzet 8 — 11. oldalán. 7. r u z s o n .1. : „Killönhség a Fra-rinus excelsior és ornus Icvélerezete M^óYí' rímmel ismerteti, hogy néha szüksége merül fel annak, hogy csupán a levél alapján döntessék el, liogy a címben jelzett két fának melyikével van dolgunk. A IcA'él és a levélkék alakja, az ut(ibl»iak nyelecskéje, a rügyek stb., szóval a megszokott különbségek-tekintetében pedig oly ingadozó viszo- nyokra akadunk, hogy szerző más liiztos ismertető jel után kutatott. Ezt a biztos ismerteti! jelt megtalálta altban, liogy a Fraxinus excelsior harmad- rendű erei a levél szövetéből nem emelkednek ki. ellenben a Fr. ornus harmadrendű erei a levél szövetéből feltűnően kiemelkedők. 8. Bemutatások során S c h n e i d e r J ó z s e f bemutatja a biiihipesti tudományegyetemi mhénykertben most virító növények közül az Iris japonica Thb.. Iris bucharica Fostar-fajokat, a Primula otficinalis és a P. acaulis hybridjét 9. A szakosztályi ügyek során jegyző az intézőbizottság megbízásá- ból javasolja a szakosztálynak, hogy a szakosztály tegyen előterjesztést Budajjcst székesfőváros tanácsához aziránt, hogy a Gellérthegy déli lejtőjé- nek parkrendezése és útépítése alkalmából a törökvilág növénymaradványai. és pedig a fü£>efa tövek, valamint a Peganum harmala védelemben részesül- jenek. Egy másik beadványában ]»edig kérje meg a szakosztály a székes- fővárosi tanácsot, hogy a budai hegyek növényzetének nagyobli kímélése érdekében a fővárosi tanárságot utasítsa az ifjúság figyelmének ily irányú kifejlesztésére. A szakosztály megbízza az elnökséget e két irat megszerkesztésével és a társulati választmány útján történő beterjesztésével. Jegyző jelenti, hogy az utolsó ülés óta tagokul jelentkeztek : Dámján Béla Sopron, Folkmann Ferenc gyógysz. \ illány, Simkó Károly esperes- plébános Tótmegyer. Dános Miklós min. oszt. tan. Budai)est, Adam Imre lelkész Mohács-Kölked, Lambay Károly gyögys/.. Korompa. Cj cserés lett a bécsi Naturhist. Hofmuseum botanikai osztálya, új előfizető a budapesti szőlé.szeti kísérleti állomás. hírek 67 hírek. Dr. Filarszky Nándor m. kir. udvari tanácsost, a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályának igazgatóját, szakosztályunk másodelnökét a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Dr. Holló.s László nyűg. főreáliskolai igazgató ,, Magyarország fi'ildalatti gombái" cimíí müvét a Magyar Tudományos Akadémia a Marczibánvi mellékjutalommal tüntette ki. Dr. Szabó Zoltán egyetemi adjunktus és magántanárnak, a m. kir. állatorvosi főiskola előadó-magántanárának (> felsége az állat- orvosi főiskolai nyilvános rendkivüli tanári cimet adományozta. Gyárfás József, az országos növénytermelési kísérleti állomás vezetője ugyanezen állomás igazgatója lett. Grabner Emil, az Országos Növénynemesitö Intézet vezetője ugyanezen intézet igazgatója lett. Dr. Vierhapper Frigyes, a bécsi egyetem magántanára, egyetemi rendkivüli tanári cimet nyert. Dr. C. Fruhwirt, a bécsi műegyetem rendkívüli tanára rendes tanár lett. Uj mezőgazdasági intézet. A földmüvelésügyi miniszter a Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet átszervezésével, valamint egyéb mező- gazdasági intézet és állomás bevonásával megalkotta az „Országos Mezőgazdasági és Szőlészeti Intézetet". Ezen intézet állomásai: a növényélettani, biocliémiai, növénykórtani, vetömagvizsgáló, agrogeoló- giai, agrometeorológiai, gyógynövénykísérleti, erjedéstani és a szőlészeti állomás. A nagyarányú intézet szervezésével, a végleges szervezeti szabályzat elkészítésével és az intézet igazgatói teendőinek ellátásával a miniszter dr. Degen Árpád egyetemi magántanárt, a vetőmag- vizsgáló állomás igazgatóját bízta meg, aki a Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet igazgatását eddig is ellátta. Meg:lialtak. Richter Lajos, budapesti növénygyüjtő_, aki hazánk növényeit igen nagy mennuségben küldözte szét hajdani csereegylete révén, igen nagy. mintegy 400,000 példányt számláló növénygyűjteményt alapított, 1917. évi május hó 7-én 69 éves korában Budapesten. Növénygyűjteményét még 1905-ben a román kornuínynak adta el. Dr. Hansgirg A., a prágai cseh egyetem tanára, a „Frodromus der Algenflora von Böhmen" szerzője, 1917 fe))ruár 15-én Bécsben. 5* 68 HÍREK Dr. Raciborsky Marian, a krakói Jagelló-egyetemen a növény- tan tanára, 1917 március •24-én 54 éves korában. Ambrosio Haracic tanár 1916 október 2-án Lussinpikkolóban 61 éves korában. Dr. Bonnier Gaston (Paris), a Sorbonne tanára 1915-ben, és dr. Heckel Eduárd, a marseilles-i Miisée Colonial igazgatója, 1916 január 22-én (Ö. B. Z.). BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖXIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT MITTEILUXGEX FÜR UAS AUSLAND RED. VOX F. FILARSZKY BAXD XVI. 30. VII. 1917. HEFT 1-3. S. Jávorka: Kleínere Bemerkungcn und nettere florístísche Daten. I'ilní'te Mitteilung. 1 27. Saxifraga aphylla Sternb., S. sedoides L. und S. tri- chodes Scop., welchc Ö i m o n k a i iii seiner ,,Enuiu. FI. Traiissilv." }). 245 — 246 anfiihrt, sind gewiss uur iufolge irriger Auffassimg der vielgestaltigen S. inoscliata Wiilf. in deii Bereich der Flóra Siebenbürgens gelaiigt. Die von K o t s c li y zitierten Daten und das hieranf beziigliche Herbarniaterial bezeugen, dass die oben angefiihrten drei Saxifraga-Nainen aiif S. nioscliata Wnlf. be- zogeii werden müssen. 28. Anthrisciis liocarpa Siink. in Magy. Bot. Lapok V. (1900) p. ?)7() ist nacli Antors Ansiclit ein Hybrid des A. silvestris und des A. nemorosa. in Wirklichkeit aber niclits anderes als eine Parallelform des A. neinorosa mit nielir-weniger kahlen Früchten. die alsó sehr wahrscheinlicli niit deu kahlíViiclitigen Exemplaren des A. siciila (Gnss.) DG. ans Mittel- und tíiiditalien zusanimenfállt. Der Fornienkreis des bei nns bloss in deni Ge- biete der unteren Donan heiinischen A. nemorosa (M. B.) Spr. bedarf übrigens einer griindlichen Revision, denn die Früclite der Ptianzen ans dein Gebiete der nnteren Donan sind bedentend í>rösser als die Früclite ienes A. nemorosa, welchen ilohe'u- a c k e r ans dem Kankasns lieransgegeben. 20. Aiithriscu8 laiicisecta 8ímk. 1. c. ist nach Antor ein Hybrid des A. nitida nnd des A. nemorosa. Die Origiiial- exemplare Öimonkai's aber belehren nns, dass A. lancisecta nichts anderes ist, als Exemplare von A. silvestris, die zn A. nitida hinneigen. Ein Hybrid des A. nemorosa kann A. lanci- secta sclioii deslialb niclit sein. da A. nemorosa in Siebenbiirgen, wo Simonkai A. lancisecta gesammelt, gar nicht vorkommt 30. Torilis microcarpa Bess., welche Pflanze B o r b á s ans der Umgebnng von Budapest,, von den Ofner Bergen ver- öffentlichte, kommt liier nirgends vor ; die unter diesen Nameu 1 I. Mitt. siehe Bd. XIII (1914i S. 24 n. (16), II Mitt. Kd. XIV (1915) S. 62 11. (27). III. Mit*. P.d. XIV (1915) S. 98 n. ^83) und IV. Mitt. Bd. XV (1916) S. 10 11. (4). (2) S. JÁVORKA bestimniteii Origiiialexeinplare erwiesen sicli als Exeniplare von T. anthrisciis (L.) Griiiel, In Ungarn konniit T. microcarpa nur entlaiig der iintereii Donau vor und an einem ganz isolierten Standorte, dem Tokajer Berge. 31. Sium laiicifoliuin M. B. Dic in l'iigarn l)Í!slier be- kannten Standorte dieser Pflanze sind nach Angaben V. Borba s's nnd F. Wagner's: ('sicsólioldvilág ini Koniitate Als(')-Fehér, Déva ini Komitate Hunyad, Teniesliidegknt und der siidliche Rand der Delil)later Sandpuszta ini Komitate Tenies. Die altesten Angaben sind jené Exeniplare, die J. Barth auf den Heii- wiesen bei Kolozsvár gesaninielt und welclie V. Ja ii k a. iiocli ini Jalire 1877 als fS. lancifoliuni bestiinnit liatte. lm lierbariuin der bot. Abt. des Ungar. National-Museums liegen Exeniplare dieser orientalisclien Pflanze auch iiocli von anderen Punkten des ungarischen Tieflandes auf; so samiuelte sie Simonkai an melireren (^rten ini Komitate Arad. Ijei Ibrány ini Komitate Szabolcs und bei Kis-Körös im Komitate Pest. 32. Das Originalexemplar von Siiim opposltifoliiim Kit. in Schult. Österr. FI. 1 (1814) p. 495 et apud Kanitz, Addita- menta p. 153 = Helosciadium opposititV)lium (Kit.) Reuss. Kvetna Slovenska (1853) p. 176 et Österr. Bot. A\'()clienblatt (1854) p. 705, "welclies im K i taibeTschen Herbárium (Fasc. XI Xr. 30 mit der Anmerkung „Sium angnstifolium '? L. a Schwarz- mann. Stiavnicka") auí'liegt, ist niclits anderes als eiii unvoll- kommener Brucliteil der Petersilie, Petroselinum horfense Hoff'm. 33. Die Originalexemplare von Seseli (lévéiiyense Sinik. in Magy. Bot. Lapok VI (lí)()7) p. 140, 14l' stimmen. wie dies sclion Teyber auf Grund seiner Beobaelitungeu ani Locus classicus in Verh. zool.-bot. Ges. Wien LX (1910) p. -255 ganz richtig vermutét und beliauptet. tatsaclilicli vollkommen mit Seseli Bee kii Seefried iiberein. 34. Primula Benköiaua Borb. in Term. Közlöny Pótf. (1888) p. 95 et in Österr. Iiot. Zeitsclir. (1891) p. 323 ist nach Borb ás P. elatior X pannonica, resp. P. carpatica X Columnae. Simonkai erkannte [Term. Közi. (1897) p. 733] auf Grund der Beschreibung Borbás's in dieser voni Gipfel des Királykö lierstammeiiden Pílanze die Primula infrirata Gren. d Godr. Seine Meinung stützte er sicherlich auf seine Annahme. dass die von Borb ás bescliriebene Ptlanze mit der, clienfalls vom Gipfel des Királykö lierstammeuden P. (MongifoUa ScJmr iiber- einstimmen miisse ; von letzterer besass Simon kai in seineni Herbárium einige Originalexemplare und an diesen konnte er leicht feststellen, dass diesellien niclit der P. longiflora X <'nlumnae entspreclien, wie es S eh n r'behauptete. sondern ziemlich mit P. intricata Gren. et Godr. iibereinstimmen. Verf. konstatiert nun. dass P. oblongifolia Schiir {= P. Benköiana Borb.) nur eine geographische Abweichung der P. intricata sei. welche mehr runzeligere Blatter mit fiaiimieerer Blattiinterseite besitzt. KLBINERE BEMERKUNGEN (3) F. Fax (in E n u' 1 e r : Das Plianzenreieh. rriimtlaceae) lasste die P. Beiiköiana Borb.. da er die Orijiinalexemplare der- selbeii wie anch die der P. obloiigifolia kaiim ge^íehen. als 'eine Forni der P. elatior var. carpatica mit gTau-tlatiniigeu Blattunter- seiteii anf uiid stellte sie als Synoiiym iiiiter seiiie P. carpa- tiea f. villosiila Pax. Letztere Pflanze, die in Siebenbiirgeii an mehrereii Orten wachst und in den Barcaságer Alpen besonders liáuíig ist. darf jedocli nielit init P. intricata verwechselt werdeu, Anch der von Pax angetnhrte vStandort in der Moldau l)ezieht sicli auf P. carpatica f. villosula und niclit auf P. Beuköiana. Letzthin erwahnte B o r n m ü ller in Mitteil. l'liüring. Ver. XXX (1913) p. 59 die P. intricata vom Gipfel des Bucsecs bei Brassó und da ilim die einschlágigen Daten der nngarisclien Literatnr unl)ekannt geblieben, fiilirt er dieselbe als ein neues Glied der ujigarischen Flóra an. Er erwahnt anch. dass seine í^xeniplare anch F. Pax gesehen und dieselben ebenfalls fiir P. intricata halté. Es ist sehr wahrscheinlich, dass die Ptlanzen von Bncsecs grantlanniigere Blattnnterseiten besitzen, als die typische P. in- tricata und dahei- mit P. oblongifolia übereinstimmen werden. 35. Soklanella moiitana Mikan in Lngarn. Unter nnseren tSoldanella-Arten schnf znerst Ordnnng V i e r h a p p e r in U r b a n und rirabner: Festschrift znr Feier des 70. Gebnrtstages des Herrn Prof. P. A s c h e r s o n ( .,t'bersiciit der Arten und Hybriden der Gattung Soldanella") ; seine Ansichten verfocht er seither schon wiederholt gegen die Anfarbeitnng der Soldanellen von K. Knuth. die iji A. Engler ,,Das PHanzenreich" erschienen, Knnth zieht hier ohne jedwede Begründnng die vftn Vier- h a p p e r anfgestellte S. carpatica nnd ebeiiso anch ganz falsclilich die S. ])yrolaeíblia als Synonym znr S. hnngarica. Yerf. püichtet den Ansichten Vierhapper's bei. Die auf den Alpen der nördlichen Karpathen wachsende S. carpatica Merh. liisst sich von S. nutjor (Neilr.) resp. von der kleinereji Form derselben, der 8. hungarica Simk. immer sehr gnt nnterscheiden. ebenso wie man anch Í5. major von S. montana Willd. immer sehr gnt nnterscheiden kann. Die 8. montana Mikan ist eine Píianze der Alpen nnd Avar bisher ans Ungarn nicht líekannt. denn nnsere unter diesem Xamen friiher veröÖ'entlichten Soldanellen erwiesen sich bekanntlich zum Teil als Ö. hnngarica. znm Teil als S. car- |)atica. Umso anffallender erscheint es nnn, dass anch die wirk- liche »S. montana in Ungarn anfgefnnden wurde. Ein einziges Exemplar derselben sammelte am 28. Juni 1909 E. Gombóc z im Komitate Csik in der Xiilie des Békáser Engpasses im schat- tigen Xadehvalde des nördlichen Abhanges des Piricske-Berges. Die rostbraunen Haare am Blattstiele sind so láng. oder noch . etwas langer. als jené an den Blattstielcn der 8. montana ans den Alpen ; es kann daher nicht einmal von einer Annahernng einer Form mit liingeren Haaren der S. major zn S. montana die Rede sein. Es ist wahrscheinlich. dass S. montana nacii eindringli- (4) S. JÁVOPvKA : KLEINERE BEMERKUNGEN Cheren Erforschniig-eii aiich aii aiideren Punkten der östlichen Grenzgebirg'e Siebeubürgeiis aufgefiiiiden werdeii wiixl. 36. Die Statice spiimlosa Janka in Természetrajzi Füzetek VI (1882) p. 170, die der Autor iiach Exemplaren beschriebeii. welche mit der Bezeiclmting- „spec. nova" im Sadler'schen Herbárium auílagen und aus der Umgeljung von Fiume her- stammen. ist niclits anderes als ein verkiimmertes, zwergwucli- siges Exemplar mit kleinen Blattern der St. limonium L. fJ. serotina Bchh. 37. Gentiana Dörfleri Roniiiger (G. perlutea X G. punc- tata) apud D ö r f 1 e r S c h e d a e ad Herl). normálé (1898) Xr. 3706 I Avurde auch in Ungarn autgefunclen. Ein eiuziges Exemplar der- selben nnd seiner beiden Eltern sammelte Verf. mit Dr. Férd. Filarszky gelegentlich einer gemeinsamen l^otanischen Exkur- sion in der Mármaros am südlichen Abhange des Xagy-Pietrosz. oberlialb des Bukuie.scuer Tales an í'elsigen Orten, unterhalb des nntereu Meerauges am 22. Juli 1906. 38. Paracai\v«iii coelestinum (Liudl.) Benth. et Hook in Ungarn. Diese ostindische Píianze sammelte L. Wagner in den 70er oder 80er Jaliren im Komitate Ugocsa bei XagyszöUős in Weiugárten und oberlialb derselben. Waguer versali seine Pflanzen auch mit gednickten Viguetten und verteilte dieselben nicht erkennend uuter den Xamen Cynoglossum montanum Lam. Diese der La])pula verwandtt- und ihr n ihestehende PHanze wurde sicherlich durcli ihre stachligen ankert'örmigen Früclitchen mit Bltimen- oder Produktensamen hieherverschleppt. In Európa wurde sie bisher in Deutschland bei Erfurt beobachtet. [F. H ö c k. ..Ankömmlinge in der PHanzenwelt Mitteleuropas wiihrend des letzten lialbeu Jahrhunderts" in mehreren Jahrgangen der Bei- hefte zum Bot. Zentralblatt. so zuletzt in Bd. Xlll. 2 (1902) p. 219]. wo sie Reinecke l)ei Ilversgehofen an dem „Kies- grube" l)enannten Orte fand, Ueckhaus aber in AYestplialen bei Seelljach sie sammelte : an letzterem Orten ist sie nach Herbar- exemplaren in den Gárten verwildert. Es witre interessant zu erfahren. ob diese Plianze bei Xao'vszőUős noch zu íinden ist. Der Blütenstand ist dem der Lap])ula ahnlich, ihre langlich- lanzettliclien Stengell)latter sind jedoeh bedeutend ])reiter. grösser und grüner. ihre Grundblatter sind lierz-t'iförmig. ihre Blüten sind ebeufalls hellazurblau. doch etwas grösser. F. G. MOESZ : ZWEI VEKDERBLICHE KRANKHEITEN (ő) G. Moesz: Zwei verderbliche Krankheíten der Gartennelke, Á. Kardos braclite ini Monate Fel)i-iiar 1. J. aus seiiiem Garten in Rákosszentmihály bei Budapest zuin Zwecke der Unter- sncliuna- eine Gartennelke mit stark íieckigen Blattern und be- richtete. dass diese Kraiddieit seine Gartennelkenknltur gleich einer Epidemie befallen und grossen Seliaden verursacht liabe. Die Uutersucliung ergab. dass folgende vier Pilzartcn die Garten- nelke befallen liaben : Uromíjces cari/oph)jUin>is (Sclirank) Winter, Fusarium roseiim Link. Heierosporium echinnlaUnn (Herk.) Cooke. imd Alternaria dianthi Stev. et Hall. Die beiden erstgenannten Pilze traten nur liie und da in geringem Maasse auf. die Kranklieit und ^'erniclitung der Xel- kenjjtlanze verursachten hauptsachlich Heterosporinm. echinulatum und Alternaria (lianthi. Fusarium roscum fand sich zumeist unter deu Stengel- knoten vor in Gestalt winziger rosafarbener Knötchen. (Sielie auch die Zeichnung auf S. 11. die mit 2 bezekhnete SteÜe des Stengels.) Die Gonidien des l*ilzes sind 40—5^X3—4 // gross. (Fig. 2 .4.) Der Pilz kommt aucdi an deu Wurzeln vor. Heterosporium echinulatnm befiel in starkem Maasse die Blátter der NelkenpHanze. Die weissen, grauen, rundén Fleckeu zeigten hit- und da kreisrunde Zonen. In diesen Flecken erschien der Pilz noch niclit voUkommen entwickelt ; die Conidientrager hatten liier die Epidermis noch kaum (tder noch gar niclit durch- gebrochen. In den dunkell)raunen fást schwarzen und melír aus- gedehnten Flecken aber waren überall schon Conidientrager und Conidien zu íinden. Die Gonidientrager traten aus den S])altötí'- uungen hervor. (Fig. 8 A.) Die Conidientrager sind braun- gefárbt, die im Blattparenchyme sich ausbreitenden Hyphen hin- gegen sind farblos. ebenso auch die von ihnen in den Zell- zwischenraumen sich Ijildenden Hypheidínauel. Die Conidien- trager sind auft"allen)auf der Zeichnuug wieder- gibt. Die- kurzen braunen Conidientriiger brechen gruppenAveise aus den Spídtöttnuiigen liervor. Sie nehmen ihren Irsprung aus farblosen Zellgruppeu. In dieser Hinsiclit stimmt dieser Pilz mit Heterosporiuni echinuhitum vollkommeu ül)erein. Die Lange (U^r ("onidientrager betragt 40 — 07 /'. die Preite ()'7 — 7 5 /', sie sind eiufach. unverzweigt, 4 — 7zellig mid enden in eine stumpfe Spitze. Die Conidieu sind auttallend gross : 83 — lOOX-O— -7 ", brauugeíarbt uud mehr wenigei- keulenförmig; sie besitzen 8 — 11 (juerwiinde und 1 — 4 Langswande ; sie falién leicht ab von den Conidientragern uixl trennen sich auch schnell von einan- der. weshalb man sie lueist frei, seltener zu zwei im ^'erbaude vorfindet. Verf. hatte nicht Gelegenheit Uriginalexemplarc von Alter- naria dianthi bídiufs Vergleichung zu untersuchen. doch glaubt er. dass diese Alteruaria aus Ungarn mit jené aus Nordamerika luit Recht zn identiíicieren sei. denn die Peschreil)U])g letzterer (l)Ot. Oaz. 47. |1!109| p. 418) passt so zit-mlich auf den uni:a- rischen Pilz. Die Conidieu der Alternaria von líákosszentmihály keimen leicht im Wasser iFig. 1 C) ; ja sell)st die Conidientrager trei- ben aus im Wasser, Ts-obei an ihnen lange Hypheu entstchen, Inttn-essant ist es auch. dass diese llyijhen hier uud dórt iint- einander auch anaslomisieren wie dies auf der Zeichnung in Fig. 1 l» zu sHheii ist. F. J. L. LACSNY : DIE BAClLLARiEN (7) L L« Lacsny: Díe Bacilíaríen der Jászóer Fischteíche. Durcli Staiimig- des Tapolcza-Baches "wurdeii im Talo der Tapolcza bei Jászó ini Komitatf Aljaiij-Toriia vier Fischteiche geschafteii. Von densellien existiereii aiicli heute nooli zwei Teiche. Der iintere grössere Teicli besitzt eiiie Aiisdelinuiig von 5 Jocli und 27Ö Quadratklaíter. der obere. kleinere Teicli ist nur 1860 Qiiadratklafter gros8. Der nntere Teieh erstreckt ^ieli in östlicli-westliclier Kichtnng, ist seiclit und aii seineni ^V('Stli^hen Ende mit IMiragniites, Carex, K?cirpiis und Typlia be\vael)sen ; anch an dem südlichen 17fer niinint Phragmites imnierniehr iiber- liand. Den Boden des Teiches bedeckt eine reiclie Myriopliyl- Inm- Vegetation. Der A1)tiuss befindet sicli an seineni östlichen Ende, wo er ancli ani tiet'sten ist und liier eine Tiefe von Ö — (i Méter erreiclit. Der kleinere Teieh ist sehr seicht, snnipfig und von AVasser-Bliitenpíianzen ganz bedeckt. Verf. saminelte die Bacillarien. die er in seiner Arbeit anf- zíilüt (sielie iingar. Text p. 12 — 111.) ani 8. Ang. 1918 an den Ufersteinen und im Schlamme beider Teiche. Die Bestimmung des Materials hat nach den davon ver- fertigten Zeichnnngen Dr. J. Pantocsek revidiert. Verf. faiid im lieiden Teichen 82 Arten; im grossen Teiche 86 Arten, im kleinen 55 Arten- Ein in lieiden Teichen gemein- scliaftliches Vorkommen konstatierte er von 12 Arten. Auch stellte er fest. dass von den in beiden Jászóer Teichen vorkom- mendeii Arten 50 im Balatoner See, 35 in den Pienninen und 26 in den Snrjáner !\íeerangen beobachtet Avurden. ySi. >i F. G. Havas: Über gleíchartíge teratologische Fálíe bei den Klee-Arten und anderen Pflanzen. De Vries. T a in m e s. Kajanns n. a. habén sich viel- fach mit Bildungsabweichungen. wie Polyphyllie. Siphogenie und Fasciatio des Wiesen-lvlees befasst olme jedoch die Ursachen dieser teratologisclien Fiille erörtert zn liaben. Verf. verfolgte mit Anfmerksamkeit die Beobachtungsergelinisse dieser Forscher und bestrebte siídi. gestiitzt auf seiiie durch inehrere Jahre hin- diir(di angestellten eigenen F iitersucliungen. die schon bekannten Erfahriingen zii enveitern und die L^rsache dieser anch bei anderen Gefassiiflanzenfamilien liaufig anftretenden .uleichartigen Bildungsabweichungen zu klaren. Verf. richtete sein llauptaugenmerk auf die Klee-Arten, doch zog «n' auch andere Pflanzen in den Bereich seiner Fiiter- (8) tí. HAVAS , sucliuiiueii sobald sicli ilim hierzii iiur Gelegeiilieit bot. Seiue Untersuchuiigen erstreckten sich hauptsaelilicli aiif d'w Erschei- nuiigen der Polypliyllie. Polyphvllie eiitsteht aii deii íiiigeríörniiíi- ziisamineuuesetzten dreiziililigen Blatteni der Klee-Arteji sowohl diindi Spaltiiiig der áiisseren Seiteubláttclieii als aiicli des niittleren lUattcliens. Die SpaltuDíi- ist entweder eine laterale Spaltung-. die liaufiger zii l)eobachteii ist. oder eine mediaiie (terniiiiale) Spaltung. die seltener anzntreften ist. Beidé können Teil- oder totale Spaltun- s:en sein. x\n den dreizahligen Blattern der Klee-Arten kann an jedeni lilattchen sowohl eine laterale, als aucli eine mediane Spaltung aiiftreteu. Ain seltensten íindet nian eine laterale Spaltung an jener Seite des Seitenl)latt(diens. die deni inittleren lilattchen zugekelirt ist. Wenn ein jedes Blattchen des dreizahligen Kleeblattes gleicli- zeitig an beiden Seiten spaltet. entsteht ein S- und Dzaliliges Kleeblatt. De Vries hat solclie Blatter niclit beobachtet. K a j a- n u s jedocli faiid einige solche an Trifolmm pratense. Einen bei den Klee-Arten bisher noch nicht bekannten Fali der lateralen Spaltung tand ^"erf. an Tr. mo7itanum. wo in einem Falle das niittlere Blattchen zu beiden Seiten eine laterale Spaltung anfwies und an der einen Seite desselben BlattL'hens aucli noch eine sekundare Spaltung auftrat. Bei der lateralen Spaltung spaltet das Blattchen zwischen der Haiijirt'uler nnd dem Eande des Blattchens. Die terminálé Spaltung ist zunieist nur an dem jnittleren Blattchen zu beobach- teii. is usw.). Infolge sym- metrischer Spaltung gehen aus tingerig zusammengesetzten oziihligen Blattern ö- und Yzahlige. Íingerig zusamniengesetzte Blatter hervor. Seltener bilden si(di aii PHanzen nút solchen (10) (i. HAVAS Blattei'u vereinzelr aiich 9- und wavsclifiiilich hucIi lizahliye Blatter z. B. bei Tr. montanum. Caimabis Sdtira. 8iiid die Fak- torén, welche die Polypliyllie bediuu'en. vorhanden. das Aveitere Wachstiiiii a ni Ende des Blattstieles aber ein begrenztes ist, dann ciitsteheii lingerií!,- znsanimengesetzte Blatter. Wenn hin- yegen bei Spaltung der lUattclien ancli das Verniögen eines weiteren "Waclistiimes; des Blattstieles vorhanden ist, dann ent- stehen an der Btianze iiederig zusammengesetzte Blatter iiiir 2 Bláttclienpaaren (Meclicago circinata) oder niehreren Blattcdien- paartMi. Vorf. Ijenu-rkt nocli, dass eine stiirkere Neigung zur i)oly- phyllisclien Spaltung aucli dann konstatiert werden kann. wenn die Pűanze ausserlicii gar keine Bildimgsabweicliungen verriit. Man íiiidet nainlicli ini Qaersclinitt (b's Biattstieb's bei cinzehien Klee-Arten verschiedene (Tefassbündel. die hinsichtlieh ihrer Anzalil. Ausbildnng und Anordnung für die betreítende Art charakteristisch sind. ^o íindet man z. B. 3 Gefássbündel ini Blattsti(4e von Mcdirago sativa. M. Inpidina, gewöhnlich ö in den Blatterstielen von TrifoUum pratense, Tr. hyhrídiun. Tr. repens, Tr. mcarnatum, Tr. riihens, Tr. fragiferum., nsw. ; 6 bei Tr. montanum. 7 bei Onohn/cJiís satíva. Wo 3 Gefiissbündel vor- handen sind. fiihrt je eins in ein Blattchea des 3zahligen Bhittes. Bei den Klee-Arten mit 5 Gefassbündeln kann man anf deni Qnerschnitte des Pílattstieles 3 ziemlich gleich grosse, primáre und 2 kleinere, secundiire Oefiissbündel erkennen; letztere rechts und links voji dem mittleren primilren Gefiissbündel gelegen sind mit diesem in eugster Verbindunu-. In den Querschnitten der Blattstiele der Trifolien íinden sich oft ancli noeh ganz kleine. tertiiire Gefássbündel, derén Anzahl von 1— (i steigen kann ; das Vorhandensein derselben ist schon Ursache zur Polyj)liylli(' oder verriit wenigstens die Xeigung hierzu. Wenn zu sitmtlichen Getilssbiindeln sicli je ein iUUttchen entwickelt. so kann aus dem 3ziihligen Blatté infolge Spaltung als híkdistgradige Polyphvllie ein j Izühliges íingerig zusammengesetztes Blatt ent- stehen. Bei den Arten von Mcdicago und Melilotus kommen. wie schon ervvahnt. nur 3 primiire Gefiissbündel vor : an dem mitt- leren Gefiissbündel ist die Abspaltung der secundaren Gefiiss- I»ündel zwar nf>ch nicht eingetreten. aber dasselbe ist wesent- lieli doch als ein noch nicht ges])altencs di'cifaches Gefiissbün- del anzusehen. Dem natürlichen Entwickelungsgange gemiiss ist alsó Medi- cago satira als eine verliiUtnissmiissig áltere Art anzusehen. als das anf höherer Entwickelnngsstufe stehende TrifoJium pratense oder die nocli höher eutwickeltere Onobri/chis sativa. Bei Medi- cafio satira ist zumeist nur erst das mittlere Gefiissbündel im S])altungszustande. die hier selten anzutreffenden fiederig zusam- mengesetzten Blütter mit 2 Blüttchenpaaren nehmen von dieser ÜBER GLEICHAKTIGE TERATOLOtílSCHE FALLE BEI DEX KLEE-ARTEX ( 1 i j Í5|jaltuug- iliven Urspniim-. Hci Trifolium pratcnse s|)altcii dic 3 priináren (lefássbiiiulel iii gleicliem Maasse. iníblge desseii 9- eventuell llzáhlige fingerig zusaiiiineiig-esetzte Bliittei- eiitsteheu künnen. Hei Onohriieliis sativa stelit die progressive Spaltuug (U'v Hlattclieii mit dem Aveií<^reii Wardistume des Blattstieles iin Ziisammenhaiigt'. dfiiii die fortwahrende Abspaltiing der Hlátt- clieii gescliielit liier ebeiiso voiu iiiittleren Blattclieii wie beiiu zweipaarig liedei-1)lattrigen Mcdícago, es entstelien alsó sanitlicdie Seiteiiblattcheu des iiiehi-|)a,arig fiodorig zusaniiuongeset/.toii lUattes ijifolü'p S])altuiiu- des iiiittlereu priinaren (Tetíissbüiidcls. F. L Györffy: Campanula patula mit verdoppelter Blumenkronc. Bei Kolozsvár^ iiii „Házsongárd" sammelte icli am 12. .Imii 19 IG eiii stark entwickeltes Exemplar von Campanula patula, das laiiter abiiorinale Bbiteii tnig, u. zw. 14 aii der Zahl. Kurz : diese teratologiscli ausgebildeten Blüteu siud durch die verdoppelten Bhimenkronen cliarakteristiscli, jede Bliite sieht aiis, als wíire die eiiie Ki'oiie in die andere hiiieiugesclioben (Verdoppelung, dédoubleiuent). Die iibersclűissigc iiniere Kvonenglocke besteht iminer aiis einem Stiicke und ist dnrcliwegs von der normálén Krone getrennt. Die Avichtigeren Variationen der Abauderungen, von welchen sicli mehrere wiederholen, habé ieh anf der beigefiigten Text- íigur abgebildet. (Ö. Seite 31 im ung. Texte.) Die HöLe und die Einsclinitte der inneren lUnmenkrone waren selír verschieden. Die innere Krone ist entweder so lioch wie die aussere. normálé (Fig. 1 — 3, 5) oder aber kiirzer (Fig. 4. 6). Die Zahl der Lappén der inneren Krone ist nicht immer gleicli. Es Avaren Blüten. bei denen die aussere '->, die innere 3 Lappén hatte, docdi Avareii beidé Glocken gieich láng ; bei anderen war das Zahlenverhaltnis ebenso. niir die Lappén der inneren Krone kiirzer (Fig. (>). Bei mehreren wiedernm war die aussere Krone ö-, die innere 44appig, sonst glei(ddang. Ein andermal die aussere : .">-, die innere auch r)4appig, al)er die letztere kiirzer (Fig. 4). Und endlieh, was am háufigsten der Fali gewesen, war die aussere so. wie die innere ö-lappig und die Kronen gleichlang (Fig. 2 und Fig 1. l)ei welcher die Lajipeu teils bedecdct sind). 1 Da der Fiindoit tlieses abnonualen Exemplares eine Wiese war, koiinte icli zii meinem grössteii Bedaiiera die Pfianze bis ziim Samenreifen uiclit steheii la.ssen. um dea Sameii t'iir uusereii l)i>taiiischen Garteii cinzn sammela. (12) 1. GYÖRFKY : CAMPANULA PATULA AbanderiiDgen zeigten die '2 Blunienkronen auch in jeder Hiiisiclit. dass eiiiinal die innere. eiii anderinal die áussere tiefer gelappt war. Aiif Fig. o zeichnete ich ziini Beispiel eine Blüte, bei weleher die aussere normálé Kroiu' und auf Fig. 5 so eine, wo die innere tiefer eingeschnitten war. Die Lappén sind meistens synimetrisch. nnr selten nnsyinme- triscli (wie z. B. bei Fig. (5 eine innere Lappé), nnd nnr einmal war eine Lappé aiisgescliweift (Fig. 4). Die übrigen l\reÍ8e der Blüte: K. A. G waren normál aus- gebildet. r e n z i g s Werk ' erwalint das dédonblement der Blnmen- krone bei den CamjJanulaceen als einen gewöludiclien FalF und zahlt mehrere andere Camjxmula- Arten anf, nnr die Campanula patula nicht. ^ Die seií dem Erscheinen des P e n z i g'schen Werkes er- schienene Literatur studierte ich in den Heften der Just's Botan. Jahresherichte ; das Durchselien der l)is jetzt erschienenen Hefte hatte nur ein negatives Ergebnis. Endlich kann ich die Tatsachen nicht nnerwáhnt lassen, dass man bei (.'anqjaiiula patula auch andere Alniormalitaten beobachtete. Besonders interessante Fiille besvhreibt K. V. Ö s sia n- D a Igr e n *, welche Abnormalitaten sicii teils auf die verschiedene Zahl der Keiche und der Lappén der Blumenkrone (o — 4 — 5—7 — 8 — 9) beziehen''. teils anf blattförmige Kelch- blíitter" und teils auf aufgeschlitzte Kronenröhren '. Figurenerklarung. (S. Seite o4 iin iiiigarischen Texte.) Verdoppelte Bliimonkioiie von Campanula patula. lig. 1—2 : rüaflappige imit'ie Kroiie ; Fig '■'>. die aus^^el•tí normálé Krone ist tiefer gelappt ; Fig. 4. die innere Krone hat kürzere 5 Lappén ; Fig ő. die innere Ivroue ist tiefer gelappt ; Fig 6. die innere Krone hat drei kürzere Lappén. (Allé Fiünren in natiirlicher Grösse.) {Autorref.) ^ I)r. 0. Pénzig: Ptlan/.en-Teratologie II. Bd. Genna 1S!)4. -' 1. c p. 109. ^ 1. e. p. 108 * iv. V. Ossian Dahlgren; Stndier öfver afvikande talförhállan- den ocli andra anomalier i blommorna hos nníira Canipannlaarter. Arkiv för Botanik Bd. 10, Nr. 10, H 2, Upjisala '^et Sto<-kholjü, 1911, 1.— 24. Seiten, Taf. L ^ 1. c. p. 8—11, 12—14. ■5 L c. p. 17, Fig. 9—11. ■ 1. e. Tafl. 1. Fig. 2. 3. FR. HOIiLENDONNER : ÜER STOFF EINES RÖMIBCHEN GEWEBES (13) Fr. Hoílendonner: Der Stoff eínes römischen Gewebes von Aquincum. Am 12. Aiigiist des Jahres 1912 wurdeii beim Leueii der WasserleituiigsríUireii aiii Szemlöheiiy bei Biidai)est aiif dein Jaiiczerseheii Gnindstiicke genüber der Fajd-Gasse zwei uralte Gráber aufgedeckt ; der Inhalt des eiiieii gelaiigte in da« Aqtiin- ciinier Miiseniii, der Iidialt des aiidereii war schoii einer früliereii Plünderiing /juh Opfer gefalleii. Beidé Gral)er wareii aiis rolieu Kalksteiiiplatteii autgefülirt: der Deckel des miversehrteii Gra- bes war iiocli fest versclilossen und darin lag eiii weibliclies Gerippe, zwischen dessen Scheidvelknoelieii noch auch die Fetzen eines brannen Kleides iibriggeblieben AAaren. Xacdi der Banart des Grabes und den darin gefimdenen anderen Gegenstanden (2 grossen GlJiseru, einer Halskette ans Glas- nnd Goldperleu) zn schliessen. Avar es ein Aqiiincnnier Grab aus dem III^ — IV. Jalir- Imudert u. Clir. G. Der Wert und Wiclitigkeit des Fundes liegt entsehieden nur in den l berresten des Kleides. In der Literatur tindet nian zwar reicldieli Angaben iiber die Kleidung der Rönier, anch darüber, ans welchen Stoffen sie ihre Gewebe bereiteten, ja sogar Zeichnnngen, welche die Verfertigungsweise ]»ehandeln, sind vorhanden, aber Funde von Kleidnngsiiberresten sind wenig bekannt. denn Gewebe gehen leicht zn grnnde nnd zeríallen in Staub. Vor den 80-er Jaliren gehörten Kleidungsl'unde noch zu den Seltenheiten. seit 1882 gelangten jedoch aus den Ausgra- bungen in Aegypten zaldreiche Überreste von Gewebestoften an das Tageslicht. so aus den Grábern von Sakkarah. Aídirnini in Oberagvpten und von Panopli?. ani rechten FíVr des Xils.^ Den Boden bildet Iiier trockenes Sand und nieht nur der Stoff der Gewebe, aber anch die Farbe derselben l)lieb zicmlich gut erhalten, so dass Vinc. Wartha sich aucli mit den Farbstotten derselben befassen konnte."-^ Diese Funde in Aegypten staninuMi aus dem IV — VI. Jahrhundert n. Clir. G. Es gibt aber auch solche, die noch aus dem vorgeschichtlichen Zeitalter herstam- men. wie unter anderen auch die Fúnde von Tószeg íji l'ngarn. wo in dem Broiize-Zeitaltcr eine grosse Niedfírlassung gewesen.^ Sowohl die von den verschiedenen Fundorten herstammen- den Kleidungsüberreste als auch die Gewebestoffe der Miimien wurden. Avie die mikroskopischen Untersuchnngen es bezeugen, aus Flachs, Wolle oder Seide verfertigt, doch letztere \viirde noch ziemlich selíen verwendet, denn unter píer\villigkeit entschieden auch der Zut'all eine wichtige Eolle. Öo ist in erster Eeihe zu erwiihuen. dass das Herbar von V. Borba s^ durch seiiie Witwe sorgfaltig aufijewahrt fiir irgeud ein vaterlándisches Institut reserviert da- staiid und somit dassellie erworben werden konnte. Eine ahnliche Gelegenheit bot sich im Jahre 1915, als wir das musterhafte Herbar des Herrn < Jberstabsarztes B e h r e n d s e n (Berlin, spater Posen) erwerben konnten. Dies hat jedenfalls als eines der wertvollsten Privatherbare zu gelten. Dasselbe. das 33.129 Spannblatter enthielt. besteht hauptsáchlich aus gut bestimmteu. zuni Vergleicli und Berufung besonders geeigneter Exemi)lare. mit gedruckten Etiketten berühmter Fachleute. Und zwar beziehen sich diese Exemplare hauptsáchlich auf die fiir uns wichtigsten Gebiete Mittel- und Südeurupas. Zu den nennens- werten Exsiccaten-Werken ini Behrendsens Herbar gehören u. a. die Folgenden : B a e n i t z. Herb. Europ. : Bee k. Plánt. Bosn. ; B or n m ü 11 e r. Iter Turcicum. ferner seine Samnűungen in Serbien und Dalmatieu. Pl. Anat. or. 1889 u. s. w. ; 8annn- lungeu von Braudis; Callier FI. Öiles. exs. ; Dörfler, Herb. norm. : Heldreich. Herb. Graec. uorm. ; Karó, Pl. Dahur. : Kerner. FI. exs. Austro-Hung.; Kneucker, Gramineae und Cype- raceae: Porta et Rigó. Iter Hisp.; Reverchon. Plaut. d"EspaOer V)is 70er 1 S. .uich ini Bd. Utl2. S. t20."i dieser Zeitsehrift. NEUERE ERWERBUNGEX IM HERBAR (17) Jaliren des vorigen Jalirliiinderts gesainmelte Herljar des Herrii Prof. G. E n t z. í)urch Kaiif wurdeii ferner erworl)eii die Herbare von: Jakobasch. E. (Jena), besteheiid aus ca. 6üU() Blattern; Pesclilow, W. (Berlin), bestehend aus ca. öOOO Blattern und Hülsen (Böline) ca. 9000 Öpannbliitter entlialtend. welche Ansaben ziir Flóra von.lena, von Brandenburg, Posen.Scliweiz u.s.w. entlialtend bezüglich Mitteleuropa's wertvoll sind. Durch selír wertvolle Erwerbungen wurde in letzterer Zeit aiich das Krvptogamen-Herbar unseres Instituts verinehrt. Schou bei der Teilung der t'rüheren botanischen Lehrkanzel gelangten zahlreiche Bánde mit Moosen. Pilzen und Flechten von H a z s- linszky und Lojka in das Herbar unseres Instituts. Ausser- dem aber mehrere grössere Krvptogamen-Exsiccátenwerke wie : R a b e n li 0 r s t, G o t s c li e und R a b e n h o r s t, Re h m, L i n- h art. ferner das Exsiccatemverk des \Yiener Hofniusennis u. s. w , derén Algen-. Pilz-. Flechten- und Moos-Exeniplare erganzt mit den Samndungsergebnissen unseres Institutes je eine ziemlich umfangreiche Serié bilden. In dieser Richtung gelang es uns jedoch ausser diesen noch zvvei grössere, selír wertvolle Her- 1)are zu erwerben. Als derén ersteres sei das Mooslierbarium von C. AVarnstorf erwáhnt, welches von den Laubmoosen 24.000, von den Lebermoosen aber 5000 Kapsein und vor allén anderen zugleich das Uutersuchuugsmaterial, die Anmerknngen und Zeiclmungen des genannten Forschers entluiltend. selír wert- voll ist. Dass die (rrundlage der Arbeiten und besonders des Werkes über die Leber-. Torf- und Laubmoose in der „Flóra von Brandenburg" und in den „Natürlichen PHanzenfamilien" des hervorragenden Forschers bildende Herbar ein unschiitz- bares Vergleichsmaterial und ein für immer als Unikum geltende Sanindungist, braucht nicht weiter erörtert zu werden. Alléin die Gattung Sphagnum ist in der Samnűung mangelhaft, bloss durch 110 Kapsein vertreten. Die grosse Sphagnum-Samnűung Warn- storfs gelangte schfui friiher in das botanisclie Museuni in Dahlem. Das zweite wertv(»lle Kryptogamen-Herbarium, welches voriges Jahr in dem Besitz unseres Institutes gelangte, ist das des Herrn J. H o 1 z i n g e r (Graz) mit 2907 Exemplaren L i c h e n e s. Ausser den selbst von Holzinger liauptsachlicli in der Um- gebung von Graz gesammelten Flechten sind in demselben Exemplare, bzvv Exsiccaten-Werke von Arnold (Bayern), F r i e s /(Finnland), Winter (Schweiz). Rabenhorst (Európa) C 0 e m a n n ( Belgien). L e i g h t o n (England ) und B r e u t e 1 (Afrika) enthalten. Dieses Herbar liildet zusammeu mit den Sammlungen von L o j k a, H a z s 1 i n s z k y und Z a li 1 b r u c k n e r eine zienűich reiche Serié, die als ein verlássliches Vergieichs- matériái lm Institute aucli in dieser Richtung eine wissenscliaftliche Tiitigkeit ermöglicht. Es sei hier noch erwühnt, dass bei der Teilung der zwei botani- schen Institute aus der ürössteuteils ini botanischen Garten auíse- (18) j, tuzson: neuere eewerbukgen lm herbak stellt gewesenen Bibliothek des alten Instituts die systeniatischen iindptianzeugeogTaphischenWerkeiiiisei'emneuenlnstitiit übergeben wurden. Die so gegriiiidete systeinatischeniid pfiaiizengeogTaphische l>il)liothek wurde mit deii aus den Bibliotheken von Siin o nk ai, Hala CSV. R i c h t e r L. und aiidereii erworbeiieii. sowie den auf buchliandlerisclieni Wege angekanften Werken ergánzt und es enthiilt zur Zeit 3335 Titel. Diese l^ibliotliek ist vollkoninien cenrdnet und katalogisiert und ist ausser Sonn- und Feiertauen jeden Tag von 4 bis (i Uhr nachmittags geöfinet. Das Herbar beanspruclit noch allerdings jahrelang andanernde Arbeit. l>is die Getásspíianzen aufgespannt und die Kryptogamen in Kapseln eingelegt. geordnet und katalogisiert werden. Soweit jedocli. dass man die Familien Gattungen und Arten auf Cti-uiuI ihrer systenia- tisclien Eeiheufolge voríinden kann. ist das ganze Herbar bereits schon geordnet. Herbarbilnde und -Bücher werden zu wissen- schaftlichen Arbeiten nur an Institnten und Museen ausgegeben, stelien aber sonst in uuseren ei^ienen Arbeitsraunien (VIII. ^ Meliined szultán-út Xr. 4) zur Verfügung. Autorreferat. S. Jávorka: Neuere Bereicherung der botaníschen Abteilung des Ungarischen Nationalmuseums. lm Laute des verflossenen Jahres wurde die botanische Abteihmg des Ungarisclien Xaíionahnuseums mit zwei arössereii Sammlungen bereichert. Die eiue ist die íSammlung des im verHossenen Jalire ver- storbenen Dr. A. Wai sb e c ke r's, Tit.-ldjcrphysikus im Koini- tate Vas. welclie auch im Xamen der übrigen Érben die Tochter des dabingeschiedenen Gelehrten, Frau Gr. Thirring, der bota- nischeu Abteilung des Ungarischen Xationahnuseums schenkte. Die Sammluuíi'. welche der Direktor der Abteilunu-. Dr. Ferdi- naud Filarszky im August 1916 in Kőszeg übernalim, be- stand aus 84 Faszikeln und enthielt ausser vielen fremdlandisclien Píianzen hauptsachlich Fflíinzcn aus dem Komitate Vas. insbe- sondere aher aus der Umgebung von Kőszeg und Borostyánkő. Unter letzteren. deui für uns wertvolísten Matériáié fanden sicli reichlicli eingesammelt jené Originalieu und Xeuheiten vor, über welche W a i s b e c k e r in den verschiedenen Zeitschrifteu geschrieben nnd in seiner Arbeit : ..Kőszeg és vidékének edényes növényei" (Die Gefasspilanzen von Kőszeg und seiner Umgebung) ver- öft'entliclit liatte. Stark vertreten sind in der Sammhing die Farue und die Genera: Carex. PotentiUa. Rosa und Rubus. Die andere Sammlung, welche ebenfalls schenknngsweise in den Besitz der Abteilung gelangte. ist eine grössere Kollek- tion von Tauschpílanzen, die auf liöhere Anordnung von der 8. JÁVORRA : NEUERE BEREICHERITNG DER BOTANtSCHEN ABTEILUXCt (19) Leituiig- des botanischeii ^[iiseiims in Belgrart aiis der Dupli- katen-Samjnlung des Paucic-Herbariums ziisaiiiiiieniit'stellt und vom k. 11. k. Militar-Gouvernenient in Serbien der bdtaniísclien Abteiliin,ii- de;? ungarischen Natiunal-Museuins direkt iibermittelt wurde. Diese Sainnilung- bestand aus 986 Xiimnieni. von welclien die Melírzahl. 668 Nnminern. von verschiedeiien Punkten der Balkan-Hal binsel, vorzügiich ans Serlnen, Alba- nien und Mazedonien stamnien und eiii reclit wertvoUes Matéria! reprásentieren. Auch niehrere Uriginalien von Pancic und Petrovic íinden sicli darunter. Ausser diesen l)eideu beriihniten serbisclien Botanikern sind noch die Xamen fol- gender Saniniler zu ervváhnen : K o :í a n i n . A d a m o v i c , B 0 r n 111 ii 1 1 e r. II i c. B i e r 1) a c li. J u r i 8 i c. S u s k a 1 o v i c. Jo van ovié u. a.: von den öfters vorkonimenden Standorteii in Alt-Serbien aber seien angeführt Sar pLanina. t'skiib. Karab, Prizren. Veles, Deniirkapn etc. [F.) SITZUNGSBERICHTE. Sitzuua;' der botanisclieii Sektion aia 10. Január 1917. Vorsitzencler : S. M á g n c s v - D i e t z, Schriftfüliier : Z. S /. íi b ó. Vorsitzender verküiulet in begeisterten Worteii die Huldigung der Sektion gelegentlicli der Thninbesteigiuig und Krönung Seiner iMaje.stat des K 0 n i g s Kari W. Er begriisst und beglüekwüuíicht F. ^" a r g a, Aíherichtc (48) Hírek 136 Nachrichten (50) BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA XVI. KÖTET. 1917. XIl/30. 4-6. FÜZET. Galambos M.: A hazai Thymelaeaceák szövettana* (Hat eredeti rajzzal.) I. A szövettani yizsgálatok története. A Thymelaeaceák anatómiájára vonatkozó egyes adatokat (hogy ugyanis bikollaterális edénynyalábjaik vannak) már de Bary^ (1877), Petersen - -(1882) és Solereder^ (1885) műveiben is talá- lunk. A hazánkban is élő Thymelaeaceákhoz tartozó fajok egyikén-másikán Houlbert M. C. végzett először részletesebb anatómiai vizsgálatokat. Munkájának* csak egy fejezetében fog- lalkozik e családdal. Több külföldi faj anatómiájának többé- kevésbbé részletes tárgyalása mellett a hazai fajok közül ismer- teti a Daphne laureola és a Daphne mezereum szárának a szö- veti szerkezetét. Részletesen leírja az előbbi szárának kereszt- metszetét, tangenciális és radiális hosszmetszetét, az utóbbinak pedig keresztmetszetét és tangenciális metszetét. Az említetteken kívül még nyolc fajnak anatómiai vizsgálata alapján megálla- pítja, hogy ha a rendszertani felosztás alapjául a másodlagos fa kialakulását veszi, a „Thyméléacées"-hez tartozó fajokat a „Thyméléées" és az „Aquilariées" alrendjébe oszthatja. Meg- jegyzi, hogy ez egyszersmind igazolja az addig alkalmazott, de makroszkopikus jellemvonásokon („la structure monocarpellée ou bicarpellée de l'ovaire") nyugvó felosztás helyességét, A két „alrend" a következő: 1. Másodlagos fa háncsszigetek nélkül . . . Thyméléées 2. Másodlagos fa háncsszigetekkel .... Aquilariées. A „Thyméléées" alrendjén belől két fajcsoportot különt böztet meg ; az egyiket a különálló edények vagy elkülönült csapatokban elhelyezett edények jellemzik, a másik fajcsopor- ^ De B a r y : Vergleichende Anatomie der Vegetationsorgane. Leipzig, 1877, 352. old. ' Petersen: Über das Auftreten bicollateraler Gefassbündeln . . . (Botanische Jahrbücher, 1882. III,) * Solereder: tJber den systematischen Wert der Ilolzstruktur bei den Dicotyledonen (1885). * M. C. Houlbert: Recherches sur la structure comparée du bois seeondaire dans les Apétales. Ann. se. nat. Bot. Série 7. T. 17. 1 — 188. old. Botanikai Közlemények 4—6. füzet. 8 70 GALAMBOS M. farészében az edények alkotta szabálytalan csoportok szinte érintkeznek egymással. A hazai fajokat az utóbb említettek közé osztja be. A Thymelaeaceák fáját \izsg-álatai szerint főleg a vastagfalú edények jellemzik, amelyek vagy elkülönül- ten, vagy csopoitokban jelennek meg. A fásodott elemek között megkülönböztet tágabb és szűkebb üregűeket : az elsők ellip- tikusak és megközelítőleg radiálisán helyezkednek el, a kis üregűek szinte csak pontok gyanánt tűnnek fel a többiekhez arányítva. Sokkal részletesebben foglalkozik a Thymelaeaceák ana- tómiai viszonyaival Ph. van Tieghem. Munkájának^ első fejezete a „Thyméléacées*-ről szól. Tárgyalja 1. a gyökér, 2. a szár és 3. a levél szerkezetét. A szár és a levél anatómiá- jával aránytalanul behatóbban foglalkozik. Amíg ezeket bőséges anyagon vizsgálja, addig a gyökér szöveti szerkezetét néhány faj vizsgálata alapján vázolja. Anatómiai vizsgálatai eredménye- képen közli a Thymelaeaceák rendszertani beosztását. Eendszerét kizárólag anatómiai alapon építi fel. Rendszer- tani értékű anatómiai jellemvonásnak tartja a pára képződését (périderme épidermique et exodermique). a kristályok jelenlétét vagy hiányát, a kristályok alakját, a spikuláris sejteknek a leve- lekben való előfordulását vagy hiányát, az epidermiszsejtek elnyál- kásodását, az endodermisz fásodott vagy nem fásodott voltát. A Thymelaea arvensis gyökeréről megjegyzi, hogy a háncs- rostjai elég erősen fásodottak. A Daphne-fajok (D. mezereum, alpina, Blagayana) gyökerének szöveti szerkezetéről pedig annyit említ meg. hogv az elsődleo-es háncsrostok különállók, nem fásodottak és némi figyelem szükséges az észrevételükhöz. A g}'ökérre vonatkozó adatait nem használja fel a rendszertani beosztásban. A szár és a levél részletes anatómiai vizsgálatában az általa rendszertani értékűeknek tartott jellemvonásokra van tekin- tettel, amelyeket már előbb felsoroltam volt. A Thymelaeaceák rendszerének helyesebbé tétele érdeké- ben végezte Supprian is a vizsgálatait.^ A szöveteket a Haberlandt ^ megállapította élettani sorrendben tárgyalja. A hazai fajokra aránylag kevésszer hivatkozik. A bőrszövetrendszer tár- gyalásakor említi a Daphne mezereumot és a Daphne cneoru- niot, a váladéktartókkal foglalkozó fejezetben pedig a Thyme- laea arvensis-t. Supprian szerint a Thymelaeaceák szöveti szerkezetét a következők jellemzik: bikollaterális nyalábok, ver- mes libriformsejtek. az edények egyszerű perforációja, egysoros bélsugarak, a másodlagos háncs sajátságos helyzete, egysejtű trichomák. ' P h. van Tieghem: Recherches sur la structure et les affinités des Thvméléaeées et des Pénéacées. (Ann. se. nat. Botanique. S. 7. T. 17. 1893. 185—294. old.) - Kari Supprian: Beitrage zur Kenntnis der Thvmeleaceae und Penaeaceae. Bot. Jahrb. f. Systematik. 18. B. 1894. (806—353. old) ' Haberlandt: Physiologische Pflanzenanatomie. Leipzig. A HAZAI THYMELAEACEÁK SZÖVETTANA 71 Rendszere különbözik van T i e g h e m é-től, mert míg van T i e g h e m rendszere kizárólag csak anatómiai alapon épül fel, addig Siipprian anatómiai jellemvonások mellett makroszko- pikus morfológiai bélyegeket is figyelembe vesz. A két alcsalád elkülönítése (I. „Der Holzkörper umschliesst Leptominseln", II. „Der Holzkörper ist normál gebaut") teljesen megegyezik Houlbert felosztásával. Supprian még ismerteti és bírálja van Tieghem munkáját. Véleménye szerint van Tieghem túlértékeli a kristályok alakját, a pára képződését és a spikuláris sejtek esetleges előfordulását. Gilg^ munkája ugyan nem anatómiai értekezés, de még- sem hagyható figyelmen kívül, mert bírálja a v a n T i e g h e m felhasználta anatómiai jellemvonások rendszertani értékét, még pedig nagj^on részletesen. Szerinte csak nagyobb rendszertani egységeknek (család) a jellemzésére szabad anatómiai jellegeket felhasználni.'^ Kimutatja, hogy a van Tieghem megállapította rendszerben sok tévedés van. A hibás beosztásnak pedig G-ilg szerint az az oka, hogy van Tieghem kizárólag anatómiai, még pedig túlértékelt szöveti jellegek alapján különbözteti meg a fajokat. Von Kessler K.^ munkája szintén rendszertani. De három szubszekció (Oleoides, Gnidium, Cneorum) jellemzésére felhasznál egy olyan anatómiai jellemvonást, amelyet az előbbi szerzők nem említenek. E három szubszekcióba tartozó fajok levelein ugyanis kis nagyítással jól látható áttetsző pontok van- nak. „Fólia albo-puncticulata" névvel különbözteti meg e fajok leveleit a többitől (ellentétben másokkal, akik a „gianduloso-punc- tata" elnevezést használják). Szerinte e jelenségnek az az oka, hogy a levegőnyílásokat az epidermiszsejteknek kis szemölcs- szerű kidudorodásai alkotta koszorú veszi körül. Jancic* egyes idetartozó fajoknak a háncsrostjaival fog- lalkozik. Részletes vizsgálatokat végez erre vonatkozóan egyes tropikus Thymelaeaceákon (Edgeworthia papyrifera S. & Z. stb.). Megemlíti ugyan, hogy ebből a szempontból herbáriumi anyagon vizsgálta többek között a következő fajokat is : Daphne alpina L. Daphne Blagayana Freyer, Daphne cneorum L., Daphne lau- reola L., Daphne mezereum L., de éppen csak felemlíti a vizs- ' E r n s t G i 1 g : Studien über die Verwandtschaftsverhaltnisse der Thymelaeales und über die „anatomische Methode". Bot. Jahrb. f. Syst. 18. B. 1894. (488—574. old.) 2 L. még E. G i 1 g : Thyraelaeaceae. Engler : Die nat. Pflanzenfam. III. T. Abt. Via. (217. old.) 3 D r. Kari v. Kessler: Die Arten der Gattung aus der Sektion Daphnanthes. Engler. Bot. Jahrb. f. Syst. 1898. (29—125. old.) •• J a n c i c : Beitrage zur Kenntnis der Bastfasei'n der Thymelaeaceae. Öst. Bot. Zeitschrift 1902. (151., 228. old.) 8* 72 GALAMBOS M. gcált anyag között a neveiket anélkül, hogy vizsgálatainak az eredményét közölné. Nitsche W/ anatómiai vizsgálatai alapján a Daphne- nemre nézve rendszertani értékűnek tartja a kristályok, a scle- renchymsejtek és a levelekben a bikollaterális nyalábok hiá- nyát Ismerteti az egyes fajok ökológiai viszonyait s evvel kap- csolatban a többi között a hazánkban is élő Daphne-fajok leve- lének szöveti szerkezetét. A levelek anatómiai viszonyainak alapján a fajokat áttekinthető „kulcs"-ban foglalja össze (p. 32 — 34.). A i s s 1 i n g e r H.-^ T u n n m a n n szerint megállapítja, hogy a Thymelaeaceák rostjainak vastagodott sejtfalrétegei hemi- cellulozéből állanak, de a hemicelhiloze faanyaggal észterezett. A Daphne pendnla rostjai klórcinkjód kezeléssel vörösibolya- s/.ínűek lesznek és gyenge fareakciót adnak. A gyengén savr.s kifőzés után a klórcinkjód csak sárga színezést ad, a florogiucinos fareakció erősebb lesz. VogP a monarchiában előforduló Daphne-fajok háncs- rostjait tanulmányozza. Nemcsak a háncsrostok alakjára vonat- rozólag végez összehasonlító vizsgálatokat, hanem a háncs- rostoknak a levélben, a levélnyélben és a szárban való elhelyez- kedését is figyelembe veszi és több-kevesebb részletességgel az említett fajok levelének, levélnyelének és szárának az anatómiá- jával is foglalkozik. A Thymelaea passerina kivételével az említett irányban vizsgálja az összes hazai Thynielaeaceákat. Tuzson J. * a „Daphne-génusz Cneorum Keissl. sub- sectióját" vizsgálja behatóbban, hogy „a murányi mészkősziklák endemikus Daphne arbuscula fajának rokonságát s ez alapon fejlődéstörténetét" megállapítsa. Ebből a célból beható anatómiai vizsgálatokat végez többek között a Daphne arbuscula C e 1. és a Daphne cneorum L. levelén és szárán és anatómiai vonatko- zásokat említ a Daphne alpinával kapcsolatban. ,,A Daphne arbuscula Cel. és rokonfajainak összehasonlító alak-, alkat- és háztartástani viszonyai "-val foglalkozik Bogsch Sándor értekezése."'' Többek között részletesen leírja a Daphne arbuscula Cel. és a Daphne cneorum L. szövettani viszonyait. A V a u q n e 1 i n felfedezte daphnin glykosida elterjedésére és előfordulására nem terjeszkedem ki, egyrészt azért, mert ezzel ^ W. Nitsche: Beitrage zur Kenntnis der Gattung „Daphne". Diss. Breslau, 1907. 1—34. old. Just Bot. Jahresb. 1907. XXXV. 1. 69. old. *Aisslinger H. Beitr. z Kenntn. wenig bekanuter Pllanzen- fasern Diss. Zürich 1907. (Tunnmaim, Píianzenmikrochemie 1903. 540. 560, 562. old.) ^ Dr. Kari Vogl: Anatomische Studien über Blatt und Achse der einheimischen Dapline-Arten, mit besonderer Berücksichtigung der Bastfasern. Sep. aus dem OberhoUabrunner Gymnasial-Programm 1909 ÍO. 1 — 29. (Ref. Bot. Cblatt 1910. B. 114. 481.) ^ Tuzson J. : A Daphne-génusz Cneorum szubszekciójáról. Bota- nikai Közlemények. 1911. 5—6. füzet. 136—152. old. * Kolozsvár, 1913. A HAZAI THYMELAEACEÁK SZÖVETTANA 73 bő irodalom foglalkozik/ másrészt, mert szövettani tárgyamat közelebbről nem érinti. R u s s e 1,'^ aki a daphnin előfordulását a Daphne laureolában vizsgálta, szövettni részletekre nem ter- jeszkedik ki. Hasonlóképen nem veszem tekintetbe azt az irodalmat sem amely kizárólagosan a reproduktiv szervek szövettanára vonat- kozik, mivel dolgozatom csak a vegetatív szervekre terjesz- kedik ki. II. A hazai fajok vegetatív szerveinek szöveti szerkezete. A felsorolt szerzők főleg a Thymelaeaceák szárának és levelének szöveti szerkezetét vizsgálták. A gyökérre vonatkozólag alig találunk itt-ott néhány említésreméltó adatot (van Tieghem,^ Bogsch^). Ami a vizsgált fajokat illeti, megállapítliató, hogy 1. tüze- tesen foglalkoztak a gyógyszertani, vagy pedig ipari szempontból fontos fajok anatómiai viszonyaival,^ 2. a többi faj mellett több- kevesebb részletességgel vizsgálták a hazánkban is előforduló Daphne-fajok levelének és szárának anatómiáját és 3. a Thy- melaea passerína csak futólag érintve szerepel a vizsgálati auyag között (van Tieghem). A hazai Thymelaeaceákra vonatkozó anatómiai eredménye- ket kiegészítendő, a hazai Daphne-fajok gyökerének és a Thy- melaea passerína vegetatív szerveinek a szöveti szerkezetét vizsgáltam. A vizsgált fajok a következők : A) Thymelaea passerína (L.) C o s s. et Gren. B) Daphne mesereum L. C) Daphne alpina L. D) Daphne Blagaijana F r e y e r. ^E) Dajjhne laureola L. F) Daphne cneorum L. G) Daphne arbuscula C e 1. A növényeket túlnyomó részben a budapesti tud. egyetem növénykertjéből, részint a budapesti tud. egyetem növényrend- szertani, a kolozsvári tud. egyetem növénytani, a zágrábi és a ^ V. ö. T u n n m a n n i. m. 364. old. ^ R u s s e 1 : Essai sur la localisation de la daphnine chez le Daphne laureola (Rev. gén. de Botauique 1902, 420 old.). 3 Id. m. 190. old. * Id. m. 28. old. * J. Möller. : Lignum aloes, in Pharmaz. Post. 1897., 1898. J. Wiesner: Die Rohstoffe des Pflanzenreiches. Zweiter Bánd. 1903. p. 226., 432. Thouvenin: Bois d'aloes et d'aigle, in Journ. de pharm. et de ' chim. 1893. n. 1—2. F r 0 m m e 1 : Plantas text. ehil. 1905. p. 85. 74 GALAMBOS M. bécsi egyetem növénytani intézetétől kaptam, részint magam gyűjtöttem.^ A nevezett intézetek igazgatóinak e helyen is őszinte hálás köszönetet mondok szíves segítségükért. Az alábbiakban 1. ismertetem az említett fajok gyökerének szöveti szerkezetére vonatkozó vizsgálataim eredményét ; 2. rövid összefoglalásban közlöm ugyanazon fajok szárára, 3. levelére vonat- kozó anatómiai vizsgálatok eredményét, vagy amennyiben nincse- nek erre vonatkozó adatok, a saját vizsgálataimat ; 4. mivel a Thy- melaeaceákra nagyon jellemzők a háncsrostok alaki és méreti viszonyai, azért minden egyes fajnál külön megemlítem a mace- rált rostokra vonatkozó adatokat. A gyökerekre vonatkozólag megjegyzem, hogy minden faj- nak csak a keresztmetszeti képét írom le, mert a keresztmetszet- ben láthatók világosan az egyes fajok közötti eltérések. A hossz- metszetre vonatkozó vizsgálatok eredményét csak egy faj, a Daphne arbuscula gyökerének leírásakor ismertetem részletesen. Azért egy fajnál, mert akár a radiális, akár a tangenciális hossz- metszeteket hasonlítjuk össze, az egyes fajok között csak azokat a nagyobb eltéréseket találjuk meg, amelyek mára keresztmetszeten is feltűnnek. Az eredményt azért írom le éppen a Daphne arbusculával kapcsolatban, mert ez Magyarországban endemikus faj; kívánatos tehát, hogy a reá vonatkozó vizsgálatok minden irányban kiegészíttessenek.^ Minden fajnak különböző korú és vastagságú gyökerét vizs- gáltam. A közöli vizsgálati eredmények lehetőleg egyenlő korú és vastagságú gyökerekre vonatkoznak. A gyökereknek felső (alapi), középső és alsó (hegyi) részéből egyaránt készítettem metszeteket. A Daphne-fajok gyökerében feltűnő nagy mennyiségben lévő keményítőre vonatkozólag azért közlöm az adatokat, mert ezek N á g e 1 i ^ munkájában nincsenek felemlítve. A cellulózét, fát, párát stb. az általánosan ismert eljárások szerint vizsgáltam.* A használt oldószereket, festékeket és reagen- ^ Élő növényt kaptam a következő fajokból: D. mezereiim, D. lau- reola, D. oneoriim. A D. cneorumot magam is gyűjtöttem Tétény mellett. Alkoholban, illetőleg ecetsav és alkohol keverékében megőrzött vizs- gálati anyag a következő fajokból : D. alpina, D. Blagayana, D. laureola, D. cneorum, D. arbuscnla. ílerbáriumi anyagon vizsgáltam a Thymelaea passerinát, a D. aibus- culát és a D. laureolát. - L. Richter A. : Eg^'• magvar természetbúvár útinaplójáb3l. II. 1905. 415. old. T n z s 0 n J. dr. id. m. B 0 g s eh S. id. m. ^ N a g e 1 i : Pflanzenphysiologische Untersuchungen. 2. Heft. Die Starkekörner. 1858. 550. old. * A következő munkák megfelelő fejezeteinek útmutatása szerint : E. Strasburger: Das botanische Praktikum. 1902. A. M e y e r : Erstes mikroskopisches Praktikum. II. Auflage. 1907. A HAZAI THYMELAEACEÁK SZÖVETTANA ' 75 seket Behrens^ nmiikájábaii leírt módon készítettem el kivéve a parareagensül használt sudanglycerint, amelynek az elkészíté- sénél és a használat módjára vonatkozóan Kroemer'^ utasí- tásait követtem. A felmangánsavas káliummal való fareakciót, amelyet fzerzője „manganatreakció"-nak nevez, Máule^ érteke- zésének útmutatása szerint végeztem. ^) 1. A Thymelaea passerina^ gyökerében bél nincs. Fel- tűnő a farész nagy terjedelme. (A keresztmetszet sugarán mérve, majdnem háromszor akkora átméröjíí, mint a keresztmetszet többi része együttvéve.) A farész elemei vékonyfalűak, A nagyobb edények és a kisebb tracheidák sejtfalvastagsága egyenlő. A fa- rész összes elemei egyformán adják a fareakciókat. Fiatalabb gyökerek (legfeljebb 2 mm átmérővel) farészében a középen helyezkednek el a nagyobb edények (maximális átmérő 70 n h. és 42 // sz.), a kerület felé a szűkebk üregű faelemek. Idősebb gyökerek keresztmetszetén (átmérő 3 — 4 mm) a nagyobb edények szintén a farész közepét foglalják el, de ezenkívül még radiális sorokban elhelyezkedő edények is vannak. A farész többi elemei (faparenchyma és tracheidák) keresztmetszetben jóval kisebb átmérőjűek (átmérő maximális értéke 22 //). Jellemző, hogy a farésznek a kerülethez közelebb eső felében nagyobb edények nincsenek, csak szűküregű faelemek. A bélsugársejteken nagyobb gödörkék vannak olyan sűrűn, hogy a sejtek fala szinte háló- zatos vastagodásúnak látszik. Az elsődleges bélsugarak a kéreg- ben ékalakúvá szélesednek ki (mint a Tilia-szár keresztmetszetén). E n z y k 1 0 p a d i e d e r m i k r o s k o p i s c h e n T e c h n i k. 1910. II. Aufl. T 0 b 1 e r - W 0 1 f : Anleitung zur mikroskopischen Untersuchung von Pflanzenfasern. (Berlin, 1912.) H. B e h r e n s : Anleitung zur mikroehemiscíien Analyse der wich- tigsten organischen Verbindungen. (Zweites Heft : Die wichtigsten Faser- stoffe.) ' W. Behrens: Tabellen zum Gebrauch bei mikroskopischen Arbeiten. IV. verb. Aufl. 1908. ^ K. Kroemer: Wuizelhaut, Hypodermis und Endodermiy der Angiospermenwurzel. Bibi. Bot. B. XII. H. 59. p. 9. ' C. Ma u 1 e : Das Verhalten verholzter Membránén gegen Kalium- permanganat, eine Holzreaktion neuer Art. Beitrage zur Wissenschaftlichen Botanik. Herausgegeben von Prof. Dr. M. Fünfstück. Bánd IV. 1901. p. 166-185. ■* S y n. (H a y e k : Flóra von Steiermark. Bd. I. p. 1098.) Stellaria Passerina L. Sp. pl. Ed. 1. 559. (1753.) Thymelea Passerina Coss. Germ. Introd. íl. anal. 180. (1787). Th. arvensis Lam. FI. frang. III. 218. (1778.) Tb. annua Wickstr. in Svensk. Vetensk, Akad. Hand. (1820.) 320 ; Koch Syn. Ed. 2. 719. (1844.) Maly. FI. Steierm. 78. (1868.) Lygia Passerina Fasano in Atti Acad. Nap. (1787) 235. T. 19. Beck. FI. N.-Ö. II. 1. 596. (1891.) 76 UAIiAMBOS M. A közöttük fennmaradó helyen lágy háncs alig van. a helyet majdnem teljesen a háncsrostok alkotta kemény háncs foglalja el (1. rajz). A gyökérben keményítő nincs, mint azt már Nágeli is megemlítette.^ Fiatal gyökerek felületén még az epiblema^ tangenciális irányban megnyúlt sejtjei is láthatók. Az idősebb gyökereket a meglehetősen egyenletes vékony pararéteg határolja. 2. A s^ár csöves. Az üreget legbelől laza bélsejtek bélelik. E sejtek ellipszisalakúak, elég nagyok (átmérőik átlag 18 f és 30 /'). A béldiaphragma laza parenchymatikns sejtekből áll. A bélszövet néhány épen maradt sejtjéhez csatlakozik az intraxy- láris háncs, amely több vékonyfalú sejtből és néhány (egy cso- 1. rajz. Részlet a Thymelaea passerina gyökerének keresztmetszetéből. (A gyökér átmérője 2 mm.) a = paraszövet, b = háncs a tölcséralakúan kiszélesedett világos bd- sugarakkal és közöttük a rostban dús háncsrészletekkel, c = cambium, d = fatest. (Nagyítás 225 : 1.) portban 1 — 2, de legfeljebb 5) háncsrostból áll. Az egy sejtsor szélességű bélsugarak jól látszanak. A bélsugársejtek maximális hossza (km) 36 /^, szélessége 10 /'-. A bélsugársejtek fala szinte hálózatosnak látszik a gödörkéktől. A farészre jellemző, hogy a) a kerülékes nagyobb edények (legfeljebb 70 />- hosszú és 10 fi széles) az intrax3'láris háncshoz közelebb eső részen vannak, a farésznek a kéreghez közelebb eső felében nagyobb edények ' Id. m. 550. old. - A gyökér-epidermiszt a régebbi szerzők (pl. Schleiden, 1861) epi- blema névvel különböztették meg a szár-epidermisztől. Később de Bary (1877), Schwendener (1882) csak az epidermisz elnevezést használták. Wiesner (1898) már ismét alkalmazza a megkülönböztetést. A gyökerek anatómiájával foglalkozó újabb német munkák szerzői a gyökér-epidermiszt A. Meyer után „rhizodermis'"-nek nevezik és a rhizodermisz egyik alakját, nevezetesen a normális gyökér-epidermiszt jelölik az „epiblema" névvel. (A francia szerzők ugyanezt Olivier (1880) után „assise piliíére"-nek nevezik.) A HAZAI THYMELAÉACEÁK SZÖVETTANA 77 Dincsenek ; b) a farésznek minden eleme egyformán adja a floroglucin-sósavas, az anilinszulfátos és a manganatreakciót ; e) a faelemek sejtfalvastagsága egyenlő. A másodlagos kérget a bélsugaraknak itt-ott ékalakúan kiszélesedett részeit meg lágy és kemény háncs alkotják. A kemény háncsot alkotó háncsrostok erősen fénytörő sejtfaluk miatt minden festő eljárás nélkül is jól megkülönböztethetők a többi elemtől. A háncs parenchymasejtjei nagyok, szabálytalan alakúak, inkább tangenciális irányban nyúltak meg. Vékonyabb (1 mm átmérőjű) szárban 32 /', illetve 14 /-<-uál nagyobb hosz- szúságú, illetve szélességű háncsparenchymasejteket nem találtam, mig vastagabb (3 mm átmérőjű) szárban 84 // hosszú és 30 « szélesek is előfordulnak. A háncsrostok mennyiségét és elhelyez- kedését illetőleg különbözik a vastagabb szár a vékonyabbtól. Nevezetesen a vékonyabb szárban a háncsrostok egy koszorúban helyezkednek el, a nagyobb átmérőjű szárban két koszorút alkot- nak a keresztmetszetben. A háncsrostok nem különállóan, hanem csoportokban helyezkednek el. Ezek a háncsrostcsoportok a vékonyabb szár háncsrost koszorújában és a vastagabb szár belső háncskoszorújában érintkeznek egymással, míg a külső körben levő háncsrostcsoportok különállók. A külső körben átlag 25 háncsrost van egy csoportban, a belső koszorúban még több rost alkot egy-egy csoportot. A háncsrostok a külső körben erő- sebben fásodottak. Az elsődleges kéregben feltűnik a nagy, klorofilltartalmú, inkább radiális irányban megnyúlt sejtekből álló réteg. ^ Az epi- dermiszsejtek nagysága különösen a tangenciális irányban tág határok között ingadozik. A kerület felé eső falukon vastag- kutikula van (a 20 />«-t is eléri) aránylag elég egyenletes vastag- sággal. Az epidermiszsejteknek befelé eső tangenciális fala sok- kal vastagabb, mint radiális sejtfalai. Az epidermiszsejtek sötét barnápvörös színű tartalma nyálkareakciót ad. A szár epi- dermiszének levegőnyílásai a levéléhez hasonlók. A hypocotyl a szár és a gyökér szöveti szerkezete közötti átmenetnek megfelelő anatómiai viszonyokat mutatja. A szárhoz közelebb eső részében még van intraxyláris háncs, majd ez eltűnik és csak bélsejtek láthatók a keresztmetszet közepén ; majd ennek az átmérője is fokozatosan kisebbedik, míg végre teljesen eltűnik a bél. 3. A levelek aprók (hosszuk 8 — 15 mm, szélességük 2 — 4 mm), lándzsaalakúak. A levelek a főér mentén jóval vas- tagabbak, mint a széleik felé. (Pl. egy átlag 130 [>. vastag levélnek ■a főérnél 180 /^ a vastagsága.) Az epidermisz felületi nézetben a levél színén és fonákán megegyező az epidermiszsejtek alakját és a levegőnyílások jelenlétét illetőleg. Az epidermiszsejtek alakja és nagysága nagyon különböző. Vannak téglalapalakú nagyobb ' L. van Tieghem id. m. p. 198. 78 GALAMBOS M. sejtek és szabálytalan alakú kisebbek. Különösen hosszú sejtek vaunak a foér mentén. (Egy-egy ilyen nagyobb sejt hossza a 140 " hosszúságot is eléri a 24 n átlagos szélesség mellett.) A felületié merőleges sejtfalak hullámos lefutásúak, felületi képü- kön nagyon jól látszik az egyszerű gödörkés sejtfalvastagodás. A levegőnyílások a levél színén és fonákán elég egyenletesen és meglehetősen sűrűn vannak. Az epidermiszsejtek különböző nagysága a keresztmetszeten is feltűnik. A levél egész vastag- ságának (km) a főérnél lévő szélesebb rész kivételévei '^4 -a esik az epidermiszsejtekre és ^'^-a a mezoíillumra. A nagyobb epidermiszsejtek átmérője 30 o- is van. A kutikula aránylag nagyon vastag. Pl. 12 n az átlagos vastagsága egy olyan levé- len, amelynek a legnagyobb szélessége 180 f. A levegőnyílások kissé bemélyítettek. A levelek izolaterálisak. Az edénynyalábok a levélben a szár nyalábjaival ellentétben nem bikollaterálisak, hanem kollaterálisak. Az edénynyalábok keresztmetszetén nagy- ságukkal feltűnnek az aránylag elég nagy számban előforduló háncsrostok. (Pl. egy átlag 130 // vastagságú levélben, ahol a maximális kiterjedés a főérben 180 /', 30 // átmérőjű háncsrostok is vannak.) A levélben nincsenek sklereidák és kristályok.^ A levélen gyéren szőrképletek is vannak. Magam három eset- ben találtam egysejtű, hosszú, vastagfalú trichomát. 4. A gyökér, szár és levél háncsrostjai már a kereszt- metszeten is feltűnnek nagy számuknál és elhelyezkedésüknél fogva. Keresztmetszetben is megfigyelhető az alakjuk és meg- mérhető a falvastagságuk. De teljes képet csak akkor kapunk, ha a macerált rostokon megállapítható adatokat is figyelembe vesszük. A gyökér háncsrostjai között vannak rövidebbek és hosz- szabbak. A rövidebbek a két végükön elhegyesedők, a hosszab- bakra jellemző a tompa végződés, a keskenyebb és szélesebb részek váltakozása, a tág üreg. A fal vastagsága mindegyiknél egyenletes. A rövidebbekre vonatkozó mérési adatok a követ- kezők : hosszúság 0"5 mm, átlagos szélesség 18 /^ átlagos vas- tagság 3 n. A nagyobb rostok legfeljebb 1"5 mm hosszúak, 23 // szélesek, faluk vastagsága pedig 3 — 4 /'. Vannak még kisebb számban olyan rostok is, amelyek a végük felé szélesed- nek ki (e helyeken 27 n-t is elér a szélességük). A szárban levő háncsrostok felületi nézetben különböző alakúak és nagyságúak. A legtöbb rost hosszú, a 3"5 mm-t is eléri. Ezeket jellemzi, hogy a végük felé elkeskenyednek, a közép felé fokozatos átmenettel kiszélesednek ; faluk vastagsága végig egyenletes. A keskenyebb rostok kisebb számmal fordul- nak elő. Lefutásuk egyenetlen, átlag 10 /^ szélesek. Kivételes, azaz sokkal kisebb számban megjelenő, de nagyon jellemző 1 Van T i e g h e m id. m. 227. old. A HAZAI THYMELAEACEÁK SZÖVETTANA 79' alakú rostok azok, amelyek egyenes lefutásúak és a két végü- kön erősen kiszélesedők. A levél háncsrostjaiuak nagysága és falvastagsága a mace- rált rostokon is feltűnő. Alakjuk a tipikus háncsrostalak. Maxi- mális hosszúságuk 2'5 mm, szélességük 4:^ //, vastagságuk 1 1 n. A fal vastagsága ugyanazon rostban állandó. Jellemző, hogy némely roston befűződést látunk, de a sejtfal vastagsága a be- fűződés helyén is ugyanakkora marad, mint a rost többi részén. B) \. A Daphne mezereum gyökerének anatómiai viszonyait a következők jellemzik : Bél nincs. A fatest egészen a szár középpontjáig terjed. A farészben már minden festés nélkül is feltűnik, hogy a kisebb átmérőjű elemek között a nagyobb edények bizonyos szabályossággal helyezkednek el a sugár irá- nyában. Még feltűnőbb különbségeket veszünk észre az egyes faelemek között, ha reagenseket használunk. A felmangánsavas káliummal, a sósavas floroglucinnal való kezelés után azonnal vizsgálva a vékony metszetet, a faelemek színeződésében nem' látunk különbséget. Ha azonban a safranin-anilinkék festést, vagy a kénsavas anilint alkalmazzuk, élesen kitűnik, hogy a nagyobb edények és a közvetlen szomszédságukban elhelyezkedő trachei- dák erősebben színeződnek, illetve a safranin-anilinkék festéssel csak ezek festődnek a fásodott elemeket jellemző piros színűre. A bélsugarak elég jól kivehetők, egy sejtsor szélességűek, faluk gödörkésen vastagodott. A kambium jól fejlett, 4 — 5 sejt- sornyi tangenciális irányban megnyúlt sejtekből áll. A háncsra jellemzők a keményítővel zsúfolásig telt nagy háncsparenchyma- sejtek és a háncsrostok. A háncsparenchyma sejtjei laza, háló- szerű szövetet alkotnak. A kerület felé eső sejtek inkább tan- genciális, a belsők inkább radiális irányban nyúltak meg. Külö- nösen a kerülettől távolabb eső háncsparenchymasejtek tömvék keményítővel. A keményítőszemek elliptikusak és kagylóalakúak, 10 n szélességi és 18 /-< hosszúsági maximális mérettel. A háncsrostok lazán, elszórtan vannak a háncsparenchyma- sejtek között. A farészhez közelebb esők gyengén fásodottak. Az egyenletes pararéteg vékonyfalú sejtekből áll. Nyolc-tíz- sejtsor van egymás fölött, A külső 2 — 3 sejtsor színeződése sár- gásbarna. A jellemző parareakciókat jól mutatja. 2. A szárra jellemző az i-ntraxyláris háncs, a farészben az évgyűrűk jól határolt kialakulása, a kéregben a háncsrostok laza elhelyeződése, a collenchyma, az epidermális pára hatalmas fejlettsége.^ 3. Levele bifaciális. Az epidermisz vékonyfalú, a levélnek csak a fonákán vannak levegőnyílások, még pedig félig, vagjr egészen bemélyedtek. Trichomák, calciumoxylat kristályok hiá- nyoznak." 1 Részben V o g 1 id. m. 6. old. ^ Részben Nitsche id. m. 15. old. és V o g 1. id. m' 5. old. 80 GALAMBOS M. 4. A gyökér liáncsrostiaiuak lefutása hullámos. Leggyako- riljb a buzogáiiyalakúau végződő rost, de elég gyakoriak a hegyes, sőt a szabálytalan végződésűek is. A szélesség ugyanazon ros- ton is változó. A falvastagság egyenletes. A rostok hosszú- ságának felső határértéke 3 mm, a szélességé 10 //, a falvas- tagságé 4 i'. C) 1. A Daphne alpína gyökerében sincs bél. A farész elemei közül a manganatreakcióval erősen színeződnek a nagyobb edények. Ugyanez észlelhető a floroglucin-sósavval való kezelés után is. Az utóbbi eljárásnál erösebb nag3atással világosan észre- vehető, hogy a sejtfalaknak körülbelül egyenlő vastagsága elle- nére azért látunk eltérő színeződést, mert míg a sötétebbre fes- tődő nagyobb edények egész sajtfala vörösszínű lesz, addig az ugyanolyan vastag sejtfalú, de világosabbra színeződő tracheidák sejtfalainak csak a középső lemezei színeződnek sötétvörösre, a többi része sárgás lesz. Jellemző, hogy a nagyobb edények (max. átm. 45 !>) nem szabálytalan csoportokban helyeződnek el, hanem koncentrikus körökben. Az évgyíírűk jól látszanak. A bél- sugarak nagyon feltűnök, egy sejtsor'szélességűek. Keményítőt tar- talmaznak, mint a háncspareuchyma sejtjei. A lazán elhelyezkedő szabálytalan háncsparenchymasejtek között vannak a vastagfalú háncsrostok. A közép felé a háncs- rostok sűrűbben, a kerület felé ritkábban, elszórtan jelennek meg. Manganatreakcióval savas főzés nélkül halványvörösre színe- ződnek. A pára aránylag vékony gyökereken is erősen fejlett. A gyökérkeresztnietszet fél átmérőjének átlag V^-része jut a párára, \'4-része a fára, a fennmaradó 'f ^ a közbeeső részekre. 2. A szár a többi fajokétól lényegesen nem különbözik. 3. A levél bifáciális. Levegőnyílások csak a fonákán van- nak, bemélyedtek. A levél fonákán az epidermiszsejtek kidom- borodók. Trichomák vannak.^ 4. A gyökér háncsrostjaira jellemző a sejtfalak nagyfokú vas- tagodása. A sejttíreg a legtöbben csak egy vonalnyinak látszik s csak itt-ott szélesedik ki egy kevéssé. Ez a jellemvonás a rostok keresztmetszetén is feltűnik. A hullámos leifutású rostok legtöbb- jének elhegyesedő vége van. Gyakori a rost közepe felé a ki- szélesedés. Előfordul az is, hogy a sejtüreg nem folytatódik egészen a rost végéig. A rostok átlagos hossza 17 mm; kivéte- ■ lesen 2 mm ; átlagos szélességük 22 //, a maximális szélesség 56 !'- ; a sejtfalvastagság átlag 9 i'^ de 24 [i is van. -D) 1. A Daphne Blagayana gyökerének farészében is fel- tűnik, hogy sósavas floroglucin vagy kénsavas anilinnal csak a nagyobb edények és az őket határoló tracheidák adják a jel- lemző reakciót, míg a manganatreakcióval ugyanezek az elemek ' T u z s 0 n id. m. 144. old. N i t s c h id. m. 10. old. A HAZAI THYMELAEACEÁK SZÖVETTANA 8 l sötétvörösre, a többi elemek pedig' világosabb vörösre színeződ- nek. A farész keresztmetszetének határvonala jellemzően hullámos. A manganatreakcióval sötétebbre színeződő szigeteket vastagíalú nagyobb edények (maximális átmérő 20 //. illetve 30 !') és a hal- ványabbra színező elemeknél sokkal vastagabb falú tracheidák alkotják. E szigetek idősebb és vastagabb (2 mm-nél nagyobb átmérőjíí) gyökerek keresztmetszetén körülbelül ékalakúak, ahol az ék hegye a fatest közepén van. A bélsugarak eléggé észre- vehetők. A kambium jól elkülönült. A háncs nagyobb terjedelmű a fánál. Pl. egy 4 mm átmérőjű gyökérben a keresztmetszet suga- rán mérve, a háncs terjedelme úgy aránylik a fáéhoz, mint 9:5. A háncsparenchymasejtek nagyok (maximális hosszúságuk 120 //, szélességük 48 i>). Sok keményítőt tartalmaznak ; a keményítő- szemecskék korongalakúak, átmérőjük 12 // Egy csomóban kevés háncsrost van. A háncsrostok a kerület felé eső részen nagyobb csoportokban vannak és erősebben mutatják a manganatreakciót, mint a fatesthez közelebb esők, amelyek elszórtan vannak a háncsparenchymasejtek között. A pára 8-9 sejtsorú. A szár járulékos gyökereinek szöveti szerkezete hasonló a íiatalabb normális gyökerekéhez. A fiatalabb (átlag 2 mm-nél kisebb átmérőjű) gyökerekben ugyanis az aránylag egyenletes nagyságú kisebb átmérőjű faelemek között szétszórtan igen nagy edények is vannak (Pl. egy 600 /^ átmérőjű járulékos gyökérben az edények között 40 // hosszúak és 24 // szélesek is.) 2. A szárban a fatestnek az intraxyláris háncsot körül- vevő része az előbb említett reagensekkel jellemző fareakciót adó vastagfalú, szűküregű elemekből áll. E jellemző széles övön kívül a nagyobb edényeket magukban foglaló szigetek sajátságos szabályos elrendeződést mutatnak^ amennyiben a sugár irányában helyeződnek el, a kerület felé szélesednek és tangenciális irány- ban lépcsőszerű eltolódást mutatnak. Mennyiségileg a vékony- falú kisebb faelemek a uralkodók. A kisebb tracheidák egyen- letes nagyságúak, a sugár irányában egyenes vonalban rende- ződnek el. Az edények hosszúságának felső határértéke 50 /^ a szélességé 26 /j.. Az évgyűrűk jól határoltak. A szöveti szer- kezet egyebekben hasonló a többi faj száráéhoz. A hypocotylban fokozatos az átmenet a szár és a gyökér anatómiai viszonyai között. Az epikotylhoz közelebb eső részé- ben eléggé fejlett bél van intraxyláris hánccsal, amelyben háncs- rostok is vannak. Az epikotyltól távolabb eső részlet kereszt- metszetén a bél már jóval kisebb átmérőjű és intraxyláris háncs már nincs a bél és a fa között. A bél átmérője is fokozatosan kisebbedik, végre már nem is találunk bélállományt. 3. A levelek bifaciálisak. Az epidermisz vastagfalú. Levegő- nyílások csak a levélfonákon vannak.^ ' V 0 g 1. id. m. 26 old. és N i t s c h e id. m. 10, 23. old. 82 GALAMBOS M. 4. A Daphne Blagayana szárának háncsrostjai a' leghosz- szabbak (4 mm)^ valamennyi rost között, amelyeket a hazai Daphue-fajokban megfigyeltek. A gyökér liáncsrostjai hosszúak, vékonyak, a legtöbb eset- ben tompán végződnek és gyakran elágaznak a végük felé eső részen. Falvastagságuk a rost egész lefutásában egyenletes. Hosz- szúságuk átlag 8 mm, szélességük átlag 8 // és átlagos falvas- tagságuk 2 [i. E) \. k Daphne laiireola gyökerében sincs bél. A fareak- €iók eredményeképen ennél is különbözően színeződnek a nag3'obb edények és az őket körülvevő tracheidák a kisebb átmérőjű tracheidákkal és libriformsejtekkel összehasonlítva, de ez a különbség nem nagyfokú. A nagyobb edények (max. h. átm. 76 // ; sz. 46 [í) a kisebbekkel váltakozva és pedig többé- kevésbé körre emlékeztető alakban helyezkednek el. A bélsugár- sejtek eléggé észrevehetők, radiális irányban kissé nyúltak, faluk gödörkésen vastagodott. Legfeljebb 40 /< hosszúak és 20 /-« szé- lesek. Az öt sorból álló kambium sejtjei kissé megnyúltak a tangenciális irányban. Átlagos nagyságuk 10 — 20 'i. A háncs külső részében nagyobb parenchymasejtek (40 n sz. és 180 ['■ h.) laza hálózatot alkotnak, a tangenciális irányban nyúltak meg és elszórtan háncsrostok vannak közöttük. A belső öv háncs- parenchyma sejtjei pol3'gonálisak, kisebbek (15 — 20 // átm.) és közöttük sok háncsrost van. A belső öv háncsrostjai a manga- natreakcióval rózsaszínre festődnek. A háncsparenchymasejtekben sok a keményítő. A keményítőszemek kagylóalakúak, 22 // max. átmérővel (a legtöbb 4 — 5 n átmérőjű). A phellogen tangenciá- lisan megnyúlt sejtjei téglalapalakúak (110 n, illetve 30 n max. átmérővel). A pára átlag 3 — 4 soros, legfeljebb 9 — 10 soros. Sem fiatal, sem idősebb gyökérben nem találtam meg a Hansen és Baccarini észlelte sphárokristályokat.^ . 2. A szár anatómiájára vonatkozóan annyit említ V o g 1, hogy nagyon hasonló a Daphne mezereum szárához.^ 3- A levelek bifaciálisak, a színén nincsenek levegőnyílások, trichomák nincsenek rajta, edénynyalábjai kollaterálisak.*^ 4. A gyökér háncsrostjai elég hosszúak, lefutásuk hullámos. Jellemző az egy roston csak egyszer előforduló könyökszerű meg- törés. A fal vastagsága mindenütt egyenletes. Némelyik roston szinte lemezszerűén kiszélesedett (31 ;>) részek váltakoznak erő- sen elkeskenyedett (9 //) részekkel. A keskeny részekben a sejt- üreg csak egy vonalnyi. A kiszélesedett részeken a legtöbb eset- 1 Vogl. id. m. 11. old. ^ Dr. Hans Solereder: Systeinatische Anatomie der Dicotyle- 'donen. 1899. p. 809. •'' Vogl id. m. 9. old. — N i t s c h e id. m. 19. old. ^M. Lamou netté: Recherches sur l'origine morphologique du liber interné. Ann. se. nat. Bot. S. 7. T. 11. Pl. 12. fig. 40. „Le liber interné resté dans la tige." A HAZAI THYMEIjAEACEÁK öZÖVETTANA 83 ben egyszerű gödörkés vastagodás látható. A hosszúság átlagos értéke 1 mm. A jellemző alakkal együttjár, hogy a szélességre vonatkozó adatok nagyon különbözők. Sejtfalvastagság átlag 4 //. F) 1. A Dapline cneormn gyökerének farészében az erő- sebben színeződő elemek sejtfalai sokkal vastagabbak, mint a halványabbra színeződök sejtfalai. (Sejtfalvastagság 6 //, ill. 2 fj). A keresztmetszet közepén vastagabb falú edények vannak. A többi sötétre színeződő vastagfalú elem néhány (2 — 6.) cso- portban helyeződik el, amelyek a középső részből indulnak ki és a kerület felé kiszélesednek. A keniényitőtartalmú bélsugarak sejtjein gödörkés sejtfalvastagodás látszik, A keményítőszemecs- kék korongalakúak, 4—6 ''■ átmérővel. A háncs belső részében nagyon sűrűn vannak eléggé fásodott háncsrostok, míg a kerü- lethez közelebb eső részben kevéssé, vagy egyáltalában nem fásodott háncsrostok vannak lazábban. Jellemző még a 10 — 12 egymás fölött álló parasejtekből alakult pararéteg. 4 mm átmé- rőjű gyökér keresztmetszetének a sugarán mérve a háncs három- szor nagyobb terjedelmű a fánál. 2. A s^'ár keresztmetszetén „a bélkoszorún belüli intraxyláris háncs belső szélén nagyobb, egymáshoz nagyrészt intercelluláris közök nélkül csatlakozó, vastagfalú sejtek vannak".^ A bélsugár- sejtek fala gödörkés. 3. A levelek bifaciálisak.'^ „Vékonyabb levelei a nagyobb elnyálkásodott sejtek helyén loupéval kivehető áttetsző pontokat mutatnak."^ A levegőnyílások bemélyítettek. 4. A háncsrostok nem egyenesek ; ugyanazon rost széles- sége elég tág határok között változó (pl. 15 — 33 //) ; a sejtfal vastagsága sem állandó ugyanazon rost egész hosszúságában. A háncsrostok a végükön elhegyesedők. A legtöbbön jól látható a sejtfalak csíkoltsága. Maximális hosszúság l'o mm. (t) 1. A Daphne arbuscula gyökerében a farész terjedel- mesebb a háncsnál. Vékonyabb gyökereken a keresztmetszet sugarán mérve a háncs átmérője félakkora, mint a farészé. Nagyobb, 1 cm átmérőjű gyökér keresztmetszetén a háncs átmé- rője 1"2 mm. A farészben a vastagabb falú nagy edényeket (50 't átmérő) ugyancsak vastagabb falú tracheidák veszik körül. A fa többi eleme vékonyfalú. (5. rajz.) A vastagfalú elemek csoportokban való elhelyeződése az 1 cm átmérőjű gyökerek keresztmetszetén már nagyítás nélkül is jól látható, mert e csoportok minden festési eljárás nélkül is sötétebbeknek látszanak a nagyobb sejtfalvas- tagságuk miatt (2. rajz). A íloroglucin-sósavval a vékonyabb falú elemek nem adják a fareakciót ; az anilinszulfát is változatlanul hagyja ezeket ; a felmangánsavas káliummal megadják a fareak- ciót, de világosabb színben, mint a vastagfalú elemek. A bél- ^ Tuzson J. id. m. 141. old. * N i t s c h e id. m. 84. old. ^Tuzson J. id. m. 141. old. 84 GALAMBOS M. sugarak egy sejtsor szélességűek, sejtjeik fala gödörkésen vas- tagodott. A többi fajhoz viszonyítva a háncsparenchymasejtek kicsik (20 — 30 '> maximális átmérővel). A háncsrostok vékony- falúak ; átmérőjük átlag 10 /'. A pára jól fejlett, a pararéteg átmérője kb. olyan, mint a háncsé. A pararéteg és a háncs egyforma terjedelme a hossz- metszeten is feltűnik. A parasejtek (20 — 25 sor egymás mellett) a hossztengely irányában megnyúltak, téglaalakúak, hosszúságuk legfeljebb 60 /<, szélességük legfeljebb 20 f. A háncs sejtjei inkább a hossztengely irányában nyúltak meg. A bélsugársejtek nagysága egyenletes ; átlag 44 ff hosszúak és 12 // szélesek. A faelemek különböző mértékben színeződő csoportjai a hossz- metszeten egymással váltakozó, különböző szélességű, sötétebb a c d a = 2. rajz. A Daphne arbuscula gyökérkeresztmetszetének képe ötször nagyítva. pára, b = háncs, cd — fatest, c = a fatest vastagabb falú elemei alkotta csoportok, cl = a vékonyfalú elemek csoportjai. és világosabb sávokban helyeződnek el. A világosabb sávokat 10 — 12 egymás mellett álló sorban elhelyezkedő faprosenchyma és kevés faparenchyma alkotja (200 // átl. hossz, és 20 /^ szél.). Az udvarosán gödörkés sejtfalvastagodás a jellemző. A söté-. tebbre színeződő részben tracheák és libriformrostok vannak. A tracheák oldalfala udvaros gödörkéket visel, vagy lépcsőzete- sen gödörkés vastagodást mutat. Az edények végén az egyszerű perforáció is jól látható. 2. A szárat a nagyátmérőjű bél jellemzi, amelyet keresztmet- szetben köralakú bélsejtek alkotnak, közöttük nagy sejtközti üre- gekkel. Az intraxyláris háncs sejtjei a benne itt-ott előforduló háncs- rostok kivételével vékony falúak. A farészben minden mikrokémiai reakció alkalmazása nélkül is feltűnik a vastagabb falú és véko- nyabb falú elemek alkotta csoportok sajátos elrendeződése. A fát csavaros vastagodású és oldalfalukon udvaros gödörkéket viselő edények, vastagfalú és vékonyfalú tracheidák és kevés paren- A HAZAI THYMELAEACEÁK SZÖVETTANA 85 chynia alkotja. A bélsugársejtek falán egyszerű gödörkék van- nak. A háncs sejtjei tiilnyonióan vékonyfalúak. Aránylag kevés liáncsrostcsoport van benne. Az elsődleges kéregben feltűnő a klorofiUt tartalmazó collenchyinatikus sejtekből álló réteg. ^ 3. A levél bifaciális.^ Levegőnyílások a fonákon vannak. A levegőn}álások körül az epidermiszsejtek papillozusan kitürem- kednek. A levél mindkét oldalán itt-oit szőrök emelkednek ki az epidermiszsejtek közül. ^ A levegőnyílások zárósejtjei jól bemé- lyednek az epidermisz színvonala alá.* 4. A háncsrostok elég hosszúak (2'5 mm), keskenyek (átla- gos szélességük 10 !>■.) A legtöbb tompán végződik. Némelyik el is ágazik. A sejtfal vékony ; ugyanazon roston egyenletes a fal vastagsága a rost egész lefutásában. III. A hazai fajok összehasonlítása. A hazai Thymelaeceák anatómiai viszonyainak az össze- hasonlításakor különbségek mutatkoznak Á) egyrészt a Daphne- fajok és a Thymelaea passerina között, B) másrészt eltérések vannak az egyes Daphne-fajok jellemző szöveti szerkezetében. A) Különbségek a hazai Daphne-fajok és a Thymelaea passerina között. 1. A gyökér, a) A Thymelaea passerina és a Daphne- fajok gyökere között egyik legszembetűnőbb eltérés a farésznek és a háncsnak egymáshoz viszonyított méreteiben nyilvánul, A Daphne-fajok gyökerében a Daphne arbuscula kivételével a farész kisebb terjedelmű, mint a háncs ; a Thymelaea passerina gyökerében ellenkezőleg a farész a nagyobb terjedelmű. (Ha a Thymelaea passerina gyökerének keresztmetszetén mérve egy- ségnek vesszük a háncs átmérőjét, akkor a farész átmérője átlag öt egységnyi.) h) A Daphne-íajok gyökerének keresztmet- szetén feltűnő, hogy a farésznek nem minden eleme adja egy- formán az ú. n. fareakciókat. A vastagabbfalú edények és a velük szomszédos kisebb átmérőjű, de szintén vastagabbfalú faelemek a sósavas florogiucinnal, anilin szulfáttal és felmangán- savas káliummal megadják a jellemző fareakciót. A fatest vékony- falú elemei sósavas florogiucinnal, kénsavas anilinnal nem adják a fareakciót; a manganatreakciót megadják, de világosabbra szí- neződnek a vastagfalú elemeknél. A Thymelaea passerina gyökerének elemei az összes ú. n. fareakciókat egyformán adják, c) A háncs- ^ T u z s 0 n id. m. p. 140. — B o g s c li id. m. p. 24. ^ N i t s c h e id. m. p. 34. — V o g 1 id. m. p. 19, — T u z s o n id. m, p. 137. ' T u z s o n id. m. p. 188. * B o g s c h id. m. p. 16. Botanikai Közlemények. 4—6 füzet. 9 86 GALAMBOS M.: rostok nagy mennyisége feltűnik minden vizsgált faj gyökerének a háncsában. De a Daphne-fajoknál a háncsrostoknak csak egy része fásodottésaziskis mértékben/ a Thymelaeának valamennyi háncs- rostja elég erősen fásodott. d) ADaphne-fajok gyökerében a háncsros- tok elszórtan, vagy kisebb csoportokban lépnek fel, a Thymelaea gyö- kerében lényegesen nagyobb tömegű rost alkot egy-egy csoportot, e) A háncsrostok elrendeződésében is eltérés van, amennyiben a Daphne- fajokban a háncsrostok a laza hálózatot alkotó háncsparenchyma- sejtek között helyezkednek el kisebb-nagyobb csoportokban úgy, hogy a két elem együttes megjelenése kis nagyítással koUenchymára l^-W _;^r5^_ ;^ V5~ ?^?%' 3. rajz. Részlet a Daphne laureola gyö- kerének keresztmetszetéből. A háncs vázlatos nagyítása 60-szoros nagyítással. A pontokkal kitöltött terü- letek a háncsrostcsoportok helyét jelzik. 4. rajz. A 3. rajzon feltünte- tett háncsrész egj részlete 225-szörö8 nagyítással. A 3. rajzon pontozott területnek a háncsrostcsoportok felelnek meg. emlékeztet (3 — 4. rajz), a Thymelaea gyökerében pedig az ékalakúan kiszélesedett bélsngarak között levő terület túlnyomó részét háncs- rostok töltik ki. f) A Daphne-fajok fáját alkotó faelemek sejt- falvastagságai között feltűnő nagy különbségek vannak, míg a Thymelaea minden faelemének sejtfalvastagsága közelítőleg egyenlő. (L. 5 — 6. rajz.) 2. A szár anatómiájára jellemző, a) hogy míg a hazai Daphne- fajok szárkeresztmetszetének a közepét a nagy sejtekből álló bél foglalja el, addig a Thymelaea passerina szára üreges, b) A Thymelaea passerina életkorával összefüggő jelenség az, hogy szárán nem képződik pára, hanem az epidermisz megmarad. 'Van T i e gh e m szerint (id. m. p, 189.) a Daphne-fajok gyöke- rének háncsrostjai nem fásodottak. A HAZAI THYMELAEACEÁK SZÖVETTANA 87 c) A Daphne-fajok szárában sokkal nagryobb terjedelmű a háncs, mint a Thymelaea szárában, d) A háncsrostok a Thymelaea szárában erősebben fásodottak, mint a Daphne-fajokéban. e) A Daphne-fajok fájában feltűnők a vastagabb sejtfalú elemek cso- portjai, a Thymelaea fájában nincs eltérés az elemek sejtfalának vastagságában, f) Az elsődleges kéreg a Daphne-fajokban kifelé kollenchimás, a Thymelaeában pallisad-parenchimás kialakulásű. 3. A levél. A hazai Thymelaeaceák levelének anatómiáját vizsgálva kitűnik, a) hogy a hazai Daphne-fajok és a Thymelaea passerina között lényeges különbség az, hogy a Thymelaea levelei rajz. Részlet a Dapktie arbuscula gyökerének fatestéből. (Nagyítás 225 - 1.) rajz. Részlet a Thymelaea passe- rina gyökerének fatestéből. (Nagyítás 225 : 1.) izolateralisak, a Daphne-k levelei bifaciálisak; h) hogy a Daphne- fajok leveleinek csak a íonákán vannak levegőnyílások, a Thyme- laea passerina leveleinek pedig a színén és fonákán egyaránt. B) Különbségek a hazai Daphne-fajok között. 1. A hazai Daphne-fajok gyökerének szöveti szerkezetében az egységes alapelv mellett vannak különbségek is, a). Valamennyi faj gyökerére jellemző a) a bél hiánya; h) a farészben a nagyobb, ill, vastagabb falú elemek csoportos fellépése a jóval kisebb, ill. vékonyabb falúak között; c) egy sejtsor szélességű bélsugarak; d) a sejtfalak gödörkés vastago- 9* 88 GALAMBOS M. : dása; e) a háncsrostok nagy száma és sajátságos helyzete a háiícsparenchyma sejtek között. (3) Az egyes fajok gyökerei között különbség van: a) a farész és a liáncsrész méreteinek egymáshoz való arányában. A Daphne arbuscnla kivételével a hazai Daphne fajok gyökerén a háncsrész legalább is kétszerte terjedelmesebb a farésznél. h) Különbség van a farészben a különböző reagensekkel és festő- anyagokkal sötétebbre, ill. más színűre festődő elemeknek a gyengébben színeződök között való elhelyezkedésében és c) a háncsrostok elhelyeződésében. 2. a) Valamennyi faj szárára jellemző a) a laza paren- chymatikus sejtekből álló bél, b) az intraxyláris háncs, c) a farészben nagyobb, ill. vastagabb falú elemek csoportos fellépése a kisebb, ill. a vékonyabb falúak között, d) a collenchyniás rész kialakulása az elsődleges kéregben. P) Az egyes Daphne-fajok szára között eltérés van: a) a bélsejtek alakjában és nagyságában; b) az erőí^ebben festődő fa- elemek csoportjainak az elhelyeződésében; c) a nagyobb faedé- nyek átmérőinek maximális értékében. 3. A hazai Daphne-fajok levelei bifaciálisak. Az egyes fajok között mutatkozó különbségek: a a levegőnyílások számában, b) elhelyeződésében és kialakulásában és . A levegő Avizszál liossza Órán- ként el- fogyott Avizszál hossza Órán- d is relatív nedves. hőfoka ként el- fogyott 29 30 31 10 1 4 8 9 12 3 7 8 12 00 00 00 45 15 30 32 30 49 45 0 0 0 0 4 4 4 4 4 0 r T T N N N % 58 42 35 78 72 52 47 64 72 44 °C 24,0 26,0 28,5 18,0 21,0 23,7 25,5 22,0 21,0 26,0 33 31 27 22 22 21 19 16 15 12 0,6 1,3 0,4 0,0 0,3 0,6 0,7 0,0 0,7 60 55 48 40 40 35 28 25 23 • 19 1,6 2,3 1,7 0.0 1,5 2,3 0,7 0,1 1,0 A táblázatból látható, hogy a délelőtti és a késő délutáni órákban a szívás sokkal kisebb volt, mint a kora délutáni órák- ban, amikor az alsó levegőréteg hőmérséklete maximumát, a relatív nedvesség pedig minimumát éri el. Az éjjeli órákban, úgymint a II. táblázatban a szívás itt is minimális volt. Feltűnő a táb- lázatban az óránként kiszívott víz kis mennyisége, vagyis a sebes- ség csekély értéke. Ez akkor válik érthetővé, ha meggondoljuk, hogy az üvegcső átmérője, a kihúzott vég átmérőjéhez képest nagy volt. Ugyanis ha a kapilláris végnél az átmérő d és az üvegcső átmérője Z), akkor stationár áramlás esetén a megfelelő i; és F > A rövidítések jelentése: 0 derült égbolt, 4 teljes borultság, — szél- csend, illetőleg napfényhiány, f gyenge szél, N napfény. MÓDSZER NEDVNY0MA81NGAD0ZAS0KH0Z 103 sebességek úgy viszoiiylanak egymáshoz, mint az átmérők reciprok négyzetei V: ^ = T^ • "j7i amiből V = -^ Mivel a fenti összefüggésben csak a D-t változtathatjuk tetszés szerint, F-re, vagyis a szívás sebességére csak úgy kap- hatunk nagyobb értéket, ha D-t, vagyis a mérőcső belső át- mérőjét kisebbnek vesszük. Ezért Budapestre visszatérve a csöveket következőkép módosítottam (1, ábra). A kihúzott üveg- csövet, amely 4 cm hosszú volt, gummicsővel egy 75 cm hosszú és 2 mm belső átmérőjű vastagfalú üvegcsővel kötöttem össze, amelyre a skálát erősítettem. A csövet vízzel teleszíva villaalakú fatartókra fektettem vízszintes helyzetben és a kihúzott cső végét 1. kép. Kapilláris potometer felállítása. E heg-yes végű üvegcső. Z gummi- csö. N mérőcső. a növény szárába szúrva, azt a gummicsőnél fogva^ a szárhoz kötöttem, nehogy a szél kitörje vagy kihúzza. A kísérleti növények 2^^ hónapos, cserépbe ültetett napra- forgók voltak 1 — 1,5 m magas átlag 1 cm vastag szárral. A relatív nedvesség mérésére Koppe-féle beállítható hajszál- hygrométert használtam. A hőmérsékletet a hygrométer állványára akasztott Vio"-os hőmérőn olvastam le, A cserép földjének hő- mérsékletét Vi"-os hőmérővel mértem. Mind a légnedvességre, mind a hőfokra vonatkozó adatokat összehasonlítottam a buda- pesti Meteorológiai Intézet termográf és hidrográf adataival és a hőmérsékleti adatok között olyan párhuzamosság mutatkozott, hogy ennek alapján néhány hőfoJcot intrapolálni lehetett. És ehelyütt hálás közönetet kell mondanom Endrey Elemér úr- nak, aki ebben szíves volt támogatni és Marczell György dr. úrnak, aki szíves volt a hygrométer statikus és dinamikus korrek- cióit meghatározni. 10^ 104 SZOLNOKI I.: III. táblázat. — Helianthus annuus. L. Eg-yet. Növénykert. 1916 szeptember 26-tól 29-i<í. Idö** Meteorológiai elemek***i '■ II. 1 III. h m O iO Levegő u. s B E ii cn •a> >, (U B E E 0-3 m V o E _ E >§ E ^E c ti ■o o a >■. c be •«£ O « Ul d d N 27 5 00 7* 7 45 4 — — 10* 384,5 4,5 sz 409 1,2 SZ 451,6 4,0 sz 8 45 4 79 13,4 11,0 380 n 407,8 >f 447,5 » 7,2 2,3 5,0 9 45 4 — (N) 73 15,6 14,0 ■572,8 8,8 » 405,5 2,7 » 442,5 6,7 n 10 45 3 — (N) 70 17,3 15,8 364 11,6 ■ 402,8 3,4 p i 435,8 10,1 » 11 55 0 1 N 62,5 20,1 19,0 350,5 14,0 « 398,8 4,6 » 424 19,2 »? 12 45 0 Á N 59 21,0 21,2 338,8 13,8 ÍJ 395 5,0 »l 408 27,0 » 1 45 1 N 55 22,4 23,0 325 16,0 Á 390 6,0 Á 2" "] 383 31,0 2 45 1 1 N 54,5 21,5 24,3 b09 384 352 "2 » 12,5 4,0 24,8 3 45 0 N 57,5 19,0 21,8 296,5 10,9 Á„ r 380 3,0 • 327,2 19.5 Á„ 4 35 0 — N 64 17,6 19,8 287,5 ÁÖ 377,5 Aö 311 Áö 5 00 15* 1 11 00 8* 1,9 1,1 i 5,0 28 5 00 6* !i 1 ! 6 45 0 N • 10* 261,5 Áö 362 Á öl 1240 Áö 1.9 1,0 1,6 7 45 0 0 N 72,5 13,2 10,1 259,6 2,9 n 361 2,0 n 238,4 3,6 n 8 45 4 — 12 15,1 12,7 256,7 3,2 íJ 359 2.0 y 234,8 4,8 n 9 45 4 — 70 16,0 13,8 253,5 4,8 » 357 2,4 » 230 5,6 ÍJ 11 00 4 t — 60 20,8 16,0 247,5 6,5 n 354 3,1 ,223 8,0 •fi 12 00 3 2 (NJ 57 21,2 17,4 241 6,5 j» 350,9 3,9 ,■215 9,0 n 1 00 3 2 (N) 55 21,4 18,0 234,5 8,5 — 347 5,0 „:206 13,2 n 2 00 3 t (NJ 53 21,2 18,5 226 6,0 ö 342 3,5 » 1 192,8 13.8 n 3 00 3 t — 54 21,2 18,4 220 6,0 ;> 338,5 3,5 » 179 12,0 ö 4 00 4 t — 57,5 20,4 17,6 214 4,0 » 335 2,8 » 167 9,0 » 5 00 4 — — 67 18,6 17,0 210 ?s 332,2 ) 158 Jí 11 OC 13* 2,7 •M i 1 5,2 * Intrapolált értékek. — ** Zónaidö. *"• Rövidítések magyarázata : 0 derült égbolt ; 1—4 a borultság foka MÓDSZER XEDVNY0MÁ8INGAD0ZÁS0KH0Z 105 A III. táblázatból jól látható, hogy a szívás sebessége, vagyis az óránként beszívott vízszálnak a hossza, a hőmérséklettel ará- nyosan^ a relatív nedvességgel pedig fordított arányban növekedett, illetőleg fogyott. Kitűnik a táblázatból az, hogy a hőfok és a relatív nedvesség ingadozásaira legkevésbbé reagált a II. napra- forgóban elhelyezett mérőcső. Ennek magyarázatát megtaláltam a beszúrás helyén készített szárkeresztmetszet mikroszkópi vizs- gálatakor. A II. számú napraforgóban ugyanis a cső végén sztereid szövetből kiszakadt dugasz volt, viszont az I. és III. naprafor- gókba szúrt csövek végei a bélszövetben szabadon végződtek. Itt megjegyezzük, hogy utólag találtunk utalást arra, hogy a nyomásra vonatkozó megfigyelések után célszerű a megfelelő keresztmetszetet megvizsgálni. Nevezetesen F i g d o r^ pálmákon végzett manométeres vizsgálatainak tárgyalása során megjegyzi: „sajnos, elmulasztottam a kísérletek befejezése után a manométer odaerősitésének helyén a pálmatörzset anatomiailag megvizsgálni és így nem tudom teljes pontossággal megmondani, hogy az észlelt nyomások a pálmatörzs mely szövetére érvényesek". Látjuk tehát, hogy a kihúzott végű üvegcsöveké^ segítségével közvetlenül megmérhetjük a szabadföldi lágyszárú és ép növény relatív nyomásváltozásait ^ ami az eddig használt módszerekkel nom volt lehetséges. Megjegyzendő, hogy a csövek átmérőinek megválasztásával a módszer érzékenysége tetszés és szükség szerint fokozható. Legyen szabad továbbá rámutatni arra, hogy a kapilláris potométer kiindulásid és alapul szolgálhat oly eszközök konstruá- lására, amelyek egyrészt az agrármeteorológiának, másrészt a lágyszárú növények élettanának hasznos szolgálatot tehetnek. Ugyanis a kapilláris potométerrel v. manométerrel össze- kapcsolt lágyszárú növény oly összetett műszert alkot, amely alkalmas a meteorológiai elemeknek a vegetációra kifejtett egyes hatásainak megítélésére. Ez fás növényeken végzett manométeres vizsgálatok esetében már megtörtént, ám itt, mint az pl. Figdor^ vizsgálataiból látható, a megegyezés a meteorológiai elemek és a nedvnyomás között csak nagyjában van meg, mivel a „belső" faktorok sokkal erösebben módosítják a meteorológiai elemek hatását a fás növényekre, mint az egyszerűbben felépített és kisebb terjedelmű lágyszárúakra. Talán nem csalódom, ha — szélcsend ill. napfény hiánya ; ^ gyenge szél, amely csak a leveleket, 2 erösebb szél, amely a szárat is megmozgatja ; (N) tompított napfény, iV teljes napfény; h hervadtság ; A és -^ árnyék és félárnyék; Ö öntözés; n és sz nedves és száraz föld. ^ ^ F i g d o r, Unters. ü. d. Erscheinung des Blutungsdruckes in den Tropen. Sitzungsber. d. k. Akademie. d. Wiss. Mat -naturw. Classe CVII. Bd. I. Abt. (1898.) p. 645. ^ Mivel az eszközt mint a potométer egyik módosítását foghatjuk fel, ajánlatos röviden „kapilláris potométernek" nevezni. * Előbb idézett munka, 665. old. és a mellékletek. SZOLNOKI I.: azt hiszem, hogy az ismertetett módszert egyszerűsége fitofeno- lógiai mérések kivitelére felette alkalmassá teszi és ezek jelentő- ségének kiemelése érdekében legyen szabad S á v o 1 y F e r e n c dr. nagyérdekű cikkére^ hivatkozni, amelyben az agrármeteorológia egyik feladatát ilyen nemű vizsgálatok elvégzésében látja. Ami másrészt a módszernek a lágyszárú növények élet- tanában való jelentőségét illeti, ez elsősorban abban áll, hogy a lágyszárú növény nedvnyomása abszolút értékének meghatá- rozására két lehetőséget nyújt, míg az eddgi módszerek erre egyáltalában nem voltak alkalmasak. Az egyik lehetőség az indirekt út, amikor is R e n n er mintájára úgy lehet eljárni, hogy egy bizonyos időtartamú mérés után a szárat a kapilláris poto- méter felett lecsonkítva és a csonkra légszivattyút kapcsolva, megmérjük a légszivattyú által létesített szívást a mérőcsövön és azután a légszivattyú negatív nyomásának segítségével egy- szerű aránylattal|kiszámíthatjuk az egyes szívássebességnek meg- felelő nyomási értékeket. A másik lehetőség a direkt módszer, amikor a kapilláris potométert manométerrel kapcsoljuk össze és a nyomás abszolút értékét a megfelelő korrekciók után kapjuk. A kapilláris potoraéternek másodsorban az a jelentősége, hogy egyes feltevések, amelyekben egészen biztosak vagyunk ugyan, de kísérleti bizonyításra eddig alkalmasak nem voltak, kísérleti úton igazolhatók. így pl. egész l)izonyosnak vesszük, hogy a lágyszárú növényekben a transzpiráció változásával kapcsolatos hidrosztatikai nyomásingadozások az edényekben a legerősebbek, de ezt közvetlenül igazolni csak kapilláris potométerrel lehet, mert ezeket hol rövidebbre, hol mélyebbre szúrva, úgyszólván elemzés tárgyává tehetjük a szárkeresztmetszet különböző szöve- teiben uralkodó és egymástól eltérő nyomásokat. Azt is biztosra vesszük Sachs kísérlete után (1. a bevezetést), hogy a nedv- szállítást a gyökérnyomás és a levélszívás egyidejűleg végzi. Ám ez a feltevés csak akkor lesz szigorúan bebizonyítva, ha kísér- letkor ugyanazon napraforgóba két hegyesvégű mérőcsövet szúrva, a szívássebességeket állandó külső feltételek mellett megálla- pítjuk, és azután a R e n n e r-féle „Klemmversuch" módjára a szárat a két mérőcső között összeszorítjuk és ha ekkor a szorító felett negatív, a szorító alatt pedig pozitív nyomásnak megfelelő szívássebességeket észlelünk. Ki lehetne fejteni azt is, hogy a kapilláris csövek módszerével hogyan lehetne megközelíteni azt a nedvszállítási problémát, amit Jóst Quantitásfrage-nak nevez, ám ez korai volna most, mikor még a fentebb kijelölt utak nincsenek kísérleti módon kiegyengetve. Sajnos, nemcsak a fenti lehetőségek kipróbálásában aka- dályoztak meg a viszonyok, hanem az eredeti eszközön végzendő módosításokban is. így a P f e f f e r és Mac D o u g 1 a s-féle ^ Dr. Sávoly Ferenc: Mezöoazdaság és meteorológia. — Földr. Közi. 1915. 8. f. és „Az Időjárás" 1916. 5. f.j e) pont. MÓDSZER NEDVNYOMASINGADOZASOKHOZ 107 potetométerek^ mintájára a kihúzott végű üvegcső és mérőcső közé célszerű egy T-alnkú csővel ellátott tölcsért iktatni az el- fogyott víz könnyű pótlására (2. rajz). Ekkor a megfigyelés heteken, hónapokon át folyhat, csupán olyan állványról kell még gondoskodni, amivel a növény növekedését követni lehet. N 2. kép. Kapilláris potometer T-alakú csövei összekapcsolva az elfogyasztott víz pótlása^céljából. E hegyes végű üvegcső. Z gummicsö.. iV mérőcső. S tölcsérrel és csappal ellátott T alakú cső. Végül hálás köszönetet kell mondanom Mágocsy-Dietz Sándor egyetemi tanár úrnak, a budapesti m. kir. tud. egyetemi Növénytani Intézet és Növénykert igazgatójának szíves útba- igazításaiért és azért, hogy a vezetése alatt álló intézetben a módszeremet kipróbálhattam. LíndauG. : A tószegi Laposhalom történclemelőttí növényi leletei, (Eredeti német szöveg a [37]. oldalon.) A dolgozatomban tárgyalt történelemelőtti időből származó növényi leletek a tószegi Laposhalom (Pest vármegye) egykori őstelepének feltárásából kerültek napfényre. Valamennyi növényi lelet a halom egykori lakótelepének ú. n. katlantűzhelyeiről való. A szakszerű feltárást Márton Lajos dr., a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának segédőre végezte 1906-ban szeptembertől októberig. Ásatásairól a Magyar Nemzeti Múzeum 1906. évi jelen- tésében (170 — 173. oldal) számolt be. A halom betelepülése az úgynevezett magyar terramárák időszakában történt, körülbelül abban a korban, amely a neolithkor és az előhaladottabb bronz- ' Ernáhrungspliysiologisches Praktikum d. höheren Pflanzen v. G r a f e (1914), 438. old. 108 LINDAU G.: , A TÓSZEGI LAPOSHALOM LELETEI kor közé esik. Ezen az őstelepen a vaskor maradványait nem találták. A növényi leletek legnagyobb része árjyát {Hordeum vul- garé) és borsót {Pisum sativwni) tartalmaz. Mindkettő megvan tiszta állapotban és meglehetősen erősen elszenesedve fordul elő. Az elszenesedés, bár a növényi részek a katlantűzhelyekről valók, mégis valószínűleg később történt, amikor ugyanis a lakó- helyek leégtek. Az elszenesedési állapot a leletek szerint válto- zik. Legerősebben szenesedtek el a magvak, közülök különösen a 3-, 5- és 6-os jelzésű próbák, továbbá a surló szárai és az árpa szalmája. A növényi leletek közül feltűnő az Onopordon acanthium (1. sz.) kaszatterméseinek jelenléte, amelyről alig mondha- tunk valamit, mert nem tudjuk, hogy miféle állat hordhatta a kaszatterméseket arra a rejtekhelyre, amely a prehisztorikus magvak közelében feküdt. Épp úgy nem mondhatok véleményt a 15. számú IcristálykákróL mert keletkezésük módjáról nin- csen tudomásunk. A körtét (16. sz.) minden bizonnyal mint ele- séget gyűjtötték, ellenben a gubacsról (17. sz.) nem tudjuk, mire használhatták. A leletek száma 17, melyek meghatározásaim szerint a következők : Onopordon acanthium L. kaszattermései (1. sz.) ; a lencse (Ervum lens L.) magvai (2. sz.) ; a borsó {Pisum saii- vum L.) magvai (3., 4. és 14. sz.), melyek közül a 4-es számú próbában Lathyrus sativus L. magvai és az 5, számúban pedig Polygonum convolvulus L. és Atriplex paiidum L. var. magvai is fordulnak elő ; az árjja {Hordeum vulgare L.) szemtermései (5., 6., 7., 8., 12. és 13. sz.), a 8-as számúban még lencse is van jelen ; a surló {Equisetum arvense L. var.) szárai (9. sz.), az árpa (Hordeum vulgare L.) szárrészletei (10. és 11. sz.) ; kris- tálykák (15. sz.) ; körte (16. sz.) és végre a Biorrhiza paliida Oliv. okozta tölgygubacs (17. sz.). A prehisztorikus növényi leleteket kérésemre dr. F i 1 a r s z k y Nándor magyar nemzeti múzeumi növénytani osztály igazgató úr volt szíves rendelkezésemre bocsájtani, akinek ezért köszönetet mondok. K. MIH ALÜ8Z V.: A GYERMEKLÁNCFŰ LEVÉLKÉJE 109 Mihalusz V. : A gyermekláncfű tökocsányán rend- ellenesen megjelenő levélke. A gyermekláncfű (Taraxacum officináié) tökocsányán ren- des körülmények között, eltekintve a csúcsán ülő virágfészektöl, semminemű képződmény nem észlelhető. Ritka esetben, miként ez K. A. Rudolphi „Anatomie der Pflanzen" című művéből isme- retes (139. old.), a kocsány különböző magasságában levélke fej- lődik. Mivel ügy tapasztaltam, hogy ez egyáltalában nem ritka, sőt igen gyakori jelenség, azt hiszem, nem lesz érdektelen rész- letesebb megvizsgálása, már csak azért is, mivel az irodalomban még teljesen ismeretlen. Megfigyeléseim azt bizonyítják, hogy ezen teratológiai jelen- ség előidézésében, miként ez az alább elmondottakból kitűnik, a fényhiánynak van a legfontosabb szerepe. Azon egyedek, ame- lyeken ilyen rendellenes levélke észlelhető, minden esetben árnyé- kos helyen nőttek s aszerint, hogy a növény fejlődésének mely időszakában és mekkora mértékben jelentkezett a beárnyékolás, a levélke is más és más alakban fejlődött ki. Több száz eset kapcsán az alább részletezett három csoportba oszthatók a levélke különböző formái. Mindazokban az esetekben, amikor a növény normálisan fejlődhetett, tehát sem fényben, sem vízben nem szű- kölködött, rajta semminemű rendellenes elváltozás észlelhető nem volt. A tapasztalatok hosszú sora alapján mondhatom, hogy ez a jelenség nem pathologiai, hanem tisztán teratológiai. Hogy a levélke formáit megállapíthassam, mértékül úgy az egész növény, valamint a levélke habitusát vettem tekintetbe. Ezen formák a következők : 1. A levélke lomhlevélnemü. Ezen esetben a növény mindig erős, jól fejlett példány, melynek tőlevelei teljesen kifejlődtek, tőkocsánya pedig nagy, erős és zöldszínű. A magas és vastag tőkocsány felső negyedében a mélyen hasogatott, majdnem szár- nyasán metszett lomblevélszerű levélke foglal helyet, mely minden esetben nagyobb, vagy legalább is akkora, mint a fészekpikkely- levélkéi (1. ábra, baloldali kép). Anatómiailag is ez a legfejlettebb, mert szerkezete a lomblevelek szerkezetéhez nagyon hasonló. Alsó epidermiszén sok. a felsőn alig négy-öt szájnyílást találunk. MezofiUuma, vagyis asszimiláló szövete klorofiUban dús, alap- szövetszerű, tömött, tehát nem szivacsparenchima. Minden jel arra mutat, hogy a növény tőlevelei már telje- sen fejlettek s a tőkocsány is kialakulófélben volt, amikor vagy a magasratörő fű, vagy a mellette levő bokor ágai majdnem tel- jesen elzárták a növényt, nemcsak a direkt, hanem a szórt fény- től is. Az ilyen levélke mindenkor a legkorábban megjelenő pél- dányokon észlelhető, mint ahogy a vázolt helyzet is csak kora tavasszal állhat elő. 110 -MIHALUSZ V.: Ezen megfigyelések önkéntelenül azt a gondolatot ébresztik a szemlélőben, hogy a fejlett, a legtöbb esetben már virágzó, de lomboktól sűrűn betakart tölevelű növény meglehetős siker- rel fejleszt asszimiláló szervet, mely azt a kevés anyagot, amelyre ^/irM:;:;;'::^'^' 1. ábra. a fejlődő magoknak még szükségük van, termelni ^^** é-s elkészíteni képes. Mi sem természetesebb, mint az, hogy ilyenkor a levélke a kocsány fejlődésének utolsó pillanatában s ennek megfelelően annak a fészekhez legközelebb eső negyedé- ben jelenik meg. 2. A levélke merev, börnemü. Ilyenkor a növény habitusa a következőkben foglalható össze : a tőlevelek keskenyek, meg- nyúltak, etioláltak; a tőkocsány alsó része ugyancsak vékony. A GYERMEKLÁNCFŰ LEVÉLKÉJE 111 etiolált, felső, a fű vagy lombok fölé emelkedő része vastagabb s csak a levélke megjelenési helyén túl vékonyodik újra, töré- keny, anthocyantól pirosszínű, igen kevés kloroíillal. A levélke mereven eláll a tőkocsánytól s végén majd min- dig száradó, csavarodott (1. ábra, középső kép). Epidermisze jól fejlett és anthocyant tartalmaz. A levélke fonákján szájnyílásokat találunk, ám színén egy esetben sem. Mezofilhima, miként az első eset- ben, tömören egymás mellé sorakozó, kloroíillszemecskés paren- cliymasejtekből áll. Az alapszövet úgy a levélke csúcsa, vala- mint a szélei felé prosenchymajellegű koUenchymába megy át s ez merevíti az egész levélkét (2. ábra). Ez az eset azt a benyomást teszi, hogy a beárnyékolás az egyedet sokkal előbb érte, mint az első esetben, de a növény még elég korán képes volt megmenekülni a teljes fényhiány veszedelmétől, s még elég anyag állt rendelkezésére, hogy úgy ábra. óvószervet, valamint ennek segélyével életképes nemzedéket tud- jon fejleszteni. 3. A levélke hártyás, satnya. Ez esetben a növény teljesen szabadon áll, alacsony bokroktól, fűtől beárnyékolva nincsen, de direkt fényt majdnem sohasem kap, mivel magas fák vetik rá árnyékukat. A növény teljesen csenevész, sápadt, kicsiny, tőlevelei igen vékonyak, tőkocsánya alacsony, satnya s majdnem mindig csavarodott. Maga a levélke hártyás, vékony, keskeny, hegyes, a levélhüvely széleinek megfelelő két szőrnemű karély- kával (1. ábra, jobboldali kép). Epidermisze vastag, sejtjeinek külső fele azonban nem kuti- kulás ; mezofiUuma 4 — G sejtsorból álló paíenchyma (3. ábra) klorofill csak az epidermisz alatt lévő első parenchymás sejt- sorban van s csak ritkán a másodikban is ; sokszor azonban telje- sen hiányzik. Csak az alsó epidermiszen s itt is csak sok keresés után találunk egynéhány szájnyílást. Bizonyos, hogy az egész növényke sohasem kapott hosszabb ideig direkt fényt s ez után való törekvése miatt tüntet fel a tőkocsány csavarodást. 112 MIHALUSZ V.; Általában ez esetben az a benyomásunk, hogy az ilyen szegényes fényviszonyok közé került növény mindent megkísé- relt, csakhogy életképes nemzedéket hozhasson létre, de minden törekvése, legalább is a legtöbb esetben, különösen ha száradó talajon tenyészett, kárba veszett, sőt óvintézkedésekre pazarolta azon anyagait is, amelyek voltaképpen a jövő nemzedék létre- hozására lettek volna szükségesek. A csiráztatási kísérletek leg- alább ezt bizonyítják, mert amíg az első két esetben a kaszáto- kat mindenkor életképeseknek és csiraképeseknek találtam, addig ez esetben több mint 200 megfigyelés közül csak egyetlen egy egyednek volt egynehány olyan kaszattermése, melyek — bár nyomorúságos — csiranövénykét szolgáltattak. 3. ábra. Minden a növényen megfigyelhető s mint a belső életnek a külszínen való rögzítéseként megjelenő jelenség, így a levélke teljesen szabálytalan fellépése, a kocsánynak hol vastagabb, hol vékonyabb volta, különböző csavarodása és sok más jelenség szinte az egyed kapkodásaként fest. Hogy a levélke mikor és hogyan jelenik meg, eldön- tenem egy esetben sem sikerült s tovább való vizsgálódá- sokra már nincs módom. Néha úgy fest, hogy a tenyésző csúcs- ról, máskor meg mintha utólagosan a tőkocsányból fejlődött volna. Ezek után nézzük a levélke közös sajátságait. A levélke minden esetben hasogatott. Tövén a levélhüvely széleinek meg- felelően, mindenkor két karélykája van. Ezen karélykák sok- szor igen hosszúak, szőrneműek, hengerdedek, alig 2 — 3 sejtnyi vastagok, pöndörödöttek. A levélke epidermisze jól fejlett, a levél fonákján mindenkor, a színén csak ritkán találunk száj- nyílásokat s ilyenkor is csak keveset. Ha a levélkéről felületi metszetet készítünk, még pedig a fonákjáról, de úgy, hogy a levélke szélei is rajta legyenek, úgy találjuk, hogy a levélke GYERMEKLÁNCFŰ LEVÉLKÉJE 113 szélén hosszirányba helyezkedett 6—8 sejtsor van, melyeken nem látunk szájnyíhisokat (4. ábra). Szájnyílások csak a levéllemez közepét elfoglaló epidermiszen észlelhetők s nagyságuk különböző. A levél keresztmetszete csak epidermiszt és alapszövetet tüntet fel s csak olykor kollenchymát is (2. és 3. ábra). Az alapszövet legtöbbnyire egész tömegében asszimiláló szö- vet s benne futnak az edénynyalábok, a levélke erei is. A levélkébe mindenkor három edénynyaláb hatol, egy — s ez a legvastagabb — a levéllemeznek megfelelően s kettő a •timsnti 4. ábra. levélhüvely két szélében fut végig. Ezen levélerek számos ágra bomlanak, ám az érelágazások nem hatolnak a levélke széléig, hanem 2—8 sejtsorral előtte visszahajlanak. Rendkívül érdekes a levélke elválása a tőkocsánytól (5. ábra). A levélke legelsőbb is a főér táján, tehát a levélnyél közepén válik el a kocsánytól, a mellékerek még egy ideig a tőkocsánybau futnak, majd ezek is elválnak, s csak a levélhüvely szélei maradnak összenőve a tőkocsánnyal. Ez tart rendesen 2 — 15 milliméteren át s csak azután válik el az egész levél a tőkocsánytól. Több esetben ez az együttmaradása a levélkének 2—5 cm-en át is tart s az egész úgy fest, mintha egy elsatnyult tőlevél odanőtt volna a kocsány- hoz, máskor meg azt a benyomást teszi, mintha az egész egy lecsúszott fészekpikkelynél nem volna egyéb. Némely esetben s a 3 alatt említett esetek legtöbbjében a levélke lemeze teljesen szabadon áll már, mikor a levélhüvely szélei még sokáig, néha 5 — 6 mm-en is át oda nőve maradnak, azt a benyomást keltve, mintha a levélke legalsóbb két karélya odanőtt volna a tőko- csányhoz s csak a hegyes csúcsaik szabadok. 114 MIHALUSZ V.: A GYERMEKLÁNCFŰ LEVÉLKÉJE Általában jellemző még, liogy a tőkocsány epidermisze alatt levő kollenchyma mindenkor behatol a vele összenőtt, helyeseb- ben a tőle még el nem vált levéllemez széleibe is. Ha ilyen kollenchyma nincs, amit ritkán s csak az 1 és 3 alatt említett esetekben lehet észlelni, akkor a levélkében sem található. A kollenchyma a levélhüvelyben legfeljebb a két legszélsőbb edénynyalábig hatol, míg a levélkébe csak a 2. alatt jellemzett esetekben hatol s itt a levélkének legfeljebb 3 — 4 sejt vastag- ságú merev szélét alkotja. A levélke támasztéka, habár a szár üres, nem egy haránt fíil, miként ezt már Rudolphi is megíigyelte (előbbi idézet), ha- 5. ábra. nem a levélhüvely s néha a levélke széleibe is hatoló kollen- chyma, főleg pedig a levélhüvely széleivel a kocsányhoz való odanövés. Ez talán a legérdekesebb mechanizmus, habár nem egyedülálló, mert hiszen a héjakút levelei hasonlatos berende- zést mutatnak, csakhogy itt a két levél alsó szélei egymás- sal, a mi levélkénk alsó szélei pedig a tőkocsánnyal vannak összenőve. Amit az egész megfigyelésben fontosnak találok, az az, hogy ebben a levélkében egy bizonyítékkal többet nyertem a Taraxacum és a Leontodon között való vérrokonsághoz. Jel- lemző, hogy a Leontodon levéltelen tőkocsányú fajai szintén ilyen rendellenességeket tüntetnek fel. A tisztán teratológiai jelenségek legnagyobb részét igen alkalmasoknak találtam arra, hogy segít- ségükkel és útmutatásuk nyomán megállapíthassuk nemcsak a fajok, hanem a nemek valódi rokonságát, ezért gondolom, hogy megfigyeléseim eme közlésével nem végeztem egészen haszonta- lan munkát. VOUK V.: A ROSSI-FÉLE HORVÁT HERBÁRIUM 115 V o u k V. : A Rossí-féle horvát herbárium. Rossi Lajos azok közé a botanikusok közé tartozik, akik csakis belső liajlamukat és rokonszenvüket követve lettek azzá. Rossi pályája a katonatiszti, mint ilyen a m. k. horvát honvédségnél szolgál. Fiatal ^korában is természetkedvelő volt és a gimnázium elvégeztével a tudományos és a gyakorlati pályák között ingadozott. A horvátországi múzeumban gyakornok, a dél- szláv Akadémiának hivatalnoka, a nápolyi állattani állomás kon- zervátora volt, míg katonai szolgálata hazájába hívta. Habár tiszt lett, szívében természetbúvár maradt és szabad óráiban a növénj^tannal foglalkozott. Igen sokat és szorgalmasan gyűjtött előbb hivatalos útjain, majd külön kutatóutakon, amelyeket saját költségén szabadságainak idején rendezett. Kutatásainak főtere Horvátország déli része és a tengerpart volt, főképen a Pljesivica és a Velebit-hegylánc. Ez a florisztikai kutató működés több mint 40 évig tartott, sőt még most is, mint nyugalmazott őrnagy, tiszteletreméltó öregségében sétaútjain Karlovac környékének flóráját tanulmányozza. Ezen idő alatt Rossi több florisztikai munkát publikált, amelyek révén a horvát flóra kutatójának hír- nevét Ijiztosította a maga részére. Pontosabb munkái : „U tiiikarshoj dulibi''. „Glasnik" a horvát természettud. egyesület kiadványa 1911. „Floristicka istrazivanja po Jugoistocnoj Hrvatskoj" (Flo- risztikai kutatások délkeleti Horvátországban). „Glasnik" 1915. „Beitrage zur Kenntnis cler Pteridophyten Südkroatiens"' (Magyar Botan. Lapok 1911). „Die Pljesivica und der Verhindimgszuy mit Velebit". U. 0. 1913. Legnagyobb műve, amely a botanikus körök előtt is isme- retlen lehet, a horvát flóra gyűjteménye : a „Herbárium croati- vum Eossianum'\ Ez a herbárium 28,000 példány 240 csomag- ban, nagy fólióformátumban van gondosan preparálva és kon- zerválva. Minden faj pontosan van cédulázva „Flóra croatica ex Jierbario Ludovico Rossi" című névjelzőkkel, amely a termőhely és gyűjtés pontos adatait tartalmazza. A növények nagy- részének revíziójában résztvett több kiváló botanikus (mint D e g e n, Z a h n stb.). A herbárium Dél-Horvátország Kupától délre eső részének teljes flóráját tartalmazza, de van közöttük olyan növény is, amelyet Rossi Horvátország más vidékén. Zagreb, Samobor, Topuska, Varazdin stb. környékén gyűjtött. Az egész herbárium rendezett, hozzá Rossi katalógust is készí- tett és további megőrzésre most a zágrábi kir. Ferenc József- tudományegyetem növénytani intézetébe került. Nemrégen ugyanis a horvát kormányzat a gyűjteményt a nevezett intézet részére megvásárolta. Ez a nagy gyűjtemény lesz az alapja az általános 116 VOUK V.: A R06SI-FÉLE HORVÁT HERBÁRIUM „Herbárium Florae Croaticae"-nak, mert ebbe sorozzák be Sclilosser, Vukotinovié, Klinggraff, Hirc és mások gyűjteményeit. (Ford. Ssabó Z.) (A növénytani szakosztály 1917. évi november hó 14-én tartott üléséből.) Boros Á. : Újabb adatok Budapest környéke növényzetéhez. ' Budapest közelebbi és távolabbi környékén botanizálva^ 1916-ban több érdekes növényre akadtam, melyek közül a Carex elongata, a Raniinculus i'epens f. viJlosus és a Verbasciim gran- dicalix (F. austriacum X hlattaria) területünkről még nem voltak ismeretesek. A gyűjtött anyag érdekesebbjeiből a Nemzeti Múzeum- nak is juttattam példányokat ; a Carex elougatának és a Selagi- nella helveticának egyetlen példánya szintén ott van. Őszinte köszönetemet fejezem ki Jávorka Sándor mii- zeumi őr úrnak lekötelező támogatásáért, valamint a Nemzeti Múzeum Növénytárának, hol dolgozatom készült, hogy herbáriu- mát és könyvtárát rendelkezésemre bocsátani szíves volt. Gyűjtésem nevezetesebb eredményét a következő felsoro- lásban közlöm : 1. Ceterach oíficinarum Willd. Biztos termőhelye a máriaremetei Remete-hegy, ahol Borbáson kívül mások is gyűjtötték. Magam a Flóra Hungarica Exsiccata részére is be- gyííjtöttem. Borbás a nagykovácsii sziklákról is említi (Bpest növ. 43. old.). Szépligetinek a Nemzeti Múzeumban levő herbá- riumának egy példánya szerint a váci Naszálon is találták. Ezt az adatot magam is megerősíthetem, mivel a n3'ár folyamán két ízben is gyűjtöttem ezt a növényt ezen a helyen (aug. 31, szept. 10). A közelebbi környékről ismeretes még a Bakonyból (B o r- b á s, Balaton növ.) és Fehér megyéből, Bodajk mellől (Czakó. herbárium.) 2. Equisetum hyemale L. f. Moorei (New.). Szedtem Peta- sites hyhridus és Anemone hepatica társaságában a pomázi Kő- hegy alatt, a Snsnjar-patak mellékén (márc. 20). Eddig csak a Csepels/.igetröl volt ismetes. (Soroksárral szemben gyűjtötte J á v 0 r k a, Csép és Tököl körül S i m o a i és T a u s c h e r. Borbás a tőalakot említi Szigetszentmiklósról és a tököli erdőből, azonban az ő adata is bizonyára a f. Moorei-re vonat- kozik, amint azt Simonkai is a Magy. Bot. Lapok III. (1904.) 74. lapján megjegyzi. BOROS Á.: ■ÚJABB ADATOK 117 3. Selaginella helvetica (L.) Lk. Ezt mint líjabb adatot már ismertettem Aquincumból (Bot. Közi. 1916, XV. köt. 70. old.). Az idén megállapítottam, hogy innen eltűnt. 4. Potamogeton coloratiis Horn. Tömegesen nő Óbuda több pontján ; Rákospalota mellett is gyűjtötték (B o h á t s ; B o r- bás: Bpest növ. 67. old.). Én az Alagi major patakjában szed- tem, ott, ahol az államvasút keresztezi ; Ranunculus lingua és Jímcus subnodulosus Schrk. társaságában (jún. 13). 5. Potamogeton lucens L. Ismeretes Budafok mellől (B o r - bás: Bp. növ. 67. old.; Simon kai herb.), a Csepelszigetről (Tauscher, herb.) és Garamkövesdről (Borbás, herb.). Elő- került a Veresegyházi tóból (jún. 25), melynek hínárját főleg a Potamogeton lucens alkotja, közéje kevés Myryophyllum verticil- latum is vegyül. A tavacska nevezetesebb növényei még a Ca- stalia álba, Hydrocharis morsus ranaef Lemna trisulca ; a tó mocsaras partján u Parnassia palustns, Cyperus flavesceyis és a Menyanthes trifoliata L. Utóbbi tömegesen nő itt. 6. Carex elongataL. Hegyvidéki mocsarakban tenyésző növény, vidékünkről nem volt ismeretes ; legközelebbi termőhelye a Mátra. Szedtem Dömös fölött a Dobogókő tetején egy állandó tócsában, közel 700 m magasságban. Carex remota, Athyrium Filix femina, Ranunculus repens^ Callitriche verna slb. társaságában (jún. 2). 7. Scilla t)ifolía L. Nálunk a Duna partmellékén nem ritka, az újpesti szigeten (épp úgy az esztergomi szigeteken), Duna- haraszti, Szigetszentmiklós, Soroksár stb. mellett bőven nő, ezekre a helyekre bizonyára a Duna vize hozta, de ráakadtam a hegy- ségben is, a Guggerhegy északi oldalán (az erdőőri lak mellett 1914 — 1916. években, márc. 10 és ápr. \'^ között). 8. Iris graniinea L. ad pseudoGyperus Scliur. verr/ens. Ismeretes a Pilishegyről, de megtaláltam a Dobogókőn is, még pedig annak két különböző pontján (a kéibükkfanyergi út mel- lett, közel a nyereghez és a dömösi út mellett, közel a csúcshoz (jún. 2). Borbás (Bp. növ. 64. old.) a tőalakot említi a Farkas- völgyből és a Remetehegyről. 9. Cucubalus baccifer L. f. glandulifer Jáv. (Bot. Közi. XIII. [1914], 25. old.) A vidékről Esztergom és Dorog környé- kéről Jávor ka ismertette. Szedtem a gödi szigeten Vihurnum opulus és Vitis sylvestris (?) társaságában (júl. 11). 10. Ranunculus repens L. f. YÍllosusLamotte {=R.Haynaldi Menyh.). M e n y h á r t a kalocsai érseki kertben találta és mint új fajt írta le R. Haynaldi néven (Kalocsa növényzete 28. old.). A R. repens száraz talajon növő szőrös alakjának tartható s véleményem szerint a R. repens L. f. villosus Lamotte-\e\ azonos. Szedtem a Rózsadomb két különböző kertjében, a Szilágyi Dezső- tér parkjában és az egyetemi növénykert pázsitjában. A Flóra Hungarica Exsiccata számára begyűjtöttem. Az a'körülmény, hogy hazánkban csak mesterséges gyepben fordul elő, azt a feltevést engedi meg, hogy fűmaggal behurcolt és terjesztett gyom. Botanikai Közlemények 4-6 füzet. 11 118 BOROS Á.: ÚJABB ADATOK 11. Saxifraga aizoon Jacq. Ráakadtam a váci Naszálon (aug. 31, szept. 10), hol a Ceterach ofi'icinarum társaságában nő. Tőkés Lajos-nak adata (Vác növényzete 35. old.) ezzel meg- erősítést nyert. 12. (xentiana cílíata L. Régóta ismeretes a Svábhegyről ez a ritka hegyi növény (Borbás: Bp. növ. 103. old.). Főleg a Normafa mellett elterülő réten nő. Ezenkívül 1914 okt. 11-én a Háromlui tárhegy csúcsának DK-i oldalán is ráakadtam. Innen azonban az erődítmények építése következtében, ügy látszik, kipusztult. Találtam még a dömösi Dobogókő hegyirétjén is a két- bükkfanyergi út mellett, a Gentiana austriaca f. Grundliana Bégen termőhelyén (szept. 26). 13. Gentiana cruciata L. Régente sokkal gyakoribb lehe- tett területünkön, újabban, úgy látszik, pusztul. Sem a Sváb- hegyről (Kerékgyártó), sem a Lipót-mezőről (Entz, herb.), sem Máriaremetéről (B orljás. Bp. növ. 103. old.), sem a Farkas- völgyből (Borbás: ugyanott) stb. nem került elő újabban. Elég gyakori a Pilishegyen, ahol magam is megtaláltam. Jávorka és Trautmann a Háromhatárhegyen találták (1916). Szép számban láttam virítani a nagykovácsii Nagyszénáshegy északi oldalán (júl. 24, aug. 24). 14. Anchusa italica Retz. Borbás véleménye szerint (Bp. növ. 110. old.) meghonosodott növényünk. „Buda és Szentendre körül" megjelöléssel közli. 1891-ben (Pótfüzetek a Term.-tud. Közlönyhöz XXIII. köt. 12. és. 13. old.) csak mint története- sen jelentkezőt tárgyalja („vasúti töltésen", „Újpest"). Ujabban Filarszky Tétény és Buda közt szedte (herb.). Találtam a Guggerhegy és a Kecskehegy közt, tarlón (jún. 29). 15. Verbaseum grandicalíx {V. subamtriacum X hlatta- ria) Simk. A V. austríacum Schott és a T". hlattaria L. közt S i m 0 n k a i két hybridet írt le : a F. grandicalix-oX, mely az austriacum-hoz áll közelebb (Oe. B. Z. XXXIX. [1889] 138. old.) és a V. Vidavense-t, mely inkább a blattariá-ra. üt. A V. grandi- calíx csak Arad megyéből volt ismeretes (S i m o n k a i id. hely.). Találtam Monor mellett az alább említendő hybriddel együtt. 16. Verbaseum rubiginosum W. et K. (F. austrincuni X phoeniceum.) Vidékünkről Borbás (Bp. növ. 113. old.) a pesti „Ördögmalma" mellől említi, Müller Dunakeszi mellett gyűj- tötte (Borbás u. ott). 17. Sherardia arvensis L. Budapest közelebbi környékén elég ritka. Gyűjtötte Borbás és Simon kai (Hárshegy alatt. Nagykovácsi és Máriaremete mellett). Gyííjtöttem a Rózsadomb egy kertjében. Lehet, hogy fűmag révén került oda. (A növénytani íízakosztály 1916 dec. 13-án tartott üléséből.) NÖVÉNYTANI REPERTÓPJUM 119 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. ^ (Rovatvezető : Kümmerle J. Béla.) a) Hazai irodalom. Ajtay Jenő: A delibláti kincstári homokpuszta befásításának i'^mertetése. Képekkel. Die Auíforstung' der árarischen Sandpuszta Deliblát. Mit Bildern. — Fekete. Lajos és Blattny Tibor: Az erdészet jelentőségű fák és cserjék elterjedése stb. 754—765. old. és a német szö- vegben 808—819. old. A sikárgyökér termelése a delibláti homokpusztán. — Erdészeti Lapok. LVL évf. 1917., 327—329. old. Anonymus: A vöröshagyma új gombaellenségéröl. — A Kert. XXIIL évf. 1917., 344. old. Az első tavaszi séta a botanikuskertben. — A Kert. XXllI. évf. 1917., 239—240. old. — — Der Aupark als botanischer Garten. — Westongarischer Grenzbote. Nr. 15,504 46. Jahrg. 30 Mai 1917., 3. old. — — Der stadtische Aupark als botanischer Garten. Ein lebens- fahiges Projekt. — Westungarischer Grenzbote. Nr. 15,502. 46. Jahrg. 27 Mai 1917. 3—4. old. Ballenegger Róbert dr. : Az Alföld erdeinek hajdani elter- jedéséről. — Erdészeti Lapok. LVI. évf. 1917., 319—326. old. B e r n á t 3 k y J e n ö dr. : Az akác és a fekete dió fájának ellenálló- tehetsége a házigombával szemben. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 384—385. old. Arnyékadó fák az Alföldön és a Balaton vidékén. — Termé- szettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 643-644. old. Blattny Tibor: Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elter- jedése a magyar állam területén. — Erdészeti Lapok. LVI. évf. 1917 420—430. és 464—473. old. Borza Sándor dr. : Cánd rázoarele ínfloresc. (Mikor a hegy- oldalak virágban állanak.) — Unirea. XXVII. évf. 1917., 35. sz. — — Comorile botanice dela Belioara. (A bélavári növénykincsek.) — Convorbiri ^tiintifice. I. évf. 1917., 87—94. old. — — Floarea Lotus dela Oradea. (A nagyváradi tündérrózsa.) — Unirea. XXVII. évf. 1917., 4. sz. — — Plantele de leac. (A gyógynövények.) — Unirea. XXVI. évf. 1916., 37. sz. — — Qaspeti nechemati ín flóra noastrá. (Hívatlan vendégek flóránk- ban.) — Unirea. XXVll. évf. 1917., 1. sz. ^ E rovat alatt rendszeresen közöljük a nyomtatásban megjelent hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a rovatvezetőnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közle- mények forrásáról öt értesíteni szíveskedjenek. 11* 120 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Budai József: Néhány adat a hazai flórához. Einig-e Angaben zur Flóra von Ungarn. — Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916. 260—264. old. Degen Árpád dr. : A Centaurium tiircicum (Velen.) Ronn. elő- fordulása hazánkban. Über das Vorkommen von Centaurium (Velen.) Eonn. in Ungarn. — Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916., 268—269. old. A szerző a növényt a „Nagy Nyir''-ben, Kecskemét mellett gyűjtötte. — — A Woodsia glabella R. Br. felfedezése Erdélyben. Über die Entdeckung der "Wodasia glabella R. Br. in Siebenbürgen. — Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916 , 270. old. — — Dr. Josef Pantocsek. Ein Nachruf. Mit Portrait. (Megemlékezés dr. Pantocsek Józsefről. Arcképpel.) Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916., 213—228. old. • — — Megjegyzések néhány keleti növényfajról. Bemerkungen über einige oi'ientalische Píianzenarten. LXXVIIL Veroidcd spieata L. subsp. Prodani. — Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916 , 250 — 251. old. Dornyay Béla d r. : Tata-Tóváros egyiptomi kék tündérrózsája. — Komáromi Újság. XVIL évf. 39. és 40. szám, 1917 szept 27 és. 28. Entz Géza dr., ifj. : A Polytoma uvella cytologiai viszonyairól és mitoticus osztódásáról. Két táblával. (Über die cytologischen Verháltnisse und die Mitose von Polytoma uvella. Mit 2 Tafeln.) — Mathematikai és Ter- mészettudományi Értesítő. XXXIII. köt. 1915., 611—653. old. A véglények színéről. Über Fárbung der Protisten. — Állattani Köz- lemények. XV. köt. 1916., 65-95. és 198-200. old. Fekete Lajos és Blattny Tibor: Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a magyar állam területén. A m. kir. földmívelés- ügyi miniszter megbízásából. Fekete Lajos miniszteri tanácsos, nyugal- mazott főiskolai tanár vezetése alatt végzett erdészeti növényföldrajzi meg- figyelések adatainak felhasználásával írták . . . Öt térképpel, tizennyolc mümelléklettel és számos szövegközti képpel. A m. kir. földmivelésügyi minisz- ter kiadványa. Selmecbánya, 1913. Joerges Ágost özvegye és fia könyv- nyomdája. 8 rét. \. köt. VIII. 4- 793. old., II. köt. (táblázatok) 150 old. Ára 30 korona. — Die Verbreitung der forstlich wichtigen Biiume und Stráucher im ungarischen Staate. lm Auftvage des königl. ung. Ackerbauministeriums, mit Benützung der unter der Leitung des Ministerialrat, Hochschulprofessors i. P. L u d w f g Fekete vorgenommenen forstlichen Planzengcographischen Erhebungen verfasst von .... Selmecbánya, 1914. Buchdruckerei d. Wwe A. Joerges und Sohn. 8° Bánd I. mit IX. -\- 845 Seiten, Bánd IL (Tabellen) mit 150 Seiten. Preis 3840 Kronen = 32 Mark. A szerzők az első kötet túlnyomó részében a fontosabb fák é.'S cserjék vízszintes elterjedésének és magassági elterjedésének határait tár- gyalják fajok szerint részletesen és összehasonlitólag. Az országot, mint vizsgálati területet 14 vidékre osztják és mindegyikben minden fajra külön- külön állapítják meg a nagymennyiségű magasságmérésre alapított átlagos határokat. A termőhelyek különös helyzete és expozíciója okozta átlagtól való eltéréseket, a szerzők szintén külön-külön számításba veszik. Külön fejezetet szentelnek a magassági határokat befolyásoló főbb tenyészeti NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 121 f tényezőkre és a mesterséges tényezők behatása által átalakult erdötájra. Az első kötetbe, a szerzőkön kívül, tanulmányokat írtak még : J á v o r k a Sándor az „Ericaccdk"-vó\, Kiss Ferenc „Az alföldi homokterülelck erdősíiésénél követendő újabb eljárások" yó\, Ajtay Jenő „A delihláti kincstári homokpuszta be fásítás á"-vó\ és N y i t r a i Uttó „.4 Karszterdö- sités"-Y'ó\. A második kötet az első kötetbe foglalt eredményeknek tabel- láris összeállítását nyújtja. lm überwiegenden Teil des ersten Bandes erörtern Verfasser die Gren- zen der horizontalen und vertikalen Verbreitung der forstlich wichtigen Baume und Stráucher je nacli Arten einzeln und zusammen vergleichend. Das Land wird als Untersuchungs-Komplex in 14 Gebiete geteilt, und in jeden diesen werden für die Grenze bei jeder Art die auf unzahligen Höhen- messunsren sich stützenden Mittelwerte bestimmt. Die durch die ausserordent- Hehe Lage und Exposition der Standorte verursachten Abweichungen von Mit- telwerte werden von Verfassern ira jeden Falle sorgfaltig inBetracht genommen. In Extra-Kapiteln werden behandelt die auf die Höhengrenze Einfluss neh- mende wichtigeren Vegetationsfaktoren und die durch die Einwirkung künstlicher Faktorén verursachte Physionomie-Ánderung des Waldes. Ausser den Verfassern sind Artikeln noch von J. Jávor ka über ^Encaceen", F. Kiss über „Ncnere Verfahren bei der Auff'orstung der Alfölder Sand- flachen", J. Ajtay über „Die Aufforstung der arariscJien Sandpuszta Deli- hkU" und 0. Nyitrai über „Karstaufforsiung" vorhanden. Der zweite Bánd entbiilt tabellarische Zusammenstellungen der im ersten Bande erör- terten Ergebnisse. F o r e n b a c h e r Aurél dr. : Beitrag zurKenntnis der wildwachsenden Griiser, der Umgebung von Zagreb (Agramj. Adatok a Zagreb környékén vadon termő füvek ismeretéhez. — Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916., 243—250. old. Gáti Béla: A kutj^atejfélék kaucsuktartalma. — Természettudo- mányi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 516. old. G á y e r Gyúl a dr. : Amerikanische Einwanderer in der Umgebung von Pozsony. — Presburger Zeitung. 152 Jahrg. Nr 334., Beilage 3—4. old. Dr. Waisbecker Antal. (Emlékezés). Arcképpel. (Ein Nachruf.) Mit Portrait. Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916., 207—213. old. — — Viola Riviniana Reichb. forma Waisbeckeri n. f. — Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916., 270-271. old. G o r k a Sándor dr. : A mocsári gólyahír mérges volta és gyakor- lati felhasználhatósága. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 294—295. old. — — A növények megöregedése. — Természettudományi Közlöny XLIX. köt. 1917., 579—580. old. — — A növények zöld festőanyagának chemiai összetétele. — Ter- mészettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 1-2. (CXXV— CXXVI.) pót- füzet, 91. old. ^- — Az állatok és moszatok együttéléséből eredő élettani haszon kísérleti bizonyítása. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917. 1—2. (CXXV— CXXVL) pótfüzet, 81—82. old. 122 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM I Az ember szerepe a növények elterjesztésében. — Természet- tudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 1—2. (CXXV-CXXVI.) pótfüzet, 89-91. old. G r a b n e r Emil: A kerti növények magtermesztéséröl. I— II. — Kertészet. V. évf. 1917., 88—89. és 107—109. old. — — A növénynemesités alaptételei és módszerei. 18 képpel. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917. 725—743. old. G y ö r f f y István: Beitrage zur Moosflora des Balaton (Platten)- Sees und seiner Umgebung. I. Mit 16 Orig.-Abbild. auf einer Tafel. Adatok a Balaton és környéke moliflórájához. I. — Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916., 235—242. old. Szerző a Fontinalis liypnoides R. Hartm. nevíí mohát gyűjtötte Tapolca mellett, mely hazánknak második előfordulási helye. Róla kimerítő leírást ad. — — Bibliographia botanica Tatraensis IV. A Magas-Tátra Flórájára vonatkozó botanikai irodalom ismertetése. IV. rész. — Magyarországi Kár- pátegj'let Évkönyve. XLIII. évf. 1916. 28—43. old. Kettős pártájú terebélyes csengetyűke. Ábrákkal. Campanula patula mit verdoppelter Blumenkrone. Mit Abbildungen. — Botanikai Köz- lemények. XVI. köt. 1917., 33—35. és (11)- (12.) old. Halász Pál dr. : A növényi tej oltókról. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 711—713. old. Havas Géza: A hereféléken és más növényeken is előforduló azonos rendellenességekről. 10 eredeti rajzzal. Über gleichartige teratolo- gische Fálle bei den Klee-Arten und anderen Pflanzen. Mit 10 Origiiial- Abbildiuigen. — Botanikai Közlemények. XVI. köt. 1917., 20—33. és (7)-(ll.)'old. H 0 1 1 e n d 0 n n e r Ferenc dr. : Az aquincumi római szövet anyaga. Der Stoft" eines römischen Gewebes von Aquincum. — Botanikai Közlemények. XVI. köt. 1917., 35—37. és (13)— (15.) old. H 0 1 u b y József: Aus der Flóra von Bazin. Bazin Flórájáról. — Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916., 223—230 old. Horn János: Pótkávét adó növényekről. — A Kert. XXIII. évf. 1917., 241—243. old. Höhr Heinrich: Erwiderung. — Magyar Botanikai Lapok XV. köt. 1916., 291—293. old. Istvánffi Gyula dr. : A tőzeg és értékesítésének módjai. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 625—628. old. — — A vadgesztenye felhasználása. — Természettudományi Köz- löny XLIX. köt. 1917., 784. old. J á V 0 r k a Sándor dr. : A Magyar Xemzeti Múzeum növénytárá- nak újabb gyarapodása. Neuere Bereicherung der botanischen Abteiliing des Ungarischen Nationalmuseums. — Botanikai Közlemények. XVI. köt. 1917., 40—41. és (18)— (19.) old. Ericaceák. Hangafélék. Ericaceae. Heidokrauter. Fekete Lajos és Blattny Tibor : Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a magyar állam területén. 145 — 156. old. és a német szövegben 153 — 165. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 123 Kisebb megjegyzések és újabb adatok. V. közlemény. Kleinere Bemerkungen und neuere floristische Daten. Fünfte Mitteilung. — Botanikai Közlemények. XVI. köt. 1917., 1—8. és (Íj— (4.) old. K a z a y Endre: A frissen szedett növényrészek fermentálása. — • Természettudományi Közlöny. XLIX. köt 1917., 658. old. — — Dohánypótló növények. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 521—522. old. Kiss F e r e n c : Az alföldi homokterületek erdősítésénél követendő iijabb eljárások. Neuere Verfahren bei der Autforstung der Alfölder Sand- flachen. — Fekete Lajos és Blattny Tibor: Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése stb. 742—754. old. és a német szövegben 795—807. old. L a c s n y I. L. dr. : A jászói halastavak kovamoszatai. Ábrákkal. Die Bacillarien der Jászóer Fischteiche. Mit Abbildungen — Botanikai Közlemények. XVI. köt. 1917., 12—20. és (7.) old. Lányi Béla: Ujabb adatok Csongrád vármegye flórájához. Neuere Daten zur Flóra des Komitats Csongrád. — Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916., 267-268. old. Lyka Károly: Kitaibel Pál. Arcképpel. - Üj Idők XXIII. évf. 52. szám. 1917., 531. old. M 0 e s z Gusztáv dr. : A kerti szegfű két veszedelmes betegsége. Képpel. Zwei verderbliche Kraukheiten der Gartennelke. Mit Abbildung. — Botanikai Közlemények. XVL köt. 1917., 8—11. és (5)— (6.) old. Nyitray Ottó: A Karszterdősités. Karstaufforstung. — Fekete Lajos és Blattny Tibor: Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése stb. 766 — 768. old. és a német szövegben 819 — 821. old. Pászthy Ferenc: Banksfenyőn észlelt gombabetegség. — Erdé- szeti Lapok. LVI. évf. 1917., ;588— 890. old. Páter Béla dr. : A benedekfü mint olajnövény. Két képpel. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 426—431. old. Az orvosi szélvfű (Matricaria Chamomilla L.) értékesítése. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 893—394. old. P r 0 d a n Gyula: Néhány adat hazánk flórájának ismeretéhez. Einige Beitrage zur Kenntnis der Flóra von Ungarn. — Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916., 251—258. old. Forma nova : Gagea silvatica P e r s. f. bifolia P r o d. (comit Heves). Rapaics Raymund dr. : A Cardamine hirsuta L. az Alföldön (im üngarischen Tieflande). — Magyar Botanikai Lapok. X\^ köt. 1916., 271—272. old. — — A Centunculus minimus L. Debrecen flórájában. Centunculus minimus L. in der Flóra von Debrecen. — Magyar Botanikai Lapok. XV. 1916., 258—260. old. — — Borbás Vince emlékezete. Erinnerung an Vincenz von Borbás. — Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916., 169—206. old. Debrecen flórája (Flóra von Debrecen). — Erdészeti Kísér- letek. XVÍII. évf. 1916. 28—80. old. Species novae : Achillea Kcrpelyi R a p., A. debreceniensis Rap., Arctiuni. art.istic.um Rap., Leonlodon hajdonicalis Rap., Poa pseudopraecox R a p. et Glyceria scabriglumis D e g. et András. 124 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM — — Csiperkegomba (cliampignon) termesztése pincében. — Ter- mészettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 655 — 656. old. Rechinger Lily: Ein Pfingstausfiiig in die Kleinen-Karpathen. — We.stungarischer Grenzbote. Nr. 15176. 21. Juni 1916. Réthly Antal dr. : Az idei téli fagykárok időjárási okairól. Ábrákkal. — Kertészet. V. évf. 1917.. 166—167., 182—186. és 210—213. old. R i c h t e r Aladár dr. : A Marcgraviaceae néhány i\j alakjáról, a származás- és az összehasonlító alkattan alapján, 14 táblával. I. rész: Norantea Eötvösorum Al. Richt , vonatkozással Gilg Norantea macroscyplia-jára. (Über einige neue Marcgraviaceen-Arten, auf phylogenetischem und vergleichenden anatomisclien Grundé. Mit 14 Tafeln. I. Teil : Norantea Eötvösorum Al. Richt. mit Beziehung auf Gilg's Norantea macroscypha. — Mathematikai és Természettudományi Értesítő. XXXIV. köt. 1916., 551 — 586. old. Species nova : Norantea Eötvösorum A 1. Richt. (in Peruvias ad Vitoc, leg. Ruiz) A sklerfidák tárgyalása során szerző megkülönböztet „libro-, {mikro-, makro-), rhizo- és palosklerei(ln"-ksit. Bei der Beschreibung der Sklereiden unterscheidet Verfasser „Libro , {Mikro-, Makro-), Rhizo- und Palosklereiden" . — — A nni. Vallás- és Közoktatásügyi m. kir. Miniszterhez intézett Emlékirat a pozsonyi ligetnek az Egyetemmel kapcsolatos botanikus kertté leendő átalakítása érdekében. — Nyugatmagyaror.«zági Híradó. 1917 május 27., 1—4. old. — A különlenyomatban is megjelent cikk címe némileg módosult. — — Denkschrift an Se. E.xcellenz den Herrn Minister für Kultus und Lnterricht im Interessé der Umwandiung der Pozsonyer Au im einen mit der Universitat verbundenen botanischen Garten. — Westungarischer Grenzbote. Nr. 15502. 46 Jahrg. 27. Mai. 1917., Sonderbeilage. — — Kót rilka Norantea pliylo^eniájáról. 4 táblával. (Über die Phylogenie von zwei seltenen Noranteen. Mit 4 Tafeln.) — .Mathematikai és Természettudományi Értesítő. XXXV. köt. 1917, 159-184 old. — — Phylogenetisch-taxonomische und physiologiscli-anatomische Studien über Scliizaea. iMit 9 Tafeln. Mathematische und Naturwissen- schaftliche Berichte aus Ungarn. XXX, Bd. 1912., 214-297. old. S c li i 1 b e r s z k y Karolj- dr. ; A Clematisok szárrothadásának és levélfoltosságának az okáról. — A Kert. XXIlI, évf. 1917., 625—626. old. — — A Douglas-fenyö csúcsaszályáról. — A Kert. XXIII. évf. 1917., 560. old. A gyümölcsfák mézgafolyásáról. — A Kert. XXIII. évf. 1917., 201-203. old. A gyümölcsök hasadásáról. Két ábrával. — Kertészet. V. évf. 1917., 231—23;. old. — — A japáni hegyi-cseresnyékröl. — A Kert. XXllI. évf. 1917., 485—486. old. A Phaseolus vulgáris és Ph, multiflorus fogékonysága a rozsda- betegséggel szemben. — A Kert. XXIII. évf. 1917., 271—272. old. A szelíd gesztenye és az Endolhia parasitica gomba. — Erdé- szeti Lapok. LVI. évf. 1917., 481—484. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 125 — — Az almafa lii^ztharmatja. — Teimészettiidományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 644—645. old. — — Az arankának ellenálló növényekről. — A Kert. XXIII. évf. 1917., 448-499. old. — — Dinnyeragya az ugorkán. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., '656—657. old. — — Levélfodrosodás a Pelargoniumokon. — A Kert. XXIII. évf 1917.," 560—561. old. — — Palánták és dugványok betegségei. — A Kert. XXIII. évf. 1917., 595—598. old. — — Védekezés az alma- és körtefák varbetegségei ellen. — A Kert. XXIII. évf. 1917., 246-247. old. — — Vizsgálatok a szölöragya körül. — A Kert. XXIII. évf. 1917., 538—540. old. Schiller Zsigmond dr. : Kitaibel Pál. 1757 február 3. — 1817 december 13. — Magyar Figyelő. VII. évf. 24. szám. 1917., 400—405. old. — Budapesti Hírlap. XXXVII. évf. 1917 december 19. száma. Paul Kitaibel. — Neues Pester Journal. XLVI. Jahrg. 1917. No 307. 14 December, 1—3. old. Szabó Zoltán dr. : Apró közlemények. [Kleine Mitteilungen.j — Botanikai Közlemények. XVI. köt. 1917., 56. old. — — A táplálónövények pótlása és konzerválása. 8 képpel. — Ter- mészettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 496—503. old. T o m e k János dr. : A kenyér megnyúlósodása. — Természet- tudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., 522. old. T 0 p i t z A n t 0 n :] Ungarisclie Minzen. Magyar menták. — Magyar- Botanikai Lapok. XV. köt. 1916., 125-168. old. Treitz Péter. Jelentés az 1912. és 1914. évi agrogeologiai mun- kálatokról. — Bericlite ilber die agrogeologischen Arbeiten in d. J. 1912 und 1914. — A m. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1913-ról, 1914-röl. Budapest, 1914, 417—427. old. és 1915, 431—460. old. A szerző a „hiüló por" theoria botanikai fontosságáról is értekezik. Der Verfasser erörtert auch die botanische Wichtigkeit der „Fallenden Staub" Theorie. T u z s o n János dr. : A budapesti egyetem növényrendszertani és növény földrajzi intézetének újabb herbárium beszerzései. Neuere Erwer- bungen im Herbar des Institutes für systematische Botanik und Pflanzen- geographie der Universitát in Budapest. — Botanikai Közlemények. XVI. köt. 1917., 37—39. és (15)— (18.) old. Alpinetumok az Északi- és a Déli-Kárpátokban. [Alpineta in den Nord- und Südkarpathen.l — Botanikai Közlemények. XVI. köt. 1917., 55—56. old. — — A szlavóniai lisztharmatos erdők kérdéseihez. Két ábrával. Zur Frage der Mehltau-Wiüder von Slavonien. Mit zwei Abbddungen. — Erdé- szeti Lapok. LVl. évf. 1917., 167—171. old. A szerző a Fra:rinus ornus és exceZsior-fajokra vonatkozólag meg- állapítja, hogy a kettőnek a levelén az erezet között lényeges különbség van. Míg ugyanis az utóbbi levelének alsó oldalán csak a főér és a szár- 126 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM nyasan futó másodrendű erek domborodnak ki a lemez szövetéből, a har- madrendííek pedig a lemez szövetébe vannak beágyazva és mint sötét színű vonáskákból álló hálózat láthatók, addig az előbbi leveleinek alsó oldalán az összes erek, még a legfinomabbak is, a lemez szövetéből kidom- borodva kuszálódnak össze-vissza. — Verfasser constatirt, dass in der Blattnervatur zwischen den Arten Fraxinus ormis und excelsior ein sicht- barer Unterschied vorhanden ist. Wáhrend bei der letzteren Art aus dem Blattgewebe nur die Hauptader und die fiederig laufenden Adern zweiter Ordnung hervortreten, die der dritten Ordnung aber im Blattgewebe liegen und als dunkel Linien bildende Verastelung zu sehen ist, laufen bei der ersteren dagegen auf der unteren Seite des Blattes .siimmtliche Adern, auch die allerfeinsten, hervorragend durcheinander. Wagner János: Linum dolomiticum Borb. var. parviflorum. — Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916., 273—274. old. Üj Centaurea-fajvegyülékek. Egy táblával. Neue Flockenblumen- Bastarde. Mit einer Tafel. — Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916., 231—285. old. Hybridae novae : Centaurea MargiUaiana (C. pseudospinulosa Borb. X C. rhenana Bor.) W-agn. cumjcone (Tokaj, leg. Margittal), C. Jávorkae (C. carniolica Hőst X C. oxylepis Wimm. et Grab.) Budai et W a g n. cum icone (Sajólászlófalva et Sajólád comit. Borsod, leg. Budai). Zsák Z 0.1 1 á n : A Coiydalis cava (L ) Schw. et K. var. scabri- caulis Zsák elterjedése. (Über die Verbreitung der gen. Varietiit.) — Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916., 274. old. — — A Jasminum fruticaus L. nem tűnt el Budapest flórájából. Jasminum frutioans L. ist aus der Budapester Flóra nicht verschwunden. — Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916., 264—267. old. — • — A Sisymbrium otficinale (L.) Scop. var. leiocarpum DC. Bereg- vármegyében (im Komitate Bereg). — Magyar Botanikai Lapok XV. köt. 1916., 274—275. old. — — A Spergula pentandra L. Szabolcs vármegyében (im Komitate Szabolcsa — Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 1916., 271. old. — — Az Epipactis microphylla (Ebrh.) Sw. pestmegyei újabb elő- fordulása. Über neuere Standorte von Epipactis microphylla (Ehrh.) Sw. im Pester Komitate. —Magyar Botanikai Lapok. XV. köt. 19J 6., 272— 273. old. b) Külföldi irodalom: B e c k, G ü n t h e r R. v. : Flóra von Bosnien, der Herzegowina und des Sandzaks Novibazar. il. Teil, 8. Mit 2 Tafeln. — Wissenschaftliche .Mitteilungen aus Bosnien und der Herzegowina. XIII. Bd. 1916., p. 221 — 261. Üj faj : Ranunculus (Batrachium) brattius B e c k (insula Brazza). II a y e k, D r. A u g u s t : Beitrag zur Kenntnis der Flóra des Alba- nisch-Montenegrinischen Grenzgebietes. (Bearbeitung der von J. Dörfler im Jahre 1914 auf einer im Auftrage der kaiserlichen Akademie der Wissen- schaften unternommenen Forschungsreise gesammelten Farn- und Blüten- pflanzen.) Mit 7 Tafeln. — Denkschriften der Kaiserlichen Akademie der NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 127 Wissenscliaften in Wien. Mathematisch-Naturwissenschaftliche Klasse. 94. Bd. 1917., pag. 1—84. A szerző sok hazai fajjal is foglalkozik behatóan. I s t V á n f f i Gyula dr. : Gyula Klein. — Berichte der Deutschen Botanischen Gesellschaft. XXXIV. Bd. 1916., p. (14)— (28.) M 0 r t o n, Dr. F r i e d r i c h : Beitrage zur Kenntnis der Flóra von Süddalmatien. Mit 8 Textabbildungen. — Österreichische Botanische Zeit- schrift. LXVI. Jalirg. 1916., p. 263-266. R i c h t e r Aladár dr. Eine neue Schizaea aus Borneo- und die physiologisch-taxonomische Anatomie ihrer Stammesgenossen. Mit 5 Tafeln. — Mededeelingen van's Rijks Herbárium Leiden. No 28—30., 1916. Üj faj : Schizaea Hallierí A. R i c h t. Schiffner, Dr. Viktor: llepaticae Baumgartnerianae dalmatieae. II. Serié. Mit 13 Textfiguren. — Österreichische Botanische Zeitschrift. LXVI. Jahrg. 1916., p. 337—353. W a rn s t 0 r f, C a r 1 : Pottia-Studien. — Hedwigia. LVIII. Bd. 1916., p. 35—152. Új alak : Pntiia truncata (L.) var. minutissima W a r n s t. (Maros- vásárhely, leg. Demeter; Déva, leg. Péterfi.) APRÓ KÖZLEMÉNYEK. Schiller Z s. : Az Euphorbia maculata L. előfordulása Budapesten. Ennek a növénynek hazája Észak-Amerika, ahonnan Dél-Franciaországba és Olaszországba hurcolták be. Bizonyára innen került, olasz földmunkások útján, hazánkba is. Lányi Béla tanár 1906-ban Szegeden találta meg és meghatározás céljából dr. D e g e n- nek küldte el, aki EupJwibia /»íic?í/a/a L. nek determinálta. (L. Magy. Bot. Lap. VI, (1907) 47 — - 0. o.). Budapesten e sorok irója találta első Ízben. Nagy tömegben nő az utcakövezet repedései közt, a Vár- hegy délnyugati oldalán, a ftdett lépcső alatt a Lo^as-úion. Úgy látszik, hogy az idei nyár rendkívül száraz és forró volta csak ked- vezett a növény fejlődésének, mert háboritailanul terjeszkedett, mialatt körülötte az egész növényzet elperzselödött és tökéletesen megsemmi- sült. Félig kultivált állapotban egyébként dr. Degen kertjében is tenyészik, a Városligeti-fasoi'ban. m. g. A Linaria genistifolia epidermiszében Molisch H. egy sajátságos szerves vegyületet talált, amely már desztillált víz hatására is igen könnyen kikristályosodik. Alkohol, glicerin, aether, cukoroklat és más folyadékok szintén kikristályosítják ezt a vegyü- letet, amely az epidermisz sejtjeiben majdnem telített oldat formájá- ban van jelen. A mikroszkópos készítményben ezrével láthatók a színtelen kristályok, amelyek szódaoldatban élénk sárga színt öltenek, de nem oldódnak, forró ammoniakoldatban azonban lassan feloldódnak. Ennek a vegyületnek kémiai szerkezete még ismeretlen. Érdekes, 12b APRÓ KÖZLEMÉNYEK Logy 6z a könnyen kristályosodó vegyület a Línaria genistifolián kívül még csak a L. bipartita és a L. reticulataban van meg. (Ber. deutsch. bot. Ges. 1917. 99. old.) m. g. A Tragus racemosus pázsitot és a Ceterach officinarum harasztot a németek állami védelemben részesítik. A Tragus racemosus homoklakó növény. Nálunk eléggé elterjedt, Németországban azonban igen ritka. A Pfal/ tartománybeli Eberstadt közelében az állam kilencven évi'e kibérelte a Tragus racemosus termőhelyét, hogy ily módon megóvja ezt a pázsitot az elpusztulástól. m. g. A kékmoszatok sejtfala nem chítin, amint azt sokáig gondolták. Klein G. szerint a sejtfalat főként cellulózé alkotja. A nyálkás hüvelyekben azonban hiányzik vagy legalább nem lehetett kimutatni, helyette főleg pektinanyagok vannak itt jelen. (Sitzber. Akad. Wien. 1915, 124. 17. old.) m. g. „Világító" kovamoszat még nem volt ismeretes a A'ilágító-növények sorában. S c h r ö d e r B. tette azt a megfigyelést, hogy a Melosira Roeseana kovamoszat, ha nagyobb mennyiségben van jelen, pompás zöld fényt ver vissza, akárcsak a Schistostega osmun- dacea moha elötelepe. Nevezeit kovamoszatnak ezt a zöld fénylését Szászországnak egyik barlangjában észlelte. (Ber. deutsch, bot. Ges. 1916. 79(). old.) ' m. g. A kucsmag'ombák általában ehetők. Óvatosság okából tanácsos azonban azokat előbb leforrázni és a vizet, amely a gom- bában jelenlevő mérges anyagot kivonta, kiönteni. Ezen gombák egyik faja, a Gyromitra esciilenta (Papsapka, Kókistaréj), 1916-ban Német- országban több mérgezést idézett elő, melyek közül néhány eset balállal végződött. D itt rí eh G. ezen mérgezések tanulmányozása, valamint tengeri malacokkal való etetési kísérletek alapján helyesnek mondja a kucsmagomba leforrázását és a víz kiöntését, egyben óva int attól, hogy a kucsmagomba élvezése után rövid időn belül újból éljünk vele, mert kiderült, hogy a kucsmagomba, ha első ízben nem is ártott, másnapon való ismételt elfogyasztása után biztosan meg- betegedést okoz. (Ber. deutsch. bot. Ges. 1917. 27. old.) SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A Növénjtaui Szakosztály 1917. évi május hó 9-éu tartott 220. ülése. Elnök : M á g 0 c s y - D i e t z Sándor. Jegyző : Szabó Zoltán, Elnök üdvözli F i 1 á r s z k y Nándor szakosztályi másodelnököt abból az alkalomból, hogy a Magyar Tudományos Akadémia levelező tag- jává választotta, Hollós Lászlót pedig a Magyar Tudományos Akadémia Marcibányi-mellékjutalmának elnyerése alkalmából. Hasonlóképen üdvözli a jegyzőt, akit Ö Felsége az állatorvosi főiskolai rendkívüli tanári címmel tüntetett ki. Bejelenti a szakosztálynak, hogy Richter Lajos buda- pesti növénygyüjtő f. hó 7-én elhunyt. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 129 1. HolIendonnerF. előterjeszti vizsgálatainak eredményét az aquincumi római szövet anyagáról (1. Botan. Közi. XVI. köt. 35. old.). 2. Jávorka S. „Botanizálás StajerJak környékén" cimmel ismerteti az e helyen gyűjtött növényeket. (Megjelenik.) 3. Györffy I.: „Kettős pártájú terebélyes csengetyüke" című köz- leményét előterjeszti a jegyző (1. Botan. Közlem. XVI. köt. 33. old.). 4. H o r V á t h Z. : „A kétnyári ligetéke virágzása" című dolgozatát bemutatja a jegyző. 5. Bemutatások: Kümmerle J. B. bemutat Anemone nemorosa példányokat, amelyeknek virágai kettős rendellenességet mutatnak. A pél- dányokat V r a n y V. ny, tanító gyűjtötte Soliskon Turócszentmárton mel- lett. A virágnak egyik jelensége az, hogy a hattagú virágtakaró elzöldült, illetőleg ellombosodott, másika pedig az, hogy a porzók nagyobb része fehér szirmokká alakult, miáltal az ú. n. „félig dupla", „félig telt' virág- alak jött létre. Mindkét jelenség e növényen az irodalom szerint gyakori, de, hogy együttesen is fellép, az nem tűnik ki világosan az eddigi iroda- lomból. — M á g 0 c s y - D i e t z S. bemutat járulékos gyökereket fejlesztő Ficus-\e\eleket, továbbá a kései és erős fagyok okozta sérüléseket a növénykert fás növényein. — T u z s o n .1. felhívja a szakosztály figyelmét arra, hogy a Tussüago farfara levele Erdélyben fíizelékül szolgál és alkal- mas volna főzelékkonzerv előállítására. — E r n y e y J. a Tussilago orvosi használatát említi, M o e s z G. és S á n t h a L. egyéb főzelékül használható növényi sorol fel. 6. A szakosztályi ügyek során jegyző jelenti, hogy az Állattani szak- osztály átiratban köszönte meg részvétiratunkat, továbbá jelenti, hogy a székesfővárosi kertészet igazgatója átiratában a szakosztály 1917 április^ ülésén hozott határozatát a gellérthegyi Pe^ranMWt harmala tárgyában magáévá tette és megígérte ennek a növénynek, valamint a fügefák védelmét. A Növénytani Szakosztály 1917. évi november hó 14-én tartott 221. ülése. Elnök : M á g o c s y - D i c t z S. Jegyző : Szabó Z. 1. Elnök üdvözli Thaisz Lajos, Lacsny Ince Lajos, Doby Géza és Kovács Géza tagtársakat elölépésük alkalmából. 2. Galambos Mária előterjeszti „A hazai Thymelaeaceák szö- vettana" című értekezését (1. e füzet 69. old.). 3. Thaisz I. „Szakosztályi kirándulás a veresegyházi tóhoz" cimü előadásában a címben említett termőhely igen érdekes flórájának tüzetesebb tanulmányozására hívja fel a szaktársakat. A tőzeges tó geológiai múltjá- nak rövid ismertetése és az ottani növényszövetkezetekről készített fény- képeinek bemutatása után ezúttal csupán három nevezetes növényt sorol onnan elő, és pedig a Cicuta virosát, Menyanthes trifoliatát és az Acorus calamu^t. Ezeket újabban Bakos Gyula egyetemi növénykerti alkertész találta ott először. A Cicuta virosát azonban már S a d 1 e r is említi ugyanonnan. Hozzászóltak Boros Ádám, T u z s o n János és Thaisz Lajos. 130 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 4. Tuzson J. „Az Arpási Havasok két érdekes Carexe" címmel ad elő. (Megjelenik.) 5. Szabó Z. előterjeszti Vouk Valentin zágrábi egyetemi tanár közleményét a Rossi-féle herbáriumról (I. e füzet 115. old.). Hozzászóltak Schiller Z s., Szabó Z., M á g o c s y - D i e t z S. 6. S c h i 1 1 e r Z s. bemutatja a budai várhegy nyugati részén, a Lovas-úton gyííjtött Euphorbia mandatát, melyet Lányi Béla hazánkból Szegedről közölt (1. e füzet 127. old). 7. Jegyző jelenti, hogy új lagokul jelentkeztek: Sik Miklós gazd. tiszt (Magyarboly), Thoroczkay Sándor gyógyszerész (Kapnik- bányai. Fór is Ferenc tanár fCsát), Bartha József gyógyszerész (Ökörmező), dr. W o 1 d o r f i Benedek A r t u r alispán (Fogaras), M a n- d e 1 András gazd. titkár (Nyírcsászári), dr. Szentes Anzelm perjel (Zirc\ Gimesy Nándor ciszt. r. áldozópap (Budapest), Egyetemi Növénytani Intézet (Zágráb). — Üj alapítványokat tettek : lOü koronát dr. Lacsny Ince Lajos főgimn. igazgató (Rozsnyó) és 200 koronát K o s t k a László szőlőbirtokos (Izsáki. A .szakosztály az új alapítóknak köszönetét fejezi ki. A Növénytani Szakosztály 1917. évi dec. lió 13-án Kitaibel Pál halálának iszázadik évfordulóján tartott 222. ülése. Elnök : M á g o c s y - D i e t z Sándor. Jegyző : Szabó Zoltán. 1. M á g 0 c s y - D i e t z Sándor: Amidőn szakosztályunk mai ülését megnyitva üdvözlöm t. tagtársaimat, bizonyos ünnepi hangulat vesz rajtam erőt. A mai nap ugyanis a magyar bota- nika mélységes gyászának százados évfordulója ! Ma van éppen «záz esztendeje .-innak, hogy hazánk egyik legnagyobb botanikai kutatója, a jellemző magyar növények légióinak felismerője — Kitaibel Pál elhalálozott! Az ö jelentősége a magyar flóra kutatásában olyannyira nagyméretű, hogy szakosztályimknak első- rendű kötelessége az emlékezés fáklyájával megvilágítani az ő munkálkodását. Megtesszük pedig ezt szakosztályunk szűk köré- heu éppen azzal, hogv szigorúan szakszerűen foglalkozunk tudo- mányos hagyatéka jelentőségének ismertetésével. Az ünneplés fényét hazánk legelső tudományos társasága gyújtotta meg — mi, szerény mécsünk gyér világításánál, meleg belső érzelemmel és meghatottságofal üljük meg csendes munkálkodásunk kereté- ben Kitaibel halálának százados évfordiüóját. A megemlékezés keretében nem kívánok Kitaibel Pál éle- tével emlékezésszerűen foglalkozni — csak rá akarok mutatni egyéniségének jelentőségére, a növénytan terén elért eredmé- nyére, jelességére. Kitaibel Pál annak ellenére, hogy különlegesen és első- sorban a haza növényzetének kutatója, még azok közé a már- már kihalt tudós típusú férfiak sorába tartozott, akik szélesebb látókörrel bírva, más tudományokban is jeleskedve, a szó igaz SZAKOSZTÁLYI LGYEK 131 értelmében tudósok voltak. Ebbeli niivoltához járult minden ter- mészettudományi téren és emellett általában a kultúra terén való haladás iránti lelkesedése. És hogy e tekintetben mint valódi természettudós kellő érzülettel járt el, bizonyítja az is, hogy a magyar kultúra elöbbrevitelét szükségesnek, fontosnak K i t a i b e 1 Pál mellszobra. (Márványból készítette Kopits J. művész.) tartotta. Vagy nem bizonyítéka ennek az a meleg üdvözlés, amellyel D i ó s z e g h i Sámuel Magyar Füveskönyvét fogadta, vagy az a felhívás, amellyel a Magyar Tersiészettudományi, Gazdasági és Orvosi Társaság megalakításának tervezetét ter- jesztette a magyar közönség elé ! Tevékenységével, munkásságá- val a magyar kultúrának jelentős tényezője volt. Hiszen sok- 132 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK oldalúságával nemcsak a magyar növénytan történetében állított magának ércnél maradandóbb emléket, hanem egyformán jeles- kedett mint* kémikus, mint mineralógus, sőt még a zoológia terén is vannak érdemei és az ezektől távolabb eső seisnio- grafia terén is, amennyiben a moóri földrengés alkalmával a rengések erősségének kartograíikus feltüntetésével jeleskedett. Ily sokoldalúan jeleskedve maradandó értékű eredményeket ért el nemcsak szellemének nagyságával, búvárkodásának mind újabb és újabb módszereivel, de különösen törhetlen akaraterejé- vel és változatlan kitartásával. Más egyéb irodalmi közlésein kívül erős bizonyítéka ennek a halála ntán közreadott Hydro- graphia Hungáriáé című munka, amely nemcsak nagy kémiai tudásának bizonjátéka. de fáradhatatlan munkálkodásának is. Bámulatos az a fáradságot nem kímélő törekvése, amellyel hazánk ásványvízforrásait megismerni iparkodott. Jóformán élete java- részét úton töltötte, ami által hazánk természeti viszonyait ala- posan megismerhette és ezáltal hazánk növényzeti gazdagságának mintegy felfedezője. Elsősorban is mint jeles ílorista szisztenuitikai tudásának erős bizonyítékait szolgáltatta, amelynek tanúságai közreadott iratain és hátrahagyott bőséges jegyzetein kívül gazdag gyűjte- ménye, amelyet Nemzeti Múzeumunk növénytára kegyelettel őriz ! A gyűjtemény jelentőségéről és gazdag tartalmáról nemzeti . múzeumi tagtársaink részben már megemlékeztek szakosztályunk ülésein, részben pedig mai ülésünkön fognak megemlékezni. Mindezek kellő világításba helyezik nemcsak a gyűjtemény jelentőségét, de a gyűjtőnek szellemét, értékét is. Ezért mellőzve a gyűjteményről való részletes megemlékezést, inkább iratainak azokat a részleteit veszem szemügyre, amelyek hivatvák bizo- nyítani azt, hogy tudása, tájékozottsága a növénytannak más, a ílóra ismertetésével nem kapcsolatos terein is mennyire volt otthonos. Ezt az otthonosságot különben már eleve is feltételezhetjük, mert hát Kitaibel ha nem is volt, mondhatnám, működő egyetemi tanár, mert hiszen egyetemi előadásokat nem tartott, mégis mint az egyetemi tanári kar tagja és mint az egyetemi növénykert igazgatója, de mint kutató, búvárkodó tudós ismerte kora bota- nikai törekvéseit bizonyára minden irányban. De lehetetlen volt ezt elkerülnie már csak azért is, mert hiszen Willdenow-val, Schultes-szel és más külföldi botanikusokkal való összeköttetése révén ismernie kellett az akkor külföldön megindult élénkebb botanikai mozgalmak irodalmi jelenségeit, amelyeknek jóformán foglalata, kifejezője volt W i 1 1 d e n o w közismert kézikönyve. ^ Ezeknek az ismereteknek a birtokában vizsgálja, kutatja hazánk növényzetét és ezeknek az alapján írja meg legjelentő- sebb munkáját: a „Plantae rariores Hungáriáé" -t. ' WilIdenoAv, Kari Ludwig : Grundriss der Krauterkunde. Berlin, 1792. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 133 Ebben mint elsősorban íitografus és flóraismertetö iparkodik felhasználni ismereteiből mindazt, ami akár mint sajátos tulajdon- ság, akár mint értékes jellenség az illető növényre nézve jellemző. Még mai haladottabb ismereteink alapján is elismeréssel olvassuk mindazt, amit munkájában felvett növényeinek előfordu- lási helyéről, illetőleg termőhelyéről mond. Nagy munkíijának első kötetében hazánk ökológiai növényföldrajzi viszonyainak képét vázolja általánosságban, de már a harmadik kötetben Horvátország ebbeli viszonyairól részletesebben szól — fel- sorolva a növényformációkat alkotó növényeket a más for- mációkkal közös és az endemikus növényekre való utalás- sal — élénk megfigyeléseinek erős bizonyítékaként. Kémiai ismereteit felhasználva jellemzi a növények termőhelyének sajátságait. A növények leírásában mindig rámutat a növé- nyek illatára, sőt ízére is. Kiterjeszkedik a növények ol«jtartal- már.i, tejnedv- és gyantatartalmára, végül pedig a nektáriumok- ról is megemlékezik. Teszi ezt pedig nagyon természetesen a növény ebbeli sajátosságának kiemelésével és az illető anyag- nak a növényben vagy a növényen való előfordulásának sokszor pontos organographiai megjelölésével és a növényre való jelentő- ségének kiemelésével. Megfigyelésének jelenségével kiterjeszkedik azután a növé- nyek virítási idejének a pontos megállapítására. Ebben a tekin- tetben sokszor megjelelöli a virítás tartamát is, sőt még a ter- més idejét is Ebbeli megfigyeléseit egyes esetekben egybeveti más fajokon tett megfigyeléseivel is, sőt még rámutat a külön- böző termőhelyeken mutatkozó különbségekre is. Általában a növények sajátságainak megállapításában a tartós megfigyelésén alapuló tanulmány alapján jár el, lígy hogy mondhatnám sohasem ;> herbárium szárított és más, tehát elhalt növénypéldányok alkotják tanulmányának tárgyát, hanem maga az élő növény Ebbeli törekvésében nagy segítője az a felsőbb hatóságai által is kifejezett kívánságnak a teljesítése, hogy hazánk növényeit az egyetemi növénykertben gyűjtse össze. Itt azután alkalma van a növényeknek a tenyészés alatt való visel- kedésének a megfigyelésére. És hogy élt is ezzel az alkalom- mal, tanulsága ennek a számos növény leírásában közölt, a növény tenyészése alatti változására, vagy sajátságainak megmaradására vonatkozó megjegyzése, amellyel önkénytelenül is azokhoz sorakozik, akik nem hívei a növényfajok állandóságának. Ezalatt, de a szabad természetben is a növények alaki és egyéb' sajátságait megfigyelve, igen sok értékes ökológiai, fejlő- désbeli, alkalmazkodási, alaki tulajdonságokat is figyelt meg és írt le, amelyeket a későbbi vizsgálatok jórészt mind igazoltak. És mindezek után végül még — talán felsőbb hatóságai kívánságának is megfelelendő — kiterjeszkedik a gyakorlati Botanikai Közlemények 4—6. füzet. 12 1 In O o £) o ^— ; r s o a o o -^ o □ OO CQ o D P c q '^ \ ./ i ^^ — ■ ^ * «^ O o •< o In i 5- o y ^' l-t. ( 00 ^ ^^^ -^ \ 1 ^0/* — [) F 0 r> 1 é ■5 S '( \ l — ; l —1 o a o U-I \ \ \ N V \ .^ f ' 1 1 V ; ' N £ 1 g S g "8 i £ A " ° o 2 < ? 8 i ^ S ^ § S o © ^ -3- rO r<; ,:- ■1 I : ^bQ/ = A) 4- B) + C) a) + b) -f c) (7 = a) + b) 4- c) A)+B) + C). Dies bedentet, dass bei M nnr die Fahigkeiten A) -|- B) -f C) aJdiv sind, weil im Montangebiete nur die, diesen Fahigkeiten entsprechenden ausseren Reize : I. II, III wirksam sind, aiif die ausschli^sslicli die Fahigkeiten A) -|- B) 4- G) zu reagieren ver- mögen. In dieser Pflanze treten die Fahigkeiten a) 4~ b) 4" ^) nicht in Aktion ; sie ruhen, weil die ihnen entsprechenden, auf sie Avirksamen, sie alsó auslösenden ausseren Faktorén : 1, 2, 3 in dieser Gegend nicht tatig sind. Umgekehrt werden im Hügellande, wo nicht die Faktorén I, II, III, sondern ausschliesslich die Reize 1, 2, 8 wirksam sind nnd auf die dórt sicli entwickelnde Pfiauze einwirken, die Fahigkeiten a) + b) -i- c) aktiv sein, hingegen die Fahigkeiten A) H- B) + C) in Ermangelung der fiir sie wirklichen Reize sich im Ruhestande befinden/ Gerát nnn eine Pflanze : M aus dem Montangebiete in das Hügelland, wird sie sich notwendigerweise den neuen Verhalt- nissen anpassen müssen, d. i. sie wird znfolge der auf sie ein- wirkenden neuen Faktorén 1, 2, 3 nach Massgabe . derselben und ilmen entsprechend die Geltendmachnng der ihr innewohnen- den Fahigkeiten ándern müssen, denn sie mnss unbedingt zu- grunde gehen, wenn sie dies zu tun nicht vermag. Dies ge- schieht nun aber in der Weise, dass die Fahigkeiten A) 4" B) -j- C), die bisher in M tatig waren, jetzt, da die ihnen entsprechenden, sie auslösenden Reize nicht vorhanden sind, aus dem aktiven in den ruhenden Znstand treten, die bisher ruhenden Fahigkeiten a) 4" ^^) ~\~ c) aber den jetzt auf sie einwirkenden Reizen gemáss und ihnen entsprechend aktiv werden. Die Pflanze alsó, die bis- her der Form el i A) 4- B) 4- c) '^^-{ a)4-b)4- c) entsprach, wird jetzt infolge der vollzogenen Anpassungdie Formel ^ Zur besseren Veranschaulichunn: des Gesagten möchten wir die Struktur eines Klaviers zum Vergleiche heranziehen. .ledem Klaviere wohnen so viele Tonfahigkeiten inne, als es Tasten zahlt ; aktiv aber wird nur jené Taste, auf die ein entsprechender Reiz wirkt; die anderen bleiben im Ruhe- stande, solange der ihnen entsprechende Reiz nicht wirksam wird. Daher auch beim Klavier die ungemeine Anzahl von Möglichkeiten der Tonformen und ihrer Zusammensetzungen. (34) SCHILLER : „ i a)-j-b)4-c) ^ - U) + B) -f C) zeigen. Aus dem Thalictrum montanum W a 1 1 r. würde demnach eiii Thalictrum collinum WaUr. werden. Das geschieht allerdings iiicht von lieiite auf morgen, viel- leicht aucli nicht innerlialb von Jahrhunderten, sondern wahrend der Dauer von Jahrtausenden. Bei Pflanzen, die in gewissen geographischen Grenzen einander ersetzen, mag dieser Prozess einen ziemlich glatten Verlauf nehnien und man wird ohne- Aveiters begreifen köunen, dass sich beispielsweise Hcllehorus viridis L. zii Helleborus dwnetorum W. K. umgestaltet, weil diese zwei Pflanzen iu verschiedenen zwei geographisch abge- grenzten Gegenden einander ersetzen, ja die eine die andere sogar ausschliesst. In unserem Falle aber, im Falle des Th. montanum Wallr. und Th. collinum Wallr. stellt sich die Saclie etwas koniplizierter dar, weil diese Pflanzen auf einem und demselben Gebiete untereinander wachsen und dalier schein- bar unter gleiclien Verháltnissen gedeihen. Belialten wir unser konkretes Beispiel bei : Aus irgendeiner Ursache gerat der Same des Th. montanum Wallr. auf das Gebiet des Th. collinum, Wall r. Unter der Einwirkung der neuen Eeize wird alsbald an die Stelle der bisher aktiven Fahigkeit C) die bisher ruheude Fáhigkeit c) treten. In ilirer Formel werden C) und c) die Platze wechseln. Das bedeutet, dass die Pflanze ihre bisherige Fáhigkeit, sich friih zu ent- wickeln und um einen Monat friiher zu blühen, ruhen lasst und dafür die bisher ruhende Fahigkeit, sich spáter zu entwickeln und um einen Monat spáter zu blühen, in Aktivitát tritt. Mutatis mutandis gilt dies auch für die Fáhigkeit B) ; sic wird mit der Fáhigkeit b) den Platz tauschen. Wie aber stellt es sich mit der Fáhigkeit A)? Zwei Möglichkeiten siud vorhandeu: entweder wirkt auf dem neuen Gebiete des Th. montanum Wallr. nur der eine Keiz 1 ; doch ist die Vererbungskraft der Fáhigkeit A) so stark, dass sie sich dem neuen Reiz zutrotze auch weiter er- hált. Oder es wirken in der neuen Heimat des M beidé Reize I und 1, die die Fáhigkeiten A) und a) auslösen. Der Reiz 1 hat in C die Fáhigkeit a) ausgelöst und aktiv gemacht, weil er auf diese Fáhigkeit mit grösserer Intensivitát einwirkte, als der Reiz I. M hingegen, das die Aktivitát der Fáhigkeit A) er- erbte, wird eher in der Lage sein, auf den Reiz I zu reagieren, wenn dieser auch mit geringerer Intensivitát wirkt ; es wird daher seine Fáhigkeit A) auch weiterhin aktiv bleiben. Es ent- steht demnach ein Th. montanum, dessen neue Formel A) + b) + c) a) + B) + C) sein wird, d. i. Th. minus J a c q. Dieses ist demzufolge nichts anderes, als eine solche Form des Th. montanum Wallr., an THALICTRUM MINUS JACQ. NON L. (35) der zwei Merhnale des Th. eoUinum WaUr. (Anordnung cler Stengelblátter und spatere Blütezeit) zutage treten. Nun ver- schwinden aucli die Zweifel, die K o c li und seine Nachbeter hinsichtlich des Th. minus Jacq, hegten, denn es handelt sich hier in der Tat um ein solches Th. minus L.. das sich durch seine spatere Blütezeit auszeichnet. Da wir nunnielír geuau wissen, was Tkaüctrum minus Jacq. non L. bedeutet, so diirfte es nun auch möglich sein, auf Grund des so gewonnenen vlasstabes, die übrigen, von J a c q u i n aufgestellten, in diese Clruppe gehörigen Thalictruni- Fornien zu erkennen und systematisch zu ordnen. Es wird sich ergeben, dass Tkalictrmn május Crantz, Jacquin nach dem Gesagten nichts anderes ist, als ein kráftiger entwickeltes, grösserblatteriges Th. montanum Wallr.' So ist es zu ver- stelien, wenn K o c h sagt, dass Ja c q u i n das Th. minus L. (alsó im Sinne K o c h s und nach dessen danuűiger Auffassung das Th. montanum Wallr) nicht gekannt habé, Aveil Th. május Crantz nur eine besondere Form der Gruppé des Th. monta- num "VVallr = Th. minus L. nach der Auffassung Kochs ist. Hingegen ware ich geneigt — ohne in dieser Hinsicht heute noch definitív 8tellung nehmen zu wolien — jenen mich anzu- schliessen, die Th. elatum Jacq. und TJt. médium Jacq. die Jacquin, wie er selber erzahlt, íius Sanien erzog, der ihni unter de ni Naiuen Th. sihiricum L. eingesendet wurde, als ein- zelne Fornien jener Gruppé des Th. minus anerkennen, die Wallr oth spliter unter dem Namen Th. collinum zusammen- fasste. Für diese Ansicht sprechen zwei Unistánde. Erstens, dass Th. sihiricum L. viel naher verwandt ist mit TJi. collinum Wallr. als mit Th. montanum Wallr., zweitens die von Jacquin bei Th. médium hervorgehobene Bemerkuug: „mediam aliquam speciem inter Th. május et minus Florae Austriacae (alsó seines Th. minus, der mit Th. collinum Wallr. verwandten Form) facit". Das Th. collinum Wallr. zerfállt daher mit Rücksicht auf die Jacquinsche Einteilung in Th. médium Jacq. (keiförmige Bláttchen) und in Th. elatum Jacq. (rundlich herzförmige Bláttchen und wirtelige. oder schirmdoldige Anordnung der Blütenastchen zweiter und dritter Ordnung."^ Ich folge hier, wie aus dem Gesagten ersichtlich ist, der An- ^ In den Beschreibiingen von Crantz und Jacquin wird fiir Th. inaJKS das Schwergewiclit auf den Umstand gelegt : „Fere semper ex eodem caulis et ramorum principorum niodo hini vei térni egrediuntur rami ; qui in minori fere semper solitarii sünt" ( J a c q u i n) und „. . . rami ex uno vagina perpetuo térni, qui in priori (se. Th. minori) solitarius sit" (Crantz). Oífenbar eine Folge besserer Ernahrungsverhaltnisse " Nur nebenbei möchte ich hier bemerken, dass Th. elatum Wall r. eine durch die Gestalt der Frucht von Th. elatum J a c q. ganz verschie- dene Form ist. wenn auch TJi. elatum Wallr. mit Th. collinum \N 2i\\v. in niichster Verwandtschaft steht. (36) S. SCHILLER : THALICTRUM MINUS JACQ. NON L. scliauung S i ni o ii k a i s, wie sie in seinem Werke : „Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata" (1886) zum Ausdrncke gelangt, in dem er das Th. médium Jacq. für eine Subspecies des Th. coUinum Wallr. halt. Niclit richtig aber scheint mir die von Borbás in „A Balaton flórája" (1900) vorgenommene Einteilung zu sein, wonach er unigekehrt das Th. collinum Wallr. als Subspezies des Th. elatum Jacq. bezeichnet. Der Irrtum Borbás' stammt höchstwahrscheinlich daher, dass Th. elatum Jacq. tatsáchlich ein iilterer Name ist als Th. colli- num Wallr. Es darf jedoch nicht vergessen werden, dass Th. collinum Wallr. ein weiterer Begrift" ist, der auch das Th. ela- tum Jacq. in sich fasst, nicht aber unigekehrt. Th. collinum Wallr. kann daher unmöglich als Subspezies von Th. elatum Jacq., lelzteres hiugegen sehr gul als Subspezies von Th. collinum Wall r. gelten. (Aus der am 11. April 1917 gehalteiien Sitzung der botanischen Sektion.) J. Szolnoki: Eíne Methode zur Bestímmung der hydrostatíschen Druckánderungen bei Kráutern* (Ungar. Originaltext siehe S. 99.) Seit dem klassischen Experimente Hales\ wissen wir, dass bei der AVasserströmung der Pflanzen zwei Faktorén latig sind : der Wurzeldruck und die Blattsauguiig. Der positive Druck der Wurzel und der negatíve Druck der Blatter .suniniieren sich zu eineiii hydrostatischeii Drucke, der bei Holzgewachsen mit dem Manometer nachweisbar ist. Wieviel des Eíiektes dem einen oder dem andereii Faktor zuzuschreiben ist, darüber können wir leider, da beidé Momente gleichzeitig wirksam sind, keine Angabe nia- chen. denn mit Holzgewachsen. welche zu eineni manometrischen Versuche geeignet sind, ist es schwer einen Teilversuch zur Bestimmung der obengenauuten Faktorén auszuführen. So müssen wir die Lösung des „Quantitatsproblemes" der Wasserversorgung bei den Kráutérn suchen, bei welchen eine Messuug des Wurzeldruckes und der Blattsaugung zu glei- cher Zeit möglich ist (S a c h s). Da die Kriiuter für Manometer- versuche von gewöhnlicher Forni ungeeignet sind, habé ich mit Hilfe von Kapillareu eiue Methode ausgearbeitet. mit welcher wir imstande sind auch bei Kráutérn die Anderimgen des hydro- statíschen Druckes zu messen. Bei meinen Versuchen bediente ich niich eines ausgespitz- ten Glasrohres (Fig. 1), das mit einem Gummischlauche zu einem Messrohr verbundeu war. Die Zusammenstellung, w^elche ich kurz „Kapillarpotometer" nennen werde. w^urde mit Wasser gefüllt, und dann in horizontaler Eichtung in die Pflanze ein- J. SZOLNOKI : EINE METHODE (37) gestocheii (Fig. 2). Nachdem an eiiie luftdiclite Schliessung zwischen Rohr und Pflanze nicht zu zweifeln war, wurde die Stellung des Meniscus aiif der Millimeterskala festgestellt und in jeder Stunde abgelesen. Die Angaben wiirden als die Geschwin- digkeiten pro Stunde in einer Tabelle vereinigt (s. Tabelle III), in welclier ein Zusammenfall der Maxinia mit der Lufttemperatur und rel. Feuchtigkeit zu sehen ist. Die Geschwindigkeiten sind „negativ", d. h. sie deuten auf einen negativ hydrostatisclien Druck. Die Gescliwindigkeitswerte der Sonnenblume Nr. 2 sind auífallend klein. Eine Erklárung dieser Tatsache fand ich in den nachtráglich augefertigten Querschnitten. Es war namlich im Ende des Bohrloches ein Gewebepfropf aus dem Hypoderme. Darnach war leicht an die Möglichkeit zu denken, dass der Kapillarphotonieter geeignet ist die hydrostatisclien Druckunter- schiede der einzelnen Gewebearten der Stengelquerschnitte zu beobachten. Ich muss noch meinen bestén Dank dem Direktor des bota- nischen Institutes der kön. ung. Universitát, Prof. Alexander Mágo csy-Dietz aussprechen, der die Ausführung der obigen Versuche niir ermöglichte, und mich mit werten Ratschlagen unterstützte. {Autorref.) G. L í n d a u : Die pflanzlíchen Funde von Laposhalom bei Tószeg, Die im folgenden behandelten pílanzlichen Fundstiicke wur- den mir auf meiner Bitté vom Direktor der Botanischen Abtei- lung des Ungarischen Nationalmuseums Dr. N. Filarszky übersandt. dem ich für die Mitteilung der Funde ergebenst danke. Sámtliche Proben wurden beim Hügel Laposhalom bei Tószeg im Ungarischen Alföld, Komitat Pest, ausgegraben und stammen von Kesselfeuerherden. Die Ausgrabungen dauerten vom September bis Október 1906 und ihr Inhalt ist im „Jelentésű Magyar NemzetiMúzeum 1906 évi állapotáról", p. 170 — 173 von dem Leiter der Ausgrabung Dr. L. Márton veröffentlicht worden. Die Besiedlung des Hügels fállt in die Zeit der ungarischen Terramara. ungefahr in eine Periode, welche zwischen dem Neolith und dem vorgeschrittenen Bronzealter liegt. Eine Eisen- zeit ist in Laposhalom nicht nachgewiesen worden. In den meisten Proben fanden sich Hordeum vulgare als Getreideart und Pisuni sativum als Hülsenfrucht. Beidé traten rein auf und waren ziemlich stark verkohlt. Obwohl sie bei den Feuerstelleu aufbewahrt waren, so muss das Feuer erst spater darán gekommen sein, als die Hütten und damit die Samen ver- brannt wurden. Dass das Feuer vielfach stárker an die Samen herangetreten ist, zeigt das Verhalten von Nr. 3, 5 und 6, Botanikai Közlemények 4 — 6. füzet. 13 (38) G. LINDAU : welclie durch ilire Fárbung und durch ihren Glanz schon einen starkeren Verkohlimgsíirad anzeigen. als die weniger verkohlteu, alsó etwa Nr. 8. Auch die Proben Nr. 9 — 11 waren starker ver- brauut, als manches übrige, deiin die Stücke von Equisetum und ebenso die Gerstenhalme zeigten eiue selír grosse Brii- chigkeit. Über den Befund von Onopordon acanthium (Nr. 1) lasst sicli kaum eine andere Bemerkung machen. weil man nicht weiss, welches Tier sie in das Versteck geschleppt hat, das in der Nahe der fossilen Sámereien lag. Die KristaUe in Nr. 15 lassen sich ebenfalls nicht weiter erörtern, ví^eil man nicht weiss, unter welchen Umstanden sie entstanden sind. Die Birne (Nr. 16) ist gewiss als Nahrung gesamnielt, withrend man über 17 unge- wiss sein kann, wozu die Gallé verwendet wurde. Nr. 1. Onopordon acanthium L. Die Fundstelle dieser Samen befand sich in der Nahe der antiken Samen. Wahr- scheinlich hat irgend ein Tier, welches die Samen frisst, die- selben hier niedergelegc. Mit den modernen Samen stimmen sie in der ausseren Skulptur vollstandig überein. Die Grösse ist genau dieselbe wie bei den frischen Samen : 3 — 4, mm Lángé, 2 — 2,4 mm Breite und 1,5 — l,7mmDicke. Ein Unterschied verdient allerdings hervorge- hoben zu werden. das ist die Grösse der Ansatzstelle des Pappus. Bei den frischen Samen nimmt sie fást die ganze obere Fláche ein und bildet etwa ein lángliches Viereck, aus dem das Ende, worin der Griffel steckt, heraussieht. Diese Flache felüt bei den altén Samen vollstandig. Sie ist zugespitzt und geht vollkommen in die Griffelende über. Es wird sich kaum entscheiden lassen, ob der lángere Zeitraum der Entwickluug den Samen eine Ver- grösserung des Pappusfleckens gégében hat, der an Grösse etwa das dreifaclie der altén Samen betrágt, oder ob von Haus aus die álteren Samen keine Pappusflecken besassen. Geht man námlich nach Persien hinunter, so schrumpft der Flecken auf die Hálfte zusammen, ein Zeichen, dass die Pflanze wirklich die Fáhigkeit besitzt, mit einem kleineren Flecken sich fortzu- pflanzen. Dass die Samen noch nicht zu lange liegen, ergibt sich daraus, dass nach Aufsprengung der Samen die Cotyledonen noch vollstandig frisch erhalten waren und ihre weisse Farbe be- wahrt hatten. Nr. 2. Ervum lens L. Wáhrend bei Aggtelek und Lengyel die Zahl der gefundenen Linsen sehr gering war, ergab sich eine solche Masse in der vorliegenden Probe, dass die Fest- stellung der Maasse auf keine Schwierigkeit stiess. Es ergaben sich folgende Grössen: DIE PFLANZLICHEN FUNDE VON LAPOSHALOM (39) Grösse Dicke Grösse Dicke 1,9 1 3 2,3 2,3 ÍJ 3,3 2,3 2,9 1,7 3,5 2 Die Gri'össe von 2,9 — 3,3 mm ergibt die normálé Glestalt, wahrend die kleineren nicht ganz ausgereift erscheinen. Die Schalen der grösseren Früchte sitzeu nur zum Teil noch an den Samen darán und sind vollstandig stumpf gefárbt. Dagegen zeigen die kleineren Samen meist die volle Schale und sind meist glán- zend, wie Vi^enn sie einen Graphitiiberzng triigen. Die Linsen sind ziemlich klein und kommen etv^^a denen von Lengyel gleich. Die grösseren Korner sind dicker als heutzutage, denn die kleineren Maasse reichen an die Dicke fást heran. Die heutigen Maasse liaben etwa 6—8 mm Grösse und S'/g mm Dicke. lm Laufe der Zeit hat sicli ihr Durchmesser bedeutend vergrössert, wahrend die Dicke nur M^enig zugenommen hat. Nr. 3, 4, 14. Pisum sativum L. Die Hauptmasse der Korner w^ird von der gewöhnlichen Erbse gebildet und nur die untén erv^áhnten Samen gehören nicht hieher. Gewöhnlich besitzen die Erbsen kugelrunde Gestalt, nur eine haufige tetraedrische Form lásst sie etwas abvv^eichen. Doch sind meist die Kantén des Tetraeders wenig hervortretend und die Seiten sind so ab- gerundet, dass eine Annaherung an die Kugelform zustande- kommt. Haufig sind an der oberen Ecke kleine Langsspaiten in den Tetraederkanten, die sich in der oberen Ecke treffen. Wahrend alsó die Samen nicht überall die typische rundé Form zeigen, ist es doch kein Zweifel, dass wir es mit der typischen Erbse zu tun habén. Es lageu jedenfalls die Erbsen noch locker in der Schale, so dass eine typische Ausbilduug zustande kam, wahrend sie heute bei unserem Kulturvarietaten fest in der Schale liegen und sich gegenseitig drücken. Die Maasse sind folgende : Lange Dicke Lange Dicke 1,8 2 3,5 3,3 2 2 3,8 3,4 2,7 2,3 4 4,4 3 2,9 4,2 4 3,2 2,7 4,5 4 3,4 3,1 4,6 4 13* (40) G. LINDAU: B u s c h a n hat von den verschiedeuen Fundorten Matériái ziisammengestellt, aus deni liervorgeht, dass die Sanien im Laiife der Entwickliiiig allmahlich grösser werden. Das lasst sich hier nicht nachweisen, da wir allé Grössen der vorgeschichtlichen Erbsen antreffen. Bis zu unseren Erbsen von 7 — 8 mm Grösse ist allerdings ein ziemlicher Unterschied zu konstatieren, der allerdings um so mehr in die Aiigen springt, wenn wir die Lauge der Zeit beriicksichtigen, die für die Kiiltiir in Betracht kommt. In 4 fanden sich eine Menge von Körnern von Lathyrus sativus L. In der Form weichen sie sehr von den Erbsenkörnern ab, denn sie sind stets mehr oder minder keilförmig und eckig. Auch zeigen sie stets seitlich das Würzelchen, das einen erha- benen Pol bildet. Ihre Maasse betragen in mm : Líinge Breite Dicke 3 3,4 2,6 3 3,7 2,7 3,2 3,8 3 3,7 4,4 4 3,8 4,4 3 4 4,5 2,9 In 14 konimen als gelegentliche Mischungen Korner von Polygonum Convolvulus L. und Atriplex patulum L. vor. Ferner fanden sich auch einige Korner Gerste, welche vielleicht aus den spateren Proben hineingeraten sind. Die Samen von Poly- gonum waren von der dreikantigen Schale umgeben und massen 2 mm in der Lange und 1,5 mm in der Breite. Atriplex hatte den Glanz, der die Samenschalen auszeichnet und mass 1 mm Lange und '2 mm Breite. Beidé Samen sind als Ackerungs- kráuter sehr haufig. Aber wáhrend sich Polygonum schon in den Resten von Aggtelek findet, vermisst man beidé bei Lengyel. Die Form der Samen ist ganz typisch und findet sich auch spáter wieder in der Wendezeit bei Potsdam. Nr. 5, 6, 7, 8, 12, 13. Hordeum vulgare L. Die einzel- nen Proben waren verschieden je nach der Art der Beimischung- und der Art der Verkohlung. So zeigt 5 starke Verkohlung, fást keine Erdbeimischung, die Korner sind ganz schwarz. Dagegen befindet sich 6 in grossen Klumpen. mit starker Verkohlung und fást ohne Beimischung. 7 ist verkohlt, mit Kohlenstaub und Erde verunreinigt, wáhrend in 8 die Verkohlung weniger stark ist und die Korner mit Erde vermengt sind, Aus einem Töpf- chen Nr. 144 stammen die verkohlten Korner in 12, wáhrend 13 wenig verkohlt und mit Erde vermengt ist. DIE PFLANZLICHEN FUNDE VON LAPOSHALOM (41) Die Korner hatten in 5 die Spelzen, ebenso in 6, in 7 und 8 waren teils Spelzen vorhanden, teils waren sie abge fallen. in 12 und 13 waren sie ohne Spelzen. Die Maasse waren folgende : In 5 mit Spelzen: Lange Breite Dicke 6,5 2,5 2,5 6,7 3 2,4 7 3,5 2,8 7,3 3,4 2,5 7.5 2,8 La 8 3 2,2 In 7 ohne Spelzen: 5 o 9 6 2,3 2^3 6 3 3 In 7 mit Spelzen: 6,3 3,2 2,7 6,5 2,7 2 6,9 3,8 3,5 7 3,2 2,5 In 8 mit Spelzen: 6 2.8 2 6 3 2,4 7,3 2.8 2.3 7,4 3 2,4 8,4 3,3 2,4 In 12 oline Spelz( 3n: 4,7 2,2 1,9 4,8 2,5 2,1 3.5 2 5,8 3 2,4 6,5 3 2,6 In 13 ohne Spelzí 3n: 4 1,7 1,7 4,6 2 2 5 2"7 2,3 5,4 2,5 2,3 5,4 3 2.4 5,5 2.7 0 5,7 2,9 2 5,8 2,9 2,4 6 3 3 6 2 4 2,2 6,3 1 2,5 (42) G. LINDAU: Die Grersteiikörner náherii sich in der Forni am meisten dem voíi V. Deininger^ beschriebeneu Hordeuni polysticlium sanctuni Heer. H e e r gibt die Korner grösser an, wahrend v. D e i n i n g e r sie auf die Maasse unserer G-etreideart reduziert. üm die Identi- fizierung vorzunehmen, dazu müsste man die D e i n i n g e rschen Samen sehen, jedenfalls köunte an den Ausmaassen der Korner nur wenig fehlen. Nach der Beschreibung soll das Keimende sehr spitz sein, wie ich es haufig an den Samen beobachtet habé, anch ist dieser gewissermassen Fortsatz des Korns am Kückenteil vertieft und stumpf abgeschnitten an der Lángsfurche welche den Riickenteil durchzieht. Die 5 Rippen der Spelze sind allerdings nicht deutlich erkennbar. Es scheint alsó der V. D einin gersche Fund vorzu'iegen, woran nach dem Vor- kommen auch weniger zu zweifeln wáre. In der Probe 8 fanden sich auch 3 Linsen, welche die Maasse Lange Breite 3 2 3 1,6 3,5 2 besassen. Nr. 9. Eqiiisetum arvense L. var. Die Probe enthált ein Gemisch yon abgebrochenen Stengeln und grössere Stücke von Knoten, an denen sich Sebeiden beíinden. Beides erwies sich als Stücke von Equisetum arvense. Doch liessen sich die Stengel als Varietát unterscheiden, weil die Riífelung viel feiner war als bei den gewöhnlichen Stengeln. Infolge des Fehlens weiterer Merkmale liess sich allerdings die Varietát nicht weiter feststellen. Nr. 10. Hordeuni vulgare L. Es liegen ziemlich grosse, etwa halbfingerlange Stengelstücke vor, welche in verbranntem Zustande sich befinden. An den Knoten befinden sich noch die Blattreste. Wir habén es hier mit Strohresten von Hordeuni zu tun, die aber nicht als Getreide verbrannt wurden, sonst würden sich Resté von Áhren vorfinden. Die Probe erwies sich als rein. Nr. 11. Hordeum vulgare. L. Es waren kleine Resté von Bündeln vorhanden, zwischen denen sich Korner von Gerste be- fanden. Grössere Resté waren nicht da. Wenn die vorige Ptobe nicht gewesen wáre, so hátte die jetzige nicht als Gerste er- kannt werden können, denn die Auflösung in die Bündel des Stengels liessen eine genauere Deutung ohne die vorige Probe nicht zu. Nr. 15. Kristalle. Wahrend die Erde wie mit einem Teig begossen aussieht, der allmáhlich erstarrt ist und gelbliche Farbe ^ PHanzenreste der prahistorischen Fiuidstíitte von Lengyel. S 270. DIE PFLANZLICHEN FUNDE VON LAPOSHALOM (43) besitzt, findet man beim Schneiden nicht die Spiir irgend eines organischen Gewebes. Die Oberfláche ist rauh und zeigt háufig Körnchen und samenartige Vorspriinge, aber bei der Práparation bieten sich nur kleine kristalláhnliche Massen, Das ganze, als weiche Masse ursprünglich aufgetragene Gebilde ist kristallinisch und zeigt keine andere Struktur als die gewöhnlich kristallinische. Durch Betupfen mit Salzsaure erfolgt keine Kohlensáureent- wicklung. Nr. 16. Es ist nur eine in Watté gewickelte und vollkom- men zerdrückte Fruclit vorhanden. Die Grösse lásst sich nicht mehr bestimmen. Das Stielende ist vorhanden und zeigt sich nach aussen vorgestülpt. Der Stiel im Inneni ist fester und zeigt dichter stehendes Gewebe als die seitlich sitzenden Teile. Nr. 17. Gallé. Es ist eine Gallé vorhanden, die rund ist und verhaltnismássig lange Zellen besitzt. Ein Stiel fehlt, Am meisten gleicht sie derjenigen, weiche an Eichenasten von Biorrhiza paliida 0 1 i v. verursacht wird. Da das Vorhandensein von Eichen in Ungarn bekannt ist, so diirfte es keine Schvrie- rigkeit machen, das rundliche Gebilde damit zu identifizieren. Über die Verwendung könnte man im Zweifel sein, ob sie ihres grösseren Gerbstoífgehaltes wegen gesammelt wurden, der sie zum Auflegen auf frische Wunden befáhigte. Die Aufbewahrung der Gallen ist sehr alt und sie finden sich vielfach in práhisto- rischen Ablagerungen, ohne dass es mögiich wáre, eine bestinimte Verwendung anzugeben. V. Mi hal US 2; Abnormale Blattbíldung am Blüteri- schafte von Taraxacum officináié. (Ungar. Originaltext siehe Seite 109.) Verf. befasst sich mit der eben nicht seltenen abnormalen Blattbildung am Blütenschafte von Taraxacum officináié und meint, da diese Erscheinung durchwegs an Schattenpflanzen von ihm beobachtet wurde, dass hierbei das Licht eine Hauptrolle spiele. An Pflanzen dieser Art, die unter normalen Verháltnissen, im gehörigen Lichtgenusse und bei entsprechender Wasserzufuhr sich entfalteten, hat er eine solche abnormale Blattbildung niemals gefunden. Er beobachtete in mehreren hundert Fallen, dass die Beschattung auf die Form und Entwickelung dieser abnormalen Blütenschaftsblattchen den grössten Einfluss übte und es sich hier um eine rein teratologische und niemals pathologische Er- scheinung handlé. Bei Feststellung der verschiedenen Bláttchenformen zog Verf. sowohl die Grösse der ganzen Pflanze, als auch den Ha- bitus der Blattchen in Betracht und unterscheidet demnach drei Gruppén derselben. (44) V. MIHALUSZ: In die erste Gruppé reilit er allé jené Forinen. clie eine lauhhlattahnliche Entwickehing erfuhren ; es sind dies inimer grössere oder wenigstens so grosse Bláttclien als die HüUkeloh- bláttclien des Blütenkörbchens. Sie zeigen aucli in ihrem ana- tomischen Baiie nicht wesentliche Unterschiede von dem Baue der gewöhlichen Laubblátter und koninien nur an solchen Pflanzen zur Ausbildung, die frühzeitig im Frühjahre sich ent- falten, jedoch infoige des schneller heranwachsenden Grases oder der hinderlichen Zweige von nebenan stehenden Strauchern, alsó infoige Mangels an gehörigeni Lichte so rasch zur voll- stándigen Ausbildung nicht gelangen können und nun durcli Bildung von assiniilierenden Blattchen am Blütenscliafte ilir Ziel doch noch zu erreichen suchen. Diese Blattchen entstehen immer dem letzten Entwickelungsstadium der Píianze entsprechend am oberen Teile des Schaftes, unterhalb des Blütenkörbchens. In die zweite Gruppé zahlt er die steifen lederartigen Blattchen ; dieselben sind nur solchen Pflanzen eigen. welche schmale, verlángerté etiolierte Grundblátter besitzen und auch der Blütenschaft in der unteren Hálfte sehr dünn und etioliert, der aus dem umgebenden Grase heraupragende Teil aber auffallend kráftiger erscheint und der auf die Blattchen folgende oberster Teil des Blütenschaftes sich wieder verdünnt. vom Anthocyan eine rötliche Farbe erhalt, und leicht zerbrechlich ist. Diese lederartigen, vom Blütenschafte steif abstehender Blattchen enden fást immer in eine vertrocknende. eingerollte Spitze und sind auch von mehr abweichender anatomischen Struktur. insofern hier sowohl gegen die Spitze, als auch dem Rande zu ein pro- senchymatisches Collenchym zur Ausbildung gelangt und Spalt- öfifnungen sich nur auf der Unterseite der Blattspreite vorfinden. Das Auftreten dieser Blattchen macht den Eindruck. wie wenn die Ptlanze viel früher in Beschattung geraten Aváre, als im ersteren Falle. jedoch noch fáhig war Organe zu bilden. welche genug vorteilhaft ihren weiteren Lebenszweck sicherten. In die dritte Gruppé fasst Verf. die hciiitigen. verkümmerten Blattchen zusammen. Pflanzen mit solchen Blattchen stehen immer ganz frei. werden jedoch vom Laube hoher Báume derartig be- schattet, dass zu ihnen fást niemals direktes Sonnenlicht gelangt. Die ganze Pflsnze scheint verkiininiert zu sein, besitzt nur kleine, schmale Grundblátter und ihr Blütenschaft ist auch nur kurz, verkümniert und fást immer eingeroUt ; die Blattchen darán sind hantig, dünn. schmal und zugespitzt und besitzen am Grundé zwei den beiden Randern der Blattspreite entsprechend e trichomartige Segmento. Ihre Epidermis ist dick, doch ohne Cuticula ; ihr Me- sophyll besteht nur aus 4—6 Reihen parenchymatischer Zellen, doch nur die erste Reihe unter der Epidermis, sehr selten auch die zweite führt Chlorophyll, öfters fehlt das Chlorophyll ganzlich im lühalte der Zellen ; Spaltöffnungen sind blos an der unteren Epidermis und auch hier nur ausserst spárlich zu finden. Das ABNORMALE BLATTBILDUNG ("Aö) / Streben dieser. iiuter solch misslichen Umstanden vegetierenden Pflanzen, ihreii Lebenszweck docli zii erfüllen, scheinen auch diese Blattcheii iiicht sehr zu fördern, denii Verf. konnte in mehr als 200 Fálleii iiiir eiiie einzige solehe Pflanze auffinden, die einige wenige keimuiigsfáhige Schliessfrüchtclien reifte und auch diese ergaben na eh der Aussaat nur recht kiimmerliche Keim- pflánzchen. Verf. gelang es in keiuem. Falle festzustellen, wann und auf welche Weise die Blattchen am Blütenschafte entstehen. Manchmal schien es, wie wenn sie schon am Vegetationskegel angelegt worden wáren, ein andermal wieder, als wenn sie nur nachtráglich am Schafte sich heranbildeten. Die gemeinsamen Eigenschaften, insbesondere die anato- mischen Verhaltnisse dieser Blattchen behandelt Verf. ausführlich in Wort und Bild ; am eingehendsten beschreibt er die Art und Weise. wie die Blattchen vom Schafte abfallen und hebt besonders den Mechanismus hervor, wie die Blattchen am knotenlosen, hohlem Schafte sich befestigen. Als wichtiges Ergebnis seiner Beobachtungen giaubt Verf. dadurch, dass bei Leontodon-Arten mit blattlosen Bliitenschaften ebenfalls solehe Blattchen teratologisch auftreten, auch einen Beweis dafür zu liefern, dass Erscheinungen von rein teratologischer Natúr zumeist geeignet sind nicht nur die Verwandschaft der Arten, sondern auch die der Glattungen festzustellen. Erklarung der im imgar. Originaltexte (Seite 109) befindlichen Abbil- dungen : Fig. 1. Blütenschaft von Taraxacum officináié mit abnormaler Blatt- bildung. Links ein laubblattahnliclies Blattchen, in der Mitte ein steifes, lederartiges Blattchen und rechts ein háutiges, verkümmertes Blattchen. Fig. 2. Anatomischer Baii eines lederartigen Bliittchens. Fig. 3. Querschnitt eines hautigen Blattchens. Fig. 4. Die untere Epidermis eines hautigen Blattchens mit dem Rande desselben. Fig. 5. Querschnitt eines Blattchens und Blütenschaftes etvvas ober- halb vom Trennungspunkte des Hauptnerven des Blattchens. F. V, Vouk: Herbárium croatícum Rossíanum. L u d w i g R 0 s s i gehört zu denjenigen Botanikern, die sich nur aus reinem innerem Triebe, aus Liebe zu der „scientia amabilis" diesem Faclie widmeten. Rossi ist vom Berufe Ofíizier, und zwar cliente er seit Anfang seiner militárischen Laufbahn bei der kroatischen Landwehr. In seiner frühesten Jugend, die Rossi in Karlovac verlebte, zeigte er besondere Vorliebe für Naturwissenschaften und nach Vollendung des Gymnasiums schwankte er zwischen wissenschaftlichen und praktischen Be- rufen. Er war auch Praktikant im kroatischen Landesmuseum, Kanzleibeamter in der südslavischen Akademie, Konservator an (46) V. vouk: der berUhmten zoologischen Station in Neapel, doch das Vater- land rief ihn schliesslich zurück, damit er seinen militarischen Pflichten naclikomme, und dies entschied über seinen endgültigen Benif. Rossi wurde Offizier, aber in seinem Herzen blieb er immer der Naturwissenschaft treu. Er bescliaftigte sicli in seinen Mussestunden auch weiter mit den Naturwissenschaften und speziell siegte die Vorliebe zm- Pflanzenwelt. Er fing an fleissig zu sammeln; er sammelte wáhiend seiner amtliclien Reisen, ver- anstaltete spáter selbst grössere Forscliungsreisen, opferte dazu auch seinen Erliolungsurlaub und eirspartes Geld. Das Haupt- gebiet seiner floristischen Forschungen war Südkroatien samt dem kroatisclien Litorale. Die Gebirgsketteu Pljesivica und Ve- lebit waren seine Lieblingstouren. Rossis Sammel- und For- scliungstatigkeit erstreckte sicli nicht weniger als über 40 Jahre und noch jetzt, als pensionierter Major, in ehrwürdigem Altér benützt er seine Spaziergánge in seiner Vaterstadt Karlovac zu floristischen Studien. Wáhrend dieser Zeit veröffentlichte R o s s i mehrere floristische Arbeiten, die ihm den Ruf des Erforschers der kroatischen Flóra sicherten und von denen die bedeutendsten hier erwahnt werden : ,, Í7 Sugarskoj dulibi" (In Sugarska duliba). „Glasnik" des kroat. naturwissenschaftlichen Vérein s 1911. „Floristicka istraiivanja im Jugoistocnoj HrvatsJcoj" (Flo- ristische Erforschungen in Südost-Kroatien). „Glasnik" des kroat. naturwissenschaftlichen Vereins 1915. „Beitrage ziir Kenntnis der Pteridophyten Südkroatiens" . Magyar Botanikai Lapok 1911. „Die Pljesivica und ihr Verbindungszug mit Velebit". Magyar Botanikai Lapok 1913. Sein grösstes Werk dürfte auch den botanischen Kreisen nicht bekannt sein und dies ist: „Das Herbárium der kroati- schen Flóra'' (Herbárium croaticum Rossianum). Dieses Herbá- rium umfasst nicht weniger als 28,000 Numniern in etwa 240 Faszikeln. Die Pflanzen sind in grossem, weissem Folioformat eingelegt, sorgfáltig prapariert und konserviert. Jeder Pflanzen- spezies liegt eine Etiketté bei : Flóra croatica — ex Herbario Ludovico Bossi, mit genauer Angabe des Standortes und des Datums. An der Revision einer grossen Anzahl von Pflanzen beteiligten sich auch andere hervorragende Botaniker (D e g e n, Z a h n usw.). Das Herbárium enthalt alsó die gesamte Flóra von Südkroatien von der Kupa südwárts. Es sind darunter auch Pflanzen, die gelegentlich in anderen Gegeuden Kroatiens ge- sammelt wurden. so in der Umgebung von Zagreb, Samobor, Topusko, Varazdin usw. Das ganze Herbárium liegt nun, syste- matisch geordnet, versében mit einem von Rossi selbst ver- fassten K.ataloge, abgeschlossen da und wird gegenwartig im botanischen Institute der kgl. Franz Joseph-Universitát in Zagreb aufbewahrt. Kürzlich hat namlich die kroatische Landesregieruug HERBÁRIUM CROATICUM ROSSIANUM (47) diese wertvolle Samnüuiig für clas erwahnte Institut durch An- kauf ervvorben. Diese grosse Sammlung wird niin als Griind- lage zu eiuem allgemeinen Herbárium Florae Croaticae dienen, dem aucli die Herbarien von Schlosser, Vukotinovic Kliuggráff, Hirc u, a. eiiiverleibt werdeu. A, Boros: Neuere Daten zut Vegetatíon dcr Umgebung von Budapest. (Ungar. Originaltext sielie S. 116.) lm Jahre 1916 fand icli in der náheren und ferneren Um- gebnng von Budapest mehrere interessante Pflanzen, die icli auf Seite 116 des ungarischen Textes bekannt mache. Unter diesen Daten sind folgende liervorziiheben : 1. Auf Grund meiner Funde bestarke ich die Angabe in Szépliget i's Herbárium, dass Ceterach officinarum W illa. auf dem Berge Naszál bei Vácz vorkomme. In den Budaer Ber- gen waclist Ceterach an zwei Stellen. 2. Carex elongata L. fand ich in einem kleinen Teiche am Berge Dobogókő (Piliser Gebirge). Neu für die ganze Gegend; der nachste Fundort ist im Mátragebirge. 3. Scilla bifolia L. Gewöhnliche Pflanze des Donauufers, ich fand sie aber im Walde der Budaer Berge. 4. Ranunculus repens L. f. villosus Lamotte (R. Hay- naldi Menyhárt in Kalocsa növényzete, pag. 28) fand ich auf Rasenflachen Budapester Gárten als Unkraut. Ich glaube voraussetzen zu können, dass dieselbe vom Auslande eingeschleppt worden ist. 5. Auf Grund meiner Funde bestarke ich auch die Angabe von L. Tőkés (Vác növényzete, S. 35), dass Saxifraga aizőon Jacq. am Berge Naszál bei Vác vorkomme. 6 Die Hybriden Verbascum grandicalix (F, subaustria- cum X blattaria) S i m k. und 7. Verbascum rubiginosum Waldst. et Kit. [V. austria- cum y, ])hoeniceum) sammelte ich bei Monor ; erstere Pflanze war nur aus dem Komitate Arad bekannt, letztere ist háufiger; sie wurde auch aus der Umgebung von Budapest schon angeführt. {Autorreferat.) (Aus der Sitzimg der bot. Sektion am 13. Dezember 1916. (48) SITZUNGSBERICHTE SITZUNGSBERICHTE, Sitzung der botauischen Sektion ain 9. Mai 1917. Vorsitzender: S. M á g o e s y - D i e t z, Schriftführer : Z. Szabó. 1. F. Hollenclonner spricht über das Resultat seiner Untei- suchungen, die er an dem Stofi'e eines römischen Gewebes von Aquincum angestellt. (Siehe Botan. Közlem., Bd. XVI. p. 35 u. [13].) 2. S. J á V 0 r k a zahlt unter dem Titel „Botanisierung in der Um- gebung von Stajerlak" jené Pflanzen auf, die er dórt gesammelt. (Wird erscheinen.) 3. J, Györffy's Arbeit „Campanula mit verdoppelter Blumen- krone" wird vom Schriftfülirer unterbreitet. (S. Botan. Közlem. Bd. XVI, p. 33 u. [11].) 4. Z. Horvát h's Arbeit „Das Blühen von Oenotbera biennis" wird vom Schriftführer unterbreitet. 5. J. B. K ü m m e r 1 e zeigt vor blühende Exemplare von Anemone ncmorosa mit vergrünten und gefüllten Blüten; dieselben wurden von V. Vrany, Lehrer in P., aus der Umgebung von Turóczszentmárton ein- geschickt. 6. S. M á g 0 c s y - D i e t z zeigt vor Ficus-Blatter mit Adventiv- wurzeln und Spatfrostschaden an Holzpflanzen im bot. Garten. 7. J. T u z s o n lenkt die Aufmerksamkeit der Sektion auf Tussilago farfara, dessen Bliitter in Siebenbürgen als Gemüse verwendet werden; J. E r n y e y erwahnt derén medizinische Verwendung. Im AnscMusse werden von G. M o e s z und L. S á n t h a auch andere Pflanzen angeführt, die als Gemüse Verwendung finden können. 8. Schriftführer meldet, dass die Zuschrift der bot. Sektion in Ange- legenheit des Schutzes der Feigenstraucher und der Pe^a?m»i-Stöcke am Gellérthegy von der hauptstadtischen Gartenbau-Direktion günstig erledigt wurde. Sitzung der botanisclien Sektion am 14. November 1917. Vorsitzender: S. Mágocsy-Dietz, Schriftführer : Z. Szabó. 1. M. Galambos unterbreitet ihre Abhandlung: „Die Histologie der ungarlandischen Tymelaeaceae". (Bot. Közlemények, Bd. XVI, p. 69 u. [25].) 2. L. T h a i s z spricht über die von der bot. Sektion veranstaltete Exkursion zu den Teichen bei Veresegyháza, zeigt einige photographische Aufnahmen der dortigen Pflanzenformationen vor, erwahnt aber vorlaufig nur drei bemerkenswertere Arten der dórt aufgefundenen Pflanzen: Cicuta virosa, Menyanthes trifoliata und Acorus calamus. Dieselben hat in neuerer Zeit dórt schon Gy. Bakos, Gartner des bot. Gartens der Universitat, auf gefunden; Cicuta virosa ist jedoch von diesem Standorte schon von S a d 1 e r erwahnt. 3. J. T u z s 0 n spricht „Über zAvei interessante Carex- Arten der Árpási havasok". (Wird erscheinen.) 4. Z. Szabó unterbreitet die Abhandlung des Professors an der Universitat in Zágráb V. V o u k' s über das Herbárium croaticum Rossianum (S. Botan. Közlem., Bd. XVI, pag. 115 u. [45].) SITZUNGSBKRICHTE (49) 5. Zs. Schiller zeigt vor Euphorbia maculata, welche Pflanze er in Budapest am westlichen Abhange des Várhegy gefunden und die B. Lányi aus Ungarn schon von Szeged veröífentlicht hat. 6. Schriftführer verliest die Liste der neuen eingetretenen Mitglieder und zwei neuer Giündungsmitglieder: Dr. J. L. Lacsny, Gymnasialdirektor (Rozsnyó) und L. Kostka, Grossgrundbesitzer (Izsák). Sitzung der botanischen Sektion am 13. Dezember 1917. Vorsitzender; S. M á go c s y- D i e t z, Schriftführer: Z, Szabó. 1. S. M á g o c s y - D i e t z feiert in beredten Worten das Andenken des eben vor 100 Jahren verstorbenen ersten grossen Floristikers unseres Vaterlandes, P. K i t a i b e l's. Zuniichst weist er auf die nnverganglichen Verdienste hin, die Kitaibel in seinem gesellschaftlichen Wirkungskreise auf dem Gebiete der Naturwissenschaften überhaupt ' imd insbesondere in der naturwissenschaftlichen Erforschung seines Vaterlandes sich erworben. Er schildert den ausgezeichneten Chemiker, Mineralogen und Zoologen, hebt dessen seismographische Arbeit hervor, bespricht sein erst nach seinem Tode erschienenes Werk, die „Hydrographia Hungáriáé" und würdigt dann ausführlich das unermüdliche Wirken und Schaífen des Botanikers. Letz- teres bezeugen nicht nur seine im Drucke erschienenen botanischen Arbeiten, sondern es bekundet dies auch der im Ungarischen National-Museum auf- bewahrte Nachlass reichhaltiger Aufzeichnungen und Notizen, vor allém andern aber seine reiche Pflanzensammlung, die in ihrem originellen Zu- stande in der botanischen Abteilung des Ungarischen National-Museums untergebracht Avurde und hier mit grösster Pietiit gehütet wird. Das in drei Foliobiinden erschienene illustrierte Werk: ,W aldstein et Kitaibel: Plantae rariores Hungáriáé' wird eingehender besprochen und darán anknüpfend auf die vielseitigen Kenntnisse Kitaibel's hingewiesen. Die grossen Verdienste um die Botanik in Ungarn wussten schon seine fach. lichen Zeitgenossen zu schátzen, den Nachkommen und spiiteren Genera- tionen aber mögen sie zum Vorbilde, zur Aneiferung dienen. Mit Stolz können wir Ungarn Kitaibel als unseren nennen und sein Andenken ist von uns Allén mit dankbarstem Herzen zu bewahren. 2. S. Jávor ka hebt unter dem Titel „Die Phanerogamen des Kitaibelschen Herbariums", den hohen Wert der Sammlung hervor und be- spricht in Kürze den Inhalt desselben, der sich auf ungefahr 14,000 Nummern beliiuft. 3. J. B. K ü m m e r 1 e bespricht unter dem Titel „Die Gefiisskrypto- gamen im Kitaibelschen Herbárium', die in dieser Sammlung vorhandenen Gefasskryptogamen, 4. L. S z a b ó behandelt unter dem Titel „Der Pílanzenbestand des Budapester botanischen Gartens zur Zeit Kitaibel's und heute", den Pflanzenbestand des botanischen Gartens von W i n t e r 1 angefangen bis auf den lieutigen Tag und gibt auch eine geographische Darstellung der- selben, um den jeweiligen Wechsel des Bestandes veenigstens annahernd zu veranschaulichen. Daraus sind vier Perioden ersichtlich, in denen die An- zahl der kultivierten Arten von Jahr zu Jahr aus verschiedenen Ursachen, (50) BITZUNGSBERICHTE auf welche Vortr. naher liinweist, baki steigt, bald sinkt. Die eiste grösste Zahl der kultivierten Pflanzen (4000-5000 Arten) falit in die Zeit Kitaibel's (1809—1816); die zweite (ungefahr 10,000 Arten) in die Zeit von Haberle und Rochel (1827); die dritte (ungefahr 3000 Arten) in die Periode der Gründung des neuen Gartens zur Zeit Gerenda y's (1858) und die vierte grösste Zahl der ini bot. Garten kultivierten Pflanzen (über 11,000 Arten) falit in die Zeit J u r á n y i"s und F e k e t e's (1897). Der bedeutungsVoUste Aufschwung gehört zweifelsohne der ersten Periode, denn K i t a i b e 1 sammelte im Vereine mit seinem Obergartner Hundsrath mit grösstem Eifer und unermüdlich die charakteristischen Pflanzen der ungarischen Flóra zusammen und kultivierte dieselben im bot. Garten, wodurch er nich^ nur den eigentlichen Zweck des bot. Gartens gleichsam markierte, sondern den Garten infolge des dadureh erzielten Tauschverkehrs auch zum ersten Aufblühen brachte. Das letzte Herabsinken der Anzahl der kultivierten Arten in neuerer Zeit ist alléin dem traurigen Umstande zuzuschreiben, dass seit 1907 von dem 28,228 D-Klaftern grossen Garten nur mehr- 9600--Klafter übriggeblieben, der grösste Teil alsó zu Bauzwecken ver- wendet wurde und auf diesem derartig reduciertem Gartengrunde ist die Anzahl der kultivierten Pflanzen heute ungefahr dieselbe als zur Zeit K i t a i b e l's in der Periode des ersten Aufblühens des bot. Gartens. 5. Vorsitzender schliesst mit den Worten des Dankes an die zahlreich erschienenen Mitglieder und Gaste die feierliche Sitzung und lenkt die Aufmerksamkeit der Anwesenden auf die zur Ansicht aufliegenden Werke, Handschriften und Gartennotizen K i t a i b e l's, sowie auch auf die schon früher im Drucke erschienene Arbeit E. G o m b o c z' in welcher Verf. lediglich die Geschichte des bot. Gartens und des bot. Lehrstuhles behandelt. Exknrsionen der bot. Sektion. Statt den ordentlichen Monatssitzungen veranstaltete die Sektion am 14. Juni 1917 eine Exkursion in die Berge oberhalb Szent-Endre und am 30. September zu den Teishen bei Veresegyháza. An beiden Exknrsionen nahmen unter der Leitung S. J á v o r k a's mehrere Mitglieder teil. NACHRICHTEN. L. Thaisz, dem Leiter der Versuchsstation im kgl. ung. Ackerbauministerium wurde der Titel und Charakter eines Direktors verliehen. H. Kern, Adjunkt an der Versuchsstation wurde vom kgl. ung. Ackerbauminister zum Leiter der kgl. ung. Station für Pflanzenbiologie und Pflanzenkrankheiten ernannt. Prof. Dr. I. L. Lacsny wurde Direktor des r. katb. Ober- gymnasiums in Rozsnyó. Dr. F. Hollendonner Pi-ivatdozent der Techn. Hochschule wurde vom kgl. ung. Kultus- und Unterrichtsminister zum ordentl. Professor an der Oberrealschule im V. Bezirk in Budapest ernannt. A szakosztály július, augusztus es szeptember kivételével minden thónap második szerdáján iilést tart. Az üléseken bemutatandó dolgozatok címe legalább 8 nappal az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő. * A „Botanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése céljából szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és igy közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ivek egyik oldalára írandók. Személynevek, növénynevek és a kiemelendő téte- lek egyszerű vonallal huzandók alá. * A „Botanikai Közlemények" részére szíveskedjenek a szerzők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget vagy kivonatot, vagy lefordítás céljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni. * A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ívenkint 100 K. ismertetésért 80 K, az idegen nyelvű szövegért 60 — 80 K írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb cikk után az egy íven túl terjedő részért, doktori disszertációkért és polémíás cikkért a szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. Doktori disszertációkból csak abban az esetben szolgáltatunk ki 175 darab különlenyomatot, ha a szerzők a kinyomatás költségéhez hozzájárulnak. A hozzájárulás összege 100 — 200 K. A részletekről a szerkesztő nyújt felvilágosítást. * A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá- natra azonban többet is, a következő ár mellett: 35 darab ívenkint, címlappal . . 6 korona — fillér. 50 „ „ „ • . J „ 60 „ 100 „ „ , . . 14 „ 40 „ Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A különlenyomatok ára közvetlenül Hornyánszky Viktor könyvnyomdájának küldendő. (V., Akadémia-utca 4. sz.) * A szakosztály tisztikara. Elnök: Mágocsy-Dietz Sándor tudományegyetemi tanár; másodelnök: Filarszky Nándor, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályigazgatója egyetemi magántanár ; szerkesztő : Moesz Gusztáv, a Magy. Nemz. Múzeum igazgató- őre, egyetemi magántanár,; jegyző: Szabó Z olt án, egyet, magán- tanár. Az intéző-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül: Kümmerle J. Béla, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgató-őre, Tuzson János tanár. * Az alapítói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VlII. ker., Eszterházy- utca 16. szám), a szakosztály ülésekre szóló bejelentések és tagul való jelentkezések a szakosztály jegyzőjéhez (Szabó Zoltán, Budapest, VIII., Ludoviceum-u. 4. I. 12.), kéziratok a szerkesztőhöz !(Moesz Gusztáv, Budapest, V., Akadémia-utca 2) küldendők. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK íst der Títel des Organs der botanischen Sek- tíon der königl. ung. Naturwíssenschaftlíchen Geselischaft. Es erscheínt jetzt ím 16-ten Jahr- gang — gewöhniích ín 6 Heften jáhrlich — beíláufíg 20 Bogén stark. Díe Mítteílungen erscheinen ím Anhang, ím Ganzén oder ím Auszug, auch ín deutscher,. eventuell ín lateíníscher Sprache. Der Preís des Jahres-Abonnements betrágt 10 Kronen österr.-ungar. Wáhrung; doch sínd díe „Botanikai Közlemények*' auch ím Tausch- wege erháltlích, Díe Redaktíon der BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK. Budapest, VIIL, Eszterházy-utca Nr. íó.. New York Botanical Garden Librar 3 5185 00259 3406 i 'h^. ^¥^ :-ifc< IM W" '?'í>^m :\^-i. . .jmmmm